TANULM ÁNYOK CSONGRÁD M EGYE TÖRTÉNETÉBŐL IV

TA N U LM Á N Y O K CSO N G R Á D M EG Y E TÖ R TÉN ETÉB Ő L IV.

TANULMÁNYOK CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL IV .

TANULMÁNYOK

CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL ív.

SZEGED 1980

TANULMÁNYOK CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL

Szerkesztő bizottság B arna L ászló, F arkas J ózsef, G aál E ndre, T amasi M ihály , Vinczi K árólyné

Szerkesztette: FARKAS JÓZSEF

Lektorálta: B enda K álmán É rszegí G éza Serfőző L ajos Strassenreíter E rzsébet

Technikai szerkesztő: TAMÁS LÁSZLÓ

ISSN 0133 4144

© Farkas József, 1980

Kiadja a Csongrád megyei Levéltár

VA S S E L Ő D

A V Á S Á R H E L Y I N Á H IJE 1560. ÉV I ÉS 1570. ÉV I T Ö R Ö K A D ÓÖ SSZEÍRÁSA E tanulmány olyan török adójegyzéket dolgoz fel és tesz közzé, amely a török részletes adók 1560/61. évi és 1570/71. évi számadásáról készült. A török részletes adójegyzékek, az oszmán-török pénzügyigazgatás szervezetében csupán az összes adójövedelmek nyilvántartásának egyik fajtáját képviselik. Ezeket az oszmán-török részletes adójegyzékeket, tahrir deftereknek nevezzük. A vásárhelyi náhije 1560. évi és 1570. évi oszmán-török részletes adóösszeírásának szövegét teljes terjedelmében közöljük. A szövegközlést megelőzőleg viszont az adóösszeírás adataiból feldolgo­ zást készítettünk. A feldolgozásunk adatai kiegészítésére az 1557—1558. évi oszmán­ török fejadóösszeírás, valamint az 1578. évi oszmán-török lészletes adóösszeírás vonatkozásait is felhasználtuk. A négy oszmán-török adóösszeírás húsz éves idő­ szak áttekintését teszi lehetővé.1 Az előre látott nehézségek ellenére feldolgozásunk a vásárhelyi náhije 1560-ban és 1570-ben összeírt területén élő lakosság számának, s jellegének, valamint gazdálkodásának megoszlásában jelentkező arányok rekonstruá­ lását és a magyar történeti irodalom kapcsolatos munkáiba való beillesztését tűzte ki célul. A feldolgozásunkat követő szövegközlést történeti helységnévmutató egé­ szíti ki, amely a közölt szövegben előforduló összes földrajzi nevet ABC rendben sorolja fel. Minden egyes név legkorábbi magyar okleveles előfordulásának évét és névalakját, valamint jelenlegi elhelyezkedését mutatja meg. A vásárhelyi náhije 1560— 1570. évi területe a Tisza folyó balparti részén, a Hármas-Körös torkolatától a Maros folyó torkolatának déli partjáig húzódó kü­ lönböző szélességű területsávon került összeírásra. A különböző szélességű terület­ sáv a Tisza folyótól befelé, keleti irányba értendő, ahol néhány helyen a szomszé­ dos szandzsákok területébe ékelődött. A vásárhelyi náhije területének kialakulását szükséges kezdeteitől áttekintenünk, mert ezt a kézirat teljes szövegközlése megkí­ vánja.2 Vásárhely környékének társadalmi és gazdasági viszonyai a XV. század köze1 Az említett négy török adóösszeírás kéziratáról: I. A Csanádi és aradi szandzsák fejadóösszeírása a 965. mohamedán évből (1557 okt. 23— 1558' okt. 12), Göttingai Egyetemi Könyvtár, de eredeti kézirata jelenleg ismeretlen. Szövegét kivona­ tosan közölte; Velics Antal—Kamerrer Ernő, Magyarországi török kincstári defterek, II. kötet, Budapest 1890, 194—204 1. II. Defter-i mufaszal-i liva-i Szegedin (1560—61. évből); Isztanbul, Basvekalet Arsivi, Tapo deftert Nr. 332. Varak 148; Mikrofilmje: OL. Mikrófiilmtár: 10501 számú doboz, III. Defter-i mufaszál-i liva-i Szegedin (1570—71/. évből); Isztanbul, Basvekalet Arsivi, Tapo defteri Nr. 554, Varak 147; Mikrofilmje: OL. Mikrófilmtár: 10500 számú dobozban, IV. Defter-i mufaszal-i liva-i Szegedin (1578—79. évből); Isztanbul, Basvekalet Arsivi, Tapo defteri Nr. 570 és Nr. 572; Mikrofilmje: OL. Mikrófilmtár: 10500 számú dobozban, s a négy forrást a kivonatos közlés és mikrofilmjük alapján használtuk fel. 2 A vásárhelyi náhijéról: O lga Z irojevic, Uprava podela danasnje Vojvodine i Slavonije u vreme turaka; Zbornik za Istorika Matice Srpske, Növi Sad 1970, 21 1., valamint még T ibor H alasi — K u n , Sixteenth-Century Turkish Settlements in Southern Hungary (XVI. századi török települések Dél-Magyarországon), BELLETEN, Türk Tarih Kurumu, Cilt XXVIII., Sayi 109, Ankara 1964, 68 L

5-

pén szilárdultak meg. A legújabban előkerült régészeti leletek alapján is a Tiszántú­ lon a kúnok feudalizálódásának befejeződését a XV. század közepére keltezzük.3 A kún népesség és nomád állattartó gazdálkodásának a magyar feudális viszonyok közé való beillesztése éppen hogy megtörtént, amikor az oszmán-török hódítók elől menekülő délszlávok ezen a vidéken is megjelentek. Brankovics György mene­ kült szerb despota és több főembere közül a Jaksics család kapott birtokokat Vásár­ hely környékén is, s oda délszláv jobbágyokat telepítettek.4 A vidék lakossága, ma­ gyarok és délszlávok, egyaránt a Dózsa parasztháború felkeléseiben mérsékelten vettek részt. Egyetlen nagyobb megmozdulás az volt, amikor Donáttornya lakosai a velük korábban hatalmaskodó szegi Dóczi János szegvári kastélyát dúlták fel, s itt 50 Ft kárt okoztak. A megtorlástól való félelmükben sokan közülük Nagylakra költöztek át, s Jaksics Márk jobbágyai lettek.5 1526 nyarán a Dunánál felvonuló török sereg hírére, s később a Szegednél kivonuló törökök elől sokan a Vásárhely környéki területre menekültek. Különösen a Maros­ völgye telt meg menekülőkkel. Közülük 1527-ben Cserni Jován „szerb despota” sok szerbet telepített át Bácskába. Ott a kivonuló törökök nyomában leégett üres falvak maradtak, amelyeket 1527/29-ben átmenetileg szerb betelepülők szálltak meg. A mo­ hácsi csata utáni helyzetben Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd király hívei egyaránt az ország teljes birtokbavételére törekedtek. Az 1527 végén Lengyelországba menekült Szapolyai János, 1528 február elején francia közvetítéssel, Konstantiná­ polyban katonai szövetségi szerződést kötött a törökökkel. Néhány hónap előkészület után 1528 szeptemberében János király hadai élén Lengyelországból visszatért. Köz­ ben török szövetségesei is „segítő” lépéseket tettek. Mehmed szendrői szandzsákbég Becsét, Becskereket, Csanádot, M akót sorban elfoglalták. Mehmed szandzsákbég és János király 1528. október 12-én Makón megbeszéléseket tartott, s ennek ered­ ményeképpen a törökök az általuk elfoglalt várakat János királynak visszaadták. Mehmed szandzsákbég török csapatai, János király hívei és közöttük Radisa Bosics és Radics Pál szerb fegyveresei együttesen 1529-ben az Alföldről Ferdinánd király híveit kiverik. A Bácskába betelepült szerbek egy nagyobb csoportja 1529-ben onnan kivonul és a Szerémségbe telepedik át.67Ezek a hadműveletek többnyire Vásárhely környékét közvetlenül is érintették. A hadjáratokkal együttjáró menekülések áram­ latai azonban a közeli Vásárhelyet és vidékét valószínűleg már nem kerülték el. János király egy évtizedes békés uralkodásának ideje alatt a földesurak egy része kicserélődött, mivel a ferdinándpártiak birtokait a jánospártiak kapták meg. A földes­ urak igyekeztek maguknak jobbágyokat is szerezni, s birtokaikra telepíteni. 1536-ban 3 A kunok XV. századi tiszántúli feudalizációjáról: S elmeci L ászló, Adatok és szempontok a kunok régészeti kutatásához Szolnok megyében; Karcagi Várostörténeti Tanulmányok; Nagykunsági Füzetek 1., Karcag 1974, 23—30 1. valamint P álóczi—H orváth A ndrás, A kunok megtelepedése Magyarországon; Archeológiái Értesítő, 101. évf., 2. sz., Budapest 1974, 251—254 és 257—258 1. 4 A délszlávok tiszán túliletelepedéséről: Borovszky Samu, Csanád vármegye története 1715-ig, Budapest 1897, II. kötet, 152—153 1., valamint B lazovich L ászló, Hódmezővásárhely története a tatárjárástól a Hunyadiakig; II. Mezővárossá fejlődés útján; in A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium Évkönyve 1978, Hódmezővásárhely 1978, 15 lapon idézi az 1455. évi oklevél szövegéből, hogy már ott magyarok és szlávok együtt szerepelnek. 6 Borovszky, i. m. II. kötet, 154 1. és még A. F ekete—N agy, V. K enéz, L. Solymosi, G. É r ­ szegi , Monumenta Rusticorum in Hungária Rebellium Anno MDXIV, Budapest 1979, 375 1. 6 Szalay L ászló , János király és az európai hatalmasságok: in Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI. században, Pest 1861, 89—128 1. és még T hury J ózsef, Török történetírók; Török-Magyarkori Történeti Emlékek, II. Osztály, írók, Budapest 1896, 74 lapon említi Ferdi, „A törvényhozó Szulejmán szultán története” című krónikájában Cserni Jóván felkelése után történő ese ményeket, 7 Borovszky, i. m., II. kötet, 155 1., valamint Reizner János, Szeged Története Szeged 1900, IV. kötet, 130—141 1.

ismereteink szerint a szerb jobbágyság egy része Donáttornyáról ismét Nagylakra telepedik át. Néhány hasonló esetről még szintén tudunk, amelyek érdekes fényt vetnek a jobbágyság helyi viszonyaira, talán az országostól eltérő viszonyokat a tö­ rökhöz való közelséggel magyarázhatjuk, mivel János király egyik 1538. évi okleve­ lében Szegedet már a török határ közelében levőnek említi meg.7 Szulejmán szultán 1541 augusztusában budai táborában a Kassa és a Tisza folyó­ tól keletre eső vidéket, az 1540-ben meghalt János király, egyéves kisfiának, János Zsigmondnak, és özvegyének, Izabella királynőnek adja, s rájuk bízza Erdély és a tiszántúli részek kormányzását. A szultán 1541 őszén török helyőrségeket viszont csupán a Duna mellett, Mohácson, Szekszárdon, Budán és Kalocsán hagyott hátra. A Tisza folyó melletti városokban, mint Szolnok, Szeged és Csongrád, megelégedett a jánospárti (törökbarát) tanácsok igazgatásával. Ezektől 1542-ben a török csupán kisebb adókat követelt meg.8 Buda ferdinándpárti sikertelen ostroma után, 1542 október végén, a török Csongrádot és Szegedet is megszállja. Ezután a Tisza folyó jobbparti oldalán, a Szolnok és Titel közötti területen a törökök 1543-ban a szegedi szandzsákot szervezték meg.9 A tiszántúli részek, mintegy kilenc-tíz vármegye, hódoltatása lassabban és nehe­ zebben ment. 1541/1542. évi kezdeti változások után a Marostól Debrecenig terjedő tiszántúli területen Frater György, János király kincstartója, váradi püspök, személyes hatalma érvényesült. A Marostól délre Petrovics Péter 1542-ben már Izabella királynő nevében „Rácság”-nak nevezett bánsági területet igazgatta. Mindegyikük magának igyekezett megszerezni a legjelentősebb uradalmakat. 1543. február 14-én Frater György kérte fel Ferdinánd királytól Jaksics Márk nagylaki uradalmát, de őt meg­ előzve Petrovics Péter temesi főispán Temesvárhoz foglalta le. A Tiszántúl többi földbirtokos urai sokáig ingadoztak. Az 1541/1542-ben tartott sorozatos részország­ gyűléseiken, hol Ferdinánd királynak, hol pedig Izabella királynőnek ígérkeztek el. 1542 végén, Frater György hatalma megerősödött és a derecskéi részországgyűlésen megszavazták a török adó céljára kért összeget. Néhány hónappal korábban már, 1542. augusztus 16-án Fráter György támogatására a váradi részországgyűlésen Arad, Zaránd, Bihar, Békés, Csanád, Csongrád, Külső-Szolnok és Temes vármegyék követei jelentek meg. Ugyanez a nyolc vármegye 1543. január 6. és 10. között tartott ismételt részországgyűlésén viszont már Ferdinánd királynak fogadott hűséget.10 Szulejmán szultán 1543. évi és Mehmed budai pasa 1544. évi tavaszi hadjárata során behódoltatott terület a Tiszántúlt gyakorlatilag elvágta a Habsburg-Magyarországtól. A török javára eltolódott katonai helyzetből a tiszántúli földbirtokosok levonták a következményeket s Izabella királynőhöz közeledtek. 1544 augusztusában Tordán az erdélyi országgyűlésen a nyolc vármegye képviselői is megjelentek és egyenrangú félként vettek részt a törvényalkotásban. Ez a részvétel ettől az időtől állandósult, s így kialakult Erdély és a tiszántúli részek államjogi kapcsolata. A ferdinándpártiak csupán a Tiszántúl északi végében tartották magukat. Vásárhely környékén 1542/1543-ban már Izabella királynő uralkodott. ítélőmes­ terei több hatalmaskodási perben ítéletlevelet adtak ki. Hűtlenség címén Izabella királynő és Ferdinánd király is vagyonelkobzásokat végzett, s ezekbe a birtokokba 8 V ass E lőd, A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása; in Tanulmányok Csongrád megye történelméből 1979, Szeged 1980, ... 1. 9 C zimer K ároly, A szegedi szandzsák, Szeged 1894, A Dugonics Társaság Könyvei Nr. 1., 1893, 54—55 )., valamint még H alasi— kun T ibor, i. m. 67—71 1., és még Z irojevic O loa , i. m. 21—22 1., s ezenkívül Steltzer F rigyes, Die Geschichte des Bacser Komitats, Neusatz 1881, 37—50 1., s még U. ő„ Bácskai adatok a török defterekben. A Bács-Bodrog Megyei Történelmi Társulat Évkönyve, III—IV. Füzet, Zombor 1885, ... 1. 10 B arta G ábor, Az erdélyi fejedelemség születése; Magyar História, Budapest 1979, 76—84 1.

7

híveiket ültették. Az 1540-es években Vásárhelyen a szegi Dóczi család leszármazottai Csáki Demeter, csulai Kende Péter, Sulyok Ferenc, csulai Móré Péter és Losonczi István voltak a földesurak. A környéken nagyobb birtokosok Pestyéni Gergely, Mágocsi Gáspár, Ártándi Kelemen, Telegdi László, Makó László, Kerecsényi László, Palatics János, Szokoli János, Varkocs Tamás és a nagylaki és fellaki Jaksics Márk leszármazottai Bánű Gáspár, Zeleméri László, Olcsárovics Gáspár voltak. Ezen­ kívül kisbirtokosok éltek még jelentékeny számban. Befolyásuk Fráter György nö­ vekvő hatalma mellett egyre csökkent.11 1545. április 24-én Tordán tartott országgyűlésen Erdély és a tiszántúli részek küldöttei János Zsigmondot választott király­ nak kiáltották ki, s Ferdinánd királytól pedig megvonták a birtokadományozás és a legfelsőbb ítélkezés jogát. Ezzel a törvénnyel a ferdinándpárti földesurak birtokait fenyegette a hűtlenség miatti elkobzás. Vásárhely környékén legjelentősebb földesúr a Temesváron élő Petrovics Péter volt, aki a nagylaki uradalom birtoklása révén Ki­ rályhegyesig, Csomorkányig és Sámsonig terjesztette ki hatalmát. Viszont Mártélyon Nádasdi Tamás ferdinándpárti földesúr volt, s Vásárhely földesurai között Losonczi Istvánról is tudjuk, hogy később ferdinándpárti lesz. Ugyanakkor a török határ a Tiszánál kezdődött. A szomszédos Békés vármegyében Pathocsi Ferenc már 1544-ben Izabella királynő tanácsosa lett. 1549-ben már Fráter György mellett Petrovics Péter, Pathocsi Ferenc és Losonczi István Izabella királynő főtanácsosa, s az ő szavuk nyo­ mott a legtöbbet a kialakuló erdélyi államban. Vásárhely földesurai közül Losonczi István, tehát közvetlenül a főtanácsosságig vitte, a királynő szolgálatában, amikor újabb események következtek be.12 Szulejmán szultán 1547-ben békét kötött Ferdinánd királlyal és nemsokára, 1548 tavaszán, megindította perzsiai hadjáratát. Az alkalom kedvezőnek látszott Fer­ dinánd király és Izabella királynő közötti egyezség megteremtésére. A két országrész egyesítésére 1548 tavaszán Izabella királynő tett ajánlatot, s végül a konkrét tárgya­ lásokra 1549. szeptember 8-án Nyírbátorban került sor. 1550 márciusában a törökök megtudták a tárgyalásokon megkötött „titkos” egyezmény tartalmát, s Erdélybe parancsot küldtek Fráter György elfogására. Erre, Izabella királynő környezetében, Petrovics Péter 1550 szeptemberében katonai akcióba kezdett. Petrovics kapitánya, Cserepovics Miklós, Csanád és Makó ostromlásába kezdett, ahol Fráter György hívei a „titkos” egyezmény értelmében a ferdinándpártiakhoz álltak. 1550. október 10. körül Kászim budai pasa török csapatai is csatlakoztak a Csanádot ostromló Cserepovics Miklós délszláv fegyvereseihez. Kászim pasa Csanád alól Lippára indult éppen akkor, amikor Varkocs Tamás serege Nagyváradról Csa­ nád alá érkezett. Fráter György kapitánya Varkocs Tamás, Cserepovics fegyvere­ seit szétverte: Csanádon és Nagylakon saját katonáit helyezte el. A nagylaki uradalmat ekkor Fráter György részére foglalták le, tehát a vásárhelyi határig most Fráter György tiszttartói parancsoltak. Kászim pasa azonban Lippáról visszafordulva Aradot a földig lerombolta, s Nagylakot bevette, majd Szegedre vonult. A meginduló hadműveletek közepette, 1551. február 3-án, a diószegi gyűlésen Fráter György és Ferdinánd király biztosai véglegesen megegyeztek az egyesítés vég­ rehajtásáról, s a várak átadásáról. Ugyanebben az időpontban Izabella királynőhöz küldött török követek Izabellától adót, s Becse és Becskerek várakat követelték. 1551 június végéig királyi biztosként a ferdinándpárti Báthori András, a király nevében Temesvár, Lippa, Gyula, Becskerek és Becse várakat át is vette, s azokban királyi helyőrségeket helyezett el. Közben Csanád várát a szegedi törökök megtámadták, de sikertelenül kellett távozniok. Nagy Péter Csanádi kapitány a várat a ferdinánd11 B orovszky, i. m., I. kötet, 176 1. 12 Barta G ábor , i. m. 88—90 1.

8

párti őrségnek így csak 1551. szeptember 28-án adta át. Ekkor már a közelben járt Szokollu Mehmed ruméliai beglerbég mintegy nyolcvanezrés serege, s 1551. szeptem­ ber 7-én kezdte el Becse várát ostromolni. Majd 1551 októberében gyors egymásután­ ban Becse, Becskerek, Arács, Nagybesenyő, Fellak és Lippa török birtokba került. Temesvár első török ostroma, 1551. október 27-én, a védők győzelmével ért véget. A Vásárhelyen földbirtokos Losonczi István kapitány nemcsak a temesvári várat védte meg, hanem a visszavonuló török nyomában több kisebb helységet visszafog­ lalt. 1551. december 5-én Ferdinánd király és Fráter György egyesült csapatai Lippát foglalják vissza. Ezek a hadműveletek Vásárhely környékét is érintették. 1551 október végén Makó város még meg tudta magát védeni a határban legelő gulyák mellők felriasztott pásztorok segítségével, de ez csak a várost fél évre mentette meg. 1552 március elsején Tót Mihály hajdúi Szeged városát, a vár nélkül, váratlan roham­ mal elfoglalták. A helyszínre siető budai pasa és a ferdinándpárti csapatok között Szeged környékén több csata zajlott le. Alighogy Szeged alól visszaverték a törökök a ferdinándpártiak támadását, Ahmed ruméliai beglerbég serege Temesvár elleni fel­ vonulását kezdte el. 1552. július 27-én Temesvár elesett, vitéz kapitánya, Losonczi István vásárhelyi földbirtokos is ott lelte halálát. Ahmed beglerbég serege ezután Szolnok irányába vonult tovább, s az útjába került helységeket csapatai feldúlták. így került sor 1552 augusztusában Vásárhely és környéke felprédálására is.13 A továbbvonuló török csapatok nyomában azonban egy másik világ kezdődött e l: az oszmán-török hódolt­ ság kora. Vásárhely és környékének 1552. évi pusztulása után első írásbeli feljegyzése mégis a magyar királyi dika-adóról m aradt fent. 1553. március 25-én a királyi dikarovó Csongrád megyében 17 lakott helységet, összesen 36 portával jegyzett fel. A 17 lakott helységből 11 helység Vásárhely környékére esett, tehát akkor a királyi adórovó csupán Csongrád megye északi részét járta meg. Ugyanabban az időben Csanád megyének a Tisza és Maros háromszögébe eső lakott települései közül húszat jegy­ zett fel. A húsz lakott helység közül hat esett Vásárhely környékére, s közöttük Vá­ sárhely város 40 portával szerepel. Csanád megye Maroson inneni részén ekkor összesen 291 portát írtak össze. 1553. március 25-i dikális adóösszeírásban több hely­ ség nevénél már külön feljegyzésként szerepel: „Gyulához tartozik”.14 Ebből felté­ telezhetjük, hogy a királyi dikális adók összeírói is Gyula várából jöttek, s a török pusztítás nyomában közvetlenül számbavették a maradék lakosság adózóképességét. A Csanád megyei dikális adóösszeíráshoz mellékelt feljegyzés szerint, a többiek szegények és ezért nem vették számba őket. A török csapatok 1552. évi pusztítása, tehát nem annyira az emberéletben, mint az adózóképességben okozott nagy csök­ kenést. A lakosság nagy tömegei a veszély elmúltával ismét visszatelepültek, de ökrü­ ket, marhájukat vagy más élőállatukat, melyek a vagyonukat jelentették, csak több év alatt tudták pótolni.1516 13 B orovszky, i. m., I. kötet, 179— 181, 183 és 188 1.

11 OL. E—157, Conscriptiones portarum, XIII. Tomus, Comitatus Csanád et Csongrád, Ezen­ kívül még a hódoltsági terület magyar adóztatásáról: OL. E—160, Conscriptiones diversae, 8. Tétel; Gyula és OL. E—210, Miscellanae; 32 és 47. Tétel, Gyula valamint B orovszky, i. m., I. kötet, 191 la­ pon megjegyzi, hogy Gyulai Gál András kamarai adószedő levelében 1552-ben Csanád vármegyében 11 helységet kivéve a többi elpusztulásáról ír, s ugyan ő 1555 december 13-án írja, hogy 200 Ft.-ért három lovas legényt tart a király adóinak begyűjtésére, mert négy vármegyében, mint Szolnok, Arad, Csongrád és Csanád, se főispán, se szolgabíró nincsen. 16 B orovszky, i. m., I. kötet, 192 lapon említi, hogy Békés, Bihar, Arad, Csanád, Közép, és Külső Szolnok és Zaránd vármegyék királyi adóit Ferdinánd király már 1554 július 6-án Gyula várá­ hoz adta.

9

Vásárhely környékének az oszmán-török közigazgatás alá kerüléséről leg­ korábbról ismeretes forrása a Csanádi szandzsák 1557. október 23.—1558. október 21. közötti 965. mohamedán évre keltezett fejadó (harács) adóösszeírása, ahol már vásárhelyi náhije megnevezéssel 20 helység került összeírásra. Valószínű azon­ ban, hogy nem ez a legelső török adóösszeírás, mivel 1553-ból a szegedi szandzsák összeírását ismerjük, s feltételezhetjük, hogy ugyanebben az évben Vásárhely kör­ nyékét is a Csanádi szandzsákhoz számítva először írhatták össze. Ez a legelső adó­ összeírás azonban mindmáig ismeretlen maradt, mivel eredeti kézirata még nem került elő. Az 1557/58. évi fejadóösszeírás szerint, Vásárhely és a hozzá számított 19 lakott helység alkotta a Csanádi szandzsák vásárhelyi náhijéját, s Mágocs falutól északkeletre az aradi szandzsák békési náhijéja, s délkeletre pedig a Csanádi szandzsák csanádi náhijéja feküdt. Ha azonban az egyes szandzsákok és náhijék közös hatá­ rait az összeírt falvak alapján részletesen térképre vetítjük, azonnal feltűnik, hogy szinte mindegyik náhije a másik náhijéhoz tartozó falvakat saját területébe körbeékelve is tartalmazott. Az egyes náhijék közös határvonala, tehát azokat nem tel­ jesen választotta el, mivel közbeékelt falvakat is őrzött. A vásárhelyi náhije észak­ keleti határa a békési náhijéval Ecser, Eperjes, Fábián Sebestyén, Királyság, Kasza­ perek, Vörösegyház, Szentetornya, Kondoros helységek között haladt. A vásárhelyi náhije délkeleti határa Kisgyála, Törvár, Deszk, Dedemszög, Tompos, Lele, Batida, Földeák, Rét Koppáncs, Csókás, Csomorkány, Peres Kutas, Mogyorós, Fecskés, Kutina és Mágocs a csanádi náhijébe tartozó helységek vonalában haladt. Itt azon­ ban a vásárhelyi náhije területéből a Maros folyó déli partján fekvő Klárafalva, Vasántó (Varsántó), Kis Szőreg helységek, azonkívül Királyhegyes, Igás, Libécsegyház és Újváros, részben a csanádi, részben a békési náhijébe ékelődtek be. Ugyan­ ilyen módon Rétkopáncs helység a csanádi náhijébe tartozott, de Vásárhelytől délre a vásárhelyi náhijébe ékelődött be.16 A Tisza folyó szegedi partján a szegedi náhije Csongrádig terjedt, s onnan északra Csongrád és Szelevény között a Hármas-Körös a szolnoki szandzsák csongrádi náhijéját határolta, illetve csak 1559 után, mivel korábban a csongrádi náhije Tö­ mörkénynél kezdődött.1617 Tömörkény 1560-ban néhány évre a vásárhelyi náhijéhoz került. Ugyanebben az évben a csongrádi náhije a szegedi szandzsáktól a szolnoki­ hoz került át. Az oszmán-török közigazgatás területegységeinek határvonalai csu­ pán az 1570-es évekre alakultak ki véglegesen. A fent felsorolt határvonal, Tömör­ kény helység kivételével, nem változott Vásárhely környékén, s 1560—1578 között növekvő számban összeírt adózó helységek korábban is a vásárhelyi náhije területén voltak, csupán az adóképességük lassabban növekedett meg, ezért később írták össze ezeket a korábban meg sem művelt helységeket. A már említett 1559. évi oszmán­ török közigazgatási területegységek közötti átszervezéskor kerülhetett a vásárhelyi náhije, a csanádi szandzsákból a szegedi szandzsákba. 1560-ban már a szegedi szand­ zsákban írták össze, s a hódoltság végéig változatlan területi kiterjedéssel ott is szerepelt. Gyula várának 1566. évi eleste után pedig a szomszédos békési náhije az

16 A csanádi és aradi szandzsákok fejadóösszeírását kivonatosan közölte: V elics, i. m., II. kö­ tet, 194—205 1. és még V. ő. 1. jegyzetben. Ezenkívül Királyhegyős faluról: Isztanbul, Basvekaiet Arsivi, Tapo defteri, Nr. 680: Defter-i mufaszál-i liva-i Gyula ve Csanád című 1579—80. évi össze­ írásában a 264 oldalon a csanádi náhijében 37 adófizetővel (hane) rendelkező településként említi. 17 Tömörkény falu 1548. évi részletes adóösszeírását közli V ass E lőd , A szegedi és csongrádi náhije..., i. m. 38 1., és még a tömörkényi török párkány építéséről és legénységéről: Isztanbul, Basvekaiet Arsivi, Tapo defteri Nr. 333: Defter-i idzsmal-i liva-i Szegedin című összeírás 1560—61. évben emlékezik meg; „ ...a z új tömörkényinpárkány..." meglétéről. 10

aradi szandzsákból a gyulai szandzsákba került.18 A vásárhelyi náhije a szegedi szand­ zsákban, tehát északon a Hármas-Körösnél a szolnoki szandzsákkal, Mágocs hely­ ségig a gyulai szandzsákkal, Mágocstól a Tiszáig pedig a csanádi szandzsákkal volt határos egészen 1686-ig, s így keleten nagy félkör alakú határvonala volt, amit egy-két körbeékelt falu szakított meg. A vásárhelyi náhije adóösszeírásához a budai török tartományi kincstár (defterhane-i vilajet-i Budin) egyszeri alkalomra kijelölt vállalkozókat állított ki, akik rendszerint török katonák voltak. A török adórovó részletes utasítást kapott, s embereivel a vállalt területet faluról-falura megjáratta. Minden településen a falu bí­ rójával és esküdtjeivel együtt készítették el az adójegyzéket, amelyben a hat magyar forint, illetve 300 török dénár értékű cenzus szerinti vagyonnal rendelkező család­ főket vették fel, ha már tíz év óta ott laktak. Az oszmán-török pénzügyigazgatás szemléletében a lakosság adófizetőképes részének névszerinti nyilvántartása a vásár­ helyi náhije előirányzott éves kincstári bevételeinek biztosítékát jelentette. Az egész oszmán-török feudális államgépezet ezekre a kijelölt éves kincstári bevételekre épült fel. A föld birtoklása az adójegyzékben (defter) való szerepléstől függött. A föld bir­ tokosa, a helységenként földdel rendelkező telkes gazdák, földjüknek birtokba­ vételekor, mikor az adójegyzékbe felveszik őket, ingatlanforgalmi adót (reszmi tapu) fizettek. A nevére írt földet fiára, vagy testvérére örökíthette, aki szintén ugyanígy fizette az adójegyzékbe kerülés ingatlanforgalmi illetékét. Az adóösszeírás meg­ történtekor a török adóróvók a helyszínen szedték be az ingatlanforgalmi illetékek összegeit és a beszedésről külön elismerő nyugtát (köj teszkereszi), tehát „falu-ok­ iratot” adtak. A „falu-okiratban”, együttesen kerültek a földet művelő és birtokló gazdák kimutatásra, s ezt a névsort másolták be az adójegyzékbe is. Az 1570. évi tahrir defterünk Szentgyörgy, Szentes és más helységeknél külön feljegyzésben emlí­ ti meg, a „köj teszkereszi”, a „falu okiratának” kiadását. De nemcsak a szántó­ földeket, hanem a legelőket is ingatlanforgalmi illetékkel kellett az oszmán-török államtól birtoklásra megváltani. Az ilyenkor kiadott teszkerék nemcsak az illeték megfizetésének nyugtái voltak, hanem a föld, vagy legelő birtokba vevését is és hasz­ nálatának jogát is jelentették. Az ilyen módon elkészült részletes adójegyzék (mufasszal defter) lakott hely­ ségenként az adófizetőképes családfők és fiaik vagy testvéreik névjegyzékét, a földes­ úrnak fizetendő adó összegét és a földesúrnak fizetdő adóösszeg részletezését tartal­ mazta. Az adófizetőképes családfők fiai és testvérei összeírásánál, valószínűleg a nagykorúságot vették figyelembe, tehát a mintegy tizenöt éves legényeket írták öszsze.19 Az összeírások alapján kataszteri nyilvántartásba vett földeket nem tekintették senki magántulajdonának, hanem a szultán tulajdonaként kezelték. Tulajdonkép­ pen nem is a föld, hanem a rajta élő és dolgozó családfők által megtestesített háztar­ tások földesúri adójövedelmeme számított. Az adózó háztartások földesúri adóegy­ ségének a török neve a kapu volt.A török földesúri adóösszeírásokban (tahrir defret)szereplő kapu adóegységek atelekkel, vagy telekrésszel (fél, negyed és nyolcad) rendelkező paraszti háztartások számát mutatják. A vásárhelyi náhije összeírt lakott helységeit 1559 után a budai tartományi kincstár saját kezelésében tartotta. Az egész náhije minden lakott helysége szultáni 18 A békési náhije 1579—80. évi török adóösszeírásáról áttekintést közöl Vass E lőd , Öcsödi jobbágylevelek és tanúvallomások a Békés megyei hódoltságból; Agrártörténeti Szemle, XXII. évf., 1—2. sz., Budapest 1980, 174—180 1. 19 A hódoltsági terület joggyakorlatában a nagykorúságról: Sápi Vilmos, Gyöngyös város joggyakorlata a török hódoltság idején; Adatok Gyöngyös város történetéhez. A Mátra Múzeum Füze­ tei 7., Gyöngyös 1964, 73 1.

11

hász-birtok lett. Az oszmán-török közigazgatáson belül különleges helyzetet bizto­ sított az a tény is, hogy a náhije területén török helyőrség nem volt. Vásárhely város és a környező falvak csupán a török adószedőkkel tartottak kapcsolatot. Ezek közül Ahmed pesti kádi szidzsilje szerint, 1570. április 22. után három évre az adószedést a vásárhelyi „emanet” kezelését, Ahmed összesen egy millió akcsa értékben vállalta el.20 Az „emanet” fogalmában az oszmán-török pénzügyigazgatás a „ bizománykénti”, illetve „letétkénti” kezelési módot értette. Más vélemény szerint az ,,emanet "-kezelés a császári jövedelem beszedésének az a módja, amikor egy már török szolgálatban álló tisztviselő, vagy katona bizonyos százalékban megállapított haszon fejében veszi át. Az „emanet”-kezelést a budai tartomány területén csupán néhány helyen alkalmazták, de hogy egy egész náhije jövedelmét ilyen módon szedjék be, erre más példa nincs, ami vásárhelyi náhije különálló táji jelleg szintén kidomborítja.21 A budai tartományi kincstár a vásárhelyi náhije pénzügyi hivatalának (mukataa) emanetkezelését 1570-ben a fejadó (harács, forintadó) valamint a vámok beszedé­ sével együtt adta ki. 1570-ben hivatalosan kijelölt vámhely Bekény faluban volt. 1560-ban pedig Tömörkénynél jelölt a tahrir defter vámhelyet, amit később Szeged­ hez csatoltak. A vásárhelyi náhije lakosságának közelebbi megismertetése, létszámának és életkörülményeinek rekonstruálása a most közölt tahrir deftereink adataiból nem könnyű feladat. A XVI. századi életkörülményekről gyakran csupán általánosságok­ ban mozgó, összefüggéseiből kiragadott, kellő módszerekkel fel nem dolgozott ada­ tokból alkothatunk képet, s így a társadalmi-gazdasági viszonyok elemzésének hiánya miatt nem egyszer nehezen érthetők meg a konkrét történelmi események. Hangsú­ lyozni kívánjuk a következő vizsgálataink kísérleti jellegét, mivel elsőként vállal­ kozunk a tahrir defterek történeti forrásként való feldolgozására. A rendelkezésre álló török adóösszeírási adatok a használt módszerek tekintetében is korlátokat szab­ tak, mivel a szokásos történelmi statisztikai módszereket az adatok természetéhez kellett igazítani. A vásárhelyi náhije 1560—1570 közötti települési jellegét meghatározó objek­ tumok: a városok, lakott falvak, lakatlan falvak, puszták, kikötők, malmok, halas­ tavak számának és arányának bemutatása tárja fel. Az 1560-as években a városok száma egyről kettőre emelkedett. Vásárhely mellé Szentes zárkózott fel. A lakott falvak száma viszont az 1560. évi húszról tizennyolcra csökkent le. A lakatlan falvak pedig háromról ötre emelkedtek. A puszták esetében kizárólag a megműveltekről készült feljegyzés, azonnal gyanakodhatunk a megművelést folytató falvak szántó­ képességének gyors növekedésére, vagyis az ökörszámuk gyarapodására. A vásár­ helyi náhije területén hivatalos vámszedő révhely, kikötő egy volt. 1560-ban Tömörkény, 1570-ben pedig Bekény. Ez talán a nyugati irányba folyó szarvasmarha kihajtás útirányának megváltozásával függhet össze. Bekénynél a göbölyút a Hármas-Körösön keresztül Vezsenyhez, s ott a Tiszán át Vác felé tartott. A váci török vámnaplók 1560— 1564 közötti feljegyzései szerint az ott vámoltatott szarvasmarha legtöbbje Csanád, Csongrád, és Heves megyéből származott.22 Jelentős nagyságú állandó jövedelmet hozó halastavat kettőt jegyeztek fel a török adóróvók; 20 Velics, i. m., II. kötet, 392 1. 21 Az „emanet” fogalmáról: F ekete L ajos—K áldy—N agy G yula , Budai török számadás­

könyvek 1550—1580, Budapest 1962, 601 1. 22 K áldy—N agy G yula , Statisztikai adatok a török hódoltsági terület nyugat felé irányuló áruforgalmáról 1560—1564-ben; in Történeti Statisztikai Közlemények, XI. évf., Budapest 1968, 32—34 lapon említi a váci révnél 1563 júl. 22 és 1564 márc. 9 közötti áruforgalomban Vásárhelyről 204, Szentesről 491, Donátról 152, Derékegyházáról 40, Aporról 43 darab szarvasmarha kihajtását jegyezték fel.

12

Vásárhelyen a Burgán tavat, Fark faluval szemközti Tisza-parton és Bekény hatá­ rában a Hármas-Körösnek a Kurca-Tiszaágba való torkolatánál egyet külön meg­ nevezés nélkül. A malmok adóztatásánál az őrlési teljesítményt jelentő „kerék­ számot” vették figyelembe, s ezért így is tüntettük fel. Az 1560-as években nyolc ke­ rékről hat kerékre csökkent az őrlési teljesítmény. Vásárhelyen szárazmalom, való­ színűleg lóhajtással két kerékkel dolgozott, s ez változatlanul működött. Szentesen három kerekű szárazmalom dolgozott. 1560-ban Tömörkényen két kerékkel működő tiszai hajósmalom került feljegyzésre, de az 1570-ben már a szegedi náhijében dol­ gozott. Tőke faluban dolgozott még egykerekű szárazmalom, ami 1570-ben is mű­ ködött. 1. táblázat: A vásárhelyi náhije települési jellege 1560— 1570 között Objektumok jellege

Város Lakott falu Lakatlan falu Puszta Kikötő Halastó Malom

Objektumok száma 1560-ban 1 20 3 5 1 2 8

1570-ben 2 16 5 18 1 2 6

A vásárhelyi náhije települési jellegében 1560—1570 között bekövetkezett jelen­ tős változás Szentes várossá történt emelkedése, kisebb lakott falvak lakosságának elvándorlása és a megművelt puszták számának megháromszorozódása volt. Meg kívánjuk jegyezni, hogy az 1632. évi török adóösszeírásunkban is ugyanez a 18 lakott helység szerepel, az 1595/96. évi hadjárat pusztításai ellenére, ismételt újjátelepüléssel. A vizsgált terület hódoltságkori történeti földrajzában csupán a puszták nevei sze­ repelnek, hol kisebb, hol nagyobb számban, valószínűleg aszerint, hogy milyen ter­ melőkapacitással rendelkeztek azok a lakott települések, amelyek művelésre fel­ használták.23 Az összes többi terület pedig parlag volt. A török hódoltság egész ideje alatt, tehát csupán a megművelés alatt levő falvak és puszták neve szerepel. A kikötők, halastavak és malmok száma változatlanul maradt. A viszonylagosan hosszabb ideig folyamatosan lakott helységek számának egymásközötti nagyságrendi aránya a népesség eloszlására m utat rá. A vásárhelyi náhije lakott helységeinek egyharmada 1560-ban 11—20 hane-adóegységszám és 0—10 kapu-adóegység szám között számítható ki. A hane és a kapu adóegységek nagyságrendjének eltolódása mögött a házas zselléreknek a telkes gaz­ dákhoz viszonyított nagyobb száma rejtőzhet. A többi helység nagyságrendi száma a hane és kapu adóegységek szerint jelentős szétszóródásban található. Ha ugyan­ ezeket a jelenségeket 1570-ben vizsgáljuk meg a 2. táblázat alapján, jól láthatjuk, hogy a 0—10 adóegységszámú kategóriában jelentős csökkenés mutatható ki. A leg­ több helység már a hane adóegység száma szerint a 21—30 és a kapu-adóegységszám szerint pedig szintén ugyanott mutatkozik meg. Az 1560. évi összeírás hane és kapuadóegységszámaihoz viszonyítva továbbá a 11—20 adóegységszámú kategóriába 23 Az 1595/96. évi hadjáratok pusztításáról és az újjáépítésről: Borovszky, hogy a pusztítás után 1607-ben említik a források Vásárhelyt, s a többi helység ugyancsak ez időben elepült vissza.

13

2. táblázat: A vásárhelyi náhije lakott helységeinek megoszlása 1560— 1570 között a ,,harte" és ,,kapu” adóegységek szerint Adóegységek száma

0— 10 11— 20 21—30 31—40 41—50 51— 60 61— 70

Helységek száma „hane ’’szerint

Helységek száma „kapu” szerint

1560-ban 1570-ben 1560-ban 1570-ben $ 1 7 1 2 7 6 2 5 4 5 3 4 1 4 1 — — 1 1 4 4 1 1 1 1 — — 1

1

101—200 300—400 Összesen:

—

1

21

18

1

1

—

1

21

18

sorolható helységek száma 1570-re egyharmadára csökkent le. A csökkenés azért következett be, mivel a vizsgált évtizedben a 31—60 adóegységszámú kategóriákba sorolható helységek száma megnőtt. A 2. táblázatban kimutatott változás mögött a vizsgált helységekben lezajlott társadalmi-gazdasági változásokat sejthetjük. Az adó­ fizetésre képes lakosság számának közel egyharmada a helységek hane és kapu-adó­ egységében kimutatott módon megnövekedett. Ez az adóegységek szerint kimutatott adóképességnövekedés azonban olyan módon ment végbe, hogy bizonyos helysé­ gekre koncentrálódott, s más helységek teljesen elnéptelenedtek, vagy nagyságrendi visszaesést szenvedtek. Ezek a nagyságrendjükben visszaeső helységek az összes lakott helység felét teszik ki. Az 1560-as években tehát a következő társadalmi­ gazdasági mozgásra figyelhetünk fel, a helységek nagyságrendje teljesen átrendező­ dik, s pedig az 1560. évi állapothoz képest 1570-re a lakott helységek fele nagyság­ rendjében visszaesik, mintegy 20%-a stagnál és 30%-a pedig megnövekszik. A nö­ vekvő helységek között a városok: Vásárhely és Szentes járnak az élen. 3. táblázat: A vásárhelyi náhije népességének megoszlása 1560— 1570 között Helység

Hane-szám

Kapu-szám

1560-ban 1570-ben 1560-ban 1570-ben

Családfőszám 1560

1570

Összes lakos 1560

1570

Város Falu

176 433

417 524

174 411

405 457

184 425

404 519

cca. 1200 cca. 2800

cca. 2700 cca. 3300

Összesen:

609

941

585

862

609

923

cca. 4000

cca. 6000

Korábbi kutatások szerint, 1548— 1565 között készült török összeírásokban a fejadót (harács, forint adó) fizetők (hane) az összes családfők (müzevedzs) számának a nógrádi szandzsákban átlagosan 70%-ot, a simontornyai és koppányi szandzsákban 80%-ot, s a szekszárdi szandzsák szultán hászbirtokain pedig csak 73%-ot tettek ki.24 Ebből arra következtetünk, hogy a török adóztatás szabályrendeleteiben 24 K áldy—N agy G yula , A dzsizje defterek és a tahrir defterek népesség-statisztikai forrás­ értéke; in Történeti Statisztikai Közlemények. III. évf. Budapest 1959, 108—112 1.

14

(kanuname)25 említett 6 magyar Ft-os, illetve 300 török akcsás cenzust fizetni nem tudó családfőket (müzevedzs) a fejadó fizetésére nem kényszerítették. H a feltételez­ zük, hogy a fejadó „hane”-adóegységét minden cenzust fizetni képes családfőtől és a földesúri „kapu”-adóegységét minden telekkel rendelkező családfőtől behajtották, akkor feltételezhetjük azt, hogy a saját háztartással rendelkező telkesjobbágy család­ fők megközelítő arányát a házas zsellér családfőkkel szemben adóösszeírásunk tük­ rözi. Korábbi kutatások adatai szerint, Nógrád, Somogy, Tolna és Solt megyékben a zsellér családfők (a földdel nem rendelkezők) aránya az összes családfők 20—30 %-át közelítette meg. A vásárhelyi náhijében a 3. táblázat alapján 1560-ban Vásárhelyen a hane-adóegységet fizetők száma az összes családfők számát 95 %-ban közelíti meg. Ugyanakkor azonban a többi húsz faluban gyakorlatilag mindenki fizette a fejadót, még a családfőkön kívül önálló háztartást vezető házas testvérek és fiúk is. Ez az utóbbi helyzet 1570-re általánossá vált: 941 hane-adóegységfizetőre 923 családfő esett. Ez az arány a családfőkön kívüli testvérek és fiúk megadóztatását mutatja ki. A török adóztatási szabályrendelet kimondja, ha egy házban két-három testvér lenne, s mindegyiknek külön-külön 6 magyar Ft-os, illetve 300 török akcsás értékű vagyona van, külön-külön adózzanak. Az oszmán-török fejadó (más elnevezéseken harács, forint adó, császár adója) állami adó, egysége a hane volt, amelyet minden nem mohamedán családfőnek személye és vagyona megőrzésére a mohamedán államban kellett fizetni. A kivetésé­ ről szabályrendelet (kanunname) részletesen intézkedett.26 Külön szedték be és külön is kezelték a többi adótól, azonban a vásárhelyi náhijében 1570-ben már egyesítették a többi adóval, ami a többi magyarországi hódolt terület szokásaitól eltérő különleges eljárás volt. A kapu-adót, (a kapu magyar jövevényszó a török, ben), más néven a törökök iszpendzsének is hívták. Ez a kapu adózási fogalom meg­ felelt a magyar királyi dica, vagyis forintos hadiadó (subsidium) kivetésénekamelynek az adóegysége a porta volt. A török kapu adó, egy kapura eső összege a magyar forint 1545 körüli értékének megfelelő 50 török akcsa volt. Korábbi kutatá­ sok alapján tudjuk, hogy Heves és Fejér megyében egy magyar porta adóegységre két török kapu adóegység, Vas megyében három török kapu adóegység és Békés megyé­ ben pedig 1,5 török kapu adóegység esik.26 Egy magyar porta adóegység fogalmában Békés megyében az 1550-es években átlagosan 1,5 kiscsalád számítható ki. A fenti kutatások eredménye összesítve, tehát egy török kapu adóegység fogalmában kéthárom kiscsalád mutatható ki. Ebből az állapítható meg, hogy egy telekkel, vagy telekrésszel rendelkező jobbágyháztartásban több kiscsalád dolgozott együtt, illetve a török kapu adóegység fogalmában a jobbágyháztartások számát, a „jobbágy gaz­ dasági familia” számát kereshetjük. A 3. táblázatban a vásárhelyi náhije területén élő népesség számát és megoszlását mutatjuk be. A népesség valódi számának ki­ számításához az összeírt családfők számát, a hane-adóegység számát és a kapu­ adóegység számát vettük figyelembe. Azonban a fenti kutatások alapján a 3. táblázat­ ban közölt adóegységek és családfő számok csupán a cenzus szerinti vagyonnal ren­ delkező házas zsellérek és telkes jobbágyháztartások számát mutatja ki, s a teljes né­ pesség számának kiszámításához még a vagyontalan gazdasági cselédek, az adómen25 A szegedi szandzsák 1548. évi török adóösszeírásának szabályrendeletét (kanunname) kö­ zölte: Vass Előd, i. m., ... 1., V. ő. 8. jegyzetben, 26 A magyar porta és a török kapu adóegységek arányairól: Vass E lőd, Török adóztatás Borsód megyében az egri vár eleste előtt; Borsodi Levéltári Évkönyv IV., Miskolc 1980, ... 1. és U. ő. A székesfehérvári (Isztulni Belgrád) náhije 1582. évi török adóösszeírása, Fejér megyei Történeti Évkönyv XII., ... 1., és U. ő. Vas megyei helységek III. Murád szultán korabeli adóösszeírása, Vas Megyei Történeti Évkönyv, Szombathely 1980, ... 1., valamint C sípés A ntal, Békés megye élete a XVI. században; Békéscsaba 1976, 18—20 1.

15

tességet élvező bírók, újonnan települtek számát is be kell számítanunk. Az utóbbiak felbecsülhető száma szintén korábbi kutatások szerint legkevesebb 30%, azonban bizonyos helyeken, mint a kalocsai náhije 1548. évi adóösszeírásában is a 40%-ot is elérheti. 27 A vásárhelyi náhije összes népességének kiszámításához a 30%-os rászámítást alkalmaztuk, s egy kiscsalád átlagos létszámához pedig a történeti statisz­ tikai irodalomban alkalmazott szokásos öt fővel számoltunk. Vizsgálataink eredmé­ nyeképpen 1560-ban az összes népesség létszámát 4000 fő körül állapítottuk meg, s ebből Vásárhelyen mintegy 1200 fő élhetett. Tíz évvel később már a náhije összes népessége elérte a 6000 főt, s ebből 2350 fő vásárhelyi, 350 fő szentesi lakos volt. Vá­ sárhely lakossága tehát tíz év alatt megkétszereződött. A náhije népességszáma tehát a fenti időszakban a városokban megkétszereződött, a falvakban pedig csupán egytizedével növekedett, s így összesítve egyharmadával növekedett meg. A vásárhelyi náhije területén korábbi említéseink szerint délszláv lakosság is élt. Az összes népesség nemzetiségi megoszlásának 1560— 1570 között kiszámításá­ hoz a magyar, a délszláv és a vegyes népességkategóriákon belül az odatartozó haneszámokat, kapu-számokat és családfőszámokat vetettük össze. A nemzetiségi meg­ oszlás megvizsgálása során így 1560-ban az összes népesség 88,18 %-a magyar, 5,20 %-a délszláv és 6,62 %-a vegyes kategóriába sorolható volt. A vegyes kategóriába soroltuk azokat a falvakat, ahol a magyar és délszláv személynevek egyenlő számban válto­ gatták egymást. Ezen szempontok szerint 1560-ban tisztán délszláv Tőke és Derekegyház (valószínűleg akkor Dragigy) és a vegyes, magyar—délszláv keverék családok­ kal lakott Kéktó Ráros és Donád falu volt. Ez a nemzetiségi megoszlás 1570-re lassan megváltozott. A náhije összes népességének már csak 87,05 %-a tisztán magyar, 5,05 %-a tisztán délszláv és 7,00 %-a vegyes lakosságú helységekben élt. Tőke, Derék­ egyház és Kéktó Ráros vegyes nemzetiségűvé vált, viszont Donád délszlávosodott el. 4. táblázat: A vásárhelyi náhije nemzetiségi megoszlása 1560— 1570 között Adóegységek

Hane-szám Kapu-szám Családfőszám Lélekszám Százalékarány:

Nemzetiségek ---------------------------------------------------------------------magyar délszláv vegyes 1560-ban 1570-ben 1560-ban 816 577 32 553 741 32 799 32 767 5200 208 3527 88,18% 87,05% 5,20%

1570-ben 60 58 59 350 5,05%

1560-ban 37 37 41 265 6,62%

1570-ben 65 63 65 450 7,00%

A 4. táblázat nagyon jól szemlélteti a délszláv nemzetiség beolvadási folyama­ tát, tíz év alatt az együttélés során meginduló házassági kapcsolatok első fázisában a tisztán magyar és tisztán délszláv népesség egyaránt lecsökkent, s a vegyes népességű kategória létszáma növekedett meg. Ez a folyamat területi eloszlásban úgy mutatko­ zik meg, hogy 1560-ban tisztán délszláv Tőke falu vegyes nemzetiségűvé válik, s Donát, pedig tiszta délszlávvá lesz. 1570-ben Tőke, Derékegyház és Kéktó Ráros már vegyes nemzetiségű falvak, ahol magyar családnevű apáknak délszláv keresztnevű fiaik, nyilvánvalóan délszláv feleségeik révén mutatkoznak meg. Tőke faluban, a Eluszár családnév egy időben, hol magyar, hol délszláv keresztnévvel szerepel, ami 27 A szegedi szandzsákbeli népességszámításról: G yőré K ornél, Bácska népességszáma a XVI. század végén. Történeti népesség-statisztikai vizsgálat; in LÉTÜNK III. évf., 2—3. sz., Újvidék 1974, 171—177 1.

16

a falu teljes és kölcsönös házassági kapcsolataira utal. 1560-ban Derékegyházán, 1570-ben Donádon szerepel Petre Forróház, ami egy nagyon értékes adat, mivel Forróháza Baja mellett található, s tudjuk korábbi kutatásokból, hogy Baja környé­ kére 1550-es évek végén a törökök félkatonai falvakba délszláv vojnik-alakulatokat telepítettek le.28 Talán ez a személy onnan szökött el, s ez a vásárhelyi náhije délszláv telepeseire is fényt vetne, mivel a XV. századi telepítések az elmúlt évszázad alatt nagy változásokon mehettek át. Utalni szeretnénk arra a téves felfogásra, hogy az egyszeri betelepülések változatlanul fentmaradhattak volna. Több adattal rendelkezünk a dél­ szláv telepesek állandó mozgására is, ami a magyar lakosságra éppenúgy ebben a korban jellemző volt. Másik alig megvizsgált kérdés a délszláv telepesek ethnikai összetétele, mivel adatok bizonyítják, hogy a török hódítók magyar területre már szerbeket, bolgárokat és makedorománokat (vlahok) elkeverve telepítették át. A szerb­ ség csak ott tudott megmaradni, ahol papja, pópája is volt. Sok helyen viszont a szerb pópák szerbesítették el a makedorománokat és a bolgárokat is. A magyar hódoltsági terület az ipeki szerb pátriárchátushoz tartozott, s minden ortodox egyházközségbe szerb papokat küldtek ki, s így tudott a szerb nemzetiség megmaradni.29 A 3. táblázat szerint a vizsgált korszakunkban a náhije összes népességének egyharmada Vásárhely városában élt. Ezért Vásárhely népességének vizsgálata 1557— 1578 közötti időszakban az egész terület társadalmi-gazdasági kérdéseire választ ad. Négy török adóösszeírás felhasználásával a hane-adóegység, a kapu-adó­ egység és a családfőszámok megoszlását az 1564. évi magyar dikális adóösszeírás porta-adóegység számával együttesen tekintjük át.30 5. táblázat: Vásárhely város népességének létszáma 1553— 1578 között Évek 1553 1557 1560 1561 1564 1570 1578

Hane-szám

Kapu-szám

Családfők

_

Porta-szám 40

135 176

174

138 184

—

—

—

—

—

—

311 282

305

298 ?

—

9

— —

167 117 — —

Lélekszám 9

cca. 920 cca. 1200 9

? cca. 2350 cca. 1870

Az 5. táblázat Vásárhely népességének alakulását 1553—1578 között mutatja be, a török és a magyar adóegységek száma alapján, illetve ezekből a fent már ismer­ tetett számítási módszerünk segítségével következtetett lélekszám adatokkal. A lélekszámokat követve arra a következtetésre juthatunk, hogy az 1552. évi augusztusi török pusztítás nyomán, valószínűleg 1560-ra települt vissza a város eredeti lélekszáma, s további valódi népességnövekedést csak az 1560-as években ért el. A város növekedésének lehetőségét a terület társadalmi-gazdasági feltételei biztosították. Ezek a feltételek mindössze alig egy évtizedes fejlődést engedtek meg, s már az 1570-es években minimális népességcsökkenéssel is számolhatunk. Egészében áttekintve a népességszám alakulását a fenti időszakban egy évtizedes szakaszos emelkedés után minimális visszaesést követőleg 1570— 1595 között mintegy kettős ezres lélekszám 28 V ass E lőd , Baja és környéke a török hódoltság korában; in Baja monográfiája, Kézirat. 23 U. ő. A balkáni nomádok az Oszmán Birodalom európai tartományaiban; in Nomád államok-Nomád társadalmak, Szerk. Tőkei Ferenc, Kézirat. 30 Az 1553, 1561 és 1564. évi magyar dikális adatokat Borovszky, i. m., II. kötet, 220—223 1. vettük.

17

stagnálását bizonyosra vehetjük. Az 1595/96. évi újabb török, tatár és császári had­ járatok pusztításainak elmúltával, 1610 után is, valószínűleg ez a kettő ezres lélekszám stagnált a török uralom végéig. Az 5. táblázatban felhasznált török kapu-adóegységek és a magyar porta-adó­ egységek között, 1560— 1564 között történt feljegyzések szerint, mintegy másfélszeres különbség a török kapu-adóegység javára számítható ki. A török adóztatás szerint 1560-ban 184 összeírt családfő 1564-ben 117 portának számított a magyar adóztatás­ ban. A korábbi vizsgálatainkat figyelembe véve mintegy két család került egy török kapu adóegység és három kiscsalád egy magyar porta adóegység fogalmába, ami az adóegységekből a népességszám kiszámítását lehetővé teszi. Az 5. táblázatban bemutatott népesség, Vásárhely városban a mocsarak és a tavak által körülzárt szigetek közül a magas ártéri szinteken helyezkedett el.31 Az alacsony ártéri szint az Adriához mért 79,5 m és a magas ártéri szint pedig a 81,5 m magasságban található, tehát a kettő között alig kettő méter a különbség. Vásárhely mai belterületén a vizsgált időszakban négy tó; a Hód (vagy Nagy) tó, a Királyszéki lapos tó, a Hattyas tó, a Csúcs tó és a Kis tó által közrefogott magas ártéri szinten a török defterek 1560— 1578 között tíz utca nevét jegyezték fel. Ezek a következők: Hód utca, Félszőr utca, Kanizsa utca, Kazsó utca, Kis utca, Nagy utca, Szent György utca, Tarján utca, Új utca, Vásárhely utca voltak.32 Az 1560-ban, 1570-ben és 1578ban összeírt tíz utcanév közül négy utca, Hód utca, Félszőr utca, Kanizsa utca és a Nagy utca mind a három összeírásban szerepel. Ez a négy utca lehetett a legfontosabb, a település tengelyvonalát, valószínűleg hosszanti utcáit, É—D-i irányban, illetve a hosszanti tengelyvonalban haladó Nagy utca kiágazásait jelentették. Vásárhely utcarendszere a XVIII. század végéig csupán városrésznevekben fordul elő, de a vá­ rosrésznevek sokszor különböznek, aszerint hogy esetleg két-három utca által ha­ tárolt városrészt melyik utcanévhez számították. Az összeírások szerint 1560-ban hét, 1570-ben hat, 1578-ban hat és 1787-ben pedig öt városrész neve került megneve­ zésre, amelyek nem teljesen egyeznek meg.33 A fenti négy különböző évben összesen 12 utcanév került feljegyzésre, s ezek közül a fenti négy utca neve a legtöbbször fordult elő. Ha Vásárhely népességének utcák szerinti megoszlását kívánjuk bemu­ tatni, ugyanakkor a népesség mozgását is ábrázolni tudjuk. A népességre vonatkozó adatok közül a családfők, a legény fiaik, legény testvéreik, a vejek, szolgák számát és az utcánként összeírt családfők előforduló családnevét használjuk fel. Ezeket rövi­ dített alakban, kezdőbetűikkel használjuk fel.

31 32

Bodnár Béla, Hódmezővásárhely és környékének régi vízrajza, Szeged 1928, 9— 13 1. Szilády Á ron , A defterekről, Pesten 1872 (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok Köré­

ből, XI. szám. 1872), 14 1. közli Vásárhely utcaneveit. Az 1570. évi szegedi szandzsák fejadó defteré­ ből végzett fordítása az ugyanazon évből való földesúri defterünkbeli utcanevekkel egy kivételével megegyezik. Szilády Áron által Ábrány utcának fordított nevet a Kanizsa utcával azonosítottuk. Ezenkívül még Szeremlei Samu, Hód-Mező-Vásárhely története, Hódmezővásárhely 1911, IV. kötet, 62—-63 1. szintén az utcanevekkel foglalkozik. 33 B odnár , i. m. 8 1. O rtvay T ivadar ; Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején a pápai tizedjegyzékek alapján feltüntetve, Budapest 1891, I. rész, 43 1. említi Hold-Warashel plébá­ niáját, amely a Csanádi püspökség marosontuli plébániái közé tartozott. Az 1560-ban összeírt Szent György utca megléte alapján feltételezzük, hogy a fenti plébánia Szent György védőszent (patrozinium) nevét viselte, mivel a pogány kunok legyőzésének megfelelő keresztény szimbolikát tükrözhet. A Szent György plébániatemplom a hasonnevű utca torkolatában állhatott.

18

6. táblázat: Vásárhely népességének utcák szerinti megoszlása 1560— 1578 között 1. HÓD UTCA (1560-ban, 1570-ben és 1578-ban) 1560: Családfő 19, legény fiú 9, legény testvér 1.

Családnevek: Balok, Bodmér, Bodor, Barát, Cserepős, Halász, Gyenős, Kotormán, Kun... Krivin, Nagy, Szabó, Szikarás, Szűcs, Kovács. 1570: Családfő 19, legény fiú 29, legény testvér 1. Családnevek: Bagó, Bor, Bors, Biró, Falazó, Bencse, Csernyés, Kis, Kovács, Kalmár, Mócsi, Puskás, Péter, Dalacsa, Dóka, Száka, Verős, Zalka. 2. FÉLSZŐR UTCA (1560-ban és 1578-ban Félszer) 1560: Családfő 28, legény fiú 21, legény testvére 6. Családnevek: Busa, Ányás, Bene, Bors, Bakai, Borbás, Csala, Damján, Gál, Habarit, Donát, Gazdak, Fekető, Égető, Lőte, Keskőn, Kovács, Salamon, Tót, Tolnai, Varga, Szabó, Száka, Turdivin, Szűcs. 1570: Családfő 25, legény fiú 30, legény testvér 4. Családnevek: Ányás, Bus, Bodor, Aszubrács, Anyafi, Bakó, Berkován, Csusza, llacs, Horvát, Győrfi, Kovács, Kun, Kazdak, Kis, Kunfi, Kurta, Vén, Varga, Magyar, Szada, Vékásméri,. Tót. 3. KAZSÓ UTCA (1560-ban) 1560: Családfő 14, legény fiú 12, legény testvér 4. Családnevek: Darkó, Boldizsár, Dús, Branko, Irsai, Kazsó, Mindszent, Pató, Szentes, Szűcs,, Tót, Zsarkó, Zsold. 4. KANIZSA UTCA (1560-ban, 1570-ben és 1578-ban) 1560: Családfő 41, legény fiú 11, legény testvér nincs. Családnevek: Baros, Barber, Búza, Becsei, Baroka, Csáni, Dankó, Dáni, Dajka, Deli, Dávid, Cserepős, Gerai, Fekető, Élijás, Anyafi, Halász, Hegyős, Kazal, Kisbors, Koncs, Lantos, Nagy, Olajos, Peti, Sebős, Sózó, Sánta, Szabó, Szél, Petrás, Túr, Tálos, Szalai, Varga, Verös,. Varjas. 1570: Családfő 21, legény fiú 30, legény testvér 5, veje 2. Családnevek: Baros, Bakó, Búza, Bárson, Cserős, Dajka, Hönye, Fogas, Nagy, Gerő, Halász,. Kara, Kiskörös, Kuti, Pál, Szeder, Szekeres, Tót, Zsarkó. 5. KIS UTCA (1578-ban és 1787-ben) 1578: 6. NAGY UTCA (1560-ban, 1570-ben és 1578-ban) 1560: Családfő 30, legény fiú 28, legény testvér 7. Családnevek: Ányás, Berecski, Búza, Bokodi, Dajka, Fekető, Gyenős, Horvát, Ispankó., Kenyér, Keresztős, Kazsó, Kalmár, Monostori, Nagy, Pali, Rozsd, Sánta, Szakálos, Szabó, Szűcs, Tompa, Zákó, Zsarkó. 1570: Családfő 114, legény fiú 36, legény testvér 25, veje 1, szolga 1. Családnevek: Aradi, Bácsi, Boka, Bt'nye, Bora, Baayi, Bérős, Boldizsár, Beregő, Bazsó, Bilák,. Csépő, Dóka, Dús, Darkó, Domokos, Dám, Dobrovin, Égető, Farkas, Ferendi, Gilom, Gyenős, Hernák, llacs, Ispánkó, Gerő, Conboz, Horvát, Jaksi, István, Kalmár, Kaszás, Kovács, Kökönyés, Kancsár, Késős, Kun, Korhádor, Komár, Komlós, Kőbőr, Lom, Kenéz, Kis, Mészáros, Mindcsend, Mács, Makali, Martin. Márton, Nagy, Nyerges, Mégy, Nánai, Oláh,, Orosz, Petrás, Pedko, Pálfi, Peti, Radó, Róna, Pósa, Ságér, Sánta, Szabó, Szűcs, Szakálós, Szijas, Szitás, Tarkó, Ternák, Telek, Tót, Város, Vén, Zsarkód. 7. SZENT GYÖRGY UTCA (1560-ban)34 1560: Családfő 8, legény fiú 13, legény testvér 1. Családnevek: Bors, Kenyér, K któs, Kovács, Puskás, Sebős, Száka, Szűcs. 34 Veress É va, A jobbágycsalád szervezete a sárospataki uradalom falvaiban a XVII. század' közepén; in Történelmi Szemle, I. évf. 3—4. sz., Budapest 1958, 396 1.

19.

8. TARJÁN UTCA (1570-ben és 1787-ben) 1570: Családfő 85, legény fiú 125, legény testvér 26, szolga 1, lelkész 1. Családnevek: Baroka, Baros, Bácsi, Bori, Boros, Boldizsár, Bódók, Bors, Balog, Ágoston, Borka, Berdán, Bora, Búza, Bakó, Bitó, Csáti, Csór, Csala, Csontos, Éltős, Erdős, Dajka, Faragó, Fark, Fejér, Fazokas, Ferencs, Fekete, Gál, Halom, Hajdók, Gyurka, Kis Győrfi, Kovács, Kodór, Kuti, Keresztős, Korormán, Kun, Mégy, Ménes, Nemes, Nagy, Őlbős, Sár, Sipos, Sebestyén, Szijas, Szél, Szabó, Szeben, Terocska, Tés, Tarján, Porgán, Ukk, Zsodos, Vajas, Varga, Vámos. 9. UJ UTCA (1560-ban és 1787-ben) 1560: Családfő 36, legény fiú 26, legény testvér 2. Családnevek: Barcsa, Bakó, Bors, Ágoston, Bodog, Baroka, Boldizsár, Baros, Berecs, Erdős, Hajdúk, Jó, Karikás, Kotormán, Kéktós, Kigyó, Kis, Keresztős, Nagy, Nagybors, Nemes, Szél, Szélős, Szigán, Tót, Varjas, Zsoldos. 10. VÁSÁRHEL UTCA (1570-ben) 1570: Családfő 33, legény fiú 46, legény testvér 4, veje 2, szolga 1. Családnevek: Aszubrács, Bika, Bényi, Boros, Csala, Cseber, Damján, Cserepős, Felfődi, Jó, Kál, Kesken, Kovács, Kárfi, Kum, Molnár, Sebős, Sózó, Sós, Salamon, Székős, Szerencsi, Szetem, Szűcs, Varga, Vásárhely.

A 6. táblázatban bemutatott tíz utcanévén kívül csak 1787-ben említik még az Oldalkosár és Tabán utcákat.35 A népesség családfőinek száma és családnevei alapján az egyes utcákban is nyomon kísérhetővé válik. A négy folyamatosan összeírt utcában lakók között tíz év alatt is jelentős változások léptek fel. A Hód utcában a lakosság 19 családfővel stagnált, a Félszőr utcában pedig 28 családfőről 25-re a Kanizsa utcá­ ban viszont 41 családfőről 21-re csökkent. A Nagy utcában ugyan ebben az időben a lakosság megháromszorozódott, 30 családfőről 114-re szaporodott. A többi utca közül a Tarján utca gyarapodása kétséget kizárólag megállapíthatóvá válik, tehát Vásárhely lakossága az 1560-as években a Hód, vagy Nagy tó felé orientálódott, mi­ vel a Nagy utca és a Tarján utca a tó keleti partjának hosszában húzódott. Vásárhely népessége nem csupán a város tóparti része felé telepedett át fokozatosan, hanem 1560—1570 között mintegy 80%-ban kicserélődött. A 6. táblázatban utcánként fel­ jegyzett családnevek tíz éves névjegyzékeinek összevetése szerint a következő helyzet állapítható meg. A négy folyamatosan feljegyzett utcában a Hód utcában az 1560. évi névjegyzékben szereplő családnevek közül 1570-re csupán cca. 0,6 %-a maradt. A Félszőr utcában pedig 20%-ot lehet kimutatni. A Kanizsa utcában az 1560. évi névjegyzék családneveinek 10%-át tudjuk azonosítani. A Nagy utcában viszont a legtöbbet mintegy 25%-ot azonosítani lehet. A fenti vizsgálataink alapján, tehát Vásárhely népességének közel 80 %-a kicserélődött. A 6. táblázatban az egyes utcákban feltüntetett családfőszám az ott található házak, illetve jobbágyháztartások számával azonosítható, mivel egy-egy háztartáson belül, a háztelken belül több épület is állhatott. Minden belső háztelek több részre tagolódott, egy vagy több lakóépület, bosztánkert, istállók, gazdasági udvarok válto­ gatták egymást. A lakóépületek nem épültek szorosan egymás mellé, hanem a saját belső háztelek legelején utcára nyíló kapuval helyezkedtek el. Ezek a lakóépületek még félig a földbe ásott alsórésszel gerendavázra vályogtéglákból készültek. Egy-egy belső háztelket alkotó jobbágyháztartásban 1560-ban és 1570-ben Vásárhelyen és Szentesen hat-hat fős népesség számítható ki. Ez a hat fő átlagos lélekszámként két kiscsalád meglétével azonosítható, mivel szóródásában a gazdagok háztartásában többen és a szegényekében pedig kevesebben helyezkedtek el. A Vásárhely környéki 36 A török akcsa 1570. évi átszámításáról: Velics, i. m., II. köt., 514

20

falvakban is hasonló volt a népesség megoszlásának aránya, azonban ott 1570-ben már egy kapu-háztartásra hét fő számítható ki. Valószínűleg a falvakban csupán a föld­ del rendelkező háztartások vezetőit írták össze, s így a földdel nem rendelkező csa­ ládokat nem is vették számításba. A földművelés elvégzéséhez a XVI. századi mezőgazdasági technikát nézve egy-egy háztartásban legalább 2—3 férfi és ugyanannyi női vagy gyermek munkaerőnek meg kellett lennie, különben nem tudott földet mű­ velni. Az emberi munkaerőn kívül még az ökrök száma szerint tudott egy-egy ház­ tartás a falu földközösségétől kijelölt határrészben egész, fél vagy nyolcad telekrész­ nyit művelni. Figyelembe kell vennünk a mezőgazdasági idény jellegét és a fenti munkaerőfeltételeket és vizsgálódásunk számadatainak átlagos eredményeit, hogy jobbágyi háztartásaink életkörülményeit és helységen belüli megoszlásukat helyesen értékelhessük.35 Ezek a vizsgálódási eredmények viszont arra utalnak, hogy Vásárhelyen nem minden adófizető művelt földet. 1560-ban Vásárhelyen 174 adófizető kapu és 184 összeírt családfő mellett 24 juhos gazda egy kovács és egy deák szerepel. A kovács és deák mesterség itt a városi értelmiséget is jelenti, amíg a 24 juhos gazda a városi tár­ sadalom leggazdagabbjainak arányára utal. Ez az arány az összes családfőhöz viszo­ nyítva 14% körül mozgott. A szegények közül csupán a belső háztelekkel rendelkező zselléreket tudjuk számbavenni, ezek aránya az összes családfőhöz számítva 9 % kö­ rül lehetett. Az adófizetőképeseknek 77%-a tehát csupán a földet művelő társadalmi réteg, akik kizárólagos megélhetésként végezték. A többiek más tevékenységet is folytathattak, a gazdagok kereskedőként, vagy pusztabérlőként üzletelhettek, mert a nagy számú juhtartás mellett a szarvasmarhatartás is feltételezhető, noha erre pontos számadatokkal nem rendelkezünk. A szegényebb zsellérréteg viszont kerté­ szettel vagy más tevékenységgel élhetett meg. Erre utalhatnak a növénytermesztés török adóztatásának adatai is, az egész náhije növénytermesztésből eredő adóinak felét csupán Vásárhely fizette. A város igazi szegényeit, a szolgákat és cselédeket össze sem írták, mivel nem voltak adófizetőképesek. 1570-ben csupán 3 szolgát je­ gyeztek fel, de ezt a számot vitatni lehet, mivel esetleges vagyonos, talán háztulajdo­ nos állapotuk következtében kerültek számbavételre. Házas zsellérek is eljárhattak szolgálni. 7. táblázat: A vásárhelyi náhije török adóinak megoszlása 1560— 1570 között Helység

Évek

Vásárhely

1560 1570 1560 1570 1560 1570 1560 1570 1560 1570

Szentes Tömörkény Falvak Puszták

Fejadó akcsában

Földesúri adó akcsában

8800

71 250

—

2800 —

3200 —

15650 — —

—

—

26 912 —

46 162 —

88 958 —

6 781 —

Összes adó akcsában és Ft-ban —

168 347 —

53 134 — — —

209 781 —

17 252

1067,33 2244.62 396.15 708,45 658,15 —

1394,77 2797,08 90.41 230,02

Egy kapu adója arany Ft-ban 6,13 7,33 7,07 7,08 (10,44) 6,00 —

4,77 6,12 — —

A vásárhelyi náhije összes lakott helysége 1560-ban külön a fejadót és külön a földesúri adót fizette. Ez az általánosan elterjedt adózási rendszer 1570-ben itt meg­ változott. A fejadót a földesúri adóval együtt fizették be. A 7. táblázat követve a

21

helyi adóztatás változását, nemcsak az összes török adók megoszlását mutatja, ha­ nem az egy kapu adóegység fogalmában sejtett háztartások adóit is ábrázolja. Az át­ számítás a török akcsából a magyar arany forintra (dukát) a török pénzügyigazga­ tásban használt egy magyar arany 75 török ezüst akcsával való kulcsa alapján tör­ tént.36 A fenti időszakban az adóztatás legjelentősebb változása a falvak adóinak tíz év alatti egyharmados emelkedése volt. Vásárhelyen csupán egy arannyal, Szente­ sen pedig semmivel sem emelkedett a török adó összege, amelynél figyelembe kell venni azt a tényt: miből fizették be? Az utóbbi szempont alapján Tömörkény ese­ tében 1560-ban 21 000 akcsa tiszai révátkelési illetéket jegyeztek fel, ami irreálisan megemelte az egykapura eső átlagos török adóösszeget. Általánossságban a vizsgált korszakunkban 4,77 és 7,33 magyar arany dukát értékben vál­ takozó összegű adókat számíthatunk ki. Ez közel másfél magyar arany értékű diffe­ rencia a falvak adóinak egy évtizedes megemelkedését is mutatja, talán a korábban ábrázolt faluból városba történő vándorlásnak egyik fő okát is itt kell keresnünk. Fejérváry József korábbi véleményével: ,,... a város a török rablások idején tömörült a falvakból, tehát 1550 és 1600 között, mely alatt a helységek lassan eltűntek. így együtt biztonságosabb volt a helyzet ...”37, nem érthetünk egyet, mivel Vásárhely és környéke társadalmi és gazdasági helyzetét nem a török befolyásolta. Alapvetőleg a török hódítás előtti évszázadban kialakult a társadalmi-gazdasági rend folytatódott a változó körülményekhez igazodva. A budai tartomány szandzsákjai 1580. évi adókimutatásában a szegedi szand­ zsáknál külön feljegyzésben szerepel a vásárhelyi náhije falvaiból a budai kincstárba fizetett 655 450 akcsa adóösszeg, amelynél a fejadót 75 akcsával, vagyis egy magyar arany Ft-tal számították.38 Musztafa szegedi kádi 1570. jún. 4. körül hitelesítette a vásárhelyi szultáni hász-birtokok összeírásának jegyzékét. Ebben a jegyzékben Vá­ sárhely városon kívül 17 falu szerepel, Az összesen 859 hane adóegységet tartalmazó összeírás elkészülésének idejét talán a fejadó és a földesúri adó fizetésének emánet kezelésbeli összevonására tehetjük.39 Korábbi említések szerint ekkor került volna Szegedhez, ami nem így történt. 1566— 1596 közötti időszakból az egri vár urbáriumai­ ból tudjuk, hogy a vásárhelyiek, hol Szegedre, hol Szolnokra vitték adóikat. A török eminek, akik az adókat beszedték, ott székeltek. A tizedeken kívül minden telkes gazda Szent György napra 2, karácsonyra 3 Ft-ot, a zsellérek csak karácsonyra 4 Ft-ot fizettek.40 A fentiek szerint, tehát egy évben kétszer jelent meg a vásárhelyi hászbirtokot kezelő török emin, vagy képviselője és az adókat elszállította. Ehhez a kö­ rülményhez azonban hozzá kell fűznünk azt a feltételezést, hogy a többi 16 faluból a vásárhelyiek gyűjtötték össze a török adókat, ami a törökkel együttműködő társa­ dalmi rétegre mutat rá. A vásárhelyi módos gazdáknak a törökkel való együttműkö­ dés a szultáni hász-birtok kezelésében való segítés az egész terület igazgatására lehe­ tőséget nyújtott. így a vásárhelyi náhijéban az egész hódoltsági területet tekintve különleges belső önkormányzat jött létre. A 8. táblázat a búza és a kétszeres (két rész búza egy rész rozs) török tizedeinek összeírásait egy kapu adóegység fogalmában érthető háztartásra mutatja be. A kila mennyiségek tízszerese érthető összes termésmennyiség fogalmában, de megosz­ lásuk arányában kívánjuk csupán ábrázolni. A ,,kila” súlymérték fogalmában a XVE 37 38

F ejérváry J ózsef, Vásárhely története családok tükrépen, Hódmezővásárhely 1929, 7—9 1. Velics, i. m., II. köt., 514 1.

39 U. ő., I. köt., 203—2041. közli a vásárhelyi hász-birtokok 1570. évi összeírását, amelyben hat helység nevét Velics Antal tőlünk eltérően fordította: Donát helyett Csobád, Derékegyház helyett Dragtén, Körtvélyes helyett Görtöblös, Héket helyett Martin, Kéktó Ráros helyett Fektőváros Férged helyett Margan. 40 Borovszky, i. m., II. kötet, 221—222 I.

22

8. táblázat: A vásárhelyi náhije gabonatizedei 1560— 1570 között

Helység

Vásárhely Szentes Falvak Puszták

Évek

összes búzatized

1560 1570 1560 1570 1560 1570 1560 1570

2200 kila 2995 kila 1350 kila 1110 kila 3847 kila 4250 kila 220 kila 864 kila

Gabonatizedek egy kapu kétszeres tizede összes tized 12 kila 9,8 kila 24,0 kila 11,0 kila 9,3 kila 9,3 kila — —

862 kila 2200 kila 400 kila 1300 kila 2184 kila 2487 kila 145 kila 215 kila

egy kapu tizede 4,9 kila 7,2 kila 7,0 kila 13,0 kila 5,3 kila 5,3 kila — —

században használt „fertál” mértékegység érthető, aminek az értéke helyenként vál­ tozott.41 A 8. táblázat Vásárhelyen és Szentesen a fenti időszakban a búza vetés mennyiségi visszaesését tükrözi, mivel a közben megemelkedett népességszám a búza termelését nem folytatta. Ugyanebben az időszakban viszont a kétszeres mennyiségei megemelkedtek. Ezt az egy kapura eső tizedmennyiségek jól szemléltetik. A 16 falu­ ban a búza és a kétszeres termésmennyiségek változatlan mennyiségben mutathatók ki, pedig a lakosság egy része elköltözött. A falusi gabonatermelésben, tehát mini­ mális emelkedésre is következtethetünk. Ez a megnőtt számú igásökör munkájából adódhatott. Ennélfogva feltételezhetjük, hogy a falvakból elköltözött lakosok a zsellérekből tevődtek ki. 9. táblázat: A vásárhelyi náhije juhtenyésztése 1560—1570 között Helység Vásárhely Szentes Falvak

Évek

Juhszám

1560 1570 1560 1570 1560 1570

6 098 drb —

850 drb —

10 461 drb

—

Juh adó 19 840 drb 19 840 drb 1 000 drb 3 000 drb 32 772 drb 33 390 drb

Egy kapu darabszáma 149 drb 65 drb 33 drb 30 drb 105 drb 73 drb

A vásárhelyi náhije juhtenyésztésének egy évtizedes változása között Vásárhely városnak a csökkenő juhszámát kell mindenekelőtt kiemelnünk. Vásárhelyen közel a felére, a 16 faluban pedig kétharmadára csökkent a juhok száma, amíg Szentesen ez az arány változatlan maradt. A török adóztatás szabályrendeletei szerint kettő juhtól egy akcsát, egy sertéstől, amelyik egy évnél már öregebb, kettő akcsát és egy méhkas után pedig szintén kettő akcsát szedtek. A földesúri adóösszegből ilyen módon kiszámíthatóvá válik a darab­ szám, s ha ezt egy kapu illetve háztartásra eső arányszámra is lebontjuk: a tényleges átlagszám kiszámíthatóvá válik. Vásárhelyen 1560—1570 között a 10. táblázat szerint a sertésszám egyharmadával és a méhkasszám is szintén egyharmadával csök­ kent. Szentesen a sertések és a méhkasok száma kissé emelkedett. A 16 lakott faluban 41 A török mértékegységekről: F ekete L ajos, A z esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása, Budapest 1943, 14 1. Ha a 41 kg.-os egri kilát vesszük, akkor a 8. táblázat egy kapu-háztartásra eső gabonamennyiségei átlagosan 20—40 q között váltakoztak.

23

10. táblázat: A vásárhelyi náhije sertéstenyésztése és méhészete 1560— 1570 között Helység Vásárhely Szentes Falvak

Évek

Sertés adó

1560 1570 1560 1570 1560 1570

1775 darab 2225 darab 375 darab 980 darab 1960 darab 2525 darab

Egy kapu darabszáma

Méhkas tized

Egy kapu darabszáma

10 darab 7 darab 6 darab 9 darab 4 darab 5 darab

9 250 10 750 1 350 2 600 8 150 13 170

53 darab 35 darab 24 darab 26 darab 19 darab 31 darab

pedig különösen a méhkasok száma közel egyharmadával emelkedett, amíg a sertés­ szám kis növekedést mutat. Szeremlei Samu ismert monográfiájának megállapításai a fenti adatok megvi­ lágításában egyszerűbben módosulnak. A juhtenyésztés nem a török alatt, s nem a rácok által terjedt el. Az sem igaz, hogy a rácok, délszlávok főfoglalkozása kizárólag a pásztorkodás volt. Erre az itt közölt összeírásaink bárkit meggyőzhetnek. A sertéstenyésztést kevésbé karolta fel a lakosság, írja Szeremlei, pedig a 10. táblázat adatai alapján országosan is jelentős számú sertést tartottak. Szentesen és a 16 faluban a török uralom alatt még számuk növekedett is. A méhészet török alatti elterjedését viszont szintén a 10. táblázat adatai alapján igazolva látjuk. A virágzó földművelés aláhanyatlása sem egészen így igaz, mert valószínűleg csupán a búzatermesztése csökkent, de a kétszeres általában növekvő termésmennyiségeket mutat fel. Szeremlei a szőlőművelést is említi, pedig deftereink erről nem tesznek említést. Valószínűleg a szőlőtermelés csak később indult be, tehát nem a török alatt pusztult ki.42 Vásárhely város társadalmi és gazdasági feltételei azonos körülmények között is Szenteshez és a 16 faluhoz viszonyítva eltérően alakultak. Belső társadalma diffe­ renciáltabb, tehát kevesebb gazdag és több szegény élt ott, mint a többi megvizsgált helységben, a növekvő adóikat a török defterekben fel nem jegyzett szarvasmarha­ tenyésztésből fizethették. Vásárhely hamarabb és nagyobb mértékben állhatott át a szarvasmarha tenyésztésre, mint a többi vizsgált helység, ahol a többi ágazat jelen­ tősége tovább megmaradt.43 A Vásárhely környéki falvak önellátásra álltak át, s Vá­ sárhely természetes ellátását szolgálták. így tudott Vásárhely újabb parlag területeket pusztává, legelővé alakítani, mert a szarvasmarha tenyésztés külső tenyésztése egy állat esetében napi 13— 15 kg legelésre alkalmas szénát kívánt meg. Egy hold mintegy 7—9 állat számára volt elegendő, s ha növelni akarták számukat, akkor a legelőterü­ letet kellett gyarapítani. Ahogy erről korábban szót ejtettünk, a társadalmi-gaz­ dasági feltételek a XV. században alakultak át. A kun népesség feudalizációja terem­ tette meg Vásárhely környékén is azokat a társadalmi-gazdasági alapokat, amelyek azután az elbeszélt külső hatásokra mindig változva fejlődtek tovább. Ennek a fo­ lyamatnak egy évtizedét tekintettük át, amit az itt teljes szövegükben közölt török adóösszeírások tettek lehetővé.

42 Szeremlei, i. m., IV. kötet, 249—258 1.

43 U. ő., IV. kötet, 234 1. említi, hogy a vásárhelyi városi tanács 1738 jan. 3-án írta egyik levelé­ ben: „minden jövedelmünk, melyből adót és egyéb fizetéseinket teljesíthetjük — csupán csak marhá­ inkból — vagyon...”. Ehhez még V. ő. 22. jegyzet adatait, 24

A FORRÁS KÖZLÉSÉNEK MÓDJA A vásárhelyi náhije 1570-ben összeírt minden lakott helysége és minden meg­ művelt pusztája az Oszmán-Török Birodalom budai tartományának (vilayet-i Budun) szegedi szandzsákjába (liva-i Szegedin) tartozott. Az oszmán-török államnyelv — Magyarországon használt — nyugatbalkáni nyelvjárása a magyar helységek nevét a saját kiejtéséhez alakította. Ezért az oszmán-török hivatalos adójegyzékekben (defter) a magyar helységek neve hangtani változtatást szenvedett, amit írásban is jelöltek. Ilyen módon alakult ki a magyar helynevek hivatalos török változata, amit a kéziratunkban a vásárhelyi náhije területén is használtak. Az 1570. évi oszmán-török adóösszeírásunk közzététele a XVI. századi oszmán­ török pénzügyi hivatalok nyelvének arab betűkkel történt lejegyzéséből történik. A helyneveket és a személyneveket a török adóróvó hallás után rögzítette, s azokat a saját nyelvéhez, illetve írásához alkalmazva jegyezte le. A lejegyzés során p l.: a magyar Kerekes személynév arab betűs lejegyzésben: „Krks” betűk alkalmazásával rögzíthető, mivel az arab írásban a magánhangzók jelölésére csak négy betű szolgál. Bizonyos mássalhangzók bizonyos magánhangzókat csak azok kipontozásos jelö­ lésével tüntetik fel. Az arab betűs leírásból egyes személyneveket kétféleképpen is kiolvashatunk, mint pl.: „Boda = Buda, Szűcs = Szőcs, stb.” . Az arab írás a magyar „c” hangot nem ismeri, s ennek jelölésére mindig a „cs” betűt alkalmazza, s így „Rác = Rács, Konc=Koncs, Kurca = Kurcsa, Lőrinc = Lőrincs, stb.”. A helynévi ,,-i” birtokképző nélkül is lehet családnév: „Vásárhel=Vásárhelyi, Karácson = Karácsonyi, stb.”. Az oszmán-török nyelv magyar eredetű jövevényszavait: pap, diják, kovács, bíró, szolga, pinta, kila stb., úgy közöljük, ahogy írva találtuk. Az elmúlt évszázadban a török adóösszeírások névsorainak átírásában eddig az volt a gyakorlat, hogy az arab betűs írásban lejegyzett magyar neveket mai hang­ zásának megfelelő magyar helyesírással írták át.44 Ézt a módszert alkalmazta száz évvel ezelőtt Szilády Áron, Velics Antal ismert defterfordításaiban, s Fekete Lajos is. A nevek közlésénél alkalmazott átírásban a fenti szerzők között legfeljebb annyi volt a különbség, hogy a nevek ma élő magyar formáját írták le, vagy azt a formát, ahogyan véleményük szerint a nevek egykori török adóróvója azokat ejthette, s írhatta.45 Általában az egész adóösszeírás közzétételénél igyekeztünk a török adó­ róvó által leírt magyar névalakot a mai magyar helyesírás betűivel visszaadni. A hely-, és személynevek fonetikus átírása mellett az adófajtákat és az esetleges feljegyzéseket pedig magyar fordításaikban közöljük. Ahol szükségesnek mutatkozik, az egykori oszmán-török kifejezés (terminus technicus) feltüntetése, azt zárójelben adjuk meg. Ezekről külön szójegyzéket készítettünk. Az itt közölt adójegyzékek az eredeti kéz­ irat sorrendjét követik az egyes éveken belüli sorszámok szerint.

44 F ekete L ajos, Török nyelvű forráskiadásaink kérdéséhez; Magyar Nyelv 1961. évi 3. sz., Budapest 1961, 319—325 1. 45 J. (G y .) N émeth, Die westliche Mundart Rumeliens (Rumélia nyugati nyelvjárása): in Zur Einteilung der türkischen Mundarten Bulgariens, Sofia 1956, 10—24 1.

