TANULMÁNYOK CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL VII

TANULM ÁNYOK CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL VII.

TANULMÁNYOK CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL VII.

DR. BODNÁR BÉLA

Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei

Sajtó alá rendezte SZABÓ JÓZSEF

SZEGED 1983

TANULM ÁNYOK CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL Szerkesztő bizottság B arna L ászló , B arta L ászló , B la zo v ic h L ászló , G aál E n d r e , T amasi M ih ály

Szerkesztette: BLAZOVICH LÁSZLÓ A térképeket SVECZ ANDRÁS rajzolta Lektorálta: A n d ó M ihály H erczeg M ihály

A kötetet GAÁL ENDRE tervezte

ISSN 0133—414X © Blazovich László, 1983

Kiadja a Csongrád megyei Levéltár

ELŐ SZŐ

Dr. Bodnár Béla e művében: ,,.Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi ne­ vei”-ben igen értékes, összetett tartalmú, tudományos kutatásokban is gazdagon kiak­ názható kiadványt tart kezében az olvasó. 2081földrajzi név címszava alatt betűrendben adja elő e mű Hódmezővásárhely bél­ és egykori külterületének neveit sok és sokféle — földrajzi nevekhez kapcsolódó — anyaggal, szakszerű földrajzi meghatározásokkal, történeti és egyéb vonatkozásokkal, nyelvészeti szempontból is megfelelőformában. Anyagát a szerző mint gimnáziumi tanuló 1912-ben kezdte gyűjteni, és 1938-ban fejezte be, állandóan kiegészítve öntötte megfelelő formába szakmai rátermettséggel és nem utolsósorban szülőföldje iránti mélységes szeretettel is. Természetes tehát, hogy az egyes nevek cikkeiben gazdag anyag van egybeszerkesztve. A földrajzi neveket és a hozzájuk fűződő értékes ismereteket dr. Bodnár Béla mint igényes geográfus mindig a helyszínen élő emberektől jegyezte le és ellenőrizte: ezek többnyire az 1800-as évek közepe tájától kezdve voltak használatosak, jó részük ma is él, de többnyire már csak éppen hogy emlékeznek, helyüket sem igen tudják, sokat el is feledtek, de ezek közül még elég soknak megőrzi a nevét ez a mű. A szerzőnek sok szempontú gyűjtési és feldolgozó eljárására jellemző, hogy a hely­ nevek anyagát, helyét repülőgépről végzett megfigyelések tapasztalataival, régi és újabb térképek, irodalmi és levéltári kutatások adataival is kiegészítette. Több esetben más tudományágak kutatóit is belevonta dr. Bodnár Béla e munkába. így például 1927-ben megkérte dr. Kaiser Károly orvost, okleveles vegyész mérnököt, műegyetemi rendkívüli tanárt, hogy vizsgálja meg vegyileg Kakasszéktó vizét. A tó vize vegyi elemzésének részletes leírását e mű 84. lapján olvashatjuk: rendkívül tanulságos. Áttanulmányozva e névgyűjteményt, kitűnik belőle, hogy Hódmezővásárhelynek és környékének ez a névtudományi munkája a földrajzi nevekhez fűződő történeti, nép­ rajzi, nyelvészeti és egyéb vonatkozásokat gondosan feltárja és közli. Láthatjuk belőle: hogyan alakult ki ésfejlődött az egykor vízjárta területből Hódmezővásárhely mai arcu­ lata, mely a felszabadulás óta természetesen tovább alakult és alakul. A természeti, a gazdaságiföldrajz, a néprajz, a történelem különféle ágai és más tudományágak is igen jó forrásként használhatják ezt a gyűjteményt, mivel most már közkinccsé válik. Az is bizonyos, hogy a hódmezővásárhelyiek különös érdeklődéssel és nagy tanulsággal for­ gathatják és olvasgathatják. Művelődési intézményeikben, köztük: iskoláikban is nagy hasznát vehetik, mert gazdagon kínálja a szülőföld múltjának, jelenének mélyebb meg­ ismerését, az iránta való szeretet mind tartalmasabbá alakítását. E mű kézirata, mint már említettük, 1938-ban már készen volt, de az akkori idők nem kedveztek megjelenésének, nem jelenhetett meg. A felszabadulás után a kiadást 5

elsősorban a József Attila Tudományegyetem, annak Magyar Nyelvészeti Tanszéke szorgalmazta, de az 1970-es évek elején megakadályozta kiadását az az egyesek által felvetett kívánalom, hogy a kéziratot k i kellene egészíteni az újabb helyzeteknek meg­ felelő adatokkal, és bizonyos módosítást is alkalmazni kellene a koncepcióban. E kívá­ nalom teljesítése azonban lehetetlen volt. Ellene a szerző azzal érvelt, és igaza is volt, hogy ő ezt a művét az 1938-as állapotnak megfelelően befejezte, a kéziratot lezárta, és műve ekkor már kiadásra készen állt. A z újabb kiegészítést azért sem lehetett volna elvé­ gezni, mert ekkor az egyes szócikkek zömét is ki kellett volna egészíteni, aztán új szó­ cikkeket is közbe kellett volna iktatni, voltaképpen az egész művet át kellett volna dol­ gozni, amire a szerző már koránál fogva sem vállalkozhatott. Azt meg nagyon sérelmes­ nek tartotta, hogy az egész életén át gondosan alakítgatott, majd kialakított, megszer­ kesztett, lezárt, egységes munkáját átalakítsák. Kétségtelen, hogy a szerzőnek igaza volt: egy 1938-ban befejezett, kész kéziratot, mely igen értékes anyagot tartalmaz és a feldolgozás módszerében korának színvonalán állt, melynek hiteles és helyes voltát szak­ értők is elismerték, nem lett volna helyes szétzilálni, megváltoztatni. A z ilyen kézirato­ kat úgy szokás kiadni, ahogy szerzőjük megalkotta őket. Erre számtalan példa van. Ezért a Csongrád megyei Levéltár és Hódmezővásárhely Tanácsa dr. Bodnár Bélá­ nak ezt a becses kéziratát a ,,Tanulmányok Csongrád megye történetéből” című év­ könyvében, íme, kiadta. Bizonyos, hogy méltó helyet foglal majd el az újabban közzétett névtudományi művek sorában is. E becses tanulmány megjelenéséért köszönet illeti a Csongrád megyei Levéltárt és Hódmezővásárhely város Tanácsát, és minden illetékes szervet is és mindenkit, akik e mű közkinccsé tételét előmozdították. Végül, de nem utolsósorban elismeréssel és kegyelettel gondolunk dr. Bodnár Bélára, e mű szerzőjére is, akinek az emlékét maradandó, értékes munkája és az utókor híven megőrzi. Szeged, 1983. január 5. Nyíri Antal

6

M EGJEGYZÉSEK BODNÁR BÉLA M UNKÁJÁHOZ

Aligha szükséges különösebben hangsúlyozni, hogy mennyire fontos és sürgős fe l­ adat napjainkban a földrajzi nevek gyűjtése és közzétevése. Ez a felismerés korántsem új, hiszen az 1960-as évek közepe óta, a Zala megyei kezdeményezés ösztönző hatására más megyék (pl. Somogy, Tolna, Vas) földrajzinév-anyaga is napvilágot látott, és sze­ rencsére az ország nagy részén a névgyűjtés sikeresen befejeződött, és több megye földrajzinév-kincse van már közel a megjelenéshez. S persze a földrajzinév-gyűjtésnek a 60as évek közepétől számítható föllendülése, szinte mozgalommá válása sem előzmények nélkül bontakozott ki, hiszen főképpen az 1940-es évekből (egy-két esetben korábbról is) találhatunk már szép példákat egy-egy település vagy kisebb-nagyobb tájegység föld­ rajzi neveinek összegyűjtésére és feldolgozására. Bodnár Béla ,,Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei” című mun­ kája is a magyar névtudománynak a korai, értékes sorozatát gazdagíthatta volna, ha idejében megjelenik, hiszen az anyaggyűjtést lényegében már az 1930-as évek végén le­ zárta a szerző. Bodnár Béla, a földrajztudós akkor végzett földrajzinév-gyűjtést, amikor nagyon kevesen gondoltak erre, és még kevesebben foglalkoztak vele. Csak sajnálni le­ het, hogy munkája több évtizedes késéssel jelenik meg, s szomorú tény, hogy könyvé­ nek kiadását nem érhette meg. Annak ellenére, hogy a szerző majdnem f é l évszázaddal ezelőtt zárta le gyűjtőmun­ káját, s ennek következtében a névanyag természetesen az akkori helyzetet tükrözi — napjainkban a korábbi állapottól való eltérés elsősorban a belterület utcaneveinek megváltozásában szembeszökő •—, Bodnár Béla dolgozata olyan eredményeket tud fö l­ mutatni, amelyek tartalmi szempontból maradandónak, máig is időálló értékeknek bi­ zonyulnak. Igaz ugyan, hogy a szerző az ún. pontszerű földrajzi nevekre (pl. a külön­ böző jeles épületek, keresztek, kutak stb. elnevezéseinek összegyűjtésére) kevesebb figyelmet fordított, sőt egy akkoriban kialakuló városrészről, a Kertvárosra'/ megfe­ ledkezett, s emiatt — amint az Herczeg Mihály lektori véleményéből kitetszik — jó né­ hány név kimaradt a kötetből, munkája azonban még így is értékes. Mindenekelőtt elismerést érdemel az a körülmény, hogy Bodnár Béla egyedül is vállalkozni mert és tudott olyan feladatra, amilyennel még ma is kevesen tudnak meg­ birkózni, hiszen Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzinév-kincsét több tudo­ mányág (főképpen a névtudomány, a földrajz és a történettudomány, de a néprajz és a régészet) szempontjából igyekezett feltárni, a további kutatások számára hasznosítani. Munkája elmélyült levéltári és szakirodalmi búvárkodáson és helyszíni gyűjtésen alapuló, fáradhatatlanul végzett terepmunka gyümölcse. Ezért sikerülhetett — nem kis részben a jól kiválasztott adatközlők segítségével — olyan dolgozatot készítenie, amelynek alap­ ján feltárul az elpusztult falvak nyoma, szinte megelevenedik az egykori táj, a vízszabá7

lyozás előtti régi világ. Névgyűjteménye azonban arra is fényt derít, hogy a szerző az adatközlőktől hallott népi nevekkel szemben az írásbeli neveket (elsősorban a külön­ böző térképek anyagát) a kelleténél kissé többre értékelte. Ezért szerepelnek munkájá­ ban olyan elnevezések, melyeket adatközlői valószínűleg nem is ismertek, nemhogy hasz­ nálták volna. Említést érdemel, hogy a térképek névanyagán kívül SZER EM LEI S Á ­ M UEL ,,Hódmezővásárhely története” című monográfiájára is nagyban támaszkodott. Amennyire lehetséges volt, ahhoz az elvhez ragaszkodtam, hogy a szerző álláspont­ já t tiszteletben tartsam, az általa leírtakat elfogadjam. Néhány esetben azonban változ­ tatnom kellett a hangjelölésen. A vásárhelyi ejtésnek megfelelően jelöltem a zárt é-t a vegyes hangrendű szavakban (pl. Evangélikus templom, Oldalkosári léjáró stb .), következetesen hosszú ú-val írtam át az utca köznévi elemet (pl. K ert utca, Szeremlei utca stb.), a dűlő köznevet pedig düllő hangalakban jelöltem a címszavakban (pl. Bogárzó-dülló', Kutas-dülló', Palé-düllő stb.), figyelembe vettem továbbá az 1 hiányát (pl. Csajági-fó'd, Katra-főd, Tói-fó'dek; Fertő-ódal, Pamuk-ódal; Hajdai-tőtés, Nagytó'tés, Kongó-tőtés, Kis-tőtés stb.) A levéltári vagy a szakirodalomból vett adatokat ter­ mészetesen változatlanul hagytam, vagyis abban a formában, ahogy a szerző leírta őket. A hangjelölés kérdésében az egész dolgozatból az derül ki, hogy Bodnár Béla a köznyelvi normák szerint igyekezett a népi neveket följegyezni, ezért nem jelölte a fe n ­ tebb említett nyelvjárási sajátosságokat. Ez alól csak az ö-zés kivétel, de még az e-ző és az ö-ző változatok közé is valószínűleg ezért vette fö l a kereszt-féle zárt é-s alakokat. Különösen ragaszkodott a \y-os írásmódhoz, noha ennek hangértéke Hódmezővásárhe­ lyen is j hang, mint a köznyelvben és a legtöbb nyelvjárásban. Amikor az 1970-es évek elején fölvetettem neki, hogy pl. a Gergely utca, Király-halom, Sarkalyi-csatorna stb. nevekben a fonetikus átírás általános gyakorlata szerint j-t kellene az ly helyett írnunk, akkor ezt egyáltalán nem fogadta el. Ez a magyarázata annak, hogy az \y-os form ákat az ő kívánsága szerint meghagytam. Nem változtattam az egyes földrajzi neveknek a Bodnár Béla összeállította betűrendbe sorolásán sem. A szerző— amint az Utószóban kifejtette — általában törekedett arra, hogy a fö ld ­ rajzi nevek hangalakja a nyelvi valóságnak megfelelően tükrözze Hódmezővásárhelynek és környékének nyelvjárását, ezért fordulnak elő s nem tévedés miatt pl. Erzsébet ~ Örzsébét, kérészt ~ koroszt változatok. Ez a törekvése mindenképpen helyes, követésre méltó eljárás. Ezt az ingadozást ő településtörténeti okokkal magyarázta. Indoklása elfogadható, hasznos lett volna azonban, ha a vásárhelyi nyelvjárástól eltérő hanga­ lakú neveknél föltüntette volna, hogy az adott földrajzi név használói konkrétan hon­ nan vagy legalábbis melyik vidékről kerültek Hódmezővásárhely környékére, ugyanis szerinte az oda telepített lakosok még az 1930-as években is a saját nyelvjárásukat be­ szélték, a vásárhelyiektől elszigetelten éltek. A közismerten erősen ö-zö Hódmezővá­ sárhelyen és környékén egyébként nehezen maradhatott volna meg a X V II—X VIII. században oda telepített, nem nagy számú lakosság kiejtésében a kérészt vagy sémlyék szóalak még akkor is, ha az erőteljesen e-ző palóc nyelvjárásterületről történt annak idején az átköltözés. Ezeket az ingadozó adatokat tehát kellő kritikával kell f o ­ gadnia az olvasónak a kötetben. Sokkal nehezebb volt — legtöbbször teljességgel lehetetlen — a mondatok szerkesz­ tésmódján, megfogalmazásán változtatni. Nem ritka pl. a túlzsúfolt egyszerű mondat és tagmondat, s ez — olykor a több tagmondatból álló közbevetés miatt — megnehezíti az egy-egy földrajzi névhez fűzött magyarázat áttekintését. Az egyes névcikkek fölépílése — bár a napjainkban szokásos gyakorlattól eltér — jó , s némelyikük (pl. Hód-tó, Ó-templom) szinte önmagában is egy-egy remekbe sza­ bott tanulmánynak felel meg. Külön értéket jelent a dolgozatban bizonyos földrajzi köz­ nevek (pl. halovány, fok, laponyag, ponk, torok stb.) gondos, részletes értelmezése. 8

Sajnálatos, hogy az a térkép, amelyen az összegyűjtött neveket lokalizálta a szerző, a kézirati hagyatékból nem került elő. Bár ezt a hiányt igazán pótolni nem lehet, mégis hasznosnak látszik a más céllal, de nagyjából a gyűjtés idején készült térképek közre­ adása. Fölvetődhet a kérdés: vajon szükséges volt-e, célszerű volt-e a kb. ötven évvel eze­ lőtt készített munkát kiadni, amikor várható, hogy előbb-utóbb Csongrád megye föld­ rajzi neveinek gyűjteménye is napvilágot lát, és abba talán ezt a névanyagot is bele lehetne dolgozni? A ki csak egy kicsit is ismeri a már megjelent megyei névgyűjteményeket (pl. a somogyi és tolnai kötetet), ezeknek anyagközlési koncepcióját és általában a ki­ adásuk lehetőségeit, s tudja, hogy a megjelenés előtt álló megyei névgyűjtemények is hasonló elképzelések szerint készülnek, az könnyen belátja, hogy BODNAR BÉLA dolgozatának megjelentetése egyáltalán nem fölösleges. Az egykötetes megyei névgyűj­ temények adattárszerűen tartalmazzák az egyes települések földrajzi neveit, egy-egy névhez csupán szűkszavú népi magyarázatot közölve, ezzel szemben a ,.Hódmezővásár­ helynek és környékének földrajzi nevei" c. kiadványban az egyes nevekhez igen részletes, nemegyszer több tudományszak szempontjából is hasznos magyarázat kapcsolódik. BODNÁR BÉLA munkáját véleményem szerint éppúgy forrás értékű kiadványnűA: kell tekintenünk még a leendő Csongrádi megyei névgyűjtemény szempontjából is, mint ahogy INCZEFI GÉZA értékes (szintén Csongrád megyén belüli) feldolgozásait is for­ rásnak kell majd vennünk a megyei kötet kiadása során. Szilárd meggyőződésem, hogy Bodnár Béla könyve — ahogy ez a lektori vélemé­ nyekből is kitűnik — több tudományág számára egyaránt hasznos. Megható az a so­ rokból kitetsző szeretet, amellyel a szerző Hódmezővásárhelyről, a vásárhelyi ember­ ről, adatközlőiről vall, s amely erre a jelentős munkára ösztönözte. Szabó József

9

I. BEVEZETÉS

*

A hódmezővásárhelyi helynévgyűjtést már gimnazista kisdiák koromban kezd­ tem meg, s mint egyetemi hallgató folytattam, s mint tanársegéd már tudományos szempontok figyelembevételével rendszeresen végeztem gyűjtőmunkámat. Részben a régi és újkori térképek, irodalom, levéltári kutatások alapján, de főleg a helyszíni bejáratások alkalmával az ott lakó idős emberektől szereztem igen sok és értékes adatot. Szerencsés időben végeztem az adatgyűjtéseket, ugyanis: 1. Akkor az 1912— 1930-as években még tudtam beszélni sok olyan idős ember­ rel, akik már a Tisza és a belvízszabályozás előtt is éltek, ismerték az akkori állapoto­ kat, emlékeztek még apjuktól, nagyapjuktól hallott régi dolgokra, történetekre. Mint a legtöbb vásárhelyi, jó megfigyelők, jó memóriájú emberek voltak, akik készségesen adtak felvilágosítást, sőt a helyszínen pontosan megmutatták a hajdani ereknek, mo­ csaraknak akkor már alig kivehető helyét, medervonulatát, az akkor is m ár erősen leszántott, de régen — mikor még a határ nagy része „vízország” volt — jelentős és létfontosságú terepemelkedéseket, és a múltban hozzájuk fűződő eseményeket, s az akkori életet elmondták. 2. Midőn én a határbejáratásokat tervszerűen végeztem és megfigyeléseimet fel­ jegyeztem, még nem volt nagyüzemi gazdálkodás, traktor még nemigen dolgozott a határban, nem végezte a dombokat leszántó, régi medreket betöltő, nivelláló munká­ ját. 3. Az 1929—1934-ig terjedő időben a Légügyi Hivatal által tudományos kutatási célra nagyon előzékenyen rendelkezésemre bocsátott repülőgépekkel szinte percek alatt be tudtam repülni és látni az egész kutatási területemet és főleg alkalmas idő­ szakban : őszi szántás, tavaszi szántás, hóolvadás és belvizek idején feltárult a határ nagy részének „régi” képe, a már régen kiszáradt, művelés alá fogott erek, tavak, mocsarak medre megtelt vízzel, s a földi bejárások alkalmával, ott már észre is alig vehető terepalakulásokat, a hajdani erek és tavak összefüggéseit, vonulatát is jól ki lehetett venni, sőt friss mélyszántások után a török hódoltság alatt elpusztult közsé­ gek helyére és nyomaira is lehet bizonyos jelekből következtetni, amit a helyszíni ása­ tások is bizonyítanak. 4. Igen szerencsés voltam, hogy a budapesti egyetemi szolgálatom alatt a Szentkirályi utcában volt gr. Károlyi családi akkor még „titkos” levéltárban több alkalom­ mal hozzájutottam baráti összeköttetés révén a vásárhelyi uradalom külön kezelt irataihoz, térképeihez, számadásokhoz és levelezésekhez, melyek tudomásom szerint a háborús cselekmények következtében nagyrészben elpusztultak. 5. A Körös—Tisza—Maros ármentesítő társulat igazgató-főmérnöke, Benes 11

Gyula és munkatársai, mind hivatalban, mind a terepen nagyon sok értékes adatot szolgáltattak, térképeket, tervrajzokat bocsátottak rendelkezésemre. Kutatási területem a Tisza—Maros szög, de főleg a vásárhelyi határ, mégpedig nemcsak az 1930-as évekbeli, hanem a múltszázadbeli, amikor jóval nagyobb volt, ugyanis békési és Csanádi területek is tartoztak hozzá. Igyekeztem feldolgozni azokat a környező területeket is, amelyeket, ha közigazgatásilag nem is tartoztak Vásárhely­ hez, de vásárhelyiek béreltek, használtak, s a vásárhelyi határral természetes egységet képeztek. Csaknem 3000 kartotékon jegyeztem fel először csak a földrajzi neveket, erek, tavak, terepemelkedések, halmok, középkorban elpusztult települések, községek, utak, dűlők nevét, később a csatornák, töltések, hidak, régi csárdák, malmok stb. adatait. Azután a város belterületének régi jellegzetes, városrész-, tized- és utcaneveit, műemlékek, régi épületek, templomok, bel- és külterületi régi és új iskolák adatait, régi és új temetők történetét, a múlt századbeli híres csorda- és ménesitató kutak helyét, nevét is felvettem adatgyűjtésembe. Azután ezt a munkát is, mint annyi sok más tudományos dolgozatomat — más irányú elfoglaltságom miatt — félretettem. De az azóta eltelt három évtized alatt rohamosan megváltozott a helyzet. A traktorok már sok száz régi ér, tó, mocsár med­ rét beszántották nagy részben, a dombokat, halmokat, hátakat és partokat leszán­ tották, a jellegzetes és országosan is a legszebben kialakult tanyatelepüléseket a nagy­ üzemi gazdálkodás váltotta fel, a dűlők, dűlőutak elvesztették jelentőségüket. A csá­ kány eltüntette a régi jellegzetes házakat, hogy helyet adjon a modern nagy épületek­ nek, sok régi, annyira jellegzetes várostörténeti utcanevet — sajnos minden megfon­ tolás nélkül — megváltoztattak, s azokat vissza is kellene állítani! Új csatornákat ás­ tak, új szivattyútelepek biztosítják nemcsak a káros belvizeknek a levezetését, hanem az öntözővizet is. A határ területe is megváltozott, a régi tanyaközpontok önálló köz­ ségekké alakultak, és Vásárhely óriási határa összezsugorodott. A régi idős emberek elmentek, sírba vitték emlékezéseiket, s maradt ez a kis töredék, amelynek egy kis részét annak idején össze tudtam gyűjteni. A megváltozott s mind rohamosabban változó körülmények arra késztettek, hogy az évtizedek óta elfekvő névgyűjtést közreadjam, mert ha ez is elkallódik, akkor sok vásárhelyi emlék, jellegzetes helynév végleg feledésbe, veszendőbe megy. Továbbá az utóbbi időben mind a nyugati, mind a baráti államokban igen nagy súlyt fektetnek a régi, lassan feledésbe menő földrajzi és népi helynevek gyűjtésére. Kutatóintézeteket szerveztek azok összegyűjtésére, feldolgozására, és már számos értékes munka je­ lent meg. Eleinte úgy terveztem, hogy csak a földrajzi neveket válogatom ki (erek, tavak, mocsarak, terepemelkedések, régi elpusztult községek, dűlők stb.), de később beso­ roltam a város belterületének régi és új beosztásával kapcsolatos helyneveket is (Tarján, Tabán, Susán, Oldalkosár, Újváros, Kisutca, Láger, Lakhat stb.), a múlt századbeli és újabbkori jellegzetes utca- és térneveket, műemlékek és műemlék-jellegű, valamint régi és újabb épületek, templomok, iskolák, csárdák, régi vendéglők, teme­ tők összegyűjtött adatait is. Később nem válogattam ki csak azokat, melyek az új közigazgatási határmeg­ állapítás után maradtak Vásárhelyen, hiszen az eredeti terület sem volt kizárólag közigazgatási, hanem inkább természetes földrajzi tájegység. Ezért változatlanul úgy adom a vásárhelyi helynévkutatásaim eredményét, ahogy azt az 1930-as évek vége felé abba­ hagytam és lezártam,azonban hozzávettem még azt a néhány nevet is, melyeket azóta többi munkáimban találtam. Az egyes nevek elemzésével, etimológiájával nem foglalkoztam, csak azokat az 12

adatokat közlöm minden kritika nélkül, melyeket az eddigi irodalomból vettem, vala­ mint a helyszínen hallottam, láttam, s kutatásaim során összegyűjtöttem. A felsorolás után bizonyos szempontok szerint csoportosítottam, összegeztem a gyűjtés egy részét, főleg a földrajzi vonatkozású helyneveket. K ét térképmellékleten igyekeztem a fontosabb neveket feltüntetni, az elsőn (I) a régi vízrajzi, domborzati, út- és településneveket, a másikon (II) a jelenkori viszo­ nyokat és fontosabb helyneveket szándékoztam fe1tüntetni, mégpedig a jelenkori utak, vízrajzi megnevezések (csatornák, tiszai átvágások, még meglevő tavak), dűlők, isko­ lák adatait, tájékoztatásul a még most is jelentős halmokat és dombokat stb. A helyneveket ábécérendben közlöm az összegyűjtött sok adat közül a legfontc sabbak közreadásával.

Rövidítések 1. Égtájak: É. = észak, K .=kelet, D .= d él, Ny. = nyugat. 2. (A kerek zárójelben levő személynevek az adatszolgáltatók neve) [jelben levő számok pedig az irodalomra való hivatkozás.] 3. A terepszintek, halmok magasság jelzései a 25 000-es, 75 000-es katonai térképe­ ken az Adriai-tenger 0 szintjétől számított magasságok m-ben.1 4. J. cs. térkép=József császár uralkodása alatt készült első katonai térképfelvételek Magyarországról. (Lásd az „Irodalom” részben. 5. th. = 1 :25 000 katonai térkép szerinti magassági pont névvel A = 1:25 000 katonai térkép szerinti magassági pont név nélkül 0 = 1:75 000 katonai térkép szerinti magassági pont névvel O = 1:75 000 katonai térkép szerinti magassági pont név nélkül □ = 1:28 800 ármentesítő térkép szerinti magassági pont névvel □ = 1 :2 8 800 ármentesítő térkép szerinti magassági pont név nélkül * = J . cs. katonai térkép szerinti magassági pont névvel O = J- cs. katonai térkép szerinti magassági pont név nélkül A szerző által használt jelek közül négyet térképészeti jelek hiányában az alábbi ábrákkal helyettesítettünk: A

= tü

^> =

G

= ©

0

= ®

6. Több földrajzi név után előforduló I., II., III. stb. római számok azt jelentik, hogy az illető földrajzi név különböző területeken vagy különböző időben több is volt, és ezek római számmal vannak elkülönítve egymástól.

1 A magassági adatokat időközben átértékelték, s jelenleg már a balti alappont szerint számít­ ják a terepmagasságot. A dolgozat egysége érdekében azonban meghagytuk a szerző használta eljárásmódot.

13

II. A FÖLDRAJZI NEVEK RÉSZLETESEBB ISMERTETÉSE

1. Agyaggödrök, -bányák. A múlt században nagyon fellendült Vásárhelyen a tálasmesterség, gölöncsérség. Ehhez kiváló minó'ségű agyagra volt, s van is szükség. A lakosság régen a kemencéket szintén jó minó'ségű agyagból készítette. A legjobb minó'ségű agyagot főleg az „Újvárosi agyaggödrök közéből” (1. ott), a Cigány-ér medréből a Szentesi út mellett, a Paperéből és a Bábiczki-gödrökből tudták kitermelni. A kitermelt agyagért rendes körülmények között a városnak fizetni kellett. 2. * Agyagipari tanműhely. A Kútasi úton a régi céduláhaz épületében állították fel 1907-ben. Művészi gölöncsérmunkára nevelték az iparosokat. Nyolc évig műkö­ dött, s az első világháború kezdetén megszűnt [8], 3. Agyag utca. A III. kerületnek, Tabánnak hosszú, egyenes utcája, mely a Bo­ lond utcából egy kis vakközzel kezdődve a hajdani Hattyas-tó kiszárított medrében vezet ki a határba. Nevét onnan kapta, hogy az utcában és környékén régen sok híres fazekas, gölöncsér lakott, az utca végén pedig jó minőségű agyagot termeltek ki (Kamocsay Gábor). Régen a II. tized utcája volt [13]. 4. * Akasztó-domb. A város É-i szélén, a Szentesi út mentén a Cigány-ér (I) partján elég magas mesterséges domb volt. A tetején még az 1870—80-as években is állt a négy, téglából készült négyszögletes oszlop, melyek vastagsága kb. 1/3 öl, ma­ gasságuk csaknem 2 öl volt. Egymástól való távolságuk négyzetben több mint 1 öl volt. Tetejüket eredetileg fagerendák kötötték össze. Ezeket az 1800-as évek elején az uradalom vastag vasrudakkal cserélte ki. Később ezeket ellopták, az oszlopok téglaanyagát elhordogatták (Halmi János). Ezen az Akasztó-dombon sok pusztai betyárt, gyilkost végeztek ki, többek kö­ zött Keresztes Mihályt is, Mészáros doktor gyikosát. [Mészáros Rup. Ignác magá­ nyosan élő, gazdag, vásárhelyi főorvos volt (1815—1857). A hatalmas erejű orvost a gyilkosa csak a gazdasszonyával összejátszva, éjjel orvul hurkot vetve a nyakába, tudta megfojtani és kirabolni. (Halmi János, Jó Ferenc közlése)]. Legutoljára talán Dékány Emmánuelt állítólag ártatlanul végezték ki, s a felmentő ítélettel akkor értek oda Budáról a vágtató lovasok, mikor pár perccel előbb kiszenvedett. (Herczegh István susáni öreg polgár hallotta apjától, aki ott volt mint kisgyermek a kivégzés színhelyén) [7]. 5. * Akadó. A tiszai halászok nevezték így, elsősorban a holtágak s a Tisza szabá­ lyozása előtt a tavaknak, ereknek olyan részeit, ahol főleg a nádtorzsa, súlyom, fűz­ fák, bokrok ágai, gyökerei a halászást megnehezítették, a hálók akadoztak, s ha nem vigyáztak eléggé, szakadoztak is. Ezért ezeket a részeket rendesen takarították, vág­ ták és kotorták is. (Pányi György révész, Maczelka Gábor, N. Kardos Imre földbir­ tokosok közlése). 15

6. Alföldi-zug. Gorzsa legnyugatibb csúcsa, mely hajdan a környező vizekbő, erősen kiemelkedett, ezért jó szántó és kaszáló volt. Ma már nagyon le van szántval csak az ottani idős gazdák útbaigazítása alapján lehetett felismerni a még partosabb részeket és az ér beszántott medrét. (Pócsy Jenő, N. Szabó Pál). 7. * Alföldi zug-ere. Az Alföldi-zugot átszelő rövid, de hajdan elég mély ér volt melynek medrében régen lovakat is úsztattak. Az intenzív földművelés következtében ma már alig vehető ki a meder vonulata. (Pócsy Jenő, Kapocsi Mihály) [6/29]. 8. Alföldi zug-halom. Az Alföldi-zug közepe táján a hasonló nevű ér É-i partján terül el. Nagyobb kiterjedésű, de nem magas halom volt. Hajdani áradások idején de hajtották a környékből a jószágokat. Hidroelikus képződmény volt2. M a már erősien le van szántva [7]. 9. * Algimnázium. A református gimnáziumot (1. ott) a szabadságharc utáni ön kényuralom alatt kiadott „Entwurf” alapján le kellett építeni és először a VII., majd a VI. és V. osztályt megszüntetni. így algimnázium lett, mely 1854. március 14-én nyilvános jelleget kapott [62/12], 10. * Alma utca. A mai Ahnási utcát nevezték így a múlt században. (1. ott). [13], 11. Almási útca. Susán K-i részének rendezetlen utcája, mely a Vidám utcából indul ki s DNy felé tartva a Tölgyfa utcát keresztezve vakon végződik. Régen a IV. tized utcája volt, ma a VII. kerületbe tartozik. Régi neve Alma utca volt [13]. 12. Alsó-Kopáncs. A határ dűlőzése előtt a mai kopáncsi területnek kb. a X. dű­ lőtől DNy felé eső részét nevezték így. 13. Alsó-kopáncsi iskola. A XIII. és XIV. dűlő közti úton a Hódtói úthoz köze­ lebb épült 1 tanítós, 1 tantermes állami elemi iskola [8], 14. Alsó Libec-puszta. Az 1400-as évek elején elpusztult Libec vagy Libecegyháza falu (L. ott) területe, mely a pusztulás után Újváros falu tartozéka lett. 15. Alsó-telek. A Kopáncsi-sík D-i része. Ezen a helyen terült el a középkorban Kopáncs község (1. ott). Területe kb. egybeesik Alsó-Kopánccsal. 16. * Alsó utca. A VIII. kerületi Újvároson levő mai Fáncsi utca baloldali házai nak teleklábjában húzódó, régen ösvény, ma kitéglázott sornak a múlt századbeli neve volt, ami a mély fekvésére vonatkozott, ugyanis a Kis-tó bal partjának oldalában nem sokkal magasabban települt, mint ahol a tó hajdani magasabb vízjárása volt. De na­ gyobb áradások alkalmával a víz el is borította (Jó Ferenc, Kerekes Gábor). [13], 17. Andalics~Antalics tavat nevezték így is. 18. * András-veszehely. Mint halastó szerepel Zsigmond királynak Solti Dávid részére 1480-ban kiadott adománylevelében az uradalom tartozékai között. [38/V. 136, 14.]. Pontos helyét már nem lehet megállapítani. 19. Andrássy útca. A belváros főutcája, mely a Kossuth térből indul ki s a János térbe vezet. Tarján és Oldalkosár városrészeket köti össze Susánnal és Újvárossal. A múlt században Fő utcának nevezték. Régen a III. tized, ma a IV. kerület utcája. Nevét id. gr. Andrássy Gyula (1823—1890) miniszterelnökről kapta [13]. 20. Anna útca. Susán kis utcája, mely a Bajza és Mátyás utcát köti össze. A VII. kerületbe tartozik, régen a IV. tized utcája volt [13]. 21. * Antalics-ér. Nagy-réten a kopáncsi határban levő Antalics-tó DNy-i megkeskenyedett része, folytatása, amely a Kérőba ömlött. Hajdan széles és mély medre, meredek partja volt. Közepes víz idején is lehetett rajta csónakokkal közlekedni a Kérő, illetve Tisza felé, nagy áradások alkalmával pedig hajókkal vitték a gabonát Vásárhelyről (L: Hód-tó). (Halmi János, Jó Ferenc) [6/14.] 2 Itt és a továbbiakban a következőt kell ezen érteni: Levegővel szállított, vízben lerakodott porüledék. Mai, hivatalos (földtani) neve: infúziós lösz.

16

22. Antalics-halom. Kopäncs D-i sarkában az Antalics-földhát legkiemelkedőbb pontja volt a Tisza szabályozása előtt. Ma 80 m A O • A halom D-i lábánál az Anta­ lics-tó, Ny-ra pedig a Kéró-ér volt. A J. cs. térkép XIX. 29. lapján pontosan kirajzolt halom Antalus névvel van jelölve3. Hidroelikus képződmény, amely a Tisza szabályo­ zása előtt is termékeny szántóterület volt [7], 23. Antalics-hát. Antalics-tó É-i partján emelkedő magasabb terület, amely régen csak igen magas áradások idejére került víz alá, ezért kiváló termőterület, legelő, nagy víz alkalmával pedig a jószág menedékhelye volt. Hidroeolikus képződmény, melyet É felől a Gyűlő vize határolta. Ma 78,5—79,5 m magas terület. Legkiemelkedőbb pont­ ja az Antalics-halom [7]. 24. Antalics-part. Az Antalics-torok két oldalán hidroelikus úton keletkezett meredek vonulatot nevezték így. A Tisza szabályozása előtt ez a terület is, mint tőle É-ra kiemelkedő Antalics-hát is a nagyobb áradások alkalmával is szárazon maradt. M a már erősen le van szántva (Pócsy Jenő, N. Szabó Pál) [7], 25. Antalics-sík. Az Antalics-tavat, illetve mocsarat és lapályos környékét nevez­ ték így a későbbi időkben, mikor m ár ritkábban járta a víz. (Pócsy Jenő, N. Szabó Pál). 26. * Antalics-tó. A Hód-tó és Gyúló-ér összetalálkozásánál kezdődött, s a Kopáncsi-tó mellett ívben haladva megkeskenyedett, s mint Antalics-ér a Kéróba ömlött. K felé a Gatyás-érbe folytatódott. Széles és mély vizű tó volt, kiváló halászóhely s ré­ gebben „csónakcsapás” is volt (Pócsy Jenő) [6/14]. 27. * Antalics-torok. Az Antalics-ér végső, tölcsérszerú'en kiszélesedett részét, mely a Kérő-érben (fokban) folytatódott, nevezték így. Annak idején meredek partja, bő vize volt, mert nem messze vette fel a Kopáncsi-sík és Györpölési-tó vizét is. Áradások, apadások alkalmával a torkolati részen erős forgók keletkeztek. (Bagi Béla, N. Szabó Pál, Pócsy Jenő). 28. * Apácaegyháza ~Apácakuta-falu. Pusztán, a Fehér-tó É-i partján települt, Csomorkány és Orosháza között a Pecércés-hútnak a Fehér-tóba nyúló félszigetszerű magaslatán, valamint attól É-felé elterülő partos részén. A középkori község templo­ mának alapjait 1895-ben tárták fel a tóba nyúló félsziget legmagasabb pontján (Varga Antal tanár ásatásai) [14]. 29. Apáca-halom. A Puszta közepén elnyúló, hosszú Sós-tó medréből emelkedő kis halom, mely a múlt században még jóval magasabb volt. Térképen nincs jelezve. Ma már egészen jelentéktelen, erősen lekopott, leszántott hidroeolikus képződmény. (Gregus Máté helyszíni közlése) [7]. 30. * Apácakuta falu. L. Apácaegyháza. 31. Apáca-telek. A Fehér-tó É-i partján települt, de még a középkorban elpusztult Apácaegyháza falu helyét nevezik így a környékbeliek. 32. Apró-halom. Áz Apróhalmi-dűlő É-i részén hét kis halomból álló csoportot nevezik így. Valószínűleg mesterséges halmok. Ásatások alkalmával embercsontok, edénytöredékek s római kori leletek kerültek elő belőlük. (Oláh Imre tanár ásatásai az 1890— 1900-as években.) [7]. 33. Apróhalmi-düllő. Á határ ÉK-i részén, a Pusztán a Pusztaszéli út és Szentes­ orosházi út között terül el. Északra a Pusztavöröshalmi-, D-re a Borosszék-dűlő határolja. Dűlőútján van a Mágocsoldaliiskola (L. ott), É-i részén pedig az Apró­ halom hét kiemelkedése látható. Lakossága: 122. 3 A II. József korabeli térképekkel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a szerző követ­ kezetesen elhagyta a Colo ’vízszintes’ és a Sektió ’függőleges’ jelöléseket (szokásos rövidítéssel: C., illetőleg S). Ezek ugyan jelöletlenül maradtak a dolgozatban, a térképre utaló római szám előtt azonban mindig C., az arab szám előtt pedig S rövidítés értendő.

17

34. Aradi-út. A határ legkeletibb útja, mely Orosházáról Szöllős felé ÉK—DNy irányban csaknem 6 km hosszan vezet át a határon [11], 35. * Ó-arany-temető. 1796-ban a Vásárállás É-i részén az Epreskert és a Rakodó között 14,5 hold területet jelölt ki az uradalom a ref. és rk. egyházak részére temetke­ zési célra. A két temető el volt választva ugyan, de a két egyház közösen tartotta a csőszt. 1827-ben zárták be, s helyette a még 1805-ben kijelölt Új-arany temetőt vették használatba. 36. Új-arany temető. 1805-ben jelölte ki az uradalom. 1823-ban már bővítették is. Ma az Új-arany temető hossza 700 m, szélessége átlag 450 m, területe 3150 m2. Ebből a református temető evangélikus temető görögkeleti temető katolikus temető

450X210 m = 945 ha 450X 30 m = 135 ha 450X 30 m —135 ha 4 5 0 X 4 3 0 = 1935 ha

A református temetőrészt 1962-ben, 157 évi használat után lezárták. 37. Aranytemető-düllő. A város belterületét körülvevő Nyomási-földek. ÉK-i ré­ sze. Határolja É felől a. Körtöltés, illetve a Kenyere-ér medre Ny—ÉNy felől a Fürkehalom, K-DK felé a Serház-oldalliú határos, D felől pedig az Arany temető zárja le. Öt dűlőúttal hat dűlőre van osztva [9], 38. Aranyad-csatorna. Az Aranyad-ér medrében ásták ki kb. az Orosháza— mező­ hegyest út keresztezéséig a meder eredeti vonulatában. Innen Medgyesbodzásig húzódik a csatorna, s Csanádapáca, Pusztaföldvár határából is összegyűjti a fölös vizeket és a Szárazéri-csatornába vezeti [12]. 39. Aranyad-düllő. Pusztán a Ficsér-lénia É-i oldalán a Pusztaszéli és Sámsonorosházi út között húzódik a Kardoskút- és Cinkus-dűlők között. Lakossága: 306, (ebből ref: 84, rk: 80, evang: 129, egyéb: 13) [9]. 40. * Aranyad-ér. Szabályosan kiképzett széles és mély medre K—Ny irányban húzódik Békésből a vásárhelyi határba a Halablaki- és Nagytatársánci-dűlő határán. A Pecércés-halom v. domb előtt 2 ágra oszlik, de a Kardoskúti iskola előtt újból egye­ sül. Innen D felé haladva a Pusztán át a Száraz-érbe vezet. Medre ma is helyenként 40—60 m széles és 2 m-nél is mélyebb. 41. Aranyad-halom. Pusztán az Aranyadhalmi- és Barackos-dűlő határán, az Aranyad-ér partján a Búcsú-halomtól K felé emelkedik. 92 m a O • Még ma is jól kiemelkedő halom, bár rendszeresen szántják. Az Aranyad-ér medréből hidroeolikus úton keletkezett. [7], 42. Aranyadhaími-düllő. A határ legkeletibb részén a Tótkomlósi úttól ÉK felé terül el a Kápolnai és Nagyhatársánci-dűlők között. A Tótkomlósi-út mellett a dűlő közepén van az Aranyadhalmi iskola, az Aradi út mellett pedig a Tatársánci iskola (L. ott). A dűlő közepe táján húzódik az Aranyad-ér medre, a dűlő határán pedig az Aranyad-halom emelkedik. Lakosság száma 293, ebből ref: 85, ev: 127, rk: 73, egyéb: 8. [9], 43. Aranyadhalmi iskola. A Pusztán az Orosháza— tótkomlósi út mentén a 6. kilométer oszlopnál épült 1 tanítós, 1 tantermes állami elemi iskola [8]. 44. Aranyad-köz. Az Aranyad-ér és a Pecércés-domb közrefogta területet nevezik így, mely hajdan, mikor még az ér élővíz volt, szigetként emelkedett ki. 45. Aranyad-part. Az Aranyad-érmk helyenkint szelíden emelkedő lankás meder­ részeit nevezték így régen, főleg a mai Kardoskút vasúti megállóhelytől Ny—DNy-ra eső, valamint a Száraz-éri torkolata előtti elsekélyesedett részeket [7]. 46. Aranyad-sziget. L. Aranyad-köz. 18

47. Aranyág. A Kis-tö DK-i partjától a Csomorkányi útig terjedő részt nevezik így, amelyből hajdan ezen a részen a Kistó-ér szakadt ki. Területén több, a tó medré­ ből kifújt, kisodort homokhalom volt. Régóta kertművelésre használják ezt a terüle­ tet. A múlt századokban a J. cs. kori térkép szerint itt összefüggő szőlős terület volt. (XIX. 28). A homokhalmok legnagyobb részét építkezési célokra az 1800-as évektől kezdve elhordták. Nevét a környékbeli idős emberek szerint arról kapta, hogy a Kis-tó és a Kistó-ér — amíg élővize volt — kiváló halászóhely, amint később kiszáradt, első­ rendű, főleg konyhakerti növényeket termő terület volt, tehát „aranyat érő” volt (Kerekes Gábor, Jó Ferenc). Partos részein az őskortól kezdve megtalálták a Tiszai kultúra, ajazig és avar stb. emlékek igen gazdag lelőhelyeit [2/1C9, 135, 177.38)1.139, 436], 48. Aranyág-düllő. Az Aranyág főleg kertművelésre fogott részét később szintén dűlővé alakították ki. Lakóinak száma: 275, ebből ref: 135, rk: 82, egyéb: 8, [9]. 49. Arany útca. A Jókai utcáról az Arany temető református részébe vezető, rövid kis utca. Régen a III. tizedbe, ma az V. kerületbe tartozik. Nevét az Arany temetőtől (1. ott) kapta, de sokan úgy magyarázzák s igen találóan, hogy sok „aranyszívű”, jó embert kísértek ki ezen a kis utcán utolsó útjára. (Bodnár Bertalan, Kalmár Zsigmond, Tűhegyi Sándor), [13]. 50. Atka. Az 1408-i adománylevél, melyet Solti Dávid kapott, említi már Athka néven [38/1. 100], de régi okmányok Zathkának is írják. Az 1789. évi úrbéri összeírás említi a Tisza atkai kanyarulatát, mint füzesekkel körülvett jó halászóhelyet, [6/15]. 51. Atka-sziget ~Atkai-nagysziget. A Tisza 88. sz. átvágása következtében kelet­ kezett az atkai kanyar és az ásott Tisza által közrefogva. Ma kiváló ármentesített ter­ mőterület, hajdan rét, legelő, ha a víz elborította, jó halászóhely. 52. Atkai-átvágás. A Tisza szabályozása alkalmával 1863-ban kezdték meg az atkai nagy kanyar 88. sz. átvágását. Bővítették 1873—74, 76, 81, 83—84, 86 és 1890ben, ez évi munkálatok alkalmával mederáttöltéssel a kanyar hullámterét végleg ren­ dezték. Nevezik még Lúdvári-átvágásnak is. Az ásott meder hossza kb. 1700 m, a ka­ nyar 8050 m, [42, 52, 54, 58], 53. Atkai-dögtőtés. A 88. sz. átvágás következtében az atkai holtkanyar É—Ny—D-i szélén húzódó töltésrészt nevezik így, mely az árvédelem szempontjából jelentőségét elvesztette. 54. * Atkai-sziget. A Tisza atkai kanyarulatában, annak az ÉNy-i sarkában volt egy kb. 1/2 km hosszú és 20—30 m széles, zátonyos, fűzbokrokkal benőtt sziget. A 88-as átvágás elkészülte után a holtkanyar eliszaposodása következtében szigetjellege megszűnt, (Lénárt Sándor). 55. Atkai út. A Régi-Szegedi utat nevezték így is. (L. ott.). 56. Avar-gyűrű. Lásd Tatár-sánc alatt. 57. * Ábrány. A középkorban elpusztult község. Az 1446. évi oklevél mint Hód és Vásárhely tartozékát említi. Pontos helyét eddig nem ismerjük. Talán a város mai belterületén a Szarvas-vendéglő környékén lehetett, ott régi temető és község marad­ ványait találták, [14. 38/11. 130], 58. Ádám útca. Belső-Tabán rendezetlen, görbe utcája a Fecske és Szerencse utca között. Régen az I. tized, ma a III. kerület utcája. [13], 59. Ág útca. Susánban az Érsek utcából indul ki, s a Klauzál utcába vezet. Rendezetlen kis utca egy vakközzel. Régen a IV. tized, ma a VII. kerület utcája. A múlt században az Érsek utcával együtt Villa utcának nevezték alakjuk miatt találóan. [13]. 60. Ágoston-halom. A lelei határban a Batidai-sík K-i partján emelkedő hidroeo19

likus képződmény k., © 86 m. Hajdan főleg a vásárhelyiek használták környékét, mint jó szántót, kaszálót és legelőhelyet, [7]. 61. * Áldomás utca. A mélt században Láger városrész ÉK-i szélén a Kútasi úttól vezetett Susáriba a Serház (1. ott) mellett a régi Kistó-ér medrén hídon keresztül. Ne­ vét onnan kapta, hogy az utca mellett a Serház előtti téren a Serház kertben állott az uradalmi „Serházkerti mulató” (1. ott), ahol főleg vasár- és ünnepnapokon a messze környékről összegyűltek táncolni, mulatni, s itt itták meg az áldomást üzletkötések, elszegődések alkalmával. (Halmi József, Herczegh István közlései). Ma Simonyi utcának nevezik. (1. ott). [13]. 62. Állatvásártér. A Vásártér É-i részén a Mózes utca irányából a Kútasi útig te­ rült el az Új sorral bezázólag. Erős, vaspántos fagerenda korláttal volt körülkerítve és két Ny—K-i korlátsorral 3 részre osztva. A felső harmadban a lóvásárok, a kö­ zépsőben a marha- és az alsóban a sertésvásárok voltak, külön a helybeli és külön a vidéki állatok részére egy É—D irányú korlátsorral elválasztva. Mind a 6 résznek külön-külön bejárója volt, a gyalogosok részére pedig 3 db 4 ágú forgót állítottak fel, hogy megrövidítsék a közlekedést a Rárósi út és a János tér között. A forgók közti kitaposott utat nevezték „Kurva-csapásnak”. (1. ott). Az állatvásártér területén volt 2 nagy, bővizű „kettős" kút és egy „farkaló” kút a jószágok itatására. (1. ott és a Szabadság tér alatt is). [13]. 63. Álmos-halom. A Vásárhely—szegvári út mentén említik idős környékbeli emberek. Ma már nem lehet megállapítani, hogy a több, kisebb-nagyobb, már erősen leszántott emelkedés közül melyik lehetett az Álmos-halom. (Pányi György révész), [7]. 64. Álmos utca. Tarjánvég legszélső rendezetlen utcája, mely ívalakban a kör­ töltéstől körtöltésig tart. A Zrínyi utca végénél kezdődik, s a Száraz és Pacsirta utca összetalálkozásánál végződik egy szabálytalan térszerű kiszélesedésben. Régen a I. tized, ma a II. kerület utcája. Régi neve Solti utca volt. (1. ott) [13], 65. Álom-hát. A Mártélyi-lapos közepe táján a Kutya-fenéktől D-re a Pamuk-ér D-i partján emelkedett ki, mint hosszan elnyúló partos rész. Ma már a rendszeres földművelés következtében erősen le van szántva, a hajdani meredek partszélei le vannak simulva. Tőle Ny-ra a Kaszás-domb emelkedik. A Tisza szabályozása előtt kiváló szántó, legelő, nagy víz idején pedig „jószágmenedékhely” volt. (Pányi révész).[7]. 66. * Átaleső-ér. Nagy-sziget Ny-i részén terült el, mint széles fekvésű rét, me­ lyet a Tisza szabályozása előtti időben már csak nagyobb víz idején borította el az ár. Ez az ér kötötte össze hajdan a Gyúló-eret a Hód-tó végső részével, a Tófarokkal (1. ott). Ma medrét átvágja a Szeged-—békéscsabai vasútvonal Kishomok őrház és Kopáncs állomás között. [6/29]. 67. Ányás. Mártélytöl ÉNy-ra a Tisza túlsó oldalán elterülő, hajdani vízjárta rét, mélyebb halászó területekkel. Ármentesítés után jó szántóföld, ma elég sűrű tanya­ település. Nem tartozott Vásárhelyhez, de régen vásárhelyiek is bérelték kaszálónak, halászóhelynek (Pányi). 68. Ányási alsó-rét. A mártélyi Tisza-kanyar alsó részétől Ny felé, a jobb parton elterülő rétség, melyet a Tisza régen csak a nagyobb áradások alkalmával borított el. Kiváló kaszáló volt, melyet hajdan főleg a vásárhelyiek „árendálták”, s az ányási v. mártélyi réven át (1. ott) mentek a rétre. (Pányi György révész közlése). 69. Ányási-átvágás. A Tisza szabályozása alkalmával 1889—91-ig készült. L. Mártélyi-átvágás. 70. Ányási-berkék. A Tisza szabályozása előtt az Ányási- v. Mártélyi-kanyar partján nagy fűz- és nyárfaerdő volt. A 86. sz. átvágás készítése alkalmával egy részét kiirtották, másik része pedig, a szigetté vált terület, a Ny-i partján sokáig megvolt. Ma20

gas fái messzire ellátszottak. Az 1900-as években irtották ki (Benes Gyula árm. fő­ mérnök, Pányi György révész helyszíni közlése.). 71. Ányási-dögtőtés. Az Ányási- vagy Mártályi-holt-kanyar töltése, amely már árvédelmi szempontból nem jön számításba. A kb. 5 km hosszú töltésrész a sziget K-i szélén húzódott és 1903—4-ben ezeket a hullámtérben maradt töltésrészeket az árvédelem érdekében „leásták”. (Benes Gyula árm. főmérnök). 72. Ányási-komp. ~ Révjárás. A Tisza szabályozása előtt Mártély irányában a mai már holt kanyaron vezetett át a komp a túloldalra. Szabályozás után egy ideig még járt a komp a szigetre, de később levitték az „élő” Tiszára, a szigetre pedig csak ladikjárat volt. (Pányi György) 73. Ányási külső-rét. A Mártélyi-kanyar felső sarkától Ny felé a Tisza túlsó partján terült el egy nagy kiterjedésű, ősszel-tavasszal vízjárta terület, melyről ha sza­ bályozás előtt lement a víz, jó kaszáló volt. A K-i része a 86. sz. átvágás következ­ tében szigetté lett. Nem tartozott Vásárhelyhez, de főleg vásárhelyiek bérelték régen. (Pányi György.) 74. Ányási-sziget. A mártélyi vagy ányási kanyar átvágása következtében kelet­ kezett szigetet nevezik így is. Gr. Károlyi-birtok volt, s 1944-benlett a városé. (1. még Mártélyi-sziget.) 75. Árok útca. Tárjáriban a Csillag utcát kötötte össze a Királyszék utcával. A századforduló előtt szögben megtört, rendezetlen kis utca volt, az 1900-as évek ele­ jén ezt a megtört részt kiegyenesítették. Nevét onnan kapta, hogy a hajdani Királyszék-tó 79,5—80,0 m. magas, part menti településéről a mai kocsiút helyén vezették le széles és mély árok segítségével a csapadékot és a káros belvizeket a tó 79 m körüli medrébe. Régen az I. tizedbe tartozott, ma a II. kerület utcája. Ez utóbbi telken volt a múlt században az egyik tarjáni „puskaszín” [13]. 76. Árpád-halom. Mágocs község határában a Mágocs-ér partján nagy kiterje­ désű, környékéből jól kiemelkedő halom A , O • 77. Árpádhalmi-düllő. Árpád-halom környéke kiváló szántó, régen főleg vásár­ helyiek „árendálták”. [9]. 78. Árpád útca. Az Oldalkosár városrész szélső utcája, melynek telkei már a Hód-tó partjára nyúltak le rendezetlenül. Az Oldalkosár utca elején levő kis térségből indul ki, s az Oldalkosár utca végével egyesülve a „Szerelem kapu”-n keresztül a „Tó”ba vezet le. (1. ott). A IV. kerület utcája, ezelőtt a III. tizedbe tartozott. Neve a hon­ foglaló Árpád fejedelem emlékét örökíti. (Halmi János) [13]. 79. * Árpás-tó. A Farki-réten a Hosszú-tó, Porgány-ér és Kis-Elet-ér között te­ rült el. Ma legmélyebb pontja 76,5 m, □ . Áradások idején a szabályozás előtt a fent említett vizekkel, valamint a Nagy-Élettel is összefüggött, ezek vezették le fölös vizét, illetve ezeken keresztül telt meg a medre [6/15]. 80. Árpástói-csatorna. A hajdani Árpás-tó helyén elterülő 76,5—77,5 m mély terület vizeit vezeti le a Porgányi-összekötő-csatornába [12]. 81. Árvíz útca. A Zrínyi utca harmadik kereszt utcája, mely a Tarjánvégi nagy­ tóba vezet le. Helyén hajdan vízfolyás, fok volt, amely a mai Vajda és Vörös utcák környékének csapadékvizét vezette le a Hód-tóba. Áradások alkalmával a víz régen ezen a helyen is igyekezett betörni a városba. Később medrét feltöltögették, s neve a régi árvízveszélyekre emlékeztet. Régen az I. tizedbe tartozott, most a I. és II. ke­ rület határ utcája. (Juhász Mihály polgármester visszaemlékezése, Pócsy Jenő) [13]. 82. * Ásott-halom. A Dékány vagy Vágott-halmot régen nevezték így is. Ez az elnevezés valószínűleg a Hódtói-csatorna építésénél alkalmazott sok szegedi kubikos­ tól származhatott a szegedi híres Ásott-halom után. (Lázár Lajos gazd. főtanácsos, Konstantin Gyula) [7], 21

83. * Ásott-Tisza. Gr. Károlyi Antal földesúr az 1770-es években a határban levő nagy erek és tavak felhasználásával — melyeken át áradások alkalmával addig is köz­ lekedtek csónakokkal, kisebb hajókkal a Tisza és Vásárhely között — állandó víziutat akart létesíteni, hogy a lakosság részére olcsó közlekedési és szállítási lehetőséget biztosítson. Mérnökeivel hajózható csatornát terveztetett, és 1779-ben megkezdette a földmunkálatokat. A Körtvélyesi-Tiszakanyar felső sarkát a Szilágyi-fok medrének felhasználásával széles csatornával összekötötték a Kender-tóva.\, s ennek medrében csaknem egyenes vonalban haladt a város felé, keresztezve a Régi Szegedi-útat, mely jól kiképezett fahídon vezetett át rajta. Innen a széles csatorna D felé fordult a Nagy­ sziget irányában, majd K felé vezetett a Hód-tó medernek legmélyebb pontjain. A Bor-halom (1. ott) előtt, az Antalics-tó medrén át a Hódköldökön és Csalányoson át a Porgány-ér széles és mély medrében folytatódott vissza a Tiszába. Mind a Szi­ lágyi-foki, mind a Porgány-éri torkolatánál egy-egy erős zsilipet építtetett, hogy ára­ dások alkalmával ne öntse el az ár a város területét. Sajnos a mérnökök elszámították magukat, mert a város alá bevezetett víz nem folyt vissza a Tiszába a kicsi esés miatt. Ezért az alsó szakaszt többször is mélyítették. A felső szakaszon megindult a vízi szál­ lítás és a hajóforgalom Körtvélyes és a város között, az alsó szakaszon azonban tovább pangott a víz. A lakosság kezdett panaszkodni a sok és terhes robot miatt, de félt is, hogy az Asott-Tiszán át árvíz esetén elönti a várost az áradat. Ezért abbahagyták a további medermélyítási munkákat, és a gondosan megépített zsilipek helyét betöm­ ték. Csakhamar beiszaposodott a város részére roppant előnyös, sok fáradsággal és költséggel épített csatorna [38/III. 379]. M a már nyoma sem látszik, kivéve kezdeti részét, mely N. Kardos Imre földbir­ tokos tanyáján fekszik. A széles, de erősen feliszaposodott medermaradványban ma is, főleg csapadékos időszakban víz áll. (N. Kardos Imre, Pányi György). A J. cs. térkép XIX. 28. és 29. lapján jól látható az Asott-Tisza „Die Neue Teisz” jelzéssel teljes hosszában a hidakkal, zsilipekkel együtt gondosan kirajzolva. Az Asott-Tisza építésére vonatkozó iratok, felmérések, tervrajzok, a műtárgyak leírása, anyag és költség kihatásai, a Krecsmári uradalmi inspektor jelentései, intézkedései, robotjegyzékek stb. a gr. Károlyi családi levéltárban (Budapest VIII. Szentkirályi utca) a „Vásárhelyi uradalom” jelzésű nagy csomagban vannak külön kezelve, össze­ gyűjtve. (Kiss Mihály levéltáros). 84. Átvágások. A Tisza szabályozása alkalmával a nagy kanyarokat átvágták, ezzel a folyó hosszát lényegesen megrövidítették. A vásárhelyi határba tartozó, illetve a vásárhelyi két érintő átvágások a következők: 1. a 86. számú mártélyi v. ányási, 2. a 87. számú körtvélyesi v. dóéi, 3. a 88. számú atkai v. lúdvári és 4. a 89. számú nagyfai átvágás. L. részletesen külön-külön (Benes Gyula) [12]. 85. * Badus-halom. Az elpusztult Szentkirály község határában, a Badus-halom teleke részen említik a múlt századbeli okmányok. Régi térképek nem jelzik helyét, de ottani idős emberek emlékeznek ilyen névre. A halmot idők folymán annyira leszán­ tották, vagy elhordták, hogy ma már nyoma sem látható (Jó Ferenc, Kovács István) [7, 38/11. 421], 86. * Badus halom-teleke. A régi Szentkirály község határának egy része volt [38/11. 422.] Az elpusztult község nagy része ezen a magasabb területen települt. 87. * Bagd. Középkori község, mely Sámson-Csomorkány vidékén települhetett. 1462-ben említik [38/11. 289], Közelebbi adatokat eddig nem találtam [14], 88. * Bagi ház. Belterületi kocsma volt Susánban az 1790-es években. [38/IV. 343], 89. Bajnok útca. Tabánban a Mihály és Pálfy utcát ívalakban köti össze a Simon

22

utcával párhuzamosan. Régen a II. tizedbe tartozott, ma a III. kerület kis utcája Előző neve Kakukk utca volt. (1. ott) [13]. 90. Bajza utca. Susán második nagy keresztutcája, mely a Klauzál utcát a Kistópart utcával köti össze. Régen a IV. tized, ma a VII. kerület utcája. Neve Bajza József (1804— 1858) költő, kritikus és publicista emlékét örökíti meg [13]. 91. Bakay-kút. Lásd Piaci kút. Ezt a nevét azért kapta, mert az Ó-templom meletti jellegzetes Bakay-ház előtt fúrták a régi Piac téren (ma Kossuth tér) [10]. 92. Balassa utca. Tabánban a Damjanich utcából indul ki az Ilona utca kezdeténél és É felé a Szerencse utcánál megtörve a Damjanich és János utcák között azokkal pár­ huzamosan a határba vezet. Régen az I. tized, ma a III. kerület utcája. Régi neve Búza utca volt, új nevét Balassi Bálint (1551— 1594) lírikus költő és vitéz katonáról kapta. [13]. 93. * Banda-fok. A Barci-rét és Tűfarok határán, a Tére-fokXól Ny-ra, több ágra oszolva, a Körtvélyesi-kanyar alsó részén ömlött a Tiszába. Vize régen igen mély és sebes volt, medre széles. Az 1890-es években is még lovakat úsztattak medrében. L. Kis-Banda-fok. (Maczelka Gábor) [6/30]. 94. Banda-köz. A Banda-fok több ágra szakadva ömlött a Tiszába. Az ágak közti szigeteket nevezték így. Ezek a területek jó legelők és kaszálók voltak. (Maczelkal Gábor, Pányi György). 95. Banda-lapos. A Banda-fok és Tére-ér között hajdan mélyebb fekvésű terület volt, amelyet közepes áradás alkalmával elöntött a víz. Száraz időben a partosabb ré­ szeit kaszálták, míg a mélyebb lefolyástalan részeken mocsár keletkezett, melyet míg ki nem száradt, halászták is. (Maczelka Gábor). 96. * Banda-mocsár. A Banda-lapos mélyebb fekvésű, lefolyástalan része volt. Régen az év legnagyobb részében az áradások után visszamaradt víz borította, s jó halászóhely volt. (Pányi György). 97. * Banga marha-kútja. Vereskútason a Kakasszéki-tó DNy-i partján az oros­ házi határ közelében volt bővizű itatókút. Az 1774. évi uradamli térkép jelzi a helyét [38/1. 26]. 98. Baptista imaház. Első imaházuk a Tavasz utcában volt, 1926-ban a Bethlen István utcában egy jóval nagyobb imaházat épített fel Kovács Imre „szolgatárs”. Vásárhelyen 1902-ben alakult meg a baptista felekezet. Évente egyszer szoktak keresz­ telni „alámerítéssel” a Tiszán vagy a városi fürdőben [20/54]. 99. Barackos-düllő. A Pusztán, a Pusztaszéli úttól a pusztaföldvári határig ter­ jedt. É felől a Hatablaki-kápolna, K felől az Aranyadhalmi-, Ny-felől a Csomorkányilapos-dűlő, D-felől pedig Sámson határolja. Lakossága: 301, ebből ref: 90, evang: 130, rk: 75, egyéb: 6. [9], 100. Barackos-halom. Az Aranyadhalmi- és Csomorkányi-dűlő között a Fehér-tó DNy-i végétől alig 1 km-re emelkedő hátság legmagasabb pontja, A , O 91,0 m. Még ma is jelentős kiemelkedés, bár az intenzív földművelés következtében sokat vesz­ tett magasságából. A Fehér-tó medréből szélkifúvás folytán keletkezett, [7]. 101. Barattyos-düllő. A határ ÉNy-i részében a Mártélyi úttól É felé húzódik a mindszenti határig. Ny- felől a Darvasszék-, K-felé pedig a Tegehalmi-dűló'vel hatá­ ros. Lakossága: 264, ebből ref: 191, rk: 71, [9], 102. * Barattyos-ér. A határ ÉNy-i részén a Kenyeréből indult ki, s szélesen elte­ rülve Mártély alatt ömlött a Tiszába. Fenékmagassága ma: 81,0—81,5 m, [6/30]. 103. Barattyos-halom. A Barattyos-ér partján emelkedett ki. Ma Barattyos-dülőben még mindig jól kivehető és kiemelkedő terület V , © 86 m, □ 84,5 m, míg a környezete 81,0—82,0 m [7]. 104. Barattyos-part. A Barattyos-érnek helyenkint még meredekebb széleit ne­ 23

vezték így régen. Ma m ár erősen le van szántva (Hódi István, Bánfi Imre barattyosi gazdák). 105. Barattyosi-csatorna. A Barattyos-dűlö mély részein összegyűlő csapadék- és belvizeket gyűjti össze, s a Téglási-csatornába ömlik, közben fe veszi a Tegehelmi-csatorna vizét is. [12]. 106. * Barát-fok. Az Atka vizeit szedte össze, s a Hámszárító felé kanyarodva hajdan a Térébe ömlött. Jelentéktelen ér volt. [6/30]. 107. * Barátok-foka. A Tisza jobb partján Ányás és Mártély között képezte a ha­ tárt. A Kis-Tiszából ágazott ki. Nem tartozott a vásárhelyi határhoz, de régen főleg vásárhelyiek bérelték mint halászóhelyet, környékét meg mint jó kaszálót. (L. még Kompolár-fok). (Pányi György), [6/30, 38/1. 52]. 108. * Bare. Középkori község, a Barci-rét valamelyik partos részén települhe­ tett. 1408-ból említik először Kotacháza és Kökényes falvakkal együtt, Barch néven. 1636-ban már pusztaság volt [38/. 290] Népes jazig és Árpád-kori település nyomait tárták fel. [2/134, 182. 14], 109. * Barci-erdő. Az 1408-i oklevél Csongrád megyében sorolja fel [38/11. 238], Valószínűleg a Bare község környékén, a Barci-réten terült el. 110. * Barci-fok. A Barci-rét tavait, ereit kötötte össze a Tiszával és a Tére-érrel. Igen jó halászóhely volt. [6/30], 111. Barci-rét. A Tisza körtvélyesi és atkai kanyarulata közti mélyebb fekvésű rész, amely a Tisza szabályozása óta a hullámtérbe került. A Tére-ér két részre osz­ totta : a Ny-i, nagyobb és K-i, kisebb területre. Közepe táján nagy kiterjedésű mélye­ dés volt, a Barci-tó, melyben áradások után sokáig állt a víz. Kiöntések alkalmával a Tisza állandóan emeli talaját, s a régi erek, tavak medrét pedig lassankint teljesen feliszapolja, így a még múlt században is híres, jó halászóheylek ma már eltűntek [6/15]. Ma a Barci-rét partosabb részein — bár a hullámtérben van — szép gyümöl­ csösök, szőlőtelepülések vannak, a mélyebb részeket szántóföldi művelésre használ­ ják, a legjobban vízjárta részeket pedig kaszálják. 112* Barci-tó. A Barci-rét közepén nagy lefolyástalan mélyedés volt, mely a Tisza szabályozása előtt nagy kitejredésű, jelentős mélységű, kiváló halászóhely, melynek fölös vizét a Barci-fok vezette le a Tiszába. Áradások után lassankint elmocsarasodott, a Tisza szabályozása óta fokozatosan feltöltődött [6/15]. Századforduló előtt helyenkint még 1,5—2 m-es mélyedések voltak a hajdani tó fenekén. (Pányi György). 113. * Barta Mihály utcája. Oldalkosár városrész utcája volt hajdan. Ma már nem tudjuk, hol volt, vagy melyik mai utcát nevezték így. [13]. 114. * Bart falu erdeje. Régi oklevél említi, valószínűleg Bare—Bart községhez tartozó Tisza menti erdő lehetett. Hihetőleg azonos lehetett a Barci-erdó'vel [38/1. 262, IV. 270]. 115. * Basarág. A Cirják-ér mentén említik 1337-ben, mint Vezekényi István birtokát [38/1. 50, IV. 270] Közelebbi adatokat nem találtam. Ma már ilyen névre még a környékbeliek sem emlékeznek. 116. * Bat-ere. A Szikáncsi-síkot kötötte össze a Batidai-síkkal a Répás-hátat keresztülvágva. Medre helyenként tószerűen kiszélesedett. Hajdan kiváló halászó­ hely volt, vize csökkenésével jó kaszálóterület lett. Partján települt a középkorban elpusztult Batida község, s ott építették a templomát is. [6/30]. Az ér partján Caracalla M. Aurelius római császár idejéből való pénzeket találtak. [38/1. 451], melyek a ref. főgimnázium régiségtárába kerültek. 117. * Batida. Középkorban elpusztult község. Határai voltak É-on Szentkirály és Vásárhely, K-en Földeák, Ny-on Gorzsa, D-en Kopáncs és Ledé. 1380 körül a Bati24

dai családé volt. 1596-ban elpusztult, 1662 körül kezdett újra népesedni, 1678-ban már református temploma volt, 1686-ban végleg elpusztult [26/11. 39], A Batidaiteleknek nevezett földháton, a Bal-ere ÉNy-i partján a medertől kb. 15 m-re épült a temploma, 1895-ben tárta fel Oláh Imre tanár. Ezen kívül Őskori, bronzkori, XII—XIII. és XVI. századbeli gazdag lelőhelyeket találtak itt, melynek anyaga a gimnázium régiségtárában van feldolgozva. [2/181, 191. 3 8 ,1. 211, 424, 451], 118. Batida—Gorzsa-düllő. A határ legdélibb részén Kopáncsés Répás-hát kö­ zött terül el. Lakossága: 587. Ebből ref. 306, rk: 272. zsidó: 2 egyéb: 7 [9]. 119. Batida-puszta. A Batidai-ér É-i partján levő magaslat, melynek É-i határán emelkednek Ny—K irányában a Vermes-halom, Batidai-halom és a Répás-hát. (1. ott). 120. Batidai-csatorna. A volt Batidai-ér medrében ásták a Batidai-sík területén összegyűlő felesleges vizek levezetésére. Hossza 4590 m [12], 121*. Batidai-ér. A Hód-tó délkeleti részét kötötte össze a Csalányosseá. Felső részénél a Bor-halom, D-i torkolatánál pedig a Vermes-halom emelkedik. Medrében ásták a Batidai-csatornát [6/31]. 122. * Batidai-fok. Hajdan a Batidai-ér D-i, megkeskenyedett végét nevezték így a torkolatánál, itt a medre mély, a partja pedig szakadékos volt. Igen jó halászóhely volt (Pócsy Jenő). 123. Batidai-halom. A Batidai-puszta és Répás-hát között emelkedik s a környe­ zetéhez képest még ma is jelentős magasságú halom, 0 87 m. A Batidai-ér med­ réből keletkezett hidroeolikus képződmény, s annak a természetes dombsorozatnak a tagja, melyhez a Vermes-, a Sajti-, a Nádas- és Dinnyeszög-halom is tartozik (1. ott). Az ármentesítő társulat térképe szerint egymáshoz közel É—D irányban két magaslat van feltüntetve, az É-i 85,0 m, a másik 84,5 m, a környékük 78,0—79,0 m. Batidaikettó's-halomnak is nevezik [7], 124. Batidai-két-halom. A J. cs. térkép XIX. 29. lapján a Batidai-sík Ny-i part­ ján az Ürmös-halomtól ÉNy-ra két egymáshoz közel álló halom van feltüntetve, mint „Batidai két halom”. Azonos a Batidai-halommaX [7]. 125. Batidai-lapos. A Batidai-sík mélyebben fekvő része, a Kárászos-réttől É-ra [1:25 000 térkép 5464/3 lapja] 126. Batidai majori-csatorna. A Batidai-csatorna D-i mellékága, mely a határ és a Batidai-csatorna közti terület vizeit vezeti le. A batidai major víztelenítésére építet­ ték. Hossza 2170 m, a mellékágáé 500 m [12]. 127. Batidai-sík. A határ D-i részén levő nagy kiterjedésű, mély fekvésű terület, mely átterjed a lelei és földeáki határba is. A XVII. és XVIII. sz.-ban még nagy kiter­ jedésű vizes terület volt, mely főleg áradások idején összefüggő víztükröt képezett, melyből csak itt-ott emelkedett ki néhány halom és földhát. A J. cs. térkép gondosan kirajzolja, s jól látszik az összefüggés a többi nagy vizekkel. (Tisza-sík, Keskeny-sík, Biberés (Bíboros) síkja stb). Mai fenékmagassága 77,0—77,5 m □ . [6/16]. 128. Batidai-sziget. Batidán a Disznóér-hát és Korsós-hát sorában egy nagyobb kitejedésű, kiemelkedő partos részt nevezték így. Ma már erősen le van szántva, s s alig kivehető terepemelkedés, amely azonban az ármentesítés előtt jelentős „állat­ menedék” volt. (Vekerdy Sándor árm. ig. főmérnök helyszíni közlése). 129. Batidai-telek. A Bat-ere partján elterülő hátas rész, melyen hajdan az elpusz­ tult Batida község települt a templomával együtt. 130. Batidai-torok. A Batidai-fok D-i, a Csalányos-érbe vezető részét nevezték így régen. Ezen a részen a fok medre kiszélesedett, s a Tisza szabályozása előtt itt mély és erős folyású volt. A hajdani meredek partján a hidroeolikus Vermes-halom emelke­ dik. Ma már erősen le van szántva (Bagi Béla, Pócsy Jenő). 25

131. Battancs-csatorna. A kopáncsi I. és II. dűlőknek a Hód-tó kiszárított med­ réhez közel eső 77,0—77,5 m-es mély részein összegyűlő belvizeket vezeti le a Hódtavi-csatornába [12]. 132. Batthyány útca. Az Andrássy utcát köti össze az Oldalkosár utcával. A múlt században ezen az úton nagy forgalom volt, mert Oldalkosárból ezen a vonalon men­ tek ki a Nagy-, Kis- és Új utca városrészek felé. Azelőtt a III. tized, ma a IV. kerület csendes kis utcája lett. Neve gr. Batthyány Lajosra (1806—1849), az 1848-i első függet­ len és felelős magyar minisztérium elnökére emlékeztet, akit 1849- X. 6-án Haynau agyonlövetett. [13], 133. Bácskai-rész. Újvároson (VIII. kér.) a Széchenyi térnek a Síp utca felé megkeskenyedő részét nevezték így az 1880-as években [1. Czégényi-féle térkép 1888-ból], de régebben így nevezték Újvárosnak azt a Ny-i részét is, mely a nazarénus malomtól D felé terül el a Kiserdő-sorral bezárólag. 134. Bábicki-gödrök. Az Arany temető mögött a Rárósi és Kútasi út között kö­ zéptájon, az unitárius és hívő temető végében levő nagy gödrök, melyekben, főleg vizes időkben, gyakran víz áll. A 25 000- és katonai térkép 5465/1 lapján is gondosan ki van rajzolva. A gödrök úgy keletkeztek, hogy ottani kitűnő agyagterületekről a gölöncsérek évszázadok óta termelik ki a mesterségükhöz szükséges agyagot, de a lakosság is, főleg régen a kemencekészítéshez is innen termelte ki a „sárnak valót” rendszertelenül. A kitermelt agyagért a városnak fizetni kellett, s hogy a város bizto­ sítsa jövedelmét, a területet bizonyos összegért bérbeadta meghatározott időre. Ezt a területet még a múlt századból a kutyanyaki Bábicki család „árendálta”, s innen maradt rajta a nve. Itt volt régen a város vágóhelye, a Vajda utcából ide telepítették ki, miután az uradalomtól megvásárolta a mészárszék jogot. Akkor a gödröknek azt a részét rendezték, téglaburkolattal látták el, s a vér, szennyvíz is már téglaburkolatos medencében gyűlt össze, ahonnan lajtokkal hordták ki. [20/81]. Ez a terület meg­ közelíthető a Kutyanyakból vagy a Kútasi útról az Aranytemető végénél húzódó dűlőútból az unitárius és hívő temető közti akácos úton. A kibányászott terület nagysága ma több mint 60 hold. (Varga Imre). A régi vágóhíd helyén ma is megvan egy mély „csordakút”, de már nem használják, a kútgém még áll, de a kútostor és a veder hi­ ányzik, a kút vize poshadt. Száraz időben a területet legelőnek is használják. 135. Bálint útca. Susán nagy forgalmú, de rendezetlen utcája, mely a Kistópart utcából indul ki ÉK felé, s a Berkenye utcába folytatódik. így ez a legrövidebb öszszeköttetés a Klauzál utca templom körüli része és a Nagyállomás közt. Régen az V. tizedbe tartozott, ma a VII. kerület utcája [13], 136. Bánfi baromkútja. Újváros-puszta É-i részén a Mágocs-ér medrében ásott itatókút volt az 1770-es években. 137. Bánfi-halom. A Mártély-feketehalmi-dűlőben, annak DNy-i részén a Ku­ tya-fenéktől és Kendertó-háttól K-re emelkedő szabályos kerek halom. A © 87 m, □ 86,5 m [7]. 138. Bánfi útca. Tarján rövid, megtört irányú kis utcája, mely a Pál utcát a Hattyas utcával köti össze és innen a Sarkantyú utcáig tart. A századforduló idején kezdett kialakulni és jobban betelepülni ez a terület. Régi neve Bánom utca volt (1. ott). Régen a II. tizedbe tartozott, ma a III. kerület utcája [13]. 139. * Bánom utca. A múlt században Tabán ÉNy-i szélének utolsó, rendezetlen, zegzugos utcája volt. Idős tabáni emberek szerint ezt a gúnynevet azért adták az utcának, mert főleg télen az erős, hideg É-i, ÉNy-i szelek szabadon jártak, és bánták, akik itt építkeztek. (Tűhegyi Sándor). Később Bánffy utcának nevezték el [13], 140. Bárány útca. Az 1. kerület rendezetlen kis utcája, mely a Mihály és Damja­ nich utcát köti össze [13]. 26

141. Bárd utca. Susún rendezetlen görbe kis utcája, mely a Klauzál utcából a ref. templom előtt indul ki ÉK felé, s egy rövid névtelen utcába vezet, melynek két végé­ ből egymással párhuzamosan halad a Fűz és Rekettye utca a Simonyi utcába. Régen a IV. tizedbe tartozott, most a VI. kerület utcája [13], 142. Báthory utca. Csúcs városrész széles, rendezett, de mély fekvésű utcája, amely a hajdani Csúcs-tó közepén a Szentesi utcát a Rákóczi utcával köti össze a Pál utca folytatásaként. Előbb a III. tized, ma V. kerület utcája. A múlt században Gyékény utca volt a találó neve. (1. ott). Az új neve Báthory István (1533—1586) erdélyi vajda, fejedelem, majd lengyel király emlékét őrzi [13], 143. Belső-Érzsébét. A határ feldűlőzése előtt a mai Erzsébet-oldal város felőli részét nevezték így kb. a 12 km-ig. Ezt az elnevezést ma is használják. 144. Belső-Érzsébéti-düllő. Az Erzsébeti-dűlő város felőli része addig, ahol egy út vezet a Cirják-dűlöbe (12 km). Előtte van valamivel a Belső-Erzsébeti iskola. Részletesen leírva az Erzsébet-dűlő alatt. Lakossága: 411, ebből ref.: 233, rk .: 178 [9], 145. Belső-Erzsébeti iskola. Erzsébeti úton a 12 km oszlop előtt, a Cirják-dűlöbe vezető út sarkánál épült állami elemi iskola 1 tanítóval és 1 tanteremmel [8]. 146. Belső-Papere. Az Innenső-Papere D-i részét kb. a Tolna utca vonalától a Kanális (1. ott) vizének a Paperei-csatornába ömlésétől a Régi-Szegedi vagy Tarjánvégi útig terjedő részét nevezik így. A hajdani Papere mai 78,0 m-es szintjéből 80,0—80,5 m-ig szelíden emelkedő, hullámos terület, mely a századforduló idején nagyon szépen gondozott gyümölcsös és konyhakerti terület volt, azelőtt pedig az uradalom nagy kiterjedésű szőlőjének volt egy része. (1. ott) 147. Belső-Szőrhát. Szőrhát-dűlóbek a Szőrhát-iskolátói DNy-ra levő, városi felőli részét nevezik így, mely a Rárósi útig terjed. 148. Belső Új utcai református leányiskola. „Kis újutcai” iskolának, is nevezték ezt a leányok részére 1853-ban a ref. egyház által épített iskolát, mely a Kállay utca és az első É felé vezető zsákutca sarkán áll ma is. Később az épület egy részét az egyház postahivatal céljára bérbeadta. Ezt nevezik még ma is „kispostának" [8]. 149. Belső Új utcai református fiúiskola. „Újtemplomi” iskolának is nevezték. Az iskola telkét a ref. egyház az Új-templom felépítése után vásárolta meg 1808-ban 50 Ft-ért, 1817-ben építettek fel egy tantermet és tanítói lakást, 1821-ben már bővítet­ ték egy tanteremmel és tanítói szobával. 1850-ben ismét bővítették az iskolát és a tel­ két is. Ez az iskola ma a belterület rendezése következtében a VII. kerület Bocskai utca 7. sz. alatti telken áll. (L. még Bocskai utcai iskola) [8], 150. Belső-Verébház. Régi uradalmi épület, melyet annak idején a város a többi uradalmi épülettel együtt vásárolt meg a Károlyi családtól. Ma a város tulajdonát képező 189 kát. holdnyi területen áll a Szentesi úí-ból kiágazó, megtörve É felé vezető út mellett a Kenyerén túl. Az épület 1 szoba, konyha, kamra és istálló részből áll egy fedél alatt. A terület nagy része legelő volt, s a város borjú nevelőnek és legelőnek hasz­ nálta. Később a város lovainak egy részét is itt tartották (Varga Imre). 151. Bem utca. Tarján kisebb utcája, mely a Zrínyi utcával párhuzamosan a Királyszék utcát köti össze a Malom utcával, annak a kiszélesedett kezdetén, ahol a múlt században nagy száraz, előzőleg nagy „szuszi” malom volt. Régen az I. tized, ma a II. kerület utcája. Előző neve Veréb utca volt (1. ott). Újabb neve Bem József (1794—1852) lengyel származású szabadságharcos tábornok emlékét őrzi [13], 152. Benőfy utca. A régi Láger városrészben a Csiga utca vakon végződő, rende­ zetlen kis utcája, mely a Csiga utcával s annak egy másik zegzúgos kutyaszorítójával tipikus vízparti település képét mutatja (Kistó-ér). Hajdan a IV. tized, ma a VI. kerü­ let vakköze. Előző neve: Üszög utca volt [13]. 27

153. Beöthy utca. Az I. kerületben a Szivárvány utcát derékszögben megtörve köti össze a Holló utcával. Mély fekvésű területen települt. Ottani idős emberek sze­ rint ezen a helyen a Hattyas-tónak (1. ott) volt egy öblözete. Később töltögették, de még ma is környezetéhez képest jóval alacsonyabb fekvésű (79,0 m). Az utcát Beöthy Zsolt (1848— 1922) egyetemi tanár — irodalomtörténészről nevezték el. Előző neve Béka utca volt. (Nagy Sándor, Tűhegyi Sándor közlése) [13]. 154. Bercsényi-hajlat. A Bercsényi telepnek a Szegedi útra lejtő lankás, szép ré­ szét nevezték így. Ezen a részen van több szép nyaralóval együtt a kishomoki akác­ erdő és a strandfürdő is. 155. Bercsényi-telep. A Szegedi út mentén a Népkert vasúti állomástól alig 2 kmre Kishomok vasúti megállóhely mellett terül el a Kishomok-halom nagy kiterjedésű hullámos homokhátsága, mely hajdan a Hód-tó medréből hidroeolikus úton kelet­ kezett. A Tisza szabályozása előtt még a nagyobb áradások idején is a magasabb ré­ szei szárazon maradtak (pl. Tetü-vár, Kun-halom), ezért már régóta szőlővel, gyü­ mölcsfákkal telepítették be. Már az 1780-as években összefüggő szőlőtelepítés volt ezen a részen [J. cs. térkép XIX. 28. lapja]. A Tisza szabályozása után az új Szegedi út és az alföld-fiumei vasútvonal kiépítésével kezdett nyaralóteleppé kialakulni. Szép kis házak, borpincés nyaralók épültek a domboldalon, s az 1920-as években strandfürdőt is építettek (Gál dr.). Ezt a szép területet nevezték Bercsényi-telepnek. Később sajnos az építkezési célokra kiválóan alkalmas homokot kezdték rendszertelenül kitermelni, a szőlők, gyümölcsfák egy részét kiirtották, a házak közül többet — miután körü­ löttük a homokot több méter mélyen kitermelték — lebontottak, s lassan a strand­ fürdő is megszűnt, beiszaposodott. Már az őskortól jó települési hely volt, főleg a jazigok lakták [2/137, 38/1. 439], 156. Bercsényi útca. A múlt században a VIII. kér. Újvároson volt, s a mai Kis­ erdő' sort nevezték így. Nemsokára ugyancsak Újvároson a Kis-tó bal partján húzódó Fáncsi utcai házak kertjének alsó sorát hívták így. [Czégényi idejében 1888-i belte­ rületi térképe]. Később ezt elnevezték Alsó utcának, viszont a IV. kerületben levő Csalogány utcát, a Kinizsi utca jobb oldali mellékutcáját, mely a Kálvin térre vezet, nevezték el így Vásárhely hajdani földesuráról, gróf Bercsényi Miklós (1665—1725) kurucvezérről [13]. 157. * Bere. Középkori község, melyet 1237-ben kelt Csák Miklós végrendelete említ először. 1471-ben Derekegyháza és Korhány közt sorolja fel Mátyás király ado­ mánylevele. A Szentesi és Szegvári út között lehetett a település [14]. 158. * Berecki utcája. Régi írások Tabánban említik, ma már nem lehet tudni, hogy hol lehetett, melyik mai utcát nevezték így [13]. 159. Berkenye útca. Susánnak régen nagyobb forgalmú utcája volt, folytatása a mai Bálint utca (1. ott), mely a Kistópart utcába vezet. Még ma is rendezetlen, szűk utca, a Klauzál utcának a ref. templomtól visszafelé a második mellékutcája két vak­ közzel. Régen a IV. tized, ma a VII. kerület utcája [13]. 160. Berzsenyi útca. A IV. kerület rendezetlen kis utcája a Kinizsi és Nagy Sándor utca között. Régen a III. tizedbe tartozott. Nevét Berzsenyi Dániel (1773— 1836) nagy költő emlékére adták. Előző neve Ignác utca volt [13]. 161. * Bese-ér. A Nagy-sziget É-i részéből vitte a vizet a Hód-tóba. Medre széles, de lapályos volt és jó „nádló” terület. Mai fenék magassága 77,5 m [6/31]. 162. Beseéri-csatorna. A volt Bese-ér szélesen elterülő lapályának, a Bese-laposnak fölösleges vizét viszi a Hódtavi-csatornába, de a másik vége a Nagyszigeti-csatornába vezet [12]. 163. Bese-Iapos. A Bese-ér szélesen elterülő, hajdan mocsaras medrét és mély fekvésű környékét nevezik így. Területe ma víztelenítve van és jó szántóföld. 28

164. Beselaposi-csatorna. A Bese-lapos fölösleges vizét vezeti le, mint a Beseéricsatorna egy ága [12]. 165. Bese-part. A Bese-ér a Hód-tavi torkolata előtt kimélyült és partja lankásan emelkedett. Hajdan kiváló legelő' volt, ma szántóföld, s az intenzív földművelés kö­ vetkeztében már nagyon le van szántva (Pócsy Jenő) [7], 166. Bezerédj útca. Susán K-i részén a volt Kis-tó medrébe lehajló terület vak köze, mely a Révész utcából DK felé húzódik. Rendezetlen görbe kutyaszorító, mely fekvésénél fogva — főleg tavasszal — nedves, bűzös levegőjű, egészségtelen utca (78,5—79,0 m) Előző neve Jakab utca volt. Új nevét Bezerédj Imre kuruc tábornok­ tól kapta [13]. 167. * Béka utca. A mai Beöthy utcát nevezték így a múlt századokban, mikor még mélyebb fekvésű volt a terület. Nedves időkben itt a víz sokáig megfeküdt, s az innen nem messze elterült Hattyas-tóból sok béka vándorolt ide is. (Nagy Sándor, Tűhegyi Sándor) [13]. 168. Béla útca. Oldalkosárnak egy megtört kis utcája, melyik a Batthyány utcát a Kaszap utcával köti össze. Előzőleg III. tized, ma a IV. kerület rövid utcája. Előző neve Kos utca volt [13]. 169. Béldi útca. A Klauzál utca elején bal felőli négy kutyaszorító közül a har­ madik rendezetlen vakköz. Múlt században a IV. tizedbe tartozott, ma a VI. kerület utcája. A múlt századokban a helyén szűk sikátor volt, mely a Susáni Nagy utcából (ma Klauzál utca) a mai Búvár utca helyén folyt Kistó-ér partjára vezetett [13]. 170. Bíbic-hát (I.). A Nagy-szigetben a Hód-tó DNy-i partján a Tére-torokkal szemben van a Szöllő-halom homokvonulata (1. ott). Mellette van a Bíbic-hát hosszan elnyúló emelkedése. Közelében volt a Pap erdeje (1. ott) [7]. 171. Bíbic-hát (II.). Szentkirály, Gorzsa és Katra-szél határának találkozásánál a Katra-ér mentén emelkedő hidroeolikus képződmény [7]. 172. Bíboros-sík. A Batidai-sík alacsonyabb vízállás idején több, egymással öszszefüggő kisebb vízterületre szakadozott. Ezek közül az egyiket nevezték Bíboros .síkjának. A Jcs. térkép XIX. 29. lapján gondosan ki van rajzolva a Batidai-, Tisza és Keskeny-sík összefüggő területéből D felé folytatódik, s a Ludas-sík belőle ágazik ki. A Jcs. térkép Biberésnek nevezi. A környékbeli lakosok és birtokosok Bíboros­ síknak mondják (Pócsi Mihály, Lázár Lajos, Benes Gyula), s így hallották az időseb­ bektől is. A bíboros nevet azzal magyarázzák, hogy régen ez a terület a Csanádi püs­ pökségé volt, s Püspökieléhez is közel van. A gr. Károlyi levéltárban levő egyik tér­ képen is így nevezik. Viszont lelei gazdák Biberésnek is mondják, sőt Bizerésnek is [38/1. 77]. 173. * Bika-kocsma. A régi Bika, ma Damjanich utca közepe táján a Bika kút közelében volt jó menetelű, híres kocsma. Az épülete még ma is megvan a Damjanich és Holló utca sarkán, elemi iskolának van átalakítva [13]. 174. * Bika-kút. A régi Bika utca vége felé a mai Ilona és Cserei utcák kiágazá­ sánál, ahol a kis erdő kezdődik, volt régen egy nagyobb, igen mély ásott kút, ahol a környékbeli lakosok, gazdák részben az ottani, részben a legelőről hazatérő jószágjaikat itatták. Két nagy fa, később vasból készült itató vályú volt mellette, külön a lovak és külön a szarvasmarhák részére, nem messze tőle E felé, a mai kis erdő elején pedig a disznók részére volt „pocsolyáztató”. A kút vize tiszta, hideg és jóízű volt, és messze környékből jöttek, s hordták málé„öntés”-re. Közelében volt egy nagy bikaistálló is, s nem messze a híres Bika-kocsma. Később, midőn az utcában ártézi kutat fúrtak, azt is sokáig „bikakút”-nak nevezték. Az utca is, a kocsma is, a kút is nevét a régi híres bikaistállóról kapta (Nagy Sándor, Tűhegyi Sándor) [10]. 29

175. * Bika utca. A belvárosból a Lázár utcából indult ki, s a Kincses temető felé vezetett, folytatása a Mártélyi út. Most Damjanich utcának nevezik (1. ott) [13]. 176. * Billegző-akol. A Mágocs-értől DNy-ra, az Orosháza-derekegyházai-úttól pedig ÉNy-ra állott egy nagy akol, ahol fó'leg az uradalmi jószágokat tartották, és bélyegezték azokat. A Károlyi-uradalomhoz tartozott. 177. * Billegző-ház. A Vásártér K-i részén, a mai cédulaház (1. ott) közelében épült a Kútasi út szélén. Régen deszkából építették, akolszerű ideiglenes épület volt, s csak állatvásárok alkalmával használták. Később szilárd falú házat építettek helyé­ be, és a hét bizonyos napján szolgálatot tartottak benne (Halmi József, Herczegh István). 178. Bitangistálló. A város tulajdonát képező épület a gyeptelep területén (1. ott). Ide hajtották a gazdátlan, „elbitangolt” állatokat, ahonnan az igazolt tulaj­ donosa a megállapított tartás- és kezelési díj megtérítése után hazahajthatta az állatot. Előzőleg az Epres-kertben volt a bitangistálló (Varga Imre). 179. Bocskai utca. Hajdan az Új utca városrész legrégibb utcája és házsora volt. Ma az Andrássy utcából indul ki, és kissé É felé domborodó ívben a körtöltéssel pár­ huzamosan a Bauer malomig húzódik. Régen a III. és a IV. tized, most a IV. és VII. kerület határutcája. Hajdan Cigöllér sornak, majd Égető utcának. (1. ott), a századforduló előtt pedig Bocskai utcának nevezték el Bocskai István erdélyi fejedelemről (1556—1606), aki a protestáns vallás érdekében fegyvert fogott II. Rudolf ellen [13]. 180. Bocskai utcai református elemi iskola. A ref. egyház építette 1817—18. évek­ ben az Új utcai tizedben a „Tó” partján a Cigöllér soron. Az iskolát is, a telkét is több­ ször bővítették. Később a Cigöllér sort Égető, majd Bocskai utcának nevezték el. Az iskolának híres tanítója volt Daru Mihály a századfordulón, úgyhogy a nép az iskolát hosszú időn át „Daru iskolának” nevezte. (1. Belső Új utcai iskola) [8], 181. * Bodaegyháza. Középkori kis település, melyet az 1341 -i adománylevél em­ lít először. Batida község határában 4—5 km-re az elpusztult falutól, a Nádas-halom körül települhetett [14, 38/11. 301]. 182. * Bodrog-mocsár. A Tisza atkai kanyarulatának DK-i fordulója mellett szélesen terült el mint vizes, nádas terület. Ma legnagyobb része a 88-as átvágás alsó végénél a hullámtérben van, s ott a régi medre már feliszaposodott. Hajdan jó nádló terület volt. Mai fenékmagassága 77,0—77,5 m között van [6/16]. 183. * Bodrogi-erdő. A mai hullámtérben az algyői vasúti hídtól felfelé ÉNy-ra elterült nagy kiterjedésű fűz- és nyárfaerdő volt, mely a Bodrog-mocsárig terjedt. (Pányi György). 184. Bodzás-part. A Hód-tó partja a Téré torkolatától két oldalt erősebben ki­ emelkedett, főleg szélkifúvás következtében. Ezen a magas parton vezet a Régi Szegedi út. Ez a magas, vízmentes hely az őskortól kezdve biztos településre adott alkalmat. A Kőrös és Bádeni kultúra nyomait találták itt meg. [2/108, 110], A belvíz­ szabályozás előtt a Hód-tó meredek partszéle fás-bokros terület volt, és sok földi bodza (Sambucus ebulus), vagy ahogy erre nevezik gyalogbodza tenyészett, s innen kapta a nevét (Bodnár Bertalan, Kamocsay Gábor) [7]. 185. Bodzásparti-csatorna. A Hód-tó fenekének fölösleges vizét gyűjti össze és vezeti le a Keselyes-csatornába, és a Szöllőhalmi-csatornával is összefüggésben van. A csatorna mentén öntöző gazdálkodás indult meg [12]. 186. Bodzásparti-düllő. A Csárpateleki és Régi-Szegedi út között a Tére-hát egy része [9]. 187. Bodzásparti iskola. A Régi-Szegedi út szélén 4 és 5 km között a Csárpateleki út és a kopáncsi I. dűlőnek összetalákozásánál épült 1 tantermes, 1 tanítós állami elemi iskola. Itt tanított sokáig Kamocsay Gábor ig. tanító, gazdasági tanácsos, az 30

öntözéses konyhakertészet megszervezője és a vásárhelyi gazdák kiváló szaktanácsadója [8]. 188. Bogárzó-csatorna. A Bogárzók (Kis-, Nagy-, Sáros-, és Sásos-Bogárzó), (1. ott) mély fekvésű szikes területének fölös vizeit vezeti le a Pusztaszéli-csatornába, de összeköttetésben van a Kiskeresztúti-csatornáwal is [12]. 189. Bogárzó-düllő. A hajdani Bogárzó-mocsarak területén kihasított dűlő. Kis és Nagy Bogárzó dűlőre oszlik. É felől a Sóstó-Csárpatelek, D felől a Mózeshalomés Cinkus-dűlők határolják. K felől áthalad az Orosháza-tótkomlósi, valamint a Ka­ szaperi (régebbi nevén: Aradi) úton, s egészen a pusztaföldvári határig tart [9]. 190. * Bogárzó-mocsár. A pusztai laposokat megtöltő szikes-mocsaras vizeket nevezték hajdan Bogárzónak. Ezek fölös vizét hajdan a Sós-tón keresztül a Círják-ér vezette le. Ma a terület csatornázva van, s azóta nagy részük mezőgazdasági művelés alatt áll. Szikes, kötött talaja javításra vár (1. Kis-, Nagy-, Sáros- és Sásos-Bogárzó alatt). 191. * Bogdány-ér. Tulajdonképpen nem tartozik a vásárhelyi határba, de annak vizeivel összefüggésben volt. A Lebő-halom K végénél szakadt ki a Porgány-érből, s a halmot megkerülve a Sulymos-érbe ömlött. Régen jól kiképzett medrében bőven volt víz, és jó halászóhely volt. Ezen az éren át lehetett csónakokkal közlekedni a Marosra Makó felé. Ma medre teljes hosszában csatornázva van, s fenékmagassága 77,0—77,5 m [6/31]. 192. Bogdányéri-csatorna. A hajdani Bogdány-ér kiszárított medrében készített csatorna, mely a Porgány-ér medrétől D-re eső mély területek, volt mocsarak, tavak helyét vízteleníti. A Porgányéri-csatornába ömlik [12]. 193. * Bogdány-mocsár. A Bogdüny-rét legmélyebb részét, melynek mai felszíne 77.5— 78,0 m-ig emelkedik, nevezték így még a Tisza szabályozása előtt. Akkor az áradások alkalmával leghamarabb került víz alá, s legtovább „ült” rajta. A mély részeit halászták, a partosát kaszálták, s ezen a „réti” részeken legeltettek. Ma jó termőterület (Benes Gyula árm. ig. főmérnök helyszíni közlése). 194. Bogdány-rét. A Porgány- és Bogdány-ér közrefogta sziget K-i részét neve­ zik Bogdány-rétnek. K felé a Lebő-hát választotta el a sziget Ny-i részétől. Felszíne 77.5— 78,5 m-ig emelkedő partos rész, mely régen jó legelő, kaszáló volt, ma az ár­ mentesítés után kiváló szántóterület (Benes Gyula). 195. Boldogasszony-halom. A Kender-tó közelében a Kenyere- és Pamuk-ér köz­ refogta háromszög alakú terület legkiemelkedőbb pontja A 83 m [7], Nemes Ember István vásárhelyi földbirtokos felesége Badalik Heléna volt az 1785-ös években. Birtokuk a Pamuk-parton és a Kender-tó környékén terült el. Ezt az asszonyt nevez­ ték „boldogasszonynak”, s miután a halom a birtokukon volt, valószínűleg róla ne­ vezték el [20/151]. 196. Bonta-halom. A Szentesi és Szegvári út között a várostól É felé a Kincses temető mellett emelkedik. Ma már erősen leszántott, lényegtelen magaslat, de a kör­ nyező földeket még ma is róla nevezik. A vásárhelyiek úgy mondják: „kimögyünk Bontára” [7]. 197. Bor-halom. A Hód-tó partján a Gorzsa-ér torkolatánál emelkedik. A J. cs. térképen (XIX. 29) jól ki van rajzolva. Ármentesítő társulat térképen név jelölése nélkül ezen a helyen a Hód-tó 77,0 m-es szintjéből meredeken emelkedik a halom 81,5 m-ig. Repülőgépről jól látható, hogy a Vágott-halomhoz húzódó hátság egyik kiemelkedő pontja. Hidreolikus képződmény [7], 198. Boros-szék. A Puszta ÉNy-i részében, a mai Borosszék-, Apróhalmi- és Lebuki dűlők területén levő mély fekvésű terület, mely hajdan főleg csapadékos idők­ 31

ben szélesen elterülő, de sekélyes mocsár volt. Nyáron, csapadékszegény időben ki­ száradt, s ilyenkor legelőnek használták. 199. Borosszék-düllő. A Pusztaszéli út és Puszta-Szenttornya közöztt terül el a határ ÉK-i részén. Területén kanyarog a régen kiszáradt Borosszék-ér medre. Lakos­ ság száma: 143, ebből ref: 45, ev: 28, rk: 69 [9]. 200. * Borosszék-ér. A Tisza és a belvíz szabályozása előtt a Borosszék-mocsár medrét kötötte össze nagy víz idején részben a Mágocs-, részben a Kakasszék—Kútvölgy-énel [6/31], 201. * Borsós-fok. A Györpölics-tó vizét vezette a Tiszába.. Medre helyenként még most is jól látható a Borsósi árm. őrház alatt. (Benes Gyula főmérnök). [6/31], 202. Borsós-halom. A Borsósi-őrháztó\ ÉK felé kb. 400—500 m távolságban az átlag 77,0 m-es környezetből ma már csak 78,5 m-re kiemelkedő magaslat a Vaj-ér partján [7], 203. Borsósi-ó'rház. A tiszai védgát 20—21 km-e között épült ármentesítő tár­ sulati őrház. 204. Borz útca. A belterület ÉNy-i részének szélső utcája, mely még Tarjánban kezdődik a László és Imre utca sarkánál, és csaknem É irányban Tabán külső részén a körtöltéssel párhuzamosan a Hideg utcáig tart. Az utca neve régi — szerencse, hogy nem változtatták meg — arra emlékeztet, hogy hajdan itt a város szélén, mind a kö­ zeli Hattyas-tó nádas, gyékényes partjában, mind a szomszédos Pap-ere ciheres oldalá­ ban sok borz (Meles taxus Bodd.) tanyázott. Az utca kezdete a II. kerületbe, a Sze­ rencs utca kereszteződésétől pedig a III. kerülethez tartozik, azelőtt végig I. tized utcája volt [13]. 205. Botanikus kert. A ref. gimnázium Varga Antal tanár kérésére 1884-ben az Ó-gimnázium kertjében, a mai új gimnázium helyén egy kis darab földet bocsátott erre a célra rendelkezésére. Az új gimnázium építésekor ez a kis kezdeményezés meg­ szűnt. Bodnár Bertalan tanár kérésére a ref. egyház a Szőnyi utca bal oldalán a „kő­ fa l” alatt kb. 400 □ -öl területet bocsátott rendelkezésére, ahol szakszerűen megter­ vezett és beállított füvészkertet létesített. Körülbelül 150 féle bel- és külföldi fa és bo­ kor, továbbá 250—300 fajta egynyári és évelő növény biztosította a növénytan és a növényrendszertan tanításához szükséges anyagot. Külföldi útjai alkalmából igen sok, Egyiptomban, Szudánban, Szentföldön, Görög- és Törökországban gyűjtött exotikus növénnyel gyarapította az amúgy is értékes és látványos kertet [3—5]. 206. Botond útca. Tabán széles, rendezett, egyenes utcája, mely a Révai utcából indul ki és a Szerencse és Jámbor utcák összetalálkozásánál ér véget a tabáni ref. templom mellett. Ezt az utcát is, mint a környezőket is, az uradalom mérnökei jelöl­ ték ki a múlt század elején, amikor is gr. Károlyi földesúr a lecsapolt Hattyas-tó medrét részben temető céljára ((1. Lucskos temető), részben lakóházak építésére a la­ kosság rendelkezésére bocsátotta. A múlt században a II. tizedbe tartozott, ma a III. kerület utcája. Nevét Botond vezér emlékére kapta [13], 207. Bödörcsök. Tótkomlós elpusztult középkori község területe. Ma a komlósi határhoz tartozik. A Kiskápolna-búmon levő rom az elpusztult falu templomának a maradványa. Régen főleg a vásárhelyiek bérelték ezt a területet. 208. * Böjt-ere. L. Büt-ere alatt. 209. * Böldi-rév. Beuldi néven említi Anonymus és az 1075-i adománylevél Csongrád és Szentes között. Nem tartozott a vásárhelyi határhoz, de hajdan Vásár­ hellyel kapcsolatban fontos rév volt. 210. Bőve-halmok. A várostól É-ra a Szentesi és Rárósi utak között elterülő, volt Kék-tó síkjából és a Téglás-ér mentén emelkedő halmok (1. Kis-Bőve-1.—II. és Nagy-Bőve-halom). 32

211. Bővehalmi-düllő. A határ É-i részén a Téglás-értői É-ra fekszik. Területén emelkednek a Bőve-halmok. Lakók száma 124, ebbó'l ref: 73, rk: 44 [9], 212. Bunda-hát. Tisza szabályozása előtt Kopáncson a Hármas-csurgót alkotó Láda-ér, Gyúló-ér és Hód-tó közrefogta jelentékeny magasságú földhát volt, melyet csak nagyobb árvizek borítottak el. Ma már alig észrevehető emelkedés, erősen le van szántva, s régi jelentőségét elvesztette (Pócsy Jenő, Kapocsi Mihály) [7], 213. Búcsú-halom. Barackos-dűlőben a Fehér-tó és a város határa közt emelkedik. Katonai térképeken is jól ki van rajzolva A , © 93 m, de a terepen is még mindig jól kivehető hidroeolikus képződmény, bár az utóbbi évtizedekben az intenzív földmű­ velés következtében sokat vesztett eredeti magasságából. A J. cs. térkép XX. 28-ik lapján, felső széléhez közel egy jól kirajzolt, tehát magasabb domb volt, "Feirto ha­ lom” néven feltüntetve. Valószínűleg a Búcsú-halommal azonos, bár kissé távolabb van rajzolva [7], 214. Búvár útca. A hajdani Kistó-ér (1. ott) kiszárított, víztelenített, feltöltögetett medrének két szélén, annak eredeti vonalát követve, többszöri rendezés után épült hosszú utca, mely Lóger és Susán városrészt kötötte össze a Vásártérrel. A múlt században, mikor még „élő” víz volt az ér medrében — annak magas és helyenkint meredek partján csak szórványosan, rendetlenül épültek házak, főleg halásztanyák, halászcsárdák a hajós népek részére. Ezek emlékét őrizték meg az elmúlt évtizedekben is a régi halászcsárdák maradványai és a mai telkek magas, partos részén több helyen megmaradt hajókikötő nagy vaskarikák kőbe vagy betonszerű anyagba ágyazva. (L. Il­ ka utca). (Halmi József, Herczegh István és fia közlése.) Amint fogyott az ér vize, mind jobban települt be a két partja Lóger, illetve Susán felől, de eleinte a part magasabb, a régi vízállás fölötti részeken. Az ér fenekén pedig, a mai kocsiút és járdák helyén, főleg esős, nedves időjárás esetén elég mély, poshadó víz állott, náddal, gyékénnyel benőve. Csak helyenként voltak áttöltések egyik oldalról a másikra, gyalogos köz­ lekedésre. A belvízszabályozás következtében a víz a Kistó-ér medrében is kevesebb lett, a folytatását képező Kispiaci-tavat is, a Topa-ér medrét is feltöltötték, megkezdték a mai Búvár utca helyén maradt vizes, mocsaras mélyedést, a volt Kistó-ér fenekét is töltögetni. A belvíz és csapadékvíz lecsatornázásával az utca szintjének végleges ma­ gasságát és vonalát is kitűzték. Az új házakat csak itt lehet építeni, a rendetlenül ,a magas partoldalban vagy tetején épült régi házakat pedig már szintén az új vonalban lehet újjáépíteni, melynek magassága 78,0—78,5 m, míg az elég meredek partoldalban levő telkek 81,5 m-ig is emelkednek. Az új zártsoros település következtében a mai Búvár utcai részen Susánböl a Kistó-érxe levezető régi 6 lejáróból, sikátorból 5 vak­ közzé, kutyaszorítóvá vált, s csak egy maradt meg, a mai Konti utca. A lógeri magas partról is csak egy maradt, a Búvár utca végén a Gomba utca, míg 3 vakközzé vált, s ez bizony nagyon megnehezíti és meghosszabbítja az átjáró közlekedést a két városrész között. Az utca találóan kapta tréfás-gúnyos nevét mély fekvéséről, régen vizes-mo­ csaras voltáról. (Lásd még Sodornánál is.) (Halmi József, Herczegh István és fia, volt lógeri, illetve susáni lakosok közlése.) Régen a IV. tized, ma a VI. kerület utcája [13], 215. * Búza utca. Tabánban a mai Balassa utcát nevezték így a múlt században (1. ott) [13], 216. * Büdös-tó. A Dongó-rét és Sár-tó folytatását nevezték így. Lúdvár alatt terült el, és régen fölös vizét a Vaj-ér vezette le a Tiszába. Legmélyebb pontja 77,0 m, átlag 77,5 m. A Büdöstói-csatorna útján víztelenítették, így területe földművelésre alkalmassá vált. Hajdan a legmélyebb pontjai lefolyástalanok voltak, s nyáron az ott­ rekedt vízben elpusztult növények, halak a környékét büdössé tették. Innen a neve (Pányi György). Nedves időszakban területe a csatornázás ellenére is elnedvesedik (Benes Gyula [6/16], 33

217. Büdöstói-csatorna. A Nagy-rét alsó részének és a volt Büdös-tó lapályának vizeit viszi a Sártó vasúti megállóhelytől ÉK-re az Ökörtói-csatornába. Hossza 1000 m [ 12].

218. * Büt-ere ~ Böjt ere. A Barci-réten a Sár-tót kötötte össze a Kerek-tóval. Hajdan széles és kacskaringós medre, főleg vizes időben, repülőgépről nézve ma is jól látszik [6/31]. 219. Ceglédi göbölkútja. Újvárosi-puszta ÉK-i sarkában a Mágocs-értöl D-re, hajdan a pusztán legelő jószágok bővizű itatókútja volt. Az 1930-as években még meg­ volt a kút (Varga Imre). 220. Cédulaház. Az az épület, melyben a járlatírást végezték. Tudomásunk sze­ rint legrégibb ilyen ház a régi kórház mellett a Kereszt utcában a mai pogári iskola telkének DK-i sarkában, a Vásártér szélén volt. Körülbelül 3 x 4 m-es alacsony, tég­ laalapon vályogfalú, gaztetős, később cserepes kis épület. Vásárok idején itt tartottak szolgálatot a rendőrség, az adóellenőrök, a járlatíró, állatorvos és a rögtönítélő vá­ sárbíró, a „pofonbíró”. A polgári fiúiskola építése előtt 1893-ban a Kútasi úton a 12 sz. alá helyezték, és itt működött 1896-ig, midőn is új mázsaházat építettek a Vásártéren, s ide költözött a cédulaház is (Halmi János és József). 221. Cicka-zug. A Ludas-sziget Ny-i részén elterülő 82 ;0—83 ;5 m.-es □ emel­ kedés. Nem tartozott a vásárhelyi határba, de régen főleg a vásárhelyiek ’’áréndálták” , s legeltettek ezen a területen is. 222. * Cigány-ér (I). Régen a Csúcs-tó vizét vezette le a Kenyerébe. Ma medrének D-i részét helyenként feltöltötték és beépítették. A kenyerei részét és környékét agyag­ kitermelésre használják. Mélyebb részén ma is nagy kiterjedésű nádas van. 223. * Cigány-ér (II). Sámson közelében a pusztán a Cigány-kút mellett jelenték­ telen ér volt. Ma már medre alig látható. [6/31]. 224. Cigány-fenék. A Tisza nagyfai kanyarulata alatt a Porgány-értől É-ra terült el a Hosszú-tó tói ÉNy felé. Jelentéktelen vízállás volt, ma területe ármentesítve van (Benes Gyula). 225. Cigány-járás. A Száraz-ér medrének egy részét az Aranyad-ér torkolata közelében és annak mélyebb fekvésű környékét nevezik így [6/17]. 226. Cigány-kút. Sámson közelében, a Cigány-ér II. medre mellett valamikor fontos csordakút volt. 227. Cigány-rét. A J. cs. térkép XIX. 29. lapján a Batidai-síktól ÉK felé elterülő rétséget nevezik így a Kis-Sajda- és Nádas-halomtól É felé. A mai Kerek-Szikánccsal azonos (Pócsy Jenő) L. Szigün-rét. 228. * Cigány-tó. Lúdvár és Sár-tó között, a Tiszával csaknem párhuzamosan, keskeny vízállás volt. Ma felső részén a védgát húzódik át. Alsó része pedig ármente­ sítve van. Hajdan nagyobb áradás alkalmával egybefolyt a Sár-tóval és Büdös-tóval (Benes Gyula, Pányi György) [6/17], 229. Cigány utca. A VIII. kerületben a Csomorkányi utca végén a M akó felé ve­ zető vasúti töltésig terjedő „Putri" szélső utcája. Az 1900-as évek elején még földbe vájt viskókból állt a telep, ma már kulturáltabb, s szélső utcája, a Cigány utca pedig egészen rendes, tiszta házakból áll. Régen az V. tized, ma a VIII. kerület utcája [13] 230. Cigány-vég. Az előbbi cigánytelepet nevezték így is. 231. * Cigöllér. A Hód-tó legészakibb öble a mai Bocskai utca alatt, melyet régen Cigöllér sornak neveztek. Ez volt a legmélyebb része, s bár száraz időben a „Tó”-böl lement a víz, ezen a helyen azonban állandóan megmaradt. Áradások alkalmával itt erős forgók, örvények voltak, melyeket a Topa-ér itteni torkolata is okozott. A Cigöl­ lér volt a nagykikötő, melynek K-i részén a hajók, Ny-i részén inkább a tutajok kötöt­ 34

tek ki. Hódtavi hajósok szerint itt a víz mélysége áradások alkalmával 2 ölnél is mé­ lyebb volt, s már a magas part szélén nyakig ért a víz, és sokan bele is fulladtak. (Halmi József, Jó Ferenc). Partján a XVI. sz-beli települések nyomát találták. [2/193]. 232. * Cigöllér sor. A Hód-tó É-i öble partján a Topa-ér torkolatától a Kis-tó torkolatáig települt házakat nevezték így s az előttük lévő utat. Ma Bocskai utcának nevezik. Jó Ferenc közlése, kinek háza annak idején még a Cigöllér soron épült, he­ lyén még a nagyapja által épített öreg ház falaiban és alapjában a hódi templom (1. ott) romjaiból kiszedett téglák is voltak. [13], 233. Ciherés. Hajdani erek, mocsarak partos részeit régen sok helyen bokrok, fák, bozótok szegélyezték. Ezeket nevezték a vásárhelyi gazdák Ciherésnek. (Pányi György, Pócsú Mihály (5/31). 234. Cinkus-düllő. A Pusztán, a Pusztaszéli és Komlósi út között kb. K—Ny irányban terül el. É felől a Mózeshalmi-, D felől pedig az Aranyadhalmi-dülőhatárolja. Területének legnagyobb részét és a mélyen fekvő környékét hajdan a Cinkus-tó, később mocsár borította. Lakossága: 252, ebből ref.: 78, ev.: 93, r.k.: 70 [9], 235. * Cinkus-ér. A Cinkus-tó megkeskenyedett része, melynek vize a Fehér-tó felé folyt, és a Sóstó-énei egyesült. Hajdan fölös vize a Csomorkányi-laposba folyt le, ma területe ármentesítve van [6/31], 236. * Cinkus-mocsár. A Cinkus-tónak a Bogárzókkal összefüggő sekélyebb ré­ szét nevezték így. Régen mikor a Cinkus-tónak még vize volt, ez a rész nádas, kákás, mocsaras terület volt (Lázár Lajos gazd. főtan.) [6/17]. 237. Cinkus-part. A Cinkus-érnek a Fehér-tó felé eső részén még ma is látható, hajdan magasabb partvonulatát nevezték így. Az intenzív földművelés következtében lassankint teljesen leszántották (Nagy M árton cinkusi gazda közlése) [7]. 238. * Cinkus-tó. Hajdan a legnagyobb pusztai víz volt, mely a mai Cinkus-, Aranyad-, Kardoskút-, Pecércéshát-dűlőkben terült el a Pusztaszéli út és a Sós-tó között. Összefüggött a Bogárzókkal, Csárpával és Fecskés mocsarakká). Nagy víz idején pedig még a Tanyaszéli-lapossal, Fehér-tó\a\, sőt a Cirjákka) és ennek révén a Kis-tó és Kistó-ér vizével is összefolytak [6/17], 239. Cinkusi iskola. Pusztán az Aradi-út mellett, a 2. kilométer oszlopnál épült 1 tantermes, 1 tanítós állami elemi iskola [8]. 240. * Cipő-halom. A régi Szegedi úttól D-re, a volt Kendertói-hídtöl K felé még ma is látható terepemelkedés lehet, hogy azonos a régi oklevelekben és térképeken jelzett Cipő-halommal. Az ottani gazdák nem ismerik ezt a nevet. A tarjáni id. Dezső József kovácsmester emlékszik, hogy szülei-nagyszülei emlegették ezt a nevet. Tűhegyi Sán­ dor tabáni idős lakos szerint Cipó-halomként emlegették a Kender-tó ban [7]. 241. * Cirják-ér. A békési területről hozta hajdan a vizeket, de csak a Tanyaszél­ től nevezik így, midőn már felvette a Tanyaszél-, Pusztaszél, Csomorkányi-lapos és a Barackos vizét. ÉK—DNy irányban húzódik széles medre, és a Nyomásszélen ÉNy felé fordul, s az Aranyágon keresztül a Kistó-hajlatba vezette vizét. Repülőgépről végzett megfigyelések és felvételek is igazolják, hogy hajdan összefüggésben volt a Katra-énel, s így vizének egy része ez úton került a Hód-taván keresztül a Tiszába [6/32], 242. Cirják-düllő. A Csomorkányiés Erzsébeti út között, azokkal párhuzamosan terül el a Diliinka és Tanya-szél között. Területének nagy részén folyt hajdan a széles és mély vizű Cirják-ér. Lakossága: 348. Ebből ref.: 296, ev: 6, rk .: 42 [9]. 243. Cirják-laposa. A Cirják-ér medre helyenkint igen szélesen elterült, elmocsarasodott, s lankásan emelkedett. Régen ezeket a részeket nevezték így, jó legelő, 35

kaszáló volt, ma m ár víztelenítve kitűnő' szántóterület. Fenékmagassága 82,0— 83,5 m. 244. Cirják-part. Hajdan a Cirják-ér helyenkint jól kiképzett partok között folyt. Ezeket a meredekebb részeket nevezték így. Ma m ár sok helyen annyira le vannak szántva, hogy csak az ottani öregek emlékeznek arra, hogy a múlt században még milyen meredekek, sőt szakadékosak is voltak egyes partrészek, főleg ott ahol az ér kanyargóit [7], 245. * Citék-fok. (Citök). A Királyszéki-lapost kötötte össze a mai Zrínyi utcán keresztül a Hód-tóval. Rövid, de mély, meredek partú és elég széles s főleg nagy víz idején bővizű és sebes folyású fok volt. Partján épült a mai Királyszék utca két ház­ sorának a kezdete, s helyét még ma is mély árok jelzi, melyen keresztül most a Zrínyi utcán téglából készült áteresz van, régen ennek helyén volt a fából készült „Citök” hídja[6/11]. 246. * Citek hídja. A Citék-fokon építették a mai Királyszék utca kezdeténél a Régi Szegedi-út részére. Fagerendákból erős pallókból volt összeróva, külön a ko­ csik és külön a gyalogosok részére. A város gondoztatta. Ahogy a Királyszéki-tó, -lapos feltöltődött és lecsapolták, a Citék-fok jelentősége is megszűnt, a hidat fel­ szedték, és helyén ma a Zrínyi és Királyszék utca keresztezésénél egy téglából készült áteresz jelzi a régi Citék-hídja helyét (Rákos István, id. Dezső József). 247. * Citék-torok. A Citék-fok a. tarjáni magas partba mélyen bevágódva ömlött a Hód-tóba. A tó áradásai és a D-i szelek okozta hullámverések a fok torkolatát széles tölcsérszerűvé képezték ki, s később vesszőfonásokkal védték a további elhabolástól. A Királyszéki-tó és a Hód-tó kiszárításával a fok is elvesztette jelentőségét. A Tarjáni nagy utca (ma Zrínyi utca) Ny felé terjeszkedésével a széles és mély torkolati részt feltöltögették, beépítették, s csak a Királyszék utca megszűkített folytatását hagyták meg a Királyszéki laposban összegyűlő belvizek levezetésére. A körtöltés kiépítése alkalmával a torkolati részen egyenesen vezették a töltés vonalát, és a régi széles töl­ csérszerű torkolatát részben feltöltötték, de nyomvonalukat ma is mutatja a 79,5 m-es szintvonal (Dezső József, Halmi József). [Belterületi 1: 2880-as szintvonalas térkép], 248. * Curtudtou stagnum. Régi oklevelek említik, valószínűleg a hajdani Körtvélyes-tónak felel meg (1. ott) [38/1. 166], 249. Csajági-főd. Pusztán a Bogárzó és a Sós-tó között terül el. Régen mocsaras, ma víztelenített terület. Nevét az ottani, régóta birtokos Csajági családtól kapta [38/11. 53, V. 982], 250. Csajági iskola. Pusztán a Nagy Bogárzó- és Sóstó-dűlő közti út mentén épült, eredetileg katolikus, most állami elemi iskola 1 tantermes, 1 tanítóval [8]. 251. * Csalányos-ér. A Tisza szabályozása előtt Gorzsa és Kingéc között terült el széles medre, mely a Gatyás-eret kötötte össze a Batidai-síkkiú. É és D felől is sok érrel volt összeköttetésben. E-i partján emelkedett a Vermes-halom (86 m), D-i partján pedig a Kingéc-halom (83 m), mint nagyobb halmok, s köztük a Csalányosi-halmok, mint kisebb hidroeolikus képződmények (1. ott). Partján feküdt a Gorzsai-telek, a haj­ dan elpusztult Gorzsa község helye. Ettől ÉNy-ra emelkedik a Kenyérváró-halom. A Csalányos-ér mai fenékmagassága 77,0—78,0 m 0 [6/32], 252. Csalányos kicsapója. A Csalányos-ér D-i partja K felé szelíden emelkedik a Kingéc-földbe. Előtte széles, lapályos rész volt, amit finom homok borított. Áradá­ sok alkalmával ezen a részen „csapott” ki először a Csalányos-ér. Ma igen jó ármen­ tesített szántóföld. (Pócsy Jenő helyszíni közlése). 253. Csalányosi-halmok. Nagy-réten a volt Csalányos-ér partja mentén kisebb, szélkifúvások és vízkisodrás útján keletkezett kis halmok, melyek az intenzív földmű­ velés következtében ma már csaknem teljesen leszántódnak az ér medrébe. Ottani 36

és környékbeli lakosok szerint a partvonulaton a múlt században még hat jól kivehető kis halom volt sorjában, s a két középső, egymáshoz közel eső halom volt a legma­ gasabb (Bagi Béla, Kapocsi Mihály és Pócsy Jenő helyszíni közlése.) 254. * Csalogány utca. A mai g ró f Bercsényi Miklós utcái nevezték így a múlt században, de még az 1920-as években is főleg az idősebb emberek így emlegették [13]. 255. * Csanyi-csapszék. A Csanyi-halomnál a város állítatta fel az 1730-as évek­ ben [38/IV. 432], Később Szegfű-csárdának nevezték, s ezen a néven üzemel ma is. (L. Szegfű-csárda alatt is.) (Maczelka Gábor, Pányi György). 256. Csanyi-halom. Mártély mellett a Csanyi-part legmagasabb pontja. Régen fontos volt, mert a legnagyobb áradások alkalmával sem borította el a víz. Rajta épült a Csanyi-csapszék [7]. 257. Csanyi-part. A Tiszának a Mártély határában levő 81,0—82,5 m tszf. ma­ gasságig emelkedő, sok helyen meredeken végződő, leszakadt partját nevezik így. Ma igen jóminőségű szántóterület, [7], Gazdag ó-, és középkori, jazig és avarkori stb. lelőhelyek [2/134, 179, 180. 38/1. 461, 463,468, 475], 258. Csanyi-puszta. Hajdan a garamszentbenedeki apátság birtoka volt. Később a gróf Károlyi család szerezte meg. Területe akkor 4728 hold volt. 1848-ban Károlyiék templomot építtettek itt. [26/11. 28]. 259. * Csatorna utca. A Hattyas-tó vizét vezették le az utcában ásott kanális útján, ezért inkább Kanális utcának nevezte a nép (1. ott is). Újabban Lévay utca nevet kapta [13]. 260. Csatornák. A Tisza szabályozása és a belvizek rendezése alkalmával a volt tavak, erek medrének víztelenítésére, a csapadékvizek levezetésére készítették. (Fel­ sorolásukat lásd a „Helynevek rendszerezése” I. fejezet 10. pontja alatt.) Kb. 100 rövidebb-hosszabb csatorna biztosítja a területen a fölös vizek levezetését (A csatornák adatait lásd az egyes címszók alatt.) 261. Csáki baromkútja. A Tatár-sánc Ny-i végénél már Szöllős határában jelzi az 1874. évi uradalmi térkép. Arról volt nevezetes, hogy ezen a vidéken a kút környé­ kén volt a tatárok tábora a néphagyomány szerint. Ezt a régi csordakutat még a szá­ zad elején használták (Gregus Máté, Varga Imre). 262. * Csáki Mihály utcája. Régi írások Susánban említik. Ma már nem állapít­ ható meg, hogy hol volt, vagy melyik mai utcát nevezték így [13]. 263. Csárdák. A „Helynevek rendszerezése” fejezet II/7 és IV/12 pontja alatt van­ nak felsorolva a csárdák, kocsmák és vendéglők. Idők folyamán változott ezeknek a vendégfogadóknak a jellege. Igazi csárdák a következők voltak: Duttyán, Hajda, Hatrongyosi, Hámszárító, Kaparászi, Koplaló, Körtvélyesi, Kútasi, Lebuki, Lúdasi, Marti, Mártélyi, Nagyhajlási, Posta, Sámsoni (I), Sámsoni ( I I ) , Szegfű, Téréi, Téglási és Újvárosi, (részletes leírásukat lásd külön-külön). 264. * Csárpa. Középkori község, mely 1596-ban pusztult el. A Pusztán a Csárpateleki-dűlő területén lehetett a község [14. 38/V 708], 265. Csárpa-högy. Kopáncs elpusztult község határának DNy-i csúcsa, a Kó­ pémési-sík és Hat ár-fok között kiemelkedő félsziget (Pócsy Jenő). 266. Csárpahögyi út. A Csárpateleki- és Bogárzó-dűlök között vezető utat neve­ zik így, mely a Pusztaszéli útból az orosházi határba vezet [11], 267. Csárpa-telek. Az 1596-ban elpusztult Csárpa területét nevezik így. A nép­ hagyomány évszázadokon át megőrizte a törökök által feldúlt község emlékét. 268. Csárpateleki-csatorna. A Kopáncsi-sík D-i részéről szedi össze a káros bel­ vizeket, s vezeti le a Kopáncs-kistiszai-csatornába [12]. 269. Csárpateleki-düllő. Pusztán a Pusztaszéli és Kcmlósi út között terül el. É 37

felől Fecskés-, D felől pedig Nagybogárzó-dülő határolja. Lakóinak száma 311, ebből ref.: 113, ev: 83, rk.: 112 [9]. 270. Csárpateleki-lapos. Az 1596-ban elpusztult Csárpa község ennek a partos részén települt, s ezt a helyet nevezték később Csárpa-teleknek. Lábánál terült el a Csárpateleki-lapos, mely régen nedves rét, nagyobb víz idején pedig mocsár volt. 271. Csárpateleki út. A Bodzásparti iskolánál (1. ott) a régi Szegedi útból ágazik ki, s ÉD-i irányban egyenesen vezet le a Kopáncsi-sík D-i végéig [11]. 272. Császtvai kút. A Klauzál utcában a Bárd utca torkolatánál kialakult kis té­ ren fúrt ártézi kutat nevezik így, az ott volt nagy forgalmú Császtvai vendéglőről [10], 273. Csáté ~ Csátés. A szikes ereknek, mocsaraknak „hitvány” náddal, gyékény­ nyel, kákával benőtt sekélyes partját nevezték régen „csátés”-nak a gazdák. Kis víz idején legeltették, a jobb részeket kaszálták. Parti növényzete között igen gyakori volt a sziki káka vagy zsióka (Bolboschoenus maritimus L.), népi nevén csatak vagy csáté, melynek a föld színétől nem mélyen szétterülő gyökerein gumók, „gyökérkoloncok” sorakoznak (dr. Kiss István főiskolai tanár). Ezeket a disznók előszeretettel dúrták ki a sáros talajból. Szűk esztendőkben a szénhidrátokban gazdag gumókat, főleg főzve és sütve, emberi táplálkozásra is felhasználták. (Bodnár Bertalan, Halmi János, Herczegh István, Pányi György.) A maradék növényzetet télen rendszerint égették [3], 274. Cseléd piac. A Kossuth térnek az Ó-gimnázium előtti részén álldogáltak az elszegődni akaró cselédleányok, legtöbbször a „batyu”- vagy „motyó”-jukkal együtt. O tt történt a félfogadás [13]. 275. Csengettyű utca. Könyökben megtört kis utca az Andrássy utca és Kossuth tér között. Az utca által bezárt négyszögletes telken épült a szép és érdekes városkép jellegű Bakay-ház, előtte Vásárhely első, szép medencés-oszlopos kiképzésű ártézi kútja (1. Piaci-, vagy Bakay-kút). A Csengettyű utca Andrássy utcai részében van az ősi Konstantin-ház (ma „Kegyelet” temetkezési vállalat) tűzfala, mellette az egyetlen ház a református kántoriak régi épülete. A Kossuth téri részének baloldalára nyílnak a templombazár (1. ott) helyiségei. Ma a IV. kerületi Oldalkosárba tartozik, azelőtt a III. tized kis utcája volt. Nevét az Ó-templom tornyában levő s régen a Rákóczi fejedelem ecsedi várában, annak templomában volt kis csengettyűtől kapta, mely az óraütés előtt egy percig tartó messzehangzó, éles csengettyűszóval hívta fel a figyel­ met (1. Ó-templom) [13]. 276. * Cseresznye utca. Tarján— Tabán elválasztó utcája, mely a Bika, ma Dam­ janich utcából az Innenső-Paperébe vezetett. Ma Cserey utcának nevezik. Öreg tarjáni, tabáni lakosok szerint azért nevezték így, mert a Papere azon részén régen sok cse­ resznyefa volt, úgy is nevezték régen azt a részt, hogy „cseresznyés” (id. Dezső József, T űhegyi Sándor) [13], 277. Cseresznyés út. A Rác utat (1. ott) nevezték így is, főleg az 1910-es években, ugyanis a város a Rác út két oldalán cseresznyefákat ültettetett. A nagyra nőtt fák az utat szépen beárnyékolták. A fák termését szakaszonként a helyszínen versenytárgya­ láson adták el. (Budai László városi főmérnök közlésre) [11], 278. Cserey űtca. Tárjáriban rövid kis utca a Könyök és Damjanich utca között a régi Bika-kút irányában. Régen az I. tizedbe tartozott, ma határutca a II. és III. kerület között. Nevét Cserey Mihály (1668— 1756) főkirálybíróról és történetírótól kapta [13]. 279. * Cserép utca. A múlt században a mai Pálfy utcát nevezték így, mert itt nagyon sok cserepes, gölöncsér volt [13]. 280. Csicsa-tér. Szőrhát, Rárós, Öthalom közt hajdan mocsaras, mélyen fekvő nagy terület volt, innen a neve, mert „csicsogott”. Ma ez a mocsaras rész víztelenítve 38

van, mezőgazdasági terület. Egy része hasonló néven mint dűlő' szerepel. Fenékmagas­ sága ma 84,0—85,0 m. 281. Csicsatéri-düllő. A határ É-i részén a Pusztaszéli úttól Ny felé Rárós és a Vöröshalmi-dűlő közt terül el. Lakossága: 295, ebből ref.: 173, r. k .: 121 [9]. 282. Csicsatéri-főcsatorna. A határ ÉK-i részéről Csicsatér-, Öthalom-, Rárósés Borosszék-dűlő káros vizeit szedi össze, s a Tégláséri-csatornával egyesülve a Kenyereéri-csatornába. vezet [12], 283. Csicsatéri iskola. A Pusztaszéli út mentén a 30. és 31. kilométerkő között a Csicsatéri-, Vöröshalmi-, Kishalmi- és Kútvölgyszék-ér-dűlők találkozásánál épült 1 tanítós, 1 tantermes állami elemi iskola [8], 284. Csiga utca. Régi Lágernek nagy forgalmú, fontos utcája volt, mely a Vásár­ teret, illetve a Kútasi utat kötötte össze a Gomba utcával együtt Susánnal. Zegzugos, görbe utca két vakközzel, jellegzetes vízmenti település. Régen a IV. tizedbe tartozott, ma a VI. kerület utcája [13]. 285. Csík utca. A mai V. kerületben, a Csúcs-tó kiszárított, ármentesített medré­ ben épült utca, mely nevét hajdan a Csúcs-tó ban bőven tenyészett csíkhaltól (Cobitis fossilis L.) kapta. A csíkhalat régen rendszeresen fogták, szárazabb időben pedig ás­ ták az iszapból, s csöbrökben, dézsákban, kobakokban szállították még vidékre is. (Jó Ferenc, Kamocsay Gábor) [13]. 286. * Csíkos-ér (I). Hajdan jelentéktelen ér volt Kopáncson a Harcsás- és Hasító­ értől D-re. Ma medrének nyomai a kopáncsi XlV-tól XVI. dűlőkben láthatók, főleg repülőgépről nézve vizes időszakban, hóolvadás idején. Ma fenékmagassága 77,5 m □ körül van. Sekély, mocsaras medrében régen sok csík tenyészett [6/32]. 287. * Csíkos-ér (II). A J. cs. térkép XIX. 29. lapján a Bogdán-énel párhuzamo­ san, attól D-re van feltüntetve, mely a Sulymos-érbe torkollott [6/32]. 288. Csillag utca (I). Tarjánban a Zrínyi utca jobb oldalán kezdődő hosszú, ren­ dezetlen mellékutca, melyik az Imre, László, Malom és Borz utcák összetalálkozásánál keletkezett, rendezetlen térségbe vezet. Régen az I. tized, ma a II. kerület utcája. Régi találó neve Keskeny utca volt [13], 289. * Csillag utca (II). Az I. kerületben levő Nagy Sándor utcát (1. ott) nevezték a múlt században Csillag utcának [13]. 290. * Csilléri lejáró. A múlt században a magasan fekvő Kaszap Pétör (mai Kaszap) utca meredeken vezetett le a Hód-tó medrébe, kb. a mai ingyenfürdő terüle­ tére. Ha a tó vize lement, s messze elhúzódott a parttól, a lejáró végénél ásták a „sírkutakaX” (1. ott), s ilyenkor innen hordták az ivóvizet a városba. Mikor a körtöl­ tést, „kőfalat” építették, tornyos kiképzésű, támfalas kocsilejárót készítettek az utca végén. Ma már ezt a régi elnevezést nem használják (Halmi János, Jó Ferenc). 291. Csindó vendéglő. A századforduló idején híres vendéglő volt Újvároson a M akói út szélén, nem messze a belterülettől. Régen nagy forgalmú, csárdaszerű vendéglő volt. M a helyén Dankulov Voja üzletes háza épült. (Kerekes Gábor, Jó Ferenc).[20/362], Csindó családnév Vásárhelyen 1900-ig csak egyszer van feljegyezve 1772-ből: Csindó Anna, aki Makóról költözött Vásárhelyre [38/V. 984], Valószínű­ leg az övé lehetett a szóban levő Makói úti csárda, illetve vendéglő. 292. Csirkepiac. Az 1930-as évekig volt a Haltéren (későbbi neve Futó Mihály tér) a „kőfal” és a házak közti teraszosan kiképzett területen a csirkepiac. Itt csak baromfit és tojást árultak. A terület közepe táján egy kisebb mérlegelő házat építtetett a város. A kőfal alatt volt a „szedők” területe, ahol a tojást és baromfit nagyban vá­ sárolták és exportálták. 293. * Csirke utca. A mai Tompa utcát nevezték így, mikor a lecsapolt Hattyas-tó medrében az új utcák helyét kijelölték, és kezdték beépíteni (1. ott) [13], 39

