TANULMÁNYOK CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL VI

TANULM ÁNYOK

CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL VI.

TANULMÁNYOK

CSONGRAD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL vr.

SZEGED 1982

TANULMÁNYOK CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL Szerkesztő bizottság Barna L ászló, B arta L ászló, Blazovich L ászló, G aál E ndre, T amasi M ihály

Szerkesztette BLAZOVICH LÁSZLÓ Lektorálta | F öldes É va |, K enéz G yőző, K ristó G yula, M ócsy A ndrás, O ltvai F erenc, Szakály F erenc, Szántó I mrf

Műszaki szerkesztő GAÁL ENDRE

ISSN 0133—414X © Blazovich László, 1982

Kiadja a Csongrád megyei Levéltár

S Z Á D E C Z K Y — K A R D O SS SA M U :

K É T SZ É L JE G Y Z E T A D É L -A L F Ö L D K O R A I T Ö R T É N E T É H E Z

1. Megjegyzések az agathürszosz nép nyelvének és lakóhelyének a kérdéséhez Olyan régi történelmi témák tárgyalásánál, amelyekre vonatkozóan nagyon kevés és hézagos forrásadat áll rendelkezésre, magától értetődő, hogy feltevések születnek a szűkös tényanyag adta elmosódó kép teljesebbé és színesebbé tételére. S minthogy a feltevés definíciójánál fogva nem bizonyítható egzaktul, csak valószínűsíthető,1 az is természetes, ha több egymástól eltérő elgondolást hoznak javaslatba különböző kutatók. Baj csak az, ha az egyre szaporodó feltevések annyira elburjánzanak, hogy kezdik eltakarni a kevés (de annál értékesebb!) tényt illetve a kútfőkben ténylegesen megfogható információt. Az agathürszoszok etnikai összetételének és földrajzi helyé nek a problematikájára, úgy látom, érvényesek a fent elmondottak. S ilyenkor meg győződésem szerint itt az ideje nyomatékosan emlékezetbe idézni, hogy a bonyolult kombinációk és leleményes teóriák tengere nem nyelheti el a forrásadatokat a tudo mányos igazságkeresés kára nélkül. Aki ma az agathürszoszokról szóló írásokban lapoz,2 mindig újra Heinz Kothe 1969 évi tanulmányának idézésével találkozik,3 m inta téma korszerű, alapos megbe szélésére való utalással. S valóban azt látjuk, hogy a szerző páratlan erudícióval s fáradhatatlan utánjárással hordta össze mindazt, amit e néppel kapcsolatosan a XVIII. századtól fogva megállapítottak vagy megállapíthatni véltek különböző szak emberek. A szóban forgó tanulmány éppen ezért nélkülözhetetlen tudományos segéd eszköz mindenki számára, akit az agathürszoszok bármilyen szempontból foglal koztatnak. Annál feltűnőbb, hogy egy lényt, amely a cikkben érintett kérdéssel, vajon milyen nyelvűek voltak az agathürszoszok, elválaszthatatlanul összetartozik, meg sem említ az adott összefüggésben, holott idevágó modern feltevések sokaságát idézi.4 Ez a tény a következő: egy agathürszosz király neve Szpargapeithész volt és pontosan ugyanezt a Szpargapeithész nevet viselte egy szkíta uralkodó is.5 Tény az is (nem tu dok komolyan vehető mai kutatóról, aki tagadná), hogy a szkíták iráni nyelvet be1 Magyar Értelmező Kéziszótár (Szerk. J uhász J., Szőke I., O. N agy G., K ovalovszky M.), Budapest 1978., 394: „Sejtésen, valószínűségen alapuló vélemény ... Valamit magyarázó, de még bizonyításra szoruló tétel, elgondolás” . 2 A. A. K atsanakis, Agathyrsoi: Glossar zur frühmittelalterlichen Geschichte im östlichen Europa (Herausgegeben von J. F erluga, M. H ellmann, H. Ludat, K. Z ernack), Serie B Griechische Namen bis 1025, I., Wiesbaden 1980, 251; N. O tto, Agathyrsi: Glossar ... Serie A Lateinische Namen bis 900, L, Wiesbaden 1977, 29; stb. 3 H. K othe, Der Skythenbegriff bei Herodot: Klio 51 (1969) 15—88, különösen pedig 41—68. 4 K othe, id. h. 52. 6 H érodotosz IV 76, 78; vö. a szkíta dinasztia családfáját: K. A bicht, Herodotos. Für

den Schulgebrauch erklärt. Zweiter Band. Zweites Heft: Buch IV., Leipzig 1886, 67. 5

széltek.6 A két tény együtt, amelyek közül az első a kérdéses cikkben említetlenül marad a teméntelen egymástól eltérő modern feltevés és teória közepette, döntő súllyal esik a latba amellett, hogy az agathürszoszok népe, vagy legalábbis annak királyt adó uralkodó rétege iráni nyelvű lehetett. Az előző gondolatmenet kiegészí téséül hadd említsem még: a görögös Szpargapeithész személynévnek jó óiráni eti mológiája adható: Sparga-pi6a ,a sarj (utód, esetleg nemzedék) védelmezője’.7 Tény, amit azonban sok hipotézis vagy ignorál, vagy nem fontosságához m ér ten vesz tekintetbe, hogy Hérodotosz Tümnésztől nyert információkat. Tümnésznek pedig közvetlen értesülései lehettek az agathürszoszokról, hiszen annak az Ariopeithész szkíta királynak volt bizalmas híve, ügyintézője, akinek sorsa elválaszthatatlan az agathürszosz uralkodóétól, Szpargapeithészétől: az utóbbi tette el csellel láb alól Ariopeithészt.8 Egyszerűen pletykának minősíteni Hérodotosz megállapítását, m i szerint az agathürszoszok sok aranyékszert viseltek (többet mint más népek fiai), alig megengedhető önkényes eljárás, hiszen Tümnész az elmondottak értelmében igazán megbízhatóan, első kézből szerezhetett tudomást az agathürszoszok visele téről, amit a hérodotoszi híradás XX. századi hiperkritikus elvetőiről aligha mond hatunk. Azon a területen, amelyen belül a hérodotoszi agathürszoszok országa elkép zelhető, egyetlen ponton folyt (és folyik mindmáig) kiadós aranybányászat.9 Ha vala hol, hát akkor itt lehetett a természeti adottság az alapja annak, hogy a lakosság feltűnően sok aranyat viseljen. S té n y , hogy éppen itt időszámításunk kezdete, Sztrabón földrajzi művének a megírása óta egészen a mai napig egy Marisz(osz) ~ M a ros elnevezésű folyó halad át.10 Tény továbbá, hogy a Tümnésztől megbízhatóan tá jékoztatott Hérodotosz úgy tudja: Marisz a neve annak a folyónak, amely az agathürszoszokon áthaladva a Dunába ömlik.11 Ennyi egy irányba mutató adatot a puszta véletlen játékának tekinteni, úgy látom, nem lehet. Módszeresen eljárva egyetlen következtetést vonhatunk le az ismertetett tényekből: az agathürszoszok azokban az időkben, amelyekről Hérodotosz tájékoztat, tehát az időszámításunk előtti 6—5. 6 Lásd például B. N. G rakow , Die Skythen, Berlin 1978; J. A. H. P otratz, Die Skythen in Südrussland, Basel 1963; M. Vasmer, Die Iranier in Südrussland (Untersuchungen über die ältesten Wohnsitze der Slaven 1.), Leipzig 1923; H armatta L, A dél-oroszországi iráni törzsek nyelvének kérdéséhez: Nyelvtudományi Közlemények 52 (1950) 163—185, stb. 7 A névfejtésért H armatta JÁNosnak tartozom köszönettel, aki kérésemre levélben (Bp. 1981. szept. 26.) adott tájékoztatást így: „Az első elem összevethető az avestai sparsya- szóval (AiWb. 1613), amelynek eredeti jelentése .hajtás, sarj’ (vö. fraspanya-). ... -piöa- az óind plOa,védő, őriző’ szó megfelelője, a pä(y)- .őrizni’ ige származéka, hasonló hangalakú képzés az Avestában piOe Inf. (AiWb). 906)” . Az AiWb. rövidítés feloldása: C hristian Bartholomae, Altira nisches Wörterbuch, Strassburg 1904. — Az agathürszosz szó (W. Tomaschek, P. Kretschmer és M. Vasmer korábbi találgatásaitól eltérően) Szpargapeithész népének önelnevezése lehetett Harmatta J. szófejtésével összhangban: „Az első elemet az avestai äkä- ’manifestus, manifestatio’ szóval vetem össze (AiWb. 309), míg második eleme Ontsa- az avestai Oraos- ’érlel, érettséget, tökéletes séget ér el’ származéka lenne (AiWb. 800). A népnév jelentése ’a nyilvános avatási szertartást elért, felnőtt érett’ lehetne mint társadalmi rangmegjelölés”. 8 H érodotosz IV 76, 78. Hogy H érodotosz általában jól tudta utazásai során azokat megválasztani, akiktől az egyes népek szokásairól hitelesen tájékozódhatott, erre számos példa kínálkozik. Jelen összefüggésben hadd utaljunk a szkíta uralkodók temetkezésének a hérodotoszi leírására (IV 71—72), amit a régészeti feltárások messzemenően valósághünek mutatnak (vö. pl. G rakow , id. mű 63 kk.). Jogosult-e ilyen körülmények között az agathürszoszok feltűnő aranyékszerviseléséről szóló híradást HÉRODOTOsznál, aki egy Tümnésztől tájékozódhatott, az üres pletykák világába utalni? Nyilvánvalóan nem jogosult. 8 Képes politikai és gazdasági világatlasz (Szerk. R adó S. stb.), Budapest 1977, 53, 96. 10 Sztrabón, Geógraphika VII. 3, 13; I ordanes, Getica (22) 113—114; G eographus R avennas IV 14; C onstantinus P orphyrogenitus, De administrando imperio 40. Vö. Kiss L.. Földrajzi nevek etimológiai szótára, Budapest 1978, 408. 11 H érodotosz IV 48 vége (régibb kiadásokban IV 49 eleje). 6

században a Maros és az annak mintegy a folytatását képező Alsó-Tisza vidékén éltek. A tények fényében ez az elfogadhatóbb folyóazonosítás. A Maris(cus), amely a mai térképen Argesul néven szerepel,12 sokkal kevésbé jöhet számításba, hiszen aranynak nyoma sincs környékén.13 Még elfogadhatatlanabb olyan kísérlet, amely egy M arisz~ Maros néven egyáltalán soha nem szereplő (!) vizet kíván az agathürszoszok földjének Mariszávai identifikálni.14 Ennyi az, aminek az elmondásáért tollat fogtam. A kínálkozó tanulság levonása előtt azonban néhány további megjegyzéssel ki kell kerekítenem gondolatmenetemet. Hérodotosz egyebek mellett azt közli az agathürszoszokról, hogy szokásaik általában a trákokéhoz állnak közel.15 S ezt a megállapítást kiegészíti egy konkrét egyezés a két népről szóló híradásokban: Hérodotosz a trákokról,16 egy sor antik szerző17 az agathürszoszokról mondja el, hogy náluk társadalmi rang jele a test tetoválása. Végül egyfelől Hérodotosz a getákat a trákok közé sorolja, másfelől az i. e. 4. század végétől fogva a források éppen ott emlegetik a getákkal egy népet alkotó dákokat, ahol korábban az agathürszoszok éltek: a Maros—Alsó-Tisza táján.18 Szpargapeithész király neve tehát határozottan a steppei iráni népek családjába so rolja az agathürszoszokat, az utóbb említett körülmények viszont más népességgel rokonítanák őket. Ha megelőzőleg a tények ill. a többé-kevésbé egyértelmű forrás adatok vallomását vettem védelmembe az azokat könnyedén mellőző feltevésekkel szemben, akkor a most felvetődött kérdésre magam is csak egy hipotézishez csat lakozva válaszolhatok. Steppei eredetű hódítók gyakran élnek uralkodó rétegként szimbiózisban alá vetett etnikummal. Az sem ritka jelenség, hogy ilyenkor a szubsztrátum lélekszáma nagyobb mint a szupersztrátumé. Iskolapélda lehet erre a történelemből Bulgária esete, ahol a törökös nyelvű steppei hódítók éltek együtt általuk igazgatott szlávokkai, míg a kisebb tömegű bolgár-törökség a szláv többséghez nem asszimilálódott nyelvileg. Ugyanilyen folyamat játszódhatott le a Maros—Alsó-Tisza vidékén a steppe felől érkezett iráni nyelvű uralkodó réteg és az általa alávetett helyi lakosság viszonylatában. Az agathürszoszok nyelvi hovatartozásáról és országuk főfolyójának az azo nosításáról itt előadott elgondolás van leginkább összhangban a rendelkezésünkre

12 G eographus R avennas IV. 5 említi a Mariscus folyót, amelyet joggal hoznak kapcso latba (V. T apkova-Z aimova, V. Velkov: Fontes Latini históriáé Bulgaricae I., Serdicae 1958, 391 és térkép a kötet végén) a mai Tutrakan város antik elődjével Transmariscával; ez utóbbira lásd K. Miller, Itineraria Romana, Stuttgart 1916, 506; E. Polaschek, Transmarisca: Paulys Realencyclopädie der classischen Altertumswissenschaft. Neue Bearbeitung ... von G. Wissowa VI A 2 (Stuttgart 1937) 1171—73; V. BeSevliev, Zur Deutung der Kastellnamen in Prokops Werk „De aedificiis” , Amsterdam 1970, 124. Az Argesul Tutrakannal szemben (7><mvmarisca) ömlik a Dunába. 13 Lásd feljebb a 9. lábjegyzetet. 14 C. R einhardt (Landeskunde von Skythien nach Herodot, Halle 1889, 38) szerint (citálja K othe, id. h. 45) a maros szó egyszerűen csak folyót jelentett volna, s így bármilyen (?!) folyóra érthető kifejezésnek számítana. R einhardt ezek után egyszerűen az Olt (az antik Aluta) folyót azonosítja azzal a Marisszal, amely az agathürszoszok földjén folyik keresztül. 15 H érodotosz IV. 104 vége. 16 H érodotosz V. 6. 17 Idetartozó főforrások: Pomponius M ela II 10; A mmianus M arcellinus XXXI 2, 14; Vergilius, Aeneis IV. 146. 18 A kezünkben lévő írott emlékek közül az újattikai komédia műfajának a mesterénél, MENANDROsznál (kb. i. e. 342—292) találkozunk legkorábban a dák népnév görögös Daosz (~ latin Davus~Dacus) formájával. A geták és dákok egyazon nép mivoltát és Maros—Tisza vi déki jelenlétét tanúsítja egyebek mellett Sztrabón VII 3, 13 és 5, 2. 7

álló csekély (de annál értékesebb!) tényanyaggal és közvetlen forrásadattal;19 éppen ezért eló'nyben részesítendő a Heinz Kothe tanulmányában regisztrált sok-sok inkább kombinációkra épített másfajta teóriával szemben. 2. Szent Demeter csodáinak második könyve a Dél-Alföld avarkori lakóiról Szent Demeter csodáinak második könyvét20 a VII. század nyolcvanas évtizedé nek a derekán írhatta ismeretlen nevű szerzője21, aki Thesszalonikében volt otthon és szemmel láthatóan alaposan tájékozódott városa és környéke lakóinak közeli múlt járól és jelenéről. Az ötödik fejezetben elbeszéltekről annál megbízhatóbban számol hatott be, mert ezeket a 680 körűire datálható eseményeket kortársként élte és figyelte meg. Bizonyára személyesen beszélt olyanokkal, akik Avarországba hurcolt bizánci hadifoglyok leszármazottai voltak s visszakerültek apáik földjére, a keletrómai bi rodalomba, ezen belül nagy számban éppen Thesszalonikébe.22 A fentiek értelmében egy feltétlenül hitelesnek tekinthető elbeszélés első fele23 az, ami a Duna—Tisza köz (és a Tisza bal part) déli részének a 610-es és 670-es évek közötti lakosságáról ad némi tájékoztatást. Az sajnos nem vehető ki világosan a szövegből, hogy észak felé meddig terjedt a Miracula Sancti Demetrii II 5 kérdéses eseményeinek a színtere. Az Apatin—Belgrád közötti Duna24 bal partjának egy kes19 Az itt kifejtett elgondolás az agathürszoszok nyelvéről, etnikai összetételéről és főfolyójuk lokalizációjáról a következő két írás képviselte felfogáshoz áll közel: C arl P atsch, Die Völkerschaft der Agathyrsen [Beiträge zur Völkerkunde Südosteuropas I.]: Akademie der Wis senschaften Wien. Philosophisch-Historische Klasse. A nzeiger 62 (1925) 69—77; H armatta J ános, Kimmerek és szkíták: Antik Tanulmányok 13 (1966) 107—116, főleg 111. Hérodotosz kortársi tanúságával szemben, miszerint az agathürszosz nép a Duna bal oldalán élt, nem érdemelhet hitelt az évezreddel későbbi Sztephanosz Büzantinosz (p. 12, 632 ed. A. M einekius) zavaros beál lítása, mintha az agathürszoszok a Haimosz vidéki trauszokkal lennének azonosak s nevüknek a keltákhoz (?) is valami köze volna. 20 A Miracula Sancti Demetrii (rövidítve MSD vagy Miracula S. Demetrii) II. könyve az itt következő tanulmány tárgyának legfőbb történeti forrása. Ezt mindenütt P. Lemerle pragrafusszámaival idézem (a Byeus-féle kiadás Acta Sanctorum Octobris IV. kötetében és M igne , Patrologia Graeca CXVI. tomusában használt paragrafusszámozása elavult). Az idézésben a há romjegyű arab szám akkor is a paragrafust jelöli, ha magát a paragrafusjelet nem is tüntetem fel mindig a számjegy után. — P. L emerle mesteri parafrázisa és kommentárja az esetek kilencvenöt százalékában az én felfogásommal egyező nyelvi és tárgyi szövegértelmezést ad a történelmi háttér megrajzolásával. Ezért egyszer s mindenkorra utalok az alábbi két kötetre, ahol a szükséges ma gyarázatok fellelhetők: P aul Lemerle, Les plus anciens recueils des miracles de Saint Démétrius et la pénétration des Slaves dans les Balkans I.: Le texte. II.: Commentaire, Paris 1979, 1981. E munkát az alábbiakban „Lemerle” rövidítéssel citálom. — Hogy a MSD II hatodik fejezete ugyanattól a szerzőtől való-e, mint az előző caputok, ez a kérdés a mi fejtegetéseink szempont jából nézve közömbös. Ahhoz viszont nem fér kétség, hogy az öt első fejezet egyazon auctor műve. 21 L emerle II 83—84, 146, 161, vö. I 167—168. 22 MSD II 5, 288 szerint (vö. L emerle II 147) az Avarországban élő hadifogolyutódok egy része Thesszalonikébe vagy legalábbis annak vidékére vágyott vissza mint igazi hazájába. így biztosan pontatlan foglamazásról van szó akkor, amidőn a szerző a Kubertől távozó s így tény legesen a birodalmi igazgatás alá visszahelyezkedő provinciális leszármazottak esetében csak Konstantinápolyba való elszállításukat említi (MSD II 5, 290), holott egy részük ősei hazáját nyilvánvalóan éppen Szent Demeter városában vagy legalábbis annak a környékén találta meg. 23 Az egész elbeszélés MSD II 5, 283—306; ebből a 284—288 paragrafusok eseményeinek a színtere a Dél-Alföld Avarországban, míg a következő részben csak retrospektív utalások talál hatók az avar földön történtekre. 24 Pannónia Secunda (vagy másik nevén Sirmiensis) határa a Barbaricum felé az a Dunaszakasz volt, amely a Száva-torkolatnál végződött délkeleten és Mursa (Eszék) territóriumával zárult északnyugaton. Az utóbbi civitáshoz egy csekélyke Dráva bal parti terület is tartozott. Lásd M ócsy A., Pannónia a késői császárkorban, Budapest 1974, 100, 104. 8

kény sávjára azonban aligha korlátozódott az avar földön megtelepített bizánci hadi foglyok szállásterülete;25 így, ha a „szegedi táj” fogalmát tágan értelmezzük, ennek a története szempontjából is figyelemre méltó az, amit az anonim hagiografikus szerző' elmond nekünk. Forrásunk első és második fejezete (Miracula S. Demetrii II 1. 2.) szerint előbb egy Khatzón nevű vezér szláv csapatai vették a tenger és a szárazföld felől ostrom alá Thesszalonikét. A vállalkozás kudarca után, amelynek során Khatzón életét vesztette, a szlávok az avar kagánt nyerték meg szövetségesül; két (vagy három) év múltán így következett el az újabb támadás Szent Demeter városa ellen. Ám a 33 napi ostrom megint eredménytelen maradt: az avar fejedelem is dolgavégezetlen kényszerült visszavonulni a falak alól. Ennek az expedíciónak a történetébe ágyazva szól a szerző arról, hogy a Thesszaloniké (mint Illyricum praefectura székhelye) alá26 tartozó dunai és balkáni területek, Pannónia, Dákia, Dardania s más tartom á nyok és városok, így Naissus (Nis) és Serdica (Szófia) lakatlanná váltak az avar— szláv inváziók következtében (197, 200 §). Azok a lakosok, akik az ellenség elől el tudtak menekülni, Thesszalonikében zsúfolódtak. A Khatzón-féle majd az azt követő avar hadmenet korszakát idézi fel Szent Demeter csodái második könyvének ötödik fejezete is (248 §) azzal a különbséggel, hogy itt az avar—szláv inváziótól elözönlött illyricumi területek lakói közül nem a kalandozók elől szerencsésen Thesszalonikébe menekültek, hanem a pusztító ellenség fogságába esettek sorsát állítja előtérbe. Különbség az is, hogy Illyricum mellett az Oriens praefecturához tartozó dioecesis Thraciarum s benne a császárváros közvetlen környéke is ott szerepel ama területek között, amelyeknek a lakóit hadifogolyként hurcolták el az avar kagán országába. Khatzón támadását, majd a reá következő avar hadivállalkozást Thesszaloniké ellen az újabb szakirodalom jelentéktelen kivétellel a 610-es évek dereka körűire da tálja: P. Lemerle a 615 és 618 esztendőkre. Konstantinápoly környékéről és a dioece sis Thraciarum tartományaiból a forrás (Nicephorus Patriarcha, Breviárium p. 14 ed. C. de Boor) szavai szerint több mint negyedmillió (270 000) embert hurcoltak el az avarok akkor, amidőn Hérakleiánál meglepetésszerűen megtámadták a kagánnal folytatandó béketárgyalásra érkező Hérakleios császárt s utána sok provinciát be kalandoztak kezdve a császárváros környékén. Ezt az eseményt, amely bizánci hadi foglyok Avarországba telepítése szempontjából a legnagyobb jelentőséggel bírt (még ha a hagyományozott fogolyszámot esetleg felnagyítottnak tekintjük is), 617-re, 619-re vagy 623-ra szokták tenni.27 Szent Demeter csodáinak II 5 fejezete röviden elmondja, mi történt a hadi foglyokkal és leszármazottaikkal az elhurcolásukat követő hatvan esztendőben. A k a gán letelepítette őket (délről Thesszaloniké felől nézve) Pannónia Sirmiensisen túl a Duna bal parti területekre.28 Ott avarokkal és bolgárokkal is keveredve új nemzedék 25 Jól látja ezt L emerle (II 143), amikor a hadifogolyleszármazottak szálláshelyét a kaganá-. tusban töltött idejük végére vonatkozóan így adja meg: „ils sont assez loin au-delä du Danube.” 26 A Thesszalonikére vonatkozó im‘ aözf/v kfiejezésnek (MSD II 5, 197) a jelentése mintha csak félig-meddig tükröződne L emerle (I 180) parafrázisában (contrées environnantes). 27 P. Speck, Zufälliges zum Bellum Avaricum des Georgios Pisides (Miscellanea Byzantina Monacensia 24.), München 1980, 24—26, 41—43, 82, 109— 110; H. D ieten : Byzanz im 7. Jahr hundert, Berlin 1978, 97—98; L. Waldmüller, Die ersten Begegnungen der Slaven mit dem Chris tentum und den christlichen Völkern vom VI. bis VIII. Jahrhundert, Amsterdam 1976, 262—263; A. N. Stratos, Byzantium in the Seventh Century I.: 602—634, Amsterdam 1968, 361—362; N. Baynes, The Date of the Avar Surprise: Byzantinische Zeitschrift 21 (1912) 110—128. 28 Az éy.eídev görög szó ritkább prepozicionális használatában is (genitivusszal) s jóval gyakoribb adverbiális használatában is jelentheti azt, hogy „túl (felől)’ vagy ,túl(ról)’; lásd például Sophocles, Oedipus Coloneus 505 et Trachiniae 632. Lásd még Scriptor incertus de Leone Armenio p. 345 (Leonis Grammatici chronographia ex rec. I. Bekkerí, Bonnae 1842); Pseudo—Symeonis 9

nek adtak életet. A gyermekek azonban keresztény hitükön maradtak (MSD II 5, 285) s nem feledték, hogy a keletrómai birodalom igazi hazájuk. Sokan idők folyamán szolgából szabad emberré váltak29 s így a kagán külön népnek tekintette őket. Avar szokás szerint vezetőt állított a nép élére a bolgár Kuber személyében (MSD II 5, 286) . Ő kíséretében levő bizalmas híveitől megtudta, hogy a vezetésére bízott nép visszakívánkozik apái földjére, s elhatározta, hogy eleget tesz e kívánságnak. Megindult azon az úton, amely Avarországon belüli szállásterületéről végülis Thesszaloniké vidékére vezette. Az avar kagán, mihelyt tudomást szerzett az elpár tolásról, nyomába eredt a lázadóknak. Utolérte őket, ám öt-hat összecsapásban alul maradt. Abbahagyta hát az üldözést s visszahúzódott észak felé országa belsejébe (MSD II 5, 287). Kuber pedig népével folytatta útját. Átkelt a Dunán (MSD II 5, 288) nyilvánvalóan a folyó bal oldaláról, ahová hatvanegynehány éve az avarok hadifoglyaikat letelepítették, a jobb partra, ahonnan a késő római utak egyikén vo nulhatott Thesszalonikéhez. A fentiek kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a Pannónia Secunda vagy Pannónia Sirmiensis provinciát határoló Száva—Dráva-torkolat közötti Duna-szakasztól északra, a Dél-Alföldön éltek mintegy hatvan évig az avarokkal és bolgárokkal is keveredő hadifoglyok és leszármazottaik. S az a körülmény, hogy az avar kagán a már útban levő lázadókat még a Dunához jutásuk előtt utoléri, arra vall, miszerint Kubernek a szállása népe javának lakóhelyével a nagy folyamtól némi távolságra ter jedt ki, nem korlátozódott pusztán a part mentére. Persze, mint erre már utaltunk, azt nem tudjuk a szűkszavú forrásból kiolvasni, hogy pontosan meddig nyúlt észak felé Kuberék tartománya, elérte vagy legalább megközelítette-e (s ha igen, mennyire) Szeged vidékét. A szóban forgó népességet a bizánci birodalomba való megtérése után hivata losan a Szermészianoi elnevezéssel illették. P. Lemerle feltételezi, hogy ez a név annyit jelent, mint „sirmiumiak” (Sirmium városának gyakorta előforduló görög névfor mája volt Szermeion ~ Szermion). S úgy véli, az avar birodalmon belül is ez volt a hadi foglyok leszármazottaiból lett „nép” neve. így azonban magyarázatra szorul, hogy a hatvan éves időszak végén kétségtelenül a Duna bal oldalán élő lakosság miért a Duna jobb oldalán fekvő Sirmium városról illetve Sirmiensis provinciáról kapta a nevét. A francia bizantológia nagy öregje feltételezi, hogy a bizánci eredetű foglyokat először Sirmiensisben telepítették le az avarok. S aztán, amikor magának a kaganátusnak a központja északabbra helyeződött,30 nyertek a Dunától északra új lakóhelyet chronographia 9 (Theophanes continuatus... ex rec. I. Bekkerí, Bonnae 1838, p. 615—617); vö. A. G recu : Studii si cerectäri de istorie medie 1 (1950) 226. Ezt szem előtt tartva MSD II 5,284 szavait, amelyek a hadifoglyok avarországi letelepítéséről szólnak, csak úgy érthetjük, hogy (Thesszaloniké felől, tehát délről tekintve) Pannónia Sirmiensisen túl(l), azaz a Duna bal ol dalán jelölte ki a kagán az elhurcolt birodalmi alattvalók lakóhelyét. 29 A Maurikiosz-féle Sztratégikon (XI 4, 4) 600 körül a szlávok szokásaként említi, hogy hadifoglyaiknak bizonyos idő múltán visszaadták a szabadságot. L emerle (II 142) úgy véli, hogy ugyanez a szokás érvényesülhetett az avaroknál is. Itt azonban rá kell mutatnunk arra, hogy az avarokhoz hasonló életmódú hunoknál is megválthatta szabadságát az az egykori hadifogoly szolga, aki urainak a hadseregében helytállón (Priscus fr. 8: Excerpta de legationibus p. 135, 20—136, 10 ed. C. de Boor). Ilyen harcos (s így fegyveres) férfiakká vált hadifogoly ivadékoknak sikerülhetett megverni a kagáni sereget, amely szökésük megakadályozása céljából üldözőbe fogta őket (fegyvertelen parasztoktól és kézművesektől ez aligha telt volna ki). 30 Sirmium 582-es avar kézre kerülése után (584—585 táján) egy egykorú forrás (I ohannes E phesinus, Hist. eccl. VI 45—49« M ichael Syrus, Chron. II 21: vol. II p. 363 trad. J.-B. C ha bot; cf. T heophyl. Sim., Hist. I 4, 1—8) tényleg úgy látszik beszélni Sirmiumról, mint amely a kagán székhelye. Ám ez a helyzet rövid ideig állhatott csak fenn, rövidebb ideig mint L emerle véli. A Karoling évkönyvek (Ann. Einh. 796; Ann. regni Francorum 795, 796; cf. Ann. Nordhumbr. 10

az elhurcoltak illetve leszármazottaik is, ám megmaradt korábbi Sirmiumról vett elnevezésük. Magam kézenfekvőbbnek látok egy más magyarázatot. Aligha véletlen ugyanis, hogy a még avar földön tartózkodó lakosságot egyszer sem nevezi „sirmiumiaknak” a kútfő, csak a birodalomba már visszatelepedettekre alkalmazza ezt az elnevezést. így arról lehet szó: a császári kormányzat „avaroknak” (vagy „bolgárok nak”) nem titulálhatta a keresztény hitét és görög (ill. latin) nyelvét megőrző népességet, még ha az hat évtizedig az avar kagánnak az országában élt is. Olyan hivatalos nevet adott tehát nekik, amely a tradícióhoz ragaszkodó birodalmi adminisztráció szem pontjából kínálkozott: az avarországi lakóhelyükkel szomszédos egykori provincia, Sirmiensis elnevezését alkalmazta reájuk.31 Felmerül a kérdés, milyen lehetett a gazdasági-társadalmi helyzete a Dél-Al földre telepített egykori provinciálisoknak. Határozott választ természetesen auten tikus kútfők hiányában nem adhatunk, de bizonyos feltevéseket megkockáztathatunk. Tudjuk, hogy a kagán különféle ipari munkák elvégeztetésénél (például hajók vagy hidak elkészítésénél) bizánci vagy itáliai mesteremberekre szorult.32 A bizánci ötvös sírok feltárása33 is arról vall, hogy az egykori császári alattvalók iparosként dolgoz tak a kaganátus földjén. Valószínű tehát, hogy az elhurcolt birodalmi lakosok egy része kézművesként szolgálta új urait. De a bizánci parasztok földműves munkájára s terményük egy részének a beszolgáltatására is igényt tarthatott az avarság. Ebbe az irányba mutat Iohannes Ephesinus híradása, miszerint az 580-as évek derekán az Al-Duna menti provinciákat elözönlő avarok az ott talált parasztokat azzal szólí tották fel termelő munkájuk folytatására, hogy ők csak fele annyi termék beszolgál tatását kívánják meg, mint amennyit a császári adminisztráció hajtott be rajtuk.34 További kérdés, vajon megállhat-e az a feltevés, miszerint a dél-alföldi hadi fogolyleszármazottak vezetőjéül kinevezett Kuber azonos a dél-oroszországi NagyBulgária fejedelmének, Kuvratnak a negyedik fiával, aki Theophanész és Niképhorosz patriarcha közel egykorú híradásra visszamenő közlése szerint népével az avar kagán fennhatósága alatt álló Pannóniába vándorolt.35 Mióta V. Besevliev a madarai lovas 795) szerint 795—796-ban több (tehát legalább két) évszázada nem érte el ellenség a kagánok Duna—Tisza közi rezidenciáját, ahol így zavartalanul halmozódott fel a hadizsákmányból szár mazó arany, ezüst, drágaság. Ezek szerint legkésőbb az 590-es esztendőktől a kaganátus székhelyé nek immár nem Sirmium látszik, hanem egy annál északabbi Duna—Tisza közi terület. 31 Hogy itt valóban a birodalmi adminisztráció hivatalos névadásával van dolgunk, ezt mutatja Kuber bizalmasának és alvezérének Maurosznak az ólompecsétje, amelyet attól fogva használhatott, hogy császári rendelet (MSD II 5, 292) ünnepélyesen a hazatértek vezetőjévé nevezte ki; a pecsétfeliratot közli G. Z acos and A. Veglery, Byzantine Lead Seals I 1., Basel 1972, 635—636 (No 934): „Maurosznak, a patrikiosznak s a sirmiumiak és bolgárok arkhónjának” (patrikiosz~ patrícius magas rang a késő római császárkorban és Bizáncban; arkhón = vezető [tisztviselő]). 32 P aulus D iaconus, Hist. Langob. IV. 20 (hajóácsok); T heophyl. Sim ., Hist. II 16, 10—11 (ostromgépkészítő); Z onaras XIV 11, 18—19 et Iohannes E phesinus, Hist. eccl. VI. 24 (híd- és fürdőépítők). Vö. a sirmiumi hadifoglyokból lett fürdőépítőt a hunoknál (P riscus fr. 8: Excerpta de legationibus p. 134, 1—10 ed. C. de Boor); ez szolgasorban maradt, miközben, láttuk, a ka tonáskodásban kitűnt egykori viminaciumi hadifogoly megválthatta szabadságát (Priscus fr. 8: Excerpta de legationibus p. 135, 10—136, 10). 33 Talán a legnevezetesebb ilyen leletről szól D. C sallány, Goldschmiedegrab aus der Awarenzeit von Kunszentmárton, Szentes 1933. 34 I ohannes E phesínus, Hist, eccles. VI 45—49 > M ichael Syrus, Chron. X 21 (vol. II p. 361 trad. J.-B. C habot). L emerle (II 141) szerint a kagán célja a hadifoglyok letelepítésével: „procurer des bras ä des terres sous-exploitées, et contribuer ainsi ä l’entretien de la caste militaire des maitres, les Avars” . 35 T heophanes a. m. 6171 (p. 357, 23—26 ed. C. de Boor); N icephorus P atriarcha, Breviárium p. 34, 1—4 ed. C. de Boor; Orosz L., Nikephoros „Breviarium”-ának londoni kéz11

domborművének első feliratát úgy egészítette ki, hogy ott Asparuch egy testvére (tehát Kuvrat egy fia) van említve, aki Thesszaloniké vidékén él,36 azóta az Avaror szágból Thesszaloniké közelébe telepedett Kubernek Kuvrat negyedik fiával való identifikációja még valószínűbbé vált. Legfeljebb az okoz nehézséget, hogy Kuvrat fia a forrás szerint a Kubán—Azovi-tenger tájáról magával hozott nép („onogurok” ) élén érkezik az avar Pannóniába;37 ugyanakkor Kubernek csak közvetlen kíséretében találunk bolgárokat (ilyen legfőbb tanácsadója, Maurosz), különben bizánci hadi foglyok leszármazottainak az élén áll s nem a Duna jobb parti Pannóniában, hanem a folyó bal oldalán elterülő Dél-Alföldön szerepel.38 A látszólagos ellentmondás eset leg azzal a feltevéssel oldható fel, hogy az avar fejedelem újdonsült vazallusát, Kubert szándékosan választotta el saját népétől, amelyre támaszkodva lázadást tervezhetett. Az ettől való félelmet csak táplálhatta apjának Kuvratnak az emlékezete, aki nemcsak hogy függetlenítette magát az avar fennhatóságtól, hanem Bóna I. legújabb hipoté zise szerint a megürült avar kaganátus fejedelmi székét is megpróbálhatta magának megszerezni.39 Egy ilyen kísérletnek elejét veendő választhatta el a kagán Pannóniába települt népétől Kubert azzal a megtisztelő ürüggyel, hogy a Dél-Alföldön lakó hadifogoly-leszármazottak kormányzását bízza reá.40 Más kérdés, hogy a bolgár herceg ebben a minőségében is hűtlenné vált az avar kagánhoz. Láttuk, elszakadt tőle, s messze délen talált új hazát a Thesszaloniké melletti Kerámiái (Ceramiae) síkságán.41

irata (Magyar—Görög Tanulmányok 28)., Budapest 1948, 23. — A közös forrásból merítő két IX. század eleji krónikás jelen időben említi Kuvrat legidősebb fiát (Bat) Bajánt, mint aki „mind máig” az ősi országban él és ott adót fizet a kazároknak (Teoph. p. 357, 19—21 et 358, 9—11; Niceph. p. 33, 25—28, cf. 34, 17—19). Ez másképpen aligha magyarázható mint úgy, hogy a kútfő, amelyre a kezünkben lévő híradások visszanyúlnak, még (Bat) Baján életében íródott; vö. G y . M oravcsik : Studia Byzantina, Budapest 1967, 101—103. 36 V. BeSevliev, Párvo-bálgarski nadpisi, Sofija 1979, 91 (No 1., I c), 98—101; V. B esevliev , Die protobulgarischen Inschriften, Berlin 1963, 97 (No 1., I c), 106—111. 37 T heophanes a. m. 6171; N icephorus P atriarcha p. 34, 1—4 ed. C. de Boor. 38 MSD II 5 titulus, 284—288, cf. 291 et G. Z acos and A. Veglery, Byzantine Lead Seals 1 1., Basel 1972, 635—636 (No 934). 39 I. Bóna, Das erste Auftreten der Bulgaren im Karpatenbecken: Turkic—Bulgarian—• Hungarian Relations (VIth—Xlth Centuries) (Studia Turco—Hungarica V.), Budapest 1981, 107. F redegar IV 72 nem nevezi néven, ki volt az avar illetve a bolgár trónkövetelő, aki össze csapott a megürült kagáni méltóság elnyeréséért. N iképhorosz patriarcha (p. 24,9—12 ed. C. de Boor) viszont arról értesít, hogy Nagy-Bulgária fejedelme Kuvrat felkelt az avar kagán ellen s annak embereit elkergette országából. Mindkét híradásnak, főleg Niképhorosz közlésének a szokásos datálása csak hozzávetőlegesnek tekinthető. így nem zárható ki, hogy valójában a görög és a latin kútfő egyazon eseményt mutatja be, csak éppen különböző oldalról nézve. A Kárpát-medencében élő bolgárok is támogatták Kuvrat igényét az egész avar kaganátus vezetésére; ezeknek a nyugati bolgároknak a sorsát ecseteli a Fredegar-krónika. A dél-orosz steppén élő bolgár-török törzsek is Kuvrat oldalán állottak s az ő eljárásukat érzékelteti Niké phorosz. 40 Vö. Szádeczky-K ardoss S., Kuvrat fiának Kubernek a története és az avar-kori régészeti leletanyag: Antik Tanulmányok 15 (1968) 107. 41 L emerle II 147. vö. V. Besevliev, Die protobulgarische Periode der bulgarischen Ge schichte, Amsterdam 1981, 163—164.

12

ÉRSZEG I GÉZA

A D A TO K SZEGED KÖ ZÉPK ORI TÖRTÉNETÉHEZ 1.

1321.

március

Dl 102379 (Batthyány cs.)

31. T emesvár

I. Károly király tudatja mindenkivel, hogy mivel Kondam ispánnak, hű kunjá nak a birtokait, Beeb-et és Halazmortua-t be akarja népesíteni, ezért oda bárki sza badon költözhet Pál mester óbudai és szegedi várnagy (castellanus de Veteri Buda et Zegedino) és Tamás mester, királynéi tárnokmester védelme alatt (sub sua proteccione et tutela speciali). Kelt in Temesuar III. p. letare. Kaplai János országbíró 1385. október 21-i tartalmi átírásában.

2. Dl 30011 (GYKOL)

1337. [június 4.] Visegrád

I. Károly király Batur-i Bereck fia Miklós mester csongrádi ispánnak és szegedi várnagynak (comes Changradiensis et castellanus de Zegedino), valamint testvéré nek, János mesternek, szatmári ispánnak adományozza a Szabolcs megyei Inezakala, vagyis Inetheleke birtokot. Kelt in Wyssegrad IV. a. [pentecostes]. Az oklevél hátlapján a pecsét helyén: Magyar Pál és Olivér előterjesztése. Hártyán (szakadt, csonka), hátlapjára nyomott pecsét nyomával

3. 1337.

június

Dl 30008 (GYKOL)

6. Visegrád

I. Károly király megparancsolja a váradhegyfoki konventnek, hogy legyen jelen, amikor a királyi ember beiktatja Bathur-i Bereck fia Miklós mestert, csongrádi ispánt és szegedi várnagyot (comes Changradiensis et castellanus de Zegedino), valamint testvérét János mestert, szatmári ispánt a Szabolcs megyei Inezakala, vagyis Inetheluke birtokába, s tegyen róla neki jelentést. Kelt Wysegrad VI. a. pentecostes. A váradhegyfoki konvent 1337. július 4-i átírásában.

4. 1360.

augusztus

21. S zeged

Dl 91559 (Festetics cs.)

Kont Miklós nádor tanúsítja, hogy Csongrád megyének Szeged városban (in civitate Zegedyensi) augusztus 17-én (1. p. as's. BMV.) tartott közgyűlésén (congregacio nostra generalis universitati nobilium comitatus Changradyensis) Zeer-i Pousa fia Miklós mester kérte, hogy a megye (iudices nobilium iuratique assessores dicti comitatus) tanúsítsa, hogy az Arad megyei Gelyd birtok, amelyen egy Szűz Mária 13

tiszteletére szentelt monostor van (monasterium in honorem Virginis gloriose), az ő birtoka. Ezt a megye eskü alatt bizonyította. Kelt 5. congregacionis nostre in loco memorato. Hártyán (szarusodott, elmosódott írással), hátlapján két természetes színű viaszba nyomott pecsét töredékeivel.

5. 1360.

augusztus

22.


Csongrád megye (lacobus filius Kernen vicecomes Nicolai filii Nicolai de Hedruhuar in comitatu Changradiensi castellanusque de Zeged ac iudices nobilium) előtt Zer-i János fia István, Goch fia Miklós és Possa fia Miklós kötelezik magukat, hogy hat fogott bíró ítélete szerint augusztus 25-én (III. p. Batholomei) Zer-en egymásnak kölcsönösen elégtételt adnak. Kelt S. a. festum predictum. Papíron, hátlapján két természetes színű viaszba nyomott záró gyűrűspecsét töredékével.

6. 1364.

július

14. S zeged


mellett

Kont Miklós nádor tanúsítja, hogy Csongrád megyének Szeged város köze lében (prope [civitatem Zegejdyensem) július 8-án (quind. nat. Io. B.) tartott köz gyűlésén (congregacio nostra generalis ujniversitatis nobilium] comitatus Changradyensis) Zeer-i Pousa fia Miklós a maga és rokonai nevében kérte, hogy a megye (vicecomes, iudices nobilium iuratique assessores ipsius [comitatus]) tanú sítsa, hogy Tyza-i Pál fiai — noha azt állítják — nem tartoznak semmilyen ágon (in nulla linea generacionis) Pousa és rokonainak rokonságába. Ezt a megye eskü alatt bizonyította. Kelt 7. congregacionis nostre in loco memorato. Papíron (vízfoltos, egynegyede hiányzik), hátlapján két természetes színű viaszba nyomott pecsét töredékeivel.

7. 1368.

november

8. Szeged

Dl 60328 (Máriássy cs.)

Szeged város előtt Tamás mester visszaadja azt a szőlőt Karun-i Bertalan ispán fia Péter papnak, amelyet neki Bertalan kötött le 100 forintért, mivel a szőlőből ő már 100 forint hasznot húzott, s nem akar uzsora miatt bűnbe keveredni. Nos Petrus filius Nicolai iudex de Zegedyno, item iurati cives et universi hospites de eadem memorie commendamus, quod magister Thomas noster concivis personali ter ab una, parte verő ex altera discreto viro domino Petro sacerdote filio comitis Bartholomei de Karun similiter personaliter adherente coram nobis constitutis pereundemmagistrumThomam propositum extitit pariter et relatum eo modo, quod licet prenotatus comes Bartholomeus pater ipsius Petri sacerdotis quadam sua inopinabili necessitate compulsus olim quandam suam vineam Adriám vocatam in territorio montis nobilium de Karun sitam et habitam iuxta continenciam litterarum honorabilis capituli ecclesie de Kw pro centum florenorum sibi obligasset, attamen quia idem magister Thomas ex fructibus et utilitatibus eiusdem vinee ipsos centum 14

florenos plenarie et insuper reoptinuisset metuensque tamquam usuram in animam suam acumulare formidatusque ipsam medicamentum anime sue apud se conservare Deo pre oculis habito cum propter proximitatem prefati comitis Bartholomei tűm eciam propter bonam conversacionem et consciencie stabilitatem ipsius domini Petri sacerdotis remisisset et resignasset cum omni plenitudine sui iuris, imo remisit et resignavit coram nobis iure perhempnali hoc adiecto, quia idem Petrus sacerdos, quousque sibi vita comes existeret, eundem magistrum Thomam in suis oracionibus et missarum suffragiis iugiter commemoraret, ideo prescriptus magister Thomas ipsam vineam anno in presenti plenarie excolendo simul cum fructibus eiusdem Petro sacerdoti antedicto remisit et resignavit nostri in presencia tali obligamine mediante, quod si idem magister Thomas vel sui heredes pretitulatum Petrum sacerdotem racione iam dicte vinee molestare aut temporis in processu inquietare niterentur, extunc idem ipsum Petrum sacerdotem impediens in pena calumpnie convinceretur contra prefatum Petrum sacerdotem ipso facto. Ad que omnia premissa et singula premissorum spontanea se coram nobis obligarunt voluntate partes antedicte. In cuius rei memóriám perpetuamque firmitatem eidem concessimus litteras nostras patentes apposicione sigilli nostri munimine roboratas. Datum in Zegedyno in octavis festi omnium sanctorum anno Domini Mmo CCCmo LXmo octavo. A titeli káptalan 1369. július 30-i átírásában. (Id 8. sz. alatt).

8. 1369.

július

30.

Dt 60328 (Máriássy cs).

A titeli káptalan Karun-i Bertalan fia Péter pap (sacerdos) kérésére átírja Szeged (iudex et iurati cives de Zegedyno) 1368. november 8-án nyilt formában (sub forma patenti) kiadott oklevelét (ld. 7. sz. alatt). Kelt II. p. lacobi. Papíron, hátlapján ovális csaknem ép pecséttel.

9. 1371.

augusztus

12.


Csongrád megye (magister Matheus comes Changradiensys ac castellanus Zegediensys necnon iudices nobilium) előtt Sántának (claudus) nevezett Péter Pousa fia Miklós mester bírója (iudex) tiltakozik az ura nevében, hogy az Apor-i nemesek: Lippa-i Miklós és Jakab fia László április 24-én (Georgii) jogtalanul elhurcolták urának Imre fia Tamás nevű Leng-i jobbágyát és M ager-nek nevezett Pál fia János szentgyörgyi (villa Sancti Georgii) jobbágyát. Kelt III. p. Laurencii. Papíron (lyukas), hátlapján kerek zárópecsét töredékével.

10 . 1407.

augusztus

7.


A Csanádi káptalan jelenti Zsigmond királynak, hogy parancsára kiküldték hite les emberüket Jakabot, akinek jelenlétében Sewenhaz-i László királyi ember három vásáron (in tribus foris comprovincialibus): augusztus 1-én (Petri ad vincula) Szege15

den (in civitate Zegediensi), augusztus 2-án (III.) Zabadka faluban, augusztus 4-én pedig (V.) Zeer faluban közhírré tették, hogy Zeer-i Posa fiai: Miklós, Gábor és Ist ván, valamint István fia Péter és György jelenjenek meg Nagyboldogasszony nyolca dán (ad oct. ass. BMV.) a király előtt (specialis presencia) az Adrianmartir birtokukra vonatkozó okleveleikkel együtt János zalai apáttal szemben (contra lohannem abbatem monasterii Zaladiensis) és fizessék meg a bírónak, valamint az ellenfelüknek járó 75 márka bírságot. Kelt 4. ultimé proclamacionis. Papíron (csonka, harmada hiányzik), hátlapján természetes szinü viaszba nyomott kerek záró pecsét töredékével.

11. 1411.

június

29. S zeged


Csongrád megye (Zabonia vicecomes et iudices nobilium) Zsigmond királynak felterjeszti Zer-i Sandrinus fia Márk és Zewd-i Possa fia Péter mester közötti pert. Kelt Zegedini II. p. nat. Io. B. Papíron, hátlapján három természetes színű viaszba nyomott záró gyűrűspecsét nyomával.

12. 1414.

szeptember

1. Buda


Borbála királyné megparancsolja Ozora-i Pipo (magn.) temesi ispánnak, hogy adasson elégtételt Zevgy-i Posa fiainak és jobbágyaiknak azokért az alábbi károkért, amelyeket Ozora-i várnagyai és familiárisai okoztak azoknak: A szegedi várnagy (castellanus castri Zegediensis) húsvét (április 8.) táján fami liárisaival együtt Posa fiainak Themerken birtokáról 400 marhát (boves) elhajtatott, és 100 marhát megtartott belőle, más alkalommal pedig Zeer-i birtokukról 50 marhát hajtatott el és csak 13 marhát adott vissza. A Crassou-i várnagy egy Crassou melletti birtokuk jobbágyaitól 23 marhát, tő lük pedig 8 marhát vett el. A Lugas-i várnagyok Bel birtokukról 32 marhát hajtattak el, amiből csak 15 marhát adtak vissza. A Solmos-i várnagyok 17 marhájukat hajtattak el. A Dombo-i várnagyok Peterfalu-i erdejüket kivágatták. A Vylagusuar-i várnagy, Mayossa-i Lőrinc jobbágyaik 6 marháját, egy jó lovát és két tehenét (vaccas) elhajtották a várukba. Kelt Bude Egidii. Az oklevél előlapján jobbra fent és a pecsét alatt: János esztergomi érsek úr előterjesztése. Papíron (szakadt, lyukas), a szöveg alatt piros viaszba nyomott pecsét töredékével.

13 . 1416.

április

27 .S zeged


Csongrád megye (magister Paulus filius Laurencii vicecomes et iudices nobilium) tanúsítja, hogy Zeer-i Powsa fiai kérésére Chepa-i György szolgabíró vizsgálatot tar tott. Ennek során kiderült, hogy az Appor-i népek (universitaspopulorum) Themer ken birtokukon a Tisza és a Kwrtha nevű halászóhely medrében (in meatu Ticie et 16

piscine), amelyet Powsa fiai Halaztelek-nek hívnak, rekesztőket (clausure) építettek, ráadásul a tavasszal felszántották Halaztelek-et, mire Powsa fiai elvették az Apporiak ökreit. Kelt Zegedini concuss, ovorum. Papíron, szöveg alatt három természetes színű viaszba nyomott gyűrűspecsét töredéke.

14. 1419.

szeptember

4. S zeged

Dl 43449 (M Ta)

Ozora-i Pipo temesi stb. ispán megparancsolja Miklós fia Péter temesi és István fia Miklós Csanádi alispánjainak (comitatuum nostrorum vicecomitibus), hogy Hagmas-i János fia János özvegyének familiárisait: Chichked-i Pétert, Zokona-i Pethew fia Menyhértet, Temerdekeghaz-i János diákot, Mondola-i János diákot és Kalacha-i Mihályt, valamint az özvegy által megnevezendő húsz jobbágyot ne kényszerítsék hadba vonulni, mivel ő azokat a mostani havasalföldi hadjáratba való részvétel alól felmentette (ab ingressu presentis exercitus versus partes Transalpinas moti). Kelt Zegedini II. a. nat. BMV. Papíron, szöveg alatt zöld viaszba nyomott gyűrűspecsét töredékével.

15. 1426.

október

21. S zeged


Csongrád megye (Zobonia et Colos vicecomites ac iudices nobilium) Hydaga-i Bálint diákot, Chantelek-i tiszttartót, mivel Zeer-i Posa fia György mester familiárisát, Kyrali-i Benedeket hatalmaskodás miatt elfogatta, de a hatalmaskodást rábizonyí tani nem tudta, ezért Benedek vérdíjának megfizetésére (homagium) ítéli. Kelt Ze gedini II. se. 11 milia virg. Papíron, szöveg alatt három természetes színű viaszba nyomott gyűrűspecsét töredékével.

16. 1433.

május

4. Szeged

Dl 97144 (Vay cs.)

Csongrád megye (Nicolaus de Bathor ac Georgius de Zabnaterch (?) vicecomites et iudices nobilium) tanúsítja, hogy Zeer-i Sandrinus fia István özvegye: Dorottya asszony kérésére Chepa-i Tizai-nak mondott György szolgabíró vizsgálatot tartott. Ennek során kiderült, hogy Fark(?)-i György fiai: István és László mind a panaszos nak, mind valaki másnak a lovát elhajtották. Kelt Zegedini II. p. inv. crucis. Fényképen (nehezen, bizonytalanul olvasható), eredetije elpusztult.

17. 1434.

szeptember

30. BÁcs

Dl 12627 (AE 30/7)

Basth-i György bácsi kanonok és János kalocsai érsek bácsi általános helynöke, szegedi főesperes (archidiaconus Zegediensis) szabályozza a Gál takács (lanifex), Zond-i polgár által Zond mezővárosban alapított kórház (hospitale) egyházi műkö dését. Kelt Bachye 2. Michaelis. Hártyán, vörös selyemzsinórról függő ép gyűrűspecséttel. 17

18. 1436.

szeptember

7. Buda

Dl 44102 ( M T a )

Zsigmond király tanúsítja, hogy miután Szegeden (in civitate nostra Zegediensi a kunok (universitas Comanorum) panaszára megparancsolta Gwth-i Orzag János nak, Wylagoswar kapitányának és Zaránd megye ispánjának, valamint Katha-i Lászlónak, Szolnok megye ispánjának, tartsanak vizsgálatot a kun kapitányságok ban, megjelent előtte Maywsa-nak nevezett Balázs fia Tót (Sclavus) János kun és bemutatta Orzag János és Katha-i László oklevelét, amelyben az állt, hogy vizs gálatuk során Tót Jánost három kun szállás, vagyis Hynthemeszallasa, Mayafyastwanzallasa és Iarmanelakzallasa törvényes kapitányának találták, ezért Zsigmond király őt megerősítette kapitányi tisztségében. Kelt Bude vig. nat. BMV. Az oklevél előlapján jobbra fent: Orzaag János és Katha-i László, többek között a kunok bíráinak oklevél útján való előterjesztése. Ugyanez megismétlődik a pecsét alatt. Hártyán, a szöveg alatt felzetes pecsét töredékével.

19 . 1440.

március

Dl 55199 (Kállay cs.)

16. Szeben

Tallóci Matkó dalmát, horvát, szlavón bán, a királyi sókamarák ispánja (universarum camerarum salium regalium comes) Delbene Jakab szegedi sókamarásnak (camararius noster Zegediensis) megparancsolja, hogy a szegedi sókamarába leg előbb érkező sóból (de primis salibus ad ipsam camaram Zegediensem adducendis) Docz-i Mihálynak, familiárisának adjon ki 600 aranyforint értékű sót (sales ad valorem sexaginta florenorum auri) Szegeden (in eadem Zegediensi) a számlájára. A levelét az utalványozás igazolására őrizze meg. (presentes tandem pro tűi reserves expedicione). Kelt Cibinii IV. a. ramisp. Az oklevél előlapján jobbra lent: A bán úr saját megbízása. Papíron, szöveg alatt zöld viaszba nyomott felzetes gyűrűspecséttel.

20. 1440.

június

Dl 44292 ( MTa)

21. Buda

Tallóci Matkó dalmát, horvát, szlavón bán meghagyja a szegedi sókamarásnak (camerarius noster Zegediensis), hogy egy másik levele értelmében a sót adja ki a sze gedi kamarában (in camera Zegediensi) Docz-i Mihály nevű speciális familiárisának. A kifizetés bizonyítékául pedig őrizze meg mind ezt, mind a másik levelet (presentes autem facta assignacione et solucione premissorum salium simul cum dictis aliis litteris nostris pro tűi erga te reserves expedicione). Kelt Bude III. a. nat. Io. Papíron, szöveg alatt zöld viaszba nyomott pecsét töredékével.

21 . 1440.

július

7. S zeged


Tallowcz-i Frank Szörényi bán és nándorfehérvári kapitány értesíti Bechew várhoz tartozó falvakat és mezővárosokat, hogy a várat és tartozékait ő és Matkó bán kapták meg a királytól (pro honore). A vár élére pedig (castellanatus castri oíficialatusque)Dolcz-i Mihályt és Horwath Istvánt rendelik. Engedelmeskedjenek nekik. Kelt in Zegedino V. p. vis. BMV. Papíron, szöveg alatt zöld színű viaszba nyomott felzetes gyűrűspecsét. 18

22. 1443.

március

27. Buda

Dl 13715 ( A E )

Hunyadi János és Újlaki Miklós erdélyi vajdák megparancsolják a mindenkori szegedi várnagyoknak és alvárnagyoknak (castellanis vei vicecastellanis nostris in Castro Zegediensi ad presens constitutis et in futurum constituendis), főleg pedig Seryen-i Orros-nak nevezett Miklós fia Györgynek, hogy István garamszentbenedeki apátot (Stephanus abbas et conventus monasterii sancti Benedicti de iuxta Gron) és konventjét, valamint Hydaga-i Bálint diákot tiszttartójukat, továbbá népeiket és jobbágyaikat, akik Saag, Chan és Alpar birtokaikon tartózkodnak, I. Ulászló király nak a vajdákhoz intézett, a várnagyoknak is bemutatandó pártfogó levele értelmé ben minden jogtalan támadástól védjék meg, valamint ne követeljenek tőlük élelem adót (victualia) csak akkor, ha védelmükre felkérik őket. Kelt Bude IV. p. ann. BMV. Az oklevél előlapján jobbra lent: A vajda úr megbízásából, a hátlapján: A vajdák pártfogó levele Sag, Chon, Alpar. Papíron, a szöveg alatt két zöld viaszba nyomott gyűrűspecsét nyomával.

23 . 1443.

augusztus


10. Szeged

Debrenthe-i Hym fia Basius levele testvéréhez, Hym fia Györgyhöz (egr.), amely ben értesíti, hogy László nevű familiárisát küldi hozzá és mindenben higgyen neki. Kelt Zegedini Laurencii. Papíron, hátlapján természetes színű viaszba nyomott záró gyűrűspecsét nyomával.

24 . 1443.

augusztus


28. Buda

I. Ulászló király megparancsolja Wylak-i Miklós (magn.) erdélyi vajdának, illet ve szegedi sókamarásainak (camerarii per ipsum in camera salium nostrorum Zegediensium constituti), hogy fizessenek ki Gerse-i Pethew-nek és Lászlónak (egr.), Zala megye ispánjainak kiadásaikra 500 aranyforint értékű sót (sales ad quingentos florenos se extendentes) a szegedi sókamarából (de camera salium nostrorum Zegediensium) a király számlájára (nostre maiestatis ad racionem). A kifizetés bizonyíté kául pedig őrizzék meg ezt a levelét (presentes autem facta solucione premissorum pro vestri expeditoria erga vos reservetis). Kelt Bude Augustini. Papíron, szöveg alatt felzetes pecséttel.

25 . 1444.

június

30. Szeged


Székely János a kunok ispánja tanúsítja, hogy ő vette át azt a3097,5forintot Dóci Mihálytól és Budai Györgytől, amelyet Ambrus szegedi bírónak küldött Hunyadi János vajda, hogy hadat fogadjon a számára rajta, mivel Ambrus bíró nem akarta átvenni az összeget. Megjegyzi egyúttal, hogy az összeget 310 forint kamattal megtoldva Jakab szebeni bíró fogja kifizetni. Nos Iohannes Zekel comes Comanorum regie maiestatis recognoscimus recepisse et levasse ab egregiis Michaele de Docz ac magistro Georgio Budensi florenos in auro et paratis pecuniis quatuor milia minus duobus cum medio, quos magnificus 19

dominus noster dominus wayuodaTransilvamis per eosdem pro levandis suis gentibus exercituandis erga et ad manus providi Ambrosii iudicis huius civitatis Zegediensis sua magnificencia transmisit assignandos ipseque Ambrosius iudex diversis variisque racionibus adinventis eosdem florenos quatuor milia auri minus duobus cum medio ad se et pro se iuxta mandátum dicti domini nostri magnifici wayvode dispensandos renuit habere recipiendos, ideo nos super predictis florenis quatuor milibus auri minus duobus cum medio per nos ab eisdem plenarie et de toto habitis et perceptis reddimus et committimus quittos liberos et expeditos harum litterarum nostrarum vigore et testimonio mediante. Datum Zegedini feria tercia proxima ante festum visitacionis virginis Marie anno Domini millesimo quadringentesimo quadragesimo quarto. Ita videlicet quod de premissis florenis quatuor milibus minus duobus cum medio auri octavo die festi visitacionis virginis gloriose Marie prudens vir Iacobus Alia magister civium Cybiniensium dictam sumpmam quatuor milium florenorum auri cum trecentis et decern florenis per centum sive totidem florenorum auri complebit, prout in litteris suis ad ea se obligavit, expediet cum efectu. Datum ut supra. Papíron, szöveg alatt zöld viaszba nyomott felzetes gyűrűspecséttel.

26 . 1447.

november

Dl 97203 (Vay cs.J

6. S zeged

Csongrád megye (Iacobus Cheh et Nicolaus de Figgewar vicecomites er iudices nobilium comitatus Chongradiensis) tanúsítja, hogy Fark-i László perbe vonta előt tük Elles-i Sándor fia István özvegyét Dorottya asszonyt (egregia domina), mivel az Fark-i László jobbágyainak hat szekér szénáját (sex currus feni) jogtalanul elvitette, továbbá nem adja meg azt a két aranyforintot amelyet Fark-i László adott neki kölcsön Pesth-en. Mivel azonban Dorottya asszony prókátora Lőrinc fia László úrnője tudtán kívül (sine scitu domine) nem válaszolhatott a vádakra, ezért az oklevél keltétől számított 15. napra halasztja a megye a per tárgyalását. Kelt Zegedini II. p. Emerici. Fényképen, eredetije elpusztult

27 . 1448. JANUÁR 8. Szeged


Csongrád megye (Iacobus de Cheh et Petrus de Neuke vicecomites et iudices nobilium comitatus Chongradiensis) tanúsítja, hogy Radowan-i Albert Themerken-i tiszttartó a jelenlevő Fark-i Lászlót és István felszólítja, hogy állítsanak embert a Themerken-i vámhelyhez (tributum). Kelt in Zegedino II. p. epiph. Papíron (szakadt, elhalványodott az írása), szöveg alá természetes színű viaszba nyomott három gyűrűspecsét töredékével.

28 . 1448. január 10. D ebrecen

Dl 55365 (Kállay cs.J

Zegedi Máté levele a Dees-en tartózkodó Pape-nak, amelyben értesíti, hogy el küldi Fülöp nevű familiárisát, akinek adja át mind a Zeek-i, mind a Dees-i só árát (precium salium), mivel uruk már gyötri (ágit et interimat) érte őt, szeretné ugyanis ha Budára szállíttatná. Kelt in Debreczen IV. a. Anthonii. Papíron, hátlapján zöld viaszba nyomott záró gyűrűspecsét töredékével. 20

29 . Dl 55383 (Kállay cs.)

1448. március 22. M adaras

Hunyadi János kormányzó Odwardo Manini és Zegedi Máté máramarosi só kamarásoknak (camerarii nostri Maromorosienses) utasítást ad. Kelt in Madaras parasceves. Papíron, hátlapján zárópecsét nyomával.

30 . 1448.

március


26. K örösszeg

Chaak-i Ferenc a székelyek és Bihar megye ispánja érrtesíti Zeged-i Máté és WduardoZek-i kamaraispánokat (camerarii salium), hogy a kormányzó, Hunyadi János kiutalt a számára bizonyos mennyiségű sót; kéri, hogy ezt a sót minél előbb ad ják át neki. Kelt in Kereszegh 3. pasce. Papíron, hátlapján zöld viaszba nyomott záró gyűrűpecsét nyomával.

31 . 1448.

április


30. Buda

Scepes-i László alkormányzó és budai várnagy kéri Odwardo Italico és Zeghedi Mátyás (!) sókamarásokat, (camerarii salium regalium), hogy utalják ki számára a kormányzó levelében jelzett sót. Kelt Bude III. p. Marci. Papíron (vízfoltos), hátlapján zöld viaszba nyomott záró gyűrűspecsét töredékével.

32 . [1448].

április

Dl 48238 (MTa)

30.

Zegedi Máté nyugtája 100 aranyforintról, amelyet Misser Papé adott neki. Kelt 30. mensis Április. Papíron, szöveg alatt természetes színű viaszba nyomott gyűrűspecsét töredékével.

33 . 1448.

május


8. Buda

Hunyadi János kormányzó megparancsolja Oduardo Italico és Zegedi Máté só kamarásoknak (camerarii nostri), hogy mivel (hon.) Berekzow-i Péter mesternek adományozta a sópecsételő hivatalt (officium sigillacionis salium nostrorum), adják át neki ezt a hivatalt és utalják ki a fizetését. Kelt Bude IV. p. Io. a. portám Latinam. Papíron, hátlapján zárópecsét töredékével.

34 . 1448.

szeptember

28. K eve

közelében


Hunyadi János kormányzó megparancsolja Odwardo-nak és Zegedy Máténak, hogy Zathy Antalnak (nob.) fizessenek ki a Dees-i sókamarából fél tömény (medium tumenum salium in camera) sót a számlájára; a kifizetés bizonyítékául pedig a levelét őrizzék meg (presentes pro vestra reservando expedicione). Kelt Kowinum (?) közelében prof. Michaelis. Papíron, szöveg cdatt gyűrűspecsét töredékével.

21

35. 1449.

március

15. T emesvár


Hunyadi János kormányzó megparancsolja Olasz (Italicis) Oduardo és Papé valamint Zegedi Máté sókamarásoknak (camerarii nostri), hogy a neki szóló sószállít mányokat részesítsék előnyben. Kelt in Themeswar S. a. oculi. Papíron, hátlapján zárópecsét nyomával.

36. 1449.

19.

április

Dl 14239

A bácsi káptalan az országnagyok kérésére kiküldi Chenthe-i György szegedi főesperest (archidiaconus Zegediensis) hogy az országnagyok emberével tartson vizs gálatot a Nyulak-szigeti apácák panaszára, miszerint Maroth-i László és János özve gyeinek Gewrewhethes birtokon lakó jobbágyai elfoglalták az apácák Kysduna nevű halászóhelyét (piscina), a vizsgálat befejeztével pedig idézze meg a hatalmaskodókat az országnagyok elé. A káptalan ezután a kérés teljesítését jelenti. Kelt 4. IV. p. resur. Domini. Papíron, hátlapján ovális zárópecsét nyomával.

37. 1452.

június

Dl 97230 (Vay cs.)

26. Szeged

Csongrád megye (Iohannes Anthimus de Thapson et Paulus Bakus de Ozgyan vicecomites et iudices nobilium comitatus Chongradiensis) Elles-i Ramacha Istvánt arra ítéli, hogy levelük keltétől számított 15. napon harmadmagával tegyen esküt, miszerint Fark-i László és István jobbágyát Zakalus Ferencet a Terewke (?) nevű h a lastónál (piscina) nem illette gyalázkodó kifejezésekkel, nem fenyegette, s nem akart hatalmaskodni vele. Kelt Zegedini II. a. Ladislai. Fényképmásolat, az eredetije elpusztult.

38. 1453.

február

Dl 26453 ( GYKOL)

23. Becs

V. László király előtt Szegedi (de Zegedino) László mester a váradi iskola mellett emelt Szentlélek kórház és kápolna igazgatója (rector capelle et hospitalis Sancti Spiritus ad latus scole Waradiensis fundate) eltiltja Wyzakna-i Miklós alvajdát és Vyngarth-i Gereb Jánost, valamint Lossonch-i Desew erdélyi vajdát és másokat bizonyos Fehér és Küküllő megyei birtokok elfoglalásától. Kelt Wyenne VI. a. reminiscere. Az erdélyi vajdák 1493. augusztus 23-i átírásában.

39. 1454.

június

23.

Dl 14845 ( NRA)

A Csanádi káptalan előtt Thar-i Ruppert fia György (egr.) rokonai nevében is eladja Heves megyei Zurdokpyspeky nevű birtokát Szegedi (de Zegedino) Báthory Miklósnak és fiainak: Albertnek és Bernátnak, valamint leányainak: Zsófiának és Ilonának 2000 aranyforintért, valamint azokért a szolgálatokért, melyeket Báthory Miklós neki és elődeinek sebesülése (membrorum mutilacio) és vére hullatása (san guinis sui effusio) árán nyújtott. Szavatolja egyúttal, hogy annak birtokában Miklóst 22

megvédi, vagy ha nem tudja, másikat ad neki. Egyúttal azt is kikötik, hogy Miklós magtalan halála esetén Thar-i örökösei kapják Zurdokpyspeky-t, míg Thar-i György magtalan halála esetén Báthory Miklós még megkapja a Nógrád megyei Iobagi bir tokot is. Kelt p. m. magistri Balthasar lectoris D. a. nat. Io. B. Thoma preposito, Stephano cantore, Iohanne custode, altero Iohanne Themesiensi, Benedicto Orodiensi, Elia Ultramarusiensi, Clemente Thorantaliensi ac Matheo Sebesiensi archidiaconis. Hátlapján későbbi írással: Zwrdokpyzpeky, amelyet Thary György eladott 2000 forintért (más tintával:) Szegedi Batory Miklósnak. Hártyán, rózsaszín-zöld selyemzsinóron függő ép pecséttel.

40 . 1456.

március


13. Szeged

Erdélyi István máramarosi sókamara ispán levele feleségéhez, Anna asszonyhoz, amelyben részben a beteg fia állapotáról érdeklődik, részben a testvérének, Miklósnak üzeni, hogy a besztercei ispán Budára ment a királyhoz, s bármi lesz, értesíti. Generosa domina conthoralis nostra carissima! Sciatis nos divino auxilio sanitate perfrui. Constare eciam non ambiguimus vobis filium nostrum in quadam infirmatate existentem. Rogamus ergo vos, quatenus statum eius et formám quemadmodum existit, quamprimum simul cum aliis factis nostris nobis intimare poteritis, citissime significabitis referatisque fratri nostro Nicolao voce nostra, ut dominus comes Bystriciensis una cum dominis prelatis et baronibus Budám erga regem ascendet et quidque imposterum occurrerit, eidem enodabimus. Datum Zegedini secundo die festi beati Gregorii papeanno Domini M° CCC L sexto. Stephanus Erdeli etc. comes Maramorosiensis Az oklevél hátlapján: Generose demine Anna conthorali nostre carissime. Papíron, hátlapján természetes színit viaszba nyomott záró gyűrűspeesét töredékével.

41 . 1458.

június

Dl 31686

19. Buda

Mátyás király megparancsolja Ambrus szegedi sókamarásnak (camerarius salium nostrorum Segedini constitutus), hogy Pan Lászlónak és Hathna-i Györgynek (egr.) rábízott szolgálataik elvégzésére adjon ki a kamarában (in ipsa camera nostra) két tömény sót (duos tumenos salium). A kifizetés bizonyítékául pedig ezt a levelet őrizze meg (presentes tandem facta restitucione huius modi salium pro tűi expedicione erga te reserves). Kelt Bude Gervasii et Protasii. Az oklevél hátlapján: Regisztrálta János mester. Az oklevél előlapján fent jobbra: A király úr saját megbízása, Orsag Mihály előterjesztésére. Papíron szöveg alatt felzetes pecséttel.

42 . 1459.

január

7. Szeged


Guti Ország Mihály nádor felkéri az aradi káptalant, hogy emberével együtt küldje ki hiteles emberét és tartsanak vizsgálatot Seryen-i Tamás panaszára, misze rint Horogzeg-i Zylagy Mihály elfoglalta a panaszos Csanád megyei Feldwar nevű pusztáját. Kelt Zegedini 2. epiph. Domini. Papíron (vízfoltos, lyukas), hátlapján kerék zárópecsét töredékével.

23

43. 1459.

június

24. Buda

Dl 15374 ( NRA )

Mátyás király megparancsolja a budai káptalannak, hogy hiteles embere legyen jelen, amikor Szegedi (de Zegedino) Benedek és Imre, Themeswar-i Lőrinc, Salank-i László és Chynyz-i István királyi emberek valamelyike beiktatja Thokay várába, vala mint tartozékaiba Zapolya-i Vajdafi (filius waywode) László fia Imre (magn.), kincs tartót és testvéreit (fratres carnales) Imrét, Miklóst és Istvánt (egr.), s tegyen a beik tatásról a királynak jelentést. Kelt Bude nat. Io. B. A budai káptalan 1459. szeptember 22-i átírásában, amely szerint a beiktatás megtörtént.

44 . 1459.

július

a) Dl 15381 (AE) b) Dl 19220 (AE)

9. Buda

Mátyás király megparancsolja Csongrád megye szolgabíráinak és a szegedi vár nagyoknak és alvárnagyoknak (castellani vei vicecastellani castri nostri Zegediensis), valamint hadserege tisztjeinek (capitanei, belli ductores, levatores et sollicitatores exercituum nostrorum), hogy ne zaklassák az óbudai (de Veteri Buda) apácák (sanctimoniales) Yasthorok és Adoryan nevű birtokain lakó népeit és jobbágyait, mivel azo k a t a hadiszolgálattól (ab ingressu quorumlibet exercituum nostrorum regalium tam parcialium quam generalium ad quascunque partes regni nostri Hungarie predicti et contra quoscunque hostes et emulos nostros instaurandorum necnon a laboribus castrorum quorumcunque séd et aliis serviciis quibuslibet) felmentette. Kelt Bude 8. vis. BMV. a) Mátyás király 1469. március 15-i átírásában (Id. 60. sz. alatt). b) II. Ulászló király 1496. szeptember 5-i átírásában (Id. 71. sz. alatt).

45 . 1459.

december

16. B uda

Dl 15423 (NRA )

Mátyás király előtt Rozgon-i János (magn.) tárnokmester előadja, hogy V. László királytól még annak életében fizetésül 5 tömény sót kapott Erdélyből (pro suo sallario quinque thumenos salium in partibus nostris Transsilvanensibus), amelyet Szilágyi Mihály besztercei ispán (spect. et magn.), a király nagybátyja (fráter noster) a király nak eredetiben megmutatott levelében bízva (sub confidencia litterarum) a Maroson (per aquam Marusii) Magyarországra (adhoc regnum nostrum) szállíttatott. Azonban amikor Lippához (ad civitatem nostram Lyppensem) ért a só, azt Rozgonyi Jánostól Erzsébet asszony, a király anyja és Szilágyi Mihály elvették, mivel éppen háborúban álltak V. László királlyal, aki Mátyást és testvérét László besztercei ispánt fogva tartotta (propter iniustam detencionem nostram et condam domini Ladislai comitis Bystriciensis fratris nostri). Rozgonyi János keresve a módot, miként tudná vissza venni a sót Erzsébet asszonytól és Szilágyi Mihálytól, illetve azok alattvalóitól, né hány szegedi polgártól (a quibusdam civibus civitatis nostre Zegediensis, que scilicet civitas nostra tunc in potestate ipsorum genitricis et Michaelis Zylagy fratris nostrorum erat) néhány marhát elvett. Ezért ezek a polgárok és mások (nonnulli essent ex civibus ipsis vei eciam aliis regnicolis nostris) a marhák elvétele miatt Rozgonyi Jánost perbe akarják vonni, illetve a népeit és jobbágyait zaklatják. Rozgonyi kérésére Mátyás király úgy dönt, hogy felmentést ad mind Rozgonyinak, mind a városnak, részben azért mert a pesti királyi dekrétum szerint bárki, aki akár V. László, akár Mátyás király pártját fogta (tani Ladislai regis quam nostram partem foventes) és elkövetett 24

valamit, annak következményei alól mentesül, részben azért, mert a város a lefog lalt sót a maga hasznára fordította, s így a maga és polgárai kárát meg tudja téríteni (dispensatis prefatis ablatis salibus adsuanegocia aliter illi civitati nostre et civibus dampnum passis refundere et in aliis recompensare potuerint). Megparancsolja tehát Mátyás király mindenkinek (prelatis, baronibus, comitibus, castellanis, nobilibus ipsorumque officialibus, item civitatibus, opidis et villis earumque rectoribus, iudicibus et villicis), hogy Rozgonyi Jánost és alattvalóit senki ne háborgassa a marhák elvé tele miatt. Kelt Bude D. p. Lucie. Az oklevél előlapján jobbra fent: A király úr saját megbízása, a hátlapján: A szegediek (Segediensium) dolgának elviteléről szóló nyugta, oklevél arról a sóról, amely Rozgonyi Jánoséi lennének. Papíron, szöveg alatt rányomott pecsét töredékével.

46 . 1461.

október

1.

Dl 15675 (NRA)

A titeli káptalan tanúsítja, hogy Mátyás király parancsára hiteles emberük Radowan-i Márton mester, kanonoktársuk és Moron-i János királyi ember beiktat ták Zlopna-i Gáspárt, Menyhértet és Jeromost a Torontál megyei két Bewldre birtok ba. A káptalan következő tagjai jelenlétében: Bálint olvasókanonok és János éneklő kanonok, valamint Zenthgyewrgh-i Mihály, Titeli (de Titulio) János, Szegedi (de Zegedino) Benedek, Radowan-i Márton, Wythkaz-i Sebestyén és Pelerd-i Péter mes terek. Kelt 15. Lamperti. Mátyás király 1464. augusztus 24-i átírásában.

47 . 1461.

november

23.

Dl 38335 (Újhelyi cs.)

A váradi káptalan jelenti Mátyás királynak, hogy parancsára kiküldték hiteles emberüket, Gál papot, a Szentlélek oltár igazgatóját (presbyter rector altaris Sancti Spiritus in ecclesia nostra fundati), aki a királyi udvarból küldött Szegedi (de Zege dino) Benedekkel, a személyes jelenlét jegyzőjével (cancellarie specialis presencie vestre nótárius) együtt beiktatták Vyhel-i Jánost és Pétert Keresthwr birtokába nem törődve Fanchyka-i Mátyás, Helebe és Mózes, valamint Katalin asszony tiltakozásá val. Kelt 15. II. a. Martini. Papíron, hátlapján ovális pecsét töredékével.

48 . 1463. SZEPTEMBER 23.

Dl 98160 (Szentiványi cs.)

[Mátyás] király megparancsolja Ambrus diák szegedi sókamarásnak (camerarius salium nostrorum camere nostre Zegediensis), hogy fizessen ki 300 aranyforint értékű sót (sales ad valorem tricentorum florenorum auri) Zenthiwan-i Mihálynak a kama rából (in eadem camera), amely fizetségül jár neki, s amelyet már egy korábbi leve lében a király kiutalt. A kifizetés bizonyítékául pedig mind ezt, mind a korábbi levelét őrizze meg (presentes tandem una cum priori bus [litteris facta restitucione] huius modi salium pro tua erga [te] reserves expedicione). Kelt (Bude) VI. p. Mathei. Papíron (csonka, egyharmada hiányzik), szöveg alatt felzetes pecséttel.

25

4 9. 1463.

október

17. Szeged

Dl 97272 ( Vay cs.)

Csongrád megye (Iohannes Enchezdorfar comes et iudices nobilium) előadja, hogy Borsus-nak nevezett Imre Hodwa[s]arhel-ihospes bemutatta Mátyás király okle velét, amely szerint Elles-i Ramacha István és Zelemer-i László, valamint az ő Beken-i 12 esküdt jobbágyuk felakasztottak egy Fodor Pál nevű Bőkén-i jobbágyot. A megye azonban akkor az országosan elrendelt hadrakelés (exercitus generalis iuxta constitucionem regni) miatt nem tudott foglalkozni az üggyel, a hadoszlás után (descensus exercitus) pedig hiába várt több alkalommal is Borsus Imre megjelenésére, ezért per vesztésre ítéli. Kelt Zegedini II. p. Galli. Fényképen, eredetije elpusztult.

50 . 1464.

április

Dl 15951 (AP)

12. Buda

Mátyás király a maga és utódai, valamint apja, Hunyadi János, bátyja Hunyadi László és anyja Erzsébet lelkiüdvéért a kőszegi pálosoknak (fratribus heremitis ordinis sancti Pauli primi heremite in claustro sancti Salvatoris penes Danubium in Baranya) 150 aranyforint értékű sót adományoz a szegedi sókamarából (sales ad valorem 150 florenorum auri de camera nostra Zegediensi) azzal, hogy ezért a pálo sok hetente kötelesek négy misét mondani a mindenható Isten és anyja, a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. Egyúttal megparancsolja a szegedi kamarásainak (camerarii salium prefate camere nostre Zegediensis), hogy mostantól kezdve 150 aranyforint értékű sót a pálosoknak a szegedi kamarában (in ipsa camera nostra Zegediensi) adjanak ki. Kelt Bude V. p. quasimodo r. anno 7, coronacionis 1. Az oklevél előlapján jobbra fent: A király úr saját megbízása, lent: Korábbi oklevél tartalma alapján, lejjebb: Összevetve. Hártyán, szöveg alatt rányomott pecsét töredékével. Rövid regesztája DAP I. 211.

51. 1464.

április

Dl 15970 (AP)

25. Buda

Mátyás király a korábbinál szigorúbban megparancsolja Ambrus diáknak sze gedi sókamarásának (camerarius salium nostrorum camere nostre Zegediensis), hogy egy másik oklevelében leírtak alapján évenként adjon ki 100 aranyforint értékű sót a szegedi kamarában (sales ad valorem 100 florenorum auri in dicta camera nostra Zegediensi) a szerdahelyi pálosoknak (fratres ordinis sancti Pauli primi heremite in claustro beati regis Ladislai in Silisio fundato degentes). Kelt Bude Marci anno r. 7 coronacionis 1. Az oklevél előlapján jobbra leni: Pongrácz András pohárnokmester előterjesztésére. Papíron, szöveg alatt rányomott pecsét töredékével.

52 . 1464.

május

27. Buda

Dl 45095 (MTa)

Mátyás király megparancsolja Szepes megyének, hogy a török ellen indítandó hadjárathoz vagy a portaszám szerinti (post connumeracionem portarum) pénzt küldjék Palocz-i László országbírónak és Olnod-i Czwdar Simonnak, vagy aki har colni akar, az jelenjék meg Szegeden (Zegedini) a csapatával pünkösd 25. napjáig (jún. 13.) Kelt Bude Trinitatis, anno r. 7. coronacionis 1. Az oklevél előlapján jobbra Jent: A király úr megbízásából, a hátlapján: Szepes megye. Papíron, szöveg alatt rányomott pecsét töredéke.

26

53. 1464.

Dl 26620 ( KKOL )

3.

július

A kolozsmonostori konvent előtt Thesewlth-i Zegedynek mondott néhai Máté fia László a maga és anyja, Zegedy Máté özvegye, Katalin asszony (nob.), továbbá Katalin asszony Pál fia és Veronika leánya, valamint Zegedy Máté testvére Miklós nevében eltiltja Mátyás királyt attól, hogy az ő Temes megyei Sewrmes birtokukat, valamint Wgrwnhyda és Thesewlth birtokon levő birtokrészeiket, melyek örökség jogán illetik meg őket, elajándékozza, valamint Borzowa-i Jánost és másokat, hogy ezeket maguknak kérjék. Kelt III. p. vis. BMV. Papíron (vízfoltos), amelyen a megpeesételésnek nincs nyoma.

54 . 1466.

Dl 97292 (Vay cs.J

9. Szeged

június

Csongrád megye (Wakachin et Ladislaus de Posegha vicecomites et iudices nobilium comitatus Chongradiensis) tanúsítja, hogy Elles-i Ramacha István egyrészt, másrészt pedig Fark-i István, Wask-i János és Bagyon-i Mihály felesége Afra asszony kötelesek június 11-én (IV. se. Barnabe) Zer mezővárosban megegyezni azokban az adósságokban, amelyekkel az utóbbiak Ramacha Istvánnak tartoznak. Ha ugyanis nem egyeznek meg, akkor az ispánok (comites nostri), vagy helyetteseik (vices eorum gerentes) tartoznak gondoskodni arról, hogy az utóbbiak Ramacha Istvánnak elég tételt adjanak. Kelt Zegedini II. a. Barnabe. Fényképen, amelynek az eredetije elpusztult.

55 . 1467.

április

Dl 16526 ( NKA)

23. P est

Mátyás királytól Pest és Pilis megyéknek Pest városa közelében tartott köz gyűlésén (congregacio generalis prope civitatem nostram Pesthiensem celebrata) Rosd-i Miklós fia Gergely kéri, hogy ítélje neki a Pilis megyei Thah-ra vonatkozó okleveleket, melyek Thah-i Pál halála után Bothos Péter és testvére István dömösi prépost kezére kerültek, noha Rosd-i Gergelyt illetnék. Ezt három oklevél igazolja, melyek Honthoka-i Miklós mester királyi embernek, Szegedi (de Zegedino) Ágoston, Rozgon-i János tárnokmester és Lak-i Thwz János dalmát, horvát, bosnyák, szlavón bán emberének és Mihály mesternek, a székesfehérvári káptalan kanonokjának je lentését tartalmazzák. Mátyás király — mivel az alperesek ártatlanoknak mondták magukat az ügyben — úgy ítél, hogy István prépost és Péter testvére esküt kötelesek tenni száz eskütárssal együtt ártatlanságuk bizonyítására. Kelt prope civitatem Pesthi ensem 50. V. a. letare. Papíron, hátlapján zárópecsét töredékével.

56 . 1467.

július

22. Buda

Dl 45262 ( MTa)

Mátyás király értesíti Darabos György Zenthgothard-i apátot: Zech-i Miklós (magn.) a maga, az apja, valamint testvére nevében elpanaszolta, hogy — noha ő lenne az apátság kegyura — mégis az apát másikat keresett és a monostort erőddé alakítatta (fortalicio munire). Mivel a király mind Zsigmond király, mint pedig IX. Boni fác pápa leveléből, melyeket Zech-i Miklósnak bemutatott, úgy értesült, hogy Zech-i a kegyura a monostornak, ezért megparancsolja, hogy engedelmeskedjék neki és az 27

erődítést rontássá le, vagy pedig előtte Szegeden (in civitate nostra Zegediensi) Szent Lőrinc napján (aug. 10.) azzal, akinek a javára lemond az apáti tisztéről jelenjék meg. Kelt Bude Maria Magdalene. Az oklevél előlapján jobbra fent: A király úr megbízása. Papíron (szakadt, lyukas) szöveg alatt pecsét töredékével.

57 . 1468.

május


30. Szeged

Csongrád megye (universitas nobilium) levele Docz-i Péter és Grabaria(?)-i Desew Miklós temesi ispánokhoz, amelyben kérik, hogy a Themerken-i vámosok (homines vestri in tributo) ne szedjenek vámot Zeer-i Posa fia István (magn.) jobbá gyaitól, akiknek eddig szabad átjárásuk volt Zeer-ről Chongrad-ra. Kelt Zegedini II. a. pentecostes. Papíron, hátlapján természetes színű viaszba nyomott záró gyűrűspecsét nyomával.

58 . 1468.

július

Dl 61046 ( Rhédei cs.)

5.

Az egri káptalan jelenti Guti Ország Mihály nádornak, hogy felkérésére kiküldte hiteles emberét Szegedi (de Zegedino) Ágoston karpapot (chori ecclesie nostre pres byter), akinek jelenlétében Rede-i Bertalan nádori ember a Heves megyei Zwrdokpyspeky birtokokon Rede-i Jánossal szemben megidézte Bathor-i Miklós fia Albertet a nádor elé, hogy mutassa be a birtokra vonatkozó okleveleket és fizesse meg a há rom márka bírságot (iudicium trium marcarum). Kelt 6. V. a. vis. BMV. Papíron, hátlapján kerek zárópecsét töredékével.

59 . 1468.

december

Dl 61885 (Kisfaludi cs.)

26.

Pest városa előtt Szegedi (de Zegedino) István diák (nob. tanquam egr.) az Alsó Részek sókamara ispánja (comes salium regalium parcium inferiorum) minden ingó és ingatlan vagyonát Zenthmyhal-i Jánosnak, apósának (socer), valamint apósa fe leségének, Katalinnak (consors eiusdem), továbbá gyermekeinek: Ilona leányának és Mihály fiának, a szabad művészetek mesterének adományozza. Kelt Stephani protomartyris. Egervári László tárnokmester 1494. február 13-i átírásában.

60 . 1469.

március

15. Buda

a) Dl 15381 (AE) b) Dl 19220 (AE)

Mátyás király Dormanhaza-i Lászlónak az óbudai apácák (sanctimoniales in claustro beate Marie virginis in civitate nostra Veteris Budensis fundato degentes) nevében benyújtott kérésére átírja a saját 1459. július 9-én (ld. 44. sz. alatt) kelt pa pírra írt nyílt parancsát (littere nostre preceptorie in papiro patenter emanate secreto sigillo nostro, quo ante coronacionem utebamur, consignate). Kelt Bude IV. p. letare anno r. 12. coronacionis 5. a) Hártyán, amely erősen elszarusodott, rózsaszín-zöld selyemzsinóron függő sérült pecsét (sigilium nostrum, quo in iudiciis utimur). b) II. Ulászló király 1496. szeptember 5-i átírásában (Id. 71. sz. alatt).

28

61. 1469.

augusztus

10. K alocsa

Dl 16885 ( NRA)

Mátyás király megparancsolja a székesfehérvári káptalannak, hogy tartsanak vizsgálatot Bugaczhaza-i Bugacz Benedek és a Zenthiwan-i nemesek panaszára, mi szerint a Rozgon-iak a Fejér megyei, Solt széki Demsed-en lakó jobbágyai, köztük Zeged-i Mihály jogtalanul használnak bizonyos területeket a panaszosok Zenthiwan-i birtokán. Kelt Colochie Laurencii. A székesfehérvári káptalan 1469. október 3-i átírásában.

62. 1469.

augusztus

29. P ozsony

Dl 107586 ( Csánki-h.)

Ernusth János értesíti István diák szegedi sókamarást (camerarius salium regalium Zegediensium), hogy a király a nagyszombatiaknak (civibus et toti communitati civitatis Tirnaviensis) 500 aranyforint értékű sót (sales ad valorem quingentorum florenorum auri) utalt ki, ezért meghagyja a címzettnek, hogy a szegedi sókamarában (in camera Zegediensi) adják ki az említett sót a nagyszombatiaknak, valamint adjon hozzá még 1000 sót (sales miile), hogy a nagyszombatiak az 1000 sóval együtt (cum miile salibus) másokat is a Felvidékre (ad partes superiores) hozhassanak, mivel az említett 500 forintot kölcsön adták a királynak. Kelt Posonii III p. Augustini. A szöveg alatt balra: Ernust János stb. sajátkezűleg, majd ugyanaz a kéz folytatja az egész sorban: Azonnal fizessétek ki, mivel a polgárok a királynak aranyforintot adtak és meghagyom, mást ne tegyetek, különben a király neheztelni fog. Az oklevél hátlapján: István diák (nob.) szegedi sókamarás és alkamarása (camerarius salium regalium et vicecamerarius suus camere Zegediensis) részére. Papíron, hátlapján zöld viaszba nyomott felzetes záró gyűrűspecséttel.

63. 1471. NOVEMBER 25. B uda

Dl 17268

Bátori István országbíró felkéri Somogy megyét, hogy tartsanak vizsgálatot a Kyszakach-i és Nagzakach-i nemesek panaszára, miszerint Zegedy Pál, Lak-i Miklós és Thwz János (egr.) Zenyer-i kastélyának várnagya hatalmaskodást követett el ellenük. Kelt Buda Katherine. Papíron, hátlapján kerek zárópecsét nyomával.

64. 1483.

február

8. B uda

Dl 18758 (AE)

Mátyás király megparancsolja Pilis megyének, hogy tartson vizsgálatot az óbu dai apácák (sanctimoniales de Veteri Buda) panaszára, miszerint Zegedy István diák pesti polgár és felesége: Azonka hatalmaskodást követtek el az apácák Pilis megyei Kande birtokán. Kelt Buda Blasii. Pilis megye 1483. február 8-i átírásában.

65 . 1485.

április

19. S zeged

Dl 19038 (AE)

Orbán választott gyó'ri püspök és Kinizsi Pál temesi ispán tanúsítják, hogy az óbudai apácák (moniales Veteri Budensis) és a szegediek (cives civitatis Zegediensis) között vita támadt az apácák Naghadoryan birtokán fizetendő vám (solucio thelonii)

29

miatt. A szegediek (iudex et iurati ceterique cives civitatis Zegediensis) megígérték, hogy a legközelebb Budán tartandó nyolcados törvényszéken idézés nélkül megjelen nek, ahol az apácák bemutatják az említett vám szedésére vonatkozó kiváltságlevelei ket (iura sua super dictum thelonium confecta), a szegediek (cives) pedig a sajátjukat (libertates). Megígérték a felek, hogy ami ezekből kiderül, ahhoz fogjuk tartani magukat. Kelt Zegedini III. a. Georgii. Papíron, szöveg alá két, egy piros és egy zöld viaszba nyomott gyűrűspecsét nyoma.

66 . 1485.

május

23. Szeged

Dl 19044 (NRA )

Csongrád megye vizsgálatot indít lindvai Bánffy Miklós tiszttartójának, Serjéni Lászlónak a panaszára, miszerint a szegediek a gondjaira bízott falvakat, Gyékénytót, Szentmihályt, Dorozsmát és Bánfalvát károsítják, és a vizsgálat végeredményét írásba foglalja. Benedictus litteratus et Albertus Neuei vicecomites ac iudices nobilium comitatus Czongradiensis damus in memóriám, quod nobilis Ladislaus Seryeni officialis possessionum spectabilis et magnifici Nicolai Banphi de Lindwa Gegentho, Zenthmihal, Dorosma et Banphalwa, qui idem Ladislaus predictus sub nomine et in persona predicti domini sui coram nobis constitutus per modum querimonie per hunc modum protestatus extitit, uti possessiones predicte ipsius spectabilis et magnifici Nicolai Banphi, quibus — ut prefertur — idem nobilis Ladislaus Seryeni officialis foret — ut infra sequitur — per egregium Ladislaum Zylagi iudicem civitatis Zegediensis cum eciam per cohabitatores eiusdem civitatis forent desolate et depopulate. Super hiis omnibus querimoniis et protestacionibus prescriptis idem iám nominatus nobilis Ladislaus Seryeni in persona et sub nomine domini sui secundum ritum et consuetudinem sedis nostre peciit a nobis ad hec vera prescripta inquirenda, rescienda sciscitandaque secundum am(min)istracionem iuris et iusticie unum iudicem nobilium, sed quia iudicium et iusticia nemini abnegari debet, propterea unum ex nobis scilicet nobilem Gregorium Móricz iudicem nobilium decrevimus transmisisse ad iam dictam protestacionem resciendam coram nobis factam. Qui tandem exinde termino iuridice sedis nostre ad nos reversus coram nobis comparens — ut debebat — conscienciose retullit, quemadmodum predictam protestacionem clam et oculte rescivisset, sciscitasset atque inquisivisset, quia diebus superioribus egregius Ladislaus Zylagi iudex civitatis Zegediensis unum iobagionem ipsius spectabilis et magnifici Nicolai Banphi, ut puta, Laurencium Thot commorantem in possessione ipsius domini Nicolai Banphi Dorosma vocata ulla culpa sua exigente detineri fecisset decemque et novem florenos auri super eundem accepisset in birsagiumque carceris similiter denarios octouaginta. Insuper eciam idem Ladislaus Zylagi iudex de fenetis possessionis Zenthmihal quam múlta fena aufferi et asportari fecisset in dampnum ipsius possessionis Zenthmi hal valde magnum et in preiudicium iobagionum ipsius spectabilis et magnifici Nicolai Banphi in eadem possessione Zenthmihal commorancium. Notavitque idem iudex no bilium possessionem Banphalwan rescivisse per eundem Ladislaum Zylagi iudicem at30

que ceteros communes homines civitatis eiusdem Zegediensis desolatam fore, propterea, quia in pluribus locis terras arabiles et usuales pertinentes ad eandem possessionem Banphalwa, quas alias homines, qui protunc fuerunt, usi fuissent, modo ipsi homines Zegedienses uterentur. In aliquibus eciam locis possessionis eiusdem quam multi ortos crocorum edificassent et eciam dietim machinantur edificare. Quandam porcionem eciam possessionariam ipsius possessionis Banphalwa sub nomine ipsius civitatis desedissent et desedere fecissent. Quendam iobagionemque scilicet Georgium Theglas in facie ipsius possessionis Banphalwa commorantem diris verberibus quidam ex ipsis percussissent sauciassentque. Super hec omnia scita et inquisita per iudicem nobilium sedis nostre et comitatus coram nobis refferta presentes litteras nostras sigillis consuetis roboratas eidem spectabili et magnifico Nicolao Banphi duximus concedendas. Datum Zegedini feria secunda proxima post festum beate Elene regine anno Domini millesimo quadringentesimo octouagesimo quinto. Az oklevél hátlapján: Inquisitoria pro parte spectabilis et magnifici Nicolai Banphi contra iudicem scilicet Ladislaum Zylagi civitatis Zegediensis certos eciam populos et homines eiusdem civitatis. Papíron, hátlapján két zöld viaszba nyomott záró gyűrüspecsét nyomával

67 . 1490.

április

Dl 88747 (Eszterházy cs.)

16. Szeged

Kinizsi Pál levele Kyswarda-i Miklóshoz (egr.), amelyben kéri, hogy azokat a gonosztevőket (malefactores), akiket útonálláson (latrocinium) ér, küldje el neki Themeswar-ra, valamint védelmezze a titkárának, Ambrus mesternek a ménesét, s akik annak kárt okoznak, azokat jelentse. Kelt ex Zegedino VI. a. quasimodo. Papíron, hátlapján zöld viaszba nyomott záró gyűrüspecsét töredékével.

68. 1490.

december

30. Buda

Dl 30329 (KKOL)

II. Ulászló király Losonch-i Lászlónak (magn.) adja szolgálataiért Zthar-i Bálint (nob.) Csanád megyei Naghmaria és Zthar, birtokait, valamint Dezk-en, Kyszewregh-en és Nagyzewreg-en levő birtokrészeit, továbbá Maria-i Benedek (nob.) Bihar megyei Kysmaria, Gyapol, Kazafalwa birtokait, valamint Eggyed-en levő birtokrészét, továbbá Zaránd megyei Nyuegh-en, Komlos-on és Geres-en levő birtok részeit, mivel előző tulajdonosaik Albert herceghez csatlakoztak és így hűtlenség bűnébe estek. Kelt V. p. nat. Domini. Az oklevél alján levő feljegyzés szerint egy királyi levél párja, mellyel elfoglalta Zthar-i Bá lint feleségének és rokonságának kizárásával király ember és hiteles ember nélkül jogtalanul a nemesi házat és bármely vármegyében levő birtokot a Kassa közelében tartózkodó Zakoly János, a Ienew-városban lakó Kengyel Pál és Waydafalwa-i Miklós vajda a Dezne vár tartozékain élő familiárisok és valachok jelenlétében. (A hátlapján lévő registrumot Id. 69. sz. alatt). Papíron, egyszerű másolat.

31

69 . [1490.