25

A SZEGEDI SZANDZSÁK 1560. ÉVI RÉSZLETES DEFTERE VÁSÁRHELYI NÁHIJE (Nahiye-i Vasarhel), tartozik a nevezetthez, 1. VÁSÁRH ELY város (Varos-i Vasarhel), tartozik a nevezetthez, Berecski István, Kalmár Balás, Szűcs Márkus, Dajka István, Pétör fia legény, Fe­ rencs fia legény, Keresztős Pál, Horvát Gergel, Szakálos Pál 150 juha van, Balás fia legény, Bálind fia legény, Pétör fia legény, Zákó Filep 500 juha van, János fia legény, Pál fia legény, Paló Benedek, Mihál fia legény, Szakálos Miklós 140 juha van, Tamás fia legény, András testvére legény, Gyenős Balás, Lukács fia legény, Márton testvére legény, János fia legény, Nagy Lőrincs 500 juha van, Mátyás fia legény,

1. Kép: Vásárhelyi Nagy utca 1570. évi összeírása

26

A VÁSÁRHELYI NÁHIJE 1560-1570

2. Kép: A vásárhelyi Hód, Fészer és Vásárhely utcák 1570-ben

27

Demetör testvére legény, János fia legény, Búza Borbás, Demetőr fia legény, Ferencs fia legény, Ispánkó Balás 120 juha van, Bálind fia legény, Fekető György, György testvére legény, Zsarkó János, István fia legény, Tompa Benedek, Nagy Gergel, Balás fia legény, Dajka Balás 253 juha van, Gáspár fia legény, Gergel fia legény, Ke­ nyér Borbás, Mátyás fia legény, Nagy Tamás, István testvére legény, András fia le­ gény, Ányás Bálind 200 juha van, Kazsó Bálind, Zsarkó Dijenős, Balás fia legény, István fia legény, Boködi Mátyás, Lukács fia legény, Sánta Tamás 200 juha van, Orbán testvére legény, György testvére legény, Gáspár fia legény, Monostori Tamás 700 juha van, Rozsd Miklós, Ispánkó Petre, István fia legény, Szabó János, Márton fia legény, János fia legény, KAZSÓ utca városnegyed (Mahalle-i Kazsó ucsa), Darkó Benedek 60 juha van, Tamás fia legény, Mátyás fia legény, Zsold András, Márton fia legény, János fia legény, Kazsó András, Minesend Zsigmon 300 juha van, János fia legény, Szentős Pál, Ádám testvére legény, Kelemen fia legény, Pató Deme­ tőr, Bodizsár Benedek, Zsarkó György 145 juha van, Bálind fia legény, Zsarkó Élijás 115 juha van, Mihál fia legény, Márton fia legény, Irsai János, Pétör fia legény, Tót Bernád 120 juha van, Pétör fia legény, Miklós fia legény, Szűcs Balás 160 juha van, Mihál testvére legény, Fábiján testvére legény, Dús Imre 100 juha van, Brankó István, Élijás testvére legény, HÓD utca városnegyed (Mahalle-i Hód ucsa), Gyenős János, Gáspár fia legény, Kovács Petre, Ferencs fia legény, Cserepős Márton, Tamás diják, László kovács, Demetőr fia legény, Barát Lőrincs, Anbrus fia legény, Kotormán András, Krivin (?) Gergel, Nagy Gergel, János fia legény, Szikarás Anb­ rus, Bodor Tamás, Karai (?) fia legény, János fia legény, Szabó György, Szűcs Már­ ton, Miklós fia legény, Máté fia legény, Halász Demetőr, Bodmér György, Balók Lőrincs, Kovács Anbrus, Pétör testvére legény, Kun Anbrus, Szabó Jakab. SZENTGYÖRGY utca városnegyed (Mahalle-i Szentgyörgy ucsa), Puskás Tamás, Alberd testvére legény, Szűcs Petre, János fia legény, András fia le­ gény, Márton fia legény, Gelérd fia legény, Száka Ferencs, Ferencs fia legény, Boldi­ zsár fia legény, Kovács Bálind, Mihál fia legény, Demetőr fia legény, Kéktós Gergel, Mihál fia legény, Bors Mihál, Mihál fia legény, Bálind fia legény, Gáspár fia legény, Kenyér György, Pétör fia legény, Sebős Petre. FÉLSZŐR utca városnegyed (Mahalle-i Félszőr ucsa), Busa Petre 425 juha van, Demetőr testvére legény, Simon testvére legény, Bálind fia legény, Turdivin (?) András, Miklós fia legény, Égető Pál 300 juha van, Mátyás test­ vére legény, Mihál fia legény, Tót Mátyás, Ányás András 310 juha van, Benedek fia legény, Kotormán Tamás, Száka Balás, Dijenős fia legény, Fekető Mihál 200 juha van, Máté fia legény, Gazdak János, Pétőr fia legény, Donát Anbrus, János fia legény, Lőte Lőrincs, Szűcs György, Anbrus fia legény, Szűcs Máté, Varga Kelemen, Jakab fia legény, Kovács Demetőr, Balás fia legény, János fia legény, Keskőn Bálind, János fia legény, Anbrus fia legény, Szabó Alberd, András fia legény, Habarit Imre, Mihál fia legény, Ferencs fia legény, Gál Balás, Bene Kelemen, 400 juha van, János fia le-

28

gény, Csala Petre, István testvére legény, Salamon Imre, Borbás Balás, Imre fia le­ gény, Bors Máté, Lukács testvére legény, Salamon Ferencs, Bakai Benedek, Gergel testvére legény, Tolnai Gergel 100 juha van, István fia legény, Damján Pál, Gáspár fia legény, ÚJ utca városnegyed (Mahalle-i Új ucsa), Jó Mihál, Jakab fia legény, Kéktós György, Kotormán Fábiján, György fia legény, Szélős János, Ágoston Petre, Boroka Bálind, János fia legény, Boldizsár Mátyás, Nemes Filep 200 juha van, Tamás fia legény, Mihál fia legény, Nagy Anbrus, Bálind fia legény, Baros Gergel, Bertalan fia legény, Szél Ferencs, Demetőr fia legény, Nagybors János, Kígyó (?) Gergel, Márton fia legény, Bodog Tamás, Pétőr fia le­ gény, Baros István, Máté fia legény, Karokás Ferencs, Szigán (?) Benedek, Balás testvére legény, Berecs Miklós, Gergel fia legény, Berecs János, János fia legény, Gás­ pár János, Miklós fia legény, Kotormán Petre, Miklós fia legény, Erdős Tamás, Lukács fia legény, Karikás Gáspár, Imre fia legény, Hajdúk Bálind, Jó Demetős, Anbrus fia legény, Zsoldos Márton, Kéktós Tamás, Barcsa András, János fia legény, Szél Petre, Mihál fia legény, Zsoldos László, Mihál fia legény, Varjas Mihál, Tót Kelemen, András fia legény, Pál fia legény, Keresztős Tamás, Bertalan fia legény, Bakó János, Tamás testvére legény, Bors Mihál, Gergel fia legény, Kis Mihál, Alberd fia legény, KANIZSA utca városnegyed (Mahalle-i Kanizsa ucsa), Baros István, Szél Benedek, György fia legény, Dankó Márton, Balás fia legény, Nagy Keresztős, Benedek fia legény, Barber Lukács, Alberd fia legény, Tálos Anbrus, Varjas Ferencs, Márton fia legény, Kisbors János, Mihál fia legény, Szabó Imre, Ist­ ván fia legény, Halász János, György fia legény, Baroka Gergel, Benedek fia legény, Szalai Dijenős, Koncs Máté 400 juha van, Pétör fia legény, Varga András, Benedek fia legény, Dán András, Dajka Alberd, Kazal Bálind, Cserepős Márton, Becsei Bá­ lind, Anyafi Gergel, Verős István, Gerai Kelemen, Fekető Fabijan, Peti István, Hegyős Foris, Petrás Alberd, Búza Gergel, Élijás Vincse, Varga Kelemen, Szabó Berta, Dávid Mihál, Csáni Lőrincs, Sebős Pál, Sózó Ferencs, Deli Balás, Sánta Pál, Lantos Mihál, Olajos Dinőzs, Nagy János, Túr Gergel, Nagy Pál. A Fejadófizetők (hane): 176. Adóbevétel: 71 250 (akcsa), Kapu 174, adója 8700 (akcsa), Erdő,- és legelőhasználati ill. 3480 (akcsa), Búza t. 2200 kila 26 400 (akcsa), Len és kender és hagyma és fokhagyma Kétszeres t. 862 kila 5172 (akcsa), és répa t. 1250 (akcsa), Méhkas t. 1950 (akcsa), Száraz malom, kétkerekű, ill. 30 (akcsa), Sertés adó 3550 (akcsa), Juh adó 9920 (akcsa), Bosztánkert ill. 348 (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszonyi és hordó Kincstári kert 200 (akcsa), ill. 10 250 (akcsa) PORGAN TÓ, halak vannak benne, 2. SÓD puszta, Adóbevétele... (?), 3. SZEN T ALBERD puszta, Adóbevétele... (?), 4. SZENTERZSÉBETpuszta, Adóbevétele... (?),

29

5. TÉS falu, tartozik a nevezetthez, Teleki Imre, Miklós fia legény, Imre fia legény, Nagy Ferencs, Bertalan fia legény, Bálind fia legény, Varga Gáspár Balás testvére legény, István fia legény, György fia le­ gény, Mézes Benedek, György testvére legény, Pétör testvére legény, István testvére le­ gény, Tót Pétör, Mihál fia legény, Mátyás fia legény, Gáspár fia legény, Gödi Imre 200 juha van, János testvére legény, Gécsi fia legény, Kovács András 150 juha van, Bá­ lind testvére legény, György testvére legény, Nagy Mátyás 24 juha van, István testvére legény, Máté testvére legény, János testvére legény, Szeri János 400 juha van, Alberd testvére legény, Mátyás testvére legény, Ancsó Mihál, István fia legény, Balás fia legény, Kovács Alberd, Jakab fia legény, Mihál fia legény, Szeri István, Lőrincs fia legény, György fia legény, A fejadófizető (hane): 12. Adóbevétel: 5633 (akcsa), Bosztánkert ill. 34, (akcsa), Kapu 12, adója 600 (akcsa), Erdő-, és legelőhasználati ill. 240 (akcsa), Búza t. 181 kila 2172 (akcsa), Len és kender t. 30 (akcsa), Kétszeres t. 95 kila 570 (akcsa), Hagyma és fokhagyma t. 20 (akcsa), Juh adó 1651 (akcsa), Hordó ill. 60 (akcsa), Méhkas t. 60 (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszonyi ill. 120 Sertés adó 76 (akcsa), (akcsa). 6. TŐKE falu, tartozik a nevezetthez, Nikola Pavle 200 juha van, Kosztin testvére legény, Petár fia legény, Petre Huszár 350 juha van, Élijás fia legény, István fia legény, Jován Dubos, Nikola Palkovics 150 juha van, György testvére legény, Palkó Branko 350 juha van, Tomas fia legény, Elijas Janin 215 juha van, Petar testvére legény, Marton fia legény, Mihál Kraguj 315 juha van, Kriszte fia legény, Kozma Kraguj 250 juha van, György fia legény, Marko Bacsmali, Nikola Ulasz, Huszár Tamás 140 juha van, Hrvat Alberd 80 juha van, Mate fia legény, Petar testvére legény, Anbrus Brankó 100 juha van, Anbrus Bácsin 150 juha van, Kriszte Bácsin, Ilija Dubos, Szabó Mihál. A fejadófizető (hane): 17. Aadóbevétel: 9292 (akcsa), Kapu 17, adója 850 (akcsa), Len t. 40 (akcsa), Búza t. 300 kila 3200 (akcsa), Lenmag t. 60 (akcsa), Kétszeres t. 290 kila (1740 akcsa), Erdő-, és legelőhasználati ill. 340 (akcsa), Méhkas t. 155 (akcsa), Juhadó 1660 (akcsa), Sertés adó 413 (akcsa) Büntetéspénz és mennyasszonyi és hordó Száraz malom, egy kerekű, ill. 15 (akcsa), ill. 365 (akcsa),

7. KÖRDV1LOS (KÖRTVÉLYES) falu, tartozik a nevezetthez, Kis Bernád 24 juha van, István fia legény, Pál fia legény, Varga Balás, Palkó fia legény, Lobogos Márkus 130 juha van, János fia legény, Kalada Balás, Bencse Antal, András fia legény, Sóstó Pétör, Vágó László, Mészáros Pétör, Nagy György, Török Márton, János fia legény, Kálmán Mihál, Mihál fia legény, Sós Máté 75 juha van, Répás Vincse90juhavan, Bálind fia legény, Répás Anbrus, Csikós János, István fia legény, Tárnak István. A fejadófizetők (hane): 16. a

30

Adóbevétel: 5284 (akcsa), Kapu 16, adója 800 (akcsa), Búza t. 163 kila 1944 (akcsa), Kétszeres t. 60 kila 360 (akcsa), Lenmag t. 50 (akcsa), Méhkas t. 93 (akcsa), Sertés adó 250 (akcsa),

Kender és hagyma és fokhagyma t. 25 (akcsa), Bosztánkert ill. 27 (akcsa), Erdő-, és legelőhasználati ill. 320 (akcsa), Juh adó 1160 (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszonyi és hordó ill. 250 (akcsa).

8. FÉRGET falu, tartozik a nevezetthez, Sánta Antal, Ős Pál, Kricsa János 253 juha van, Antal fia legény, Mátyás fia legény, Gyúrás Gyurka, Tompa András, Márton fia legény, Karig István, Peti fia legény, Iván Gyura, György fia legény, Konober Jancsi, Balázs fia legény, Kricsa Pétör 364 juha van, Gáspár fia legény, Kricsa Markó, Mátyás fia legény, Orbán bíró, Dimetar fia legény, Latjos (?) testvére legény, Anbrus Petre, Madari Miklós, Feran (?) fia legény, Lajtas Anbrus, Gazdak Peti, Jakab testvére legény, Kricsa Ferencs 300 juha van, Gyurka testvére legény, Filep fia legény, Csókási Ferencs, Lőrincs fia le­ gény, Kőris Mátyás, Imre kocsis, Csemer Balás, Gyenős Gelérd 700 juha van, Ko­ nober Mihál. A fejadófizetők (hane): 23. Adóbevétel: 6526 (akcsa), Bosztánkert ill. 46 (akcsa), Kapu 23, adója 1150 (akcsa), Búza t. 150 kila 1800 (akcsa), Erdő-, és legelőhasználati ill. 440 (akcsa),. Kétszeres t. 185 (kila) 1110 (akcsa), Juh adó 1110 (akcsa), Méhkas t. 120 (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszonyi és hordó Sertés adó 270 (akcsa), ill. 300 (akcsa), Lenmag t. 25 (akcsa), Len és kender t. 35 (akcsa), 9. HÉKET falu, tartozik a nevezetthez, Kántor Máté, János fia legény, Demetör Alberd, Gál fia legény, Pál fia legeny, Pál Bálind, Lukács fia legény, Molnos Imre, Domokos testvére legény, Fábiján fia legény, Anbrus fia legény, Nagy Mihál, Gergel fia legény, Andrásfia legény, Telek István, Demetőr fia legény, Berkős Alberdin, Teleki György, Csanád Ferencs, Bálind fia legény, Kis Máté. A fejadófizető (hane): 10. Adóbevétel: 2907 (akcsa), Kapu 10, adója 500 (akcsa), Bosztánkert ill. 20 (akcsa), Búza t. 63 kila 756 (akcsa), Len és kender t. 35 (akcsa), Kétszeres t. 55 kila 330 (akcsa), Juh adó 480 (akcsa), Méhkas t. 90 (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszonyi és hor­ Sertés adó 46 (akcsa), dó ill. 250 (akcsa). Erdő-, és legelőhasználati ill. 200 (akcsa), 10. APOR falu, tartozik a nevezetthez, Molnár András, Erdéli Orbán, Gál Tamás, Pál fia legény, Balog Bálind, Gergel testvére legény, Szabó István, Márton Gergel, Fodor Gergel, Pap Demetri 50 juha

31

van, István fia legény, Bozi Tamás, András fia legény, Kaszás Balás, Pétör fia le­ gény, A fejadófizetők (hane): 10. Adóbevétel: 2135 (akcsa), Bosztánkert ill. 20 (akcsa), Kapu 10, adója 500 (akcsa), Búza t, 60 kila 720 (akcsa), Erdő-, és legelőhasználati ill. 200 (akcsa) Kétszeres t. 75 kila 330 (akcsa), Juh adó 600 (akcsa), Méhkas t. 95 (akcsa), Hordó ill. 50 (akcsa), Sertés apó 170 (akcsa), Büntetéspénz 70 (akcsa). Menyasszony ill. 30 (akcsa) 11. SZENTKIRÁL falu, tartozik a nevezetthez, Kónya István, Pétör fia legény, Nagy Vincse, János fia legény, Hegyős Sebestyén 150 juha van, Alberd testvére legény, Miklós fia legény, Polhakocs (?) Pétőr, Gergel fia legény, Kónya Lőrincs, 100 juha van, Mihál fia legény, Fekető Benedek 150 juha van, György testvére legény, Hegyős János, Hegedűs Gáspár, Gergel fia legény. A fejadófizető (hane): 8. Adóbevétel: 3199 (akcsa), Sertés adó 135 (akcsa), Kapu 8, adója 400 (akcsa), Bosztánkert ill. 25 (akcsa), Búza t. 70 kila 840 (akcsa), Erdő-, és legelőhasználati ill. 160 Kétszeres t. 46 kila 276 (akcsa), Len t. 10 (akcsa). Méhkas t. 15 (akcsa) Kender t. 8 (akcsa), Hagyma és fokhagyma t. 10 (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszony és hordó Juh adó 1200 (akcsa), ill. 120 (akcsa). 12. BODOGHÁZ puszta, tartozik a nevezetthez, üres és adófizetők nélküli, Kördvilos (Körtvélyes) nevű falu lakói művelik meg, A földesúri földjárulék (szahibi arsza) címén tizedeiket megadják. Aadóbevétel: 950 (akcsa). Búza t. 50 kila 600 (akcsa), Kétszeres t. 45 kila 270 (akcsa), Rét t. (Ösürü csair) 80 penez (dénár). 13. DIRAGEGYHAZ (DEREKEGYHÁZ) falu, tartozik a nevezetthez, Mate Gyanoko, Avrat fia legény, Jovan Bendan, Petrije fia legény, Petar Foroház, 41 juha van, Jovan Janin 400 juha van, Todor fia legény, Kriszte testvére legény, Dása Janin, Gyurak fia legény, Mihal Gyurin, Nikola testvére legény, Pave Janin, Acsonko fia legény, Dobro Mihal 119 juha van, Pavel testvére legény, Rof (?) Todor 140 juha van, Petrije Makcsovin, Tamas fia legény, Petrije Dane, Marko fia legény, Pave Yalanin, Petar Papas, Dimetre fia legény, Isztijan Bénák 100 juha van, Gyura Niko, Vuja fia legény. A fejadófizető (hane): 15. Aadóbevétel: 3531 (akcsa), Kapu 15, adója 750 (akcsa), Erdő-, és legelőhasználati ill. 300 (akcsa), Búza t. 100 kila 1200 (akcsa). Len t. 15 (akcsa), Kétszeres t. 50 kila 300 (akcsa), Kender t. 20 (akcsa), Méhkas t. 30 (akcsa), Juhadó 565 (akcsa), Bosztánkert ill. 31 (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszony és hordó ill. 250 (akcsa), 32

14. KÉKTÓ KÁROS falu, tartozik a nevezetthez, Petar Vuja 305 juha van, Pavle testvére legény, Grezso Gregor Csárpás Jáns, Dimitre Brat, Radiboj Petre, Balás András, Antal testvére legény, Balás Miklós, Jankul fia legény, Letkér László, István fia legény, Kazsó Mihál, János testvére legény, Domkó Mihál, Mate fia legény, Csók Foris, Borbás fia legény, Szigyártó István, Pavle fia legény, Zantar Bálind, Huszár Pavle, Drabik Lázár 130 juha van, Vukaszin Ilija 200 juha van, Petre fia legény, Fekető Lukács, Gáspár fia legény, Vük Paja, Gergel testvére legény, Pál Gregor, Palkó fia legény, Keresztős István, János fia legény, Sódi Mihál, Mátyás fia legény, Perad Orbán, Perad Istók 50 juha van, Lázár Milade, Luka Milade, Sáfrán György, Huszár Tamás, Verős Antal, Szőlős Gergel, Nagy Jakab, Petre Jaka, Toda Radin, Fitos Balás, Petar Janin, Bök Ábrán, Nagy Tade, Nikola Gruja. A fejadófizető (hane): 33. Adóbevétel: 7195 (akcsa), Kapu 33, adója 1650 (akcsa), Bosztankert ill. 60 (akcsa), Búza t. 200 kila 2400 (akcsa), Erdő-, és legelőhasználati ill. 660 (akcsa), Kétszeres t. 200 kila 1200 (akcsa), Juh adó 350 (akcsa), Méhkas t. 100 (akcsa), Len és kender t. 50 (akcsa), Sertés adó 200 (akcsa), Hagyma és fokhagyma t. 55 (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszonyi és hordó ill. 300 (akcsa). 15. SZEN TLASZLÓ falu, tartozik a nevezetthez, Tót Mátyás, Gyurkó fia legény, Káka M árton, Benedek fia legény, Palkó Pétör, Édes Bálind, János fia legény, Lajkó Mátyás 150 juha van, Miklós testvére legény, János fia legény, Kis Mátyás, István fia legény, Balás fia legény, Fogi János, Gergel fia legény, Benedek fia legény, Miklós testvére legény, Koncs Orbán, Jakab fia legény, Opancsi János, Farkas fia legény, Fogas Imre, Máté fia legény, Bontos Tamás, Rada György. A fejadófizető (hane): 12. Adóbevétel: 2879 (akcsa), Kapu 12, adója 600 (akcsa), Juh adó 75 (akcsa), Búza t. 100 kila 1200 (akcsa), Bosztánkert ill. 24 (akcsa), Kétszeres t. 75 kila 650 (akcsa), Erdő-, és legelőhasználati ill. 240 Méhkas t. 50 (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszonyi és Sertés adó 90 (akcsa), hordó ill. 120 (akcsa). 16. SZEN TŐ S falu, tartozik a nevezetthez, Szikor Gáspár, Csanád Antal, Imre fia legény, Fejes Mihál, Orbán Balás, Tamás fia legény, Csanád Bálind, Virágos Jakab 100 juha van, András fia legény, Sózó István, Balás fia legény, Szabó János, Gergel fia legény, Csepől Ödincs (?), László fia legény, Bocsor Mihál, István fia legény, Bárd Imre, Tót Mátyás, Szabó János, Szabó M árton, Kalmár István, Baros Gáspár 100 juha van, Miklós fia legény, Bak Simon, Máté idős ember (esnan), Lukács fia legény, Bontos Miklós 150 juha van, Gergel fia legény, Demetőr fia legény, Kodis Máté, Szabó Pál, István fia legény, Szabó István, Anbrus fia legény, Bontos Demetre, Benedek fia legény, András Máté, Lukács fia legény, Lőlei János, Fejes Benedek, 200 juha van, M árton fia legény, Sarló János, Pétőr fia legény, Borcson Anbrus, András testvére legény, Vincse Bálind, Szabó Anbrus, Vi­ rágos Orbán, István testvére legény, Darabos Mihál 100 juha van, János fia legény,

33

Berecski Pál, Pétőr fia legény, Halász Pál, Lukács fia legény, Tót Jakab, Bola Tamás, Gergel fia legény, Bontos Boldizsár, Márton fia legény, Tót Tamás, Demetre test­ vére legény, Demetre fia legény, Berecski Vincse, András fia legény, Máté dijak, Mi­ hál fia legény, Bola LŐrincs, Sebestyén fia legény, Márton fia legény, János Bertalan, Orbán László, Gergel fia legény, Mindcsend Benedek, Imre fia legény, Nagy Máté, Nagy János, Csősz Benedek, Gergel fia legény, Tar Pál, Virágos Lőrincs, Szekér Be­ nedek, Demetőr fia legény, Boros Gáspár, János diják, Bogyós Mihál, Lőrincs fia legény, Seres Anbrus 200 juha van, Anbrus fia legény. A fejadófizető (hane): 56. Adóbevétel: 26 912 (akcsa), Bosztánkert ill. 112 (akcsa), Kapu 56, adója 2800 (akcsa), Erdő, és legelőhasználati ill. 1120 (akcsa), Búza t. 1350 kila 16 200 (akcsa), Malom, három kerekű, ill. 150 (akcsa), Kétszeres t. 400 kila 2400 (akcsa), Len és kender t. 210 (akcsa), Méhkas t. 270 (akcsa), Hagyma és fokhagyma t. 300 (akcsa), Sertés adó 750 (akcsa), Hordó ill. 500 (akcsa), Juh adó 500 (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszonyi és hordó ill. 1600 (akcsa). 17. SZENTG YÖ RG Yfalu, tartozik a nevezetthez, Dóka János, Szijas György, 35 juha van, János fia legény, Vincse Tamás, Fejes Balás, Bagra Tamás, Vincse István 40 juha van, Pétőr fia legény, Lőrincs fia legény, Kapudan László 35 juha van, Pétőr fia legény, Uzan (?) Alajos 200 juha van, János testvére legény, Mihál testvére legény, Fodor Imre, János fia legény, Nagy Pál, Gecső István, András fia legény, Varga Miklós, András fia legény, János Pál, Bálind fia legény, Százs Benedek, Kelemen fia legény, Csuma László, Antal fia legény, Tamás fia legény, Erszén Apor (?), Benedek fia legény, Szabó Márton, 100 juha van, György fia legény, Tót András, Mihál fia legény, Vándor Demetőr 40 juha van, János fia legény, Százs Bálind, Alberd testvére legény, Szegi Tamás, M árton fia legény, Tót Ferencs 100 juha van, János testvére legény, Csapó Gergely Gyenős fia legény, Sós Balás, Vánkus Simon, Kovács Keresztős, János fia legény, Ős András, 250 juha van, Miklós fia legény, Sós Ágoston, Gergel fia legény, Bozsó Lukács 100 juha van, Or­ bán testvére legény, Berecski Mihál, Csaga Ferencs. A fejadófizető( hane): 30. Adóbevétel: 9131 (akcsa), Bosztánkert ill. 60 (akcsa), Kapu 30, adója 1500 (akcsa), Erdő-, és legelőhasználati ill. 600 (akcsa), Búza t. 188 kila 2256 (akcsa), Len t. 50 (akcsa), Kétszeres t. 250 kila 1500 (akcsa), Lenmag t. 30 (akcsa), Méhkas t. 55 (akcsa), Hagyma és fokhagyma t. 45 (akcsa), Juh adó 450 (akcsa), Hordó ill. 500 (akcsa), Sertés adó 650 (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszonyi és hordó ill. 1000 (akcsa). 18. SZEGVÁR falu, tartozik a nevezetthez, Tót Lőrincs, Pétőr fia legény, Doboka Gergel 200 juha van, Demetőr fia legény, Marti Benedek 150 juha van, Balás fia legény, János fia legény, Doboka Gergel, Simon fia legény, Keresztős Bálind, Márton testvére legény, Máté fia legény, Lelei Balás, Gergel fia legény, Magyar Kelemen, Pétőr fia legény, Gáncsos Tamás 400 juha

34

van, Lukács fia legény, Szíjgyártó Benedek, Begyős János, Dóka András, Kum Gergel, György Gergel. A fejadófizetők (hane): 13. Adóbevétel: 3366 (akcsa), Erdő-, és legelőhasználati ill. 160 Kapu 8, adója 400 (akcsa), Sertés adó 200 (akcsa), Búza t. 70 kila 840 (akcsa), Juh adó 1200 (akcsa), Kétszeres t. 50 kila 300 (akcsa), Bosztánkert ill. 16 (akcsa), Méhkas t. 35 (akcsa), Len és kender t. 25 (akcsa), Lencse 40 penez (dénár), Büntetéspénz és mennyasszonyi és hordó ill. 150 (akcsa). 19. GORZSA falu, tartozik a nevezetthez, Imre Bálind, Pétőr fia legény, István fia legény, Egyőd Bálind, Imre fia legény, Ko­ csis Pétőr, Kormos Mátyás 100 juha van, András fia legény, Lőrincs fia legény, Egyőd Lőrincs, Alberd fia legény, Nagy Ferencs 100 juha van, János fia legény, Egyőd János, András fia legény, Babarcsa Berta. A fejadófizetők (hane): 8. Adóbevétel: 2680 (akcsa), Sertés adó 50 (akcsa), Kapu 8, adója 400 (akcsa), Búza t. 50 kila 600 (akcsa), Juh adó 1150 (akcsa), Kétszeres t. 25 kila 150 (akcsa), Fokhagyma t. 20 (akcsa), Bosztánkert ill. 17 (akcsa), Erdő-, és legelőhasználati ill. 160 (akcsa) Méhkas t. 40 (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszonyi és hordó ill. 100 (akcsa). 20. BEKÉN falu, tartozik a nevezetthez, Rada István, Jakab fia legény, Kobók Bálind. János fia legény, Gyuri Tamás, Fél Pétőr, Kobók Máté, Fél Máté, Sebestyén fia legény, Kobók Mihál, Török István, Bakos Lukács, Vincse Anbrus, András fia legény, Szűcs Máté, István fia legény, Verős János, Márton fia legény, Tót Petre, Miklós fia legény, Szabó Benedek, János fia legény, Kobók Simon, Benedek fia legény, Szemcse Bálind, Dani János, Anbrus fia legény, Balok Miklós, Szalai János, János fia legény, Verős Lőrincs, Máté fia legény, Cseri Pétőr, János fia legény, Gyuri Balás, Geges Gáspár, Geges István, Balás fia legény, Berta Mátyás, Búgó György, László fia legény, Szemcse Anbrus, Ferencs fia legény, Szalai Simon, Gál István, Pál fia legény, Dani Márton, Gál Máté, János fia legény, Bertalan fia legény, Tót Balás, Anbrus fia legény, Kövér Antal, Nagy Mi­ hál 150 juha van, János fia legény, Alocson Máté, Telek Balás, Marti János, Tót Anbrus, Fodor Pál, György Gergel, György fia legény, Tót Lőrincs, Kovács Antal, Bacsó Lőrincs, Dékán Benedek, Jó András. A fejadófizető (hane): 45. Adóbevétel: 9955 (akcsa), Juh adó 375 (akcsa), Kapu 43, adója 2150 (akcsa), Búza t. 250 kila 3000 (akcsa), Erdő-, és legelőhasználati ill. 800 (akcsa), Kétszeres t. 270 kila 1620 (akcsa), Kender és káposzta és len és hagyma és Méhkas t. 150 (akcsa), fokhagyma t. 150 (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszonyi és hordó Sertés adó 300 (akcsa), Bosztánkert ill. 100 (akcsa), ill. 1250 (akcsa), Kincstári halastó, hal tizeddel 650 (akcsa).

35

21. DONÁD falu, tartozik a nevezetthez, jegyzéken (defter) kívül, Dimitre Dragin, Nikola testvére legény, Marko Brazin, Mihajló testvére legény, T ó t Kozma, Toda Kovács. A fejadófizető (hane): 4. Adóbevétel: 1026 (akcsa), K apu 4, adója 200 (akcsa), A legeltetés illetékeinek megváltása átaBúza t. 30 kila 320 (akcsa), lányösszegben 166 (akcsa). Kétszeres t. 50 kila 200 (akcsa). 22. TEMERKÉN falu, tartozik a nevezetthez, Somodi Berta, Szűcs János, Oláh Gergel, Szabó Balázs, László Vincse, László János, László Bálind, Pál testvére legény, Bálik Pétőr, Pétör testvére legény, Gyuri Lukács, Kántor Mihál, Ferencs fia legény, Boros Pétőr, Tót András, Fábiján fia legény, Rada Miklós, Istók fia legény, Csaba Miklós, Mészáros Pál, Halmi Benedek, Tamás fia legény, Nagy Orbán, Balás fia legény, Csató György, Boros Benedek, Antalics János, Lukács fia legény, Botár Máté, Márton fia legény, Szarka Balás, Pál fia legény, Kővér Kelemen, Alberd fia legény, Fodor Orbán 470 juha van, Dalacsi Márton, János testvére legény, Boldizsár fia legény, Kővér László, István testvére legény, Pétőr fia legény, Kis András, Pétőr Boris, Idei (?) Ferencs, Tót Antal, György fia legény, Mol­ nár János, Boros Antal, Nagyimre János, Mátyás fia legény, Boros Imre, Kula István, Borbás fia legény, Mustos Benedek, Benedek fia legény, Tót Anbrus, Lukács fia legény, Tót Máté, Bálind testvére legény, Jakab fia legény, Fodor Benedek, Mihál fia legény, László Imre, Demetőr fia legény, Fodor Bálind, István fia legény, Kővér Demetőr, Nagy János, Szentgyörgyi Pál, Máté testvére legény, Petős Gergel, Lukács fia legény, Berta Pétőr, Benedek fia legény, Fodor Tamás, István testvére legény, Rantona János, András testvére legény, Boros Filep, Mihál fia legény, Szántó Gergel, Balás fia legény, Kodor János, Balás fia legény, Búza Mihál, Gergel fia legény, Búza Pétőr, Nagy Lukács, Imre testvére legény, Sárkerti Pál 330 juha van, Orbán fia legény, Tamás Ferencs, Mihál fia legény, Kodor Gál, Pali fia legény, Vajda Fá­ biján, László fia legény, Molnár Simon, Koros Alberd, Pétőr fia legény, Somodi Tamás, Tamás fia legény, Nemesdolma Pétőr, Bálind fia legény, Boros Mátyás, Keresztőzs Gábor. A fejadófizetők (hane): 64. Adóbevétel: 46 162 (akcsa), Sertés adó 450 (akcsa), Kapu 63, adója 2150 (akcsa), Búza t. 394 kila 4728 (akcsa), Juh adó 3150 (akcsa), Kétrzeres t. 206 kila 1226 (akcsa), Hagyma t. 800 (akcsa), Malom a Tisza vizén, kétkerekű, ill. Méhkas t. 275 (akcsa), 100 (akcsa), Bosztánkert ill. 176 (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszonyi és hordó Lenmag t. 300 (akcsa), ill. 2960 (akcsa), Len t. 150 (akcsa), Erdő-, és legelőhasználati ill. 6100 (akcsa), A vám és átkelési illeték jövedelme Lencse 40 penez (dénár), 21 000 (akcsa) Hal t. 1589 (akcsa). 23. M ÁRTÉL falu, tartozik a nevezetthez, Szimcsák Máté, György fia legény, János diják, Mihál fia legény, Tamás fia legény, Balog Pál, Anbrus fia legény, Bálind fia legény, Bozók György, András fia legény,

36

Damakos Pétőr, Kontya (?) László, Bálind fia legény, Bacsa Mihál, Bertalan fia legény, Igyős István, Csuka Benedek, Dargó Pál, György fia legény, Dáni András, Sózs Bálind, Ihos Pétőr, Oláh Dijenős, 150 juha van, Oláh Mihál, Csapó Ferencs 125 juha van, Balás fia legény, Szimcsák György, Szár Antal, Bácsi Pál, Élijás Borbás, Benedek fia legény, Igyős Anbrus, Ihos M árton, György fia legény, Sárkán János. A fejadófizető (hane): 23. Adóbevétel: 6489 (akcsa), Bosztánkert ill. 72 (akcsa), Kapu 23, adója 1150 (akcsa), Búza t. 180 kila 2160 (akcsa), Sertés adó 300 (akcsa), Kétszeres t. 110 kila 660 (akcsa), Erdő-, és legelőhasználati ill. 460 (akcsa), Juh adó 750 (akcsa), Méhkas t. 137 (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszonyi és hordó­ i n . 800 (akcsa). 24. ÚJVÁROS falu, tartozik a nevezetthez, Dóka István, Fábiján fia legény, Csernye Máté, 100 juha van, Antal testvére legény^ Lukács fia legény, Demetőr fia legény, Szarkás Kelemen, Antal fia legény, Pétőr fia legény, Tamás fia legény, Pesti János, Pál fia legény, Török János, Bíró András, Apró Ozsvárd, György fia legény, Fodor Vincse, Demetőr fia legény, Tót Fábiján, Tarján András, Gergel fia legény, Kovács Bálind, György fia legény, Barka Ferencs, Mé­ száros Gáspár, Demetőr fia legény, Kovács György, Kovács Bálind, Jancsik Demetőr, Pétőr fia legény, Tót Bálind, Gergel fia legény, Új Boldizsár, Szita Bálind, Luka Pavle, Nagy Gergel. A fejadófizető (hane): 21. Adóbevétel: 3774 (akcsa), Kapu 20, adója 1000 (akcsa), Bosztánkert ill. 40 (akcsa), Búza t. 1311 kila 1572 (akcsa), Erdő-, és legelőhasználati ill. 400 (akcsa), Kétszeres t. 77 kila 462 (akcsa), Méhkas t. 50 (akcsa), Sertés adó 100 (akcsa), Juh adó 50 (akcsa). Büntetéspénz és mennyasszonyi és hordó ill. 250 (akcsa), 25. VASANTÓ falu, üres és adófizetők nélküli, tartozik a nevezetthez, Kívülről művelik és rétjét kaszálják a földesúri földhasználat címén tizedeiket meg­ adják. Adóbevétel: 950 (akcsa) Búza t. 50 kila 600 (akcsa), Kétszeres t. 45 kila 270 (akcsa), Rét tized 80 penez (dénár). 26. KLÁRAFALVA falu, üres és adófizetők nélküli, tartozik a nevezetthez. Adóbevétel: 1482 (akcsa). Búza t. 100 kila 1200 (akcsa), Kender t. 12 (akcsa),

Kétszeres t. 40 kila 240 (akcsa), Rét tized 30 (akcsa).

27. KIS SZ Ő REG falu, üres és adófizetők nélküli, tartozik a nevezetthez. Adóbevétel: 400 (akcsa). Búza t. 20 kila 240 (akcsa), Lencse és borsó 40 penez (dénár)

Kétszeres t. 15 kila 90 (akcsa), Rét t. 20 (akcsa). 37

28. MINCSEND falu, tartozik a nevezetthez, Fekető Benedek, 500 juha van, Gergel fia legény, Ferencs fia legény, Nagy István, Mihál fia legény, Csóka Kelemen, Lőrincs fia legény, Balok Benedek, Ozsvárd fia legény, Gyenős Foris, Erdő Lukács, Gáspár fia legény, Oroszlán Mihál, Szabó György, Ólas Alberd, Ólas Pétőr, Gémős Orbán, István fia legény, Keresztős Gergel, Kovács Gergel, Balás fia legény. A fejadófizető (hane): 13. A földesúri adóbevétel: 3956 (akcsa) Bosztánkert ill. 20 (akcsa), Kapu 10, adója 500 (akcsa), Erdő-, és legelőhasználati ill. 200, Búza t. 150 kila 1800 (akcsa), Juh adó 400 (akcsa), Kétszeres t. 75 kila 450 (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszonyi és hordó Méhkas t. 120 (akcsa), ill. 25 (akcsa). Sertés adó 200 (akcsa), 29. KIRÁL HEGYŐS puszta, üres és adófizetők nélküli, tartozik a nevezetthez. M a­ kó város lakóinak birtokában van, akik marháikat legeltetik rajta és rétjeinek kaszáásáért legeltetési illeték átalányösszeget adnak. A földesúri adóbevétel: 2999 (akcsa).

A SZEGEDI SZANDZSÁK 1570. ÉVI RÉSZLETES DEFTERE A VÁSÁRHELYI NÁHIJE (Nahiye-i Vasarhel) 1. VÁSÁRHEL lakosainak városa a NAGY utca városnegyedben (Varos-i nefesi Va­ sarhel fi mahalle-i Nagy ucsa) Nagy Bálint, Ferencs fia legény, Gelérd fia legény, Gergel fia legény, Aradi János, István Tomás, Szűcs Márkus, Petras Pétőr, Mihál fia legény, András fia legény, Sebestyén testvére legény, Dóka István, Ferencs fia legény, Bálind fia legény, Szabó Pétőr, István fia legény, Jakob fia legény, Márton fia legény, Pedko Farkas, Szakálos Miklós, Ábrahám fia legény, Damján fia legény, Bénye Farkas, Szakálos Bálind, János fia legény, Pál testvére legény, Pétőr fia legény, István fia legény, Nánai Mihál, Lom István, Imre fiú legény, Bénye Benedek, Mihál fia legény, János szolga legény, Gyenes Benedek, Gergel fia legény, Gergel testvére legény, Márkus kovács, János fia legény, Szűcs András, Bácsi Bertalan, István fia legény, András fia legény, Bálind fia legény, Gyenős Benedek, Lukács fia legény, Balázs fia legény, Márton testvére le­ gény, Márton fia legény, Ilács Jakab, Sánta Bálint, Palkó fia legény, Mihál fia legény, Demetör fia legény, Miklós fia legény, Jakob testvére legény, Boka Mihál, Anborus testvére legény, Kovács Mihál, Farkas fia legény, Gerő Mátyás, Élijás testvére legény, Mihál testvére legény, Gonboz Borbás, Ispánko Báláz, Bálint fia legény, Báláz fia legény, Mátyás fia legény, Gergel veje, Pósa Borbás, Demetör fia legény, Mátyás fia legény, Orbán testvére legény, Pál fia legény, György testvére legény, Peti György, Miklós fia legény, Jakab fia legény, Pál fia legény, Bora Ferencs, Vén Demetör, Timon fia legény, János fia legény, István fia legény, Pálfi Keresztös, Pálfi Pétör, To­ más testvére legény, Oláh Ágoston, Pál testvére legény, Gécsi fia legény, Mihál fia legény, Mégy Gergel, Báláz fia legény, György fia legény, János fia legény, Mihál fia legény, István fia legény, Szabó Filep, Varga János, György veje, Kenéz Borbás, György fia legény, Bagyi Bálind, János fia legény, András testvére legény, Szabó

38

Alberd, Zsarkod János, Báláz fia legény, István fia legény, Gyurka fia legény, Dús Imre, Bálind fia legény, Kaszás Imre, András testvére legény, Kalmár Tomás, Komlós István, György fia legény, Pál testvére legény, Mihál testvére legény, Dóka András, Jancsi fia legény, Marton fia legény, Anbrus fia legény, Darkó Benedek, Tomás fia legény, Mátyás fia legény, Mihál fia legény, Telek Anbrus, Mihál fia legény, János fia legény, Bérös Pál, György fia legény, Szűcs Antal, Gyürkó fia legény, István fia legény, Korhador Gáspár, Nagy Tomás, András fia legény, István testvére legény, Miklós fia legény, Nagy Bálind, Nagy Imre, Bálind testvére legény, Miklós testvére legény, Róna Miklós, Horvát Gergel, Báláz fia legény, Minesend Román, János fia legény, Mészáros Jakab, Szijas Pál, Kelemen fia legény, Szitás Ádám, Báláz fia legény, Ferencs fia legény, Jaksi Mihál, Mihál fia legény, Vak Orbán, Mihál fia legény, János fia legény, Vak Máté, Mihál fia legény, András fia legény, Bodizsár Benedek, István fia legény, Marton fia legény, Nagy Demetör, Mátyás fia legény, János fia legény, Mihál fia legény, Kalmár István, Gilom Demetör, Benedek fia legény, László fia le­ gény, Pál fia legény, Gilom Mihál, Fábiján fia legény, Pál fia legény, István fia legény, Báláz testvére legény, Mács Mátyás, János fia legény, Demetör fia legény, Tot Pernak, Pétör fia legény, Miklós fia legény, Ternák Mátyás, Komár Máté, Mátyás fia legény, Komár Bálind, János fia legény, István fia legény, András fia legény, Ságér Mátyás, Szabó Bálind, Ferencs fia legény, Beregő Báláz, Radó Pétör, Lukács fia legény, Domokas Tomás, Tarkó Élijás, Mihál fia legény, Márton fia legény, György fia legény, István fia legény, Darkó György, Ábrahám fia legény, Bálind fia legény, Pétör test­ vére legény, Dám András, János fia legény, Bazsó Anborus, György fia legény, Gáspár fia legény, Gilom Gergel, Pál testvére legény, Kökönyés István, Szabó Jakab, Varos István, Istók fia legény, Anborus kovács, Kovács Pétör, Hernak Fábiján, Szűcs Mihál, Kun Anborus, Tomás fia legény, Bálind fia legény, Kancsár Demetör, Jancsi fia legény, Mihál fia legény, Istók fia legény, Szűcs Márton, Mihál fia legény, Máti testvére legény, Miklós fia legény, Kis Bodizsár, Késos János, Gáspár fia legény, Farkas fia legény, Miklós fia legény, Csépő Bertalan, Gáspár fia legény, Gyurkó fia legény, Szabó György, János fia legény, István fia legény, András fia legény, Ferendi János, Mihál testvére legény, András testvére legény, Darkó János, Orosz Bodizsár, Tomás testvére legény, Ferencs testvére legény, Mátyás bíró, János fia legény, István fia legény, Kőbőr Tomás, Mihál fia legény, Lőrincs fia legény, Jakab fia legény, Makali Anbrus, Bilák Ferencs, Égető Mátyás, Nagy Gergel, János fia legény, Anbo­ rus fia legény, András fia legény, Jakab fia legény, Martin István, Dobrovin András, Nyerges Mihál, Farkas Imre, Nagy Márton, János fia legény, Gécsi fia legény, Márton Doszlics, Gyurko testvére legény, M artin György, János fia legény, Kalmár Bálind, Nagy Jakab. HÓD utca városnegyed (Mahalle-i Hód ucsa) Kalmár Benedek, Verös Bertalan, István fia legény, Kovács György, Kis István, Márton fia legény, Falazó Máté, Benedek fia legény, István fia legény, Puskás Al­ berd, Márton fia legény, Mocsi Pétör, János fia legény, M árton fia legény, Gelérd fia legény, Mihál fia legény, Jancsi fia legény, Péter István, Kovács Pál, Demetör fia legény, Mihál fia legény, Pétör fia legény, Bors Mihál, Alberd fia legény, János fia legény, István fia legény, Bor Gáspár, Mihál fia legény, Demetör fia legény, János fia legény, István fia legény, Gáspár fia legény, Dóka László, Bencse Bálind, Bálind fia legény, Csernyés Pétör meghalt, Gergel fia legény, Bagó Pál, Miklós fia legény, Dalacsa István, Márton fia legény, Gergel fia legény, Bíró György, Mihál fia legény, Zalka István, Máté fia legény, Mihál fia legény, Száka Ferencs, Boldizsár testvére legény.

39

FÉLSZER utca városnegyed (Mahalle-i Felszer ucsa) Szada Báláz, Dijenös fia legény, János fia legény, István fia legény, Vékásméri Mihál, Csusza Simon, Adam fia legény, Ilacs István, Horvát Lőrincs, Ferencs fia legény, Pável fia legény, Lukacs Aszubrács, György fia legény, Anyafi Pavel, Mihál fia legény, János fia legény, Tót Mátyás, János fia legény, Ézsajás fia legény, Bodor Miklós, György fia legény, Kovács László, Antal fia legény, Pavel fia legény, János fia legény, Ferencs fia legény, Benedek testvére legény, Kunfi Mátyás, Bakó Ondrás, Györfi Lőrincs, Kun Mihál, Gyürki fia legény, Magyar János, Berkovan Mika, András fia legény, István fia legény, Bálind testvére legény, János testvére legény, Bus Tomás, Kazdak János, Pétör fia legény, László fia legény, János fia legény, Kis János, Vén Anbrus, János fia legény, Varga Máté, Gyurka fia legény, Tót Pétör, Orbán fia legény, Damján fia legény, Kun Imre, János fia legény, Kurta András, János fia legény, Anyás András, András testvére legény, Benedek fia legény, György fia legény. VÁSÁRFIELY utca városnegyed (Mahalle-i Vasarhel ucsa) Kovács Demetör, István fia legény, János fia legény, Báláz fia legény, Varga Kelemen, Jakob fia legény, Ferencs fia legény, István fia legény, János fia legény, Szűcs Gáspár, Anborus testvére legény, János fia legény, Kesken Bálind, Kovács András, Máti fia legény, Bálind fia legény, Kun Gergel, György fia legény, Imre fia legény, Benedek fia legény, Adam Aszubrács, Varga Tomás, Felfödi Bálind, Varga Kelemen, Szetem Petre, Pétör fia legény, Báláz fia legény, Damjan Pál, Gáspár fia legény, András fia legény, Varga András, Benedek fia legény, János veje, Mihál fia legény, Tomás fia legény, Mátyás fia legény, Mihál fia legény, Kál Báláz, János fia legény, Gergel fia legény, Cserepös János, Lukács testvére legény, Báláz fia legény, Cserepös Bálind, Ferencs fia legény, Szerencsi Gergel, Kovács Lőrincs, Lukács fia legény, Salamon Imre, Benedek fia legény, Sós Pétör, Bika Kelemen, Székös Benedek, András fia legény, Varga Kelemen, Benedek fia legény, Mónár István, Csala Pétör, István testvére le­ gény, Sebös Pál, Pál fia legény, Báláz fia legény, Kárfi Gáspár, Kelemen veje, Jakob fia legény, Demetör fia legény, Janics fia legény, Pétör fia legény, Pál szolga legény, Bényi György, Jó Demetör, Jakob testvér legény, Demetör fia legény, Anborus fia legény, Sózó Ferencs, András fia legény, Gáspár fia legény, Boros Máté, Tomás fia legény, Lukács fia legény, Cseber Imre, Mihál fia legény, Benedek fia legény, Vásárhel István, János fia legény, Mihál fia legény. TARJÁN utca városnegyed (Mahalle-i Tarján ucsa) Mégy János, L őrincs fia legény, Ágoston Pétör, Borka Bálind, Pál fia legény, János fia legény, Pétör fia legény, M árton fia legény, Gyurka György, Balog István, János fia legény, Tés Filep, Tomás fia legény, Nagy Anborus, Bálind fia legény, Pétör fia legény, Kotormán Pál, Varga Sebestyén, Mihál fia legény, János fia legény, Gáspár fia legény, Szabó Gáspár, Szeben Ferencs, Gécsi fia legény, Demetör fia legény, András fia legény, János fia legény, Bodizsár László, Baros Gergel, Bertalan fia legény, Pál fia legény, Mihál fia legény, János fia legény, Boros János, János fia legény, Bodizsár Mátyás, Benedek fia legény, Zsodozs Mihál, Báláz testvére legény, Pál testvére legény, Gáspár testvére legény, Bodizsár testvére legény, Ábrám fia legény, Pétör fia legény, János fia legény, Mihál fia legény, Bálind fia legény, Márton fia legény, Vámos Gergör, M árton fia legény, Gergel fia legény, Zsodozs Mihál, Nagy Pál, András fia legény, János fia legény, Bodók Tomás, László testvére legény, Pétör fia legény, Mátyás fia legény, Pál fia legény, György fia legény, Fazokas Bodizsár, Mi­

40

hál fia legény, Bors István, Máté fia legény, Ferencs Pétör, Mátyás fia legény, Bori Pétör, János fia legény, Pál fia legény, Sebestyén Benedek, Palkó fia legény, Terocska János, Gergel szolga legény, János fia legény, Sipos László, Mihál fia legény, Kum Pál, Sebestyén testvére legény, Berdán Miklós, János fia legény, Bácsi Ferencs, And­ rás fia legény, Kotormán Pétör, Miklós fia legény, Éltös László, Bálind fia legény, István fia legény, János fia legény, Ferencs fia legény, Hajdók Bálind, Sebestyén fia legény, Fekete Sebös, Imre fia legény, Bora fia legény, Ferencs fia legény, Nagy János, András fia legény, Gergel fia legény, Csonka Balázs, András fia legény, István fia legény, Monos János, Máto testvére legény, György testvére legény, Erdős Tomás, András fia legény, Lukács fia legény, Keresztös János, Bertalan testvére legény, Já­ nos testvére legény, Tomás testvére legény, Gergel fia legény, Kovács Élijás, László fia legény, Csala Demetör, Pali testvére legény, Vajas Ferencs, Márton fia legény, Mihál fia legény, Gergel fia legény, Szijas Tomás, Kotormán Bálind, Alberd fia legény, Balázs fia legény, Imre fia legény, Mátyás fia legény, András fia legény, Tarján Tomás, Balázs fia legény, Zsodozs Márton, Zsodozs Pétör, Bálind testvére legény, Kis Györfi Tomás, Benedek fia legény, János fia legény, András fia legény, Mihál fia legény, Szeben Ferencs, Gáspár fia legény, Demetör fia legény, Barcsi András, Gál Balázs, Já­ nos fia legény, Búza Miklós, Benedek fia legény, Mihál fia legény, Gáspár fia legény, Nagy János, István fia legény, Demetör fia legény, Szél Pétör, Mihál fia legény, András fia legény, Mátyás fia legény, János fia legény, Márton fia legény, Bálind fia legény, Ölbös Gergel, Szél György, Porgán Gergel, János fia legény, Zsodozs László, Nemes László, János testvére legény, Anborus testvére legény, Faragó Gergel, Bálind fia legény, István fia legény, Lukács fia legény, Sár Máté, Ferencs veje, István lelkész (szevab), Fejér Benedek, Fejér Gergel, Pétör fia legény, Bakó Tomás, György test­ vére legény, Dajka Imre, Tomás fia legény, Sebestyén fia legény, Tomás fia legény, Sebestyén fia legény, Tomás testvére legény, Bors Mihál, Máti fia legény, Gécsi fia legény, Fark Simon, Gáspár testvére legény, Kis János, Ödenusz testvére legény, Kis Alberd, Pétör testvére legény, János testvére legény, Báláz testvére legény, To­ más testvére legény, Bitó Antal, István fia legény, Ferencs fia legény, János fia le­ gény, Jakab testvére legény, Nagy Orbán, Nagy András, János fia legény, Balázs fia legény, Nemes Mihál, Gécsi fia legény, Ágoston Gergel, Lukács fia legény, Mik­ lós fia legény, Uk Lukács, Gergel fia legény, Balázs testvére legény, Kuti Balázs, Élijás fia legény, Halász János, György fia legény, Máti fia legény, Pál fia legény, András fia legény, Bálind fia legény, Mihál fia legény, Nagy János, János fia legény, Fark Mihál, Gergel testvére legény, Kun Timon, Kodor Pétör, György fia legény, András fia legény, Balázs fia legény, Boroka Gergel, Benedek fia legény, János fia legény, István testvére legény, László testvére legény, Csáti Ferencs, Máti fia legény, Balázs fia legény, Csáti Lőrincs, Csór György. KANIZSA utca városnegyed (Mahalle-i Kanizsa ucsa) Maros Gáspár, Kuti Gergel, Márton fia legény, János fia házas, Pál Balázs, Ferencs fia legény, György fia legény, Hönye Bálind, Balázs fia legény, Miklós fia legény, Szeder Lázár, Dajka Martin, János fia legény, Balázs fia legény, János veje, Nagy Keresztös, Benedek fia legény, Imre fia legény, M árton fia legény, Búza Mihál, Cserös Anborus, Ágoston testvére legény, Pétör testvére legény, Tót Kelemen, Pál fia legény, Mihál fia legény, András fia legény, Kis János, Balázs fia legény, Demetör fia legény, Szekeres Ilon, András fia legény, János fia legény, Fogas Pál, János test­ vére legény, Tomás veje, Petár fia legény, Julkó fia legény, Jakab fia legény, Bárson Kalán, Gerő Lukács, Alberd fia legény, András fia legény, Gerő Pétör, Anborus fia

41

legény, János testvére legény, Kiskörös János, Mihál fia legény, Balázs fia legény, Pétör testvére legény, Gergel fia legény, Zsarkó Lukács, István fia legény, János fia legény, Bakó Pétör, Pétör fia legény, Demetör veje, Halász Demetör, Kara Lőrincs. A feiadófizetők (hane): 311.

SÓD és SZENTALBERD és SZ E N T ERZSÉBET puszták a nevezett város lakóinak a birtokában, Adóbevétel a fejadóval (dzsizje) és a Hódhoz tartozó pusztákkal együtt: 168 347 (akcsa). Kapu fejadóval (maa’cizye) 305 után Erdő-, és legelőhasználati ill. 15 250 33 855 (akcsa), (akcsa), Búza t. 2995 kila 41 930 (akcsa), Len, kender, hagyma, fokhagyma és káKétszeres t. 2200 kila 18 600 (akcsa), poszta t. 2250 (akcsa), Méhkas t. 2150 (akcsa), Juh adó 9920 (akcsa), Sertés adó 4450 (akcsa) Malom, két kerekű, ill. 50 (akcsa), Bosztánkert ill. 610 (akcsa), Hal tized és hal ketted jövedelme a BurKincstári mérték ill. 500 (akcsa), gan halastóból a Fark falu határában Büntetéspénz, mennyasszony ill., bor15 250 (akcsa) egyedárusítás (monopolije) és hordó ill. 14 352 (akcsa) Vásári és piaci illeték, büntetés és idézési illeték, tilosba ment szarvasmarhák és szö­ kevények illetéke és az elhaltak hagyatéka, az elhagyott javak és az elszököttek javai a nevezett városban és a nevezett náhijéban 5000 (akcsa). 2. MINCSEND falu, t. n. Gál Márton, Gergel fia legény, Kun Imre, Lőrincs fia legény, Lukács fia legény, M árton fia legény, Sünege János, Pál testvére legény, Sünege Kelemen, Lukács fia legény, Sünege Benedek, Tomás fia legény, Mátyás fia legény, Balázs fia legény, Szabó János, Pétör Bertalan, Gémös Orbán, István fia legény, Mátyás fia legény, Balog Gergel, Katana Ferencs, Lukács testvére legény, Boda Miklós, Körös László, Ágoston fia legény, Balog Benedek, Antol fia legény, Fernács fia legény, Nagy Mi­ hál, Gáspár fia legény, János fia legény, Andor fia legény, Benő fia legény, Benedek testvére legény, Tot János, Nagy Gergel, Anbrus fia legény, Búza Lukács, Kum Máté, János fia legény, Erdői Lukács, Fejér István, Flori Pétör, Mátyás fia legény, Imre fia legény, Békös Köröszt, Anbrus fia legény, István fia legény, Barát Ödemös, Kaszás Balázs, Pétör fia legény, M onár András, András fia legény, Karakas Adorján, Balázs fia legény. Balog Bálind, János fia legény, István fia legény, Móri Tomás, András fia legény János fia legény, Móri Miklós, Nagy Benedek, Kolopos Márton, Bán Kelemen, Bendók Márton, Imre fia legény, Oláh Lukács, Gál Tomás, István fia legény, Márton Gergel, István fia legény, Sünege Pétör, György fia legény, Mátyás István, András fia legény, Körös László, Bácsi Pétör, Nagy Perján, Tomás fia legény, István fia legény, János fia legény, Benedek fia legény, Márton Pétör, Anborus fia legény, Gór Barnabás, Lőrincs Márton, Mihál testvére legény, Gergel Lőrincs, Kis Tomás, Palkó fia legény, Kodór Dijenös, Borbán fia legény, Tót István, György

42

fia legény, Mihál testvére legény, Kuti Máté, Dobák István, Balázs Gyögry, Sebős György. Fejadófizető (hane): 52. Adóbevétel a fejadóval együtt: 20 607 (akcsa), Kapu adó a fejadóval 51 után 5661 (akcsa), Bosztánkert ill. 102 (akcsa), Búza t. 512 kila 2168 (akcsa), Juh adó 1500 (akcsa), Kétszeres t. 215 kila 1720 (akcsa), Sertés adó 300 (akcsa), Erdő-, és legelőhasználati ill. 2450 (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszonyi és hordó Méhkas t. 250 (akcsa), ill. 1289 (akcsa) Kendermag t. 92 (akcsa), Hagyma és fokhagyma t. 75 (akcsa). 3. APOR puszta, üres és adófizetők nélküli a nevezett falu közelében, a nevezett falu lakosainak és Szentgyörgy falu lakosainak birtokában adózásában részesek, Adóbevétel : 4835 (akcsa), Búza t. 422 kila 2008 (akcsa) Kétszeres t. 105 kila 1216 (akcsa), Rét tized és legeltetési ill. 1611 (akcsa) 4. KIRALHEGYÖS falu, üres és adófizetők nélküli, Makó város lakosainak birto­ kában, ahol szarvasmarháikat legeltetik, s rétjei után összeírásuk alapján legelte­ tési illetéket (reszmi otluk) adnak. Adóbevétele: egy összegben (bér vedzshi nakid): 2999 (akcsa). 5. BEKIN falu, t. n. Verös Lőrincs, Máti fia legény, Tót László, Dombai Gáspár, Mégyi Pétör, Góri Balázs, Mihál fia legény, Dani Tomás, Bálind fia legény, Balog Máté, István fia legény, Oláh István Árpoga Balázs, Jó András, Gáspár fia legény, Halász Simon, Antal fia legény, Élijás fia legény, János fia legény, Mátyás fia legény, Ternág Ba­ lázs, Gál Máté, János fia legény, Bertalan fia legény, Berta Mátyás, Tomás fia legény, Pétör fia legény, Tót Balázs, Anborisz fia legény, Pál fia legény, Gáspár fia legény, Kovács Antal Balázs, fia legény, Mihál fia legény, Gór Antal, Farkas fia legény, Gyerök László, Nagy Mihál, János fia legény, Tóbijás Lőrincs, János fia legény, Paló Balázs, Iván fia legény, Élijás Máté, Pétör fia legény, Bagó György, László fia legény, Kobók Ferencs, Gáspár fia legény, Mihál fia legény, Góri Tomás, Pétör szolga legény, Fél Máté, Jakab fia legény, Dém János, Borga Gáspár, Nagy Filep, Kobók Máté, Berényi György, Mátyás testvére legény, Alberd testvére legény, Kobók Bálind, Bodizsár fia legény, János testvére legény, Paló Martin, Pál diják, Kobók Mihál, Bodizsár fia legény, Nagy Antal, Sebestyén fia legény, Tót Pétör, Mihál fia legény, Bögöcs Anborisz, András fia legény, Gödör János, Mihál fia legény, Piros Gergel, Benedek fia legény, Kobók Keresztön, Mátyás fia legény, Dersó Alberd, legény, Borbás testvére legény, Tót Pétör, Imre fia legény, Miklós fia legény, Ferencs fia legény, Bendő János, Gáspár fia legény, Bodizsár fia legény, András fia legény, Nagy István, Pál fia legény, Pétör fia legény, Királ János, Bodizsár fia legény, Anbrus fia legény, Gécsi Bálind, Pál testvére legény, Balog Pétör, Szalai Balázs, János fia legény, Pál fia legény, Nagy Mátyás, Mihál fia legény, István fia legény, János fia legény, Máti fia legény, Kovács András, Pál fia legény, Bálind testvére legény, Baló Imre szegény (kail), Varga Gáspár, Tót Lőrincs. Fejadófizető (hane): 54. Adóbevétel fejadóval együtt: 24 488 (akcsa) Kapu fejadóval együtt 52 után 5772 Sertés adó 443 (akcsa), (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszonyi és hordó

43

Búza t. 400 kila 5600 (akcsa), Kétszeres t. 255 kila 2040 (akcsa), Erdő-, és legelőhasználati ill. 2600 (akcsa), Méhkas t. 441 (akcsa), Kendermag t. 123 (akcsa), Hagyma és fokhagyma t. 74 (akcsa), Bosztánkert ill. 104 (akcsa), Juh adó 1912 (akcsa).

ill. 1172 (akcsa), Kincstári halastó haltizeddel 950 (akcsa), Bekén kikötőjének bevétele a nevezetthez tartozó Körös folyónál 4208 (akcsa).

6. M ÁRTÉL falu, t. n. János diják, Anborus fia legény, Tomás fia legény, Csók Dijenös, Téglás Orbán, János fia legény, Pál fia legény, Dorka Tomás, M onár Bálind, Lukács fia legény, Balog Pál, Gáspár fia legény, Kis Márton, Bálind fia legény, Domokos Bálind, Pétör fia legény, Csóka Pétör, András fia legény, Béko András, Demetör fia legény, Tót Orbán, István fia legény, Bika Bertalan, István fia legény, Elekes István, András fia legény, Jakab fia legény, Gáspár fia legény, Csepő Demetör, Gergőr fia legény, Mátyás fia legény, Vas János, Gáspár fia legény, Forgó Pál, István fia legény, Szentmihál Gergel, Dani Mátyás, Benedek fia legény, Bálind fia legény, Mihál fia legény, Kerekes Benedek, Benedek fia legény, Pétör Bálind, Imre fia legény, Orbán veje, Lukács fia legény, Kerekes György, Demetör fia legény, Csemör Márton, András fia legény, Sebő Bálind, Bodizsár fia legény, Csanád Benedek, Pétör fia legény, András fia legény, Ivlah M árton, Fertő Ferencs, Peszécs Gergel, Bálind fia legény, Sár Antal, Pétör fia legény, Kál Ferencs, István fia legény, Pál Lőrincs, Bálind fia legény, Elekes Pétör, Pétör testvére legény, Túri Pétör, Benedek fia legény, Túri György, Szavér Máté, Pál fia legény, Nagy András, Elekes Anborus, Péter Márton, Miklós fia legény, Kis Gergel, Timon fia legény, István fia legény, Sárkán Ferencs, Fark András, Mihál fia legény, Ferencs testvére legény, Szita Balázs, Antal fia legény, Bota Tomás, Ger­ gel fia legény, Elekes Ferencs, Tomás fia legény, Elekes György, Márton fia legény, Benedek diják, Gáspár fia legény, Bika Gergel, Tomás fia legény, Nagy János, Érsó Bodizsár, Ferencs fia legény, Dáni András, Máti fia legény, Bencse György, Tót Máté, Kovács Balázs, Bereni Antal. Fejadófizető (hane): 54. Adóbevétel a fejadóval együtt: 22 181 (akcsa), Kapu a fejadóval együtt 53 után Bosztánkert ill. 106 (akcsa), 22 181 (akcsa), Juh adó 1902 (akcsa), Búza t. 500 kila 7000 (akcsa), Sertés adó 450 (akcsa), Kétszeres t. 353 kila 2824 (akcsa), Büntetéspénz és a mennyasszony és horErdő-, és legelőhasználati ill. 2650 (akcsa), dó ill. 1037 (akcsa), Méhkas t. 200 (akcsa), Káposzta és kender t. 85 (akcsa), Hagyma és fokhagyma t. 44 (akcsa). 7. SZENTKIRÁL falu, t. n., Kónya Demetör, János fia legény, Kónya György, Tomás testvére legény, István testvére legény, Takázs István, Ágoston testvére legény, Megyes Sebestyén, Miklós fia legény, Demetör fia legény, Kónya Bernád, György fia legény, Mihál fia legény, Gáspár fia legény, Bodizsár fia legény, Válszegő György, Sebestyén fia legény, Gergel fia legény, Kónya Lőrincs, István fia legény, Fóris fia legény, István

44

fia legény, Mikócs Alberd, Mihál fia legény, Gécsi testvére legény, Dávid Ödemös, László testvére legény, Nagy Ferencs, János fia legény, Kónya István, Pétör fia legény, Miklós fia legény, János fia legény, Fecsei Benedek, Bálind fia legény, János fia le­ gény, György testvére legény, Alberd testvére legény, Mészáros Gergel, Ábrohán fia legény, Tót Balázs, Gáspár fia legény, Meggyes Pál, Meggyes Anborus, Orbán fia legény, Benedek fia legény, Szűcs István, Száka Antol, András fia legény, János fia legény, Ferencs testvére legény, Kovács Bodizsár. Fejadófizető (hane): 19. Adóbevétel a fejadóval együtt: 5346 (akcsa), Len t. 30 (akcsa), Kapu adó a fej adóval együtt 18 után 1998 (akcsa), Bosztánkert ill. 36 (akcsa), Juh adó 471 (akcsa), Búza t. 160 kila 2240 (akcsa), Sertés adó 252 (akcsa), Kétszeres t. 92 kila 726 (akcsa), Erdő-, és legelőhasználati ill. 900 (akc6a), Büntetéspénz és mennyasszony és hordó ill. 625 (akcsa). Méhkas t. 36 (akcsa), Hagyma és fokhagyma t. 22 (akcsa), 8. FÉRGED falu, t. n., Tompa András, M árton fia legény, Sárga István, Nika fia legény, Iván György, Gyura fia legény, János fia legény, István fia legény, Kanober Balázs, István fia legény, Anbrus fia legény, Márton fia legény, Gyurko testvére legény, Gerka Mikla, Gyurka fia legény, Élijás testvére legény, Gerka Palkó, Minesend Máté, Farkas fia legény, Pavle testvére legény, Fecsei Alberd, Dékán Mihál, Kanober Mihál, András fia legény, Bálind veje, Tompa Gere (?), Édes Pétör, Gerka Pétör, Gáspár fia legény, Bodizsár Mihál, Bodizsár Mihál, Sanér Antal, Gyurka fia legény, Hajpál István, Mihál fia legény, Gerka Ferencs, István fia legény, Gerka File, Lantos Anborus, Gerka János, Antol fia legény, Mátyás fia legény, Farkas fia legény, Csuka Feran (?), Lőrincs fia legény, Kasók Balázs, Mihály fia legény, Gárdon Márton, Imre testvére legény, Szitás Gál, Istók fia legény, Kasnyele Imre házas, Vid fia legény, Guzsás Gyurka, Feri fia legény. Fejadófizető (hane): 27. Adóbevétel a fejadóval együtt: 9529 (akcsa), Kapu adó a fejadóval együtt 26 után Lenmag t. 55 (akcsa), 2886 (akcsa), Juh adó 1000 (akcsa), Búza t. 160 kila 2240 (akcsa), Sertés adó 300 (akcsa), Kétszeres t. 100 kila 800 (akcsa), Bosztánkert ill. 52 (akcsa), Erdő-, és legelőhasználati ill. 1300 (akcsa), Büntetéspénz, mennyasszonyi és hordó Méhkas t. 150 (akcsa), ill. 686 (akcsa). Len t. 52 (akcsa), Hagyma és fokhagyma t. 18 (akcsa). 9. KÖ RTVILO S falu, t. n., Kőbőr Márton, Szántó Bernád, Anborus fia legény, István fia legény, Daliga Alberd, Sós Lukács, Antal fia legény, András fia legény, Borsos Márkus, Antal fia legény, Bakátar András, Mihál fia legény, Pál fia legény, Pétör fia legény, Miklós fia legény, György fia legény, Varga Balázs, Pál fia legény, Gergel fia legény, Borsos János, Gáspár fia legény, Mészáros Pétör, Pál fia legény, Sós Ferencs, Gáspár fia legény, Borka Kelemen, István fia legény, Élijás fia legény, Mihál fia legény, Bács45

megye Lukács, Répás Anborus, Sebestyén fia legény, Benedek fia legény, Tárnok István, István fia legény, Bíró Mihál, Mátyás fia legény, János fia legény, István fia legény, Szár Ferencs, András fia legény, Lukács fia legény, Zsodos Gáspár, Pétör fia legény, Antal Gergel, Mihál fia legény, Máti fia legény, Gartán Demetör, István fia legény, Jakab testvére legény, Sós Máté, Balázs fia legény, Krárig István, András fia legény, János fia legény, Balázs fia legény, Tarók M árton, János fia legény, Finta Bálind, Mihál fia legény, János testvére legény, Káka Mihál, Mihál fia legény, Dávid Lajos, Sástói Pétör, István fia legény, Antal fia legény, M árton fia legény, János fia legény, Répás Ferencs, Bálind fia legény, Balázs fia legény, Fábiján Demetör, Gáspár fia legény, Pap András, Bagó Bálind, Palkó fia legény, Tarók Jakab, Pastó Pétör, Torka Imre, Karancs Foris, Csikós János, Lőrincs fia legény, Bencse Antal. Fejadófizető (hane): 36. Aódbevétel a fejadóval együtt: 13 654 (akcsa). K apu adó a fejadóval együtt 35 után Bosztánkert ill. 70 (akcsa), 3946 (akcsa), Juh adó 1420 (akcsa), Búza t. 250 kila 3500 (akcsa), Sertés adó 440 (akcsa), Kétszeres t. 150 kila 1200 (akcsa), Büntetéspénz, mennyasszonyi és hordó Erdő-, és legelőhasználati ill. 1750 (akcsa), ill. 1040 (akcsa), Kendermag t. 75 (akcsa), Hagyma és fokhagyma t. 35 (akcsa), Méhkas t. 120 (akcsa), Lenmag t. 58 (akcsa), 10. BODOGHÁZ puszta, a nevezett falu közelében a nevezett falu lakóinak birto­ kában. 11. GORZSAfalu, t. n., Egyöd Bálind, Imre fia legény, Mátyás fia legény, Gergel fia legény, Lelei Mátyás, György testvére legény, Elekös Gergel, Mátyás fia legény, János testvére legény, Anyjoka Lőrincs, Alberd fia legény, Balázs fia legény, Tatár Berta, László fia legény, Fóris Mátyás, Lőrincs fia legény, András fia legény, Simon fia legény, Minesend Lukács, Bartalás Lukács, Bálind fia legény, Miklós testvére legény, Gyenös Menhár, Balázs testvére legény, Tót Mihál, Gergel testvére legény, Feszti Ágoston, Mihál fia legény, Anyóka János, András fia legény, Berök András, István Imre. Fejadófizető (hane): 14. Adóbevétel a fejadóval együtt: 5360 (akcsa), Búza t. 80 kila 1120 (akcsa), Bosztánkert ill. 26 (akcsa), Kétszeres t. 50 kila 400 (akcsa), Méhkas t. 72 (akcsa), Erdő-, és legelőhasználati ill. 650 (akcsa), Juh adó 950 (akcsa), Káposzta és kender t. 36 (akcsa), Sertés adó 198 (akcsa), Hagyma és fokhagyma t. 23 (akcsa), Büntetéspénz, mennyasszonyi és hordó ill. 442 (akcsa). 12. SZENTŐS város, A nevezett város és Szegvár közötti határon a közöttük levő határperek miatt az összeírásra kerülő nevezett helyeket megjárták és jegyzékbe foglalták. Kettőjük között a „Sáp-nak” m ondott határpuszta felé húzódó nagy mélyedés található (Korógy meder), s a két hely között pedig a „Tompa” nevű hely van. Ahol a nevezett mélye­

46

désben (mederben) folyó víz a Tisza folyóba ömlik a nevezett pusztával szemben levő nagy fűzfás résznél Szentös adófizetőinek (rájáinak) helyei legyenek. Ebben meg­ egyeztek, s eztán közöttük perlekedés ne legyen, a két nép kérésével megegyezőleg a határ az új császári defterbe így jegyeztetett fel. Rév István, Bodizsár fia legény, Anborus testvére legény, Virágos Orbán, János fia legény, Virágos Bálind, Alberd fia legény, Váradi Mihály, János fia legény, Miklós fia legény. Nagy Borgka (?), Mihál fia legény, Pétör fia legény, Virágos Ist­ ván, Demetör fia legény, Minesend Benedek, Tomás fia legény, Fonód Ferencs,. Gáspár fia legény, Turcsin Anborus, János fia legény, András fia legény, Csuka Ist­ ván, Sarló Pétör, János testvére legény, Tőle János, Imre veje, Tót Jakab, Torna fia legény, Gécsi fia legény, Istók fia legény, István testvére legény, Tót György, Pétör fia legény, Tőle György, András fia legény, György fia legény, Szabó Bálind, legény (?), István fia legény, Tót Tomás, Demetör fia legény, Gáspár fia legény, Demetör testvére legény, Tarmát (?) Sebestyén, Bacsák Ferencs, Anborus fia legény, Szabó Anborus, Erdős János, Boto János, Lukács fia legény, Szűcs György, Varga Pétör, György fia legény, Borcsik András meghalt, Mónos Balázs, Mártír Demetör, Varga László, Mihál fia legény, Atkár Ferencs, János fia legény, Szenyér Jakab, Gáspár fia legény, Szűcs Mihál, Bertalan testvére legény, Szabó István, János fia legény, Ador­ ján Gergel, Szabó János, Gergel fia legény, Szabó Pál, Miklós fia legény, István fia legény, Szabó László, Tarjáni Imre, Lőrincs fia legény, Bertalan kovács, Fiiemán fia legény, Anborus fia legény, Szabó Antal, Máti fia legény, Imre fia legény, Petrei Pál, Benedek fia legény, Tőle Sebestyén, János testvére legény, Berta testvére legény, Márton testvére legény, Férgös Máté meghalt, Kis Mihál, János fia legény, Bona László, Márton fia legény, Mikó Tomás, Adorján Balázs, Tomás fia legény, Nagy János, Tomás fia legény, Sáfáros Anborus, Anborus fia legény, György fia legény, Garda Borbás, Szabó János, György fia legény, Alberd fia legény, Benedek testvére legény, Adorján Máté, Lukács fia legény, Szabó Márton, Baranyai Alberd, Kalmár Lőrincs, Sózó Bálind, János fia legény, Tarók Sebestyén, Gáspár fia legény, Szabó István, Gergel fia legény, Sózó István, Nagy Demetör, Csikai Bodizsár, László fia legény, Máti Pál, Szabó Jakab, István fia legény, Körös György, Mihál fia legény, Fe­ jér István Gáspár, Mihál fia legény, Tőle Ferencs, Pétör fia legény, Kis János, Deme­ tör fia legény, Tót András, Tót László, Kalmár Balázs, Váradi Demetör, Tarók János, Orbán fia legény, Anborus fia legény, Gergel fia legény, Kovács Pétör, Kis Benedek, Márton fia legény, Körös Gáspár, Miklós fia legény, Pétör fia legény, Nagy Simon, Kis Gál, Bödi János, Pál fia legény, Cseh Mátyás, Anborus fia legény, Tót Bodizsár, Kis György, Mada Márton, Bacsó Lőrincs, János fia legény, Tarók András, Bontos Deme­ tör, Benedek fia legény, Bontos István, Balázs fia legény, Dragos Gelérd, István fia le­ gény, Botka Máté, Lukács fia legény, Kördvés György, Pál fia legény, Bontos Miklós,. Pétör fia legény, István fia legény, Gergel fia legény, Csősz András, János testvére legény, Egret Máté, Miklós fia legény, Börcsén Máté koldus, Váradi Pétör, András fia legény, Tiszai Pétör, Vincse Jakab, Mihál fia legény, Ferencs Bálind, Lukács fia legény, Dócsi Mihál, László Pál, Somogyi Lukács, István fia legény, Bálind fia legény, Tót Jakab, Demetör fia legény, Begyözs Mihál, Kis Damján, Csősz Benedek, Gergel fia legény, Borbás Pétör megszökött, Balázs fia legény, Gáspár fia legény, Kriszta mészáros.. Fejadófizető (hane): 106. Adóbevétel a fejadóval és a nevezett pusztákkal együtt: 53 134 (akcsa) Kapu adó a fejadóval együtt 100 után Méhkas t. 520 (akcsa), Malom, három kerekű, ill. 150 (akcsa), 11 100 (akcsa), Búza t. 1110 kila 15 540 (akcsa), Lenmag t. 32 (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszonyi és hordó Kétszeres t. 1300 kila 10 400 (akcsa), 47

Erdő-, és legelőhasználati ill. 5000 (akcsa), Káposzta és kender t. 320 (akcsa), Hagyma és fokhagyma t. 350 (akcsa), Bosztánkert ill. 200 (akcsa), Juh adó 1500 (akcsa), Sertés adó 1960 (akcsa),

ill. 4052 (akcsa), Vásári és piaci illetékek és hagyatékok és elhagyott javak és tilosba ment állatok illetékein 2000 (akcsa).

13. SZÉN TM IH ÁLH ÁZ és BOLDOG ASSZO NH A Z és SZENTI LÓN A és SZENTLŐ RIN C SH ÁZ és GYÖRG YÖSH ÁZ puszták, 14. KORHÁN puszta a nevezett város lakóinak birtokában, 15. SZEN TM IK LÓ S puszta a nevezett város lakóinak birtokában, 16. SZÉNTGYÖRGYfalu, a nevezett falu határa kevés lévén művelhető területük nem elég. Az „Apor” nevű üres és lerombolt pusztának a kikötőjéből Vásárhelyre menő úton jövő-menőktől a nagy mélyedésig (mederig) terjedő rétnél levő kis „Tompa” nevű helyet a Mindszent lakóival együtt maguknak megszerezték. Az ingatlanforgalmi illetéket (tapu) megadták, s Mindszent adófizetőivel (rájáival) közösen birtokolják. íjász György, János fia legény, Ferencs Tomás, Gáspár fia legény, Kis Balázs, Kasztán László, Ugri Zsigmond, Minesend Lőrincs, Pétör fia legény, Kasztán Pétör, Ugri János, Mihál testvére legény, Kodor Mihál, Jakab fia legény, Demetör fia legény, Sós Ágoston, Gergel fia legény, Fejértó Ferendas, Máti fia legény, Nagy Pál, György fia legény, Gecse Bálind, Tomódi Mihál, Mihál fia legény, Szabó Mihál, György fia legény, Sánta Máté, Szégi Benedek, Pétör fia legény, Kajtál Lukács, Mátyás fia legény, Varga Miklós, András fia legény, Bakos Bálind, Bálind fia legény, Sár Bene­ dek, Kelemen fia legény, Csul Antal, Imre fia legény, Tomás testvére legény, Tar István, Kis Tomás, István testvére legény, Erszön Alberd, János fia legény, Anborus fia legény, Szabó István, Gergel testvére legény, Porta Tomás, Sár Bálind, Alberd testvére legény, Orbán testvére legény, Szabópál Demetör, Bálind fia legény, Szegye Máté, Balázs fia legény, Pálfai András, Tót János, Miklós fia legény, Kodor Imre, János fia legény, Csató Dijenös, Gecső György, Alberd fia legény, Ihász Máté, György fia legény, Nagy Martin, Pál fia legény, Sós Balázs, Lovász Miklós, Lovász Keresztös, Ádám fia legény, Somogyi Mátyás, György fia legény, Csiga István, Odor Pál, Miklós fia legény, Bozsó Lukács, Benedek fia legény, Bozsó Anborus, Kapás János, Szabó Balázs, Barbir Mihál, Anborus testvére legény, Kanizsai Ferencs, Dijenös fia legény, Fóris Bálind, Magda János, Bot András, Mihál fia legény, Tomás Mergyán, Mihajló fia legény. Fejadófizető (hane): 54. Adóbevétel a fejadóval és a nevezett pusztával együtt 23 356 (akcsa) Juh adó 1562 (akcsa). Kapu adó a fejadóval 53 után Sertés adó 860 (akcsa), 5883 (akcsa), Méhkas t. 520 (akcsa), Búza t. 500 kila 7000 (akcsa), Kétszeres t. 250 kila 2000 (akcsa), Len t. 66 (akcsa), Erdő-, és legelőhasználati ill. 2650 (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszonyi és hordó Káposzta és kender t. 43 (akcsa), ill. 2555 (akcsa), Hagyma és fokhagyma t. 55 (akcsa),

48

Lenmag t. 56 (akcsa), Bosztánkert ill. 106 (akcsa),

Kurcsa sziget puszta Szentgyörgy és Szeg­ vár faluk közelében, legeltetési illetéke és széna tizede 3000 (akcsa).

17. LIBECSEGYH ÁZ puszta, a nevezett falu lakóinak birtokában, 18. SZEG VÁR falu, t. n., Dobódi Gergel, András fia (?), Tót Lőrincs, Berta fia legény, István Benedek, Ferencs fia legény, Dóka Fábiján, Gergel fia legény, Feresztös Lőrincs, Tót Mátyás, Lőrincs fia legény, Petős Dijenős, Bálind fia legény, Hegyős Balázs, Miklós fia legény, György Gergel, Balázs fia legény, Mihál fia legény, Damjáni György, Himes Dijenös, Pál fia legény, Gáspár fia legény, Csóka András, Balázs fia legény, Balázs Sebestyén, György fia legény, Magyar Balázs, Balázs veje, Laki Balázs, László fia legény, Mes­ ter Pétör, János testvére legény, Tót Gergel, Miklós fia legény, Magyar Kelemen, Bodizsár fia legény, Kiskés Tomás, Lukács fia legény, Demetör testvére legény, Keresztös Bálind, Máté fia legény, Pétör testvére legény, Szíjgyártó Benedek, Alberd fia legény, Kum Gergel, Máti fia legény, Doboka Gergel, Simon fia legény, András fia legény, Batoni Benedek, Balázs fia legény, Száka András, Telek István. Fejadófizető (hane): 27. Adóbevétel a fejadóval együtt: 9817 (akcsa), Kapu adó a fejadóval 26 kapu után Sertés adó 190 (akcsa), 2886 (akcsa), Juh adó 750 (akcsa), Búza t. 193 kila 2703 (akcsa), Méhkas t. 48 (akcsa), Kétszeres t. 115 kila 920 (akcsa), Len t. 33 (akcsa). Erdő-, és legelőhasználati ill. 1300 (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszonyi és hordó Káposzta és kender t. 22 (akcsa), ill. 145 (akcsa). Lencse t. 52 (akcsa), Hagyma és fokhagyma t. 17 (akcsa), Bosztánkert ill. 52 (akcsa), 19. ÚJVÁROS falu, t. n., Posztós Tomás, István testvére legény, Posztós Bertalan, Balázs fia legény, So­ mogyi Balázs, Demetör fia legény, Szegye Gáspár, Demetör fia legény, János fia legény, Lőrincs fia legény, Gyurkó fia legény, Tomás fia legény, Dani Gáspár, Márton fia legény, Török János, Pétör testvére legény, Fábiján testvére legény, Bakó Lőrincs, Máti fia legény, Bakó István, György fia legény, Kovács Mátyás, Bálind fia legény, György fia legény, Mészáros Gáspár, Demetör fia legény, Lukács fia legény, Far­ kas testvére legény, Maródi Antal, Anborus testvére legény, Formás Kelemen, Antal testvére legény, Neszti János, Pál fia legény, Dijenös fia legény, Miklós fia legény, Damján fia legény, Kovács György, János fia legény, Jakab fia legény, Varga András, Gáspár fia legény, Tót Fábiján, Szerafan fia legény, Gergel fia legény, János fia legény, Imre testvére legény, Tót Ferencs, András fia legény, Benedek fia legény, Balázs fia legény, Tót Bálind, Gelérd fia legény, Pál fia legény, Balázs fia legény, Kotormán Imre, Pál fia legény, Poka Pál, Balázs legény, Jani fia legény, Bancsit (?) Anborus, Pétör fia legény, Jakab fia legény. Fejadófizető (hane): 22. Adóbevétel a fejadóval együtt: 8391 (akcsa),

49

Kapu adó a fejadóval együtt 21 kapu Juh adó 676 (akcsa), után 2331 (akcsa), Sertés adó 198 (akcsa), Búza t. 192 kila 1688 (akcsa), Méhkas t. 183 (akcsa),' Kétszeres t. 112 kila 896 (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszonyi és hordó Erdő-, és legelőhasználati ill. 1050 (akcsa), illeték és tilosba ment állatok és a szökeKáposzta és kender t. 42 (akcsa), vények illetéke 1368 (akcsa). Hagyma és fokhagyma t. 18 (akcsa), Bosztánkert ill. 42 (akcsa), 20. TŐKE falu, t. n., Mirte Isztiján, Antojan testvére legény, Sós Nika, Anborus fia legény, Bozsa Isztiján, Vük fia legény, Horvát János, Orbán testvére legény, Huszár István, László Miklós, Isztiján fia legény, Pavel fia legény, Ferencs Leposzlánin, Gere fia legény, Mácsik Anborus, N ika fia legény, Szűcs Lukács, Nikola fia legény, Mihajló fia legény, Jakov Dodinin, Pavel Kraguj, Balázs Borgin, Lasza fia legény, Kraguj Isztina, Hor­ vát János, Kozma fia legény, Mihajló Kraguj, Molan fia legény, Ágyim fia legény, Dimitre fia legény, Szika (?) Élijás, István testvére legény, Martin fia legény, Móka János, Tomás fia legény, Huszár András, Imre fia legény, Balázs fia legény, Nikola Marin, Jovan testvére legény, Petre Huszár, Ilija fia legény, Mihál fia legény, György fia legény, Jovan Kris, Ilija Szabics, Jovan fia legény, Kriszte Pavel. Agyim testvére legény, Kozma Kraguj, György fia legény, Julak fia legény, Jaka Godar. Fejadófizetők (hane): 25. Adóbevétel a fejadóval együtt: 10 838 (akcsa), Kapu adó a fejadóval együtt 24 kapu Malom egy kerekű, ill. 15 (akcsa), után 2664 (akcsa), Len t. 34 (akcsa), Búza t. 200 kila 2800 (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszonyi és hordó Kétszeres t. 150 kila 1200 (akcsa), illeték és tilosba ment állatok és a szöErdő-, és legelőhasználati ill. 1200 (akcsa), kevények illetéke 1665 (akcsa). Káposzta és kender t. 46 (akcsa), Hagyma és fokhagyma t. 24 (akcsa), Lenmag t. 48 (akcsa), Bosztánkert ill. 48 (akcsa), Juh adó 560 (akcsa), Sertés adó 392 (akcsa), Méhkas t. 142 (akcsa), 21. SZE N TLÁ SZ LÓ falu, t. n., Tót Mátyás, Feszti Benedek, Lakó Tomás, Bakócs János, Bögöcs Pál, Mihál fia legény, Fertős Anborus, Élijás Máté, Miklós fia legény, Szabó Gál, Élijás Gergel, Orbán fia legény, Lukács fia legény, Gáti Máté, János fia legény, Ferencs fia legény, Palkó Bálind, Palkó fia legény, Élijás Pál, Balázs fia legény, Élijás Bálind, János fia legény, Élijás Pál, Varjas György, András testvére legény, Virágos Imre, Ferencs fia legény, Töl János, Bacsó Borbás, Mihál fia legény, Kis István, Balázs testvére legény, Feszti Orbán, Balázs testvére legény, Ferencs János, Gergel fia legény, Ge­ lérd fia legény, Mihál fia legény, Gáspár testvére legény, Miklós testvére legény, Se­ bők testvére legény, Ferencs testvére legény, Fitos Máté, Demetör fia legény, Ferencs András, Posztós ÍTomás, Mihál testvére legény, Ferencs Orbán, Jakab fia legény, Simon fia legény, Apádi Gáspár, Farkas testvére legény, Bakó Farkas. Márton fia legény, Pétör fia legény, Kiskés Mihál, Pétör testvére legény, Bálind testvére legény,

50

Merész Benedek, György testvére legény, Pétör testvére legény, István testvére legény,. György fia legény, Győré Imre, Gergel fia legény, János testvére legény, Ancsó Mihál,. Balázs fia legény, István fia legény, Pár István. Fejadófizető (hane): 32. Adóbevétel a fejadóval együtt: 12 712 (akcsa), Hagyma és fokhagyma t. 44 (akcsa), Kapu adó a fejadóval együtt 31 kapu Bosztánkert ill. 62 (akcsa), után 3441 (akcsa), Juh adó 922 (akcsa), Búza t. 223 kila 3122 (akcsa), Kétszeres t. 160 kila 1280 (akcsa), Sertés adó 224 (akcsa), Erdő-, és legelőhasználati ill. 1550 (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszonyi és hordó és tilosba ment állatok és a szökevények Méhkas t. 116 (akcsa), illetéke 1289 (akcsa). Káposzta és kender t. 162 (akcsa), 22. DEREG EGYHÁZ falu, t. n., Acsonko Titin, Nikola fia legény, Jova Pasztin, Todor fia legény, Mihál fia legény, Ilija Pasztin, Damjács fia legény, Jovan testvére legény, Kriszte Pasztin, Jovan testvére legény, Petre Jovan, György fia legény, Tomas fia legény, Petrije fia legény, Lukacs Ivladin, Mire Vadijacs, Kriszte fia legény, Mati kalugyer, Dimitre Radin, Martin fia legény, Bozsa fia legény, György testvére legény, Jaka Radin, Pavel Acsonko, György Vidin, Ilija testvére legény, Luka Marosin, Gavrilo fia legény, Avram fia legény, Mire Burin, Vuka Todor, Mihajlo Csarin, Szabó Tomás, Pétör fia legény, Filip Domalin, Gyura Niko, Vuja fia legény, Mircse Lukacs, Danoko Isztijan, Jaka Janin, Acsonko fia legény, Torna Vukin, Petre testvére legény, Dobri Mihal, Martin fia legény, Ilija Mate, Danoko fia legény, Luka Bogdán, Jovan test­ vére legény, Mirije Dusán, Isztijan testvére legény, Ivko Ivlaszin, Petre Kuzman, Todor testvére legény, Gyura Dusán, Nikola fia legény, Pavel László, Jovan testvére legény, Mihajló Dusán, Mirije Rahovin, György fia legény, Mirije Krakrin, Fabijan fia legény, Mátyás fia legény, Mihajlo Todor, Gyurko fia legény, Tomas Dobros, Marko kovács, Ágoston Andre. Fejadófizető (hane): 38. Adóbevétel a fejadóval együtt: 15 266 (akcsa), Kapu adó a fejadóval együtt 37 kapu Méhkas t. 62 (akcsa), után 4470 (akcsa), Juh adó 925 (akcsa), Búza t. 300 kila 4200 (akcsa), Sertés adó 240 (akcsa), Kétszeres t. 190 kila 1520 (akcsa), Len t. 32 (akcsa), Erdő-, és legelőhasználati ill. 1850 (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszony és hordó Kendermag t. 48 (akcsa), illeték és a pusztai lakosok adója (ispence-i himayekjan) 2242 (akcsa). Hagyma és fokhagyma t. 22 (akcsa), Bosztánkert ill. 74 (akcsa), 23. DON ÁD falu, t. n., Dimitre Dragin, Nikola fia legény, Ranoko fia legény, Lazar Peskovin, Acsonko Vük, Marka testvére legény, Kriszte fia legény, Nikola fia legény, Jaka Jubovin, Jovan fia legény, Marko Radiboj, Tomas fia legény, Marko Brazin, Jovinka Durin, Gruja fia legény, Petre Vikovin, Ivan testvére legény, Csaka fia legény, Kriszte Ronovin, Gyurko testvére legény, Gyura Duvinin, Nikola Kriszto, Lazar fia legény, Petre Foroház, György fia legény, Isztijan (?), György fia legény, Isztijan Brazin, Vük testvére legény, Isztijan Racsa, György fia legény, Petre Drazin, Nikola testvére 51

legény, Isztijan Vucsa, Gyurko Raes in, Adam fia legény, Mircse Duvinin, Mihajlo fia legény, Petrije Racsin, Isztijan Jovin, Jovan Kovács. Fejadófizető (hane): 22. Adóbevétel a fejadóval együtt: 7917 (akcsa), K apu adó a fejadóval együtt 21 kapu Bosztánkert ill. 44 (akcsa), után 2100 (akcsa), Juh adó 575 (akcsa), Búza t. 150 kila 2100 (akcsa), Sertés adó 124 (akcsa), Kétszeres t. 100 kila 800 (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszony és hordó Erdő-, és legelőhasználati ill. 1050 (akcsa), ill. 708 (akcsa). Káposzta és kender t. 40 (akcsa), Méhkas t. 132 (akcsa), Hagyma és fokhagyma t. 15 (akcsa), 24. KÉKTÓ RÁRO Sfalu, t. n., A nevezett falu és MÁGOCS nevű falu közös határaikon már régebbi idők óta vitatkoznak és perlekednek. Ez okból a földek bírái és a falvak elöljárói az összeírás­ nál is vitatkoztak, ezért a nevezett helyeket megjárták, s a tanúkkal a falvak határait meghatározták. Erről az elöljárók kezébe a falu temesszükjét adva a jelenlegi def­ terbe is így jegyezték be. Ez után Szeged és Szolnok oldaláról negyven—ötven em­ ber tudva és nem tudva jött, hogy a határokat a kezükbe levő hüddzsetnek megfe­ lelőképpen határozzák meg. Ezek joga tiszta lévén az új császári defterbe feljegyezték. Ezek a hüddzsetek elmondják, hogy Vásárhelyről a Donát nevű falu határába menő közút keleti oldalán, ahol Deregegy nevű falu határába tartó út elválik ennek előtte a szabad birtoklású földeket (műik) és a kiosztott réteket ehhez a határhoz igazították. Ezt a császári defterbe feljegyezték, hogy kívülről senki ne változtassa meg. Mihal Rács, Nika fia legény, Híja fia legény, Sós Gergel, János Lázár, Jován fia legény, Ilés fia legény, Brat Rados, Sándor Gáspár, Gelérd testvére legény, Kriszte Antol, fiija fia legény, Huszár István, Petre fia legéhy, Izsák fia legény, Gala testvére legény, Csóra Jakab, Csóra Anborus, Kulász András, Márton fia legény, Antal testvére legény, Mikola Kulász, Gere fia legény, Megyer László, Istók fia legény, Révtói Ádám, Bencse fia legény, György testvére legény, Csonka Mihál, Máti fia legény, Jakab fia legény, Habókos István, Pavel fia legény, M artin fia legény, Keresztös György, Miklós fia legény, Fodor Miklós, Kövér Balázs, Minesend János, Jakab fia legény, Huszár Tomás, Mihái fia legény, Huszár Bálind, Pável fia legény, Farkas fia legény, János fia legény, Grizsa (?) Gergel, Alberd fia legény, György fia legény, Bodizsár fia legény, Petre Ilije, Kosztin testvére legény, Petre Balog, Mátyás testvé-e legény, János Gere, Tima testvére legény, Kun Tomás, István fia legény, Szakái Bálind, Vantus fia legény, Petre fia legény, Jakó István, Somiéi Mihál, László fia legény, Mátyás fia legény, Balázs fia legény, Sarló Orbán, Miklós fia legény, Tót András, Keresztös István, János fia legény, Nika fia legény, Csóka János, Tót Orbán, János fia legény, András fia legény, Somiéi Orbán, János fia legény, Bálind fia legény, Ádám fia legény, Szakálos János, Gyurka fia legény, Tomás fia legény, Lukács fia legény, Pavel Gere, Bálind fia legény, Radincs fia legény, Demetör fia legény, Tomás György, Bálind fia legény, János fia legény, Acsonko Radics, Nagy Bálind, Ferencs fia legény, Gelérd fia legény, Gergel fia legény. Fejadófizető (hane): 40. Adóbevétel a fejadóval együtt: 16 922 (akcsa), Kapu adó fejadóval 39 kapu után Széna t. 55 (akcsa), 5329 (akcsa), Káposzta és kender t. 44 (akcsa),

52

Búza t. 350 kila 4900 (akcsa), Kétszeres t. 140 kila 1120 (akcsa), Méhkas t. 212 (akcsa), Sertés adó 420 (akcsa), Bosztánkert ill. 78 (akcsa), Lenmag ill. 1950 (akcsa), Juh adó 1450 (akcsa),

Hagyma és fokhagyma t. 70 (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszony és hordó illeték és a pusztai lakosok adója 1294 (akcsa).

