AZ ÜZEMFENNTARTÁS MÛKÖDÉSI FELTÉTELEI 2.04
A karbantartás „legjobb gyakorlata” Tárgyszavak: szennyvízkezelő; karbantartási program; hatékonyság; megbízhatóság.
A legjobb módszerek („best practices”) kifejezést leginkább a menedzsment minőségével kapcsolatban használják. A karbantartásra alkalmazva hatékonyságot, megbízhatóságot és motivációt jelent. Az USA-ban és Kanadában a vállalatok karbantartási részlegei 1040%-os hatékonysággal működnek. A berendezések, gépek meghibásodásának 70%-át a karbantartás okozza. Erről azonban a felső vezetők gyakran nem vesznek tudomást, nem gyűjtik a gépekkel kapcsolatos hibákat, nem elemzik azok okait. Sok vállalati vezető nem gondolja végig, hogy mi a karbantartás. Gyakori értelmezés: „csináld meg, ha elromlott!”. Ez azonban csak javítást jelent, nem karbantartást. A karbantartás helyes meghatározása: „Tartsd fenn az állóeszközöket eredeti állapotukban; biztosítsd a jó működést; védd különféle hatásokkal szemben!” A karbantartás legjobb módszereit alkalmazó szervezetet, a következők jellemzik: • A karbantartási dolgozók munkaidejének 100%-a ki van töltve munkamegrendelésekkel. • A munkamegrendelések 90%-a megelőző karbantartásra irányul. • Az összes munka 30%-a megelőző karbantartás. • Az összes munka 90%-a tervezett. • Tartalék alkatrészekben hiány csak igen ritkán lép fel (havonta max. egyszer). • A túlóra az összes karbantartási munkaidőnek legfeljebb 2%-a. A legjobb karbantartási gyakorlat néhány elemét az 1. táblázat foglalja össze.
1. táblázat A legjobb karbantartási gyakorlat néhány eleme Feladat
Standard
A legjobb módszer követelménye
Következmény, ha nem alkalmazzák a legjobb módszert
Csapágy kenése
Fix kenési időközök, ±10% eltérés
Idő előtti csapágyhiba, 20–80%-kal csökkent élettartam
Tengelykapcsoló beállítása
A motor és hajtómű tengelyének mérőórával vagy lézerrel való beállítása
Ékszíj szabályozása
Az ékszíj feszítésének mérése behajlás mérésével
Szerelvények megtisztítása A zsírzópisztoly végének megtisztítása Helyes kenőanyag használata megfelelő mennyiségben Rendszeres kenés Vizsgálni a tengely „ütését” Szög és vízszintes beszabályozása A gép (nem kapcsoló) előírásának követése Az előírás szerinti feszítés beállítása
Hibák valószínűsége a jövőben – proaktív karbantartás nélkül/legjobb módszerrel 20/1
Idő előtt tönkremegy a tengelykapcsoló, csapágy és tömítés a motorban és a hajtott gépben, nagy energiaveszteség
7/1
Az ékszíj kopása, idő előtti elhasználódása; csapágyhibák a hajtó és hajtott egységben; csúszás, sebesség változása zaj nélkül; a motortengely törése
20/1
Szemléletváltásra van szükség Albert Einstein mondta: „Azok a problémák, amelyekkel ma nézünk szembe, nem oldhatók meg azon a gondolkodási színvonalon, amelyeken akkor álltunk, amikor a problémák kialakultak.” Két általános oka van annak, hogy a szennyvízkezelő létesítmények jelentős része nem alkalmazza a legjobb karbantartási módszereket: • A szervezet teljesen reaktív, azaz nem védi a berendezéseket, nem előzi meg romlásukat. • A karbantartó munkásokból hiányzik a törekvés munkájuk javítására és a vezetőség nem hozta tudomásukra az elvárt magatartást.
