A TERMÉSZETES ÉS ÉPÍTETT KÖRNYEZET VÉDELME
6.3
Hová tűntek a halak? Tárgyszavak: hal; víz; élőhely; folyó; biodiverzitás.
A belvízi halfogás visszaesése számos országban kiemelt problémává vált. Az Egyesült Királyságban jól dokumentálható veszély fenyegeti a belvízi vándorló lazac- és angolnaállományt, és jelentősen megváltozott a fajok összetétele is. Norvégiában komoly torzulások mutatkoznak a halállományban, s egyre kevesebb hal található a dán és a francia vizekben. Svájcban az 1980-as évek elejéhez képest 60%-kal csökkent a folyami pisztrángfogás. Ezt a visszaesést a halak egészségi állapotának regionális hanyatlása kísérte. Vajon mi az oka a halfogás páneurópai visszaesésének, és hogyan lehetne visszafordítani a folyamatot? Svájc, a több mint 240 ezer amatőr horgászával szerencsés ország. A horgászengedélyekből jut a folyók fenntartására is. Legalább ennyire fontos azonban, hogy a horgászok személyes fogási naplót vezetnek, amit azután megküldenek a SAEFL svájci környezet-, erdő- és tájvédelmi szervezetnek.
Csendben eltűnő halállományok Az 1970-es években a svájci halállomány csökkenése még nem volt jelentős, látszólag a természetes fluktuáció keretein belül maradt, ami elfedte az általános trendet. Az 1980-as években a halfogás már jelentősen csökkent. A visszaesés azonban csak az utóbbi években kezdte nyugtalanítani a horgászokat. A halállomány csökkenése három okból is aggasztó. Először: a nem egészséges és csökkenő halállomány nem kielégítő és romló ökológiai viszonyokra utal, vagyis olyan helyzetre, amely már régen nem felel meg a törvény által előírt érintetlen környezetnek. Másodszor: mivel a Svájc-
ban őshonos 54 fajból 42 veszélyeztetett, fenyegetett vagy kihalt, súlyosan sérült a biológiai sokszínűség. Ráadásul a halak az emberi egészség mérgező anyagokkal való veszélyeztetésének biológiai indikátorai is. Ez különösen fontos Svájcban, ahol az ivóvizet gyakran folyóparti víz vagy talajvíz szűrésével állítják elő. Harmadszor: ha a kapás ritka, a horgászok nem újítják meg engedélyüket, ami anyagi kiesést jelent a halászati szervek számára, vagyis kevesebb pénz jut majd a folyók megfelelő kezelésére.
Az okok feltárása A feltárt problémák olyan széleskörűek, az okok pedig annyira homályosak voltak, hogy a svájci kutatók és hatóságok Fischnetz néven projektet hoztak létre a csökkenő halfogás hátterének vizsgálatára. Az interdiszciplináris vállalkozás munkájában különböző intézmények kutatói, kanton- és szövetségi szintű hatóságok, valamint a vegyipar és halászati szervezetek képviselői vettek részt. Az országos kutatói hálózat öt évig működött, a projekt tevékenysége 2004. januárban fejeződött be. A vállalkozás a következő hat fő céllal indult: 1. az elmúlt 20 évre vonatkozólag elszórtan rendelkezésre álló adatok összegyűjtése a halfogásokról, valamint a halak egészségéről és populációjáról; 2. új kutatási tevékenységek kezdeményezése olyan területeken, ahol jelentős információhiány mutatkozik; 3. a svájci egyetemeken és szabályozási testületeknél folyó különböző kutatási tevékenységek összehangolásának erősítése; 4. az előző pontban említett szervezetek közötti kommunikáció bővítése; 5. a kialakult helyzetért felelős fontosabb tényezők meghatározása; 6. javaslat a kialakult helyzet javítását célzó intézkedésekre. Az okok strukturált keresése érdekében az alábbi, 12 pontból álló hipotézisláncot dolgozták ki. Ezek több szintű ok-okozat viszonyokat foglalnak magukba, egyesek között átfedés vagy kölcsönhatás is van. Az első négy hipotézis a hatásokat foglalja össze, a többi nyolc a potenciális okokat kutatja. 1. A halkapás visszaesése több tényező következménye, amelyek jelentősége valószínűleg eltérő a különböző régiókban. 2. A felnőtt halak nem szaporodnak, vagy … 3. … nem pótolják azokat halivadékokkal. 4. Romlott a halak egészségi állapota.