294. * Csókás. Középkorban falu volt. V. László, midőn Hunyadi Jánosnak viszszaajándékozta a tőle jogtalanul elvett birtokait, még bőkezűen többet is adott. Ezek között szerepelnek Csókás és Perek falvak, valamint Csókás-puszta is. [38/11. 158], A falu a mai nagy kiterjedésű Csókási-puszíán a mai Csókás-dűlőben lehetett. [14] 295. Csókás-düllő. A határ DK-i részén a Hatrongyos- és Hatrongyosiútvég-dűlő és Nyékitelek-dűlő közt terül el az Erzsébetoldalon. Lakossága: 182, ebből ref.: 151, rk .: 25. [9], 296. Csókási iskola. A Hatrongyosi-út mentén a 16. kilométerkő közelében a Csókási- és Hatrongyősi-dűlök között épült 1 tanítós, 1 tantermes állami iskola [8], 297. * Csókási-puszta. Az Erzsébeti úttól D-re a makói határig terjedő, hajdan puszta, nedves területet nevezték így, melyet Hatrongyos és Nyéki-telek határol. Nagy kiterjedésű puszta volt, melynek mélyebben fekvő részeit •— főleg tavasszal — víz borította. Fölös vizeit a Círják- és Katra-ér vezette le. 298. * Csókási-sömlyék. A hajdani Csókási-puszta mély részein tavasszal, belvi­ zek alkalmával nagy vizek keletkeztek. A mélyebb részeken, ahonnan már a Cirják- és Katra-ér nem tudták levezetni a vizet, az év nagy részében lefolyástalan mocsár kelet­ kezett, ezeket nevezték sömlyéknek. A fokozatos belvízrendezés következtében ma már ezeket a mély részeket is víztelenítették. 299. Csokonai utca. Régen a IV. tizedben, ma a VI. kerületben a Klauzál utcából a Simonyi utcától kifelé a baloldalon nyíló rövid, rendezetlen vakköz. Csokonai Vitéz Mihály nagy költőnk (1773—1805) bizony rendesebb utcát érdemelne [13]. 300. * Csomorkány. Középkori község, majd város, mely a mai Csomorkányilapos-dűlőben a Csomorkányi út 17. és 18. km között települt, szélesen elterülő erek, vizek között kiemelkedő hátakon. A templomát a legmagasabb domb tetején építet­ ték a XIII—XIV. században egyszerű, egyszentélyű, félkör alakú apsissal, valószínű­ leg késő románkori stílusban. A templom körül és a régi település helyén ásatások al­ kalmával sok értékes lelet került a gimnázium régiségtárába (csengettyű, rézkereszt, pénzek, edények stb.). Ezen a területen már az őskortól kezdve a legkülönbözőbb időkből való települések nyomait találták már eddig is, mert helyzete természetes védelmet nyújtott a településre. Első említés Szt. István király idejéből származik, midőn ez a terület is a Csanád nemzetség birtokába került. 1442-ben Chomorkan néven írták, azután többféleképen, s 1655-ben írták először Csomorkány néven. Neve ősmagyar Csömör névből származtatható [2/182, 192. 14 38/1. 452, II. 301—316], 301. Csomorkány. Vasúti megállóhely a Szeged—Békéscsabai vasútvonalon a Nagyállomástól 9 km-re. 302. Csomorkányi-csatorna. A Csomorkányi-lapos káros vizeit vezeti le a Mátyáshalmi-főcsatornába (1. ott), de a Pusztaszéli-csatornával is összeköttetésben van [ 12]. 303. Csomorkányi-düllő. A Csomorkányi és Pusztaszéli út között DNy—EK irányban húzódik. ÉNy felől a Mátyáshalmi-, DK felől pedig a Csomorkányi lapos­ dűlő határolja. Lakosság száma: 87, ebből ref.: 51, r. k .: 31 [9], 304. Csomorkányi iskola. A Csomorkányi úton a 17. és 18. km között a Csomor­ kányi-, Csomorkányi oldal- és a Tanyaszéli-dűlők találkozásánál épült 1 tantermes 1 tanítós állami elemi iskola [8]. 305. Csomorkányi-lapos. Hajdan nagy kiterjedésű mocsaras terület volt, mely szé­ lesen terült el a Csomorkányi és Erzsébeti út között Sámsonig. Nagy víz idején össze­ függött a pusztai vizekkel, a Fehér-tóval, a Tanyaszéli-laposok vizével is. A XVII. sz.ban még kiváló halászóhely volt [38/11. 313]. Száraz időben a partos részeit szántot­ ták, de legnagyobb részét legeltetésre, kaszálónak használták. A hátasabb részein 40

települt Csomorkäny község, legmagasabb dombján pedig a templom. Ma területe ármentesítve van, jó termőterület, s fenék magassága 83,5—84,5 m. 306. Csomorkányi-lapos-düllő. A hajdani hasonló nevű mocsár helyén a Csomorkányi és Pusztaszéli út között terül el. Határolja ÉNy felől a Csomorkányi-, D felől a Csomorkányi oldal- és Tanyaszél-dűlő. Lakossága: 78, ebből ref.: 43, ev.: 5, rk .: 30 [9]. 307. Csomorkányi-ódal-düllő. A Csomorkányi úttó\ D-re, vele párhuzamosan elte­ rülő dűlő. D felől a Cirják-dűlő, ÉK felől a Csomorkányilapos-dűlö, K felől pedig a Tanyaszél-dűlő határolja. A régen is vízmentes, partos részeken kiváló lelőhelyeket tártak fel [2/182, 192], Lakossága: 430, ebből 348 ref.: r. k .: 74, [9], 308. * Csomorkány-sömlyék. A hajdani Csomorkányi-lapos legmélyebb részeit nevezték így, melyeket a belvízszabályozás előtt az év legnagyobb részében víz borí­ tott. 309. Csomorkányi-templomrom. Csomorkány község temploma a Csomorkányilapos vízzel három oldalról körülvett magasabb halmán épült. Építésének idejére eddig pontosabb adatokat nem tudunk. 1892-ben és 1895-ben környékén ásatásokat végeztek. Ekkor még a templom épületéből, mely pontosan K—Ny irányban fekszik, az É-i oldalon a két külső pillér közt 10,6 m hosszú és 5 m magas, az ÉNy-i sarok pil­ lér mellett D felé három m hosszú 4,8 m magas, DNy-i sarok pillér mellett K felé 4,2 m hosszú és 5,2 m magas falmaradványok voltak. Ez utóbbi falmaradványban egy kis gótikus ablakrés van. Az alap akkor még mindenütt megvolt. Ottani idős emberek szerint a múlt század elején még körül magasan álltak a falak, de később anyagát építkezésekhez elhordták. A templom külmérete kb. 28 X 9 m volt. Az É-i oldalához egy kb. 4,5X4 m-es sekrestye volt építve. A templom egyhajós és egyszentélyes volt, félköralakú apszisszal. A hajónak 4 külső támpillére volt, ebből 2 sarokpillér. A szentélynek 3 valódi támpillére volt D, DK és K-i részén, Ny felől pedig a sekrestye két oldalfala pótolta a támpillért az É-i falon. A falak jól égetett téglából épültek, s benne eddig csak egy helyen találtak beépítve egy szabálytalan terméskődarabot. A templomromot sürgősen műemlékké kellene nyilvánítani, állagát biztosítani, terü­ letét pedig be kellene keríteni. Tekintettel arra, hogy a rom magánterületen fekszik, építőanyagát évről évre hordják [38/11. 301—]. A J. cs. térkép XX. 28. lapján a Cso­ morkányi út kanyarulatában bal oldalon van feltüntetve, mint „Alte Kirche” . 310. Csomorkányi út. Hajdan Hód-községet kötötte össze Csomorkány-falusal, majd várossal. Most a VIII. kerület Újvárosról indul ki mint Csomorkányi utca, majd a makói vasútvonal keresztezésétől kezdve mint Csomorkányi út K felé vezetve a templomrom mellett a Csomorkányi-majorig, onnan pedig Tótkomlósra, vezet. A ha­ tárt a 21 km után hagyja el [11]. 311. Csomorkányi útszél. A Csomorkányi út kb. 13 km-től K felé eső szakaszá­ nak mentét nevezik így. Ez az elnevezés főleg a határ dűlőzése előtt volt használatos (Halmi János, Kerekes Gábor). 312. Csomorkányi utca. A VIII. kerületben, Újvároson a Széchenyi térből indul ki ÉK felé, s a Csomorkányi útba folytatódik. A kerületet hosszában a közepe táján osztja kétfelé. Mint nagy forgalmú utat, legelőször kövezték ki Újvároson. Századfor­ duló előtt az V. tizedbe tartozott [13]. 313. * Csónak-csapás. így nevezték régen azokat a mély vizű ereket és tórészeket, melyek a csónakközlekedést biztosították. Alacsonyabb vízállás idején ezeket „kotor­ ták”, azaz a vízinövényeket, nádat, gyékényt, hínárt stb. irtották, vágták és az iszap­ tól takarították. Áradások, nagy víz idején megtörtént, hogy nagyobb csónakok, sőt hajók is elvesztették alattuk a „csapás” medrét, s kitévedtek a rétre. Ilyenkor a sok víz között, a hajózható erek, tavak medrét csáklyákkal keresték, „tapogatták”. (BagiBéla, 41

Jó Ferenc, Pányi György és Pócsay Jenő.) Ezek közül legfontosabb s legtovább meg­ maradt mint „Csónak-csapás” az a széles és mély ér, mely a Hód-tó és Gyúló-ér egye­ sült medréből indult ki, s a Dóka-tóba vezetett. Ma medrét átvágja a Szeged—vásár­ helyi vasútvonal töltése Kishomok és Kopáncs között. Partja hajdan magas, meredek, a medre széles és mély volt. Csónakcsapások voltak a Kérőn, Antalics-tavon, Gatyáséren a Kender-tó medrében stb. [6/32]. 314. * Csonka utca. A mai Mária Valéria utcát nevezték így a múlt században (1. ott) [13]. 315. * Csörgő. Mély medrű fok volt, mely a Csanádi püspök birtokát képező makói határban folyt Sámsontól K-re. A török hódoltság alatt a vásárhelyi határ eddig tartott, s a fok egy része a két határ elválasztója volt [6/14. 38/1. 88]. 316. * Csorvásegyháza. Középkori falu volt, mely Csomorkány, Orosháza és Apácákata között fekhetett a Sós-tó felett. Mátyás király levele említi, melyet 1466ban küldött a Csanádi káptalanhoz [14. 38/11. 310], 317. Csődör-halom. A Kopáncsi-síkon a XV—XVI. dűlő között emelkedik O 80 km. Katonai térképen neve nincs feltüntetve, csak az ármentesítő társulati tér­ képen, ahol 82,0 m □ magas [7]. 318. Csődörhalmi-csatorna. A Csődör-halomnál kezdődik, s részben Alsókopáncsnak, részben a Hódköldök alatti régi Antalics- és Hód-tó egyesült medrének fölös vizét vezeti le a Hódtói-csatornába a 20. és 21. km között. Hossza 2355 m [12], 319. Csöndér-halom. (I.) A Kendertó-parton emelkedő Csöndér-halmot nevezik így is az ottan élő, főleg idős gazdák [3]. 320. Csöndér-halom. (II.) A hajdani Kis-Tisza, vagy Kender-tó partján, annak D felé hajlásánál 81 m-ig tii emelkedő hidroeolikus képződmény a szentesi vasútvonal­ tól Ny felé [7]. 321. Csúcs. Városrész, a belterületnek régen a III. tizede, ma az V. kerülete, melynek legnagyobb része a hajdani Csúcs-tó lecsapolt, részben feltöltögetett medré­ ben épült fel. A tó medrében épült teljes hosszában a Nyárfa, Kisfaludi, Rákóczi, Szí. László, Vidács, Nád, Csík utca, csak részben a Kálmán, Báthory, Sárkány és Könyves, utca végső része, valamint a Dél és Teleki utca. Tóparti település a Szí. István, és Károlyi utca. A Jókai utcának csak a középső része esik bele, de ez a rész fel van töltve. A mély fekvésű, de széles és rendezett utcák háztelkein sok helyen pl. Szt. László, Rákóczi, Nád és Csík utcában még ma is nádasok vannak, s a mélyedésekben még szá­ raz időben is víz áll. Újabban a csatornázás bővítésével sokat enyhítettek a csúcsiak belvízgondjain. 322. * Csúcs-ér. A Csúcs-tó É-i részét kötötte össze nagyon régen a Kenyere-énet a mai Fürke-halom-dűlőn keresztül. Lényegtelen kis ér volt, medre már alig látható a terepen, de repülőgépről nézve jobban kivehető ÉK—DNy irányban vonulva. Nem messze tőle van a Cigány-ér II. medre, mely a Csúcs-tó és Kenyere-ér között szállította régen a vizet. 323. * Csúcs-tó. A mai belterület V. kerületének legnagyobb részén terült el, melynek medrét most Ny felől a Szentesi, K felől a Szt. István utca, É-on a Jókai, D-n pedig a Teleki utca határolja. Mai fenékmagassága78,0—79,5 m között van. A Csúcs­ tó hajdan összefüggött a Topa-ér útján a Hód-tóval, Kistó-érrel és a mai Szentesi utcán keresztül a Hattyas-tóval is [6/10]. 324. * Csúcs utca. A Csúcsi Nagy utca hivatalos neve volt. 325. * Csúcsi Nagy utca. A múlt században a mai Teleki utcát nevezték így. Akkor ez volt a környék legszélesebb és legforgalmasabb utcája, mely Tabánt kötötte össze Lágerral, Susánnal, s Újváros felé is főleg ezen az utcán közlekedtek az emberek. Ak­ kor közvetlenül a Csúcs-tó szélén, partján települt [13]. 42

326. * Csutora-ér. Kishomoktól vezette vizét hajdan a Gyúlóba. Medre még ma is látható Kishomok vasúti megállóhelytől Ny felé; Mai fenékmagassága 78,0—78,5 m. Partján ma az V. dűló'ben levő' emelkedést nevezik Csutora-halomnak [6/32]. 327. Csutora-halom (I). Szeremlei a Nagy-szigetben említi a Szamár-halom kö­ zelében [38/1. 132], Én nem akadtam ilyen nevű halomra e jelzett helyen, sem térképe­ ken, sem a terepen. Ellenben a helyszíni bejárások alkalmával a kopáncsi V. dűló'ben volt Csutora-ér partján levő emelkedést nevezik így a környékbeliek. (Bagi Béla, Pócsy Jenő) Hidroeolikus képződmény, mely eredetileg sokkal magasabb volt, de ma már nagyon le van szántva [7]. 328. Csutora-halom (II). A J. cs. térkép XIX. 29. lapján a Barci-réten egy vilá­ gosabb rajzú kiemelkedés van így nevezve. A mia katonai térképeken ezen a helyen halom jelzés van O 90 m név nélkül a Tére-torkolat K partján. Ma itt szélesen elte­ rülő halomszerű emelkedés van, mely régen jóval magasabb volt, de erősen le van szántva. Pányi György tiszai halászrévész mondta, hogy főleg régen Csutora-halom­ nak is nevezték, de inkább Csutorásnak a környékével együtt [7]. 329. Czakó-csatorna. A Kútasi út és az orosházi vasútvonal közti területnek, a régen úgynevezett Kis-pusztának káros vizeit szedi össze a mellékágai útján, s vezeti bele a Kakasszéki-csatornába [12], 330. * Dama(g)-puszta. A XII—XIV. sz.-beli oklevelek Vásárhely környékén 12 község és 4 puszta nevét sorolják fel. Ezek közt szerepel a fenti puszta is [34]II. 66, 229,454]. Elelyét nem ismerjük. 331. Damjanich utca. A Lázár utcából indul ki É felé vezet a város széléig, s a Hideg utcáig tart. A belső 2/3-ad része még ősi település. Egyenetlen házsorai állan­ dóan szélesednek, az Imre utcától pedig tölcsérszerűen kiszélesedik az utca a Cserey utcáig, s innen, ahol a híres Bika-kút volt, (1. ott) kezdődik az újabb utcatelepülés, melynek szélessége több mint 30 m. Ez az utcarész már a kiszárított Hattyas-tó med­ rében épült, s a széles utca közepe erdősítve van. Régen az I. tized utcája volt, most az I. és III. kerületbe tartozik. Régi neve Bika utca volt, s a híres Bika-kúttól és Bika­ kocsmától nevezték el. Újabb nevét Damjanich János (1804— 1849) honvéd tábor­ nokról, a „veres sipkás” zászlóalj vértanú vezéréről kapta [13]. 332. * Danszka-ér. A Tisza szabályozása előtt jelentős ér volt, mely a Tisza körtvélyesi kanyarulatát a Kender-tóval kötötte össze. Medrének elmosódott nyomait még ki lehet venni a körtvélyesi gátőrház irányában az Iklód-ér fölött. Tavaszi szántás vagy hóolvadás után repülőgépről az ér régi medervonulata a Kender-tó torkolatáig jól kivehető. Hajdan vize mély volt, csónakokkal jártak rajta a város felé (N. Kardos Imre, Pányi György). Ma fenékmagassága 79,0 m ti alatt van [6/32], 333. * Danszka-mocsár. A Danszka-ér medre régen a Kender-tóba torkolása előtt D felé egy nagy kiterjedésű lapályba terült el, ez volt a Danszka-mocsár. Száraz időben kaszálták. Fenékmagassága 79,5 m körül van t2v (Kamocsay Gábor). 334. Darab-rét. A Nagyfai-Tiszakanyártól Ny felé a Hosszú-tó és Kérő között terült el. Hajdan vizes terület, később rét, legelő, ma víztelenített, kitűnő szántó. Nevét onnan kapta, hogy a 89. sz. átvágás következtében két darabra vágták el (Benes Gyula ig. főmérnök). 335. * Daráné-foka. A Hód-tó és a Tére-ér között képezett összeköttetést. Az 1774. évi Vertics-féle uradalmi térképen jól ki van rajzolva. A helyszínen már alig ve­ hető ki nyoma, ellenben vizes időszakban repülőgépről Kishomoktól ÉNy felé lát­ ható medervonulat nyomaival azonosítható. Partján emelkedett a Daráné hátja [6/33], 336. Daráné hátja. A Daráné-fokának partján szélkifúvás és az ér medréből ho­ mok kisodrása következtében keletkezett, hajdan magas part volt. Ma már nagyon 43

le van szántva, főleg a volt ér medrébe. Magas fekvése miatt a belvízszabályozás előtt is nagyon jó szántóterület volt. Régen Dúróné fokának, illetve hátjának is nevezték [7]. 337. * Darázs utca. A múlt században a mai Gyulai utcát nevezték így (1. ott) [13]. 338. Daru-hát. A Gyúló-ér és a Kopáncsi-sík közti félsziget [38/1. 17]. A kopáncsi idősebb gazdák ma a Gyúló-ér ÉNy-i partjának az V—VII. dűlőkbe eső magasabb részét nevezték így. (Kapocsi Mihály, N. Szabó Pál, Pócsy Jenő.) M a 78,5—79,5 m-ig emelkedő rész □ , de már erősen le van szántva. Jól termő terület [7]. 339. Daru útca. A mai V. kerület helyén hajdan elterült Csúcs-tóban tömegesen tenyészett darvakról kapta nevét. Szabálytalan Z alakban megtört kis utca, mely a mai Károlyi utca magas területéről, a régi Csúcs-tó egy öblözetén át, a tó szélén tele­ pült mai Szí. István utcába vezet le. Szintmagassága a feltöltögetés ellenére is környe­ zetéhez képest mély. Régen a III. tizedbe tartozott [13], 340. Darvas. A Kenyere-ér medrétől ÉNy felé, azzal nagyjában párhuzamosan húzódó nagy terület a Székhalom-, Fekete-halom-, Darvasszék-, Barattyos- és Szen­ tesiülfél-dűlők D-i végénél. A 80,0—81,0 m-es térszín meredeken szakadt le a Kenyere mai 77,5—78,0 m-es medrébe. Hajdan rétség, kaszáló, ma kiváló szántóterület. A par­ tos részek az őskorban is jó települőhelyek voltak, s gazdag jazig emlékek lelőhelyei [2/134. 38/1. 443], 341. Darvas-ér. A Darvasszék fölös vizét vezette a Kenyerébe. Régen széles, de sekély medre volt, ma már csak helyenként vehetők ki a meder maradványai. Repülő­ gépről tavaszi szántás és hóolvadás idején szinte összefüggően kivehető a régi meder­ vonulat. 342. Darvasér-hát. A Darvas-érnek a hasonló nevű dűlőben áthúzódó partosabb részét nevezték így régen. Hidroeolikus képződmény volt, mely régen magasan és hosszan elnyúló part volt. Ma már nagyon le van szántva, az ér medre pedig beszántva. (Szél István darvasi gazda helyszíni közlése) [7], 343. * Darvas-szék. Darvas területnek csaknem a közepén terült el hajdan a Dar­ vas-szék vizes-mocsaras rész. melynek fölösleges vizét a Darvas-ér vezette le a Kenye­ rébe. Az év nagy részében száraz volt, mert vizet csak a lehullott csapadékból nyert, főleg télen és tavasszal a hóolvadás után, mert területe magas volt, s a környékbeli erekből sem kapott vizet. Miután az elsekélyesedett Darvas-ér is csak lassan vezette le az összegyűlt vizet, lassanként a terület elszikesedett. Ma víztelenítve van, s szakszerű talajjavítással jó minőségű mezőgazdasági területté válik (Szél István, Szabó Sándor darvasi gazdák közlése). Mai fenékmagassága 79,5—80,0 m □ . 344. Darvasszék-düllő. A határ ÉNy-i részén a Mártélyi úrtól É felé a mindszenti határig húzódik a Barattyos- és Feketehalmi-dűlők között. Lakossága 220. Ebből ref.: 138, r. k.: 80 [9], 345. Darvasszék-mártélyi főcsatorna. Mártély-, Székhalom-, Feketehalom- és Darvasszék-dűlők fölös, káros vizeit szedi össze s a Tisza mártélyi holt kanyarulatának alsó részébe vezeti be [12]. 346. Dáni útca. A régi Láger városrésznek volt a főutcája a Nagy és Kis Láger között. A Vásárteret kötötte össze a Serház térrel, a vele párhuzamosan haladó egy­ kori Kistó-ér medrének vonulatát követve. Az utca eredeti neve Lógeri Nagy utca volt. Az 1800-as évek elejétől, midőn a Serházat az uradalom felépítette (1804,1. ott), azután Serház utcának nevezték. Újabb nevét Dáni Ferencről kapta, aki 1873—1881ig volt Vásárhely első főispánja. Akkor kapta városunk a törvényhatósági jogát. Ré­ gen a IV. tizedbe tartozott, ma a VI. kerület utcája [13], 347. Dáni utcai katolikus elemi iskola. A lógeri rész régebben főleg r. k. lakosok gyermekei részére épített 2 tantermes, 2 tanítós elemi iskola volt [8]. 44

348. Deák barmakútja. Fecskésen volt csordakútaz 1774. évi uradalmi nagy tér­ képen is fel van tüntetve [10]. 349. Deák Ferenc utca. A belváros szögben megtört utcája, mely a Lázár utcái a Petőfi utcával köti össze. Fontos és forgalmas, legrövidebb útvonal volt Turjánból Susán és Újváros felé. Ma a IV. kerület utcája, azelőtt a III. tizedbe tartozott. Neve Deák Ferencnek (1803—1876), a „haza bölcséinek emlékét őrzi. A múlt században Kardos utcának nevezték [13]. 350. Deák Ferenc útcai református elemi iskola. Mikor már az oldalkosári leány­ iskola épülete tanítás céljára alkalmatlanná vált, a ref. egyház megvette 1838-ban a mai Deák Ferenc utcában levő jegyzői lakást, s átalakították iskolává, ahová később fiúk is jártak. Az iskola még a mai napig is fennáll [8]. 351. Deák-halom. A Kistó-völgyben ma már jelentéktelen emelkedés. Környék­ beliek közül már csak idősebbek említik Diják-halom néven. A Kistó medréből hidroeolikus úton keletkezett, éles szemű homokhalom volt, ma már legnagyobb részét — mint kitűnő minőségű építkezési anyagot — elhordják [7], 352. Dedó. A Vásártéren 1820-ban klasszicista stílusban épült, volt Károlyi uradalmi présház nagy épületét a város megvette, s 1892-ben ott rendezték be az óvó­ nőképző intézetet. Ezt nevezték tréfásan dedónak, és a növendékeket dedósoknak, akik részben bejárók, részben (a vidékiek) bentlakók voltak [8], 353. * Depozitorium. Az uradalom kocsmája volt, s az 1780-as években a belte­ rületen levő 9 kocsma között sorolták fel. A pontos helyét eddig nem tudtam megálla­ pítani, mert később az 1890-es, 1900-as évek elején a kocsmákat, italméréseket általában depónak nevezték. 354. Derekégyházi út. A Szentesi útból ágazik ki a körtöltésen kívül a 4. kilomé­ ter oszlopon túl K felé, s kb. 1 km után derékszögben É-ra fordul, s a 13 km után a derekegyházai határba vezet [11]. 355. Döt-halom. A Solti nyomáson a Kenyere-ér ÉK-i partján az Iklód-ér torko­ latához közel fekszik. Szeremlei szerint mesterséges halom [38/1. 132], Az 1894-ben helyesbített 20. XXIII. számú, továbbá az 1894. évi s 1924. és 1940-ben helyesbített 5464 sz. és a 1928-ban helyesbített „ideiglenes” kiadású 5464 sz. katonai térképen a Solti nyomáson a Tisza út és Régi-Szegedi út között a Kender-tó tói D-re a Tisza felől számított 5. dűlő út közepe táján van Döt-halom magassági jel nélkül kiírva. Az első kiadású 75 000-es, valamint az első kiadású 1:25 000-es 5464/2 sz. lapon ez a terület Kotasz-halom néven van jelölve (80 m). Az ármentesítő térképen ezen a helyen szin­ tén 80,0—80,5 m-es szintvonallal bezárt emelkedés van, de név nélkül [7], 356. Dékány-halom. A Hód-tó K-i partján annak DNy felé hajlásánál, a Szöllő-ér torkolatánál a Kopáncsi-sík DK-i részén emelkedik a Hódtavi-csatorna törésénél. A belvízszabályozás alkalmával az 1880-as években nagy részét töltésnek hordták el [38/1. 132], s azóta inkább Vóigott-halomwák nevezik. Régen Szöllőéri-halom néven is emlegették, de az ármentesítésnél dolgozó (főleg) szegedi kubikosok, Ásott-halomnak. is mondták (1. ott is). Magassága 84 m O , 81,5 □ [7]. 357. Dél utca. Az V. kerület rövid kis utcája, mely régen Lakhatot kötötte össze Csúcs városrésszel. Ma Szent István és Szent László utcák között képez átjárót. Szá­ zadforduló előtt a III. tizedbe tartozott. Előző neve Dér utca volt [13]. 358. * Délibáb utca (I). A múlt században a mai Petőfi utcát nevezték így [13], 359. Délibáb utca(II). Újváros DK-i részén annak legutolsó utcája, majd házsora. A Makói országút tói a Széchenyi utca keresztezéséig, innen pedig a Sarkalyi utcáig mint házsor szerepel a körtöltés beugrása miatt. Régen az V. tized, ma a VIII. kerület utcája [13], 360. * Dér utca. A mai Dél utcát nevezték így a múlt században [13], 45

361. Digó-házak. A Francziszti és Halmi újvárosi téglagyárban volt két hosszú épület. Ezek sárba rakott, selejt téglából és cserépbó'l voltak építve. Részben csak 1, részben 2 helyiséges, nyári, ideiglenes munkáslakások voltak. Nevét onnan kapta, hogy az 1890-es években sok olasz munkás jött a telepre, s mint téglavetők dolgoztak. Részükre építették annak idején ezeket a munkásszállásokat. Az olaszok eltávozása után is ilyen célt szolgálnak. (Halmi János téglagyártulajdonos és Kerekes Gábor fel­ ügyelő közlése.) 362. * Dillinka-ér. Hajdan a mai hasonló nevű nyomási föld és környéke fölös vizeit vezette le a Kis-tóba. Nagy víz idején összefüggésben volt a Katra-, Sarkaly- és Cirják-erek vízterületével is. Mai fenékmagassága 79,0—80,0 m □ [6/33]. 363. Dillinka-nyomás. Újvárostól K felé elterülő nyomási föld, melyet ÉNy felől a Csomorkänyi-, D felől az Erzsébeti út fog közre. Ny felől a M akói úttól kezdődik, K-en a Cirják- és Erzsébetoldal-dűlők határolják. ÉNy-i sarkában van a Diliinka te­ mető. Repülőgépről nézve, alkalmas körülmények között, a földön már alig észreve­ hető Dillinka-ér erősen beszántott mederrészletei, távolabb a Cirják- és Katra-ér jól kiépített medervonulatai szépen láthatók. Partos részein, főleg a Elalmi téglagyár területén sok bronz, jazig, avar, germán település volt gazdag lelőhelyekkel [2/134. 174, 177. 38/1. 215]. 364. Diliinka temető. A Dillinka-ér partján, a VIII. kér. Újváros K-i végénél 1841-ben jelölte ki az uradalom a ref. egyház kérésére az új temető helyét. De akkor, miután még messze esett a várostól — nem szívesen vették, s csak 1849-ben kezdtek rendszeresen ide temetkezni. 365. Dinnye-szög-halom. A Nádas-halomtól K-re már a földeáki határban a Száraz-ér és a vásárhelyi határ között emelkedő dünevonulatnak, a Dinnyeszög-hátnak a legkiemelkedőbb pontja h , 0 86m □ 82,5 m. Részben a Száraz-ér, részben a Szikáncsi-sík és a Batidai-ér medréből hidroeolikus úton keletkezett [7]. 366. Dinnye-szög-hát. Földeáktól Ny felé a Száraz-ér elsekélyesedett partján emelkedő hátság, mely Ny felé a Nádas-halomban végződik, közepe táján a Dinnyeszög-halom emelkedik. Kiváló minőségű szántóterület, s éppen ezért az utóbbi évtize­ dekben nagyon leszántották. Keletkezése, mint a halomé. Átlagos magassága :79,0— 81,5 m. Repülőgépről jól kivehető a hátság és a Száraz-ér medrének elsekélyesedése, szinte eltűnése [7]. 367. * Dió utca. A belvárosban a Rónay utcát nevezték így a múlt században (1. ott) [13], 368. * Disznó-ér. A Batidai-halom mellett a Répás-háton keresztül vezette vizét hajdan a Batidai-síkba. Medre sekély volt, ezért vize gyakran kiszáradt, ilyenkor med­ rét és környékét kaszálták. Vizes időkben mocsaras medrét kondák járták, s zsióka után túrták a medrét (Bodnár Bertalan, Pócsy Jenő) [6/32], 369. Disznóér-halom. A Tisza szabályozása előtt a Disznóér-hút jelentékenyebben kiemelkedő részét nevezték így, amelyet még nagyobb áradások sem leptek el. Szabá­ lyozás után az intenzív gazdálkodás következtében már erősen le van szántva. Hidro­ eolikus képződmény [7]. 370. Disznóér-hát. A Disznó-ér medrével párhuzamosan hosszan elnyúló homokkifúvást, valamint a Disznóér-halom lankás partját nevezték így. Ottani gazdák sze­ rint régen sokkal magasabb volt, de már erősen leszántották. Jó szántóterület volt, ma is elsőrendű termőterület [7. 38/V. 704]. 371. * Disznóér-sömlyék. Az ér medrének legmélyebb részeit nevezték így, ahol legtovább maradt meg a víz, sokszor még nyáron is vizenyős volt s benne főleg káka, sás, nád és zsióka termett. (Lázár Lajos, Pócsy Jenő). 46

372. Dob utca. S zánban rendezetlen kis görbe utca, amely a Bajza utcái köti össze a Mátyás utcával. Régen a IV. tized, ma a VII. kerület utcája [13]. 373. * Dobogó utca. Tabánban levő Dobozi utcát nevezték így a múlt században G- ott) [13]. 374. Dobozi utca. Tabán E-i részén a Lévay és Pál utcák között rövid, rendezett kis utca, mely aJuhszéhe vezet. Régi neve Dobogó utca volt [13]. 375. Dóci-átvágás. A Tisza 87. Körtvélyesi-átvágását nevezték így is (1. ott). 376. Dohány utca. Tabán É részén a Hattyas utcát köti össze a Sarkantyú utcával. Tabáni idős emberek szerint hajdan a pamukháti és kendertóháti dohánykertészek „lakták meg” a hozzájuk legközelebb eső belterületi részeket, így a Királyszék- és Hattyas-tótói elhódított területeket. Ezek emlékét őrzi ez az utcanév. (Nagy Sándor, Tűhegyi Sándor) [13]. 377. Dóka. A Tisza és a belvízsabályozás után a kiszárított Dóka-tó medrét és Dóka-halom környékét nevezték „Dóká”-nak. Általában úgy mondják még ma is „kimögyünk Dókába!” Régen legelő, kaszáló volt, ma jó szántó, veteményes terület. 378. Dóka-halom. A Gyúló-ér É-i partvonulatának egyik jelentősebb kiemelke­ dése. Ma már az intenzív mezőgazdálkodás, földművelés következtében magasságá­ ból sokat vesztett. A szél és víz együttes munkája következtében keletkezett a Dóka-tó és a Gyúló-ér medréből [7]. 379. Dóka-part. A Dóka-tó és Antalics-ér közti magasabb hátságnak a tó felőli, hajdan meredekebb partját nevezték így. Régen sokkal magasabb volt s még közepes áradások alkalmával is szárazon maradt, ma már nagyon le van szántva a volt Dóka-tó medrébe (Bagi Béla, Halmi József) [7]. 380. * Dóka-tó. Kishomok Ny-i végétől kb. 1/2 km-re, a Kotasz-halomtól (1. ott) pedig DK-re terült el a kb. 200—250 m széles Dóka-tó, melynek vize régen csak rit­ kán száradt ki. Mai fenékmagassága 77,5 m körül van, víztelenítve jó szántóföld. Repülőgépről jól kivehető a Gyúló menti hátas-halmos vonulat, a Dóka-halom is, a két vízmeder között [6/17], 381. Domján-halom. Az orosházi vasút mentén, annak ÉNy-i oldalán, Vásár­ helytől kb. 8 km-re, a Kis-tó medrének D-i oldalán emelkedik. O 93 m. A J . cs. tér­ kép XIX. 28. lapján „Domian halom” néven van feltüntetve. Hidroeolikus képződ­ mény [7]. 382. * Dónát-tornya. 1437 előtt Hód és Vásárhely tartozéka volt. Ma Dónát-puszta, Szentestől K-re, és nem tartozik már a határhoz. 383. Dongó-rét. A Tisza lúdvári szakaszától Kishomokig terjedő mély területet nevezték így. Régen az áradások sűrűn borították el, szárazabb időben a partosabb részeit kaszálták. É felé a Sár-tóba, D felé a Büdös-tóba folytatódott. DK-i magasabb partja a Pörjés-hát (1. ott), mely igen jó kaszáló volt. 384. * Dormandi Mihály-telek. A pusztai Földvár tartozéka volt, Omlás-pusztával, Eresztőtelekkel és Hosszútelekkel együtt 1476-ban [38/11. 341]. 385. Dózics-palota. L. Szürke-palota. 386. Dozics-tőtés. A Köldök-ér D-i részét elrekesztő töltés, amivel régen a Száraz­ ér árvizeitől védték a várost és a határ D-i, mély fekvésű részét. Árvédelmi szempont­ ból ma is használatban van. 387. Dög-Tisza. A Tisza szabályozása alkalmával az átvágások következtében keletkezett holt kanyarokat nevezték így. Ilyenek: a Mártélyi-, Körtvélyesi-, Atkái- és Nagyfai-Dög-Tiszák (1. ott). 388. Dögtér. Gyeptelep a város É részén a Kincses temető mögött a Szegvári út szélén. Itt dolgozták fel, illetve földelték el az állati hullákat. Itt volt a „bitangistálló” is (1. ott). Az állati hullák feldolgozása itt még kezdetleges volt. Az 1920-as években 47

áttelepítették a Kútasi útszélre a volt téglagyári kubikgödrökbe. Most a vágóhíd mel­ lett modern technikával és gépekkel dolgozzák fel az állati hullákat húslisztté és csont­ lisztté, a zsiradékot pedig Budapestre szállítják (Varga Imre). 389. Dög-tőtés. A Tisza szabályozása alkalmával a „levágott” kanyarok töltését nevezik így, melyek m ár árvédelmi szempontból nem jönnek számításba: Mártélyi-, Körtvélyesi-, Atkái- és Nagyfai-dögtöltés (1. ott). 390. * Döglött-Porgány. Porgány-érnek azt a részét, mely a Ménescsapás torko­ latától a Kistiszai összekötő-csatornáig tartott, Döglött- v. Holt-Porgánynak nevez­ ték régen. Emlékét őrzi ma is a Holt Porgányi alsó- és felső-tiltó stb. 391. * Durha-folyó. Nana Comes 1266. évi alapítólevelében említik először. Haj­ dan igen széles ér volt, mely a Kurcáböl ágazott ki Szentes alatt, s kanyarogva Szeg­ várnál ömlött a Tiszába. Régi oklevelekben Curdura néven szerepelt, s majd sokáig Kondurának nevezik. Jelenleg medrének mélyebben m aradt részét Kontra-tónak neve­ zik, s fenékmagassága 79,0—79,5 m (6/14). 392. Duttyán. Régi csárda a mártélyi Dög-Tisza alsó DK-i sarkában a védtöltés tövében. Az 1700-as években már állt, s igen forgalmas csárda volt a Szegvár, Mártély felől Szeged felé vezető régi út mentén. A csárda környékét, mely régen is jó ter­ mőterület volt, ma pedig kiváló szántó, szintén Duttyánnak nevezik. 393. Dűlők. Miután a város a Károlyi családtól megváltotta a vásárhelyi birto­ kát, s a szomszédos községekbe vezető utakat rendezte, a köztük levő területeket pár­ huzamos egyenes utakkal, ún. dűlőutakkal keskeny csíkokra, „dűlők”-re osztotta fel. A dűlőutak hossza a határban 853 km. Az egyes dűlőket, főleg a velük kapcsolatos és rajtuk levő természeti adottságok alapján nevezték p l: halom, ér, tó, mocsár, elpusz­ tult községek. A dűlők felsorolását lásd a „Helynevek rendszerezése” IV/1 fejezet alatt, a részletes leírásokat pedig dűlőnevenként. 394. * Ebásta-fok. A batidai Kis- és Nagy-sík vizeit szedte össze hajdan, s jól kiképzett medre Ködmönös mellett a Gencshát ÉNy-i végét megkerülve a Száraz-érbe ömlött. Nem tartozott a vásárhelyi határba, de innen is szállította a vizeket. 395. * Egres utca. Tarjánvégen a mai Egressy utcát nevezték így még a múlt szá­ zadban. Idős tarjáni lakosok szerint nevét arról kapta ez a Paperébe vezető utca, hogy ott a kertekben sok egrest (büszkét) termesztettek sűrűn ültetve, ami egyúttal nehezen átjárható kerítést is képezett, (id. Dezső József, Rákos János, Kamocsay Gábor) [13]. 396. Egressy utca. Tarjánvégen a Királyszékben szép rendezett utca, melyet a Királyszék-tó lecsapolása után az uradalom mérnökei tűztek ki a szomszédos utcák­ kal együtt. A Királyszék utcából, mint annak harmadik mellékutcája Ny felé a kör­ töltés építése előtt közvetlenül a Paperei-szöllőkbe vezetett, most pedig a Könyök-, Szél-, Pacsirta-, Száraz és Álmos utcák összetalálkozásánál keletkezett szabálytalan térségbe, a töltés lábánál. Régen az I. tized, ma a II. kerület utcája. Előző neve Egres utca volt (1. ott). Mai nevét Egressy Béni (1814—1851) híres színész és zeneszerző em­ lékére adták [13]. 397. * Eke utca. Csúcs városrészben levő Vidács utcát nevezték így a múlt szá­ zadban (1. ott). [13]. 398. * Ekend-tó. Kopáncson lehetett az 1450-es években mint halászóhely Hu­ nyadi János beiktatása idején. Kopáncsi János és Nagy Tamás peres ügyében említik a fennmaradt okmányok [38/11. 368]. 399. Elege. A Mártélyi-holtkanyartöl É felé, a védgáttól a Darvasszék-dűlőig terjedő 81,5—82,5 m □ magas terület, a szentesi vasútvonal kettévágja. Kiváló szántóföld. 400. * Elet-ér. A Porgány-ér egyik jelentős bővizű ága volt. Két érből tevődött össze: Kis-Elet és Nagy-Elet (1. ott). 48

401. Eletéri-csatorna. A Kis- és Nagy-Elet medrében és környékén összegyűlő káros belvizeket vezeti le a Kósdi-főcsatornába [12], 402. Elet-köz. A Farki-rétnek, a Kis- és Nagy Elet-ér közrefogta része, melynek térszíne 77,5—78,0 m □ . A Tiszaszabályozás előtt vízjárta terület volt, áradások után jó halászóhely, kis vízálláskor jó kaszáló, legelő, most kiváló szántóterület. 403. Eleven-Tisza. A Tisza szabályozása után a Dög- vagy Holt-Tiszátó\ megkülönböztetetésül az „állandóan” folyó vizet nevezik így, főleg a parti birtokosok és halászok (Maczelka Gábor, Nagy Kardos Imre, Lénárt Sándor, Pányi György) L. még Elő Tisza alatt is. 404. Embörpiac. A Kossuth térnek az O-gimnázium és Ó-templom közti és előtti részén gyűltek össze az elszegődni akaró munkások, napszámosok, béresek, részesek stb. Itt folyt a politizálás, elszegődés, s itt hirdették ki még az 1900-as évek elején is előzetes dobolás után a hatósági hirdetményeket egy kétlépcsős, sárgára festett, hor­ dozható állványról. Az „embörpiac”-nak volt gúnyos, sajnos találó neve: a „köp­ ködő”. 405. Epröskert. A Jókai utca és Kútasi út közti nagyobb területet nevezték így, melyet régen eperfákkal ültették be. A város tulajdonát képezte, s egy része magas deszkakerítéssel volt körülvéve. Gazdasági telep volt, s ide telepítették át gyeptelepről a bitangistállót is. A Jókai utca kezdeti részének rendezése alkalmával az Epreskertet felszámolták, s lakóházak építésére felparcellázták (Varga Imre). 406. Erdők. A múlt századokban jóval több erdő volt a határban. A Tisza víz­ járta, nagy kiterjedésű területein, valamint a vele összefüggésben volt nagy erek, mo­ csarak partjain több km-es erdős területek voltak, melyek főleg nyár- és fűzfákból álltak. Fontosabb régi erdők voltak: Barci-, Barth falu erdeje, Bodrogi-, Eresztevény-, Földvári-, Hódi-, Kalan gyűrűse. Káposztástemetői-, Kis-, Körtvélyesi-, Mártélyi-, Mélysár erdeje, Sebesfoki, Pap-, Zsoldos füzese. (1: Külön-külön részletesen [38/1 163], 1934-ben Vásárhelyen 161 ha erdőterület volt, ebből tölgyerdő 14, egyéb lomb­ levelű erdő 147 ha. Fenyőerdő nem volt. Az erdőkből állami 14, törvényhatósági 65, társulati 82 ha. 1934-ben összesen 800 m3 fát termeltek ki [29]. 407. * Eresztő-telek. A Puszién mint Földvár tartozékát említi egy 1476-ból kelt oklevél [38/11. 474], 408. * Eresztvény-erdő. Régi oklevelek 1350 körül említik Hódmezőn (Ereztuen). Valószínűleg jelentéktelen erdő lehetett [Anjukori okmt. III. 365], 409. * Erzsébet. A várostól kb. 8 km-re az Erzsébeti út és a Cirják-ér közti magas­ laton, a mai Erzsébettelken épült a középkori Szent Erzsébet-falu kis temploma, kö­ rülötte a község. 1890-es években még kilátszottak a földből a templom alapfalai. Ottani öreg gazdák szerint az 1880-as években még méternél is magasabbak voltak a falai, és sok tégla, márványtöredék volt a tövében. A templom alapmérete 10x6 m. A falak anyagát a telektulajdonosok és a szomszédok építkezési célokra elhordták. Valószínűleg még a tatárjárás idején pusztultak el, mert 1478-ban mint pusztát em­ lítik az oklevelek. Ásatások alkalmával sok pénz, ezüst- és bronzérmek kerültek fel­ színre, sírokat tártak fel, eszközöket, edényeket és igen sok vasszeg-maradványt talál­ tak, ez utóbbiból arra lehet következtetni, hogy a templom és berendezése egyszerre és tűz által pusztult el [2/187, 14. 38/11. 323]. 410. Érzsébét-düllő. Az Erzsébet út É oldalán a Cirják lankás partvidéke, mely a Diliinkától a Tanya-szélig terjed. Lakossága 699. Ebből ref.: 365, r. k .: 221 [9], 411. Erzsébet—Csomorkányi csatorna. Az erzsébeti és csomorkányi lapos részek káros vizeit szedi összes szállítja a Pusztaszéli-csatornába [12], 412. Érzsébét-ódal. Az Erzsébeti út É-i oldalán, azzal párhuzamosan haladó ma­ 49

gasabb, partosabb rész a Cirják-ér D-i partján. Hidroeolikus képződmény, főleg a volt széles medrű, bővizű Cirják-ér medréből. 81,5 m—82,0 m-ig □ . 413. Érzsébét-puszta. A középkorban elpusztult Szent Erzsébet-falu és Csomorkány-falu, majd város között elterült, sokáig lakatlan területet nevezték így, melyen a Cirják-ér (1. ott) medre vezetett keresztül [38/1. 10]. 414. Erzsébet-telek. Az a terület, melyen a középkori Szent Erzsébet-község épült. É felől a Cirják-ér, DK felől pedig a Sarkaly-ér fogta közre. A partos részei 81,5—82,5 m-ig, a lankás részek pedig 80,0—81,0 m-ig □ emelkednek. 415. Erzsébét-telek-düllő. Az Erzsébeti úttól D felé a Rác útig terjedő nyomási föld. Határolja Ny felől a Nyomás-szél, K felől Nyéki-telek, D felől pedig a Hatrongyosi-út zárja le. A partos részeken gazdag XII. és XIII. századbeli lelőhelyeket tártak fel [2/187]._ Lakossága 405. Ebből ref.: 378, r. k.: 23 [9], 416. Érzsebét útszél. Erzsébet-dűlönek az Erzsébeti út mentén elterülő s a Tanya­ szélhez közelebb eső részét nevezik így. Az út menti tanyák területén sok XII. és XIII. századbeli lelőhelyet találtak [2/187]. 417. Erzsébét-útszéli iskola. L: Külső-Erzsébeti iskola. 418. Erzsébeti-csatorna. A Lénárt II. csatornával együtt a Csomorkányi-lapos, valamint az erzsébeti mély területek vizeit vezeti a Pusztaszéli-csatornába [12]. 419. Erzsébeti út. Újvároson a Makói útból a körtöltés tövében ágazik ki a város­ házától 4 km távolságban, s K felé haladva a 21,6 km-nél hagyja el a határt, s a Sám­ soni-majorhoz vezet. [11], Az út mentén levő partos részeken gazdag XII—XIII. szá­ zadbeli lelőhelyeket tártak fel [2/187], 420. Esztérházy útca. Susánban a Klauzál utca első bal oldali hosszú, keskeny vakköze, mely a Búvár utca jobb oldali házainak telkéig ér le. Ez a kis köz is hajdan a Kistó-ér medréhez a kikötőkhöz vezetett le. A Búvár utca kiépülésével vakközzé vált. Városrendezés alkalmával fontos lenne a kinyitása, mert a Klauzál és Búvár utcák között hosszú távolságon csak a Konti utca képez összeköttetést. Régen a IV. tizedbe tartozott, ma a VI. kerület vakköze [13]. 421. * Ethey föld. N ana comes 1266. évi adománylevele említi, mint Solt melletti helyet. Ete, Ethe néven 1138-ban és 1408-ban szerepel [38/11. 64, 414], Közelebbi adatokat eddig nem sikerült találni. 422. Evangélikus templom. 1843-ban épült a mai Petőfi és Márton utcák sarkán. 1843. XI. 23-án vették használatba, s 1844. VI. 9-én szentelték fel. A templom építési költsége, a hívek ingyenes munkáján kívül 5384 rft-ba került. Az első orgonája 1843ban készült 714Ft-ért. A templom előde az imaház, illetve iskolatemplom volt, 1803-ban épült vályogból, gaztetővel. 1817-ben leégett, újraépítették, de 1830-ban ennek is leégett a teteje [30/564, 38/V. 680]. 423. Ezüst útca. Jókai utcáról az Arany temetőig tartó vakon végződő utca. Nevét különösebb jelentőség nélkül a pár házzal Ny felé eső Arany utcával kapcsolatban kapta. A múlt században a III. tizedbe tartozott, ma az V. kerület utcája [13]. 424. * Égető utca. A mai Bocskai utca előző neve volt. Azt megelőzőleg Cigöllér swnak nevezték [13]. 425. Élő-Tisza. L. Eleven-Tisza. 426. Élővíz-csatorna. A Mártélyi-holtkanyar alsó végét az Élő-Tiszával össze­ kötő csatorna, melyet m ár a feliszapolódott mederben ástak a holt kanyar alsó ré­ szén azért, hogy áradások alkalmával a holt kanyart friss vízzel töltsék fel, illetve árvíz után ezen a csatornán vezessék vissza a fölösleges vizet (Pányi György révész). 427. Érsek útca. Susánban a VII. kerületben a Klauzál utcát köti össze a Bálint utcával, ennek útján pedig a Kistópart utcával, illetve a Nagy állomással. Régen a IV. tized utcája volt és Villa utcának nevezték (1. ott) [13], 50

428. Észak útca. A város belterületét É felé szegélyező utca fekvésétől kapta nevét. A Rárósi utcából indul ki, s ÉNy felé a Jókai utcával párhuzamosan, a volt Csúcs- és Hattyas-tó É-i partján még az uradalom mérnökei tűzték ki vonalát a Kin­ cses-temető felé. Hosszú, széles, egyenes utca, mely a századfordulón majdnem vé­ gig csak házsor volt. Azóta a belterület terjeszkedésével lassan utcává fejlődik. Az V. kerületi Csúcsban kezdődik, a III. kerületben Tabánban végződik. Régen a III. és II. tizedbe tartozott. Régebbi neve Északi utca volt [13]. 429. * Északi utca. A mai Észak utcát nevezték így a múlt században [13]. 430. Éva útca. A Kállay utca utolsó előtti rendezetlen, szűk mellékutcája, mely a Mátyás utcába vezet. Bal oldaláról egy kis vakköz ágazik ki. A Mátyás utcán túl az Éva utca egy derékszögben megtört zugutcában folytatódik. Régen a IV. tizedbe tartozott, ma a VII. kerület utcája [13]. 431. Fafejíí Szent János-szobor. A mai Kálvin térén, a hajdani Kis piacon, a me­ redek partú, mély vizű Topa-ér szélére állították föl a XVIII. sz. elején a katolikusok Nepomuki Szt. János kőszobrát, eredetileg egy kézzel hányt kis mesterséges domb tetején. Garázda legények 1797-ben leütötték a szobor fejét, s azt a mély vizű érbe dobták. Mivel a katolikusok akkor még szegények voltak, új szobrot venni nem tud­ tak, azért a csonka szobornak fából faragtattak új fejet. Ezért csúfolták a szobrot fafejűnek és „Fajankónak”. Később kőből faragtattak új fejet a szobornak (Jó Ferenc, Kerekes Gábor). Kámánházy püspök 1810-ben 500 Ft-ot adományozott, hogy a szobrot fedél alá helyezzék, és vaskerítéssel lássák el. Egyben arra kérte híveit, hogy a szobrot arról a helyről el ne vigyék, vagyis a víz partjáról, ugyanis ez jelképezte a szent mártír halálát [38/V. 671], Sajnos ezt az intelmet nem tartották be, mert az új Szt. István templom felépítése után az elé helyezték át a szobrot (Dr. Eoór Ferenc), és így eredeti jelentőségét elvesztette. 432. Fagyár. Oldalkosár utcában a gimnázium mellett levő és a ref. egyház tulaj­ donát képező üres telken (melyen régen az oldalkosári első leányiskola épülete állt) évtizedeken át Steiner József fűrészmalmos, tréfás-gúnynevén „Léc Jóska” fatelepe volt. Ma sportpálya. 433. Fark. A Tisza mentén a Nagy fai-kanyar mellett elterült 77,5—78,5 m ma­ gasságú részt nevezték így a Porgány- és Elet-ér között □ . Ma ármentesítve van. Ez a terület 1475-ben Farky néven Országh Mihály és Ongor János birtoka volt [38/11. 69], Ma Farki-rétnek, nevezik (1. ott). 434. * Farkaló-kút. A vásárálláson, annak disznóvásár részén volt egy igen mély ásott kút magas kútágassal és hosszú gémmel, melynek „koloncos” végéről hosszabb kötél lógott le, végén 1—2 nagy görcs vagy egy fadarab keresztbe volt kötve, ezzel húzta le az egyik ember a gémet, hogy a másik így könnyebben tudta felhúzni a nagy vödröt (Bodnár Bertalan, Kamocsay Gábor, Kiss Lajos). 435. Farkas-hát. A Kopáncsi-síkon a Csárpa-högytől K felé az Antalics-hát és Gatyás-hát között emelkedő partos rész, mely hajdan jó halásztanya volt, majd legelő, később kiváló szántó. Ásatások alkalmával gazdag őskori lelőhelyeket találtak itt. Nevét onnan kapta, hogy hajdan, főleg áradások alkalmával, bozótos, nádas magas­ latára sok farkas verődött össze (Bagi Béla, N. Szabó Pál). Windisch szerint az 1780as években a vásárhelyi határban még falkástul jártak a farkasok. 436. Farkas útca. A IV. kerületben a Berzsenyi és Fácán utcákat köti össze. Nem messze É felé a múlt században a Csúcs-tó terült el, melynek nagy részét sűrű nádas borította, és tovább folytatódott a Kenyeres- és Téglás-erek medrébe a beláthatatlan Kék-tó és Rárósi mocsaras pusztába. Idős környékbeli emberek mondották, szüleiktől hallották, hogy hajdan kemény télen a farkasok a Kenyere felől a város belterületére is behúzódtak, és sok kárt okoztak az állatállományban. Ennek emlékét őrzi ez a kis 51

utca (Kamocsay Gábor, Nagy Sándor, Tűhegyi Sándor). Régen a III. tizedbe tarto­ zott [13]. 437. Farki-rét. A Porgány- és Elet-ér között a Tisza kanyarulata mellett farokszerűen húzódó réti föld [38/11. 69], Utóbbi időben Farki-rét néven említik a Tisza töltése mentén elterülő' mélyebb részt a Büdöstói-csatornátói Nagyfai-holtkanyárig. (Benes Gyula helyszíni közlése.) Fenékmagassága: 77,5—78,5 m-ig □ . Területe ma már víztelenítve van. 438. Fácán Utca. A Szentesi utcái köti össze &Kinizsi utcával ívben meghajolva. Nevét állítólag onnan kapta, hogy a nem messze É felé elterült Csúcs-tó környékén és a Paperében is sok fácán tanyázott. Ezek az uradalom fácánosaiból származtak (Tűhegyi Sándor). Régen a III. tized, ma a IV. kerület utcája, melyből É felé csak a Könyves utca folytatása vezet a „Csúcs”-ba, míg D felé a Nagy Sándor és Farkas utca torkollik az utcába, és a Szentesi és Könyves utca között van egy vakköze is [13]. 439. Fáncsi utca. A VIII. kerületi Újváros első utcája a Nagyállomással párhuza­ mosan a Nagy-töltéstől a Kis-töltéslg. Kezdeti része még rendezetlen. Jobb oldalán a Hajda, régen híres csárda, majd vendéglő volt, ma a Majolika gyár épülete. Szemben vele az utca bal oldalán a régi Kis-tó öblözetében, egy utólag töltögetett területen egy fatelep van. Innen a Józsa utcától már rendezett, széles, egyenes és magas fekvésű az utca, mely a hajdani Kis-tó partján települt. A bal oldali páratlan házak telkei 81,0— 81,5 m-es utcaszintről meredeken lejtenek a volt Kis-tó 78,0—78,5 m-es medrébe. A telkek alsó végénél húzódó ösvény régen a Kis-tó átlagos vízmagasságának felel meg, később gyalogút lett belőle, a múlt század végén Alsó utca lett a neve. A Fáncsi utca régen az V. tizedbe tartozott, ma a VIII. kerület utcája [13]. 440. Fáy utca. Újváros rövid kis utcája, mely a Makói utcából a körtöltésre vezet. A VIII. kerületbe tartozik, házszámozása 1—7. Az utca nevét Fáy András (1786— 1864) író és nemzetgazda emlékére adták [13]. 441. Fecske útca. Tabán rendezetlen, de egyik legrégibb települése. A Hattyastótói DNy-ra épült ki. A Mihály utcát a Damjanich utcával köti össze. Régen az I. ti­ zed utcája volt, ma a III. kerületbe tartozik [13]. 442. Fécskendőszínek. L. Puskaszínek. 443. * Fecskés. A Cirják- és Kakasszék—Kútvölgy-ér között települt középkori község. Dombtetőn állt a temploma, s az 1553. évi dézsmajegyzék szerint 52 kapuja volt, 1550-ben pedig 50 házat jegyeztek fel. Gyula vára elfoglalása után Fecskés is elpusztult, életben maradt lakói főleg Vásárhelyre menekültek. 1622-ben már mint pusztát említik [14]. Ókortól kezdve a legkülönbözőbb korabeli települések (őskori, Körös-, Tisza kultúra és a korai Árpád-kortól a XVI. századig) leleteit találták. [2/108, 109, 183, 192. 38/11. 329], 444. Fécskés-düllő. Pusztán (Kispusztán) a Sós-tóparti-halom- és Csárpatelekdűlők között fekszik. Hajdan itt terült el a Fecskés-mocsár legnagyobb része. Lakos­ ság száma: 386, ebből ref.: 148, ev.: 46, r. k .: 174, gkel: 6, zs.: 5 [9]. 445. * Fecskés-mocsár. A m ii Fecskés-dűlő területén és környékén a Tisza és a bel­ víz szabályozása előtt elterült mély fekvésű, nedves időben mocsaras, vízjárta területet nevezték így, melynek fölös vize a Görbe-székbe (1. ott) folyt le. Partos részei jó kaszá­ lók voltak, ma területe ármentesítve van [6/18]. 446. Fécskés-orom. A Fecskés-parti sánc legmagasabb és legmeredekebb részét nevezték így. Tszf. magassága kb. 90 m □ . Régen sokkal magasabb és meredekebb volt, ma már erősen le van szántva [7]. 447. Fécskés-part. Fecskés-dűlő közepe táján a pusztai Sós-tó partján felmagaso­ dott, a tó medréből kifújt homokturzás 89—90 m O • Meredek partfalában a parti 52

fecskék (Clivicola riparia L.) tömegesen fészkelnek. Valószínűleg innen kapta nevét a hajdan itt települt, de a középkorban elpusztult község és környéke is [7]. 448. Fécskésparti-iskola. A Pusztán a Fecskés- és Csárpateleki-dűlők közti út mentén épült 1 tantermes, 1 tanítós állami iskola [8]. 449. * Fehérjuh-puszta. A tatárjárás után Vásárhely környékén többek között 10 puszta neve maradt fenn. Ezek közt szerepel a Fehérjuh puszta is, de helyét és róla közelebbi adatokat nem tudunk. Nana comes 1266. évi adománylevelében „Feeyryhu" néven említi a Kera-puszta és Gurg-föld között [38/11. 66, 232], 450. Fehér-tó. Ma a Pusztán a Hat ablaki-dűlőben a Pusztaszéli és Sámson-orosházi út között fekszik. Régen jóval nagyobb volt, s átterjedt vize a mai szomszédos dűlők területére is. Hossza 3000 m körül van, a szélessége 100—1200 m-ig. Mélysége 0,20—0,80 m. Partja sok helyen meredek, szakadékos. Feneke csaknem teljesen sima, s ha kiszárad, rajta kivirágzik a sziksó. Vizét részben felszíni csapadékból, részben a fenékforrásokból kapja (Dr. Kiss István főiskolai tanár) [6/18], 451. Fehértó-part. A Fehér-tó főleg D-i partján húzódó kb. 89—90 m-es A, O hidroeolikus hátas rész, mely főleg homokbó lépült. A partban igen gazdag, leginkább jazig lelőhelyeket tártak fel eddig is [2/134. 38/1. 453], 452. Fehértó-parti iskola. A Hatablaki-kápolna-dűlőben, az Orosháza—sámsoni út 6. km-énél épült 1 tantermes, 1 tanítós állami elemi iskola [8], 453. Fehértó-szél. A pusztai Fehér-tónak főleg É-i alacsonyabb partját nevezték így régen, ahol áradások alkalmával leghamarabb „kilépett, kilegelt” a víz. 454. * Fehér utca. Tarjánban régen a mai Fehérváry utcát nevezték így [13]. 455. Fehérváry utca. Tarjámban a Zrínyi utcával párhuzamosan halad a Csillag utcából a Malom utca kiszélesedett részében, ahol a múlt századokban a híres „szuszi”, majd szárazhalom állott. Folytatása a Bem és Halász utca. Régen az I. ti­ zed, ma a II. kerület utcája. Előző neve Fehér utca volt [13]. 456. * Feierto-halom. A J. cs. térképen szerepel a XX. 28. sz. lapon. A jelenlegi Búcsú-halommal azonosítható. (1. ott) [7], 457. * Fejes barmakútja. Tótkutas Ny-i részén tünteti fel az 1774. évi Verticsféle uradalmi térkép. 458. Fejértó laposa. A Fehér-tó partja a D-i részén 800—900 m szélességben ala­ csonyabb, és ez a környezetéhez képest mélyebb rész átterjed a Barackos-dűlő be is, ez a „lapos” ma is vizenyős, szikes, és ezen folyt le hajdan a Fehér-tó fölösleges vize a Barackosba. Nagy víz idején összefüggésben volt a Barackossal, a Tanyaszéli-, Pusztaszéli- és Csomorkányi-laposokkal is. 459. * Fekete-ér. A hajdani Szikáncsi-síkot kötötte össze a Hód-tóval. Széles és jól kiképzett medre még ma is 2,0—2,5 m mély, és az Ürmös-halom alatt húzódik (1. ott). Torkolatánál a Fekete- és Zöld-halom emelkedik (1. ott) [6/33]. 460. Fekete-ér-hát. A Fekete-ér partján az Ürmös- és Zöld-halom közötti részen, régen sokkal magasabb hidroeolikus vonulat húzódott, mely részben a Fekete-ér med­ réből, részben a Szik ámesi-sí Abó 1szélkifúvás és áradások alkalmával, főleg homok ki­ sodrásokból keletkezett. Régen még nagyobb áradások alkalmával is szárazon ma­ radt, ma már erősen le van szántva [7]. 461. Fekete-halom. (Gorzsai) A Zöld-halom és Ürmös-halom közt emelkedik a Fekete-ér DK-i partján a torkolatához közel a Tízöles-úttól alig 100 m-re. Hidroeo­ likus képződmény k ., © 85 m 82,5 □ , míg környezete 79,5—80,0 m □ [7], 462. Fekete-halom (Mártélyi). Márlélytól ÉK-re kb. 2,5 km-re a Szegvári út mentén emelkedik egy régi ér partján. Repülőgépről is jól látható mint K —Ny irányú homokvonulatok legkiemelkedőbb pontja. A 94 m a © régi és helyesbített lapjain 53

csak 84 m. (Ez valószínűleg téves adat), □ 95,0 m. A J. cs. térképen is jól ki van raj­ zolva [7], 463. Fekete-halom (Pusztai). A Pósa-halomtól ÉNy-ra a Kis-halomtól Ny-ra emelkedik a Fékétehalmi-díílőben, mint egy kb. É—D irányú hátság jelentősebb emel­ kedése ti 90 m, O 90, □ 87,5 m. Környezete 84,0—84,5 m. A J. cs. térképen is ki van rajzolva a XX. 27. lapján, s neve is fel van tüntetve [7], 464. Feketehalmi-csatorna. Mártély-feketehalmi dűlő fölös vizeit vezeti le a Dar­ vasszék—mártélyifőcsatornába [12]. 465. Feketehalmi-düllő (Mártélyi). A határ ÉNy-i részében a M ártélyi úttól Mindszent határáig É felé húzódó dűlő', melyet Ny feló'l a Székhalom-dűlő, K felől pedig a Darvasszék-dülő határol. Lakossága 447. Ebből ref.: 378, r. k .: 66 [9]. 466. Feketehalmi-düllő (Pusztai). A Puszta ÉK-i részén a Pusztaszéli út és Pusztaszenttornya határa között a Hármashatár és Lacitelek által határolt dűlő. Lakossága: 126. Ebből ref.: 55, ev.: 7, r. k .: 64 [9], 467. Feketehalmi-lapos. A Mártély—Feketehalmi-dűlő mélyebb, régen vízjárta részeit nevezték így, ma káros vizeit a Feketehalmi-csatorna vezeti le (1. ott). 468. Fekete Sas. Vendéglő, szálló már az 1790-es években fennállt mint „Sas” vendéglő. Eleinte földszintes volt, majd emeletet húztak rá, s 1905-ben bontották le. [38/1V. 78. 347]. Helyén az új épületet 1905-ben kezdték építeni, s 1906-ban fejezték be. Építési költsége 380/m korona volt [59/344], 469. Fekszi-halom. Batida K-i részén emelkedő, emberi kéz alkotta, jelentéktelen halom [7, 38/1. 134], 470. Fölső-Kopáncs. A kopáncsi területnek a X. dűlőből ÉK felé, a Nagy-sziget­ tel határos része. 471. Fölső-Libec-puszta. Az 1400-as évek elején elpusztult Libec (Libecegyháza) falu területe, mely a pusztulás után Újváros fajú tartozéka lett (1. ott is). 472. Fölső-telek. Régen a Kopáncsi-sík É felé eső része a Gyúló-értől és a Nagy­ szigettől D—DNy-ra. Nagyjából megfelel a mai Felső-Kopáncs területének. 473. Fenék. így nevezték régen a tavak sekélyebb részeit vagy azokat a sekély vízmedreket, melyekről apadások alkalmával a víz hamarabb „lement”, nem mocsarasodtak el, ezért régen jó legelők, kaszálók voltak (Pányi György. N. Kardos Imre, Kapocsi Mihály) [37/86], Ilyenek: Cigány-, „Fenék”, Genes-, Genes-, Gémes-, Halász-, Kerek-, Kis-, Kutya-, Nagy- és Ürmös-fenék. Összesen 11. Részletesen lásd külön-külön. 474. * Fenék. Az 1789. évi úrbéri összeírás a Barci-rét és Gyűlő között említi. Több adatot nem sikerült találni. Vagy jelentéktelen vízjárta terület lehetett, vagy a többi ott elterült tavakat említi összefoglalóan Fenéknek. 475. * Feredőveszehely. Halfogásra szolgáló rekeszték lehetett a Katra-éren. 1396-ban említi Tembesi Miklósné ajándékozólevele [6/19. 38/11. 422]. 476. Ferenc utca. Susán rendezetlen utcája, mely a Búvár és Vidra utca találko­ zásától É felé ívalakban vezet a Vásártérre, s ennek egy térszerű beugrásába torkollik, a Dáni utca pedig onnan indul ki. Régen a IV. tized, ma a VI. kerület utcája [13], 477. * Fertő (I). A rárósi Zöld-halomtól és a Bőve-halomtól É-ra, azok lábánál elterülő, hajdan mocsaras terület, nagy kiterjedésű lapály, mely tk. a Kék-tónak Ny felé, eső valamivel sekélyebb része. Vizét régen a Kenyere és a Téglás-ér vezette le. Ma nagyobb része a derekegyházi határban terül el. Régen kiváló legelő, kaszáló volt, ma területe víztelenítve van, főleg szántó. Jelenlegi fenékmagassága 79,0—79,5 m □ . 478. * Fertő (II). A Kopáncsi-síktól K-re terült el mint mocsaras, nádas terület, melyet régen rendesen víz borított. Nyoma ma is megvan a kopáncsi IV—V. dűlők­ ben (Pócsy Jenő). Fenékmagassága ma 79 m körül van □ [6/19], 54

479. Fertő kicsapója. A Fertő-laposát nevezték így is a régi kopáncsi gazdák, mert az áradások idején ide „csapott” ki először a Fertő-mocsár (Kapocsi Mihály, Nagy Szabó Pál, Pócsy Jenő). 480. * Fertő-laposa. A Fertő II. mocsár ÉK-i kisebb, de a környező vizekkel öszszefüggő része volt. Ma medrének nyomai a kopáncsi V—VI. dűlőben helyenkint még láthatók. Repülőgépről, főleg tavaszi szántáskor és belvizes időben nagyon szépen kivehető mind a Fertő, mind a vele összefüggő Fertő-laposának vonulata [6/19]. 481. Fertő-ódal. A Fertő 11., vagy mocsár Ny felé eső, emelkedettebb partos része, melyet hajdan csak a nagyobb áradások borítottak el. Híres csordalegelő terület volt (Halmi József, Pócsy Jenő). 482. Féllúdasi-halom. A derekegyházi puszta határát képezte 1727-ben [38/1. 133]. Hajdan főleg a vásárhelyiek bérelték környékét [7]. 483. * Fénszer utca. Musztafa khadi 1570 évi összeírása szerint a Hód-tó partján települt a mai városházától K felé (1. Tószer utca), később Oldalkosárnak nevezték (Halmi János, Jó Ferenc) [13], 484. Fény útca. Susán rendezetlen kis utcája a Püspök és Érsek utca között. A VII. kerület utcája. A századforduló előtt a IV. tizedbe tartozott [13]. 485. * Férged. Középkori falu, mely Szentkirálytól É-ra a Makói út mentén tele­ pült. K felé Szenterzsébettel, Csomorkánnyal volt határos, É felé pedig Nyéki-telek­ kel. D-i részén vágta a Nagylaki-, ma Rác-út. 1596-ban teljesen elpusztult. Területén sok XII. XIII. és XVI. századbeli emléket találtak. [2/135, 136, 185, 193. 14, 39/1. 456], 486. Férged-düllő. A határ DK-i részén a Makói út és Rác út között terül el. ÉNy felől Sarkaly, ÉK felől Nyomásszél- és Erzsébetietek-, DK felől Földeákszél-, DNy felől pedig Táncoshalom-dűlő határolja. Katraszél és Szikáncs vasúti megálló­ helyek között fekszik. Felszíne átlag 80,0—81,0 m □ . Lakossága 114. Ebből ref.: 88, ev.: 7, r. k .: 19 [9]. 487. Férged-puszta. Az 1596-ban elpusztult Férged község határát nevezték így a török dúlás után. A puszta területéből alakították a Férged-dűlőt. 488. Ficsér-lénia. Dűlőút, a Csomorkányi útból a 13,5 km-nél ágazik ki, és ÉK felé halad a Mátyáshalmi- és Csomorkányi-dűlők között a Pusztaszéli útig. Onnan a Pecércésháti- és a Karács kúti-dűlők között, majd megtörve É-ÉK felé folytatódik a földvári határig. Nevét Ficsér Tóth Istvántól kapta, akinek itt volt földje. Ficsér Tóth a XIX. század közepén az uraság halászati bérlője volt a Tiszán [11]. 489. Fiskális kvártélya. Oldalkosárban, a későbbi Batthyány és Andrássy utca sarkán 1825-ben épült tégla alapú vályogház az uradalmi fiskális részére 752 □ -öl tel­ ken. Később Patkó Lilla birtokába került. 1908-ban bontották le, s helyén épült a Közgazdasági Bank emeletes háza. 490. * Fittyhajda. Híres csárda, majd kocsma volt, mely már az 1700-as évek ele­ jén megvolt. 491. * Fok. Fokoknak nevezték hajdan a rövid, de mély medrű, bővizű folyáso­ kat, ellentétben a hosszú, kanyargós, elsekélyesedett medrű erekkel. 492. * Fok. A Maros és Száraz-ér között említi egy 1337. évből származó oklevél: „A quondam rivulo incipiens, quod vulgo Fok vocatur, qui exit aquam Morijsii et transit versus campum Hod vocatum” [38/1. 57]. Iránya Vásárhely felé, Hód mezeje irányában, de semmi bővebb adatot eddig nem találtam róla. 493. Fokpart. A Bogdány-ér partján húzódó hidroeolikus magaslatot nevezik így az odavaló emberek [3], 494. Folyás. Az elmosódott, feltöltődött régi vízmedreket nevezte így a vásár­ helyi nép a Tisza szabályozása előtt, ha azokban rendes körülmények között már nem 55

volt „élő” víz. Ellentétben az erekkel és fokokkal, melyekben főleg vizes időkben volt vízfolyás, „élővíz” [3/1. 60. 37/80]. 495. Forgó-halom. Pusztán a Hét-halomhoz közel emelkedő mesterséges halom, valószínűleg őrhely lehetett [38/1. 133]. Az Orosháza—mágocsi út és az Apróhalmi dűlőút keresztezésénél levő iskola közelében van egy partos rész. A , O 87 m. A kör­ nyékbeli öreg gazdák ezt a hajdan sokkal magasabb halmot nevezték így, melynek legnagyobb részét útépítés alkalmával" lehordták. A múlt században szélmalom is volt rajta (Szabó féle). Lehet, hogy erről kapta a nevét (Pál János, Szabó Ferenc) [7]. 496. Főiskola. A református gimnáziumot (1. ott) nevezték így az 1863—64. tan­ évben [Ev. ref. főgimnázium 1886—87. évi értesítője 14. old.]. 497. Földéák-szél-düllő. A Vásárhely—földeáki határtól É felé a Makói és Rác út között elterülő határrész. É-ra Férged-, Nyékitelek dűlőkkel, Ny felé Szikánccsal hatá­ ros. Terepmagassága általában 80,5—81,Om □ . Lakossága: 163. Ebből ref.: 118, ev.: 10, r. k.:35 [9], 498. * Földvár (I). Középkori község. 1462-ben említik először Feldwar néven a Nagy Talársánc környékén. 1564-ben Gyula ostroma után teljesen megsemmisült [38/11. 338, V/753], 499. * Földvár (II). Kiemelkedő, szigetszerű magaslat. Hajdan erődítmény volt Gorzsa területén. Az Antalics-tó, Gatyás-ér, Hódköldök és a Porgány-ér vizei között emelkedett ki, és hajdan magas sánc vette körül, amelyből azonban már csak egy dombszerű magaslat maradt. Termékeny földjét már az 1700-as évek elején kertészek művelték. Mikor Földvár (II) a Károlyiak birtokába került, dohánytermelésre fog­ ták be területét, s a nyilvántartásban úgy szerepelt, mint „föld-vári dohány kertészet” területe, a mártélyi kertészettel együtt 445 hold volt [26/16,28]. 500. Földvár-sziget Földvár (II) területének legmagasabb része, mely a Tisza szabályozása előtt a nagy áradások alkalmával szigetként emelkedett ki a vízből (Benes Gyula ig. főmérnök helyszíni közlése). 501. * Földvári-erdő. A Gorzsai-lapos hajdan vízjárta területéből szigetként ki­ emelkedő Földvár és a Porgány-ér között terült el a hajdan nagy kiterjedésű erdő [38/1. 14], 502. Földvári út. A Nagyfai-Tisza-kanyartó 1, a volt kistiszai gátőrháztól indul ki ÉK felé, a Hódtavi-útta] párhuzamosan halad a Vágott-halom magasságáig [11], 503. * Fő tér. A mai Kossuth teret nevezték így a múlt században, de még az 1920as években is — főleg a nép száján — ez a régi neve is használatban volt [13], 504. * Fő utca. A múlt században a Fő térről a Vasút utcába — mai Kállay utcába — vezetett. Később Andrássy utcának nevezték el, de sokáig, még az 1920—30as években, főleg az idősebbek emlegették így [13], 505. * Furku-föld. Nana comes 1266. évi adománylevele említi. Azonos lehet a mai Farki-réttel, mely 1475-ben Farky néven szerepel (1. ott) [38/11. 68], 506. Futó Mihály tér. A régi Hal teret (1. ott) nevezték el Futó Mihályról (1835— 1909), a ref. főgimnázium kiváló, tudós igazgatójáról, kinek háza ezen a téren van [13]. 507. * Földeáki puszta. Tatárdúlás után Vásárhely környékén 43 falunak, 2 vá­ rosnak és 10 pusztának az emléke maradt reánk. Ez utóbbiak közt szerepel a fenti puszta is, mely Somogytelekéve 1 együtt Kondáshoz tartozott, így nem téveszthető öszsze Földeák területével, mely Vásárhely alatt Csanád megyéhez tartozik [38/11. 322, V.343], 508. Fürge-halom. A Nyomásszélen terjedelmes dünesorozat van a körtöltés mel­ lett a Szentesi úttól K felé a Kenyere D-i partján. Hidroeolikus képződmény. Ennek legmagasabb pontja a Fürge-(Fürke)halom O 85 m □ 82,0 m. A körtöltés készítése 56

alkalmával legnagyobb részét abba belehordták. Ekkor bronz szerszámokat, jazig emlékeket, edényeket és csontokat találtak benne [2/134. 7. 38/1. 215], 509. Fürjes. A Nagy-szigetben a Kishomoki-halmok közti mélyedéseket nevezték így, valószínűleg az ott tanyázott sok fürj miatt. Tisza szabályozása előtt nagy víz idején csónakkal jártak ide kacsára, fürjre vadászni. Néhai Vekerdy József (1838— 1910) bankigazgató szóbeli közlése, az 1900-as évek elején, feljegyezte Bodnár Ber­ talan [3]. 510. Füvészkert. L. Botanikus kert. 511. Fűz utca. A VI. kerület mélyen fekvő, vakon végződő utcája, mely a régi Kistó-ér D-i partján települt. Az utca D felé néző oldala sokkal magasabban fekszik, mint a szemközti házak sora. Nevét onnan kapta, hogy régen a Kistó-ér partján hatal­ mas fűzfák voltak, s hajdan a fennmaradt hagyományok szerint a hajókat ezeknek a fáknak törzséhez kötötték ki (Herczegh István, Halmi József, Kamocsay Gábor). Nagyon szép városkép tárul a Simonyi utca magas sarkáról a Kistó-érnek még ma is több m-rel mélyebb mederrészére. A múlt században nagyon találó neve Füzes utca volt. Régen a IV. tizedbe tartozott [13]. 512. Füzes utca. A mai Fűz utcát nevezték így a múlt században. 513. Fűzfa útca. A III. kerületben levő rendezett, de mély fekvésű kis utca, mely a Lévay és Pál utcát köti össze. Neve a hajdan ott elterült, nagy kiterjedésű nádas, mocsaras Hattyas-tó szélén nőtt hatalmas fűzfákra emlékeztet. (Kamocsay Gábor, Nagy Sándor és Tűhegyi Sándor). A múlt században a II. tizedbe tartozott [13]. 514. Gacsiba. A makói határban Jángor-ér és Ürmösi-töltés közt elterülő hajdani puszta. Ma jó szántó 79,0—82,0 m-ig □ változó hullámos terület. Káros vizeit a Gacsibai-csatorna vezeti le (1. ott). 515. Gacsibai-csatorna. Az Innenső- és Túlsó-Jángor közt 79,0 m-es mélyedésben kezdődik, s a Gencsháti-csatornába folytatódik, s mint Gencshát—Gacsibai-csatorna a Szárazéri-csatornába vezet [12], 516. Gajdos. Szikáncstól D-re a Száraz-érig elterülő hajdan puszta, ma kitűnő mezőgazdasági terület. Nem tartozott a vásárhelyi határhoz, de régen főleg a vásár­ helyiek árendálták. 517. Gajdos-hát. „Lényegtelen emelkedés a Disznóér-háltól D-re Batida és Föl­ deák határához közel” [38/1. 133, V. 705]. Katonai térképen nincs feltüntetve, de az ármentesítő társulat térképén a jelzett helyen kb. 2 m-es nagyobb kiterjedésű emelke­ dés van, □ [7], 518. Gajdos-puszta. Vasúti megállóhely a Vásárhely-—makói útvonalon a Nagy­ állomástól 14 km-re. 519. * Gajdosi-csárda. Hajdan a Gajdosi-pusztán a Makói út mentén épültA XVII. században már híres és forgalmas hely volt. Épülete még ma is megvan Új­ várostól 12 km-re. Szikáncs vasúti megállóhellyel szemben, de m ár nem üzemel (Varga Imre közlése). 520. Galamb útca. Az I. kerületben a Kazinczy utcát köti össze a Pálfy utcával Régen forgalmas utca volt, mert a belvárost kötötte össze Tabánnal. Újabban a for­ galom a rendezettebb Zsoldos utcába terelődött át. A századfordulóig a II. tizedbe tartozott [13], 521. Garay útca. Lógernak a Dáni utcával párhuzamos, nagyobb utcája, mely a Csiga utcával együtt indul ki a Dáni utcából, s azzal nagyjából párhuzamosan ha­ ladva DNy—ÉK-i irányban az ugyancsak a Dáni utcából D felé kiinduló a zegzugos kutyaszorítóba vezet. Rendezetlen, tipikus vízmenti település, mely a Kistó-ér hajdani medervonulatához alkalmazkodott. Ma a VI. kerület utcája, régen a IV. tizedbe tar­ 57

tozott. Nevét Garay János (1812—1853) költőről kapta. A múlt században Tehén utcának nevezték (1. ott). [13] 522. * Gatyás-ér. Az Antalics-tavat kötötte össze a Csalányossal, ÉNy—D K irány­ ban húzódva, Ny felé tekintő homorulattal. Gorzsát választotta el Földvártól. Medre változó szélességű lehetett 20—120 m-ig. Az Antalics-tóba Ny felé a Kenyérváró-halom közelében ömlött, míg K felé a Vermes-halomnál folytatódott a Csalányosban [6/33], 523. Gatyás-halom. Gorzsán a Gatyás-ér mentén a Farkas- és Antalics-hát foly­ tatását képező Gatyás-hát legkiemelkedőbb részét nevezték így. Térképeken, okleve­ lekben bővebb adatokra nem találtam. Ma már a földművelés következtében erősen le van szántva, s csak jelentéktelen terepemelkedés van ezen a helyen. De a Tisza sza­ bályozása előtt még közepes vízállás idején is tágas legelőt biztosított, de jó szántóterület is volt. Fekvésénél fogva az őskorban is már jó települőhely lehetett, ezt a ha­ lom víz felőli partjában levő őskori lelőhelyek is igazolják (2/115). 524. Gatyás-hát. A Gatyás-ér partján képződött, főleg szélkifúvás következtében. Ma már jelentéktelen emelkedés, de régen még közepes vízállás idején is jó legelő és szántó volt. A D-i harmadában levő, még ma is magasabb rész volt a Gatyás-halom (Pócsy Jenő közlése) [7]. 525. Gábor útca. Susánban a Nyár utcából indul ki, és szögben megtörve a Kistöltés utcába vezet. Rendezetlen, görbe utca, melynek vonala a Kis-tó medrének vonu­ latához igazodott. Régen a IV. tized, ma a VII. kerület utcája [13]. 526. * Gádoros—Lábasegyháza. Hunyadi János, Vásárhely földesura, midőn azt városi rangra emelte, fenti települést is birtokába vette. Azonos a mai Gádoros nagy­ községgel [14]. 527. Gárgyán-halom. A J. cs. térkép XIX. 28. lapján van feltüntetve a mai Tán­ cos-domb környékén. Valószínűleg ezzel azonos is. Vele egy sorban van feltüntetve az Ürmös- és Zöld-halom [7]. 528. * Geicse-puszta. Az I. századbeli oklevelek említik, a Vásárhely környéki helynevek közt van felsorolva [38/11. 231], Pontosabb helyét nem ismerjük, róla ada­ tokat nem tudunk. 529. * Gellértegyháza. 1456-ban említi először V. László azok között a puszták között, melyeket Hunyadi Jánosnak adományozott mint a vásárhelyi uradalom tar­ tozékát. 1475-től csak Gellértkutának nevezik a régi okmányok [38/11. 232, 344]. 530. Gellért útca. Újvároson a Hívő-malom mellett indul ki s a Széchenyi tér és a Kiserdő sor között ív alakban haladt a Régi-Káposztás temetőbe. A temető meg­ szüntetése után (1851) területe sokáig parlagon volt, és csak az 1900-as évek elején parcellázták ki, ott egy magas fekvésű szép lakóterületet alakítottak ki, melynek most a fő utcája lett a Gellért utca. Előzőleg a V. tizedbe tartozott, most a VIII. kerület utcája. Nevét Szt. Gellért püspöktől kapta, aki az itteni hagyományok szerint Hódközségben is járt térítő útján, és ott is lakott. Állítólag hosszabb ideig a volt templom mellett a Hód-tó szép fekvésű magas partján. Vértanúhalála után Budáról a Böldiréven át (1. ott) Solton, Vásárhelyen és Hód községen át szállították holttestét Csanádra. Amerre vitték az egész úton csodák történtek. Ezt idős emberek, mint szájhagyo­ mányt emlegették még az 1920—30-as években is (Jó Ferenc, Kerekes Gábor, Maczelka Gábor, Pányi György és Herczeg István). Érdekes, hogy ezt a hagyományt Vásárhely különböző helyein lakó, s egymást talán nem is ismerő, sőt különböző felekezetű idős emberek szinte egyformán mondották el [13], 531. * Gencs-fenék ~ Gencs-sík. A Gencs-hátat körülvevő, hajdan mocsaras terület. Ma a víztelenített 78,0—78,5 m-es szintjéből emelkedik a Gencs-hát 79,0— 80,0 m-es magaslata □ [6/19]. 532. Gencs-hát. Gacsibátói ÉNy-ra terülő lankás rész, mely a Száraz-ér 78,0 m-es 58

medréből 79,0—80,0 m-ig emelkedő hidroeolikus képződmény. Tőle ÉK-re a leg­ magasabb pontja az Agoston-halom 86 m t i , © . ÉNy-i végénél a Nagy-sík vizét az Ebásta-fok vezette a Száraz-érbe. A Gencs-hát lábánál a Száraz-ér hajdani medre a Papteleki-csatornaőrházig még jól kivehető. Innen a medernyomok repülőgépről nézve, megfigyeléseim szerint, alkalmas körülmények között (hóolvadás, belvizek ide­ jén) láthatók. A Kárászos-rét 77,5—78,0 m-es partosabb része mentén É felé ívben kanyarodva, a hajdani Batidai-sík és a Bíboros-síkja. (Biberés) között ismét É felé, a Sás-ér medrében a Pernye-hát alatt a Porgány-ér medernyomaiban folytatódik. 533. Gencsháti-csatorna. A Gencsháton keresztül vezeti le a környék káros, fölös vizeit. Tulajdonképpen a Gacsibai-csatorna (1. ott) folytatása, és a Szárazéri-csatornába ömlik [12]. 534. Gencshát—Gacsibai-csatorna. Az egyesített csatorna hossza 8650 m [12], 535. * Gencs-szék. Földeák és tele között a Kárászos-rét alatt terült el. A J. cs. térkép XIX. 29. lapján „Genes szék” néven van feltüntetve, ami az osztrák térképezők elírásából adódott. Azonos a Gencs-síkkal vagy -fenékkel (1. ott). 536. * Gera-ér. Régen a Gyúló-eret kötötte össze a Kopáncsi-síkkal. Fenékmagas­ sága ma 77,5 m □ [6/34]. 537. Gera-ér hátja. A Gera-érnek a Gyúlóhoz közelebb eső partján hidroeolikus képződmény, mely a Gera-ér mai 77,5 m-es medréből 78,5—79,5 m-ig emelkedik □ m.

538. Gergely útca. Susánban a Klauzál utcának a Körte utca kezdeténél van egy szabálytalan háromszög alakú térszerű kiszélesedése. Ebből indul ki a baloldalán egy szögben megtört zugutca ÉNy felé. Ezt a rendezetlen kutyaszorítót nevezik Gergely utcának. Régen a IV. tized utcája volt, ma a VI. kerületbe tartozik [13]. 539. * Gémes-ér (I). Kevéssé ismert ér volt, mely a Sár-tóból a Dóka-tó mellett a Kopáncsí-síkba vezetett [6/34]. 540. * Gémes-ér (III). A Kéró-ér mellett a Ménes-csapás közelében terült el. A Tisza szabályozása előtt jelentős „nádló”, nádtermő terület volt [6/34], 541. Gémes-fenék. A Gémes-tó II. legmélyebb, lefolyástalan területét nevezték így a vízszabályozás előtt (Pányi György, N. Kardos Imre). 542. * Gémes-tó (I). A Kéró-fok mellett, a Gémes-ér kiszélesedett része volt. Ré­ gen nagy víz idején halászták is. Ma területe vízmentesítve van, de repülőgépről fi­ gyelve, hajdani medrében — főleg hóolvadás után — ma is meggyűlik a víz [6/19], 543. Gémes-tó (II). A Tisza mártélyi kanyarulata felett a Szegfű-csárdától ÉK felé elterülő, nádas-mocsaras terület volt. Ma már ármentesítve van. Helyére csak az ottani idős emberek emlékeznek. (Pányi György, N. Kardos Imre). 544. Gimnázium. A református egyház az első gimnáziumát 1724-ben állította fel, s 1895-ig saját költségén tartotta fenn. Az első nagyiskola vályogból épült, s nád­ tetős volt, állandóan javítgatták, 1800-ban bővítették. 1820-ban a régi iskola egy ré­ szét lebontották, s ezután építtette az egyház az emeletes gimnáziumot (1. O-gimnázium). Az új épületet Sándy Gyula budapesti műépítész tervezte és építette fel. 1897-ben kezdték meg a munkát, 1898-ban már az új épületben tanítottak. Az épület csaknem négyzet alakú, kb. 5000 m területű telken, a város előkelő, de csendes helyén, az új városháza mellett, a régi Hód-tó magas partján a körtöltéssel párhuzamos kis park előtt épült. Az építkezés félpavilon rendszerű, mert a külön­ böző rendelkezésű épületrészek vagy teljesen külön épületben, vagy a főépülettel kapcsolatban, de külön szárnyban s külön tetővel födve nyertek elhelyezést. A főhomlokzat 76 m hosszú, s az épületnek ebben a részében van a földszinten és az I. emeleten 6—6, összesen 12 tanterem, 1 szülői értekező, illetve vendégszoba. A II. emeleten tágas régiségtár, természetrajzi, földrajzi, vegytani és fizikai gyűjte­ 59

ménytermek, szertárak és tanári dolgozószobák és 1 nagy természettani előadó terem, ezenkívül 1 nagyméretű ének- és zeneterem, amely egyúttal ifjúsági gyűlésterem, s té­ len istentisztelet tartására is szolgált a diákok részére. A főbejárat a Szőnyi utca sarkán 3, szépen elgondolt, nagykapus, poligon kikép­ zésű előcsarnokba vezet, melyből a több lépcsővel magasabban fekvő főlépcsőház és folyosók nyílnak. Az előcsarnok felett az első emeleten van a nagy tanári tanácsterem és az igazgatói iroda, a második emeleten pedig a gazdag régiségtár. A termek előtti zárt folyosók és a főlépcsőház 2,5—2,5 m szélesek. Az emeletsorok magassága pado­ zattól padozatig 6,62 m, a termek magasága pedig 4,22 m. A főépülettel szerves kapcsolatban a két végén É, illetve az udvar felé egy-egy szárnyépület van. A Ny-iban van a pincétől a padlásig a melléklépcsőház és a W. C. csoport. A K-i szárnyban a Szőnyi utcai fronton — mely csak 1 emeletes — a föld­ szintjén 25—30 000 kötet könyv elhelyezésére alkalmas könyvtár, olvasószoba és könyvtári rendezőszoba található. Az I. emeleten az északi megvilágítású 3 nagy műte­ rem, ablakkal ellátott rajzterem és rajztanári szoba. Ezeknek a szárnyhelyiségeknek mérete 4,70X8,40 m, s a mennyezeteket szegecselt vasszerkezetek tartják. A főépülettel zárt folyosóval van összekapcsolva az udvar Ny-i oldalán a tágas tornaterem, az udvar közepére nyíló kijáró ajtóval, kényelmes öltözőkkel és karzattal ellátva. Tekintettel arra, hogy iskolai ünnepélyek, tudományos előadások tartására és díszteremként is szolgál, hatásos építészeti megoldást nyert a famennyezetével és a magas oldalvilágítással. A tornaterem mérete 12x22 m, a magassága átlag 10 m. Az udvar Szőnyi utcai frontján van külön épületben a két hivatalsegéd részére 1-1 szoba-, konyha-, kamrából, előtérből és W.C.-ből álló lakás. Az épület úgy van kivitelezve, hogy az emeletre húzható legyen egy 4 szoba összkomfortos igazgatói lakás részére. A főépületből külön kijárás vezet az épület felé az udvarba. Az épületek összes falai, megfelelő erős alapokkal, téglából készültek. A homlok­ zatok jó minőségű, átpréselt téglával, továbbá faragott és műkő részekkel, a lábazatok pedig terméskővel vannak burkolva. A 12 tanterem alapterülete 720 m2 és 560 tanuló kényelmes befogadására alkalmas. A rajzterem 122 m2, a gyűjtemények, tanári dol­ gozó szobák, az előadói és zeneterem alapterülete több mint 800 m2. A tornaterem 254 m3, az öltözők és a hozzá tartozó karzat 100—100 m2. A folyosók, lépcsőházak és az előcsarnok alapterülete kb. 1500 m2. A főlépcsők borossebesi vörösmárványból, a melléklépcsők pedig Arad megyei homokkőből vannak kifaragva. A gimnázium építési költsége összesen kb. 130 000 Ft-ot tett ki, ebben benne van a berendezés és az ártézi kút értéke is [61]. 545. * Gólya utca. A Csúcs-tó medrét lecsapolása és kiszáradása után az uradalom házhelyekre osztotta fel, s széles, egyenes és egymásra merőleges utcákat tűztek ki. A Szentesi utcáról második utcát, mely a Csík utcából (1. ott) a határba vezetett, nevezték így, emlékeztetésül, hogy hajdan a Csúcs-tóban nagyon sok gólya élt, és a tó körüli nagy fákon és házak kéményein fészkeltek. Ma Kisfaludy utcának nevezik [13]. 546. Gomba utca. Lágernek egy rövidebb, összekötő utcája Susánnai. A Róka utcából indul ki, s a Klauzál utcába, torkollik. Belőle indul ki Ny felé a Búvár utca, mely már a hajdani Kistó-ér kiszáradt medrében települt (1. ott). Ma is forgalmas utca, melyen át és a Csiga utcán keresztül a Kutasi-útra lehet kijutni. Régen a IV. tizedbe tartozott, ma a VI. kerület utcája [13]. 547. * Gorzsa. Középkorban elpusztult község, melynek határa volt É felől Vá­ sárhely, K felől Szentkirály és Batida, Ny-on Kopáncs. Határában nagyobb vizei voltak (IIód-tó, Csalányos-, Kaira-, Szöllő- és Gatyás-erek). Ez utóbbi partján települt a község, amely 1596-ban pusztult el. A község helyét, mely a Kenyérváró-halomtól K felé szigetként emelkedett ki a környező vizekből, ma is Gorzsa-teleknek nevezik. 60

A község temploma valószínűleg az ÉNy-ra eső' Köves-halmon állhatott, mert az 1894$ évi ásatás alkalmával itt sok téglát, terméskövet, mészhabarcsot, soros sírokat találtak, de a templom épító'anyagát úgy látszik már előbb elhordták [14. 38/11. 345]. Környékén sok és gazdag településnyomokat találtak az őskortól, a Körös és Bádeni kultúra idejéből, a Germán és korai Árpád-korból [2/108, 140, 175. 38/11. 345—348]. 548. Gorzsa-düllő. A határ D-i részét foglalja el. Részei: 1. Hódtó—Gorzsa, 2. Nagyrét—Gorzsa, 3. Kopáncs—Gorzsa, 4. Batida—Gorzsa, 5. Répáshát—Gorzsa, 6. Nagysziget—Gorzsa. Részletesen a fenti nevek alatt. 549. * Gorzsa-ér. A gorzsai laposok vizeit kötötte össze a Hód-tóval, széles, he­ lyenként mély medrében bőven volt hajdan vize. Lefutása ÉNy—DK-i volt. Csónak­ csapásként használták, ezért medrét kis víz idején rendszeresen kotorták, takarították. K-i partján emelkedett a Gorzsai-kettős-halom, és a D-i torkolatánál, ahol a Csalányosba ömlött, a Ny-i partján pedig a Vermes-halom. Mind a két halom nagy kiter­ jedésű hidroeolikus képződmény. A Gorzsa-ér jól ki van rajzolva a J. cs. térkép XIX. 29. lapján [6/34]. Repülőgépről tavaszi hóolvadás vagy belvíz idején nagyon jól kive­ hető a hajdani ér medervonulata, a Csalányos-ér medre, a Vermes- és főleg a Gorzsaikettős-halom, valamint a Gorzsaéri-csatorna. 550. Gorzsaéri-csatorna. A Batidai-csatornába viszi a gorzsai laposok fölös vizét. A Sző11déri-csatornával csaknem párhuzamosan halad, attól Ny felé, lehetőleg a Gorzsa-ér nyomvonalát követve, annak legmélyebb pontjain. Hossza: 2650 m [12]. 551. Gorzsai iskola. Gorzsa és Batida között a Földvári út 15. és 16. km oszlopa között épült. Állami elemi iskola 1 tanteremmel és 1 tanítóval [8]. 552. Gorzsai-kettős-halom. A Batidai-ér és a Földvári út között egymáshoz közel fekvő két halom. A Gorzsa-ér K-i partján a 25 000-es katonai térképen Két-halom néven van feltüntetve, de magasságjelzés nélkül. A □ térkép szerint 83 és 85 m maga­ sak, s a Gorzsa-ér 79,0 m-es fenékmagasságából hirtelen emelkednek ki. A J. cs. térkép XIX. 29. lapján gondosan ki van rajzolva „Gorssai Hal.” néven [7], Őskori település­ nyomok fordulnak elő partján, és gazdag bronz és jazig kori lelőhelyeket tártak fel eddig [2/120, 137], 553. Gorzsai-lapos. A gorzsai terület mélyebb fekvésű, hajdan vízállásos részeit nevezték így. Ha áradások alkalmával víz borította, rendszeresen halászták, ha a víz lement, legeltettek rajta és kaszálták is. Fölös vizét a Gorzsa-ér vezette le a Hód-tóba. Régen a mély részeit, ahol a víz csaknem egész éven át megmaradt, mert mélyebb volt, mint a Gorzsa-ér medre, Gorzsai-tónak is nevezték (Pócsy Jenő). 554. * Gorzsai-semlyék. A hajdani Gorzsa-ér helyenként kiszélesedő, lapályos partvidékét nevezték így, ahol a vízszabályozás után is sokáig megmaradt a belvíz. Régen jó halászóhely volt, majd kaszáló. Á Gorzsaéri-csatorna elkészülte után pedig szántóterület, de talaja gyengébb minőségű, azonban javítható, kötött szikes (Pócsy Jenő helyszíni közlése). 555. Gorzsai-telek. Az elpusztult Gorzsa-falur helye. A Kenyérváró-halomtól K-re, a Gatyás-ér É partján elterülő partos terület. Ásatások alkalmával téglából ki­ rakott üregekben több koponyát találtak a többi csontok nélkül [38/11. 347], Gazdag őskori, Körös, germán stb. lelőhelyek [2/108, 175, 180], 556. Göböljárás. A vásárhelyi nép göbölnek vagy göbölynek a hizlalásra kiselej­ tezett jármos ökröket, részben a már hizlalásra befogott marhákat nevezte. Ezek lege­ lőjét és az oda vezető utakat nevezte göböljárásmk, az itatókútjukat pedig göbölkútnak, megkülönböztetésül a marha-, csorda- vagy méneskutaktól (Varga Imre). 557. Göbölkút. Régen a határban többfelé, a Pusztáin, Csomorkányon, KenyereTégláson, Ráróson, Nyomás-szélen, Gorzsán, Szikáncson, voltak jelentősebb ásott kutak, de ezeknek m ár nem ismerjük helyét, csak a hagyomány őrzi emléküket. 61

A Vertics-féle 1774. évi uradalmi térkép Mágocs határának DNy-i oldalán a pusztai részen tünteti fel az egyiket, a másikat Derekegyháza Ny-i határában. A mágocsi göbölkút még az 1920-as években megvolt (Varga Imre). 558*. Görbe-csapszék. Görbe kocsmának is nevezték. Az 1770. évi összeírásban m ár szerepelt. A mai Bajza utcában volt [38/IV. 343], 559. Görbe-szék. A Sóstóparti- és Kanászhalmi-dűlőkben terült el. Vizét a kecs­ kés- és Csárpateleki-laposokból kapta, nevét pedig alakjából [6/20], Kis Sor-tónak is nevezik. 560*. Görbe-tó. A Farki-réten volt nagyobb vízállás [38/1. 92], Ma már az ottani lakosok nem emlékeznek helyére. 561. Görbe utca. Susánnak, nevéhez valóban méltó hosszú utcája, amely a Kistópart utca végén kiágazó Levél utcából indul ki, és ÉK felé a Klauzál utca végsó' részébe vezet. Rendezetlen utca 5 vakközzel és 6 keresztutcával. Régen a IV. tized, ma a VII. kerület utcája [13]. 562. Görögkeleti görög templom. A Szentesi utca elején a Kossuth tér és Lázár utca közti részen épült az 1800-as évek elején a görögkeleti egyház temploma a görög származású hívek adakozásából vett telken. Előzőleg még az 1782. évben épült ezen a helyen egy imaházuk. 1783-ban határozták el a templom építését, és 1807-ben már készen is állt. Építési költsége 5879 F t 58 kr. volt [3/1. 8], mely összeget az akkor Vá­ sárhelyen letelepedett görög származású, főleg kereskedők adtak össze (Konstantin Gyula közlése). A görögkeleti iskolát 1822-ben építtette az egyház a templom telkén a Szentesi utcai frontra, előzőleg bérelt házban tanítottak (Adamovics Jenő). A XVII. században a görög-török háborúk miatt sok görög menekült Görög­ országból és Macedóniából Magyarországra. Ezek közül Vásárhelyen települt le Constantinovics Cristofor görög kereskedő Macedóniából, a mai Konstantin család őse, aki annak idején Oldalkosárban a mai O-templom körüli temető (cimetérium) ÉK-i sarkában vett a várostól, illetőleg a ref. egyháztól néhány négyszögöles területet, amelyen árusító sátrát, bódéját állította fel. Azután ő és utódai egy kis földszintes házat és egy nagyobb raktárai építtettek. Az üzlet kitűnően ment, viszont a telket, mely az akkori Fő utcára nézett, már úgy körülépítették (ref. kántorház, templomvédfal, magánházak stb), hogy azt növelni nem tudták. Ezért a régi házat és a raktára­ kat lebontották, s az egész területet egyetlen emeletes házzal építtették be úgy, hogy semmi udvara nem maradt. A földszinten volt az üzlet, emeleten a raktárak. Ez a ház később a Konstantin család „Kegyelet” temetkezési üzlete lett. Az 1700-as évek elején már 6-7 görög család lakott Vásárhelyen, akik megalakí­ tották a görögkeleti egyházat, papjuk még nem volt, a szentesi pópa járt át esetenként. Hozzájuk csatlakoztak később a határban élő nincstelen oláh pásztorok, néhány ide­ vándorolt rác kereskedő is. így később a vásárhelyi görög alapítású egyház hovatar­ tozása miatt versengés támadt az aradi román és a temesvári szerb pópák között, ami a vásárhelyi hívek hitéletére is rossz kihatással volt, az egymás között amúgy is ver­ sengő görög, román és szerb eredetű hívekre. Végül is a magyar kormány az illetékes­ séget a helyszíni vizsgálatok, az egyházi és városi irattárak anyagának gondos átta­ nulmányozása után, továbbá a templom körül annak idején még ott eltemetett ala­ pítók sírköveinek görög felirataiból kétséget kizárólag megállapították az egyház tisz­ ta görög alapítását, és így autokefal, autochton nemzeti görög hitközséggé nyilvá­ nította, s mind a román, mind a szerb pópa önkényes uralmát megszüntetve a kar­ lócai gör. kel. görög egyház főpásztorának joghatósága alá helyezte. Az első világ­ háború után, 1920-tól pedig a szentendrei püspök fennhatósága alá tartozik (Konstan­ tin Gyula, Pánits Sándor, Adamovics Jenő szóbeli közlései) [20/49. 38/V. 687]. 62

563. Görög-palota. A Kossuth-tér és Szentesi utca sarkán épült egyemeletes bér­ ház, mely a görögkeleti egyház tulajdonát képezi. 564. Gőzfürdő. A Bauer-malom mellett a Bocskai utca ban az 1880-as években épült gőzfürdő. A malom gőzkazánja biztosította a fürdő részére a melegvizet és a gőzt. Magánvállalkozás volt, a Bauer-cég tulajdonát képezte. 565. Gunyhó-telek. A Mágocs-ér K-i partján elterülő partos rész. Kiváló termőterület [38/11. 392], Hajdan főleg juhászok, pásztorok gunyhói, karámjai voltak ezen a víztől védett lankás magaslaton. Innen kapta a nevét (Jó Ferenc). 566. * Gurg ~ Gurt-puszta. 1266-ban említi a Margitszigeti apácák adomány­ levele Mártély és Solt között, mint Mártély tartozékát [38/11. 36, 231, 349], Ma nem tudjuk, hogy merre lehetett. Közelebbi adatokat eddig nem találtam. 567. * Gyanta-ér. A Lőrinc- és Vaj-ér között említi az 1789-i urbárium, úrbéri összeírás [38/1. 82,92]. M a már nem állapítható meg biztosan a medre a sok, ottani mélyedés között. A Lőrinc-értöl Ny felé sekély, ma m ár erősen beszántott meder­ vonulatot Gyantás néven mutatott a helyszínen Benes Gyula ig. főmérnök, valószínű­ leg azonos a Gyanta-érvei. Repülőgépről nézve őszi-tavaszi szántás, hóolvadás után egy medervonulatot ki lehetett venni a Ló'rínc-értől DK-i irányban a Vaj-ér felé, azonban sok régi kisebb medermaradvány van körülötte [6/20], 568. Gyöptelep ~ Dögtér. A város területén elhullott jószágok elföldelésére, később már részbeni feldolgozására szolgáló terület megfelelő épületekkel. Továbbá a város belterületén levő árnyékszékek, pöcegödrök „kihordását” végezték a telep alkalmazottai, régi gúny néven: „honvédágyúsok”, a pecérek pedig a kóbor kutyákat fogdosták össze, főleg piaci napokon és ebzárlat idején. 1870-ben rendezték be az első, közegészségügyi rendeleteknek megfelelő telepet 16/m K. költséggel. [59/344]. 1910-ben tiszta vagyoni állapota 160/m K. volt. A telep a Kincses temető mellett a Szegvári-út mentén a Kenyere-ér egy hajlatában volt. 569. * Gyevi-fok. A Kovázdi-rét vizét vezette le a Kéróba. A múlt században már jelentéktelen ér volt. Ma már nyomát is alig lehet kivenni (Benes Gyula ig. főmérnök) [6/34], 570. * Gyékény utca. A lecsapolt és kiszárított Csúcs-tó medrét az uradalom tele­ pülés céljára jelölte ki, s széles egyenes utcákat mértek ki a mérnökök. Ez az utca is széles, rendezett, s a Szentesi utcát a régi Káka utcával kötötte össze. Nevét onnan kap­ ta, hogy a Csúcs-tó helyén azelőtt sok gyékény, káka és nád tenyészett, sőt még az 1920—30-as években az ottani kertek mélyen fekvő részein és a levezető csatornákban is sok nád, káka és gyékény termett. Az utca régi jellegzetes nevét Báthori utcára, a Káka utcáét pedig Rákóczi utcára változtatták át (1. ott) [13]. 571. György utca. Tarjánban a Lázár utcától indul ki, s É felé tartva hegyes szög­ ben a Damjanich utcába vezet. Régen a I. tizedbe tartozott, ma II. kerület utcája [13]. 572. * Győri barmakútja. Szöllős határában a Száraz-ér partján jelzi az 1774. évi uradalmi nagy térkép. 573. Györpölési-csatorna. A Györpölési és Rókalyukas-hát vizeit szedi össze, a Borsósi őrháztól a Tisza védgátjának tövében húzódik a Kővázái-síkig, onnan ÉK felé a Kopáncs—Kistiszai-csatornába torkollik. Hossza: 4253 m [12]. 574. Györpölési-ér ~ Györpölicsi-ér. A Györpölési-tó megkeskenyedett folyta­ tása a Kopáncsi-rét Ny-i része és a Tisza között. Régen jó nádló terület volt, ma kitű­ nő szántó. Fenékmagassága ma 77,0—77,5 m □ [6/34]. 575. Györpölési-halom. A Györpölési-hát D-i kiemelkedő része A 83 m [5464/4 lap], A halom még ma is, az intenzív földművelés ellenére is elég meredeken emelkedik ki a hajdani Györpölési-tó és ér medréből [7]. 576. Györpölési-hát. A Nagyfai-Tiszakanyártó 1 É—ÉNy-ra elterülő magasabb 63

hátas rész, mely a Farki-rét, hajdan mocsaras területéből elég meredeken emelkedik ki. A Györpölési-tó és ér medréből hidroeolikus úton keletkezett. M a a környezet 76,5—77,0 m-es szintjéből 78,0—79,5 m-ig emelkedik a hátság □ . Legmagasabb 83 m magas pontja [7], része Györpölési-halom 577. * Györpölési-tó. A Györpölési-ér kiszélesedett része. Hajdan nagy nádló terület volt. A belvízszabályozás után a Györpölési-csatorna ásásával a hajdani tavat és mélyebben fekvő környékét ármentesítették. Fenékmagassága 77,0—77,3 m □ [6/ 20 ], 578. Gyula-halom. Szeremlei említi helymegjelölés nélkül [38/1. 134], Azonos lehet a Gyúló-ér fordulójánál a homorú part könyök részénél a 77,0 m-es mederből alig pár méter hosszan 80,0—80,5 m-ig □ emelkedő három halom egyikével. Kör­ nyékbeli idős gazdák ezeket Gyúlói-halmoknak nevezték, melyek régen jóval maga­ sabbak voltak, de már nagyon le vannak szántva (1. ott), de emlékeznek arra, hogy öregek Gyula-halomnak is mondták (Gyúló—Gyula-halom) (Bagi Béla, Lázár Lajos gazd. főtan., Pócsy Jenő) [7], 579. Gyulai utca. Az I. kerület rendezetlen utcája, mely a Zsoldos utcából indul ki, s derékszögben megtörve, a Holló utcát keresztezve a Szentesi utcába vezet a Révai utca előtt. Régen a II. tizedbe tartozott. Az utcát Gyulai Pál (1826—1909) egyetemi tanárról, kiváló költőről és esztétáról nevezték el (Különb utcát érdemelt volna!). Előző neve Darázs utca volt [13], 580. * Gyúló-ér. A Nagy-sziget alsó határát képezte, s azt a Hód-tóval együt teljesen körülfogta, mert a két nagy víz Ny-on és D-en egymással összefüggött. Medre széles, helyenként 200 m-nél is szélesebb volt. Vize hajdan mély, és áradások alkalmá­ val sebes folyású volt. Csónakokkal, nagy víz idején hajókkal is közlekedtek rajta. É-i és K-i partja meredekebb volt, és még ma is a 77,0 m-es fenékszintből rövid távol­ ságon 80,0—80,5—81,0 m-ig emelkedik, s hajdan szakadékos is volt, míg a homorú partja szelíden csak 78,0—79,0 m-ig emelkedik. Az előbbi meredek partvonulaton több, főleg hidroeolikus halom van: Szamár-, Csutora-, Király- és Gyúlói-halmok (1. ott) [6/34], 581. Gyúlói-csatorna. A Gyúló-ér legmélyebb vonalán húzódik É, majd Ny felé, s a Kopáncs—Kistiszai-csatornába vezeti vizeit, a fölös belvizeket. Több mellékága van és ezekkel együtt hossza 4389 m [12]. 582. Gyúlói-halmok. A Nagy-sziget alsó részén a Gyúló-ér fordulójában hidro­ eolikus úton keletkezett dűnesorozat több 80,0—80,5 m-ig emelkedő magaslata [7]. (1. még Gyula-halomnál is.) 583. * Gyúlói-hármaskereszt-ér. Ma már medrét nem tudjuk megállapítani. Sze­ remlei szerint vizét a Gyúló- és Varga-erekből kapta, s a Hód-tóba vezette [38/1. 59], 584. Gyúló kiverője. A Gyúló-sarokkiü szemben elterülő lapos, homokos, széles partot nevezték így hajdan a belvíz szabályozása előtt. Áradások alkamával, mikor a Gyúlóban sebesen folyt a víz, itt sok élesszemű homokot, „porondot” vert ki a víz sok kagyló- és csigahéjjal együtt. 585. Gyúló-laposa. A Gyúló-ér DNy-i ellaposodó, elsekélyesedő része, amely a Kopáncsi-síkba vezetett. Kis víz idején szárazon maradt, ilyenkor jó legelő, kaszáló volt. Közepes vízálláskor már elborította a víz, nagy áradások idején pedig a Gyúlóval, Kopáncsi-síkkal és a Hód-tóval, valamint a környező vizekkel, erekkel összefüggő víztükröt alkotott, melyből csak a magasabb földhátak és halmok álltak ki. (Jó Fe­ renc, Vekerdy József). 586. Gyúló-part. A Gyúló-ér ÉNy-i partszakaszát nevezték így a Gyúló-sarokig. Ezen a részen rövid távolságon 80,5 m-ről 77,0 m-ig süllyed a terep □ . Régen me­ redek és szakadékos volt, mert szeles időben a Gyúló vize is, főleg áradások idején, 64

erősen szaggatta, alámosta meredek partját. Még ma is helyenként az intenzív föld­ művelés ellenére is meredek a part (Bagi Béla, Benes Gyula és Po'csy Jenő). 587. Gyúló-sarok. A Gyúló-ér a Hódtavi torkolatától K felé húzódva, a Hód-tó vonalával csaknem párhuzamosan, majdnem derékszögben D-nek fordul, ezt az éles fordulót nevezték régen Gyúló-saroknak, vele szemben a homorú partot Gyúló kive­ rőjének (Bagi Béla, Pócsy Jenő). _ 588. Gyümölcs utca. Susán ÉK-i szélső utcája, mely a századfordulótól a Tél utcától a Kert utca folytatása. A Kistó-ér D-i partján települt a Serház-oldalla1 szem­ ben, és a Haleszba és Kortyogóba vezet (1. ott). Az 1880-as években még vakköz volt [1. a Czégényi-féle belterületi térképet], s a századforduló után nyitották össze a Simonyi utcából a vele egy irányban haladó Kert utcával (1. ott is). Régen a IY. tized utcája volt, ma a VI. kerületbe tartozik [13]. 589. Hajda (I). Csárda a mai V ili. kerületi Újvároson a régi nagy töltés mellett a Kis-tó balpartján. Az 1700-as évek elején már fennállt. A J. cs. térkép XIX. 29. lap­ ján a Kis-tó partján az Ó-Káposztás temetőtől ÉK-re van feltüntetve. Hajdan híres csárda volt, sok alföldi betyár fordult meg benne. A csárda egyik helyiségéből rejtekajtóval elzárt alagúton lehetett a Kis-tó nádasába menekülni. 1874-ben a város ven­ déglőnek rendeztette be, s akkor 20/m K. volt az értéke [59/344]. A Hajda nagy udva­ rán volt régen egy ideig a vágóhíd is, majd a méntelep volt benne sokáig, s 1911-ben a város a majolikagyárat alapító művészeknek bocsátotta rendelkezésére (1. ott). 599. Hajda (II). A VIII. kerületi Újvároson, annak legdélibb sarkában levő beépí­ tetlen területet nevezik így, melyet a régi Káposztás temető, Síp utca, Sarkaly utca és a Körtöltés zár be, s a Káposztáskert-oldalban folytatódik. Ezen a területen volt a régi Nagy vagy Hajdai temető. 591. * Hajdai temető. Lásd: Nagy temető és O -Káposztás temető alatt. 592. Hajdai-tőtés ~ Nagy-tőtés. A Kis-tónak, a Kakasszék—Kútvölgy-érnek, a hajdani ősfolyónak a hódtavi torkolatát elzáró nagy töltés, melyen az út vezet át a mai Újvárosra. Alatta régen gerendákból, pallókból összeácsolt áteresz volt, melyen át a Kis-tó medrében összegyűlt vizeket a Hód-tó medrébe vezették át (Jó Ferenc, Kerekes Gábor). Ma rendes áteresz vezet át a töltés alatt, s a Kakasszék—Kútvölgy-ér területéről a káros vizeket összegyűjtő Kútvölgyi- és Kakasszéki-csatorna viszi le a vizeket a Hódtói-, illetve Hódtó—Kistiszai-csatornába. Régen a töltésen, főleg esős, sáros időben nehéz volt a közlekedés. Az Alföld-fiumei vasútvonal kiépítése al­ kalmával a város 1872. május havában kiköveztette. 593. Hajlat. Hajdani, főleg széles és bővizű erek partjai az idők folyamán elsi­ multak, medrei feltöltődtek, a belvíz szabályozás után a földművelés következtében leszántódtak. Ezeket széles, szelíd lejtésű partokat nevezi a nép hajlatoknak (pl. Kistó-hajlat, Kútasi-hajlat stb.) [3/II. 1, 62]. 594. Hajnal utca. Tabán városrész egyenes, széles, rendezett utcája, mely a Szen­ tesi utcával párhuzamosan É—D irányba vezet. A Lévay utcából indul ki, s az Észak utcát keresztezve a „Juhszél”-re vezet. Az utca egész hosszában a Hattyas-tó kiszárí­ tott medrében települt. Régen a II. tizedbe tartozott, ma a III. kerület utcája [13], 595. * Hajó-ér. A Sulymos-ér mellékága, mely azt a Tiszával kötötte össze, a Kerek Sulymos-hát alatt Tápéval szemben. 596. Halas-lapos. A Nagy-szigetben a Gyúló-saroktól ÉK felé a nagyjában É—D-i 80,0—80,5 m-es dűnesorok között elterülő 79,0—79,5 m-es lapályos rész. Belvízsza­ bályozás előtt áradások után, mint lefolyástalan területeken sokáig állt a víz, jó ha­ lászó, majd nádló és kaszáló volt. Szabályozás után jó termőföld, melynek káros vizeit a Halaslaposi-csatorna vezeti le a Nagy szigeti-csatornába (1. ott). 65

597. Halaslaposi-csatorna. A Halas-laposon megrekedő vizeket vezeti le a Nagyszigeti-csatornába [12]. 598. Halász-fenék. A Porgány- és Elet-ér közt elterült hajdan vizes rét. Ma a víz­ telenített területe jó szántóföld [6/20], 599. Halász-lapos. A Barcsi-réten a Barci-fok és a Kerek-tó közti, ma már fel­ töltődött területet nevezték így .Ottani öregek szerint régen mély vizű tó volt, jó halá­ szóhely, de a Tisza áradásai lassan feltöltötték (N. Kardos Imre, Pányi György). 600. * Halász-tó. Hajdan a Barci-réten a Halász-lapos helyén volt mély vizű tó. Régen jelentős víz volt, sok emlék maradt fenn, szájhagyomány él az öregek emléke­ zetében. Eredeti nagyságát, mivel medre feliszapolódott, nem tudjuk [6/20]. 601. Halász útca. A II. kerületi Tarjánban levő utca nevét állítólag azért kapta, mert azon a helyen hajdan elterült Királyszék-tó jó halászóhely volt, partján halászok, halhasítók és -szárítók laktak (id. Dezső József, Tűhegyi Sándor és Jó Ferenc). Régen az I. tizedbe tartozott [13]. 602. Halesz. Susán EK-i részén a Serház-oldal és a Kortyogó között a Klauzál utca végső részével és a Közvágóhíddal bezárt területet nevezték így. Egyes ott lakó öregek szerint csak a belterület szélétől K-re eső mély részt nevezik így, a mocsaras terület szélén levő kis akácossal együtt. Mások szerint pedig a csatornán innen a Gyü­ mölcs és Klauzál utca közt elterülő laposabb, de lakott részt is Halésznek hívják (Halmi József, Hercegh István lógeri, illetve susáni lakosok). A terület a Kistó-ér kezdeti kiszélesedett mocsaras része, bár le van csatornázva, de vize a kisfokú lejtés miatt pang, és főleg nyáron elbűzösíti, fertőzi a környékét. Szárazabb években, főleg a partosabb részeket próbálják művelni, fásítani, de legtöbbször a belvíz tönkreteszi a termést. Ezért mondják a susániak: „ha lész, lesz, de a bűz mindig marad”. 603. Halovány. A nép az elhagyott, régen kiszáradt folyómedreket, „levágott” kanyarulatokat, továbbá elsimult, kiszáradt széles érmedreket nevezi így, melyeknek partjai is elmosódnak, s nyomukat már főleg csak a sok csapadék vagy a belvizek mu­ tatják. 604. Halpiac. A Hal tér, ma Futó Mihály tér előtt, a körtöltés alatt az 1900-as években kitéglázott területen a Szegedi út mentén voltak a halászok asztalai. Mellet­ tük volt a „csirke- és tojásszedők” standja. 605. * Haltér. A Szegedi utca és Kapitány utca között a körtöltéssel bezárt szé­ lesebb részt nevezték így. Ezen a terraszosan kitéglázott téren árulták régen a halat, később a halárusokat a „kőfal” alatti nagy térre telepítették, míg helyükre a baromfi­ árusokat helyezték (1. Csirkepiac). A teret későbben Futó Mihály térnek nevezték el a ref. főgimnázium híres igazgatójáról, akinek háza a téren volt (1. ott). Régen az I. tized, ma az I. kerület tere [13]. 606. * Harangozó köz. A mai V. kerületben a régi Lakhatban, a mostani Szí. Ist­ ván és Szt. László utcák közti kis utca volt. Helyét ma már nem tudjuk pontosan, vagy a mai Dél vagy az Ólom utca lehetett, de nincs kizárva, hogy a későbbi városrendezé­ sek megszüntették [13, 20/285]. 607. * Harcsás-ér. Jól kiképzett medrű ér volt hajdan Kopáncson, nyomai ma is jól láthatók a kopáncsi X. dűlőben az iskola mellett. Régen az Antalics-tavat kötötte össze a Kopáncsi-síkkiü. Lefutása nagyjában ÉNy—DK-i volt. Hajdan széles és bő­ vizű mederből sok harcsát halásztak ki. Mai fenékmagassága 78,5—79,0 m □ (Pócsy Jenő) [6/34], 608. * Harcsás ház. Kocsma, vendéglő volt a város belterületén. 1790-ben már megvolt [38/IV. 343]. 609. Harcsás-torok. A Harcsás-érnek az Antalics-tóba ömlésénél, hajdan jól kiképzett, tölcsérszerűen kiszélesedett torkolata volt. Ez jó halászóhely volt, ahol fő66

leg rekesztőhálókkal harcsát fogtak. A belvízszabályozás után ez a rész is eliszaposo­ dott. A beszántott torkolati rész nyomait az 1930-as években megmutatta Pócsy Jenő földbirtokos. 610. * Hasító-ér. Jól kiképzett medrű ér volt, melynek szélessége helyenként a 100 m-t is elérte. Összefüggött a Harcsás-énei is, s a Kopáncsi-fennsíkot „hasította” át. Az Antalics-tó és a Kopáncsi-sík között vezetett medre, melynek nyomai, főleg repülőgépről nézve, ma is jól kivehetők a XII—XIII. dűlőben. Mai fenékmagassága 78,5—79,0 m □ [6/34], 611. Hatablak. A pusztai Hatablaki-dülőt és környékét nevezik így röviden. Ott lakó idős gazdák mondták, hogy régi hagyomány szerint a Fehér-ló partján volt egy ősi templom, melynek 6 ablaka volt, s innen kapta nevét ez a terület (Sós István, T. Kovács Sándor öreg gazdák). 612. Hatablaki iskola. A Hatablaki- és Pecércésháti-dűlő közt épült 1 tantermes, 1 tanítós áll. elemi iskola [8]. 613. Hatablaki-kápolna-düllő. A határ K-i részén a Pusztaszéli út és Pusztaföld­ vár határa közt ,a Pecércésháti- és Barackos-dűlők között terül el. Ny-i szélén van a Hatablaki-iskola, közepe táján a Sámsoni-út mellett pedig a Fehértóparti iskola (1. ott). Lakosság száma: 382. Ebből ref.: 162. ev.: 118, r. k .: 94 [9], 614. * Határ-fok. Hajdan a vásárhelyi és kopáncsi földek között képezte a határt. Medervonulata ma már a terepen alig vehető ki; még legjobban a Borsóstőrháztól É-ra kb. 500 m távolságra (Benes Gyula). Régen jelentős ér volt, s csónakcsapásként is használták. Később medrét több helyen is áttöltötték, hogy Vásárhelyről könnyebben megközelíthessék a kopáncsi földeket. Repülőgépről nézve főleg tavaszi hóolvadás vagy belvíz idején helyenként elég jól kivehető, főleg a torkolati részén [6/34], 615. Határ-halom. (Derekegyházai). A hajdani Kék-tó Ny-i szélén Mindszent és Derekegyháza határán emelkedik [7]. 616. Határ-halom (Mágocsi). A Mágocs-ér É-i partján emelkedő jelentéktelen, erősen leszántott halom [7], 617. Határ-halom (Mártélyi). Mártély és Mindszent közti határon a Mindszenti­ ül mentén a. Juhász-dombtól É-ra emelkedik [7]. 618. Határ útca. Tabán ÉNy-i részének valóban „határ” utcája volt még a század elején is. A Sarkantyú utcát kötötte össze az Észak utcával a Jókai utca végén a 112. és 113. számú házaknál, s ott már a határba vezetett. Az 1900-as években itt új település kezdődött, így elvesztette a „határ” jellegét. Régen a II. tized, ma a III. kerület utcája [13]. 619. Hatrongyos-düllő. A határ DK-i részén az Erzsébeti és Rác út között É—D irányban húzódik. Ny felől Nyéki-telek-, K felől pedig Csókás-dűlő határolja. Hatrongyosi-tanya-dűlőnek is nevezik. Lakosság száma: 271. Ebből ref.202, r. k .: 66 [9], 620. * Hatrongyosi-csárda. Hajdan híres csárda volt a Hatrongyosi út mentén, a Rác úttól K felé kb. 2 km-re. 621. Hatrongyosi iskola. A Hatrongyosi út mentén Erzsébet-telek és Nyéki-telek határán épült 1 tantermes, 1 tanítós állami elemi iskola [8]. 622. Hatrongyosi út. Katra-széltöl É-ra a Rác útból ágazik ki K felé, és derékban vágja át az Erzsébeti-úttól É—D irányban húzódó dűlőket a Hatrongyosi-út végéig [ 11]-

623. Hatrongyosi útvég. A Hatrongyosi út végződésénél a Csókási-dűlővel szom­ szédos terület az Erzsébet úttól D felé. 624. Hatrongyosi-útvég-düllő. A határ K-i részén a Tanya-szél alatt a Csókás- és Szárazér-dűlők között, D felé a makói határig tart. 67

625. * Hattyas-ér. A Hattyas-tó medrét kötötte össze hajdan a Pap-erével kb. azon a nyomvonalon, ahol a „Kanális”-1 ásták 1795-ben (1. ott). 626. Hattyas-part. Hajdan a Hattyas-tónak a Szentesi utca felőli, K-i emelkedettebb részét nevezték így. A tó lecsapolása után eló'ször is itt, ezen a helyen kezdtek települni. 627. * Hattyas-tó. A város belterületén a mai III. kerület közepén terült el, kb. a mai Hajnal, Révai, Pálfy és Botond utcák között. A Hattyas-tó régen tehát elég nagy kiterjedésű víz volt, melynek azonban lefolyása a múlt században már nem volt, mert ÉNy felé vakon végzó'dött, s hajdani természetes lefolyása a Pap-ere felé, a Hattyas-ér medre lassankint feliszapolódott. A XVIII. században már csak mint nagy kiterjedésű mocsaras, nádas víz volt, partján hatalmas nyár- és fűzfákkal. DK-i részén a Csúcs tóval volt összeköttetésben keskeny ér közvetítésével a mai Szentesi utcán keresztül, s rajta híd vezetett át a mostani Pálfy utca vonalában körülbelül az 1780-as évekig, addig a Csúcs-tó útján összefüggő' külterületi vizek áradása vagy apadása okozott szintvonalváltozásokat a Hattyasban is. Az 1780-as években ezt az összefüggést elgátolták a Szentesi utcán, így csak a környék csapadékvizei gyűltek össze a Hatty as elnádasodott, mocsaras medrében. 1795-ben kezdték lecsapolni a tó vizét a „Kanális” útján (1. ott), a hajdani feliszapolódott Hattyas-ér medrének rész­ beni felhasználásával, mert ha nagyobb esőzések voltak, a part mentén épült házakat elöntötte a víz. A lecsapolt, kiszárított tó medrét az uradalom mérnökei felmérték, egyik sarkában temetőnek hasítottak ki egy részt, a nagyobb részén egyenes, széles utcákat jelöltek ki, s megkezdték a házhelykiosztásokat. Megindult az építkezés, s a nagyobb mélyedéseket kezdték töltögetni. A kiszárított tó helyén épült egész hosszá­ ban a Botond, Lévay, Pál, Hattyas, Sarkantyú, Király, Dohány, Szék, Kalap, Agyag, Rákosi, Bánfy, Fűzfa, Dobozi és Hideg utca, beleesik a Révai, János, Tükör, Tompa és Magyar utca nagyobb része és a Jókai utcának a tó medrén átvonuló része feltöltve. Hajdan a Hattyas-tó vizén, parti nádasaiban, a tó körüli hatalmas fákon a madarak­ nak nagy tömege élt, köztük a hattyú is (Cygnus musicus Bech.), s ezektől kapta nevét a tó, az ér, és ezeknek emlékét őrzi az ott később kialakult Hattyas utca, majd az egész „városrész” is. Az itt élt utolsó hattyúkkal kapcsolatban a vásárhelyi ref. főgimnázium természetrajzi múzeumában vannak emlékek: Az 1890-es években édesapám a kiszá­ radó Hattyas-ér menti, valamint a Hattyas-tó és Fehér-tó környéki idős gazdáktól 3 db hattyútojást gyűjtött be [5/22], s a múzeum madárgyűjteményében is volt 3 db kitömött hattyú [5/15]. A volt Hattyas-tó fenékmagassága ma 79,5 m-től 79,0 m alá lejt, de a 78,5 m-t már nem éri el, mert ezeket a már vízállásos területeket az építtetők annak idején fel­ töltögették [6/9], 628. Hattyas utca. A régi kiszárított Hattyas-tó medrében települt rész egyik szé­ les rendezett utcája a III. kerületben. Nevét a Hattyas-tó tói, illetve az abban hajdan tenyészett hattyúktól kapta. A Szentesi utcából indul ki a Pál és Jókai utcák között, s ÉNy irányban haladva, a Bánfy utcát keresztezve a határba vezetett. Újabban, az 1900-as években az ott keletkezett új településben végződik. Régen a II. tizedbe tar­ tozott [13], 629. Hattyas-városrész. Mikor az uradalom a Hattyas-tó medrét lecsapoltatta, megindult a gyors betelepülés. Abban az időben ezt az új részt általában Hattyasnak mondták, mely Tabánnak Ny felé eső része volt. Később Külső-Tabánnak nevezték. Még a mai ott lakó, főleg idős emberek a Hattyas nevet használják (Kamocsay Gábor, Tűhegyi Sándor). 630. * Hattyasi kút. A mai III. kerületben a Pálfy és Szerencse utcák találkozá­ sánál a Hattyas-tó partján volt egy még az 1700-as években készített mély és bővizű 68

ásott kút, mellette nagy itatóvályú. Nagy szárazság idején is mindig volt benne víz, mikor a környék ásott kútjai már kiapadtak. Vízbó'ségét nagy mélységének (állítólag 3 öl) és a Hattyas-tó közelségének köszönhette. Vize hideg, tiszta és jó ízű volt, és messze környékből hordták „máléöntés”-hez (Nagy Sándor földbirtokos, Tűhegyi Sándor közlései). Az 1900-as évek elején megszüntették, mikor ártézi kutat fúrtak ezen a területen. 631. * Hattyasi-temető. A Hattyas-tó lecsapolt területén 1765-ben jelölte ki az uradalom az új temető helyét a mai Szentesi utcától Ny felé, a mai Jókai és Pál utca eleje között a Hajnal utcával bezárt területen. Mély fekvése miatt vizes terület volt, azért nem szívesen temetkeztek ide, olyannyira, hogy a hatóság rendeleteket adott ki a temető kötelező használatára. Az 1840-es években végre betelt, s lezárták. Területét később házhelyeknek osztották ki (1. Lucskos temető). 632. * Hámszárító-csárda. A Tére-ér partján a torkolata közelében, ahol a Régi Szegedi út hídja vezetett át rajta, volt a híres csárda, Térei-csárdának is nevezték. [38/IV. 343], Belvíz szabályozás után, amint az új szegedi utat kiépítették — a Régi Szegedi út jelentősége megszűnt, a csárdát is bezárták, és csendőrlaktanyává alakítot­ ták át. 633. * Hámszárítói-töltés. Hámszárító és Sár-tó között még a múlt századokban emelt töltés. Tetején vezetett a Régi-Szegedi út. Folytatása volt a Sártói-töltés. A Ti­ sza szabályozása alkalmával ezekre építette a Körös—Tisza—Maros ármentesítő társulat, illetve ezek nagyrészbeni felhasználásával a végleges tiszai védgátat. Az új töltés tervezésénél és kivitelezésénél a régi töltések egy része kimaradt, s ezt nevezték „karika töltés”-nek. A töltés készítése alkalmával az őskori Körös kultúra emlékei kerültek elő [2/109]. 634. * Hármascsurgó-ér. Kopáncson a Kökénydomb alatt még ma is jól látható medre. A Láda-érnek, a Gyúlónak és a Hód-tónak találkozott össze itt a vize, s egy magasabb földhátat, a Bunda-hátat fogta közre. Hajdan ez a nádas, fűzbokros terü­ let volt a betyárok pihenőhelye (1. ott). (Bagi Béla, Kapocsi Mihály, Pócsy Jenő köz­ lése) [6/35], 635. Hármas-halom. A vásárhelyi, szentesi és szegvári határ összetalálkozásánál a múlt századokban emelt mesterséges halom. Még az 1880-as években látszott köz­ vetlen környékén az a mélyedés is, ahonnan kihányták a halomhoz a földet. Ma már a halmot erősen leszántották, a mélyedést pedig beszántották (Pányi György és Égető Imre helyszíni közlése) [7]. 636. * Hármashatár-domb. Az 1750-es években Csomorküny, Csókás és Sámson határának találkozásánál emelt mesterséges domb, később a makóiak elszántották [38/V. 750], 637. Hármashatár-düllő. A határ F.K-i s a Puszta É-i részén a Lacitelek- és Borosszék-dűlők között terül el. Ny felé a Pusztafeketehalmi-dűlő határolja. Lakóinak száma: 133, ebből ref.: 51, ev.: 14, r. k .: 70 [9]. 638. Hármashatár-halom. Batida, Férged és Lele határainak összetalálkozásánál emelkedő halom. Valószínűleg mesterséges határhalom. Környékbeli öregek szerint hajdan messzelátszó magas, meredek domb volt, ma már annyira le van szántva, hogy alig látható emelkedés [7], 639. * Háromlábú-puszta. 1465-ben, mint Kasza-perekhez tartozó pusztát emlí­ tik, 1476-ban pedig mint Földvár tartozékát, így valószínűleg a két község között terült el [38/11. 232, 350]. Pontos helyét nem tudtam megállapítani. 640. Hátak. A jó megfigyelő és jól disztingváló vásárhelyi nép a folyók, erek, tavak menti régi turzásokat, hullámverés és szélkifúvás okozta magasabb, nagyobb kiterjedésű dűnéket, valamint a kiszáradt medrekből szélkifúvás következtében kelet­ 69

kezeit hosszabb magaslatokat hátaknak nevezte el. Területemen eddig 57 hátnak tud­ tam összegyűjteni adatait. Felsorolásukat lásd. a „Helynevek rendszerezése” fejezet III/3 pontja alatt, részletesen pedig az egyes neveknél [7], 641. Házutáni földek. Lásd Tói-földek alatt. 642. * Hegyes. Középkori község, 1440 előtt Hód és Vásárhelyhez tartozó tele­ pülés volt, s ekkor Tamási Henrik birtoka volt. Az elpusztult község helye a mai Hegyes-dűlő ben lehetett. Közelebbi adatot eddig nem találtam [14]. 643. Högyös-dülő. Lásd Közép-dűlő alatt. 644. Högyös-halom (I). A Gorzsa-ér Ny-i partján a Gorzsai-kettőshalomtól DNy-ra a Lénárd-csatorna D-i partján a 79,0-es szintből hirtelen emelkedik egy kis alapterületű, de 81,5 m-ig emelkedő magaslat □ , melyet az ottlakók csak Hegyesnek (Högyös) hívnak. Id. Jó Ferenc szerint évtizedekkel ezelőtt olyan hegyes volt, hogy nem is művelték, később kezdték szántani, s ma már a traktorok nagyon lehordták

m.