Dl 30329 (KKOL)

k örül ]

Zthar-i Bálint kárainak jegyzéke, amelyeket Losoncz-i László (magn.) emberei okoztak hatalmaskodásukkal az alábbi birtokokon a jobbágyoknak: Naghmaria — cenzus: 32 forint, károk: 10,5 forint, a cenzuson felül behajtott pénz: 4 forint, csirke: 55, kalács: 38, kenyér: 48, liszt: 2 köböl, zab: 4 köböl, szalon na: 1 forint. Zthar — cenzus: 43,5 forint 19 dénár, szalonna: 75 dénár, liszt: 2 köböl, zab: 6,5 köböl, csirke: 34, kalács: 27, károk: 73 dénár. Myhalfalwa — cenzus: 2 forint, liszt: 5 köböl, zab: 14,5 köböl, kalács: 10, csirke: 10, dámvad (damma): 50 dénár, szalonna a majorból: 80 dénár, csirke: 3. Fanchyka — cenzus:2 forint, lisztláng: 2 köböl, csirke: 3, kalács: 3, dámvad (damma) 50 dénár, kiadások: 25 dénár. Vasad — cenzus: 5 forint, kár egy lóban: 2,5 forint, Zthar-i Bálint házában levő' széna: 4 forint. Zewregh — cenzus: 9 forint, kiadások és károk: 10 forint. A jegyzék hátlapján 11. Ulászló király 1490. december 30-án kelt oklevelének párja (Id. 68. sz. alatt). Papíron, egyszerű feljegyzés.

70 . 1495.

október

Dl 67962 ( Lippich cs.)

26. Szeged

Zapolyai István nádor előtt Morhathzantho-i Hwzonhaza-nak mondott János diák (egr.) Zenthjakab-i Baso Györgynek (nob.) nála 32 forintért zálogban levő' Zenthjakab-i és Kerezbodogazzon-i birtokrészeit tovább adja zálogba Zeech-i Miklósnak (magn.) ugyanannyiért. Kelt Zegedini Demetrii. Papíron (szakadt), szöveg alatt pecsét töredékével.

71 . 1496. SZEPTEMBER 5. Buda

Dl 19220 (AE)

II. Ulászló király Ferenc (nob.) diáknak az óbudai apácák (sanctimoniales de Veteri Buda) nevében benyújtott kérésére átírja Mátyás királynak 1469. március 15-én (ld. 60. sz. alatt) kelt privilegiális oklevelét, amelyeben ő átírta a saját 1459. jú lius 9-én (ld. 44. sz. alatt) kelt papírra írt nyílt parancsát. Kelt Bude II. a. nat. BMV. Az oklevél előlapján a keltezés után nyomban: Tartalmilag összeolvasva. Hártyán, lila-zöld-fehér selyemzsinóron függő ép pecséttel.

72 . 1498. JANUÁR 2.

Dl 20635 (NRA )

A budai káptalan előtt néhai Echer-i Demeter leánya, Zwnyog-i Bay Péter fele sége, Zsófia asszony a maga és leánya: Erzsébet, valamint annak férje: Wyz-i Antal nevében hozzájárul ahhoz az adás-vételhez, amellyel apja, néhai Echer-i Demeter eladta a Pest megyei Echer-en és a Fejér megyei Solt széki Ilbew-en levő birtokrészeit Zegedy Pál pesti bírónak (alias iudex civitatis Pesthiensis). Kelt III. p. circumc. Domini. Hártyán, barnás selyemzsinóron függő ovális pecséttel.

32

73. 1500. BÁcs

DI. 72087 ( Rákóczi-Aspremont cs.)

Hangach-i Mihály Bács városában (in civitate Bachiensi) Barcha-i György sze gedi főesperes és bácsi kanonok házában (archidiaconus Zegediensis) végrendelkezik Egykorú egyszerű másolat.

74 . 1502.

október

a) Dl 37745 b) Dl 37746

21. B uda

II. Ulászló király tanúsítja, hogy Korvin János herceggel dalmát, horvát, szlavón bánnal az Opaviai hercegség elcseréléséért folytatott tárgyalások eredményeként megegyezés született: a Fehér megyei Dyod várat Pongracz Mátyás özvegyének a kezé ből kiváltja és János hercegnak adja január elsejéig, amennyiben nem tudná, akkor január 1-én 9000 forintot ad át neki. Azonban most sem a várat nem tudja visszaváltani, sem az említett összeget nem tudja megadni, ezért azon oklevele dacára, miszerint megígérte a szegedieknek (circumspectis iudici iuratis ceterisque civibus eiusdem civitatis nostre), hogy a várost senkinek zálogba nem adja (inscribere), Szeged városát (civitatem nostram Zegediensem) Csongrád megyében minden tartozékaival együtt a 9000 forint fejében zálogba adja (inscribendam et inpignorandam) János hercegnek azzal a kikötéssel, hogy Szent Jakab napjáig (júl. 25.) Szeged városától (cives et communitas eiusdem civitatis nostre Zegedi ensis) rendkívüli taksát nem szedet. Ha azonban e határidőre sem tudná a ki rály az említett összeget János hercegnek megadni, akkor az Szegedet minden rendes és rendkívüli jövedelmével együtt (proventus, redditus et emolumenta tam ordinaria quam extraordinaria) zálogban tarthatja, amíg a király vagy utódai az említett összegért vissza nem váltják tőle Szegedet (civitatem nostram Zegedi ensem). A visszaváltásig szavatolja a király a zálogbirtoklást. Kelt Bude 11. milium virg. A csázmai káptalan átírásaiban megjegyzi, hogy a hártyára írt (in pergameno patenter edite) oklevél meg volt pecsételve (sigillum secretum, quo sua serenitas utitur) és az előlapján alul a következő megjegyzés volt: Ulászló király sajátkezűleg írta alá, a hátlapján pedig: Az oklevelet 1502-ben a 369. lapon vezették be a királyi könyvbe. a) A csázmai káptalan 1506. május 30-i (Id. 79. szám alatt!) átírásában. b) A csázmai káptalan 1506. július 29-i (Id. 80. szám. alatt!) átírásában.

75 . 1504.

március

21. Buda

Dl 25431

Bornemyza János kincstartó értesíti Herendi Miklós (egr.) és András diák sze gedi sókamarásokat (camerarii salium camere Zegediensis), hogy a király Kanysa-i György nándorfehérvári bánnak (banus castri Nandoralbensis) évi fizetésül 1000 forint értékű sóval (sales florenorum mille) tartozik. Mivel az év most Szent Bálint napján (febr. 14.) lejár, és 500-at a szegedi kamarából (camera Zegediensis) utalt ki, ezért megparancsolja nekik, hogy az említett 500 aranyforint értékű sót (dictos quingentorum florenorum auri) a szegedi kamarában Kanysa-i Györgynek adják ki. Kelt V. a. iudica. 33

Az oklevél előlapján balra alul: Bornemyza János királyi kincstartó stb .Jobbra: Bornemyza János királyi kincstartó stb., sajátkezűleg: alatta teljes sorban: Adjátok ki neki azonnal, mihelyt a só megérkezik és ne várjatok ez ügyben további döntésre. Az oklevél hátlapján: Herend-i Mik lós és András diák szegedi sókamarások részére; Kanysa-i György úrnak 500 forint sót. Papíron, hátlapján zöld viaszba nyomott záró gyűrűspecsét nyomával.

76 . 1504.

március

Dl 25430

21. Buda

Bornemyza János kincstartó megparancsolja Herend-i Miklós és András diák, szegedi sókamarásoknak (camerarii salium camere Zegediensis), hogy — miként a másik levelében is meghagyta — fizessenek ki Kanysa-i György (magn.) nándorfehér vári bánnak a szegedi kamarában (camera Zegediensis) a Szent Bálint napján (febr. 14.) véget érő évre járó fizetése terhére (ad racionem sallarii) 500 forint értékű sót (sales in valore florenorum quingentorum) a király számlájára (ad racionem sue maiestetis). Kelt Bude V. p. letare. Az oklevél előlapján balra alul: Bornemyza János király kincstartó stb., jobbra; Bornemyza János királyi kincstartó stb., sajátkezűleg stb., alatta teljes sorban: Adjátok ki, mihelyt a só meg érkezik. Az oklevél hátlapján: Herend-i Miklós és András diák szegedi sókamarások részére; Kanysa-i György úrnak 500 forint sót. Papíron, hátlapján zöld viaszba nyomott záró gyűrűpecsét nyomával.

77 . 1504.

október

Dl 94649 (Pongrácz cs.)

14. Szer

Csongrád megye (Thomas Mezw de Zanthothelek ac Ambrosius Parvus de Zenthlazlo vicecomites necnon Universitas nobilium) Fark-i Pál (nob.) Saary András Zeked-i tiszttartója kérésére kiküldi Ellys-i Kery György szolgabírót, aki megálla pította, hogy a Zenthes-i lakosok (incole) jogtalanul földet foglaltak a Zeked-i lako soktól (incole). Kelt ex Zer II. a. Galli. Fényképen.

78 . 1505.

július

B.

Dl 21453 ( AP)

A nyitrai káptalan előtt Szegedi (de Zeghedino) János az Elephanth-i Keresztelő Szent János kolostor perjele és Erdélyi (de Transylwanya) János, pálos szerzetesek eltiltják II. Ulászló királyt attól, hogy kolostoruk bizonyos birtokait elajándékozza. Kelt'III. p. vis. BMV. Papíron, hátlapján kerek pecsét töredékével.

79 . 1506.

május

30.

Dl 37745

A csázmai káptalan átírja Zwchya-i Krysanych Andrásnak (nob.) Frangepán Beatrix, Korvin János özvegye familiárisának kérésére II. Ulászló király 1502. ok tóber 21-én kelt oklevelét (ld. 74. sz. alatt). Kelt II. inv. Stephani. Papíron, hátlapján ovális pecsét töredékével.

34

80. 1506.

július

29.

Dl 37746

A csázmai káptalan átírja Meghffewlgh-i Newry Imrének (nob.), Frangepán Beatrix, Korvin János özvegye familiárisának kérésére II. Ulászló király 1502. októ ber 21-én kelt oklevelét (ld. 74. sz. alatt). Kelt IV. p. Iacobi. Papíron, hátlapján ovális pecsét töredékével.

81 . 1506.

augusztus

31. Buda

a) Dl 37787 b) Dl 37789

II. Ulászló király előadja, hogy Korvin János herceg fia Kristóf magtalan halála révén a királyi koronára szállt a Korvin vagyon, ezt azonban perrel megtámadta Korvin János özvegye: Beatrix és leánya: Erzsébet, majd kérték a királyt, hogy öz vegységükre és árvaságukra való tekintettel hagyja meg nekik a családi vagyont. A király azonban úgy határozott, hogy az erdélyi Kolozs megyében levő Almas vár, a Torda megyében levő Thorozko kastély, a Fehér megyei Aldyod mezőváros, a Kolozs megyei Bwza mezőváros, a Bihar megyei Debreczen mezőváros, és a Szabolcs megyei Wywaros mezőváros valamint az elmúlt években Korvin János hercegnek el zálogosított (pro certa pecuniarum summa obligare) Szeged város (civitas nostra Zegediensis) kivételével, melyeket magának és utódainak tart fenn, visszaadja K or vin János özvegyének és leányának, Korvin János minden más vagyonát (universa castra, castella, civitates, oppida et villas, possessiones, predia porcionesque ac quelibet iura possessionaria) azzal a feltétellel, hogy férfiörökös híján ezek ismét visszaszállnak a királyra. Kelt Bude II. a. Egidii. Az oklevelek előlapján jobbra fent: A király úrnak saját megbízása, a hátlapján pedig: az oklevelet 1506-ban a 226. lapon vezették be a királyi könyvbe. a) Hártyán, piros-lila-zöld selyemzsinóron függő ép pecséttel (secretum sigillum nostrum, quo ut rex Hungarie utimur). b) Hártyán, piros-lila-zöld selyemzsinóron függő ép pecséttel (secretum sigillum nostrum, quo ut rex Hungarie utimur).

82 . 1507.

július

Dl 106083/341 (Budai kp.)

13. Szeged

Szeged város (Franciscus litteratus iudex ac iurati cives civitatis Zegediensis) átírja hártyára írt, nagy pecsétjével megerősített (in pergameno sub maiori sigillo dicte civitatis) privilégiumában a szegedi szabók céhének szabályait (statuta et ordinaciones atque decreta magistrorum sartorum Zegediensium). Kelt Zegedini III. se. Margarethe. A budai káptalan 1513. május 15-én kelt oklevele említi (ld. 95. sz. alatt).

83 . 1507.

november

2. Szeged

Dl 106083/340 (Budai kp.)

Szeged város (Franciscus litteratus iudex ac iurati cives civitatis Zegediensis) átírja hártyára írt, nagypecsétjével megerősített (in pergameno sub maiori sigillo dicte civitatis) privilégiumában a szegedi vargák céhének szabályait (statuta et ordinaciones atque decreta magistrorum sutorum Zegediensium). Kelt Zegedini III. sc. an imarum. A budai káptalan 1513. május 15-én kelt oklevele említi (ld. 95. sz. alatt). 35

84. 1510.

szeptem ber

Dl 46953 (M Ta)

20. V ác

Szegedi (Zegedinus) Gergely csongrádi főesperes, váci kanonok, általános helynők és ügyhallgató levele a Besnyew-i, Dabas-i, a Saary-i és P[a]kon-i plébánosokhoz az Inarch-i egyház (ecclesia parochialis) részére adott anyagiak rendezéséről. Kelt Wacie 20. mensis Septem bris. Papíron (szakadt, hiányos), szöveg alatt zöld viaszba nyomott felzetes gyűrűspecséttel.

85 . 1510. DECEMBER 12.

Dl 106083/5 (Budai kp.)

A budai káptalan előtt Themeswar-i Bodo Péter tiltakozik amiatt, hogy Themeswar-i Bodo Mihály a testvére (fráter carnalis) a testvérüktől (fráter ipsorum), Szegedi (de Zegedino) Zylagy Lászlótól örökölt osztatlan ingó és ingatlan vagyonukról szá mára hátrányos végrendeletet készített. Kelt V. a. Lucie. A budai káptalan egykorú protokollumában.

86 . 1511.

január

2.

Dl 106083/10 ( Budai kp.)

A budai káptalan előtt Sarzeg-i István diák (comes ac camerarius Zegediensis) szegedi ispán és sókamarás és testvére (fráter carnalis) Benedek Maydel Mihály és Fogolwayder Lénárt (circumsp.) krakkói polgároktól (cives civitatis Cracoviensis) valamint Lukaw Menyhért krakkói kereskedőtől (mercator Cracoviensis) és budai polgártól (cívis civitatis Budensis) 1500 aranyforintot kölcsön vesznek azzal, hogy abból az első 500 forintot április 24-én (Georgii), az újabb 500 forintot június 24-én (nat. Io. B.), a maradék 500 forintot november 11-én (Martini) fizetik vissza. Ha nem fizetnék ki az adósságukat, akkor a kölcsönzők az adósok szegedi házát (domus et curia eorundem in civitate Zegediensi habita) birtokba vehetik, amíg a kölcsön össze gét kézbe nem kapják. Kelt V. p. circumc. Domini. A budai káptalan egykorú protokollumában.

87 . 1511. JANUÁR 24.

Dl 106083/11 (Budai kp. j

A budai káptalan előtt Themeswar-i Bodo Péter (egr.) a Csongrád megyei Naghzewreg, Beelzewreg, Dezk, Kysgyaala birtokokon és Keechthelek pusztán levő birtokrészeit elzálogosítja Saarzeg-i István diák szegedi sókamarás részére (comes Zegedien sis et camerarius camere salium regalium eiusdem Zegediensis) újabb 100 aranyforint ért, s mivel ezeket a birtokokat Bodó Péter a testvérével (fráter carnalis) néhai Bodo Mihállyal együtt már korábban 200 aranyforintért (ducentos florenos auri) elzálogosította Saarzeg-inek, ezért ő csak 300 aranyforintért válthatja vissza, de bár mikor. Ugyanis Bodo-éknál nagyobb összegért (multo maior pecuniarum summa) vannak zálogban ezek a birtokrészek. Kelt prof. conv. Pauli. A budai káptalan egykorú protokollumában.

88 . 1511. JANUÁR 24.

Dl 106083/14 (Budai kp.)

A budai káptalan előtt Saarzeg-i István (egr.) diák, szegedi ispán és sókamarás (comes et camerarius etc. Zegediensis) a Csongrád megyei Naghzewreg, Beelzewreg, Dezk, Kysgyaala birtokokon és Keechthelek pusztán levő birtokrészeket, melyeket 36

ő 200 aranyforintért kapott zálogba Themeswar-i Bodo Pétertől és néhai Mihálytól, tovább adja zálogba Marthonos-i Pesthyeny Gergelynek (egr.) 190 magyar aranyfo rintért azzal a feltétellel, hogy bármikor visszaválthatja, mivel ő nagyobb összegért (maior pecuniarum summa) vette azokat zálogba. Kelt prof. conv. Pauli. A budai káptalan egykorú protokollumában.

89 . 1511.

június

Dl 106083155 (Budai kp.)

16.

A budai káptalan előtt Themeswar-i Bodo Péter (egr.) tanúsítja, hogy Zthaar-i Jánostól és Bálinttól megkapta azt az összeget, amelyért Zthaar-i Imre fiai: Albert és Ferenc Bodo Péter nagyapjának (avus) Zylagh-i Antalnak elzálogosították az akkor Csanád, most pedig Csongrád megyében fekvő Naghzewreg, Belzewreg és Dezk birtokokon, valamint Kechtelek pusztán levő birtok részeiket, s ennek fejében az említett birtokrészeket a Zthaar-iaknak visszaadta. Kelt II. p. Trinitatis. A budai káptalan egykorú protokollumában.

90 . 1511.

október

Dl 106083/97 (Budai kp.)

13.

A budai káptalan előtt Peczely másnéven Zewch-nek mondott Antal pesti lakos kiegyezik Zewch Barnabás pesti lakossal, a szűcs céh mesterével a vasárnapi céhnapok rendezése miatt keletkezett perükben: Perczely Antal visszavonja minden keresetét, amelyet bármely bírónak benyújtott Zewch Barnabás, Zegedy Pál, Myser Mihály és Beke Ferenc pesti lakosok, céhtársai ellen, Zewch Barnabás pedig megtéríti Antalnak az ezzel járó kiadásait. Kelt II. a. Galli. A budai káptalan egykorú protokollumában.

91 . 1511.

október

Dl 22215 (AP)

27. B uda

II. Ulászló király megparancsolja Hérend-i Miklós kincstartónak (administrator proventuum nostrorum) és a jövendő kincstartóknak (thesaurarii), hogy évente ad ják ki a Zerdahel-i pálosoknak (fratres heremite in claustro beati regis Ladislai) azt a száz aranyforint értékű sót (sales in valoré centum florenorum), amelyet még M á tyás király adott nekik a saját és utódai lelkiüdvéért állandó misemondás céljára a szegedi sókamarából (ex camera nostra Zegediensi) és amelyet régóta nem kaptak meg. Kelt Bude vig. Simonis et lüde. Az oklevél előlapján jobbra lent: Tisztelendő János mester, titeli prépost, királyi titkár elő terjesztése; lejebb: Erdewdy János. Papíron (helyenként egérrágta), szöveg alá nyomott pecsét töredékével. Rövid régész tája: DAP II. p. 446.

92 . 1512.

április

30.

Dl 106083/153 (Budai kp.)

A budai káptalan előtt Pand-i Angyal Bálint a fiai nevében is elcseréli a Zaránd megyei Bernold birtokon levő birtokrészét Sewreg-i Tamással annak Pest megyei Wechech birtokon levő birtokrészéért. Mivel azonban a Bernold-i birtokrész keve sebbet ér, ezért Angyal még 125 aranyforintot ad ráadásul Sewreg-inek. Kelt VI. a. Philippi et Iacobi. A budai káptalan egykorú protokollumában. 37

93.

1512.

május

26.

Dl 106083/188 ( Budai kp)

A budai káptalan elölt Vajda Miklós szalánkeméni lakos szegedi és szalánkeméni házait és minden vagyonát egyetlen fiára, Demeter diákra hagyja. Quod nobilis Nicolaus Wayda inhabitator civitatis Zalankemen coram nobis personaliter constitutus proposuit et sponte confessus est in hunc módúm, quomodo ipse senio iám confectus animadvertens et considerans tűm illas virtutes ac omnium bonitatum et honestatum insignia, quibus ipse egregium Demetrium litteratum filium suum a tenerrima etate sua decoratum fore agnovisset turn quia idem Demetrius litteratus non parcens persone sue condicionis sibi multimoda servicia cum omni obediencia filiali exhibuisset, presertim verő in eo, quod ipse exigentibus suis fidelibus serviciis regie maiestati exhibitis eundem Nicolaum Wayda patrem suum per ipsam regiam maiestatem nobilitatum iri meruisset, in quo denique eciam tanquam filio suo unico in presenti senectutis sue tempore semper, quoad divina favente clemencia vitám ageret, summám gereret spem et fiduciam, ob hoc ipse turn intuitu premissorum turn eciam maximé ex eo, quod ipse nullum preterquam ipsum Demetrium litteratum haberet heredem in ipsumque bona infra declaranda iure eciam successorio devolvi deberent et condescendi bona ac matúra iusta deliberacione prehabita totales domos suas tam in Zegediensi quam eciam in dicta Zalonkemen civitatibus habitas necnon totales vineas ubivis et in quibuslibet promontoriis quarumcunque possessionum intra ambitum regni existencium et habitas sitas aliaque universa bona mobilia et immobilia puta clenodia, domus, res, argenteria ac debita et credita apud quarum cunque manus habita et existencia in futurumque fienda et habenda prefato Demetrio filio suo tamquam unico heredi et successori eiusdemque heredibus et posteritatibus universis dedisset et donasset et contulisset immo dedit, donavit et contulit coram nobis iure perpetuo et irrevocabiliter tenenda, possidenda pariter et habenda harum nostrarum vigore et testimonio litterarum mediante. Datum feria quarta proxima post festum beati Urbani pape anno Domini 1512. A budai káptalan egykorú protokollumában.

94 . 1513.

január

27.

Dl 106083/310 (Budai kp.)

A budai káptalan előtt Zerdahel-i Imreffy Mihály (egr.) királyi allovászmester elzálogosítja a Csongrád megyei Algew birtokát Lonya-i Albertnek (egr.) és feleségé nek: Anasztáziának, valamint fiainak: Kristófnak, Péternek, Farkasnak, továbbá leányainak: Borbála és Marina leányoknak 800 magyar aranyforintért. Kelt V. p. conv. Pauli. A budai káptalan egykorú protokollumában.

38

95.

1513.

május

15.

a) Dl 106083/340 (Budai kp.) b) Dl 106083/341 (Budai kp.)

A budai káptalan a varga illetve a szabó céhmester kérésére a szegedi varga-, illetve szabócéh kiváltságait adományozza a Zenta nevű mezővárosukban lakó vargáknak, csizmadiáknak és szabóknak. a)

b)

Nos Blasius de Pakos prepositus et capitulum ecclesie Budensis memorie commandamus tenore presencium signiíicantes quibus expedit universis, quod providus Martinus sutor magister providi Iohannes Zabo et cehe Matheus similiter Zabo magistri cehe magistrorum sartorum opiidi nostri Zyntha in eodem oppido nostro commorancium in ipsorum ac eorundem omnium universorum magistrorum sutorum magistrorum sartorum nominibus et in personis nostrum accedens in conspectum acedentes in conspectum exhibuit nobis et presentavit exhibuerunt nobis et presentaverunt quasdam litteras prudentis ac circumspectorum Francisci litterati iudicis ac iuratorum civium civitatis Zegediensis transsumpcionales illic Zegedini feria tercia in festő animarum videlicet sancte Margarethe virginis et martyris in anno domini millesimo quingentesimo septimo transacto preterito in pergameno sub maiori sigillo dicte civitatis eorum inpendenti privilegialiter confectas et emanatas statuta ut puta et ordinaciones atque decreta magistrorum sutorum sartorum Zegediensium articulatim in se continentes, quarum tenores propter celeriorem earum expedicionem ac brevitatis causa presentibus inseri facéré omissimus. Post quarum quidem exhibicionem üdém nobis mox suo eorum — ut premissum est — et ceterorum omnium magistrorum sutorum sartorum nominibus humili precum cum instancia supplicavit, supplicarunt, quatenus premissa universa statuta ordinaciones et decreta litteris in eisdem in premissis conscripta et denotatas pro eisdem magistris sutoribus sartoribus 39

ipsius oppidi nostri perpetuo valituras et inviolabiliter observatura graciose confirmare dignaremur. unde velud nos tűm pro augmento dicti oppidi nostri et civium civium ecclesie nostrorum in eo degencium utilitate tűm maximé cum siquidem ipsi cives nostri omnibus et singulis hiisdem libertatibus et prerogativis gaudeant, quibus dicti cives Zegedienses nolentes, ut huius modi eorum libertatibus aliquatenus seu in aliquo unquam derogari queat aut eedem vei in minima parte diminucionem paciantur premissis eorum supplicacionibus favorabiliter inclinati prememoratos universos et singula statuta ordinaciones et decreta in prenotatis litteris iudicis et iuratorum civium Zegediensium expressatos et contenta in to to et per omnia ratas gratas et accepta habendo pro prefatis magistris sutoribus séd et magistris corisartoribus giparis, quos eciam pro augmento cehe dictorum magistrorum sutorum ex quo perpauci et eorum eciam artes in quantum scilicet eorum artificium utrinque in cutibus et per consuciones exercere solent prope similime habeantur eisdem magistris sutoribus et eorum cehe amodo duximus perpetuo aggregandos et incorporandos auctoritate nostri dominii et ex gracia nostra speciali perpetuo et in evum valituras atque inviolabiliter observatura roboramus et confirmamus, constituendo solummodo et ordinando preterea, quod a modo imposterum perpetuis temporibus duo semper magistri cehe unus videlicet ex eisdem magistris sutoribus atque alter ex prefatis magistris corigiparis nisi forte defectus aliquando alterius magistratus huic nostre ordinacioni obviaret eligi constituique possint et debeant, immo roboramus et confirmamus presencium per vigorem. Quocirca vobis honorabilibus fratribus nostris moderno atque futuris decanis nostris séd et officialibus necnon circumspectis iuidicibus iuratis presentibus pariter et futuris in dicto oppido 40

nostro Zyntha pro tempore constituendis et existentibus firmissime comittimus et mandamus, quatenus visis presentibus prelibatos magistros sartores sartores ac eorum ceham in prenotatis omnibus et singulis eorum libertatibus et prerogativis per nos modo premisso ipsis concessis et cunctis earum punctis clausulisque et articulis prout scilicet in prenarratis litteris Zegediensium dare continerentur a modo imperpetuum pacifice et illese ac indempniter conservare et per quoscunque alios conservari facere eosdemque magistros et eorum quemlibet ipsorumque successores universos huius modi eorum libertatibus et constitucionibus pacifice semper et ubique uti, frui et gaudere permittatis et permitti facere debeatis et teneamur salva tarnen semper ulteriori nostra premissa videlicet infringendi, immutandi aut addendi vel minuendi auctoritate et voluntate secus non facturi presentibus perlectis semper reddi iubemus presentanti. Datum in loco nostro capitulari in festő penthecostes anno Domini 1513. A budai káptalan egykorú protokollumában.

96 . 1513.

május

Dl 25553

20. Buda

Orozy-i András levele Szentgyörgyi és Bozyn-i Gróf Péter országbíróhoz. Az or szágbíró kérésére beszámol arról, hogy a nádor az országlakosok (regnicole) határo zatát (disposicio ordinacioque) vissza akarja vonatni, tudniillik, hogy ne Szegeden (Zegedinum), hanem Budán legyen az országgyűlés (congregacio). A pécsi püspök azon van, hogy a nádor a csapatával Szlavóniába menjen, s ő maga pedig ne legyen jelen Szegeden az országgyűlésen a királlyal, hanem annak képviseletében Budán tartózkodjék. Ugyanis az ország ellenük van (múlté atque varié proclamaciones a toto regno ad ipsos essent), azonban a király nem ért velük egyet, sőt a kalocsai ér sek és a veszprémi püspök elérték, hogy a király személyesen jelenjen meg (condescendere). Kétezer forintnyi sót (sales pro duobus milibus florenorum) maga a püs pök (ipse dominus episcopus) adott a levél címzettjének, kéri azonbanan a levélíró, hogy költőpénz nélkül újabb megbízást ne kapjon, mert már a sónak sem tudott utána járni, mivel nem volt pénze (propter carenciam expensarum). Kelt ex Buda VI. p. pentecosten. A levél előlapján jobbra lent: Orozy-i András, a hátlapján: Szentgyörgyi és Bozyn-i Gróf Péter országbírónak (spect. et magn.) Papíron, hátlapján zöld viaszba nyomott záró gyürüspecsét töredékével.

97 . 1513.

június

1.

Dl 106083/385 (Budai kp.)

A budai káptalan előtt Sewenhaza-i Morycz Menyhért és Sewenhaza-i Weres Sebestyén kötelezik magukat, hogy Felgew-i Mykolo Istvánnak (egr.) kifizetik szep tember 8-ig (nat. BMV.) azt a 60 aranyforintot, amelyért ők megvették Mykolo-tói annak a Csongrád megyei Felgew birtokon levő birtokrészét. Amennyiben azonban a határidőre nem fizetnék meg az összeget, akkor annak a kétszeresében, 120 arany forintban lesznek elmarasztalva, s Mykolo vissszaveheti a Felgew-i birtokrészét. Ha azonban Mykolo nem akarja elfogadni a vételárat a határidőn, akkor a birtokát veszíti. Kelt IV. p. corp. Christi. A budai káptalan egykorú protokollumában. 41

98. 1513.

augusztus

Dl 67994 ( Lipthay cs.)

17. V á c

Szegedi (de Zeghedino) Gergely csongrádi főesperes, váci kanonok, Zalka-i László váci választott püspök általános helynöke és ügyhallgatója Szentgyörgyi és Bazini Gróf Péter országbírónak átadja a Terennye-i Porkoláb János és Budos-i More Máté közötti pert. Kelt Wacie 17. mensis Augusti. Papíron (szakadt, vízfoltos), hátlapján zöld viaszba nyomott felzetes zárópecséttel.

99. 1513.

december

5.

Dl 106083/413 ( Budai kp).

A budai káptalan előtt Szegedi (de Zegedino) János mester, budai kanonok Wal-i Pihlsperger Farkas nevében eltiltja Weyspraher Ulrik özvegyét, Gertrud asszonyt a Varasd megyei Kozthel vár és tartozékainak elidegenítésétől. Kelt Andree. A budai káptalan egykorú protokoüumában.

100 . 1514. «'.á r cr s 5.

DL 106083/426 (Budai kp.)

A budai káptalan előtt Felgew-i Mykolo Imre (egr.)fia István (nob.) a Csongrád megyei Felgew másnéven Sosthelek birtokon levő részét eladja Sewenhaza-i Morycz Menyhértnek és feleségének: Katalinnak, valamint leányaiknak: Katalinnak és E r zsébetnek 80 magyar aranyforintért. Kelt invocavit. A budai káptalan egykorú protokollumában.

101 . 1514.

június

28.

Dl 106083/474 (Budai kp. I

A budai káptalan előtt Zegedy Pál pesti polgár a Fejér megyei Solt székben levő Zenthiwan-i birtokrészét Zenthiwan-i Jakabnak adja, aki viszont neki adja bérbe a Pest megyei Deelheghhaz pusztán levő részét. Kelt IV. p. Io. A budai káptalan egykorú protokollumában.

102. 1514.

szeptember

11.

a) Dl 97815 (Keglevich cs.) b) Dl 106083/473 (Budai kp.)

A budai káptalan előtt Magoch-i Porkoláb Márton (egr.) és Zerdahel-i Imreífy Mihály birtokot cserélnek. Porkoláb Márton Imreífy Mihálynak adja a Baranya megyei Harkan és Karan birtokát minden tartozékával, Imreífy Mihály pedig cserébe Porkoláb Mihálynak adja a Csongrád megyei Algew birtokát. Mivel azonban Algew-nek nagyobb az értéke (utilior atque maioris precii), ezért Porkoláb Márton még 2000 aranyforintot is ad Imreífy Mihálynak. Kelt II. p. nat. BMV. a) Hártyán, lila-kék-zöld selyemzsinórral, amelyről a függőpecsét elveszett. b) A budai káptalan egykorú protokollumában. 42

1514.

NOVEMBER

Dl 106083/486 (Budai kp.)

17.

A budai káptalan előtt Jakabhaza-i Miklós (nob.) testvére Jakabhaza-i Mihály nevében is eltiltja Docz-i Jánost (egr.), hogy az őt illető Csongrád megyei Felsewgew birtokon levő részét elidegenítse, s Pesthyen-i Gergelyt (egr.) hogy azt megszerezze. Kelt VI. a. Elizabeth. A budai káptalan egykorú protokollumában.

104. 1515.

május

a) Dl 97817 (Keglevich cs.) b) Dl 97819 (Keglevich cs.)

3. Pozsony

II. Ulászló király megparancsolja a budai káptalannak, hogy hiteles embere le gyen jelen, amikor Bereczky Balázs, Kamuthy M árton, Harangy Márton Endréd ről, valamint Zombor-i Thelegdy Tamás, Naghbessenyew-i Zarwas Ferenc, Thewrwar-i János diák, Zenthmyhalfalwa-i Ferenchy Mihály, Kesas Mátyás, Wakthelek-i Czyko János királyi emberek valamelyike beiktatja érdemeiért Magoch-i Porkoláb M ártont és feleségét: Erzsébet asszonyt, fiait: Ferencet, Andrást és Gáspárt, valamint leányát: Magdolna leányt a már birtokolt Csongrád megyei [Ajlgew, a Békés megyei F[ab]yansebesthyen birtokok, valamint a Csongrád megyei Docz-i, a Csanád megyei Magoch-i, a Baranya megyei Naszwath-i és Zenthmyhalfalwa-i birtokrészek birto kába, és tegyen róla a királynak jelentést. Kelt Posonii inv. crucis. a) A budai káptalan 1516. február 13-án kelt (Id. 105. sz. alatt) átírásában. b) A budai káptalan 1516. május 8-án kelt oklevelében, amelyben a káptalan Fabyansebesthyen birtok és a Magoch-i birtokrész birtokába való beiktatást jelenti.

105. 1516.

febru ár

Dl 97817 (Keglevich cs.)

13.

A budai káptalan tanúsítja, hogy II. Ulászló király 1515. május 3-án kelt (ld. 104. sz. alatt) parancsára január 29-én (III. a. purif. BMV.) Wakthelek-i Czyko János királyi és Harthyan-i Máté mester hiteles ember beiktatták Porkoláb Mártont, a feleségét: Erzsébet asszonyt, a fiait: Ferencet, Andrást és Gáspárt, valamint a leányát: Magdolna leányt Algew birtokába a nemes szomszédok: Gywla-i Horwath István, Sewenhaza-i Ambrus, Szegedi (de Zegedino) Mátyás és Sewenhaza-i Morycz Péter jelenlétében. Kelt 16. introduccionis. Hártyán, sárga selyemzsinórral, amelyről a függőpecsét elveszett.

106. 1516.

március

12. Buda


Perényi Imre nádor felkéri a budai káptalant, hogy hiteles embere legyen jelen’ amikor Wakthelek-i Czyko János, Kopanch-i Osvát, Szegedi (de Zegedino) Legendy Mátyás, Sewenhaza-i Morycz Péter és Sewenhaza-i Kochy Ambrus nádori emberek valamelyike vétel jogán (empcionis titulo) beiktatja Magoch-i Porkoláb Mártont (egr.) és fiait: Ferencet, Andrást és Gáspárt, valamint a leányát: Magdolna leányt a Csongrád megyei Algyew birtok birtokába, és tegyen róla a nádornak jelentést. Kelt Bude IV. se. Gregorii. A budai káptalan 1516. május 7-én kelt (ld. 107. sz. alatt) átírásában.

107. 1516.

m á ju s

Dl 97818 ( Keglevich cs.)

7.

A budai káptalan tanúsítja, hogy Perényi Imre nádor 1516. március 12-én kelt (ld. 106. sz. alatt) felkérésére április 22-én (III. a. Georgii) Sewenhaza-i Morycz Péter nádori és Harthyan-i Máté mester hiteles ember beiktatták Magoch-i Porkoláb Már tont és fiait: Ferencet, András és Gáspárt, valamint leányát: Magdolna leányt Algyew birtok birtokába a nemes szomszédok: Marthonos-i László, Zabathka-i Zabo Lukács, Sewenhaza-i Ambrus, Wakthelek-i Hwzar János jelenlétében. Kelt. 16. introduccionis. Hártyán, piros-fehér-kék selyemzsinórral, amelyről a függőpecsét elveszett.

108 . 1518.

február

24. Szeged

Dl 82492 (Zichy cs.)

Szeged városa kéri Várdai Jánost, gondoskodjék arról, hogy a király két jobbágya visszakapja azt a 47 forintot, melyet tőjük Mátyusházán, Várdai János birtokán elvettek. Magnifice domine nobis honorande summa cum honore! Sciat ipsa d(ominacio) v(estra) et m(agnifica), quatenus in possessione vestra Mathywshaza vocata pecunias duorum iobagionum regie maiestatis quadraginta videlicet septem florenorum arestaverunt ex eo, quod quidam Georgius Gerebeczy cum altero iobagione regie maiestatis cum Nicolao scilicet Magno hie coram nobis in iudicio causam habuit iudicando, qui Georgius modis omnibus per prefatum Nicolaum convictus est sicque eidem Nicolao iuxta consuetudinem istius civitatis nos ad satisfaccionem viginti quatuor florenorum et non plurium res invenire potuimus, de residuis eciam ad presens prefatus Georgius dicto Nicolao Magno obligatur, ubi predictus Georgius Grebeczy coram nobis non ut iobagio vestre dominacionis, sed ut iobagio regie maie statis litem contraxit, quern Georgium idem Nicolaus comprobavit coram nobis fore iobagionem regie maiestatis, qui isto anno pecoribus suis in territorio civitatis fenum falcavit et pecora sua super illud in campo vestro tenuit sicuti sólet iobagioni regie maiestatis fieri, quare vestram petimus d(ominacionem) et m(agnificam), quatinus illos quadraginta septem florenos in prefata possessione vestra Mathywshaza sic minus iuste arestatos eliberare et illis iobagionibus regie maiestatis reddi et restitui facéré dignemini et velitis, alioquin nos de remedio providebimus, ut dicti iobagiones regie maiestatis in dampno non remanebunt. Ex Zegedino in festő sancti Mathie apostoli anno Domini millesimo quingentesimo decimo octavo. Iudex surrogatus et iurati cives civitatis Zegediensis A: oklevél hátlapján: Magnifico Iohanni de Warda etc. domino nobis honorando. Papíron, hátlapján kerek vörös viaszba nyomott zárópecséttel.

44

109. 1518.

április

19.

DI 106083/664 ( Budai kp.)

A budai káptalan előtt Mayoshaza-i Bokor Tamás eladja a Fejér megyei Solt székben levő Ilbew pusztai részét Pesth-i Zegedi Pálnak (circumsp.) és fiainak: Jó zsefnek és Imrének 75 forintért. Kelt II. p. misericordia. A budai káptalan egykorú protokollumában.

110. 1520.

április

14.

Dl 106083/747 (Budai kp.)

A budai káptalan előtt Hernad-i Barath Máté elzálogosítja Pezer-i Chazar Ba lázs özvegyének, Katalin asszonynak a Pest megyei Pezer és Way birtokokon levő részeit Zegedy Pál (circumsp.) pesti polgárnak és fiainak: Józsefnek és Imrének. Kelt S. a. quasimodo. A budai káptalan egykorú protokollumában.

111. 1520.

december

4.

Dl 106083/774 (Budai kp.)

A budai káptalan előtt Sárszegi István elzálogosítja szegedi házát, amely egykor Szilágyi László örökös szegedi főbíróé volt, Beke Ferenc pesti polgárnak 1000 f o rintért. Quod nos acceptis legitimis requisicionibus et iustis peticionibus pro parte et in persona egregii Stephani de Sarzeg nobis in eo porrectis, ut nos duos ex nobis, qui fassionem eius simul et mentem propter infirmitatem immanissimumque dolorem sui corporis in presenciam nostri venire non valentis exaudirent, transmittere dignaremur. Nos itaque iustis et racionabilibus peticionibus dicti Stephani Sarzegy favorabiliter inclinati honorabiles magistros Blasium de Thewkewl et Ladislaum de Gywla socios et concanonicos nostros ad audiendam huius modi fassionem ipsius Stephani Sarzegy nostris pro testimoniis fide dignos duximus destinandos. Qui tandem exinde ad nos reversi nobis concorditer retulerunt eo modo, quod ipsi feria secunda proxima ante festum beate Barbare virginis et martiris proxime preteritum ad domum eiusdem Stephani Sarzegy Bude in piatea Olazwcza vocata habitam accessissent ibique idem Stephanus Sarkezy coram ipsis personaliter constitutus ónéra et quelibet gravamina quorumlibet heredum fratrum proximorum et consanguineorum suorum super se assumens proposuisset et confessus extitisset in hunc módúm, quomodo ipse pro quibusdam certis et inevitabilibus suis necessitatibus ipsum ad presens summe urgentibus evitandis quandam domum suam lapideam Zegediensem in vicinitatibus domorum ab orientali Iacobi Alch et Gregorii Fygedy, meridionali Michaelis Zewch et Thome Thury, occidentali fossatum dicte civitatis Zegediensis, ab aquilonari verő plagis honeste domine Elene relicte condam Iohannis Chanady, Michaelis Buday et Georgii litterati concivium eiusdem civitatis Zegediensis habitam sitamque et adiacentem, que videlicet domus prudentis et circumspecti condam 45

Ladislai Zylagy cívis ac suppremi et perpetui iudicis eiusdem civitatis Zegediensis prescripte simul cum cinctis eiusdem utilitatibus et pertinenciis quibuslibet terris scilicet arabilibus cultis et incultis, agris, pratis, pascuis, fenetis, silvis, nemoribus, ortis, aquis, fluviis, piscinis, piscaturis, molendinis et eorundem locis, montibus, vallibus, vineis, vinearunque promontoriis generaliter verő omnibus et singulis illis solitis et consuetis proventibus obvencionibus emolumentis utilitatibus libertatibus et pertinenciis quibuslibet quovis nominis vocabulo vocitatis, quibus scilicet per ipsum Stephanum Sarzegy ab antiquo tempore usa et possessa fuisset circumspecto Francisco Bewke inhabitatori civitatis Pesthiensis pro mille florenis auri puri Hungaricalibus veri et iusti ponderis plene iám ab eodem levatis et receptis infra tempus redempcionis eiusdem pignori obligasset prout obligasse et impignorasse retulerunt coram ipsis tali modo, quod dum et quando prefatus Stephanus de Zsarzeg eandem domum suam lapideam a prefato Francisco Bewke ad se redimere voluerit, extunc idem Franciscus Bewke rehabitis prius et receptis prescriptis mille florenis auri suis eandem eidem plenarie et integre absque litigionario processu simul cum omnibus suis proventibus et pertinenciis remittere et resignare dabeat et teneatur assumens nichilominus annotatus Stephanus Sarzegy oneribus modo premisso iuste assumptis memoratum Franciscum Bewke in pacifico dominio prescipte domus lapidee sue infra premissum tempus redempcionis eiusdem contra quoslibet causidicos impetitores et actores tueri, protegere et conservare propriis suis laboribus et expensis harum nostrarum vigore et testimonio litterarum mediante. Datum secundo die termini prenotati anno Domini millesimo quingentesimo vigesimo. A budai káptalan egykorú protokollumában.

112 . 1522.

szeptember

4. Buda

Dl 23680 (NRA )

Bátori András Szabolcs és Szatmár megyék ispánja tanúsítja, hogy azt a Budán, a Szent Miklós kolostor előtt (ante claustrum beati Nicolai), a szegediek háza mellett (penes domum civium civitatis Zegediensis) levő házat, amelyet ő bécsi Sarwary Balázstól 306 forintért kapott, ugyanannyiért eladja Kysemyen-i Ferenc diáknak, alkincstartónak. Az összegből már 206 forintot megkapott, a hátralevő 100 forintot Szent Miklós napjáig (dec. 6.) kell megkapnia. Amennyiben nem kapná meg, akkor a házat vissza kell kapnia, de a már felvett összeget nem kell visszafizetnie. Ha azon ban megkapja, szavatolja, hogy annak birtokában Ferenc diákot megvédi. Kelt Bude V. p. Egidii. Az oklevél előlapján balra lent: Bathor-i András saját kezűleg. A hátlapján: Ez a Ferenc diák tartozik András úrnak a budai ház árából egy forinttal. Papíron, szöveg alatt piros viaszba nyomott gyűrüspecsét töredékével.

46

113. 1523.

á p r il is

13. S z e r


Csongrád megye írásba foglalja a tanúk vallomását, miként szöktették meg a sze gediek Eső Péter jobbágyot Sövényházáról éjnek évadján. Nos Georgius Sewenhazy de eadem Sewenhaza et Thomas Mezew de Santhothelek vicecomites et iudices nobilium Chongradiensis damus pro memoria, quod cum nos ad instantem et legitimam peticionem nobilis Petri Morycz de Sewenhaza duos ex nobis videlicet nobilem Melchiorem Morycz de Felgew iudicem nobilium nostrum ac Barnabam Thaddy de Gyekentho ad infra scriptam inquisicionem exsequendam de sede nostra iudiciaria more solito duxissemus exmittendos, qui sabbatho proximo post festum pasce proxime preteritum in eodem comitatu Chongradiensi ubique procedentes ab omnibus quibus licitum fuisset bone fame et condicionis hominibus palam et occulte diligenter sub iuramento inquirentes. Tandem die sedis nostre iudiciarie ad nos reversi talem de infra scriptis experisse certitudinis veritatem retulerunt, quod nobilis Sebastianus Weres de Sewenhaza fassus est ad dominicam ramis palmarum crastinando in medio noctis silencio, quum in domo sua dormiret nobilis relicta domina Elena condam Petri Morycz de eadem Sewenhaza ad fenestram domus ipsius testis venisset dixissetque sibi: „surge, quia Petrum Essew Zegedienses asportabunt!” Tandem ipse testis surrexisset et exivisset ad vicum quam plures Zegedien ses armatis manibus super plateam et vicum stantes vidisset, inter quos novisset Barnabam Kwthos ac Franciscum Bodrogy et Georgium Thot similiter Iohannem Sepe. Tandem ipse testis volens ad Georgium Sewenhazy vicecomitem Chongradiensem ad protestandum ire vidissetque illic quosdam homines ad invicem congregatos et ad eos ivisset interrogassetque, quid agerent. Thomas Bakos et Barnabas Pethew de eadem Sewenhaza dixissent ipsi testi: „Zakariam Thente deprimerant, ipsum defendimus, securim eciam ipsius receperant sed repetimus.” Inter ista colloquia quidam ex Zegediensibus dixisset: „Sitis in pace, quia bestia sim, si sex eciam ex vobis statim non morietur.” Item Barnabas Pethew sub iuramento fassus est, quod cum in eadem prefata nocte in domo sua dormiret, Iohannes Foris familiáris nobilis Petri Morycz sub fenestra domus sue loqueretur eum excitando, quern interrogasset, quid velit, idem familiáris dixisset: „Surge domina mea vocat, nam Petrus Essew saltum facit!” Tandem ipse testis exivisset ad prefatam relictam dominam condam Petri Morycz et protestata fuisset, quod Zegedienses Petrum Essew vi et potencialiter abducerent et cum eciam idem domina tres familiäres suos ad prefatum Georgium Sewenhazy ad protestandum ex eo, quod Zegedienses ipsum Petrum Essew vi abducerent, mittere habuissent, unum ex illis servitoribus captivassent et depressissent et alii duo presidio fuge se tutati fuissent. Tandem ipse testis et Thomas Baakos ipsum Zakariam detentum a Zegediensibus tutassent, inter quos novisset Iohannem Sepe, Stephanum Santho, Franciscum Bodrogy, Petrum Therek, Thomam Kaaba. Item Thomas Baakos sub iuramento fassus est, quod in eadem prefata nocte in domo sua dormiret ipsa prefata domina excitare fecisset et ex domo sua exivisset, ipsa domina protestata fuisset sibi, 47

quod Zegedienses Petrum Essew vi et potencialiter noctis silencio cum omnibus rebus, quibus asportare potuerunt, asportarent et ipse testis vidisset proprio oculo ipsum Petrum Essew deferi per Zegedienses, vidisset eciam quod unum familiärem nobilis Petri Morycz Franciscus Bodrogy, Iohannes Sepe, Barnabas Kwthos apprehendissent et quidam ex complicibus eorundem dixisset: „Sinas azynath resecare!” alter quidam similiter ex complicibus dixisset: „Sinas ipsum!” . Datum in oppido Zer loco sedis nostre iudiciarie feria secunda proxima post dominicam quasimodo anno Domini 1523. Papíron, hátlapján két természetes színű és egy zöld viaszba nyomott gyűrűspecsét nyomaival.

114. 1525.

február

25. B uda

Dl 90600 (Kárász cs.)

II. Lajos király megparancsolja a Csanádi káptalannak, hogy legyen jelen hiteles embere, amikor a királyi ember beiktatja a szegedieket abba a szegedi kőházba, amelyet a király adományozott nekik, s legyenek erről hiteles jelentést. Ludovicus Dei gracia rex Hungarie et Bohemie etc. fidelibus nostris capitulo ecclesie Chanadiensis salutem et gráciám! Cum nos consideratis fidelibus serviciis fidelium nostrorum prudentum et circumspectorum iudicis et iuratorum civium civi tatis nostre Zeghediensis per eos primum huius regni nostri Hungarie corone tandemque maiestati nostre exhibitis et impensis domum nostram lapideam per olim Ladislaum Zylagy structam et edificatam in ipsa civitate nostra Zeghediensi in comitatu Chongradiensi habitam, quam alias egregius condam Stephanus Dayka ex donacione paterne maiestatis felicis memorie possedisset, eisdem iudici ac iuratis civibus et toti civitati Zeghediensi vigore aliarum litterarum nostrarum donacionalium superinde confectarum dederimus et perpetuo conferimus volumusque eosdem in dominium eiusdem domus lapidee per nostrum et vestrum homines legitime facéré introduci. Super quo fidelitati vestre harum serie firmiter precipiendo mandamus, quatinus acceptis presentibus vestrum mittatis hominem pro testimonio fide dignum, quo presente magister Emericus de Fywzesmegyer aut Iohannes Kys de Zanthothelek vei Martinus Porkoláb de Magoch sin Petrus Morich sive Georgius de Sewenhaza seu Ladislaus de Paka aliis absentibus homo noster de curia nostra regia per nos ad id specialiter transmissus ad facies dicte domus lapidee in pretacta civitate nostra Zeghediensi habite vicinis et commetaneis eiusdem universis inibi legitime convocatis et presentibus accedens introducat prefatos iudicem ac iuratos ceterosque cives et totam communitatem antedicte civitatis nostre Zeghediensis in dominium eiusdem domus lapidee statuatque eandem eisdem simul cum cunctis suis pertinenciis premisse nostre donacionis titulo ipsis incumbenti perpetuo possidendam, si non fuerit contradictum, contradictores vero si qui fuerint, evocet eosdem contra annotates iudicem ac iuratos cives et totam communitatem eiusdem civitatis nostre Zeghediensis ad terminum competentem nostram personalem in presenciam racionem contradiccionis eorundem reddituros et post hec huius modi introduccionis et statucionis seriem cum 48

contradictorum et evocatorum, si qui fuerint, vicinorumque et commetaneorum, qui premisse statucioni intererunt, nominibus terminoque assignato — ut fuerit expediens — eidem nostre personali presencie fideliter rescribatis. Datum Bude sabbato proximo post festum beati Mathie apostoli anno Domini millesimo quingentesimo quinto. A csanádi káptalan 1525. március 18-i átírásában (Id. 115. sz. alatt).

115. 1525.

március

18.

Dl. 90600 (Kárász cs.)

A csanádi káptalan jelenti a királynak, hogy hiteles embere a király parancsára jelen volt, amikor a királyi ember beiktatta a szegedieket abba a kőházba, amelyet a király adományozott nekik, s a hiteles ember, valamint a királyi ember egybehangzó jelentése szerint sem az iktatáskor sem utána ellentmondás nem történt. Omnibus Christi fidelibus tarn presentibus quam futuris presencium noticiam habituris capitulum ecclesie Chanadiehsis salutem in Domino sempiternam! Ad universorum noticiam harum serie volumus pervenire, quod nos litteras serenissimi principis et domini domini Ludovici Dei gracia Hungarie Bohemie etc. regis domini nostri graciosissimi introductorias et statutorias nobis preceptorie loquentes et directas reverencia et obediencia quibus decuit et licuit recepimus in hec verba: (II. Lajos király 1525. február 25-én kelt oklevelét Id. 114. sz. alatt) Nos igitur volentes mandatis dicti domini nostri regis — ut tenemur — obedire una cum prefato nobili magistro Emerico de Fywzesmegyer homine sue serenitatis regie de curia sua regia per eandem ad id specialiter transmisso unum ex nobis videlicet venerabilem dominum Iohannem de Roycha archidiaconum Thorontaliensem socium et concanonicum nostrum ad premissam execucionem fideliter peragendam nostro pro testimonio fide dignum duximus destinandum. Qui tandem exinde ad nos reversi nobis concorditer ac fideliter retulerunt in hunc módúm, quomodo ipsi feria sexta proxima ante Dominicam invocavit proxime preteritam ad civitatem regiam Zeghediensem in comitatu Chongradiensi existentem consequenterque ad faciem prescripte domus lapidee et curie eiusdem per olim condam Ladislaum Zylagy constructam et edificatam in eadem civitate regali Zegediensi habitam, quam videlicet domum alias egregius condam Stephanus Dayka possedisset pariter accessissent ibique vicinis et commetaneis eiusdem domus lapidee universis presertim nobilibu-; Georgio de Sewenhaza vicecomite dicti comitatus Chongradiensis Petro et Ladislao Morycz de eadem Sewenhaza ac Benedicto Gorollyay de Fark inibi legitime convocatis et presentibus eisdem idem homo regius prelibato nostro testimonio presente prefatos iudicem ac iuratos ceterosque cives et totam communitatem seu universitatem antedicte civitatis regie Zeghediensis in dominium eiusdem domus lapidee et curie eius dem introduxisset statuissetque eandem eisdem simul cum cunctis suis pertinenciis premisse regie donacionis titulo ipsis incumbentem perpetuo possidendam diebus et horis legitimis ac sufficientibus in facie ipsius domus perdurantibus nullo penitus 49

contradictore inibi neque post in capitulo coram nobis infra tempus debitum expectando apparente. In cuius rei testimonium perpetuamque firmitatem presentes litteras nostras privilegiales impendentis autentici sigilli nostri munimine roboratas pro parte dictorum introductorum duximus concedendas et tradendas. Datum sedecimo die diei introduccionis et statucionis prenotatarum anno Domini supradicto presentibus ibidem honorabilibus dominis et magistris Iohanne de Nylka lectore, Mattheo de Zeech cantore, Stephano Zarwady custode, Iohanne de Roycha predicto Thoron taliensi, Thoma de Lypa Sebesiensi, Michaele de Palocz Crassoviensi archidiaconis, Adam de Rebryn, Blasio de Zegedino et Petro de Megerechie ceterisque fratribus et concanonicis nostris in Dei ecclesia regi iugiter famulantibus sempiterno. Hártyán, lila-sárga selyemzsinóron függő kerek pecsét töredékével.

Rövidítések a(nte) AE = MÓL, Magyar Kamara Archívuma, Acta Ecclesiastica ordinum et monialium ann(unciationis) AP = MÓL, Magyar Kamara Archívuma, Acta Paulinorum ass(umptionis) B(aptistae) BMV = Beatae Mariae Virginis circumc(isionis) circumsp(ectus) concuss(ionis) conv(ersionis) corp(oris) cs(alád) D(ominica) DAP = Documenta artis Paulinorum. (A MTA Művészettörténeti Kutató Csoportjának Forráskiadványai X, XIII.) 1—2. füzet. A—Sz. Bp. 1975, 1976. Dl = MÓL, Diplomatikai levéltár egr(egius) epiph(aniarum) GYKOL = MÓL, Gyulafehérvári Káptalan országos levéltára h(agyaték) hon(orabilis) inv(entionis) Io(hannis) KKOL = MOL, Kolozsmonostori Konvent országos levéltára magn(ificus) MÓL = Magyar Országos Levéltár MTa = MÓL, Múzeumi Törzsanyag nat(ivitatis) nob(ilis) NRA = MÓL, Magyar Kamara Archívuma, Neoregestrata Acta oct(avas) 50

p(ost) p. m. = per manus prof(esto) purif(icationis) quind(enis) r(egni) ramisp(almarum) resurr(ectionis) S(abbato) sc. = scilicet, videlicet spect(abilis) vig(ilia) virg(inum), virginis vis(itationis) 2, 3, 4. stb. = napok száma II, III ... VI. = feria secunda, tertia etc.

PETROVICS I STVÁN

A S Z E G E D I VÁR K O R A I T Ö R T É N E T É H E Z

A több mint fél évezreden keresztül fennállt szegedi vár históriájában a város történetének kutatói a politikai eseménymenetnek megfelelően három, egymástól élesen elváló korszakot különböztettek meg. Ez a felfogás legvilágosabban Cs. Se bestyén Károly Szeged középkori vára c. munkájában jelentkezett. Ő fogalmazott úgy, hogy a felépítéstől a vár török kézre kerüléséig, azaz 1543-ig tartott az első perió dus, amelyet a vár magyar korszakának is lehet nevezni. Ezt követte a csaknem másfél évszázados török hódoltság ideje, aminek a vár 1686. évi visszafoglalása vetett véget. Az 1686-tól a castrum elbontásáig, vagyis az 1881—1882-ig tartó periódus pedig a vár osztrák korszakának nevezhető.1 Az alábbiakban a szegedi kővár története első szakaszának a Zsigmond király haláláig tartó periódusát kíséreljük meg rekonstruálni kizárólag az írott kútfők segítségével. Hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy ez korántsem jelenti annak a lehetőségnek a kizárását, amely szerint a kővárat megelőz te volna egy korábbi földvár vagy erődítés. Ennek a hipotézisnek egyébként az a székében elterjedt nézett adott alapot, amely szerint a szegedi vár alapterülete szo katlanul nagynak tekinthető, s ez megengedi annak feltételezését, hogy a későbbi kővár egy korábbi ispáni vár típusú erődítmény helyén épült fel és annak alapraj zát vette fel. Mivel e korai erődítményről egyetlen írott forrás sem őrzött meg infor mációt, s létéről a régészettudomány sem tud megbízható adatokkal szolgálni, fen nállását meggyőzően bizonyítani ma még nem tudjuk, s feladatunknak nem is te kinthetjük. A rendelkezésre álló írott emlékek alapján úgy tűnik, a kutatónak a legtöbb nehézséggel a vár korai történetének felvázolása során kell szembenéznie. Ez részben abból adódik, hogy viszonylag kis számú és mozaik jellegű okleveles anyaggal dol gozhat csak a kutató, részben pedig abból, hogy a szisztematikus régészeti feltárások hiányában kénytelen nélkülözni a felbecsülhetetlen segítséget nyújtani tudó archeoló giái forrásokat. Ez a helyzet vezette Cs. Sebestyén Károlyt — aki eddig a legnagyobb részletességgel vizsgálta a szegedi vár korai történetét — többek között annak kimon dására, hogy a castrum építésének idejét „ún. történelmi adatok hiánya miatt” csak a lebontott várról fennmaradt tervrajzokból határozhatjuk meg.2 Véleményünk szerint azonban a Szegeddel kapcsolatos oklevelek és elbeszélő kútfők tüzetesebb áttanulmá nyozása, néhány újabban előkerült forrás, valamint az 1242—1320 közötti várépítések statisztikai adatainak ismerete lehetővé teszi, hogy ma már jóval pontosabb képet adjunk az írott emlékek tükrében a szegedi vár keletkezési idejéről és korai történe téről, mint azt korábban gondolták. Nézzük először a castrum keletkezésének idejét! 1 Cs. Sebestyén K ároly: Szeged középkori vára. A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyv tára. II. Szakosztály közleményei. 2. szám. Szeged 1928. 3. 2 Uo. 6.

53

A szegedi vár építésének időpontjáról közvetlen információt tartalmazó kútfő, sajnos, nem maradt ránk. Ezzel magyarázható, hogy a castrum történetével — akár csak érintőlegesen is —•foglalkozó kutatók a várépítés megindulásának évét az 1242— 1308/18 közti intervallumon belül általában még megközelítőleges pontossággal sem adják meg. Abban egyetértenek, hogy a szegedi vár 1241 után épülhetett. Varga F e renc szerint a castrumot IV. Béla emeltette a tatárjárást követően.3 Reizner János politikatörténeti adatok alapján szintén IV. Béla uralkodásának időszakára teszi a vár építését.4Cs. Sebestyén Károlynak a szegedi Móra Ferenc Múzeumban őrzött, a várról a 18—19. század során készített tervrajzokra építő alapos vizsgálódása művészettörténeti adatok és stílusanalógiák alapján megerősítette Reizner Jánosnak azt a feltevését, hogy a szegedi várat IV. Béla emeltette a tatárpusztítás utáni években, s a várépítés nem Szulejmán szultánnal hozható kapcsolatba.5 Nagy Zoltán szerint a várépítés megindulása közvetlen a tatárjárás utáni időszakra, minden bizonnyal 1247/48-ra tehető. Nagy Zoltán azt is kifejti, hogy „a szegedi vár római alapokra, sőt talán még meglevő falakra épült.”6 E véleménnyel szemben Lakatos Pál meggyőzően bizonyította, hogy az egykori római építmény és a középkori vár között csupán topográfiai kontinuitás tételezhető fel.7 Gerő László is úgy véli, hogy a castrumot IV. Béla király emeltette a tatárjárást követően.8 Bálint Sándor a 13. század második felére teszi a vár keletkezését, s ugyanakkor utal arra, hogy a várépítés egy régebbi, esetleg római időkre visszanyúló erődítmény felújítását, illetőleg kiépítését is jelent heti. Továbbá hangot ad annak a sejtésének, hogy a castrum építéséhez — sőt a 13. század során annak védelméhez — közük lehetett a szegedi johannitáknak.9 Fügedi Erik a 13—14. századi várakról írt munkájában Szegedet a vár nagy alapterülete miatt különleges esetként említi, építését pedig 1242 és 1308 közé helyezi.10 Kubinyi András — szintén a vár szokatlanul nagy alapterületéből kiindulva — a várral kap csolatosan feltételezi, hogy a későbbi castrum helyén már a tatárjárás előtt létezett egy sáncokkal megerősített település, amely a kikötő, a komp es természetesen a lakosság védelmét szolgálta.11 E rövid kutatástörténeti áttekintés után nézzük meg, mit monda nak az írott források a szegedi várról! Az első, kimondottan a várról megemlékező diploma a 14. század közepe táján keletkezett,12 de a szegedi várnaggyal már ezt megelőzően is találkozunk.13 A castella3 Varga F erenc : Szeged város története. L A legrégibb időktől a török foglalásig. Szeged 1877. 41. 4 R eizner J ános : Szeged története. I—IV. Szeged 1899—1900. (továbbiakban: R eizner : Szeged) I. 47. 5 Cs. Sebestyén K ároly: i. m. 10., 37. 6 N agy Z oltán —Papp I m re : Szeged. (Városképek — Műemlékek sorozat.) Bp. 1960. 38—39. 7 Lakatos P á l : Római leletek a szegedi vár területéről. Antik Tanulmányok 1965. 38—39. 8 Várépítészetünk. Főszerkesztő: G erő László. Bp. 1975. 319. 8 Bálint Sándor : Szeged reneszánszkori műveltsége. (Humanizmus és reformáció 5.) Bp. 1975. 6. 111 F ügedi E r ik : Vár és társadalom a 13—14. századi Magyarországon. (Értekezések a tör téneti tudományok köréből. Új sorozat 82.) Bp. 1977. (továbbiakban: F ügedi: Vár és társada lom) 16. 29. jegyzet. 11 K ubinyi, A ndrás : Handel und Entwicklung der Städte in der ungarischen Tiefebene im Mittelalter. Giessener Abhandlungen zur Agrar- und Wirtschaftsforschung des europäischen Osten. Band 100. Berlin 1980. 425. 12 P. Ritter V. C hlumecky—J oseph C hytil: Codex diplomaticus et epistolaris Moraviae. Siebenter Band. Brünn 1854. (továbbiakban: Cod. dipl. Mór. VII.) 135—137. 13 Ifj . K ubinyi F erenc: Buják várának ostromoltatása a XIV. század első negyedében. Győri történelmi és régészeti füzetek. 111. 1865. (továbbiakban: Győri tört. rég. fűz. III.) 365—366.

54

nus szereplése pedig a castrum létezésének minden kétséget kizáró bizonyítékaként fogható fel. A Károly Róbert oldalán harcoló Dénes fia Pál mester az első' szegedi várnagy, akiről az írott források megemlékeznek. Nevét és tisztségét egy 1333-ban kelt oklevél említi először a Nógrád megyei Buják királyi vár alatt 1308— 1318 kö zött lezajlott ütközet kapcsán. Sajnos, a bujáki várostrom idejének pontos megha tározásához semmilyen fogódzó nem áll rendelkezésre, így a szegedi vár építését ille tően 1308 és 1318 között — a nagy szóródás ellenére is — bármelyik év számításba vehető terminus ante quem-ként.14 A fenti adat alapján teljes bizonyossággal csupán annyit mondhatunk, hogy a szegedi vár a 14. század elején már fennállt. A várépítés azonban nehéz, hosszú éveken — nemritkán évtizedeken — át tartó munka volt. Ebből pedig az következik, hogy az említett adat alapján sem kizárt az a lehetőség, mely szerint a castrum építéséhez már a 13. század második felében hozzáfogtak Sze geden. Más jelek is ebbe az irányba mutatnak. Mindenekelőtt az a körülmény, hogy a tatárok 1241. évi magyarországi betörését követően IV. Béla új belpolitikai irány vonala nemcsak lehetővé tette, hanem szorgalmazta is a lakosságnak egy újabb tám a dás esetén oltalmat nyújtó, a nomád hadaknak ellenállni tudó várak építését.15 Csongrád megyében sürgető követelmény volt ez azért is, mert a tatárok pusztításá nak áldozatul esett a megye ispánjának székhelyet adó csongrádi vár.16 A tatár sere gek kivonulása után a lerombolt csongrádi várat nem hozták helyre, hanem Szegeden emeltek helyette újat. Szerepe lehetett ebben annak a körülménynek, hogy Szeged az ország sóellátásában kiemelkedő szerepet játszott, s Erdély felől egy nagy fontosságú szárazföldi út itt lépte át a Tiszát, továbbá, hogy a Maros vízi útja is itt torkollott a Tiszába.17 A szegedi sóközpont és a fontos tiszai átkelőhely pedig feltétlenül védelmet követelt. Nem kizárt az sem, hogy várépítésre Szegeden kedvezőbb, az ostromlók számára nehezebben megközelíthető terepet találtak. Városunkban tehát a korszerű, újtípusú castrum nem egy korábbi ispánsági vár átépítésével keletkezett. A szegedi vár minden bizonnyal király várként épült, bár ezt közvetlenül bizonyítani nem tudjuk.18 Csak abból következtethetünk erre, hogy a vár a király alá tartozó város területén feküdt. Ha a további vizsgálatokba bekapcsoljuk az 1242— 1320 közötti időszakban épült várak építtetők szerinti megoszlását tükröző statisztikai adatokat, akkor, véle ményünk szerint, közelebbről is meghatározhatjuk a szegedi vár keletkezésének ide jét az 1242—1308/1318 közti intervallumon belül. A Fügedi Erik által összeállított táblázat tanúsága szerint a királyi várépítésben a 13. század hatvanas éveiben figyel hető meg egy lendületesebb szakasz az 1240-es évek nagyobb ütemű építkezését kö vető csaknem egy évtizedes szünet után. Ezt bizonyítja, hogy az 1261—1270 között épült huszonhét ismert alapítójú vár közül hat kapcsolódik a királyhoz. A királyi vár építés első csúcsa IV. László király uralkodásának első évtizedére esik: az 1271 és 1280 közötti években ugyanis kilenc várat emelt a király. Ezt követően, a központi hatalom hanyatlásával párhuzamosan, szinte alig épült királyi vár, majd az 1310-es 14 A bujáki várostrom időpontjával kapcsolatosan eltérő vélemények találhatók a szakiro dalomban. Kubinyi Ferenc 1308—1318 közé helyezi (Győri tört. rég. fűz. III. 365—366). Kristó Gyula szerint az ostromra 1308 körül kerülhetett sor (K ristó G yula : Csák Máté tartományuri hatalma. Bp. 1973. 121.), míg a Nógrád megye műemlékeit feldolgozó kötet az 1313. évet adja meg a vár elleni támadás időpontjául (Magyarország műemléki topográfiája. Szerk.: D ercsényi D ezső: III. Nógrád megye műemlékei. Bp. 1954. 155.). 15 F ügedi: Vár és társadalom. 19., 23., 30. 16 G yörffy G yörgy : A z Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. Bp. 1966. 2. kiadás, (továbbiakban: G yörffy : Történeti földrajz) 894.; R eizner : Szeged I. 47. 17 G yörffy : Történeti földrajz 886., 902. 18 R eizner : Szeged I. 47.; N agy : i. m. 45.

55

években figyelhető meg egy újabb csúcs jelentkezése.19 A szegedi vár építése igen kis valószínűséggel lenne köthető a 14. század első évtizedét követő nagyarányú királyi várépítéshez. Ezt a feltételezést a már említett 1333. évi királyi oklevél is támogatja. Véleményünk szerint nagyobb valószínűséggel kapcsolható a szegedi vár kelet kezése az 1261—1280 közötti időszakhoz, amikor szintén nagyobb arányú királyi várépítés folyt. E következtetés mellett persze csak közvetett bizonyíték hozható fel. Ettől az időszaktól kezdve van tudomásunk tudniillik arról, hogy a király ellátogatott Szegedre. Az uralkodók közül hiteles oklevéllel bizonyíthatóan V. István fordult meg először Szegeden; 1269-ben oklevelet is adott ki itt.20 Vendége volt városunknak IV. László király is, akinek itt tartózkodása kétségtelenül összefüggésbe hozható a Szeged környéki kun szállásokkal.21 Egy 1293-ban kiadott oklevél tanúsága szerint az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András is járt Szegeden.22 Az 1269— 1293 közötti időszakban a magyar királyoknak a Tisza-parti városban, illetve annak közelében kiállított kilenc oklevele ugyan szegedi vonatkozású ügyet nem tárgyal, s így a várról sem tesz említést, de közvetve mégis utalhat a castrum 13. század végi fennállására, hiszen az uralkodók és kíséretük elszállásolására máshol, mint a várban, nemigen adódhatott mód. 1282 őszén Kun László királyi congregatio-t is tartott Szegeden, amellyel kapcsolatosan szintén tekintélyes számú és rangú kíséret ellátásáról kellett gondoskodni. Véleményünk szerint tehát — figyelembe véve a nagy számok törvényét is — a szegedi várat a 13. század második felében, az 1260 és 1280 közötti időszakban emelhették, s építéséhez valószínűleg nem közvetlenül a tatárjárást követő években fog tak hozzá. Minden bizonnyal a király emeltette, s az ő fennhatósága alá tartozhatott, legalábbis egy ideig. Alátámasztja ezt az a tény is, hogy a vár királyi város területén állt, s építésével az egyház nem hozható kapcsolatba, hiszen Szeged nem volt kiemelkedő fontosságú egyházi központ. Fügedi vizsgálódásai egyébként is rávilágítottak arra, hogy IV. Béla várak és megerősített pontok létrehozásában elsősorban a világi mél tóságviselőkre, s nem a püspöki karra támaszkodott.23 A vár azonban a 13—14. század fordulóján és a 14. század első éveiben az Erdélyben és az azzal szomszédos délkelet-magyarországi részeken tartományúri hatalmat kiépítő Kán László erdélyi vajda kezén volt, aki szegedi tartózkodása alkalmával a várban üthette fel szék helyét.24 Kán László, miután felismerte, hogy Károly Róbertnek komoly esélye van a magyar korona elnyerésére, látszólag közeledett az Anjou trónjelölt felé. E közele dést mutatja, hogy a bajor Ottót, akit 1307-ben ejtett foglyul Erdélyben, egy évvel később Szegeden átadta Károly Róbert egyik hű emberének, a Csák nembeli Ugrinnak.25 A koronát azonban, melyhez Ottó foglyul ejtése során jutott, mégsem bocsá totta Károly Róbert rendelkezésére. Ez világosan jelezte, hogy valójában nem állt szándékában Károly Róbertét elismerni. Végül is Károly Róbert fokozódó térnye19 F ügedi: Vár és társadalom 27.

20 Codex diplomaticvs Hvngariae ecclesiasticvs ac civilis. 1—XI. Stvdio et opera G eorgii F ejér. Budáé 1829—1844. (továbbiakban: CD) IV/3. 548.

21 Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. I. Von F ranz Z immer und C arl W erner. Hermannstadt 1892. (továbbiakban: US I.) 121.; Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius. VI. Bp. 1876. (továbbiakban: HO VI.) 358.; Codex diplomaticus regni Croatiae Dalmatiae ac Slavoniae. VI. Collegit et digessit Smiciklas, T. Zagrabiae 1908. 535.; Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus IX. Közzé teszi W enzel G usz táv . Pest 1871. 391.; HO VI. 261. 22 H úücava, A lexander: Archiv zemianskeho rodu z Okolicného. Bratislava 1943. 16. 23 F ügedi: Vár és társadalom 30. 21 Kán Lászlóra 1. K ristó G yula : Kán László és Erdély. Valóság 1978/11. 83—96. 25 Scriptores rerum Hungaricarum. II. Edendo operi praefuit E mericus Szentpétery. Budapestini 1938. 48. mann

56

rése és az érdekében fellépő Gentilis pápai legátus működése a korona átadására késztette László vajdát. 1310. április 8-án Szegeden kiadott oklevelében László ígé retet tett a Szentkorona visszaszolgáltatására, valamint bizonyos javaknak és terüle teknek a király számára történő átengedésére.26 Ez azonban nem érinthette a szegedi várat, amely Kán László halálát követően is az erdélyi vajdák igazgatása alatt marad hatott. Megerősíti ezt a feltevést egy 1329-ből származó oklevél, amelyből megtudjuk, hogy egy birtok peres ügyében Nagymartoni Pál országbíró mellett bírótársként sze repelt Szécsényi Tamás erdélyi vajda szegedi alvárnagya.27 Ezen adat alapján joggal vonható le az a következtetés, hogy a várnagyságot abban az időben az Anjou-kor egyik kiemelkedő alakja, Szécsényi Tamás viselhette, aki 1321 és 1342 között látta el Erdélyben a vajdai funkciót.28A vár történetének következő fordulópontjáról egy 1338ban, Károly Róbert magyar király, valamint János cseh király és annak fiai, Károly morva őrgróf és János karantán herceg között létrejött szerződés tudósít. Ez a szerző dés többek között azt tartalmazta, hogy Károly Róbert elsőszülött fia, Lajos feleségül veszi luxemburgi Árion Károly morva őrgrófnak és cseh trónörökösnek Valois Blankától született leányát, Margitot. Károly morva őrgróf 10 ezer márka hozo mányt adott Margitnak. Ezzel szemben a magyar király 25 ezer márkát utalt ki Margitnak jegyajándékként, amely összeg fejében megígérte, hogy a szegedi és becsei királyi várakat, azok minden tartozékával és jogával leköti és átadja Margitnak.29 A szegedi várat tehát elzálogosították Margitnak, akiért Lajos 1338 őszén Brnóba utazott.30 Az ősi morva városban tartott eljegyzés után Lajos és kísérete Margitot Visegrádra hozta, hogy jegyese megtanulja a magyar nyelvet és szokásokat.31 Margit 1349-ben bekövetkezett halála után a vár újra a király kezére került, s a század derekától az uralkodó hűemberei töltötték be a castellanusi posztot. A 14. század vé gén ismét az erdélyi vajda gyakorol hatott felügyeletet a szegedi vár felett, amelynek 1394/95-ben működő várnagya, Sóji Bertalan mester diák,32 Szécsényi Frank erdélyi vajda embere volt.33 1403-ban Nápolyi László, akit ebben az évben választottak Magyarország királyává a Zsigmonddal szembeforduló mágnások, Szeri Pósa István fia György szolgálatai elismeréséül neki és testvérének, Istvánnak valamint unokatestvéreinek, Péternek és Györgynek adta új adományul a szegedi királyi várat annak minden tartozékával.34 Az események hátterében az állt, hogy a Zsigmond politiká jával elégedetlen, vagyonukat és befolyásukat féltő mágnások Garai Miklós 140226 US I. 295—296. 27 Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár Filmtára (továbbiakban: Df.) 266 365. 28 Wertner Mór : Adalékok a XIV. századbeli magyar világi archontologiához. Történelmi Tár 1907. 177. 29 Cod. dipl. Mór. VII. 135—137. A castrum elzálogosításával kapcsolatos szerződésről Reizner Jánosnak is tudomása volt, de ő munkájában tévesen közölte az összeg értékét — tudni illik 25 ezer márka helyett csak 15 ezerről tett említést — s az egyik elzálogosított vár nevét is. Reizner az oklevél egyértelmű szövege ellenére (Hazinis alio nomine Beche nominatum — ma Növi Becej, Jugoszlávia) Becskereket jelölte meg a másik, Margit részére lekötött várként (R eiz ner : Szeged I. 47.). 30 H óman Bálint—Szekfü G yula : Magyar történet. 2. kiadás. II. Bp. 1936. 156. 31 A középkori Magyarországon ugyanis az volt a szokás, hogy az eljegyzés után a meny asszony vőlegénye családjához költözött, s ott nevelkedett tovább. L. F ügedi E rik : A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása. Történeti Statisztikai Évkönyvek. Bp. 1970. 83. 32 Zsigmondkori Oklevéltár. I—II. Összeállította M ályusz E lemér. Bp. 1951—1958. továbbiakban Zs.) I. 3334. sz.; Zs. II/2. 5916. sz. 33 Zs. I. 4394. sz. Erre 1. még: E ngel P ál : Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban (1387—1437). (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 83.) Bp. 1977. 154.; Bertényi I v á n : Az országbírói intézmény története a XIV. században. Bp. 1976. 194. 34 Zs. II/l. 2587. sz., 2592. sz. 57

ben történt nádorrá tétele után Nápolyi László felléptetésével hatalmuk mentése céljából nyílt, királyellenes akciót indítottak el.35 A felkelés, melynek élén a leg tekintélyesebb mágnások álltak, országos jellegűvé terebélyesedett, s a hatalmasok mellett részt vettek benne azoknak a családoknak a leszármazottai is, amelyeket vagyonuk, vagy származásuk révén a kiválók között tartottak számon a 14. század ban.36 A Szeri Pósafiak az utóbbiakhoz tartoztak. Nápolyi László minden nehézség nélkül megszerezhette a szegedi várat, hiszen Csáki Miklós és Marcali Miklós, akikre Zsigmond korábban rábízta az alföldi és a délkeleti megyék — köztük Csongrád — igazgatását,37 s akiket 1402-ben erdélyi vajdákká nevezett ki38, egy időre az ellenkirály oldalára álltak.39 Zsigmond maradék híveivel azonban hamar úrrá lett a helyzeten és leverte a felkelést. Nápolyi László adománya így érvényét vesztette, s a szegedi vár újra visszakerült a király kezére. A felkelés elbukását követő években Zsigmond kedvelt hívének, Ozorai Pipónak a fennhatósága alá tartozott a castrum. Ozorai az ország délkeleti részében alakította ki kezdetben hat, 1408 után pedig hét, sőt egy időben nyolc megyét, és vagy tizenöt-húsz király várat magában foglaló kormányzati egységét. Az Ozorai igazgatása alatt álló királyi várak — köztük Temesvár, Világos vár, Sólymos, Szeged, Zsidóvár, Keve és Haram — képviselte hatalom lehetővé tette Zsigmond számára, hogy akaratát korlátlanul érvényesítse az ország délkeleti felében.40 Az okleveles adatok egyértelműen arról tanúskodnak, hogy Ozorai aki egy nagy kiterjedésű dominiumrendszer keretein belül több megye ispánságát viselte, külön várnagyok segítségével igazgatta a kezén levő királyi várakat, így Szegedet is.41 Ozorai Pipó 1426. decemberében bekövetkezett váratlan halála viszont nehéz helyzetbe hozta Zsigmondot, mivel nem tudott megfelelő embert állítani az egykori temesi ispán helyé be. Ozorai hatalmas dominiumrendszerét átmenetileg kénytelen volt szétdarabolni. így került Temesvár az idősebb Rozgonyi István kezére, s ezért bízta Zsigmond Kévét Hédervári Lőrincre, Krassó megyét a Harapki Botos testvérekre, Arad megyét Pálóci Imrére, Csongrád megyét és a szegedi sókamarát Várdai Miklósra, a Szörényi várakat pedig Marcali Imrére.42 A 15. század eleji oklevelek közvetlen információt ugyan nem hagyományoztak ránk, de a közvetett adatok alapján feltételezhető, hogy ebben az időszakban a megye és a sókamara ispánsága, valamint a castrum várnagyi tiszt sége összekapcsolódott, és egy ember látta el ezeket a feladatokat.43 A bírói és az alvárnagyi tisztség összekapcsolódására viszont korszakunkból nem maradt fenn adat. Bizonyosra vehetjük tehát, hogy ebben a periódusban a város és a vár igazga tási szervezete egymástól függetlenül működött. E korszakból a várra vonatkozó utolsó forrásunk az 1437. évi várjegyzék.44 Adatai arról tanúskodnak, hogy Zsigmond halálakor Guti Ország János és Kátai László tartotta pro honore (tisztségül) a sze gedi várat, melynek történetében két évvel később, 1439-ben következett be újabb 35 M ályusz E lemér: Zsigmond király központosító törekvései Magyarországon. Történelmi Szemle 1960. 170. 38 E ngel : i. m. 42.

37 Uo. 40. 38 Uo. 41. 39 Uo. 43 4,1 Uo. 51. 41 Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltár (továbbiakban Dl) 92 445. 42 Engel: i. m. 79.

43 E három tisztség ilyetén összekapcsolódásának gondolatát Engel Pál fogalmazta meg (uo. 176.). Az előkerült forrásanyagban azonban csupán a csongrádi ispáni és a szegedi várnagyi, ille tőleg a csongrádi ispáni és a szegedi sókamara ispáni tisztségének összetartozására találhatók egyértelmű adatok. 44 T hallóczy L ajos : Magyar várak 1437 körül. Archaeohgiai Közlemények XII. 112—114. Újabb kiadása: E ngel : i. m. 197—204. 58

fordulat, araikor is Albert király feleségének, Erzsébet királynénak elzálogosította a várat és Szeged oppidumot.45 Ezek után nézzük meg, mit tudunk a szegedi várnagyokról! Legfrissebben a tör téneti kutatás rámutatott arra, hogy az Anjou- és Zsigmond-korban „a királyi várak túlnyomó része nem királyi castellanusok, hanem náluk jóval hatalmasabb tisztségviselők kezén volt. Alapelvként fogalmazható meg, hogy ellenkező rendelkezés hiá nyában a királyi várakat és birtokokat az ispáni tiszt tartozékának számították, s az ispánságokat nem egyenként osztogatták szét, hanem hatalmas, tartományméretű tömbökbe hasítva vették birtokba — természetesen a király akaratából — néhány befolyásos família tagjai és rokonságuk.”46 A fent vázolt helyzetből fakadóan arra következtethetünk, hogy a forrásokban alvárnagyként (vicecastellanus) említett em berek általában a szegedi vár élén álló és azt ténylegesen is igazgató — rendszerint nem a király által kinevezett — tisztségviselők voltak; a várnagy elnevezéssel pedig azokat a magasabb rangú személyeket illették, akiknek a gondjára bízta az uralkodó a városunkban levő erősséget. Az utóbbiak viselték a csongrádi ispáni tisztet, és ők nevezték ki az alvárnagyokat is. A szakirodalom egyik újkeletű megállapítása szerint a szegedi vár első várnagya az a Márton nevű szegedi comes (Martinus comes Zegediensis) lehetett, aki erőszak kal elfoglalta az óbudai káptalan Bodrog megyei Csecstó nevű birtokát, amelyet azon ban később Miklós csongrádi főesperes közbenjárására visszaadott az óbudai egy háznak. Minderről a váci káptalan egy 1295 és 1303 között keletkezett oklevele tájé koztat.47 Véleményünk szerint kevéssé valószínű, hogy ez esetben a comes szó vár nagyot jelöl. Úgy gondoljuk, inkább titulus lehet, hiszen a királyi várnagy megjelö lésére a 13. század hatvanas éveitől kezdve már a castellanus elnevezés használatos.48 Feltevésünket alátámaszthatja az a tény is, hogy a 13. század végi és a 14. század eleji oklevelekben előforduló comes szó igen gyakran nem társadalmi tisztséget jelöl. További bizonyítékot jelent a szóbanforgó oklevél szóhasználata is, mivel Márton, másodszori említésekor már csak comes Martinus-ként szerepel, s a Zegediensis kité tétel, melynek ebben az összefüggésben fontos szerepe van, hiányzik. Úgy véljük, kevéssé helytálló a comes szó értelmezésével kapcsolatos másik új keletű nézet is, amely egy 1302-ből fennmaradt Szegeddel kapcsolatos oklevél adatai alapján azt hangoztatja, hogy a comes szó itt a polgári tisztségeket örökletesen bir tokló, a város szegényebb polgári társadalmát kisebbségi uralma alatt tartó, gazdag városi patrícius réteg egy tagjára vonatkozik.49 Az 1302. évi oklevélben szereplő Bugar veje András comest azonban pusztán comes címe alapján nem tekinthetjük particius polgárnak.50 E gyanúba fogható adaton kívül más forrás nem utal arra, hogy a 14. század eleji Szegeden is számolnunk kellene a városi vezetést kisajátító, a comes megszóllítással illetett, a nemességhez hasonló életmódot űző patrícius polgársággal.51

45 R eizner : Szeged IV. 45. 46 Engel Pál : A honor. (A magyarországi feudális bírtokformák kérdéséhez.) Történelmi Szemle 1981. (továbbiakban: E ngel : A honor)

47 Budapest történetének okleveles emlékei. Csánky Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte G árdonyi A lbert. I. Bp. 1936. (továbbiakban: Bp. I.) 206. 48 F ügedi: Vár és társadalom 68. 49 Bálint : i. m. 13. so P etrovics István: Oklevelek Szeged középkori történetéhez. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica. LXVI. Szeged 1979. (továbbiakban: P etrovics: Ok

levelek) 61. 51 P etrovics István: Fejezetek Szeged XIV—XV. századi történetéből. Kéziratos bölcsészdoktori értekezés. Szeged 1979. 91—120.

59

Mindezet figyelembe véve az 1295 és 1303 között keletkezett oklevélben szereplő Márton comest sem várnagynak, sem pedig patrícius polgárnak nem tekinthetjük. Véleményünk szerint Márton egy Szegeden élő úr lehetett. Ugyanakkor azonban nem zárkózhatunk el az elől a feltevés elől sem, hogy az említett Márton töltötte be ebben az időszakban a szegedi sókamara ispáni tisztét, s comes elnevezése innen kapta eredetét. Amennyiben fenti nézetünk megállja a helyét, a fennmaradt írott forrásokban szereplő első szegedi várnagy az a Dénes fia Pál mester volt, aki Károly Róbert olda lán harcolt és Csák Máténak a Nógrád megyei Buják királyi vár megvívására küldött seregét szétverte.52 Még 1321-ben is ő viselte a szegedi — és emellett az óbudai — várnagyi tisztet. Ebben a minőségében bízta meg őt Károly Róbert, hogy felügyeljen hívének, a kun Kondam ispánnak a Csanád megyei Béb és Halászmorotva nevű birtokain megtelepülni szándékozó népekre, mivel a király hozzájárult ahhoz, hogy Kondam ispán lakosokkal népesítse be az említett birtokokat.53 A 14. század húszas évtizedének második feléből származó oklevelek arról ta núskodnak, hogy a vár élén a castellanus mellett az alvárnagy is feltűnt. Ezt a posztot valószínűleg 1328-ban az az István töltötte be, aki a szegedi felső vásáron több szép laki jobbágyot elfogott, mivel azok vonakodtak beszállítani a szegedi vár szénáját.54 Az 1329-ben vicecastellanusként felbukkanó személyről midössze annyit tudunk, hogy Szécsényi Tamás erdélyi vajda embere volt, s apját Leonárdnak hívták. Min denesetre tekintélyes ember lehetett, mert 1329-ben Nagymartom Pál országbíró mellett bírótársként szerepelt egy Temes megyei birtok peres ügyében.55 Az 1329. évi oklevél kapcsán korábban már utaltunk arra, hogy a várnagyságot ebben az időben Szécsényi Tamás viselhette. Ugyancsak az 1329. évhez kapcsolódik Karácsonyi Jánosnak egy állítása, mely szerint a szegedi várnagyságot ebben az évben a Balassa családbeli Donch mester viselhette.56 Karácsonyi állítását arra alapozhatta, hogy a ferencesek 1329. évi szegedi közgyűlését megörökítő forrásban valóban szere pel egy Dons nevű személy,57 akit ő Donch zólyomi ispánnal azonosított. Karácsonyi szerint Donch a közgyűlés költségeire nagyobb összeget adományozott, s ő volt a gyűlésen résztvevők gazdája is.58 Mivel Karácsonyi munkájában ezzel kapcsolatosan nem adott pontos forrásmegjelölést illetve bővebb magyarázatot, s ezt az adatot más kútfők sem ismerik, Donch szegedi várnagyságáról vallott nézetét nem tarthatjuk elfogadhatónak. 1337-ben Bátori Bereck fia Miklós állt a szegedi vár élén.59 Bereck fiai karrier jüket 1316-ban alapozták meg azzal, hogy Kopasz nádor lázadása idején az őket ért támadások ellenére is megmaradtak Károly Róbert oldalán. Hűségük vagyonhoz és különféle méltóságokhoz segítette őket. A család tagjai közül II. András egyházi 52 Győri tört. rég. fűz. III. 365—366. 53 G yárfás I stván : A jász-kunok története. III. Szolnok 1883. 508—509. Erre 1. még: G yörffy G yörgy: A kunok feudalizálódása. Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. Szerk.: Székely G yörgy. Bp. 1953. 269. Dénes fia Pál mestert Reizner János a Dorozsma nemzetséghez tartozónak vélte (R eizner : Szeged I. 49). Reiznernek ezt az állítását azonban sem a források, sem Karácsonyi Jánosnak a magyar nemzetségekről írt mun kája nem támogatják. (K arácsonyi J ános: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 1 III. Bp. 1900—1901. (továbbiakban: K arácsonyi: Magyar nemzetségek) I. 414—424. 64 Petrovics: Oklevelek 62. 55 Df 266 365. 56 K arácsonyi J ános: Szent Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig. II. Bp. 1924. (továbbiakban: K arácsonyi: Szent Ferencz II.) 35. Ezta — véleményünk szerint téves — adatot Nagy Zoltán is átvette (N agy : i. m. 44.). 57 Borovszky Samu : A ferencziek történetéhez. Történelmi Tár 1895. 754. 58 K arácsonyi: Szent Ferencz II. 35. 59 Dl 30 008.; Dl 30 011. 60

vonalon futott be fényes pályát, II. János szatmári és aradi ispán lett, míg Miklós 1337-ben a csongrádi ispánságot és a szegedi várnagyságot viselte.60 Egy évtizeddel később Sándor fia Jánost említik szegedi várnagyként a források. Az Ákos nembeli Cselénfi ág tulajdonképpen neki köszönhette felemelkedését.61 Sándor fia János azzal szerzett elévülhetetlen érdemeket magának, hogy Szécsényi Konia királyi étekfogó mester helyetteseként ártalmatlanná tette az 1330. április 17-én a visegrádi palotában a királyi család életére törő Záh Feliciánt.62 Ezért a tettéért Károly Róbert hálából neki adományozta Záh Felicián csaknem valamennyi Nógrád és Gömör megyei birtokát.63 Sándor fia János nemcsak Károly Róbertnek volt kedvelt híve, hanem I. Lajosnak is. Az ő uralkodása alatt kapta meg előbb a gömöri, majd később a csongrádi ispánságot és ezzel együtt a szegedi várnagyságot.64 Nagy Lajos egy 1348. évi oklevelében Vásári Miklós nyitrai püspökkel együtt titkos tanácsosának nevezte Sándor fia Jánost. Kettőjüknek adott teljes felhatalmazást, hogy követeiként Velencében Dandolo herceggel békét és szövetséget kössenek.65 1348 nyarán sikerült is tető alá hozniuk egy nyolc évre szóló fegyverszüneti egyez ményt. A szerződésnek nagy jelentősége volt, hiszen Velence azt vállalta ebben, hogy szárazon és vízen szabad átkelést biztosít a Nápolyba induló és onnan érkező magyar csapatok számára.66 Sajnálatos módon arra nézve nincs pontos adatunk, hogy Sándor fia János, az Anjou-kor e jelentős figurája, meddig töltötte be a szegedi várnagyi tisztet. Az 1358-ban felbukkanó szegedi castellanusról, Némethnek mondott Jánosról mindössze annyit árul el a forrásanyag, hogy királyi emberként részt vett a magtalanul elhunyt Jánoki Miklós egyik birtokával kapcsolatos határjáráson, s a határvita elren dezésében.67 Egy év eltelte után Elédervári Miklós fia Miklós szerepel szegedi várnagyként és csongrádi ispánként egy, a váradi káptalan által kiadott privilegiális levélben. A diploma elmondja, hogy Hédervári Miklós fia Miklós királyi kiküldöttként járt el a Szöllős város és az ardai nemesek közti határvitában.68 1360-ban ugyancsak ő látta el a szegedi várnagyi és a csongrádi ispáni tisztet. Ebből az évből alvárnagyát is ismer jük, akinek nevét a Csongrád megyei tisztikar egy kiadványa őrizte meg. Az oklevél szerint Kemény fia Jakab Csongrád megyében Hédervári Miklós fia Miklós alispánja és szegedi várnagy volt.69 Mivel az alispáni és a várnagyi funkciók összekapcsoló dására a korábbi gyakorlattól eltérően csak ez az egyetlen egy adat szerepel a Sze geddel kapcsolatos írott forrásokban, és Engel Pál kutatásai alapján azt is tudjuk, hogy a várnagyság legtöbbször a megyés ispáni tisztséghez kapcsolódott, úgy véljük, Kemény fia Jakab valójában Hédervári Miklós fia Miklós alispánja és egyben vice60 61 62 63

K arácsonyi J ános : Magyar nemzetségek II. 24—27.

Uo. I. 101. CD VIII/3. 417—418.; H óman—S z e k fü : i. m. 71. A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. I. Oklevelek 1253—1413. Sajtó alá ren dezi G éresi K álmán. Bp. 1882. (továbbiakban: Károlyi oki. I.) 77—79., 117—121. 64 Zala vármegye története. Oklevéltár. I. Szerk. N agy I mre, Véghely D ezső és N agy G yula . Bp. 1886. 444.; Károlyi oki. 1. 175. Karácsonyi János a magyar nemzetségekről írt mun kájában nógrádi ispánként is említi (K arácsonyi: Magyar nemzetségek I. 101.), de az általa megadott oklevelekben nem szerepel Sándor fia Jánosnak ez a tisztsége. 65 Magyar diplomacziai emlékek az Anjou-korból. II. Szerk. W enzel G usztáv . Bp. 1875. (továbbiakban: DE II.) 303. 66 H óman —S zek fű : i. m. 196. 67 Anjou-kori okmánytár. I—VII. Szerk.: N agy I mre, T asnádi N agy G yula . Bp. 1878— 1920. (továbbiakban: AO) VII. 231. 68 Uo. 535. 69 Dl. 91 560. 61

castellanusa lehetett. Hédervári Miklós fia Miklós vezető szerepet töltött be a Hédervári családban, s jóval többre vitte, mint atyja, aki 1326 és 1330 között a győri ispáni tisztet viselte.70 Ügyes politikával tekintélyes birtokot szerzett, s I. Lajos uralkodása alatt fontos posztokon találkozunk a nevével.71 1359-ben és 1360-ban Csongrád me gyei ispán és szegedi várnagy volt. 1361 és 1374 között a királyné ajtónálló mestere ként tűnt fel.72 1364-ben a királyné udvarbírája, s emellett Fehér és Tolna megyék ispánja.73 Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy 1365-ben ismét a csongrádi ispáni és a szegedi várnagyi teendőket látta el.74 1366-ban Fehér és Tolna megyék comeseként szerepelt,75 1368 és 1371 között pedig mosoni ispánként tevékenykedett.76 Kemény fia Jakabról az említetteken kívül többet nem árulnak el a források. A Csongrád megyei tisztikar egy 1371-ben kelt oklevele szerint ebben az évben Máté mester volt egy személyben a csongrádi ispán és a szegedi várnagy. Máté mes ter a tisztikar többi tagjával 1371-ben egy peres ügyben ítélkezett.77 Róla több adat nem áll rendelkezésünkre. 1394 és 1395 között Sóji Bertalan mester diák viselte a szegedi várnagyi tisztet.7879 Nevét a Nógrád megyei Sój nevű településről kapta.70 írott emlékeinkben általában e birtokkal kapcsolatos neve szerepel, de Somogy megyei Szob birtoka után Szobi né ven is említik.80 A források szerint 1388 és 1390 között nádori, illetve kúriai jegyző ként tevékenykedett.81 Itt szerzett ismereteit 1392 februárjától ítélőmesterként kama toztatta.82 Még ez évben, Bebek Imre országbíró távozása után, Bertalan mester diák is elhagyta az országbírói kúriát.83 1394/95-ben a szegedi vár élén találjuk, de várnagyi tevékenységéről semmiféle adat nem maradt ránk. 1396-tól ismét az ország bíró udvarában tartózkodott. Előbb Pásztói János ítélőmestere, majd később Szécsényi Frank országbíró alországbírája és ítélőmestere lett.8485 A 15. század elejéről még két, a szegedi várnagyokkal kapcsolatos oklevél ma radt fenn. Az egyik 1414-ben, a másik 1424-ben kelt.86 Mindkettő a szegedi castellanusok hatalmaskodásáról tudósít. Az 1414. évi, Borbála királyné által kiadott okle vélből kiderül, hogy Ozorai Pipó várnagyai gyakran követtek el hatalmaskodásokat. Ez alól nem kivétel a szegedi castellanus sem, aki kiküldött familiárisai által a Szeri Pósafiak Csongrád megyében fekvő, Tömörkény nevű birtokáról húsvét ünnepe tá ján négyszáz ökröt hajtatott el, s azok közül száztízet jogtalanul megtartott magá nak. Ugyanez a várnagy egy másik alkalommal a Pósafiak Szer nevű birtokáról ötven marhát hajtatott el, melyek közül csak tizenhármat adott vissza gazdáinak. Részle tesebb információkkal rendelkezünk az 1424. évi hatalmaskodásról. Az oklevél sze70 A Héderváry-család oklevéltára. I—II. Közli: Z ávodszky L evente és R advánszky B éla . Bp. 1909—1922. (továbbiakban: Héderváry oki.) I. 28.; CD Vlll/3. 126. 71 Héderváry oki. II. X—XII. 72 Uo. I. 57., II. 336. 73 Uo. I. 60. 74 Uo. II. X. 75 Uo. I. 61. 76 Uo. I. 66., 70. 77 Dl. 91 784. 78 Zs. I. 3334. sz.; II/2. 5916. sz. Erre 1. még: E n g el : i. ni. 154. 79 A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. I—XII. Pest— Bp. 1871—1931. (továbbiakban: Zichy O.) IV. 369—376.; C sánki D ezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I—III., V. Bp. 1890—1913. I. 106. 80 Zs. I. 3334. sz. 81 Uo. I. 729. sz., 778. sz., 979. sz., 1582. sz. 82 Uo. 1. 2401. sz. 83 Bertényi: i. m. 194.