5. A vegyi eredetű szennyezőanyagok (táplálékban vagy mikroszennyeződések formájában) káros hatással vannak. 6. A folyók rossz morfológiai minősége és hosszirányú kapcsolatai (a folytonosságot gátló tényezők) hátrányosan befolyásolják a halak túlélését és regenerálódását. 7. Megnőtt a finom üledékek relatív mennyisége, ez üledéktorlódáshoz vezetett, ami visszafogja a sikeres ívás mennyiségét és megzavarja a sebes pisztráng embrionális fejlődését. 8. A tápanyag mennyisége vagy minősége nem megfelelő. 9. A visszaesést okozhatja a halgazdálkodás, a telepítési mód és a horgászok viselkedése is. 10. Túl sok halat fognak ki a vízből a ragadozó madarak. 11. A megváltozott vízhőmérséklet káros a halakra, különösen a pisztrángokra. 12. A téli áradások és az ebből eredő üledékszállítás hátrányosan változtatta meg a folyók környezetét.
A hipotézisek rendezése Különböző kutatások eredményeinek ismeretében a hipotézisek közül többet ki lehetett zárni. Olyan hipotézisekről van szó, amelyek bizonyítottsága nem elég meggyőző, vagy amelyek relevanciája földrajzilag korlátozott. A Fischnetz kutatói végül három országos vagy regionális jelentőségű tényezőt állapítottak meg: a halgazdálkodást, a parazita burjánzó vesebetegséget (PKD) és az élőhelyet (morfológia és vízminőség). Kevesebb horgászprogram? A projekt kezdetén felmerült egy alapvető halgazdálkodási kérdés: lehetséges, hogy azért esett vissza a halfogás, mert kevesebben horgásznak? A kérdés tisztázása érdekében a Fischnetz megvizsgálta az utóbbi húsz év horgászati és fogási adatait. 1990 és 2000 között a folyókra kiadott horgászengedélyek száma 23%-kal csökkent. A folyami horgászokról készült reprezentatív felmérés kimutatta, hogy az egy engedélyre jutó horgászatok száma 1980-ban átlagosan 27, 2000-ben már csak átlagosan 22 volt. A csökkenő horgászati intenzitás időszaka egybeesett azzal az időszakkal, amelyben a halállomány csökkenését figyelték meg. A sikeres horgászatok aránya például 78-ról 24%-ra esett viszsza, miközben a horgászat időtartama nem változott. Mindeközben az egy horgászra jutó éves kapás az 1980-ban mért 49-ről 2000-ben 25-re
csökkent, ami nagyobb arányú csökkenést jelent, mint az engedélyek számának vagy az egy engedélyre jutó horgászatok számának csökkenése. Ezen statisztikai adatok alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a halállomány csökkent, s a horgászok a megváltozott körülményekhez voltak kénytelenek igazítani viselkedésüket. Nem kétséges ugyanakkor, hogy a kapások megfigyelt csökkenése részben a szabadidős tevékenységek átalakulásával is magyarázható. Parazita keseríti meg a sebes pisztráng életét? A kutatók szerint a PKD hozzájárul a halkapások csökkenéséhez. Ezt a betegséget a Tetracapsuloides bryosalmonae nevű parazita idézi elő, amely a halak veséjében és egyéb szerveiben terjed. Ez a betegség jelenleg nem kezelhető és nem is gyógyítható. A sebes pisztrángoknál a PKD okozta mortalitás 90%-a akkor fordul elő, amikor a vízhőmérséklet legalább két héten át meghaladja a 15 °C-ot. A halivadék különösen érzékeny, aminek következtében a halállományból hiányzik a halivadék. A Fischnetz a vizsgált 462 helyből 190-en PKD-val fertőzött folyami pisztrángot talált. A PKD különösen a Svájci-medence (Mittelland) vizeiben volt kimutatható, ahol a nyári vízhőmérséklet gyakran meghaladja a 15 °C-ot. Mivel a PKD folyami vizekben való előfordulása korrelál a kisebb halkapással, a betegség valószínűleg jelentős mértékben hozzájárul a halállomány hanyatlásához a svájci vizekben. A Fischnetz kutatói megvizsgálták a vízhőmérsékleti adatokat is, és azt találták, hogy az elmúlt két évtized során a folyami vizek hőmérséklete 1,5 °C-kal nőtt, valószínűleg a klímaváltozás következtében. A folyami morfológia szintén releváns, mivel a PKD okozta veszteségek kompenzálhatók lennének a nem érintett szakaszakból érkező migrációval, feltéve, hogy az ilyen migráció lehetséges és nincsenek akadályai. A PKD okozta mortalitás kritikus vízhőmérsékleti küszöbértékét egyébként többnyire a folyók alsóbb szakaszain érik el, míg a felsőbb szakaszokon a fertőzött halak a hidegebb víz miatt sikerrel élik túl a körülményeket. Kedvezőtlen életkörülmények A halállomány csökkenésében szerepet játszó másik fontos tényező az élőhely minőségének romlása, mind morfológiai, mind vízminőségi szempontból. Az egészséges populáció fenntartásához a halaknak természetes vagy közel természetes folyami morfológiára van szükségük. Különösen igaz ez a folyami barna pisztrángra. A mélység és a széles-