645. Högyös-halom (II). A váráshelyi határtól É-ra kb. 2 km-re emelkedő Ko­ szorú-halomtól DK-re Mindszent község határában van. Régen főleg a vásárhelyiek bérelték, legeltették környékét. Q 98 m, □ 92,o m [7], 646. Högyközségek. Eddig összegyűjtött adataim szerint Vásárhely határában a következő „hegyközségek” voltak: 1. Aranyági, 2. Kenyerei, 3. Kishomoki, 4. Máma-Mámazugi, 5. Paperei, 6. Sarkalyi, 7. Szentkirályi. Ezek azonban nem voltak igazi hegyközségek, mert az azokra vonatkozó általános rendelkezéseket is csak részben alkalmazták (Budai László városi főmérnök). 647. Héja-halom. A Kakasszék—Kútvölgyi-ér D-i partján emelkedik közvetlenül az ér mentén. Hosszúkás, hátszerű hidroeolikus képződmény tv., @ 90 m. Nevét hajdan azon a tájon gyakran fészkelő héjáktól kapta [7]. 648. * Hét bolond ásta-fok. Mártély és Atka közt hajdan erős folyású fok volt. Helyét pontosan nem tudjuk, neve is csak már az ottani öreg gazdák, halászok emlé­ kezetében él, mint apjuktól, nagyapjuktól hallott érdekes név, de magyarázatát nem tudják (N. Kardos Imre, Lénárt Sándor, Pányi György) [5/60]. 649. Hét-halom. Borosszék és Mágocsoldal közti út mentén emelkedő kisebb halmok. Katonai térképen csak a név van emlitve, magassági adat nincs. Környékbeli gazdák szerint régen jóval magasabbak voltak, de az utóbbi évtizedekben már na­ gyon le vannak szántva [7], 650. * Hézső István köze. Susánhan régen a Susáni Nagy utca— ma Klauzál utca— egyik köze lehetett. Régi iratok említik, de pontos helyét már nem tudjuk. Herczegh István idős susáni lakos úgy emlékszik, apjától-nagyapjától hallotta, hogy a Kistóérre vezetett le. Vagy a mai Ilka vagy a Bélái utca lehetett [13], 651. Hidak. A múlt században a város bel- és külterületén az alábbi fontosabb hidak voltak: Citek, Iklód, Kendertó, Királyszék, Papér, Téré és Topa hídja. Eze­ ket a fából összeácsolt kisebb-nagyobb hidakat főleg a város, de a megye is készíttette és tartotta karban. Részletes leírásuk a fenti címeken. 652. Hideg utca. A város belterületének ÉNy-i szélső utcája, a Damjanich és Borz utca végét köti össze. Nevét onnan kapta, hogy az É- és ÉNy-i szelek szabadon érték mind a Kenyere, mind a Papere lapályából, s télen a szélvédelem hiánya miatt valóban hidegebb, szelesebb volt, mint a belső, szélvédettebb utcák (Égető Sándor, Tűhegyi Sándor). Régen az I—II. tizedbe tartozott, ma a III. kerület utcája. [13]. 653. Hívőmalom ~ Tóth-malom. Újvároson a Hód-tó partján épült, országosan jó hírű malom. Alapítója Tóth Ferenc (1832—1880), aki a mai malom helyén és környé­ kén 3 szélmalmot épített 1867-ben. 1872-ben a szélmalom leégett, s helyén 1874-ben gőzmalmot építtetett. Ez a mai nagy malomtömbnek középső része. 1897-ben a Hajda 70

felőli szárnyat két emelettel bővíttették. Fia, második Tóth Ferenc modernizálta a malmot, és 1902-ben a középső részére két emeletet húzatott. 1910-ben építtette a négyemeletes jobb szárnyat, 1932-ban pedig az 500 vagonos új magtárt. Az iparvá­ gányt 1918-ban készítették. A malom a nevét onnan kapta, hogy az egész Tóth család és a malom dolgozói is nagy részben hívők, nazarénusok voltak. Tóth Ferenc az öszszes magyarországi nazarénus felekezetek vezetője, „püspöke” volt. A malom nemcsak országos viszonylatban volt az elsők között, de külföldre is nagyon sokat szállítottak. A vásárhelyi „anya”-malmon kívül Orosházán és Tótkomlóson is volt hasonló nagy malmuk és villanytelepük. 654. * Flód-község. Középkori település, 1231-ben említik először. Közvetlenül Vásárhely mellett, Kis-tón túl a mai Újváros (VIII. kerület) ÉNy-i részén, a Bácskai rész tői Ny-ra terült el. Templomának helye, melyet hajdan a vásárhelyiek is hasz­ náltak — a régi öregektől fennmaradt hagyomány szerint — ma már a kiszáradt Hód-tó medrében, fenekén kereshető a Tuhutum utca sarkától Ny felé és a vasúti aluljáró melletti csőszháztól D felé vezető irányvonalak keresztezése táján. A község is, temploma is a mai újvárosi magasplatón települt, amely Ny felé még az 1700-as években is messze benyúlt a Hód-tó mai medrébe. Mikor a Kis-tó torkolatát a Nagy­ töltéssel (1. ott) elzárták, a D-i és Ny-i szelek által felkorbácsolt tó vize nem tudott a Kis-tó szélesen elterülő medrébe benyomulni, a magas löszplatót rohamosan kezdte alámosni, „elhabolni”. Volt olyan év, mikor több ölnyi magas partot mosott el. így került azután mindjobban a víz szélére a hódi templom, mely körül volt a múlt szá­ zadokban a vásárhelyiek nagy temetője, a Hódi vagy Hajdai temető. Ahogy a tó vize szaggatta a magas partot, mely nagy darabokban zuhant bele a tó vizébe, a megbon­ tott soros sírokból kilátszottak a csontok és a koporsódarabok [38/11. 473], 1733-ban egy viharos éjszakán, miután a romos templomot a Hód-tó egészen körülmosta, falai nagy robajjal a tó vizébe omlottak bele (Jó Ferenc, Kerekes Gábor). Kis víz idején még az 1780-as években a templom terméskő alapjai s rajta a téglafal maradványai 1-2 m-re is álltak. Amikor időnként a tó medre kiszáradt, a téglákat, köveket kör­ nyékbeliek kocsiszámra, talicskával hordták el építkezésre (Jó Ferenc apjától- nagy­ apjától hallotta, akik még hordták onnan az építőanyagot a Cigöllér sori házuk építésére) [14], 655. * Hódfalvi-temető. M últ századokban a hódi templom mellett terült el, és a Hód-tó hullámai egy részét „elhabolták”. A későbbi O-Káposztás temetőt is nevez­ ték így (Jó Ferenc). 656. Hód-farok. A Hód-tó Ny-i vége megkeskenyedett és Ny felé a Nagy-rétbe, DK felé pedig a Gyúlóba folytatódott. A Nagy-rét felé való folytatását nevezték Hódfaroknak (Kamocsay Gábor). Mai fenékmagassága 77,5—78,5 m □ . Ma területe víztelenítve van. 657. * Hódi-erdő. A mai VIII. kerület Újváros Ny-i szélén a Hód-tó partján a Káposztás íeme/őDNy-i végétől Szentkirály felé húzódott. Messze látszó, nagy erdő volt öreg fákkal. A múlt században kiirtották (Jó Ferenc, Kerekes Gábor, az előbbi­ nek apja is, nagyapja is, részt vettek az erdőirtásban [38/1. 162], 658. Hódi Pál utca. Belvárosban a Kossuth teret köti össze a Lázár utcával. A mai 5. számú ház helyén állt Hódi Pál főbíró háza. Hódi Pál 1775-ben született, kétszer is volt a város főbírája (1819— 1830), a ref. egyház főgondnoka, aki részben saját költ­ ségén emeltette a város védelmére a róla nevezett s még ma is használatban levő bel­ víz elleni töltést. A munkálatokban részt vevő embereket saját költségén élelmezte. Régen a II. tizedbe tartozott, ma az I. kerület utcája. Előző neve Sas utca volt, a régi Sas vendéglőről elnevezve [13]. 659. * Hódi-temető. Lásd Hódfalvi temető. 71

660. Hódi-tőtés. Hódi Pál főbíróról nevezték el, aki erélyességévei, hozzáértésével az árvízvédelem terén fejtett ki hasznos munkásságot. 661. * Hód-köldök-ér. Az Antalics-tavat kötötte össze a Csalányoss&l. Hajdan igen bó' és állandó vize volt, a medre széles és mély, helyenként 100 lépésnél is széle­ sebb volt (Kapocsi Mihály). Fontos vízelosztó volt a Hód-tó, Csalányos, Batidai-sík és a Tisza között. Forgalmas „csónakcsapás” is volt. Régen medre hajózható volt, s ezen közlekedtek a gabonás hajók a Tiszáról Vásárhelyre. Nagy víz idején evezó'kkel, kisebb „vízjáráskor” pedig részben a partról lovakkal vontatták, vagy vasmacskázva haladtak a hajók (Kapocsi Mihály, Pócsú Jenó'). Mai fenékmagassága 76,0—76,5 m □ [6/35], 662. Hód-köldökéri-tiltó. Kopáncs és Gorzsa között, ahol a Hódtavi-csatorna átvágja a volt Hódköldök-ér medrét, építették fel a csatornán a fenti zsilipet. 663. * Hód-mezeje. (Campus Hod) Csanád nemzetség osztálylevelében van em­ lítés róla: „némi-nemű föld terület létezett, mely a Marostól kiinduló s a Hód mezeje felé tartó kis pataknál, melyet a nép Foknak hív, kezdó'dik...” [38/11. 360]. 664. Hódmezővásárhely—Népkert. Vasúti állomás (Lásd. Kisállomás). 665. Hódmezővásárhely—Újváros. Vasúti megállóhely a makói útvonalon, a Nagyállomástól 2 km-re. 666. Hódtavi-csatorna. 1873-ban kezdette meg a Mindszent—apátfalvi ármentetesító' társulat az építését 13 947 m hosszúságban. Kezdó'dik a szegedi vasútvonal alatti áteresztől, s ívben halad a Hód-tó medrének legmélyebb pontjain, és a 23 mellék­ ága segítségével történik a város belterületének, a Hód-tó lecsapolt medrének és kör­ nyékének, a Nagy-rét területének és Solt-palénak víztelenítése [12], 667. * Hódtavi-halom. A Hód-tó medrében hajdan szigetként emelkedett. 1845ben töltésnek elhordták. Benne pernyét, bronz és ezüst ékszereket találtak [38/1. 184], M a már pontos helyét nem is tudjuk, de biztosan régi település és temetkezési hely volt [3]. 668. * Hód-tó. A réti vizeknek legészakibb, a határnak meg legnagyobb tava volt. A jelenlegi magassági viszonyokat, terepalakulatokat figyelembe véve, a régi térképeket vizsgálva, de főleg a légi megfigyeléseim alapján úgy látszik, hogy a Hód-tó egy ősi elhagyott tiszai kanyar. Halovány, medrét felhasználva a Kakasszék—Kútvölgy-ér ősfolyó (1. ott) deltájának két főágából keletkezett az idők folyamán, mely a vele összefüggő erek, tavak és mocsarak útján a Tiszába vezette hajdan erősen folyó, bő vizét. Oldalágai révén É felé a Kenyere-, Téglás- és Kórógy- stb. ér útján a Körösökkel, D felé pedig a Cirják-, Dillinka-, Katra-, Kövesd-, Hajó- és Sulymos-ér révén pedig a Marossal is összeköttetésben volt. Hajdan a nagy kiterjedésű vízgyűjtő­ jéről, a békési medencéből, valamint a Maros ősi törmelékkúp-területéről kapta élő vizét, de ha akár a Tisza vagy a Maros, akár a Körös áradt, akkor onnan a víz vissza­ felé is folyt a Hód-tóba. Jól írta versében Szó'nyi Benjamin (1717— 1794) régi híres ref. papköltó'nk, hogy „azt három folyó =Tisza, Maros és Körös táplálja.” [38/1. 94], Amint a vízgyűjtő területét valamilyen oknál fogva a Körösök és a Maros mindjob­ ban megcsapolták, a Kakasszék—Kútvölgy-ér vize is lassanként apadni kezdett, s a mellékerei is, mind a Kenyere és Kórógy, mind a Cirják, Kaira, Kövesd is mindig keve­ sebb vizet szállítottak, s medrük is lassanként feliszapolódott, úgyhogy a tó vizét már inkább a Tiszából, Körösből és a Marosból kapta, s a vízszintje is főleg azok áradásá­ tól és apadásától függött. Ezek gyakori váltakozása következtében a Hód-tó medre is mindjobban feliszapolódott, de hogy hajdan bő vize és erős folyása, sodrása volt, bizonyítják a parti magas turzások, az éles homokból hidroeolikus úton keletkezett, nagy kiterjedésű halmok, halomsorozatok és hátak (Aranyág, Sarkally, Kishomok, 72

Szöllöhalom stb.). A város alatt nagyjában félkörben húzódott. Az É-i partos részén települt a régi Vásárhely, a mai város I—VII. kerülete, a hajlás K-i oldalán a beléje ömlött Kis-tó és Sarkaly-ér között szintén magas parton az 1450 körül elpusztult Hód-község, a mai város VIII. kerülete. Ettó'l délre Sarkaly mellett Szentkirály köz­ ség volt. A tó iránya felső részén csaknem Ny—K-i, a Kis-tó torkolatánál megtörve ÉNy—DK-irányú volt. A Vágott- (Dékány) -halomnál ívalakban DNy felé fordult, s a Kenyérváró-halom lábánál a Gyúló-érrel egyesült, s megkeskenyedve az Antalicstóba folytatódott. Hossza a Téré torkolatától az Antalics-tóig 17 km, s ha a Tófar kot (1. ott) is hozzászámítjuk, kb. 20 km. Szélessége a vízállástól függött. Az 1830-as évek­ ben rendes vízállás idején a Papere torkolatánál 1100 m, a mai városháza irányában a Szigetig 1000 m, a Cigöllérnél 1250 m, és itt volt a nagy kikötő, a Sarkaly-ér torko­ latánál kb. 900 m lehetett. A Hód-tó még a XIX. század elején is nagy víz idején belát­ hatatlan tenger volt, amelyből alig emelkedett ki néhány halom, magasabb földhát, ilyenkor még az átlag 79—80 m magas Nagy-sziget is víz alá került. A volt tó mély­ ségét pontosan nem tudjuk, mert abból az időből eddig nem találtam pontos adato­ kat, különben is ez a Tisza és Maros vízállásától függött. Kis víz idején térdig-kötésig érő vízben lehetett átgázolni a régi Posta-csárdától, a mai Szegedi utca végétől a Szi­ getbe. A Hód-tavi hajósoktól, régi halászoktól és part menti lakosoktól fennmaradt hagyományok szerint legmélyebb víz a mai Újváros alatt és Sarkaly irányában volt, ahol még a 1840-es években is 2 öl mély volt. Ugyanilyen mély víz volt a mai Bocskai utcai öblözetben, a Cigöllérben, a régi nagy kikötőben, ahol a víz a parttól pár lépésre már embermagasságú volt (1. Cigöllér). S itt a hajók a parthoz egészen közel köthettek ki (Jó Ferenc, Halmi József, Kerekes Gábor). Nagy víz idején rendszeresen jártak a hajók a Hód-taván a XIX. század közepéig. Feljegyzések szerint 1845 május 1-—9-ig dunai, nagy gabonás hajók jöttek fel Szeged felől a Kérőn, Antalicson és Hódköldökön át a Hód-tóra, s részben a régi „tiszt ház” alatt, a mai „Erzsébet” Közkórház alatt a kis kikötőben, részben a cigölléri nagy kikötőben kötöttek ki, ahol is búzával rakták meg a hajókat, köztük voltak 4000 köblösek is, és május 17-én indultak vissza (Jó Ferenc, Halmi János szüleiktől hallották) [38/1. 99]. Idős emberek emlékezései és feljegyzések szerint az utolsó hajók 1865-ig közle­ kedtek a Hód-taván. A hajókat vagy lovakkal vontatták a partról, az ún. „vontató” utakon, vagy pedig „vasmacskázták”. A XVIII. században, főleg mikor a Kakasszék—Kútvölgy-ér torkolati részét, a Kistó medrét — miután vize már alig volt — áttöltötték (1. ott: Nagytöltés), az erős D—DNy-i szelek következtében, főleg viharok alkalmával a Hód-tó hullámzó vize erősen szaggatta, főleg a belterület D-i, oldalkosári részét és a Ny-i, az elpusztult Hód község, később Újváros és Sarkaly, Szentkirály magas partjait. Volt idő, mikor egy emberöltő alatt 20—25 ölet is elmosott, „elhabolt” belőle [38/IV. 63]. így hordta el a hullámverés hajdan azt a földnyelvet is, amelyik Oldalkosárból nyúlt a tó vizébe, a ref. egyház ma is meglevő telke mellett. Ezen a földnyelven két ház is volt, a Sziver takácsé és a Pászli csizmadiáé. Ezeket a házakat a megáradt tó hullámai egy vihar al­ kalmával összedöntötték, és a víz elmosta (Jó Ferenc szüleitől hallott közlése) [62/1]. Ennek a földnyelvnek a maradványai még a múlt század végén is jól látszottak a „tó alatt”, a mai botanikus kerttől K-re, mint a mai Népkert területére D felé húzódó, kb. 30—50 m hosszú, 10—15 m széles, csaknem méteres, partos rész, (Halmi János, Jó Ferenc közlése). A „Kűfal”, körtöltés építése, a Tóalj utca kialakítása és a Népkert rendezése alkalmával ezt a magas hátat elplanírozták. (Kájerléber János váro­ si kertész szerint, aki a Népkertnek is kertésze volt, a Szentkirály utca tengelyében a népkerti bejárat előtti nagy, magas dísznövény grupp készítésére használták fel nagy részét). A belterület 1:2880 méretű, szintvonalas térképén ezen a részen a körtöltés 73

alatt a 81,0-ről 79,0 m-re rövid úton innen a 77,0 m-ig már szélesebb sávon, nagyobb távolságon süllyed le a terep, míg a többi részeken szintén meredeken, de egyenlete­ sen lejt 81,0 m-ről 77,0 m-ig, tehát ott kis terepemelkedés van ma is a fentebb említett tereprendezések után is, amely az elpusztult és elhordott földnyelv maradványa (1. még Oldalkosár alatt is). Még nagyobb méretekben szaggatták a tó hullámai, főleg a viharos Ny-i szelek hatására a hajdani Hód-község (mai V ili. kerület) 81,0 m-es löszplatóját, melyen a mai tóparttól távol az elpusztult község és kőtemploma épült, körülötte pedig az ősi temető terült el, úgyannyira, hogy az 1720-as évek vége felé a magas templomrom már messze a tó medrében vízben állt, a temetőt is fokozatosan a sírokkal, csontokkal, koporsómaradványokkal az alámosott, nagy darabokban lezúduló földdel együtt a tó vize elmosta. 1733-ban egy nagyobb áradás és vihar alkal­ mával a templom falai nagy robajjal a tó vizébe omlottak le. (1. Hód község c. alatt is.) (Jó Ferenc, Kerekes Gábor szüleiktől, nagyszüleiktől hallották.) A Hód-tó áradásai alkalmával gyakran fenyegette a várost, főleg annak mélyebb részeit, elöntéssel. M ikor a Nagy-szigetet elborította az ár, a város mélyebb részein az ideiglenes töltéseket is már mosta a tó vize. 1880-ig a várost, mely a Hód-tó partján természetes magaslaton épült, rendes töltés nem védte, hanem amikor a víz kezdett emelkedni, a parton lakók gerendákat, karókat vertek le, rőzsével, náddal töltötték ki közeit, s belülről földet hánytak melléje. Ha a víz levonult, a gerendákat, karókat, rozsét stb. behordták az udvarokra, nehogy ellopják azokat, s ott tárolták, míg újra használni kellett. Ennek ellenében a parti házak lakóit nem „hajtották ki” közmunká­ ra. Az 1823. évi nagy árvíz idején Sztrianek János uradalmi (erélyes, de jóindulatú) urbariális ispán, majd pereceptor (pénztáros) [26/11. 232, 259, 273] úgy intézkedett, hogy „amelyik tóparti háztulajdonos nem gondoskodik a töltés kellő védekezéséről, annak házát döntsék bele a töltésbe”. Ha a tó vize erősen áradt, s katasztrófától kel­ lett tartani, akkor ezeknek a hevenyészett töltéseknek erősítésére a harangok állandó „félreverése” közben az egész lakosságot felszólították közmunkára. Ilyenkor min­ denkinek dolgoznia kellett, a város apraja-nagyja (ki kapával, ásóval, ki csákánnyal, ki kosárral, talicskával) ment földet ásni, illetve hordani. Idős emberek közlése sze­ rint az asszonyok kötényükben, gyerekek kis kosárban, kalapjukban hordták a föl­ det (Halmi János, Herczegh István, Jó Ferenc). Azonban nagy áradások alkalmával ezek a silány rögtönzött töltések nem bírtak sokáig dacolni az árral, s többször kerül­ tek víz alá a város belterületének, főleg a mélyebben fekvő részei. Az árvizek mellett a belterületet a belvizektől is kellett félteni. Volt idő, mikor az összegyűlt, fenyegető belvizeket a Hód-tó jóval magasabbra emelkedett vizébe a töltéseken át deszkából készült csatornákon keresztül meregették az oldalkosári részeken [38/1II. 528], míg a Királyszék bői ezenkívül „kerékre alkalmazott erőmű­ vekkel” is [38/III. 529], A Hód-tó vizében régen nagyon sok hal volt, s ez biztosította a lakosság fő kere­ seti lehetőségét és élelmezését, valamint a parti nádasokban élő töméntelen vízimadár. Idős emberektől fennmaradt tréfás, de találó mondás szerint a Hód-tó két rész vízből és egy rész halból volt (Halmi János, Jó Ferenc, Pányi György). Szőnyi Benjamin is úgy írta, hogy „halakban bővelkedő s e tekintetben a Balaton és Fertő után követ­ kező” [38/1. 98], Amint a Tisza szabályozását és a belvíz rendezését megkezdték, a Hód-tó medre is kezdett kiszáradni. 1857-ben már a partosabb részeket szántották. 1870-ben már az egész tófenék ármentesítve volt. Egy részét 1862— 1863-ban kiosztották a házzal rendelkező lakosság között ingyen, ezek a kis parcellák voltak az ún. „ház utáni földek”, egy részét (pl. Népkertet) parkírozták, fásították, csak a legmélyebb része­ ken, főleg a Cigöllérben maradt meg a mai napig is a hullámzó nádtenger, s a közte 74

még mindig felcsillanó víz, a hajdani Hód-tó parányi maradványa. Az 1870. és 1872. évi nagy esőzések, belvizek alkalmával, s azóta is több ízben a határ K-i részéről és a békési medencéből jövő „vadvizek” a régi természetes, de már régen kiszáradt med­ reken (Cirják-, Sarkaly-, Katra-, Száraz-ér stb.) keresztül ismét megtöltötték a Hód-tó medencéjét, elöntve a szépen betelepített szőlőskerteket, gyümölcsösöket és a szán­ tóföldeket. 1887-ben pedig a kistiszai zsilip kidőlésekor a megáradt Tisza újra elön­ tötte a Hód-tó medrét a Szeged—békéscsabai vasútvonal töltéséig, melyet akkor az elhabolástól szádfalakkal védtek [6/22], A Hód-tó mai fenékmagassága átlag 77,0 m, és csak helyenként vannak 76,5 m-es mélyedései, a régi „forgók” helyén. A város felőli magas partja 80,5—82,5 m-ről hirtelen, néhol csak pár méter hosszan esett le 77,0 m-re. Ma már az egész területe ármentesítve és művelve, illetve hasznosítva van. Az 1910-es évektől mindjobban kezdik beépíteni [6/20—22]. 669. Hód-tó—Gorzsa. Dűlő, mely a régi Hód-tó medrében terül el. Lakossága: 402, ebből ref.: 253, r. k .: 116 [9], 670. Hód-tó—paperd-csatorna. A Pap-ere medrében ásták a Régi Szegedi út alatt átvezetve, vize a Hódtói-csatornába ömlik. Felveszi a régi Hattyas- és Királyszéki-tó medrének lecsapolására még az 1795. évben ásott „Kanális” (1. ott) vizét is, mely a Szentesi utcáig terjedő belterületi rész bel- és csapadékvizeit szedi össze. A Hódtó-paperei-csatorna azután a város alatt elhaladva a szegedi vasútvonal alatti áteresztől mint Hódtó—kistiszai-csatorna vezeti le a belvizeket a Tiszába. [12]. 671. * Hód utca. Musztafa szegedi kádi vásárhelyi összeírásában szerepelt 1570ben. M a már nem lehet biztosan megállapítani, hogy hol lehetett, de a felsorolásból a későbbi Vasúti, majd Kállay utca helyére lehet következtetni [3/1. 2, 4]. Ezt a felte­ vést igazolják a környékbeli öreg, idős emberek, akik emlékeznek arra, hogy szüleik, nagyszüleik így nevezték ezt az utcát a múlt századokban, mert ez az út vezetett a szomszédos elpusztult Hód-községbe, illetve annak területére a mai Újvárosra, a Kis-tón keresztül (Égető Imre, Jó Ferenc Kerekes Gábor) [13]. 672. Hold utca. Susán legkeletibb utcája a hajdani Kis-tó mocsaras partján» egészségtelen helyen települt, rendezetlen utca. A Bezerédi utca (1. ott) vakközzel együtt indul ki a Révész utcából és a Kis-tó medrébe vezet le. Régen a IV. tized, ma a VI kerület utcája. Mikor a Kis-tó-ban még „élő” víz volt, ezen a területen főleg halászok és halárusok laktak, s akkor még az utca eredeti és jellegzetes neve Horog utca volt, emlékeztetve a régi halászéletre, ugyanis a Kis-tó vizében akkoriban sok harcsa élt, s azokat főleg horoggal fogták (Herczegh István, Kamocsay Gábor). Kár volt ezt a jellegzetes nevet megváltoztatni [13]. 673. Holló útca. Az I. és III. kerületet elválasztó régi, ív alakú, széles utca. A Szen­ tesi utcából indul ki, és a volt Bika, majd Damjanich utcába vezet. Nevét a még a múlt században is előfordult — elég gyakran — s a környékben volt Pap-erdő, valamint' a Hattyas- és Csúcs-tavak partján nőtt hatalmas fűz- és nyárfákon fészkelt hollóktól (Corvus corax L.) kapta. (Kamocsay Gábor, Nagy Sándor.) Régen az I. és II. tized választó utcája volt [13]. 674. Holt-Porgány. A Porgány-érnek szabályozás után szárazon maradt széles, jól kiképzett mederrészletét nevezik így. 675. Holt-porgányi-alsó tiltó. A Szárazér-gencshát-gacsibai-csatorna torkolatá­ nál létesített zsilip, mellyel ha a Batidai-síkről és a Száraz-ér vidékéről összegyűlt belvizeket sürgősen kell levezetni, akkor a tiltóval a Hódtói- és a vele összefüggő csa­ tornák vízlevezetését lehet szabályozni [12]. 676. Holt-porgányi-felsó' tiltó. A Batidai-csatorna torkolatánál levő zsilip, mely75

lyel a Batidai-csatorna mellékágai által szállított, főleg batidai, gorzsai belvizek leve­ zetését lehet szabályozni, késleltetni. 677. Holt-Téré. A Tére-érből ágazott ki a torkolatátától alig 500 m-re,és K felé domborodó ívben, kb. 2,5 km hosszan kanyarogva a mai védtöltés tövében ugyancsak a Térébe tért vissza. Medre már igen sekély, irányát a partján levő megmaradt öreg fűzfák jelzik [6/35], 678. Holt-Tisza ~ Dög-Tisza. A Tisza szabályozása alkalmával az átvágások következtében kiiktatott, áttöltött kanyarokatn evezték így. Ilyenek a Mártélyi-, Körtvélyesi-, Atkái- és Nagyfai-Holt-Tisza. Ez utóbbi ugyan közigazgatásilag nem tartozik a vásárhelyi határhoz, de régen főleg a vásárhelyiek halászták és használták környé­ két. Részletesen lásd külön-külön. 679. Homok-halom. A kopáncsi vasútállomástól ÉK-re, a Nagy-rétből kiemel­ kedő tekintélyes hátsáv a Gyúló- és Hód-tó között, azok összefolyásánál. Hidroeolikus képződmény hv, © 84 m. A 77,0 m-es terepszíntből □ meredeken emelkedik ki. Az 1900-as évek elején még nagyon szép szőlők, gyümölcsösök voltak (pl. Szilágyi tanya),de mostmár kipusztultak, és inkább szántóföldi gazdálkodást folytatnak itt. [7], 680. * Homokhalmi-régi-szöllők. A J. cs. térkép XIX. 28. lapján a Gyúló-szigetének ÉNy-i részén a mai Nagy- és Kis-homok, valamint Szöllő-halom emelkedése he­ lyén romboid alakú, egybefüggő szőlőtelepítés van feltüntetve. Hozzá vezető utak nincsenek kirajzolva, mert vizes időkben úgy is csak csónakon lehetett megköze­ líteni. 681. * Homokegyháza. Középkori elpusztult község lehetett. II. Lajos király 1525. évi adománylevele már pusztaként említi Szilasegyháza és Monyoróegyháza pusztákkal együtt, mint Orosháza tartozékát [38/11. 363]. 682. * Horgas-tó. L. Horgonya alatt. 683. * Horgonya-tó. Az 1408-i adománylevél említi először Mellhorgonya néven Kevesketel és Athka, Hozyw thow között, az 1789-i összeírás pedig Laponyag és Súly mos között. A tó medre még ma is megvan az Atka DK-i, de már ármentesített részén a töltéshez közel. Nevét horgonyhoz, vasmacskához való hasonlóságától kapta. Lásd még Mellhorgonya alatt is [6/22]. 684. * Horog utca. Susán legkeletibb utcája, mely a hajdani Kis-tó mocsaras partján, egészségtelen helyen települt. A mai Bezerédi utca vakközzel együtt indul ki a Révész utcából és a Kis-tó medrébe vezetett. Régen — mikor a Kis-tó ban még bőven volt víz — itt főleg halászok és halárusok laktak. Ezért kapta nevét a horogtól, fon­ tos halászati eszköztől. Mai neve — kár, hogy elkeresztelték — Hold utca (1. ott) [13]. 685. Hosszú-hát. Régi okmányok Sámson határában említik. Helyét már nem tudjuk, környékbeli idős emberek emlékeznek ugyan ilyen névre, valószínűleg a Hosszúhát-halom környékén lehetett, de ma már ott erősen leszántott partos vonulat nyomait mutatták a gazdák [7]. 686. * Hosszúhát-halom. Sámson határában említik Tótkutas és Kopáncs között az 1738 és 1750-es években. [38/1. 135]. Valószínűleg az előbbi Hosszú-hátnak, lehetett magasabb, tovább fennmaradt kiemelkedése [7], 687. * Hosszúhát-szék. Jelentéktelen vízállás, mocsaras terület lehetett Sámson határában a Hosszú-hát környékén. M a már a belvíz rendezése után biztosan nem tudjuk megállapítani helyét. Tóth István idős sámsoni gazda a Hosszú-hát és Hosszú­ hát-halom helyét a régi Sámsoni-pusztán a Száraz-ér medrétől D-re Sámson községtől ÉK felé, a Belső-majortól Tótkomlósra vezető út alatt,aFúcűmrtól kb. 1 km-re mutat­ ta, ahol a régi katonai térképen is még látható, nagyjában É—D irányú magaslat fel is van tüntetve északi végén 94 O rn jelzéssel. 76

688. * Hosszúpince-kocsma. A mai Kállay és Nap (újabban Szeretniei) utca sar­ kán volt uradalmi kocsma [38/IV. 78]. 689. * Hosszúpince utca. A múlt században a Nap utcát nevezték így, a sarkán volt híres és hírhedt kocsmáról (Herczegh István) [13]. 690. * Hosszú-szék. A Farki-réten volt egy nagyobb mélyedés, vízállás, melyet régebben Hosszú-tónak (III) neveztek, mikor még mélyebb volt s vize állandó (1. ott). 691. * Hosszú-tó (I). Kopáncson a Vaj-ere és Kövecs-ér közt említi Solti Dávid adománylevele [38/1. 100], ma már medrét részletesebb adatok híján nem lehet meg­ állapítani. 692. * Hosszú-tó (II). A Barci-réten volt jelentéktelen vízállás, mely a Bandafokked, Lúdvár- és Büt-eré\e 1volt összefüggésben nagyobb vízállás idején [6/23], 693. * Hosszú-tó (III). A Farki-réten a Porgány- és Elet-ér között terült el. Ma medre 76,0 m, míg partja 77,5—78,0 m-ig emelkedik, mostanában inkább Hosszú­ széknek nevezik, miután víztelenítették területét (1. ott) [6/23]. 694. * Hosszú-tó (IV). A Tisza jobb partján Mártéllysd, illetve Atkái-szigetté 1 szemben az Alsó-rét legmélyebb része volt. Jelenleg m ár nem tartozik a vásárhelyi határhoz, de a múlt századokban Mártély határa átterjedt a Tiszántúlra is, és ez a tó volt a határ Ny felé [6/23], 695. Hosszútó-hát. A Porgány-értŐl D-re a Kerek-Sulymos-hát alatt a Hajó-ér mentén elterülő hátság, mely a Hosszú-tó (Ill.)-ból, a Hajó- és Bogdány-ér medréből hidroeolikus úton keletkezett. Jelenleg 77,0 m-es szintből 79,5 m-ig emelkedik □ , és D felé a Marosig tart. Ma már nem tartozik a vásárhelyi határhoz [7], 696. Högyös-malom. Susánb&n a mai Császtvai vendéglő helyén épült a vidék akkori egyik legnagyobb szárazmalma. Nevét onnan kapta, hogy zsindelyes teteje hegyes, süveg alakú volt, és valami indián wigwamra vagy hindu pagodára emlékez­ tetett [18/15], 697. Hullám-tér. A Tisza szabályozása után a folyó medre és a védgát között a néhol igen szélesre hagyott területeket nevezték így, melyeket nagyobb áradások alkal­ mával elöntött a víz. A töltés menti mélyebb részeken az „agyaggödrökben” fűzfákat ültettek a töltések védelmére. A partosabb részeket mezőgazdaságilag hasznosítják (szőlő, gyümölcsös, szántó), és közepes áradások ellen nyúlgátakkal védik az elön­ tések ellen (Benes Gyula ig. főmérnök). 698. Hunyadi-halom. Lásd Solti-halom. 699. Hunyadi útca. A belváros rövid, rendezetlen kis utcája volt az 1940-es évek­ ig. A Zrínyi utca második, bal felőli utcája, mely a „Tó”-ba vezetett le a körtöltés kis kapuján keresztül. Régen a I. tized utcája volt, ma az I. kerületbe tartozik. A kórház nagyarányú építkezésével és terjeszkedésével az utcát szabályozták, rendezték (1. Vá­ rosi Közkórház). Az utca nevét Hunyadi Jánosról, a „törökverő” hősről (1386— 1456), Vásárhely régi földesuráról kapta [13], 700. * Ibolya köz. A mai Ibolya utca neve volt, amikor még vakköz, kutyaszorító volt [13], 701. Ibolya útca. A VI. kerületben a Klauzál utca bal oldali, utolsó, újabban ki­ nyitott vakközéből, a Klapka utcából indul ki K felé, s a Kis-tó medrébe vezet, mely még ma is bűzös, mocsaras terület. Nevét az ott lakó öregek szerint csúfolkodásból, tréfából nevezték ibolyának, mert környéke, főleg nyáron, a volt Kis-tó medrében pangó víztől, valamint a közelben levő vágóhíd szennyvizétől bűzös és egészségtelen (Halmi József, Herczegh István). Azelőtt a IV. tizedbe tartozott. Régi neve, míg ki nem nyitották, Ibolya köz volt [13], 702. Igási-puszta. A Férged-pusztátói (1. ott) D-re terült el, s határa ott kezdődött, 77

ahol az igási és földeáki közös mesgye a vásárhelyi határral érintkezett [38/V. 719]. Nem tartozott már a vásárhelyi határhoz, de régen főleg a vásárhelyiek bérelték. 703. Igási-út. Sámsonból Makóig vezet, nagy részben a Száraz-ér mellett. Nem tartozik a vásárhelyi határhoz [11]. 704. * Igló. Középkorban elpusztult község az Iklód-ér partján. 1648-ban már csak mint pusztát említik. A község valószínűleg az 1590-es években pusztult el [14, 38/V. 761]. 705. * Igló-puszta. A török hódoltság alatt elpusztult Igló község területét és határát 1648-ban már mint pusztát említik [38/III. 145]. 706. * Ignác utca. A mai Berzsenyi utcát nevezték így a századforduló előtt. (L. ott) [13], 707. * Iklód-ér. A körtvélyesi Tisza-kanyart kötötte össze a Kender-tóval a Döthalom irányában. Medrét későbben áttöltötte a védgát. A hullámtérben már alig lát­ ható a nyoma, mert a Tisza áradásai alkalmával lassan teljesen betölti. A körtvélyesi Holt-Tisza töltése lábánál kocsiút vezet át rajta, s most itt csaknem teljesen fel van töltve. Innen a volt nagy ér medervonulata mindjobban elmosódva a Karancsi-laposba vezet, ahol szinte teljesen elvész. Repülőgépről nézve azonban — főleg vizes idők­ ben — a meder részletei a Kender-tóig kivehetők. így az egykor széles és mély vizű ér, melyen keresztül a Tisza felől jövő áradások sokszor elöntéssel fenyegették a vá­ rost, s rajta kisebb hajók és tutajok úsztak be a város alá a Hód-tóba, szinte teljesen elenyészett. Mai fenékmagassága 79,0—79,5 m [6/35]. 708. * Iklód hídja. Az Iklód-éren a torkolatához közel volt egy erős fahíd geren­ dákból, pallókból összeácsolva, melyen át a Régi-Szegedi út vezetett. Régen a hidat a vármegye gondoztatta. A Tisza és a belvíz szabályozása alkalmával a hidat megszün­ tették, lebontották, az Iklód medrét pedig azon a helyen teljesen betöltötték (Benes Gyula, Pányi György). Közelében települt a középkorban elpusztult Igló község. 709. Ilka utca. Susánban a Klauzál utca második bal oldali vakköze, kutyaszo­ rítója, és a múlt századokban, mikor még a Búvár utca helyén a Kistó-ér vize folyt, a mai Ilka utca elődje mint kis köz, sikátor leért a Kistó-ér partjáig, ott egy halászcsárda volt. Az az öreg ház, mely az Ilka utca végében volt az 1900 évek elején, K o­ vács nevű idős, Oroszlán utcai cipészé volt, akinek felesége messze környékén híres gyógyító asszony volt. (Tudását az akkori orvosok is kénytelenek voltak elismerni, mert nem kuruzsló volt.) A ház akkor már 130 évesnél is öregebb volt. Régi tulajdo­ nosai halászok voltak. A régi csárdának, mely az ér medrére nézett, egyes épületré­ szei (kocsiszín, földbe ásott pince stb.) az udvar végén még megvoltak. A Kistó-ér vize lassan kiapadt, feliszapolódott, s feltöltögetett medre két partján kialakult a Búvár utca (1. ott) zárt sora, s a mai Ilka utca vakköze lett. (Kovácsné helyszíni közlése). Régen a IV. tized, ma a VI. kerület utcája [13], 710. Ilona utca. Tabánban a Mihály utcát köti össze a Damjanich utcával a Si­ mon, illetve a Balassa utca sarkánál. A III. kerületbe tartozik. Régen az 1. tized utcája volt [13]. 711. Imádkozó-halom. A Nagy-szigetben a Szöllő-halomtól É-ra emelkedő „kun” halmok legnagyobbika. Rajta épületmaradványok voltak és sok kőtörmelék. A környékbeli idős emberek szerint hajdan kápolna volt a tetején. Hagyományok szerrint a halmok a hódi csatornában elesett kunok temetkezési helyei voltak [7]. 712. Imre utca. Tarján É-i részének utcája, s a Damjanich utcát köti össze azzal a szabálytalan, rendezetlen térszerű területtel, mely a Borz, László, Csillag és Malom utcák összetalálkozásánál keletkezett. Régen az I. tizedbe tartozott, ma a 11. kerület utcája [13]. 78

713. * Indító-halom. Szentkirály község határában a Szeged felé vezető útnál emelkedett, ahol a lapályból magasabb részre vezetett az út [3.38/1. 135]. 714. Ingyen fürdő. A Népkert K részén a Tóalj utcában a Kaszap utca végével szemben 1886-ban épült. Fából készült öltözővel, kerítéssel és cementbe rakott tég­ lából épített nagy medencével [29/344], Vizét eleinte a Nagy András János-kútbó\ a Kaszap utcán lefektetett csővezetékeken keresztül kapta, majd annak elapadása után a fürdő mellett fúrt ártézi kútból nyerte. 715. Innenső-Papere. A Paperében a város belterületével szomszédos partos részt nevezték így a körtöltésig. Szintmagassága ma 79,0— 80,5 m-ig □ . Értékes régészeti leletek kerültek elő a partos, hajdan is vízmentes részekből, melyek biztonságos tele­ pülést nyújtottak [2/134, 180. 38/1. 429—436]. 716. Inspektorális kvártély. (Tiszttartó ház.) Az uradalom az 1770-es években építette, majd 1802-ben átépítették. A Kis utcában, a mai Andrássy utcában a Virág utca sarkán áll. Nagy, földszintes sarokház, és ebben volt a tiszttartó lakása, s az uraság részére 3 szoba volt fenntartva. A hozzácsatlakozó épületrészben volt az iroda, levéltár, konyha, kamra, cselédház, külön udvarban az ügyészi iroda, kocsiszín, szer­ számraktár. Az ingatlan területe 2340 □ -öl volt. Jelenleg a r. k. egyház tulajdona. Általában urasági háznak nevezik. 717. Iskolák. Felsorolását lásd. a „Helynevek csoportosítása” II/4. és IV/11. fejezetében. Az iskolák csoportosítása: A. JELENKORI ISKOLÁK

I. E le m i iskolák a) Belterületiek Helye és jellege

Épület

Református Bocskai utcai Kállay utcai Deák Ferenc utcai Holló utcai Lévay utcai Szerencse utcai Klauzál utcai Malom utcai Nagy Sándor utcai Nádor utcai

1] 1/ 1 1] 1 lj 1 1 1 1 Összesen

Katolikus Dáni utcai (Lóger) Hajnal utcai Szent Antal utcai Szent István utcai (Lakhati) Wlasits utcai (Vöröskereszt) Zárda Összesen

Tanítók, tantermek száma

4 6

4 6

7

7

4 4 4 4

4 4 4 4

10

33

33

1 1 1 1 1 1

2 1 4 2 4 3

2 1 4 2 3 2

6

16

14 79

Helye és jellege Evangélikus Unitárius Görög keleti Zsidó Összesen Állami Damjanich utcai Központi iskola Nyár utcai Összesen Együtt véve b) Külterületiek Állami Mind összesen

Épület 1 1 1 1

Tanítók, 1 1 1 1

4

4

4

1 1 1

7 5 8

4 5 5

3

20

14

23

73

65

39

39

39

62

112

104

tantermek száma 1 1 1 1

II. Közép- és szakiskolák Gimnázium, Ó-gimnázium, Óvónőképző (Dedó), Polgári fiú-, Polgári leány is­ kola, Zárda, Földműves iskola (Mezőgazdasági szakiskola), Kereskedelmi tanonc-, Iparos tanonc iskola, Agyagipari tanműhely. Összesen: 10. B. M Ú L T S ZÁZA DB E LI ISKOLÁK

Ó-templomi-iskola, Latin iskola. Oldalkosári, leányiskola, Tarjáni leányiskola, Tabáni leányiskola, Külső tabáni iskola, Belső újutcai (Újtemplomi) iskola, Külső új utcai két iskola, Kis utcai (mai Deák Ferenc utcai), Külső Kis utcai iskola, Újvárosi iskola. Összesen 12 iskola s mind református volt. A fontosabb iskolák adatait lásd külön-kiilön a nevük alatt. 718. * Isó-dcmbja. Az 1770-es években is még a város belterületén emelkedett. Helyét pontosan nem tudjuk, a hagyomány szerint a mai Petőfi, Deák Ferenc és Ki­ nizsi utcák találkozásánál lehetett. Ide akarták eredetileg építeni a katolikus templo­ mot [38/V. 64]. Később a városrendezések alkalmával ezt az emelkedést is elhordták a környező lapályos részek töltésére [7], 719. * Jakab utca. A mai Bezerédjutcát nevezték így a múlt században (1. ott) [7]. 720. Jámbor útca. Tabán rendezett, széles utcája, mely a tabáni ref. templom előtt köti össze a Szerencse utcát a Lévay utcával. Régen az I. és II. tized határutcája volt, ma a III. kerületbe tartozik [13]. 721. * János tér. A ref. újtemplom előtt a mai IV. VI. és VII. kerület összetalál­ kozásánál, az Andrássy utca végénél, a Kállay utca kezdeténél kialakult szabálytalan tér, melybe a gróf Bercsényi Miklós és az Újvilág, valamint az Andrássy utca torkollik. Belőle indul ki a régi Nap, ma Szeremlei utca és a Kállay utca, valamint a Szabadság, vagy Vásártérrel összekötő Csáky Albin tér. Régen Kispiac térnek nevezték, ugyanis itt tartották a „kis” piacot (a „nagy” piacot a mai Kossuth téren tartották). Rajta folyt keresztül hajdan a Topa-ér vize, melyet később Kispiaci-tónak is neveztek (1. ott). A tér közepén van a Nagy András János díszkút, Vásárhely második ártézi kútja és Nepomuki Szent János szobra (1. ott). A tér régen a III. és IV. tizedbe tartozott, ma 80

a Y. VI. és VII. kerület osztozik rajta. Új neve Kálvin tér, Kálvin János (15C9— 1564) nagy reformátor emlékére [13], 722. János utca. Tabánban a III. kerületben, régen az I. tizedben a ref. templom előtt az öt utca összetalálkozásánál keletkezett térszerű kiszélesedéséből. ÉNy felé haladva a Szerencse utcát köti össze a Lévay utcával, a Jámbor utcával párhuzamo­ san. Rendezett, széles utca a kiszárított Hatlyas-tó medrében [13]. 723. Jegenye útca. Csúcs városrész utcája, mely a Teleki utcát köti össze a Dél utcával. Hajdan a Csúcs-tó D-i partján kezdődött a település, s ahogy száradt ki a tó vize, úgy települt tovább az utca a tó K-i szélén É felé. Ha az V. kerület térképét meg­ nézzük, látható, hogy az utca vízparti település volt, mert iránya követi a tó partvona­ lát, míg a többi Ny felé eső utcák, melyeket már később a volt tó medrében jelölt ki az uradalom, szélesek és egyenesek. Neve onnan származik, hogy a régi Csúcs-tó part­ ján hatalmas nyárfák, jegenyék voltak (Halmi János, Jó Ferenc). Régi neve Liba utca volt, szintén találó és jellemző név, mert a Csúcs-tó hajdan nádas-kákás partján sok vadliba tenyészett, de a parti és környéki lakosok is sok házilibát és kacsát tartottak, és itt volt a „libalegelő”. Régen a III. tizedbe tartozott, ma az V. kerület utcája [13], 724. * Jegenyefa-puszta. A tatárjárás után a határban 43 falu, 2 város és 10 pusz­ ta emlékét őrzik a régi írások. Ez utóbbiak közt szerepel fenti puszta is, de helyét nem ismerjük [38/11. 230]. 725. Jenei János utcája. Susánban említik a régi írások. Idős susáni emberek sze­ rint a Görbe utca vége felé egy vakköz volt, mert ott a múlt század végén több Jenei család is élt (Halmi József, Herczegh István, Kamocsay Gábor) [13]. 726. * Jég utca. A Szent László utcát nevezték így a múlt században (1. ott) [13]. 727. Jobb-szénahát. A Tisza körtvélyesi kanyarulatában az átvágás által szigetté vált terület, mely a szabályozás előtt is magasabb fekvésű, jó szénatermő hely volt, s védelmére emelték a Petres-gátját. A szabályozás előtt a Tisza jobb partján volt, az átvágás folytán az Élő-Tisza bal oldalára került. Nevezik még Körtvélyesi-földnek és Körtvélyesi-szigetnek is (1. ott) [7]. 728. Jókai útca. Vásárhely leghosszabb rendezett utcája, mely a belterület É-i részén a Kútasi utcából indul ki, s az Arany temető előtt húzódik DK—ÉNy-i irány­ ban. A Rárósi utcától pedig az Észak utcával párhuzamosan a Határ utcáig tart. A századfordulón megkezdődött ezen a részen is a lakóház-építés, s néhány évtized alatt egész telep alakult ki, és az utcát a Jókai utca nyomvonalának folytatásában tovább építették, de innen m ár Király .sornak nevezik. A Jókai utca Vásárhely legrendezettebb, több mint 2 km hosszú, nyílegyenes, széles utcája lett. Miután az 1910es években kezdeti részét rendezték, most már törés, szűkület nélkül indul ki a Kútasi utcából, s mind a Hattyas-, mind a Csúcs-tó medrén is keresztülvezet, de ezeket a ré­ szeket teljesen feltöltötték annak idején. Az utca rendezése alkalmával mind a két ol­ dalán kanadai nyárfasorokat ültettek, melyek hatalmas lombjukkal a legszebben fásí­ tott utcává varázsolták ezt a forgalmas útvonalat. Ha végig kiépül, a Kútasi utcát fogja a Mártélyi úttal összekötni a Kincses temető mellett. Régen a III. és II. tized utcája volt, ma a III. és V. kerületbe tartozik. Nevét Jókai Mórról (1825— 1904), a legnagyobb magyar regényírótól kapta. Régi neve Kontrúszki utca volt (1. ott) [13], 729. Józsa útca. Újvároson a Hajda mögött a Fáncsy és Vörösmarty utcát köti össze. Rövid kis utca egyetlen házzal. Régen az V. tized utcája volt, ma a VIII. kerü­ letbe tartozik [13]. 730. Juhász-halom ~ Juhász-domb. A szentesi vasútvonaltól Ny felé a Tisza védgátja mellett emelkedik. M a Mindszent határába tartozik. Q 83 m. A védgát eme­ lése, erősítése alkalmával nagy részét abba behordták (Benes Gyula ig. főmérnök [7]. 81

731. * Juhász István göbölkútja. Szöllőstől Ny felé Orosháza irányában tünteti fel a Vertics-féle uradalmi térkép [10]. 732. Juhszél. A vásárhelyiek általában az elhanyagolt, rendezetlen, főleg „kiesó'” városszéli területeket nevezték így. Az eredeti „juhszél” a Vásártérén a régi lóvásár Kútasi-út felőli vége volt, ahol valamikor a juhokat árulták, és a már hasznavehetet­ len, „nyeskó” lovakat szedték össze. (Halmi József, Kiss Lajos, Maczelka Gábor.) 733. * Kacsa utca. A mai V. kerületben a Csúcs városrészben levő Kálmán utcát nevezték régen Kacsa utcának, mely a Szentesi utcából a Hattyas utca folytatásaként vezetett a kiszárított Csúcs-tó medrében. Nevét onnan kapta, hogy hajdan mind a Csúcs-, mind a Hattyas-tó nádasaiban sok vadkacsa tenyészett, de a parti lakosok is sok szelíd kacsát (házikacsát) is tartottak, s ezek aztán a vadkacsákkal is pároztak, így sok volt a tarka kacsa (Halmi János, Jó Ferenc, Nagy Sándor) [13]. 734. * Kakasszék-ér. Igen széles és mély ősfolyó volt, mely a világosi hegyekben eredt, Elek és Kétegyháza között Gerendás felé folyt. Itt Hajdúvölgy-érnek nevezték. Határunkba a Lebuki-Iaposon át érkezett, s innen kezdve Kakasszéki-érnek nevezik. A hossza 10—12 km, szélessége a terepalakulatoktól függően helyenkint 100—200 m, mélysége igen jelentős lehetett, melyet ma is mutatnak az ilyen mély mederrészekben meggyűlő, sőt fenékforrásokból táplálkozó állandó vízállások is. A város felé foly­ tatódó részét Kútvölgy-érnek és a belterülethez közeli részét pedig Kis-tónak nevezték, melynek vize a Hód-tóba ömlött. Régen Gyula és Vásárhely között hajók is jártak az éren. Hajdan bő vize és erős folyása lehetett, amit a partja menti éles homok és helyen­ ként nagy kiterjedésű homokkisodrások, turzások is bizonyítanak [6/36]. 735. Kakasszék-fürdő. Vasúti megállóhely a Szeged—békéscsabai vonalon a Nagy állomástól 23 km-re. 736. Kakasszék gyógyfürdő. A Kakasszék fürdő vasúti megállóhelytől 1/2 km-re, a hajdani Kakasszék-ér kanyarjában levő állandó vizű Kakasszék-tó egy részén épült gyógy- és strandfürdő. Vize, valamint finom, kenőcsszerű gyógyiszapja reuma, csűz, köszvény, isiász, csont- és izületi, valamint bőrbetegségek ellen kiváló gyógyhatású. Sok ezer ember nyerte vissza itt egészségét. Gyógyiszapját és vizét messze vidékre is szállítják. Gyógyvizére vonatkozó részéleteket 1. Kakasszék-tó és Kakasszéki tuberkulotikus gyógyintézet alatt. 737. Kakasszék-halom. A Kakasszék-tó É—D-i irányú szakaszának Ny-i part­ ján emelkedő dűnesorozat legmagasabb pontja t i , 0 92 m A J. cs. térképen is jól ki van rajzolva. Hidroeolikus képződmény [7], 738. Kakasszékhalcm-düllő. A határ ÉK-i részén az orosházi vasútvonaltól É-ra, a Pósahalom- és Laciteleki-dűlők között terül el. Ny felől a Kishalom-dülö, K felől a pusztaszenttornyai földek határolják. Lakosságának száma: 83, ebből ref.: 56, r. k .: 26, egyéb 1 [9,]. 739. Kakasszék-tó. A Kakasszék—Kútvölgy, hajdan ősfolyó Kútvölgyszéki-dűlőben levő nagy kanyarjában elterülő állandó, de változó nagyságú vízállás, mely jelen­ leg a határ legnagyobb tava. A tó vízállása részben a volt Kakasszék-ér hajdani víz­ gyűjtő területén lehullott és beszívódott csapadéktól, részben a Körösök árjától, rész­ ben pedig a határ ezen részén lehullott csapadéknak ide, a legmélyebb területre össze­ folyó felszíni, s közvetlenül a felszín alatti talajvizektől, s nem csekély mértékben a fenékforrásoknak időszakonként változó vízmennyiségétől függ. Hogy valóban fe­ nékforrások vannak, arról főleg nyáron győződhetünk meg, mikor meleg a tó vize, ugyanis benne helyenként jóval hidegebb helyek, „foltok” vannak, s ott vize tisztább is, átlátszóbb is, és a Körösök áradása alkalmával ezeken a helyeken vízmozgások, vízforgások észlelhetők (pl. 1929. év tavaszán). 82

A tó fenekén a tbc-gyógyintézet felépítése és a tómeder kettéosztása és áttöltése előtt 64 kisebb-nagyobb fenékforrást találtunk. Ezek között sok kicsi és időszakos forrás volt, de kb. 24 nagyobb és állandó forrás helyét jelöltük meg a tóról készített térképvázlatomon. A nagyobb források helyét ott, ahol a fürdést nem zavarták, a mellé levert karóval is megjelöltem, hogy minél könnyebben megfigyelhessem és el­ lenőrizhessem azokat. A vésztői árvíz idején észleltük a legtöbb fenékforrást, s akkor vízhozamuk is jelentősen megnövekedett. Ezek a nagyobb fenékforrások sok élesszemű homokot is hoztak fel és elég nagy erővel, mert a tónak akkor ezen a helyen még csak 60—70 cm mély, zavaros, sárgás, sötétbarna vizében a források felett kb. 20—30 cm átmérőjű tiszta vízoszlopban csillogtak a felszínig is kavargó kvarcszemcsék. Amikor még a tó tükre nem emelkedett magasabbra, a fenékforrások nyílása körül 6—8 cm magas, befelé meredeken, kifelé szelíden lejtősödő 20—30 cm széles kráter keletkezett a fel­ hozott éles, „marosi” homokból. Később, mikor a tó vize áradt, „kicsapott”, s a kör­ nyékét elárasztotta, a kísérleteket már nem tudtam folytatni. Télen a nagyobb fenékforrások felett a tó amúgy is nehezen fagyó jégpáncélján a hőmérséklettől függően a jégelvékonyodástól kezdve 20—25 cm átmérőjű víztük­ rök maradtak szabadon, melyek csak hosszú, kemény hidegben, pl. 1927 évi decem­ ber havi szokatlan és tartós hidegben fagytak be, de a nagy fagyok enyhülésére hama­ rosan (az ott lakók szavajárásával) „kilukadt” a jég azokon a helyeken. A befagyások idején, ha hó nem takarta, mindenütt meglátszott a fenékforrások helye, mert felettük más színű, tisztább és átlátszóbb volt a jég. Kamocsay Gábor gaz. tanácsosnak, a Kakasszék gyógyfürdő igazgatójának segítségével éveken át végeztem kísérleteket, és megfigyeléseim szerint, ha száraz nyáron a tó vize nagyon le volt apadva, viszont Békés megyében nagy esőzések és áradások voltak, a tó K-i és É-Ki, tehát az ér haj­ dani lefolyása irányába eső s a kísérlet érdekében részben meredeken, részben függő­ legesen levágott partfalon pár nap múlva a mederben hajdan rétegesen lerakodott ho­ mok- és agyagüledékek között megjelent a nedvesség, s a partfal száraz idő ellenére is kezdett nedvesedni, sárosodni. 3—4 nap múlva a tiszta hideg víz kis csorgások for­ májában kibuggyant, és a tó mélyebben fekvő vizébe folyt bele. Ez a környezetéhez képest hűvös víz, tiszta és iható volt, íze pedig a környékbeli tisztán tartott ásott kutak vizéhez volt hasonló, sőt jobb. Megjegyzem, hogy nálunk száraz időben a Körösök áradása alkalmával nemcsak a tó vize emelkedett, hanem a tó, illetve az ér mentén, sőt a magasabb, már a vízmentes medrében ásott kutak vize is emelkedett. A kutak vízszintemelkedése a medertől való távolsággal csaknem mindenütt arányosan csök­ kent. Ezeknek a kutaknak tulajdonosai a megfigyelésük alapján azt mondták, hogy ilyenkor a kutak vize „felfrissült és kívánatosabb lett” (ifj. Bán Máté, Orovecz Pál stb). A vésztői nagy árvíz alkalmával a tó alacsony vize 7 nap alatt 80 cm-temelkedett, s fokozatosan elöntötte a partmenti semlyékeket, majd a mélyebb fekvésű szántóföldeket. Ez is azt bizonyítja, hogy a Kakasszék-ősfolyó lassan feliszapolódott hajdani medre ma is vezeti a régi víz­ gyűjtő területéről a talajvizet a föld alatt. Továbbá a Körösök vízgyűjtőjével, vala­ mint a Körösökkel hajdan összeköttetésben volt ereknek szintén már feliszapolódott medre útján onnan is kapja a vizet, mely a Kakasszék-tóban, mint a hajdani ősfolyónak ma legmélyebben maradt részében a felszínre került. Itt a tó feneke 82,0—83,5 m, míg a mederből kifújt homokdombvonulat, helyenkint a 90,0 m-t is eléri □ . A tó vize sárgásbarna, kis víz idején, főleg nyáron,sötétbarna. Nagy szárazság alkalmával a partokon 2—4 cm vastag, sárgás színű (kandiscukorra emlékeztető) kristályos sókéreg keletkezik, melynek jód-bróm szaga van. A víz, főleg száraz időben, erősen lúgos hatású, átlátszatlan, opalizáló és szagtalan. A tó fenekének egy része 83

éles homokkal borított, kemény altalaj, a másik része pedig vastag iszapréteggel borí­ tott. A két területet éles, függőleges törésvonalszerű képződmény választja el. Az iszap színe kékesfekete, kenőcsszerű, homokos agyag. A part felé helyenként tőzeges iszap van, amelynek a vízállástól függően gyengébb-erősebb kénhidrogén szaga van. Dr. Rigler József egytemi tanár vizsgálata szerint a víz összes szilárd tartalma 5,671 gr klór: 0,521, kötött C 0 2: 1,870, Na: 2,143 gr 1000 gr vízben. Dr. Kaiser Károly műegyetemi rk. tanár, a központi vizsgáló állomás vezetőjé­ nek hivatalos bizonyítványa szerint: „a víz fajsúlya 1,005 67. Oxigén fogyasztása: 0,111 85 gr 0,100 0 gr vízre számítva. Összes oldott részek 1000 gr vízben: 5,62682 gr 110°-on szárítva Összes oldott részek 1000 gr vízben: 5,57873 gr 180°-on szárítva Izzítási veszteség 0,299 86 gr Kathionok gr

Kalium ion Natrium ion Lithium ion Ammonium ion Calcium ion Magnézium ion Stroncium ion Barium ion Ferro ion Alumínium ion Mangán ion Összesen

1000 gr. vízben 0,419 43 1,900 82 0,001 87 nyom 0,030 89 0,024 78 — —

0,006 12 0,018 68 0,000 80 2,403 39

millimol

millival

10,726 2 82,642 0 0,269 4

10,726 2 82,642 0 0,269 4

—

0,770 9 1, — —

—

1,541 8 2,037 8 — —

0,109 6 0,643 3 0,014 6

0,2192 1,929 9 0,029 1 99,395 4

0,044 8 10,346 1 0,070 6 0,018 0 0,838 5 53,620 9 15,827 2 0,544 1 0,000 2 —

0,044 8 10,346 1 0,070 6 0,018 0 1,677 9 53,62 9 31,654 4 1,088 2 0,000 4 — 98,521 3

Anionok Nitrát ion Chlor ion Brom ion Jód ion Sulphat ion Hydrocarbonat ion Carbonation Silikat ion Hydrophosphat ion Hydroarsenat ion Összesen

0,0028 4 0,366 87 0,005 64 0,002 28 0,080 55 3,259 41 0,949 65 0,041 57 0,000 02 — 4,708 83

Fenti adatok alapján a vizsgált víz tekintélyes mennyiségű oldott alkatrészeket tartalmazó, lúgos víznek minősíthető. A víz különleges és figyelemre méltó tulajdon­ ságai : igen sok benne a szerves anyag, melyet a rendkívül nagy izzítási veszteség és oxigénfogyasztás jelez, igen sok alkali fémet tartalmaz, melyek egy része chlorid, na­ 84

gyobb része carbonat, legjelentékenyebb mennyisége pedig hidrocarbonat alakjában van oldatban, lithium is, bár nem nagy mennyiségben, fellelhető benne, jód és bróm tartalma jelentékeny, mint carbonatos víz alumíniumot és silikátokat is tartalmaz. Budapest, 1927. március 24. Dr. Kaiser Károly s. k. 3705/1926. szám. P. H.

orvostudor, oki. vegyészmérnök műegyetemi r. k. tanár a Központi vizsgáló állomás vezetője

Fentiek alapján a Kakasszék-tó vize gyógyvíz, melynek hatása hazánkban, sőt Európában is egyedülálló, magas sziksótartalmának köszönhető s ezenkívül az Or­ szágos vegyvizsgáló állomás által kimutatott jód és bróm tartalmával magyaráz­ h a tó ...” (Dr. Genersich Antal egyet. m. tanár, igazgató főorvos írásbeli közlése). A víz gyógyít reumát, köszvényt, csúzt, isiászt, különböző bőrbajokat, mozgásszervi bántalmakat, csont és bőrtuberkulózist, továbbá a különféle izzadmányok felszívó­ dását igen rövid idő alatt elősegíti. A környékbeli lakosság már a múlt században is használta és ismerte a víz csodálatos gyógyhatását. Az 1920-as években a Kakasszék gyógyfürdő Rt. szép fürdőtelepet létesített, s a gyógyfürdőben sok ezer beteg nyerte vissza egészségét, amit bizonyít a sok-sok ott hagyott mankó és bot, valamint a sok száz köszönőlevél. A Kakasszék tó Ny-i részén épült 1928-ban a Városi Közkórház (1. ott) bőr- és csonttuberkulotikus gyógyintézete, mint külön kihelyezett osztálya. (Lásd Kakas­ széki tuberkulotikus gyógyintézet.) 740. Kakasszéki-csatorna. A régi Kakasszék-ér medrében ásott csatorna, mely a fürdőtől kezdődik, s a Hódtó—Kistiszai-csatornába vezet. Két levezető, tehermen­ tesítő csatorna köti össze a Nagy kereszt úti-csatornával [12]. 741. Kakasszéki-levezető-csatorna. A Kakasszéki-csatorna tehermentesítésére, főleg belvizes időszakban vízmennyiségének gyorsabb levezetése érdekében a tuberku­ lotikus gyógyintézet előtt két összekötő, levezető csatornát ástak (1. és 2. számú), melyek a Nagykeresztúti-csatornába (1. ott), vezetnek [12]. 742. Kakasszéki-tubérkulotikus-gyógyintézet. Ismerve a Kakasszék-tó vizének kiváló gyógyhatását, a városi kórház igazgatója, Dr. Genersich Antal egy. m. tanár 1927-ben, részben a népjóléti minisztérium, részben a város útján 350 000 P-t bizto­ sított a gümökóros betegek sebészi gyógyítása érdekében a tó partján létesítendő gyógyintézetnek, mint a kórház egyik kihelyezett osztályának építésére. A terveket a városi mérnöki hivatal készítette el dr. Genersich Antal útmutatása alapján. A ter­ veket a népjóléti minisztérium helybenhagyta, mely szerint a gyógyintézet a tó É-i partján frontjával DK felé néz, és 64 beteg befogadására lesz alkalmas. Az épület80m hosszú, középrészen egy emeletes és két földszintes oldalszárnya van. Mögötte van a a fedett folyosóval összekötött gazdasági épület. A főépületben a földszinten 12 négy­ ágyas kórterem, műtő, kötöző, röntgen, ápolói szobák, iroda, 2 nappali szoba (tár­ salgók), fürdőszobák, W. C.-k vannak. Az emeleti részen 4 négyágyas kórterem, fő­ orvosi szoba, alorvosi lakás, fürdőszobák és W. C.-k vannak. Mind a földszinti, mind az emeleti kórtermek előtt kényelmes fekvők találhatók. A gazdasági épületben vannak a konyha, tálaló, kamra, raktár és mosókonyha. A pincében van a kazánház és a fű­ tő lakása, szénraktár és a gazdasági pince. A garázs külön épületben van. A fűtés központi biztosítása meleg vízzel történik. Az ivóvizet az intézet saját ártézi kútjából nyerik, s hidrofor berendezéssel biztosítják annak elosztását. A fürdőszobák részére a gyógyvíz melegítését alacsonynyomású kazánnal végzik. 85

Ez a Kakasszéki gyógyintézet az ország első intézménye, mely a helio-, balneo- és klimatotherápián kívül orthopediai és, összes sebészeti és röntgen eljárásokkal áll rendelkezésre a sebészi gümőkóros betegek gyógyítása érdekében [31/22]. 743. * Kakukk utca. Tabánban a mai Bajnok utcát nevezték így a múlt században. Öreg tabáni lakosok szerint onnan kapta nevét, hogy a hajdani Hattyas-tó partján volt hatalmas nagy fákon annak idején sok kakukkmadár tanyázott (Nagy Sándor, Tűhegyi Sándor) [13]. 744. * Kalan-gyűrűse. Hajdan a Kalán-, vagyis Kolon-tó környékén a Barci-réten lehetett nagyobb füzes erdő. Régen oklevelek Kalanguerusy néven írják [38/1. 162, 11.64]. 745. * Kalan-tó. Régi oklevelek a Báréiban említik s partján a Kalan gyűrűsét. Jelenleg ott a Kollan-tó (Kis- és Nagy-) van.Ezt hívhatták régen Kalan-tónakaM ártély környéki halászok (pl. Pányi révész) de a földbirtokos Kardos Imre is gyakran Ka­ lan- vagy Kolon-tónak is említette. (1. ott is) [6/24], 746. Kalap utca. Tabánban a Pálfy utcából indul ki, s a Pál utcába folytatódik. Kezdeti része szűk és rendezetlen, mert még a régi Hattyas-tó partján „ősi” település, folytatását már az uradalom a lecsapolt tó medrében egyenesen és szélesre mérette ki. Az eleje az ottani idős emberek szerint csak a tóra „lejáró” sikátor volt (Nagy Sándor, Tűhegyi Sándor). Régen a II. tized utcája volt, ma a III. kerületbe tartozik [13]. 747. Kalász útca. Tarján rövid, keskeny és rendezetlen utcája, mely a Rigó utcát a Szöllö utcával köti össze. É felé indul ki belőle a Sarolta utca. Régen az I. tizedbe tartozott, ma a II. kerület utcája [13]. 748. Kamarás. Hunyadi János, Vásárhely földesura Kamarást is vásárhelyi bir­ tokához csatolta. Azonos lehet a mai csanád megyei Almás- v. Nagy-Kamarással. [38/11.230]. 749. Kanális. A város belterületéről összegyűlő csapadékvizek, valamint a Hatyas- és Csúcs-tó kiszárítása érdekében a medrükben meggyűlt vizek levezetése céljá­ ból ásták még 1795-ben. A Szentesi utcától indul ki, s a mai Lévay utcán át a Paperébe vezet, s akkor Kanális, majd Csatorna utca volt a neve. A környék általában „Kalányis”-nak nevezte. Az ott épült régi iskolát még az 1930-as években is kanális­ parti iskolának nevezték [8. 12], 750. Kanális-part. A mai Lévay utcát nevezték a múlt században Kanális és Csa­ torna utcának, az ott ásott kanális miatt, melynek amúgy is emelkedett részét hívták kanálispartnak. Ezen épült a ref. egyház elemi iskolája. 751. Kanális-parti iskola. A mai Lévay, a múlt században Kanális, illetve Csatorna utcában építtette a ref. egyház a múlt század elején a 2 tantermes, 2 tanítós elemi iskolát [8], 752. * Kanális utca. A mai Lévay utcát nevezték így a múlt században, mert ezen az utcán vezették le a Csúcs- és Hattyas-tó vizét az 1795-ben ásott Kanális útján. Hi­ vatalosan Csatorna utca volt a neve, de a nép inkább így nevezte [13]. 753. Kanász-halom. Fecskésen a környzetéből még ma is meredeken kiemelkedő domb a Sár-tótól Ny felé A , © 96 m [7]. 754. Kanászhalmi-düllő. A határ K-i részén az orosházi vasútvonaltól D-re a Szőkehalmi- és a Sóstóparti-halom-dűlők között terül el. Lakossága: 193, ebből ref.: 91, ev.: 18, r. k.: 83. [9], 755. Kanász-telek. Barackos-dűlőtől D-re a Száraz-ér kanyarulata feletti nagy terület, mely régen legelő volt. Hajdan a Száraz-ér helyenként mocsaras partja mentén sok disznót legeltettek, és itt volt a kanászok szállása és a sertések karámja. 756. * Kanizsa utca. Musztafa szegedi kádi 1570. évi összeírása említi a Kis utcá­ 86

val együtt. A mai Petőfi, Deák Ferenc és Szent Antal utca környékén az Isó-domb kö­ zelében lehetett [13]. 757. * Kaparászi-csárda. Az uradalom tartotta fenn, és az 1750-es évek elején már megvolt [38/IV. 344]. 758. Kapitány utca. A Zrínyi utca első mellékutcája bal felől, mely a „Tó”-ba vezet le. Nevét onnan kapta, hogy a múlt században ott építették fel az egyik tiszti házat a Vásárhelyre telepített katonaság tisztjei részére. Régen az I. tizedbe tartozott, ma az I. kerület utcája. A páros szám a városi kórház épülete [13], 759. * Karancsi-fok. A Karancsi-lapos közepe táján kanyargóit,annak fölös vizét vezette le a Tiszába, mégpedig aKörtvélyesi-kanyarulatába. Az ottaniidős emberek sze­ rint medre széles, de sekély volt,áradások alkalmával a Tisza ezen keresztül öntötte el a Karancsi-lapost, s ilyenkor a Danszkával és a Kender-tóval is összefüggésbe ke­ rült (Pányi György, N. Kardos Imre). Az 1930-as években repülőgépről nézve, főleg tavaszi szántás és hóolvadás idején az ér középső része még elég jól kivehető volt. A Tisza felőli része a töltés készítése következtében már nem ismerhető fel, a hullám­ térben pedig teljesen feliszapolódott a torkolati szakasza. 760. Karancsi-lapos. A Tisza körtvélyesi kanyarja, a Kender-tó és Téré között elterülő hajdan mocsaras, száraz időben jó kaszáló terület, mely K felé a Solt-Paléba folytatódott. Ma területe ármentesítve van. 761. * Karancsi-semlyék. A Karancsi-lapos mélyebb részeit főleg a Karancsi-fck elszélesedett, elsekélyesedett részeit, ahol a szabályozás előtt legtovább megmaradt a víz, nevezték így. Nád, káka, gyékény termett rajta, később már kaszálták. A bel­ vízszabályozás óta jó mezőgazdasági terület (N. Kardos Imre, Pányi György). 762. Kard utca. Tarjánban a Malom utcából indul ki. Rendezetlen, görbe utca egy kis vakközzel. Az Árok utcával együtt szabálytalan kis térszerű kiképzéssel a Királyszék utcába vezet. A Kard utca települése híven követi a hajdani Királyszék-tó meder-, illetve partvonulatát. Régen ezen az úton lehetett a Malom utca elejéről le­ menni a tóra. A közepe táján erősen lejt a 80,0 m-ről a 79,0 m-es szintvonal alá. Régen az I. tized utcája volt, ma a II. kerületbe tartozik [13], 763. * Kardos utca. A mai Deák Ferenc utcát nevezték így a múlt században(l. ott) [13]. 764. Kardos barma kútja. Csomorkányi határban a Sámson— derekegyházi út mentén, attól É-ra jelzi az 1774. évi uradalmi térkép [10]. 765. Kardoskút. Erősen fejlődő tanyaközpont a Pusztán. Iskola, orvos, bába, lelkészi hivatal, csendőrség és temető tartozik hozzá. A pusztai Fehér-tó közelében terül el. 766. Kardoskút. Vasúti megállóhely az Orosháza—tótkomlóst—mezőhegyesi vasútvonal mentén a Kardoskút-dűlő határán, Orosházától 10 km-re. 767. Kardoskút-düllő. A határ K-i részén, már Orosháza alatt az Aranyad- és Pecércésháti-dűlő között terül el. Közepe táján vágja át a Sámson—orosházi út. Lakossága: 255, ebből ref.: 70, ev.: 112, r. k .: 53 [9], 768. Kardoskúti iskola. Az Orosháza—tótkomlóst' út mentén a 3. km közelében a Kardoskúti dűlőút torkolatánál épült állami elemi iskola 1 tanítóval, 1 tanteremmel, bővítésre szorul [9], 769. Karika-tőtés. A Tisza szabályozása alkalmával a régi Hámszárító—sártóitöltés legnagyobb részét felhasználta az ármentesítő társulat az új töltésébe, azt meg­ erősítve. Egy része azonban kimaradt az új töltés vonalából, s ezt nevezik „karika” töltésnek (Benes Gyula). 770. Kasza útca. Susánban a Bajza utcát a Püspök utcával összekötő rendezetlen, szögben megtört utca. Régen a IV. tized utcája volt, ma a VII. kerületbe tartozik [13], 87

771. Kaszap göbölkútja. Pusztán az újvárosi határban a Derekegyháza— újvárosi út közelében jelzi az 1774. évi uradalmi térkép. A kút az 1920-as években még meg­ volt [10]. 772. * Kaszap-malom. Susánban a mai Klauzál és Bajza utca sarkán állott régen a híres szárazmalom. A múlt század vége felé bontották le [19/15]. 773. Kaszap utca. Oldalkosárban, ma az Andrássy utcát köti össze a Tóalj utcáwal vagy Kőfal sona\. Az ingyenfürdőhöz vezetett le. Nevét vásárhelyi, gazdag földbirto­ kostól, a ref. egyház gondnokától kapta, aki ebben az utcában lakott. Háza még az 1920-as években is megvolt. Nevezett az 1787. évi háború alkalmával 30 000 Ft köl­ csönt adott a kormánynak, de a megillető' kamatot nem fogadta el azzal, hogy: „királyomnak adtam kölcsön a pénzt, s alattvaló létemre nem fogadhatok el tőle ka­ matot. Nem is szeretnék olyan országban lakni, melyben még félévre is elveszik a ka­ matot” [13. 38/III. 391]. 774. * Kaszap Pétör utcája. A múlt században a mai Kaszap utcát nevezték így [13]. 775. * Kaszap Pétör malma utcája. Régi írások Susánban említik. Idős emberek szerint a mai Bajza utca volt (Halmi József, Herczeg Ferenc) [13]. 776. Kaszás-halom. A Pamuk-földön, Mártélytól D-re a Pamuk-ér és a Tisza között a jelenlegi Kendertó-dűlőben emelkedik. Környékéből erősen kimagasló, még mindig tekintélyes halom az ÉNy—DK irányú partos hidroeolikus vonulat legki­ emelkedőbb pontja A , © 84 m [7], 777. Kaszinó. Az első kaszinó 1827-ben alakult, célja a kultúra, színház és közvilágítás megszervezése. Székhelye a „Sas” vendéglőben volt. 1837-ben alakult az „úri kaszinó”, de működését hivatalosan csak 1844-ben kezdte meg. Székhelye a Bereck-házban volt, az új székház építését 1899-ben határozták el, s a Zrínyi utca elején vett telken Sándy Gyula budapesti műépítész tervei szerint építették fel 57060K-ért. Sándy tervezte és építtette fel az új ref. főgimnáziumot is. 778. Katolikus templom. Az eddigi kutatások alapján még nem derült ki, hogy Vásárhely községnek volt-e a középkorban temploma. Ha nem, akkor biztosan a köz­ vetlen közelében a Kis-tó túlsó partján települt Hód község templomát használták (1. ott). A hagyomány szerint ez tekintélyes nagy templom volt, mely Vásárhelyről a Cigöllér partjáról Oldalkosárból, sőt még Tarján széléről, a Hód-tó partjáról is jól látszott. A török pusztítás idején, az 1590-es években Hód községet is feldúlták, és templomát valószínűleg akkor égették fel. Az első templomot, amiről tudomásunk van, a mai Vöröskereszt környékén épí­ tették 1722-ben sárból gaztetővel. Ez nagyon szegényes volt, a hívek száma akkor 140—145 lehetett. A második templomot a Lógeri Nagy utca (mai Dani utca) környé­ kén akarták fölépíteni, hogy mind a lógeri, mind a lakhati, idegenből odatelepített, főleg katolikusoknak könnyen megközelíthető legyen. Az építkezést azonban nem fejezték be, mert a már felépített vályogfalakat Széplaki uradalmi igazgató 1723 nya­ rán egy éjjel titokban lebontatta, és anyagát elhordatta. 1729-ben Török Mihály zsel­ lér telkét jelölték ki az új templom építésére a Kis utca (ma Andrássy utca) elején, Oldalkosárval szemben, körülbelül a mai Konstantin ház helyén. Ezt is sárból, vá­ lyogból, nádtetővel készítették, s szentélye, mely alatt a plébános borospincét akart készíttetni, még az építés közben összedőlt. Mivel a katolikusok nem tudtak, vagy inkább nem akartak saját erejükből építkezni, a katolikus gróf Károlyi földesurat rávették, hogy a város közmunkával fejeztesse be az építkezést, a lakosság nagy elé­ gedetlenkedésére. 1732-ben szentelték fel, de csaknem évente kellett tatarozni. 1745— 50 között rendesebb templomot akartak építeni az Isó-dombon, de közben, míg ta­ nakodtak, a város a dombot tereprendezés érdekében lehordatta, s anyagából a kör­ 88

nyék mély részeit töltette fel (1. ott). Végre 1754-ben tették le az alapját a mai, már tég­ lából épült templomnak, melyet azonban a katolikus hívek nem a saját költségükön építtettek fel, hanem a földesúr utasítására erőszakkal, a város költségén közmunká­ val. 1756-ban fejezték be az építkezést, később bővítették két oldalhajóval Ybl Mik­ lós tervei szerint [38/V. 656]. 779. * Katona-halom. Tarjánvég mellett a Tisza irányában esett, de már több év­ tized előtt elhordták [38/1. 136]. Valószínűleg azonos a Katona János halmával. 780. * Katona János-halma. A Régi-Szegedi út É-i oldalán a Bodzás-part irányá­ ban van egy, ma már alig észrevehető emelkedés 80 m n . Valószínűleg sokkal maga­ sabb volt, de a múlt század vége felé a Régi-Szegedi út bővítése érdekében lehordták. Ekkor sok cserépedény-töredéket, embercsontot, fegyvermaradványokat találtak (Kamocsay Gábor, id. Dezső József és Rákos Mihály). Valószínűleg a Hód-tó, Tére-ér medréből hidroeolikus úton keletkezett [7]. 781. * Katonai-épületek. A Vásárhelyre beszállásolt katonaság részére a városnak kellett gondoskodni a szükséges épületekről is. Az 1790-es években a következőkről vannak feljegyzések: katonai fogház (fogda), katonai kórház, katonaorvosi szállás, lőportorony, tiszti házak, ménlovak istállója, lovaglóiskolák, pékházak, városon kí­ vül szénaraktárak. Jóval később, midőn a Serház működését az uradalom beszüntette, a város kaszárnya céljára megváltotta. Ezzel megszűnt a katonaságnak magánhá­ zakhoz való beszállásolása. A kaszárnyán kívül sajnos a többi katonai épület sorsá­ ról eddig nem tudunk, nem tudjuk ,hogy hol és milyenek voltak, kivéve a tiszti házaházakat. 782. Katra-csatorna. A Katra-ér kiszáradt medrében ásták a csatornát, mely az Erzsébet-oldal, Katraszél és Szikáncs területének fölös vizét vezeti le a Tízöles úton keresztül, s a 14. km-en túl az Őrház alatt ömlik a Hódtavi-csatornába. Hossza 3929 m [ 12]. 783. * Katra-ér. Erzsébet-oldal alatt a Cirják-ér mellékéről eredt, és EK—DNy irányában átvágta a Nyomás-szélt, a Rác és M akói út menti dűlőket, és Szikáncson áthúzódva Sarkaly és Szentkirály között széles, tölcsérszerű torkolattal ömlött vize a Előd-tóba [6/36], Nevét valószínűleg „katre” ősmagyar szótól kapta, ami vízhordta gazt jelent [38/11. 246, 249]. Ezt igazolja az ottani nagyon idős gazdák (Szél József, Hódi Péter továbbá Jó Ferenc) közlése, hogy a Hód-tó áradása alkalmával, mikor a Tisza „nyomta bele” a vizet, főleg ha erős Ny-i szelek fújtak, a tó hullámai a part­ széli sok gazt, nád„töreket” az ér kiszélesedett torkolatába „béhajtotta”, s ott meg­ rekedt (1. Katra-torok). Repülőgépről végzett megfigyeléseim során megtaláltam az összefüggést a Cirják-érrel az Erzsébeti úton keresztül, s így tulajdonképpen hajdan a Katra-ér a Cirjákér folytatása volt, később ez a rész annyira feliszapolódott, nagyobb területen beszántódott, hogy lent a földön szabad szemmel az összefüggést nem lehet már megta­ lálni, észrevenni. Mai fenékmagassága: 77,5—78,5 □ [6/36]. 784. Katra-főd. Az 1400-as években Szentkirály birtokosa, Tembesi Miklósné a fennmaradt oklevelek szerint gazdatisztjeit 100 hold földdel jutalmazta, melyből 40 hold Kaira-fődön volt. Valószínűleg azonos a mai Katra-szél határterülettel. Az ott lakó idősebb emberek gyakran emlegetik a Katraszél-dűlő helyett Katra-föld elneve­ zést (Szabó Sándor, Szél Imre). 785. Katra-szél. Szentkirálytól DK-re a Tízöles és a M akói út között terül el. ÉK felől Sarkaly határolja, s ettől a hajdani Katra-ér ma 77,5 m-es medre választja el. Ennek medréből, valamint a Hód-tó fenekéből hidroeolikus úton keletkezett a Katraszél magaslat, melynek felszíne 80,0—81,0 m-ig emelkedik □ , azután meredeken lejt a Hód-tó medrébe. 89

786. Katraszél. Vasúti megállóhely a makói vasútvonal mentén a Nagyállomás­ tól 8 km-re. 787. Katraszél-düllő. A Makói és Tízöles út között terül el s a Szentkirály-, Sarkalyér-, Táncoshalom- és Gorzsa-dűlők határolják. Felszíne szelíden hullámos. Talaja kitűnő'. Lakossága: 118, ebből ref.: 97, r. k .: 17 [9], 788. Katraszéli-csatorna. Katra-szél káros, fölös vizeit gyűjti össze, a M akói üt­ néd kezdődik, s a Szikáncsi-csatorna útján a Katra-csatornába vezeti vizét [12]. 789. Katra-torok. Hajdan a Katra-ér hódtavi beömlését nevezték így. A régen széles, mély és bővizű torkolatában jó halászóhely volt, s itt főleg rekesztőhálókkal és varsákkal fogták a halakat. Hajdan a tó hullámverése, főleg Ny-i és DNy-i szél esetében ide sodorta, „terelte” a tó színén úszó sok gazt, nád- és gyékényuszadékot, melyet, ha már nagyon sok összegyűlt és akadályozta a halászást, kicsáklyáztak, s ha kiszáradt, felgyújtották (Jó Ferenc, Lázár Lajos gazd. főtanácsos). 790. Kazinczy űtca. Belvárosban a Zsoldos utcát köti össze a Damjanich utcával, párhuzamosan a Lázár utcával. Régen a I. és II. tized utcája volt, ma az I. kerületbe tartozik. Az utca neve Kazinczy Ferenc (1759—1831) költő, nyelvújító emlékét őrzi [13]. 791. * Káka utca. A mai V. kerületben a lecsapolt és kiszárított Csúcs-tó medrében kiépített Rákóczi utcának (1. ott) volt a múlt századbeli eredeti neve. Arról nevezték el, hogy az itt épült házak mélyen fekvő udvarán, főleg nedves időszakban még az 1920—30-as években is a csatornák mentén tenyészett a káka és a nád [13]. 792. Kállay utca. A VII. kerületben a János (Kálvin) térből indul ki és a Nagy­ állomáshoz vezet, illetve Újvárosra. A tóparti Bocskai utcával, a régi Cigöllér sorral halad csaknem párhuzamosan, a hajdani Hód-tó Cigöllér nevű öblözetének partvonu­ latát követve. Régen a IV. tizedbe tartozott. Amikor az Alföld-fiumei, ma Szeged— békéscsabai vasútvonal kiépült, a Nagyállomást az utca végénél építették fel, s a szá­ zadfordulóig Vasút(i) utcának nevezték, a múlt századokban pedig Hód vagy Hódi utcának, mert ez vezetett a Kis-tón keresztül a középkorban elpusztult Hód községbe (1. ott) [13], 793. Kálmán utca. Csúcs városrész rendezett, széles, de mély fekvésű utcája, amelyik a Szentesi utcát a Rákóczi utcával köti össze a kiszárított Csúcs-tó medrében. Régen a III. tizedbe tartozott, ma az V. kerület utcája. Régi jellemző neve Kacsa utca volt (1. ott) [13]. 794. Kálvin tér. Lásd János tér címszó alatt [13]. 795. Kámvási-csatorna. Sarkaly és Szentkirály átlag 80,0—80,5 m magas terü­ letei között elterülő, keskeny, 79,0—79,5 m-es mélyedéseinek, hajdani ereknek medré­ ben ásott, kanyargós csatorna, mely a magaslatok fölösleges és a mélyedések káros, pangó vizeit vezeti le a Hódtó-kistiszai-föcsatornába [12]. 796. Kántor-halom. A Kis-Lúdas-ér partján emelkedik. Nem tartozik a vásárhelyi határba, de hajdan a környékét főleg vásárhelyiek árendálták. O 89 m, □ szerint 82,5 m [7]. 797. Kápolna-düllő. A határ K-i részén a Pusztaszéli-út mellett a Kútvölgyéri- és Sóstófarki-dűlő közt terül el. Lakossága 221. Ebből ref.: 99, ev.: r. k .: 112 [9]. 798. Kápolna-halom (I). Kápolna-dűlőben a Kakasszék-tó és az Orosházi út között középen egy nagyobb kiterjedésű halomcsoportnak 90 m-ig emelkedő része A , O- Tetején volt Kápolna község temploma, mely még a középkorban elpusztult. Feltárása alkalmával 1896-ban korai Árpád-kori leletek kerültek elő [2/183, 184. 7. 7. 38/11.373]. 799. * Kápolna-halom (II). Szeremlei szerint „Újváros és Királyság határához kö­ zel É-ra említik 1745-ből” [38/1. 135]. 90

800. * Kápolna község. Középkorban elpusztult község, melyet 1468-ban emlí­ tenek először. Valószínűleg ezis a törökpusztítás áldozata lett. A mai Kápolna-dűlő ben találták meg 1896-ban a Kakasszék-ér szélén emelkedő' Kápolna-halom tetején a ter­ méskőből épült, de feldúlt templom alapfalait s mellettük soros sírokat [14. 38/11. 363], 801. Káposztafőd. Kendertóhát-dűlőben a Kutyafenék és a Tisza között a Mártélyi-Dög-Tisza alatt levő magasabb terület, melyet 1794-ben a csordajáráshoz csa­ toltak [38/1. 135]. Ezen a területen van ma is egy hátasabb rész, melyet az ottani idős emberek Káposztásnak, Káposztás-földnek neveznek (Pányi György, Szűcs István). 802. Káposztákért. Lásd. Káposztaföld alatt. 803. Káposztáskert. Sarkaly alatt régen a Hód-tó peremén, humuszos partján nagyban termelték a káposztát. Ennek emlékét őrzi a környéken sok ilyen nevű hely (Jó Ferenc, Kerekes Gábor). 804. Káposztáskert-düllő. Sarkaly és a Makói út között terül el Katraszél-dűlőig. Lakossága: 72, ebből ref.: 49, r. k .: 23 [9], 805. Káposztáskert-ódal. Makói út és a sarkalyi szőlők között terül el, mint a hajdani Sarkaly-ér partos melléke, mely 82 m-ig emelkedik © , s a Katra-szél partos részébe folytatódik. 806. * Káposztás-temető (Ó-). Vásárhely legrégibb ismert temetője. A mai VIII. kér. Újváros Ny-i részén, az elpusztult Hód község területén a Hívő-malom (1. ott) kör­ nyékén terült el. Állítólag az 1700-as évek elején már használták,és 1800-as években zárták le. A Hód-tó hullámai hajdan amint szaggatták és „habolták” el a magas par­ tot, az nagy darabokban szakadt le a tó medrébe, s az ilyenkor megbontott soros sírokból kilátszottak a csontok, koporsódarabok (Jó Ferenc és Kerekes Gábor szü­ leiktől, nagyszüleiktől hallották). Ezt a temetőt inkább Hódi vagy Hajdai temető­ nek nevezték [38/IV. 130], a szomszédságában volt híres Hajda-csárdáról. J. cs. tér­ kép XIX. 28. lapján gondosan ki van rajzolva a temető a Hód-tó partján a Nagy-töl­ tésen átvezető út mentén, annak elágazása előtt, tőle É felé a Hajda-vendéglőse1. 807. * Káposztás-temető. (Új-). A régi Ó-Káposztás vagy Hódi, illetve Nagy temetőtői K felé 1806-ban jelölt ki újabb területet az uradalom temetkezési célra, ugyanakkor a régit bezáratta. Nevét ez is, mint az O-Káposztás temető is, onnan kapta, hogy azt a területet régtől fogva Káposztáskertnek, Káposztásföldnek nevezték és nevezik még ma is. Az 1850-es évben ez a temető is betelt, s 1851-ben bezárták, de sokáig üresen állta terület, s csak az 1900-as évek elején osztották ki házhelyeknek (Halmi János, Jó Ferenc, Kerekes Gábor szóbeli közlései). 808. * Káposztástemetői-erdő. A régi Káposztás temető DNy-i végénél a múlt századokban volt egy nagyobb, főleg nyár- és fűzfákból álló, a partos részén akác­ erdő. Maradványai az 1890-es években is még láthatók voltak. Az erdő tulajdonkép­ pen a Hód-tó partján terült el, ezért Hódi-erdőnek is nevezték (1. ott). 809. Kárászos-rét ~ Kárászos-mocsár. A Batidai-slktól DNy-ra a Kingőc-halomtól K-re, mint széles, lapályos rész terül el. Magasabb fekvése miatt csak nagyobb áradások idején került víz alá, de ilyenkor jó halászóhely volt. Lele községtől egy ki­ emelkedő földhát, a Tiger-hát választotta el. Régi partvonalát a 78,0 m-es szintvonal jelzi □ [6/23], 810. Károly-tőtés. Az Antalics-tó É-i részén emelték még a múlt században. A Kökény-dombot kötötte össze a Kény érváró-halómmal a Gyúló-éren keresztül. A Tisza felől jövő áradások ellen a Gyúló medrének felső,már mezőgazdaságilag hasz­ nosított részét mentesítették ezzel a töltéssel. 811. Károlyi Melinda-iskola. Nagy-szigetben az I. dűlő út közepe táján épült 1 tantermes, 1 tanítós állami elemi iskola [8]. 91

812. Károlyi utca. Az V. kerületben a Vásártértől Ny felé eső, É—D irányú hosszú utca. A Vöröskeresztnél kezdődik, a belterület széléig tart, és a határba vezet. Ez az utca volt a Lakhat első települése, még a Csúcs-tó magasabb partján. Régen a III. tizedbe tartozott. Nevét a Károlyi földbirtokos családról kapta [13]. 813. * Kása-malom. A mai Lázár utcában a Vörös utca sarkán, a már török idők­ ben is ismert följegyzésekben szereplő Szabó család birtokában volt híres Kása-hántoló. Innen kapta megkülönböztetésül a Vásárhelyen élő sok Szabó család közül a „Kása”—Szabó előnevet (K. Szabó Imre, Rónay utcai gazdálkodó szóbeli közlése) [20/663], 814. * Kecske utca. A mai Kazinczy utcát nevezték így a múlt században [13]. 815. * Kelemen-fok (I). „Az algyevi határtól folyik az Ásott-Tisza egyik legdélibb részébe a réten Földvárral szemben. A Porgány Ny-i oldalába torkollik. Nevét egy, a törökök által itten megölt katonától vette volna.” — írja Szeremlei [38/1. 63], 816.* Kelemen-fok (II). A Köpáncsi-síkot kötötte össze az Antalics-tóval és a Kér óval. Ez a hajdan igen jelentős ér jól fel van tüntetve a J. cs. térkép XIX. 29. lap­ ján. Repülőgépről még most is — főleg tavaszi hóolvadás idején -— szépen ki lehet venni a fok medrének lefutását. [6/36]. 817. Kemény utca. Az I. kerület É-i határán a Révai és Pálfy utcák összetalálko­ zásával szemben, a Holló utcából D felé a Galamb és Szivárvány utcák közt vakon vég­ ződik. Régen a II. tized utcája volt [13]. 818. * Kender-tó. A határ Ny-i részén ÉK—DNy irányában húzódott, hosszan elnyúlva, inkább ér formájában a Tisza és a város között. A Tiszával az Iklód-ér,a Ke­ nyerével és a Pamuk-érrel a Kendertó-ér kötötte össze. A Hód-tóba annak É-i részén ömlött be hajdan vize a Papere és a Téré torkolata között. Gróf Károlyi Antal 1779ben a Kender-tó medrében ásatta a Kis- vagy Új-Tisza medrét (1. ott). Mai meder­ szintje 77,5—78,0 m □ [6/23]. 819. Kendértó-düllő. A határ Ny-i részén a Kutya-fenéktől Ny-ra a tiszai védgát és a kenyerei szolok között terül el. D felé Solt -Páléval határos, s attól a Régi-Szegedi út választja el [9]. 820. * Kendertó-ér. A Kender-tó és a Kenyere-ér között képezte az összeköttetést. Lefutása csaknem É—D-i volt. Medre még ma is jól kivehető, és a Körtvélyesi út régen hídon, ma áteresz felett vezet át rajta. Medre csatornázva van, s a Pamuk-föld felesleges vizeit vezeti le. Az ér mederszintje 77,0—77,5 m □ [6/37]. 821. * Kendertó-ér hídja. A Tiszai vagy Körtvélyesi út a régi Hámszorító-csárdánál (1. ott) vezetett át a Kendertó-ér medrén. Erős fahíd volt gerendákból össze­ ácsolva. Két kocsi is elfért rajta egymás mellett. Két oldalán gerendakorlátja volt. A város készíttette és gondoztatta (N. Kardos Imre, Maczelka Gábor, Pányi György). 1797-ben a város lebontatta és átépíttette a Tére-érre, és helyét eltömettette (1. ott). 822. Kendörtó-hát. A mártélyi és körtvélyesi Tisza szakasztól Ny felé, a Kenyereháttöl D-re eső 79,0—78,0 m-ig emelkedő terület. A Tisza szabályozása előtt is kiváló szántó, a mélyebb része pedig kaszáló volt, ma az egész rész kiváló szántó. 823. Kendörtóhát—Pamukéri-csatorna. A Kender-tó, Pamukföld, Pamuk-lapos (1. ott) mély részein megrekedő vizeket gyűjti össze, s a Solt—Kopáncsi-csatornába ömlik [12]. 824. Kendörtó-part. A Kender-tónak helyenkint még mindig meredekebb részeit nevezik így, melyek még a belvíz szabályozása előtt is jó mezőgazdasági területek vol­ tak [7], 825. Kendörtói-tőtés. A Kender-tó medrét elzáró 262 öl hosszú töltés. Az 1790-es években emelték a Tisza felől jövő árvizek ellen. 826. * Kényere-ér. A Kék-tó D-i végétől Dfelé haladt, majdt ívben Ny felé fordult, 92

s a Kender-tó torkolatától kezdve, mint Panuk-ér folytatódott (1. ott). Széles, mély és jól kiképzett medre és bó'séges vize volt hajdan. A J. cs. térképen nagyon jól kivehető' az egész medervonulata [XIX. 28. lap]. Repülőgépről nézve az ér medre jól látszik kezdetétől a torkolatáig. Medre ma végig csatornázva van, fenékmagassága 78,5— 79,5 m □ [6/37], 827. Könyereéri-csatorna. A volt Kenyere-ér medrében ásták, felveszi a tegehalmi, barattyosi, téglási, csicsatéri, laciteleki, vöröshalmi, szőrháti és pamuklaposi, vala­ mint a Kék-tó medrének D-i részén összegyűlő káros, fölös vizeket. Összeköttetésben van a Solt—Kopáncs—kendertói-csatornáxal is. Vizeit részben a körlvélyesi, részben a lúdvári-zsilipen, illetve szivattyútelepen át vezeti le a Tiszába [12]. 828. Könyere-folyás. A Kenyere-énlek a Szentesi és Rárósi út közti legjobban ellaposodott medrét nevezik így [3/1]. 829. Könyere-hát. Lásd Kenyere-part alatt. 830. Könyere-part. A Kenyere-ér D-i partján végighúzódó hidroeolikus képződ­ mény, mely a Mindszenti úttól a Székhalom-dűlőig tart. D-i határa a Körtvélyesi út és a Kendertó-hát. Felszíne ma 80,0—81,5 m □ . Kiváló termőterület. Régen sok szőlő és sok gyümölcs termett itt. A J. cs. térkép XIX. 28. lapján az egész területen össze­ függő szőlőtelepítés van feltüntetve. Lásd még Kenyerei-szöllők alatt. 831. Könyereparti iskola. A Rárósi út mentén a 9. km közelében épült 1 tanter­ mes, 1 tanítós állami elemi iskola [8]. 832. Könyere—Téglás-düllő. A határ északi középső részén a Szentesi és Rárósi út között terül el. Lakossága: 495, ebből ref.: 392, r. k .: 93 [9], 833. Könyerei-halom. A Szentesi útféli-dülőben 86 m A , a környezetéből még mindig jól kiemelkedő, hosszúkás, hátszerű képződmény. A környéke is jó mezőgaz­ dasági terület [7]. 834. * Kényerei-majorság. A Károlyi uradalomnak a Kenyere-ér mentén elterülő gazdasági telepe volt. Eredetileg 1773 321/1100 hold volt a területe egészen 1827-ig. Később Téglásból 200 holdat hozzácsatoltak, s így 1973 321/1100 holdra növekedett [26/11. 16,27, 32], Hozzá tartoztak még a Kenyerei-szöllők is (1. ott). 835. * Kenyerei-szöllők. A J. cs. katonai térkép XIX. 28. lapján a Tiszai út és Kenyere-ér közti hátas-partos részen Pap-erétől a Pamuk-földlg szőlősterület van rajzolva, mely a Móimai-szöllőkbe (1. ott) megszakítás nélkül megy át, a Paperei-szöllőktöl pedig vizes, rétszerz terület választja el. A Kenyere-ér túlsó partján, főleg a Mámai-szöllőkkel szemben szintén van szőlőtelepítés, de már csak kisebb területen. A szőlősterület legnagyobb része az uradalomé volt, és présházakat, pincéket is építettek itt. 836. Kenyér-halom. A régi Batidai-ér, most csatorna partján emelkedik a Kingéchalomtól ÉK-re kb. 1 km-re 83 m A [5464/4 lap] [7]. 837. Kényérváró-halom. A régi Hód-tó, Antalics-tó, Gatyás-ér és a Gyúló-ér öszszetalálkozásánál Gorzsa DNy-i részén emelkedik. Térképen nincs jelezve. Nevét onnan kapta, hogy régen a jóval magasabb halom tetejéről nézték a pásztorok, hogy hozzák-e a városból a kenyeret, az ennivalót (Bagi Béla, id. Lázár Lajos gazd. főtaná­ csos közlése) [7]. 838. * Kera-puszta. A Tisza partján terülhetett el, Pósa Nana comes 1266. évi adománylevele említi. Valószínűleg a Kéró-ér mentén elterült síkság lehetett [38/11. 66,768], 839. Kerek-fenék. Leiétői Ny-ra a Tiger-hát alatt terül el, régen vizes rész és jó szántó a partosabb részein. Régen a Csanádi püspök birtoka volt [6/24], 840. Kerek-halom. A Kakasszék-medrétői nem messze, a Pósa-halomtöl ÉK felé, az Orosháza felé vezető út mentén egy kiszáradt érmeder partján található. A J. cs. 93

térképXX. 27. lapján egy halomjelzés van Kerek-halom néven feltüntetve. Megegyezik a mai Kis-halom (I.) terepemelkedéssel [7], 841. Kerek-rét. A Kerek-fenék mocsaras területét nevezték el később, midőn már kezdett kiszáradni. 842. Kerek—Sulymos-hát. Porgány-ér mentén a Sulymos- és Hajó-ér közrefogta partos rész. Az ÉK-i sarkában a Malajdok-halom 92 m-ig emelkedik A , O • D felé a Hajó-ér mentén a Hosszútó-háttól a Hajó-ér egyik ága választotta el, ÉNy-i részén pedig az Ördög-hát emelkedik [7], 843. Kerek-Szikáncs. Régen a nagy kiterjedésű Szikáncs határrésznek elkülö­ nített területe, mely a Tök-halomtól (1. ott) ÉNy-ra esik. Ez a halom választja el a Városi-Szikáncs résztől. Az 1720-as években Kerek-Szikáncs Férgedhez tartozott, annak déli csúcsát képezte, a Városi-Szikáncs pedig Batida tartozéka volt. 844. * Kerek-tó (I). Barci-rét D-i részén a Hámszárítótól Ny-ra terült el. 1408-ban már Solthi Dávid adománylevele említi, és az 1789. évi összeírásban a Halász- és Hosszú­ tó között szerepel. A tó D-i részéből indult ki a Böjt- vagy Büt-ere, mely a Sár-tóba vezetett. Medrének nyomai még ma is kivehetők a Barci-réten mint nagyobb kiter­ jedésű lapályosabb terület. Tavaszi hóolvadások vagy az áradások után repülőgépről nézve jól látszik a hajdani tó nyoma és folytatásaként a Böjt-ere kezdeti része s tőle K felé a Téré és Holt-Téré medre, valamint a Kollan- (Kalan, Kolon) tó maradványai [Ö /24].

