Európai Unió és nemzetközi fejlesztés no. 1–2. 2008. július
Interjú Richard Manninggel (OECD) 4
Társadalmi egyeztetésre van szükség külpolitikai kérdésekben 8
Magyarország és a nemzetközi fejlesztési hozzájárulás 6
Behatóbban a szubszaharai Afrikáról képviselôkkel 10
Magyarország sereghajtóvá vált a nemzetközi fejlesztési segélyezésben? 7
A „Globális Dél” szenved a drasztikusan emelkedô élelmiszerárak miatt 11
HÁTTÉR
Energia, víz, klíma, kisebbség
Potenciális témák a 2010–11-es trojka számára l munkatársunktól / demnet alapítvány
Az EU soros elnökségi rendje Kihívás Magyarország számára 2011-re l kégler ádám
Magyarország 2011 elsô félévében veszi át az Európai Uniós soros elnöki teendôit. Ez óriási kihívás és egyúttal hatalmas lehetôség is, mivel az elnökséget ellátó tagország olyan napirend-tematizációs, konzultációs és javaslattételi eszközökkel rendelkezik, amelyek segítségével hat hónapon keresztül a nem elnökségi szerepet betöltô tagállamoknál minôségileg nagyobb beleszólása van a Bizottság döntés-elôkészítôi, valamint a Tanács döntéshozói munkájába. Mivel a magyar elnökség éppen az EU következô (20132020) költségvetésének tervezési idôszakára esik, ezért óriási lehetôséget jelent ebbôl a szempontból is – fogalmaz az MTA Politikai Tudományok Intézetének kutatója.
A tanácsi elnökség az Európai Unió egyik igen sajátságos intézménye. Az 1970-es évektől a tagállamok képviselői egyre gyakrabban találkoztak különböző szakpolitikai ügyekben. Míg ekkoriban az elnökség intézménye még főleg a gyakori talál-
kozókkal járó adminisztrációs terhek megosztása érdekében történt, mára az elnökség az egyik legnagyobb presztízsű tagállami szerepkör. Az óriási előkészületekkel járó elnökségi ciklus páratlan lehetőség a tagállamok kezében, mivel fél éven keresztül minőségi és mennyiségi értelemben is jobb alkalom nyílik az EU ügyeinek befolyásolására. Az elnökséget ellátó tagállam megítélését és későbbi érdekérvényesítési képességét, presztizsét is befolyásolja, milyen sikeres a féléves periódus. A soros elnökségi rendszer erényei közé sorolható, hogy erősíti az egyenlőség érzését a szervezeten belül, mivel minden ország megkapja ezt a lehetőséget. Az Európai Unió Tanácsának élén eltöltött fél év az adott ország közigazgatási apparátusának is kitűnő lehetőséget kínál a tanulásra, illetve a szocializációra. Az elnökség negatívumaként meg kell említeni, hogy a féléves ciklusok igen rövidek, tehát gyakori diszkontinuitásból fakadó törés, igen költséges (átlagosan 60 millió €) és a kisebb tagországok folytatás a 3. oldalon a
A magyar elnökségi periódusra a 2010–11ben kerül sor, a spanyol és a belga kormánnyal közösön vezetett ún. trojkában. A civil szervezetek szintjén már megkezdődött az egyeztetés, a prioritások és a potenciálisan napirendre tűzött témák összehangolása, amelynek nyomán a három ország nemzetközi fejlesztési platformja és vezető társadalmi szervezetei a lehetséges mozgásteret elemzik. A tárgyalások nyomán valószínűsíthető, hogy a környezetvédelemmel és a klímaváltozással összefüggő kérdések megkerülhetetlenek lesznek ebben az időszakban, s ehhez kapcsolódóan az energiakérdés (a fenntarthatóság, a megújuló energiaforrások, az energiafüggôség és -biztonság, az atomenergia ügye stb.) hangsúlyosan kerülnek szóba. Magyarország – mint „víznagyhatalom” – számára releváns lehet a környezeti kérdés specifikációja, tehát azon belül a víz témájának (vízgazdálkodás, ivóvízellátás, vízprivatizáció, vízi energia, folyószabályozás, folyami hajózás stb.) napirendre tűzése. Miután a kérdéskör világviszonylatban is egyre hangsúlyosabbá válik, így ez a tematizáció esetleges „kiugrási pontot” jelenthet hazánknak, miután a vízügyek Európa és a világ egésze számára is megkerülhetetlenek és egyre inkább azok lesznek, szemben pl. a számunkra éppannyira fontos kisebbségi kérdéssel és autonómia-témával, amely – érthető okokból – sem a spanyol, sem a belga kormányzat számára nem annyira vonzó. Civil megkeresésre mind Heincz Balázs, a Külügyminisztérium EU Koordinációs és Jogi Főosztályának, mint az EU-elnökségért felelős koordinációs szerv képviselője, mind Tomaj Dénes, a Külügyminisztérium Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési, Gazdaság- és Tudománydiplomáciai Főosztályának vezetôje elmondta, hogy egyelőre határozott magyar agenda nem körvonalazódott, de az egyeztetések kormányszinten és a Parlament Külügyi és Európai Ügyek Bizottsága szintjén is zajlanak, amelyben a felek reményei szerint a hazai civil társadalom is kifejtheti esetleges javaslatait.
Fáradságos út Párizstól Accráig A segélypénzek vontatott áramlása és a rossz hatékonyság A CONCORD európai jelentése lehangoló adatokat közöl l munkatársunktól / www.concordeurope.org
Annak ellenére, hogy a segélyeknek és a nemzetközi fejlesztési hozzájárulások mutatóinak és hatékonyságának radikálisan kellene nőniük a korábban vállalt ENSZ, OECD- és EUkövetelményeknek híven, az európai kormányok segélyezési gyakorlata továbbra is 75 milliárd euróval hagyja cserben a szegényeket – erre hívta fel Európa-szerte a figyelmet egy civil mozgalom keretében készített jelentés. A „No Time to Waste” (Nincs vesztegetnivaló időnk) című jelentést 2008. május végén Brüs�-
szelben tette közzé a CONCORD, a segélyezési és fejlesztési NGO-k európai szövetsége, amely több mint 1600 civil szervezetet képvisel és milliós európai állampolgár támogatását élvezi. A riport rávilágít arra, hogy ha a mostani trend folytatódik, akkor az Európai Unió 2010-ig az ígértnél 75 milliárd euróval kevesebb segélyt fog adni, s ez komoly fenyegetést jelent a 2015re kitűzött ENSZ Millenniumi Fejlesztési Célok elérésében. Amennyiben a segélyezési gyakorlat a jelenlegi lassú tempóban halad előre, Európa
75 milliárd euró hiányzik! Európai civil szervezetek demonstrációja Brüsszelben 2008. május 22-én
volumen No. 1–2. / 2008. július
Bevezetô
2
A kiadvány, melyet Ön most kezében tart, a 2008-tól 2011-ig tartó „Tudj, hogy tehess” program első kiadványa, amelyet az Európai Unió EuropeAid programja támogat. A projekten belül a Visegrádi 4-ek civil szervezetei és hálózatai fognak össze, hogy a döntéshozó politikusokat és a média képviselőit információval lássák el a nemzetközi fejlesztés alapfogalmairól, Európai Uniós elvárásokról és az adott ország kontextusához és érdekeihez kapcsolódó, nemzetközi fejlesztési politikában felvállalt felelősségéről. Magyarországon a DemNet Alapítvány koordinálja ezt a folyamatot, amelyben a nemzetközi kooperáció főbb kérdéseit hazai kontextusból kívánja szemléltetni. Így a projekt a fejlesztési kérdéseket összeköti a 2011-ben sorra kerülő magyar Európai Uniós elnökséggel, valamint az elnökség alatt felmerülő lehetséges prioritással, példaként választva a vízügyet – amely kiemelkedően fontos téma a hazai és nemzetközi fejlesztésben is. Mindezt nyomtatott kiadványok, elektronikus felületek, illetve személyes találkozók, kerekasz talok alkalmával valósítja meg. Célunk a tájékoztatáson túl, a kormányzati, civil és tudományos szektorok dialógusának és hosszútávú együttműködésének kialakítása a nemzetközi fejlesztés területén. Bővebb információ: Miháltz Réka, www.demnet.org.hu,
[email protected], (061) 411-0410