A karbantartás helyes módszerei révén elérhető megtakarítások általában a vezetők érdeklődési körén kívül esnek. Nem gondolják, hogy a hatékony karbantartás hatással lehet a vállalati eredményekre. Pedig számos vállalat példája igazolja, hogy a karbantartás helyes gyakorlatának alkalmazásával jelentősen csökkenthetők az üzemzavarok, növelhető a berendezések üzembiztossága és teljesítménye. A karbantartási szemlélet megváltoztatásához új vállalati kultúrára van szükség. Ennek megteremtése nem könnyű feladat, mivel az emberi természet általában ellenáll a változásoknak. A reaktív karbantartás helyett proaktív karbantartás bevezetése a vállalati kultúra megváltozását igényli. Kimutatták, hogy proaktív tervezéssel és ütemezéssel dolgozó 25 fős karbantartási részleg 40 fős reaktív módon dolgozó karbantartási csapat munkáját el tudja végezni. A proaktív karbantartás hatására javul a dolgozók hatékonysága, kevesebb túlórára van szükség és jobb lesz a munkások hangulata.
Átmenet a proaktív karbantartásra Nagyon fontos a proaktív karbantartásra való átmenet megtervezése. Az átmenet előkészítésére a következő lépéseket kell tenni: c Karbantartási tanfolyam szervezése. Meg kell határozni, hogy a munkások milyen felkészültsége szükséges az új karbantartási feladatok elvégzéséhez, majd a munkások tényleges képességeit, gyakorlatát kell felmérni. Ennek alapján kell megállapítani, hogy mely területen és milyen mélységű képzésre van szükség. A képzés eredményességét írásbeli vizsgával és gyakorlati munkával kell megállapítani, és a képzettséget bizonyítvánnyal kell elismerni. Az egyes munkások képzettségét és gyakorlatát a tervszerű karbantartási feladatok kiosztásánál figyelembe kell venni. d A munkafolyamat elemzése. Elemezni kell a kialakult munkafolyamatokat és meg kell tervezni a számítógéppel segített karbantartási rendszer előnyeinek kihasználása érdekében szükséges változásokat. Várható egyes munkatársak ellenállása a változásokkal szemben, ami ellen úgy lehet küzdeni, hogy a karbantartási vezetőket be kell vonni a proaktív karbantartás tervezésébe. A proaktív karbantartás eredményességét mérni lehet a gépek meghibásodása közötti átlagos idővel (Mean Time Between Failures – MTBF) vagy a 24 óra alatt fellépő hibák számával. Bár a munkafolyamatokat a vállalat szervezeti felépítéséhez kell il-
leszteni, fontos, hogy megfeleljenek a számítógépes rendszer követelményeinek is. e Munkamegrendelési rendszer. Minden vállalatnál van a karbantartási munkák megrendelésének valamilyen rendszere, de ezt csak lazán alkalmazzák. Pedig a munkamegrendelési rendszer a proaktív karbantartás gerince. A nyolc órai munkaidőt nyolc órányi munkával kell kitölteni. A munkamegrendeléseket kategorizálni kell: be kell sorolni őket tervezett, fejlesztés, üzemzavarelhárítás stb. kategóriákba. f Megelőző karbantartási feladatok tervezése. A proaktív karbantartás bevezetésével kapcsolatos legnagyobb munka a karbantartási feladatok dokumentálása. A munkák leírásának ki kell terjedniük a szükséges anyagok, alkatrészek, szerszámok jegyzékére, a munkához szükséges szakmunkások számára, ezek képzettségi szintjére, a becsült munkaidőre, a karbantartási munka gyakoriságára. A tervszerű karbantartási munkák fajtái a következők: • rutinszerű gondozási munkák: tisztítás, olajozás, ellenőrzés, egyes alkatrészek cseréje; • egyes részegységek proaktív cseréje; • tervszerű általános javítás, felújítás; • állapotvizsgálat: olajelemzés, rezgésmérés stb. • teljesítménymutatók elemzése: pl. szivattyú nyomása, hozama, munkapontja stb. • előre elhatározott javítások, fejlesztések. g Karbantartó mérnök csoport. Ha eddig nem volt, létre kell hozni ilyen csoportot, amelynek ilyen problémákkal kell foglakoznia: • ismétlődő hibák okainak kiküszöbölése; • az új gépek kiválasztásánál a megbízhatóság és karbantarthatóság szempontjainak érvényesítése; • a megelőző karbantartás folyamatának és gyakoriságának megtervezése. h Karbantartás-tervezők kiválasztása, képzése. A tervező személye kritikus a proaktív karbantartás sikere szempontjából, ezért alapos képzésben kell részesülnie. Ne az tervezze meg a karbantartást, aki majd elvégzi, de a tervező legyen tisztában az elvégzendő munkával. A tervezőnek legyen tekintélye, hogy irányítani tudjon másokat, és legyen együttműködési képessége, hogy a feladatokat más részlegekkel is összehangolja. A tervező felelőssége a következőkre terjed ki: • a gépek, berendezések számbavétele;