ség változásai, a folyómeder durvasága, az alsó talajréteg nagysága és minősége, az ártérrel való kapcsolat mind-mind fontos eleme a folyó morfológiájának. A hossz- és oldalirányú kapcsolat alapvető jelentőségű a különböző élőhelyek elérhetősége szempontjából. Ha ezt az ideális állapotot összevetjük azzal a jelenlegi helyzettel, amely szinte valamennyi európai sűrűn lakott régióra jellemző, akkor azt látjuk, hogy túl sok mesterséges akadály áll a halak mozgásának útjában. Folyószakaszok kiegyenlítettek, a települések egyre közelebb húzódnak a folyópartokhoz, a vízfolyást pedig eltérítették energiatermelési és mezőgazdasági célokból. Svájcban folyamkilométerenként 10 akadály gátolja a halakat abban, hogy egy folyón felfelé vagy lefelé mozogjanak vagy egy mellékfolyó felé haladjanak. A Fischnetz projekt kimutatta, hogy a pisztráng biomassza az össze nem függő folyószakaszokon igen kevés, a Rajnában nem éri el a 20 kg/ha értékét, míg nagyobb összefüggő szakaszokon a biomassza mennyisége ennek 5-15-szöröse is lehet. A halak számára rendkívül fontos továbbá a víz és a föld találkozási felülete. A kiugró vegetáció (faágak, gyökerek) menedéket kínál a halaknak, és rovarokkal látja el őket. Kisebb folyókban a halak nyári táplálékának akár egyharmadát adhatják a rovarok. A partközeli szakasz pufferként is hat, megvédi a folyószakaszt a finom üledékek lerakódásától. Az üledék megakadályozza, hogy az ikrák oxigéndús vizet kapjanak, s gátolja a metabolikus termékek eltávozását is. Meg kell jegyezni, hogy a halfogás és a halállomány csökkenését jó morfológiájú élőhelyeken is megfigyelték, ami azt jelenti, hogy a felsoroltakon kívül más tényezők is befolyásolják a halak életét. Svájcnak 7,2 millió lakosa van. A regionális népsűrűség éppen a Svájci-medencében a legnagyobb. A 30 ezer kilométernyi folyóból és patakból álló vízgyűjtő terület szintén itt található. Az elmúlt 30 év alatt a szennyezést jelentős mértékben csökkentették, a kommunális szennyvíz 95 százaléka tisztítóművekbe kerül. Ennek ellenére a felszíni vizekben a szennyvíztisztítás tökéletlensége folytán továbbra is jelentős koncentrációban vannak jelen szintetikus vegyi anyagok és mezőgazdasági eredetű lerakódások. Komoly esőzés után kiugróan nagy lehet egyes anyagok – nitrit, ammónia, növényvédő szer, nehézfém – mennyisége. Svájc sűrűn lakott területein a szennyvíztisztító üzemek alatti szakaszokon szinte sohasem sikerül teljesíteni a nitrit mennyiségére vonatkozó vízminőségi követelményeket. Noha a növényvédő szerek alkalmazása által okozott terhelést 40 százalékkal csökkentették, ezt ellensúlyozza az ilyen vegyszerek egyre nagyobb hatása. Napjainkban a mezőgazdasági területe-
ken a növényvédő szerek koncentrációja meghaladja a biztonságos szintet, különösen az alkalmazás időszakában. Természetesen nem lehet kitérni minden emberi eredetű, a vízi környezetet potenciálisan befolyásoló vegyi anyag hatásának vizsgálatára. Vannak olyan vegyszerek, amelyek hatását csak a károkozás után kezdik vizsgálni. Vannak olyan környezetszennyező anyagok is, amelyek korábban ismeretlen hatást fejtenek ki. Ilyen például a nonil-fenol, amelynek mérgező hatására kidolgozták a megfelelő szabályozást, de később kiderült, hogy ösztrogén is. Tovább bonyolítják a kérdést az úgynevezett vegyes hatások. A Fischnetz adataiból kiderül, hogy egyes szennyvíztisztító telepek, különösen azok, amelyek után a vegyi anyagok mért szintje meghaladja a környezetminőségi szabványban megengedet mértéket, veszélyt jelentenek a halállományra, illetve annak gyarapodására.