végleg eltávolodhat attól, hogy teljesítse a kitűzött célokat. Az OECD által áprilisban közétett hivatalos statisztikák és a brüsszeli székhelyű civil ernyőszervezet saját kutatásai szerint az európai segély meredeken csökkent 2007-ben; Belgium, Franciaország és az Egyesült Királyság esetében 10–30%os csökkenést mutattak ki. Az OECD világosan fogalmazott: „a legtöbb donor nem követi azt az utat, amely révén teljesíthetné vállalt kötelezettségeit, azaz hogy megemelje a segélyezés mértékét; eddig példátlan növelés szüksége ahhoz, hogy a fejlettek elérjék a kitûzött célokat”. A CONCORD-jelentés megállapítja, hogy az európai kormányok továbbra is „inflálják”, azaz adósságelengedéssel, és a menekültekre, ösztöndíjasokra fordított kiadásokkal duzzasztják fel segélyezési statisztikáikat. A jelentés szerint a 15 régi tagállam 2007-ben a GNI csupán 0,33%-át fordította valódi segélyre – messze eltávolodva attól, hogy elérje a 2006-ra kitűzött 0,39%-os célt. A lassú segélyáramlás milliárdokkal kevesebb segélyt jelent a világban élő szegényeknek. „A megszegett ígéretek életekbe kerülnek. Ha Szenegálban élsz, ahol minden nyolcadik gyerek meghal, mielőtt betöltené az ötödik életévét, ott a segély alapvető (köz)szolgáltatásokhoz való hozzáférést jelent, a hozzáférés pedig a különbséget élet és halál között” – hangsúlyozta Moussa Faye, az ActionAid Szenegál főigazgatója. A jelentés szerint az EU-nak a lehangoló statisztikák radikális emelése mellett határozott erőfeszítéseket kell tennie, hogy növelje a segélyezés minőségét, a segélypénzek hatékonyságát, a ráfordítások hasznosulását. Számonkérhetővé és átláthatóvá kell válnia a segélyezésnek, hiszen az EU 2002-ben a Párizsi Deklarációban határozottan elkötelezte magát, hogy előreláthatóság, kiszámíthatóság, valamint jobb donorkoordináció révén hatékonyabbá teszi a segélyeket, továbbá célul tűzte ki a szegény nők megsegítését. A 2008-as év döntő jelentőségű a segélyezés szempontjából, az európai kormányok egyfajta hitelességi, szavahihetőségi tesztje. A 2008. szeptemberben, Accrában (Ghána) megrendezésre kerülő, a segélyhatékonyságról szóló magas szintű miniszteri fórumon az EU (is) értékelni fogja a 2005-ben Párizsban tett kulcsfontosságú vállalásaihoz képest tett előrehaladását. „Európa felelőssége, hogy ezen a kiemelt fontosságú eseményen magához ragadja a vezető szerepet és példát mutasson több és jobb segély juttatása által” – nyilatkozta Marivic Raquiza a GCAP [Global Call to Action against Poverty] nevű világméretű hálózat képviselője. A Millenniumi Céloktól és a párizsi ígéretektől eltávolodni látszik az EU államok többsége, amely megrendítő szembesülésre kell késztesse a leggazdagabb államok minisztereit ősszel Accrában.
Az EU soros elnökségi rendje számára gyakran túl megerőltető feladat. Ez utóbbi kritikák miatt döntött úgy az Európai Unió Tanácsa, hogy 2007-től átállt az ún. elnökségi trojka intézményére. Ez három tagállam folyamatos elnökségét jelenti, amelyek közül fél évre mindig más ország látja el a konkrét szervezési és egyeztetési teendőket, de a politikai célok és prioritások tekintetében másfél éven át ugyanazok az elvek érvényesülnek [team presidency]. Az első ilyen trojka a 2007. január elsejétől megkezdődött németportugál-szlovén elnökségi ciklus volt. Mielőtt egy ország átvenné az EU soros elnöki teendőit, egy igen komoly átlagosan 2–3 évig tartó felkészülési időszak előzi meg. Ennek során történik meg az elnökséget lebonyolító közigazgatási apparátus kiválasztása, és az elnökségi félév napirendjének összeállítása. Mivel az EU politikai napirendjének logikájából következően ciklusokon átívelő ügyekről van szó, ezért egy elnökséget ellátó országnak az esetek csupán 10–15 százalékában nyílik lehetősége olyan ügyek „beemelésére” amely az adott ország szűkebben vett nemzeti prioritásai közé sorolható. Konkrét számadatok szintjén ez azt jelenti, hogy egy elnökségi félévben átlagosan 150–250 hivatalos és informális találkozó és konferencia megszervezésére kerül sor az adott tagországban és megközelítőleg 3500–4000 (!) különböző bizottság, munkacsoport és egyéb hivatalos találkozó elnöklésére Brüsszelben. Az elnökség a többi uniós intézmény viszonylatában is feladatokkal jár, hiszen az elnökségi tagállam programját külön ismerteti az Európai Bizottság Biztosi Kollégiuma, valamint az Európai Parlament plenáris ülése előtt. Ezt követően minden olyan egyeztetési fórumon, ahol a három intézmény közösen dolgozik (trilógus, Concilliation Committe, komitológiai ülések) az elnökségi tagország tisztviselője elnököl. A nemzetközi fórumokon az Európai Uniót mindig az elnökségi tagállam képviseli, szerepköre leginkább egyfajta szóvivőséghez hasonlítható. Az elnökséget ellátó tagállam további nemzetközi kötelezettsége a kibővített tanácsi ülések [Joint Council], illetve a magas szintű nemzetközi csúcsok [EU Summit] szervezése. Az előbbi bizonyos szakpolitikák mentén egy-egy nem EU tagállam meghívását, míg az utóbbi komplett ország-csoportok és nagyhatalmak legmagasabb szintű találkozóit jelenti Az elnökséget ellátó tagállam történelmi tapasztalataiból következően olyan ország-csoportokkal történő csúcsértekezletek megszervezésére törekszik, amelyekkel hagyományosan elmélyült kapcsolatokat ápol. Jellemzően például a mediterrán tagállamok elnöksége idején kerül sor afrikai és latin-amerikai csúcsértekezletekre, de a nemzetközi csúcsértekezletek jellegét legfőképpen az éppen aktuális világgazdasági és világpolitikai események határozzák meg, mint ahogy egy elnökség külpolitikai aktivitásától és ambíciójától is függ az ilyen események száma. Az elnökségek kiemelt témaköreinek vizsgálatakor megállapítható, hogy egy háromosztatú prioritásrendszer szerint zajlik az egyes országok elnöksége. Az első és legfontosabb azon ügyek
köre, amelyek a tagállam legfontosabb nemzeti érdekei és mivel az EU politikai napirendjébe igen nehéz új, tisztán egy tagállam érdekéhez kapcsolható ügyet bevinni, ezért többnyire csak egy-két ilyen dosszié megnyitására és tárgyalására nyílik alkalom egy-egy elnökségi ciklus alatt. Ezt követik azok az ügyek, amelyekben az elnökséget ellátó tagállam kihangsúlyozhatja, hogy komolyan veszi a semleges, összeurópai érdeket szem előtt tartó politizálását. Végezetül pedig azon ügyek csoportja következik, amelyeket „megörökölnek” az előző elnökségektől. Itt a megnyitott dossziék technikai továbbvitele a legfontosabb, és ezen utóbbi ügyek köre messze a legnagyobb, kb. az összes ügy kétharmada. Hazánk megkezdte a felkészülést a 2011. január és június közötti elnökségi ciklusra, a cikk megje-
kerülő minden ügyben az elnökségi előterjesztés az egyik legfontosabb munkaanyag, ami pedig a minisztériumokra ró hatalmas többletterheket. A brüsszeli EU delegációnk, az Állandó Képviselet, amely a brüsszeli munka koordinálásáért lesz felelős jelenleg körülbelül 50 munkatárssal végzi munkáját, ami szintén nem elegendő egy ilyen nagyszabású projekt esetében. A felkészülés legfontosabb része tehát, hogy a magyar közigazgatás kiválassza és felkészítse azokat a köztisztviselőket, akik az elnökség idején működtetik ezt az igen bonyolult és hatalmas gépezetet. Mindazonáltal a kiképzett tisztviselők az elnökségi periódus után vezető diplomaták és külügyi dolgozók, valamint a hazai és uniós közigazgatás magasan képzett tisztviselői lehetnek. Egy sikeres elnöki periódus hosszú időre olyan
2011-ben számos olyan futó ügyben születik döntés, amelyek hosszútávon kihatnak Magyarország politikai és gazdasági helyzetére. A jelenlegi magyaror szági belpolitikai helyzet különösen indokolttá teszi, hogy a felkészülés mentes legyen a belpolitikai folyamatoktól.