845. * Kerek-tó (II). Az Ányási-sziget É—ÉNy-i részén levő nagy kiterjedésű mélyebb terület, melyet még a Tisza szabályozása előtt áradásai alkalmával legelőször töltött meg a Tisza (Pányi György révész). Nem tartozott a vásárhelyi határhoz, de főleg a vásárhelyiek halászták, illetve kaszálták, ha a víz lement róla (N. Kardos Imre, Maczelka Gábor). 846. * Kerektó-rét. A Mártélyi-Holt-Tisza és a 86). számú átvágás alkotta Már télyisziget Ny-i részén levő, hajdan vizenyős rétet nevezték így. Most az Ásott-Tisza kö­ zépen vágja át, s legmélyebb pontja a Kerek-tó (II.) (Pányi György). 847. Kérészt útca. A Károlyi (régen Lakhat utcajkezáeti részét köti össze a Vásár­ térrel a régi uradalmi présház, utóbb óvónőképző intézet és a polgári fiúiskola között. Általában Vöröskereszt utcának nevezik, a Kereszt és Lakhat utca sarkán az 1790-es években emelt és vörösre festett feszületről és talpzatáról. A XIX. század második felében Kórház utcájának is nevezték. Ez az utca a IV. és V. kerület között képez ha­ tárt, azelőtt a III. tized utcája volt [13]. 848. Kert útca. Susán rendezetlen utcája, mely a Simonyi utcából indul ki, s a hajdani Kistó-ér partján települt. Az 1880-as években még vakon végződött [lásd a Czégényi-féle belterületi térképen], s a századforduló idején összenyitották a Kortyogó felől a vele egy vonalban a város felé vezető Gyümölcs utcáwal. Ottani idős em­ berek szerint azért nevezték úgy, mert a Kis-tó és Kistó-ér partján szép gyümölcsös­ kertek voltak, de később a magas talajvíz és a vízpangás miatt kipusztultak (Halmi József, Herczegh István). Régen a IV. tized utcája volt, ma a VI. kerületbe tartozik [13]. 849. * Keselyés-ér. Tarjánvégen a régi Hód-tó Ny-i részén a Régi-Szegedi úttól DNy-ra a Téré torkolata mellett ömlött a Hód-tó ba. Partján még a múlt századok elején is nagy nyárfás és füzes volt, a Pap-erdeje. Az ér medre még mindig sok helyen látható, s legmélyebb vonalán ásták a Szöllőéri—Keselyes-csatornát. Nevét valószí­ nűleg a partja mentén levő erdőkben tanyázott keselyűktől (Gypaetus barbatus L.) kapta. A Tisza—Maros menti erdőkben elég gyakran előfordult a keselyű (Pányi György, Tűhegyi Sándor közlése és Vekerdi Józseftől feljegyezte Bodnár Bertalan). 94

1872-ben Szőregen lőttek keselyűt, melynek fejét és szárnyát a vásárhelyi gimnázium múzeumában őrzik [5/21, 6/37]. 850. Keselyési-csatorna. A Solt—kopáncsi-csatorna É-i ága, mely a régi Hód-tó medrének felső részéből vezeti le a fölösleges, káros vizeket Kotac (1. ott) és FelsőKopáncs között. Mellékágával együtt hossza 1835 m. Környékbeliek Keselyűs-csator­ nának is nevezik [12]. 851. * Keskeny-ér. Nagy-Sár-tót kötötte össze, annak partja mentén kanyarogva az Ökör-tóval [6/37], Jelentéktelen ér volt, ma már alig látszik nyoma. 852. * Keskény-sík. A Batidai-nagy-sik kisebb víz idején több egymással, erek útján összefüggő kisebb „síkok”-ra oszlott, ezek egyike volt a Keskeny-sík, a Tisza-sík és Bíboros (Biberés) sík között. A J. cs. térkép XIX. 29. lapján gondosan ki van raj­ zolva. Száraz időben a partosabb részeit kaszálták, nagy víz idején rendszeresen ha­ lászták (Kapocsi Mihály). 853. * Keskény-tó. A Barci-rét D-i végén a Tisza és a Barci-tó között terült el régen,és közvetlen összeköttetése volt a Tiszával, s az ezzel bezárt félszigeten a Mélysár-erdeje (1. ott) nevű fzes volt. Ez alatt torkollt a Tiszába a Sas-ér, mely a Sár-tó vizét vezette a 77,vzábaü Medre helyenként még ma is jól látható [6/24], 854. * Keskénytó-ér. A Keskeny-tó vizét kötötte össze a Tiszával. Szabályozás előtt a medre széles, éreredek partú és mély volt, vizeáradások alkalmával igen sebes és örvényes is volt (Pányi György). Partján volt a Mélysár erdeje. 855. * Keskeny utca. Tarjámban a régi Tarjám, ma Zrínyi utca'pbb oldali mellék­ utcája volt. Rendezetlen, szűk és hosszú utca, mely a mai Imre, László, Malom és Borz utcák összetalálkozásánál keletkezett rendezetlen, zegzugos térségbe torkollt. Régi találó, jellemző nevét a századforduló idején Csillag utcára változtatták (1. ott) [13]. 856. Keszes-domb. A Tisza körtvélyesi felső kanyarulatától EK felé a Pamuk-ér és a védgát között emelkedik. Régen jóval magasabb és nagyobb kiterjedésű volt, de 1879 után nagy részét a töltés erősítésére, magasítására hordták a gátba. 84 m n • A J. cs. térkép XIX. 28. lapján valamivel távolabb van jelezve és a név nincs feltüntet­ ve. Lásd még Kaszás-domb alatt is [7]. 857. * Kék-tó. A várostól É-ra, Rárós és Derekegyházaközött terültei. Az 1780-as, években még a határ második legnagyobb tava volt. Hossza kb. 14 km, szélessége pedig 7—8 km lehetett a vízállástól függően. A Kórógy-énel több helyen is összefüg­ gött fokok révén. D felé a Kenyerébe folytatódott, Ny felé pedig a Téglás- és a Lúdas-ér útján közvetlenül összeköttetésben volt a Tiszával. A Kék-tóról 1499-ben van említés, midőn jó nádtermő terület volt. (Orsz. It. dipl. lt. 20. 884). 1552-ben a mellette levő Ráróst róla nevezték el Kéktó—Rárásnak. (Kaprinai kéziratai LXVI. k.). Lecsapolásáig jó halászóhely volt, a partosabb környéke, a Kéktó-hát pedig jó kaszáló volt. Mai medre 79,0—79,5 m □ és a belvízszabályozás után ma jó termő terület [6/23. 38/1.101], 858. Kéktó-hát. A Kék-tó helyenként szélesen kiemelkedő partját nevezték ígyn Hidroeolikus képződmény. Hajdan kiváló kaszáló és ménesjárás, mélyebb helyeke. jó „nádló” terület volt. Ma elsőrendű szántóföld [7], 859. * Kéktó-puszta. A Kék-tó hatalmas kiterjedésű, sekély medrét száraz időben kaszálónak, legelőnek használták a múlt századokban. Ezt a fátlan, lakatlan síkságot nevezték Kék-tó-pusztának [38/III. 136]. 860. * Kéktó—Rárós. A Kék-tó mellett települt Rárós középkori községet így em­ líti 1552-ben Kaprinai kéziratában. Lásd még Rárós alatt is. 861. Kéktói-csatorna. A Kék-tó kiszáradt medrének alsó részéről vezeti le a fölös csapadékvizet a Csicsatéri-főcsatornába [12]. 95

862. * Kéró-puszta. A Tisza szabályozása előtt a Kéró-ér mentén terült el, s száraz dobén és kis víz idején a jó legelőt nevezték a környékbeliek Kérő-pusztának, Kérórétnek (Kapocsi Mihály, Pócsy Jenő). Ez a terület azonos lehet a Kéra-pusztával. 863. * Kéró-ér ~ Kéró-fok. Aránylag rövid, de jól kiképzett, széles medrű, bő­ vizű ér volt, mely a Kopáncsi-sík, a Gyúló, Hód-ló és a Batidai-sík vizeit szedte össze, és vitte a Tiszába. DK felé a Porgány-éneX is összefüggésben volt. Torkolata előtt két ágra oszlott, és a Tiszával együtt a Kréta-szigetét képezte. A Kéró-ér és szigete pon­ tosan ki van rajzolva a J. cs. térkép XIX. 29. lapján is. A Kérő-eret Kis-Tiszának is nevezték. 864. Kéró-foki-zsilip. Lásd Kis-tiszai-zsilip alatt. 865. Kérófoki-zsilipeshíd. A Kéróéri- és Kistisza—Porgányi- összekötő csatorna kezdeténél levő szabályozó zsilip (Benes Gyula ig. főmérnök). 866. Kéró-totok. A Kéró-ér hajdan a Tisza nagyfai-kanyarulatába ömlött két ág­ ra oszolva, a Kréta-szigetét közrefogva. A bő és mély vizű torkolat kiváló halászó­ hely volt, hol főleg áradások alkalmával varsákkal és rekesztőhálókkal fogták a ha­ lakat (Pányi György révész és halász apjától, nagyapjától hallotta). A Kérőn rendsze­ rint csónakokkal, nagy víz idején hajókkal is jártak Vásárhelyre, ez utóbbiakkal utol­ jára 1856-ban. 867. Késés vendéglő. A Vásártéren, annak K-i részén a Zsidótemplom és a mai Dáni utca között már az 1800-as években híres, sőt hírhedt kocsma volt, főleg vásáros napokon sok duhajkodás, verekedés, bicskázás történt itt [24/421]. Nevét egykori tulajdonosáról (Késesné) kapta. (Kis Lajos, Gallyas Károly). Helyén ma az Alföld szálloda és vendéglő épült. 868. Két-halom (I). Az Apróhalmi- és Mágocsoldali-dűlők határán emelkedő két kisebb halom (87 és 86 m), tőlük K-re, kb. 1 km-re van a Hét-halom. Ezek a halmok és a tőlük EK felé ugyanilyen távolságra a Veres-halom, valószínűleg a hajdani Mágocs-érnek, egy vele párhuzamos ágának a partján emelkedő, hidroeolikus hát­ ság magasabb pontjai [7]. 869. Két-halom (II). Darvasszék D-i részén, ahol a Mártélyi út átvezet ezen a dű­ lőn, a K—Ny-i irányú dűnevonulat két magasabb pontja. Mártélyi-két-halomnak is nevezik [7], 870. * Kétkupa-puszta. Hunyadi János vásárhelyi birtokához csatolta a fent ne­ vezett pusztát is [38/V. 230]. Eddig semmi közelebbi adatot nem találtam róla. Van Csanád megyében Kupa-puszta, mely most Kunágota tartozéka. Lehet, hogy azonos a hajdani Kétkupa-pusztávaX. 871. Két-Tisza-köze. A Tisza körtvélyesi kanyarja által közrefogott Jobbszénahátat nevezték így, miután a 87. átvágás következtében az Élő- és a Holt-Tisza által közrefogott szigetté vált (Pányi György, N. Kardos Imre). Inczefi Géza is említi [25/109], 872. * Kétlibéc. Újváros-pusztához tartozott Alsó- és Felsö-Libec pusztákat (1. ott) említik így régi okmányok. 873. * Kétmalom utca. A mai Malom utcát nevezték így a múlt században (1. ott). Nevét onnan kapta, hogy az utca elején volt a századforduló előtt a város első nagy szárazmalma, az utca végén pedig a szintén híres Lázár-féle szuszi, majd szárazmalom, melyet szintén a múlt század végén bontottak le (Bodnár Bertalan, Herczegh István Dezső József). [Czégényi térkép]. 874. * Kétzöldes-puszta. Hunyadi János fenti pusztát is a vásárhelyi domíniumá­ hoz csatolta [38/11. 230]. Eddig semmi közelebbi adatot nem sikerült találni helyére vonatkozólag. 875. * Kicsapó-ér. Rövid, keskeny érvolt, mely a Csalányost kötötte össze a Hód-

96

köldök-érve 1. Nevét onnan kapta, hogy medre sekély, partja lapos volt, és áradások alkalmával azonnal „kicsapott” belőle a víz (Benes Gyula, Pócsy Jenó') [6/37], 876. Kígyó útca. Tarján rendezetlen utcája, mely a Damjanich utcát köti össze a Csillag utcádal, a Szöllöutca végénél kialakult szabálytalan térszerű területen. Jelen­ leg a II. kerület utcája, azelőtt az I. tizedbe tartozott. Idős tarjáni gazdák, öregek sze­ rint nevét onnan kapta, hogy a múlt századokban, mikor még a Királyszék-tóban víz volt, sok kígyó élt benne, s nedves időben a mai Árok utca (1. ott) helyén ásott víz­ levezető „árok” medrébe felhűzódtak a Malom utca környékére is (Dezső József, Tűhegyi Sándor közlése) [13], 877. * Kígyós—Kuta. Hunyadi János vásárhelyi birtokához csatolta fenti pusz­ tát is [38/11.230], Helyére vonatkozólag semmi közelebbi adatot nem találtam. 878. Kincses-halom. A Mártélyi út mentén a Kincses temetőben ma már jelen­ téktelen emelkedés. A monda szerint a halomból kincseket, aranyat ástak ki, s innen kapta a nevét. A halom valószínűleg a Kenyere-érbÖÍ hidroeolikus úton keletkezett. Jazig és avar településeket tártak fel területén [2/136 177. 7]. 879. Kincses temető. 1806-ban a Hódi vagy Nagy temető bezárása után az ura­ dalom a ref. egyház részére a város É-i részén, a mostani Damjanich utca végén, a Szeg­ vári út szélén a Bonta-halom körül elterülő részt jelölte ki temető céljára, de csak 1824-ben engedte át a területet, mikor már a Lucskos vagy Hattyasi temető (1. ott) lassanként betelt. 1874-ben a legelő elkülönítése alkalmával még 30 holddal bőví­ tették. Hagyomány szerint azért nevezik Kincses temetőnek, mert Kincses nevű halot­ tat temettek bele legelőször [39/11. 215]. ÉNy-i részén kb. 75X37 m-es téglalap alakú, 700 D-öl területet foglal el a Kolera-domb, melynek 1,0—1,5 m magas, lapos terep­ emelkedése az 1831. évi kolerajárvány áldozatainak tömegsírja (1. ott). 880. Kincsestemető-düllő. Nyomási-fcld, melyet É és ENy felől a Kenyere-ér medre, Ny felől Máma és a Kincses temető, D felől a város széle, K felől pedig a Fürkehalom-dűlő határol [9]. 881. * Kín-ere. A Kenyere-ér tréfás elnevezése, amely onnan származik, hogy nedves időben „kínos” volt medrén az átkelés, főleg lóval, kocsival (Kamocsay Gábor, Tűhegyi Sándor). 882. * Kingéc. A Kingéc-föld magasabb, vízmentes részein települt Kingéc község, mely még a középkorban elpusztult [14]. 883. Kingéc-főd. A Porgány-ér partján elterülő Kingéc-hátat, a rajta levő Kingéc-halomma\ és Kingéchát-laposávaí együtt hajdan Kingéc-fődnek nevezték. A partos része régen is kiváló szántó, „kertészföld”, továbbá kaszáló. A laposok áradások al­ kalmával jó halászóhelyek, száraz időben pedig jó kaszálók, legelők voltak. A Kin­ géc-föld árvízmentes részein települhetett hajdan a község, mert ott a környékbeli idős emberek szerint régen sok téglát, követ találtak, amelyet építkezésre használtak fel, azonkívül edény- és cserépdarabok is felszínre kerültek (Kapocsi Mihály, Elek Sándor). 884. Kingéc-hajlat. A Kingéc-hüt szelíd lejtésű, széles, lankás laposát nevezték így még a Tisza szabályozása előtt. 885. Kingéc-halem. A Porgány-ér partján a Kingéc-föld DK-i végén levő nagyobb kiterjedésű hátság 83 m-es kettős dombja A , © 83 m, □ 81,5 m. A J. cs. térképen is gondosan ki van rajzolva, mint kettős halom az Őrs-halcmtó\ D-re [XIX. 29]. A Kingéc-hát és -halom hidroeolikus úton keletkezett, részben a Porgány-ér, részben a mellette levő Őrs-tó medréből. 886. Kingéc-határcsatorna. Vásárhely és Lele határán húzódó csatorna, mely a Kingéc-laposok vizét vezeti le az Összekötő-csatorna alatt a Porgányi-csatornába. Hossza 1375 m [12]. 97

887. Kingéc-hát. A Kingéc-fó'dnek a Porgány-ér menti magaslata. Ennek leg­ kiemelkedőbb pontja a Kingéc-halom. A hátság 78,0—79,5 m-ig változó felszíne jó szántóterület is volt, de régen főleg legelők a belvízszabályozás előtt [38/V. 705]. A 77,0—77,5 m közti mélyedések pedig régen jó halászóhelyek voltak [7], 888. Kingéc-hát laposa. A Kingéc-háton hajdan a mély részeket áradások alkal­ mával azonnal elborította a víz. Ma ezek a területek a 77,0-—77,5 m-en belül vannak. Régen jó halászóhelyek vo'tak, most már ármentesített medrük kiváló szántóterület (Kapocsi Mihály, Pócsy Jenő). 889. Kingéc szigete. A Tisza szabályozása előtt még nagyobb vízállás idején is a Kingéc-hát legnagyobb része és a Kingéc-halom is szárazon maradt. Abban az időben ezeket a víz nem borította részeket nevezték Kingéc szigetének, és a hagyomány sze­ rint ezeken a magaslatokon települt az elpusztult középkori falu (Kapocsi Mihály, Konstantin Gyula). 890. Kingéc-telek. A Kingéc-hát legpartosabb részét és a Kingéc-halom területét nevezték így az ottani öregek, és szerintük szájról szájra m aradt hagyomány alapján ott települt a régi falu [14], 891. Kingéci-kaszáló. A Kingéc-hát laposának azt a részét nevezték így, melyet a belvízszabályozás előtt általában kaszálónak használtak. Ma jó minőségű szántó­ föld, és emlékét már csak az ottani öregek őrzik még (Kapocsi Mihály, Fejér Imre). 892. Kinizsi utca. A belváros fontos összekötő utcája volt, Csúcs, Lakhat és Láger városrészekkel. A Petőfi és Deák Ferenc utcák összetalálkozásától indul ki, és ÉK felé a Teleki és Wlassics utcák összeta'álkozásáig tart. Még a századfordulón is az utca felső harmadában sokkal nagyobb mélyedés volt, mint ma (81,5—78,5—80,Om). Ez a hajdani Topa-érnek, a Csúcs-tó fölös vizét levezető széles, mély érnek kezdeti része volt, mely a mai Újvilág utca vonalán a Kispiaci-tóba ömlött (1. ott). Ma a IV. ke­ rület szép, rendezett utcája, azelőtt a III. tizedbe tartozott. Nevét Kinizsi Pálra, Má­ tyás király „törökverő”, s 1494-ben meghalt hadvezérére való emlékezésül kapta [13], 893. * Király-ér. A Nagy-sziget ÉK-i részéből eredve a Hód-tavát kötötte össze a Gyúlóval. Medre még ma is, főleg repülőgépről nézve, sok helyen kivehető. Régen bővizű, mély medrű ér volt, melyen még közepes vízállás idején is csónakkal lehetett Gorzsára vagy Batidára lejutni (Jó Ferenc, Halmi János, Pócsy Jenő közlése) [6/37]. 894. Király-halom. A Gyúló-ér fordulójánál a Lófogó-ér torkolatánál emelkedik 81 m-re O [7]. 895. Király sor. Külső-Tabánban a Jókai utcának a folytatását nevezték így, a Határ utcától ÉNy irányban a Kincses temető fe'é. Régen a II. tized, ma a III. kerü­ let erősen fejlődő utcája, mely idővel a Jókai utcával együtt az Arany temetőt a Kin­ cses temetővel, illetve a Kútasi utcát a Mártélyi úttal fogja összekötni. A századfor­ dulóban még csak 1—9 volt a házszámozása [13], 896. Királyszék. Városrész Turjánban, mely a hajdani Királyszék-tó lecsapolt, fel töltögetett medrében települt az uradalom mérnökei által kitűzött egyenes, széles és rendezett utcákban. Utcái a következők: 1. Teljes hosszukban: Pacsirta, Egressy, Kökény és Szél utca. 2. Nagy részben: Királyszék, Árok, M edgy esi, Könyök és Halász utca. 3. Kis részben: Kard és László utcák vége. 897. Királyszék hídja. Lásd Citék hídja alatt. 898. * Királyszék-tó. Hajdan Tarján ÉNy-i részén terült el, és a Pap-erébe folytatódott. Régi partvonulatát már nem lehet pontosan megállapítani, mert a lecsapolása után, ahogy medre kezdett kiszáradni, sok helyen töltögették is, a 79,0 m-es szintvonal a régi tó körülbelüli partvonulata, de híven mutatja a régi és új település közti határvonal is. Hajdan a fölös vizét a Citék-fok vezette le a Hód-tóba (1. ott) [6/9]. 98

899. Királyszék utca. Tarjánban a hajdani, nagy kiterjedésű Királyszék-tó nevét Őrzi. A kiszárított, lecsapolt tó medrén vezet át. Kezdeti része régi település, a Cit'ékfo k két partján épültek az első házai. A századforduló előtt az I. tized, ma a II. kerü­ let utcája. Várostörténeti név, mint ilyet feltétlenül védetté kell nyilvánítani [13], 900. Királyszéki-lapos. A Királyszék-tó medre lassan beiszapolódott, s mindjob­ ban töltögették, a XVIII. század vége felé kezdték beépíteni, de környékéhez képest ma is mély rész. Ezt a területet nevezték régen Királyszéki-laposnak, amelynek ma leg­ mélyebb pontja 79,0 m. 901. Királyszéki-léjáró. A körtöltés téglaburkolatos részének építése alkalmával a Királyszék utca folytatásában a régi Citék-fok medre helyén is építettek egy támfalas, boltíves kis kaput, hogy az ottani lakosok kerülő nélkül mehessenek le a lecsapolt, kiszárított és mezőgazdaságilag hasznosított földjeikre, a „7o”-ba. 902. Király utca. Külső-Tab áriban a Király sona\ párhuzamosan a Határ utcát a Török vagy Rákosi utcával köti össze. Régen a II. tized, ma a III. kerület utcája [13], 903. Kisállcmás. Lásd Népkert állomás alatt. 904.* Kis Banda-fok. A Barci-réte n a Nagy-Banda-foktól Ny-ra folyt a Tiszába. Jóval sekélyebb és jelentéktelenebb volt, mint a Nagy-Banda-fok. A z 1890-es években m ár csak áradások alkalmával volt vize. Ma már feliszapolódott, nem is látható (N. Kardos Imre, Pányi György helyszíni közlése) [6/30]. 905. * Kis-Bogárzó. A pusztai laposokat megtöltő nagy víz idején egymással is összefüggő mocsaras, szikes vizeket nevezték Bcgárzóknak. (Kis-, Nagy-, Sáros- és Sásos-Bogárzó. Lásd ott). A Kis-Bogárzó volt a legsekélyebb, mely főleg az Oros­ háza—Sámsoni- és az Orosháza—Tótkomlósi utak között terült el. Lecsapolt medre ma nagy részben a Kisbogárzó-, Mózeshalmi- és Cinkus-dűlőkben terül el [6/16]. 906. Kisbogárzó-dülő. A Pusztán a Nagybogárzó-, Csárpateleki- és Mózeshalmidűlők között terül el. Ma már a Bogárzó-csatorna (1 .ott) útján általában ármentesítve, víztelenítve van a területe, de „nagyvizes” időkben — ahogy a pusztai gazdák (Gregus Máté) mondják — a szikes talaja újra elmocsarasodik. Lakossága: 225, ebből ref.: 63, ev.: 87, r. k .: 102 [9], 907. Kis-Bőve-halom (I). A belterülettől É-ra a Szentesi és Rárósi út között haj­ dan elterült Kék-tó síkjából emelkedik ki, a jelenlegi Bővehalmi-dűlőÉ-i részén. Sza­ bályos kerek, hidroeolikusképződmény A , O 91 m [7]. 908. Kis-Bőve-halom (II). A Téglás-ér mentén a másik Kis Bőve-halomiól ÉK felé, kb. 1,5 km távolságra van. A , O 87 m [7], 909. * Kis csapszék. A város belterületén a 1800-as években uradalmi kocsma volt. Pontos helyét ma már nem ismerjük. 910. * Kis Elet-ér. Az Elet-ér egyik ága, mely szélesen elterülő, vizenyős lapály volt. Mai fenékmagassága 77,0 m □ . A Kósdi-csatorna révén medre és környéke víztelenítve van. Kiváló termőterület [6/33]. 911. * Kis-erdő. A Hódi-erdő kiirtása után kisarjadt, de már sokkal kisebb terje­ delmű és ritkás, főleg akác- és nyárfaerdőt nevezték így, mely még a századforduló idején is megvolt. Emlékét ma már csak a Kiserdő sor őrzi (Jó Lerenc, Kerekes Gábor). 912. Kiserdő-sor. Újvároson a Hívő-malom mellett megszüntetett Káposztás teme­ tő,s a hajdani terület alatt a régi Hód-tó meredek partját szegélyező házsor lábánál hú­ zódik. Nevét a mellette elterült Kis-erdőtől kapta. Igen szép városképi részlet, a házak a magas lőszplató tetején és szélén épültek 80,0—81,5 m szinten, míg a Kiserdő sor járdaszintje 78,0 m. így a kaputól a házig rövid úton helyenként alig 6—15 m távol­ ságon 3—3,5 m-t emelkedik a telek. Századforduló előtt Bercsényi utca volt a neve, és az V. tizedbe tartozott. Ma a 2880-as belterületi szintvonalas térképen mint Kiserdő sor szerepel. (L. még Bercsényi utca alatt is.) [13]. 99

913. Kisfaludy útca. Csúcs városrész szép, széles, de mély fekvésű, rendezett utcája, mely a Csík utcából vezet ki ÉÉK irányban a határba, derékszögben keresztezve a Jókai és Észak utcát. Teljes hosszában a régi lecsapolt Csúcs-tó medrében épült. Az­ előtt a III. tized, ma az V. kerület utcája. Az utca két oldalán mély árkok szedik össze a káros belvizeket. Neve Kisfaludy Sándorra (1772—1844), kora legnagyobb költőjére emlékeztet [13], 914. Kis-fcnék. A Kutya-fenéknek (1. ott) volt két mélyedése: a Kis-és Nagy-fenék. Ha a Kutya-fenék vizét levitte az apadás a Körtvélyesi-kanyarba, akkor ezekben a le­ folyástalan mélyedésekben sokáig megállt a víz. Régen jó halászóhelyek voltak. A Kis-fenék Ny felé esett [6/26]. 915. * Kis-fertő. A Kopáncsi-síkon a mai 5. dűlő területén, annak közepe táján terült el ÉNy—DK-i irányban, hajdan mocsaras terület, mint a Gyúló-ér DNy-i öblözete. Régen kiváló halászóhely, majd nádló terület volt, ma pedig szántó. (Kapocsy Mihály, Pócsy Jenő). Jelenlegi fenékmagassága 78,5—79,0 m-en belül van. Káros bel­ vizeit a Kisfertó’i-csatorna vezeti le. 916. Kisfertői-csatorna. A Kis-fértői mocsárnak kiszárított, átlag 78,5 m-es terü­ letéről vezeti le a káros vizeket a Gyúlói-csatornába [12], 917. Kis-hakm (I). Pósa-halomtöl ÉK-re a Kakasszék-értől kb. 1,5 km-re a sík­ ságból kiemelkedő, kisebb kiterjedésű halom A , O 91 m. Hidroeolikus képződmény. A J. cs. kori térkép XX. 27. lapján, az Orosháza felé vezető út mentén egy kiszáradt ér partján tünteti fel Kerek-halom névvel és jelzéssel (1. ott is) [7], 918. Kis-halom (II). A J. cs. térkép XIX. 29. lapján ilyen néven van feltüntetve egy, a Batidai-síkba ÉNy felé benyúló földhát, É-i csúcsán jól kirajzolt halom. Ez azonos a Répás-halommal [7]. 919. Kishalmi-düllő. A határ K-i részén terül el, és a Pusztaszéli út és Kakasszékhalom-dűlő, valamint a Feketehalmi- és Kútvölgyszékér-dülök határolják. Lakossága: 117, ebből ref.: 47, ev.: 6, r. k. 64. [9], 920. Kishomok. Kishomok-halmok és környékét, sőt a Szöllő-halmot is egybefoglalóan nevezik Kishomoknak. Régen, az 1700-as években itt csaknem összefüggő szőlőtelepítés volt (1. Homokhalmi régi szöllők) [7]. 921. Kishcmok-halom. A Szegedi út mentén a Kishomok vasúti megállóhely­ től D-re elterülő, nagy kiterjedésű homokhátság, mely a régi Hód-tó medréből részben hullámverés, de főleg szélkifúvás útján keletkezett [7]. Gazdag őskori, korai rézkori és germán lelőhelyek, La Téne telepek nyomait tárták fel [3/110, 120, 130, 134]. Az 1890—1920-as években területén csupa szőlős- és gyümölcsöskertek voltak. Azóta az élesszemű homokot nagyrészt elhordották építkezési célokra (1. Bercsényi telep és -hajlat) [7]. 922. Kishomok vasúti mögállóhely. Vásárhelytől Szeged felé az első megállóhely, Népkert állomástól 2 km-re. 923. Kis-Kápolna-halom. Ma a komlósi határban van, s rajta a középkorban elpusztult Tótkútas falu templomának romjai vannak. Környékét régen a vásárhelyiek használták [7], Lásd még Bödörcsök alatt is. 924. Kis kerésztút. Vásárhely—Kútas vasúti állomástól K felé az Orosházi út 21. és 22. km közt a Sóstófarki-dűlőben indul ki, és D felé haladva a Nagy kérésztúttal párhuzamosan átvágja a Kanászhalom-, Sóstópartihalom-, Fecskés- és Sóstó-dűlő­ ket, s a Csárpatelek- és Nagybogárzó-dűlők közti útban végződik [11]. 925. Kis-kérésztúti-csatorna. A Nagykérésztúti-csatornától Ny felé az Orosházi műút 21. km-énél kezdődik, és a Nagybogárzói-dűlőig párhuzamosan húzódik a Nagykérésztúti-csatornával, s itt derékszögben megtörve abba torkollik. A Bogárzó-csa100

torna útján pedig összeköttetésben van a tó'le Nv-ra levő Pusztaszéli-csatornával is (1. ott) [12]. 926. * Kiskert-árok. A Hód-tó és Kender-tó között képzett összeköttetést. Medre csak helyenként volt jól kiképezve, másutt inkább lapályos vizes rét volt a Páléban. Ma medre csatornázva van. 927. * Kis-kikötő. A régi tisztház, a mai kórház alatt volt a Hód-tónak egy mélyebb szakasza. Itt főleg a Tiszáról a Kérőn érkező hajók kötöttek ki, meg a Kender­ tavon érkező tutajok. A lejáró a Tarjáni Nagy utcáról (a mai Zrínyi utca) volt, kb. mai Kapitány utca vonalán a kikötőbe (Jó Ferenc, Nagy Sándor, Tűhegyi Sándor). 928. * Kis Kollan-tó. Lásd Kollan-tó alatt. 929. Kis-Korsós-halom. Répás-háton a Serházi—Szikáncstól K-re a Táncos-domb­ bal egyirányban 88,0 m-ig emelkedő, kisebb halom [7], 930. * Kis Kövesd-ér. A Kövesd-érből szakadt ki, s vele egy hátas szigetet képezve a Porgány-érbe ömlött. 931. * Kis Laci-semlyék. A László-eret kötötte össze a Pap-erével. Jelentéktele­ nebb, elsekélyesedett ér volt, de még az 1880-as években is volt víz benne. (Csókán Pál, id. Dezső József). Területe már víztelenítve van. 932. Kis-Lóger. Az 1770-es években kezdte telepíteni az uradalom — főleg ide­ genből toborzott jobbágyokkal— a mai napig is Lágernek nevezett városrészt a Kútasi út és a Kistó-ér között levő, akkor még üres legelő-, kaszálóterületet. Ennek a mai Garay utca környéki részét nevezték annak idején Kis-Lógernek, mely azután rövide­ sen összeépült a mai Dáni utca környékén települt Nagy -Lágerrel, s ezután már csak Lágernek hívták (1. ott is). (Halmi József Herczegh István). Ezt az elnevezést még ma is használják. 933. * Kis-Margita. A Nagy-sziget közepe táján volt két vízállás, az egyik a Nagy-, a másik a Kis-Margita. Ez utóbbi vizét a Gyúlóból kapta. Mai fenékmagassága 78,5—79,0 m [6/26, 40]. Lapályos mélyedésében nagy nádasok voltak. Áradásos idő­ ben a két Margita egymással, a Lófogó-érrel és a Tetüvári-semlyékkel is összefüggés­ ben volt (Bagi Béla, Kapocsi Mihály, Pócsy Jenő). 934. * Kis mészárszék. A régi Új utcában állott, és eleinte az uradalom tulajdonát képezte, később a város ezt is megváltotta. 935. * Kis molnár köz. A belvárosból a kialakuló Csúcs városrészbe, még azelőtt a Csúcs-tóra vezető rendezetlen utcát nevezték így a múlt századokban. Akkor Kis utcából, a mai Deák Ferenc utcából indult ki. Mai neve Könyves utca (1. ott is) [13]. 936. Kis-Nádas-halom. Mágocs környékén említik a régi okmányok. Ma már nem tudjuk, hogy melyik halmot nevezték így [7]. „Az uraság itt a vásárhelyieknek dinnyeföldet enged 1745-ben”. [38/1 136]. 937. * Kis piac ~ Külső piac. A mai Kálvin tér helyén, a hajdani Topa-ér, illetve Kispiaci-tó szélén volt. Itt állott a Nepomuki Szent János szobra (1. Fafejű Szt. János). 938. * Kispiaci-tó. Régen a Topa-eret nevezték így is. Ennek partján tartották a kis vagy külső piacot. Itt állt a Szt. János szobor Is, és annak helyét nem is változtatták addig, míg 1930-as években a vásártérre nem vitték át az új rk. templom elé. K ár volt áthelyezni, mert a szobor bizonyította, hogy előtte vízfolyás volt. 939. Kis-puszta. így nevezték a ,,Puszta’-nak a Pusztaszéli út menti részét a Kútasi-út mellett, Vásárhelykutastól K. felé. Szikes talajú, gyenge minőségű lévő, volt (Gregus Máté). 940. Kispusztai iskola. A Kútasi út mentén a 19. km jelzés előtt a Sásos-Bogárzó (1. ott) ÉNy-i szélén épült. Sóstóhalmi iskolának is nevezik. 1 tantermes, 1 tanítós állami iskola. [8). 101

941. Kis-sík. Répás-hát és a Szárazéri-csatorna közt a Nagy-síktól ÉK-re levő, mély fekvésű, 77,0-—77,5 m-en belüli terület. ÉK-i részén a Dinnyeszög-, É-on a Nádas-, ÉNy-on pedig a Sajti-halom emelkedik. A Nagy-síktól ezek a halmok és a Répás-hát választja el. 942. Kis-Sós-halom. A J. cs. térkép XX. 28. lapján a Mátyás-halom felett van fel­ tüntetve. Valószínűleg a mai Markó-halommal azonos. [7). 943. Kis-Sós-tó. A határ K-i részében a Sóstóparti- és Kanászhalmi-dűlőben a Sós­ tótól kb. 1000—1100 m távolságra, K felé levő tó. Hajdan sokkal nagyobb kiterje­ désű volt, és É felé a Szőkehalmi-, D. felé pedig a Csárpateleki-laposok vizeivel volt összefüggésben. [6/24). Ma a tó és környéke víztelenítve van, de tavaszi áradáskor és belvizes időszakban régi medre és környéke vízzel telik meg. Repülőgépről nézve ilyenkor a fenti volt mocsaras laposok régi összefüggése is jól kivehető. 944. * Kis-Tisza. (I.). ~ Űj-Tisza. Lásd Ásott-Tisza alatt. 945. * Kis-Tisza (II.). A Kérő-érnek vagy /oknak a Tisza közelében levő részét nevezték így, mert igen széles, mély medrű és bővizű volt, a partja pedig legtöbb he­ lyen meredek. A Tisza és a belvízszabályozás után medrében ásták a Kistiszai-csatornát, és annak torkolatánál építették az 1887-ben kidőlt, beomlott kistiszai zsilipet és a szivattyútelepet. (1. ott). 946. Kis-Tisza (III.). Medre nem a vásárhelyi határba tartozik ugyan, de kör­ nyékét régen vásárhelyiek is bérelték: a vizét halászták, a környékét művelték és ka­ szálták. A Tisza jobb partján a Tömörkényi-pusztáról hozta a vizeket, összefüggött a Nagy-Csáj-tóval, Dong-érrel, sőt a Dóci-tóval is. Medre széles, mély, szépen kiképe­ zett, és régen igen bővizű lehetett. Közvetlenül a körtvélyesi kanyar felső részénél öm­ lött a Tiszába a mai 87. átvágás felett. [6/38], 947. Kis-Tisza-Porgányéri-csatorna. A kistiszai zsilip 1887-ben történt beomlása után az összegyűlt belvizeket ezen a gyorsan megépített, kiásott csatornán át a Porgány-medrébe vezették, s onnan árvizek idején a Porgányi-szivattyú segítségével emelték a Tiszába. [12]. 948. Kis-tiszai-csatorna. A régi Szilágyi-fok és Kender-tó medrében ásott csatorna, mely a gróf Károlyi Antal által 1779-ben kiépített, de teljesen eliszaposodott AsottTisza medervonulatát követi, Solt-Palé és Kenderló fölös vizeit gyűjti össze, s a SoltKopáncs-Kendertói-csatornába torkollik. [12]. 949. Kis-tiszai-szivattyútelf p. A Kis-Tisza II. medrében ásott Kis-tiszai-csatorna torkolati részén a védtöltés mellett 1882-ben építették fel a zsilip szomszédságában. Gőzgép hajtotta a szivattyút, amelyet a MÁV Gépgyár szállított. Nyomócsöve 800 mm átmérőjű, kapacitása 750 1/sec volt. Emelési magassága normális viszonyok közt 4,5 m, maximálisan 6,0 m. Költsége 112 126 K. (Benes Gyula ig. főmérnök). 950. Kis-tiszai-tőtés. 1795 körül emelték a Kis-Tisza (II.) partján a magasabb fekvésű és művelések alatt álló területek árvédelmére. 951. Kis-tiszai-zsilip ~ Kéró-foki-zsilip. A Kéró-ér medrében ásott Kistiszai-csatorna tiszai torkolatánál építették a régi elavult zsilip helyett 1886-ban két magas ellenfal között, meglehetősen rövidre tervezett, kétkapus, 4 m nyílású és 2500 1/sec átbocsátó képességű állózsilipet vállalkozó útján 79 000 Ft értékben. 1886 szeptembe­ rében készült el, és 1887. június 1-én közepes vízállás idején kidőlt, és az ár a védtöltést 60—70 m hosszú ságban elmosta, s a kifolyás irányában a már mentesített oldalon olyan mély kimosást vájt, hogy nyoma még félszázad után is jól kivehető. A határ mély részeit elborította az ár, és a többi területek elöntését a Szeged-békés­ csabai vasúti töltés mentette meg, de a magas vasúti töltést is a hullámveréstől, el­ mosástól gerendákkal, szádfalakkal védték. Először a zsiliptest és a töltés közt repedések, szivárgások keletkeztek, s május 102

31-én már megmozdult a zsilip szerkezete. Június 1-én 1 óra tájban kidó'lt az egész zsilipkapu, és teljesen felborult. Az óriási erővel kitóduló víz pár perc alatt 15 m széles­ ségben zúdult ki, s 4 órára már 50 m-en mosta el a töltést az ár. A kiömlött víz ma­ gassága 6,72 m volt. Június 20-ra 3 km-es körzetben 15 000 munkás emelt zárógátat, amivel megfékezték a víz további kiömlését. Abban az évben szokatlanul hosszú ideig tartott az áradás a Tiszán. (Halmi János, Oláh Imre tanárok közlése). A zsilip kidőlésének okai: 1. Az alapozásnál a vállalkozó kb. 1 m-rel rövidebb vörösfenyő oszlopokat használt fel, 2. Az árvíz egyoldali, aránytalan óriási nyomása. 3. Esetleg a töltés elcsúszása. 4. A töltés előző évi erősítése alkalmával a magasításra kisvasúttal odahordott földet nem tömörítették lelkiismeretesen. Az árvíz levonulása után a töltést rendbehozták, s 1898-ban helyette csőzsilipet építettek 1,5 m3/sec teljejesítménnyel, mely a belvizet a Nagyfai-holtk anyarb'd vezette. 1926-ban bővítették 1 m-es és egy 2 m O csővel, így kapacitása 4,5 m3/sec. Ezzel egyelőre biztosítani tud­ ják a belvizek zavartalan levezetését. (Benes Gyula ig. főmérnök helyszíni közlése). 952. * Kis-tó. Kakasszék-Kútvölgy-ér hajdan ősfolyó végső része, mely a Hód-tóba vezette vizét, és hajdan Hód és Vásárhely községeket választotta el, ma pedig a VII. és VIII. kerületet. Ahogy az ősfolyó vize megcsappant, a medre is feliszapolódott a Nagy- vagy Hód-tónak egy ÉK-i mély, jól kiképzett öblözete lett [6/11]. Jelenleg a Szeged-békéscsabai vasútvonal töltése és a Nagyállomás épülete emelkedik a feltöltött részein. Mai fenékmagassága 78,0—78,5 m. Előzőleg már két helyen a Kis-tó medrét áttöltötték a közlekedés megkönnyítése érdekében (1. Kis- és Nagy-töltés). Legmélyebb mederrészében ásrák a Kakasszéki-csatornát, mely a Kakasszék- és Kútvölgy-ér környékének káros, fölös vizét vezeti le a Hódtó-kistiszai-főcsatornába.. 953. Kis-tó-alj. A hajdani Kis-tómak. legmélyebb, mocsaras, vizes, művelésre alkal­ matlan részeit nevezték, s nevezik még ma is így. 954. * Kis-tó-ér. A Kis-tó É-i részéből ágazott ki, és a város mai belterületére, annak ÉK-i részén a Gyümölcs és Kert utcák telkei, valamint a régi Serház, később kórház és laktanya udvarai közt húzódott be kb. ÉK—DNy-i irányban a mai Búvár utca helyén. Régen a mai Szarvas vendéglő előtti területen egyesült a Topa-érrel, s így ennek révén összefüggésben volt a Csúcs- és Hattyas-tó\al is. Jól látható a Vertics- féle uradalmi térképen, amelyik 1774-ben készült. 955. Kis-tó-hajlat. A Kis-tónak a belterülettől K-re eső, kiszélesedett, lankás öblözetét nevezik így. Főleg konyhakertészetet űznek itt, de szép szőlős- és gyümölcsös­ kertek is voltak rajta. Azelőtt kiváló kaszáló és legelő volt. Ma a partosabb részeket már lakásépítésre is használják. 956. * Kistói-nádló-rétek. A Kis-tó nak mélyebben fekvő részein, az ún. Kistó-alj ban, s alacsony partjain, melyeket régen rendszerint víz borított, állandó nádasok voltak, s ezek jól jövedelmező nádtermő, ún. „nádló” területek voltak. [38/III. 373]. Ezek a területek az uradalom birtokai voltak, a vásárhelyi birtokon összesen 18 373 hold nádló volt [26/11. 27], 957. Kis-tó laposa. (I.). A hajdani Kis-tó lankás partja, melyet az uradalom az 1830-as években házhelyekre méretett ki, de mély fekvése miatt, valamint a nem megfelelő víztelenítés következtében többször víz alá került. Ny felé a Kistó-partba folytatódott. 958. Kis-tó laposa (II.). Nyomási-föld a Szegvári és Mindszenti út között. [3/1. 2], 959. Kis-tó-part. A Kis-tó lankásan emelkedő partja. Régen jó kaszáló volt, bel­ vízrendezés után pedig kiváló konyhakert és szántóföld. Nagy része be is épült, em­ lékét őrzi a Kistópart utca. (1. ott). A Kistó-part magasabb részein gazdag bronzkori lelőhelyeket tártak fel. 103

960. * Kistópart-aranyági szüllek. A J. cs. térkép XIX. 28. lapján a Kis-tó mindkét partján a Kortyogótói csaknem a Domján-halomig DNy—ÉK-i irányú, romboid alakú, összefüggő nagy szőlőtelepítés van gondosan kirajzolva. A régi Csomorkányi wíból két út vezet É felé a szőlőkbe, melyet a Csomorkányi úttal párhuzamos, hosszanti és két reá merőleges út hat szabálytalan rombusz alakú területre osztott fel. Közepe táján egy széles alapú, nagy halom van kirajzolva név nélkül. Megfelel a Nagy-halom­ nak. (1. ott.) A térképen a szőlős területen épületek nincsenek feltüntetve, de biztosan több is lehetett, mert az 1900-as évek elején a volt uradalmi szőlők helyén létesített homokbányák területén több épületalap-maradványt és pinceboltozat-részeket tártak fel, a falakból jellegzetes, nagy méretű, sárga színű, K (Károlyi) monogram jelzésű téglák kerültek ki. (Halmi János, Kerekes Gábor). 961. Kis-tópart útca. A VII. kerületben a hajdani Kis-tó torkolati részének partján települt. Az utca páros számú házainak telke lankásan, néhol meredekebben süllyed le a tó medrébe, és az azóta történt lényeges feltöltések ellenére még ma is néhol 2—3 m-es szintkülönbségek vannak. A Nagyállomás területéről nézve érdekes, jelleg­ zetes vízparti városképet mutat. A századforduló előtt a IV. tizedbe tartozott [13]. 962. Kis-tó-vőgy. A Kis-tónak helyenkint meredekebb, partosabb részeit nevez­ ték így, ahol a tó, illetve az ősfolyó medre is keskenyebb, de mélyebb volt. (Herczegh István, Jó Ferenc, Kerekes Gábor). 963. Kis-tóvőgyi-düllő. A Csomorkányi és Pusztaszéli út között terül el. É felől a Kútvölgy-, D felől pedig a Mátyáshalmi-dűlő határolja. Város felőli végén, közel az orosházai vasútvonalhoz épült a Kistóvőgyiiskola. Lakossága: 517, ebből ref: 320, r. k: 182 [9], 964. Kis-tóvőgyi iskola. A Kistóvőgyi- és Kútvölgyi-dűlők közti út elején épült, 1 tantermes és 1 tanítós állami elemi iskola [8], 965. Kis-tőtés. A Nagyállomás K-i végénél Susánt Újvárossal, a Sugár, illetve Kistöltés utcát a Szoboszlai utcával összekötő töltés a volt Kis-tó medrén keresztül, melyet 1847-ben készítettek. Régen Kongó-töltésnek is nevezték. (1. ott) [3/1. 3]. 966. Kistőtés útca. A VI. és VII. kerület határutcája, mely a Kis-tó medrén ke­ resztül 1847-ben készített Kis-töltésen vezet a VIII. kerületbe Újvárosra. Innen kapta jellegzetes nevét. Rendezetlen, tipikus vízparti településű utca, amely megtöréssel a Görbe utcától a Sugár utca folytatása. A susáni magas platóról D felé a hajdani Kis-tó medrébe nyúlt háromszög alakú félsziget csúcsán keresztül 80,0 m-ről 78,0 m alá lejt. A Nyár utca keresztezi, jobb felől pedig a Gábor utca vezet bele. Századforduló előtt a IV. tized utcája volt [13]. 967. * Kis utca. Régi városrész volt, a mai Deák Ferenc és Petőfi utcák környéke. A kerületi beosztás előtt „tized” volt [38/11. 452. III. 272]. 968. Kis útcai elemi iskola. Ma Deák Ferenc utcai iskolának nevezik. Miután az oldalkosári leányiskola épülete (1. ott) elavult, s a helye sem volt megfelelő, a Kis utcában, a mai Deák Ferenc utcában a város jegyzőjének házát vette meg a ref. egyház 1839-ben, és iskolának alakították át. Eleinte csak leányokat tanítottak benne, később fiúkat is. Nemsokára kicsinek bizonyult, ezért 1859-ben újraépítették, s 1896-ban tovább bővítették. [39/1. 168]. 969. * Kisutcai nagy-tó. A Hód-tónak a mai Bocskai utcai nagy beöblösödését, a „Cigöllér”-t nevezték így is partján elterülő régi tizedről, akkori városrészről. (Jó Ferenc, Égető Imre). Ezt az elnevezést még az 1910—20-as években is használták. (1. a belterületi 1 :6000 térképen is). 970. * Kisutcai piac utca. A kisutcai városrészben említik a régi írások, de eddig nem tudtam megállapítani, hogy melyik mai utcát nevezték így. (Herczegh István és Jó Ferenc szerint lehet, hogy a Kis piacot nevezték így is). [13], 104

971. Kis-Ürmös-halom. Szeremlei szerint: „Szentkirályon az Ürmös halomtól mintegy 720 ölnyi távolságban délnyugatra” fekszik [38/1. 137], A J. cs. térkép XIX. 28. lapján a jelenlegi Ürmös-hát végén van egy emelkedés jelezve név nélkül, melyet az ott lakók most Kis- Ürmös-halomnak, Kis- Ürmosnék neveznek (Szabó Pál) de ez Szentkirálytól sokkal messzebb esik [7]. 972. Kis Vár-tó. Lásd Vár-tó alatt. 973. Kiss Ernő utca. Belső- Tabán csendes kis utcája, mely a Holló utcát köti össze a Simon utcával a Mihály és Pálfy utcák között. Neve Kiss Ernő (1800—1849), 48-as vértanú tábornok emlékét őrzi. Régen a II. tized, ma a III. kerület utcája. Előző neve Szúnyog utca volt. (1. ott) [13], 974. Klapka utca. Susán K-i részén a Klauzál utca bal oldali, utolsó ÉK felé gör­ bülő vakköze volt, melyet az utóbbi időben kinyitottak a Kortyogó felé. Jobb oldalán nyílik az Ibolya utca, amely szintén a Kortyogóba vezet. Nevét Klapka György 48-as honvédtábornok (1820—1892), Komárom hős védője emlékére kapta. (Különb utcát érdemelt volna). Régen a IV. tized, ma a VI. kerület utcája. [13], 975. Klauzál utca. Susán legfontosabb, legforgalmasabb utcája. A Mátyás utcával együtt a volt Nap, ma Szeremlei utca végénél kezdődik, és a Kis-tóba, illetve a Kistó-ér kezdeti részébe vezet, és a vágóhídnál végződik. Rendezetlen, É felé görbülő utca, mint általában a vízparti és vizek közti hátas részek ősi településeire jellemző. (Part­ vonulatokat követő görbe utcák, a terület minél „jobb” kihasználása érdekében zeg­ zugos vakközök stb). Régen a IV. tizedbe tartozott. Ma a Sugár utcáig a VI. és VII. kerület határutcája, onnan m ár csak a VI. kerület utcája. Nevét Klauzál Gábor (1804—1866) politikustól kapta, akinek a város fejlesztése érdekében nagy érdemei voltak [13], 976. Kocka utca. Csúcs városrész rendezetlen kis utcája, mely megtörve a Szí. István utcát köti össze a Rákóczi utcával. Régen Lakhatból vezetett a Csúcsba, viszont a Daru és Mózes utcán keresztül a Vásártérre, illetve azon keresztül Lágerba vezette le a forgalmat. A századforduló előtt a III. tizedbe tartozott, jelenleg az V. kerület utcája. Csúcs-tó parti ősi település. [13], 977. Kocsiállás. A ref. gimnázium előtt a körtöltés alatt a Szegedi és Szőnyi utcák közötti területen, főleg a piacos napokon (kedden és pénteken) a tanyaiak itt hagyták kifogva s a kocsi hátuljához kötve lovaikat, a saroglyába téve részükre a szénát, az eladnivalókat pedig „karon” vitték a közeli piacra, a Kossuth térre és a Szentesi utca elejére. Ezt a területet az 1920-as években kitéglázták, újabban pedig parkírozták. 978. Kocsmák. Felsorolását lásd a „Elelynevek csoportosítása” összesítés II/7. és a IV/12. sz. fejezet alatt, részletesen pedig a megfelelő nevek címszava alatt. 979. Kolera-domb. A Kincses temetőben az 1831. évi kolerajárvány ref. áldozatai­ nak hatalmas tömegsírja fölé emelt domb. A temető ÉNy-i részén kb. 75X37 m-es téglalap alakú 700 □ öl területet foglal el ez az 1—1,5 m magas, egyenletesen lapos terepemelkedés, mely majdnem 100 évig parlagon hevert, miután ennek a területnek a megbolygatását vagy újabb temetkezésre való felhasználását, valamint szántóföldi, mezőgazdasági felhasználását a fertőzéstől, a járvány kitörésétől félve megtiltotta a hatóság. Az 1920-as évektől kezdve szántják, s kukoricával, búzával hasznosítják. De a ref. egyháznak azt a kérését, hogy a temető karbantartási költségeinek fedezé­ sére gyümölcsfákkal ültethessék be, az egészségügyi hatóság elutasította azzal az indo­ kolással, hogy a gyümölcsfák gyökerei mélyre nyúlnak le. (Varga Imre temető gond­ viselő szóbeli közlése). Az ármentesítő társulat szintvonalas térképén is gondosan ki van rajzolva, mint négyszögletes terepemelkedés a 80,0—80,5 m-es szintből 81,5 m-es magasságnak 105

jelezve. Az 1 :25 OOO-es katonai térkép 5464/11. sz. lapján ezen a helyen terepemelkedés van jelezve kereszttel. Mivel Vásárhelyen úgyis kevés emlék, műemlék van a múltból, ezt a területet védetté kellene nyilvánítani, és a nagy kolerajárvány kb. 1500 református áldozatának csak ebben a temetó'ben levő' hatalmas tömegsírját parkosítani, díszcserjékkel kellene beültetni és emléktáblával megjelölni. Megemlítem, hogy Tótkomlós község ugyan­ ezen évi járványban elpusztult 800 halottjának még 1883-ban díszes síremléket állított [30/443], 980. * Kollan-tó. A Barci-rét K-i felén terült el a Nagy-Kollan-tó, mely a D-i ré­ szén összefüggött a Kis-Kollan-tóval. Vizüket a Barci-rétböl és a Tére-érböl kapták. A Barci-rét legmélyebb és legjobb halászóhelye volt régen. Medre még ma is kivehető' helyenkint, s áradások után még most is sokáig víz áll benne. Régi partvonulatát rit­ kán megmaradt hatalmas fűzfák jelzik, melyek a régen a tó partján elterült, nagy ki­ terjedésű füzes (1. Kalan-gyűrűse) maradványai, illetve utódai. (Pányi György, Lénárt Sándor, Maczelka Gábor). Lásd még Kalan-tó, Kolon-tó alatt is [6/24], 981. * Kolokán-malom. Susánban a mai Klauzál utca végén a Hal'ész szélén volt a múlt században egy nagy taposó vagy szuszi malom (1. ott), melyet lebontottak, s helyére akkor modernebb, a híres Kolokán „száraz”malmot építették. Ez volt Vásárhelyen a legnagyobb, legjobban felkapott malom, mely előtt „sort fogtak” az emberek. (Herczegh István, Kiss Lajos). Nevét nem tudjuk, hogy honnan kapta, mert volt Kolokány nevű család régen Vásárhelyen (Halmi József, Herczegh István), bár Szeremlei Sámuelnek nagy gondos­ sággal összeállított: „A lakosok családi és történeti jegyzékéiben [38/V. 952—1583] nem szerepel, viszont Kolokányné földjét a Kistó-aljban, mint lelőhelyet említi [38/1. 437], A malom szomszédságában volt a Kis-tó és a Kistó-ér, melynek mocsaras, vizes medrében nyaranta bőven virágzott a jellegzetes kolokán (Stratiotes aloides L.). Tehát a malom neve vagy a tulajdonosáról, vagy a közelében tenyészett mocsári növényről kapta [19/15. 20/188], 982. * Kolon-tó. Lásd Kalan-tó és Kollan-tó alatt. 983. Komlós-orosházi út. Orosházáról Tótkomlóson át Mezőhegyesre vezet. A határ K-i, Orosháza alá kinyúló részét 6 km hosszan vágja át [11]. 984. * Kompolár-fok. A Tisza jobb partján Mártély és Mindszent között képezte régen a határt. Bár a Tisza túlsó partján volt, de a Károlyi grófok XVIII. században mint a vásárhelyi domínium részét említették. Különben is akkor még Mártély ha­ tára is átterjedt a Tisza jobb oldalára. Barátok fokának is nevezték (1. ott is). [6/38]. 985. Kongó-tőtés ~ Kis-tőtés. Suséint kötötte össze Újváros felső részével a Kis-tó medrén keresztül. 1847-ben készítették. Ez volt a második áttöltés. Ottani idős lako­ sok szerint nevét onnan kapta, hogy a közepe táján régen volt egy gerendákból, pal­ lókból készült áteresz, mely a Kis-tó vizét vezette át a Hód-tó felé, s ha szekér ment át a töltésen, az áteresz kongó hangot adott ilyenkor. (Kandó Imre, Kerekes Gábor). 986. Konti űtca. Susánb&n a Klauzál utcát köti össze a Búvár utcával az óvoda mellett. Rövid kis utca meredeken lejt le a Klauzál utca 80,0—80,5 m-es szintjéről a Búvár utca 78,5—79,0 m-es szintjére. Régen a IV. tizedbe tartozott, ma a VI. kerület utcája. Régen forgalmas sikátor volt, mely a híres halászcsárdákhoz és a csónakés hajókikötőhöz vezetett (1. még Búvár utca) [13]. 987. * Kontra-tó. A Tiszának egy régi, elhagyott kanyarja, mely az 1200-as években fontos halászóhely volt. (L. Durha folyó). Nem tartozott a vásárhelyi határhoz. A Tisza szabályozása előtt még mint tó, mocsár szerepelt, s akkor még halászták. Mai fenékmagassága 79,0—79,5 m. [6/25, 33]. 988. * Kontrászki utca. Régen Lakhat É-i utcája volt, városrendezés során a mai 106

Jókai utcának lett egy része. A Kontraszki családnak az 1700-as évek végén és az 1800-as évek elején tehetős és gazdag tagjai voltak, s a város É-i szélén több szél­ malmuk is volt. (Herczegh István, Jó Ferenc). 989. * Kopáncs. Hajdan önálló falu Gorzsátói Ny felé. Határai régen É-on a Gyúlóér, K-en a Gyűlő- és Gorzsa-ér, valamint az Antalics-tó, D-en a Porgány- és Vaj-ér, Ny-on pedig a Tisza volt. A község területének nagyobb része a Kopáncsi-sík, hajdan vizes rét, mocsár, tó, a kisebb része a Köpáncsi-fennsík. Az előbbi fenékmagassága 76,5—78,0 m, míg az utóbbi 78,5—80,0 m-ig emelkedik, s ez hajdan még nagyobb víz idején is szárazon maradt. A hajdani község valószínűleg ezen fennsík leg­ nyugatibb félszigetének csúcsán lehetett, melynek átlagos magassága 80,0—80,5 m. Ezt a feltevést támogatja az ezen a területen a mai VII—IX. dűlők ÉNy-i részén emel­ kedő 84 m A halom, melyet ma is Temető-dombnak, neveznek. A Kopáncsi-sík 77,0 m-es volt medréből meredeken emelkedik ki még ma is. Az 1880-as években itt Técsy József ügyvéd és N. Szabó Pál tanyája volt, s innen bronzból készült feszületet, könyvcsatokat és ékszereket, régi pénzeket küldtek be a gimnázium régiségtárába, de a hajdani elpusztult község templomának alapmaradványait eddig még nem talál­ ták meg. [38/11. 365], A Kopáncsi-fennsík területén ezenkívül a Körös- és Tiszai kul­ túra, a rézkor, valamint a XII—XIII. század emlékeit tárták fel. [2/108, 109, 111, 186]. A Temető-domb oldalából és környékén szántás közben sok emberi csontot vetett ki az eke. (Pócsy Jenő közlése). Érdemes volna a Temető-dombon és környékén szakszerű ásatásokat végezni [14], 990. Kopáncs. Vasúti megálló, később állomás a Szeged-békéscsabai vasútvonal mentén a Népkert állomástól 5 km-re, a Kopáncs-kistiszai-csatorna kezdeténél. 991. Kopáncs-fennsíki-csatorna. A Hód-köldök felett vezet a Hódtói-csatornába, s Kopáncs 78,0 m-en felüli területeiről gyűjti össze a belvizeket 11 mellékága útján. Hossza összesen 19 835 m [12], 992. Kopáncs-Gorzsa-düllő. A régi Kopáncsi-sík és fennsík helyét, egy nagy három­ szög alakú területet a belvíz szabályozása után ÉNy—DK irányú, párhuzamos utak­ kal felosztották 20 dűlőre, és I—XX. sorszámmal látták el. Határa Ny felől a Csárpateleki út és a Kopáncs-kistiszai-csatorna, DK felől pedig a Hódtavi út és -csatorna, ÉK felől a Nagy-sziget és a Gyúló. ÉNy-i sarkán van a Bodzás-part (1. ott), K-i sarkán pedig a Vágott-halom. (1. ott). Lakossága: 1728, ebből ref: 1164, ev: 12, rk: 539, zs: 3 [12], 993. Kopáncs-kistiszai-csatorna. A szegedi vasútvonaltól a Kopáncsi vasútállomás mellett kezdődik, és csaknem É—D irányban a Nagy-réten keresztül Györpölésig húzódik nyílegyenesen, innen a Kérő, illetve a Kis-Tisza medrében vezet a csatorna, s az 1887. évig a kistiszai zsilip kidőléséig azon keresztül, illetve áradások idején a mellette levő szivattyútelep útján jutott vize a Tiszába. Utána az Összekötő-csatorna segítségével a Porgány-ér medrében ásott csatornába kötötték be. A Kopáncs-kistiszaicsatornát 1875-ben készíttette a Mindszent-apátfalvai Armentesítő Társulat 7850 m hosszúságban. Később a határ ÉNy-i részeinek víztelenítő csatornáit is belekötötték. (Benes Gyula ig. főmérnök) [12]. 994. Kopáncsi-alsótelek. A Kopáncs-Gorzsa-dűlö alsó részét a XI. dűlőtől nevezik így. Nagyjából megfelel Alsó-Kopáncsnak, és dűlőzés előtt így nevezték. 995. Kopáncsi-csatorna. Lásd Kopáncs-fennsíki-csatorna alatt. 996. Kopáncsi-fölsőtelek. A dűlőzés előtt azt a részt nevezték így, mely kb. meg­ felel a Felsö-Kopáncsnak (1. ott). 997. Kopáncsi-fennsík. A középkorban elpusztult Kopáncs község területének az a része, mely ma kb. 78,0 m-en felül emelkedik. A Tisza szabályozása előtt a jelen­ tősége nagyobb volt, mert a nagyobb áradások idején is szárazon maradt. Kiváló 107

legelő, kaszáló és szántóterület volt. Ezen a partos részen települt Kopáncs középkori község is. Ennek valószínűleg temetkezési helye volt a még ma is Temető-dombnak nevezett 84 m ti magaslat. Kedvező fekvése már az őskortól kezdve biztosította az emberi megtelepedést. Káros vizeit a Kopáncs-fennsíki-csatorna 11 mellékága szedi össze és vezeti el. 998. Kopáncsi iskola. Kopáncson a Vili. és IX. dűlők közti út közepe táján épült 1 tantermes, 1 tanítós állami elemi iskola [8]. 999. Kopáncsi-kettőshalom. Felső-Kopáncson nagyobb kiterjedésű halom a fenn­ sík Ny-i részén, legmagasabb pontja a Temető-halom. Valószínűleg az elpusztult község települési helye. 1000. Kopáncsi-sík. Kopáncs D—DNy-i részén hajdan nagy kiterjedésű víz­ terület volt, mely már közepes vízállás idején is egybefolyt a Tiszával. Vize nem volt mély, ezért kis víz idején helyenként a partosabb része kiszáradt, s csak a mélyebb részein maradt vizes-mocsaras. É-on a Gyúlóval volt összefüggésben, ÉNy-on a Vaj­ é n el . Fölös vizét a Kelemen-fok II. vezette le a Kérő útján a Tiszába. A belvíz szabá­ lyozása óta az egész területe ármentesítve van. Mai fenékmagassága: 76,5 m a leg­ mélyebb (a XIV. dűlőben), 77,0—77,5 m közt az átlag □ . A J. cs. térkép XIX. 28. lapján a Hód-tó Ny-i vége és a Gyúló-ér közt összeköttetés van „Kopáncs Sik Toó” néven feltüntetve, s ez a vízterület folytatódik D felé a XIX. 20. lapon is, ahol szintén ilyen néven van jelezve. Régen Nagy-sík tónak is nevezték. Ez a név még él, főleg az idős ottani gazdák körében. (Pócsy Jenő, N. Szabó Pál). A Kopáncsi-sík felső része és a Gyúló lapálya között magasabb földhát vonul kb. K-Ny irányban, ezt a részt ne­ vezik még ma is „Csárpa-högy”-nek [6/25]. 1001. * Kopáncsi-tó. A Hód-tó DK-i részét Sarkalytól D felé a Ruttkay-féle ura­ dalmi térkép külön Kopáncsi-tó néven tünteti fel. Eddig sehol más térképen vagy oklevélben ilyen elnevezést nem találtam. 1002. * Koplaló-csárda. Susánban volt a mai Sugár utcában a mai ref. papiak helyén. Mikor a csárdát építették, akkor még a városon kívül, illetve lakatlan terü­ leten volt, s amint a susáni városrész fejlődött, lassan körülépítették. Azután már inkább kocsmának nevezték. A múlt századokban igen híres, sőt hírhedt hely volt. (Herczegh István, Tornyai János, Tűhegyi Sándor). Jellegzetes, sárgára meszelt fala volt. Nevét onnan kapta, hogy a mulató vendég lova kint maradt a kocsma előtt, s néha bizony két nap-éjjel is eltelt, míg a gazdáját viszontlátta, és azalatt éhezve, türelmetlenkedve ácsorgott és „koplalt”. Rózsa Sándor és főleg Nótás Szabó Palkó gyakran megfordult benne [19/14], 1003. * Koplaló utca. A mai Sugár utcát nevezték így a múlt században a hasonló nevű csárdáról. [13]. 1004. * Korhány. Középkorban elpusztult község, melyet 1471-ből említenek először az oklevelek, de már 1499-től nincs nyoma a községnek, és területét Mártélyhoz csatolták [38/11. 371], 1005. * Korhány-halom. A Tisza mártélyi-holtkanyarulata és a védgát közrefogta terület neve Korhány. Ennek É-i részén a Szegfű-csárdától DK-re, 100—150 m távol­ ságra emelkedett a halom, melynek legnagyobb részét a tiszai védgátba behordták. Ekkor sok embercsontot, fegyvermaradványokat találtak benne. Állítólag a hódi csatában elesettek temetője volt. Nevét „kurgan” szótól származtatják, mely temet­ kező dombot jelent [38/11. 37]. Őskori, Körös kultúrából származó lelőhelyeket találtak. [2/108], 1006. Korhány-rét. A Mártélyi-Dög-Tiszátöl K-re elterülő rét, melyet most a szen­ tesi vasútvonal határol K felől. Partosabb részein őskori (Körös kultúra) leleteket tártak fel [2/108], 108

1007. Korhány-sarok. A Mártélyi-Dög-Tisza kanyarulatának É-i, éles fordulóját és vele szemben az Anyási-sziget ÉK-i sarkát nevezik így (Pányi György). 1008. * Kórógy-ér. Hajdan a békési területekről és a mai Fábiánsebestyén vidéké­ ről szedődött össze vize és Derekegyházán keresztül a Kontra-tó alatt, Szegvár bel­ területén keresztülfolyva a Kurtába ömlött. Medre széles, jól kiképzett volt, főleg áradások alkalmával bővizű volt. Anonymus még folyónak írta, 1722-ben már álló­ víz volt, melyben rendszeresen halásztak. Nem tartozott a vásárhelyi határhoz, de vize valamikor összeköttetésben volt a környező vásárhelyi erek, tavak, mocsarak vizeivel. Ez repülőgépről végzett megfigyelések során, főleg tavaszi hóolvadás vagy belvizek idején bebizonyosodott [6/38. 38/1. 67], 1009. Korona utca. Tarjánban a Zrínyi utca 6. keresztutcája, mely a Fehérvári utcába vezet. A II. kerület rendezetlen utcája 1—8 házszámozással. Folytatása a Zrínyi utcán a 67. és 69. sz. telkek között szűk lejáró a „7o”-ba, a körtöltés támfalas, boltíves kis kapuján keresztül [13]. 1010. Korsós-halom. A Korsós-hátnak legdélibb s a Körömcsúcsi-rétbe benyúló legmagasabb pontját nevezték így. Ásatások alkalmával bronz eszközöket, római pénzeket és embercsontokat találtak benne. [7]. 1011. Korsós-hát. Szikáncs és Répás-hát között elterülő s a Tisza szabályozása előtt a Batidai-síkkal is összefüggő Körömcsúcsi-rét magasabb, hidroeolikus part vonulatát nevezték így. Ma a rét fenékmagassága 77,0—77,5 m., a Korsós-hát pedigkb. 1,5—2,0m-rel magasabb: 78,5—80,0 m. □ . Az intenzív földművelés következ­ tében ma már erősen le van szántva [7], 1012. Kortyogó. A hajdani Kakasszék-Kútvölgy-ér ősfolyó utolsó szakaszának, az Aranyág és Serházoldal közti mélyebb, elsekélyesedett részét nevezik így. A belvíz­ szabályozásig az év legnagyobb részében vízállásos, mocsaras terület volt. A múlt században medrét csatornázták, víztelenítették, s a legmélyebb részek kivételével mezőgazdaságilag hasznosítják. Nevét onnan kapta, hogy szabályozás előtt mocsaras medre járás alkalmával cuppogott, „kortyogott”, (Jó Ferenc, Kerekes Gábor, Meszlényi Sándor). 1013. Kos utca. Oldalkosárban a mai Béla utcái nevezték így a múlt század­ ban [13], 1014. Kosár-halom. A Pamuk-ér mentén elterülő, úgynevezett Pannik-föld hosszú­ kás, hátszerű kiemelkedése. A Pamuk-ér hajdan széles, mély medréből hidroeolikusan képződött. Ma már alig észrevehető emelkedés, a rendszeres földművelés következ­ tében erősen leszántották [7], 1015. Kósd. A Nagyfai-kanyartól D-re a Farki-rét alatt az Elet-ér mentén elterülő, mocsaras, mély részt nevezték így, mely a Lebő-halotnig, illetve hátságig terjed. Haj­ dan mocsár, majd legelő volt, ma kitűnő szántó. (1. Kósdi-rét). Kósd ősmagyar szó, amelynek jelentése’berbécs (ürü)’ [38/11. 249], 1016. Kósd-Porgányi-szorítógátas-csatorna. A Nagyfai-holtkanyartól DNy-ra a Porgányi-szorítógátas-csatorna folytatása a Porgányéri-csatorna beömlésétől a Kósdifőcsatornálg [12]. 1017. Kósdi-csatorna. A Porgány-ér medrében ásott főcsatornát köti össze a Tiszával. A védtöltésen zsilipen át folyik a víz, amíg a tiszai áradás engedi. Hossza a mentesített részen 2150 m, a hullámtéren 440 m, összesen 2590 m [12]. 1018. Kósdi-rét. A Kis- és Nagy Elet-ér között a Tiszáig terjedő, mélyebb fekvésű terület. Hajdan mocsaras vízállás volt, és a belvízszabályozás után is még sokáig rét, legelő volt. Mai fenékmagassága 77,0—77,5 m között van □ . Hosszában a Kósdicsatorna vágja át, mely a fölös vizét is levezeti, így most kiváló szántóföld lett (Benes Gyula). 109

1Ö19. Kósdi-zsilip. A Kósdi-csatorna védgát alatti részén épített 5 csöves, 6 m3/sec áteresztő képességű fekvó'zsilip (Benes Gyula). 1020. Kósdi-zsilipes-híd. A Kósdi-csatornának a Porgányérí-csatorna torkolatánál levő zsilipes hídja, mellyel szabályozzák a víz levezetését és a Nagyfai-holtkanyar fel­ töltését a Tiszából (Benes Gyula). 1021. Kossuth tér. A belváros szépen kiképezett tere. A Városháza, Ó-gimnázium, O-templom, Nagytakarék és Fekete Sas szálloda veszi körül és néhány magánépület. A következő utcák indulnak ki belőle: É felé a Hódi Pál, Szentesi, Ny felé a Zrínyi, D felé a Szegedi és Szőnyi, K felé a Csengettyű és Andrássy utcák. Az 1920-as évekig ezen a téren tartották a „nagy” piacot. Utána parkírozták. Közepén áll a Kossuth szobor (Kallós Ede műve), a városháza előtt a Hősök lovasszobra (Pásztor János műve) és két díszkút, az egyik a tér keleti részén a Bakay-ház előtt az 1878-ban Zsigmondy Béla által megkezdett és 1880-ban befejezett első vásárhelyi ártézi kút, mészkőoszlopos medencével (1. Piaci kút) és a tér Ny-i szélén a Zrínyi utca kezdete és a „Fekete Sas” közti „Kantás leány” (Pásztor János műve) ártézi kút. A tér az I. és IV. kerületbe tar­ tozik, azelőtt pedig az I. II. és III. tizedbe. [13]. 1022. Koszorú-halom (I.). A Batidai-sík közelében Szikáncs K-i szélén a Korsós­ halomtól K-re a makói vasútvonal mentén emelkedő, ma már jelentéktelen halom

m-

1023. Koszorú-halom (II.). A Lúdas-ér partjától a jelenlegi vásárhelyi határig húzódó, kb. É-D irányú magasabb terület legkiemelkedőbb pontja: O 90 m. A Lúdasér medréből hidroeolikus úton keletkezett. Most a mindszenti határba tartozik [7], 1024. Kotac-halom. A város Ny-i határában régen a Solti-lapos (1. ott) és a Nagy­ rét vizes laposából a Tére-érnek egy D felé néző kanyarulatában inkább földhátszerűen emelkedett ki. Mai magassága: U 80 m, □ 81,5 m. Ezen települt a közép­ korban elpusztult Kotacháza falu. [38/1. 15, II. 378], Az ottani idős emberek az egész hátságot, még a környékét is „Kotasz”-nak hívják és általában úgy mondják: „kimögyünk Kotadzba!”. Nevezik még Det-halomnak is (1. ott) [7], 1025. * Kotacháza. Középkori község, 1408-ban említi a Solti Dávidnak szóló adománylevél, Kochwthaza-nak írva. Szakállszárítótói D-re a Kotac-halmán és kör­ nyékén települt, s az 1590-es években pusztult el [14. 38/11. 378], 1026. Kotac-part. A Tisza és a belvízszabályozás előtt áradások idején a Kotaszhalom vízmentes maradt, ezért abban az időben fontos szerepe volt mezőgazdasági szempontból, az ősidőkben pedig az emberi megtelepedés lehetősége miatt. A víz­ szabályozás után az egész terület intenzív mezőgazdasági művelés alá került, s így a magasabb halmot már nagyon leszántották, s ma már az egész terepemelkedést Kotasz-partxmk vagy Kotac-földnek nevezik. [7], A partos részeken őskori Körös kul­ túrából származó és germán leletekre bukkantak [2/108, 177], 1027. Kotaszi-csatorna. Rövid csatorna. A Kotac vagy Kotac-föld régen mo­ csaras, ma már mezőgazdaságilag művelt terület káros belvizeit vezeti le a Soltkopáncsi-mellékágba, mely a Soltkopüncsi- és a Keselyes-csatornákát köti össze [12]. 1028. Kóti-barmakút. A Kápolna-dűlő Ny-i részén Pósa-halomtól Ny felé, a Kakasszék-ér Ny-i partján jelzi az 1774. évi uradalmi nagy térkép [10]. 1029. * Kúti István utcája. Tabánban említik, de már nem lehet megállapítani, hogy melyik utcát nevezték így, vagy merre lehetett. [13], 1030. * Kovázd. Állítólag középkori község volt a Kovázdi-sík partos részén. Eddig a községre vonatkozó pontosabb adatokat nem kaptam, nem találtam. 1031. * Kovázdi-mccsár. A Kovázdi-rét legmélyebb részét, ahol sokáig „megült a víz, nevezték így. Hajdan jó halászóhely volt. Mai terepmagassága 77,0 m □ (Benes Gyula). 110

1032. Kovázdi-rét. A Tisza nagyfai kanyarulatától ÉK-re a Kéró-ér partján el­ terülő rétség. Mai terepszintje 77,5—78,0 m □ . Ennél mélyebb részei voltak a Kovázdi-mocsár. A J. cs. térkép XIX. 29. lapján pontosan ki van rajzolva [6/25]. 1033. Kovázdi-sík. Lásd Kovázdi-mocsár, -rét alatt. 1034. Kovázdi-zsilip. A Hódtavi- és Kopáncs-kistiszai egyesült csatornán a volt kistiszai szivattyútelep felett 100— 150 m-re épült szabályozózsilip (Benes Gyula). 1035. * Kőcsapszék. Az 1800-as évek elején már van róla említés a város bel­ területén. Az uradalom építtette borainak kimérésére. Nevét onnan kapta, hogy téglából épült, míg a többi kocsma, csapszék jobbára vályogból, sárból készült. 1036. Kűfal. A várost körülvevő körtöltés (1. ott) téglával burkolt része a Bocskai utcától Tarjánvégig. Rajta a kocsik részére 4 lejáró volt a „Tó"-ba a Kaszap, Szentkirályi, Szőnyi és Szegedi utcáknál. Eleinte ezek a kocsilejárók elég szűkre voltak méretezve az árvízvédelem érdekében. Itt a ferde támfallal megerősített töltésvégeken szép kivitelű, négyszögletes, toronyszerű kiképzések tetején egy-egy petróleumlámpa volt elhelyezve vaskeretes üvegezett tartóban. Ilyen lámpatartók még az 1910—1920as években is láthatók voltak pl. a Szőnyi utcai lejárónál. A csak gyalogosok részére — ugyancsak támfalas kiképzéssel-—lépcsőlejárókkal keskeny és alacsony bolthajtásos „kapuk” voltak a Rózsa, Oldalkosár, Kapitány, Hunyadi, Árvíz, Csillag, Korona, Királyszék és a Száraz utcánál, összesen: 9. Ezek közül először a Kapitány, majd a Hunyadi utcai kapukat, a kórház megközelítése és bővítése érdekében kocsilejárókká alakították át, a Szegedi utcai lejárót pedig a forgalom megnövekedése miatt mind a két oldalán kiszélesítették, sajnos nem az eredeti kivitelezésben. Az oldalkosári kiskaput „szerelem k a p u ’-nak nevezik (1. ott). 1037. * Kőfal sor. A Tóalj utcát (1. ott) nevezték így főleg régebben, a századforduló idején, mikor megkezdték ott a lakóházak építését. (Halmi János) [13]. 1038. Kökény-domb. Kopáncson a Csárpateleki úttól DK-re a X. dűlőben a Gyúló-ér partján, közel a Hód-tóval való összetorkolásához a Hód-köldök mellett emelkedik. Nagy kiterjedésű hidroeolikus képződmény □ 84 m magas. É, K és D irányban még ma is elég meredeken, míg Ny felől lankásan emelkedik. A Gyúló-ér medrén keresztül a Károly-töltés köti össze a szemben levő Kenyérváró-halommal [7]. Fontos és gazdag neolitkori lelőhely, mert az őskorban is, mint vízmentes, sziget­ szerű és nagy kiterjesésű terület biztos települési hely volt [1. 2/109], 1039. * Kökényes. Középkori község volt. Zsigmond király 1408-ból való ado­ mánylevele Kotacházával együtt említi. így valószínűleg a Kökény-dombon lehetett a település a Gyúló-ér partján [14. 38/11. 373]. 1040. Kökény útca. Tarjánvégen a régi, kiszáradt Királyszék-tó medrében épült utca, mely e Királyszék utcától a Paperébe vezet, és a körtöltésig tart. Tarjáni öreg emberek szerint az utca nevét régen a tó partján és a Paperében, főleg az InnensőPaperében tenyészett sok kökénytől (Prunus spinosa L.) kapta, mellyel régen a sző­ lőket kerítették be. (Dezső József, Pál János, Rákos Mihály). Régen a I. tizedbe tar­ tozott, ma a II. kerület utcája. Teljes hosszában a régi kiszárított tó medrében fek­ szik [13], 1041. Kölcsey útca. Újvároson a Síp utcából indul ki, és a Makói országútig tart a Csomorkányi és M akói utcák között. Régen az V. tizedbe tartozott, ma a VIII. kerület utcája. Nevét Kölcsey Ferenc (1790—1838) költőtől kapta [13]. 1042. * Köldök-ér ~ Hód-köldök. Lásd Hód-köldök alatt. 1043. Könyök útca. A város Ny-i szélét, Tarján és Tabán peremét képezi az Egressy utcától a Szerencse utcáig, és a László utcánál „könyök”-ben megtörik. Innen kapta a nevét. Régen az I. tizedbe tartozott, ma a II. és III. kerület utcája [13], 1044. Könyves útca. A belváros rendezetlen utcája, mely a Deák Ferenc utcából 111

indul ki, s a Fácán utcát keresztezve a Teleki utcába, vezet, hajdan pedig a Csúcs-tó partjára. Ma már folytatását a Teleki utcától a rendezett, széles Rákóczi utca képezi. A Könyves utca a múlt században a III. tizedbe tartozott, ma a IV. kerület utcája. Az utcát Könyves István idős ref. tanítóról nevezték el, aki 1821-ben született, s 1839—86-ig volt kiváló tanító, 1892-ben halt meg, és háza ebben az utcában volt. Előző neve Kis Molnár köz volt (1. ott). 1045. Körömcsúcsi-rét. A határ DK-i részén Szikáncs és Répás-hát között terül el. Régen nagyobb víz idején a Batidai-síkkal összefüggött. Szárazabb időszakban a par­ tosabb részeit kaszálták, a mélyebb részein azonban jó nádtermő területek voltak, vizesebb időszakban pedig ezeken a mélyebb részeken halásztak is. Partján a Korsós­ hát emelkedik. Mai fenékmagassága 77,0—77,5 m □ . Ma jó szántóföld. 1046. Körte útca. Susán K-i részén a Klauzál utca bal oldalán a Gergely és Klapka utcák közötti háromszög alakú, térszerű kiszélesedésből indul ki, és ív alakban, ÉK felé hajolva a Kortyogóba vezet. Azelőtt a IV. tized, most a VI. kerület utcája. Előző neve Kört(v)ély utca volt [13], 1047. * Körtély utca. A mai Körte utca előző neve volt. Öreg susániak szerint itt a Kis-tó lankás partján, a Kortyogó és Halesz partos részein sok körtefa volt, s azt a részt „körtés”-nek, „kört(v) ély es”-nek nevezték a múlt században. Ma már leg­ nagyobb részük a magas vízállás, vízpangás következtében kipusztult. (Halmi József, Herczeg István) [13]. 1048. Körtőtés. A várost körülvevő árvédelmi töltés, melynek a Bocskai utcától Tarjánvégig terjedő részét téglaburkolattal látták el (1. Kűfal alatt is). Építését az 1879. évi szegedi árvíz után kezdték meg, Ábrái Károly polgármester idejében. 1049. * Körtvélyes. A Tisza mindkét partján volta régi, elpusztult község terü­ lete, melynek határa É felől Mártély és a Vásárhely-szentesi út, D felől az Iklód-fok és Solt község. 1138-ban Kurtuelis néven említik először. Az ősi település helyét nem ismerjük, semmi közelebbi adat nem maradt fenn [14. 38/1. 373]. 1050. * Körtvélyes-ér. A Körtvélyes-tavat kötötte össze a Tiszával. A Tisza szabá­ lyozása alkalmával jelentőségét elvesztette. Ma már medre csaknem teljesen feliszapolódott, s csak az idős halászok (Pányi György, Szűcs Péter) helyszíni útmutatásai alapján lehetett kivenni nyomait, amit még néhány öreg fűzfa is jelzett. Áradások után a Jobb-szénahát (1. ott) vizeit vezette le a Tiszába. 1051. * Körtvélyes-halom. A Körtvélyesi-holtkanyar ÉK-i részén és a tiszai védgát között emelkedett a hullámtérben 83 m tíi a védgát kisebb fordulójánál [1 :25 000 5464/2], Nagy részét a századforduló idején s azóta is a védgát erősítésére használ­ ták fel. Sok embercsontot, edénytöredékeket találtak benne. (Benes Gyula ig. fő­ mérnök közlése) [7]. 1052. * Körtvélyes-tó. A Körtvélyesi-sziget (1. ott) középső, hajdan vízjárta, mé­ lyebb része, melynek magasabb partján régen nagy erdők voltak. Vizét a Körtvélyes-ér útján kapta. Első említése a Vak Béla 1138. évi s a dömösi monostor részére tett adománylevelében van, mint Kurtuelis piscina, mely akkor jól jövedelmező halastó volt [38/11. 20], 1053. Körtvélyesi-átvágás ~ Új-Tisza. A Tisza szabályozása alkalmával a körtvélyesi nagy kanyart a 87. sz. átvágással kiiktatták. A holtkanyar hossza 7500 m, az át­ vágás hossza pedig csak 1400 m, így a folyószakasz 6100 m-rel rövidült meg. 1863-ban kezdték meg az ásást. Bővítették 1866—67-ben, 1876, 1883—84, 1886 és 1887. évek­ ben. 1894—95-ben levágták az átmetszés alsó torka alatti csúcsot, 1904-ben áttöltötték a holt kanyar felső medrét. Dóci-átvágásnak is nevezik [22. 42. 42, 52, 54, 58], 1054. * Körtvélyesi-csárda. A Tisza körtvélyesi kanyarulatánál a körtvélyesi rév mellett épült a védgát tövében a Tiszai út végénél [38/IV. 343]. Marti-csárdának is 112

nevezték. Hajdan forgalmas csárda volt, 1900-as évek elején megszűnt, épülete ma erdészház (Varga Imre közlése). 1055. Körtvélyesi-főd. A Jobb-szénahátat nevezték így is (1. ott). Magasabb fek­ vésű része régen jó kaszáló, mélyebb részei pedig jó halászóhelyek voltak. (Pányi György, Varga Imre). 1056. Körtvélyesi-majorság-rét. Az első' említés szerint a körtvélyesi rét és kör­ nyéke a Pósaíi család birtoka volt. Az 1720-as években a gróf Károlyi család birto­ kába került, mint majorság rét. Területe 307 hold volt [26/11. 28, 32]. 1057. Körtvélyesi-rév. 1266-ban említik. Fontos és nagyforgalmú rév volt [38/1, 15, II. 375, III. 535, V. 778]. A körtvélyesi átvágás következtében a szigetté vált telületre még ma is komp- és csónakközlekedéssel bonyolítják le a forgalmat (Pányi György, N. Kardos Imre). 1058. Körtvélyesi-sziget. A Tisza 87. sz. körtvélyesi átvágása következtében szigetté vált Jobb-szénahátat nevezték így is (Pányi György révész, N. Kardos Imre), de nevezték Petresi-szigcmek is (1. ott). 1059. * Körtvélyesi-telek. A Jobb-szémhát K-i partos részét nevezték így a régen ott lakó öreg halászok. Pányi György mondta, hogy apjától, nagyapjától hallotta ezt az elnevezést, de ma már nem használják. Feltételezhető, hogy a hajdan nagy forgalmú híres rév melletti partos részen települt a középkori Körtvélyes falu. 1060. Körtvélyesi út. A Damjanich utca végétől kiinduló Mártélyi útból ágazik ki a 3. km-nél,s a védgátnál a Marti-csárdánál végződik. Régen a töltés tetején folytató­ dott, s vezetett Szeged felé mint igen forgalmas út. Tiszai út-nak is nevezik (1. ott) [11]. 1061. * Köved. Zsigmond királynak Solti Dávid részére 1408-ban adott adomány­ levele említi Sár-tó és Sulymos-tó között [38/11.135—136], Helyét eddig nem ismerjük. 1062. * Köves-ér. Jelentéktelenebb ér volt, mely a vásárhelyi és kopáncsi földek között a Kopáncs-síkból vezette le a vizet az Ökör-tóba. Torkolata a Tőringtől kb. 800 m-re van K felé. Kövecs-érnek is nevezték. 1063. Köves-halom. A Nagy-réten a Gorzsai-kettőshalomtól DNy-ra az Alföldizug-ere partján emelkedett, amely a lábánál folyt, és régen jelentős vizű ér medréből hidroeolikus úton keletkezett. Ma a Telei út vezet mellette. Helyzeténél fogva már az őskorban is lakott terület volt. Ásatások alkalmával a Bádeni kultúrából származó leletek kerültek elő [2/120], 1064. * Köveskéthely. Két Köveskéthely nevű halastó szerepelt Zsigmond király 1408-i adománylevelében Solt tartozékai között [38/11. 135, 414], Közelebbi adat nincs róla. 1065. * Kövesd-ér. Hajdan igen jelentős ér volt, széles, de nem mély medre a Kingéc-földet választotta el a Batidai-fennsíktól. A Csalányos-érből szakadt ki, és a Porgány-érbe ömlött. Egyik mellékága a Kis-Kövesd-ér volt. A Kövesd-ér medrét a Szárazérporgányi-főcsatorna metszi át. Az 1784. évi J. cs. térkép XIX. 29. lapján a Lelei-sík és a Porgány-ér között van rajzolva a Kövest és Kis Kövest, melyek egy szigetet fognak közre. É felé az Őrs-tó, D-re a Panna-hát van. Mai fenékmagassága 77,'0—77,5 m □ [6/38], 1066. * Kövesd-köz. A két Kövesd-ér a Porgány-énel együtt közrefogta területet nevezték így a belvízszabályozás előtt. Közepes áradások idején még szárazon ma­ radt, ezért jó kaszáló, sőt szántóterület is volt. Szabályozás után sziget jellege meg­ szűnt, és az intenzív mezőgazdaság következtében a régi medrek erősen be vannak már szántva. (Benes Gyula, Kapocsi Mihály, Pócsy Jenő). Régen ezt a területet Kövesdi-szigetnek is nevezték. 1067. * Kövesdi-sziget. Lásd Kövesd-köz alatt. 1068. Közép-düllő ~ Högyes-düllő. Háromszögletű terület, melynek Ny-i csúcsa 113

Újváros szélén kezdődik az Erzsébeti és M akói úttal közrezártan. Határolja É-on Dillinka, K felől Nyomásszél, DNy felől Káposztáskert.Területén települt a középkori Hegyes község (1. ott). Lakosság 85, ebből ref: 74, r. k.: 10 [9], 1069.* Közép-ér. Hajdan a Kenyere-eret kötötte össze a Hód-tóval, kb. É-D irányban a Kender-tó és Pap-ere között. Jelentéktelen víz lehetett, mert ma már nyo­ m át alig lehet a helyszínen biztosan megállapítani. Repülőgépről medre azonban csaknem végig kivehető, főleg hóolvadáskor vagy vizes időszakban. Az intenzív föld­ művelés következtében medre m ár nagyon be van szántva. Régen jelentősebb volt, mert igen sokszor fenyegette a várost az ér medrén keresztül is a Tisza áradása, mely ellen az Köpépéri-töltéssel védekeztek (1. ott) [6/39], 1070. Középéri-tőtés. 1795 körül 402 öl hosszon emelték a Közép-ér medrén keresztül és lankás partja mentén, hogy a várost védjék a Ny felől jövő áradások ellen. 1071. Közép-telek. A Kopáncsi-sík középső részét nevezték így az Alsó- és Felső­ telek között (Pócsy Jenő). 1072. Közfürdő. A Népkertben épült 1886-ban az Oldalkosár utcai lejáróval szem­ ben. Téglaalapú épület, fából készült kabinokkal, férfi és női uszodával, melyeknek mérete 192, illetve 96 m2. 10 külön kabin van fürdőkáddal, hideg-melegvíz szolgál­ tatással. Értéke 1910-ben a mellette levő „ingyen" fürdővel (1. ott) együtt 70/m K volt [29/344], 1073*. Közgimnázium. A ref. főgimnáziumot nevezték így az 1862—63. tanévben. [Ev. ref. fŐgimnasium 1886—87. tanévi értesítője 14. old.]. 1074. Közkórház. Lásd Városi közkórház alatt. 1075. Központi vendéglő. Lásd Zsidó vendéglő alatt. 1076. * Kréta-ér. A Kréta-sziget középső részén jelentéktelen ér volt, mely a sziget lapályáról vezette le a vizet a Kéró-érbe a belvízszabályozás előtt. (Benes Gyula ig. főmérnök helyszíni közlése). 1077. Kréta-rét. A Kréta-sziget és környéke hajdan jó kaszáló és halászóhely volt, ma már jó szántóterület. 1078. Kréta-sziget. A Kéró-ér a torkolata előtt két ágra oszlott, és a két ága a Tiszával együtt egy háromszög alakú szigetet képezett, ezt nevezték Kréta-szigetnek. Még ma is jól kiemelkedő terület, melyet hajdan csak igen magas áradás tudott el­ borítani. A J. cs. térkép XIX. 29. lapján is igen jól ki van rajzolva a sziget. 1079. * Kristók malma utca. A Kisutca városrészben volt ez az utca, de ma már nem lehet tudni, hogy melyik utca viselte ezt a nevet [13]. 1080. * Kukorica utca. Tabán ÉNy-i részének szélső kis utcája volt, mely a Kincses temető felé a nyomási földekre vezetett. Ez a terület igen jó kukorica termő terület volt a belterület mellett, és könnyen megközelíthető. Ezért is kapta ezt a nevet az oda­ vezető kis utca az akkori I. tizedben. (Halmi János, Tűhegyi Sándor). Mai neve Magyar utca [13]. 1081. Kun-halmok. Szöllő-halomtól É-ra fekvő kisebb halmok. Mesterséges emelkedések, sok embercsontot és fegyvermaradványokat találtak bennük. [38/1. 138] Általában a vásárhelyi nép mindazokat a halmokat, melyekben emberi csontokat, fegyvereket találnak, Kun-halmoknak nevezi, még akkor is, ha más neve is van [7]. 1082. * Kurtuelis. Anonymus említi, mint a Tisza melletti halastavat: „Juxta Ticiam est vivarium, quod dicitur Kurtuelis...” Azonos lehet a szabályozás előtti Körtvélyes-tóval (1. ott) [38/1. 106], 1083. Kurva-csapás. A Vásártéren az állatvásár 6 részre osztott és bekerített területén a gyalogosok egy ÉNy—DK irányú csapást tapostak ki, hogy hamarabb átjussanak a Vásártéren. Ézt nevezték így még az 1930-as években mindaddig, míg a teret nem rendezték és be nem építették [13]. 114

1084. Kutak. Felsorolásukat lásd a „Helynevek rendszerezése” fejezet 1/13. pontjában, részletesen pedig az egyes nevek alatt. 1085. Kútas-düllő. A Kútasi úttól D felé elterülő és azzal párhuzamos dűlő K felé Pusztaszéli útig tart. Területét ferdén átvágja az orosházai vasútvonal. Ny felé a Kortyogóval határos. Lakosságának száma: 444. Ebből ref: 287, ev: 11, rk: 138 [9], 1086. * Kútasi-csárda. A Kútasi út mentén épült a régi időkben híres csárda. Igen forgalmas volt, s a múlt századokban sűrűn látogatták a pusztai betyárok. (Gregus Máté, Jó Ferenc). Az 1900-as évek elején orvosi lakássá alakították át. 1087. Kútasi-hajlat. A Kakasszék—Kútvölgy-ér Kútas környéki részének széles, szelíden lankás partját nevezték így. Kiváló szántóterület. 1088. Kútasi-puszta. M últ századokban a határ dűlőzése előtt, a mai Kútas-dűlőt és környékét nevezték így. Akkor még a „szállások”, tanyák is ritkák voltak. Abban az időben fátlan területét főleg legeltetésre használták. 1089. Kútasi-puszta. Vasúti megállóhely a Vásárhely-csabai vasútvonal mentén, a nagyállomástól 16 km-re. 1090. Kútasi református templom. 1925—26-ban épült, mint Vásárhely 6. refor­ mátus temploma. 1926 október 17-én szentelte fel Harsányi Pál esperes. Két harangja és orgonája van. Építési költségeire Elek Mihály 64 holdas szép tanyáját ajándékozta a ref. egyháznak 100 000 P értékben [28/11. 566]. 1091. Kútasi katolikus templom. 1926-ban épült, és még azon év telén szentelte föl Hanauer István váci püspök [20/88]. 1092. Kútasi út. A Vásártérről indul ki a Kútasi utca, annak folytatása a Kortyogó mellett a Sóshalmi- és Kútas-dülök között vezet, s a Pusztaszéli «tat keresztezve a Sóstófarok- és Szőkehalmi-dűlőkört keresztül a 27 km-nél hagyja el a határt. A Pusztaszéli út kereszteződésétől Orosházi útnak is nevezik (1. ott). A J. cs. térképen XX. 27 és XIX. 28. lapon jól ki van rajzolva az út csaknem a mai nyomvonalon. 1093. Kútasi útca. A Kútasi útnak ma már a belterületen levő s a Vásártértől a Serházig terjedő, házakkal beépített részét nevezik így. Határutca az V. és VI. kerü­ let, régen pedig a III. és IV. tized között [13], 1094. Kútasi útfél ~ Kútasi útszél. A Kútasi Mikét oldalán húzódó, váltakozó szélességű területsávot nevezik így. Ez a név főleg a múlt században volt használatban. 1095. Kútvőgy-düllő. A Kútasi-dűló'töi D-re terül el. K felé a Pusztaszéli útig tart, Ny felé az Aranyág-dűlővel határos, D felől a Kis-tó-völgy a szomszédja. A partos részeken bronzkori, Hallstadti, korai Árpád-kori leleteket találtak [2/115, 117, 183], Lakossága: 396, ebből ref: 197, ev: 6, r. k.: 191 [9]. 1096. * Kútvölgy-ér. A Kakasszék-ér folytatása, mely hajdan bő vizét a Kis-tó útján juttatta a Hód-tóba [6/36]. 1097. Kútvőgyi-csatorna. A Kenyereéri-csatornüi köti össze a Kakasszéki-csatornával, és felveszi a Szőrháti-csatorna vizeit is [12]. 1098. Kútvőgyi-gyógyintézet. Vasútállomás a Szeged-békéscsabai vasútvonal mentén a Nagy állomástól 11 km-re a Kútvölgyi-szanatórium előtt. 1099. Kútvőgyi iskola. A Kútvölgy- és Kistóvölgy-dűlők közti út közepe táján épült állami elemi iskola 2 tanítóval és 1 tanteremmel [8], 1100. Kútvőgyi-szanatórium. Az 1900-as évek elején alakult meg Vásárhelyen a „Szanatórium Egyesület” az Alföldön, így Vásárhelyen is elterjedt „népbetegség­ nek, a tuberkulózisnak a leküzdésére és a betegek kezelésére. 1903-ban a leendő szanatórium céljaira Vékony József földbirtokos egyik 60 holdas tanyáját ajánlot­ ta fel. Miután az Egyesület átvette a birtokot, a városi tanáccsal egyetértésben évente 6—8 szegénysorsú beteget ingyen kezeltetett, de csak a nyári hónapokban. Mind többen jelentkeztek felvételre, de a szűk keretek közt nem lehetett kielégíteni az igé­ 115

nyékét. Ekkor Kovács Józsefné sz. Zimmermann Anna egy tizenhatágyas kórterem­ mel bó'vítette a kis szanatóriumot. Utána Bereczk Péterné sz. Spuller Róza szintén saját költségén egy hatágyas kórteremmel bővítette, és így 26—28 ágyas intézménnyé fejlődött. Az Egyesület fölajánlotta az akkor már korszerűbb intézetet az OTI központjá­ nak, hogy a nyári hónapokra beutalásokat elfogad. Az OTI megbízottja megvizsgálta a szanatóriumot, s azt megfelelőnek találta. Attól kezdve megindult a fizetőbeteg­ beutalás is. így az intézmény fellendült. Akkor az élén egy főorvos volt, aki a város­ ban lakott, s hetenként kétszer járt ki a betegeket meglátogatni és állapotukat ellen­ őrizni. Volt még 2 ápolónő, 1 szakács, 1 takarítónő és 1 mosónő. Ekkor még a szana­ tórium csak a nyári hónapokban: május 1-től október 1-ig működött, és mindig csak egynemű betegeket kezelhettek. Télre a betegeket hazaküldték. Egyidejűleg megkezdték a terület egy részének szakszerű fásítását és parkírozá­ sát, a többi részét pedig mezőgazdaságilag hasznosították. A szanatórium fekvése ideális volt, mert az országúttól kb. 2 km-re feküdt, pormentes területen, viszont a Kútvölgyi-gyógyintézet vasúti állomás közvetlenül a szanatórium előtt van. Miután az intézetnek sok szántóföldje is volt, a betegélelmezést saját hatáskörében biztosí­ totta. A szükséges kenyérgabona bőven megtermett, 30—40 disznó hizlalására a moslékon kívül elegendő kukorica is termett. A szakszerű kertészet a konyha ré­ szére a zöldségféléket, a parkok részére pedig a virágokat, díszcserjéket adta. Az újabb építkezések eredményeként a beteglétszámot évről évre tudta emelni az Egyesület. Az új, valamint a régi épületekbe is Kalmár Zsigmond rostagyáros saját költségén vezettette be a villanyáramot. 1934-ben dr. Szabó Elemér városi aljegyző a szanatórium szomszédságában levő 10 hold földjét mintaszerűen befásítva, bekerítve a Szanatórium Egyesületnek aján­ dékozta. Mindjobban megindult a betegforgalom, a betegallátás pedig országos viszony­ latban is a legjobbak közé tartozott, és a jó gazdálkodás eredményeként gyarapo­ dott az Egyesület vagyona is, úgyhogy most már állandó alorvost tudott alkalmazni bentlakással. Közben a városban a Bercsényi utcában házat vásárolt, és benne tüdőbeteg-gondozó intézetet rendezett be külön szakorvos vezetésével. Ugyan­ akkor Simonyi utcában a Kistó-ér partjához közel egy fekvőbeteg-csarnokot emel­ tetett, így ezzel már 120 ágyasra nőtt a szanatórium befogadóképessége saját erejé­ ből, jövedelméből és a tagok áldozatos jótékonyságából. Az Egyesület vezetősége: elnök, pénztáros, számbizottsági elnök, ellenőrjegyző és 20 tagú választmány. Az Egyesületnek 140-150 tagja volt, akik havi 4 Ft tagsági díjat fizettek. A tisztviselők a nemes cél érdekében fizetés nélkül végezték munká­ jukat. Fizetéses alkalmazottak voltak: 1 főorvos, 1 alorvos, 1 gondnok, 1 szakács­ nő, 3 kézilány, 1 portás és 1 fűtő. 1947-ben a Szanatórium Egyesület megszűnt, és a szanatóriumot teljes berende­ zéssel együtt a Városi közkórházhoz csatolták mint annak egy osztályát (Dr. Orsai Antal írásbeli közlése.). 1101* Kútvölgy-szék-ér. AKakasszék-érnek a mai Kakasszék-tó környékén erősen kiszélesedett és hajdan mocsaras medrét nevezték így. Partos részein és a Kútvölgy rész hajdan vízmentes magaslatain több helyen bronz és korai Árpád-kori leleteket találtak [2/115, 183], 1102. Kútvőgy-szék-ér-düllő. A határ ÉK-i részén a Pusztaszéli úttól K-re a Kis­ halmi- és Kápolna-dűlők között terül el. Ny felől a Vöröshalmi-, K felé a Pósahalmidűlők határolják. Lakossága 137, ebből ref: 70, ev: 9, r. k.: 58 [9], 1103. Kutya-fenék. A mártélyi és körtvélyesi átvágás, illetve kanyar, valamint 116

a védgát közt elterülő hullámtér, hajdan mocsár, melybe a Kenyere-ér vize ömlött a Kaszás-domb tövében. Két mélyebb része a DK-i Nagy-fenék és a DNy-i Kis-fenék (1. ott), mint lefolyástalan mélyedések a Kutya fenék kiszáradása után is sokáig vizesek maradtak. Régen kiváló halászóhelyek voltak (Pányi György, N. Kardos Imre). A Kis- és Nagy-fenék medervonulatát az első felvételezésű 1 :25 000 katonai térkép 5464/2. lapján még láthatjuk, de repülőgépről még ma is jól látszik a három fenék területe és a Kenyere-ér végső része is. 1104. Kutyanyak. A belterület É-i részén a Rárósi utca két oldalán Észak utcától kifelé eső települést nevezték így. A múlt században ott volt a híres „Kutyanyak” kocsma, onnan kapta a nevét. Híresek voltak a kutyanyaki „leányok” (Herczegh István, Kiss Imre). 1105. Kutyaszorító. A vakon végződő kis utcákat, közöket, de még a zegzugos sikátorokat is így nevezték régen. A hajdani mocsarak közti földhátakon, magasla­ tokon rendszertelenül települt városban a helyi adottságok következtében a tele­ pülésre alkalmas lakható területek minél jobb kihasználása érdekében sok ilyen vak­ köz alakult ki. A múlt századokban főleg a gyakori tűzvészek utáni városrendezések folytán sokat megszüntettek, „kinyitottak”, de még az 1930-as években is 20-nál több kutyaszorító volt a városban [3], 1106. Külső-Érzsébét. Régen, még a határ feldűlőzése előtt az Erzsébet-oldal K-i részén, tehát a várostól távolabb eső részét nevezték így. 1107. Külső-Erzsébet-düllő. Az Erzsébet-dűlö K-i részét, a 12. km-től kezdve nevezik így. Lakossága: 329. Ebből ref: 132, ev: 8, r. k.: 178 [9]. 1108. Külső-Erzsébeti iskola. Az Erzsébeti úton a 17. és 18. km között a Tanya­ szél és a Hatrongyosi útvég határán épült 1 tantermes és 1 tanítós állami elemi iskola [8], 1109* Külső-Kis utcai elemi iskola. Az 1830-as években a Kis utcai külső részben a „vízárkon túl lakó” ref. hívek kérték az iskola építését, mert az 1834. évi összeírás 150 fiú és 120 leány tankötelest mutatott ki. Erről az egyház még abban az évben gondoskodott, és elhatározta az iskola építését, s kért is erre a célra megfelelő telket a földesúrtól, de semmi adat nincs az építkezés és az iskola további sorsáról [839/11. 169], 1110. Külső-Paprre. Az Innenső-Papere É-i része, mely körülbelül a Tompa utca vonalától a Kanális vizének a Paperei-csatornába ömlésétől a Tiszai útig terjed. É felé a Kenyere-partban folytatódik. Régen ez a terület is szőlővel, gyümölcsfákkal volt beültetve, azelőtt pedig az uradalom nagy kiterjedésű szőlőjének volt egy része. (1. Pap-erei-régi-szöllök). A Paperének ma 78,5 m-es medréből lankásan emelkedik 80,0 m-ig □ (1. Papere). 1111. Külső-Szőrhát. Szörhát-dülőnek a Szőrháti iskolától ÉK-re eső részét ne­ vezik így, mely a Pusztaszéli útig terjed. 1112. * Külső-tabáni elemi iskola. Az 1830-as években kérte a ref. egyház az ura­ dalomtól iskolának megfelelő telek juttatását, s 1835-ben mégis kapta. Két iskola­ házat építtetett az egyház ugyanazon a soron a Hattyas városrészben, a régi kiszárított Hattyas-tó medrében a lezárt „Lucskos” temető (1. ott) területén. Az iskolák udvarán még az 1870-es években is álltak itt-ott fejfák. A mai Pálfy utcában 1839-ben épült egy nagyobb iskola épület, mely lassankint átvette a hattyasi két, aránylag jó karban levő iskola növendékeit is, így az egyház később ezeket az épületeket eladta lakó­ házaknak [8. 39/11. 166]. 1113. * Külső-Új utcai két elemi iskola. 1746-ban építtette a város. Mivel az iskola nem volt megfelelő, a ref. egyház 1787-ben a leányok oktatása érdekében az új iskola részére telket vásárolt. 1834-ben fiúiskola építését kérik a hívek. 1888-ban a leány­ 117

iskola a mai Görbe utca 10. sz. alatt volt, a fiúiskola pedig a mai Klauzál utca 59. sz. alatt, a mostani nagy iskola telkén épült [8. 39/11. 168]. 1114. Külső-Verébház. A Belső-Verébháztól É-ra már a téglási részen a város építtette. Szintén szoba-konyhás, kamrás épület. 500 kát. holdnyi városi terület tar­ tozik hozzá, de ebből csak 15 holdnyi terület szolgál mezőgazdasági célokra, a többi legelő és kaszáló. Nagy istállókat építtetett a város, ahol főleg csikókat, lovakat ne­ veltek. A környékbeli lakosság állatállományának nemesítése céljából külön épület­ ben tenyészállatokat is tartott a város. Az itt tenyésztett lovak nagy részét vidékre, sőt külföldre is szállították (Varga Imre közlése). 1115. Lacitelek-düllő. A határ ÉK-i részén, a Pusztaszéli úttól K felé a Hármas­ határ- és Kakasszék-dűlők között terül el. Ny felől a Pusztafeketehalom-dűlő határolja, K felől pedig Pusztaszenttornyával szomszédos. Lakossága: 92, ebből ref: 41, ev: 9, r. k .: 40 [9], 1116. Lacitelcki-csatorna. A Csicsatéri-főcsatorna mellékága, mely főleg Lacitelek- és Pusziafeketehalom-dűlők káros vizeit szedi össze [12], 1117. Lakhat. Régen városrész volt. A lecsapolt és kiszárított Csúcs-tó K-i részét az 1770-es években telepítette be az uradalom, főleg vidékről jött idegenekkel. Neve onnan származott, hogy a kijelölt helyen a letelepedési engedélyt megadta az urada­ lo m ^ lehetett már ott lakni: „lakhatsz” (ez is volt az eredeti neve). Miután ez a terület főleg eleinte igen nedves és vízállásos, sőt nádas is volt, az idegenből betelepültek kelletlenül szállták meg. Abban az időben keletkezett egy gúnyvers is: „Ott a Lakhat, ott lakhatsz Ha nem tetszik, elballagsz. Ha itt maradsz, holtod után sem szomjazhatsz, Mert Lucskos temetőben nyugodhatsz!” (Halmi, József, Herczegh István, Jó Ferenc). Ez a terület a Csúcs-tó kiszárításával gyorsan betelepült, mert a két főutcája közül 1785-ben a Szentandrási utcában 189 házas jobbágy lakott, a Palotai utcában pedig 112 házas-földes, 283 házas és 181 ház­ nélküli zsellér lakott [38/IV. 66], 1118. * Lakhati Nagy utca. A későbbi Károlyi utcát nevezték így az 1880-as évek­ ben (1. ott) [13], 1119. Laponyag. A régi vásárhelyiek azokat a magaslatokat nevezték így, melyek alacsonyabbak voltak a halmoknál, de jóval nagyobb alapterületűek. A környékük­ ből legfeljebb 1,5—2,5 m magasra emelkednek. Ha a halmokat a víz, a szél vagy az ember lehordta (pl. szántás után), laponyagnak is nevezik (pl. Dékány- vagy Vágotthalom maradványát). (Lázár Lajos gazd. főtanácsos). A laponyag elnevezést aránylag ritkán alkalmazta a vásárhelyi nép. (Bodnár Bertalan, Nagy Sándor, Pányi György) [7], 1120. * Laponyag-ér. Atkában volt jelentéktelen ér, mely a Laponyag-tó vizét az Atkai-Tisza-kanyar alsó részébe vezette le. Szabályozás után az ér legnagyobb része a hullámtérbe került és feliszapolódott. Ma már csak az emléke maradt. (Pányi György) [6/39], 1121. * Laponyag-tó. Hajdan ez a tó Atka legnagyobb vízállása volt, mely a Sár tóval és a Laponyag-ér útján a Tiszával is összefüggésben volt. A Tisza szabályozása alkalmával a tó medrén keresztül építették a töltést úgy, hogy nagyobb része a hul­ lámtérbe került. (Benes Gyula helyszíni közlése). Az 1408-i adománylevél említi elő­ ször, mint halászóhelyet [38/1. 110, II. 414], 1122. * Lapos utca. A múlt században a mai Árok utcát nevezték így igen talá­ lóan (1. ott) [13], 1123. Laposok. így nevezték azokat a mélyebb területeket, melyek csak nagyobb 118

áradások vagy tartós esőzések alkalmával teltek meg vízzel, s apadáskor hamar le­ ment a víz róluk, ellentétben a mocsarakkal. A laposokat nem is halászták, hanem inkább legeltetésre és kaszálónak használták. A belvíz szabályozása alkalmával eze­ ket a laposokat lecsatornázták, pangó víztől mentesítették, és legnagyobb részét már mezőgazdaságilag hasznosították. A határban több, mint 30 ilyen lapos volt. Fel­ sorolásukat lásd a „Helynevek rendszerezése” fejezet 1/4. tétele alatt, az egyes lapo­ sokat pedig részletesen külön-külön a nevük alatt. 1124. * Latin iskola. A ref. egyház 1722-ben építtette az Ó-templom közelében, Oldalkosárban. Egyszerű vályogfalú, nádtetős épület volt. 1723-tól latinon kívül logikát, retorikát, oratóriát és filozófiát is tanítottak, tehát felsőfokú tudományokat is [8]. 1125. * Láda-ér. A Hármascsurgó (1. ott) egyik ága, mely a Ménes-csapásból a Köldök-érbe vezetett. Medre nem volt széles, de vize mély és áradások alkalmával örvényes volt. Partján emelkedett a Bunda-hát. Medre még ma is helyenként jól kivehető [6/39]. 1126. * Láda-ér forgója. A köldökéri torkolatától alig 100 m-re a Bunda-hát alatt volt régen egy nagyobb öblözete, ahol áradások alkalmával a vize erősen örvénylett, és még az 1930-as évek elején is kivehető volt az örvény „fészke”. (Kapocsi Mihály, Pócsy Jenő helyszíni közlése). 1127. Lánc útca. A belváros kis utcája, mely az Andrássy utcát a Petőfi utcával köti össze, az evangélikus templommal majdnem szemben. Régen a III. tized, ma a IV. kerület utcája egy kis vakközzel [13], 1128. * László-ér. A Kender-tóból a Tiszába vezetett, közben medre a Páléban kanyargóit, de a Hód-tóval is összefüggésben volt. Medre helyenként még ma is jól látható, és az 1870-es években még víz is volt benne. Ma már medre csatornázva van. (Halmi József, K. Szabó Pál) [6/39]. 1129. László útca. Tarján széles, egyenes utcája. A Borz utca kezdetétől indul ki, és a körtöltésig tart, s a Könyök utcában végződik. Régen a I. tizedbe tartozott, ma a II. kerület utcája [13], 1130. * Lázár-malom. A Borz, Csillag, Imre, László és Malom utcák, összetalál­ kozásánál keletkezett, szabálytalan, térszerű területen állott a múlt század végéig egy nagy „szuszi”, majd szárazmalom. A tulajdonosáról nevezték Lázár-malomnak. (Bodnár Bertalan, Dezső József és Czégényi-féle belterületi térkép). 1131. Lázár-tiltó. A Hódtói-csatornán a Nagyszigeti- és Katra-csatorna között levő zsilipes berendezés, amelynek segítségével — nagy belvizek idején — szabályozni lehet a belvizek levezetésének rendjét, és ezzel mentesítik a Hódtói-csatorna első sza­ kaszát a kiöntéstől. (Benes Gyula). 1132. Lázár útca. A Szentesi utcát köti össze a Szöllő utcával, a Zrínyi utcával párhuzamosan. Nevét egy híres Lázár nevű tímártól kapta, kinek háza és nagy műhelye volt ebben az utcában, a Szegvári utca sarkán. Régen forgalmasabb utca volt, amely Tarján középső részét a Deák Ferenc (régen Kis, illetve Kardos utca) és a Petőfi utcán keresztül Susánnal és Újvárossal kötötte össze. Sok mellékutcája közül jobb oldalán indul ki a Tabán városrész két legnagyobb utcája, a régi Tabán (ma Mihály) és a volt Bika (ma Damjanich utca) is. Régen a I. és II. tized, ma az I. és II. kerület határ­ utcája [13], 1133. * Leányoskola utcája. A múlt században Oldalkosárban a mai fatelep helyén a magas part szélén volt a leányiskola. Mellette vezetett le a városból egy út a tó part­ jára, ennek a lejárónak a helyén alakult ki a mai Szőnyi utca, amit azelőtt Leány­ iskola utcájának neveztek. [13]. Az iskolától K felé pedig egy földnyelv nyúlt ki a tó 119

vizébe, melyet egy viharos napon a Hód-tó hullámai elmostak a rajta levő házakkal együtt (1. Hód-tó). 1134. Lebő-halom. A Porgány-, Bogdány- és Sulymos-ér közrefogta Lebő-hát 85 m-ig emelkedő része W 0 . Az Ármentesítő Társulat térképe szerint hármas halom­ csoport 82,5—83,0 m magassággal, míg a Lebő-hát a 79,0 m-es szinten belül van □ [7]. Ókori településeket tártak fel itt is. 1135. Lt b ő-hát. A Porgány-, Bogdány- és Sulymos-ér által közrezárt, jól kiemel­ kedő sziget volt, melyet hajdan csak a nagyobb áradások öntöttek el, főleg az alacso­ nyabb részeit. Termékeny terület volt, jó szántó és jó legelő volt. Természetes védett­ ségénél fogva már az őskortól kezdve biztos települési hely volt. Ma elsőrendű szántó­ föld, átlagos magassága 79,0 m. Legmagasabb pontja a Lebő-halom. A J. cs. térkép XIX. 29. lapján a Porgány és Bogdány közrefogta vizenyős területen egy nagyobb, ovális alakú sziget van gondosan kirajzolva Lebő jelzéssel [7], 1136. Lebuki-csárda. A határ ÉK-i részén a régi Újvárosi-pusztán a szentetornyai határszélen, a Szentes-orosházi út mentén, öt út találkozásánál épült hajdan híres, sőt hírhedt csárda. A J. cs. térkép 1784-ben készült XX. 26. lapján is fel van tüntetve. 1137. Lebuki-düllő. A határ ÉK-i részén, a Pusztaszéli úttól K felé az Apróhalmiés Pusztafeketehalmi-dűlők között terül e. Ny felől az Öthalmi-, K felől pedig a Hár­ mashal ár-dűlökkúi határos. Lakossága: 121. Ebből ref: 57, ev: 17, rk: 44, unit: 3 [9]. 1138. Lébuki-lapos. A mai Lebuki-dűlő közepe táján levő mélyedés, mely a belvíz­ szabályozás előtt vízállásos terület volt. Csak kaszálták, s legeltettek rajta, ha a víz megengedte. Ma m ár víztelenítve van, s mezőgazdaságilag hasznosítva. (Tűhegyi János, Szabó Péter). 1139. Lebuki-puszta. Hajdan a mai Lebuki- és szomszédos dűlők helyén elterült, fátlan síkságot nevezték így. Legmélyebb része volt a Lébuki-lapos. Ennek szélén hajdan a híres csárda, betyártanya, s a lapos nád tengere jó búvóhelyül szolgált. A csár­ dának gyakori vendége volt Rózsa Sándor és Nótás Szabó Palkó is. (Tűhegyi János idős gazda visszaemlékezései, amiket apjától, nagyapjától hallott). 1140. * Legen-föld. Nana comes 1266. évi adománylevelében szerepel, valószínű­ leg azonos Leng, középkorban elpusztult községgel (1. ott) [38/11. 64]. 1141. Lehel utca. Oldalkosár rövid kis utcája, az Andrássy utcát köti össze az Oldalkosár utcával. Kis megtöréssel É felé a Virág utcába, D felé pedig a Szentkirály utcában folytatódik. így a Petőfi utcából ezeken az utcákon át lehetett a legrövidebben lejutni a „Tó”-ba, ma a Népkertbe. Régen a III. tizedbe tartozott, ma a IV. kerület utcája. Nevét Lehel, az augsburgi csatában elfogott és kivégzett magyar vezérről kapta [13], 1142. Lelci-rét. A Lelei-sik magasabb részeit nevezték így régen, a Tisza szabá­ lyozása előtt, amelyekről hamarabb ment le a víz (Pócsy Jenő). 1143. Lelei-sík. A Batidai-síktól D-re, azzal összefüggő mélyebb terület, mely Leién túl D felé a Maros irányában terül el [6/16]. 1144. * Lclei-tó. A Lelei-sík legmélyebb pontján elterült, hajdan nagy kiterjedésű tó, mely kiváló halászóhely volt. Mind a Lelei-tó, mind a sík a J. cs. térkép XIX. 29. lapján gondosan ki van rajzolva, fel van tüntetve a környező vizekkel való összefüggé­ sük is [6/16], 1145. Lelei út. A VIII. kerületből, Újvárosról a Sarkalyi utca folytatása. Sarkaly és Szentkirály alatt mindenütt a Hód-tó K-i magasabb partján húzódik. A 7. km előtt ágazik ki belőle a Tízöles út, mely Szikáncsra vezet. A 10. km-nél kettéágazik, az egyik ága a Hód-tó mentén Nagyfa felé folytatódik, a másik ága DK felé Répás-hát és Batida között Leiére vezet,s a vásárhelyi határt a 17. km után hagyja el [11]. 1146. Lendvay utca. Susánban a Klauzál utca bal oldaláról nyíló vakköz. Hajdan, 120

mikor még a mai Búvár utca helyén a Kistó-ér vize folyt, s csónakokkal, kisebb hajók­ kal közlekedtek rajta, ez a mai vakköz az érre vezetett le. Ahogy azonban a Búvár utca kezdett kialakulni, ott zárt utcasor keletkezett, s így a mai Lendvay utca helyén az idők folyamán keletkezett lejáró köz elvesztette jelentőségét, és vakközzé lett. Régen a IV. tized utcája volt, ma a VI. kerületbe tartozik. (L. Ilka utca alatt is) [13]. 1147. * Leng. Középkorban elpusztult község. 1138-ban II. Béla király adomány­ levele említi először Lingu néven. A tatárjárás idején pusztult el, 1266-ban már csak mint földet említi az egyik adománylevél. Valószínűleg Korhány környékén lehetett [38/11. 380], Lásd Legen-föld. 1148. Lenkey utca. Az I. kerület rendezetlen utcája. A Szentesi utcát köti össze a Zsoldos utcával. Idős környékbeliek szerint régen a két utcának egy-egy vakköze volt, s csak később nyitották össze a két kutyaszorítót. Ezért olyan görbe, zegzugos az utca. Régen az I. tizedbe tartozott. (Deák László, Nagy Sándor). Jelenlegi nevét Lenkey János (1810—1849) honvédtábornokról kapta, aki a világosi fegyverletétel után az aradi börtönben megőrült [13]. 1149. * Lesgödör. A középkorban elpusztult Tótkútas község határában volt mélyebb rész. Az elpusztult község határáért több ízben folyt per a tótkomlósiakkal, a vásárhelyiek csak a „Lesgödör”-ig legeltethettek [38/1. 11, V. 319], Ebben a bozótos, nagyobb kiterjedésű mélyedésben bujkáltak a pusztai betyárok. (Tűhegyi János). Lásd még Rejtek-gödör alatt is. 1150. Levél útca. Süsün rövid kis utcája, a Görbe utca elejét köti össze Kistópart utca rendezetlen végső részével. A múlt században a IV. tized utcája volt, most a VII. kerületbe tartozik [13]. 1151. Lénárt-csatorna. (I). A Hódtói-csatorna DK-i mellékága. Batidai és gorzsai területekről szedi össze a káros belvizeket [12]. 1152. Lénárt-csatorna. (II). A Csomorkányi-lapos vizeit gyűjti össze, s az Erzsébeti­ csatorna útján a Pusztaszéli-csatornába vezeti [12], 1153. Lénárt-tiltó. A Lénárt(l.)-csatorna Hódtói-csatornai torkolatánál levő zsilip, mely arra szolgál, ha a Hódtói-csatorna vizét már nem győzi átemelni a szi­ vattyútelep, késlelteti a gorzsai vizeket, hogy ne okozzanak esetleg a Hódtavi-csatornán kiöntést (Benes Gyula helyszíni közlése). 1154. Lévay útca. Tabán széles és hosszú utcája, melynek végső része még ren­ dezetlen. A Szentesi utcából indul ki a Révai és Sárkány utcák, összetalálkozásánál, s ÉNy-i irányban egyenesen a Kincses temető' felé vezet. Az utca csaknem egészen végig a volt Hattyas-tó lecsapolt, kiszárította edrén vezet keresztül a Pál utcával pár­ huzamosan. 1795-ben ezen a kijelölt utcán ásták azt a nagy csatornát, „kanális"-1, (1. ott) melyik a Hattyas- és Csúcs-tó vizét levezette a Paperébe, ma pedig az említett két tó helyén települt Hattyas és Csúcs városrészek mély területén összegyűlő káros bel- és csapadékvizeket vezeti le. A múlt században Csatorna vagy Kanális utcának nevezték (1. ott), és a ref. egyháznak, még a múlt században itt épített elemi iskoláját most is „kanálisparti” iskolának nevezik. A századforduló előtt a II. tized utcája volt tulajdonképpen, de egy részén az I. és II. tized között határutca volt. Ma a II. kerü­ letbe tartozik. Jelenlegi nevét Lévay József (1825—1918) költőről, tanárról kapta [13]. 1155. * Liba-utca. A mai Jegenye utcát nevezték így a múlt században (1. ott.) [13]. 1156. * Libec ~ Libecegyháza. Középkorban falu volt, melynek egy 1456-i ok­ levél szerint temploma is volt. Mágocs és Újváros falvak között a mai Lebuki-dűlőben telepü 11[38/11. 231, 381]. 1435-ben már a puszták közt említik a régi okmányok, és te­ rülete akkor még az 1596-ban elpusztult Újvároshoz tartozott, mint Alsó- és FelsőLibecpuszta [26/11. 32], Templomának köveit a mágocsi templom építéséhez hasz­ nálták fel [38/V. 780, III. 17], 121

1157. * Lófogó-ér. (I.) Hajdan a Nagy-szigetbö\ Kishomok irányában vezetett a Hód-tóba. Medre széles és lapályos volt. Kis víz idején sáros és mocsaras, nagy víz idején pedig a Bese-érrel is összefüggött. Nevét onnan kapta, hogy a medrében volt vastag, ragacsos iszap az átkelő kocsit, lovat nagyon „fogta” (Bagi Béla, Pócsi Jenő) [6/39]. 1158. * Lófogó-ér (II.) A pusztai Fehér-tóból széles, lapályos, mocsárszerű ér vezetett a Nagy-Bogárzóba, melyet szintén Ló fogó-ériíek neveztek. [6/39]. 1159. Lógér. Régi városrész, a mai Dáni utca környéke. Az 1700-as évek elején a Kútasi út és Susán közti terület lakatlan rét, legelő és nádas volt, melynek közepe táján a Kistó-ér vize folyt a mai Búvár utca helyén a mai János tér felé. Az 1750-es években a Károlyi uradalom a szomszédos községekből sok idegen, főleg katolikus családot telepített Vásárhelyre, és 1770-ben itt jelölt ki területet a letelepítésükre. A telepítés a Kútasi út felől kezdődött, azzal nagyjában párhuzamosan kialakult a Lógeri Nagy utca (1. ott), s ez a rész volt a Nagy-Lóger, mely a Kistó-ér É-i partjáig tartott. Amint a Kistó-ér állandó vize megszűnt, és medrét kezdték töltögetni, az É-i partjától is megindult a település, és girbe-görbe utcákkal, vakközökkel megtörtént az összeköttetés Susánnal. Ez a rész volt a Kis-Lóger. (Halmi József volt lógeri és Herczegh István susáni lakos közlése). Lóger elnevezés onnan származott, hogy az idegenből idetelepítettek a végleges lakóhelyek kiutalásáig, engedélyezéséig ezen a területen „lágereztek”. 1160. * Lógeri Nagy utca. A vásárállásról vagy Vásártérről indult ki ÉK irányban. Ez volt a tengelye a településnek, ma kisebb-nagyobb rendezések után Dáni utcának nevezik (Halmi József, Herczegh István) [13]. 1161. * Lőrinc-ér. Hajdan két ággal kezdődött, egyik ága a Csalányossal volt összefüggésben, s annak D-i részéből indult ki, a másik ága a Kövesd-érből szakadt ki. A két ág egy szigetet fogott közre, és innen medre a Kingéc-földön át a Hosszú-tó vize mellett elhúzódva a Porgány-érbe ömlött. Medre jól kiképezett, széles, mély vizű volt, így a Porgány-ér és Hód-tó között hajózásra is használták. Lőrinc János erének is nevezték. 1162. * Lőrinc János-ere. Azonos a Lőrinc-érrel. 1163. * Lőrinc szigete. A Lőrinc-ér két ága közrefogta, s a Csalányos- és Kövesd-ér által határolt partosabb rész, mely hidroeolikus eredetű. A belvízszabályozás előtt közepes vízmagasság idején is még szárazon maradt, ezért jó legelő, kaszáló volt, ma pedig jó szántóföld. 1164. * Lőrinc-torok. A Lőrinc-érríek a Porgány-érbe ömlését nevezték így a belvíz­ szabályozás előtt. Itt széles és mély volt az ér medre, s a víz is bőséges volt. Csóna­ kok, sőt nagy víz idején a kisebb hajók is közlekedtek rajta. (Benes Gyula ig. fő­ mérnök helyszíni közlése). 1165. * Lövölde. Az 1890-es években építették a Népkert DK-i sarkában a kanális partja mellett. Téglaépület, mögötte lőpálya, végén golyófogóval. A lőpálya két olda­ lán és a végén magas kerítés volt. 1166. * Lucskos temető. A régi kiszáradt Hattyas-tó medrében volt ez a régi temető a mai Szentesi utcáról a Jókai, annak idején Kontrászki utcáig terült el. Mély fekvése és a magas talajvíz miatt nedves terület volt, és innen a találó neve: „lucskos”. Hattyasi temetőnek is nevezték. Fejérváry szerint a mai zsinagóga környékén volt, de ez tévedés, mert az, amire hivatkozik, az Ó-Arany temető lehetett a Szarvason túl [20/470]. Lásd még Hattyasi temető alatt is. 1167. * Lúdas-ér. A Kék-tó vizéből Kerekegyháza és Ördöngős-puszta környékén szedődött össze, és kezdeti részét a Szentesi út vágta át a Lúdas-halomnál. Ny felé haladva medre szélesen elterült, és felvette a szegvári és mindszenti határ vizeit is. 122

A Sebek-halomnál két ágra oszlott, felső ága a Kis-Lúdas-ér, az alsó a Nagy Lúdas-ér. Az előbbi a Kurcába, az utóbbi a Tisza menti laposokba vezette a vizét. Mai fenék­ magassága 79,5—81,5 m □ [6/39], 1168. Lúdasér-hát. A Lúdas-ér szélesen elterülő lankás partját nevezik így, mely az ér medréből főleg szélkifúvás útján keletkezett [7], 1169. Lúdas-oldal. A Nagy-Lúdas-ér széles, lankás partját nevezik így. Jó legelő, kaszáló, később szántó és veteményes terület [7]. 1170. Lúdas-part. A Lúdas-oldalt nevezték így is. 1171. Lúdas-rét. A Batidai-sík egyik mélyebb része, mely nagy víz idején a Batidai-sikkal egyetlen víztükröt képezett. A J. cs. térkép XIX. 29. lapján a Biberés-síkya. alatt, azzal összefüggésben van rajzolva. Csanád megyébe tartozott, de a vásárhelyiek is használták kaszálónak és legeltetésre [6/16], Lúdas-síknak is nevezik. 1172. Lúdas-sziget. A Kis- és Nagy-Lúdas-ér, valamint a Kurca által közrezárt területet nevezték így Mindszent és Szegvár között. Kiváló kaszáló, majd szántóterület volt, s régen főleg a vásárhelyiek használták, bérelték. Ny-i része a Cicka-zug (1. ott). 1173. * Lúdasi-csárda. A Szentesi út mentén a Lúdas-ér hídja mellett, ahol a Szentesi út vezetett át rajta, épült a csárda [38/IV. 343], Idős emberek szerint a be­ tyárok elkerülték, mert nem messze volt a város felé az Akasztó-domb (Halmi János, Herczegh István). 1174. Lúdasi-halom. A Szentesi út mentén 88,0 m-ig emelkedő halom □ , amely Vásárhely, Mindszent és Derelcegyháza határhalma volt [7], 1175. * Lúdvár-tó. Az Ökrös- vagy Ökör-tó és Körtvélyes között a Tiszától K felé keletkezett, pár száz méterre mint egy nagyobb kiterjedésű és elég mély medrű tó, mely az 1751. évi Ruttkay-térkép szerint kb. 2400 m hosszú s 800— 1000 m széles volt. A tiszai védgát a medrét áttöltötte, és ott épült a Lúdvári-gátőrház, és ott van a Lúdvári­ csatorna vége a szivattyúteleppel és zsilippel. Jelenlegi fenékmagassága 77,0—77,5 m □ [6/26], 1176. Lúdvári-átvágás. Az 1863-ban megkezdett Atkai-átvágást nevezték így is (1. ott). 1177. Lúdvári-csatorna. A lúdvári szivattyútól vezet a kopáncsi vasútállomás irányában, és a vasúti töltés alatt átvezetve a Kopáncs-kistiszai-csatornába ömlik vize. Eredetileg a Lúdvár-tó medrében összegyűlő és a közelében levő Tisza menti bel­ vizeket szállította a Tiszába, újabban a szivattyútelep útján öntözővizet is szállít a kopáncsi területekre [12], 1178. Lúdvári-laponyag. A Lúdvár-tó kissé partosabb emelkedését nevezték így régen. Száraz időben ez a rész maradt ki leghamarabb a vízből, s akkor kaszálták is. Ma már alig észrevehető terepemelkedés. (Benes Gyula, Lénárt Sándor) [3. 7]. 1179. Lúdvári-sarok. A 88. sz. átvágás készítése előtt a Tisza atkai kanyarulatának alsó, éles hajlását nevezték így a környékbeliek (N. Kardos Imre, Lénárt Sándor, Pányi György). 1180. Lúdvári-nagy-semlyék. A hajdani Lúdvár-tó és a vele összefüggő Ökrös-tó mélyebb részein elterülő, nádas-sásos, vizenyős részeket nevezték így. Kis víz és szá­ razabb időjárás esetén sem tudták rendesen kaszálni, mert a sárban járó állatok a ta­ lajt gödrössé, egyenetlenné tették, ezért legfeljebb legeltetésre használták. Télvíz idején az elszáradt gazos, nádas-sásos területeket felégették. (Lánárt Sándor, Pányi György). 1181. Lúdvári-szivattyú. A Lúdvári-gátőrház közelében épült szivattyútelep, mely főleg a Nagy-rét, Dóka, Solt-Palé belvizeit van hivatva nagy víz idején a Tiszába át­ emelni. Újabban szükség esetén a Tiszából öntözővizet emel át. 123

1182. Lúdvári-zsilip. A Lúdvári-csatorna torkolati részére épített zsilip, melynek segítségével a Tisza alacsony vízállása idején a belvíz szabadon folyik be a Tiszába. (Benes Gyula ig. főmérnök). 1183. * Líceum. A ref. főgimnáziumot az 1865—66. tanévtől nevezték így 1873—74-ig. Azután már „főgimnasium” a szabatos neve. (Ev. ref. főgimnasium 1886—87. tanévi értesítője 14. oldal.) 1184. Macélka-csatorna. A Kendertó-laposán volt Maczélka-tanya és birtok mélyebb részeiből gyűjti össze a belvizeket, és a Darvasszék-mártélyi-főcsatornába vezeti [12]. 1185. * Magazinum. A „szalma komiszárius” lakása és raktárai voltak a terü­ leten az Ó-arany temető szomszédságában a vásárállás szélén. Később a város meg­ vette az épületet az uradalomtól, és kórházzá alakították át. Amikor az új kórház fel­ épült, magtár lett belőle, az udvarán pedig fatelep volt [38/IV. 78], 1186. Magyar útca. Külső Tabánban a Damjanich utcái köti össze a Lévay utca végével. A III. kerület rövid, kis utcája a „juhszélen”. Előző neve Kukorica utca volt (1. ott). A századforduló előtt az I. tizedbe tartozott [13], 1187. Majolikagyár. A vásárhelyi művészek és műpártolók (Tornyai János, Endre Béla, Pásztor János, Kallós Ede, Darvasi István, Rubleczki Géza, dr. Imre József, dr. Szalay József, Bodnár Bertalan, Szathmáry Tihamér, Kiss Lajos stb) az 1900 évek elején összeálltak, és megalapították a „Művészek majolika és agyag­ ipari telepét”. A város a tulajdonát képező és Újvároson a hajdani Kis-tó partján álló, régi híres betyártanyát, csárdát, a Hajda-vendéglőt bocsájtotta rendelkezésre. 1911. évi április hónapban nyílt meg az üzem, és azóta állandóan fejlődve eleinte országos, majd európai, később világhírnévre tett szert. A művészi majolikatárgyakon kívül készítenek kályha- és falburkoló csempéket, kandallókat, edényeket stb. Minden föld részre szállítanak [20/77]. 1188. Makói országút. Újvároson a Csomorkányi utcából indul ki jobb felől, és a körtöltésig tart. Itt kétfelé ágazik: közvetlen folytatása a Makói út, K felé pedig az Erzsébeti út ágazik ki belőle. Régen az V. tizedbe tartozott, ma a VIII. kerület utcája [13], 1189. Makói út. Újvároson a Csomorkányi utcából kiinduló Makói országút folytatása. A körtöltésnél kezdődik, és DK felé Makó irányába húzódik [11], 1190. Makói útca. Újvároson a Sarkalyi utcától a Makói országúiig tart. Rende­ zett, széles, hosszú és egyenes utca. Régen az V. tizedbe tartozott, ma a VIII. kerület utcája [13], 1191. * Makra-temetése. A régi, még a középkorban elpusztult Fecskés község határában volt terület, Orosházához közel [38/1. 9]. Hajdan főleg dinnye és köles termesztésére használták [38/V. 741], 1192. Malajdok-halom. A Porgány-ér D-i partján a Sulymos-ér torkolatánál emel­ kedik. A Kerek-Sulymos-hát ÉK-i terjedelmes kiemelkedése. ^ , 0 ^ 2 m. Hidroeolikus képződmény a környező erek, tavak medréből, amely részben a víz kisodrása, részben szélkifúvás következtében jött létre. Régen jó kaszáló, vízmentes része pedig szántó volt. Ma egész környéke is kiváló szántó, mezőgazdasági terület. Fekvésénél fogva mind az ős-, mind a középkorban településre alkalmas terület volt [7], 1193. Malajdok-csatorna. A Malajdok-halom körül elterülő mély részek — a Tiszaés a belvíz szabályozása előtt mocsarak — káros, fölös vizeit szedi össze, és a Tápéifőcsatornába vezeti [12]. 1194. Malom útca. Turjánban van a Zrínyi és László utca között. Nevét az utcá­ ban régen épült és a város első nagy kettős malmától kapta, melyet az 1800-as évek 124

vége felé bontottak le. Ma a II. kerület rendezetlen utcája, azelőtt az I. tizedbe tarto­ zott. Előző neve Kétmalom utca volt (1. ott). (Halmi János, Tűhegyi Sándor) [13], 1195. * Margita-semlyék. A Kis- és Nagy-Margita (1. ott) régen mocsaras, zsornbékos részét nevezték így (Pócsi Jenő). 1196. Markó-halom. Az orosházi vasútvonal mentén Kútvölgy és Sóshalom vasúti megállóhely között emelkedik, a kútasi és kútvölgyi közös dűlőút mellett. Környezetéből még ma is jól kiemelkedő természetes halom. Repülőgépről nézve egy Ny-DNy—K-ÉK irányú halomsorozat erősen kiemelkedő tagja, melynek alakja hosszúkás, elnyúlt tü, O 93 m [7], 1197. * Marti-csárda. A Körtvélyesi-holtkanyar ÉK-i sarka alatt a Tabán-szegedi út végénél épült, a régi komplejárónál. Régen forgalmas csárda volt (1. Körtvélyesicsárda). (N. Kardos Imre, Pányi György). 1198. Mágnes község. 1396-ban említik először az oklevelek Magoch néven. A leletek tanúsága szerint a régi falu helye a Mágocsi-puszta közepe táján a Mágocsitelek helyén kereshető, mely a Mágocs-ér É-i partján a Határ-halom és Gunyhó-telek közti magaslaton terült el [38/11. 383], 1552-ben a törökök feldúlták, 1596-ban pedig végleg elpusztították a falut. 1728-ban a gr. Károlyi-család birtokába került mint Vásárhelyhez tartozó puszta [26/11. 44], 1199. * Mágocs-ér ~ Száraz-Kórógy. A Hajdúvölgy-érhől a mai Eötvös dűlőben ágazott ki, és innen majdnem egyenesen DNy irányban haladt Nagymágocs alá, ahonnan D felé néző nagy kanyar után E felé tartott, s hajdan vize a Kórógy-érbe ömlött a Donát-halomnál. Medre még ma is csaknem végig jól kiképezett, széles és helyenként igen mély is. Medre le van csatornázva, mai fenékmagassága 80,5—81,0 m □ [6/39], 1200. Mágocs-ódal. A Mágocs-ér partján húzódó hidroeolikus képződmény. Ma már erősen le van szántva, igen jó termőterület [7, 20/592]. 1201. Mágccs-cdal-düllő. A határ ÉK-i sarkában a legutolsó dűlő. D felé a Pusztavöröshalmi-díilő, É felé a mágocsi, K felé pedig a pusztaszentetornyai határral szomszé­ dos. A dűlőt ferdén átvágja a Szentes-orosházi út. Lakossága: 220, ebből ref: 69, ev: 24, r. k: 125 [9], 1203. Mágocs-ódali iskola. A Szentes-orosházi út mentén a 27. és 28. km között a Mágocs-oldali-, Pusztavöröshalmi-, Apróhalmi- és Borosszék-dűló'k összetalálkozásá­ nál épült állami elemi iskola, 1 tanteremmel és 1 tanítóval [8], 1204. Mágocsi-telek. A Mágocsi-puszta területén, annak közepe táján elterülő, partosabb rész a Mágocs-ér É-i partján. Itt lehetett a hajdani elpusztult Mágocs község belterülete. Az 1840-es években még láthatók voltak az Árpád-kori templom alap­ falai [38/11. 392], 1205. Máma. A Kenyere-ér és a Kincses temető közti partos rész 80,5—81,5 m □ . A múlt századokban nagy, összefüggő szőlőtelepítés borította, mely a Kenyerehátiszőllőkkel is összefüggött. A J. cs. térkép XIX. 28. lapján jól látható. Máma-földnek. is nevezték és nevezik még ma is, főleg az öregek. (Tűhegyi Sándor, id. Dezső József). 1206. Máma-főd. Máma és Máma-zug környékét egybefoglalóan nevezték így. 1207. Máma-zug. Máma-földnek a Kenyere-ér É felé néző kanyarulatában levő partos része, mely nyomási föld. Felszínének magassága 80,0—81,0 m □ . 1208. * Mámai-csapszék. A márnái szőlőkben a Mártélyi út mentén volt uradalmi csapszék, mely már az 1700-as évek elején megvolt [38/IV. 343], 1209. * Márnái régi-szöllők. A J. cs. térkép 1784-ben készült XIX. 28. lapján az egész Máma területén a Kenyerei-szőllőkkel összefüggő szőlőtelepítés van kirajzolva, de a márnái csapszék nincs feltüntetve rajta. 1210. Mária Valéria utca. A belváros keskeny utcája a Szentesi és Szent Antal 125

utcák között. A Szegfű utcát keresztezi. Ebben az utcában van a kereskedő és iparostanonc iskola, mellette pedig a belvárosi régi óvoda. Régen a III. tized utcája volt, ma a IV. kerületbe tartozik. Előző neve Csonka utca volt [13]. 1211. Mártély. Község, közigazgatásilag Vásárhelyhez tartozik. Első említés Zenthadrianmartyr néven 1024-ből, midőn Szt. István a zalavári apátság részére ado­ mányozta Szent Adorján pusztát. 1335 előtt már temploma volt, s a pápai tizedjegyzékben is szerepel. 1439-ben a zalavári apátság kérte a királytól a rév engedélyezését, amit meg is kapott. A község határa a múlt századokban a Tisza mindkét partján a Hosszú-tó tói a Sebes-fokig terjedt [38/11. 392], Az első település temploma valószínűleg a mai töltésen belül lehetett a községgel együtt a Tisza kanyarulatában [20/144], Ásatások alkalmával itt sok embercsontot stb. találtak. 1660 körül elpusztult [26/11. 33]. Utána jó fekvése miatt mind sűrűbb halásztelepülés lett, azután pedig lassan kialakult a mai falu. A vasútállomása 1894ben készült el, a kövesút nem sokkal utána. A katolikus templomát 1911-ben szen­ telték fel. A református egyháznak itt leányegyháza, iskolája, óvodája van. A strand­ fürdőt 1920-ban létesítették, és azóta rohamosan fejlődött a fürdőtelep és a község is. 1212. Mártély. Vasúti állomás a szentesi vasútvonal mentén a Népkert állomástól 10 km-re. 1213. Mártély-düllő. A határ ÉNy-i sarkában a Tisza és Székhalom-dűlők között terül el. É felé Mindszentiéi határos, D felé pedig a Kender-tóval. A dűlő közepe táján van a község, s területét ferdén vágja át ÉNy-DK irányban a Mindszenti út és a Szen­ tesi-vasútvonal. Lakossága: 833. Ebből ref.: 279, rk .: 546 [9]. Mártély község és kör­ nyékének magasabb területei már az ókortól kezdve nagyon jó megélhetést és bizton­ ságot nyújtottak. Különböző korokból gazdag és értékes leletek kerültek elő innen: Körös, bronz, jazig, germán, avar, X II—XIII. sz. [2/108, 117, 138, 175, 179, 186, 38/1. 195,211,219, 461—481] [9], 1214. Mártély Fekete-halom. L. Fekete-halom. 1215. Mártély-feketehalmi-düllő. A határ ÉNy-i sarkában, Székhalom- és Darvasszék-dűlő közt terül el. É felől Mindszent határolja, D felé a Kender-tóv al határos. Lakossága: 447. Ebből ref.: 378, r. k.: 66 [9], 1216. Mártély-feketehalmi iskola. A Szegvári út 9. km-nél a feketehalmi dűlőút keresztezésénél épült állami elemi iskola 1 tanteremmel, 1 tanítóval [8]. 1217. Mártély-mindszenti-határcsatorna. Mártély É-i határán húzódó csatorna, mely mind a két község érintett határrészéről szedi össze a káros belvizeket [12], 1218. Mártély-ódal. Mártély községtől K felé eső területet nevezik így. Ä határ dűlőzése előtt a Barattyos nagy része is ide tartozott (Gál Sámuel barattyosi öreg gazda). 1219. * Mártély-Sebesfoki-erdő. A XVIII. században Mártélytól D-re a Sebes-fok­ tői K-re a Tisza partján nagyobb kiterjedésű, főleg fűz- és nyárfaerdő volt, melynek alakja háromszög volt, s oldalai 800—900 m hosszúak [38/1. 163]. 1220. Mártély-szél. Mártély-dűlőnek a községtől É felé Mindszent határáig terülő részét nevezik így, de nem azonos Mártély-oldaliai. 1221. Mártélyi-átvágás. A Tisza szabályozása alkalmával 1889—1891-ig létesí­ tették. Kotrással 1901—2 években bővítették, 1903— 1904-ben a hullámtérbe került „dög”-töltéseket „leásták”, és a felső mederrészt áttöltötték [22,42, 52, 58], Anyásiátvágásn&k is nevezik. (Benes Gyula, Pányi György). 1222. Mártélyi-csatornaréndszér. Mártély-, Székhalom-, Darvas-, Feketehalmi- és Korhány-dűlők lapályain összegyűlő káros belvizek levezetése érdekében létesítette az Ármentesítő Társulat. Tartozékai: 1. A főcsatorna 5 940 m, mártélyi mellékág 225 m, Ferenczi szívóág 400 m, Székhalmi szívóág 260 m, összesen: 8 8150 m. 126