Összetett okok Az ötéves projekt végén a munkában részt vett tudósok egyetértettek abban, hogy a halállomány fogyatkozásáért több tényező tehető felelőssé, közülük a legfontosabbak a halgazdálkodás, a PKD és az élőhely minősége. A képet némiképp árnyalja, hogy tudjuk: az ökológiai rendszerek többsíkú változáson mennek keresztül, s több tényező hathat azonos irányban. Ezen tényezők fontossága ráadásul országonként, régiónként vagy akár településenként is eltérő lehet. Egyes körzetekben például a ragadozómadarak szerepe elhanyagolható, míg másutt a kárókatonák által kitermelt biomassza (210 kg/ha) meghaladja a horgászok halfogásának mértékét (49 kg/ha). Az adatok értékelését a Fischnetz tudósai kétféleképpen végezték. Az egyik megközelítés alapján a kutatók kidolgoztak egy valószínűségi Bayes-hálózatot, amellyel összegezték a kvantitatív és kvalitatív információkat. A Bayes alapú rendszerek egyre népszerűbbek vízrendszerek vizsgálatakor, mivel kiválóan alkalmasak a feltételezett okok vizuális ábrázolására. Az itt alkalmazott modell a sebes pisztráng életciklusának dinamikus ábrázolására épül, amit a kutatók kiterjesztettek a természetes és emberi eredetű hatások figyelembevételére. Négy, a Svájcimedence különböző viszonyait reprezentáló folyómeder a modell azt állapította meg, hogy az élőhely károsodása jelentős ugyan, de ezek voltak a legkevésbé károsodott helyek. Szintén fontos tényező volt a finom üledék lerakódása és a PKD. A higított szennyvíz jelenléte 12-ből 3 helyen volt kimutatható. Bizonyos szakaszokon a terhelő tényezők hatását
ellensúlyozza a halállomány. Ősszel azonban az ivadékos halállomány hozzájárulhat a sűrűségfüggő mortalitáshoz. Az ivadékszámot ezért bemeneti változóként integrálták a populációs modellbe. A hálózatos modell számítási eredményei tehát azt mutatják, hogy a különböző oksági tényezők relatív hatása helyről helyre más, az adott helyen jelentkező tényezők kombinációjától függően. A másik megközelítés a bizonyíték súlya alapján történő elemzés vagy retrospektív ökológiai kockázatelemzés. Ennek célja a rendelkezésre álló bizonyítékok lehető legobjektívebb értékelése. Jóllehet csak a legalaposabban vizsgált paraméterekre volt elegendő mennyiségű adat, ez az elemzési megközelítés transzparensebb értékelést tett lehetővé. A projekt keretében azt a 12 folyószakaszt vizsgálták, amelyre vonatkozólag a legtöbb adat állt rendelkezésre. Az eredmények szerint a halállomány csökkenésének legvalószínűbb oka egyes folyószakaszokon a PKD, másutt a vízhőmérséklet és az élőhely rosszabb morfológiája. Néhány szakaszon egyszerre több tényező hatása is érvényesült. Ez a módszer azonban nem képes a tényezők kombinációját kezelni. További hátránya, hogy hiányos ismeretekre – például vegyi anyagok hatása – sem alkalmazható. Az említett korlátozások ellenére a Fischnetz-projektben részt vevő kutatók mindkét modell alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a halállomány széles körben tapasztalható csökkenéséért nem egyetlen tényező okolható, a megfigyelt negatív hatásokat a környezetterhelések kombinációja idézte elő.