Kégler Ádám az MTA PTI szakértôje elemzi az EU-elnökség struktúráját
lenések időpontjában már az apparátus kiválasztása zajlik. A Magyar Országgyűlésben is megkezdte munkáját a témakörrel foglakozó ötpárti (MSZP, Fidesz-MPSZ, SZDSZ, MDF, KDNP) munkacsoport. Sajnálatos módon ugyanakkor nem látni pontosan, hogy kik és milyen stratégia alapján koordinálják a felkészülést, mivel hivatalosan ilyen pozíció vagy szervezet a mai napig nem lett meg-, illetve kinevezve, noha gyanítható, hogy a szakmai tervezés döntő részét a Külügyminisztérium végzi államtitkári szintű irányítással.* A jelenlegi uniós intézményi struktúra alapján az elnökségi feladatok hazai és uniós közigazgatási lebonyolításához megközelítőleg 1000 fős apparátusra lesz szükség, mivel elnökséget ellátó ország adja a miniszteri tanácsok elnökségi titkárságát, a COREPER és munkacsoporti elnökségi apparátust, valamint az intézményközi egyeztető bizottságok vezetőit. És ekkor még nem ejtettünk szót arról, hogy az EU napirendjére ezen időszak alatt
információs csatornákhoz juttathatja a kormányzatot, amelynek segítségével hatékonyabban tudják uniós érdekeiket képviselni, nem beszélve a sikeres elnökséggel járó nemzetközi reputációról. 2011-ben számos olyan futó ügyben születik döntés, amelyek hosszútávon kihatnak Magyarország politikai és gazdasági helyzetére. A jelenlegi magyarországi belpolitikai helyzet különösen indokolttá teszi, hogy a felkészülés mentes legyen a belpolitikai folyamatoktól, hiszen a Spanyolországgal és Belgiummal közös elnökségi trojkánk 2010. január elsején veszi kezdetét. Tehát bármilyen belpolitikai forgatókönyv valósul meg a magyar EU elnökségig három választás is lesz hazánkban: egy európai parlamenti, egy országgyűlési és egy önkormányzati.
volumen No. 1–2. / 2008. július
a folytatás az 1. oldalról
* A magyar EU elnökség hivatalos honlapjának, a www.eu2011.hu domain is a Külügyminisztériumhoz van bejegyezve.
3
Több Uniós segély kell a mutatók javításához! Agnes Rajacic madridi interjúja Richard Manninggel, az OECD és az EU segélypolitikájáról
Richard Manning az OECD (Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet) fejlesztési bizottságának korábbi elnöke, azelôtt a brit nemzetközi fejlesztési osztály vezetôje, és a Világbank alternatív igazgatója volt. Jó rálátással rendelkezik a legfejlettebb nyugati országok és a fejlôdô világ kapcsolatának alakulására. A bizottság által 2007 februárjában kiadott éves jelentés – amely immár az új tagországok segélyezéspolitikáját is említi – élesen kritizálja a segélyezôk magatartását, és új cselekvésre szólít fel: 11%-kal kellene növelni a pénzeket ahhoz, hogy az ígéretek teljesüljenek – szögezte le a riport. Az alakuló magyar külpolitikai stratégia fényében, a várható európai tendenciákról kérdeztük a szakembert.
A segélyezés hosszútávú folyamat. Elsősorban azért fontos, mert veszélyes olyan világban élni, amelyben hatal masak a jövedelemkülönbségek.
volumen No. 1–2. / 2008. július
– Ön szerint mi a tényleges jelentôsége a fejlôdô országok segélyezésének a mai világpolitikában?
4
– Fel kell ismernünk, hogy a segélyezés hosszútávú folyamat. Elsősorban azért fontos, mert veszélyes olyan világban élni, amelyben hatalmasak a jövedelemkülönbségek. Senki sem szeret nagyon szegény emberek szomszédságában lakni.Így van ez az országok szintjén is: ha nagyok a különbségek egyik és másik ország között, az nem hoz jót a gyerekeinknek, és azok gyerekeinek… Ezért ma nemzetközi feladat, hogy a szegényeket, amilyen gyorsan csak lehet, elfogadható életszinvonalra emeljük.Ez a fejlett országok érdeke is. – Mik a mai segélypolitika igazi problémái, mirõl is szól az OECD új jelentése?
– Az elmúlt tíz év nagy eredménye, hogy végre konszenzusra jutottunk arról, hogy hogyan szeretnénk segélyezni.Az ENSZ döntése a milleneumi fejlesztési célokról rögzíti a minimális életfeltételeket: a gyerekek iskolázását, az ivóvíz biztosítását, a gyermekhalandóság csökkentését. Ha már vannak közös célok, akkor azokat közösen is kell elérni.Ezen a ponton kell a donorországoknak
változtatniuk.A nyugati országok ma széthúzóan gondolkodnak: «mi itt fejlesztjük, mások amott fejlesztenek». A fejlődő országok szempontjából ez a széttartó politikai gyakorlat nem teremt fenntartható és hatékony intézményrendszert. Új paradigmára van szükség, ami a kedvezményezett országok szempontját helyezi előtérbe. Az ő szempontjukból pedig nem az a fontos, hogy mit akar csinálni a Nyugat, hanem az, hogy milyen hasznos politikák születnek helyben, és azok mennyire ös�szehangoltak a nemzetközi intézményrendszerrel és gazdaságpolitikával. Jól hangzik, hogy egy országban van belga, brit, meg spanyol segélyprojekt is, de azt gondolom, hogy a projekteknek tágabb, szektoronkénti támogatásban kellene egyesülniük. Inkább kiegészíteniük kellene egymást, mint versenyezniük egymással. Ráadásul csökkenteni kellene a magas operációs költségeket is.Összeszámoltuk, hogy manapság minden egyes naptári napon új projekt indul a fejlődő országokban. Felesleges ez a mennyiségi orientáció, hiszen kicsit több intelligenciával, jobb eredményeket is el lehetne érni. – Az elméleten túl, Ön szerint várhatóak konkrét változások is?