25. H EK ET falu, t. n., Kántor Máti, János fia legény, Lukács fia legény, Nagy Gergel, Bálind fia legény, András fia legény, Tót Bálind koldus, Miklós Imre, Mihál fia legény, Domákos fia legény, István fia legény, Pál fia legény, Kis Pétör, Záh Filep, Tomás fia legény, András fia legény, Demetör fia legény, Demetör Mi hál, Hamar Ferencs, Pál fia legény. Fejadófizető (hane): 8. Adóbevétel a fejadóval együtt: 3397 (akcsa), Kapu adó a fejadóval 7 kapu után Bosztánkert ill. 14 (akcsa), 777 (akcsa), Juh adó 120 (akcsa), Búza t. 80 kila 1120 (akcsa), Sertés adó 20 (akcsa), Kétszeres t. 55 kila 440 (akcsa), Méhkas t. 50 (akcsa), Erdő-, és legelőhasználati ill. 350 (akcsa), Büntetéspénz és mennyasszony és hordó Káposzta és kender t. 12 (akcsa), illeték és a pusztai lakosok adója 479 (akcsa). Lencse t. 6 (akcsa), Hagyma és fokhagyma t. 9 (akcsa), 26. TÉS falu, üres és adófizetők nélküli, tartozik a nevezetthez. Adóbevétele: 5636 (akcsa), Búza t. 350 kila 4900 (akcsa), Kétszeres t. 75 kila 600 (akcsa), Len és kender t. 136 (akcsa). 27. VASANTOL falu, üres és adófizetők nélküli, tartozik a nevezetthez, kívülről művelik meg és rétjeit használván a földesúri járulék címén tizedeit megadják^. Adóbevétel: 950 (akcsa). 28. KALÁRAFALU falu, üres és adófizetők nélküli, tartozik a nevezetthez. Adóbevétele: 1482 (akcsa), Búza t. 72 kila 1008 (akcsa), Kétszeres t. 23 kila 184 (akcsa), Rét t. 290 (akcsa), 29. KIS SZŐREG falu, üres és adófizetők nélküli, tartozik a nevezetthez. Adóbevétele: 400 (akcsa), Búza t. 20 kila 280 (akcsa), Kétszeres t. 12 kila 96 (akcsa). Rét t. 24 (akcsa), 30. BODOGHAZ puszta, tartozik a nevezetthez, Adóbevétele: 950 (akcsa).

53

T Ö R Ö K S Z Ó JE G Y Z É K

AKCSE (AKCSA) — török ezüstpénz, 1550 körül két magyar ezüst dénárt ért, BÉG — a török szandzsák katonai és polgári kormányzójának neve, BEGLERBÉG — a bégek bégje, a több szandzsákot tartalmazó tartomány katonai és polgári kor­ mányzója, BOSZTÁN — a házak melletti veteményeskert neve, DZSIZJE — a fejadó, más néven harács, forint adó neve, DEFTER — jegyzék, mivel a tartományi kincstárakban készülő adóösszeírásokat nevezték így, s adójegyzék, EMIN — biztos, általában a török adó, -és vámszedők neve, HARÁCS — lásd DZSIZJE HÁSZ — a 10 ezer akcsénál magasabb értékű javadalombirtok neve, s általában a szultáni bírtok elnevezése, EMÁNET — a szultáni hász-birtok kezelési formája, HANE — az eredetileg ház jelentésű szó, később a fejadó adóegységének neve, KAPU — a magyar kapu szó átvétele, s a földesúri adóegységének neve, KANUNNAME — a török törvénykönyv (szabályrendeletek) neve, KILE — törökül kejl, súlymérték neve, s értéke különböző lehet, KÖJ TESZKERESZI — a falu teleklevele, vagy birtoklevele, MAHALLE — a városnegyed neve, MÜZEVEDZS — a házas férfi török neve, NÁHIJE — a szandzsáknál kisebb török közigazgatási területegység, SZANDZSÁK — eredetileg a török zászló szó, amit területegység értelmében is használtak, más néven liva, TAPU — a török telekinaatlan meaváltásának neve, VILAYET — a török tartomány, mint a legnagyobb köziaazaatási területegység neve, több szand­ zsákra oszlott fel, lásd BEGLERBÉG, VLAH — a Balkán félsziaeten lakó nómádpásztornép neve, amely török katonai szolgálatban állva félkatonai településeket alkotott, VOJNIK — a szerb harcos szó, amely a török szolgálatban álló vlahok neve,

HELYSÉGNÉVMUTATÓ Ez a helységnévmutató a vásárhelyi náhije 1570. évi török részletes adóösszeírásának teljes föld­ rajzi névanyagán kívül, az 1557/1558. évi fejadó, az 1560. évi részletes adó, és az 1578. évi részletes adó, valamint az 1632. évi részletes javadalombirtokosok (tímár defteri) jegyzékében szereplő hely­ ségneveket, az 1570. évi kézirat neveinek ABC sorrendjében közli. Az 1570. évi kézirat helységneveit sorszámmal láttuk el, ami a visszakeresésüket könnyíti meg. Minden helységnél, a középkori első magyar okleveles említés keltét és névalakját, továbbá a fenti öt török említést, valamint földrajzi el­ helyezkedését és jelenlegi helyzetét jelöljük. A felhasznált forrásokat rövidített alakban használjuk, s ezek a rövidítések a következők. Borovszky. Bodnár. Coll. Csánki. E—158. E. kát. felm.

f.

Görög. Györffy. Had. Lt. Hnt. Károlyi. k. ks. km.

-54

— Csanád vármegye története 1715-ig, II. kötet, Budapest 1897, —■Bodnár Béla, Hódmezővásárhely és környékének régi vízrajza; A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára, —• II. 5. sz., Szeged 1928, — Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában, I. kötet, Budapest 1897, — Conscriptiones portarum, XIII. kötet, — Első katonai felmérés (1783), — falu, — Görög és Kerekes, Magyar Atlasz... Budáé 1800, — Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, Budapest 1963, — Hadtörténelmi Levéltár, — A Magyar Népköztársaság Helységnévtára, Budapest 1973, — A nagykárolyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási tö r­ ténete, II. kötet, Budapest 1911, — község, — külsőség, — kilometer,

Lipszky. Id. m. Nagy. nk. Nr. OL. Pesthy. psz. Sec. S—74. S—79. S—82. Szeremlei. térk. Tah. def. V. V. ő. U. o. U 222. Velics.

— — — — — — — —

Repertorium locorumque in XII. tabulis mappae...Budáé 1808, lásd, megye, N, nagyközség, Numerus, sorszám, Országos Levéltár, Budapest, A Magyar Társaság Helynévgyűjtése, 2. Csongrád megye, Budapest 1940 (Pesthy Frigyes, 1864. évi gyűjtése alapján), Kézirat, — puszta, — Sectio, — M. Kir. Kereskedelemügyi Minisztérium térképei (1898), — Kataszteri iratok; felvételi előrajzok (1864), — Károlyi családi levéltár térképgyűjteménye, — Szeremlei Samu, Hód-Mező-Vásárhel története, IV. kötet, I. rész, Hódmezővásárhely 1911, — térkép, — Tahrir defter, földesúri adójegyzék, — város, — Vesdd össze, — ugyanott, — Fényképmásolatok Gyűjteménye, A szegedi szandzsák tímár javada­ lom birtokosainak deftere (1632), — Magyarországi török kincstári defterek, II. kötet, Budapest 1890,

HELYSÉGNEVEK 1560/10. 1570/3. APOR psz.

1560/20. 1570/5. BEKÉN f.

1570/13. BODOGASSZONHÁZ psz.

1560/12. 1570/10. BODOGHÁZ psz.

1570/30. BODOGHÁZ psz.

— Györffy. 892: 1332-ben Opur; Csánki. I. 679: 1415-ben Apor; Velics. II. 197: 1557/58-ban 6 hane, de elfutottak; Tah. def: 1560-ban 10 hane, u. o. 1570-ben Mindszent és Szentgyörgy f. műveli; Tah. def.: 1578-ban Apor f.-ból 30 hane Mindszentre települt, s onnan műveli APOR psz.-t; OL, E—158; 1553-ban Apor hátralékos a királyi dikaadóval; Szeremlei. IV. 35: 1567-ben Apor psz.; Jelenleg Hnt. 1973. 546. Mindszent nk. déli határában, — Györffy. 892: 1266-ban Buken; Csánki. I. 679: 1455-ben Beken; OL. E—158:1553-ban 10 porta; Velics. II. 197:1557/58-ban 30 hane; Tah. def.: 1560-ban 64 hane és u. o. 1578-ban 40 hane; OL, U—222: 1632-ben f. 3400 akcsa adóval; Lipszky. 75. térk. V. T. 28; Károlyi. 4L 52. 57. 164; Jelenleg Hnt. 1973. 139: Bökény ötk. — Csánki. I. 694: 1256-banBodogazzonhaza; (Porgány-nál); Tah. def.: 1570-ben Szentes v. műveli; Tah. def.: 1578-ban Szentes és Szentlászló f. műveli; Elpusztult; Jelenleg Hnt. 1973. 752: Szentes észak­ keleti határában, — Tah. def. 1560-ban és u. o. 1570-ben Körtvélyes műveli; Bodnár, térk. 1928-ban Bodogasszonyhalom a mártélyi út nyugati oldalán a Kenye­ re Ér felé Det Halom mellett; OL. S—82, Nr. 169: 1788-ban Vásár­ helyi rét térk. szerint Solt és Mártély között Körtvélyes, Ld. Kört­ vélyes, és Sód, — Tah. def. 1570-ben önállóan szerepel; Borovszky. II. 62: 1340-ben Bothanyaeghaza; Bodnár, térk. 1928-ban Bot Ér nyugati oldalán Dékány Halom és Zöld Halom; Had. Lt. E. kát. felm. Coll. XIX. Sec. 28—29: 1784-ben Gorsa psz.-nál Gargyan Halom és a Kopáncsi Sik Tó keleti oldalán Bor Halom, Gorsai Halom és Batidai Halom; Jelenleg Hnt. Hódmezővásárhely déli határában 1973. 372: Gorsa psz.-nál,

55

1560/1. 1570/1. PORGAN halastó 1560/13. 1570/22. DEREKEGYHÁZ f.

1560/21. 1570/23. DONÁT f.

— OL. S—82, Nr. 188: Kopáncsi psz. contraversiális térk. (1781): Alveus Porgány és Alveus Bogdany Gorsa psz. alatt; Nagy. I. 142: 1828-ban ks. 12 házzal, 80 lakossal, — Csánki. I. 680: 1471-ben Deregeghaz; Velics. II. 197: 1557/58-ban 7 hane-ból 6 régi és egy új szerb adófizető; Tah. def. 1560-ban 15 hane; Tah. def. 1570-ben Dragigyhaz névalakban; Tah. def. 1578-ban Dragigy néven 40 hane: OL. U—222: 1632-ben Dragigy f.: Lipszky. 130. térk. V. U. 38—39; Jelenlea Hnt. 1973. 254: Derekegyház,

— Csánki. I. 691 : 1446-ban Donath Thorya és u. o. 1499-ben Donath oppidum (mezőváros); Tah. def. 1560-ban 4 hane; OL. E—158: 1560-ban Donat f.; Tah. def. 1578-ban 20 hane; OL. U—222; 1632-ben Donat f.; Lipszky. 149. térk. V. U. 39; Jelenleg Hnt. 1973. 752: Szentes ks.

1560/8. 1570/8. FÉRGED f.

1560/19. 1570/11. GORZSAf.

1570/13. GYÖRGYÖSHÁZ psz. 1560/9. 1570/25. HÉKET f.

1560/26. 1570/28. KALÁRAFALU f. 1560/14. 1570/24. KÉKTÓ RÁROS f.

1560/29. 1570/4. KIRÁLHEGYŐS f.

56

— Györffy. 856—857: 1274-ben Kysferged et Wasarusfergeed; Csánki. I. 696: 1450-ben Feragd; Velics. II. 197: 1557/58-ban 7 hane Tah. def. 1560-ban 13 hane; Szeremlei. IV. 31: 1553-ban és 1564-ben Varkócs Tamásé; OL. E—158:1553-ban 6 porta; Tah. def. 1578-ban 19 hane; Borovszki. II. 181: 1564-ben 7 és fél porta; OL. U—222: 1632-ben Férgét f.; Lipszky. 183. térk. V. V. 39; Jelenleg Hnt. 1973. 372: Hódmezővásárhely -— Csánki. I. 696: 1331-ben Bodgorsaya és u. o. 1462-ben Gorsa; Velics. II. 197: 1557/58-ban 8 hane; Tah. def. 1560-ban 8 hane; Borovszky. II. 203—204: 1564-ben 10 és fél porta; Tah. def. 1578-ban 16 hane; Károlyi. II. 38—39: 1596-ban elpusztult; OL. E— 158: 1632-ben Gorzsa f. (7800 akcsa adóval); Lipszky. 212. térk. V. V. 38—39; Jelenleg Hnt. 1973. 372: Hódmezővásárhely déli határában, — Tah. def. 1560-ban és 1578-ban Szentes v. műveli; Jelenleg Hnt. 1973. 752: Szentes déli határában, Szt. György psz.-nál, — Györffy. 896: 1332-ben Heyked; Csánki. I. 681: 1453-ban Heyked; Velics. II. 197: 1557/58-ban 8 hane; OL. E—158: Heked 1553-ban Thés és Szentlászló együtt 3 porta; Tah. def. 1560-ban 10 hane és u. o. 1578-ban 7 hane; OL. U.—2 2 2 :1632-ben Héket f.; OL. S.—82: 1773-ban Szentes határa és pusztái; OL. S—79: 1882-ben Szentes v. felvételi előrajzai; Lypszky 235. térk. V. T. 38; Jelenleg Hnt. 1973. 752: Szentes északi határában, — Csánki. I. 699: 1488-ban Klarafalva; Borovszky. II. 300: 1552-ben elpusztult; Tah. def. 1560 és u. o. 1570-ben üres és adófizetők nél­ küli; Lipszky. 323. térk. V. T. 38; Jelenleg Hnt. 1973. 466: Klárafalva, — Borovky. II. 2 6 3 :1478-pan Raros és u. 1499-ben Kéktó nádas (arondinetum) Velics. II. 197: 1557/58-ban 7 hane; Tah. def. 1760-ban 33 hane; Szeremlei. IV. 2 8 :1527-ben és 1549-ben f. és U. O. IV. 31: 1553-ban Ráros psz.; Tah def. 1578-ban Ráros f. 30 hane; OL. U—222: 1632-ben f. /15 600 akcsa adóval/; Károlyi. II. 30 és 37: l552-ben és 1596-ban elpusztult; Lipszky. 550. térk. V. U. 39; Jelen­ len Hnt. 1973. 372: Hódmezővásárhely északkeleti határában, — Csánki. I. 697: 1455-ben Kyralhegyesse; Borovszky. II. 283—286: 1552-ben elpusztult; Tah. def. 1560-ban üres és adófizetők nélküli psz.

a makóiak birtokában, u. o. 1578-ban Makó psz.-ja; Lipszky. 307. térk. V. X. 40: Kis, -és Nagy Királyhegyes; Jelenleg Hnt. 1973. 442: Királyhegyes ötk. 1560/27. 1570/29. KIS SZŐREG f.

1570/14. KORHAN psz.

1560/7. 1570/9. KORTVILOS (KÖRTVÉLYES) f.

1570/16. KURCSA SZIGET psz.

1570/17. LIBÉCSEGYHÁZ psz.

1560/23. 1570/6. MARTÉL f.

1560/28. 1570/2. MINCSEND (MINDSZENTI f.

1570/12. SÁP psz.

1560/2. 1570/1. SÓD psz.

1560/18. 1570/18. SZEGVÁR f.

Györffy. 873: 1192-ben Zewreg; Csánki. I. 704: 1332/37-ben Hewreg és u. o. 1411-ben Zeureg; Borovszky. II. 53: 1552-ben elpusztult; Tah. def. 1560-ban és u. o. 1570-ben üres és adófizető nélküli; Lipszky. 657. térk. V. X. 38; Jelenleg Hnt. 1973. 742: Szeged v. ke­ leti határában, Csánki. I. 681: 1471-ben Chorthan; Szeremlei. IV. 28: 1527-ben Korhány f.; Bodnár. 25: Korhány hullámtérbeli név OL. S—82. Nr. 169: Vásárhelyi rét térk. Jelenleg. Hnt. 1973. 524: Mártély északi határában, Györffy. 897: 1200 körül Curtueltou; Csánki. I. 681: 1450-ben Kertwelyes; Velics. II. 197: 1557/58-ban 17 hane; Tah. def. 1560-ban 16 hane és u. o. 1578-ban 21 hane; Károlyi. II. 40—4 1 :1613-ban psz.; Lipszky. 346. térk. V. V. 38; Jelenleg. Hnt. 1973. 372: Hódmező­ vásárhely északnyugati határában V. ő. Bodnár. 7 és 25—26. Györffy. 904: 1075-ben Kurcha; Tah. def. 1570-ben Szentgyörgy f. közelében és u. o. 1578-ban Szentgyörgy f. és Szegvár f. közelében; OL. S—82, Nr. 37: Mappa Possessionis Szegvár (1773) Alveus Kurcza; Jelenleg Hnt. 1973. 746: Szegvár nyugati határában, Györffy. 862: 1213-ban Libic; Borovszky. II. 334: 1456-ban Lybeczeghaza és u. o. 1536-ban a libéci egyház köveiből építették a mágocsi templomot; Szeremlei. IV. 37: Libéc psz.; Jelenleg Hnt. 1973. 576: Nagymágocs északi határában, Györffy. 904: 1024-ben Zenthadryan martyr; Velics. II. 197: 1557/ 58-ban 25 hane; Tah. def. 1560-ban 23 hane; és u. o. 1578-ban 48 hane; OL. E—158: 1560-banMarthel; OL. U—222: 1632-ben Mar­ tel f. 22. 000 akcsa adóval; Lipszky. 415. térk. V. V. 38; Jelenleg Hnt. 1973. 524: Mártély, Velics. II. 197: 1557/58-ban 20 hane; Tah. def. 1560-ban 13 hane és u. o. 1578-ban 44 hane; OL. E—158: 1553-ban és u. o. 1560-ban Mindszent; OL. U—222. 1632-ben Minesend f. 27955 akcsa adóval; OL. S—79, Nr. 188: 1882-ben Mindszent nk. felvételi előrejzai; Lipszky 428. térk. V. U. 37; Jelenleg Hnt. 1973. 546: Mindszent, Györffy. 904: 1332-ben Saap; Tah. def. 1570-ben Szentes v. határá­ ban; OL. S—79, Nr. 208: 1882-ben Szentes v. felvételi előrejzai; Had. Lt. E. kát. felm. 1784-ben Sáp Halom; Jelenleg. Hnt. 1973. 752: Szentes déli határában, Borovszky. II. 513: 1408-ban Soolth; Tah. def. 1570-ben és u. o. 1578-ban Vásárhely v. műveli; Szeremlei. IV. 28: 1527-ben Solt f .; Pesthy. 1864-ben Solt halom; Bodnár. 27: 1789-ben Solti lapos; OL. S—82. Nr. 169: Vásárhelyi rét térk.; Jelenleg Hnt. 1973. 372: Hód­ mezővásárhely nyugati határában, Györffy. 900: 1332-ben Zeegh; Csánki. I. 683: 1423-ban Zeegh; Velics. II. 197: 1557/58-ban 20 hane; OL. E— 158. 1553-ban és u. o. 1560-ban Zegh; Tah. def. 1560-ban 13 hane és u. o. 1578-ban 30 hane; OL. U—222: 1632-ben Szegvár f. 14500 akcsa adóval; OL. S—82. Nr. 37: 1773-ban Mappa Possessionis Szegvár; Lipszky. 627. térk. V. U. 38; Jelenleg Hnt. 1973. 746: Szegvár,

57

1560/3. 1570/1. SZENT ALBERD psz.

1560/4. 1570/1. SZENT ERZSÉBET psz. 1560/17. 1570/16. SZENT GYÖRGY f.

1570/13. SZENT ILONA psz.

— Borovszky. II. 218: 1462-ben Szent Albert psz.; Tah. def. 1560-ban és u. o. 1570-ben és 1578-ban Vásárhely v. műveli; Jelenleg Hnt. 1973. 372: Hódmezővásárhely északkeleti határában Szent Erzsébet északi oldalában, — Károlyi. II. 36: 1478-ban psz.; Tah. def. 1560-ban és u. o. 1570-ben és 1578-ban Vásárhely v. műveli; Lipszky. 633. térk. V. V. 39; Jelen­ leg Hnt. 1973. 372: Hódmezővásárhely északkeleti határában, — Csánki. I. 683: 1426-ban Zenthgyewrgh; Velics. II. 197: 1557/58-ban 31 hane; Tah. def. 1560-ban 30 hane; OL. E— 158: 1553-ban és u. o. 1560-ban Zenthgyeorgh; Tah. def. 1578-ban 51 hane; OL. U —222: 1632-ben f. 23266 akcsa adóval; OL. S—82. Nr. 3 7 :1773-ban Mappa Possessionis Szegvár; Lipszky. 633. térk. V. U. 38. Jelenleg Hnt. 1973. 746: Szegvár déli határában, —Tah. def. 1570-ben és u. o. 1578-ban Szentes v. műveli; OL. S—74: 1898-ban Szentes délnyugati határában Szent Ilona H át; Jelenleg Hnt. 1973. 752: Szentes,

1560/11. 1570/7. SZENTKIRÁL f. — Csánki. I. 703:1332/37-ben Sanctus Rex és u. o. 1385-ben Zenthkeral; Velics. II. 197: 1557/58-ban 8 hane; Szeremlei. IV. 27: 1527-ben Pestyéni Gergelyé; Tah. def. 1560-ban 8 hane; OL. U—222: f. 8000 akcsa adóval; ÓL. S—82; Nr. 167: 1788-ban Idea Praediorum ad Vásárhely; Jelenleg Hnt. 1973. 372: Hódmezővásárhely déli határá­ ban, 1560/15. 1570/21. SZENT LÁSZLÓ f. — Csánki. I. 683: 1495-ben Zenthlazlo; Velics. II. 197: 1557/58-ban 13 hane; Tah. def. 1560-ban 12 hane és u. o. 1578-ban 32 hane; OL. E—158: 1553-ban Szentlaszlo, Thés és Heked együtt 3 porta; OL. U—222: 1632-ben — f. (16500 akcsa adóval); OL. S—79: 1882-ben Szentes város felvételi előrejzai; OL. S—82. Nr. 105: Mappa praedii Szentlászló et Donát (1788); Lipszky. 637. térk. V. T. 38—39; Jelen­ leg Hnt. 1973. 752: Szentes keleti határában, 1570/13. SZENT LŐRINCSHÁZ psz. — Tah. def. 1570-ben és u. o. 1578-ban Szentes v. műveli; Károlyi. II. 53: 1590-ben Szentlőrinczy család Bekényben birtokos; Jelenleg is­ meretlen, 1570/13. SZENT MIHÁLYHÁZ psz. — Borovszky. II. 153: 1497-ben Szent Mihály Széke psz. Kórógy partján Donát-tól észak felé; Tah. def. 1570-ben Szentes v. műveli és u. o. 1578-ban Szent Mihály Egyház néven Szentes v. műveli; Had. Lt. E. kát. felm. Coll. XIX. Sec. 26: 1784-ben a fábiánsebestyéni út északi oldalán Szent Mihály Halom; Jelenleg Hnt. 1973. 752: Szentes v. keleti határában, 1570/15. SZENT MIKLÓS psz. — Tah. def. 1570-ben és u. o. 1578-ban Szentes v. műveli; Károlyi. II. 55: Orosháza közelében említi (?); Jelenleg ismeretlen, talán a Kórógy árok mellett lehetett, 1560/16. 1570/12. SZENTŐS v. — Györffy. 904: 1332-ben Scenthus; Csánki. I. 684: 1464-ben Zenthes; Velics. II. 197: 1557/58-ban 42 hane; Tah. def. 1560-ban 56 hane és u. o. 1578-ban 113 hane; OL. E—158: 1553-ban Zenthes 20 porta és u. o. 1560-ban Zenthes; OL. S—79. Nr. 208: 1882-ben Szentes v. felvételi előrejzai OL. S—82. Nr. 39: 1773-ban Szentes határa és pusztái; Lipszky. 643. térk. V. U. 38; OL. U—222: 1632-ben Szentös v. 53050 akcsa adóval; Had. Lt. E. kát. felm. Coll. XIX. Sec. 26: 1784-ben Szentes-i szállások; Jelenleg Hnt. 1973. 752: Szentes,

58

1560/22. TEMERKÉN f. — Csánki. I. 684: 1426-ban Themerken; Győrffy. I. 906: 1326-ban Temerken; Vass. : 1548-ban 60 hane; a csongrádi náhijébe tarto­ zik; Tah. def. 1560-ban 64 hane; A vásárhelyi náhijébe tartozik Tah. def. 1570-ben 90 hane és a szegedi náhijébe tartozik; OL. U—222: 1632-ben a kikötővel együtt 130000 akcsa adót fizet és a szegedi náhi­ jébe tartozik; Lipszky. 692. térk. V. U. 37:psz. Csongrád m-ben; Je­ lenleg Hnt. 1973. 826: Tömörkény ötk. 1560/5. — Györffy. 906: 1327-ben Tees; Velics. II. 197: 1557/58-ban 10 hane; 1570/26. TÉS f. OL. E—158: 1553-ban Thes, Szentlászló és Heked együtt 3 porta; Tah. def. 1560-ban 12 hane és u. o. 1570-ben üres és adófizetők nélküli, s u. o. 1578-ban 7 hane; OL. U—222: 1632-ben Tés f. 5048 akcsa adó-, val; Károlyi. II. 57: 1642-ben Tees psz.; Had. Lt. E. kát. felm. Coll XIX. Sec. 25: 1783-ban Szállásén Tées (Kurcza Floss); Lipszky. 680. térk. V. T. 38: Jelenleg Hnt. 1973. 516: Magyartés, — Szentes v. és Szentgyörgy f. 1570. évi török határjárásában a Kórógy 1570/12. TOMPA psz. meder és Sáp psz. között szerepel; Ld. Sáp psz. 1560/6. — Csánki. I. 684: 1488-ban Thöke; Velics. II. 197: 1557/58-ban 13 hane; 1570/20. TŐKE f. OL. E—158: 1553-ban Tewke; Tah. def. 1560-ban 17 hane és u. o. 1578-ban 21 hane; OL. U—222: 1632-ben Tőke f. 15000 akcsa adó­ val; Had. Lt. E. kát. felm. Coll. XIX. Sec. 25: 1783-ban Ratögi; Halom; OL. S—79. Nr. 208: 1882-ben Szentes v. felvételi előrejzai Lipszky. 691, térk. V. T. 38: Jelenleg Hnt. 1973. 582: Nagytőke, 1560/24. — Csánki. I. 684: 1508-ban Wywaras; Velics. II. 197: 1557/58-ban 1570/19. ÚJVÁROS f. 12 hane; Tah. def. 1560-ban 21 hane; Szeremlei. IV. 31: 1553-ban és 1563/64-ben Mágocsy Gáspáré; OL. E— 158: 1553-ban Wywaras 7 porta; Tah. def. 1578-ban 33 hane; Borovszky. II. 615: 1596-ban végleg elpusztult (?); V. ő. OL. U—222: 1632-ben Újváros f. 13021 akcsa adóval; Had. Lt. E. kát. felm. Coll. XX. Sec. 26: 1784-ben a szentesi szállásoktól délre Újváros psz.; Lipszky. 706. térk. V. U. 39—40; Görög. Nr. 14: 1801-ben Mágocs Ér északi oldalán; Jelen­ leg Hnt. 1973. 1560/25. 1570/27. VASANTOL — Borovszky. II. 622: 1256-ban Wosontho; Tah. def. 1560-ban a psz.-t (VARSÁNTÓ) psz. Fark f. műveli; Tah. def. 1570-ben üres és adófizetők nélküli, 1560/1. — Györffy. 858: 1231-ben Houd és u. o. 1266-ban Wisarahel; Csánki. 1570/1. VÁSÁRHEL v. I. 693: 1385-ben Hodwasarhel mezőváros; Velics. II. 197:1557/58-ban 135 hane; Tah. def. 1560-ban 176 hane; Tah. def. 1578-ban 282 hane; Borovszky. II. 224:1596-ban elpusztult, de 1615-ben újjáépült; OL. E— 158:1553-ban Vasarhel v. 40 porta; OL. U—2 22:1632-ben Vásárhely. 171. 466 akcsa adóval; Bodnár. 6—13: belterület helyrajza; Szerem­ lei. IV. 62: 1564-ben 117 porta; Lipszky. 720. térk. V. U. 38; Had. Lt. E. kát. felm. Coll. XX. Sec. 27: 1784-ben Szállásén Vásárhely; OL. S—82. 71/6: 1788-ban Mappa Topographiiae...; Jelenleg Hnt. 1973. 372: Hódmezővásárhely v.

59

HERCZEG M IH Á L Y

A D A T O K A K Á R O L Y IA K C S O N G R Á D V Á SÁ R H E L Y I U R A D A L M Á N A K F E U D A L IZ M U S K O R ! T Ö R T É N E T É H E Z A Csongrád— Vásárhelyi uradalom kialakulása és változásai ( 1709— 1848)

Közismert, hogy a Csongrád—vásárhelyi uradalmat egy adminisztrációs tévedés hozta létre. Amint a bécsi udvar megsejtette gróf Bercsényi Miklós elpártolását, nyom­ ban birtokai elkobzásáról intézkedett. Az összeírok 1701 tavaszán Bercsényi birto­ kának vélték, és bevették leírásukba minden tartozékával: Ellés, Csan, Mámmá, Új­ falu, Szentgyörgy, Szántó és Gyeő pusztákkal. Ugyancsak felírták Csongrád mellett Kürt, Sas, Vásárhely, Ug és Bőid falvakat. A hatalmas alföldi birtokot néhány hét múlva Schlick Lipót császári tábornok­ nak adományozta az uralkodó. Ő is felsorolta a Vásárhellyel összekapcsolt csong­ rádi uradalom tartozékait, a falvakat, a pusztákat. Az előbb soroltakon kívül említi Férgedet, Mártélyt, Körtvélyest, Szent Erzsébetet, Szentkirályt, mint Vásárhely pusztáit.1 Jellemző a budai kamarai adminisztráció felületességére, hogy a következő év­ ben a Német Lovagrendnek is eladományozta Vásárhelyt, még képtelenebb össze­ kapcsolásban: Dorozsma és Mihálytelek puszta mellett említve, a Kiskunság része­ ként. A király ezt is aláírta!2 Ha Csongráddal eddig nem is volt Vásárhelynek kapcsolata, az igaz, hogy meg­ indult már egy akkumulációs folyamat. A 16—17. századi zavaros birtokadományo­ zások, cserék, zálogosítások után a 17. század utolsó negyedében a Bercsényieknek annyira sikerült megerősíteni pozíciójukat, hogy mint egyedüli birtokosok léptek fel. A neoaqustica commissio előtt más családok nem tudták érvényesíteni birtokjogukat. Az alföldi mezőváros ekkorra magába olvasztotta az elpusztult falvak lakóit, azoknak határát. Félnomád állattartásuk egyre többlegelőt igényelt. Ezért törekedtek a környe­ ző puszták bérletével, zálogbavételével növelni a legelőterületet. Ezt a szinte „végtelen­ be nyúló” határhasználatot a Rákóczi szabadságharc alatt is tovább gyakorolták. Ke­ vés hadiesemény színterevolt e z a vidék. Az ellenség távoltartására a fejedelem Károlyi Sándort küldte le. A nagy birtokszerző valószínűleg már ekkor felfigyelt e gazdag táj lehetőségeire. Bercsényinek viszont nem sok öröme telt vásárhely^ birtokában. A méltányos kétszáz arany évi taksát többéves késedelemmel fizették. Érthető, hogy elfogadta Károlyi Sándor ajánlatát, aki árendába kérte tőle alföldi birtokát. 1709. december 21-én Peklinben kelt levelében értesíti a vásárhelyieket a változásról.3 így hát valójában már 1709-ben megkezdődött Károlyi földesurasága. Károlyi bir­ tokgyarapító tevékenységének csak egyetlen láncszeme Vásárhely megszerzése. 1695-ben már megkaparintotta Bikszádot és Terepet. 1698-ban Rákóczi Ferenctől 1 K ovács 1977, 9. 2 Szeremlei 1901, 3: 203.

3 Ol. Kcsl. P 392. Lad. 36. No 8.

61

zálogba vette Nagymajtényt. Ugyanebben az évben vétel és adomány útján jutott Mezőteremhez, Encsencshez és az Avasságbeli jusshoz. 1702-ben megszerezte Győr­ teleket. 1708-ban zálogba vette II. Rákóczi Ferenctől 2000 aranyért az erdődi ura­ dalmat. 1709-ben Vásárhely tehát csak egy a sok szerzemény közül. „A családra nézve a legjutányosabb vétele a Csongrád-vásárhelyi uradalom v o lt,... mely akkor 118 000 kát. holdat tett ki, de akkor pusztaság volt.”4 A birtokszerzésnek ezzel nem szakadt vége, csaknem minden 2—3 évre esett valami vétel, csere vagy adományozás. A sza­ badságharc leverése után jelentkezett a másik két birtokos: Schlick és a német lovag­ rend. De még a csanádi püspök is követelte jussát némely puszta után. A vásárhelyi­ ekre többszörös teher nehezedett. 1712 óta rendszeresen fizettek Schlicknek, de Ká­ rolyinak is küldték a pénzt, hiszen az ő embere volt a főbíró. Mindkét földesúr köl­ csönösen tiltotta a várost a másiknak való fizetéstől. Károlyi kénytelen volt tisztáz­ ni a városhoz való „jogát” . A szatmári békére hivatkozott, amikor ígéretet kapott, hogy minden jószága kezén maradhat. Pálffy gróf figyelmeztette Károlyit, hogy az ígéret csak a szabadságharc előtti birtokaira vonatkozott. Károlyi engedni volt kénytelen és riválisát pénzzel kifizetni. A megegyezés Schlickkel 1722-ben jött létre. Az egyezség természetesen nem az eredeti Bercsényi birtokra terjedt ki, hanem arra a Csongrád-vásárhelyi uradalomra, melyet Schlick Lipót kapott. Felsorolták a két város mellett a hozzájuk tartozó pusztákat, falvakat is, — vagyis Férged, Mártély, Szegvár, Derekegyháza, Szenterzsébet, Gorzsa, Szentkirály, Kopáncs és Anyás pusz­ tákat, — Ug, Újfalu, Győ (Felgyő) falvakat, továbbá Bőid, Illyés (Ellés), Csan, Máma, Szántó pusztákat. Derekegyházának csak egy részét bírták vásárhelyiek, a másik részét 1720 körül a szentesiek használták. Szentest eközben Harruckern báró szerezte meg. Harruckern adománylevelébe belekerültek azok a puszták is, amelyeket az ő jobbágyai használtak.5 Ugyanígy a Károlyiaknak kiállított királyi adomány­ levélbe is belefoglalták azt a homályos mondatot, hogy „a megnevezetteken kívül is mindazokat is, melyeket a vásárhelyiek használtak.” Itt találkozott össze a földesúr és a vásárhelyiek érdeke. Vásárhelyhez tartozónak állítva beiktatást nyert a gróf Fecskés, Sámson, Csomorkány, Szenterzsébet. Veres- vagy Peres Kutas, Tótkutas, Férged, Batida, Gorzsa, Szentkirály, Mágocs, Újváros, Rárós egész puszták, Mártély, Körtvélyes, Derekegyháza részbirtokok tulajdonába. A Vásárhely körüli óriás határt egyelőre taksafizetés fejében a lakosság haszná­ latában hagyta, — Szegvár és Anyás kivételével. A csongrádiaknak is haszonbérbe adta az odatartozó pusztákat, de őket is megszorította: „a puszták egy részét kizáró­ lagosan magának foglalta le”.6 A beiktatást követő években nemcsak a taksát emelte meg hanem allodiális majorsága fejlesztésére is törekedett. 1725-ben ehhez még hiányoztak a föltételek. Mindkét városban óriási a fölháborodás. Ellenállásuk leg­ nyomósabb érve a szétszéledéssel való fenyegetőzés. „Készebbek lesznek egészen pusztán hadni a várost” — panaszolta Széplaky inspector.7 Néhány év leforgása alatt különféle jogcímen magának foglalta le a gróf Derekegyházát, (— bár ennek egy ré­ szét még haszonbérbe adta a vásárhelyieknek —) Mártély, Kenyere és Rárós felét, Körtvélyes egy részét, — s ezen a területen majorsági gazdálkodásba kezdett.8 Ekkor csatolta Mágocsot és Derekegyházát Szegvárhoz, ahol a régi kastélyt már kijavíttatta, s ott berendezkedett. 1727-ben vétel útján a csongrádi uradalomhoz került Gyója. A földesúr a csongrádiaktól elvette előbb Újfalu pusztát, majd Mámmát. Mindkettőt 4 ÉBLE 1911. 1: XIII. 6 N agy 1965, 1: 242. 6 K ovács 1977, 30. 7 Szeremlei 1901, 3: 257.

8 CsmL (Hf) Tan. ir. 1. cs. 159. sz.

62

Kecskemétnek adta jó pénzért árendába. Károlyi Sándor naplójegyzetei jól tükrözik, milyen fontosságot tulajdonított itteni allodiumának. 1731-ben pl. Csongrádon megtekintette ménesét, juhnyájait, — Szegváron ménesét, gulyáját és juhait. 1732ben Mágocson ménesét, gulyáját és „egyéb oeconomiákat” látogatta meg . 9 A nagy járvány után, 1739-ben a magvaszakadt jobbágyok lábasjószágait Mágocsra paran­ csolta vitetni, hol az uradalom csordái, ménesei, juhnyájai voltak . 10 Az eleinte hol Szentes, hol Vásárhely pusztái közt említett Szegvári pusztára Károlyi Pásztó kör­ nyékéről telepített lakosságot, már 1727-ben. További telepítésekkel, önkéntes áttelepedéssel rohamosan nőtt a helység. 1737-ben templomot is építtetett a gróf. Húsz év múlva 124 család lakik itt . 11 1738-ban panaszolják a vásárhelyi bírák, hogy „Ex(cellentia)-ja Mágotsot egészben maga számára kívánnya foglalni, mely dolog közönséges lakosainknak igen nagy szomorúságára és tapasztalható kárára esnék. ” 12 Az 1741. évi úrbéri vizsgálatból még úgy látszik, Vásárhelyt illetné nagyobbik része. 1748-ban már egész Mágocs kizárólag az uradalomé, ha néha még haszon­ bérbe adja is időnként 1/3-át, 2/3-át a vásárhelyieknek. Derekegyháza nagyobb arányú fejlesztésére az 1760-as években került sor. A gróf nem újította meg a haszonbérleti szerződést a vásárhelyiekkel. A teljes derekegyházi határ majorsági művelés alá került. 1765-ben a Kórógy mellett felépült a kétemeletes derekegyházi kastély. Körülötte tiszti lakások, gazdasági épületek, — még fácános kert is. A szegvári kastélyt pedig a vármegye központjául szánta a gróf. így aztán a megyeszékhely is itt volt az uraság közvetlen befolyása alatt. A főispán egyébként mindig a Károlyi család rokonságából került ki. A földesúr gazdálkodása alapjában nem igen tér el a vásárhelyiekétől. Ő is félrideg állattenyésztő gazdálkodásra ren­ dezkedik be. A derekegyházi gulyának az jelenti a telelést, hogy lehajtják Körvélyesre, Sámsonba, ahol trágyával, téli izékkel kerített akiokban szénázik, legelész a vi­ zenyős réten. Ami a földesúr javára írható, az a fajtáknak tudatos javítása. Híres külföldi és hazai ménesekből, gulyákból hozat értékes tenyészállatokat. Az ilyen állattartó gazdaságnak sok-sok legelőre, szénára volt szüksége. Itt ütközik össze a gróf és a város érdeke. Sorra foglalja el a vásárhelyiek elől a dús füvű pusztákat. Egyre nagyobb roboterőt kell megmozgatnia a szénakaszáláshoz, betakarításhoz. Már a taksaszedés évtizedeiben is a vásárhelyiekkel és csongrádiakkal igyekezett takar­ mánygondjait megoldani. Eleinte „csak” 5—6000 boglya szénát csináltatott velük . 13 Későbbi kimutatásból tudjuk, hogy ha egyetlen nap alatt vágták volna le az ura­ dalom szénáját 17 000 ember kellett volna hozzá. A földesúr állattartó majorsága abba a „vacuumba” épült bele, amely a két parasztváros, Csongrád és Vásárhely vonzásköre közt húzódott. A 65000 holdas szentesi határ ekkor Harruckern birtok lévén észak felől akadályozta az uradalom majorságának terjeszkedését. A Károlyiak majorsági centrumai: Felgyő, Szegvár, Derekegyháza, Mágocs, Sámson — szinte összefüggő zónát képeznek. Károlyi Ferenc, majd annak fia alkalmasnak látta az időt, hogy Csongrádot és Vásárhelyt megregulázza. Ekkorra már a lakosság száma megnőtt, termelőereje megszokszorozódott. Nem kellett tartani a szétszéledéstől. A földesúr fő törekvése a taksás viszony felszámolása. 1756 után taksa helyett legelő­ bért és jobbágyi adókat szed. A vásárhelyiek az új fizetési módot is „taksának” ne­ vezik, holott valójában mindkét város haszonbért fizet az úrbérrendezésig. Ismeretes, 9 G r . K árolyi Sándor naplójegyzetei

10 CsmL (Hf) Tan. ir. 1. cs. 72. sz. 11 F orray 1934, 6. ia Ol. KcsL P 398. 63. cs. 27944. sz. 13 CsmL (Hf) Tan. ir. 1. cs. 67. sz.

63

hogy a jobbágyság helyzetén javítani szándékozó úrbérrendezés Csongrád megyében inkább hátrányos helyzetet teremtett. A földesúr a rendeletre hivatkozva megnövelte gazdasága területét, csak Vásár­ helytől 1192 jobbágytelekkel! Azonkívül kapott az uradalom majd százezernyi nap­ számot — az urbáriumnak megfelelően. Csongrádtól a 358 urbáriális telek után szin­ tén jelentős robothoz jutott. Az állattartó majorság még nem tudta kellően felhasz­ nálni ezt a hatalmas munkaerő-járadékot. Ezért kegyesen megengedte az uraság, hogy a robot felét pénzen meg is lehet váltani. 1*14 Az csak „természetes”, hogy a meg­ váltás összege nem maradt állandó. 1806-ban a szekeres nap megváltása 18 kr.-ról 24 kr.-ra, egy évtized múlva már 48 kr.-ra növekedett. A gyalognap a kezdeti 9 kr.-ról 12, majd 24 kr.-ra emelkedett. Igaz, a gyalognapok száma is egyre sokasodott. 1806-ra Vásárhelyen 69 963 a gyalogrobotok száma. Ez részben a zsellérek számának nö­ vekedését is jelzi. 15 Visszatérve az urbáriumra, Szeremleit idézzük: „Az uradalom azon fekvőségeit, melyeket azelőtt a községek használtak, mindenütt visszavette és saját kezelés alá helyezte. ... Az allodiális földeket azelőtt a községek, vagy a hatalmasabb gazdák bírták. Most ezekhez csatoltatott az egész kaszáló, melyet a város Földeák határáig bírt, valamint a rárósi kaszálók egy része is. Ezenkívül az uraság szabad rendelkezé­ sére maradt 9520 hold . ” 16 Ekkor vette el az uradalom Csongrádtól a gyójai (337 hold), felgyői (152 hold) és az újfalusi (1735 hold) majort, — a fehértói (289 hold), ellési (19 hold), újfalusi kertészetet (362 hold), melyeket dohánykertészeknek adott oda. A vásárhelyiektől ekkor csatolta el véglegesen Újvárost, Tompahátat, Kéktóhátat, Sámsont, Batidát, Rétkopáncsot, Szikáncs nagy részét, valamint a földvári és mártélyi kertészségeket. Hogy milyen bizonytalanság uralkodott némely birtok hovatartozása terén, elég Batida példájára utalni. Batidát használta az uraság, de urbárium szerint a városé. „Pár évvel később az uradalom annak egy részét magának visszafoglalta. , ’17 Az 1789 évi úrbéri összeírás a városhoz tartozónak említi, de az 1809 évi már nem. 1813 óta végérvényesen az uradalomé. 1773-ban a Kistó nádlásától is eltiltotta a várost az uraság. Tettét azzal „magyarázta” , hogy őt a helytartótanács a puszták benépesítésére kötelezte. Valójában csakugyan kötelezte arra, csakhogy ő a telepítést sohasem hajtotta végre! A telepeseket 1775/76-ban bent a városban helyezte el Lóger és Lakhat városrészben. A város sehogysem akart belenyugodni megrövidítésébe. Fordult az úriszékhez, fordult a megyei törvényszékhez. Végül ügyük a helytartótanácshoz került. A 6590. sz. 1776. évi december 26-án kelt hely­ tartótanácsi intimátumban félreérthetetlenül a város kapott igazat. Expressis verbis kimondja a helytartótanács, hogy a legelőket nem szabad szűkebbre vonni, — Vásár­ helyé marad Újváros, Tompahát, Kéktóhát, Sámson, Nagyhajlás, Batida, Rétkopáncs, Kingéc, Szikáncs, Földvár és Mártély. — Nem lehetett véletlen, hogy ezt a rendkívül fontos egyértelmű iratot évtizedek múlva, a legelőelkülönzési tárgyalások idején a város nem tudta felmutatni, eltűnt a levéltárból!) Hiába volt azonban a „rendelvény”, — a Károlyiaknak volt akkora befolyásuk, hogy azt sohasem kellett végrehajtaniuk !18 Az uradalom az elhódított területen építkezésbe kezdett. A változásokról a korabeli térképekről, inventáriúrnőkből tájékozódhatunk. így pl. Sámson pusztán egy 1788 évi leltár szerint 2 2 öl hosszú udvarház állott, mellette ököristálló, béreslak, juhász­ ház, juhszínek, két szárazmalom, valamint 55 kertészház volt található . 19 Vertics 11 CsmL (Hf) Tan. ir. 2/a. cs. 21. sz. 15 Ol. KcsL P 397. 364. cs. No 6. Tabelláris deductio. 16 S zeremlei 1901, 3: 359.

17 U. o. 5: 705. 18 CsmL (Hf) Tan. ir. 10. cs. 67. sz. 19 Ol. KcsL P 397. 206.

64

József 1774. évi térképe még a vásárhelyieket igazolja. Szállásföldnek ábrázolja a csomorkányi úttól délre eső sámsoni határt. Néhány évtized múlva a térképek ura­ dalmi legelőként jelölik . 20 Az említett Vertics térképen az újvárosi pusztán urasági vendégfogadót látunk, mellette kihasított csárdafölddel. De ettől északra és délre még ott találjuk a vásárhelyi gazdák baromkútjait, a Czeglédi göböl kútját a Mágocs ér partján, Szél János kútját, a Kaszap göbölyét stb. A mágocsi és derekegyházi pusztán már az allodiális gazdálkodás épületeit jelölték. A Kéktót is már a derekegy­ házi határhoz rajzolta a térképész. Az 1808. évi vármegyei összeírásban a város neve mellett — se Sámsonról, se Mágocsról és Újvárosról nincs említés. A Csongrád-vásárhelyi uradalom tagolódása művelési ágak szerint a 18. század utolsó harmadában:21 kisholdban (1200 n. öl)

kát. holdban

jobbágytelekben telekben (58 holdas)

Csongrád város Szántó föld és kaszáló Belső és külső legelő Árendás föld Erdő (füzes) Szőlő Összesen:

29 849 17 659 6/8 16 981 2/8 56 915 4/8 65 461 1/2

514 304 292 1 15 49 096 kh 200 n. öl

5/8 3/8 6/8 6/8

1128

Csany Puszta Szántó föld és kaszáló Legelő Mocsaras rét

1 694 4/8 892 6/8 2 041

Összesen:

4 628 2/8

kisholdban (1100 n. öl)

29 1/8 15 2/8 35 2/8 3 471 kh 300 n. öl kát. holdban

78 6/8 jobbágytelekben (56 holdban)

Szegvár Szántó föld és kaszáló Legelő Árendás föld Szőlő Összesen:

5 082 7/8 5 678 1/8 8 829 2/8 117 3/8 19 707 5/8

90 101 157 2 13 544 kh 1 450 n. öl

6/8 3/8 4/8 1/8

351 7/8

Derekegyháza Puszta Szántó és kaszáló Legelő Összesen:

8 248 6/8 12 955 6/8 21 204 4/8

147 2/8 231 2/8 14 453 kh 150 n. öl

378 4/8

83 01. KcsL S 82 Térképtár No 133/1. 81 01. KcsL S 82. Térképtár No. 103.

65

kisholdban (1100 n. öl) Vásárhely Szántó és kaszáló

83 158 6/8

Belső és külső legelő

90 935

Árendás földek

26 988 7/8

Erdő (füzes) Szőlő Összesen: Sámson Puszta Szántó és kaszáló Dohán ykertészet Szőlő Összesen Csongrád- Vásárhelyi uradalom Összesen:

71 4/8 1 872 7/8 203 032

kát. holdban

57 171 kh 422 n. öl 62 517 kh 1 300 n. öl 18 554 kh 590 n. öl 49 kh 250 n. öl 1 287 kh 949 n. öl 139 580 kh 311 n. öl

2 617 3/8 884 2/8 6 4/8 3 508 1/8

3 17 537

jobbágy telekben (56 holdban)

1458 1623 7/8 481 7/8 1 2/8 33 4/8 3625 4/8 46 5/8 15 7/8 1/8

2 156 kh 435 n. öl

222 688 kh 393 n. öl

62 5/8

5626 6/8

Az urbárium behozatala óta az uradalom részben természetben szedte a jára­ dékot. Szükségleteit jórészt ebből tudta fedezni, nem kényszerült pl. tojást, vajat, stb. termelni. Némileg ez is hozzájárult ahhoz, hogy majorsági gazdálkodása évtize­ deken át külterjes állattartó gazdaság maradt. Amikor uradalmi gazdálkodást emlí­ tünk, mindig egységben kell látnunk az egész uradalmat zsellérestül, jobbágyőstől, majorsági gazdálkodásával. A Csongrád-vásárhelyi uradalom a 18. század végén házasság útján is gyarapodott. Nem hiába forgolódott Károlyi Antal a bécsi udvar­ ban, a „... Tu felix Austria nube” szellemét magára is alkalmazta: feleségül vette Harruckern Jozefinát, akinek hozománya Szentes, Szentlászló, Bökény, Kiskirályság, Orosháza, Szénás, majd Csaba, Kondoros, Gerle, Vanthát, Csorvás, Kis Apácza, Szent Miklós, Soprony, Megyer és két bécsi ház. Antal gróf 1791-ben bekövetkezett halála után az özvegy kormányozta az egész birtokot, míg fia, József nagykorúvá nem ért. A hatalmas Harruckern birtok 1798-ban került öröklődési osztályra. A már említett csabai részbirtokot vásárlással szerezte meg az özvegy. A fiatal Károlyi Jó­ zsef nem volt hosszú életű. A felesége, Waldstein-Wartenbergi Erzsébet, három fiá­ val magára m aradt. Később Keglewich Ágostonhoz ment nőül. A grófnő 1804-ben a Csongrád uradalomhoz megszerezte a böldi és újfalusi pusztát, amely Keglewich birtok volt. 1805-ben megvásárolta Csekonics gróf fóti uradalmát. Mint özvegy gyámja volt fiainak, kezelte vagyonukat. Halála után néhány hónapig a második férje volt a gyám, de 1813 decemberében ő is meghalt. Ekkor Károlyiné testvére báró Waldstein-Wartenberg Emmánuel lett a kiskorú gróffiak gyámgondnoka, — 1813tól 1821-ig, István gróf nagykorúságáig. A gyámság idején a Károlyi birtokon is éreztette hatását a nagy gazdasági konjunktúra. Az uradalom ismét újabb és újabb támadást intézett a közlegelők ellen, majorsági birtokai növelése érdekében. A szen­ tesi határban megnövelte a szentlászlói majorságot: „A Veker vize innenső partján az 6

úgy nevezett incorporált Szt. Lászlói praediumnak telkén vagyon az uradalomnak 2276 holdbul álló majorságbéli földje, mely a múlt 1812. esztendőben az ottan régtiil fogva volt 434 hold uraság földjéhez a szomszéd tanyák elbetsülésére és kifizetésével annyira szaporíttatott . ” 22 Ugyancsak Szentesen a remanenciális földeket haszon­ bérbe adta, majd a béreleteket megszüntette. „A földfoglalások később is folytak a gyapjúkonjunktúra idején az uradalom a közös legelőből és az úrbéres legelőből is. hasított ki területeket” — irja Barta László a Szentesi örökválságról írt tanulmányá­ ban . 23 Vásárhelyen 1805-ben a kenyerei remanenciális földekből megszervezték a ke­ nyerei majorságot, amelynek akkor értéke 5323 Ft volt. „Vásárhelyen az Allodiatura új ága a gazdálkodásnak” — jelenti be az 1807. évi gyámi elszámolás. 24 Később a téglási laposból még 2 0 0 holdat hozzácsatoltak, így lett végül a kenyeresi majorság területe 1973 ^ hoíd. A gyám 1815-ben nem újította meg az újvárosi és sámsoni haszonbérleteket^ azokat a területeket is majorsági művelésbe vonta. Eddig az újvárosi 26 6 / 8 teleknyi haszonbéres földet az uradalom kívánságára a zsellérek között kellett kiosztani, a kezességa városi communitást illette. Évtizedeken át kb. 95 zsellércsalád talált itt megélhetést. Még tanyákat is építettek rá, jóllehet a szerződés tilalmazta, de hallga­ tólagosan elnézték. Évtizedek múlva 1844. február 28-án Csongrád vármegye kö­ zönsége előtt jegyzőkönyvbe vett 55 tanúvallomásból rajzolódik ki a kép, hogyan hatolt be ezekben az 1810-es években a vásárhelyi közlegelőkre az uradalom keres­ kedésre vásárolt szarvasmarháival, selymes-birka nyájaival. Először csak nádfalú cserényeket állított föl, pontosan a határon, majd átépítette kőépületre. Jószágai el­ borították a Kaszap göböly, a Czeglédi barom- és ménesjárást. Sámsonon a Czigány barmot szorította ki, felépítvén oda a Czigándi majort. De a Csomorkányi ma­ jor juhhodálya is az urasági föld északnyugati határvonalára került, háromnegyed­ részt a vásárhelyiek földjei által körülvéve. Az a 110 holdnyi lucernás és 100 hol­ das legelő is, amire ez az utóbbi juhszín települt, két évtizeddel előbb még szállás­ föld volt. 25 A szentesieket a szénási puszta elvétele keserítette. Emberemlékezet óta ők ha­ szonbérelték. A gyám-atya 1819-ben megtagadta a további árendába adást. „A község szinte jogain esett sérelemnek fogta fel az elutasító döntést. ” 26 A vásárhelyi határban Szikáncson az árendális földek összecserélgetésével alakította ki az uradalom a 696 holdas szikáncsi majorságot. „Ezen kis alladiatura leginkább azért állítatott fel, mivel a körülötte levő nagy Rétség a sertéstenyésztésnek igen jó alkalmatosságot nyújtott. ” 27 Mindezek a határcsonkítások és egyéb visszaélések a vásárhelyieket „igazságkeresésre” mozgósították. Kristó Andrásban a szentesieknél társra találtak. A Rákos—Dús— Kristó mozgalom elsősorban az uradalmi tisztek önkénye és a vá­ rosi elöljárók csalfálkodásai ellen indult, de szerepelt a panaszok közt a legelő és: maradványföldek ügye is. Vásárhelyen a sérelmeket tetézte a Káposztáskert alatti füzes erdő elvétele is. A forrongást a vármegye segítségével sikerült elnyomni. A nép­ párti tanácsvezetőket pedig sorra kibuktatták a tanácsból, illetve a lázongok ellen fordították. A meghasonlott város végül cserbenhagyta a köz ügyében „nyugtalankodókat” . 22 CsmL Szf Árv. ügy. 3. kötet. 23 B arta 1979, 22.

24 Ol. KcsL P 397. 364. cs. No 6. 25 Ol. KcsL S 82 No 90, 91 és 101 26 Barta 1979, 11.

27 Ol. KcsL P 394. 28. cs. No 3.

67

A Csongrád-vásárhelyi uradalom igazgatásában már a 18. században is történ­ tek változások. 1790-ben pl. felállították a Csongrádi kerületet, amelyhez a Vásár­ helyi uradalom és a Csongrádi tiszttartóság tartozott. A Harruckern örökségből a Szentesi tiszttartósághoz tartozott 1798-tól 1803-ig Szentes, Szénás és Orosháza. 1803-ban Orosházát leválasztották és különbirtokként kezelték. Szentes 1803-tól 1816-ig a vásárhelyi inspektorátushoz tartozott. A vásárhelyi uradalom része 1805 óta a Kenyerei ispánság, amellyel együtt igazgatták a szikáncsi majorságot is. 18ló­ ban megszervezték a szentesi uradalmat, amely 1827-ig állott fent hivatalosan. Hozzá­ tartozott mostmár Szegvár és Derekegyháza is. Szegvár azelőtt a derekegyházi kasznársághoz tartozott, a vásárhelyi inspektorátus főfelügyelete alatt. 1816-ban szer­ vezték meg az Orosházi tiszttartóságot. Ennek igazgatása alá kerültek az eddig Vásárhelyről irányított Sámson és a Csaba környéki birtokok is: úgymint Csaba fele, Kondorosi, Szentmiklósi puszta és Gerla. A Károlyiak délalföldi birodalma ekkor a legnagyobb kiterjedésű: a kiskunfélegyházi határtól Gyula határáig nyúlt. Az 1919 évi uradalmi térkép a Vásárhelyi kerület négy tiszttartóságának felosztását ábrázolta. Eszerint a Vásárhelyi kerület részei: 1. Vásárhelyi uradalom: 2. Szentesi uradalom: 3. Csongrádi uradalom: 4. Orosházi uradalom:

a) b) a) b)

Vásárhelyi kasznárság Kenyerei ispánság Derekegyházi ispánság Szentesi ispánság (Ördöngös, Mágocs, Szentlászló) a) Csongrádi ispánság (Felgyő, Gyója, Újfalu) a) Csabai ispánság b) Sámsoni ispánság

Fejérvári Ferenc földmérő e térképen az újvárosi pusztát, Szőlőst, valamint Tót­ kutast (Nagyhajlással) a vásárhelyi határ részeként ábrázolta. A sámsoni uradalom is éppen addig terjedt, mint ameddig terjedőnek a vásárhelyiek állították . 28 1824-ben a grófi testvérek kielégítették a leányágat. Az alföldi birtokból elsősor­ ban a Békés megyei területeket használták fel erre a célra. Károlyi Franciskának, gróf Sztáray Antalnénak jutott a csabai részbirtok: 189 2/8 sessio, a Kondorosi, szentmiklósi, gerlai egész allodiatura, a sopronyi, megyeri remamentialis földek és a szénási pusztából 1149 ^ hold. Gróf Trauttmannsdorff Józsefné kapta a csabai részbirtok 113 7/8 sessióját, Orosháza 233 úrbéri telkéből 62 1/8 sessiót, a szénási pusztából 5495 holdat, valamint az egész csabai regálét, az orosházinak pedig ará­ nyos részét. 29 1827-ben került sor a nagy osztályra, a Károlyi Sándor óta e g y b e ta r­ to tt hatalmas Károlyi birtok felosztására. Az eddig tárgyalt Vásárhelyi, vagy Alföldi kerület, csak egy része a nagykárolyi Károlyi család latifundiumának. A korabeli igazgatás szerint a Károlyi birtok részei 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Nagy károlyi uradalom Nyírbátori uradalom Fehérgyarmati uradalom Kéczi uradalom Erdődi uradalom Misztótfalusi uradalom Radványi uradalom 23*

23 Ol. KcsL S 82. No 140. 29 É ble 1911, 63. és N agy 1965, 1: 258.

68

8. 9. 10. 11. 12. 13.

Királydaróci uradalom Salánki uradalom Surány-megyeri uradalom Poroszlói uradalom Alföldi birtokok Fóti uradalom

Az 1827. évi osztály szerint I. Gróf Károlyi Istvánnak jutott a fóti, a radványi uradalom, Csongrád mező­ városa minden tartozandóságával, Szentes városból a szentlászlói majorság és a kis­ királysági árendás földek, a vásárhelyi Kenyerei majorság teljes egészében. Hódmező­ vásárhely határából 2792 ^ allodiális föld, egész Szegvár, —- hozzácsatolva 10 640 hold Szentesből. Ugyancsak az övé Szentesből Pörös rét és a Szentgyörgyi kertészség. Egy rész az Újvárosi pusztából és Derekegyházából 14 149 holdnyi terület. A csanyi kertészség helyett az újfalusi, eliési és felgyevi kertészségeket kapta. II. Gróf Károlyi Lajos részére jutott a Surány-megyeri uradalom, az erdődi uradalom egy része Kenderessel. Az alföldi jószágokból esett neki Hódmezővásár­ hely határából 2792 hold, Szentesből 15 120 hold és még külön 500 hold, a derekegyházi és szénási pusztákból 14 149 hold és a Csanyi kertészség fele. III. Károlyi György gróf kapta a nagykárolyi, nyírbátori, erdődi uradalmakat.. Hódmezővásárhelyből 2792 hold allodiális földet, Orosházából 9800 holdat, Szente­ sen 5264 holdat és még külön 500 holdat. Jutott még neki a Kiskirálysági és szénási pusztából mintegy 1200 hold, Sámsonban 5317 hold, valamint a 2 8 9 ^ holdnyi fehértói kertészség. 30 Maradt jócskán osztatlan, közös birtok is. Ezeknek feladata a közös kiadások fedezése volt. így pl. a leánynegyedek kifizetése, a kölcsönvett tőkék visszafizetése, a kamatok fizetése, közös törvénykezési költségek, közös tisztviselők fizetése, penzionatusok fizetése, közös épületek karbantartása stb. Az e célra közösben tartott tucatnyi kisebb-nagyobb birtok közül a Salánk-muzsalyi uradalom volt a legjelentékenyebb. Vásárhelyen is hagytak e célra 3 8 8 2 ^ holdat, meg a füzeseket, a dézsmára kiadott káposztaföldeket, és az ugyancsak dézsmaköteles szőlőket, valamint a regálékat. Ez utóbbihoz tartozott a sör- és pálinkafőzés jövedelme, a korcsmáltatás, vásári helypénz, halászat, malomjuss, kazánbér, méh- és báránydézsma. Mindezeket közösen szedetik. Amelyik testvér a maga részét természetben akarja, úgyis megkaphatja. A birtokosztály roppant jelentőségét eddig nem méltányoltuk kellően. Hiszen ekkor indulnak el a károlyi uradalmak a belterjesebb gazdálkodás felé. Az osztály után az egyes grófi ráták kidolgozták a modern üzemszervezés szellemében a gazdasági kerü­ leteket. Átlagosan kb. 3—4000 holdas gazdaságok kaptak gazdasági központot, majort. Megindul a fásítás, az okszerű talajművelés. Modern eszközöket szereznek be, talajerőt pótolnak, takarmánynövényeket termelnek, — belterjesebbé teszik az állattenyésztést is. A híres derekegyházi gulyát felszámolták. A harmincas évek közepén megindul a munkás-kolóniák telepítése. Ezekben a majorságokban a munkák jelentős részét pénzes, illetve konvencionális cselédek, munkások végzik. Valahogy olyan formán, mint ahogy a távoli mernyei uradalomnál láttuk: ,,Az üzemszerűség előtérbe kerü­ lésének kézzelfogható jele volt az, hogy az 1830-as évektől egyre inkább a konvenciós, tehát bérért végzett munka részaránya az uradalomban ” . 31 Már az 1832—36-os országgyűlés előtti években fölmerült a birtoklás kérdésének. 30 ÉBLE 1911, 172. 31 T óth 1977, 13.

69

rendezése a mezővárosokkal, de az országgyűlés nélkül aligha valósult volna meg. Szentes város járt elől, mert a legelőelkülönzéssel együtt az örökváltságról is tárgyalt. Az 1836. évi örökváltsági szerződés értelmében Szentesé maradt Hékéd, Dónát, Fábián-Sebestyén, Ecser, Szentlászló, Bökény, Tőke és Veresegyháza. Az uradalom a közlegelőből 11 200 holdat kapott egy tagban Királyságon (Terehalom, Józsefszállás, Disznószállás). Ugyanitt mérték ki a szentlászlói majorságért és a bökényi uradalmi pusztáért cserébe adott területet. Fizetni fog a város a felszabadításért 1 357 072 forintot és 1000 aranyat. Miután kiderült, hogy a fizetési feltételeknek Szentes nem tud eleget tenni, pótszerződést kötöttek. „Az utolsó részlet kifizetéséig haszonbéresi viszonyban állónak tekinti magát. Zálogul a község 20 000 hold legelőt köt le. A váltságösszeg tizedét és az 1000 aranyat azonnal kifizeti. ” 32 Szentes tehát egy összegben váltotta meg magát. A földesurak számára igen előnyös volt ez az ügylet. „Az a pénz, amelyet évente így kaptak kb. másfélszerese volt a korábbi job­ bágyszolgáltatások pénzbeli értékének s behajtása nem igényelt a grófi tiszttartóktól semmi erőfeszítést. Maga a váltsági összeg több mint háromszorosa volt annak, amennyit a későbbi törvények előírtak: a grófok az országos rendezés után nem kap­ hattak volna 400 000 forintot sem . ” 33 A vásárhelyi „igazságkeresők” (1817—1823) egyik panasza volt többek közt az is, hogy az urbárium behozatalakor megrövidítette az uraság a várost, mert csak 1160 telket mért ki, holott 1339 7/8 járt volna. (Szentes ugyanígy járt 15 185 hold úrbéres legelő helyett csak 12 199 holdat kapott.) A vásárhelyiek ügyében a helytartótanács utasította ugyan a vármegyét a vizsgálatra, de az a maga csigalassúságéi ügyintézé­ sével csak 1828-ban tett eleget a felszólításnak. A kérést a megye alaptalannak találta és elutasította. A reformországgyűlések hatása alatt a vásárhelyiek 1837-ben ismét kérvényezésbe kezdtek. 1 0 0 0 zsellér aláírásával kérvényt nyújtottak be a me­ gyéhez, melyben a hiány pótlását kérték . 34 A vármegye 1838-ban felszólította az uradalmat, mérje ki a hiányzó 198 3/8 telket. Az uradalom alkudozni kezdett. Előbb csak 169 6 / 8 telket ajánlott, majd hajlandónak mutatkozott 181 6 / 8 telek kiosz­ tására. A végrehajtást azonban 1845-ig sikerült elodáznia. Csak ekkor adott ki a belső legelőből 44 hold 1027 négyszögölet, a külső legelőkből 6749 hold szántóföldet és 4 3 6 0 ^ hold rétet . 35 Közben több megszakítással Vásárhelyen is folytak a legelőelkülönzési tárgyalások. Károlyi György 1827-ben 10—12 000 holdat kért a megváltási áron felül. A város 1 200 000 Ft-ot ajánlott, de földet egy talpalatnyit sem. Népgyű­ léseken vitatták az alkut. Föltételesen szóba került Hajlás, Kenyere, Téglás átengedése. A tanács a tárgyalásokat maga vette kezébe, s váltság-összegen felül Kenyere—Tég­ lást ajánlotta. Az uraság 1 250 000 forintra és 8000 holdra redukálta követelését. Az utolsó percben mégis meghiúsult az egyezség. Talán nem annyira a gróf, mint az uradalomból élősködők hangulatkeltése miatt. Volt ugyanis a városban egy vékony réteg, amelynek a status quo jobban megfelelt. Nemcsak az uradalmi tiszti személyzet, ham m városi és megyei tisztviselők tartoztak ide. A város első jegyzője pl. jö­ vedelmének nagyobb részét az uradalomtól kapta, nem a városi communitástól. A megyei tisztikart annak idején Csongrád megye újjászervezésekor birtoktalan fel­ vidéki nemesekkel töltötték fel. H a éltek is itt nemesek, azok csak armalisták lehet­ tek, hiszen minden föld a Károlyi családé. (Kivétel: Szegváron a Lovászi István örökösei tulajdonában levő 3 jobbágytelek 3 belső telekkel, 3 zsellérházzal, malommal és szőlővel.) 32 Barta 1979, 67.

33 Uo. 78. 34 CsmL (Hf) Leg. elk. 35 Uo.

70

Az uraság ezeknek a nemeseknek, tisztségviselőknek haszonbéres földeket osztott. A valóságban a haszonbérlők mindig több földet használtak, mint amennyi után fizettek. Ezeknek nem érdekük a megegyezés. A szerződéskötésre Vásárhelyre érkezett grófok az incidenst indokul használva elutaztak a városból, megszakították a tárgyalásokat. Csak évek múlva vették föl annak fonalát, a reformországgyűlések hatása alatt. Az uraság mostmár 26 000 holdat követelt a külső legelőből, valamint a Barci rétet, Atkát, Körtvélyest és a mártélyi lapost. A város 7000 holdat ajánlott, valamint Körtvélyest és Mártélyt. 1838-ban Szabó László kerületi ügyész az urada­ lom nevében 24 000 holdat kért a külső legelőből, 1000-et a belső legelőből és 5000-et a rétből. Az alkudozásokat fékezte, a vásárhelyieket kedvetlenítette, hogy az ura­ ság nem mutatta föl a hitelesnek tartott Vertics térképet, és hogy a perdöntő iratok elvesztek a levéltárból, másolatukat pedig nem kapták meg. 1841-ben a mártélyi laposon és Körtvélyesen felül még 12 000 holdat is megajánlott a város. Közben sok más sérelem is izgalomban tartotta Vásárhelyt. Pert perre indítottak az uradalom ellen: a kilencedváltság ezüstpénzzel való fizetése, a Puszta be nem népesítése, az uradalom újabb jogtalan földfoglalásai stb. miatt. Az elégedetlenség a város vezetői­ vel szemben is nagy volt. Ezalatt a megyegyűléseken is elkeseredett politikai harc folyt a reakciós földesúr és annak lakájai ellen. A legelőelkülönzés ügyében pedig olyan nézetek terjedtek, hogy arra nincs is szükség, hiszen az urbárium behozatala­ kor az már megtörtént !36 1844 februárjában a per útjára lépett a város, de aztán a tárgyalások is csak tovább folytak. Csalást és megvesztegetést emlegettek. Danes István városi jegyző 1848 májusában bevallotta, hogy „csalfálkodás és erőszak követtetett légyen el a vá­ ros elnyomására. ” 37 Annak is nyoma van viszont, hogy éppen az említett jegyző a márciusi események előtt 4 sessió földet kért jutalmul az uraságtól a „legelőelkülön­ zés körül szerzett érdemeiért.” Szabó László uradalmi ügyész is benyújtotta a szám­ lát: 2 sessió földet kért és kapott ezen a címen !38 1847 tavaszán csaknem egy időben született meg az egyezség és szűnt meg a per, amelytől a tanács a fent említett „urak” befolyására „elállt”. A nehezen létrejött egyezség szerint kap a város a belső legelőből (Solt, Kenyere, Szentkirály) 9456 2 ^ holdat, a külső legelőből 44 638 holdat. Az uradalomé marad a belső legelőből Gorzsa (4915 hold) és Sziget (7174 hold). Közös marad a város és az uradalom közt a Rét, amely 23 3 4 4 ^ hold. A 18. században elfoglalt újvárosi és mágocsi puszta, valamint Körtvélyes, Mártély, Rétkopáncs az uradalomé lesz, — vagyis a már úgyis kialakult állapotot rögzíti az egyezséglevél. 39 A kiméréshez 1847. szeptember 30-án fogtak hozzá. Az uradalom pedig még az év decemberében behajtotta a Rétbe a maga sertéseit, hogy ezáltal is kinyilvánítsa hozzávaló jussát. A neki jutott belső legelő körülárkolását napszámos erő felhasz­ nálásával végeztette, nem robotosokkal. 40 Az örökváltság gondolatát az uraság az 1810-es években, majd 1847-ben is fölvette, de a magas összeg miatt tárgyalásokra sem került sor. 1847-ben pl. 3 450 000 Ft-ért lett volna hajlandó az uradalom az örökváltságot megkötni 35 évi törlesztés mellett. A legelőelkülönzéssel is jól járt az uraság. Nemcsak azt érte el, hogy a már elhódított területek a 48-as törvények 36 37 38 39 10

CsmL (Hf) Tan. ir. 10. cs. 161. sz. Uo. Tan. jkv. 1848. máj. 11. Ol. KcsL P 408. 15. cs. 1847. jún. 28. CsmL (Hf) Leg. elk. CsmL (Hf) H erczeg M ihály : A Károlyiak vásárhelyi uradalma a jobbágyfelszabadításkor. Szám nélküli kézirat.

71

értelmében is polgári magántulajdonná válhattak, mint majorsági földek, hanem azt is, hogy a közös használatban maradt Rétből mégegyszer kivehette a részét, Csongrádon is szóba került 1845-ben az örökváltság. Palugyai azt állítja, hogy 1 000 000 Ft-ért meg is váltotta magát a város . 41 Valójában a tárgyalások nem vezettek konkrét eredményre. Addig húzódtak-halasztódtak, míg az országos ese­ mények folytán az örökváltság tárgyát képező „földesúri javadalmak”, „birtokok és földesúri igazak” örökváltság nélkül a csongrádiak kezébe kerültek. Ennek az lett a következménye, hogy Felgyő, mint az uraság fönntartott és saját művelésű birtoka, elszakadt Csongrádtól. 42 1837-ben az orosháziak is megkísérelték a barátságos egyezkedést, de nekik sem sikerült. A hosszas úrbéri per akörül forgott, hogy mekkora legelőterület jár egy jobbágytelekhez. Az úriszék 16 holdat ítélt, a megyei törvényszék 22-t, a helytartótanács 18-at. így a község 1424 holddal itt is megrövidült. Orosháza pedig már addig is a későnérkező hátrányát szenvedte: a környező pusztákat mind lefoglalták a vásárhelyiek, komlósiak, szentesiek, gyulaiak. Neki a közelben csak a 5425 holdas csákói puszta haszonbérlete volt lehetséges. A Károlyiak most ezt is meg akarták szüntetni. Sőt! A község határából annak Vásárhely felőli részéből akartak 4600 holdat majorság céljára kiszakítani. 43 Az orosháziak 1846-ban még a császárhoz fellebbeztek, amikor már az urasági földmérő úgy rajzolta a térképet, hogy a gyopárosi ugar a későbbi Soppa major és kakasszéki major területe az uraságénak volt be­ jelölve. Végül is csakugyan úgy történt. A földbirtokrendezés a Károlyiaknak jut­ tatta a szóban forgó határrészt. 44 A Csongrád-vásárhelyi uradalomban a legelőelkülönzési eljárás akár megegye­ zéssel, akár bírói ítélettel történt, a földesúr gyarapodását eredményezte. A területi nyereségen kívül az a lehetőség is egyre jobban kibontakozott, hogy a majorsági gaz­ daság rentábilis nagybirtokká alakulhatott.

URADALMI GAZDÁLKODÁS I. FÖLDESÚRI BEVÉTELEK a) Úrbéri szolgáltatások 1. Taksa, földbér A Rákóczi-szabadságharc leverése után mindkét földesúrnak fizetgetnek a vásár­ helyiek, hogy mindkettőjük pártfogását megnyerjék. Szükségük is van rá, hiszen éppen ekkoriban fogtak hozzá a református templom tornyának építéséhez, illetve a főépület újjáépítéséhez. 1722-ben Károlyi Sándor 30 000 forintot fizetett Schlicknek, 6000-et a német lovagrendnek, néhány ezret egyéb „volt tulajdonosoknak”. Egyetlen év­ tized alatt megtérült a gróf pénze. Kiadásai minimálisak. Jóformán csak a tiszttartó­ jának fizet. Cselédjei élelmezését inkább elvállalták a vásárhelyiek, mintsem robot41 P alugyay 1855, 475. 42 L ászló—T arr—N agyistók

43 N agy 1965, 12. 44 Uo. 13. 72

ban szántsanak, vessenek. A földesúri összeírások mutatják a lakosság rohamos gyarapodását Vásárhelyen : 46 Testvérek Colonus család 1723 1729 1737 1741 1745 1750

és

u

203 597 691 497 879 721

p 453 458 538 380 649 579

feleséges fiák

Inquilinus család

60 237 237 53 132 185

14 139 139 78 288 101

A földesúr tudta, hogy e roppant kiterjedésű és termékeny határ mennyi hasz­ not képes adni. Évről évre emelte a taksát. Tudta azt is, hogy a „lakosság javarésze, ha vallásszabadságot élvezhet, szívesen fog itt maradni és adózni. ” 46 Vásárhely

Csöng- Szentes rád

évi taksája (Ft-ban) 1709—1711 1712—1721 1722 1723 1724 1725—1730 1728 1731 1732 1733—1740 1736 1740—1741 1742—1756 1767

1000 2000 2500 3000 3000 3000 3000 3500 3750 4600 4600 5500 5600

300 300 300 300

800 800 800 1400 1400 1600

1500 2000 4000 4500 4000

A kimutatás Csongrád és Szentes esetében csak tájékoztató jellegű, a teljesség igénye nélkül. A vásárhelyiek az utolsó 10—15 évben egy összegben hosszabb időre alkudtak meg a taksára. Itt az egy évre eső összeget közöljük . 47 Ugyancsak szemlél­ tetésül közöljük, hogy ebben az időben Orosháza Harruckemnek 3630 forintot fizetett. 48

46 CsmL (Szf) Csvrn n. kgy. ir. Vegyes összeir.

Ö . 13, 14, 15, 16, 17, 27. 46 Szeremlei 1901, 3: 258. 47 CsmL (Hf) Szeremlei hagyaték és B arta 1979, 13. 48 N agy 1965, 252.

73

A z egész Csongrádi uradalom bevétele 1748-ban

Ménesbeli jövedelem Gulyabeli jövedelem Bírságiumokból Rendkívüliekből Cigányság cenzusa

13 353 F t 2 000 Ft 15 333 Ft 565 Ft 429 Ft 183 Ft 42 Ft 10 Ft

Az egész Csongrádi urada­ lomból a jövedelem

32 846 Ft 43 kr

1748. évi taksa 1747. évi adósság Összesen:

20 kr 20 kr 52 kr 36 kr 58 kr 30 kr

A fenti kimutatás magában foglalja az uraság számára fönntartott regálejogokat és az épületek értékét is. 49 Gróf Károlyi Sándor a vásárhelyiekkel kötött taksaszerződésben többször is határozottan megígérte, hogy a „szabadmenetelű”, taksás állapoton nem fog vál­ toztatni. 50 Fia, Károlyi Ferenc 1756-ban felpanaszolja, hogy apja „minden dominele beneficiumokat s az egész pusztákat s azoknak haszonvételét majd semmi cenzusért vásárhelyi lakosoknak kezek alá bocsájtotta. Hasonlót követtem magam is 1741 esztendőben lett kezemhez vételitül fogva ugyanazon reménységek fejében” , tudni­ illik, hogy a város fejlődjön. De szerinte a város rossz adminisztrációja miatt ez nem történt meg, ezért „országunkban bévett urbariális ideával dominális authoritásom mellett akarom regulálni, hogy ennek utánna mind a háztartó gazdák s mind a zsellérek bizonyosan tudhassák, mennyivel és mivel tartoznak . ” 51 A földesúri haszon­ vételeket magához veszi, kivéve a borkorcsmákat, melyek 4. angáriáját (negyedik negyedévi használatát) meghagyta a lakosságnak. Még kegyesnek is véli magát, mert az évi 52 nap robot helyett, csak 15 napot kér attól, aki magának egy ekével és 30 robotnapot attól, aki kettővel szánt. Akinek nincs vonómarhája 15 napot kézi munkával tölt gyalogrobotban. Egy szolgálati napot 51 kr.-ral meg is vált­ hatnak. A természetbeni szolgáltatásokat is megköveteli, illetve azok megváltását. Egy fejős tehén után Egy szárazmalomtól Egy pálinkafőző üst után Mesteremberektől Egy nádvágó után

1

meszely vajat, vagy

garast 4 forintot 8 krajcárt 1 forintot 30 krajcárt

2

A szőlő után kilencedet, a szállásföld minden lánca (16 n. öl) után egy garast szed. A szőlőkilenced ellenére a borsajtó után is pénzt követel, ami a maximális kizsákmá­ nyolást jelzi, hiszen országos szokás szerint kilencedfizetés esetén a sajtó után nem kellene pénzt szedni. A marhahajtó pusztákért nem egy összegben kér pénzt, hanem az ott tartott állatok után legelőbért, fűbért szed, — marhánként 15 illetve 30 kraj­ cárt, juh és sertés után darabonként 3 krajcárt . 52 A föld után nem fogadta el a vásár­ helyiek által megajánlott évi 17 000 Ft-ot, hanem ragaszkodott a lánconkénti 5 kraj­ cárhoz. A következő években a földbért lejjebb engedte, lánconként 2 krajcárra. De 49 60 61 62

CsmL (Hf) Szeremlei hagyaték CsmL (Hf) Tan. ír. 1. cs. 93. sz. Uo. 1. cs. 130. sz. Uo. 1. cs. 130. sz.

74

még az ily módon szedett földesúri haszonvétel is 22 147 Ft 58 kr. rúgott . 83 A lakosok sokallták a fizetnivalót: „Szállásaik taksáit is súlyosnak tapasztalván (ezt bizonyít­ ván sok emberek szállásaikról való lemondások) ” . 6364 Hasonló módon lépett fel 1756ban az uraság Csongráddal szemben is. Taksa helyett ott is legelőbért kívánt és meg­ szabta az azon felül fizetendő adókat: Egy ház után 1 Ft Egy mesterember után 1 Ft Egy tiszai háló után 1 Ft Egy pálinkafőző üst után Egy borsajtó után 1 Ft Egy vízimalom után 6 Ft Egy szárazmalom után 4 Ft

30 kr. — 30 kr. 8 kr. — — —

Néhány év után a csongrádiaknak sikerült 8000 Ft-ért kibérelni a földesúri haszon­ vételeket, s az országos úrbérrendezésig amellett megmaradni. A vásárhelyiek is meg­ ajánlottak 18 000 Ft-ot, de a földesúr nem fogadta el a taksát. Maradt minden régi­ ben, vagyis a lánconkénti fizetés. Kb. 22 000 Ft-ot kellett fizetniük évente. Továbbra is taksaszedésnek nevezték a földesúri adót. A gabona és bordézsmát utóbb (1761 után) pénzen is meglehetett váltani. Igen panaszos volt a vásárhelyieknek, hogy fizetik ugyan a „taksát” , mégis „nap is nem múlik el, melyben szolgálatokat ne tennének szekérrel, lóháton, kocsival, gyalog, mind otthon, mind távoli helyeken. ” 65 Beszámított a taksába a város által a katolikus papnak, mesternek (tanítónak), kapitánynak, téglavetőnek, kovácsoknak, tiszteknek, cselédeknek, conventionátusoknak tartására fizetett összeg. 6667 A taksa helyett sokszor a cenzus szót is használták azonos jelentéssel. Mária Terézia úrbéri rendelete nem váltott ki nagy örömet a Csongrád-vásárhelyi uradalom lakóiból. A királynő szerint a jobbágy gyarapodását az mozdítaná elő, ha „földesurának az urbariális szolgálatot in natura szolgálja le.” Úgy a vásár­ helyiek, mint a csongrádiak éppen ettől irtóztak legjobban. Az előmunkálatok során egyre hangoztatták, hogy emberemlékezet óta egyezség szerint bírták a földesúri haszonvételeket, s azokért taksát fizettek. Robotot sohasem vállaltak, mert nem „örökös jobbágyok”, — hanem taksások . 57 Az évekig készült urbárium 1772-től 1848-ig szabályozta az itt élők viszonyát az urasággal. Az eddigi gyakorlattól elté­ rően most már pénz, termény és munkajáradékot együttesen kellett szolgáltatniuk. A vásárhelyiek ugyan minden járadékforma megváltását taksának nevezték. A kilen­ cedet 4 forintért meg lehetett váltani. Hatalmas megterhelést jelentett a házak és tel­ kek után kivetett robot. Szinte megduplázta az uradalom eddigi bevételeit. Az úr­ bér bevezetése óta együtt szerepel a ház és a telek után fizetendő urbariális adó a beszedett kilenceddel, illetve annak váltságával, a robottal és a földesúri regálé­ jogokkal. A házak utáni urbariális adó a házak számához kötődött, növekedése nem szá­ mottevő.

63 CsmL (Hf) Tan. ir. 1. cs. 135, 136, 139, 141. 5J Uo. 85 Szeremlei 1901, 3: 340.

56 CsmL (Hf) Tan. ir. 1. cs. 166. sz. 67 Uo. 2/a. cs. 2. sz.

75

1789-ben 1808-ban 1813-ban 1827-ben

2199 Ft 3096 Ft 3245 Ft 3544 Ft

Ezért igyekezett az uradalom a jövedelemszerzés egyéb forrásait kiaknázni: folyton emeli a különféle váltságok, haszonbérek, regálé jövedelmek összegét, csök­ kenti a beneficiumok területét, stb. A várost környező „pusztáknak” — amelyeket persze szántottak is, — eleinte taksa formájában való bérletét fölváltotta a lánconként kivetett földbérlet, — amely a határ mérnöki fölmérését tette szükségessé. Ezt a munkát 1752—54-ben Ruttkay Imre földmérővel el is végeztette a földesúr.

2. Robot „Ez volt az a kötelesség, melynél a hatalmon ülő osztály eleitől fogva a legtöbb visszaélést, olykor lelketlenséget követte el a föld népén s melynél ennek szolgai mi­ volta legnyilvánosabb volt” — állapította meg Szeremlei Sámuel. 58 Nem csoda, ha a robottól századokon át elszokott vásárhelyi nép még nevének kiejtésétől is irtózik. Nagy teher az országnak, vármegyének végzett robot is, a forspontozás, a véget érni nem akaró katonai szállítások, katonatartás, töltéscsinálás stb, de mindez eltörpül a földesúr hajdúja irányította kényszermunka mellett. Gróf Károlyi még meg sem szerezte véglegesen a Csongrád-vásárhelyi uradalmat, máris megkísérelte a robot kivetését. A város bírái írták 1720-ban: „Megértettük kegyel­ mes parancsolattyát Excellenciádnak némely búzának elvetése felől is... sem miközöttünk, sem körülöttünk való helységekben ez sem előbb, sem most nem practicáltatik... Hanem ha ugyan Excellenciád ezen szoros földön kíván jószágot tartani, inkább ígérjük, hogy kenyérnek való búzából a pásztoroknak concurálunk . ” 59 1723-ban a katolikus templom építkezéséhez szólítja a földesúr a vásárhelyieket. Azok tiltakozásának alapja, hogy „netalán ezzel okot adnának a rabotás munkára, holott pedig az Atyáink is rabotás jobbágyok nem voltának . ” 60 Nem egyszerűen a munkától félnek, hanem a robotolás megalázó rendszerétől. Szívességből, nem robotképpen segítkeznek a földesúr építkezéseknél, amelyet az illendően meg is köszön . 61 A paraszt­ város önigazgatása, a református vallás az emberi méltóság olyan tudatát fejlesztette ki a vásárhelyiekben, amely nem ismeri a hajbókolást a földesúr előtt. Meghívják asztalukhoz, pénzt kölcsönöznek neki. Összeköti őket az a cinkosság is, ahogy meg­ növelték Károlyi birtokát. A beiktatáskor, illetve a határ bejárásakor, amelyik pusz­ tára a vásárhelyiek rámondták, hogy az az övéké (s véletlenül éppen a jószáguk is mindig ott legelt!) — akkor az a puszta belekerült a Károlyi uradalomba. Ha segítséget kért Károlyi Sándor, megkapta. „Határok újítására és kaszálni való embereket azmint hamarjában felvehettük, elküldöttük.” -— írták 1727-ben a bírák. A földesúr levelei ebben az időben tele vannak köszönettel, türelemmel. Ezt a csaknem idillikus hangulatot a földesúr célratörő magatartása mielőbb eloszlatta. A szénavágást, boglyázást, lószelídítést, árokhányást már nemcsak kérte, de meg is követelte. Amikor azonban fölismerték, hogy ezek a követelések már robotnak te-68 68 Szeremlei 1901, 59: 573.

85 Ol. KcsL P 398. 63. cs. 27 901. sz. és CsmL (Hf) Tan. ir. 3. cs. 4. sz. 60 Ol. KcsL P 398. 63. cs. 27 903. el CsmL (Hf) Tan. ir. 2. cs. 13. sz.

76

kinthetők, fellázadtak. A földesúr az ellenszegülők „fejeseit” Nagykárolyba vitette, tömlőébe vetette. Később engedékenyebb lett a robotolás kérdésében, de a „jó föl­ desúr” illúziója elmúlt. 62 A földesúr növekvő majorsági gazdasága nemcsak villásokat, szántó— vetőket kíván, hanem az építkezésekhez faragómestereket is. 1742-ben a vásárhelyi bírák kérik a grófot, hogy más helyről is vigyen faragókat, mert Vásárhelyen csak a mol­ nárok tudnak faragni, azok pedig „malmaikat is készek odahagyni és mihelyt tize­ deseinket látják, azonnal magukat elrejtik, úgyhogy egy hétig is nehezen tudnak kettőt, vagy hármat kiállítani, és félünk, hogy bennünket itt is hagynak . ” 63 A földesúr 1756. évi urbárium-kísérletében 15 nap robotot akart megkövetelni minden eke után, természetben. A vásárhelyiek hevesen tiltakoztak, hadakoztak az új rend ellen. Végül márcsak azt kérik, hogy ha már nem kerülhető el a munkavégzés a „földesúr szükségére” , — az ne legyen több, mint a szénakészítés a derekegyházi uradalomban és forspontozás a földesúr építkezéseihez. 64 A fejlődő állattenyésztő majorság szükségletére ezerszám csinálták a szénaboglyákat. Ebből nem engedett a földesúr. 65 A forspontozásnak nevezett hosszú fuvar igen terhes. 1742-ben pl. azt panaszolják levelükben a bírák, hogy Pécskáról kellett ölfát fuvarozniuk Szegvárra. „Meggondolhattya Excellenciád, hogy csak az 50 ölet is 80 kocsi alig hozza el oly messze földrül, azt is dologgal lehetett kiállítanunk egy hétig is . 66 Máskor Pestre, Csongrádra, Nagykárolyba, Szegedre mennek a kocsik. 1761. év második felében adott a város :67 faragó embert gyalogembert ökrös szekeret lovaskocsit lovasembert Összesen:

5 89 115 592 389 1190

De hol volt mindez az 1772. évi urbárium robotjától! Hiszen az telkenként 52 szeke­ res napot szabott meg, vagy 102 gyalognapot. A házas zsellér 18 napot szolgál, a házatlan 12-t, és mindezt természetben. Mint már láttuk, csak évek múlva lehetett a robotok felét készpénzen megváltani. A 64 727 szekeres napot az állattenyésztő ma­ jorság nem tudta gazdaságosan felhasználni, — legföljebb a felét.