2. A főcsatorna végén a védgát külső oldalán, annak lábánál épült a szivattyútelep, mely a Tisza kis vízállása esetén a káros belvizeket szifonszerűen, magas vízállás al­ kalmával pedig motoros szivattyú segítségével emeli a Tiszába [12]. 1223. * Mártélyi-csárda. A Tisza mártélyi kanyarulatának alsó hajlásánál, a Mártélyi út szélén épült, hajdan híres csárda [38/IV. 343], Nem azonos a Szegfűv. Csanyi-csárdával, mely a kanyar É —ÉK-i sarkánál áll. A Tisza szabályozása után az épület gátőrház lett (Benes Gyula). 1224. Mártélyi-Dög-Tisza. A 86. számú átvágás következtében keletkezett holt kanyar (1. Mártélyi-átvágás). 1225. Mártélyi-dögtőtés. L. Ányási-dögtöltés. 1226. * Mártélyi-halom. Az 1877. évi árvíz után a Tisza töltésének erősítésére el­ hordták. Benne kb. 10 kocsira való emberi csontot találtak, amit mind belehordtak a töltésbe. Valószínűleg a hódi csatában elesettek tetemei voltak [38/1. 138], Az 1886. évi katonai térképen m ár nem szerepel. A környékbeli idős emberek szerint elég nagy kiterjedésű, s a környezetéből több m magasra, meredeken emelkedő mesterséges halom volt (Pányi György, Maczelka Gábor) [7], 1227. Mártélyi iskola. Mártély belterületén 2 tantermes, 2 tanítós állami elemi iskola [8], 1228. * Mártélyi-kettős-halom. A Tisza közelében a mártélyi határban emelkedett. Szeremlei említi: „Hányt föld, csatában elesetteket takart, de 1880-ban mindkettőt a tiszai védtöltésbe hordták” [38/1. 138], 1229. Mártélyi-komp. L. Ányási-komp. 1230. Mártélyi-lapos. Mártély községtől DK-re elterülő, szelíden a Tisza felé lejtő terület, amelyik DNy felé Korhányba megy át. 1231. * Mártélyi lapos-tőtés. 690 öl hosszú volt, s a múlt századokban, a Tisza szabályozása előtt a Mártélyi-lapost igyekeztek ezzel a töltéssel ármentesíteni. A je­ lenlegi töltés készítése alkalmával legnagyobb részét az új töltésbe használták föl. (Benes Gyula). 1232. Mártélyi-part. A Tisza áradásai alkalmával a durvább hordalékot azonnal a part széle mentén rakja le, s így ott egy hátszerű kiemelkedés keletkezik. Mártélytól É-ra még a Tisza szabályozása előtt egy ilyen jól kifejlődött partos rész rakódott le, mely még a nagyobb áradások idején is száraz maradt. Igen jó letelepülési hely volt az őskortól kezdve. A Tisza szabályozása után is csak nagyobb áradások alkalmával kerül víz alá [2/108, 117, 138], 1233. Mártélyi-rév. 1439-ben a zalavári apátság kérte a királytól, hogy a Tiszán révet állíthasson fel, amit meg is kapott [38/11. 395], Rév a mai napig is van Mártélyon, régen a mai szigetbe, most az élő Tiszán túlra vezet (L. Ányási rév). 1234. Mártélyi-sarok. A Mártély melletti Tisza-kanyar, a mai mártélyi holt ka­ nyar DK-i éles sarka. Régen itt erős sodra volt a Tiszának (Pányi György mártélyi révész.) 1235. Mártélyi-sziget. A 86. számú átvágás következtében a mártélyi vagy ányási kanyarral közrezárt, szigetté vált területet nevezik így. 1236. Mártélyi út. A Damjanich utca folytatását képező Szegvári útból ágazik ki a Kenyere-ér medrén túl a 4,5 km-nél, s ÉNy felé ferdén átvágva a Barattyos-, Borosszék-, Mártély feketehalmi-, Székhalom- és Mártély-dűlő két a 10. km-nél Mártély községbe vezet, onnan tovább Mindszentre folytatódik, ezért Mindszenti útnak is nevezik [11], 1237* Márton(y)Mihály utcája ~ köze. Susánnab. a múlt századokbeli kis utcája volt, a mai Bálint utca környékén. Ma már nem tudjuk, melyik mai utca, köz 127

lehetett, de az is lehet, hogy régen a gyakori tűzvészek utáni városrendezések követ­ keztében eltüntették a régi közt vagy kis utcát [13]. 1238. Márton utca. A belváros csendes kis utcája. A Petőfi utcát köti össze a gr. Bercsényi Miklós utcával (azelőtt Csalogány utcával). Az evangélikus templom mellett kezdődik. Régen a III. tizedbe tartozott, ma a IV. kerület utcája. Ebben az utcában van az evangélikus iskola [13]. 1239. Máté dombja. Szöllőhalom mellett a Kishomoki-hátság DK-i végén levő magaslatot nevezték így. Térképeken nincs jelölve. Ma m ár csak a környékbeli idős emberek emlékeznek rá. (Bagi Béla, Halmi József, Pócsy Jenő) [7], 1240. Mátyás-halom. Hasonló nevű dűlő ÉNy-i végében a Csomorkányi út É-i ol­ dalán meredeken emelkedik ki a terepből O 92 m. XX. 28. lap, □ 87,5 m. Hidroeolikus képződmény. A halom lábánál volt a Mátyáshalmi olvasókör, a Kontrus boltja és a Tolnai kovácsműhely. Közelében, a Csomorkányi út és a Ficsér-dűlő által bezárt szögben állt a Nagy Tóth-féle szélmalom [7]. 1241. Mátyás-halmi-düllő. A határ K-i részén a Csomorkányi út és a Pusztaszéli út között a Kistóvölgyi- és a Csomorkányi-dűlőkkél szomszédos. DNy-i sarkán épült a Mátyás-halmi-iskola. Lakóinak száma: 167. Ebből ref.: 115, r. k .: 47 [9], 1242. Mátyás-halmi-főcsatorna. A Csomorkányi-lapos vizeit gyűjti össze, s a Csomorkányi-csatorna útján a Pusztaszéli-csatornával is összefüggésben van. Vize a Szárazér-porgányi-főcsatornába ömlik. A Batidai-csatorna útján az Összekötő-csator­ nával is összefügg [12], 1243. Mátyás-halmi iskola. A Csomorkányi úton. a 13. és 14 km közt a mátyás­ halmi dűloút kezdeténél épült 1 tantermes, 1 tanítós állami elemi iskola [8]. 1244. Mátyás utca. Susánnak. DNy-i első nagyobb utcája, amelyik a Kállay utcá­ val párhuzamosan halad a Szeremlei, volt Nap utca végétől a Kistópart utcáig. Régen a IV. tized utcája volt, ma a VII. kerületbe tartozik [13]. 1245. Mázsaház. A régi Kórház, majd Kérészt s most a Wlassics és a Völgy utca sarkán, a volt uradalmi présház, későbbi óvónőképző intézet telkén épült a régi Mázsa­ ház. A Kérészt utcai frontján volt a mázsahelyiség, mellette a bejárati nagykapu, mely az udvarba vezetett, itt volt a mázsa, s innen a Völgy utcai kapun lehetett kimenni, itt volt az iroda és a pénztárhelyiség. 1896-ban a mázsaház részére új épületet készí­ tettek a Vásártér DK-i sarkán, a Kútasi út szélén s Szabadság tér 45. számot kapta, újabb házszámrendezés alkalmával 66. szám. Ebben az épületben kapott helyet a „cédulaház”, vagyis a járlatiroda is, ahol a „pakszust” írták (1. Cédulaház). A régi mázsaház helyére az óvónőképző intézet konyha- és gazdasági épületét emelték (Halmi János, Herczegh István). 1246. Médgyesi utca. Tarjámban a lecsapolt és kiszárított Királyszék-tó medrének É-i részén levő rendezett utca, mely a Királyszék utcát a Könyök utcával köti össze. Régen a I. tized utcája volt, ma II. kerületbe tartozik. Előző neve Meggy utca volt [13], 1247. * Meggy utca. Tárjáriban a mai Medgyesi utcát nevezték így a múlt század­ ban. Ez az utca is — mielőtt a körtöltést elkészítették — a paperei szőlős-gyümölcsöskertekbe vezetett, s nevét az ottani sok meggyfától kapta (id. Dezső József, Pócsy Jenő, Tűhegyi Sándor) [13], 1248. Mélinda-iskola. A Károlyi-uradalom kopáncsi iskoláját nevezték röviden így (1. ott). 1249. Mélinda-major. A Károlyi-uradalom kopáncsi majorságát nevezték így Károlyi Melindáról, akinek a birtokát képezte. 1250. Meszes-halom. Tembesi Miklósné az 1400-as évek elején kelt adomány­ levele Szentkirályon említi a Katra-föld és Badushalom-teleke között [38/1. 169, II. 421]. Szentkirályi és sarkalyi idős gazdák mutattak egy lényegtelen, erősen leszántott 128

magaslatot Sarkaly közepe táján, a Kámvási-csatornátói É-ra, kb. 300—400 m-re, mely szüleiktől, nagyszüleiktól maradt hagyomány szerint régen sokkal magasabb volt, s tetején sok malter-, tégla- és kőtörmelék volt. Szántás, ásás közben egy na­ gyobb téglaépület alapot találtak, de anyagát m ár régen építkezésre elhordták. Ezt nevezték régen Meszes-dombnak vagy-halomnak. Mai terepszint ezen a helyen 83,5 m, az átlag 80,0—81,5 m-es szinthez képest □ [7], 1251. * Mezőkopáncs. Gr. Pálfy Tamás Csanádi püspöknek visszaadományozott javak között Pereskútas, Mágocs, Mezőkopáncs és Csókás szerepel 1654-ben. Ezeket főleg a vásárhelyiek bérelték [38/IV. 52. V. 706]. Nem lehet megállapítani, hogy Kopáncs nagy kiterjedésű területének melyik részét vagy talán az egészet értették-e ilyen néven. 1252. Méhész. A Bogdány-ér és Lebő-halom közti terület. ÉNy felől a Zsegenye-ér választja el a Zsegenye-háttól (1. ott). Tulajdonképpen a Porgány-szigetnek egy része, melynek átlagos szintmagassága 78 m körül van □ . 1253. * Mélyhorgonya. Három ily nevű halastó szerepel Zsigmond királynak Solti Dávid és társai részére kiadott 1408-i adománylevele idejében az uradalom tar­ tozékai közt [38/11. 414], Ezek közül egynek medre még ma is megvan mint Horgonya­ ié (1. ott) [6/14, 22], 1254. * Mélysár. A Barci-fokkal, Térével és a Tiszával összefüggő mély fekvésű, vizes terület, mely hajdan, főleg áradások alkalmával jó halászóhely volt. Partján terült el régen a Mélysár erdeje. 1255* Mélysár erdeje. Az elpusztult Körtvélyes község határában a Tisza, a Keskeny-tó és a Mélysár között terült el a hajdan nagy kiterjedésű, hatalmas nyárés fűzfákból álló erdő. Maradványai még a múlt század vége felé is láthatók voltak. (Pányi György, N. Kardos Imre). 1256* Ménescsapás-ér. Kopáncson a Csárpa-hegytől K-re,a Kökény-domb alatt húzódott jelentéktelen medre az Antalics-hát mellett a mai Hódtó-kistiszai-csatorna mentén [6/40]. 1257. Mészárszéki-Szikáncs. Táncos-dombtól D-re a Répás-hát és Szikáncs-oldal közti terület. D-i szögletében a Nádas-halom (1. ott) emelkedik 87 m magasságig k , o , míg az átlagos felszíne a kerületi részeken 79,0—80,0 m, közepén pedig 78,5 m □ . Nevét onnan kapta, hogy ez a terület az uradalmi mészárszék vezetőjének volt a járandósága. Mikor a város megváltotta a mészárszék jogát, ez a terület is a város tulajdonába ment át. (Varga Imre). 1258. Mihály útca. Lázár utcából indul ki, s a Damjanich utcával nagyjában pár­ huzamosan haladva a Szerencse utcába vezet. Ma a 40. házszámig az I., onnan végig a III. kerületbe tartozik, azelőtt pedig az I. és II. tized határutcája volt. Régen sokkal forgalmasabb utca volt, a belvárosból Tabán „szívébe” vezetett. Előző neve Tabán utca volt, de a nép általában Tabáni Nagy utcának nevezte (Nagy Sándor, Tűhegyi Sándor). Kár volt a jellegzetes ősi nevet egy általános, semmitmondó névre változtatni. Vissza kellene adni a régi helytörténeti nevét [13], 1259. Miklós útca. A Mihály utcát a Damjanich utcával összekötő 3. utca. Régen az I. tized utcája volt, ma az I. kerületbe tartozik [13]. 1260. Mindszenti út. L. Mártélyi út. 1261. Misán-lapos. A Szegedi úttól ÉK felé terült el a Hód-farok széles medre, mely a Hód-tavát a Gyúlóval kötötte össze. Nagy víz idején csónakkal jártak rajta és halászták. Kis víz idején kaszálták fenekét. Szabályozás után kiszáradt medrét mezőgazdaságilag hasznosítják, legmélyebb része a lefolyástalan Misán-lapos. 1262. Misánlaposi-csatoma. A Szöllőhalmi-Keselyesi- csatorna D-i ága, mely 129

Kishomok vasúti megállóhely irányában a 79,0—78,5 m-es szintek belvizeit szedi össze az ún. Misán-laposból [12]. 1263. * Mogyorós-föld. Szentkirály határában a régi M akói út mentén terült el. Az 1750-es években kaszáló volt [38/1. 12]. 1264. Molnár-csatorna. A Gyúlói-csatorna legészakibb ága, mely a Szegedi úttal párhuzamosan halad. Tulajdonképpen öntöző csatorna [12]. 1265. Monor-halom. A Sóshalom-dülő É-i végénél, az út mellett emelkedik, s ma is jól kivehető a volt Kútasi-csárdátói Ny-ra kb. 1 km-re O 90 m, □ 87,5. Szőr­ halom néven is emlegetik a környékiek. (Kamocsay Gábor) [3]. 1266. * Monyorós-Fecskés. Középkorban elpusztult község. (Lásd; Fecskés). 1267. Morotva. A Tisza kanyarulatainak mesterséges átvágása vagy természetes levágódása által keletkezett állóvizeket és elhagyott holt kanyarokat, haloványokat, Dög-Tiszákat így is nevezik (pl.; Mártélyi-, Ányási-, Körtvélyesi-, Atkái- és Nagyfaimorotvák). A „halovány” elnevezést vásárhelyiektől, mind a halászoktól, mind a gaz­ dálkodóktól igen ritkán hallottam. 1268. Mózés-halom. Pusztán a Mózeshalmi-dűlő közepe táján emelkedik. Hajdan a környezetéből sokkal jobban kiemelkedett, ma már nagyon le van szántva A , O 95 m [7], 1269. Mózés-halmi-düllő. A Pusztán a Nagy-Bogárzó- és Cinkus-dülők között terül el a Pusztaszéli- és Sámson-orosházi utakkal lezárva. Lakossága: 251. ebből ref.:47, ev.: 116, r. k .: 79 [9], 1270. Mózes útca. A Károlyi utcát köti össze a Szabadság térrel (Vásárállással). Ennek sarkán levő régi uradalmi házban, az ún. „zsidó kocsmában” (1. ott) kaptak először gyülekezési jogot a zsidók. Régen a III. tized, ma az V. kerület utcája egyetlen házzal [13]. 1271. Nagy András János-kút. A sok tífusz, vérhas és kolerajárvány sújtotta Vásárhely népének jó ivóvízzel való ellátása érdekében emberbaráti szeretetből saját költségükön fúratták a János téren (ma Kálvin János téren) a ref. újtemplom előtt Vásárhely második ártézikútját Nagy András János gazda, vásárhelyi ref. főgondnok, földbirtokos és felesége Mucsi Mária, akik erre a célra 28 000 Ft-ot adományoztak. Zsigmond Béla mérnök 1893. évi április hónapban kezdte meg a fúrást, és egy év alatt lett készen a kút, melynek mélysége 252,6 m, s naponta egy millió liter vizet adott a levantei rétegekből. Az adományozók túlzott óvatosságból a vascsöveket libanoni cédrusfával béleltették ki. A díszkút 6 m átmérőjű, 8 szögletes mészkő medencéjéből középen 1 m alapú, négyszögletes, 1,30 m magas, ugyancsak kalázi mészkőoszlop emelkedik, melynek tetején bronzból és cinkből készült, művészi kivitelezésű, hengeres tengelyén két, egy alsó nagy és egy felső kis bronztányér van, a teteje meg tölcsérszerűen van kiképezve, melyből régen több m magasra szökött fel a víz, s lehullva a tányérokból körös-körül függönyszerű zuhatagban folyt le a mészkő medencébe. A medence falába beépített vezetékből kettős kifolyókból folyt a 20°-os ivóvíz, s alat­ tuk kantatartó vasrácsok voltak az adományozók nevének kezdőbetűivel: N. A. J. és M. M. Az oszlop K-i és Ny-i oldalán két tábla örökíti meg a kút történetét: / „E kútat saját költségükön / szülővárosuk népének / Nagy András János és neje Mucsi Mária készítették Isten áldása legyen a jótevőkön. „A Ny-i táblán:” Készítette / Zsig­ mondy Béla mérnök / 1893—1894 / e kútmélység 262,6 m. / Vízbősége naponként tízezer hektoliter”. / A kút mint díszkút, szökőkút is működött, s valóban szép látvány is volt abban az időben. A fölös vizét a Kaszap utcán át a közfürdő és ingyen fürdő üzemeltetésére hasznosították. 1884 november 29-én volt a kút felavatása és ünnepélyes átadása. Abban az időben a kolerajárványtól tartottak, s mivel Szegeden, a „palotás város”-ban nem volt megfelelő ivóvíz biztosítva, hosszú tehervonatokon 130

szállították a vizet Szegedre. [Reggeli Újság és a Vásárhelyi Független Újság 1894. V. 23-i száma]. Halaváts Gyula 1896-ban „A magyarországi ártézi kutak története” c. munkájá­ ban a következőket írta: annak dacára, hogy azóta az Alföldön nagyon elszapo­ rodtak az ártézi kutak, az 1 002 6001/24 óra vízmennyiségével még mindig a leg­ bővebb forrású kút, melyet csak a Budapest Városligeti szárnyal túl.” [23/363], Az 1910es évek elején is még — mikor már Vásárhelyen több száz kút ontotta a vizet — em­ lékszem, hogy a díszkút oszlopa tetején levő tölcsérből, ha már nem is olyan magasra szökött fel a víz mint régen, de még mindig bőven bugyogott fel, és mind a két tányér szélén messzehallatszó suhogással folyt le a vízfüggöny a medencébe, s a kút akkor még messze környékét ellátta ivóvízzel. Az első világháború után vize rohamosan apadt. A kutat felújítva műemlékké kellene nyilváníttatni, s valamelyik környékbeli kút vizével ismét üzemeltetni [10]. 1272. Nagyállomás. Mikor az alföld-fiumei vasútvonalat 1872-ben kiépítették, Vásárhely főállomását a régi Hód utca, azután Vasút(i) utca végén, a hajdani Kis-tó feltöltött medrében építették fel, és hivatalosan „Hódmezővásárhely”-nek nevezték el. Régimódi, közepén emeletes épület. Innen indul ki Szentes—Szolnok felé és Makó— Mezőhegyes felé is egy-egy vasútvonal. Általában „Nagyállomásnak" nevezik, ellen­ tétben a Kisállomással vagy „Hódmezővásárhely Népkert’’ állomással. Nagy forgalma miatt új, modernebb állomásra volna szükség. A Vasút(i) utcát a századfordulóban Kállay utcának nevezték el, de még a 20—30-as években is általában Vasút utcának hívták. 1273. * Nagy Banda-fok. L. Banda-fok. 1274. Nagy baromkútja. A mágocsi határban a Határhalomtól és a Mágocs-értöl Ny-ra jelzi az 1774. évi uradalmi térkép [10]. 1275. Nagy-Bogárzó. A pusztai lapos legnagyobb mocsara volt, mely a mai Nagybogárzói- és Csárpateleki-dűlőkben terült el a Pusztaszéli út mentén. Flajdan vizüket a Sós-tó, Cirják-ér vezette le. Ma medre már ármentesítve van, s szikes talajá­ nak nagy része művelés alatt áll [6/16], 1276. Nagy-Bogárzó-düllő. A határ K-i részén a Csárpateleki- és Kis-Bogárzódülők közt terül el a Pusztaszéli út és Földvár határa között. Lakossága: 251. Ebből ref.: 43. ev.: 99, r. k .: 108 [9]. 1277. Nagy-Bőve-halom. A Bővehalmi-dűlő ÉNy-i részén a volt Kék-tó síkjából a Téglási-ér mentén 95 m-ig emelkedő, nagy kiterjedésű hidroeolikus képződmény. Régen sokkal magasabb volt, ma már nagyon le van szántva. Tavaszi hóolvadás, friss szántás alkalmával repülőgépről szépen kivehető a Kék-tó medre, a Téglás-ér lefutása, valamint a Bőve-halmok elhelyezkedése [7]. 1278. * Nagy-csapszék. A város belterületén volt uradalmi kocsma. Az 1800-as évek elején már üzemelt [38/IV. 343]. 1279. * Nagy csúcsi utca. L. Csúcsi Nagy utca. 1280. * Nagy-Elet. Az Elet-ér ÉNy-DK irányú ága, mely a Kósdi-rét vizeit szedte össze hajdan, s az Elei-érbe folytatódott, közben felvette a Kis-Eletet is és a Porgányérbe ömlött. Ma a 76,5—77,0 m-es medre □ a Kósdi-csatorna révén víztelenítve van, s jó termőterület [6/33], 1281. Nagyfa. A Tiszakanyar által közrefogott vizenyős, mocsaras terület volt, melyet a 89. sz. átvágással szigetté alakítottak át. A 77,5—78,5 m-es területe □ a Tisza szabályozása során ármentesített, lecsapolt, kiváló termőterület lett. Régen a Pallavicini-birtokhoz tartozott, jelenleg a szegedi Csillagbörtön mezőgazdasági területe, ahol a rabokat foglalkoztatják. 131

Nevét a Tisza szabályozása előtti időkben a kanyar ÉK-i részén, a mai nagyfai zsilippel szemben, a parton nőtt hatalmas nyárfáktól kapta, melyek a vetyeháti fák­ hoz hasonló nagyságúak voltak. (Vekerdy József bankigazgató elmondása alapján feljegyezte Bodnár Bertalan, Benes Gyula). 1282. Nagyfai-átvágás. A Tisza nagyfai, kb. 6 km hosszú kanyarulatát vágja át a baloldali védgát 24. és 26. km jelzése között. Az átvágás hossza kb. 2 km. Ezzel a 89. számú átvágással a Tisza medervonala kb. 4 km-rel rövidült [12], 1863-ban kezdték meg az ásást. Bővítették 1866, 1867, 1874, 1881, 1883—84, 1886—87 és az 1895—98-as években. Ez utóbbi munkálatok alatt áttöltötték a holt medret [42, 52, 54, 58]. 1283. Nagyfai-Dög-Tisza. A 89. nagyfai átvágás készítése alkalmával a Tisza kanyarját mind a két helyen áttöltötték, s az így kizárt mederrészt nevezték NagyfaiDög-Tiszának. Elossza kb. 6000 m. 1284. Nagyfai-dögtőtés. A 89. sz. átvágás következtében a kanyar két oldalán levő töltést nevezik így, melynek elsőrendű árvédelmi szerepe nincs. (Benes Gyula). 1285. Nagyfai-holtkanyar. A nagyfai 89. sz. átvágás következtében a Tisza ka­ nyarját 1898-ban áttöltötték, s az ásott Tiszától elzárták. A kanyar hossza kb. 6000 m, szélessége átlag 150 m, mélysége az állandó feliszapolódás következtében már csak kb. 1,5 m, hasznos mélysége +1 m. (Ilyen magasra lehet benne emelni a vizet károsodás nélkül). Tulajdonképpen ma csak mint víztároló szerepel. Az új Kistiszaicsözsilip 4,5 m3/sec. kapacitással vezeti bele a belvizeket, s az alsó áltöltésnél épült szivattyútelep is 4,5 m3/sec. kapacitással emeli át a fölösleges vizet az Élő-Tiszába (Benes Gyula helyszíni közlése) [42, 52, 54, 58], 1286. Nagyfai-zsilip. L. Kis-Tiszai vagy Kéró-foki-zsilip. 1287. Nagy-fenék. A Kutya-fenék területét kettévágó Pamuk-értöI K-re eső, hajdan vizes, mocsaras részt nevezik így [6/26]. 1288. Nagy-hajlás. A Száraz-érnek Sámson melletti éles kanyarulatát nevezik így, a körülötte levő nagy kiterjedésű, régen fátlan területet pedig Nagyhajlási-pusztának. L. ott [38/IV. 254], 1289. Nagyhajlási-csárda. Az Orosháza-komlósi és a Sámson-kisperegi w/keresztezésnél levő teület hajdan Vásárhelyhez tartozott. Itt épült a híres, sőt hírhedt csárda, ahol Rózsa Sándor is gyakran megfordult. Az 1774. évi uradalmi nagy térképen már fel van tüntetve. 1290. Nagyhajlási-puszta. A Száraz-ér nagy hajlását környező, hajdan kopár, fátlan területet nevezték így. A puszta igen jó legelő és kaszáló, a vásárhelyieknek pedig a legjobb szénatermő helye volt. Ma kiváló szántóföld [38/IV. 246, 254]. 1291. Nagy-halom (I.). Aranyágban a Kis-tó partján emelkedik. Szabályos, kerek alapú hidroeolikus képződmény. Közelében a vasútvonal túlsó oldalán a Csomorkányi út csak 83 m, míg a halom 95 m ^ , O , tehát rövid távon 12 m szintkülönbség. A 25 000 térképen „Nagy hegy” néven szerepel. A J. cs. térkép XIX. 28. lapján gon­ dosan ki van rajzolva egy nagy szőlősterületen, de név nincs feltüntetve [7], 1292. Nagy-halom (II.). A mindszenti határhoz tartozik, de környékét régen főleg vásárhelyiek bérelték, és főleg legeltetés céljára használták. A halom 97 m O , □ csak 93 m [7], 1293. Nagy-homok. A Kis-homok halomcsoporttól D-re húzódó laposabb, de szélesen elterülő emelkedést nevezik így. (Bagi Béla). Hajdan a Hód-tó medréből a Ny—KNy-i szelek hatására hidroeolikus úton keletkezett [7]. 1294. Nagy István halma. Aranyágban a Csomorkányi úttól É-ra emelkedő jelen­ tékeny halom. Hidroeolikus képződmény, a Kis-tó medréből kifújt, kisodort homokból épült fel. Tiszta, nagyszemű, éles homokját főleg a környező téglagyárak használják, 132

de építkezési célokra is hordják (Halmi János, Kerekes Gábor), A ,0 89 m □ . A J. cs. térkép XIX. 28. lapján az aranyági nagy uradalmi szőlősterületek közepén van kirajzolva, nagy köralakú alappal bíró halom, de neve nincs feltüntetve. 1295. Nagy kérésztút. A határ K-i részén az egész Pusztát ÉNy—DK irányában keresztülvágja. A Mágocsoldali iskola közelében, attól K-felé indul ki a Szentes—oros­ házi útból, s valamennyi pusztai dűlőt átvágva a Barackos-dűlőn át a Csomorkányimajorig tart. Az út K-i oldalán húzódik végig a Nagy-keresztúti-csatorna [11], 1296. Nagy-kérésztúti-csatorna. Vásárhelykútastól K-re az Orosházi műút 23. km-re előtt indul ki, és a Nagy-keresztút mellett húzódik D felé, s a Sámson—apát­ fal vi-főcsatornába vezet. A pusztai dűlőket átvágva, azok káros vizeit vezeti le (Bogárzók, Csárpa, Fecskés stb). K felől felveszi a Sóstói-főcsatorna, Ny felől a Kiskeresztúti-csatorna és a Pusztaszéli-csatorna vizeit, kezdeténél a műút mellett pedig a Kakasszéki-levezetőcsatornák, valamint K felől a Szélmalmi-csatorna vizeit [12]. 1297. * Nagy-kikötő. A Hód-tónak a mai Bocskai utca alatti, É felé néző nagy kiöblösödését, a Cigöllért nevezték így (1. ott). Itt volt legmélyebb a tó vize, itt még a legnagyobb szárazság idején is állt a víz, áradáskor pedig örvényes volt. K-i részén, ahol legmélyebb volt a víz, ott kötöttek ki a hajók, a mai Bauer-malom és gőzfürdő alatt, míg Ny-i részén, ahol a Topa-ér ömlött a tóba (a mai Bocskai utca eleje), a tu­ tajok kötöttek ki, s a hozott árukat (főleg mész, kő, körte, alma stb.) azonnal a par­ ton vagy a nem messze volt ún. Kispiacon, a mai Kálvin téren árulták. A hajókról, illetve a hajókra az árukat (főleg mész, só, épületfa, illetve gabona, kukorica) a Bauermalom helyén volt lankás lejárón kocsikkal, talicskával szállították (Halmi János, Halmi József, Jó Ferenc és Kerekes Gábor). 1298. * Nagy Kollan-tó. L. KoUan-tó. 1299. * Nagy-Lógér. Az 1770-es években telepítette az uradalom a „Láger” nevű városrészt. A mai Dáni utca környékét, amelyik a Kútasi úthoz esett közelebb, nevez­ ték Nagy-Lógernek, ellentétben a Garay (akkor Tehén utca) környékén, a Kistó-ér partján később települt Kis-Lógerrel. Az idők folyamán a két település összeépült, s csak Lágernek nevezték (L. ott). 1300. Nagy Ludas-halom. A Lúdas-ér DNy-i partján, a Téglás-ér torkolatánál emelkedik. Hidroeolikus képződmény. Ma a Vásárhely—szentesi út vezet mellette. A környezetéből még ma is erősen kiemelkedő halom, mely D K felé szelíden lejt az Ördöngős-partba és a Kéktó-hátba. Ma már nem tartozik a vásárhelyi határhoz, de régen környékét főleg a vásárhelyiek bérelték [7], 1301. * Nagy-Margita. A Nagy-sziget közepe táján szélesen elterülő mocsár volt a Lófogó-ér és a Tetű-vár között. Nagy víz idején a Lófogó-értel volt összeköttetésben. Ilyenkor a mai Szegedi útig is kiterült vize. Jelenlegi fenékmagassága 78,0—78,5 m □ [6/26], 1302. * Nagy-mészárszék. A Nagypiacon tégla alapon vályogból épült. Előtte 7 téglaoszlopos tornác, nádfedéllel borítva. Az ispánlakástól K-re esett. Volt benne egy szoba-konyhás lakás, bolthelyiség, faggyús-szalonnás kamra, istálló, kocsiszín. Később a piactér rendezése következtében a mai Andrássy utca 8. szám alatt az ún. Elkán-ház helyére tették át. 1303. * Nagy-piac. A régi városháza, ó-gimnázium, ó-templom, Sas vendéglő és a Szentesi utca eleje közti üres helyen, a mai Kossuth tér egy részén volt a múlt század­ ban a Nagypiac az 1920-as évekig. 1304. Nagy-Puszta. A Pusztának a Pusztaszéli úttól K felé, az Orosházi úttól D felé eső részét nevezték így (Gregus Máté, dr. Ivánka Zoltán). 1305. Nagy-rét. A régi Kopáncsi-sík vagy tó medrét nevezték így, mikor már a tó jellege megszűnt, vize megkevesbedett. Határolják K felől a Kopáncs-kistiszai-csa133

torna, É felől Kotac, Solt, Szakállhát, Ny felől Vajhát, Farki-rét és Györpölés. Hajdan vízjárta terület volt, jó halászóhely és nádló terület, száraz időben legelő és kaszáló. Ma víztelenített területe jó minőségű szántó. Magassága: 77,0—77,5 m □ . 1306. Nagyrét-Gorzsa. Dűlő, a hajdani Nagyrét egy része a Szegedi út és a Csárpateleki út között. Lakossága: 429. Ebből ref.: 105, r. k.: 255 [9]. 1307. Nagy Sándor utca. Az IV. kerület csendes kis utcája. A Deák Ferenc utcát köti össze a Fácán utcával. Ebben az utcában van a Kovács—Küry ref. elemi iskola. Az utcát a múlt században Csillag utcának nevezték, s a századforduló idején változ­ tatták meg nevét Nagy Sándor József (1804—1849) aradi vértanúra emlékez­ tetőül [13]. 1308. Nagy Sándor utcai Kovács—Küry iskola. Néhai Kovács Ferenc (1823— 1895) ügyvéd, képviselő, ref. egyház főgondnoka, tud. akadémia r. tagja és felesége Küry Terézia, a ref. egyház nagy jótevői (200 000 Ft vagyont az egyházra hagytak) építtették [8], 1309. * Nagy-Sár. Zsigmond király 1408-i adománylevele Solti Dávid birtokai között sorolja fel. Azonos lehetett Nagy-Sártóval, vagyis Sár-tóval [38/11. 135, 136]. 1310. Nagy-sík. A Kopáncsi-síkot nevezték (főleg régen) Nagy-síknak s mélyebb részeit Nagysík-tónak. A J. cs. térkép „Kopáncsi Sík Toó” néven jelzi XIX. 28—29. számú térképlapokon [4/25—26], 1311. Nagy-szállás. Sámson alatt a Száraz-ér mentén elterült, hajdan kiváló legelő, kaszáló volt. Most elsőrendű mezőgazdasági terület. 1312. Nagy-sziget. A Hód-tava és a Gyúló-ér között elterült partosabb rész. Haj­ dan csak magasabb vízállás idején került áradás alá. Alakja félhold formájú, felső része K—Ny irányú s szélesebb (3—5 km), alsó része kb. É—D irányú s DNy felé hegyesedő, görbülő csúccsal. Felszíne nagyjában 79,5—80,5 m □ . A felső rész Ny-i szélén terülnek el a Hód-tó, Gyúló-ér medréből kifújt nagy homokhalmok ( Szöllöhalom, Kishomok, Nagy-homok) ^ 82—90 m-ig emelkedő tömegei, s innen a terep egyenletesen lejt le 79 m-ig. Az É—D-i rész a Gyűlő és Hód-tó 77,0 m-es szintjé­ ből egyenletesen emelkedik a közepe felé a 80,0—80,5 m-ig, a Gyúló-ér partján hidroeolikus halomsorozat emelkedik (F. Gyúló-ér). A Nagy-sziget egész területe ma már víztelenítve van a Nagyszigeti-csatornahálózattal, mely a Lázár-tiltó alatt torkollik a Hódtói-csatornába. (L. ott). 1313. Nagysziget-Gorzsa. Dűlő, melyet ÉNy felől a szegedi vasútvonal, ÉK felől Sarkaly, DNy felől Kopáncs, DK felől pedig Batida határol. Területének legnagyobb része a régi Hód-tó és a Gyúló-ér közrefogta Nagy-sziget. Fakosság száma: 327. Ebből ref.: 198, r. k .: 116 [9], 1314. Nagyszigeti-csatorna. A Nagy-sziget területét vízteleníti, a hajdan mélyebb mocsarak, erek és lefolyástalan területekről szedi össze a csapadék- és belvizeket (Margita, Lófogó-ér stb), nagyjában követve a régi vizek medrét, behálózva a sziget területét, s a Hódtói-csatornába viszi vizét a Lázár-tiltó alatt [12]. 1315. Nagy takarék ~ Öreg takarék. (Hódmezővásárhelyi Takarékpénztár). Az ország harmadik takarékpénztára volt (az első a Pesti Hazai, második a Szeged— Csongrádi Takarékpénztár). 1868-ban alapították. A jelenlegi székházat a Kossuth téren építették (Kácser János). Építési költsége 245 344 K volt. Bérpalotáját a Kossuth tér és Hódi Pál utca sarkán Koncz Péter építésvállalkozó építette fel, költ­ sége 273 026 K volt [20/167—168], 1316. * Nagy-tanoda. A ref. gimnáziumot nevezték így az 1864—65. tanévben (Ev. reform, főgimnasium 1886—87. évi értesítője 14. old.). 1317. Nagy-tatársánc. L. Tatársánc. 1318. Nagytatársánci-düllő A határ K-i részén az A rany adh aln íi-dűlöt ő 1 DK-re, 134

K felé a Szöllös-dűlő határolja, DK felé pedig Szöllős község határával szomszédos. Lakossága 205. Ebből ref.: 56, ev.: 80, r. k.: 68 [9]. 1319. * Nagy temető. ~ Hajdai temető. Vásárhely legrégibb ismert temetője, melyről biztosabb adatok maradtak fenn. A mai VIII. kerületi Újvároson, a török hódoltság alatt Hód község helyén, az akkor még meglevő templom romja körül, a Hód-tó magas partjától a mai Széchenyi téren át a Hajdáig, a csárda mellett a Kis-tó partjáig terült el (Jó Ferenc, Kerekes Gábor). Hogy mikor kezdtek a vásárhelyiek oda temetkezni, pontosan nem tudjuk, de a XVII—XVIII. században főleg oda temet­ keztek. Nagy víz idején csónakon vitték át a koporsókat, s csónakon közlekedtek a gyászolók is, kis víz idején pedig kezdetleges áttöltésen (Jó Ferenc). 1806-ban zárták be, és 1828-ban házhelyre osztották fel. A Nagy temető K-i részét Ó-Káposztás temető­ nek is nevezték. Ebbe a részbe még tovább is temetkeztek, de nagy részét a Hód-tó elmosta (L. ott). 1320. Nagy temető alja. A régi Nagy temető széle, mely a Hód-tó magas partja alatt terült el, a mai Hivő-malomtól a Sarkaly-utcáig. A tó hullámai, főleg erős DNy— Ny-i szelek idején erősen „habolták” a partot, s mikor a Kis-tó torkolatát áttöltötték, a hullámverés még jobban erősödött, a magas partot alámosta, s nagy darabokban szakadt bele a vízbe, a tó medrébe, főleg áradások és viharok alkalmával. Ilyenkor a megbontott sírokból kilátszottak a csontok és a koporsók darabjai. (Jó Ferenc, Kerekes Gábor szüleiktől, nagyszüleiktől hallották). A századforduló végén, mikor a Hód-tó medrét lecsapolták és a területét kert­ művelésre befogták, ásás, fordítás közben a Káposztás temetőtől Ny felé a rengeteg csigaház és kagylóhéj mellett gyakran került elő szétszórtan emberi csont, rozsdás szegmaradványok és korhadt deszkadarabok, melyek a régi „elhabolt” Hódi temető­ ből származtak (Jó Ferenc). 1321. Nagy-Tisza. A Tisza szabályozása után az átvágások következtében kelet­ kezett holt ágaktól, azún. „dög” Tiszáktól megkülönböztetésül az „élő”-Tiszát, főleg a halászok nevezték így is (Pányi György, N. Kardos Imre). 1322. * Nagy-Tó. A múlt századokban a vásárhelyiek nevezték így is az akkor még „élő” Hód-tavát, megkülönböztetésül a Kis-tó tói, mely tulajdonképpen a Kakas­ szék—Kútvölgy-ér, hajdan ősfolyó végső, torkolati része volt. Ezt még a múlt század­ ban elgátolták mind a Hód-tó tói, mind a Kútvölgy-értöl (L. Nagy- és Kis-töltés alatt). Az 1900-as évek elején már a volt Hód-rónak csak az Új-templom alatti nagy öblét, a Cigöllért nevezték így, melyben állandóan állt a víz. 1323. Nagy-tőtés ~ Hajdai-tőtés. A Kakasszék—Kútvölgy-ér végső, torkolati részén a Kis-tó Ny-i végén a régi Hódi, később Vasút utca folytatásaként, mikor már a Kis-tó vize megszűnt állandó vízfolyás lenni, emelték a mai Kistópart utca kezdetétől a VIII. kerület Újvároson levő Széchenyi térig. A töltés alatti átereszen folyt le a Kis-tó medrében összegyűlt csapadék, belvíz. 1324. * Nagy töltés utca. A régi Vasút (i), ma Kállay utca folytatását nevezték így, mely régen a Nagy-töltésen át Újvárosra., a régi Nagy temetőbe vezetett. 1878. év má­ jusában kövezték ki kocsiútját. 1325. * Nagy utca. A mai Andrássy utcának a kát. templomtól ÉK- felé eső részét nevezték így régen, a török hódoltság alatt. Musztafa kádi 1570-ben készített össze­ írása már így említi [38/IV. 62], Később a környező utcákkal együtt pedig mint „Nagy utca” tized szerepelt. 1890-ben a „tized” beosztást megszüntették, kerületi be­ osztást készítettek, a Nagy utca elnevezést megváltoztatták, s a Kossuth tértől kezdve Andrássy utcának nevezték el. (L. ott) [13]. 1326. * Nagy Vár-tó. A Vár-tó (1. ott) Ny-i széles, sekélyebb elmocsarasodott ré­ 135

szét nevezték így. A legmélyebb részén volt egy csónakcsapás, melyet régen a halá­ szok mindig takarítottak az iszaptól, nádtól, s ezt nevezték Ördög-ároknak, s ezen az úton jártak ki az akkor még élő atkai-kanyarba. (Pányi György, N. Kardos Imre, Lénárt Sándor) [6/29]. 1327. * Nap utca. A János térből indult ki, s régen Susán főutcájának kezdeti része volt. Szögben megtört széles és forgalmas utca, mely ÉK-i végén két ágra osz­ lott. Az egyik ága ÉK felé a Klauzál utcába, a régi Susáni Nagy utcába folytatódik, a másik DK felé mint Mátyás utca a Kállay utcával csaknem párhuzamosan húzódik. 1937-ben Szeremlei utcának nevezték el dr. Szeremlei Sámuel (1837— 1924) volt új­ templomi tudós ref. lelkészről, akadémiai tagról, aki 5 kötetben megírta Hódmező­ vásárhely történetét. Az utca a századforduló előtt a IV. tizedbe tartozott, ma a VI. és VII. kerület választóutcája [13], 1328. Nazarénus-imaház. 1871-ben építették fel a VII. kér. Réz utcában. Egy­ szerű, fehérre meszelt, de impozáns épület. Ugyanott van az „elhagyottak háza”, ahol a felekezet a magára maradt, elhagyott szegényeket ingyen istápolja. Az egyház főtanító-mestere és országos püspöke id. Tóth Ferenc malomtulajdonos volt. 1329. Nazarénus-malcm. Lásd Tóth-malcm és Hívő-malom alatt. 1330. Nád utca. A mai V. kerületben a hajdani Csúcs-tó kiszárított medrében épült utca. Nevét a még ma is nedves, csapadékos időben pedig a vízállásos udvarok­ ban tenyésző nádtól kapta. Régen a III. tized utcája volt [13], 1331. * Nádas-ér. Szikáncson a Nádas-halom közelében volt jelentéktelen ér, melynek széles, sekély medre jó nádtermő terület volt. Ma belvízmentes terület lett, s az intenzív földművelés következtében medre annyira leszántódott, hogy nyoma is alig látható. Repülőgépről tavaszi szántás-hóolvadás idején medrének a vonulatát helyenként még ki lehet venni. 1332. Nádas-halom (I.). Szabályos kerek kiemelkedés a Vásárhely—földeáki határon, mint a Gajdos-pusztától Ny felé a Batidai-pusztáig, a Száraz-érrel nagyjában párhuzamosan húzódó hátság egyik kiemelkedő pontja O 87 m, □ 85,0 m. Még fel­ tárva nincs, de az ottani gazdák mondták, hogy szántás közben az eke embercsonto­ kat vetett ki. Ugyanezen a hátságon emelkednek a Dinnyeszög-halom, Sajti-halom 86 m, Répás-halom 86 m, Batidai-halom 87 m és a Vermes-halom 86 m magasságig O [7]. 1333. Nádas-halom (II.). A mai vásárhelyi határtól DK-re Tótkomlós és Kaszaper között mint határhalom emelkedett a Szöllős-puszta D-i részén. Régen a vásárhelyi határhoz tartozott [7], 1334. * Nádló területek. Hajdan erek partján, valamint a tavak szélén, mocsarak területén levő nádasokat nevezték így. Ézek igen értékes, hasznot hajtó területek voltak. A Károlyi-uradalom összeírása szerint 1789-ben 13 372 hold „nádló” terület volt az uraság vásárhelyi birtokán [26/11. 27], 1335. Nádor utca. Újvároson a Széchenyi tértől indul ki, s a Szoboszlai utcáig tart, a Csomorkányi utcával párhuzamosan haladva. A Visszhang utcai sarkán van a ref. templom. Régen az V. tized, ma a VIII. kerület utcája [13], 1336. Népkert ~ Erzsébet sétány. A Hód-tó lecsapolása után a Szegedi úttól a Kaszap utcai lejáróig a Kanálissal (Hódtópaperei-csatorna) bezárt területet a város parkíroztatta, fásíttatta. Területe 24 kát. hold. A Népkertben építették fel a millen­ niumi kiállítás után a Nyári színházat (1. ott), a Szentkirályi utcai bejárat mellett a kertészlakot, az üvegházakat, beljebb jobbra a Vigadót (1. ott), a színház mellett, a Szó'nyi utcai lejárónála nagykapu mellett a fából készített csőszházat. A századfor­ dulón építették a Népkert DK-i sarkában a „Lövöldét” (1. ott), a DNy-i részén pedig 136

a bicikli- és teniszpályákat alakították ki. Az ÉK-i részen az Oldalkosár és Kaszap utcai lejárók között pedig a Köz- és Ingyen fürdőt építették szép környezetben. Az utóbbi mögött pedig a korcsolyapályát hozták létre egy fából készült melegedőépülettel, később ezt elbontották, és helyette emeletes melegedőházat építettek, s a kor­ csolyapálya területét is megnövelték. Az 1920-as években a Népkert K-i és Ny-i szélén egy-egy sportpályát készítettek, s ezeknek estek áldozatul a legszebben fásított részek. Az első világháborúig a Népkert csupa virágoskert és sűrű, gondozott utakkal ellátott erdő volt a régi Hód-tó televény területén. Külön szabad terület volt a gyermekek játszóterének és a gyakori „népünnepélyek” rendezésére. Később a magas talajvíz miatt sok fa kipusztult, gondozatlanabb lett. Az 1930-as években a Szegedi út mentén építették fel a 100 m-es, modern versenyuszodát. 1337. Népkert-állcmás. „Hódmezővásárhelyi Népkerl” a hivatalos neve, általában „Kisállomás”-nak nevezik. Nagy személyforgalom, a Szegedi út és a vasútvonal ke­ resztezése mellett épült, s többször bővítették. Itt ágazik ki a szentes—szolnoki vasútvonal. 1338. * Notariális-kvártély. Uradalmi jegyzőlak volt. Ma az Andrássy utca 17. számú ház, melyet az uradalomtól Nagy András János vette meg, aki Vásárhelyen saját költségén fúratta a második ártézi kutat, és az épületet lakóháznak alakította át. Annak idején ebben a házban volt a jegyzői iroda, az uradalmi levéltár és a robot­ iroda is. 1813-ban építették a „pereceptoralis” házból és a kocsiszínből (1. ott). 1339. * Nyálas-ér (I.). A Hód-tó és a Köldök-ér közt volt mint jelentéktelen kis víz. Medre ma már alig ismerhető fel, mert a rendszeres földművelés következtében erősen be van szántva. (Kapocsi Mihály). Mai fenék magassága 80,0—80,5 m □ [6/40]. 1340. * Nyálas-ér (II.). A Kék-tó és Kórógy-ér között képezett hajdan összekötte­ tést. Ma már medrét a helyszíni bejárás alkalmával csak az ottani idős gazdák (Nagy Sándor, id. Kovács Bálint, Meszlényi György) útmutatásai alapján lehetett felismerni, mert már annyira be van szántva. Medre és partja legjobban kivehető, ahol a Nyálas­ part és a Nyálas-halom emelkedik. (L. ott). Repülőgépről főleg tavaszi vizes időszak­ ban és őszi szántás alkalmával lehet jobban felismerni. 1341. Nyálas (ér)-halom. A Nyálas ér II. hajdan jóval magasabb partját Nyálas­ partnak nevezték. Ennek legmagasabb pontja a közepe táján emelkedik. Ez a Nyálasér-ha/om. Valamikor jóval magasabb volt, de ma m ár nagyon le van szántva és alig észrevehető emelkedés. Hidroeolikus képződmény, mely részben a Nyálas-ér, részben a Kék-tó medréből szélkifúvás, kisodrás útján keletkezett [7]. 1342. Nyálas-part. A volt Nyálas ér II. partján levő emelkedettebb lankás részt nevezik így. Hidroeolikus képződmény [7]. 1343. Nyár utca. Susán DK-i részének rendezetlen, zegzugos utcája. A Levél utcá­ ból indul ki, a Kistöltés utcát keresztezi, belőle ágazik ki a Gábor utca, van 3 vakköze és a Vidám utcába vezet. Régen a IV. tizedbe tartozott, ma részben a VI., részben a VII. kerület utcája. Jellegzetes vízparti, vízközeli (Kis-tó) település [13]. 1344. Nyárfa utca. A mai V. kerületben a régi lecsapolt és kiszárított Csúcs-tó medrében kialakított, s a Szentesi utcából K felé eső egyenes utca, mely a Sárkány utcából ÉK irányban az Észak utcán át a határba vezet. Azelőtt a III. tizedbe tarto­ zott [13]. 1345. Nyári színház ~ Nyári színkör. A Népkertben a Szőnyi utcai bejáróval szemben építették fel a millenniumi kiállítás után, ugyanis ez az épület a kiállításon a zenepavilon volt. Ezt vette meg a városi tanács, s a lebontott anyagát lehozatta Vásárhelyre. A faépületet megfelelő, magas téglaalapra 1898-ban építették fel. Építési költsége 61 966 K volt [59/540], Van benne 18 páholy, 360 ülés, számozott szék 258, erkély és karzati állóhely 200, valamint diák állóhely, összesen 918 személy számára. 137

1346. Nyárszeg. Régen Kopáncs és Vásárhely határán, a Határ-fok vásárhelyi oldalán terült el, a mai Borsósi-gátőrháztó14—500 m távolságra, akkor még vizes rét, legelő volt, ma ármentesített mezőgazdasági terület. (Benes Gyula árm. ig. főmérnök helyszíni közlése) [38/1. 59, V. 767]. 1347. Nyéki-telek. Az Erzsébeti és Makói út között É—D irányban elterülő határrészt nevezik így. A „telek” elnevezés azt sejteti, hogy ott a középkorban község lehetett. A XVI, XVII. században több Nyéki nevű családról van feljegyzés [38/V. 1092]. Területe ma elsőrendű szántóföld. 1348. Nyékitelek-düllő. Az Erzsébet és Rác út, valamint a Nyomásszél és Csókás között elterülő hátas határrész, melyet a Hatrongyősi út vág ketté. Területének nagy része 81,5—82,Om. É felé csak a régi Katra-ér mentén, annak medréből kifújt, ki­ sodort dűneszerű képződmények emelkednek. □ Lakossága 392, ebből ref.: 336, r. k.: 45 [9], 1349. Nyizsnyay útca. L. Oroszlán utca. 1350. Nyizsnyay-szobor. A Népkertben a főbejárattal szemben a Nyári színház előtt, köralakú, virágos ágyban állították fel tisztelői Nyizsnyay Gusztáv jónevű dal­ költő bronz mellszobrát, Pásztor János művészünk alkotását. Nyizsnyay Gusztáv 1829-ben született Egerben, s 1856-ban Vásárhelyen telepedett le. 1882-ben halt meg. Emlékére a volt Oroszlán utcái nevezték el nem régen Nyizsnyay Gusztáv utcának. 1351. Nyomás. „A város belterületét kisebb-nagyobb szélességben körülvevő terület, melyen régen a jobbágyok jószágaikat legeltették.” [3]. Nagyjából megfelel a régi Hód és Vásárhely községek területének. Részei: Szentkirályi-, Kútasi- és Soltinyomás. A nyomási földeken később mind az uradalom, mind a jobbágyok közösen legeltettek. 1789-ben az uradalmi felmérések szerint 87 310 hold (1100 Dől) kiterje­ désű volt [26/11. 27]. 1352. Nyomási földek. 1. Szentkirályi nyomás Dűlői: DUlinka-, Közép- vagy Hegyes- és Káposztáskert-dűlő. 2. Kútasi nyomás Dűlői: Arany temető-és Fürgehalom- (Fürke halom-)dűlő. 3. Solti nyomás Dűlői: Solt és Pálé. Részletesen lásd külön-külön. 1353. Nyomás-szél. Hajdan a határ dűlozése előtt az Erzsébeti és Rác út közötti területet nevezték így, mely az akkori nyomási föld és Erzsébet-telek közt terül el. 1354. Nyomásszél-düllő Az Erzsébeti és Rác út között a Közép- vagy Hegyes- és Erzsébettelek-dűlők közt elterülő, átlag 80,0—81,0 m magas terület □ . Lakossága 165, ebből ref.: 144, rk: 8.[9[. 1355. Nyomásszéli-csatorna Nyomásszél-dűlőnek mélyebb fekvésű részein össze­ gyűlő káros belvizeket, fölösleges csapadékvizeket vezeti le hosszú, zegzugos csa­ tornán át a Hódtó-kistiszai-csatornába [12], 1356. Nyúlgát. I. Árvizek idején, ha a védtöltések már elégtelenek, s az ár át­ töréssel fenyeget, a veszélyeztetett töltésrésszel — amint a terepalakulat engedi — lehetőleg párhuzamosan vagy félkörben ideiglenes töltést emelnek, amivel „meg­ fogják” az esetleg áttörő vizet. II. Főleg széles hullámtérben, közepes áradások ellen művelés alatt álló mezőgazdasági területek védelmére készített, a rendes árvédelmi töltéseknél alacsonyabb és gyengébb kivitelű gátak. Ezeket a hullámtéri, mezőgazda­ ságilag használt földeket, gyümölcsösöket, főleg a Báréiban, „rizikós” földeknek nevezik. (Benes Gyula, Vekerdy Sándor árm. ig. főmérnökök, Pányi György révész, N. Kardos Imre, Lénárt Sándor gazdálkodók). 1357. Nyúl útca. Susánban a ref. templomnál kezdődő Sugár-, azelőtt Koplaló 138

utca bal oldaláról, a ref. papiak mellett kiinduló vakköz. Régi neve Pisla köz volt. (L. ott). Régen a IV. tizedbe tartozott, ma a VI. kerület utcája [13]. 1358. Ócskapiac. Az 1900-as évek elején is még a Szentesi utca kezdetén, a Kossuth tér és a Lázár utca között bal oldalon, főleg a görögkeleti templom és iskola eló'tt volt, a gyalogjárda és a kocsiút között. Az itteni árusokat „ócskások”-nak nevezték. 1359. Ó-gimnázium. Hódmezővásárhely legelső' iskolája, amelyről tudomásunk van, az ótemplomi elemi iskola volt, melyet a ref. egyház még a törökök pusztítása előtt építtetett. Ezt a fölszintes, vályogfalú, nádtetős iskolát, mikor elavult, átjavították. 1800-ban bővítették. 1820-ban a régi iskola egy részét lebontották, s a helyére a téglá­ ból készült egyemeletes, cseréptetős „nagy iskolát”, a gimnáziumot építették 32 500 Ft költséggel. Később a városháza felé bővítették. 1896-ig, az új gimnázium felépítéséig, ebben az épületben tanítottak. 1897-ben 55 200 P költséggel a ref. egyház átalakíttatta részben lakásokká, részben egyházi célokat szolgáló helyiségekké (lelkészi hivatal, levéltár, pénztár, gyülekezeti terem stb.), a földszint Kossuth téri frontján a posta rendezkedett be. Az épület pedig mint „ó-gimnázium” maradt a köztudatban még a mai napig is [8], 1360. Oldal. Régi ereknek, tavaknak lankásabb, szélesen elterülő széleit nevezték és nevezik ma is oldalnak. Ilyenek: Csomorkányi-, Erzsébet-, Fertő-, Káposztáskert-, Lúdas-, Mágocs-, Mártély-, Rét-, Serház-, Sóház-, Szikáncs-oldal. Az egyes oldalak adatai a megfelelő neveknél vannak részletesen megadva. 1361. Oldalkosár. Hajdan városrész volt a Hód-tó É-i partján a mai Szegedi utcá­ tól a Kaszap, illetve a Bocskai utcáig. Tulajdonképpen régen ez volt a város szíve. Nevét onnan kapta, hogy a tó hullámverésétől a magas partot — melyen a város települt — vesszőfonással, kosárfonással védték az „elhabolástól”, az Ó-templomtól a Cigöllérig. A friss vesszőfonásnak sok helyen a vesszői legyökeresedtek, és eleven erős védősávot alkottak (Halmi János, Jó Ferenc). Oldalkosár városrésznek hajdan fontosabb utcái voltak: Piac utca, Török Ferenc fiskális kertje, Leányoskola utcája, Berta Mihály háza utcája, Kaszap Pétör utcája stb... 1775-ben 89 ház volt Oldalkosárban. Emlékét a mai Oldalkosár utca őrzi. Ez a jellegzetes, ősi helynév, melynek jelentését a helybeli lakosok közül is már csak nagyon kevesen ismerik, megérdemelné, hogy magyarázó táblával örökítsék emlékét az Óldalkosár utca elején, a ref. papiak falán. 1362. Oldalkosár útca. A régi Oldalkosár városrész főutcája volt, mely a Nagy­ piacról, a város központjából a Hód-tóra vezetett le. Régen zegzugos utca volt, több­ ször rendezték. M a a Szőnyi utcából indul ki, és a Batthyány utcáig egyenesen K felé halad, innen D felé kanyarodva az Árpád utcába, illetve megtörve a „Tó”-ba vezet le a körtöltésnek egy kis kapuján, a „Szerelem” kapun (1. ott) keresztül. A múlt század­ ban a III. tizedbe tartozott, ma a IV. kerület utcája [13], 1363. * Oldalkosári léány(elemi)iskola. Az ó-templomi nagy iskola D-i végével szemben az 1920-as években lebontott régi papiak kertje tövében volt ez az iskola. A két iskola között vezetett le egy út a tóra (kb. a mai Szőnyi utca helyén). Az 1750-es évek előtt is volt már itt egy iskola, melyet eleinte egy asszony vezetett, azután pedig Békési András tanító. Később az iskola elavult, s helyette a Kis utcában a mai Deák Ferenc utcában vett házat az egyház [39/11. 165]. A régi lebontott iskola helyén levő nagy telken az 1880-as évektől a Steiner-féle fatelep, a „fagyár” (1. ott) volt hosszú ideig. 1364. Oldalkosári-léjáró. Az Oldalkosár utca végénél a téglaburkolatos körtöl­ tésen egy bolthajtásos, támfalas kiskapu volt kiképezve, melyen keresztül több lép­ csőn vezetett le a lejtős, zegzugos sikátor a „7o”-ba, a Népkertbe a fürdőkhöz. Idős 139

oldalkosári lakosoktól nyert értesüléseim szerint a körtöltés építése eló'tt jóval széle­ sebb, de még rendezetlenebb volt a lejáró a város magas lőszplatójáról a Hód-tó medrébe. Régen itt jártak le halászni és ivóvizet meríteni. Szárazság idején, ha a Hódtó kiszáradt, itt is ásták a „sírkutakat”. (L. ott.) (Halmi János, Horemusz András). 1365. * Oldalkosári piac utca. Oldalkosár hajdani városrész utcája volt. Helyét már pontosan nem tudjuk, idős ottani lakosok szerint vagy a mai Batthyány utca eleje, vagy a mai Oldalkosár utca és Árpád utca összetalálkozásánál még a század elején is megvolt utca-kiszélesedés, az Oldalkosár u. 2. sz. ház mellett. Ez a terület is még az oldalkosári régi iskolához tartozott. É feló'l meg az O-templom körüli hajdani „cimeterium”, temető' határolta. (Halmi János, Vekerdy József, Horemusz András visszaemlékezéseit feljegyezte Bodnár Bertalan az 1890-es évek elején) [13]. 1366. Ólom utca. Az V. kerületben a Károlyi utcát a Szent István utcával össze­ kötő' kis utca. Neve jelentőség nélküli általános elnevezés. Régen Lakhatból volt lejáró a Csúcs-tóra. Ma az V. kerületbe tartozik, azelőtt a III. tized utcája volt, egyetlen ház van benne [13]. 1367. * Omlás-puszta. A tatárjárás után Vásárhelyen és környékén 43 falunak, egy városnak (Csomorkány) és 10 pusztának a neve maradt ránk. Ezek között a pusz­ ták között szerepel Omlás-puszta is. Mátyás király 1463-ban Kállai Pálnak adomá­ nyozta mint Kaszapereg pusztáját, 1476-ban pedig a Háromlábú-pusztával együtt Földvár tartozéka volt [38/11. 232, 393], 1368. Orom. A jól disztingváló vásárhelyi nép a hosszúkás oldalán, annak leg­ alább egy részén meredek, szakadékos domboldalt, földhátat nevezi így (pl. Fecskésorom). Ezek főleg hidroeolikus képződményekből víz alámosása és leszakadása kö­ vetkeztében jöttek létre [7], 1369. Orosházi út. A Kútasi út at (1. ott) a Pusztaszéli út kereszteződésétől ne­ vezik így [11], 1370. Oroszlán kocsma ~ Oroszlán vendéglő. A Zrínyi és Oroszlán utca sarkán volt a híres kocsma, később vendéglő, a Tarjáni Nagy utca kezdetén. Előzőleg ezen a helyen volt állítólag a város első patikája az 1830-as években. Az 1831. évi nagy kolerajárvány idején itt álltak sorba a kétségbeesett emberek gyógyszerért. Erről a helyről később a Nagy piacra, a mai Kossuth térre költöztették át a patikát. 1371. Oroszlán útca. A belvárosban a Zrínyi utca első mellékutcája jobb felől. Nevét a Zrínyi utca sarkán levő „Oroszlán” kocsmától kapta. Újabban Nyizsnyay Gusztáv utcára változtatták a nevét. Régen az I. és II. tized határutcája volt, ma az I. kerületbe tartozik [13], 1372. Ó-templom. A mai református Ó-templom helyén — mivel a hódoltság alatt a törökök nem engedték meg, hogy kőből-téglából építsenek templomot — vályogból, sárból és fából készült nádtetős templom állott. E mellett 1713—14-ig két év alatt építették téglából a most is meglevő tornyot a Hód-tó partja közelében, az ősi templomot környező temető, cimeterium szélén román stílusban. A közbejött háborús események miatt a tornyot csak ideiglenesen fedték be. Utána hozzáfogtak a templom építéshez, Helbling Lajos pesti építész tervei szerint, melyet a már meglevő toronyhoz hozzáépítettek 1720—21-ben. A templom mérete 6X16 öl. 1723-ban fe­ jezték be a külső munkálatokat. 1725-ben gr. Károlyi földesúr 200 Ft-ért eladta a ref. egyháznak a nagyecsedi várában levő Rákóczi Ferenc által készíttetett torony­ óráját és a hozzátartozó kis csengettyűt (L. Csengettyű utca alatt is). Ezek még ma is használatban vannak, s az óra pontosan mutatja egy mutatójával az időt. Eredetileg csak egy cinteriumot (porticust) építettek, de nem sokára elkészítették a másodikat is. Az elsőt 1797-ben cseréppel fedték be. A templomkertben pedig, annak DNy-i sarkában tágas gabonaraktárt építettek. A templomnak 4 harangja volt. 140

Az első harangot 1735-ben Zechenter ágyúöntő készítette 100 Ft-ért, súlya 299 font volt. A templom eredeti zsindelytetejét a gyakori tűzvészek miatt 1789-ben cserépre cserélték át. 1826-ban felújították. A torony Őrszobáját és a körsétálót 1798-ban készítették, és a városi tűzjelző szolgálatot itt tartották, míg az új városháza el nem készült. G róf Károlyi Sándor nógatására 1741—42-ben építették téglából a lőréses templomkerítést (L. Templom védfal). Később a Ny-i és É-i oldalának nagy ré­ szét lebontották, s a Templombazárt építették helyette (L. ott) az 1890-es évek elején. A templom É-i fala tövében van eltemetve a templom volt három nagynevű lelkipásztora: Füredi Mihály, Füredi Sándor és Szőnyi Benjámin. A három kiváló hit­ szónok emléke megérdemelné, hogy poraik felett, az emléktábla alatt, a téglaburkolat kis részén kovácsoltvas kerítéssel bezárt „sírhelyet” készíttessen az egyház, már az idegenforgalom szempontjából is. Belső berendezése: Az eredeti karzatok és ülőpadok készítésére a ref. egyház három gyulai asztalossal szerződött (200 Ft, 6 zsák liszt, 300 font hús és 6 akó bor). A szükséges fa- és vasanyagot az egyház biztosította. Ezek a karzat homlokzatát és mennyezetét több száz táblára osztva, szép ornamentikával és feliratokkal művé­ sziesen festették ki. Feltűnően szép munkájukra országosan felfigyeltek. A karzatot 1892-ben — miután a tartógerendái kezdtek korhadni — kicserélték, az értékes népművészeti fafestéseket pedig Budapestre szállították az Iparművészeti Múzeumba. Az orgonát Oláh Ferenc és felesége, Posztós Sára készíttette. Az akkori időben modern, két manuálos, húsz változatú orgona a környék legjobb orgonája volt, s még ma is kifogástalanul működik. Soukenik János orgonaépítő 9692 K-ért készítette, s 1896 VI. 26-án vették át. Az eredeti egyszerű ablakokat az 1910-es években cserélték színes ablakokra a hívek adakozásából. A szószéket és az úrasztalát Csepregi Sándor budapesti asztalosmester készítette 1892-ben. A legrégibb úrasztali edényei 1789-ből valók. A torony homlokzatába a város kőből faragott címerét illesztették. Felirata: „Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen. Krisztus születésének 1713. és 1714. évében. Isten jóvoltából. Nem nekünk, hanem Istennek adjad a dicsőséget.” [28/11. 564, 38/V. 640—41, 39/11. 219—223, 40], 1373. Ó-templom-bazár. Gr. Károlyi Sándor földesúr sürgetésére és követelésére 1741—42. évben építették téglából a lőrésekkel ellátott védfalat a templom körül, hogy veszély esetén a város lakossága a támadások ellen tudjon védekezni. Az 1890-es évek elején — miután a védfal annyira felnedvesedett, hogy a vakolatot már nem tar­ totta meg — a Ny-i részét egészen, az É-i részének nagyobb részét lebontották, s az alapjára bazársort építettek az udvar felé fedélszerkezettel. Városrendezés folytán az 1960—61-es években lebontották. 1374. Ó-templomi elemi iskola. Ez az iskola volt az eddigi adatok szerint Vásár­ hely legrégibb iskolája. Még a török pusztítás előtt épült. Földszintes, nádtetős épület volt, szemben az ősi, szintén vályogból épült ref. templommal, melytől csak egy keskeny út választotta el. Ez az út a Hód-íó medrébe vezetett le, az öreg iskolától nem messze, annak D-i végével szemben volt az oldalkosári leányiskola épülete is (L. ott). A törökök kiverése után bővítették, derékszögben megtoldották, hogy a magyar és deák iskola is (L. Latin-iskola), meg a „mester” lakása is elférjen ott. Később az udvar­ ban egy vályogházat építettek az I. deák és elemi osztályok részére. 1825-ben még szapo­ rították az elemi osztályok számát. Az épület egyik homlokzata a mai Kossuth térre, a másik az Ó-templomra, nézett, s ezen az oldalon volt a bejárat. Az 1800-as évek elején már teljesen elavult ez az épület, a a tanulók számának növekedése miatt szük­ ségessé vált egy modernebb, nagy iskola építése. Ezért 1820-ban a régi iskola egy ré­ 141

szét lebontották, s oda téglából emeletes, cseréptetős nagy iskolát építtetett a ref. egyház (L. O-gimnázium). 1829-ben bővítették az iskola telkét a Mihalovics-házzal, s itt volt a tanítók lakása is 1896-ig. Az új gimnázium építése alkalmával a tanítói lakásokat lebontották, s ezek helyére épült az új gimnázium [8]. 1375. Ó-templomi gabonaraktár. A múlt században a református lelkészek, tanítók, rektorok fizetését a tűzifa és nád járandóságon kívül terményben (búza, árpa) állapította meg az egyház. A hívektől beszolgáltatott termények összegyűjté­ sére, tárolására az Ó-templom védfallal körülvett udvarának, kertjének DNy-i sarká­ ban egy nagyobb méretű, erős falú gabonaraktárat építtetett az egyház a lőréses templomvédfallal együtt (L. ott). Az épület Ny-i homlokzata a védfal kapukiképzé­ séhez hasonló kivitelben készült. Az épület ma is megvan, eléggé elhanyagolt állapot­ ban, s megérdemelné a rendbehozatalát, és — miként a védfalat is — műemlékké kellene nyilváníttatni, hiszen úgyis olyan kevés régi épülete maradt Vásárhelynek. 1376. Ökörcsorda kútja. Az Aranyad-ér ÉNy-i partszélén, de már a szöllősi határ­ ban volt az 1774. évi uradalmi nagytérkép szerint, de közelben lakó vásárhelyiek is ott itatták az állataikat. Ezt a kútat még az 1920-as években is használták a környék­ beliek [10], 1377. * Ökör-tó ~ Ökrös-tó. A Serkedi-hajlat DK-i részén terült el mint nagy mocsaras rész. E felé a Tőringgú és a Nagy-Sár-tóval, D felé pedig a Köves-énei volt összefüggésben. Ma medre a vasúti töltés és a védgát között, Sártó vasúti megállóhely fölött látható. Medre ármentesítve van, de az év legnagyobb részében vizenyős, ned­ ves. Fenékmagassága 77,0—78,0 m. Területét ma is Ökör-tónak nevezik [6/26], Az 1408,-i adománylevél már említi Wkres néven [38/1. 110]. 1378. * Ökrös-tó. L. Ökör-tó. 1379. Ökröstói-csatorna. A hajdani Ökrös v. Ökör-tó lecsapolt, kiszárított, de mély fekvésű területéről — 77,0—78,0 m □ — az összegyűlt talaj- és csapadék-, áradáskor meg a fakadó vizeket szállítja a Kopáncs-kistiszai-főcsatornába, párhuzamosan a vá­ sárhely—szegedi vasúti töltéssel [12]. 1380. * Ördög-árok. A Nagy-Vártó (L. ott) elsekélyesedett medrének legmélyebb része árokszerű csónakcsapás volt, melyet hajdan a nádtól, sástól, súlyomtól rendszere­ sen takarítottak, sőt az iszapot is kotorták, hogy a vártói jó halászóhelyről az atkai Tisza-kanyarba könnyen be tudjanak menni. Öreg halászok szerint nevét azért kapta, mert régen, főleg kis víz idején mocsaras medre akadályozta a halászok munkáját, s ugyancsak emlegették az ördögöt. (Lénárt Sándor, Maczelka Gábor, Pányi György). 1381. Ördög-hát. A Kerek-Súlymos-hát (1. ott) ÉNy-i oldalán kiemelkedő hátság, mely régen sokkal magasabb volt. Ma már nagyon le van szántva. Elidroeolikus kép­ ződmény. (Benes Gyula ig. főmérnök helyszíni közlése). A 77,0 m-es szintből 79,5 mig emelkedik □ [7], 1382. * Ördöngősegyháza. 1456-ban említi V. László adománylevele, mellyel Hunyadi Jánosnak újraadományozza. Helyét ma Ördöngös-puszta és -halom jelzi. Hajdan temploma az Ördöngösi-major és Zöld-halom közt levő s régen sokkal maga­ sabb Ördöngős-halmon lehetett, melyet 1896-ban elhordták [38/11. 399, 14], 1383. Ördöngős-halom. Kéktó-Rárós É részén az Ördöngös-pusztán emelkedő partosabb magaslat, melyet hajdan a szél fújt ki a Kék-tó medréből. Régen sokkal magasabb és meredek volt, de már nagyon leszántották, azonkívül nagy részét el is hordták. Sok követ, téglát, emberi csontokat találtak akkor a halom belsejében. Sajnos rendszeres ásatásokat nem végeztek, így gondolni lehet, hogy a halmon az el­ pusztult Ördöngősegyháza temploma állhatott [7, 38/11. 399]. 1384. Ördöngös-puszta. A régi nagy kiterjedésű Kéktó-puszta É részét nevezték így. Ennek csaknem a közepén emelkedett a régen sokkal magasabb Ördöngős-halom. 142

1385. Öreg takarék. L. Nagy takarék. 1386. Örs-halom. A Kingéc-föld (L. ott) Ny-i határán húzódó dűnesorozat leg­ északibb, erősen kiemelkedő része. A J. cs. térkép XIX. 29. lapján gondosan ki van rajzolva mint Csongrád és Csanád megye határhalma az Őrs-tó partján a Porgány-ér mellett. Ma Algyő és Lele határát jelzi. 79,5 m □ . Tőle D-re van a Panna-hát, a Kövesd­ ér magasabb partvonulata [7. 38/1. 140]. 1387. * Őrs-tó. Hajdan a Porgány-értöl K-re a Kövesd-ér felett terült el mint mélyebb fekvésű, állandó vizű tó. Fölös vizét a Kövesd-ér vezette le a Porgányba. É-i partján emelkedett az Órs-halom, EK- felé pedig a Kingéc-halom. Igen jól ki van rajzolva a J. cs. térkép XIX. 29. lapján. Tavaszi hóolvadás vagy belvizes időben repülőgépről nagyon szépen látható a hajdani Őrs-tó, Őrs-halom, Kingéc és a Kövesd­ ér medre, K felé a Lelei-sík, Ny felé pedig a Porgány-ér kezdeti része [6/27], 1388. * Őrsi-mocsár. Az Őrs-tó feliszapolódásával a hajdani mély és állandó vizű tó az évek hosszú során időnként kiszáradó mocsaras területté vált. A Tisza szabá­ lyozása után teljesen lecsapolták, s jelenleg kitűnő szántóföld. (Benes Gyula ig. fő­ mérnök helyszíni közlése). Belvizek, hirtelen záporok után a volt mederben megáll a víz, s ilyenkor repülőgépről jól látható a vonulata. 1389. Összekötő-csatorna. A Kopáncs-kistiszai és a Hódtó-kistiszai-csatorna egyesült vizét a Kéró-ér medrében ásott Összekötő-csatornán és a Porgány-ér medré­ ben készült csatornán át a Kósdi-zsiliphez, illetve szivattyútelephez vezeti [12], 1390. Öt-halom. A Rárósi útnál, hosszúkás S alakban elnyúlt, régi ér menti emel­ kedés legmagasabb pontjai A , O 89 m. Az ármentesítő társulati térképen négy halom jól ki van rajzolva, s háromnál a magassága jelezve is v an : 85,0, 85,5 m és 86,5 m □ , Az ötödik halom a 84,0 m-es rétegvonalon belül van. A J. cs. térkép XX. 26. lapján Csongrád—Békés megye határához közel, a Kék-tóba vezető ér medre között egymás mellett négy kisebb és egy nagyobb halom van jelezve Öt halom néven. Tőlük DNy felé kb. 1/2 km-re egyik ér partján is ki van rajzolva egy emelkedés, de neve nincs feltüntetve [7], 1391. Öthalmi-csatorna. Öthalmi-dűlő mély részeiről szedi össze a fölös vizeket, s a Csicsáléri-főcsatornába vezeti [12]. 1392. Öthalmi-düllő. A határ É-i részén a Tompaháti- és Rárósi-dűlők között a Pusztaszéli útig tart. Lakossága: 222, ebből ref.: 91, rk.: 123 [9], 1393. Öthalmi iskola. Az Öthalmi-dűlő és Rárós között középtájon épült egy tan­ termes, egy tanítós állami elemi iskola [8], 1394. Öv-csatorna. L. Szorító-csatorna. 1395. Pacsirta utca. Külső Tarján rendezetlen, széles utcája, mely a kiszárított Királyszék-tó medrében épült. A Királyszék utcától Ny felé a körtöltéshez vezet. A századforduló előtt az I. tizedbe tartozott, ma a II. kerület utcája [13]. 1396. Pálé. A Papere és Solt között elterülő lapos részt nevezik így, melyet a Kendertó-ér vág keresztül. Régen vízjárta, mocsaras terület volt. Mély részein ha­ lásztak, kis víz idején a partosabb részeit kaszálták. Jelenleg a fölösleges vizeit a Soltpaléi-csatorna vezeti le a Pap-erébe és a Hódtói-csatornába. Átlagos felszín magas­ sága 78,5—79,5 m. Déli határa a Régi-Szegedi út, É-i határa részben a Kenyere medre és a Tiszai út. Tulajdonképpen a Solti-nyomás város felőli K-i része. Neve vizenyős területet jelent. A Tisza szabályozása után nagy része szikessé vált, s itt talaja, főként száraz időben, kemény, azért „vas” Pálénak is nevezik (Budai László főmérnök köz­ lése). Badeni kultúrának sok helyen találták nyomát [2/110]. 1397. Palé-düllő. A Solti-nyomás város felőli része. L. Solt-Palé alatt. 1398. Paléi-kapu. A Kenyere partján régen elterült szőlőktől a Paperei szőlőkig terjedő mélyedés, melyen keresztül sokszor fenyegette a várost a Ny felől jövő árvíz 143

(pl. 1845-i nagy árvíz idején, s akkor a Paperei-töltés emelésével védekeztek) [38/III. 528], 1399. * Palotai utca. A lecsapolt, kiszárított Csúcs-tó helyén települt Lakhat városrész főutcája volt régen. A mai Szent István utcának és környékének felel meg. K felé volt a Vásárállás. 1787-ben már 112 házas és földes, 283 házas és 181 házatlan zsellér, összesen 576-an laktak a Palotai utcai negyedben [38/IV. 66, 151]. 1400. * Pamuk-ér. A Kenyere-ér folytatása a Kender-tótói Ny felé a Tiszáig. Régen széles és mély medre DK—ÉNy irányban haladt, s a mártélyi és körtvélyesi kanyar között kb. középtájon ömlött a Tiszába. É-i partján a Boldogasszony-halom, D-i partján pedig a Kaszás-halom és az Alom-hát emelkedett (1. ott). Partja mentén széles lapály vonult, mely Ny felé a Kutya-fenékbe folytatódott. A védtöltésen kívüli rész ármentesítve van s itt a medervonulat — főleg repülőgépről nézve — jól látható. A töltésen belüli, tehát az ártérben levő részét a Tisza áradásai alkalmával már nagyon feliszapolta, s csak áradás levonulása után a volt meder horpadásaiban visszamaradt kisebb-nagyobb tócsák maradványai sejtetik irányát. A múlt században még meg­ voltak a partja mentén a régi hatalmas fűzfák, de az 1900-as évek elején kivágták a „nyomjelző” nagy fákat. (Benes Gyula, Pányi György). Mai fenékmagassága 78,0—78,5 m □ [6/40]. 1401. Pamukéri-csatorna. A Pamuk-föld és Pamuk-lapos (1. ott) káros belvizeit gyűjti össze, s vezeti le a Kenyereéri-csatornába [12]. 1402. Pamuk-főd. Álom-háttól ÉK-re a Pamuk-ér D-i partján képződött, hidroeolikus, magasabb terület, mely régen csak nagyobb áradások alkalmával került víz alá, ezért nagyon értékes mezőgazdasági terület volt, főleg kertészkedésre használták. K felé a Kenyere-hátban folytatódott. 1403. Pamuk-hát. A Pamuk-föld legmagasabb, „leghátasabb” része, mely régen, a vízszabályozás előtt a nagy áradások alkalmával legtovább maradt ki az árból. M a már nagyon le van szántva, s csak az ottani idős gazdák útmutatása alapján le­ hetett észrevenni szinte mint lényegtelen terepemelkedést. Ma kitűnő szántóterület. (N. Kardos Imre, Maczelka Gábor, Pányi György révész) [7], 1404. Pamuk-lapos. A Pamuk-érnek a Kutya-fenék felé kiszélesedő, ellaposodó, vízállásos részét hívták így. 1405. Pamuk-ódal. A Pamuk-ér mentén régen a Pamuk-hátnál alacsonyabb, de szélesen elterülő, lankás part részét nevezték így, mely a Pamuk-laposba ment át. A Tisza szabályozása után ez az alig észrevehető terepkülönbség elvesztette jelentő­ ségét. Azelőtt fontosabb volt, mert közepes áradások alkalmával is még szárazon maradt. Az intenzív földművelés következtében már nagyon le van szántva, s csak a neve él az ottani idős emberek emlékezetében (N. Kardos Imre, Pányi György) [7], 1406. * Panád-puszta (I). Ez a puszta a Püspök-föld mellett a Lőrinc-ér és Batida között terültei, Panna-hátnak (I.) is nevezték [38/11. 401]. 1723-ban Kingécet, Leiét és Panád-pusztát M akótól Csongrád megyéhez csatolták [38/V. 799], L. Panna-hát (I.) alatt is. 1407. * Panád-puszta (II.). A Mágocs-ér mentén a Hét-halom környékén elterült nagyobb térség, melynek ér menti partosabb részét Panna-hátnak (II.) is nevezték. Először Szent István adománylevelében szerepel 1036-ban. 1462-ben Panádi domon­ kos kanonok tulajdona. 1478-ban Dóci Imre vette meg [38/11. 399—401]. Ma ezt a területet Panna-hátnak nevezik, a Panád-puszta nevet nem ismerik. 1408. Panna-hát (I.). A Kingéc-lapos D felé néző, magasabb vonulata Kingéc és a Batidai-sziget között. É-ra volt az Őrs-tó. Mai magassága 78,0—78,5 m. Ez a na­ gyobb kiterjedésű hátas rész a Tisza szabályozása előtt fontos szerepet játszott, mert csak nagy áradások alkalmával került víz alá. Elsőrendű kaszáló, majd szántóterület 144

volt. A J. cs. térképen [XIX. 29.] jól ki van rajzolva a Kis-Kövesd-értő1 D-re, annak partján mint kettó's hátsor „Pana hát” jelzéssel. A tatárjárás után régi oklevelekben mint puszta szerepel a határban levő 43 község és 10 puszta neve között [38/1. 230], 1409. Panna-hát (II.). A Panád-puszta (II.) legkiemelkedőbb, széles, hátas részét nevezték, s nevezik még ma is Panna-hátnak (II.). A Mágocs-ér medréből hidroeolikus úton keletkezett. Mai magassága 85,0—86,0 m-ig □ . Mélyebb fekvésű kör­ nyéke hajdan nagyon jó nádló terület volt, s Panna-nádnak is nevezték [38/11. 400]. 1410. Panna-hát laposa. A Panna-hát I. szelíd lejtősödése a Batidai-síkba. Ma már nem vehető ki élesen, mert a Panna-hát is nagyon le van már szántva. Mai szintje 77,5—78,0 m-ig terjed, □ , azon felüli rész a Panna-hát (Kapocsi Mihály, Pócsy Jenő). 1411. * Panna-nád (I.). Szent István adománylevele említi először Cuppon (mai Kopáncs lehetett) mellett. Azonos a Panád-puszta (/./-el [38/11. 399]. 1412. * Panna-nád (II.). A Panád-puszta (II.) mélyebb részét nevezték így, mely vizét a Mágocs-érbö\ kapta. Vízjárta környéke kiváló nádtermő terület volt. 1413. * Pap-ere. A Hód-tó Ny-i végét kötötte össze a Kenyerével. Hossza kb. 2500 m. Medre igen széles és mély volt, helyenként több mint száz méter széles, lankás partokkal. A Papere a belterületet Ny felől határolta, s régen a város széli házak telkei az ér laposába lejtettek. 1879-ben a körtöltés tarjánvégi szakaszát az ér K-i szélére emelték. Állandó vize m ár az 1700-as évek elején sem volt. D-i végét a hódtavi torkolatánál m ár régen áttöltötték, s a Régi-Szegedi út vezet át rajta, É-i végét pedig a Körtvélyesi vagy Tiszai út részére töltötték át. 1780 körül medrét víztelení­ tették az uradalom mérnökei, s a legmélyebb pontján ásatták a Paperei-csatornát, mely felveszi a Kanális vizét is (1. ott) és a Régi-Szegedi út alatt a Hódtói-csatornába ömlik. Mai fenékmagassága 78,0—78,5 m □ . Víztelenítés után az ér medrét, széles, lankás partját kertművelésre fogták be. Az 1753. évi uradalmi térképen ez a terület még kopár volt [38/1. 429]. A J. cs. térkép XIX. 28. lapján, mely 1784-ben készült, már nagy kiterjedésű uradalmi szőlősterületet tüntet fel, melyet közepén a Papere medrének legmélyebb vonala, a Paperei-csatorna választ ketté. A város felőli része az Innenső-Papere, mely most a körtöltésig tart, a Ny-i része a Túlsó-Papere, mely azután a Palába folytatódik. (L. ott is). Repülőgépről nézve Vásárhely területének talán egyik legszebb része a Papere és környéke. Nagyon jól látszik a hajdani Pap-ere széles medre a Kenyerétől a Hód-tó medréig, az Innenső- és Túlsó-Papere helyenként meredeken emelkedő, magas partja gyümölcsöskertekkel telepítve a Régi-Szegedi út és a Tiszaiéit között. A Papere legmélyebb részén van a Pap erei-csatorna és a beletorkolló Kanális. K felé Tarjánvég régi rendezetlen, zegzugos utcás települése látható, élesen elkülönülve a volt Királyszék-tó lecsapolt medrében épült, széles, egymást derékszög­ ben metsző utcáktól. Magasabbról nézve elénk tárulnak a Hód-tó hatalmas, kiszárított medrében levő gondosan művelt kertek, földek, a Téré és Keselyes-ér torkolata, Ny felé a Pálé nehezen művelhető szikes területe, a Rakodó-kert, ÉNy felé pedig a Kenyere és Kender-tó művelés alá fogott medre [6/40]. 1414. Paperei-csatorna. A Papere medrének legmélyebb pontján ásták. Felveszi a belterület fölös, káros belvizeit összegyűjtő „Kanális”-1 is (L. ott), és Tarjánvégen a Régi-Szegedi út alatt, a volt Pap-ér hídja helyén készített áteresz után a Hódtói­ csatornába torkollik. Innen Papere-hódtói-csatorna a neve [12]. 1415. * Paperei-halom. Az lnnenső-Paperében a Tompa és Tükör utcák irányában a hajdani Pap-ere K-i, még ma is meredeken emelkedő partja mentén volt a múlt századokban egy nagyobb kiterjedésű, elég magas és „högyös” halom. A múlt szá­ zad vége felé a szegedi nagy árvíz után, mikor a körtöltést készítették, a halmot „leásták”, és anyagát a töltésbe kubikolták. Ekkor sok emberi csontot és régi fegyver­ 145

maradványokat találtak. (Tűhegyi Sándor az apjától hallotta, aki annak idején a töl­ tésépítési munkában részt vett). Helye még kivehető', sőt az ármentesítő társulati térképen ez a kis terület a 79,5—80,0 m-es terepszintből 80,5 m-en felül van □ , és innen meredeken lejt le a hajdani Pap-ér, ma a Pap erei-csatorna medrébe (id. Dezső József és Tűhegyi Sándor helyszíni közlése). Helyén gyümölcsöskert van. 1416. Paperei-kút. Külső-Paperében a Borz utca közelében még a múlt századokból maradt, régi, bővizű itatókút [20/452], Hideg, jóízű vizét a tarjániak, tabániak messzire elhordták, s a hagyomány szerint máié készítéséhez kiválóan jó volt, ezért még Csúcs­ ból is jártak ide vízért máléöntéshez (Tűhegyi Sándor). Ottani idős lakosok szerint a kutat még az uradalom ásatta, amikor az a terület még a Károlyiaké volt. (Dezső József, Nagy Sándor, Tűhegyi Sándor.) A kút még ma is megvan (Budai László vár. főmérnök). 1417. * Paperei régi szöllők. A J. cs. térkép XIX. 28. lapján a Pap-ere két partján az Innenső- és Túlsó-Paperében nagy kiterjedésű szőlősterület van kirajzolva. D-i végé­ nél és Ny felől az akkor Szegedre vezető, mai Tiszai út húzódik. Az Innenső- és Túlsópaperei szőlőtelepítést a Papere medre, a Túlsó-paperei-szőlöket a Kenyerei-szölőktől keskeny, vizes, érszerű terület, az Innenső-paperei-szőllőket a Mámai-szöllőtői pedig szélesebb, rétszerű térség választja el. Ezeket a szőlőket az 1750-es évek után telepít­ tette az uradalom, mert az 1753. évi uradalmi nagy térképen nincs jelezve szőlő, csak üres terület, viszont az 1784. évi J. cs. térkép már összefüggő, nagy kiterjedésű szőlős­ területet mutat. 1418. Paperei-tőtésék. Már jóval a Tisza és a belvízszabályozás előtt kezdték — ha csak kis mértékben is — a Papere lankás partjait szőlővel, gyümölcsfákkal telepíteni, de részben a Tisza felől a Kenyere-éren keresztül, részben a Hód-tó felől gyakran elborította az áradás. Ezért a védekezés érdekében a Papere É részét a Ke­ nyerénél, ahol a Szegedre vezető Körtvélyesi út hídon vezetett át rajta, elgátolták. Ez volt a felső töltés. Ugyanígy Tarjánvégen is meder áttöltésével védekeztek az áradás ellen. Ez volt az alsó töltés [6/40]. 1419. * Pap-erdeje. A Keselyes-ér partján a Paperéig hajdan elterült nagy, füzes erdő volt [38/1. 161]. Idős tarjáni lakosok szerint az erdőt az 1850-es években irtották ki (id. Dezső József, Rákos János). 1420. Papere hidjai. A Paperén mind a hódtói, mind a kenyerei torkolatán híd vezetett át. Az utóbbin a Körtvélyesi vagy Tiszai út, az előbbin a Tarjáni, vagy RégiSzegedi út balddtíit. Az utóbbi sokkal forgalmasabb volt, Tarján idős emberei szerint, amint szüleiktől, nagyszüleiktől is hallották, erős gerendákból volt összeróva, mégpedig a 3 tartóoszlopsor (hídláb) tölgyfából, a többi fenyőfa gerendákból és pallókból. A két szélső hídláb (6 vagy 8 gerendából) a parton volt, s egyúttal védte a partot a beomlástól és alámosástól, a középső meder közepén így a híd 2 nyílású volt. A hossza kb. 3,5—4,0 öl lehetett, a szélessége 2 öl körül, úgyhogy 2 kocsi elfért egymás mellett. Két oldalt gerendákból korlát volt, az úttest pedig keresztbe rakott, vastag, négyszögletesre ácsolt gerendákból volt összeróva. (Dezső József, Gombos János, Halmi János, Rákos István). A hidat a város gondoztatta. A Papere kenyerei torkolatánál a Körtvélyesi út ugyancsak hídon vezetett át régen, de ez jóval kisebb volt, mint a tarjánvégi s csak egy nyílású, s csak egy kocsi szélességű volt. Később ezt a hidat a város elbontatta, s a Papere torkolatát itt teljesen feltöltötte, s ezen át vezet ma is az út. 1421. Pap teleke. A Nyálas-ér II. mentén, attól É-ra a Kórógy-ér partján régen magasabb fekvésű kaszáló volt, ma jó szántóterület. 1422. Papok födje. Aranyágban terült el, s hajdan igen partos, dombos terület volt. Az 1870—80-as években tehervonatokkal, szekerekkel hordták el a földet, főleg 146

homokot a Nagyállomás területének, mely a Kis-tó medrében épült, feltöltésére. Még az 1910-es években is láthatók voltak a régi, eredeti szintbe ültetett és kis dom­ bocskákon maradt gyümölcsfák. Később a fák nagy része kiszáradt, s a homokot pedig építkezési célokra használták és hordták el [3/1. 2. 31]. Homokhordás közben -— mint általában Aranyágban — sok Tiszai kultúra, jazig és avar korból származó emlékeket találtak [2/109, 134, 177]. 1423. Part. A nép a régi ereknek, tavaknak meredekebb szélét általában „part”nak nevezi. Ilyenek: Bese-, Bodzás-, Csanyi-, Fecskés-, Fehértó-, Fok-, Gyúló-, Hattyas-, Kanális-, Kenyere-, Kistó-, Kotac-, Ludas-, Mártélyi-, Nyálas-, Pirhandi-, Rét-, Rókalyukas-, Sárfejők-, Sóstó-, Téglás-, Tüfarki-part (22 db). Lásd külön-külön is. Ma legtöbb helyen az intenzív földművelés következtében a partok lesimultak. A Tisza és belvízszabályozás előtt igen fontos területek voltak, mert áradások alkal­ mával legnagyobb részük nem került víz alá, ezért az embereknek, állatoknak mene­ déket nyújtottak. A partok nagy részének árvízmentes szintje fölött már eddig is sok őskori településre akadtak. L. még Ponk alatt is [7], 1424. Patkós-kút. A Rárósi és Jókai utca kereszteződésében 1893-ban fúrt köz­ kút. Mélységére nem találtam adatot. Csőbősége 52 mm. Az 1900-as években már csak 111/sec. volt a vízhozama. Vízkönyvi száma 18 [10]. 1425. Pál útca. Tabán rendezett, széles és hosszú utcája, mely a Lévay utcával párhuzamosan a Szentesi utcából indul ki a Kincses temető felé. M a már a Hideg utcáig ér. Az 1880-as években csak a Bánfy utcáig volt kiépítve [L. Czégényi-féle térkép]. Régen a II. tized utcája volt, ma a III. kerületbe tartozik [13]. 1426. Pálfy útca. Tabán nagy forgalmú, fontos utcája volt régen a Hattyas-tó partján. A terület ÉNy-i részét a János utca útján körívben kötötte össze a Teleki, régen Csúcs utcán és Újvilág utcán át Susánnal, a Kereszt utcán keresztül pedig Láger­ rel. Széles, de rendezetlen utca, mely a Szentesi utcától a ref. tabáni templomnál a Szerencse utcába vezet. Azelőtti neve Cserép utca volt (L. ott). Régen a II. tized utcája volt, ma az I. és III. kerületbe tartozik [13]. 1427. Pálma útca. Újvároson a Cigányvég utcája, mely tulajdonképpen a Csomorkányi utcától balra, a Makói országút folytatása a Kis-tó partjáig. Az utca vége rende­ zetlen, putrikkal van beépítve, sok köztük a földbeásott is. Régen az V. tizedbe tarto­ zott, ma a VIII. kerület utcája [13]. 1428. Pántlika-rét. A Nagyfai-kanyar ÉNy-i részén elterült, régen a kisebb ára­ dások alkalmával is vízmentes terület. Mai szintmagassága 78,0—78,5 m közt vál­ tozik. A 89. átvágás alkalmával kisebb része az ármentesített szigetbe került, míg nagyobb része az ártérbe, s a Tisza védgátja vágja ketté. Nem tartozik a vásárhelyi határba, de a vásárhelyiek is használták és kaszálták. A szigetbe került része kiváló mezőgazdasági terület. 1429. Pecércés-halom. A Hatablaki-kápolna-dülőben egy nagyobb kiterjedésű földhátvonulat legkiemelkedőbb pontja. Katonai térképen is jól ki van rajzolva: A , O 95 m, de a terepen is még mindig jól kiemelkedő magaslat, annak ellenére, hogy állandó mezőgazdasági művelés alatt áll. Környékbeli idős emberek szerint több méterrel volt magasabb a múlt századokban, s az előtte húzódó K—Ny irányú érmeder pedig sokkal mélyebb volt, de a domb le-, az érmeder pedig beszántódott. (Nagy János, Samu Ferenc). Hidroeolikus képződmény. Nevét a környékén elterülő, hajdan szikes, mocsaras pusztának gyakori, jellegzetes növényéről, a pecércéről (pecérce, pöszörce, cigányfű = Lycopus exaltatus L) kapta. Repülőgépről nézve, főleg tavaszi hóolvadás után, nagyon jól kivehetők a pusztai Fehér-tó, a Csomorkányi-lapos helyenként ilyenkor vízzel teli mélyebb részei, köztük a szigetként kiemelkedő Pecér147

cés-hát, a mellette húzódó hajdani érmeder, mélyedéseiben vízzel elborítva. Ez az ér­ meder a Csomorkányi-laposba vezet, hajdan széles medrű, bővizű ér lehetett [7]. 1430. Pecércés-hát. „Sima felületű, felszínű hátasabb terület, melyet K felől a Fehér-tó, Ny-ról a Csomorkányi-lapos, É felől pedig a Cinkus és a Bogárzók fognak közre” [3], 1431. Pecércéshát-düllő. A Pusztán a Kardoskút- és Hatablaki-kápolna-dülő közt terül el, a Pusztaszéli úttól a földvári határig. Lakossága: 341. Ebből ref.: 101. ág. ev.: 130, r. k.:95 [9], 1432. * Pereceptorális kvártély. 1811-ben építtette az uradalom tisztán téglából cseréptetővel, az inspektorális kvártély közelében [38/IV. 76], 1433. * Perek. Középkori község, melyet Hunyadi János a vásárhelyi birtokához csatolt. Azonos a mai Kaszaper községgel. (Csanád vm. mezőkovácsházai járás) [38/11. 230], 1434. * Peres-Kútas. Középkori község a mai Veres-kúta-dülőben. A Kútvölgy-ér É-i partján települt, s 1596-ban pusztult el. A templomának alapfalai még az 1800-as évek közepén is magasan álltak ki a földből, de azután lassankint elhordták, és épít­ kezésre használták fel. Határában emelkedett a Pósa-halom (1. ott), mely nevét a terü­ let XIV. századbeli földesurától, Szeri Pósa családtól kapta [14]. 1435. Peres-kútas-düllő. A határ É—ÉK-i részén hosszan elnyúló dűlő. L. Vöröskútasi-dűlő alatt. 1436. Perje-domb. A Batidai-síkon, a Kingéc-föld K-i részén a Kövesd-ér partján terült el. Valószínűleg a Kövesd-ér és a Lelei-sík medréből kifújt homoktorlasz. Ma már nagyon le van szántva. A J. cs. térképen [XIX. 29.] „Perje Domb Halom” néven van feltüntetve, s rajta megy keresztül Csongrád—Csanád megye határa [7]. 1437. Pernye-hát. A Szárazér—Gencshát—Gacsibai-csatornátói D-re eső, alacso­ nyabb, de szélesen elterülő földhát. Ma átlag magassága 77,0—77,5 m □ . Régen jóval magasabb volt, de az intenzív földművelés következtében már nagyon le van szántva [7], 1438. Pernyeháti-csatorna. Pernye-hát fölös vizeit szedi össze, s vezeti a Szárazérporgányi-főcsatornába [12]. 1439. Pernyi-domb. Vásárhelyi Pálnak a Tisza szabályozásával kapcsolatban készült térképén a Kökény-dombtól E-ra van jelezve. Más térképen nincs feltüntetve. Jelenleg azon a helyen alig észrevehető terepemelkedés van. Lehet, hogy az utóbbi évtizedek intenzív földművelése folytán leszántották (Benes Gyula, Kapocsi Mihály) [7], 1440. * Petőfi kávéház. A Szabadság tér előbb, Vásártér 9. sz. alatt volt a régi híres „kávéház”, főleg a vásári napokon volt nagy forgalma. Nagyobb adás-vételkor itt itták meg az áldomást (Herczegh István). 1441. Petőfi útca. A belváros szép rendezett utcája, a Deák Ferenc utcát köti össze az Andrássy utcával. A III. tized utcája volt. A Márton utca sarkán épült 1843-ban az evangélikus templom (1. ott). Az utcát Petőfi Sándorról (1823—1849), hazánk nagy költőjéről nevezték el, előző neve Délibáb utca volt [13]. 1442. Petrés. A Körtvélyesi-Tisza-kanyartól ÉNy-ra terült el a Petres-mocsár, rét. Hajdan vize a Petres-fok révén közvetlenül összefüggött a Tiszával, mégpedig a körtvélyesi kanyar felső részével. A Tisza áradása alkalmával hamarabb öntötte el Pet rest, mint a Körtvélyesi-rétet, ezért már a XVII. században kezdték ármentesíteni a rétet, a Petres-gát]át (1. ott) készítve. Ezen a réten keresztül ásták a 87. számú, úgynevezett Körtvélyesi-átvágást. Ezzel a régi Petres egyik része az ártérbe, a másik része pedig a mentesített területre került. Az 1879. évi nagy áradat, mely Szegedet romba dön­ tötte, innen zúdult a városra, átszakítva e helyen a gátat [6/27], A nagy erővel ömlő 148

víz olyan nagy és mély gödröt ásott, mosott ki, hogy nyoma, mint állandó, mély vizű tó még ma is megvan, s rendszeresen halásznak is benne. Ezt Petresi-tónak hívják (L. ott) a halászok. (Pányi György közlése). A katonai térképeken is pontosan fel van tüntetve a gátszakadás helye, a keletkezett tó s a kiáradó víz felfogására épített félkör­ alakú lokalizációs gát. Repülőgépről nézve is nagyon szépen látszik még mindig (1929—1935) a gátszakadás helyén a nagy kimosásban, főleg nedves időben össze­ gyűlő víz [12]. Petres szláv szó, átkelőt jelent [38/11. 246]. 1443. * Petres-fok. A Petres-mocsár, -rét vizét vezette a Jobb-szénaháton át a körtvélyesi-kanyar felső részébe. Mivel a fok nagy része ártérbe került, áradások alkalmával a régen mély és széles, bővizű fok medre lassan feliszapolódott. Az 1910-es években még a partját szegélyező fűzfák mutatták K felé ívelő medervonulatát. (Pányi György révész helyszíni közlése). 1444. Petres gátja. Túl a Tiszán a J óbb-szénahát (1. ott) védelmére emelték még a Tisza szabályozása előtt. 1445. Petres síkja. A régi Petres-mocsár lankásan emelkedő, partos részét ne­ vezték így (N. Kardos Imre, Pányi György). 1446. Petrési-sziget. A Körtvélyesi-szigetet, vagy J óbb-szénahátat nevezik így is. Területén volt a Petres-mocsár nagy része (Pányi György). 1447. Petrési-tó. Az 1879. évi gátszakadás alkalmával, a kitóduló víz a szakadás helyén mélyen kimosta a talajt, s ott egy mélyvizű tó keletkezett, melyet az ottani halászok Petresi-tónak neveztek el, és sokáig jó halászóhely volt. (Pányi révész közlése) [6/27]. 1448. Pékházak. Vásárhelyen, mielőtt a Serházat kaszárnyává alakították át, a katonákat a lakossághoz szállásolták be, s kevés „élelmezési pénz” ellenében köte­ lesek voltak a katonákat élelmezni. Ez igen sérelmes volt mind a katonákra, mind a lakosságra nézve. A katonák nem voltak megelégedve a lakosságnak bizony sokszor igen silány kenyerével és a gyatra kosztjával. A lakosság pedig a katonák zaklatása és követelőzése miatt panaszkodott. Ezért a város a katonák részére külön, ún. pék­ házakban süttette a kenyeret. Ilyen „pékház” volt Lágerban, a mai Dáni utcában a kaszárnyától nem messze (Halmi József közlése), Tarjánban a Malom utcában, akkor még „Kétmalom” utcában (Pócsy Jenő, id. Dezső József), Tabánban a régi Csatorna utcában (Tűhegyi Sándor). Később a város a katonaság jobb ellátása érde­ kében természetbeni járandóságot adott ki, amelyet a szállásadóknak kellett meg­ főzniük. 1449. Péró-szék. Az elpusztult Férged falu határának egy bozótos területe volt, ahol Kopáncs, Komlós, Tótkútas és Kétegyháza határa összeért. Nevét az 1736-ban kivégzett Péró lázadó főnökről kapta [38/V. 750], Péró, teljes nevén Szegedinác Jovanovics Péró (1655—1736) a bécsi kormány rác határőrségi kapitánya volt, fel­ adata a kurucok irtása volt. Péró szövetkezve a magyar elégedetlenkedőkkel, fegyvert ragadott. A rácok hűtlenül a magyarok ellen fordultak, mire az osztrák csapatok szétverték őket, és Pérót a főcinkosokkal együtt kerékbe törték [Pesti Hírlap Lexikona, 838]. 1450. Piaci-kút ~ Bakay-kút. Az első ártézi közkutat a város megrendelésére Zsigmondy Vilmos megbízásából Zsigmondy Béla fúrta a város főterén. Nagy jelen­ tősége volt ennek az Alföldön első kútnak, hiszen eddig a lakosságnak zöme a Hód-tónak legtöbbször posványos vizét itta, és a szinte évente megújuló járványok, fertőző betegségek ugyancsak tizedelték a lakosságot. 1878. október 9-én kezdték meg a fú­ rást, s 1880. június 28-án este 6 órakor adták át ünnepélyes keretek között a kutat. 197,8 m mélyből jött fel a víz, 24 óránként 94 2541, 19°-os vizet adott. A kút fölé díszes homokkőmedencét állítottak, közepén négyszögletes oszloppal, melynek felső 149

részén mind a négy oldalán, a köralakú kidomborodott részen 1880. évszám van kivésve az oszlop tetején vasból készített, üvegezett díszes tartóban petróleumlámpa égett esténként, később villanylámpával cserélték ki. Az impozáns homokkőoszlop alsó részén pedig — mely díszes párkányzattal van elválasztva a felsőtől — négy oroszlán­ fejből csövön keresztül ömlött ki a víz az oszlop élei irányában épített négyágú me­ dencébe, melynek az oroszlánfejek felé való, félkör alakú beöblösödésénél vannak be­ építve a kantatartó rácsok a kifolyók alatt. A medencébe ömlő víz a túlfolyókon át a „Kőfal”-ig földalatti falazott csatornában, onnan pedig tovább a botanikus kert mellett nyílt árokban folyt a Tóalj utcai nyílt árokba, ahonnan a Népkert Ny-i szélén a Kanálisba, vezetett. A kút vize az 1920-as években már nagyon megcsappant. Ez a kút, mely, Budapestet nem számítva az ország második ártézi kútja, megérdemelné, hogy karbantartsák, elapadó vizét más kút vizéből pótolják, újra üzemeltessék, s a szobrokban, művészi építési emlékekben úgyis szegény városunk­ nak ezt az értékes, díszes kútját védetté, műemlék-jellegűvé minősíttessék, és meg­ felelő emléktáblával lássák el [10, 23, 49, 50, 51]. 1451. Piacok. I. Régi piacok: Kispiac, Nagypiac, II. Jelenkori piacok: Cseléd­ piac, Csirkepiac, Emberpiac, Halpiac, Ocskapiac, Tejpiac, Vásártér. Részletesen lásd ott. 1452. * Pipiske utca. A múlt században a Répa (mai Révai) utcából indult ki, s a Hattyas-tó kiszárított medrén keresztül Tabán „szívében” két ágra oszolva, a Jámbor és Szerencse utcába folytatódik. Az utcavonalat a Hattyas-tó lecsapolása után az uradalom mérnökei tűzték ki. Ma Botond utcának nevezik. Szép. széles, ren­ dezett és forgalmas utca [13]. 1453. Pirhandi-halom. Rétkopáncson a Kopáncsi-sík (tó) partján emelkedő hidroeolikus képződmény. Hajdan még a nagy vizek idején is szárazon maradt. Ma már nagyon le van szántva [7]. 1454. Pirhandi-orom. A Pirhandi-halom legmeredekebb, hajdan szinte függőleges, szakadékos részét nevezték így. A század elején még magas meredek falában sok parti fecske (Clivicola riparia L) tanyázott (Bodnár Bertalan). Ma már az orom részben le van szántva, részben homokos anyagát elhordták (Kapocsi Mihály, Pócsy Jenő, Kecskeméthy Géza) [3, 7], 1455. Pirhandi-part. A Kopáncsi-sík (tó) medréből kisodort, kifújt homoktorlasz, melynek legmagasabb pontja a Pirhandi-halom. Régen csak a legmagasabb áradások alkalmával került víz alá, ezért kiváló szántó, kaszáló, legelő volt. A belvízszabályozás előtt a Kopáncsi-tó hullámverése következtében a part széle meredek, sőt szakadékos volt, ma már az intenzív földművelés következtében nagyon le van szántva. (Pócsy Jenő, N. Szabó Pál, Kapocsi Mihály) [7], 1456. * Pirhandi-szélmalom. A Pirhandi-part legmeredekebb, legmagasabb részén, a Pirhandi-halmon állott az 1880-as években. Később Kecskeméthy Gézáé lett, aki­ nek ott nagy sertéshizlaldája is volt [20/587]. Akkor hordták le a meredek, partos részeket, hogy mezőgazdaságilag jobban hasznosíthassák a területet. (Pócsy Jenő). 1457. * Pisla köz. Susánban a múlt században a Koplaló utca (mai Sugár utca) bal oldaláról a Koplaló csárda (1. ott) mellett kiinduló vakközt nevezték így. Nevét onnan kapta, hogy a csárda egykori tulajdonosa, Pisla Julcsa ott lakott. (Budai László főmérnök közlése). Ugyanott lakott, ma a közelben, Róka utcában a Tóth Kovács csa ád egyik őse, akit a nép „Jézusos” Pisla Kovácsnak nevezett. (Herczegh István susláni idős lakos közlése) [20/237], Pisla előnevű Kovács családok éltek és élnek ma is Vásárhelytn [38/V. 1106]. Ma a Pisla közt Nyúl utcának nevezik (1. ott) [13]. 1458. * Pitlis malom. Susánban a Dob utca végén jónevű, forgalmas szárazma­ lom volt, helyén előzőleg „szuszi”-malom állt (Herczegh István) [19/14], 150

1459. * Plébános két köze. A múlt századokban a Kis utca tizedben, a mai Petőfi, Deák Ferenc, Szent Antal utca környékén lehetett, de ma már pontos helyét nem tudjuk [13]. 1460. Ponk. A Laponyagnál is nagyobb kiterjedésű, alacsonyabb (1—3 m) emel­ kedéseket rendszerint „part”-nak nevezik (1. ott), de hellyel-közzel, főleg a Tisza men­ tén „ponk"-nak is mondják. (Pányi György, N. Kardos Imre). Jellemző, hogy mindig a természet alkotta, s nem emberkéz munkája, és csak árvízjárta területen található. Anyaga rendszerint vályogos, agyagos föld, tetején esetleg homokréteg van [3]. A víz menti széle meredekebb, s rendszerint padkásabb a hullámveréstől. Ma már a föld­ művelés következtében le vannak szántva, el vannak simulva. Hajdan fontos terü­ letek voltak ezek is, mert kisebb, sőt közepes áradások alkalmával még szárazon maradtak, s a háziállatok részére legelőt biztosítottak. (Ilyen ponkokat mutatott Barcziban és Atka ban Lénárt Sándor, Kutya-fenéken Pányi György, a Kendertó-, Pamuk-ér-laposában N. Kardos Imre) [3, 7]. 1461. * Porgány-ér. A határ D-i részének nagy vizeiből szedődött össze (Batidaisík, Csalányos, Gatyás-ér, Kárászos-rét, Köldök-ér stb). Jól kiképezett medre, eleinte D, majd Ny felé a Tisza nagyfai kanyarulatával kb. párhuzamosan haladva ömlött a Tiszába. így a Köldök-éren keresztül összeköttetésben volt a Hód-tóval, D-ről pedig a Sulymos- és Hajó-ér útján a Marossal. így ezen az úton Makóról nagyobb vizek, áradások alkalmával hajókkal lehetett Vásárhelyre jutni. A Porgány-ér tulajdon­ képpen a Száraz-ér folytatása (1. ott). Medre széles, sok helyen a partja meredek, fenékmagassága 76,0—76,5 m. Az ér fenekén ásták a Porgányi-főcsatornát [6/40—41]. 1462. Porgányéri-csatorna. A Porgány-ér medrében ásott csatorna, mely a Kósdifőcsatornából indul ki, s a Kösd—Porgányi-szorítógátas-csatornába ömlik [12]. 1463. Porgány-szél. A Porgány-ér D—D K felé eső partos széle a Lebő-halomtól Ny felé. 77,5—78,Om □ D felől a Bogdány-ér medre határolja. A Porgány-ér med­ réből hidroeolikus úton keletkezett [7]. 1464. Porgány-sziget. A Porgány-ér a beléje ömlött Bogdány-érrel egy nagy, ÉK—DNy irányú szigetet alkotott. Csaknem a közepén emelkedik a Lebő-hát, rajta Lebő-halommal (1. ott). Ettől ÉK-re a Bogdány-rét, D-re a Méhész, Ny-ra a Zsegenyehát és Zsegenye-ér folytatásában a Porgány-szél terült el. A sziget hossza kb. 4 km, szélessége 200— 1300 m-ig. (Benes Gyula helyszíni közlése). 1465. Porgány-torok. A J. cs. térkép XIX. 29. lapján a Porgány-ér tiszai szakasza a Kövesd-értől és az őrs-tótól van így jelezve. A torkolatánál halászházak („Fischer Hause”) vannak feltüntetve. A Porgány-torok elnevezést ma is használják, főleg a környékbeliek. Idős ottani lakosok szerint a torkolat széles, mély, tölcsérszerű volt, vize áradáskor örvényes. (Kovács Bálint öreghalász az apjától hallotta, s azok ott még rekesztőhálókkal dolgoztak). 1466. Porgányi-összekötő-csatorna. A Porgányér-szárazéri-főcsatorna folytatása az Összekötő-főcsatorna kezdetéig. Tulajdonképpeni folytatása a Porgányéri-csa­ torna [12]. 1467. Porgányi-szivattyútelep. A Nagyfai-holtkanyar alsó végétől, D-re, kb. 2 km-re építették fel 1880-ban a Porgányéri-csatorna^ torkolata felett, a Porgányizsilip mellett. Gőzgép hajtotta a szivattyút, melyet a MÁV gépgyár szállított. Nyomó­ csöve 800 mm 0 , kapacitása 7501/sec., emelési magassága rendes körülmények kö­ zött 4,5 m, maximálisan 6,0 m. Építési költsége 192 126 K volt (Benes Gyula ig. fő­ mérnök közlése). 1468. * Porgányi-zsilip. A Porgány-ér medrében ásott Szárazér—porgányi-főcsatorna tiszai torkolatánál a kistiszaihoz (1. ott) hasonló zsilipet építettek. Ez is két magas ellenfal között elég rövidre tervezett 2 kapus, 4 m nyílású, 2500 1/sec. kapa­ 151

citású, álló zsilip volt, melyet — okulva a kistiszai zsilip kidőlésén — 1892-ben meg­ szüntettek. 1469. Pósa-halom. A Kakasszék—Kútvölgy-érbő\ a mai napig is megmaradt, Kakasszék-tó D-i partján nagy kiterjedésű hátság legmagasabb pontja. A hajdani ős­ folyó S alakú hajlata mentén, mint hidroeolikus képződmény a környezetéből még ma is jelentékenyen kiemelkedik. A katonai térképek szerint A , O 98 m. Az ár­ mentesítő társulati térkép szerint csak 89,5 m. A Kakasszék-ér 82,5—83,5 m-es med­ réből meredeken kiemelkedve a hátság É-i részén, tőle D felé a Kápolnai-dűlő határa mentén van a legmagasabb pontja: 90,0 m □ . Repülőgépről nézve kitűnően látható az ősfolyó mederalakulata, a régi pár­ huzamos, elhagyott medrek s a partokon emelkedő dűneszerű képződmények. A J. cs. térképen [XX. 27] a Vásárhelyről Orosháza felé vezető úttól É-ra az ér D-i partján mint a környezetéből erősen kiemelkedő, szabályos köralakú halom van kirajzolva a név feltüntetésével. Gondosan ki vannak rajzolva a Kakasszék-ér medre, az el­ hagyott medrek és a Pósa-halomtól kiinduló és kb. D felé húzódó homokhátak is, valamint a halomtól Ny felé két kisebb emelkedés, s az ér mentén a kutak [7], 1470. Pósahalom. Vasúti megállóhely a csabai vonal mentén a Nagyállomástól 24 km-re. 1471. Pósahalom-düllo. A Pusztán a Kakasszék- és Szőkehalom-dülőközött terül el. Ny felől a Kakasszék-ér-dűlő, K felől pedig az orosházai földek határolják. Lakossága: 161. Ebből ref.: 86, ev.: 3, rk .: 72 [9]. 1472. Pósa-hát. A Kakasszék—Kútvölgy hajdan ősfolyó KDK—ÉNy-i irányú, erős hajlásúnak bal partján keletkezett, nagy kiterjedésű, hidroeolikus homokhalmazatának, a Pósa-halomnak 90,0 m-es □ legmagasabb pontjától É felé az ér partjáig szelíden (87,0 m-ig) lejtősödő, egyenetlen felszínű homokturzást nevezik Pósa-hátnak. Ennek ÉNy-i végén egy kisebb alapterületű, de meredeken 89,5 m-ig emelkedő kis domb van, melyet hajdan Kis-Pósa-halommk is neveztek. Ez É felé még ma is merede­ ken, pár méter hosszon lejt a Kakasszék-ér 83,0—83,5 m-es medrébe □ . A múlt században sokkal magasabb és oromszerűen meredekebb volt. Az intenzív mezőgaz­ dálkodás következtében sokat vesztett mind a magasságából, mind a meredekségé­ ből. (Gregus Istvántól, a terület a múlt század második felében volt tulajdonosától fennmaradt visszaemlékezéseket feljegyezte unokája, Tóbiás Imre) [7]. 1473. Pósa-orom. A Pósa-hátnak ÉNy-i, a hajdani Kakasszék-ér medrében régen sokkal meredekebben, helyenkint csaknem függőlegesen leszakadó oldalát nevezték így. A meredek, főleg homokos, lőszös partfalban sok partifecske (Clivicola riparia L.) vájta jellegzetes üregi fészkét. Az 1920-as években még sok ilyen fecskefészket észleltünk (Bodnár Bertalan, Bán Máté, Kamocsay Gábor) [7]. 1474. * Posta csárda. A mai városháza DNy-i sarka táján állt a Hód-tó partján. A mai Szegedi utca helyén volt a tóra levezető út mellett. Alatta volt a csónakkikötő, túl rajta pedig (a mai kórház alatt) a hajókikötő, ahová a Tarjáni utcából (ma Zrínyi utca) a mai Kapitány utca helyén lehetett lemenni. 1475. Pörjés-hát. A Tisza lúdvári szakaszától egészen Kishomoklg terjedő Dongó­ rétnek (1. ott) az ÉK-i magasabb partvonulatát nevezik így. A Tisza szabályozása előtt csak nagyobb áradások alkalmával került víz alá, ezért igen jó kaszáló volt, ma meg elsőrendű termőterület [3, 7], 1476. Prátér-kert. L. Városkert alatt. 1477. * Présházak. A Károlyi-uradalom az 1700-as évek vége felé nagyarányú szőlőtelepítést végzett a vásárhelyi határban (Papere, Kenyere, Máma, Kishomok, Aranyág, Sarkaly, Szentkirály). A nagyobb szőlősterületeken megfelelő nagyságú szőlősajtolókat építettek téglából s kis ideiglenes pincéket. Ilyenek voltak a Paperé­ 152

ben, Kenyerében (Tűhegyi Sándor, id. Dezső József), Aranyágban (Halmi János, Kerekes Gábor) Sarkalyban, Szentkirályon (id. Lázár Lajos). Az előbbi két helyen az 1900-as évek elején még megvoltak, tanyai lakóháznak (átalakítva. Legnagyobb részüket még a századforduló előtt lebontották, csak alapjaik romjai maradtak fenn. Az uradalom nagy központi présháza és pincéi a Vásártáren, a Szarvas vendéglő mel­ lett épített masszív, nagy épület volt, melyet a város az uradalomtól megvett, s átala­ kítva óvónőképző intézetét állította fel benne. Hatalmas bolthajtásos pincéi a vásár­ téri és Völgy utcai részen voltak. A telep ÉNy-i sarkán volt régen a mázsaház (1. ott). 1478. * Puskaszín. Régen, mikor még a házak csaknem kivétel nélkül nád- és zsúpfedelesek voltak, a gyakori tűzesetek, tűzvészek miatt a város különböző részein,, könnyen hozzáférhető helyeken a tűzoltó fecskendők, lajtok, vedrek, csákányok stb. részére eleinte fából, később téglából készült színeket építtetett az elöljáróság. Czégényi Géza városi mérnök 1888-ban készült térképén még a Szentesi utcán, Zrínyi utcán, Malom utcában, Görbe és Sugár utcák, sarkán vannak ilyen színek feltüntetve. A rendes tűzoltóság felállításával ezek a puskaszínek elvesztették jelentőségüket, a fából készülteket elbontották, a téglaépületeket pedig eladták, főleg műhelyekké alakították át (kovács, bognár). Néhány még ma is megvan. 1479. Puszta. A határ K-i részén, a kb. É—D-i irányú Pusztaszéli úttól K fel­ eső, fátlan, szikes, mocsaras részét nevezik így. A Pusztaszéli út valóságos törésvonal­ szerű választó út. Ettől Ny-ra fás, kiváló talajú, sűrűbben lakott terület van, míg köz­ vetlenül K-re mélyebb fekvésű, fátlan, vizes-mocsaras rész van ritka településsel [3]. A századfordulón még órákig kellett gyalogolni, míg egy fát vagy tanyát lehetett ta­ lálni (Gregus Máté). Ezt a területet nevezték Nagy-Pusztának is. De ezen az össze­ függő hatalmas pusztán kívül voltak és vannak még ma is a határban többfelé kisebbnagyobb puszták. L. Puszták alatt. 1480. Pusztafekete-halom. L. Fekete-halom. 1481. Pusztafeketehalmi-düllő. L. Feketehalmi-dülő. 1482. Pusztafeketehalmi iskola. A Feketehalmi-, Lebuki-, Hármashatár- és Laci­ iéieki-dűlök összetalálkozásánál épült 1 tantermes 1 tanítós állami elemi iskola [8]. 1483. Pusztai-fődek. A múlt századokban a tanyai földeken kívül eső, valamint a régi elpusztult községek határait nevezték így, s akkor még azokat főleg legelőnek használták. Mai területe 33 479 k. hold. Dűlőzés előtt a pusztát külső legelőnek hasz­ nálták és nevezték, a nyomási belső legelővel szemben. 1484. Pusztaközpont. Az 1910—20-as években keletkezett tanyatömörülés az Orosháza-sámsoniút mentén az Aranyad-, Kardoskút-, Pecércéshát-, és Hatablakikápolna-dűlőkben. 1935-ben már volt ref. és evang. lelkészi hivatal, orvos, állatorvos, hatósági bába, kézi gyógyszertár, elemi iskola, járlathivatal, csendőrlaktanya stb. 1485. Pusztaszél. Pusztának a Tanyával határos és a Pusztaszéli út mentén el­ terülő részét nevezik Pusztaszélnek. Mélyebb fekvésű szikes, nedves időben mocsaras, száraz időben kiégett földek jellemzik (Gregus Máté). 1486. Pusztaszél-düllő. A Tanya és Puszta között elterülő rész, a Pusztaszéli úttól K felé a Kútasi úttól a Csomorkányi útig terjed. 1487. Pusztaszéli-csatorna. Pusztaszél mély fekvésű területéről gyűjti össze a bel­ vizeket, s a Sámson-apátfalvi-főcsatornába vezeti. Mellékága a Bogárzói-csatorna [12]. 1488. Pusztaszéli-lapos. A határ K-i részén, a Puszta legmélyebb részeit nevezik így, melyeket régen az év legnagyobb részében víz borított. Területe ma már le van csatornázva, s szikes területének nagyobb része rendszeres művelés alatt áll. 1489. Pusztaszéli út. Határút a Puszta és a Tanya között. A Csomorkányi útból indul ki a 19. km után, s ÉNy felé a Kútasi útba vezet a Pusztaközpontnál a 19. km előtt. Innen megtörve rövid ideig Szőrhát- és Kápolna-dűlők között EK felé, a 24. és 153

25. km között. A kb. 16 km hosszú úttól K felé a határ kopár, fátlan, szikes-mocsaras, ritka tanyatelepüléssel, míg Ny felé kiváló termőföldek vannak sűrű tanyatelepülések­ kel, gyümölcsfásítással [11], 1490. Puszták (jelenkoriak). Pusztáknak nevezte hajdan a vásárhelyi nép 1. a nagy kiterjedésű, sivár, település nélküli, lakatlan sík területeket. Ezeknek a talaja legtöbbször gyenge, szikes vagy vizenyős volt, s régen földművelésre nem is hasz­ nálták. A „jobb indulatú” részeit kaszálták, de általában csak legeltetésre használták. Lassankint ezek a területek elvesztik az igazi „puszta” jellegüket, mert az intenzív talajművelési munkák (vízlevezetés, skatulyázás, öntözés, szikjavítás, „digózás”), okszerű fásítás, s mind sűrűbb tanyatelepülések következtében hasznosítható mezőgazdasági területté válnak. Ilyenek: Kis-puszta, Kéktó-puszta, Nagy-puszta és a „Puszta” is stb. (L. ott). 2. Ugyancsak pusztának nevezik a határban volt, s a tatár­ járás majd a törökdúlás alatt, a hódoltság idejében elpusztított középkori községek elnéptelenedett határát, még akkor is, ha azok jó talajú termőföldek, fás területek, de a falvakat felégették, a lakosságát lemészárolták, s a területét „pusztává” tették. Ha később ezek a területek be is népesültek, az ősi puszta elnevezés évszázadokon át a mai napig is változatlanul maradt. Ilyenek pl: Batidai-puszta, Csókási-puszta, Férgcd-puszta, Alsó- és Felső-Libec-puszta, Szent Erzsébet-puszta stb. (L. ott). 1491. Puszták (középkoriak). Az alant felsorolt pusztanevek oklevelekben, adománylevelekben szerepelnek, s ma már ismeretlenek, s helyüket sem tudjuk biz­ tosan megállapítani. Ilyenek: Damag-, Fehérjuh-, Füldeáki-, Geicse-, Gurt-, Há­ romlábú-, Jegenyfa-, Kera-, Omlás-, Panád-, Püspöki-, Szert Albert-, Torda-puszta stb. Leírásukat lásd a megfelelő név alatt. 1492. Putri. A mai VIII. kerületben, Újvároson, a Csomorkányi utca végén a Makóra vezető vasútvonal kanyarulatában települt cigány „fertály”. L. Cigány utca, -vég. 1493. * Püspök-föld. A Réten a Lőrinc-ér és Batida között elterülő Panna-hát melletti mélyebb fekvésű terület [38/11. 401], Valószínűleg azonos a Püspöki-pusztá­ val [38/11. 232]. Nana Comes 1266. évi adománylevele „Pispeki föld” néven említi. [38/11. 67], 1494. Püspök utca. A VII. kerületben, Susánban a Klauzál utcái köti össze a Bajza utcával, s azon keresztül a Kistópart utcába vezet a Nagy állomáshoz. Ren­ dezetlen görbe utca 2 vakközzel, kutyaszorítóval. Azelőtt a IV. tizedbe tartozott [13], 1495. * Püspöki-puszta. A tatárdúlás után Vásárhely környékén 43 falunak, 2 városnak és 10 pusztának a neve maradt ránk. E puszták között szerepel a Püspöki­ puszta is [38/11. 232], Valószínűleg azonos a Püspök-földdel, mely a Lőrinc-ér, Batidaés Panád-puszta mellett terült el [38/11. 401, 454]. 1496. * Quortuelis-rév. Azonos a már a honfoglalás korában is említett körtvélyesi-révve 1. Ince pápa 1276-i levelében Quortueles, Tiszán levő révként említi [38/11. 37]. L. Körtvélyesi-rév. 1497. Rakodókért. A városszélen a főutak mentén létesített szérűskertek, ahol a gazdák a szalma- és szénakészletüket tárolták. A múlt századokban ugyanis a gya­ kori tűzvészek megakadályozása érdekében a hatóság megtiltotta, hogy a gazdák a városban, a belterületen nagyobb mennyiségű szénát, szalmát tároljanak. Egyik legnagyobb rakodó volt a Szentesi út széli, mely a Kenyere-ér medre és a város széle között terült el (katonai térképen 1 :25 000, 5464/2 lapon is fel van tüntetve). A Dam­ janich utca végi rakodó a város és a Kincses temető között, a tarjánvégi rakodó pedig a Paperében volt kijelölve. Ezen kívül az újvárosiaknak a Diliinkában van rakodójuk, a susániaknak pedig a Prátér-kert és a Városkert mellett. 1498. Rakpart. A Régi-Szegedi út végén, az atkai átvágás felett építették, és 154

az ártéren keresztülvezető úton lett volna megközelíthető. Helytelen tervezés miatt, pár év után a kanyarban, a folyó sodrának kitett helyen épített drága betonművet az áradások alkalmával a hullámverés alá mosta, az alsó rakpart beton burkolólapjait kimosta a Tisza partjából. Tudomásom szerint a rakpartot meg sem nyitották, nem is használták, mert mire a hozzávezető, magas átereszekkel, kis hidakkal ellátott ár­ térben épített utat elkészítették, a rakpart burkolata kezdett beszakadni. Építésére a város 1906-ban 200 000K-t vett fel kölcsön 60 évi törlesztésre, 5,15% kamatra [59/603]. A helykijelölés alkalmával Pányi György idős, tapasztalt mártélyi révészt, tiszai halászt a bizottság megkérdezte a kijelölésre vonatkozólag. Pányi helytelení­ tette a bizottság javaslatát, és ezt mondta: „Ha ide töszik a rakpartot, három év múlva még hírmondó sem marad belőle, mert mire befejezik az építést, már el is mossa a Tisza!” Mikor azt mondták neki lebecsmérlő szavakkal, hogy nem ért ahhoz kend, mert az csupa kőből lesz, — azt válaszolta az öreg: „Ha maga a sziklahögy gyün ide, — azt is eltemeti a Tisza, mert én ösmerem annak járását.” És az öreg Pányinak lett igaza, pedig nem kapott 10 000 korona tiszteletdíjat, mint a pesti szakértő. (Pányi György személyes közlése 1922-ben és a „Független Újság” napilap 1948. V. 30-i száma). 1499. Rác út. A Makói úttól Sarkaly magasságában eleinte K., majd DK felé fordulva, a Makói úttal eleinte csaknem párhuzamosan halad a Száraz-értn keresztül, s a Rákosi-csárdánál az Igási útba torkollik. Régen is forgalmas út volt Királyhegyes, Pitvaros és Csanádpalota felé [11]. 1500. Rác útszél. A Rác út mentén, főleg a vége felé elterülő földeket nevezték így a határ feldűlőzése előtti időkben, de ma is használatos kifejezés. 1501. Rác úti iskola. A Rác út mentén a 14. km-oszlopnál épült állami elemi iskola 1 tanteremmel, 1 tanítóval [8]. 1502. Ráday útca. A Mihály és Holló utca sarkán, a Mihály utca 40. sz. ház mel­ lett indul ki egy zegzugos vakköz, ez a Ráday utca, melybe az említett ház telke mellett a Holló utca felől is vezet egy keskeny sikátor. Az I. kerület zugutcája, régen a II. tizedbe tartozott. Az utcát gr. Ráday Gedeonról (1829—1901) nevezték el, aki 1868tól a Délvidék erőskezű, bátor kormánybiztosa volt, s rövid idő alatt megtisztította az Alföldet a betyárok garázdálkodásától. A ref. egyháznak Vásárhelyen és Szegeden nagylelkű, bőkezű támogatója volt [13], 1503. Rákóczi útca. A kiszárított, lecsapolt Csúcs-tó medrében az uradalom mérnökei által kijelölt település közepén húzódó, széles, egyenletes utca. A Teleki utcából indul ki, s ÉÉK irányban a Jókai és Észak utcát keresztezve a határba, a Fürkehalom-dülőbe vezet. A belváros felé pedig a Könyves utcába folytatódik. Régen a III. tizedbe tartozott, ma az V. kerület utcája. Mai neve II. Rákóczi Ferenc (1676— 1735) erdélyi fejedelemre emlékeztet. Eredeti neve a természetből vett Káka utca volt. (L. ott) [13], 1504. Rákosi útca. Tabán városrész É-i utcája, mely a Bánfy és Hattyas utca keresztezésből indul ki É felé, s a Király sorig tart. Ez már az új település utcája. Az 1925. évi belterületi térképen Török utca néven szerepel. Századforduló előtt a II. tizedbe tartozott, ma a III. kerület utcája [13], 1505. * Rárós. Középkori község volt, melynek határa Orosháza és Derekegyháza között terült el. Nagy részét a Kék-tó borította, ezért Kéktó-Rárósnak is nevezték. A község a Vereshalom környékén terült el, a templom pedig annak tetején épült. 1894-ben ásatásokat végeztek itt, melynek során Varga Antal tanár feltárta a kb. 12X6 m-es, téglalap alakú templom alapjait, és soros sírokat, szenteltvíztartót stb. talált [38/11. 408], 1456-ban említik először, de akkor már el volt pusztulva, s még 100 év múlva is 1555-ben mint „deserta” szerepel. 1559-ben újratelepült, s 1561-ben 155

már 31 háza volt. 1596-ban végleg elpusztult [2/184., 14., 26/11. 37., 38/11. 407, V. 808] 1506. Rárós. Vasúti megállóhely a szeged-békéscsabai vasútvonal mentén, a Nagyállomástól 7 km-re Csaba felé. 1507. Rárós-diillő. A határ É-i részén az Öthalmi- és Csicsatéri-dűlők között terül el. Lakossága: 314. Ebből ref.: 169, r. k.: 128, unit.: 6 [9], 1508. Rárósi-halmok. Ráróson a Héja-halomtól DNy-ra az orosházai vasútvonal és a Csomorkányi út között emelkedő több kis halom a volt Baraczk-tanyánál. M a már erősen le vannak szántva, el vannak hordva ezek a hajdan jóval magasabb, szélkihordta halmok a , O 93 m [3, 7], 1509. Rárósi-kút (I.). A rárósi legelőn a Fertő és a Kék-tó között, a mai vásárhelyi határt jelző Zöld-halomtól (L. ott) ÉK- felé, kb. 500 m-re levő, hajdan híres jószág­ itató kút volt. Régen a vásárhelyi határhoz tartozott, s a vásárhelyi jószágtartók ásták annak idején. Később az uradalom átépíttette, mélyíttette, s nagy vályúkkal látta el, mint csordaitató kutat. A kút ma is megvan, de a derekegyházai határba tar­ tozik. Vize bőséges, tiszta és jóízű [3, 10]. 1510. Rárósi-kút (II.). A Rárósi út elején a malom előtt 1904-ben fúrt ártézi kút. Mélysége 226 m, cső 0 -je 78 mm, vízhozama 1906-ban 1001/s ec.Vízikönyv száma 88 [ 10],