– Sok az aggasztó adat, de látunk bizonyos előrelépéseket is. Tavalyelõtt, az úgynevezett Párizsi deklarációban a donor országok elfogadták a változás szükségességét. Az új politika egyes fejlődő országokban már beindult, másokban még nem. A deklaráció viszont mindenképpen azt jelenti, hogy a nyugati országok készek átgondolni a magatartásukat, konkrétan az üzleti hozzáállásukat. Jót tenne, ha azok a fejlődő országok, ahol még nincsen összehangolt segélyezés, a szomszédaikról példát véve a segélyek harmonizálását kérnék a Nyugattól. Remélem, hogy idővel tényleges változások is beindulnak. – Ezzel szemben, az európai civil szervezetek már meg is támadták az OECD új – mint mondják sok tekintetben azonban változatlan – politikáját. Egy Önnek címzett levélben kifejtik, hogy az adósságok szükségszerû elengedését és a katonai kiadásokat nem kellene segélyezésnek tekinteni. Mi erre a válasza?
– Úgy érti, a biztonsági kiadások veszélyeztetik az OECD statisztikák hitelességét? Biztonsági kiadásokon a fegyverkezést is érthetjuk?
– Nem, az OECD szabályai szerint a segélyezés nem fordítható közvetlen katonai kiadásokra. – Ebben az esetben mire gondolt pontosan?
– A hitelesség megőrzését arra értettem, hogy ha módosítjuk a biztonsági tételek definícióját, akkor a számadatoknak is arányosan módosulniuk kell. Két éve, amikor a kérdés valójában előkerült, nem jutottunk konszenzusra, ezért a 2008-as évben folyamatosan egyeztetnie kell a feleknek erről. – Véleménye szerint mi lesz, mi lehet az új Uniós tagországok szerepe az európai segélyezéspolitikában?
– Sokféle szerepük lehet.A közelmúltban több új tagországba ellátogattam, többek között Prágában jártam. A kelet-európai országoknak közvetlen tapasztalatuk van az intézményi reformokban, ami gyorsan és lendületesen zajlott le náluk. Az egész tranzíciós folyamat, az intézmény- és
társadalomépítés nagy előnyt jelent a segélyezésben, hiszen hasonló folyamatok zajlanak számos kedvezményezett országban. Az új tagorszagok sajátosságai áttehetők a régió másik országaiba, például a Balkánra vagy éppen Ukrajnába. Abban reménykedem, hogy ezek az országok új dimenziót adnak majd az Európai politikának, ahol az új tagok frisebb nézőpontja éppolyan fontos, mint a régi tagok régi gyakorlata. A régi tagállamok meglátásom szerint tanulni szeretnének a bővítésből. – Jelenleg mennyire nevezhetôk sikeresek az új tagországok az európai politika gazdagításában?
– Azt hiszem, ezt még korai lenne eldönteni. Én éppen az OECD brüsszeli képviseletén dolgoztam abban az időben, amikor Anglia belépett a közös piacra. Nagyon jól tudom, hogy a belépés előtt is rengeteg feladata volt: el kellett sajátítani az acquis communaitaire-t, az európai intézményrendszer bizonyos működési sajátosságait, rutint kellett szereznie. Csak jóval a csatlakozás után kezdődtek el a komolyabb változások, és biztos vagyok benne, hogy ugyanez fog történni az új tagorszá gokban is.
volumen No. 1–2. / 2008. július
Fotó: © OECD
– Hadd válaszoljak mindkét pontra. Elsőként a valódi kérdés az, hogy az adósság elengedése a segélyezés kiegészítő formája legyen-e vagy sem. Ebben még tényleg nem született megállapodás. De a tények azt mutatják, hogy a fejlődő országoknak igen is fontos ez az intézkedés. Ugyan a 2005-2006os segélyezési mutatókat jelentősen szépítik ezek az adosságelengedés számai, azt gondolom, hogy a jövőben már nem jelentkeznek ennyire a statisztikákban. Ha nem lesznek olyan ügyek napirenden, mint Irak és Nigéria addóssága, akkor az Európai Uniónak majd több direkt segélyt kell folyósítaniai a segélyezési mutatók megtartásához. Úgy gondolom, ebben megegyezünk a civil szervezetekkel. Ami pedig a biztonsági költekezést illeti, az OECD bizottsága a múlt években hat szerény változást fogadott el arról, hogy a segélyezésen belül mi legyen elszámolható biztonsági menedzsmentként. Ez valóban nem nagy eredmény, de továbbra is folyamatosan napirenden tartjuk a kérdést. Nagyon szeretném, ha az OECD tagjai, a biztonsági kiadásokról nyilatkozva, nagy gondot fordítanának arra, hogy megtartsák a statisztikáik hitelességét. A biztonság nagyon fontos, ugyanakkor nem kellene azt gondolni, hogy a segélyezés lehet a biztonsági intézkedések fő pénzforrása. Úgy gondolom éles vonalat kell húzni ebben a kérdésben.
5
Magyarország és a nemzetközi fejlesztési hozzájárulás l Mikesy Álmos
Magyarország nemzetközi fejlesztési tevékenysége a rendszerváltás előtt a szocialista blokk országaira koncentrálódott, valamint erősen ideológiai és politikai indíttatású volt. Az egykori KGST a „baráti segítségnyújtás” keretében a technikai kooperációt a külgazdaság és a fejlesztési támogatások alapvető formájaként kezelte. A 90-es években Magyarország NEFE tevékenysége lényegében megszűnt, néhány ad hoc projektet leszámítva. Hazánk OECD-, majd Európai Uniós tagságával vállalta, hogy fokozatosan 21. századi értelemben vett donor országgá válik – a valós eredmények azonban váratnak magukra. Az Európai Unió, illetve tagállamainak nemzetközi fejlesztési és segélyezési tevékenysége hosszú évtizedekre nyúlik vissza, ami az 1992-ben hatályba lépett Maastricht-i Szerződés óta közösségi politikai szintre emelkedett.
A nemzetközi fejlesztési együttműködés legfontosabb szereplői az OECD-tagállamok. Az OECD DAC Bizottsága [Development Assistance Committee] felel az irányelvek kidolgozásáért, emellett figyelemmel kíséri a tagállamok fejlesztési tevékenységét. A DAC tagság eléréséhez egy tagállamnak a GNI minimum 0,2 százalékát kell elköltenie ODA [Official Development Assistance] vagy OA [Official Aid] formában. Előbbi a fejlődő országoknak, míg az utóbbi az úgynevezett rendszerváltó országoknak jutatott segélyeket foglalja magába. Még egyetlen közép-kelet-európai állam sem tagja a Bizottságnak. A jelenlegi magyar nemzetközi fejlesztési politika egy hármas rendszerbe illeszkedik. A nemzetközi közösség tagjaként 2000-ben vállalta, hogy követi az ENSZ millenniumi fejlesztési céljait, amelyek a világméretű szegénység és éhe-
Az ODA (kormáyzati NEFE kiadás) útja
magyar adóforint
volumen No. 1–2. / 2008. július
magyar oda (kormányzati nefe kiadás) oda (official development assistance): kormányzati adomány vagy támogatás, mely a gazdaság fejlesztését, jólét megteremtését, szegénység csökkentését célozza meg.