*2 Uo. 1. cs. 58. 2/a. cs. 2. sz. és 60. sz. 63 Ol. KcsL P 398. 63. cs. 27 962. 64 CsmL (Hf) Tan. ir. 1. cs. 128. sz. 65 Uo. 1. cs. 148. sz. 66 Ol. KcsL P 398. 63. cs. 27 961. sz. 67 CsmL (Hf) Szeremlei kézirat 77

1780-ban a vásárhelyi robot-erő felhasználása az alábbi terv szerint történt:M Minden egész házhelytől őszi és tavaszi szántásra négy szekeres nap kívántatik. Az 1244 8 sessió után esik Élet takarásra minden sessió után négy napi gyalog munka és minden két napot egy szekeres napba betudva Élet behordására és összerakására telkenként két székérés nap Széna kaszálásra tizenkét gyalognapi napszám, megfelel hat szekeres napnak Széna behordásra nyolc gyalognapi napszám, telkenként megfelel négy szekeres napnak Széna berakása nyolc gyalognap, vagy négy szekeres nap Derekegyházi kertben való munkára négy napi gyalogszám, vagy két szekeres nap Derekegyházi majorság körül pajtáknak, akioknak reparátiójára, marhák, lovak bélyegzésére, herülésére, nádvágás­ ra és egyéb occurentiákra kívántatik 2270 gyalognap, szekeres napra átszámítva Borhordásra, ház körül való munkára, füzeserdő vágá­ sára, majorságbeli kutaknak reparátiójára, épületekhez mes­ teremberek mellé és forspontozásra, mely ezután készpénzen fog acceptáltatni, hat szekeresnapszám, ideértve a lábasjószág szénázását télen

= 4979

nap

= 2489; nap = 2489f nap = 74685 nap = 4979 nap = 4979 nap = 2489^ nap

= 1135 nap

= 7468| nap 38 477Í nap

Összesen:

Az úriszék 1780. augusztus 5-én foglalkozott azzal, hogy a vásárhelyiek szabad vá­ lasztására bízza a földesúr, akarják-e a robotot leszolgálni, vagy annak felét kész­ pénzzel megváltani. Eszerint fizetnek a vásárhelyiek: 1940 háztól (1 Ft/ház) =1940 Ft 1 2 4 6 5 sessiótól karácsonyi adó = 995 Ft 80 kr. 1246j sessiótól borjúváltság 1246Í sessiótól dézsmaváltság (de a szőlőt is natura adják) Robot in natura jobbágyok szolgálnak vagy házas zsellérek szolgálnak házatlan zsellérek szolgálnak Összesen leszolgálnak 68 Uo. Tan. ir. 2/a. cs. 21. sz.

78

64 727 szekeres-, 129 454 gyalognapot, 18 072 gyalognapot, 6384 gyalognapot, 153 910 gyalognapot

Robot, ha felét megváltják jobbágyok 32 363 4/8 szekeres napért fizetnek Házas zsellérek 9036 gyalognapért Házatlan zsellérek 3192 gyalognapért Vásárhely fizet összesen:

= 12 945 Ft 40 kr. = 1 807 Ft 20 kr. = 638 Ft 40 kr. 23 369 Ft 25 kr.

Az 1246 6 / 8 sessiótól esedékes nádat, hosszú fuvarozást az uradalom magénak ter­ mészetben követeli. 69 Néhány év múlva 1875-ben már 28881 Ft-ot fizettek a vá­ sárhelyiek. Ekkor karácsonyi adó Borjúváltság

944 Ft 80 kr. 59 Et 5 kr.

Kilencedváltság Nádváltság

4724 Ft 5 kr. 944 Ft 5 kr.

A megváltozott és ledolgozott napok száma így aránylott 1785-ben:70 Megváltott nap jobbágy 5564 -2______________ zsellér 16187_________________ _________ Ledolgozott nap j obbágy 10 847 -5_______________________ ^ zsellér

7267 A megváltozott és ledolgozott szekeres robotnapok számának alakulása'11

Az urbáriális helység neve

Jobbágytelkek Megváltott robotnapok száma száma 1808 1813

Hódmezővásárhely Csongrád Szentes Szegvár Orosháza 1824

1160 j 3165554 5 7 9

42 227 8 848 19 001 1 2 607

5

30 699 8 848 19 001 1 2 003

1808

1813

H ódmezővásárhely

16 891 Ft

Csongrád

3 539 Ft 12 kr. 7 600 Ft 24 kr. 1 042 Ft

24 559 Ft 12 kr. 7 078 Ft 24 kr. 15 200 Ft 24 kr. 1 435 Ft

Szegvár Orosháza (1824) 69 70 71 78

24 kr. 24 kr. 24 kr. 24 kr.

1751 Az évi robotváltság forint összege

Szentes

Megváltás összege/nap 1808 1813 48 kr. 48 kr. 48 kr. 48 kr. 40 kr.

In natura ledolgozott napok száma 1808 1813 18 138

29 673

7 584

7 584

10 059 1

10 059 1

1 533 ;

2 137 1 9 1321

Uo. Uo. Uo. Szeremlei kézirat CsmL (Szf) Árv. ügy. 2—3. k. CsmL (Hf) Tan. jkv. IX. 236, 237, 239.

79

60

o

Kimutatás a gyalogrobotok számának alakulásáról: Hódmezővásárhely év Zsellércsaládok száma Megváltott napok száma Megváltás őszszege/nap Megváltás évi összege

1808 1813

2 133 2 268

1808 1813

30 099 33 234

1808 1813 1808 1813

Természetben ledolgozott napok száma

házas

1808 1813

773 725

12 kr. 24 kr. 6 019 48 13 293 36 17 571 16 290

házatlan

Ft kr. Ft kr.

házas

házatlan

806 794

316 274

4 836 3 870

1896 1370

967 Ft 12 kr. 1 548 Ft

9 672 10 322

házatlan

házas

házatlan

házas

963 1 209

739 601

195 260

58 58

216

3 852 10 881

4434

2202 2161

házas

379 Ft 12 kr. 548 Ft

1896 3562

770 24 4 334 24 13 482 10 881

Ft kr. Ft kr.

886 Ft 48 kr. 1442 Ft 24 kr. 4434 3608

440 Ft 24 kr. 864 Ft 24 kr. 2004 3215

házatlan

20 kr.

12 kr. 24 kr.

12 kr. 24 kr.

12 kr. 24 kr.

Orosháza/1824

Szegvár

Szentes

Csongrád

3888

Megjegyzés: Vásárhelyen és Szegváron nem különítették el a házas és házatlan zsel­ lérek szolgáltatásait, összevontan kezelték. Általában a házas zsellér a ráeső 18 robot­ nap felét válthatta, de volt némi eltérés is. Pl. Csongrádon 1808-ban hat napot lehetett megváltani, 1813-ban csak ötöt. Szentesen 1808-ban a házas zsellér 18 napot vált­ hatott, a házatlan 6 -ot. Másik évben viszont a szokásos fele-fele arány szerint történt. Akármilyen változatosságot mutat a fenti táblázat, azt megállapíthatjuk, hogy a robotteher súlyosabb lett. A földesúri kizsákmányolás fokozódását jelzi az is, hogy az urbáriumban lerögzített munkajáradékot is kezdik túlkövetelni. A vásárhelyiek pana­ szolják pl. 1814-ben, hogy a „köteles roboton felül minden telek után 26 nap kaszálás és szénarakás (kívántatik) Nagyhajláson . ” 72 Nem sokat változott a helyzet később sem. 1827-ben is a robotok „csekélyebb része a kenyerei és szikáncsi gazdaságoknak folytatására a serház körül, úgy számo­ sabb építkezésekre s reparatiókra fordíttatnak, de legnagyobb részben az mintegy két mérföldnyire távollevő nagy kiterjedésű derekegyházi, nemkülönben sámsoni puszták míveltetésekre rebonificatió mellett használtatik fel” . 73* Ezek a robotok azért is terhesek, mert pontosan akkor kell végezni, amikor a paraszti gazdaságnak is legnagyobb szüksége lett volna a munkaerőre. A gyámság idején árutermelésre egyre nagyobb mértékben berendezkedő majorság mind több és több munkaerőt kívánt. „Az utolsó gyámság alatt rendszerént azoknak (ti. a ro­ botoknak — szerző megjegyzése) természetben való beszolgáltatása rendeltetett. ” 71 A megváltást később különösen a zselléreknek, azok közt is főleg a mesterembe­ reknek mégis csak megengedték, „de ezen engedelmen a mostani pénzszűkiben nem igen kapnak a lakosok . ” 75 Ekkorra már a szekeresnap megváltási ára 48 krajcár, a gyalognapé 24 krajcár. A robotváltság az 1810-es évek elején az egész uradalom terü­ letén erre a magas összegre emelkedett, Orosháza kivételével, ahol a gyalognap 20 krajcárral, a szekeresnap 40 krajcárral váltható. Bár éppen Orosháza esetében a források szerint alig van szerepe a váltságnak, zömében természetben dolgozták le a szénási pusztán, a sámsoni határban. Ezeknek a távoli munkahelyeknek az elérésére az urbárium időt biztosított. Orosházáról Sámsonra és Szénásra egynegyed napot számítottak jövet-menetre. De a vásárhelyieket is ugyanígy szorította az uraság. A munkát napkelettől nap­ nyugtáig számították. A vásárhelyiek ezzel kapcsolatos panaszát az uradalom semmi­ be vette. A korszak vége felé pert indítottak a megyénél. A határozat csak 1845-ben született meg, jóllehet már évekkel ezelőtt jóváhagyta Csongrád vármegye „az úri munkára kirendelendő vásárhelyi jobbágyság jövet-menetele idejének kiszámítását.” A táblázat időbeszámításai „etetés, itatás, pihentetés, le- és felrakodás, veszteglésen kívül eszközlendők. Rendkívüli esetek, véletlenségek, fergeteg, kocsitörés, lóbajnak szinte be nem számítódhatása mellett. ” 76

73 71 75 76

Ol. KcsL P 394. 28. cs. 3. sz. Ol. KcsL P 394. 28. cs. 3. sz. Uo. Uo. CsmL (Hf) Tan. ir. 10. cs. 46. sz.

81

Vásárhelyről jövet-menetbe számítható kézi és igás robot Téli félévben teher nélkül

teherrel

teher nélkül

1 nap 1 3/8 1 3/8 2 nap 2 nap 2 nap 2 5/8 2 5/8 1 4/8 4 óra 4 óra 3 óra

2/4 nap 5/8 nap 5/8 nap 1 nap 1 nap 1 nap 1 2/8 1 2/8 6/8 3 óra 3 óra 1 2/4

3/4 nap 1 nap 1 nap 1 4/8 1 4/8 1 4/8 2 nap 2 nap 1 1/8 — — —

Derekegyházáig Sámsonig Szegvárig Újvárosig Kiskirályságig Orosházáig Csongrádig Szénásig Szentesig Körtvélyesig Szikáncsig Kenyeréig

Nyári félévben teherrel 1 nap 1 1/8 1 1/8 1 5/8 1 5/8 1 5/8 2 nap 2 nap 1 2/8 5 óra 5 óra 4 óra

Összehasonlításul bemutatjuk a legnagyobb és a legkisebb majorság munkaerőszükségletét az 1820-as években: Évszám 1820 1821 1822 1823 1824 1824 1826

Derekegyháza —

42 053 gyalognap 24 071 gyalognap 33 315 gyalognap 30 764 gyalognap 33 307 gyalognap 34 548 gyalognap

Szikáncs 2388 gyalognap 3243 gyalognap 4607 gyalognap 3238 gyalognap 3610 gyalognap 7291 gyalognap

A derekegyházi gazdaság robotfelhasználása 6 év átlagában évi 33 009 4 gyalognap, a szikáncsi birtoké pedig 3216 3 . 77 A földesúr sokat panaszkodott a robotosok „rossz munkaerkölcsére”. Későn érnek oda, immel-ámmal dolgoznak, szántásuk csupa vakborozda, szekerükről hullik a széna stb. Egy időben a szakmányba való szántást akarta bevezetni, de ez sem vált be. A bírák levelei szerint sok esetben maga az uradalom is hibás a rossz munkavégzésért, a rossz munkaszervezéssel. „Azok is ott az időt többnyire haszontalan töltik és az innét odaküldött embereink a dologra reá nem hajtanak . ” 78 Az uraság is felismerte a robotmunka gyengeségét. Amikor nagyon fontos munkát akart végeztetni, pénzen fogadott embereket alkalmazott, vagy részeseket. A robot még leginkább szállításokra, szénakészítésre volt felhasz­ nálható. Az 1827. évi osztály után a belterjesség fejlődésével, különösen előtérbe nyomult a béres, vagy a részes művelés. Kukoricát egyre inkább csak részművelők termelhettek. Az 1830-as évek közepén a majorépületek köré munkáslakásokat, cselédfalvakat telepített az uradalom, pl. Lajosszállás, Mágocs, Szendrei major, stb. A gyűlölt robotolást 1848. március 15-e elsöpörte. A vásárhelyi fiscalatus jelentette 77 Ol. KcsL P 394. 28. cs. 3. sz. 78 Ol. KcsL P 398. 63. cs. 27 980. sz.

82

1848. április 4-én: „Folyó hó 2-án a Csendre felügyelő helybeli Bizottmány által felkéretett az uradalom, hogy addig is, míg a robotokat megszüntető törvények köz­ hírré tétethetnének, a robotra kivált kényszerítő módokkali hajtást mellőzné el, — melyre mivel már úgyis alig lehet robotot kapni, az a válasz adatott, hogy a közjó és a közérdek tekintetében soha hátra nem maradó méltóságos birtokos gróf urak részéről oly intézet tétetett, mely szerint folyó évi április elsőjén túl senki Vásárhely­ ről sem robotra nem rendeltetik, sem robot el nem fogadtatik . ” 79

3. Földesúri dézsma, kilenced Érdekesen alakult vidékünkön a terményadózás sorsa. Ismeretes, hogy orszá­ gos törvényeink szerint az egyházi tized beszolgáltatása után a földesúr is megkapta a maga tizedrészét a föld terményeiből, tételesen felsorolva: gabonából, borból, bá­ rányból, méhből. Mivel a lakosság taksát fizetett, a szőlő kivételével nem kellett természetben dézsmálnia, — egészen 1769-ig. Az 1756-os urbárium ugyan tett kísér­ letet, de akkor ez még nem sikerült. Az 1772. évi urbárium szerint telkenként 4 fo­ rintért meg is váltható a kilenced. Szentesen eleinte csak természetben szedték a dézsmát, majd 1778-tól ott is váltható lett évi 5486 Ft-ért . 80 Vásárhelyen a kilencedváltság évtizedekig azonos szinten maradt: 1772-ben 1780-ban 1789-ben 1808-ban 1813-ban 1823-ban

1432 Ft 4939 Ft 4939 Ft 4643 Ft 4644 Ft 4640 Ft

8

j krajcár

1827-ben kicsit megemelte az uraság a kilencedváltságot, telkenként 5 Ft 27 kr-ra.. A földesúr a borból természetben szedte a dézsmát, időnként a kenderből és a lenből is, sőt olykor a kipréselt olajból. A báránydézsma felét 30 krajcárral meg lehetett váltani. 1792-ben a városi tanács elhatározta, hogy eltér az eddigi szokásoktól, -— mely szerint a báránydézsmát 10 garasával válthatták meg. Ettől kezdve ismét ter­ mészetben szedik a báránydézsmát. Kilencedet szénából is kellett adni. Amikor 1803ban Nagyhajláson szénakaszálásra kértek engedélyt, az uraság kilenced adása mellett egyezett bele. Szegváron a kilencedet „contractus szerint” fizették. Minden sessió után 10 véka búzát, 20 véka árpát, 8 véka zabot és 1 Ft 30 kr. szalmaváltságot.. Csongrádon is „elegendő kilencedet” kellett életből (gabonából) beszolgáltatni.. Jobbágytelkenként 8 véka búzát, 30 véka árpát, 4 véka zabot és 5 Ft készpénztSzentesen ugyancsak kontraktus szerint a gabonakilenced jobbágytelkenként 2 | köböl búza, 5 köböl árpa, 2 köböl zab és 1 Ft 30 kr. készpénz. Orosházán 5 pm búzát, 10 pm árpát és 4 pm zabot kellett adni telkenként. Megjegyezve, hogy az ura­ ság időnként kihangsúlyozta jogát: „az Élet dézsmát szalmául is beszedni.” Sámso­ non nincsen dézsma, hiszen ott majorsági gazdálkodás folyt. Itt említhetjük meg a karácsonyi termény és állatadót, melynek váltságába az uradalom nem egyezett bele. E címen természetben beszolgáltattak a vásárhelyiek 79 Ol. KcsL P 408. 43. 80 B arta 1979, 19.

. 15. sz. 10/1848.

83

1772-ben kappant csirkét tojást vajat borjút

660 db 660 db 3965 db 330 itcét

1814-ben 2322 db 2322 db 13 932 db 1161 itcét 3 8 ^ db

1807-ben az uradalmi jószágkormányzó inti a vásárhelyieket: „ ... e jövőhéten szerdán az urbariális csirkét és kappant — de nem holmi hányt-vetettet, mert magának tulaj­ donítsa ki-ki, ha vele elutasíttatik, — kik magával vivén a Palettát és azon kiírva levő számban Vásztlihoz, ki a Nagytemplom előtt álló Sujtós szüts-féle Házban lakik, múl­ hatatlanul elvigye; s a Taksaszedőség katonájának jelenlétében Vásztlinak adja által. Az általadandó csirkét Fejes K atona által a Paletára fel fognak íratni. Emellett szinte az Oldalkosári földes gazdák, kik még a tojás és vajbeli tartozásokat a múlt héten be nem vitték, intetnek, hogy jövő csütörtökön okvetlen a tojást és vajat a Prés­ házhoz bévigyék. A tojás azonban apadt, vagy záp ne légyen, mert vagy előttük föld­ höz fognak verettetni, vagy velek elutasíttatni. A vaj is nem más, hanem csak tehén vaj fog bevétetni. ” 81 Földesúri teher volt az ajándék is, amelyet még a taksaszedés évtizedeiben elő­ szeretettel fogadott a földesúr. Olyankor került erre sor, amikor neheztelésétől tar­ tottak: nem tudtak időben fizetni, vagy nem akartak valamilyen követelésének eleget tenni. Nem csak konyhára valókat küldtek, hanem értékes állatokat. A vég­ rendeleteikben magánosok is hagyatkoztak a földesúrra. Károlyi Sándor nemegy­ szer ki is provokálta az ajándékot. „Ha szép sárga telelő dinnyéket, egy kötés szép sárga kordovánnyal együtt ha küldetek számomra, kedvesen veszem!” Kéri, hogy gyermekeinek is küldjenek valamit, hogy „az bellicumot véllek megittathassák” . Végül a levél utóiratában: „Egynéhány oka kávét is hozzatok magatokkal menyemasszony és leányom számára.” Belliciumot, kávét máskor is kér gyermekei számára. Őszönként nem felejt a szép sárga telelő dinnyékből kérni. Gyakran kedveskednek élvezeti cikkel, drága csemegével, selyem kendővel stb. 1730-ban pl. 2 oka cselebi do­ hányt, 2 oka kávét, 1 oka mandulát, 2 süveg nádmézet, 6 pár citromot, 1 0 oka fügét •és mazsolát „alázatosan offeráltak . ” 82 Károlyi a kor szokása szerint maga is küld ajándékot magánál nagyobb uraknak, ezért kér saskeselyűt, farkasbőrt, különféle madarak tolláit, amelyek beszerzése a vásárhelyiek nem kevés fáradságába és költ­ ségébe került. Tinókat, bárányokat pedig százával küldtek. 1731-ben a taksán felül csak úgy grátis ment 100 borjas tehén és 2 szép bika. 1740-ben 20 lóval „udvaroltak” . A következő évben „húsz ökörből álló csekély ajándékocskát Excellensiádnak offeráltunk, azt szívesen nem csak megszerzettük, hanem hattal meg is pótoltuk.” 4. Szőlődézsma A szőlő természetbeni dézsmálásáról még a taksaszedés évtizedeiben sem mon­ dott le a földesúr. Ezen alapult a földesúri korcsmáltatás, amely szintén nem meg­ vetendő jövedelemforrás. Szegváron majorsági szőlő nem volt, a lakosság szőlőjéből kilencedet szedett a földesúr, Csongrádon nyolcadot. Csongrád határában a márnái pusztán majorsági szőlője is volt, 18 f hold / 1 2 0 0 n. öl, amelyhez még ugyanannyit 81 CsmL (Hf) Tan. ir. 3/a. cs. 39. sz. 83 Uo. 1. cs. 86. sz., Ol. KcsL P 398. 63. cs. 27 926, 27 990, 27 991, 27 924.

.84

telepíttetett 1807-ben. Szentesen nem volt majorsági szőlő. Orosházán még Harruckern idejében műveltek 2 2 holdat, de a leányági osztály után csak 14 1 hold maradt, amelyet „urbáriumos erővel” gondoztak. Sámsonban 1789-ben 6 hold 1020 n. öl majorsági szőlőt telepítettek. Néhány évtized múlva ez 4 holdnyira csökkent, majd teljesen eltűnt a kimutatásból. Vásárhelyen sohasem volt majorsági szőlő. A lakosok­ nak annál több. Már a 17. században is följegyeztek szőlőhegyeket. Papere, (későbbi neve Pepere) Aranyág, Kenyere után Károlyi Sándor kilencedet követelt, „a puszta­ beli határokban” nyolcadot szedetett. Ilyen nyolcados szőlő volt Máma, Szentkirály és Sarkaly. Idővel az a gyakorlat alakult ki, hogy a lakosság mindenféle hibás és hamisított bort szolgáltatott be dézsmába. így nemcsak az uradalmi korcsmákban csökkent a forgalom, hanem — az uraság állítása szerint — raktáron levő borai is megrom­ lottak. Ezért a másvidéken honos módszert vezette be, a törkölyös dézsmát. E célra Károlyi Antal a Szarvas vendégfogadó mellett 1790/91-ben hatalmas présházat épít­ tetett. A lakosságnak nem tetszett az újítás: „a város közepén nagy költséggel emelt présházba rendeli vitetni, ellenszegültek. . . ” 83 A csongrádiak elfogadták az új rendet, de a vásárhelyiek nemcsak tömegesen megtagadták, hanem pert is indítottak az uraság ellen. A per az úriszékre került, majd a helytartótanács is foglalkozott vele. Végül is elrendelte a törkölyös dézsma adását, az ellenszegülőket pedig szőlőjük elvesztésével fenyegette. Sok a panasz a dézsmálásra. Megkárosítják a termelőket: „... bordézsmálás alkalmával az uraság tisztjei a szegénység borából minden akóból 6 —7 itce bort vesznek. ” 84 Az uradalom már 1803-ban, 1807-ben tilalmazni kezdte a szállásföldeken a sző­ lőtelepítést. 1807-ben azért panaszkodnak a vásárhelyiek, mert a tanyai földeken régebben ültetett szőlőket éppúgy dézsmálni akarta az uradalom, mint a szőlősker­ tieket. A tanyai szőlők szép csöndben szaporodtak. Két évtized múlva már 397 gazdánál 313 holdat írtak össze. A földesurat bosszantja, hogy ezekből nem tud dézsmát szedni. Másrészt azért is haragszik, mert a saját borkészlet „tönkreteszi az uradalom korcsmái haszonvételét.” A jobbágyok azzal érveltek, hogy tanyai földjeik után már megfizették a földbért, miért kellene ugyanattól a földtől dézsmával is adózniuk. A sok fenyegetés után végül az uradalom (a gazdák költségére) kivágatta az összes tanyai szőlőt. Ela a tanyai szőlőkből nem is részelt az uraság, a szőlőskertiekből elég szép bevé­ tele volt. Az uraságnak beadott söprűs dézsma: Év 1811 1812 1813 1814 1815 1816 1817 1818

1817 akó 48 itce 1808 akó 32 itce 847 akó 436 akó 32 itce 1653 akó 3505 akó 3620 akó 3829 akó

63 Ol. KcsL P 392. Lad. 36. no. 45. sz. 84 CsmL (Hf) Tan. ir. 1. cs. 151. sz.

85

Év 1819 1820 1821 1822

3421 3697 5261 3149

akó akó akó akó

48 itce 32 itce 16 itce 16 itce

Évi átlagban 2753 akó 56 itce bort kapott az uradalom . 85 Az idők változását jelzi, hogy az 1830-as években már hajlandó az uraság a szőlődézsmát haszonbérbe adni. Szentes városával évi 1320 Ft-ra szerződést kötött tíz évi időtartamra. Ezt a lehetősé­ get Vásárhelynek is felajánlotta. A tanács 9000 Ft-ot megajánlott, mert a több évi átlagot figyelembe véve legalább évi 9420 Ft-ot hozott eddig a szőlő, —de a tanács szerint 9835 Ft-ot is ki lehetne belőle venni. Az uradalmi inspektor is tisztában volt a szőlő igazi értékével, ezért így nyilatkozott: „A bordézsma 12 000 Ft-on alól a vá­ ros részire árendába nem adódhatik.” Erre a tanácsülés kénytelen-kelletlen megsza­ vazta ezt az összeget is. A haszonbérlet Vásárhelyen is tartósnak bizonyult. 1840-ben már csak 8000 forintot fizetnek. 1842-től pedig 9000-t. A szerződés 1848. december 31-ig szólt. 1848 törvényeit a vásárhelyiek úgy értelmezték, hogy nem kell többé semmiféle dézsmát fizetniük. A szabadságharc leverése után természetesen behajtot­ ták rajtuk az elmaradt 1848. évi szőlődézsmát is.

5. Püspöki dézsma Az egyházi tizedet, vagy püspöki dézsmát hazánkban a 16— 17. században a vá­ rak ellátására, hadisegélyre fordították. Ezért gyakran királyi dézsmának, királyi cenzusnak nevezték. Hódmezővásárhelyen az illetékes püspök után váci dézsmának is nevezték. 1686-tól 1692-ig a szegedi királyi kamara gyűjtötte be, aztán a váci püspök. A Csanádi püspök is dézsmaváltságot követel Csomorkány és Batida után. A török megszállás alatt kialakult az a gyakorlat, hogy a város kiárendálta és maga szedte be a dézsmát. Országos gyakorlat, hogy a földesuraknak saját birtokain előjoguk volt a dézsmabérletre. Csak akkor vehette ki más, ha a fölhívásra a földesúr 15 nap alatt sem jelentkezett. Ez a bérletrendszer az alföldi városok esetén rendkívül előnyös, hiszen a püspök viszonylag alacsony árendával beéri, a beszedett tized annál sokkal többet ér, különösen az ilyen nagyhatárú városnál, mint Vásárhely. A tized a földes­ úri nonával együtt a termelés egyötödét jelenti. A taksaszedés évtizedeiben ennek a jelentős természetben begyűjtött terméknek kellett fedezni nemcsak a püspöki dézs­ mát, földesúri taksát, árendát, hanem a kommunitást terhelő egyéb kiadásokat is, mint pl. a „transennalis és stativans” (átvonuló és itt állomásozó) katonaság ellátá­ sát is. 1722-ben Károlyi maga is szemet vetett erre a jövedelemforrásra. Meg akarta magának szerezni. A városi tanács így érvel és könyörög: „Értjük Excellenciádnak a dézsma eránt való parancsolattyát, hogy tudniillik Excellenciád híre és akarattya nélkül senkivel tractálni és concludálni ne merészeljünk jól lehet oly drágán, mint eddig, tellyes szándékunk és igyekezetünk volt, hogy ki nem váltjuk. Mindazonáltal mivel még Atyáink idejében is eleitől fogva szegény helységünknek rendtartása és szabadsága ez volt, hogy a dézsmát mindenkor város számára lehetett megváltanunk, mivel szüntelen sok lévén rajtunk a transenna és ordinária quartélyos tisztek, kiknek 85 Ol. KcsL P 394. 28. cs. 3. sz.

86

borukat, abrakjukat még eddig a dézsmából kipótoltuk és a Közönséges Háznak s város jószágának intertentiója is anélkül nem lehet, és így nála nélkül nem subsistálhat . ” 86 A gróf az uradalomszervezés éveiben ráhagyta a vásáriheíyekre a dézsmabérletet, de 1727-ben már jelentkezett Vácott bérleti szándékával. A püspök közölte, hogy már odaadta a vásárhelyieknek. Néhány éven át fele-fele arányban bérli a város és a gróf. „Az királyi dezmának exarendatioja országszerte a földes urakat conservallya, mind­ azonáltal eddig engedelemből nékiek cedálván ... mostanis kész lettem volna nálok hagyni, de mindazokra nézve már magam számomra nyolcszáz Rhenensis forintokba arendáltam... arra rendelt embereimmel együtt minden őszi, tavaszi vetést, bor dézs­ málást maguk vigyenek végbe” — írta Károlyi a bíráknak . 87 1728-ban is felezték az árendát. Sőt 1729-ben és 1730-ban is. 1731-ben már a város a teljes árendát béreli. A vásárhelyiek szemére veti a gróf, hogy az előző évben megelőzték őt a bérlettel. Néhány év múlva viszont belenyugodott a város bérletébe és elállt a további haszonbéreléstől. 1738-ban írták a bírák: „A püspöki dézmát is penig minthogy mindezideig Excellenciád engedelmébül városunk hasznára árendáltuk, tovább is folyamodunk nagy alázatossággal. ” 88

1705—1710. 1711. 1712— 1714 1715. 1716. 1717. 1718—1719. 1720. 1721. 1722. 1723. 1724. 1725. 1726. 1727—1730. 1731— 1743. 1744—1760.

A váci árenda alakulása 1705-től 1806-ig 1761. 40 Ft/év 1762—1764. 800 Ft/év 1765. 1766. 780 Ft/év 1767. in natura 1768—1770. 800 Ft/év 1000 Ft/év 1771—1773. 1030 Ft/év 1774—1776. 1060 Ft/év 1777. 1000 Ft/év 1778—1779. 1780. 1000 Ft/év 800 Ft/év 1781—1782. 850 Ft/év 1783—1785. 1000 Ft/év 1786. 1787— 1804. Földesúré 1000 Ft/év 1805. 1002 Ft/év 1806. 1807. —

1050 Ft/év 1060 Ft/év 1050 Ft/év 1062 Ft/év 1050 Ft/év 1062 Ft/év 1050 Ft/év 1061 Ft/év 1082 Ft/év 1061 Ft/év 1060 Ft/év 1061 Ft/év 1050 Ft/év 1072 Ft/év 1070 Ft/év 1150 Ft/év 1535 Ft/év Földesúré

1806-ban kincstári rendeletre a püspöki dézsmát 385 Ft-tal megemelték. A város küldöttei csak Vácon értesültek az árenda emeléséről. Lefizették a náluk levő 1150 Ftot és írást adtak, hogy a hiányzó pénzt azonnal megküldik, amint hazaérnek. Az ura­ ság jószágigazgatója Schnee László megfeddte az elöljárókat, amiért az uraság híre nélkül, tehát annak jogainak megsértésével fizették ki az árendát. A levélváltást levél­ váltás követte. Az uradalom nagyhatalmú direktora „bosszúságában” elvette a vá­ rostól a dézsmabérletet. 1807-ben pedig, amiért panaszkodni mertek rá, dupla dézsmaváltságot szedetett, és a báránydézsmát is természetben gyűjtötték be. A vármegye 86 Ol. KcsL P 398. 63. cs. 27 902. 87 CsmL (Hf) Tan. ir. 1. cs. 60. sz. 88 Ol. KcsL P 398. 63. cs. 27 946.

87

nem adott igazat a hozzáforduló városnak, de a helytartótanács sem. „A földesúr­ nak kétségtelen joga van a dézsmát kibérelni és természetben szedni.” Ettől kezdve nemcsak a kilenced, hanem a püspöki tized jogán is szedi a földesúr a gabonát, bá­ rányokat, szőlődézsmát, méghozzá a megváltás mellőzésével, természetben. Ne fe­ ledjük, a gabonakonjunktúra kellős közepén vagyunk. A hirtelen megszaporodott gabonát az uradalom alig tudja elraktározni. Hatalmas magtárakat építtet. A bor­ termésnek most 2 0 %-át szerzi meg, s méretheti saját vendégfogadóiban, korcsmái­ ban. 1819-ben hiába kérték a vásárhelyi „igazságkeresők” a felsőbb hatóságokat, hogy küldjenek ide királyi biztost, „s általa vizsgáltassa meg különösen a püspöki dézsma ügyét, melynek haszonélvezésétől a várost százados jogai ellenére megfosz­ tották . ” 89 A sérelem azért olyan fájdalmas, mert az uradalom természetesen semmivel sem járul hozzá a „transennális és stativans” katonaság tartásához, — holott annak idején a város éppen ebből a dézsmából fedezte azt. Az uraság néhány év múlva Szentes városát is kiszorította a püspöki tized haszonbéreléséből. „Most 1810 eszdendőtül fogva ezen beneficiumot az uradalom tartja árendában . ” 90 Csongrádon a város tovább bérelhette a püspöki dézsmát 1060 Ft-ért. Szegvár és Orosháza pedig a „királyi dézsmától szabados” volt. Azt, hogy milyen nagy hasznot hoz az uradalomnak a püspöki dézsma bérlete, elegendő egyetlen év bevételé­ vel illusztrálni az uradalmi tisztség saját szavaival: „A vásárhelyi királyi dézsmát a M(éltóságos) grófné a váci püspökségtől exarendálván a most írt 1807. esztendőben bejött regia decima: = 23 519 Ft = 2 175 Ft 1 784 Ft 40 kr.

2939 akó 56 itce bor, ennek ára 8 Ft/akó 290 köböl búza, ennek ára 7 Ft/30 kr./köböl Báránytizedből Összesen: De a költség tészen a számadásnak előadása szerint, a püspökségnek számított árendát is ideszámítván Marad tehát tiszta haszon a família számára:

6

27 478 Ft 40 kr. = 2 914 Ft f kr. 24 564 Ft 39 £ k r . ” 91

. Földek haszonbére, árendája

a) Pusztabérletek A 17. században kifejlődött nagy arányú extenzív állattenyésztéshez óriási terü­ letre volt szükség. A szomszédos puszták bérlete nélkülözhetetlen feltétele ennek a gazdálkodásmódnak. Amikor Széplaky inspektor 36 környékbeli tanút kihallgatott, azok még 19 pusztát soroltak Vásárhelyhez tartozónak. Ezek után is fizetik a taksát. Mindjárt Károlyi birtokba jutása után vitássá vált, használhatják-e a vásárhelyi jobbágyok Batida és Derekegyháza pusztát. Bár Derekegyházát majorsága centru­ mává szemelte ki a gróf, egy részét néhány évig mégis haszonbérbe engedi, persze a taksán felüli különbérért: „azon említett pusztát is kezekben bocsájtottam, oly conditioval, hogy azon pusztának exarendatiojáért tartozzanak ezen esztendőben száz tallért, idest florenos Rhenenses 150 az contractuson kívül fizetni. ” 92 Az 1722. évi vételkor Szöllős nevét nem említették, de mint a vásárhelyiek által használt puszta 68 80 81 82

CsmL (Hf) Tan. ir. 3/a. cs. 116. sz. CsmL Szf Árv. ügy. 3. kötet. Ol. KcsL P 397. 364. cs. no. 6. CsmL (Hf) Tan. ir. 1. cs. 59. sz.

88

az uraságé lett. 1732-ben már nagy kegynek tartja a gróf, hogy a taksán felül külön haszonbérért beengedi oda a vásárhelyi jószágot. „Látván szükségeket hódmezővá­ sárhelyi örökös jobbágyaimnak ... Szöllős nevű pusztámat esztendőnként nekiek annuatim fizetendő Rhénes forintokban praesentibus elocaltam és szabados ususokban s birodalmukban bocsájtottam s eresztettem . 93 A század közepén egyre több a panasz az uradalomra, hogy nemcsak majorságivá teszi a pusztákat, hanem a vásárhelyiek elől szomszéd helységbelieknek maga­ sabb árendáért haszonbérbe adja azokat, pl. Batidát, Kopáncsot, Kingécet, Korhányt stb. Időnként a vásárhelyiek is haszonbéreltek más földesúr pusztáiból, az orosházi, széntetornyai, később az apácai határból. Az uradalmi pénztárba a 18. század kö­ zepétől a pusztaként bérbeadott területek nem hoztak túl nagy jövedelmet. A vásár­ helyi határ után fizetett földbért már nem tekinthetjük pusztabérletnek. A puszták egy részét majorságivá tette a földesúr, más részét a vásárhelyi határ tartozékaként tekintette, a jobbágytelekbe is beleszámította. A földbért ezek után egységesen kellett fizetni. b ) Kertészetek (dohánykertészet)

A 18. századi földesúri gazdálkodásnak nem elhanyagolható jövedelemforrása a dohánykertészet. Majorsági művelésű dohánykert sehol nem volt az egész Csongrádvásárhelyi uradalom területén. Mindenütt árendás kertészeket alkalmazott az uraság. Szegváron a szentgyörgyi pusztán kilenc kertész 41 ^ holdon termelte a dohányt, holdanként 4 Ft bérleti díjért. A legkiterjedtebb dohánykultúrát Csongrád határában találjuk. Felgyőn a Rozokker nevű majorháznál „fél haszonra” dohányt termesztő ker­ tészek 9 | holdat, az ún. Cseh telken 6 holdat műveltek. Ugyancsak Felgyőn a csurgói és várháti (várgáti) kertészek 260 f- hold/1200 n. öl dohányterület után az 1790. évi szerződés szerint 260 mázsa 75 lat dohányt adtak, de 1813-ban ugyanezért a területért már 390 mázsa 75 font dohányt kellett szolgál­ tatniuk. Csanyon 738 | holdat (1600 n. öl adott árendábe az uradalom a kertészeknek. Holdanként 1 mázsa (56 kg) dohányt kellett fizetniük. Jellemző, hogy a termelő viselte az elemi csapásokat is: „Ha pedig fato nem teremne ennyi, vagy szerencsét­ lenség által elromlana, minden mázsát in ft 4 váltani tartoznak, és így az uradalmi Cassába 2958 forintot fizetni. ” 94 Az ellési kertészek 17 | holdnyi dohányföld után 22 mázsa 50 lat dohányt fizettek. Ők is szintén maguk viselték az elemi csapásokat. Ilyen esetben a „fixa árenda” 90 rajnai forint volt, ami megfelelt a dohány forgalmi értékének. A fehértói kertészek 202 | hold földet béreltek ugyan, de mivel 59 | hold sovány kaszáló, a többi „földjük rossz dohányt terem”, csak 53 mázsa 50 lat dohánnyal tar­ toztak. Szerencsétlenség esetén 214 Ft „fixa arendát” kellett fizetniük. Az újfalusi kertészek 149 hold után 54 mázsa dohány helyett 228 Ft készpénzt fizettek. A vásárhelyi határban a 18. század közepe táján Földváron (Gorzsai határrész), Sámsonban és Mártélyon kaptak dohánykertészek árendás földet. A vásárhelyiek kezdettől fogva ellenségesen viselkedtek velük szemben. Részben, mert károkat tettek jószágaikkal a környező kaszálókban, szántóföldekben, részben mert a város közterhei alól kibújtak. Az uraság néha-néha hallgatni látszott a vásárhelyiek sür­ 93 Uo. _ 1. cs. 77. sz. 94 CsmL Szf Árv. ügy. 2. kötet.

89

getésére, de előbb-utóbb csak visszaállította őket. így pl. 1761-ben írta Károlyi A ntal: „Régen megparancsoltatott, hogy mind a mártélyi, mind a sámsoni kertészek ad statum urbariálem reducaltassanak és a városban lakjanak . ” 95 Ebből persze semmi sem lett. 1783-ban a dohánykertészek árendája így alakult: Sámsonban 340 Ft, Mártélyon 280 Ft, Földváron 40 Ft. Az 1789. évi úrbéri összeírás mutatja, hogy a kertész részben a terület után fizet, részben a megtermelt dohány után. Az elsőre Földvár a példa, ahol a négy kertész az öt hold dohányföld után 40 Ft-ot fizet, a másodikra Mártély, ahol a megtermett 52 mázsa dohány után fizettek 208 Ft árendát. A mártélyiak 221 hold 93 n. ölet használtak, de abból csak 46 hold volt dohányföld, a többi szántó, kaszáló és legelő. A földvári kertészek árendája évek múlva is csak 45 Ft, de a mártélyiaké jelentősen megnövekedett. A természetben beadott dohány mellett egyéb szántóföldekért, kaszálókért 1280 Ft-ot fizettek. A sámsoni dohány­ kertészek 1789-ben 884 holdat/1100 béreltek. 1808-ban a 131 kertész 788 ^ holdat, 1813-ban pedig 795 holdat művelt. Ez utóbbi évben minden holdtól 2 Ft készpénz (112 Ft/sessió) és 5 font dohány volt az árenda. A belteljes dohánykertészet tehát magasabb hasznot hozott, mint a többi haszonbérietek. A kertészek a „fixa árenda” miatt viszont a legjobban kiuzsorázott réteghez tartoztak. A telki állomány zártsága miatt mégis rászorulnak erre a nehéz életformára. c) Haszonbéres földek Az uradalom kétféle földet adhatott árendába: majorságit és remanenciálist. Vásárhelyen főleg az utóbbi volt jelentős, bár ezeket is nevezték „allodiális földek­ nek” . Ezek szétszórtan az egész határban terültek el az úrbéri telkek között. Hasz­ nosításuk évenkénti árendába adással történt. 1789-ben a vásárhelyi határban kötlevél mellett haszonbérbe adott földek: Szikáncson 4 f- telek (de abból csak 1 f- használható) Szikáncson 7 f telek (de abból csak 1 £ használható) Csomorkányon ingoványos terület 1 | telek Tégláson 11 f Mártélyon 7 £ telek Újvárosi legelő 2 2 £ telek

=40 Ft 48 kr. = 60 Ft = 18 Ft = 20 Ft = 14 Ft = 550 Ft

Haszonbéres terület Pöldvári kertészek Mártélyoldalon semelykés kaszáló (többen bérlik) Mártélyi 13 kertész dohányföldje 1 Mártélyi 13 kertész más veteményföldje J Mártélyi kertészek székes legelője a korhányi lapossal együtt Téglási legelő Volt szegvári mészárszék föld Héja Mátyás-féle semlyék Újvárosi legelő 95 CsraL (Hf) Tan. ír. 1. cs. 144. sz.

90

5 ££ hold 406 hold 173 H hold 276 fi hold 658 hold 2 3 3 ^ h o ld 91 hold 1296 hold

Mészárszék Szikáncs (legelő) Kenyerei csősz használatában Gyümölcsöskert Mártély és Körtvélyes közt haszonbérbe :

hold hold hold

686

14 28

Az újvárosi pusztát eleinte legelőnek bérelte ki a város, majd 1793 után az uradalom kívánságára, a szociális feszültség csökkentésére subárendába zselléreknek adta tovább. Kettőtől tizennégy holdas parcellákat bérelhettek itt a földnélküli zsellérek. A város, mint közület, kezességet vállalt értük. Az uradalom 1812-ben a pénzrom­ lást tette felelőssé az újvárosi árenda folytonos emeléséért. A telkenkénti haszonbér alakulása az újvárosi pusztán: Évszám: 1793 1802 1806 1811 1812 1813 1815

30 Ft 47 Ft 84 Ft 109 Ft 147 Ft 94 Ft 112 Ft

1815-ben az uradalom majorsági gazdálkodásának terjeszkedése megszüntette az itteni bérleteket. A haszonbér'alakulása az egész vásárhelyi határban: Terület

Év

sessióban holdban

1789 1808 1813

123

= 6895

157 | = 8806 157 | = 8806

Haszonbére Ft

17

7 646

1

_

2 17

Egy holdra eső haszonbér

kr

2 557 12 549

Egy telekre

Ft

kr

20

32

48 79

Ft

kr

—

22

32

—

52

48

—

85i

A haszonbér ilyen emelkedése részben a pénzromlással is magyarázható. Az újvárosi zsellérbérlők tehát az átlagos haszonbérnél mindig jóval magasabb árendát fizettek. A jobbágybérlőknek is nehéz helyzetük volt. Ismeretes pl. az 1816. évi ítéletidő, az utána következő aszály, árvíz stb. elemi csapás. És az uradalom pont ekkor emelte fel az árendát! Egy telek haszonbére ekkor már 140 Ft. „Az ínség miatt is izgatott lakosság folyvást háborgott s az uraságnál a haszonbér leszállítását és az elöljárók lemondatását követelte. ” 96 A sámsoni határban, Nagyhajláson 322 holdat adott árendába az uradalom, a kertészek számára, hetedik dézsmára és azon felül még 1 Ft 30 kr.-ért. Ez a föld Sámson pusztája volt a tótkutasi határrészen, a nagyhajlási csárda közelében. Az összes hetedik dézsmára kiadott föld a teljes sámsoni határban meghaladta az 1300 holdat. Főleg orosháziak kaptak itt bérletet. Szegváron 2 | sessió jutott ha­ szonbérlők kezére. Csongrádon 74 f sessió telkenként 40 Ft-jával beszedett az ura­ 96 Szeremlei 1901, 3: 436,

91

dalom 2594 Ft árendát. De az 1810-es években ott is 74 Ft-ra emelték az árendát. így a 741 sessió után 5045 Ft jött be. Szentesen „széjjel a határban” volt 28 f sessió árendás föld, amelyért telkenként 50 Ft-ot fizettek, tehát összesen 1435 Ft 15 krajcárt. Néhány év alatt a terület 21 | sessióra csökkent, ugyanakkor az árenda 2795 Ft-ra emelkedett, mivel mostmár telkenként 84 Ft-ot kellett kifizetni. 1812-ig a kiskirálysági pusztát görög kereskedők és a szentesi communitás bírta. Most, 1813-ban, azoknak adták 6 évre bérbe, akiket urbáriális tanyaföldjeikből kibecsültetett az uradalom. A haszonbéres földek Vásárhelyen az 1830-as évek végére meghaladták a 10 000 holdat. A telek-kiegészítési tárgyalások során az uradalom ezeket a földeket úrbéres­ nek nyilvánította, s ezzel „eleget tett” a 186 sessió kiadásának. Az eljárás során 1837-ben újra felmérette a haszonbéres földeket, s a lakosok panasza szerint a haszna­ vehetetlent is hasznavehetőnek vévén s terjedelmöket a felméréskor nagyobbra té­ tetvén . ” 97 E panaszban lehetett igazság, de az is bizonyos, hogy a megyei tisztviselők, városi vezetők, sőt csaknem az összes haszonbérlő nagyobb területet használtak, mint ami után bérletet fizettek. A többszáz haszonbérlő közül bemutatunk néhányat, minden válogatás nélkül : 989 Járandó­ ság (hold)

Név

Használatában hold n. öl

Nemes Kovács Balázs

28

46

156

Nemes Török Pál Nemes Dancsi Susanna Nagy Ferenc

42 56 28

55 72 43

861 207 752

Özv. Ferenci Mihályné

56

63

676

Özv. Ferenci Ferencné Özv. Ns. Török Györgyné Ns. Szilágyi Ferenc Ns. Török Mihály Szél Sámuel Vurm József sebész Vetró Ferenc és Mihály Ns. Veres Pál Ns. Szilágyi István Ns. Kovács Zsigmond Ns. Fekete János Ns. Kamotsai Ferenc urbarális föld

42 70 63 56 56 105 42 56 84 42 84

52 91 66 67 56 112 43 59 88 46 101

681 284 865 994 343 695 303 627 963 727 495

225

930

haszonbéres föld

84

Megjegyzés Ebből 8 hold és 892 n. öl. semlyék 922 n. öl. Ebből 19 hold 875 semlyék Ebből 18 hold és 622 n. öl szikes

112

A felsorolásból is látszik, hogy a bérlők jelentős része a nemességből és a honoráciorok, tisztségviselők közül kerül ki, de nem állíthatjuk, hogy csak azokból. Az összeírás további részében igen sok módos és kevésbé módos jobbágy neve is szere­ pel. A felmérés szerint a haszonbérlők kevesebbet fizettek a terület utáni járandóság­ nál 97 Uo. 3: 503. 98 Ol. KcsL S 82 73., 74., 75., 76., 83. 99 Uo. P 394. 28. cs. 3.

92

Név

Telek nagyság sessió

Kiss Dániel Tiszt. Davidovich Péter Ns. Kaszab Péter Horváth Lajos székbíró Kolumbán Ferenc esküdt Szathmári József com. Nagy Ferenc fiskális Schéner György földmérő

Járandóság 100 Ft/ses- Ténylegesen fizet Ft sió

1| 1 2 2 1 ír 2 1

150 100 200 200 100 150 200 100

75 25 100 70 35 75 100 50

Kevesebbet fizet Ft 75 75 100 130 65 75 100 50

A felmérés után az uradalom éveken át tekintélyes összeghez jutott, mert e területek úrbéresítésére gyakorlatilag csak 1845-ben került sor. Itt említjük, hogy 1820 hold után nem kapott az uradalom árendát, lévén beneficium. Vásárhelyi beneficiátusok az 1830-as években: Incpectornak Fiscalisnak Preceptronak Taksaszedőnek Urbariális ispánnak Sámsoni ispánnak Derekegyházi kasznárnak Uradalmi nótáriusnak Kath. plébánosnak Kath. kántornak Ns. Horváth József főszolgabírónak Yertics József assessornak Ref. prédikátornak Evang. prédikátornak Ref. professzornak A város három nótáriusának Mártélyi csapiárosnak Kutasi korcsmárosnak Újvárosi vendégfogadósnak Hamza Péter derekegyházi volt lovásznak

3 sessió föld J sessió föld 2 sessió föld 1 sessió föld 1 sessió föld 1 sessió föld 1 sessió föld 1 sessió föld 4 sessió föld 1 sessió föld 2 sessió föld 3 sessió föld 4 sessió föld | sessió föld | sessió föld 2 sessió föld i sessió föld | sessió föld 1 sessió föld | sessió föld 2

B) Regálé jövedelmek 1. A korcsmákat ás A vizekkel behálózott vásárhelyi határban, de főleg bent a városban sok kút­ nak, érnek rossz a vize. Gyakori a fertőző betegség. Nem csoda, ha a szó szoros ér­ telmében víz helyett is bort ivott, aki csak tehette. A bírói jegyzőkönyvek tanúsága szerint azok is szerették, akiknek pénzük sem volt rá. Számtalan lopás, orgazdaság csak azért történt, hogy italhoz jussanak. De a korcsma a társadalmi élet sajátos

93

színtere is. Itt beszélik meg a világ dolgait, ápolják a barátságot. Még a cselédfoga­ dásoknak is a korcsma a színhelye. Már az újratelepülés után működött két „belső csapszék” . 1702-ben ezeknek 153 Ft a jövedelmük. Gróf Károlyi Sándor még el se rendezte tulajdonjogát, máris élénk levelezést folytat a bírákkal, többek közt italügyben. Egyik 1719 évi leveléből kiderül, hogy az ő „levelére s parancsolattyára” két poroszlói embernek 192 Ft-ot fizettek pálinkáért. 1722-ben kötelezik magukat a bírák, hogy pálinkát csak „az uraságtól fognak tartozni venni s nem idegentől.” 1727-ben arra utal az uraság, hogy törvény szerint csak Szent Mihály tói Szent György napig illetné a várost a korcsmáltatás, ő mégis egész esztendőre megengedi néki, de „kívül a városon felállítandó serfőző és vendégfogadó házamnál magamnak is reserválom egész esztendeig való folytatását mind a bornak, sernek és pálinká­ nak . ” 101 1733-ban átengedi a városnak a korcsmáltatást évi 650 forintért. Ekkor épül a városon kívül, a Kis tó partján a Hajda. De a városnak nincs sok szerencséje a bér­ lethez. Kicsi a forgalom. „Pincéinknek semmi haszna nincs, mivel mindennek most I(ste)n eleget adott, azért pénzen nem iszik. ” 102 Később mégiscsak jövedelmezett, hiszen a földesúr még a féléves korcsmáltatást is elvette a várostól. Az 1756-os urbárium csak a negyedik angáriát engedi neki, vagyis szeptember 29-től december 31-ig, de akkor is csak a bormérést. 1750-ben pa­ naszolják a bírák, hogy az uraság három éven át elvette tőlük a korcsmáltatást. 103 1761-ben nagy kegyesen egyetlen negyedév borkorcsmáltatását átengedi a vá­ rosnak, de a sör- és pálinka árusítást megtartotta magának. 1765-ben is még csak Szent Mihálytól újévig engedi át, a vásárhelyiek továbbra is kérvényezik a félévi korcsmáltatás jogát. 1768- ban egyetlen korcsmában félévig árulhatják ugyan a bort, de a többiekben csak újévig. Az uraság vendégfogadóiban viszont a város korcsmáltatása ideje alatt is lehetett italt mérni. Csak az 1772. évi urbárium VI. pontjának 14. § alapján áll vissza a féléves korcsmáltatás rendje. Természetesen az uraság ezután is „a vendégfogadóba mindenféle italnak kiárultatása egész esztendőnek folyása alatt szabadon hagyatik. Valamint, hogy mindenféle égett bornak és sernek árulása s efféle italoknak elkészíttetése egyedül az uraságot illeti.” Az uraság vendégfogadói­ ban és korcsmáiban az italmérést „maga adminisztrálta” . Tehát az italmérés házi kezelésben maradt, a kocsmáros csak a konyháért és a kocsiállásért fizetett legtöbb esetben árendát. A z uradalmi vendégfogadók a 19. század első évtizedeiben104 A helység neve Szegváron

Derekegyháza Csongrád

100 101 102 103 104

94

Urasági italmérőhely megnevezése Vendégfogadó Serkorcsma Urbariális kocsma (községházánál) Kórógyi csárda Újvárosi vendégfogadó Csongrádi „Szarvas” vendégfogadó Fejér Ló vendégfogadó Külső Csanyi vendégfogadó

CsmL (Hf) Tan. ir. 1. cs. 30. sz. Uo. 1. cs. 60. sz. Ol. KcsL P 398. 63. cs. 27 934. CsmL (Hf) Tan. ir. 1. cs. 151. sz. CsmL (Szf) Árv. ügy. 2—3. kötet.

Haszonbére Ft-ban 1808 1813

_

_

—

—

330 — 60 15 25 15

—

— 60 20 60 30

A helység neve

Urasági italmérőhely megnevezése

Haszonbére Ft-ban 1808 1813

Böldi vendégfogadó Márnái vendégfogadó Újfalusi vendégfogadó Zöldállás korcsmaház Cigány nevezetű korcsmaház Fölgyevi korcsmaház Fehértói korcsmaház Szentes

Piaci vendégfogadó Vekeri vendégfogadó Révbeli vendégfogadó Felsősercsapszék

Orosháza (csak 1824. évi adat)

Nagy Száló vendégfogadó Kisebb vendégfogadó Monori csárda

Sámson

Sámsoni vendégfogadó Nagyhajlási csárda

Vásárhely

Fekete Sas vendégfogadó Szarvas vendégfogadó Hajda vendégfogadó Vörös Ökör vendégfogadó Bika Korcsma Saja, vagy Vince korcsma Koplaló korcsma Arany Szita korcsma Bagi korcsma Hajnal v. Kis utcai Görbe korcsma (Zöld Koszorú) Kutasi vendégfogadó Téglási csárda Mártélyi csárda Hámszárító (Téré) Újvárosi csárda

20 20 25

—

—

—

—

—

—

—

— 70

—

30 30

—

—

30

—

—

20

—

600 332 171 4

—

—

—

60 60 20

100 70 30

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

10

20

—

—

—

—

—

földesúré

—

földesúré

A vendégfogadónál ételt és éjszakai szállást lehetett kapni, a lovaknak takarmányt^ Ezért a korcsmáros pénzt szedett az utasoktól, emiatt köteles haszonbért fizetni. A korcsmáknál csak italt lehetett kapni. A korcsmáros a földesúr tulajdonában lévő­ bort méri, amiért fizetést kap. Ezeken kívül számtalan jobbágyháznál is mérték a korcsmárosok az uradalom italait. Csak a vásárhelyi korcsmák bemutatására vállalkozunk. Figyelemre méltó,, hogy néhány év távlatában is milyen nagy a korcsmák fenntartóinak változása. Maga házánál korcsmárolta az uraság italait 1808-ban Faragó István Pálfi János Maczelka József Jakab Ignác Fazekas István Fullajtár Imre Szél István Ns. Veres István

1813-ban Méhes Mihály özv. Fullajtár Imréné Fullai István Balogh Ferenc Hegedűs Mártonná Tokodi József Wodjáner József Schwopach Jakab Tóth Márton Pach Ambrus Svájer Lőrinc Váczi János Kongó Mihály

1808-ban Ns. Mónus Péter Kongó Mihály Tót János Wodjáner József Pach Ambrus Ménesi Gergely özv. Blaskovich Pálné Tót Péter

1813-ban Korbák Mátyás Barta István Mónus Péter Jacal Wodjáner Veres István Kenyeres János Varga István Hajdú Mihály

Deuts Mojses „az utazó zsidónak, mások kizárásával konyhabérben fizet esz­ tendőnként 40 forintokat. Mellette tartozik koscherező zsidókat koscher Boroknak készétetésére állétani és esztendőnként a koscher borok töltelékjével bánni.” Károlyi Antal 1791-ben Vásárhelyen hatalmas présházat építtetett. Ettől kezdve a maga részét nem borból, hanem törkölyös mustból követelte. Éppen ezekben az években a város korcsmáit is haszonbérbe vette 1790—92-ig 1800 Ft évi bérért, 1799-től 1801-ig 1620 Ft-ért. 1809-ben pedig 10 évre cserél a város­ sal : a város átengedi a maga korcsmáltatását a mészárszék használatáért. Ezekben az években az uradalom monopolhelyzetet élvezett. Szigorúan tiltotta a bornak, pá­ linkának vidékről való behozatalát. A csere valamelyik félnél nyilván nem váltotta be a reményeket, mert nem hosszabbították meg. Az uradalmi pince havi kimutatásából kiolvashatjuk, hogy a fogyasztás nagyob­ bik részét az újborok tették. Az Arad környékéről hozott finom hegyi borok élveze­ tét csak a jobbmódúak engedhették meg maguknak. Jól látszik a nyári és téli hónapok borfogyasztásának különbsége. Télen a kántor (quattuor-negyedévi) korcsmák és a parasztok saját bora csökkenti az uradalmi korcsmák forgalmát. A vásárhelyi pince készlete*105 Finom bor: Óbor Újbor (seprűs): Újbor (fejtett):

1822. VII. 6 akó 17 icce 482 akó 44 icce 1271 akó 54 icce

1825. I. 5 akó 37 icce 247 akó 54 icce 4699 akó 34 icce 76 akó 54 icce

Érdekes összehasonlításra ad lehetőséget Csongrád és Vásárhely borkészlete. Az 1826. február 1-i borkészlet Seprűs

3

Finom bor Fejtett

1

105 Ol. KcsL P 397. 205. cs. A.

96

Óbor Fehér Fejtett

Vörös Fejtett

akóban CSONGRÁDON 51 161 VÁSÁRHELYEN 341 2

Fehér Fejtett

Újbor Vörös Seprűs Fejtett

—

—

931

397

1550

36

Néhány év múlva (1829-ben) a város korcsmáltatási jogát ismét haszonbérbe kérte az uradalom. A város nem bocsátkozott alkuba, illetve „túl sok” árendát kért. Az urasági tisztség követeli, hogy legalább annyiért adják akkor ki a korcsmákat, amennyit tőle akartak kérni. 1831-ben viszont a város kérte árendába az uradalmi kántorkorcsmáltatást. Az uradalom olyan magas összeget kért, hogy a város elállt a bérlettől. Erre az uradalom magános haszonbérlőnek adta. Az „uradalom vásárhelyi korcs­ máltatási igaza összevéve kótyálás útján haszonbérbe több mint 13 000 esztendőnként fizetendő váltó forintokon más által kivétetett.”106 1827-ben a konyha és álláspénz után 3883 forintot szedett be az uradalom. Mos­ tantól az uradalom korcsmabérlője egy összegben bérli az összes uradalmi vendégfogadót és korcsmát. A 40-es években Schulhof Miksa aradi kereskedő bérelte a vásárhelyi korcsmáltatást. A szerződés szerint az uradalmi vendégfogadókon kívül még 40—50 jobbágyháznál is mérethette az italokat. Schulhof úgy értelmezte a szer­ ződést, hogy „nekem italokat bármennyi helyütt szabad lett volna is méretnem”. Sőt az urasági korcsmabérlő a „városi korcsmáltatás ideje alatt a város bérlőit a maga és az uraság borainak mérésére erőlteti, s így a lakosságé nem fogy.” Azzal tartotta sakkban a városi korcsmárosokat, hogy a város borait ne mérjék, mert különben tőle Szt. György nap után nem fognak italokat kapni. A város a maga korcsmáit egyeseknek árverés mellőzésével adta haszonbérbe. Az uradalom ezért nem hagyta jóvá a bérleti szerződéseket. A város erre az uradalmi kisebb korcsmák borait lefoglaltatta és elkoboztatta. (A jobbágyházaknál levő korcs­ mákról van szó.) Ebből indult ki a nagy port fölkavart korcsmáltatási per, melyet végülis 1848 első hónapjaiban a város nyert meg. 1848-ban az uradalmi korcsmabérlő ilyennek látta a vásárhelyi állapotokat: „Folyó évi martiusi napok óta a lakosok a hozott robotozást-elengedő törvények­ nek balmagyarázata folytában a korcsmáltatási jogot az uradalomtól elsajátítván, fentebbi sérelmeim azzal lön tetézve, hogy amidőn egy részről a haszonbér elsőbb éveiben a szerződés értelmében a város különböző részeiben az italok kimérésében gátoltattam, most másrészről a lakosok által számtalanszor kurta korcsmák és pedig egész nyilvánossággal nyittatván, az általam kibérelt korcsmáltatási jog békés hasz­ nálatában készakarva megzavartattam s a haszonbér további fizetésére képtelenné tétettem.” 107 8. Ser és pálinkamérés Az urasági bevételi közt kezdettől fogva ott szerepel úgy a sör és pálinkafőzés, mint annak árusítása. Hogy az árendátorai tevékenységét ne merjék akadályozni, Károlyi szigorú levélben inti a vásárhelyieket: „az Helységbeli Bírák, Tanács és a Lakosok közönségesen engedelmeskedjenek, mert ha legkisebb ellentartók és contrariusok lésznek, s nem engedik, életek, fejek, s jószágok vész el.”108 A szigorú hang érthető, hiszen a vásárhelyiek valóban ellenállnak. Borkorcs­ máik érdekét sérti mindkét földesúri italmonopólium. 1738-ban kész a tanács a gyapjút méltányosabb áron eladni az uraságnak, csak az álljon el a serház építésétől. A pálinka- és serfőzés vitathatatlanul földesúri jog. A lakosság taksa fizetés mellett kaphat jogot arra, hogy a mag törkölyéből (és csak abból!) pálinkát főzzön. A taksa 106 CsmL (Hf) Tan. jkv. 5: 296. 439. 107 Ol. KcsL P 408. 43. cs. 15. 20/1848. 108 CsmL (Hf) Tan. ír. 1. cs. 56. sz.

97

az 1740-es években 6 forint/kazán. Elmérnie azonban a legsúlyosabb büntetés mellett tilos volt. Az eladáshoz való kizárólagos jogát többször is hangsúlyozta a gróf: „Ser és pálinka ároltatását magamnak reserválván.” Szegváron a Serház látta el sörrel és pálinkával a Serkorcsmát, Csongrádon és Szentesen szintén. Szentesen a sercsapszék még Harruckern idejében, 1784-ben épült a város felső vége fele. Orosházára más helységekből, főleg Vásárhelyről vitték az italt. Ez utóbbi helyen az italból befolyó jövedelem 48,2%-a a ser- és pálinkamérésből folyt be. A sör és pálinkafőzésben a 19. század fordulóján fellendülő majorsági gazdál­ kodás jelentős változást hozott. Özvegy Károlyi Antalné idejében (1804-ben) Vásár­ helyen, — akkori mértékkel mérve óriási serház építésébe kezdtek. A 180 m hosszú, emeletes épület négy évig készült, 246 808 forintba került. Ez az üzem nemcsak a helyi fogyasztást látta el, hanem a környéket, sőt távolabbi városokat is. Kapcsolt üzemként pálinkafőzőt is felszereltek. A hulladékon, mellékterméken pedig ökröket hizlaltak, sertéseket javítottak. Az esztendei jövedelmek leírásában összevontan kezelték a sör és pálinkamérés hasznát. 1827-ben az uradalmi korcsmá­ kon eladott pálinka évi átlaga, hat évi átlagot véve alapul: szilvapálinkából elfogy 18 akó 7 l itce, „egyvenlített” pálinkából pedig 298 akó 56 § itce. A pálinkát törkölyből, seprűből és gabonából egyaránt főzték. A korcsmái for­ galom kimutatásaiból az tűnik ki, hogy a vásárhelyiek legszívesebben a törkölypá­ linkát fogyasztották, de az gyakran hiánycikk lehetett. Utána a gabonapálinka kö­ vetkezett, végül a jóval drágább, Aradról szállított szilvapálinka. A havi fogyasztásra példa: Törköly pálinka

Gabonapálinka

Szilvapálinka

1822. aug.

—

21 akó 11 itce

1 akó 46

1823. okt. 1823. nov.

—

19 akó 19| itce

1 akó 34 itce

itce

—

11 akó 30 itce

1824. júl. 1824. aug. 1824. febr.

18 akó

13 akó 56 itce

1 akó 3 0 | itce 2 akó 34^ itce

16 akó 9 akó 32 itce

11 akó 16 itce 8 akó 32 itce

1 akó 48^ itce 3 akó 48 itce

A vásárhelyi kerület uradalmai közt Vásárhely volt az italbázis. 1825 januárjá­ ban a vásárhelyi kerület 44 akó 55 j itce szilvapálinkájának 84,4 %-a a vásárhelyi pincében volt. 465 akó 9 f itce gabona pálinkájának 93,9 %-a a vásárhelyi pincében volt. 89 akó 121 itce törkölypálinkájának 13,1 %-a a vásárhelyi pincében volt. A Serház fő produktuma az évi 1700— 1800 akó sör. 1827-ben az eladott 2057 akó 42 j itce sörnek és pálinkának az ára 20 422 Ft, amelynek 1/4 részét tekintette tiszta haszonnak az uradalmi elszámolás. Eszerint a Serház évi tiszta haszna: 5105 Ft — kr 3 2 4 109

109 Ol. KcsL P 394. 28. cs. 3. sz.

98

9. Malomjuss A taksaszerződések idején az egy összegben fizetett taksa fejében a földesúr át* engedte a vásárhelyieknek a malmokhoz való földesúri jogát is. „Malmoknak építése s azoknak hasznavétele is nékiek engedtetik” — ígérte 1723-ban. Az első urbárium bevezetésekor az egyéni terhelés elve alapján 44 krajcárt kö­ vetelt minden malom után. 1772 után maga a földesúr is tartott fenn úgy száraz-, mint vízimalmokat. Az: urasági vízimalom teljesítménye: Leőrölt 24 óra alatt — jó vízen: 10 zsák búzát — középszerű vízen: 7 zsák búzát — legrosszabb vízen: 3 zsák búzát A vám 10. szokott lenni és ebből a molnárrész 3. Csongrádon három malma volt az uraságnak, egy száraz és két vízimalom. A konvenciós molnárok évenként egy-egy pár új csizmát kaptak és a bekerült vámnak 1/3 részét. 1813-ban a vízimolnárok bérét leszorította 1/4 részre az uraság. Pedig a vízi­ malmokkal sok vesződség volt. Több ízben kellett odébb húzatni, „ahol jobb for­ duló vagyon.” A csongrádi lakosok 55 vízimalma és 1 szárazmalma után 1110 forint árendát szedett be évente a földesúr ezekben az években. Szegváron szárazmalma volt az uraságnak (két köve lisztelő, a harmadik kása­ csináló) és volt a Kurca vizén, Szentgyörgynél egy három tombáczra épült vízimalma. Mindkettő házi kezelésben. Tizedén őrölt, s annak 1/3-a lett a molnáré. Később a volt serházi malmot is őrletésre használták. Szentesen nem volt az uraságnak malma. A lakosok malomtaksába fizettek17 vízimalom után 33 szárazmalom után 1 olajütő után

272 Ft-ot 396 Ft-ot 6 Ft-ot

Összesen:

674 Ft-ot

Derekegyházán a majorság használatára működtettek egy régi egykerekű szá­ razmalmot. Orosházán nem volt az uraságnak malma. A lakosok 28 szárazmalom után 700 F t, egy olajsutú után 15 Ft taksát fizettek. Ráadásul minden malomtól még 2 pm árpát is kellett adózniuk. Sámsonban m ár 1789-ben egy kettős szárazmalom működött. Évi bevételér á 50 k r= 110 Ft 50 kr. á 20 k r = 25 Ft — 4 Ft 40 kr.

133 pm búza 80 pm árpa 1 | pm köles

Összesen:

140 Ft 30 kr.110

1803-ban ugyanolyan alapon újra építették a Szárazér parton a vendégfogadótól' délre a Makai út mellett. Az egyik „kását csináló” a másik „lisztelő” malomház volt. „Ezen malmokat a méltóságos uraság maga tartja: Keresete ezeknek a tizedik felöntő szokott lenni, melynek harmada a molnár-rész. Ennek egyéb fizetése nintsen.” ' Vásárhelyen 1783-ban két vízimalom után 16 Ft-ot, a 68 szárazmalom taksája110 CsmL (Hf) Szeremlei kézirat

99

ként 409 Ft 50 kr.-t szedett az uradalom. 1789-ben az uraságnak is volt a Tiszán saját malma, amely 160pm búzát és 60 pm árpát jövedelmezett, 153 Ft 20 kr. értékben. A vásárhelyi két uradalmi vízimalom bevételét az uradalmi tisztség 6 évi középátlagot számolva, évi 386 ff pm búzának és 16 ff pm árpának vette. Vásárhelyen 1816-ban a Serház és a serházi ispán kvártélya közt olajmalmot is állítottak föl, mely évekig jó hasznot hozott. Az 1820-as években évi 1997 forint tiszta haszna volt. Sajnos, az uradalmi kimutatások egy rovaton szerepeltették a lisztes és olajütő malmok bevételét, kiadását.

Malmok járandósága: bevétele:

1824. jún. 2956 Ft 287 Ft

1824. aug. 2667 Ft

1825. szept. 5943 Ft 4101 Ft

Malmok járandósága: bevétele:

1825. okt. 1842 Ft 535 Ft

1826. jún. 3215 Ft 748 Ft

1826. júl. 8956 Ft 6489 Ft111

A járandóság magába foglalja a hátralékot is. A jobbágyok kezén levő malmok taksája 1827-ben 3310 forint. 10. Mészárszék joga A mészárszéktartás földesúri haszonvételét szintén a városnak engedte át Károlyi Sándor. Később is többször megerősíti: ,,Az Mészárszéket is, mely Domminale, nékiek engedem” . Talán nem is az itt elmért hús a legfontosabb, hanem az állati bőrök, amelyekből pénzt tud csinálni a város. A bírák 1730. évi leveléből látjuk, hogy elado­ gatták Kecskeméten lakó Mészáros Pálnak. „A mi mészárszékünkben esett és ezután esendő Marhabőreinket, válogatás nélkül harmadfűig az párját 10 máriásokon és egy petákon, az á át mindenkor letévén tőlünk elviszi” .112 Csakhogv az uradalomnak is éppen a bőrökre lett volna szüksége — szerszá­ mokhoz, ruházathoz — s a bőröket ezért magának követelte. A bírák erről így írtak: „Mészárszékünkben amely bőrök esnek az Őexcellentiája számára tartjuk, ebbül is pénzt nem várhatunk.” A mészárszék másik lényeges hozama, a faggyú szintén nem hoz pénzt a város­ nak, hiszen a katonaság fölemészti a világítással. Gróf Károlyi Ferenc csak egy ne­ gyedévre engedi a városnak a mészárszék tartást. A földesúrnak eső 3/4 évet kény­ telen újabb költségen kibérelni. 1760-ban aztán végleg magához vette a gróf e jogot. A város először csak azt hánytorgatja, hogy a mészárszék épülete, berendezése annak idején az ő költségén készült, s az uraság nem „bonificálta” a várost. Azt is fölpanaszolják a bírák, hogy amíg a városé volt a mészárszék, a konvencionatusok kitartása nem terhelte a lakosságot, mert a mészárszékből élelmezték őket. Most „azokat is a szegénységgel kell tartatni, adván egynek-egynek nyolcvan tyúkot, a pintérnek százötvenet.” 111 Ol. KcsL P 394. 28. cs. 3. sz. 112 Uo. P 398. 63. cs. 27 994.

100

A város évekig próbálta visszaszerezni a mészárszéket. „Mind a tekintetes inquarteriált militianak strasaját gyertyával kelletik tartanunk, mind pedig a város házánál télen és nyáron egész étszakákon gyertyát kell égetnünk a városra való vigyázásért és az akármely órában érkezhető transennákért.”113 A földesúr, jogaira hivatkozva, hajthatatlan maradt. Az 1772 évi urbárium VT. pont 6. §-a megerősíti jogában. De nem házikezelésben hasznosítja, hanem kiadja árendába. 1783-ban 600 forint a haszonbér. Az 1789-i úrbéri összeírás szerint a mészár­ szék után 403 forintot, a hozzátartozó szikáncsi 12 f telek után 147 forintot össze­ sen 550 forintot kapott az uradalom. Időnként a városnak is sikerül kibérelni. 1809ben a mészárszékért cserébe 10 évre lemond a kántor-korcsmáltatásról. Úgy látszik^ a csere nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, meg aztán a város és az uradalom közt egyébként is elmérgesedett a hangulat. 1818-ban a szerződést nem újították meg. Szegváron a mészárszék a „helység derekán” épült. 1808-ban évi árendája 261 forint és 50 font faggyú. 1813-ban m ár 450 forint és 450 font faggyúért adta bérbe az uradalom. A csanyi hentesmészárszék árendája 25 Ft. Csongrádon 1812-ig a vá­ ros végén, a Fejér Ló mellett volt a vágóhíd, a mészárszék pedig a piacon. A város 100 Ft évi bérért kivette árendába, a velejáró „Kónya-székkel”, amely 13 \ sessió volt. Szentesen a mészárszék a Piaci vendégfogadó mellett állt. 1813-ban a mészár­ szék jogát itt is a város maga vette bérbe, évi 1800 forintért és 200 mázsa faggyúért.. Orosházán a község bérelte 300 forintért. Vásárhelyen továbbra is magánosok bérelték. 1848-ban a lakosok a húsmérést is szabadon kezdték gyakorolni. A mészár­ szék-haszonbérlőnek 500 forintot azon a címen enged el az uradalom, hogy a „ser­ tés és juhok vágásával való visszaéléseknek megzabolázása jelen izgatott körülmé­ nyek között többízbeli törvényes fellépések után sem lenne eszközölhető.”114

11. Kereskedelem, boltok Az 1723: LXXV. te. szerint a földesúrnak a terményekre elővételi joga volt. Elsősorban azért, hogy saját gazdaságát ellássa. A vásárhelyiek állatokkal, állati ter­ mékekkel kereskedtek. Gr. Károlyi Sándor a lovat, szarvasmarhát maga is szenve­ délyesen vásárolta, többek közt a vásárhelyiektől is. Eleinte a marhabőröket, gyapjút távoli városok kereskedői szabadon vásárolták. 1733-ban már a földesúr a marha­ bőröket magának kívánta. Előzőleg Széplaky inspector kezdte tiltani a gyapjú vidékieknek való eladását. Itt olyan mennyiségről van szó, hogy nem magyarázható a földesúri szükségletekkel. Egyszerűen a kereskedelmi haszon megszerzése áll ezek mögött. Évtizedek múlva az urbárium VII. pontja 3 §-a biztosítani akarta bizonyos termékek szabad eladását. „Az dohánynak, méznek, viasznak, vajnak lennek, kendernek, és egyéb termés­ nek, amint tetszik akárkitől leendő vételében s akárkinek leendő eladásában a jobbá­ gyok az uraság által semmiképpen ne háborgattassanak.” Csakhogy ez a szabadság a legfőbb árucikkre, az állati termékekre nem vonatkozott. 1773-tól 1808-ig az ura­ dalom egyértelműen maga tartotta kézben a gyapjú és juhkereskedelmet. A módszer, az volt, hogy először összeíratta, mennyi eladó juh és gyapjú van a városban. Utána megalkudott a győri állatkereskedőkkel és a tatai csapókkal. A tőlük kapott előleg­ ből kifizette a jobbágyokat. „Más vevővel büntetés terhe alatt nem köthetnek alkut.115 113 CsmL (Hf) Tan. ir. 1. cs. 148. sz. 114 01. KcsL P 408. 43. cs. 15. 10/1848. 115 CsmL (Hf) Tan. ir. 3. cs. 16. sz. és 2/b. cs. 13. sz.

101

A 19. század első évtizedeiben megjelennek a tolikereskedők, gabonakereske­ dők, fakereskedők. A bolti kereskedelmet a város hatósága alatt hagyta az uraság. Az első kereskedő Vastag János görög. (1708—1749-ig) Utána több görög keres­ kedő is megtelepedett a városban. A boltok taksái akkor még a város kasszájába foly­ ta k be. Magának a városnak is volt néhány boltja. 1760-ban az uraság ezen a téren is érvényesítette jogait. Nemcsak a kereskedők taksáit szedte be, hanem a város bolt­ jait is ő adta ki haszonbérbe. „Bizonyos egynéhány Boltjai is voltának városunknak, melyek esztendőnként szép hasznotskát importáltak, azokat az úr Szaplonczay a város kezeiből elvette és a görgőknek adta.” 1761-ben végül megígérte, hogy a „Mé­ szárszék és Boltok megböcsültetvén illendő áruk a Város közönséges cassájához refundáltatik.” 1783-ban a „Vásárhelyi bolt” árendája 30 Ft, a vásárhelyi görögök pedig 383 forintot fizettek. 1789-ben az alábbi jövedelmet hozták a boltok: — — — —

uraság boltjáért árenda rácok 6 boltjáért vásárosok boltjáért kisboltért

30 Ft 550 Ft 50 Ft 6 Ft Összesen:

636 Ft

Szegváron a mészárszék mellett volt az uradalom boltja, amelyért a bérlő 255 Ft árendát fizetett, —- 1813-ban pedig már 400 forintot. Csongrádon is a mészárszék mellett volt a bolt, évi haszonbére 100 Ft. Itt a maguk házánál áruló kereskedők 230 Ft árendát fizettek. Szentesen nem volt az uraságnak boltja. A zömmel görög kereskedők évi 115 Ft taksát fizettek saját házuknál folytatott kereskedésük után. Orosházán egy boltja volt az uraságnak. Hatvan forintért adta árendába. A ma­ gánháznál áruló kereskedők 183 Ft-ot fizettek. Vásárhelyen két uradalmi bolt volt. — A nagy mészárszék mellettit Kristó görög bérelte évi 60 Ft-ért — a kis mészárszék mellettit Wodianer József bérelte évi 55 Ft-ért. Az 1827—1829. évi contractusokból kitűnik, mennyi jövedelme volt az urada­ lomnak a bolti kereskedésből: 1. vásárhelyi Nagy Boltosokkal a kereskedés jussára kötött contractus: 2. Tóth János vasáros; 3. Rozsovits Péter bolt árendája: 4. Draskovits József vasáros: 5. Németh Károly a sóárulás jussáért: 6. Kecskeméti József kisbolt jussáért: 7. Aranyi Mihály alamistarit só: 8. Wodjáner József kismészárszéki boltja: 9. Németh András só árulásért: 10. Wodjáner József piaci bolt: 11. Molnár István a kiskalmárság jussa: 12. Szkola András kiskalmár keresk. jussa: 13. Konstantinovits János fűszerszámos boltja: 14. Gyorgyievits Pál nagymészárszék melletti boltja: 15. Ponits Gáspár kiskalmárság jussa: összesen: Uo.

102

1. cs. 144. sz.

300 Ft 95 Ft 40 Ft 95 Ft 15 Ft 3 Ft 15 Ft 100 Ft 15 Ft 25 Ft 20 Ft 10 Ft 40 Ft. 170 Ft 6 Ft 949 Ft

12. Vásárok, hetipiacok jövedelme A régi Hódmezővásárhelyt messzeföldön híressé tették vásárai. A Vásárállás — (1848. után: Szabadságtér, ma: Tanácsköztársaság tér) — 80 holdas területén állatok ezrei cseréltek gazdát egy-egy vásáron. Károlyi Sándor még csak alkudozott Vásárhelyre Schlickkel, mikor már gondolt a vásári szabadalom megszerzésére. Az ok­ levél 100 forintnyi taksáját ugyan megfizettette a várossal, de a vásárjövedelem föl­ desúri jogához ragaszkodott. Ekkor még csak három vásár volt egy évben: a József napi, az úrnapi és a Gálnapi. Károlyi több „kisebb királyi haszonvételi jogot” átru­ házott a városra, de ezt az egyet sohasem. 1723-ban írta: „Vásári alkalmatossággal obveniálható külső és vidéki emberek­ től bejöhető proventusoknak s mind sátorok, szekerek, marhák és egyéb jószágok, felállított helyöktül szokott jövedelmet nékem s maradékimnak hagyták.” 117 A negyedik vásárra, amely az apostolok oszlása ünnepéhez kötődött, gr. Ká­ rolyi Ferenc, az ötödikre, a jézusi vásárra Károlyi Antal szerzett engedélyt. 1789-ben az országos városok 1018 Ft jövedelmet hoztak az uradalom számára. Az úrbéri összeírás a helypénzbevételt is feltünteti: 114 Ft 291 Ft 195 Ft 166 Ft

a március 19-i vásáron az úrnapi vásáron a július 15-i vásáron az október 16-i vásáron

és és és és

50 akó 105 akó 59 akó 37 akó

bor bor bor bor

Az úrnapi vásár kiemelkedő forgalmát a fiatal állatok piacra hajtásával, a göbölymarhák beállításával magyarázhatjuk, ellentétben a későbbi szemtermelés korsza­ kával, ahol az őszi vásár volt a legjelentősebb. Csongrádon évi négy országos vásárt tartottak. Szentesen hármat, Orosházán „vásár és helypénz nints” . Vásárhelyen a piacokat 1756. óta mindig kedden és pénteken tartották. 1789ben a heti vásárok (piacok) helypénzeiből 66 Ft 9 kr. jutott az uradalmi pénztárba. Az 1820-as évekből az uradalom helypénzbevételét néhány adattal illusztráljuk:118 1823. június 1824. május 1825. szeptember 1826. június

2088 Ft 2140 Ft 1320 Ft 1427 Ft

40 40 20 6|

kr. kr. kr. kr.

Az uradalom úgy érvényesítette jogát, hogy haszonbérbe adta a helypénzszedést, a vásárvámot. 1827-ben Pálya József vásárvámos 1427 forintra kötött kontraktust. Az 1848. évi események a vásárokon is éreztették hatásukat. Az őszi vásár a „bánátusi események miatt eloszlattatott” . 1849-ben pedig a József napi vásáron csak a helybeliek vehettek részt. Az ellenség közeledtének hírére még a kompokat is szétszedték. Ezért panaszkodik Herczeg Pál, a vásári helypénzszedés haszonbér­ lője, hogy a „helypénzt már csak az fizeti, akinek úgy tetszik.” A bérlő föl is akarta bontani a szerződést, és kautióját is visszakövetelte.

117 Uo. 1. cs. 38. sz. és 139. sz. 118 Ol. KcsL P 394. 28. cs. 3. sz.

103

13. A halászat jövedelme A vizekkel behálózott Vásárhelyi földön évszázadokon át a lakosság minden­ napi eledele volt a hal. Régi források csodálatos halbőséget emlegetnek. A sekély­ vizű erek, fokok és ,,síkok” ideális tenyészőhelyei lehettek a halnak. A háborús dúlásokat nem is lehetett volna talán túlélni, anélkül az el nem rekvirálható élelem­ forrás nélkül. Gróf Károlyi Sándor a taksás városnak átengedte a halászat földesúri jussát, — némi kis megszorítással. „Elébbi contractussaim szerint megh írt határimon mindenütt az halászat ma­ gok számára engedtetik, oly conditioval, hogy úgy azmiként eddigh holmi rossz dibdáb keszegeket, hanem jóféle számos halakat sózván bé és szárasztván megh s sós halat három akót, száraz halat pedig ötven darabból állót oda, ahova az uraságh parantsollja tartozzanak szállítani.”119 Az adott szó nem akadályozta a földesurat abban, hogy a következő évben kijelentse: a halászatot magának tartja fenn. Egyen­ lőre ugyan még a lakosságnak is megengedte a halászgatást, miután ő már lehalászta a vizet. Károlyi 1756 után haszonbérlőkre ruházta jogát. Néhány év múlva ,,a régi rend” állott helyre, oly módon, hogy a hálók után a város taksát fizethetett, de a földesúr konyháját is el kellett látnia hallal. ínséges években nagy könyörgésre, olykor a „szegénységnek” megengedi a tavakon való halászatot. Az 1772. évi urbárium VI. pontja 3 §-a leszögezi, hogy mindenféle vadászat, madarászás és halászat mindennemű halászó vízben egyedül az uraságot illet, azért a jobbágyokat szigorúan eltiltja ezektől. A halászat jogát természetesen haszon­ bérlőkön keresztül gyakorolta a földesúr. A bérletet olykor a hálók után, máskor kerek összegben vetette ki. 1783-ban a Tisza és a tavak halászata 350 forintot jövedelmezett, a hét nagy háló árendája 84 forint. 1788-ban a halászható tavak felszínét 8610 holdnak mérték. 1789-ben a ha­ lászat a következő jövedelmet adta: 1. Tiszai halászat (9 nagy háló után) haszonbér: 108 Ft 2. Kistói halászat haszonbér 55 Ft 3. Többi tavak haszonbér: 305 Ft (Térefok, Újtisza, Hód vize, Kistó, Barci fok, HaÖsszesen: 513 Ft lásztó, Kerektó, Hosszútó, Laponyag, Horgona, Sulymos tó, Nagy sártó, Tőringnek Holdköldök, Batere, Lőrinc ér, Gyanta, Vajér, Porgány fok, Nagy tó, Ken­ der tó, Solti lapos, Körtvélyes vagy Horgas tó, Lőrinc János ere, Barci rét, Fenék, Gyuló ér, Sarkaly ér) A csongrádi halászat a vásárhelyinél is jelentősebb. A 18. században még szekéren vonszolták a halat Nagykárolyba. A 19. században Sémán József pesti halász látta el a „pesti udvart” heti 60 font hallal. „Viszont ezen Csongrádi halászok a méltóságos uraságnak fizetendő készpénzbeli árendához képest, minden 10 forint után egy mázsa friss, eleven tiszai, vagy tó halat (itt is a szebb és nemesebbeket értvén) Sémán pesti halásznak itt helyben adni kötelesek.”

119 CsmL (Hf) Tan. ir. 1. cs. 60. sz.

104

1808

1813 pénz

hal

.

„Holttisza és Márnái 21 mázsa 20 lat kutykó után árenda 193 Ft 12 kr. 212 Ft 31 kr. 11 mázsa 50 lat 115 Ft 30 kr. Holtkőrös és Hunyos tó árenda 105 Ft Keskeny morotva és 11 Ft 33 kr. Dinnyés tó árenda 10 Ft 30 kr. 1 mázsa 10 lat 24 Ft 15 kr. árenda 22 Ft 3 kr. 2 mázsa 40 lat Szivágy tó Görbe tó, Pap tava és 23 Ft 6 kr. 2 mázsa 30 lat árenda 21 Ft __ Kilences tó 17 Ft 20 kr. 1 mázsa 70 lat árenda 15 Ft 45 kr. Libuj tó 86 Ft 36 kr. 8 mázsa 60 lat árenda 78 Ft 45 kr. Csanyi tók és fokok 1 mázsa 20 lat 12 Ft 42 kr. árenda 11 Ft 33 kr. Dada tó 60 lat 6 Ft — árenda — Vidre vize Várhát alatt levő görbe 1 mázsa — 10 Ft árenda — tó erei 4 hálóktúl a Csongrádi _ _ Tiszán való halászatért árenda 120 Ft '__ 46 Ft 12 kr. árenda Újfalusi Betsőtül 100 Ft 30 kr. árenda A 67 kecze háló után Mint óriási kegyet említi forrásunk, hogy „a krajcárokra hal árendát nem adnak” ! —

—

—

—

—

Szegváron halastavak nem voltak „hanem Sándor, Osztóra, Kurca és Feljáró ér nevezetű vizeket” halászták. Az uraság árendára három évre kötött szerződést. 1808-ban 343 Ft az árenda, 1813-ban már ez is 720 forint. Szentesen Gyuricza János és Márton görög kereskedők árendálták ki a halászatot, évi 2250 forintért. A szentesi halászó vizek a következők: Kurca, Kőrös, Yeker, Tisza vizei: Zsúp, Lándor, Taplika, Téré, Sártó tavai és fokjai. A halászat árendája Vásárhelyen 1808 735 Ft

1813 1542 Ft

1840 2005 Ft

Időnként a város is haszonbérelte a halászatot. Ilyenkor kikötötte az uraság, hogy subárendásoknak kell továbbadnia. Sokat panaszkodnak a vásárhelyiek az uradalom halászbérlőire, mert azok más vidékre szállítják a halat, s ott jóval drágábban adják el. Különösen sokat panaszkodtak Wodianer és Mojzes bérlőkre, akik 1822-től 1840-ig uralták a halászatot. 1848-ban viszont a haszonbérlő panaszkodott a vásárhelyiekre. „A szabadon lélekzeni kezdő nép a halászatot magának önkéntesen felszabadítván feles halászia­ mat is, kik nélkül a halászatot folytatnom tellyes lehetetlen, a feles halászattal való felhagyással élettel-halállal való fenyegetés által kényszeríték.”

105

C) A törvénykezési jogból származó bevétel A török megszállás alatt a városi önkormányzat látta el az igazságszolgáltatást. A kuruc szabadságharc után a szegedi katonai bíróság is mondott ítéletet bizonyos esetekben, de alapjában a város kezén maradt a törvénykezés, bíráskodás. 1720-ban a városi tanács még a földesúr csikósát is megcsapatta. A pallosjogot Károlyi Sándor magának foglalta le. Tőle meg az újra megalakult Csongrád Vármegye vette magához a főbenjáró hatalmat. 1722-ben kihangsúlyozta gróf Károlyi, hogy „az egy Ius gladiumokat mint több jószágaimban s akármely Dominiuimokban fenntartván magamnak és maradékaim­ nak.”120 A birsági umhoz nemcsak a szoros értelemben vétkekért kirótt büntetéspénzek tartoztak, hanem az idegen földön bitangoló állatok után esedékes váltságdíj is. A kisebb ügyeket, az értük járó büntetéspénzzel együtt a városi tanácsnál hagyta a földesúr. „Criminális bírságokon kívül melyek a tizenkét forintos bírságot felyül haladgyák, mind kisebb nagyobb bírságokat inclusive tizenkét forintig nékiek ■engedtem” — írta 1731-ben.121 Gyakran képezte vita tárgyát, konkrét esetekben kit illetett a bírságpénz. Érvé­ nyesült a területi elv: akinek a földjén történik a bűneset, azé a pénz. Pl. 1731-ben Hódi János kanásza Szegváron verekedett s „mivel Extra Territorium lőtt, büntetés 12 Ft, az uraságot illeti” .122 Ugyanakkor Hódi János juhásza paráznaságért ugyan­ csak 12 forintot fizetett a város kasszájába. Hódi János kanásza ismét verekedésbe keveredett, de a kétszer 12 Ft m ár a várost illette, mert itthon történt. Kis Miklós Ferenc, Bakos Mihály és Mosik István kezességet vállalt a tolvaj Mosik Miskáért. Mivel az elszökött, a kezesek 40 forintot tartoztak fizetni, annak, akinek a színe előtt a kezességet vállalták: „Ha az városuknál volt az kezesség, igenis büntetés oda való, de ha az uraság tisztinél én részemre cédái” . Előfordult, hogy a vármegyének kellett igazságot tenni, konkrét esetekben kimondani, kit illet a bírságpénz.123 Hogy olykor mennyire nem jelentéktelen összegről van szó mutatja az alábbi példa. Turbucz Örsy Palkó paráznaságért fizetett az inspectornak két kanca csikót, egy császár tallért és egy ruhabőrt. „H a az uraság Tiszte által admoneáltatott az parázna, az uraságé, ha pedig az Helység által intetett meg, oda való az büntetés” Boros János pedig, hogy „Maga Attyát megszidta, fizetett 104 forintokat s két csi­ kókat”.124 1734-ben a város 200 forintért haszonbérbe vette a „bírságokat, bitangságokat és egyéb accidentiákat” .126 Előfordult, hogy az inspector tiltakozott a vármegye hatáskör-túllépése miatt. Arra intette a vásárhelyieket, ne engedjék, hogy a vármegye a város határában go­ nosztevőket és bitangokat fogdostasson össze. Később a földesúr csak a felét engedi át a bírságoknak de mivel az „majd fe­ lére sem elégséges a Jus gladium körül való kölcségre” kérik, hogy „mind a Dominalis mind a criminális széken leendőket egészen a város szedhesse.”126 Ám a földesúr nem engedte, csak a 12 forinton aluli büntetést. 1749-ben a rab120 121 122 123 124 125 126

106

Uo. Uo. Uo. Uo. Uo. Uo. Uo.