84 Zs. 1. 4394. sz., 4645. sz.; Zs. 11/1. 123. sz., 1685. sz. 85 Dl. 92 445.; Zichy O. VIII. 173—174. 62

rint 1424 márciusában Fedémesi Szobonya és Némái Kolos szegedi várnagyok fami liárisaikkal, Nagy István és Nagy János madarasi officiálisokkal, Nagyvölgyi István büködi officiálissal, valamint a cikádori apát több Büködön élő jobbágyával, a cikádori apát egyetértésével Bátmonostori Töttös László fiainak Mátyásháza és Szentgyörgy nevű birtokairól 120 ökröt hajtottak el erőszakkal. Garai Miklós nádor a kalocsai káptalant bízta meg az ügy kivizsgálásával. Fedémesi Szobonya a Felvidék valamelyik Fedémes nevű településéről vehette a nevét. Azt azonban, hogy Zsitva-, Ipoly-, esetleg Nagy- vagy Pusztafödémes86 települések közül melyikről származha tott, adatok híján nem tudjuk eldönteni. Szobonyáról már egy 1411. évi megyei kiad vány is megemlékezik. Ekkor alispánként terjesztett a király elé egy peres ügyet.87 1426 októberében ugyancsak Csongrád megye alispánja volt, ugyanis a megyei tiszti kar egy oklevele Némái Kolossal együtt vicecomesként említi.88 Némái Kolos, aki 1424-ben Fedémesi Szobonya várnagytársa volt, a Komárom megyei Néma nevű helységből származhatott.89 Róla több adat nem maradt fenn. A szegedi várat 1437-ben pro honore tartó Guti Ország János és Kátai László közül az előbbi töltött be fontosabb pozíciókat Zsigmond uralkodásának utolsó időszakában.90 A Gutkeled nemzetséghez tartozó, a Szabolcs megyei Gutról származó János öccsével, Mihállyal 1427 táján bukkant fel a király szolgálatában.91 Szegény származásukat tehetségük ellensúlyozta. János 1433-ban világosvári várnagy és zarándi comes volt, majd négy évvel később Arad és Csongrád megyék ispánságát is megkapta.92 Fontos várak, Szeged, Sólymos és Zsidóvár tartoztak alá.93 A köznemesi családból származó, de Zsigmond bizalmasának számító Kátai László a szolnoki ispáni tisztet látta el. A 15. század harmincas éveinek második felében Guti Ország Jánossal együtt a kunok bírájaként említik az oklevelek.94 A nevezettek pro honore tartották a szegedi erősséget. A honorról pedig tudjuk, hogy nemcsak megtiszteltetést jelentett, hanem az alapjául szolgáló várbirtok révén bizonyos jövedelmet is biztosí tott birtokosa számára. A várnagyok feletti szemle végére érvén megállapíthatjuk, hogy azok az Anjouházi uralkodók, illetve Zsigmond kipróbált híveinek sorából kerültek ki. A várna gyok közül például Bátori Bereck fia Miklós, Sándor fia János, Hédervári Miklós fia Miklós régi, nagy múltú nemzetségek leszáramzottai. Tisztségüket, felemelkedé süket azonban nem kimondottan nemzetségük tekintélyének, hanem személyes helytállásuknak, hűségüknek és tehetségüknek köszönhették. Az a tény, hogy a sze gedi várat az Anjou-és Zsigmond-korban az uralkodók bizalmi embereinek kezén találjuk, a castrum jelentőségére vet fényt. Érdekes jelenségre hívja fel a figyelmet a szegedi várnagyok (alvárnagyok), illetve azok családja származási helyének földrajzi szempontból történő vizsgálata. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy várnagyaink csak nem kizárólag az ország északi felében birtokos családokból kerültek ki. 86 A Födémes helynevekre 1.: H eckenast G usztáv: Fejedelmi (királyi) szolgálónépek a korai Árpád-korban. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 53.) Bp. 1970. 101. 87 Dl. 92 391. 88 Dl. 92 702. 89 C sánki: i. m. III. 526. 90 E ngel : i. m. 197. 91 Uo. 81. 92 Uo. 82. 93 Uo. 197. 91 R eizner : Szeged IV. 40., 42. Engel Pál hívta fel a figyelmet arra, hogy a királyi várak 1437. évi jegyzékének azon adatát, amely szerint Kátai László Guti Ország János társa volt Világosvár, Sólymos, Szeged és Zsidóvár erősségek élén, más forrás nem támogatja (E ngel : i. m. 84. 246. jegyzet). 63

A továbbiakban tekintsük át azokat a funkciókat, amelyeket a vár — létrejöt tétől a Zsigmond haláláig terjedő időszakban — betöltött. A castrum keletkezési körülményeit vizsgálva utaltunk már arra, hogy építése minden bizonnyal a Szegeden működő egyik országos sóközpont és az itteni rév biztosításával hozható összefüg gésbe, bár ezt közvetlen adatokkal alátámasztani nem tudjuk. Ahhoz, hogy a vár gazdasági tevékenységéről, szerepéről képet alkothassunk, szükségesnek látszik ki térni a castrum tartozékainak kérdésére. Általános magyarországi tapasztalat, hogy a tartozékokról pontos információkat a 15. század előtt nemigen őriztek meg az ok levelek s a várak ellátását biztosítani hivatott javak vizsgálatakor feltétlenül figyelembe kell vennünk azt a körülményt, hogy értéküket a belőlük származó jövedelem nagy sága s nem pusztán a pertinentia száma szabta meg. Nem szabad megfeledkeznünk továbbá arról sem, hogy a tartozékok száma a 13— 15. század között nem volt ál landó. A szegedi castrum tartozékairól a 14. századi források igen szűkszavúan s meg lehetősen sztereotip módon nyilatkoznak. Egy valószínűleg 1328-ban keletkezett ok levél arra utal, hogy a várnak egy közelebbről meg nem határozható helyen kaszálói voltak. István alvárnagy ugyanis a széplaki jobbágyok közül többet elfogott, mivel azok nem akarták a vár szénáját beszállítani. Az elfogottak panaszából azonban az is kiderül, hogy a fenti szolgálatra a széplaki jobbágyokat István vicecastellanus jog talanul kényszerítette.9596 1338-ban Károly Róbert 25 ezer márkáért elzálogosította a szegedi és a becsei királyi várakat leendő menyének.97 A várak elzálogosításakor meg nevezett összegek alapján azonban nem tehetünk egyértelmű becslést azok és java dalmaik nagyságára, mivel a lekötéskor említett összegek csak ritka esetben közeli tették meg az elzálogosított javak teljes értékét. A fenti adattal kapcsolatosan további nehézséget jelent az a körülmény, hogy a szegedi és a becsei várak, valamint azok tartozékai együttesen szerepelnek, s a szerződés a tartozékok részletezésétől eltekint. Arra, hogy a szegedi castrum fenntartásában vámjövedelmeknek is szerepe lehetett, két adat alapján következtethetünk. Zsigmond király egy 1389. évi oklevelében meg parancsolta a szeri nemeseknek, hogy a sáregyházi úton járó szegedi polgárokat ne merjék vámfizetésre kényszeríteni. A nagyobb nyomaték kedvéért kilátásba helyezte, hogy ellenkező esetben a Szer faluban szedett vám jogát a szegedi királyi várnak adja.98 A másik adat Nápolyi László azon oklevelében található, amelyben a castrumot a Szeri Pósafiaknak adományozta. A diploma a vár tartozékaiként — általános fogalmazásban ugyan — falvakat, mezővárosokat, kisebb erőditményeket, prédiumokat, vámokat, telkeket és jobbágyokat említ.99 A helységek közül néhányat későbbi diplomák adatai alapján módunk van meghatározni. Albert király 1439. évi oklevelé nek bizonysága szerint a szegedi várhoz tartozott Röszke (Recke), Csongrád és egy kiolvashatatlan nevű falu.100 Bár a Csanád megyei Keresztúrt nem tekinthetjük a sze gedi vár tartozékának, mivel az a Csanádi prépostság birtokát képezte, lakói és job bágyai a 15. század első felében, s nem kizárt, hogy már azt megelőzően is, bizonyos szolgáltatásokkal tartoztak a szegedi castellanusoknak. E szolgáltatások fizetése alól V. László király mentette fel 1456-ban az itt élő népeket.101 A Csongrád megyei Vastorok és Adorján sem lehetett a castrum tartozéka, ugyanis Hunyadi Mátyás 95 F ügedi: Vár és társadalom 45. 96 P etrovics: Oklevelek 62.

97 Cod. dipl. Mór. VII. 135—137. 98 R eizner : Szeged IV. 4—5. 99 Zs. II/l. 2587. sz. 100 R eizner : Szeged IV. 45. 101 Uo. 51—52.

64

1459. évi oklevele — igen általános megfogalmazásban — csupán arról tudósít, hogy az uralkodó az óbudai apácák fenti birtokain eló' népeit felmenti a királyi seregeinek beszállásolásától, a táborozási terhek viselésétől és a várak fenntartásával járó szol gáltatások alól. A diploma a szegedi várról említést sem tesz, abban csak a szegedi várnagyok szerepelnek, akik egyben Csongrád megye ispáni illetve alispáni tisztét is betöltötték, s az oklevélben foglaltak betartására ez utóbbi funkciójuk miatt szólította fel ó'ket az uralkodó.102 Nem tarthatjuk számon a szegedi vár javadalmai között Tápét és a Vártó nevezetű halastavat sem, mivel IV. Béla 1247. évi oklevele egyértel műen arról tanúskodik, hogy ezeket a király nem a várnépeknek, hanem a szegedi hospeseknek adta.103 A vár, illetve a várnagyok politikai szerepének megítélésére viszonylag „bő” forrásanyag alapján tehetünk kísérletet. Az ezzel kapcsolatosan fennmaradt okle velek statisztikai megoszlása a következő: négy a castellanusok birtokügyeiről,104 három az általuk elkövetett hatalmaskodásról,105 kettő határjáráson és határvitában való részvételükről,106 kettő a megyei szolgabírákkal együtt végzett bíráskodásukról,107 egy-egy pedig katonai, diplomáciai, valamint felügyeleti tevékenységükről tudósít;108 egy pedig annak emlékét őrzi, hogy az országbíró mellett ítélőmesterként szerepelt egy alvárnagy.109 A fent jelzett kérdés vizsgálatánál azonban az említett diplomáknak csak egy része vehető számításba, mivel kútfőink rávilágítanak arra, hogy Sóji Ber talan és Bátori Bereck fia Miklós nem kimondottan szegedi várnagyi szolgálataikért részesültek birtokadományban, a határjáráson megjelent Némethnek mondott János és Hédervári Miklós fia Miklós sem castellanusi tisztéből adódóan intézkedett a Sze gedtől nagy távolságra fekvő birtokokon, hanem mint a király embere, s ugyancsak az uralkodó külön megbízásából járt el Dénes fia Pál mester, amikor a bujáki vár alatt szétverte Ibur fia István csapatát, valamint Sándor fia János, aki I. Lajos követe ként Velencében fegyverszünet megkötéséről tárgyalt. Az 1329-ben szereplő szegedi vicecastellanus sem annyira tisztsége, mint inkább ura, Szécsényi Tamás erdélyi vajda megbízása következtében jelenhetett meg az udvarbíró kúriájában. Egyértelműen a szegedi várnagynak szólt viszont Károly Róbert 1321. évi oklevele, amelyben a király megbízta Dénes fia Pál mestert, hogy járjon el a Csanád megyei Béb és Halászmorotva birtokokra települni szándékozók ügyében. Ezt az intézkedést az indokolhatja, hogy Csanád megyében a 14. század elején nem volt királyi vár, s így az uralkodó paran csának végrehajtásával célszerűnek látta a közelben székelő szegedi várnagyot megbízni. A megyei ügyekben intézkedő castellanusok működése a szegedi várnagyi tisztség és a Csongrád megyei ispáni funkció kapcsolatának kérdéséhez vezet el. M i vel a szegedi királyi castrum a tatárjárást megelőzően ispánsági központként működő csongrádi vár szerepkörét vette át, s a megye egyetlen vára volt, már a régebbi szakirodalomban is találkozunk olyan nézettel, amely a castellanusi és az ispáni funkciók 102 G yárfás: i. m. 641—642. Keresztárral kapcsolatos álláspontunk tehát némileg eltér Reiznerétől. Vastorokkal, illetve Adorjánnal kapcsolatos nézetünk pedig kimondottan ellentétes Reizner felfogásával, mivel ő mindhárom helységet egyértelműen a szegedi vár tartozékai közé sorolta (R eizner : i. m. I. 48.). Reiznernek Vastorokra és Adorjánra vonatkozó nézetét egyébként már Czimer Károly is bírálta (Czimer K ároly: Szeged monographiája. Lenyomat a Budapesti Szemle 1901. évf. 292 és 293. számából. Szeged 1901. 18—19.). 103 R eizner : Szeged IV. 3. Reizner Tápét és Vártót a szegedi vár javadalmai közé sorolta (R eizner : Szeged I. 47.). 104 Dl. 30 008., 30 011.; Károlyi oki. 1. 175—176; Zs. I. 3334. sz.; Zs. TI/2. 5916. sz. 105 P etrovics: Oklevelek 62.; Dl. 92 444.; Zichy O VIII. 173—174. 106 AO VII. 231—236., AO VII. 534—538. 107 Dl. 91 560., Dl. 91 784. 108 G yőri tört. rég. fűz. III. 365—366; DE II. 303.; G yárfás: i. m. 508—509. 109 Df. 266 365.

65

összekapcsolódását vallja. 110 Bár a két szerepkör összetartozására vonatkozó első' konkrét adat a 14. század közepe tájáról, pontosabban 1337-ből származik,111 s kézzelfoghatóan mindössze hat oklevél bizonyítja csupán a két tisztség egyértelmű egyértelmű összekapcsolódását,112 figyelembe véve a történeti kutatás legújabb ered ményeit is,113 nemigen lehet kétségünk abban a vonatkozásban, hogy az Anjou- és Zsigmond korban Csongrád megye ispáni funkciója együttjárt a szegedi várnagysággal. Számos esetben azonban magát az erősséget ténylegesen nem az ispán, hanem az általa kinevezett várnagy — helyesebben vicecastellanus — igazgatta, akit az okle velek hol várnagynak, hol pedig alvárnagynak neveztek. Fejtegetésünket a következőkkel zárhatjuk: vizsgálódásaink rámutattak arra, hogy a szegedi vár középkori históriájával kapcsolatba hozható írott emlékek szá mos olyan információt őriztek meg, amelyet a kutatás mindeddig nem hasznosított kellőképpen. Ezek felhasználásával, valamint az 1242—1320 közötti királyi várépítés statisztikai adatainak a vizsgálatokba történt bevonásával sikerült a szegedi vár ke letkezését a korábbiaknál szűkebb időhatárok közé helyezni. Kutatásaink megerősí tették azt a régibb keletű feltételezést is, hogy a szegedi erősség királyi vár volt, s rámutattak arra, hogy a castrum a 15. század első harmadáig az uralkodók hü em bereinek fennhatósága alá tartozott. A vár a vizsgált időszak legnagyobb részében a király, illetőleg az uralkodó kipróbált híveinek kezén volt; időnként az erdélyi vajdák gyakoroltak felügyeletet felette, néha pedig eladományozták, illetve elzálogosították. Az okleveles anyag terminológiája pedig arra utal — tudniillik valamennyi forrás castrum, s nem castellum névvel illette —, hogy Szeged erőssége az erődített helyek nek ahhoz a legnagyobb számmal képviselt csoportjához tartozott, amelyek elsődle gesen politikai és katonai feladatokat láttak el, vagyis eszközei voltak a politikai hatalom gyakorlásának, s emellett jelentős szerepet töltöttek be az ország védelmé ben. Forrásaink arról is tájékoztatnak, hogy a vár az általunk vizsgált időszakban még nem látott el kiemelkedő fontosságú katonai feladatokat. Jelentősége az ország védelmi hálózatában csak később, a török veszély fokozódásával domborodott ki. Végezetül hangot adunk annak a reményünknek, hogy a vár korai történetéről fen tebb megrajzolt képet az általunk vizsgált periódust követő korszakok jelenleg még feltáratlan adatainak retrospektív felhasználása, valamint a későbbi régészeti kutatás sok eredményei több vonatkozásban árnyaltabbá, teljesebbé teszik.

110 Z silinszky M ihály : Csongrád megye főispánjai. Tekintettel a vármegyei rendszer fej lődésére. Századok 1891. 642. 111 Dl. 30 008; Dl. 30 011. 112 1337. Bátori Bereck fia Miklós: Dl. 30 008., Dl. 30 011.; 1348. Sándor fia János: Károlyi oki. 1. 175—176., DE II. 303.; 1359. Hédervári Miklós fia Miklós: AO VII. 534 -538.; 1371. Máté mester: Dl. 91 784. 113 E ngel: A honor 1—6. 66

FASS ELŐD A S Z E G E D I N Á H IJ E 1553— 1554. É V I T Ö R Ö K A D Ó Ö S S Z E ÍR Á S A

Tanulmányunkban olyan török adóösszeírás egy részletét dolgozzuk fel és kö zöljük, amely Szeged város és környéke történetére különös jelentőséggel rendelke zik. A török kézirat a szegedi szandzsák mohamedán időszámítás szerinti 961. évét (1553. dec. 7—1554 .nov. 26) jelöli meg címében a lejegyzés időpontjának. Szeged történetére végzetes következményekkel járó 1552 márciusi események, amelyeket „szegedi veszedelem” néven ismerünk, tehát közvetlenül a török adóösszeírás előtt zajlottak le. Különös jelentőségét a lezajló események nyomában történt első össze írás „számadó jellegénél” fogva őrzi. Ezért ebben a tanulmányunkban ezt a „szám adó jelleget” vesszük differenciáltabb vizsgálat alá, hogy Szeged és környéke 1552 utáni települési viszonyairól részletesebb adatokat nyerhessünk. Az 1553—1554. évi török adóösszeírás tulajdonképpen fejadó összeírásról ké szült jegyzék (defter-i dzsizje), amely címében megjelölt tartalma szerint: „a szegedi tartományban élő hitetlenek fejadójának jegyzékét” őrzi.1 Az összeírás ilyen módon minden fejadófizetésre kötelezett adófizető névjegyzékét tartalmazza. A fejadó, más néven harács, vagy forint adó, esetleg császár adója, az Oszmán Birodalom belső te rületein, mint pl. az Égéi tengerben fekvő Limnosz szigetén az 1489—1519 közötti rendelkezések szerint az adófizetők gazdasági státuszuk bázisa szerint három jöve delmi kategóriában került kivetésre. A három jövedelmi kategória; 1. a magas (alalar), akik 1000 akcsénál magasabb vagyonnal rendelkeztek; 2. az átlagos (mutavassit ülhal), akik 600 akcsénál magasabb vagyonnal rendelkeztek; 3. a szegények (edna-i hal), akik 400 akcsénál nagyobb vagyonnal rendelkeztek.2 A szegedi szandzsák 1548. évi részletes adóösszeírása elé bemásolt törvénykönyv (kanunname), mintegy instrukcióként is használatos volt. Ez kimondta, hogy az bizonyul a fejadó fizetőjé nek, aki házából, szőlőjéből, szántóföldjéből, marháiból és a házában levő holmiból és a hordóiban levő borból számítva összesen legalább 300 akcse vagyonnal rendel kezik.3 Ez a jövedelmi kategória tehát kisebb a fenti példányban említett Limnosz szigeti adó legalacsonyabb összegénél is. A fejadót az iszlám vallásjogi előírása 1 A felhasznált forrás kézirata: Wien, National. Bibliothek, Türk. Hass. Mxt. 603 jelzeten található meg; Kivonatosan idézte Velics A ntal—K ämmerer E rnő, A magyarországi török kincstári defterek, II. kötet, 144—145 1., Mikrofilmje az OL. Mikrofilmtár 1245. számú dobozá ban található, s fordításunkhoz innen használtuk fel. 2 L owry , H eath, W., A Corpus of extant Kanunnames for the Island of Limnos as contain ed in the Tapu — Tahrir — Defter Collection of the Basbakanlik Archives = Osmanli Arastirmalar, Istanbul 1980. I., pp. 41—60. 3 A szegedi szandzsák 1548. évi összeírása elé bemásolt kanunname teljes szövegét közölte: Vass E lőd , A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása = Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3., Szeged 1979, 34—36 1. 67

szerint minden mohamedán államban élő nem-mohamedánnak saját maga és va gyona megváltásaként kell fizetnie, tehát így az Oszmán Birodalom egész területén évenként állami adóként szedték.4 A győztes háborúval az Oszmán Birodalomhoz került földeken élők vagyoni helyzetét, mintegy gazdasági státuszát tekintették a háztartásonkénti adóképesség mértékének. Az adóképesség mértékét pedig mindig valamilyen helyi adózási szo káshoz szabták. így a fejadó kivetése a nagy kiterjedésű Oszmán Birodalom területén különböző módon történt.6 A művelés alatt álló földeket nem tekintették senki tu-

a

szegedi náhije f553-5^~ben A szegedi náhije 1553—54-ben

1 K áldy-N agy G yula, Magyarországi török adóösszeírások = Értekezések a történeti tudományok köréből 52., Budapest 1970, 22 1., valamint még H adzibegic, H amid, Glavarina u osmanskoj drzavi = Orientálni Institut u Sarajevu Posebna Izdanja IV., Sarajevo 1966, pp. 13—14. 5 K áldy-N ac. y gyula i. m. 23—24. 1. 68

lajdonának, hanem a szultán tulajdonaként kezelték. Ez a kezelés pedig négyféle felosztásban folyt (toprak taksimi).6 Az első kategóriába tartozó kincstári földek (arazi-i emirijje) fogalmába mindazokat vették fel, amelyek a városokban és falvak ban fél török holdat (döniim) nem haladták meg, de belső lakótelekként (arsa) használatosak. A falvak és városok határában a telki állományhoz (tetimme-i sükna) tartozó telkek, amelyek a fél török holdat (dönüm) meghaladták. Azonban a ren delkezések szerint, a városok és falvak határában minden megművelt terület, még az újonnan feltört földek is, amelyek tized adót nem is fizettek, a kincstári földekhez tartozik. A kincstári földekből a szultán által egy-egy személynek szabad birtok (műik) adományozható, pl. hasz-, zeamet-, vagy tímár-birtok formájában. A kiosz tásra kerülő földek kétfélék lehetnek; 1. ha mohamedán műveli, akkor „tizedköteles ingatlan” (arazi-i ösrije); 2. ha pedig a mohamedán hitharc során győzelmes háború ban szerezték meg, s a keresztény földműves birtokában hagyták, akkor „harácsköteles ingatlan” (arazi-i haradzsijje).7 Az utóbbi helyzet fordult elő a szegedi szandzsák területén is, amikor Szeged város lakótelkeit, vagy a környező falvak lakótelkeit a törökök adójegyzékbe, defterbe összeírták. A Magyarországon egységes jövedelmi kategóriaként alkalmazott 300 akcse török cenzus, mintegy 6 magyar forintot ért. Hogy miért pontosan ennyit vetettek ki általános cenzusként, feltételezzük, azért mivel 1544—45 körül, amikor az első összeírásokat felvették átlagosan egy ökör ára volt ennyi.8 Viszont lehetőség szerint az adófizetés mértékének megállapításakor, az egy lakótelken élő háztartás fejével, aki egy török „hane” adóegységet jelentett, a korábbi magyar királyok hadiadójának (subsidium) megfelelő forintot, vagyis annak megfelelő 50 török akcsét fizették meg.9 A két fogalmat egymással összevetve, tehát a fenti vagyoni cenzus fogalmába kerülő háztartások fejét írták össze, s a korábbi magyar adózásból vett mértékű adóztatásra kötelezték. A gyakorlatban tehát az összeíráskor az adófizetés képességére a defterbe a legalább egy házhellyel és egy ökörrel rendelkező házas zsellért vették fel. A telkes paraszti háztartások teljes egészükben képviselték az adóképességet, s őket minden esetben felvették, illetve összeírták. Ugyanakkor a szegedi szandzsák 1548. évi kanunnaméjában is olvashatjuk, hogy: „...ha egy házban 3—4 testvér, vagy ennél több lenne és az említett testvérek mindegyike külön-külön 300 akcse (vagyis 6 magyar Ft) értékű vagyonnal rendelkezik, mindegyikük 50—50 akcse harácsot ad jo n ...” .10 A gyakorlatban, tehát a zselléreknél ha egy házhelyen több lakóházban külön háztartásként mindegyikük rendelkezett egy-egy ökörrel, vagy más azonos értékű vagyonnal azok külön-külön adóztak. Ezt az adózást függetlenül attól, hogy esetlegesen szántóművelést nem folytattak, fizetniük kellett. Az adóképesség fogalma azonban valamilyen földingatlan birtoklását is feltételezte. Ezt az 1553—1554. évi fejadóösszeírás Szeged városi adófizetőinek névjegyzékében is tapasztalhatjuk, mi vel olyan adófizetők neve fölé is beírták: „testvére helyén” , akik ekkor adómentes séget élveztek, valószínűleg az új telepesek jogán. A „hely” (dzsaj) fogalma ebben az esetben a lakótelket jelöli. így a közlésre került összeírásunk nemcsak adójegyzék, hanem földkataszter is, vagyis a török kincstári földek kataszterét őrzi. Szeged város területén összeírtak feltételezésünk szerint házas családfők, s egy6 A lbayrak, Sadik , Budin kanunnamesi ve osmanli toprak meselesi, Istanbul 1973, pp.

61—64. 7 Uo. 65—66. 8 Solymosi L ászló, Nagybajom története a honfoglalástól a feudalizmus végéig, Kaposvár 1979, 147 1., említi 1545-ben a hat forintos ökörárat. 9 K áldy-N agy G yula , i. m. 24—25 1. 10 Vass E lőd, i. m. 34 1. 69

egy háztartás, illetve lakótelek birtokosai voltak. A kézirat olvasásából másra nem következtethetünk. Viszont a kézirat lejegyzése alapján az összeírt családfőket a tényleges adófizetés szerint négy csoportra oszthatjuk fel. Ezek a következők: az öszszes családfő száma, az adófizetők (hane) száma, az újak száma és az új adófizetők (hane) száma. A négy említett csoport között jelentős számbeli különbségek tapasz talhatók, amelyek az egyes szegedi városnegyedek közötti népesedési állapot problé máiból fakadnak. A problémákat az 1552. február 20—március 1 között Szeged városában és környékén, a dorozsmai és martonosi út melletti helyeken lezajlott csaták nyomában bekövetkezett népességmozgások okozták. Az ostromot vezénylő Áldana Szeged lakosságát a Ferdinánd király uralma alatti, biztonságos területre telepítette, s a kitelepítésből a többség nem tért vissza. Ezeket az eseményeket általá ban „szegedi veszedelem” -ként tartja nyilván történettudományunk.11 Az összeírá sunkban feljegyzett családfők utcák szerinti elhelyezkedéséről részletes képet kapha tunk. Különösen az említett négy csoport rávetítése az utcahálózatra nyújt értékel hető differenciált képet Szeged népesedési állapotáról. 1. Táblázat Szeged adófizetőinek városnegyedek szerinti megoszlása 1553—1554-ben Városnegyedek Belváros: Középváros: Felsőváros: Alsóváros:

Összes családfőszám 85 243 380 340

Ossz■esen:

1048 (100,00%)

Összes hane-szám 11 34 134 65 244 (23,28%)

Újak családfőszáma

Újak hane-száma

8 27 102 —

7 16 88 —

137 (13,07%)

111 (10,59%)

Az 1. táblázat az összes családfőszámhoz viszonyítva megmutatja a defterbe összeírtak és a ténylegesen adót fizetők különbségében rejlő népesedési állapotot. Az összeirt 1048 családfő közül csupán 244, az összes 23,28 %-a fizet adót és 804, az összesnek 76,72%-a pedig nem fizet. Az említett aránykülönbség különösen az egyes városnegyedek közötti megoszlásban értékelhető jól ki. Tudjuk, hogy a „szegedi veszedelmet” vakmerő támadásával előidéző Tóth Mihály a szegedi felsővárosban és a belsőpalánk területén rendelkezett a legtöbb előre megszervezett támogatóval, s így nem lepődhetünk meg, ha az 1. táblázat adatai is ugyanott mutatják ki a legtöbb új beköltözőt. Ez a Tóth Mihály híveinek Kecskemétre és máshová menekülésével történhetett meg, mivel a kiürült lakótelkekre költözhettek be az 1. táblázatban is kimutatott új települők, akik meglepően jó gazdasági állapotban jöttek.12 Az újonnan beköltözők többsége ténylegesen adót is tudott fizetni, tehát a harcokban vagyonukat elvesztő szegedieknél jobb gazdasági státusszal rendelkeztek. A szegedi alsóváros 11 R eizner J ános, Szeged története, Szeged 1900, I. kötet, 112—114 1. 12 A Szegedről 1552-ben Kecskemétre menekültekről: M észáros L ászló, Kecskemét gaz

dasági élete és népe a XVI. század közepén = Bács-Kiskun megye Múltjából II., Kecskemét 1979, 100 1., és még ugyanerről K áldy-N agy G yula, A budai szandzsák 1559. évi összeírása = Pest megye Múltjából 3., Budapest 1977, 175 1., említi a kecskeméti Szent Mária utca 1559. évi össze írásánál a török összeíró megjegyzését: „Régebben Szeged rájái voltak, de most ténylegesen Kecs kemét nevű városban telepedtek le”.

70

viszont a harcok után is viszonylagosan változatlan maradt, mivel új beköltözőket nem jegyeztek fel. A „szegedi veszedelem” által okozott változások bemutatására a korábbi 1522. évi és az 1548. évi összeírások adatait is részben felhasználjuk. Az 1548. évi defterben összeírt 26 szegedi utca helyett 1553—1554-ben már csak 22 utcát soroltak fel. Az említett 22 utca közül csupán 17-nél jegyeztek fel azonosítható utcanevet, s 5-nél pedig semmilyen nevet sem említettek meg. Igaz ugyan az, hogy az 5 — név említése nélkül — összeírt utcában kizárólagosan újonnan betelepülteket jegyeztek fel. Valószínű, hogy az említett öt utca: egy a belvárosban, egy a középvárosban és három a felsővárosban, az 1552. évi márciusi harcok alatt teljesen kiürült, s lakói nem tértek többé vissza. Azonban 1548. évi összeíráshoz viszonyítva 1553—1554-ben eleve 4 utcával kevesebbet jegyeztek fel, így összesen 9 utca elnéptelenedését tételez hetnénk fel. A fentiekkel szemben viszont 1553—1554-ben két újonnan megnevezett utca is feltűnik, tehát összesen 1548 óta 7 utca adófizetésből való kieséséről értesül hetünk. Ha ehhez az 1553— 1554. évi összeírásban összeírt ténylegesen adót nem fizető családfők 76,72 %-át hozzászámítjuk, a következtetést is azonnal megkaphat juk, az általános gazdasági visszaesésben. Az összeírásunkban szereplő újak beköltözéséről két különböző keltezésről érte sülhetünk. A névjegyzékekbe történt feljegyzésekből; 1. a 957. mohamedán évben a középvárosi Felső sor utcába, 2. a 960. mohamedán évben a felső városba, belsővárosba és középvárosba, szerepelnek új beköltözők. Ezeket mindig a már korábban ottlevőktől elválasztva, külön írják fel. Az újak névjegyzékét a következő feljegy zés vezeti be: „név jaft dzsedid fi szene 960”, azaz „a 960. évben újonnan jelenlévő új(ak)”. Ugyanígy szerepel a 957. mohamedán évi feljegyzés is, amely 1550. jan. 20—1551. jan. 9. közötti időszakban beköltözőket említi. Ekkor csupán 10 családfő telepedett le. A többi új telepes már a 960. mohamedán évben tehát 1552. dec. 18— 1553. dec. 7 közötti időszakban szerepel. Ha korábbi 10 új telepes családfőt levonjuk az összesen összeírtakból, a 1. táblázatban szereplő 13,07%-os arány 0,95%-kal le csökken. így az 1552. évi márciusi harcok után ténylegesen beköltözők aránya az 1553—1554. évi összeírt családfők 12,12%-a lesz. A fent ismertetett családfőszám utcák szerinti elhelyezkedéséről, az egyes utcákbeli családnevekről és az egyes utcák élére kinevezett elöljárókról a következőkben részletes áttekintést kívánunk nyújtani. Az áttekintést az 1548. évi összeírás feldolgo zásánál már meghatározott utcák rendje szerint végezzük el.13 Ehhez azonban előre kell bocsátanunk, hogy az 1553— 1554. évi összeírás lejegyzésénél az egyes utcák kö zött semmiféle összefüggést vagy haladási irányt nem lehet feltételezni. Az utcák sor rendje ugyanakkor különbözik az előző évi összeírás sorrendjétől, s így csak több különböző évekbeli lejegyzés összehasonlításából tudtuk elvégezni pl. az öt névnél küli utca azonosítását is.

13 Vass E lőd , i. m. 20—27 lapokon említett 1548. évi felsorolás rendjében végeztük az utcák egyeztetését; Az 1553—54. évi török összeírásban szereplő „szer mahalle azaz szószerint: „város negyed feje” kifejezést Velics A ntal után (Ld. 1. jegyzetben) „elöljáróként” fordítottuk le, noha itt az „utcatizedes” szó jobban ráillene, de erre példát csupán Szilády Á ron—Szilágyi Sándor, Okmánytár a hódoltság történetéhez Magyarországon (...) = Török—Magyar-Kori Történelmi Emlékek, Első Osztály: Okmánytár II. kötet, Pest 1863, 249—250 lapjain találtunk. Körös város tisztviselőinek esküformulái között 1699. április 1-i keltezéssel szerepel az „utcatizedes”, latinul: subdecurius szó. 71

2. Táblázat A szegedi Belső-Palánk népessége 1552—1554-ben 1. NAGY UTCA Családfő: 44+1 elöljáró, ebből fizet 2 (hane), nem fizet 43; Családnevek: Alföldi, Bács, Bódiz (v. Bódis), Bérén, Berber (v. Borber) (2), Bors, Bősze, Csatka, Csőri, Csütörtök, Fábiján, Gerezde, Kalmár, Kádár, Kádas, Karó, Karos, Kis (3), Bácsi, Köves, Kulcsos, Lukács, Mihál, Műves, Nagy (2), Nyíró, Ötvös, Pejvás, Rajkó, Rózsa, Sós, Szabó (4), Szűcs (2), Tatár, Vajda. 2.

SZENT DEMETER UTCA

Családfő: 31 + 1 elöljáró, ebből fizet 2 (hane), s nem fizet 30; Családnevek: András, Arató, Babáncsa, Becsű, Bóka, Botra, Élő, Farkas (2), Fekető, Fodor, Gesztenyés, Heves, Hortár, Kara, Kádas, Káka, Kárán, Kaska, Nagy, Ólán, Ős, Sáfár, Sári, Sípos, Torna, Tót, Velka, Vékás, Verős, Vitáris, Vitéz. 3. KIS UTCA (?) Új családfő: 7 + 1 elöljáró, ebből fizet 7 (hane), s nem fizet 1; Új családfők nevei: Bánó, Balog, Gonbos, Kalmár, Kis, Mészáros, Sebestyén, Szentmiháli.

A 2. táblázatban az 1548. évi összeírásban még szereplő Boldogasszony és Kis szántó utca már említésre sem kerül. Korábbi magyar lakosság két utcában szerepel, s a Kis utcában már új telepesek kerültek feljegyzésre. A Belső-Palánk területén a többi utca nem azonosítható, mivel a szélső utcákra megbízható adatokkal nem rendelkezünk. 3. Táblázat A Belső-Palánk utcáinak népességváltozásai 1522—1553/54 között a családnevek egyeztetésében NAGY UTCA Összeírások évei: Családfők száma: Családnevek száma és aránya: Összeírások évei: Családfők száma: Családnevek száma és aránya:

1522 44 33 = 100%

1548 8 = 24,24% 1548 52 39=100%

1553/54 4 = 9,99% 1553/54 12 = 30,76%

SZENT DEMETER UTCA” Összeírások évei: Családfők száma: Családnevek száma és aránya: Összeírások évei: Családfők száma: Családnevek száma és aránya:

1522 56 40 = 100%

1548 9 = 22,50% 1548 52 46=100%

1553/54 2 = 5,00% 1553/54 3 = 6,52%

Az utcák szerinti adófizetők családnevei különböző évekbeli előfordulásainak egyeztetésében az egyedül rendelkezésre álló adatként jönnek számításba. Ez a kö rülmény az egyes utcák tényleges lakosságáról csupán feltételezettnek tekinthető eredményt biztosít, mivel az adófizető családfők a háztartások és nem a kis családok fejei voltak. A rendelkezésre álló adatok szerint egy-egy korabeli mezőváros, vagy falu háztartásaiban több kis család is élhetett együtt, amit az akkori mezőgazdasági 72

technika szükségessé tett.1415 Ezekről viszont pontos feljegyzésekkel nem rendelkezünk. Az 1553—54. évi összeírásunkban megemlített házhelyeken egy-egy háztartást vezető adófizetők névjegyzékei az eddig ismert 1522. évi és az 1548. évi feldolgozásban sze replő családnevekkel csak részben egyeztethetők össze. Ezt a fentieken kívül még a következő körülmények nehezítik: az utcarendszer csupán feltételezett azonossága, a magyar személynevek még nem véglegesen állandósult jellege, a magyar népesség nemcsak lakóhely, hanem társadalmi státusz szerinti változása, s végül a török össze írok változó módon történő adatfelvételezései. Példaként említjük meg, hogy az 1522. évi tizedlajstrom első 136 családfőjének lakóhelye nincs is megemlítve, tehát a teljes feltételezhető lakosság utcákkénti egyeztetése teljes pontossággal el sem vé gezhető. Az alsóvárosi Kun utcában 1522. évben feljegyzett „Kerekes” családnév 1548-ban „Kerékjártó” alakban szerepel. Legújabb kutatások alapján nagy bizton sággal következetesen az egész ország területére általánosíthatók az évenkénti gabonatermés-átlagok óriási mennyiségi különbségei, amelyek a termelők gazdasági státuszát stb. befolyásolhatták.16 Rövid időszakonkénti elzselléresedést, vagy meg gazdagodást (gazdává válást) egyaránt lehetővé tették. Sőt az évenkénti születések számát is befolyásolhatták.17 A török adórovók adatfelvételezése a helyszíni állapot alapján történt. így a 16. századi Szegeden, mint máshol is a lakóházak még a házi kertekben (bosztán) álltak, s az utcák tulajdonképpen kocsibejáró utak voltak. Ezen kívül egy-egy évben nem minden lakótelek lakott, ami esetlegesen a gyér lakosságú utcák nevének elhagyásával és lakott lakótelkeinek más utcához való beírásával já r hatott.18 Erre valószínűsíthető példát a 2. táblázatunkban szereplő Belső-Palánk 1548 és 1553/54 közötti időszakban „eltűnt utcanevei” nyújtanak. A 2. táblázatban szereplő utcák adófizetőinek családnevei egyeztetésével mindössze a következő meg állapítást tehetjük, a Nagy utca adófizetőinek folyamatossága jóval nagyobb arányú volt. A fentiek ismeretében a népesség folyamatos, vagy változó voltára következ tetni az azonosítható utcákban a továbbiakban is kísérletet teszünk.

14 B álint Sándor, A z 1522. évi tizedlajstrom szegedi vezetéknevei = A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 105., Budapest 1963, 37 1., említi a Szent Demeter utca személy neveit. A továbbiakban minden utca személyneveit Bálint Sándor idézett feldolgozásával egyez tetve közöljük. Ezenkívül még P éter L ászló, Szegedi személynevek 1578-ban = Nyelvészeti Dolgozatok a JATE BTK-án, Szerk. H ajdú Péter és N yíri A ntal, Nr. 133, Szeged 1973—74, pp. 263. 16 Szakály F erenc, Sziget mezőváros (Somogy megye) lakosságának „connumeratioja” 1551-ben = Történeti Statisztika Évkönyv 1967—1968, Budapest 1970, 72—73 1. említi a mezővá ros 100 házában 371 család 1344 fő élt. Egy családra tehát átlagosan 3,6 fő, egy házra pedig 13 fő jutott. 10 M akrai L ászló, Mezőgazdasági termelés és termelékenység Magyarországon a késői feudalizmus korában. II. Az allódiumok gabonatermelése = Agrirtörténeti Szemle 1968. évi 1—2 szám, Budapest 1968. 47. lapján említi a XVI. századi terméseredmények ismert példáit az egymást követő évek közötti nagy különbségeikkel. 17 Wrigley, E. A., Népesedés és történelem, Budapest 1973, 64—66 lapjain említi az általa kidolgozott gabonaár-indexet, mint a következő évi születésszám meghatározóját. Ha a gabona ára egyik évben emelkedett, angliai példánkon bemutatva akkor a következő évi születések száma lecsökkent. 18 F ekete L ajos, A törökkori Vác egy XVI. századi összeírás alapján, Budapest 1942, 10—12 lapokon említi a háztelekről-háztelekre menő összeírás esetében lakatlanként megjelölt háztelkeket is. 73

4. T á b l á z a t

A szegedi Felső-Város népessége 1553—1554-ben 1.

SZENT GYÖRGY UTCA

Családfő: 56 + 1 elöljáró, ebből fizet 18, s nem fizet 40; Családnevek: Ági, Ácsi, Balig, Bokmácsa, Cserős, Csirók, Csonka, Csonta, Csorda, Csősz, Dókus, Dús, Fábiján, Fekető, Fijas (3), Fóris, Gyenős, Ihász, Kara, Kis (2), Királ, Koncsa, Körös, Kun, Les, Lupádi, Korcsa, Kónya, Maros, Mikla, Nagy, Oltó (2), Pál, Sajka, Sánta, Serős, Simon, Siró, Somogyi, Szabó, Szállás, Szegedi, Telek, Tomás, Tót (4), Vajádi, Vásárheli, Zaj. 2. SZENT MIKLÓS UTCA Családfő: 71 + 1 elöljáró, ebből fizet 8, s nem fizet 64; Családnevek: Amrus, Ács (3), Barbér, Bak, Bíró, Bontó, Bors, Csende, Cserne, Csete, Csurig, Dalinka, Demetri, Dézsa, Dolga, Erdeli, Farkas (4), Ferőtáji, Firös, Fitos (2), Fontos, Föcsjén, Gyér, György, Hajó, Kalmár (3), Kis (4), Királ, Latos, Mató (2), Mikó, Nagy (4) Sás, Sáfár, Sós, Szabó (3), Szajka, Szár, Szergyán, Szilág, Tatár, Tót (4), Török, Urbánus, Vaján, Vajda, Varga (4), Vékás, Virák, Zab. 3. (KIS) SZENT MIKLÓS UTCA Családfő: 33 + 1 elöljáró, s ebből fizet 5, s nem fizet 29; Új családfő: 32, s ebből fizet 27, s nem fizet 5; Családnevek: Ábrahám, Barani, Bocsári, Búza (2), Csanád, Csorba, Csoringa, Csősz, Gerendás, Ijas, Kis, Kolmász, Kurcsa (2), Lábadi, Nagy, Ón, Oláh, Pásztó, Penez, Szekerős (2), Szelidi, Szentai, Szeremlei, Szőcsma, Tót (5), Vajda, Varga. Újak nevei: Bács (2), Baksa, Bodog, Bors (2), Cserbán, Csereglás, Cserő, Farkas, Fijas, Fóris. Hendel, Hendőr, Királ, Kónya, Lökmár, Nagy, Pap, Sárkezi, Sebős, Szabó, Szekeres, Szekula, Szűrös, Tót (2), Turbás, Verős (2). 4. VARGA UTCA Családfő: 77 + 1 elöljáró, s ebből fizet 11, nem fizet 67; Családnevek: Aradi, Ábrahám, Ács, Ásfa, Bak, Bakó, Békős, Baris, Borkürti, Borbás (3), Bőszék, Bika, Búza, Csémi, Csikala, Csordás, Demetri, Egyőd, Fercsik, Fecse, Coki, Gabos, Ge rendás (2), Illés, Irmus, Kalász, Kecskés, Kis, Komavéges, Korpás, Kovács, Kurcsa, Maros, Málnás, Melős, Miklós, Móka, Nagy (3), Novák, Petri (2), Pősze, Sárga (2), Sárkerti, Sár kezi, Somogyi, Suga, Szabó (3), Szajka (2), Szántó, Szer, Szércse, Szélit (v. Szelidi), Szűcs, Telek, Testvér, Tót (3), Török, Udvar, Varga (3), Vitáros. 5. ALSÓ MADARAS UTCA Új családfő: 19, ebből fizet 15, s nem fizet 4; Újak nevei: Árok, Ártó, Erszénjártó, Fábiján, Királ, Kutyaverte, Máté, Mátka, Mérő, Nagy, Porgál, Seme, Szabó, Szántó, Tód, Verős (2). 6. (BUDAI?) UTCA Új családfő: 27, ebből fizet, 26, s nem fizet 1; Újak nevei: Barbér, Batyáni, Bogdán, Botka, Deszki, Dolanik, Fekete, Gyurka, Isztoján' (2), Jován (4), Jurin, Pál (2), Pável, Polkin, Sáfrános, Sípos, Szűcs (2), Turcsin, Vucsrin, Vukaszin, Szili. 7. HALÁSZ UTCA Családfő: 37+1 elöljáró, ebből fizet 5, s nem fizet 33; Családnevek: Ártó, Bácsi, Becsei, Becsütévős, Bélöntős, Barbér, Bontó, Bors, Csákán (2), Csató, Farkas, Fekető, Gálik, Horvát, Kalmár (2), Katona, Kis, Koma, Korpatői, Karos, Kun, Mónár, Nagy, Nikola, Pató (2), Petrán, Sáfár, Szabó, Szentai, Szűcs, Tót (2), Vas, Villás.

74

8. ( T Ó T ? ) U T C A

Új családfő: 14 + 1 elöljáró, ebből fizet 12, s nem fizet 3; Újak nevei: Anborus, Bedő, Bodog, Bodor, Bodrogi, Bors, Huszár, Kis (2), Lőkös, Nagy (2), Nyűg, Tonboló, Varga. 9. (SÓHORDÓ?) UTCA Új családfő: 8 + 1 elöljáró, ebből fizet 8, s nem fizet 1; Újak nevei: Banka, Báncsa, Békős, Bors, Cserényi, Enyőd, Komor, Losoncsi, Nagy.

A 4. táblázatban bemutatott Felső-Városban 1553—54-ben csupán kilenc lakott utca összeírása szerepel, s ezek között is három utca névtelenül került lejegyzésre. A Szent Miklós utcából 1553—54-ben kettő szerepel, de az 1578. évi defterből meg tudjuk, hogy az egyik a Kis Szent Miklós elnevezést viselhette.19 Az 1522. évi tizedlajstrom családneveivel azonban csak a nagyobbiknak felfogott utcát egyeztethetjük, mert a kisebbikben 1553—54-ben csak újonnan beköltözőket írtak össze. 5. Táblázat A Felső- Város utcáinak népességváltozásai 1522—1553/54 között a családnevek egyeztetésében SZENT GYÖRGY UTCA 1522 1548 Összeírások évei: 58 Családfők száma: 35 = 10,00% 10 = 20,85% Családnevek száma és aránya: 1548 Összeírások évei: 79 Családfők száma: 50 = 100,00% Családnevek száma és aránya: „NAGY” SZENT MIKLÓS UTCA 1548 1522 Összeírások évei: 40 Családfők száma: 29 = 100,00% 4 = 13,79% Családnevek száma és aránya : 1548 Összeírások évei: 55 Családfők száma: 36=10=100,00% Családnevek száma és aránya : VARGA UTCA 1548 1522 Összeírások évei: 39 Családfők száma: 29 = 100,00% 6 = 20,68% Családnevek száma és aránya : 1548 Összeírások évei: 77 Családfők száma: 56 = 100,00% Családnevek száma és aránya :

1553/54 7 = 20,00% 1553—54 7 = 14,00% 1553—54 3 = 10,34% 1553—54 5 = 13,88% 1553—54 4 = 13,79% 1553—54 14 = 25,00%

1553—54-ben Alsó Madaras utca feljegyzése szerepel, amelyben kizáró lagt újakat írtak össze. Az 1522. évi 41 családfő 34 családnevéből 1548-ra csupán 3 azo nos, azaz 8,88 %-a található meg. Ez is csupán úgy egyeztethető, ha a „Fecse = Fecsén” családnevet azonosítjuk. A következő utca névtelenül szerepel az 1553—54. évi defterben, s feltételesen 1548-ban is előforduló „Szili” családnév alapján az 1522-ben és 1548-ban összeírt Budai utcával azonosítottuk. Egyébként a Budai ut cában 1553—54-ban kizárólagosan új betelepülők szerepelnek. Különös érdekessé gük, hogy egész Szegeden ebben az utcában található a legtöbb délszláv családnév, pl.: Dolanik, Isztoján, Jurinstb. Ezenkívül figyelemre méltó, hogy a délszláv család19 A Kis Szent Miklós nevű utca korábban nem szerepelt. Ehhez Ld. 14. jegyzetben i. m. 43 lapján írottakat: 1522-ben sem volt.

75

nevek mellett kimondottan magyar nevek találhatók, tehát vegyes lakosságú utcáról beszélhetünk. A Budai utcában 1522-ben 38 családfő 33 családnevével találkozhatunk. Az utóbbi 33 családnévből 1548-ra 4 található meg, azaz 12,12%-a. A fenti hat fel tételesen azonosítható utcában három különböző évbeli összeírás családneveinek megegyező aránya 8,88—25,00%-os arányok között mozog. A Szent György utcában az összeírt adófizetők egyötöde, a Varga utcában pedig egynegyede mutatható ki, ami a legmagasabb arányú folyamatosságot tükrözi. A Halász utcát, valamint 1553—54-ben névtelenül összeírt két utcát az összeírt családfők nevei alapján nem tudtuk egyeztetni. A két névtelen utcában 1553—54-ben kizárólagosan újak kerültek számbavételre. A nagyobbik utcát a korábban szereplő Tót utcával és a kisebbet pedig a Sóhordó utcával azonosítottuk. A Külső-Palánk, vagy Közép-Város utcái közül a Felső sor utca feltehetőlegesen az 1522-ben és 1548ban Felső utcaként említett városrésszel azonosítható. Ez a mai Kossuth L. sugárút, a Budapest felé tartó főút nyomvonala közelében lehetett, s a Közép-, és Felső-várost választotta el. Az 1553—54. évi defter feljegyzése szerint új települői már 1550—51 folyamán számbavételre kerültek. Ez már korábbi idők folyamán időről-időre feltűnő betelepülők csoportjait jelzi. Az új betelepülők három éves adómentességük után vagyoni állapotuk szerint lettek adófizetőkké, s ekkor vették névjegyzékbe neveiket, amint erről az említett feljegyzés is megemlékezik. Valószínű, hogy az 1550—51 folya mán adófizetőkké lett telepesek 1546—47 körül már a városba telepedtek, de 1548ban még adómentességük következtében nem adóztak. Ugyanitt az adómentességük következtében 1553—54. évi defter névjegyzékéből kimaradókra is szükséges utalnunk. A Felső utca családnevei közül 1548-ban 43-at jegyeztek fel, s ebből 1553—54-re 6, azaz 13,95%-a szerepel. A Külső-Palánk területén 1522-ben 9, 1548-ban 6 és 1553— 54-ben már csak 4 utcát írtak össze. Ebben a négy utcában a következő adófizető népességet tekinthetjük át.

6. Táblázat A szegedi Kiilsö-Palúnk népessége 1553—54-ben I. FELSŐ SOR UTCA Családfő: 66 + 1 elöljáró, s ebből fizet 2, nem fizet 66; Új családfő: 10, s ebből fizet 2, nem fizet 8; Családnevek: Altorjás, Ádozsó, Balagó, Bács, Bárán, Bálái, Barber, Bíró, Bittó. Bojér, Csordás (2), Élijás, Fontos (2), Füle, Hiltó, Hóvár, Kalmár, Káka, Kasza, Kis, Kutas, Magyar, Maros, Mónus, Nagy (2), Olajos (2), Ötvös (2), Pap (2), Palagnai, Petőcs, Piros, Sálerkő. Sárga, Sebestyén, Szabó (7), Szondi, Szöregi, Szűcs (5), Tatár (2), Tót (4), Varga (2), Verős. Új családnevek: Csitár, Csuka, Márkus, Nagy (2), Pál (2), Pálka, Tatár, Verős. 2. SZÉLŐS UTCA Családfő: 94+1 elöljáró, ebből fizet 8, nem fizet 85; Családnevek: Alberd, Altók, Ábrahám, Baba, Babai. Bakó, Baksa, Baksai, Barbér, Borcsán, Bődi (2), Bővár (v. Bolvári), Csáki, Csemei (3), Csonkó, Csordás, Dáni, Endrék, Élős, Ferdőbér, Ferencs (2), Fodor, Fontos, Fővén, Gáma, Hódi, Horog, Huszár (4), Kabos, Kalmár (2), Kecskés, Kerekes, Kiss, Kócsa, Kocsis, Kuresa, Körös, Köves, Kun, Lucs, Mészáros, Módos, Mónár (2), Nagy (3), Nyíró (2), Pados, Pál (2), Pap, Pár, Pirtó, Rács, Ocsár, Orosz, Olajos, Samuka, Sári, Só, Sótörő, Szabó, Szekér, Szekerős, Szélős, Szondi, Szűcs, Terke. Tód (11), Ugor, Vajda, Varga (3), Zsódos.

77

3. S Z O M B A T H E L Y U T C A

Családfő: 53 + 1 elöljáró, ebből fizet 9, s nem fizet 45; Családnevek: Ács, Bahtai (v. Baktai), Balog, Berzsön, Barka (2), Bodor, Boros, Bors, Csató (2), Csemesztei, Csika, Csire, Csősz, Dinős, Fabó, Fabók, Fázs (v. Fás), Fejér, For, Gyura, Káka, Karos, Kiüti, Kis (2), Kódis, Kontoló, Kontolós, Kovácsz, Kovács, Kölki, Kúra (2), Koza, Mészár, Mónár, Őcsék, Pál, Pörgő, Somogyi, Szabó (2), Szácsi, Taszári, Torma, Tóbijás, Tód (2), Vas, Vég, Verős, Vajda. 4. (KÖZÉP?) UTCA20 Új családfők: 16 + 1 elöljáró, ebből fizet 14, s nem fizet 2; Újak nevei: Csorbán, Fodor, Győré, Kajta, Kenyér, Királ, Kisár, Mása, Móra, Nagy (3), Orbán Puszta, Rétor, Szarvas, Verős.

A népesség folyamatos, vagy változó voltára a 6. táblázatban szereplő utcák esetében csak az 1548. évi adatok egyeztetésével következtethetünk. A Szélős utca 33 családfőjének 29 családnevéből 1553—54-re 6, azaz 20, 68%-a maradt meg. Ezen kívül összeírt adófizető családfőinek száma majdnem háromszorosára emelkedett. Viszont új betelepülőket nem jegyeztek fel. A Szombathely utcában az 1548. évi 103 családfő 79 családnevéből 1553—54-re 11, tehát 13,92%-a szerepel. Ugyanakkor az összeírt adófizető családfők száma közel a felére csökkent. Az 1553—54. évi összeírá sunk egyik névtelen utcáját az 1522. évi és 1548. évi Közép utcával azonosítottuk. 1553—54-ben itt kizárólagosan új települők kerültek feljegyzésre, s így a nevek egyeztetése illuzórikus lenne. 7. Táblázat A Szegedi Alsó-Város népessége 1553—54-ben 1. FÉSZER UTCA Családfő: 80+1 elöljáró, ebből fizet 6, s nem fizet 75; Családnevek: Ács, Aranyai, Bakta, Besene, Balog, Bodor (2), Boldó, Csitár, Csősz (2), Demetri, Donboli, Dujkos, Elek, Élijás, Fabó, Fekető, Fijas, Galátor, Geszte (2), Horvát (2), Káka, Kádas, Kál, Kalmár, Katona, Kereszt, Királ, Kis (3), Kontár, Kun (4), Larán, Márton, Mészáros, Mihál, Miklós, Módok, Monor (2), Nagy (4), Nagyorru, Örosz, Őcsék (3), Ötves, Pál (2), Patócs, Récsés, Suka, Somogyi, Szabó (2), Szarka, Szántó, Székács (2), Szekerős, Szűcs, Szondi, Tardos, Túrák, Tód (3), Ügyős, Vágó. 2. SZENTHÁROMSÁG UTCA Családfő: 73 + 1 elöljáró, ebből fizet 19, s nem fizet 55; Családnevek: Aszonka, Babarcsi (3), Badilikus, Báncsa, Baranya, Basik, Becsei, Bokra, Bor, Borga, Bordó, Bors, Csikai, Csikéri, Csula, Csuli, Demcsi, Deres, Farkas, Gedő, Góri, Hajtó, Harcsa, Horvát, Kerekes, Kis (3), Kozma, Kucsora (2), Kun (2), Mészáros, Mártó, Nagy (2), Ól, Orbán (2), Orosz, Pócs, Puszta, Ritól, Rózsa, Sárai, Somiéi, Szabó (3), Szakái, Szekerős, Széköl, Szélit (v. Szelidi) Szigeti, Tatár, Turga, Tód (7), Telek, Ugor, Vida. 3. BALOG UTCA Családfő: 40, ebből fizet 6, s nem fizet 34; Családnevek: Ágas, Babán, Baló, Balogi, Bodrát, Borégető, Bori (2), Burán, Csapodi, Csepiis, Csóvás, Dénős, Fekető (2), Ezres, Gardán, Gelérd, Kis, Kisács, Komlós, Kopánesi, Kován, Körmöd, Kuka, Lipérd, Móra, Nagy (3), Nagyfejű, Pap, Sándor, Somogyi, Szabó, Szántó, Tömör, Tömöri, Törjék, Varga. 20 A zárójel közé tett és kérdőjellel megjelölt utcaneveket a török összeíró egyáltalában nem jegyezte fel.

78

4. B A L O G U T C A

Családfő: 45 + 1 elöljáró, ebből fizet 5, s nem fizet 41; Családnevek: Alkusz, Ártó, Bálványos, Baranya (2), Barbács, Bárdos, Bartán, Bedőcs, Bere, Bor, Csőri (2), Csőre, Dávid (2), Dóri, Égető, Hegedűs, Hegyős, János, Kajdás (2), Kantá ros, Keste, Kecskés, Kővári, Kun, Kis (2), Laskai, Laszka, Lele, Lédöcs, Nagy (2), Nyár, Senyei, Somogyi, Szer, Szűcs, Tar, Tót, Táncsos (v. Táncos), Upor, Vitáris. 5. KUN UTCA Családfő: 38 + 1 elöljáró, ebből fizet 9, s nem fizet 30; Családnevek: Barcsa, Bazsó, Bácskai, Balog, Csitár, Égető, Éliás, Fábiján, Ferentős, Huzó, Ircsó, Kalmár, Kalász, Kapa, Katona (2), Kerti, Kis, Kovács, Kozma, Laszkai, Mártó, Nagy (3), Naki, Paló, Pálé, Patók, Serős, Szabó, Szalka, Tatár (3), Tód (2), Vida, Varga. 6. KŐÉGETŐ UTCA Családfő: 59 + 1 elöljáró, ebből fizet 20, s nem fizet 40; Családnevek: Arató, Ányos (2), Bán (2), Becse, Borbás, Barancsa, Csősz, Dáma, Demeter, Dénős, Farkas, (3), Fejér, Godákra, Guzajd, Huszta, Jó, Kántos, Kalmár (2), Kis (2), Kocsis, Kun (5), Lukács, Máté, Mikla (2), Nagy (6), Nősős, Palag, Sánta, Sípos (2), Somogyi (v. Simonyi), Szabó, Szalag, Szered, Szűcs, Tód, (2), Uprai, Vas, Vánkus, Vétő.

Az 5. táblázatban bemutatott alsóvárosi utcák adófizető családfőinek család nevei egyeztetését 1522., 1548. évi nevekkel végeztük el. Az alsóvárosi utcarendszer a hiánytalanság látszatával egyeztethető, ezért adófizetőit is jól lehet számbavenni. A Fészer utcát egyeztettük az 1522. évi „Piatea Feeylzer” és az 1548. évi „Fazék jártó” utcával és több ritka személynév alapján azonosítottuk.212 8. Táblázat Az Alsó-Város utcáinak népességváltozásai 1522—1553/54 között a családnevek egyeztetésében FÉSZER UTCA Összeírások évei: Családfők száma: Családnevek száma és aránya:

1522 88 73 = 100,00%

Összeírások évei: Családfők száma: Családnevek száma és aránya:

1548

1553—54

10 = 13,06%

16 = 21,09%

1548 89 62=100,000%

1553—54 7=11,29%

SZENTHÁROMSÁG UTCA Összeírások évei: Családfők száma: Családnevek száma és aránya: Összeírások évei: Családfők száma: Családnevek száma és aránya:

1522 61 55 = 100,00%

1548 9 = 16,36% 1548 66 42=10,00%

1553—54 12 = 21,81% 1553—54 10= 18,18%

A ,,PRE DICATOR", VAGY „MÁSIK" BALOG UTCA 22 Összeírások évei: Családfők száma : Családnevek száma és aránya:

1522 26 18 = 100,00%

1548

1553—54

5 = 27,77%

2 = 11,11%

21 Bálint Sándor, i. m. 33 1., valamint még Vass E lőd i. m. 49—50 I. 22 Bálint Sándor , i. m. 29—30 1.

79


1548 51 40= 100,00%

1553—54 4 = 10,00%

1548

1553—54

BALOG UTCA 1522 138 67 = 100,00%


19 = 28,35%


1548 85 66=100,00%

5 = 8,28% 1553—54 8 = 12,12%

KUN UTCA 1522 27 26 = 100,00%


1548


1553—54

5 = 19,23%

4 = 15,38%

1548 50 37=100,00%

1553—54 11=29,72%

KŐÉGETŐ UTCA 1522 90 57=100,00%

Összeírások évei: Családfők száma: Családnevek száma és aránya: Összeírások évei: Családfők száma: Családnevek száma és aránya:

1548

1553—54

14 = 24,56%

8 = 14,00%

1548 69 41 = 100,00%

1553—54 11=26,82%

Ebben az utcában 1522 után egyenletesen csökkenő számban kerültek feljegyzésre az adófizetőképes családfők (lakótelkek). A szegedi Alsó-városban, tehát az 1548 és 1553—54 között összeírt adófizető családfők nevei egynegyed—egyharmad arány ban megegyeznek. Amiből következtetünk a szegedi veszedelem harcai következmé nyeire: az Alsó-város népességét a legkevésbé érintették a harcok. Az 1553—54. évi összeírásunk tehát híven tükrözi az 1552. évi harcok helyszíneit, s következményeit. A legjelentősebb népesség átcsoportosulások a Belső-, és Külső-Palánkban és a Felső-Városban közvetlenül a szegedi vár körül észlelhetők. Az 1553—54. évi össze írás, tehát híven tükrözi az 1552. évi szegedi veszedelem idején az egyes városnegye dekben lezajlott eseményeket. Szeged város négy városrészében 1553—54-ben összeírt, illetve külön megjelölt foglalkozásokat azok társadalmi szerepének megvizsgálására abszolút számaikban összehasonlítottuk. 9. Táblázat Szeged 1553—54. évi társadalmi összetétele Városrész

pap

Belsőpalánk Külsőpalánk Felsőváros: Alsóváros:

80

—

—

—

3 3 5 11

—

Összesen:

deák

1 1

kovács 3 2 2 7

kalmár mészáros ismeretlen összes családfő 85 85 — 1 236 243 — 380 1 374 — — 332 340 1 1 1027 1048

A feljegyzett foglalkozási kategóriák mellett a külön meg nem jelölteket egysé gesen „ismeretlen” -ként vettük számba. A 6. táblázat a Belső-Palánk értelmiségének és iparosainak teljes eltűnését mutatja. Az 1548. évben pedig itt kerültek a legnagyobb számban összeírásra.23 A papok és deákok, tehát az értelmiség a legjelentősebben csökkent le. Az iparosságot képviselő kovácsok, mészárosok száma viszont csekély mértékben viszont megnőtt. A kereskedőket jelentő kalmárok most először tűntek fel az összeírásokban. A „kalmár” , „mészáros” és „ismeretlen” kategóriák abszolút számai bizonytalanok, mivel a török összeíró csupán néhány esetben tett megkülön böztetést. Az 1553—54. évi összeírásunkban összesen 5 szegény (fakir) is szerepel. A legtöbben négyen a Felső-Városban, valamint ezenkívül a Külső-Palánkban egy fő élt. Ezeket az adófizetőképes cenzust fizetni nem tudók közé sorolhatjuk, de mivel lakótelkük volt összeírták őket. Szeged környékén összeírásunk nagy változásokról ad hírt. A szegedi náhije 1548. évi összeírásában szereplő 26 faluból 1553—1554-ben csupán 13 található meg. Az utóbbiakból azonban 5 újonnan lakott falu, s 1548-ban lakott csupán 8 volt. Reszke falu lakói az 1553—54. évi feljegyzés szerint Hegyős üres faluhelyre futottak, így a Bácskában egyszerre tiszta magyar népességű falvakkal találkozhatunk, mint Hegyes, Csík, Novoszeló, Csesztó. Ugyanakkor Martonos és Szentpéter kivételével a többi Tisza-parti 12 helység eltűnt.24 Feltételezzük, hogy a szegedi veszedelem harcai nak következménye az említett falvak elnéptelenedése, amelyek közül néhányról biztosan tudjuk, hogy a Tiszától beljebb fekvő üres és ritkább népességű falvakba menekült. Az adófizetők száma az 1548. évi 468 hane adófizetőről 1553—54-re 128-ra, tehát mintegy az egynegyedére csökkent le. Az egyes összeírt falvakban a megszököttek, meghaltak és rabbá lettek számát, valamint a bíró személyét mindig külön fel jegyezték. Az új adófizetők szinte minden falu esetében szerepelnek, s hozzávetőlege sen a régi adófizetők egyötödét teszik ki. Szeged körül Tápé és Győ falu nem került összeírásra, valamint az említett Tisza-parti 12 falu sem Martonostól délre, tehát ezek elnéptelenedését az 1552. évi harcok közeli színtereinek tudhatjuk be. Az 1552—53. évi adóösszeírásunk „számadó jellegét” a feljegyzett adatok csoportosításával és egyeztetésével tárhattuk fel. 9 A forrás közlésének módja Az 1553—54. évi fejadóösszeírás az oszmán-török államnyelv Magyarországon használt nyugatbalkáni nyelvjárása kiejtéséhez igazodva készült. A török adórovó hallás után jegyezte le a hely-, és személyneveket arab betűkkel, ahogy saját kiejtése megengedte. Ezeket a torzulásokat sem a hely, sem a személyneveknél utólagosan nem kívánjuk visszaállítani, mivel ez félreérthetőségre vezetne. Az egész összeírás közlé sénél a leírt szöveget a mai magyar helyesírással átírva adjuk vissza. Minden hangot a megfelelő mai helyesírás szerint írjuk át. A török adózási kifejezéseket és feljegy zéseket fordításuk nyomában zárójelben is megadjuk.25 23 Vass E lőd i. m. 28 1.

24 Steltzer, F riedrich, Die Geschichte Bacser Komitat, Neusatz 1881, S. 43—44: a szegedi szandzsák szegedi náhijéjének 1553—54. évi fejadóösszeírásában szereplő falvak nevét sorolja fel. 25 R uszoly J ózsef, A Somogyi-könyvtári Műhely 1981. évi 1. számában Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. kötet szemléjében „A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása” c. forrásközlő tanulmányunk elé újabb követelményeket támasztott. Az utca rendszer különböző évekbeli adatainak egyeztetését, illetve annak példáit most elvégeztük ugyan, de maradéktalanul nem oldható meg, mivel a kiindulásul felhasználható Bálint Sándor mű első 136 személy neve sincs utcák szerint felsorolva. A magyar nevek török feljegyzéseiből eredő 81

A

HITETLENEK FEJ ADÓJEGYZÉKE A SZEGEDI TARTOMÁNYBAN MAHM UD M lR -I M lR A N TUDOMÁSÁVAL AZ 961. ÉVBEN [1553. DECEMBER 7 — 1554. NOVEMBER 26.] VÉTETETT FEL Budán

FELSŐ SOR VÁROSNEGYED (An mahalla-i Felsősor), Bittó István elöljáró (ser mahalle-i Bitó István), Hóvár István, Sziics András, Balagó Pál, Szabó Báláz, Sárga, Ferencs, Bittó István elöljáró (ser mahalle) 50 (akcse), Petőcs János, Maros Adorján, Bács Imre, Szabó Pétőr, Szabó Miklós, Hiltó Ferencs, Szűcs Gergel, Piros Gelérd, Varga Pétőr, László kovács, Szűcs Dijenős, Varga M árton, Szabó Fóris, Tatár Vincse, Szondi István, Alberd kovács, Kalmár Báláz, Altorjás Gergel, Élijás Gergel, Bíró György Veres Gáspár helye (bedzsaj-i Veres Gáspár), Nagy Benedek, Füle Sebestyén, Berber M ár ton, Szabó Pál, Adozsó Máté, Csordás Ferencs, Káka Ferencs, Bálái Máté, Szűcs Bálind, Olajos Benedek, Fontos Mátyás, Palagnei Gergel, Szabó Antal, Tót Márton, Ötvös Sebestyén, Kutas János, Ötvös Miklós, Csordás Mihál, Szöregi Miklós, Mónus Báláz, Sebős kalmár, Szűcs János, Nagy Ferencs, Gergel diják, Szabó György, Tót Imre, Magyar Alberd, Sálerkő János, Tót János, Bojér Pétőr, Bárán István, Olajos Farkas, Pap Ferencs, Pap Báláz, Tót Benedek, Sebestyén Miklós, Kasza Balázka, Tomás diják, Tatár Elekös, Fontos György, Kis Domakos, Az új adófizetők a 957. évben [1550. január 20—1551. január 9] Márkus Márta Pál Ferencs a másik Pál Ferencs Nagy János Verős Demetör Ta tár Benedek, Nagy Pál 50 (akcse) Csitár András Pálka Berta Csuka Gáspár. Adófizető (hane): 2. S Z E N T GYÖRGY VÁROSNEGYED (Mahalle-i Szent György) Csonka Ferencs elöljáró (ser mahalle-i Csonka Ferencs), Mikla János, Kara János 50 (akcse), Bokmácsa Pál, Csorda Ferencs, Fekető Pétőr, Sánta János 50 (akcse), Királ György 50 (akcse), Fijas Báláz, Ági István 50 (akcse), Szabó Márton, Kis Sebestyén, Ácsi Borbás 50 (akcse), Tót István, Ácsi Gergel 50 (akcse), Tót Borbás, Maros Bálind, Csirók Vincse Ferencs helyén (Bedzsaj-i Ferencs) 50 (akcse), Siró János, Somogyi Mihál a fia helyén (bedzsaj-i veledes) 50 (akcse), Vásárheli Mátyás 50 (akcse), Fijas Gergel, Kis Gergel, Lupadi István, Gyenös Já nos, Nagy Mihál 50 (akcse), Tót Anborus 50 (akcse), Koncsa Tomás, Tót Benedek, Balig Sebő, Vajádi Ferencs, Fijas Máté, Csősz László 50 (akcse), Körös Máté, Cserős György 50 (akcse), Kun Ferencs 50 (akcse), Dus Ferencs 50 (akcse), Kónya Adorjás 50 (akcse), Zaj Lukács, Simon Benedek, Korcsa Báláz, Szegedi Mátyás, Oltó Ferencs, Oltó Mihal, Serős Ferencs, Szállás Márton, Fábiján Anborus, Fábiján Pál, Tomás Benedek, Dókus Mihál 50 (akcse), Fóris Bora, Csonta Lázár, Ihász János, Telek Bandi, Les Báláz (50 akcse), Sajka János, Csonka Tomás, Pál Alberd. Adófizető (hane): 18. S Z E N T MIKLÓS VÁROSNEGYED (An mahalle-i Szent Miklós), Tót Vincse elöl járó (ser mahalle-i Tot Vincse), Kurcsa Demetri, Kurcsa János, Oláh Orbán, Nagy Miklós, Csorba Pétőr, Báláz 50 (akcse), Penez Benedek, Ón Antal, Gerendás Báláz, Tót László, Tót Mihál, Pásztó Báláz, Ábrahán Bora (?), Tót Gergel, Lábadi János, Csősz Ferencs, Varga György, leírási torzulásait nem vagyunk hajlandók „visszamagyarosítani”, ahogy a recenzor megjelölte, mivel ez a forrás fordításának jellegét „történetlenítené”, s a magyar nevek akkori kiejtésére a mai használatukat erőltetné. 82

Kolmasz Imre, Csanád Pál 50 (akcse), Barani Báláz, Kis Miklós, Búza Imre, Székérős Demetri 50 (akcse), Szeledi Márton 50 (akcse), Csoringa Báláz, 50 (akcse), Ijas Imre, Tót Márton, Vajda Mihál, Bocsári Báláz, Szekerős Máté, Szentai Imre, Szeremlei István, Búza Gergel, Szöcsma Miklós, Tót Vincse. Adófizető (hane): 5. Az új adófizetők a 960. évben (1552. dec. 18— 1553. dec. 7). Baksa Mihal 50 (akcse) ,Pap János, Bács Janó, Sárkezi Pétőr állapotát nem jegyezték alhal kayd alinmadi), Hendal Demetri 50 (akcse), Bors Lőrincs 50 (akcse), Farkas Demetri 50 (akcse), Lokmán Máté 50 (akcse), Bodog András 50 (akcse), Cserban János 50 (akcse), Sebös Gábor 50 (akcse), Tót Simon, Foris Kelemen 50 (akcse), Turbás Máté 50 (akcse), Fijas Benedek 50 (akcse), Szűrös Lukács 50 (akcse), Szekula Márton 50 (akcse), Nagy Ferencs 50 (akcse), Bors András 50 (akcse), Pétőr diják 50 (akcse), Tót Lőrincs 50 (akcse), Szekerős János 50 (akcse), Csereglás András 50 (akcse), Hendőr György 50 (akcse), Verős János 50 (akcse), Kónya János 50 (akcse), Királ Vincse 50 (akcse), Bács Anborus 50 (akcse), Szabó Ozsvárd 50 (akcse), Mihál kovács szegény, Verős András 50 (akcse), Cserő Ferencs 50 (akcse). Adófizető (hane): 27.

SZE N T M IKLÓS VÁROSNEGYED (An mahalle-i Szent Miklós), Ürög János elöl járó (Ser mahalle-i Ürög János), Firöcs Mihál, Dalink Fábiján Ferencs fia helye (hedzsaj-i veled Ferencs) 50 (akcse), Vaján Tomás, Vajda Sebestyén, Farkas Lőrincs 50 (akcse), Farkas Gergel, Nagy D e metri, Csurig Antal, Cserne Benedek 50 (akcse), György Boldi, Varga Benedek, Vékás Jánus, Szabó Mihál, Kalmár Antal, Nagy Demetri, Dézsa Gergel, Sós János, 50 (akcse), Szilag Ferencs 50 (akcse), Tót Ferencs, Tatár Báláz, Urbánus György, Amrus Máté, Fitos István, Föcsjén Ferencs Szabó Ferencs, Varga György, Ferőtáji János, Berber Fábiján, Csonda Benedek, Szabó Lukács, Török Pétőr, Fitos Borbás, Bontó Pál, Hajó Márton, Kalmár Vincse, Kis Benedek, Kalmár Lőrincs, 50 (akcse), Nagy Báláz, Bak Alberd, Petri diják, Mató Márton, Gyér Báláz, Szár István, F ar kas János, Farkas Pál, 50 (akcse), Erdéli Antal, Dolga Miklós, Mató Ferencs, Ács Márton, Ács Pétőr, Kis Orbán, Virák János, Sáfár Miklós, Királ Anborus, Varga Alberd, Varga Sebestyén, Latos János, Zab Ferencs, Nagy Lázár, Csete Demetri, Mikó Vitus, Kis Tomás, Bíró Tomás 50 (akcse), Szajka István, Demetri Pétőr, Sás Gál, Kis Benedek, Szergyán Alberd, Bors György, Ács M árton, Fontos János. Adófizető (hane) 8. VARGA VÁROSNEGYEDBŐL (An mahalle-i Varga) Szércse Miklós elöljáró (ser mahalle-i Szerese Miklós), Petri Tomás, Foki Kámánd, Borbás Mihál, Sárkerti István, Kis Petri, Kurcsa Be nedek, Búza Orbán 50 (akcse), Komavéges Simon, Szűcs György, 50 (akcse), Ács Báláz, Varga János, Borkürti Gergel, Testvér Simon, Gerendás Benedek, Szűcs Tamás, Gabos János 50 (akcse), Szélit István, Demetri Jakob 50 (akcse) a testvére helye (dzsaj-i biraderes), Nagy Barna, Novák János, Csikala István, Suga Máté, Bika G er gel 50 (akcse), Kecskés Lőrincs, Olajos Tomás, Szabó István, Petri Mihál, Egyőd Mórisz, Kalász László, Tót Báláz, Borbás Lukács, Varga Pál, Varga Gergel, Ásfa Mihál, Csordás Sebestyén, Török Máté, Melős Mihál, Szabó Józsa, Somogyi D e metri, Szajka István 50 (akcse), Nagy Gergel 50 (akcse), Baris Alberd, Maros János, Korpás Gergel, Málnás Ádám, Kun György, Sárga András, Illés Bertalan, Móka 83

Benedek, Vitáros András, Gerendáz Simon, Nagy Márkus, Sárkezi Imre, Tót M ár ton, Fercsik Ferencs, Sárga Imre, Békó's Demetri, Aradi Bálind, Bőszék Benedek, Ficsi Máté 50 (akcse), Bak Antal, Udvar János, Bakó Báláz, Pösze Borbás, Irmus György, Kovács János, Szajka Máté, Szántó János 50 (akcse), Borbás Szigmondusz, T ót Lőrincs, Szabó Miklós, Abrahán Lőrincs, Miklós Ferencs, 50 (akcse), Csémi Máté 50 (akcse), Szélős András, Telek Imre, Szer Tomás. Adófizető (hane): 11. SZÉ LŐ S VÁROSNEGYEDBŐL (An mahalle-i Szélős), Szondi Pétör elöljáró (ser mahalle-i Szondi Pétőr), Bóvár Gergel, Huszár János, Huszár Pétőr, Zsódos Lukasz, Abraham Máté, Nyíró Demetri, Tót Mihal, Borcsán Tomás, Bakó Antal, Sári András, Csonkó Bálind, Szekerős János 50 (akcse), Kis Vincse, Pap Fertőn (?), Csemei Máté, Csemei Máté, Csemei Lőrincs, Ferdőbér (?) János, Tót Máté, Ferencs Filep, Orosz András, Tót Imre, Ferencs Bálázs, Szabó Filemar (?), Nagy Demetri, Módos Vitáris, Baba János, Köves György, Szélős György, Gáma Pétőr, Samuka Mihál, Tót Ferencs, Vajda István, Lucs István, Szűcs Imre, Varga Mihál, Endrék Bálind, Nagy István, Tót András 50 (akcse), Horog Mátyás, Tót Imre, Rács István 50 (akcse), Tót András, Dani Mihál, Kabos Fóris, Kócsa János, Altók Imre, Pados Gergel, Kun Ferencs, Huszár Kelemen, Sótőrő Gelérd, Csordás András, Ocsár János, Nagy János, Ugor (?) Demetri, Tót Tamás, Terka Bertelen, Fontos Mátyás, Babai Balázs, Kurcsa János, Fodor István 50 (akcse), Körös Tomás, Pár Lőrincs, Élős István, Tót Dijenős, Tót Gál, Mészáros Bertalan, Kecskás Borbás, Nyíró Mihál, Só Mihál, Pál Pétőr, Kerekes Mihál, Pirtó Mihál, Kalmár György, Kocsis János, Csáki Bálind, Oaljos (...), H u szár Ferencs, BŐdi György, M ónár János, Varga Tomás, Baksai Pál, Varga István, Szekér Sebestyén, Tót Lőrincs 50 (akcse), Alberd Tomás, Pál Márton, Kalmár Mihál, Baksa András, Hódi Mihál, Fővén Pétőr, Mónár István, Berber Benedek, Bődi András 50 (akcse). Adófizető (hane): 8. ALSÓ M AD ARAS VÁROSNEGYEDBŐL (An mahalle-i Alsó Madaras.), Az új adófizetők a 960. évben (1552. dec. 18—1553. dec. 7.) Árok János 50 (akcse), Szabó Anborus 50 (akcse), Ártó Gergel 50 (akcse), Erszéngyártó Balázs 50 (akcse), Porgál András 50 (akcse), Szántó Gergel 50 (akcse), Nagy Gergel 50 (akcse), Tót Bálind 50 (akcse), Fábiján György 50 (akcse), Pál Balázs 50 (akcse), Seme István 50 (akcse), Verős János szegény (fakir), Kutyaverte (?) János 50 (akcse), Királ Ferencs 50 (akcse), Máté Anborus szegény (fakir), Mátka Ozsvárd 50 (akcse), Mihál kovács szegény (fakir), Verős András 50 (akcse), Mérő Ferencs Adófizető (hane): 15. FÉSZER VÁROSNEGYEDBŐL (An mahalle-i Fészer), Suka Ozsvárd elöljáró (ser mahalle-i Suka Ozsvárd), Elek Balázs, Szabó Márkus, Donboli Pétőr, Horvát György 50 (akcse), Kántor G er gel, Mónár Bódizár, Mónár János, Csősz Borbás, Kádas Pál, Mészáros Gál, Szekerős Bodizsár, Kun András, Kun Máté, Kajota Ferencs 50 (akcse), Tardos István, Bodor András, Székács Ferencs, Besene Benedek, Orosz István, Vágó Imre, Galátor Balázs, Mátyás diják, Kun Orbán, Pál Balázs, Bakta Balázs, Kis György, Kun István, Larán 84

István 50 (akcse), Geszte Miklós, Baldó Petri, Fijas Máté, Csitár Anborus, Kereszt István, Horvát Gergel, Szondi Pétőr, Öcsék Bálind, Öcsék Tomás, Túrák Balázs, Fekető Lázár, Márton Demetri, Geszte Mátyás, Ötves Jakob, Ács István, Ócsék Gergel, Bodor Anborus, Nagy Imre, Tót Lőrincs, Balog Mátyás, Szarka János, So mogyi Gergel 50 (akcse), Szántó Alberd, Szabó Benedek, Kalmár Petri, Aragel lel kész (ruhani), Modok István, Székács Máté, Tót Gergel, Nagy Pál, Dujkos Gergel, Kis Pál, Fabó Józsa, Királ Mihál, Mihál Tomás, Kis János 50 (akcse), János diják, Csősz Miklós, Demetri Márton, Szűcs Alberd, Káka Mihál, Nagyorrú Balázs, Récsés Mihál, Miklós Józsa, Kál Bálind, Patócs György, Élijás Lukács, Ügyös Benedek. Pál Gergel, Nagy Orbán, Tót Márton 50 (akcse), Nagy Gergel. Adófizető (hane): 6, SZÓ M BATH EL VÁROSNEGYEDBŐL (An mahalle-i Szombathel), Torna Sebestyén elöljáró (ser mahalle-i Torna Sebestyén), Szabó Balázs, Berzsőn János, For István, Gyúr kovács, Kiliti Mihál, Kis György, Kodis Tomás, Somogyi Imre 50 (akcse), Koza Anborus, Öcsék Dómján, Fejér István, Mihál diják 50 (akcse), Fabó Benedek, Szabó István, Ács Ferencs, Kölki Gergel, Csika Ferencs, Csemesztei Ferencs 50 (akcse), Verös Tomás, Kontoló János, Kovász Ágoston, Kontolós András, Csire György, Vég Benedek, Fázs János, Dinös Ferencs 50 (akcse), Taszári Lázár, Csató Gergel, Mónár Bálind, Balog Józsa, Fabók Tomás, Bors Lőrincs 50 (akcse), Barka János, Porgó Bálind, Tóbijás Jób, Szácsi László, Tót Miklós 50 (akcse), Barka Mihál, Kúra János, Mészár Filemar (?), Kúra Mátyás, Boros Simon, Kovács Báláz, Bodor Gergel, Pál Miklós, Karos Benedek, Káka Bertalan 50 (akcse), Vajda Gergel, Bahtai Benedek, Vas Pétőr, Csősz László 50 (akcse), Kis Bertalan, Csató Ábrahám. Adófizető (hane); 9. (Tót?) VÁROSNEGYEDBŐL(An mahalle-i ser mahalla-i Bodrogi Ferencs) Bodrogi Ferenc elöljáró városnegyedéből, Az új adófizetők a 960. évben (1552. dec. 18— 1553. dec. 7.) Kis Ferencs 50 (akcse), Nagy Péter, Bors László 50 (akcse), Bedő Anborus 50 (akcse), Nyűg Miklós 50 (akcse), Huszár Gergel, Varga Lukács, 50 (akcse), Bodor Gergel 50 (akcse), Lőkös Demeter 50 (akcse), Bertalan mészár 50 (akcse), Tonboló János 50 (akcse), Kis Dijenős 50 (akcse), Bodog Pál 50 (akcse), Nagy Imre 50 (akcse), Adófizető (hane): 12. SZENTÉIAROMSAG VÁROSNEGYEDBŐL (An mahalle-i Senharomsag), Babarcsi Tomás elöljáró (ser mahalle-i Barbarcsi Tomas), Vida Mihál, Turga Dinős, Pócs György, Nagy Pál, Gedő Bálind, Mártó Lukács, Szabó István, 50 (akcse), Tatár Benedek 50 (akcse), Szigeti Mihál 50 (akcse), Bor Bálind 50 (akcse), Rózsa Ferencs 50 (akcse), György diják, Tót Miklós, Telek János, Nagy Máté, Demcsi Pétőr 50 (akcse), Ugor János, Somiéi János 50 (akcse), Tót Fábiján 50 (akcse), Kis Simon, Farkas Miklós, István diják, Babarcsi Tomás 50 (akcse), Kis Márton, Badilikus (?) Bálind, Kucsora Gergel, Babarcsi István 50 (akcse), Ritól Tomás, Hajtó Ferencs, Babarcsi Jób, Orbán Máté 50 (akcse), Csikai László, Kun Bálind, Orbán Báláz, Góri Pál, Ól Alberd, Tót János, Tót György, Tót Benedek, Csuli Tomás, Tót Báláz 50 (akcse), Baranya Lázár 50 (akcse), Kozma Báláz, Bordó Imre, Becsei Ferencs 50 (akcse), Deres Ferencs, Kis Demetri 50 (akcse), Kucsora 85

Lukács 50 (akcse), Borga Mihál, Tót István, Bors Imre, Széköl Mátyás, Kun Bálind, Csikér Máté, Szakái Anborus, Mészáros Máté, Szabó Lőrincs, Harcsa Gergel, Szé lit Simon, Horvát Mihál, Csula Alberd, Acsonka Dinős, Bokra Gergel, Kerekes Ferencs, Puszta Ferencs, 50 (akcse), Szekerös Tomás, Szabó Pétőr, Báncsa Pétőr, Petri diják, Sárai Pál, Antal kovács, Orosz Bertalan, Basik János 50 (akcse), Antal kovács 50 (akcse), Adófizető (hane): 19. BALOG VÁROSNEGYEDBŐL (An mahalle-i Balog), Pap István elöljáró (ser mahalle-i Pap István), Pap István 50 (akcse), Nagy Benedek, Nagy Pétőr, Bodrát Mihál 50 (akcse), Babán Kálmán, Bori Gergel, Bori Mihál, Boréget Máté, Csóvás Máté, Csepüs Imre, Csapodi Gergel, Szántó Lukács, Szabó Pál, Gelérd Sebestyén, Dénös Imre, Gardán Ist ván, Móra János, Kuka Borbás, Somodi Gergel, Kormodi István 50 (akcse), Varga Miklós, Burán Mihál, Sándor Máté, Kis András, Baló Pétőr, Kován Miklós, Nagyfejű András, Tömöri Báláz, Kisács Pétőr, Fekető Pétőr, Fekető János, Komlós Mi hály 50 (akcse), Törjék Benedek 50 (akcse), Ezres Máté helyén (dzsaj-i Ezres Máté), Liéard Benedek, Balogi János, Kopáncsi Filep, Nagy Gergel, 50 (akcse), Tömör Lu kács, Ágas András. Adófizető (hane): 6. (Közép?) VÁROSNEGYEDBŐL (An mahalle-i ser mahalle-i Nagy János) Nagy Já nos városnegyedéből, Az új adófizetők a 960. évben [1552. dec. 18— 1553. dec. 7.] Fodor Jób 50 (akcse), Kisér Bertalan 50 (akcse), Verös Tomás 50 (akcse), Móra Mi hál 50 (akcse), Rétor (?) János 50 (akcse), Nagy Demetri szegény (fakir), Orbán Lő rincs 50 (akcse), Nagy Báláz 50 (akcse), Mása Lestárd 50 (akcse), Kajta György 50 (akcse), Puszta János 50 (akcse), Kenyér Bálind 50 (akcse), Királ Imre 50 (akcse), Csorbán Ferencs 50 (akcse), Szarvas Miklós, Győré Benedek 50 (akcse). Adófizető (hane): 14. BALOG VÁROSNEGYEDBŐL (An mahalle-i Balog) Égető Benedek elöljáró (ser mahalle-i Égető Benedek), Upor Máté, Kaste Pál 50 (akcse), Szűcs Imre, Kővári János, Hegyős Antal, Kun Lukács, Lédöcs János, Dóri Ferencs, Hegedűs György, Tar Gergel, Bartan István, Nagy István, Csőri Bálind, 50 (akcse), Alkusz Benedek, Kecskés Ferencs, Ártó And rás, Kajdar István, Csőre Imre, Baranya István, Csőri István, Baranya János 50 (ak cse), Bálványos János, Somogyi Fábiján, Bedőcs Báláz, Kajdár János, János Petri, Laszka Miklós, Szer Pétőr 50 (akcse), Laskai István, Kis János, Bor Ferencs, Tót János, Táncsos Báláz, Lele László, Vitáris Imre, Bárdos Tomás, Senyei Mihál, Nagy Báláz, Dávid Pál, Dávid György, Bere Pétör, Nyár Gáspár 50 (akcse), Kis Élijás, Barbás Keresztős, Kantáros Dijenős. Adófizető (hane): 5. (Sóhordó?) VÁROSNEGYEDBŐL (An mahalle-i ser mahalle-i Losoncsi Filep) Losonci Fülöp elöljáró városnegyedéből, Az új adófizetők a 960. évben [1552. dec. 18—1553. dec. 7.] Báncsa Tamás 50 (akcse), Nagy János 50 (akcse), Bors Gergel 50 (akcse), Banka Mi hál 50 (akcse), Enyőd Jób 50 (akcse), Cserényi János 50 (akcse), Komor István 50 (akcse), Békős Anborus 50 (akcse), Adófizető (hane): 8. 86

KUN VÁROSNEGYEDBŐL (An mahalle-i Kun), Kalász Gál elöljáró (ser mahalle Kalász Gál), Balog András, Laszkai Ferencs, Ferentös Berton, Nagy Fóris, Kis István, 50 (akcse), Égető Benedek, Kovács Imre, Mártó János, Serős Mihál, Kozma Anborus, Naki Tomás 50 (akcse), Szalka Benedek, Bácskai Bálind 50 (akcse), Nagy Bálind, Vida Ferencs, Bazsó Pétőr 50 (akcse), Kerti Lukács, Tatár Lukács, 50 (akcse), Tót Elekas, Tót Bálind, Kapa János, Varga Pál, Kalmár Bálind, Paló Báláz, Csitár Orbán, Pálé Gergel, Tatar Máté, Ircsó Ágoston, Barcsa Kelemen 50 (akcse), Tatár János, Élijás Jób, Fábiján Petri, (H)uzó István, Patók Borbás, Szabó Máté, Katona Petri, Nagy István 50 (akcse), Katona Máté 50 (akcse), Adófizető (hane): 9. KŐÉGE(TŐ) VÁROSNEGYEDBŐL (An mahalle-i Köege(rő) , Demetri Gergel elöljáró (ser mahalle-i Demetri Gergel), Kalmár György, Kun Pétőr, Fejér András, Guzajd (?) András 50 (akcse), Becse Demetri, Demeter Gergel 50 (akcse), Huszta Benedek, Kun Ferencs, Mikla Márton 50 (akcse), Ányos Borbás, Bán Ferencs, Bráncsa Mihál, Abrako Lakács, Bán Lénárd, Kun Pétőr, Farkas Dinős, Szalag János, Farkas Dinős, 50 (akcse), Somogyi Lu kács 50 (akcse), Tót Tomás 50 (akcse), Nagy László 50 (akcse), Sánta Petri 50 (akcse), Uprai János 50 (akcse), Csősz András, Nősős Ferencs 50 (akcse), Lukács Máté, Vánkus János 50 (akcse), Nagy Pál, Dinős Benedek, Ányos Bálind, Kocsis Máté, Nagy Lukács 50 (akcse), Nagy János 50 (akcse), Szered András, Kis Jób, Dáma Ferencs 50 (akcse), Mikla Gergel 50 (akcse), Szabó Báláz, Vető Kelemen 50 (akcse), Jó Tomás, Borbás Lukács, Jó Pétőr, Vas Pétőr, Máté Ferencs, Sípos Imre, Szűcs Benedek; Anborus fia helyén; (be dzsay-i veledes Anborus), Palag Mátyás, Tót Miklós 50 (akcse), Farkas Pétőr, Horvát Imre, Kun Bertalan, Kalmár Bálind, Gvákra (?) László, Kun Borbás, Nagy Tomás, Nagy Lukács, Kis Miklós, Kántos János 50 (ak cse), Sípos Benedek, Adófizető (hane): 20. H A L Á SZ VÁROSNEGYEDBŐL. (An mahalle-i Flalász), Szűcs András elöljáró (ser mahalle-i Szűcs András), Nagy Petri, Tót István, Kun Mihál, Becsei Tomás, Bácsi Márton, Ártó György, Szentai Bálind, Kalmár Pétőr, Lukács diják, Szabó Márton 50 (akcse), Katona M á tyás, Gálik Báláz, Tót Bálind, Berber György 50 (akcse), Bontó Kelemen 50 (akcse), Nikola János, Sáfár Anborus, Horvát Máté 50 (akcse), Farkas Báláz 50 (akcse), Fekető Orbán, Bors Benedek, Kis Ferenc, Pató András, Petrán Jónás, Pató István, Csató Benedek, Villás Máté, Karos Pál, Mónár Mihál, Koma János, Kákán János 50 (akcse), Korpatői György, Kákán Berton, Bélöntős Ferencs, Kalmár Mihál, Vas Gergel, Becsütévős János, Adófizető (hane): 5. (Budai?) VÁROSNEGYEDBŐL (An mahalle-i ser mahalle-i Fekete Pétőr) Fekete Péter elöljáró városnegyedéből, Az új adófizetők az 960. évben [1552. dec. 18— 1553. dec. 7.], Vucsrin Gergel 50 (akcse), Gyurka Janik 50 (akcse), Jován Janik 50 (akcse), Szűcs István 50 (akcse), Bogdán István 50 (akcse), Isztoján Pavlák 50 (akcse), Pavel Andrik 50 (akcse), Deszki Fóris 50 (akcse), Berber Pétőr 50 (akcse), Pál György 50 (akcse), 87

A másik Pál György 50 (akcse), Batyáni Gergel 50 (akcse)j Dolanik Pável 50 (akcse), Botka Pál 50 (akcse), Sáfrányos Máté 50 (akcse), Turcsin Fábiján 50 (akcse), Jurin Nikola 50 (akcse), Jován Belosvik 50 (akcse), Jován Bogdán (50 akcse), Jovan Daraga 50 (akcse), Zsili Pétőr 50 (akcse), Isztiján Malavin 50 (akcse), Vukoszin Pálé 50 (ak cse), Polkin Nikola 50 (akcse), Sípos Kelemen 50 (akcse), Szűcs Kozma 50 (akcse). Adófizető (hane): 26. SZEN TD EM ETRI VÁROSNEGYEDBŐL (An mahalle-i Szentdemetri), Bóka M á tyás elöljáró (ser mahalle-i Boka Mátyás), Kárász Bálind, Sári János, Vitáris Miklós, Vitéz István, Fekető Bertalan 50 (akcse), Torma Anborus, Káka Mihál, Arató Máté, Kaska Miklós, Botrai Máté, Havas György, Oláh István, Élő Jenő, András Gergel, Tót Bálind, Sípos Bálind, Velka Sebestyén, Ős János, Sáfár Imre, Farkas Benedek, Becsű Tomás, Gesztenyés Bene dek, Farkas György, Nagy Miklós 50 (akcse), Fodor István, Vékás Bálind, Babáncsa Gergel, Kara Ferencs 50 (akcse), Kádas Berton, Verős Mátyás, Hortár (?) Borbás. Adófizető (hane): 2. (Kis?) VÁROSNEGYEDBŐL Balog András elöljáró városnegyedéből (An mahalleser mahalle-i Balog András), Az új adófizetők a 960. évben [1552. dec. 18— 1553. dec. 7.] Bánó Benedek 50 (akcse), Sebestyén Ferencs 50 (akcse), Kis Ferencs 50 (akcse), Kalmár Bálind 50 (akcse )Mészáros János 50 (akcse), Gombos Ferencs 50 (akcse), Szentmihál Alberd 50 (akcse). Adófizető (hane): 7. NAGY' VÁROSNEGYEDBŐL (An mahalle-i Nagy), Tüdős Lukács elöljáró (ser mahalle-i Tüdős Lukács), Szabó Ferencs, Kis Báláz, Ötvös Bálind, Rajkó Anborus, Rózsa László 50 (akcse), Kis Ferencs, Csütörtök Miklós, a fia helyén (bedzsaj-i veledes), Szabó Dijenős, Bodiz Báláz, Csőri Anborus, Kis Miklós, Tatár Demetri, Kulcsos Lőrincs, Ilacsi János, Szűcs Pál, Nagy Báláz, Mihál István, Bősze Mihál, Vajda György, Csatka Anborus, Berber Mihál, Köves Filep, Berber Mihál, Karos András, Karó Mihál, Kalmár A nd rás, Bérén Gergel, Szabó Tomás, Gerezde Ferencs, Szabó Élijás, Bors András, Lu kács diják, Nagy Lukács, Alföldi István, Műves Báláz, Nyirő Ferencs, Pejvás Bálind, Sós János, Fábiján Ferencs, Szűcs György, Lukács Vincse, Bács János, Kádas János 50 (akcse), György testvére helyén (bedzsaj-i biraderes György), Kádár Demetri. Adófizető (hane): 2. 2. FARKA faluból, a szegedi szandzsákbég timár (-birtoka), tartozik a nevezetthez (timár-i mir-i liva-i Szegedin, tabi-i mezbur), Kántor István 50 (akcse), Vajda Miklós 50 (akcse), Mórisz György 50 (akcse), Csulka Gergel 50 (akcse), Kána Bálind 50 (akcse), Simon István megszökött (girifte), Uj István megszökött (girifte), Kanta András 50 (akcse) Petri testvére helyén (bed88

zsaj-i biraderes Petri), Majdér Ferencs 50 (akcse), Kante Pál 50 (akcse), Petri Tomás a bíró (birodir). Adófizető' (hane): 8. Az új adófizetők a 960. évben (1552. dec. 17—1553. dec. 7.) Miklós Máté 50 (akcse), Kántor András 50 (akcse), Erdeli András 50 (akcse), Fóris Antal 50 (akcse). Adófizető (hane): 4. 3. SZÁ N TÓ faluból, a jelenlegi szandzsák bégé, tartozik a nevezetthez, (liva-i mir kjah, tabi-i mezbure), Tót András megszökött (girifte), Oláh László 50 (akcse), Ihosz Miklós megszökött (girifte), Pál Benedek megszökött (girifte), Decsi Gáspár 50 (akcse), Váradi Gáspár megszökött (girifte), Váradi Sebestyén megszökött (girifte), Somodi Alberd megszö kött (girifte), Simon Gergel. Adófizető (hane): 2. Az új adófizetők a 960. évben (1552. dec. 17—1553. dec. 7.), Ihosz András 50 (akcse), Ihosz György 50 (akcse), Békó János 50 (akcse), Mórisz Pétőr 50 (akcse). Adófizető (hane): 4.