nemzetközi multilaterális szervezeteknek befizetett tagdíjak és hozzájárulások (multilaterális oda)
pályáztatás útján magyar és külföldi cégek és civil szervezetek fejlesztési projektekre nyerik el
célország
6
magyar kormányzati intézmények és minisztériumok oecd/dac statisztika szerint elszámolt költségei (bilaterális oda) pl. projektek, szakemberek utaztatása, kórházfelújítás, szennyvíztisztító építése
magyar vállalatok tevékenységéhez nyújtott kormányzati támogatás általános pályázati úton
magyar civil szervezetek programjaihoz és projektjeihez nyújtott kormányzati támogatás általános pályázati úton
zés csökkentését, az alapfokú oktatás kiterjesztését, a járványok megfékezését, illetve a nemek közötti egyenlőséget tűzték ki elérendő célnak. Magyarországnak emellett össze kell hangolnia NEFE politikáját az EU irányelveivel, amelyek az ENSZ-célokat kiegészítve beemelik a nemzetközi fejlesztési együttműködésbe a fejlődő országokkal folytatatott demokratikus értékrenden alapuló partneri viszony fontosságát. Végül, a nemzetközi fejlesztés – Magyarország esetében is – szorosan összekapcsolódik a külpolitikával és a külgazdasági szempontokkal.
A NEFE szervezeti felépítése A nemzetközi fejlesztési politika prioritásainak meghatározása, a partnerországok és a tevékenységi területek kiválasztása a NEFE Tárcaközi Bizottság hatáskörébe tartozik. A NEFE tevékenység koordinációját a Külügyminisztérium keretein belül működő Nemzetközi Fejlesztési, Gazdasági és Tudománydiplomáciai Főosztálya (NEFE-GTF) látja el. A Főosztály feladata, hogy a társminisztériumok nemzetközi fejlesztési tevékenységét és a szakpolitikákat összehangolja, illetve a központi NEFE költségvetési forrásokat hatékonyan elossza. Friss donor országként a nemzetközi fejlesztési együttműködés társadalmi támogatottsága és ismertsége alacsony, ezért szükség volna a téma népszerűsítésére és indokoltságának alátámasztására. A NEFE társadalmi elfogadottságának emelésére jött létre a Társadalmi Tanácsadó Testület (TTT), amely az érdekeltek fórumaként véleményezi a Tárcaközi Bizottság elé kerülő anyagokat.
A célországok és a fejlesztési hozzájárulás Magyarország NEFE tevékenysége egy kivétellel (Etiópia) a Balkánt vagy Ázsiát célozza. Az országok kiválasztásakor a kormányzat a külpolitikai, gazdasági és nemzetpolitikai érdekek mellett azokat az országokat részesítette előnyben, amelyekkel hazánknak történetileg jó kapcsolata van. Ezek többsége az egykori szocialista blokk országai. A célországok körének változása kívánatos volna, hiszen az EU fejlesztéspolitikája a szubszaharai Afrikára fókuszál, és erre ösztönzi a tagállamokat is. NEFE-politikánkban a célországok magas száma ellentmondásban áll a rendelkezésre álló igen szűkös forrásokkal. Magyarország igyekszik figyelembe venni ún. komparatív előnyeit. A többi kelet-közép-európai országhoz hasonlóan a magyar nemzetközi fejlesztés egyik kiemelt területe a rendszerváltáshoz kapcsolódó, ún. „tranzíciós tapasztalatok” átadása, amellyel segítheti a fejlődő országok demokratikus átalakulását, az intézményrendszer és a piacgazdaság kialakítását. Hasonlóan fontos területként sze-
HÁTTÉR
Magyarország sereghajtóvá vált a nemzetközi fejlesztési segélyezésben? Aggasztó számok láttak napvilágot l HAND Szövetség
Magyar NEFE civil szemmel Magyarország 2006-ban a GNI csupán 0,12 százalékát, azaz körülbelül 96 millió eurót költött el nemzetközi fejlesztésre. A NEFE költségvetésének jelentős emelkedésére annak ellenére nincs esély, hogy Magyarország vállalta: 2010-re a GNI 0,17 százalékát, 2015-ben pedig már 0,33 százalékát fordítja fejlesztési segélyezésre. A források mérete mellett gondot jelent, hogy annak egy jelentős részét az adósság-elengedése teszi ki, amely inflálja a pénzügyi támogatást, továbbá nem jelent valódi pénzáramlást és segélyt a recipiens számára. A NEFE hazai rendszerében a kormány mellett fontos szerepe van még a civil szervezeteknek és a magánszektornak. Ma kb. 25 társadalmi szervezet (NGO) foglalkozik teljes körűen vagy részlegesen nemzetközi fejlesztéssel és humanitárius segítségnyújtással. A legjelentősebb civil szereplők többsége a HAND szövetség tagjaként igyekszik növelni a téma társadalmi beágyazottságát és részt venni egy hatékony politika kialakításában. A civil szervezetek – az európai gyakorlattal ellentétben – nincsenek kellően bevonva a fejlesztéspolitika alakításába, a támogatási rendszer és az egyeztetés formája nem átlátható, következetlen. A HAND Szövetség AidWatch Munkacsoportja évente elemzést készít a hazai NEFE tevékenység teljesítményéről, a források felhasználásáról és a projektek hatékonyságáról, amely belekerül a minden év májusában kiadott európai AidWatch kiadványba, a tagállamok fejlesztési segélyezését összehasonlító riportba. Magyarország esetében a legnagyobb probléma a megfelelő mennyiségű és minőségű adatok beszerzése, miután a különböző minisztériumok önálló fejlesztési tevékenységét nyilvántartó adatkezelés államigazgatási szinten nincs megfelelően koordinálva. Így nehézkes az elvégzett fejlesztések hatékonyságának megfelelő értékelése.
„A nemrég kibocsátott CONCORD jelentés adatai szerint Magyarország volt az új tagállamok között az, amely a legrosszabbul teljesítette 2007-ben a vállalásait: a tavalyi arányhoz képest több mint a felével esett vissza az ODA/GNI arány. (A közzétett adatok szerint 0,13%-ról 0,083%-ra)” – nyilatkozta Almási Judit a HAND Szövetség Aid Watch szóvivôje a magyar segélyezéspolitika teljesítményével kapcsolatban. Ezzel a szerény hozzájárulással hazánk hosszútávon sereghajtóvá válhat a régió többi államához viszonyítva.