1. cs. 30. sz. 1. cs. 67. sz. 1. cs. 68. sz. Uo. 1. cs. 73. sz. 1. cs. 89. sz. és Ol. KcsL P 398. 63. cs. 27. 993 1. cs. 100. sz.

tartás költségeit hánytorgatja a város, melyet az uraság szed be. így érvelnek: „ha az kölcség a mienk, csekély haszna is legyen a városé.”127 A kérésnek később lett is foganatja, mert a tömlöc költségeinek felét viselte az uradalom. Az urbárium behozatala után csak a kisebb büntetéseket szedheti a város. A tömlöc az egész csongrádi uradalom területéről fogad be bűnösöket. Olykor 80— 90 rab is összegyűlt a vásárhelyi tömlöcben. A büntetéspénznek még a bitang jószá­ gok birságával is csak néhány száz forintot értek el, tehát mint jövedelem nem volt jelentős. Annál nagyobb volt az erkölcsi hatása, megfélemlítő ereje. 1847-ben az alföldi főbenjáró hatalom gyakorlása 13 069 forintjába került a három grófi test­ vérnek. Az úriszék megszűnését a kerületi ügyész 1848. április 6-án jelentette be. Az ura­ dalmi tömlöcöt a vármegyei hatóság 1848. május 17-én vette át. A tömlöchadnagy és a négy hajdú szolgálata, meg a tömlöcorvosé, ezzel véget ért.

II. A M AJORSÁGI GAZDÁLKODÁS JÖVEDELME 1. Növénytermesztés Károlyi Sándor nemcsak a birtokok megszerzésében volt energikus, hanem azok gazdasági életének megszervezésében is. Alkalmazkodnia kellett az Alföld lehető­ ségeihez. A vásárhelyiek gazdaságához hasonlóan állattenyésztő majorságot hozott létre. De már az első években szükség mutatkozott a cselédsége, tisztjei élelmezésé­ hez némi gabona termelésre. Eleinte a vásárhelyiek inkább vállalták Károlyi emberei­ nek ellátását, csakhogy a gy űlöletes robotmunkát elkerüljék. A gróf először — inkább csak jogai elismeréséül azt kötötte ki, hogy két eke álljon 6—6 ökörrel állandó szol­ gálatára. De néhány év múlva 50 vásárhelyi eke is túrja a majorság földjét. Érdekes, hogy az első években a majorsági gazdálkodás centruma Csongrád, ahol 1728-ban 46 alkalmazottja élt a grófnak, míg Szegváron csak 11, Vásárhelyen pedig egy sem. A ménes Csongrádon volt, a gabonatermelés Szegváron, illetve a hozzácsatolt Derekegyházi pusztán. 1728-ban term ett: Csongrádon Szegváron Dézmából Összesen:

53 köböl búza, 25 köböl árpa 285 köböl búza, 38 köböl árpa 308 köböl búza, 221 köböl árpa 644 köböl búza, 284 köböl árpa

A majorsági gabonatermelés csak 43%-át adta az uradalom összes gabonájának. Károlyi szeme rajta volt az alföldi gazdaságon. Évente többször meglátogatta. Pestre, Pozsonyra utaztában is legtöbbször útjába ejtette a Csongrád-vásárhelyi uradalmat. A taksát fizető vásárhelyiek évtizedeken át nem robotoltak. Az uraság szükségére azért csak küldtek legényeket lószelídítésre, szénakészítésre. A szénacsinálás mellett eltörpült a gabonatermesztés. A széna betakarítására fordított összeg Derekegyházán: 1757-ben 1758-ban

2768 Ft 24 kr. 3239 Ft 43 kr.

27 Ol. KcsL P 398. 63. cs. 27 965. sz.

107

1760-ban Ami évi átlagban

5985 Ft 49 §■kr. 3897 Ft 58 £ krajcárnak felelt meg.

Ugyanezekben az években a gabona betakarítására alig költöttek: 1757- ben 1758- ban 1760-ban

63 Ft 0 Ft 0 Ft128*

A megtermelt gabonát a cselédség élelmezésére, az állatok takarmányozására,, valamint sörgyártásra, pálinkaégetésre használták fel. Gabonául alig értékesítettek valamit: 1757-ben 1758-ban 1760-ban

OFt OFt 16 Ft.

Az 1756-os urbárium után minden erőt, pénzt a majorsági gazdálkodás kifej­ lesztésére fordítottak. Valójában az előző negyedszázad alatt is ennek tudatos elő­ készítése folyt! 1756 után a robotigény ugrásszerűen megnőtt. Az 1772. évi — az előző évekhez képest óriási — robotkövetelés elkeseredett ellenszegülést váltott ki: lásd Dajka féle zendülés. Az e korból ránk maradt termelési kimutatások mutatják, mit és mennyit ter­ melt a majorság. A termés mennyiségében mutatkozó nagy különbség okát a ked­ vező illetve kedvezőtlen időjárásban kell keresnünk, hiszen a termelés ezen a szinten az időjárás függvénye. Jelentős bevételt adott a „Septima” , a hetedik dézsmául be­ szolgáltatott terményjáradék. Feltűnő az állatok takarmányozásában fontos helyet elfoglaló árpa, zab viszonylag kiterjedt termelése. A kukorica az uradalmi gazdál­ kodásban ekkor még alig jelentkezik. Gabonatermelés a derekegyházi majorságban (1772—1775)12ä Vetés

Őszi búza Tavaszi búza Á rpa Zab Kukorica

Termés

köbölben

szemül köbölben

113 56 258 160 2

1364 539 2737 1461 51

gazul (szalmásán) boglyában 1013 313 1200 467 —

Ehhez még kilenced címén Szegvárról 185 köböl őszi búzát, 14 köböl tavaszi búzát és 321 köböl árpát bevételezett a gazdaság. Hetedik dézsmára kiadott földek után bejött 374 köböl őszi búza, 267 köböl őszi árpa, 37 köböl zab és 325 köböl köles. Krecsmári Antal tiszti jelentéséből kitűnik, hogy 1774-ben mennyi pénzt fizetett ki az uradalom a betakarításért. „A mely gabona pénzes munkások által feltakartatott s kifizetődött eképen recognoscáltatik: 128 328

108

Uo. P 397. 206. cs. d. 11. sz. Uo. Uo. 44., 52., 53. sz.

938 vontató 516 vontató 845 vontató 480 vontató Összesen:

őszi búzáért tavaszi búzáért árpáért zabért

459 Ft 238 Ft 342 Ft 186 Ft

2 kr, — — —

1225 Ft 2 kr.

2779

Amíg Dajkáék Bécsben „az igazi urbáriumot” keresték, a vásárhelyiek nem vet­ ték fel a munkát. A tiszttartó így fejezte be levelét: „Az széna összvehordásában sem boldogolhattunk az vásárhelyiekkel, még abban (abból!) is vagyon kint, — noha maga királyi comissarius úr is írásban adott parancsolatot nékik, hogy tudniillik addig is, még már ezen dolognak vége lenne, mindenekben engedelmeskednének és a Méltóságos Uraság parancsolattyait te lje ­ sítenék, de legkisebbet sem használt még eddig is.” E szeptember 9-én kelt jelentésé­ ben jó újságként említi, hogy már 120 köblös földet fölszántottak és elvetettek. Annak ellenére, hogy az uradalom jelentős területtel gyarapodott a 18. század utolsó harmadában, a 19. század első évtizedeiben, — a gabonatermelés csak igen mérsékelten növekedett. Serkentőleg hatott az állattenyésztés kiszélesítésével egyre növekvő takarmányszükséglet, a föllendülő sörgyártás, pálinkaégetés (gabonapá­ linka !), — de legfőképp a háborús konjuktúra, mely országosan ismert ösztönzést adott a majorsági gazdálkodás gabonatermelésére. Már 1800-ban így ír az inspector: „Az őszi vetések gyönyörűségesek, mégpedig rend- és szokás kívül a mértéke ezeknek oly annyira ösztönzi a népet a szorgalmatos földművelésre a Búzának (köble 3 Ft 30 kr.) mostani ára” .130 A konjunktúra hatására az uradalom ismét természetben kezdte szedni a tize­ det, több helységben. Flogy a gabonakészlet ugrásszerűen megnövekedett, azt jelzi a magtár-térség növelése. Szegváron a megszüntetett serházat granáriummá alakí­ tották. Sámsonban 1806-ban épült egy emeletes nagy magtár 4000 köböl gabona be­ fogadására. Azelőtt itt 7 kőverem volt, mely összesen 750 köböl gabonát tudott befogadni. Derekegyházán a megszűnt lóistálló padlása 1812-ben „granárium for­ m ára vagyon készítve, deszka rekesztéssel és lehet rajta tartani 4000 pm. életet.” De még az istállós lovak szerszámait tartó kamra is, „szemes életnek tartására fordíttatott.” Szentesen a megszüntetett tömlöc helyén (— a rabok átkerültek Vásárhelyre —) 1809-ben készült a 10 J öl hosszú, 6 J öl széles emeletes magtár, két padlásra. Az •előző években Szentesen is téglavermek voltak: két verem 500—500 köböl gabonát tárolt. Csongrádon is voltak vermek, de a provizorális kvártély padlásait is mag­ tárnak használták. Kb. 2000 köböl gabonát raktak a padlásra, míg a gabonás ver­ mekben 6800 pm. élet fért el. Az uradalom gabonatermelése az 1820-as évekre, tehát a konjunktúra után, fejlődött fel. A tiszti jelentések korszerű, gondos gazdálkodás képét mutatják. A betakarítás fejlett technikával, mindenütt kaszával történik, nem sarlóval. A gabona jelentékeny részét kévékbe kötik. Nagyot fejlődött a kukorica­ termelés 1808-ban Sámsonon, Derekegyházán kukoricagórékat vesznek leltárba. Sámsonban 1789-ben még csak 45 pm. kukoricát szolgáltattak be a bérlők. Az ■említett góré már 1150 köböl befogadására alkalmas. A derekegyházi góré 1808-ban m ár „rossz nád fedél alatt” állt, tehát korábban készülhetett. Szentesen ebben az időben a Serház déli vége felől 20 téglaoszlopon nyugvó, lécezett oldalú kukorica górét találunk. A következőkben az uradalom majorsági gabonatermelésről, muta­ tunk be néhány összegzést. 130

Uo.

Uo.

221. sz.

109

Majorsági gabona131 Csongrádi uradalom 1822 Felgyőn 1504 hold/110 Elvetettek: — őszi búzát — kétszeres búzát — tavaszi árpát — zabot Termett: — őszi tiszta búza — kétszeres tiszta búza — tavaszi árpa — zab

65 81 127 123

tavaszi árpa zab

— pm. 56 pm. — 120 pm.

— pm. 25 pm. — 60 pm.

pm. pm. pm. pm.

64 vontató 1222 kereszt 9 kéve 182 vontató 162 vontató Felgyőn 1504 hold/ 1100 n. öl

Nyomtatórész kiadúsa után marad az uraságnak: őszi tiszta búza kétszeres tiszta búza

Újhalmi pusztán 310f hold/1200

Gyóján 165 hold/1200

—

— 1125 kereszt 13 kéve

347 kereszt — —

—

48 vontató

— Gyóján 165 hold/ 1200 n. öl

Űjhalmi pusztán 310| hold/ 1200 n. öl

17^ pm 517— ' 72 — 122— 1 Z ,Z ,72

192Ü

52lH 282f| 3 l8f|

— —

Összesen:

65 162 127 303

pm. pm. pm. pm.

64 vontató 2595 kereszt 22 kéve 182 vontató 210 vontató Összesen:

17?f pm 123lff pm 2 8 2 || pm 4 4 1 || pm

Vásárhelyi uradalom 1822

tiszta búza kétszeres búza árpa zab

Kenyerei majorságból 672 kereszt 436 vontató — 182 vontató 126 vontató

Mártélyi harmados életből — —

64 »5

vontató vontató

Összesen: 672 436 64 190| 126

kereszt vontató vontató vontató vontató

Szokásban volt az uradalomban a próbacséplés, amiből következtettek a várható termésre. Jelen példánál maradva, 1822-ben minden gabonaféléből 5 vontatónyit kinyomtattak. Remélhető mennyiség A próba eredménye 7 6 6 A pozsonyi mérő 7 pozsonyi mérő őszi búza 64 pozsonyi mérő 5 pozsonyi mérő kétszeres búza 600 ff pozsonyi mérő 16 ff pozsonyi mérő tavaszi árpa 4 4 4 pozsonyi mérő 17 |§ pozsonyi mérő zab A nyomtatást tizedén végezték, a zabot nyolcadán. A nyomtatórész levonása után Uo. P 397. 205. cs. a. 10.

110

Várható volt: őszi búza kétszeres őszi búza

Magtárba került:

664f§ pozsonyi m. 55 | | pozsonyi m.

617 H pozsonyi mérő 65 ff pozsonyi mérő

Ebben az évben a Vásárhelyi uradalom 207 jffj holdba 200 pozsonyi mérő tiszta búzát vetett. Az uradalom bevételeinek és kiadásainak kimutatásaiból következtethetünk a növénytermesztés szerkezetére, az egyes növényféleségek arányára. Kár, hogy egyet­ len év gazdálkodását sem tudjuk maradéktalanul felmérni. A források hézagosak, esetlegesek. Inkább csak illusztráció-képpen bemutatjuk az 1822. év augusztus hónapját. A havi forgalom részletezése ezen az egyetlen év egyetlen hónapjának a példáján is elegendőnek tűnik. A vásárhelyi uradalom gabonaforgalma BEVÉTEL: 1822. Vili. 31

910||

Bevétel összesen:

910fi

árpa pm.

zab pm.

repce pm.

Szemes tengeri pm.

130V

649^1

2238

1554|-

—

—

—

—

48 30

89 —

—

—

—

—

—

—

368

424

—

8

—

649??

2246

1554?-

zab

repce

Szemes tengeri

1104ff 36 72

— —

155lff

C»

Múlt hónapi maradvány Próbára kinyomtatott gabonából bejött Újvárosi harmadból bejött Malmokból Más uradalmakból átvétel

Búza kétszeres pm.

SIS

tiszta pm.

K IA D Á S 1822. V ili. 31. tiszta Sertéseknek Kegyes resolutiókra Baromfiaknak Pálinkafőzésre Ménes és allodiális lovakra Juhok számára Száraz intertentiokra Olajütésre

árpa 205

----—

Kiadás összesen: Marad szeptember h ó ra:

Búza kétszeres

910ff

12 --280 ----12 —

—

—

6 —

—

—

_ _

— 44— j 26

— — — —

— —

— —

_

_ _

—

—

350

—

304

211

45

350

—

1247||

1606??

604^

1896

1554?-

— —

A vásárhelyi kerület többi uradalmára is az a jellemző, hogy elsősorban takar­ mánygabonát termelt. 111

A vásárhelyi kerület leltári készlete 1825 januárjában132 Tiszta búza

Kétszeres

Rozs

Árpa

Zab

Köles

pm

búza

pm

pm

pm

pm

Repce pm

Bükköny mag pm

Szemes tengeri pm

Csöves tengeri pm

Vásárhely

756Ü

445^

—

2 268^

871

—

2930

—

—

196

Szentes Csongrád

4315^

3 450Í

—

11931^

15 244?|

—

—

—

—

2648

602*f

7/ 797 -2

—

—

—

2 563^

4408^

—

42f|

Ír 15

378i

562||

3 267|| 5 048i|

2 238||

Orosháza

4 436ff 4 001H

Összesen:

6326^

12 334Ü

22 516^

20 917^

4408ff

2930

4 2 |f

16*

3962^

1:1

Uo.

Uo.

18.

—

7/ 797-2

740

Szembetűnő Szentes kiemelkedő árpa és zabkészlete. Ne feledjük el, hogy ebben benne van a derekegyházi termésmennyiség is. Vásárhelyen a repce, Orosházán a bükkönymag a speciális termény. A repce az uradalmi olajmalmot látta el nyers­ anyaggal. A vásárhelyi kukorica-készlet alacsony voltából még nem lehet következ­ tetni, a rossz termésre, vagy nagyobb felhasználásra. Láttuk, hogy 1824. nyarán is egy tételben „írtak le” pl. 1201 pm. kukoricát. Egyik uradalomból a másikba szükség szerint jelentős készletet vittek át. A felsőbb vezetés olykor nehezményezte az ilyen fuvarokat, hiszen drágította a termelést. A Károlyi uradalmak életében alapvető változás forrása az 1827 évi osztály. „Az új gazdasági életnek kiinduló pontja ez volt” , ismerte fel a Mágocsi uradalom leírása 1860-ban. „Megtörténvén az osztály, az egyes részek nyomban önálló majo­ rokra s gazdaságokra kezdettek osztatni.” Mágocsot pl. 17 kisebb gazdasági egységre osztották. Derekegyháza, Sámson határában is újabb és újabb majorok épültek. A földet okszerűen, vetésforgókra osztva művelték. „Rendes vetésforgások hozattak be, külön azok, melyekben takarmányul főleg lucerna termelteték és külön hol túlnyomólag piaci termények úgymint repce, búza a gabonafélék fordultak elő.” „A jobb gazdasági eszközök elfogadása is az osztály idejétől veszi kezdetét. Behozattak névszerint akkor a Zugmayer féle ekék, a kettős boronák, a kilenckapájú irtok, a hal­ mozó ekék, a hosszabb, de könnyebb szekerek, a rudas vontató talyigák stb.” Mindezek 1835-ben már munkában állottak!133*135 Néhány év alatt a modernizálás mutatós gyümölcsöt hozott: megemelkedtek a holdankénti termésátlagok. A szakszerűbb mezőgazdasági termelésre törekvés méginkább előtérbe hozta a „pénzes” munkaerő alkalmazását és a cselédség létszámának gyarapítását. Vásárhelyen ahhoz, hogy valaki elmehessen a „szomszédos uradalom­ ba” cselédnek, erkölcsi bizonyítványt kellett váltani. A bírósági jegyzőkönyvek tanú­ sága szerint az 1830-as, 40-es években az ilyen kérelmek megsokszorozódtak. 1839. január 25-én „Száraz Nagy István Sámsonyba kívánván szolgálatba menni, kérésére arról, hogy itt a Városban háza nints s köztartozásairól eleget tett, Bizonyít­ vány adni rendeltetett.” 1839. szeptember 24-én „Balog Ferenc Mágotsra szolgálatba kívánván a Méltóságos urasághoz menni, betsületes és jó magaviseletéről Bizonyít­ vány adni rendeltetett ” „Nagy Sándor szinte oda akarván menni szolgálatba ...” stb., stb.131 Az állattenyésztő majorságnak állandó gondja volt az elegendő mennyiségű ta­ karmány biztosítása. Ezért terjeszkedik szinte folyamatosan a vásárhelyi közlegelő rovására. A külterjes állattenyésztés eleinte csak szénát és szalmát igényelt nagyobb mennyiségben. Évente több ezer vontató szénát készítettek a vásárhelyiek. A 19. század első évtizedeiben a termesztett szálastakarmányok mellett az abraktakar­ mányok jelentősége is megnövekedett. A hiányos kimutatásokból a felhasználás mér­ tékét, de még a valóságos készleteket is bajos bemutatni. A legnagyobb szénafogyasztó a Szenteshez tartozó Derekegyháza lehetett. A termesztett takarmány a bükköny, a lednek a rendelkezésre álló adatokból úgy tűnik, több uradalomban is előfordult, — igen eltérő mennyiségben. Ne feledjük, hogy egyik uradalomból a másikba vittek át terményeket, állatokat. Nem is annyira az összehasonlítás miatt mutatjuk be itt egy év egy téli hónap­ jának takarmánykészletét, mint inkább azért, hogy érzékeltessük, egyáltalán mit hasz­ náltak takarmányozásra.

133 A mágocsi uradalom 1860. 16. 131 CsmL (Hf) Törv. sz. 5. kötet. 135 Ol. KcsL P 397. 206. cs. a. 3. 4.

113

Vásárhelyi kerület takarmánykészlete 1822 februárjában135 Vásárhely

Szentes

Csongrád

Orosháza

Összesen

Öl Széna

15?

Sarjú

20

Őszi szalma Tavaszi szalma

242|

505ff

7b —

24C

—

29—

295^

io n

219f|

489^

8b

175Ä

io b

135f|

330

io n

219b

489^

kocsi

ní

11? e8 20 kocsi

mázsa 29— ^y12

Lednek

295^

Az uradalom is foglalkozott a takarmánynövények magtermelésével. 1822-ben 28 vontató bükkönyből 10^ pm. szemet, a 8 vontató francia perjéből !3pm. fű­ magot nyomtattak. A tiszti utasításokból tudjuk, hogy Vásárhelyen is termeltek lucernát, sőt már az 1820-as években trágyázták is alá.136 Fejérvári 1818. évi uradalmi térképen megjelölte a helyet, ahol „három 180 holdas lucernatáblák a contractus kitelésekor kivágattatnak.137 A Kenyerei ispánság és a Vásárhelyi uradalmi kasznárság 1825. évi takarmány­ készletét és havi fogyasztását összehasonlítjuk. A Vásárhelyi uradalom szénájának 55%-át a jármos ökrök és gulyabeli marhák fogyasztották el. Kaptak némi árpaszal­ mát is. A juhok borsószalmát ettek, Kenyerén bükkönyt és lóherét. A kenyerei ispán­ ság látta el szénával a serházi moslékon hízó 70—80 ökröt is. Alomnak nem búza­ szalmát használtak, hanem réti gazt. 1825— 1827, között a Kenyerei ispánságban átlagosan havi 4^ öl 451 mázsa 23 lat gyepszénát etettek fel. Legtöbbet januárban, februárban, — a nyáreleji hónapokban szinte semmit. Elfogyott még réti szénából is pár száz mázsa, valamint ugyanannyi „pallag széna” . Lóheréből a legnagyobb havi érték 170 mázsa, bükkönyből 378 mázsa volt. A vásárhelyi uradalom gyepszéna fogyasztása ezekben az években havi átlagban 88 öl, vagyis kb. 5691 mázsa. A juhok pedig kb. 224 öl borsószalmát éltek fel. A szikáncsi rét szálastakarmány termése 1820—1825. középátlag Mennyiség öl Gyepszéna Réti széna Gyékény

16? 23Í —

kéve —

— 4385

Érték Ft 1020 — 960 — 219 15

Ezt a széna és gyékény mennyiséget 1071 Ft értékű robotmunka felhasználásával állították elő.138 136 137 138

114

Uo. P 407. 177. cs. 77. sz. Uo. S 82. no. 101. Uo. P 394. 28. cs. 3.

A piaci értékesítés jó utak hiányában nehézségekbe ütközött. Hosszú ideig főleg állatokból, állati termékekből csinált magának pénzt az uradalom. Árutermelésnek tekinthetjük a pálinka és sörgyártást, meg az olajütést is. Kü­ lönösen az osztály után jelentkezett bátrabban a piacon, olyan termékekkel, melyek jól bírták a drága szállítást mint a gabona, a takarmánynövények magja és a repce. A feldolgozó iparban a 19. század első évtizedének nagy nekilendülése után újabb fej­ lődés nem következett be. A gyapjúkonjuktúra és az újabb gyapjúkonjuktúra úgyis elegendő hasznot hozott az uradalomnak, — minden nagyobb beruházás nélkül. A llattenyésztés Ismeretes, hogy Károlyi Sándor gróf már birtokbaiktatása előtt megkezdte állattenyésztő majorsága alapjainak lerakását Csongrád-vásárhelyi uradalmában. Már az első években kiterjedt figyelme a szarvasmarhákra, lovakra, juhokra. 1722 őszén leküldte nagykárolyi ménesét az Alföldre és a gazdák gondjára bízta kiteleltetésüket: „Rövid idő alatt a ménesem is oda fog érkezni, hanem azt is ajánlom addig jó gondotok alá, míg magam valamely gazdaságra verhetem ott magamat” . „Ezen Mészáros János nevű emberemnek lészen pedig gondviselése mind ménesemre, gu­ lyámra és juhaimra is, az kit jó akaratotokból összeszerezhettek, csak télen is, meg­ tapasztaljátok az országos adóban is milyen könnyebbséget szerzek, 1000 juhért se adnátok aztat. Az marha, mivel kevés, az Hódi és Szálkái marhájával úgy apám Pap Györgyével együtt eljárhat, mivel az ménesem is azokéval fog járni.”139140A to­ vábbiakban teheneket, lovakat, juhokat adnak ajándékba a grófnak, aki még meddő teheneket is örömmel fogad. De már, hogy a taksába mit fogad el, és főleg milyen értékben, azt jobban megnézi. 1725-ben a restans taksába rúgott borjúkat is ajánlottak. A 400 bikaborjú és a 400 üszőborjú párját 6 Ft-ra értékelték. Vagyis az üszőborjúkat annyiba akarták számolni, mint a bikaborjúkat, amit természetesen nem fogadott el a földesúr. Károlyi Sándor török és nápolyi ménlovakat hozatott, de a vásárhelyi gazdák szép lovait is elfogadta csongrádi ménesébe. A gróf a ménest igen rövid idő alatt fej­ lesztette föl. 1725-ben 140 lova volt, három év múlva több mint háromszoros. A majorsági állatállomány 1728-ban1>0

Csongrád Szegvár Vásárhely

Ló

Szarvasmarha

Juh

Sertés

288 112 86

— 793 —

— — 1299

33 — —

Olykor csak a taksa felét fogadja el természetben, a másik felét pénzben kéri „Minthogy pedig jövő hónapban nagy szükségem leszen az pinzre.”141 Károlyi Sándor gazdaságszervező tevékenységére jellemző, hogy a méhészetet is meg akarta honosítani. 139 CsmL (Hf) Tan. ir. 1. cs. 33. sz. 140 Ol. KcsL P 397. 206. cs. d. 141 Uo. P 398. 63. cs. 27 920.

115

1731-ben Szegváron és Csongrádon volt 192 kas méh tavasszal: 160 kas méh nyári szaporulat: elpusztult: 114 család 80 kassal kipörgettek: 3 | akó méz bevétel: 311 font viasz 1760-ban a majorsági árutermelés jelentős bevételének 95%-át a göböly ökrök és gulyabeli marhák árából szerezte. A derekegyházi majorság bevételei142 1757— 1760 Viasz árából 26 Ft 47j- kr 25 150 Ft — Göböly árából Hibás göböly ökrökből Gulyabeli marhából

77 Ft 21§- kr 1 310 Ft kr

Méneses lovak árából

421 Ft 3 l | kr

M arhabőrök (dögbőr) Ló bőr

140 Ft 13| kr

Széna árából Búza árából

25 Ft 42^ kr 620 Ft 23 5 Ft 20

1766-ban a ló, szarvasmarha, juh állomány mellett a sertések is föltűnnek a ki­ mutatásokban. A fő jövedelemforrás természetesen változatlanul a hízómarha. A derekegyházi állatállomány megoszlása Ménes ló Tehén gulya Tinó gulya Juh Sertés Göböly ökrök

1766-ban db 646 740 235 1206 514 1122

A ménes az uraság szemefénye lehetett. M utatja ezt a vele foglalatoskodók meg­ becsülése is. 1790-ben a derekegyházi kasznár, Sztrianek János fizetése évi 140 rFt készpénz és 176 Ft 40 kr. értékű deputatum, míg Szathmáry Mihály istállómester évi 300 rFt készpénzt és 201 rFt 42 kr. értékű deputatumot kapott. De Horváth Ádám lovászgazda sem panaszkodhatott évi 122 Ft 37\ kr. készpénz és 121 Ft 31 kr. értékű természetbeni fizetésére. Ökrös Antal lovagló évi 192 Ft készpénz és 17 Ft 20 kr. értékű deputatumára vagy Szabó Ferenc első lovász évi 134 Ft 43j kr. kész­ pénz és 17 Ft 20 kr. értékű deputátumára, mikor a tehéngulyás csak évi 80 Ft kész­ pénzt és 33 Ft értékű deputomot kapott. 143 A lovakat származás, kor, szín, felhasználás szerint egyedekre lemenően nyilvátartották. 142 Uo. P 397. 206. d. 11. 143 Éble 1911, 2: 232.

116

Többek közt kimutatták, hogy a fentebbi években a választott ménesben (a ke­ zes ménesben) 8 olasz és 4 stájer kancával együtt 116 öreg kancaló legelt. A vad mé­ nesben 23 csődör, 115 kanca és 23 kisió fordult elő. A meddő- és paripaménes életkor szerinti részletes felbontását ugyancsak megtaláljuk a forrásokban. A derekegyházi ménest további kisebb őrzési egységekre, ménesekre bontották. Admisszarius lovak (tenyészcsődörök) száma 20 db. A paripa ménesben 126, a szelíd ménesben 104, a szilaj ménesben 89, a meddő ménesben 98, a negyedfű kancák közt 32, a mustrált kancák közt 42 db lovat őriztek. Tartozott még a ménesbe 12 paripa csikó, 13 kanca­ csikó és 3 próba monjas (próbacsődör). 1770-ben a vásárhelyi jobbágyok méneseiben a pusztán 2800 lovat számláltak. A nyomáson a kezes ménesben 400 lovat tartottak. Az uradalmi ménes létszáma évtizedeken át 500—600 közt mozgott. A szilaj-, a meddőés paripaménes mellett az istállózott lovak igen alacsony számmal szerepeltek. A von­ tatást az uradalom is elsősorban ökrökkel végezte. Az évi csikószaporulat 100 körül mozgott. A legnépesebb mindig a szilajménes. A derekegyházi ménes átlagos megoszlása 1775— 1777 közt.144 Szilaj ménesben Szelíd ménesben Meddő ménesben A paripa ménesben A füvelő akolban (beteg lovak) Istállóban

db 240 32 146 140 6 39 üÖ3

Az istállóban nemcsak a hámos lovakat, hanem a nyergelhető ötödfű csikókat és a legértékesebb kancákat tartották. Szathmáry Mihály inspector 1787-ben azt javasolta a földesúrnak, hogy a híres nagykárolyi ménest hozzák le Derekegyházára „mint azért, mivel Károlyban az faj már több ízben alá szállott, mint mivel a tartás Károlyban sokkal többe kerül, hogysem Derekegyházán.” Az uradalom racionalista irányítására jellemző, hogy inkább eladják az őszi vásáron a kimustrált lovakat, mintsem drágán kiteleltetnék. Az igyekezet nem volt hiábavaló: a derekegyházi uradalom jó hírét olyanok terjesztették, mint Tolnai Sán­ dor a aki pesti egyetemen „a barmok orvosló tudományának” tanára. Egyetemistákat vitt Derekegyházára, akik a berlini és drezdai egyetem állatorvosi karának hallgatói voltak. A látogatás során megváltoztatták hazánk e részéről alkotott „balvélemé­ nyüket.” Az uradalom tisztsége jelentésében többek közt így emlékezik a látogatásról: „Nekem hízelkedni nem volt okok, de fölötte tsodálkoztak úgy a ménesen, mint a Barmokon, nem különben szegény Svábi úrnak igyekezetén ámélkodtak, aki a fazány és gyümölcsös kerteket szerzetté. A fázányoknak, amelyekkel az Úr Isten az idén bőven megáldott, sokaságán és az egyűgyű magyar fázánoysnak munkáján elbámultak pediglen. Végtére azt mondották, hogy több papirost foglal Derekegyháza az úti diáriumokban Mezőhegyesnél”.145 A vásárhelyi jobbágygazdák úgy élelmezték lovaikat, ahogy tudták. Rendesen szalmával, részben szénával. Csak a méneknek és csikóknak jutott némi abrak. Köz­ ismert, hogy a telelésben leromlottak a lovak. Derekegyházán 1791. decemberében elfogyasztottak a lovak: 144 Ol. KcsL P 397. 206. d. 75., 77., 79. 145 Uo. Uo. 106., 193., 170.

117

110 5 15 4

köböl 2 véka 2 porció zabot 88 Ft 30 kr. értékben köböl 1 véka árpát = 4 Ft 12 kr. értékben szekér szénát = 60 Ft — értékben szekér szalmát = 4 Ft —- értékben Összesen 156 Ft 42 kr. értékben

A 19. század gabona és gyapjúkonjunktúrás évtizedei nem kedveztek a ménes további fejlesztésének. Fia a minőségre még ügyeltek is, a létszám egyre csökkent. 1808-ban 39 istállózott ló mellett 317 méneses lóra ügyelt négy kommenciós csikós a ménesdirektor és a ménesmester felügyelete alatt. 1813-ra eltűnt a híres ménes Derekegyházáról. Át kellett adni a helyét a juhok­ nak. Nem szerepel többé a majorsági földek beneficiatusai közt a ménesdirektor. De még az „orvoskováts” kvártélyábul is juhászok lakása lett. Más célra használták fel a ménes nagy pajtáját is. Csak a sámsoni ménes ma­ radt fönn változatlanul. 1813-ban Sámsonon a majorsági (szelíd) ménesben 41, a bitang (szilaj) ménesben 62 lovat őriztek. Ez az állomány a korszak végéig fönn­ maradt. Vásárhelyen csak borhordó és olajmaimi igáslovakat, valamint parádéslova­ kat tartottak. A 18. században a szarvasmarha tenyésztése a jövedelem fő forrása a majorsági gazdálkodásban. A század közepétől évtizedeken át azonos szinten maradt, a 80-as évektől folyamatosan emelkedő tendenciát mutatott. 1766-ban a derekegyházi tehéngulyán 740, a tinó gulyán 235 db szarvasmarhát tartottak nyilván. 1770-ben eladott az uradalom a bécsi kereskedőknek 320 ökröt, jármoztak 32-t, telelőre haj­ tottak 58-at. A tinó barmon 472 tinót őriztek. „Barom” alatt értették az együtt legel­ tetett marhaállományt, amely több gulyára is oszolhatott. így nevezték azonban a területet is, amelyet ez a jószágállomány állandóan használt. A „nagy barom” a de­ rekegyházi kastélytól északkeletre húzódó baromjáró puszta. A nagy barmon legelt két komor és 14 öregbika, 361 tehén, 216 borjú stb., összesen 804 db szarvasmarha. Az egész derekegyházi állomány tehát 1686 db marha. Ugyanakkor a vásárhelyi jobbágyok a pusztán ugyancsak baromjáró gazdaságokban 9600 gulyabeli — és 540 göblyös marhát őriztettek.146 Az uradalmi tisztség minden kiadásról, bevételről gondos számadást, feljegy­ zést végzett. A tiszta haszon kimutatása a maga idejében, korszerű gazdálkodásra enged következtetni. Természetesen csak a külterjes állattenyésztés körülményei kö­ zött. A derekegyházi szarvasmarha állomány 1771-ben'" A tehéngulya értéke Komor (kiherélt) bika Öreg bika Harmadfű bika Tavalyi Öreg tehén Harmadfű üszőborjú Tavalyi üszőborjú Tavalyi ökörborjú Összesen: 146 147

Uo. Uo.

Uo. Uo.

Mennyiség db 2 10 10 14 441 81 102 77 743

40. és CsmL (Hf) Szeremlei kézirat 42

Érték Ft 40 640 350 350 8 820 1 215 1 020 1 155 13 590

A tehéngulyára fordított költség:

Ft

A számadógulyásnak, két bojtárjának évi bére és tartása Teleltetés (2 boglya széna) marha, — ára 2 Ft 28 kr. (boglya) = = 1486 bogíya Tisztek és cselédek konvenciójába A csősz fizetése, tartása Négy „szénázó betyár” fizetése és tartása 12 mázsa só (ára 3 Ft 24 kr. mázsa) Orvosságra Kutak javítása A tőkének 6%-os kamata Összesen:

274 1832 800 74 128 40 20 20 816 4004

A tehéngulya haszna:

Ft

Eladott meddő tehenek ára Tinó gulyára átadott szaporulat A svájceres keze alatti 42 marha

1000 770 99

A tinógulya értéke Ötesztendős Négyesztendős Háromesztendős Kétesztendős Egyesztendős Összesen:

Összesen:

1869

Mennyiség db “

Érték Ft

89 89 89 104 77 448

2670 2225 1780 1560 770 9005

A tinógulyára fordított költség

Ft

Számadógulyás és két bojtárja konvenciója Tinók teleltetése (2 boglya/db) Tisztek, cselédek fizetése Két szénázó betyár fizetése és tartása Sóra Orvosságra Kutak javítására Összesen:

1096 2804 800 256 81 40 40 5211

A tinók haszna Eladtak 89 db-ot göbölyként Ennek előállítása ára

4672 1143

119

A gulyabeli marhák létszáma 1778-ban Derekegyházán

db 1143 333 657 94

Tehéngulyán Üszőgulyán Tinógulyán Jármos ökör Összesen:

2227

A következő évtizedekben a marhák 3 „baromban” jártak 10 gulyás őrizete alatt. 1813-ban a nagy baromban 509, az üszőbaromban 183, a tinóbaromban 253 db szarvasmarha legelt. A szántóföldi művelés előretörését jelzi a jármos ökrök száma, amely ekkorra 120-ra növekedett. A serház beindulása óta ökröket hizlaltak a mellékterméken. Jelentősen emelkedett a fejőstehenek száma. A derekegyházi gulya szám­ belileg csökkent, de minőségileg országos hírnévre tett szert. A vásárhelyi kerület szarvasmarha állománya 1825-ben11* Hízó marha . Fehér gulya (okor) (fehér ökör) nyaj db Vásárhelyi uradalom Vásárhelyi kasznárság Kenyerei ispánság Szentesi uradalom Derekegyházi ispánság Szentesi ispánság Csongrádi uradalom Csongrádi ispánság Orosházi uradalom Sámsoni ispánság Összesen:

80 — —

db

db

Majorsági „Swajtzeriabéli” marha db

38 202

—

53

—

88

602 298

—___________56 80

437

602

298

A vásárhelyi tiszttartói helytartóság egyik jelentésében az állt, hogy a 41 hizó ökör naponta 6 iccéjével 80 pm árpadarát fogyasztott el. Pestről ez óriási pazarlásnak látszott: „A vásárhelyi tudósítás 6. pontjára jövendőbeli magatartásul azon utasítás adatik, hogy a hízóba fogatandó ökrök árpadarával ne tartassanak, hanem inkább bővebben adandó moslékkal, forrázott szénával, — minthogy az ilyen hizlalás módja korántsem kerülvén annyiba, mint a kész szemmel való tartásbeli, — természetesen az ezen hizlalásbeli tiszta haszon is nagyobbra fog rúgni.” A svájci tehenészet kezdetei az 1770-es évekre visszanyúlnak. Az 1820-as évekre ez az állomány megtízszereződött. Derekegyházának igazi hírnevet azonban a szürke­ magyar gulyája hozta, amely az osztály után József főherceg ksijenői uradalmába került. Sajnos a birtokfelosztás után a három uradalom számadása, levelezése nem került a családi levéltárba, csak a közösben maradt részeké. A Károlyi uradalmak későbbi gazdálkodására alig találunk forrást. A mágocsi uradalom gazdálkodását tudjuk valameddig nyomon követni a róla készült részletes elemzés alapján. A má­ gocsi uradalom jövedelme 1848 előtt az úrbéri javadalmak bevételével együtt kb. 60 000—70 000 pengő forint.148 148

120

Uo.

Uo.

75., 77., 79.

A mágocsi uradalom állatállománya 1830-ban149 db Jármos ökör Tinó Hámos ló Juh Sertés

212 28 5 7428 284

Károlyi Sándor a széles farkú juhokat kedvelte, de taksába örömmel elfogadta a magyar dézsmabárányokat is. 1736-ban 122 válogatott kost, 78 ürüt és 50 fiatal ürüt küldtek a vásárhelyiek. Ekkor még azt írta a földesúr: „nyájat akarok belőlük szaporítani.” Néhány év múlva csak a taksa felét fogadta el természetben. A 18. szá­ zad derekára ezren felüli juh járta az uradalmi legelőket. A derekegyházi juhállomány 1766-ban

..Üsző” Kos Juh Jerke Összesen:

Idei

Öreg

Harmadfű

Tavalyi

3 10 376 — 389

184 39

_

_

_

23

206

—

—

—

—

— 223

113

198

136

404

Meddő

54 — 54

Összesen 187 278 430 311 1206

A juhok Derekegyházán 1789-ben nem szerepeltek a leltárakban, de 1808-ban is csak Sámsonon és Felgyőn tartottak pár ezret. A napóleoni háborúk vége felé lanyhuló érdeklődés a lovak iránt és a gyapjú árának emelkedése késztethette az ura­ dalmat a juhászat felkarolására. A volt derekegyházi kasznári kvártélyt 1810-ben megújították és attól kezdve juhászok kvártélya lett. 1813-ban készen állt a „mágocsi juhászház” is. Hogy Derek­ egyházán valóban a lovászatot szorították ki a juhok, jól szemlélteti ez a leltári be­ jegyzés: „Régen lovász szoba, most a czigár juhnyáj számadója kvártélya.”150 1813-ban a „juhászmester” gondviselése alatt 12 konvenciós juhász őrzött 1. A SELYMES NYÁJBAN

öreg kost öreg ürüt öreg nőstényt toklyó kost toklyó ürüt toklyó nőstényt Összesen:

2. A KÜLÖNÖS MAGYAR PÁSZTOR ALATT (Racka?)

263 db-ot 235 db-ot 1831 db-ot 24 db-ot 469 db-ot 517 db-ot 3339 db-ot

3341 db-ot149

149 A mágocsi uradalom 1860, 145., 225.

121

3. CZIGÁRÉ NYÁJBAN

öreg nőstény toklyó ürü toklyó nőstény

386 db-ot 106db-ot 76db-ot

Összesen

568 db

Derekegyházi juh állomány:

7248 db

Külön figyelmet érdemel a balkáni eredetű cigáré juhok jelenléte. Közismert, hogy ezeket nemcsak a középfinom gyapjúért, hanem jó tejelőképességükért is tar­ tották. A sámsoni és derekegyházi juhászok eszközleltára arra enged következtetni, hogy intenzíven foglalkoztak sajtkészítéssel. A sámsoni „sajtházban” egyébként már 1789-ben is voltak ilyen eszközök. 1813-ban Derekegyházán 70 db kis teknő, 11 db nagy dézsa, 7 kisebb dézsa stb. szolgálta a sajtkészítést. Sámsonban 38 nagy teknőt, 3 nagy dézsát, 4 fenyőfa túrós bödönt vettek leltárba. A sámsoni juhállomány megoszlása 1813-ban Selymes nyájban Közönséges juhnyájban Magyar juhnyájban

db 1154 2230 2093

Tartottak Sámsonban 15 szamarat is. A juhokat két számadó juhász és 12 bojtár őrizte a helybeli tisztség felügyelete alatt. Az egyes uradalmakból a jószágot időnként átirányították a másikba, nem egy ispánságon, hanem kerületen belül. 1822. év har­ madik negyedében a sámsoni uradalomban 5825 juhot vettek át az előző negyedévi leltárból. Ehhez jö tt „más uradalmakból” 450, tehát az állomány 6275 db. A kiadások közt szerepel az a tétel is, hogy a szénási juhmajorba 750 db-ot, a mágocsi juhmajorba 898 db-ot vittek át. A vásárhelyi uradalom juhászata a kenyerei uradalomban ka­ pott helyet. Itt a selyemgyapjas juhok egy különösen igényes fajtáját, a pepignier nyájat tartották. 1822-ben 432 db, 1827-ben 915 db a létszám. A számvevő írta 1827 feb­ ruárjában: „Több rendű próbakalkulusokból kisülvén az, hogy a legnemesebb ju­ hoknak darabjától mindennemű kiadásoknak, vagy terheknek levonása után még a mostani leszállított gyapjúárhoz képest is legalább 4 forintot váltócédulában várni lehessen, azért az 897 darabokra felvett kenyerei juhok után 3588 forintot váltócédu­ lában ...esztendőnként várni lehessen.” A vásárhelyi kerület gyapjúhozama 1827-ben150151

Selyembirka nyáj Közönséges j uhnyáj Egy éves közönséges juhok

Tiszta gyapjú mázsában 15 13 5 29

Az 1827. évi birtokfelosztás a juhászaiban is lényeges változást hozott. A Jó­ szágismertető írta: „Szintúgy volt a juhászat is már akkor képviselve, akörül magának legtöbb érdemet szerzett Erdélyi József, a közös javak igazgatója (1821. óta). Javas­ latára szereztettek meg már akkor jeles tenyészállatok a herceg Lichnowsky-féle 150 CsmL (Szf) Árv. ügy. 3. kötet. 151 Ol. KcsL P 397. 206. d. A. 3. 91.

122

juhászaiból. Azonban a juhtenyésztés is csak 1828. után vergődött nagyobb nemes­ ségre és jelentőségre.” 152 Legnagyobb ütemben fejlődött a juhtenyésztés Mágocson. 1830-ban 7400 darabból álló állomány 1848-ra megkétszereződött. Lichnowsky, Gaizler és Lamberi fajtákat tartottak. A vásárhelyi uradalom sertésnyája az év nagy részében Szikáncson tartózkodott. A kenyerei ispánság számadásaiból kitűnik, hogy az egész nyájat a serház mellett telel­ tették, ahol rossz időben abrakot is kaptak. „A békövetkezett téli üdők miatt a rideg sertésnyáj, mely 431 darabból álló, per 3 icce, 556|| pozsonyi mérő rostaaljat emész­ tett meg.” Az anyakocák természetesen Szikáncson maradtak, ahol le is fialtak. 1826. decemberében jelenti a tiszttartó, hogy „a kocák a malacozást már elkezdték karácsony tájban, azok Szikáncson árpával tartatnak, naponként egyre 4 icce árpa adatván.153 Az uradalom szükségére befogott hízók is kaptak árpát, de többnyire már kuko­ ricán híztak. Egy hízó 5 pm kukoricát „emésztett el” . Az 1822—1827. évek átlagában a vásárhelyi uradalom 60—100 öreg hízót és 20—30 süldőt hizlalt. Évente 100—250 malaccal gyarapodott a nyáj. A sertések száma a többi uradalomban sem nagyobb. A vásárhelyi uradalom sertéseinek megoszlása 1822—1827. évek átlagában154 Öreg

Harmadfű

Süldő

Idei malac

db Kan 8.1 Ártány 18,2 Koca — magló 61,4 — miskárolt 0,6

5,1 61,0 61.6 11,5

6,7 81,6 39,8 1,7

39,1 70.6 68,5 0,0

A malacok és maglók fejlődésének serkentéséül árpát adtak abraktakarmány­ ként. A felhasznált mennyiség az állatok létszámától, évszaktól, időjárástól is függött. A téli hónapokban átlag 200—400 pm árpa fogyott el, nyáron csak a tizedrésze. Az uradalom legfőbb gazdasági irányítása a gazdaságosság szempontját e téren is igye­ kezett érvényesíteni. Az egyik tiszti jelentésre ez a válasz érkezett Pestről: „A Vásár­ helyi Tudósításnak 11. pontja alatt előhozatik, a sertések tartására tiszta szemű árpa fordíttatik. Hasznosabb lett volna az orosházi uradalmi ocsút inkább helyben ser­ tések által feletetni, mintsem egyrészről azt csekély áron eladni, másrészben pedig a sertéseknek árpát adni, — melyre az Inspectoratus máskor figyelemmel légyen.”155 3. Iparszerű tevékenység A) Sörfőzés és pálinkaégetés A sörfőzés jövedelmezőségét Károlyi Sándor már a kezdet kezdetén fölismerte. Csongrád megyei birtokán minden helységben megindította a termelést. Eleinte ha­ szonbérlők házában, később urasági épületben. Csongrádon a sörházat többször is átépítették. Az 1808. évi újjáépítés után 32 akós rézkazán főzte a sört a Tisza-parti sorházban. Mellette az elmaradhatatlan pálinkafőző. A vizet a Tiszából „állásos 152 A mágocsi uradalom 1860, 16. 153 Ol. KcsL P 407. 177. cs. 77. 151 Uo. P 397. 206. d. A. 3. 8, 11, 20, 21, 22, 36, 40, 41, 54, 65, 69, 79. 155 Uo. P 407. 177. cs. 77. sz.

123

hidakkal” meregető kútból nyerték. A szentesi serház a várostól északnyugatra, a Hékéd telek szélén, a Kurca vize partján helyezkedett el. Még Harruckern báró épít­ tette. Özvegy Károlyiné a falba „új találmányos tüzelőkatlant bérakatott, 42 akót tartó réz serfőző üstöt csináltatott.” Az épület hossza 29 öl, szélessége 6 öl. 1810-ben teljesen újjáépítették. A szegvári serház a helység végén, a Kórógy és Kurca erek között épült, egészen téglából. Serkazánja 40 akós. A gabonakonjunktúra idején magtárrá alakították át. A serház tehát mindenütt vízparton épült, a város külső szélén, hiszen rengeteg vizet használt fel és nagy bűzzel járt. Nem véletlen, hogy Vásárhelyen is a 18 század első felében a serházak a városon kívül, a Kistó ér partján épültek. A legutóbbit, a legnagyobbat a régi sörházak helyén 1804-ben kezdték épí­ teni. Négy évig készült. A 90 öl hosszú, 7 öl széles, emeletes, zsindelytetős épület 246 808 Ft-ba került. Vörös márványból készült 60 köblös csíráztató kádja, márvány­ lapokkal borított falai nemcsak az uradalom tőkeerejét, hanem a korszerűségre tö­ rekvését is jelzik. Az egyik serfőző üst 40, a másik 60 akós. Nemcsak a helyi fogyasz­ tást látta el, hanem a környéket, sőt távolabbi városokat is. Évente 1800 hordó sör került ki. 1855-ben Palugyai így említi: „Kívül pedig a városon, a városi házak szélé­ ben nagy ser-, pálinkafőző és olajmalomház, hol hajdanában az uradalom által az egész országban legjobb ser főzetett, s mint olyan, Pestre és az ország egyéb vidékeire szállíttatott.”156 A serházban pálinkát is főztek. A melléktermékeket ökrök és sertések hizlalására használták. Tehát a serház egy mezőgazdasági terméket feldolgozó „komplex” üzemnek tekinthető. A pálinkaégetés a serfőzéssel együtt földesúri jog. A lakosság a maga szükségére kizárólag törkölypálinkát készíthetett. Természetesen az uradalom is fölhasználta a törkölyt. A présház megépülése óta a borseprőből is pálinkát főztek. Az egyik pálinkafőző a présháznál, a másik a serháznál működött. Az utóbbinál igen jelentős mennyiségű gabonapálinkát állítottak elő. Az 1820-as évek átlagában kb. 200 pm kétszeresből (búzából) és 200 pm árpából főztek gabonapálinkát. 1826 júliusában az uradalmi szeszfőzde seprőből 96 akó, gabonából 46 akó, törkölyből 14 akó, szilvá­ ból 2 akó pálinkát állított elő. A pálinkát kizárólag urasági korcsmárosok mérhették. Kaptak a pálinkából derekegyházi veteraniusok, de még a jármos ökrök gyógyítására is jutott belőle. A pálinka a kor szokása szerint mindig 32 fokos. Ezt eladáskor felhígították 23 fokosra. Ha viszont a pincében 23 fokos pálinkát tároltak, átszámolták az elszá­ moláskor 32 fokosra. B) Olajütés A 18. században nélkülözhetetlen étkezési és világító olajat a lakosság lenmag­ ból, tökmagból, repcéből maga állította elő. Az olajsutúk után malomtaksát fizettek a földesúrnak. A földesúr olykor természetben is részelni kívánt az olajból, olykor lenmagot követelt. A nagy serház építésekor, annak szomszédságában olajmalmot rendeztek be. Az olajütés évtizedekig jó hasznot hozó vállalkozásnak bizonyult. Intenzitását a raktáron levő és az olajütésre kiutalt készletek érzékeltetik. Az 1820-as évek elején átlag 2000 pm repce található a raktáron, melyből havonta 350pm-t utaltak ki olajütés céljára. 1825-ben úgy a repcekészlet, mint a havi termelés megkét­ szereződött. 1826 decemberében a 16 olajmalmi ló 330 pm repcét sajtolt ki. 5610 font szelíd- és 1566 font vadrepceolaj a préselés eredménye. 1827-ben az olcsó olajárak166 P alugyay 1855, 523.

124

ra panaszkodott a tiszttartó. Ekkor az olajmalomban 35 560 Ft tőkéje feküdt az ura­ dalomnak. Ennek 6%-os kamata 2133 Ft 36 kr. lett volna. A malom csak 1997 Ft tiszta hasznot hozott. Az ilyen csökkenő bevétel elvette az uradalom kedvét a 19. század első felében oly szépen profitáló olajmalmi vállalkozástól. Kiadták haszon­ bérlőknek. C) Deszkametszés A vízen érkező faáru feldolgozása gerendává, deszkává, lécekké nélkülözhetet­ len ipari tevékenység. Tudunk arról, hogy Szolnokról tengelyen fuvaroztak gerendát, de a faárú nagyobb részét az olcsóbb víziúton úsztatták le a Tiszán. Vásárhelyen a 19. század elejétől kimutatható a deszkametszők jelenléte. Az uradalom „fűrészgyá­ rat” állított fel. Az egyik Körtvélyesen, a Tiszánál, a másik a Serház melletti gazdaság épületében működött. Sajnos az uradalmi elszámolásokból nem tudjuk kimutatni a deszkametszés jövedelmét, mert egy rovaton vezették a lisztes és olajütő malmok bevételével, amely együttesen olykor 10 000—12 000Ft-ra is rúgott. 1804-ben 12 ember végezte a hatalmas méretű körtvélyesi fűrészházban a munkát. 1827-ben a felértékelésnél a többi épület közt sorolva felemlítették a deszkametsző színt. D) Téglaégetés A téglaégetés földesúri jogát Károlyi kezdettől érvényesítette. Téglavetők jelen­ létére utal, hogy az 1738-as pestis az „Uj utca nevű várostizedben szállásoló idegen téglavezetők közt” kezdett pusztítani.157 A nagy téglavezetőház eredetileg a város épülete lehetett. Az átutazó katonaság 1739 telén a helység 30 lakóháza mellett ennek tetejét is eltüzelte. Téglára az uradal­ mon kívül eleinte csak a városi kommunitásnak és az egyháznak volt igénye. Olykor Debrecenből is hozattak cserepet. Később előfordult, hogy az uraság kölcsönadta nekik téglaégető telepét. Máskor cseréppel, téglával segélyezte őket. A tégla iránti nagyobb érdeklődés a 18. század második felétől jelentkezett. Az addig deszkából, fából tákolt kémények építését megtiltotta a vármegye. A nádból font kerítéseket is fel kellett számolni a sok tűzvész miatt. Az első uradalmi téglavető a Kistó ér közelében, a mai Kutasi út mentén műkö­ dött. A másikat a Csomorkányi út mellett állították fel a Kistó közelében. A 19. században mindkét téglavető helyére tőkés téglagyárak települtek. A Kutasi út men­ tén a városi téglagyár az urasági épületeket is fölhasználta. A Csomorkányi úton a Franciszti téglagyár települt rá az uradalmi téglaégetőre. A 18. század utolsó negyedében felvett inventárium szerint a 4 téglavető asztal, a 33 vetőforma, 14 talicska és egyéb eszközök „a város végén Sámsonba vezető út mellett fekvő depositoriumban” kaptak helyet. A tégla iránti egyre növekvő keres­ letet az uradalmi kemence nem győzte kielégíteni. Néha a város haszonbérbe kapta valamennyi időre. 1848-ig sem a város, sem magánosok saját téglagyárat nem tart­ hattak fönt. Szentesen még a Gyulai uradalom éveiben állítottak fel téglaégetőt a vásárhelyi út mentén. „Egy gödörben égetetlen téglából épült 42 000 tégla égetésre alkalmazta­ tott nagyságú 4 lyukon fűlő deszkatetejű kemence, mellette 12 kőlábon álló nádas te­ tejű nyerstéglát szerelő szín” állott. A téglamester ezer db kiégetett tégla után 5 Ft-ot, minden tízezer tégla után 1 köböl búzát kapott. Csongrádon a Pesti út mentében 50 000 db tégla égetésére alkal15’ Szeremlei 1901, 3: 272.

125

mas kemence működött. A „téglász” fizetése 1000 tégla után 5 Ft, 10 000 tégla után 1 köböl búza. 1813 után elmaradt a búzabér, a pénzbeli fizetés 4 Ft-ra csökkent. Orosházán is alkalmaztak téglamestert, de az csak az uradalom szükségére állított elő téglát. Vásárhelyen a Serház menti téglagyár 80 000 téglát készített, a Csomorkányi út melletti téglagyár ugyanannyit. A termelésről kevés és közvetett adattal rendelke­ zünk. A kimutatások szerint az 1820-as években a téglavetésekre fordított költség havonta nem érte el a 200 Ft-ot, míg a bevétel megközelítette az 1000 Ft-ot.158 A lakosság az egész korszakban a tégla magas árára panaszkodott. Az uradalom többször hangoztatta, hogy a téglagyártás alig hozza meg a ráfordított költséget. A 18. században az uradalom a saját épületeihez is kevés téglát használt föl. Tégla­ alapra vályogfalakat húzott. Az 1790-es és az 1810-es években építették át épületeiket téglafalakra. A tiszti följegyzések ilyenkor mindig úgy említik, mint új épületet, ami olykor félreértéshez vezet egy-egy épület keletkezését illetően. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a Csongrád-vásárhelyi uradalom kezdetben külterjes állattenyésztésre rendezkedett be. Az 1810-es évtől a juhtenyésztés emelke­ dett nagyobb jelentőségre. Kiszorította az addig nagy gonddal tartott ménest. Fláttérbe került a rideg marhatartás. A földművelésbe egyre nagyobb területet kapcsol­ tak be. Gabonaféléket, takarmány- és ipari növényeket termeltek. Az állattenyésztés a belterjesség felé haladt. A 19. század fordulójától az uradalmi bevételek közt az ipari tevékenységből eredő jövedelem sem hagyható figyelmen kívül. Az uradalmi gazdálkodásnak az 1827. évi birtokfelosztás után is jelentős jövedelemforrásai a különböző földesúri bevételek. A majorsági gazdálkodás felgyorsultan haladt a szak­ szerűen irányított mezőgazdasági termékeket részben előállító és részben feldolgozó nagyüzemi gazdálkodás felé.

159 Ol. KcsL P 394. 28. cs. 3. sz.

126

FORRÁSOK:

1. Irodalom 1860 A mágocsi uradalom Csongrád vármegyében. Jószágismertetés. 1. füzet. OMGE. Pest. Barta László 1979 A szentesi örökváltság. Csongrád megyei könyvtári füzetek. 10. sz. Szeged. Éble Gábor 1911 A Nagykárolyi Gróf Károlyi Család összes jószágainak birtoklási története. 1—2. kötet. Budapest. Forray József Sándor 1934 Szemelvények Szegvár múltjából. Szeged. 1864 Jószágismertető. 3. füzet. Pest. Kovács Katalin 1977 Csongrád város a XVIII. században. In : Mozaikok Csongrád város történetéből. Csongrád. Kovács Ágnes 1979 Az úrbéres viszony alakulása a csongrád— vásárhelyi uradalom mezővárosaiban (1722— 1848) AtSz 21: 3—4 414—431. László Gyula— Tan László—Nagyistók Sándor 1978 Régmúlt és jelen a Vidre partján. Felgyő. Ortutay Gyula (szerk.) 1979 Magyar Néprajzi Lexikon. 1—2. kötet. Budapest. Nagy Gyula 1965 Orosháza története és néprajza. 1—2. kötet. Orosháza. Ifj. Palugyay Imre 1855 Békés—Csanád, Csongrád és Honth vármegyék leírása. Pest. Szeremlei Sámuel 1901—1911 Hódmezővásárhely története. 1—5. kötet. Hódmezővásárhely. Tárkány Szűcs Ernő 1961 Vásárhelyi testamentumok. Budapest. Tóth Tibor 1978 A mernyei uradalom a feudális rend utolsó korszakában. Agrártörténeti Tanulmányok 5. 2. Levéltár a) Országos Levéltár. A Károlyi család nemzetségi és fóti levéltára. P 392. Törzsanyag 1527—1809. P 397. Acta oeconomica. 1590— 1882. P 398. Missiles 1601—1945. P 407. Közös kormány 1828—1877. S 82. Térképtár. T 20. Károlyi levéltár terveinek jegyzéke. b) Csongrád megyei Levéltár Szentesi Fióklevéltára Csongrád vármegye nemesi közgyűlésének iratai 1647—1786. Vegyes összeírások. Csongrád vármegye nemesi közgyűlése árvákra ügyelő küldöttségének iratai 1795—1848. c) Csongrád megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Fióklevéltára Hódmezővásárhely város Tanácsának iratai 1691— 1848. Tanácsi iratok Tanácsülési jegyzőkönyvek Legelőelkülönzési iratok Becsűk jegyzőkönyve Szeremlei Sámuel irodalmi hagyatéka

127

LABÁD I LAJOS

A S Z E N T E S I K É P V IS E L Ő -T E S T Ü L E T I S Z O C IÁ L D E M O K R A T A F R A K C IÓ ÉS A M O Z G A L O M K A P C S O L A T A (1 9 2 9 — 1937) BEVEZETÉS A képviselő-testület újjáválasztása 1929-ben Az 1920-as évek elejétől mind sürgetőbb igény mutatkozott egy általános közigazgatási reform bevezetésére, melynek intézkedései kiterjednének a helyi önkor­ mányzati testületekre: a megyei törvényhatósági bizottságokra és a városi képviselőtestületekre egyaránt. Ezek tagjait ugyanis 10— 15 éve választották egy régen elavult törvény alapján.1 Bethlen miniszterelnök már 1922 elején — az Egységes Párt létrehozásakor — ígéretet tett a közigazgatási reform bevezetésére, de politikai meggondolásból annak kivitelezését egyre halogatta. A konszolidáció idején látta elérkezettnek a kérdés napirendre tűzését. 1927-től egyre-másra születtek az erre vonatkozó elképzelések, melyek 1929 júniusában nyertek végleges formát. A közigazgatás átszervezéséről kibocsájtott 1929/XXX. te. intézkedett az önkormányzati testületek újjászervezéséről.2 Nevezett törvény tovább szűkítette a már eddig is jócskán megnyirbált megyei és városi önkormányzati hatáskört. Jelentőséget csupán azáltal nyert, hogy a helyi önkormányzati testületek újjáalakításának kimondásával, az új választások elrende­ lésével lehetőséget adott a lakosság véleményének kinyilvánítására. A kormányzat természetesen gondoskodott arról, hogy e véleménynyilvánítás megfelelő korlátok között érvényesüljön. Ezt alapvetően a virilista rendszer érintetlenül hagyásával kí­ vánta biztosítani. A virilizmus továbbélése Szentesen is azt jelentette, hogy az 1929/XXX. t. c. értelmében 200 főről 80 főre csökkentett városi képviselő-testület felét a legtöbb adót fizetők alkották, s csak 40 volt azoknak a képviselőknek a száma, kik a választójoggal rendelkező lakosok akaratából, választás útján kerültek be a város önkormányzati testületébe. A kilátásba helyezett választás igen lényeges változást eredményezett a városban működő különböző ellenzéki pártok egymáshoz való viszonyában. Dönteniük kellett arról, hogy külön-külön indulnak-e harcba a mandátumokért, vagy közös platfor­ mot kialakítva, együttesen veszik fel a küzdelmet a helyi kormánytámogató párttal. Konkrétabban: a helyi polgári ellenzéki pártok hajlandók-e közeledni, választási szövetségre lépni a munkássággal, illetve annak legális pártjával, a Szociáldemokrata Párttal és fordítva. Az e kérdésre adott válasz döntően meghatározhatta az újonnan alakítandó városi képviselő-testületben az ellenzék számszerű súlyát, térnyerését, összetételét. 1 1929 előtt 1914-ben, ill. 1917-ben tartottak utoljára képviselőválasztásokat Szentesen, az 1871/XVIII. t. c. és az ezt részben módosító 1886/XXII. t. c. alapján. A virilis névjegyzéket pedig 1918-ban igazították ki utoljára. Ez azt jelentette, hogy a városi képviselő-testület választott tagjainak egy része (50 fő) 15 éve, a másik része (50 fő) 12 éve, a virilis tagjai pedig (100 fő) 10 éve egyfolytában tagja a képviselő-testületnek. CsmL (Szf) 1929. nov. 25-i Szentes város kgy. jkv. 310. sz. 2 Csizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létre­ jöttéig. Bp. 1976. Akadémiai Kiadó 371—384. 1.

129

A munkásmozgalom oldaláról közelítve meg a problémát, el kell mondani, hogy a Horthy-korszakban először 1929-ben nyílt lehetőség arra, hogy a megye, illetve a város ügyeit irányító önkormányzati testületekbe ne csak a földbirtokosok, jómódú gazdák, polgárok és értelmiségiek, hanem a munkások és agrárproletárok képviselői is bekerülhessenek. Ez természetesen nagymértékben múlt a munkásság szervezettségén, harckészségén. Általánosságban megállapítható, hogy az 1929-ben előtérbe kerülő választási ciklus pezsdítően hatott a munkásság egészére, valamint legális pártjára, a Szociál­ demokrata Pártra. A választási küzdelembe való bekapcsolódással járó új feladatok és lehetőségek aktivizálták a munkástömegeket és azok vezetőit. Az ország többi helységeihez hasonlóan, Szentes megyei város munkástömegei is élni kívántak a lehe­ tőséggel, hogy képviselőit bejuttassák az „alkotmány” féltve őrzött sáncaiba. Ennek megfelelően, 1929 közepétől a város szervezett munkásságának Összvezetőségét3 a választásokra való felkészülés kötötte le. Ezirányú tevékenysége két fő pont köré csoportosult. Egyfelől szükségesnek látták egy részletes, a helyi viszonyoknak meg­ felelő agitációs tervezet kidolgozását, melynek útmutatásai alapján sikeresen meg­ indulhat majd a széleskörű szervező munka,4 másfelől fontolóra vették egy ideiglenes szövetség kialakítását az ellenzéki polgári pártokkal a választás időtartamára. Ez utóbbi abból a reális felismerésből fakadt, hogy az SZDP helyi csoportja azáltal szá­ míthat minél több mandátum elnyerésére, ha az ipari- és földmunkásság mellett a kis­ polgárság támogatását is sikerül megszereznie. Ennek szavazataival viszont ekkor még túlnyomórészt az ellenzéki Kossuth Lajos pártkörök rendelkeztek.5 Ugyanakkor az is nyilvánvaló volt, hogy a biztos siker érdekében a polgári pártok sem nélkülöz­ hetik a munkásszavazatokat. Ilyen körülmények között nem látszott akadálya annak, hogy a változást igénylők egy táborba tömörüljenek, s választási szövetségre lépve, minél több ellenzéki képviselőt juttassanak be az újjáalakuló megyei és városi kép­ viselő-testületekbe. A választási szövetség létrehozása ellen a pártközpontoknak sem lehetett kifogása, hisz ehhez az ő gyakorlatuk szolgáltatta a példát. Ismert volt, hogy az 1922-es nemzetgyűlési választások idején a Szociáldemokrata Párt központi vezetősége kiáltványban mondta ki, hogy: „A szociáldemokrata párt teljes erejével fog össze mindazon ellenzéki pártokkal és elemekkel, amelyeknek múltja és prog­ ramja biztosíték arra nézve, hogy a demokráciának őszinte hívei és harcosai...” A polgári liberális pártok pedig szívesen vették az SZDP közeledését.6 Nehéz lenne kimutatni, hogy Szentesen melyik oldalról tették meg a kezdő 3 Az Összvezetőség (vagy Szakszervezeti Bizottság) a helyi mozgalom legmagasabb fóruma volt, mely a szakmai csoportokat fogta össze. Tagjai a működő szakszervezetek vezetőiből került ki, kik általában egyúttal a pártvezetőségnek is tagjai voltak. Összetételénél fogva biztosította a szakszerve­ zetek irányításában a párt vezető szerepét, döntött minden olyan kérdésben, amely a szervezett mun­ kásokat érintette. Szótöbbséggel hozott határozatai kötelező erejűek voltak minden szervezett dol­ gozó számára. E rdei M ihály és T örök J ános elbeszélése alapján közli B arta L ászló— G ecsényi L ajos—Schneider M iklós : Szuronyok árnyékában 1890— 1939. Dokumentumok a szentesi mun­ kásmozgalom történetéből. Szentes, 1969. MSZMP Szentes városi Bizottsága és Szentes Város Tanácsa VB 20. 1. 4 VDCSMMT 1919—1944. Szeged, 1977. Szerkesztette: Serföző Lajos. MSZMP Csongrád megyei Bizottsága és Csongrád megyei Tanács VB. 284— 286. 1. 141. dók. — A szentesi szervezett munkásság Összvezetőségének üléséről felvett jegyzőkönyv. 6 Ebben az időben Szentesen két Kossuth Lajos Pártkör működött: az 1913-ban alakult, Fábián Nagy András vezetése alatt álló Szentesi Kossuth Lajos Pártkor, és az ebből 1925-ben kivált Szentesi 48-as Kossuth Lajos Pártkör, Soós Bálint vezetésével. A két párt közül az első volt a jelentő­ sebb, mely a néveltérés ellenére megfelelt az országos Függetlenségi 48-as Kossuth Párt helyi szerveze­ tének. CsmL (Szf) 1138—1/1938. 1. sz. 4123/1930. sz. alispáni általános ir. 6 Serfőző L ajos : A Magyarországi Szociáldemokrata Párt a parlamentben 1922—1926. Bp. 1967. Akadémiai K. 47—49. 1.

130

lépést a szövetség kialakítása felé. Tény az, hogy az Alföldi Újság 1929. október 15-én már arról értesithette olvasóit, hogy: „Közös listával szavaz a megyei és városi vá­ lasztáson a polgárok és munkások szövetsége.”7 Ezt megelőzően hosszas tárgyalások folytak a Kossuth Lajos pártok és az SZDP vezetői között, melynek eredményeként létrehoztak egy közös szervet, a ,,Polgárok és Munkások Választási Végrehajtó Bizott­ ságát", mely hivatva volt irányítani a november elején esedékes megyei, majd ezt követően a városi képviselő-testületi választások előkészületeit. Elsőként programot dolgoztak ki, melyben körvonalazták a szövetkezett pártok főbb törekvéseit. Harcot hirdettek az általános, titkos választói jogért, szólás- és sajtószabadságért, s általában, minden emberi és polgári jogért. Előirányozták a közterhek enyhítését, a városi pót­ adók mérséklését, valamennyi társadalmi osztály számára kedvező városi beruházá­ sokat. A munkásságnak és iparosságnak elsősorban munkaalkalom teremtését, a gazdálkodóknak jó utakat, terményeik jobb értékesítését ígérték. A kereskedők érde­ keit össze kívánták egyeztetni a gazdaérdekekkel.8 Ezzel a programmal kezdték meg választási küzdelmüket, melynek nyitányát az október 13-ra szervezett népgyűlés jelentette. A gyűlésen a szövetkezett pártok országos és helyi vezetői részletesen ele­ mezték a kialakult politikai és gazdasági helyzetet, rávilágítva a legégetőbb problé­ m ákra és azok megoldásának lehetséges módjaira. A szentesi születésű Szeder Ferenc,, volt szociáldemokrata országgyűlési képviselő, beszédében kitért a létrejött választási szövetség fontosságára. Kijelentette, hogy „... Az idő, a nyomorúság kovácsolt össze bennünket. A nyomor frontja addig szélesedett ki, hogy ma már együtt van a kispolgár, a kisiparos, a kiskereskedő a munkássággal. Közös a nyomorúságunk, kö­ zösen kell fel is sorakoznunk...”9 Október 20-án a város 10 különöbző pontján szer­ vezett hasonló gyűléseket a Polgárok és Munkások Választói Végrehajtó Bizottsága, biztosítva, hogy az általuk összeállított program minél szélesebb tömegekhez eljus­ son.10 A népgyűlések szervezésével párhuzamosan összeállítottak egy közös ellenzéki listát, melyen a szövetkezett pártok képviselőjelöltjei szerepeltek.11 A gondos előkészítő munka meghozta az eredményét. A polgárok és munkások szövetsége jelentős sikert ért el a városi képviselő-testületi választásokat megelőző, annak főpróbájának is tekinthető megyei törvényhatósági bizottsági választásokon. A Csongrád megyei Törvényhatósági Bizottság 72 választott képviselői helye közül Szentes egymaga 22 mandátum felett rendelkezett.12 Az 1929. november 3-án lezaj­ lott választásokon a 22 megyei mandátumból 16-ot a közös listán induló Kossuth Lajos pártkörök és az SZDP szereztek meg. A 16 ellenzéki mandátumból 5 a SZDP szentesi csoportjára esett.13 Ezek az eredmények bebizonyították a választási szövetségre lépett pártok ve7 Alföldi Újság, 1929. okt. 15. 8 Alföldi Újság, 1929. okt. 13.; okt. 15.; dec. 1. 9 Alföldi Újság, 1929. okt. 15. 10 Alföldi Újság, 1929. okt. 22. 11 Tájékoztató a megyei választásra. Alföldi Újság, 1929. nov.l. 12 A Csongrád megyei Törvényhatósági Bizottság taglétszáma összesen 202 fő volt, ebből virilis. jogon 72 fő, választott képviselőként 72 fő, egyéb jogcímen pedig 58 fő jutott be. Országos Törvénytár (1929. 382. 1. A) tábla. 13 A megyei mandátumhoz jutott 5 szentesi szociáldemokrata képviselő: Vajda Imre földmun­ kás, Buzi Sándor földmunkás, Feuerer János asztalosmester, Kádár Sándor kőművesmester és Molnár Imre cipész. Alföldi Újság, 1929. nov. 5. A megye más helységeiből még 5 szociáldemokrata került be a megyebizottmányba, a szentesieken kívül. Az SZDP tehát összesen 10 mandátumot szer­ zett Csongrád megyében. Ugyanebben az időben a hódmezővásárhelyi törvényhatósági bizottságba 7, a szegedibe 6, a Csanád megyeibe 4 szociáldemokrata bizottsági tag került be. T amasi M ihály : A dol­ gozók harca a nyomor és kizsákmányolás, az ellenforradalmi rend ellen 1929.—1935. Szeged, 1971. MSZMP Csongrád megyei Bizottsága 19—20.1. (Megjegyzés: Téves B arta— G ecsényi—Schneider : id. művének 110. oldalán az a megállapítás, miszerint Gunst Sándor (vaskereskedő!) és Soós Bálint

131

zetői előtt, hogy helyesen mérték fel az erőviszonyokat. Tovább erősödött azon hitük, hogy csak összefogva tudnak komolyabb eredményeket elérni a kormánypárti listával szemben. Ez annál is lényegesebb volt, mivel közeledett a városi képviselő-testületi választás, melyen a megyeinél keményebb küzdelemre volt kilátás. Sejteni lehetett, hogy a városi képviselő-testület 40 választott képviselői mandátumáért szervezetteb­ ben fog a kormánypárt harcba indulni, tanulva a megyei választásokon elszenvedett vereségből. Az ellenzéki választási blokk fenntartására és erősítésére tehát méginkább szük­ ség volt. Ez magyarázza, hogy a szövetség kereteinek bővítésére adódó lehetőséget azonnal megragadták. Két héttel a megyei választások után ugyanis az eddig a kor­ mány ttámogató Szentesi Kisgazda Pártkör és a Szentesi Alsópárti 48-as Kisgazda Pártkör14 vezetősége bejelentette, hogy felhagy a kormány támogatásával és ellen­ zéki programmal fog indulni a városi képviselő-testületi választáson.15 Döntésük indokait és a választási harc menetére való elképzelésüket a következőkben foglalta össze Bálint József, a pártkörök elnöke: „Mindannyian érezzük, hogy elég volt, tovább nem bírjuk a terheket, tovább nem mehet így. Nekünk az ellenzéken van a helyünk, a függetlenségi érzelmű polgárság nem tolhatja tovább ennek a kormánynak a szekerét. Ezért fogjunk össze a Kossuth Párttal, a Kossuth Párt pedig a munkáság­ gal. ”16A Kossuth Lajos pártok és az SZDP elfogadták szövetségesül a Kisgazda Párt­ kört és a 48-as gazdakört. Ilyen felállásban folytatták a választási küzdelmet, immár a városi választásokra koncentrálva. Rövid időn belül 18 választási értekezletet szer­ veztek, melyek középpontjában a már korábbról ismert közös program ismertetése és elfogadtatása állt.17 Nagy gondot fordítottak a közös ellenzéki lista összeállítására, mely ezúttal, a szövetség kibővülése következtében, még nagyobb körültekintést igényelt, mint a megyei választások előtt. Olyan listára volt szükség, melyben a szö­ vetkezett pártok jelöltjei az adott párt tényleges súlyának megfelelő arányban szere­ pelnek. Csak így lehetett elérni azt, hogy egyugyanazon listára szavazzon a kisgazda, a kisiparos, a kiskereskedő és a munkás. Nincs adat arra nézve, hogy milyen mérvű viták folytak az ellenzéki lista összeállítása körül, de tény, hogy a nyilvánosságra hozott listán a jelöltek pártösszetétele híven tükrözte a szövetségben résztvevő pártok 1929-ben meglevő súlyát. Az ellenzéki jelölő listán a 40 választott képviselői hely a következőképpen oszlott meg:18

(gazdálkodó!) szentesi szociáldemokrata képviselőként került volna be Csongrád megye törvényható­ sági bizottságába. Nevezettek, Kossuth-pártiak lévén, a közös ellenzéki listán jutottak be, de nem szo­ ciáldemokrata jelöltként. Ezt az észrevételt M ikecz J ános megerősítette 1978. május 18-án Szentesen elhangzott előadásában. CsmL (Szf) hangfelvétel.) 14 A Szentesi Alsópárti 48-as Kisgazda Pártkor 1914-ben, a Szentesi Kisgazda Pártkör pedig 1921-ben alakult. Mindkettő élén Bálint József gazdálkodó állt. CsmL (Szf) 1138—1/1938. 1. sz. 4123/1930. sz. alisp. ált. ir. 15 Napi hírek. Az ellenzékkel karöltve mennek neki a városi választásnak a 48-as körök. Alföldi Újság, 1929. nov. 29. 16 Alföldi Újság, 1929. dec. 10. 17 Ellenzéki népgyűlés a Tyúkpiac-téren. Alföldi Újság, 1929. dec. 3.; Éles választási küzdelem. Alföldi Újság, 1929. dec. 10. 18 A z ellenzéki jelöltek foglalkozás szerinti megoszlása: értelmiségi 9 (22,5 %); gazdálkodó 15 (37,5 %); iparos-kereskedő 8 (20 %); munkás 8 (20 %). A z SZD P jelöltjei voltak: Vajda Imre földmun­ kás, Buzi Sándor földmunkás, Ambruzs Albert építőmunkás, Molnár József építőmunkás, ifj. Szőke Ferenc építőmunkás, Kádár Sándor kőműves mester, Feuerer János asztalos mester, Molnár Imre cipész. (Vajda Imrét és ifj. Szőke Ferencet két választókerületben is jelölték!) Az ellenzéki jelölőlistát közölte az Alföldi Újság, 1929. dec. 15-i száma. Ajelöltek pártok szerinti hovatartozásának eldönté­ séhez segítséget nyújtott a Szentes város területén működő egyesületekről készített nyilvántartás. CsmL (Szf) 1138—1/1938. 1. sz. 4123/1930. sz. alisp. ált. ir.

132

Kossuth párti jelölt Szociáldemokrata párti jelölt Kisgazdapárti (és 48-as kör) jelölt Polgáripárti-kormánypárti jelölt

— 20 (50%) — 10 (25%) — 9 (22,5%) — 1 (2,5%)

A közelgő városi képviselő-testületi választásokra természetesén a kormánypárti oldalon is nagy buzgalommal készültek. Tevékenységük nagyrészt arra irányult, hogy megbontsák az ellenzék egységét. Különösen érzékenyen érintette őket a Kisgazdapárt állásfoglalása, mely által a gazdatömegek jó részének szavazatától estek el. így agitációjuk során elsősorban a kisgazdákat igyekeztek rábírni az ellenzékkel való sza­ kításra. A gazdakörök vezetőit különböző ígéretekkel halmozták el, kilátásba he­ lyezve nekik, hogy jelölik őket a kormánypárti listán, ha felhagynak az ellenzék támogatásával.19 A Kossuth Pártot és a kispolgári tömegeket a szentesi munkásságra szórt képtelen vádak hangoztatásával igyekeztek eltávolítani az SZDP-től. A kor­ mánypárt vezéralakja, dr. Szeder Ferenc János országgyűlési képviselő például az egyik választási nagygyűlésen azzal vádolta a szentesi munkásságot, hogy a hazát nem ismerik el, és nem tisztelik a nemzet kegyeletének kifejezőjét, a magyar Him­ nuszt.20 Hogy mennyire hatástalan maradt a kormánypárt ellenzéket megbontó igyekvő akciója, az kiderült a választások eredményéből. A szavazás napját 1929. december 15-re tűzte ki az alispán. Ezen a napon a vá­ lasztók 5 választókerületben, ezen belül 11 szavazókörben szavazhattak.21 Figye­ lembe véve a későbbi évek városi képviselő-testületi választásain a szavazati jogukkal élő választók számát,22 megállapítható, hogy az 1929 decemberi választások alkalmá­ val a választópolgárok részéről viszonylag nagy érdeklődés volt tapasztalható. A szavazati joggal rendelkező 6601 szentesi polgár közül 3825 adta le szavazatát, tehát a választók 57,9 %-a élt szavazati jogával.23 Az egyesült ellenzék jelentős sikereket könyvelhetett el magának. Az öt választókerület közül háromban az ellenzéki lista 100%-os győzelmet aratott, egy választókerületben a kormánypárti lista futott be, egyben pedig vegyes eredmény született. A 40 választott képviselői mandátumból az ellenzék 24-et (60%) szerzett meg, a ma­ radék 16 mandátum (40%) a kormánypártnak jutott.24 A 24 ellenzéki mandátumból a Kossuth Párt 11-et (45,8%); a Kisgazdapárt (és 48-as Kör) 7-et (29,1 %); az SZDP 6-ot (25%) mondhatott magáénak.25 Ezek az eredmények nem kis bizakodást váltottak ki ellenzéki oldalon a jövőt illetően. Ennek szemléltetésére elég csak két sajtó tudósítást egybevetni. Az egyik 1917. április 22-én jelent meg, egy nappal az utolsó városi képviselő-testületi válasz19 Alföldi Újság, 1929. dec. 10. 20 Éles választási küzdelem. Alföldi Újság, 1929. dec. 10. 21 A választókerületek, ill. szavazókörök részletes beosztását közli az Alföldi Újság, 1929. nov. 27-i száma. 22 Az 1932. dec. 18-i választásokon a választójoggal rendelkező polgárok 40,4 %-a élt szavazati jogával. Az 1935. dec. 19-i választásokon pedig a választók 51,1 %-a szavazott. Alföldi Újság, 1932. dec. 20.; 1935. dec. 22. 23 Alföldi Újság, 1932. dec. 20. 24 Győzött a demokrácia. Alföldi Újság, 1929. dec. 17. 25 A megválasztott 24 ellenzéki képviselő foglalkozás szerinti megoszlása: értelmiségi 4 (16,6 %); gazdálkodó 11 (45,8 %); iparos-kereskedő 4 (16,6 %); munkás 5 (20,8 %). Alföldi Újság, 1929. dec. 17. A városi képviselő-testületbe beválasztott 6 szociáldemokrata képviselő: Vajda Imre földmunkás, Buzi Sándor földmunkás, Rózsa Dobos Mihály földmunkás, ifj. Szőke Ferenc építőmunkás, Ambruzs Albert építőmunkás, Kádár Sándor kőműves mester. (Vajda Imrét két választókerületben is megvá­ lasztották. Egyik mandátumáról lemondva, Rózsa Dobos Mihály póttagból képviselővé válhatott.) U. ott, lásd még CsmL (Szf) 1929. dec. 19. Szentes város kgy. jkv. 340. sz.

133

tások után, a másik pedig a most ismertetett 1929. decemberi választásokat követően. Az elsőből megtudjuk, hogy: „Kis érdeklődés mellett történt meg a városi képviselők választása ... Ez a választás, amely igazán nem mondható Szentes város polgárai akaratnyilvánításának, reméljük, hisszük és tudjuk, hogy ez volt az utolsó választás, mely nem az egész polgárságnak az általános választói jog alapján történt szavazá­ sával folyt le. A kinevezés számban menő választáson kevés kivétellel — majdnem mind a tíz kerületben teljes számban jöttek be (... a hivatalos jelöltek.)” 26 E bizako­ dást hirdető, de kiábrándultságot sugárzó sorok mellett az 1929-es tudósítás valódi optimizmust áraszt: „Mozgalmas napja volt vasárnap Szentes városának... A va­ sárnapi választás az ellenzéki pártok diadalmas győzelmével végződött. Fényes iga­ zolása ez annak, hogy a polgárság és munkásság szabadságszerető, demokratikus politikáját a legmesszebbmenőleg támogatja és helyesli Szentes város lakosságának túlnyomó nagy többsége... A választás eredménye egyenesen megsemmisítő a kor­ mányt támogató pártokra, mert az a körülmény, hogy a betöltésre kerülő 40 mandá­ tumból 24 az ellenzéki pártoké, minden számnál ékesebben igazolja, hogy terméket­ len talaj ma már Szentes városa mindenfajta egységes párti megmozdulás számára. De tanulság ez a választás arra nézve is, hogy téves utakon jártak azok, akik a békét­ lenség üszkével próbálták megbontani az ellenzéki pártok öntudatos szövetkezését. Megtört ezen minden csalafintaság és végeredményben meghozta ez a becsületes összefogás a végső győzelmet a hazafiasán gondolkozó ellenzéki kispolgárság és munkásság részére...” 27 Ezek után nézzük meg az újonnan megalakuló városi képviselő-testület össze­ tételét. Tudjuk, hogy a város legmódosabb emberei közül 40 virilis jogon volt tagja a képviselő-testületnek. Ezek — egy-két kivételtől eltekintve — a kormánypárt oda­ adó hívei. Hozzájuk kell venni a választások során mandátumot nyert 16 kormány­ párt jelöltet, valamint a város tisztikarát, mely hivatalból tagja a képviselő-testület­ nek. A városi elöljárók, kiknek száma 15—17 között változott, szavazataikkal — már pozíciójuknál fogva is — a hivatalos álláspontot támogatták. Ezzel szemben van 24 ellenzéki listán bejutott képviselő, kiknek további akcióegysége sem garantált. A képviselők foglalkozás és társadalmi hovatartozás szerinti megoszlás az alábbiak szerint alakult:28 Foglalkozás földbirtokos gazdálkodó .gyáros magánzó ügyvéd orvos gyógyszerész tisztviselő lapkiadó, szerkesztő lelkész iparos kereskedő munkás

Mandátumok száma 8 17 5 6 9 4 3 5 2 4 6 6 5

% 10 21,25 6,25 7,5 1,25 5 3,75 6,25 2,5 5 7,5 7,5 6,25

26 Napihírek. Városi képviselők választása. Alföldi Ellenzék, 1917. ápr. 22. _ 27 Győzött az ellenzéki lista a városi képviselő-testületi választáson. Alföldi Újság, 1929. dec 17. 28 A gazdatársadalom jutott többségbe a város képviselő-testületében. Alföldi Újság, 1929. dec. 18. (A táblázatban nem szerepel a városi tisztikar!)

134

A fentiek alapján szembetűnő a gazdatársadalom fölénye, a földbirtokosok és gaz­ dálkodók együttesen 25 mandátummal rendelkeztek. Ez összesen 31,25%-ot tett ki. Náluk is nagyobb arányú volt az értelmiségi foglalkozásúak aránya, a tisztviselőket is ideszámítva 26 fő, amely 32,5 %-os arányt jelentett. Az ellenzéki pártok összefogását illetően érdemes néhány megjegyzést tenni. Elsősorban azt kívánatos hangsúlyozni, hogy a szövetkezett pártok mindegyike ideig­ lenes szövetségre gondolt, mely a választások időszakára korlátozódik. Ezt ugyan egyik párt sem hangoztatta, de a későbbiek során mindenki számára nyilvánvalóvá válhatott. Elég csak arra utalni, melyről az elkövetkezőkben még részletesebben szó lesz, hogy a szociáldemokrata képviselők a megyei és a városi képviselőtestületi sze­ replésüket egy deklaráció közzétételével kezdték, melyben részletesen ismertették képviselő-testületi munkaprogramjukat. Ez már jóval túlment a választások előttről ismert közös programnál. De szembetűnő az is, hogy igen csekély azoknak a tárgysorozatoknak a száma, melyekben az ellenzéki képviselők együtt szavaztak. Ez pedig arra utal, hogy az indítványok és interpellációk előterjesztése előtt szó sem volt az ellenzék összehangolásáról. Olyan helyzet alakult ki, mint az 1922-es nemzetgyű­ lési választások után a parlamentben, melynek lényege: „...Az új nemzetgyűlés összeülése óta semmi jele nem mutatkozott a választásokon megnyilvánuló együttműködés folytatásának. Igaz, az ellenzéki pártok szónokai lojális hangon szólották a szociál­ demokrata deklarációról, egybehangolt, közös parlamenti akciónak azonban nyoma sem volt...” 29 „Becsületes összefogás”-ról tehát csak olyan összefüggésben beszél­ hetünk, amennyiben a választási küzdelmek során a szövetkezett pártok egyike sem engedett a kormánypárt ígéreteiben megtestesülő kísértésnek. Ez a tény önmagában is igen pozitívnak értékelhető, különösen ha figyelembe vesszük, hogy ennek nem kis köze volt ahhoz, hogy a szentesi munkásság képviselői is bekerültek a város ügyeit intéző testületekbe. I. A szocialista munkásmozgalom aktív időszaka (1929— 1932) 1. A szociáldemokrata városi képviselők bemutatkozása 1929. december 19-én tartotta a városi képviselő-testület az ünnepélyes alakuló közgyűlését. A városháza tanácstermében első ízben jelentek meg a földbirtokosok, gazdák, ügyvédek és orvosok között egyszerű munkásemberek. Erre a tényre utalt megnyitó beszédében dr. Csergő Károly alispán30, midőn a következőket mondta: „... Meg vagyok győződve, hogy az új képviselőtestület, mely a választás eredménye szerint képviseli a város lakosainak és társadalmának minden osztályát, teljes oda­ adással teljesíti majd a feladatát. Hiszem és remélem, hogyha világnézeti és pártkü­ lönbségek el is választják egymástól a képviselőtestület tagjait, egymásra fognak ta­ lálni a város érdekeit szolgáló közös m unkában...”31 Az alispáni megnyitót követően ifj. Szőke Ferenc kőművessegéd, a képviselőtestület szociáldemokrata frakciójának tagja kért szót az elnöktől. Szavai nyomán 29 Serfőző Lajos: i. m. 115. 1. 30 D r . C sergő K ároly 1901-ben lépett Csongrád vármegye szolgálatába. 1922-ben főjegyzővé, 1925 májusában pedig alispánná választották. 1929-ben újabb 10 évre megválasztották alispánnak. CsmL (Szf) 257/1929. sz. Főispáni rés. 31 CsmL (Szf) 1929. dec. 19. Szentes város kgy. jkv. 339. sz.