4. SZ E R faluból, a Szegedhez tartozó Bekjártorony janicsárjainak tímár (-birtoka) timar-i müsztahfizan-i kula-i Bekjár tabi-i Szegedin), Egyöd Mihál 50 (akcse), Kacsó Bertalan 50 (akcse), Szabó Mihál megszökött (gi rifte), Szántó János 50 (akcse), Szántó Tomás a bíró (biródir), Végös János meghalt (mevt), Patázs János megszökött (girifte), Kis Bertalan megszökött (girifte), Nemes Bálind meghalt (mevt), Kis Ferencs szegény (fakirdir), Kis Benedek 50 (akcse), Kis Dinős 50 (akcse), Kis Gergel 50 (akcse), Verős Pál 50(akcse), Borsós Ferencs 50 (akcse) Hifiéi János 50 (akcse), Kács Orbán az újak között (banevan), Lehene Jób megszö kött (girifte), Dobás Anborus szegény (fakir), Csíze Alberd 50 (akcse), Simon Fe rencs meghalt (mevt), Mile Ferencs szegény (fakir), Mórics János 50 (akcse), Szilas Bertalan meghalt (mevt), Hifiéi Mátyás 50 (akcse), Tikoz Egyöd 50 (akcse), Turaki Tomás 50 (akcse), Kis Bálind megszökött (girifte), Simái Imre meghalt (mevt), Kócsa Pétőr 50 (akcse), Kisze András megszökött (girifte), Csurgó János 50 (akcse), Fekető Kelemen szegény (fakirdir), Verős Gergel szegény (fakir), Mód Miklós meg szökött (girifte), Kis János meghalt (mevt), Kis Báláz 50 (akcse), Bola Ferencs szegény állapotát nem vesztette el (fakir alhali alinmadi), Nagy János 50 (akcse), Szenta M ik lós 50 (akcse), Szente Bálind 50 (akcse), Nemes Demetri 50 (akcse), Pap András meg szökött (girifte), Pap Gáspár 50 (akcse), Pántos Gergel, meghalt (mevt), Csurgó Petri 50 (akcse), Kun Máté 50 (akcse), Szén Alberd 50 (akcse), Tót János 50 (akcse), Mórics Ágoston 50 (akcse), Szente Bódizár 50 (akcse), Kis Gergel 50 (akcse), Mórics Bálind a bíró (birodir), Mórics Márton megszökött (girifte), Nagy Bálind 50 (akcse), Szente Benedek 50 (akcse), Kovács Tomás 50 (akcse), Szabó Tomás 50 (akcse), Szántó Lőrincs 50 (akcse), Királ Bálind 50 (akcse), Csire Mátyás 50 (akcse), Csire János 50 (akcse), Nemes Anborus 50 (akcse), Petes (?) Királ Gergel 50 (akcse), Verős Báláz 50 (akcse), Varga Bálind 50 (akcse), Szikra M árton szegény (fakir), Tót Petri megszökött (girifte), Szabó Pál megszökött (girifte), Süge Pétőr, Verős Anborus 50 (akcse), Cserepős Orbán megszökött (girifte), Kis János megszökött (girifte), Kis Lőrincs megszökött (girifte), Tót Lukács szegény (fakir), Olasz Pál 50 (akcse), Szalai István 50 (akcse), Szélős Bálind 50 (akcse), Pántos Mátyás megszökött (gi rifte), Boros János 50 (akcse). Adófizető (hane): 46. 89

Az új adófizetők a 960. évben (1552. dec. 17— 1553. dec. 7.), Fijas János 50 (akcse), Gyantás Máté 50 (akcse), Kocsi János 50 (akcse), Kocsi Ist ván 50 (akcse), Szekerős Anborus 50 (akcse), Verős György 50 (akcse), Veró's Orbán 50 (akcse), Feled János 50 (akcse), Bán Demeter 50 (akces), Gelérd Dinős 50 (akcse), Tót Alberd 50 (akcse), Tót Miklós 50 (akcse). Adófizető (hane): 12. 5. SZEN TPETRI faluból, a szegedi szandzsákbég hász-birtoka, tartozik a nevezett hez (havasz-i mir-i liva-i Szegedin tabi-i mazbure), Nagy György az újak között (benevan), Gyula Gergel 50 (akcse), Bakai Lőrincs az újak között (benevan), Dinős Pétőr 50 (akcse), Kovala György megszökött (girifte), Kis Báláz megszökött (girifte), Posta Ferencs 50 (akcse), Fodor Petri 50 (akcse), Szabó Ferencs megszökött (girifte), Nagy Ferencs megszökött (girifte), Teván András az újak között (benevan), Kis Antal az újak között (benevan), Szapus Bodizár 50 (akcse), Királ Berton megszökött (girifte), M ártó Ferencs meghalt (mevt), Nagy György megszökött (girifte), Demetri Gergel 50 (akcse) László fia helyén (bedzsáji veledes László), Fodor Tomás a bíró (birodir), Királ Bálind az újak között (benevan), Kalmár János megszökött (girifte), Kapater Petri megszökött (girifte), Kilincs Fe rencs megszökött (girifte), Torogi János megszökött (girifte), Szilaz Benedek meg szökött (girifte), Szalai Menhár, megszökött (girifte), Nagy Orbán az újak között (benevan), Alföldi Fábiján az újak között (benevan), Török Báláz megszökött (gi rifte), Nagy András az újak között (benevan), Litkál Mátyás megszökött (girifte), Birge Sebestyén megszökött (girifte), Kis Gergel meghalt (meft), Varga Mihál meg szökött (girifte), Fodor Imre meghalt (mevt), Varga András meghalt (mevt), Bende Máté megszökött (girifte), Nemes Fábiján megszökött (girifte), Varga Báláz 50 (ak cse) megszökött (girifte), Tót Lázár 50 (akcse) fogoly lett (eszir sud), Kis László A nd rás az újak között (benevan), Bátya Báláz megszökött (girifte) Bárdos Sebestyén meg szökött (girifte), Somogyi András meghalt (mevt), Fodor István. Adófizető (hane): 9. Az új adófizetők a 960. évben (1552. dec. 17.— 1553. dec. 7.), Kun Pál 50 (akcse), Bika Pétőr 50 (akcse), Módra Fábiján 50 (akcse), Adófizető (hane): 3. 6. HEGYÓSfaluból, Reszke ideszökött, tartozik a nevezetthez (Reszke girifte, tabi-i mezbure), Hegyös János, Hános György, Szabó Bálind, Bors László Balog Benedek, Kis De metri, Bola Demetri, Apar Báláz, Kiszács Imre, Karancsi Tomás, Tót Fábiján Csiszán Benedek, Tót István, Tót Pétőr, Vida Demetri, Ürü Anborus, Szente Máté Tót Demetri, Búza Báláz. Adófizető (hane): ? Az új adófizetők a 960. évben (1552. dec. 17— 1553. dec. 7.), Bondó Máté, Vér Pétőr. Adófizető (hane): ? 7. SERKE faluból, a szegedi szandzsákbégé, tartozik a nevezetthez (mir-i liva-i Szegedin tabi-i mezbure), Tés János 50 (akcse), Bencse Bertalan 50 (akcse); Nagy Pál 50 (akcse), János Mihál 50 (akcse), Ferdan Gergel 50 (akcse), Mátyás fia helyén (bedzsáji veledes Mátyás), Gelérd János 50 ( akcse), Pató Dóri 50 (akcse), Tót András 50 (akcse), Somogyi Lő90

rincs 50 (akcse), Csíné Mihál 50 (akcse), Szűcsi Gergel megszökött (girifte), Kozma Tomás meghalt (mevt), Csine Ozsvárd 50 (akcse), Tót Báláz 50 (akcse), Pató János megszökött (girifte), Békó Petri 50 (akcse), Csorba András megszökött (girifte), Tót Ferencs megszökött (girifte), Bolvári Vitáris meghalt (mevt), Sárkez Sebestyén 50 (akcse), Pató Damján megszökött (girifte), Bolvár János megszökött (girifte). Adófizető (hane): 14. Az új adófizetők a 960. évben (1552. dec. 17— 1553. dec. 7), Tormás Lukács 50 (akcse). Adófizető (hane): 1. 8. SÖ V É N YH Á Z faluból, a szegedi várnagy tímár-birtoka, tartozik a nevezetthez (timar-i dizdar-i Szegedin tabi-i mezbure), Báli Jób megszökött (girifte), Sajka Alberd 50 (akcse), Kis Lukács 50 (akcse), Telek Tomás 50 (akcse), Kis Lukács 50 (akcse) Mátyás fia helyén (bedzsaji veledes Mátyás), Bőid Gergel megszökött (girifte), Bors Pál az újak között (benevan), Kajdár Petri 50 (akcse), Szeri Ferencs 50 (akcse), Nagy Sebestyén meghalt (mevt), Legyen Ferencs 50 (akcse), Cserte Kelemen Cserte János bíró fia helyén (dzsaj-i veledes Cserte János birodir), Bálind diják megszökött (girifte), Telek Demetri 50 (akcse), Bors Anborus 50 (akcse), Báli Antal megszökött (girifte), Vér Benedek megszökött (girifte), Bodiz Andrása bíró (birodir), Szalári Fóris megszökött (girifte), Banka Fábiján megszö kött (girifte), Somogyi Tomás 50 (akcse), Somogyi Imre 50 (akcse), Bor Tomás meg szökött (girifte), Verös János kincstári állapotából kiemelni mohamedánná lett (an deredzse miri-i bein müslüman sud), Az új adófizetők a 960. évben (1552. dec. 17.— 1553. dec. 7. Ferencs János megszökött (girifte), Varga János 50 (akcse), Királ János 50 (akcse). Bocsa János 50 (akcse), Királ Lukács 50 (akcse), Csete Báláz megszökött (girifte), Váti Gergel megszökött (girifte), Csöpre Jób meghalt (mevt). Adófizető (hane): 15. 9. KOVÁSZ faluból, a szegedi janicsároké, tartozik a nevezetthez (müsztahfizan-i Szegedin, tabi-i mezbure), Csonka Báláz 50 (akcse), Vér Demetri 50 (akcse), Tót János 50 (akcse), Balog Ferencs a bíró (birodir), Királ Alberd 50 (akcse), Tót Lőrincs 50 (akcse), Békös Pál 50 (akcse), Török Miklós 50 (akcse), László Anborus megszökött (girifte), Vitár Verán (?) 50 (akcse), Gereblen Sebestyén 50 (akcse), Majdik Tomás 50 (akcse), Bola István 50 (akcse), Fitos István 50 (akcse), Tót Máté 50 (akcse), Barika László 50 (akcse), Kozma Máté 50 (akcse), Pál István megszökött (girifte), Szélős Mihál 50 (akcse), Bontos Tomás helyén (bedzsaj-i Bontos Tomás), Királ István 50 (akcse), Szák Berta megszökött (girifte), Varga György 50 (akcse), Szondi Benedek 50 (akcse), István testvére helyén (bedzsaj-i biraderes István), Adófizető (hane): 19. Az új adófizetők a 960. évben (1552. dec. 17— 1553. dec. 7.), Kun Mihál 50 (akcse), Szélős László 50 (akcse), Nagy Miklós 50 (akcse) Adófizető (hane): 3. 10. DÓCS faluból, a szegedi szandzsákbég hász-birtoka, tartozik a nevezetthez (havasz-i mir-i liva-i Szegedin tabi-i mezbure), Tomás bíró megszökött (girifte), Gelérd Imre megszökött (girifte), Gombolar György 50 (akcse), Hifiéi István 50 (akcse) János fia helyén (bedzsaj-i veledes János), Kis Borbás 50 (akcse), Kis János 50 (akcse), Mészár Máté 50 (akcse), Kun Ferencs 91

50 (akcse), Gergel fia helyén (bedzsaj-i veledes Gergel), Dócsméri Mihál megszökött (girifte), Búza György 50 (akcse), Szimók Demetri fogoly lett (eszir sud), Enyőd János 50 (akcse), Csiglédi Demetri, Báli Imre megszökött (girifte), Verös László, Gyurkás György 50 (akcse), Kun Imre megszökött (girifte), Borsós Ferencs az újak között (benevan), Telek István megszökött (girifte), Farkas Mihál megszökött (girifte), Veró's István a bíró (birodir). Adófizető' (hane): 9. Az új adófizetők a 960. évben (1552. dec. 17—1553. dec. 7.), Szíjgyártó Boldizár 50 (akcse), Tót Tomás 50 (akcse), Cser András 50 (akcse), Somodi Imre 50 (akcse). Adófizető (hane): 4. 11. M ARTONOS faluból, a szegedi szandzsákbég hászbirtoka tartozik a nevezetthez (havasz-i mir-i liva-i Szegedin tabi-i mezbure), Szabó Ferencs 50 (akcse), Balog Pétőr megszökött (girifte), Szabó Bálind a bíró Máté helyén (bedzsaj-i Máté birodir), Szele Máté, 50 (akcse), Csonka János megszökött (girifte), Kis János megszökött (girifte), Máté István megszökött (girifte), Haszom Filep megszökött (girifte), Bador Ferencs, Kisze Máté megszökött (girifte), Varga Antal meghalt (mevt), Bika Ábrán az újak között (benevan), Prága Ferencs 50 (akcse). Szűcs Mátyás megszökött (girifte), Fekető Miklós megszökött (girifte). Adófizető (hane): 3. 12. SESTÓ (C SESZTÓ ) faluból, tartozik a nevezetthez (tabi-i mezbure), Tót Gergel 50 (akcse), Fejér Dénös szegény (fakir), Kozma Pál 50 (akcse), meghalt (mevt), Rádi Máté meghalt (mevt), Kozma Simon 50 (akcse) meghalt (mevt). Adó fizető (hane): 3. 13. NOVOSZELÓ faluból, tartozik a nevezetthez (tabi-i mezbure), Boricsa György 50 (akcse), Kis István 50 (akcse), Kis Pál szegény állapotú (fakir alhal), Bődi István 50 (akcse), Nagy János a bíró (birodir), Boka Miklós 50 (akcse), Nagy Máté 50 (akcse), Petries Pétőr 50 (akcse), Nagy László 50 (akcse), Nagy Ber talan 50 (akcse), Lukács László 50 (akcse), Baris Aleg (szánder) megszökött (girifte), Nagy Mátyás 50 (akcse), Nagy Báláz 50 (akcse), Nagy Vincse 50 (akcse), András Báláz 50 (akcse), Nagy János 50 (akcse). Adófizető (hane): 14. 14. CSIK faluból, tartozik a nevezetthez (tabi-i mezbure), Bodor Gergel 50 (akcse), Nagy Vincse 50 (akcse), Nagy Benedek az újak között (be nevan), Adófizető (hane): 2. (Náhije-i Titel...)

92

TÖ R Ő K . S Z Ó JE G Y Z É K

AKCSE: török ezüstpénz, ami 1550 körül két magyar ezüstdénárt ért, ALHAL: az állapot-ot, vagy a helyzetet jelölő névelős szó, BEKJAR: nőtlen férfi, szerzetes fogalmát jelentő szó, BIBÉIN: különbség nélkül, B1 RADER: a testvér jelentésű szó, BÍRÓ: a magyar bíró szó jövevényszókénti török felhasználása, DIJÁK: a magyar deák szó jövevényszókénti török alkalmazása, DEFTER: a jegyzék, a füzet jelentésű szó, amit adójegyzék értelemben használunk leginkább fel, DZSAJ: a hely jelentésű szó, ami az adójegyzékben egy adófizető házhelyét, vagy háztelkét jelentette, DZS1ZJE: a fejadó török megnevezése, amit minden nem-muszlim családfő vagyona szerint fizetett, DEREDZSE: a fokozat, vagy az állapot jelentésű szó, ami az adójegyzékben szereplő adózási helyzetét jelenti, D1ZDÁR: a török várnagy, vagy várkapitány megnevezése, FAKIR: a szegény jelentésű szó, amit az adóképtelenségre értenek, GIR1FTE: a megszökött jelentésű szó, HANE: eredetileg házat jelentő szó, ami azonban az adójegyzékekben egy adófizetőt jelentett, ezért egyszerűen adófizetőnek fordítjuk le, HARÁCS: Ld. dzsizje, HASZ: minden 100 ezer török akcsénál nagyobb adójövedelmet nyújtó javadalombirtok elne vezése, HAVASZ: a hasz szó többesszámú alakja, ld. hasz, KAYD: az feljegyzést jelentő szó, KJ A H : a jelenlegi állapotot jelentő szó, KULA: a torony, az adójegyzékben mint török helyőrség szállása fordul elő, LIVA: eredetileg zászló jelentésű szó, ami azonban később területegység fogalmában használtak, ld. Szandzsák, M AH ALLE: a városnegyedet jelentő szó, amelyeket a török szemléletben az utcák válasz tanak el, MEVT: a meghalt fogalmát jelentő kifejezés az adójegyzékekben, MIRI: a kincstári jelentésű szó, ami a török kincstárhoz tartozást jelentette az adóztatás értel mében, MIR-I LIVA: a szandzsákbég megnevezése arab szavakkal, MIR-I MIRAN: a szandzsákbégek felett álló beglerbégek megnevezése arab szavakkal, MÜSZLÜMAN: a muszlimeket, a mohamedánokat jelentő török szó, MÜSZTAHFIZ: a török janicsárokat jelentő szó, NAH1JE: a liva, vagy a szandzsák területegységnél kisebb területegységek megnevezése, ami a magyar járás fogalmát közelíti meg, NÉV: az újat jelentő perzsa eredetű szó, amit az adójegyzékekben az adófizetőkre használtak, rendszerint többesszámú alakban, mint nevan, RUHA N I: a lelkészt jelentő szó, adójegyzékünkben talán ferences szerzetest jelenthetett, SZANDZSÁK: Ld. Liva, SZER M AH ALLE: a városnegyed feje, tehát elöljárója értelemben használjuk, TÍMÁR: a minden 20 ezer török akcsénál kisebb évi adójövedelmet jelentő javadalombirtok megnevezése, VELED: a valakinek a fiát jelentő perzsa eredetű szó.

93

HELYSÉGNÉVM UTATÓ

E helységnévmutató az 1553—1554. évi török fejadóösszeírás magyar fordításában szereplő és sorszámmal ellátott helységeket ABC rendben közli. Minden helységnél a középkori magyar okleveles keltét és névalakját megadja, s a legrégibb térképek alapján földrajzi helyét leírja, vala mint jelenlegi helyzetét megjelöli. A felhasznált forrásokat rövidített alakban használjuk fel. A rövidítéseink a következők: — Csánki Dezső, Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában, C sánki. I. köt., Budapest 1897. — F öldi E rvin, szerk., Magyarország Földrajzi Névtára, II. Csongrád megye, F öldi. Budapest 1979. G örög — G örög és Kerekes, Magyar Atlasz..., Budáé 1800, Csongrád és Bács-Bodrog megye. G lasser. Mappa exhibens situm Comitatuum Báts et Bodrog prouti nunc in concreto per Comitatum Bachiensem administrate dellineavit J ohann F ridericum G lasser Ingeneur 1770, in: OL. 0—18. Proc. Tab. 4—897. G yörffy. — Györffy György, Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, Budapest 1963. - A Magyar Népköztársaság Helységnévtára Budapest 1973. Hnt. - Iványi István, Bács-Bodrog vármegye helynévtára, I—II. kötet, Szabadka I ványi. 1889. l. Kat. Felm. - I. katonai felmérés, XVII—XVIII colonne, 30—36. sectio, 1783, in: Hadtör ténelmi Levéltár. — külsőség, Ks. — L ipszky, Joannes, Repertorium locorumque in XII. tabulis mappae..., L ipszky . Budae 1808. Ld. — Lásd. — M arkovic, Milica, Geografsko-Istorijski Imenik Naselja Vojvodine, Novi M arkovic . Sad 1966. m. — megye, — major, m. j. — megyei város, m. v. nktk. — nagyközségi közös tanácsú község, OL. — Országos Levéltár, — önálló tanácsú község, ötk. psz. — puszta, — Steltzer, Fridrich, Die Geschichte des Komitats Bács, Neusatz 1881. Steltzer. — S zabó István, Bács, Bodrog és Csongrád megye dézsmalajstromai 1522-ből, Szabó. Budapest 1954. — térkép, térk. v. — város, — Jugoszlávia, YU.

94

HELYSÉGEK

12. CSESZTÓ

— C sánki. I. 680: 1264-ben CHECHTOW; A zentai rév mellett említi; G yörffy. I. 715: 1224-ben szintén CHECHTOW; Dzsizje defter 1553— 1554-ben Szesztó; I ványi. V. 26; G lasser. térk. 1770-ben CSESZTOVA L ipszky. 110. térk. VIII. Z. 36—37; Jelenleg YU-ban, Ld. M arkovic.

14. CSIK

— C sánki. I. 146— 147: 1423-ban CHYK; Dzsizje defter 1553—1554-ben Csik; G lasser. térk. 1770-ben Csik; L ipszky. 111. térk. VIII. aa 37; Jelenleg YU-ban M arkovic. 29—30: Backo Petrovo Selo, ks. — C sánki. I. 680: 1488-ban Docz; Dzsizje defter 1553—1554-ben Does; L ipszky. 139. térk. V. V. 37; Dócz psz. Csongrád m.-ben; Jelenleg: Hnt. 1973. 260. Dóc nktk. és F öldi 1979: Dóc (15. J. 9). — C sánki. I. 680: 1455-ben Fark; G yörffy. I. 895: Farcu 1266-ban; Tahrir defter 1548-ban Farka; L ipszky . 171. térk. V. X. 38: Fark psz.

49: Zentárói Ny-ra ks.

10. DÓC 2. FARKA

6. HEGYŐS

—

9. KOVÁSZ

—

11. MARTONOS

—

13. NOVOSZELÓ

—

7. SERKE

—

8. SÖVÉNHÁZ

—

1. SZEGED

—

3. SZÁNTÓ

—

5. SZENTPÉTERI — 4. SZER

—

Csongrád m.-ben; Jelenleg: Hnt. 1973. 742—744. Szeged mv. II. kér. Tápé és Algyő között; F öldi. 1797: Farki rét, in: Szeged (50, N. 9). C sánki. 1. 681: 1476-ban Nagyheghes és Kysheges; Dziszje defter 1553—1554-ban Hegyős; Lipszky . 234. térk. VIII. aa. 35: psz. BácsBodrog m.-ben; Jelenleg: YU-ban, Ld. M arkovic. 1966: 112: Mali Idjos. G örög. térk. 40: Fark és Győ között psz; Lipszky. 342. térk. V. X. 38: Kovázd ks. Csongrád m.-ben; Jelenleg: Hnt. 1973. 744: Szeged mv. II. kér. ks. C sánki. I. 682: Marthonos 1367-ben; Tahrir Defter 1548-ban Martonos; L ipszky. 415. térk. V. Y. 37: Bács m.-ben nk; Jelenleg YU-ban, Ld. M arkovic. 1966. 116: Martonos. I ványi. I. 140: 1426-ban Csikád, Tűről, Mezőturol, Vizes tűről stb. Elpusztultak. Vizes, Ugarszka psz.-kal együtt említik; G lasser. térk. 1770-ben Novoszelo; L ipszky 466. térk. VIII. aa. 37: psz. Bács-Bodrog m.-ben; Jelenleg: YU-ban, Ld. M arkovic. 1966. 29: Backo Novo Selo Ny-i ks. Tahrir defter 1548-ban: Serked; Dzsizje Defter 1553—1554-ben: Serke; Elpusztult. Lípszky . 591. térk. V. V. 37: psz. Csongrád m.-ben; Je lenleg Hnt. 1973. 724: Sövényháza ötk. É-i ks. C sánki. I. 683: 1455-ben Sewenhaz; Tahrir Defter 1548-ban Sövénház; Dziszje Defter 1553—1554-ben Sövénház; Lípszky. 603. térk. V. V. 37: psz. Csongrád m.-ben; Jelenleg Hnt. 1973. 724. Sövényháza ötk. G yörffy. I. 900: 1183-ban Cigedin; Csánki. I. 676—677: 1348-ban Szeged; Lipszky. 616. térk. V. X. 37—38: v.-ként említi; Jelenleg Hnt. 1973. 742—744: Szeged mv. C sánki. I. 683: 1423-ban Zanthothelek; Tahrir Defter 1548-ban Szántó; Elpusztult; Lipszky . 622. térk. V. U. 37: psz. Csongrád m.-ben; Je lenleg Hnt. 1973. 242. Csongrád v. D-i ks. Tahrir Defter 1548-ban: Szentpetri; Dzsizje Defter 1553—1554-ben: Szentpéteri; L ipszky . 641. térk. V. Y. 36—37: psz. Csongrád m.-ben; Jelenleg YU-ban, Ld. M arkovic. 1966. 116: Martonos É-i ks. G yörffy. I. 904: 1318-ban Zeermonostura; Csánki. I. 678: 1423-ban Zeer; Tahrir Defter 1548-ban Szer; Elpusztult; L ipszky . 644. térk. V. U. 36—37: psz. Csongrád m.-ben. Jelenleg Hnt. 1973. 724 Sövény ház ötk. É-i határában pusztaszeri mj; F öldi. 1979. Pusztaszer (45. G. 6) és Ópusztaszer (41. H. 8).

95

RÁKOS ISTV Á N G A Z D A S Á G I É S T Á R S A D A L M I V IS Z O N Y O K S Z E G E D E N A TESTAM ENTUM O K TÜK RÉBEN (1 7 2 0 — 1848)

Szeged feudális kori gazdaság- és társadalomtörténetének felbecsülhetetlen ér tékű forrásai a testamentumok. Számuk több százra tehető, az elsőt 1719-ből ismer jük. A külön gyűjteményként kezelt végrendeleteket kiegészítik a tanácsi iratok kö zött szétszórtan fennmaradt vagyonleltárak (inventáriumok) és „atyafiságos egyez ségek” .1 A végrendeletek feldolgozására ösztönzött bennünket az a körülmény, hogy az eddigi kutatások nem ölelték fel a teljes forrásanyagot, illetve többnyire néprajzi megközelítéssel nyúltak a testamentumokhoz, válogatásuk gyakran esetleges volt. Egyetlen tanulmány készült Szeged öröklési rendjéről, de ez is jogtörténeti szempon tokat követett, ezenkívül vizsgálatát csupán a reformkorszakra terjesztette ki.2 Természetesen mi sem hagyhatjuk figyelmen kívül Szeged öröklési rendjét, de úgy vizsgáltuk meg e kérdéseket, hogy azokon keresztül bepillantsunk a kor gazda sági és társadalmi viszonyiba. I. Öröklési rend Szegeden Szeged öröklési rendje az országos törvényekhez igazodott. Végrendelet hiányá ban a tanács szigorúan őrködött betartásukon. Mind a peres eljárásokban, mind pedig a tanács képviselői előtt kötött atyafiságos egyezségekben a vagyon jogi jellege (ősi, szerzeményi, különvagyon) szabta meg annak megosztását az örökösök között. A korabeli felfogás értelmében ősinek számított a már egyszer törvényesen örökölt vagyon, ebből a leszálló ági öröklés szabályai szerint valamennyi gyermek egyenlően részesedett. Az egyenlő öröklés elve érvényesült a szülők által hátrahagyott szer zeményi javak szétosztásakor is.3 Néhány példával igazolhatjuk a fenti megállapítá sokat. Hódi András két fia évekig pereskedett egymással, mivel atyjuk halálakor nem egyenlően birtokolták az örökséget. A tanács az ősiség elvére hivatkozva fele-fele 1 Csongrád megyei Levéltár. Szeged Város Tanácsának iratai. Végrendeletek. IV. A. 1003. s. (Továbbiakban: CsmL Szeged, végrendeletek.) 1. doboz: Felbontott és sorszámozott végren deletek 1—341 (1704—1785).; 2. doboz: Felbontatlan végrendeletek (1793—1824).; 3. doboz: Felbontatlan végrendeletek (1825—1848). A hivatkozásoknál megadjuk a dobozszámot, illetve a testamentum számát (1. doboznál a sorszámot, a 2.és 3. doboznál az iktatószámot) és keletke zésének évét. 2 Rokolya G ábor: Az öröklés Szegeden a reformkorban 1825—1848. Somogyi-könyvtári műhely 1978. 1—4. sz. 26—39.; Kutatásaink során felhasználtuk Tárkány Szűcs Ernő (Vásár helyi testamentumok. Bp. 1961.) úttörő munkájának eredményeit. 3 A vagyon jogi jellegéről íd. C sizmadia A ndor (szerk.): Magyar állam és jogtörténet. Bp. 1972.; F rank I gná cz : A közigazság törvénye Magyarhonban I—II. Buda 1845—46.; N ánásy B eniamin : Testamentom a magyarországi törvények szerént. Pest 1798.

97

arányban osztotta meg közöttük a „Dékány fájában levő ősi telket”.4 Kalmár Panna ugyanilyen indoklással kapta meg anyjától és mostoha apjától az „atyai juss” felét, míg a másik rész fiútestvérét illette meg.5*A tanács közreműködésével kötött atyafiságos egyezségek a kialakult gyakorlatnak megfelelően a vagyon egyenlő megosztását tükrözik. Csuka István három fia három leánytestvérének „önkínt” igért és adott az ősi telekből, szántóból fél részt.® Egyenes ági örökösök (gyermek, illetve az elhalt gyermek után az unoka) hiá nyában érvényesült a felszálló ági öröklés (elhaltak szülei), ami ritkán fordult elő Szegeden, illetve e fenti kategóriák „kimerülésével” törvényes örökösnek számítottak az oldal ágon levők (testvérek, unokaöccs, unokahúg stb.). Ha nem volt egyetlen törvényes örökös sem, akkor a „magvaszakadtak” javai Szeged szabad királyi vá rosra szálltak.7 A városi tanács 1726. január 26-án szabályozta a végrendelkezést. Abból kiindulva, hogy ha „valaki magtalanul e világbúi kimúlna, ingatlan jószágát senkinek a nemes városon kívül ne testálhassa”, elrendelte: ezután az a testamentum tekinthető érvényesnek, amely két tanácstag előtt íródott, s annak hitelességét a ta nácstagok aláírásukkal és pecsétjükkel megerősítették. Az így elkészített végrendelet tel a városi tanács ülésén kihirdették és bejegyezték a tanácsülési jegyzőkönyvbe.8 A végrendeleteknek többek között azért volt jelentőségük, mert „segítségükkel” megváltoztathatták az előbb ismertetett törvényes öröklési rendet. Örökös hiányá ban is lehetett végrendelkezni az összes vagyonról. Miként látni fogjuk, nem egy vég rendelet készült azzal a megfontolással, hogy valamelyik örökös javára megváltoz tassák az öröklés szabályos rendjét. A végrendelkező akaratát azonban korlátozták különböző jogok, mindenekelőtt az ősiség, a közszerzeményiség és a női különjogok szerteágazó rendszere (özvegyi jog, hozomány, hitbér, hajadoni jog). A végrendeletek többségében betartották az országos törvényeket és az ősi va gyonból valamennyi örökösnek egyenlő részt rendeltek. „A Telek és Szántó földek ... mivel ősiek, egyenlőképpen fognak osztatni” — rendelkezett 1763-ban Tóth Márton és felesége, Szél Ágnes két fiuk és három leányuk örökléséről.9 Az ősiség elvének betartásáról számtalan példát idézhetnénk, de elégedjünk meg néhány — más-más időpontban készült — végrendelet bemutatásával:10 „nem a magunk keresménye, hanem Őssi Jószágunk” (1742); „mivel ősi jószágok és nem disponálhatok vele, Ferenc és Mihály, nem különben Erzsébeth és Rózsa Leányaim egy aránt osztozza nak” (1782); „ősiek lévén, rólok rendelést nem tehetek” (1821); „amelly vagyonok minthogy ősiek lennének, ezekről pedig Rendelést nem tehetnék, ezért 9 gyermekeim között arányosan osztassanak fel” (1826); „ősi javak rendelés alá nem tartoznak, ezekre való nézve az egyenlő osztályt, akár t. i. azok fiaimra való nézve atyai, akár pedig anyai ősiek légyenek, azoknak valamennyi gyermekeim között leendő arányos felosztását nem akadáloztathatom” (1833). Jóllehet általános gyakorlat Szegeden az ősiség elvének érvényesítése, mégis találkozunk olyan végrendeletekkel, amelyekben bizonyos megfontolásokból vala4 CsmL: Szeged Város Tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzőkönyvek. (Továbbiakban: Szeged, tan. jkv.) 1752. február 5. 5 Uo. 1763. március 21. 0 Uo. 1754. május 27. 7 Uo. 1726. január 26. 8 R eizner J ános : Szeged története 1—IV. Szeged 1899—1900. 111. 63.; R okolya G.: i. m. 26—27. 9 CsmL Szeged, tan. jkv. 1763. október 24. 10 Uo. 1742. november 12.; Szeged, végrendeletek. 1. doboz 34/1782., 2. doboz 3447/1821., 3. doboz 3771/1826., 1217/1833. 98

melyik örökös javára megváltoztatják az öröklési szabályokat. Gyakran gazdasági érdekből, hogy az ingatlan együtt maradjon, az egyik fiúgyermek kapja meg az egészet, testvéreit pedig az ősi juss fejében adott pénzzel elégítik ki.11 Szűcs Pál cívis 1776-ban Mihály nevű fiára hagyja az ősi telekrészt, mivel „ha az két fiaim három leányaim egy más között egy aránt föl osztanák, igen csekélység volna, tehát ... maradgyon Mihálly fiamnak olly Conditioval, hogy a többi attyafiait belőle akár kész pénzel, akár marhával ki elégítse”.12 Szekeres János ősi telkét és szántóját öt fiára hagyja, a két leány elégedjen meg az ősi ingatlanból őket illető részért adott 50—50 Ft-tal.13 Az ősiből való egyenlőtlen részesedés tipikus formája az a gyakorlat, amikor a végrendelkező a vagyon felosztásakor magának tart fenn egy ún. szülői részt, s ezt a szülők gondozását vállaló, azokkal „egy kenyéren maradó” fiúnak adja. Barna M i hály 24 holdas ősi telkét őt részre osztja, ebből a szülő életében egy rész „atyai tar tásra” marad fenn, halála után — a sajátjával együtt — János nevű fia kapja. János tehát testvéreivel ellentétben nem 1/5, hanem 2/6 telekrészt jussol, azt is a telek érté kesebb részén, hol „a Tanyai ház épülve vagyon” .14 Kizáró ok lehet az ősi vagyonból valamelyik ipari mesterség „kitanulása” és a „céhbeállítás” . A szülő a tanítás és céhbeállítás költségeire hivatkozva a kézműves fiút kirekeszti az ősi vagyonból, s azt arra a fiára hagyja, aki „paraszti munkában” keresi kenyerét, s míg fivére tanult, addig apjával együtt gyarapította a gazdaságot.15 A szerzeményi javak felett szabadon rendelkezhettek, hiszen életükben saját munkájukkal keresték. Egyedüli korlátozó tényező — a házasság alatt közösen szer zett vagyonra •— a férj és feleség egyenlő részesedésének kötelező elve. A közszerze ménynek tekintett vagyon felét az özvegy vagy házastárs sajátjának mondhatta, tehát arról a másik fél nem rendelkezhetett.16 A közszerzemény iség elvét Börtsök Erzsébet testamentuma „fogalmazta” meg a legvilágosabban: „Az ősi javak rendelés alá nem tartoznak, ... valamint a közszerzemények feléről, amennyire férjemet illetné, sem tehetnék semmi rendelést.”17 A női különjogok közül elsőként az özvegyi jog szegedi érvényesülését vizsgáltuk meg. E jog érvényesítése és a hitvestársi öröklés számos körülménytől függött. Meg határozó volt mindenekelőtt a vagyon jogi jellege. Az ősiből az özvegy csak akkor örökölhetett, ha törvényes örökösök (gyermekek, illetve az elhunyt „osztályos atya fiai”) nem éltek. Szanka Antal házáról, telkéről és szántóföldjéről akként rendelke zett, hogy azokat kiskorú fia örökölje, ha azonban időközben elhunyna, akkor az említett javak feleségére szánjanak.18 Kónya Rozália, Gazdagh György özvegye, tes tamentumában kimondta, hogy a szerzeményi vagyon, mivel arról férje annak idején „rendelést nem tett” , rá háramlóit, viszont az ősi telken, szántón férje osztályos atya fiai osztozzanak „Törvény és igazság szerint” .19 Az ősi vagyon tehát visszaszállt arra az ágra, ahonnan eredt. Faraghó János civis szántóiról, telkeiről ekként rendelkezett: „azok ősiek lévén, Törvény szerént szállyanak két öcséimre Faraghó Mihály és Se11 Uo. 1. doboz 7/1769.: Ábrahám István négy férjezett leányának egyenként 10 Ft-ot adott ősi telekrészük fejében.; ld. még: 2. doboz 252/1804., 374/1806. 12 Uo. 1. doboz 257/1776. 13 Uo. 2. doboz 374/1806. 14 Uo. 3. doboz 1447/1825. 15 Uo. 1. doboz 257/1776. 16 C sizmadia A.: i. m. 290.; T árkány Szűcs E .: i. m. 246—291. 17 CsmL Szeged, végrendeletek. 3. doboz 1217/1833.; ld. még: 1. doboz 31/1773., 3. doboz 453/1832., 3354/1832., 1944/1836. 18 Uo. I. doboz 274/1770. 19 Uo. 2. doboz 170/1801. 99

bestyénre” . Egyúttal gondoskodott özvegyéről is, kikötötte, hogy Mihály a neki tes tált szőlő fejében köteles az özvegyet „holtáig böcsületessen eltartani” .20 Az özvegyi joghoz tartozott, hogy benne maradhatott, amíg élt vagy férjhez nem ment, az ősi vagyonban. Erre kiskorú gyermekek esetén találunk leginkább példát. A végrendelkező férj ugyanis kikötötte, hogy a gyermekek csak anyjuk halála után oszthatják fel az ősi javakat.21 Noha az özvegyi jog előírta a feleségről való gondosko dást, mégis találkozunk, igaz elvétve, ezzel ellenkező gyakorlattal. Az alkalmatlan és méltatlan özvegytől (tékozló, rendetlen életű stb.) megvonták a vagyon használatá nak jogát. Az oldal ág érvényesíthette jogát, az özvegynek el kellett hagynia a há zat.22 A közszerzeménynek számító vagyon fele — miként említettük — az özvegyet illette meg, arról szabadon rendelkezhetett. Az egész szerzeményi vagyon olyan ese tekben maradt az özvegyre, ha a házasságból gyermek nem született, illetve a gyer mekek elhaltak. A férj házasság előtt szerzett vagyona, illetve a közösen gyarapított ingó és ingatlan ilyen esetekben az özvegynek jutott.23 A férj házasság előtt szerzett javaiból, ha a törvényes örökösök éltek, legfeljebb egy „gyermeki részt” örökölhetett. Tuttovits János 1719-ben egész vagyonát „egyen lő osztás” -ra hagyta öt fia és felesége között, mivel hitvesét is megillette a gyermeki rész.24 Farank György cívis végrendeletében olvashatjuk: „annyi edgyenlő jussa lé szen az Feleségemnek Kiss Annának, valamennyi az edgyik edgyik gyermekimnek.”25 A gyermekrész kiadásának vállalása gyakran szerepelt a házassági egyezséglevelek ben („móringoló levelek”). Németh Antal végrendeletében megemlítette, hogy „el jegyzése alkalmatosságával” feleségének ígért „mindenekből egy gyermeki részt”. Martonosi József második feleségének szintén egy gyermekrészt ígért, s mivel nyolc gyermeke volt, feleségét 1/9 rész illette meg a vagyonból.26 Kiskorú gyermekek esetén a végrendelkező úgy gondoskodott a vagyon kezelé séről és gyarapításáról, hogy feleségét tette meg a gazdaság irányítójának. Az özvegy ezt a jogát általában addig gyakorolhatta, míg férje nevét viselte, tehát nem ment újra férjhez. Abrahám József a házát és egyéb ingó és ingatlan jószágait feleségére és két kisebbik fiára hagyta oly feltétellel, „hogyha ezen 2. fiaim az Annyoktól el menné nek, ne adgyon az Annyok semmit belőle, Ellenben pediglen, ha az Annyok férhez találna menni, tehát csak ezen 2. fiamé légyen” .27 Gyakori azonban az olyan testa mentum, amelyben az özvegy „parantsoló Gazdasszony” maradhatott a gyermekek nagykorúvá válása után is. A gyermekek csak anyjuk halála után mehettek „osztály ra” , azaz ekkor oszthatták fel maguk között a vagyont. Bitzok András özvegyét tette meg gazdasága irányítójává, két fiát pedig kötelezte, hogy a mezőgazdasági munká kat végezzék el, s a termés 1/3-át minden évben adják át anyjuknak. Csak az özvegy halála után léphetnek a „tulajdonba” .28 Amíg özvegye él, addig az övé a „Gazdaság béli Kormányzás” — rendelkezett Dohány Pál 1831-ben. A tekintélyes vagyonú Volford György elvégezte négy fia és két lánya között a vagyonfelosztást, de kikötötte, 20 Uo. 1. doboz 78/1774.; Id. még: 2. doboz 170/1801., 384/1806., 3. doboz 1312/1830., 1115/1831. 21 Uo. 2. doboz 741/1818.; Szeged, tan. jkv. 1766. október 8. 22 CsmL Szeged, végrendeletek. 3. doboz 1115/1831., 1312/1830. 23 Uo. 2. doboz 567/1811., 2182/1821., 403/1823., 3. doboz 453/1832., 1217/1833., 1944/1836. 24 Uo. 1. doboz 292/1719. 25 Uo. 1. doboz 70/1748.; ld. még: 1. doboz 242/1746., 142/1752., 191/1755., 275/1771., 74/1772., 23/1774., 79/1777., 2. doboz 1593/1824., 2324/1824., 3. doboz 284/1831., 1303/1832. 26 Uo. 2. doboz 718/1817., 3. doboz 1303/1832. 27 Uo. 1. doboz 6/1767.; ld. még: 1. doboz 104/1767. 28 Uo. 3. doboz 284/1831. 100

hogy az csak az özvegy halála után léphet érvénybe. Addig „minden vagyonaim a mostani állapotba, és gazdálkodás módjába meg maradjanak.”29 Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy Szegeden az özvegyi jog betartása biztosította a hitvestárs megélhetését. Őt illette meg a közösen szerzett vagyon fele, erről tetszése szerint rendelkezhetett. A végrendelet nélkül elhaltak özvegyei pedig, ha törvényes örökös nem élt, az egész vagyont örökölték. Ha éltek leszármazók, akkor az özvegyet haszonélvezeti jog illette meg, tehát amíg férje házában lakott, illetve nevét viselte, addig biztosított volt megélhetése. Amennyiben alkalmasnak bizonyult, akkor haláláig ő vált a gazdaság irányítójává, s a vagyonfelosztás csak ezután lép hetett érvénybe. Az özvegyi jog ilyen értelemben megvédte őt egyfelől az elhunyt férj rokonságával, másfelől pedig a gyermekekkel szemben. A méltatlanná vált özvegy től nemcsak a vagyonkezelés jogát vonták meg, hanem ki is zárták abból, mivel nem gyarapította, inkább tékozolta, rendetlen életű volt. Különvagyonnak számított a feleség hozománya (allatura), a férj erről nem ren delkezhetett végrendeletében. Kószó Mihály 1774-ben így fogalmazott: „Amely két köbölrül való földet hozott ... Nagy György Ágnes Hitvessem maga résziben, tehát az Maradgyon Magának, ... disponyáljon (ti. arról) az hitvesem, mivel az ő allaturája” .30 Hegedűs István felesége allatúrájáról így írt: „rendelést nem tehetek, hanem azokat hagyom feleségem szabad rendelésére.”31 A férj csak abban az esetben rendelkezhetett felesége hozományáról, ha azt elő zőleg magához váltotta. Makay Zsigmond 1755-ös végrendeletében szerepel: „Va gyon mégh Hat Tehén és egy Csikós kancza mellyet feleségem hozzám hozott, azt magamhoz váltottam feleségem Consensusával (egyetértésével) Hetven Forintokon; kívánom holtom után, hogy azon 70. fkát két fiaim és Magdolna Leányom Magam javaiból osztozásuk előtt kifizessék néki.”32 Az allatúrához tartozhatott ingatlan is, az ősiség szerint a lányokat egyenlő rész illette meg fiútestvéreikkel. A szerzeményi javakból azonban ritkán kaptak ingat lant, ha igen, leginkább szőlőföldet. Ábrahám József 1767-ben Judit és Ilona lányá nak — férjhez menetelükkor — hozományként 2—2 zsákos szántót és „egy darab Telekecskét” adott. Korom Rózsa, Kara Ferenc özvegye két leányunokájának 125— 125 út szőlőt rendelt. Börtsök Ferenc cívis 250 út szőlőt adott hozományként kiháza sított leányának. Borbély József első feleségének, Sziráki Annának „hozadéka 10. zsákos kaszálló ... egy zsákos szántó ... 24 út homoki szöllő” . A módosabbak hozo mányához gyakran tartozott ház, malomrész, kereskedő családok esetében „korcs ma” vagy bolt.33 Leggyakoribb volt azonban a pénz, ruházat, bútor összetételű allatúra. Otót Kovács Antal harmadik feleségének, Káposzta Katalinnak hozományi leltárát rész letesen ismerjük. 262 Ft mellett allatúrájához tartozott többek között 2 db „kék pad”, I „festett asztal virágokkal” , 2 festett szék, 1 festett „kék láda”, 1 tükör, 2 „otska nyoszolya” , 6 „üveges kép”, 4 vánkos, 1 derékalj, 1 „dunyha” , 1 paplan, 3 lepedő, II ing, 5 „posztó rékli” ezüst gombokkal, 1 nagy „selyem kendő” , 5 „fejre való kendő” , 3 kötény, 1 „új ködmön” , fazekak, bogrács, „szakasztók” , „garabolyok”, korsók, palackok, serpenyők, tányérok, lábasok, 1 „konyha almáriom”, s néhány baromfi.34 29 Uo. 3. doboz 462/1831., 1200/1835. 30 Uo. 1. doboz 149/1774.; ld. még: 1. doboz 222/1758., 81/1771., 120/1778., 2. doboz 1841/1824., 3. doboz 3551/1827., 2059/1828., 167/1832. 31 Uo. 2. doboz 3774/1823. 32 Uo. 1. doboz 173/1755. 33 Uo. 1. doboz 6/1767., 120/1778., 2. doboz 525/1824., 1841/1824., 3. doboz 532/1835. 34 Uo. 3. doboz 2059/1828. 101

A végrendelkező kötelessége volt a házasságkötéskor ígért ,,hitbér” (móring) kiadása. Ekkermann János végrendeletében olvashatjuk: „Midőn mostani felesége met Vinklerin Katarinát házastársul ell vettem, moringoltam neki 200 fkát, mellyet mostis neki hagyok.”35 A móring legtöbbször pénz, de jelenthette az egy gyermekrész kiadásának kötelezettségét is.36 Ha az özvegy a mostoha fiúval egy házban „megma radni nem akarna” , akkor a fiú köteles kiadni a „moringoló Levél” -ben szereplő összeget (150 Ft) és a ballagitói szőlőrészt — olvashatjuk Csiszár József testamentu mában.37 A hajadoni jog a leánygyermekek eltartásának és kiházasításának kötelezettségét jelentette. Az általános örökös, többnyire valamelyik fiú, köteles volt kiskorú leány testvéreit „mindaddig, méglen férhez nem mennek”, élelemmel, ruházattal „tartani”, majd nagykorúságuk elérése után őket „tisztességesen kiházasítani”. E jog vonatko zott a fogadott leányokra is.38 A kiházasítás a szerzeményi javakból történt és magában foglalta a „mennyegzői költség” -et, a „böcsületes ruházat” -ot és az „ágybeliek” -et. Ábrahám József 1767-ben 200, Gárgyán Imre 1831-ben 100 Ft-ot rendelt hajadon leánya „kiházasítására” .39 A kiházasításra fordított összeg nagyságát, illetve a ruházat stb. értékét a család vagyoni helyzete határozta meg. Előfordult, hogy a férjhez adott leány csupán „jegyruhát” kapott. A vagyonosak nemcsak ruházatot, bútorokat, konyhai eszközö ket adtak bőséggel hozományul, hanem pénzt, ingatlant és állatokat is. Szabó József cívis öt leányának. 2500 Ft-ot, 100 juhot, 8 lovat, 8 tehenet, 8 tinót hagyott, emellett megkapták az alsóvárosi telket is. A leányok gyakran kaptak szőlőt, ritkábban pedig szántót.40 A legtöbb esetben meg kellett elégedniük a kiházasításkor kapott hozománnyal, legfeljebb egy-egy borjút, „fias tehenet”, „rúgott csikót”, „egy esztendős süldőt” kaptak a szerzeményi javakból „atyai és anyai successio” (örökség) címén. Fiútestvé reiken keresetük nem lehetett, mert érvénybe lépett a végrendeletek gyakori szank ciója : még azt is veszítsék el, amit kaptak.41 A saját keresetű vagyon felett tulajdonosa szabadon rendelkezhetett, különböző megfontolásokkal valamelyik családtag javára a többi örököst ki is zárhatta a va gyonból. A szerzeményi javak elosztásakor érvényesült a férfi ág elsőbbsége. Berta István miután négy leányát kiházasította („bötsületessen férhez adtam”) és egy -egy tavalyi borjút is adott nekik, általános örökösévé Simon nevű fiát tette, aki apjával együtt a vagyont gyarapította, emellett vállalta a szülők tartását. Ezért a szerzeményi javakat, az összes ingatlan és ingó „jószágot” örökösen — „pleno iure, perpetuo” — ő kapta meg.42 A fiúág elsőbbségét több testamentum is megfoglamazta. Rózsa Ist ván 1747-es végrendeletében olvashatjuk: „Mindennemű Ingós Ingatlan, halálom után találandó Jószágim, legyenek Rósa Istvány Fijamé és az eő Maradékié mind addigh, méglen a Nemzetségének magva nem szakad.”43 Nem egyszer a végrendel kezők megkötik a további öröklés rendjét is. Balog Katalin 1773-ban József fiára 36 Uo. 1. doboz 64/1770.; ld. még: 1. doboz 24/1871., 263/1782. 36 Uo. 1. doboz 24/1781.: 50 Ft., 64/1770.: 200 Ft., 3. doboz 3771/1826.: 100 Ft., 472/1831.: 150 Ft., 2484/1836.: 1000 Ft.; A gyermekrészre ld. 2. doboz 718/1817., 2324/1824., 1593/1824., 3. doboz 1303/1832. 37 Uo. 2. doboz 732/1818. 38 Uo. 2. doboz 567/1811., 593/1813. 39 Uo. 1. doboz 6/1767., 3. doboz 472/1831. 10 Uo. 3. doboz 472/1831., 1. doboz 243/1763.; ld. még: 3. doboz 2191/1834., 2059/1828. 41 Uo. 1. doboz 271/1766., 311/1768., 7/1769., 28/1773., 31/1773., 331/1774. stb. 12 Uo. 1. doboz 26/1767.; ld. még: 1. doboz 150/1767., 21/1775., 2. doboz 299/1805. 43 Uo. 1. doboz 225/1747., 2. doboz 681/1816., 769/1819. 102

„és az ő férfiú ágon való maradékainak” hagyja az egész gazdaságot (szántó, telek, igások, gazdasági felszerelések stb.), a leányoknak csupán hagyományt tett.44 Gyakran a legkisebb fiút tették meg általános örökösnek, mivel „egy kenyéren maradt” szüleivel, s a szülőtartás fejében nagyobb részt kapott a szerzett vagyonból, mint elköltözött fivérei.45 A külön gazdaságot nyitó, tehát „külön kenyéren élő” idősebb fiúk még a szülők életében megkapták örökrészüket: az ingatlanok mellett magukkal vitték a haszonállatokat, igásokat, „szekereket és gazdasághoz való min dennemű házi eszközöket” . A végrendeletek adatai lehetővé teszik, hogy a családok „szétválásával” együttjáró vagyonfelosztást megvizsgáljuk, s egy-egy gazdaság anyagi erejét bemutassuk. Egy-egy polgár család jelentős ingatlan és ingó vagyont tudott örököseinek biz tosítani. Vér Mihály cívis 1784-ben készült testamentumából következtethetünk az „elvált” fiúnak adott vagyon nagyságára. A kiadott rész után még mindig jelentős ingatlannal és ingó vagyonnal rendelkezett, melyet katona fiára hagyott: 1 ház Alsó városon, 1650 négyszögöl szőlő, 12 hold szántó, 70,5 hold kaszáló, 3 kocsis ló, 5 méneses, 2 fejős tehén, 6 jármos ökör.46 Tandari Ferenc többek között 220 hold ka száló telket osztott fel 5 fiának, Makra Imre 82 hold kaszáló telket, 14 hold szántót és 815 út szőlőt hagyott két fiára. A külön gazdaságot nyitó fiúk egyenként elegendő igást (6—6 jármos ökröt), illetve „jószágot” (7 szarvasmarha, 2 ló, 2 fejős tehén) kaptak.47 Volford György 266 hold kaszálójából két idősebb fiának, amikor külön gazdaságot nyitottak, 37—37 holdat adott át, emellett 2—2 ökröt, 1—1 tehenet, 1—1 üszőt és 90—90 db juhot vihettek magukkal.48 Zomboracz Nedelkó az 1750-es évek végén két különvált fiának „mindeniknek egy egy ökröt, egy egy Méneses Kanczát, ött ött Juhot, és minden Esztendőre két két nap Szántó földet” adott. Kormányos József 1807-ben a két idősebb fiúnak, amikor a szülőkkel megegyeztek, minden ingatlan jószágából 1/6—4/6 részt adott át, emellett 2—2 igás ökör, 2—2 tehén, 1—1 üsző, 1— 1 tinó és 2—2 borjú jutott részükre.49 Amennyiben az általános örökös nem tett eleget kötelezettségének, akkor a szülő megváltoztathatta korábbi végrendeletét. A szerzeményi javak feletti szabad rendel kezés azt is jelenthette, hogy a gyermekek kizárásával az özvegyet öregségében ápoló meny, unoka kapta meg az örökséget, miközben a „különvált” fiúk kénytelenek vol tak beérni az „osztálykor” nekik jutott vagyonnal.50 II. A végrendeletek tárgyai 1. Városi ház A végrendelkezők $orra vették vagyonukat, s első helyen mindig a lakóházat (residentionalis ház) említették meg. Megkülönböztették az örökölt és a saját építésű vagy vásárolt házat. A jogi megkülönböztetés egyben indokolta a házzal kapcsolatos rendelkezést is. Az ősi ház valamennyi törvényes örököst megillette, ennek ellenére a szülőkkel együtt élő és azok eltartását vállaló örökös kapta meg, de köteles volt a 44 Uo. 1. doboz 28/1773. 45 Uo. 2. doboz 1841/1824., 3. doboz 1554/1830., 1303/1832. 46 CsmL Szeged Város Tanácsának iratai. Számozott iratok. IV. A. 1003. d. (Továbbiak ban: Szeged, számozott iratok.) 7. doboz 764/1784. 47 CsmL Szeged, végrendeletek. 3. doboz 3771/1826. 48 Uo. 3. doboz 1200/1835. 48 Uo. 1. doboz 331/1774.; ld. még: 1. doboz 178/1754., 216/1761., 189/1761., 2/1764., 22/1765., 271/1766., 163/1766., 149/1774., 27/1782., 2. doboz 233/1803., 572/1812., 3. doboz 657/1826., 1628/1829. 50 Uo. 2. doboz 487/1809., 3. doboz 1006/1835. 103

testvéreit pénzzel kielégíteni.51 így állhatott elő nem egy esetben az a furcsa helyzet, hogy a háznak csak bizonyos része számított ősinek, míg a megváltott részt szerzeményinek tekintették.52 A ház értéke változó volt, függött nagyságától, építőanyagától, a hozzá tartozó házhely — fundusnak vagy portának nevezték — méretétől. Szélsőséges értékeket jeleznek a következő végrendeletek: Farkas Rózsa 1780-ban vásárolt házáról meg említette, hogy „el adott szoknyám, kötőm és mentém árán megvettem és saját keres ményemé vált” . A vásárolt ház értéke igen alacsony lehetett, mert az 1780-as években egy prém nélküli mentét, dolmányt és nadrágot együttesen 23 Ft 36 krajcárra becsül tek.53 Kolb Ferenc városi házát 1788-ban 700 Ft-ra becsülték, méretéről annyit tudunk, hogy „két szobábul egy konyhábul egy kamrábul és egy pinczébül és színbül áll” -t.51 Az ennél kisebb értékű házak három vagy még ennél is kevesebb helyiség ből állhatták. Általánosnak tekinthetjük a XVIII. század végére a szoba—konyha— kamra beosztású háztípust. A polgári jómód jele azonban a több szobás — „elő szobákéból és „hátsó szobák” -ból álló — lakóház volt. Panin György kereskedő így írta le lakóházát: „Vagyon egy residentionalis Ház Palánkban a Tisza szélén Rosa Uram szomszédságában, mely három szobábul és egy Konyhábul áll, nem külön ben az Udvarban vagyon építve Két cseléd szoba, egy Kamara, Istálló és két nagy szín.”55 Házából nem hiányoztak a „vesszőből font karszékek” , „keményfából ké szült” bútorok, porcelán és ezüst edények, tükrök, képek — köztük a tulajdonos portréja —, gyémánttal kirakott aranykeresztek, ezüst gyertyatartók, ezüst evőesz közök. A harmadik szobában állt egy kék festésű „fenyőfa Almárjom”, benne „egy rácz nagy Biblia” és 65 db különféle „görög, rácz, németh és deák könyvek” . Balog János csizmadiamester háza „3 szobából két konyhából, s 1 kamrából áll’-t.56 A pol gárok egy-egy házhelyén gyakran két ház is állt, az új ház (nagy ház) értéke, mérete jóval meghaladta az „öreg” házét. Ez utóbbiak a cselédek, illetve zsellérek lakhelyéül szolgáltak.67 A házak többségének értéke a XVIII. század második felében néhány száz Ft között váltakozott:58 Év A ház értéke Ft-ban 1751 40 R. Ft 1755 218 R. Ft 1765 60 R. Ft 1766 100 R. Ft Ft 1771 400 1771 Ft 104 Ft 1774 100 1776 1782 1783 1788 1789 1796

127 Ft Ft 350 Ft 140 Ft 700 320 R. Ft Ft 500

51 Uo. 3. doboz 4391/1827., 390/1836. 52 Uo. 2. doboz 384/1806., 731/1818. 63 Uo. 2. doboz 725/1820.; Szeged, számozott iratok. 18. doboz 861/1787. 64 Uo. 19. doboz 21/1788. 56 Uo. 32. doboz 1015/1790. 56 CsmL Szeged, végrendeletek. 3. doboz 1808/1834. 67 Uo. 2. doboz 2324/1824., 316/1824., 3. doboz 380/1836. 58 Uo. 1. doboz 153/1751., 287/1755., 206/1765.; Szeged, tan. jkv. 1766. október 8.; 1. doboz 104

A házhely értéke emelkedett a XIX. század elejéig, míg az 1750—60-as években egy-egy fundusért 10—20 Ft közötti összeget fizettek, addig 1804-ben egyetlen ház hely ára 600 Ft-ot ért el. 2. Föld A végrendeletek tételesen felsorolják a mezőgazdasági termelés különböző színtereit: elkülönítik egymástól a kaszáló telkeket, feketeföldi szántókat, kerteket és szőlőket. Fia megvizsgáljuk ezeket a színtereket, értékes adatokat nyerhetünk a sze gedi határhasználatról, a gazdálkodás rendszeréről és üzemszervezeti formáiról. A XVIII. század első feléből fennmaradt végrendeletek igazolják a szakirodalom eddigi megállapításait. Szeged sajátos határhasználata a XVIII. század elejére már kialakult. A városhoz legközelebb a szőlőhegyek terültek el, ezeket követte a belső legelő vagy nyomás, majd a fordulós rendszerben művelt feketeföldi szántók öve zete. A szántók után a „kaszáló telkek” övezete következett, legtávolabb pedig a pusztai legelők (alsó- és felsővárosi puszta) terültek el.59 A végrendeletek rávilágítanak a fenti határhasználatnak megfelelő birtoklási viszonyokra. A testamentumokban sohasem tesznek említést magánbirtoklású lege lőkről, ellenben gondosan számba veszik a magántulajdonban levő kaszáló telkeket, szántókat, szőlőket, kerteket és városi házhelyeket:60 „vagyon három Telek, négy darab Szőllő, egy ház, és egynéhány darab szántó föld” (1739); „Vagyon a Feketén No. 30. Zsákrul való Szántó Földem ... Két telek Földem, edgyik Mórában, a másik pediglen Dékány fájában” (1747); „Vagyon egy Telekem a Szatymazhoz közel, ... 20 Zsákról való Szántó földeim a Feketén” (1758). A birtokviszonyok megfeleltek az adott határhasználati rendszernek, melyben a legelők a korszak végéig közös használatban és városi tulajdonban maradtak, míg a többi övezetben kialakulhatott a tartós egyéni birtoklás révén a magántulajdon.61 a) Szőlők, kertek A szegedi szőlőtermesztés kezdete a török hódoltság korára megy vissza. A török hódítás következményeként a szegediek elveszítették szerémségi szőleiket, arra kény szerültek, hogy szűkebb hazájukban honosítsák meg a szőlőtermesztést. „Az új sző lőtelepek közvetlen a város alatt levő partosabb fekete földeken, a mai Cserepes, Hernyós, Róma, Jerichó, Franczia, Tarján, Szillér, Kétérköz stb. nevű dűlőkben ke letkeztek” — írta Reizner János.62 A szőlők magántulajdonban voltak, s kezdettől fogva a szabad adás-vétel tár gyát képezték.63 Polgárok és polgárjoggal nem rendelkezők egyaránt törekedtek szőlőbirtokossá válni. 1720-ban 336 szőlőtulajdonos 155 — 1600 négyszögöllel szá275/1771., 165/1771., 233/1774., 257/1776., 263/1782.; Szeged, számozott iratok. 4. doboz 717/ 1783., 19. doboz 21/1788., 24. doboz 185/1789.; Szeged, végrendeletek. 2. doboz 42/1796.; Né hány XIX. századi adat: Szeged, végrendeletek. 2. doboz 260/1804.: 600 Ft., 572/1812.: 1200 Ft., 691/1817.: 170 Ft., 731/1818.: 50 000 váltó cédula., 508/1821.: 800 Ft., 3. doboz 1572/1835.: 480 Ft.; A házhelyre Id. 1. doboz 206/1765., 6/1767., 3. doboz 657/1826., 3771/1826. 59 J uhász A ntal: Adatok a szegedi tanyák kialauklásához. Ethnographia 1975. 2—3. sz. 277—278.; Kiss F erenc—T onelli Sándor dr .— Sz. Szigethy Vilmos (szerk.): Szeged. Ma gyar Városok Monográfiája. Bp. 1927. 148. 60 CsmL Szeged, végrendeletek. 1. doboz 278/1739., 66/1747., 183/1758. stb. 61 R eizner J .: i. m. III. 424—426.; J uhász A .: i. m. 280. 62 R eizner J.:i. m. III. 441.; ld. még: Szűts M ihály : Szeged mezőgazdasága. Szeged 1914. 64. 63 R eziner J .: i. m. III. 442. 105

m ított — hold szőlőt birtokolt. A szőlőterület 1728-ban elérte az 544 holdat, majd a XVIII. század derekára megközelítette az 1000 holdat. A területi növekedés együtt já rt a szőlőbirtokosok számának emelkedésével. 1750-ben 934 szőlőbirtokost írtak össze Szegeden. Ekkor a város adózóinak közel fele (46%) rendelkezett szőlővel, kö zöttük jelentős volt az iparosok és kereskedők száma. A szőlőtermesztésre ösztönzött a borkimérés polgári kiváltsága, az értékesítés lehetősége.64 A szőlőtermesztés jöve delmezőségét mutatja, hogy a testamentumokban több szőlőbirtokról tettek emlí tést.65 A feketeföldi szőlőhegyek közül a XVIII. század első felében a következők szere peltek a testamentumokban: Pest, Kálvária, Ballagitó, „Aszaló Vőgy” .66 A szőlők nagyságát „út” -ban adták meg. 50 út számított 1 kapának, azaz 200 négyszögölnek. A legnagyobb szőlőbirtokosok néhány száz út szőlőről rendelkeztek:67 306 út (1731), 482 út (1749), 487 út (1749). Általánosabb azonban az 1—2—3 kapásnyi szőlőbirtok. A XVIII. század közepétől feltűnnek az első városon kívüli, ún. szállási szőlők, ezzel párhuzamosan megkezdődik a régi szőlőhegyek hanyatlása. A feketeföldi szőlők pusztulását jelzik a végrendeletek alábbi adatai68: „parrag” (1750); „száz tíz útbul álló szőlőm, melyet ugyan Kukuritzásnak fordítottam” (1805); „Hernyósi egy napos kukoritzás föld” (1823); „az Aszalóban kukoritzásom” (1826); „Hernyósi egy na pos kukoritzás föld”, s abban levő „csekély szőlő” (1831). Területük csökkenéséhez hozzájárult a város terjeszkedése is. 1793-tól 1828-ig nem kevesebb, mint 1010 kapát (1 kapa=200 négyszögöl), tehát 168,3 holdat (1200 négyszögölest) fordítottak házi fundusokra.69 Még így is jelentős szőlőhegynek számított a korszak végéig Ballagitó, Franciahegy, Sziliér, Tarján, Kálvária, Kétérköz, „Gyevi út”, „Szent Mihály Te lek” .70 A bor tárolására leginkább a kamrát használták, a szakszerűtlen kezelés miatt, mire a nyári meleg beköszöntött, a bor megromlott. A módosabbaknál pince szolgált a bor tárolására, itt őrizték a máshol vásárolt minőségi borokat is. Pandházy György borkereskedő „háza pincéjében 166, Butelia Tokay Bor” -t, ezenkívül még két hordó tokajit tárolt. Temesvárott is rendelkezett „lerakattál”, egy bérelt pincében 10 hordó és 39 butélia tokaji bora állt.71 A testamentumokban gyakran említést tettek kertekről is:72 „káposztás kert” (1745); „Vagyon egy Kukoriczának való Kertem” (1749); „kertemet és szöllőmet” (1755); „Szilléren levő Káposztás” (1766); stb. A belvárost kivéve, ahola házhelyeket sűrűn beépítették, szinte valamennyi házhoz tartozott kert. Erről érthető módon 64 R ákos I stván : Gazdaság és társadalom tagozódása Szegeden (1720—1777). Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica. Tomus LX1I. Szeged 1978. 33—36. 65 CsmL Szeged, végrendeletek. 1. doboz 202/1731.: két darab szőlő, az egyik 195 útból, a másik 111 útból állt.; 73/1750.: Fazekas András 6 db szőlőről rendelkezett.; 81/1771.: „Három Szőllők, egyik 90 útbul, a másik 200 útbul, az harmadik 34 útbul álló.” 66 Uo. 1. doboz 65/1730., 160/1745., 242/1746., 66/1747. 67 Uo. 1. doboz 202/1731., 332/1749.; Szeged, tan. jkv. 1749. december 29. 68 Uo. Szeged, végrendeletek. 1. doboz 217/1750., 2. doboz 269/1805., 2475/1823., 3. doboz sz. n./1826., 906/1831. 69 CsmL Szeged Város Tanácsának iratai. Az 1828. évi országos összeírás szegedi bizottsága iratai (1827—1834). IV. A. 1010. (Továbbiakban: Szeged, 1828-as összeírás.) 70 CsmL Szeged, végrendeletek. 2. doboz 233/1803., 260/1804., 384/1806., 495/1810., 682/ 1816., 1677/1824., 1841/1824., 3. doboz 1185/1828., 248/1831., 646/1831., 3354/1832. 453/1832., 1808/1834., 381/1835., 3240/1836., 1355/1837. 71 Uo. 1. doboz 222/1758., 196/1746., 193/1768. 72 Uo. 1. doboz 201/1745., 332/1749., 173/1755.; Szeged, tan. jkv. 1766. október 8.; ld. még: Szeged, végrendeletek. 1. doboz 120/1778., 2. doboz 172/1801., 374/1806., 529/1810., 741/1818., 3164/1821., 1593/1824., 3. doboz 248/1831., 453/1832. 106

nem rendelkeztek külön, hiszen ugyanolyan tartozéknak tekintették, mint az udvart, az ott álló színt, ólat stb. A kertek megnevezése tehát a háztól távolabb fekvő' terüle tekre vonatkozóan történt meg. Szilléren többen birtokoltak „káposztás kert” -et, de találunk káposztás földet Tarjánban is. Gyakran szerepel a hernyósi és aszalói kukoricás kert. A kukorica termesztése Szegeden is a kertekben kezdődött, innen került ki fokozatosan a feketeföldi szántók „tavaszi nyomásába”, majd a tanyaföld re. Termesztését lehetővé tette a városi tanács, amikor engedélyezte, hogy a kipusz tult feketeföldi szőlők helyére kukoricát vessenek.73 Szeged legnagyobb kertes határ részei a végrendeletek alapján: Bánomkert, Topolyákért, Szentmihálytelek. b) Feketeföldi szántók A belső legelőt követő szántóövezet egy 1785-ös kimutatás szerint 12 921 hold nagyságú volt.74 A XVIII. század elején azonban még nem hasznosították szántóként az egész területet. Az 1720-as országos összeírás idején Szeged szántóterülete mind össze 2314 holdat tett ki.75 A következő évtizedekben — a kaszáló földekhez hason lóan — elfogytak a „szabad földek”, s a feketeföldi szántók övezete a század dere káig elnyerte végleges kiterjedését. Ezután szántóföldhöz csak örökléssel és vásár lással lehetett jutni. A szántók adás-vételéről tájékoztatnak a végrendeletek adatai:76 „magam keresményébül 7 zsákrul való Szántó földeim” (1759); „Vagyon egy darab szántó földem, melyet ... magam kerestem és 18 ftokon vettem” (1767) stb. A föld vételáráról fennmaradt adatok szerint 1771-ben 2 hold szántó 18 Ft-on kelt el, 1774ben 2 hold föld, amely a „Maty hídon túl” terült el, 20 Ft-ért, ugyanekkora terület a „Bodom partján” 16 Ft-ért cserélt gazdát. A föld értéke fokozatosan emelkedett, 1804-ben 3 hold szántót 60 Ft-ért, 1811-ben 2 holdat 425 Ft-ért, 1831-ben 1 holdat 80 Ft-ért adtak el.77 A vásárlások révén volt olyan cívis, aki 3 hold szántójához 35 holdat „szerzett” . A testamentumok azonban gyakrabban tudósítanak néhány holdas adás-vételekről.78 Egy-egy tulajdonos szántóit a határ különböző részein szétszórtan, több — kisebb-nagyobb — darabban birtokolta. Egy-egy olykor nem haladta meg az 1—2 holdat.79 Különösen az ősi szántók arányos felosztásakor keletkeztek apróbb bir tokok. Ezt a tendenciát jól szemléltetik a szántók nagyságára vonatkozó mértékegy ségek. Fegkisebb volt a „vékás szántó” , akkora területet jelentett, amelybe 1 véka magot (31 liter) vetettek. Szegeden 400 négyszögölnek felelt meg az egy vékás föld. Ennél nagyobb mértékegységként használták a „zsákos” , „köblös” megjelölést, ebben az esetben is a földbe vetett mag mennyisége alapján határozták meg a szántó nagy ságát. Általában 3 vékás földet, tehát 1200 négyszögölnyi területet értettek a „zsá kos” vagy „köblös” szántón. A területmértékek sorát gyarapította a jugerum, lánc, illetve a hold használata, ezek egyenként ugyancsak 1200 négyszögöles, ún. magyar holdnak feleltek meg. De találkozunk ilyen meghatározással is: „egy napi szántó” , 73 B álint S ándor : A szögedi nemzet. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1974/75—2. [Továbbiakban: A szögedi nemzet (2). Szeged 1976.] 573.; A kukoricás kertekre ld. CsmL: Sze ged, végrendeletek. 1. doboz 332/1749., 172/1760., 21/1775., 2. doboz 374/1806., 384/1806. stb. 74 A földmérői jelentést ld. CsmL Szeged, 1828-as összeírás. 75 Országos Levéltár: Conscriptio Liberae Regiaeque Civitatis Szegediensis peracta. Anno 1720. Filmtár 3141. sz. doboz; A csády I gnác : Magyarország népessége a pragmatica sanctio korában 1720—21. Magyar Statisztikai Közlemények. Bp. 1896. 55., 196., 300. 76 CsmL Szeged, tan. jkv. 1734. augusztus 21.; Szeged, végrendeletek. 1. doboz 148/1759., 150/1767. 77 Uo. 1. doboz 143/1771., 233/1774., 2. doboz 260/1804., 1168/1824., 3. doboz 472/1831. 78 Uo. 1. doboz 257/1776. 79 Uo. 1. doboz 261/1756., 219/1764., 117/1773., 23/1773., 321/1778., 245/1784. 107

„négynapi”, „nyolc napi” szántó. Bizonyára akkora területet értettek alatta, amekko rát egy nap alatt fel tudtak szántani.80 A végrendeletek utalnak, igaz szórványosan, a szántógazdálkodás színvonalára, az adott földművelési rendszerre. A szántó felét — legalábbis a végrendeletek tanú sága szerint -— egy évig ugarnak hagyták, s minden második évben vetették be. A p i hentetés a talajerő pótlását szolgálta :81 „Vagyon 2. esztendőre való öt Zsákrul való Szánthó Földeim” (1774); „Négy Zsákos szántóföld egy esztendőre, Három Zsákos pedig a másik esztendőre való” (1803). A kétnyomásos, fordulós gazdálkodás meglétét az 1828-as országos összeírás is igazolja :82 „a föld roszszasága miatt ezeknek fele mindég hever, és ugar ..., itt nem lehet az őszi vetés után mingyárt haszonnal tavaszit vetni: mert a mi földeinknek minden másod esztendőben pihenni kelletik.” Az ugar hagyása azonban nem volt általános, már az 1780-as években többen megpróbálkoztak vetésforgóval: a tava sziak (zab, kukorica) után őszi búzát vetettek, majd ismét tavasziak következtek. Dyanovszky János tiltakozott a tanácsnál amiatt, hogy ugyanazon „földbűi két nyo más után következő esztendőkben” megdézsmáltatták. A dézsmaárendátor ugyanis beszedte a tizedet a tavaszi vetésű zabból, illetve a zab után vetett őszi búzából is. A panaszos az árendátor tettét törvénytelennek tekintette, mivel „akik ugarba haddják földeket, vagy kukoricával bévetik, mentek a dézmátúl” .83 Ugyancsak kísérlet történt az egyoldalú gabonatermesztés „megbontására” . 1786-ban a tanács megállapította: „Minthogy pedigh sokan az Polgárok és Lakosok közül Szántó Fölgyeiken el hagyván az Gabonavetést, azokat Kukuriczával és D o hánynyal az Dézmának nagy Csorbulásával szokták bévetni, azért az Árendátorral megesett egyesség szerint, minden ollyatén gazda, aki kukuriczát vet, vagy Dohányt ültet esztendőnkint Dézmául tartozik az Arendátornak minden zsák földtül harminc hét és fél pénzeket idest 37 1/2 d. fizetni.”84 A XIX. század első feléből fennmaradt összeírások, amelyek a dézsmakivetés alapjául szolgáltak, tartalmazzák a dohánytermesztésre forditott szántók nagyságát. 1805-ben 222, 1820-ban 139 holdat fordí tottak dohánytermesztésre.85 A szántóművelési viszonyok szintjére következtethetünk az igások számából, illetve az egy igásra eső szántóterület nagyságából.86 A szántók minőségéről ugyancsak az 1828. évi országos összeírás tájékoztat, e szerint a 12 921 holdból elsőosztályú 1100, másodosztályú 5046, harmadosztályú 6775 hold volt. A felsővárosi szántók általában rosszak, kivételt a „Rátzok kertje” és a „Szatymazi halom” körüliek képeznek; jobb minőségűek az alsóvárosi szántók, bár itt is „vágynak lapályos és Székes Földek” . Az első- és másodosztályúak mind 80 A területmértékek változatos használatáról nagyon sok végrendeletet idézhetnénk, de szemléltetésül elégedjünk meg Kormányos József és felesége közös végrendeletével (2. doboz 572/1812.): „Vagyon Hózsa (Hodzsa) Telekin 6. vékás, ugyan Hózsa Telekin 10. Köblös, nagy Szék Háti útba 10. zsákos, Szatymazon 3. zsákos szántó földjeink.” 81 Uo. 1. doboz 235/1774., 2. doboz 233/1803. 82 CsmL Szeged, 1828-as összeírás. 83 CsmL Szeged, számozott iratok. 19. doboz 1266/1787. 84 Uo. 14. doboz 2095/1786. 85 CsmL Szeged Város Tanácsának iratai. Feudális összeírások. (Továbbiakban: Szeged, feudális összeírások.) 112., 124. sz. 86 CsmL Szeged, tan. jkv. 1745. szeptember 25.; Szeged, végrendeletek. 1. doboz 66/1747., 180/1748., 70/1748., 336/1756., 261/1756., 148/1759., 118/1760., Szeged, tan jkv. 1764. december 11., Szeged, végrendeletek. 1. doboz 206/1765., 81/1771., 257/1776., Szeged, számozott iratok. 7. doboz 764/1784., Szeged, végrendeletek. 2. doboz 567/1811., 572/1812., 3. doboz 1447/1825., 462/1831. 108

őszi, mind tavaszi vetés alá alkalmasak, a harmadosztályúaknak kevés hasznát ve szik, csak „tavaszi alá valók és ezeknek egy része is tsak igen ritkán” . Kiderül az összeírásból, hogy egy-egy esztendőben legfeljebb 100 holdat trágyáznak, a többség erre nem fordít gondot, mivel „leg inkább Kaszállóikon laknak, és a Városban kevés a trágya”. Az őszi gabonák alá háromszor, a tavasziak alá egyszer szánta nak, s a szántáshoz legalább 6 ökröt kell az eke elé fogni. A szétszórtan elhelyezkedő, apró parcellákból álló feketeföldi szántókról ekkorra már áthelyeződött a gazdálkodás súlypontja a kaszáló övezetben levő szállás- vagy tanyaföldekre, ahol kötöttségektől mentes, szabad gazdálkodást folytathattak. Év 1745 1747 1748 1748 1756 1756 1759 1760 1764 1765 1771 1776 1784 1811 1812 1825 1831

Szántóterület (hold) 18 30 23 16 14 9,5 7 12 16 28 24 38 12 7 25 5,5 6,3

Igásökrök száma 6 8 8 6 6 2 8 8 6 16 12 8 6 6 8 4 4

1 igásökörre (hold) 3 3,75 2,87 2,66 2,33 4,75 0,87 1,5 2,66 1,75 2,0 4,75 2,0 1,16 3,12 1,37 1,57

c) Telkek, szállások, tanyák A telkek vagy szállások adás-vétele a XVIII. század első felében tükrözi, hogy magántulajdonban voltak. Ezt bizonyítják az „örökösen és meg másolhatatlanul” eladott telkek. A tanács legfeljebb azt igyekezett megakadályozni, hogy illetéktelenek — nem szegedi polgárok, lakosok — vásárolják meg. A birtokforgalom ellenőrzésé vel a városra szállt a magtalanul elhaltak telke, szállása, amit azután értékesített. A „szabad mező” elfoglalása is tanácsi beleegyezéssel történhetett. A városból elköl tözők telkét a tanács tudtával vásárolhatták meg.87 A telkek értékesítéséről fennma radt adatok bepillantást nyújtanak a korabeli árviszonyokba:88 1724-ben 42 R. Ft-ot, 1728-ban 325, 1729-ben 50 Ft-ot adtak egy-egy telekért. 1753-ban „Kara homokja” 670, „Móka telek” 100, „Bojár telek” 200 Ft-ba került. 1757-ben „egy kaszáló” ára 420 Ft volt. A tanyakialakulás folyamatát, szakaszait vizsgáló történeti, néprajzi kutatások ráirányították a figyelmet az alföldi települések ún. szállásövezetére. A kutatók ma 87 J uhász A.: i. m. 277—282.; R eizner J . : i. m. III. 425—427.; CsmL Szeged, tan. jkv 1729. június 14., 1727. július 21., 1726. június 7., 1728. március 13. 1729. február 19. 88 Uo. 1724. július 21., 1728. december 2., 1729. július 11., 1753. november 16., 1757. áp rilis II.

109

már egyetértenek abban, hogy a földműves paraszttanyák ősét nem a pusztai pász tortanyák körül kell keresni, hanem az egyéni használatban levő szállásokban.89 A szállások kialakulása viszont összefüggött az állattartásban végbemenet vál tozásokkal. Szeged mezőgazdaságának uralkodó ágazatává az állattenyésztés vált a XVI—XVII. században. A török hódoltság alatt a marhatartás és -értékesítés a szegediek legfontosabb foglalkozásává vált, a hódítással ugyanis nem zárultak el az állatkereskedés nyugat felé irányuló útjai. Szeged már a XVI. században jelentős számú marhát exportált a külföldi piacokra, ezért joggal feltételezhetjük, hogy az egyéni „szállásfoglalások” itt is elkezdődtek a XVI. században, de legkésőbb a XVII. század elején.90 Az állattartásnak kedvezett a hízott marha iránti kereslet, továbbá a nagy kiter jedésű határ. A rideg jószágtartás azonban nem tudott igazodni a piaci igényekhez: a télen lesoványodott állatokat csak a nyári hónapokra sikerült — a friss legelőkön — annyira felhizlalni, hogy értékesíthették. Az évszaktól független, állandó kereslet ösztönözte a szegedieket és a többi alföldi város gazdáit arra, hogy gondoskodjanak állataik téli takarmányozásáról, tehát intenzívebb formát honosítsanak meg. A határ bizonyos részein, ahol a természeti adottságok kedveztek, kaszáló földet foglaltak maguknak. Mivel a város határa a hódoltság idején az elfoglalt és bérelt pusztákkal hatalmasra nőtt, az egyéni földfoglalás nem veszélyeztette a közösség (kommunitás) érdekeit.91 A XVIII. század elejére Szeged övszerü határhasználata kialakult, s vele párhu zamosan az állattartás kettéválása — kezes és szilaj tartásra — befejeződött. A város hoz legközelebb fekvő belső legelőkön a kezes és igás jószágokat tartották, s napon ként behajtották a városi ház melletti istállókba, ólakba, a szilaj állatok pedig ta vasztól késő őszig, a tél beálltáig, kikerültek a pusztai legelőkre.92 Ezek a változások kihatottak a gazdálkodás egészére. Az állattulajdonosoknak gondoskodniuk kellett a pusztai legelőkről „szétvert” szilaj jószág teleltetéséről. A magánteleltetés az egyéni kaszáló földeken történt, ahol a nyáron kaszált szénát összegyűjtötték. A „jószágszállást” , ahol az állatokat szénáztatták, teleknek nevez ték, de ennek szinonimájaként használták a szállás kifejezést is. Szétsy Jakab 1714ben foglalta el „Kaszáló Telek” -ét, mégpedig arra „reá szállván” .93 Amikor a Süveg család leszármazottai között per támadt egy bizonyos szállás miatt, a tanács elrendelte: „az említett telket vagy szállást ... együtt békével ... bírják, avagy ... 3 részre osszák föl maguk közt.”94 A nagyobb telket birtoklók használták a „major” elnevezést is.

89 Balogh István : Tugurium—szállás—tanya. Adatok a magyar tanyatelepülés előtörté netéhez. Ethnographia 1976. 1—2. sz. 1—62.; U ő.: Az alföldi tanyásgazdálkodás. In.: S zabó I stván (szerk.): A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848—1914. I. Bp. 1965. 429—479.; P ölöskei F erenc—Szabad G yörgy (szerk.): A magyar tanyarendszer múltja. Tanulmányok. Bp. 1980. Különösen az alábbi tanulmányok: RÁcz István: A tanyarendszer kialakulása. 97—148.; Szabad G yörgy : A tanyára telepedés feudalizmus kori korlátái és fel számolásuk. 149—169.; O rosz István : A „rideg” tanya. 170—215.; F ür L ajos: A „belterjes” tanya. 216—271. 90 RÁcz I.: i. m. 112. ,117.; B álint Sándor : Szeged városa. Bp. 1959. 39.; G yimesi Sán do r : A városok a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában. Bp. 1975. 140— 141.; Székely G yörgy : Vidéki termelőágak és az árukereskedelem Magyarországon a XV— XVI. században. Agrártörténeti Szemle 1961. 3—4. sz. 319—320. 91 RÁcz 1.: i. m. 114—115. 92 O rosz I.: i. m. 180—182. 93 J uhász A.: i. m. 281.; CsmL Szeged, számozott iratok. 19. doboz 1274/1787. 94 CsmL Szeged, tan. jkv. 1724. július 28.

Losoncz Ferenc egy „Teleket, avagy Szállást és majorhelyt Zákán nevű pusztában” örökösen adott el.95 A telek vagy szállás megjelöléssel kapcsolatosan az eddigi tanulmányok számos példát sorakoztattak fel a XVIII. század első évtizedeiből fennmaradt források alap ján. Az is tisztázódott, hogy a szállás az 1720-as években egyaránt jelölhette a „meg szállt” földet és a rajta emelt kezdetleges építményeket (akiok, karámok, szárnyékok, kunyhók). A végrendeletekben a XVIII. század első felének szóhasználata gyakrabban jelölte azonban „telek” -nek az egyéni kaszálót, mintsem szállásnak:96 „Telek” (1731); „vagyon három Telek” (1739); „Lábady Ádám Uramtú! vett Telekem” (1741); „Teleken levő Szénám” (1741); „Telek”, mely „Össy (ősi) Jószág” (1742); „Teleket és Szántó földeimet” (1746); „Vagyon Két Telek Földem” (1747); „vagyon egy Telekem” (1748); „Két Telekemet” (1750); „Telek részem” (1750). A XVIII. század közepétől a korszak végéig bővült a szegediek szóhasználata:97 „Szállás” (1752); „Telek” (1754); „Pusztát avagy Szállást” (1760); „kaszálló rét” (1763); „Kaszálló Telekem” (1770); „Kaszáló Földem” (1774); „Kaszállom” (1804); „két szállásaink” (1812); „Kaszáló föld ... tanyai épület” (1818); „Kaszáló Telek” (1823); „Szállás vagy is Kaszáló” (1824); „major ... az ott lévő épülettel együtt” (1825); „ősi Kaszáló földemen levő Tanyai épületeim” (1826); „Vagyon Gajgonán 200. hold szállás földem” (1830); „egy testben ... fekvő Kaszálóm ... a rajta levő csekély tanya épülettel együtt” (1831); „szállásom” (1831); „szállás föld ... tanya föld” (1835) stb. A XIX. század első felében felbukkanó „tanya” , „tanyaföld”, miközben egy más mellett élt a telek, szállás, kaszáló föld, kaszáló telek, kaszáló rét stb. fogalom, illetve használata, jelzi a kaszáló övezetben végbement fejlődést, azt az utat, amely elvezetett a szénatermelő-állatteleltető szállásoktól (telkektől) a földművelő tanyák kialakulásáig. Egyúttal arra is fény derül, hogy nem véletlenül használták e sokféle fogalmat, hiszen voltak olyan kaszálók, ahol csak szénát gyűjtöttek, tehát azokon nem állt állatteleltető sem (szállás), s voltak olyan kaszálók, amelyeken az „állatszál láshelyek” mellett már tanyaház is állt. A végrendeletek, vagyonleltárak adatai szerint a telkek vagy szállások — eredeti funkciójukat megőrizve — a XVIII. század közepétől fokozatosan „otthont” adtak a szőlő- és gabonatermesztésnek. Ezzel párhuzamosan megváltozott az állattartásban játszott szerepük is, a szilaj jószágok mellett ide kerültek a városi istállókból, ólakból az igások, fejős juhok és sertések. A földműveléssel kapcsolatos feladatok ellátása és az állatok gondozása huzamosabb kintlakást igényelt, ennek megfelelően megjelen tek a tartós, szilárd építésű istállók, ólak és emberi hajlékul szolgáló tanyaházak. A továbbiakban a végrendeletek szórványos adataival csupán jelezni kívánjuk a fenti folyamatot, annak egzakt bemutatására a végrendeletek önmagukban nem alkalmasak. Az első adat a szállásföld felszántásáról 1732-re megy vissza. A század derekán egy irat arról tudósít, hogy a „külömbféle mezők szántani és homokos hellyek kaszálni ... elosztattak” . Mindez azonban csak sejteti a kaszálókon meginduló gyep-

95 Uo. 1724. július 21.; O rosz I.: i. m. 205.: „A legnagyobb állattartók egy-egy városban olykor maguk is majorságnak érezték és nevezték szállásukat.” 96 CsmL Szeged, végrendeletek. 1. doboz 202/1731., 278/1739., 86/1741., 307/1741., Szeged, tan. jkv. 1742. november 12., Szeged, végrendeletek, 1. doboz 242/1746., 66/1747., 13/1748., 73/1750. 97 Uo. 1. doboz 142/1752., 178/1754., Szeged, tan. jkv. 1760. július 28., 1763. március 7., Szeged, végrendeletek. 1. doboz 251/1770., 235/1774., 2. doboz 260/1804., 572/1812., 732/1818., 3774/1823., 525/1824., 3. doboz 659/1825., 657/1826., 1727/1830., 284/1831., 248/1831., 1200/1835. Ill

törést.98 Úgy véljük, hogy Szegeden a kétféle földhasználati rendszer (művelési kény szerrel hasznosított feketeföldi szántók, illetve kötöttségektől mentes szállásföldek) megléte lassította a szállási szántógazdálkodás térhódítását, s a földművelés súly pontja csak fokozatosan helyeződött át a városhoz közeli szántóövezetről a szállá sokra. Juhász Antal feltételezését, hogy ti. az 1778-as Balla-féle térképen körülhatá rolt 400—1800 négyszögölnyi térségek szántókat jelölhettek, az írásos források iga zolják. Szeged város tanácsa panaszt emelt Kecskemét tanácsánál amiatt, hogy a szegedi határon átutazó kecskeméti fuvarosok „el hagyván az ország uttyát nem gondolván felebaráttya kárjaival Kaszálló földeiken utakat vetnek, vetéseiket és füveiket marháikkal ... meg étetik és tönkre teszik” .99 A szállásföldek kaszálásra és szántásra alkalmatlan térségein a XVIII. század kö zepén megjelentek a szállási vagy másként homoki szőlők. Puskás András 1750. évi végrendeletében találkozunk először „telki szőlő” -vei. Egyúttal említést tett a város egyik legrégibb szőlőhegyén (Aszalóhegy) levő „parrag” szőlejéről is.100 A fekete földi szőlők pusztulása indította a szegedieket arra, hogy szállásföldjeiken szőlőt telepítsenek. Erre ösztönzően hatott a városi tanács ama törekvése, hogy a futóhomo kot lokalizálják, megvédjék tőle a közlegelőket. A tanács már ekkor megkezdhette a legeltetésre is alkalmatlan sivány homokföldek eladását, így jöhetettek létre az első szőlőhegyek a várostól több mérföld távolságra. Az elsők között volt az ún. Mórahegy, az alsóvárosi határrészen mellette még két szőlőhegy keletkezett 1778-ig, Kászonyihegy és Fazekashegy. Pálfy József 1765-ös testamentumában szállási szőlejé ről („Móra Halma mellett Szállásomon levő szőllőm”) megemlítette, hogy az „immár termő” .101 Homoki szőlőhegyek keletkezhettek úgy is, hogy a kezdeményező, elsőnek szőlőt ültető családokhoz, akikről a hegyek nevüket kapták, újabb családok társul tak, megvásárolták tőlük a másra alkalmatlan homokos térségeket. 1778-ban Felsőváros határában 17 szállási szőlőt tüntetett fel Bállá Antal, az alsóvárosin pedig a a már említett három szőlőhegyet jelezte. A szőlőtelepítéssel egy időben megkezdő dött a gyümölcsfák ültetése is.102 A szegedi tanyásodás és homoki szőlőtermesztés elválaszthatatlan egymástól, ez utóbbi munkaigényességével elősegítette, gyorsította a tanyásodás folyamatát. Nem véletlen — miként erre Juhász Antal is rámutatott —, hogy a szőlőhegyekhez közeli, azokkal határos szállásokon több épület állt 1778-ban, mint a távolabb fekvő kaszáló telkeken.103 A szállások vagy telkek első építményei az állatok „összetartását” szolgáló akiok, karámok, szárnyékok voltak, hozzájuk társultak az állattulajdonosok által felfoga dott teleltető pásztorok (ridegek) kunyhói. A tanya szó Szegeden is „pásztortanya” ként tűnik fel a XVIII. század elején, de nem a szállások ridegjeihez kötődik, hanem a pusztán legeltető pásztorok könnyen szétszedhető, tovább hurcolható kunyhóit jelentette.104 A szállási épületek meglétéről Kaltschmidt Ábrahám 1747. évi térképe tudósít elsőként. Juhász Antal e térkép alapján 137 tuguriumot számolt meg, az alsóvárosi kaszálókon 72-t, a felsővárosiakon 65-öt. A tuguriomok ekkor még minden 98 J uhász A.: i. m. 284.; CsmL Szeged Város Tanácsának iratai. Polgárok sérelmei a városi tanács ellen. Gravamina contra magistratum 1741—1773. 99 J uhász A.: i. m. 284.; CsmL Szeged, számozott iratok. 25. doboz 680/1789. 100 CsmL Szeged, végrendeletek. 1. doboz 217/1750. 101 Uo. 1. doboz 206/1765.; Bálint S.: A szögedi nemzet (2). 573. 102 J uhász A.: i. m. 296—298.; Több birtokos esetén gazdaságot szerveztek és „esztendős csőszt” fogadtak (CsmL Szeged, számozott iratok. 4. doboz 741/1783.); F ür L .; i. m. 223—225. 103 J uhász A.: i. m. 287—301.; Bálint S ándor: A szegedi tanyavilág benépesedése hely neveink tükrében. Néprajzi Dolgozatok 9. Szeged 1963.; U ő.: A szegedi nép. Bp. 1968. 104 B alogh I .: Tugurium—szállás—tanya. i. m. 1—62.; A „pásztortanya” szerepel a szegedi gulyások esküszövegében. Közli: Bálint S.: A szögedi nemzet (2). 466. 112

bizonnyal az állattartás igényeit kiszolgáló kezdetleges építmények lehettek. Az 1750. évi vagyonösszeírás szerint Szeged adózóinak 27,8 %-a rendelkezett kaszáló telekkel, szám szerint 701 -en. Felsővároson 235, Alsóvároson 408, Palánkban 58 kaszálótu lajdonost írtak össze. Ha összevetjük a három évvel korábbi térkép adatait a fen tiekkel, akkor megállapíthatjuk, hogy a szállástulajdonosok Vs’ének (19,4%) birto kán volt valamilyen épület. Három évtizeddel késó'bb, 1778-ban, Bállá Antal 280 olyan szállást regisztrált, amelyen 1 vagy ennél több épület állt. 1777-ben Szeged k a szálótulajdonosainak száma 1245 volt, közülük tehát mindössze 280-an (22,4%) ren delkeztek szállási épülettel.105 Juhász Antal kimutatta, hogy 161 kaszálón 1 épület, 119-en pedig 2 vagy több állt, ez utóbbiak egyike — feltételezése szerint — lakóház lehetett. Feltevését egy 1788-ból fennmaradt vagyonleltár alapján jogosnak tartjuk. Kolb Ferenc inventáriumában ugyanis feltüntették a városi ház mellett a szállásföldjén álló tanyáját is. A ta nyaház beosztása, felszerelése állandó kintlakásról tanúskodik. Két szobából és egy konyhából állt. A szobák berendezéséhez tartozott többek közt asztal, pad, nyoszolya, fogas, néhány kép, gyertyatartó. A konyhában különböző edények sorakoztak: tálak, tányérok, kancsók, csészék stb. A lakóháztól, melynek értéke 150 Ft-ot ért el, elkülönítve állt a „marha akol” , benne „jászol” , a „sörtés ól” és a juh „isztronga” . Az udvaron kút, a szénáskertben pedig „2 Kazal Széna” . Az igások mellett a tanyán tartották már a fejős juhokat, erre utal a tej feldolgozására használt „fejővödör” , a 33 db „tejhez való tekenyő” , a „Tejfelhez való Hordotska”, a „Két Köpüllő” és a „sajt szék” . A tanya állatállományához tartozott néhány baromfi és hízó sertés. A városi ház és a tanya eszközkészletének összevetéséből kitűnik, hogy a mezőgazdasági termeléshez szükséges valamennyi munkaeszköz kikerült a tanyára. Vasas kocsi, vasas szekér, lószán tartozott a szállító eszközökhöz, kiegészítő tartozékként leltárba vettek 2 db — szekérre való — „vendég ódal” -t és „körösztfá” -t. Itt tárolták az ekét és eketaligát, a tüskés boronát, s egyéb munkaeszközöket: kasza („ülő kalapátsal”), ásó, kapa, fa- és vasvillák stb. A tanyán számbavett tölgy- és fenyődeszkák, lécek, valamint ácsszerszámok (balta, szekerce, szegfúró, „fél kéz fűrész”, „rámás fűrész”, véső) arról tanúskodnak, hogy a tanya építése még tartott, illetve bővítés előtt állt.106 Kolb Ferenc imént bemutatott tanyáját joggal tekinthetjük a mezőgazdasági termelés komplex üzemhelyének, hiszen egyaránt szolgálta az állattenyésztést és föld művelést, s biztosította a munkák zavartalan elvégzéséhez szükséges feltételeket (lak hely, szerszámok stb.). Egyúttal rávilágít a város és a tanya kapcsolatára, funkciójá nak különbségére. A városi ház itt már csupán igazgatási központ, míg a termelés üzemhelye a tanya. A XVIII. század utolsó évtizedeiben a tanyák állandó népességét a tulajdonosok által felfogadott tanyások alkották, ekkor még a gazdák végleges kitelepüléséről nem beszélhetünk. A hatóságok (megye, városi tanács) általában csak a cselédek, tanyás béresek, majorosok, családtagok kintlakását engedélyezték. A szá zadvégi iratokban szerepelnek a tanyák bérlői („szállások árendátorai”) is.107 A tanyásodás üteme a XVIII—XIX. század fordulójától gyorsul fel, olyannyira, hogy a városi tanács a tanyára költözéssel és a tanyai népességgel kapcsolatban egy sor intézkedésre kényszerült.108 A 1820—30-as évekre, a szülőkkel „megosztozott” fiúk kiköltözésével, jelentősen megnőtt az állandóan tanyán élők száma. A tanyai 105 J uhász A.: i. m. 281—287.; R ákos I.: i. m. 39. 106 CsmL Szeged, számozott iratok. 19. doboz 21/1788. 107 Szabad G y.: i. m. 155—166.; CsmL Szeged, feudális összeírások. 103. sz.: 5 árendátor („arendatores in Szállás”) 368 db juhot tartott a közlegelőn. 108 J uhász A.: i. m. 303—305.; Szabad Gy.: i. m. 161. 113