A HAND (Humanitárius és Fejlesztési Civil Szövetség) 2007-ben készítette az első átfogó magyar ún. Aid Watch (segélyfigyelési) jelentést*, hogy tisztább és valóságos képet kapjon a magyar nemzetközi fejlesztési és segélyezési mutatóiról, azok hatékonyságáról, szerkezeti vagy regionális eloszlásáról. A civilszervezet tavalyi megállapításai szerint az összegszerű ráfordítások nem csupán elmaradnak a célkitűzésektől, de „a fejlesztésre és segélyezésre fordított közpénzek állami nyilvántartása laikusok és szakértők számára egyaránt áttekinthetetlen, még a kulcsfontosságú területekre sem ad elegendő rálátást, és a kormányzati felelősök civil megkeresésre sem biztosítanak megfelelő hozzáférést a témával kapcsolatos közérdekű adatokhoz.” Noha
A hazai civil szervezetek aggodalmukat fejezik ki a segély minőségével, a ráfordítások hatékony ságával és az elszámolási tisztázatlanságokkal kapcsolatban is, amelyek világos értékelési és adatkezelési mecha nizmusok hiányában meglehetősen áttekinthe tetlenek. a 2007-es tapasztalatokat követően a HAND aid watch jelentésében megfogalmazott 12 pontos ajánlásainak első pontja a sikeres kormányzati és civil együttműködésnek köszönhetően részben elértnek tekinthető – kifejezett javulás látható a kormányzat részéről a közérdekű adatok átláthatóságának biztosítása és a NEFE statisztikákkal kapcsolatosan a civil szervezetekkel folytatott párbeszéd minősége terén –, a HAND Szövetség a 12 pontos ajánlásainak többi részét továbbra is meghatározó jelentőségűnek tartja a helyzet javítása érdekében. (A jelentés letölthető a www.hand. org.hu honlapról)
200
euró m
0.20
175 teljes oda oda a GNI %-ban
0.16
150
125
0.12
100 0.08
75
50 0.04 25
2005 2006 2007 2008 2009 2010 Magyarország mutatói jelentôsen visszaestek – mutat rá a CONCORD-jelentés
Egy valami azonban biztos: Magyarország elvi elkötelezettségével és régió többi országával ös�szevetve a valóságban jelentősen visszaesett a nemzetközi szerepvállalásainak betartása terén. Hazánknak is alkalmazkodnia kell a 2002-ben a mexikói Monterreyben elfogadott irányelvekhez, továbbá a 2005-ben Párizsban megszületett segélyhatékonyságról szóló deklaráció tartalmához. Ennek ellenére a 2008-ban megjelentetett legfrissebb kimutatások világossá teszik, hogy a magyar külpolitikai vezetésnek nincs világos stratégiája és menetrendje a 2010-ig tartó időszakra, és valószínűleg nem fogja teljesíteni a 0,17% / GNI arányos ráfordítást 2010-re, továbbá a 2015-ös célok vészesen távolodnak a realitástól. Ezen túlmenően a hazai civil szervezetek aggodalmukat fejezik ki a segély minőségével, a ráfordítások hatékonyságával és az elszámolási tisztázatlanságokkal kapcsolatban is, amelyek világos értékelési és adatkezelési mechanizmusok hiányában meglehetősen áttekinthetetlenek. Jelenleg az ország segélymutatóiban jelentős szerepet kap az adósságelengedés, továbbá a külföldi diákok tanítási és a nemzetközi diplomáciai küldöttségek utaztatási költségei, amelyek az európai normák értelmében nem számítanak segélynek, csupán a számok „feltunningolását” teszik lehetővé. Legkésőbb az év végén a ghánai Accrában megrendezésre kerülő magas szintű nemzetközi értekezleten hazánknak is felül kell vizsgálnia eddigi gyakorlatát és jelentős előrelépést kell tennie, amíg még nem késő.
volumen No. 1–2. / 2008. július
repel az oktatás, az egészségügy, a mezőgazdaság, a vízgazdálkodás és a környezetvédelem is. A fejlesztés formája lehet technikai segítségnyújtás (ez tulajdonképpen a tapasztalat átadását, szakértők küldését és fogadását jelenti), projekt-típusú fejlesztési program, humanitárius segítségnyújtás (természeti, vagy ember által okozott katasztrófák áldozatainak gyors megsegítése), vagy kedvezményes hitelezés. Ez utóbbi esetben az OECD DAC definíciója alapján csak abban az esetben beszélhetünk fejlesztési segélyről, amennyiben a hitel legalább 25% adományelemet [grant] tartalmaz. „Egyéb” kategóriába sorolhatjuk a társadalmi tudatosságot idehaza növelő projekteket, a nemzetközi fejlesztési szervezetekbe tagdíj, vagy egyéb jogcímen befizetett ún. multilaterális hozzájárulásokat, továbbá a külföldi diákok és menekültek fogadásának költségeit – amely utóbbiakat a civil szervezetek, elszámolt, de nem valós segítségnek tartanak.
* Kiss Judit: A magyar nemzetközi fejlesztéspolitika a számok tükrében, Budapest: HAND, 2007
7
Társadalmi egyeztetés szükséges külpolitikai kérdésekben A segélyhatékonyságról és a 2011-es magyar EU-elnökségrôl egyeztettek civilek, a kormány, a tudományos élet és a sajtó képviselôi az A38-hajón május 30-án
volumen No. 1–2. / 2008. július
l Frida Balázs
8
Széleskörű párbeszédre került sor 2008. május 30-án a DemNet Alapítvány és a HAND Szövetség kezdeményezésére összehívott tanácskozáson, melyen különböző civil szervezetek munkatársai, a Corvinus Egyetem, a magyar külpolitikát elemző szakértők és a kormányzat külpolitikusai mellett a sajtó is szép számmal képviseltette magát. Két egymással összefüggő téma, az európai és a magyar segélypolitika hatékonysága, valamint a 2011-es leendő magyar EU-elnökség volt a fókusza az oldott hangulatú egyeztetésnek, melynek végén Fair Trade (Méltányos Kereskedelemből származó) finomságok is terítékre kerültek. A találkozó apropóját egyrészt a CONCORD elnevezésű, nemzetközi fejlesztéssel és segélyezéssel foglalkozó európai szintű civil érdekképviseleti esernyőszervezet aktuális segélyhatékonyságról szóló jelentése, másrészt a HAND Szövetség új nemzetközi fejlesztési és segélyezési ismereteket összegző sajtókézikönyvének megjelenése, továbbá a 2011-es magyar EU-elnökség várható kihívásaival kapcsolatos hazai egyeztetés beindításának igénye adta. A program három prezentációval indult: Scheiring Gábor a Védegylet munkatársa a nemzetközi fejlesztésről, mint a globális igazságosság iránti követelés elemi kifejeződéséről beszélt. Ezt követően Almási Judit a CONCORD frissen megjelent, az európai segélyhatékonyságról szóló „No Time to Waste” (Nincs vesztegetnivaló időnk)
című ún. aidwatch jelentésének legfontosabb adatait ismertette, különös hangsúlyt fektetve arra a tényre – amint a jelentésből világosan kiderül –, hogy Magyarország vonatkozó mutatói a korábbi, az eleve nem túl hízelgő számokhoz képest is jelentős visszaesést mutatnak. Ezt követően Mikesy Álmos a magyar nemzetközi fejlesztési együttműködés hazai apparátusait térképezte föl, beavatva a jelenlevőket az adóforintnak a bürokrácián keresztüli nehezen követhető útjának rejtelmeibe. (A Concord jelentés, a sajtókézikönyv és további részletek letölthetőek.: www.hand.org.hu )
Sok nagy feladat vár a tag államokra a magyar elnökségi periódusban A magyar közigazgatás felkészültsége a 2011-es EU-elnökség kihívásaira kétséges – tért át a múlt elemzéséről a jövő feladataira Kégler Ádám, az MTA Politikatudományi Intézetének kutatója. Előadásában a majdani elnökséggel járó lehetőségek mellett az ahhoz társuló kötelezettségeket és elvárásokat emelte ki, hiányolva az elégséges felkészülést és aláhúzva a társadalmi egyeztetés fontosságát. Sok, nagy feladat vár a tagállamokra a magyar elnökségi periódusban: a Lisszaboni stratégia megújulása, poszt-hágai program, a migráció, az energiabiztonság, a keleti szomszédságpolitika,
az ún. Budapest stratégia, valamint a költségvetés felülvizsgálata, ugyanakkor az ország megkezdte felkészülését a feladatokra – reagált Heincz Balázs, a Külügyminisztérium EU Koordinációs és Jogi Főosztályának, mint az EU-elnökségért felelős koordinációs szerv képviseletében. Tomaj Dénes, a Külügyminisztérium Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Főosztály főosztályvezetője szerint nem olyan nagy a mozgástér, rengeteg feladatkört kapunk örökül és az elnökségi tagállamoknak elsősorban az EU-t és a kontinuitást kell képviselniük, míg a saját agenda csak ezt követően kaphat reflektorfényt. A jelenlevő felek egyetértettek a társadalmi egyeztetés fontosságában annak érdekében, hogy mind a magyar segélyezési hatékonyság növekedni tudjon, mind pedig azért, hogy megnyugtatóan felkészüljünk arra a fél évre, melynek során hazánk tölti be az EU megtisztelő soros elnöki posztját. Erős Barbara, a DemNet munkatársa elmondta, hogy ez az egyeztetés az első rendezvénye egy három éven keresztül, havonta – negyedévente megrendezendő programsorozatnak a nemzetközi fejlesztési együttműködés, az EU-s elnökség és a vízgazdálkodás témakörében. A 2008 februárjában elindított „Tudj, hogy tehess” projekt keretén belül még több hasonló többoldalú találkozót terveznek a Visegrádi 4-ek országaiban annak érdekében, hogy jól körbejárják és megismerjék egymást véleményét és kialakuljon az érdemi párbeszéd.