Tervezett intézkedések Noha a hosszú távra visszamenőleg rendelkezésre álló adatok hiányosak és a környezetet befolyásoló tényezők közötti összefüggések egy része feltáratlan, a Fischnetz-projekt eredményei nyomán konkrét intézkedések születtek a halak életfeltételeinek javítására. Ezen intézkedések hatékonysága változó, hiszen mindegyiket az aktuális helyi viszonyokra kell adaptálni. A kutatók a következő három intézkedésre tettek javaslatot: 1. kerülni kell PKD-vel fertőzött halak telepítését PKD-mentes vízben élő állomány közé; 2. javítani kell az élőhely morfológiáját, különösen a folyók és a patakok kapcsolódását a folyók teljes hosszában és a mellékfolyókban is;
3. A folyókban és patakokban olyan vízminőséget kell biztosítani, amely nem fenyegeti a halak vagy más organizmusok életét és az Európai Unió vízkörnyezeti irányelve értelmében hosszabb távon sem ártalmas a halakra és ivadékaikra. Hasonlóképpen fontos a svájci vízvédelmi rendszabályok következetes alkalmazása és fokozott ellenőrzése. A beavatkozás a probléma forrásánál a leghatékonyabb, de megvalósítása nem mindig egyszerű. A Fischnetz-projekt befejezése után az egyik részt vevő intézménynél információs központ kezdte meg működését, ahol a horgászok választ kaphatnak kérdéseikre. Közben megkezdődött a Fischnetz Plus projekt, amelynek során a kantonok illetékes hatóságai a Fischnetzprojektből származó adatokat is felhasználják a svájci folyókban élő halak életfeltételeinek javítására. Összeállította: Ruttkay János Burkhardt-Holm, P.; Giger, W. stb.: Where have all the fish gone? = Environmental Science & Technology, 39. k. 21. sz. 2005. nov. 1. p. 442–447. Vermeirssen, E. L.: Characterisation of the estrogenicity of Swiss Midland Rivers using a recombinant yeast Bioassay and plasma vitelogenin concentration in feral male brown trout. = Environmental Science Technology, 9. k. 24. sz. 2005. p. 2226– 2233.
Röviden… Kevés a környezetvédelmi szakember Más országokhoz hasonlóan az Egyesült Királyság is keveset tud kezdeni a legnagyobb környezeti problémával, a klímaváltozással. Ugyanakkor szigorú szabályozási ellenőrzés alatt tart olyan másodlagos kérdéseket, mint a zajszennyezés, a levegő minősége, a környezeti hatások értékelése, a szennyezett talaj cseréje és a hulladékkezelés. Sajnos – és meglepő módon – nincs elég szakember, aki rendelkezne az ezeken az egyre fontosabb területeken elengedhetetlenül szükséges öt-tíz éves tapasztalattal. A szakemberhiány a következő években ráadásul tovább erősödik. Az európai és a nemzeti törvényhozás fokozza nyomását a helyi hatóságokra, gyártókra és fejlesztőkre, hogy kísérjenek figyelemmel minden olyan tevékenységet, amely hatással lehet a környezetre. Ennek következtében az Egyesült Királyság környezetvédelmi ágazata szinte a
semmiből 30 év alatt több mint 170 ezer embert foglalkoztató ágazattá nőtt, éves forgalma meghaladja a 16 milliárd fontot. A kutatást, monitorozást és tanácsadást végző szakemberek képzése azonban nem tart lépést a növekvő igényekkel. A következő öt év során például a Water UK ipari szövetség tagjainak meg kell valósítaniuk az európai vízgazdálkodási irányelv, folyami vízgyűjtő területek integrált felügyeletére vonatkozó követelményeit. Ehhez szükség lesz hidroökológusokra. Ilyenek azonban nincsenek, sőt nem léteznek olyan egyetemi szakok sem, ahol ilyen szakembereket képeznének. A szakemberhiány az állami és a magánszektort egyaránt sújtja, de a legnehezebb helyzetben a környezetvédelmi tanácsadók vannak. Többnyire az elmúlt évtized alatt indult kisebb vállalatokról van szó, amelyek szolgáltatást nyújtanak, például