135

egy csapásra megtört az ünnepélyes hangulat áhítata. „A Szociáldemokrata Pártban szervezett munkás, alkalmazott, földmíves és kispolgári tömegek képviselői ma első ízben jelentünk meg városunk képviselőtestületében — kezdte meg hozzászólását ifj. Szőke. — Nem mulaszthatjuk el az alkalmat, hogy rá ne mutassunk azon törté­ nelmi tényre, hogy ezek az értékes néprétegek évszázadokon át ki voltak zárva az alkotmány sáncaiból, és ma is csak alig juthattunk be a közigazgatás rendezéséről szóló törvény drótakadályain és farkasvermein keresztül városunk vezetőségébe. Ha elkésve és kevesen érkeztünk, a történelem előtt a felelősséget azoknak kell visel­ niük, akik ezt így rendezték...” A kőművessegéd félre nem érthető szavai nem kis idegességet váltott ki a jobboldalon helyet foglaló virilis és kormánypárti képviselők­ ben. Néhány hasonló hangvételű és megfogalmazású megállapítás után, ifj. Szőke Ferenc megkezdte a szociáldemokrata városi képviselő-testületi frakció munkaprog­ ramjának ismertetését. A deklarációból kiderült, hogy gazdasági téren első helyen követelik az ipar és a kereskedelem fellendítését, a progresszív adózás bevezetését. A városfejlesztés érdekében sürgős feladatnak tartják a városi közművek kiépítését, a közvilágítás megoldását, új óvodák és iskolák építését. Kívánják az egyszerű közigazgatást, ahol érvényesül az az igazság, hogy a hivatal van a népért és nem a nép a hivatalért. Szociális kérdésekkel foglalkozva, első helyen említik az olcsó és egész­ séges kislakások építését, a munkanélküliek segélyezését, a szegényápolás kifejlesz­ tését és megjavítását. Kívánják továbbá az ingyenes népoktatás bevezetését, valamint ingyenes népfürdők, strandfürdők létesítését.32 A deklaráció felolvasását követő dermedt csendet dr. Cicatricis Lajos, a jobb­ oldal prominens képviselője törte meg.33 Nem egészen jól leplezett ingerültséggel ki­ jelentette, hogy ilyen deklaráció elhangzása mellett nem lehet szó nélkül elmenni. „Nem tartom megengedhetőnek — mondotta — a múlt idők elleni sötét megálla­ pításokat, mert az a történelem meghamisítása, hogy a közhatalmat képviselő osztály kizárta volna a munkásságot bármikor is az alkotmány sáncaiból...” Határozottan visszautasította azt a vádat, hogy a becsületes polgári társadalom nem viselte volna a szívén a munkásosztály boldogulását. A deklarációban felsorolt kívánalmakat ille­ tően feltette a kérdést, hogy: miből? „Hogy csináljuk meg, amikor a társadalom ros­ kadozik a terhek alatt? Úgy próbálkozzunk, mint 1919-ben, amikor a Tyúkpiac­ térről vitték el még a cigány gyerekek is a sütnivaló libát?!...”34*Cicatricis Lajos be­ széde, azon belül is 1919 emlegetése, igen vegyes érzelmeket keltett a képviselőtes­ tület tagjaiban. A nyílt kihívásra a 19-es múltja miatt meghurcolt Vajda Imrez&, a szociáldemokrata frakció vezetője válaszolt. Méltánytalannak minősítette, hogy az 1919-es eseményekért a felelősséget arra a munkásságra kívánják hárítani, melynek köszönhető volt a még nagyöbb rombolások elkövetkezésének megakadályozása.36 32 Szenvedélyes vita a szociáldemokrata pártprogram körül a városi képviselő-testület alakuló közgyűlésén. Alföldi Újság, 1929. dec. 20. Megjegyzés: A szociáldemokrata képviselők deklarációját és a nyomában kibontakozott vitát a közgyűlési jegyzőkönyv összeállítói nem tartották megemlítésre méltónak, így az kimaradt a jegyzőkönyvből. Csak mint napirendi pontot említi meg a deklaráció felolvasásának tényét. CsmL (Szf) 1929. dec. 19. Szentes város kgy. jkv. 340. sz. Az alakuló közgyűlés részleteiről az idézett újság tudósításából tudhatunk meg többet. 33 D r . C icatricis L ajos 1892-ben Csongrád vármegye főjegyzője, 1900-ban pedig alispánja lett. 1910—1917 között ő volt Csongrád megye főispánja. A királyi tanácsosi cím birtokosa, 1927-től Csongrád vármegye választott felsőházi tagja, a városi képviselő-testület választott képviselője. 34 CsmL (Szf) 1929. dec. 19. Szentes város kgy. jkv. 340. sz. Alföldi Újság, 1929. dec. 20. 33 Vajda I mre (1885— 1952) életútját 1: Csongrád megye forradalmi harcosainak életrajzi gyűj­ teménye. Szeged, 1973. MSZMP Csongrád megyei Bizottsága. 101— 103.[1. A Tanácsköztársaság alatti szereplésére hivatkozva, a megyei és a városi mandátumát megtámadták, s egy időre fel is függesz­ tették. 1930 januártól szeptemberig folyt a huza-vona mandátuma körül, míg végre a közigazgatási bíróság megsemmisítette a mandátumát felfüggesztő határozatot. Alföldi Újság, 1930. jan 16.; Alföldi Újság, 1930. febr. 6., szept. 11.

136

A deklaráció ismertetését követően kialakult parázs hangulat és szóváltás, mely­ ből próbáltunk ízelítőt adni, mintegy jelezte, mennyi a realitása annak az alispáni kívánalomnak, mely a világnézeti és pártkülönbségek félretételére célzott. A munkás­ képviselők első megjelenésekor, ill. megnyilatkozásakor nyilvánvalóvá vált, ami a későbbiek során méginkább igazolódott, hogy velük nem a képviselő-testületben helyet foglaló szavazógépek száma szaporodott. Éppen ellenkezőleg. Kibontakozó tevékenységük nyomán új szín, új hang vonult be a városháza falai közé: az eddig nélkülözött őszinte, szókimondó kritika hangja, mely nem elhomályosítani akarja a valós gondokat-bajokat, hanem felszínre hozni, láthatóvá tenni és azokra lehetőleg megoldást találni. Azt lehet mondani, hogy a szociáldemokrata képviselők bekerülése a városi közgyűlésbe a legjobbkor, de egyben a legnehezebb időben következett be. Legjobbkor, mert a gazdasági válság fokozódó elmélyülése következtében soha még akkora szük­ ség nem volt a nyomorgók helyzetének reális feltárására, felmutatására, mint most. Erre pedig igazán csak azok lehettek képesek, akik maguk is nélkülöztek, ínségmun­ kákon tengődtek. A képviselő-testületbe bekerült szocialisták ilyenek voltak. Már személyi összetételüknél fogva is átérezhették szinte valamennyi Szentesen jelentős munkásréteg problémáit. Vajda Imre, Buzi Sándor, Rózsa Dobos Mihály földmun­ kások nagyon jól ismerték a kubikosság problémáit, a mezőgazdasági munkásság ne­ hézségeit. Ambruzs Albert és ifj. Szőke Ferenc kőművessegédek saját bőrükön érez­ hették, hogy a válság következtében elakadt magánépítkezések, állami és városi be­ ruházások milyen helyzetbe juttatták az építőipari munkásság valamennyi szakmabeli részét. Kádár Sándor kőművesmester a kisipar tönkremenésének lehetett közvetlen tanúja és részese. Személyükben tehát olyanok kerültek a képviselő-testületbe, akik­ nek nem állt érdekében a valóság szépítése. De pont a válság miatt, a legnehezebb időben lettek a „hatalom” részesei. Munkás társaik, ill. a munkások tömegei, akik szavazataikkal bejuttatták őket a képviselő-testületbe, azt remélték, hogy ettől egy csapásra megváltozik a helyzet, segíteni tudnak majd a munkásság egyre szaporodó gondjain. A valóságban azonban, — figyelembevéve a város anyagi erejét is próbára tevő gazdasági helyzetet, valamint a képviselő-testület összetételét —• túlzott remé­ nyeket nem táplálhattak munkájuk eredményességét illetően. Mielőtt rátérnénk a szociáldemokrata képviselők munkájának részletesebb be­ mutatására, érdemes röviden áttekinteni azokat a főbb tevékenységi köröket, melyek a vizsgált időszakban mindvégig kitapinthatok, de melyek mindegyikére nem lesz mód kitérni a későbbiek során. Első helyen kell szólni az egyik legfontosabb tevékenységi területről: a gazdasági érdekvédelmi, ill. érdekképviseleti munkáról, mely magába foglalja a korszak bér­ mozgalmainak támogatását, a munkanélküliség elleni küzdelmet, valamint a soka­ kat sújtó gazdasági intézkedések bírálatát. Lényeges helyet foglalt el a deklarációból is ismert terület: a város nagy többségének érdekeit szolgáló alkotások kezdeménye­ zése, beleértve a városfejlesztés érdekében kifejtett tevékenységen túl, a szociális vívmányokért való kiállást. Nem hanyagolható el az a folyamatos ellenőrző, számonkérő, bíráló tevékenység sem, mellyel a szociáldemokrata képviselők a képviselőtestület és a városi tisztviselők munkáját illették. Végül meg kell említeni a munkás­ mozgalmi akciók közvetlen és közvetett támogatását, mely szintén szerves részét ké­ pezte a szociáldemokrata képviselő-testületi frakció munkájának. E főbb tevékenységi területek közül az elsővel és az utolsóval kívánunk részlete­ sen foglalkozni, mint olyanokkal, melyek leginkább reprezentálják a szociáldemok­ rata városi képviselők és irányítóik, harcosságát, s legnagyobb hatékonysággal be­ folyásolták a mozgalmi élet aktivitását. 137

2. A szociáldemokrata képviselők gazdasági érdekvédelmi és érdekképviseleti munkája A képviselő-testületbe bekerült szociáldemokrata képviselők, működésük első percétől szembetalálkoztak azokkal a problémákkal, melyek éveken keresztül meg­ szabták gazdasági vonatkozású állásfoglalásaikat. Olyan kérdések megoldására kellett választ keresniök és találniok, mint az egyre nagyobb méreteket öltő és állan­ dósulni látszó munkanélküliség, az ennek nyomán kibontakozó nyomor, a mezőgazdaság, kisipar és kiskereskedelem fokozatos tönkremenetele. Hivatalos részről, különösen kezdetben, nem kezelték kellő komolysággal ezeket a megoldásra váró kér­ déseket. A nyomor növekedése láttán a hatóságok a kisebb anyagi áldozatot igénylő ínségakciókkal kísérleteztek. Kenyér, tűzifa, meleg étel és némi ínségmunka adomá­ nyozásával igyekeztek gátat vetni a tömegek általános elnyomorodásának. A szentesi munkásmozgalom vezetői kezdettől fogva bizalmatlanul fogadták a segítségnek ezt a módját. Nem tekintették komoly eredményekkel járó megoldásnak, de mivel mun­ kaalkalom teremtésére, nagyobb méretű közmunkák beindítására alig volt kilátás, mint segítő eszközt kénytelenek voltak elfogadni. E kérdéssel foglalkozva, elsősorban arra törekedtek, hogy minél nagyobb összegeket szavaztassanak meg a képviselőtestülettel az ínségakciók lebonyolítására. Ezt igyekeztek elérni már az 1930. évi ínségakciók tervezetét előkészítő Szegényügyi Bizottsági ülésein is, de kisebbségben lévén, nem sok eredménnyel jár törekvésük. A küzdelmet a közgyűlési teremben foly­ tatták, ahol még módjuk volt szót emelni a Szegényügyi Bizottság előterjesztése ellen. A kérdést tárgyaló 1930. januári közgyűlésen a szociáldemokrata képviselők erőtelje­ sen követelték, hogy az ínségakcióra szánt 10—12 000 pengőt legalább a duplájára emeljék fel.363738 Kérésük süket fülekre talált. Hamarosan beigazolódott, hogy aggodal­ muk nem volt alaptalan. A nyilvánvalóan kevés 12 000 pengővel (1930 februárjában) beindított ínségakció már március közepén befulladt anyagiak hiányában.39 Mivel munkaalkalom a tavasz beálltával sem lett40, s a hatóságoknál munkaalkalomért kilincselő munkásküldöttségek sem tudtak eredményt elérni41, a szociáldemokrata 36 Alföldi Újság, 1929. dec. 20. 37 A városi képviselő-testület a különböző ügyek előkészítésére, ill. elintézésére bizottságokat és szakosztályokat alakított. Az 1929. decemberi tisztújítás alkalmával 18 bizottságot alakítottak a testület tagjaiból. A 18 bizottság közül 7-be szociáldemokrata képviselők is bekerültek. Itteni mun­ kájuk sok eredménnyel nem járhatott, hisz minden bizottságba csak mutatóba jutott belőlük. A Sze­ gényügyi Bizottság 10 tagja közül is csak 1 szociáldemokrata képviselő volt (Ambruzs Albert). CsmL (Szf) 1929. dec. 19. Szentes város kgy. jkv. 343. sz. 38 CsmL (Szf) 1930. jan. 20. Szentes város kgy. jkv. 19. sz. 39 Az 1930. február 3-tól március 11-ig tartó ínségakció során a több ezer rászoruló család közül csak néhány száz részesült adományba: — 700 család kapott kenyéradományt — 395 család kapott tűzifa utalványt — 379 munkás kapott ínségmunkát — 688 iskolás gyermek kapott tej reggelit Alföldi Újság, 1930. márc. 11.; márc. 13.; ápr. 6. 40 Hatósági becslések szerint, 1930 márciusában Szentesen a munka és keresetnélküli föld­ munkások száma 1500—1600 fő. Nem sokkal jobb az építőipari munkások helyzete sem, amennyiben a kb. 1100 építőipari munkás közül 600 munka nélkül van. Az egyéb szakmákhoz tartozó munkások­ nak átlagosan 40—60 %-a munkanélküli. CsmL (Szf) 27/1930. sz. Alisp. ein. 41 1930. márc. 24-én mintegy 350—400 főnyi munkanélküli vonult fel a megyeházára az alispán­ hoz, majd pedig a városházára a polgármesterhez, munkát követelve. Ugyanez megismétlődött márc. 26-án is, mely alkalommal a szentesiek mellett megjelentek a csongrádi, mindszenti és szegvári munkanélküliek küldöttei is. Alföldi Újság, 1930. márc. 25.; márc. 27. (A fenti helységekben a munkanélküliek száma: Csongrádon 2050 fő, ebből földmunkás 1400; Mindszenten 2000 fő; Szegváron 500 fő. CsmL (Szf) 27/1930. sz. Alisp. ein.)

138

képviselők újabb indítvánnyal fordultak a képviselő-testülethez. Ezúttal 25 000 pengő megszavazását kérték sürgősen beindítandó szükségmunkák fedezésére. Hiába érveltek azzal, hogy a kért összeg megszavazása annál tanácsosabb, mivel az éhes gyomor rossz tanácsadó és a mostani ínség sajnálatos következményekkel járhat, — a képviselő-testület még csak tárgyalni sem volt hajlandó az indítványról.42 Az ínségakciók során szerzett tapasztalatok mindinkább megerősítették a moz­ galom vezetőiben azt a nézetet, hogy ilyen könyöradományon alapuló segélyezések­ kel nem lehet eredményesen küzdeni a munkanélküliség ellen.43 Leszámolva az ínség­ akciókkal szembeni halvány illúzióikkal, olyan megoldásokat kerestek, melyek alap­ jaiban orvosolhatnák a válság következtében egyre tornyosuló problémákat. A nyár folyamán különösen élesen vetődött fel a kisipar és kiskereskedelem tönk­ remenetelének felgyorsulása, mely maga után vonta a kisipari alkalmazottak töme­ ges elbocsájtását. Ez egyenes következménye volt a gazdaközösség korábban leját­ szódó csődbejutásának. A gabonaárak nagyarányú esése és az értékesítési nehézségek következtében a gazdák fő törekvésévé vált földjeik mindenáron való megmentése, melynek érdekében felhagytak korábbi életmódjukkal (bálozás, szórakozás, öltöz­ ködés stb.) és az egyéb irányú befektetésekkel. Ezt elsősorban az iparosok és kereskedők érezték meg, akik — Szentes mezőgazdasági város lévén — jórészt a gazdák költekezéseiből tartották fenn magukat.44 1930 nyarára tehát égető problé­ mává vált a kisipar és kiskereskedelem eladósodása. Hogy ezáltal milyen helyzetbe került az ipari munkásság, azon belül is az építőiparban foglalkoztatottak, arról a polgármester45 a következőképpen ír ez időben kelt jelentésében: „... Középítkezések nincsenek, a föld- és háztulajdonosok maximum csak tataroztatnak, s így az építő­ munkások majdnem teljesen munka nélkül vannak. Hogy ezek most miből élnek és hova vezet helyzetük, erre én, bár sokat gondolkoztam rajta, megfelelni nem tu­ d o k...”46 Hiábavalónak bizonyult az építőipari munkások sorozatos küldöttségjárása, a helyzetüket részletesen taglaló memorandumok átnyújtása, a hatóságoktól segít­ séget nem kaptak.47

42 CsmL (Szf) 1930. ápr. 4. Szentes város kgy. jkv. 92. sz. Lásd még: Alföldi Újság, 1930. ápr. 5. Megjegyzendő, hogy a szóban forgó közgyűlés előtti napon, ismét több száz fős munkáscsoport kereste fel a polgármestert munkáért, de ezúttal is hiába kilincseltek. Alföldi Újság, 1930. ápr. 4. 43 A mozgalom vezetői a munkásságra nézve megalázónak és károsnak tartották az ínségakció­ kat. Nemcsak azért, mert a munkabérre romboló hatással volt, hanem azért is, mert a munkásság nagy tömegeit kiszolgáltatta a közigazgatási hatóságoknak, anélkül, hogy a munkanélküliség okozta nyomort érezhetően enyhítette volna. Erre a kiszolgáltatottságra jó példát találunk Barta—G ecsényi — Schneider : id. művének 119—121. oldalán közölt dokumentumban. 44 CsmL (Szf) 178/1930. sz. Főisp. rés. 45 Szentes város polgármestere ebben az időben D r . N égyesi I mre, ki 1920-tól 1936-ig töltötte be ezt a tisztséget. 1918. júliusáig régi hivatalában működött, mint városi rendőrkapitány, ekkor jog­ ügyi tanácsnokká választották. A Tanácsköztársaság idején letartóztatták, 1919. júliusában szabadult. 1920. áprilisában polgármesterré választották. 1936-ban bekövetkezett nyugdíjazásával még nem ért véget szereplése. A város felszabadulását követően (1944. okt. 8.), a városi szovjet katonai parancs­ nokság őt kérte fel a szétzilált városi hatóságok újjászervezésére. 46 CsmL (Szf) 178/1930. sz. Főisp. rés. 47 A MÉMOSZ helyi csoportja még 1930 márciusában összeállított egy beadványt, melyben feltárták a polgármester előtt az építőmunkások körében kialakult helyzetet. Konkrét számokkal bizonyították, hogy egy szentesi építőmunkás évi jövedelme 750 pengő körül mozog, ezzel szemben egy átlagos 4 tagú munkás család évi kiadása kb. 930 pengő. CsmL (Szf) 1666/1931. sz. Polgm. ir. (Közli B arta—G ecsényi— S chneider : id. mű 113—114.1.) 1930. ápr. 15-én az építőmunkások népes küldöttsége kereste fel a polgármestert, ezúttal szóban ecsetelve tarthatatlan helyzetüket. 1930. ápr. 26-án újabb küldöttséget menesztettek a városházára. Most a szavak mellett egy terjedelmes memorandumot is átnyújtottak, mely kívánságaikat tartalmazta. Alföldi Újság, 1930. ápr. 16.; ápr. 27.

139

A szentesi mozgalom vezetői ezeket a megoldást sürgető problémákat vitték az 1930 júniusában összehívott közgyűlés elé. Mivel a megoldandó kérdések túlnőttek a város határain, a megoldást is szükségszerűen azon kívül kellett keresniök. Ezt cé­ lozták a szociáldemokrata képviselők által előterjesztett indítványok, melyek orszá­ gos méretű gondokra kerestek, ill. adtak egyértelmű választ. A kispolgárság leromlott helyzetét taglalva indítványozták, hogy: „Utasítsa a közgyűlés a polgármestert, hogy úgy a pénzügyigazgatóságnál, mint a pénzügyminiszternél sürgősen járjon el a kisiparosok és a kiskereskedők érdekében, hogy úgy a kisiparosok, mint a kiskeres­ kedők összes adóhátralékát, valamint az 1930. évre kivetett összes adóját minden fellebbezés nélkül hivatalból töröljék.”48 Rátérve az építőipari munkások problémá­ jára, elmondták, hogy 80%-uk 8—9 hónap óta munka nélkül van, „...m ár régen elfo­ gyasztották, ami kevés élelmet a múlt évi keresetből beszerezni tudtak, sem kölcsönt, sem hitelt már nem kapnak, az éhhalálnak vannak kitéve, teljesen lerongyolódva, reménytelenül állnak, illetve néznek a jövőbe, amikor még kilátás sincs m unkára...” Ezeket szem előtt tartva a szociáldemokrata képviselők mindenekelőtt indítványozták: mondja ki a közgyűlés, hogy felirattal fordul a törvényhatóságon keresztül a kormány­ hoz és kéri, hogy haladéktalanul folyósítson kölcsönt a régen tervbevett munkák sürgős beindításához. A továbbiakban, túllépve az építőmunkások szűkebb érdekének han­ goztatásán, sőt még a szentesi munkásság lokális érdekein is, indítványozták: kérjék a kormánytól a napi 8, ill. a heti 48 órai munkaidő törvénybe iktatását, valamint a törvény rendelkezésének minden iparágra való kiterjesztését és a túlórázás meg­ szüntetését. Szorgalmazzák továbbá a munkahiány esetére szóló biztosítás törvénybe iktatását és a törvényes segélyezés életbe léptetéséig az önhibájukon kívül munkanélkülivé vált munkások és alkalmazottak gyorssegéllyel való ellátását.49 Szentesen a problémák ilyen irányú megközelítése ettől az 1930 júniusi közgyű­ léstől kezdve állandósult. Még ugyanez év decemberében a szociáldemokrata képvise­ lők ismételten indítványozták: „...A közgyűlés feliratban kérje a kormányt, hogy sürgősen — még ez évben — terjessze be a képviselőház plénuma elé és tárgyalja le a munkanélküli segélyről szóló törvényt.”50151932 tavaszán a munkaalkalom teremtése és a napi 8 órás munkaidő bevezetése mellett már megjelent az a követelés is, hogy a közgyűlés sürgősen hívjon össze a munkaadók és munkások képviselőiből egy bizottságot a minimális órabérek megállapítására51 Az év végén pedig indítványozták a város munkálatain a 40 órás munkahét bevezetését, a napi bér épségben tartása m ellett52 Természetesen ne gondoljuk, hogy a szociáldemokrata képviselők gazdasági érdekképviseletet célzó munkája a fenti indítványokkal kimerült. Minden olyan kér­ déssel foglalkoztak, amelyek jelentősek voltak a város, ill. annak munkás és kispol48 CsmL (Szf) 1930. jún. 27. Szentes város kgy. jkv. 179. sz. Három hónap elteltével a szociál­ demokrata képviselők újabb indítványt nyújtottak be a kisiparosok és kiskereskedők adókedvezmé­ nye tárgyában CsmL (Szf) 1930. szept. 26. Szentes város kgy. jkv. 272. sz. 49 CsmL (Szf) 1930. jún. 27. Szentes város kgy. jkv. 180. sz. Jellemző módon, mindkét indít­ ványt úgy terjesztette a polgármester a képviselő-testület elé, mint példát arra, hogy milyen kérdések nem tartoznak a közgyűlés hatáskörébe. Ennek megfelelően egyik indítványt sem bocsájtotta tárgya­ lásra. 50 CsmL (Szf) 1930. dec. 5. Szentes város kgy. jkv. 329. sz. Megjegyzendő, hogy az év utolsó hónapjaiban továbbra is munkanélküli küldöttségek ostromolták a megyeházát és a városházát. Novemberben például 14 napon belül 7 munkásküldöttség kereste fel a polgármesteri és alispáni hivatalt. Alföldi Újság, 1930. nov. 5.; 6.; 9.; 15.; 18.; 19-i számai. 51 CsmL (Szf) 1932. márc. 18. Szentes város kgy. jkv. 69. sz. 52 CsmL (Szf) 1932. nov. 18. Szentes v. kgy. jkv. 260. sz. (A felsorolt követelések megítéléséhez lásd Borsányi G yörgy : „Munkát! Kenyeret!” A proletáriátus tömegmozgalmai Magyarországon, a gazdasági válság éveiben (1929—1933). Bp. 1971. Kossuth K. 84—88. 1.)

140

gár lakóinak szempontjából. Visszatérő jelenség volt például Szentesen, hogy a nagy nyári munkákra a szentesi gazdák idegen aratókat szerződtettek. Ezzel a problémával igen sokat foglalkoztak a mozgalom vezetői, hisz a szinte egész éven át tartó munkanélküliség közben a nyári munkák számítottak olyannak, ahol tömegeket lehetett foglalkoztatni és egy időre kenyérhez juttatni. Ezért súlyos gond volt a szentesi gaz­ dák azon gyakorlata, hogy inkább a kevesebb igénnyel fellépő vidéki munkásokat szerződtették le.53 A szociáldemokrata képviselők többször interpelláltak ez ellen34, de konkrét indítványt is tettek a probléma megoldására. Tanácsolták egy munkások­ ból és munkaadókból álló bizottság összehívását, azzal a céllal, hogy közösen dol­ gozzanak ki egy olyan szerződésformulát, amely a gazdáknak és a munkásoknak is megfelel.35 Az indítványnak megfelelően össze is ült egy mezőgazdasági munkabér­ megállapító bizottság és szerkesztett egy szerződésmintát.56 Az már nem a szociál­ demokrata képviselőkön múlt, hogy a probléma ennek ellenére megoldatlan maradt.57 Lehet még folytatni a sort, de érdemes kiegészíteni egy eddig elhanyagolt mo­ mentummal, nevezetesen a tárgyalások során a közgyűlési teremben uralkodó légkör érzékeltetésével. Tévedés lenne ugyanis azt hinni, hogy az eddig ismertetett indítvá­ nyok megbeszélése békés eszmecsere formájában történt. Épp ellenkezőleg. Egy-egy szociáldemokrata előterjesztés a legtöbb esetben nagy vihart kavart, melynek okát nem csupán az indítványok tárgyában kell keresnünk, hanem azok „tálalásában” is. A szociáldemokrata képviselők általában nem „finomkodtak”, hanem nyíltan, sok­ szor igen keményen fogalmazva mondták el az adott problémával kapcsolatos véle­ ményüket. Kádár Sándor kőművesmester például a húsiparosok magas vágatási díjával foglalkozva, kérdést intézett a polgármesterhez: „Meddig akarja még a hús­ iparosokkal fenntartani ezt a törvénytelen állapotot?” Majd hozzátette, hogy a kor­ mány adópolitikája amúgyis tönkreteszi a kisembereket, miért tetézi a polgármester úr ezt még azzal, hogy a csőd előtt álló kisiparosoktól jogtalanul magas vágatási díjat szed a város. Felszólalását azzal a kijelentéssel zárta, hogy e törvénytelenség miatt Szentes adófizető polgársága bizalmatlan a polgármester úr iránt! (Kádár Sándor felszólalását kétszer szakította félbe a polgármester csengője).63*6768 Igen feszült légkör alakult ki azon az 1932 júniusi közgyűlésen is, melyen a polgármester részletes beszámolót tartott az ínségbúza kiosztásának módozatairól. Több képviselő kifogásolta, hogy a rászorulók nem egyenlően részesültek az ínség­ búzából. Ambruzs Albert kőművessegéd a témához szólva kijelentette, hogy ő nem azt firtatja, hogy a búzából ki kapott többet, ill. kevesebbet, hanem azt, hogy még június hónapban is szükség van ínségakcióra, vagyis még nyár közepén sem tudnak 63 1930. május közepén is olyan arány alakult ki, hogy a hatóságok előtt kötött szerződésekből 4 szentesi gazda szerződtette le 58 helybeli munkást, 22 szentesi gazda pedig 200 vidéki munkást. Alföldi Újság, 1930. máj. 23. Szentes város polgármestere e jelenség okát a következőkben látta: „...A gazda iparkodik a munkabéreket a mai nehéz viszonyokhoz szabni (azaz minél alacsonyabbra nyomni), míg a munkások a saját megélhetési viszonyukat tartva szem előtt, a munkabéreket iparkod­ nak emeltetni, sok esetben egészen odáig, melyet a gazda már nem tud megfizetni...” CsmL (Szf) 178/1930. sz. Főisp. rés. 54 1930 májusában Rózsa Dobos Mihály emelt szót az idegen munkások tömeges alkalmazása ellen, de azt a választ kapta, hogy a szentesi munkások szállítsák le az igényeiket a vidékiekhez hason­ lóan, s akkor őket is alkalmazzák majd. CsmL (Szf) 1930. máj. 28. Szentes város kgy. jkv. 131. sz. 55 CsmL (Szf) 1932. jan. 22. Szentes város kgy. jkv. 6. sz. 66 1932. márc. 19-én ült össze az árbizottság. Vajda Imre terjesztette elő a munkások részéről reálisnak tartott tervezetet, a nyári munkák bérezését illetően. A gazdák képviselői kisebb módosítá­ sokkal elfogadták a tervezetet. Alföldi Újság, 1932. márc. 20. 67 A szerződésminta ellenére, a hatósági kimutatások szerint, a szentesi gazdák 1932. június folyamán 708 vidéki munkást szerződtettek le. A legtöbb vidéki munkás Csongrádról, Szegvárról, Nagymágocsról, Alpárról és Sándorfalváról érkezett a szentesi határba. Alföldi Újság, 1932. júli. 1. 68 CsmL (Szf) 1930. ápr. 4. Szentes város kgy. jkv. 90. sz.

141

munkaalkalmat teremteni.59 Szükségesnek tartaná, hogy a munkanélküliség leküz­ dése érdekében az álláshalmozók és a mammutfizetést élvezők is hozzanak áldozatot, például úgy, hogy a tisztviselők az évi 5000 pengőn felüli illetményükről mondjanak le, a vagyonnal rendelkező tisztviselők pedig adják át helyüket a vagyontalanoknak. (Ennél a pontnál Ambruzs figyelmeztetést kapott, hogy ne térjen el a tárgytól.) A figyelmeztetést figyelmen kívül hagyva leszögezte, hogy nincs munka, nincs kenyér! A dolgozók százai ezt nem tűrhetik tovább! Munkaalkalmat, vagy megélhetést biz­ tosító segélyt kell biztosítani! Ambruzs Albert felszólalását Kádár Sándor a követ­ kező megállapítással toldotta meg: „...A zt tapasztalom, hogy Szentes város hatósága, de talán az egész ország vezetősége is megkedvelte a koldusrendszert. Még a nyári időszakban is azon igyekeznek, hogy a munkásságnak minél nehezebb legyen a hely­ zete!” (A kibontakozó vitát ismét a polgármester erőteljes csengőszava szakította félbe.)60 3. Küzdelem a szervezeti élet megszilárdításáért A megyei és városi képviselethez jutott szentesi szocialista munkásmozgalom komoly próbatétel elé került 1929/30 folyamán. Ugyanis az 1920-as évek második felében felerősödő hatósági terror, mely elsősorban az alföldi munkásmozgalmak ellen irányult, nem maradt hatástalan Szentesen sem.81 A mozgalom vezetőinek rendőrségi megfigyelés alá helyezése,62 a mozgalomaba beépített besúgói hálózat,63 az állandósulni látszó gyűléstilalom6i következtében fennállt a veszélye a mozgalom else59 A korabeli becslések szerint, míg 1931 decemberében 1150 a munkanélküliek száma Szente­ sen, addig 1932. nyarán eléri az 1400—1600 főt. Alföldi Újság, 1931. dec. 13.; 15. CsmL (Szf) 6180/ 1932. sz. Alisp. ált. ir. 60 CsmL (Szf) 1932. júni. 24. Szentes város kgy. jkv. 119. sz. 61 Az 1926/27 folyamán felélénkült hatósági terror az 1925 áprilisában alakult — az illegális KM P fedőszerveként működő — Magyarországi Szocialista Munkáspárt (MSZMP) vidéki szerveze­ teinek felszámolását célozta. Mivel az MSZMP legjelentősebb sikereit (Hunya István tevékenysége révén) az Alföldön, azon belül is a Viharsarokban érte el, a hatósági nyomás is itt volt a legerősebb. Szentesen a pártnak nem alakult önálló szervezete, de tevékenysége éreztette hatását a helyi SZDP és Földmunkás Szövetségben. Az MSZMP megalakulására, szervezkedésére és szervezeteinek fel­ számolására vonatkozóan bővebben lásd P ölöskei F erenc—Szakács K álmán : Földmunkás- és szegényparaszt-mozgalmak Magyarországon 1848—1948. II. köt. Bp. 1962. Mezőgazdasági és Erdé­ szeti Dolgozók Szakszervezete K. 745—781. 1. Lásd még L iptai E rvinné : A Magyarországi Szocia­ lista Munkáspárt 1925—1928. Bp. 1971. Kossuth K. 284 1. 62 Egy 1925 júliusában kelt belügyminiszteri rendelet intézkedett a munkásvezetők személy sze­ rinti megfigyeléséről. Ez Szentesen Vajda Imre, Kotvics József, Török Sándor és Papp Antal föld­ munkás vezetőket érintette, kiknek minden akciójáról a helyi hatóságok kötelesek voltak tájékoztatni a Belügyminisztériumot. B árány F erenc : A Csongrád megyei forradalmi munkásmozgalom 1925— 1929. Szeged, 1972. MSZMP Csongrád megyei Bizottsága 13. 1. A szegedi rendőrség kerületi főkapi­ tányának szigorúan bizalmas jelentéséből tudjuk, hogy 1926 februárjában egy detektívet és egy rend­ őrt vezényeltek Szentesre, a „földmunkás mozgalmakkal kapcsolatos bizalmas nyomozások teljesíté­ sére.” CsmL (Szf) 126/1926. sz. Főisp. rés. Közli Barta—G ecsényi—Schneider : id. mű 100—101. 1. 1927 márciusában Farkas Béla főispán jelenti a belügyminiszternek, hogy az MFOSZ működésének és agitációjának megakadályozása céljából „...az elsőfokú rendőrhatóságokat azonnal a legéberebb figyelemre, különösen a vezetők minden lépésének nyomon követésére utasítottam...” CsmL (Szf) 13/1927. sz. Főisp. rés. közli: VDCSMMT 1919—1944. 104. dók. 211. 1. 63 1927 júniusában a főispán jelenti a belügyminiszternek, hogy Szentes városába 2 besúgót épített be. E kis létszám alkalmazásához a következő indokot fűzte: Szentesen azért kell aránylag kevés számú „megbízott”, mert részben egy feltétlen megbízható, igen ügyes tisztviselő vállalkozik annak ellátására, másrészt pedig több detektív is rendelkezésre áll e célból. CsmL (Szf) 29/1927. sz. Főisp. rés. Közli: VDCSMMT 113. dokumentum 226—227. 1. 64 A munkásgyűlésekről írja a főispán a belügyminiszternek, hogy „...úgy vélem, Nagyméltó­ ságod intencióinak tettem eleget akkor, amikor egyetlen gyűlésük engedélyezéséhez sem járultam hozzá, hanem azok megtartását a törvényes rendelkezések keretén belül megakadályoztam...” CsmL (Szf) 13/1927. sz. Főisp. rés. Közli: VDCSMMT. 104. dokumentum 211—212. 1. 142

kélyesedésének. 1927 júniusában már azt jelenthette Csongrád vármegye főispánja a belügyminiszternek, hogy: „...általánosságban azt tapasztalom, hogy munkásosz­ tályunkra..., mely vármegyém területén nagyobb részben föld- és mezőgazdasági munkás és csak részben ipari munkás, a Szociáldemokrata Párt befolyása kezd gyön­ gülni és a vezetés a párt kezéből kezd kicsúszni... ”65 1928-ban a hatósági akciók tovább folytatódtak. Egymás után születtek a kü­ lönböző szakszervezeti csoportok elleni fokozottabb fellépést sürgető rendőrségi je­ lentések. Ezek indoklást tartalmazó részei általában azt hangoztatták, hogy nevezett szakszervezeti csoportok messze eltérnek a „törvényesen megengedett alapszabály­ szerű céljaiktól”, amennyiben „egyesületi működésükben alapszabályszerű céljaik­ kal össze nem egyeztethető, tiltott politikai propagandát és rejtett kommunista agitációt visznek bele.”66 Ezen megállapítások igazolására gyűjtötték az anyagot a szakszervezeti csoportok helyiségeiben végzett sorozatos, rajtaütésszerű ellenőrzéseik so­ rán. Ilyen akciónak számított az 1928. május 1-i rendőrségi rajtaütés, melyet a Ma­ gyarországi Földmunkások Országos Szövetségének szentesi csoportja ellen vezettek. Ennek eredményeként engedély nélkül terjesztett szociáldemokrata röplapokat, eszperantó könyveket és levelezést foglaltak le, és „titkos szervezkedés miatt” eljárást indítottak a földmunkás csoport elnöke és több vezetője ellen.67 A hatósági intézkedések egyre mélyítették a szentesi mozgalom válságát. Ilyen körülmények között, 1929/30 folyamán, a munkásvezetők fő feladatává vált, hogy megakadályozzák a mozgalmi élet további hanyatlását, ill. azt a korábbi szintre emeljék. Ez nem volt könnyű, hisz a megvalósításnál továbbra is számítaniok kellett a hivatalos szervek részéről gördített akadályokkal. Farkas Béla, Csongrád vármegye főispánja,68 nem is titkolta a mozgalom munkája ellen irányuló szándékait. 1930 áprilisában, a munkanélküliség kérdését tárgyaló közigazgatási bizottsági ülésen nagy hangon kijelentette: „...A munkanélküliekről a legmesszebbmenőleg gondos­ kodunk, de nem fogunk késni, hogy a törvény teljes szigorával lesújtsunk mindazokra, akik a mai nehéz helyzetet felhasználva, politikai térre akarják vinni a munkanél­ küliek ügyeit. Míg én rázom a csengőt a megyében, itt semmiféle rendbontás, sza­ bálytalanság nem fog történni, erről biztosítom a tekintetes közigazgatási bizottsá­ got.” 69E nyilatkozat ismeretében érthető, hogy továbbra is sorra betiltották a Szakszer­ vezeti Bizottság által meghirdetett népgyűléseket, s amikor ez ellen a megyegyű­ lésen szót emeltek a szociáldemokrata képviselők, a tiltakozó interpellációt még csak tárgyalni sem engedte a főispán.70 1930 első hónapjaiban még kérdéses volt, hogy a hatósági nyomás ellenére a szentesi mozgalom vezetői kihasználják-e a munkanélküli mozgalmakban megnyil-

65 CsmL(Szf)40/1927. sz. Főisp. rés. Közli: Vál. dók. Csm. műnk. mozg. tört. 116. dokumen­ tum 232—235. 1. 66 Szentesen 4 szakszervezeti csoportot illettek ezzel a váddal: a Földmunkások-, Építőmunká­ sok-, Cipész és Csizmadia Munkások- és az Élelmezési Munkások Országos Szövetségének helyi csoportjait. CsmL (Szf) 3648/1928. sz. Alisp. ált. ir. Közli: VDCSMMT 127. dokumentum 256. 1. 67 CsmL (Szf) 3648/1928. sz. Alisp. ált. ir. Titkos szövetkezést lepleztek le a Földmunkások Szövetségében. Szentesi Hírlap, 1928. máj. 26. Lásd Barta— G ecsényi—Schneider : id. mű 104—106. 1. 68 F arkas Béla 1885-ben született Székesfehérváron. Több évig ügyvédként tevékenykedett, majd a Földművelődésügyi Minisztériumban nyert alkalmazást. 1926-ban nevezték ki Csongrád vár­ megye főispánjává, mely tisztséget 1935-ig töltötte be. 69 Alföldi Újság, 1930. ápr. 10. 70 CsmL (Szf) 179/1930. lt. sz. 2380/1930. sz. Alisp. ált. ir. Lásd még CsmL (Szf) 1930. márc. 29. Csm. Törv. biz. kgy. jkv. 90. sz.

143

vánuló tömegaktivitást.71 Élére állnak-e ezeknek az ösztönös akcióknak, vagy meg­ fogadják azt az elvet, hogy „ne forradalmi osztályharcos, hanem reformista politi­ kát folytassanak, olyant, amely minimálisra csökkenti a proletáriátus és burzsoázia közötti súrlódási felületeket, békés úton, a „kölcsönös megértés szellemében” ren­ dezi a két osztály közti konfliktusokat.”72 A gazdasági érdekképviselet területén ki­ fejtett szociáldemokrata képviselői munka ismeretében gondolni lehet, hogy a szen­ tesi mozgalom vezetőit nem elégítette ki ez az útmutatás. Az 1930 februárjában meg­ választott SZDP helyi vezetés73 ugyanis alkalmasnak bizonyult arra, hogy a munkás­ tömegek aktivitására támaszkodva, határozott fellépéssel fejezze, ki a kialakult hely­ zettel szembeni elégedetlenségét. A kialakult helyzetnek megfelelően, az újonnan megválasztott vezetők az ér­ dekképviseleti munka mellett a fő súlyt a szervezeti élet megszilárdítására helyezték. Természetesen e téren is igyekeztek kiaknázni a képviselő-testületi jelenlétben rejlő lehetőségeket. A szervezeti élet megszilárdítása érdekében elengedhetetlennek látszott annak a káros hatásnak a felszámolása, mely az SZDP és a szakszervezetek, ill. az egyes szakmák helyi megosztottságából fakadt. Ugyanis még a 20-as évek végén is az volt a helyzet, hogy a szakmai szervezetek és a párt egymástól elkülönülve, a város más-más részein alakította ki központjait.74 Ez az elkülönülés alapját képezte a szak­ mai sovinizmus kialakulásának, a szakmák egészségtelen versengésének, melynek nyomai igen gyakran felbukkantak az Összevezetőségen belül is. Ezen az állapoton sürgősen változtatni kellett, ha el akarták kerülni a mozgalom szétzilálódását. É kér­ dés megoldása felé hatott az az indítvány, melyet a Magyar Építőmunkások Országos Szövetségének helyi csoportja terjesztett az Összevezetőség elé, még 1929 februárjában. Indítványozták, hogy mondják ki egy épület megvételét, melyben lehetővé válna egy közös munkásotthon kialakítása. Konkrét javaslatokat is tettek a vásárlás mód­ ját illetően.75 A gyakorlati teendők ellátására egy Otthon Bizottság megalakítását szorgalmazták. Az Összevezetőség egyhangúan elfogadta az építőmunkások előter­ jesztését. 1930 első hónapjaiban az első kézzelfogható eredmény is megszületett. A szakszervezeti központok támogatásával sikerült megvásárolni egy kis házat a Bocskai utcában.76. E jelentős lépés mellett azonban problémák is adódtak, ugyanis 71 1930 március-áprilisában a Kossuth téri „emberpiacról” több alkalommal menesztettek munkanélküli küldöttséget az alispáni és polgármesteri hivatalba. Igen gyakran előfordult, hogy a küldöttek nyomába több száz munkanélküli tódult fel a megyeházára, ill. újvárosháza folyosóira, jelenlétükkel is nyomatékot adva küldötteik munkát kérő szavának. Alföldi Újság, 1930. márc. 25.; márc. 27.; ápr. 4.; ápr. 15.; ápr. 16. (Ezek az akciók részét képezték azoknak a spontán munkanélküli­ tüntetéseknek, mely 1930 tavaszán az egész országon végigviharzott. Bővebben lásd Borsányi G yörgy : i. m. 90—91. 1.) 72 Az SZDP jólfizetett országos vezetőinek opportunista elveiről van szó. Borsányi G yörgy : i. m. 33. 1. 73 Az 1930. február 2-i tisztújító taggyűlésen megválasztott új Végrehajtó Bizottság tagjai kö­ zött akadtak számosán (ifj. Szőke Ferenc, Ambruzs Albert, Molnár József), akik az SZDP központi irányvonalának megfelelően inkább leszerelni igyekeztek az ösztönös munkásakciókat, mint azt táp­ lálni. A vezetőségben helyet foglaló baloldali szocialisták (Vajda Imre, Takács Antal, Török János, Áfra István, Szalva Ferenc) fellépése azonban biztosította a hatóságokkal szembeni harcos magatar­ tást. CsmL (Szf) 25/1930. sz. Főisp. rés. 74 A földmunkások központja a Győri-, majd a Vincze-féle vendéglőben, az építőmunkásoké a Tarnóczi-, később a Fischer-féle kocsmában volt. E két szakszervezeti csoport 1928-tól a Szücs-féle csárdában alakított ki közös központot. M ikecz J ános 1978. máj. 18-án Szentesen tartott előadása alapján. CsmL (Szf) hangfelvétel. Lásd még B art a—G ecsényi— Schneider : id. mű 22. 1. 75 VDCSMMT. 133. dók. 270—272. 1. 76 A Bocskai utca 13. szám alatti ház, alacsony, négy kis helyiségből álló, kb. 60—80 m2 alapterületű épület volt. M ikecz J ános idevonatkozó előadása alapján. A különböző szakmák által össze­ adott vételár szakmánkénti megoszlását lásd B arta—G ecsényi— Schneider : id. mű 116. 1.

144

a megvásárolt kis épület csak igen nagy átalakításokkal válhatott alkalmassá va­ lamennyi szakma munkásainak befogadására. Az átalakításhoz szükséges anyagi fedezettel pedig a szentesi mozgalom nem rendelkezett. Kiutat keresve, döntés szüle­ tett, hogy a városi képviselő-testület elé viszik a munkásotthon ügyét. A határozat értelmében a Szakszervezeti Bizottság (Összevezetőség) 1930 júliusában fogalmazott egy kérvényt, melyben 2000 pengő segélyt kértek a várostól a munkásotthon bőví­ tési munkálataira.77 A kérvény beadásával párhuzamosan utasították a képviselőiket, hogy az elkövetkező közgyűlésen hozzák szóba a munkásotthon segélyének kérdé­ sét. Ez augusztusban meg is történt. Ambruzs Albert, a Szakszervezeti Bizottság elnöke, a kérvény előterjesztése során kifejtette, hogy a munkásotthon létesítése nem­ csak a munkásság érdeke, hanem a város egész társadalmáé is. Az otthon ugyanis előmozdítaná a munkások művelődését, elvonná őket a kocsmázástól és egyéb káros szórakozásoktól. Az előterjesztést heves vita követte, melynek elindítója a pénzügyi szakosztály állásfoglalása volt. A nevezett szakosztály a város nehéz anyagi helyzetére hivatkozva a segély megtagadását indítványozta. A kérdés végül a szocialisták javára dőlt el. A közgyűlés 22:11 arányban megszavazta a kért segélyt.78 Ezzel azonban közel sem oldódott meg a munkásotthon átalakításának az ügye. A városi közgyűlés határozata ellen ugyanis fellebbezést nyújtottak be a megyei törvényhatósági bizott­ sághoz, kérve a segély kiutalását kimondó határozat megsemmisítését. A segély megadását ellenzők érvelése már túlment az anyagi nehézségekre való hivatkozáson. Egyikük kifejtette, hogy még mindenki élénken visszaemlékezhet az 1918/19-es esemé­ nyekre. Senki sem tudhatja biztosan, hogy a munkásotthonban „nem-e ismét hasonló irányban fogják oktatni a munkásságot.” 79 A segélyt ellenzők érvelése hatékonynak bizonyult. A megyei kisgyűlés helyt adott a fellebbezésnek és semmisnek nyilvání­ totta a városi képviselő-testület határozatát.80. Az ügy ezen fordulata arra késztette a szentesi munkásvezetőket, hogy képviselőik útján ismételten a városi közgyűlés elé vigyék a munkásotthon kérdését.81 Megjegyzendő, hogy a fenti álláspontot képviselők aggodalma nem volt alap­ talan. A Bocskai utca 13. szám alatti kis épület ugyanis nem állt üresen addig sem, míg a közgyűlési teremben dúlt a csatározás. A megvétel után azonnal megindult benne az élet; a munkásság szervezeti és kulturális életének centrumává vált. Már 1930-ban megalakult egy szavalókórus, nem sokkal később pedig egy színjátszó cso­ port.82 Ezek fellépésein mindig zsúfolásig megteltek a kis helyiségek. Hasonló láto­ gatottságnak örvendtek a különböző szemináriumok és ismeretterjesztő előadások, melyek rendezése már szintén 1930-ban megkezdődött.83 A munkásművelődés szem­ pontjából nagy jelentőségű volt a saját könyvtár létesítése. Ennek sikerére vissza-

" CsmL (Szf) 4352/1935. lt. sz. Alisp. ált. ir. 78 CsmL (Szf) 1930. aug. 29. Szentes város kgy. jkv. 215. sz. Lásd még Alföldi Újság, 1930. aug. 30. 79 Alföldi Újság, 1930. nov. 13. 80 U. o. (Részletesen ismerteti a megyei kisgy ülésen lezajlott vitát!) Lásd még B art a— G ecsényi—S chneider : id. mű 115. 1. 81 A Munkásotthon építési segélye és a szakszervezeti bizottság. Alföldi Újság, 1930. nov. 25. 88 A szavalókórus Molnár Imre vezetése alatt működött. (Mikecz János hivatkozott előadása). Molnár Imrére vonatkozó adatokat lásd Csongrád megye forr. harcosainak életrajzi gyűjt. 69. 1. 83 Mikecz János többször meghivatkozott előadásából tudjuk, hogy 1930/31. folyamán T akács F erenc , Hódmezővásárhely szociáldemokrata országgyűlési képviselője tartott sikeres sze­ minárium-sorozatot a munkásotthonban. Takács Ferencre vonatkozó adatokat lásd Csongrád megye forr. harcosainak életrajzi gyűjt. 95. 1.

145

emlékezve írta Borbás Lajos, hogy „...olyan agyonolvasott és az állandó lapozgatás közben elsallangosodott könyveket azóta sem láttam ...”84 Az Összevezetőség ezentúl a munkásotthonban tartotta megbeszéléseit, s a kü­ lönböző akciók kiinduló pontja is a Bocskai utca lett. Itt készítették elő az 1930-as év legjelentősebb megmozdulását, a szeptember 1-i munkanélküli tüntetést, mely egyúttal a szentesi munkásmozgalom talpraállásának is bizonyítéka lehet. Érdemes megemliteni, hogy a munkásotthon ügyét tárgyaló augusztus 29-i közgyűlés idején m ár érződött a feszült légkör. A sajtó már napokkal korábban hírül adta, hogy szeptember 1-én nagyszabású utcai tüntetésre készülnek a szo­ ciáldemokraták.85 A munkásotthon segélyének vitájában, a segély megadását ellen­ ző képviselők nem titkolták, hogy a tüntetés híre nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kért összeg megadása ellen szavaztak.86 A szociáldemokrata központ által meghirdetett országos méretű munkanélküli tüntetés híre ellenintézkedésekre késztette a rendőri szerveket. Az 1930. augusztus 27-én kelt BM-— körrendelet értelmében, mely intézkedett arról, hogy „...oly gyűlések és felvonulások, amelyeket egyes pártok a munkanélküliekkel karöltve akarnak tar­ tani, tudomásul nem veendők, ill. az ilyenektől az engedély megtagadandó...” A helyi hatóságok betiltották az augusztus 31-re tervezett népgyűlést és a szeptember 1-i tüntető felvonulást.87 Ezen túlmenően a rendőrség felhívására a munkaadók közölték munkásaikkal, hogy aki hétfőn (szept. 1) tüntetés céljából elhagyja munka­ helyét, azt azonnal elbocsájtják állásából.88 Mindezzel párhuzamosan a Szentesi Hírlap azt hangoztatta, hogy a szentesi szakszervezetek nem helyezkednek szembe a rendőrség tiltó határozatával, és sem a népgyűlést, sem a tüntető felvonulást nem tartják meg.89 Ez nem felelt meg a valóságnak. A Szakszervezeti Bizottság ugyanis a a hatósági tilalom ellenére felszólította a munkásságot, hogy akik munkába is állnak, hétfőn hagyják abba a munkát és vonuljanak fel.90 Ugyanakkor felszólították a keres­ kedőket, hogy a szóban forgó napon tartsák zárva üzleteiket, az esetleges incidensek miatt.91 Ilyen előzmények után érkezett el a kritikus hétfői nap. A reggeli órákban semmi sem vallott arra, hogy valami készülődne, csupán a kerékpáros rendőrjár­ őrök száma volt több a megszokottnál. 11 óra után egycsapásra mozgalmassá vált a város képe. A járőrök jelentették a szolgálatot teljesítő rendőrtiszti különítmény­ nek, hogy egy 100— 120 fős munkáscsoport igyekszik a Klauzál utcán a belváros felé „Munkát! Kenyeret! ’’jelszavakat hangoztatva. A helyszínre érkező rendő­ rök felszólítása ellenére a munkások tovább folytatták „sétájukat” . Erélyesebb esz­ közhöz nyúlva, egy-egy mellékutcába terelték a felvonulókat, így bontva meg sorai­ kat. Alig oszladozott a tömeg, midőn újabb jelentés érkezett, hogy a Rákóczi Ferenc utcában is halad egy közel 100 főből álló csoport. A rendőrök az előbbihez hasonló módon jártak el. A délelőtt folyamán még a város három különböző pontján volt szükség a rendőrség közbelépésére, hasonló okból. A tüntető séta során 21 munkást vettek őrizetbe a hatóság emberei.92 84 Borbás L ajos : Képek a szentesi munkásmozgalomból a századfordulótól a felszabadulásig. Csongrád megyei könyvtári füzetek 8. Szeged, 1977. Somogyi-Könyvtár 44. 1. 85 Alföldi Újság, 1930. aug. 24. 86 CsmL (Szf) 1930. aug. 20. Szentes város kgy. jkv. 215. sz. 87 CsmL (Szf) 83/1930. sz. Alisp. ein. ir. (6622/1930. B. M. VII. rés. körrendelet) 88 Szentesi Hírlap, 1930. szept. 2. 89 Szentesi Hírlap, 1930. aug. 31. 90 Szentesi Hírlap, 1930. szept. 3. 91 Szentesi Hírlap, 1930. szept. 2. 92 Az 1930. szept. 1-i szentesi eseményeket részletesen ismerteti az Alföldi Újság, 1930. szept. 2-i és a Szentesi Hírlap, 1930. szept. 2-i száma. Az országos eseményekre vonatkozóan lásd Borsányi G yörgy : i. m. 97— 123. 1.

146

Az itt leírt események után — melyről az Alföldi Újság részletesen tájékoztatta a város lakóit — nem adhatunk hitelt a Szentesi Hírlap azon tudósításának, mely szerint: „...Örvendetesen jellemző a szentesi munkásság felfogására és higgadtságára, hogy a szakszervezetek felhívására a szentesi munkásság körében nem talált kö­ vetésre. Egyetlen munkás sem hagyta abba a munkát a tüntetés m iatt...” 93 Ennek épp az ellenkezője az igaz. A szeptember 1-i akció pontosan azt igazolta, hogy a 20-as évek második felében hanyatlásnak indult szentesi mozgalom lábadozik, s adott esetben tömegek megmozgatására is képes. Szentes vonatkozásában is igaz Borsányi György azon megállapítása, hogy a szeptember 1-i tüntetés „nem valamiféle egyszeri fellángolása volt a proletár tömegeknek, hanem a csaknem egy éve tartó munka­ nélküli-mozgalom egyik ütközete, amelyet más, ennél kisebb tüntetések sorozata előzött meg és fog még követni... Sikere azt bizonyította, hogy a munkásosztály kész a rendszer elleni harcra, hogy a tömegmozgalomnak van reális alapja: a romló gaz­ dasági helyzet, a tömegek ebből fakadó radikalizálódása. Azt is megmutatta, hogy a mozgalom csak akkor képes nagy, átütő erejű akciókra, ha a spontán hangulat meg­ felelő szervezettséggel találkozik.”94 A szeptember 1-i események utójátékaként érdemes néhány szót ejteni az Osszvezetőség reagálásáról, mely két irányban hatott. Egyrészről keményen megrótták azokat a szervezett munkásokat, akik a felhívás ellenére nem vettek részt a munkanélküli tüntetésen,95 másrészről akciót indítottak a szeptember 1-én rendőrségi őri­ zetbe vett munkások kiszabadítására. Ez utóbbiak érdekében a munkásképviselők eljártak előbb a polgármesternél, majd pedig a rendőri szerveknél.96 Mivel próbálko­ zásuk eredménytelen maradt, szükségesnek látták, hogy a témát a városi képviselőtestület elé vigyék. Az elkövetkező közgyűlésen határozott hangú interpellációban tiltakoztak a rendőrhatóság részéről megmutatkozott, a munkásságot és annak ve­ zetőit ért sérelmek miatt.97 Ezek a sérelmek pedig — szeptember 1-ét követően — egyre szaporodtak, mint­ egy bizonyítékául annak, hogy a mozgalom fellendítésére tett próbálkozások ered­ ménnyel jártak. Míg a rendőrségi megfigyelő az SZDP szentesi csoportjának 1930 februári tisztújító taggyűléséről még azt jelenthette, hogy „...a szervezet tagjai közül mindössze 62-en jelentek meg...”98, addig az év utolsó hónapjaiban az Alföldi Újság már arról adhatott hírt, hogy „...több száz résztvevője volt az SZDP által a munkásotthonban megtartott népgyűlésnek...” Különösen figyelmet érdemlő a tudósítás azon megállapítása, mely szerint „...a gyűlésen nemcsak a munkások, de a polgárok is nagy számban vettek részt. Annyi volt a résztvevő, hogy egy részük kiszorult az. utcára...”99 A hatóságok növekvő aggodalmát mutatta, hogy 1931 februárjában több vidéki városban -— így Szentesen is — rendőrségi készenlétet rendeltek el, mivel híre terjedt, hogy február 12-re újabb országos tüntetés készül.100 Ugyanezekben a napokban a főispán levélben számolt be a belügyminiszternek az SZDP és az MFOSZ szentesi csoportjainak közgyűlésén tapasztalt jelenségekről. Nem titkolta, hogy „...újabb megfigyelés szerint a szocialisták által jól irányzott propaganda folytán ezen taggyűléseken egyre nagyobb számban jelennek meg olyan egyének is, kik az egyesületnek nem tagjai, ily módon a taggyűlések szinte nyilvános népgyűlés 93 Szentesi Hírlap, 1930. szept. 3. 94 Borsányi G yörgy : i. m. 129. 1. 95 B arta— G ecsényi— Schneider : i. m. 118—119. 1.

96 Alföldi Újság, 1930. szept. 2. 97 CsmL (Szf) 1930. szept. 26. Szentes város kgy. jkv. 265. sz. 98 CsmL (Szf) 25/1930. sz. Főisp. rés. 99 Alföldi Újság, 1930. okt. 21. 100 Alföldi Újság, 1931. febr. 12.

147

jelleget öltenek, ahol azután úgy az egyes jelentések, mint az azok felett rendezett viták, túlnyomóan pártpolitikai célokat szolgálnak...” 101 Megállapításainak bizonyí­ tására a Földmunkás Szövetség február 8-i és az SZDP február 15-i közgyűléseit ■említette meg. Az elsőn megközelítően 250-en vettek részt, holott a földmunkás cso­ portnak csak 170 tagja van; az SZDP gyűlésén pedig már 500 körül volt a megjelen­ tek száma. A főispán jelentését azzal zárta, hogy „...igen kívánatosnak tartanám a taggyűlések szigorú korlátozását és onnan különösen az illető egyesületek kebelébe nem tartozó egyének távoltartását...”102 A főispán által emlegetett „jól irányzott propaganda” eredményei a legkülön­ bözőbb formában felbukkantak. Ennek szemléltetésére érdemes egy egészen hétköznapi példát kiemelni a sok közül. 1931 tavaszán az egyik szentesi gazdának 22 munkásra volt szüksége. Összeszedte a 22 embert, s felment velük a rendészeti hivatalba meg­ kötni a szerződést. Mindenben megegyeztek, de amikor a kész szerződést alá kellett volna írni, a 22 munkás szó nélkül faképnél hagyta a munkaadót. Az eset akkor vált különösen érdekessé, midőn ugyanaz a gazda néhány nappal később újabb 22 mun­ kással jelent meg a hivatalban, és az előbbi eset újból megismétlődött. Az illetékesek szerint a baj az, hogy a munkások hatalmi kérdést csinálnak a dologból, s ragasz­ kodnak ahhoz, hogy a szerződést a munkásotthonban kössék. Erre viszont a gazdák nem hajlandóak.103 4. A munkásmozgalom térnyerése a város közéletében. Az 1931 júniusi országgyűlési képviselőválasztások A szervezett munkásság térnyerése a város társadalmi életében 1930/31 folya­ mán nyilvánvalóvá vált. A küzdelem, melyet a munkásság vezetői és képviselői a nyo­ morgó tömegek érdekében kifejtettek, bizonyos tiszteletet ébresztett a város liberálisan gondolkodó polgáraiban. Ez nyilvánult meg azon a vitasorozaton, mely az 1931 májusában ismét napirendre kerülő munkásotthon segélyének ügyében bontakozott ki. Az Összvezetőség által benyújtott újabb kérvényt a közgyűlés elé bocsájtás előtt a pénzügyi és háztartási szakosztálynak adták ki véleményezésre. Természetesen most is akadtak ellenzői a segély megadásának, de többen voltak azok, akik a kérés teljesítését javasolták. Különösen dr. Vajda Antal Kossuth — párti képviselő volt az, aki kiállt a munkásság ügye mellett. Az ellenzők aggályoskodására reagálva kije­ lentette: „...Azzal az indoklással, hogy a társadalmi rend ellen fejtenek ki tevékeny­ séget a munkásotthonban — a kérelmet elutasítani nem lehet. Itt arról van szó, hogy a munkásosztálynak joga van kulturális munkával a munkásság tudását és mű­ veltségét fokozni. Ez nem politika, de ha megtörténnék, hogy a munkásotthonban a munkásság a saját mentalitásának megfelelően foglalkoznék a politikával, akkor sem követne el bűnt. A politizálás csak Magyarországon bűn...” Dr. Vajda Antal a kö­ vetkező határozott megállapítással zárta hozzászólását: „...Itt nincs most köztünk egyetlenegy szocialista sem, de azért valamennyiünknek tudnia kell, hogy elzárkózni ilyen kérés elől ma már nem lehet. A szakosztálynak, de a kisgyűlésnek sincs jussa ahhoz, hogy ilyen formában megbélyegezzen egy társadalmi osztályt.”104 A pénzügyi és háztartási szakosztály szavazattöbbséggel a Szakszervezeti Bizottság kérelmének teljesítése mellett döntött. Előterjesztésükre a következő napi városi közgyűlésen 101 102 103 104

148

CsmL (Szf) 26/1931. sz. Főisp. rés. U. o. Alföldi Újság, 1931. márc. 22. Alföldi Újság, 1931. máj. 28.

kimondták, hogy az 1932. évi költségvetésbe 2000 pengőt előirányoznak a munkásotthon segélyezésére.105 A közgyűlés idején igen élénk volt a város politikai élete a közelgő országgyű­ lési képviselőválasztások miatt. E jelentősnek ígérkező esemény mozgásba hozta a város valamennyi politikai szervezetét. Kormánypárti részről már az év elején meg­ kezdődtek az előkészületek, melyek elsősorban a vármegye területén levő egységes párti szervezetek újjászervezésében, valamint a vezetőség felfrissítésében nyilvánultak meg.106 Ezzel párhuzamosan a főispán lépéseket tett a miniszterelnöknél új kormánypárti jelölt állítása érdekében, mivel a volt egységes párti képviselő nem kívánt in­ dulni a választásokon.107 E probléma hamarosan megoldódott, ugyanis a szentesi kormánypárti köröknek is megfelelő jelöltet találtak dr. Lázár Andor személyében, kit május folyamán nevezett ki a kormányzó honvédelmi államtitkárrá.108 Június első napjaiban megkezdődtek a sorozatos propagandagyűlések, melyeken az új kormánypárti jelöltnek igyekeztek előkészíteni a talajt.109 Ugyanakkor a főispán bizalmas levélben felkérte Darányi Kálmán miniszterelnöki államtitkárt, hogy legyen segítségére az elkövetkező választásoknál, mondván: „...köztudomás szerint az egész országban az én kerületeim a legnehezebbek...”110 Ezen megállapításához még hozzáfűzte, hogy „...egyedül a szentesi kerület az, ahol bizonyos kompromisszumok révén könnyebb győzelmet remélek aratni...”111 Nem lehet tudni, hogy a főispán mire alapozta optimizmusát, ugyanis levelének keltekor már nyilvánvaló volt, hogy a város valamennyi ellenzéki pártja önálló je­ löltet fog indítani a választásokon. A Szentesi Kisgazda Párt, az Alsópárti 48-as Kisgazda Pártkör, a II. Függetlenségi 48-as Népkör, valamint több külterületi gazda­ kör február folyamán bejelentették csatlakozásukat a Gaál Gaston—Szijj Bálint vezette Független Kisgazda-, Földműves és Polgári Agrárpárthoz.112 Június 4-én tartott közös értekezletükön hozták nyilvánosságra, hogy saját jelöltet állítanak.11* Néhány nappal később jelöltjüket is megnevezték, Soós Sándor kisbirtokost, az Or­ szágos Gazdasági Liga Elnöki Tanácsának tagját.114 Ugyanezekben a napokban került nyilvánosságra a Szentesi Függetlenségi és 48-as Kossuth Lajos Párt, valamint a Szo­ ciáldemokrata Párt képviselőjelöltjének neve is. Az első, dr. Rupert Rezsőt, a Kossuth Párt országos elnökét kérte fel jelöltnek,115 míg az SZDP jelöltje Bresztovszky Ede író lett.116 A választási küzdelem megkezdése előtt már folytak a találgatások arról, hogy az egyes pártok milyen eséllyel vehetik fel a küzdelmet. A vélemények igen eltértek. Egy polgármesteri hangulatjelentésből tudjuk, hogy gyakoriak voltak azok a véle­ mények — még intelligens-úri gazdák között is —, hogy Gaál Gaston pártjának je105 CsmL (Szf) 1931. máj. 29. Szentes város kgy. jkv. 145. sz. 106 CsmL (Szf) 2/1931. sz. Főisp. rés. 107 U. o. Dr. Szeder Ferenc János addigi országgyűlési képviselő visszalépéséről van szó. 108 Alföldi Újság, 1931. júni. 4. 109 Egy június közepi egységpárti propaganda gyűlésen Gömbös Gyula honvédelmi miniszter is megjelent és szónokolt Lázár Andor mellett. Beszédét részletesen közli az Alföldi Újság, 1931. júni. 16-i száma. (Gömbös szentesi beszédének értékelését lásd M árkus L ászló : A bethleni kormányzati rendszer bukása II. Századok, 1964. 98. évf. 3. sz. 433. 1.) 110 CsmL (Szf) 163/1931. sz. Főisp. rés. 1,1 U. o. 112 Alföldi Újság, 1931. febr. 6. A csatlakozást követően, április 26-án a Független Kisgazdák nagygyűlést rendeztek Szentesen, melyen a fő szónok az országos pártvezér, Gaál Gaston volt. CsmL (Szf) 114/1931. sz. Főisp. rés. 113 Alföldi Újság, 1931. júni. 7. 114 Alföldi Újság, 1931. júni. 10. 115 Alföldi Újság, 1931. júni. 6. 116 Alföldi Újság, 1931. júni. 9.

149

löltje eredményesen lépett fel Szentesen, míg mások azt mondogatták, hogy „a bal­ oldali szélsőséges jelölt lesz a győztes.”117 A polgármester maga úgy nyilatkozott, hogy „...a Bethlen-kormány alkalmas egyéniségű és személyű jelöltje óriási több­ séggel fog diadalt aratni.” De azt is gyorsan hozzátette, hogy „...Véleményemet ter­ mészetesen nyílt szavazásra alapítom. Titkos szavazásnál ez idő szerint még nem mernék nyilatkozni...”118 Június közepére a választási küzdelem kiteljesedett. Nagy hevességgel folyt az aláírások gyűjtése, egymást érték a különböző pártok által rendezett propaganda gyűlések. A pártok küzdelmének feltételei persze közel sem voltak egyenlőek. Az ellenzéki agitáció nehézségei már az első naptól jelentkeztek. Kezdődött azzal, hogy míg a kormánypárti kortesek június 7—8-án megkapták a szükséges számú ajánlási íveket és megkezdhették az aláírások gyűjtését, addig az ellenzéki pártok delegációival közölte az ajánlási ívek hitelesítését és kiosztását végző járásbírósági elnök, hogy a belügyminisztériumból küldött készlet elfogyott, így nem tud ajánlási íveket adni.119 Ez azt jelentette, hogy az ellenzéki pártok két nappal később kezdhették el az alá­ írások gyűjtését, mint a kormánypárt. Hasonló megkülönböztetésben volt részük a gyűlések szervezése terén is. Míg a kormánypárti jelölt a város főterén és vasárnap, tehát munkaszüneti nap mondhatta el programbeszédét, addig az ellenzéki jelöltek csak hétköznap és a Tyúkpiac-téren szólhattak a város lakóihoz.120 Hogy a győzelem érdekében milyen egyéb intézkedéseket foganatosítottak kormánypárti részről, az kide­ rül a „kormánypárt választási napi parancsaiból.”121Az 1931. július 10-én kelt III. számú eligazítás elrendelte, hogy a választási körzetvezetők készítsenek kimutatásokat azokról a kereskedőkről és iparosokról, akik az ajánlási íveket nem írták alá. Egy nappal később a IV. számú eligazításban ezt kiegészítették azzal, hogy a körzetveze­ tők a részükre kiadott nyomtatott választói névjegyzékben jelöljék meg, hogy kik azok a körzetükbe tartozó választók, akik az ajánlási íveket aláírták. (Ebből termé­ szetesen kiderült az is, hogy kik azok, akik nem írták alá.) Még ugyancsak a IV. számú eligazításban olvasható, hogy „...amennyiben a körzetben nyugdíjasok, közalkalma­ zottak, tanítók az ajánlási íveket nem írták volna alá, vagy egyébként is ellenzéki ma­ gatartást tanúsítanának, úgy azokról név és lakcím pontos megjelölése mellett jelen­ tés teendő.” Külön utasításokkal látták el az ún. hírszerzőket. Részükre előírták, hogy „...okvetlenül jelenteniök kell, hogy kik az ellenpártnál az aláírás gyűjtők (név, lakcím); hol őrzik éjjelenként az ajánlási íveket. Az ajánlási íveken szereplő aláírá­ sok, amennyiben az megtekinthető, kijegyzendők (név, lakcím). Ez különösen fontos feladat. Pontos jelentést kérek arra nézve, hogy mennyi az ajánlási aláírás az ellen­ zéki pártoknál...” V. számú eligazítás (jún. 12.): „...Kimutatást kell készíteni a kocsmárosokról, vendéglősökről és italmérőkről (név, lakcím), s ezek közül megje­ lölni azokat, akik nem írták alá az ajánlási íveket... Kimutatást kell készíteni az özvcgyasszonyokról (név, lakcím)” (Látható, hogy szinte mindenkiről kimutatást kértek, akik valamilyen formában rászorulhattak a hatalmon levők támogatására). A választási napiparancs „Az ellenfél helyzete” című rovatából kiderül, hogy a kör­ zetvezetők és hírszerzők igen jól dolgoztak. Jelentéseikből tudjuk, hogy a három ellenzéki párt közül az SZDP a legjobban felkészült és szervezett, amennyiben június 12-ig már közel 1000 aláírást gyűjtöttek. A Független Kisgazdák ugyanez ideig kb. 600, a Kossuth Pártiak ennél is kevesebb aláírással rendelkeznek. Ezek után már nincs 117 CsmL (Szf) 46/1931. sz. Főisp. rés. 118 U. o. 119 Alföldi Újság, 1931. júni. 9. 120 Alföldi Újság, 1931. júni. 16.; júni. 19. 121 CsmL (Szf) Számnélküli/1931. Főisp. rés.

150

mit csodálkoznunk az V. számú eligazítás azon híradásán, mely szerint: „Az ellenfél aláírásainak megszámlálása nem szükséges, mert pontos bizalmas értesüléseink van­ nak!” Ez utóbbi közlést a főispán hamarosan be is bizonyította. Június 17-én (három nappal az ajánlási ívek leadása és összeszámolása előtt) Sztranyavszky Sándor bel­ ügyi államtitkárnak írt jelentésében nagy részletességgel adott számot arról, hogy az egyes ellenzéki pártok mennyi aláírást gyűjtöttek és ezek közül mennyi érvénytelen.122 Ilyen kulisszák mögött folyó manipulációk után érkezett el június 20-a, az aján­ lási ívek leadásának határideje. Az aláírások összeszámlálása után kiderült, hogy valamennyi ellenzéki párt megszerezte a választáson indulás kritériumát jelentő 1000 aláírást. Úgy látszott tehát, hogy négy párt indul harcba a szentesi mandátumért, vagyis három ellenzéki párt veszi fel a küzdelmet a kormánypárt jelöltjével szemben. Ez a „veszély” azonban hamarosan elhárult. Az ajánlások felülvizsgálata ugyanis azt eredményezte, hogy az ellenzéki pártok egész sereg aláírását érvénytelennek minő­ sítették : a Kossuth Lajos Párt a Független Kisgazda Párt a Szociáldemokrata Párt

1557 ajánlásából 1143-at érvénytelenítettek 1542 ajánlásából 1113-at érvénytelenítettek 1011 ajánlásából 681-et érvénytelenítettek123

Ez azt jelentette, hogy a Kossuth Lajos Pártnak 586, a Független Kisgazdáknak 571, a Szociáldemokrata Pártnak 670 aláírást kellett két nap alatt pótolnia ahhoz, hogy jelöltjük indulhasson a június 28-i választáson. Ennyi aláírás pótlása pedig teljes­ séggel reménytelennek látszott. Ilyen körülmények között nyilvánvalóvá vált, hogy a 7907 aláírást felmutató kormánypárt egyedül maradt a porondon, még úgy is, hogy 2779 ajánlását megsemmisítettek.121125 Az ellenzék képviselői felháborodással vették tudomásul az ajánlások vizs­ gálatának eredményét. Többen követelték a választási biztostól, hogy adja ki azok névsorát, akiket töröltek az egyes pártok ajánlási íveiből, hogy okirathamisításért ismeretlen tettes ellen bűnvádi feljelentést tehessenek.126 Fellépésük eredménytelen­ nek bizonyult, ezért az ellenzéki pártok tanácskozásra gyűltek össze a további teen­ dők megbeszélésére. A tanácskozás során meg kellett állapítaniok, hogy valósággal elvágták a lehetőségét is annak, hogy a választási küzdelemben ellenzéki jelölt is le­ gyen Szentesen. A Független Kisgazda Párt részéről elmondták, hogy a Lázár-párt ajánlási íveire valósággal rávezették a választói névjegyzéket. Ezer és ezer hamis alá­ írás van az íveken, így történhetett meg, hogy mind a három ellenzéki jelöltet olyan helyzetbe hozták, hogy a jelöltséghez ne juthasson hozzá. Elmondták azt is, hogy értesüléseik szerint a kormánypárti ajánlási íveken olvashatók kisgazdapárti és szociáldemokrata párti vezető emberek nevei is, ami teljesen abszurd dolog.126 A tárgyalás eredményeként elhatározták, hogy feljelentést tesznek az ajánlási ívek aláírásainak meghamisításáért. Azt azonban tudniok kellett, hogy ez a lépésük nem jelenti a választási eljárás félbeszakítását, hisz a feljelentés nyomán meginduló 122 CsmL (Szf) 221/1931. sz. Föisp. rés. 123 Alföldi Újság, 1931. júni. 24. 124 U. o. 125 U. o. 126 Alföldi Újság, 1931. júni. 25. Ugyanebben a számban található egy érdekes számítás. Esze­ rint az Egységes Párt jelöltjének ajánlási ívein volt 7907 aláírás, a 3 ellenzéki jelölt ívein pedig összesen 4190. Ez 12097 aláírás. A szentesi választók száma összesen 10300. Ha hozzávesszük, hogy ebből távol volt, meghalt, elköltözött stb... kb. 1200 fő, s megközelítően ugyanennyi tartózkodott az aláírástól, akkor legfeljebb 7800 név szerepelhetett volna az ajánlási íveken. Vagyis közel 4000 aláírás hamisított volt!

151

nyomozásra, tárgyalásra és a tettesek esetleges megbüntetésére majd csak a válasz­ tások után kerülhet sor. Bele kellett nyugodniok, hogy az ajánlási ívek eredménye alapján dr. Lázár Andor honvédelmi államtitkár Szentes város egyhangúan megvá­ lasztott képviselőjének tekinthető.127 A választások kimenetele következtében kialakult feszült légkör még jó ideig érzékelhető volt. Egy időre meghatározta a megyei és városi közgyűlések hangulatát is. Ez főleg abban nyilvánult meg, hogy a legártatlanabbnak látszó tárgysorozat is heves kitörésekbe torkollt, ha valamilyen formában kapcsolatba került a választá­ sokkal. Az 1931 szeptemberi városi közgyűlésen például, ahol a város 1932. évi költ­ ségvetését tárgyalták, Kádár Sándor szociáldemokrata képviselő fellépése okozott nagy vihart. A képviselő ugyanis a tárgysorozat végén kijelentette, hogy nem fogadja el a költségvetést, mivel azt nem törvényesen tárgyalták. Bejelentette, hogy egyéb­ ként is bizalmatlan a polgármester iránt, mert a „választások alkalmával a polgármester űr a város pénzén kortes úton volt...” . „— Ez nem ide tartozik!” — Vágott közbe erélyesen az elnöklő főjegyző, heves csengőrázás közepette. „— De igenis ide­ tartozik!” -— felelte emelt hangon Kádár. Már jött is az ilyen helyzetekben megszokott mondat: A képviselő úrtól megvonom a szót!” (A szóváltást nagy hangzavar kísérte.) „— Még nincs itt a maguk ideje!” — zúgták a jobboldalról a szociáldemok­ rata képviselők felé.128 Néhány nappal később hasonló jelenetre került sor a megyegyűlésen. Kirobban­ tója két szociáldemokrata indítvány volt, melyet szeptember 26-án juttattak el a főispánhoz az SZDP szentesi frakciójának képviselői. Az elsőben, hivatkozva az 1848/III. t. c. 32. §-ára, követelték a Bethlen-kormány vád alá helyezését; a második­ ban pedig indítványozták egy felirat elkészítését, melyben sürgetnék az általános, egyenlő és titkos választójogról szóló törvényjavaslat országgyűlés elé terjesztését, valamint az országgyűlés feloszlatását és új választások elrendelését. Az indítványban még azt is kérték a szociáldemokraták, hogy köriratban hasonló állásfoglalásra szó­ lítsák fel a törvényhatóságokat.129 E rendkívül kényes indítványokat a főispán igye­ kezett rövid úton elintézni. A szeptember 30-i megyegyűlést előkészítő kisgyülésen azzal a javaslattal állt elő, hogy miután az indítványokkal a kisgyűlés egyet nem ért, azokkal ne is foglalkozzon. A kisgyűlés természetesen magáévá tette a főispáni ja­ vaslatot.130 Ilyen előkészítés után terjesztették elő a törvényhatósági bizottság szep­ tember 30-i közgyűlésén a szociáldemokrata indítványokat. A Bethlen-kormány vád alá helyezését sürgető indítvány felolvasása után a főispán bejelentette, hogy a kis­ gyűlés véleménye szerint az ügy kizárólag a törvényhozás hatáskörébe tartozik, 127 A rádió júni. 24-én reggel már Lázár Andor szentesi győzelméről harsogott! Alföldi Újság, 1931. júni. 25. Megjegyzendő, hogy ellenzéki részről valóban megtámadták Lázár Andor mandátu­ mát, de a közigazgatási bíróság alaki okokra hivatkozva elutasította az ezzel kapcsolatos (-több mint 1500 aláírással ellátott-) petidiós panaszt. Alföldi Újság, 1931. okt. 11. 128 CsmL (Szf) 1931. szept. 28. Szentes város kgy. jkv. 229. sz. Lásd még Alföldi Újság, 1931. szept. 29. Érdemes megemlíteni, hogy ugyanezekben a napokban a főispán Lázár Andornál, a város újonnan megválasztott országgyűlési képviselőjénél és a belügyminiszternél, szorgalmazta Csergő Károly alispán és Négyesi Imre polgármester kormánykitüntetésben való részesítését. Úgymond: „...Csergőnek a kitüntetése régen esedékes, de teljes mértékben rászolgált arra Négyesi is...” A főis­ pán Csergőnek a II. osztályú Magyar Érdemkereszt, Négyesinek pedig a kormányfőtanácsosi cím megadását javasolta. CsmL (Szf) 346/1931. sz. Főisp. rés. 129 Alföldi Újság, 1931. szept. 27. Az indítvány szerint, a Bethlen-kormány vád alá helyezésének indoka: a kormány és az egyes miniszterek évről-évre túllépték a költségvetés kereteit, olyan kiadá­ sokat eszközöltek, amelyre törvényes felhatalmazásuk nem volt. A Bethlen-kormány 10 éves működé­ se alatt több mint 1 milliárd pengőt inproduktiv beruházásokra használt fel. 130 A Bethlen-kormány elleni szocialista indítványt nem tárgyalta Csongrád megye kisgyűl ^se. Alföldi Újság, 1931. szept. 30.

152

tehát tárgyalásra nem alkalmas.131 A bejelentést nagy zaj fogadta; az ellenzéki kép­ viselők felháborodottan tiltakoztak az eljárás ellen. Közben a közgyűlés résztvevői­ nek többsége felállással megszavazta a főispáni előterjesztést, melyet a főispán nagy gyorsasággal igyekezett konstatálni. Az ellenzéki képviselők állandó közbekiáltásai közepette kihirdette a határozatot, mely szerint a törvényhatósági bizottság nem kívánja tárgyalni az indítványt.132 A zaj még el sem ült, midőn a főispán megkezdte a második szociáldemokrata indítvány előterjesztését. Az általános titkos választó­ jog bevezetését, az országgyűlés feloszlatását és új választások elrendelését követelő indítvány felolvasása után Buzi Sándor szociáldemokrata képviselő, az indítvány benyújtóinak egyike, felugorva helyéről bejelentette, hogy amennyiben a főispán ezt az indítványt is úgy teszi fel szavazásra mint az előzőt, akkor inkább vissza­ vonja az indítványt. A főispán, figyelmen kívül hagyva a közbeszólást, heves csengő­ rázás közepette kijelentette, hogy „... a törvényhatósági bizottság helyesen csele­ kedett, amikor a mai nehéz viszonyok közepette nem kívánja hasonló indítványokkal a társadalmi osztályok között az ellentéteket kiélezni és nem kívánja politikai kér­ désekkel megnehezíteni a kormányzat helyzetét.”133 Az eljárást megelégelve, a szo­ ciáldemokraták és még néhány ellenzéki képviselő kivonultak a teremből.134 A viharos megyei közgyűlés után néhány nappal, levél érkezett Keresztes Fischer belügyminisztertől, melyben arról értesítette a főispánt, hogy több törvényhatóság közgyűlésén indítványt terjesztettek elő a Bethlen-kormány vád alá helyezése tár­ gyában. Mivel ezeket a mozgalmakat rendkívül károsnak tartja, felkéri a főispánt, hogy: „...szíveskedjél tekintélyed és befolyásod teljes súlyával odahatni, hogy hasonló megmozdulások csírájukban elfojtassanak és a kormányzati hatóságod alatt álló törvényhatóság közgyűléséhez ilyen indítvány be se terjesztessék...”135 A belügymi­ niszteri figyelmeztetés későn érkezett ugyan, de a főispán büszkén jelenthette, hogy „ ...a szocialista indítványokat én magam terjesztettem elő a szeptember 30-án tar­ tott közgyűlésen, mire a törvényhatósági bizottság a szocialisták és egyéb szélsőséges baloldali elemeket megsemmisítő nagy többséggel — vita nélkül akként határozott, hogy ezen indítványokat tárgyalni sem kivánja.”136 5. Hatósági intézkedések a mozgalmi élet visszaszorítására 1931 második felétől a hatóságok egyre keményebb intézkedésekkel igyekeztek visszaszorítani az országszerte fellendülő mozgalmi életet. Jó ürüggyel szolgált ehhez a biatorbágyi merénylet, melyet egyértelműen kommunista akcióként tüntettek fel. A statárium bevezetése mellett, elrendelték a politikai jellegű népgyűlések tilalmát is, igen tág keretek között értelmezve azt. A gyűléstilalmat kimondó belügyminisz­ teri körrendelet megfogalmazásában: „ ...a jelenlegi viszonyok között a népgyűlések általában — bármely célból kérik is — politikai jellegűekké válhatnak, ezért a nép131 CsmL (Szf) 1931. szept. 30. Csongrád megye Törvényhatósági Bizottsága kgy. jkv. 11. sz. 132 Alföldi Újság, 1931. okt. 1. 133 CsmL (Szf) 1931. szept. 30. Cs. m. törv. biz. kgy. jkv. 112. sz. Alföldi Újság, 1931. okt. 1. 134 A szocialisták kivonultak a megyegyűlésről Alföldi Újság, 1931. okt. 1. 135 CsmL (Szf) 359/1931. sz. Főisp. rés. Megemlítendő, hogy szept. 28-án Békés megye Törvényhatósági Bizottsága is tárgyalt egy szociáldemokrata indítványt, a szentesiekével azonos tárgyban. A főispán itt is napirendre akart térni az indítvány felett, de ezzel olyan vihart kavart, hogy nem lehe­ tett megtenni. A békésiek tehát határozatilag kimondták a Bethlen-kormány vád alá helyezését, ill. a titkos választójog sürgős megvalósítását. A Békés megyei főispán néhány nap múlva benyújtotta lemondását. Alföldi Újság, 1931. szept. 30.; okt. 3. Lásd még CsmL (Szf) 400/1931. sz. Főisp. rés. 136 CsmL (Szf) 359/1931. sz. Főisp. rés. 153

gyűléseket is politikai jellegű gyűléseknek kell tekinteni...” 137 E rendeletre hivatkozva a helyi hatóságok mindenféle gyűlés engedélyezését megtagadhatták és meg is ta­ gadták. Szintén körrendeletben utasították a hatóságokat az SZDP által rendezett műsoros előadások legszigorúbb figyelemmel kísérésére. Ennek értelmében azonnal eljárás indítható azok ellen, kik az egyes beszédek, szavalatok, dalok tartalmával az „izgatás büntette tényálladékát kimeríteni látszanak.”138 A mozgalmi élet lendületének megtörésére irányuló intézkedések megnehezítet­ ték ugyan a szervezeti munkát, de felszámolni nem tudták. Ezt bizonyítja, hogy Csongrád vármegye főispánja 1932 első hónapjaiban további szogorú intézkedésekre volt kénytelen sarkallni az alispánt. Különösen a szakszervezeti munka fokozott ellen­ őrzését sürgette, mivel e területen továbbra is észlelhető volt az SZDP politikai agitációja. A helyzetet elemezve a főispán leszögezte, hogy: „...a mostani közgazdasági viszonyok között minden szélsőséges agitáció, így tehát a szociáldemokraták elvei és törekvései is fogékony talajra találnak a földmívelő és földmunkás népesség körében. Ez eredményezte azután azt, hogy minden korlátozó és gátló rendszabály ellenére is az SZDP agitációja az agrár lakosság körében is fokozódó sikerrel kezd járni...”139 Ezekre való tekintettel felkérte az alispánt, hogy: „...szíveskedjék a vár­ megye területén alakult valamennyi szakszervezeti helyi csoportot, egyesületet... a fennálló általános ellenőrzési kötelezettségre hivatkozva — sorozatosan, de mindég meglepetésszerűen megvizsgálni... ha a vizsgálat során bárminemű szabálytalanságot tapasztalna, vagy nyomát látná politikai szervezkedésnek, a helyi csoport működését fel kell függeszteni.”140 Ezzel párhuzamosan egy belügyminiszterhez írt levélben kérte a gyűléstilalom további legszigorúbb fenntartását, mely úgymond: „...lehetővé teszi annak megakadályozását, hogy a munkanélküli elkeseredett emberek egymással csoportosan érintkezhessenek és nagyobb arányú szervezkedést megindíthassa­ nak...” 141 Amikor a főispán a fenti sorokat leírta, a Bocskai utcai munkásotthonban már folyt az SZDP központi vezetése által országosan meghirdetett április 7-i demonstrá­ ció előkészítése.142 A szentesi munkásvezetők a központilag megfogalmazott memo­ randum átadását sikeresen kötötték össze a munkanélküliek megmozdulásával. A szóban forgó nap délelőttjén munkásküldöttség kereste fel a főispáni hivatalt a memorandum átadása végett. A küldöttség megyeházbeli megjelenésével párhuza­ mosan, a Kossuth téren álldogáló munkáscsoportok és vásárosok között elvegyült szocialisták kiadták a jelszót: „— Fel a megyeházára!” A felszólításra mintegy 300— 400 főnyi tömeg indult meg a jelzett irányban, azzal a céllal, hogy demonstratív mó­ don felsorakozzanak a megyeháza előtt. Az előrenyomuló tömeget egy lovasren­ dőrökkel megerősített készültség állította meg és szorította vissza a Kossuth térre.143 Az akció a szentesi munkásmozgalom ténylegesen meglevő tömegbefolyásának 137 CsmL (Szf) 6667/1931. sz. Alisp. ált. ir. (135100/1931. sz. VII. B. M. körrendelet.) 138 CsmL (Szf) 93/1931. sz. Alisp. ein. ir. (7684/1931. sz. VII. B. M. körrendelet.) 139 CsmL (Szf) 49/1932. sz. Alisp. ein. ir. 141 CsmL (Szf) 54/1932. sz. Főisp. rés. 142 Az SZDP országos vezetősége 1932. március végén elhatározta, hogy a vidéki szervezetek elleni hajsza miatt, félórás országos tüntető sztrájkot rendez, egybekapcsolva ezt a párt követeléseit tartalmazó emlékirat átadásával. A felhívás a Népszava ápr. 1-i számában jelent meg, ápr. 7. de. 11 órára hirdetve meg a sztrájkot. A különböző hatósági retorziók (Népszava betiltása stb.) ellenére a vezetőség nem lépett vissza az akciótól; ápr. 7-én tömegdemonstrációra került sor minden nagyobb városban és községben. A Magyar Forradalmi Munkásmozgalom Története. Bp. 1972. Kossuth K. 290—291. 1. 143 CsmL (Szf) 82/1932. sz. Főisp. rés.; Alföldi Újság, 1932. ápr. 8. Lásd még B arta—G ecsényi — Schneider : id. mű 125—126. 1. 154

sikeres megnyilvánulása volt, még akkor is, ha a főispán az eseményekről lekicsnyilően azt jelentette, hogy: „...a szocialisták 1932. április 7-re tervezett demonstrációja a vármegye egész területén részben teljesen meghiúsult, részben pedig jelentéktelen eseménnyé zsugorodott össze...”144 6. A szociáldemokrata képviselői munka előtérbe kerülése A hatósági intézkedések (gyűléstilalom, szakszervezetek megfigyelése) szigorú betartása egyre szűkebb mederbe szorította a mozgalmi életet. A kialakult helyzetben a megyei és a városi képviselő-testület maradt szinte az egyedüli nyilvános fórum, ahol a mozgalom vezetői hallathatták szavukat. Nem véletlen tehát, hogy a korábbi­ nál még nagyobb súlyt fektettek a képviselő-testületi, szereplésre. Önálló indítványok és interpellációk tömkelegét zúdították a közgyűlésben helyet foglaló hivatalos té­ nyezőkre. Alig akadt kérdés, melyhez ne fűzték volna hozzá véleményüket, eseten­ ként csípős megjegyzésüket. Különösen jelentős volt az 1932 júniusi városi köz­ gyűlés, melyen 12 önálló indítványt és interpellációt nyújtottak be a szociáldemok­ rata képviselők; érintve ezekben szinte valamennyi olyan területet, melyekkel ko­ rábban már külön-külön is foglalkoztak. Gazdasági téren első helyen szóltak a még nyáron is meglevő munkanélküliségről.145146Kérték a háztulajdonosokra kirótt járda - és útépítési díjak, valamint a villanyóra használati díjak csökkentését, leszállítását.148 Politikai jellegű kérdést érintve, felszólaltak a Népszava előfizetőinek és olvasóinak rendőrségi zaklatása ellen.147 Érdeklődtek az országgyűlési képviselő-választói név­ jegyzékből való tömeges kihagyások oka felől.148 Mint városfejlesztési szempontból fontos kérdést tették szóvá a munkástelepek belterülethez csatolását, az egyes utak és mirhók kiépítését.149 Szociális téren indítványozták a városon keresztülhaladó, munkát kereső vándor ipari és földmunkások elszállásolásáról való gondoskodást, valamint a Széchenyi ligetben levő rendezvények díjtalanná való nyilvánítását.150 Számonkérték a kiosztott telkek ármérsékletének megállapítására hivatott bizottság összehívásának eddigi elmaradását, és érdeklődtek a város és az egyes RT-k között kötött szerződések felől.151 Tisztában voltak azzal, hogy a város súlyos anyagi gon­ dokkal küzd, ezért nemcsak kértek, követeltek, hanem ésszerű javaslatok előterjesz­ tésével igyekeztek hozzájárulni a bajok orvoslásához. Az ilyen jellegű előterjesztései­ ket legtöbbször leszavazták, jobbára csupán azért, mert a szociáldemokratáktól származottak. Ez történt a város 1933. évi költségvetésének tárgyalásakor is, midőn Kádár Sándor a Szociáldemokrata Párt nevében felolvasott egy határozati javaslatot, mely­ ből kiderült hogy egyes tételek elhagyásával közel 150 ezer pengővel csökkenteni lehetne a város kiadásait. Jellemző módon, a határozati javaslat felolvasása után szót kérő Bugyi Antal kormányfőtanácsos nem a csökkentett költségvetést vette fontolóra, hanem az ellen tiltakozott, („a polgári társadalom nevében”), hogy a közgyűlési teremben valaki is egy párt nevében beszédet mondjon. Mivel a többség a polgármes­ ter által előterjesztett duzzasztott költségvetési tervezetet fogadta el tárgyalásra, a szociáldemokrata frakció tagjai elhagyták a közgyűlési termet.152 144 CsmL (Szf) 82/1932. sz. Főisp. rés. 146 CsmL (Szf) 1932. júni. 24. Szentes város kgy. jkv. 156. sz. 146 U. o. 163.; 165. sz. 147 U. o. 155. sz. 148 U. o. 157. sz. 148 U. o. 164.; 166.; 167. sz. 150 U. o. 161.; 168. sz. 151 U. o. 159.; 160. sz. 152 CsmL (Szf) 1932. aug. 26. Szentes v. kgy. jkv. 178. sz.; Alföldi Újság, 1932. aug. 27.