1511. Rárósi-malom. A város szélén, a Rárósi út elején 1895-ben épült társas alapon. Előzőleg helyén híres szélmalom állt. A malom mellett nagy sertés és szarvasmarha hizlaló volt s fatelep is. 1512. Rárósi-puszta. A Rárósi út két oldalán a Kék-tó tói D felé elterülő, kietlen, vizenyős területet nevezték így, mely főleg legelő és kaszáló volt. Később a mind sűrűbb település és főleg a belvízszabályozás következtében a terület legnagyobb része földművelésre alkalmassá vált, s elvesztette „puszta” jellegét. Az 1894. évi 1 :75 000 katonai térkép még puszta néven jelzi. Legmélyebb pontja 79,5—80,0 m, a legmagasabb részek 82,0—82,5 m. Nevét hajdan a Kék-tó ban és annak környékén tömegesen élt halászsas (Pandion haliaetus), népies nevéről — ráró — kapta. 1513. Rárósi út. A Vásár-, illetve a Szabadság térről É felé a Kutyanyakon ke­ resztül az Arany temető mellett halad Párásra a Tompaháti gazdaságba. [11]. 1514. Rárósi utca. A Szabadság térből indul ki, és ÉK felé a Rárósi útban folyta­ tódik. Széles, rendezetlen utca. Régen a III. tizedbe tartozott, ma az V. kerület utcája [13], 1515. * Rejték-gödör. L. Les-gödör. 1516. Rekettye utca. A VI. kerületben a Fűz és Klauzál utca között a Simonyi utcából megtörve a Bárd utcán át a Klauzál utcába vezet. Miután ez az utca is a Kistó­ ér htz közel települt, ott hajdan sok-sok rekettyefűztől (kosárfonásra alkalmas fűz­ bokrok vásárhelyi népi elnevezése) kaphatta nevét. (Bodnár Bertalan, Halmi János, Herczegh István, Kerekes Gábor). Régen a IV. tizedbe tartozott [13], 1517. Rémányos-halom. Az első felvételi 25 000-es katonai térkép lapon a Rémáris-halmot jelezték ezen a néven. Helyszíni bejárások alkalmával a környékbeli idős gazdáktól hallottam, hogy így is hívják a Rémáris halmot (Kenéz István idős gazda mondta, hogy az 1860-as években rendszeresen így nevezték) [7], 1518. Régi-Szegedi út. A város központjából, a mai Kossuth térről kiinduló régi Tarjáni Nagy utca, később Zrínyi utca folytatása. Tarjánvégtől részben a Téré mentén a Barci-rétig, ott a Szakáll-háton volt Szakállszárítói-csárda mellett a Tisza védtöltésen haladt le a sártói révig, kompig. Az út régen a Tére-ér erős hídján vezetett át, melyet a város tartott fenn (L. ott). Az 1784-ben készült J. cs. katonai térkép XIX. 28. lapján a Régi-Szegedi út Tarjánvégtől a Paperéye 1csaknem párhuzamosan a Túlsó­ pap erei-szőlők mellett a Kenyere-partig, onnan Ny felé fordulva, a Solti-laposon át 156

a Kendertó-hát alatt DNy felé fordulva, az Ásott- vagy Űj-Tiszán át erős hídon veze­ tett a Körtvélyesi-kanyar töltésére, s onnan D felé fordulva vezetett Sártó felé. Tehát a legrégibb Szegedi út vonala ez volt. Az előbb említett Régi-szegedi utat csak az 1790-es években építették ki, mert a fent említett J. cs. térképen nyoma sincs azon részen utaknak, részben az Ásott-Tisza, részben a Téré környéki mocsarak, vizes terü­ letek miatt. így a régebbi Szegedi út nyomvonalának legnagyobb része a mai Tiszai útnak felel meg [11]. 1519. Ré-házak. A csónak-és kompátkelések helyén (pl. Sártón, Atkában, Körtvélyese,n, Anyásnál) épültek a révészek számára. Ezek részben állandó jellegűek vol­ tak, mikor magas, árvízszint fölé emelt mesterséges dombon, rendesen téglából vagy legalább is téglaalapra épültek, részben pedig csak ideiglenesek voltak, gerenda-, oszlopvázra, fűzvesszőfonásból készültek, kívül-belől sárral betapasztva. De voltak egészen egyszerűek is, pl. a Mártélyi szigeten a magas parton földbe ásva, deszkával bélelve, nád- és gaztetővel fedve, előtte a bográcstartó szolgafa és a szabad tűzhely agyagból készítve (Pányi György). Az ilyen, mélyebben fekvő réházakat, ha elöntötte az ár, levonulása után a vesszőfonatot újra tapasztották. 1520. Rémáris-halom. A Téglás-ér mentén emelkedik, s annak medréből hidroeolikus úton keletkezett. A Kis-Bőve-halomtó\ Ny felé terült el. Ma már erősen le van szántva, de régen messzelátszó és elég meredek halom volt. A nép Remányos-halomnak is nevezte (1. ott). A név eredete „remanentialis” latin szóból történt népies el­ ferdítéssel [13]. A halom magassága N , O 87 m [7]. 1521. Rémárisi-fcdek. A Károlyi-uradalom 1789. évi felmérése szerint a remanencialis földek területe és a Kenyere — Téglás körüli részeken — 8 549-581/1100 hold volt. A nép ezeket a földeket nevezte el rémárisinak [26/11. 27], 1522. Rémárisi-major. A Szentesi úttól K felé a város központtól 7 km-re fekvő major. Kenyerei-majormk is nevezik, mert a Kenyere-ér mentén terül el. Ma a város tulajdona, s a Károlyi-uradalomtól vette meg. 1523. * Répa utca. A mai Révai utcát nevezték így a múlt században (1. ott) [13]. 1524. Répás-halom. Az átlagosan 78—80 m magas Répás-hát 86 m-ig emelkedő ÉNy-i része. A J. cs. térkép XIX. 29. lapján Kis-halom néven van jelölve, mint a Batidai-síkba ÉNy felé benyúló földhát É-i csúcsán kirajzolt halomként. Ez a Kis-halom azonos a Répás-halommal, a félsziget pedig a Répás-hátnak, felel meg [7], 1525. Répás-hát. A Batidai-sík K-i széle Szikáncstól csaknem a Száraz-érig 78,0—80,0 m-ig átlagos térszintű partos rész, mely régen még közepes áradások idején is vízmentes volt. Legmagasabb pontjai a Répás- és Sajti-halom 86 m tíi, O [7]. 1526. Répás-hát—Gorzsa. A határ DK-i részén elterülő dűlő, határolja É-ról Táncos-halom- és Szikáncsoldal-dűlő, Ny felől Batida, K-ről Földeák határa. Lakossága 832. Ebből ref.: 366, r. k.: 272 [9], 1527. Rét-Kopáncs. A határ D-i részét a Gyulától lefelé, az ún. kopáncsi földeket nevezték régen így, még a belvíz szabályozása előtt, mert akkor azt a nagy területet, amit csak nagyobb áradások borítottak el vízzel, legeltetésre használták és kaszálták. Erről a nagy rétségről nevezték el Kopáncs községet az 1450-es évektől Rét-Kopáncsnak is [38/1. 4, II. 365]. Lásd még Kopáncs és Réti-földek alatt [26/11. 39]. 1528. Rét-ódal. A mélyebben fekvő, vizes réteknek, a réti földeknek a magasabb, partosabb részekbe lankásan átmenő részét nevezték így. (Pócsy Jenő, Kapocsi Mihály) [38/IV. 256]. 1529. Rét-part. Ha a réti földek lankás átmenet nélkül, meredeken folytatódnak a partos részekbe, rétpartnak nevezték. A belvízszabályozás után ezek a finomabb megkülönböztetések elvesztették jelentőségüket, s az intenzív földművelés következ­ tében elsimultak. (Pócsy Jenő, Bagi Béla) [7]. 157

1530. Réti-fődek. A határ Ny-i, Tisza felé eső mélyebb részei (Mártély kivételével) Solt, Körtvélyes, továbbá a határ D-i részén levő síkok, Szentkirály D-i részei, Gorzsa, Rét-Kopáncs és Nagy-sík tartozik ide. A Tisza szabályozása előtt ezeknek a legna­ gyobb része — a partok kivételével — vízjárta terület volt. A belvízszabályozás után ezek kiszáradtak, s rendes földművelés alá vették, így a rét régi jellegzetessége meg­ szűnt, de a neve fennmaradt mai napig. Mai területe 25 389 k. hold [38/1. 99]. Régen a rét igen hasznos terület volt. Ha víz borította, halászták, ha lement a víz, ka­ szálták, legeltettek rajta a partos részeken, a mély részeken pedig jó nádló hely­ ek voltak. 1531. Révai útca. A Pálfy utcaból indul ki a Holló utca torkolatánál, és a Szentesi utcába, vezet a Lévay utca kezdeténél. Széles, gondozott utca, mely az első és harmadik kerület határutcája. Azelőtt a második tizedbe tartozott. Régen a Hattyas- tó DK-i partja volt ez a terület. Az utca elnevezése Révai Miklós (1750—1807) piarista nyelv­ tanár, egyet, tanár emlékét őrzi. Előző neve Répa utca volt [13], 1532. Révek ~ Átkelőhelyek. Vásárhellyel kapcsolatban a Tiszán az alábbi révek, átkelőhelyek voltak: Böldi-, Mártélyi-, Ányási-, Körtvélyesi-, Atkái-, Sártói és a Tápéirév. Fentiek közül csak Ányási-, Mártélyi-, Körtvélyesi- és az Atkái rév tartozott a vásárhelyi határhoz, a többit pedig a vásárhelyiek is használták. Részletesen lásd a fenti címszavak alatt. 1533. Révész útca. Susánban a Görbe utca baloldali, utolsó vakközével szemben indul ki ez a kis utca, amelyik a hajdani Kis-tó medrébe vezetett le, ahol régen a csó­ nakkikötő volt, és itt jó halászóhely, sőt halászcsárda is volt. A rendezetlen utca neve régi és foglalkozást jelentő, s bizonyítja, hogy valamikor ott nagyobb ladikokkal járható víz volt, s a sikátorban minden bizonnyal révészek is laktak. Azelőtt a III. tizedbe tartozott, ma a VI. kerület utcája. (Halmi József, Herczegh István lógeri, illetve susáni lakosok) [13]. 1534. Réz útca. Susánban a VII. kerület görbe utcája, mely a Klauzál utcából az óvodával szemben indul ki, és a Püspök utcába vezet. Az 1700-as évek végén, és az 1800-as évek elején több rézműves család élt itt, állítólag Prehoffer Mátyás és Páró József is, akiket gr. Károlyi Sándor telepített Vásárhelyre az 1700-as években. Ezek a rézművesek eleinte az uradalom nagy serfőzdéjének dolgoztak. (Kamocsay Gábor, Dr. Prehoffer István) [13]. 1535. Rigó útca. Turjánban a Lázár utcái köti össze a Kígyó utcával a Damjanich utcához közel, a György utcával párhuzamosan. Ma a II. kerület, azelőtt az I. tized rendezetlen utcája [13]. 1536. Róka útca. A hajdani Kistó-ér É-i partján települt hosszú utca, mely az ér vonulatát követi. Nevét onnan kapta, hogy még az érben bőven volt víz, a nádas, sásos, bokros partban sok róka (Canis vulpes) tanyázott, s éjjelenkint a környék házainak udvarába is bemerészkedtek élelemért, főleg téli időszakban. (Herczegh István, Kamocsay Gábor) [13]. 1537. Rókalyukas-hát. A Farki-rét E-i részén a Csárpateleki út és a Borsósi-őrház között elterülő 77,5—78,5 m-ig emelkedő partos részt nevezik így. A Tisza szabályozása előtt közepes vízállás idején nem borította el a víz, ezért jó legelő volt, ma elsőrendű szántóföld. Nevét a múlt században is ott még gyakran előfordult rókáktól kapta. Még az 1920—30-as években is fogtak itt rókákat. (Benes Gyula ig. főmérnök). 1538. Rónay útca. A belváros egyenes utcája, mely a Hódi Pál utcát köti össze a Szegvári utcával a Zrínyi és Lázár utcák között, azokkal párhuzamosan. Az I. kerü­ letbe tartozik, azelőtt az 1. tizedbe. Az utca nevét Rónay Lajos kiszombori földbirto­ kostól kapta, aki Vásárhelynek a második főispánja volt 1881—1886-ig. Előző neve Dió utca volt [13]. 158

1539. Rostély utca. Susán rendezetlen utcája, mely a Klauzál utcái köti össze a Görbe utcával. A VII. kerület utcája, azelőtt a IV. tizedbe tartozott [13]. 1540. Rosszjárás. A vásárhelyi Puszta legszikesebb részét nevezik így az ott lakók, ahol nagyon „keservesen” terem a föld, ahol a szik öli meg az életet. (Gregus Máté volt pusztai, most kútasi nagygazda közlése). 1541. Rózsa utca. A régi Oldalkosár városrész szélső kis utcája volt, mely a „Tó”ba vezetett le. Ma az Andrássy utcát köti össze a Tóalj utcával. Ez a rövid kis utca az Andrássy utca 81,0 m-es szintjéről meredeken lejt le a „Kőfal” lejáróján keresztül a Tóalj utca 77,5 m-es szintjére, alig 10 m-es távolságon 3,5 m-t lejt. Nagyon szép városképet m utat az utca, szép a lelátás a tó medrére. Ma a IV. kerületbe, azelőtt a III. tizedbe tartozott [13]. 1542. Rövid utca. Susánnak valóban rövid kis utcája. A Klauzál utcát a Görbe utcával köti össze. A Simonyi utcától K-re. A VI. kerületbe tartozik [13]. 1543. * Ruzsás-halom. Gorzsán lehetett jelentéktelen halom. Szeremlei említi kö­ zelebbi meghatározás nélkül. [38/1. 141]. Más adatokat eddig nem tudtam szerezni, el­ lenben Pócsy Jenő közölte, hogy környékbeli öregek emlegették a Ráz sás-csapást, Rúzsás-járást (Gorzsa, Batida és Répás-hát összetalálkozásánál/. A Le lei út törésénél, a csárda közelében volt egy nagyobb nádas, bozótos terület régen. Állítólag Rózsa Sán­ dornak és társainak volt ez a búvóhelye. Lehet, hogy ennek közelében lehetett régen valamilyen partos, halmosrész, mikor még a víz járta ezt a területet is. [7]. 1544. Sajda-halom. L. Sajti-halom. 1545. Sajti-halom. Répás-hát halomsorozatának középső 86 m-es k , O tagja. Az ármentesítő társulat szintvonalas térképe szerint csak 83,5 m s a 77,5—78,0 m-es síkságból meredeken emelkedő hosszúkás alapterületű képződmény □ . A J. cs. térkép XIX. 29. lapján Sajda-halom néven van feltüntetve, mint elég nagy kiterjedésű, jól kirajzolt, tehát elég meredek kiemelkedés. Repülőgépről nézve nagyon szépen ki­ vehető, főleg hóolvadások idején a Batidai-sík mélyebb fenekéből hosszan és szelíden emelkedő Répás-hát s annak kimagaslóbb pontjai: Répás-, Sajti-, Nádas-halom, s a sorozat Ny-i folytatásában a Batidai-kettős-halom. Valamennyi hidroeolikus kép­ ződmény, a Batidai-sík medréből szélkifúvás és a víz kisodrása útján keletkeztek [7]. 1546. Sajti-hát. A Sajti-halom partosabb környékét nevezték így a belvízszabá­ lyozás előtt. Az 1700-as években mint kiváló kaszáló volt nyilvántartva [38/1. 246]. Tulajdonképpen a Répás-hát része, de annál valamivel magasabb [7]. 1547. * Samu Pétör malma utcája. Régi írások Tabánban említik a múlt századok­ ban, eddig nem tudtam megállapítani, hogy hol lehetett [13]. 1548. Sarkaly. A Hód-tó ÉNy—DK irányú részének K-i, magas partszegélye a Káposztás-oldaltól a Katra-ér torkolatáig. K felől a szentkirályi földek határolják. A sarkalyi földhát átlag 79,0—81,0 m magas platója meredeken szakad le a Hód-tó mai átlag 77,0—77,5 m-es medrébe. Hajdan az erős hullámverés szaggatta le a partot. Az 1942. évi nagy belvízkor a K felől jövő víztömeg, mint több méteres zuhatag, a városba behallatszó zúgással esett le a magas partszélekről. (Bodnár Bertalan kéz­ iratos gyűjtése). Neve valószínűleg onnan származik, hogy a hajdani Hód község magaslatának DNy-i sarka alatt kezdődött. A régi okmányok, írások is úgy említik, hogy „Sarkalj”. A múlt századokban az egész terület összefüggő szőlős- és gyümöl­ csöskert volt. (L. Sarkaly—szentkirályi-régi-szöllők). 1549. Sarkaly-düllő. Újvárostól D felé a Káposztáskert, valamint Katra-szél és Nagy-sziget között terül el, mint a volt Hód-tó medréből meredeken kiemelkedő plató. Ny felől a Sarkalyi, illetőleg a Lelei út határolja. Lakossága: 37. Csak reformátusok lakják [9], 159

1550. * Sarkaly-ér. Sarkalytól K felé a Makói Miig terjedő, régen szőlősterületnek mély részein összegyűlő vizeket vezette le a Hód-tóba, s annak idején jó halászóhely volt. Ez az ér választotta el hajdan a nyomási földeket a sarkalyi szőlőktől. Mai fenék­ magassága 78,0—79,0 m. Régen összefüggött a nyomási földek vizeivel is. Ma medre csatornázva van, és művelés alatt áll [6/41], 1551. Sarkaly-ér-düllő. A Rác út és Makói út között terül el. DK felé Férgeddelhatáros. Lakossága: 127, ebből ref.: 77, ev.: 3, r. k .: 46 [9], 1552. * Sarkaly—szentkirályi-régi-szöllők. A J. cs. kori első katonai térkép 1784ben készült XIX. 28. lapján Sarkaly és Szentkirály területének legnagyobb részén egybefüggő, nagy kiterjedésű, ÉNy—DK irányú szőlőtelepítés van gondosan ki­ rajzolva, melyet É felől a Sarkaly-ér medre választ el a Káposztáskert aljátó\ és a Káposztás temetőtől. A K-i szélén egy út vezet a szőlőtelepítés közepe tájáig, s onnan DK felé elkanyarodva a Ürmös-halomig vezet. 1553. Sarkalyi-csatorna. Sarkaly mélyebb területeiről szedi össze a belvizeket, s viszi a Katra-csatornába [12]. 1554. Sarkalyi-halom. A sarkalyi földhát legmagasabb része. A katonai térkép szerint A , O 82 m, de neve nincs feltüntetve. Az ármentesítő társulat térképén sincs a neve feltüntetve, csak 82,5 m-es szint jelzi a helyét. A Hód-tó 77,0 m-es szintjéből fokszerűen meredeken emelkedik rövid úton 5—6 m-rel. Ma már sokat veszített a magasságából és meredekségéből is az állandó földművelés következtében [7]. 1555. Sarkalyi-tűtés. A határ K-i, magasabb fekvésű területéről a régi erek med­ rében (Kaira-, Sarkaly-ér stb. (a Hód-tó több méterrel mélyebb, már művelt terü­ letére lezúduló belvizek „elfogására” a múlt századokban épített töltés, mely még ma is belvízvédelem céljából használatban van. 1556. Sarkalyi út. Az újvárosi Sarkalyi utca folytatását képező Lelei út SarkalySzentkirályig terjedő kezdeti részét nevezik így, főleg a környéki gazdák [11[. 1557. Sarkalyi útca. Újváros rövid kis utcája, mely a Makói utcától a körtöltésig tart, folytatása a Sarkaly felé vezető Lelei út. Régen az V. tizedbe tartozott, ma a VIII. kerület utcája [13], 1558. Sarkantyú útca. Külső-Tabán rendezett utcája, mely a Dohány utcát a Török «teával köti össze. A régi kiszárított Hattyas-tó medrében települt az É-i részén. A századforduló előtt a II. tizedbe tartozott, ma a III. kerület rendezett utcája [13], 1559. * Sarlotta utca. A mai Sarolta utcát jelezte így a múlt századbeli kataszteri térkép [13]. 1560. Sarolta útca. Belső-Tarján egyenes utcája, mely a Kalász utcát köti össze a Kígyó utcával. Régen az I. tized utcája volt, ma a II. kerületbe tartozik [13], 1561. * Sarostou-piscina. I. Géza fejedelem 1075. évi adománylevele említi. Valószínűleg — miután a Tisza partján sorolja fel — a mi Sártónknak felel meg. Solti Dávid 1408-i adománylevelében Sarthow néven szerepel [38/1. 115—116], 1562. * Sas-ér. A Laponyagot és Sár-tót kötötte össze a Tiszával. Első említés 1408-ból van róla Solti Dávid adománylevelében, mint halászóhely [38/1. 74]. Hajda széles, mély és bővizű medre ma már nagyon fel van töltődve [6/41]. 1563. * Sas utca I.A múlt századokban a mai Hódi Pál utcát (1. ott) nevezték így a mellette volt ’’Sas” vendéglőről. [13]. 1564. Sas útca II. A VI. kerületben a Klauzál utcát köti össze a Görbe utaával. Neve emlékeztet arra, hogy a Kis-tó, Kistó-ér partjait szegélyező fákon régen sok ragadozó madár, köztük a sas is fészkelt. Az utca előző neve Serény utca volt. [13]. 1565. Sámson (I.). Középkori község, melyről először, mint a hód-vásárhelyi uradalom tartozékáról tesznek említést. Később mint község szerepelt Békés megyé­ ben. Botos András, majd Hunyadi János birtoka, majd mint Vásárhely pusztáját 160

vette meg gr. Károlyi, s 1825-ben kápolnát is építtetett [26/11. 27—47], A hajdani község a Száraz-éren túl, a mai falutól É felé terült el, ahol sok tégla- és edénytörmelék került ki a földből [38/11. 411], 1566. Sámson (II.). Amikor az alföld-fiumei vasútvonalat, a mai szeged—békés­ csabai vonalat üzembe helyezték 1872-ben, Sámson vasúti megállóhely volt Vásárhely­ től Orosháza felé 14 km-re a régi Kútasi- vagy Sámson-csárda mellett. Később Vásárhely-Kútasra változtatták át a nevét. 1567. Sámson-orosházi út. Orosházáról Sámsonra vezető út. Fecskés-dülőnél lép a határunkba, és csaknem E—D irányban Fecskés-, Csárpatelek-, Kisbogárzó-, Cinkus-, Kardoskút-, Hatablaki-kápolna- és Barackos-dűlőket átvágva, 8 és '/2 km után a sám­ soni határba vezet. A J. cs. térkép XX. 27. lapján jól látszik ez az út, csaknem a mai nyomvonalon a Fehér-tó K-i végénél [11]. 1568. Sámsoni-csárda (I.). A Száraz-ér É-i partján a sámsoni határban a Csomorkányi és a Sámsoni út mellett épült. Az 1774. évi uradalmi térképen, J. cs. katonai térképen, valamint az új katonai térképeken is szerepel. 1569. * Sámsoni-csárda (II.). Vásárhely-Kútason, melyet régen Sámsonnak is neveztek, a mai átalakított orvosi lakás volt a híres Sámsoni-csárda. Gyakrabban azonban Kútasi-csárdának nevezték (1. ott). 1570. Sámsoni-puszta. A J. cs. térkép XX. 27. lapján a régi Pusztaszéli úttól K-re, az Orosházi úttól D felé elterülő területet jelöli „Puszta Sámson” néven. Közepén a Sós-tó mocsaraival és a Sóstó-halom terült el. D-i részén a Fehér-tó határolja. Később a Károlyiak vették birtokba, s az 1862. évi osztozkodáskor 5108 hold I. és 182 hold II. osztályú földből állt [26/11. 178], 1571. Sánc-bunkó. A Tatár-sánc (1. ott) végén levő nagyobb földhányást, dombot nevezték így az ott lakók. Valószínűleg hajdan a Tatár-sánc egyik kapujának védel­ mére készítették [7]. 1572. Sárfejők-part. A Fehér-tavat a Nagy-Bogárzóval összekötő Lófogó-ér mentén emelkedő partos rész. A közlekedés nedves időben ezen a szikes, sáros, ra­ gadós terepen igen nehéz és kínos volt. Környékbeli idős gazdák azzal magyarázták az elnevezést, hogy sáros időben „fejni” kellett az útat, ahogy az ereken a csónak húzókötelét is „fejték”, hogy haladjanak. (Égető János, Vetró Imre). A part átlagos magassága 90 m körül van [7]. 1573. * Sárkány-fok. A Sárkány-tóból a Tisza nagyfai kanyarulatába vezető fok volt, melynek medre régen mély és bővizű volt. A nagyfai kanyarban az egykori mocsaras területek vizét is ez gyűjtötte össze. A Kérő-érrel szemben ömlött a Tiszába. A J. cs. térkép XIX. 29. lapján gondosan ki van rajzolva, partján fákkal „Sarkon Fok” néven. Kitűnő halászóhely volt régen, s főleg rekesztéses halászatot folytattak áradások és apadások idején. (Pányi György, Maczelka János közlése). Vásárhelyi halászok is bérelték. 1574. * Sárkány-tó. A Tisza szabályozása előtt a Nagyfai-kanyar mocsaras, víz­ járta területe volt, mely a Gyevi-nagy-fenéknek a kanyarba eső, K felé mélyülő része volt. Ennek legmélyebb pontja a Sárkány-tó, melynek fölös vize a Sárkány-fok útján ömlött a Tiszába a Kérő-fokkal szemben. Nem tartozott a vásárhelyi határhoz, de régen sok vásárhelyi halász „fogott ki” részt belőle halászásra, szárazabb időben kaszálásra. Fenékmagassága ma 77,0—77,5 m □ . 1575. Sárkány utca. Csúcs városrészben a Szentesi utcát köti össze a Rákóczi utcánal. Kezdeti része rendezetlen, ez még a Csúcs-tó partján ősi település, a Nyárfa utcától kezdve már a tó kiszárított fenekén levő újabb település, széles, rendezett, de mély fekvésű utca. Kezdeti része 79,0—79,5 m, a rendezett rész már 78,5 m alá lejt. Régen a III. tizedbe tartozott, ma az V. kerület utcája [13]. 161

1576. * Sárnyak. Zsigmond király 1408-i adománylevele Solti Dávid birtokai között említi Sár-tó, Sulymos-tó és Kövesd halastavak között [38/11. 135, 136]. 1577. Sáros-Bogárzó. Kútastól K-re a Kis- és Nagy-Bogárzó mellett terült el. A „Kereskedelmi M. Kir. Minisztérium 1899. évi Mezőhegyes” 1 :75 000 piros nyo­ mású térképén is szerepel. A pusztai lakosok szerint ez a terület volt a legszikesebb, legmélyebb és így legtovább vizes (Gregus Máté, Dr. Ivánka Zoltán orvos). 1578. Sárpa. Csárpa-dülőt nevezték régebben így is. A 25 000-es katonai térkép 6465/1. lapján, továbbá az előbbi pontban említett piros nyomású „Mezőhegyes” 75 000-es térképen is így van feltüntetve, de ottani idős gazdák emlékeznek rá, hogy gyermekkorukban az 1860-as években sokszor hallották ezt az elnevezést. 1579. * Sár-tó. A Barci-réttő\ D K felé, a Régi-Szegedi út két oldalán elterülő vizes, mocsaras területet nevezték így. Első említés II. Endre 1217. évi adomány­ levelében van „Sarostou” néven, mint halastó. Ezután sok oklevélben szerepel. A XVII. században épült Hámszárító-töltés a medrét kettévágta. Vízmennyisége s ennek megfelelően a nagysága is részben a Tiszától, részben a belvizektől függött. Kb. 2—2,5 km hosszú és 1—2 km széles volt. Ny felől a Sas-ér kötötte össze a Tiszával, s közben felvette a Laponyag vizét is. ÉK felé a Térével volt összeköttetése, de csak nagy víz idején, mikor már a Szakállszárító is víz alá került (Pányi György). A Barci-rétte1 a Büt-ere kötötte össze. Ma már medre víztelenítve van [6/27], 1580. Sártó. Vasúti megállóhely a szegedi vonal mentén a vasúti híd előtt, a Nagy­ állomástól 10 km-re. 1581. Sártói-főcsatorna. A lúdvári torkolattól az Ökröstói-főcsatornáig tart. Nedves, belvizes időszakban a sártói és kopáncsi területek káros vizeit viszi a Tiszába a Lúdvári-szivattyútelepen át. Kis víz idején, száraz időben pedig a szivattyútelep segítségével az öntözővizet szállítja a Sártó—kopáncsi földekre [12]. 1582. Sártói-tőtés. A Hámszárítói-töltés folytatása a Tisza balpartján lefelé. A XVIII. században kezdték építeni, s az áradások után rendszeresen erősítették és emelték. A Tisza szabályozása alkalmával mind a két töltést legnagyobb részében felhasználták az új töltésbe (Benes Gyula és Vekerdy Sándor ig. főmérnök). 1583. * Sás-ere. Pernye-hát és a Kárászos-rét között a Kövesd-értől DK-re, azzal kb. párhuzamosan haladt a Csalányos-ér felé. Az ármentesítő társulat tél képén a medre jól ki van rajzolva, de a szabadban helyenkint alig vehető már ki. Mai fenék­ magassága 77,5 m körül van [6/41]. 1584. Sás-ér-hát. A Sás-erének a Kövesd-ér felőli partján felhalmozott hidroeolikus képződmény. Ma már jelentéktelen emelkedés, de a Tisza szabályozása előtt még tekintélyes hátság volt, melyet csak nagyobb árvizek borítottak el. (Benes Gyula helyszíni közlése) [7], 1585. Sásos-Bogárzó. A Csárpateleki-dűlő alsó végénél a Pusztaszéli út mentén terül el. Hajdan nagy kiterjedésű mocsár volt, melynek szikes medrében, ha az ki­ száradt, sziksó virágzott ki, partján pedig főleg sásos vegetáció volt kevés náddal. M ost már ármentesítve, víztelenítve van, de szikes talaja gyengén termő terület. Leg­ mélyebb pontja a Sáros-Bogárzó. 1586. * Sásos-ér (I.). A Margitát kötötte össze a Bese-érrel a Nagy-sziget közepe táján. Sekély medrű, jelentéktelen ér volt [6/41], 1587. * Sásos-ér (II.). Kopáncsi-felső-teleken a II. és III. dűlő közepe táján látható még ma is a medre. Szintén jelentéktelen ér volt, mely a Kishomok környéki vizeket szedte össze, s vitte a Gyúlóba. (Pócsy Jenő). 1588. * Sásos-mocsár. A Sásos-ér (11.) régen elmocsarasodott, elsekélyesedett részét nevezték így, mikor még az érben „élő” víz volt. Ezt a mélyebb és kiszélesedett 162

részt még ma is — főleg a III. dűlőben — ki lehet venni, lassan azonban az intenzív földművelés következtében elsimul. (Pócsy Jenő helyszíni közlése). 1589. * Schéner köz. A múlt században a Fő utcát, a mai Andrássy utcát kötötte össze a Kardos-, ma Deák Ferenc utcával. A Szentesi utcával párhuzamosan haladó rendezetlen szűk sikátor, melyet Schéner György (1791. I. 8— 1849. XII. 26) híres vásárhelyi mérnökről neveztek el, aki házát a szóban levő köz és a Csonka (ma Mária Valéria) utca sarkán saját tervei szerint építtette. Nagy műveltségű, gazdag ember volt, aki német, francia, angol és latin nyelven írt és beszélt. Felmérte Csongrád megye területét, s ez a munkája nyomtatásban is megjelent. Shakespeare műveiből is fordí­ tott magyarra. A város közművelődésének fejlesztésében tevékenyen részt vett. Kár volt, hogy erről a kiváló, vásárhelyi emberről elnevezett utca nevét, egy jelen­ téktelen, általános névre változtatták át. Megérdemelné, hogy visszaváltoztassák a mai Szegfű utca nevét (L. ott). 1590. Sebek-halom. Mindszenti határban a Lúdas-ér D-i partján, Almos-halomtól ÉK felé emelkedik. Régen főleg a vásárhelyiek bérelték a környékét. (Pányi György). 1591. * Sebes-fok (I.). A Kutya-fenék vizét kötötte össze a Körtvélyesi-kanyar felső részével. Az 1789-i összeírás szerint partján nagy fűzfaerdő volt. K-i partján az Álom-hát emelkedett (1. ott). Áradások alkalmával a Tiszából, apadáskor pedig a Tiszába igen sebesen, sokszor messze hallhatóan, zúgva folyt a vize. (Pányi György, N. Kardos Imre közlése) [6/41], 1592. * Sebes-fok (II.). A Barci-tavat kötötte össze a Tiszával. Áradások idején hajdan vize a keskeny, de mély medrében sebesen folyt. Lovakat is úsztattak benne (Pányi György). 1593. * Sebes-fok (III.). Hajdan a Dóka-tavat kötötte össze a Sár-tóval. Ma már medrét nem is lehet felismerni, be van szántva. (Maczelka Gábor). 1594. * Sebesfok-part. A Sebes-fok II. partja szélén az áradások-apadások alkal­ mával régen sok iszap rakodott le, mely szélesen terült el. A hirtelen áradások idején az örvénylő víz gyakran szaggatta a magas partot. A Tisza szabályozása után a fok elvesztette jelentőségét, medre beiszapolódott, a magas partja pedig évről évre mind jobban elmosódott. Maradványait, nyomait 1926-ban Pányi György idős révész a helyszínen mutatta meg. 1595. Sebes-torok. A Sebes-fok (I.) tiszai torkolata hajdan tölcsérszerűen széle­ sedett ki, s áradások-apadások alkalmával a sebesen folyó víz állandóan szélesítette a torkolatot, de erősen iszapolta is a hajdani mély medrét, 1927-ben már csaknem teljesen fel volt töltődve, s csak helyenként a kisebb-nagyobb horpadások, főleg a volt kanyarok helyén jelezték a hajdan bővizű ér medrét. (Pányi György helyszíni közlése, N. Kardos Imre). 1596. * Sebesfoki-erdő. A Sebes-fok (I.) partján hajdan nagy nyár-, főleg fűzfa­ erdő volt. A Tisza szabályozása alkalmával a múlt században irtották ki a messze kimagasló erdőt. (Maczelka Gábor, N. Kardos Imre). 1597. Semlyék. Mélyebb fekvésű, rendesen lefolyástalan terület, melyen a vadvíz, fakadó víz és a csapadék összegyűlik. Szárazabb, „víz nem járta” időben jó kaszáló, le­ gelő területek, mélyebb részei pedig jó „nádló” helyek voltak. Ilyen semlyékek voltak: Csomorkányi-, Disznóér-, Gorzsai-, Karancsi-, Lúdvári-, Margita-, Solti-, Tetüvári-, Torda-, Tűfarki- semlyék. L. külön-külön. 1598. Söprü-halom. Az újvárosi határban, annak ÉK-i határhalma volt. Jelen­ téktelen halom, valószínűleg mesterséges őr-vagy temetkezési hely volt [3], A J. cs. térkép XX. 26. lapján mint „Scpri” halom van jelezve. Ma már nagyon le van szántva [7], Az ott lakók, főleg reformátusok, általában „Söprű” halomnak ejtik. 1599. * Sércsapszék. Az Új utca városrészben említik régi írások, de ma már nem 163

lehet megállapítani hol volt. Valószínűleg forgalmas jó kocsma lehetett, mert utcátis neveztek el róla [38/11. 452 III 272], 1600. * Sércsapszék utca. Új utca városrészben említik, de nem tudjuk, melyik mai utcát nevezték így hajdan [13, 38/11 452, III. 272], 1601. * Serény utca. Susánban levő Sas utcának volt a régi neve, amikor még a bel­ városban levő Hódi Pál utcát nevezték Sas utcának. (L. ott) [13]. 1602. Sérház. Az első serfőzőt gr. Károlyi Sándor 1726-ban állította fel. Paró József serfőzőt Csongrádról Vásárhelyre telepítette át üstjeivel, felszereléseivel együtt. A serfőző-házat Paró építtette, de pár év múlva tönkrement. 1804-ben özv. gr. Károlyi Józsefné a szentesi és csongrádi serházak után Vásárhelyen építtetett az ak­ kori időkben egy nagyobb, modern serházat a régi serházak mellett, a város K-i szé­ lén Láger mellett az akkor még „élő” vizű Kistó-ér partján. A főépület kb. 90 öl hosszú és 7,5 öl széles volt. Kívülről klasszicista stílusban épült, vastag falú, bolthaj­ tásos, masszív épület. Külső frontján magas, földszintes, az udvar felől egyemeletes. Teljes hosszában és szélességében alá van pincézve, a padlás pedig erősen van ki­ képezve magtár és raktár céljára. Ebben az épületben volt elhelyezve a serfőzőmester lakása, a ser- és pálinkafőző legények szobája, a csíráztató-, élesztős- és két életes kamra és az őrlőmalom. A kamrák fala fehér márvánnyal volt kirakva, a csíráztató­ kád pedig vörösmárványból volt kifaragva, és 60 köböl árpa fért bele. A serfőző helyi­ ségben két darab vörösréz serfőzőkazán volt beépítve. Az egyik 60, a másik 40 akós (kb. 30, illetve 20 hl-esek), mellettük két tölgyfából készült kád volt (300, illetve 230 akósok). A kifőzött sör csöveken folyt a hűtőbe a pincébe. A hűtéshez szükséges vizet egy nagykerekes vízemelő gép szolgáltatta a Kistó-ér medréből, két nagyméretű, téglából falazott járható alagúton keresztül a nagy vízgyűjtő kútból. A hűtőből réz­ csöveken folyt az árpalé az élesztős kamrákba. A malmot ökrökkel járatták és „tapostatták”. A malom kerekei szokatlanul nagyok voltak. A malom szerkezete haj­ totta a vízemelőgépet is, mely a kutakból a padlásra nyomta fel a vizet az ott elhelye­ zett 345, illetve 334 akós (173, illetve 167 hl-es) kádakba, melyekből azután csöveken lehetett a vizet odavezetni, ahol arra szükség volt. A pince 20 helyiségre volt osztva, és éltéglával burkolva. Innen a Kistó-ér medrére két bolthajtásos, kb. 170 cm magas és 1 m széles, élre rakott téglával burkolt, vályúszerű alagút vezetett ki, melyen a vizet vezették be az érből. Az udvar felőli emelet legnagyobb része magtárként szolgált és szárítónak, ahol a csíráztatott árpát kezelték. Az épületnek hatalmas udvara volt, mely a Kistó-ér jobb partjáig ért, és erős téglafallal volt körülkerítve. Itt voltak a lakás céljára szolgáló házak, pintérműhely és a pintérlakás, istállók, marha- és sertéshízlalók, baromfiólak, raktárhelyiségek, tüzelőtartó-színek és a nagyméretű, mély és bő­ vizű ásott kutak járgányokkal felszerelve. A serházban kiváló minőségű sört főztek, amelyet Pestre és vidékre szállítottak. Évi termelése 1800—1900 hordó volt. (Halmi József, Herczegh István) [38/IV. 370], 1603. * Sérház-halom. Régen a Serház mellett két kis halom emelkedett, melyeket az 1800-as évek elején az új serház építése alkalmából a Kistó-ér partjának rendezésére, az udvar feltöltésére elhordták. A hagyomány szerint akkor sok emberi csontot, edényeket, cseréptörmeléket találtak. (Halmi József, Herczegh István apjuktól, nagyszüleiktől hallották) [7], 1604. * Sérház kert. Midőn az uradalom a Serházat üzembe helyezte, az 1810-es évek előtt, a mai Serház tér város felé eső részén a Serház utca (ma Báni utca) végében egy nagyobb területet elkeríttetett, s ezt fásíttatta. Itt építtetett egy egyszerűbb kocs­ maépületet téglából, s itt mérette vasárnaponkint és ünnepnapokon a sört. Külön területet készítettek, amit simára döngöltek, s ez volt a „tánchely”. 1605. * Sérházkerti mulató. A Serházkert forgalma mindjobban fellendült, s 1831164

ben az uradalom itt egy téglából készült „mulatót” építtetett, hogy esős időben is, ősszel is, sőt még télen is mérhessék a sört. Az épületben volt a „söntés” és egy nagy terem, ahol rossz időben táncolhattak. Mellette egy fedett kerti tánchely is volt, ha esett az eső, ott is táncolhattak. (Halmi József, Herczegh István) [38/IV. 343]. 1606. Sérház-ódal. A serház körül a régi Kistó-ér átlag 78,0 m-es medréből 81,5—82,0 m-ig □ emelkedő részben lankás, részben meredekebb részt nevezik így. Kiváló talaján gyümölcsösök, faiskolák, konyhakertészetek vannak. A terület K felé a Sóház-oldalban folytatódik. 1607. Sérház tér. Nevét a régi uradalmi serfőző-épülettől kapta. A tér a Serház előtt a Kútasi útig terjedt. Régen uradalmi terület volt. Egy részén, az épület bejárata előtt, a mai Dáni utca végénél kert volt s benne a „mulató” [13]. 1608. Sérház utca. Lágerban a serház felépítése után (1804) a Lágeri Nagy utcái, a mai Dáni utcát nevezték el így [13]. 1609. Sérházi-kérészt. A Serház, ma Dáni utca végén, annak tengelyében a haj­ dani Serházkert Ny-i szélén a XVII. században állították fel a lógeri katolikusok az uradalom segítségével. Egyszerű, öntöttvasból készült kisebb feszület, régi kerí­ téssel körülvéve, elhanyagolt környezetben (Halmi József, Herczegh István). Meg­ érdemelné, hogy rendbehozzák mind az erősen rozsdásodó feszületet, mind a kerí­ tését és környezetét. 1610. Sérházi-Szikáncs. Nevét onnan kapta, hogy a nagy szikáncsi területnek ezt a részét a serház használta. Nagyjában háromszög alakú terület, melyet É felől Katraszél- és Táncoshalom-dűlő, K felől a Táncoshalom-dűlő, Ny felől a Gorzsai-sík határol. D-en pedig az Ürmös-halom [83,5 m □] emelkedik. A terület átlagos ma­ gassága 79,0—79,5 m □ . 1611. Serkédi-hajlat. A vásárhelyi határ legnyugatabbra kinyúló területe. A Tisza atkai nagy kanyarulata által közrefogott, hajdan vizes terület, a Dongó-rét folytatása Ny felé. Régen sok nagy tó volt a területén, melyek kiváló halászóhelyek voltak (Atka, Horgonya v. M ély horgonya), ezek azután lassan feliszapolódtak. A Tisza szabályozása alkalmával 1863-ban kezdték meg a 88. számú atkai kanyarátvágást (L. ott), s ezzel a Sarkadi-hajlatot a Dongó-réttől elvágták, s szigetté lett. Az átvágás melletti Ny-i töltés a régi hullámtéri résszel együtt a Tisza árterétől függetlenné lett, és ármentessé tették a Serkédi-hajlatot, illetve az Atka-szigetet, mely most már kiváló szántó, mezőgazdasági terület lett, öntözési lehetőségekkel. (Lénárt Sándor atka­ szigeti gazda, N. Kardos Imre, Pányi György közlése). 1612. * Serkocsma. Uradalmi kocsma volt a város belterületén az 1790-es évek­ ben [38/IV. 343]. Ma m ár nem lehet megállapítani a pontos helyét. Idős emberek szerint a Vásártér környékén, Susánban vagy Lágerben lehetett, de nem azonos a Serházkerti mulatóval (Halmi József, Herczegh István). 1613. Séta tér. A Zrínyi utca tölcsérszerűen kiszélesedett részét a Kossuth tértől az Oroszlán (Nyizsnyay) utcáig nevezték így (nem hivatalosan). A Fekete Sas előtti része kioszk asztalokkal, a többi része parkírozva van, padokkal az utak mentén. Régen ez volt a „Korzó”. Nótában is meg van örökítve: „Vásárhelyi Séta téren Béla cigány m uzsikál...” [13]. 1614. Sík. Síkoknak nevezték azokat a nagy kiterjedésű, lapályos területeket, melyeket áradások alkalmával először öntött el a víz. Száraz időben kiváló kaszálók, legelők, a partos részeken szántó is, nagyobb víz idején pedig jó halászóhelyek voltak. Nevezetesebb síkok Batidai-, Bíboros- v. Biberés-, Keskeny-, Kis-, Kopáncsi-, Kővázái-, Lelei-, Lúdas-, Nagy-, Petres-ja, Szikáncsi-, Tisza (I.), Tisza (II.). Rész­ letesen lásd külön-külön. 165

1615. Simon-csatorna. A Túlsó-Papere mélyebb területeinek víztelenítésére szol­ gáló kis csatorna, mely a Szentesi vasútvonal és a Paperei-csatorna között a Soltpaléicsatornába ömlik [12], 1616. Simon utca. Tabán keskeny, szögben megtört kis utcája, mely a Mihály utcát a Pálfy utcával köti össze. Sarkán épült az óvoda. Régen a II. tizedbe tartozott, ma a III. kerület utcája [13], 1617. Simonyi utca. A VI. kerületben a lógeri városrészt Susánnal összekötő széles, nagy forgalmú utca, mely ma a lecsapolt Kistó-ér feltöltögetett medrén, azelőtt, míg „élő víz” volt az érben, hídon vezetett át. A Serház felőli részén 82,0 m magas az utca szintje, míg a Róka és Fűz utca között 78,5—79,0 m-ig süllyed, majd innen rövid úton ismét 80,5—81,0 m-ig emelkedik. Jelenleg a VI. kerületbe tartozik, ezelőtt a IV. tized utcája volt. A Simonyi utca nagyon szép városképet mutat. Mind a Dáni, mind a Róka és a Fűz utca sarkáról szépen látszik a kocsiútnak még ma is meredek lejtése és kapaszkodója a Kistó-ér medrén keresztül, bár a többszöri utcarendezések során sokat töltöttek rajta. Az itt lakó öregek szerint régen I—1,5 m-rel volt mélyebb a kocsiút. (Halmi József, Herczegh István). Előző neve Áldomás utca volt (L. ott). Mai nevét Simonyi József br. (1771— 1832), legendás hírű, vitéz huszárezredesre (Óbester) emlékeztetésül adták, miután a Serházat huszárlaktanyává alakították át [13], 1618. Síp utca. Újvároson a Széchenyi térből folytatódik, s a Makói utcába vezet. Régen az V. tizedbe tartozott, ma a VIII. kerület utcája [13], 1619. Sírhégyi-főd. A Bogdány-ér partján elterülő, hajdan vizenyős, ma már jó minőségű mezőgazdasági terület [3]. 1620. Sírkutak. A múlt századokban a város lakossága az ivóvizet főleg a Hódtóból szerezte, merítette. A jobb módúak a saját portájukon ásott kutakból, a többiek pedig az utcákon, főleg a város készíttette állat- és csordaitató (köz) kutakból sze­ rezték. Aszály vagy kis víz idején, mikor a Hód-tó nagy része kiszáradt, a tó medrében ásott gödrökből, a „sírkutak”-ból merték a vizet. Ezeket a kutakat rendesen öreg és rokkant emberek őrizték, hogy a kútrajárók meg ne rongálják, a vizet be ne piszkolják. Szolgálatukat a város díjazta. 1621. Siromfalu. Sűrűbb tanyatelepülés a vásárhelyi határ ÉK-i csúcsán, a régi Újvárosi-pusztán [3], 1622. Sodorna. A mai Búvár utca környékét nevezték így, mikor még nagy részét víz borította. L. Szodoma. 1623. Sóház. A múlt századokban, mikor még a Kakasszék—Kútvölgy-érben is „élő” víz volt, s rajtuk hajókkal, tutajokkal közlekedtek [38/1. 62], idős emberektől hallott hagyomány szerint, nagy víz idején többek között a sót is ezen az úton, hajók­ kal szállították Vásárhelyre, és annak raktározására, szétosztására épült hajdan a Sóház. Emlékét őrzi a még ma is hivatalos Sóház-oldal a Kistó-ér és Kistó-hajlat ban a Serház-oldal folytatásában. Idős lógeri és susáni lakosok (Halmi József, Herczegh István, továbbá a cigölléri Jó Ferenc) úgy hallották apjuktól és nagyapjuktól, hogy a Sóház a Kistó-ér egy öblének magas partján szél- és hullámverés védte helyen épült, ahonnan egy út vezetett be a városba, s ez volt a Sóhordó út (L. ott). Jó Ferenc, ma Bocskai utcai (cigölléri) idős, kitűnő memóriájú, jó megfigyelő lakos 1927-ben úgy emlékezett a hagyományokra, hogy a mai Serháztól K felé, pár száz ölre, de nem a mai Sóház-oldalban, hanem jóval beljebb a város felé, egy nagyobb öböl magas partján épült, ahol a hajókról és tutajokról, valamint a hajókra „palló”-kon nyugodtan lehe­ tett rakodni. Ugyanis a hajók visszafelé rendesen gabonát, kukoricát vittek, a tu­ tajok meg maradtak, s a szálfákból épületfát faragtak ott a helyszínen. Emlékezett rá, hogy az apja, de főleg nagyapja sokat jártak a Sóházhoz „fuvarba” is. 166

A Sóház utáni kutatásaimat más irányú elfoglaltságaim, majd a pesti egyetemre történt áthelyezésem miatt jóval később tudtam megkezdeni, s akkor a helyszíni be­ járások alkalmával ráakadtam a különböző térképek és a régebben kapott adatok alapján a régi járványkórház és a Városkert után valóban egy háromszög alakú, me­ redek oldalú, a Kistó-ér kiszáradt medrébe mélyen benyúl ó, magas, „fck”-szerű (nem vízér) képződményre, melynek mind a két oldalán széltől vé dett öböl lehetett. Tetején dombszerű magaslat van, melyen látszik, hogy mesterséges fel hányás. Az oldala még ma is, sok évtized után is olyan meredek, hogy azt régen mesterségesen ásták le, hogy a hajók közelebb köthessenek ki a parthoz. Lehet, hogy az ekkor leásott földdel emelték a tetején levő magaslatot jóval az árvízszint fölé. Ezen van egy régi nagy épületmaradvány bolthajtás nyomokkal, nagy kéménnyel, s látszik rajta, hogy régen nagyobb volt, amit a megbontott falvégek is bizonyítanak. Az épület különleges, nagyméretű téglákból épült, mert az ott lakók szerint, mikor a nagy kandallókéményt javították, a másik kéményt pedig lebontották, szokatlan nagyméretű téglák kerültek ki. ilyet többet is mutattak, és az átalakított, üvegezett veranda téglapadozatában is van néhány lerakva, a többit átépítésre használták. A téglák lapján koszorúdíszítés­ ben K betű jelzés van, tehát az uradalom építtette valamikor. A környékbeli idős emberek közlése szerint ez a ház sokkal nagyobb volt, de a bolthajtásos, támfal as nagy raktárhelyiséget és pincét a város még a századforduló előtt lebontatta, s az anyagát eladta, s valószínűleg csak a volt lakóház- és irodarészt hagyták meg. Édesapám feljegyzései közt megtaláltam Germán Ferenc volt városi főkertész­ nek, aki az 1830—40-es években született s a „városkert”-nek, Práter-kertnek volt a vezetője, több, a városra vonatkozó, régi, érdekes adatát. Ezek között megemlíti a városhoz benyújtott kérését, hogy Városkert mellett levő elhagyott sóházat en­ gedjék át a kertészetnek. Ez is bizonyítja, hogy a szóban forgó épület lehetett a sóház, mivel a városkertből csak egy út, mégpedig a hagyomány szerint a régi Sóhordó út vá­ lasztja el. 1928-ban Gulyás Péter lógeri (Garay utca) idős gazda, akivel az ottani rakodókertben beszéltem, azt mondta (szó szerint jegyeztem fel mondását): „Úgy tudom, itt vót a sóház régön, de annak nagy részit elbontották, mög a kikötő, mert gyerökkoromba még láttunk nagy vaskarikákat kűbe ágyazva a parton a ház körül, a tüvibe, amikhön régön a hajókat kikötötték. Az apám még látott itt hajókat, az én időmben már kevés víz vót, de azon a részön mély vót, azér fürönni messzebb jártunk”. Ezek szerint, ha az idős adatszolgáltató emberektől, egymástól függetlenül hallott hagyományoknak van alapja, amiket a térképek is igazolnak, akkor a Kistó-ér partján levő magas, meredek partú beugráson levő régi épületmaradvány valóban a Sóház lehetett. Ennek azonban még utána kell nézni, s bővebb adatokat szerezni a városi és a Károlyi-uradalom levéltárából.4 1624. Sóház-ódal. A Kistóér-hajlat É-i partján és tovább a Kis-tóig tartó partos részt nevezik így. A városhoz való közelsége, kitűnő talaja miatt főleg zöldség- és gyümölcstermelésre használják ezt a területet. Ny felé a Serház-oldalba folytatódik. Nevét a Kistó-ér partján egy magas, az ér medrébe benyúló, félszigetszerű részen volt hajdani Sóháztól kapta. 1625. * Sóhordó út. Hajdan, mikor még a Sóház meg\olt, a mai Serház térről indult ki egy út a Sóházig, a Kútasi úttal párhuzamosan, de attól jóval beljebb, a mos­ 4 Az újabb kutatások szerint a „sóház” valójában a serházi rakodókért csőszháza volt, amely­ nek építése az uradalom 19. századi irataiból tűnik ki. A „kikötő”-nek vélt öböl pedig csak homok­ bánya volt. Erről is található anyag az uradalmi iratok között. A só a Maroson érkezett, mindig Szegeden volt a sóház, lévén ez királyi jog.

167

tani téglagyárak alatt. Ezen az úton hordták be a sót a városba. Ottani idős emberek­ től összegyűjtött hagyományok, valamint a régi és újabb térképek adatai alapján valószínűleg az az út lehetett a Sóhordó út, mely a mai Serház tér K-i oldaláról indul ki, s K felé tart a Városkert és a járványkórház barakkja között. Az első kiadású 1 :25 000 katonai térképen ki van rajzolva egy dűlőút a Kistó-ér partján (jobb oldalán), s egy nagyobb mélyedésig tart. Innen az út folytatásaként egy töltésszerű partvonulat van, melyről nehéz volna megállapítani, hogy mesterséges töltés-e vagy a Kistó-ér hullámveréséből és szélkifúvás eredményeként keletkezett-e. Az 1886. évi 1 :75 000 térképen is kb. ugyanez a helyzet. Az ármentesítő társulat 1 :28 800-as pontos, szintvonalas térképén már sokkal jobban lehet látni ezt az utat, mely a Serház tér 82,0 m-es szintjéből indul ki KÉK irányban. A Kistó-ér jobb oldalán annak ugyancsak 82,0 mes magas partján húzódik az első keresztútig, ahol a Kistó-érnek egy ÉNy-i irányú, meredek oldalú öblözete van. Itt az út már közvetlenül a partrészen vezet, mely nagyon meredeken 82,0 m-ről lejt le 78,5 m-re a Kistó-ér jelenlegi fenekére, és a három­ szögletű félszigeten levő régi épületmaradványhoz, valószínűleg a hajdani Sóházhoz vezetett. Ma az út tovább vezet innen a Kistó-ér partja mentén a kerti földekhez. Fentiek szerint biztosra vehető, hogy ez az út volt a Sóhordó út. (A beépített kezdeti részének mai neve Tulipán utca. Erre emlékeztet még a Sóházon kívül a közeli Susánban levő Só utca is [11], 1626. Só utca. Susán rövid, rendezetlen kis utcája, mely a Rostély és Berkenye utcát köti össze. Az utca neve a hajdani Sóház és a Sóhordó útra emlékeztet, melyek itt S tisáriban a Kistó-ér partján voltak, mikor a Kistó ban a Kakasszék—Kútvölgy-ér folytatásában még „élő” víz volt, s rajta Erdélyből hajókkal, tutajokkal szállították a sót Vásárhelyre. Ennek emlékét őrzi még a Kis-tó és Kistó-ér partjának „Sóházoldal” nevű része fl3].5 1627. * Solt. Középkorban elpusztult község. A vizes, védett környezetből ki­ emelkedő Solti-halom területén települt a hajdani falu, mely még a középkorban el­ pusztult. Téglából épült temploma volt, s a falai még a XVII. században álltak [38/11. 413]. Határai voltak D-en Kopáncs, Ny-on Barci-rét és a Tére-ér, K felé Pálé. DK-i részén volt a Hámszárító-csárda, ide vezetett Vásárhelyről az út. Régi okmá­ nyok, iratok Sód néven is említik. A gr. Károlyi Sándor beiktatási levele „Solt földjé”nek írja [38/1. 15, II. 415], 1628. Solt-Kopáncsi-csatorna. A Soltsemlyéki-csatorna folytatása. A Tére-ér és a Holt-Téré medrében ásták, és a Téré mély fekvésű környékéről s a Nagy-rétről szedi össze a káros belvizeket, és a Kopáncs—Kistiszai-csatornába vezeti [12]. 1629. Solt-paléi-düllő. A város belterületétől Ny-ra, a tiszai védgátig terjedő terület. É felől a Körtvélyesi vagy Tiszai út, D-en pedig a Régi-Szegedi út határolja. 12 dülőúttal 13 dűlőre van felosztva. Lakossága: 387, ebből ref.: 318, rk.: 62 [9], 1630. Solt-paléi-csatorna. A Solti-nyomás vizeit szedi össze, főleg a paléi dűlők­ ről, azokat derékszögben vágva át, kb. K—Ny-i irányban, s a volt Téré v. Kis-Tisza medrében DK felé fordulva, derékszögben megtörve a Papere—Hódtói-csatornába vezet. Felveszi az A, B, C és D ágakat is [12], 1631. Solt-sémlvéki-csatorna. A Solti-nyomás vizeit szedi össze, de főleg a hajdani Solti-laposnak a tiszai töltésen kívül maradt részéből, az ún. sémlyékekről, azokat víz­ teleníti. A Solt—kopáncsi-csatornába folytatódik, mely a Kopáncs—kistiszai-csatornába ömlik. Újabban a Lúdvári-csatornával is összekötötték [12], 1632. Solti-halom. Az Iklód-fok és Tére-ér között, az utóbbihoz közel emelkedő, 6 A Só utcanév a 19. század második felében folyt hatósági névadás során keletkezett. Semmi összefüggés nem mutatható ki az állítólagos sóházzal.

168

lapos halom, melyben az 1895. évi ásatások alkalmával emberi csontokat, tégla- és kőtörmeléket találtak nagy mennyiségben. A domb tetején állt az elpusztult Solt község temploma, melynek romjai a XVII. században még láthatók voltak. A 81 m-es magassági pont a , O név nélkül jelzi a magaslatot, úgyszintén az ármentesítő tár­ sulat szintvonalas térképein is. A hagyomány szerint a múlt század elején a Soltihalmon, annak legmagasabb részén még állt egy nagy kereszt kőből. Mikor Szt. Gellért holttestét Budáról a Böldi-réven vitték át Vásárhelyen és Hód községen a végleges nyugvóhelyére, a solti templom előtt is letették, hogy a nép a kegyeletét le­ rója. Ezen a helyen állították fel a nagy kőkeresztet, a „kűképet”, melyet csodatevő­ nek tartottak, s alatta a betegek meggyógyultak. Ezért a búcsújáró napon messze vidékről zarándokoltak oda a „Képhely”-re a népek. (Jó Ferenc, Maczelka Gábor, Nagy Sándor, Pányi György, Tűhegyi Sándor szinte egybehangzó emlékei, elbeszé­ lései a régi hagyományok alapján) [38/V. 660, 824], A Solti-halmot Hunyadi-halom­ nak is nevezik, (L. ott). Hidroeolikus képződmény, őskori településhely volt [2/178]. 1633. * Solti-kérészt. A Solti-halmon a hajdani község és templom pusztulása után is állt még a nagy kőkereszt, a „kűkép”. Az 1667. évi tanúvallomási jegyző­ könyvek szerint tíz, különböző községből származó ember egybehangzóan állította, hogy a Solti-halom ősidők óta búcsújáró hely volt, srajta a ,,kűkép” állott [38/V. 660- 824]. A város különböző részein lakó, s általam megkérdezett idős emberek úgy emlékeznek szüleiktől, nagyszüleiktől stb. hallott hagyományokra (Nagy Sándor lelkész, gimn. tanár, Herczegh István rk,. Kerekes Gábor rk., Kamocsay Gábor rk. ig. tanító), hogy a Solti-halmon az elpusztult templom romja előtt állt kőkeresztet Szt. Gellért emlékére állították az ősök annak idején, és híres búcsújáró hely volt. Tehát ez a hagyomány még az 1930-as években is városszerte ismert volt. 1634. * Solti-kűkép. L. Solti-halom és Solti-kereszt. 1635. Solti-Iapos. A határ Ny-i részén a Tiszához közel terült el a Tére-értöl a Hámszárító-csárdáig. 1789-ben az úrbéri összeírás mint halászóhelyet említi. Ké­ sőbb nádtermő terület, majd kaszáló volt. Ma — miután vízmentesítették — a védgáton kívüli része szántóföld. A Tisza szabályozása alkalmával épített új gát a Soltilaposon megy át, s nagyobbik része a hullámtérbe került, de ármentes időben rend­ szeresen kaszálják, s még művelik is (Pányi György, N. Kardos Imre). 1636. * Solti-mocsár. A mai Solti-Iapos az 1780-as években még jó halászóhely volt, s az év nagy részében víz borította. Később amint vize megcsappant, a feliszapolódás következtében is elnádasodott, és jó „nádló” terület lett. Ekkor már inkább Solti-mocsárnak nevezték és So11i-sémlyéknek, a Tisza és belvízszabályozás után pedig a ma is használatos Solti-laposnak (N. Kardos Imre, Maczelka Gábor, Pányi György) [38/V. 825], 1637. * Solti-sémlyék ~ Solti-sömlyék. L. Solti-mocsár. 1638. * Solti-rév. Zsigmond király 1408-i adománylevele említi mint Solti Dávid uradalmának tartozékát a Tiszán [38/11. 419]. 1639. * Solti utca. A múlt században a Tarjánvégen a mai Álmos utcát nevezték Solti utcának. Az utca neve a középkorban elpusztult Solt községre, mely innen Ny felé nem messze volt, valamint a Solti-nyomásra, majd dűlőre emlékeztetett. Kár volt a múlt század végén ezt a történelmi nevet megváltoztatni, s vissza kellene állí­ tani a régi nevét [13]. 1640. * Somogyteleke-puszta. Komlós tartozéka volt, de a vásárhelyi határban is említik. Pontos helyét nem ismerjük [38/11. 415], 1641. Sós-halom. A Sóshalmi-dűlőben a Kútasi út É-i oldalán emelkedik, ahol a Kútasi út a vasúthoz közeledik. Rajta van a Hódi-szélmalom, mely még mindig üzemel. A J. cs. térkép XX. 27. lapján az Orosháza felé vezető út É-i oldalán, a Kakas­ 169

szék—Kútvölgy-ér szélén a Pusztaszéli úttól Ny felé van kirajzolva, a neve is fel van tüntetve. O 95 m. □ 89,0 m [7]. 1642. Sóshalom-düllő. A határ ÉÉK-i részén a Kútasi úttól É-ra a Vöröskútasiés Kútasi-dűlők között terül el. K felé a Pusztaszéli út határolja, D-i oldalán pedig a Kútasi út a 6. km-től a 20. km-ig. Ny felé a Nyomásig tart a dűlő. Lakosság száma: 635 ebből ref.: 372, r. k .: 228 [9], 1643. Sóshalom vasúti megállóhely. A szeged—békéscsabai vonal mentén a Nagy­ állomástól 14 km-re található. 1644. Sós-tó. A határ K-i részén még ma is megvan a Sós-tó mint az egyik ősfolyónak legmélyebb medermaradványa. Ez a folyó hajdan, mint az a repülőgépekről végzett megfigyelésekből kivehető, a békési medencéből Orosháza alatt a Szőkehalmidűlőben jött a vásárhelyi határba. Medre ma is még jól kivehető a terepen is, a katonai térképeken is. Kb. ÉK—DNy irányban húzódik az Aranyadhalmi-düloxg a Fehér-tó előtt, majd csaknem Ny felé fordul, s innen mint Cirják-ér folytatódik (L. ott). A Sós-tó a pusztai nagy vizekkel is összefüggésben volt [6/27—28], 1645. Sóstó-düllő. Pusztán a Sóstóparti-halom-dűlő, illetve a Fecskés- és Csárpatelek-dűlö között terül el. Lakossága: 192. Ebből ref.: 62, ev.: 51, rk.: 78 [9], 1646. * Sóstó-egyháza. Középkorban elpusztult község, melynek temploma is lehetett — legalább is nevéből ítélve —, de Mátyás király 1466. évi adománylevele már csak mint pusztát említi [38/11. 416], Eddig még pontos helyét nem sikerült meg­ állapítani [14], 1647. Sóstó-farok. A Sós-tó D felé megkeskenyedő részét nevezik így. Régebben ezen az úton volt összeköttetésben a Bogárzókkal. Ma már fel van iszapolódva is, meg a földművelés következtében be van szántva. 1648. Sóstó-farki-düllő. A határ K-i részén, a Pusztán, a Pusztaszéli úttól K felé a Kápolna- és Só stopár tihalom-dűlő közt terül el. K-en a Kanászhalmi-dűlővel határos. Lakóinak száma: 114, ebből ref.: 66, ev.: 13, kát.: 29 [9]. 1649. Sóstó-halom. A J. cs. térkép XX. 27. lapján a Sámson-pusztán ÉÉK—DDNy irányban végig húzódó Sós-tó Ny-i partján jól kirajzolt emelkedés van feltüntetve és így elnevezve [7], 1650. Sóstóhalmi iskola. L.: Kispusztai iskola. 1651. Sóstó-part. A pusztai Sóstónak főleg Ny-i szélkifúvás folytán keletkezett emelkedésnek a partos részét nevezik így. Legmagasabb pontja a Sóstóparti-halom és a Kanász-halom [7]. 1652. Sóstó-parti-halom. A Sóstó-part legkiemelkedőbb pontját nevezik így. Régen sokkal magasabb volt, s az egész környéket uralta. Eiidroeolikus képződmény, és róla nevezték el a Sóstópartihalom-dűlőt (Gregus Máté) [7]. 1653. Sóstó-parti-halom-düllő. Pusztán a Kanászhalmi- és Fecskés-dülő között terül el. Ny-i szélén van a Vásárhely—Kútas vasúti megállóhely. Lakossága: 190. Ebből ref.: 67, ev.: 27, r. k.: 91 [9], 1654. Sóstói-főcsatorna. A Kakasszéki gyógyfürdő irányában az Orosházi mííútnál kezdődik. K felől felveszi a Bónumi-csatornát, mely Orosháza alól és a Szőkehalmidülőbői szedi össze a káros belvizeket. Több kisebb mellékága révén a Kanászhalom-, Sóstópartihalom-dűlő-, Fecskés-, Sóstó és Csárpa-dűlők fölös vizét vezeti, és Sámson felé haladva Ny-i irányban derékszögben megtörve a Nagykeresztúti-csatornába torkollik [12], 1655. * Soud föld. Nana comes 1266. évi adománylevele említi mint „terra Soud”. Solttal azonos [38/1. 88, II. 414], 1656. * Spanális-kvártély. Az uradalmi ispán lakása volt a Nagypiacon, a régi 170

városháza közelében állott, vályogból épült ház. Három szoba, konyha, kamra volt benne, alápincézve. Szín, istálló, ólak és raktárak tartoztak hozzá nagy telekkel. 1657. Sugár útca. Susánban a ref, templomnál indul ki a Klauzál utcábó\, s a Görbe utcáig tart. Innen megtörve, mint Kistöltés utca vezet át Újvárosra. Régi ne­ ve Koplaló utca volt (L. ott). Régen a IV. tizedbe tartozott, ma a VI. és VII. kerület határutcája. 1658. Suha. Hajdan a nagyobb tavak és erek mentén levő, ármentesítés után már csak a Tisza árterében levő bokorfüzeseket nevezik így a gazdák, de főleg a halá­ szok. (N. Kardos Imre, Pányi György) [5/31], 1659. * Sulmos piscina. L. Sulymos-tó. 1660. * Sulmus. L. Sulymos-tó. 1661. * Sulymos-ér. A Porgány-érnek volt egy ága, mely hajdan a Marossal kö­ tötte össze, mellékága pedig a Hajó-ér, a Tiszával volt összefüggésben. Hagyomá­ nyok szerint ezen az éren közlekedtek Vásárhely és Makó között csónakokkal. Mai fenékmagassága 78,0—78,5 m. Nem tartozott a vásárhelyi határhoz. Nevét a benne bőven termett súlyomtól (Trapa natans L.) kapta. Idős emberek szerint (Halmi János, Jó Ferenc, Pányi György, Pócsy Jenő) néha olyan tömegben nőtt, hogy a csónak­ közlekedést és a halászatot akadályozta. Ilyenkor „vágták” a sulymot sarlószerű, hosszúnyelű szerszámmal, s a partra „kiszigonyózták”, és a sertésekkel etették. Az érett sulymot a piacon árulták. A súlyom termését rendesen szőrével kifelé fordított subával gyűjtötték, ugyanis a sulymos területeken a vízben (vagy a partról vagy csónakról) húzták a subát, s a súlyom termésszarva beleakadt a suba szőrébe, s a partra kihúzva arról leszedték. (Lénárt Sándor, Pányi György) [6/42], 1662. Sulymos-hát. A Malajdok-halomlól D-re, a Sulymos-értő 1 Ny-ra elterülő partos magaslat, melyet D felől a Holt-Tisza és a Hajó-ér határolt. Kerek-Sulymos-hátnak is nevezték, s a katonai térkép is így jelzi A (L. ott). Magassága az ármentesítő társulat térképe szerint 78,5—79,5 m [7]. 1663. * Sulymos-mocsár. A Sulymos-tónak azt a sekélyebb részét nevezték így — még a vízszabályozás előtt —, mely a tavat nagy víz idején a Hód-tóval kötötte össze. (Benes Gyula ig. főmérnök helyszíni közlése). 1664. * Sulymos-tó. A Dóka-tó és Sár-tó között terült el, ahol most Vajhát vasúti megállóhely van. A legrégibb említés 1075-ben Géza oklevelében van. Az 1408. évi adománylevélben is, 1789. évi úrbéri összeírásban is szerepel. Nagy víz idején össze­ függött a Sár-tóval, a Térével és a Hód-tóv al is. Nevét a benne termett súlyomtól (Trapa natans L.) kapta [6/28. 38], 1665. Sulymosi-csatorna. A Nagyfai-holtkanyar alatt a hajdani Sulymos-ér med­ rében ásott csatorna, mely a Tápairéti-főcsatorna egyik ága, s a Porgány-ér alatti mély részek (Sulymos-ér környéke) és a Tápéi-rét egy részének fölös vizeit vezeti le [12]. 1666. Susán. Régen városrész, mely a mai VI. és VII. kerületet foglalja magában. A Szabadság tér, Kállay utca (régi Kis utca), Kis-tó, Kistó-ér, Aranyág, Kortyogó, a Kútasi út, illetve Láger határolja. Hajdan Susánt 3 oldalról víz határolta (Kis-tó, Kistó-ér, Kortyogó) és DNy-i sarkában kis darabon a Topa-ér. Ezt a városrészt, az utcák kialakulását a „vízparti” település jellemezte, és a telkek minél sűrűbb be­ építése érdekében nagyon sok vakköz, kutyaszorító keletkezett, ágazott ki az utcák­ ból [13]. Susán szláv szó, s száraz patakot jelent [38/11. 244, 453], Valószínűleg a Kis­ táról, Kistó-énol kapta ezt a nevet, melyek később mind gyakrabban kiszáradtak. 1667. * Susáni Nagy utca. A mai Klauzál utcát nevezték így, mely a végén három irányba vezetett: 1. A mai Bárd, Fűz és Simonyi utcán át a Serház térve4, 2. A mai Klauzál utcán végig a Kortyogóba, a Közvágóhídra és 3. A Sugár utcán, Kistöltés utcán keresztül Újváros 171

K-i részébe. A múlt században nagyon sok „vakköz”, „kutyaszorító” ágazott ki belőle, s a többszöri rendezés ellenére még ma is sok ilyen vakköze van. L. Kutya­ szorító alatt is [13]. 1668. Susáni református templom. Susánban a Klauzál és Sugár utca sarkán épült 1909. évi június hónaptól 1910. évi május haváig, s május hó 5-én szentelték fel. Ter­ vezte Boros József városi főmérnök. Kivitelezők Strucskó és Katona építészek és Szabó Lajos ácsmester. A templom bolthajtással készült. A papiak a Sugár utcában, a régi Koplaló utcában, a Koplaló csárda helyén (lásd ott) nem messze a templomtól épült fel. A templom és papiak kivitelezési költsége 106 178 K. volt. A templomnak 3 harangja, orgonája van. Az úrasztali edényei 1789-ből valók [20/35, 28/565, 40/18]. 1669. Szabadság tér. ( Vásártér) Csúcs, Lakhat és Láger városrészek között, a hajdani Csúcs-tó és Kistó-ér ma 78,5 m-es szintje között 80,0—81,5 m-ig emelkedő, háromszög alakú magaslaton kialakult nagy tér, melyen az országos állat- és kirakó­ vásárokat tartják. A város belterületének középpontjában 43 ~ holdon terül el. A térből É felé a Rárósi, ÉK felé a Kútasi út vezet ki, míg D felé összeszűkülve a János térbe folytatódik. Központi helyzeténél fogva a város minden részéből jól megközelíthető: Tabánból a Pálfy— Teleki utcán, Tarjánból a Lázár— Deák Ferenc—Kinizsi utcán, a belvárosból az Andrássy, illetve Kinizsi utcán, Lágerből a Dáni és Búvár utcán, Susánból a Klauzál—Ferenc utcán, Újvárosból pedig a Kállay utcán keresztül. Lakhat városrész pedig a Szabadság tér Ny-i szélén települt. Régen a III. és IV. tized, ma a IV, V. és VI. kerület között terül el. Ahogy a vásárok jelentősége csökken, úgy építik be területét: Új sor, Polgári fiúiskola, Szent István templom és rendház, sportpálya (legutóbb többemeletes lakóházak). L. még Állatvásár, Vásártér, Vásárállás alatt is [13]. 1670. * Szabó-féle-tőtés. A múlt században a belvízszabályozás következtében lecsapolt Hód-tó medrének a védelmére a kiszáradt érmedreken befolyó belvizek „elfogására” emelték a Hódi-töltéssel kb. egyidőben. Ma már árvédelmi szempontból nem jön számításba, s nagyon le van szántva, nyomai is alig láthatók (Benes Gyula). 1671. Szabó János göbölkútja. Földvár közelében a szöllősi határ K-i részén jelzi az 1774. évi Vertics-féle térkép [10]. 1672. Szakáll-halom (I.). A Téré és Iklód között a réti földön a Tisza közelében a Szakáll-hát legmagasabb pontja, a szél és víz közös munkájával jött létre s még ma is az állandó földművelés ellenére is jól kivehető. 81,5 m □ [7]. 1673. Szakáll-halom (II.). Kishomokon a vásárhely—szegedi vasútvonaltól D-re, Kopáncs állomástól kb. 2—300 m távolságra, K felé emelkedő homokos hullámvonu­ lat, mely K felé a Kishomoki-halomba megy át. Csak a 25 000-es katonai térkép 5664/2 sz. lapján van jelezve A , de magassága nincs feltüntetve [7]. 1674. Szakáll-hát. A Tére-ér és az Iklód-fok között, azok medréből áradások alkalmával kisodort, illetve szélkifúvás következtében leletkezett K—Ny-i irányú lerakódás, emelkedés. Legmagasabb pontja a Szakáll-halom I. A Tisza szabályozása előtt csak a magas vízállás idején borította el az ár, ezért jó gabonatermő és kaszáló terület volt. Most termékeny szántóföld, mely a Régi-Szegedi út mentén emelkedik 79,0—80,5 m-es szintvonalon belül [7]. 1675. Szakállháti-csatorna. A Szakáll-hátnak és környékének belvizeit szedi össze, és a Solt-Kopáncs-Kendertói-csatornába vezet [12], 1676. Szakáll-szárító. A Szakáll-hát lankásabb partját nevezték így a Téré és a Sár-tó között. Nevét onnan kapta, hogy a belvízszatályozás előtt ennek a szélesen elterülő rétnek délnek néző lankáján szárították a szénát, és a hát tetején, a magasabb pontokon kazlazták (Pányi György). 172

1677. Szalay utca. Az I. kerületnek még rendezetlen utcája, mely a Galamb utcái köti össze a Mihály utcával. Régen a II. tizedbe tartozott. Előző neve Szalma utca volt [13]. 1678. * Szalma utca. A Szalay utcát nevezték így a múlt században [13]. 1679. Szamár-halom. A Nagy-sziget ben a Gyúló-ér partján az egyik magasabb kiemelkedést nevezték így. Ma már nem lehet megállapítani, hogy a három „Gyúlóihalmok” közül melyik volt a Szamár-halom. Környékbeli öreg gazdák szerint a kopáncsi IV. dűlőben levő, annak közepe táján elterülő s 82 m O magasságú emelkedés lehetett a hajdani Szamár-halom (Pócsy Jenő, N. Szabó Pál). Lásd még Gyula-halom, Gyúló-ér, Gyúlói-halom és Gyúlói-part címen [7], 1680. Szar vas-vendéglő. A Vásárállás (Vásártér) elején, a nagy présház telkén a Topa-ér partján építtette a Károlyi-uradalom. Masszív, földszintes téglaépület volt a központi borpincék szomszédságában. A nagy borforgalomra való tekintettel nem­ sokára bővítette az uradalom az 1750-es években. 1790-ben már a város megváltotta s a tulajdonába ment át. 1903-ban a régi kocsma, illetve vendéglő elé új, emeletes épületet emeltetett a város 60/m K költséggel, s ez a városnak — főleg a vásárok idején— igen jól menő vendéglője és szállodája volt [59/344]. A Hódi Pál utcai városrendezés és építkezések folytán a régi megyei kórházból átalakított, elavult tűzoltólaktanyát az erre a célra átalakított Szarvas-vendéglő épületébe helyezték át, s nagy telkén modern garázsokat, színeket és gyakorlóépületeket készítettek. 1681. * Szarvas utca. A Kis utca városrészben említik a régi iratok. Idős emberek szerint a régi Szarvas kocsma környékén, valószínűleg a mai Völgy vagy Wlasics utca lehetett. (Halmi József, Herczegh István) [13]. 1682. Szállás. Egészen a múlt századig így nevezték, s hivatalos jegyzőkönyvek­ ben is így írták a határban, külterületeken épült gazdasági és lakóépületeket, melyeket ma tanyáknak neveznek. A J. cs. térképek is „szállásén” néven jelölik a tanyákat, vagy „Salasen nach Vásárhely gehörig” [XIX. 28], 1683. * Száraz-ér. Őskori folyó volt, mely a Paulisi hegyekben eredt, s összekötte­ tésben volt a Marossal és a Körösökkel is. Széles és mély, jól kiképzett medre a vásár­ helyi határt csak egy helyen érinti, a Pusztaszélen. Földeáktól Ny felé lassan elsekélyesedett, vize pedig a Batidai-síkon szétterült. Állandó, folyóvize már múlt századokban sem volt, ellenben áradások, esőzések, belvizek idején vize mély volt, úgyhogy csó­ nakokkal, tutajokkal közlekedtek rajta. 1816. február 2-án nagy hófúvásban 30 Stipsics ezredbeli „vasas” német katona közül többen, a hóförgetegben eltévedve, lovastul a vízbe fulladtak [38/1. 75]. Repülőgépről végzett megfigyeléseim szerint, főleg a tavaszi belvizek apadása idején, meg lehetett állapítani, hogy a Száraz-érnek hajdan a Batidai-síkon kiszélese­ dett medre a Csalányos és Lőrinc-éren keresztül a Porgány-érbe folytatódott. Vagyis a Száraz-érnek a Batidai-síkon szétterülő vizét az elágazó mederalakulatokon keresz­ tül a Porgány-ér szedte össze, tehát a Száraz-ér folytatása a Porgány-ér. Ma, a két eret a Szárazér-gencshát-gacsibai-csatorna köti össze. Mai fenékmagassága 83,0—79,0 m. 1684. Száraz-ér-düllő. A határ K-i részén, az Erzsébeti út végétől D-re a Tanya­ szél- és Hatrongyosi-útvég-dűlők között terül el. K felé Sámsonnal határos. 1685. Száraz-éri-csatorna. A Száraz-ér medrében ásott csatorna, mely a Száraz-ér vízterületéről gyűjti össze a fölös vizet, s a Gencshát-gacsibai-csatornával egyesülve a Porgányéri-csatornába ömlik vize, mely ezután a Tiszába vezet [12]. 1686. * Száraz-Kórógy. L. Mágocs-ér. 1687. Száraz utca. Tarjánvégen a Zrínyi utca legutolsó keresztutcája, mely É felé a körtöltésig vezet. A hajdani Királyszék-tó (1. ott) Ny-i partján, már száraz területen 173

települt (Rákos István idős tarjáni tanító, Tűhegyi Sándor és Török Péter idős gazdák közlése). Régen az I. tized, most a II. kerület utcája [13]. 1688. * Szeg-halom. „Mágocs és Dónát puszták között a Mágocs-érhez közel. Az 1745. évi okiratok említik”.[38/1. 142]. Közelebbi adatokat eddig nem tudtam szerezni [7], 1689. Szögedi út. A Tisza és a belvíz szabályozása után a Szeged felé vezető új út rövidebb vonalon, a város belterületének központjából, a Kossuth térből D felé halad a Szegedi utca folytatásaként, a volt Hód-tó kiszárított medrén keresztül a Szeged— békéscsabai vasútvonalig egyenesen. Itt megtörve, a vasúti töltéssel párhuzamosan, attól D-re húzódik, s Vajhát vasúti megállóhely után attól kissé eltávolodva, de a va­ súti töltéssel továbbra is nagyjából párhuzamosan a sártói kompig tartott. A komp­ közlekedés lassúsága miatt a vasúti hidat megerősítették, és a kocsiközlekedésre is átalakították, így a vasúti forgalomtól mentes időszakban a kocsiközlekedés, kerék­ pár és gyalogos forgalom is a vasúti hídon történik mindaddig, míg az új közúti hidat fel nem építik. Az ezelőtti szegedi utak régi jelentőségüket elveszítették, s csak mint határbeli utak szerepelnek. L. Régi-szegedi út alatt. 1690. Szögedi utca. A belváros rövid, de rendezett utcája, nagy forgalommal. A Kossuth térről indul ki a városháza mellett, s a körtöltésen át meredeken a „Tó”-ba vezet. Innen folytatása a tulajdonképpeni Szegedi út. A Szegedi utca szintje 81,5 m, a töltéstől alig 20—30 m hosszon 77,5 m-ig süllyedt a járda és a kocsiút szintje még az 1900-as évek elején is. Később részben a Szegedi utca végső részénél süllyesztették a kocsiút szintjét, a Tóalj utca vonalában pedig emelték, s így csökkentették a 4 m-es meredek lejtést. Régen az I. tized, ma az I. kerület utcája, a páratlan számú oldalon csak a Városháza épülete húzódik. Az utcarendezések során a körtöltésen át vezető kaput kiszélesítették, a töltés szépen kiképezett tornyos, támfalas részét lerombolták s ízléstelenül lefalazták. A kiszélesített lejáró szélén vissza kellene állítani az eredeti támfalas, tornyos kiképzést, s a régi petróleumlámpák helyett kovácsoltvas lámpa­ tartókba villanylámpákat kellene szerelni [13]. 1691. * Szeghatár. Az 1730-as években a férgedi és a csomorkányi határt válasz­ totta el egymástól [38/V. 750], 1692. Szegfű-csárda. A vásárhelyi határ É-i részén, ahol a Tisza átlépi a határt, a töltés mentén a part legmagasabb pontjára, a Csanyi-halomra az 1730-as években építtette a város, s akkor még Csanyi-csapszéknek nevezték. Az 1800-as évek elejétől m ár mint Szegfű-csárdát említik. (N. Kardos Imre, Maczelka Gábor, Pányi György). 1693. Szegfű vasúti megállóhely. A szentesi vasútvonal mentén a Népkert állomás­ tól 12, Mártélytól 2 km-re a Szegfű-csárda közelében van. 1694. Szegfű útca. A belváros rendezetlen, sok helyen sikátorszerű utcája, mely az Andrássy utcát a Deák Ferenc utcával köti össze a Szentesi utcával párhuzamosan. Régen a III. tized, ma a IV. kerület utcája. Előző neve Schéner köz volt (1. ott) [13]. 1695. Szegvári út. A város belterületének központjából, a Szegvári utcából indul ki a Damjanich utcán át a Mártélyi útból, a Máma és Darvas-dűlő közt ágazik ki, s a Barattyos-, Darvasszék- és Mártélyfeketehalmi-dűlőket ferdén átvágva, ez utóbbi és Székhalom-dűlők között a ll,6km -nél a mindszenti határba, illetve Szegvárra vezet. Forgalmas út [11]. 1696. Szegvári útca. A belváros utcája, a Zrínyi utcát köti össze a Lázár utcával az Oroszlán és Vajda utcákkal párhuzamosan. Régen az I. tized, ma az I. kerület ut­ cája. Beletorkollik a Rónay utca [13], 1697. Szömkórház. L. Városi kórház. 1698. * Szent Adorján Marthyr-falu. (Zenthadryanmarthyr). Szent István király 1024-ben kelt adománylevele említi meg először mint pusztát. A régi település, a mai 174

Mártélytól Ny felé a Tisza balpartján, határa pedig a folyó mindkét partján, oldalán terült el [26/11. 33, 38/11. 393, V. 791], Lásd. Mártély alatt is. 1699. * Szent Albert-puszta. Szent Erzsébet és Varjas között sorolja fel Mátyás királynak 1462-ben kelt adománylevele, melyet Gáji Horváth Gergely részére adott ki. 1478-ban Dóci Péter vette meg előző gazdájától. Valószínűleg ezen a pusztán még az előző századokban község lehetett, de eddig közelebbi adatokat nem találtam kutatásaim során [14, 38/11. 134, 232, 416, V/825]. 1700. * Szent András. Hunyadi János a vásárhelyi birtokhoz csatolta Szent András jalut, mely azonos lehet a mai Békésszentandrás nagy községgel. (Békés vm. szarvasi fúrás) [38/11. 230], 1701. * Szentandrási utca. Régi iratok Lakhatban említik. Nagyobb utca lehetett, mert 1785-ben 189 házasjobbágy lakott benne. Eddig nem sikerült megtudni, hogy melyik mai utcát nevezték így régen (L. Lakhat) [13]. 1702. Szent Antal útca. A belváros rendezésre szoruló utcája, mely a rk. templom Ny-i oldalán az Andrássy utcából a Deák Ferenc utca végéhez vezet. Régen a III. tizedbe tartozott, ma a IV. kerület utcája [13], 1703. Szent Erzsébet. L. Erzsébet. 1704. Szent Erzsébét-puszta. Erzsébet-dűlő K-i része, mely a környező területek­ kel együtt a Pusztaszélig terjedt. A határ dűlőzése előtt fátlan pusztaság volt. Az első felvételű 1 :25 000-es katonai térképen még így van jelezve ez a terület [5465/1]. Ezt az elnevezést még ma is használják, főleg az idősebb emberek. 1705. Szent István katolikus templom. Vásárhelyen a katolikusok második temp­ loma. A Vásártéren a polgári fiúiskolától ÉK felé építették 1935— 1941-ig. Tervezte Fábián Gáspár budapesti műépítész. Kivitelezési költsége kb. 300/m P volt, a mellette épített rendházzal együtt. (Dr. Lohr Ferenc közlése). 1706. Szent István útca. A régi Lakhat rendezetlen utcája volt, amely elsősorban a Csúcs-tó 79,0 m-es partosabb részein települt, nagyjában követve a kiszáradó tó medervonulatát. Ez a település részben már megvolt akkor, amikor az uradalom mérnökei a Ny felé eső 78,5 m-es mélyebb területeken kijelölték az új utcákat. Régen a III. tized, ma az V. kerület utcája [13]. 1707. * Szentkirály. Középkori falu, majd város a Hód-tó partján emelkedő ma­ gaslaton, a mai Szentkirálytelekén (L. ott), Sarkaly mellett települt. Első említés ok­ mányokban 1333-ból van, Sanctus Refi néven, utána Zenthkyral (1344), Zent Kiral (1468), Szent Király (1561), s így írták pusztulásáig, 1596-ig, utána neve mai napig is így szerepel. Maga a község a mostani Szentkirályi-szöllők D-i részén, ahol a Tízöles út a Lelei útból kiágazik, a mai Szentkirályi iskolától É-ra terült el. D-i részén a Katra-ér (1. ott) ömlött a Hód-tóba. A kies fekvésű magaslaton települt községből nagyon szép kilátás nyílt a mélyen fekvő, meredek partú Hód-tóra, az alig 4 km-re eső, szintén magaslaton települt Hód községre, annak kiemelkedő ősi templomára, valamint a mellette települt Vásárhely városra. A hajdani település helye a mai Szentkirály fé­ léké 80,0—80,5 m magas plató, míg a közvetlenül alatta elterülő Hód-tó kiszáradt medre 77,0—77,5 m □ , s még ma is meredeken szakad le a part. Régen a plató jóval magasabb volt, de az 1840-es években 1—2 m mélyen elhordták út- és töltésépítés céljából. Akkor sok téglát, terméskövet, embercsontot, soros sírokat találtak. 1333ban már saját plébániája volt, s 1596-ban a község elpusztult. A terület DNy-i csú­ csán emelkedik az Indító-halom. (L. ott) [14, 26/11. 9, 16, 39—40, 38/11. 417—431, V/825—829], 1708. Szentkirály útca. Oldalkosárból a Hód-tó kiszárított medrébe, jelenleg az ott létesített Népkertbe vezető utca. Neve az elpusztult népes községre, Szentkirály­ ra emlékeztet. Régen a III. tized, ma a IV. kerület utcája [13]. 175

1709. Szentkirályi-nyomás.. Sarkaly és a Tízöles út közötti területet nevezik így. 1710. Szentkirályi-régi-szöllők. A középkorban már virágzó Szentkirály község területén is volt szőlőtelepítés. A község pusztulása után pedig a XVI. és XVII. szá­ zadban a vásárhelyiek kezdték telepíteni rendszertelenül, majd a Károlyi-uradalom az egész területet egybefüggően betelepítette (L. Sarkaly—szentkirályi-régi-szöllők). Az 1700-as évek elején itt volt a vásárhelyiek „szőlőhögy”-e. Az 1800-as évek elején a filoxera csaknem teljesen kipusztította, utána a területet felosztották, s inkább gyümölcsfákkal telepítették be. (Jó Ferenc, id. Lázár Lajos). 1711. Szentkirályi-telek. ~ Szentkirály-teleke. Szentkirály, középkori elpusztult község hajdani területének az a része, melyen a falu, később a város települt [38/11. 429], 1712. Szentkirályi-tötés. A kiszáradt Kaira- és Sarkaly-ér medrét töltötték át a K felől jövő belvizek elfogására. Ma már árvédelmi szempontból nem számítanak. (Benes Gyula). 1713. Szent László útca. Csúcs városrészben a kiszárított Csúcs-tó medrében a mai 78,5 m-es, mélyebb részen települt rendezett, széles, mély fekvésű utca. A Teleki utcából indul ki, s a Jókai és Észak utcát keresztezve a határba vezet ki. Régen a III. tized, ma az V. kerület utcája. A múlt században Jég utcának nevezték [13]. 1714. * Szentmihály község. A mai Szőllőhalom és Kishomok területén települt középkori elpusztult község. A Fári-villa építése alkalmával az alapásás közben régi téglafal-maradványt, faragott kőtöredékeket találtak. A Halmi-féle lakóház bővítése alkalmával szintén találtak tégla- és kőtörmeléket 80 cm mélységben. Rendszeres ásatásokat nem végeztek, nincs kizárva, hogy az elpusztult község maradványai ke­ rültek elő a homokdombból. (Fári Antal ny. bankigazgató és Halmi József szomszé­ dos szőlőbirtokosok közlése) [14, 20/7). (L. Szentmihály utcája alatt is.) 1715. * Szentmihály utcája. Középkori község, mely először a székesfehérvári káptalan 1446. évi VIII. hó 1-én kelt beiktató levelében szerepel. Később mint Hunyadi János birtokát említik Toron, Abrány, Tarján és Sámson falvakkal, mint Hód és Vásárhely városok tartozékát. Helyét eddig még pontosan nem lehetett meg­ állapítani. Vagy a Sziget ben a Kun-halmok környékén, ahol ásatások alkalmával téglaalapfal-maradványokat stb. találtak, s köztük soros sírokat, amelyek templom létezésére vallanak, vagy Szöllő-halom (Kishomok) körül lehetett, ahol szintén találtak falmaradványokat, kő- és téglatörmelékeket. (L. Szentmihály) [14, 26/11. 28, 38/11. 431, V. 229], 1716. Szentes-orosházi út. A határ ÉK-i részén a Rárósi és Pusztaszéli út talál­ kozásánál a 24. km-nél lép be a vásárhelyi területre, s ferdén átvágva a Mágocsoldal-, Vöröshalmi-, Apróhalmi-, Borosszék- és Hármashatár-dűlőket, a 31. km-nél hagyja el. A J. cs. térkép XX. 26. lapján a Sepri halom alatt az Újvárosi és Szentetornyai csárdák mellett húzódik a mai nyomvonalon [11]. 1717. Szentesi-kérészt. A Szentesi és Jókai utca keresztezése helyén, az utak köze­ pén állították fel az 1800-as évek elején. Szép kivitelű, mészkő feszület volt, vasrács­ csal bekerítve. Mindig gondozott emlék volt. Az 1927—28-as években a nagy forga­ lomra való tekintettel áthelyezték a Szentesi utca K-i oldalán a sarok melletti házak előtti fasorba (Dr. Lóhr Ferenc közlése). 1718. * Szentési-köz. Mikor még a múlt századokban a Hattyas- és Csúcs-tó is megvolt, s ezeket csak a mai Szentesi utca választotta el egymástól, a lakosság igye­ kezett, főleg a partosabb részeken minél több területet elfoglalni a mocsaraktól, rész­ ben a víz levezetésével, részben feltöltögetéssel. Ezeken az elhódított területeken azonnal meg is kezdték az építkezéseket, eleinte minden tervszerűség nélkül. Idős tabáni lakosok szerint — amint szüleiktől, nagyszüleiktől hallották — a mai Pál és 176

Hatty as utca között volt a legszélesebb területen a hódítás, s ott sok sikátor, zugutca, kutyaszorító keletkezett a rendetlen, össze-vissza települések között. A hagyomány szerint itt volt a Szentesi köz, a mai Szentesi utcáról nyíló nagyobb települési góc. A múlt században volt gyakori tűzvész után ezeket a területeket a teljesen lecsapolt, víztelenített tómederrel együtt rendezték, s egyenes, széles utcákat hasítottak ki az uradalom mérnökei. (Kamocsay Gábor, Nagy Sándor, Tűhegyi Sándor) [13]. 1719. Szentösi út. Vásárhely központjából, a Kossuth térről kiinduló Szentesi utca folytatása a belterület szélétől É felé, Szentessel összekötő forgalmas útvonal. Nagy­ jában a J. cs. katonai térképen feltüntetett régi utat használták fel a mai út­ építésnél [11]. 1720. Szentösi utca. A belváros közepén a Kossuth térből indul ki É felé, a város belterületének széléig, s onnan már mint Szentesi út vezet Szentesre. Széles, nagy és rendezésre váró utca, mely a Csúcs- és Hattyas-tó közti hátas részen alakult ki. Régen a II. és III. tized között képezte a határt, s a mostani kerületi beosztás alkalmával az I. és IV, az I. és V., valamint a III. és V. kerület választó utcája [13], 1721. Szentösi-útfél. Régen, a határ dűlőzése előtt, a Szentesi út két oldalán el­ terülő földsávot nevezték így. A jó megközelíthetősége miatt értékes terület, bár he­ lyenként mocsaras, szikes is volt. 1722. Szentösiútfél-düllő. A határ északi részén a Szentesi út és a Tegehalmi-dűlö közt terül el. Lakossága: 360, ebből ref.: 223, r. k .: 132 [9]. 1723. Szentetornya. Hunyadi János a vásárhelyi birtokához csatolta a fenti középkori falut, mely ma mint önálló nagyközség Békés m orosházi járásában van [38/11. 230], 1724. Szerelem kapu. A téglaburkolásos körtöltés Oldalkosár utcai kis kapuját nevezik így, amelyik a ,,7o"-ban levő közfürdő felé sötét, árnyékos kis sikátorba vezet. A fiatalság szívesen látogatott randevúhelye (Kádár László közlése). L. Oldalkosári lejáró alatt is. 1725. Szeremlei utca. A Nap utcát nevezték el Dr. Szeremlei Sámuel tudós ref. lelkészről, aki Vásárhely történetét írta meg. (L. Nap utca alatt is) [13], 1726. Szerencse útca. Tabánban a Jámbor és Botond utcák összetalálkozásától indul ki a tabáni ref. templom elől, s Ny felé a körtöltésig ér, a Könyök és Borz utcák összetalálkozásáig. Rendezett, széles utca a kiszárított Hattyas-tó átlag 79,0 m-es részén. Régen az I. tized utcája volt, ma a III. kerületbe tartozik [13], 1727. Szeretetház. Eredetileg uradalmi épület volt, a Serház folytatásában K felé. A város ezt az épületet is megvette az uradalomtól, és 1893-ban alakították át. Az 1910-es években átlag 97—100 ápoltja volt és 6 alkalmazottja, ez utóbbiak közül egy gondnok, egy nevelő, egy orvos és három ápoló volt. A város 1908-ban 28 741 K-val járult a fenntartásához, az ingatlan értéke pedig 57 895 K volt. A Szeretetház tiszta vagyoni állapota ekkor 138 162 K volt. A várszerű, vastagfalú, bolthajtásos épület klasszicista kivitelezése hasonló a Serházéhoz [57/548—552]. 1728. Szerettségi-halom. A Mágocsi- és Féllúdasi-halom vonalában Derekegyház határában említik. Nem tartozott a vásárhelyi határhoz, de sok vásárhelyi bérelte, árendálta környékét [38/1. 142, V. 725], 1729. Széchenyi tér. Újvároson szabálytalan háromszögletű tér, közvetlenül a Hajda-vendéglő, hajdan csárda mellett. Régen a Nagytöltés utca vezetett a térre a mostani VII. kerületből. A tér ÉK-i oldalából indul ki a Vörösmarty-, Nádor- és Csomorkányi utca, DNy-i oldaláról a Tuhutum utca vezet le a Hód-tó kiszárított, mélyen fekvő medrébe. A D K felé megkeskenyedő vége a Síp utcába folytatódik. Régen az V. tized utcája volt, ma a VIII. kerületbe tartozik. A tér és utca neve gr. Széchenyi Istvánnak (1791-1860), a „legnagyobb magyar”-nak állít emléket, akinek 177

sok alkotása közül a Tisza és a belvízszabályozás áldásaiban városunk közvetlenül is nagy mértékben részesült [13]. 1730. Széchenyi útca. Újvároson a második ÉNy—DK-i irányú hosszú utca, melyik a Fáncsy utcából a körtöltésig, illetve a Virradat sorig tart. Régen az V. tized, m a a VIII. kerület utcája [13], 1731. Szék. A vásárhelyi nép székeknek az olyan területeket nevezte, amelyek hajdan nagyobb kiterjedésű sekélyebb tavak vagy „elhagyott” mederrészek voltak, lassankint kiszáradtak, s ilyenkor medrükben kivirágzott a sziksó. Ilyenek voltak: Boros-, Görbe-, Hosszú-, Kakas-, Király- és Péró-szék. L. részletesen külön-külön a leírásukat [37]. 1732. Szék-halom. A szentesi vasút és a Mártélyi út keresztezésétől K felé 5—600 m távolságra, mint jelentéktelenebb emelkedés van feltüntetve A , O 87 m □ 82,0 m. A terepen tavaszi hóolvadás idején repülőgépről nézve, mint ovális ki­ emelkedés látható a vizes területen. Tulajdonképpen a Feketehalmi-, Darvasszéki-, és Barattyos-dűlőkben K—Ny-i irányban párhuzamosan haladó, húzódó dűne­ sorozat Ny-i kiemelkedőbb végződése. A J. cs. térképen nincs feltüntetve, s Szeremlei sem említi [7]. 1733. Székhalom-düllő. A határ É-i részén Mártélytól K-re É—D-i irányú dűlő. Ny felé a Feketehalmi-dülö határolja. Lakossága: 145, ebből ref.: 129, ev.: 14 [9]. 1734. Szék-pad ~ Szék-padka. (Szik-pad, Szik-padka). A határ K-i részén, főleg a Bogárzók és a pusztai Fehér-tó meredek falú, alacsonyabb, földhátszerű kiemelke­ déseit hívja így a vásárhelyi pusztai nép. Nagyobb víz idején víz alá kerül, s ilyenkor a sziksót lemossa. Régen legelőknek használták, újabban a belvízszabályozással víz­ telenítették ezeket a részeket, s kezdik „szelídíteni”, mezőgazdaságilag hasznosítani. (Karasz Péter, Gregus Máté közlése). 1735. Szék útca. Tabán széles, de vakon végződő utcája. A Lévay utcából indul ki, keresztezi a Botond utcát, de a Pálfy utcát nem éri el. Teljes hosszában a lecsapolt, kiszárított Hattyas-tó 78,5 m-es szintjéhez épült, illetve települt. Azért maradt vakon, m ert mikor az uradalom mérnökei kijelölték az új utcákat, akkor a tó magasabb partján zárt sorban m ár kiépült régen a Cserép, a mai Pálfy utca, s nem akarták már a régi, útba eső házakat és telkeket kisajátítani (mai Pálfy u. 20. és 22. szám). A szom­ szédos, régen szintén így vakon végződő Kalap utcát már kinyitották, de csak a Pálfy utca 32. és 34. számú házak közti keskeny sikátorral. A Szék utca régen a II. tized, ma a III. kerület utcája [13]. 1736. Szél (I.). A külterületeken, dűlőkben a szomszédos határrészekig nyúló területeket nevezték széleknek (pl. Földeák-, Mártély-, Nyomás-, Puszta-, Tanya­ szél) L. ott [3]. 1737. Szél (II.). Ugyancsak szélnek nevezik még a vásárhelyiek a folyók, tavak főleg szelíden kiemelkedő partjait (pl. Porgány-szél, Katra-szél, Téglás-szél, Tisza-szél stb.). Lásd. külön-külön. 1738. Szél (III.). Szélnek nevezik még a nagyobb, fontosabb utak mentét is (pl. Erzsébeti útszél, Csomorkányi útszél, Rác útszél, Szentesi útszél stb.) (L. ott). Megjegyzem, hogy útszél helyett gyakran az „útfél” elnevezést is használják (pl. Rác útfél, Szentesi útfél stb.). 1739. Szél János kútja. Az Újvárosi-puszta ÉNy-i részében jelzi a Vertics-féle nagy térkép 1774-ből. Állítólag még ma is használják (Varga Imre) [10]. 1740. Szélmalmi-csatorna. A Nagykeresztúti-csatorna K felőli mellékága, mely főleg Fecskés és Csárpa káros vizeit szedi össze. Nevét még a múlt század elején a közelében levő Szabó-féle szélmalomról kapta (Greguss Máté) [12], 1741. Szél útca. Tarjánvégen az Egressy utcától a László utcába, vezet, nagyjában 178

É—D-i irányban. Régen az I. tized, ma a II. kerület utcája. Tarjáni öreg emberek szerint azért nevezték Szél utcának, mert benne a Hód-tó-Paperébői a déli, Kenyeré­ ből pedig az északi szél szabadon jár, azonkívül Tarjánnak eléggé a szélén települt (id. Dezső József kovácsmester, Rákos János tanító közlése) [13]. 1742. * Szigán-rét. A J. cs. korabeli katonai térkép XIX. 29. lapján a Kis-Sajda- és a Nádas-halom vonulatától a Répás-hát tói É felé elterülő rétség van így jelezve. L. Cigány-rét alatt. 1743. Sziget. Hajdan az erek, fokok és tavak összefogta, s a vízállástól függően kisebb-nagyobb kiemelkedő területeket neveztek így, melyek még nagyobb áradások idején is „szigeteként emelkedtek ki a vízrengetegből. Ilyenek: Atka-, Atkái-, Ányási-, Batidai-, Földvári-, Kingéc-, Körtvélyesi-, Kréta-, Lúdas-, Mártélyi-, Nagy-, Nagyfai-, Petres-, Porgány-, „Sziget”, Téré-, Tót István, e, Vártó-sziget. (L. külön-külön). 1744. Sziget ~ Nagy-sziget. A Hód-tó és Gyúló-ér közrefogta, félhold alakú, nagy kiterjedésű rét, kaszáló volt. Amint nőtt a víz, a mélyebb részei víz alá kerültek, nagy áradások alkalmával pedig teljesen elborította a víz. így a Hód-tóval, Gyúlóval, a Gorzsai- és Kopáncsi-síkkal egyetlen víztükör keletkezett, melyből csak a magas halmok és földhátak emelkedtek ki. Néhai Vekerdy József takarékpénztári igazgató­ tól, aki nagy vadász is volt, maradt feljegyzések szerint ilyenkor csónakkal mentek át Oldalkosárból vadászni a Sziget be, Kishomok szárazon maradt dombjaira. Ott, ahol ma a Kis- vagy Népkert állomás van, derékig érő víz volt. (Halmi János és Bodnár Bertalan feljegyzése). 1745. * Sziget-halom. Szeremlei: „Gorzsán Mayerfy József földjén” említi [38/1. 142]. A volt Mayerfy-tanya D-i sarkában az 1930-as években is még eléggé ki­ emelkedő terület volt, melyet az ott lakó Kapocsi Mihály 82 éves kisgazda Sziget­ halom helyének mondott, s említette, hogy gyermekkorában sokkal magasabb volt, áradások alkalmával a környező vizekből szigetként emelkedett ki, és tudomása szerint sohasem került víz alá. Mayerfy később nagy részét lehordatta a mélyebb, vizes részek feltöltésére. Kapocsi is kubikolt ott, s akkor sok edényt, cserépdarabot és emberi csontokat találtak [7], 1746. Szigligeti útca. Az I. kerületben, azelőtt I. tizedben a Miklós utcát köti össze a Holló utcával, a Mihály és Damjanich utcákkal párhuzamosan. Egyenes, de keskeny utca. Nevét Szigligeti Ede (1814—1878) drámaíró-színigazgatóról kapta. 1747. Szikáncs. Régen azt a nagy kiterjedésű határrészt nevezték Szikáncsnak, melyet É-on Sarkaly, Szentkirály és Káposztáskert-oldal, K-en a Makói út, D-en a földeáki határ, illetve a Répás-hát Ny-i vonulata határolta a Nádas-halómmal. Ny-on pedig a Tízöles út választotta el Gorzsáiól. Részei voltak: Kerek-Szikáncs, Mészárszéki-Szikáncs, Serházi-Szikáncs és a Városi-Szikáncs. (Részletesen lásd külön-külön). Újabban már mint dűlő sokkal kisebb terület, s a Táncoshalmi-, Földeákszéli- és Répáshát-dűlő között a földeáki határig terjed. 1748. Szikáncs. Vasúti megállóhely a makói vonal mentén a Nagy állomástól 11 km-re. 1749. Szikáncs-ódal. A Szikáncsi-síkból kiemelkedő partos rész. A szél és víz közös munkájából keletkezett. Régen jó legelő, később szántóföld. Átlag magassága 80 m-en belül van □ . 1750. Szikáncs-ódal-düIIő. A határ D-i részén a Tízöles út és a Makói út között terül el. É felől a Táncoshalom-, K felől pedig a Földeákszél-dülöve 1 szomszédos. Lakossága: 180, ebből ref.: 145, ev.: 7, r. k.: 27 [9], 1751. Szikáncs-szél. Ahol a Szikáncsi-sík (L. ott) lankásán a Szikáncsi-oldalba emelkedik, azt a részt nevezték régen így, még a belvízszabályozás előtt. (Halmi József, id. Lázár Lajos). 179

1752. Szikáncsi-csatorna. A Szikáncsi-sík fölös vizét gyűjti össze, s viszi a Mátyáshalmi-főcsatornába, de összefüggésben van a Katra-csatornával is [12]. 1753. Szikáncsi-halom. A volt Kerek-Szikáncs területén a Szikáncs-oldalnak egy nagyobb kiemelkedése, ami régen határdomb volt. M a már nagyon le van szántva, alig észrevehető. (Varga Imre) [7], 1754. Szikáncsi iskola. A Táncoshalmi- és Szikáncsoldali-dülő közt a Tízöles út mellett a 10. és 11. km között épült egy tantermes, egy tanítós iskola [8], 1755. Szikáncsi-Iapos. A szikáncsi terület mélyebben fekvő részét nevezték így, melyből alig észrevehetően emelkedik ki a Szikáncs-oldalnak nevezett partos rész. 1756. Szikáncsi-rét. Ha hajdan a Szikáncsi-síkról levonult a víz, akkor rétnek nevezték, s ilyenkor szárazabb időben kiváló legelő és kaszáló volt. 1757. Szikáncsi-sík. Hajdan a Nádas-halomtól ÉK-re, a Batidai-sík fölött terült el. Az időjárástól függően, változó kiterjedésű, vizes rét volt. Mivel medre egyenletes volt, s benne nagyobb mélyedések nem voltak, száraz időben legnagyobb része víztelen volt. Ilyenkor rendszeresen kaszálták és legeltettek rajta. Az 1780-as években még szélesen összefüggött a Batidai-síkkal, amint azt az 1786. évi J. cs. térkép XIX. 29. lapján is jól láthatjuk. Ma területe vízmentesítve van, s fenékmagassága 78,5—79,0 m. Kiváló szántóterület. 1758. Szikes-halom. Szeremlei említi minden helyrajzi adat nélkül: „Természet al­ kotta. Emberi csontvázakat rejtett.” A pusztai Fehér-tó partvonulatának egyik maga­ sabb részét nevezték így az odavaló gazdák. Ez a halom a tó K-i partján az Orosházi út mellett emelkedett. M arad\ánya az iskolánál levő, ma már jelentéktelen emelkedés. A halom nagy részét állítólag az út építése alkalmával a századfordulón hordták el. Benne akkor emberi csontokat, edénydarabokat stb. találtak [7]. 1759. * Szilasegyház. Az 1456. 1476, 1511. és 1551. évi oklevelek említik Szilasegyháza puszta néven. Azt megelőzőleg biztosan község lehetett. A mai Pecércésháti-, Hat ablaki-dűlőben a Tótkomlós— orosházi út és vasútvonal közötti részben találták meg a hajdani község templomának maradványait [38/11. 432], 1760. * Szilágyi-fok. A Tisza körtvélyesi kanyarulatának felső részét kötötte össze a Kender-tóval. Ennek medrében ásatta gr. Károlyi Antal 1779-ben az Ásott-Tiszát. (L. ott), amelyen az Élő-Tisza vizét hozták be Vásárhelyre, s rajta hajókon lehetett közlekedni Vásárhelyre és vissza, és tutajokat is úsztattak be rajta. Az Ásott-Tisza az idők folyamán nyomtalanul eltűnt, feliszapolódott, de a Szilágyi-foki egyenes része mai napig is látható N. Kardos Imre tanyáján, s nedves esztendőkben víz áll benne. (N. Kardos Imre, Pányi György) [6/42]. 1761. * Szilágyi János utcája. Tabánban említik a régi írások, de nem tudjuk, hogy hol volt, vagy melyik mai utcát nevezték így régen [13] [38/IV. 66]. 1762. Szilva utca. Susán rendezetlen, görbe utcája, amelyik a Só utcát köti össze a Levél utcával. Régen a IV. tized, ma a VII. kerület utcája [13]. 1763. Szivárvány utca. Az I. kerület ÉNy-i részén a Szalay utcát köti össze a Holló utcával, rendezetlen görbe utca, melybe baloldalon a Beöthy utcából egy kis sikátor vezet. Régen a II. tizedbe tartozott [13]. 1764. Szoboszlai útca. Újváros egyik legforgalmasabb utcája, S'n.vánból a forgal­ m at a Kistöltés utcán a Kis- vagy Kongó-töltésen (L. ott) a Kis-tó medrén keresztül vezeti át Újvárosra Makó, illetve Csomorkány felé. Régen az V. tizedbe tartozott, ma VIII. kerület utcája. Nevét Szoboszlai Pap István ref. lelkész, debreceni püspökre emlékezésül kapta, aki Újfehértón 1786-ban született. Debrecenben tanult és Göttingenben képezte tov ább magát, Debrecenben választották meg lelkésznek, 1851-ben püspöknek. Kiváló hitszónok volt. + 1855. 1765. Szodoma. A mai Búvár utcát és környékét nevezték így régen. Nevét állító180

Jag arról kapta, hogy az ott elterült mocsarak, erek — főleg nyáron — nagy bűzt árasztottak a bennük levő növényzet s vízi állatok rothadása következtében (kénhidrogén-képződés). Nagyobb áradások alkalmával a közlekedés is nagyon nehézkes volt itt, de a kétes hírű kocsmák és találkahelyek miatt is megillette ez az elnevezés (Halmi József, Herczegh István, Jó Ferenc) L. Sodorna. 1766. Szorító-csatorna. Az árvédelmi töltések mentesített oldala felőli lábánál, rendszerint a töltéssel párhuzamosan húzódó csatorna, mely az átszivárgó vizeket gyűjti össze, s vezeti a szivattyútelepekhez. L. még Övcsatorna. 1767. Szög útca. Turjánban a Damjanich utcától Ny-ra a Kígyó utcát az Imre utcával köti össze. Rendezetlen, szűk utca, melynek folytatása a Kígyó utcán túl egy hosszabb vakköz. Régen az I. tized, ma a II. kerület utcája [13], 1768. Szőke-halom (I.). Pusztán a Szőkehalmi-dülőben emelkedik, mint Vásárhely és Orosháza határát jelző halom. Mély fekvésű, gyakran mocsaras területből még ma is jól kiemelkedő halom A 91 m, O 91 m [7], 1769. Szőke-halom (II.). A Vásárhely—békéscsabai vasútvonal mentén a hasonló nevű vasúti megállóhely mellett elterülő 88 m-es magaslatot is Szőke-halomnak, ne­ vezik. Régen jóval magasabb volt, de a vasút építése alkalmával nagy részét a töltésbe hordták [3]. 1770. Szőkehalom. Vasúti megállóhely a csabai vonal mentén a Nagyállomástól 21 km-re, a Szőke-halom (II.) mellett. 1771. Szőke-halmi düllő. A Pusztán a Pósahalmi- és Kanászhalmi-dülők között terül el. K felé Orosházával, Ny felé pedig a Kápolna-dűlővel határos. A dűlőt ferdén vágja át az Orosházi út és a vasútvonal. A vasút mentén épült a Szőkehalmi iskola, a dűlő területén pedig emelkedik a Szőke-halom (I.). Lakosok száma: 183, ebből ref.: 98, ev.: 11, rk.: 73 [9], 1772. Szőke-halmi iskola. A Szökehalmi-dűlőben a Kútasi út és az orosházi vasút­ vonal közrefogta területen épült állami elemi iskola egy tanteremmel és egy tanító­ val [8], 1773. Szőke-halmi-lapos. A Szőkehalmi-dűlő mélyebb fekvésű részeit nevezik így. Régen vízjárta, mocsaras terület volt, a belvíz szabályozása óta szántó. 1774. Szöllő-ér. A Hód-tó DK-i részét kötötte össze a Csalányos ÉK-i végével. A hódtavi torkolata a Dékány- v. Vágott-halomnál, a csalányosi torkolata pedig a Vermes-halom K-i oldalánál volt. A Zöld-halom mellett felvette a Fekete-eret. A mai fenék magassága 78,5—79,0 m. Medre víztelenítve van [6/42], 1775. Szöllőéri-csatorna. A hajdani Szöllö-ér medrében ásott-csatorna, mely a Gorzsai- és Batidai-síkxrak, valamint a velük szomszédos mély területeknek fölös vizét vezeti le a volt Csalányos-ér medrében, és beletorkollik a Batidai-csatornába [12], 1776. Szöllőéri-halom. A Dékány- v. Vágott-halmot (1. ott) nevezik így is, miután a Szöllő-ér hódtavi torkolatánál emelkedik, s tulajdonképpen azok medréből hidroeolikus úton keletkezett [7], 1777. Szöllő-halom (I.). A Hód-tó D-i partján emelkedő hátság, mely főleg a sze­ gedi és szentesi vasútvonal között terül el. Legmagasabb pontja a szentesi vasútvonal kanyarulatától Ny felé van s 88 m A . Innen a terep meredeken lejt le a Hód-tó med­ rébe, amelynek szintje 77,0 m körül van. (Halmi József szőlőtelepe). Őskori, gazdag lelőhelyeket találtak és tártak fel a legkülönbözőbb korokból [2/110, 111, 120, 137, 175, 182, 38/L 195, 216, 419—442]. A Szöllő-halmot Kishomoknak is nevezik. 1778. Szöllő-halom (II.). A Szöllő-ér partján a Vágott-halommal szemben elterülő alacsonyabb halom, mely főleg a Hód-tó medréből hidroeolikus úton épült fel. Az ár­ mentesítő társulat térkép szerint 82,0 m □ [7], 181

1779. Szöllő-halmi-csatorna. A Szöllö-halom (I.) és a Tarjánvég közötti Hódtófenék vizeit szedi össze, és vezeti a Papere-hódtói-csatornába Tarjánvégnél [12]. 1780. Szöllő-halmi-lapos. A Szöllö-halom É-i oldala meredeken lejt a hajdani Hód-tó medrébe. A halom lábánál egy kocsiút vezet a szentesi sínen át kb. K—Ny-i irányban a villanytelepig. Az út melletti mély részt nevezik Szöllőhalmi-laposmk. Itt a magasodó halom oldalán van Halmi József szőlőtelepe, az út másik oldalán a gazdasági udvar és a halastó, valamint K. Szabó Imre tanyája és gyümölcsöse. Ezt a területet vízteleníti a Szöllőhalmi-csatorna. 1781. * Szöllő-hegy. Szentkirály, hajdan nevezetes, de elpusztult község területén az 1700-as évek elején szőlőt termeltek a vásárhelyiek. Az 1702. évi összeírás „szőlő­ hegy” néven említi mint a vásárhelyiek tulajdonát [38/1. 12]. A J. cs. kori katonai érképen gondosan ki van rajzolva a szőlősterület. Lásd Sarkaly—szentkirályi-régiszöllők címen is. 1782. Szöllő utca. Tarjánban a Lázár utca végénél egy vakközzel kezdődik, majd ÉNy felé a Kígyó utcáig tart, ahol egy rendezetlen, térszerű kiszélesedésben végződik. Rendezetlen utca, mely jellegzetes, vízközeli, sűrű település emlékét őrzi vakközeivel. Régen az I. tized, ma a II. kerület utcája [13]. 1783. * Szöllők. A múlt századokban a vásárhelyi határban a következő terüle­ teken voltak főleg említésre méltó szőlőtelepítések: 1. Aranyág, 2. Kenyere, 3. Kis­ kornak, 4. Máma—Mámazug, 5. Papere, 6. Sarkaly, 7. Szentkirály. A gr. Károlyi uradalom szőlősterülete a vásárhelyi határban az 1789-i összeírás szerint 1873 hold (1100 öles) volt [26/11. 27]. Lásd fenti címek alatt részletesen. 1784. * Szöllős. Középkorban elpusztult község. Mezőszöllősnck is nevezték. A határ K-i részén terült el. H atárai: Ny felől Orosháza, É-on Földvár, K-en Kaszaper, D felől Sámson és Komlós. Volt határa közelében emelkedett a Nagy-tatársánc. Komlós és Szöllős határán emelkedett a Nádas(i)- és Zöldlaponyag-halom (L. ott). A község 1596-ban elpusztult, s határát a vásárhelyiek kezdték birtokba venni. A XII. században már temploma volt a mai Ilona-major melletti, kör alakú sánc belsejében, melynek két nyílása lehetett. Az É-i kapu mellett 1895-ben ásták ki a templom tégla­ lap alakú, kb. 15X8 m-es alapját. Ekkor sok tégla, márványdarab, kevés érintetlen sír, sok szétszórt embercsont, néhány ékszer, III. és IV. Béla király korabeli pénz stb. került elő. A korai Árpád-korból is találtak emlékeket [2/, 184,189,194,14.38/11.434]. 1785. Szöllős-düllő. A határ legkeletibb dűlője, messze túl nyúlik Orosházán, ÉK felé Földvárra], DNy felé Szöllőssd határos. Lakossága: 369. Ebből ref.: 135, ev.: 101, r. k.: 130 [9], 1786. Szőnyi utca. A mai IV. kerületben, a régi Oldalkosár városrész Ny-i határ­ utcája, mely a mai Kossuth térről az O-templom előtt az O- és Űj-gimnázium mellett vezet le a „Tó„-ban levő Népkert be. Régen az I. tizedbe tartozott, s csak egyetlen házszámozása van, a 2. szám. Nevét Szőnyi Benjamin (1717— 1794) híres református lelkész-költőről kapta, aki az Ó-templomnak volt a papja, s a templom É-i fala tövé­ ben van eltemetve [13, 41]. 1787. Szőr-halom. L. Monor-halom. 1787a. Szőr-hát. Csicsa-tértől D-re fekvő emelkedettebb, partos terület, melynek az átlagos terepmagassága 87 m körül van. Régen is jó minőségű szántóterület volt. Mélyebb részeinek, volt lefolyástalan területeinek fölös vizeit a Szőrháti-csatorna vezeti le [7], 1788. Szőr-hát-düllő. A határ ÉK-i részén a Rárósi út és Pusztaszéli út között terül el. A Vöröshalmi- és Vöröskútasi-dülőkk&l szomszédos. Legnagyobb része a Szőr­ hát partos részein fekszik. A Szőrháti iskolától ÉK felé eső részét Külső-Szőrhátnak, 182

a DNy-ra, a város felé eső részét pedig Belső-Szőrhátnak nevezik. (L. ott). Lakosainak száma: 569. Ebből ref.: 356, ev.: 9, rk .: 202 [9], 1789. Szőrháti-csatorna. A szőrháti területen levő mélyebb fekvésű részek káros belvizeit vezeti le a Kútvölgyi-csatornába. [12]. 1790. Szőrháti iskola. A Szőrháti- és Vöröshalmi-dűlők közti úton, annak közepe táján épült egy tantermes, egy tanítós állami elemi iskola. Az iskolától ÉK felé eső részét a dűlőnek Külső-, a DNy felé eső részét pedig Belső-Szőrhátnak nevezik. Régen az iskolát Külső-Szőrháti iskolának is nevezték [8]. 1791. * Szúnyog utca. A mai Kiss Ernő utcát nevezték így a múlt században. Idős tabáni emberek szerint nevét onnan kapta, mert a Hattyas-tó vagy mocsár közelsége miatt a környéke tele volt szúnyoggal. (Tűhegyi Sándor, Fejes Sándor) [13]. 1792. * Szúnyogos. Atka (1. ott) egyik nagyobb vízállása, mocsara volt. Hajdan nagy víz idején jó halászóhely volt. Erről a nagy, közismert mocsárról később az egész Atkát általában Szúnyogosnak is nevezték. 1793. * Szúnyogos-kis-csapok. A Nagy-Sártó vizét vezették le hajdan a Tiszába. Annak idején mély medrű, a Sár-tóból sugárszerűen szétágazó 3 fok volt. Áradások alkalmával ezeken át telt meg a Sár-tó medre, s apadáskor ezeken folyt vissza a víz. Hajdan kiváló, főleg rekesztőhálós halászóhely volt. Ma már — miután legnagyobb része az ártérbe került — nyoma sem látható. (Pányi György helyszíni közlése és visszaemlékezése). 1794. * Szuszi-malmok. A szárazmalmok elődei voltak. A nagy hengerkerék bel­ sejében körben, sugárszerűen lépcsőfokok álltak ki a henger falából, melyre az őrletők — néha egyszerre többen összefogózva — egyik fokról a másikra, rendesen vezény­ szóra, léptek fel, mire a henger fordult, és áttétellel forgatta az őrlőkövet. Nagyon nehéz, „embörtelen” munka volt, s nagyon „mögszuszogtatta” őket. Ilyen malmok­ ról biztos adatot eddig az alábbiakról tudtam szerezni: 1. Kinizsi utca 20. szám alatti, mai saroktelken Vörös Dánielnek volt asztalosműhelye, s mint barkácsoló ember a régi Újvilág, ma Bethlen István utca frontján egy nagy színben építette fel. 2. Király­ székben az Imre és Malom utcák sarkán. 3. Szentesi útszélen pedig Bacsa Imre kovács­ mester „eszkábálta” össze a szuszimalmát, amely igen forgalmas volt. 4. Lágerben a mai Dáni utca végén a Serház közelében (Halmi József) 5. Susánban a Halesz (1. ott) szélén, a mai Klauzál utca végén, állítólag ez volt a legnagyobb, legforgalmasabb. Később lebontották, és helyette a híres Kolokán-szárazmalom épült fel. (Herczegh István) 6. Ugyancsak Susánban volt még egy malom, a mai Görbe utcában a forduló­ nál, ahol az utca kiszélesedett, állítólag azért, mert sok kocsi álldogált előtte (Kiss Lajos múzeumigazgató). 7. Újvároson a Bácskai részen a Síp utca környékén (Kerekes Gábor). 8. Tabánban a mai ref. templom környékén, ahol sok utca találkozott össze. (Tűhegyi Sándor). 9. A Serház épületében, illetve udvarán az uradalom építtetett ilyen szerkezetet, de azt ökrökkel működtették, és maláta őrlésére és vízhúzásra használták. (Halmi József, Jó Ferenc, Herczegh István és Kiss Lajos közlései). 1795. Szürke-palota. A Kossuth tér K-i oldalán a Beregi-ház mellett építtette Dósics Péter (1820—1894), császári és királyi asztalnok, ügyvéd és főszolgabíró, aki a másik házát, mely Kossuth tér és Szentesi utca sarkán volt, a görög-keleti egyháznak adta. Az egyház ennek helyére később nagy bérházat építtetett, a „Görög palotát” (L. ott). Nevét arról kapta, hogy szürkére volt festve mindig, a palota elnevezés pedig onnan származott, mert akkoriban ilyen nagy és emeletes ház Vásárhelyen kevés volt [20/51, 38/V. 992], 1796. Tabán. Városrész, tized. A belterület ÉNy-i része, a mai III. kerület. Régen két részre osztották: a belvároshoz közelebb eső része a Belső-Tabán, attól kifelé a Külső-Tabán. A mai Szerencse és Bolond utca volt a határ. 1755-ben 205 háza volt. 183

Régi utcái: Tabán, Piac, Hódi István utcája, Berecki utcája, Szilágyi István utcája és Samu Pétör malom utcája [13]. 1797. * Tabán utca. A mai Mihály utcát nevezték így hivatalosan a múlt században. A nép rendesen Tabáni Nagy «mának hívta. Nagy kár volt a régi jellegzetes ősi nevet egy általános, közönséges névre változtatni. M iután Vásárhelyen úgyis kevés mű­ emlékünk van, a Mihály utca nevét vissza kellene változtatni Tabán vagy Tabáni utcára. [13]. 1798. Tabán-szögedi út. A Damjanich utca folytatását képező Mártélyi útból ágazik ki a Kenyere-ér város felőli partjánál, és annak mentén Ny, majd DNy felé a körtvélyesi Tisza-kanyar mellett levő Marti-csárdáig vezet, s attól D felé fordulva a tiszai védgáton a sártói komp lejárójánál ér véget. A Téré torkolatánál hajdan hídon vezetett át az út. L. Régi-Szegedi út és Tére-hídja, Tiszai út. 1799. * Tabáni leány elemi iskola. 1799 évben építtette a református egyház a mai Holló és Mihály utcák sarkán. 1836-ban újabb telket szereznek hozzá az uradalomtól [38/V 647, 39/11. 166, 14], 1800. * Tabáni Piac utca. A múlt századokban említik régi okmányok, feljegy­ zések, de pontos helyét ma már nem tudjuk. Idős tabáni emberek szerint a mai Pálfy (régen Cserép) utca templom körüli vége lehetett. Ott árultak a Szerencse utca kezde­ tén a cserepesek is. (Nagy Sándor, Tűhegyi Sándor) [13]. 1801. Tabáni református templom. 1897-ben az újvárosi templom építésével kap­ csolatban merült fel először a tabáni templom építésének szükségessége, de csak 1903. november 21-én kezdték meg az építkezést a Pálfy, Szerencse, János és Mihály utcák találkozásánál kialakult térség során. A templom és papiak tervét Borsos József városi főmérnök készítette, a kivitelezők Kovács József és Hézső István helybeli vál­ lalkozók voltak. 1904. augusztus 30-án a templom rabicmennyezete leszakadt, de emberéletben nem esett kár, mert éppen déli időben történt. 1905 tavaszára elkészült az új rabicmennyezet, s a templomot 1905. december 10-én szentelték fel. Első lelkésze Losonczi Endre volt. Harangja és orgonája is van [28/11. 565, 40/16], 1802. * Taksaszédői kvártély. Oldalkosárk&n épült téglaalapon vályogfalakkal és zsindely tét övei. Területe 452 □ öl volt. Később Lánc utca 5. számozást kapta. A régi „urasági ház” telektömbnek volt egyik épülete, s bejárata a későbbi utcarende­ zések következtében a Lánc utcának ma is meglevő vakközéből van [38/IV. 77]. 1803. Tanya. A XI—XII. századbeli oklevelek, írások a halászok kunyhóit ne­ vezték tanyáknak. A tanya szó mai jelentése a külterületen épített gazdasági épületek és lakóházak együttese. Ezeket régebben mind a köznyelvben, mind a hivatalos jegy­ zőkönyvekben szállásnak nevezték. Az 1780-as években készített J. cs. korabeli kato­ nai térképek is „Szállásén” névon jelzik: „Szállásén von Vásárhely”. XX. 27, vagy „Salasen nach Vásárhely gehörig” XX. 28. lapokon. 1804. Tanyai földek. A nyomási földeken kívül elterülő határrészek. 1772-ben újból kimérték és dűlőzték. Régen is általában inkább szántóterületek voltak. A ta­ nyai földek területe ma 59 323 kát. hold. Dűlői ÉNy felől kiindulva: Mártély, Szék­ halom, Fekete-halom, Darvas-szék, Barattyos, Tege-halom, Szentesi útfél, Rémáris, Bőve-halom, Csicsatér, Rárós, Öthalom, Tompa-hát, Mágocs-oldal, Vörös-halom, Szőr-hát, Vöröskútas, Sós-halom, Kútas, Kút-völgy, Mátyás-halom, Csomorkányi-lapos, Csomorkány, Csomorkányi-oldal, Cirják, Tanya-szél, Puszta-szél, Erzsébet-oldal, Nyomás-szél, Erzsébet-telek, Nyéki-telek, Hatrongyos, Csókás, Száraz-ér, Sarkaly, Férged, Földeák­ szél, Káposztáskert-oldal, Katra-szél, Táncos-halom, Szikáncsoldal-dűlők [38/1. 22]. Gróf Károlyi család birtoklása alatt ezt a területet a vásárhelyi lakosság mint jobbá­ gyok az urbárium értelmében művelték. A tanyai földek legnagyobb része kitűnő 184

szántó, a laposabb részei pedig elsőrendű kaszálók voltak. A tanyai földek felsorolt dűlőinek részletes leírása a megfelelő címszók alatt megtalálható. 1805. Tanyaszél-düllö. A Csomorkányi út és Pusztaszéli út között a Hatablakikápolna-díílőig terjedő terület. Tanyaszámozások: 10—46. Lakossága 91, ebből ref.: 56, rk .: 23 [9], Ezt a dűlőt, mivel a Pusztával határos, Pusztai-tanya-szélnek nevezik, megkülönböztetésül az alatta elterülő ugyancsak Tanyaszél-dűlőtől, amelyiket TanyaiTanyaszél-dülőnék neveznek. 1806. Tanyaszél-düllő (tanyai). A határ K-i részén a Puszta alatt a Csomorkányi és Erzsébeti út között terül el. K felé a sámsoni határral szomszédos, É felől pedig a Pusztai-t anyaszél- dűlővé 1, D-en pedig a Hatrongyosi útvég és Szárazér-dülő\el határos. Lakossága: 292, ebből ref.: 180, r. k.: 100 [9], 1807. Tanyaszéli-lapos. A két Tanyaszéli-dülő legmélyebb része. A dűlőzések előtt ezek vízjárta területek voltak, szárazabb időben legeltetésre használták és ka­ szálták. Ma már ármentesítve van, s területét mezőgazdaságilag hasznosítják. 1808. Tanyás-halom. A Lúdas-sziget (1. ott) legkiemelkedőbb pontja. A 25 000-es katonai térkép szerint 90 m, az ármentesítő térképe szerint 85,0 m, és a 80—81,5 m-es környezetéből meredeken emelkedett ki. Ma már erősen le van szántva [7]. 1809. * Tarhonyagyár. 1901-ben létesítette dr. Kenéz Sándor ügyvéd a volt lak­ tanyában (Serház). Előzőleg Angliában járt, s vitt oda mintákat, melyeknek alapján 50 vagon tarhonyára küldtek rendelést. 300 vásárhelyi asszony dolgozott a gyárban, s a Tóth-malom által erre a célra kikísérletezett, magas sikértartalmú lisztet hasz­ nálták fel. Később Kenéz ügyvédet feljelentették az ügyvédi kamaránál, hogy ügyvédi munkakörével össze nem egyeztethető üzlettel foglalkozik. Ekkor a gyárat átadta társának, Holló Józsefnek, aki azt áthelyezte Kiskunfélegyházára, de az ottani búza gyenge sikértartalma és őrlésmódja nem vált be, s így nemsokára a vállalkozás meg is szűnt. (Bodnár Bertalan és Halmi János közlései). 1810. * Tarján középkori falu. 1446-ban Tharyan, 1455-ben Taryan, 1570-től Tarjánnak írva fordul elő az oklevelekben és iratokban [38/11. 437]. Vásárhelytől K-re a Pap-ere, Királyszék-tó és a Hód-tava közti partos részeken települt. Az 1500-as években összeolvadt, egybeépült Vásárhellyel, s a XVII. századtól ennek egyik, az I. tizedét képezte, ma pedig a belterület II. kerülete. Hajdan főutcája a Tarjám Nagy utca Vásárhellyel kötötte össze, s ezen az úton keresztül vezetett a forgalom a Tisza felé Solton át Szegedre. Ma Zrínyi utca nevet viseli, folytatása pedig a RégiSzegedi út. (L. ott) [14]. 1811. Tarján városrész. A középkori település az 1500-as években egybeolvadt Vásárhellyel, és 1890-ig annak egyik „tizede” és városrésze volt. Sajnos jelenleg terü­ letén egyetlen utcanév sincsen, amely Turjánnal lenne kapcsolatban, mert amikor a tizedbeosztást eltörölték, a Tarján tized elnevezés is megszűnt, meg a „városrész” jellege is. A századforduló előtt, mikor új utcaelnevezéseket léptettek életbe, ennek az ősi jellegzetes névnek fenntartására nem gondoltak, s a Tarjáni Nagy utcát Zrínyi utcának keresztelték át, a többi jellegzetes nevű utcáknak más jelentéktelen, általános neveket adtak. Régi utcái voltak: Tarjáni Nagy utca, Tarján utca, Tarjáni köz, Bánfi köz, Citek utca, Száraz utca, Királyszék sor, Solti utca. Várostörténet és műemlékvédelem szempontjából okvetlenül fel kell eleveníteni Tarján emlékét, s valamelyik tarjáni, jelentéktelen nevű utcát így elnevezni, s a Zrínyi utca elején táblával meg­ örökíteni Tarján falu emlékét [13]. 1812. * Tarjáni leány elemi iskola. Ezt az iskolát az 1700-as évek elején egy re­ formátus özvegyasszony nyitotta meg. 1751-ben az elöljáróság alkalmazott ott elő­ ször tanítót. A ref. egyház 1758-ban eladta az iskolaházat 1000 Ft-ért, és helyette a mai Zrínyi utcában a Vörös utca sarkán vett másikat 800 Ft-ért. Az 1830-as években 185