környezeti hatásvizsgálatot végeznek. A helyi hatóságok szinte biztosan előírják környezeti hatásvizsgálat készítését, mielőtt megadnák a tervezési engedélyt egy nagyobb szabású fejlesztési projektre. Szigorúbbá váltak a megbízók igényei is. Húsz évvel ezelőtt a környezeti vizsgálat eléggé alapszintű volt és csak olyan területekre írták elő, ahol védett fajok, például denevérek vagy tarajos gőték éltek, vagy ha különleges tudományos értékű területről volt szó. Ma egy helyi hatóság sokkal nagyobb valószínűséggel kér ökológiai felmérést, aminek során mindenre kiterjedő vizsgálatot kell végezni. A megfelelően képzett ökológusok hiánya komoly ugyan, de egyelőre nem okozott költséges csúszásokat jelentősebb fejlesztési projekteknél. Óriási teher van a szakembereken, de még bírják. A megoldás sok vállalat számára az, hogy külföldről hívnak szakembereket, ami azért furcsa, mert környezetvédelmi képzés elég kiterjedten folyik az Egyesült Királyságban is. 2004-ben összesen 3157 brit hallgatót vettek fel fizikai és földfelszíni geográfia, illetve környezeti tudományok szakra. Végzés után néhányan más területeken fognak dolgozni, de többségük erősen motivált hallgató, ők mindenképpen valami hasznosat akarnak tenni a környezetért. Akkor hát miért van hiány 5-10 éves gyakorlattal rendelkező szakemberekben? A problémát az jelenti, hogy miközben rengeteg munka vár tapasztalt szakemberekre, a frissen végzetteket nem veszik fel azokra a helyekre, ahol a legégetőbb a szakemberhiány, bármilyen jó eredménnyel végezték is az egyetemet. A HRügynökségek ezt azzal magyarázzák, hogy ezekben az állásokban a szakmai tudáson kívül sok egyéb ismeretre is szükség van, ezeket viszont csak a gyakorlatban lehet megszerezni. Ilyen például az ügyfelekkel való kapcsolattartás, a prezentáció készítése vagy a határidők betar-
tása. A helyzet tehát az, hogy a végzősök nem rendelkeznek az állás elnyeréséhez szükséges gyakorlattal, viszont ezt a gyakorlatot másként nem szerezhetik meg. Egyes vélemények szerint a 22-es csapdájából kitörési lehetőséget kínálhat az, hogy a környezetvédelmi tanácsadó cégek felsőbb évfolyamos hallgatókat hosszabb-rövidebb időre szakmai gyakorlatra fogadnak, igaz, az eddigi próbálkozások nem voltak sikeresek. A szakemberhiányra panaszkodó tanácsadó cégek úgy vélik, nem adhatnak érdemi munkát azoknak, akik még sohasem csináltak ilyet. A verseny is az ilyen jellegű megoldások ellen hat. A környezetvédelmi tanácsadással foglalkozó cégek általában kis létszámú szervezetek, nem bírnak el egy csak nagyjából képzett alkalmazottat. A szakemberhiány megoldása tehát nem egyszerű feladat. Egy kifejezetten környezetvédelmi területen működő állásközvetítő cég vezetője szerint mind a munkavállalóknak, mind a munkáltatóknak nagyobb rugalmasságot kellene tanúsítaniuk. A friss diplomásoknak el kell hitetniük a vállalatokkal, hogy érdemes őket házon belül tovább képezni és rendelkeznek az ilyen műszakilag is igényes állás betöltéséhez szükséges szakértelemmel és érettséggel. A vállalatoknak pedig minél jobb előrejutási és fizetési lehetőségeket kell kidolgozni fiatal dolgozóik számára, nehogy a környezetvédelmi tudományok helyett más, vonzóbb területeken, például számítástechnika vagy oktatás – próbáljanak szerencsét. Ahol a friss diplomások világosan látják karrierlehetőségeiket, ott a munkaadó is hamarosan megtalálja a gyakorlott szakembereket. (New Sciencist, 187. k. 2515. sz. 2005. szept. 3.)
BME–OMIKK MUNKAVÉDELEM –ERGONÓMIA munkavédelem munkabiztonság foglalkozás-egészségügy munkabalesetek–megbetegedések ergonómia
BIZTOS, AMI BIZTOS…
[email protected] 061/4575322