épület már nemcsak a legnagyobb „kaszáló telkek” tartozéka, hanem megtalálhatjuk a kisebb, gyakran néhány holdas földeken is. A végrendeletek tükrözik azt a folyama tot, amely 1—2 nemzedék alatt elvezetett a szállásföldek felaprózódásához. A bir tokosztály ugyanakkor meggyorsította a tanyaépítést. Az örökösök közül többnyire a szülőtartást vállaló fiúk kapták meg a szállásföldnek azt a részét, ahol a tanyaház állt. A „különvált”, tehát önálló gazdálkodást folytató fivérek a nekik jutott örök részen maguk is tanyát építettek. Amíg a tanyaépítést be nem fejezték, állataikat testvérük tanyáján teleltethették. Tóószegi Kiss János ó'si kaszálóját egyenlően osz totta fel 5 gyermeke között, de a tanyát csak József fia kapta meg, mivel ő segítette azt felépíteni. Köteles volt azonban fivérének, Györgynek „ezen tanyai épületekben Tanyázni és ott arány szerént marháit György fiamnak is téli üdőkben békötni meg engedni”.109 Csiszár József 18, Barna Mihály 24 holdas kaszálóján épített tanyájáról rendelkezett.Az örökösök e kaszálók töredékét kapták meg. Csiszár József három fiára egyenként mindössze 6 hold tanyaföld jutott, s az egyik „parcellán” tanya állt.110 Szeged tanyásodásának üteméről a korszak végén (1836—42) készült Giba-féle kataszteri térkép tájékoztat. Felsőváros határában 1696 kaszáló telek közül 563-on, az alsóvárosi 4004 telek közül pedig 902-őn állt tanyai építmény.111 A kaszálótelkek száma azonban nem fejezi ki a tényleges birtokviszonyokat, hiszen egy-egy tulajdo nosnak a határ több részén is volt kaszálója, s ezek közül nyilvánvalóan csak a legna gyobbra épített tanyát, a többin — gyakran néhány holdas parcellákon — szénát gyűjtött vagy szántógazdálkodást folytatott. A kaszáló övezetben végbement változásokról tudósítanak a végrendeletek. Szinte valamennyi testamentum tartalmaz adatokat a szállási és homoki szőlők telepítésé ről, nagyságáról:112 „Egy Szőllőm a Homokon Dobay Hegyibe. Másik Szőllőm pe dig Goda Hegyiben” (1802); „Király Hegyiben levő Homoki Szöleim” (1796); „az belső szállásunkon 300. utbul álló öreg szőllőnk” (1812); „szállási szőllőm” (1821) stb. A végrendeletekben említett szőlőhegyek a következők:113 Királyhegy, Dobayhegy, Hódyhegy, Szűtshegy, Deákhegy, Lénahegy, Arkadihegy, Fazekashegy, Csá szárhegy, Dúróhegy, Mórahegy, Ördöghegy, Ladányihegy, Ábrahámhegy, Sárkány hegy, Királyhegy, Bödőhegy, „Ne szűrj” hegy, Bulláshegy, Kazihegy, Malatinszkyhegy. Az egyéni szőlők nagyságát — a feketeföldiekhez hasonlóan — „út” -ban adták meg, s 50 út alkotott 1 kapát, tehát 200 négyszögölet:114 „a Homokon 51. útbul álló Szőllőm” (1803); „111 Útbul álló Szőllőm a Homokon” (1804); ,,a homokon lévő 100 út szőlőm” (1816); „A homokon lévő 50 út szőlőm” (1818); „Arkadi hegyében lévő 150 út homoki szőlőm” (1819); „homoki 200 út szőlőm” (1824); „800 útbul álló homoki szőlő” (1824); „800. útnyi homoki szőlő ... minden hozzá tartozandó edé nyekkel és a rajta található házzal” (1830). Az egyéni szőlőbirtok nagysága 1—2 kapától néhány holdig terjedt, gyakoribb 109 CsmL Szeged, végrendeletek. 3. doboz 167/1832.; !d. még: 3. doboz 659/1825., 657/1826., 3771/1826., 3551/1827., 274/1831., 284/1831., 887/1834.: Kiss Lukács testamentumában így je lölte meg egyik kaszálóját: „amellyen Kiss József fiunk lakik.” 110 Uo. 2. doboz 732/1818., 3. doboz 1447/1825. 111 J uhász A.: i. m. 295. 112 CsmL Szeged, végrendeletek. 2. doboz 196/1802., 42/1796., 572/1812., 3164/1821. 113 Uo. 2. doboz 42/1796., 200/1802., 196/1802., 374/1806., 487/1809., 630/1814., 672/1815., 260/1819., 3502/1822., 2475/1823., 525/1824., 316/1824., 3. doboz 659/1825., 3551/1827., 284/1831., 3297/1834., 134/1835., 381/1835. 114 Uo. 2. doboz233/1803., 252/1804., 681/1816., 732/1818. 260/1819., 1972/1824., 1841/1824. 3. doboz 611/1830.; A szőlőterület mértékegységét ld. CsmL Szeged, 1828-as összeírás. 114

volt azonban az 1 holdnál kisebb parcella. A legnagyobb szőlőbirtokosok közé tar tozott Börtsök Ferenc cívis, aki végrendeletében 1400 út (28 kapa, illetve 4,6 hold) homoki szőlőt osztott szét három gyermeke között. Kereskedők, iparosok is telepítet tek homoki szőlőt. Kristoforovits Lázárnak kereskedőként 500 út termő szőleje volt, de mellette említést tett egy „homoki szőllőnek alkalmas és mint egy 300 útra való s ott még iiressen fekvő” földről is.115 A szőlőtermesztés kiszélesedéséről, méretéről tájékoztat az 1828-as összeírás. Szeged szőlőbirtoka 1785-ben 12 683 kapásnak, illetve 2306 holdnak (1 hold = 1100 négyszögöl) felelt meg. 1828-ban a városi szőlők nagysága elérte a 3530,9 holdat (19 420 kapát), úgy azonban, hogy 1793-tól a feketeföldi szőlőföldekbő! 1010 kapát (183,6 holdat) fordítottak „házi fundusok” -ra. A földmérői jelentés szerint a másfél ezer holdnyi (1595,8 hold = 8777 kapa) „szaporulat egyenessen a kaszálló földek szőllőnek való fordításábúl származott” .116 A szőlőtelepítés a következő évtizedek ben is folytatódott. Ezt elősegítette a városi tanács, amikor a pusztai siványokat, illetve szikeseket árveréssel eladta szőlő- és erdőtelepítés céljára. Az „örök eladási szerződés” szerint a kontraktus megkötésekor a vételár tizedrészét kellett kifizetni, a fennmaradó összeget 6 %-os kamat mellett 10 esztendő alatt kellett törleszteni. Töb bek között 25-en vásároltak homokföldet 1843-ban az ún. „Putyiak hegyén”, a 42 parcella (1—1 parcella 3/4 hold nagyságú volt) együttesen 31,75 holdat tett ki. „Koszok tájékán” ugyanekkor 106-an 146 hold „homokföldet” vásároltak szőlőtelepítésre.117 A végrendeletek igazolják Juhász Antal ama megállapítását, hogy „a szegedi határ használatában a legnagyobb változást éppen a szőlőhegyek kiterjedése jelenti” .118 Emellett nem tekinthetünk el a szántógazdálkodás térhódításától sem, hiszen a kor szak végére a 75 186 hold nagyságú kaszáló övezet 1/4-ét földműveléssel (rozs, kuko rica) hasznosították. Kertgazdálkodás (szőlő- és gyümölcstermesztés) és szántóföldi növénytermesztés együttesen, egymást kiegészítve adta meg Szeged tanyás gazdálko dásának sajátos „profilját” . 119 3. Jószág (állattartás) Az állattartás elsődleges színtere a pusztai legelő maradt a korszak végéig. Ide kerültek a szilaj jószágokat „összefogó” barmok, gulyák, ménesek és nyájak. A köz legelő nagysága az említett szőlő- és erdőtelepítések révén jelentéktelen mértékben csökkent. Maróthy Mátyás városi mérnök kimutatása szerint a belső legelő vagy nyomás 7164, a pusztai „homokbuczkás legelő” 62 905 hold nagyságú volt 1850-ben.120 A legeltetés rendjének szabályozására a XVIII. század első évtizedeiben került sor. Ettől kezdve a tanács jelölte ki a járásokat, s határozta meg, hogy hová kerülje nek a göbölymarhák, a meddő teheneket, növendékállatokat összetartó gulyák (Sze geden inkább baromnak nevezték), a meddő juhok nyájai és a ménesek. Külön járást kaptak a „vágómarhák”. Az állattartó gazdaságok — a „közös üzem” -ek — egy-egy módosabb állattulajdonos neve alatt szerveződtek. Közülük nem egy saját „barom mal” rendelkezett. Lényegében Szeged legvagyonosabb polgárai, tisztségviselői osz115 CsmL Szeged, végrendeletek. 2. doboz 1841/1824., 3. doboz 485/1828.; Az iparosok és kereskedők szőlőbirtoklásáról Id. 1. doboz 278/1739., 221/1754., 222/1758., 251/1770., 165/1771., 3. doboz 1312/1830., 1Ó75/1831., 1808/1834., 134/1835. 1177/1836. 116 J uhász A.: i. m. 296.; CsmL Szeged, 1828-as összeírás. 117 CsmL Szeged, feudális összeírások. 80. sz.: Nemes város által több helyen eladott sivány homokok és szék földek lajstroma 1844/45. 1—4. füzet. 118 J uhász A . : i. m. 297. 119 Uo. 303., 307.; F ür L . : i. m. 218—225.; Blaogh I stván: Az alföldi tanyásgazdálkodás az 1830—40-es években. Agrártörténeti Szemle 1962. 3—4. sz. 617—631. 120 M aróthy M átyás kimutatását közreadta J uhász A ntal (i. m. 307.). 115

tották fel maguk között a pusztai legelőket, s száz számra tartották „heverő m ar háikat” a közlegelőn. 1740-ben a Csórván járó göböly 150 darabból állt, s rajta mindössze négyen „osztoztak” . Nagy Pál a Kömpöc nevű pusztán 131, Miller János „Csöngőién” 138, „Siskovity Úr” (marhakereskedő) ugyanott 184 hízó marhát „járatott” . 27-en 1136 göböly marhát legeltettek Csórván, Páloson, Kömpöcön és Csengéién.121 A jószág tavasztól késő őszig, a tél beálltáig maradt a pusztán. „Az Barmot Sz. Erzsébet Napigh bé ne hajcsák” — olvashatjuk a tanács 1743. április 24-én hozott rendeletében.122 A tanács ügyelt arra, hogy a járásokat az állattartó gazdaságok ará nyosan birtokolják. Időnként megcserélték a járásokat a gazdaságok között. 1758ban Nagy Pál, Kárász Miklós és társaik 190 db göbölymarhájukat Kömpöc puszta azon részén legeltették, ahol azelőtt a „Barcza gazdaság” tartotta jószágait.123 1760-ból fennmaradt a göbölyjárások felosztása; az irat bepillantást nyújt a gaz daságok szerveződésébe, segítségével megismerhetjük Szeged legvagyonosabb pol gárait. A csengelei pusztán 4 göböly járt, az egyik Vékes Márton saját gazdasága volt, 61 db-ból állt. Arady gazdasága 158 állatot számlált, ő maga 61 állattal rendelkezett, Sáry Tamás pedig 43-mal. A gazdasághoz tartozó tulajdonosok száma 8 Volt. Kovács István gazdaságához 5-en társultak, együttesen 152 hízó ökröt legeltettek. A negyedik csengelei gazdaság névadója és egyben legnagyobb jószágtartója Kopasz János volt, egymaga 72 ökröt legeltetett, 5 társa közül Vékes József 68 db-ot „csapott” a gazda sághoz. A Kömpöc pusztai gazdaságok száma 3 volt, legnagyobb Szabó Józsefé (205 db), aki egymaga 102 ökörrel rendelkezett. Szűcs György gazdasága 182 db-ot szám lált, 10-en társultak hozzá. A harmadik göböly Kárász Miklósé volt, a 171 db jószá gon 3-an osztoztak, Kárász Miklós 50, Nagy Pál 60, Faragó János 61 marhát vitt a gazdaságba. Kereset nevű pusztán Nesztor Módosain 108 ökre külön járást kapott; a Börcsök-féle gazdaság 13 állattulajdonos 186 marháját fogta össze, a Liszka gazda ságban 7 tulajdonos 172 jószágát járatta. A 10 gazdaságban 56 tulajdonos összesen 1570 hízó ökröt legeltetett.124 A szegediek eladásra szánt jószágaikat — társaságokat (Compagnia) alakítva — elhajtották a legtávolabbi vásárokra is. Feketű Ferenc végrendeletében olvashatjuk: „Sípos Józseff, Tóth Istvány és Szűcs István mind a négyen Marha Kereskedisben egy Compagniában vagyunk.”125 1789-ben Börcsök István, Nagy Katona Gergely, Szekeres Tamás, Kiss János és „a többi Alsóvárosi lakosok egy társaságban” 120 db ökröt adtak el a Vácott tartott Gál-napi vásáron 3380 Ft-ért. Előlegben 1000 Ft-ot kaptak a Nyitra megyei vevőktől, a többit a pesti vásárkor kellett volna megkapni uk.126 A cívisek kezén felhalmozódó pénztőke eredetére is rávilágítanak a végrende letek, s e jövedelemforrások közül első helyen állt az állattartás és -értékesítés. Első sorban a szarvasmarha és a juh tenyésztése bizonyult kifizetődőnek. A külső legelő kön tartott jószágokat, többnyire a saját szaporulatból „felállított” barmokat, nyá jakat, eladásra szánták. Az állatállományba invesztált tőke nagyságáról és az állat tartás hasznáról tájékoztatnak a végrendeletek alábbi adatai :127 1740-ben Siskovity marhakereskedő 184 db göbölymarháját 1700 rajnai Ft-ra értékelték. Pálfy József 121 CsmL Szeged, tan. jkv. 1740. július 1. 122 Uo. 1743. április 24. 123 Uo. 1758. március 17. 124 Uo. 1760. október 1.; ld. még: 1761. április 6., 1762. december 21., 1764. március 31., május 19. 125 CsmL Szeged, végrendeletek. 1. doboz 81/1771. 126 CsmL Szeged, számozott iratok. 30. doboz 431/1790. 127 CsmL Szeged, végrendeletek. 1. doboz 244/1740., 206/1765., 151/1768., 78/1774., 6/1767., 193/1768. 116

1765-ben így vallott végrendeletében állatállományáról: „16. jármos ökreim vannak, 5. méneses, és 3. hámos lovaim, 207. juhaim, 103. Bárányaim, Szarvas Marháim 47 szám.” Megemlítette, hogy a fentieken kívül eladott 18 ökröt, s az értük kapott pénzből Ferenc fiának, Katalin és Anna lányának egyenként 130 Ft-ot adott. Krenner Erzsébet, Németh Péter özvegye, amikor másodszor is férjhez ment Freizeizen Fe renchez, nem kevesebb, mint 3000 Ft-ot fizetett ki első férje adóssága fejében s még így is átadott második férjének 350 Ft-ot, ezenkívül — miként írta — „Adtam férjem nek kezéhez 233. Darab Barmos M arhát; 30. Szopós Borjúval együtt; Item Tinókat jármos ökrökkel együtt 50. Item 47. darab Lovakat.” Faraghó János cívis és tanács tag feleségére hagyta házát, „úgy nem különben a pénzemetis, mely akár készen akár az ökörben s akár pedigh az adósságokban lészenis” . Majd így folytatta testa mentumát : „vagyon ... saját pénzemmel szorzott eötven hízó eökröm, Hóber Májerék kettőnknek, Szűcs Jánossal, tartoznak három ezer eött száz forintokkal.” Ábrahám Józsefnek „ökrei árában” 797 Ft-tal volt adósa Szegy Ferenc. Nyári Györgynek ugyan csak ökrei árában tartozott 813 Ft-tal Babarczy Ferenc. A szarvasmarha mellett a juhtartás bizonyult legjövedelmezőbbnek. 1794-ben 551 szegedi juhos gazda kezén 56 061 db juhot írtak össze. Az állomány egy-egy tu lajdonosnál átlagosan 100 db fölött volt. Volfordt György 2000, Kraller János 1200, Kapás Mihály 1000 juhot tartott.128 A XIX. század első felében — különösen az 1820as évektől — a juhtartásra ösztönzően hatott a gyapjúkonjunktúra. A juhtenyésztés fellendülését sorozatos összeütközések jelezték a közlegelőn.129 Gubitz (Süveg) Mi hály vagyonának eredetéről így írt végrendeletében: „javaimat Júh Pásztorságot vi selvén azokat mind abbul és férfi gyermekeim segítségével ... szereztem.”130 Vagyo nának nagyságáról csak közvetve — a leányoknak tett hagyományok alapján — tájékozódhatunk. Négy férjhez adott leányának egyenként 1000 Ft-ot, 100 db „fias birkát” (értékük 500 Ft volt) és 2 db borjas tehenet rendelt. 4. Pénz A végrendeletekben gondosan számba vették a háznál található kész pénz va gyont, tételesen felsorolták adósságukat (passzívum) és „kintlévőségüket” (atkívum). Gillinger Mátyásné 1741-ben készült végrendeletében olvashatjuk:131 „Kisz Pinzem vagyon edgy Zacskóban, melly az almariomba pecsét alatt tétetőgyék Circiter Négy Száz rhnes forintok. Volfort Uramnál vagyon Kisz Pinzem Ezer Rhnes forintok, Kovács Pálnál mostani uramnál három Száz és Nyoltzvan Rhnes forintok, mostani gulyásomnál Farkas Pálnál 30 Rhnes forintok, Vömnél Babarczy Gergelnél 20 Rhnes forintok, Biczok Andrásnál 13 Rhnes forintok.” A cívisek jelentős pénzvagyonról rendelkeztek, ebből hagyományoztak az egy házra, a városi „ispitályra” (kórházra), rokonokra, idegenekre. Ritkábban egyéb ingó vagyontárgyakat, illetve ingatlanokat adományoztak az egyházaknak, templo moknak.132 A pénzadományokat többnyire „lelki üdvükért” szolgáltatandó misékért adták. Siskovity András 500 rajnai Ft-ot hagyományozott a ferenceseknek, de „oly conditióval, hogy ezen summa jó helyre elocáltassék és annak Interessébúl ... in

128 CsmL Szeged, feudális összeírások. 103. sz. 129 CsmL Szeged Város Tanácsának iratai. Protocollum Electae Communitatis. IV. A. 1002. a. 48/1817., 26/1819., 14/1820. 13/1821., 21/1826., 22/1829. stb. 130 CsmL Szeged, végrendeletek. 3. doboz 274/1831. 131 Uo. 1. doboz 86/1741. 132 Uo. 1. doboz 131/1750., 208/1750., 172/1760., 271/1766. stb. 117

perpetuum minden szerdán egy Szent Mésse, magham és előbbeni Feleséghem lei kéért Szolgáltassák” .133 A végrendelkezők a legnagyobb hagyományokat rokonságuk, elsősorban csa ládtagjaik részére rendelték. Vékes György 1755-ben két leányának 1500—1500 rajnai Ft-ot, testvére fiainak 1200 Ft-ot, az egyháznak 515 Ft-ot, minorita fiának pedig 300-at hagyományozott, összesen 5015 Ft összegben.134135Hastoch Ferenc 1739ben 15 000, Szabó Ilona, Lossonczy Ferenc özvegye 1741-ben 3000 Ft-ról rendelke zett. Deánovics János 10 000 Ft-ért adta el kereskedő társának, Temesváry András nak ingó és ingatlan jószágait, s erről az összegről rendelkezett.136 A végrendeletek a pénzvagyon eredetére is rávilágítanak. Az állattartáson kívül biztos jövedelemforrásnak számított a bolti kereskedés, a korcsmáltatás, a malom tartás és a pénzkölcsönzés. Subicz Vászó bolti kereskedőként gyarapította vagyonát, 2 házzal, 2 bolttal és szőlővel rendelkezett, halála előtt feleségének 1500, két fiának egyenként 1500, két leányának 100— 100 rajnai Ft-ot testált.136 Markó János 1785ben a „Félegyházi Boltban egy Kereskedésre” lépett öccsével „egyenlő nyereségre” . A befektetett tőke („Capitálisunk”) nagysága 8557 Ft volt.137 Panin György végren delete tükrözi a tőkebefektetéssel járó haszon nagyságát. A „boltban” két harmados társsal kereskedett, pénztőkéjük 1790-ben 42 815 Ft és 67 dénárt ért el, ebből Harczkovics János része 7341 Ft 32 dénár, Georgyevics Péteré 6208 Ft 92 dénár. Ez utóbbi ak 1774-ben társultak hozzá, Harczkovics ekkor 4481 Ft 90 dénárt, Georgyevics pedig 4434 Ft-ot és 66 dénárt fektetett be a közös vállalkozásba. Másfél évtized alatt tőkéjük majdnem megduplázódott.138 Zsivánovits István (cívis) tőkéje a korcsmáltatásból gyarapodott. 1895 rajnai Ft-ot adott kölcsön 6%-os kamat mellett „korcsmárosának” . Jól jövedelmezett a malomtartás is, hiszen a gazdák által fogadott molnárok végezték az őrlést, a malom tulajdonosok egyszeri tőkebefektetése — malomrész vásárlása, új malom készítése —az idegen munkaerő alkalmazásával hamar megtérült és állandóan kamatozott.139 Általános jelenség a pénzkölcsönzés. Siskovity András adósai közül Rakity Ignác egymaga 1600 rajnai Ft-tal tartozott. Szteits János tanácstag hitvese, Nikolits Katalin 4626 váltó Ft-ot adott kölcsön „interesre” (kamatra), Magletter Izsák (zsidó keres kedő) Wodianer Sámuelnek nyújtott 4000 Ft-os hitelt, s ezt az összeget gyermekei „tőkepénzeként” kezelte.140

133 Uo. 1. doboz 244/1740.; ld. még: 267/1741., 281/1778. 134 Uo. 1. doboz 318/1755. 135 Uo. 1. doboz 97/1739., 267/1741., Szeged, tan. jkv. 1750. január 2. 136 CsmL Szeged, végrendeletek. 1. doboz 251/1770. 137 CsmL: Szeged, számozott iratok. 18. doboz 872/1787. 138 Uo. 32. doboz 1015/1790. 139 CsmL Szeged, végrendeletek. 1. doboz 337/1768.; Szeged, számozott iratok. 19. doboz 1162/1787.: Alsóvároson 27, Felsővároson 21 „malmosgazdát” írtak össze.; 20. doboz 142/1788.: 40 db vízimalom őrölt ekkor Szegeden.; 29. doboz 168/1790.: „egy tágasabb jó kemény fábul munkált Szárasz Malmot” 330 Ft-ért készítettek a „faragó ácsok”. 140 CsmL Szeged, végrendeletek. 1. doboz 244/1740., 3. doboz 380/1836., 2484/1836. 118

FÜGGELÉK

Tanulmányunkat néhány testamentum közreadásával zárjuk. Mivel lehetősé geink korlátozottak, ezért helykímélés céljából elhagytuk a végrendeletekben tartal milag és formailag megegyező form ulákat: a végrendelkező személyes állapotát, illetve az elhatározás okait bemutató bevezetőket és a végrendeletek záradékát (közhiteles ség, aláírások stb.). A betűhű közlés célja a végrendeletek ún. tárgyalási részének (örökösök megnevezése, vagyontárgyak felsorolása és elrendezése) bemutatása. Ügy véljük, hogy a tanulmány végén közreadott végrendeletekkel elősegíthetjük a korszak gazdasági és társadalmi viszonyainak megismerését. 1 T óth I stván 1741. február 1-én keltezett végrendelete

Elsőben Kíványom hogy az Testem az Fölső Yárosy Cinteriumban temettessék. Másodszor Hagyok Fölső Városy Templomra 15 Rhnes forintokatt Löl Kömért. Temetésem alkalmatosságára Szolgáltassák edgy requiem Kétt olvasó mésével. Harmadszor Feleségemnek hagyok 80 Rhnes forintokatt, nem külömben Feségemtül való Leánkámnak 90 Rhnes forintokat. Negyedszer az Házamat hagyom Feleségemnek és Kissebbik Leánkámnak örö kös Dipositioja alá. Ötödször Ki házasított három Leányink hagyok mindeniknek Singilatim 15 Rhnes forintokat, mellyek mostani Feleségemtül Születtettek. Hatodszor. Első Feleségemtül hagyott leányomnak Ki mostanában Posa Istvánnal vagyon hagyok kett darab földett Szék háton róka Likalonál Lévökett. Más Kett darabott Pedigh Feleségem, és Kiss leányom ki most hajadon, részekre. Hetedször Ött halom Felö való Szőlőmett hagyom az Leányoimra mind azoknak Kik vérembül vannak. Nyolcadszor Gyevi utt mellyett levő Szőlőmett hagyom Feleségemre hajadon Leanyomal edgyütt mind addig megh Feleségem él, feleségem holta után Szálljon az Fölső városi Templomra, magam és Feleségem Lelkiért. 10szer Telekemett melly Páldeák Uramé mellyett vagyon mind a négy Ki házasétott Leányoimra hagyom osztozkodgyanak edgyaránt vele. 11szer Hatt Tehenemett hagyom eött Borjukkal edgyütt Feleségemre és haja don Leánkámra, az Teleken levő Szénámal edgyütt. 12szer Busa Istvánnal való negyedrész malmamat hagyom négy Ki házasított Leányimnak. 13szor Kett Lovamat Kocsival edgyütt hagyom Feleségemre és hajadon Kis Leánkámra. 14szer Szűcs Ferencznél adósságban levő 9 Rhnes forintokatt hagyom Közön séges ki osztássára szegényeknek. 15- szőr Osztojánnál Lévő 10 forintokatt hagyom Temetésemre. 16szór Hogy ha az el hagyott Pinzem föllül, valamelly Summácska maradna, Fele Szent Piaristákhoz misékre, Franciscanusokhoz Minoritákhoz Egyaránt oszszák föl edgy más Között. Felit Pedigh az Gyermekeimre osztozkodgyanak föl vele. 17szer Kett S. V. Sörtésemett hagyom négy leányimnak, Kik ki vannak háza sítva. 119

18szor Búzám pediglen melly az háznál vagyon, úgy vetéseiméi edgyütt ha gyom Feleségemnek és Kis Leánkámnak melly az Anyával vagyon vetés pedigh melly földben vagyon azt is hagyom Feleségemre és Kis Leányomra. 19szer Minden némö Mobiliákatt Kik az házhoz tartozandok hagyom Felesé gemnek Kissebbik Leánkámmal edgyütt. ( CsmL: Szeged, végrendeletek. 7. doboz 307/1741.

2 P alatínus G yörgy (polgár) 1745.

november

30-án

keltezett végrendelete

Elsőben. Vannak két Jármos ökreim, és három Borjas Tehenem, mellyekkel, úgy mint az ökrökkel és Tehenekkel két Fiam Pál és János egyenlőképpen osztoz zanak, holtom után pedig legh kisebbik Józseff Fiamnak, adgyanak az Báttyai egy rúghot vagy Szopos Borjut. Másodszor. Az Házomat, minden néven nevezendő Eszközeivel edgyütt hagyom az nevezett Páll és János Fiaimnak. Harmadszor. Egy Borjut hagyok az Fölső Várossi Szent György Templomára, har madik Borjut pedigh az P. Minoriták Temploma számára. Negyedszer. Két helyen levő Nro. 74. útbúl álló Szőlőmet hagyom említett Páll és János Két Fiaimnak egyenlőképpen. Ötödször. Az Telekben engemet illető negyed részt hasonlóképpen hagyom nevezet Páll és János Két Fiaimnak egyenlő osztályra. Hatodikszor. Szántó Földbül, káposztás kertbül, és egyebekbül, minden engemet illető javaimat hagyom Páll és János Fiaimnak, úgy mindazonáltal, hogy Illonának Eöreghbik Menyemnek Paál fiam Feleségének holtom után egy rugót borjúval tartozzanak. CsmL: Szeged, végrendeletek. 1. doboz 201/1745.

3 S zeghy D emeter ( polgár ) 1746. január 12-én keltezett végrendelete

Primo. Az Házam föl böcsültessék, és annak az Nyolczadik Részét Mártony Katalin feleségemnek Szeghy András fiam ki fizetvén, Ház magának maragyon nevezet fiamnak. Secundó. Vagyon hat jármos Ökröm, mellyek közül keteje eladattassék, és az ára böcsületes Temetésemre fordétassék, hátra maradót 4. Ökör pedigh András fiamé légyen. Tertió. Tész darab Marhám közül egyik Szőke Öszö fiával, másik pedigh hajaska névő ugyan fiával feleségemé légyen; Molyos névő Meddő Tehenet hagyok Tisztelendő Páter Franciskanussoknak Szent Misse Szolgálatokra, Csákó Szőke Tehenet pedigh Tisztellendő Páter Piaristáknak ugyan Szent Missékre, Úgy barna Öszsző légyen Tisztellendő Páter Minoritáké, hogy előbbeni feleségem és édes Anyám Lelkéékért Szent Misséket Szolgáljanak, hogy ha pedigh az fiam barna Tehenet jobban Szereti, tehát a hellett agyon Czimege Tehenet nevezet Páter Minoritáknak, a többi 5. darab légyen fiamé, ha pedighlen ezen Tehenek közül valamelyik eladódnék, vagy meghdöglene, tehát csakugyan egy egy Tehén oda ahová Testáltam Szolgáltassák. 120

Quarto. Vagyon három Kocsis Lovam, annak Keteje legyen fiamé harmadikat pedighlen az Pejt agyon az Ispitályhoz, hogy ha pedigh az fiam magának megh akarja tartani, fizessen érette az Ispitálynak 10 fkát. Quinto. Azonkévül Szekerem, Kocsim, minden hozzá tartozandókkal légyen az fiamé. Sexto. Egy Negyedfő, és két harmadfő Tinókis fiamé legyenek. Septimo. Az Balagi Thón lévő Szőllőm légyen András fiamé. Octavo. Aszalló Vőgyben lévő két darab Szőllőmnek egyikét, az melly Szeghi Istvány Öcsém mellett vagyon hagyom feleségemnek, a második pedigh légyen az fiamé. 9- no. Az Balagi Thón fölső Góré mellett lévő Szőllőmet hagyom feleségemnek, úgy hogy mégh él, élyen belőle, halála után pedig adattassék el, és az ára, magam, és feleségem Leikéért Szent Missék Szolgálatokra fordítassék. 10- mo. Nyolczvan Júhbúl hagyom feleségemnek 10. őrőgh Juhokat, de úgy, hogy a fiam a roszszát ne agya, hanem ami igasságos, Négy Leányimnak is mindeniknek 5. Juhokat, a kössebbigh Leányomnak pedigh Sárának 5. Juh mellé a Szőke Tehenemnek rúgott fiátis hagyom, a többi megh maradót Juhok fiamé legyenek. 11- o. Teleket, és Szántó földeimet András fiamnak hagyom, az elvetett Búzának pe digh, Nyolczad Részét Szemül, midőn föl takarítattik feleségemnek agya ki András fiam. 12- o. Búzát pedigh, mellyet Pénzen vettem, ha együtt maradhatnak együtt kültsék el, ha pedigh nem maradhatnak, harmad fél Köblöt agyon feleségemnek András fiam. 13. Sertéssek közölis ha a felségem nem Maradhatna Háznál, egy Malaczot agyon András fiam feleségemnek. 14. Ha az Ur Isten ki Szóllét ez árnyék Vélágból az fehér Mentém adógyék el, és két Congregationak Tisztellendő P. Franciskánusoknál adatassék bé az ára, a többi ruhám pedig légyen feleségemé. 15. Három Szájú Kútnál lévő Telekemis, mellyet az N. Város adott András fiamé légyen. CsmL: Szeged, végrendeletek. 1. doboz 242jl746.

4

F arkas J ános 1747.

április

11-én


Primo. Vagyon Egy Residentionalis Házam, melly maradgyon az három Fiaimnak, Úgy mint János, Ferencz és ifjab Mojsesnek Számokra edgyelő képpen. Secundo. Vagyon Nyólcz Jármos Ökröm, mellyek közül Kettőt hagyok az Tisztessé ges Temetésemre; Az mi pedig annak árábúl el marad Tisztességes Takarétásombúl, légyen az Tisztelendő Páter Franciskánusoké Szent Misékre. Az hat ökrök pedighlen légyenek egyenlő képpen az nevezet János, Ferencz és iffiáb Mojses fiamé. Tertio. Egy Derekalyt, és egy Vánkust, hagyok különössen Mojses Fiamnak, egy más Derekalyt, pedigh és ugyan egy Vánkúst Ferencz Fiam Feleségének, az Fekete Nyoszolyámat, János Fiam Feleségének. Quarto. Vagyon No. 9. Öregh Tehén, No. 4 Tavali Tinó, No. 2. Tavali Üsző. No. 1 4-dfű Bika, No. 2 rúgot ökör borjú, No. 3 Kocsis Ló, No. 2 Méneses Paripa, edgyik 4-dfű, az másik Tavali, No. 150. Juh, No. 70. Útbúl álló Szőllő az Ballagi Tónál, No. 4 Kocza Sörtés Négy Esztendősök. Melly itten elől Számlált Jószá121

gaim vétessenek négy részre, tudnia illik János, Ferencz, Ifjabik Mojses Fiaimra, és Magamra, s így az engemet illető Negyed rész légyen az Tisztelendő Páter Franciskánusoké, Szent Misékre, az Fiaim pedig az magok három részivel elégedgyenek. Quinto. Vagyon Két Telek Földem, edgyik Mórában, az másik pediglen Dékány fájában, mellyet mind az kettővel, nevezet három Fiaim János, Ferencz és Iffiabbik Mojses egyaránt osztozzanak, a vagyis bírják. Sexto. Eöregebbik Házas Joseph Fiam, ki már Tőlem ez élőt el vált és'Őtet Tisztessé gessen házasétottam, akarom, hogy az eddigh elvett Részivel megh elégedgyén, és az főllyebb nevezett Fiaimon a vagy azoknak Maradékin, jövendőbenis Semmi keresete ne légyen; értvén mind ezeket az ki Házasétetot Két Leányimrúl, Eörsébetrül, és Katalinrúl. Septimo. Vagyon az Feketén No. 30. Zsákrúl való Szántó Földem, mellyetis nevezett három Fiaim János, Ferencz és iffiabbik Mojses edgyaránt bírjanak. Octavo. Az Melly Házi Eszközök itten nevezve nincsenek, edgyenlő képpen azokis legyenek nevezet három fiaimé. CsmL: Szeged, végrendeletek. I. doboz 66/1747.

5

K atona G yörgy 1750. május 8-án keltezett végrendelete

Primo. Vagyon egy házam, mellynek felit hagyom feleségemnek, másik fele pediglen adattassék ell és az ára fordítassék Palánkbéli Sz. Dömötör Templomára. Secundo. Két Tehenet egy rugót borjúval edgyütt hagyom Feleségemnek. Tertio. Egy kocsis Lovat hagyok T. Páter Franciskánusoknak úgy hogy adattassék el és az ára fordíttassék Sz. Mise Szolgálatra. Quarto. Vagyon Két Kancza Lovam és egy rugót csikóm, azok közül edgyik kanczát hagyom T. Páter Franciscánusoknak, a másikat pediglen az rúgott csikóval Feleségemnek. Quinto. Az melly Telek részem vagyon hagyom Kalmár Eörsébeth fiainak, úgy hogy ha az Feleségemnek egy darabb Marhácskája leszis, aztat tárcsák ki. Sexto. Egy hat Zsákrúl való Szántó földemet az melly a Mattyra dűli, adgya ell az Feleségem, és az árával tisztességesen temettessen ell. Septimo. Hasonlóképpen két Zsákrúl való Szántó földemet hagyom Feleségemnek, amellyet meddig él addig bírja, ha pediglen Isten eő Sz. Fölsége e világbúi ki tallállya Szollítani Legyen T. P. Franciscanusoké. Octavo. Vagyon még ezeken kívül hat Zsákrúl való Szántó földem átal ároknál, melly Szántó föld Ladányi István Úrnál Zálogban vagyon, aztat hagyom Kalmár Eörsébeth fiainak, úgy hogy ki válcsák, ha pediglen ki nem váltyák, maradgyon Ladányi Úr kézinél. Nono. Ami házi apró csöprő Eszközim találkoznak edgyenlő képpen hagyom Fefeleségemnek, és Kalmár Eörsébeth fiainak. Decimo. Vagyon mint egy tíz Juhom, azokat adgya ell az Feleségem, és az árát adgya bé T. P. Franciscánusokhoz Sz. Mise Szolgálatra Lelkemért. CsmL: Szeged, végrendeletek. 1. doboz 131/1750.

122

6

I ván M átyás 1760. február 8-án keltezett végrendelete

Először is: akarom, hogy illendő módon az idevaló Alsó Városi Temetőben el temettessem. Másodszor: Vagyon egy házam, 12. Zsákról való Szántó földem, egy Telek, Jármos ökreim 8. barmos M arha 12 szám Kocsis ló 2. ezekről teszik illyen rendelést: Harmadszor: hogy hajadon leányom fönt írt jószágból illendő s böcsületes módon ki házasítassék és ki házasítása után adgyanak néki egy rugót borját, ami pedig el marad, azzal feleségem és 3. gyermekem egyaránt osztozzanak; Mint hogy pedig Menyecske Leányomat amint illendő volt, tehetségem szerint böcsületessen ki házasítottam, és azon kívül egy borjót is adtam, azért már neki nem adok sem mi részt, hozzá adván, hogy aminémő két darabból álló Kukuricza földem va gyon azokatis hagyom, hogy feleségem és 3. fönt említett gyermekeim egy aránt osztozzanak véle. CsmL: Szeged, végrendeletek. I. doboz 118/1760. 7

Szabó J ózsef (polgár ) 1763.

szeptember

15-én


1- o. Négy ell házasított Leányimnak nevezetessen Ilonának, Katalinnak, Rozáliának, és Ágnisnak hagyok egyiknek egyiknek 500. Rhen, fkát, öíven has juhokat, ötven tokly juhokat, nyolcz Lovat, Nyolcz tehenet, nyolcz cir. negyedfű tinót, mellyek nevezett négy leányok közt fognak ell osztatni egyaránt, azomban mint hogy Kiss Péter Miklós Vöm föl vett immár éntűlem Kész pénzül 162. fkát, Hódi Mihály Vöm 1000. fkát, Szűcs másként Totth Ferencz 10 fkát, Ágnes leányom Rócsó Zachariás névű Ura ismét 30. fkát ezen praespecificált pénz béli positiók kinek kinek az általam legált ött ött száz forintokból defalcaltassanak. 2- do. Residentionalis házamat, fölső Városon lévő egy Telekemet Szántó földeimet, Szőllőmet, vízi malmomat, egy szóval minden ingó és ingatlan jószágaimat ha gyom s testálom hitves Társamnak Abrahám Katalinnak, és János fiamnak, úgy mind az által, hogy jelentett hitvesemnek ha elébb halála történne, ezen javaim csupán csak János fiamra, és annak maradékira maradgyanak. 3- o. Eörsébeth hajadon Leányom, nevezett Annyánál, és fiamnál éllyen együtt, ha Isten szerencsét ád házassíttassék ki mint a többi tisztességes ruhába, és részire 500 fkát kész pénzt, két tehenet, két tinót, 25 fias juhokat, két lovat adgyanak véle, ha hogy pedig férhez menetele előtt János fiam által illetlenül tartatnék, és azon okból a házból ell köllenék nékie menni, tehát annyi része légyen mind ingó, és ingatlan javaimból mint az Annyának és János fiamnak. 4- to. Alsó Városon lévő Telekemet hagyom följül nevezett ött leányimnak egyenlő osztályra halálom után. 5- to. Tisztelendő Páter Minorita Atyám Uramék Sz. Miklós tiszteletire épített Temp lomukra 50. fkát, Sz. György Parochiális Templomra 40. fkát, Tisztelendő Páter Franciscanus Atyám Uraméknak Misékre 10. fkát Tisztelendő Pater Piarista Atyám Uraméknak Misékre 10. fkát, mellyek Sz. Dömötör Parochialis Templom ban mondattassanak ell, Nemes Város Ispitállyára 10 fkát, Fölső Városon Szent György Templomában Sz. Háromság Congregátiojára 5. fkát Tápaj Szent M i hály Archangyal tisztességire épített Templomra 10. fkát Gyevi Templomra pedig öt forintokat hagyok. 123

6- to. Kívánom, hogy holtom után a Testem tisztességessen temettessék T. Pater Minorita Atyám Uramék templomában. 7- o. Ezen Testamentum Executorinak rendelem T. tes Labadi Ádám, és N. zetes Dugonics András Uramékat, hogy ezen Testamentom szerént rendelésemet vala mint rendeltem végben vigyék, és ell oszszák. 8- vo. Kívánom, hogy ezen Testamentumom minden punctumiban, igazán, szentül mégh tartassák, és akár mellyik légyen az aki föl bontani kívánnya, általam ren delt jussát el veszejtse és az nélkül ell légyen. CsmL: Szeged, végrendeletek. 1. doboz 243/1763.

8 Á brahám I stván 1769. június 9-én keltezett végrendelete

Primo. Mivel Istennek rendelésébűl Négy Menyecske Leányimat, úgy mint Ábrahám Ilust, Annát, Ágnist, s Katát Sorsomhoz képest mindegyikét böcsöletes R uhá zatban már Ki házassétottam, és kinek kinek egy egy Borjút is attam, mint hogy pedigh az Telekemben egy Sákni darab Ősi földem volna, melly magában igen Keveset érne, azértis, hogy ebbó'lis, és a többi Keresményembéli jószágombúl magokat ki rekesztve ne mondhassák, mint edgyik Leányomnak attam Tíz forintokat azaz minnyájának negyven fkát Úgy, hogy többé Istvány fiamon semmibűi semminemő Részt ne kereshessenek, és így Secundo. Mivel az Gazdaság folytatására imár erőtlen volnék, és Istvány fiam Szor galmatoskodásával az jószágocskámat meg szaporította, azértis Elázomat, Szőllőimet, és minden Néven Nevezendő Ingó és Ingatlan jószágomat megh nevezet Istvány fiamnak, és Maradékinak hagyom, úgy, hogy engemet Hitve semmel edgyütt hóltomig abúl böcsöletessen tarcson, Hóltunk után pedig tisz tességessen eltakarítasson. CsmL: Szeged, végrendeletek. 7. doboz 7/1769.9*

9 V ér F erenc 1771.

január

9-én


Harmadszor. Madarásztónál lévő Telekemet, és e Nemes Város határában lévő Szántó fölgyeimet, úgy az házamat is minden benne találandó ingó jószágommal edgyütt Vér Pál névő fiamnak és Maradékinak hagyom, nem külömben Negyedszer, Jármos Eökreimet, és találandó Szarvas Marháimat, Kocsis Lovaimat, Kocsi, Szerszámjaival edgyütt, Szénával, Szalmával, és Vetéssekel edgyütt emlétett Pál fiamnak hagyom, mivel eő feleségével edgyütt engemet hóltomig szévesen daikált, és vélem edgyütt töbnyire szerzetté de ugyan csak meg ne vezet jószágok búi, a vagyis Keresményeink bül Négy alúl nevezendő Leányimnak, kiket már sorsomhoz képest megruházva ki házasétottam, két két forinto kat az in summa 8. fkát adni köteles legyen és így Ötödször. E Nemes Város határában lévő régi és Ősi Szőlőmet Kántor Jánosné Panna névő, Szőcs Jánosné Agnes névő, Németh Gergelyné Susanna névő, és Rósa Ferencné lllus névő Leányimnak egyenlő Osztályra hagyom, akikis ezel 124

tellyességel meg elégedgyenek, és meg nevezet Pál fiamat részöknek elvesztése allatt ne háborgatasák, eő pedig engem Sorsomhoz képest eltakarétattni köteles légyen. CsmL: Szeged, végrendeletek. I . doboz 317/1771.

10 R ósa F erenc 1774.

május

25-én


1- mo. Vagyon egy Residentionalis házom, a melynek felét legálom vélem lévő Imre Fiamnak, felit pedigh, hagyom András fiamnak és Leányimnak, oly conditio alatt, hogy őket fölül említett Imre fiam 80 forintokai minnyáját elégítse ki és ház lakóul magának maradgyon. 2- do. Vagyon isméth egy Kaszáló Telekem, akiis ős Jószágh, annak is felét velem lévő Imre fiamnak, felét pedigh Andrásnak és leányimnak hagyom, az Ásott halomnál lévő Kaszáló Földemet pedigh, hagyom András és Imre fiaimnak mivel magunk keresménye légyen, arányos osztályra. 3- o. Vagyon 2. esztendőre való ott Zsákrúl való Szánthó Földeim, tehát ezeket isméth hgyom Imre fiamnak, mivel Andrásnak midőn el vált tőlem attam két Zsák rúl valót és azzal elégedgyen megh. 4- o. Vagyon Szent Mihály Teleken, száz útbul álló Szőllőm, vagyon isméth ottan hatvan Út, az ballagitón pedig 13 Út, tehát mind ezeket Imre fiamnak hagyom, hanem azon fölül említett száz ut Szőllőbűl, András fiamnak Szakasztasson ki 30 Út. 5- o. Vagyon ött Jármos ökröm, hat Tehén, 3 harmadfűre kelő Tinó, isméth három harmadfűre kelő üsző, négy Rugót borjú, amely most specificált M arhák Számá ból felit hagyom Imre fiamnak, felit pedigh Magamnak megh tartom, hogy abbul tisztességesen el temettessenek, és lelkemért adakozzanak, ezentúl ami fogh maradni oszák el András fiam és Leányim egy más között egyenlőképpen. 6- o. Az három Kocsis lovaim pedigh maradgyanak Imre fiam számára, vagyon mégh két öregh Kancza, és ismét két harmadfűre csikaim, amelyekbűl egy harmad fűre kelő paripa Csikót hagyok András fiamnak, a többit pedigh Imre fiamnak legalom. 7- o. Találtatik 30 darabbúi álló Juhom, azon Juhaimat csupán csak Imre fiamnak hagyom, mivel a többit már ki elégítettem. CsmL: Szeged, végrendeletek. 1. doboz 235/1774.1

11 S zűts PÁL ( polgár ) 1776. MÁRCIUS 17-én keltezett végrendelete

Elsőben. Vagyon egy Residentionalis Házam, mellyet magam Szerzettem, aztat Kisebbik fiamnak Szűcs Mihállynak, aki velem 11 esztendeig a gazdaságot gya rapította, hagyom egyedül, oly conditioval, hogy mind engemet, mind felesége met holtunkigh benne böcsületessen tarcson. Mivel Szűcs János fiamnak mégh tőlem el válásakor más Házat szerzettem 127 fkon, azon Kivűl mestersége tanu lására költöttem 27 fkát, azon Kivűl olly titulussal 8 fkát, Ismét Dudás Jánostúl meg vett Mesterségért 61 fkát, Czéhben való bé állásáért 95 fkát, azonért sem az Házban sem benne való s hozzá tartozandó Inghó jószágokban valamelly praetensioja nem lészen. 125

Másodszor. Vagyon egy negyed rész őssi Telekem, mellyet ha az Két fiaim s három Leányaim egy más között egy aránt föl osztanák igen csekélység volna, tehát az is maradgyon Mihálly fiamnak olly conditioval, hogy az többi attyafiait belőle akár kész pénzel, akár marhával ki elégicse. Harmadszor. Vagyon azon őssi Telekemnek szomszédságában más Telekemis, mellyet Karácsonyi Ferencztűl 127 fkon vettem, és szerzettem, azíatis egyedül Mihálly fiamnak hagyom, aki vélem 11 esztendeje hogy Szenved, és fáradoz. Negyedszer. Vagyon 38 zsákrúl való Szántó fölgyeim, mellyek közül 35 Zsákról valót mint magam Keresményit és acquisitumát hagyom Mihálly fiamnak az három Zsákrúl valóval pedig mint őssivel a többiek úgy osztozzanak, hogy János fiam azon Két Zsákrúl való Szántó föld (mellyet az őssibűl már régen néki adtam) a mennyivel a rátáját halladgya, a többinek pótollja. Ötödször. Vagyon 3 darab Szőllőm, Két darab a Franczia hegyen, egyik 128. a má sik pedig 60 útbúl álló, Harmadik a Gyevi út mellett 116 útbúl álló, mellyeket, mint hogy magam szerzettem hagyom Mihálly fiamnak, Mivel már János fiam nak az őtett illető részét a szőllőbűl régen Ki attam. Hatodszor. Vagyon egy fél száraz malmom, mellyet Kovács Mihállyal bírok, aztat is hagyom említett Mihálly fiamnak. Hogy ha pedig azon malomnak más felit pénzemre említett Kovács Mihálly visza engedné, úgy történvén azon fél rész János fiamé légyen. Hetedszer. Vagyon mégh egy nyolcad rész vízi Malmom, mellyet Cséh Veronikáiul Soós Ferencznek Hitvessitül 170 f. vettem, és Förgeteg Ferencz és Lippayék társaságában vagyon, aztat is hagyom Mihálly Kisebbik fiamnak. Nyolcadszor. Vagyon 8 jármos ökröm, 25 Tehenem, harmadfű mind őszve 23. Ta valyi rúgott 17. Az Ménesen Kancza ló 8. harmadfű 3. Tavalyi 1 és 2 Kocsis mellyekbűl említett Mihálly fiam, Tótt Döme Jánosné Margit Leányom Árváinak azon egy darab Szőllőn kívül mellyet ennek előtte nékik attam, adgyon három borjas Tehenet, úgy Kata hajadon Leányomnak böcsülletes ruháján, és ki házasításán Kívül három borjas tehenet, Nem Különben János fiamnak, és Ágnes Leányomnak Kinek Kinek három borjas tehenet, azon Kívül mind hagyom ve lem együtt dolgozó, s fáradozó Mihálly fiamnak. Kilencedszer. Az Activa adósságaim, mellyek vannak, következnek eképpen: úgy mint f. d. Hódy Jánosnál Interessre (mellyet ugyan magais recognoscált) vagyon ........................................................................................................... 124. — Búss Farkasnál Kanisán kész pénz ............................................................... 5. — Idem 4. ökrömet járni fői fogott, egy pártúl Ígért 2 zsák búzát, a másik pártúl 3 Zsák árpát, úgy mivel Két esztendeig járta, tartozik 4 Zsák búzá val, és 6 Zsák Árpával. Duro Jánosnál Levél nélkül kész pénz vag y o n ...........................................20. — Szabó Ferencznél aki Kiriáknak korcsmárossa, Contractus szerént . . . . 20. — Makón, Erdélyi Mihállynál Interesre kész pénz ............................... 50. — Kecskeméthen Szabó Pálnál Interesre kész p é n z ..................................... 45. — Kecskeméthy Nagy György Mihállynál ................................. 41. — Pék Mihállynál számvetés szerént .............................................................. 12. — Pék Mihálly Kovács Mihálly Műhellyiért tartozik nekem ...................... 25. — Lehoczky János Csizmadiánál , mellyet P. Minoritáknak testálok, va gyon .............................................................................................................. 9. — Lotos Istványnénál Kész pénz .................................................................... 14. — 126

Kertész Ádámnál Kész p é n z ....................................................................... 6. — Pete Miska K ocsisnál.................................................................................. 9. — Szűcs Istványnál, lopása miat törvényessen el végezvén, vagyon .......... 90. — Ezen 90 fkát is a P. Minoritáknak hagyom. Kiss Andrásnál .......................................................................................... 3. — Gera János Soó Árából ta rto z ik ................................................................ 3. — Vékes Josef Ménessé gazdasága egy Csikóért tartozik............................. 33. — Török János Gulyás egy 3. fü Tinóval tartozik. Item ugyan az egy rúgott Borjúval. Ki vévén belőle azt mellyet a Tisztelendő P. Minoritáknak hagytam, eztet is mind Mihály fiamnak hagyom, úgy hogy tisztességessen el temettessen mind hitvesemmel Papdy Katalinnal, és a lelkemért abból adakozzon s Sz. Miséket Szolgáltasson. CsmL: Szeged, végrendeletek. 1. doboz 257/J776.

12 K ormányos J ózsef és felesége, Berta E rzsébet 1812. március 23-án keltezett végrendelete

Elsőben is a mi bűnös Lelkünket az Felséges Úr Istennek nagy irgalmasságában ajánlyuk, Testüneket pediglen az Föld gyomrának a honnand eredetét vették, vissza adjuk. 2- szor. Halálunk történvén, akarjuk, és kívánnyuk, hogy hideg tetemünk kedves fiaink által, nevezett szerént János és Ferencz által tisztességessen, és keresz tényi módon eltemettessék. 3- szór. Hagyunk az magunk két részére, úgy mint Kormányos Joseff és Hitvesem Berta Eörzsébeth örökös szentmise szolgálatokra két két száz ftokat in summa 400. fkát, melyeket halálunk után az fönt nevezett két fiaim tartozzanak ki fizetni a T. Pater Minoritáknak, úgy szinte az Házi Szegények számára 100. fkát, mellyek Nztes Virág Péter mint Testamenti Executorának kezében az egyenlő osztály végett adattasson. 4- szer. Mint hogy semmiféle Őss Jószágunk nintsen és az Attyáink holtok után semmi successiot nem kapván, hanem minden Ingó és Ingatlan vagyonunk saját szer zeményünk lennének, azért tettzésünk szerént e következendően osztjuk fel. 5- ször. Vágynak 4. gyermekeink, úgy mint Mihály, Joseff, János és Ferencz, mint hogy pedig még 1807-ik esztendőben Mihály és Joseff fiaink tölünk elköltöztek, ugyan ezen ókból az említett Esztendőben minden Ingó Jószágaink magok akarattyuk és kívánságuk szerént hat részre úgy mint az 4. fiaink, magam és Hitvesemére fel-osztattak, mellyek közül: 6- szor Esett Mihály fiúnknak 2. ökör, két Tehén, 1 harmadfű Üsző, egy 3.-fü Tinó, és két borjú, úgy szinte annyi János és Ferencz fiainknak, magam és Hitvesemnek. 7- szer. A négy fiaink 8. ökörhöz való minden szerszámokat, vasas szekeret, és kotsit 2 lóval együtt maguk közt egyenlően fel-osztották, mellyekböl mi semmi részt nem vévén, ugyan azért az Ingó Jószágokból végképpen ki-vannak elégítve, mellyekkel tartozzanak is meg elégedni. 8- szor. Vagyon egy residentionalis Házunk Imre Antal, és Dinok Joseff szom szédságában, melly ház az fiaink el-válásai és fel-osztozkodásai idején 1200. ftokra mind magunk mind pedig 4. gyermekeink által betsültetett, tehát kiványnyuk hogy holtunk után az két fiaink János és Ferencz benne lakhassanak, a 127

többi kettőt pedig egy egy részel ki-elégíttsék, hogy ha pedig történetből János és Ferencz haink meg nem egyezhetnének, tehát szinte János fiam-is egy részel tartozzon meg elégedni. 9 - szer. Vágynak két Szállásaink az egyik az úgy nevezett Balástya szélibe Ördög Isvány, és Kondász Ferencz szomszédságában, a másik szinte Balástyába Csányi Páll, és Tandary Istvány szomszédságában, mellyek közül az Ördög Istvány, és Kondász Ferencz szomszédságokban lévőt holtunk után Mihály, és Joseff fiainknak örökössen caedáljuk, az másikat pedig melly Csányi Páll, és Tandary Istvány szomszédságokban vagyon helyheztetve, haggyuk János és Ferencz fiainknak. 10- szer. Vagyon ugyan az belső Szállásunkon 300. utbul álló öreg Szöllönk, mellyet holtunk után kívánunk 6. részre felosztatni, és azok közül 4. rész János és Fe rencz fiainknak, 2 részt pedig Mihály és Joseff fiainknak haggyuk. 11- szer. Vagyon Szilléren 150. útbúl álló Szöllönk, mellyek közül az 80. Utbul álló légyen János és Ferencz fiainké, az 70. utbul álló pedig Mihály és Joseff fiainké. 12- szer. Mivel hogy az két fiaink János és Ferencz az végső Temetésünket tartoznak meg tenni, tehát költség pótolása fejében minden találandó Juhaim nékiek ma radjanak. 13- szór. Vagyon Flózsa Telekin 6. vékás, ugyan Flozsa Telekin 10. Köblös, nagy Szék Háti útba 10. zsákos Szatymazon 3. Zsákos Szántó földjeink, ezek-is valamint az 300. útbúl álló Szölleink, hasonlóan 6. részre holtunk után elosz tassanak, mellyek közül 4. rész János és Ferencz fiainké, 2. rész pedig Mihály és Joseff fiainké légyenek, végre: 14- szer. Minden találandó Házbeli vagyonaink, szürethez való eszközeink János és Ferencz fiainké légyenek, mivel hogy már egy ízben Mihály és Joseff fiaink 100. 100. f. részt vettek. ■CSmL: Szeged, végrendeletek. 2. doboz 572/1812.

128

IM R E M IH Á L Y IS K O L A K U L T Ú R A

H Ó DM EZŐ VÁSÁRH ELYEN K Ö Z E P É T Ő L 1 8 4 8 -IG

A

X V III. S Z Á Z A D

I Előzmények

A magyar reformáció fó'ként német mintára hozza létre iskolaszervezetét, Melanchton és Trotzendorf elveit plántálják a hazai környezetbe a német akadémiá kon megforduló prédikátorok. Mivel a magyar protestáns egyház anyanyelvűvé teszi az istentiszteletet, a szertartásokat, a legfontosabb hitvallásokat, magyarul szól a biblia és magyarul zeng a zsoltár; a szűkebb értelemben vett hitélet gyakorlása is meg kívánja és demokratizmusa lehetővé teszi egy minimális szintű anyanyelvű kultúra elsajátítását. A hitújítás iskolakultúrája sajátosan ötvözi a műveltség protestáns teológiai és humanista-reneszánsz világi elemeit. Debrecen Kollégiuma az egész keleti országrész műveltségének egyik legfőbb tényezőjévé válik több évszázadra. Sajátosan magyar, az európai iskolázás történetében egyedülálló intézmény volt a vidéki rector kodás, praeceptorkodás. Az anyasikola a felsőbb évfolyamok hallgatói közül — rendszerint már az akadémiai tagozatról — a legkiválóbbakat azzal a feladattal bízta meg, hogy egy-egy vidéki iskolában az oktatói munkát lássák el. Az ilyen tevékeny séget végző publicus praeceptor neve rector, vagy praeceptor. A nagyobb iskolákban segítője is volt, aki az alsóbb osztályokat tanította, nevük: conrector, collaborator. A vidékre kibocsátott rector itt is az anyaiskola növendéke, vonatkoznak rá annak tör vényei, de a helyi gyülekezet és a zsinatok határozatai is. Megbízatásuk rendszerint két évre szólt, utána visszatértek az anyaiskolába tanulmányaik befejezésére, vagy megtakarított jövedelmükből külföldi peregrinációra indultak protestáns akadémáik látogatására. így alakult ki a partikuláris iskolák hálózata. Jelentősége elsősorban abban áll, hogy az anyaiskola tanítási rendszere, az ott kialakított, elfogadott művelt ségi eszmény igen gyorsan eljuthatott a legtávolibb partikulába is, s így egy viszony lag egységes oktatási koncepció megvalósítását tette lehetővé. A Kollégium pedig eleven kapcsolatokat tartott fönn az európai protestantizmus tudományos központ jaival, s e rendszer megkönnyítette a nagyvilág kultúrájának viszonylag gyors szétsugárzását. Egészében mindenképpen pozitívan kell értékelnünk ezt a sajátos intéz ményt, különösen akkor, ha tudjuk, hogy a Ratio Educationis megjelenéséig (1777) az államigazgatás — Erdély kivételével — egyetlen oktatásügyet szabályozó törvényt sem hoz!1 A protestantizmus XVI. századi elterjedésével Hódmezővásárhelyen és az alföldi hódoltsági területen a kálvinista egyházszervezet szilárdul meg, amely megteremti saját iskolakultúráját. Az 1550-es évektől fokozatosan megszűnik a katolicizmus egy házszervezeti, konfesszionális és kulturális szerepe, s a XVIII. század második évtize1 Az egész korszakról, s a református iskolahálózat kialakulásáról: N agy S ándor : A Deb receni Kolléigum mint egységes intézmény az egyetem kiválásáig, Debrecen, 1940. passim, B arcsa J ános : A Debreceni Kollégium és pártikulái, Debrecen, 1905. passim.

129

déig szinte hegemón helyzetbe kerül a kálvinizmus egyházszervezete, konfesszionális és kulturális viszonyaival. A XVI. század utolsó évtizedében már bizonyíthatóan működik Hódmezővásárhelyen iskola, s ott középfokú oktatásnak is kellett lennie, mivel az innen kikerülő tanulók közül néhány Debrecen Kollégiumának akadémiai tagozatára iratkozik, de a wittenbergi egyetemre is eljutnak.2 A XVII. században hat rector tevékenységéről tudunk, noha az adatok szórvá nyos jellege miatt több tevékenységét föltételezhetjük. Hasonlóan hiányos adataink szerint is ugyanebben az időszakban tizenhat ifjú iratkozik a Kollégiumba, öten pe dig hollandiai egyetemeken subscribálnak.3 A török hódoltság megszűnése után Hódmezővásárhely a Károlyiak birtoka lesz, s a XVIII. században megszűnik a kálvinista egyházszervezet s vele az iskolakultúra eddig alig háborított hegemóniája. Az 1731-es Carolina Resolutio törvényei szerint a protestánsok egyházat és iskolát csak az úgynevezett articularis helyeken tarthattak, de ott is legfeljebb a grammatikai osztályig bezárólag, a többiek beszüntetendők. A Károlyiak toleranciáját elsődlegesen földbirtokosi érdekeik magyarázzák. A fokozott gazdasági függőségbe került város népességének munkaerejét kellett meg tartani, s bizonyos másodlagos eszmei-ideológiai megfontolások mellett gazdasági érdekek szabályozták mind a protestánsokhoz, mind a katolikusokhoz fűződő kap csolataikat. A korszakunkban mindvégig döntően református többségű város katolizálásának kísérletéről le is mondtak, sőt a várossal kötött szerződésekben garantálták a református felekezet iskolatartói jogait is, amint Károly Ferenc 1752-es oklevele is bizonyítja: „...Hódmezővásárhely nevű városom ... vallás dolgában nem fog álta lunk háborgattatni...városombelieknek megengedem...fiúi és leányi oskoláknak, ecclesiai s egyéb épületeknek igazgattatását, ha szükséges, újonnan való építtetését nem ellenzem...”4 A XVIII. század elején a város áldozatvállalása, az iskolaalapítók buzgalma, a Debrecennel kialakított szoros kapcsolat, valamint az országosan is konszolidált vi szonyok lehetővé tették, hogy a vásárhelyi partikulából folyamatos működési latin iskola fejlődjék ki. Ezt dokumentálja az a tény, hogy 1723 januárjában megszerkesz tik az iskola latin nyelvű törvényeit ,,Epitome legum Scholae Hód M ező Vásárhelyanae” (sic!) címmel, s az intézmény ezzel formailag is középfokúvá emelkedett. A tör vény a debreceni iskola hasonló határozataihoz igazodik, az 1657-es és az 1704-es anyaiskolai törvények alapjában meghatározzák a vásárhelyi iskola „alkotmányát” is.5 Folyamatosan érkeznek a rectorok Debrecenből, tízen innen indulnak majd kül honi peregrációra, akadémiák látogatására, hárman pedig akadémiai tanulmányaik után érkeznek a vásárhelyi iskola élére a század végéig.6 2 A Debrecenbe és külföldre is eljutó vásárhelyi tanulókról: T hury E tele: A debreceni református főiskola törvényeinek aláírt tanulók névsora, in: Iskolatörténeti adattár, II. Pápa, 1908. 99. L ampe (Debreceni Ember Pál): História Ecclesiae Reformatae in Hungária et Transyl vania, Trajecti ad Rhenum, 1728. 330. Asztalos M iklós : A wittenbergi egyetem magyarországi hallgatóinak névsora. Magy. Prof. Egyht. Adattár, 1930. 116. 3 A hat vásárhelyi rectorról: T hury : 124, 126, 131, 139, 140. A Debrecenben subscribáló vásárhelyi diákokról: T hury : 104, 110, 119,120. A külföldi egyetemekre eljutó vásárhelyi diákok ról: H ellebrandt Á rpád : Magyarok a franekeri egyetemen, Történelmi Tár, 1886. 795, 603, 604. Antal G éza : Az utrechti és leideni egyetemen járt magyar ifjak névjegyzéke, Prot. Egyh. és Isk. L. 4 Vásárhelyi ref. egyh. levt. 1752. szept. 30. 5 A vásárhelyi iskolai törvények éppúgy a pfalzi mintát követik, mint a sárospataki, vagy debreceni határozatok: Békefi R émig: A sárospataki ev. ref. főiskola 1621-iki törvényei, Értek, a tört. tud. köréből, 1899. 195—270. Uő: A debreceni ev. ref. főiskola XVII. és XVIII. századi törvényei, Bp. 1899. 1—176. 6 Akadémiai tanulmányai után tanárkodik itt: Putnoki János (1729—30), Kuthi Ádám (1771—1775), Szilágyi István (1794—1796). 130

A század derekán a város egész kommunitása kedvezőtlenebb helyzetbe kerül. A Pető—Törő mozgalom (1753—54) után a Károlyiak fokozatosan robotra szorítják a vásárhelyieket, csökkennek a mezővárosi önkormányzati jogok, erősödő ellentét alakul ki a tanács és az iskolatartó református egyház között, aktivizálódik a szapo rodó népességű katolikus egyház. Mindez tükröződik az iskolai viszonyok alakulá sában is. 1747—57 között minimálisra csökkent a partikula működése, a rectorok munkája akadozik, egyre kedvezőtlenebb anyagi körülmények közé kerülnek. Tatai István tíz éves rectorkodásáról ezért írhatta az uradalmi tiszt földesurának: „Az itt való professornak feles marhája volt, most is feles vagyon, mivel nem professorkodott, hanem majorkodott és kupeczkedett, s vagyon is valami 3000 forintja a kit itt keresett...” 7 II Iskolakultúra a század derekától a 90-es évekig A század második felében több tényező erősen módosítja az egész oktatásügy szerkezetét, rendjét. Közülük ötöt kell számba vennünk: az iskoláztatás helyi föltételei nek változását, a református tanügy alakulását, a Ratio Educationist, az elemi fokú oktatás helyzetét, végül a katolikus iskoláztatás fejlődését. 1. A z iskoláztatás helyi föltételei 1747—57 között fokozatosan romlottak. Ré szint e hibák kijavítására, részint más egyházkormányzati célok érdekében 1757-ben Füredi Sándor és Szönyi Benjamin református lelkészek kezdeményezésére megala kítják a konzisztórium testületét. A következő főbb iskolaügyre vonatkozó határoza tokat hozták: „A konzisztórium tanácskozásának tárgyai lesznek mindenféle üdvös intézkedések, mellyek eddig elhanyagoltattak, mellyek az egyházat és iskolákat cé lozzák... Az iskolák látogatása részint testületileg, az egész konzisztórium által történik, részint a lelkész urak által, kik e kötelességet minden héten teljesítendik... A szülők e konzisztórium által köteleztetni fognak arra, hogy gyermekeiket huza mosabban taníttassák és járassák iskolába, mint ekkorig e község megsirathatatlan kárára történt, melyben fájdalom, a polgárok nagyobb része éppen olyan tudatlan ságban nő fel, mint amilyenben született. Hogyha pedig a szülők a konzisztórium intésének nem akarnak engedelmeskedni, arra kénszerítő eszközökkel...is szoríttatni fognak... A lelkészi s főleg iskolai épületek kijavíttatását, mellyek ez idő szerint össze omlással fenyegetnek, a konzisztoriális szék erősen elhatározza s azt foganatosítani is kívánja...” 8 Eszerint Szőnyiék elhatározták az iskolai fegyelem megszilárdítását, fokozott felügyeletét, anyagi segítését. Kísérletet tettek arra, hogy bővítsék az iskolai oktatásba bevonhatók létszámát, a határozat szövege szerint elsősorban az elemi fokú képzésre gondolhattak. Az 50-es évek határozatai nem válthatták be a hozzájuk fűzött reményeket, mert az 1760-as évek esperesi látogatásai hasonló feladatokat fogalmaznak meg még szi gorúbban. Legnagyobb súlyt továbbra is az elemi fokú oktatásra helyeznek, továbbá ez azt is bizonyítja, hogy kibontakozóban volt az alap és középfokú képzés elkülönü lése. „Anno 1765. 19. Januarii... deliberaltattak: I. A Szülék, Törvénnyel is, és külső belső elöljárók Auctoritások által adstringáltassanak gyermekeik Oskolában jártatására, a’ leg szegényebbek is, leg alább addig, míg jó olvasókká lesznek, az Hit ágaza tait, s könyörgéseket meg tanulják. A kik ezt meg nem fogadják a szülék közzül, 7 Futó M ihály : A hódmezővásárhelyi Ev. Ref. Főgymnasium története, Fíód-MezőVásárhely, 1897. 41. 8 Ref. egyh. presbitériumi jegyzőkönyv, I. 19—22. (Továbbiakban: Pb. jkv.) 131

halottyaik el ne temettessenek Oskolai személyek által ... concludáltatott, hogy ez a rendelés szorossan meg tartassák ... III. Az Oskolai Tanítók bére, ha azt a szülék egyszeri kétszeri kérésre meg nem adják: Bíró hatalmával mulhatatlanképen megvé tessék ... VII. Ad compensam restantiarum e cassa Ecclesiae bonificaltassék a Taní tók fizetése ... IX ... mind a fiúi, mind Leányi oskolákban tovább járjanak fel a gyermekek ... 1766 ... Ezek rendeltettek: I... Laistroma légyen azon gyermekeknek számok felől ... tudva lévén és szem előtt forogván, azok az Oskolákban jártatásra szorgalmaztassanak ... IV. Az oskolákban tanuló gyermekek száma tellyes szívvel lélekkel, s minden erővel promoveáltassék...”9 Az 1760-as évektől országos rendelkezések nehezítik a város és az egyház iskola támogatói tevékenységét. Debrecenben már 1752-ben megtiltották a városi támoga tás elfogadását. 1767-ben rendelet érkezik a vármegyétől Vásárhely tanácsához, amelyben keményen megtiltják a deákok korábban szokásos élelmezését, segélyezé sét: a soros főzetést (coquia), bor-, gyapjú- és báránycantálást, mendicalast. Az egyház és a város képviselőt küld a megyegyűlésre érdekeik védelmére. Erről ír F ü redi Sándor prédikátor Szilágyi Sámuel superintendensnek: „...A minap ... Kegyel mednek, oskolánk dolgában hozzánk küldött informatioját vettük s alázatosan kö szönjük ... Voltának ott (ui.: a vármegyei gyűlésen) nékünk expressusaink, kiknek szájokban s kezekbe adtuk mit cselekedjenek ... Elég az hozzá, hogy a mi ratiónknak a T. N. Vármegye előtt semmi haszna nem vala, mert a sok disputatiok után is csak azt végezték, amit akartak, mely deliberatumnak summája ez: Mostantól fogva a deákság az eddig nyert főzetést ne kéregesse és ne szorgalmazza kitiltás büntetése mellett, a főző pedig a megye házipénztára javára fizetendő 12 frt birság terhe alatt főzni ne merészeljen...10 mert úgymond sokan panaszkodnak arról, hogy a német mellett a deákot is kell tartani. Mi mit cselekedjünk, mégis függőben vagyunk, fundusról gondolkozunk, mely már is szépen szaporodik. így talán nem is éheznének annyit deákjaink, mint szoktak a coquia mellett...”11 Bár az intézkedést a város csak részlegesen tartotta be, mégis erősen megcsappantak az iskoláztatásra fordítható jöve delmek. Ezért határozzák el, hogy „fundusrólgondolkozunk", vagyis alapítványokkal pótolják az elvesztett jövedelmet. Korábban is szokásban volt, hogy a végrendelke zők kisebb-nagyobb összeget, természetbeni javakat hagytak a református egyház iskola segítségére. 1730—90 között 345 végrendelkező közül 190 hagyott testamen tumában valamit a református egyházra, hogy az szabad belátása szerint használja föl a hagytékot, 37 hagyakozó pedig konkrétan az iskoláztatást kívánja adományá val támogatni, mind a latin iskola deákjait, mind az elemi oktatás iskoláit.12 1770-től nő az adományozók száma és az adományok összege, mivel ezzel kívánták pótolni az iskola ellátásához szükséges javadalmakat. Török Ferenc uradalmi ügyész 100 forin tot adományozott a fundusra és 1771. januárjában kelt alapító levelében kikötötte, hogy „azon summa állandókép megmaradjon, hanem annak törvényes interessé fordíttasson a Deák ifjaknak tápláltatásukra.”13 Az alapítvány összege 1771-ben már

9 Uo.: I. 147—151. 10 A vármegyei határozat eredeti szövege: Ne a modo deinceps, juventus cocturas hactenus observates emandicet exigat, sub poena eliminationis, coquens autem sub poena 12 Rf. cassae domesticae per Judlium referendorum coquere audeat. R évész I mre: Adatok a holdmezővásárhelyi ref. főgymnasium történetéhez, Magy. Prof. Egyh. és Isk. Figy. 1874. 399—400. 11 Uo. 12 A végrendeletek a Csongrád megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Fióklevéltárában talál hatók „Testamentumok” jelzés alatt. (Továbbiakban: CsmL HF). 13 Szeremlei S ámuel: A hódmezővásárhelyi református egyház története, Hmv. 1938. II. 235—236. (Továbbiakban: AHRET).

132

575 forintnyi volt. Némelyik testamentum könyvet hagy a latin iskolára (gimnázium ra), vagy a „gyermekek számára szükséges könyvetskékre” ad jelentősebb összeget.14 A rektorok két esztendeig tartó megbízatása számos ellentmondás forrása volt, azonban e rendszer megváltoztatásához a század második felében még nem értek meg a feltételek. 1771 áprilisában a város tanácsa és bírája levélben fordul Szilágyi Sámuel püspökhöz, melyben elmondják, hogy milyen hibái vannak a változó rektori rend szernek: „...első esztendőben csak megesmérteti magát a rector tanítványaival, má sodikban pedig akadémiákra való készületben szokta idejét tölteni, úgy anynyira, hogy ott leendő subsistentiájáról törekedvén, az eránt való szorgalmatossága gyakran kötelességétől is elvonja s ez által tanítványai negligáltatnak, ritkán történik az is, hogy egyforma methodussal tanítanának, melly gyakor változás által oskolánkban okozott s tapasztalt kárunk bennünket is felébresztett, hogy az ilyetén hibáknak eleit vennénk...”16 Arról azonban hallgat a tanács levele, hogy az évek folyamán egyre jobban apasztották a rektori jövedelmet, ami biztosan kedvét szegte a még oly buzgó iskolamesternek is.16 Az egész levélből pedig arra következtethetünk, hogy a tanács az iskoláztatás irányítását is magához kívánta ragadni, hiszen ezért nem szerepel a levél aláirói között egyik lelkész neve sem. Történik mindez éppen akkor, amikor egyre nő a tanács és az iskolatartó református egyház közötti feszültség, alig egy éve, hogy a tanáccsal való összeütközése miatt visszavonták a Szőnyi Benjamin állandó sításáról szóló végzést. Ezekben az években készíti elő a felvilágosult abszolútizmus iskolapolitikai reformját, a Ratio Educationist, melynek során megkísérli fölszámolni a protestáns iskolakultúrát is. A két évenkénti rektoroskodás hátrányait a legjobb debreceni professzorok is hangoztatták, azonban ezekben az években ragaszkodniuk kellett ehhez a — még oly ellentmondásos — hagyományhoz is, hiszen a református oktatásügy egészét vette célba az udvar, s a saját belső hibák ekkori fölhánytorgatása az udvar kezdeményezéseinek malmára hajthatta a vizet. Nem is értékelhetjük a ta nács indítványát taktikusan átgondoltnak — még ha van is benne részigazság —, hiszen az ellenfél kovácsolhat belőle tőkét. A tanács álláspontját is inkább az egy házzal folytatott harc formálja, semmint a tényleges iskolatartói szerepre való alkal masság. 2. A református tanügy változása A református tanügy az 1740-es évektől jelentős változásokon megy át. A XVIII. század Debrecen kultúrájának nagy székuluma. Olyan kiváló tudós férfiak hozzák ide Európa tudományának fényét, mint Maróthi György, Hatvani István, akiért két német és egy holland egyetem verseng, Piskárosi Szilágyi Sámuel, Domokos Márton. Weszprémi István, Sinai Miklós. A Kolléigum és a város legkiválóbbjai szinkronban tudtak maradni a nyugati kultúra fejlődésével, s a modern eszmei áramlatokat sajá tosan tudták asszimilálni a kálvinista-mezővárosi-magyar hagyományokhoz. Ezért1 11 „Testamentumok”, CsmL HF, passim. 15 R évész: i. m. 400—401. 16 1747-ben a következő javadalmakkal rendelkezett a rector: „Mester uram fizetése: 1. készpénz 100 forint, 2. 60 véka búza, 40 véka árpa, 3. 10 akó bor, 4. minden fiúgyermektől 1 véka búza, 5. borcantalas a szokás szerint, 6. 25 font faggyú, 7. 150 font hús, 8. 100 font só, 9 sertésre 9 forint, 10. 4 itze vaj, ugyanannyi méz, 11.2 sajt, 1 gömölye, 12. 1 font bors, 13. 3 öl fa, 14. min den gyermektől 5 kéve nád, 15. 2 szekér széna, 16. minden prédikációs halottól 12 krajcár, énekszóstól 8,5 krajcár.” (F utó : i. m. 56.) Mindezt a tanács 1757-ben jelentősen megapasztja, s egyre kevesebb természetbeni juttatást kapnak: „Tiszteletes Professor Uram fizetése következik eképpen: Kész Pénz 80 Rhénes forint, 10 akó borért 20 Rh fl. 1 sertésért 9. Rh. fl. 1 Mása Sóért in natura 2 Rh. fi. 36 krajcár, 150 font húsért in natura 5 Rh. fi. Vajér, Mézér, Sajtér, Gomolyáér 7 Rh. fi. 22 krajcár, 6 szekér széna, 25 font fadgyúért 1 fi. 40 krajcár, 4 öl fáért 5. fi. 20 köböl búza, 20 köböl árpa.” (F utó : U o). 133

jelenhetett meg viszonylag hamar pietizmus, teológiai racionalizmus, perfekcionizmus, természettudományos műveltség, francia, svájci, német felvilágosodás. Hatását így summázza Julow Viktor: „...Debrecen legjobbjai egy népnevelés-központú, gya korlati irányú aufklérizmust tartottak fenn. Az itteni késő felvilágosodás korszaka ezért elsősorban mint az említett sajátságos, parasztpolgári-kálvinista-auf klérista gyökerű magatartás- és műveltségtípus tömeges elterjesztésének korszaka jelentős művelődéstörténetünk szempontjából, főként a Kollégiumnak az országot behálózó pedagógiai csatornarendszerén át.”17 A vallási tolerancia a debreceni felvilágosodás tengelyének mondható, a történelmi helyzet mellett ennek gyakorlására ad ösztön zést a pietizmus, a természetjogon alapuló racionális teológia. Az itteni aufklérizmus mindenben egyeztető, középutas, eklektikus és univerzalizáló. Maróthi György professzorsága még egy évtizedre sem nyúlik, mégis 1738—44 között évszázadnyi lemaradást kísérel meg behozni. Fogékony mindarra, amit hét esztendős tanulmány útján tapasztalt Zürichben, Baselben, Bernben. Kora legkivá lóbb tudósaival került szoros kapcsolatba, hozta magával bámulatos nyelvtudását, Zürich zenei kultúráját, racionalista teológiai tájékozottságát, természettudományi műveltségét. Mindent elkövetett annak érdekében, hogy minél többet átültessen a lelkesítő külföldi eszményekből. Az elméleti fogékonyság mellett szervezői fantáziája, szívóssága is segítette tervei megvalósításában. Nagy célokra tört: az egész református iskolaügy átszervezésére törekedett, fundamentumától a csúcsáig kell átalakítani az iskolakultúrát.18 Az oktatás mérsékelt hatékonyságának egyik fő oka az oktatás szintjeinek áttekinthetetlensége, a tudatos módszerek és az egységes tanterv hiánya. Opiniones című tervezetében 1740-ben már külön alapfokú képzés létrehozását java solja olyan gyermekek számára, akik nem folytatnak középfokú tanulmányokat, ennek a tagozatnak a tanítási nyelve a magyar legyen: „Állíttassanak nemzeti iskolák (scholae vernaculae), ahol a hit alapján kívül olvasni és írni tanuljanak...”19 Kívánatos lenne az eddigi rektori rendszer helyett állandó tanítók alkalmazása. Erőfeszítései nyomán Debrecenben meg is születik az anyanyelvű népiskolák háló zata.20 A középiskolát is határozottan elkülöníti a felsőoktatástól, de itt is fontosnak tartja az ötletszerűség felszámolását, évfolyam és tanrend bevezetését. A gimnáizumokról szóló módosított tervezetében már közli az új tanrendben használandó klasszikus szerzők és tudományok sorrendjét: C. Nepos, Justinus, Thursellinus, Cicero: Ad familiäres, Terentius, Vergilius, Horatius, Ovidius, Phaedrus, Vossius: Grammatica, Cato, Erasmus: Colloquia. A latin klasszikusok mellett tanítani kell aritmeticát, históriát, geográfiát és művészi éneklést, logikát, s a gimnáziumi osztályokban is kell magyar grammatikát tanítani több éven keresztül. Látható, az oktatásban növeli a műveltség világi elemeit, s teret kapnak természettudományos ismeretek is. Maróthi szerint az ismeretek legfőbb forrása a könyv, s mindent megtett annak érdekében, hogy minél több könyvet adjon a tanítók és a tanulók kezébe.21 A diákok fárasztó 17 A debreceni felvilágosodással, s annak az iskolakultúrára tett hatásával számos munka foglalkozik. Közülük J ulow Viktor írásait forgattuk haszonnal: A debreceni felvilágosodás prob lémái, Csokonai és Petőfi között, in: Árkádia körül, Bp. 1975. Szépirodalmi, 98—122, 277—293. L engyel I mre: A svájci felvilágosodás és debreceni kapcsolatai, Könyv és Könyvtár, 1973. 18 M aróthiról: C somasz T óth K álmán: Maróthi György és a kollégiumi zene, Akad. Kiadó, Bp. 1978. L engyel I mre—T óth Béla : Maróthi György nevelési törekvéseinek külföldi gyökerei, Könyv és Könyvtár, 1971. VIII: 2. 53—103. Bajkó M átyás: Kollégiumi iskolakultú ránk a felvilágosodás idején és a reformkorban, Bp. 1976. Akadémiai, 64—71. A debreceni ev. ref. főgymnasium értesítője az 1894—95. iskolai évről, Debrecen, 1895. 69—100. (Továbbiakban: Értesítő...) 19 Értesítő... 79. 20 Bajkó : 69. 134

körmöléssel jegyezték a tanulandókat könyv híján, ezért is volt szükség nagy példányszámú nyomtatott könyvekre. Maróthi tankönyvkiadói buzgalma ezeken a gondokon kívánt enyhíteni, emellett a felvilágosodás eszméinek szélesebb körű terjesztését is végzi ezzel. Terveinek valóra váltását segítette a debreceni tanács és az egyházkerület. Maróthi hatását tükrözi az 1770-ben nyomtatásban megjelent új tanügyi intézkedés: Methodus..., Módszer, amelyet a helvét hitvallású református kollégiumban minden alsóbb iskolai tagozat és tanító követnek, az alsóbb elemi osztályoktól a szónoki és logikai osztályokig.2122 A Methodus célja egységesíteni a partikuláris iskolák és rekto rok munkáját, hiszen az egész iskolahálózatnak szánták a benne foglaltakat.23 Egyik alkotója valószínűleg Hatvani István volt, a debreceni felvilágosodás egyik legjelen tősebb alakja.24 Továbbra is meghatározó szerepet kap a klasszikusokon nyugvó la tinos műveltség, de már azokat az auctorokat tanítják, amelyeket Maróthi javasolt. Comenius helyett Cellarius grammatikáját, Cebes tabula-ját, Langius Colloquiumait, Heineccuis stilisztikáját, Vossius poétikáját, Freyerus retorikáját. Olvassák C. Nepost, Phaedrust, Cicerót, Ovidiust, Catot, Vergiliust, Terentiust. Helyet kapnak a természettudományok is, számtan (Arithmetica Maróthiana) Maróthi könyve alap ján minden osztályban tanítandó, a declinisták osztályától végig szerepel a földrajz is. Az éneklésre is nagy gondot kell fordítani, amiben ugyancsak Maróthi hatását kell látnunk, hiszen a többszólamú, „hármóniás éneklés” meghonosítását ugyancsak Maróthi művei végezték.25 Az elemi fokozatot nem bontja osztályokra, de célkitűzése megegyezik Maróthi schola vernacula-jával: írás és olvasás tanítása anyanyelven, bibliai történetek ismertetése Osterwald pietista teológiai racionalizmusa alapján. Ebből a bőségesen áradó sok kezdeményezésből vajon mi szivárgott le a vásár helyi partikula hétköznapi munkájába? Meglepően sok! Fentebb már bemutattuk azt az igyekezetei, amivel a század közepén a konzisztórium, majd utána az esperesi lá togatások az elemi fokú oktatást segítették. A debreceni reformok helyi átültetésében és megvalósításában kiemelkedő szerepet játszott Szőnyi Benjamin. Literátori-tudo mányos tevékenysége önmagában is figyelmet érdemlő, hiszen országos jelentőségű életművet hagy az utókorra, külön említést érdemel az iskolaügy körül végzett buz galma. 1739—40-ben Debrecenben — teológusként — vészeli át a város szörnyű napjait, a dögvész pusztítását. A nehéz napok azonban szerencsével is megajándékoz zák. Ekkor kerül Maróthi György professzor legszűkebb, tógátusokból álló bizalma sainak körébe, amelyről így emlékezik meg: „Voltam a Collegiumban Philosophiae és Theológiae Praeses. Voltam Vocalis Music is, mellyet szinte az én ott benn laktomban állított vala fel b. e. T. Maróthi Gyö.gy Professor Uram, kitől én legtöbbet tanultam. Veszprémi István, Szalatsy Mihály, én Szőnyi Benjamin és Dávid Ferentz voltunk a legeslegelsők, kiket anno 1739. mikor a pestis volna, ezen ékes vocalis musicara megtanított boldogult Maróthi György a maga házánál...”26 Professzora közvetítésével megismeri a pietizmust; Arndt, Spener, Francke műveit olvassa, de a pietizmus racionális teológiával dúsított francia szárnyát is tanulmányozza, Oster wald egyik művét magyar nyelvre fordítja.27 A pietizmus nagy súlyt helyez az anya nyelvű népnevelésre, népoktatásra, mindez a gyakorlati kegyesség kialakításának 21 L engyel—Tóth : 61—64. 22 É rtesItő ... 95—96.

23 Uo: 97. 24 Uo. 25 C somasz T óth : passim, Értesítő... 97—100.

26 Szőnyi kéziratos „Önéletírásá”-ban, CsmL HF, VII. Y 1. 9. 20. 27 E szellemi hatásokat Szőnyi Benjámin című kéziratos dolgozatunk mutatja be, amely megjelenés előtt áll. 135

útját egyengeti.28 Verseskönyvében, a Szentek Hegedűjében is erről szól az ,.Apróbb Oskolákban Tanítók Éneke": 1. ,,Az Isten, a’ ki oszt tiszteket, Én reám bízott gyermekeket: Hogy én ezeket oktassam, És meg-hagyta, hogy e’ gyengéket Jó erköltsökre szoktassam... 4. Dolgom hát kezdem Istenemmel... 5. Adj értelmet a’ tanításra, Az ösztönzésre, plántálásra... 6. Uram! taníts elébb engemet, Szenteld meg testemet, lelkemet, Hogy én-is mind e’ kettőben, Elébb vihessem népetskémet, És taníthassak erőben... 8. Hogy dolgomban elő-mehessek, És hogy épületes lehessek: Kegyelmedből részt végyenek E’ gyermekek; és hogy élesek, És figyelmezők légyenek...”29

Debreceni kapcsolatai élők maradtak, kétszer is hívták oda, egyszer a város egyik prédikátori tisztségére, másodszor pedig a Kollégium professzori székébe. Alkotói munkássága révén kapcsolatban marad a magyar korai felvilágosodás számos jeles képviselőjével, de külföldi tudóstársakkal is levelező viszonyban áll.30 Erőfeszítéseinek eredményét kell látnunk abban, hogy 1776-ban 718, 1777-ben 581, 1778-ban 591 gyermek részesül iskolai oktatásban.31 A latin iskola (gimnázium) osztályaiban 1766-ban tanítják a logika elemeit, a retorikát és földrajzot (... Logicae ac Rhetoricae elementa, Geographiam...), Cicero leveleit és másauctorokat magya ráznak. (...exponunt Ciceronis epistolas...atque alios Auctores...), C. Nepost, Phaedrust, Langius Colloquiuihait olvassák.31 1766-ban már Vásárhelyen is az 1770ben kiadott Methodus... bemutatott szempontjai szerint folyik az oktatás. A legalsó osztályoktól a retorika és logika tanításáig terjed az iskolai munka.32 A debreceni reformok közvetlen megvalósítását a rektorok végezték, de közülük a legfölkészülteb28 Vő: F ináczy E r n ő : A z újkori nevelés története, Bp. 1927. 163—170. Szen t -I ványi Béla: A pietizraus Magyarországon, Századok, 1935. I—IV. 29 Szőnyi B enjam in : Szentek Hegedűje, Pozsony, 1774. 298—299. 30 Kapcsolatban állott Intze István marosvásárhelyi professzorral, Weszprémi István deb receni kulturhistorikussal, Szathmári Paksi Pál sárospataki professzorral és J. K. Beck baseli professzorral. 31 Csongrád megyei Levéltár Szentesi Fiókja, Conscriptio scholarum pro Anno 1776—1777— 1778, C. 337, 339, 370. és Kgy. iratok, 1766. júl. 28. no. 21. 32 CsmL SzF, Kgy. iratok, 1766. júl. 28. no 21. 136

bek Szőnyivel is szoros kapcsolatba kerültek, s munkájukat a tudós prédikátor tá mogatta és ösztönözte. A baráti, szellemi kapcsolat mellett a rektorok munkáját Szőnyi adminisztrative is irányította, hiszen ő volt a konzisztórium jegyzője, majd elnöke, iskolaszéki elnök és az egyházmegye jegyzője-esperese. Szőnyi tudományos munkáját, műveinek születését figyelemmel kísérte az itt rektoroskodók közül E r délyi Sámuel, Etsedi Miklós, Fazekas András, Kuthi Adám, Osgyáni Pál, Segesvári István. Műveltségüket, érdeklődésüket is formálta az ekkor már országosan is ismert Szőnyi, mint ezt később is élő kapcsolataik is bizonyítják.33 A XVIII. század szellemi mozgalmainak hatását, helyi megjelenését, oktatásban játszott szerepét jól dokumentálja a gimnáziumi könyvtár anyagának erre irányuló vizsgálata. A könyvtár alapjait Erdélyi Sámuel vethette meg, legalábbis a legkorábbi possessori bejegyzés szerint 1727-ben ő adományozott négy könyvet. Bölcseleti, logikai, művek, valamennyi a pfalzi hesseni protestáns késő-reneszánsz áramlataihoz kapcsolódik; heidelbergi, herborni, frankfurti kiadványok: Bartholinus, F. Crellius, J. Magir, Alsted tollából, mind a XVI. század végéről, XVII. elejéről.34 Nem ismerjük a későbbi gyarapodás sorrendjét, de az bizonyára folyamatos lehetett, mert 1758-ban Túri Dániel — akkori rektor — elkészíti a bibliotéka első inventáriumát. Ezt meg előzően egy 1746-os bejegyzés bizonyítja, hogy H. Smetius: Prosodia (Francofurti, 1647). című több évszázadon át használt késő-reneszánsz poétikai műve a vásárhelyi református iskola birtokába került. Egyben bizonyítja azt is, hogy 1746-ban poétikát is tanítottak az iskolában: „Coetus Hód Mező Vásárhelyiensis Poetarum habet 1746.” 1820-ban újabb bejegyzés kerül a könyvbe: „Habet Classis Poetarum 1820.” — vagyis a XIX. század elején még mindig használták!35 Túri jegyzékében még alig ötven könyv szerepel, bár ezt a számot a legújabb rekonstrukciós vizsgálat szerint további 15—20 kötettel szaporíthatjuk, amit a possessori bejegyzések bizonyítanak. A következő rektorok változó alapossággal följegyezték a beszerzett, vagy adományba kapott könyvek sorát. Eszerint, s a jegyzékben bár nem szereplő, de possessori bejegy zésekkel bizonyíthatóan meglevő kötetekkel együtt a bibliotéka állománya az 1790-es évekre meghaladja a háromszázat. A könyvek beszerzéséről részint az egyház gondos kodott, amint azt az inventarium számos helyen följegyzi (...ex publica Ecclesiae elemosyna emtus...) ,részint pedig különböző adományok szaporították a biblioté kát. így például Tóth Pál, aki 1777-től rektoroskodik, Hollandiában megy innen, majd visszatérve hazájába, útja Vásárhelyre vezet, s több könyvvel gazdagítja a kis ded bibliotékát, melyeket peregrinációs útjáról hozott haza. Adományáról emlékezik meg utóda a rektorságban: Etsedi Miklós, aki Franciscus Sanctius: Minerva című poétikai munkájában ékesszavú epigrammával hálálja meg az adományt: „Nem láthatta ez iskola annak előtte Minervát, Tóth Pál csalta ide bő adományaival. Most, hogy a helvétek s hollandusok is hazaadták Pannon földjére épen egészségben: Egykori jóakaratja jelét nyomban kimutatta Tárgya s csínja szerint itt e komoly könyvvel.”36 33 Mindegyikük Szőnyi könyveinek előfizetője volt. 34 Mind a négy könyv a Bethlen Gábor Gimnázium könyvtárának C szakában található. (Továbbiakban: BGG kt.) 35 A legkorábbi könyvtári inventárium az iskola első anyakönyvében található „Liber Scholae Rfmae HMVasarhellyiensis, Anno 1724” címmel. Továbbiakban: Liber... Az anyakönyv a CsmL HF-ban található. A Smetius-műről: Bán I m r e : Irodalomelméleti kézikönyvek Magyarországon a XVI—XVIII. században, Akad. Kiadó, Bp. 1971. 23, 39. 36 A Sanctius-mű ma a BGG kt. E szakában található, az epigramma fordításában segítsé gemre volt Jávor György gimnáziumi tanár. 137

Az 1758-as inventarium alapján milyen kép rajzolódik ki? A klasszikus latin auktorok közül azok a szerzők és művek, kiadások szerepelnek, melyeket Maróthi javasolt: C. Nepos, Cicero szónoklatai, levelei debreceni, nagyszombati és külföldi kiadásokban, Vergilius, C. Rufus, C. S. Plinius, Phaedrus.37 A Debrecenben haszná latos poétikai, retorikai, szónoklattani művek közül szerepel: J. G. Vossius: Rhetorica, J. Heineccius: Fundamenta stili cultioris, Maróthi kiadásában Freyer Oratoriája, Molnár Gergely: Elementa Grammaticae Latinae. A klasszika filológia tudomá nyát képviseli G. H. Nieuport: Antiquitates Romanae, Nieuport: Rituum, qui olim apud Romanos abtinuerunt, Eutropius: Breviárium Romanae Históriáé című művei. A pietizmus képviselője Hübner János: Száz és négy bibliabéli históriák. Föld rajzi-művelődéstörténeti mű Tomka-Szászky János: Introductioin orbis antiqui et hodierni Geographiam. Már a felvilágosodás természettudományi és filozófiai művei is megjelennek, az egyház közadakozásából vásárolják meg J. C. Heineccius: Ele menta Philosophiae rationalis et morális, F. C. Baumeister: Metaphisica, Hatvani István: Introductio ad principia Philosophiae Solidioris, M. Vásárhelyi Tőke István: Institutiones Philosophiae naturali és Maróthi György: Arithmetica, vagy számvetés nek mestersége ... Debrecen, 1743. című műveit. Mindegyik mű a felvilágosodás vala mely fokozatát fejezi ki, de valamennyiben dominál a természettudományi, természet filozófiai érdeklődés. Tőke István könyve a XVIII. század hasonló művei közül is kiemelkedik, cartezianus alapokon az első kísérleti fizikai munka.38 Heineccius műve alapján tanította a természetfilozófiát Debrecenben Hatvani István, saját műve pedig már Descartes-ot haladja meg Leibnizre támaszkodva.39 Meglepően gyorsan került Hatvani műve Vásárhelyre, 1757-ben jelenik meg, s a következő évben m ár használ ták a gimnáziumban. Maróthi egyik legjelentősebb fegyverténye a Kollégium zene kultúrájának emelésére tett kísérlete. Nyugat-Európa példáját követve meghono sítja a többszólamú éneklést, kóruskultúrát. Ennek a kísérletnek a bölcsőjénél állt Szőnyi Benjamin. Nem is csodálkozhatunk azon, hogy könyvtárunk könyvei között találjuk Maróthi munkáját több példányban is: ,,A’ Soltároknak négyes Nótájik... A Harmóniás és mesterségesebb Éneklésről való rövid tanítással együtt, Debrecen, 1743.” Beszerzésüket Szőnyi szorgalmazta, mint a felvilágosodás képviselőinek filozó fiai műveire is ő irányíthatta a figyelmet.40 37 Értesítő... 81—82. 90—92, 98—99. 38 A poétikai kézikönyvekről: Bá n : 39, 46, 47, 85, 97, 96. A természettudományos művek ről: M. Z emplén J o l á n : A magyarországi fizika története a XVIII. században, Akad. Kiadó, Bp. 1964. 91, 180, 199—214, 80—103. 39 Uo: 180... 40 Maróthi könyve a BGG kt. Oszakában található több példányban. A többszólamú „hármóniás éneklés” lassan Vásárhelyen is meghonosodott — éppen Szőnyi biztatására —, amint ezt az anyakönyvek is bizonyítják. 1794-ben, Szőnyi temetésén, ,,A’ Butsuztatót pedig készítette az Oskolának akkori Professora Szilágyi István, mellyet Deákjaival harmóniával el mondatott...” (Pb. jkv. 1794. szept. 17.) 1809-től a „hármóniás énekléssel” való temetés díját külön is meg szabják, magasabb áron. (Pb. jkv. III. 94.) 1832-ben I. Ferenc császár születése napján az egyházi beszédek mellett „Hármóniás éneklés kísérje...” a megemlékező ünneplést. (Pb. jkv. III. 1832. 780.) Ugyanebben az évben már a „...fel ügyelő T. Professor Uraknak” kötelességévé teszik a Cantus gyakorlását. (Pb. jkv. 796.) 1833-ban presbitériumi határozat rendeli el az „összehangzási éneklés” tanítását; tökéletesítését: „Tapasztalván, hogy az összehangzási éneklésben a tanuló ifjúak némelyike kevéssé járatos, —• a Kantor Urak pedig olly fenn hangon énekelnek, hogy a tanulók velek nem énekelhetnek — A tanuló ifjaknak az összehangzási éneklés tanulása általlyában is, de különösen a végre öszve választható nagyobb ideüeknek kötelességek lévén, — azok pedig nagyobb részen a Rector Professzor Úrnak valának Tanítványai — következésképpen attól inkább mint mástól... azoknak, a köz kedvességen kívül nem megvetendő fizetéssel is jutalmaz ható összvehangzási éneklésben leendő oktatások s gyakoroltatások eránt Tiszt. Rector Professor Úr Szikszay Benjamin megkéretik.” (Pb. jkv. IV. 37. j 1835-ban presbitériumi határozattal Karika Pál professzor helyett olyan rektort kérnek Debrecenből, „...ki a Hármónia és Cantus tanítására

138

A század második felében is a debreceni hatások tükröződnek a gimnázium gya rapodó könyvtárán. Továbbra is jelentős helyet foglalnak el a latin nyelvű retorikák, poétikák, stilisztikák, hiszen azokat felhasználták a tanításban.41 Megszerzik M. Palingenius Zodiacus-át, Horatius Tursellinus Particulae Latinae orationis collectae című késő-reneszánsz ízlésű művét, de a katolikus barokk is képviselteti magát Le Jay (Lejajus) Bibliotheca Rhetorum-ával. Losonczi H. István Artis Poeticáé subsidium-a (1769) a protestáns iskolák poétikai oktatásának egyik legnépszerűbb segéd könyve, Szerdahelyi György Alajos Silva Parnassi Pannonii című műve m ár a barokk ból klasszicizmusba hajló ízlést képviseli.42 Változatlanul számos filozófiai-természetfilozófiai mű bizonyítja a felvilágosodás eszmerendszerének jelentkezését a helyi iskoláztatásban. A svájci német felvilágosodás hatását bizonyítja Baumeister Metaphysica-ja, amelyet már 1759-ben használtak az inventárium bejegyzése szerint, s még további négy példányt szereztek belőle 1797-ig. Ezt a sort folytatja Baumeister Institutiones Históriáé Philosophiae, H. Winckler Institutiones Philosophiae Universae, C. Wolff: Compendium Elementorum, J. J. Breitinger Logica, sive Artis cogitandi principia című művei, köztük debreceni, kolozsvári és külföldi kiadások — némelyikük több példányban is. Modern kísérleti fizika Kovács József Krüger-fordítása: Elementa Philosophiae Naturális...43 Maróthi Arithmetica-ja a későbbi ki adásokban is eljutott az iskolába több példányban. Teológiai művek viszonylag ki sebb számban szerepelnek, bár közöttük számos bibliofillá és könyvritkaság is föl bukkan.44 Közülük azok érdemelnek figyelmet, amelyek a teológiát a korabeli ter mészettudomány eredményeivel dúsítják föl. Némelyikük szemlélete a századvég legkiválóbb alkotóinak műveit is befolyásolja. A fiziko-teológiai irányzat reprezen tatív alkotása H. Sander műve: Az Istennek jósága és böltsessége a’ Természetben (1794), amely Csokonai versfordításait is tartalmazza, majd éppen Csokonai költé szetében transzformálódik magasrendű esztétikummá. Ugyanebbe a gondolatkörbe sorolható J. G. Sulzer művének magyar fordítása: A természet szépségéről való be szélgetések (1778), a teológiai racionalizmus alkotása L. Racine művének magyar fordítása: A Vallás, (1798).45 A magyar nyelvű szépirodalmi jellegű művek csak las san szaporodnak. 1774-ben jegyzi föl az akkori rektor: „Balassa Bálintnak és Rimái Jánosnak Énekei, Debrecen.”46 A pietisztikus áramlat elbeszélő, irodalmias művei: Doddridge F.: Az Igaz Kegyességnek kezdete és elő-menetele, Feneion: Telemákus bujdosásának történetei, Drelincourt: Halál félelmei ellen..., a fiziko-teológiai áram lat és szentimentalizmus szépprózai népszerűsítője Yung Éjtzakái és egyéb munkái sí — ...alkalmatos légyen...” (Pb. jkv. IV. 80.) E fölsorolás azt bizonyítja, hogy a XVIII. század ban már kialakulóban van valamilyen kóruskultúra, még ha az kezdetben főként liturgikus igé nyeket elégít is ki. Az 1830-as évekre liturgikus szerepe egyre csökken, s nő esztétikai, gyönyörköd tető funkciója az iskolán belül, s azon kívül is a „köz kedvesség” szolgálata. 41 Bán : 97—99. 42 Uo: 33, 79—83, 85, 87, 96—98. 43 L engyel : 218—226, 234, 239, 241, M. Z emplén : 260—263. 44 Máig is megvan a BGG kt.-ában Bornemissza Péter, Félegyházi Tamás, Mártonfalvi György, Komáromi Csipkés György, Szathmárnémethi Mihály, Csuzi C. Jakab, Otrokocsi Foris Ferenc, Miskolczi C. Gáspár, Szathmári Ötvös István több ritka műve a XVI—XVII. századból. 1781-ben még egy könyvritkaságot említ Tóth Pál rektor összeírása, Ravisius Textorius: Theatrum Historicum atque Poeticum című 1610-es baseli kiadású művének első oldalán Rákóczi Fe renc (vajon melyik?) névbejegyzése olvasható. (Liber... 142.) Valamikor az 1790-es években már nem volt meg, mert az inventáriumban mellé írták: „deest.” 45 Mindegyik említett mű a BGG kt.-ának C szakában. Az irányzatról: Szauder J ózsef : Az estve és az álom, Szépirodalmi, Bp. 1970. 220—270. 46 Valószínű, valamelyik debreceni kiadás lehetett, 1744-ben kétszer is megjelent itt, ma már nincs a könyvtárban. 139

(1795), Pétzeli: Mulató mesék (1789). Mindez azt is tanúsítja, hogy a magyar nyelvű szépirodalom alig kaphatott szerepet az oktatásban, legfeljebb az érdeklődó' rektorok szorgalmazhatták e művek beszerzését.47 Az adományozók között gyakran találko zunk Szőnyi Benjamin nevével, műveinek többsége is a gimnázium könyvtárába ke rült, majd könyvtárának megmaradt darabjai is ezt a bibliotékát gazdagították. 3. A Ratio Educations hatása A Ratio Educationis kísérletet tett a felvilágosult abszolutizmus ideológiai és oktatáspolitikai hegemóniájának megteremtésére. Ez a kísérlet közismerten ellent mondásos volt, mert amíg az egyik oldalon a világi műveltség terjesztésére és egységes normatívákkal rendelkező iskolarendszer állami ellenőrzésére törekedett, a másik oldalon hegemén helyzetbe igyekezett segíteni a katolicizmust, s intézkedései végső soron a nemzeti eszme, nemzeti önállóság fölszámolására irányultak, utat nyitva a germanizáció összbirodalmi érdekeinek.48 1760-tól már napirenden vannak a reform előkészítő lépései, zaklatják a protes tánsok iskoláit, nyomozóbizottság szimatol a Kollégiumban.49 1766-ban tíz tankerü letre osztották az országot, a tankerületek élére katolikus arisztokraták és főpapok kerültek. Ezzel a protestáns iskolák tanügyi önállósága — a hittani tárgyak kivé telével — jogilag megszűnik, ugyanazt, ugyanolyan mértékben, ugyanolyan szellem ben kellene tanítaniok, mint a katolikus iskolákban. Az 1777-es Ratio... CCI. §-a már a vidékre küldendő rektorok kinevezése egyik föltételének a német nyelv ismere tét szabja meg.50 Érthető, hogy a protestáns felekezetek mindent megtettek a törvé nyek lazítására, s amikor a beadványok, tiltakozások nem vezettek eredményre, az elhallgatás, szabotálás fegyverét használták. A Ratio... előkészítéseként 1766-ban rendelet érkezik Csongrád vármegyéhez is, amely a megye iskolai viszonyait kívánja fölmérni. A következő kérdésekre kellett válaszolni: I. Pontosan neveztessenek meg a helyek, ahol az illető felekezetnek nyilvá nos intézetei vannak. II. Mikor és ki tette a tanintézet létét bizotsító alapítványt? III. Minő jövedelmei vannak az iskolának fekvőségekből, tőkepénzekből és hol vannak ezek elhelyezve? Honnan nyerik a tanárok javadalmaikat és honnan fedezik általában a tanintézet kiadásait? IV. Milyen kötelezettségek és föltételek mellett ala pították az iskolát? V. Milyen a tanulmányi rend, hány tanár van, milyen tantárgya kat és milyen terjedelemben tanítanak? Mik biztosítják a tanárok, rektorok és más segédszemélyek, tanulók segélyezését és fenntartását.?51 Erre válaszolt az az önérzetes hangú latin nyelvű irat, melynek csak töredéke maradt ránk, s a tanács és az egyház fogalmazása: „...A z iskolát, az elöljáróságot, a tanítókat és tanulókat biztosító ala pítványi leveleink nem annyira papírra, mint inkább városunk valamennyi, a helvét hitvallást követő lakosainak szívébe és leikébe voltak és vannak beírva...”52 A Ratio... kibocsátása körüli esztendőkben újabb vármegyei összeírások ké szülnek a helyi iskoláztatásról 1776— 1777—1778-ban.53 Az összeírások a fentebb 47 Szauder: passim. 48 A Ratio-ról: F ináczy E rnő : A magyarországi közoktatás története Mária Terézia ko rában, II. Bp. 1899. legújabban ugyanerről: K osáry D omokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon, Akad. Kiadó, Bp. 1980. passim. 49 N agy S.: 127— 130.