Civil– döntéshozói–média partnerség a sikeres hazai fejlesztéspolitikáért és 2011-es magyar elnökségért l Miháltz Réka
A 2008-tól 2011-ig tartó „Tudj, hogy tehess” projekten belül a Visegrádi országok civil szervezetei és hálózatai fognak össze, hogy a döntéshozó politikusokat és a média képviselőit információval lássák el a nemzetközi fejlesztés alapfogalmairól, Európai Uniós elvárásokról és az adott ország kontextusához és érdekeihez kapcsolódó, nemzetközi fejlesztési politikában felvállalt felelősségéről.
Célunk, hogy a három év alatt méltóképp felkészülhessünk egy külpolitikára is nyitott, friss és dinamikus szemléletű elnökségi periódusra.
információkat, melyeket főként az EU elnökség és a vízügy perspektívájából adnak betekintést az olvasóknak. Az újságíróknak havonta kiküldött elektronikus hírlevél szerepe az, hogy a sajtó is egyre többet foglalkozzon a témával, ami aztán mind a politikusokat, mind a szélesebb rétegeket is eléri. Fontosnak tarjuk, hogy a döntéshozókon és a sajtó képviselőin túl a lakosság széles köreiben is
A programban résztvevô visegrádi partnerek:
Partners for Democratic Change, (PDCS) Szlovákia
People in Need, (PIN) Csehország
Slovak Nongovernmental Development Organizations Platform, (PMVRO) Szlovákia
Polish Humanitarian Organisation Foundation, (PHO) Lengyelország
Magyarországon a DemNet Alapítvány koordinálja ezt a folyamatot, amelyben a nemzetközi kooperáció főbb kérdéseit hazai és Európai Uniós kontextusból kívánja szemléltetni. Így a projekt a fejlesztési kérdéseket összeköti a 2011-ben sorra kerülő magyar Európai Uniós elnökséggel, valamint az elnökség alatt felmerülő lehetséges prioritással, példaként választva a vízügyet – amely kiemelkedően fontos téma a hazai és nemzetközi fejlesztésben is. Mindezt a program legfőképpen nyomtatott kiadványok, elektronikus felületek, szakmai kerekasztal-beszélgetések alkalmával valósítja meg. Eme negyedévente megjelenő döntéshozóknak szóló hírlevélen túl, internetes felületen (www.globalance.hu) gyűjtjük össze a fejlesztéssel kapcsolatos anyagokat, cikkeket,
tudatosuljon egy Európai Uniós kontextusú kitekintés a nemzetközi együttműködésre. Célunk, hogy ez alatt a három év alatt méltóképp felkészülhessünk egy külpolitikára is nyitott, friss és dinamikus szemléletű Európai Uniós elnökségi periódusra. Ezért a három év során három neves napilapban nemzetközi fejlesztéssel foglalkozó mellékletet adunk ki, hogy a szélesebb közönség figyelmét is felhívjuk a téma legfontosabb kérdéseire. Újságírókat és politikusokat utaztatunk fejlődő világbeli országokba: Etiópiába és Vietnámba, hogy személyesen is meggyőződhessenek a magyar és Európai Uniós együttműködés és fejlesztés eredményeiről, illetve munkájuk számára hasznos információkat szerezzenek, nemzetközi kapcsolatokra tegyenek szert. A jövő döntésho-
zói, az egyetemisták számára is szervezünk a témában képzést, valamint szakdolgozat versenyt hirdetünk, melynek eredményeképp a győztes írásokat 2010-ben nyomtatott formában is megjelentetjük. Kiemelt szerepet kapnak a személyes találkozók – mint pl. a júliusi Parlament Cafe-ban megrendezésre kerülő „Az Európai Uniós elnökségek tapasztalatai és a felkészülés” című kerekasztal-beszélgetés - melyre a témában érintett nagyköveteket, politikusokat, civil és kormányzati szakértőket és a média egyes képviselőit hívjuk meg, hogy kialakulhasson egy diskurzus a különböző felek között. Hiszen nagy hangsúlyt fektet a program a tájékoztatáson túl, a kormányzati, civil és tudományos szektorok dialógusának és hosszútávú együttműködésének kialakítására.
volumen No. 1–2. / 2008. július
Bôvebb információ a projekt alakulása során a www.demnet.org.hu és a www.globalance.hu honlapokon, illetve projekten dolgozó munkatársaktól tudhat meg: Miháltz Réka programvezetô:
[email protected] Erôs Barbara szakmai vezetô:
[email protected]
9
Fotó: Niall Crotty
Behatóbban a szubszaharai Afrikáról Tereplátogatás parlamenti képviselôk számára
volumen No. 1–2. / 2008. július
l munkatársunktól / demnet
10
A „Tudj, hogy tehess” projekt 2008. október első hetében 2 magyar politikust invitál tereplátogatásra Etiópába. Az egy hetes tanulmányúton további lengyel, cseh és szlovák döntéshozókkal együtt a Visegrádi országok fejlesztési projektjeinél tesznek látogatást a résztvevők, illetve számos találkozón, beszélgetésen vesznek részt a fővárosban, Adisz Ababában. Itt Európai Uniós tisztviselőkkel, etióp kormányzati tisztségviselőkkel, civil szervezetekkel, az OECD és más fejlesztési programot finanszírozó vagy kivitelező intézménnyel, szervezettel találkozhatnak, hogy közvetlen rálátást kapjanak az afrikai fejlesztési kezdeményezésekről, különösképpen a helyi magyar vízügyi projekt hatékonyságáról. A résztvevők a 2008. novemberi kerekasztal-beszélgetés és szakmai találkozó keretében számolnak be az utazás tapasztalatairól, és reményeink szerint a látottakból és hallottakból nyert tapasztalatok adaptálását segítik a magyar fejlesztési politikában és az országstratégiák kidolgozásakor.