újjáépítették szilárd anyagokból, azonban csak 20—25 évig használták, mert 1861-től a Malom utcai új és modernebb iskola feleslegessé tette, ezért az egyház a szilárd és jó beosztású iskolaépületet eladta, s magán lakóházzá alakították át [39/11. 166] [8]. 1813. * Tarjám Nagy utca. A mai Zrínyi utca régi neve. Hajdan ez az út vezetett Vásárhelytői Tarján községbe, ennek az útnak a mentén alakult házsorok útján épült össze a két település, s Tarjánvégtn folytatódott a Régi-Szegedi útba.. Keresztezte az utcát a mély, szakadékos partú Citek-fok, a Királyszék-tó vízlevezetője, melyen keresztül mind a gyalogosok, mind a kocsik részére erős fahíd vezetett át, ez volt a „Citök hídja". L. ott [13]. 1814. Tarjánvég. Tarján városrész Ny-i széle, mely a Királyszék utcától a mai körtöltésig terjed. Régen, a körgát építése előtt az Innenső-Paperéig tartott. Nagy ré­ sze a kiszárított Királyszék-tó medrében, továbbá annak Ny-i partos részén települt. 1815. * Tarjánvégi-fáskert. Az Innenső-Papere lankás, partos részét főleg gyü­ mölcsfákkal ültették be a környékbeli tulajdonosok. Közben szőlővel is telepítették. A volt Pap-ere televény hordalékán szépen fejlődtek a fák. 1816. * Tarjánvégi-fáskerti-halom. Tarjánvégen a Papere város felőli partján emel­ kedett, mesterséges halom volt. Temetőhely lehetett [38/1. 143]. Valószínűleg csatában elesettek fölé emelték. Ma már alig kivehető emelkedés van a helyén, mert anyagát részben a Királyszéki-tó töltésére, később pedig a körtöltésbe elhordták. Ekkor sok emberi csontot találtak (Rákos István tanító) [7], 1817. * Tarjánvégi-nagy-tó. Régen a Hód-tónak a Ny-i részét nevezték így. Ami­ kor lecsapolták, kiszárították, a mai Népkerttől a Tarjánvégig terjedő részét később is így nevezték, és ezt a részt is a házzal rendelkező lakosság között osztották ki a Hód­ tói-csatornával bezárólag. Ez a név még az 1925. évi belterületi térképeken is szere­ pelt. A felparcellázott és kiosztott földeket nevezték „házutáni” földeknek. (L. Tóiföldek alatt). 1818. Tarjánvégi-rakodó (kert). A Régi-Szegedi út mellett a Paperén túl, a TúlsóPaperében volt főleg a tarjáni és belvárosi gazdák szérűskertje. (L. Rakodókertek). 1819. * Tarjánvégi-rakodói-halom. A Pap-ere paléi partján a rakodó területén is volt egy kisebb halom. A múlt század közepe táján még jóval magasabb volt, de a Régi-Szegedi út felújítása alkalmával lehordták. Akkor ebben is embercsontokat, nyílhegyeket stb. találtak, éppen úgy, mint a Tarjánvégi-fáskerti-halomban, tehát ez is valószínűleg csatában elesettek temetőhelye volt. (Tűhegyi Sándor) [7], 1820. Tarjánvégi út. A Tarjáni Nagy utca (későbbi nevén Zrínyi utca) folytatását nevezik így, főleg a környéki lakosok. A Tisza szabályozása előtt Szegedi út volt a neve, de mikor az új, jelenlegi Szegedi utat megépítették, ez az út elvesztette a for­ galmát Szeged felé, s így a régi jelentőségét is, ezután kezdték Tarjánvégi útnak is nevezni [11], 1821. * Tarjányi köz. Turjánban, a mai II. kerületben hajdan mint „vízmenti” településre jellemző sok rendezetlen utca, zegzugos sikátor és kutyaszorító vakköz volt. Idős tarjáni és környékbeli lakosok (id. Dezső József, Rákos István, Tűhegyi Sándor) emlékeznek, „véleködnek” szüleiktől, nagyszüleiktől hallottak alapján ilyen elnevezésre, de helyét pontosan nem tudják, hiszen a múlt századok gyakori tűzvészei után a városrendezések sok ilyen zugot eltüntettek. Régi tizedjegyzékek említik ezt a nevet, s az idős, említett lakosok csaknem egybehangzóan úgy gondolják, hogy a mai Lázár és Vörös utcák közti részen lehetett a Tarjányi köz, mert ott még ma is sok vakköz, kutyaszorító van [13]. 1822*. Tarkadisznó-fok. Körtvélyesen a Tisza kanyarulatában volt jelentéktelen vízfolyás, amelyik a körtvélyesi átvágás után elvesztette jelentőségét. Ma már nyoma sem látható (Pányi György [6/42]. 186

1823. Tatár-halom (I.). Páléban a szentesi vasútvonal mentén a Tabán-tiszai út keresztezésétől Ny felé emelkedik. Ma is még jól kivehető szabályos halom, a 75 000es katonai térképen jelezve van, de magasság feltüntetése nélkül. A 25 000-es katonai térképen is ki van rajzolva, a Csöndér halomtól ÉK felé, de sem név, sem magasság nincs feltüntetve. Az ármentesítő térkép szerint 80,0 m magas □ [7]. 1824. Tatár-halom (II.). A Barci-rét és Körtvélyes között elterülő Tót István lapo­ sának hajdani nagy és Mártély felé húzódó partos részén emelkedő halom. Gazdag régészeti lelőhely. M a már az intenzív földművelés következtében jóval ala­ csonyabb [7], 1825. Tatár-sánc. Hódmezővásárhely határának legkeletibb részén, a Nagy-tatársánci- és Szöllősi-dűlők területén emelkedik a patkó alakú, hatalmas földsánc egy hajdan széles és bővizű érre vagy inkább ősfolyóra néző, DK-i nyitott részével. Az Alföld egyik legnagyobb, védelmi célokat szolgáló földsáncai közé tartozik. A hossza kb. 3250 m, s a két vége közti távolság kb. 1900 m. A védmű egymással párhuzamosan emelt kettős sáncból á ll; a külső szélesebb, a belső pedig keskenyebb, de magasabb lehetett. A két sánc gerincének távolsága átlag 30—40 m-re van egymástól. A külső sánc lábánál szélesebb vizesárok volt, a két sánc között pedig szintén volt egy vizes­ árok, mely keskenyebb, de mélyebb lehetett. Mind a két árok a sánc nyitott része előtti, hajdani, bővizű érből kapta a vizét. A kettős sáncvonulat alapja a terepalaku­ lástól függően kb. 60—80 m. A külső vizesárok szélessége pedig 30—40 m között lehetett, és innen hordták ki a földet a sánc emeléséhez. Hajdani mélységét a feliszapolódás és a beszántás m iatt csak körültekintő ásatások útján lehetne pontosan meg­ állapítani. Az erődítmény védelmére és a sáncárkok vízállásának biztosítására szol­ gáló hajdani ér, ősfolyó szélessége itt 260—320 m között lehetett. A sánc ÉK-i végénél egy nagyobb földhányás volt, amelyet sáncbunkónak ne­ veztek (L. ott). A sánc testén négy horpadás van, melyet az ottani lakosok „sánckapu”nak neveznek. Ezek jóval későbben keletkeztek, valószínűleg a belső terület könnyebb megközelíthetősége miatt, amikor m ár a sáncárok vízellátása megszűnt (Pál János ottani lakostól hallotta Oláh Imre az 1890-es években). A sáncok a hosszú évtizedek óta folyó intenzív földművelés ellenére ma is 2—5 m magasak, pedig azóta a sáncokat legtöbb helyen nagyon leszántották, a vizesárkokat pedig mindjobban beszántották. A sáncon a mellette lakó tanyai emberek szántás közben sok emberi koponyát és csontokat találtak. 1894-ben Varga Antal gimn. tanár ásatásokat végzett itt is, de a sáncon belül értékes lelet került elő, ellenben kívül, az Égető-tanya területén sok tégla-, cserép-, márvány-, terméskő- és malterdarabot találtak [38/1. 357], Az ásatások alkalmával Varga tanár a sánc testét is keresztülásatta az eredeti talajszintig. Ekkor tapasztalta, hogy a sánc felépítése réteges, még­ pedig váltakozva általában vékonyabb fekete és vastagabb sárgaföldből. Volt olyan átvágás is, ahol 20—25 váltakozó színű réteget talált. Az egyes rétegek vastagsága 20—25 cm volt. Ebből arra következtettek, hogy a földet a külső sáncárokból termel­ ték ki, annak felszínes, humuszos fekete, illetve az alatta levő sárga, lőszös és homok­ rétegekből [Oláh Imre (1848—1933) ref. gimn. tanártól hallotta Bodnár Bertalan, aki az adatokat fel is jegyezte]. Azóta rendszeres ásatásokat nem végeztek, és félő, hogy a traktoros földművelés lassan annyira eltünteti, letarolja ezt a hatalmas föld­ sáncot, hogy ennek eredetét, korát meg sem lehet állapítani. A néphagyomány „avar” sáncnak tartja, s a Tatár-sánc elnevezést Pertaff basa tatár hadaitól kapta volna, akik 1566-ban Gyula vár ostromára itt vonultak át, és a régi sánc egy részét akkor restaurálták [38/1. 356], Biztosra vehető, hogy a védmű az avarok idejében is m ár állott, s legfeljebb azok rendbehozták, felújították. A monumentális sánc legszebb, legépebben megmaradt részét védetté kellene 187

nyilvánítani, s a további pusztulástól megmenteni. A Tatár-sánc roppant nagy tömege m ár messziről feltűnik, a sánc tetejéről pedig körben messzire el lehet látni mind a Vásárhelyi-, mind a Szöllősi-puszta felé. Repülőgépről nézve a Tatár-sánc védelmi berendezése igen jól kivehető, és sokkal jobban áttekinthetők a sáncok, sáncárkok, s a már Sző Hős határában levő több kisebb-nagyobb „avar” gyűrűk láncolata is. Kitűnően látható a Tatár-sánc nyitott része előtt a hajdani é r — nagyságánál fogva mondható, hogy „ősfolyó” ÉK—DNy irányban húzódó széles medre, mely a Szöllősi-pusztóról jön, és követhető a mostani Aranyadhalmi- és Barackos-dűlő területén volt hajdani mocsarakon át, s a Száraz-ér „nagyhajlási” volt mocsarában tűnik el. 1826. Tatársánci-düllő. L. Nagy-tatársánci-düllő. 1827. Tatársánci iskola. A Nagy-tatársánci- és Szöllősi-dűlők között az Aradi út 4. és 5. km-e közt épült 1 tantermes, 1 tanítós állami elemi iskola [8], 1828. Tavasz utca. Susánban a Kistópart utcából ágazik ki ÉK felé, és a Levél utcába, vezet, majd megtöréssel a Görbe utcába folytatódik. Régen fontos közlekedési vonal volt, ez kötötte össze a Klauzál utca végét, a Kortyogót és a Haleszt a Kistópart utcán s a Nagy-töltésen keresztül Újvárossal. A Tavasz utca is rendezetlen görbe utca, mint az a vízparti települések utcáira jellemző, a Kis-tó mentén települt régen, akkor a IV. tized, ma a VII. kerület utcája [13]. 1829. Táncos-halom ~ Táncos-domb. Katraszél és Szikáncs vasúti megállóhelyek között a makói vasútvonal mellett meredeken kiemelkedő kerek domb. Valószínűleg a Szikáncsi-síkból szélkifúvás következtében jött létre, de lehet, hogy ezt felhasználva mesterségesen megemelték, felhányták s őrhelynek vagy temetkezésre használták. Eddig régészetileg nincs felkutatva, k ., O 84 m □ 82,5 m [7], 1830. Táncos-halom-düllő. A határ DNy-i részén a Makói út és a Tízöles út kö­ zött terül el. Határolják ÉNy felől Katra-szél, ÉK felől Férged, D felől Szikáncs-oldal, Ny felől Gorzsa és Serházi-Szikáncs. Átlag magassága 79,0—80,5 m. Lakosság száma 91, ebből ref.: 57, ev.: 3, r. k .: 31 [9], 1831. * Tárkány. Középkori falu. 1456-ban V. László Hunyadi János részére adott oklevélben visszaajándékozza Tárkányt, Szilasegyháza és Derekegyháza közt említve mint a hódmezővásárhelyi uradalom tartozékát. Valószínűleg Derekegyháza közelében lehetett [38/11. 230, 437]. 1832. Tege-halom. A Szentesi út mellett a Tegehalom-dűlő É részén a Téglásicsárda közelében határjelző halom. Nevet valószínűleg a Thege kun családtól kapta, akik a XV. században kun kapitányok és birtokosok voltak [38/1. 143]. A 75 000 katonai térképen jelezve van, de magassági adat nélkül. Az ármentesítő társulat tér­ képén pedig a Nagy-Bőve-halom van ezzel a névvel jelölve. (L. ott) [7]. 1833. Tegehalmi-csatorna. A Tegehalmi-dűlő káros belvizeit vezeti a Barattyoscsatornával egyesülve a Tégláséri-csatornába. (L. ott) [12]. 1834. Tegehalmi-düllő. A határ ÉNy-i részén a Szentesi útfél- és Barattyos-dűlök között terül el. Lakossága: 242. Ebből ref.: 171, ev.: 10, r. k.: 60 [9]. 1835. Tegehalmi iskola. A Tegehalmi-és Szentesiútféli-dülők közti úton a Szentesi út 7. km jelzésének irányában épült 1 tantermes, 1 tanítós állami elemi iskola [8]. 1836. * Tehén utca. Lágerban a mai Garay utcát nevezték így a múlt században. Ottani idős emberek szerint azért, mert a hajdani Kistó-ér lankás, füves partján vizes medrében a környékbeli lakosok ott legeltették a marháikat, jószágaikat, s ezen az úton hajtották le. Az adatközlők szerint „marhajáró” volt. (Halmi József, Herczegh István) [13]. 1837. * Tej-ere. Az első felvételű 1 :25 000 katonai térkép 5464/2 sz. lapján a Barciréten végighúzódó Tére-eret írták így, zárójelben Kis-Tisza. De a Tisza szabályozása 188

előtt az ottani idős emberek (főleg a halászok) emlegették így a Térét (Pányi György, Lénárt Sándor) L. Tére-ér. 1038. Tejpiac. A Kossuth tér ÉK-i, ma már parkírozott, régebben „macskaköves” részén voltak a tej és tejtermék árusok helyei. Az 1900-as évek elején is csak a földön, pokrócon, zsákon vagy térítőn árulták termékeiket. Az 1920-as években már asztalo­ kat csináltatott a város, amelyeket piacnapokon (kedden és pénteken) a városháza pincéjéből és raktárából hordták ki, s a piac végén vitték vissza. 1839. Telek. Vízmentes, de főleg vízparton, annak mentén vagy vízhez közeli, hajdani emberi lakóhely. Többnyire elpusztult falvak, szállások helyei. Mivel régen ezeken a helyeken nagyobb számú ember és állat élt, azért itt a föld jobban trágyázott és „kövérebb” volt. Innen átvitt értelemben a gazdák az elsőrendű földeket, „telekes” földeknek nevezik, sőt a határ K-i részén, főleg a Pusztán trágyázás helyett a gazdák „telekezik” a földeket. (Greguss Máté). Teleknek nevezték a múlt században a határ olyan részeit is, ahol a jószágok téli szállásai, karámok, akiok, hodályok voltak hosszabb időn keresztül. Ezeket a téli szállásokat rendesen partos, védettebb helyeken rendezték be. 1840. Telek. A vásárhelyi határban a következő telek elnevezésű helyek vannak: Alsó-, Apáca-, Badus-hálom teleke, Batidai-, Csárpa-, Eresztő-, Erzsébet-, Felső-, Gorzsa-, Gunyhó-, Hosszú-, Kanász-, Kopáncsi-alsó-, Kopáncsi-felső-, Közép-, Mágocsi-, és Pap teleke. Lásd részletesen a fenti nevek alatt. 1841. Teleki-halom. Mártélyi határban a Vásárhely— szegvári út mentén ma már jelentéktelen emelkedés. Csak az ottani öregek ismerik ezt a nevet. (Pányi György, Kamocsay Gábor) [7]. 1842. Teleki útca. Csúcs városrész legalsó, rendezett, szép, széles utcája, mely a folytatását képező Pálfy utcán keresztül Tabánt kötötte össze a Wlassics utca révén a Vásártérrel, illetve Susánnal és Lágerrel. A Teleki utca teljes hosszában a régi, ki­ szárított Csúcs-tó 78,0—78,5 m-es medre partján vezet végig. Belőle indulnak ki ÉK felé a tó medrében az uradalom mérnökei által kitűzött, rendezett, egyenes, széles utcák (Rákóczi, Szent László és Jegenye utcák), a Szent István utca még régi vízparti település. Régen a III. tizedbe tartozott, ma a IV. és V. kerület között határutca. Régi neve Csúcs utca ( Csúcsi Nagy utca vagy Nagycsúcs utca) volt. Újabb nevét gróf Teleki László (1811— 1861) író-politikusról kapta [13]. 1843. Temető-domb. A Kopáncsi-fennsík Ny-i, kiugró, félszigetszerű részén emel­ kedik. Valószínűleg az elpusztult Kopáncs község temetkezési helye lehetett. Csak az első felvételi 1 :25 000-es katonai térkép 5464/4 sz. lapján van feltüntetve Técsy József tanyáján A 84 m, de név nélkül, az ármentesítő szintvonalas térképe szerint 82,0 m (L. Kopáncs alatt is) [7], 1844. * Temetők. (Régiek). 1. az Ó-templom, illetve ennek elődje körül a XV— XVI. században elterült temetőkert, mely É felé a mai Andrássy utca vonaláig ért, D felé pedig majdnem a Hód-tóig. 2. A katolikus templom körül is volt „cimeterium”. 3. Nagy temető Újvároson a Hajda mellett és Hód község templomának romjai körül. 4. Hattyas vagy Lucskos temető, 5. Ó-Káposztás-, 6. Oj-Káposztás-, 7. O-Arany temető. Lásd részletesen külön-külön. 1845. Temetők. (Jelenlegiek). 1. Arany temető (református, evangélikus, görög­ keleti, róm. katolikus). 2. Kincses, 3. Diliinka, 4. Unitárius, 5. Nazarénus, 6. Zsidó temető. Lásd részletesen külön-külön. 1846. Templomok. Hódmezővásárhelyen jelenleg a következő, alant felsorolt templomok, imaházak vannak: I. Református: 1. Ó-templom (1713— 1721), 2. Új­ templom (1794). 3. Újvárosi (1898), 4. Tabáni (1904). 5. Susáni (1909). 6. Kútasi (1925—26). II. Katolikus: 1. Belvárosi (1756). 2. Szent István (1935—41). 3. Kútasi 189

(1926). III. Evangélikus (1843). IV. Unitárius (1911). V. Görög-keleti (görög) (1800). VI. Nazarénus imaház (1871). VII. Baptista imaház (1926) VIII. Zsinagóga (1854). A zárójelben levő számok az építés évét jelentik. (Lásd részletesen külön-külön). 1847. Templomok az elpusztult középkori községekben. Hódmezővásárhely mai, illetve hajdani még jóval nagyobb határában kb. 50 község, település volt. Ezek a tatárjárás, majd a törökdúlás alatt elpusztultak. Az 50 községből (I.) biztosan meg­ állapítható, hogy az alábbi 20 községnek temploma volt: Batida, Csomorkány, Erzsébet, Fecskés, Férged, Gorzsa, Hód, Kápolna, Mágocs, Mártély, Pereskútas, Rárós, Solt, Szentkirály, Szentmihály utcája, Szilasegyház, Szöllős, Tótkútas, Úrnépe és Veresegyháza. (II.) Csak nevéből lehet következtetni, hogy temploma lehetett 8 községnek: Apácaegyháza, Csorvásegyháza, Derekegyháza, Gellértegyháza, Homokegyháza, Libecegyháza, Ördöngősegyháza és Sóstóegyháza. (III.) Valószínűleg lehetett temploma még 4 községnek: Földvár, Kopáncs, Körtvélyes és Sámson. A II. és III. csoportbeli községek területén eddig még nem akadtak templomnyomokra; valamint az alábbi 10 község területén sem: (IV.) Ábrány, Bagd, Bare, Korhány, Kökényes, Kotuczháza, Tárkány, Tompa, Újváros és Varjas. Valószínű, hogy újabb ásatások még több templommaradványt is fognak feltárni. 1848. * Templom-bazár. A templom-védfal (L. ott) Ny-i és az É-i nagyobb részét a ref. egyház az 1880-as években lebontatta, s helyére egy üzletsort, bazárt építtetett. Ezt nevezték templombazárnak. A bazárrészt 1961-ben lebontották. A védfal többi részét alá kellene szigeteltetni, a befalazott lőréseket ki kellene bontatni, és eredeti mivoltában restauráltatni, és műemlékké nyilváníttatni. Javasolom — mivel az ország­ ban, főleg az Alföldön olyan ritka a védfallal körülvett templom —, hogy legalább a mi templomvédfalunk megmaradt lőréses részét alászigetelve restaurálni és mű­ emlékként kellene gondozni. A mostani viszonyok közt levő, széles téglajárdával burkolt templomudvart pedig panteonként lehetne kialakítani. A régi, lezárt refor­ mátus temetőkben nagyon sok régi, művészi kivitelű síremlék és sírkő van, hozzá­ tartozók nélkül már elhagyatottan, pedig akik alattuk pihennek, annak idején a vá­ sárhelyi református egyház és a város történetében neves emberek, régi híres lelké­ szek, egyházi és városi tisztséget viselők, az egyház kegyes jótevői voltak. Ezeket az értékes és művészi síremlékeket közvetlenül a védfal belső felülete előtt lehetne úgy felállítani a lőrések között, hogy a falat ne nagyon takarják. Azonkívül a templom falának külső oldalához a „cintériumok” között is lehetne néhányat elhelyezni, illetve a falba beépíteni. A templom és védfal közti — sajnos nem nagy — területet parkírozni kellene, a templom körül pedig megfelelő keskeny járdát kialakítani. A parkosítandó területen is lehetne néhány szép sírkövet felállítani, köztük porondos utakat a falmenti kövekhez. Egyúttal meg lehetne menteni a temetőinkben rozsdá­ sodó, pusztuló híres kovácsoltvas sírrácsok egy részét is. Idegenforgalmi szempontból is fontos, hogy a város fő forgalmi helyén egy szépen megtervezett és rendben tartott műemlék-objektum legyen. 1849. * Templom utca. Oldalkosár városrésznek régi, könyökben megtört utcája, rendezetlen sikátora volt, mely a Szőnyi utcából az Ó-templomi gabonaraktár és a lő­ réses, részben bazárrá átalakított D-i védfal, valamint a Szőnyi utcai régi ref. papiak kerítése között a II. ref. papiak kapujához vezetett, s innen megtörve derékszögben az Oldalkosár utcába, illetve az ott kialakult kis térszerű kiszélesedésben végződött, ahol a múlt századokban az oldalkosári piacot tartották (1. Oldalkosári Piac utca alatt). Szűk, sötét kis zugutca volt, csak egy oldalán keskeny téglajárdával. Az új papiak építése alkalmával az 1910-es években rendezték az Óldalkosár utca elejét, 190

a kis közt megszüntették, s területét a parókia kertjéhez csatolták. Régen a III. ti­ zedbe tartozott, azután a IV. kerület utcája lett. Házszámozása: 1,2., a két papiakhoz a bejárat. Az utca nevét az O-templomtól kapta [13]. 1850. Templom-védfal. Az Ó-templom körül 1741-ben az akkori földesúr, gr. Károlyi Sándor felhívására a ref. egyház az ellenséges, kóbor csapatok elleni védeke­ zésre és a lakosság védelmére törésekkel ellátott védfalat készíttetett téglából. Miután akkor Vásárhelyen megfelelő mesteremberek nem voltak, Gyuláról szerződtették azokat. A védfal hossza 104 öl volt, magassága 5 öl, vastagsága 2,5 láb volt 43 támoszloppal megerősítve. (A fal magasságának adata téves, legfeljebb 2 öl lehetett). A szükséges költség 1030rénes forint 31 krajcár volt, melyet a hívek adományaiból (marha, juh, körmöci arany, gabona st.) gyűjtöttek össze [41/11], A régi templomvédfalat Tornyai János festőművész még diák korában lefestette, és a kép a ref. főgimnázium régiségtárában van elhelyezve [3/1. közművelődés 4], A védfal képe eredeti mivoltában látható még a [38/V. 640. oldalon]. Eredetileg a védfalon, annak Ny-i oldalán, a templom főbejáratával szemben volt egyetlen, erős gerendából készült, megvasalt, masszív kétszárnyú kapu, fölötte félkörös kiképzésű, díszes kiemelkedés. DNy-i sarkán egybe volt építve a magtárépülettel, a Ny-i frontján 17 db befelé szélesedő boltíves lőrés volt, a többi falrészen 100-nál is több. Később még két kiskaput vágtak a falba, egyet a D-i oldalán a Templom utcára, s ez az új pap­ iak építése és telekrendezés folytán a papiak kertjébe vezetett, a másikat pedig az É-i oldalon a Nagy utca felé a régi temetőkertbe, a cimeteriumba. Ezek a kiskapuk is hasonlók voltak a nagykapuhoz, csak egyszerűbb kivitelűek. A templombazár építése alkalmával az É-i kiskaput is lebontották, helyette egyszerű, vasrácsos, nagyobb nyílású kaput építettek a Csengettyű utcára. (Halmi János, Jó Ferenc). Az alászigeteleflen, gondozatlan védfalnak a városháza felé néző Ny-i részét, valamint az É-i védfalnak a városháza felé néző Ny-i részét, valamint az É-i falnak fele részét az 1880-as években a ref. egyház lebontatta, s helyébe a templombazárt (1. ott) építtette fel. 1851. Térítő-halom. Sarkaly-Szentkirály és Katra-szél között, a Katra-ér mentén 82,5 m-es emelkedés □ . A Katra-ér medréből szélkifúvás útján keletkezett. Régen sokkal magasabb volt, de a földművelés következtében nagyon leszántották már (id. Lázár Lajos) [7], 1852. Test-halom. A Szentesiútféli-díílőben a Tege-halomtól D-re van egy dűlőút, melynek 84 m-es A magaslata lenne azonos a régi okmányokban és térképeken em­ lített, jelzett Test-halommal. A nép azért nevezi így, mert benne állítólag tömegsír van. Környékbeli idős emberek mondták, hogy szántás közben, de főleg mikor a földet útépítésre hordták, sok embercsontot találtak benne. (Hódi Pál, Samu János, Vetró Péter) [7], 1853. Tetű-vár ~ Tetű-halom. A Nagy-sziget DK-i részén, Kishomokkal csaknem párhuzamosan húzódó, dűneszerű homokkiemelkedést nevezték így régen. A Tisza szabályozása előtt, mikor nagy víz volt, ez a rész hosszúkás szigetként emelkedett ki az áradatból. Idős és környékbeli emberektől nyert értesülésem szerint régen a Sziget­ be hajtott állatok közül a megbetegedetteket és letetvesedetteket ide különítették el a pásztorok (Halmi János, Bagi Béla, Jó Ferenc). Ma szőlővel, gyümölcsfákkal van beültetve, kis épületekkel, villákkal beépítve (Bagi Bélának is van itt a földje és villája) [7], 1854. * Tetűvári-semlyék. A Kishomok és Tetű-vár párhuzamos homokdűnéi között hajdan a Hód-tó és Gyúló-ér összeérő vizei áradások után visszamaradtak, s szélesen elterülő, nedves rétek keletkeztek. Ezek akkor kiváló kaszálók, legelőhelyek voltak. A mélyebb részeken káka, sás és nád termett. Ezeket a részeket nevezték 191

semlyékeknek. Ma a partos rész gyümölcsös, a mélyebb részek veteményeskertek (Bagi Béla). 1855. Téglaégetők és gyárak. Régen a tégla készítése és égetése a földesúr joga volt. Az 1790-es években az uradalom egyik téglaégetője Újvároson, annak ÉK-i részén, a mai Diliinka temető mellett volt a Kis-tó partján. Később ezt az égetőt eladta az uradalom Bereck Pálnak és Kohn Ignácnak. Ebből fejlődött az 1880-as években a jónevű Francziszti és Halmi tégla- és cserépárugyár, 2 körkemencével, iparvágány­ nyal, ártézi kúttal. Ezt a gyárat 1885-ben alapították. A munkások létszáma átlagosan 120 volt. A téglagyár területén és a hozzátartozó aranyági homokbányában sok tiszai kultúra, jazig, germán, avar kultúrából származó leletek kerültek elő [2/104, 134, 135, 174]. Az 1910-es években még az alábbi téglagyárak voltak Vásárhelyen: Városi téglagyár 1883-ban alapítva 10 dolgozóval, a Kútasi út mentén. Területén La Téne, jazig, avar és XII—XIII. századbeli leletek kerültek elő [2/120, 138, 180, 187], Kovács Testvérek téglagyára 1871-ben alapítva 110 munkással. Szintén a Kútasi útfélen. Itt is gazdag jazig és germán kori leleteket találtak [2/138, 175]. Társasági tégla- és cserépgyár 1894-ben alapítva 120 munkással, s végül a Református egyház téglagyára 1898-ban alapítva 8 dolgozóval. Ez utóbbi téglagyárak mind a Kútasi út mentén a hajdani Kis-tó és Kistó-ér kiváló minőségű agyaglerakódását termelik ki [59/ 305], 1856. * Téglás-ér. A Kenyere-érrel csaknem párhuzamosan ÉK—DNy irányban a Kék-tavat kötötte össze a Tiszával. A bővehalmi, kenyerei és téglási földekről szedte össze a vizeket, s a Kék-tó fölös vizét is levezette. Medre hajdan széles, jól kiképzett és mély volt, áradás alkalmával pedig bővizű. Ma már, főleg Ny-i része erősen feliszapolódott, míg K-i részében néha még összegyűlik a víz. Ma medre víztelenítve van, s művelés álatt áll egész hosszában. Legmélyebb pontja a Ny-i részén 79,0—79,5, K-i részén 80,5—81,0 m [6/42]. 1857. Téglás-éri-csatorna. A hajdani Téglás-ér medrében ásott csatorna, mely Mindszent DNy-i határából és Téglás-szélről, valamint a volt ér medréből szedi össze a káros vizeket, és a Kenyerei-csatornába vezeti [12]. 1858. Téglás-part. L. Téglás-szél. Dűnesor, mely a Téglás-ér medréből kifújt, kisodort hidroeolikus képződmény, átlagos magassága 86 m. Két végén a két KisBőve-halom emelkedik. L. ott [7]. 1859. Téglás-parti iskola ~ Téglás-széli iskola. A Bővehalmi-dűlő alsó részén a Derekegyházi út 11. km-nél épült egy tantermes, egy tanítós állami elemi iskola [8], 1860. Téglás-szél. A Téglás-partot nevezik így is, főleg az ottani gazdák. 1861. * Téglási-csárda. A Téglás-ér partjától nem messze a Derekegyházi út szélén régen híres csárda volt [38/IV. 343]. A Károlyi-uradalom tulajdona volt, mely­ hez 100 hold földjárandóság tartozott. A város 1873-ban váltotta meg [26/11. 188]. A monda szerint Rózsa Sándor is többször mulatott itt embereivel, s Nótás Szabó Palkónak is kedvenc helye volt (Jó Ferenc, Tűhegyi Sándor). Ma már az épület nincs meg, csak a nagy színje áll még (Varga Imre). 1862. Tél utca. A belterület K-i részén és szélén a Kistó-ér kiszáradt medrébe vezető Gyümölcs és Körte utcákat összekötő kis vakköz, melyben csak két ház van. A VI. kerületbe tartozik, régen a IV. tized utcája volt [13], 1863. * Tére-ér ~ Tére-fok. A Hód-tavát kötötte össze a Tiszával. Medre — bár kanyargós — de jól kiképzett, széles és mély, főleg áradások idején bővizű volt. Ilyen­ kor hajókkal is közlekedtek rajta, s az 1800-as évek elején a szálfákat is ezen úsztatták be a város alá. Régen a Tére-ér volt Vásárhely legfontosabb víziútja, „élő folyóvíz”-e. A Hód-tóból a Pap erdeje mellett ágazott ki, s mellette jó nagy darabon párhuzamo­ san folyt, majd Kotaszt és Soltot D-ről megkerülve a Sártóval is összefüggött, azután 192

ÉNy felé fordulva a Barci-réten át a Tisza körtvélyesi kanyarulatának alsó részébe ömlött. A Téré és a Sártó közötti háromszögletű, félszigetszerű magaslatot nevezték Szakáll-szárítónak. (L. ott). A Barci-réten ágazott ki belőle a Holt-Téré (L. ott). A Régi-Szegedi út a Térén vezetett át, s a Tisza szabályozása előtt erős fahidat építet­ tek rajta (L. ott). A Téré képezte a Kakasszék—Kútvölgy-ér folytatását a Hód-tó K—Ny-i részén keresztül. A J. cs. korabeli katonai térkép XIX. 28. lapján gondosan ki van rajzolva a Tére-ér, a rajta átvezető híd és a part mentén levő nagy fák. A nagy nyár- és fűzfák még az 1920—30-as években is megvoltak, s a hullámtérben már nagyon feliszapolódott meder vonulatát jóformán csak ezek a fák mutatták. Mai fenékmagassága a Hód-tói torkolatánál 77,5 m körül van. Nevezték Tej-erének is (L. ott) [6/42—43, 38/1. 79], 1864. Tére-hát (I.). A Tére-ér mentén még ma is feltűnő partos vonulatot ne­ vezik így. Hidroeolikus képződmény, mely a vízszabályozás előtt, csak nagyobb ára­ dások alkalmával került víz alá, ezért értékes kaszáló, majd szántó, konyhakerti terület volt s az ma is. A Nagy-rét 77,5 m-es szintjéből 79,0—80,5 m-ig is emel­ kedik □ [7], 1865. Tére-hát (II.). Külterületi rész a Tisza mellett, melynek határa Ny-on a Tisza védgátja, É-on a Régi-Szegedi út, K felől a Csárpateleki út folytatása a Bodzásparti iskoláig, D-en pedig a szegedi vasútvonal. A Tisza szabályozása előtt áradáskor vízjárta terület, mocsaras rész volt, melyből csak a Tére-hátja s a Kotac (L. ott) magas­ lata emelkedett ki. Ma legnagyobb része jó minőségű szántó [7]. 1866. * Tére-hídja. A Tére-éren a torkolatához közel vezetett át a Régi-Szegedi út a Tére-hídykn. Az ér széles és mély vizű volt, az út pedig igen forgalmas. Ezért a híd erős és teherbíró volt. A parton 2—2 sorban magas, keményfa-oszlopokon nyugodott a híd fenyőtörzsekből ácsolt gerendaburkolata, a 2—2 sor tartóoszlopokat ferde gerendamerevítések erősítették. A híd olyan magasan vezetett, hogy alatta a hajók is elfértek. Erős korlátja volt két oldalt. 1797-ben a mind nagyobb forgalom miatt újra­ építették, és ekkor megerősítették (Nagy Kardos Imre, Pányi György). A J. cs. térkép XIX. 28. lapján gondosan ki van rajzolva a híd. A belvízszabályozás után, hogy a Téré folyása megszűnt, a híd is elvesztette jelentőségét, miután Szegedre a rövidebb „új” Szegedi út at építették. A hidat később lebontották. A Téré medrét áttöltötték. Az 1920-as években a töltéserősítési földmunkák során megtalálták a „hídlábak” maradványait, a szinte megkövesedett, megfeketedett tölgyfa gerendadarabokat. (Benes Gyula ig. főmérnök, Pányi György révész). 1867. Tére-köz. A Téré és Holt-Téré közrefogta sziget (Maczelka Gábor). L.: Tére-sziget. 1868. Tére-sziget. A Téré és Holt-Téré által közrefogott partos terület a Barciréten. Szabályozás előtt közepes vízállás idején is még szárazon maradt, ezért szántot­ ták is, és kiváló kaszáló volt, szabályozás után pedig jó termőterület. (Pányi György). L. Tére-köz. 1869. * Tére-torok. A Tére-ér a Tisza körtvélyesi kanyarulatának alsó részébe ömlött. Széles, jól kiképezett és mély medrének széles, tölcsérszerű torkolata volt, melyen át hajókat és tutajokat úsztattak be a Hód-tóba, Vásárhelyre. Torkolatától nem messze vezetett át rajta Téré hídjan a Régi-Szegedi út, s mellette épült a Téréi v. Hámszárltó-csárda. A Téré torkolata kiváló halászóhely volt, s környékén hajdan sűrű halásztanya-település volt. (Maczelka Gábor, Pányi György, ez utóbbinak apja, nagyapja is téréi halászok voltak). 1870. * Térei-csárda. Kisebb csárda volt a Tére-torok és a híd között. Főleg a kör­ nyéki halászok és a Régi-Szegedi úton közlekedők, fuvarosok, tutajosok és hajósok látogatták. Környéki idős emberek közlése szerint nagyon rendes, jó hírű csárda volt, 193

mivel akkor még a főközlekedési út mellett volt, a betyárok nem látogatták, sőt el­ kerülték. (N. Kardos Imre, Pányi György). 1871. * Térei-töltés. A múlt századokban épített 402 öl hosszú töltés, melyet a Tisza szabályozása alkalmával a mai védtöltésbe építettek be. (Vekerdy Sándor). 1872. Tígér-hát. A Batidai-sík alatt, a Kárászos-rét és Lele község között levő magaslatot nevezik így. Ma már nem tartozik a vásárhelyi határhoz. Területét a 78,5 m-es szintvonal zárja be. Közepes áradások alkalmával régen nem került víz alá, ezért jó kaszáló, legelő, majd szántóterület volt. Régen főleg vásárhelyiek hasz­ nálták, kaszálták [6/23]. 1873. Tinógulya kútja. A derekegyházai határban a Lúdas-halomtól ÉK-felé jelzi az 1774. évi Vertics-féle uradalmi térkép. A kút, még az 1920-as években megvolt, de nagyon elhanyagolt állapotban (id. Lázár Lajos) [10]. 1874. Tisza bögye. A mártélyi vagy ányási átvágás következtében keletkezett holt kanyar felső, ÉK-i éles kanyarulatát nevezték így, főleg a halászok és környékbeli gazdák. (Nagy Kardos Imre, Pányi György) [38/1. 463], 1875. Tisza-hát. A Tisza mentén az áradások alkalmával lerakodó iszapból ke­ letkezett, kiemelkedő földhátakat nevezték így, melyek csak nagyobb áradások alkal­ mával kerültek víz alá, ezért kiváló legelők, sőt helyenként szántóföldek voltak [3]. Mindszentről lefelé a Tisza bal partján vannak ezek a lerakódások, szélesen elterülve. A Tisza szabályozása után a hullámtérbe került részek már a közepes áradások alkal­ mával is víz alá kerülnek, így már legfeljebb kaszálónak használják (Pányi György). 1876. Tisza-sík (L). Öreg halászok a Tisza alacsony partvidékét nevezik így, melyet régen elsősorban, az áradás azonnal elöntött, s rajta sokáig állt a víz, „mögfeküdte”, ellentétben a partosabb részekkel, melyeket „Tisza-hát”-nak neveztek [6/16]. 1877. Tisza-sík (II.). A József császár korabeli katonai térkép XIX. 29. lapján mint a Batida-sík és a Keskeny-sík között elterülő vízállás van így jelezve, mely a Répás-hát területébe ÉK felé beöblösödik. 1878. Tisza-szél. A Tiszáva.1 párhuzamosan elterülő, mélyebben fekvő részeket áradások alkalmával leghamarabb borította el a víz. Tisza-síknak is nevezik. (L. ott). (Pányi György révész). 1879. Tiszai-lapos. Régen a Tisza és belvízszabályozás előtt a Rétet is nevezték így [3/62], 1880. Tiszai út. A Damjanich utca végétől kiinduló Mártélyi útból a Kincses temetőnél ágazik ki, s a Kenyere-ér hátjának lábánál Ny felé tartva a Körtvélyesicsárdánál végződik (ma csendőrlaktanyánál), illetve innen a Tisza védgátján folyta­ tódik Sártó felé az út, előzőleg átvágva a régi Kender-tó, majd Asott-Tisza medrét (1. ott), melyen hajdan erős fahídon vezetett át. A hidat a város gondoztatta. (L. Ken­ dertó ér hídja) [11]. 1881. Tiszai út. Vasúti megállóhely a szentesi vonal mentén a Tiszai út kereszte­ zésénél, a Népkert állomástól 2 km-re. 1882. * Tisztházak. A múlt századokban a városban elszállásolt katonaság tisztjei számára a város építtetett házakat az 1700-as években. Ezeket bútorral, ágy­ neművel és konyhafelszereléssel szintén a város látta el, bár ez nem lett volna köteles­ sége. Az első hadnagyi házat 1720 körül a régi, illetve első katolikus templom helyén építették fel. Az 1700-as évek közepe táján a Tarjáni Nagy utca „kapujában”, a mai Zrínyi és Kapitány utca sarkán levő és a Hód-tó partjáig terjedő nagy területen építet­ tek fel egy tisztházat, mely rövidesen elnedvesedett, de 1773-ban emeletet húztak rá, és egy alezredes és családja részére lakásnak rendezték be. Fölszintjén volt a konyha, kamra és raktár, az emeleten pedig a lakás, melynek 6 ablaka volt a frontján. Ez az épület a mai közkórház területén állt, s a katonaság elvezénylése után magánház, 194

majd a járásbíróság épülete lett. A „Szemkórház” építése alkalmával (1898) bontották le. A hadnagyi és alezredesi házon kívül az 1700-as évek végén még három tisztházat építettek a város részéről a mai Zrínyi, Kapitány és Hunyadi utcák által közrefogott nagy területen. Ezek emlékét őrzi még ma is a Kapitány utca (Halmi János, Herczegh István, Rákos János) [38/V. 593]. 1883. * Tized beosztás. A török hódoltság után a várost tizedekre osztották fel. Ezek voltak: 1. Tarján, 2. Tabán, 3. Nagy utca, 4. Kis utca, 5. Űj utca, 6. Újváros. 1890-ben szüntették meg a tized-beosztást, s a város helyette nyolc kerületre osztotta fel a belterületet, de tűzesetek alkalmával még az 1920-as évek elején is a régi tized számát kongatta a városháza tornyában a tűzőrség [3/1. 2, 41], 1884. Tízöles út. Sarkalytól Kerek-Szikáncsrzi vezető széles, egyenes és forgalmas külterületi út [11]. 1885. Tó. Lásd Hód-tó. 1886. Tóalj. Tarjánvégtő1 a Nazarenus (Tóth)-malomig s onnan Sarkaly felé a Hód-tó partja a Tisza szabályozásáig igen meredek, sok helyen szakadékos volt. Nagy víz idején áradások alkalmával, főleg ha erős D—DNy-i szél is fújt, a hullámok alámosták, szaggatták s elhabolták az É-i és K-i, több méter magas löszplató partját, melyen a város települt. A leomlott, leszaggatott földet az apadó víz lemosta, lehordta a mélyebb részekbe, s a part mentén keletkezett lankás részt nevezték ”tóalj”-nak. A belvíz szabályozása alkalmával a Hód-tavat lecsapolták, medrét kiszárították, s 1880-ban a meredek part előtt Tarjánvégtől a Bocskai utcáig felépítették a körtöltés téglaburkolatos részét, a „kőfalat” (1. ott), míg az alatta levő lankás részt, a TóaljdX kezdték beépíteni. A Tóaljat a Tó valamivel mélyebb, de már mezőgazdaságilag be­ állított részétől Tarjánvégtől a Cigölléng, kocsiút és a Tóalj utca választja el. A Tóaljban, a „Kőfal” alatt épült a közkórház elme- és tüdőosztálya, a Szőnyi utcai lejárótól a Cigöllérig a Botanikus kert (1. ott) és a Tó-alj utca szép lakóházakkal. A Tóalj és a Tóalj utca jellegzetes és nagyon szép városképet mutat. 1887. Tóalj utca. Oldalkosárban a Hód-tó lecsapolása, kiszárítása után, annak meredek partja mentén épült téglaburkolatos körtöltés alatt a Szőnyi utcai lejárótól a Bocskai utcáig települtek a Tóalj utca házai, melyek több méterrel mélyebben van­ nak, mint a körtöltés mögötti utcák házsorai. Igen szép, városkép jellegű házsor, meg­ szakítva a „kőfalon” keresztül a „7o”-ba nyíló kisebb, s csak a gyalogosok részére, készített bolthajtásos, támfalas, lépcsős „kiskapuk”, illetve a szélesebb s csak támfalas „kocsilejárók” által. A Tóalj utca kezdetén volt a gimnázium értékes és szép botanikus kertje, vele szemben pedig a Népkert (1. ott és még Kőfal sor alatt is) [13]. 1888. Tófarok (I.). A Barci-rét ÉNy-i csúcsát nevezték így, melyet a Tisza régi, éles kanyarulata fogott közre. K felől a Banda-fok határolta, míg D felől a Hosszú-tó nyúlt bele. Ma a Barci-rét legmagasabb pontja, melyet a Tisza áradásai alkalmával legjobban „hordja” fel. A környékbeliek főleg „Tűfarok”-nak nevezik (Pányi György). 1889. Tófarok (II.). A Hód-tó DNy-i megkeskenyedett végét nevezték így. Medre ma a Szöllő-halom mellett a Gyűlő és Téré között látható. Fenékmagassága 77,5 m körül van [6/28]. 1890. Tói-fődek. A múlt századi belvízszabályozás alkalmával a Hód-tó medre is kiszáradt, és hatalmas terület vált mezőgazdasági termelés céljaira alkalmassá. Ennek egy részét a Károlyi-uradalom a városi elöljárósággal együtt az 1862—63-években a házzal bíró lakosoknak kiosztotta. Ezek a kis (kb. 20 négyszögöles) földek voltak a „házutáni” földek. (L. Hód-tó alatt is). 1891. Toldi utca. A VII. kerületben a Kállay utcát köti össze a Bocskai utcával. Régen Susán egy részének forgalmát vezette le a Cigöllér partjára, a nagy kikötőbe. A múlt századokban Cigölléri lejárónak és Cigöllér köznek nevezték (Halmi János, 195

Halmi József, Jó Ferenc közlései). Rövid kis utca, régen a IV. tizedbe tartozott [13]. 1892. * Tompa. Középkorban elpusztult község. Határa Mágocs, Derekegyháza és Rárós között terült el, a mai Tompaháti-dülö területén. 1436- és 1456-ban mint puszta szerepel az oklevelekben. 1458 körül települt falu 1549-ben már község volt. 1553-ban 167 háza volt, de 1568-ban már csak 6. Később már nem említik mint alut. Emlékét őrzi a Tompa-hát, Tompaháti-dű/ő, Tompa-mocsár, Tompa-puszta stb. 14., 38/11. 440, 39/11. 9], 1893. Tompa-halom. A Tompa-hát 80,0—83,5 m magas térszínéből elég medeken emelkedik ki 86,5 m □ magasra. Határunkon kívül van a Tompai-gazdaság területén, az utóbbi években a szántások következtében meredekségéből is, magasságából is sokat vesztett [7], 1894. Tompa-hát. A rárósi legelő É-i határán kiemelkedő terület, mely lényegesen magasabb, mint a környező kéktói és rárósi legelők. Régen jó minőségű kaszáló és legelőterület volt. Ma egy része, mint Tompaháti-dülő, ármentesítve jó szántóterület. Legmagasabb része 83,5 m, legmélyebb részei 79,5 m-en belül vannak, a legmagasabb pontja a Tompa-halom. A Tompa-hát É—ÉNy felé, a derekegyházai és mágocsi földek felé lejt [7], 1895. Tompaháti-düllő. A határ ÉÉK-i részén, az Öthalmi-dűlőtő\ É felé terül el. K felé az Apróhalmi-dűlő határolja. Lakossága: 366, ebből ref.: 177, rk .: 187 [9]. 1896. * Tompaháti-ér. A Tompa-hát és Rárós vizeit gyűjtötte össze, és vezette le részben a Kék-tóba, részben a Kenyere-érbe. Hajdan bővizű, széles medrű ér volt, és nyomai ma is, főleg vizes időszakban, repülőgépről jól kivehetők [6/43]. 1897. * Tompa-mocsár. A Tompa-puszta legmélyebb része, melyről hajdan a Tompa-ér, főleg a későbbi eliszapolódása, elsekélyesedése folytán már nem tudta levezetni a vizet, így elmocsarasodott. Nád, káka, gyékény borította. Később mindjobban ki­ száradt, elvíztelenedett, s legelőnek, kaszálónak használták. Ma ármentesítve jó szántóterület. 1898. * Tompa-puszta. A középkorban elpusztult Tompa község területét és kör­ nyékét nevezték így. (L. ott). Legmagasabb része a Tompa-halom és Tompa-hát — va­ lószínűleg itt volt a falu is —, vízgyűjtője pedig a Tompa-mocsár volt, s fölös vizét a Tompaháti-ér vezette le. 1899. Tompai-csatorna. A gorzsai rész káros vizeit gyűjti össze. A határral csak­ nem párhuzamosan haladó régi érmederben ásott csatorna, és a Hódtó-kistiszai-csatornába ömlik a vize [12]. 1900. Tompa útca. Külső-Tabánb&n a Lévay és János utcák összetalálkozásánál indul ki, és a körtöltésig tart. Szép, rendezett, széles és egyenletes utca, mely nagy részében a Hattyas-tó medrében települt. Régen az I. tizedbe tartozott, ma a III. kerület utcája. Régi neve még a múlt században is Csirke utca volt. Új nevét Tompa Mihály (1817— 1898.) református papköltőtől kapta, aki a szabadságharc alatt tábori lelkész volt [13], 1901. Topa-ér. A Csúcs-tavat kötötte össze a Kistó-érre\, s egyúttal fölös vizét vezette le a Hód-tóba. Medre még az 1860-as években is a Csúcsi Nagy utca felől (a későbbi Újvilág utca közepén) Ny—K irányban vezetett. Régen itt igen mély és elég széles is volt, partja pedig meredek, s a beomlástól karókkal, gerendákkal erősített rőzsefonással védték. Rajta keresztül a közlekedés hidakon, pallókon történt. A Szarvas-kocsma előtt D-re fordult, s a Kistó-érvcX egyesülve DK felé a Kispiacon keresztül a mai Bocskai utcán a Cigöllérbe, a Hód-tó ÉNy irányú öblösödésébe veze­ tett. Az ér végső részét nem tudtam pontosan megállapítani, mivel ezen a részen a múlt században feltöltéseket végeztek. Idős emberek szerint a Topa-ér, a Szí. János szobor és az Új-templom, valamint a későbbi Majsai- és Neumann-házak között, az 196

előbbit megkerülve a mai Bocskai utca elején ömlött a Hód-tóba. (Halmi János a mai Újvilág utca, akkor Topa sor egyik házában született 1848-ban, s kisgyermek korában a Topa-ér vizében is fürödtek testvérével, Halmi Józseffel). A mai Majsai-ház elődje előtt vezetett át a Topa-éren egy erős, nagy fahíd, a Topa-ér hídja. (L. ott). A Csúcs- és Hattyas-tó vizének lecsapolása után a Topa-ér elvesztette jelentőségét, mert a Kistó-érben is megszűnt az „élő” víz folyása, így a vizük elapadt, a medrüket töltögették, s a hidat is elbontották, de még az 1860-as években is az Űj-templom melletti második papiak előtt egy nagy kopolya volt az ér helyén, melyen a kocsik csak nehezen tudtak átmenni, sőt ha nagyobb eső esett, itt nem is lehetett közlekedni. Ez a rész a Topa-ér helyén volt (Jó Ferenc, Halmi Jámos). Régi feljegyzések szerint a Topa-ér vize 1750átmenni, sőt ha nagyobb eső esett, itt nem is lehetett közlekedni. Ez a rész a Topa-ér helyén volt (Jó Ferenc, Halmi János). Régi feljegyzések szerint a Topa-ér vize 1750ben még folyt rendszeresen. Jóval később, midőn a medrét a mai Szarvas előtt áttöltötték, s Csúcs-tótói elzárták, állóvízzé lett. Vizét esetenként nagyobb víz idején a Kistó-érböl kapta, m ikor ettől is elgátolták, állóvízzé lett, s külön néven ezután Kispiaci-tónak nevezték. Régi írások és hagyományok szerint Nepomuki Szt. János szobrát a Topa-ér partjára „élő víz” mellé állították fel az 1700-as évek elején a katoli­ kusok. A későbbi írások már a Kispiaci-tó partján említik, miután a Topa-ér álló­ vízzé lett. A tó feltöltögetésével a szobor is „szárazra” került, s ma (1933) a Kálvin tér közepén emeletes házak között, de ugyanazon a helyen áll, ahova két évszázaddal ezelőtt a vásárhelyi katolikusok állították. (L. Fafejű Szt. János.) (Halmi János, Jó Ferenc) [6/12, 38/1. 80]. 1902. * Topa-ér hídja. Hajdan a mai Andrásy utca helyén, a mai Majsai-ház előtt hídon vezetett át kocsi- és gyalogút a Topa-éren. Erős, széles híd volt, vastag gerendák­ ból összeácsolva. Olyan széles volt, hogy két kocsi is elfért egymás mellett. Két olda­ lán erős korláttal volt ellátva a gyalogosok részére. A város gondoztatta a hidat. (Halmi András, Jó Ferenc). 1903. * Topa-torok. A Topa-ér hajdan a Kispiacró\ a mostani Majsai-házaX meg­ kerülve a Bocskai utca kezdeti részén a mai Bagi Sándor-féle asztalosüzem mellett ömlött a Cigöllérbe. A torkolata széles, tölcsérszerű, meredek falú, mély vizű volt. A DK-i szelek okozta hullámverések állandóan szaggatták a partját. Jó kikötőhely volt, de nagy víz idején és áradások alkalmával erősen örvényes volt a vize, s a fürdőzők közül sokan bele is fulladtak [38/1. 42], A Topa-ér végső, torkolati részét csak 1880-ban töltötték fel teljesen, amikor a körtöltést készítették. (Jó Ferenc cigöllérsori idős gazda és Halmi József közlése. Az utóbbit kisgyermek korában fürdés közben szintén elkapta az örvény, és a tutaj alá sodorta, s csak a parton levő emberek men­ tették meg a biztos vízbe fulladástól). 1904. * Torda-ér. A Pap-erét kötötte össze a Kenyerével a Torda-lapos közepén, s annak fölös vizét vezette le régen. M a a Körtvélyesi út a kiszáradt, feltöltött medrén vezet át [6/43], 1905. Torda-lapos. A Kenyere-hát és Pap-ere között elterülő mélyebb rész, hajdan vizes, mocsaras rét volt. Közepe táján vezetett a Torda-ér medre. A tatárjárás korában puszta volt. 1906. * Torda-puszta. Tatárjárás után Vásárhely és Csomorkány városokhoz 43 falu és 10 puszta tartozott. A puszták közt említik Tordát is. Helye valószínűleg megfelel a mai Torda-laposnak, mely a Kenyere-hát és a Pap-ere között terül el, s melynek vizét a Torda-ér vezette le [38/11. 232]. 1907. * Torda-sémlyék. A Torda-lapos legmélyebb, régen főleg nádas, „tocsogós” részét nevezték így az 1800-as években. (Pányi György, id. Dezső József). 1908. Tornaklub. Vetró Lajos Endre és Gaál Dániel több társukkal alapították 197

1885-ben Vásárhely első sportegyesületét. Ebből fejlődött ki a későbbi sok sikert és eredményt elért „Torna és Vívó Egyesület” [20/285]. 1909. Torok. A Tisza szabályozása előtt a régi halászok, pásztorok, víz mentén lakó földművesek „torok"-nak nevezték a nagyobb ereknek, fokoknak folyóba, tavak­ ba történő, tölcsérszerűen kiszélesedett torkolatát. Ezek rendesen meredekebb falúak voltak, s főleg gyors áradások vagy apadások idején a víz sokszor örvénylett, benne „forgók” keletkeztek. Ilyenkor, meg ha erős, viharos szél a hullámokat felkorbá­ csolta, a víz alámosta, „szaggatta” a partokat. Ha pedig lassú volt az áradás-apadás, akkor meg sok iszap rakodott le, s az erek medre feltöltődött. Ilyenkor a „csónak­ csapásokat” kotorni, takarítani kellett. A torkolatok, főleg áradások és apadások idején, mikor jobban mozgott a víz, kitűnő halászóhelyek voltak, ilyenkor főleg rekesztő hálókat raktak le. (Maczelka Gábor, Nagy-Kardos Imre, Pányi György). Fontosabb torkok voltak: Antalics-, Batidai-, Citek-, Harcsás-, Kaira-, Lőrinc-, Sebes-, Téré- és Topa-torok. (L. ott). 1910. * Torony. Az 1446. évi oklevél a birtok felosztások alkalmával a Herczeg a családnak biztosítja: „Hód és Vásárhely, Torony, Abrány, Tarján ..." stb. falukat [38/11. 140], Eddig helyét nem sikerült megállapítani. Az adománylevél azonban hamisítvány volt, Zomlini Gábor diák pénzért készítette [38/11. 142, 431], 1911. * Tószér. L. Fénszer. 1912. * Tószér utca. Musztafa szegedi kádi 1570. évi összeírása említi a Hód-tó partján, a későbbi Oldalkosárban [13] L. Fénszer utca. 1913. Tót-halom. A Nagy-Lúdas-ér E-i partján a Nagy-Lúdas-halommal szemben emelkedik. O 90 m [7], 1914. * Tót István ere. Jelentéktelen ér volt a Solti-laposon, annak határán. Alsó vége a régi Hámszárító-csárdátói K-re, pár száz méterre volt. A Tót István laposa fölös vizét vezette le a Tisza menti mélyebb területekre, a Tisza-síkba. Medrének nyomait ma már csak helyenként, az idős Pányi György útbaigazítása segítségével találtam meg, ellenben repülőgépről, főleg vizes időszakban, jobban kivehetők a meder nyomai [6/43]. 1915. * Tót István laposa. Solton a Régi-Szegedi út és a védgát között elterült lapost nevezték így, mely vizét főleg a Térébői kapta, viszont a fölöslegét a Tót István ere vezette le. Nagy kiterjedésű, vizes, mocsaras rét volt [6/28], 1916. Tót István szigete. A Tót István laposának egy nagyobb kiemelkedő par­ tosabb része volt, melyet régen a Tisza szabályozása előtt csak a nagyobb áradások alkalmával borított el a víz, ezért „mögböcsült” terület, jó kaszáló, legelő volt. Ma m ár legnagyobb része ármentesítve van, s az intenzív földművelés következtében a „sziget” erősen le van szántva. 1 9 1 7 * Tótkútas. Középkori község, mely a Száraz-ér mentén terült el. Határos volt D-ről Kovácsházával, K felől meg Komlóssal. Hunyadi János vásárhelyi birtoká­ hoz tartozott. Az 1550—60-as években 6—20 házból állott a falu. 1596-ban pusztult el, s vele együtt a református egyháza is. Határának nagy része a Nagy-hajláson terült el. Templomának romjai a múlt században a Vásárhely— komlósi út mentén még lát­ hatók voltak. Az 1708-i komlósi határ térképén a Kis-Kápolna-halom van jelezve s környéke, a Bödörcsök. (L. ott os) [38/11. 440, 39/11. 9]. 1918. Tök-halom (I.). A Kerek- és a Városi-Szikáncs között a makói vasúti töltés mellett a Táncos-dombtól DK-re emelkedik, Szikáncs vasúti megállóhely közelében 84 m O • Katonai térképen neve nincs feltüntetve, csak a magassága. Az ármentesítő térkép szerint 79,5 m. A környékbeliek Szikáncsi-Tök-halomnak nevezik [7]. 1919. Tök-halom (II.). A Vertics-féle 1774. évi uradalmi térképen a Szentesi úttól K felé Mindszent és Szegvár határán van jelezve mint határhalom. Ma már alig 198

észrevehető magaslat. Pányi György idős révész még emlékszik erre a halomra, mely a múlt században jóval magasabb volt, de ma m ár nagyon le van szántva. A környék­ beli fiatalok nem ismerik már ezt a nevet [7]. 1920. * Tök-ere. A Batidai-sík és az Ürmös-ér között jelentéktelen vízállás volt. Régen Szikáncslg terjedő ér volt. Partján keletkezett hidroeolikus úton a Tök-halom (I). [6/43, 38/1. 80], 1921. * Tőkemonostora. Hunyadi János a vásárhelyi birtokához csatolta többek között ezt a pusztát is [38/11. 230], Közelebbi adatokat a helyére vonatkozólag sem találtam. Nevéből arra lehet következtetni, hogy temploma lehetett, így a középkor­ ban esetleg falu, település volt. 1922. Tölgyfa útca. A VI. kerületben a Görbe utcával csaknem párhuzamosan települt a Vidám utcáig. A múlt században a IV. tized utcája volt. Nevét állítólag az innen nem messze volt Kis-tó és Kistó-ér partján hajdan elég sűrűn tenyészett tölgy-, valószínűleg mocsári tölgyfáktól kapta. (Herczegh István) [13], 1923. Tőtések. A múlt századokban, ahogy kezdett csökkenni az erek, tavak vízellátása, s ahogy a lakosság szaporodásával nőtt a gabona, mezőgazdasági termény igénye, kezdték az erek, fokok áttöltésével azok széles medrét vízteleníteni, valamint a régi nagy tavak, mocsarak kiszárításával azokat is mezőgazdaságilag hasznosítani, egymás után építették rendszertelenül a rövidebb-hosszabb töltéseket. Ugyanis a Tisza kiöntése ellen is eleinte szakaszonként, majd összefüggő védtöltéssel kezdtek védekezni. A Tisza későbbi szabályozása alkalmával ezeket a régi töltéseket igyekez­ tek az új, mai töltésekbe beépíteni. A keletkezett „hullámtér”-ben levő magasabb, partosabb és mezőgazdaságilag hasznosítható részeket pedig „nyúl”gátakkal (1. ott) igyekeztek a közepes áradások ellen védeni. A védgátakon kívüli a régi töltések leg­ nagyobb része a Tisza szabályozása után elvesztette jelentőségét, kis részét ellenben a belvizek elleni védekezésre megerősítve és karbantartva ma is használják. Fonto­ sabb régi töltéseink: Dözics-, Hajdai-, Hámszárítói-, Hódi-, Karika-, Kendertói-, Kis-, Kongó-, Kistiszai-, Kör-, Középéri-, Mártélyi-lapos töltése, Nagy-, Paperei-, Sarkalyi-,Sártói-, Szabó féle-, Szentkirályi-, Téréi-, Tiszai-védtöltés. A vastagabb betűsek ma is használatban vannak. (A fontosabb töltések adatait lásd a megfelelő nevek alatt). 1924. Tőtés-rét. A Szegedi út, a szegedi vasútvonal és a Tisza védtöltése közti 77,0—78,0 m-es terület. Régen mocsaras, vízjárta terület volt, melyen nagyobb ára­ dások alkalmával rendszeresen halásztak. Ha pedig a víz lement, a partosabb részeit kaszálták, legeltették, a mélyebb részek pedig jó nádló területek voltak A víztelenítés után feltörték szántóterületnek, de esős időkben sokáig „megüli” a belvíz, főleg a régi erek, mocsarak helyén (Vaj-ér, Sár-tó, Büdös-tó stb). 1925. Tőring. Sár-tó és Ökör-tó közt elterülő nedves rét, melynek É-i részét ne­ vezték Töltés-rétnek. Nagyobb víz idején összefüggött az előbb említett két tóval is, de a Köves-érrel is. 1789-ben még jó halászóhely volt. Ma már vízmentesítve van és mezőgazdasági terület [6/28]. 1926. Török Bálint útca. A II. kerületi Tarjánban a Borz utcából indul ki K felé, s derékszögben megtörve É felé a Cserey utcába vezet a Borz és Damjanich utca kö­ zött. Hajdan ez a kis utca a Királyszék-tó É-i partjáról indult ki. Nevét Török Bálint (1818—1881) szolgabíró, majd alispán, képviselő és vásárhelyi református főgond­ nokról [38/V. 941] kapta, aki nevezetes szerepet játszott a város történetében és fej­ lesztésében. Tarjánban a Királyszékben lakott. A múlt században az I. tized utcája volt [13], 1927. * Török Ferenc fiskális kertje. A múlt században Oldalkosár egyik utcáját nevezték így. Török Ferenc uradalmi fiskális, ügyész volt Vásárhelyen, előzőleg 199

megyei tisztviselő. Szőnyi Benjamin, híres vásárhelyi ref. lelkész jó barátja, külföldi egyetemeken is tanult. A ref. egyháznak 1771-ben 100 Ft-os alapítványt tett [13., 26/11. 198,206., 38/V. 1157], 1928. Török Pétör köze. A régi Tarjáni Nagy utca (ma Zrínyi utca) bal felőli, első vakköze. Nevét Török Péter gazdag földbirtokostól kapta, akinek itt volt az ősi csa­ ládi háza és nagy portája már az 1700-as években is. ( (Török Péter 1927. évi közlése szerint a hatodik generáció volt, aki ott született) [13., 20/326]. 1929. * Török-sutu. Turjánban, Királyszékben volt még a múlt században is jól működő, forgalmas olajütő a „királyszéki” Török család birtokában. 1930. Tuhutum utca. Újvároson a Széchenyi tér Ny-i oldalán indul ki a Nádor utca folytatásaként, s a végén meredeken lejt a Hód-tó medrében húzódó Kiserdő sorba (L. ott). A Tuhutum utca végén a terep szintje 81,5 m, a Kiserdő sor járda szintje 78,0—78,5, s így rövid távolságon 3 m-es lejtése van. A Tuhutum utca magas végéről nagyon szép kilátás nyílik a „Tó” medrére és annak partos részére egészen Tarjánvéglg. M a a VIII. kerületbe tartozik, azelőtt az V. tized utcája volt [13]. 1931. Túlsó-Papere. A Pap-ere Ny-i magas partja. Az 1700-as években szőlővel telepítették (L. Paperei-régi-szöllők). A 79,5—80,5 m-es felszíne Ny felé a Páléba (1. ott) folytatódik □ . 1932. * Tuba-főd /-v/ Turda-főd. Nana comes 1266. évi adománylevele említi Egenpha földdel és a Wartauval együtt. Tuba (Turda) megfelel a későbbi Tordapusztának [38/11. 232], ami pedig azonos lehet a mai Torda-laposával [6/28]. 1933. Tűfarok L. Tófarok. 1934. * Tűfarki-fok. A Tűfarki-rét vagy Tófarok fölös vizét vezette le hajdan. Ma már medrét alig lehet felismerni, annyira feliszapolódott és beszántották. K a­ nyargós medermaradványait Pányi idős révész mutatta meg a Báréiban, s mondta, hogy a múlt században még medre széles, helyenként mély, és vize bőséges volt. A torkolati részét már „elhabolta” a Tisza. 1935. Tűfarki-rét. A Tófarok (I.) partosabb részeit nevezték így, mely régen jó legelő, kaszáló volt, s melyet csak a magasabb ár ’’vett” el. (Pányi György, Lénárt Sándor). 1936. * Tűfarki-semlyék. A Tűfarki-rét mélyebb részét, melyen áradások után legtovább állt a víz, nevezték így még a Tisza szabályozása előtt. Ma már nem lehet felismerni, hogy hol volt, mert a szabályozás után az iszaplerakódás, valamint a föld­ művelés elegyengette a Tűfarok felszínét. (Pányi György és Lénárt Sándor). 1937. Tűhögyi-járás. A Barackos-dűlő egy részét a Hatablakon innen nevezik így [38/1. 28], 1938. * Tűhögyi-malom. Susánban a mai Császtvai-kút helyén és környékén épült, s a vidék egyik legnagyobb szárazmalma volt. Általában Tűhögyi Margit malma néven emlegették [19/15]. 1939. Tükör utca. Külső-Tabánban a Jámbor utcát köti össze a Borz utcával, keresztezve a János, Balassa és Damjanich utcákat, s a körtöltésre vezet. Rendezett, széles utca, a Hattyas-tó kiszárított 78,5—79,0 m-es medrében. Régen az I. tized, ma a III. kerület utcája [13]. 1940. Űj sor. Ä Vásártér ( Szabadság tér) régen, még az 1750-es években is sokkal nagyobb volt, s a mai Károlyi, Szent István utca helye is mint üres területek hozzá­ tartoztak egészen a Csúcs-tó partjáig. (Jó Ferenc). A Lakhat kijelölése (1. ott) és be­ telepítése után a már meglevő zsidó kocsma vonalát vették figyelembe, s kapta a tér Ny felől a ma is meglevő vonalát. E felől pedig egészen az O-Arany temetőig ért a „vá­ sárállás”. Az 1860-as években a mai Jókai utcával párhuzamosan két házsornak meg­ felelő területet mértek ki az 1827-ben bezárt Ó-Arany temető területéből, melynek 200

DK-i sarkán már állott egy nagyobb uradalmi épület (ma Maczelka-ház). Ez az ún. „Új sor” zárta le a vásárállást É felől. Aránylag lassan települt be. A vásártér rende­ zésével az 1800-as évek végével mint Szabadság tér szerepel, de a Vásárállás régi el­ nevezés is sokáig maradt a nép nyelvén. (Halmi János, Herczegh István, Kiss Lajos). Ma már az Új sor zárt település, és a Vásárállás Szabadság tér néven szerepel [13], 1941. Új-templom. A református egyház második templomának építését 1792-ben kezdték meg. Tervezték és kivitelezték Fischer Boldizsár és fia, Ágoston, kecskeméti építészek. Terveik szerint a készítendő, román stílusú monumentális templom hossza 46 m, szélessége 20 m. Magasan boltozott, hátsó vége kerek, elöl magas toronnyal, két oldalon 4 nagyméretű ablakkal, a lábazata kívül terméskővel burkolva. Belül két végén kétemeletes karzattal [39/1. 245—250]. 1796-ban az istentiszteletet már az épülő templomban tartották, bár sem szószék, sem padok nem voltak, sőt még meszelve sem volt. Ünnepélyes felszentelése 1799. évi május hó 19-én volt, amikor is 32 debre­ ceni papnövendék énekelt. Az építés költsége a toronyórán és a körjárón kívül 45 000 Ft volt, nem számolva a sok fölajánlást (102 db szarvasmarha, 2 db ló, 111 db juh, 103 köböl búza stb.), önkéntes munkát, fuvart, amivel a hívek járultak az építés­ hez. Első papja Bereczk Péter volt, aki első prédikációit az épülő templomban a ha­ gyomány szerint malteros ládáról tartotta, s aki 1811. évi pünkösd első napján prédi­ káció közben a szószéken halt meg. A templom eredeti zsindelyfedelét 1824-ben cse­ réppel cserélték fel, s ennek köszönhető, hogy az 1829. évi május hónapban a város nagy részét elpusztító tűzvésztől az Új-templom megmenekült. A torony bádog­ tetejét 1850-ben újították fel, s 1887-ben vörösréz lemezzel borították be. A 20 regisz­ teres s még ma is jó orgonáját 1838—1840-ig részben önkéntes adományokból Kovács István szegedi zongora és orgonakészítő építette 11 000 Ft-ért. A templom belsejét 1897-ben restaurálták 18 000K költséggel. Az úrasztalt és térítőjét Nagy András és felesége ajándékozták. Az értékes egyházi edények 1789-ből valók. A to­ ronyban 4 harangja volt: 1. az első nagyharangot, mely 1262 fontos, 1799-ben öntöt­ ték. 2. A kisharangot 522 forintért öntötték az 1800-as évek elején. 3. A középső ha­ rangot 1805-ben készítették Pesten. 4. A későbbi nagyharang 2640 font súlyú és 1805ben öntötték. Igen fontos intézkedése volt az egyháznak, hogy a toronyba órát ké­ szíttettek, s a templom-fennállástól az 1900-as évek elején is még az órákat és negyed­ órákat (fertályokat) messzehallható kürtszóval is jelezték a körjáró 4 oldaláról, hogy a városszéleken, sőt a környékbeli földeken is tájékozódhassanak az emberek. Azon­ kívül a múlt századokban, a századfordulóig tűzjelző szolgálatot is tartottak a to­ ronyban, s éppen ezért építették a masszív körjárót [28/11. 565, 38/V. 623, 39/11. 223, 40/11], 1942. Új-templomi központi iskola. A Bocskai utcai elemi iskolát nevezték így az 1870-es években. L. ott [63/43]. 1943. Új-Tisza (I.) ~ Kis-Tisza. L. Ásott-Tisza. 1944. Új-Tisza (II.). A Tisza szabályozása alkalmával a nagyfai 89. sz. átvágást nevezték így még sokáig, főleg a környékbeliek és a halászok. (Pányi György). 1945. Új útca (I.). A mai Kállay utcát nevezték így régen. Az Alföld-fiumei vasút­ vonal kiépítése után Vasút utca nevet kapta. (L. ott). 1946. Új útca (II.). Hajdan „tized” volt, a mai Klauzál, Kállay, Nap (Szeremlei) utcák környéke. Régi utcáinak neve: Új utca (Kállay), Susáni Nagy utca (Klauzál), Hosszú Pince utca (Nap), Csáki Mihály utcája, Jenei János utcája, Márton Mihály utcája, Nagy töltés utca, Kaszap Pétör belső malma utcája, Sercsapszék utca stb. Az egyes utcaneveket lásd a megfelelő címszók alatt [13., 38/11. 452, III. 272]. 1947. Új útca (III.). A múlt században a Susáni Nagy utca (ma Klauzál utca) végső részét nevezték így, a Körte utca kiágazásánál keletkezett háromszög alakú, 201

térszerű ki képződéstől a Kis-tó medréig. Nagy részben már későbbi település. A szá­ zadfordulótól kezdve a Klauzál utca folytatását képezi (1. a Czégényi-féle belterületi térképet) [13]. 1948. Űj utcai belső fiú iskola (Belső Űj utcai). A ref. egyház 1817-18-ban épít­ tette a Tó partján az Új-templom mögött a mai Bocskai utcában, régen a Cigöllér soron. Ma mint Bocskai utcai ref. iskola szerepel. L. Belső Új utcai ref. fiúiskola alatt [8, 39 II. 167], 1949. Űj utcai külső református fiú iskola. A mai Kaluzál utca 59. sz. alatti nagy iskola helyen építtette az egyház 1834-ben. Lásd még Külső Új utcai két elemi iskola néven is [8, 9/11. 168], 1950. Űj útcai belső református leányiskola. A mai Kállay utca és a belőle kiágazó első zsákutca sarkán építtette a ref. egyház 1858-ban. Részletesen lásd a Belső újutcai ref. leányiskola cím alatt [8., 38/V. 639]. 1951. Űj útcai külső református leányiskola. A város építtette 1746. évben. Mivel nem volt megfelelő, a ref. egyház vásárolt telket a mai Görbe utca 10. sz. alatt 1789ben. Lásd részletesen: Külső új utcai két elemi iskola cím alatt [8., 38/V. 639., 39/11. 168]. 1952. Űjváros. Városrész, a mai VIII. kerület a Kis-tó túlsó oldalán, a törökök által elpusztított Hód község területén. Az 1808-i nagy tűzvész után települt, miután az uradalom település céljára kijelölte, és mérnökeivel kitűzette az utcák vonalát [38/IV. 69], A település alakja téglalap alakú. Hossza a Tuhutum utcáról a Diliinka temető kapujáig 1700 m, szélessége a Kistöltés utcai átjárótói a Virradat sorig 1100 m. A kijelölt utcák szélesek, nyílegyenesek, és DNy—ÉK és ÉNy—DK irányban húzód­ nak, és egymást derékszögben keresztezik. A területe a Hód-tó és Kis-tó közrezárta magas plató, mely legnagyobb részében 80,0—81,0 m, tszf. magasságú, egyenletes sík terület. Legmagasabb részei a Fáncsi, Gellért és Tuhutum utcák 81,5 m-es szakaszai, a régi vizek partjai, a legmélyebb részei a Makói utcától D-re eső 79,5 m-es terü­ letek [3]. 1953. * Űjváros. Középkori falu. A Mágocs-ér mentén az Újvárosi-pusztán lehetett a település. Az 1508-i adat szerint a Csanádi káptalan birtoka volt [38/11. 23, 446, V. 840., 39/11. 10]. A XVI. századvégén még falu volt, sőt pusztái is voltak: Alsó- és FelsőLibec-puszta. (L. ott). 1596-ban teljesen elpusztult. 1702-ben már csak mint pusztát említik [26/11. 179], Az elpusztult község helyét eddig nem sikerült megtalálni, de eddig rendszeres ásatásokat nem is végeztek [14]. 1954. Űjváros-puszta. A J. cs. katonai térkép XX. 26. lapján a hajdani Újváros falu területe és határa van így jelölve. K felől Puszta-Szenttornya, É-on a szállások, Ny felől a Kék-tó, D felől pedig a Kék-tóból vezető, jól kirajzolt medrű Mágocs-ér határolja. Az 1720-as években a gr. Károlyi család birtokába került, és Belső és Külső Újvárosi-pusztára osztották fel. Területe 1465 hold, a csárda utáni földeké pedig 168 hold volt [26/11. 179., 38/V. 845], 1955. Űjvárosi-csárda. Újváros hajdani elpusztult község Ny-i határán az Oros­ háza— aradi és Vásárhely— újvárosi utak kereszteződésénél épült. Az 1784. évi J. cs. korabeli katonai térkép XX. 26. lapján „Újváros W. H.” néven 5 út összetalálkozásá­ nál van feltüntetve, de a XVI. században már megvolt mint régi csárda. Az 1774. évi uradalmi térképen is fel van tüntetve [38/1. 28]. Bár forgalmas helyen épült a csárda, mégis nagyobb településektől távol esett, ezért a pusztai betyárok sűrűn felkeresték, és Rózsa Sándor is gyakran megfordult benne. (Halmi József, Herczegh István, Jó Ferenc). A csárda a Károlyi-uradalomé volt, s 1873 decemberében került a város tulajdonába. 1956. Űjvárosi elemi iskola. A VIII. kerületi Újváros lakossága az 1808. évi tele­ 202

pítése után 10—12 év múlva kérte a ref. egyháztól iskola építését azzal az indokolás­ sal, hogy: „a gyermekeket nem járathatjáka belső' iskolába a nagy töltésen való sűrű közlekedés, a sok jövő-menő és szilaj marhák niatt”. A Nagy-töltés (lásd ott) egyetlen összeköttetés volt akkor a város belterülete és Újváros között. Az egyház a földesúr­ tól kapott telket az iskola építésére, de ez nem volt megfelelő, s alkalmasabbra cserélte ki. 1821-ben készíttette az egyház az első iskolaépületet. Később szűknek bizonyult, és 1880-ban építtette a nagyobb, modernebb, ma is meglevő iskolát a Nádor utcában, ahol külön-külön tantermekben tanították a fiúkat és a leányokat [8., 39/11. 169]. 1957. Újvárosi-gödrök köze. Újváros (VIII. kerület) DK-i részén a Makói út és a Káposztáskert-oldal között nagyon jó „agyagbányák” voltak. Innen hordták a gö­ löncsérek a korongoláshoz az agyagot, s ott vályogot is vetettek. A Hód-tó magas partjából s ennek omladékából nyerték rendszertelen kitermeléssel, ezért a terület erősen gödrös. Volt idő, mikor ott téglát is vetettek, és ott égették ki „máglyába” rakva. Később már csak a gölöncsérek „árendálták” a várostól. Ugyanis az elhordott agyag­ ért megállapított „taksát” kellett fizetni az ott rendszeresített őrnek. (Halmi János, Kerekes Gábor közlése). 1958. Újvárosi-halmok. Szeremlei szerint három halom az Újvárosi-pusztán, a Mágocs-ér K-i partján [38/1. 144]. A Mágocs-ér fölött végigrepülve, igen szépen ki­ vehető a széles, jól kiképezett meder, s annak partján húzódó hidroeolikus eredetű Mágocs-oldal több kisebb-nagyobb kiemelkedésével. A helyszíni bejárások alkalmá­ val azonban nem tudtam meg, hogy melyik három lehetett az „Újvárosi-halmok”. A környékbeli idősebb gazdák sem tudták megmutatni, mert szerintük valamennyi kiemelkedést így nevezik. Ma már erősen le vannak szántva, de régen sokkal maga­ sabbak voltak. (Kis Bálint volt szélmalmos, akinek malma is egy ilyen halmon állt és „Sarki” Maczelka Ferenc földbirtokos mágocsoldali lakos közlése) [7]. 1959. Újvárosi-kereszt. A mai Vili. kerületi Újvároson, a volt „Bácskai részen” (1. ott), ma Széchenyi téren a Vörösmarty és Nádor utcák között áll. Már a múlt száza­ dokban is megvolt a kereszt. A J. cs. térkép XIX. 28. lapján, az akkor lakatlan terü­ leten a Hajdátói DK-re a Hódi vagy Hajdai temetőtől nem messze, K felé van jelezve a Hód-tó parti magaslaton (ma 81,5 m), Újváros legmagasabb pontján egy kis mester­ séges dombon négy út elágazásánál. Az 1820-as években már elég sűrűn települt ez a rész. M :g abban az időben, mikor az utcákat kijelölték, a keresztet valamivel bel­ jebb helyt zték, mert a hagyomány szerint éppen a mai Csomorkányi utca tengelyébe esett, a m ii Síp utca közelében, s forgalmi akadály lett volna. (Kerekes Gábor tégla­ gyári felügyelő közlése, aki 1844-ben született, az apjától hallotta, aki az első újvárosi települők egyike volt). 1960. Újvárosi református templom. Az újvárosi reformátusok már 1843-ban, majd 1847-ben is kérték, hogy számukra legalább imaházat és káplánságot létesítse­ nek. 1883-ban határozták el a templom építését, midőn is 8000 Ft önkéntes adomány gyűlt össze, majd erre a célra Kovács Ferenc 22 000 K-t adományozott. 1897-ben Sándy Gyula műegyetemi tanár tervei szerint Koncz Pál és Szabó Mihály vállalkozók megkezdték az építkezést, és ez év november 14-én a torony gombját is feltették. 1898. május 11-én Kiss Áron püspök szentelte fel. A templom és papiak építési költsége 42 482 Ft volt. Első lelkésze Györfi József volt. Úrasztali készletre és harangokra 1660 Ft gyűlt be. Az orgonát 1909-ben Krizsány Imre és felesége adományából 7490 K költségen készítették el [40/14]. Két harangja van. Az úrasztali edényei 1898-ból valók [28/11. 565], 1961. Újvilág útca. Belvárosban a Kinizsi utcát a János térrel összekötő széles, rendezett és igen fontos utca, mert Csúcs és Tabán forgalma a Pálfy és Teleki utcán Susán és Újváros felé főleg ezen bonyolódik le. Régen a III. tized utcája volt, ma 203

a IV. kerületbe tartozik. Előző neve Rák utca volt, azt megelőzőleg Topa sor. Később gr. Bethlen István utca nevet kapta [13]. 1962. Unitárius templom. Az unitárius egyház 1910. II. 22-én Libor József és Szabó István vállalkozókat bízta meg a templom építésével, melynek terveit Kruzslitz Károly építész készítette nagyon szép elgondolással a Völgy utcában a Szarvas szálloda mögött, a hajdani Topa-ér háromszögben kiugró, magas partján. 1911. évi május hó 5-én szentelte fel Ferenc József unitárius püspök. A templom, iskola és pap­ iak építéséhez szükséges téglát, valamint az egyház szükségleteinek biztosításához földbirtokokat Kovács József 1848-as honvéd, téglagyáros-földbirtokos és felesége adományozták [20/52]. Lásd még Völgy utca alatt is. 1963. Uradalmi épületek. A gr. Károlyi-uradalom Vásárhelyen volt épületeinek értéke az 1800-as években 105 512,97 Ft volt [26/11. 28, 49], A fontosabb épületek részletes leírása a megfelelő címszók alatt van. 1964. * Uradalmi szöllők. A vásárhelyi határban a Károlyi-uradalomnak az 1789. évi felmérések szerint 1872 7/8 hold szőlője volt [26/11. 27]. Legnagyobb része Kenye­ rében, Paperében, Máma-, Mámazugban, Kishomokon és Sarkaly-Szentkirályon volt. (Részletesen lásd külön-külön fenti címszók, nevek alatt). 1965. Urasági ház. A belvárosi katolikus templom mellett a Virág utca sarkán áll az 1740 körül épült, nagy, földszintes épület, az inspektorális kvártély (L. ott is). Állítólag innen több felé alagutak vezetnek részben a plébánia épülete felé, részben a Kinizsi utca felé. Későbbi építkezések és utcarendezések alkalmával (Szt. Antal u.) többször ráakadtak egy bolthajtásos, földalatti építményre, meg is bontották, be­ törték a mennyezetét, s 2 m-es rúddal nem érték el a fenekét, de még csak nem is próbálták feltárni. A hagyomány szerint az urasági háztól a Szarvasig és a volt prés­ házig (óvónőképző intézetig) is van alagút kiépítve. (Halmi János, Kamocsay Gábor, Kis Imre). 1966. Uraság körtvélyése. Körtvélyes felső részét nevezték így, mert azt az ura­ dalom kezelte. Nevezték még Körtvélyesi-majorság-rétnek is. Körtvélyes többi részét, a „Város körtvélyesét" pedig a lakosság használta (L. ott). Az Uraság körtvélyése 306 hold [26/11. 28], 1967. * Űrnépe. Középkori elpusztult község a mostani Kistó-hajlat ban a Csomorkányi úttói É felé, alig 40—50 m-re terült el a hajdani község, melyről eddig bővebb adatok nem kerültek elő. Valószínűleg Csomorkány középkori, szintén elpusztult község, majd város tartozéka lehetett. Okmányok először 1462-ből említik mint Úrnépe-pusztát. 1478-ban Dóci Péter vette meg Gályi Horvát Gergelytől. A régi víz­ medrekből kiemelkedő, szigetszerű dombon 1893-ban találták meg a régi templom maradványait. Az alapból kiszedték az akkor még ép téglákat, mert 1869-ben a föld tulajdonosa kb. 8000 db-ot kitermelt, és építkezésre használta fel [38/11. 440, 442]. A község valószínűleg még a tatárjáráskor pusztult el [14, 38/IV. 28, V/839]. 1968. Utak. A múlt századokban kialakult utak, melyek főleg egyik lakott hely­ től a másikba vezettek. Ezek ma is megvannak, legfeljebb nyomvonalukat a határ dűlőzése, valamint a belvizek szabályozása következtében többé-kevésbé rendezték, a görbe, kanyargós utakat igyekeztek kiegyenesíteni. így például azokat az utakat, melyek régen nagyobb tavakat, mocsarakat, a magasabb partokat követve megkerül­ ték, a belvizek levezetése után már a kiszárított medreken egyenesen vezették, s ezzel az utakat meg is rövidítették. Vannak utak, melyek a régi fontosságukat elvesztették, mert sokkal rövidebb új utat építettek helyette (pl. a Régi-Szegedi út stb). A fontosabb utak felsorolását lásd a „Helynevek rendszerezése” IV. rész 19. csoport alatt, a részle­ tesebb adataikat, leírásukat pedig a megfelelő címszók alatt [11], 204

1969. kező volt:

Úthálózat. Hódmezővásárhely határának úthálózata 1933-ban a követ­ 46 km 94 km kiépített 118 km kiépítetlen 1 km

állarhi út törvényhatósági út törvényhatósági út vasúti hozzájáró út Összesen : a dűlőutak hossza: Összegezve:

259 km, ebből kiépített 141 km 853 km 1112 km [29],

Vásárhelyen 1908-ban még nem volt állami út, illetve azokat is a város tartotta karban, mint törvényhatósági utakat. 1908-ban a törvényhatósági és dűlőutak hossza 1009,2 km volt. Az egész nagy Magyarország városai közül Hódmezővásárhelyen volt a leghosszabb úthálózat. U tána Szentes következett 816 km, Debrecen 616 km, Nyíregyháza 405 km és Kecskemét 324 km úthálózattal [11, 59/356]. 1970. Utca- és térnevek. Hódmezővásárhely belterületén az 1930-as években 229 utca és köztér volt. Az ősi utcatelepülések nevei évszázadok folyamán többször is változtak. Régi okmányokból, iratokból és térképekről, idős emberek emlékezéseiből kb. 150 régi utcanevet s azokra vonatkozó adatokat tudtam összegyűjteni. Sajnos több utcánknak régi nevét nem tudtam még felkutatni, főleg SusánbdLn (a városi mér­ nöki hivatalban a legrégibb belterületi térképnek idevonatkozó lapjai hiányoznak). Főleg a múlt század második felében kezdték rendezni a belterületet, s a régi I—V. „tized” beosztás helyett kialakították a mai kerületeket I—VlII-ig. Az 1880-as évekig tizedenkint 1-től kezdődött a házak számozása; eleinte az utcák szerint, később a bel­ terület növekedése, új építkezések során már össze-vissza végződött. A lakosság gyarapodásával, a nagy porták feldarabolásával megkezdték a tört házszámozásokat. A II. tizedbe pl. 882 házszámozásnak 92 alszáma lett négy utcában az építkezések folyamán rendszertelenül, össze-vissza kiadva. Az 1891. évben a házszámozás a belterületen a következő: 1. tized II. tized III. tized IV. tized V. tized Összesen:

és és és és és

97 alszám 92 alszám 146 alszám 115 alszám 45 alszám

5663 házszám és

495 alszám

1— 1374 1— 882 1— 1228 1—1505 1— 674

házszám házszám házszám házszám házszám

Ez a rendszer később a városban való eligazodást nagyon megnehezítette, szinte lehetetlenné tette, s még növelte a zavart a lakóházak rendetlen építése is. Már a múlt században kezdték, főleg a második felében, intenzíven rendezni a belterületet, amelyhez nagyban hozzájárultak a földesurak szigorú rendelkezései és kiváló mér­ nökeinek ma is helytálló városrendezési tervei, a lecsapolt belterületi tavak, Király­ szék-, Hattyas-, Csúcs-tó kiszárított, lecsapolt medrében kijelölt széles, szabályos, egyenes utcák, a gyakori tűzvészek alkalmával elpusztult rendezetlen zegzugos utcák helyén rendesebb utcavonalak kijelölése, az új házak építésének engedélyhez való kötése, a VIII. kerületi Újváros (1. ott) szabályos telepítési terve stb. Ugyanakkor már kezdték a régi, jellegzetes utcanevek nagy részének átkeresztelését. Igyekeztek ugyan a város történetével kapcsolatos személyek, majd országos viszonylatban nevezetes régi és korabeli nagy emberek (politikusok, hadvezérek, tudósok, írók stb.) nevét 205

megörökíteni, mégis — sajnos — sok tipikus, jellegzetes „vásárhelyi” utcanevet vál­ toztattak meg semmitmondó, általános nevekre. A világháború alatti és utáni „divatos” utcanév-változásokat nem is vettem a kimutatásba, hanem azokat az utcá­ kat a régi természetes, földrajzi nevükön említem, pl. Szentesi utca (Ferenc József s. út), Szegedi utca (Vilmos császár s. út) stb. Az utcanevek felsorolását lásd a „Helynevek rendszerezése” II. rész 2. csoport alatt, a részletes adatokat pedig a megfelelő utcaneveknél. Itt csak a csoportosításukat közlöm az eredetük alapján. Az alábbiakban utcaneveknek csak az előtagja szerepel, hozzáértendő tehát: utca, pl. Almási, ti. utca stb.; a terek, közök neveinek utótagjai fel vannak tüntetve, pl. Kálvin tér, Pisla köz. I. Személynevek: Almási, Andrássy, Anna, Adám, Almos, Árpád, Bajza, Balassa, Berta Mihály utcája, Batthyány, Bálint, Bánjfy, Bánfi köz, Báthory, Bem, Benőfy, Beöthy, Bercsényi, gróf Bercsényi Miklós, Berecki utcája, Berzsenyi, Bezerédj, Béla, Bélái, Bocskai, Bolond, Csáki Mihály utcája, Cserey, Csokonai (I.), Csokonai ( II.), Damja­ nich, Dáni, Deák Ferenc, Dobozi, Egressy, Eszterházy, Égető, Éva, Fáncsy, Fáy, Fehérváry, Ferenc, Futó Mihály tér, Garay, Gábor, Gellért, Gergely, György, Gyulai, Hézső István köze, Hódi Pál, Hunyadi, Ignác, Ilka, Ilona, Imre, Jakab, Jámbor, János, János tér, Jenei János utcája, Jókai, Józsa, Kaszap Pétör utcája, Kaszap Pétör malma utcája, Kazinczy, Kállay, Kálvin tér, Károlyi, Kinizsi, Kisfaludy, Kis Molnár köz, Kiss Ernő, Klapka, Klauzál, Konti, Kontrászki, Kossuth tér, Kóti István utcája, Kölcsey, Kristók malma utcája, László, Lázár, Lehel, Lendvay, Lenkey, Lévay, Magyar, Mária Valéria, Márton, Mártony Mihály köze, Mátyás, Medgyesi, Mihály, Miklós, Mózes, Nagy Sándor, Nyizsnyai Gusztáv, Pál, Pálfy, Petőfi, Pisla köz, Ráday, Rákóczi, Rákosi, Révai, Rónay, Samu Pétör malma utcája, Sarlotta, Sarolta, Schéner köz, Simon, Simonyi, Szentandrási, Szent Antal, Szent István, Szent László, Szeremlei, Széchenyi, Széchenyi tér, Szigligeti, Szilágyi István utcája, Szoboszlai, Szőnyi, Teleki, Toldi, Tompa, Török Bálint, Török Ferenc fiskális kertje Török Pétör köze, Tuhutum, Vajda, Verbőci, Vidács, Vörösmarty, Zrínyi, Zsedényi, Zsigmond, Zsoldos utca. Összesen 140. II. Állatnevek: Bárány, Béka, Bika, Borz, Csalogány, Csiga, Csík, Csirke, Darázs, Daru, Farkas, Fácán, Fecske, Galamb, Gólya, Hal tér, Hattyas, Hód, Holló, Kacsa, Kakukk, Kecske, Kígyó, Kos, Kutyaszorító, Liba, Nyúl, Oroszlán, Pacsirta, Pipiske, Rigó, Róka, Sas L, Sas II., Szarvas, Szúnyog, Tehén, Varjú, Veréb, Vidra utca Összesen 40. III. Növénynevek: Ag, Dohány, Fűz, Füzes, Fűzfa, Gomba, Gyékény, Ibolya, Ibolya köz, Jegenye, Káka, Kiserdő sor, Levél, Nád, Nyárfa, Pálma, Rekettye, Répa, Rózsa, Szegfű, Tölgyfa, Üszög, Virág utca. Összesen 23. IV. Növényi terménynevek: Alma, Berkenye, Búza, Cseresznye, Dió, Egres, Gyümölcs, Kalász, Kökény, Körte, Körtvély, Kukorica, Meggy, Szalma, Szilva, Szöllő utca. Összesen 17. V. Ásványi vonatkozású nevek: Agyag, Arany, Ezüst, Jég, Ólom, Réz, Só, Vas utca. Összesen: 8. VI. Foglalkozást jelentő nevek: Búvár, Érsek, Halász, Harangozó köz, Kapitány, Király, Király sor, Kis molnár köz, Nádor, Plébános két köze, Püspök, Révész, Vívó utca. Összesen: 13. VII. Használati tárgy nevek: Bárd, Csengettyű, Cserép, Dob, Dobogó, Eke, Horog, Kalap, Kard ( I.), Kard (II.), Kasza, Kereszt, Korona, Lánc, Rostély, Sarkantyú, Síp, Szék, Szög, Tükör, Villa utca. Összesen: 21. VIII. Földrajzi nevek: Csomorkányi, Csúcs, Hódi, Kanizsa, Királyszék, Kistópart, Kútasi, Lakhati (Nagy), Lógeri (Nagy), Makói, Makói országút, Nagy csúcsi, Oldal­ kosár, Rárósi, Sarkalyi, Solti, Susáni Nagy, Szegedi, Szegvári, Szentesi, Szentesi köz, 206

Szentkirály, Szentmihály, Tabán, Tabáni Piac utca, Tarjáni (nagy), Tarjányi köz, Tóalj, Tószer, Újvilág, Vásárhely, Völgy utca. Összesen: 31. IX. Természeti nevek: Alsó, Árvíz, Dél, Délibáb (I.), Délibáb (II.), Dér, Észak, Északi, Fehér, Fény, Fő, Főtér, Görbe, Hajnal, Határ, Hideg, Hold, Jég, Kemény, Keskeny, Kis, Kőfalsor, Könyök, Lapos, Nap, Nyár, Rövid, Sugár, Száraz, Szél, Szi­ várvány, Tavasz, Tél, Viszhang, Vörös utca. Összesen: 35. X. Egyéb nevek: Áldomás, Árok, Bajnok, Bánom, Cigány, Cigöllér sor, Csatorna, Csillag (I.), Csillag (II.), Csonka, Fénszer, Hosszú pince, Kanális, Kert, Kétmalom, Kisutcai piac utca, Kispiaci tér, Kistöltés, Kocka, Könyves, Koplaló, Magyar, Malom, Nagytöltés, Oldalkosári Piac utca, Palotai, Sárkány, Sercsapszék, Serény, Serház, Serház tér, Séta tér, Szabadság tér, Szerencse, Templom, Új sor, Új utca (I.), Új utca (II.), Vasút, Vásárállás, Vidám, Vigadjunk utca, Összesen: 42. I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X.

Összesítés Személynevek Állatnevek Növénynevek Terménynevek Ásványnevek Foglalkozási nevek Használati tárgyak nevei Földrajzi nevek Természeti nevek Egyéb nevek Összesen:

140 37,8% 40 10,8% 6,6% 23 17 4,2% 8 2,3% 13 3,5% 21 5,7% 31 8,4% 35 9,4% 42 11,3% 370

100,0%

Megjegyzem, hogy itt nincsenek felsorolva az eddig felkutatott összes vásárhelyi utca- és térnevek, csak a fontosabbakat közlöm. A teljes utca-és térnevek ezen munka irodalomjegyzékének 13. sz. alatt jelzett „Hódmezővásárhely régi és jelenkori utcanevei 1938-ig”, című, kiadásra kész tanulmányomban jelenik meg. 1971. Útfél. A nagyobb közlekedési utak mentén elterülő s azokkal párhuzamos földsávokat nevezték így főleg régen, a határ dűlőzése előtt (pl. Csomorkányi útfél, Erzsébeti útfél, Makói útfél, Rác útfél, Szentesi útfél), ez utóbbiról dűlőt is neveztek el). Sokan nevezik még ma is ezeket a területeket „útszél”-nek is. [L. Szél (III.) alatt] [3/1. 60., 11], 1972. Útvég. A külterületi utaknak, dűlőutaknak a szomszéd határáig érő részét nevezik útvégnek, pl. Csomorkányi útvég, Csárpateleki, Földvári, Hatrongyosi útvég, Rác útvég stb. [3/1. 60, II. 2, 73., 11], 1973. * Ürmös-ér. „Bizonytalan fekvésű ér, mely a Batidai-síkot kötötte össze a Gorzsai-laposokka.1” [38/1. 81]. A J. cs. térképen XIX. 29. lapon látható a KisÜrmös-halom (1. ott). Mellette van egy jól látható, illetve kirajzolt, s a helyszínen még ma is kivehető mederrészlet, melyet az ottani idős gazdák szerint Ürmös-érnek ne­ vezték. (Orovecz János, Égető Pál gazdák közlése). Repülőgépről nézve ennek a me­ derrésznek a folytatása — főleg tavaszi hóolvadás idején — kisebb megszakításokkal Batida felé jobban kivehető, míg Gorzsa felé már nagyon elmosódott a vonulata. Legjobban a középső része látható a Kis-Ürmös-halom közelében [6/44]. 1974. Ürmös-fenék. Az Ürmös-érnek hajdan kiszélesedett medrét nevezték így, amelynek szélén emelkedett a Kis-Ü rmös-halom. Hidroeolikus képződmény. Ma már a földművelés következtében alig lehet megkülönböztetni az érnek is már nagyon beszántott medrétől. (Orovecz János, Pócsy Jenő). 207

1975. Ürmös-halom (I.). Szikáncson a Fekete-ér D-i partján a NyDNy—KÉK-i partos vonulaton emelkednek ki a Vágott-, Zöld-, Fekete-, Ürmös-halom és a Táncos­ domb. A szél és víz közös munkájaként keletkeztek. Repülőgépről nagyon jól ki­ vehető a halomvonulat. A J. cs. térkép XIX. 29. lapján a Zöld- és Gárgyán-halom (Táncos-domb) között van feltüntetve. Magassága A O 86 m. AD szerint 83,5 m, mely a Serházi-Szikáncs 79,0—79,5 m-es és a Városi-Szikáncs 78,5—79,0 m-es szint­ jéből —- főleg D felől — elég meredeken emelkedik ki [7]. 1976. Ürmös-halom (II.). A József császár korabeli katonai térkép XIX. 29. lapján a Batidai sík ÉK-i partján a Gorzsa-ér kezdeténél egy ÉK—DNy irányú földhát van jelezve, melynek legdélibb pontja Ürmös-halom névvel szerepel. Tőle ÉK felé van egy halom név nélkül, jóval messzebb pedig a Gorzsai-halom kettős jelzéssel gondosan kirajzolva. A földhát legészaknyugatibb pontja a Bor-halom, a Gorzsa-ér torkolatánál. Innen a földhát csaknem derékszögben ÉK felé, a Dékány-halom felé fordul. Repülőgépről nagyon jól látszik — főleg belvizes időben —- a J. cs. térképen gondosan feltüntetett földhátvonulat, melyet részben az Antalics-tó, Gorzsa- és Porgány-ér erős sodra hozott létre, részben pedig ezeknek a vizeknek medréből az erős Ny-i szelek által kifújt homokból keletkezett. A környéken élő idős emberek emlékez­ nek arra, hogy ezt a magaslatot is valamikor Ürmös-halomnak nevezték, a vonulatot pedig Ürmös-hátnak és a J. cs. térképen névvel nem jelzett magasabb részt pedig Kis-Ürmös-halomnak, megkülönböztetésül az ÉK-re emelkedő Nagy- Ürmös-halomtól (I.), amelyik valóban jóval nagyobb kiterjedésű és magasabb is. (Barta János, Jó Ferenc, Kapocsi István, Pócsy Jenő). Az ármentesítő társulati térképen az Ürmöshalom II-nek megfelelő magaslat a 79,0 m-es terepszintből meredeken emelkedik 81,5 m-ig [7]. 1977. Ürmös-hát. A Gorzsa-ér K-i partján emelkedő dűnesorozatot nevezték régen Ürmös-hátnak, melynek D-i részén az Ürmös (II.)-halom emelkedik. Közepe táján a Gorzsai-kettőshalom, lejjebb pedig a Kis-Ürmös-halom. Idős ottani gazdák el­ beszélései szerint a Tisza szabályozása előtt közepes áradások alkalmával is még szárazon maradt, ezért jó kaszáló és szántó is volt. Nagy áradás már elborította, s csak a halmok álltak ki szigetként. M a már nagyon le van szántva. (Kapocsi Miklós, Pócsy Jenő) [7], 1978. * Üszög utca. A régi Láger városrészben a Csiga utcának K felé vezető, vakon végződő, rendezetlen kis utcája volt. Mai neve Benőfy utca (1. ott) [13]. 1979. Vajda útca. Tarján kapujában a Zrínyi utca harmadik jobb oldali mellék­ utcája, mely a Lázár utcába vezet a Damjanich utca kezdeténél. Rendezetlen utca. Az I. és II. kerület határutcája. A múlt században Varjú utcának nevezték, és az I. tizedbe tartozott, s a századfordulóban Vajda János (1827—1897) költőről nevezték el [13], 1980. * Vaj-ér. A Rét leghosszabb vize volt, mely az 1700-as években a vásárhelyi és kopáncsi földek határát képezte, nagyjában ÉK—DNy irányban. Kishomok mellett a Gyűlő lapályából indul ki a Gera-ér felett, itt azonban kialakult medre még nem volt. A Tisza felé vezető végső szakaszán már rendesen kiképezett széles és mély volt, melyet a Tisza szabályozása alkalmával a védgát a mai Szegedi úttól lefelé alig 100 m-re fogott át. Medre a töltésen kívül ármentesítve van, de nagy esőzések után és belvizek idején a víz sokáig megmarad benne. Mai fenékmagassága 77,0—77,5 m. Medrének hullámtérbe került részét a Tisza árvizei alkalmával teljesen feliszapolta [6/44], 1981. Vaj-hát. A Vaj-ér nek ÉK—DNy irányú szélesen elterülő, magasabb part­ vonulata, mely főleg a Vaj-ér medréből hidroeolikus úton keletkezett. A Tisza szabá­ lyozása előtt csak a nagyobb áradások alkalmával került víz alá, ezért jó szántó 208

és kaszáló volt. Régen jóval magasabb volt, de az intenzív földművelés következtében erősen le van már szántva. Egy részét a Vaj-ér és annak mellékága a Vaj-kutykó fogta közre, ez volt a Vaj-köz [7]. 1982. Vajhát. Vasúti megállóhely. Mikor az alföld—fiumei vasútvonalat kiépítet­ ték, mint 90-es őrház szerepelt kb. a századfordulóig. A Vaj-hát magaslat É-i végénél van, a Nagyállomástól 10 km-re. 1983. Vaj-köz. A Vaj-hátnak a Vaj-ér és Vaj-kutykó közrefogta legmagasabb részét nevezték így a Tisza szabályozása előtti időkben, s mint legmagasabb részt, főleg szántóföldnek használták (Pócsy Jenő). 1984. * Vajkutykó. Kopáncs D-i részétől Ny-ra a Farki-rét és a Rókalyukas-hát között a Vaj-ér egyik nagyobb ága volt, s vele együtt fogta közre a Vaj-hát egy részét, a Vaj-közt. Fenékmagassága 77,0—77,5. 1985. Vaj-rét. A hajdani Vaj-ér és az új Szegedi út között terült el a Tisza töltésé­ től a Nagy-rétig. Ma már nem tartozik a vásárhelyi határhoz. Átlagos felszíne 77,0—78,0 m-ig □ . (Benes Gyula, Pócsy Jenő). 1986. * Vajszeg-Nyárszeg. Kopáncs egy része lehetett. 1662-ben említik egy tanúvallomás alkalmával. A Vaj-értől Vásárhely felé terült el ez a hajdani legelő rész [38/V. 767], 1987. Valaszkai-főd. Földvár és Kaszaper között terült el a Tatársánc mellett. Az 1894. évi ásatások alkalmával itt találták meg Veresegyháza középkori község templomának alapjait (1. ott). A falu belterülete ezen a Valaszkai-földön terülhetett el, mert szántás közben több régi használati tárgyat (vasfokos, nyílhegyek stb.) és tűz­ hely-maradványokat dobott ki az eke (1. Veresegyháza alatt is). Nevét onnan kapta, hogy ezen a területen már régóta a Valaszkai családnak voltak birtokai [38/11. 476]. 1988. * Varga-ér. Ma már medrét megállapítani nem lehet. A hagyomány szerint a Kopáncsi-síkot kötötte össze a Köves-érrel, így mondta ezt Kapocsi Mihály Kopáncs és környékének egyik legjobb, idős ismerője. Jelentéktelen ér volt a múlt században is [6/44]. 1989. * Varga János-foka. Az 1774. évi Vertics-féle uradalmi nagy térképen Kotac alatt a Tére-ér D felé húzódó kanyarulatába ömlött a Gyúló-ér felől. Hogy ezzel régen állandó összeköttetésben volt-e vagy csak áradások alkalmával, ma már nem lehet megállapítani. A Téré felé eső részének helyenként még kivehető medermaradványait Halmi József és Kamocsay Gábor mutatták meg. Ma már nagyon be van szántva [6/44]. 1990. * Varjas. Eleinte puszta volt Csomorkány és Földvár között. Az 1456-os évek elején települt, de 1465-ben elpusztult, s utána már megint csak pusztaként em­ lítik Földvárral együtt mint Varjas-Földvár-pusztát [38/11. 232, 447], 1991. * Varjú utca. Turjánban a mai Vajda utcát nevezték így a múlt században [13]. 1992. * Vas-kocsma. Tarjádban a Malom utcában volt híres kocsma a nagy szárazmalom, előzőleg „szuszi” v. taposómalom szomszédságában. A malom meg­ szűnte után a kocsma forgalma is megcsappant, s a századforduló után meg is szűnt, s az épületet Rácz Ferenc borbély vette meg. (Tűhegyi Sándor közlése). 1993. Vas-palé. L. Pálé. 1994. Vas útca. A VII. kerületben a Kállay utcát köti össze a Mátyás utcámal. Neve különösebb jelentőség nélküli, általános elnevezés. A századforduló előtt a IV. tizedbe tartozott [13]. 1995. * Vasút(-i) utca. Az ősi Hód utcát (1. ott) a mai Kállay utcát nevezték el így, miután az alföld—fiumei vasútvonal (ma szeged—békéscsabai) mellett felépült a Nagy állomás [13]. 1996. Vágóhíd. Az 1700-as évek végén a mostani Bauer-malom helyén, az előtte levő részen, a Hód-tó partján állott az eddigi tudomásom szerinti első vágóhíd. 209

A vér, a szennyvíz a tóba folyt be. Amint a Hód-tó kezdett kiszáradni, és aszály ide­ jén a környéken förtelmes bűz volt, ezért az 1850-es években az uradalom ezt a négy oszlopon álló, nyitott színt, melynek összes felszerelése egy nagy fagerenda fogas volt, a belvárosba, a Varjú utcába., a mai Vajda utca 3. sz. ház udvarába helyezte át. Mivel itt a vérnek és szennyvíznek lefolyása nem volt, és az udvaron ásott kövezetlen gödör­ ben gyűlt össze, az egész környéket még enyhe télen is bűzzel árasztotta el. A lakosság jogos panaszára az uradalom pár év múlva innen a Hajda-vendéglő udvarába, a mos­ tani méntelepi istálló helyére telepítette. Amikor a város az uradalomtól megváltotta, megvette a vágási jogot, a vágóhidat, mely már nem felelt meg a hivatásának, a Bábicki-gödrökben építette fel (1. ott). Itt már téglaépületek voltak, s az udvara is cementbe rakott téglával volt kiburkolva, és a szennyvíz összegyűjtésére is cementes medencét készítettek, az összegyűlt szennyvizet aztán lajtokkal hordták ki. Ez a vágó­ híd is hamarosan szűknek, közegészség szempontjából pedig alkalmatlannak bizo­ nyult, ezért 1902-ben kérték egy nagy, modernebb és nagy teljesítményű vágóhíd építését, amit csak pár év után valósítottak meg a Kortyogóban (1. ott) [20/81], Az új vágóhíd 1908. évi befektetési költsége 192 000 K volt, a bevétel pedig 11 349 K volt [59/288]. A Bábicki-gödörben levő régi vágóhidat lebontották, s csak a régi bővizű ásott kútja maradt meg, amit később csordaitató kútnak használtak. 1908-ban a vágó­ hídon levágtak 2445 szarvasmarhát, 8731 juhot, birkát és bárányt, 2 kecskét és 3585 sertést, összesen 14 763 állatot [59 292]. Az új vágóhíd — jéggyárral bővülve — forgalma rohamosan, állandóan emelkedik [20/81, 262], 1997. Vágott-halom. L. Dékány-halom. 1998. Városháza. I. Legrégibb városháza. A török megszállás alatt állítólag a mai Andrássy és Szent Antal utcák sarkán volt a városháza, s ott húzatta karóba a török csapat veze­ tője Döbrentei városbírót, mert Vásárhely nem akarta az adót megfizetni [20/499]. II. Régi városháza. A jelenlegi városháza épülete előtt 1810körül épült, a mai Kossuth térbe erősen benyúlt, egészen a Sas vendéglőig. A városi széképület sarokház volt, s tőle Ny-ra a Tarjáni utca felé volt a városházi szobák épülete, melynek ablakai a mai Kossuth térre néztek, míg a városházi hivatalos helyiségek háza a mai Szegedi utca vonalában volt, s ablakai a tói lejáróra néztek. A város széképülettől D-re a mai Ó-gimnázium mellett és előtt emelkedett a megyei börtön. 1830-ban a városháza le­ égett. Újjáépítették, de később már a hivatalok elhelyezésére elégtelen volt, s ezért új, nagy városháza építését vették tervbe. III. Új városháza. Az 1890-es években hirdették meg a pályázatot az építésre. A beérkezett pályázatok közül lovag Ybl Lajos műépítész, m. kir. udvari építész terve volt a legszebb, és megvalósításra is a legmegfelelőbb. Egyhangúlag elfogadták, és 700 Ft-tal jutalmazták. A tanács a városi székház építéséhez szükséges telekkisa­ játításokat még 1891-ben 167/1891. Ein. számú rendelet alapján elintézte. Az építési terveket felterjesztették a minisztériumba, s ott a főlépcsőház és környékén változta­ tásokat javasoltak IX. 29-én. Ybl ezek szerint úgy módosította a terveket, hogy azok alapján még október végén megkezdhetik a munkát. A városi tanács ekkor szerződést kötött Ybl Lajossal a városi székház kivitelezési, építési részlettervei elkészítésére, az építési munkálatok végeztetésére, felügyeletére, felülvizsgálatára 6500 Ft tisztelet­ díj ellenében. A tervmódosítások szerint „az emeleti falak vastagsága 0,48 m, a főhomlokzati részen pedig 0,64 m. A torony a pályatervnél egy emelettel (7 m) magasabbra és kör­ járóval (erkéllyel) építendő. A torony alapja megfelelő betonra helyezendő és az eme­ leti részig oszlopcsarnok közé foglalandó és a torony, valamint az oszlopcsarnok alatt a főbejárat elé kocsifeljáró legyen, és a csarnok felső része az emeleti részen 210

a közgyűlési teremmel összeköttetésben álló erkéllyé alakítandó. A közgyűlési terem a toronymagasítás folytán magasabbra s az ablakai is magasabbra tervezendők, hogy a terem rendeltetése külsőleg is kitűnjék. A Szegedi utcai és a tó felőli homlokzatok középrészén az udvar felőli kiugrások folytán stílszerű kiemelkedések tervezendők. A lábazat erős cementbe rakott válo­ gatott téglával tervezendő. Folyosók színes cementlapokkal, a lépcsők vörös már­ ványból készítendők. A közgyűlési, bizottsági tanácsi termek, a főispáni és polgármesteri helyiségek (amerikai) parketta padozattal, a többi hivatali helyiség hajó­ padlóval, ajtók, ablakok mindenütt I. r. erdei (szurkos) fenyőből, tehát nem közön­ séges fenyőből tervezendők. Szellőztetés: a közgyűlési terem, tanácstermek, adókivetési, adónyilvántartási, adószedői, községi bírósági és központi irodahelyiségekben kürtőszellőztető rendszer tervezendő. A közgyűlési és tanácsterem központi fűtéssel tervezendő. Többi helyen részben Meidinger, részben cserépkályha fűtés, a pincehelyiségekben egyszerű vas­ kályha fűtés tervezendő”. A fenti tervmódosítások szerint az építkezést 1891. év végén megkezdték, s az alapkő letétel 1892. évi április 12-én ünnepélyes keretek között megtörtént. 1893 nyarán már a torony is elkészült a körjáróig. A harangot Walser Ferenc Budapest, Rottenbiller u. 66. sz. alatti harangöntő ajánlata alapján 1892. XI. 14-én elkészítette a legfinomabb harangacélból. Súlya 1000 kg. Költsége a hozzá szükséges két darab vertvasból készült harangállománnyal és felszereléssel együtt 2175 Ft volt. Mikor a városháza tornyába húzták fel a harangot, az a körjáró korlátjában megakadt, a kötél elszakadt, s a harang lezuhant, és mélyen a földbe bevágódott, de nem történt semmi baja, s kárt sem okozott (Bodnár Bertalan, Halmi János szemtanúk közlése). A zárókő betétele 1894. január 18-án történt. A városháza költsége 233 500 Ft-ot tett ki. 1999. Városkert. A Kistó-ér partján a Serház közelében a város nagyobb terü­ leten faiskolát, kertészetet létesített. Itt állítják elő az utcák egységes fásításához szükséges csemetéket, a parkok díszítéséhez a díszfákat, bokrokat, rózsákat és a dísz­ növényeket. Termékeiket magánosok részére is árusították. Mellette építették fel a járványkórház barakképületét. 2000. Város körtvélyése. Körtvélyes (1. ott) alsó része [38/1. 17], mely a város kezelésében állott, megkülönböztetésül az Uraság Körtvélyesétől (1. ott). 2001. Városi kórház. Az 1831. évi nagy kolerajárvány idején állandó kórház még nem volt Vásárhelyen, s a járvány alkalmával ideiglenesen a Hajdút (1. ott) és Tabán Ny-i szélén egy magánház telkén deszkából épített pajtát rendeztek be a betegek el­ különítésére [38/III. 477]. Ez a pajta a Belső-Papere ÉK-i sarkán a mai Tompa utca végén a Körtöltés helyén állt az ősi Tűhegyi-portán. (Szóbeli közlés Tűhegyi Sándor idős tabáni lakostól, aki azt apjától hallotta és Jó Ferenc Bocskai utcai lakostól). A megye 1833-ban építtette az első „kórodát” Vásárhelytn az akkori megyeszékhelyen, melynek költségéhez a város 500 Ft-tal járult hozzá. Ez az épület 5—-6 helyiségből álló, nagyrészt vályogból épült, földszintes épület volt a régi Sas, mai Hódi Pál utcá­ ban. Később a régi tűzoltólaktanyát és az istállóját helyezték el benne. Ebben a ház­ ban lakott egy gondozó a családjával, és kb. 20—25 beteg, koldus és csavargó „áponc” állott „orvosi” kezelés alatt. Ez a város szégyenfoltja volt, mert a betegek nemre és betegségre való tekintet nélkül közös helyiségben voltak elhelyezve [31/9, 13]. 1859ben, mikor már a Hódi Pál utcai „kórház” nem felelt meg erre a célra, a Wlasics utcá­ ban (előbb Kórház, majd Kereszt utca) volt uradalmi épületet, a megyei raktárt, illetveannak egy részét, bérelte ki a város évi 240 Ft-ért kórház céljára, de ez is tulajdon­ képpen az elaggottak, dologképtelenek és elmebetegek gyűjtőháza volt, ahol még 211

szintén nemre és betegségre való tekintet nélkül helyezték el a betegeket. Külön or­ vosa nem volt, s csak egy gondnoka és egy ápolónője volt a kórháznak, aki egyúttal a takarítást is vállalta, illetve végezte. Ekkor már 4 szobája volt a kórháznak. Az elme­ betegek a többiektől elkülönítve ugyan, de még mindig nemre való tekintet nélkül voltak elhelyezve [31/15], 1878-ban tervbe vették az új kórház építését, de nem való­ sult meg. 1880-ban a Serház (1. ott) K-i részén 6 helyiségbe vitték ki a Wlasics utcából a kórházat, de még itt sem tudták az ápoltakat betegség és nem szerint teljesen el­ különíteni [31/16]. 1883-ban a belügyminisztérium a kórház végleges elhelyezését és bővítését engedélyezte a Serházban, s az átalakítást azonnal meg is kezdték, s 1884. év őszére be is fejezték. Külön mellette egy járványkórházat is berendeztek. 1886-ban rendszeresítették az első kórházi orvosi állást, melyre dr. Imre József (1851— 1933) szemészorvost nevezték ki, a későbbi kolozsvári egyetem szemészprofesszorát. Ő azonnal szemészeti osztályt létesített külön, és ettől kezdve a kórház forgalma ro­ hamosan növekedett. Már abban az évben 325 beteget ápoltak. Dr. Imre József 1888ban lemondott a kórházi orvosi állásról, és csak a szemészeti osztály vezetését tar­ totta meg, amelyet azután a folyton növekvő szembeteg-létszám, valamint a kórház­ nak a forgalomtól való kiesése miatt a városban egy bérelt házban helyezett el 1891ben. 1898-ban megépült az új, modern „Erzsébet szemkórház” 40 ággyal 30 000 Ft városi kölcsönnel. A beteglétszám ettől kezdve még jobban növekedett. Pár év múltán a szemkórház saját költségén külön trachoma épületet emeltetett, s ezzel az ágylét­ szám 53-ra emelkedett. A felvett betegek létszáma 1898-tól 1908-ig 473-ról 830-ra emelkedett, a kolozsvári klinika akkori forgalmának háromszorosára [31/11], Dr. Imre József lemondása után Dr. Bakay Lajost (1845—1905) nevezték ki kórházi orvosnak. Bakay doktor nagy tudású, széles látókörű orvos volt, aki amint meglátta a kórház siralmas állapotát, azonnal megindította a mozgalmat egy modern, Vásárhelyhez méltó kórház építésére, és állandóan szorgalmazta mind a városnál, mind a belügyminisztériumban. Addig is a Serházban a kórházat bővítette, műtőt rendezett be, s korszerű felszerelésekkel látta el a kórházat. Éppen az új kórház ügyé­ nek szorgalmazása közben, 1905-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt. Helyébe Dr. Genersich Antalt nevezték ki kórházi orvosnak, aki Bakay nyomdokán szintén azonnal sürgette az új kórház építését. 1907-ben már elkészült a terve, s 1909-ben fel is épült. Még az év októberében a serházi épületből át is költöztek. Az új kórház a már meglevő „Szemkórház” telkével összefüggő s a volt „tiszt­ ház” (1. ott), későbbi járásbíróság épülete helyén és telkén épült fel a lecsapolt, ki­ szárított Hód-tó magas partján, részben a körtöltés alatti mélyebb területen, Hübner Jenő budapesti műépítész tervei és Reich Ede városi főmérnök részlettervei alapján és felügyeletével. A meglevő szemkórház egy nagy épülete és egy kis pavilonja mellett még hat új pavilont építettek, mégpedig: 1. egyemeletes főpavilont 100 ággyal, műtő­ vel, laboratóriummal, röntgen és irodahelyiségekkel a sebészeti és belgyógyászati betegek részére, 2. 20 ágyas tbc. 3. 20 ágyas elme, 4. 8 ágyas pavilont fertőző betegek részére. 5. egyemeletes gazdasági épületet, benne konyha, mosoda, raktárak és gond­ noki lakás. 6. ravatalozós hullaházat boncoló helyiségekkel. Az összes ágy látszáma 202, pótágyakkal 225. Speciális osztályai voltak: 1. Bel- (tbc, elme, fertőző), 2. Sebé­ szet, 3. Szemészet, 4. Venereás (1918), 5. Gyermekosztály (1928). A nagy betegforgalom miatt a kórházat bővíteni kellett a szülészeti és nőgyó­ gyászati betegek ellátása érdekében új építkezésekkel is. A betegélelmezés zökkenőmentes biztosítása érdekében házi kezelésben gazdasági telepet, sertéshizlaldát és te­ henészetet állítottak be. A kórház igazgatósága pedig a terjeszkedéshez terület növe­ lése érdekében a szomszédos épületeket, telkeket mind összevásárolta, úgyhogy a kórház mostani területét a Kapitány, Zrínyi, Hunyadi utcák, valamint a körtöltés 212

alatt a Tóalj utca folytatását képező út határolja. Az 1930-as években a kórház terü­ lete 5500 □ öl volt, az alkalmazottak száma pedig; orvosok: 15, tisztviselők: 5, ápoló és egyéb alkalmazottak: 60, összesen: 80 személy. Az ágylétszám: belgyógyá­ szat: 130, sebészet: 90, szemészet: 80, bőrgyógyászat: 50, gyermekgyógyászat: 40, szülészet—nőgyógyászat: 80, fül-orr-gége: 20 ágy osztályonként, összesen: 450 ágy [31]. 2002. Városi-Szikáncs. Régen a nagy kiterjedésű Szikáncsi-síknak Kopáncscsal határos részét nevezték így. A Tök-halom választotta el Kerek-Szikáncstó\ (1. ott). A határ dűlőzése után az addig elkülönített szikáncsi részek: Serházi-, Mészárszéki-, Kerek- és Városi-Szikáncs elnevezések jelentésüket elvesztették (1. külön-külön). 2003. * Vár-tó. Az atkai kanyar alsó része alatt terült el, mint régen jelentős víz­ állás, valószínűleg annak hajdani kanyarja, majd haloványa lett. A Tisza szabályo­ zása előtt nagyobb vízállás idején a Tiszával egybefolyt, s így azzal egy D felé szélesedő szigetet képezett, melyet az ottani öregek „Vártó-szigetémk” neveznek (1. ott). A Tisza szabályozása alkalmával az atkai töltés elvágta a Tiszátó 1 a Vár-tó vizét, s lassan kezdett elmocsarasodni, de sokáig jó halászóhely volt, s partján több „fisér”-, halszárító tanya volt régen (Pányi révész). A Vár-tó Ny-i, szélesebb részét Nagy-Vár/dnak, a K-i, keskenyebb, de mélyebb részét Kis- Vár-tónak nevezték. Medrét a zsilipes Vártói-csatorna útján (1. ott) víztelenítették. Nem tartozik a vásárhelyi határhoz, Sövényháza tartozéka. (Lénárt Sándor atkaszigeti gazda, N. Kardos Imre közlése) [6/29,25/146], 2004. Vártói-csatorna. A Vár-tó medrét az atkai Dög-TiszávaX összekötő csa­ torna. A Vár-tó legmélyebb részén ásták ezt a csatornát, s a töltésen át zsilipet is ké­ szítettek, hogy szükség esetén vizet bocsássanak a Vár-tó medrébe, belvíz idején pedig a fölös vizet az atkai holtkanyarba vezessék bele. A Nagy-Vár-tó elsekélyesedett med­ rét régen Ördög-ároknak, nevezték. Öreg halászok szerint azért, mert halászáskor mocsaras medre akadályozta a halászok munkáját, s ilyenkor ugyancsak emlegették az ördögöt (Lénárt Sándor, Maczelka Gábor, Pányi György) [12, 25/147], 2005. Vártó-sziget. A Vár-tó és az atkai Dög-Tisza, illetve régen az Atkai-kanyar alsó része által közrefogott, kiemelkedő területen levő kaszáló, ma szántó (Lénárt Sándor, Pányi György) [25/147], 2006. Vásárállás ~ Vásártér. így nevezték régen a mai Szabadság teret, ahol a kirakodó és állatvásárokat tartották. Fokozatosan építik be, amint a vásárok fon­ tosságukat veszítik. Lásd még Állatvásárok és Szabadság tér alatt [13]. 2007. Vásárhely-Kútas. A középkorban önálló község volt a Kútasi-pusztán, s a török hódoltság alatt pusztult el. Temploma a mai vasútállomástól É-ra fekvő magaslaton állt [20/88]. Mikor az alföld—fiumei vasútvonal (mai szeged—békés­ csabai) 1872-ben kiépült, ezen a területen csak egy vasúti őrház volt a Nagyállomás­ tól 18 km-re, melyet „Sámson”-nak neveztek el. Ezt a sűrű Kútasi tanyatelepülést Greguss Máté ottani földbirtokos (sz. 1861-ben) kezdeményezte az 1900-as évek elején, s egy-két évtized alatt a virágzó tanyatelepülés tanyaközponttá lett. Először is a közigazgatási hivatalt és az orvosi állást szervezték meg, majd a csendőrséget. A Sámson vasúti megállóhely mellett rendes állomást építettek a mindjobban nö­ vekvő személy- és áruforgalom lebonyolítására Vásárhely-Kútas néven 1908-ban. Később önálló temetőt engedélyeztek. 1926 nyarán épült a ref. templom, és az év telén a rk. templomot szentelték fel. (L. Kútasi ref. és rk. templom). Utána egymás után épültek fel az iskola, az állatorvosi lakás (1927), olvasókörök, malom stb. Mind több iparos települt meg Kútason (asztalos, kovács, szabó, cipész, lakatos, műszerész stb.), s nyíltak meg az üzletek és a nagy forgalmú szövetkezet. A villanyáram beveze­ tésével a tanyaközpont rohamosan fejlődik. (L. Kútas, Peres-Kútas alatt is). 213

2008. Vásárhely-Kutas. Vasúti állomás a csabai vonal mentén a Nagyállomástól 18 km-re. Mikor az alföld—fiumei vasútvonal megnyílt, itt csak egy megállóhely („bakterház”) volt, „Sámson”, a híres Sámsoni v. Kútasi csárda mellett. (L. Sám­ son II.). 2009. Vásárhely-kútasi iskola. A vasúti állomással szemben épült állami elemi iskola 1 tanteremmel és 1 tanítóval [8, 43/309], 2010. * Vásárhelyi-fok ~ Határ-fok. Régen a vásárhelyi és kopáncsi földek közt képezte a határt. A Borsósi-gátőrháztól É-ra, kb. 500 m-re van a végső része. Régen jelentős ér volt, s mint „csónakcsapás” (1. ott) nagyobb víz idején csónakközlekedésre szolgált, s medrét régen iszaptól, nádtól rendszeresen takarították is. Később, az 1840es években medrét két helyen is áttöltötték, hogy Vásárhelyről még nagyobb vízállás idején is könnyebben megközelíthetők legyenek a kopáncsi földek. (Pócsy Jenő hely­ színi közlése). Ma már medrének vonulata alig vehető ki. Tavaszi hóolvadáskor vagy belvizek esetén repülőgépről medrének főleg a torkolati része látható jobban [6/35]. 2011. * Vásárhely utca. Musztafa szegedi kádi 1570. évi összeírása említi. A mai Szentesi utca elejét nevezték így annak idején [13]. 2012. * Vásári-csapszék. Az 1790-es években a Vásárálláson (1. ott) időszaki s csak vásárok alkalmával nyitott kocsma volt. (Jó Ferenc, Kamocsay Gábor közlése). 2013. Vásártér. L. Vásárállás és Szabadság tér. 2014. Vásártéri-kettős-kutak. Az állatvásár (1. ott) területén a ló- és marhakará­ mok korlátvonalában, a K-i és Ny-i részen két nagy, kb. 2 m átmérőjű mély ásott kút van. Azért nevezik „kettős” kútnak, mert szemben egymással két kútágas van leásva, és két vályú van mellette, egyik a lovak, másik a szarvasmarhák itatására szolgál. (Jó Ferenc, Herczegh István, Kis Lajos). 2015. Verbőci utca. A belváros utcája, mely a Szentesi utcát köti össze a Zsoldos utcával. Ma az I. kerületbe tartozik, azelőtt a II. tizedbe, a múlt században Vigadj(unk) utcának nevezték (1. ott). Az utca nevét a szabadságszerető vásárhelyi nép nem a nagy jogtudósról, Werbőczy Istvánról (1458—1541) nevezte el, hanem Verbőci József (1828—1878), volt újtemplomi ref. kántorról, 1848-as honvédtisztről. A ref. egyház azonban erkölcstelen magaviseleté miatt állásából elbocsátotta. Akkor a Vigadj(unk) utcában ügyvédi irodát nyitott, mely kitűnően ment, jól tudott bánni az egyszerű néppel. Az emberek, ha kérdezték egymástól, „hová mégy”, azt mondták: „abba az uccába, amelyikbe Verbőci lakik”, s így lett a Vigadj utcából Verbőci utca. (Dr. Pinkóczy Gusztáv ny. ref. lelkész írásbeli közlése) [13]. 2016. * Veresegyháza. Középkorban elpusztult község, mely Földvár és Kaszaper közt terült el a Tatár-sánc (1. ott) tövében. A község korán elpusztult, mert Mátyás király 1463-ban mint Kasza-Pereg tartozékát adományozta. Templomának alapját 1894-ben tárták fel. Az 1870-es években alapfalai még 70—80 cm-re álltak ki a föld­ ből [38/11. 474]. (L. még Valaszkai-föld alatt is). A falmaradványokat a környékbeliek és föld tulajdonosai építkezésre használták fel [14], 2017. Véres-halom (I.). (Csicsatéri-) A Vereshalmi-dülőt a Csicsatéri-dűlőtől el­ választó út D-i végén még mindig jól kiemelkedő halom, 87 m. a tszf. magassága A , A . Valószínűleg mesterségesen felhányt domb, mert ásatások alkalmával emberi csontok, ékszerek kerültek elő [7., 38/1. 145], 2018. Véres-halom (II.) (Rárósi-). A határ ÉK-i részén a Vereshalmi-, Csicsatériés Rárósi-dülok végén egy hosszan elnyúló, földhátszerű képződmény emelkedik, ennek legmagasabb pontja a Rárósi-Veres-halom. Tetején állt az elpusztult Rárós (Kéktó-Rárós) község temploma. Alapfalait 1894-ben tárták fel, és az ásatások folya­ mán sok épülettörmeléket, edény- és márványtöredékeket, szétszórt emberi csontokat 214

s még nem bolygatott sírokat, bennük ékszereket találtak. (L. még Rárós alatt is) [14, 38/11. 408]. A Veres-halom magassága 88 m A, A [7], 2019. Véréshalmi-diillö. A Rárósi és Pusztaszéli út között terül el. ÉNy felől a Csicsatéri-, DK felől pedig a Szőrhát-dülő határolja. Lélekszáma: 439. Ebből ref.: 301, ev. :3, rk .: 133 [9], 2020. * Veres-Kutas. Középkorban elpusztult község. L. Peres-Kútas alatt. 2021. Vérés-kútas-diillő. A határ K-i részén a Szőrhalmi- és Sóshalmi-dülő közt terül el. Területén emelkedik a nagy kiterjedésű Pósa-halom a Kakasszék-ér medrének mentén. (L. ott). Ennek közelében települt a hajdani Peres-Kútas község. (L. ott). A dűlő belső harmada táján épült a Belső- Szőrháti vagy Vereskútasi iskola. (L. ott) [9], 2022. Vérés-kútasi iskola. Vereskútas- és Szőrhát-dülők közti út mentén épült egy tantermes és egy tanítós állami elemi iskola. (L. Belső-Szörháti iskola) [8. 43/309]. 2023. Veréb-ház. L. Belső- és Külső-Verébház. 2024. * Veréb utca. Tarjánban a m últ században a Kétmalom (ma Malom) utcát kötötte össze a Királyszék utcával. Idős tarjáni emberek szerint nevét onnan kapta, hogy a Kétmalom utcában — a Veréb utca kiindulásánál — volt a nagy szárazmalom, melynek környékén tömegesen éltek a verebek, (id. Dezső József, Rákos István) A mai neve Bem utca [13]. 2025. * Vermes-ér. A Batidai-síkból a Gorzsai-laposba vezetett. Jelentéktelen ér lehetett. Ma annyira le vannak szántva a földek, hogy medrét nem tudtam biztosan megállapítani. Repülőgépről végzett megfigyelések szerint, főleg belvizes időszakban a kisebb-nagyobb vízállások egy érvonulatot sejtetnek. Ez valószínűleg a Szöllővagy Batidai-ér medrének lehetett egy ága a Gorzsai-Vermes-halom közelében [6/44], 2026. Vermes-halom (I.). (Gorzsai). Gorzsán a Lőrinc-ér E-i, a Gorzsa-ér Ny-i partján a Szöllő- és Batidai-ér között, az utóbbihoz közelebb emelkedett. Nagy kiter­ jedésű s környezetéhez képest tekintélyes halom. Valószínűleg a széles Lőrinc-ér medréből szélkifúvás és kisodrás következtében keletkezett A , O 86 m tszf. A J. cs. térképen is a XIX. 29. lapon gondosan ki van rajzolva, de neve nincs feltüntetve. Az ármentesítő társulat térképén 82,5 m magas kettős halom. A környéke 79,0— 79,5 m □ [7], 2027. Vermes-halom (II.). (Derekegyházi-) A Kórógy-ér partján a derekegyházi határban a Kövecs-ér közelében emelkedő hidroeolikus képződmény. Dűneszerű, hosszan elnyúló hátság, amely az intenzív földművelés következtében a környezetéből ma m ár nem emelkedik ki annyira, mint a múlt században, amikor a belvízszabályo­ zás előtt még nagyobb árvizek idején is szárazon maradt (id. Lázár Lajos gazd. fő­ tanácsos közlése) [7], 2028. Vermes-hát. A gorzsai, nagy kiterjedésű Vermes-halomnak, főleg a Lőrincérbő\, annak medréből kifújt, valamivel alacsonyabb, hosszan elnyúló „farka” volt. Főleg homok és homokos agyag lerakódásából áll. Az utóbbi évtizedekben már erősen leszántották, s nem olyan feltűnő, mint volt régen. A Tisza szabályozása előtt a Vermes-halommal együtt kiváló szántó és legelő volt, s közepes áradások alkalmával is vízmentes terület maradt, ezért a környékből ide hajtották a jószágokat. (Nagy Szabó Pál és Pócsy Jenő földbirtokosok helyszíni közlése) [7], 2029. Vidács utca. Csúcs városrészben a Szí. István és Szent László utcákkal párhuzamosan húzódik a Dél utcától a Kocka utcáig. Rendezetlen utca, mely még követi a hajdani Csúcs-tó medervonulatát, s úgy települt, ahogy töltögették és lak­ hatóvá tették ezt a területet. 78,0—78,5 m az utca szintmagassága. Az V. kerület utcája. Régen Lakhat szélső utcája volt, és a III. tizedbe tartozott, s akkor Eke utca volt a neve [13], 215