50 „Demum inter alias Moderatorum dotes illa quoque est, ut linguam in loco illő usitatem probe calleant, ac siquidem fieri possit etiam Germanicam commercio vitae civilis tantopere necessariam, ut discipulos eadem erudire, exercereaue possint.” (Ratio Educationis ... Vindobonae, 1777. 370.) 61 F utó : 45—46. 52 R évész: i. m: 401.

53 Mindhárom a CsmL SzF, Conscriptio scholarum 1776—1777—1778, C. 337, 339, 370. 140

említett kérdésekre válaszolva készülnek. 1776-ban „Iskolamester Hódmezővásár helyen Motsi Mihály, mellette a következő préceptorok tanítanak: a grammatistáké és konjugistáké Nemes István, a deklinistáké Szabó József, az elemistáké Dávidházy János és Sámsonyi Zsigmond.”61 A syntaxistákat, poétákat — s itt az oratorok és logikusok anyagából is felhasználva és beolvasztva valamennyit —, az iskolamester tanította. Tehát ekkor hat osztályú iskolaként a középfokú gimnázium már lazán kapcsolódik csak az alsófokú tanításhoz. Igaz, az elemi iskolák tanítói is a rektor felügyelete alá tartoznak. 1777-ben Tóth Pál a rektor, az elemisták préceptora Bányai Ferenc és Kállai Mihály, Nemes és Dávidházy hivatalában maradt. 1778-ban négy új preceptor érkezik: Kecskeméty János, Váry János, Vintze Gergely, Békésy Ist ván. Valamennyi préceptor az itteni felsőbb osztályok deákjaiból került ki.55 Az iskolamester bizonyára mindent elkövetett a Ratio... határozatainak elszabotálására, bár pontosan nem ismerjük, mit volt kénytelen megvalósítani azokból. 1777-ben azonban Tóth Pál rektor a könyvtár nyilvántartásába veszi mindazokat a könyveket, tankönyveket, amelyek használatát a Ratio... előírta. Bizonyára az o r szágos intézkedések is a könyvek beszerzésére szorítják, azonban vannak közöttük olyan művek is, amelyek természettudományos szemléletükkel, gyakorlatias ismere teikkel közel álltak a református tanügy addigi gyakorlatához, fölhasználásuk nem sértette önmagában az elszántan védelmezett felekezeti szempontokat. Elsőként ma gának a Ratio Educationisnak szép bőrkötésű példányában jegyzi be: „Liber Scholae Reformatae Hod-Mező Vásárhelyiensis emtus Rectore Paulo Tóth 1777.”65 A föld rajzot Bél Mátyás műve képviselte: „Compendium Hungáriáé geographicum... Posonii et Cassoviae, 1777.”, hasonló jellegű munka: „Compendium Regnorum Sclavoniae, Croatiae, Dalmatiae, Galiciae et Lodomeriae, Posonii et Cassoviae, 1777.”54*5657 Mindkettőből két példányt vásároltak. A logika szerzője Handerla: „Elementa artis Cogitandi in usum gymnasiorum... Budáé, 1778.” A fizika könyv a new toni eszmék szerint épül föl, szerzője Horváth J .: „Faciliora physicae elementa in usum gymnasiorum, Budáé, 1778.” Lakics műve alapján kellett tanítani a természetjogot: „Institutio elementorum Juris naturális... Budáé, 1778.” A természetrajzot Pillér Mátyás könyvéből tanították: „Elementa históriáé naturális... Budáé, 1778.” E. Alvarusból tanulták a latint, Holle alapján a mitológiát.58 A Ratio... nem helyezett kellő súlyt az elemi fokú képzésre, a protestáns hagyományok itt sokkal gazdagabbak voltak és értékesebbek. Ennek ellenére megszerzik az elemi oktatás kézikönyvét, bár azt aligha használhatták, noha szerzője a jeles tudós Révai M iklós: „ABC Könyvetske a’ nemzeti Oskoláknak hasznokra... Posonii, 1777.” Legnagyobb ellenállást a germanizáló kísérlet váltott ki, amelyet II. József rendeleti erőszakoltak. Ennek jelle, hogy 1788-ban — már a megjelenés évében — megvásárolni kényszerül az iskola 15 német nyelvkönyvet: „Normales libri pro lingva Germanica.” A vásárlással nyil ván próbálták kivédeni az erőszakos beavatkozást, de semmi jele sem maradt annak, hogy eleget is tettek volna a németesítő törekvéseknek. Szaporodnak az oktatás szemléltető eszközei is, 1769-ben már használják az európai országok térképeit, számuk 1795-ben húszra rúg. 1778-ban már egy földgömb

54 Uo: C. 337. „Ludi Magister in Schola Hold-Mező-Vásárhely... est Michael Motsi, huic adjuncti praeceptores sunt; Grammatistarum quidem, et Conjugistarum Stephanus Nemes, Dec linistarum Josephus Szabó, Elementariorum Johannes Dávidházy et Sigism. Sámsonyi...” 65 Uo: C. 339, 370. 56 A kötet a BGG kt.-ának C szakában 0 102 jelzet alatt található. 57 Bemutatja F ináczy 11. 355. 58 A Ratio... tankönyveit bemutatja, értékeli: F ináczy II. 354—359.

141

kerül a könyvtár nyilvántartásába: „Globus Terraqueusin cistula colore viridi oblita.”59 4. Az elemi fo kú oktatás fejlődése A török háborúk után visszatelepülő város hamarosan a leányok oktatását is megszervezi. Bizonyára az előző évszázad gyakorlatát folytatják, hiszen ismeretes, hogy a puritanizmus ösztönzésére a református iskolaügy már a XVII. században is hangoztatta a leányok iskoláztatásának fontosságát.60 A XVIII. század végéig négy iskolában oktatják a leányokat. Szőnyi Benjamin följegyzései szerint a leányok első iskoláját kevéssel a fiúiskola után (1722) alapították az Oldalkosárban, melyet egy „jó asszony” vezetett.61 Itt tanítóskodott Békési András és Czeglédi Ferenc, utóbbi 1780-ban a városi jegyzőségre távozott. Az iskola helye a fiúiskola mellett volt, közel a tó partjához (ad ripam lacus).62 A század közepén, már Szőnyi prédikátorsága alatt, alapítják az újabb leányiskolákat, egyiket a tarjáni tizedben, másikat az Új utcában (mai Klauzál utca).6364A tarjánit egy „szegény özvegyasszony” vezette, majd az Algyőről menekülő Nyíregyházi Bálint foglalta el helyét. Az Új utcai skólát két évtizedig vezeti Debreceni István. A sokasodó növendékek számára 1787-ben új iskolaépületet emelnek a vármegye engedélyével. Korszakunk végén nyílik meg a tabáni leányiskola (1799), a Holló és Mihály utca (mai Dózsa György) sarkán. Az 1776-os vármegyei összeírás szerint három préceptor tanítja a leányokat: Szabó Já nos 110-et, Pap László 115-öt, Berhiday János 178-at; összesen 403 leányt.64 1777-ben ugyanezeket a tanítókat találjuk hivatalukban; Szabónak 100, Papnak 116, Berhidaynak 95 tanítványa van, összesen 311 leány,65 1778-ban sem változik a tanítók személye, száma, az összeírás azonban már osztályokra bontva sorolja föl az adato kat. Eszerint elsős 112, másodikos 86, harmadikos 105, összesen JOi.66 Tehát már meg valósult az anyanyelvű elemi iskola (schola vernacula) önállósodása, amit Maróthi György sürgetett reformelképzeléseiben. Rendkívül nehéz körülmények között foly hatott az oktatás, erről árulkodik az egy tanítóra bízott ijesztően magas tanulólét szám, ami az összeírás szerint is 86—178 között mozgott. Még akkor is kedvezőtlenek az arányok, ha föltételezzük, hogy a tanítóknak lehetett egy-egy collaboratora, conrectora. Aligha volt lehetőség az alapos, elmélyült munkára, éppen csak a legszüksé gesebb minimum elsajátítására vállalkozhattak. A vármegyei összeírás alapján váz latos képet nyerhetünk a tanítás anyagáról is. Tanulják a keresztény vallás alapelveit, szent történeteket mesélnek, megismerik az ó-, és újszövetségi történeteket és az ének lést gyakorolják. Az olvasás alapjait a szent történeteken kezdik, majd úgy haladnak gyarapodó ismeretekkel a Heidelbergi Káté olvasásához.67 A harmadik osztály H üb ner János: Száz és négy bibliabéli históriák... című művét olvasgatja. Meglehet, hogy túl vázlatos, rövidítő az összeírás, de föltűnő, hogy teljesen hiányzik minden gyakorlatias ismeret, természettudományos elem. A tanítás nyelve a magyar. 59 L i b e r . . . 160. 60 Vö: F ináczy : A z újkori nevelés... i. m.: 3—49. 61 Pb. jkv. I. 13. Paulo serius erecta est schola filiolarum. 62 Uo. 63 Uo: Scholae filiarum Novae Platae, vulgo Uj Uttza, et Tarjányiensis jam me heic V. D. Ministro, sunt erectae. 64 Conscriptio... CsmL SzF. C. 337. 65 Uo. C. 339. 66 Uo. C. 370. 67 Uo. Tradunt his principia Relligionis Christianae, enarrant iisdem historias sacras, veteris et Növi Testamenti in legendo denique atque canendo easdem exercent... Tradunt prima elementa lecturani História sacras principia religionis reformatae ad ductum Catheceseos Palatinae. 142

A fiúk elemi oktatásáról valamivel szűkszavúbban tájékoztatnak a források, is kolájuk is csak kettő van. Az első a latin iskolával egy helyen működött, szemben az Ótemplommal, közel a tó partjához. Valószínű, hogy még a város utolsó pusztulása előtt közvetlen építették a földszintes, nádtetejű, vályog házat. Az újratelepülés után bővítették, hogy elférjen benne a latin iskola és az elemi osztályok is. Később külön épületet emeltek az udvarban az elemi osztályok számára. Az itt működő alsó osztá lyok tanulói és tanítói fölötti felügyeletet a rector látta el. A fiúk mási kiskolája az Új utcában volt. Néha lányokat és fiúkat is tanítottak egy iskolaházban, bár ezt az egy ház felügyeleti szervei tilalmazták.68 Az 1776-os összeírás szerint 315 fiú végzett elemi fokú tanulmányokat, számuk 1777-ben 270, 1778-ban pedig 288.69 Bár az 1790-es évekig más adatokat nem ismerünk, valószínűnek látszik, hogy általában nagyobb volt a lányok létszáma, mint a fiúké. Ennek okát abban kereshetjük, hogy a fiúgyer mekek közül sokan nem kapcsolódhattak be az oktatásba, korán munkába állították őket, dolgozniuk kellett. A fiúk elemi iskolája nem is terjedt csak két osztályra, a harmadik éves tanulókat már latin nyelvre fogták, hogy ezzel fölkészüljenek a latin iskolára, míg a leányoknál csak az anyanyelvű képzés volt a cél, osztályaik száma is három. Nem ismerjük alaposan az iskolába járás rendjét-fegyelmét, de valószínű, hogy a nebulók legszorgalmasabban az őszi-téli-kora tavaszi időszakban járhattak legsűrűbben iskolába, amikor ezt a gazdálkodó élet rendje is engedte. Summázva azt látjuk, hogy e három évben 581— 718 között mozgott együttesen a fiú és leánytanulók száma. A század utolsó harmadában is hasonló lehetett az arány, sőt gyarapodást figyelhetünk meg. 1795-ben már 820 tanuló szerepel az összeírásokban, 1798-ban 962, de most is a leányok vannak többségben.70 A jozefinista iskolapolitika — Van Swieten szorgalmazására — a vegyes vallású helységekben olyan közös, vagyis felekezetközi népiskolák felállítását javasolta, amelyekben ugyanazon — részint protestáns, részint katolikus — tanitók oktatják az államilag előírt tananyagra mind a katolikus, mind a protestáns gyermekeket. A különböző felekezetű növendékek ezentúl csak a hittant tanulnák külön, egyebek ben még a tanulást kezdő és befejező imát is együtt, közösen mondanák, olyan sem leges szöveggel, amely mindegyik vallás számára elfogadható. Az új népiskolai ren delkezés végrehajtása mindegyik felekezetnél nagy ellenállásba ütközött.71Vásárhelyen sem látjuk ezt másként, mind a protestánsok, mind a katolikusok tilalmazzák gyerme keik vegyes iskolába járatását.72 A protestánsok azonban csak a katolikus gyermekek elől zárják be iskolájuk kapuját, más felekezetűeket találunk a református iskolákban. 1776-ban három görögkeleti, 1777-ben szintén három görögkeleti, 1778-ban egy evan gélikus és öt görögkeleti jár a református iskolákba.73 E három év alapján valószínű síthetjük, hogy a továbbiakban is voltak lutheránus, görögkeleti, majd a XIX. szá zadban zsidó vallású gyermekek a református skolákban. A XIX. századi specime nek már évről évre kimutatják a más vallású tanítványokat, számuk szaporodik. A más vallásúak fölvételét magyarázza, hogy e felekezetek egyike sem rendelkezett még ekkor Vásárhelyen önálló egyházzal-oktatással, ugyanakkor nem is veszélyeztet ték a reformátusok kulturális pozícióit, s nem kívántak a katolikusokhoz hasonlóan

ss Pb. jkv. I. 1766-os Canonica Visitatio, 151. 69 Conscriptio... i. m. 70 Canonica Visitatio 1786—1826, 1. Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára, Deb recen (Továbbiakban: TRE Lt.) a 71 K osáry : 464—465. 72 Szeremlei : AH RET II. 155. 73 Conscriptio... i. m.

143

hegemóniát szerezni. E folyamat kibontakozását még segíthette a kálvinizmus tole ranciára való hajlama, összekapcsolódása a felvilágosodás gondolataival.74 A fentebb elmondottak alapján ugyan inkább csak az oktatás mennyiségi viszo nyait ismerjük, a minőségről jóval vázlatosabb képpel rendelkezünk, mégis vessük egybe ezeket az adatokat a város népességi adataival! 1786-ban a város lakossága 15 822-re rúg, ez a szám a 90-es évekre megközelíti a 20 000-et.75 Az iskolai tanulók létszáma is majd ezerre nő, a század utolsó harmadában számuk 6—8000 között mozoghatott, vagyis általában a népességnek több mint huszad része részesült hoszszabb-rövidebb ideig tartó népiskolai képzésben. Ez a kép az országos viszonyokat tekintve kedvezőnek mondható, számításaink Benda Kálmán és Kosáry Domokos véleményét igazolják: „...kiugranak azonban a Dunántúlon és az Alföldön a protes táns falvak, ahol jelentősen magasabb és rendszeresebb az iskolalátogatás, helyen ként eléri a 60—70 százalékot.” — írja Benda Kálmán.76 Összehasonlításképpen idéz zük Nagykőrös adatait, 1770-ben a mintegy 9000 lakosú helységben 294 gyermek ré szesül elemi fokú iskolai képzésben.77 5. A katolikus iskoláztatás A katolikus népesség egész vizsgált korszakunkban kisebbségben volt Hódmező vásárhelyen, s az országos törvények támogatása ellenére is gyülekezetük erőtlen ma radt. A XVIII. század második felében ugyan jelentősebb létszámú katolikus népes séget telepítenek a Károlyiak, azonban még ezzel együtt sem teszik ki a város össz népességének tized részét. Iskolájuk eleinte igen szegényes körülmények között mű ködött. Az iskolamesteri munkát kezdetben az orgonista és a kántor végezte igen csekély javadalmazás ellenében. 1733-ban ez mindössze 60 forint.78 Egyházának ener gikus gyarapítója: Tóth Tamás plébános jelentős eredményeket ér el, az ideiglenes épületek után 1776-ban Károlyi Antal költségén többtantermes iskola épült tanítói lakással.79 Bár a gyülekezet erősen kisebbségben volt, igen fontos volt számára fele kezeti iskoláztatásának megszervezése. Ezzel elejét kívánta venni annak, hogy iskola hiányra hivatkozva a gyermekek a reformátusok iskoláiba járjanak, amit különben is tilalmaztak az országos törvények. A protestáns iskolák szívóhatásának elkerülése érdekében a katolikus iskoláztatás a református iskolakultúra számos elemét átvette, így fontosnak tartották az anyanyelvű elemi fokú képzést. 1776-ban Horváth Antal iskolamestersége idején harmincnégy tanulója van az iskolának.80 1777-ben Perneczky Tamás iskolamesterségében ötven főre rúg a tanúlók száma.81 Valami keveset megtudunk a tanítás anyagáról és rendjéről is. Naponta a tanítás reggel hét órától tízig tart, majd egy órától délután négyig vannak a tanulók iskolában.82 Osztályok talán nincsenek, de két csoportban folyik a tanulás. A tanító a kezdőket először a betűvetésre szoktatja, a serdültebbeket különböző könyvekből, vagy Emanuel Alvarus alapján tanítja, ahogyan kell. Minden napra négyet kell meg7< Mind a görögkeletiek, mind az evangélikusok csak II. József türelmi rendelete után kez dik el kérelmezni gyülekezeteik megalapítását, iskola- és templomépítést. 75 R ákos I stván : A feudalizmus utolsó évszázada c. kéziratos tanulmánya. 76 Canonica Visitatio 1786—1826, I. TRE Lt. B enda K álmán: A felvilágosodás és a pa raszti műveltség a XVIII. századi Magyarországon, in: Emberbarát vagy hazafi? Bp. 1978. 296. 77 K osáry: 466.

78 Széplaki tiszttartó levele Károlyi Sándorhoz: Károlyi Levéltár, Epistola Miscellanea, 1728. jan. 20. 79 História Domus (Római katolikus plébánián) 10. 80 Conscriptio... i. m. 81 Uo. 82 Uo. Ab hóra septima matutina usque decimam, ab óra prima pomeridiana quartam usque inclusive, discipulos in scholis detinet.

144

tanulni az olvasási feladatból, Petrus Caniseus kátéjából memoritereket tanulnak. Minden egyes gyermek tanításáért évente egy rénes forintot kap tandíjként az iskolamester.83 1770-ben Károlyi Antal javította a tanítók javadalmazását tíz rénes forint tal és tizenhat pozsonyi mérő búzával.84 Sípos Kristóf tanítósága idején 1778-ban a tanulók száma 68, s az iskolát „nemzeti iskolának” titulálják. (Schola nationalis)85 Valószínű, hogy a reformátusok elemi iskolai osztályainak mintájára nevezik saját jukat „nemzetinek” , ahogyan amazok „schola vernacula” -nak. Ez az elnevezés buk kan föl 1784-ben is, amikor Kaizer János áll az iskola élén, s a XIX. században is ez használatos.86 6. A XVIII. századi oktatás mérlege Meglevő forrásaink alapján az anyanyelvi elemi oktatásról csak vázlatos képpel rendelkezünk, részletesebb ismereteink vannak a gimnázium fejlődéséről. Az elmon dottak alapján megállapíthatjuk, hogy az 1770-es évekre elkülönül az alap és közép fokú oktatás. Kialakul a három osztályos elemi iskolák rendje, az iskolahálózat segít ségével jelentősen emelkedik az iskolázás és írástudás szintje, a népességnek mintegy huszadrésze hosszabb-rövidebb ideig elemi fokú képzésben részesült. A helyi és deb receni anyakönyvek alapján — bár azok hiányosak — tudjuk, hogy 1723-tól kétszáz diák subscribál a vásárhelyi partikuláris gimnáziumból az 1790-es évek végéig a Deb receni Kollégiumban.87 A Debrecenbe kerülők száma alapján már az egyes rektorok munkájának minőségére, alaposságára is következtethetünk, bár a továbbtanulók bizonyára a tehetősebbek közül kerültek ki. Túri Dániel rektorkodása alatt (1757— 61) 15, Bártfai Takács János idején (1764—67) ugyancsak 15, Kuthi Ádám alatt (1771—75) 13, Osgyáni Pál alatt (1779—81) 13, Ecsedi Miklós hivatala alatt (1781— 83) 11 tanuló írja alá az anyaiskola törvényeit.88 A Debrecenbe íratkozók közül 63 bizonyíthatóan vásárhelyi születésű, itt jártak elemi iskolába, majd a latin iskolába, azaz a helyi iskolakultúra adta meg továbbtanulásuk alapját. A továbbtanulók kö zött a nem vásárhelyiek föltűnően magas arányát az magyarázza, hogy a Kollégium saját tanítványai közül sokat vidéki partikuláiban helyezett el. Debrecenbe való vissza kerülésük azonban mindenképpen azt bizonyítja, hogy a vásárhelyi iskolában meg szerezték a felsőbb tanulmányok folytatásához szükséges ismeretanyagot, vagyis kellő színvonalú képzésben részesültek. A Kollégium valamely tagozatát elvégzőkről csak mozaikszerű ismereteink van nak, de ennek alapján is tanulságos kép bontakozik ki. Többségük még mindig egy házi értelmiségi pályára kerül, rektoroskodnak, majd papi hivatalba kerülnek. Azon ban már szaporodik azoknak a száma is, akik majd világi értelmiségi hivatást űznek, vagy a közigazgatásban találnak maguknak helyet. Kisebb számban ugyan, de egy magasabb iskolai végzettséggel rendelkező nem-értelmiségi csoport körvonala is ki bontakozik, a mezővárosi paraszt-polgárságé. A felsőbb tanulmányokat nem folytatók hosszabb időt töltöttek a gimnázium ban: tanulmányi idejük 3—4—5 esztendő, azaz egy esztendő alatt több osztályt is elvégeztek. 1723—1797 között 319 diák írta alá a gimnázium törvényeit, azonban 83 Uo. Iniciantes proprimus Litterarum elementis imbuit, adultiores diversis libellis precatoriis, aut Emanuele Alvary, úti jubet ... Unum flór. Rhen. ab singulo discipulo pro Annau instructione habet. 84 Uo: Ab anno 1770-mo Excllmus D. Comes Ant. Károlyi de Nagy Károly ... qua dominus Terrestris singulo Anno fl. 10. Tritici Pos. Metr. 16. usque beneplacitum suum pro meliori subsistentia annue praestantos eidem Ludi Magistro gratiose resolvit. 85 Uo. 86 Canonica Visitatio, 1784. 17. 87 Liber... és Thury: i. m. adatai alapján. 88 Uo. 145

ez az anyakönyvek hiányossága miatt — távolról sem jelenti a ténylegesen itt tanu lók létszámát, azt óvatos becsléssel is legalább négyszázra tehetjük. Mintegy kétszá zan indulnak debreceni tanulmányokra, a subscribálók másik fele iskolai tanulmányai után bizonyára gazdálkodó, vagy iparűző életet él, s a már említett mezővárosi pa raszt-polgárságai acsonyabb iskolázottságú, de népesebb részét képezte. Akad közöttük gazdálkodó, szabó, varga, molnár, vasműves, néhányan az itteni, vagy közeli elemi iskolák collaboratorává lesznek.89 IV Az anyanyelvű és világi kultúra eszményeinek előretörése a türelmi rendelettől 1848-ig I. Az iskoláztatás változó társadalmi-politikai körülményei II. József türelmi rendelete döntően fölszámolta a protestáns felekezeteket addig sújtó törvényeket, számukra alkotmányos jogvédelmet teremtett. Korszakunk egészére azonban jellemző a műveltség világi és anyanyelvi, nemzeti tényezőinek erősödése, s ezzel párhuzamosan az egyházak fokozatosan veszítenek korábbi kezdeményező szerepükből. A türelmi rendelet ugyan biztosítja a vallásszabadságot, azonban ez nem képes ellensúlyozni a kései feudális társadalom ellentmondásait, s e társadalmi ellent mondásokkal kényszerül megküzdeni városunk legjelentősebb felekezete, a reformá tus egyház is. Gazdasági-anyagi bázisát a feudális eredetű járadékok, szolgáltatások biztosították eddig, azonban ezek mennyisége és folyamatossága egyre bizonytala nabbá válik; s hasonlóan az úrbéri terhekhez, megszüntetésük, illetve mérsékelésük része a reformkor társadalmi küzdelmeinek. Ezért csökken gazdasági-anyagi teher bíró képessége, s ezzel már csak igen nehezen, vagy alig képes a megnövekvő iskolapolitikai feladatok ellátására, még akkor is, ha a református tanügy és kultúra leg jobb munkásai elfogadják és támogatják is a reformkor célkitűzéseit. Az így kelet kezett ellentmondást nem tudják föloldani sem helyi, sem országos segítséggel, ehhez hiányzanak még az állam szabályozó eszközei, még inkább alkalmatlan erre a városi tanács. A református egyház társadalmi súlyából is veszít azzal, hogy már nincs szükség a mezővárosi önkormányzatnak korábban fontos részét képező vallásszabadság vé delmére, amely küzdelemben fontos partnere volt a tanács is. E korábbi szövetségtől megszabadulva a tanács egyre magabiztosabban fordul korábbi szövetségese ellen, ha érdeke úgy kívánja, az iskolatartói terhek vállalásában pedig egyre kevésbé hajlandó osztozni. A tanácstól való függőség lazítására, majd megszüntetésére új egyházkormányzati szervet hoznak létre, a presbitériumot, amely a tanács irányítása alá került konzisztóriumot váltja föl. Létszámát jelentősen kibővítik, 45-re, majd 50-re emelik, minden tizedből választanak tagokat a módosabb, de szerényebb va gyonnal rendelkezők közül is. E bővítéssel kívánta az egyház vagyoni helyzetét kon szolidálni, minél szélesebbre tágítani a rendszeres párbérfizetők körét. Ez azonban nem hozta meg a remélt megoldást, már a XIX. század második évtizedétől rendsze res panasszá válik a párbérfizetés elhanyagolása, majd megtagadása. Ezek behajtásá hoz a tanács, s más világi szerv sem nyújt segítséget; mérsékelésük, illetve megszünteté sük éppúgy a parasztság érdeke, mint az úrbéri terhek ellen vívott küzdelem. E válság azt bizonyítja egyrészt, hogy a még oly nemes hagyományokkal rendelkező, s kö rülményeihez képest modern iskolai oktatást megvalósító, de a hagyományos feudá lis járadékokra és szolgáltatásokra támaszkodó református egyház egyre feloldhatat89 Liber... T hury: i. m. és Canonica Visitatio I. TRE Lt.

146

lanabb ellentmondásba kerül objektív társadalmi-gazdasági érdekeivel, s az iskolakultúrájában legjobbjai által is hirdetett reformkori társadalmi törekvésekkel. M ás részt bizonyítja e válság azt is, hogy égetően szükséges a felekezetektől független, állami oktatásügy támogatása. Mivel az egyház jelentéktelen földbirtokkal rendel kezik, iskolatartói feladatai viszont növekő anyagi erőt kívánnak, s továbbra is ra gaszkodik a felekezeti oktatásügy jogaihoz, maga is kísérletet tesz az önálló gazdál kodással. 1836-ban szárazmalmot vásárol, s az 1820-ban épített „Nagyoskola” helyiségeinek jelentős részét bérbe adja kereskedőknek.90 Az egyházkerült utasítására Vásárhelyen is megalakul 1807-ben a presbitérium. 1822-től az iskolai ügyek intézését Kiss Dániel ügyvéd vezetése mellett 7 presbiterre bízzák.91 1813-ban m ár azt panaszolja a főkurátor, hogy sokan rendszertelenül, vagy egyáltalán nem fizetik a párbért, különösen a nemesek vonakodtak. Megtor lásként a presbitérium olyan határozatot hoz, hogy a fizetni vonakodók halottait nem temeti el. A „Fiúi Nagy oskola” (Ogimnázium) építése újabb jelentős anyagi ter het jelentett, miért is 1818-ban újból emelték a párbér összegét.9293Az emelés nyomán nőtt az elégedetlenség, szaporodott a behajthatatlan párbérhátralék, éppen ezekben az években fokozódik a városban az úrbéri terhek csökkentéséért vívott paraszti aktivitás.83 Nőnek a hátralékok, 1848-ban már a párbér-hátralékok éppen felét te szik ki a kivetett adóösszegnek.94 Fokozódó nehézséggel küzd a deákok étkeztetése is. Már korábban megszüntet ték a soros főzetést (Coquia), helyette élelmezésre kivetett adózással kísérletezik a presbitérium. 1839-ben azonban 78 ember aláírásával benyújtott nyilatkozatban tagad ják meg az élelmezésre fordított adó fizetését. Vizsgálatot indítanak ugyan a „zenebonáskodók” ellen, majd a „lázítók eránti feladást” küldenek a szolgabírónak, azon ban mindennek nem lett foganatja, sőt még tovább romlott a helyzet. Ezt mutatja, hogy 1843-ban a presbitérium kénytelen megszüntetni a gimnáziumban a bentlakást és a diákok étkezési segélyezését,95 Ezzel jelentősen romlottak az iskoláztatás feltételei. E válságjelenségek miatt az 1840-es években szaporodnak a megoldást kereső javaslatok is. Az egyházmegye többi gyülekezete is hasonló gondokkal küszködik, iskolatartói nehézségeik megoldását egyre inkább a közteherviselés megvalósításától és az állami segélyezés kiterjesztésétől várják — jogaikat felekezetűk iskoláztatásához fönntartva. Ennek ad hangot városunkban Jeszenszky László paptanár aki számos tanulmányában áll ki a tanügy haladó demokratikus átalakításáért.96 A vásárhelyiek 90 Ref. egyház levéltárában, V. Fasc. 14. „A hódmezővásárhelyi református ekklézsia belső és külső Elöljáróinak levele Gróf Károlyi Györgyhöz, 1838. április.” Panaszkodnak, hogy patrónus nélkül, más forrásokból kell az iskolatartás költségeit megszerezni, s ezért kérik a száraz malom árendájának elengedését: „Oskolai alapítványunk gyarapítása okáért a Méltóságos Ura ság kegyes engedelme mellett ezelőtt két esztendővel egy száraz malmot vásárolván... de mi patrónus nélkül szűkölködvén, erőnket haladó iparral kell oskolánkat feltartanunk, e végett esedezünk alázatosan, hogy azon száraz malomtól járó ár lát kegyesen relaxálni, s ezen kegyelem által mecénási segedelmet nyújtani méltóztassék.” Kérésüket a földesúr a levél hátára írott néhány sorral elutasítja: „A malom haszonbére oly tsekély lévén a malom jövedelméhez képest, hogy a fen maradó feleslege az iskolák fen tartására untig elegendő, mihez képest ebéli kérésök nem teljesíttethetik.” 91 Pb. jkv. IV. 1—14. 92 S zeremlei: ÄHRET I. 324, II. 231—232. 93 Uo. 91 Uo. 95 A „zenebonáskodók” tiltakozó beadványa: Pb. jkv. 1839. 219. a bentlakás és az étkez tetés megszüntetéséről: Uo: 1843. 76—79. Erről tudósít a Prot. Egyh. és Jsk. Lapban Vajda SÁ muel lelkész, újból hangsúlyozván az iskolatartó egyház fokozódó anyagi nehézségeit. 1844. 22. 96 Tanulmányait közölte a Prot. Egyh. és Jsk. Lapban, 1842. 190—192, 266, 272—274, 405—407. 147

problémáit is megfogalmazza az egyházmegye megbízásából Hajnal Abel, békési re formátus lelkész: létesítsünk prot. egyházainkban birtokaránylagos adózást, s lássuk el hivatalnokainkat méltányos fizetéssel s ne essünk kétségbe a tereh nem bírhatása felől mielőtt azt emelni megkísértenők... Fizessen csak Geszt földes ura birtokához képest az egyház ládácskájába s magtárába annyit amennyit fizet egy a legcsekélyebb vagyonú jobbágyai közül... a statusnak nem lehet már érdeke s iránya, mint az, hogy... országgyűlésileg rendelhetné el azt, hogy minden felekezetű földesúr a népnevelésre adózzék azon arányban, mellyben jobbágyai adóznak az egyház-iskola pénz s magtárába...”. Ez lehetővé tenné az ingyenes népoktatást: „Pártoljuk a bir tokaránylagos egyházi adózást s a szabad iskolázást! így virágozni fog köztünk az értelmiség s vallásosság és az ezekkel mindig együtt járó polgári jólét, s biztosítva lesz a személy s vagyonbátorság.”97 2. A kisebb felekezetek iskoláztatásának fejlődése a) A katolikusok száma egyenletesen növekszik, az 1842-es Canonica Visitatio már 8611 lelket számlál, melyből a vásárhelyi anyaegyházhoz tartozik 7278, Mártélyhoz 299, Sámsonyhoz 913, Kenyeréhez 56, Tégláshoz 7, Kutashoz 3, Földvárhoz 46, Hámszárítóhoz 9.98 II. József türelmi rendelete (Edictum Tolerantiale), majd az 1790/91-es országgyűlés megszüntette a katolikus egyház privilegizált jogállását, ezzel együtt megszűnt a katolikus egyházkormányzati szervek felügyeleti joga, melyet korábban a protestáns felekezetek egyházszervezete és iskolahálózata fölött gyako roltak. E viszonylagos pozícióvesztés ellenére is kedvezőbb gazdasági-anyagi körül ményeket élvezett a vásárhelyi katolikus egyház, mint a még mindig háromszoros lélekszámú református. Jelentős földesúri, majd állami támogatást élvezett a kato likusok iskoláztatása is. A betelepített katolikus népesség nagyobb része távolabb lakott a templomtól és a korábban emelt iskolaépülettől, így gyermekeik oktatása igen nehézkes volt. E gond enyhítésére 1801-ben jelentős földesúri támogatással a Lóger városrészben fiúiskolát emelnek. Ettől kezdve két tanító végzi az oktatást, ja vadalmazásukat a „Méltóságos Uraság és a Város Segedelmével fizették, mostantól (ui: 1807-től) pedig egy-egy tanítói fizetés: 250 forint pénzben, 4 köböl búza és 550 kéve füttőnek való nád, mellyből azonban az iskolát is fütteni kötelesek,” 1812-től pedig „A két normális Professor Urak fizetése áll 300 azaz háromszáz váltó forintok ból.”99 Az iskolák'a nagyváradi Királyi Nemzeti Oskolák Főigazgatójának vannak alárendelve, 1812-ben Contractus rögzíti az iskoláztatás anyagi támogatását, az isko lák ellátását.100 Forrásunkból kiderül, hogy gyakorta változtatták a tanári fizeté seket. 1816-ban a három nemzeti iskolában három osztályt találunk, ugyanis időköz ben ideiglenes iskolaépületet emeltek a Lógerben a leányok részére is. Tekintettel a lélekszám növekedésére, 1829-ben már „Deák Oskola” nyitásának lehetőségét latol97 Prot. Egyh. és Isk. Lap, 1847. Sept. 5. 929, 1045. 98 Visitatio Canonica Ecclesiae Hold-Mező-Vásárhelyiensis, 1842. 15. Római katolikus plébánián. 99 Vásárhelyi Római Catholica Ecclesiának Protocolluma Ab anno 1803. ad 1833. 28 48. (Továbbiakban: Protocollum...) 100 A Contractus szövege így szól: Mint a belső, mint az úgynevezett Lógeri Iskola és hozzá tartozó épületeket, és kerítéseket jó állapotban fogja fenn tartani, az Iskola szobát meg kívántató padokkal, asztallal, székekkel, fekete táblákkal, krétával, spongyával s e félékkel fel készítve tartani. 2-o: a belső iskola öregebb Tanítójának alkalmatos házán kívül, esztendőbéli fizetése lészen két száz ötven Rrft. és egy és fél öl tűzifa, kétszáz hetven kéve nád, vagy annyi szalma, amennyi a maga és az Iskola szobáinak szükségire kívántatik, nyolc köböl búza és tíz forint a Méltóságos Földes Uraságtól, ugyan annak tettczéséig. Ezen tanító segédjének pedig esztendőbéli fizetését 150 Ftokra, szabad szállás és fűtésen kívül, határozza. 3-io: úgy nevezett Lógeri Iskola Tanítójának esztendőbéli fizetése tészen két száz Rft-ot, nyolc köböl búza, egy és fél öl tűzi fa, azon felül szabad alkalmatos szállás, és téli fűtés.” Protocollum... 48—49. 148

gatják: „Minek utána az elöljáróság által látta, hogy a Catholicusoknak száma na ponként annyira nevekedne, hogy idővel talán még kisebb Deák Oskolát is lehetne nyitni köz meg egyezéssel...”101 E terv azonban nem valósul meg, részint anyagi okok miatt, részint pedig azért, mivel lassanként a katolikusok is megjelennek a reformá tusok ekkoriban hét osztályúvá váló, nyilvánossági jogot is elnyerő gimnáziumában. A tanítás anyagáról vajmi keveset tudunk meg, 1816-ban tanítottak „declinatiot, comparatiot, conjugatiot” , bár ebből nem derül ki egyértelműen, hogy latin vagy magyar nyelvről van szó, talán mindkettőről.102 1824-ben Lajgárd Antal kap megbízatást a „2-ik Classisbéliek tanításával”, oly módon, hogy „Deák, Magyar, Német nyelvekre a keze alá bízandó tanulókat olly formán tanítsa, hogy maga mellé az első Classisbéli oskolára egy Németül és egy Magyar nyelven tanító alkalmas supplicust fogadjon fel.”103 Figyelmet érdemlő, hogy már az első osztályban német szóra fogják a gyermekeket követve az államilag szabályozott katolikus oktatási rendet. A német nyelv oktatása a város gimnáziumában — a református debreceni, nemzetibb szempontokat követő szisztémájához igazodva — csak az első humanista osztályban (tulajdonképpen a hetedikben) bukkan föl 1829-től, a reformátusok elemi iskoláiban csak magyarul tanítanak. A korai német oktatás nyilván a II. Ratio Educationis (1806) programját tükrözi.104 b) Az evangélikusok csak igen lassan szaporodtak, főként az ország északnyu gati megyéiből települtek városunkba, közöttük szlovák nyelű családok is. A XVIII. század derekán létszámuk még mindig kicsi volt ahhoz, hogy önálló gyülekezetei alkossanak saját pappal, iskolával. Flitéletük a református gyülekezethez kapcsoló dott.105 A türelmi rendelet és az 1790/91-es országgyűlés után nyomban telket szerez nek az iskolának és tanítói lakásnak, 1792-ben a földesúr adományával ezt jelentősen bővítik. 1794-től több beadványban is kérelmezik a vármegyétől olyan tanító alkal mazásának engedélyezését, aki egyben a lelkészi teendőket is ellátná. Be sem várva a hivatalos engedélyt, Koncsek Márton személyében olyan tanítót hoznak, aki papi szolgálatot is végez. A gyülekezet létszáma 1797-ben már 363, közöttük sokan iparűzők, mesterek, céhtagok. Időközben fölépítették az iskolát, melyben egyelőre isten tiszteletet is tartott Koncsek magyarul és szlovákul, tekintettel a gyülekezet két nyelvűségére.106 ej A görögkeleti és zsidó felekezet volt a legkisebb létszámú, hitéletük csak a tü relmi rendelet után bontakozhatott ki. Egyházi és iskolai életük megszervezése azért is figyelemre méltó, mivel híveik, többsége nem magyar anyanyelvű, s a reformkor magyarosító, asszimiláló tendenciáinak fontos eszköze a magyar nyelvű iskoláztatás szorgalmazása, melynek érvényesülését városunkban is megfigyelhetjük. A görögkeletiek főként a görög, szerb kereskedőkből, majd a később beszállin gózó román pásztorokból kerültek ki. A türelmi rendelet előtt taksa fizetésével kellett megváltani lakhatási jogukat, amint erősen korlátozott vallásgyakorlatuk is ehhez volt kötve. 1783-ban a vármegyétől templom építését kérelmezik, 1807-ben hozzák tető alá késő barokk egyházukat. Ettől kezdve állandóan betöltik a lelkészi hivatalt, s a konszolidált egyház pópája megkezdi az iskoláztatás szervezését. Folyamatosan következnek az iskolamesterek, akik egyben a kántorságot is ellátták; 1822-ben isko-

101 102 103 104

ProtocoIlum...l57. Uo.: 59. Uo: 115. Vö: M észáros I stván : A magyar nevelés története 1790—1849, Bp. 1968. 63—88. 106 S zeremlei: Hód-Mező-Vásárhely története, V. 681. 106 CsmL SzF, LII. cs. 18, 27, 110. 149

laházat emelnek közadakozásból.107 Anyakönyveiket görögül és szerbül vezették, amint e nyelveken folyt az iskolai tanítás is. Az országos tendenciák következménye ként az 1830-as évektől kezdve a vármegye és a város többször is követelte tőlük anyakönyveik magyar vezetését (1834—39, 1841—45), s iskolájukban a magyar nyelv oktatását.108 Az egyre türelmetlenebb sürgetésnek azonban vajmi kevés foga natja volt, mivel a kereskedők közvetlenül a földesúr joghatóságához tartoztak, bizalmát élvezték, s az eltekintett e nemzeti szempontok türelmetlen érvényesítésétől. A zsidóságot hosszú évszázados, súlyos diszkriminációk sújtották, vallásszabad ságukat csak időlegesen engedélyezték évszázadokkal korábban Bethlen Gábor tör vényei. Jelentősen könnyít helyzetükön a türelmi rendelet, azonban még ezt követően is több évtizedig vallásgyakorlatukért, s lakhatási jogukért türelmi adót kellett fizetni. 1833-ban a földesúrtól templomnak való telket kértek és kaptak, ahol egy házat zsinagógának alakítottak át, 1834-től már rabbi áll a hitközség élén: Grünhut Ábra hám. 1839-ben nagyobb házat vásárolnak, amelyben helyet kapott a zsinagóga és az iskola is. Iskolamestert állítottak, kik közül legjelentősebb 1845-től Stern Ignác. Tan rendet készített, s ekkor már három osztályban tanultak a gyermekek.109 Tanrendjét nem ismerjük, azonban valószínű, hogy jelentős helyet kapott már benne a magyar nyelvű oktatás. Részint azért, mert 1843-tól a vármegye szorgalmazza a zsidók gyer mekeinek magyar nyelven való oktatását, részint pedig azért, mert Stern annak a Lőw Lipótnak a környezetéhez tartozott, aki az asszimiláció lehetőségeit kereste, s a felekezet iskoláiban szorgalmazta a magyar nyelvű oktatást.110 3. Református tanügyi reformok a reformkor eszményeinek vonzáskörében A református felekezeti oktatás fokozódó anyagi nehézségei ellenére újabb refor mokkal igyekezett iskolakultúráját a kibontakozó reformkor legjobb eszményeihez igazítani. Bár az 1790/91-es országgyűlés biztosította a protestánsok iskolaügyi autonómiáját, de a második Ratio Educationis (1806) döntően hozzájárult ahhoz, hogy a remormátusok tanügyi vezetői az oktatás fokozottabb egységesítésére töreked jenek. Megvalósított reformjaik tükrözik azt a harcot, amelyet a különböző szellemi irányzatok képviselői hirdettek. Megmérkőzik ennek során a hagyományos, humán tudományok latinos hegemóniájú irányzata a természettudományok fontosságát hirdető csoporttal. Lassan uralkodóvá válik az oktatás magyar nyelvűsége, egyre több helyet kapnak a gyakorlatias jellegű tudnivalók, s hasznos tudományok. Végle gesen elkülönül a középiskolától az alsó fokozat, az anyanyelvű népoktatás, de már a gimnázium sem csak az akadémiai felsőbb tanulmányokra előkészítő iskolatípus; számolnak azzal, hogy az innen kikerülők a gyakorlati élet pályáin maradnak. A debreceni iskolai törvények és tantervek sorát az 1791 -es második Methodus... nyitja meg. Rendelkezései szerint fokozódó szerepet kapnak a természettudományos ismeretek, de már megjelenik a nemzeti szempontú tudományok tanítása is. Eszerint minden elemi fokú osztályban tanítanak Maróthi alapján számtant, de a gimnáziumi fokozatban is tanulják a matézist. A közéiskolában a declinisták a latint magyar nyelvű magyarázatokkal tanulják, a két felső osztályban megjelenik a természethis tória, az orátorok osztályában pedig a magyar történelem. 1795-ben újabb tanterv jelenik meg, amely már élesen elkülöníti az alap- és középfokú oktatást. Az elemi oskola két osztályból áll, a deákiskola (gimnázium) hét osztályú. Az elemiben nincs 107 CsmL SzF, Kgy. Jkv. 1783. jan. 16. és XXXVII. 37, XXXVIII. 9, 82. 108 Szeremlei V. 690—691. 109 Sternről: Szeremlei V. 606. Lőwről: Száraz G yörgy: Egy előítélet nyomában, Bp. 1976. 126—127. 110 Uo.

150

latin stúdium, az oktatás nyelve itt teljesen magyar, de ettől fölfelé haladva fokoza tosan latinosodik a tanítás nyelve, majd válik teljesen azzá. A deákoskolában he lyet kap némi fizika, logika, néhány órát kap a matézis és a földrajz, magyar történel met latinul tanulnak. Az 1807-es Ratio Institutionis (Almosdi Ratio) — amely a II. Ratio Educationis antitézisének tekinthető — újból a deákos irányzat erősödését hozta. A nemzeti iskolát négy osztályúvá teszi, a gimnázium eszerint hét osztályból áll két fokozattal: grammatikai és humanitási részekkel. A magyar nyelvet nem ta nítják önálló tárgyként a gimnáziumban, kevesebb hely jut ugyanitt a matematiká nak, elmarad a természettan, alkotmánytan, geometria, egyetlen osztályra szorul vissza a magyar történelem. A harmadik gimnáziumi osztálytól fölfelé már a latin nyelvű beszédet kívánják meg. Előlépésnek számít a nemzeti iskola tantárgyainak meghatározása: szerepet kap a természetrajz, földrajz, történelem, számtan, földmé rés, mechanika, építészet, jelentős részük a gyakorlati ismereteket bővítette. A bizonytalanságot és az egyes áramlatok küzdelmét példázza, hogy 1812-ben újabb tervezet lát napvilágot: ,,A Tanítók Kötelességei...”. Alkotóinak sikerül elérni a természettudományos ismeretek körének bővítését az 1795-ös tanterv alapján. így visszakerül a fizika, logika, nő a matézis és a földrajz szerepe, ismét szerepel a magyar történelem tanítása a magyar reformáció históriájának oktatása mellett. A négy osz tályos elemi iskolát azonban két osztályúra csökkenti, gimnáziumban pedig válto zatlan marad a latin nyelv szerepe. Az 1820-ban megjelenő tanterv már egészen 1848-ig szabályozta a Kollégiumhoz kapcsolódó iskolahálózat működését. Az elemi fokú oktatás ismét négy osztályúvá emelkedik, a gimnáziumi tagozat pedig — engedve az állami sürgetésnek — hat osz tályból áll. A tanítás anyaga a humán és reál irányzat mérkőzésének kiegyenlítődését mutatja, bár a természettudományok nem a kívánatos mértékben növekednek. T o vábbra is fontos szerepet játszik a deákos ismeretek megszerzése, melynek eszköze a bőségesen adagolt latin nyelv. A gimnáziumban — a hagyományos deákos ismeretek mellett — tanulnak számtant, földrajzot, térképrajzolást, geometriát; a nemzeti szel lem erősödését mutatja, hogy a magyar történelmet már magyarul tanulják. Látható azonban, hogy hiányzik a magyar nyelvnek, mint tantárgynak a tanítása. Már a re formkor hatását tükrözi, hogy hosszas habozás és többszöri visszalépés után végre az egyházkerület határozatot hoz, miszerint: „...nemzeti nyelvünk mostan lelkesedéssel munkába vett emelése tekintetéből s főkép tudományos kifejlődésének elősegelése végett: a mit már ez előtt több évekkel némely tudomnáyokra határozott, most álta lánosan szükségesnek látja törvényül tenni a Consistorium; ennél fogva a hazai tö r vényeket kivéve ... minden egyéb tudományok ... magyarul taníttassanak...”111 Ezzel 1833-ban végre megvalósult az anyanyelvű oktatás elrendelése a Kollégiumhoz tar tozó valamennyi tanintézetben, amelyet majd több mint egy évtized múlva követ csak az országgyűlési törvény. A vásárhelyi református iskolaügy nagyjából követi a Debrecenből kiinduló mozgásokat. Korszakunkban azonban — a helyi körülmények és a debreceni hatások ötvöződéséből következően — két szakasz elkülöníthető: a) 1825 tájékáig, b) 1825től 1848-ig. a) Az 1825 tájékáig terjedő korszak nagyobbik részében az iskoláztatás helyi körülményei meglehetősen kedvezőtlenek. 1796 áprilisában a békés-bánáti egyház megye gyűlést tart az iskolamesterek működésének szabályozásáról Öcsödön. Tulaj donképpen az egyházkerület egy évvel korábbi végzéseit alkalmazzák saját körülmé nyeikhez. Két fontos tényező derül ki a határozatokból: 1. ekkor folyik az egyházkor111 A debreceni reformokról: Értesítő... 106—134, B a jk ó : 76—108, N agy S.: 167—180. 151

mányzat megszerzéséért vívott harc a papi és világi tábor között, kerül a Sinai Mik lós vezette csoport mind kedvezőtlenebb helyzetbe, s az e küzdelemben előnyt szerző világi elemek mindent megtesznek az iskoláknak saját függőségükbe való kényszerí tésére. El is követnek mindent a rektoroskodó réteg értelmiségi öntudatának, ön állóságának basáskodó megtörésére, s a teljes kiszolgáltatottság állapotába akarják azt taszítani. Különösképpen hátrányos ez a Vásárhelyre merészkedők számára, hiszen ugyanezt már átélte itt Szőnyi Benjamin is, súlyos konfliktusba került a városi tanáccsal, ezért is figyelte oly nagy reménységgel és támogatta erejéhez mérten Sinai Miklós püspök harcát a világi hatalmasságok ellen.112 2. Martinovicsék lefeje zésének évében születik a rigorózus egyházkerületi határozat, s bizonyára nem vélet lenül fenyegeti meg a „gyanús társalkodásúakat” — ha kell, kiirtással! A zord elma rasztalás így hangzik: „Méltó és fájdalmas Panasza egy néhány esztendő ólta, kivált a nagyobb Ekklesiáknak, hogy Oskola Mestereik többnyire hűségtelenül folytatják hivataljokat, alig van valami látatja tanításoknak, találtatnak közöttök engedetlenek, függeni nem akarók, kényesek, büszkék, öltözetjekkel nem Oskola Mestert mutatók, hanem az Úri Rendet majmoló hijjába való emberek, dobzódók, részegesek, feslett erköltsüek, gyanús társalkodásúak, a Helység, Város, vagy Ekklésia elöljáróit nem betsülők... Az ilyen veszedelmes emberek megzabolására, és ha lehet megjobbítására, ha pedig ez nem lehetne, kiirtására, a következőket rendeli...”113 A határozatok való sággal röghöz kötik a rektorokat, a túlnyomóan világiakból álló iskolainspectoroknak mindenről számot kell adni. Ők határozzák meg, hogy mit mikor tanítson, s azt meddig kell elvégeznie, minden héten köteles jelenteni írásban, hogy mit végzett el a kijelöltekből napokra lebontva, „... más helységbe, vagy városba akár melly dolog végett engedetem nélkül menni ne bátorkodjék.”114 Minden rektornak obligatóriát kellett aláírnia, melyben kötelezte magát a megalázó föltételek betartására, melyben ilyen pontok szerepeltek: „...nem komor ... hanem engedelmes lesz, idejét nem ides tova való járással, gyanús társalkodással tölti és a felettébb való előmenetel vadászásával ... a Tiszt. Prédikátorokhoz, Elöljárókhoz, Curatorokhoz egész engedelemmel, tisztelettel és szeretettel lesz... ha nem így jár el, akármelly időben kitétethetik.”115 A megmaradt emlékek szerint Vásárhelyen e szűklátókörű határozatokat még az előírt mértéken felül is betartották, sőt néha még rá is licitáltak. 1804-ben az elemi iskolai tanítók még mindig körmölgetik a naponta elvégzett tananyagot a Diarium lapjaira.116 Ezért aztán 1796 után egyre nehezebben tudnak a vásárhelyi tanácsurak rektort keríteni, a meghívottak sorra utasítják el az állást, akik pedig ide kerülnek, nem várják ki a két esztendőt, hanem mihamarább — ki néhány hónap, ki pedig egy 112 Vö: R évész I mre: Sinai Miklós és kora. Bp. 1959. passim, és Vörös K ároly : Megjegy zések Révész Imre: Sinai Miklós és kora c. munkájához, Századok, 1961. 138—149. — Szőnyi mind kedvezőtlenebb helyzetbe kerül gyülekezetében, sokasodnak és mélyülnek viszálykodásai a tanáccsal. 1787-től Nyéki István és Füles Mihály városi jegyzők a tanács jogkörének kiszélesíté sére törekedtek, s mindent elkövettek minél több egyházi javadalom megkaparintására, s ezzel párhuzamosan az egyházi és iskolai ügyek dikatatórikus irányítására. Magukhoz ragadták a papmarasztás jogát, s a korábbi megállapodást fölrúgva, Szőnyit hivatalából elmozdító határozatot csikartak ki, s felszólították, a következő évben nézzen más eklézsia után. Ezzel együtt a lelkészt' javadalmakat tetemesen csökkentették. Szőnyi védelemhez folyamodott az egyházmegyei gyű léshez, végeláthatatlan pereskedés kezdődik, tényleges segítséget azonban alig kap. Majd ötven esztendős szolgálat után kegyelemkenyérre szorult, 50 rénes forintban és 200 kéve fűteni való nádban szabták meg a neki juttatott segedelmet. 113 Canonica Visitatio, 1786—1826. 1. TRE Lt. 111 Uo. 115 Idézi Böszörményi Ede : Szilágyi István parentáló versei a hódmezővásárhelyi halotti anyakönyvben c. kéziratában, 2. 116 Diarum subscirptionale ab Anno 1797..., a BGG kt.-ában.

152

év után — továbbállnak. Majd tizenöt évig tart ez az állapot, hatását a gimnázium meg is szenvedi. Jól lemérhető' ez a subscribálók számán. 1800-ban négyre zuhan az iskolai törvényeket aláírók száma, 1813-ban újra négy, 1815-ben öt, a közbülső években csak egyszer éri el a tizet, de van olyan év is (1807), amikor senki sem subscribál. Némi javulás mutatkozik 1820 után, amikor tíz fölé emelkedik a beiratkozó tanulók száma.117 1795-ben összesen 32 tanulót tanit a gimnáziumi osztályokban a rektor, számuk 1798-ban 13-ra olvad.118 Az 1820 körüli javulás összefügg azzal, hogy az ekkor már működő presbitérium méltányosabbá teszi a rektorok helyzetét, s általában javítja az iskoláztatás feltételeit. Ismerjük ebből az időből az oratorok és poéták vizsgájának specimenjét, amely bemutatja az 1798/99-ben tanított tárgyakat. Az 1798-as őszi vizsgák szerint a poéták a következőket tanulták: a Heidelbergi Káté az első kérdéstől a 65-ig, poétikai sza bályokat Molnár grammatikája alapján, Catot, Ovidiust, Terentiust fordítanak, latin és magyar nyelvű verseket írnak, az istenek történeteit tanulják Fr. Pomey műve alapján, matematikából pedig a tört számokkal való műveleteket.119 A tavaszi speci men már magyar nyelven sorolja föl a tanulandókat: „Katechismust a LXV-ik kér déstől végig tudják, a Pogány isteneknek életeiket Pomey szerint elvégezték, Virgiliusnak a Pásztorti verseit végig, a szántásról-vetésről írott 4 könyveit és az Aeneisből a hat első könyveket elvégezték, Horatiusból a két első könyvben való énekeket, szin tén úgy mint Virgiliusnak verseit magyarra fordítva hallották. A Deák verseknek írásában gyakorlódtak, Az Arithmetikát tudják végig.”120 A Syntaxisták töredékes specimenje alapján a követekző kép bontakozik k i: a Káté és a latin auctorok mellett tanulnak Hübner szerint Új Testamentomi históriákat, „Magyar-Ország históriáját az Ausztriai Házból származott királyokig, Az írásban mindennap gyakorlódtak.”121 A grammatisták ugyancsak töredékes specimenje szerint a deákos tudományok mel lett „A Stílusírásban gyakorlódtak, Az Újtestamentomi Históriákat tudják Hübner szerint, A Magyar-Ország Históriáját elvégezték, addig, a meddig Syntaxisták, Az Arithmetica 4 nemeinek mind simplex, mind composita részét tudják, Az írásban mindennap gyakorlódtak, a mint a Diariumból kitetszik.”122 Mindez bizony jóval kevesebb, mint amit az éppen ekkor érvényben levő 1795-ös debreceni tanterv megkíván, hiányzik a természethistória, fizika, földrajz, vagyis ez azt bizonyítja, hogy a tanítás minőségében is alapos visszaesés következett be. A presbitérium intézkedései lassan javítják az iskoláztatás külső körülményeit. A deákoskola épülete a XIX. sz. első évtizedeire egyre szűkösebbnek bizonyul, kor szerűtlen, s ahhoz, hogy az oktatás minőségi színvonalát emelhessék, szükségessé válik egy korszerű, tágas iskolaház építése. A párbér jelentős emelésével sikerül előteremteni a szükséges költségeket, s ebből az összegből 1822-re fölépítik a „Fiúi Nagyoskolát” (Ógimnázium). Ezzel az erőfeszítéssel a hagyományos forrásokra tá maszkodó önálló református iskolatartás gazdasági lehetőségeinek, teherbíró képes ségének végső határához ér. Az elemi fokú oktatásról már elég sok forrással rendelkezünk. Ezek szerint itt nem következett be olyan fokú hanyatlás, mint amilyenről beszámoltunk a gimná ziumnál, bár a rendszertelenség, kapkodás jeleivel itt is találkozunk, különösen a szá zadforduló környékén. 1825-ig hét iskolatelepen végzik a legkisebbek oktatását: 117 Canonica Visitatio I. TRE Lt, Speicmenek... a BGG kt.-ában. 118 Uo. 118 F utó : 54—55.

120 Uo. 121 Uo. 122 Uo.

153

nemzeti iskolai osztályok működnek a deákiskolában, az Oldalkosárban, Tarjánban, Tabánban, a belső Új utcában, külső Új utcában, Újvárosban, leányokat tanítanak az Oldalkosárban, Tabánban, Tarjánban, a belső Új utcán, külső Új utcán. Az elemi oktatás külső föltételei jóval szerényebbek, mint 1822 után a gimnázium adottságai. A növekvő igények sürgetésére szaporítják az iskolai épületeket, bár ezek többsége — az anyagi nehézségek miatt — toldozás-foldozás. 1824-ben a 65 kisebb-nagyobb elemi iskolai épület között egy sincs téglából, cserép tetővel.123 A tanulók létszámának alakulásából mégis előrelépést figyelhetünk meg. A ta nulólétszám alakulása 1795—1825 között: év 1795 1796 1798 1800 1815 1818 1820 1822 1823 1824 1825

létszám 820 866 962 1044 847 1017 1165 1148 1269 1401 1539

fiú 332 402 — 315 415 556 601 585 731 750 887

leány 488 464 — 729 432 461 564 564 538 651 652

A források a mindenkori összlétszámba beszámították a gimnázium tanulóit is, így az valamivel kevesebb valójában.124 A legnépesebbek általában a kezdő osztályok, fölfelé haladva csökken a létszám. 1822-ben az elemi iskolák első osztályaiban a fiúk összlétszáma 172, másodikban 184, harmadikban 118, negyedikre már 51-re olvad.125 (Az elemi iskolákban tehát összesen 525 fiú tanul, 60-an pedig a gimnázium tanulói, e két szám együtt teszi ki az 585-ös létszámot. A deákiskola viszonylag magas tanuló létszáma megerősíti korábbi megállapításunkat, miszerint ekkoriban konszolidálódik az ottani munka.) 1797-ből részletesen ismerjük a ,.Tarjányi Leány Oskolabéliek Specimen”-jét, amely tájékoztatást ad a tanítás szervezeti formáiról és a tanított anyagról is. Bár az 1795-ös debreceni tanterv az elemi oskoláknak csak két osztályt rendel, itt mégsem ezt látjuk. 1797 szeptemberében a specimen szerint négy Classisban folyt az oktatás. 1798 áprilisában pedig már ötről beszél a kimutatás. Ebből arra következtethetünk, hogy nemcsak két évfolyamon folyt a tanítás, hanem a tanító — saját elhatározásából — harmadik, vagy negyedik osztályt is létesített, esetleg valamelyikből szükséges volt párhuzamos osztály indítása. A tanulandók fölsorolása amellett szól, hogy több mint két osztályban folyt a tanítás. Az is kiderül, hogy a tanulás célja elsősorban a vallás gyakorlathoz szükséges ismeretek megszerzése volt, ehhez járult némi számtan. A „legkisebbek a betűk öszve foglalására taníttattak. Az Abétzét olvasni alkalmasint megtanulták.” Később „Az Olvasásban bizonyos órák alatt gyakoroltattak.”, majd kezdték tanulni a „Bibliabéli Históriákat” , zsoltárokat, s a Heidelbergi Kiskátét. A nagyobbak már „Az egész Ujj Testamentomnak olvasásában, és a Szent írásbéli hellyeknek keresésekben bizonyos órákon gyakoroltattak.”, megismerték az arab és 123 Szeremlei: ÄHRET, II. 228.

124 A táblázat adatai a Canonica Visitatio I. TRE Lt, és a Specimenek... alapján készültek. 125 Informatio primo Semestralis de Scholis... Helveticae Confessionis H. M. Vásárhellyiensibus, Anno 1822.

154

római számokat, velük műveleteket végeztek. Végül megismerkedtek a Nagy Katékismussal (Heidelbergi Káté), kérdéseit magyarázták, s gyakorolták az írást.126 Eszerint bizony igen szegényes volt a tanulandók köre, alatta maradt az ekkoriban megkívánt debreceni színvonalnak. Valószínű, hogy ez is összefügg az egész helyi iskoláztatás már említett gondjaival, bizonyítja a szemléleti egység, ellenőrzés hiányát. Jelentős javulás következik be 1819—20 tájékán, a presbitérium állandó fel ügyeletet gyakorol. 1819-ben egyházkerületi utasításra szabályozzák az elemi fokú oktatást. A leányok nemzeti iskolája három osztályos, azok a fiúgyermekek, akik nem tanulnak tovább a deákiskolában, négy osztályt végeznek: ,,A Negyedik Nem zeti Oskola tsupán a Deák Oskolába nem menendő Fiúi Gyermekek számára állít tatván fel: az olyan gyermekeknek, kikkel szüleik, vagy Gondviselőik a Deák nyelvet is kívánják tanultatni, ebben a negyedik Nemzeti Oskolában járni nem szükség, mivel azokat a dolgokat, mellyek ebben taníttatnak, a Deák Oskolában annak idején még bővebben megtanulhatják.”127 A tantervi anyagban jelentősen csökken a vallásos ele mek súlya, nő viszont az anyanyelvű képzés jelentősége és szaporodnak a gyakorlati természettudományos ismeretek. A megmaradt specimenek alapján osztályonként a következő kép rajzolódik k i: első osztályban tanulják az írás-olvasás alapjait, számtant Maróthi alapján, „A neve zetesebb Természeti dolgok esméretét”, vallásismeretet, könyörgéseket, énekeket. Másodikban: bibliai históriákat Hübner alapján, erkölcsi tudományt, állatok, ter mészet históriáját, „...melyre a Tanítók az Orvos Doctor Szentgyörgyi József, F á bián József és Peteh Ferencz urak munkáiból el készülhetnek, és az azokban levő képeknek Tanítványaikkal is hasznát vétethetik.” , földrajzot, melyhez a „Debreceni Atlást” használják. Harmadikban: vallástant, Keresztyén Erköltsi Tudományt, szám vetést Maróthiból, Magyar Grammatikát, Magyarország földrajzát a „Kiss Tükör szerént” , imádságokat, zsoltárokat, a különböző vallásoknak „közönséges esméretét” . Negyedikben: Keresztyéni Erköltsi Tudományt, a Vallás Históriáját, Magyarország történelmét a „Kiss tükör szerént” , számtant Maróthiból, földrajzot a „Debreceni At lás” szerént, levélírást, vallástörténetet, magyar törvényeket Kövi Sándor mun kája alapján, rajzolást, „Eggyügyű Geometriát, Eggyügyű mechánicát, Phisicát F á bián József Úrnak illyen titulusú könyve szerént: Természeti Tudomány a Köznép nek.”128 A leányok ennél valamivel kevesebbet tanulnak:: „A Leány Gyermekek Oskoláiban: Mindezek, ki vévén a Hazánk Törvényeit, Geometriát, Mechánikát, hasonló módon tanítódjanak, és e végre a feljebb említett könyveket a Leány Osko lák Tanítói is meg szerezni köteleztetnek.”129 Specimenjeink kimutatásai szerint 1848-ig nem is változnak az oktatás szervezeti keretei, a tanulandók köre is változatlan marad az elemi iskolákban. Az oktatás szín vonalának emelése szükségessé teszi tankönyvek, segédeszközök (térképek, könyvek) beszerzését mind a tanulók, mind a tanárok számára. Ezért határozza el a presbité rium 1821-ben, hogy „...mappák a meg kívántaié számban vevődjenek.”130 b) 1825 tájékától 1848-ig jelentősen emelkedik a gimnáziumi oktatás színvonala, a partikula valóban „Nagyoskolává” lesz, kiegyensúlyozott munka jellemzi az elemi 126 Specimen... 1792/98. 127 Diarium... Felsőbb rendeletek Könyve, BGG kt. 14. 128 Specimenek... Diarium... passim. Szentgyörgyi, Fábián és Pethe könyvei már jelentős súlyt fektetnek a szemléltetésre is, Pethe és Szentgyörgyi könyveit a debreceni rézmetsző deákok színes metszetei teszik szemléletesebbé és esztétikusabbá. Vö: T óth Béla : A debreceni rézmetsző diákok, Bp. 1976. Mindhárom könyv a Debreceni Átlássál együtt ma is több példányban megvan a BGG kt.-ában. 120 Diarium, Felsőbb rendeletek könyve, 19. 130 Pb. jkv. 1821. 181.

155

oktatást. Különösképpen segítette ezt három tényező: megszűnik a két éves rektoroskodás rendszere, helyette állandósítják a tanárokat és rektorprofesszor igazgatja az iskolát; a gimnáziumi oktatás hét osztályúvá emelkedik, az iskola elnyeri a nyilvá nossági jogot. Első lépésként állandó tanári állásokat hoznak létre. A presbitérium már 1817ben kéri az egyházkerületet, hogy állandóan három tanárt tarthasson, közülük az egyik Professorként igazgassa az iskolát, kérelmüket azonban ekkor még elutasítják.131 1825—26-ban a deákiskola tanulóinak létszáma már meghaladja a 110-et. 1823—25 között rektoroskodik Szikszay Benjamin, kit 1826-ban sikerül megnyerni — immár a főhatóságok engedélyével — állandó rektorprofesszornak. Szikszay majd negyedszázados tevékenysége nagyon jelentős fejlesztő hatással volt a gimnázium, de az egész vásárhelyi iskolaügy alakulásában. Fölismerte a korabeli iskolakultúra fejlő désének legfőbb tendenciáit, s modern szemléletével azok megvalósítását érte el, né hány területen pedig még előbb is járt. A város iskolaügyét egységesen értelmezte, s nemcsak a deákiskola konszolidálása volt a célja, hanem nagy figyelmet fordított a népiskolai hálózat ellenőrzésére, jobbítására. Működésének kezdetétől rendszeres ki mutatást készítettek minden iskola tanítási anyagáról, tanulólétszámáról, ellenőrizték a tanítók munkáját, s a lehetőségekhez képest javították az oktatás feltételeit. 1825ben megfordul Bécsben, ahonnan Shakespeare, Voltaire, Schiller műveit hozza magával, reformkori folyóiratok előfizetője. Jó kapcsolatai vannak Klauzál Gáborral, a vármegye országgyűlési képviselőjével, aki közismerten a reformmozgalom jelentős alakja. Szoros barátság fűzi a város polgárosodó, világi értelmiségéhez, részt vesz a kibontakozó egyletek, társaságok munkájában, pártfogolja a nemzeti színjátszást.132 Szikszay ösztönzésére a presbitérium már 1826-ban emelni akarja az iskola szín vonalát úgy, hogy az itt végzett tanulók a debreceni harmadik éves deákok közé vé tessenek föl, vagyis az addig hat osztályos gimnáziumot hetedik osztállyal kívánja bővíteni. Szikszay elkészíti az új osztály tantervének plánumát, melynek jóváhagyása után az 1829/30-as tanévben beindul a hetedik, bölcseleti osztály. A specimenek fo lyamatosan kimutatják a gimnázium osztályainak létszámát, melyekből a következő kép rajzolódik ki: év 1824 1825 1826 1828 1830 1834 1836 1838 1846

létszám 59 111 124 117 161 134 160 135 141

Legnépesebbek az alsóbb osztályok, a hetedikre számuk 10— 15-re csökken.133 A mennyiségi növekedés mellett a minőség is javul. Követik ugyan az 1820-as deb receni tantervet, de Szikszay az számos helyen alakítja, bővíti, 1843-ban a presbité rium Gaál Dániel lelkész javaslatára a második professori állásra meghívja Imre Sándort, aki a hívást elfogadja, s 1844. nyarán a presbitérium állandósítja hivatalá131 TRE Lt, Egyhk. jkv. 1817. márc. 13. Ms 10. 132 Könyvei a BGG kt.-ában. 133 Specimenek... passim.

156

ban.131*134 Imre Sándor megnyerése újabb fontos lépést jelentett az iskola oktatási szín vonalának emelésében, hiszen jelentős tudományos előképzettséggel rendelkezett, a reformkor eszményeinek képviselője, s modern pedagógiai elvek hirdetője. Szikszay eddigi tevékenységéről az egyházkerület is csak elismerően és megbecsüléssel szólt, de Imre Sándor megnyerésével méltó utódot sikerült találni, akinek lassan országos tekintélye, tudományos és pedagógiai tapasztalata majd a szabadságharc leverése utáni legnehezebb időben teszi alkalmassá az iskola vezetésére.135 Szikszay javaslatára az 1830-as évek elején már megkísérlik a biológia gyakor lati szempontú oktatását is, melyhez ösztönzést kaptak a helyi gazdászértelmiségtől, Tessedik Sámuel szarvasi gazdasági iskolájától, s a debreceni fűvészkedéstől.136 1833-ban kérelmezik a földesúrtól a használaton kívüli Ó Arany Temető fűvészkertnek való átengedését: „...minekutánna a helybeli Oskolában a Fűvész Tudományok rendesen taníttatnak, arra nézve pedig a ... megszüntetett Ó Arany Temetőnek az Oskola részére fűvész Kert felkészítése végett kieszközlése legcélirányosabb lenne... Mivel a Fűvész Tudomány tanítása az egész vidék környékéről, sőtt külhelyekről egy kertben gyűjthető, s ott tenyészthető több ezer növényeknek, a szabadban magából a Természetből leg czélarányosabban meríthető megesmértetése által sikeríttetik legfontosabban, sőt mivel a Növények szűk körben nem szorítható esméretje, mint magok a növények, a munkás Természet szakadatlan rendjén, virágzásból gyümolcsözésre át menve, azoknak hasznait is kitüntetné. Az oskolának, az elő vizsgá latok meg tételére is használható fűvészkertje, a növényeknek hasznosnak, rész sze rént ki esmérendő, rész szerént ollyannak már el is esmért tenyésztése, s nemesítése, — s ezzel a még itten jobbadán el mellőzetlen oltás meg kedveltetése, divatozása által az egész közönségnek szembetűnő haszon hajtatna.”137 Kérelmük ekkor még nem talált meghallgatásra, mert 1838-ban azt megismétlik: „... mi az ifjúságnak gazdasági tekintetbe leendő oktatása végett egy kertet igyekeztünk vala felállíttatni, ... most Méltóságod atyai jelenléte bátorít bennünket, hogy ezen minden tekintetben az ifjúság kimíveltetésére czélzó intézetünknek sikerülését munkálkodnánk, annyival is inkább, minthogy a szarvasi evangelica felekezet gymnasiumának igazgatóságai már ebben követésre méltó példát mutatónak . . . ”ViH A kért temetőt ugyan nem kapják meg, helyette egy hold földhöz jutnak, melyen megindul a fűvészkedés. A fűvésztudományok oktatása megkívánta szakképzett tanár alkalmazását is, ezért kéri Karika Pál, a gimnázium II. Professora — későbbi füvészkedő és gazdasági író —, a „Consistóriumunk által a Keszthelyi Georgikonbeli stipendiumra lejendő ajánlását.”, ezt majd meg is kapja az egyházkerülettől Karika, de 1835 után már nem tér vissza a vásárhelyi iskolába.139 1842-ben Szikszay előterjesztésére a presbitérium fölszólítja a tanárokat, taní tókat „...az Epejfa tenyésztés és selyem bogár nevelés módjának oskolánkbani tanít131 Pb. jkv. 1843. július 2., 1844. júl 7. 135 Imre Sándor 1848 decemberében — egy év megszakítás után — újra elfogadja a professzorságot: erről szóló levele a ref. egyh. lt.-ában, V. Fasc. 134. 136 A gimnázium könyvtárában megjelenésüket követően megtaláljuk a debreceni fűvész kedés műveit, a helybeli gazdászértelmiség több tagja jó képzettséggel rendelkezik, szoros kap csolatban állottak Szikszay Benjáminnál. Brüneck József uradalmi jószágkormányzó a keszthelyi Georgikonban szerezte képzettségét, gazdasági cikkei jelentek meg a Magyar Gazdá-ban (1845, 47—48), Erdélyi János önálló könyvet írt Nemzeti Iparunk címmel, Jeszenszki László — evan gélikus pap — gazdászati cikkeket közölt korabeli folyóiratokban, Danes István, városi jegyző önálló művet írt a mezőgazdaságról és a jobbágykérdésről. 137 Pb. jkv. 1833. 27. 133 Ref, egyh. It. V. Fasc. 14. 139 j r É Lt. 1835. Egyhk. jkv. Martius.

157

tatása iránt... Minden tanító urak az Iskola Igazgatóság által egybehívattattak, s olly utasítás rendeltetett, hogy a Szederjfa tenyésztését és selyem bogár nevelést mint a haza jobb létére nem kis fontosásgú iparágat, tanítványaikkal megismértetni s meg kedveltetni teljes tehetségük szerint igyekezzenek.”140 Minden tanító megkapja négy példányban Mitterpacher eperfatermesztésró'l és selyembogár-tenyésztésről szóló könyvét. A reformkor Széchenyi és mások által hirdetett eszményei így kerülnek be a vásárhelyi iskola oktatási programjába! A többszólamú, „hármóniás” éneklés nyomaival már a XVIII. század végén is találkoztunk, tanítását folyamatosan szorgalmazzák. A liturgikus célok mellett lassan növekvő' szerepet kap önálló esztétikai funkciója. Az 1837-es presbitériumi határozat szerint „...határoztassék meg, a Tanulókat hány és micsoda órákon tartozik Barsi Bálint Cantor Úr tanítani a hármóniás éneklésre és zenészeire”,in A döntés szerint három óra közül „egyet a zenészetre, kettőt az éneklés tanítására” kell fordítani. A tanítás eredményessége érdekében hangszereket és „hangjegyes vezérkönyveket” szereznek be. 1841-ben zenészetet már külön órán is lehet tanulni. 1844-ben Szikszay jelenti, hogy „...az oskolai hangszerek a következők: egy trombita, 1 guitar, két flóta, 2 hegedű, 1 fuvola, 1 violencel schul, flórén scola.”142 Az új oktatás több tankönyvet igényel, s ezért Szikszay javaslatára könyvtárfej lesztő alapítványt hoznak létre. így kerül a gimnázium könyvtárába az ekkor virágzó debreceni magyar tankönyvirodalomnak szinte minden műve: Budai Ézsiás történe lemkönyvei, a Debreceni Grammatika már 1797-ben, Péczely magyar történelme, Földi Természeti Históriája, Diószegi-Fazekas Magyar Fűvészkönyve, Márton J. Német Grammatikája, de reformkori folyóirataink egynémelyikét is megleljük a gimnázium könyvtárában. A bibliotéka gyarapodását két adomány gyorsítja. 1833ban Olvasó Társaság alakul a városban, melynek könyvtárát a gimnáziumnak ado mányozzák azzal a liberális szellemű kikötéssel, hogy azt „...minden Városunkbeli. akarmely felekezetű Oskolák Tanítói és Tanulói...” ingyenesen használhassák.143 E 700 kötet mellett Nagy Ferenc vármegyei főügyész mintegy 400 kötetnyi könyvhagyaté kát kapja meg a gimnázium. A két adomány állománya a kor legmodernebb tudomá nyos és szépirodalmi műveiből állt, köztük a reformkor magyar nyelvű szépirodal mával.144 1848-ra a bibliotéka állománya megközelítette a másfél ezret. A könyvtári alapítványból jutalomkönyvekre is futotta, 1839-ben a következő jutalomkönyveket osztották a jól tanulóknak: „...5 Phaedrus, 1 Cornelius Nepos, 1 Német Grammatika, Nagy Cellarius, 11 Magyar Gramm atika...”145 Az alapítvány lehetőségeit fölhasz nálva a szegény sorsú és árva gyermekek könyvsegélyezéséről is gondoskodott az iskola. A javuló szervezeti és oktatási föltételek kedvezően befolyásolják az egyes gim náziumi osztályok tanulmányi munkáját. 1828-ban a poéták Budai Ézsiás könyve szerint tanulják A Régi Tudós Világ Históriáját. 1834-ben a hetedik, bölcseleti osz tályban tanulnak matematikát, geometriát, a Debreceni Fűvészkönyv alapján bota nikát (E Botanica Diagnostica ad ductum Debreczeni Fűvészkönyv), görögöt, né metet. 1837-ben a hetedikesek a korábbiak mellett Pedagógiát Niemeyer tankönyve 110 Pb. jkv. 1842. 62. 141 Iskolaszék Üléseinek jegyzőkönyve, 1833—1867. 10. BGG kt. 142 Iskolaszék... 14, 22. A hangszerek jegyzéke: Pb. jkv. 1844. okt. 20. 200. 143 Pb. jkv. 1833. 832. 144 Mindkét könyvtári adomány anyaga ma a BGG kt.-ában található. A század első felé nek folyóiratai közül járatják, vagy ajándékba kapják Kultsár István Hasznos Mulatságait, Nem zeti Újságot, Pallas Debercinat, a Tudományos Gyűjteményt, Athenaeumot, Felső-Magyarországi Minervát, Nemzeti Gazdát, Hadi és más nevezetes Történeteket, Szépliteraturai Ajándékot. 145 Ref. egyh. lt. Fase. V. 31. Figyelmet érdemel, hogy legtöbb a magyar grammatika!

158

szerint. A poéták ugyanekkor bőségesen latin auctorokat (Ovidius, Horatius), de már tanulnak a magyar költészet szabályairól, tulajdonságairól, maguk is írnak magyar nyelvű verseket. Ugyanebben az osztályban szerepel még görög és német nyelv, valamint az éneklés művészete. 1839-ben a poéták tanulják a magyar verselés prozódiáját, Molnár Gergely alapján a költés szabályait, Ovidiust fordítanak, anyanyelvű verseket írnak. Ugyanekkor a rétorok tanulnak retorikát, földrajzot, matematikát, fizikát. A gimnázium első osztályában is tanítanak már fizikát és földrajzot.146 1844-ben az első éves deákok (azaz a hetedik osztályosok) tanulnak geometriát, „Növény Ismérettant, Elemi észtant” , Anakreont, Márton J. alapján német nyelvet, magyar és latin nyelvű dolgozatokat készítenek. A költészeti osztályban tanulnak „...a lantos, az elbeszélő, a drámai, vagy színjátéki, az oktató és a vegyes szerkezetű költeményekről.” , magyar rímes és mértékes verset készítenek. 1846-ban a szónokok osztályában megjelenik „A magyarhoni reformáció történetei” , a syntaxistáknál a reformáció története és „Magyarhon történetei az Árpád házbeli királyok alatt” és „Magyarhon történetei a különböző házbeli királyok alatt” . Az elsős grammatisták ugyanekkor tanulnak „Keresztyén Erkölcstudományt”, magyar polgári törvé nyeket, földrajzot, számtant, kötelezvények, szerződések, nyugtatványok írását. A IV. Nemzeti Iskola tanulói erkölcstudományt, a „Magyarok történeteit az Árpád háza kihalásától a mai időkig”, rövid gazdálkodástudományt, földrajzot, szám vetést.147 A változó körülményeket bizonyítja, hogy korszakunkban két új iskolai törvényt szerkesztenek. 1832-ben két nagy fejezet 41 pontjában foglalják össze a diákok köte lességeit „I Tanulásokra nézve, II Erköltsökre nézve.” Felsőbb osztályba csak az léphet, aki az előzőt sikeresen elvégezte, s jó erkölccsel rendelkezik. „Minden D eák nak légyen minden Kézi könyve, ide értvén a soltárt és Halottas könyvet is.” Szigo rúan tilalmazzák a tanórákról való hiányzást, de „...a Deák nyelvenn való beszéllés is, kinek-kinek szoros kötelességévé tétetik ... és a Deák nyelv elmellőzése keményen tiltatik.”148 A törvények szigorúan szabályozzák a diákok életének minden mozzana tát, a büntetéssel gyakran élnek, s nem hiányzik az „Árestomba csukatás”, vagy a „Páltzaütés” sem. Gondosan megválogatják a szórakozás lehetséges módozatait, de a színi előadások látogatása ekkor még véteknek minősül: „A Bálba, Játékszínbe, Kávéházba való menés is, kemény büntetés alatt tilalmaztatik.” A tiltó rendelkezés annak jele, hogy a városunkba látogató vándorszínész társulatok előadásait az ér deklődő korosabb diákok látogatták. Az öltözködést részletesen szabályozzák, min den ruhadarabról külön is szólva.149 1843-ban újabb iskolai törvényeket hoztak, amely szintén két fejezetben tartal mazza a határozatokat. Mivel ekkorra már alig találkozunk bentlakó diákkal, a tö r vények is liberálisabbak, mint a megelőzőnél, bár ebbe bizonyára belejátszott a kor liberalizálódó szelleme. Alig találkozunk testi fenyítéssel, „börtönnel” csak kivétele sen sújtják a legvétkesebbet, a korábban oly gyakori pénzbüntetés is elmarad, helyét átvette a többszöri figyelmeztetés, legföljebb eltávolítás. Már nem tilalmazzák a m a gyar beszédet, s föltehetően Szikszay javaslatára „A tisztességes táncvigalmakba, Színházakba menés az Oktatótól nyert engedetem mellett szabados.” E kérdésben azonban nem lehetett egységes az iskolaszék véleménye, mert 1845-ben még felelős ségre vonják Lovas János, Szabó Pál, Tóth Imre „philosophusokat” és Vincze Já146 147 148 149

Specimenek... Specimenek... Prptocollum Subscriptionale... 2. Uo. 4.

159

nos conrectort, mert „...tegnap, az az Árp. 27-kén a’ játékszínen fellépni és a színmű előadásában Tettlegesen részt venni merészelettek”. Minden tanuló most is kerülje a rossz társaságokat szorgalmatosán, de „...a tisztességes s szellemi élvezetet nyújtó társaságokban részvét, munkától üres órákban nem tsak megengedtetvén, hanem ajánltatván is.” Általában igényesebb, differenciáltabb pedagógiai szemlélet jellemzi a törvényeket, mint korábban tapasztaltuk. A szorgalmas, de gyönge tanulmányi eredményű gyermekeket nem szabad büntetni, gúnyolni, hanem a szülőkkel közös megegyezés szerint „mind régibb, mind újabb Paedagogusok egyező ítéletök szerént, hajlamával s tehetségével rokonabb pályára vezetendő”. Az öltözködést sem szabá lyozzák már oly részletesen, kinek-kinek ízlésére bízzák, hangsúlyozva a szerénységet, s a nemzeti jelleg érvényesítését.150 A tudatos iskolaépítő munka következő fejezete a nyilvánossági jog elnyerése. Bármily jelentős előrelépés is zajlott le 1825-től, csak akkor válhatott a gimnázium valóban nyilvános jogúvá, ha az innen kikerülő ifjak már nemcsak a felekezet vala mely kollégiumában tanulhattak tovább, hanem bármely felekezetű, vagy állami igazgatású intézményben is. Nő az iskola tekintélye, hírneve, az egyházkerület,,Név tára” az 1830-as évektől a „Tiszántúli Egyházi Kerületből” a három legjelentősebb „Tudományos Intézet” között említi. 1846-ban a gimnáziumi és elemi iskolai osztá lyokban tizenhét tanító oktatja a tanítványok népes seregét, még ehhez számíthatunk néhány préceptort, aki az alsóbb osztályokban tevékenykedik. Ekkor már nemcsak a gimnáziumban tanítanak állandósított professzorok, de az elemi iskolák tanítói is állandó hivatalt viselnek többségükben. A reformátusok mellett a gimnáziumi — de elemi iskolai — osztályokat is látogatják már „katholikus, evangelica, rátz, sőtt zsidó ifjak is.”151 A helyi elöljáróság már 1842-ben elhatározza a nyilvánossági jog kérelmezését, amit az első kísérlet után évente megismételnek. A helytartótanács tüzetes kimutatást kér az iskolában folyó munkáról, amit Szikszay készít el. Végre 1845 júliusában megérkezik a helytartótanács 9855. számú rendelete, mely a „Etódmezővásárhelyi Helvétiai vallástételt tartó Reformátusok Gymnasiumát” az ország nyilvánossági joggal rendelkező gimnáziumai közé sorolja.152 150 Uo. 18—20, és Iskolaszék... 40. 151 Erre hivatkozik az Iskolaszék 1838-as levele, Ref. egyh. lt. Fasc. 14. A különböző doku mentumok évről-évre kimutatják a nemreformátus tanulók megjelenését a reformátusok isko láiban. Az egyes felekezetek arányáról így a következő képet kapjuk Év

g ö r ö g k e le ti

e v a n g é lik u s

z s id ó

k a to lik u s

1826

1

—

___

___

1828

2

3

—

—

—

1832

7

—

1834

2

—

2

1

1835

9

2

4

1836

3

—

3

1837

21

3

8

5

1838

11

5

6

4

1845

27

1

9

3

1846

23

1

3

5

1847

24

—

8

8

—

1 —

Különösképpen a görögkeletiek számának gyarapodása figyelmet érdemlő. Közülük sokan Torontál és Arad megyeiek, zömükben szerbek, itteni iskoláztatásuk a reformkori magyarosodás jele. 152 1842-től tucatnyi beadványban kérelmezik a nyilvánossági jog elnyerését: TRE Lt, Egyhk. jkv. 1842. JVs 126, 1842. N° 319, 1843. 79, 1843. Ke 297.

160

Az elemi iskolai oktatás keretei már az előző korszakban kialakultak, s specime nek évről évre kimutatják az egyes osztályok tananyagát, s a tanulók létszámát. Lát tuk az előzőekben a tananyagot, a létszám a következőképpen alakul: év 1826 1828 1832 1833 1834 1835 1836 1837 1838 1839 1843 1845 1846 1847

fiú 872 808 741 661 734 803 757 956 616 724 791 950 869 782

lány 670 583 681 — —

510 —

590 540 539 587 663 641 527

összesen 1542 1393 1422 — —

1313 —

1546 1156 1263 1378 1613 1510 1309153

Az adatok szerint is nagy létszámingadozást figyelhetünk meg. Ennek oka abban rejlik, hogy évente kétszer vették számba az iskolai tanulókat, áprilisban és szeptem berben, a tavaszi és őszi examenek idején. Az ősztől tavaszig terjedő időszakban min dig népesebbek voltak az osztályok, az áprilistól szeptemberig terjedő időben a gyer mekek jelentős része gazdálkodó szüleinek segíthetett, innen magyarázható a létszámcsökkenés. A ránk maradt specimenek nem teljesek, vannak olyan esztendők, ame lyikből csak a tavaszi, vagy az őszi létszámok maradtak meg. Korszakunkban a demokgráfiai viszonyok nem változtak viharosan, amint a beiskolázottak köre sem változott lényegesen, tehát ezzel nem magyarázható az egyik évről a másikra bekövet kező jelentős létszámváltozás, így csak az előbb elmondottak szolgáltatnak magya rázatot. 4. A reformkor eredményeinek áttekintése Mivel a reformkor legjelentősebb és legnagyobb hatású politikai-társadalmi koncepcióiban jelentős helye volt a nevelésnek, értékeljük, hogy a vásárhelyi iskolakultúra a polgárosodás tanügyi feltételeiből mit valósított meg. E tanügyi feltételek fejlődését főként a református iskolahálózatnál vizsgáltuk, mivel az hegemón hely zetét korszakunkban is megtartotta. Az állami intézkedések — bár néhány vonatko zásban ösztönző, serkentő szerepet játszottak — nem befolyásolták alapvetően az önálló református felekezeti oktatás fejlődését. Korszakunkban az egyház, mint ha gyományosan feudális eszme és intézményrendszer, számos ellentmondással kénysze rült megküzdeni. Legjobb eszmei hagyományai beépültek a reformkor eszmei-társa dalmi koncepcióiba, így a nemzeti kultúra ápolásának és fejlesztésének célja, amely alkalmas volt Habsburg-ellenes oppozíció megfogalmazására. Mivel a kávinizmus nem egyetlen filozófiai doktrína metafizikus alapján állt, alkalmas volt arra, hogy a felvilágosodás eszmei irányzatainak jelentős részét befogadja, természetesen a hitvédelem végső elvének fönntartásával. Ez engedte meg a tananyag laicizálódásának kiteljesedését, a világi elemek megsokszorozódását. A legjobb debreceni és országos normákhoz mérve a vásárhelyi fejlődést, az itteni eredmények azokhoz közel állnak, 153 Specimenek... 161

vagy velük egy szintre emelkedtek. A Széchenyi által áhított „közértelmesség” igé nyei szerint munkálkodott Szikszay Benjamin és Imre Sándor, az elméleti tudomá nyok mellett ezért kap növekvő szerepet mind az elemi, mind a középfokú oktatás ban a gyakorlatias célszerűség, az elmélet mellett a praktikum, (botanizálás, mecha nika, selyemhernyó tenyésztés) nemes erkölcsű szokásokat kialakító társasági élet szorgalmazása, egyletek, színjátszás, nyilvános könyvtár kultusza. A kor másik sar kalatos eszmei jelensége a nemzeti tudat alakítása. Eszköze volt ennek a tanítási nyelv magyarrá tétele, a nemzeti tudat alakítását leghatékonyabban végző stúdiumok be vezetése a magyar költészet és a magyar történelem tanításával, de a magyar nyelv iskolai használatával és a nemzeti szempontú öltözködés bátorításával is. Az alkot mányosan is biztosított vallási tolerancia már nem teszi szükségessé az iskoláztatás ban a felekezeti jogvédelem állandó aktuális érvényesítését, egyre inkább lehetővé válik a különböző felekezetűek egyazon iskolában történő oktatása. E folyamat is mutatja, hogy a felekezeti különbözőség egyre inkább a magánszférába kerül, vagyis előre mutat a polgári kiegyenlítődés irányába. Ezt bizonyította a nem-reformátusok számának megszaporodása a vásárhelyi iskoláztatásban. E tényezők együttesen az 1840-es évektől egyre sürgetőbben indokolták egy fele kezetek fölötti, de már nemcsak egy felekezet anyagi támogatását élvező iskolarend szer megteremtését. Ennek megvalósítására azonban nem kedveznek a forradalom és szabadságharc küzdelmes hónapjai, s az ígéretes kibontakozást töri derékba az önkényuralom. Adatokkal, tényekkel is bizonyítottuk, hogy a vásárhelyi iskolakultúra a pol gárosodás tanügyi feltételeiből — lehetőségeihez képest — mennyit valósított meg, de talán mindennek jelképes erejű bizonysága, hogy a szabadságharc napjaiban a leg korosabbak, a bölcsészeti osztály tanulói nemzetőrnek és honvédnak állnak.