Élelmiszerválság
A „Globális Dél” szenved a drasztikusan emelkedô élelmiszerárak miatt Róma csalódást hozott l Frida Balázs
tarifák és védővámok rendszere; a Nyugatról és a nagy agrártermelőktől áramló dömping, tehát egy aránytalan és méltánytalan világkereskedelmi szabályozás (amely a fejlődők piacait liberalizálja, a fejlettekét pedig védi); továbbá az élelmiszerkereskedő cégek spekulációs gyakorlata; ezen túlmenően a vészesen terjedő „bio-üzemanyag” termelés együttesen az extrém szegénység, az éhínség, továbbá a jelenlegi élelmiszerbizonytalanság mögött húzódó legalapvetőbb okok. A világ legfejlettebb országainak tétlensége és helytelen kereskedelmi gyakorlata mára felborította az amúgy is törékeny olaj- és élelmiszerpiacot, amelynek első számú áldozatai a legszegényebbek és a legkiszolgáltatottabbak: az anyák és a gyermekeik Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában. A fejlődő országok jelentős hányada mára már saját népességét sem képes ellátni élelemmel, végleg eltávolodott az élelmiszer-önrendelkezéstől, a WTO három évtizedes piaci liberalizációja nyomán nemhogy nem képes exportálni, de döntően élelmiszerimportőrré vált, így szélső-
ségesen függ a nemzetközi agrárkereskedelmi folyamatoktól, amely együttesen kiszolgáltatja őket a globalizált élelmiszerpiac által szabott egyre magasabb árak elviselhetetlen hatásainak. A fejlődő országok élelmiszerkereskedelmi mérlege – a FAO adatai szerint – 38 milliárd dolláros deficitet mutat 2007-ben, szemben a 70-es évek csaknem kiegyensúlyozott import-export adataival. Egyes becslések szerint 2020 után a jelenlegi trendek szerint ez a deficit elérheti az 50 milliárd dollárt is. Mindeközben a legnagyobb transznacionális élelmiszerkereskedő kartellek történelmi nyereséget könyvelnek el, pl. a Cargill, az egyik legjelentősebb kereskedelmi konszern 2008 áprilisában – az élelmiszerválság kellős közepén – 86%-kal növelte profitját, az előző év azonos időszakának mutatóihoz képest. Hasonlóképpen a két másik meghatározó multi, a Bunge 77%-kal, a Archer Daniel Midland pedig 65%-kal növelte nyereségét és csúcsot döntött ebben a negyedfolytatás a 3. oldalon a
volumen No. 1–2. / 2008. július
Az alapvető élelmiszerek ára idén tavaszra drasztikusan megemelkedett a fejlődő világ országaiban, s ez milliók számára súlyos, kezelhetetlen krízist jelent: olyan emberek hatalmas tömegei is az éhínség poklába süllyednek, akik különben még éppen el tudták tartani családjukat, vagy iskolába járatták gyermekeiket. Az élelemválság nem csupán azt jelenti, hogy százmilliók kénytelenek éhesen ágyba küldeni gyermekeiket, de rengeteg gyermek számára ez tanulmányaik megszakítását hozza magával, továbbá több országban helyi konfliktusokhoz, erőszakhoz és éhséglázadásokhoz vezet. Az élelmiszerkrízis a 850–870 millió éhező és alultáplált életét közvetlenül sodorja veszélybe, további min. 100–120 millió ember életét pedig az éhínség és a mélyszegénység peremére szorítja a világ déli féltekén, az ún. „legkevésbé fejlett” országokban. Mi is áll a jelenség a hátterében? Az USA-ban és az EU-ban évtizedek óta érintetlenül fennálló protekcionista agrártámogatási struktúra; a fejlődő országok farmereit és terményeit sújtó vám-
megrendelhetô: www.anthropolis.hu/folyoirat.html
megrendelhetô: www.anthropolis.hu/folyoirat.html
11
A „Globális Dél” szenved a drasztikusan emelkedô élelmiszerárak miatt
Élelmiszerválság Pakisztánban – lisztért állnak sorban az emberek 2008 tavaszán
a folytatás a 11. oldalról
évben.* Felmerül a kérdés, hogy kiknek áll érdekében növelni az élelmiszerárakat, és érintetlenül hagyni a jelenlegi szabályozást… Nemrég, 2008. június 3–5. között tartották Rómában a FAO [Food and Agricultural Organization – az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének] magas szintű értekezletét, amelyen a világ 183 államának kormányfői, agrárminiszterei, a Világbank és a Valutaalap vezetői tanácskoztak, hogy a jelenlegi élelmiszerválságra rövid- és hosszú távú megoldási javaslatokat dolgozzanak ki. Mint ismeretes az értekezlet mély csalódást és megdöbbentő kiábrándulást keltett világszerte. A nyilvánosságra hozott zárónyilatkozatban szereplő akcióterv nem más, mint látszatmegoldás és behajthatatlan ígérethalmaz, hiszen valójában nem kötelezi a vezető
hatalmakat, és nem ír elő világos menetrendet az államok számára sem rövid-, sem pedig hosszútávon. A felajánlott 6,5 milliárd dollár pusztán időleges tüneti kezelésre elég, amely a világkereskedelmi rendszer korrekciója nélkül fabatkát sem ér. „Sokkolónak” nevezte a találkozó eredményét több jelentős északi és déli országokat egyaránt tömörítő társadalmi mozgalom is, köztük a GCAP (Global Call to Action against Poverty) egyik képviselője, Sylvia Borren. További döbbenetet keltett, hogy az élelmiszerár-robbanásért részben felelőssé tehető egyre duzzadó bio-üzemanyag termelés kérdését jóformán meg sem említette a Rómában jóváhagyott záródokumentum. Idén júliusban a G8-államok vezetői ülnek egy asztalhoz Japánban, amely újabb esélyt kínál a fejlődő világot érintő egyre súlyosbodó élelmezési
válság konszolidálására, amelynek kulcsa egyértelműen a leggazdagabb országok kezében van. Kizárólag a legiparosodottabb államok közös cselekvése nyújthat orvosságot a világ jelenlegi legsúlyosabb válságára, amelyben az adósság, a kereskedelem, a fejlesztés, a segélyezés és klímaváltozás kérdései kölcsönösen összefüggenek és komplex, hosszú távú megoldásokat kívánnak. 2008. szeptemberében New Yorkban gyűlnek össze a világ vezetői, hogy értékeljék és felülvizsgálják a Millenniumi Fejlesztési Célok megvalósításának folyamatát, a 2000 óta eltelt időszak eredményeit. Ugyanakkor az élelmiszerválság, az egyre több országban tapasztalható energiakrízis és a klímahelyzet komolyan és korábban nem kalkulált módon befolyásolják a millenniumi célrendszer megvalósulását, amely azonnali és hathatós lépéseket követel a nemzetközi közösség részéről. Ugyanebben a hónapban Accrában fogják felülvizsgálni a 2005-ös ún. Párizsi Deklaráció hozadékait a segélyezés és nemzetközi fejlesztés hatékonyságáról, majd novemberben tartják Dohában a fejlesztés finanszírozásáról és a világkereskedelmi rendszerről szóló miniszteri találkozót, amelyek mindegyike lehetőséget jelent az ínségben szenvedő „Globális Dél” lakosai szempontjából. A kérdés csupán az, hogy elvi elkötelezettség és az ismert retorika helyett születnek-e a helyzet kezelésére valós és hosszú távú megoldási javaslatok. Burundi menekültek váltják be élelmiszer-jegyeiket
VOLUMEN – Európai Unió és nemzetközi fejlesztés 1. évfolyam 1–2. szám, 2008. július Felelôs szerkesztô: Frida Balázs Munkatársak: Blahó Györgyi, Csillag Gábor, Erôs Barbara, Miháltz Réka Kiadja: DemNet (A Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány) Felelôs kiadó: Pélvölgyi Péter – megbízott igazgató Grafikai terv: Bóna Tamás Partnerek: Globalance – www.globalance.hu, People in Need (PIN) Csehország, Partners for Democratic Change (PDCS) Szlovákia, Slovak Nongovernmental Development Organizations Platform (PMVRO) Szlovákia, Polish Humanitarian Organisation Foundation (PHO) Lengyelország, Nemzetközi Humanitárius és Fejlesztési Civil Szövetség (HAND Szövetség) Magyarország Támogató: Európai Unió Fejlesztési Programja – EuropeAid ISSN