2030. Vidám utca. Susán K-i végén É—D irányban húzódó rendezetlen utca. A Görbe utcából indul ki és a Kis-tó medrébe vezet. Ny felől 3 utca vezet bele: Tölgyfa, Almási és Nyár utca. Neve az ottani idős emberek szerint a nép humorából született: ugyanis ez a terület a Kis-tó 80,0 m-es partjáról 78,0 m alá lejt, és az egész környék a hajdani Kis-tó medrében még mostanában is pangó bűzös viztől, mocsaras terület­ től fertőzött, s mint mondják: „nem öröm, vidámság itt lakni”. Másrészt az utca végén, a régi tó partján hajdan híres kocsma volt, ahol főleg hajósok és halászok „vidámkodtak”. A kocsma épülete a századfordulóban még állt. (Herczegh István, Kerekes Gábor) [13]. 2031. Vidra útca. A mai VI. kerület utcája, mely nevét a múlt századokban azon a területen a Kistó-ér mentén tanyázott sok vidrától (Lutra lutra L.) kapta. A Búvár utca folytatása, és a Vásártérre vezet. A VI. kerület utcája, azelőtt a IV. tizedbe tarto­ zott [5/23, 13]. 2032. * Vigadj(unk) utca. A mai Verbőci utcát nevezték így a múlt században, mely a Szentesi utcát kötötte össze a Zsoldos utcánal. Nevét onnan vette, hogy a Szen­ tesi utca azon részén jó menetelő, híres kocsma volt. (L. Verbőci utca alatt) [13]. 2033. Vigadó. 1902-ben épült a Népkertben a főfasor mellett. Gerendavázas, téglafalú épület nagy táncteremmel, széles, nagy kioszkkal, konyha, raktár stb. mellékhelyiségekkel. Építési költsége 25 000 K volt [59/344], A tervet, a kivitelezési munkákat Szathmári János vállalkozó készítette [20/471]. A nagyteremben kiállítá­ sokat is rendeztek. A Vigadó helyén az 1890-es években egy nagy fabódé állt, mely igen szellős is volt, s esős időben be is ázott. Tavasztól őszig itt tartották a táncmulat­ ságokat, és ebben játszott Vásárhelyen az első színtársulat (Halmi János). 2034. * Villa utca. Susán rendezetlen, görbe, kétágú utcája volt a múlt században. A mai Érsek utca lett a hosszabb része, a rövidebb ágát meg Ág utcának nevezik. Susáni öregek szerint ezt a találó nevet onnan kapta, hogy a Bálint utcából a Susáni Nagy utca (ma Klauzál utca) felé két ágra oszlik, mint egy villa. (Herczegh István, Halmi József, Kamocsay Gábor) [13]. 2035. Villanygyár ~ Villanytelep. így nevezték az 1900-as évek elején a Szegedi út és a szegedi vasútvonal keresztezésénél épült áramfejlesztő telepet, melyet a „Részvénytársaság villamos és közlekedési vállalatok részére” tröszt a várossal kötött szerződés alapján állított fel 1899-ben, és az év december 28-án du. 4 órakor gyulladtak ki az első villanylámpák, s utána továbbépült, bővült a telep. 1910-ben 38 alkalmazottal dolgozott [59/436], Az 1920-as években a vezetékek hossza 144 km volt, s a telep 3100 HP-vel dolgozott. A közvilágítást kb. 1000 lámpa és 118 ívlámpa biztosította, s 1927-ben ezért a város 30 000P-t fizetett. Magánosoknál ekkor 38 000 kapcsolás volt, a fogyasztók száma pedig 5300 volt, s az ipari áram 1300 HP-t igényelt [20/98], 2036. Virág útca. Belváros rendezetlen kis utcája, mely a katolikus templom és az „urasági ház” között az Andrássy utcából a Petőfi utcába vezet. A IV. kerületbe tartozik, azelőtt a III. tized utcáját képezte [13]. 2037. Virradat sor. A VIII. kerület, Újváros DK-i legszélsőbb utcája. Ott lakó idős emberek szerint azért adták ezt a nevet annak idején a házsornak, mert „ez kapja leghamarabb a napot, itt virrad legelőször” (Kerekes Gábor, Fejes Sándor) [13]. 2038. Visszhang útca. Újváros rendezett, hosszú utcája. A hajdani Kistó medrétől D K irányban a körtöltésig vezet, s onnan a Káposztáskert-oldalba. Régen az V. tized, ma a VIII. kerület utcája [13]. 2039. Vívó útca. Tarjánban a Szöllő utcát köti össze a Malom utcával. Rende­ zetlen, szűk, kis utca. A múlt században az első tized utcája volt, ma a II. kerületbe tartozik [13]. 2040. Vó'gy. Völgyeknek nevezik a vásárhelyiek a régi nagy ereknek, ősfolyóknak 216

összeszűkültebb mederrészeit, melyek legtöbbször szélesen, lejtősebben terülnek el (pl. Kakasszék völgy, Kistó völgy, Kútvölgy stb.). 2041. Vőgy utca. A régi Kereszt, később Wlassics utcát köti össze a mai Óvónő­ képző intézet, hajdan uradalmi présház és a Szarvas vendéglő mögött a Kálvin térrel. Két ága van, az egyik az óvónőképző mellett, a másik a gabonaraktár mellett kezdő­ dik, s a két ág a Szarvas mögötti, kis térszerű kiszélesedéssel egyesül. A kezdeti részei 81,5, illetve 81,0 m tszf. magasságról rövid úton 79,0—79,5 m szintre meredeken ereszkedett le a hajdani Kistó-ér majd Kispiaci-tó és a beleömlő Topa-ér partjára. Az utca két ága közti, csúcsával D felé néző, nagyjában háromszög alakú magas­ laton épült a szép kivitelű unitárius templom. (L. ott). A Kálvin tér felől nézve nagyon szép városképet mutat a magaslaton álló kis templom s a mellette két oldalról mere­ deken emelkedő Völgy utca. Ma a IV. kerületbe tartozik, régen a III. tized utcája volt [13]. 2042. Vörös-halom-düllő. A határ ÉK-i részén a Pusztaszéli útiól Ny felé, Csicsatér- és Szőrhát-dűlők között terült el. Lélekszáma: 189. Ebből ref.: 56, ev.: 19, rk.: 108 [9], 2043. Vörös-halom—Szőrhát-düllői-csatorna. A nevezett két dűlő területén össze­ gyűlő felesleges vizeket szedi össze, és a kenyereparti iskola közelében a Kenyereéricsatornába vezet bele [12]. 2044. Vörös-kérészt. A volt Károlyi utca kezdetén a Kinizsi, Wlassics és Teleki utcák, kiszélesedett összetalálkozásánál, még az 1790-es években állítottak fel egy téglaalapon álló, vaskerítéssel körülvett, szép kőfeszületet. Nevét onnan kapta, hogy mind a téglaalapzat, mind a kőkereszt vörösre volt festve. Ettől kapta a Wlassics utca is a régi Kereszt, de általában Vöröskereszt utca elnevezést. Az 1950-es években „forgalmi akadály” címen eltávolították. A katolikus egyház a Római katolikus temetőben a kápolnával szemben állíttatta fel, sajnos nem az eredeti kivitel szerint, hanem alacsony alapokon, s emiatt nagyon rosszul mutat. (Dr. Lohr Ferenc közlése). 2045. Vörös utca. Turjánban a Zrínyi utca negyedik, jobb oldali utcája, mely a Lázár utca végéhez vezet. A sarkán állott a múlt század végéig a híres Kása-malom, a „Kása” Szabó család birtokában. (L. ott). Rendezetlen, zegzugos utca, két kutya­ szorítóval. Idős tarjáni lakosok szerint ez az utca a Zrínyi és Lázár utcákból egymás felé irányuló vakközök későbbi összeszakításával keletkezett. Ezt igazolják a térképek­ ről leolvasható települési viszonyok (id. Dezső József, Rákos János). Régen az I. ti­ zedbe tartozott, ma a II. kerület utcája [13], 2046. Vörösmarty utca. Újváros második, hosszanti utcája. Szép, rendezett, széles utca. A Széchenyi tér K-i oldaláról indul ki, és a Szoboszlai utcába vezet. Régen az V. tized utcája volt, ma a VIII. kerületbe tartozik. Az utcát Vörösmarty Mihályról (1800— 1855), nagy költőnkről nevezték el [13], 2047. Vörösnád-hát. A Nagy-síktól D-re a Szárazéri-csatorna mentén 78,5— 79,0 m-ig □ elhúzódó hátság, mely hidroeolikus úton jött létre. A Tisza szabályozása előtt jóval magasabb volt, régen legeltettek rajta, majd mind nagyobb részét szántot­ ták. A Tisza szabályozása után a rendszeres szántás következtében ma már régi magasságából, meredekségéből sokat veszített [7], 2048. * Vörösökör-kocsma. Az 1770-es években még a város belterületén kívül, a mai Szentesi út mentén, a Cigány-ér széles, mocsaras partjához közel állott. Nem messze volt a kocsmától az Akasztó-domb (1. ott) a Cigány-ér partján a bitófával. Idős emberek szerint a betyárok éppen ezért ezt a kocsmát rendszeresen elkerülték. Különben jó menetelő, forgalmas hely volt. Régi, erős épülete még ma is megvan, és gyógyszertár van benne. (Tóbiás Imre, Varga Imre közlése). 2049. * Wartako stagnum. Nana Comes 1266. évi adománylevele említi. A fel­ 217

sorolásból következtetve a mai Vár-tóval lehet azonos (1. ott), mely akkor még sokkal jobban kiképezett és nagyobb Tisza-kanyar lehetett [38/11. 68], 2050. * Wartow piscina. Régi oklevelekben a vásárhelyi határban levő vizek között sorolják fel. Valószínűleg a mai Vár-tónak, akkor még sokkal nagyobb vizét kell rajta érteni [38/11. 68], 2051. Zatka. Régen a környékbeli öregek és a régi iratok Atkát (1. ott) nevezték így is. Még a múlt század vége felé is, de még a 20—30-as években is, ha már ritkán is, de emlegetik így is. (Lénárt Sándor atkai gazda, Maczelka János és N. Kardos Imre földbirtokosok, Pányi György révész) [6/15], 2052. * Zeleméres. Hunyadi János a vásárhelyi birtokához csatolta többek között fenti pusztát is, de közelebbi helyére vonatkozólag eddig adatot nem találtam. Zelemér nevű határrész van Hajdú megyében mint Hajdúböszörmény tartozéka. 2053. Ződ-halom (I.) (Gorzsai-). A Vágott- és Fekete-halom közt a régi Hód-tóba vezető Fekete-ér medréből hidroeolikusan keletkezett, főleg homok, homokos agyag képződmény. A katonai térkép szerint a , O 83 m. Az ármentesítő térkép szerint □ 82,5 m, de itt neve nincs jelezve, viszont a Fekete-ér medrének fenékmagassága ezen a részen 78,5—79,0 m. A J. cs. térkép XIX. 28. lapján a mélyebb fekvésű réti földek és a partosabb részek határán van gondosan kirajzolva, s a neve is fel van tüntetve [7]. 2054. Ződ-halom (II.) (Rárósi-). A rárósi legelőn a Böve-halomtól ÉK-re kb. 3,5—4,0km-re emelkedik. Ma határjelző halom. Katonai térkép szerint A , O 89 m. Az ármentesítő térképen □ 87 m, a tszf. magassága [7]. 2055. * Zöld koszorú-kocsma ~ Hajnal-csapszék. Az 1830-as években uradalmi kocsma volt, s az uradalom mérette benne a borait [38/III 343], 2056. * Zöld-Iaponyag. Komlós és Szöllős határában elterülő mocsaras rész volt, melyen száraz időben legeltettek. A századfordulóban már rendszeresen művelték. Nem tartozott a vásárhelyi határhoz, de főleg vásárhelyiek bérelték, használták, „árendálták”. (Karasz József gazda közlése). 2057. Ződ-laponyag-halom. A Zöld-Iaponyag mocsár Ny-i szélén emelkedő, régen jelentősebb halom. Nem messze van tőle a Nádas(i)-halom. [L. Nádas-halom (II.)]. Régen mint határhalom szerepelt. Ma már erősen le van szántva. (Karasz József) [7], 2058. Zrínyi utca. Tarján főutcája, mely a Kossuth térből indul ki a Fekete Sas szálloda előtt, s Ny felé Tarjánvégen a Régi-Szegedi útban folytatódik. Régen Tarján községet kötötte össze Vásárhellyel. Az utca sok helyen rendezésre szorul, nem egye­ nes, hanem — mint vízparti település — a Hód-tó régi partvonulatát követi. Bal oldaláról 7 kis utca és sikátor vezet le a „Tó”-ba, illetve a körtöltésig, jobb oldalról pedig 10 mellékutca indul ki belőle. A Vajda utcáig az I., azon túl a II. kerületbe tar­ tozik, azelőtt az I. tized utcája volt végig. Régi neve Tarjáni utca vagy általában Tarjám Nagy utca volt (1. ott). Azelőtt nagyobb forgalmú és fontosabb „fő” utca volt, mert Szeged felé a for­ galom ezen az utcán és folytatásán, a Régi-Szegedi úton bonyolódott le a Tisza szabá­ lyozásáig. Tarján lakossága is főleg ezen az utcán közlekedett a belvárosba, s a Fő utcán át tovább Susán és Láger, valamint Újváros felé. Az utca új elnevezése Zrínyi Miklós (1508—1566) szigetvári hősről történt [13]. 2059. Zsarkó baromkútja. A Tatár-sánctól D-re, már a szöllősi határban jelzi az 1774. évi Vertics-féle uradalmi nagy térkép. Az 1920-as években még megvolt. (Varga Imre) [10], 2060. Zsarkó ménéskútja. Szöllős DK-i határszélén a Laponyag (Zöld-Iaponyag) és a Nádas(i)-halom között van feltüntetve az 1774. évi uradalmi térképen [10]. 218

2061. Zsedényi útca. Az I. kerületben a Mihály utca jobb oldali, első vakköze a Szalay és Holló utca között. A vakköz jobb oldalán csak egy porta van, a 2. számú, bal oldalán pedig kis telkek. Az utcát Zsedényi Eduárd (1804— 1879) politikusról nevezték el, aki 1848-ban az alkotmányért küzdött. Nagy vagyonát az evangélikus egyházra hagyta (Halmi János ev. lelkész) [13], 2062. * Zsegenye-ér. A Porgány- és Bogdány-ér között a Lebő-halom E-i és Ny-i lábánál folyt hajdan, elég széles és mély medrében vize, melyen közepes vízállás idején hajókkal, illetve csónakokkal is jártak. Főleg repülőgépről nézve medre még ma is jól kivehető, fenékmagassága 77,0—77,5 m □ . 2063. Zsegénye-hát. A Zsegenye-ér É—ÉNy-i partja és a Porgány-ér közötti 78,0—78,5 m-es terület, mely a Porgány-szélnek (1. ott) a kezdete □ . Hidroeolikus képződmény. Tőle D-re van a Lebő-hát és Lebő-halom nagy kiterjedésű magaslata (1. ott), mely a Tisza szabályozása előtt jóval magasabb volt, és közepes, sőt magasabb vízállások idején is szigetként emelkedett ki a vízből. (Kapocsi Mihály, Pányi György) ül 2064. * Zsena-ér. A Nagy-sziget DK-i végén a Gyúló-érbői ágazott ki a Sarkalyiszöllők felé. Hajdan nagyobb áradások idején a Hód-tóval is összefüggött [38/1. 29, 74]. Ma már medre alig kivehető, csak az ottani idős emberek tudták megmutatni a maradványait (id. Lázár Lajos, Pócsy Jenő). Repülőgépről, főleg tavaszi hóolvadás után medre sokkal jobban kivehető, s a medrében ásott csatorna jó útmutató. 2065. Zsenaéri-csatorna ~ Zsenai-csatorna. A régi Zsena-ér medrének részbeni felhasználásával a volt ér vízterületéről szedi össze a fölösleges és káros vizeket, s viszi a Hódtó-kistiszai-csatornába [12]. 2066. Zsena-halom. A Nagy-sziget DK-i végén a Zsena-ér partján kiemelkedő, ma már alig kivehető partos rész, mely a Tisza szabályozása előtt is szántóterület volt. Hidroeolikus képződmény. A Zsena-ér medréből kisodrás, kifúvás folytán kelet­ kezett. (Bagi Béla, Halmi János) [7]. 2067. Zsena-hát. A Zsena-halmot és emelkedettebb környékét a Tisza szabá­ lyozása után rendszeres földművelésre fogták be, és ennek következtében erősen le­ szántották. Ezért a környékbeliek később már inkább Zsena-hátnak nevezték. (Halmi János) [7], 2068. Zsidó hitközségi székház. 1891-ben szóba került egy megfelelő épület ter­ vezése, melyben a hitközség hivatalos helyiségeit, a tisztviselők lakásait, a jegyzői irodát, tanácstermet, az átutazó vidéki zsidók részére vendégszobákat és egy dísz­ termet építenének az emeleti részen, a földszinten pedig modern kávéházat és éttermet terveztek. Még abban az évtizedben pályázatot hirdettek, és Petrecz Pál építész tervei szerint és az ő kivitelezésében a zsidó templom, a zsidó iskola és a János (Kálvin János) tér által közrefogott területen az Új templommal szemben 34 000 Ft költséggel fel is épült. Később az emeleti részt jól jövedelmező szállodává képezték ki, s az étter­ met és a kávéházat is bővítették. Ezután „Központi kávéház és szálloda” lett a neve, de a közszájon mint zsidó kávéház, zsidó vendéglő szerepel. (L. ilyen nevek alatt is). 2069. Zsidó iskola. A vásárhelyi zsidók 1839-ben megvették 3000 Ft-ért a Kecs­ keméti-féle házat a Hosszúpince, majd Nap, most Szeremlei utca elején, a mai Köz­ ponti kávéház, illetve a zsidó hitközség székháza mellett, s ebben a házban nyitották meg 1839-ben az első zsidó iskolát. 1843-ban megvették még a mellette levő Kecske­ méti-telket is, melyet a volt Matók-féle telekkel egyesítettek, s a következő évben (1844-ben) új iskolát építtettek [8, 38/V. 694, 20/52], 2070. * Zsidó kávéház (L). A Mózes utca és Vásártér sarkán levő ún. zsidó kocs­ mát nevezték így későbben. Ebben az épületben volt állítólag az első zsidó imaház is, mert ide engedélyezte a zsidók részére az uraság a gyülekezési jogot. Ma a Szabadság 219

tér 15. számú ház. Az udvarán volt a régi sakterhely is deszkából építve. Jellegzetes uradalmi épület, vastag falakkal, erős vasrácsos ablakokkal. Jelenleg lakóház. 2071. Zsidó kávéház (II.). (L. központi kávéház, zsidó hitközségi ház). 2072. * Zsidó kocsma. Uradalmi épület volt a Vásárállás Ny-i szélén, a későbbi Mózes utca sarkán. Az 1820-as évek elején készült, vastag falú, vasrácsos ablakú épület. Ma Szabadság tér 15. számú lakóház. Nevét onnan kapta, hogy az uradalom ezt a kocsmát zsidó bérlőknek adta ki bérletbe, majd itt adott a zsidóknak gyülekezési jogot. Állítólag itt volt az első imaházuk és „metszőhelyük”. A sakter épületet az 1920—30-as években bontották le a Mózes utca sarki részén, ma csak magas deszkakerítés van az utcára. A kocsmát később „kávéház”-zá minősítették, itt volt a zsidók találkozó- és szórakozóhelye [L. Zsidó kávéház (I.)]. 2073. Zsidó menház. Áz elaggott, megbetegedett zsidók elhelyezésére és gondo­ zására a hitközség 1931-ben az Újvilág utca 13. sz. alatti házat megvette, s megfelelően átalakíttatta, s 1932-ben megkezdte működését. (Dr. Blantz Béla közlése). 2074. Zsidó paliás. A János (Kálvin János) tér és Újvilág utca sarkán még a múlt században épült nagy földszintes házat nevezték így, a nagy, magas padlásszerkezeté­ ről. Az épület mindkét frontján üzlethelyiségek voltak. A ház zsidó tulajdonosa, Újhelyi Lipót — ahogy akkor nevezték — „milliomos zsidó” vagy közismerten „kóbi” volt, akit később agyonvertek [38/V. 1160]. Gabona-, bőr-, toll stb. felvásárlással foglalkozott, s azokat a nagy padláson tárolta (Galyas Károly borbélymester közlése, aki 1891-ben ebben a házban nyitotta meg üzletét és Tóbiás Imre adatközlése). 2075. Zsidó templom. A Hódmezővásárhelye.n letelepedett zsidók 1833-ban kér­ tek az uradalomtól templomnak telket, de egy jobbágylakást kaptak évi 3 arany bér kikötésével. Mivel ez nem volt megfelelő, Matók Sámuel ügyvéd házát és telkét vet­ ték meg 1834-ben 2000 Ft-ért, amely a mai zsinagóga helyén volt. Ebben a ház­ ban volt tulajdonképpen az első zsinagóga. A növekvő gyülekezet számára mind inkább sürgetővé vált, hogy a nem kimondottan templom céljára épült imaház helyett méltó templomot építsenek. Ezért már 1852 előtt megkezdték az intézkedéseket. 300 000 tégla és 30 000 tetőcserép égetésére kértek engedélyt gr. Károlyi György földesúrtól, aki azt meg is engedte [60/96]. 1852-ben írták ki a pályázatot, s a hit­ község Busch Miklós szentesi építészt bízta meg, aki 2600 Ft-ért vállalta a kőművesmunkát azzal, hogy 1853 őszéig befejezi. A szerződés szerint a fundamentum általában 4 láb mély (1 láb: 0,31 608 cm), a templom kíilmagassága a föld színétől a cseréptetőig 6 öl, (1 öl: 1,89 648 m), külhossza: 16 öl, a külszélessége: 8 öl és 3 láb. A fundamentum vastagsága 4 láb, a fa­ laké átlag 3 láb [60/97]. A fundamentum vastagsága 4 láb, a falaké átlag 3 láb [60/97], Az ácsmunkákat Gál Péter, Lázár Ferenc és Lázár István ácsmesterek vállalták 200 Ft-ért [20/62, 38/V. 694, 60/98], Az asztalosmunkákat Szabó Miklós 2067 Ft-ért, a lakatosmunkákat pedig Nánási Sámuel 258 Ft-ért [60/98]. A belső berendezéseket pedig Bertakovics József pesti szobrász készítette 2300 Ft-ért [60/99]. A templomot 1857. V. 15-én Lőw Lipót szegedi rabbi avatta fel. Orgona be­ szerzésre 1881-ben kezdték meg a gyűjtést [60/125], s 1897-ben Sonkovics János szegedi orgonakészítő építette fel a női karzat mögött 3050 Ft-ért [60/113]. A temp­ lomot 50 év után 1906-ban Müller Miksa szegedi építész 67 900 K-ért, az ő tervei szerint építette át, midőn is új vasbeton mennyezet, új homlokzat épült, színes ab­ lakok és új szentély készült, az orgonát pedig áttették a K-i oldalra. Az átépítés kb. 100 000 K volt. A munkát 1906 októberében kezdték, ésl908 szeptemberében fejez­ ték be [60/134]. 2076. Zsidó vendéglő. A zsidó hitközség székházának földszintjén levő vendéglőt nevezik így. (L. ott.) 220

2077. Zsigmond utca. A belváros kis utcája, mely a Könyves utcát köti Össze a Nagy Sándor utcával a Deák Ferenc utcával párhuzamosan. Régen a III. tized, ma a IV. kerület utcája [13]. 2078. Zsinagóga. L. Zsidó templom. 2079. * Zsoldos-fűzese. Tisza menti erdő volt a múlt századokban. Főleg az 1700as években kezdték meg az irtását, de az 1800-as évek elején egy része még megvolt. Mártély és Körtvélyes között és a Sebes-fok mentén terült el ez a messze, Vásárhelyre is belátszó erdő (Pányi György közlése, kinek apja, nagyapja is részt vettek az erdő­ irtásban). 2080. * Zsoldos mocsár. A nagy kiterjedésű hajdani Zsoldos-füzese, Tisza menti erdőnek a középső táján, a Sebes-fok (I.) körüli része a környezethez képest mélyebb fekvésű volt, melyet a Tisza áradás alkalmával leghamarabb öntött el, s legtovább állt rajta a víz. A hagyomány szerint itt voltak a legnagyobb fák, s a fűzekkel vegyesen hatalmas nyárfák is, főleg a körtvélyesi Tisza-kanyar és a Sebes-fok partján. A hajdani erdőnek a múlt században történt kiirtása és a Tisza szabályozása után a terület egy része a töltésen kívül került, s mezőgazdaságilag művelve van. A hullámtérben maradt mély részét a Tisza áradásai alkalmával már teljesen feltöltötte. K-i részén emelkedett az Alom-hát. (L. ott). 2081. Zsoldos utca. Az I. kerületben a Lázár utcából indul ki, s ívben meghajova a Holló utcába vezet a Szentesi utcához közel. Jobb oldalán a Verbőci (Vigadjunk) utca és a Lenkey utca köti össze a Szentesi utcával. Bal felől a Kazinczy (volt Kecske) utca köti össze a Damjanich utcával, és belőle ágazik ki a Gyulai utca, mely szögben megtörve a Holló utcába vezet. Régen a II. tized utcája volt, ma az I. kerületbe tarto­ zik [13].

221

III. A FÖLDRAJZI NEVEK RENDSZEREZÉSE A nevek rendszerezése és csoportosítása

Az összegyűjtött s az előző részben részletesen leírt 2081 helynév legnagyobb része (több, mint 1/4 része) víz és vízzel kapcsolatos név (összesen: 624) mégpedig: 1.

2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

ér 129 = fok 32= tó 74 = lapos 32 = mocsár 28 = sík 17= semlyék 11 = fenék 11 = hajlat 6= 100= csatorna töltés 29 = sziget 20= kút 35 = egyéb, vízzel kapcsolatos nevekl00=

Összesen:

624 =

6,2% 1,6% 3,6% 1,5% 1,4% 0,9% 0,5% 0,5% 0,2% 4,8% 1,4% 0,9% 1,7% 4,8% 30,0%

Ezek után közvetlenül a város belterületével kapcsolatos nevek következnek (összesen: 610), mégpedig: II.

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

18 = városrészek utcák, terek 370 = piacok 13 = iskolák (belter.) 55 = 15 = templomok 88 = épületek 32 = kocsmák 16= temetők

0,9% 17,8% 0,6% 2,6% 0,8% 4,2% 1,6% 0,8%

Összesen:

29,3%

610 =

223

Utánuk, ha nem is sorrendben, a terepemelkedésekkel kapcsolatos neveket osz­ tottam be. Ezek már jóval kisebb számban vannak (összesen: 296), mégpedig: III.

1. 2. 3. 4. 5. 6.

halom domb hát part oldal orom

184 = 12 = 56 = 29 = 13 = 2=

8,7% 0,5% 2,7% 1,7% 0,6%

Összesen:

296 =

14,2%

Sorrendben valamivel nagyobb számban a halárral, a külterülettel kapcsolatos helynevek következnek (összesen: 339), mégpedig: IV.

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.

dűlő puszta rét telek szék szél föld tér erdő út iskola csárda, kocsma Összesen:

96 = 40 = 25 = 24 = 9= 17 = 15 = 3= 14 = 38 = 39= 19 =

4,6% 1,9% 1,2% 1,2% 0,4% 0,8% 0,7% 0,2% 0,7% 1,8% 1,9% 0,9%

339 =

16,3%

Utána megemlítem a város mai belterületén, de főleg a határban, a kutatási területemen eddig ismert középkori településeket (városokat, falvakat), melyek a tatárjárás és törökdúlás idején elpusztultak, lakóinak nagy részét leöldösték, ki­ irtották. Kisebb részük a mocsarakkal, tavakkal, nádasokkal körülvett, biztonságo­ sabb Vásárhelyre menekült. Ezeknek a településeknek a száma 50. V.

Elpusztult községek

50=

2,4%

Végül a többi nevek ezután a településsel, mindennapi élettel kapcsolatos, vala­ mint természeti nevek. Összesen: 162. VI. Egyéb nevek 162 = 7,8% fenti helynév-csoportosítások I. Vízzel kapcsolatos helynevek II. Belterülettel kapcso­ latos helynevek III. Terepemelkedésekkel kapcsolatos hely­ nevek 224

összegezése 624=

30,0%

610=

29,3%

296 =

14,2%

IV. V. VI.

Határral kapcsolatos helynevek 339= Elpusztult községek, 50= települések 162= Egyéb helynevek

16,3% 2,4% 7,8%

100,0% Összesen: 2081 = Eddigi gyűjtéseim eredményeként a leggyakoribb nevek a következők: 1. utca- és tér370= 17,8% nevek 9,4% 2. halom és domb 196 = 8,6% 3. tó, mocsár stb. 179= 161 = 7,8% 4. ér és fok 100= 4,8% 5. csatorna 6. vízzel kapcso100= 4,8% latos nevek 4,6% 96 = 7. dűlők 4,5% 94 = 8. iskolák 4,2% 88 = 9. épületek 2,7% 10. hát 56 = 11. kocsmák, csárdák 51 — 2,5% 12. elpusztult 2,4% 50= községek 40= 1,9% 13. puszták 1,8% 38 = 14. utak 1,7% 35 = 15. kutak Összesen:

1654 =

79,5%

Ezek azok a nevek, amelyekkel a vásárhelyi nép a leggyakrabban találkozott, s a mindennapi életében fontos szerepet játszottak. De nem is csoda, hiszen a leg­ fontosabb volt a lakosság számára a település. Itt adódott alkalom a legtöbb név, helynév keletkezésére: utcák, terek, városrészek, piacok, templomok, iskolák, nagyobb épületek, nem kis számban a kocsmák, vendéglők és végül a temetők. Ezek után — a régi helyi adottságok következtében — főleg a víz és a vízzel kap­ csolatos nevek keletkeztek legnagyobb számban. Ez is érthető, hiszen a régebbi szá­ zadokban a határ legnagyobb részét már a közepes áradások alkalmával is víz borí­ totta. A több száz ér, tó, mocsár régen mind kiváló halászóhely volt, ha pedig a vizek nagy része „lement”, a tavak sekély feneke, a síkok, rétek adták a jó legelőt, kaszálót és a fontos „nádló” helyeket. Tehát régen ezek biztosították nagy részben a lakosság megélhetését. A Tisza szabályozása előtt nagyobb áradások alkalmával a tavak, erek a Tiszá­ val, Marossal összefüggő vízfelületet képeztek, melyből csak a dombok, halmok, magasabb hátak „maradtak ki”, így ezek a területek már az ősidőktől kezdve tele­ pülési helyet, menedéket nyújtottak az embereknek és háziállataiknak. Mivel ezek a területek rendszerint jó termőföldek voltak, kenyérgabonát is bőven teremtek. Ezért létfontosságuk miatt nagy „becsben” voltak, és rendesen jellegzetes, találó neveket adtak ezeknek a halmoknak, hátaknak, és ezeket az utókor is jobban meg­ őrizte, mint a vizekét, mert az utóbbiak eltűntek, de a magaslatok nagy része ma is megvan, legfeljebb alacsonyabbak lettek, s a létfontosságukat elvesztették. 225

A Tisza szabályozása és a belvizek lecsapolása következtében mind a hajdani erek, tavak, mocsarak, mind a halmok, hátak elvesztették régi jelentőségüket. Helyettük új fogalmak kerültek előtérbe: töltések, csatornák, zsilipek, szivattyútelepek, át­ vágások stb. Ahogy lassanként eltűntek a beláthatatlan vízrengetegek, nádasok, megkezdődött a felszabadult területek hasznosítása. A halászok legnagyobb része „szárazra” került, letették a halászszerszámokat, és egy részük azokat ásóra, lapátra, talicskára cserélte ki, kubikosokká lettek. Megkezdődött a volt vizek medrének víz­ telenítése, területüknek ármentesítése, feltörése, a határ dűlőzése, a régi utak (ország­ utak) rendezése, az új, ezer kilométernél is hosszabb egyenes út és nyílegyenes dűlőút­ hálózat kiépítése, az addig ritkán elszórt „szállások” helyett a nagyarányú tanya­ település kialakulása. A hajdani óriási kiterjedésű réteket is feltörték, és az ősi puszták, legelők mezőgazdaságilag alkalmas nagy részét búzatenger és kukorica­ rengeteg váltotta fel. Ezek a változások mind új fogalmakat, neveket hoztak a köz­ tudatba. A hajdani földesurak nem sokat törődtek a lakossággal, nem invesztáltak be semmit, csak az adót hajtották be, ellenben az 1700-as évek elejétől a gróf Károlyi­ uradalom korszerű gazdálkodása a jobb életmóddal sok új fogalmat, új neveket és változást hozott a nép életébe. A vasútvonalak kiépítése következtében a régi fontos „országutak”, a rajtuk levő hidak, a régi híres, sőt hírhedt csárdák elvesztették nagy jelentőségüket, s az utóbbiak legnagyobb része meg is szűnt, átalakították gátőrházzá, orvosi lakássá, csendőrlaktanyává, majolikagyárrá stb. A volt uradalmi épületek nagy részét a város váltotta meg, s átalakíttatta laktanyává, kórházzá, szeretetházzá, óvónőképző intézetté, magánházakká stb. Egyidejűleg megindult a lakosság szaporodása, ezzel kapcsolatban a város bel­ területének növekedése, rendezése is. A régi belterületi tavakat (Csúcs, Hattyas, Királyszék, Kis-tó) és ereket (Kistó-ér, Citek-fok, Topa-ér) az uradalom lecsapoltatta, és mérnökei által készített tervek alapján helyükön új városrészek épültek egyenes, szép, széles, szabályos utcákkal, élesen elkülönülve a hátas, emelkedett terü­ leteken, a volt vizek partján épült ősi településeknek rendezetlen, görbe, zegzugos vakközökkel teli utcáitól. A város legjelentősebb, legjellegzetesebb tavát, a névadó, hatalmas kiterjedésű Hód-„tót” is lecsapolták, és medrének a város alatti egy részét a házzal bíró lakosság­ nak — mint „házutáni” földeket — ingyen kiosztották. Egy részét, mint „Népkert”-et, parkírozták, fásították, s pár esztendő után a Hód-tó, amely annyiszor fenyegette áradásaival a lakosságot, és annyiszor öntötte el a várost, és döntötte össze házait, őstelevény talaja, medre buja gyümölcsöskertté, virágzó ligetté változott át. Csak a mély részeiben, ahol azelőtt 2—3 öles víz hullámzott és hajók, tutajok kötöttek ki (pl. Cigöllér), maradt meg a mai napig is a hullámzó nádtenger, s a közte felcsillanó víz mint a régmúlt emléke. A hajdani régi fogalmak emlékét kezdték lassan elhomályosítani a folytonos fejlődés során kialakult újabb és újabb fogalmak. Ezért igyekeztem a régi emlékeket, melyeknek igen nagy része csak a „nép száján” élt, megörökíteni addig és annyit, amíg a régi világnak akkor még élő tanúitól meg tudtam menteni. 1. Vízzel kapcsolatos helynevek 1. Erek: Alföldizug-ere, Antalics, Aranyad, Átaleső, Barattyos, Bat-ere, Batidai, Bese, Bogdány, Borosszék, Büt-ere, Cigány L, Cigány II., Cinkus, Cirják, Csalányos, Csíkos I., Csíkos II., Csónakcsapás, Csörgő, Csúcs, Csutora, Danszka, Darvas, Diliinka, Disznó, Döglött-Porgány, Ebásta, Elet, Fekete, Feredő-veszehely, Folyás, Gatyás, Gera, Gémes I., Gémes II., Gyanta, Györpölési, Gyúló, Gyúlói-hármaskereszt, Hajó, Harcsás, Hasító, Hattyas, Hármas-csorgó, Hódköldök, Holt-Porgány, 226

Holt-Téré, Iklód, Kakasszék, Karancsi, Katra, Kender-tó, Kenyere, Kenyere-folyás, Keselyes, Keskeny, Keskeny-tó, Kérő, Kicsapó, Kin-ere, Király, Kis-Elet, Kiskert­ árok, Kis-Kövesd, Kis-Margita, Kis-Tisza I., Kis-TiszalL, Kis-tó, Kórógy, Köldök, Körtvélyes, Kövecs, Köves, Kövesd, Közép, Kréta, Kútvölgy, Kútvölgyszék, Laponyag, Láda, László, Lófogó L, Lófogó II., Lőrinc János-ere, Lőrinc, Lúdas, Margita, Mágocs, Ménes-csapás, Nagy-Elet, Nagy-Margita, Nádas, Nyálas L, Nyálas II., Ördög-árok, Pamuk, Papere, Porgány, Sarkaly, Sas-ere, Sásos L, Sásos II., Sebes L, Sebes II., Sebes III., Sulymos, Száraz, Száraz-Kórógy, Szöllő, Szúnyogos-kis-csapok, Tej-ere, Téglás, Téré, Tompaháti, Topa, Torda, Tóth István-ere, Tök-ere, Ürmös, Vaj, Vajkutykó, Varga, Vermes, Zsena, Zsegenye-ér. összesen: 129. 2. F o k: Atka, Banda, Barát, Barátok foka, Barci, Batidai, Borsós, Citek, Csörgő, Daráné foka, Ebásta, Fok L, Fok II., Gyevi, Határ, Hétbolond ásta, Karancsi-fok, Kelemen, Kéró, Kis-Banda, Kompolár, Nagy-Banda, Petres, Sárkány, Sebes L, Sebes II., Sebes III., Szilágyi, Tarkadisznó, Tűfarki, Varga János foka, Vásárhelyi. Összesen: 32. 3. T ó : Andalics, Antalics, Árpás, Barci, Büdös, Cigány, Cigöllér, Cinkus, Csúcs, Dóka, Ekend, Fehér, Gémes L, Gémes II., Görbe, Györpölési, Halász, Hattyas, Hód, Hódfarok, Horgas, Horgonya, Hosszú L, Hosszú II., Hosszú III., Kakasszék, Kalan, Kender, Kerek L, Kerek II., Keskeny, Kék, Királyszéki, Kis-Kollan, Kis-Margita, Kispiaci, Kis-Sós, Kis, Kisutcai Nagy, Kis Vár, Kolon, Kollan, Kontra, Kopáncsi, Körtvélyesi, Kurtuelis, Laponyag, Lelei, Lúdvár, Mélyhorgonya, Nagy-Kolon, NagyKollan, Nagy-Margita, Nagy-Vár, Ökör, Ökrös, Örs, Petresi, Sarostou piscina, Sárkány, Sárnyak, Sáros-Bogárzó, Sár, Sós, Sóstó-farok, Sulmos piscina, Sulymos, Tarjánvégi Nagy-tó, Tó, Tófarok L, Tófarok II., Vár, Wartau, Wartow piscina. Összesen: 74. 4. Lapos: Banda, Batidai, Bese, Cirják, Csárpateleki, Csomorkányi, Fehértó —a, Feketehalmi, Fertő -a, Gorzsai, Gyúló - a, Halas, Halász. Karancsi, Kingéc-hát - a, Királyszéki, Kistó I.-a, Kistó II.-a, Lebuki, Mártélyi, Misán, Pamuk, Pamukhát-a, Pusztaszéli, Solti, Szikáncsi, Szőkehalmi, Szöllőhalmi, Tanyaszéli, Tiszai, Torda, Tót István laposa. Összesen: 32. 5. Mocsár: Banda, Bodrog, Bogárzó, Bogdány, Fertő L, Fertő II., Fertő ki­ csapója, Cinkus, Curtuelis, Danszka, Fecskés, Fenékv Kis-Bogárzó, Kortyogó, Kisfertő, Kovázdi, Mélysár, Nagy-Bogárzó, Nagy-Sár, Őrsi, Sáros Bogárzó, Sásos, Solti, Sulymos, Szúnyogos, Tompa, Zöld-Laponyag. Összesen: 28 6. Sík: Antalics, Batidai, Biberés, Bíboros, Genes, Genes, Keskeny, Kis, Ko­ páncsi, Kopáncs-fennsík, Kovázdi, Lelei, Lúdas, Nagy, Petres-ja, Tisza L, Tisza II.-sík. Összesen: 17. 7. Semlyék: Csomorkányi, Disznóér, Gorzsai, Karancsi, Kis Laci, Lúdvári-Nagy, Margita, Solti, Tetűvári, Torda, Tűfarki-semlyék. Összesen: 11. 8. Fenék: Cigány, Fenék, Genes, Genes, Gémes, Halász, Kerek, Kis, Kutya, Nagy, Ürmös-fenék. Összesen: 11. 227

9. Hajlat: Bercsényi, Kingéc, Kistó, Kútasi, Nagy, Serkedi-hajlat. Összesen: 6. 10. Csatorna: Aranyad, Árpástói, Barattyosi, Batidai, Battancs, Beseéri, Beselaposi, Bodzásparti, Bogárzói, Bogdányéri, Büdöstói, Csárpateleki, Csicsatéri-fő-, Csomorkányi, Csődörhalmi, Czakó, Darvasszéki, Darvasszék-mártélyi fő-, Eletéri, Erzsébet-csomorkányi, Erzsébeti, Élővíz, Feketehalmi, Gacsibai, Gencsháti, Gencshát-gacsibai, Gorzsaéri, Györpölési, Gyúlói, Halaslaposi, Hódtavi, Hódtó-paperei, Kakasszéki, Kanális, Katra, Katraszéli, Kámvási, Kendertó-pamukéri, Kenyerei, Keselyesi, Kéktói, Kingéc-határ, Kisfertői, Kiskeresztúti, Kistisza-porgányéri, Kistiszai, Kopáncs-fennsíki, Kopáncsi, Kotaszi, Kútvölgyi, Laciteleki, Lénárt I., Lénárt II., Lúdvári, Maczelka, Malajdoki, Mártélyi-csatornarendszer, Mártély-mindszenti-határcsatorna, Mátyáshalmi fő-, Misánlaposi, Molnár, Nagykeresztúti, Nagy­ szigeti, Nyomásszéli, Ökörtói, Összekötő, Őv, Öthalmi, Pamukéri, Papere-hódtói, Paperei, Pernyeháti, Porgányéri, Porgányi-összekötő, Pusztaszéli, Sarkalyi, Sártói, Simon, Solt-kopáncsi, Solt-paléi, Solt-semlyéki, Sóstói-fő, Sulymosi, Szakáilháti, Szárazéri, Szélhalmi, Szikáncsi, Szorító, Szöllőéri, Szöllőhalmi, Szőrháti, Tegehalmi, Téglásszéli, Tompái, Vártói, Vereshalom-szőrhátdűlői, Zsenaéri-csatorna. Összesen: 100. 11. Töltés: Atkai-dög, Ányási-dög, Dósics, Dög, Hajdai, Hámszárítói, Hódi, Karika, Károly, Kendertói, Kistiszai, Kis, Kongó, Körtvélyesi-dög, Középéri, Kör, Mártélyi-dög, Mártélyi-lapos töltése, Nagyfai-dög, Nagy- vagy Hajdai, Nyúlgát, Paperei, Petres gátja, Sarkalyi, Sártói, Szabó-féle, Szentkirályi, Téréi, Zsenaéri-töltés. Összesen: 29. 12. Sziget: Atka, Atkái, Ányási, Batidai, Földvár, Kingéc, Körtvélyesi, Kövesdi, Kréta, Lőrinc szigete, Mártélyi, Nagy, Nagyfai, Petresi, Porgány, Sziget L, Sziget II., Téré, Tót István-szigete, Vártó-sziget. Összesen: 20. 13. Kút: Bakay, Banga-marha, Bánfi-barom, Bika, Ceglédi-göböl, Cigány, Csákibarom, Császtvai, Deák barmakútja, Farkaló, Fejes barmakútja, Göböl, Győri­ barom, Hattyasi, Juhász István göbölkútja, Kardos barcmkútja, Kardos-kút, Kaszap göbölkútja, Kaszap barmakútja, Kóti barmakútja, Nagy András János, Nagy barom, Ökör csordakútja, Paperei, Patkós, Piaci, Rárósi L, Rárósi II., Sírkutak, Szabó János göbölkútja, Szél János göbölkútja, Tinógulya kútja, Vásártéri kettős, Zsarkó baromkútja, Zsarkó méneskútja. Összesen: 35. 14. Egyéb, vízzel kapcsolatos nevek: András-veszehely, Akadok, Antalics-torok, Atka, Atkai-átvágás, Atkai-rakpart, Ányási-átvágás, Ányási-komp, Átvágások, Batidai-torok, Belső-Papere, Bogdány-torok, Böldi-rév, Citek-hídja, Citek-torok, Csalányos-kicsapója, Dóci-átvágás, Dög-Tisza, Döglött-Porgány, Durha-folyó, Eletköz, Eleven-Tisza, Élő-Tisza, Feredő-veszehely, Fertő-kicsapója, Gyúló-kiverője, Gyúló-sarok, Halovány, Harcsás-torok, Hódköldökéri-tiltó, Holtporgányi-alsó-tiltó, Holtporgányi-felső-tiltó, Holt-Tisza, Hullámtér, Iklód hídja, Innenső-Papere, Katratorok, Kendertóér-hídja, Kérófoki-zsilip, Kérófoki-zsilipes híd, Kéró-torok, Királyszék-hídja, Kiskert-árok, Kis-kikötő, Kistiszai-szivattyú, Kistiszai-zsilip, Kistó-alj, Kistó-völgy, Kósdi-zsilip, Kósdi-zsilipes híd, Kovázdi-zsilip, Körtvélyesi-átvágás, Körtvélyesi-rév, Kútvölgy, Külső-Papere, Ládaér-forgója, Lázár-tiltó, Lénárt-tiltó, Lőrinc-torok, Lúdvári-átvágás, Lúdvári-szivattyú, Lúdvári-zsilip, Mártélyi-átvágás, 228

Mártély-Dög-Tisza, Mártélyi-dögtöltés, Mártélyi-rév, Mártélyi-sarok, Morotva, Nagyfai-átvágás, Nagyfai-Dög-Tisza, Nagyfai-dögtöltés, Nagyfai-holtkanyar, Nagyfai-zsilip, Nagy-kikötő, Nagy-Tisza, Papere hidjai, Porgány-torok, Porgányi-szivattyútelep, Porgányi-zsilip, Quortuelis rév, Révek, Révházak, Sártói-komp, Sebes­ torok, Solti-rév, Sóstó-farok, Tére-hídja, Tére-köz, Tére-torok, Tisza-bögye, Tiszaszél, Tó-alj, Topa ér-hídja, Topa-torok, Túlsó-Papere, Új-Tisza I., Új-Tisza II., Vaj-köz, Vártói-zsilip, Zatka. Összesen: 100. 2. Belterületi nevek 1. Városrészek: Bácskai-rész, Belső-Tabán, Cigányvég, Csúcs, Hattyas, Király­ szék, Kis-Lóger, Kis utca, Külső-Tabán, Lakhat, Lóger, Nagy utca, Oldalkosár, Susán, Sodorna, Tabán, Tarján, Tarjánvég, Új utca, Újváros. Összesen: 21. 2. Utcák, terek( Agyag, Alma, Almási, Alsó, Andrássy, Anna, Arany, Ádám, Ág, Áldomás, Álmos, Árok, Árpád, Árvíz, Bajnok, Bajza, Balassa, Berta Mihály utcája, Batthyány, Bálint, Bánfy, Bánfi köz, Bánom, Bárány, Bárd, Báthori, Bem, Benőfy, Beöthy, Bercsényi, gr. Bercsényi Miklós, Berecki utcája, Berkenye, Bercsényi, Bezerédj, Béka, Béla, Béldi, Bika, Bocskai, Borz, Botond, Búvár, Búza, Cigány, Cigöllér sor, Csalogány, Csatorna, Csáki Mihály utcája, Csengettyű, Cserei, Cserép, Cseresznye, Csiga, Csík, Csillag I., Csillag II., Csirke, Csokonai I., Csokonai II., Csomorkányi, Csonka, Csúcs, Damjanich, Darázs, Daru, Dáni, Deák Ferenc, Dél, Délibáb I., Délibáb II., Dér, Dió, Dob, Dobogó, Dobozi, Dohány, Egres, Egresy, Eke, Eszterházi, Ezüst, Égető, Érsek, Észak, Északi, Éva, Farkas, Fácán, Fáncsy, Fáy, Fecske, Fehér, Fehérváry, Ferenc, Fénszer, Fény, Fő tér, Fő, Futó Mihály tér, Fűz, Füzes, Fűzfa, Galamb, Garay, Gábor, Gellért, Gergely, G. Ac, Gomba, Görbe, Gyékény, György, Gyulai, Gyümölcs, Hajnal, Hal tér, H cl ász, Harangozó köz, Határ, Hattyas, Hézső István köze, Hideg, Hód, Hódi Pál, Hold, Holló, Horog, Hosszúpince, Hunyadi, Ibolya, Ibolya köz, Ignác, Ilka, Ilona, Imre, Jakab, János, János tér, Jegenye, Jenei János utcája, Jókai, Józsa, Kacsa, Kakuk, Kalap, Kalász, Kanális, Kanizsa, Kapitány, Kard, Kardos, Kasza, Kaszan, Kaszap Pétör utcája, Kaszap malma utcája, Kazinczy, Káka, Kállay, Kálmán, Kálvin tér, Károlyi, Kemény, Kecske, Kereszt, Kert, Keskeny, Kétmaiom, Kigyó, Kinizsi, Király sor, Király, Királyszék, Kis, Kisutcai piac utca, Kiserdő ser, Kiss Ernő, Kisfaludy, Kis molnár köz, Kispiac tér, Kistópart, Kistöltés Klapka, Klauzál, Kocka, Konti, Kontrászki, Koplaló, Korona, Kos, Kossuth tér. Kőfal sor, Kóti István utcája, Kökény, Kölcsey, Könyök, Könyves, Körte, Körtvély, Kristók malma utcája, Kukorica, Kútasi, Kutyaszorító, Kutyanyak. Lakhat, Lakhati Nagy, Lapos, Lánc, László, Lázár, Lehel, Lendvay, Lenkey, Lcvay, Liba, Lógeri Nagy, Magyar, Makói, Makói országút, Malom, Mária Valéria, Márton, Mártony Mihály köze, Mátyás, Medgyesi, Meggy, Mihály, Miklós, Mózes, Nagy csúcsi, Nagy Sándor, Nagytöltés, Nap, Nád, Nádor, Nyár, Nyárfa, Nyizsnyay, Nyúl, Oldalkosár, Oldalkosári Piac, utca, Ólom, Oroszlán, Pacsirta, Palotai, Pál, Pálfy, Pálma, Petőfi, Pipiske, Pisla köz, Plébános két köze, Püspök, Ráday, Rákóczi, Rákosi, Rárósi, Rekettye, Répa, Révai, Révész, Réz, Rigó, Róka, Rónay, Rostély, Rózsa, Rövid, Samu Pétör malma utcája, Sarkalyi, Sarkantyú, Sarlotta, Sarolta, Sas I., Sas II., Sárkány, Schéner köz, Sercsapszék, Serény, Serház tér, Serház utca, Séta tér, Simon, Simonyi, Síp, Só, Solti, Sugár, Susáni Nagy, Szabadság tér, Szalay, Szalma, Szarvas, Száraz, Szegedi, Szegfű, Szegvári, Szentesi, Szentesi köz, Szent Ándrási, Szent Antal, Szent István, Szent­ király, Szent László, Szent Mihály utcája, Szeremlei, Szerencse, Széchenyi tér, 229

Széchenyi, Szék, Szél, Szigligeti, Szilágyi István utcája, Szilva, Szivárvány, Szoboszlai, Szög, Szöllő, Szőnyi, Szúnyog, Tabán, Tabáni piac utca, Tarjáni, Tarjáni Nagy, Tarjányi köz, Tavasz, Tehén, Teleki, Templom, Tél, Tóalj, Toldi, Tompa, Tószer, Tölgyfa, Török Bálint, Török Ferenc fiskális kertje, Török Pétör köze, Tuhutum, Tükör, Új sor, Új L, Új II., Újvilág, Üszög, Vajda, Varjú, Vas, Vasút(i), Vásártér, Vásárhely, Verbőczi, Veréb, Vidács, Vidám, Vidra, Vigadj(unk), Villa, Virág, Virra­ dat, Visszhang, Vívó, Völgy, Vörös, Vörösmarty, Zrínyi, Zsedényi, Zsigmond, Zsoldos utca. Összesen: 370. 3. Piacok: Allatvásár, Kirakodóvásár, Cselédpiac, Csirkepiac, Emberpiac, Halpiac, Külső piac, Nagy piac, Oldalkosári piac, Ócskapiac, Tabáni piac, Tejpiac. Összesen: 13. 4. Iskolák: (Belterületiek) Agyagipari tanműhely, Algimnázium, Belső új utcai, Bocskai utcai, Damjanich utcai, Dáni utcai, Deák Ferenc utcai, Dedó, Evangélikus, Főgimnázium, Földműves (mezőgazdasági) szakiskola, Gimnázium, Görögkeleti, Hajnal utcai, Holló utcai, Iparos tanonc, Kanálisparti, Kállai utcai, Kereskedő tanonc, Kis utcai, Klauzál utcai, Kovács—Küry, Közgimnázium, Központi, Külső kis utcai, Külső tabáni, Külső új utcai, Lakhati, Latin, Lévay utcai, Lógeri, Lyceum, Malom utcai, Nagy Sándor utcai, Nagy tanoda, Nádor utcai, Nyár utcai, Ó-gimná­ zium, Oldalkosári leány, Ó-templomi elemi, Óvónőképző, Polgári fiú, Polgári leány, Szent Antal utcai, Szent István utcai, Szerencse utcai, Tabáni leány, Tarjáni leány, Űjtemplomi, Új utcai fiú, Újvárosi, Unitárius, Vöröskeresztutcai, Zárda, Zsidó iskola. Megjegyzendő, hogy nem minden név egy-egy iskolát jelent, mert évtizedeken át egy iskolának több neve is volt, pl. Algimnázium, Főgimnázium, Gimnázium, Köz­ gimnázium, Lyceum, Nagytanoda, Ó-gimnázium. Összesen: 55. 5. Templomok: 1. Reformátusok: Ó-templom, Új-templom, Susáni, Tabáni, Újvárosi, Kútasi. 2. Katolikusok: Belvárosi, Szent István, Kútasi. 3. Evangélikus. 4. Unitárius. 5. Görögkeleti görög. 6. Baptista imaház. 7. Nazarénus vagy Hívő imaház. 8. Zsinagóga. Összesen: 15. 6. Épületek: Bauer-malom, Belső-Verébház, Billegzőakol, Billegzőház, Bika­ istálló, Borsósi-őrház, Csomorkányi rom, Dedó, Depozitorium, Digó-házak, Dósicspalota, Fagyár, Fecskendőszínek, Fiskális kvártélya, Gabonaraktár, Gimnázium, Görög-palota, Gőzfürdő, Hívő-malom, Ingyen fürdő, Inspektorális kvártély, Kakas­ széki tbc. intézet, Kaszap-malom, Kaszinó, Katonai épületek, Kis mészárszék, Kolokán-malom, Közfürdő, Közkórház, Kútvölgyi szanatórium, Külső-Verébház, Lázár-malom, Lövölde, Magazinum, Megyei Kórház, Majolikagyár, Mázsaház, Cédulaház, Nagy-mészárszék, Nagy takarék, Nazarénus malom, Notarialis kvártély, Nyári színház, Ó-gimnázium, Ó-templomi bazár, Öreg takarék, Pereceptorális kvár­ tély, Pékházak, Pirhandi szélmalom, Pitlis malom, Présházak, Puskaszínek, Putrik, Rakpart, Rárósi-malom, Rév házak, Rostagyár, Serház, Sóház, Solti malom, Spanális kvártély, Szemkórház, Szeretetház, Szénakomiszárius kvártélya, Szuszimalmok, Szürke palota, Taksaszedő kvártély, Tarhonya gyár, Templom bazár, Templom védfal, Téglaégetők, — gyárak, Tisztházak, Tiszti házak, Tűhegyi malom, Tűzoltó laktanya, Uradalmi épületek, Uradalmi présház, Urasági ház, Városháza, Vágóhíd, Városi kórház, Verébház, Vigadó, Villanygyár, Zsidó székház, Zsidó pallás. Ö sszesen: 88. 230

7. Csárdák (cs), kocsmák (k), vendéglők (v) belterületiek: Bagiház (k), Bika (k), Csindó (v), Fekete Sas (v), Fitty Flajda (k), Görbe csapszék (k, v), Hajda (cs, v), Harcsás ház (v), Hosszúpince (k), Kaparászi (cs), Késes (v), Kiscsapszék (k), Kop­ laló (cs), Kőcsapszék (k), Központi (v), Nagycsapszék (k), Oroszlán (k, v), Petőfi kávéház (v), Posta (cs), Sercsapszék (k), Serházi mulató (k, v), Serkocsma (k), Szarvas I. (k), Szarvas II. (v), Vaskocsma (k), Vásári csapszék (k), Vigadó (v), Vörösökör (cs, k), Zöldkoszorú (k), Zsidó kávéház I., Zsidó kávéház II., Zsidó kocsma (k). Összesen: 32. 8. Temetők: Arany (Ó-), Arany (Új-), Cimetérium, Diliinka, Hajdai, Hattyasi, Hódfalvi, Hódi, Káposztás (Ó-), Káposztás (Új-), Kincses, Lucskos, Nagy, Nazarénus, Unitárius, Zsidó temető. Összesen: 16. 3. Terepemelkedéssel kapcsolatos helynevek 1. Halom: Alföldizug, Antalics, Apáca, Apró, Aranyad, Ágoston, Álmos, Árpád, Ásott, Badus, Barackos, Batidai, Batidai kettős, Bánfi, Barattyos, Boldogasszony, Bonta, Bor, Borsós, Bőve, Búcsú, Cipő, Csalányos, Csanyi, Csődör, Csöndér I., Csön­ dér II., Csutora I., Csutora II., Deák, Det, Dékány, Dinnyeszög, Disznóér, Dóka, Dómján, Feirtó, Fekete I., Fekete II., Fekete III., Fekszi, Féllúdasi, Forgó, Fürge, Gatyás, Gárgyán, Gorzsai-kettős, Györpölési, Gyula, Gyúlói, Határ I., Határ II., Határ III., Hármas, Hármashatár, Hegyes I., Hegyes II., Héja, Hét, Hódtói, Homok, Hosszúhát, Hunyadi, Imádkozó, Indító, Juhász, Kakasszék, Kanász, Kaszás, Katra, Katona János, Kántor, Kápolna I., Kápolna II., Kenyerei, Kenyér, Kenyérváró, Kerek, Két I., Két II., Kincses, Kingéc, Király, Kis-Bőve I., Kis-Bőve II., Kis I., Kis II., Kishomok, Kis-kápolna, Kis-Korsós, Kis-nádas, Kis-Sós, Kis-Ürmös, Kopáncsi-kettős, Korhány, Kórsós, Kosár, Koszorú I., Koszorú II., Kotac, Körtvélyes, Köves, Kun, Lebő, Lúdasi, Malajdok, Markó, Mártély-Fekete, Mártélyi, Mártélyi-kettős, Mátyás, Meszes, Monor, Mózes, Nagy-Bővé, Nagy I., _Nagy II., Nagy-homok, Nagy István, Nagy Lúdas, Nádas I., Nádas II., Nyálasér, Ördöngös, Őrs, Öt, Pecércés, Pirhandi, Pósa, Puszta-Fekete, Rárósi, Remányos, Rémáris, Répás, Rúzsás, Sajda, Sajti, Sarkalyi, Sebek, Seprű, Serház, Solti, Sós, Sóstói, Sóstóparti, Szakáll I., Szakáll II., Szeg, Szeretségi, Szék, Sziget, Szikáncsi, Szőke I., Szőke II., Szöllő I., Szöllő II., Szöllő III., Szőr, Tarjánvégi-fáskerti, Tarjánvégi-rakodói, Tatár I., Tatár II., Táncos, Tege, Teleki, Terítő, Test, Tetűvár, Tompa, Tót, Tök I., Tök II., Újvárosi-halmok, Ürmös I., Ürmös II., Veres I., Veres II., Vermes I., Vermes II., Zöld I., Zöld II., Zöld-laponyag, Zsena-halom. Összesen: 184. 2. Domb: Akasztó, Hármashatár, Izsó, Juhász, Keszes, Kolera, Kökény, Máté dombja, Perje, Pernyi, Táncos, Temető-domb. Összesen: 12. 3. Hát: Antalics, Belső-Szőr, Bíbic I., Bíbic II., Bunda, Daráné hátja, Daru, Darvasér hátja, Dinnyeszög, Disznóér, Farkas, Fecskés, Fehértó, Feketeér, Gajdos, Gatyás, Genes, Geraér, Györpölési, Hosszú, Hosszútó, Jobb-széna, Kendertó, Kenyere, Kerek-Sulymos, Kék-tó, Panna I., Panna II., Pecércés, Pernye, Pörjés, Répás, Rókalyukas, Sajti, Sásér, Sulymos, Szakáll, Szőr, Tanyás, Téré I., Téré II., Tiger, Tisza, Tompa, Ürmös, Vaj, Vermes, Vörösnád, Zsegenye, Zsenahát. Összesen: 56. 231

4. Part: Antalics, Aranyad, Barattyos, Bese, Bodzás, Cinkus, Cirják, Csanyi, Dóka, Fecskés, Fok, Gyúló, Hattyas, Kanális, Kendertó, Kenyere, Kistó, Kotac, Ludas, Mártélyi, Nyálas, Pirhandi, Rakpart, Rét, Rókalyukas, Sárfejők, Sebesfok, Sóstó, Téglás-part. Összesen: 29. 5. Oldal: Csomorkányi, Erzsébet, Fecskés, Fertő, Káposztáskert, Lúdas, Mágocs, Mártély, Pamuk, Rét, Serház, Sóház, Szikáncs-oldal. Összesen: 13. 6. Orom: Fecskés, Pirhandi-orom. Összesen: 2. 4. Határral kapcsolatos helynevek 1. Dűlök: Apróhalmi, Aranytemetői, Aranyad, Aranyadhalmi, Aranyági, Árpád­ halmi, Barackos, Barattyos, Batida—Gorzsa, Belső-Erzsébet, Bodzásparti, Borosszéki, Bővehalmi, Cinkus, Cirják, Csárpateleki, Csicsatéri, Csókás, Csomorkányi, Csomorkányi-lapos, Csomorkányi-oldal, Darvasszék, Erzsébetoldal, Erzsébettelek, Fecskés, Feketehalmi (Mártélyi), Feketehalmi (Pusztai), Földeákszél, Gorzsa, HatablakiKápolna, Hatrongyosi-útvég, Hármashatár, Hegyes, Hódtó-Gorzsa, Kakasszékhalom, Kanászhalmi, Katraszél, Kardoskút, Kápolna, Káposztáskert, Kendertó, Kenyere-Téglás, Kincses temető, Kisbogárzó, Kishalom, Kútvölgy, Kútvölgy-szék-ér, Külső-Erzsébet, Lacitelek, Lebuki, Mágocs-oldal, Mártély, Mártély-feketehalmi, Mátyáshalmi, Mózeshalmi, Nagybogárzó, Nagyrét-Gorzsa, Nagy-tatársánci, Nyéki­ telek, Nyomásszél, Öthalmi, Pálé, Pecércés, Pereskútas, Pósahalom, Pusztaszél, Puszta-feketehalmi, Puszta-vereshalmi, Rárós, Répáshát-Gorzsa, Sarkaly, Sarkalyér, Solt-Palé, Sóshalom, Sóstó, Sóstó-farok, Sóstó-parti-halom, Szárazér, Szentesi-útfél, Székhalmi, Szikáncsi, Szikáncs-oldal, Szőkehalmi, Szőllős, Szőrhát, Tanyaszél (Pusztai), Tanyaszél (Tanyai), Táncoshalmi, Tegehalmi, Tompaháti, Vereshalmi, Vereskútasi, Vöröshalmi (Pusztai) dűlő. Összesen: 96. 2. Puszta: Alsó-Libec, Batidai, Csanyi, Csókási, Csomorkányi, Dama(g), Erzsébet, Fehérjuh, Felső-Libec, Férged, Földeáki, Gajdosi, Geicse, Gurg, Három­ lábú, Igási, Igló, Jegenyfa, Kéktó, Kétkupa, Két-Libec, Kétzöldes, Kéra, Kis, Kútasi, Lebuki, Nagyhajlási, Nagy, Omlás, Panád I., Panád II., Püspöki, Rárósi, Sámsoni, Somogy-teleke, Szent Albert, Tompa, Torda, Újváros puszta. Összesen: 40. 3. Rét: Ányási-alsó, Ányási-külső, Barci, Bogdány, Cigány, Darab, Dongó, Farki, Kárászos, Kerek, Kerektó, Kistói-nádló, Korhány, Kósdi, Kovázdi, Körömcsúcsi, Körtvélyesi-majorság, Kréta, Lúdas, Nagy, Pántlika, Szigán, Töltés, Tűfarok, Vajrét. Összesen: 25. 4. Telek: Alsó, Apáca, Badushalom-teleke, Batidai, Csárpa, Dormandi Mihály, Erzsébet, Felső, Gunyhó, Hosszú, Kanász, Kingéc, Kopáncsi-alsó, Kopáncsi-felső, Körtvélyesi, Közép, Laci, Mágocsi, Nyéki, Papteleke, Somogyteleke, Szentkirály­ telek. Összesen: 24. 5. Szék: Boros, Darvas, Genes, Görbe, Hosszú, Hosszúhát, Kakas, Király, Péró-szék. Összesen: 9. 232

6. Szél: Csomorkányi út, Erzsébeti út, Fehértó, Földeák, Juhszél, Katra, Kútasi út, Mártély, Nyomás, Porgány, Puszta, Rác út, Szikáncs, Tanyaszél (pusztai), Tanya­ szél (tanyai), Téglás, Tiszaszél. Összesen: 17. 7. Föld: Csajági, Ethey, Furku, Házutáni, Katra, Káposzta, Kingéc, Körtvélyesi, Legen, Máma, Mogyorós, Püspök, Püspöki, Tói, Valaszkai-föld. Összesen: 15. 8. Tér: Csicsa, Dög, Hullámtér. Összesen: 3. 9. Erdő: Barci, Bart falu erdeje, Bodrogi, Eresztvény, Földvári, Hódi, Kalan gyűrűse, Káposztás-temetői, Kis, Körtvélyesi, Mártély-sebesfoki, Mélysár, Pap-erdeje Zsoldos-füzese. Összesen: 14. 10. Út: Aradi, Atkái, Bogárzói, Csomorkányi, Csárpahegyi, Csárpateleki, Cseresznyés, Derekegyházai, Erzsébeti, Ficsér-lénia, Földvári, Hatrongyosi, Hódtói, Igási, Kiskereszt, Komlós-orosházi, Körtvélyesi, Kútasi, Lelei, Makói, Mártélyi, Mindszenti, Nagykereszt, Orosházi, Pusztaszéli, Rác, Rárósi, Régi-Szegedi, Sarkalyi, Sóhordó, Szegedi, Szegvári, Szentes-orosházi, Szentesi, Tabán-szegedi, Tarjánvégi, Tiszai, Tízöles út. Összesen: 38. 11. Külterületi iskolanevek: Alsókopáncsi, Aranyadhalmi, Belsőerzsébeti, Bodzásparti, Bővehalmi, Cinkusi, Csajági, Csicsatéri, Csókási, Csomorkányi, Fecskésparti, Fehértóparti, Feketehalmi, Károlyi Melinda, Kenyerei, Kenyereparti, Kispusztai, Kopáncsi, Kútasi, Kútvölgyi, Külsőerzsébeti, Mágocsoldali, Mártélyi, Mártély-feketehalmi, Melinda, Rácúti, Répásháti, Sóstói, Sóstóhalmi, Szikáncsi, Szőkehalmi, Szőrhalmi, Szőrháti, Tatársánci, Tegehalmi, Téglási, Téglásszéli, Vásárhely-kútasi, Vereshalmi iskola. Összesen: 39. 12. Külterületi kocsmák, csárdák: Csanyi-csapszék, Duttyán (cs), Gajdosi (cs), Hatrongyosi (cs), Hámszárító (cs), Körtvélyesi (cs), Kútasi (cs), Lebuki (cs), Lúdasi (cs), Marti (cs), Márnái (k), Mártélyi (cs), Nagyhajlási (cs), Sámsoni I. (cs), Sámsoni II. (cs), Szegfű (cs), Téglási (cs), Téréi (cs), Újvárosi (cs). Összesen: 19. 5. Középkorban elpusztult települések Ábrány, Apácaegyháza v. Apácakuta T, Bagd, Bare, Batida T, Bere, Bodanya■gyháza, Csárpa, Csomorkány T, Csorvásegyháza ?, Derekegyháza (régi elpusztult elepülés) T, Erzsébet v. Szent Erzsébet T, Fecskés v. Mogyorós-Fecskés T, Férged T, Földvár I., Földvár II., Gellértegyháza v. Gellértkuta ?, Gorzsa T, Hód T, Homok­ egyháza ?, Iglód v. Iklód, Kápolna T, Kopáncs v. Rétkopáncs T, Korhány, Kotucháza ?, Kökényes, Körtvélyes, Leng, Libecegyháza ?, Mágocs T (régi település, el­ pusztult), Mártély v. Adorján Martyr falu?, (régi elpusztult település), Ördöngős egyháza T, Panád, Pereskútas v. Vereskútas T, Rárós v. Kétkó-Rárós T, Sámson ?, Solt T, Sóstóegyháza T, Szent Albert ?, Szentkirály T, Szent Mihály utcája T, Szilasegyháza v. Hatablaki Kápolna T, Szöllős v. Mezőszöllős T, Tarján, Tárkán, Tompa, Tótkuta T, Újvárosi ?, Úrnépe T, Varjas v. Varjas-Földvár, Veresegyháza T. Összesen: 50. 233

A fenti települések létezését a régi királyi adománylevelek, pápai tizedjegyzékek, török defterek, valamint a szájhagyomány őrizték meg. Ezek pontos fekvését, helyét — főleg a kőtemplomokkal bírt községekben — a templomromok, maradványok és az ásatások eredményei bizonyítják. A többinek helyére, létére a régi okmányokban a helynevek felsorolásából, a régi határbejárások reánk maradt jelentéséből, birtok­ perek fennmaradt irataiból és a szájhagyományból következtethetünk. A „T”-vel jelzetteknek temploma volt, amit az ásatások eredményei igazolnak, a „?”-lel jelzet­ teknek eddig templommaradványait nem találták meg, így csak a nevükből követ­ keztethetünk, hogy lehetett templomuk. Sajnos az 1890-es évektől ilyen irányú ása­ tások nem is történtek. Miután Vásárhely és környéke kőben szegény volt, csak a mó­ dosabb falvakban és városokban (Csomorkány, Erzsébet, Hód, Rárós, Szentkirály, Úrnépe stb.) építették a hívek a templomukat kőből, téglából, a szegényebbekben pedig csak vályogból, sárból készítették. Ezek az idők viharában nyomtalanul el­ tűntek. Vásárhelynek is az első református temploma a mai Ó-templom mellett vá­ lyogból készült, s jóval később az első katolikus templom is sárból épült, és gaztetős volt. (L. ott).

234

IV. A FÖLDRAJZI NEVEK TIPOLÓGIAI ÁTTEKINTÉSE

A nevek eredete A nevek eredetét eddig még nem dolgoztam fel teljes részletességgel. Egyelőre csak az alábbi főcsoportba tartozókat gyűjtöttem k i: 1. Személynevek. 2. Egyházi vonatkozású nevek. 3. Foglalkozás körébe tartozó nevek. 4. Élelem. 5. Ruházat. 6. Elasználati tárgyak. 7. Állatnevek. 8. Növénynevek. 9. Földtani vonatkozású nevek. 10. Színek. 11. Tréfás-gúnyos nevek. Rövidítések Cs = csatorna. Csá = csárda. D = dűlő. Do. = domb. E = erdő. É = ér. F = fok. H = ha­ lom. h = hát. I = iskola. K =község (középkorban elpusztult). K = község (ma is meg­ levő). k = kút. M = mocsár. P = puszta. p= p art. R = rét. S = sík. Sz = sziget. T = tó. Tö = töltés. téte le k . E/—út. u = utca. V=vendéglő. vá=vasúti állomás, vmh.— vasúti megálló. 1. Személynevek Almási u., András-veszehely, Andrássy u., Anna u., Antalics É, H, h, p, S, T, torok, Ádám u., Ágoston H., Álmos EL, u. Árpád H. u., Árpádhalmi D., Badus H., Badushalom t-e., Bagi-ház V., Bajza u., Bakay k., Balassa u., Banga marha k., Barta Mihály u-ja, Batthyány u., Battancs Cs., Bábicki-gödrök, Bálint u., Bánfi baromk., H. Bánfy u., Báthory u., Belső-Erzsébet, Belső-Erzsébeti D., I. Bem u., Benőfy u., Beöthy u., Bercsényi-hajlat, telep és u., Berecki utcája, Berta Mihály utcája, Berzsenyi u., Bezerédj u., Béla u., Béldi u., Bocskai., Bocskai utcai E, Bodrogi E., Bogdány É., M., R., Bogdányéri Cs., Botond u., Ceglédi göböl K., CirjákÉ. D. laposa, p., Csajágiföld, I., Csáki barom k., Csáki Mihály u.-ja, Császtvai k., Cserei u., Czakó Cs., Damjanics u., Daráné h.-ja, F.a., Dáni u., Dániutcai I., Deák barma k., Deák Ferenc u., Deák Ferenc utcai I., Deák EE, Dékány EE, Dobozi u., Dormandi Mihály t., Dósics palota tö., Egressy u., Erzsébet-oldal, D. P. t., Erzsébet-Csomorkányi Cs., Erzsébet-telek D., Erzsébet útszél, Erzsébet útszéli I., Erzsébeti Cs. Ú., Eszterházy u., Égető u., Éva u., Fafejű Szt. János szobor, Fáncsy u., Fáy u., Fehérváry u., Fejes barma k., Ferenc u., Futó Mihály tér, Garai u., Gábor u., Gellértegyháza, u. Geraér h.-ja, Gergely u., György u., Győri barom k., Gyula El., Gyulai u., Hézső István köze, Hódi E. tö., Hódi Pál u., Hunyadi H. u., Ignác u., Ilka u., Ilona u., Imre u., Izsó Do., Jakab u., János tér, u., Jenei János u., Jókai u., Józsa u., Juhász H., Do., Juhász István göböl k., Karancsi F., lapos, semlyék, Kardos barma k., u., Kardoskút tanyaközpont, D., vmh., Kardoskúti I., Kaszap göböl k., malom, u., Kaszap Pétör u.-ja, Kaszap Pétör malma u.-ja, Katona János halma, Kazinczy u., Kállay u., Kálmán u., Kálvin tér, Kámvási Cs., Kántor H., Károly tö., Károlyi Melinda I., Károlyi u., 235

Kelemen F. I., II., Kinizsi u., Kisfaludy u., Kis Laci-semlyék, Kiss Ernő u., Klapka u., Klauzál u., Kolokán-malom, Konti u., Kontrászki u., Kossuth tér, Kóti barma k., Kóti István u.-ja, Kölcsey u., Könyves u., Kristók malma u., Külső-Erzsébet, KülsőErzsébeti D., I., Lacitelek D., Laciteleki Cs., László É., u., Lázár-malom, tiltó, u., Lehel u., Lendvay u., Lénárt Cs., I., II., tiltó, Lévay u., Lőrinc É., sziget, torok, Lőrinc János ere, Maczelka Cs., M akra temetése, Markó H., Mária Valéria u., Márton(y) Mihály köze, Márton u., Máté Do.-ja, Mátyás H., u., Mátyáshalmi D., fő Cs., I., Medgyesi u., Melinda I., major, Mihály u., Miklós u., Misán lapos, Misánlaposi Cs., Molnár Cs., Mózes H., u., Mózeshalmi D., Nagy András János k., Nagy István halma, Nagy Sándor u., Nagy Sándor utcai I., Nádor u., Nyizsnyai u., szobor, Palotai u., Panna h. I—II, nád I—II, Pannahát laposa, Patkós k., Pál u., Pálfy u., Petőfi kávéház, u., Péró szék, Pisla köz, Pósa H., D., vmh., Ráday u., Rákóczi u., Rákosi u., Révai u., Rónay u., Samu Pétör malma utcája, Sarolta u., Sámson K., vmh., Sámson-orosházi Ú., Sámsoni Csá. I—II, Schéner köz, Simon Cs., u., Simonyi и. , Solti H., kereszt, kűkép, lapos, M., nyomás, semlyék, rév, u., Szabó-féle tö., Szabó János göböl k., Szalay u., Szent Adorján M artyrK., Szent Albert P., Szent AndrásK., Szentandrási u., Szent Antal u., Szent Erzsébet K ., P., Szent István templom, u., Szent László u., Szent Mihály K. utcája, Szeremlei u., Széchenyi tér, u., Szél János к. -ja, Szigligeti u., Szikágyi F., Szilágyi István utcája, Szőnyi u., Teleki H., u., Toldi u., Tompa H., h.,K ., M., P., u., Tompái Cs., Tót István ere, laposa, Sz-e., Török Bálint u. Török Ferenc fiskális kertje, Török Pétör köze, sutu., Tuhutum u., Tűhegyi-járás, malom, Valaszkai-föld, Vajda u., Varga É., Varga János foka, Verbőci u., Vidács u., Vörösmarty u., Zrínyi u., Zsarkó barom k.-ja, Zsarkó ménes k.-ja, Zsedényi u., Zsigmond u., Zsoldos füzese, u. Összesen: 324. 2. Egyházi vonatkozású nevek Apácaegyháza K., Apáca H., -kuta K., t. Baptista imaház, Barát F., Barátok F.-a, Belső-Papere, Bíboros S., Bodanya-egyháza K., Boldogasszony H., Böjt ere, Búcsú H., Csomorkányi-templomrom, Csorvásegyháza K., Derekegyháza K., K., Donát tornya, Evangélikus templom, Érsek u., Fafejű Szt. János szobor, GádorosLábasegyház K., Gellértegyháza K., -kuta K., Görögkeleti görög templom, Haran­ gozó köz, Hatablaki-Kápolna K., D., Hívő-malom, -imaház, Hódtó-Paperei Cs., Homokegyháza K., Imádkozó H., Innenső-Papere, Kálvin tér, Katolikus templom (belvárosi), Kántor H., Kápolna K., D., H., I—II., Kereszt u., Kiskápolna H-, Kútasi ref. templom, Kútasi rk. templom, Külső-Papere, LibecegyházaK., Nazarénus imaház, malom, temető, Ó-templom (ref.), Ótemplomi bazár, elemi I., Ördög-árok, h., Ördöngős-egyháza K., Ördöngös H., P., Pap-ere, Paperei Cs., k., szőlők, tö., Pap erdeje, -t., Pap-ér hídja, Papok földje, Plébános két köze, Püspök-föld, u., Serháztéri-kereszt, Sodorna, Solti-kereszt, kűkép, Sóstóegyháza K., Susáni ref. templom, Szent Adorján martyr K., Szent Albert P., Szent András K., Szentandrási u., Szent Antal u., Szent Erzsébet K., Szent István rk. templom, u., Szent János szobor, Szent­ király K., u., Szentkirályi-nyomás, szőlők, tö., Szent László u., Szent Mihály K., -utcája, Szentesi-kereszt, Szentetornya K., Szilasegyház K., Tabáni ref. templom, Templom bazár, u., védfal, Tőkemonostora K., Túlsó-Papere, Új templom (ref.), Újvárosi kereszt, ref. templom, Unitárius templom, Úrnépe K., Úrszegegyháza K., Veresegyháza K., Vöröskereszt, Zsidó templom, Zsinagóga. Összesen: 112. 3. Foglalkozást jelentő helynevek Apáca H., t., ApácaegyházaK., Apáca-kutaK., Barát F., Barátok foka, Basarág, 236

Bíboros S., Búvár u., Cselédpiac, Csöndér H., Érsek u., Ficsér-lénia Ú., Fiskális kvártélya, Halász-fenék, lapos, T., u., Halászlaposi Cs., Harangozó köz, u., Inspektorális kvártély, Juhász H., Kanász H., t., Kanászhalmi D., Kapitány u., Kaszás H., Katona H., Kántor H., Király É., H., sor, szék, Királyszék T., hídja, u., Királyszékilapos, lejáró, Kis molnár köz, Méhész, Molnár Cs., Nádor u., Notariális kvártély, Pap erdeje, ere, teleke, Paperei Cs., k., szőlők, tö., Pap-ér hidjai, Papok földje, Pereceptorális kvártély, Pékházak, Plébános két köze, u., Püspök-föld, u., Püspöki P., Révész u., Sóhordó Ú., Spanális kvártély, Taksaszedő kvártély, Tisztházak, Tiszti­ házak, Török Ferenc fiskális kertje u., Varga É. Összesen: 66. 4. Élelemmel kapcsolatos helynevek Alma u., Bárány u., Barackos D., H., Boros-szék, Borosszéki D., É., Borsós F., H., Borsósi őrház, Búza u., Cseresznye u., Cseresznyés Ú., Csík u., Csíkos É. I—II, Csirkepiac, u., Dinnyeszög H., h., Dió u., Disznó É., Disznóér H., h., semlyék, Dohány u., Egres u., Epreskert, Fácán u., Fehérjuh P., Galamb u. Gomba u., Göböl járási k., Halpiac, tér, Harcsás É., h., Kacsa u., Kakasszék É., fürdő, H., T., vmh., Kakaszéki Cs., tbc. gyógyintézet, Káposztaföld, kert, Káposztáskert, -kerti oldal, temetők, -temetők alja, Kárászos R., Kecske u,. Kenyere É., folyás, h., p., KenyereTéglás D., Cs., Kenyerei H., szőlők, Kenyereparti I., Kenyér H., Kenyérváró H., Körte u., Körtély u., Körtvélyes É., H., T., Körtvélyesi-átvágás, Cs., föld, majorság­ rét, rév, Sz., t., Kukorica u., Liba u., Meggy u., Mogyorós-föld, -Fecskés, Nyúl u., Répa u., Sercsapszék kocsma, u., Serház, H., kert, oldal, tér, u., Serházkerti mulató, Serháztéri-kereszt, Serházi Szikáncs, Serkocsma, Sóház, -oldal, Sóhordó Ú., Só u., Szilva u., Szöllő É., H. I—II, hegy, u., Szöllőhalmi Cs., lapos, Szöllős K ., Tarhonya gyár, Tarkadisznó F., Tehén u., Tej ere, piac, Tök H. I—II, ere, Vaj É., h., köz, kutykó, R., Szeg, Vörösökör-kocsma. Összesen: 124. 5. Ruházattal kapcsolatos nevek Bunda h., Cipő H., Dóka H., p., T., Gatyás É., H., h., Kalap u., Pántlika R., Terítő H. Összesen: 11. 6. Használati tárggyal kapcsolatos nevek Akasztó-domb, Csengettyű u., Cserép u., Csónakcsapás É., Csutora É., H. I—I, Dob u., Eke u., Feredő-veszehely, Fecskendőszínek, Hajó É., Hámszárító Csá., tö., Hidak, Horgonya T., HorgasT., Horog u.,IgásiÚ., K ardu.,I—II. Kasza u., Késes V., Kis-Korsós H., Korsós H., Koszorú H., Láda É., Ládaér forgója, Lánc u., Mély­ horgonya T., Puskaszínek, Révek, Rostély u., Sarkantyú u., Seprő H., Síp u., Szeg H., határ, Szék u., Szög u., Téglaégetők, gyárak, Téglás É., p., szél, Tégláséri Cs., Téglás­ széli I., Téglási Csá., Tükör u., Villa u. Összesen: 48. 7. A z állatvilággal kapcsolatos nevek Atka, -sziget, Atkai-átvágás, Dög-Tisza, dögtöltés, kanyar, Sz., Ú., Banga marha k., Bárány u., Bánfi barom k., Belső-verébház, Béka u., Bíbic h. I—II, Bika­ kocsma, k., u., Bogárzó D., Cs., M., Borz u., Ceglédi göböl k., Csalogány u., Csáki barom k., Csiga u., Csík u., Csíkos É. I—II, Csirkepiac, u., CsókásK., D., Csókási I., P., semlyék, Csődör H., Csődörhalmi Cs., Darázs u., Daru h., u., Darvas É., K., szék, 237

Darvasér h., Darvasszék D., Cs., Deák barma k., Disznó É., Disznóér h., H., semlyék, Dongó R., Ebásta É., Farkas h., u., Fácán u., Fecske u., Fecskés D., K ., M„ orom, p., Fecskésparti L, Fehérjuh P., Fejes barom k., Fekete Sas V., szálloda, Féllúdasi H., Férged D., K., P., Fürjes, Galamb u., Gémes É. I—II, fenék, T. I—II. Gólya u., Göböljárás, k„ Győri barom k., Halas-lapos, Halaslaposi Cs., Halpiac, tér, Harcsás É., ház, kocsma, torok, Hattyas É., p., T., u., Hattyasi k., temető, Héja H,, Hód K ., -falvi temető, farok, köldök É., mezeje, tavi Cs., tavi H., T., Hódtó-Gorzsa D., -paperei Cs., H ódi E., tö., Hódköldökéri-tiltó, Holló u., Juhszél, Kacsa u., Kakas­ szék É., fürdő, -fürdő vmh., H., Kakasszék-halom D., T., Kakasszéki Cs., -levezető Cs., gyógyintézet, K akuk u.,^ Kardos barom k., Kaszap göböl k., Kárászos R., Kecske u., Kera P., Keselyes É., Keselyesi Cs., Kéktó-Rárós K ., Kéró É., F., torok, Kéróéri-zsilip, zsilipes híd. Kígyó u. Kígyós kuta K. Kis-Bogárzó D., M., Kos u., Kóti barma k., Kutya-fenék, nyak, szorító, Külső-Verébház, Liba u., Lófogó É. I— II, Lúdas É., H., h., oldal, p., R., S., Sz, Lúdasi Csá., H., Lúdvár M., T., Lúd­ vári-átvágás, Cs., laponyag, sarok, semlyék, szivattyú, zsilip, Ménescsapás É., Monyorós-Fecskés K ., Nagy barom k., Nagy-Bogárzó D., M., Nagy-Lúdas H., Nyúl gát, u., Oroszlán u., V., Ökör T., Ökörcsorda k., Ökrös T., Ökröstói Cs., Pacsirta u., Pipiske u., RárósK., D., vmh., Rárósi H., k. I—II, malom, P., Ú., u., Rigó u., Rókalyukas h., Sas É., u., I—II, Sáros-Bogárzó M., Sásos-Bogárzó M.,Serkedi-hajlat, Szabó János göböl k., Szamár H., Szarvas-kocsma V., u. Szúnyog v. Szúnyogos-kiscsapok É., M., Tarkadisznó F., Tehén u., Tetűvár H., Tetűvári-semlyék, Tinógulya k., Varjas K ., P., -Földvár P., Varjú u., Verébház, Veréb u., Vidra u., Vörösökör-kocsma, Zsarkó barom k., Zsarkó ménes k. Összesen: 228. 8. Növény- és növényekkel kapcsolatos nevek Alma u., Árpás T., Árpástói Cs., Barackos D., H., Berkenye u., Bodzás p., Bodzásparti Cs., D., I., Borsós F., H., Borsósi-őrház, Búza u., Ciheres, Csalányos É.kicsapója, Csalányosi H., Csáté., Cseresznye u., Cseresznyés Ú., Dinnyeszög H., h., Dió u, Doháhy u., Egres u., Epreskert, Fűz u., Füzes u., Fűzfa u., Gomba u., Gyé­ kény u, Gyümölcs u., Ibolya köz, Jegenye u., Jegenyefa P., Jobb-szénahát, Kalan gyűrűse, Kalász u., K áka u., Káposztaföld, kert, Káposztás kerti D., oldal, Káposz­ tás temetők, Káposztás temető alja, Káposztás temetői E., Kása-malom, Kender T., Kendertó D., É., h., tö., híd, Kendertó-pamukéri Cs., Kenyerei-szöllők, Kerek-Sulymos h., Kis-erdő, Kiserdő sor, Kishomoki-szöllők, Kis-nádas H., Kistói-nádló-rétek, Kis-Ürmös H., Komlós—orosházi U., Kökény Do.,i u., Kökényes K ., Körte u., Körtély u., Körtvélyes É., H„ T., Körtvélyesi-átvágás, Csá., föld, major-, R., rév, Sz., U., Kukorica u., Mámai-szöllők, Meggy u. Mogyorós-föld, Monyorós-fecskésK., Nagyfa, Nagyfai-átvágás, Dög-Tisza, dögtöltés, holtkanyar, zsilip, Nád u., Nádas É., H., I—II, Nádló-területek, Nyárfa u., Panna nád I—II, Paperei-szöllők, Pap-erdeje, Pálma u., Pecércés H., h., Pecércés-hát D., Perje Do., Pörjés h., Rekettye u., Répa u., Répás H., h., Répáshát-Gorzsa D., Rózsa u., Ruzsás H., Sarkalyi-szöllők, Sás É., Sásér h., Sásos-Bogárzó M., Sásos É., I—II, Suha, Sulmos piscina, Sulymos É., h., M., T., Sulymosi Cs., Szegfű Csá, vmh., u., Szalma u., Szentkirályi-szöllők, SzilasegyházK., Szilva u., Szöllő É., Szöllőéri Cs., Szöllő H. I—II, Szöllőhalmi Cs., lapos, Szöllőhegy, Szöllős K ., D., Tök ere, H. I—II, Tölgyfa u., Uradalmi-szöllők, Uraság körtvélyese, Ürmös É., fenék, H. I—II, h., Üszög u., Város körtvélyese, Virág u., Vörösnád h., Zsoldos füzese. Összesen: 155. 238

9. Földtani vonatkozású nevek Agyaggödrök, — ipari tanműhely, u., Aranyág, temetők, u., Arany temetői D., Aranyad D., É., H., köz, p., Sz., Aranyad-halmi D., I., Aranyág D., Aranyági-szöllők, Ezüst u., Görbe-szék, Homok H., Homokhalmi-szöllők, Homokegyháza K „ Jég u., Kakasszék É., fürdő, H., T., Cs., Kakasszék fürdő vmh., Kakasszék-Kútvölgy É., Kakasszéki tbc. gyógyintézet, Kishomok H., vmh., Kis-Sós H., T., Kőcsapszék, fal, Kőfal sor, Kövecs É., Köves É., H., -két hely, Kréta É., R., Sz., Kútvölgy-szék É., Meszes H., Nagyhomok H., Ólom u., Péró-szék, Réz u., Sóház, Sóház-oldal, Só­ hordó Ú., Só u., Sós H., Sóshalom D., vmh., Sós T., Sóstó D., -egyháza, -farok, Sóstófarki D., Sóstóhalmi I., Sóstó H., p., Sóstóparti H., D., Sóstói-fő Cs., Szék, Szék H., Székhalmi D., Szék-pad, Vas-kocsma, Pálé, u. Összesen: 76. 10. Színek Fehérjuh P., Fehér T., u., Fehértó H., p., Fehértóparti I., Fehértó-szél, Feirtó H., Fejértó laposa, Fekete É., Feketeér h., Fekete H. I-—III. (Gorzsai, Mártélyi, Pusztai), Feketehalmi Cs., D., lapos, Fekete Sas V., szálloda, Gorzsai-Fekete H., Kék T., Kéktói Cs., Kéktó-Rárós K., Kétzöldes P., Mártélyi-Feketehalom, Mártélyfeketehalmi D., I., Pusztafekete H., Pusztafeketehalmi D., I., Szőke H. I—II., Szőkehalmi Cs., D., I., lapos, Szürke palota, Tarkadisznó F., Veresegyháza K ., Vereshalom I—II., Vereshalmi D., Vereskútas K ., Vereskútasi D., I., Vöröshalom D., Vöröshalomszőrhátdűlői Cs., Vöröskereszt, Vörösnád h., Vörösökör-kocsma, Vörös u., Zöld­ halom I—II., Zöld koszorú kocsma, Zöld-laponyag, Zöld-laponyag H. Összesen: 55. 11. Tréfás-gúnyos nevek Bánom u, Bitangistálló, Búvár utca, Cselédpiac, Csicsa tér, Dedó, Ebásta ér, Emberpiac, Fafejű Szent János, Fajankó, Fagyár, Farkaló kút, Fitty-hajda kocsma, Görbe csapszék, Halesz, Hatrongyos D., Hatrongyosi Csá., D., I., Ú., útvég, Hám­ szárító Csá., tö., Háromlábú P., Hétbolond ásta F., Indító H., Ingyen fürdő, Kaparászi Csá., Kenyérvágó H., Késes V., Kín ere, Koplaló Csá., u., Kortyogó, Kőcsap­ szék, Kurvacsapás, Kutyafenék, Kutyaszorító, Kutyanyak, Lebuki Csá., D., lapos, Lucskos temető, M akra temetése, Nyúlgát, Ócskapiac, Pisla köz, Pitlis malom, Putri, Rosszjárás, Sárfejők-part, Sírhegyi-föld, Sír-kutak, Sírom falu, Sodorna, Szakállhát, Szodoma, Szerelem kapu, Szuszimalom, Tetűvár, Tetűvári-semlyék, Tízöles út, Topa ér, Vajkutykó, Verébházak (belső-külső), Vigadjunk utca, Villany­ gyár, Zsidó pallás. Összesen: 70. Összefoglalva: 1. 2. 3. 4. 5.

Személynevek Egyházi nevek Foglalkozásnevek Élelemnevek Ruházat

6. Használati tárgyak

= 324 = 112 = 66 = 119 = 11

7. 8. 9. 10. 11.

Állatnevek Növénynevek Ásványnevek Színek Tréfás-gúnyos nevek

= 228 = 155 = 76 = 55 = 70

= 41 Összesen

1257 239

A többi név legnagyobb része főleg természeti név. A fenti összeállításból kitűnik, hogy a legtöbb elnevezés (324) személyektől, személynevekből származik. Érthető is, mert — eltekintve néhány általános keresztnév­ től — a régi földesurak, birtokosok, nevezetesebb, gazdagabb lakosok, hadvezérek, a várost szerető emberek, később írók, tudósok, művészek emlékét őrzik ezek a hely­ nevek. Az egyházi vonatkozású nevek nagy száma (112) — bár sorrendben csak ötödik helyen vannak — abban az időben szintén érthető. Ezek jelentős része igen fontos „nyomravezető”, ugyanis ezekből a régi helyi névemlékekből lehet következtetni, hogy hol voltak hajdan elpusztult községek, melyeknek volt vagy lehetett temploma is, továbbá, hogy hol terültek el egyházi birtokok stb. Az 1890-es években és az 1900-as évek elején ezen egyházi vonatkozású helynevek alapján és az ottani szájhagyomány nyomán dr. Szeremlei Sámuel kezdeményezésére indították meg az ásatásokat — mégpedig igen eredményesen — Oláh Imre és Varga Antal ref. főgimnáziumi taná­ rok, akik az említett adatok figyelembevételével sikeresen fel is tárták a tatár-török dúlások alkalmával elpusztított községek már feledésbe merült templomának föld alatt rejtőző alapfalmaradványait. A gondosan feltárt romok és a körülüttük levő részben háborítatlan, részben már megbolygatott sírok értékes, helyenként gazdag tartalma pedig a főgimnázium régiségtárát gazdagítja. Ezeket az összegyűjtött és országos viszonylatban is gazdag és értékes leleteket Bodnár Bertalan az 1920-as években a Nemzeti Múzeum régiségtára szakembereinek segítségével (Fettich Nándor stb.) újra meghatározta és átrendezte. Az 1930-as évek közepén a szegedi Tudományegyetem Régiségtudományi Intézetétől dr. Banner János, dr. Bálint Alajos és dr. Párducz Mihály a régészeti anyagot szakszerűen feldolgozták, s eredményüket a Dolgozatok XIII. évfolyamában közreadták [2]. Sajnos a háború alatt a természet­ rajzi szertárral együtt a régiségtárat is feltörték, feldúlták, és ekkor sok értékes lelet elpusztult, elkallódott [5]. Ellenben igen kevés név van, mely a régi emberek mindennapi szükségletével kapcsolatban keletkezett, így a foglalkozással (66), használati tárgyakkal (41), ruhá­ zattal (11), élelemmel kapcsolatos nevek (119). Ennek pedig az az oka, hogy hajdan az emberek kis igényűek voltak, főleg állattartással, halászattal, földműveléssel fog­ lalkoztak, egyszerű volt a ruházatuk, és egyszerű volt az étkezésük is. Az élelemmel kapcsolatos nevek száma azért olyan sok (119), mert ezek között felsoroltam azokat a helyneveket is, melyek az élelmezésnek az alapanyagát is képezik (pl. bárány, disznó, göböly, kecske, tehén, stb.). Sokkal többet vettek az állat- és növényvilágból, s ez szintén érthető. Hiszen mind otthon, mind a réten, a szántókon, mocsarakban, a vizeken, a mindennapi mun­ kájuk során ezekkel találkoztak leggyakrabban s mint még ma is — a vásár­ helyi nép feltűnően természetszerető és jó megfigyelő — szívesen és találóan alkal­ mazta az állat- (228) és növényneveket (155). így most ezekből tudunk visszakövetkez­ tetni, hogy hajdan milyen állatok éltek azokon a területeken (borz, farkas, hód, róka, vidra, bika, csikó, csődör, csorda, disznó, göböl, ménes, ökör, tehén, bíbic, csóka, daru, fecske, fúrj, gólya, hattyú, sas, varjú, veréb, csirke, kakas, liba, lúd, csík, harcsa, kárász, bogár, szúnyog, tetű stb.). Ugyanígy tudunk visszakövetkeztetni arra, hogy milyen növények termettek, illetve milyeneket termeltek régen azokon a részeken (barack, eper, fűz, körte, kökény, mogyoró, árpa, búza, dohány, káposzta, kender, kukorica, tök, bodza, csalán, gyékény, káka, kolokán, nád, pecérce, perje, sás, sú­ lyom stb.). Az ásványvilágból is aránylag sok nevet (76) alkalmaztak és elég találóan (agyag, arany, ezüst, föld, homok, kő, mész, réz, sár, só, szék, szik, vas stb.). 240

A tereptárgyak megnevezésénél, megkülönböztetésénél a színeket is szívesen használta, alkalmazta a vásárhelyi nép, és legtöbbször jellemzően (fehér, fekete, kék, szőke, szürke, tarka, veres, vörös, zöld). A gúnyos-tréfás elnevezések is nagyon jellemzők a vásárhelyiek lelkivilágára. Valamennyi nagyon találó, de egyetlenegy olyan durva, otromba, trágár helynevet nem találtam, nem hallottam kutatóútjaim során, melyet a „nyomdafesték nem bír el” ! A jó megfigyelő, természetszerető és jól disztingváló vásárhelyi n azéponban a természetből vette a legtöbb és igen találó elnevezést. Ebbe a nagy csoportba sorol­ tam be azokat a neveket, melyek a tárgy alakjára, nagyságára, helyzetére, minőségére és jellemzésére vonatkoznak. Nem soroltam fel az összes idevonatkozó helyneveket, csak néhány példát hozok fel, mert ez külön tanulmányt igényelne. 1. Alak: Karika Kerek

= =

Kör Hegyes Hosszú

= =

Rövid Görbe Tompa

= = =

2. Nagyság: Kis Nagy = 3. Helyzet, fekvés: Alsó = Felső Közép Belső

= = =

Külső

=

Által Innenső Túlsó Észak Del

= = =

4. Minőség: Száraz = Nedves = Sár = Sáros = Sós

— töltés — fenék, — H., — R., — Szikáncs, — Sulymos h., — T. I—II, Kerektó R. — gát, — töltés — D., — H., — h., — háti D. — h., — hát H., — hátszék, — pince (kocsma) — pince u., — szék, — telek, — T. I—IV, — tó h. — u. — csapszék, — szék, — T., — Ú., — útfél, — u. — H., — h., — háti D., — háti É., P., — u., — K . 70 helynév jelzője 56 helynév jelzője — — — — —

Kopáncs, — kopáncsi I., — Libec P., — telek, Holtporgányi-tiltó, — u. Kopáncs, — Libec P., — telek, — Holt-porgányi, — tiltó D., — É., — éri tö., — telek. — Hegyes D. Erzsébet, — erzsébeti D., — erzsébeti I., — Papere, —Ta­ bán, — Szőrhát, — új utcai I., — Verébház — Erzsébet, — erzsébeti D., — erzsébeti I., — kisutcai I., — Papere, — Tabán, — Szőrhát, — új utcai I., — Verébház —• eső É. — Papere — Papere — u., Északi u. — u. — É., — ér D., — éri Cs., — Kórógy, — u., — malom Csicsatér, Kortyogó, Lucskos temető — fejők p., — nyak, — T., — tó vmh. — Bogárzó, — bogárzói Cs. — H., — halomdűlő, — halom vmh., — T., — tó D., — tó­ egyháza K , — tófarok, tó H., — tópart, — tói-fő Cs. 241

Köves Új

=

Régi Ó

=

Ócska Öreg Jó Rossz

= = =

— É., — H., — kéthely — sor, — templom, — Tisza, — u., — város K , — város (VIII. kerület), — városháza, — városi Csá., — városi I., — városi templom, — városi-kereszt, — városi-halmok, — világ u. — Szegedi Ú., — szöllők, — temetők, — városháza — gimnázium, — templom, — templomi bazár, — templomi védfal — piac — takarék, — templom (Ó-templom) Jobb-szénahát — járás

5. Mennyiség: Kettő

=

Három Öt Hat

=

Hét Tíz

Batidai-két H., KöveskéthelyK., KétkupaP., Két-Libec P., Kétmalom u., Két-Tisza köze, Két-zöldes P., Két H. I—11. — lábú P. — H., — halmi Cs., — halmi D., — halmi 1. — ablak, -— ablaki I., — ablaki-kápolna K ., — ablaki-ká­ polna D., — rongyos D., ■ — rongyosi Csá., — rongyosi 1. — rongyosi Ú., — rongyosi útvég — bolond ásta F., — H. — öles Ú.

6. Jellemzés: Élő Eleven Holt

=

Döglött Büdös Sebes Rongyos

= = = =

Kongó Vágott Határ Lapos

= = = =

Keskeny = Mély = Nyálas = Pörjés = Pecércés = Róka­ lyukas = Szúnyogos = 242

— Tisza, — víz Cs. — Tisza — Porgány, — porgányi-tiltók, — Téré, — Tisza, — tér, Anyási-, Mártélyi-, Körtvélyesi-, Atkái-, Nagyfai- dögTiszák és töltések. — Porgány — tó, — tói Cs. F. I—II—III., — foki p„ — torok Hatrongyos D., Hatrongyosi Csá., I., Ú., — Hatrongyosi útvég — töltés — halom — fok, — halom (Derekegyházi, Mágocsi, Mártélyi), — utca — utca, 32 különböző nevű lapos (1. Helynevek csoportosítása 1/4) — É., — sík, — T., u. — horgonya T., — sár M., —- sár erdeje — É. I—II., — ér H., — part — hát — hát, — hát D. — hát — mocsár, — kiscsapok É.

Kettős

=

Hármas

=

— halom (Batidai, Gorzsai, Mártélyi, Mágocsi), Vásártéri — kút — csorgóÉ., — halom, — határdom b,— határhalom— határdűlő. Összefoglalás a helynevek eredetére vonatkozólag

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11.

324 = Személynevek: Egyházi nevek: 112 = 66 = Foglalkozási nevek: 119 = Élelemmel kapcs. nevek: Ruházattal kapcs. nevek: 11 = 41 = Használati tárgy nevek: Állatvilággal kapcs. nevek : 228 = 155 = Növénynevek: Földtani vonatkozású nevek: 76 = 55 = Színek: 70 = Tréfás-gúnyos nevek:

15,8% 5,4% 3,2% 5,8% 0,5% 1,9% 10,9% 7,4% 3,6% 2,6% 3,3%

1257 =

60,4%

Összesen:

Összefoglalás a természetből vett helynevek egy részéből 1. 2. 3. 4. 5. 6.

Alak Nagyság Helyzet, fekvés Minőség Mennyiség Jellemzés Összesen

= = = = =

40 = 126 = 38 = 52 = 26 = 101 =

1,9% 6,0% 1,8% 2,5% 1,3% 4,9%

=

383 =

18,4%

243

V. UTÓSZÓ

Mielőtt a több mint félszázad alatt összegyűjtött anyagot közre adtam volna, igyekeztem még egyszer a nagy terület néhány jellegzetes részét megtekinteni, hiszen Hódmezővásárhelyről több mint negyven éve elkerültem. Magam is megdöbbentem a nagy változásokon. A régi ismert tájak megváltoztak, a halmok, dombok egy ré­ szét — melyek a hajdani „vízországban” létfontosságúak voltak — a traktorok le­ szántották, és anyagukat részben el is hordták, ma már nyomuk is alig van. A régi erek, tavak medrei annyira be vannak szántva, hogy szinte fel sem ismerhetők. Azért még most is, mikor a belvizek ezer holdakat borítottak el, megmutatják hajdani medrük maradványait. Lépten-nyomon új csatornák biztosítják az öntözővizet, s igyekeznek a káros belvizeket minél előbb levezetni, s ez még mindig nehezen si­ kerül. A kis tanyák helyén nagyüzemi gazdaságok és ipartelepek alakultak. A bel­ terület is gyökeresen megváltozott: az idejétmúlt, nagy kiterjedésű Vásártér területén sportpálya és többemeletes lakóházak épültek. A Hód-tó mély fekvésű, talajvizes medrében új városrész kezd kialakulni. Bár — azt hiszem — erre a célra megfelelőbb területet is lehetett volna találni, s ezt a mély részt inkább zöldövezetnek kellett volna nyilvánítani, a Népkert folytatásában és a Kanálist (Papere-Hódtói-csatorna) ki­ szélesítve. Ez a terület rendbehozva a parkokban, fás területekben szegény, poros alföldi városnak idegenforgalmi szempontból is kedves és hasznos színfoltja lenne. A belterületen a régi „tipikus vásárhelyi” utcák, utcasorok, sőt városrészek helyén az ország minden városában látható „típus”házal: emelkednek, s Vásárhely lassan elveszti szép és érdekes „vásárhelyi” jellegét. Több mint 30 év után ismét kézbevettem és közreadom az addig összegyűjtött és rendezett anyagot. így most hálával emlékezem ezúton is azokról, akik adatköz­ léseikkel, helyszíni útbaigazításaikkal hozzájárultak, hogy gyűjtésem minél gazda­ gabb és tökéletesebb legyen, és így nagyon sok veszendő adatot tudtam megmenteni a feledéstől. Ők már majdnem mindnyájan elmentek, de emléküket őrizze meg ez a kis munkám is. Hálával emlékezem az alábbi segítőimről, munkatársaimról. Édesapám: Bodnár Bertalan (1868—1952) ref. főgimnáziumi tanár, aki Vásárhely oknyomozó földrajzát megírta, kéziratban összeállította, és a gimnázium híres múzeumának történetét kiadta, és értékes adathalmazt gyűjtött össze több mint félszázados vásár­ helyi kutatásai során. Ő tanított meg a természetszeretetre, a rendszeres megfigyelésre és adatgyűjtésre. Szeremlei Sámuel (1837—1924) ref. elnöklelkész, akadémiai tag, aki nemcsak mint Vásárhely történetírója, hanem mint közeli rokon szeretettel adott felvilágosítást és útbaigazítást, munkájából pedig nagyon sok értékes adatot nyertem. 245

Nagyapám: Halmi János (1848—1933) evang. lelkész, ref. gimnáziumi tanár és test­ vére, Halmi József (1853—1942) szőlőbirtokos, akik mint kisgyermekek még jártak le a Hód-tóra fürödni, látták a kikötőkben néha még a nagy tiszai „életes” hajókat is és a gyakran érkező tutajokat. Szülőházuk az akkori Topa soron (későbbi neve Újvilág utca) volt, s még emlékeztek az előttük levő Topa-ér meredek, szakadékos, fűzfavessző-fonásos partjára, akkor m ár mind gyakrabban kiszáradó mély medrére, és látták, megfigyelték a nagy átalakulást — igen sok és értékes adatot kaptam tőlük is. A Hód-tóról, a belterületről, a külterület sok részéről, a múlt századvégi nagy vál­ tozásokról, a régi temetőkről, árvizekről, tűzvészekről, kolerajárványokról a szülei­ től, nagyszüleitől hallott régi eseményekről sok értékes és pontos adatot szolgál­ tatott Jó Ferenc (1842—1939) Cigöllér sori, ma Bocskai utcai, akkor már idős lakos, a tabáni részről és a határ nyugati és északi részéről pedig Tűhegyi Sándor (1847—1939) és a szerencsétlen sorsú Nagy Sándor (1861—1919) tabáni lakos, illetve földbirtokos. A tarjáni, paperei, paléi területekről id. Dezső József öreg kovácsmester, Rákos János (1862— 1919) idős ref. tanító és Kamocsay Gábor ig. tanító, gazd. tanácsos mint élő lexikon; Lógerről, Susánról Halmi József és Herczegh István, a határ déli részéről, a kopáncsi, gorzsai területekről, Kishomokról, Nagy-sziget környékéről Pócsy Jenő (1887— 1952), Halmi József, Bagi Béla föld- és szőlőbirtokosok, a sarkaly-szentkirályi, szikáncsi, téglási és rárósi részekről id. Lázár Lajos gazdasági főtanácsos adtak felvilágosítást, és a helyszínen sok értékes adatot. A Tiszáról, a Tisza menti, hajdan mocsaras területekről, erekről, halmokról a ritka kitűnő memóriájú, értelmes és készséges Pányi György öreg halász és révész, akinek apja, nagyapja mind tiszai halászok voltak, és a kendertói, pamukérháti, körtvélyesi területekről a tragikus sorsú Nagy Kardos Imre (1870—1949) és Maczelka Gábor földbirtokosok adtak készségesen értékes adatokat. Pányi bácsival éveken át naphosszat jártuk csónakkal, szekérrel és gyalogosan Korhánytól Atkáig a Tisza-szélt, s a helyszínen mutatta meg a régi, akkor már alig kivehető ér-, fok-, és tómeder-maradványokat. Sokat beszélt a tiszai átvágásokról, a rosszul sikerült atkai rakpartról, a volt tiszai erdőkről, a töl­ tésekről, a régi árvédelemről, a környékbeli csárdákról stb. Az apja, nagyapja, de még ő is kubikoltak a tiszai szabályozási munkáknál. És most 3—4 évtized távlatából egymás után jutnak eszembe körben a határ minden részéről a feljegyzéseimben megörökített, napbarnította, okos arcú, nyílt­ szemű és -szívű, dolgos vásárhelyi emberek, akik nemcsak szívesen szolgáltak fel­ világosítással, hanem a legnagyobb dologidőben is — letéve a szerszámot, meg­ szakítva munkájukat — készségesen vezetgettek, mutogatták a régi emlékeket, halmokat, medreket, amelyeket a sok évtizedes földművelés következtében a helyszínen segítségük nélkül talán m ár észre sem vettem volna. Egyik sem felejtette el, mikor sokszor 15—20 km-re a várostól a határt barangoltam térképekkel, jegyze­ tekkel a kezemben, hogy kedves szóval („gyűjjön be, ne kerülje el szerény tanyánkat”) beinvitáljon, és igazi vásárhelyi vendégszeretettel kínáltak meg étellel-itallal, föleleve­ nítve a régi emlékeket és az elpusztult községekről szájról szájra fennmaradt ha­ gyományokat. Külön kell megemlékeznem Benes Gyula (1875— 1952) ármentesítő társulati igazgató-főmérnökről, aki a társulat irat- és levéltárát, valamint értékes tervrajzi és térképgyűjteményét készségesen rendelkezésemre bocsátotta, s autójával bejártuk — sokszor napokon át — a Tisza-Maros szög hajdani vízjárta, de már lecsapolt, ármen­ tesített területét, és szakszerű felvilágosításaival a helyszínen is sok adatot szolgálta­ tott. Szólnom kell továbbá Wassel Károlyról és Rákosy Györgyről, az akkori Légügyi Hivatal főnökeiről, akik éveken át a szegedi repülőtéren külön repülőgépet bocsáj-

246

tottak rendelkezésemre kutatási és fényképezési célokra, melyekkel akkor úttörő munkát végezhettem. A még ma is élő segítőtársaim közül szeretettel köszönöm a sok és értékes adat­ szolgáltatást először is Varga Imre Kincses temetői gondnoknak, aki azelőtt a város parádés kocsisa volt, majd a városi mezőgazdaságok felügyelője, s aki legjobban ismerte már hivatalból is az egész határt, jól ismerte az iskolákat, dűlőket, utakat, halmokat, ereket és volt tavak medreit, történetét. Még nem régen is fejből közölte a régi városi gazdaságok adatait (terület, művelési ágazat, épületek, állatállomány számát stb.). Ugyancsak köszönöm a szintén kiváló memóriájú, de sokkal idősebb susáni Herczegh Istvánnak, Vásárhely hajdani földesurának, a szekcsői Herczegh család leszármazottjának, aki 1877-ben született, az utókornak megmentett sok-sok, feltétlenül megbízható adatát. Még 1968 őszén is a hajdani Kistó-ér partjának susáni — mai Búvár utcai — részén az 1910-es években az odanyúló portákon, kertekbenmég látható, kőbe ágyazott hajókikötő vaskarikákra (pl. az Ániszfeld-féle telken), a Búvár utca kialakulására, előtte az ottani halászék tre, a lógeri rész kialakulására, a Serházra és Sóházra szüleitől és nagyszüleitől is hallott adatokat szolgáltatott. *

Tudom, hogy gyűjtésem hiányos. Hiányos, mert még sok helynévi adat került elő azóta is följegyzéseimből, és még sokat nem tudtam feldolgozni, részben azért, mert a városi irattárban akkoriban nehéz volt hozzájutni a régi iratokhoz, részben más irányú elfoglaltságom miatt nem tudtam már Vásárhelyen további kutatómunkát végezni. A vásárhelyi, az utóbbi években kiválóan, szakszerűen átrendezett levéltár­ ban, ahol külön kutatószoba áll rendelkezésre, ma m ár kevés munkával bizonyára még sok érdekes és értékes helynevet lehetne kikeresni. Meg kell jegyeznem, hogy ezt a munkámat, amint azt már említettem előzőleg, kizárólag mint földrajzi tanulmányt készítettem el, de az 1930-as években félretettem, és az azóta megjelent új irányú földrajzinév-kutatások eredményeit nem is vettem figyelembe, az eredeti régi kéziratomat nem módosítottam, ezért dolgozatom az utó­ lag felvett és kevés nyelvészeti adatközlés ellenére is főleg földrajzi vonatkozású maradt. A helyszíni adatgyűjtéseim alkalmával, amit csak láttam, hallottam, feljegyeztem azzal az elgondolással, ha én nem, esetleg más felhasználhatja. így azután nyelvészeti szempontból is igen sok érdekes adatot gyűjtöttem össze és mentettem meg, mert ma a tanyavilág felszámolásával, a nagyüzemi gazdálkodás bevezetésével, a tanyai lakos­ ság szétszóródásával, keveredésével, idegen dolgozók betelepítésével, a régi tipikus nyelvjárásszigetek is lassan összekeverednek és eltűnnek. Vásárhely határa, így a kutatási területem is, óriási volt annak idején. A Tiszától Orosházán túlnyúlva kb. 45 km, Mártély—Derekegyháza vonalától a Maros felé 25—30 km. Ez a nagy kiterjedésű terület ezután mind morfológiailag, mind talaj, benépesülés és település szempontjából is különböző, egymástól eltérő tájegységre oszlik. Hajdan az őslakosság színmagyar, református volt. A törökdúlás megtizedelte a lakosságot, a határ elnéptelenedett, hiszen csaknem 50 kisközséget, települést pusz­ títottak el, és hogy a földesurak a munkaerőt biztosítsák, idegenből hívtak ide jobbá­ gyokat. Főleg a XVII—XVIII. századtól a gróf Károlyiak részben Békésből, részben a Felvidékről evangélikus tótokat, de még inkább Dunántúlról és az ország különböző részeiről sváb és főleg katolikus jobbágyokat telepítettek le. (Ez utóbbinak főleg valláspolitikai okai is voltak). Ezek a betelepítettek rövid idő alatt magyarokká váltak, hiszen legtöbbje tudott magyarul, de a jellegzetes tájszólást az utódaik is mindmáig megtartották, mert a beköltözött idegenek meglehetősen elkülönülve, összetartva, 247

elszigetelten települtek le mind a határban, mind a városban (Puszta, Mártély, Lakhat, Láger s tb j. Sokáig nem keveredtek, s még az 1930-as években is tartott az elszigetelt­ ség. Ezt mutatják az egyes határrészek dűlőiben a felekezeti statisztika adatai. Köztudomású, hogy Vásárhely népe ö-ző tájszólással beszél, főleg a református őslakosság. Az é-ző kiejtést az idegenből betelepítettek utódainál találjuk. Munkámban egyes földrajzi nevek egymástól eltérően is vannak írva (pl. hol semlyék, hol sömlyék, ugyanúgy Erzsébet ~ Örzsébet, kérészt ~ kérészt, Csárpahégy ~ Csárpa-högy, vérés ~ vörös stb.). Ez részemről nem tévedés vagy figyelmet­ lenség, hanem igyekeztem a hangjelölést, illetve a kiejtést úgy írni, ahogy azt a ku­ tatási területem különböző tájegységein, tájrészein az ott lakó kis közösség használta. De vannak kivételek is (pl. a határ minden részében a dűlőt csaknem kivétel nélkül rövid «-vei, a szőlőt pedig rövid ö-vel és hosszú /-lel ejtik).

248

VI. IRODALOM

1. Banner J ános : A kökénydombi neolitkori telep. Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára II. 9. Szeged, 1931. 2. Dr. Banner J ános—Dr. Bálint A lajos—Dr. P árducz M ihály : A hódmező­ vásárhelyi református főgimnázium régiség gyűjteménye. Dolgozatok 1937. XIII. évf. 1—2. Szeged, 1937. 3. B odnár Bertalan : Hódmezővásárhely oknyomozó földrajza. Kézirat. 4. B odnár Bertalan : A főgimnáziumi természetrajzi múzeum története 1896-ban. A ref. főgimnázium értesítője 1896/97-ben. Hódmezővásárhely, 1897. 5. B odnár Bertalan : A hódmezővásárhelyi református gimnázium természetrajzi múzeumának a története. A szerző kiadása. Hódmezővásárhely, 1939. 6. Dr. Bodnár B éla : Hódmezővásárhely régi vízrajza. Föld és Ember VIII. évf. 4. sz. Szeged, 1928. 7. Dr. B odnár B éla : Hódmezővásárhely domborzati viszonyai. Kézirat, 1933. 8. Dr. Bodnár B éla : Hódmezővásárhely iskolái. Kézirat, 1934. 9. Dr. B odnár Béla : Hódmezővásárhely külterületének népsűrűségi viszonyai tekintettel a felekezeti megoszlásra. Kézirat, 1936. 10. Dr. Bodnár Béla : Hódmezővásárhely ártézi kútjai 1880-tól 1935-ig. Kézirat, 1936. 11. Dr. Bodnár Bé l a : Hódmezővásárhely régi és jelenkori útviszonyai. Kézirat, 1933. 12. Dr. B odnár Béla : Hódmezővásárhely és környékének jelenkori vízrajza. Kézirat, 1937. 13. Dr. Bodnár B éla : Hódmezővásárhely régi és jelenkori utcanevei. Kézirat, 1938. 14. Dr. B odnár Béla : Hódmezővásárhely határában volt középkori elpusztult települések története. Kézirat, 1939. 15. C sánki D ezső : Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában Budapest, 1897. 16. E perjessy K álmán : Kézirati térképek Magyarországról. Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára III. 2. Szeged, 1928. 17. E perjessy K álmán : A bécsi Hadilevéltár magyar vonatkozású térképeinek jegy­ zéke. Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára III. 6. Szeged, 1929. 18. E xner L eóné : A hódmezővásárhelyi állami polgári leányiskola története. Hód­ mezővásárhely, 1896. 19. F aragó Sándor : Tornyai. A Tornyai Társaság kiadása. Hódmezővásárhely, Törekvés Nyomda, 1934. 249

20. F ejérváry J ó zsef : Vásárhely története családok tükrében. Hódmezővásárhely. 21. F ényes E lek : Magyarország leírása, 1847. 22. G ál Z oltán : A Tisza szabályozásával kapcsolatos morfológiai változások Hódmezővásárhely környékén. Budapest, Athenaeum kiadása. 23. H alaváts G yula : A magyarországi ártézi kutak története. Természettudományi Közlöny. 1896. 368. sz. 24. H ampel J ózsef : Újabb tanulmányok a honfoglaláskor emlékeiről. MTA Budapest, 1907. 25. I nczefi G éza : Sövényháza és környékének földrajzi nevei. 26. gróf K árolyi L ászló —É ble G ábor : A nagykárolyi gróf Károlyi család összes

jószágainak birtoklási története I—II. Franklin Társulat, 1911. 27. K olossváry Ö d ö n : Magyarország mederrendezési és árvédelmi munkálatainak fejlődése 1899-ig. 28. Dr. K ovács J. I stván : Magyar reform átus tem plomok I—II.

29. Magyar Statisztikai Évkönyv. Új folyam XLII. kötet. Budapest, 1934. Erdei Sándor Nyomda, 1929. 30. Országos Luther Szövetség munkaközössége: Evangélikus templomok. Budapest, 1934. 31. Dr. O rmos Pál szerkesztésében: Hódmezővásárhely THJ. város „Erzsébet” közkórházának évkönyve. 32. O rtvai T ivadar : Magyarország régi vízrajza a XIII. század végéig. Budapest, 1882. 33. P alugyay Imre : Magyarország legújabb leírása I—IV. 1852. 34. P éch Béla : A lecsapoló és vízhasználati társaságok. Budapest, 1907.

35. Református Egyháztanács: A hódmezővásárhelyi ref. egyház évkönyve 1. füzet 1892—1896, 2. füzet 1897—1901. 36. Sajó E lemér:— T rümmer Á rpá d : A magyar szikesek. Földművelésügyi Minisz­ térium, Budapest, 1934. 37. Dr. ’Sigmond E l e k : A hazai szikesek és megjelenési módjuk. Budapest, 1923. 38. Szeremlei Sa m u : Hódmezővásárhely története I—V. Hódmezővásárhely, 1890—1911. 39. Szeremlei Sám uel : A hódmezővásárhelyi református egyház története I—II. Kiadta: Tereh Gyula, 1927. 40. Szeremlei Sám uel : A hódmezővásárhelyi református templomok építésének története 1714— 1914. Kiadta: Református egyház, Hódmezővásárhely, 1914. 4L Szeremlei Sa m u : Szőnyi Benjamin és a hódmezővásárhelyiek 1717— 1794-ig. Budapest, 1890. 42. T imon Béla : Hogyan szabályozzák nálunk a Tiszát? Budapest, 1892. 43. Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium: Magyar Népoktatatás. Budapest, 1928. 44. T rümmer Á r p á d : A Tiszántúl öntözése. M. Kir. Földművelési Minisztérium kiadása. Budapest, 1937. 45. Z awadowszky A lfréd : Magyarország vizeinek statisztikája. 46. Z silinszky M ih á l y : Csongrád vármegye története. 1897. 47. Bogdánffy Ö d ö n : A vízierő. 48. Bogdánffy Ö d ö n : A z Alföld hidrológiája, vízimunkálatok az Alföldön. 49. H alaváts G y u la : A Csongrád megyei ártézi kutak. Természettudományi Közlöny, 1891. 23. k. 262. f. 50. H alaváts G y u la : Magyarország ártézi kútjai (kivonat). Természettudományi Közlöny, 1896. 28. k. 323. f. 250

51. H alaváts G yula : A hódmezővásárhelyi két ártézi kút. M. kir. Földtani Intézet Évkönyve VII. k. 8. f. 52. H ieronymi K ároly : A Tisza szabályozásáról. Budapest, 1888. 53. L óczy L ajos : Alföldünk ártézi kútjai. Földtani Közlöny, 1902. XLII. k. 2. f. 54. M auna G yőző : A Tisza szabályozásáról. 1890.

55. Móricz P á l : Magyar sirató, 1925. 56. P azár I stván : Nevezetes ártézi kutak. Természettudományi Közlöny, 1902. 57. R igler G usztáv : A Nagy Magyar Alföld ártézi kútjai és sziksós tavai. Ter­ mészettudományi Közlöny LV. k. 804. f. 58. J ónás J akab : Emlékirat Horváth Gyulának az 1881. évi LII. t. ez. és az 1884. évi XXIII. te. végrehajtása körül teljesített kormánybiztosi működéséről. Budapest, 1888. 59. T hirring G usztáv : Magyar városok statisztikai évkönyve. Budapest, 1912. 60. Dr. Silberstein A d o lf : Hódmezővásárhelyi zsidók, 1936. Hódmezővásárhelyi hitközség kiadása. Nyomatott a Németh Nyomdában. Hódmezővásárhely. 61. Dr. E rnyei I stván : A hód-mező-vásárhelyi ev. ref. főgimnáziumi új épület építésének története. Gimnáziumi értesítő 1897—98. Hódmezővásárhely. 62. Bányai Sándor : Főgimnáziumunk új épületének ünnepélyes felavatása 1898. június hó 19-én. Gimnáziumi értesítő 1897—98. Hódmezővásárhely. 63. Tudósítvány a H.-M.-Vásárhelyi ref. egyház elemi iskoláiról. Összeállítva a nép­ iskolai felügyelőségtől 1873—74-i évből. Gimnáziumi értesítő. 64. Hód-Mező-Vásárhely város belterületének új házszámozása 1891. Kiadja a V. tanács. Hódmezővásárhely, Hungária Nyomda. Térképek 1. Ruttkay Imre: 1751— 1756-ig uradalmi mérnök térképe 1751-ből. A gr. Károlyi levéltárban a Vásárhelyi dominium dossziéban III. sz. csomag. 2. Vertics József: Megyei mérnök a Károlyi uradalom részére 1774-ben készített nagyon részletes térképe, melyet a város 1860-ban lemásoltatott. 3. Schéner György: (1791—1849) városi mérnök 1841-ben készítette az uradalmi térképét, mely a Károlyi levéltárban a Vásárhelyi dominium dossziéban a IV. csomagban van. 4. Czégényi Géza: Városi mérnök (1855—1894) Hódmezővásárhely törv. hat. jogú város belterületének térképe 1 :7200 mértékben, 1888. 5. Hódmezővásárhely törvényhatósági joggal felruházott város belterületének tér­ képe 1 :6000, 1925. 6. Hódmezővásárhely T. H. város térképe (belterület) 1 : 2880. 7. Hódmezővásárhely T. H. J. város külterületi térképe 1 :75 000 méretű, 1935. 8. Hódmezővásárhely város külterületének térképe.(Bogyó Géza—Dura Lajos) 1 : 57 500 méretű Hódmezővásárhely T. H. város térképe 1 :75 000 méretű (Ferrográfia Budapest). 10. Dr. Bodnár Béla: Hódmezővásárhely és környékének régi vízrajzi viszo­ nyai, 1928. 11. Kereskedelemügyi Minisztérium: Mezőhegyes, zóna 20, col XXIII. 1:75 000 méretű, három színnyomásos térképe. (Károlyi György térképészet könyv­ nyomda, Budapest). 12. József császár korabeli első magyarországi katonai térkép (1783—1784) terüle­ temre vonatkozó lapjairól készült fotókópiák. 251

13. Mindszent—Apátfalvai tiszai társulat átnézeti térképe 1860-as évekből. 14. Körös—Tisza—Marosi ármentesítő társulat 1 :28 800 méretű,szintvonalas,több­ színnyomatú térképeinek területemre vonatkozó lapjai. 15. Katonai térképeknek a területemre vonatkozó z. 22 c. XXII, z. 22 c. XXIII, 5364, 5365, 5464, 5465, 5564, 5565 1 :75 000 méretű lapjai és azoknak 1912, 1914, 1924—25, 1926, 1927, 1928, 1936 és 1940. évi helyesbített példányai. 16. Katonai térképeknek területemre vonatkozó 5365/3, 45464/1, 2, 3, 4. 5465/1, 2, 3, 4. 5565/1, 2. 1 :25 000 méretű lapjai. 17. A Lecsapoló — belvízszabályozó és vízhasználati társulatok 1 : 900 000 méretű, többszínnyomású térképe. (Kogutowicz és társai. Magyar Földrajzi Intézet, 1901, Budapest). 18. Treitz Péter: Magyarország talajrégióinak átnézetes térképe 1 :1 000 000 méret­ ben, 1918. , 19. Trummel Á rpád: A Tiszán Algyőnél tervezett szivattyúteleppel kapcsolatos öntözőcsatornák helyszínrajza 1 : 28 800 mértékben. (L. Irodalom 44. sz. melléklete). 20. Sajó Elemér—Trummel Á rpád: Csonka-Magyarország szikes területeinek térképe 1 : 750 000 méretben. (L. Irodalom 36. sz. melléklete).

252

TARTALOM

Előszó (Nyíri Antal) ..................... .................. .........................................................................................

5

Megjegyzések Bodnár Béla munkájához ( Szabó József) ..................................................................

7

I. Bevezetés................................................................................................................................................

11

Rövidítések .....................................................................................................................................

13

II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése ...................................................................................

15

ü l. A földrajzi nevek rendszerezése........................................................................................................ 223 A nevek rendszerezése és csoportosítása ................................................................................. 1. Vízzel kapcsolatos helynevek ........................................................................................... 2. Belterületi nevek .............................................................................................................. 3. Terepemelkedéssel kapcsolatos helynevek ..................................................................... 4. Határral kapcsolatos helynevek ..................................................................................... 5. Középkorban elpusztult települések ............................................................................... IV. V. VI.

223 226 229 231 232 233

A földrajzi nevek tipológiai áttekintése ..................................................................................... 235 Utószó ............................................................................................................................................... Irodalom

245

......................................................................................................................................... 249

Felelős kiadó: B lazo v ich L ászló 83-1098 -— Szegedi Nyomda Felelős vezető: D obó J ózsef igazgató A kézirat nyomdába érkezett: 1983. — Megjelent: 1984 Terjedelem 24 (A/5) ív+ 3 melléklet. — Példányszám: 500 Készült monószedéssel, íves magasnyomással az MSZ 5601— 59 és az MSZ 5603—55 szabványok szerint