• minden gépre, berendezésre karbantartási program készítése; • a gépek, berendezések alkatrészjegyzékének összeállítása; • részletes géptörténeti feljegyzések készítése a számítógépes rendszerben; • a gépek, berendezések történetének átvizsgálása, változások trendjének elemzése és tökéletesítési javaslatok kidolgozása; • részletes proaktív karbantartási program készítése; • a tervszerű karbantartási munkákhoz szükséges anyagok, alkatrészek jegyzékének összeállítása; • a gépek, berendezések rajzainak tárolása, biztosítva, hogy azok aktuálisak és pontosak legyenek; • a karbantartáshoz szükséges speciális szerszámok és eszközök biztosítása; • a karbantartáshoz szükséges állásidő egyeztetése a termelési vezetőkkel; • költségadatok közlése a vezetőséggel; • közreműködés az éves általános javítások tervének összeállításában; • a heti karbantartási program összeállítása és közlése az érintettekkel. i Karbantartási anyagok és alkatrészek tárolása és beszerzése. Ezen a területen általában jelentős megtakarítás érhető el. A beszerzési részleg olyan megállapodásokat szokott kötni a berendezés eladójával vagy alkatrészgyártókkal, amelyekben garantálják a megrendelések teljesítésének idejét. Ésszerű megoldás a karbantartási készletekkel kapcsolatos költségeket a beszállítókra terhelni. Az anyag- és alkatrészigények rendszeres elemzése segít abban, hogy a karbantartáshoz szükséges alkatrészekből, anyagokból minimális készletek legyenek, de hiány ne forduljon elő. j Számítógépes rendszer. A jól szervezett karbantartáshoz jó számítógépes rendszer nélkülözhetetlen. Ha nincs ilyen vagy nem rendelkezik a szükséges képességekkel, érdemes újat venni. Amikor az ajánlott rendszerek közül választanak, érdemes megnézni, hogy a programnak milyen outputjai vannak. Az output adatoknak ki kell elégíteniük a karbantartási tervezőcsoport, a munkairányítók, a beszerzés, a számvitel és a felső vezetőség igényeit hasznos és pontos információkkal, többek között:
• az előkészített, a folyamatban levő és a lezárt munkamegrendelésekről; • a meghibásodások közötti átlagos idő alakulásáról; • a karbantartási ütemtervek betartásáról; • a munkatársak teljesítménykihasználásáról; • alkatrészek, anyagok felhasználásáról. A befektetések megtérülésének elemzése. A szennyvízkezelő létesítményeknek legalább kétéves adatokra támaszkodva kell megítélniük a proaktív karbantartás bevezetésével kapcsolatos befektetés hasznát. A proaktív karbantartás bevezetésével kapcsolatban felmerült költségeket elkülönítve kell kezelni a fejlesztési és az üzemeltetési költségektől, hogy e projekt eredményességét értékelni lehessen. Egy szennyvízkezelő létesítménynél a proaktív karbantartás bevezetését követő harmadik évben a termelékenység 28,2%-os növekedését, a karbantartási anyagköltségek 19,4%-os csökkenését állapították meg, míg a berendezések üzembiztonsága, rendelkezésre állása 20,1%-kal nőtt. k Alvállalkozók alkalmazása. Lényeges kérdés, hogy saját erővel végezze-e az üzem a karbantartást vagy alvállalkozókat vonjon be. Össze kell hasonlítani a saját és külső karbantartás költségét/árát. Ha alvállalkozókkal dolgoznak, az ő munkájuk adatait éppen úgy be kell vinni a számítógépes rendszerbe, mint a saját munka adatait. A karbantartás legjobb módszereinek bevezetése nem megy parancsszóra. Átgondolt tervezésre, sok munkára, időre, de mindenekelőtt elkötelezettségre van szükség hozzá a vállalat minden szintjén. (Dr. Garai Tamás) Smith, R.: The other BMPS. Best maintenance practices for wastewater management. = Water Environment and Technology, 15. k. 6. sz. 2003. p. 48-51. Quinn, B.: From preventive to condition-based maintenance. = Pollution Engineering, 34. k. 8. sz. 2002. p. 38–42.