155

A képviselőtestületi munka előtérbe helyezése azt bizonyítja, hogy a mozgalom vezetősége jól érzékelte a képviselőtestületi jelenlét gyakorlati jelentőségét. Vagyis azt a minőségi változást, mely a képviselő-testületbe való bekerüléssel a mozgalom és a dolgozó tömegek kapcsolatában előállt. E változás lényege szembetűnővé válik, ha egészen leegyszerűsítve felvázoljuk a köztestületbe való bekerülés előtti, ill. utáni mozgalmi élet mechanizmusát. Eszerint 1929 előtt létezett egy mozgalmi mag (SZDP és szakszervezeti vezetőség + tagság), mely tevékenységével (agitáció, népgyűlések, előadások és egyéb rendezvények által) közvetlen módon befolyásolta a dolgozó tö­ megek egészének aktivitását, harckészségét. Vagyis 1929 előtt a mozgalom és a tö­ megek között „egycsatornás” kapcsolat létezett. A különböző hatósági intézkedésekkel (gyűléstilalom stb.) ezt a közvetlen kap­ csolatot igyekeztek megbontani, gyakran igen nagy hatékonysággal. 1929 után, a képviselő-testületbe bejutva, lehetőség nyílt arra, hogy a tömegek felé irányuló köz­ vetlen hatás kiegészüljön egy közvetett csatornával. Ez a lehetőség a szociáldemokrata képviselők munkájában rejlett, vagyis abban, hogy az általuk felvetett és képviselt kérdések mennyiben esnek egybe a tömegek érdekeivel, törekvéseivel. Amennyiben egybeesnek, úgy a képviselők munkája nagy propagandahatást hordozhatott ma­ gában, s közelíthette a tömegeket a mozgalom felé (— növelve egyúttal a közvetlen hatás lehetőségeit.) A szocialista munkásmozgalom tehát egy közvetett propaganda lehetőséget nyert azzal, hogy képviselőit beküldhette a városi közgyűlésbe, mely által a tömegek megnyerésére, aktivizálására irányuló törekvése ,,kétcsatornássá” válha­ tott. Ezzel a lehetőséggel igen hatékonyan éltek a mozgalom vezetői 1930—1931 között. A hatósági nyomás fokozódásával azonban a közvetlen lehetőségek egyre zsugorodtak, melyből természetesen következett a „közvetett csatorna” előtérbe kerülése. Ennek kihasználása különösen fontossá vált 1932 folyamán, s mint láttuk, ezt a mozgalom vezetői észre is vették. Ez azonban önmagában még kevés lett volna. Mint segítő tényezőnek, rendkívül megnövekedett a sajtó jelentősége, mely közve­ títhette a város lakói felé a közgyűlési teremben lezajlott eseményeket. Érdemes tehát megnézni, hogy a korabeli szentesi sajtótermékek mennyiben váltak a szociálde­ mokrata propaganda eszközévé. Az SZDP helyi csoportjának és a szakszervezeteknek önálló lapja nem lévén csak a polgári lapok jöhettek e téren számításba. A tárgyalt időszakban a korabeli Csongrád vármegye területén153 7 politikai napilap működött, melyek közül 3 ki­ fejezetten kormánypárti volt, 3 kormánytámogató és mindössze 1 ellenzéki.153154 A 7 lap közül 3 a megye székhelyén, Szentesen jelent meg.155 A Szentesen megjelenő 1 153 A korabeli Csongrád vármegye alatt értendő Szentes megyei város, mint megyeszékhely (1878—1950), Csongrád megyei város, valamint a Csongrádi járás, Mindszenti járás és a Dorozsmai járás községei és falvai. Szeged és Hódmezővásárhely, mint törvényhatósági jogú városok, a tárgyalt időszakban nem tartoztak a megyéhez. Makó megyei város pedig Csanád megye része. 154 A korabeli Csongrád vármegye területén megjelenő politikai napilapok: kormánypárti:

Alföldi Friss Újság (Szentes) Csongrádi Híradó Kisteleki Hírlap kormánytámogató: Szentesi Hírlap Mindszenti Hírlap Csongrádi Újság ellenzéki: Alföldi Újság (Szentes) CsrnL (Szf) 69/1932. sz. Főisp. rés. 155 A Szentesen megjelenő lapok közül a legolvasottabb az Alföldi Újság és a Szentesi Hírlap volt. Az első 1800—2200, a második 900—1600 példányban jelent meg. CsmL (Szf) 58/1935. sz. Alisp. ein. Az Alföldi Újságot Vajda Ernő szerkesztette, kisebb megszakításokkal 1901—1939-ig. A Szentesi Hírlapot Gálffy István, majd 1931-től Bugyi Antal kormányfőtanácsos tartotta fenn. Ez

156

kormánypárti és 1 kormánytámogató lap természetesen nem jöhetett számításba, mint szociáldemokrata propaganda eszköz, de még mint a városban lezajlott esemé­ nyek hű tudósítója sem. A munkásság életében fontos eseményekről legtöbbször hallgat, ha pedig ír, akkor a lekicsinylés, elferdítés jellemzi. A közgyűlésekről szóló tudósításai kimerültek a hivatalos előterjesztések ismertetésében, ill. magasztalásában. Mindezek ellenkezője jellemezte az egyetlen ellenzéki lapot, az Alföldi Újságot, me­ lyet egy hivatalos jelentés a következő tömör megállapításokkal értékelt: „Szélsőséges liberális, ellenzéki irányzatú és a szociáldemokrata törekvések szószólója.” 156 Ez nagyjából meg is felelt a valóságnak. A Kossuth-párti szellemben szerkesztett lap igen bátran ostorozta a közösség egészére károsnak vélt intézkedéseket, legyen az a kormánytól származó is. Síkra szállt a még meg nem valósult polgári szabadságjogokért, leleplezve az ezek ellen ható tényezőket.157 Hogy valóban a szociáldemokra­ ta törekvések szószólója volt-e, kis megszorítással erre is igennel válaszolhatunk. Direkt módon ugyan sosem érvelt, vagy foglalt állást a szocialista eszmék mellett, de azok ellen sem. Azzal viszont, hogy beszámolt a hivatalos szerveknél nap mint nap megforduló munkásküldöttségek útjáról, részletesen közölte ezek követeléseit, ül. az átnyújtott memorandumok tartalmát; akarva-akaratlanul is a munkásérdekek hirdetőjévé vált. Ugyanez igaz a közgyűlési teremben dúló csatározásokról írt tudó­ sításokra is. Kimerítően beszámolt a képviselő-testület elé került tárgysorozatokról, melyek jelentős része a szociáldemokrata képviselőktől származott. Bemutatta az egyes kérdések körül kibontakozott vitákat, s ezeken keresztül a szociáldemokrata frakció tagjainak állásfoglalásait. E ténykedésével tehát, áttételes módon, valóban szószólója és terjesztője lett a szocialista eszméknek, s nagyban hozzájárult a szo­ ciáldemokrata képviselők és a munkásmozgalom iránti bizalom felébresztéséhez. Ez utóbbi jelentősége különösen megnőtt 1932 végére. Amikor is közeledett a városi képviselőtestületi választás. A tét nem volt kisebb, mint az, hogy az SZDP megőrzi-e, ha nem is nagy, de mégis meglevő városi képviselő-testületi pozícióját. 7. Az 1932 decemberi városi képviselő-testületi választások A városi képviselő-testületi választásokra az 1886/XXII. te. 42. §-a értelmében került sor, mely kimondja, hogy a 6 évre megválasztott képviselő-testület választott tagjainak felét 3 év után újra kell választani. A kilépő képviselők névsorát pedig sors­ húzás útján kell összeállítani. A törvény által előírt sorsolásra az 1932 novemberi közgyűlésen került sor. Ez az aktus igen kedvezőtlen eredménnyel járt az ellenzékre, s azon belül is a Szociál­ demokrata Pártra nézve. A kieső 20 képviselő közül 5 Kossuth-párti, 4 szociálde­ mokrata és 3 Kisgazda-párt volt, míg a kormánypártnak 8 képviselője távozott. utóbbi a lap címét többször megváltoztatta (1935-től Csongrád megyei Hírlap, 1938-tól Szentesi Napló), de a profilja mindvégig változatlan maradt. CsmL (Szf) 860/1941. lt. sz. 2563/1931. sz.; 5813/1935. sz.; 4033/1938. sz. Alisp. ált. ir. 156 CsmL (Szf) 69/1932. sz. Főisp. rés. 157 Az 1931-es országgyűlési képviselőválasztások után, a főispán egy miniszterelnökhöz írt levelében sürgette az Alföldi Újság betiltását: . .a Tiszavidék nyugalmát és békéjét, s ezáltal az egész ország belső rendjét és közbiztonságát veszélyeztető közleményei m iatt...” A főispán állítása szerint az Alföldi Újság „...cikkeivel és közleményeivel a választási közdelmekkel kapcsolatban fokozott mértékben felizgatott közhangulatot a politikai kritika keretein messze túlmenően a hatóságok tekin­ télyének a lerombolására, a tömegelégedetlenség mesterséges szítására használja fel és minden esz­ közzel a lelkek forradalmasítására törekszik...” 1931 júliusában született is egy, a lap terjesztését be­ tiltó végzés, de végül az Alföldi Újság továbbra is megjelenhetett. CsmL (Szf) 297/1931. sz. Főisp. rés.

157

A szociáldemokrata képviselők közül kiesett Vajda Imre, Buzi Sándor, Rózsa Dobos Mihály és Ambruzs Albert. Csak Kádár Sándor és ifj. Szőke Ferenc tarthatta meg mandátumát.158 Kérdés volt tehát, hogy ezentúl e csökkent létszámmal fogják-e képviselni a munkásérdekeket, vagy sikerül bejuttatni még néhány munkásképviselőt a város önkormányzati testületébe. A kilátások nem túl sok reménnyel kecsegtettek. Még 1929-ben sikerült egy közös ellenzéki frontot kialakítani, most az SZDPnek szövetséges nélkül kellett a választásokat végigküzdenie. A korábban szövetséges Kisgazda Párt és 48-as gazdakörök ugyanis különböző kompromisszumok ellenében a kormánypárttal léptek választási szövetségre, de a Kossuth Párttal sem sikerült közös plattformot kialakítaniok.159 így a kisgazdákkal megerősített kormánypárti listával a Kossuth Párt is és az SZDP is külön-külön vette fel a küzdelmet. Ez a megosztottság természetesen a kormánypártnak kedvezett, mely nagy lendülettel vetette bele magát a választási küzdelembe. Érthető módon arra törekedtek, hogy revansot vegyenek a három évvel korábbi választásokon elszenvedett vereségért. Ennek érdekében mozgásba hozták a hivatalos apparátust, mozgósítva emellett a kortesek tekintélyes hadát. Ezzel szemben az SZDP helyi csoportja jórészt az elmúlt évek során kivívott tekintélyében bízhatott. A választások előkészítése során a mozgalom vezetői jogosan hangoztatták, hogy: „...a legutóbbi képviselő-testületi választás után a városi képviselőtestületnek egy kis csoportja egyöntetűségével, bátor szókimondásával és önzetlenségével új hangot, a kisemberek hangját szólaltatta meg a városi közgyűlésen. Ez a kis csoport az SZDP képviselő-testületi csoportja volt...”160 A korabeli tudósító szerint a december 18-án lezajlott választást „mérsékelt érdeklődés, sőt közöny jellemezte” .161 A 7039 választó közül mindössze 2843 élt a szavazati jogával, tehát a választók 40,4 %-a.162 Mint várható volt, a gazda tömegeket maga mellé állító kormánypárt majdnem 100%-os győzelmet aratott. A város 5 vá­ lasztókerülete közül négyben a hivatalos lista futott be. Csupán egy választókerület­ ben, a Il.-ban született ellenzéki siker, ahol az SZDP listája győzedelmeskedett.163 Végeredményként tehát a kisorsolt 20 képviselő helyére 16 hivatalos listán induló és 4 ellenzéki jelölt került be a városi képviselő-testületbe. A választások igazi vesztese a Kossuth Párt lett, amennyiben egyetlen új képviselőt sem tudott bejuttatni. Ezzel szemben a kormánypárttal szövetséges Kisgazda Párt 9 mandátumot szerzett.164 A Szociáldemokrata Párt a II. választó kerületben elért sikerével összesen 5 m andátu­ mot biztosított magának az új összetételű képviselő-testületben.165

158 CsmL (Szf) 1932. nov. 18. Szentes város kgy. jkv. 239. sz. 169 Alföldi Újság, 1932. dec. 13. 160 Alföldi Újság, 1932. dec. 18. 161 Alföldi Újság, 1932. dec. 20. 162 U. o. 163 U. o. 164 CsmL (Szf) 1933. jan. 31. Szentes város kgy. jkv. 2. sz. 165 A sorsolás után a képviselőtestületben maradt Kádár Sándor és ifj. Szőke Ferenc szociál­ demokrata képviselő. A választások során a II. választókerületben megválasztották Kotvics Józsefet, Ambruzs Albertet és Kádár Sándort. (A szociáldemokrata listán bejutott még Széli Sándor, de a kép­ viselő-testületi munkában a választások után nem fordul elő többé a neve.) Mivel Kádár Sándort is­ mételten megválasztották, két mandátuma lett. Az egyikről lemondva, a II. választókerület első póttagyaként Molnár József kapott helyet a közgyűlésben. CsmL (Szf) 1933. jan. 31. Szentes város kgy. jkv. 2. sz.

158

II. A szentesi munkásmozgalom hanyatló szakasza (1933— 1935) 1. A szociáldemokrata képviselői munka megtorpanása A különböző hatósági intézkedésekkel korlátok közé szorított mozgalmi élet legfontosabb színterét 1933 első hónapjaiban is a képviselő-testületi küzdelem jelen­ tette. Az újonnan megválasztott szociáldemokrata képviselők, folytatva elődeik munkáját, közérdekű és munkásérdekeknek hangot adó indítványok és interpellá­ ciók özönével próbálták lépésre késztetni a megoldásra váró problémákkal szemben tehetetlennek látszó városi közgyűlést. Mindjárt az első szereplésük alkalmával 5 önálló előterjesztést tettek, melyekben többek között sürgették az ínségmunkán dol­ gozó munkások napi bérének felemelését ;166 a kenyér árának régi szintre való leszál­ lítását,167 valamint az elviselhetetlen adóterhek csökkentését.168 E bemutatkozó jel­ legű februári közgyűlés után állapította meg a kortárs újságíró azt, hogy a „...kép­ viselő-testület baloldalán ülő képviselők, akik a köztudatban, mint a dolgozó és termelő kispolgárság és munkásság képviselői szerepelnek..., nagyszámú felszólalá­ sokkal, higgadt, megfontolt és értelmes beszédekkel igazolták, hogy érdeklődnek a város és polgársága ügyei iránt, a városi közgyűlésben pedig magas színvonalú vita keretében mindég védelmére kelnek a város polgárságának érdekei mellett...”169 Ezeket a megállapításokat a márciusi közgyűlés tárgysorozatai még igazolták. Ezúttal az ínségmunka-rendszert vették támadás alá a szociáldemokrata képviselők. Kö­ vetelték, hogy a városi építőipari munkákat ne ínségmunkában és ínségbérért végez­ tessék.170 Ugyanezt kérték a városban folyó földmunkákkal kapcsolatban is.171 Ezeken kívül még érdeklődtek afelől, hogy a polgárság milyen intézkedéseket tett a mezőgazdasági munkaalkalom-teremtés érdekében.172 A városi képviselő-testületbe való bekerüléstől kezdve egyhuzamban megnyil­ vánuló aktív szociáldemokrata képviselői munka 1933 márciusa után szinte abba­ maradt. A májusi közgyűlésen még jelentkeztek két önálló előterjesztéssel,173 de ezután a szociáldemokrata frakció valósággal megszűnt létezni. E megtorpanás, első­ sorban az önálló indítványok és interpellációk számának hirtelen bekövetkezett csök­ kenésében nyilvánult meg, de nyomon követhető a közgyűléseken való személyes részvétel nagyarányú esésében is. A szociáldemokrata interpellációk és előterjeszté­ sek évenkénti megoszlása a következő képet m utatja:174 Év

indítvány

1930 1931 1932 1933

16 7 17 7

interpelláció 20 19 16 9

a kettő együtt 36 26 33 16

166 CsmL (Szf) 1933. febr. 24. Szentes v. kgy. jkv. 56. sz. 167 Uo. 53.SZ. 168 Uo. 18. sz. 169 Alföldi Újság, 1933. febr. 25. 170 CsmL (Szf) 1933. márc. 31. Szentes v. kgy. jkv. 89. sz. 171 Uo. 90. sz. 172 Uo. 84. sz. 173 CsmL (Szf) 1933. máj. 12. Szentes v. kgy. jkv. 134.; 136. sz. 174 CsmL (Szf) Szentes város 1930—1938. évi közgyűlési jegyzőkönyvei alapján.

159

Év 1934 1935 1936 1937 1938

indítvány 2 6 5 7 14

interpelláció 1 5 8 7 13

a kettő együtt 3 11 13 14 27

A szociáldemokraták aktivitása 1933-ban a mélypontra zuhan. A korábbi na­ gyobb aktivitás sem tekinthető egyenletesnek, mivel az 1933-as évben tett 16 indítvány és interpellációból 12 az év elejére, a többi pedig az év végére esett. Tükrözi továbbá mindez azt is, hogy a nagyobb aktivitás főként a mezőgazdaságot alapul véve holt szezonra esett. Ekkor volt alkalom arra, hogy problémáikat megbeszéljék. Szinte ha­ sonló arányt mutatnak a szociáldemokrata képviselők közgyűléseken való részvételi arányai is :175 Év

közgyűlések száma

a résztvett szoc. dem. képv. száma

1930 1931 1932 1933 1934

12 9 8 12 8

59 43 40 39 17

a részvétel %-os aránya 81,9 79,6 83,3 65 42,5

1930—1932 között 6 képviselővel, 1933—1934 között pedig 5 képviselővel szá­ molva, szemmel látható a szociáldemokrata képviselői részvételben beállt változás. Az 1930— 1932 közötti közgyűléseken általában 5—6 szociáldemokrata kép­ viselő volt jelen minden alkalommal, 1933— 1934 között ez a szám 2—3-ra esett. Megjegyzendő, hogy az 1930—1932 közötti periódus hiányzásai jórészt a nyári hó­ napokra estek, vagyis a kubikmunka fő idényére. Ez azért érdekes, mert a szociál­ demokrata frakció tagjai közül legtöbbször a 3 földmunkás hiányzott, akik valószí­ nűleg vidéki földmunkán voltak. 1933—1934-ben viszont a hiányzás már általános. A törésvonal itt is meghúzható az 1933-as éven belül, amennyiben az év első 4 köz­ gyűlésén a szociáldemokrata képviselői részvétel 95%-os volt, a májustól számított közgyűléseken pedig már csak 50%-os. Az 1934-es év e téren is mélypont. 2. A hatósági nyomás fokozódása. A NÉP és a szélsőjobboldal szervezkedése. Válságtünetek a munkásmozgalom vezetésében Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy milyen tényezők közbejötté akasztotta meg az 1932 végéig felfelé ívelő mozgalmi életet, ill. az ezt tápláló és egyben tükröző szociáldemokrata képviselő-testületi aktivitást. A továbbiakban erre próbálunk vá­ laszt találni. A megtorpanás és visszaesés okainak kutatásánál első helyen kell szólni az 1932 közepétől felerősödött és állandósult hatósági nyomásról. Gömbös Gyula, újdon­ sült miniszterelnök, lazított ugyan az általános gyűléstilalmon, engedélyezve az or­ szággyűlésen képviselt politikai pártok részére a zárt helyen tartandó politikai jellegű gyűlések tartását, de hogy ez mit jelentett a gyakorlatban, azt megtudjuk Csongrád 1,6 Uo. (A közgyűlési jegyzőkönyvek jelenléti ívei alapján.)

160

vármegye főispánjának a miniszterelnöki rendelethez fűzött utasításából. Ennek lényege, hogy: „...A politikai jellegű gyűlések általában, de különösen az SZDP és a Független Kisgazda Polgári Agrár Párt által rendezettek, ill. az azokon elhangzott felszólalások a legéberebben figyelendők és ellenőrizendők, s e célból lehetőleg mindég gyorsírót is kell alkalmazni, hogy utólag elfogadhatóan lehessen bizonyítanunk az elhangzott kifogásolt kijelentéseket...” 176 Farkas Béla, Csongrád vármegye ügybuzgó főispánja, általában nem késle­ kedett a hasonló intézkedések kiadásával. Fenti utasítását hamarosan követte egy másik, mely arra irányult, hogy „ ...a szocialisták részéről újabban szemináriumi előadás címén kért agitációs tanfolyamok is megakadályoztassanak.”177 Ez utóbbi rendeletével párhuzamosan öntelt hangon nyugtatta meg a miniszterelnököt, kije­ lentve: „...Méltóztassál meggyőződve lenni, miszerint részemről továbbra is minden erőmmel rajta leszek, hogy ebben a kubikos tengerben megakadályozzam a szociál­ demokrácia terjedését...”178 Ezen ígéretének betartását csak megkönnyítette az a belügyminiszteri körrendelet, mely a szakszervezetekben és politikai pártszervezetek­ ben működő szavalókórusok, dalkórusok betiltásával további akadályokat gördített a szervezeti élet működése elé.179 Az eddig megismert intézkedések alaposan megnehezítették a munkásszerveze­ tek tevékenységét, de alapjaiban nem veszélyeztették azokat. Sokkal súlyosabb követ­ kezményeket sejtettek viszont Gömbös Gyula miniszterelnök törekvései, melyeket ő maga a következőkben summázott: „...A társadalmi válaszfalakat épp úgy, mint a politikaiakat, le fogom rombolni...” 180 E célkitűzését egy olyan párt létrehozásával kívánta megvalósítani, melyben „ ...a szervezés eredményeként az összes körök, egyletek, a törvényhatóságok vezetői és minden társadalmi réteg...” együtt lesz az egység jelszava alapján.181 A párt (Nemzeti Egység Párt) szervezését, országos háló­ zatának kiépítését már 1933 első hónapjaiban megkezdték, bevonva e munkába a helyi államigazgatás vezetőit. A tényleges szervező munkáról keveset tudunk, mivel Darányi Kálmán államtitkár már igen korán felhívta a helyi vezetők figyelmét az írásbeliség mellőzésére.182 A pártszervezés terén elért eredményeik ismeretében azon­ ban tudunk következtetni a szervezés lendületére, ill. módjára. Szentesen öt ún. községet (alapszervezetet) hoztak létre, pontosan felmérve, hogy az egyes „községekben” mennyi a szavazati joggal rendelkező polgárok száma, hány megyei törvényhatósági bizottsági tag lakik az adott városrészben; ill. kik a „község” leghangosabb és legtekintélyesebb ellenpárti vezető egyéniségei.183 Ezek az ismeretek, melyek a későbbi választások szempontjából bírtak nagy jelentőséggel, meghatá­ rozták a beszervezendő, ill. félreállítandó egyének fontossági sorrendjét. Ilyen alapozó jellegű munka után láttak hozzá a tényleges tagtoborzáshoz. A párt zászlóbontása után alig két hónappal már azt jelenthették az országos központnak, hogy Szentesen a NÉP létszáma 1027 fő.181 A közalkalmazottak és a módosabb elemek beszervezése után, a párt és a közigazgatás helyi vezetői egyre nagyobb gondot fordítottak a város munkásságának, azon belül is a földmunkásságnak, mint Szentesen legjelentősebb 1,6 177 178 179 180

CsmL (Szf) 95/1932. sz. Alisp. ein.; 245/1932. sz. Főisp. rés. CsmL (Szf) 277/1932. sz. Főisp. rés. Uo. CsmL (Szf) 312/1933. sz. Főisp. rés. (147200/1933. VIII. BM. körrendelet.) Újévi nyilatkozat. Alföldi Újság, 1933. jan. 3. 181 K ónya Sándor : Gömbös kísérlete a totális fasiszta diktatúra megteremtésére. Bp. 1968. Akadémiai Kiadó 90. 1. 182 CsmL (Szf) 245/1933. sz. Főisp. rés. 183 CsmL (Szf) 24/1935. sz. Főisp. rés. 181 CsmL (Szf) 245/1933. sz. Főisp. rés.

161

munkásrétegnek a NEP-be való beszervezésére. E téren az eszközökben nem igen válogattak. Már 1933-ban több ízben megfenyegették a város alkalmazásában levő munkásokat azzal, hogy elbocsájtják őket, ha nem lépnek be a NEP-be. A szociál­ demokrata képviselők hiába tiltakoztak az ilyen és ehhez hasonló eljárás ellen, köve­ telve, hogy a más világnézetű munkások is tartassanak tiszteletben, az illetékes pol­ gármestertől csak kitérő, semmitmondó választ kaptak.185 A földmunkásság NEP-be való beszervezésének fenti módszere hatásos lehetett, hisz a város 1500 földmunká­ sának közel fele szinte állandóan munka nélkül volt.186 Hivatalos részről hamarosan túlléptek a puszta fenyegetésen, egyre konkrétabb formában érvényesítve a NÉP pártérdekeit. Az 1934-ben beindított közmunkáknál már odáig mentek, hogy csak igazolt NÉP tagokat és Frontharcos Szövetség-i tagokat alkalmaztak. A szociálde­ mokrata képviselők természetesen ezúttal is tiltakoztak az ellen, hogy a közpénzen indított munkákon pártszempontok érvényesülnek, de tiltakozásuk most is süket fülekre talált.187 A vázolt körülmények között érthető, hogy a több éve munkanélküliséggel küzdő munkásemberek, munka reményében tömegesen léptek be a Nemzeti Egység Pártba, elhagyva a munkásszervezeteket. Ez a tény nagyban hozzájárult, hogy 1934 végére, 1935 elejére a NÉP taglétszáma Szentesen meghaladta az 5800 főt.188 Meg kell azonban mondani, hogy e nagy siker tartalmi értéke igen kétesnek tekinthető. Ennek igazolására érdemes megnézni néhány jellemző számadatot. Tudni kell, hogy az 5800 főnél magasabb taglétszám csupán azt mutatja, hogy a különböző nyomásnak engedve hányán írták alá a „Párttagsági belépési nyilatkozatot”. A tényleges párt­ tagsági jegyet ugyanis már csak a tagság 41,46%-& (2416 fő) váltotta ki; rendes tag­ díjat pedig mindössze 29,77% (1735 fő) fizetett. Az sem elhanyagolható, hogy a tag­ ságjelentős hányada — 33,44%-a (1949) — nő, akik a politikával nemigen törődtek. A legszembetűnőbb pedig az, hogy a NÉP párthelységeit csupán a tagság 4,7%-a (275 fő) látogatta rendszeresen.189 Ezek figyelembevételével azt mondhatjuk, hogy Szentesre nézve is igaz Kónya Sándor azon megállapítása, mely szerint: „...A párt­ szervezés formailag eredményes volt. Minden községben és városban megalakult a NÉP szervezet, de tulajdonképpeni erőgyarapodást Gömbös számára csak a hatalom­ ért — pozíció reményében — tevékenykedő pártvezetők, az „élharcosok” jelentettek, mögöttük az engedelmeskedő államaparátussal...”190 A NÉP tevékenysége mellett igen káros hatást jelentett a szentesi mozgalomra a szélsőjobboldali szervezetek előretörése is. Ezek közül a város viszonylatában leg­ jelentősebb volt a vitéz Várady László által 1933 áprilisában létrehozott ,,Frontharcos Szövetség”, ezen belül is az ún. „Új Front”, mely az ifjúság megszervezésére fordított nagy energiát. Várady László a szervezet létrehozásakor feladatként jelölte meg, hogy minél több munkásembert kell beszervezni, „...kiknél még a tagdíjtól is elte­ kinthetünk...” 191 A főispánhoz írt levelében világosan kifejtette, hogy: „... Végső célom megbontani az itteni szocialista pártot, és a bajtársi eszme köré gyűjteni min­ den m agyart...” 192 Az „Új Front” közel sem ért el olyan sikereket, mint a NÉP, de közel 200 fős tagságának jelentős részét kubikosok, napszámosok és iparosok alkot-

185 CsmL 186 CsmL 187 CsmL 188 CsmL 183 Uo.

(Szf) 1933. nov. 17. Szentes v. kgy. jkv. 251. sz. (Szf) 2584/1933. sz. Polgm. ir. (Szf) 1934. febr. 23. Szentes v. kgy. jkv. 29. sz. (Szf) 24/1935. sz. Főisp. rés.

190 K ónya Sándor : id. mű 94. 1.

191 CsmL (Szf) 271/1934. sz. Főisp. rés. 192 Uo.

162

ták.193 A munkásmozgalomra gyakorolt bomlasztó hatásával tehát számolni kellett. Az eddig elmondottakból már valamelyest érthetőbbé válhat, hogy miért követ­ kezett be törés a mozgalmi élet lendületében. Érdemes azonban azt is megvizsgálni, hogy a fenti tényezők érvényesülése a megtorpanáson kívül, milyen egyéb követ­ kezményekkel járt a mozgalomra nézve. Ez annál is fontosabb, mivel ennek ismere­ te nélkül érthetetlen lenne, hogy egy befejezettnek látszó mozgalom, hogyan juthatott el olyan magaslatokra, mint amilyenre a szentesi eljutott 1936— 1937-ben. Itt első­ sorban az a folyamat érdekes, amely a tömegbázisát vesztett szentesi mozgalom ve­ zetésén belül lezajlott 1933—1935 között. A hatósági nyomás és a NÉP sikerei ugyanis olyan dolgokat hoztak felszínre, melyek csírái már az 1920-as évek végétől meg voltak ugyan a mozgalom vezetésében, de a mozgalom aktív időszakában (1929— 1932) rejtve maradhattak. Az SZDP központi irányításával kapcsolatos állásfogla­ lásról van szó, pontosabban ezen állásfoglalás kinyilatkoztatásának minőségi vál­ tozásáról. Az előző fejezetben láttuk, hogy az 1930-ban megválasztott szentesi vezetésben — mely 1932-ig alig változott — nagyjából kiegyensúlyozott volt az arány a központi vezetés mindenkori követői és az attól balosabb beállítottságú vezetők között.194 Sőt azt is lehet mondani, hogy megvolt az összhang a két irányzat között. Ezt bi­ zonyíthatja, hogy az SZDP központi irányvonalának szentesi hívei a városi képviselőtestületi munkában híven követték a helyi vezetőség utasításait, melyek mint lát­ hattuk, igen harciasak voltak. Az 1933— 1934 folyamán megválasztott vezetőség számszerű összetételében továbbra sem volt lényeges változás a két irányvonal erő­ viszonyában,195 de a korábban tapasztalt összhang már 1933-ban felbomlani látszott. Ennek oka elsősorban azokban a mind gyakrabban kibontakozó vitákban keresendő, melyek az SZDP központi politikájával szembeni kétkedést fejezték ki.196 A vezetésen belüli mérsékelt és baloldali irányzat közötti küzdelem nem maradt meg elvi síkon, hanem mindinkább jelentkezett a gyakorlati politikai területén is. Ennek nyoma fedezhető fel az SZDP helyi csoportjának 1933 januárjában megtartott rendes évi közgyűlésén, ahol ifjú Szőke Ferenc, a jobboldali szociáldemokrácia szentesi képvi­ selője, ez időben a helyi pártszervezet alelnöke intézett támadást a vezetőségben helyetfoglaló baloldali szocialisták ellen. Támadásának éle az 1932 decemberében lezajlott városi képviselő-testületi választásokra irányult, mellyel kapcsolatban azt hangoz­ tatta, hogy a vezetőség önkényesen járt el a képviselőjelölések kérdésében.197 Csak emlékeztetőül érdemes megemlíteni, hogy ezen a választáson jelölték és választották 193 Uo. Egy 1934 júniusában készített rendőrségi kimutatás szerint, az „Új Front” szentesi szer­ vezetének 191 tagja van. A tagság foglalkozása szerinti megoszlása: iparos — 53 fő kubikos — 38 fő napszámos — 5 fő gazdálkodó — 7 fő tisztviselő — 30 fő értelmiségi — 27 fő egyéb — 31 fő (Megjegyzés: nyilas szervezkedésnek is voltak nyomai a városban. A rendőrség 70 nyilasról tud, de ekkor még szervezett pártjuk nem alakult. CsmL (Szf) 222/1934. sz. Főisp. rés.) 194 Lásd 74. számú jegyzet. 195 Az 1934-ben megválasztott vezetőségben ifj. Szőke Ferenc, a jobboldali szociáldemokrácia helyi képviselője mellett ott találjuk Ambruzs Albertet, Molnár Józsefet, kik nem voltak ugyan jobb­ oldali szociáldemokraták, de a központi irányvonal odaadó híveinek számítottak. A velük szemben álló baloldali szocialisták (Erdei Mihály, Horváth János, Gál Sándorné) Vajda Imre pártelnök köré csoportosultak. E rdei M ihály és T örök J ános közlése. 196 M ikecz J ános idézett előadása. CsmL (Szf) hangfelvétel. 197 Alföldi Újság, 1933. jan. 24.

163

meg a 19-es múlttal rendelkező, radikális gondolkodású és kiállású Kádár Sándort,198 valamint Kotvics Józsefet, kinek neve mellett a rendőrségi nyilvántartásban a követ­ kező tömör jellemzést találhatjuk: „Városi képviselő, kommunista érzelmű. Eszpe­ rantó nyelven Moszkvával és Párizzsal levelezésben állott. Állítólag Bécsben agitátor tanfolyamot végzett.” 199 Ifj. Szőke Ferenc a későbbiek során többször is kísérletet tett, hogy a baloldali vezetők ellen hangolja a tagságot. Burkolt formában a vezetőség tagjai között is meg­ próbált viszályt kelteni. Jellemző például az az eset, melyet Erdei Mihály elbeszélé­ séből ismerünk.200 Erdei 1934-ben a párt jegyzőjeként bekerült a vezetőségbe, mely­ nek élén ekkor a baloldali Vajda Imre, mint elnök, és ifj. Szőke Ferenc, mint alelnök állt. Mivel Szőke akkor még nem tudta, hogy a fiatal Erdei milyen beállítottságú, megkísérelte Vajda Imre ellen hangolni. Cinkoskodva közölte Erdeivel, hogy „ha­ marosan leszállítják Vajdát a magas lóról.”20120 Az ilyen és ehhez hasonló próbálkozások egyre inkább megmérgezték a vezeté­ sen belüli légkört. Természetesen ez is hozzájárult a mozgalom ez időben bekövet­ kezett hanyatlásához. A vezetés baloldali szárnyának, mely egyre tisztábban felismerte a párt reformista politikájának eredménytelenségét, most már nemcsak a hatóságok részéről megnyilvánuló retorzióktól kellett tartania, hanem saját pártközpontjának megrovó intézkedéseitől is. Mikecz János 1978-ban Szentesen tartott előadásában erre utalva állapította meg, hogy: „Az átok, amivel elhalmoztuk Peyert és társait, nem sokat segített rajtunk. Legfeljebb annyit, hogy fent, egyre inkább kommunistáknak, vagy kommunista szimpatizánsoknak könyveltek el bennünket. Többször fenyege­ tőztek is, hogy kizárási eljárásokat kezdeményeznek ellenünk.” 203 A pártvezetésen belüli küzdelem végül a baloldal javára dőlt el. A mérsékelt, ill. jobboldali irány hívei egyre jobban elszigetelődtek, s fokozatosan kiszorultak a pártból. 1934 folyamán maga ifj. Szőke Ferenc is kimaradt a mozgalomból, melyet még azzal tetézett, hogy feladva szociáldemokrata elveit, belépett a NEP-be.203 Szőke távozása nemcsak a pártnak jelentett gyógyírt, hanem a MÉMOSZ helyi csoport­ jának is, melynek 1930 óta ő volt az elnöke. Az építőmunkások helyi szervezete ettől kezdve válik méginkább a szentesi mozgalmi élet egyik motorjává. Az eddigiek alapján elmondhatjuk, hogy a mozgalom mélypontra kerülésével párhuzamosan lejátszódott egy tisztulási folyamat is, melynek eredményeként — Barta László találó szavaival élve — : „Az SZDP aktív, harcos, forradalmi magva eszmeileg megerősödve került ki a válságos évek mélyéből.”204 Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az 1935. január 27-én megtartott tisztújító taggyűlésen kinyilvánított határozott állásfoglalás.205 A taggyűlés jelentős indítványt fogadott el, amelyet a szer201 B arta—G ecsényi—Schneider : id. mű 25. 1.

215 Ezen a tisztújításon egyértelműen a baloldal került túlsúlyba. Az alelnöki posztot ugyan Amfcrazs Albert nyerte el, s mint pénztáros, Molnár József is tagja maradt az új Végrehajtó Bizottság­ nak, de a vezetőségben helyet kapó Kotvics József (elnök), Vajda Imre, Erdei Mihály, Gál Sándorné, ifj. Döme Imre — biztosították a baloldali többséget. (A vezetőség névsorát E rdei M ihály adta meg.) 198 K ádár Sándor (1892—1959) életútjáról 1: Csongrád megye forr. harcosainak életrajzi gyűjt. 53. 1. 199 CsmL (Szf) 39/1933. sz. Főisp. rés. Kotvics József {1898—1944) életútjáról 1: Csongrád megye forr. harcosainak életrajzi gyűjt. 56. 1. 200 E rdei M ihály földmunkás-kubikos (1907— ) igen fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba. 1929-től tagja az illegális KMP-nek. Aktívan részt vett a földmunkás szakszerve­ zet, és az SZDP szentesi szervezetének munkájában. 1934-től jegyzőként, majd több éven át alelnökként tagja az SZDP helyi szervezetének, Végrehajtó Bizottságának. Munkásmozgalomtörténeti Lexikon. Bp. 1972. Kossuth Kiadó 141. 1. 201 Erdei Mihály közlése. 202 Mikecz János idézett előadása. 203 CsmL (Szf) 281/1935. sz. Főisp. rés. 164

vezet kongresszusi küldöttének kellett a soron következő országos kongresszus elé terjesztenie. Indítványozták, hogy a párt országos vezetősége jövedelem címén a jö­ vőben ne kaphasson többet 150—200 pengőnél, mert jelenleg a 800 pengős fizetésük­ ből, melyet a munkásság filléreiből fedeznek, polgári módon élnek, melynek kö­ vetkeztében a legkevésbé sem képviselhetik a munkásság érdekeit. Az indítvány má­ sodik felében javasolták egy országos antifasiszta egységfront létrehozását, mely hivatott lenne ellensúlyozni a jobboldal nagyarányú előretörését.206 Ez az indítvány elsősorban azért jelentős, mert nyíltan szembehelyezkedik az országos pártvezetéssel, bírálva annak munkásarisztokrata voltát; másrészt igen jelentős az antifasiszta egy­ ségfront létrehozására tett javaslat, amely a Komintern VII. Kongresszusa előtt fél évvel fogalmazta meg a hazai szélsőjobboldali csoportokkal és a fasizmus látható előretörésével kapcsolatos véleményét egy eszmeileg erős vidéki munkásszervezet tagságának.207 3. Az SZDP tevékenysége tömegbázisának visszahódításáért 1934 után az egész országban a munka.nélküliség és a nyomor enyhülése volt a jellemző. Ezzel ellentétben az alföldi megyék, s különösen Csongrád vármegye területén, az 1929—30-tól kialakult nyomorúságos helyzet nem változott. Sőt a me­ gye egyes helységeiben a munkanélküliség, s ennek következtében az általános ínség 1935— 1936-ban ért a mélypontra. A kialakult helyzetről Csongrád megye főispánja a következőképpen számolt be a belügyminiszternek: „...Kétségtelen, hogy a nyo­ mor egészen rendkívüli. A rossz táplálkozás folytán kiéhezett arcok tömegével lehet találkozni, szórványosan előfordultak olyan betegségek is, amelyek a rossz táplál­ kozásra és a nyomorúságra vezethetők vissza, de különösen aggasztó a tüdőbaj szaporodása, aminek oka kétségtelenül a rossz táplálkozás és még nagyobb mérték­ ben észlelhető a gyermekek között az angolkór. Egyes vidékeken a hatósági orvosok jelentése szerint á gyermekek 50—70%-a viseli magán az angolkór tüneteit! A nyo­ morúság legnagyobb mértékű Szentes városában és a Szenteshez közel fekvő mind­ szenti járásban...” A főispán a továbbiakban az állami ínségsegély felemelését kérte, de egyben azt is hozzátette, hogy „...A z általam igényelt segélyösszeg teljes kiuta­ lása esetén a nyomor megszüntetve nem lesz. Ezzel csak az éhenhalásokat remélem elkerülni !”208 Szentesen a kialakult válságos helyzetet az 1935/36-os kivételesen rossz gazda­ sági év idézte elő. Az 1935-ben bekövetkezett májusi fagy, az egész határt letaroló jégverés, majd az utána következő, s az év legnagyobb részében eltartó szárazság évek óta nem látott rossz termést eredményezett. A korabeli tudósításokból tudjuk, hogy kevés kivétellel úgyszólván az egész határban megsemmisült a termés. Nehéz időket átélt kemény férfiak sírva beszéltek a pusztulásról.209 2115 gazda szenvedett 206 B arta—G ecsényi—Schneider : id. mű 137—139. 1.

207 Garami Ernő havi fizetése például (1931-ben) 1220 pengő volt. Ezt kévéséivé, egy beadvány­ ban amiatt panaszkodott, hogy fizetése kisebb sok, nem is első vonalbeli vezetőnek számító funkcio­ náriusénál. Borsányi G yörgy : i. m. 51. 1. Az országos antifasiszta egységfront létrehozásának sür­ getése különös jelentőséget kap, ha figyelembe vesszük, hogy az SZDP központi vezetése a kérdést illetően helytelen és káros álláspontra helyezkedett. Elismerték ugyan, hogy a népfrontpolitika a fasizmus elleni védelmi harc eredményes eszköze; ugyanakkor azzal az ürüggyel, hogy e politikának szükséges előfeltételei Magyarországon nincsennek meg, nyíltan elutasították a népfrontpolitika magyarországi alkalmazásának lehetőségét. Részletesen lásd O rosz D ezső—P intér István : A Ma­ gyarországi Szociáldemokrata Párt politikai arculatáról (1936—1939). Párttörténeti Közlemények, 1961. (VII. évf.) 2. sz. 19—54. 1. 208 CsmL (Szf) 27/1936. sz. Főisp. rés. 209 Alföldi Újság, 1935. máj. 30. ‘

165

2/3-nál nagyobb kárt.210 Ennél azonban jóval nagyobb volt azoknak a száma, akik a jégverés következtében állami kölcsönre, illetve segélyre szorultak.211 Az élelmezési nehézségek szinte a város valamennyi lakosát érintették. Ismét fel kellett állítani az ínségkonyhákat, melyek ebédadományát kezdetben 702-en, majd 1100-an vették igény­ be. Az iskolás gyermekek közül 978-an szorultak ingyen reggelire ill. ebédre.212 Míg az év eleji ínségsegélyezés során 1484 család ellátásáról kellett gondoskodni (csa­ ládtagokkal együtt 4890 főről), addig az év végére az ínségadományra szoruló családok száma elérte a 2524-et (7789 családtaggal).213 Az ínséges helyzet ki­ alakulásához továbbra is hozzájárult a nagyarányú munkanélküliség. 1935 szeptem­ berében a polgármester keserűen állapította meg, hogy: „...A nehéz kereseti lehető­ ségek folytán a munkásságnak mind nagyobb és nagyobb része szorul a hatóság támogatására, minek folytán a városnak a nyomorgók megsegítése mindég nagyobb és nagyobb áldozatba kerül...” 214 Ilyen gazdasági helyzetben, s az ebből fakadó különösen feszült politikai lég­ körben kezdhette meg munkáját az erre az időre baloldali vezetés alá került szentesi Szociáldemokrata Párt. 1934 közepétől 1935 végéig a hatósági jelentések szinte kivétel nélkül arról szá­ moltak be, hogy az SZDP helyi csoportjában a bomlás jelei mutatkoznak, s a párt semmiféle működést nem fejt ki.215 E jelentések tartalma nem teljesen felel meg a valóságnak. Az igaz, hogy évek óta nem tarthattak nyilvános gyűléseket, de ez nem jelentette azt, hogy a helyi szervezet semmiféle tevékenységet sem fejtett ki. Az 1935ben megválasztott vezetőség fő törekvése a NEP-be átáramlott tagság visszahódítása volt. Ennek megfelelően az SZDP tagok legjellemzőbb tevékenységi formája ebben az időben az állandó agitáció. Minden alkalmat megragadtak a felvilágosításra, meg­ győzésre. A mozgalom kiemelkedő vezetője, Vajda Imre, találóan fogalmazta meg a feladatot, mikor azt mondta, hogy: „Agitálni még a lakodalomban is lehet!”216 Folyt az agitáció az ínségmunkákon, a Tisza-gát javításának idején az esti tűz mel­ lett — tehát mindenütt, ahol munkástömegek voltak. Az agitáció mellett az SZDP ismét nagy súlyt fektetett a városi képviselő-testületi munkára. Arra törekedtek, hogy mindjobban összehangolják a szervezési munkát a képviselőik közgyűlési munkájával. Ennek volt egyik megnyilvánulása az 1935 folya­ mán lezajlott közgyűlési vitasorozat, melynek elindítója Kántor Bálint földmunkás kérelme volt. A kérelem arra vonatkozott, hogy a munkássegély pénztárból számára kiutalt 20 pengő visszafizetését engedjék el. A képviselő-testület határozata elutasító volt. A vita során Kádár Sándor szociáldemokrata képviselő kijelentette: „Hogy nem tudunk fizetni, annak a mai rendszer hatalmon lévői az okai!” E kijelentésre a polgármester figyelmeztette a felszólalót, hogy politikamentesen, a tárgyhoz szóljon. Kádár Sándor azzal vágott vissza: „Hogy rongyosak vagyunk, hogy éhezünk, az is politika!”217 A polgármester erre a kijelentésre megvonta a szót Kádártól, — a ké­ relem elutasítását pedig megerősítették. Válaszként az elutasító határozatra, a szer­ vezett földmunkásság kérelemsorozattal árasztotta el a képviselő-testületet. Első210 CsmL (Szf) 52/1935. sz. Alisp. ein. ir. (A megye területén 4908 volt a 2/3-nál nagyobb kárt szenvedett gazdák száma.) 211 A segélyben részesült gazdák, tanyások... stb. száma meghaladta az 5000-et. CsmL (Szf) 1936. júni. 8. Szentes város kgy. jkv. 155. sz. 212 Uo. 213 Alföldi Újság, 1935. ápr. 21. CsmL (Szf) 1936. júni. 8. Szentes város kgy. jkv. 155. sz. 211 CsmL (Szf) 1935. szept. 13. Szentes város kgy. jkv. 171. sz. 215 CsmL (Szf) 333/1935., 425/1935. sz. Főisp. rés. 216 Erdei Mihály közlése. 217 CsmL (Szf) 1935. jan. 17. Szentes v. kgy. jkv. 14. sz.

166

»

ként Kántor Bálint és 31 társa nyújtotta be kérelmét — 240 pengő tartozás elenge­ désére.218 Ezt követte Tibrik Ferenc és 39 társának kérelme, hasonló tárgyban.219 Ez irányú kérelmet nyújtott be Vas Sándor és 29 társa,220 Kacziba Imre és 9 társa,221 Zéke Lajos és 14 társa222 — valamennyien földmunkások. Nem kétséges, hogy a 127 földmunkás kérelemsorozata összehangolt, szervezett munka eredménye volt. A kérelmek támogatói a szociáldemokrata képviselők voltak, de kisebbségben lévén, a testület elutasító határozatot hozott a tárgyat illetően. Arra azonban jó alkalmat nyújtott az akció, hogy a szociáldemokrata képviselők hallassák szavukat, ezzel pedig növekedjék tekintélyük a dolgozók között. A szociáldemokrata frakció tevékenysége természetesen nem szorítkozott csu­ pán a földmunkásérdekek képviseletére. Hasonló határozottsággal léptek fel egyéb munkásrétegek érdekében is. 1935 szeptemberében például az Élelmiszerkiviteli RT telepén az élelmezési munkások egy része sztrájkba lépett, mivel a telep vezetősége különböző okokra hivatkozva bérlevonásokat eszközölt. A munkabeszüntetés két nap múlva megegyezéssel véget ért ugyan,223 de a szociáldemokrata képviselők nem tértek napirendre a történtek felett. A soron következő közgyűlésen nagy helyzet­ ismeretről tanúskodó beadványban foglalkoztak az Élelmiszer RT telepén történő visszaélésekkel. Tiltakoztak az ellen, hogy a munkásoknak 16— 18 órát kell dolgozniok, s igen gyakran még a törvény által biztosított vasárnapi munkaszünetet sem kapják meg. Különösen sérelmesnek tartották, hogy a telepen 14 éven aluli gyerme­ keket is dolgoztatnak. Kérték az ügy sürgős kivizsgálását.224 E kiragadott esetek mellett fő jellemzője volt a szociáldemokrata frakció mun­ kájának, hogy szinte állandóan napirenden tartották az 1930-as évek elején már fel­ vetett gazdasági jellegű követeléseiket. Ennek megfelelően, több alkalommal intéz­ kedéseket sürgettek a munkaalkalom teremtésére, az ínségmunkákon a napi bérek felemelésére, valamint a munkanélküli segély bevezetésére.225 A mozgalom talpraállítása érdekében kifejtett munka nem maradt eredmény­ telen. Egyre több jel azt mutatta, hogy a munkásság szervezettsége kezdi elérni az 1933 előtti szintet. A NÉP csökkenő befolyásának és a kibontakozó munkás-szerve­ zettségnek hű tükrözője lehet az 1935 márciusi országgyűlési képviselőválasztást követő szentesi pótválasztások idején lezajlott eseménye. A szóban forgó pótválasz­ tások alkalmával vitéz Várady László, a kormánypárt jelöltje, az ellenzéki jelöltekkel szemben a munkásszavazatok elnyerésével kívánt diadalmaskodni. Ennek érdekében saját költségen nagyarányú földmunkát indított, ahol több száz munkanélküli kubi­ kos tudott elhelyezkedni. Várady László az általa alkalmazott munkások szavazatát teljesen biztosra vette, de nem jól számított. Ez kiderül az Alföldi Újság rövid tudó­ sításából. A híradás lényege: a külhatárban folyó útépítkezésektől váratlanul elbocsájtottak 180 kubikost, mert vonakodtak aláírni a kormánypárti jelölt ajánlási íveit.226 A munkásságnak ez a magatartása igen nagy nyugtalanságot váltott ki a kor­ mánypárti körökben, hisz előrevetítette azt, hogy mit várhatnak a közelgő városi képviselő-testületi választásokon.

218 Uo. 15. sz. 219 Uo. 16. sz. 220 Uo. 17. sz. 221 Uo. 18. sz. 222 Uo. 19. sz. 223 Alföldi Újság, 1935. szept. 5.; 6. 224 CsmL (Szf) 1935. szept. 13. Szentes v. kgy. jkv. 188. sz. 225 CsmL (Szf) 1935. jan. 17. Szentes v. kgy. jkv. 33. sz.; 1935.j únl 21 147 sz 226 Alföldi Újság, 1935. nov. 19.

167

4. Az 1935 decemberi városi képviselő-testületi választások A választási előkészületek mozgásba hozták a város különböző politikai cso­ portjait. Némi bizonytalanság volt a pártokban, mert nem ismerték az erőviszonyo­ kat. E bizonytalanság a kormánypárt részéről abban nyilvánult meg, hogy a válasz­ tások időszakára új nevet választott. „Városi Párt” néven vetette magát a választási küzdelmekbe, teljes politikamentességet hirdetve.227 Ezt az átlátszó taktikai lépést az ellenzéki sajtó a következőképpen kommentálta: „...A z új cégtáblájú üzletben a régi tulajdonosok fogadják a közönséget: a kormánypárt helyi szervezetének emberei. Ez azt jelenti, hogy a cég megmaradt, csak a név változott...”228 Arra is választ ad, hogy miért volt szükség a névváltozásra: „...azért, mert a régi névvel nem volt kapós a régi bolt portékája.”229 Elég csak néhány nevet megnézni az „új párt” vezetőségéből ahhoz, hogy igazat adjunk a fenti megállapításoknak. A „Városi Párt” elnöke Für Géza lett, ki egyben a NÉP I. szentesi községének is az elnöke volt.230 A kinevezett intézőbizottságban ott találjuk a már képviselő-testületi ténykedéséről ismert Cicatricis Lajost és Bugyi Antalt, valamint a későbbiek során „híressé” váló vitéz Bonczos Miklóst. Az intézőbizottságnak hivatalból tagjai lettek Csergő Károly alispán és Négyesi Imre polgármester is.231 Nem volt magabiztos az ezúttal ellenzéki pártként fellépő Független Kisgazda Párt sem, mely alig 4 hónapja tudta csak közös táborba vonni a város gazdaközön­ ségét.232 Az SZDP helyi szervezete szintén nyugtalanul tekintett a választások elé, mivel még közel sem fejeződött be az a folyamat, mely az új vezetés fellépésével megindult. Számolniok kellett azzal a ténnyel, hogy ha csak formailag is, de a munkásság jelen­ tős része még mindig a NEP-be tömörül. Egyetlen helyes választási politikának az látszott, ha választási szövetségre lépnek a másik ellenzéki párttal, vagyis a Függet­ len Kisgazdákkal. Ez meg is történt, bár eléggé egyenlőtlen feltétellel. Az összeállított közös jelölő listán ugyanis a 20 jelölt közül csak 3 volt szociáldemokrata, a többi kisgazda.233 Jellemző viszont, hogy az SZDP mindhárom jelöltje — Vajda Imre, Kádár Sándor, ifj. Mikecz János — baloldali szocialista volt.234235 A kormánypárttal szembeni hátrányokkal az ellenzéki pártoknak ezúttal is számolniok kellett. A hivatali apparátus tevékenységén túl ilyen hátránynak számí­ tott az egyes választókerületekre megállapított mandátumoks zárna, melyek elosztása már a kezdetekor aránytalan volt, s ez 1935-re csak tovább fokozódott. Amíg ugyanis az I. választókerületben — mely köztudottan tisztviselőnegyed volt — 1535 választó választhatott 5 képviselőt, vagy 307 szavazóra esett 1 képviselő; addig a munkáskerü­ letnek számító II. választókerületben 1718 választó 4 képviselőt választhatott, azaz 430 választóra esett 1 képviselő.236 Hasonlóan hátrányos helyzetnek számított a vá­ lasztás napjának az időpontja. Az alispán ugyanis szokatlan módon csütörtöki napra (december 19.), tehát hétköznapra tűzte ki a választásokat, mely több szempontból is kedvezőtlen volt, mind a munkás -—, mind a kispolgár és gazda választókra nézve. A munkás, ha választani akart, elvesztett egy munkanapot. A kereskedőknek és ipa227 Alföldi Újság, 1935. dec. 11. 288 Uo. 229 Uo. 230 Uo. CsmL (Szf) 24/1935. sz. Főisp. rés. 231 Lásd 35. és 153. számú jegyzetet. Alföldi Újság, 1935. dec.ll. 232 A Kisgazda Párton belül bekövetkezett szakadást, ill. újraegyesülést részletesen lásd CsmL (Szf) 352/1935. sz. Főisp. rés.; Alföldi Újság, 1935. aug. 11.; aug. 20.; szept. 3.; szept. 10. 233 Alföldi Újság, 1935. dec. 18. 234 Uo. 235 Alföldi Újság, 1935. dec. 7.

168

rosoknak a csütörtöki hetipiac miatt volt kényelmetlen a kitűzött nap. A gazda is meggondolta, hogy a választások miatt beszekerezzen-e a tanyáról a városba.236 A vártnak megfelelően, igen mérsékelt érdeklődés mutatkozott a hétköznapi választás iránt. A 7052 szavazati joggal rendelkező polgár közül mindössze 4603 élt jogával, vagyis a választók 51,1 %-a.237 Ennek ellenére a választási küzdelemből a szövetkezett ellenzéki pártok kerültek ki győztesen. A 20 képviselői mandátumból csak 7-et tudott megszerezni a kormánypárt. A 13 ellenzéki mandátumból 2 jutott az SZDP-nek.238 E két hely elnyerése azt jelentette, hogy az SZDP továbbra is 5 kép­ viselővel lehetett jelen a városi képviselő-testületben. Számszerű gyarapodásról tehát nem beszélhetünk. Annál jelentősebb viszont az a minőségi változás, mely a frakció összetételében megmutatkozott. Az 5 képviselő közül 3 — Kádár Sándor, Kotvics József, ifj. Mikecz János — baloldali szocialista (később kommunista) volt. Ifj. Szőke Ferenc kiesésével a kimondottan opportunista vonal megszűnt a munkáskép­ viseletben. A fennmaradó Ambruzs Albert és Molnár József nem vált ugyan balolda­ livá, működésükkel azonban nem keresztezték a baloldali vezetés instrukciói által kibontakozó szociáldemokrata képviselő-testületi munka határozott vonalvezetését. III. A kibontakozás évei (1936—1937) 1. A szociáldemokrata képviselői munka és a mozgalmi élet élénkülése A szentesi rendőrkapitányság jelentései 1936 első hónapjaiban még mindig arról számoltak be, hogy az SZDP szentesi szervezete alig fejt ki működést, sőt a párt szervezése teljesen szünetel.239 Ez csupán annyiban igaz, hogy látványos akciókra továbbra sem került sor, s a párt egyedüli nyilvános fórumát változatlanul a városi közgyűlési terem jelentette. Az itt bekövetkezett hangnemváltást azonban a rendőri hatóságoknak is hamarosan észlelniük kellett. Az újonnan megválasztott szociálde­ mokrata képviselők már a bemutatkozásuk alkalmával olyan parázs hangulatot idéztek elő, hogy az elnöki csengő szinte megállás nélkül a levegőben volt. A vitát kiváltó szocialista indítvány egy kormányhoz intézendő felirat megszövegezését sür­ gette, melyben az építőipari- és földmunkások munkához juttatása érdekében nagyobb szabású munkák beindítását követelnék. A szociáldemokrata indítvány további része arra irányult, hogy mondja ki a képviselő-testület az ínségmunkán dolgozó munkások napi bérének 100%-os felemelését, rossz idő esetére pedig a munkások gyorssegélyben való részesítését.240 A felvetett kérdésekkel szemben a képviselőtestület részéről meg­ nyilvánuló tartózkodó magatartás, csípős megjegyzésekre ingerelte a szociáldemok­ rata képviselőket. Kádár Sándor és ifj. Mikecz János többszöri figyelmeztetése után a polgármester az indítvány két utolsó pontjának elvetését javasolta. Ez újabb közbeszólásokra és összetűzésekre adott okot. A szociáldemokrata képviselők tilta­ kozása ellenére a közgyűlés megszavazta a polgármesteri javaslatot.241 A városatyák fenti kérdésektől való idegenkedése nem akadályozta meg a szo­ ciáldemokrata képviselőket abban, hogy a következő közgyűlésen ismételten felves236 Alföldi Újság, 1935. dec. 6. 237 Alföldi Újság, 1935. dec. 22. 238 Alföldi Újság, 1935. dec. 20.; CsmL (Szf) 1936. jan. 24. Szentes város kgy. jkv. 4. sz. 239 CsmL (Szf) 203/1936. 1. sz. 40/1936. sz. Főisp. rés. 240 CsmL (Szf) 1936. febr. 14. Szentes v. kgy. jkv. 34. sz. 241 Uo.; Alföldi Újság, 1936. febr. 15.

169

sék a munkanélküliség problémáját. Ezúttal a 8 órás munkaidő és a munkanélküli segély sürgős törvénybeiktatását követelő felirattervezetet terjesztettek a képviselőtestület elé. A polgármester, arra hivatkozva, hogy az indítvány politikai természetű és meghaladja a képviselő-testület hatáskörét, annak még tárgyalását sem engedé­ lyezte.242 Négyesi Imre polgármesternek ez az intézkedése már az utolsók közül való volt, ugyanis a tárgyalt időben már vége felé közeledett az a minisztérium által elrendelt vizsgálat, mely Négyesi bukását eredményezte. Mivel Négyesi Imre polgármester félreállítása tipikus példája volt a helyi önkormányzat felsőbb szervek általi semmibe­ vételének , érdemes a történteket és az ezzel kapcsolatos szociáldemokrata állásfog­ lalást kicsit közelebbről is megismerni. Az ügy kezdete visszanyúlik a Csongrád vármegyei főispánváltásig. 1935 má­ jusában ugyanis Farkas Béla eddigi főispán lemondott. Utódául Kozma Györgyöt, a belügyminiszter öccsét nevezték ki.243 Farkas Béla távozása igen nagy megkönnyeb­ bülést váltott ki az ellenzéki körökben. 10 éves főispánságát az Alföldi Újság a kö­ vetkezőkben summázna: „...a leghidegebb és legkíméletlenebb terror időszaka volt, teljesen megfertőződött a közélet, divatba jött egyfelől a hízelkedés, másfelől a besúgás... (melyek következtében) ...Tíz esztendei némaságra volt kárhoztatva a lelkiis­ meretes szó, a szabad vélemény Csongrád megyében...” 244 Érthető tehát, hogy nagy érdeklődés kísérte Kozma György hivatalbalépését. Az új főispán, alig 4 hónappal a főispáni szék elfoglalása után, arról számolt be a miniszterelnöknek, hogy Szentes város közigazgatása rossz, s ennek oka elsősorban Négyesi Imre polgármester.245 Hogy milyen tényezők késztették a főispánt ilyen következtetések levonására, azt jól példázza a nyugdíjkorhatárt elért városi tisztviselők nyugdíjazása körül a város és a főispán között kialakult nézeteltérés. Kozma egy BM — körrendeletre hivatkozva sürgette két felelős beosztású városi tisztviselő nyugdíjaztatását, akik „mellesleg” izraelita vallásúak voltak.246 A város költségvetését felbillentette volna a hirtelen nyugdíjazás, ezért várható volt, hogy a közgyűlés ellenezni fogja. Ezzel a főispán is számolt, épp ezért nyomatékosan a polgármester tudtára adta, hogy abban az eset­ ben, ha az említett tisztviselőket a képviselő-testület nem nyugdíjazná, abból a pol­ gármester teljes megbízhatatlanságára, ill. tehetetlenségére volna kénytelen követ­ keztetni.247 Ez nyílt felhívás volt az amúgy is korlátok közé szorított önkormányzati fórumra gyakorolandó erőteljesebb nyomásra. A főispáni instrukciók hiábavalónak bizonyultak. A szeptemberi közgyűlés egyhangúan leszavazta a tisztviselők nyugdíjaz­ tatását célzó polgármesteri előterjesztést.248 Kozma György főispán még ugyanebben a hónapban megtette a kezdő lépéseket a város első választott tisztviselőjének félreállítására, ki az ő mércéi szerint túlzott gyengekezűséggel irányítja a város ügyeit. Akciójáról elsőként Gömbös Gyula miniszterelnököt tájékoztatta, kijelentve, hogy: „...elengedhetetlennek tartom, hogy Szentes város polgármesterével szemben teljes energiával lépjek fel, mert ha ezt nem teszem, akkor vérszemet kapnak mindazok az elemek, akikben mindég megvan a hajlandóság a kormányintenciókat kijátszani...” 249 A miniszterelnökhöz írt levélből kiderül, hogy konkrét mulasztásokról, melyek a 242 CsmL (Szf) 1936. ápr. 20. Szentes v. kgy. jkv. 101. sz. 243 Alföldi Újság, 1935. máj. 25. 244 Alföldi Újság, 1937. dec. 8. 245 CsmL (Szf) 381/1935. sz. Főisp. rés. 246 Uo. (A főispán dr. Purjesz János tisztiügyész és Strasser Sándor adópénztárnok nyugállo­ mányba helyezését sürgette.) 247 Uo. 248 CsmL (Szf) 1935. szept. 13. Szentes v. kgy. jkv. 158—159. sz. 249 CsmL (Szf) 381/1935. sz. Főisp. rés.

170

polgármestert terhelték, még nem tud beszámolni a főispán. Épp ezért sürgeti egy általános vizsgálat elrendelését, mely „...előreláthatólag olyan fegyelmi vétségeket fog kideríteni, amelynek alapján módomban lesz Négyesi Imre polgármestert állásá­ tól felfüggeszteni...”250 A kívánt vizsgálat m ár 1935 szeptemberében kezdetét vette, s ettől kezdve közel fél éven át belügyminiszteri kiküldöttek tanulmányozták Szentes város teljes ügy- és vagyonkezelését.251 A nagy alapossággal végzett vizsgálat külö­ nösebb eredményt nem hozott, ennek ellenére Négyesi Imre polgármester, egészségi okokra hivatkozva, 1936. április 23-án benyújtotta lemondását.252 A lemondás elfogadása, vagy el nem fogadása a városi közgyűlésen múlt, mely 1936. május 1-én tárgyalta az ügyet. A sors iróniája, hogy a képviselők közül egyedül a szociáldemokraták foglaltak állást a lemondási nyilatkozat elfogadása ellen. A pol­ gármester melletti kiállásuk természetesen nem Négyesi Imre személye iránti ragasz­ kodásukból fakadt, hanem a városi önkormányzatot semmibevevő hatósági eljárás elleni tiltakozásból. A témához szólva ezt világosan megfogalmazták. Kádár Sándor kijelentette, hogy nem fogadja el a polgármester nyugdíjaztatási kérelmét, mivel azt kényszer folytán, politikai nyomásra adta be. A kényszernyugdíjazás elleni tiltakozása során Kádár azt sem hallgatta el, hogy a polgármesterrel szemben mindig bizalmat­ lan volt, épp azért, mert a rendszer szolgálójává szegődött és nem védte meg ezzel szemben a város polgárságát.253 Kádár Sándor többszöri rendreutasítása után, a jelen­ levő szocialista képviselők kivételével, a közgyűlés egyhangúan elfogadta Négyesi Imre lemondását. Négyesi félreállításának valódi okaira rávilágítani látszik az a hálateli levél, melyet a szentesi nyilaskeresztesek intéztek a főispánhoz.254 Ebben olyan szem­ pontok nyernek megfogalmazást, melyek a főispánnál is jelen lehettek akciójának megindításakor. Az említett, egyébként igen bőbeszédű levél lényege a következő: „...Örültünk és megnyugvással hallottuk, hogy a magyarul gondolkodni nem tudó, filoszemita érzelmű és liberális felfogású, valamint minden fajvédő gondolat iránt érzéketlen és arról modortalan és gunyoros hangon nyilatkozó Négyesi polgármester letűnt végre a porondról... Mi a mai viszonyok között a Haza ellen elkövetett bűnnek tartjuk azt a felfogást, amelyik csak adózási szempontokat ismer és nem hatja át a magyar sorsközösség tudata. így fogva fel a kérdést, úgy a magam, mint pártom ne­ vében is, a leghálásabb köszönetünket fejezzük ki Méltóságodnak, amiért ezt a sorsközösséget valló felfogást diadalra ju ttatta...”255 A polgármester-kérdésben megnyilvánult szociáldemokrata magatartásból ér­ ződő rendszerellenes él az elkövetkezőkben mind gyakrabban kifejezést nyert. Az 1936-os év leghevesebb közgyűlési vitáját is az okozta, hogy a szociáldemokrata képviselők nem voltak hajlandók bizalmat szavazni a miniszterelnöknek, a kormány­ nak és a megyei funkcionáriusoknak. A közbekiabálásokkal, sorozatos szómegvo­ násokkal, széksértési eljárással tűzdelt közgyűlés az országos sajtó figyelmét is ma­ gára vonta. A szóban forgó júniusi közgyűlés napirendjén a rendkívül rossz 1935/36-os gazdasági év következtében előállt nyomor enyhítésére szervezett akciókról való 250 Uo. 251 Alföldi Újság, 1936. ápr. 22. 252 Alföldi Újság, 1936. ápr. 24. 253 CsmL (Szf) 1936. máj. 1. Szentes v. kgy. jkv. 106. sz. 254 Ebben az időben Szentesen a Festetich gróf vezetése alatt álló Nemzeti Szocialista Pártnak volt pártcsoportja. Nevezett csoport különböző nézeteltérések miatt két részre oszlott. Az egyik Ibolya János nyug. főhadnagy, a másik Kovalcik Gyula ügyvéd vezetésével működött. Együttes tag­ létszámuk meghaladta a 400 főt. CsmL (Szf) 187/1936. sz. Főisp. rés. 255 CsmL (Szf) 1084/1936. sz. Főisp. ált. ir. (Az idézett levelet az Ibolya János vezetése alatt lévő csoport juttatta el a főispánhoz.)

171

jelentéstétel szerepelt. A h. polgármester részletesen beszámolt az ínséges esztendőről, annak legyőzésére tett próbálkozásokról és azokról a személyekről, akik ebben tevé­ kenyen részt vettek. A jelentése végén előterjesztett egy indítványt, mely arra vonat­ kozott, hogy az ínség legyőzése érdekében tett fáradozásaiért az egész város nevében nyilvánítsa ki a képviselő-testület háláját és köszönetét elsősorban a miniszterelnök­ nek és a vezetése alatt álló kormánynak, valamint a főispánnak és az alispánnak. A szociáldemokrata képviselők a köszönetnyilvánítást a kormány iránti bizalom­ nyilvánításnak fogták fel, épp ezért az indítvány ellen foglaltak állást. A heves szó­ váltások közepette folyó vita során Kádár Sándor és ifj. Mikecz János szoc. dem. képviselőket többször rendreutasították. Mikecz ellen széksértési eljárás is indult, melynek következtében 15 pengő bírság lefizetésére kötelezték. Mivel ennek nem tudott eleget tenni, kénytelen volt elhagyni a közgyűlési termet.256 A szociáldemokrata frakció egyre keményebb vonalvezetése természetesen nem kerülte el a rendőrható­ ságok figyelmét sem. Az SZDP tevékenységének megfigyelésével megbízott detektív kénytelen megállapítani, hogy: „...A városi képviselő-testületben a párt pozíciója megerősödött, amennyiben bár a képviselő-testületnek 5 szociáldemokrata taglét­ száma az időközi választás után is változatlan maradt, a párt azóta a városi közgyűlé­ sen nagyobb aktivitást fejt ki. A régi mérsékeltebb párttagokat ugyanis a képviselőtestületben szélsőségesebb irányzathoz tartozók váltották fel, kik ifj. Mikecz János kommunistagyanús 31 éves kőműves segéd vezetése alatt a városi közgyűlésen erős agitációt fejtenek k i...”257 A detektív megjegyzi még, hogy: „...Hatóságom területén az SZDP teljes hanyatlása csak akkor várható, ha ifj. Mikecz János közszereplése lehetetlenné válik.” 258259 Érdekes módon, a szociáldemokrata képviselő-testületi munkán kívüli moz­ galmi tevékenységet a rendőri szervek továbbra is úgy ítélték meg, mint nem létezőt. Változatlanul a szociáldemokrata szervezkedés teljes szüneteléséről beszéltek. Pedig 1936 május—júniusától egyre több jel nyilvánvalóan mutatta, hogy a párt agitációs munkája nem merült ki a képviselő-testületi csatározásokban. Egymást érték a munkásság olyan irányú egységes fellépései, melyekre erőteljes szervező munka nél­ kül nem igen kerülhetett volna sor. Elég csak a szentesi kubikosok májusi munkabeszüntetésére gondolni, vagy a nagy nyári munkákra történő szerződéskötések ne­ hézségeire, melyeket a szentesi aratók és marokverők egységes bérkövetelése okozott. Az elsőnél több száz szentesi kubikos tette le a munkát az alacsony kereseti lehetősé­ gek miatt. Akciójuk azonban eredménytelen maradt, mivel a velük dolgozó szarvasiak és békésszentmiklósiak idő előtt ismét munkába álltak, s így a szentesiek nem tehettek mást.269 A nyári szerződéskötések akadozása már nagyobb zavart keltett a hivatalos körökben, hisz az egész évi termés betakarítása került veszélybe. Megszaporodtak a gazdapanaszok, melyekből az derült ki, hogy az aratási munkákra nem tudnak szen­ tesi munkásokat kapni, mivel azok az eddig gyakorlatban levő bérezés mellett nem hajlandóak leszerződni. A főispán fenyegetőzéssel próbálta a munkásokat jobb belátásra bírni, kijelentve, hogy a télen nem számíthatnak ínségmunkára azok, akik nyáron nem igyekeznek elhelyezkedni az aratási munkákon.260 Konkrét intézkedése­ ket is tett azirányban, hogy a leszerződött munkásokat vegyék nyilvántartásba. Nem titkolta, hogy azok, akik hiányozni fognak ebből a nyilvántartásból, a tél folya256 CsmL (Szí) 1936. júni. 8. Szentes város kgy. jkv. 155. sz.; Alföldi Újság, 1936. júni. 9. A június 8-i városi közgyűlés eseményeiről több országos lap is beszámolt: pl. a „8 órai Újság” és az „Új Nemzedék”. Alföldi Újság, 1936. júni. 11. 257 CsmL (Szf) 203/1936. 1. sz. 117/1936. sz. Főisp. rés. ass U o .

259 Alföldi Újság, 1936. máj. 17. 260 Alföldi Újság, 1936. júni. 5.

172

mán nem számíthatnak semmiféle hatósági támogatásra.261 E főispáni zsarolás nem oldotta meg a gazdák munkaerő problémáját. A munkások válasznyilatkozatukban kijelentették, hogy „...Tisztelettel közöljük a főispán úrral, hogy hajlandóak vagyunk mindnyájan elhelyezkedni, szükségünk is van rá, de csak rendes munkabér mellett vállaljuk a munkát, nem úgy ahogy a gazdák akarják...”262 Közel kétheti alkudozás után végül megkezdődtek a szerződéskötések, mely azáltal vált lehetővé, hogy úgy a gazdák, mint a munkások engedtek követeléseikből.263 Az aratási munkák menetéről tárgyaló Közigazgatási Bizottság ülésén az alispánnak konstatálnia kellett, hogy a megye területén az aratással kapcsolatban sztrájkjelenségek csak Szentesen fordultak elő. A gazdasági felügyelőség jelentése ezt még azzal a megállapítással toldotta meg, hogy a szentesi aratók és marokverők „külső befolyás” hatására nem akartak le­ szerződni.264 A kubikos és mezőgazdasági munkások határozott fellépése mögött nem ma­ radt el a város ipari munkásainak magatartása sem. Kibontakozó akcióik fő köve­ telése, mint országszerte általában, a 8 órás munkanap bevezetése, ill. kiterjesztése, valamint a legkisebb munkabérek törvényes megállapítása volt.265 E küzdelemben különösen az építőipari munkások haricas fellépése érdemel figyelmet, kiknek élén a tárgyalt időben már ifj. Mikecz János állt, mint szakszervezeti csoportelnök. A fenti célkitűzések megvalósításáért indított akcióik nyomonkövetése által világosan kiraj­ zolódnak azok a fokozatok, melyek harci módszereik változásában jelentkeztek. Első lépésként a szentesi mozgalom gyakorlatában már korábban is használt módszerhez folyamodtak. 1936 márciusában küldöttséget menesztettek az alispánhoz, mely egy, az építőipari munkásság legégetőbb problémáit és követeléseit tartalmazó memorandumot nyújtott át. Ebben többek között arra kérték az alispánt, hogy „...méltóztassék intézkedni az irányban, hogy addig is, amíg az 52 000/1935 Km szá­ mú, legkisebb munkabérek megállapítására vonatkozó rendelet érvényességét a sze­ gedi iparkamara területére, így városunkra is kiterjesztik, az építőiparban a megin­ duló középítkezéseken... olyan munkabéreket kapjunk, amelyek elérik a létmini­ m umot...” 266 Mivel ügyükben semmiféle előrelépés nem történt, április végén újabb memorandumot szerkesztettek, ezúttal a főispánhoz címezve. Ez már mind tartal­ mában, mint formájában különbözött az előzőtől. 9 pontban fogalmazták meg mindazt az intézkedést, melyeket elengedhetetlennek tartanak az építőipari munkások helyzetének javításához. Kulcskövetelés itt is a legkisebb munkabérek megállapítá­ sáról szóló rendelet minden építőipari szakmára történő kiterjesztése volt, de ismé­ telten felvetették, a 48, ill. a 40 órás munkahét bevezetését is.267 A főispánnak át­ nyújtott memorandum tartalmának különös nyomatékot kívántak adni azáltal, hogy a MÉMOSZ vezetőin kívül, 100-nál több építőipari munkással is aláíratták a doku­ mentumot. (A későbbiekben látni fogjuk, hogy ez a formai újítás, általánossá válva, milyen minőségi változást eredményez majd a szentesi mozgalom memorandumozási gyakorlatának egészére.) Az építőmunkások második próbálkozása sem járt ered-

261 Alföldi Újság, 1936. júli. 9. 262 Alföldi Újság, 1936. júni. 7. 263 Alföldi Újság, 1936. júni. 23. 264 Alföldi Újság, 1936. júli. 9. 265 A minimális bérmegállapítás és 8 órás munkaidő rendelet ugyanis csak kerettörvény volt, melyet szakmánként konkretizáltak, de következetes alkalmazásáért és a vidéki városokra való kiterjesztéséért is harcolni kellett. F riss I stvánné: Adalékok a két világháború között lezajlott sztrájk­ hoz. Párttörténeti Közlemények, 1971. (XVII. évf.) 4. sz. 127—130. 1. 266 CsmL (Szf) 2115/1936. sz. Alisp. ált. ir.; Alföldi Újság, 1936. márc. 13. 267 CsmL (Szf) 1134/1936. sz. Főisp. ált. ir.

173

ménnyel. A főispán intézkedése kimerült abban, hogy két szót írt a memorandum hátoldalára: „Teljesíthetetlen, irattárba!” A következő hónapokban nyilvánosságra került, hogy a szegedi kereskedelmi és ipari kamara területére megállapitották az építőipar legkisebb órabéreit, s jóváha­ gyásra felterjesztették az iparügyi miniszterhez. A szentesi építőipari munkások nyom­ ban követeléssel fordultak a munkaadókhoz, hogy ne várják be a legalacsonyabb munkabérek hivatalos életbeléptetését, hanem máris aszerint fizessék őket. Ez annyit jelentett, hogy a munkások az eddig fizetett 26—28 filléres órabér helyett 44—48 fillérre kérték felemelni órabérüket. A munkaadók ezt nem teljesítették, ezért a mun­ kások június 22-én beszüntették a munkát.268 A sztrájk első napján a munkabeszün­ tetés még részleges volt, de a következő napra általánossá vált. Mintegy 150 építő­ ipari szakmunkás és segédmunkás lépett sztrájkba.269 A munkaadók kezdetben hajt­ hatatlannak mutatkoztak, de látva a munkásság elszántságát, végül kénytelenek vol­ tak engedni. Több napi alkudozás után abban állapodtak meg, hogy a miniszteri rendelet életbeléptetéséig 32—36 filléres órabért fognak fizetni a munkásoknak. Ilyen feltételek mellett a munkások június 26-án ismét felvették a munkát.270 A sikeres építőmunkás-sztrájkot követően mind több szakma munkásai nyúl­ tak a munkabeszüntetés fegyveréhez. Júliusban a festőmunkások kényszerültek sztrájk­ ba, mivel a munkaadók megtagadták az építőmunkásoknak kiharcolt 32—36 filléres órabér fizetését. A több mint 10 napig tartó sztrájk a munkások győzelmével végző­ dött.271 Szeptemberben a cipészsegédek 1 hetes sztrájkkal érvényesítették akaratukat a munkaadókkal szemben.272 A kubikosok sajátos módon juttatták kifejezésre a bé­ rekkel kapcsolatos elégedetlenségüket. Október folyamán előbb Vas megyében kí­ vántak leszerződtetni 150 szentesi kubikost, majd még ugyanebben a hónapban Bor­ sod megye jelentette be igényét 500 Csongrád megyei kubikosra. A Vas megyei ajánlatra mindössze 21 kubikos jelentkezett.273 Még nagyobb kudarc érte a Borsod megyei ajánlatot. A munkalehetőséget azonnal közhírré tették Szentesen, napjában többször is kidobolták a város minden pontján. Ennek ellenére a szóban forgó mun­ kára egyetlen szentesi kubikos sem jelentkezett. A munkások kijelentették, hogy ke­ veslik a felajánlott bért, de a többi feltételt sem tartják megfelelőnek, ezért egyönte­ tűen úgy határoztak, hogy nem jelentkeznek a munkára.274 Az eddig elmondottakból látható, hogy az SZDP helyi csoportja nem szüntette be a tevékenységét, csak a mozgalom vezetői a helyzetnek megfelelő taktikát válasz­ tottak. Kitartó agitációs munkával mind nagyobb tömegekre igyekeztek kiterjesz­ teni befolyásukat. M int láthattuk, a NEP-be belépett munkások nagyobb része a ha­ tósági kényszernek engedve hagyta ott az SZDP-t 1934-ben. Ezek meggyőzése az agitációk során viszonylag könnyen ment. Ezt bizonyítják a fentebb megismert akciók is. Volt azonban egy igen jelentős csoport, akik tudatosan, taktikai meg­ gondolásból léptek be a NEP-be. Ezek élén Török Sándor földmunkás állt, aki igen képzett munkásvezető lévén, nagy befolyással rendelkezett a kubikosok között.275 Török az elképzelését a következőképpen összegezte: „Hadd jöjjön a fasizmus, mert utána csak a bolsevizmus jöhet.” Ilyen elképzelésekkel tömegesen léptek át a NEP-be 268 CsmL (Szf) 203/1936. sz. Főisp. rés. 269 Alföldi Újság, 1936. júni. 24. 2,0 Alföldi Újság, 1936. júni. 26. 271 Alföldi Újság, 1936. júli. 16.; 22.; 29. 272 Alföldi Újság, 1936. szept. 10.; 18. 273 Alföldi Újság, 1936. okt. 20. 271 Alföldi Újság, 1936. okt. 27. 275 T örök Sándor (1877—1954) életútjáról 1.: Csongrád megye forr. harcosainak életrajzi gyűjt. 98. 1.

174

— Törököt követve. Török Sándor elméletének kialakulásához nagyban hozzájárult a szociáldemokráciáról vallott felfogása. Minden szociáldemokratát árulónak tar­ tott, a szentesi vezetőket is opportunizmussal vádolta.276 Emiatt a mozgalommal való kapcsolata teljesen meglazult. Török Sándorral és csoportjával az SZDP vezetés he­ ves vitákat folytatott, mégpedig oly módon, hogy az SZDP vezetők maguk is eljártak a NÉP helyiségeibe vitatkozni. A közel két éves vita eredményeként 1936-tól ez a csoport is visszaáramlott a helyi Földmunkás Szövetségbe, ill. az SZDP-be. Maga Török is visszalépett, revideálva álláspontját. A jól irányzott propaganda eredményeként 1936 végére a szocialista jellegű munkásmozgalom tömegbefolyása nagymértékben megnövekedett. A tagságát vissza­ hódított mozgalmi vezetésnek ettől kezdve arra a kérdésre kellett választ keresnie, hogy hogyan vonhatnák be az egyre aktívabbá váló munkásságot a politikai küzde­ lembe. Az 1937-es rendkívül mozgalmas év eseményei azt bizonyítják, hogy megta­ lálták a tömegaktivitás kiaknázásának legmegfelelőbb módjait. 2. A memorandumozás új formájának kialakulása Szentesen. Az 1937 februári memorandum A korábbi fejezetekből már megismerhettük azt a szoros kapcsolatot, mely a mozgalmi élet és a szociáldemokrata képviselő-testületi munka között fennállt. Egy-egy időszakban a kettő kölcsönhatása is kivehető volt, de többnyire a képviselőtestületi frakció jelentette az aktívabb pólust. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a szociáldemokrata képviselőknek jórészt nélkülözniük kellett azt a kedvező hatást, melyet a kívülről érvényesülő tömegnyomás gyakorolhatott volna munkájuk ered­ ményességére. Ezt a mozgalom vezetői is látták. Már az 1935 januári tisztújító tag­ gyűlésen, a képviselők munkájáról szólva, Vajda Imre világosan megfogalmazta, hogy a frakció munkájának eredménytelenségét nem kizárólag a kis létszámuk okozta, hanem az is, hogy a közgyűlés elé vitt szociáldemokrata követelések létjogosultságát nem tudták alátámasztani a munkások tömegére támaszkodó akciókkal.277 Amikor tehát az 1935-ben megválasztott vezetőség harcot indított a munkásszervezeteket elha­ gyott tömegek visszahódításáért, egyúttal e hiány pótlásának szándéka is vezette őket. Az 1936 közepétől megnyilvánuló tömegaktivitás azt mutatta, hogy elérkezett az ideje az eddig érvényesülő szociáldemokrata taktika megváltoztatásának. Az állan­ dó agitációban testet öltő mozgalmi munka kiegészülhetett a tömegelégedetlenséget demonstratív módon is kifejező akciók szervezésével. Ilyennek számított a memoran­ dumozás Szentesen eddig csak szórványosan használt formájának előtérbe kerülése. Maga a memorandumozás nem volt új a szentesi mozgalom történetében. Már a korábbi években is nyújtottak be kérvényeket, memorandumokat a hivatalos szer­ vekhez. Ilyen volt az építőmunkások 1930 márciusi beadványa a polgármesterhez, melyben számszerűen bizonyították az építőiparban dolgozók nyomorúságos hely­ zetét.278 Egy év múlva ugyancsak ők memorandumban kérték a főispántól a 8 órai munkaidő bevezetését, a munkaközvetítés megreformálását és a közmunkákon tisz­ tességes bérek fizetését.279 Hasonló volt a megye földmunkásainak helyzetét elemző okmány, melyet 1932 augusztusában nyújtottak be az alispánnak. Ebben részletesen 2.6 E rdei M ihály közlése. 2.7 Barta—G ecsényi—Schneider : id. mű 137— 139. 1.

2.8 Lásd 49. számú jegyzet. 279 CsmL (Szf) 228/1931. sz. Főisp. ált. ir.; Alföldi Újság, 1931. márc. 5.

175

kimutatták Szentes és a megye többi településén kialakult munkanélküliség méreteit, s sürgős intézkedéseket követeltek.280Mivel ez elmaradt, még ugyanez év decemberében újabb memorandumot nyújtottak be hasonló tárgyban.281 1933 márciusában ismét az építőmunkások jelentkeztek memorandummal a hivatalos szerveknél, tiltakozva az ínségmunka rendszere, s az azon történő alacsony bérezés ellen.282 Ezeknek a beadványoknak közös jellemzője volt, hogy a munkásszervezetek vezetői fogalmazták és írták alá, s bár a tagság állásfoglalását fejezték ki, ez az ok­ mány külső formájában nem tükröződött. (így például az 1930. évi építőmunkás me­ morandumokat ketten; az 1932. évi földmunkás memorandumokat pedig 11-en, illetve 5-en írták alá, holott a dokumentumok a munkások ezreinek helyzetével fog­ lalkoztak.) 1937-ben a mozgalom vezetői épp ezen kívántak változtatni. Elképzelésük lényege az volt, hogy a memorandum megszövegezését követné egy eddig mellőzött mozzanat: a memorandum tömegek elé terjesztése, ill. elfogadtatása. Ennek kivitele­ zési módját meggyőzés útján történő aláírások gyűjtésében látták. Ez az új taktika igen sok lehetőséget rejtett magában. A két legfontosabb talán az, hogy a tömegek bevonásával nyomást gyakorolhattak a hivatalos szervekre, aláírások százaival demonstrálva a megfogalmazott követelések létjogosultságát; másrészt az aláírásgyűjtés során, széles munkástömegekkel kerülhettek közvetlen kapcsolatba a mozga­ lom vezetői és aktivistái. A fenti elképzelés egyébként nem számított újnak. Már 1931 februárjában, az MFOSZ szentesi csoportjának közgyűlésén hangot kapott olyan indítvány, hogy memorandumban rögzítsék a munkanélküliek kívánságait, s azt az összes munkanélkülivel való aláíratás után nyújtsák át az illetékes hatóságoknak.283 A javaslattevők valószínűleg a csongrádi földmunkások példáját akarták követni, kik egy héttel a szóban forgó közgyűlés előtt (1931. január 30.) adtak át egy 1041 aláírással megerősített memorandumot a város vezetőinek.284 Az indítványt ekkor elvetették, épp a csongrádi incidensekre hivatkozva.285 A későbbiek során az építőmunkások kétszer is megpróbálkoztak az aláírásgyűjtés módszerével, de mivel az aláírásgyűjtés csak az építőiparban dolgozókra, s azon belül is csak a szervezett munkásokra ter­ jedt ki, a próbálkozás igen szűk körűnek tekinthető.286 A memorandumozás új formájának előtérbe kerüléséhez az igazi lökést a kubikosság által 1937 januárjában indított ösztönös akció adta. Január 9-én egy három tagú küldöttség jelent meg a főispán előtt, s több száz munkanélküli kubikos nevében munkaalkalmat kért.287 A küldöttség egy kérvényt is átnyújtott a főispánnak, me­ lyet 203 földmunkás írt alá.288 A kérvényben szociális helyzetüket a következőképpen jellemezték: „...Éhesen didergőnk fűtetlen lakhelyeinkben, amit a nyári munkával kereshettünk, az már elfogyott, mert dacára hogy jó termés volt, mi nagyon kevéskét tudtunk keresni, ez csak a gazdáknak volt jó termés, de a munkásnak nem.” Kérik a főispánt, hogy ne könyöradománnyal segítsen, „hanem munkával és becsületes 280 CsmL (Szf) 6180/1932. sz. Alisp. ált. ir.; Alföldi Újság. 1932. aug. 19. 281 CsmL (Szf) 110/1934. 1. sz. 7800/1932. sz. Alisp. ált. ir. 282 CsmL (Szf) 2498/1933. sz. Polgm. ir.; Alföldi Újság, 1933. márc. 25. 283 CsmL (Szf) 26/1931. sz. Főisp. rés. 284 CsmL (Szf) 27/1931. sz. Főisp. rés.; Alföldi Újság, 1931. jan. 31. 286 Uo. 286 1934 márciusában a polgármesterhez juttattak el egy memorandumot az építőmunkások. Ezt a vezetőkön kívül 104 építőiparban dolgozó munkás írta alá. CsmL (Szf) 2182/1934. sz. Polgm. ir. 1936 áprilisában egy 103 aláírással megerősített memorandumot nyújtottak be a főispánnak, szintén az építőmunkások. CsmL (Szf) 1134/1936. sz. Főisp. ált. ir. 287 Alföldi Újság, 1937. jan. 10. 288 CsmL (Szf) 34/1937. sz. Főisp. ált. ir.