162

EPER J E S S Y GÉZA A K É Z M Ű V E S IP A R

SZEG EDEN AZ

1848 E L Ő T T I É V T IZ E D E K B E N

Az iparűzők számszerű megoszlása A tanulmányunkban vizsgált időszak végén Szeged mintegy 36 ezer főnyi lakossá gával az ötödik-hatodik helyet foglalta elvárosaink sorában.1 Az iparűzők (opifices) száma az 1828-as összeírás szerint 1090 volt városunkban, a kereskedőké (mercatores) 48, a kalmároké (quaestores) 263.2 Az 1828-as összeírás más városokhoz hason lóan Szegeden is csak az önálló iparosokat (a mestereket) sorolta az opifex-ek közé. A fenti összegben tehát a legények (sodales) nem foglaltatnak, utóbbiak száma az összeírás szerint 405 volt, tehát a mesterekének még a felét sem (37,15%-ot) tette ki. Az önálló iparűzőknek a családfőkhöz3 viszonyított aránya Szegeden 27,1 % volt. Az iparosok megoszlása a város egyes kerületeiben a következő: Az iparosok száma Felsőváros: Rókus: Palánk: Alsóváros:

365 101 358 266 1090

százaléka 33,49 9 26 32,85 24,40 100,00 %4

1 Fényes adatai szerint Szeged lakosságának száma 1846-ban 35 861 volt. F ényes E lek : Magyarország leírása. Pesten, 1847. I. 39. 1. — A továbbiakban: F ényes/1847. — Ld. még Uő.: Magyarország Geographiai szótára. Pesten, 1851. IV. k. 76. 1. — A továbbiakban: F ényes/1851. Idézett statisztikus szerint Szegednél csupán Pest, Debrecen, Szabadka és Pozsony volt ekkor népesebb. A Tafeln zur Statistik der Österreichischen Monarchie adatai alapján (ld. A történeti statisztika forrásai (Szerk. K ovacsics J ózsef) Bp., 1957. 388—389. 1. 8. tábla) Szegedet az előbbi városokon kívül Buda is megelőzte lélekszámát illetően. 2 Országos Levéltár. Archívum Palatinale Archiducis Josephi II. Conscriptiones Regnicolares Articulo VII. 1825/27. Ordinatae. Civitas Szegedinum. — a továbbiakban OL Conscript. Regn. 1828. Az összeíróbiztosok 9826 •— 18 és 60 év közötti adóköteles személyt s az említett iparosokon és kereskedőkön kívül — többek között — 48 honoráciort, 1592 polgárt, 255 szolgát, 287 szolgálót, valamint 3735 házat számláltak össze. Tanulmányunkban a fent idézett levéltári forrásra támaszkodtunk. Ld. még T. (agányi) K. (ároly): Az 1828-i Országos összeírás végleges eredményei. M. G. T. Sz. 1896. 206—213.1. Itt a polgárjoggal rendelkezők száma 1594. Továbbá: Végh J oachim: A z 1828. évi Országos összeírás Szegeden. A szegedi Pedagógiai Főiskola Évkönyve 1957. 199—205. 1. 3 Mivel az összeírásban szereplő opifex-ek maguk is családfők, így mindenképpen a csa ládfők számával kell azokét összevetni. Erre vonatkozóan P álffy I lona alapvető történeti sta tisztikai tanulmányai közül ld. pl.: Székesfehérvár szabad királyi város 1828-ban. Magyar Sta tisztikai Szemle. 1938. — Vö.: E perjessy G éza : Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon. Akadémia Kiadó, Bp. 1967. 64—76. 1. — A továbbiakban: E perjessy, 1967. és Uő: A pécsi kézműipar reformkori történetéhez. Klny. a Baranyai Helytörténetírás 1977. c. kötetéből. Pécs, (1979.) 254. 1. — a továbbiakban: E perjessy, 1979. — Az 1828-as összeírás 15 szegedi köteté163

Noha az iparűzők abszolút száma a Felsővárosban nagyobb volt, mint a Belvá rosban, az ipar (és kereskedelem) Szegeden is főként a Belvárosban koncentrálódott. Összegezésünk szerint a Palánkban lakó családfők 34,89 %-a folytatott valamilyen mesterséget, a népesebb Felsővárosban valamivel kevesebb, 32,38%, a Rókusbán 21,86%, végül a legnagyobb lélekszámú (és leginkább agrárjellegű) Alsóvárosban csak 18,9%.6 Az iparűzők fentebb említett 27%-os arányát tekintve Szeged nem igen marad el — az iparilag kétségkívül fejlettebb — dunántúli városok mögött. Székesfehérvá rott pl. a családfők mintegy 25, Győrött valamivel több, mint 26 %-a foglalkozott iparral, s Pécsett kb. 30%-osra tehető ez az arány.“ Felvetődik azonban a kérdés, hogy a 1090 szegedi iparűző mennyiben tekinthető ténylegesen iparosnak; csupán mesterségéből tartja-e fönn magát, egész évben vagy az évnek csak egy részében folytatja mesterségét? Az 1828. évi szegedi összeírás — sajnos — az utóbbi kérdésre nem ad közvetlen választ, csupán egyetlen iparost ille tően találunk olyan megjegyzést, hogy nem dolgozik egész éven keresztül.7 A fentebb említett Székesfehérvárnál és Pécsnél viszont — az 1828. évi összeírás alapján — kb. 30%-osra tehető azoknak az kézműveseknek az aránya, akik az évnek csak egy ré szében folytattak ipari tevékenységet.8 Valószínűnek kell tartanunk, hogy Szegeden, ahol a földművelésnek és az állattenyésztésnek nagyobb volt a súlya a város életében, az előbbinél magasabb lehetett azoknak az időszakos iparűzők arányszáma, akik tavasszal és nyáron inkább mezőgazdasági munkát végeztek. Az 1090 iparűző között olyan foglalkozások képviselői is szerepelnek, így a szekeresek (aurigator-ok) és a hajósok, akiket más helybeli összeírások nem sorolnak az iparűzők közé, s akik tevékenysége inkább a közlekedéshez, kereskedelemhez kap csolódik. Bálint Sándor szemléletesen ír a szekeresekről, akik az ausztriai tartomá nyokba is ellátogattak, s a polgárság leggazdagabb rétegébe tartozó hajósgazdákról, akiknek — az 1828. évi összeírás tanúsága szerint — ugyancsak a Felsővárosban voltak módos házaik.9 A szekeresek száma — összegezésünk szerint — 56. Az összeírásban csupán 1058 iparűzőt tüntettek föl (ld. lejjeb), és ezek számához hozzáadták a város azon lakosaiét, akiknek hajójuk van („his accedunt Incolae, qui Naves tenent... ad classem opificium relati”), számszerint 32-t. Ha a szekeresek és a hajósok számának összegét levonjuk az „opifex” -ekéből, valószínűleg reálisabb eredményhez jutunk. Az iparűzők százalékos aránya ebben az esetben 24,91 %.10

ben 3668 sorszámmal ellátott családfőt tüntet föl. A sorszámmal jelzett családfők száma azonban ténylegesen 345-gyel több, tehát 4022. Az opifex-ek százalékos arányának kiszámításánál ezt az utóbbi — általunk korrigált---- összeget vettük alapul. — Az iparűző elem XVIII. századi ará nyára (1750-ben, ill. 1777-ben 12, ill. 13%) ld. R ákos István alapos tanulmányát: „Gazdaságés társadalom tagozódása Szegeden (1720—1777)” . Acta Historica. LXII. Szeged, 1978. 41. 1. 4 OL Regn. Conscript. 1828. 5 Uo. 6 E perjessy, 1979. 254. 1. 7 A 263. sorszám alatt szereplő felsővárosi csizmadiánál, aki „más módon is gondoskodik fönntartásáról, s többnyire télen folytatja mesterségét” („...etiam alio modo vivendi semet iuvat, ... potissimum hyemem exercet suum opificium”). OL Conscript. Regn. 1828. Még egy, ugyan csak csizmadiánál olvasható hasonló megjegyzés; csakhogy ez utóbbi „egész éven keresztül” (per totum annum) dolgozik. A többi (pontosan 1088!) iparűzőnél tehát az összeíróbiztosok sem pro sem contra nem utalnak arra, hogy az illető folyamatosan vagy időszakosan folytatja mester ségét. OL Conscript. Regn. 1828. 8 E perjessy, 1979. 255. 1. 9 Bálint Sándor , Szeged városa. Bp. 1959. 86. 1. 10 OL Conscript. Regn. 1828.

164

Az iparosodottság fokának van több olyan objektív mutatója, amely az egyes városok kézműiparának mennyiségi és minőségi összehasonlítására kitűnő lehető séget nyújt; az egyik az illető városban található mesterségek száma és milyensége. Az általunk vizsgált városok között Szeged a mesterségek számát illetően a 11—12. helyet foglalja el. Megelőzte (sorrendben) Pest, Buda, Pozsony, Temesvár, Sopron, Székesfehérvár, Pécs, Győr, Debrecen és Kassa; Aradon, Komáromban, Kőszegen és Újvidéken pedig kb. annyi volt a mesterségek száma, mint Szegeden.11 Az 1828. évi regnicolaris összeírás alapján Szegeden 63 mesterséget lehet össze számlálni. Más városokéval ellentétben a szegedi összeírás — sajnos — sem a céhes és céhen kívüli iparűzőket, sem az egyes iparágakban működő mestereket, legénye ket és inasokat nem tünteti föl, így a kutatónak kellett a megjegyzések (obsrevationes) rovatát átvizsgálva az egyes iparágakhoz tartozó mesterek számát is megállapítani. Mint fentebb említettük, a mesterek száma 1058 (a hajósgazdák nélkül), a legényeké pedig 405 (részletezve ld. az alábbiakban!). Rendelkezésünkre állnak azonban más, a tisztújítással kapcsolatos összeírások is, az egyik kb. 10 évvel korábbi, a másik pedig 2 évvel későbbi, mindkettő tartalmazza az egyes iparágakhoz tartozó mestereken kívül a legények és az inasok számát. A szabad királyi városok a tisztújításkor a XVIII. század vége óta kötelesek voltak a Magyar Királyi Kamarának és a Helytartótanácsnak fölterjeszteni az újonnan meg választott belső és külső tanács tagjainak, az újonnan fölvett polgároknak, továbbá az alsóbbrendű tisztviselőknek a névsorát, számot kellett adniok — többek között — a városi jövedelmekről és kiadásokról, az árvapénztár kezeléséről, és nem utolsó sorban közölniök kellett a kebelükben található iparágakban működő mesterek, legények és iparosok számát. A tisztújításra végsősoron — a Kamara és a Helytartótanács javaslata alapján — a két központi főkormányszék, a bécsi Udvari Kamara (Hofkammer) és a Magyar Királyi Kancellária adta meg az engedélyt.12 A restaurációs jelentések forrásértékére már másutt fölhívtuk a figyelmet.13 Az iparágak száma Az alábbiakban az 1828. évi összeírással párhuzamosan föltüntettük az 1819. és az 1830. évi restaurációs jelentésekben14 szereplő mesterek, legények és inasok számát, forrásainknak megfelelően az iparágak latin nevének alfabetikus sorrendjében, de magyar nyelven (az eredeti latin nyelvű elnevezést csak abban az esetben közöljük, ha a magyar elnevezés nem volna egyértelmű). Az 1819. évi restaurációs összeírásban mintegy kétszázzal több, 1280 mestert és 6-tal kevesebb, 57 iparágat számolhatunk össze, mint az 1828. évi országos összeírásban, az 1830. éviben pedig 1358 mestert 11 Mivel a bizonyító anyag puszta felsorolása is szétfeszítené jelen dolgozat kereteit, csu pán az Országos Levéltár Helytartótanácsi (Departamentum Civitatense) és Kamarai anyagában található — a továbbiakban Szegeddel kapcsolatban részletesen elemzésre kerülő — restaurációs (tisztújítási) jelentésekre utalok. Pestre és Budára ld. D óka K lára : A Pest budai céhes ipar vál sága (1840—1872). Akadémiai, 1979. 36. 1.: A kézműves iparágak száma 1840-ben Pesten 202. (91 céhes, 111 nem céhes), Budán 184 (86 céhes, 98 nem céhes) volt. 12 A sok példa közül lásd Wien Hofkammerarchív 62. Ungarisches Camerale Abt. 26. (Frei und Bergstädte). 18/26/3/82 —■a továbbiakban W HK. 13 E perjessy G é z a : Szabad királyi városi céhek. III. Kézművesipartörténeti szimpózium. 1976. — (A Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Akadémiai Bizottságának Értesítője I) Veszprém, 1977. 39. 1. — és E perjessy, 1979. 260. 1. 14 OL Helytartótanács Departamentum Civitatense 1821/46/21. A továbbiakban: OL Ht. Dep. Civ. Tabella numerum (sic!) Opificum in Libera Regiaque Civitate Szegediensi existentium... 1819. és OL. Magyar Kamara. 183/32/50. A továbbiakban OL K. Tabella Numerum (!) Opificum in Libera Regiaque Civitate Szeged existentium et pro Anno 1830 deserviens. — Az iparűzők tabelláját a restaurációs jelentéseknek minden esetben a 14. számú melléklete tartalmazta.

165

és 60 iparágat. Végül Reizner János jeles munkájában található adatokat közöljük — összehasonlítás céljából. Reiznernél ugyancsak egy 1830. évi összeírás alapján 1248 mester és az előbbieknél jóval kevesebb, 49 iparág szerepel.15 Mester ségek száma

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

Mesterségek

1828-as 1819. évi rest. 1830. évi rest összeírás összeírás összeírás Mes- Le Mes- Le- Inas Össz. Mes- Le- Inas Össz. tér gény tér geny tér geny

asztalos 26 ács (asciarius) 2 aranyműves (ötvös — aurifaber) 4 szekeres (aurigator) 56 sörfőző 1 mészégető (calcis ustor) 1 kéményseprő (caminarius v. spacicaminarius) 1 sajtos (casearius) 1 kávés _ (cavearius) tímár (cerdo) 40 mézeskalácsos (ceroplasta) 3 kesztyűs (chyrotecarius. manicarius) 1 seborvos (chyrurgus). 1 szegkovács (clavicularis, (clavellator) 1 könyvkötő 1 kosárfonó _ (corbifex) csizmadia 219 szitás (cribrarius) 4 paplanos (culcitrarius) késes (cultrarius) 8

24

22

36

32

90

28

48

41

117

1

Reizner 1830-as adatai Mes- Össz. tér 9 107 3

38

1

2

_

_

2

3

_

_

3

3

3

2

i

6

—

7

1

—

—

1

—

—

3

i

4

5

1

3

4

_

4

4

8

4

4

8

_

_

23

5

13

1

19

9

14

1

24

10

27

1

1

2

1

4

4

3

1

8

5

11

I

1

2

2

3

2

4

3

16

4

9

3

16

5 1

1

8

—

9

—

—

—

1 2

8 2

—

9 4

_

_

_

_

_

_

58 208

118

2

3

3

9

_

_

_

_

38 364

395

130

25

6

3

3

1

5

2

23

10

1

5 2

7

10

6

_ 1 2

9 4

6 12 550 344 547 7

5

12

10

30

2 15

5

30

15 R eizner J ános : Szeged története. Szeged, 1899. III. k. 473.1. A szerző egy 1830. évi össze írásra hivatkozik, amelynek adatai csak egy-két esetben egyeznek meg az ugyanezen évből szár mazó restaurációs jelentésével. A minden bizonnyal sajtóhibának tekinthető pontatlanságokat — a kalaposok, a szűcsök, a cipészek, az asztalosok, a szobafestők és a faragók számánál —, továbbá egy-két kisebb összeadási hibát korrigáltunk.

166

Mesterségek száma

Mesterségek

1828-as őszszeírás

1830. évi rest. össze- Reizner írás 1830-as adatai Mes- Le- Mes- Le- Inas Össz. Mes- Le- Inas Ossz. Mes- Össz. tér gény tér gény tér gény tér

rézműves (cuprearius, (cuprifaber) g 22. rézöntő _ (cuprifusor) 23. cukrász (dulciarius) 24. nyereggyártó 2 25. zubbonykészítő _ (exomidarius) 26. kovács 20 27. faragó (faber lignarius) 102 — 27/a faragó, magyar 27/b faragó, német — 28. lakatos 7 29. kolbászkészítő (farciminarius) 1 30. fazekas 45 31. * kötélgyártó (ld. 57. sz.) (funifex) 4 32. szűrszabó 15 (gausapearius) 33. enyvfőző (glutinarius v. glutinis coctor) 1 34. órás 2 35. tetőfedő _ (imbricator) 36. bádogos 2 37. mészáros 6 38. reszelővágó (limarum incisor) _ 39. paszománykészítő _ (limbularius) 40. szíjgyártó 11 4L molnár 73 42. kőműves 4 43. gombkötő (magyar) 6 44. orgonakészítő 1 45. posztógyártó (pannifex) 1 46. posztónyíró (pannitonsor) 1 47. fésűs 5 48. SZŰCS 104 49. gyógyszerész (pharmacopola) 2

1819. évi rest. összeírás

21.

G

2

2

1

5

2

2

1

5

2

5

_

2

2

1

5

2

2

1

5

2

5

2

2

1

1

4

2

1

1

4

1 3

2 7

_

2 20

1 23

1 3

4 46

_

_

_

_

_

_

16

29

32

10

71

27

81

31 -J 8

199 — 5 65 14 19

— 9 9

199 79 42

88 352 5 30 12 23

44 484 2 37 13 48

92 515 — — — — 12 36

10 102

67

107

1 8

_

_

48

12

6

66

68

24

2

7

11

25

43

6

5

6

17

5

18

19

25

17

10

52

22

26

6

54

18

41

2 —

1 4

—

2

1 6

2 4

—

—

2 4

2 4

2 7

— 4

2 28

1 2 7

3 18

— 7

1 5 32

1 3 6

1 5 30

1

1

_

10 — 78 5 8 —

19 — 78 52 30 —

_

_

1 6

_ _

2 8

— 16

1

_

6 — 18 4 1

9 — 79 5 7 —

7 — — 108 6 —

_

_

2 45

5 150

2 70

3

2

4

5 — — 17 3 —

21 — 79 130 16 —

10 3 26 246 1

7

1

_

_

_

_

12 74 6 8 1

5 — 50 11 —

5 — 12 9 —

22 74 68 28 1

4 160

2 50

— 6 11 221

2

4

1

6

4 6 163 243

_

_

167

Mesterségek száma

Mesterségek

1828-as őszszeírás

1819. évi rest. összeírás

Mes- Le- Mes- Le- Inas tér gény tér gény 50. 51. 52. 52/a 52/b 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 61/a 61/b 62. 63. 64. 65. 65/a 65/b 66. 67. 68. 69. 70. 71. 72. 73. 74. 75.

szobafestő (pictor) kásakészítő (piffae confector kalapos (pileator) kalapos (német) kalapos (magyar sütő, őrlő (pinsor) halász pék cínműves (plumbarius) * kötélverő (ld. 31. sz.) (restiarius) kerékgyártó (rotarius) salétromfőző (salis nitri coctor salnitrarius) köszörűs (samiator) szabó szabó (magyar) szabó (német) puskaműves kefekötő szappanfőző varga varga (német) varga (szláv) dohánykészítő (tabacarius) kárpitos takács harisnyakészítő (tibialium textor, tibialius) festő (tinctor) borbély (tonsor) esztergályos nyomdász kádár üveges

i

1830. évi rest. össze- Reizner írás 1830-as adatai Ossz. Mes- Le- Inas Ossz. Mes- Össz. tér gény tér

i

—

—

—

—

1

—

1

2

8

32

12 — —

— 30 —

— 21 —

— 9 —

— 60 —

— — 25

—

— — 17

— — 60

17

40

—

—

—

1 68 6

—— 6

— — 1

1 68 13

— — 10 50 4 6

— —

— 60 12

— 12

—

— 53 —

32

15

36

i 23

— — 1 37 4

— 6

— 18

2

1 2

1

13

9

12

1

4

1

2 54

—

— 1 — (?) 13

— —

—

ld. kötélgyártó! — (fűi"íifex) 17

7

36

14

1

1

— — 25 17 —

— 2 — — 12 120 19 56 — 3

— — —

— — —

—

- J 1 41

10

14 24

7 17

— —

— —

— —

27

2 — 361 - 83 20 - i — 3 — — — 31 12’I

12

6

1

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

---

—

32 26 —

31

56 26 1 1 30

—

—

— — —

17 105 21 73 — 1 — 1 — 30

—

—

58 26 1 1 40 14

31 82

14 50

18 22

8 15

40 87

— —

103 75 1 1 40 41

— —

—

—

—

25

1 — — I 1 145 114 37

_

_

_

2

3

3

4

14

1 86

22

1 1 93

5

_

_

_

4

4

2

5

1

8

4

7

1

12

3 3 1 7 3

4 1 1 3 3

2 1 6 4

2 1 3 4

2 3

6 5 9 9

3 1 9 3

1 2 8 2

3 1 2 2

7 4 19 7

— 1

2

_

— —

1 — — 17 168 118 163

4

9

—

—

10 4

21 9

1058 405 1280 745 313 2338 1358 1122 328 2808 1248 2734 63 mes57 mesterség 60 mesterség 49 mestérség térség

168

A fenti táblázatok alapján megállapíthatjuk, hogy az 1828. évi országos össze írásban több olyan iparág is található, amely a restaurációs összeírásokban nem sze repel. Ilyen volt pl. az ács mesterség, melynek hiánya különösen azért föltűnő' a restau rációs összeírásokban (Reiznernél viszont előbukkan), mert — mint a továbbiakban látni fogjuk -— céhes iparág volt. A föntebb is említett szekeres „mesterség” , továbbá a mészégető, a sajtos, a kolbászkészítő, a posztógyártó és posztónyíró, valamint a kásakészítő (piffae confector), ezenkívül a cínműves, (plumbarius) és a kötélverő (restiarius) a többi összeírásban nem fordul elő. Nem tesz viszont különbséget az 1828. évi összeírás a magyar és a német faragók közt, csupán a megjegyzések rovatban van ilyen utalás. Hasonlóképpen nem különböztetik meg egymástól az 1828. évi összeíró biztosok a magyar és német szabókat, ill. a német és szláv vargákat. Nem csupán nemzetiségi, hanem divatbeli különbségről (Id. a 16. sz. jegyzetet!) is szó van ezeknél és más (pl. a szűcs) mesterségeknél. Nem hagyhatjuk viszont szó nélkül a szappanosok hiányát, amely mesterség nemcsak sok iparűzőt, s köztük asszonyokat is foglalkoz tatott, hanem messze földön híres terméket állított elő.16 A szappanfőzőket nem az opifexek, hanem a quaestor-ok között tartották számon, közöttük 1 smigmator-t és 6 saponarius-t számoltunk össze.17 A legkevesebb iparágat tartalmazó 1819. évi restaurációs összeírásban 3 olyan mesterség szerepel, mégpedig a zubbonykészítő, a paszománygyártó, és dohányké szítő, amely a többiben nem fordul elő. Figyelemre méltó, hogy ez az összeírás csak német, az 1830. évi restaurációs összeírás viszont csak magyar kalaposokat ismer. Az 1819-es az 1830. évi restaurációs összeírsásban nem szereplő ácsokat valószínűleg a német faragó (a 27/b számnál: faber lignarius germanicus) név alatt lehet keresni, annál is inkább, mert a kőművesekhez hasonlóan az ács is olyan mesterség volt, amelyben viszonylag kevés (5) mester viszonylag nagy számú (65) legényt foglalkoz tatott, nemcsak Szegeden, hanem más városokban is. A két restaurációs összeírás ból hiányzó borbélyokat (71. szám) minden bizonnyal a seborvos (13. sz.) név alatt találhatjuk meg. Az 1830. évi restaurációs összeírásban egy olyan mesterség, a tető fedő (imbricarius) található, amely a többiben nem fordul elő. Reiznernél pedig két ilyen mesterség, a kosárfonó és a cukrász szerepel. Az 1826— 1830 között újonnan fölvett polgárok névsorában fordul elő pl. a szalagszövő (ligularius) mesterség.18 A négy adatsor alapján végül megállapíthatjuk: maximálisan 75-re lehető a Szegeden űzött mesterségek száma a tárgyalt időszakban. A fenti táblázatok alapján azonban további következtetések is levonhatók. így mindenekelőtt az, hogy a legnépesebb iparág — csaknem minden hazai városhoz ha sonlóan — Szegeden is a több száz iparost magában foglaló csizmadia mesterség volt. Figyelemre méltó a szűcsök, a szabók, a vargák és a takácsok magas száma is. A Tiszán és a Maroson szállított fát dolgozták föl a faragók, amely mesterség nem csak mintegy félezer főt kitevő száma miatt igen jelentős. Az egész országban ismer ték a felsővárosi hajóácsokat, a „super” -eket, akik — tanulatlan, rajzolni nem tudó, céhhez nem tartozó iparosokként — több ezer mázsás hajókat, továbbá vízimalmokat készítettek, ők csinálták pl. a hajóhidat és az újszegedi százlábú hidat.18'“ Legfőbb ellenlábasaik az ugyancsak nagyszámú céhbeli asztalosok (és a csekélyszámú ácsmes terek) voltak, akik ismételten követelték a városi magisztrátustól és a központi kor mányszervektől a kontár faragók munkától való eltiltását (ld. a továbbiakban!). Az előbbiekkel rokon mesterség volt a molnárság. A molnároknak nemcsak a liszt 16 R eizner i. m. III. 486. 1., ld. még Fényes, 1851. IV .76. 1. 17 OL Conscript. Regn. 1828. 18 Ld. a 131. sz. jegyzetet! 18/“ R eizner i. m. III. 483—485. 1. 169

őrléséhez kellett érteniök, hanem a malmok készítéséhez is. A molnárok (ill. a mal mok) magas számát minden bizonnyal a város határában termett nagy mennyiségű gabona tette szükségessé, a vízimalmokat pedig — ezek is túlnyomórészt a Felső városban voltak — természetesen a Tisza vize hajtotta. Figyelemre méltó néhány ritkább, a kulturáltabb városi életformával kapcsolatos iparág megjelenése is p l.: a kávés, a cukrász, a gyógyszerész, a szobafestő, a könyv kötő, a nyomdász mesterségé. Ugyancsak a ritkább iparágak közé sorolhatjuk a Dél vidéken inkább elterjedt s török eredetűnek19 tartott paplanost, a paszománykészítőt, az orgonacsinálót, a rézművest- és rézöntőt, a reszelővágót, a cínművest, a dohány készítőt. Kásakészítővel (piffae confector) másutt (mintegy 20 királyi város és több tucat mezőváros anyagát átvizsgálva) nem találkoztunk. Feltűnő, hogy egyik szegedi összeírás sem tartalmazza a hentes mesterséget (csupán az 1828-asban fordul elő a 29. számmal jelzett kolbászkészítő). Valószínűnek kell tartanunk, hogy a lakosok maguk végezték a disznóvágást és dolgozták föl a sertéshúst — esteleg egy-egy ebben a tevékenységben járatosabb szomszéd vagy rokon közreműködésével. A 4 rendelkezésünkre álló összeírás kb. egy évtizednyi időszakot átfogva a mesterek számát illetően nem mutat jelentős eltérést. Év

Mesterek száma

1819 (rest.)

1280

1828 (regnicolaris) 1830 (rest.) 1830 (Reiznernél)

1058, ill. 1090 1358 1248

Legények és inasok együttes száma 1058 405 (csak legény) 1450 1486

Feudális kori összeírások között ritkaság, hogy csupán egyetlen egy, az 1828. évi nem illeszkedik be a sorba, amely nyilván más szempontok alapján készült, mint a restaurációs összeírások. Az 1828-as összeírásban nemcsak a mesterek számánál tapasztalható „visszaesés”, még nagyobb a különbség a legények számánál. Ha vi szont az 1828. évi összeírást kivesszük a sorból, az évtized elején és végén készült két restaurációs összeírás alapján mind a mesterek, mind a legények és inasok (vala mint az iparágak) számánál figyelemre méltó fejlődés mutatkozik. Későbbi restaurációs összeírásokat, sajnos, nem találtunk Szegedről. Mintegy 20 iparág mestereinek, legényeinek és inasainak 1847-ben készült összesítését viszont föllelhetjük Szeged város levéltárában.20 Az alábbiakban az egyes mesterségeket ugyanazon sorszámokkal láttuk el, mint a [166—168.] oldalon található táblázatban lévőket — a könnyebb öszehasonlítás kedvéért. (Ennek megfelelően az iparágak latin nevének abc rendjében soroljuk föl most is a mesterségeket.) A két adatfölvétel között eltelt közel 20 év alatt mindössze két mesterségnél ta pasztalható bizonyos stagnálás, mégpedig a lakatosoknál és a szíjgyártóknál; a kése seknél, a kalaposoknál és a takácsoknál csökkent a létszám. Az iparágak túlnyomó részében viszont nem csekély létszámgyarapodás mutatkozik. Továbbra is a csizmadia mesterség vezeti a mezőnyt. Tovább erősödött pl. a szabó és a szűcs mesterség, s az 19 Bálint S.: i. m. 40. 1.

2" Csongrád Megyei Levéltár IV. A. 1003. 1. Céhiratok. 1814— 1847. — A továbbiakban: CsmL Céhiratok. — A valószínűleg a restaurációs összeírás céljára készült összesítések kisebb része keltezetlen, nagyobb részük 1847 utolsó hónapjaiban készült. 170

1847. évi kézműves létszámok

Mesterség 1. 10. 17. 20. 26. 28. 30. 32. 40. 42. 43. 48/a 48/b 52. 55. 58. 61/a 61/b 65/a 68. 71.

ács tímár csizmadia késes kovács lakatos fazekas szűrszabó szíjgyártó kőműves gombkötő szűcs (magyar) szűcs (német) kalapos pék kerékgyártó szabó (magyar) szabó (német) sarus (német) takács borbély

Mesterek száma

Legények száma

Inasok száma

Összesen

4 10 431 11 28 11 92 31 11 6 15 184 7 30 14 24 76 34 17 112 8

81 13 150 9 45 25 15 10 3 140 13 40 10 17 12 30 54 40 30 17 21

4 3 72 — 12 11 5 6 10 19 7 10 2 7 12 5 38 18 — 8 —

89 26 653 20 85 47 112 47 24 165 35 234 1921 54 38 59 168 92 47 137 29

1156

775

249

2180

utóbbiak között magyarokat és németeket is megkülönböztetnek. A magyar és német céhbeli szűcsök 1835-ban váltak külön egymástól, s ebben az évben külön pri vilégiumot is nyertek a Kancelláriától.22 Céhszervezetek A továbbiakban arra a kérdésre kívánunk válaszolni, a hetvenegynéhány mes terség közül melyek voltak a céhes iparágak Szegeden. Az 1805. és 1813. céhügyi ren deletek értelmében a korábban is működő céheknek — tekintélyes összegű taksa lefi zetése ellenében — meg kellett újítaniok szabadalmukat. Az 1815 utáni megújított, 21 Egy másik összesítés szerint 7 német szűcsmester, 7 legény és 2 inas működött. CsmL Uo. 22 OL Magyar Kancellária. Liber Caehalium 1835; magyar, ill. német nyelven, ld. még Eperjessy, 1967. 226. 1. — A régóta viszálykodó magyar és német szűcsök különválását egy bi zonyos Szabó György remeklésével kapcsolatos vita idézte elő. A német szűcsök (ld. az 1847. évi táblázat 48/a és b rovatát!) nem fogadták el remekét, és vállalták a költségeket, hogy a hibás munkát más céhekkel vizsgáltassák meg. Ezt viszont a kérelmező nem fogadta el, így „annak hibás léte eránt nem kevés gyanút gerjeszttett” . A Helytartótanácsnak az volt az álláspontja, hogy csak úgy vehető fel mesternek, ha más céhek a remeket tökéletesnek elesmérik”, vagy új remeket készít. Ugyanakkor a Helytartótanács felhívta a várost, tartsa szoros kötelességének az arról való gondoskodást, hogy a céhbeliek a „közdolgokat egyenes igazsággal intézzék, s átaljában minden indulatoskodásoktól magokat tartoztassák” . A magyar mesterek — több, mint 170-en — arról tájékoztatják a városi tanácsot, hogy a remek jóváhagyásánál a többség szavazata őket támogatja a kisebbséggel, a 8 német szűccsel szemben. A városi tanács végül is jóváhagyta, hogy a céhben a „voksok többsége nyomja le az igazság fontmérőjét” — s támogatta, hogy a magyarok, ill. a németek külön kiváltságlevelet kapjanak. OL Ht. Dep. Civ. 1835/47/36. — Az irodalomban több helyütt is találunk utalást a magyar és német mesterségek közti divatbeli különbségekre, pl. J enőfi É .: 24. jegyzetben i. m. 35. l.;a paraszti, ill. az urbanizálódó rétegek eltérő szükségleteire ld. Bálint S.: i. m. 56. 1. és U ő.: A szegedi bőrművesség (Tímár, szíjjártó és szűcsipar) Bp., 1961. 21.1. Ugyanitt mutat rá Bálint S. arra is, hogy a magar szűcsök csak bőrrel dolgoztak, a németek posztót is használtak. 171

ill. az uralkodótól adományozott — s így egyedül hitelesnek tekintett — céhleveleket a Magyar Kancellária Céhkönyvében (Liber Caehalium) tartották nyilván.23 Szegeden 21 + 1 ilyen céhszervezet működött, s azokban 24 szakma tömörült. Ezek megújításuk, ill. alakulásuk időrendjében a következők voltak (az m. betű a magyar, n. a német és 1. a latin nyelvű kiváltságlevelet jelenti; dőlt betűvel jelöltük, hogy az illető céhszervezetnek volt valamilyen korábbi előzménye): 1. kalapos 1815 m. 2. lakatos, sarkantyús puskaműves 1816 n. 3. szabó 1817 n. 4. kőműves, ács 1817 n. 5. takács 1817 m. 6. fazekas 1818 m. 7. asztalos 1818 m. 8. varga (sutor hungaricus) 1818 m. 9. szíjgyártó 1819 m. 10. mészáros 1820 m. 11. kovács 1821 m. 12. kerékgyártó 1821 m. 13. kereskedő (mercator) 1821 1. 14. tímár (vulgo Rotgerber et Lederer )1823 n. 15. szűrszabó 1827 m. 16. késes 1834 n. 17. pék 1835 m. 18. szűcs 1835 m. 19. szűcs, német 1835 n. 20. csizmadia 1835 m. 21. gombkötő 1846 m.24 21 + 1 kéményseprő 1819 n. (nem volt önálló, hanem mintegy 50 város kémény seprőivel együtt a budai céhhez tartozott).25 Voltak a fentieken kívül olyan mesterek is akik szerettek volna céhet alakítani, és erre irányuló kérelmüket föl is terjesztették a felsőbb hatóságokhoz. így 23. a paplanosok;26 24. a kötélverők;27 továbbá 25. a szappanosok, akiknél nemcsak 23 E perjessy, 1967. 27., 200. 1. stb. 1. 24 Uo. 226. I. — A szegedi céhekre vonatkozóan mindmáig legmegbízhatóbb Reizner többször idézett műve: III. k. 449—475. 1. Ld. még Hilf László: A szegedi iparosság története. Szeged, 1929. és J enőfi Éva : Adatok a szegedi német telepesek és céhek történetéhez. Bp., 1932. Legrészletesebben: A Magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere Bp., 1975, 1976. II. k. 300—305. 1. — A továbbiakban: Kataszter — A fenti munkák, ill. a CsmL. anyaga alapján a 1., 2., 4., 5., 9., 12. és 14-es számmal jelölt céheknél is föltüntettük a XIX. századnál korábbi előzményeket. Vö.: Eperjessy, 1967. 226. 1. — Ehelyütt kívánunk utalni J enőfi É. disszer tációjában található néhány tévedésre. Kétségkívül jelentős volt a német telepesek, ill. kézműve sek szerepe a XVIII—XIX. században, de jóval kevesebb céh nyert német nyelvű szabadalmat az uralkodótól, mint azt szerzőnk állítja. Nem német, hanem magyar nyelvű kiváltságot kaptak pl. az asztalosok, a fazekasok, a szűrszabók és a takácsok, továbbá a késesek nem 1835-ben, hanem 1839-ben, a kéményseprők nem 1849-ben, hanem 1819-ben kapták (Budával és sok más várossal) a privilégiumot (i. m. 36., 40., 42., 48. 1.). 25 Eperjessy, 1967. 211. 1. 26 OL Ht. Dev. Civ. 1817/6/93. — A városi tanács 1815. november 27-én terjeszti föl kérel müket, valamint a német szabók kérését, akik a magyar szabóktól és a szűrszabóktól, valamint a paplanosoktól el akartak válni (... culcitrariis contubernalibus suis ex eo potissimum separare ...) — Nekik egyébként volt egy 1724. évből származó privilégiumuk. Kataszter: 304. 1. 27 Nekik is volt korábbi céhlevelük, tehát újért folyamodtak. A Ht. kéri a régi szabadalom fölterjesztését. OL Ht. Dep. Civ. 1818/6/21 és 87. 172

a mesterek tekintélyes száma, hanem az áruikkal folytatott kereskedés érdekei is in dokolhatták a céhalakítást; 26. a molnárok, akiknél28 szintén hasonló megfontolások játszottak közre.29 E mesterek azonban valamilyen oknál fogva, vagy a kiváltságlevél megszerzésének óriási költségei miatt30, vagy azért, mert egy-két évvel a forra dalom előtt benyújtott kérelmük elbírálására és a céhlevél kiváltására már nem volt lehetőség, nem jutottak hozzá a privilégiumhoz. De minden bizonnyal céhszerű szer vezetben éltek, annak ellenére, hogy nem volt „törvényes” kiváltságlevelük. Esetleg a korábbi szabadalmukat használták, s nemcsak ők tartották céheseknek magamagukat, hanem a városi hatóság is ilyennek tekintette őket. Efféle „illegális” céhet sok más városban találunk.31 Céhes szervezetben működtek pl. a szegedi üvegesek-;32 továbbá a magyar szabók, akik 1818-ban váltak el a németektől és külön zászlót is használtak33; a seborvosok (ill. borbélyok), akiknek volt egy 1743-ból származó céh levelük, egy 1834—1872 közötti protokollumuk, meg egy 1780—1867 közti szerződtetési könyvük;34 az órások, akik korábban a lakatosokkal, puskaművesekkel és sarkantyúsokkal tartoztak egy céhbe, az 1817-ben megújított privilégiumban ugyan nem szerepeltek, de volt egy 1835. évi céhládájuk;35 vagy a kádárok, akik az 1850-es években váltak külön az aradiaktól.36 A halászok („fisérek”) is céhalapítási terveket forgathattak fejükben, amikor lemásoltatták a pesti halász céh szabadalmát.37 A 22 „törvényes” céhbeli mesterséghez így tehát 9— 10 olyan járul, amelynek képviselői vagy céhet akartak alakítani, vagy megújított privilégium nélkül céhszerű életet éltek. Eszerint az 1848 előtti évtizedekben a Szegeden működő mesterségek köze1fele tekinthető' céhes, ill. céhszerű iparágnak. A szegedi céhek hatóköre a közvetlen környéken kívül főként a Bácskára és a Bánátra terjedt ki. „Vidéki mestereik” (Landmeister-ek), filiálisaik is főként erről a területről kerültek ki, amint arra az irodalomból és a helyi levéltár adataiból követ keztethetünk.38 A fenti tények igazolni látszanak azt a föltételezést, hogy az alföldi mezőváro sokhoz és falvakhoz, továbbá a délvidéki szabad királyi városokhoz hasonlóan39 Szegeden sem következett el még a céhek bomlása az 1848 előtti évtizedekben. Hogy számos korábbi céhet újjáalakítottak, továbbá, hogy néhány iparágban ekkor került 28 OL Ht. Dep. Civ., 1846/5/35 és 1847/5/116. Reizner utal is arra, hogy 1851-től céhkeret ben működtek — privilégium nélkül (i. m. 111. k. 467. 1.) 28 OL Ht. Dep. Civ. 1847/5/91. 30 Egy-egy privilégium megszerzése kb. 4—700 forintba került. Eperjessy, 1967. 28—29. 1. R eizner utal pl. arra, hogy a szegedi kalaposok kb. 640 Ft-ot fizettek a szabadalomért. Túlzott viszont az az adat, hogy a gombkötőknek 5000 Ft-ba került volna a privilégium; i. m. III. k. 456. 1. 31 Vö. E perjessy, 1967. 42. s. köv. lapok. 32 OL Ht. Dep. Civ. 1839/47/13. 33 H i l f i. m. 89. 1. 34 Kataszter II. 302. 1., OL Ht. Dep. Civ. 1847/47/78. A városi tanács a Helytartótanácshoz intézett fölterjesztésében, mint „sebész céhet” , ill. „sebész egyletet” nevezi testületüket. A Hely tartótanács pedig leiratában úgy nyilatkozik, hogy a szegedi „sebész egylet” újabb szabadalom levéllel nem bír ugyan, az elavult kiváltságlevél visszavétele mellett” az 1813. évi 7262 sz. rende let értelmében új kiváltságlevélért kell folyamodnia. 36 Kataszter II. 305. 1. 36 H i l f i. m. 67. 1. 37 CsmL Céhiratok 1814—1847. — A szegedi halászok 35 pengő forintot fizettek az írnok nak fáradsága fejében az 1839. március 9-én kelt nyugta tanúsága szerint. 38 Vö.: R e i z n e r III. k. 453., 458. stb. 1. A takács céh jegyzőkönyvének 1826. évi bejegy zése szerint pl. 104 mester és 9 özvegy volt a céhben, kalső mesterekként pedig 8 kisteleki, 11 horgosi és 12 bánáti. CsmL Céhiratok 1814—47. 38 E perjessy, 1967. 53. 1. 173

sor először céhes szerveződésre, sőt még 1848 után is jöttek létre céhszerű képződ mények, ezt minden bizonnyal a céhrendszer vonzóerejével magyarázhatjuk. A sze gedi kézművesek tekintélyes része még ekkor is a céhektől várta monopolizált hely zetének biztosítását a falusi és mezővárosi iparosok, továbbá a kontárok, a legények, nem kevésbé a zsidó iparosok és kereskedők részéről fenyegető versennyel szemben, amint azt a központi kormányszékekig, sőt egészen Bécsig eljutó fölterjesztéseik tö mege bizonyítja. Harc a mezővárosi és falusi iparűzők ellen Mindenekelőtt azt vizsgáljuk meg, hogyan próbáltak elzárkózni a vidéki kézmű vesektől. A szegedi céhes mesterek az 1820-as évektől 1848-ig több ízben is „védel met” kértek a felsőbb hatóságoktól a „mezővárosokból, falvakból és más közeli helységekről bevándorló (... ex oppidis, pagis et aliis possessionibus ... propinguis ... immigrare parantes ...”)40 iparűzők ellen, nem egyszer a céhszabályzat módosítását is indítványozva. így folyamodtak pl. a bognár, kovács, lakatos, szabó, tím ár és asz talos céhek 1825-ben a Helytartótanácshoz, hivatkozva arra, hogy elegendő számuk nál fogva a lakosság szükségleteit messzemenően ki tudják elégíteni.41 Legtöbb esetben az okozott a szegedi mestereknek gondot, hogy a vidéken remekelt kézműveseket az 1813. évi céhszabályzat 24. §-a szerint újabb remek nélkül be kellett fogadniok a céhbe. Benke József dorozsmai kovácslegény pl., aki egy szegedi „adózó polgár és nemes (!)” veje, s a dorozsmai vegyes céh42 egyik alapító tagja volt, anélkül akart a szegedi mesterek sorába kerülni, hogy valaha is készített volna remeket.43 A szegedi szűcsök Nagy Antal árokszállási szűcsöt, akit nem is mesternek, hanem „juhász” -nak titulálnak, azzal vádolták, azért remekelt Árokszálláson, hogy kijátszsza az igényesebb szegedi céhet: többször emlegette, hogy oda megy remekelni, és onnan „nyolc hetek múlva, mint mester ide vissza fog jönni.” Nevezett vidéki mester a Helytartótanácshoz fölterjesztett panaszában szóvá teszi, hogy a szegedi mesterek az idegeneket gyakran kétszer-háromszor is kényszerítik a remeklésre, s a céhszabály zat ellenére költséges, 50—60 Ft-os lakomát is követelnek tőlük az előírt taksa le fizetésén kívül.44 A városi tanács többnyire nem támogatta a céheknek a vidékiekkel szembeni elzárkózó törekvéseit, a központi kormányszervek pedig minden esetben következete4,1 OL Ht. Dep. Civ. 1825/47/80. 41 Uo. „sunt iám infrascriptis caetibus complures periti Magistri incorporati, sequaliter Publico Szegediensi plene sufficiunt” ... 42 E perjessy, 1967. 233. 1. 43 OL Ht. Dep. Civ. 1822/46/27. A kérelmező — sajátos módon — arra hivatkozott, hogy mindazok, akik az 1817-ben nyert privilégium „kieszközlésében... pénzben... (és) fáradozás ban községesek voltunk..., a remek készítésétül felmentettünk” . A remek elkészítésére viszont Dorozsmán is kötelezve vannak azok, akik később léptek be a céhbe. — Mivel a supplikáns tény legesen nem remekelt, a Ht. annak elkészítésére kötelezte, ha Szegeden mester akar lenni. 44 Ol Ht. Dep. Civ. 1822/46/34 és 37. Szeged városának magisztrátusa a Helytartótanács hoz intézett felterjesztésében a céh „vexaturája” ellen foglalt állást (!)(„... ad evitandas diversas e similibus actibus caetuum vexationes...”). Az árokszállási tanács igazolta, hogy nevezett ott készítette el a remeket, és kifizette a céhtaksát. Arra a kérdésre, miért akar Árokszállásról elköl tözni, így válaszolt: „Nemzetségei... olyan házasságra erőltetik, amely néki egyáltaljában nem tetszik..., ezen okra való nézve ismét másfelé igyekszik szerencsét próbálni, és soha sem jön többet felé sem városunknak” . — A vita végülis kompromisszummal végződött. Az illetékes tanácsbéli és céhbiztos a következő évben arról tudósítja a magisztrátust, hogy Nagy Antal Árokszálláson, ahol nincs privilegizált céh, egy ködmönt készített remekként, Szegeden viszont még egy „cifrá zott subát és kostököt” is szoktak kérni a remeklőtől. A céh elfogadja a ködmönt, a kérelmező viszont csinálja meg a másik kettőt. — OL Ht. Dep. Civ. 1823/47/16. 174

sen érvényt szereztek a céhügyi rendelkezéseknek.45 Fontossága miatt részletesebben kívánunk foglalkozni Szeged és más városok (így Szabadka, Arad, Temesvár, Új vidék, Zombor és Székesfehérvár) céhes iparosainak a legfelsőbb helyre 1846-ban eljuttatott, s a céhügyi szabályzat 24. paragrafusának megváltoztatását indítványozó folyamodványával, mely szerint csak az „egyik sz. kir. városból a másikba költöz ködő (s) már remekelt ... mesternek engedtessék meg mesterségének ... új remeklés nélküli űzése”, viszont falun vagy mezővárosban remekelt mester, ha királyi városban akar l e t e l e p e d n i ú j remeket tartozzék készíteni.” Az említett városok céhei azonos álláspontot foglaltak el e kérdésben, s a kezdeményezés minden bizonnyal a szege dieké lehetett.46 A szegedi céhek véleményét igen szemléletesen— sa mintegy két év tizeddel korábbi dorozsmai és árokszállási mesterek fölvételét ellenző érvekkel (ld. föntebb) nagyon is összecsengő módon fogalmazták meg a szegedi bognárok: A ván dorló idejét ki sem töltött bognár legyény „nem jelenti magát Szegeden mesternek, hanem kimén Dorozsmára, hol több nemű kontároknak... egy céhök van, ezeket afelől biztosítja, hogy ott végképp letelepedni nem kíván, és így, mivel a bognár reme ket csizmadia vagy varga ítéli meg, könnyen bevéteti magát, éspedig csekély áldozat mellett mesternek, ezután jelenti magát Szegeden, és azt mondja, én már egy kivált ságos céhnél remekeltem..., ez nyomasztó reánk” ...47 A Helytartótanács véleményt kért az érdekelt városi hatóságoktól, amelyek egy része, mint pl. Zombor, Eszék48 stb. inkább a céheket, mások, mint pl. Temesvár, 46 Missinger Márk Hódmezővásárhelyen remekelt asztalost pl. Szegeden a céh egy remek rajz elkészítésére kívánta szorítani, a város ezt nem ellenezte, a Ht. azonban a 24. paragrafus megtartására figyelmeztetett. OL Ht. Dep. Civ. 1833/47/69. — Anélkül, hogy a példákat szaporí tanánk, még egy-két jellemző esetet említünk. Egy bizonyos Moskovics Lőrinc takács ugyancsak Vásárhelyről „szivárkodott be” Szegedre. Újabb remek készítésére nem kötelezték, de mivel sem a szokott taksát, sem a szolgáló mesterség megváltását nem fizette ki, tartozása több, mint 13 váltó forintra növekedett, amelynek kifizetésére „executio” által kényszerítették. A város e döntését a Ht. is helyben hagyta. OL Ht. Dep. Civ. 1833/47/88. — Az Ókanizsán remekelt Fogas Imre asztalos nak, aki „született földjére” tért vissza, Szeged megadta az incolátust, s öregségére, több gyere kére hivatkozva, támogatta őt a céhvei szemben. A céh viszont nemcsak a Helytartótanácsnál, hanem a Kancelláriánál is panaszt tett a céhbiztos, ill. a város ellen. OL Ht. Dep. Civ. 1838/47/28. A város viszont a Helytartótanácsot arról tudósította, kitart álláspontja mellett: „Törvényható sági tekéntetünk (!) fenntartása végett a folyamodó céhnek lepirongatását elrendelni szükséges nek véltük...”, sőt „szoros” vizsgálatot rendeltek el „569 forintra nézve, melyeket... a céh elköl teni bátorkodott” — írták 1837. július 3-án. — Hegedűs Pál vásárhelyi szabó mester kérését azért utasítja el viszont a város, mert a „nagy számmal levő német szabó mestereken kívül a zsidó szabók is oly igen megszaporodtak, hogy az előbb említettek közül többen mindennapi élelmüket alig szerezhetik.” Az elutasítás másik oka az volt, hogy az illetőnek „mesterségén kívül semmi egyéb vagyona nem volna, nehogy általa is ... a korcsmárosok száma, mint az ilyforma embereknek menedék keresetmódja megszaporíttassék.” OL Ht. Dep. Civ. 1847/47/41. — Egy Zsombolyán remekelt kovácslegényt, aki a bécsi egyetemen (!) végezte a baromorvosi tanfolya mot, „meghonosították” s még a polgárok közé is fölvették — a kovács céh ellenére, figyelembe véve „igen Kiterjedt városunknak... baromorvos nélküli szűkölködését”. uo. 1892/47/12. — Végül még egy jellemző példa: Szeged 1847-ben arról tudósítja a Helytartótanácsot, hogy egy Kecskeméten remekelt lakatos, akit a céh a kérelmező „tetemes kárára előgördített kifogások által... újabb remek készítésére kényszerített” —, önkéntesen még egy remeket csinált. A Hely tartótanács ugyancsak jogtalannak tartja a céh eljárását, s leiratában fölhatalmazza a várost, a céh további vonakodása esetén a kérelmezőnek a „mesterek közé soroltatását jegyzői tollal eszközöltesse.” OL Ht. Dep. Civ. 1847/47/16. — ld. még uo. 1846/47/78. — A központi kormányszervek iparpolitikájára ld. Eperjessy, 1967. 185. s köv. 1., újabban H eckenast G u sztáv : Iparfejlődés a Habsburg-birodalom osztrák és cseh tartományaiban a XVIII. sz.-ban. Történelmi Szemle. 1973. 1—2. sz. 46 Hasonló kéréssel már 1838-ban folyamodtak a szegedi asztalosok a Kancelláriához. OL Ht. Dep. Civ. 1838/47/28 — Az idézet az 1846. évi fölterjesztésből való. Uo. 1846/47/82. 47 CsmL Céhiratok 1819—1847. Ld. még uo. a szűrszabó, a német szabó, a „sarus” (varga) stb. céh véleményét! 48 OL Ht. Dep. Civ. 1846/47/82, 1847/47/44, 40 és 1847/47/72.

175

Szabadka49 s kiváltképp Szeged a szabadabb iparűzést támogatta. A Helytartótanács többszöri (pl. 1846. december 15-i és 1847. május 4-i) sürgetésére 1847. június 14. kelettel terjesztette föl Szeged a szabad ipar megvalósításáért küzdő vármegyék liberális álláspontjához meglepően hasonló véleményét:50 „... a mezővárosok(ban) és falukban remekelt mesterek gyakran nem kevésbé ügyesek tanult kézművészetük vezetésében, mint azok, akik királyi városban remekeltek, s a királyi városi céhbeliek által sürgetett megszorítás tehát az itt-ott felvillanó iparszabadság szikrájának elaltására s alacsonyszerű kenyérírígységből az iparosságnak ... hasznára válható ... ügyes kezeknek a cselekvőség mezejérőli kiszorítására ..., a mesterjog elnyerésének nehezbítésére ..., a műipar kifejlődésének gátlására vezethetne.”51 Az ügy horderejére tekintettel 1847. augusztus 10-i kelettel a Helytartótanács a Kancelláriát is tudósítja, átvéve szószerint a szegedi fogalmazvány érvelését.5'2 A Kancellária a céhszabályzat 24. paragrafusának fenntartásához ragaszkodik, s ennek megfelelően a Helytartóta nács Szegedet és a többi várost 1847. október 19-i leiratában arról tudósítja, hogy a folyamodó céhek kérelmét elutasította.53 A kontárok ellen Nem kevésbé jelentett a szegedi céh mestereknek gondot a kontárok elleni küzde lem. Mint az egyik legjellemzőbbet, a lakatos és az asztalos céhnek, illetőleg az ácsok nak és a kőműveseknek a „szám nélkül levő magyar faragók — kik semmi mesterséget nem tanultak”—elleni panaszát részletesebben szeretnénk bemutatni. A faragók be avatkoznak az asztalosok mesterségébe — panaszolják a céhesek —, mivel „ablakfákat, rámákat, bélelt és enyvelt” ajtókat is csinálnak. De kárt okoznak a lakatosok nak is, mert „a házak építését ... minden lakatos munkával” vállalják föl, „csak a kulcsot adják által a gazdának.” Az 1765. évi Mária Teréziától nyert privilégiumot nagy költséggel szerezték meg, akkor egy-egy mesterségben csak hárman-négyen vol tak. Az ellen nincs kifogásunk — teszik hozzá —, hogy a magyar faragók „új hajó kat, új malmokat csinálnak; azokat javíthatják, fenyőkből deszkát, léceket vághatnak, sárból, nádból és gyékényből munkálkodhatnak, ezért eőket (!) nem vádoljuk, csak privilégiumunk ellen magukat mesterségünkbe ne avassák” . A haza üdvére a céhbeliek sem költséget, sem fáradságot nem kíméltek: „Komárom várának mostani felépítése alkalmatosságával munkánkat, fáradságunkat Hazánk (!) javára nem sajnálottuk... hív polgároknak s hazafiaknak magunkat megmutattuk.” Gerencsér János szegedi fiskális is tanúsítja, a nevezett várban levő „ispotályban” fekvő katonák részére 25 forintot fizettek, s a legutóbbi (1793. évi) francia háborúban önkéntes szolgálatot teljesítettek. A céhbeliek abban bíznak, hogy a legények és az inasok „számának sza porodásával olcsóbb lészen a napszám, hamarább készül a munka, és a céh nem kénteleníttetik költségesen külföldiekért (más városbeliekért) irogálni” . Az ács és k műves céhnek nincs az ellen kifogása, hogy a faragók „házakat vagy egyéb épületeket vert falakbul és csupán vályogbul... készíthessenek, és azokat függő horogfákkal, náddal vagy gyékénnyel... tetejeztessék, de ... egy darab égetett téglát se rakhassa nak..., a kőkémények felállítása nékiek tilalmas légyen... A szegény embereknek tulajdon kezeivel... szabad lévén téglákat fundamentomban (!) rakni, a tapasztok49 Uo. 1847/47/65. 50 Eperjessy, 1967. 152—175. 1. 51 A fölterjesztés fogalmazványa: CsmL 1814—1847. Céhiratok: — A fölterjesztésnek a Helytartótanácshoz eljuttatott, az előbbivel szószerint azonos szövege: OL Ht. Dep. Civ 1847/47/62. 52 OL Ht. Dep. Civ. 1847/47/78. 53 Uo. 1847/47/106 és CsmL 1814—1847. Céhiratok.

176

nak, faragóknak, magyar építőknek, vagy akármely nevezet alatt előforduló fusseroknak (!), mivel itten céh vagyon, köbül vagy téglábul építeni..., rendes ácsi munkát végezni” ... semmiképpen sem legyen megengedve — írják a tanácshoz intézett fölterjesztésükben. A kontárok viszont, akik magukat „magyar kőműveseknek és faragóknak” nevezik, azzal érvelnek, hogy a céhbeliek igen drágán, két-háromszoros áron dol goznak, sőt szerszámaikat is elkobozzák. A faragók néhány helyi lakos nyilatkozatát is mellékelik, mely szerint senki sem kötelezheti a megrendelőket arra, hogy céh beliekkel sokkal drágábban dolgoztasson. A magisztrátushoz írt védekezésükben a kontárok előadják, hogy ők már számos épületet, malmot és nagyobb hajót készí tettek, hiba nélkül. A kőművesek viszont hibát hibára halmoznak, mint pl. „Dugonics Ádám tanácsbeli úr házánál az ámbitus alatt... (s) Szilber Ignác úr és Pillér Henrik házaiknál levő bolthajtások leszakadoztak” . A céhbeliek többnyire másutt vállalnak föl nagyobb épületeket és templomokat, innen elviszik pallérjaikat és legényeiket. Ha viszont „városunk dolgaira szükségesek ácsok, vagy kőművesek, akkor bennünket magok helyett (!) küldöznek” . A faragók nem kevésbé meggyőző érve, hogy „a sze gény építő gazdának erszényére nem lehet olcsóbb mestereket fogadni, hanem köte les a német (!) legényeknek ..., kik regvei 6 órától déli 11 óráig és 1 órátul 5-ig immel folytatják munkájukat, fizetni 6 vagy több forintokra menő napi béreket” ... „Ellen kezőik” munkájának drágasága már-már elviselhetetlen az építtetőknek, a legutóbb pl. „Nagyságos Balázs Árkádius tanácsbeli úr a boltja javítására először német mes terekkel alkudozott, kik 700—800 forintokra beszéltettek, (és) 25 darab fenyőt kí vántak, a magyar faragók (viszont) 80 forintokért 6 darab fenyőkkel elkészítették” . Az előbbieket olvasva nem csodálkozhatunk azon, hogy a városi tanács a Helytartótanácshoz intézett 1812. évi fölterjesztésében a faragóknak fogta pártját, s többek közt azzal érvelt, a „szegény adózó népet” nem lehet megakadályozni abban, hogy olcsóbban, ill. maga végeztesse — végezze a házépítést- és javítást.54 A fentebbiekhez hasonló érvekkel gyakran találkozhatunk a céhesek és kontárok egymás ellen fölhozott panaszaiban a következő években — évtizedekben is. A céhek többnyire drágábban dolgoztak, de semmiképpen nem végeztek rosszabb munkát, mint a céhen kívüliek, ahogyan azt a magyar faragók föntebb szóvá tették. A városi tanácsnak a faragók melletti előbbi állásfoglalását nem volna helyes úgy értelmezni, hogy Szeged város általában a kontároknak fogta volna pártját — a céhesek ellen, így pl. egy „polgárt és faragót” 1819-ben „40 forintban exequáltak”, mert az aszta losok munkájába avatkozott, szerszámait is „konfiskálták”, s azokat a városkapi tány „licitationaliter eladandja, (s) az árát az ispotálnak szolgáltatandja.”55 Sem a város, sem pedig a Helytartótanács nem engedélyezi pl. a koporsók és sírkeresztek készítését Lotos Teréziának, nemes (!) Gombos István asztalos legény özvegyének. Az asztalos és ács céh nemcsak azzal vádolja az özvegyet, hogy mesterségükbe avat kozik, hanem azzal is, hogy koporsókat „kéz alatt, orvul paraszt faragókkal is csi64 OL Ht. Dep. Civ. 1815/7/2. A Helytartótanács elfogadja a város fölterjesztését. A céhen kívüliek kisebb és olcsóbb épületeket vályogból („luto aut luteis non ustis tegulis”) készíthetnek, a nagyobb szabású épület viszont a privilégizált mestereknek („...majoris momenti aedificorum constructione... privilegiatis... murariorum asciariorumque caetibus...” ) vannak fönntartva. Vö. e döntést a Szegedi Levéltárban található fogalmazvány szövegével: „Magyar faragóknak úgy Fusseroknak azon munkákban, melyek nagyobb iszkábával (!) vitetnek végben (!), avatkozni egyátaljában szabad nem lészen, azonban malomházak, olyatén vízenálló építményeknek, me lyekhez iszkábálás nem kívántatik, készítése nem tilalmaztatik... azonképen a céhbeli super vagy hajókészítőlegényeknek se engedtetik az meg, hogy ... nagyobb munkák, úgy mint hajók, kom pok, ladikok vagy malomhajók csinálását felvállalhassák”. CsmL IV. A. 1003. 1. 1757—1847. 66 OL Ht. Dep. Civ. 1820/46/21. — a fentiek a város 1819. augusztus 23-i ülésének jegyzőkönyvi kivonatából. — A kontárügyekre ld. még pl. Uo. 1812/7/8, 1814/16/29. stb. 177

náltat, az eök (!) céhbeli privilégiumok tilalma ellen, nékik sérelmükre s élelmük szorítására”. Az özvegy hiába panaszkodik, hogy a mesterséget még férje életében kitanulta, némely asztalos mesterek följelentették, „s nem nézvén ... szomorú sorso mat ... élelmem és ruházatom megszerzése módjától is megfosztottak”.56 A város és a Helytartótanács döntéseit távolról sem valamiféle „liberális” iparpolitika befolyásolta a céhesek és a kontárok vitájában, hanem az érvényben levő céhszabályok. így volt ez a szegedi lakatos, sarkantyúsés puskásmesterek folyamo dását illetően is. A céhbeliek az „idevaló cigányokat” kívánták „mesterségbeli mű veiknek a heti vásárokban leendő árulásától” eltiltani. A céhesek öntudatát jól illusztrálják a városi tanácshoz intézett alábbi soraik: A cigányok „nemcsak hogy pléheket, lakatokat, pántokat és sarkantyúkat készítenek, s ő t ... a közönséges piarcon heti vásárokon vélünk egy sorban állni (kiemelés tőlem), s mesterségünkben (!) avat kozni merészelnek, ... azt ilyen nemű emberek nem kívánhatják, hogy mivélünk, akik oskolákat járni, többesztendőkig inaskodni, vándorlani kénszerítetttünk, ők vélünk egy cathegoriába vétetettvén” (kiemelés tőlem!), szabadon űzhessék mester ségüket. Mivel a cigányok — folytatják a céhesek — „a mienknél sokkal alább valót olcsóbban adogatják, a népet tőlünk elidegenítik, s ... bennünket adózó, porciózó, hív polgárokat tetemesen károsítanak” . A város a Helytartótanácshoz intézett fölterjesztésében a céhesek panaszának elutasítását javasolja azzal az érvényes céhsza bályzatnak megfelelő indoklással, hogy a cigányok „régtől fogva”57 s még a privilé gium elnyerése előtt gyakorolták tevékenységüket. A felsőbbség elfogadta a város érvelését. A céhes mesterek a paraszt faragók és a cigány kovácsokon kívül sokat hada koztak a kenyérsütő asszonyok, továbbá a szalonnaárulók58 ellen is. Az 1830—40-es években — más városokhoz hasonlóan — Szegeden is több olyan kérelemre bukkanunk, amelyekben a céhen kívüli, vagy a remeklést valamilyen oknál fogva el nem végző iparűzők azért folyamodtak, hogy mesterségüket „saját kezükre” űzhessék.59 Nemkevésbé jelentős tény, hogy Szegeden is60 találkozunk több olyan iparossal, köztük kiváltképp kiszolgált katonákkal, akiknek a Helytartótanács kivé 56 Uo. 1819/46/27. — A város a Helytartótanácsot úgy tájékoztatja, hogy az özvegy nem csupán koporsókat (tumbas) készít, hanem a faragók által csináltat is („per Hungaricos Asciarios vulgo Faragó compellatos fieri curet”). A Ht. eltiltja mind az asztalosok, mind az ácsok hatáskö rébe tartozó munkák végzésétől, ilyet sem legények, sem kontárok segítségével nem készíttethet. 57 Uo. 1820/46/5. „...ab antiquissimis temporibus” . — OL Ht. Dep. Civ. 1820/46/13. — Egy közel évszázados (1723. III. 1-én kelt) városi végzés a következőképpen szabta meg a cigányok által végezhető munkák körét: „Szántóvasakat élesítsenek, vasvella ágat forrasszanak, és egész len (!) vasvellát csináljanak.” Régi vasat „fölfűthessenek, de újat ne csináljanak. Nádvágó kaszát csináljanak, sarlókat fogazzanak..., alsóvároson két kovács és három cigánylégyen... Fölső városon is két kovács és három cigány, az palánkon ... egy cigány maradjon”. — A cigányok beadványukban — többek közt — arra hivatkoznak, hogy mindig lelkiismeretesen lerótták a vá rosnak a j,porciókat és subsidiumokat, ámbátor keservesen és nagy fáradozásokkal..., mi kö zöttünk talán egy sincs, aki katonát nem adott volna... Ld. még a kovácsoknak a cigányok eltil tására irányuló kérelmét. OL Ht. Dep. Civ. 1819/46/21. 58 Uo. 1836 47/49. 69 Pl. Bekker Bertalan obsitos katona kérését a városi tanács is támogatta. Uo. 1845/47/48, 1846/47/17. Csömör Pál kovácslegényt a kötelező baromorvosi tanfolyam alól fölmentették, de a remeklés alól nem. Amikor mint „nem céhbeli mester” kezdte iparát űzni, ettől a város eltiltotta, s a legény a Helytartótanácshoz folyamodott. A Ht. úgy intézkedett, könnyebb, olcsóbb remeket kell részére adni. Ha a céh ezt nem tenné meg 15 napon belül, a város tartozik azt kieszközölni. Uo. 1845/47/47. Vismayer János bognárnál és ,,fegyveres polgárnál” viszont nem találtak ilyen indokot. Mint kontárt eltiltotta a város, készítményeit elkobozták, és ismételt kérését, hogy saját kezére folytathassa a bognár, faragó, asztalos, képfaragó és esztergályos munkák készítését mind a város, mind a Helytartótanács elutasította. Uo. 1845/45/51. 60 Ld. pl. Pécsett; E perjessy, 1979. 273. 1.

178

telesen engedélyezte a legények nélküli, saját kézre történő iparűzést,61 ill. remeklés nélküli fölvételt a céhbe.61/a A szegedi magisztrátusnak a céh kötöttségek lazítására irányuló döntéseit bátran kivételesnek nevezhetjük, ha azokat szabad királyi városaink túlnyomó részének a céhekkel kapcsolatos álláspontjával vetjük össze. Egy mészáros legénynek a vándor lás alól való fölmentését pl. 1822-ben a mesterek számának a publikum érdekében történő gyarapítása céljából támogatta a város, s azért, hogy a lakosság a céh által okozott „gyötrelmektől” megszabaduljon.62 A lakatoscéh a legfelsőbb helyen pana szolta be a várost, hogy megsértette kiváltságait, mivel „az újraépült Rókusi temp lomhoz kívántatott foglaló vasak megszerzése végett tartott árverésre ... vasárusok is bocsájtattak.62/a A városi tanács határozottan visszautasította a sütő céh kérelmét is, amelyben egy legénynek újabb remek készítésére való utasítását indítványozta. A város szerint a céh magát „minden figyelemre ... érdemtelenné” tette; érdemlegesen el sem bírálhatják a pékek a remeket, mert „a közönséget szakadatlanul rossz süte ményekkel” látják el, s így „mesterségbeli jussaikkal” élnek vissza. A Helytartótanács csak azért nem változtatta meg a városnak ezt a döntését, mert nem akarta annak tekintélyét lerombolni, de szigorúan figyelmeztette a céhszabályok megtartá sára.63 A város előbbi határozata nem volt egyedülálló. 1842-ban pl. engedélyezték, hogy nem céhbeli mesterek is bérelhessenek mészárszéket. A város azzal érvelt, hogy a húsmérési jog a városé, s ezzel nem lehet ellentétben az általuk is „tisztelet ben tartott” céhszabadalom. A tanács a közönség érdekében szükségesnek tartja, hogy a sertéshúshoz hasonlóan a borjú- és juhhús mérése is mindenkinek meg le gyen engedve, s az „egyedáruság” gyengítése céljából a mészárszékek bérletének árverésein céhen kívüliek is részt vehessenek. Annál is inkább, mert a mészáros céh majdnem ingyen használja nemcsak a városi mészárszékeket, hanem az ezer holdas kaszálót is.64 1846-ban a városi tanács engedélyt adott arra, hogy egy kovács mester egy nem remekelt iparosnak adja haszonbérbe műhelyét. Ez az ügy is eljutott a „legfel sőbb helyre” s annak döntése után a Helytartótanács a városnak a „legfelsőbb rendsza bályokkal összeütköző”65 határozatát „megsemmisítette.” 51 Névszerint Paprika Ferenc, 29 éves szegedi kovácslegény és „polgárfi” , aki, hogy elnyerje a polgárjogot, lemondott a mesterségről, és mint „gazda” kívánta magát fönntartani. Később meggondolta magát, és kijelentette, hogy mégis céhbe akar lépni, a baromorvosi vizsga alól pedig fölmentését kérte. A város nem támogatta kérelmét, a Ht. csak azzal a föltétellel hagyta jóvá, ha nem ártja bele magát a baromorvoslásba. Uo. 1839/47/18. 6i/a p| pischer pá| kőművest és eibocsájtott katonát. Uo. 1846/47/43. 62 A kérelmezőt, akinek apja szegedi polgár és takácsmester volt, s maga főként Kikindán tanult, a Helytartótanács először visszautasította. Mire az föllebbezett, s az ügy a Kancelláriát (!) is megjárta. A Kancellária jóváhagyásával a Helytartótanács végülis fölmentette. A városhoz küldött 1822. október 22-i leiratban olvashatjuk a következőket „...multiplicationem lanionum... hac civitate tanto magis necessariam esse ... quo publicum a divexationibus lanionum ... vigentibus tandem aliquando liberari possit” (a mészárosok számának növelése annál inkább szükséges, hogy a lakosság a mészárosok gyötörtetéseitől végre valahára megszabaduljon). OL Ht. Dep. Civ. 1822/46/8, 36, 49. 6 2 /a a város azzal érvelt, hogy a „vasszer (!) (vasáru) mint kereskedelmi müh (!) akárki, ... így a szintén kiváltságos vasárusok által is eladható”. Ezzel egyetértve, a Ht. is elutasította a céhet. Uo. 1833/47/4. 63 OL uo. 1836/47/48. A Ht. leiratában a következőképpen fogalmazva: a „... törvényha tósági tekintet (!) fenntartása végett... (a város) határozata ugyan fennhagyatik, (de a) jövendőre nézve ... meghagyatik, hogy a közönséges céhbeli szabályok, nevezetesen a 24. cikkely rendelései hez magát pontosan alkalmaztatni kötelességének esmérje”. 64 OL Ht. Dep. Civ. 1843/47/17. 65 Amint a Ht. leiratában olvassuk, a céhszabályok tiltják a mesterség űzési jogának ha szonbérbe adását „kiváltképpen olyan egyéneknek, kik (a) megkívántató kellékekkel nem bír nak” . OL HT. Dep. Civ. 1846/47/58 és 1847/47/4. 179

Mesterek és legények

A legmakacsabb és legellentmondásosabb küzdelmet mindazonátal a legények kel szemben vívták a szegedi céhes mesterek az 1848 előtti évtizedekben. A meste rek, mint „munkaadók” egyrészről arra törekedtek, hogy biztosítsák a szükséges munkaerőt, annál is inkább, mert — amint azt a rendelkezésünkre álló összeírások bizonyítják — a legények száma Szegeden kevesebb volt a mesterekénél, másrészt mindent megtettek annak érdekében, hogy legényeik mesterré levését megakadá lyozzák. Vizsgáljuk meg először a munkaerő problémáját! A céhesek szerint azért nincs elegendő legényük, mert azokat a konkurrencia elcsábítja; — a piac törvényei szerint — a kevés munkaerőnek magas a bére, s ez — a nagy nyersanyagárak mellett — a kész termékek árát előnytelenül befolyásolja. Figyeljük meg, hogyan fogalmazzák ezt meg az 1810-es évek elején a helybeli kötélverő mesterek! „Kénteleníttetünk — olvassuk a városi tanácshoz írt beadványukban — kész munkáinkat a kender drágaságához és a legények fölötte való béréhez alkalmaztatni”. A legények bérét pedig — szerintük a környékbeli parasztok (a kendertermelők és földolgozók) verik föl, s ezért kérik, „tilalmaztasson a paraszt vagy kendert termesztő embereknek legényeinket elfoglalni, mert eők (!) halhatatlan 24 és 26 forint heti béren kívül étellel, itallal tartják, amelyet a mester nem adhat, mivel ebbéli költségek szaporodásával a munka árának szük ségképpen nevekedni kell, ... mihelyst a legénynek ily menedékhelye vagyon, üdürőlüdüre több bért fog kérni ..., ha tovább is ... legényeink a parasztoknak engedtetnek ... a mester olyanokkal szűkölködvén, ... azt annyi bér mellett tartozik hizlalni, amennyi ennek tetszeni fog, ez ismét drágaságot szerez, mert legény nem lévén (ki emelés tőlem), a fölséges aerariumnak és a publikumnak munkáirul vagy le kell mondani, vagy ... a parasztoktul legényeinket kétszerezett bér mellett magunkhoz hódítani, s ezen költséggel a munka árát (!) nagyobbítani...” A céhesek tehát nagyon is jól érzékelik nemcsak a piaci törvényeket, hanem — amint saját szavaik bizonyít ják — az 1810-es évek elejének inflációs viszonyai közepette azokat a gazdasági erő ket is, amelyek — saját kifejezésükkel — a „munka árát” meghatározzák. Ezért kérik a várost, javasolja a Helytartótanácsnak, „országszerte” tiltsák meg a „kender ... (és) lentermesztők” -nek a legények fölfogadását, annál is inkább, mert ilyeneknél „csak a bácskai környéken több 120 legényeknél kint vágynak” .66 A munkaerő biztosítása a többi céheknél is mind nagyobb gondot jelent. A csiz madia mesterek egy része pl. — föltehetőleg a vállalkozó fiatalabbak — a legények szerzésének új módját eszelte ki. Azért folyamodott közvetlenül a Helytartótanács hoz, hogy „más városokbul legényeket minden tekintet nélkül hozathassanak”. A céh ez ellen egy 1802. évi végzésre hivatkozik, mely szerint „a városból ... elköltö zött legény csak előbbi gazdájához vagy azon mesterhez, kin éppen a sor vagyon, álhasson műhelybe” . Ez a régi rendszer tudja csak megakadályozni az „öregebb, ér demes mesterek, ügyefogyott özvegyek és nyomorult, segítségre várkozó mestertársaink(nak) a gyakorolni szokott legénycsábítás” (kiemelés tőlem) miatti tönkremenését. A céh többségének a véleménye szerint az új rendszer különösen azért lenne káros, mert „a csalfálkodó mester ügyes legényekkel fortély által boldogulna, ... (a) csendes, ügyefogyott mester soha jó ... legényre nem tehetne szert” . Tehát to vábbra is őrködni kell — szerintük — a céhen belüli patriarchalis egyenlőség fönn maradásán. A városi hatóság is egyetért az 1802. évi végzés fönntartásával, s a céhvei összhangban kompromisszumot ajánl: „mindegyik mesternek, ha legényekre szük66 OL Ht. Dep. Civ. 1811/5/49. A város 1811. márcuis 8-i kelettel terjesztette föl kérelmüket. 180

sége vagyon, vidékről hozattatni szabadságában” álljon, a „sort” azonban meg kell tartani, s a városból frissen eltávozott legényeket senkinek sem szabad visszacsalo gatni.87 Az asztalosok „az egyenlőség” fönntartása érdekében az inasok számának 3 főben való maximálását fundálták ki. Azzal érvelnek, — kevés olyan műhely van a városban, ahol „folyvást 7 legények” dolgoznak. Háromnál több inas azért is feles leges, mert —, ahogy ők írják találóan — „az ilyetén inasokat a mesterember vagy külső gazdaságának mívelésére vagy pedig itthon a Tiszára való járásért avagy pénz ért szokta felfogadni (kiemelés tőlem), ... kegyes céhbeli privilégiumunk által is parancsoltatik, hogy az inasok a mesterségen és a háznál előforduló munkákon kívül másra ne alkalmaztassanak, ... köteleztetik a mester inasát a mesterségbe (n) oktatni’ ...A z ügy kivizsgálására kiküldött szenátor jól ismerte föl az asztalosok kérelmének okait: „... elég mesterember van... ha az inasok sokan fognak lenni, a mesterembe rek száma is nagyon fog szaporodni” — vélekedett. A mesterek csaknem minden céhben tényleg azzal érvéinek, hogy a számuk bőségesen elegendő, s ha emelkednék, nem tudnának megélni. A vagyoni különbségek növekedésének egyik legfőbb elő idézője épp a foglalkoztatott munkaerő mennyisége. A város azonban nem fogadta el az asztalosok indítványát, rámutatva, hogy az inasok száma mindig sok tényezőtől, főként a munka mennyiségétől függ, ezért nem volna helyes az inasok számát kor látozni.88 A mester és a legény közti „patriarchális” kapcsolatokat Szegeden is a munka adó és a munkavállaló viszonya kezdi fölváltani. A mesterek igyekeznek a munkaidőt minél jobban kihasználni, s a bér mellett a legények eltartásának költségeit is leszo rítani. Szeged város 1836 februárjában terjeszti föl a tímárcéh azon kérelmét a Helytartótanácshoz, tiltsák meg országosan, hogy a legények nyáron „mindenkinek valódi botránkoztatására munkáikkal már délután 6 órakor (!) felhagyván, henyé lésük közben a korhelységnek adják magukat, ... hogy (az) ebéddel egyenlő költ séggel járó s borral ellátott meleg reggeli s egy héten háromszori pecsenye rendes kiadása nélkül szolgálni egyáltalán nem akarnak” . A „Rothgerber” és „Lederer” legények eltartása mikéntjének országos fölmérése céljából a Helytartótanács 1836. március 22. kelettel Budától, Pesttől, Pozsonytól, Győrtől, Kassától és Késmárktól tudósítást kért, s arra figyelmeztette Szeged városát, amíg a tímárlegények ügyében általános határozat nem születik, azok „helytelen követeléseit és minden egyéb kicsa pongásait a céhbeli szabályok értelmében tiszti hatalmánál fogva eltiltsa” . Miután az emlitett városok céheinek a munkaidővel, a legények eltartásával stb. kapcsolatos kimerítő jelentései megérkeztek, a Helytartótanács arra a megállapításra jutott, hogy nagyon nehéz lenne egységesen szabályozni a munkanap hosszát, a legények eltartá sát. Ugyanezen év augusztus 23-i, Szegedhez intézett leiratában a Helytartótanács arra inti a várost, hogy a legények „visszaéléseit”, esetleges szervezkedését erős kézzel akadályozza meg,... „a viszálykodó mesterlegényeket, kik vagy valamely újí tásokat s visszaéléseket behozni, másokat is azokra bátorítani, vagy őket éppen felzendíteni merészelnének, az céhbeli szabályok szerént mindannyiszor megfenyíttessenek, sőt ... keményebb s érezhetőbb fenyíték alá vettessenek” . (Kiemelés tőlem.) A legény viszont — a Helytartótanács álláspontja szerint -— szabadon választhatja meg munkahelyét: „Magától értetődvén az, a mesterlegénynek szabadságában áll kiszabott rend szerént sorsa megjobbítása végett helyét változtatni”.676869 A fentiekhez 67 Uo. 1834/47/82. — A Ht. elfogadja a város érvelését. 68 „Numerus assumendorum tironum... a circumstantiis temporum, opificii vei láborum quantitate dependens ... prudenter determinari nec valeat” . — OL Ht 1822/46/30. 69 Uo. 1836/63/7.

181

bizonyára nem kell kommentár, hiszen akár 100 évvel később is ugyanígy megfogal mazhatták volna. A legények szervezkedése egyébként már több évtizede gondot okozott a szegedi tím ár céhnek. A szegedi tímár mesterek 1811-ben panaszt tettek a tanácsnál egy bizonyos bajai mesternél szolgáló legények ellen — meg is nevezve őket —, akik „kü lönös haraggal és komorsággal ellenünk viseltetnek” — mint írják. Ezek a legények azt akarják, hogy „hozzánk semmiféle legény munkában (!) ne álljon... mihelyt meg tudják, liogy egy vagy másik legény nálunk munkában vagyon, Aradra, Temesvárra a legénységnek megírják, hogy ha tőlünk affelé továbbvándorolni kívánkozna, olyast becstelennek tartsák, s ezen szennytül csak pénzbeli fizetéssel vagy verésnek szenve déseivel felszabadítsák, ilyen keringő leveleket országszerte is látszanak azon legé nyek bocsájtani, ... azon legényt, aki Szegedrül máshova jutand, ha büntetésire nem hajut (hajolt), egészben az országbul is kiüzetve lenni állítják...” Arra kérik a taná csot, keresse meg Bács és Arad vármegyéket, továbbá Temesvárt, hogy a leveleket terjesztő „írástudó dékánlegényeket” vonják felelősségre, „érdemükhöz képest példásan” büntessék meg, és az effélét tűrő mestereket is fenyítsék meg. Mert külön ben „mi az egész országban levelesítve (!) legény nélkül maradunk, a mesterségünkkel felsülünk, ... a publikumot bőrökkel nem provideálhatjuk, s a csizmadiák, vargák vidéki jószágra szorulni (kiemelés tőlem) ... a drágaságnak szaporítására kénteleníttetni fognak” .70 Közel negyven évvel később a tímárcéh nevében arra kéri a városi hatóság a Helytartótanácsot, hogy a legények társaságát, a „Bruderschaftott” , amely „ország szerte elharapódzott” és mint a „legénységnek visszaélésére alkalmat nyújtó (s) a gazdák kárára szolgáló intézményt számolja föl. A Helytartótanács 1847. március 9-i leiratában fölhívja a várost, hogy a „kérdéses társulat azonnali megszüntetése iránt erélyesen intézkedjék, az ellenszegülőket ... fenyíték alá vonván, egyszersmind arra is felügyeljen, hogy ... a kebelbeli céheknél ilyetén kárhozatos visszaélések el ne harapódzhassanak” .71 A városi tanács, amely a szűkkeblű céhekkel szemben többnyire a liberálisabb álláspontot képviseli,— természetesen — a munkaadók oldalán állt a munkaválla lókkal szemben. A tanács nagyon jól tudta azt is, hogy elmúltak már azok az idők, amikor az inast és legényt családtagnak tekintették a céhben. A városi tanácsülés 1813. május 21-i határozatában pl. így regulázta meg a legényeket: „... Mészárosle gényeknek húspánz szedése meg ne engedtessen, hanem azt vagy a mészáros mester, annak hitvese vagy gyermekei bevegyék, az igaz mértékre figyel mezzenek, ... (az) evvel visszaélő legények érdemlett büntetés alá vonattassanak”, ... mindennek meg tartására pedig a „kapitányi tisztségre a felvigyázás bizattatott” .72 A következőkben arra a kérdésre válaszolunk, hogy a vándorlást elvégző legé nyeknek milyen akadályokat kellett elhárítaniok ahhoz, hogy elnyerjék a mesterjogot. Ha történetesen nem szegediek voltak, mindenekelőtt meg kellett szerezniök az incolátust.73 Ezután kezdhettek el a mesterek azon gondolkodni, milyen kifogásokat emeljenek. Mintahogy egy remekelni kívánó suszter legény panaszolta 1813-ban: 70 Uo. 1811/5/70. Szeged tanácsa 1811. október 14. terjesztette a Helytartótanácshoz je lentését. 71 Uo. 1847/47/21. 72 Uo. 1820/46/19. 73 Ld. pl. CsmL Céhiratok 1814—1847. A város 1826. február 9-i tanácsülésének jegyzőkönyvi kivonatából: „...szoros felelet terhe alatt tiltatik, hogy semmiféle vidéki mesterlegénynek a mesterdarab mindaddig ki ne adattasson, míglen az remekelni kívánkozó a tanács által lakosnak bévétele eránt nem affideáltatik, amiről is valamennyi céhek az illető conmissarius urak által tudósíttatnak” .

182

„vélem csak incselkednek és azon tanakodnak, miképpen ellenállhassanak a fölsőség azon kegyes rendeléseinek, amelyben a mesterek számának szűkítése tilalmaztatik” .74 Nem fogadtak be a céhbe pl. egy olyan cserepest, akinek a város még 1812-ben megadta a lakhatási engedélyt, aki ugyanebben az évben tanulta ki a „cseréppel való házak fedzését (!) ... (s) az utcáknak kövekkel való kirakattatását” — mintahogy a Helytartótanácshoz írt fölterjesztésben olvashatjuk. 1815-ben kérvényezte a polgár jogot, s azt, hogy az ács és kőműves céhbe vegyék be, mivel „mesterségére nézve, mely e nagyságos városba (n) napról-napra szükségesebb, csak maga volna” . A céh azzal zárkózott el, hogy náluk csak ácsok és kőművesek vannak, de cserepzők nem, a szabadalmat, amelyet a Kancellária már elkészített, nem lehet az ő kedvéért meg változtatni.75* Azok a mesterek, akik újonnan szerezték meg a privilégiumot, talán még jobban elzárkóztak az idegenek elől, mint a patinás céhek képviselői. Ez volt Szeged taná csának is a véleménye a késesekről, akik — amint a Helytartótanácshoz írt városi fölterjesztésben olvashatjuk —, még csak 4 éve (!) kapták meg a privilégiumot, egyi kük sem remekelt mester, s csak azért váltották ki a szabadalmat, hogy ... a „vándor lásukat töltött és céhbe állni kívánó legényeket a céhbe állásban akadályozni és a mesteremberek szaporodását gátolni lehessen ...”78 A városi hatóság csaknem minden esetben a remekelni kívánó legényt támogatta a céhek elzárkózásával szemben.77 A kovács mesterek fölvételének egyik törvényes akadálya a baromorvosi vizsga letételének kötelezettsége volt az 1790-es évek végétől.78A szegedi kovácsok nem akar tak viszont a mesterek sorába fölvenni egy olyan kérelmezőt, aki nem is a pesti universitáson, hanem egyenesen a bécsi egyetemen sajátította el a baromorvosi tudo mányt. A legény különben egy elhunyt mester özvegyénél dolgozott, de a céh el akarta onnan távolítani. A városi tanács ezt azzal utasította el 1820-ban, hogy az özvegyek től „fundamentomos okok nélkül” a céh nem veheti el a legényeket. A céh a barom orvosi vizsga ellenére is remeket követelt a legénytől,79 s mindezt még azelőtt, mielőtt a kovácsok (1821-ben)80 megkapták volna az új privilégiumot. A kérelmező viszont, aki közben az özvegyet is feleségül vette, s a mezőhegyesi ménesnél végzett kovács munkát, bizonyítványt kért a várostól, ami tanúsította, „hogy ... Szegeden a kovácsok közül egy sincs, aki Bécsbe(n) végezte volna a baromorvosi tudomány tanulását, és itt a kiterjedt mezei gazdaságra és nagyszámmal neveltetni szokott marhákra (kieme 74 OL Ht. Dep. Civ. 1813/6/15. 75 Uo. 1816/7/19. A város elfogadta ezt a formailag kifogástalan érvelést, (mint a 172. oldalon láttuk, a céhszabadalmat 1817-ben kapták.) A Ht. pedig úgy foglalt állást, valamelyik közeli város céhébe kérje fölvételét. 78 Uo. 1841/47/32. — Mint a 172. oldalon láttuk, a késesek 1834-ben kapták a privilégiumot. A város jelentésében arról is olvashatunk, hogy egy 15 darabból álló bicska készítését adták a kérelmezőnek remekül, mely részben költséges, részben „nem is közönséges bicska és asztali kést készítő mesterek által szokott készíttetni”. A város tanácsi határozattal könnyebb remeket, 1 ollót és 6 pár kést adott ki remekként. 77 A takácscéh biztosa pl. úgy vélekedett 1832-ben, hogy a céhmester és az őt követő taká csok a remekelni kívánó legényt „csupán gáncsoskodásból” nem akarják elfogadni. A város végülis arról tájékoztatja a Helytartótanácsot, hogy „a céh mégis magába szállott”. Uo. 1832/47/27. A Helytartótanács támogatását kérte a város pl. egy kovácslegény részére a „bépanaszlott céh igaztalan elnyomása ellen”. Uo. 1842/47/29. 78 E perjessy, 1967. 99. 1.

79 Az 1799. évi rendelet viszont azokat, akik baromorvoslásból vizsgát tettek, felmentette a a remek alól: OL Ht. Dep. Civ. 1820/46/29. — A kovácsok kérelmük alátámasztása céljából föl sorolják mindazt a 6 „hazafit” (helybelit), akik 1815 óta remekeltek, noha kitanulták a barom orvoslást. 80 Ld. a 172. oldalt!

183

lés tőlem), azok között gyakran uralkodó járvány(os) betegségekre nézve egy igazi... baromorvosra vagy kovácsra elkerülhetetlen szükség légyen” .81 Azok a kovácsok viszont, akik nem sajátították el a baromorvoslás ismereteit, országszerte csak ügy nyertek fölvételt a mesterek sorába, ha nem avatkoztak a gyógyításba. Hasonlókép pen a borbélyok is, akik csak hajvágással és borotválással foglalkozhattak, ha nem tanulták ki a seborvosi mesterséget, mint pl. az a szegedi borbélylegény, akinek a Helytartótanács ilyen föltétellel fogadta el műhelynyitási kérelmét.82 Jóhéhány szakma művelői csak úgy lehettek mesterek, ha a rajziskolát elvégezték.83 Ez alól testi hibák, betegség stb. miatt lehetett fölmentést kapni, ezt viszont a céhek többnyire nem tá mogatták. így pl. Ónozó János szegedi asztalos legény esetében, aki a céh szerint csak egyik szemére vak, ... „közönségesen esméretes jó puskázó ..., (és csak) mester ségbeli tudatlansága elpalástolására, valótlan okoknál fogva kíván a remekléstől megszabadulni ..., az ilyen példára többen is lennének, akik tudatlanok lévén, álutakon privilégiumunkat kijátszanák” — olvashatjuk a céh fölterjesztésében.8485 Ha a legények mindezeknek eleget is tettek volna, még mindig volt egy érv föl vételük ellen, hogy erkölcstelen életet élnek. A csizmadia céh „elöljárója” , nemes (!) Simony István pl. 1834-ben arról panaszkodott, hogy a céh arra, szoríttatott”, adják ki a „mesterdarabot” két legénynek, pedig azok „fajtalan életet” élnek.86 Egy borbélylegénynek „fejlett” élete miatt nem engedik meg a műhely nyitását. A céh olykor elnéző is volt,86 s nemcsak a rokonsági kapcsolatok esetében. Egy 60 (!) esztendős asztalos legénynek remeklés nélküli fölvételét nem ellenezték, mivel hallása és látása is fogyatkoztot, és 33 éven át „becsületesen” dolgozott. Ez esetben viszont a személyi, emberi viszonyokat nem ismerő, de a rendelet betűit szigorúan érvényesítő Helytartótanács nem engedett: A remeklés alóli felmentésnek helye nem lehet, könnyű remeket kell neki adni — rendelkezett a felsőbbség.87 A remeklés megnehezítésével kapcsolatos szakmai akadályok külön fejezetet alkotnak. A sok közül különösen tanulságos Farkas Antal szűrszabó legény esete, akit a céh 1817-ben „tűrhetetlen, nyakas, hörcsögös (!), civakodó, zűrzavalkodó (!) viselete s szokásban (!) vett káromolásai” miatt még egy esztendei „legénykedésre” utasított. Aztán kijelöltek neki egy mestert, de azt „tökéletlenül ott hagyván, maga kezére dolgozni, és így kontárkodni kezdett, ... a kívánt esztendőt ... engedetlen nyakasságbul, a műhelyekbe(n) való büszke válogatásbul, ki nem töltötte” ... — teszik szóvá a mesterek. A feleket Szilber János szenátor és céhbiztos kihallgatta, a meste rek „eskü alatt” kivétel nélkül a legény ellen foglaltak állást. A város nyomására mé gis kiadták neki a remeket, de abban — természetesen — hibát találtak. A szűr ujját ugyanis nem abból az anyagból, „amely a remek vizsgálattyára” (!) kirendelt kommisszáriusunk előtt kiszabatott, hanem más posztóbul alattomosan kipótolta lé gyen” . A kárvallott legény erre a szentmihálynapi (szeptember 29.) vásár alkalmával a céhbiztos jelenlétében megvizsgáltatta munkáját. A megkérdezett mesterek, mégpe81 OL Ht. Dep. Civ. 1821/46/12. A Ht. is elutasítja a céhet. 82 Uo. 1846/47/66. 83 E perjessy, 1967. 100. 1. 81 OL Ht. Dep. Civ. 1832/47/12. — A város nem foglal állást, a Ht. viszont fölmentette a remek alól. — A sok példa kö^ül még egy jellemző: Két ikertestvér asztaloslegény szemük gyen gesége miatt kérte a remeklés alóli fölmentést, amelyet a város is támogatott a céhvei szemben, mely utóbbi arra hivatkozott, hogy a „nehezebb” rajzfeladatot elvégezték, így nem indokolt a gyakorlati munka alóli felszabadításuk. A céhbiztos viszont úgy vélekedett, hogy „a céhnek annyi, sok sanyargatásaira, melyeket tapasztalni kéntelenítettek, valóban méltán tarthatnak attól.... még több kedvetlenségek(nek)... lesznek kitétetve a famunkának elkészítésekor” . Uo. 1839/47/38 85 CsmL Céhiratok 1814—47. A tanács 1834. február 7-i ülésének jegyzőkönyvéből. 86 OL 1847/47/79. 87 Uo. 1832/47/85.

184

dig 2 szabadkai, 3 vásárhelyi és 6 szentesi szerint azonban azt még „jó vásári munká nak” sem lehetne elfogadni, nemhogy remeknek. Csak a kecskeméti céh — a legény is idevaló születésű — nyilvánította azt az „első remekek” közé tartozónak, úgyszin tén a nagykőrösiek, a váciak pedig „hiba nélkül valónak” . A céh egy 270 váltóforint ról szóló kiadási jegyzéket is terjesztett a tanács elé, (ennyibe került ugyanis nekik a legénnyel való vita).88 Továbbá kérte, hogy „szülötte” földjére utasítsák vissza, mert „nemcsak nem érdemes a céhbe való vételre, hanem még tolvajság és csereberélés miatt testbeli büntetésre is méltó, sőt őtet (!) a céhünk megbecstelenitése miatt egyátaljában bé sem veheti... (ezért) minden további műhely nélküli fuserkodástul ke ményen eltiltani esedezünk” . A Helytartótanács végül új remek kiadatásáról intéz kedett. Nem egy olyan remekelő volt, akinek az ügye három-négy (vagy több) évig hú zódott, mint pl. Biczók Antal bognáré, aki családi okok miatt kérte a remeklés alóli fölmentést (apja beteg és 84, éves. felesége „eszelős” , 3 kisgyermeke van, maga 14 éve „legénykedik”). A céh mindezt elismerte, de véleménye szerint nem volna helyes a céhszabályoktól eltekinteni. A legény ekkor csupán a vándorlás alóli fölmentésért folyamodik, és kész a remeket a „régi mód szerént’,’ mégpedig egy paraszt kocsihoz való négy kereket és egy kocsirudat” megcsinálni. Ezzel a város is, a Helytartótanács is egyetértett.89 A legény azonban 3 év múlva panasszal fordult a tanácshoz, hogy a remekkel kapcsolatos huzavona (a gyűlés összehívása, folyamodványok íratása stb.) eddig 169 Ft 30 krajcárjába került,90 ebben az anyag ára még nincs is benne. A céh mondvacsinált kifogásokkal akadályozza a remek elfogadását. Pedig mily örömmel tértem vissza „születtem földjére” — írja naivan — ...„ez tehát a hazafi szeretet! Egy olyan ifjúnak jutalma, kinek elei sok számos esztendőktül fogva a városi terhe ket viselik, és kinek ősei még a török idejében (!) is e nagyságos városban nem ke véssé nyomorgattattak” . Újabb panaszában szóvá teszi, hogy költségei immáron 300 forintra rúgnak, melyet „interesre” vett föl. A céh viszont tiltakozik ez ellen, ők egy krajcárt sem kaptak. A rajziskola tanára tanúsítja, hogy ő elfogadta (rernek)rajzát. A város támogatja céhbe fogadását, és nem javasolja újabb szakértők meg hallgatását sem. Miután az ügy a „legfelsőbb helyet” is megjárta, a céhet elutasítot ták.91 Érdemes lenne a példákat márcsak azért is szaporítani, mert nemcsak a kiszol gáltatott legények és az elzárkózó céhek közötti emberi konfliktusokat ismerhetnénk meg életszerűbben, hanem azokból az egyes mesterségek technikai színvonalára, a helyi ízlésre stb. is lehetne következtetni. Nagy József asztaloslegénynek pl. 1822 ben egy 12 személyes, kihúzós, kőrisfából készítendő politúrozott „csinos” asztalt adtak ki remeknek, azonkívül egy remekrajzot, továbbá még egy „secretair almárjomot”, ami nemcsak hogy sokba kerül, de „e városban kelendő nem is volna” .92 88 „Költségek jegyzéke, melyeket ... a céhnek okozott” : 1. Több rendbéli tnstanciázások 50 Ft, 2. a céh által tett recursus 50 Ft, 3. a munkálkodó ügyésszel ... consilium, 4. a céh nyughatatlanítása s többszöri összeszóllítása 50 Ft. 5. Az informatio felküldésére legalább fog kelleni 20 Ft.” Tehát a sürgölődő ügyvédek, írnokok sem voltak „önzetlenek” ! A városi tanács minden különösebb állásfoglalás nélkül terjeszti föl a Flelytartótanácshoz az iratokat, megjegyezve, hogy 11 mester nem, 5 pedig jónak találta a remeket, továbbá 3 idegen város céhe és 1 budai mester tanúsítja, hogy a remek kitűnő. OL Ht. Dep. Civ. 1818/7/16. 89 Uo. 1822/46/47. 90 „Az őfelségéhez tett folyamodásokra” csak 100 Ft-ot költött. 91 Uo. 1825/47/13. _ 92 Uo. 1822/46/45 és 1823/47/3. A remeket „tisztelendő, Illés Ágoston rajztanító” el nem készíthetőnek tartotta; a város pedig kérte a Helytartótanácsot, utasítsa el a céh indokolatlan követeléseit. A Helytartótanácsnak viszont az az álláspontja, hogy céhszabályok szerint a remek 185

A forradalom előtt egy évvel olyan eset is előfordult, hogy a felsőbb hatóságok könnyebb remeket engedélyeztek a kérelmezőnek, de a céh azt „vonakodott” kiadni. Erre a városi hatóság jelölte ki a remeket. Annak „elkészítése után ... mesterségének szabad űzését megengedtük” — jelentette a város 1847. január 25-én a Helytartóta nácsnak, amely azt tudomásul vette.*93 Az élet azonban sokkal bonyolultabb, s a céhbeliek sokkal körmönfontabbak voltak minden szabályozásnál. Ha a kérelmező minden előbbi akadályt sikeresen el is hárított, még le kellett rónia a 25 Ft-os mestertaksát — váltócédulában, de nem ezüstben, mint ahogy például a szegedi tímárok, az asztalosok és a mészárosok is követelték,94 ami viszont újabb terhet rótt a legényekre. A fenti tények minden bizonnyal meggyőzően igazolják, a szegedi céheknek — is — a legfőbb célkitűzései: egyrészről az elegendő számú legény biztosítása, másrész ről az, hogy a vidéki mesterek és kontárok kizárásával, főként pedig a legények mes terré levésének korlátozásával letörjék a konkurrenciát. A kézművesek anyagi helyzete A továbbiakban azt szeretnénk bemutatni, hogy a céhes mesterek fenti céljaikat a céhmonopólium segítségével sem tudták maradéktalanul megvalósítani. A követ kezőkben először a legények számának alakulásával s ezzel szoros összefüggésben a mesterek anyagi viszonyaival foglalkozunk. A 166— 168. oldalon található táblázatban közöltük a mesterek és a legények számát a rendelkezésünkre álló összeírások alapján. Az 1828. évi regnicolaris összeírás szerint A mesterek száma 1058

Az 1819. évi restaurációs összeírás szerint

A legények A legények A mesterek száma százalékos száma aránya 405

38,27

Az 1830. évi restaurációs összeírás szerint A mesterek száma

A legények száma

1358

1122

1280

A legények százalékos aránya

745

58,2

Az 1847. évi adatok a Csongrád megyei Levéltárban

A legények százaléka 82,62

A legények száma

A mesterek A legények A legények száma száma százaléka 1156

775

67,04

Eszerint a legények száma minden összeírásban kevesebb volt a mesterekénél, ami a szegedi ipar viszonylagos fejletlenségére utal. Városunk e tekintetben egy kate góriába tartozott olyan szabad királyi városokkal, mint pl. Pécs, Szatmárnémeti, Kőszeg stb.95 A legényeknek az 1828. évi összeírásban szereplő száma túlságosan kijelölése az illetékes céh joga, amelyben nem lenne helyes korlátozni, ilyen szekretert pedig másutt is készíttetnek a remeklőkkel. 93 Uo. 1847/47/22. 94 Uo. 1823/47/8. 95 E perjessy, 1967, 90—92. 1.; Pécsre vonatkozóan ld.: U ő.: 1979. 266—267. 1. A többi vá rosra vonatkozóan most is csak a készülő monográfiára utalunk, mivel a bizonyítóanyag nem fér jelen tanulmányba. Egyébként Pesten, Budán kívül nagyobb volt a legények száma a mestereké nél pl. Pozsonyban, Sopronban, Győrött stb., továbbá a Szegedhez közel elő Aradon és Újvidé ken stb.

186

kicsinynek, az 1830. éviben pedig túlságosan nagynak tűnik, amin a feudáliskori statisztikákat ismerve nem kell különösen csodálkozni. Az 1847. évi adatok figyelemre méltóak, de nem teljesértékűek, hiszen a meglevő iparágaknak csak nem egészen 30%-ára vonatkoznak. Érdemes megfigyelni azt is (ld.a 166—168. oldalon levő táblázatot!), melyek azok iparágak, ahol a legtöbb legényt foglalkoztatták, ill. azt, hogy a legények száma hol haladta meg a mesterekét! Számszerint legtöbb legényt a csizmadiák tartották, de a mesterek száma itt nagyobb volt a legényekénél, sokan tehát egyedül dolgoztak, mint — csaknem kivé tel nélkül — a más városok csizmadia céheiben. A legények száma — ugyancsak más városokhoz hasonlóan — az ácsoknál (a táblázatban Id. a „német faragó” név alatt!) és a kőműveseknél haladta meg erősen a mesterekét. Mivel azonban e két szakmában csak tavasztól őszig dolgoztak, a legé nyeket is csak mintegy féléven keresztül foglalkoztatták, amint erre egy 20 évvel későbbi összeírásban is utalást találunk: ...,,a legények miután napszámra dolgoznak, a mesternél állandóan nincsenek. Ács legények vannak összesen 81, kőműves legé nyek 140.” (Az ácsmesterek száma — mint a 166. oldalon is láttuk, ekkor 4, a kő műveseké pedig 6.)96 Nagyobb volt a legények száma a mesterekénél az asztalosok nál, a tímároknál, a kovácsoknál, a lakatosoknál, kötélgyártóknál, mészárosoknál stb., nem sorolva ide pl. olyan kisebb létszámú szakmákat, mint a serfőző, kémény seprő, szegkovács, szitás, késes stb. Jóval meghaladta viszont a mesterek száma a le gényekét olyan népesebb iparágakban, mint pl. a szűcsöknél, a magyar szabóknál, a takácsoknál, fazekasoknál stb., ahol a mesterek túlnyomó része egyedül tevékenyke dett. Föl kell figyelnünk végül arra is, hogy volt néhány iparág, ahol egyik összeírás sem tüntetett föl legényeket, így pl. a szekereseknél (1828-as összeírás), a molnárok nál, a magyar faragóknál, a szappanfőzőknél stb. Föl kell tenni a kérdést, van-e összefüggés a fenti tények között? Vajon azok a céhek (ill. mesterek), amelyek (ill. akik) több legényt foglalkozttatak, módosabbak voltak, s akik kevesebbet, szegényebbek? Fia nem is ilyen leegyszerűsített formában, de kétségkívül van bizonyos összefüggés a legények száma és a mesterek vagyoni helyzete között. Nem véletlen tehát, hogy a mesterek — főként a szegényebbek — olyan ádáz harcot folytattak a rendelkezésre álló csekély számú munkaerő biztosítá sáért. Nem vitás, hogy pl. a 8—10, esetleg 20—30 legényt is foglalkoztató ácsok és kőművesek már kisebb vállalkozóknak tekinthetők, viszont az egyedül dolgozó ma gyar faragók túlnyomó része nehezen tartotta fenn magát kézműves munkájával. A kézművesek anyagi viszonyait illetően konkrétabb választ is adnak forrásaink, mindenekelőtt az 1828. évi összeírás, amely az iparűzőket 5 kategóriába sorolta az általuk fizetett adó összege — s ennek megfelelően — jövedelmük alapján. a mesterek száma 1 14 41 132 870

osztály I. osztály 11. osztály III. osztály IV. osztály V. osztály összesen 96 írásából.

1058

százaléka 0,09 1,32 3,87 12,48 82,24 100,00

CsmL Céhiratok 1814—1847. Az ácsok és kőművesek 1847. október 31-én kelt össze

187

Tehát az első 3 kategóriába tartozó módosabbak aránya együttesen is alig haladta meg az 5%-ot, míg az 5. csoportba sorolt legkisebb vagyonnak a mesterek több, mint 80%-át tették ki.97 A következőkben arra a kérdésre próbálunk választ adni, milyenek voltak az anyagi viszonyai az egyes osztályokhoz tartozó iparosoknak? Az egyetlen 1. osztályú „opifex” egy felsővárosi szekeres (idősebb Joó Pál választott polgár). Legényei ugyan nem voltak, de 6 szolgája és 2 szolgálója igen. Vagyona — a többiekéhez viszonyítva — kétségkívül a legnagyobb, de nem kézműves mesterre, hanem inkább gazdálkodóra jellemző. Házán kívül 810 négyszögöl belső telke, 950 kaszás rétje, 11 2/ 6 mérő sző lője, 1 kaszálónyi almás-, ill. szilváskertje volt. Állatállománya pedig egész csordát tett ki: 30 igás ökör, 14 vemhes tehén, 13 meddő tehén, 24 tinó, ill. üsző, 18 5 évesnél idősebb ló, 64 (!) 2 évesnél idősebb ló, 1200 birka98. Ki került a következő, a 2. osz tályba? Például az egyetlen sörfőző, akinek 2 segédje, 3 szolgája és 2 szolgálója volt. Ingatlan vagyona nincs, csupán a városi sörházat bérli, és 12 igás ökre van.99 Vagy pl. az egyetlen kéményseprő mester 3 segéddel, 1 szolgával, 1 szolgálóval, házán kívül 500 öl belső telekkel, 2 4/ 6 mérő szőlővel, 2 vemhes tehénnel és 2 lóval.1" Hasonlóképpen egy szűrszabómester, aki 3 segéddel dolgozott, volt 1 szolgája és 1 szolgálója, házán kívül 436 öl belső telke, 35 2/ 6 mérő szőlője, 3 lova. Figyelemre méltó, hogy nem csupán mestersége, hanem egyéb jövedelmei miatt sorolhatták a 2. osztályba. Évente 800 vödör bort mért ki ugyanis saját házában, és volt egy vízi malma évi 40 Ft jövedelemmel.101 Elég gyakori eset — ez elsősorban a szegedi iparűzőkre jellemző (más városok ban ezzel kevésbé találkozni) — , hogy némely kézműves mestersége mellett bormérés sel vagy valamiféle kereskedéssel, szatócskodással igyekezett jövedelmét növelni. Műhelyükön kívül vízi- vagy szárazmalmuk, esetleg hajójuk volt, szőlősajtolójuk, pálinkafőző üstjük. A „megjegyzések” (observationes) rovat, sajnos, csaknem semmit sem árul el arról, hogy az illető egész évben folytatta-e mesterségét, viszont gyakran olvashatunk olyan bejegyzést, „bort mér ki saját házában” (... epocillat in domo sua), „állatokkal, fával kereskedik” (quaestum exercet cum pecoribus; cum duro ligno), stb. így pl. egy alsóvárosi magyar faragó, akit az 5. osztályba soroltak; van egy szőlősajtolója (12 Ft), egy száraz malma (10 Ft), egy üstje (8 Ft 20 kr jövedelemmel), a veje ugyancsak 5. osztályú halász mester: nyilván olyan „célszörű szögényembörök”, akik mindenből igyekeztek egy kis pénzt csinálni. Haladjunk azonban a vagyoni helyzet szerint -— fölülről lefelé!: Egy mészáros — mestert pl., akinek 3 segédje volt, a 3. osztályba soroltak, és mint kereskedőt (quaes tor), a 4. osztályba.102 Egy 3. osztályú pékmester csak egy segéddel dolgozott, de saját házában bort is mért ki. Ugyancsak 3. osztályú mester volt egy 4 segédet tartó aszta los; vagy a csak I segédet alkalmazó mészáros, aki viszont — mint 4. osztályú ke reskedő — barmokkal is üzletelt. Tehát nem szükségszerűen a mesternél dolgozó legények száma döntötte el, hogy ki melyik kategóriába került, hanem ingatlan és ingó vagyona (ez egyben jövedelmié97 OL Conscript. Regn. 1828. Az 1. csoportba sorolt egyetlen mester 7 Ft 30 kr, a második ba tartozók 6, a harmadikban lévők 3 Ft 50 kr., a negyedikben 1 Ft 35 kr., és az ötödikben 55 kr. adót fizettek. 98 Uo. 878. sz. — Az összeírás értelmezésére ld. elsősorban Bottló B éla : ,,A z 1828. évi összeírás” című kitűnő összefoglalóját. ,,A történeti statisztika forrásai” (Szerk. K ovacsics J ó z s e f ) , Bp., 1957. kötetben 251—266. lapok! 99 OL Conscript. Regn. 1828. 100 Uo. 2043. sz. 101 Uo. 1886. sz. 102 A kereskedőket 6 osztályba sorolták, a 4. osztályban pl. 3 Ft 30 kr. volt az adó. OL Conscript. Regn. 1828.

188

nek esetleges mezőgazdasági jellegére is utalt), továbbá olyan „mellék üzemágak” , mint a malom-, hajótulajdon, továbbá a bormérésből pálinkafőzésből, kereskedésből stb. származó haszon, ill. azok együttesen. így soroltak pl. egy alsóvárosi asztalost a 4. osztályba, aki 1 segéddel dolgozott. Jövedelmének zöme azonban inkább a két vízimalmából (50 Ft), a két üstjéből (17 Ft) származhatott, és mint 4. osztályú keres kedő keményfával is üzletelt. Ezeket szem előtt tartva, nem csodálkozhatunk azon, hogy pl. a 8 segédet al kalmazó kőművest csak a 4., s a 4 segéddel dolgozót az 5. osztályba sorolták, mert nem (vagy csak kevés) jövedelmük volt mesterségükön kívül, s iparágukat csak ta vasztól őszig űzhették. Ugyanígy azt a kolbásztöltögetőt is az 5. osztályba helyezték, aki más házában lakott, nem volt semmi vagyona, de 1 segéddel dolgozott, s nyilván csak a mesterségéből élhetett — jól-rosszul. Az 5. osztályba került az az egyetlen (csizmadia) mester is, akiről megjegyezték, hogy főként télen dolgozik, segédje nem volt, mint a legtöbb ide tartozó mesternek sem, viszont némi mezei gazdasága igen, így 3 pozsonyi mérő szántója, 30 kaszáló rétje, ahol nyáron dolgozgatott, továbbá háza, és egy kis (96 öles) belső telke, és polgárjoggal is rendelkezett.10314567108 Az 5. osztályba tartozó mesterek — tehát a túlnyomó többség — jellegzetes típusa lehetett az a ta kácsmester, aki egyedül dolgozott, volt egy háza kicsiny (76 öles) telekkel, kevés szőlője (3 4/ 6 mérő) és 2/ 6 mérő gyümölcsöse, s egyébként az Alsóvárosban lakott.104 Forrásunk arra a kérdésre is választ ad, hol éltek a gazdagabb és a legszegé nyebb mesterek. Az előbbiek a Felsővárosban, és a Palánkban, az utóbbiak a Rókuson, ahol 1 kivétellel mindegyik opifex-et az utolsó, az 5. osztályba soroltak. Az 1828 utáni évtizedekben mintha erősödött volna a mesterek közötti vagyoni tagozódás. Erre elsősorban a legényeknek a mesterek közti eloszlásából következtet hetünk. Az 1847. évi adatok szerint pl. 10 tímár mester közül csak 4-nek volt le génye; közülük egynek 6, másiknak 4, további két mesternek 2, ill. 1 legénye, egy mester legény nélkül működött, de inkább kész bőrrel kereskedett, egy mester „legé nyül” dolgozott, végül négyen nem folytatták iparukat.105 A 76 magyar szabómester közül 32-nek egyáltalán nem volt legénye.106 A 92 fazekasmester csak 15 legényen osztozkodott.107A 31 szűrszabó közül 12„neműzi mesterségét” . Viszont 11 lakatos — mester között csak egyetlen egy volt legény nélküli, egy mester 5 legényt, öt mester pedig 3—3 legényt is tartott. A differenciálódás jól megfigyelhető a német sarusoknál is: egy mesternek 8, egy másiknak 6, további kettőnek 3—3 legénye volt, de hatan legény nélkül dolgoztak.108 Az anyagi differenciálódás előrehaladása következtében a leggazdagabb és leg mozgékonyabb mesterek közül néhányan kisebb vállalkozóként léptek föl (lásd a továbbiakban), a túlnyomó többség, az egyedül dolgozó legszegényebbek, akiknek többnyire kisebb házuk, saját műhelyük, esetleg néhány kapás szőlejük volt, mes terségükből alig-alig tudták magukat fönntartani. Találóan jegyezték meg már 1828ban a számlálóbiztosok: „Szegeden számtalanok vágynak, akik csak egy kis ideig űzik mesterségüket, máskor ... vagy napszámra járnak, vagy a maguk mezei gazda ságuk körül munkálkodnak” . Még a mesteremberek közül is sokan mennek arató munkára Bánátba és Bácskába.109 Ugyanígy a leggazdagabbak is éppen mezei gazda 103 Uo. 263. sz. — Azt is tudjuk még róla, hogy a Felsővárosban lakott. 104 Uo. 2585. sz. 105 CsmL Céhiratok 1814—1897. A tímárok összeírása é. n. 106 Uo. A szabók összeírása é. n. 107 Uo. Az 1847. X. 30-i összeírásból. 108 Uo. A szűrszabók, a lakatosok, ill. a német sarusok é. n. összeírásaiból. 109 Idézi Végh J oachim i. m. 203—204. 1. 189

ságuk vagy különösen nagy állatállományuk birtokában emelkedtek ki a többiek közül. A módosabb polgárok nem annyira műhelyük bővítésére fordították pénzüket, hanem inkább ingatlanokba, szőlőbe fektették, mint városaink túlnyomó részében. A szegedi iparosok mesterségük mellett gyakran foglalkoztak gabona-, állat-, fastb. kereskedéssel, a szegényebbek esetleg szatócskodással; a gazdagabbaknak egy vagy több hajójuk és malmuk is volt; az átlagos vagyonúak pedig bormérésből, pálinkafőzésből stb. próbáltak pénzt csinálni. Szeged kézműves polgárainak ez a kettős, a mezőgazdasághoz és a kereskedelem hez való kötődése minden bizonnyal az egyik legfigyelemreméltóbb megkülönböztető vonása. Ez azt is jelenti, hogy előremutató és tradicionális jellemzői egyaránt vannak ennek az iparos polgárságnak. A tradícióknak főként a céhszellem az őrzője, — nemcsak 1848 előtt, hanem jó pár évtizeddel utána, sőt a céhek eltörlését követően is. A szegedi céheket többek között az különböztette meg a falusiaktól és a mezővárosiaktól, hogy sokkal „belterjesebbek” amazoknál; vagyis kisebb a mobilitásuk; ebben a többi szabad királyi vá rosi céhekhez hasonlítanak.110 Nemcsak a falusi és mezővárosi iparosok távoltartását tartják elsőrendű érdeküknek, hanem arra is nagyon vigyáznak, hogy a mesterség apáról-fiúra öröklődjék. Amennyire akadályozzák a „nem hazafi” (más városbeli, „gyütt mönt”) kézművesek betörését, legalább annyira megkönnyítik a mester fiának vejének utódlását, akadálytalan céhbe jutását, amint azt a vándorlás alóli fölmen tések is bizonyítják.111 A céhek még többé kevésbé meg tudják akadályozni azt, hogy egyes mesterek kiváljanak közülük, fölvásárolják a nyersanyagot, és azt maguk dolgozzák föl, s nem utolsó sorban, hogy a legényeket az ilyenek magukhoz csalogassák. A szegedi takácsmesterek pl. 1825-ben panaszt tesznek a céhbiztosnál: „... Mák Pál mester ... házonként jár, és a lakosoktul a fonalat különbféle ajánlásokkal hogy ő olcsóbban megszüvi (!), mint más mestertársai, ... munkára magához szedi (meg is nevezik, kik nek a fonalát vásárolta föl), ... a legényét is félannyiért tartja, mint más mester, ... szintúgy Agótsi József mester (is) házonként szokott járni, s különféle kecsegtelések kel édesgeti magához a mások munkáját, így Schwarz József vásáros fonalát is ... olcsóbb munkaígéréssel magához csábíttota más mestertársa nyilvánságos kárával, Bodó István Beznovszky Pálnál szokott dolgoztatni, (B. F) azt ígérte nékie, hogy olcsóbban fogja megszőni, s az atyja munkáját magának kicsalta, ... csalfálkodások történnek, a fonalat elzálogosítják, sőt örökösen el is adják, ... a többi között Agócsi Józsefről bizonyosodott meg, hogy (B. M.) fonalát örökösen eladta.” A „becsületes” mesterek viszont nem tudnak rendesen megélni, ezért kérik a céhbiztost, hogy szabja meg a különféle minőségű munkák árát és a legények tartásának költségeit. (Mellé kelik is az általuk javasolt limitációt.) A céhbiztos magáévá teszi a kérelmezők ügyét, s a következőket jelenti a tanácsnak: „Nemes Botka, Róka József (és még 2 név) becsületes polgárok és takácsmesterek előttem aztat (!) bizonyították, hogy némely takácsmesterek mesterségüket esztendő által (!) arányosan folytatni nem igyekeznek, 110 Ld. E perjessy, 1979. 269. 1. 111 Pl. Marits Imre szíjgyártó legény, apja céhmester OL Ht. Dep. Civ. 1815/7/16; Trutskó Antal csizmadia legény, apja is csizmadia és polgár uo. 1816/7/13; Dobó József fazekas legény, apja is fazekas, uo. 1824/47/33; Lotos Mihály csizmadia legény, apja is csizmadia és polgár, uo. 1827/47/10; Ivánkovics Ferenc szűrszabó legényt csak fiatal kora miatt nem támogatja a céh, a város viszont igen: „A céhbiztos jelentéséből: apjának „nevezetesebb gazdasága, több szoléi, mestersége, kereskedése” van. uo. 1827/47/24; Humai Antal kovácslegénynek a baromorvoslás alóli fölmentése; apja is kovács és polgár, uo. 1836/47/12. Csonka Vince kovácslegény, apja is kovács, uo. 1842/47/11; Dobó Mihály fazekas legény, apja is fazekas és polgár, uo. 1845/47/2. stb.

190

hanem ... azt az időt kilesik, amelyben a szüvetni szokott gazda asszonyoknál ... a szűnni való fonalat észreveszik, ... és a rendes mesterek kárával, akik ti. télen-nyá ron egyaránt legényeiket tartani szokták, ... a fonalas gazdasszonyokat ..., hogy majd nékiek olcsóbban, mintsem akiknél szüvetni szoktak, magokhoz kecsegtetik” ... A takácscéhben tehát voltak olyan mesterek, akik olcsóbban vásárolták föl a „lakosok” , a parasztasszonyok által előállított nyersanyagot. A felvásárlási rendszer eme kezdetleges formájával szemben fölléptek a többi mesterek. Hogy kik bizonyultak erősebbnek, erre nincsenek adataink, csupán annyit tudunk, a Helytartótanács eluta sította a limitációt kérő takácsokat, tehát nem a konzervatív álláspontot támo gatta.112 Mint láttuk, nem egy olyan iparos volt a városban, aki valamiféle kereskedelmi ügylettel is foglalkozott. Ilyen volt pl. Burghardt Pál „kebelbeli polgár és kovács mester” , aki a várban lakó olasz foglyok részére akarta fölvállalni a kenyérszállítást a helybeli privilégizált pékek helyett. A pékek beadványt intéztek a városhoz, kérve, hogy rajtuk kívül mást ne engedjenek a kenyérszállítással kapcsolatos „kótyave t y é l ” . Legfőbb gondjuk, hogy „szűnést nem esmérő nyughatatlansága és szerfelett való viszketegsége (!) ... (a) kovácsmestert annyira elragadta, hogy nem elégedvén meg pörölyével és kereskedéseivel ...”, mesterségünkbe avatkozik. A kovács főleg azért veszélyes versenytársuk, mert jóval kisebb összegért (17 krajcár) vállalta a ke nyérszállítást, mint ők (22 1j 2 kr.). A céhbiztos úgy vélekedett, hogy „szegényebb sorsú pékmestereink ... a kenyérsütő asszonyok elszaporodása miatt” élnek nehezeb ben. ... „Kiváltságolt mesterséget csak kiváltságolt mesternek szabad gyakorolni, s így ha kontárok, vagy ami még több (!), kovácsok ... a pékmesterségbe avatkozná nak, ... (a) legkegyelmesebb kiváltság ... nyilván megsértetnék” — a céhbiztos szerint. Ezt az álláspontot a város is magáévá tette, a Helytartótanács pedig átiratot intézett a Suprema Armorum Praefectura Hungarica-hoz -— a céhesek ügyét pártfogolva.112/a 1848 előtt rendkívül nehéz volt Szegeden valamiféle céhkötöttségtől mentes, nagyobbszerű, manufakturális jellegű, esetleg az udvartól is támogatott, „császári és királyi” privilégiummal113 fölruházott vállalkozást indítani. Nemcsak a céhek jelen tettek akadályt, hanem többnyire a tőke hiánya is, mint pl. Konrád Keresztély „vá lasztott polgár és könyvnyomdász” esetében, aki sok mindenbe belekapott, még egy további nyomdát is akart pl. nyitni a városban, de a Helytartótanács ehhez nem járult hozzá. Azután azért folyamodott, hogy létesíthessen egy „vatta és paplangyá rat... mások kizárásával 10 évre, ... (és) készítményeit egyedül nagyba(n) adhassa”. A városi tanács pártfogólag terjesztette föl 1839-ben a kérést, de rendkívül naív módon indokolta azt, látnivalóan nem sok hasonló ügye lehetett még: -— „Minden más keresetmód nélkül szűkölködvén,... nehogy a kereskedési előhaladásra törekvő ipar a kellő tulajdonságokkal bíró könyörgőbe elfojtódjék” . A Helytartótanács — 112 OL Ht. Dep. Civ. 1825/47/72. 112“‘ Az olasz foglyok nemcsak közvetve okoztak gondot a céheseknek; hanem „beavat koztak” az asztalosok és a vargák munkájába is. 1844-ben a kirendelt városi szenátor és egy tímár mester tanúsítja, hogy ... a városban olasz foglyok (által...) mind nő, mind férfi személyre való mindenféle schuster munkák áruitatnak...” A tímár igazolja, hogy az olaszok hetenként leg alább 30—40 pengőforint értékű bőrt vásárolnak. A céhesek pedig úgy érvelnek, hogy a „várbeli olaszok lakásra és élelemre semmit se fizetvén (!), sokkal olcsóbban dolgozhatnak, mint a kebel beli suszterek, kik legényt tartani és fizetni..., mindennemű adót fizetni, és minden polgár által viselni szokott terheket eleget tenni kötelesek” . A Ht. ebben az esetben is pártolólag ír át a Főhadparancsnokságra. uo. 1844/47/30; 1845/47/34. 113 Azok, akik a megfelelő tőkeerőt és a folgalkoztatott munkások bizonyos számát igazolni tudták, elnyerték a kisebb, ill. a nagyobb császári és királyi országos szabadalmat, a császár-király sas használatának, továbbá a bolt és raktár nyitásának jogát. Ld. még a következő jegyzetet! 191

természetesen — nem hagyta jóvá a kérést, főként azért, mert kizáró szabadalmat csak az kaphatott ,aki a megfelelő tőkeerőt, ill. az évi 50—40 ezer forintnál nagyobb forgal mat bizonyítani tudta.11*114 Talán az előbbi esetből is okulva nem támogatta a városi tanács Heimann Károly folyamodványát a „kuksónak (sziksó) kisebb mennyiségben főzhetésére”. A város jelentéséből megtudjuk, hogy az illetőnek csak vállalkozó kedve volt, de „minden vagyon avagy készpénz nélkül működne, s így kuksógyárnak... felállítására,... az abban főzésnek folytatására legcsekélyebb tehetséggel sem bírna.”115 Szegeden csak egyetlen egy „fabrika” létezéséről tudunk 1848 előtt, a „a szódagyárról” , melyet egy Götz nevű polgár irányított 1825-ben.116 Hogy gépek, esetleg gőz gépek működtek-e városunkban a forradalom előtt, még tisztázatlan kérdés. Csupán arra van adatunk, hogy Csiszár József „polgár és malomépítőmester” 1847-ben a saját maga által „készített gépes malomnak (?) használatában magát meghagyatni” kérte. A város fölterjesztése arra utal, hogy ez „lánglisztet őrlő száraz malom” lett volna, gőzgépről tehát nincs szó. A városkapitány és a városi tanács azonban bizton sági okok miatt ennek működését nem engedélyezte. A Helytartótanács viszont nem tartotta ezt a „közbiztonságra” veszélyesnek, s nem hagyta jóvá a város döntését.117 A zsidó iparosok és kereskedők elleti Az első „tőkés vállalkozókat” ilyenformán nem az iparban, hanem inkább a ke reskedelemben, a gabonával, állatokkal foglalkozó tőzsérek között és a közlekedés ben, a hajósgazdák sorában kereshetjük az 1848 előti években. Az előbbiek alapján nyilvánvalónak kell tartanunk, hogy a kereskedelemmel is foglalkozó „törzsökös” kézműves polgárság „legveszélyesebb” ellenfeleit a kereskedő-iparűző zsidókban látta, s az ellenük folytatott harcban maradéktalanul számíthatott a városi testüle tek, mindenekelőtt a „választott község” és a belső tanács támogatására is. Mint a többi szabad királyi városban, Szegeden is korlátozták a zsidók letelepe dését. A „választott község” 1825-ben úgy tudta, hogy II. József koráig nem laktak Szegeden zsidók. Tévesen vélték azonban, hogy letelepedésük kezdete 1786 lett volna, mivel a hivatkozott iratban118 1781. évi adat is található. A városi hatóságok gondosan ügyeltek arra, hogy milyen feltételek mellett, és hol szerezhetnek a zsidók házat, s kijelölték azokat az utcákat — a Rókus városrész ben, a későbbi imaház mellett —, ahol letelepedhetnek,119 mindezt természetesen a 111 OL Ht. Departamentum Commerciale — a továbbiakban: Dep. Commerc. 1839/18/46 és 92. Ld. még a tanácsülés 1838. október 23-i ülésének jegyzőkönyvi kivonatát. (CsmL Céhiratok 1814 — 1847.) 115 OL Ht. Dep. Commerc. 1841/18/74. 116 Uo. 1825/18/28. Tabella prohibens Statum Fabricarum in Regno Hungáriáé praeexistentium 1825. jún. 13-i kelettel. — A ,,szódagyárról”, továbbá a ,.könyvnyomtató intézetről” Fé nyes is megemlékezik. F ényes /1851. IV. 76. 1. 117 OL Ht. Dep. Civ. 1847/47/58. A Ht. indokolásában a következőt olvashatjuk: „... a kö zönség java is egy ily gépes malomnak, mely által a legelső szükségű cikk, ti. liszt készíttetik, a város kebelében felállíttását igényli...” 118 Consignatio Judeorum... in Libera Regiaque Civitate Szegediensi peracta (1792. dec. 14-i kelettel). Az iratban 38 nevet (családfőt) találunk; közülük 2 domiciliatus és 32 inquilinus. Hatan egyébként a tanács „tudta nélkül” („sine scitu” ) telepedtek meg. — OL Ht. Dp. Civ. 1825/47/8. — Lőw I. is utal arra, hogy az első zsidó 1781-ben telepedett le a városban, 1784-ben pedig 11 család kapott lakhatási engedélyt. Lőw I mmánuel és K ulinyi Z sigmond : A szegedi zsi dók 1785-től 1885-ig. Szeged, 1885. 1—2. 1. 119 A kijelölt városi tisztviselők 1825. április 5-i kelettel jelentést készítettek az ide „beszivárkozott” zsidókról, és megállapították, hogy „soha extravillanus fundusokat, jelesen kertet, szőlőt és kaszálót vagy szállást (zsidó) nem bírt” ; 1790 előtt már voltak saját házaik; 1813-ban az imaház környékét jelölték ki részükre. Ugyanabban az évben a szegedi „Levél Táhros” (!)

192

Kamara, ill. a Helytartótanács tudtával és hozzájárulásával. A magisztrátus a vá lasztott községgel egyetértésben 1838-ban javasolta a Helytartótanácsnak a részükre kijelölt hely bővítését, mivel a „zsidóságnak száma oly igen megnevelkedett (!), hogy a részekre kijelölt eddig lakhatási kör” ... többé nem elegendő'.120 Azt, hogy a zsidók boltot nyithassanak, a helybeli német és rác kereskedők igyekeztek mindenképpen megakadályozni. De azt kezdettől fogva lehetővé teszik, hogy terménykereskedelem mel foglalkozzanak, ezáltal — akaratlanul is -— a legjövedelmezőbb kereskedelmi ágat nyitották meg előttük.120''3 A konkurrenciát a „bennszülött” polgárság leplezetlen nyíltsággal igyekszik le törni: Egy helybeli kereskedő 1816-ban pl. a következő folyamodványt nyújtotta be a városhoz: ... „új kereskedésem most nyilván, ... a vásárok alkalmatosságával egy sátor helyre szükségem volna, ... helybeli lakos és polgár volnék (kiemelés tőlem), méltóztasson egy vidéki zsidónak sátorhelyét nékem általengedni” .121 A kenyérharcot mindkét oldalon rendkívül komolyan vették, és nagyon éles hangot használtak. 1832-ben a szabó céh pl. az „igen elszaporodott s hallhatatlan szabadsággal bíró zsidó szabóknak korlátok közé való” szorítását szorgalmazta. A céh a zsidókat kontároknak nevezi, akik ráadásul még legényeket is tartanak. Ezzel a céhbeliek jogait súlyos sérelem éri: „a zsidók mint csak türedelmezettek a ke resztény hazafiaknál nagyobb jussal nem bírhatnak ... — írják —, ha egy keresztény embernek meg nem engedtetik privilégiumunk ellenébe(n) a mesterség üzés, egy ra vasz zsidónak pedig szinte úgy, ... a hazafi lakosokat, kik javaikat s életöket készek eöfelségért (!) feláldozni, minden jött ment, türedelmezett zsidó ne nyomorgassa, ... látván a zsidók mindenfelőlről való pártfogásukat, ... a természettől beléjök önte tett s minden felvigyázást kijátszó csalfálkodásaiknál fogva egész erejükből ipar kodnak, hogy a velük egy életmódot gyakorló keresztény hazafiakat ... semmivé tegyék” (!).

(levéltáros) kimutatást csinált a tulajdonukban lévő házakról. Eszerint pl. 1795-ben Wodianer Fülöp a Palánkban, a nagy utcán akart házat szerezni, de mivel a lakosok, a piaristák, a plébános és a választott község is tiltakozott, elutasították. Már 1798-ban szerették volna elkezdeni a zsina góga építését, de elutasították őket: „mint eddig, bérlett házakban végezzék ájtatosságukat” . 1799-ben a tanács oly határozatot hozott, hogy „a ... házak és fundusok vételétül tiltassanak el, és a már bévett 58 zsidó famíliának (kiemelés tőlem) csak tanácsi engedelem mellett legyen szabad házat venni” . 1803-ban megengedték, hogy „...a zsidó község fundusán (kiemelés tőlem) imádkozó házat építhessenek oly feltételek alatt ..., ha e városbul ki fognak parancsoltatni, az épületet in gyen általadni tartoznak” . A helybéli plébános azonban e határozat ellen protestált, de a „nagy ságos város fiskálisa ... mivel nem zsinagóga, hanem csak imádkozásra szolgáló ház építése en gedtetett meg ..., reprotestál” . Uo. 1825/47/36. — Az 1830—40-es években is minden esetben szükséges volt a tanács hozzájárulása a házvételhez vagy cseréhez. Amikor pl. 1832-ben az egyik polgár engedélyt kért ahhoz, hogy házát zsidóknak adhassa el, a választott község tiltakozott ez ellen, mert e házak a „Palánkban és (a) városházához legközelebb helyeztetett... (s) a zsidóság nak kijelölt közön kívül lévén...” uo. 1833/47/33. —- Nem támogatta a város Basch Ferenc zsidó kereskedő azon kérelmét, hogy a zsidóknak kijelölt helyen kívül a saját neve alatt bírhasson házat, telket, ill. szőlőskertet, amelyet egyébként báró Sina Györgytől kapott. A város e döntését a Ht. is elfogadta uo. 1844/47/15. — A házak adásvételére ld. még Uo. 1821/46/6; 1825/47/9; 1834/47/43. stb. 120 Uo. 1839/47/4. 1 2 0 /« rúzsás L ajos : A városi fejlődés a XVIII—XIX. századi Délmagyarországon. Klny a MTA Dunántúli Tudományos Intézetének értesítője — 1964—65. c. kötetéből. Bp. 1966. 29. 1. — ld. még Vincze S ándor : Szeged város gazdaságpolitikája a XVIII. század első felében. Baja, 1942. c. igen alapos disszertációját! 121 OL Ht. Cep. Civ. 1816/7/15 — Mivel erre semmilyen jogcím nem volt, a város nem vette vissza a sátorhelyet, amelyet korábban egy pesti zsidó zsidó kereskedőnektadott, e döntést — természetesen — a Helytartótanács is jóváhagyta.

193

Fleischl Márk szabó viszont tiltakozik az ellen, hogy ő kontárkodna; a tanácstól mint „türedelmezett” zsidó engedélyt kapott mestersége űzésére, s ettó'l — amint ő is éles hangot megütve írja — a céhbelieknek „az emberiség korlátjain is túlrúgó nemzeti gyűlölségből (kiemelés tőlem) eredeti szófizmái által el nem tiltatthatom..., az ellenkező céh ... az ocsmány nemzeti gyűlölségből béhájogosodott szemeit fel nyitni sem tudja” (!). A városi tanács a céhkomisszáriusra bízta a két fél meghallga tását ill. kibékítését, addig is, amíg olyan számmal nem lesznek a zsidó szabók, hogy maguk között céhet állíthatnak. A céhbiztos osztotta a céhbeli szabók véleményét, a városi pedig a Helytartótanácstól várta a döntést, amely engedélyezte, hogy a zsidó szabó „saját atyafiságához tartozó legények segítségével” gyakorolhassa mester ségét.122 Az „arcvonalak” sokkal világosabban kirajzolódtak a mesterségért folyamodó Khón Móric és a „céhbeli” (!)123 üvegesek vitájában, amelyben a város egyértelműen a monopóliumra törő iparűzőket támogatta. Khón a Temes megyei Csakován inaskodott, s utána „hitsorsainál legénykedett” 7 évig. A város egy bizottságot küldött ki két szenátor vezetésével az ügy kivizsgálására. A céhbeli üvegesek — számszerint öten — attól tartottak (amint azt a bizottsághoz írt beadványukban olvashatjuk), hogy ha a kérelmezőnek megengednék az iparűzést, az nemcsak „boltban, hanem még utcákon is járva fogja ... portékáit árulni, s heti vásárokon, és pedig olcsóbb áron elhinteni, ... hogy magához szoktathassa a vevőket” ... Majd arra utalnak, hogy a sok engedékenység következtében úgy „elszaporodnak a zsidók Szege den, mint Óbudán” . A kiküldött bizottság határozottan a kérelmező ellen foglalt állást, aki különben egy helybeli „türedelmezett” zsidónak és pálinkafőzőnek a fia. Az a véleményük, hogy „nincs városunknak arra szükséges, hogy kebelében izraelita üveges is űzze mesterségét, mert szomorú tapasztalás szerint... minden városokban találtatnak üve gesek. s a falukon, sőt még városunkbéli tanyáinkon is az össze-vissza futkosó, üve get áruló, csőcselék zsidók látják el a szükséget, mostani üvegeseinknek száma is feles legesnek látszik, s keresetünk annál silányabb lesz, minél több helybeli nevendékeink vágynak”, akik rövidesen hazajönnek a vándorlásból. Megismétlik az üvegeseknek fentebbi vélekedését ... „valóban fájdalmas is lenne, és ezernyi ezer hív adózó polgár társaink szíveik vérzenének, ha ezen törzsökös magyar városbul zsidó város, egy Óbuda alakulna”. (Kiemelés tőlem). Különösen azért veszélyesek a céhbeliekre — vélemé nyük szerint — a zsidó kézművesek, mert „szemrevaló árukat vesznek elő, s a tudat lanokat... ámításaik mellett az olcsóság csalfa színe alatt magokhoz csábítják...” Még azt a véleményt is megkockáztatja a bizottság, hogy a zsidóknak adott iparűzési szabadság felborítaná a kialakult társadalmi egyensúlyt: „... ha a zsidóságnak ... a mesterségek megengedtetnek, mi lesz belőlünk? Felhágván így a zsidók a türedelmezés köréből a polgárság mezejébe, ez a nemességbe (!), és így egyszerre az eddig jól kormányzott hazában ... zűrzavaros fejetlenségek támadnának, s a közboldogság száműzettetnék...” E jelentést csak az egyik tanácsnok írta alá, a másik külön jelentést készített, amelyet viszont az első nem tartott kielégítőnek. De a másik jelentés is javasolta a zsidó iparos elutasítását, viszont nem tartalmazta az elsőben olvasható nagyon is elfogult „elmélkedéseket” . A városi tanács 1838. július 2-i feliratában a zsidó iparos elutasítását kérte. A Helytartótanács pedig oly fontosnak tartotta az ügyet, hogy arról a Kancelláriát is tájékoztatta, majd ennek állásfoglalása után még e hónap végén 122 „... adjutorio suae gentis sodalium exercendi...” . OL Ht. Dep. Civ. 1832/47/50. 123 Ld. a 32. sz. jegyzetet, mely szerint nem volt kiváltságolt üveges céh a városban! 194

(!) úgy intézkedett a városhoz küldött leiratában, hogy az illető „nemzetsége emberei vel” szabadon gyakorolhatja a mesterségét.124 Az ügy azonban ezzel nem zárult le, mivel a város nem teljesítette a felsőbb hatóságok rendelkezését. A szegedi izraelita közösség erre 1838 végén a legfelsőbb helyre juttatta el panaszát, mely szerint ők is éppen olyan adófizetők és igaz hazafiak, mint a céhbeliek: ... „a kereskedést és mes terséget szabadon gyakorolva adózásainknak pontos lefizetésük mellett ... képessé tehetjük magunkat arra, hogy áldozatainkkal az édes hazát segélhessük..., ámbátor csak türedelmezettek, mégis minden tekintetben valódi hazafiak lehessünk..., Szeged ... tanácsának közhatározata célzatát oda látjuk irányoztatni, hogy a mesterségek szabad gyakorlatában hitsorosaink ...” korlátoztassanak. A város a következő évben a Kancelláriát is megkereste, támogatva a „céhbeliek” ügyét, s a Helytartótanács ismételten a legfelsőbb helyhez fordult, majd annak újabb — a korábbival azonos állásfoglalása után — 1839 október 22-én nyomatékosan „utasította” Szegedet „... a fennálló szabályos rendelések teljesítésére”.125 A tárgyilagosság kedvéért meg kell állapítanunk, hogy néhány — kivételesebb esetben a város védelmébe vette a zsidó iparosokat, ill. kereskedőket. Amikor pl. Wagner János ezüstműves Karstein Jakab ellen 1820-ban panaszt tett, utóbbi a Hely tartótanácshoz fordult támogatásért, arra hivatkozva, hogy munkáját közmegelége désre végzi évek óta, s ezért elnyerte a polgárjogot („inter cives eiusdem civitatis numerari meritus fuerim”). Szegeden nincs is ötvös céh — amiben igaza volt —, de Wagner, mint „monopolista” gyakorolja a mesterséget, és van még két zsidó ötvös, akik inkább csak kárára vannak a közösségnek („... Publico detrimento potius, quam utilitati sunt...”). A város előbb eltiltotta Karsteint a munkától „confiscatio fenyí téke alatt” , majd a Helytartótanács leirata után ismét kivizsgálva az ügyet, a mono póliumra törekvő mestert elutasította.126 Még egy hasonló esetről van tudomásunk. A privilegizált szabó céhvei szemben a tanács 1844-ben a zsidó kereskedőket tám o gatta, s állásfoglalását „szociális” érvekkel indokolta fölterjesztésében: ... „több el szegényedett és mesterségük űzésére alkalmatlanná vált céhbeli szabómesterek a ke belbeli zsibárus zsidó kereskedők által ... ócska ruhadarabok általváltoztatása... (és) a szegényebb sorsú lakosok szükségeire szolgáló olcsóbbnemű új ruhadarabok készítésével megbízattatván, ez által ... a nyomasztó végső ínségtől óva, a minden napi élelem keresésére alkalmat szerezhetnek, ... a szegényebb sorsú lakosoknak a concurrentia neveltetésével alkalom nyújtatik ruhabélieknek olcsóbbani megszer zésére...” (kiemelés tőlem!).127 A többi nem kevés esetben viszont a zsidókkal szemben s a „hazafi” céhesek mellett foglalt állást a városi hatóság, a Helytartótanács viszont mindig érvényt szer zett a hatályos jogszabályoknak. Hely hiányában nincs lehetőségünk ezeket a külön ben igen érdekes ügyeket bemutatni, noha azokba a városkapitánytól kezdve a haj dúkig, a kalmároktól és uzsorásoktól az iparosokig, földművelőkig és dohányker tészekig sokan belebonyolódtak.128 Csupán egyetlen esetet említünk még meg, amely 124 OL Ht. Dep. Civ. 1839/47/13. — A fentiekkel lényegében egyezően Id. Lőw I. és K u Zs. i. m. 42—43. 1. 125 Uo. 1839/47/45. 126 Uo. 1820/46/9 és 1820/46/23. 127 Uo. 1844/47/45. — Érdekes viszont, hogy ez esetben — kivételesen — a Ht. veszi védel mébe a céhes mestereket, és megsemmisíti a város döntését, mivel ennek határozata sérti az érvé nyes céhszabályokat: A zsibárusoknak ugyanis csak „óbutorokat” ... és már elkopott ruhadara bokat szabad árulni. — Ld. még Uo. 1845/47/52. és 1847/47/115. A város hasonlóképpen meg engedte két zsidónak, hogy új ruhákat nyitott sátorokban árusíthassanak, a Ht. viszont azt a szabócéh panaszára eltiltotta. Uo. 1846/47/11. 128 Ilyen volt pl. Reiner Jakab és József kereskedők és a szentiváni dohánytermelők vitája, linyi

195

több, mint egy évig húzódott és a forradalom eló'tt két héttel zárult le, anélkül, hogy érdemileg befejeződött volna. Polják (Pollák) Fülöp szegedi születésű sütő legényt remeklés után a (Torontál megyei) nagyszentmiklósi céhbe vették föl. Később Szegedre visszatérve remeklés nélkül kívánt a céhbe lépni, és készítményeit az udvar ban levő műhelyében árulni. A céh azonban remeklésre akarta szorítani, s a város ezt méltányosnak találta. Ez az ügy ismét megjárta Budát és Bécset. A Kancelláriának az volt az álláspontja: „rendőri tekintetből kívánatos, hogy az izraelita mester emberek is a fennálló céhekbe lépjenek, és a céhbeli szabályoknak alávettessenek, s ... a céhek minden javaiban részesíttessenek” .129 Összefoglalóan megállapíthatjuk, a céhes mestereknek a vidéki iparosok és a kon tárok kizárására, ill. a legények mesterré levésének korlátozására irányuló törekvéseit nem támogatta maradéktalanul Szeged városa; e tekintetben liberálisabb volt a váro saink túlnyomó többségénél. A céhbelieknek a zsidó iparosok és kereskedők vissza szorítására irányuló küzdelmét viszont a szegedi hatóságok is támogatták a többi sza bad királyi városokhoz hasonlóan. E tekintetben — a többi városéval együtt — Szeged álláspontja is konzervatív volt, szemben a vármegyéknek a céhkorlátok lazí tására — eltörlésére, ill. a zsidók szabad iparűzésének biztosítására irányuló törek véseivel.130 Az iparűzők részvétele a város irányításában Mi volt az oka annak, hogy a szegedi iparosok és kereskedők — a legveszé lyesebbnek tartott konkurrenciával szemben — maradéktalanul élvezhették a városi hatóság támogatását. Ennek magyarázatát elsősorban abban kell keresnünk, hogy a szegedi iparosok száma mind a polgárjoggal rendelkezők sorában, mind befolyása a város vezetésében, — legalábbis a „választott községben” — jelentős volt, — a váro sok túlnyomó részéhez hasonlóan. A belső tanács tagjai, mint más nagyobb városokban, Szegeden is főleg a jogvég zett vagy litteratus elemek közül kerültek ki, tehát honoráciorok voltak, de neme seket is találunk közöttük. A külső tanácsban viszont meghatározó volt az iparosok és kereskedők súlya. Az 1830. évi tisztiújítás alkalmával pl. a választott község el hunyt vagy elköltözött tagjai helyett 50 új személyt kandidáltak, közöttük 20 volt iparűző (40%), és 7 kereskedő (14%); vagyis az újonnan jelölt iparosok és kereskedők együttesen 54%-ot tettek ki. Az egyes városrészekre eső iparos és kereskedő foglal kozású jelöltek aránya jól illusztrálja az illető városrész foglalkozási jellegét is. A Belvárosra jutó 23 jelöltből 11 volt iparos és 7 kereskedő, a Felsővárosra eső 11 amikor az előbbiek néhány adósuk kocsiját és lovát lefoglaltatták, a városkapitány pedig a zsi dókat megverette hajdúival. A kapitányról különben az is kiderült, hogy egy katonának állt fiatalembertől ravasz módon kicsalta 20 jugerumból álló földjét. Uo. 1818/7/24, 1819/46/5 és 6. — Ld. még — többek között — Prinz Éliás zsidó szabó kb. 10 éve húzódó ügyét (Uo. 1832/47/83). Kajetaner Mójzesnek, aki a vár oldalában 1814 óta árult rosolist, 20 évvel később el kellett bon tani deszkasátrát, mert csúfítja a városképet. E döntéssel a Ht. is egyetértett. (Uo. 1833/47/71) Spitzer Sámuel szegedi születésű gombkötő legénynek mestersége szabad űzhetésére irányuló ké relmét többször visszautasították (Uo. 1834/47/3.). Stern Károlynak végül is csak a Ht. engedé lyezte, hogy „hitsorsos legények segedelmével” gyakorolja a szappanos mesterséget (Uo. 1838/47/ 46). Klein Mátyás azt kérelmezte, hogy a „közárverésen” elkobzott s eladott sapkák árát adják neki vissza (Uo. 1840/47/42). Nem támogatták Sternberg Jakab szabó és paplanos lakhatási és iparengedélyezési kérelmét (Uo. 1842/47/43.) Stern Jakabot viszont nemcsak a város, hanem a Ht. is eltiltotta az ócskavasból készített munkák készítésétől, mivel sérti a céh érdekeit. (Uo. 1845/47/35). 123 Uo. 1847/47/63 és 78; 1848/47/9. 130 A megyék céhellenes politikájára ld. E perjessy, 1967. 152—177. 1.; a zsidó iparosok és kereskedők támogatására Uo. 125—136. 1. 196

jelöltből 4 iparos és 7 „gazda” , az Alsóvárosban pedig 1 iparos, 2 félig iparos-félig gazda („szappanyos és gazda”). Az 5 rókusi jelölt közül pedig 2 volt iparos.131 A kö vetkező, az 1833. évi tisztújításkor a választott községbe jelölt 42 új személy közül 23 volt iparos (54,76%), és 7 kereskedő (16,66%), együttes számuk, ill. arányuk 30, vagyis 71,42%}32 Még nagyobb volt az iparosok és a kereskedők aránya a városi polgárok között, erre az újonnan polgárjoggal felruházott személyek számából is következtethetünk. 1813 és 1819 között, pl. 302 lakost vettek föl a polgárok sorába, közöttük 163, vagyis 53,97% volt iparűző, és 30, azaz 9,93% kereskedő, együttesen 193 személy, azaz 63,9%.133 1826 és 1830 között 184-en nyerték el a polgárjogot, köztük 110 iparűző, vagyis 59,78%, és 19 kereskedő, azaz 10,32%, együttes számuk tehát 129, arányuk pedig 70,1 %. Az intergenerációs mobilitás különösen az iparosok között volt csekély, amit az is igazol, hogy a polgárjogot újonnan elnyert iparűzők 48,18 %-ának az apja is rendelkezett polgárjoggal,134 Az 1830 és 1833 között újonnan fölvett polgárok kö zött valamivel kisebb az iparos foglalkozásúak aránya, mint az előző években. 272 „új polgár” közül 126, azaz 46,32% volt iparűző, s ezek többsége a legkisebb összegű, a 6 Ft-os felvételi taksát fizette (a taksa összege 6—50 Ft-ig terjedt).135136 Annak bemutatása, milyen anyagi, jogi és erkölcsi föltételeknek kellett megfe lelniük azoknak, akik a polgárjogot elnyerték, meghaladja jelen tanulmány célkitű zését. A kézművesek és kereskedők befolyása alatt álló választott község több évti zedes — eredménytelen — harcot folytatott annak érdekében, hogy az Ő s ne a belső tanács döntése legyen érvényes ez ügyben. A választott község 1821-ben követelte pl. — erkölcsi okokra (!) — hivatkozva —, hogy a helybeli zsidók keresztény cselé deket ne tarthassanak. 1826-ban pedig a Flelytartótanácsnál tett panaszt: esméretlenek, alább való sorsú érdemtelenek is a polgárság közé bévetetődnék ..., akik városunkba alig szivárkoztak, következőleg még idegenek ..., szószóló urunk ellent mondása mellett is beiktattatván...” A belső tanács viszont arra hivatkozik, hogy a városi kiváltságlevél szerint is őt illeti meg ez a jog, s ezt a legutóbbi időben is a választott község meghallgatása nélkül gyakorolta. A Flelytartótanács ismételten kikérte a legfelsőbb hely véleményét is, majd 1839. október 8-i leiratában megerő sítette, hogy a polgárjog megadása egyedül a városi tanácsot illeti. De meg kell hall gatni — teszik hozzá — „az esedező utcájában lakó előkelőbb és szomszéd választott polgárokat is, (és) mindenkor szoros vizsgálat tétessen ...” e fontos kérdésben.138 A szegedi polgárság gondosan ügyelt arra, hogy sem „alulról” sem felülről ne kerülhessenek be illetéktelenek a soraik közé. Amikor pl. Kiss Imre polgárjogot kért, a város azt nem teljesítette, azzal a megokolással, hogy túlságosan megnőtt a „kurta korcsmák száma” a városban, s mint ismeretes a „polgári joggal a bormérési jus is öszve kapcsolva lenne”.137 Mintegy 12 évig (!) sikerült húzni-halasztani a polgárjogért

131 OL K. 1832/32/50. 132 OL Ht. Dep. Civ. 1834/47/3. 133 Uo. 1821/46/21: Tabella neoreceptorum civium in. L. R. Civitate Szegediensi ... Érde mes megjegyezni, hogy túlnyomó részük magyar volt — 71 személy, azaz 23,5% kivételével. A nem magyarok a ,,rác”-ok, a szláv-ok (?), az „illirek”, a németek, a bajorok, a románok, és csehek között oszlottak meg; a legtöbb „rác” a kereskedők (quaestor) közt volt. 134 OL K. 1832/32/50. — Az újonnan fölvett kereskedőknél ez az arány 36,84% volt. 135 Ld. a 132. sz. jegyzetet! 136 OL Ht. Dep. Civ. 1839/47/44. 137 Uo. 1840/47/39 — A kérést a Ht. is elutasította.

197

folyamodó nemes Zsemberi József kérésének teljesítését, amelyet a vármegye is tám o gatott, s amely ismételten eljutott Budáig és Bécsig. Pedig a kérelmező apja 23 éve városi polgár, s emellett „nem megvethető jószágokkal bír” . 1826-ban azért utasította el kérését a város, mert „se mestersége, se háza” nem volt. 1838-ban viszont a „leg felsőbb hely” döntésének megfelelően a Helytartótanács úgy intézkedett, hogy föl kell venni a polgárok közé.138

V

138 Uo. 1838/47/45. 198

V A R SÁ N Y I PÉTER IS T V Á N R É S Z L E T E K H É T V É N Y I IS T V Á N 1 8 4 8 -A S H O N V É D E M L É K IR A T Á B Ó L

Bevezető

Számos napló, emlékirat, visszaemlékezés látott napvilágot az 1848— 1849-es forradalomról és szabadságharcról az azóta eltelt időben. Volt nemzetőrök, honvé dek (többségükben tisztek) elevenítették fel élményeiket, rajzolták meg — a maguk szemszögéből láttatva — történelmünk nevezetes tizenhét hónapjának képét. Vagy az események pontosítása volt a szándékuk, vagy egyszerűen csak azért fogtak tollat, mert úgy érezték, nem vihetik magukkal sírjukba a velük történtek tanulságait. A vá ratlan szerencse egy soproni család féltve őrzött relikviájaként adta kezünkbe Hetvényi István egykori honvédtizedes mindeddig publikálatlan emlékiratát. Szerzőnk, Hetvényi István — igaz, Simstich családnéven1 — 1827. február 6-án született Győrben. Tanulmányait szülővárosában és Pápán, a reformátusok kollégiu mában végezte. Pápai diákéletét az 1848-as forradalmi események megszakítják: nemzetőr lesz, majd a győri toborzás első napján (1848. június 4.) beáll katonának, az 5. honvédzászlóalj kötelékébe lép. (Megjegyezzük, hogy itt találkozott Görgei Artúrral, aki — századosi rangban — ugyancsak Győrött kezdte honvédszolgálatát.) 1848 augusztusában — a szerb felkelés erősödtével — a Délvidékre vezényelték zászlóalját. Komáromtól hajón tették meg az utat Bajáig, majd szekereken a Bács megyei Verbászig. Hetvényi-Simstich István 1848 novemberétől — annak megszervezésétől — a II. bácskai hadtestben szolgált, előbb Bakonyi Sándor tábornok, majd Esterházy Sándor gróf parancsnoksága alatt. Tevékeny részese a szerb felkelők, és a fejedelem ségből érkező segélycsapatok (szerviánusok) ellen vívott „kis szabadságharc” ka tonai akcióinak, melyek közül Szenttamás ostroma emelkedett ki 1848. szeptember 21 -én. Szerzőnket vissza-visszatérő betegsége gátolta meg abban, hogy hadtestével nagyobb ütközetben vehessen részt. Még tanúja Csantavéren Esterházy gróf dezer tálásának, s annak, hogy Vécsey Károly gróf átveszi a hadtest parancsnokságát, de Szegeden, illetve Hódmezővásárhelyen kénytelen maradni, s a kórházi ágyat nyomni, 1 A hivatalos okmányok szerint nem ez volt a pontos neve, hanem Siebenstich István. így szerepel a születési anyakönyvben, a belügyminiszter névmagyarosítási engedélyén (1871). Mivel ő mindig a Simstich nevet használta, tiszteletben tartjuk és akceptáljuk a név e változatát. A név vel kapcsolatban még egy megjegyzés kívánkozik ide: szerzőnk 1848—1849 harcait Simstich Ist ván néven küzdötte végig, büntetőszolgálatát a császári 39. Don Miguel gyalogezrednél viszont már Hetvényi Istvánként töltötte. Annak ellenére, hogy szabadságharcunkat jóformán végigbetegeskedte, a császári katonaorvos Temesvárott 1849 augusztusában mégis alkalmasnak minősí tette Simstich Istvánt sorkatonai szolgálatra. Gondolva egyet, szerzőnk most már Hetvényi Ist ván néven állt ismét a sorozóbizottság elé. De így is „tauglich”-nak (alkalmas) minősült. Hiva talosan ez utóbbi nevet 1871-ben vette fel.

199

míg katonatársai a tavaszi ellentámadásra készülődtek a Tisza vonala mögött. Az alább közölt részletünk tanúsága szerint 1849 kora tavaszától — mint a szegedi IV. hadtest tüzére — vesz részt Szeged védelmében a támadó osztrák—szerb haderővel szemben (Szőreg). Innen indulnak 1849. április 14-én Délvidék felszabadítására. A bács-bánáti IV. hadtest 1. hadosztályának katonájaként (parancsnoka Kohlmann ezredes) három jelentős ütközetben harcolt: a Torontál megyei Mokrinnál (április 23.), Melencénél (április 29.) és Tomasevác-Uzdin térségében (május 7.). Augusztus 79-én a Vaskapu hegyszoros közelében tették le a fegyvert. Őrá is a honvédsereg közlegényeinek, altisztjeinek sorsa várt: Temesvárott besorozták a 39. Don Miguel sorgyalogezredbe. Sorsa Königgrätzbe és Prágába sodorta. E kényszerszolgálat 1852. május 2-án ért véget, amikor szabadságolták, s hazatérhetett Győrbe. Hetvényi-Simstich István egy ideig bátyja, s a győriek régi foglalkozásával kereste meg kenyerét: hajózásból élt (úgynevezett bucsellás2 volt). 1855-ben segédtanítónak hívták a Győr megyei Kispécre. 1856— 1858 között Győrújfalu evangélikus iskolájá nak rendes tanítója, 1858-tól — nyugdíjazásáig — Enesén oktatta az elemi iskolás gyermekeket. Tanítói oklevelét 1860-ban — az akkor már két éve működő — sop roni evangélikus tanítóképzőben szerezte meg. 1864 nyarán kötött házasságot Szilágyi Zsuzsannával. Érdemes emlékiratának egyik mondatára felfigyelni: „Az eskető lelkész volt Haubner Máté szuperintendens, aki a lakodalmi ebéden is jelen volt Győrben Matild leányával” . Haubner Máté ugyanis a korábbi években — éppen 48-as szerepléséért — Kufstein várbörtönét járta meg, ahová (s ez abban az időben feltűnést keltett) Matild lánya is elkísérte, hogy osztozzék atyja megpróbáltatásaiban. A tanító Hetvényi-Simstich István életének-munkájának gazdag tapasztalatait kisebb-nagyobb cikkekben tette közkinccsé, amelyek „A győrvidéki tanító-egyesület értesítőjében”, a „Nép kertésze” és a „Gazdasági lapok” című kiadványokban láttak napvilágot. Nyugdíjas éveit Sopronban élte, ott hunyt el 77 éves korában, 1904. április 3-án. Emlékiratát szerzőnk 1881. június 12-én kezdte írni, az utolsó, datálható be jegyzés (ami kizárólag családi vonatkozású) 1887. május 22-én került papírra. A 323 oldalas kézirat unokájánál, dr. Várhegyi Lajosné Hetvényi Erzsébetnél maradt meg Sopronban. Az igazsághoz tartozik az, hogy történészeink (pl. Urbán Aladár) köz vetve ugyan, de ismerték az emlékiratírónkkal történteket: az 5. honvédzászlóaljról szóló munkáiban, mint forrásra, Hetvényi István visszaemlékezéseire is hivatkozik.3 1948-ban ugyanis egy soproni pedagógus, Kuszák István regényes önéletrajzi formá ban írt könyvet adott ki, amelynek nyersanyagát jelen emlékiratunk szolgáltatta.4 Ő azonban az általa feleslegesnek tartott részeket elhagyta, a „hiányzó mozzanatokat” beírta, az eseményeket, a hősöket „a gyöngybetűs sorokból” áthelyezte „lelke kép tárába” , ezzel — akarva-akaratlanul — meg is másította a memoárt. Ezért is tart juk indokoltnak, hogy most az eredeti szöveget bocsássuk az olvasók, a történeti ku tatás rendelkezésére. Hetvényi-Simstich István sok újat, minőségileg valami mást nem ad a forradalmi önvédelmi harcról eddig kialakult ismereteinkhez. Mégsem tartjuk érdektelennek publikálását. Jónéhány olyan mozzanat villan fel e sorokból, amelyek 1848—1849 2 Bucsella vagy burcsella lapos fenekű vízi jármű, amellyel a sekély folyóvizeken is tudtak gabonát szállítani. 3 Urbán Aladár: A győri 5. honvédzászlóalj toborzása 1848-ban. Arrabona, 1969. 163—176. old.; U ő.: A nemzetőrség és honvédség toborzása 1848 nyarán. Akadémiai Kiadó, Bp. 1973. 4 „Ébren a magyar. Egy 1848-as honvéd néptanító megemlékezései”. Hetvényi István fel jegyzései alapján közreadta K uszák István Győr. 1948. 115 p.

200

hétköznapjait, a közhonvéd mindennapi életét hozza közelebb hozzánk. E közlemé nyünkben figyelemre méltó a korabeli honvédkórházak, az akkori gyógymód leírása; a Szegeden raboskodó olasz státusfoglyokra vonatkozó epizód. 1849 februárjának— márciusának Szeged környéki katonai eseményeit történeti feldolgozásokból meg felelő pontossággal ismerjük,5 újszerű ezt látni „alulnézetből”, egy benne harcoló közkatona élményein átszűrve. Szerzőnk meglehetős tárgyilagossággal ábrázolja azt az áldatlan pusztítást, ami a délvidéki események kísérője és következménye volt. Mint láttuk, Hetvényi István harminckét évvel a szabadságharc leverése után kezdte írni visszaemlékezéseit. Sajnos, nem tudta magát megóvni attól a kísértéstől, hogy későbbi olvasmányait is személyes élményei közé szője. Az ilyen részt, anélkül, hogy megtörnénk gondolatmenetét, kiemeljük a szövegből, s lábjegyzetben közöljük (például Bem Nagyszebenben). Közöljük, mert valamit elárul a korszellemről, s mert bensőségessé, líraivá teszi azt az abból sugárzó, személyét is érintő élmény (vö. a Győr megsarcolásáról szóló rész). Ugyanígy nem tartozik szorosan a függetlenségi harc témaköréhez, de éppen Csongrád megyében nem lehet érdektelen az 1840-es évek Hódmezővásárhelyéről szóló leírás. A szöveget mai helyesírással közöljük, csupán a neveknél, s néhány, a korra talán jellemző kifejezésnél őriztük meg az eredeti írásmódot.

5 R eizner J ános : A régi Szeged I. A negyvenes évek és a forradalom napjai Szegeden. Sze ged, 1884. O lchváry Ö.: A magyar függetlenségi harc 1848—1849-ben a délvidéken. Bp. é. n. (1901).

201

R

észletek

a z

e m l é k ir a t b ó l

Horgosról reggel ismét elindultunk, s egy hosszú unalmas utazás után déltájban beértünk Szegedre.1 Itt be lettünk szállásolva mintegy hatan egy házhoz. Mellbajom rohamosan fejlődött ki, s éjjel mintegy 11 óra tájban oly rosszul let tem, hogy mindenki azt hitte, hogy rögtön meghalok. Szólni nem tudtam, se feküdni. Csak ültem az ágy szélén. Egy német tüzér feküdt mellettem, aki azonnal elkotródott mellőlem a kályhapadra. Jó háziasszonyom elment orvosért, de az orvos nem jött. Azt mondta, vigyenek be a kórházba. Még a szomszédok is átjöttek nézésemre. Bajom mellhártyagyulladás volt. Reggelre egy kissé könnyebben lettem. Mintegy 9 óra tájban délelőtt izenet jött a tűzmestertől, hogy öltözködjem fel, mert megyünk Dorozsmára. Én izentem, hogy nem mehetek, mert igen rosszul vagyok. Ismét visszajött a posta azon izenettel, hogy el kell mennem Dorozsmára, s onnét fognak visszaszállítani Szegedre a kórházba. El kellett tehát mennem ily nagy betegen Dorozsmára. Egy nagy ponyvás kocsin feküdtem a podjászok hegyett. Amint ez a kocsi a fagyos göröngyökön sebesen ment, azt hittem, hogy a szufla egyszerre kiszakad belőlem, akkora nyiladás jött a mellembe. A tüzér, aki velem volt a kocsin, kiszólt a szekerészeknek, hogy ne hajtsanak oly na gyon, mert én mindjárt meghalok. Déltájban Dorozsmára értünk, ahol azonnal beszállásoltak bennünket. Olyan házhoz kerültem, ahol a háziasszony gyermekágyban feküdt, akinek a komaasszony éppen ebédet vitt. A mi számunkra rántott levest főztek, de ez olyan paprikás volt, hogy nem tudtam belőle enni. A komaasszony annyira megsajnált, hogy főzött számomra egy kis rántott levest paprika nélkül. Délután azután előállott egy paraszt kocsi, amelyen bevittek Szegedre a kórházba, mely a kaszárnyából lett kórházzá á t alakítva.2 Itt az alorvost felkértem, hogy vizsgáljon meg és adjon valami orvosságot, mert ha a jövő éjjel is oly rosszul leszek, mint a múlt éjjel voltam, akkor alig érem meg a reggelt. Ez megkopogtatta mellemet, s a fülét odatartotta, azután valami herbatheát adott inni, s azt mondta, ha rosszabbul leszek, akkor eret kell vágni. Az érvágásra azonban nem lett szükség. Másnap reggel jött a főorvos az alorvossal vizsgálni. Ez is herbatheát adott inni, amelyben nagy mennyiségű fekete cukor oldat volt; víz helyett pedig főtt árpa levet kellett inni. A fejemnél a falon lógó táblára, melyre fel szók írva lenni a beteg neve, vallása, betegsége sat., felírták:,.Pleuritis”, ami magyarul azt teszi: mellhártya gyulladás. A kapott orvosságok jó hatással voltak. Bajom nem vált rosszabbá. Állapotom bár lassan, de mégis napról napra javult. Több napokig diéten voltam, — azaz nem kaptam mást enni, mint levest, reggel, délben és este —, de nem is volt étvágyam. 1 Szerzőnk hadteste, amely később Vécsey Károly tábornok vezérlete alá került, 1849. január 20-án indult el Verbászról, s január 25-én vonult be Szegedre. - 1848 nyarán a szegedi katonai tábor betegeinek ellátását három kórház szolgálta: a ka tonai kórház 110, a ferences szerzetesek zárdája 220, a minorita szerzeteseké 210 ággyal. 1848. jún. 25-én merült fel az ötlet, hogy az iskolák helyett az üresen álló „kincstári nagy laktanya al kalmaztassák kórházként” (Vö. Török Gábor kormánybiztos levele Mészáros Lázár hadügymi niszternek. Magyar Országos Levéltár, H. 112. 1. csomó 288. szám) Mészáros Lázár 1848. július 27-én írt válaszában jóváhagyja az üresen álló szegedi laktanyák átvételét kórházi célra. Meg jegyzése: „...e jelentésével is tanúsított és eljárásával bizonyított éber figyelmét és gondosságát hazafiúi buzgalma újabb tanú jeléül veszem” (Uo. 374. sz.).

202

a szoba közepén a széken ülve — az érvágás alatt meghalt. Az alorvos — egy fiatal zsidó — megvágta az erét, de vér nem jött; kérdezte tőle oláh nyelven, hogy jobban van-e? amire a főorvos felelt: „már jobban van” . Meghalt. Itt a kórházban értem meg születésem napját, február 6-át. Ekkor voltam 22 éves. Minden nap hoztak új betegeket a kórházba, s hogy ezeknek helyet ürítsenek, a kevésbé veszélyes betegeket és lábadozókat elszállitották Makóra, néhány nap múlva pedig Hódmező Vásárhelyre. Engem is felkérdezett a főorvos német nyelven, hogy nem akarnék-e Makóra menni; de én mondtam, hogy még igen gyenge vagyok. Néhány nap múlva azonban már elmehettem én is Vásárhelyre. Délután mintegy 3 óra tájban indultunk kocsikon, s késő este lett, mire Vásárhelyre értünk. Itt egy ura sági majorban45a juhakol volt kórházzá átalakítva. Az akol közepén voltak végig vaslemez kályhák alkalmazva, a falak mellett pedig kétfelől végig voltak az ágyak, úgy mint ezek a kórházakban és a kaszárnyákban állni szoktak az ágyfejjel falfelé fordítva. Másnap, mint a kórház új betegei, délben csak levest kaptunk; pedig ekkor már nagyon éhes voltam. Az ezután következő napra már rendelt az orvos becsináltat számomra. Én kértem az orvost, hogy adjon fél portziót; de ez egy zsidó, azt m ondta: „hát nem elég a becsinált egy bhetheg embernek?” . Itt a mellettem jobbról fekvő betegnek az orvosságát a betegápoló egy másik beteg orvosságával, amely külsőleg sebre való volt, elcserélte, aminek következtében a szomszédom meghalt. Az orvos nem tudta meg, hogy mitől halt meg. Ezen juhakolból néhány nap múlva átszállítottak engem a református gymnasiumba, mely szinte kórházzá volt átalakítva. A gymnasium mellett van az egyik református templom,6 melynek tornyában van egy óra, amelyről azt mondják, hogy még azon korból való, midőn a török Magyarországon volt. Ezen órának van egy csengettyűje, mely mielőtt az óra ütne, mindég egyet csenget. A másik református templom6 szolgál egyszersmind vigyázó to ronynak. Egyszer délután egy óra tájban elkezdték mellettünk a torony nagy harangját kongatni. A városban tűz ütött ki; de egy félóra alatt eloltották. Mi nyugodtan hall gattuk a kongatást, mert a tűz tőlünk messze volt. Azon szobában, amelyben én voltam, volt a betegek közt egy Dommiguel ezredbeli7 baka; ez éjjel egyik betegápolónak a pénzét a zsebéből kilopta. A gyanú a másik betegápolóra, egy Spiller nevű zsidó fiúra volt. A kórház ügyeit vezető őrmester — szintén Dommiguel ezredbeli — bejött hozzánk és vizsgálatot tartott, Spillert kikereste, de az elveszett pénzt meg nem találta. Az a beteg katona, aki a pénzt ellopta, az ágyában köpönyegébe burkolódzva felült, s odakiáltott az őrmesterhez, hogy „A Pillér vitte el, mert a múlt éjjel háromszor is kiment” . Szegény Spillerre erős gyanú volt, de rábizonyítani nem lehetett. Egy pár nap múlva a károsodott betegápolónak feltűnt, hogy ama Dommiguel ezredbeli katona többször hozatott a városból élelmi szereket; holott azelőtt nem ta pasztalta, hogy pénze lett volna. Ezt tehát feljelentette az őrmesternek. Az őrmester 4 Tudomásunk szerint a kenyerei majort rendezték be horvát foglyok számára, de nem való színű, hogy oda vitték volna szerzőnket, mivel az nem kórházi célokat szolgált. Honvédkórház volt az ún. Présház (a mai Tanácsköztársaság tér. 2. sz.). 5 A mai Kossuth téren álló református Ótemplom, amely 1713-ban épült. 6 A református Újtemplom a mai November 7. téren. 1791—1799 között épült. 7 Don Miguel portugál trónkövetelőről (a császár és Metternich pártfogoltjáról) elnevezett 39. sorgyalogezred. Kiegészítő parancsnoksága Debrecenben, állomáshelye Péterváradon (ma: Petrovaradin — Jug.) volt. 204

egy reggel bejött, s a Dommiguel katonát kikereste. Ez készségesen engedte magát kikeresni, bizonyos volt benne, hogy nem fognak nála semmit sem találni. De az őrmester nem volt az az ember, akinek figyelmét a legcsekélyebb dolog is kikerülte volna. A most gyanúsított dommiguelista köpönyeggallérjának hajtása alatt volt egy alig észrevehető kis feslés. Ennek a feslésnek az ujjúval alája nyúlt, s kihúzott belőle egy összegyúrt gyufa papírost; ezt szétbontotta, s megtalálta benn az ellopott papíros pénzt. Ezen katonát azonnal vasra tették, s még azon a napon elszállították a stokházba.8 A többi katonák kárhoztatták őt ezen tettéért, de ő azt mondta: „Hagyjatok békémét, ha elloptam, megszenvedek érte” . Mellettem feküdt egy vásárhelyi illetőségű honvéd, aki azelőtt már tíz évet szol gált a huszárságnál. Ez meghitt engem és még egy Turszki ezredbeli9 fiatal katonát, aki azelőtt temerini10 tanító volt s szinte mellettem feküdt, midőn lábadozni kezdtünk, húshagyó kedden vásárhelyi rokonaihoz látogatóba. A kórházra felügyelő őrmes tert felkértük, hogy hadd menjünk ki a városba, mert senkinek sem volt szabad ki menni a kórházból. Ez az őrmester kikísért bennünket az ajtóig, ahol fegyveres őr állott. így azután elmentünk a városba. Elvezetett bennünket ezen volt huszár, roko naihoz. Bementünk egy parasztházba. Itt mind asszonyok voltak. Igen szívesen fogadtak bennünket. Hoztak egy nagy zöld tállal az asztalra szármát. Szárma az, amit nálunk töltött káposztának neveznek; de nem volt mellette káposzta is, mint nálunk szokás, hanem csak a káposzta levélbe takart töltelékek voltak szárazon. Azután hoztak egy nagy tál rétest, összemetélve darabokra, és a tálban felhalmozva. Mákos és túrós rétes volt keverve. Bort is hoztak. Itt jól megebédeltünk, azután veze tőnknek még nehány rokonainál tettünk látogatást, de a kínálásokat már nem fo gadtuk el. Azután visszatértünk a kórházba, ahol a déli étkezés már szintén megtör tént, s a mi ételünket eltették számunkra, amelyet mi átengedtünk többi társainknak. Ezen szobában feküdt velünk néhány fogoly horvát is, akikkel igen jól bántak. Egyiktől kérdezte egy közülünk, hogy vajon mit csinál most a bán? (Jelásics) Amire az azt felelte horvátul: „Egyék meg őket a verebek”. Itt még nehány nap voltam, míg jól megerősödtem, azután több felgyógyult honvédekkel együtt elszállítottak bennünket kocsikon Szegedre. A hámszárító csárda11 előtt mentünk el, melyre ráismertem, s melyben 5 évvel azelőtt, 1843-ban éjjel voltam. Én tudniillik, a nyári nagy vakációban bátyámmal a hajónkon lementem az alföldre, s ekkor a Tisza mellett levő körtvélyesi pusztánál rakodtunk repcével. A ra kodóhelyhez közel volt a Hódtava, melyben tömérdek sok vadréce, szárcsa és vízi szalonka volt. Mi elhatároztuk, hogy éjszaka ladikkal bent hálunk a Hód tavában a nádasban, s hajnalban kedvünk szerint lövöldözhetjük a récéket és szárcsákat. Amint el lett határozva, úgy meg is tettük. Én, bátyám Pál, a kormányos és egy hajós legény, fölzöldágaztuk ladikunk oldalát, hogy a nádasban annál kevésbé vegyenek észre bennünket a vadak, s estve szürkületkor beeveztünk a Tiszából a Hódtavába, s azonnal elkezdtük a vadászatot. Néhány vízi szalonkát lőttünk. Récét és szárcsát nem tudtunk lőni. Reményiettük azonban, hogy majd hajnalban annál többet lö vünk. De mielőtt a ladikban álomnak adtuk volna magunkat, odaeveztünk a hámszárítói csárdához, mely egészen a tó partján volt. Itt kikötöttünk, és bementünk a 8 Stockhaus — ném. pálcaház. Katonai fenyítőhely. 9 August von Turszky altábornagy (1778—1856) nevét viselő 62. sorgyalogezred. 10 Község Bács megyében, ma: Temerin —- Jug. 11 Az ún. Hámszárító csárda a régi szegedi út Tisza felőli végénél volt. Ezen a ponton talál kozott a Szolnokról Szegedre és a Hódmezővásárhelyről Szegedre vezető út. Nevezték Téré csár dának is, mivel a Téré mellett épült. Az 1873. évi megváltás után még egy ideig fenntartotta a város, később lebontották. 205

csárdába, s egy ideig borozgattunk és beszélgettünk. Azután ismét beeveztünk a tó közepébe, s egy kis nádba elbúva lefeküdtünk az üléspadok alá, s aludtunk hajnalig. Ekkor megkezdtük a vadászatot, de megint csak néhány szalonkát lőttünk. A récék és szárcsák mind lőtávolságon túl úszkáltak tőlünk. Tehát ezen vadászatról volt előttem ismeretes a hámszárítói csárda, mely nevét onnét vette, miszerint a rossz és sáros utakban a lovak elfáradtak, s a hámok egészen besározódtak, ami végett az utasok itt rendesen megállották pihenni, s a lovakat bekötötték az istállóba, mondván: „Szárítsuk meg a hám ot” . Innét folytatván utunkat eljutottunk estig Szegedre, ahol a vár kaszamatáiba lettünk beszállásolva. Ezen vár külseje szinte már 1843 óta ismeretes volt előttem, és emlékezetes külö nösen arról, hogy ebben politikai vétségek miatti olasz államfoglyok voltak, akik különféle szép házi iparcikkeket készítettek, úgymint: nadrágtartókat, kötött haris nyákat, lószőrből és gyöngyből kötött gyűrűket, csontból különféle szép faragványokat, fogpiszkálókat sat. Életenként kétszer be lehetett menni a várba, amidőn az ola szok erős katonai őrizet mellett ki voltak rakodva árucikkeikkel, s azokat asztalokon úgy mint Budapesten a bázárokban árulták. A jövő-menő népnek ilyképpen kínálgatták árucikkeiket: „Si! Si! Vedd meg Jezsus. Vedd meg K ristus! Vedd meg gyűrű” . S ha kérdezte az ember a tárgyaknak az árát, többnyire ezen választ kapta: „Egy husas (huszas) fél husas” . Voltak azonban néhány krajcárt érő tárgyak is. Úgymint: gyűrűk, fogpiszkálók, s több efélék. És csaknem mindenre 1-ső Napoleon képe volt faragva. 1848-ban ezen szegény olaszok elbocsáttattak...12 A szegedi vár jelenleg már nem létez. Ez egy kisszerű, de igen régi vár volt a Tisza partján köröskörül bástyákkal kerítve. Úgy látszik, a magyarok idejövetelekor már megvolt.13141848 és 49-ben itt volt a térparancsnoksági hivatal, és azon osztrák ka tonák, akik 1848-ban velünk harcoltak a rácok ellen, de amint meghallották, hogy Windischgrätz betört az országba, a hadi szolgálatnak ellene szegültek, s a magyar alkotmányra az esküt letenni vonakodtak. Ezek itt töltények készítésével foglalkoztak, szabadon jártak, s nem voltak foglyok. Másnap be lettem osztva Semsey kapitány lovas ütegjéhez, s Szeged városának legalsó részén a Tisza partján lettem beszállásolva. A Tisza parton végig több ágyútelepek voltak a város védelmére, mert a Tisza túlsó oldalán Szőregnél már rácok és azoknak sáncai voltak.11 12 Kossuth Lajos 1848. október 5-én látogatta meg az olasz foglyokat (deportati-precipitati) E szerencsétlenek áthelyezését Szeged városa már oly sokszor kérte (pl. az 1839—40-ik évi or szággyűlésen is napirenden szerepelt, s 1848 nyarán többször is foglalkoztatta a szegedi közgyű lést). E foglyok száma kb. 500-ra tehető, s fogvatartásuk már 10—15 évet tett ki. Fogságukban valóban ipar- és díszműcikkek készítésével foglalkoztak, amit a szegediek igen kedveltek. Kossuth látogatása alkalmával e foglyokat szabadoknak nyilvánította. „Leírhatlan tomboló öröm és sírás tört ki a szerencsétleneken, kik már a szabadulás reményét is elvesztették... Kossuth intéz kedésére azután oct. 9-én gőzhajón Szolnokra, s onnan Pestre vitettek”. Vö. R eizner J űnos: A régi Szeged I. A negyvenes évek és a forradalom napjai Szegeden. Szeged, 1884. 175.—176. old. 13 A téglából épült szegedi várat IV. Béla rendeletére építették a XIII. században. Ennek helyén a korábbi századokban valóban állt egy földvár. A később megerősített, de katonai jelen tőségét mindinkább elvesztő várat a XVIII. század végén büntetőintézetté alakították. 1880-ban kezdték meg a vár lebontását. 14 Szeged, illetve a körülötte levő falvak elleni szerb támadás 1848. febr. 9-én kezdődött Ezen a napon Lazar Zuban szervianus különítményével a magyar haderőket (a 8. honvédzászlóalj egy százada, a szegedi nemzetőrök 5. százada, 160 hódmezővásárhelyi lovas nemzetőr) kiszorí totta Szőregről. Febr. 11-én elesett Újszeged is. A befagyott Tiszán Alsóvárosnál megkísérelték az átkelést is, de a Wasa gyalogosok visszaverték őket, sőt az ellentámadás során sikerült a szerbeket Szőregig visszaszorítani. 207

Néhány nap múlva innét be lettem kvártélyozva a városba. Itt az ágyúink a pia con a vár és városháza közötti térségen voltak felállítva. Idejártunk minden nap gya korlatra. Egy vasárnapi reggelen, mindjárt Vásárhelyrőli megjövetelem után, ültem a vár melletti sétatéren egy pádon, midőn Sebő Imre tüzér társam jött hozzám, akit jelen létem igen meglepett. Éppen tegnap beszéltek rólam — mondá — hogy eddig már valószínűleg meghaltam. Amint már fentebb írtam, a vár és a városház közötti térségen voltak ágyúink felállítva. Ide jártunk naponkint délelőtt gyakorolni magunkat az ágyú kezelésében gyalog, délutánokon pedig kimentünk Szőreg elé lóval gyakorolni. Itt a sétatér mellett többször kivégzések is voltak, amidőn az ágyúk mellé mindég ki kellett rukkolnunk. Az ellenségtől elfogott kémek voltak, akiket itt agyonlőttek; mert háború idején a kémekkel nagyon kurtán bánnak. Itt történt egyszer a többek közt, hogy két kém lett kivégezve, akik közül egyik vásáros legény volt. Ez kevésbé volt bűnös, mint a másik, ugyanezért ezzel csak a halál félelmét akarták kiállatni, amire nézve az ítéleti parancs így szólt: „Ki kell térbetel tetni a másikkal, szemét be kell kötni, de lőni reá nem kell!”. Úgy is történt. Erre nem is céloztak, hanem csak a társára; de amint arra a lövések eldördültek, ez is elesett, s anélkül, hogy őt puskagolyó érte volna, szörnyet halt. A sétatéren a bástya oldalához építve volt egy kis vendéglő, ahol jól lehetett étkezni. Volt itt egy nagyobb terem is, ahol 1849-ben télen is színielőadások tartattak. Egy előadáson én is bent voltam. „A két honvéd” című vígjátékot adták. Átellenben volt egy korcsma az arany golyóhoz címezve. A falból kiálló és messze kigörbülő vason lógott egy aranyozott golyó. Négy és öt évvel azelőtt, mikor még mint deák a vakátzió alatt hajónkkal Szegeden voltam, ide szoktak hajóslegényeink járni; a korcsmárosnét úgy hívták: a „Léni asszony”. Ide, mint régi ismerősökhöz többször elmentem. Szegeden Vásárhelyről való visszajövetelem után legelőször a város legalsó részén, a Tisza mellett voltam beszállásolva. Körülbelül egy hét múlva innét a belvárosba szállásoltak be egy gyapjú és irha bőr kereskedő zsidóhoz. Talán egy hét múlva innét egy másik irhás zsidóhoz kerültem, ahonnan pedig egy Hoífmann nevű gabonakeres kedő zsidóhoz. Itt igen jó helyem volt. Innét ismét a Palánk nevű városrészbe1516* szállásoltak. Itt töltöttük az 1849-ik évi húsvéti ünnepeket is. Itt házigazdám megven dégelt nagypénteken lenmagolajos túrós mácsikkal. Nem volt jó. Amint a tél elmúlt, megkezdtük a támadást a ráczok ellen legelőször Szőregnél,18 nem igen távol Szegedtől a Tisza baloldalán Bánát félen. Szeged a Tisza jobb partján fekszik. Húsvét ünnepei után rakták be a Tiszán a hajóhidat, s ezen mentünk át Szőreg támadására a húsvét ünnepek után körülbelül egy hét alatt. Úgy emlékszem, húsvét után való vasárnapon délelőtt mentünk ki Szőreg elé gyakorlatra, de olyan közel mentünk a ráczok földsáncaikhoz, hogy azok ránk lőttek, mi meg azokra. Ezt csak azért tettük, hogy megtudjuk, hány álgyúik vannak. Néhány lövés után visszavonultunk, s bementünk ismét a városba régi helyünkre. 15 A régi Szeged egyik városrésze, a mai Oskola, Somogyi Béla utca, s a Dóm tér környéke. Nevét e városrészt védő, s a XV. században épített palánkról kapta. 16 Az 1849. március 15-én Szegedre érkező Perczel Mór tábornok azonnal megkezdte az előkészületet a támadásra. Cél: a Délvidék felszabadítása, Pétervárad felmentése. Március 22-én a Szőreg és Újszentiván között elsáncolt 4—5000 főnyi szerb tábor ellen indultak, március 26-án a Gyálán (Dala) visszamaradt ellenséget támadták meg. A szerbek Török-Kanizsára vonul tak vissza. Vö. R eizner i. m. 219—220. old.; ill. O lchváry Ö.: A magyar függetlenségi harc 1848—1849-ben a délvidéken.

208

Másnap, hétfőn azután a támadás komoly lett. A szegedi nemzetőrsereg csatár láncban ment előttünk, mi meg az álgyúkkal fejük felett keresztül lőttünk. Ezek azt persze nem értették, hogy az álgyúgolyó a levegőben ívet csinál, s ha az álgyúkkal 8—9 száz lépésnyire lőnek, akkor a csatárlánc 2—3 száz lépésnyire az álgyúk előtt egész bátorságban lehet, mert a golyó mind a feje felett megy el. Ezt, mondom, a nemzetőrök nem tudván, nem az ellenségtől, hanem a mi golyóinktól féltek. Azért úgy mentek előre az ellenség felé, mintha csak hátulról hajtották volna őket. (Megjegy zendő, hogy a nemzetőrök nem voltak rendes katonák, hanem csak a népből valók, saját népies öltözeteikben, ki gatyában, ki nadrágban.) Mi álgyúinkkal egészen szabályszerűleg lőttünk, mintha csak gyakorlaton lettünk volna. így mentek egymás után a lövések: Első álgyú, 3-ik álgyú, 2-ik álgyú, 1-ső vetálgyú,17 2-ik vetálgyú, 5-ik álgyú, 4-ik álgyú, 6-ik álgyú. Azután ismét elölről kezd ve, 1-ső álgyú, 3-ik álgyú sat. Időnként beszüntetve a tüzelést, felmozdonyoztunk és előbbre nyomultunk. Majd ismét lemozdonyoztunk és újra lőttünk. Egyszer csak elkezdett szaladni az ellenség, és mi bevonultunk a ráczok által üresen hagyott sáncok közé. Itt találtunk egy 3 fontos álgyúgolyó által elesett ráczot. A hóna alatt fúródott keresztül a golyó. Mezítelen volt. A ráczok lehúzták róla a ru hát, s a halottat ott hagyták. A mi részünkről egy municiós kocsinak a kerekét és egy káplárnak a lábát lőtte el az ellenség. Innét kivonultunk a mezőre, s tábort ütöttünk, hadseregünk egy része pedig tovább üldözte az ellenséget. Innét egy, a magyarok által készített földsáncba18 vonultunk be álgyúinkkal. Nagyon hideg szél fújt. A sáncban tüzet raktunk, s egynéhány tiszt és honvéd körülül ték. Többen bementek a faluba prédát keresni, s nehány füzér szárított dohánylevél lel, tüzelőfával és egyéb értéktelen tárgyakkal tértek vissza. A dohányleveleket rárak ták a tűzre, amire azt mondta egy tiszt: „A dohány ég, csak köpködni kell” . Nagyon érdekes csoportozat lett volna ez egy műfestész számára. Egy Verescsagin19 a legérde kesebb történeti képet festette volna róla. Amint különféle rangbeli katonák a tüzet körülülték; egyik kenyeret pirított, a másik szalonnát sütött, a harmadik kezét mele gítette, mások ismét a tűz körül őgyelegtek, mások a requirált fát és dohányt a tűzre rakták, igen élénk emlékezetemben van mindez; csak azt sajnálom, hogy rajzolni nem tudok, hogy ezen érdekes csoportozatot lerajzolhatnám. Markotányosnék is őgyelegtek itt, akik bort és kalácsot árultak. A hideg széltől igen átfáztam, és rosszul éreztem magamat. Szerettem volna egy meszely bort inni, hogy felmelegítsen, de nem volt pénzem. Egyik-másik honvéd tár samat felszólítottam, hogy kölcsönözzenek hat krajcárt, de azoknak sem volt pén zük, mert a lénungfaszolási20 idő már vége felé járt. Ezt látta és hallotta egy markotányosné, aki borát és egyéb áruit már eladta, egy másik markotányosnéhoz szólt, hogy adjon neki egy meszely bort. Ez nagyot nézett, hogy minek neki a bor, de az sürgette, hogy csak adjon és ne kérdezze. Ez tehát töltött egy üvegbe bort, s átadta 17 Vetágyú (Haubitz): a cső súlya 5 bécsi mázsa, biztos vetési távolság a lőpormennyiség és az irány fokozása szerint 500—2000 lépés (egy lépés kb. 75 cm). 18 Valószínű arról a sáncról van szó, amelyet 1849 februárjában Hadik Gusztáv ezredes építtetett Szeged védelmének megerősítésére Újszeged előtt. Ennek északkeleti szárnya a Maros folyó régi medréhez, mely Újszeged alá kanyarodott, délnyugati szárnya a Boszorkány-szigettel egy magasságban a Tiszára támaszkodott. 19 Verescsagin, Vaszilij Vasziljevics (1842—1904) orosz festőművész, kora legkiválóbb csataképfestője. 20 Német katonai szakzsargon: a Löhnung (zsold, bér) és a fassen (felvételez) kifejezésből. 209

neki. Azután az átnyújtotta nekem az üveget. Én köszönettel elfogadtam, s társaimat is megkínáltam vele. Ezen asszonyt ekkor láttam először és utolszor, de ezen tettét elfeledni nem tudom, s mindég a legnagyobb elismeréssel és hálaérzettel emlékezem reá. Meglehet, hogy ezen néhány korty bor — mely átfázott belsőrészemet jól felme legítette — egy nagy betegségtől mentett meg. Estve mintegy 8 óra tájban parancs érkezett ütegparancsnokunkhoz, hogy ágyú ütegünkkel vonuljunk be a Tisza melletti Rózsa sáncokba. Nagyon setét volt, s mi a Rózsa sáncokat nem találtuk meg, amiért is bevonultunk a városba, s régi helyünkön, a piacon felállítottuk ágyúinkat, s hazamentünk szállásainkra. Nékem ekkor másodmagammal egy Hoífmann nevű gabonakereskedő zsidónál igen jó szállásom volt. Innét visszafelé lapozva a Szőreg mellett földsáncba való bevonulásunkról azt írtam, hogy a honvédekből többen bementek a faluba prédát keresni. Hogy ebből azt ne lehessen érteni, hogy a honvédek talán az ellenséges népeket kirabolták : meg kell jegyeznem, hogy a honvédek csak olyan tárgyra tették rá kezüket, amelynek gazdája nem volt; mert sok helyen a ráczok az egész helységet oda hagyták, anélkül, hogy reá kényszerítve lettek volna, és az ellenség táborához csatlakoztak. Ha tehát az ilyen gazdátlan házaknál valamely hasznavehető tárgyat találtak, joggal reá tehették a kezöket. Oly házaknál azonban, ahol ott volt a gazdája, semmihez nem nyúltak, ha mindjárt az ellenségünk volt is; mert a honvéd nem a prédáért, hanem a hazáért lel kesült. Az üresen hagyott házakban pedig valami értékes tárgy úgy sem volt.21 ...Szegedről többször kivonultunk a ráczok üldözésére. Egyszer már egész TörökKanizsáig22 előre nyomultunk, s néhány napi ittlétei után ismét visszamentünk Sze gedre. Török-Kanizsán a nagy vendéglőt foglaltuk el, mely üresen, gazdátlanul állott. A pince üres volt. Egy halomra összehányt privátlevelek voltak német nyelven írva. A volt korcsmáros, egy német ember, aki azonban magyarul is tudott, egyedül maga

21 Az emlékirat így folytatódik: „Álljon itt egy szép példa Nagy-Szeben bevételéről. Midőn 1849-ben Erdélyben Bém tábornok Nagy-Szebent ostrom által bevette, a parancsnok felállította a csapatokat a piacon, s tudatta velük, hogy a tábornok szabad zsákmányolást engedett a városban két óra hosszat. Bém próbára akarta tenni katonáit. Parancsa így szólt: ’Mostantol kezdve két óra hosszat kiki szabadon dúskálkodhatik a nagyszebeniek vagyonában. De figyelmeztetlek arra is, hogy ez az eljárás bár jogos, mégsem nemes és sok ártatlan embert sújt. Gondoljatok ott hon levő családotokra, midőn most védtelen nőkre és gyermekekre töritek rá az ajtót! Aki zsák mányolni akar, az menjen! Oszolj!! Megperdült a dob, és az egész honvédsereg — együtt maradt. Egyetlen ember sem vált ki a tömött sorok közül, hogy rabolni induljon! A nélkülözéstől elcsigá zott éhező, fázó honvédek ott állottak két óra hosszat a piacon kemény hidegben. Senki sem bontotta meg a sorokat. Mikor azután a kiszabott két óra letelt, a parancsnok kivonta kardját, ,Vigyázz’-t vezényelt, és azt mondta: ,Letelt a zsákmányolásra rendelt idő! Derék fiúk vagytok!’ A honvédek éltették a hazát, és nyugodtan szétoszlottak. így menekült meg Nagy-Szeben elke seredett, nyomortól sanyargatott emberek két órai dúlásától. (Lásd Képes néplap 1889. évfolyam 48. sz.) Ezért Bem iránti hálából Nagy-Szeben jelenlegi polgársága körében mozgalom indult meg aziránt, hogy a városban legközelebb építendő közkutat Bem tábornok kútjának nevezzék el, s a híres szabadsághős szobra legyen a díszes kút tetejében (1889). De bezzeg nem így jártak el az osztrákok szinte 1849-ben Győrben. Midőn bevonultak a városba, akkor itt már egy magyar katona sem volt, s az osztrák katonák rátörtek a védtelen polgárokra és kirabolták őket. És többnyire a legbecsületesebb és legártatlanabb embereket érte a szerencsétlenség; mert nem lett minden ház kirabolva. A mi házunkat is kirabolták; sajtárokkal hordták el a pincéből a bort. Szilágyi nagyapának a házát és boltját is kirabolták azok a derék osztrákok, akik minket magyarokat ,Strassenrauber’-eknek és ,Miszgeburt’-oknak neveztek.” (A német kifejezések: útonálló, torzszülött.) A nagyszebeni eseményekhez lásd: K ovács E n d re : Bem a magyar szabadságharcban. Zrínyi Katonai Kiadó, Bp. 1979. 164—169. old. 22 Török-Kanizsa — község Torontál megyében. Ma: Novi Knezevac - Jug.

210

volt a házban egy hátulsó szobába bevonulva. Mi az üres gazdátlan szobákat foglal tuk el, a német embert pedig békében hagytuk szobájában. Itt mind ismerős helyekre akadtam, ahol 4 évvel azelőtt deák koromban jártam. A vendéglő egészen a Tisza parton volt, a hajóhíd előtt, amely azonban ekkor ki volt szedve. Én egy kis sarok szobát foglaltam el magam, amelyben egy rossz nyugágy volt, a többi tüzértársaim a nagy vendégszobában telepedtek meg, a többi katonák a város többi üresen hagyott házaiban szállásolták el magukat. Volt itt egy zsidó bolt szintén gazdátlanul. A bolt azonban üres volt, csak a bú torok voltak meg benne. A szobákban is voltak üres ágyak és almárjomok. Egy kam rában volt néhány kas méh télre elrakva. Semmiféle olyan tárgy, amellyet el lehetett volna vinni, nem volt. Csakhamar megtudtuk, hogy ezen házat a rácok maguk rabol ták ki, a zsidót megölték, és a kertben eltemették. A kertben találtunk is új föld hányást, amely egy betemetett gödörre mutatott. A rácpap lakásában is voltam. Ebben sem volt semmiféle használható tárgy. A lakszobában szép nagy olajfestmények voltak. Mind arcképek. Valószínűleg a rá cok szentjeinek vagy kiváló férfiainak a képei voltak. Elanem már ezek is mind össze voltak szurkálva. Egy zsidó tüzér, valami Deutsch nevű, nem tudom, innét e vagy a templomból, de valószínűbb, hogy a templomból elvitte a kelyhet. Azt hitte, hogy arany. Próbára beletette a tűzbe, amidőn azonnal meggyőződhetett, hogy nem arany, hanem csak aranyozott réz volt. Azután eldobta. A vendéglő előtt volt egy nagy magtár. Ráismertem, hogy mikor deákkoromban a hajónkkal erre voltunk, itt volt a török-kanizsai piac, ahol disznóhúst és kalbaszt vásároltam. A Tisza másik partján jóval feljebb látszott a magyar-kanizsai23 temp lom. Több helyen is voltak leégett templomok, melyek az ostrom alkalmával felgyújtattak. Innét néhány nap múlva ágyúütegünkkel visszamentünk Szegedre, ahol a Pa lánkban szállásoltak be bennünket. Néhány nap múlva innét ismét kiindultunk Bá nátba, a rácok üldözésére, s vissza többet nem mentünk.

2Í> M a g y a r - K a n i z s a v a g y Ó k a n i z s a . K ö z s é g B á c s m e g y é b e n . M a : S t a r a K a n j i z a — J u g .

211

TARTALOM

Szádéczky-Kardoss Samu: Két széljegyzet a Dél-Alföld korai történetéhez............................. Megjegyzések az agathürszosz nép nyelvének és lakóhelyének kérdéséhez ...................... Szent Demeter csodáinak második könyve a Dél-Alföld vaskori lakóiról ........................ Érszegi Géza: Adatok Szeged középkori történetéhez ............................................................. Petrovics István: A szegedi vár korai történetéhez ................................................................... Vass Előd: A szegedi náhije 1553—1554. évi török adóösszeírása ........................................ A hitetlenek fejadójegyzéke aszegedi tartományban ......................................................... Török szójegyzék ................................................................................................................ Helységnévmutató................................................................................................................ Helységek ............................................................................................................................ Rákos István: Gazdasági és társadalmi viszonyok Szegeden a testamentumok tükrében (1720—1848) ........................................................................................................................ Függelék .............................................................................................................................. Imre Mihály: Iskolakultúra Hódmezővásárhelyen a XVIII. század közepétől 1848-ig....... Eperjessy Géza: A kézművesiparSzegeden az 1848előtti évtizedekben .................................. Varsányi Péter István: RészletekHetvényiIstván 1848-as honvéd emlékirataiból .................... Bevezető ................................................................................................................................ Részletek az emlékiratból.................................................................................................

Felelős kiadó: Blazovich L ászló 82-473 — Szegedi Nyomda Felelős vezető: D obó J ózsef igazgató A kézirat nyomdába érkezett: 1982. — Megjelent: 1983 Készült monószedéssel, íves magasnyomással az MSZ 5601—59 és az MSZ 5603—55 szabványok szerint

5 5 8 13 53 67 82 93 94 95 97 119 129 163 199 199 202

TANULMÁNYOK CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL VI

Recommend Documents