176

munkabérrel, amivel magunkat és családainkat becsületesen el is tudjuk tartani.”289 A kérvény még azt kéri, hogy a főispán „segítsen rajtunk” . Nincs határozott köve­ telése, programja a megfogalmazóknak. A kérvény mögött nem áll szervezettség, tudatos célratörés. Látszik, hogy minden eszmei irányítás nélkül született, csupán a munka nélkül tengődő, csoportba verődött munkások egy hirtelen ötletéből. Ezt a benyomást igazolja már az eredeti okmány külső formája is. Az egész kérvény egy minden központozást nélkülöző körmondat, telítve helyesírási hibákkal — mutatva, hogy íráshoz nem szokott kéz írta. Tartalmából is hiányzik a logikai felépítettség. A hangnem inkább könyörgő, mint öntudatos. A szervezetlenségre utal a kérvény aláírásainak lakóhely szerinti össze-visszasága is. A januári kérvény tehát nem szervezett mozgalom által irányított akció terméke, hanem a földmunkásság körében kialakult hangulat szülte próbálkozás volt. Jelen­ tősége csupán annyi, hogy felhívta a szentesi mozgalom vezetőinek figyelmét a föld­ munkásság tenni akarására, ill. a memorandumozás új formájának életképességére. Ilyen előzmények után, február folyamán a vezetőség legjelentősebb tevékeny­ sége egy memorandum megszövegezése volt, mely a mezőgazdasági és földmunkásság helyzetének javítására vonatkozó javaslatokat tartalmazott. A memorandum szö­ vege tartalmában, és hangnemében híven tükrözte a szentesi mozgalom bal­ oldali vezetésének széles látókörét, ideológiai fejlettségét. Határozott hangnemben, tényszerűen tárták fel a munkásság nyomorát előidéző okokat, és ugyanilyen hatá­ rozottsággal terjesztették elő javaslataikat is. Pontosan meghatározzák, hogy kikről van szó, amikor kijelentik: „Alulírottak, mezőgazdasági és kubikos munkások va­ gyunk... A mi vérünk és verejtékünk nyomán fejlődik a kultúra és a civilizáció. Mi vagyunk a társadalom alapja. A mi munkánkon épül fe l az egész magyar élet. És mi vagyunk a kitaszítottak, a koldusok, a rongyosok. Mi vagyunk a társadalom számkivetettjei.” Tömör fogalmazását adják szociális helyzetüknek: „...Életviszonyaink mélyen alatta vannak az embert megilletőnek, átlagos évi keresetünk nem éri el a 200 pengőt. Ezért az állandó éhezés, nélkülözés gyötör bennünket, betegség pusztítja sorainkat. Gyermekeink az elégtelen táplálkozás miatt satnyák, csenevészek. Egy­ szóval nem élünk emberi életet.” Pontosan megfogalmazzák, hogy miben látják sú­ lyos szociális helyzetük okait: „...ezeket látva önkéntelenül is azt kérdezzük, hát mindez miért? Miért kell koplalnunk, rongyoskodnunk? Ezeken a kérdéseken gon­ dolkodva, mi arra a megállapodásra jutottunk, hogy nyomorunk legfőbb okai a következők: 1. a jelenlegi nagybirtokrendszer 2. a bankok és kartellek 3. az alacsony munkabérek 4. a nagy fogyasztási adók Úgy gondoljuk, jelentősen lehetne rajtunk segíteni a következőkkel: 1. igazságos földreformmal 2. a bankok és kartellek megrendszabályozásával 3. a mezőgazdasági és kubikos munkások létminimumát biztosító munkabérek­ nek törvényes megállapításával, a munkaidő leszállításával 4. a mezőgazdasági munkásság betegségi, baleseti és aggkori biztosításával” Végül kérik, hogy a főispán, kérvényüket juttassa el „az illetékes kormányhoz!” 290 Megállapítható, hogy a memorandumban feltárt okok és követelések — bár a szentesi helyzet elemzéséből indult ki — jóval túlmutat a szentesi földmunkásság 289

U

a

290 CsmL (Szf) 1430/1937. sz. Alisp. ált. ir.

177

helyzetét befolyásoló tényezők feltárásánál. Jól kivehető a mozgalom vezetőinek azon törekvése is, hogy a mozgalom legfőbb tömegbázisát alkotó földmunkás-kubikosság mellett, befolyásukat kiterjesszék egyéb társadalmi rétegekre. Erre utal, hogy a pontokban foglaltak a földmunkásságon kívül az egyéb társadalmi rétegekhez tar­ tozók érdekeit is érinti. Még világosabbá válik ez, ha megvizsgáljuk a memorandum megfogalmazása után rendezett aláírásgyűjtő akció eredményét. A vezetőség arra törekedett, hogy az általuk összeállított memorandum minél szélesebb körben ismertté váljék. Eredményes munkájukat, s a mozgalom befolyásá­ nak nagymérvű növekedését mutatja, hogy a főispánhoz írt dokumentumot 1376-an írták alá! (A mozgalom előretörésének méreteit jól szemléltetik annak a főispáni irat­ nak az adatai, melyek egy évvel korábbról valók. Eszerint a helyi SZDP 860 nyilván­ tartott tagja közül csupán 227 fizetett tagdíjat.)291 Az aláírásgyűjtés szervezetten folyt. Minden városrésznek külön gyűjtőíve volt, s általában egész utcasorok egyöntetűen aláírták az okmányt — a név mellett feltün­ tetve a lakhelyet és foglalkozást is. Ez különösen a munkásnegyedeket jellemezte, melyek elhelyezkedése szemléletesen kimutatható, ha az 1376 aláírót lakhelyét illetően térképre vetítjük. Kirajzolódik, hogy a munkásnegyedek, mintegy gyűrűként fogják körbe a város belterületeit. A legegységesebb tömböt a Felsőpárt- Hékéd—Nagy­ hegy városrész alkotja, ahol túlsúlyban a kubikosság élt. A másik nagy tömböt a bolgárkertészettel foglalkozó, kis parcellákon dolgozó földmunkásság által lakott Berekhát és Bereklapos területe alkotta. Ezeket egészítette ki a kiséri városrész, ahol a földmunkások mellett napszámosok éltek nagy számban. Az aláírók foglalkozás szerinti megoszlásának vizsgálatát megnehezíti, hogy az 1376 aláíró közül 573 név mellett (az összes aláírók közel 42%-a) nem szerepel a foglalkozás megjelölése. A mozgalom vezetésének az egyéb társadalmi rétegek megnyerésére való törekvése, ill. annak eredményessége azonban így is jól kimutat­ ható a 803 (58%) foglalkozást is feltüntető aláírás foglalkozás szerinti megoszlásának számbavételéből. Az aláírók 7 foglalkozási csoportba sorolhatók: földmunkás (kubikos), napszámos, gazdasági munkás, iparos (és segéd), kisgazda, fuvaros és háztartásbeli. Ezek számarányát vizsgálva a következő eredményt kapjuk (a 803 főt 100%-nak véve): — — — — — — —

földmunkás (kubikos) napszámos gazdasági munkás kisgazda iparos és segéd fuvaros háztartásbeli

549 fő — (70,8%) 69 fő 66 fő 28 fő 43 fő 14 fő 34 fő Összesen:

803 fő

(+ foglalkozása ismeretlen 573 főnek = 1376)292 Nem tudni, hogy az ismeretlen fog­ lalkozású 573 személy (42%) milyen irányba befolyásolná ezeket az arányokat. Fel­ tehetően a kispolgári rétegek, ill. a néhány holdon gazdálkodó kisparasztok szám­ arányának növekedését eredményezné, mivel e rétegeknek még volt mit veszíteniök, ami indokolja, hogy óvatosságból, nevük mellett nem tüntették fel a foglalkozást, ill. pontos lakhelyet. 291 CsmL (Szf) 203/1936. 1. sz. 117/1936. sz. Főisp. rés. 292 CsmL (Szf) 1430/1937. sz. Alisp. ált. ir.

178

Reprezentatív anyagnak tekintve a használható adatokat, mindenesetre kiraj­ zolódik a helyi SZDP 1937-re kialakult közvetlen társadalmi bázisának, befolyásá­ nak köre. A földmunkás-kubikosság mellett (70,8%) megjelenő egyéb rétegek igen nagy száma (29,2%) azt mutatja, hogy a mozgalom tömegbázisának kiszélesítésére irányuló törekvések nem maradtak eredménytelenek. 3. Az SZDP városi képviselőinek interpellációi és a februári memorandum Az 1937-es év első akciójának a memorandum megszövegezése, ill. az aláírások gyűjtése csak az egyik felét képezte. A másik terület, a memorandum átadásának ha­ tásosságát biztosító városi képviselő-testületi vitasorozat elindítása volt. Az össze­ hangolt munka jól nyomon követhető, ha kézbevesszük az Alföldi Újság 1937. feb­ ruár 19-i számát. „Munkásküldöttség a megyeházán” címmel beszámol arról, hogy február 18-án Vajda Imre vezetésével egy küldöttség memorandumot nyújtott át a főispán távolléte miatt az alispánnak, melyet „több ezer szentesi munkás aláírt”293 De ugyanezen az oldalon egy másik cikk is megjelent, mely arról értesíti az olvasókat, hogy: „Számos interpellációt és indítványt jelentettek be a szocialisták a közgyű­ lésre.”294 Az történt ugyanis, hogy a memorandum átnyújtása előtti napon (febr. 17.) az SZDP városi képviselők interpellációk zuhatagával árasztották el a testületet, melyekben tulajdonképpen a memorandumban foglalt pontokat tették vita tárgyává — megakadályozva ezzel a memorandumba foglaltak elsikkadását. Az interpellá­ ciók bejelentését követte a memorandum átadása — ezt pedig az SZDP-képviselők által felvetett kérdések megvitatása (febr. 19.). A képviselő-testület február 19-i ülését parázs hangulat jellemezte, melyet a szociáldemokrata képviselők igen erélyes fellé­ pése váltott ki. Már az első kérdés, melyet Kádár Sándor, Mikecz János és Molnár József képviselők tettek fel a polgármesternek — heves szóváltást eredményezett. Azt kérdezték, hogy kötelessége-e a hatósági orvosnak minden időszakban a város szegénybetegeihez kimenni, vagy csak akkor, ha már bekövetkezett a halál?! A pol­ gármester kitérő válaszára Kádár Sándor kijelentette, hogy az orvosok nem törődnek a nincstelenekkel, több esetben emiatt lett halálos kimenetelű a betegség. (Ezért a hozzászólásáért Kádárt rendreutasították.)295 Ez már utalás volt a memorandum azon pontjára, mely a munkásság betegségi, baleseti és aggkori biztosítását köve­ telte. A következő interpelláció már konkrét formában fogalmazta meg ezt, s emellett a memorandum egyéb pontjait is. Ambruzs Albert és Kádár Sándor indítványozta, hogy a képviselő-testület a törvényhatóságon keresztül forduljon felirattal a kormány­ hoz, ill. a törvényhozáshoz azzal a követeléssel, hogy „a mezőgazdasági és földmun­ kásság érdekében mondják k i: — a létminimumot biztosító munkabérek törvényes megállapítását — a munkaidő szabályozását az ipari munkásokéhoz hasonlóan —- a betegség, baleseti és aggkori biztosítást — az igazságos földreform haladéktalan elrendelését” Az indítványt — hatásköri túllépésre hivatkozva — a testület elutasította.296

293 Alföldi Újság, 1937. febr. 19. 291 Uo. 295 CsmL (Szf) 1937. febr. 19. Szentes v. kgy. jkv. 48. sz. 296 Uo. 53. sz.

179

'

Az adórendszer megreformálásával külön indítványban foglalkoztak a szociál­ demokrata képviselők. Erre vonatkozóan szintén a kormányhoz kívántak javaslatot előterjeszteni, miszerint: „ — töröljék el azonnal a kenyeret drágító liszt forgalmi adóját — csökkentsék a cukor, só és petróleum adóját” Továbbá indítványozták, hogy ezekről a követelésekről „körlevélben értesítsék a Magyar Városok Országos Szövetségét.” A polgármester még a javaslat tárgyalásá­ hoz sem járult hozzá — szintén a hatásköri túllépésre hivatkozva.297 A következő indítvány a munkabér és munkaidő problémáját vetette fel, köve­ telve, hogy „a városnál alkalmazásban levő napszámos munkások napibérét a 8 órai munkaidő betartásával emeljék fel 2 pengőre, az akkordmunkát pedig szüntessék be.” Ezt az indítványt is elvetette a képviselő-testület.298 Ezen az ülésen fejtették ki álláspontjukat az SZDP képviselők az országgyűlési választójogi törvény módosításának szükségességéről, kibővítve azzal, hogy: „mivel m ost van az országgyűlési választójogi törvény előkészítés alatt, s tekintettel arra, hogy az önkormányzati testületeket még mindég egy elavult törvény alapján választ­ ják — indítványozzuk, hogy készítsen feliratot a képviselő-testület a kormányhoz, ill. a törvényhatósághoz, hogy az országgyűlési választójogi törvényjavaslattal egy­ idejűleg az önkormányzati választásokról szóló törvényt is méltóztassék tárgyalni, éspedig: — a községi és törvényhatósági választójog azonos legyen az országgyűlési vá­ lasztójoggal. Ezentúl a három választás ne háromféle névjegyzék alapján tör­ ténjék, — a községi és törvényhatósági választás országosan egy napon tartassák, — a községi és törvényhatósági választás egyszerre, külön szavazólapon legyen, — a választás lajstromos és aránylagos legyen.” Az indítványt összes pontjával együtt elutasították, hatásköri túllépés miatt.299 A városi képviselő-testület február 19-i munkájáról az Alföldi Újság 1937. feb­ ruár 20-i számából értesülhetett a város polgársága. „Interpellációk és indítványok tömege a városi közgyűlés előtt — zajos jelenetek között folyt le a tárgyalás!” — cím­ mel terjedelmes cikkben számolt be a több mint 5 órán át tartó ülésről, melyen az elhangzott 9 indítvány közül 8-at az SZDP képviselők terjesztettek be.300 így zajlott le a szentesi mozgalom februári akciója, mely mint kiderült, kézzel­ fogható eredményeket nem hozott ugyan, de a baloldali szervezetek tömeg előtti tekinté’yét, ill. befolyását tovább szélesítette. Ez tükröződik abból a rendőrségi jelen­ tésből is, mely a szentesi SZDP 1937. február 21-én megtartott tisztújító taggyűléséről számol be. Kiderül, hogy jelenleg a NEP-ből kiábrándult tömegek nagy számban visszatértek az SZDP-be, — a mostani taggyűlésen már 350—400 fő jelent meg.301 A jelentést író detektív, bizalmas értesüléseire hivatkozva megjegyzi, hogy az SZDP taglétszáma 1937. január 1-től kb. 600 fővel emelkedett.302

297 Uo. 54. sz. 298 Uo. 55. sz. 299 Uo. 57. sz. 300 Alföldi Újság, 1937. febr. 20. 301 CsmL (Szf) 377/1937. 1. sz. 51/1937. sz. Főisp. rés. 302

180

U a

4. Az SZDP szervező tevékenységének kiteljesedése. Az 1937. március 15-i tömegdemonstráció A szentesi SZDP előretörését mutatja, hogy 1937 februárjától megszaporodtak a párttal foglalkozó rendőrségi jelentések. Ezek sok esetben túlzásokat tartalmaznak, de a mozgalom tevékenységének, ill. eredményeinek körvonalait jól mutatják. Egyik — a rendőrség figyelmét magára vonó körülmény volt — a helyi Földmun­ kás Szövetség „tevékenysége” . Egy 1937. március 1-i rendőrségi jelentés arról szá­ mol be, hogy a helyi MFOSZ Bocskai u. 13. szám alatti helyisége egyúttal az SZDP szervezetének a helyiségéül is szolgál. Azt is hozzáteszi, hogy „azon földmunkások, akik a Földmunkás Szövetség helyi csoportjába belépni óhajtanak, kénytelenek egyúttal az SZDP-be is belépni...”303 A rendőrségi jelentések aggódó hangon szólnak a szentesi SZDP egy másik irányú szervezkedéséről, — az ifjúság körében elért nagy sikereiről. A mozgalom vezetői valóban nagy gondot fordítottak az ifjúság szervezésére. Számukra a munkásotthon­ ban előadásokat, felolvasásokat tartottak, megismertetve velük a marxizmus taní­ tásait. Különösen a leventeköteles korban levő tanoncokkal, munkás és paraszt fiatalokkal foglalkoztak, akiknek — a korabeli rendőrségi jelentés szerint „a leg­ nagyobb részét az SZDP helyi szervezete m ár tényleg a pártba felvette. Az SZDP helyiségeit ezek a fiatal munkások látogatják leginkább...”304 E szervező és nevelő munka azért nagy jelentőségű, mert a munkás és paraszt fiatalok már a katonai be­ vonulások előtt megismerkedtek a szocialista eszmékkel. Az ifjúság körében elért sikeres szervező munkának a rendszerre nézve káros és veszélyes hatását a hatóságok is jól látták. Ezt mutatja a szentesi rendőrkapitány belügyminiszterhez benyújtott javaslata, miszerint: „A 24 évüket be nem töltött ifjak ne lehessenek politikai szer­ vezetek tagjai, mert ez a generáció leghajlamosabb a felforgatásra.”305 Egymást érték a főispán pánikhangulatot tükröző körrendeletéi. Felhívást in­ tézett valamennyi polgármesterhez és főszolgabíróhoz, hogy: „...mindenképpen akadályozzák meg, hogy a leventék az SZDP mozgalomban bármily csekély részt vegyenek...” 306 A katonai állomásparancsnokot (ki egyben testnevelési felügyelő is volt) arra kérte, hogy: „...Szíveskedjék saját hatáskörében odahatni, hogy a leventeifjúság ne politizáljon, politikai szervezkedésben részt ne vegyen, de különösen távol tartassák a szociáldemokrata és kommunista akcióktól...”307 Ennél is tovább ment a már ténylegesen szolgáló katonákat illetően: „...M iután értesülésem szerint az SZDP, valamint a kommunisták titkos agitátorai a hadsereg legénységi állományára is kiterjesztették munkájukat, s voltak esetek, hogy katonák a szociáldemokrata és kommunista gyanús vezetőkkel közös összejövetelen vettek részt; felkérem ezredes urat, hogy szíveskedjék a hadsereg legénységi állományának a kocsmák, vendéglők és más ilyen nyilvános helyek látogatását, egy némely megbízható és ellenőrizhető helyiség kivételével megtiltani.”308 A mozgalom vezetőinek a tagtoborzás terén kifejtett akciója 1937 márciusára nem várt sikert eredményezett. Néhány hónap leforgása alatt az SZDP taglétszáma 2—300 főről 1200—1300 főre emelkedett!309 S hogy ez a létszám nemcsak papíron 303 304 305 306 307 308 309

CsmL (Szf) 377/1937. 1. sz. 57/1937. sz. Főisp. rés. Uo. 67/1937. sz. Főisp. rés. Uo. Uo. Uo. Uo. Uo. 57/1937. sz. Főisp. rés.

181

létezett, hanem valóban a szentesi mozgalom tömegbefolyásának nagyarányú kiszé­ lesedését jelentette, azt legjobban bizonyítja az 1937. március 15-én lezajlott tömeg­ demonstráció. A párt a nemzeti ünnep alkalmából népgyűlés tartását tervezte. Erre a célra azon­ ban nem kapták meg a polgármestertől a városháza termeit, s a rendőrség közbelé­ pésére az Iparos K ör is megtagadta nagytermének átengedését. Ekkor határozták el, hogy részt vesznek a városi hatóságok által szervezett Kossuth-téri ünnepségen.310 Annak ellenére, hogy mindössze 3 nap állt a szervezők rendelkezésére, március 15-én reggel közel 1500 munkásember gyűlt össze a Bocskai utcai munkásotthonban és környékén. A készülődés láttán hamarosan megjelentek a detektívek, s tolmácsolták a rendőrtanácsos üzenetét, mely arra irányult, hogy csak a szervezet vezetői vegyenek részt a koszorúzáson. A munkásság vezetői ezt elutasították, kijelentve, hogy a többi egyesülethez hasonlóan, zárt négyes sorokban fognak felvonulni. A mintegy 100 tagú rendezőgárda hozzá is látott az oszlop kialakításához, melynek szélén ők maguk foglaltak helyet, az esetleges provokátorok eltávolítására. A rendezők utasításának megfelelően a tömeg néma csendben indult meg a város főterének irányában. A menet élén két ember hatalmas koszorút vitt, mely széles vörös szalaggal volt feldíszítve. Ifj. Mikecz János, a felvonulás főrendezője, a következőképpen emlékezik vissza a további fejleményekre: „...M ivel az ünnepség 10 órakor kezdődött, mi úgy időzí­ tettük, hogy kb. 10 óra 01 perckor érjünk a térre, hogy az uraknak legyen módjuk örülni a mi impozáns menetünknek. Ahogy közeledtünk a térhez, már az egész rend­ őrség, hatóság, s a jelenlevő több száz ember, nem a szónokot, hanem minket figyelt. A Petőfi szálló elé érve, a rendőrtanácsos paprikavörösen, tajtékozva a tehetetlen dühtől rohant felénk, s letépte a koszorúról a vörös szalagot. Jó 20 percig várt a hivatalos szónok beszédjének folytatásával. Várta, hogy az odavonult tömeg elhe­ lyezkedjen. A beszéd után kezdődött a koszorúzás. Úgy csináltuk, hogy mi utoljára koszorúzzunk. Amikor már minden szervezet elhelyezte a koszorúját, vártunk egy­ két percet. Ekkor Janó József fiatal elvtárs kiállt a tömeg elé, felemelt ököllel vigyázzt vezényelt, mire az egész fal felemelte az öklét. Ezalatt négyen elhelyeztük a koszorút a következő szavak kíséretében: — Tisztelettel a 48-as szabadságharc hőseinek azok, akik ma harcolnak a nép szabadságáért! Ezután mindenki várt, hogy most mi lesz. Janó elvtárs az élre állt és indulást vezényelt. Megindultunk vissza a munkásott­ honba.”311 A főispán mindehhez csak annyit fűzhetett a belügyminiszterhez írt jelentésében, hogy: „...Tekintettel a példás rendre és a tüntetés néma voltára, annak megaka­ dályozására, rendőri beavatkozásra lehetőség nem volt...”312 Azt viszont már el­ hallgatta, hogy a rendőrség tétlensége felbátorította a párttal szimpatizálókat, ami azt eredményezte, hogy az ünnepély végeztével a némán vonuló tömeg létszáma kö­ zel 3000-re duzzadt. A nagy sikerű demonstrációról a Népszava 1937. március 18-i száma is részletesen beszámolt.313314 A március 15-i néma tüntetés menete nyilvánvalóvá tette a hatóságok előtt azt, amit eddig csak sejtettek, vagyis a baloldali mozgalom tömegbefolyásának megnö­ vekedett méreteit. Mikecz János szavaival élve: „...E napon a szentesi munkásság bemutatkozott. Letette névjegyét az urak asztalára. Megmutatta, hogy nagy és fe­ gyelmezett harcra kész erő, amellyel számolni kell.”311 310 311 312 313 314

182

Uo. 92/1937. sz. Főisp. rés. Mikecz János idézett előadásából. CsmL (Szf) 377/1937. 1. sz. 86/1937. sz. Főisp. rés. Szabadság ünnep Szentesen. N ép sza va , 1937. m árc. 18. Mikecz János idézett előadása.

5. Hatósági intézkedések a mozgalom visszaszorítására A március 15-ét követő napokat a rendőri és közigazgatási hatóságok részéről megnyilvánuló lázas kapkodás jellemezte. Intézkedések egész sora látott napvilágot, melyek mind a felélénkült mozgalmi élet visszaszorítását célozták. Elsőként az MFOSZ szentesi csoportja elleni, már március elején megkezdett támadást melegítették fel, elsősorban azért, mivel a Földmunkás Szövetség elleni fellépés jó alkalmat biztosított az SZDP és a mozgalmi élet központját jelentő mun­ kásotthon elleni intézkedések foganatosítására. A támadásra az adott lehetőséget, hogy a fennálló törvények értelmében a kormányhatóságilag jóváhagyott alapsza­ bályok szerint működő társadalmi egyesület — mint az MFOSZ is — politikai párttal egy helyiségben működhet. Erre hivatkozva az alispán már március 13-án utasította a földmunkás szakszervezet vezetőit, hogy az egyesület helyiségében hala­ déktalanul szüntesse meg az SZDP-vel való közös működést, mert ellenkező esetben a helyi csoport feloszlatása iránt fognak intézkedni.315 Emlékezhetünk, hogy a mun­ kásotthon céljára kiszemelt Bocskai utcai házingatlan megvétele a szakszervezetek és a párt összefogása útján vált lehetővé. Mivel annak idején a vételár túlnyomó ré­ szét a földmunkások adták össze, a vétel után a földmunkás szakszervezet nevére lett írva a ház. Most ezt lovagolták meg a hatóságok. Szinte biztosra vették, hogy az MFOSZ helyi csoportja nem fogja kirekeszteni az SZDP-t, már csak azért sem, mivel a régi otthon lebontása és az új felépítése szintén közös erővel történt 1935/36 folyamán.316 A Földmunkás Szövetség ellen megindított támadás éle tehát nyilván­ valóan a munkásotthon és az azt központként használó SZDP ellen irányult. A táma­ dási felületet csak növelte, hogy a polgármester egészségügyi okokra hivatkozva (nedvesek a falak, nincs padló stb...) még nem adta m ega lakhatási engedélyt a nemrég felépült, de még teljesen be nem fejezett munkásotthon épületére.317 Erre hivatkozik egy március 16-án kelt rendőrségi jelentés, mely tudatja a főispánnal, hogy az SZDP szentesi szervezete a polgármesteri tilalom ellenére, a Bocskai utcai munkásotthont állandóan használja.318 A következő napi jelentésben pedig sürgeti az MFOSZ szentesi csoportja elleni vizsgálat elrendelését, mivel megfigyelésük sze­ rint az említett csoport nem fejt ki működést, s annak helyiségét kizárólag az SZDP birtokolja.319 A fenti jelentések hatására hozott főispáni intézkedésekből már világosabbá válik, hogy mit akartak. Az elsőre reagálva, a főispán utasította a polgármestert, hogy amennyiben a jelentés tartalma fedi a valóságot, úgy a munkásotthont hala­ déktalanul zárassa be és hatóságilag pecsételtesse le.320 A Földmunkás Szövetség ügyének kivizsgálásával az alispánt bízta meg, azzal a meghagyással, hogy: . .ameny-

315 CsmL (Szf) 377/1937. 1. sz. 98/1937. sz. Főisp. rés. 316 A m unkásotthonként használt Bocskai utcai kis épület a munkanélküli fiatalok 1935-ben le­ bontották. Anyagi fedezet hiányában az új épület felépítése csak a szakmák összefogása által volt le­ hetséges. Ennek megvalósulásáról valljon a kortárs: „...E kkor még létezett a vályogvető mesterség, s a hivatásos vályogvetők több száz vályogot ajándékoztak ingyen az otthon céljára. Mások, azok a kubikosok, akik a Tiszagát téglaburkolatát bontották részéből, szintén több száz téglát ajándékoztak az otthon céljára. 1935-ben lebontottuk a régi épületet, s még az év nyarán jónéhányan, kőművesek, kubikosok segítségével felhúztuk a falakat. K arai Lajos, M olnár Mihály ácsok pedig rárakták a tetőszerkezetet, majd ismét jö ttü n k mi kőművesek, és asszonyok, lányok segítségével becserepeltük. Az asztalos és más m unkálatok azután m ár lassabban h aladtak...” Mikecz János visszaemlékezése. 317 A lfö ld i Újság, 1937. márc. 21. 318 CsmL (Szf) 377/1937. 1. sz. 87/1937. sz. Főisp. rés. 319 Uo. 93/1937. sz. Főisp. rés. 320 Uo. 88/1937. sz. Főisp. rés.

183

nyiben beigazolást nyernének a fenti tények, sürgősen intézkedjék az MFOSZ szentesi csoportjának feloszlatása és vagyonának hovafordítása iránt.”321 Már március 20-án a polgármester azt jelentette a főispánnak, hogy az utasításnak megfelelően, a Bocskai utcai munkásotthont bezáratta és lepecsételtette.322 Néhány nappal később pedig egy alispáni előterjesztés arra kérte a belügyminisztert, hogy: „...az MFOSZ szen­ tesi csoportját... a legerélyesebb rendszabályok alá vonni és ezen csoport feloszla­ tását elrendelni, egyben a tulajdonát képező munkásotthon épületének később meg­ állapítandó hazafias célra való igénybevételét kimondani méltóztassék.”323 Ez utób­ bit azzal indokolta, hogy a: „...munkásotthon helyiségében az SZDP szentesi szer­ vezete részéről tiltott és törvényellenes gyűlésezések, állandó szervezkedések és kü­ lönféle akciók folynak a kiadott tilalmak ellenére... A jelek azt mutatják, hogy a munkásotthon helyiségei nemcsak az SZDP szervezkedésének a központja, hanem ott folynak a kommunista irányú agitációk is, és ezek a helyiségek helyet adnak a kommunisták üzelmeinek is...::324325 A nyomaték kedvéért még hozzátette, hogy a március 15-i tüntetést is a munkásotthonban szervezték, s a tömeg is onnan indult ki. Az eddig elmondottakkal párhuzamosan, egy másik szálon is folyt a hajsza a szentesi mozgalom ellen. Ennek az alapját is egy régebbi keletű dolog jelentette, melyből szintén március 15-ét követően csináltak ügyet. Már történt utalás arra, hogy az anyagi fedezet hiánya mennyire megnehezí­ tette a munkásotthon átalakítását. E nehézségek leküzdésére a mozgalom vezetői többször szerveztek különféle gyűjtési akciókat. Ezek gyakorlati kivitelezése általában úgy folyt, hogy egy párt által szerkesztett levélben adakozásra szólították fel a város tehetősebb polgárait. Azokat, akikhez e leveleket eljuttatták, később felkeresték a párt inkasszálói és begyűjtötték az adományokat. Ezzel a módszerrel többször sike­ rült némi alaptőkét előteremteni a munkásotthon építésének céljára. 1937 első hónapjaiban a még hátralevő munkálatok befejezéséhez szükséges összeget is a fent leírt módon igyekeztek előteremteni. Ezúttal 3000 db „Szentesi Munkásotthonalap” feliratú, 1 pengő értékű bélyeget bocsájtottak ki, s ezek vásár­ lására szólították fel a város módosabb lakóit. Az akció nem titokban folyt, hisz az adománykérő levelet eljuttatták a város, ill. a megye elöljáróihoz is. Ennek ellenére — március 15-ét követően -— a rendőri jelentések nagy leleplezésként tárták fel a dol­ got, s hatósági eljárást indítottak az akció szervezői, ill. a bélyeg árusítói ellen, en­ gedély nélküli segélygyűjtés címén.326 De nem érték be ennyivel. Az történt ugyanis, hogy a helyi detektívcsoport nyomozást kezdett a bélyegárusítók mellett, a bélyeg­ vásárlók felderítésére is. Kiderítették, hogy a szóban forgó bélyegekből eddig ifj. dr. Purjesz János ügyvéd 2 db-ot, a Gellért-testvérek fakereskedő cég 10 db-ot, a Krausz-testvérek malom- és fakereskedő cég 2 db-ot, tehát összesen 14 db-ot (14 pengő értékben!) vásárolt. Mivel a fenti személy, ill. cégek tulajdonosai izraelita vallásúak voltak, a főispánhoz írt jelentésükben a rendőri szervek annak a vélemé­ nyüknek adtak hangot, miszerint: „...nyilvánvalóan látszik, hogy a zsidóság a nem­ zetköziséget valló és a már kommunizmus felé eltolódott Szociáldemokrata Pártot nemcsak elvileg, hanem anyagilag is támogatják.”326 Néhány nap múlva a fővárosi Esti Újság már arról harsogott, hogy a szentesi zsidók nagy összegeket adományoztak

321 Uo. 93/1937. sz. Főisp. rés. 322 Uo. 112/1937. sz. Főisp. rés. 323 CsmL (Szf) 144/1937. sz. Főisp. rés. 324 Uo. 325 CsmL (Szf) 377/1937. 1. sz. 93/1937. sz. Főisp. rés. 326 Uo. 102/1937. sz. Főisp. rés.

184

a munkásotthon céljára. Kategorikusan leszögezték, hogy eddig is a „...szentesi zsidóság pénzelte a vörös mozgalmakat.”327 E ferde beállítású híradások a későbbiek során nagy kavarodások okozói lettek Szentesen, melyeknek nem tudta elejét venni az a nyilatkozat sem, melyet a szentesi izraelita hitközség tett a fenti híresztelésekkel szemben. Egyértelműen kijelentették, hogy: „A szentesi izraelita hitközség sem a munkásotthon céljaira, sem semmiféle párt céljaira soha egyetlen fillért sem juttatott, de soha nem volt szó arról sem, hogy a szentesi zsidóság szervezetten, vagy megállapodás alapján ilyen célokra adományt ajánlana fel. A szentesi zsidóság teljesen távol áll mindenféle szélsőséges mozgalmak akár erkölcsi, akár anyagi támogatásától...”328 A munkásmozgalom elleni közhangulat szításának kísérlete mellett a szentesi mozgalom elleni hatósági fellépés lényeges tartozékai voltak a munkásvezetők ellen különböző címen indított eljárások. Tudni vélték például, hogy március 28-ra az SZDP szentesi csoportja az SZDP csongrádi csoportjával közös szerszámos felvonu­ lást szervez. Erre hivatkozva a szentesi rendőrtanácsos már március 4-én indítvá­ nyozta illetékes helyen a munkásotthon bezárását, s a felvonulás megtiltását.329 Mint később kiderült, a hatóság részéről megnyilvánuló provokációról volt szó, ugyanis a mozgalom vezetői nem terveztek semmiféle felvonulást március 28-ra.330 A csongrádi rendőrkapitány is ezt támasztotta alá, midőn a főispánhoz március 7-én írt jelentésében arról számol be, hogy a jelzett március 28-i közös tüntetést lenyo­ mozták, s megállapították, hogy ilyenről a csongrádiak nem tudnak, s ilyet nem is terveznek.331 Ennek ellenére — a március 15-i tömegdemonstrációt követő napon — a szentesi rendőrség ismét azzal hozakodott elő, hogy a jelzett felvonulás szervezése folyik. Értesüléseikre hivatkozva jelentették, miszerint az SZDP vezető tagjai bizal­ masan elhatározták, hogy a rendőri karhatalom közbelépése ellenére is a tüntető felvonulást erővel megtartják.332 A nyomaték kedvéért március 20-án újabb jelentést fogalmazott a szentesi detektívcsoport vezetője. Ebben nyomatékosan kijelentette, hogy az SZDP vezetői — „... név szerint ifj. Mikecz János, Döme Imre, Erdei Mihály, Mészáros András, Török Sándor, Molnár József és Ambruzs Albert helybeli lakosok, a szociáldemokrata párt szervezésének ürügyén kommunista szervezkedést készíte­ nek elő...”333 A rendőrség arról is tudomást szerzett, hogy: „...e célból ismeretlen helyről nyomtatványokat, könyveket és más iratokat kaptak, sőt Budapestről lekül­ dött ismeretlen kilétű megbízottakkal is tárgyalásokat folytattak...”334 A jelentést fogalmazó Puskás János hozzátette még, hogy a március 15-i nemzeti ünnepen ren­ dezett piros szalagos koszorúzás és tüntető felvonulás is már ezen kommunista szer­ vezkedést mutatja, melynek további fejleményét jelentené a március 28-ra tervezett 327 Téves beállítású szentesi események a pesti lapokban. Alföldi Újság, 1937. márc. 24. A szó­ ban forgó Esti Újság szavahihetőségének szemléltetésére alkalm asnak látszik annak megismerése, ahogy beszámolt a szentesi március 15-i eseményekről. A hatósági jelentésekkel ellentétben^— melyek a márc. 15-i tömegdemonstrációról a fent leírtaknak megfelelően számoltak be —• az Esti Újság tudni véli, hogy a város közönsége pillanatok alatt körülvette a tüntető menetet, letépte a vörös kokárdákat és azokat beletaposta az utca sarába. A tüntetőket a rendőrségnek kellett megvédenie a töm egtől.

(Uo.) 328

U O .

329 CsmL (Szf) 377/1937. 1. sz. 65/1937. sz. Főisp. rés. 330 Barta—G ecsényi—Schneider : id. mű 144. 1. 331 CsmL (Szf) 377/1937. 1. sz. 70/1937. sz. Főisp. rés. 332 Uo. 92/1937. sz. Főisp. rés. (Megjegyzés: Erre hivatkozva nem engedélyezték az M FOSZ szentesi csoportja által húsvét első napjára (márc. 28.) a terv bevett táncmulatság megtartását sem. Uo. 97/1937. sz. Főisp. rés.) 333 CsmL (Szf) 377/1937. 1. sz. 116/1937. sz. Főisp. rés. 334 Uo.

185

szerszámos felvonulás.335 Érvei hatásosnak bizonyultak, ugyanis a szentesi rendőrkapitány még ugyanezen a napon elrendelte az SZDP vezetőinek lakásán a házkuta­ tást, a Bocskai utcai munkásotthonban a személyi motozást és a munkásotthon át­ kutatását.336 Az akcióra március 25-én délután került sor, a fentebb felsorolt szemé­ lyek lakásán, ill. a munkásotthonban. A hivatalos indoklás szerint, a pártszervezet részére különböző helyről érkezett kommunista tartalmú sajtótermékek, könyvek, kéziratok, valamint a március 28-i tüntetéshez készített vörös zászló után kutattak.337 Vörös zászlót ugyan nem találtak, de lefoglaltak több, a párt szervezésével kapcsola­ tos iratot, felforgatónak minősített könyvet és sajtóterméket, valamint a párt 1930—1937 közötti levelezését.338 A házkutatások csak az egyik részét képezték a mozgalom vezetőivel szembeni hatósági fellépésnek. Ezzel párhuzamosan folytak a vezetők ellen különböző címen indított kihágási eljárások. A házkutatás előtt két nappal ilyen eljárás indult ifj. Mikecz János és Döme Imre ellen, kik a vád szerint, 1936 novemberében és 1937 első napjaiban engedély nélkül gyűlést tartottak az SZDP párthelyiségében. A rendőr­ bíró természetesen mindkettőjüket bűnösnek találta, s ifj. Mikecz Jánost 20 napi, Döme Imrét 15 napi elzárásra ítélte.339 Ifj. Mikeczre nézve ez az ítélet csak a kezdetet jelentette. Rá, mint SZDP VB tagra, a MÉMOSZ helyi csoportelnökére, radikális városi képviselőre és nem utolsósorban a munkásfiatalok elismert vezérére, a^rendőrhatóságok különös gondot fordítottak. Az engedély nélküli gyűlésezésért kirótt ítélet után nem sokkal, a március 15-i nemzeti ünnep alkalmával „vörös szín tüntető hasz­ nálata által elkövetett kihágás” címén állították a kihágási bíróság elé. Ezúttal 45 napi elzárásra ítélték.340 Még ugyanezen a napon egy másik kihágási ügyet is tárgyalt a bíróság, melynek vádlottja szintén ifj. Mikecz János volt. Most a munkásotthon építéséhez szervezett engedély nélküli adománygyűjtésért kívánták elmarasztalni. Mikecz védekezésében elmondta, hogy az adománykérő levélre reagálva, Kanász Nagy Sándor polgármester, Négyesi Imre ny. polgármester, Lakos István főjegyző, Bugyi Antal kormányfőtanácsos és a közélet más vezetői is adakoztak, tehát nem gondolhatta, hogy a gyűjtés jogtalan. Érvei azonban nem hatottak. Több mint három órás tárgyalás után újabb 10 napi elzárásra ítélték.341 Az iratok tanúsága szerint, a március 15-i demonstráció alkalmával a párttal szimpatizálók sem kerülték el a hatóságok figyelmét. Velük szemben is eljártak, ha nem is olyan nyíltan, mint a munkásvezetők ellen. A módszer igen egyszerű volt. Két főispáni bizalmas levélről van szó, mely közül az egyik Szentes város polgármes­ teréhez, a másik pedig Csongrád vármegye alispánjához íródott. A polgármesternek szóló levélből kiderül, hogy a főispán bizalmas értesülése szerint, Szőke Éerenc városi utász részt vett a március 15-i ,,szocialista-kommunista" felvonuláson a szimpátia­ tüntetők között. Mivel Szőke Ferenc fiai rendszeresen munkát szoktak kapni a városi mérnöki hivataltól, „...nagyon kívánatosnak tartanám — írja a főispán —, ha Pol­ gármester úr bizalmasan és feltűnés nélkül intézkednék az iránt, hogy a mérnöki hi­ vatal az ilyen felforgató gondolkodású embereket a munkaalkalmakból lehetőleg 335

U o .

336 Uo. 116/1937. sz. Főisp. rés. 337 Uo. 115/1937. sz. Főisp. rés. 338 Uo. 115— 116/1937. sz. Főisp. rés. 339 A lfö ld i Ú jság, 1937. márc. 23. 340 A lfö ld i Ú jság, 1937. ápr. 16. 341 Uo. Mikecz János ügyéről az országos sajtó is beszámolt: „A szentesi Szociáldemokrata P árt vezetőjét 55 napi elzárásra ítélték” címen. M agyar Hírlap, 1937. ápr. 16. Néhány nappal koráb­ ban ugyanez az újság arról adott hírt, hogy: „ ...A szociáldemokrata munkásság március 15-i felvonu­ lásával kapcsolatban több mint 200 kihágási eljárás indult.” M a g y a r H írla p , 1937. ápr. 2.

186

kizárná, s a m unkát oly embereknek adná, akik tisztességesen viselkednek...”342 Természetesen az alispánnak szóló levél is hasonló tárgyban íródott, annyi különb­ séggel, hogy abban a megye alkalmazásában levő üvegesmester, órásmester és író­ gépjavító elbocsátását sürgette a főispán. Az ok: részt vettek a március 15-i „szociálkommunista” szimpátia-tüntetésen.343 Az 1937 első hónapjaiban felélénkült szociáldemokrata mozgalom nemcsak a rendőri és közigazgatási hatóságokat késztette ellenakciókra, hanem a város szélsőjobboldali csoportjait is. Ez utóbbi jelenség, a szociáldemokrata sikereken túl, nagy­ mértékben összefüggött a fővárosi lapok szentesi zsidóság elleni kirohanásaival. Nevezetesen azzal a beállítással, mely szerint a szentesi munkásság marxista moz­ galmait a zsidóság nemcsak elvileg, hanem anyagilag is támogatja. Egy főispáni meg­ állapítás szerint, ezen híradások hatására, március közepétől „...rendkívül felélénkült Szentesen az antiszemita mozgalom, amely a nyilaskereszteseken kívül, egyéb polgári elemekre is h atott...”344 A szentesi nyilaskeresztesek első nagyobb akciójára 1937 március utolsó nap­ jaiban került sor. Húsvét vasárnapra virradó éjszakán az egész várost elárasztották röplapjaikkal. A város központjában alig akadt olyan kirakat, ablak, házfal, melyen ne díszelegtek volna a nyilaskeresztes demagógiát harsogó röplapok.345 Mint később kiderült, ez csak a kezdetet jelentette. Néhány nappal később az Alföldi Újság már arról számolt be, hogy március 31-én este, véres verekedés zajlott le a Kossuth utcán, a lutheránus templom közelében.340 A vizsgálat kiderítette, hogy a verekedés nyilasés szociáldemokrata fiatalok között dúlt.347 A szemtanúk elbeszélése alapján, a jel­ zett időben több fiatal ölre ment a nyílt utcán. Az egyik verekedőnek (Kocsmáros Béla nyilaskeresztes lapterjesztőnek) egy kemény tárggyal beverték a fejét. Ezt követően két fiatal kivált a verekedők közül, s futva menekült a közelben levő nyilas­ keresztes párthelyiségbe. Később csoportosulás támadt a nyilaskeresztes pártiroda előtt, de csakhamar megérkeztek a rendőrök és szétoszlatták a tömeget.348 Az eset kapcsán őrizetbe vettek három fiatalt, kikről kiderült, hogy az SZDP tagjai.349 A tör­ téntekről a Magyar Hírlap is beszámolt: „Véres politikai csendélet Szentesen” címmel. A cikk írója enyhén túlozva ugyan, de a lényeget jól látva megállapítja, hogy: „A szociáldemokrata munkásság és a nyilaskeresztesek között az utóbbi időben rendkívül kiéleződött a helyzet és szinte alig múlik el nap, hogy a feszültség vereke­ désben és véres botrányokban ne robbanna ki.”330 A fenti verekedéssel még nem értek véget a március 31-i nap eseményei. Az éj­ szaka folyamán a randalírozás tovább folytatódott, melynek során ismeretlen tette­ sek több zsidó személy házának ablakait bezúzták.351 Az eset kapcsán keletkezett álta­ lános felháborodás még el sem ült, midőn április 3-án hajnalban újabb ablakbetöré­ sekre került sor. A tettesek ezúttal is homályba maradtak.352 A március végi és április eleji napok eseményeiről a főispán részletesen beszá­ molt a belügyminiszternek. Nem hallgatta el, hogy az utóbbi hetekben fellendült a312* 312 CsmL (Szf) 134/1937. sz. Főisp. rés. (Szőke Ferenc utász nem azonos ifj. Szőke Ferenc kő­ művessegéddel. Csak névrokonok. Erdei Mihály közlése.) 343 CsmL (Szf) 24/1937. sz. Alisp. ein. ir. 344 CsmL (Szf) 377/1937. 1. sz. 115/ 1937. sz. Főisp. rés. 346 Alföldi Újság, 1937. márc. 31. 346 Alföldi Újság, 1937. ápr. 2. 347 Alföldi Újság, 1937. ápr. 28. 348 Alföldi Újság, 1937. ápr. 2. 349 CsmL (Szf) 377/1937. 1. sz. 117/1937. sz. Főisp. rés. 35° Magyar Hírlap, 1937. ápr. 2. 351 Alföldi Újság, 1937. ápr. 2. 352 Alföldi Újság, 1937. ápr. 4.

187

nyilaskeresztes mozgalom, melynek nyomán kilengések is történtek, nevezetesen: éjszakai verekedések, ablakbeverések és nyilaskeresztes röpcédulák tömeges felra­ gasztása a zsidó üzletekre és házakra. A történteket összegezve, a főispán kijelentette, hogy: „...A röpcédulákat a nyilasok ragasztották, a verekedést a szociáldemokraták kezdték és a nyilasok folytatták, az ablakbeverések tettesei ismeretlenek, de való­ színűleg a szociáldemokraták voltak, így akarván a zsidóságot a nyilasok ellen ingerelni...”358 E kissé ellentmondásos vélemény sejtetni engedi, hogy a főispán a nyomozást, s ezen keresztül a nyomást, milyen irányban kívánja szorgalmazni. A sej­ tést csak megerősíti jelentésének utolsó mondata, mely szerint a hatósági intézkedések ellenére „...a szociáldemokrata cégér alatt folytatott kommunista szervezkedés Szentes városában változatlanul igen komoly...”353354 6. A szociáldemokrata képviselői munka és a mozgalmi élet 1937 márciusa után A március végi, április eleji rendkívül mozgalmas napok eseményei határozták meg az április 16-án összeülő városi közgyűlés alaphangulatát. Az egyébként is túl­ fűtött kedélyeket csak fokozta egy szokatlan körülmény. A helyüket elfoglaló kép­ viselőknek feltűnt, hogy a korábban hallgatóságtól túlzsúfolt karzaton most csak egyetlen érdeklődő ül. Hamarosan kiderült, hogy a karzat azért üres, mert a polgármester egy rendeletet léptetett életbe, melynek lényege az volt, hogy ezentúl csak jeggyel lehet a karzatra felmenni, de azzal sem akárkinek. Mivel a rendelet nyilván­ valóan a munkanélküli és kispénzű munkáshallgatóság kirekesztését célozta első­ sorban, a szociáldemokrata képviselők azonnal tiltakozásuknak adtak hangot. Kádár Sándor napirend előtti felszólalásra kért engedélyt, diktatórikus intézkedésnek minősítve a karzat lezárását. Az elnöklő polgármester a kérés teljesítéséhez nem já­ rult hozzá, mondván, ha kifogásolja az intézkedést, interpelláljon a következő köz­ gyűlésen.355 Ilyen előjáték után került sor egy polgármesteri előterjesztésre, mely az izgal­ makat csak tovább fokozta. A polgármester azzal a javaslattal állt elő, hogy Magyarország „hatalmas pártfogójáról” — B^rito Mussoliniról — oly módon emlékezzen meg a város, hogy utcát nevez el róla. Szociáldemokrata részről hevesen tiltakoztak a javaslat ellen, de megakadályozni természetesen nem tudták a polgármesteri előterjesztés megszavazását.356 A parázs hangulat csak ezután hágott igazán a tetőpontra. Közvetlen kiváltója egy szociáldemokrata interpelláció volt, mely a napszámbérek ügyében hangzott el. Az iránt érdeklődtek a polgármesternél, hogy a meglevő drágaság mellett elégséges­ nek tartja-e az 1 pengő 20 filléres ínségnapszámbért egy többtagú család eltartásához. A polgármester válaszában kijelentette, hogy a kis napszámbér az ínségmunka sajá­ tossága, melyen a bérezés azért ennyiben van megállapítva, hogy minél több mun­ kást foglalkoztathassanak. Egyébként jobb volna —■fejtegette a polgármester — ha az interpelláló képviselők oda hatnának, hogy csak a teljesen rászoruló munkások jelentkezzenek ínségmunkára.357 A nagy többséggel ellentétben, Kádár Sándor szo­ ciáldemokrata képviselő nem fogadta el a polgármester válaszát. Szemére vetette, hogy a napszámbérek megállapításánál tudnia kellett, hogy az nem elegendő egy 353 CsmL (Szf) 377/1937. 1. sz. 115/1937. sz. Főisp. rés. 351 Uo. 356 A lfö ld i Ú jság, 1937. ápr. 17. 366 CsmL (Szf) 1937. ápr. 16. Szentes v. kgy. jkv. 63. sz. 357 Uo. 115. sz.

188

család eltartásához. Nehezményezte továbbá azt a gyakorlatot is, hogy az ínségmunka­ bérekhez igazítják a többi munkabért. Az állandó közbekiabálások közepette be­ szélő Kádár, türelmét vesztve kijelentette: „H a meg akarják akadályozni a bolsevizmust, akkor a nyomort kell enyhíteni!” A nagy kavarodást kihasználva, a polgármester megszavaztatta az interpellációra adott válaszának elfogadását. Ennek elle­ nére Kádár tovább beszélt, éles szavakkal ecsetelve az ínségmunka-rendszer igazság­ talanságát. Mivel a többszöri szómegvonásra sem hallgatott el, az ügyész széksértési indítványt tett. Kádárt 5 pengő bírság lefizetésére szólították fel. Ennek nem tud­ ván eleget tenni, elhagyta a közgyűlési termet.358 E jelenet keltette zavar lecsillapodása után újabb szociáldemokrata előterjesztés került napirendre. Ezúttal azt indít­ ványozták, hogy a testület utasítsa a polgármestert egy kormányhoz küldendő felirat elkészítésére, ebben tárja fel a szentesi munkanélküliséget és nyomort, s kérjen a munkásság részére azonnali munkaalkalmat. Mivel ez semmibe sem került, az in­ dítványt a közgyűlés egyhangúan elfogadta.359 Még szintén az április 16-i közgyűlésen került sor egy polgármesteri indítvány előterjesztésére, mely nem annyira jelentőségénél, mint inkább jellemző voltánál fogva érdemel említést. Az indítvány tárgya: „Féja Géza: Viharsarok című munká­ jában Szentesre vonatkozó, valóságnak meg nem felelő rágalmazó adatok elleni tiltakozás.”360 „Ez a könyv — kezdte meg felháborodott hangú indítványának fel­ olvasását a polgármester — Szentes városával is foglalkozik, éspedig olyan leala­ csonyító hangnemben, olyan valótlan, rágalmazó állítások felsorolásával, hogy efelett nem lehet napirendre térni... A könyvnek Szentesről szóló része a maga egé­ szében a legfelháborítóbb módon és nyilvánvalóan rosszindulatúan megírt rága­ lomhalmazat...”361 A kifogásolt részek felolvasása után, melyek valóban nem hízelgőek a város előkelőire nézve, a polgármester indítványozta, hogy Féja Géza ellen sajtó útján elkövetett rágalmazás miatt a bűnvádi feljelentést tegyék meg.362 A közgyűlés nagy többséggel megszavazta a polgármesteri előterjesztést, de ezzel az ügy még nem ért véget. A soron következő közgyűlésen a szociáldemokrata kép­ viselők újból napirendre tűzették a kérdést, tiltakozva a Féja Géza elmarasztalását kimondó határozat életbeléptetése ellen. Ifj. Mikecz János kultúrbotránynak minősí­ tette a határozatot, mellyel kompromittálta magát a város. A határozat megsemmi­ sítésére kívánt javaslatot tenni, de a kibontakozó zaj és a polgármesteri csengő ebben megakadályozta. A jobboldalon ülő képviselők gyalázkodó közbekiabálásaira vá­ laszolva, Mikecz János kijelentette, hogy: „Féja Géza igazat írt! Elhiszem, hogy egyes urak találva érzik magukat!” Tovább nem folytathatta, mert a polgármester végleg megvonta tőle a szót.363 A közgyűlési teremben tehát változatlanul folyt az egyenlőtlen küzdelem a munkásképviselők maroknyi csoportja és a vagyonos rétegek képviselői között. Az élet más területén viszont már közel sem volt ilyen egyértelmű a harc kimenetele. Ez elsősorban az év folyamán kibontakozó sztrájkmozgalmak bizonyították. A mun­ kásság egységes fellépésével szemben ugyanis mit sem ért a képviselő-testületi több­ ség. Nem véletlen tehát, hogy a munkásság vezetői a tömegeket megmozgató akciók szervezését helyezték előtérbe, mint ahogyan az sem, hogy a rendőri szervek ezek megelőzésére, ill. leszerelésére fektették a fő súlyt. 358 359 360 361 362 363

Uo. A lfö ld i Újság, 1937. ápr. 17. CsmL (Szf) 1937. ápr. 16. Szentes v. kgy. jkv. 117. sz. Uo. 61. sz. Uo. 62. sz. Uo. CsmL (Szf) 1937. júni. 4. Szentes v. kgy. jkv. 128. sz.; A lfö ld i Ú jság, 1937. júni. 5.

189

1937 folyamán először májusban adtak hírt sztrájkról a detektív jelentések. Május 24-én a szentesi festőmunkások léptek sztrájkba, az addigi 30—36 filléres óra­ bér helyett 40—48 filléres órabért követelve. A munkabeszüntetés részleges ered­ ménnyel végződött, amennyiben a munkások megegyeztek a munkaadókkal, hogy a folyamatban levő munkákat még a régi bérért befejezik, de az új munkákra új meg­ állapodást kötnek.364 A sztrájkot értékelő detektív figyelemre méltónak találta, hogy a sztrájk nem központi irányításra, hanem a helyi építőipari szakszervezet döntése alapján indult.365 Egy hónap elteltével a város alkalmazásában levő segédmunkások indítottak tiltakozó akciót. A munkát ugyan nem szüntették be, de feljelentést tettek a műszaki hivatal ellen, mivel az megtagadta a törvényesen megállapított órabérek fizetését. Ügyük a szociáldemokrata képviselők jóvoltából a városi közgyűlés elé került, de mint oly sokszor, most is a munkásokat elmarasztaló döntés született.366 Szeptember folyamán ismét az építőmunkások léptek sztrájkba. Ezúttal köz­ pontilag szervezett, egész országra kiterjedő 24 órás demonstratív jellegű sztrájkról volt szó. A helyi munkabeszüntetést ifj Mikecz János szervezte meg, igen eredmé­ nyesen. A központ által megjelölt napon (szept. 16.) az építőiparhoz tartozó kőmű­ vesek, ácsok, festők — kevés kivétellel — letették a munkát. Rendzavarás ugyan nem történt, ennek ellenére a rendőrség akcióba lépett. „...A sztrájkkal kapcsolatos röpcédulák helyi terjesztői ellen kihágási eljárást tettem folyamatba, az SZDP ellen pedig engedély nélküli gyűléstartásért indítottam eljárást...” — Jelentette még a sztrájk napján a rendőrkapitány a főispánnak.367 A sztrájkjelenség terjedésére egyébként számítani lehetett más munkásrétegek körében is. Erre m utat az a rendőrségi megállapítás, melyet az SZDP által tervezett politikai népgyűlés betiltásának indoklásában olvashatunk. Eszerint azért nem engedélyezték a népgyűlés megtartását, mivel az: „...a köznyugalmat ismét megza­ varná, ami pedig a küszöbön álló aratás és cséplési munkálatok elvégzésére káros hatással volna...” 368 A hatóságok szempontjából aggasztó hírek érkeztek a vidéken dolgozó szentesi kubikosokról is. Az egyik munkahelyről 18 kubikost hazatoloncoltak, mert a munkavezetők jelentése szerint: „...a kommunizmus legvadabb idejére emlékeztető módon viselkedtek..., az Internacionálét énekelték, Kun Bélát éltet­ ték...”369 A vizsgálat során kiderült, hogy a szóban forgó kubikosok valamennyien tagjai az SZDP-nek. Természetesen az eljárás megindult ellenük „az állam és társa­ dalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására irányuló vétség” miatt.370 Az év utolsó hónapjaiban a rendőrhatóságok félelme egyre fokozódott. Egymást érték a munkásság készülő akcióiról szóló jelentések. Ezek többségének semmi alapja sem volt, de a hivatalos szervek körében uralkodó hangulatot jól tükrözik. Egy eseményről kell még szólnunk, mely igen jelentős volt a szentesi szocialista munkásmozgalom életében. Az 1936-tól tartó huza-vona után, 1937 novemberében végre megadták a lakhatási engedélyt a Bocskai utcai munkásotthon épületére, így az év utolsó hónapjában sor kerülhetett az ünnepélyes avatóünnepségre. Méltó záró­ akkordja volt ez egy évtizedes küzdelemnek. Az ünnepélyes aktuson, a népes buda­ pesti delegáción kívül képviseltette magát több vidéki város munkássága is, kifejezve tiszteletüket szentesi harcostársaik iránt.371 364 CsmL (Szf) 185/1937. sz. Főisp. rés.

190

365

U o

366 367 368 369 370

CsmL (Szf) 1937. nov. 19. Szentes v. kgy. jkv. 225. sz.; Alföldi Újság, 1937. nov. 20. CsmL (Szf) 377/1937. 1. sz. 299/1937. sz. Főisp. rés.; Alföldi Újság, 1937. szept. 16.; 17. CsmL (Szf) 377/1937. 1. sz. 214/1937. sz. Főisp. rés. Uo. 252/1937. sz. Főisp. rés. Uo.

IV. A szociáldemokrata képviselő-testületi frakció aktivitásának és munkája hatékonyságának vizsgálata (1930— 1937) A dolgozat végére maradt annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy a szociál­ demokrata frakció összességében kiaknázta-e a képviselő-testületi jelenlétben rejlő lehetőségeket, s ha igen, ezt milyen hatékonysággal tette. Vagyis, kellő súlyt fektettek-e a képviselő-testületi munkára, s eredményesnek mondható-e ez a munka.372 A kérdés első felére — mely az összefüggésben a szubjektív pólust képezi — megkapjuk a választ, ha megvizsgáljuk, hogy az aktivitás terén milyen helyet foglaltak el a szociáldemokrata képviselők a képviselő-testület egészében. A viszonyítási alapot tehát a városi képviselő-testületben jelenlevő egyéb csoportok aktivitásának meg­ figyelése adja. Ebből a szempontból három fő csoport jöhet számításba: a virilis kép­ viselők, a választolt kormánypárti képviselők és az egyéb ellenzéket képező Kisgazdaés Kossuth-párti képviselők csoportja.373 Az összehasonlítás kritériumát, mint szám­ szerűen kimutathatót, az egyes csoportok részéről benyújtott, ill. elhangzott indítvá­ nyok, interpellációk és hozzászólások képezhetik. így megközelítve a kérdést, az 1930— 1937 között elhangzott összes indítvány, interpelláció és hozzászólás képviselő csoportonkénti megoszlása a következőképpen alakult: Év

Megnyilvánulás módja

Indítvány Interp. Hozzász. Indítvány 1931 Interp. Hozzász. Indítvány 1932 Interp. Hozzász. Indítvány 1933 Interp. Hozzász. Indítvány 1934 Interp. Hozzász. Indítvány 1935 Interp. Hozzász. Indítvány 1936 Interp. Hozzász. 1937 Indítvány Interp. Hozzászólás Összesen: Indítvány Interp. Hozzászólás 1930

Kp. 1 3 38 0 2 65 1 1 13 4 1 45 2 1 32 0 1 33 1 0 47 0 0 26 9 9 299

Pártok szerinti megoszlásban Vir. E. e. 2 1 34 2 0 20 2 0 24 2 0 29 2 0 23 1 1 41 3 2 109 4 0 41 18 4 321

Összesen SZDP

9 24 67 17 14 83 12 2 50 10 3 72 7 3 77 6 5 55 17 13 93 9 9 55

16 20 32 7 19 40 17 16 49 7 9 28 2 1 11 6 5 17 5 8 39 7 7 25

28 48 171 26 35 208 32 19 136 23 13 174 13 5 143 13 12 146 26 23 288 20 16 147

87 73 552

67 85 241

181 171 1413

3,1 Az avatóünnepség részletes bemutatását lásd B arta—G ecsényi—Schneider : id. mű 160—161. 1. 372 A fejezetben szereplő táblázatok Szentes város 1930—1937. évi képviselő-testületi jegyző­ könyvei alapján készültek. 373 A két párt együttes vizsgálatát a Kossuth Párt jelentőségének rohamos csökkenése és a pár­ tok között erőteljesen érvényesülő fluktuáció indokolja. Ez utóbbi tényező nagymértékben megnehe­ zíti a Kossuth-párti képviselők számontartását.

A kimutatás értékelésénél figyelembe kell venni az egyes képviselői csoportok számszerű arányát is. A 80 fős testületben megoszlásuk a következőképpen alakult ciklusok szerint: A k é p v is e lő k s z á m a c ik lu s o k s z e r in t é s % -os m e g o szlá sb a n

Csoportok Virilisek Kormánypárt Egyéb ellenzék SZDP

1930--1932 40 16 18 6

50 % 20 22,5 7,5

1933--1935 40 15 20 5

50 % 18,75 25 6,25

1936--1937 40 13 22 5

50 % 16.25 27,5 6,25

Ha a két táblázatot összevetjük, világosan kitűnik, hogy míg a képviselő-testület 50 %-át kitevő virilisek az összes indítvány 9,9 %-át, az interpellációk 2,3 %-át; a 22,5— 27.5 %-át jelentő egyéb ellenzék együttesen az indítványok 48 %-át, az interpellációk 42.6 %-át; a 16,3—20 %-t képező kormánypárti csoport pedig az összes indítvány 4,9 %-t, az interpellációk 5,2 %-t terjesztették elő, addig a képviselő-testület legkisebb csoport­ jának számító szociáldemokrata frakció (6,3—7,5%) egymaga az összes indítvány 37 %-át, az interpellációknak pedig 49,7 %-át tűzette napirendre. A második táblázat­ ból leolvasható arányok különösen jelentősek a hozzászólások számának megítélé­ sénél. Első látásra ugyanis úgy tűnhet, hogy a szociáldemokrata képviselők a hozzá­ szólások terén nem mutattak olyan aktivitást, mint az indítványok és interpellációk előterjesztésénél. Ezt azzal is magyarázhatnánk — mely igaz is —, hogy az általuk előterjesztett nagyszámú indítvány és interpelláció felett a többi képviselő vitatkozott, tehát innen származik hozzászólásaik nagy száma. Ha viszont segítségül hívjuk a má­ sodik táblázatban szereplő arányokat, kiegészítve a hozzászóló képviselők számával (mely nem azonos a hozzászólások számával) és kiszámítjuk, hogy az egyes képviselői csoportok egy tagjára átlagosan hány hozzászólás esik, akkor kiderül, hogy a szociáldemokrata képviselők aktivitása a hozzászólások területén sem marad el a többi csoportoké mögött. Az 1930—1937-es éveket alapul véve, ismerve a képvi­ selők és a hozzászólások számát, megállapítható, hogy évenként csak minden máso­ dik virilis tett hozzászólást. Átlagosan egy kormánypártira 1,3 hozzászólás, az egyéb ellenzékre 1,6 hozzászólás esik, addig a szociáldemokrata frakció tagjaira 3,2. Mindent összegezve megállapíthatjuk, hogy aktivitás tekintetében csak a Kis­ gazda- és Kossuth-párt együttes vizsgált szereplése vette fel a versenyt a szociáldemok­ rata képviselők munkájával. Ha a képviselő-testületben elfoglalt hely számarányait is figyelembe vesszük, akkor mindenképpen kijelenthető, hogy a testület legaktívabb magját a szociáldemokrata frakció képezte. Ezzel a fejezet elején feltett kérdés első felére meg is adtuk a választ. A kérdésnek arra a részére, mely a szociáldemokrata frakció munkájának haté­ konyságára utal, szintén az indítványok és interpellációk számbavételével válaszol­ hatunk. Ezúttal azonban azt kell szem előtt tartanunk, hogy milyen fogadtatásban részesültek a szociáldemokrata előterjesztések a képviselő-testületben. Konkrétab­ ban: hogyan oszlik meg a közgyűlés elé terjesztett és tárgyalt, ill. tárgyalás nélkül elvetett szociáldemokrata indítványok aránya. Kiegészítve ezt azzal, hogy a tárgya­ lás alá vett indítványok közül mennyi azoknak a száma, melyben pozitív, és mennyi azoké, melyben negatív döntés született. Az interpellációk esetében az interpellációra adott pozitív, ill. negatív válasz a mérvadó. Ezek számbavételével viszonylag reális képet kaphatunk a szociáldemokrata frakció munkájának eredményességéről. Azért csak viszonylag, mert a pozitív elbírálásban részesülő előterjesztéseket nem minden esetben követte hatékony intézkedés, ill. kivitelezés. Igen sokszor a pozitív válasz

192

csak ígéret maradt. Ezt és a képviselő-testület összetételét figyelembe véve, mely alapjában megszabta a szociáldemokrata előterjesztések sorsát, mondhatjuk azt, hogy a kérdésfeltevés hatékonyságra utaló része az összetétel objektív pólusát képezi. Ezáltal válik érthetővé az a nagy különbség, mely a szociáldemokrata képviselők aktivitása és munkájuk hatékonysági foka között megfigyelhető. Előbb az 1930—1937 között benyújtott szociáldemokrata indítványok képviselőtestületi fogadtatását vizsgálva, beláthatóvá válik az aktivitás és hatékonyság között jelzett különbség. A szociáldemokrata képviselők által előterjesztett 67 indítvány közül 29 azoknak a száma, melyet tárgyalásra nem tartottak alkalmasnak, vagyis az indítványok 43,28%-át a képviselő-testület tárgyalás nélkül elvetette. A tárgyalásra kerülő 38 indítvány megoszlása sem túl kedvező, amennyiben 38-ból 19-et a tár­ gyalás után leszavaztak. Tehát csak 19 azoknak az indítványoknak a száma, mely az eredményes jelzőt megkaphatja. Ezt viszonyítva az összes indítványok számához, megállapíthatjuk, hogy a benyújtott indítványok eredményességi foka 28,36 %-os. Valamivel kedvezőbb az interpellációkra kapott válaszok aránya. Az 1930— 1937 között elhangzott 85 szociáldemokrata interpellációra 36 esetben kaptak pozitív, és 49 esetben kaptak negatív választ, vagyis az interpellációk terén a hatékonysági fo k ­ mérő 42,35 %-os. A két hatékonysági fokmérőt egybevetve megállapíthatjuk, hogy a szociáldemokrata frakció munkájának eredményességi foka 35,35 %-os, tehát jóval elmarad attól a szinttől, melyre a szociáldemokrata képviselők aktivitásának isme­ retében számítani lehetne. E számadatok ismeretében felmerülhet a kérdés, hogy az elfogadott, ill. eluta­ sított indítványok és interpellációk tárgyukat illetően milyen körben mozogtak, ill. oszlottak meg. Ez azért is figyelmet érdemel, mert képet adhat arról, melyre a dolgo­ zat megelőző fejezetei nem tértek ki, nevezetesen, a szociáldemokrata indítványok és interpellációk tematikai gazdagságáról. Természetesen arra nincs mód, hogy min­ den egyes indítvány és interpelláció tárgyára kitérjünk, de arra igen, hogy azokat főbb csoportokba szedve számba vegyük és megoszlásukat bemutassuk. A tárgyrokonságot alapul véve, a következő főbb csoportok kialakítása látszott szükségesnek: a) munkával és bérezéssel kapcsolatos kérdések: — a munkanélküliek összeírásának szorgalmazása — munkaalkalom teremtésének folyamatos követelése — munkaalkalom teremtéséhez állami pénztámogatás igénylése — a tervezett közmunkák beindításának sürgetése — tiltakozás a nyáron is létező munkanélküliség és az idegen munkások alkal­ mazása ellen — a napszámbérek és ínség munkabérek felemelésének követelése — a szükségmunkán dolgozók egyenlőtlen díjazása elleni tiltakozás —- mezőgazdasági munkabér-megállapító bizottság összehívásának szor­ galmazása — az ínségmunka-rendszer és ínségbérek felszámolásának követelése — a mezőgazdasági- és földmunkások minimális órabérének törvénybe iktatása — ínségmunka helyett munkanélküli segély követelése — munkaidő szabályozás (napi 8, heti 48 órai munkaidő) b) gazdaságpolitikával kapcsolatos kérdések: — igazságos földreform követelése — a boletta-rendszer elleni tiltakozás 193

— — — — — — — — — — — — — —

a liszt forgalmi adójának eltörlése a cukor, só, petróleum adójának csökkentése adóhátralék elengedésének követelése a hitelpolitika bírálata tiltakozás az Rt-k árdrágítása ellen a kenyér árának csökkentése a város és az egyes Rt-k között kötött szerződések felülvizsgálatának szorgalmazása a városi alapok költségvetési vitája a háztulajdonosokra kirótt járda-, útépítési és villanyóra díjak leszállí­ tásának követelése az állatok után fizetett szájbér és a vágatási díjak csökkentésének sürgetése a kishaszonbérlők bérleti díjának leszállítása a munkástelkek árának csökkentése a városi tisztviselők és alkalmazottak pót- és külön munkadíjainak vissza­ vonásának követelése a kiskeresetűek szükségadó alóli mentesítése

c) szociális kérdéssel kapcsolatos beadványok: — hadirokkantak, hadiözvegyek- és árvák támogatása ■ — a munkások társadalombiztosítási bejelentésének felülvizsgálata — szegénykataszter összeállításának követelése -— tiltakozás az ínségakciók szabálytalan lebonyolítása ellen -— az iskolás gyermekek ingyenes reggeli- és ebéd adományba való részesítése — a gőzfürdő népfürdővé alakítása, a gyermekek ingyenes fürdő használata — a Széchenyi-liget rendezvényeinek díjtalanná nyilvánítása — a szegénységi bizonyítvánnyal rendelkezők díjtalan orvosi vizsgálatban való részesítésének kimondása — a mezőgazdasági- és földmunkások betegségi, baleseti és aggkori bizto­ sítása d) városfejlesztéssel kapcsolatos kérdések: — ■ — — — — — — — — —

a peremkerületi munkástelepek belterülethez való csatolásának sürgetése a munkástelepek villanyvilágításának megoldása út- és járdaépítés, utcák kiszélesítése, feltöltése és kikövezése mirhók kiépítése vasúti átjárók létesítésének indítványozása közkifolyók létesítése, a meglevők védelme bölcsőde és óvoda építésének szorgalmazása korszerű vágóhíd építésének sürgetése az utcák elnevezésével kapcsolatos előterjesztés a városban levő fák pusztítása elleni felszólalás

e) politikai vonatkozású kérdések: — a kormány bírálata, a bizalomnyilvánítás megtagadása — a tüntetés utáni hatósági eljárások elleni tiltakozás -— felszólalás a Népszava előfizetőinek zaklatása ellen — a választói névjegyzékek kiigazításának bírálata — a választási visszaélések elítélése — tiltakozás a NÉP erőszakos szervezése ellen

194

f) leventékkel kapcsolatos kérdések: — a leventék dolgoztatása, tettleges bántalmazása, az oktatók túlkapásai és az oktatások kedvezőtlen időbeosztása elleni tiltakozások g) egyéb tém ák: — — — — — — — —

felszólalás a járdán lovagló rendőrök ellen észrevételek a becsapott vásárosok ügyében fellépés egy sikkasztó végrehajtó ellen a piacbeosztás megváltoztatásának kérvényezése észrevételek a gyermekek koldulása ügyében udvariatlan városi tisztviselők megrovása a késedelmes vágóhídi húsvizsgálás bírálata a munkásnőket megszégyenítő nemibeteg vizsgálat elleni tiltakozás

Az alábbiakban ezeket a főbb csoportokat figyelembevéve vizsgáljuk az 1930— 1937 között benyújtott összes szociáldemokrata indítvány és interpelláció szám- és téma szerinti megoszlását, külön szem előtt tartva az egyes tematikai csoportok ered­ ményességi (+ ), ill. eredménytelenségi ( —) fokát. A z indítványok szám- és téma sze­ rinti megoszlása: Indítványok témája Munka és bérezés Gazdaságpolitika Szociális kérdések Városfejlesztés Politika Leventeügy Egyéb Összesen:

Száma

%

23 18 8 14 2

34,33 26.86 11,94 20,89 2,99

—

—

2 67

7 4 3 4 — —

2,99 100

%

(+ )

1 19

30,43 22.22 37.50 28,57 —

16 14 5 10 2

—

—

50 28,36

%

(-)

69,57 77,78 62,50 71,43 100 —

i

50

48

71,64

(-)

%

Az interpellációk száma és téma szerinti megoszlása: Száma

%

Munka és bérezés Gazdaságpolitika Szociális kérdés Városfejlesztés Politika Leventeügy Egyéb

21 13 10 10 6 5 20

Összesen:

85

24,71 15,30 11.76 11.76 7,06 5,88 23,53 100

Interpellációk témája

(+ ) 4 6 4 7

% 19,05 46,15 40 70

—

—

3 12

60 60

17 7 6 3 6 2 8

36

42,35

49

80,95 53,85 60 30 100 40 40 57,65

Megállapítható, hogy a szociáldemokrata képviselők, mint a tárgyalt időszak legégetőbb problémájával, a munkával és bérezéssel kapcsolatos kérdésekkel foglal­ koztak leggyakrabban. Az indítványoknak 34,33 %-át, az interpellációknak pedig 24,71 %-át teszi ki ez a témakör. A nagy energiabefektetés azonban nem térült meg, amennyiben az e témában előterjesztett indítványok és interpellációk összegét véve (44), az esetek 75%-ában eredménytelen maradt fellépésük. Hasonló a helyzet a gazda­ ságpolitikai kérdésekkel is, melyre szintén nagy súlyt fektettek. Itt, a két előterjesz­ tési formát együtt szemlélve, 21 esetben (68%) szenvedtek kudarcot. A legtöbb ered195

ményt (az egyéb kategóriába összevont apró-cseprő kérdéseket nem tekintve) a leven­ ték ügyében és a városfejlesztési kérdésekben értek el, mely területeken 60%-os, ill. 46%-os sikert könyvelhettek el (az indítványokat és az interpellációkat együtt­ véve). Az összes indítvány és interpelláció 18%-át kitevő szociális kérdéseknél viszont, m ár csak 39%-os a siker. A legjellemzőbb azonban az a 0%, mely a politikai jellegű kérdések eredményességét fémjelzi. Ez újabb adalék a képviselőtestület politikától való merev elzárkózásának igazolásához. *

Eseményekben gazdag, küzdelmes időszakát ismerhettük meg a szentesi m un­ kásmozgalomnak. Tanúi lehettünk egy szétzilált mozgalom talpraállításáért folyó küzdelem akadályainak, nehézségeinek, ill. ezek leküzdésének és eredményének. Megismerhettünk egy fokozatosan radikalizálódó, a szociáldemokrácia központi irányvonalát bíráló és elvető munkásvezetést, mely állandóan kereste a körülmé­ nyeknek leginkább megfelelő küzdő módszert, s megtalálva, következetesen alkal­ mazta azt. Felismerte és a lehetőségekhez mérten hatékonyan kiaknázta a köztestü­ letekben való jelenlétben rejlő lehetőségeket. Képviselői útján igyekezett meggátolni a megoldásra váró legégetőbb problémák elodázását. A korszak gazdasági problé­ máinak megoldására olyan válaszokat talált, melyet csak egy elméletileg felkészült, eszmeileg erős vezetés találhatott. Politikai téren felismerte a minél szélesebb társa­ dalmi bázis kialakításának szükségességét. Ennek megfelelően, a munkásérdekek következetes képviselete mellett, felkarolta a kispolgári, kisparaszti érdekeket is, megvetve ezzel egy szélesebb társadalmi összefogás lehetőségének alapját. Nem z ár­ kózott el az egyéb ellenzéki pártokkal való közös platform kialakítása elől sem, mely egy-egy időszakban jelentős sikereket eredményezett. Ez az összefogás ugyan ideig­ lenesnek bizonyult, s csak egyes kérdéskörökre terjedt ki, de a távlatokat tekintve mégis jelentősnek mondható, mivel csírájában megteremtette egy tartósabb együtt­ működés lehetőségét, mely a későbbiek során alapjává válhatott a népi demokratikus átalakulásnak Szentesen.

196

FÁBIÁN GYÖRGY

A KÉT M U N K Á SPÁ RT E G Y Ü T T M Ű K Ö D É S É N E K F E JL Ő D É S E S Z E G E D E N A V Á RO S FE L SZ A B A D U L Á SÁ T Ó L A Z 1947-ES V Á L A SZ T Á SO K IG (1944—1947) 1944 őszén hazánkban mélyreható forradalmi átalakulás vette kezdetét. Az át­ alakulás jellege, tartalma, mélysége és sikere jelentős mértékben a munkásosztály vezető szerepének, hegemóniájának érvényesülésétől függött. A munkásosztály ve­ zető szerepének biztosításához mindenekelőtt az osztály cselekvési egységére, mun­ kásegységfrontra volt szükség. A népi demokratikus forradalom kulcskérdése volt,, hogy a bonyolult osztály- és pártviszonyok közepette, a magyar munkásmozgalom történelmi fejlődésének hagyományait figyelembe véve, hogyan, milyen tartalommal, milyen formában, milyen eszközökkel lehet biztosítani a munkásosztály két pártja, a Magyar Kommunista Párt (MKP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) együtt­ működését, és ezen az alapon a magyar munkásosztály egységét az össznemzeti, demokratikus — és ezen keresztül a szocialista — átalakulás feladatainak megoldá­ sában.1 A két munkáspárt együttműködése nem volt előzmény nélküli Magyarországon sem. A fasizmus elleni harcban, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért vívott küzdelemben mindkét munkáspárt eljutott az antifasiszta munkásegységfront igen­ léséhez, megteremtésének szükségességéhez. A második világháború időszakában és különösen 1944. március 19-e után fokozatosan létrejöttek a munkásegységfront létrehozásának objektív és szubjektív feltételei, a Kommunista Párt évtizedes erőfe­ szítése és a kommunista és szociáldemokrata munkások együttes harca, közös akciói következtében. Ez vezetett el az 1944. október 10-i akcióegység-megállapodás alá­ írásához.2 Az egyezmény lényegében az antifasiszta munkásegységfront akcióegység formájában történő megteremtésének dokumentuma. Ha a két munkáspárt között az egységmegállapodás értelmezése tekintetében voltak is bizonyos különbségek, az együttműködés elvi megalapozását, lényegét, tartalmát és formáját illetően a magyar munkásosztály és az egész nemzet közvetlen és távlati érdekeinekmegfel élőén, he­ lyesen foglaltak állást.3 Ez az egyezmény a két munkáspárt felszabadulás utáni együttműködésének, a munkásegységfront megvalósításának elméletii-politikai alap­ ját, kiindulópontját jelentette.

1 Ezúton is köszönetét mondok Strassenreiter Erzsébetnek, akinek lektori véleményét, meg­ jegyzéseit a tanulmányban figyelembe vettem, és amelyek nagy segítséget jelentettek számomra. 2 A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai 1944—1948. Kossuth, 1967. 30—33. 1. 3 Az egyezmény részletesebb értékelését lásd: A magyar forradalmi munkásmozgalom törté­ nete. III. k. Kossuth, 1970. 13—14. 1. T óthné T óth I ré n : A két magyar munkáspárt elképzelései a munkásegység feladatairól és formáiról közvetlenül a népi demokratikus átalakulás megindulása előtt. Elméleti és Módszertani Közlemények 1973. 11. sz. 54—65. 1. P intér I stván : A Magyar Front és az ellenállás Kossuth, 1970. 141—146. 1.

197

A felszabadulás után mindkét pártnak a munkásegység jegyében kellett újjá­ szerveződnie, tevékenykednie. Az M KP népfrontpolitikája, széles nemzeti össze­ fogást meghirdető programja alapján az SZDP-nek is létjogosultsága volt a politikai életben. A fasizmus és a második világháború tanulságai, a szociáldemokrata mun­ kástömegek balratolódása következtében az SZDP is a munkásegység jegyében, a testvérharc megszüntetése jelszavával kezdte meg politikai, szervezeti tevékenységét.4 Az adott nemzetközi és hazai politikai feltételek, majd a későbbi politikai-társadalmi fejlődés hazánkban inkább egy baloldali szociáldemokrata politikának kedvezett. Ez a tényező is segített az SZDP-n belüli irányzatok közötti harc eldöntésében. A ha­ talmi pozíciók, a munkás-paraszt demokratikus diktatúra feladatai is parancsolóan írták elő az adott, konkrét magyarországi feltételek között két erős, jól együttműködő munkáspárt létezését. Természetesen a munkásegységfront megvalósítása előtt — parancsoló szük­ ségszerűsége ellenére — jelentős nehézségek állottak. Mindkét pártnak ki kellett dolgoznia az új helyzetnek megfelelő elméleti-politikai platformját, el kellett azt fogadtatnia a párttagsággal és megvalósítania a bonyolult politikai helyzetben. Ezzel összefüggésben nem kevés akadályt kellett elhárítani mindkét pártban a munkásegy­ ség útjából. A korábbi időszak, az egymás elleni harc, a szembenállás következmé­ nyei fenntartásokat, bizalmatlanságot hozott létre mindkét pártban a másikkal szem­ ben. Az első időszakban az új helyzet nem megfelelő értékelése, a két párt helyzetének tisztázatlansága is szerepet játszott a problémákban. Később a két párt rivalizálása, politikai irányvonaluk különbsége okozott problémákat. Nem volt könnyű a kom­ munisták bizalmatlanságát, szociáldemokrata-ellenességét, illetve a szociáldemokra­ ták kommunisták iránti bizalmatlanságát, antikommunizmusát leküzdeni. Az SZDP-t az is befolyásolta, hogy elvesztette monopolhelyzetét a munkásmozgalom­ ban, és csak a „másik munkáspártként” szerveződhetett újjá.5 A munkásegységfront legjelentősebb akadályát azonban az SZDP jobboldali frakciója jelentette. Bár a bal­ oldal a pártvezetésben 1944—1948 között többnyire irányadó és a párt tevékenységét meghatározó tényező volt, a jelentős befolyással és káderekkel rendelkező jobboldal számos alkalommal érvényesíteni tudta egység- és kommunistaellenes felfogását. A munkásegységfront előtt álló nem lebecsülendő nehézségek ellenére az adott nemzetközi és belső helyzetben a két munkáspárt nem állhatott szemben egymással. Az 1944. október 10-i megállapodást 1945. január 21-én Debrecenben és január 25-én Budapesten megújították. Kétségkívül mindkét megállapodás elvi szempontból az október 10-ihez képest bizonyos visszalépést jelentett, de az adott körülmények között alkalmasak voltak arra, hogy a népi demokratikus forradalomban a munkáspártok akcióegységét politikai együttműködését biztosítsák.6 A legfelsőbb mozgalmi, valamint hatalmi szinten megvalósuló együttműködés -alapvetően meghatározta helyi, közép és alsó szinten is a két párt viszonyát. A helyi gazdasági, politikai, társadalmi viszonyok ugyanakkor jelentősen befolyásolták, mó­ dosították, sajátossá tették a helyileg megvalósuló akcióegységet, erősítették vagy gyengítették a központi jelenségeket. Attól kezdve, hogy helyi viszonylatban a munkáspártok együttműködéséről sok helyen beszélni sem lehetett7, addig, hogy a 4 Az SZDP újjászervezésének körülményeit, eszmei-politikai arculatát részletesen elemzi S trassenreiter E rzsébet : A Szociáldemokrata Párt újjászerveződése (1944 október—1945 július) c.

tanulmánya. Párttörténeti Közlemények (PTK), 1971. 3. sz. 5 Balogh Sán do r : Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945—1947. Kossuth, 1975. 20 . 1. 6 Vö. Strassenreiter E .: i. m. 19. 1. 7 Balogh S ándor : Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945—-1947. 42. 1.

198

fenti taktikázások, problémák nem zavarták az alsóbb szintű megegyezést, együtt­ működést, a két munkáspárt viszonyának számtalan variánsát figyelhetjük meg. Ebből a szempontból van jelentősége és létjogosultsága a két párt szegedi szervezete viszonyában jelentkező sajátosságok, a munkásegység helyi megvalósulása vizsgála­ tának is. Annál is inkább, mert Szeged ebben az időszakban az ország második leg­ nagyobb városa, regionális központ.8 A két munkáspárt szegedi szervezetének vi­ szonya tehát országos, az egész Délvidék és természetesen a város szempontjából is nagy jelentőségű volt. Nem volt mindegy, hogy az MKP és az SZDP szegedi szer­ vezetének kapcsolata erősíti, vagy gyengíti az országosan megvalósuló akcióegy­ séget. A két párt viszonyát meghatározó tényezők között figyelembe kell vennünk a város gazdasági, politikai, társadalmi viszonyait is. Szeged gazdasági-társadalmi struktúrájában domináns tényező a mezőgazdaság volt. Az ipar kevésbé jelentős, elsősorban a mezőgazdaságra épülő könnyűipar (élelmiszer-, textil-, fa- és bőripar) számottevő. A nehézipar csaknem teljesen hiányzott. Másik jellegzetessége az ipar jórészt kis- és kézműipari jellege, szétaprózottsága. Ebből a gazdasági struktúrából következik a népesség megoszlása, a munkásosztály és a mezőgazdasági lakosság összetétele, rétegződése is. A város lakossága 1949-ben 132 616 fő volt. A kereső és eltartott népesség 38%-a a mezőgazdasághoz, 22,2 %-a az iparhoz, 39,8 %-a egyéb ágakhoz tartozott. 1949-ben 16 314 szegedi lakos rendelkezett önálló gazdasággal. Ehhez számítandó még 3404 mezőgazdasági munkás és alkalmazott. Leszámítva a kétlakiakat 1949-ben összesen 13 031 önálló mezőgazdasági kereső volt Szegeden. A munkásosztály létszáma 1945-ös adatok szerint 11 329 fő, ebből 7219 gyáripari, 4170 kisipari munkás.9 A számadatokból világosan látható, hogy a népi demokrati­ kus forradalom időszakában Szegeden a mezőgazdaságból élők létszáma felülmúlta az iparban foglalkoztatottakét. Ez a város politikai-szellemi arculatát meghatározó egyik tényező. Ezenkívül a munkásosztály koncentráltsági foka is igen alacsony, nagy a közép- és kisüzemben dolgozók aránya. A nehézipari munkásság szinte telje­ sen hiányzik. A viszonylag szűk szakmunkásréteg mellett magas a betanított mun­ kások aránya. A textilipar túlsúlya miatt a munkások csaknem 50 %-a no. A negatí­ van ható strukturális sajátosságok ellenére viszonylag szervezett, hagyományosan erős, baloldali volt a szegedi munkásmozgalom. Emellett Szeged az ún. Viharsarok területén fekszik — és bár mint nagyvárosnak, forradalmi hagyományait elsősorban az ipari munkásság mozgalmai jelentik —, hatnak itt e tájegység harcos, forradalmi földmunkás- és agrárproletár-mozgalmainak hagyományai is. Az agrárstruktúra jelentős földmunkás- és agrárproletár réteg létére is utal, de a sajátos agrárviszonyok nem egyértelműen hatnak, van egy igen konzervatív paraszti réteg is. Azonkívül a kiterjedt külterület, a tanyavilág elmaradott, jórészt politikailag iskolázatlan agrárproletár-szegényparaszt rétege nemcsak a forradalmi erők bázisát jelentheti. Hozzá kell tenni azt is, hogy a bérletrendszer és a kevés föld miatt a földreformnak nem volt olyan pozitív politikai hatása a parasztság körében, mint az ország legtöbb terü­ letén.

8 Meg kell jegyezni, hogy az akkori Szeged közigazgatási területe nem azonos a mai város területével. Ebben a korszakban ugyanis az 1950—52-es közigazgatási rendezéssel elkerülő kilenc község is ideértendő. Meg kell említeni azt is, hogy a politikai pártok szegedi szervezetei a közigazga­ tásilag Szegedhez tartozó területeken túl a mai Szeged járás egész területére (kivéve Baks és Sövény­ háza községeket, amelyek akkor a Csongrádi Járáshoz tartoztak) kiterjedő hatáskörrel rendelkeztek. 9 F ehér I stván : Gazdasági és társadalmi változások Szegeden a felszabadulás után 1945— 1962. Akadémiai. 1973. 67. és 157. 1.

199

További, a város politikai arculatát meghatározó tényező, hogy Szeged elsősor­ ban nem ipari, hanem közigazgatási, kulturális, közlekedési centrum és nagyszámú középréteghez tartozó, alkalmazotti lakossága révén az ellenforradalmi rendszer bázisában jelentős szerepet játszott. Népességének az ipari, valamint mezőgazdasági népességénél egyaránt nagyobb részét alkották a közigazgatási tisztviselők, alkalma­ zottak, értelmiségiek, kisiparosok, kereskedők, vagyis a kispolgári és középrétegek. A városban kb. 700 pedagógus, 1000 köz- és magánértelmiségi, 11 000 köz- és ma­ gán tisztviselő, 1000 egyházi személy, 3000 kisiparos, 1269 kereskedő, 2480 kereskedelmi alkalmazott élt.10 Különösen feltűnő, hogy a tisztviselők létszáma kb. megegyezik a város munkáslétszámával. A felszabadulás után a város politikai életét, a munkásosztály politikai arcula­ tát, politikai pártjainak helyzetét, tevékenységét tehát ezek az ellentmondásos ob­ jektív körülmények determinálták. Tulajdonképpen úgy lehetne összefoglalni ezeket, hogy a progressziónak is igen jelentős hagyományai, bázisa és objektív lehetőségei voltak a városban, de legalább ugyanilyenekkel rendelkezett a reakció is. A népi de­ mokratikus fejlődés 1944 decemberéig tartó időszakában az első tendencia — vagyis a baloldali erők ■ — maximális túlsúlya a jellemző, és ez — ha később valamivel kisebb mértékben is — érvényesült a népi demokratikus forradalom egész első periódusában. A második szakaszban a reakció felélénkülésével, az országos fejlődéssel párhuzamo­ san éles — sőt sok esetben annál élesebb — helyi csatározásokban kellett a forra­ dalmi erőknek a helyi reakciót legyőzniük. A két munkáspárt helyi együttműködését megkönnyítette, elősegítette, hogy a városban a második világháború idején a gyakorlatban sikerült az akcióegység, az antifasiszta munkásegységfront megvalósításában jelentős eredményeket elérni. Eb­ ben az időszakban Szegeden ismét megkezdődött a Kommunista Párt szervezett te­ vékenysége, részben közvetlen kapcsolatok útján, részben a legális munkásszerveze­ tekben. Bizonyos balratolódás, forradalmasodás a munkástömegek között, pl. a szegedi textilgyárakban is megindult. Jelentős baloldal működött az SZDP-ben és a szakszervezetekben, amelyeknek hatása, befolyása is volt, és sikerült a vezetésben is balratolódást elérnie. Az SZDP szegedi YB-ben is erősödött a baloldal. Bár a párt szegedi elnöke dr. Valentiny Ágoston ekkor még vonakodott az együttműködéstől — a pártvezetés irányvonalának megfelelően —, de Papdi György titkárral, a kezdeti elutasítás után többször tárgyaltak az illegális kommunisták és sikerült is megálla­ podásra jutniuk az egységfront kérdésében. Ezen túlmenően a pártban, a szakszer­ vezetekben, üzemekben, ifjúsági mozgalomban egyes konkrét akciókban megvaló­ sult a kommunista és szociáldemokrata együttműködés Szegeden.11 Ez elsősorban a későbbi, felszabadulást követő fejlődés szempontjából volt nagy fontosságú.

10 D égi I stv án : Szeged gazdasági és társadalmi viszonyainak néhány kérdése 1946— 1947-ben Az MSZMP Csongrád megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának évkönyve. 1972. 23—32. 1. 11 Vö. F ehér I stván : A szegedi munkásság harca a második világháború idején. PTK, 1964. 2. sz. Serfőző Lajos bevezető tanulmánya a Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgal­ mának történetéből 1919—1944 c. kötethez. Szeged, 1977.

200

I.

A két munkáspárt szegedi szervezetének megalakulása, együttműködésük az 1945-ös választásokig12 A város felszabadulása — október 11 — után megkezdődhetett az új élet kiala­ kítása. A központi hatalom hiánya következtében egy sajátos politikai fejlődés, történelmi szituáció határozta meg a munkáspártok létrejöttének, tevékenységének körülményeit is. A felszabadult Szegeden is elsőként a kommunista párt állt talpra. A város mun­ kásmozgalmának vezetői már 1944-ben, az illegalitás körülményei között készültek a felszabadulást követő időkre, megvitatták a teendőket. Különösen szeptember 2-a után zajlottak le összejövetelek, miután visszatértek az internáló táborból a német megszállás után elhurcolt munkásmozgalmi vezetők. Többek között összejöttek baloldaliak Kovács István Petőfi Sándor sugárúti műhelyében.13 Megbeszélés volt szeptember 2-a után dr. Valentiny Ágoston lakásán és a Hétvezér utcai munkásott­ honban is.14 Október 9-én egy csoport építőipari munkás jött össze megbeszélésre, ahol elhatározták a szakszervezeti mozgalom újjászervezését.15 Október 10-én a szer­ vezett munkások polgárőrséget szerveztek a közrend biztosítása céljából.16 Ugyanezen a napon a volt illegális kommunisták, az 1944. március 19-ig legális munkásmozga­ lomban dolgozó kommunista érzelműek, baloldali szociáldemokraták és szakszerve­ zeti vezetők megbeszélést tartottak.17 Ezen a Kommunisták Magyarországi Pártja szegedi csoportjának megalakulását határozták el. Ezeken a megbeszéléseken nagy viták folytak arról, hogy egy- vagy többpárt­ rendszer lesz-e Magyarországon, egy vagy két munkáspárt szerveződik-e újjá, kom­ munista vagy szociáldemokrata lesz-e a párt, tömegpárt vagy káderpárt lesz-e stb. Témánk szempontjából nagyon lényeges, hogy a kommunisták és szociáldemokraták együtt vettek részt ezeken a megbeszéléseken. Végül egy párt — KMP néven — és egységes szakszervezeti mozgalom létrehozását határozták el. A felszabadulást követő első hónapban a szegedi munkásmozgalom lényegében az egy munkáspárt koncepciója alapján, egy párt keretében tevékenykedett. Id. Ko­ mócsin Mihály (régi baloldali szociáldemokrata vezető), Komócsin Illés (volt illegá12 Részletesen szólnak a felszabadulás körülményeiről, az ország politikai helyzetéről, a két munkáspártról: Ságvári Á gnes : A szövetségi politika kérdései Magyarországon a szocialista forra­ dalom győzelméért vívott harcban (1944—48.) (A Kommunista Párt szövetségi politikája 1936—1962. Kossuth, 1966.) N emes D ezső : Magyarország felszabadulása Kossuth, I960., Ságvári Á gnes : Nép­ front és koalíció Magyarországon 1936—1948. Kossuth, 1967., A magyar forradalmi munkásmozga­ lom története, Kossuth, 1970., Sánta I lona : A munkásegység fejlődése a felszabadulás után. (Húsz év. Kossuth, 1964.) c. tanulmányai. A felszabadulás helyi körülményeiről, a helyi politikai helyzetről lásd G aál E ndre : Adatok Szeged felszabadulásának történetéhez 1944—1945. Acta Universitatis Szegediensis Sectio Historica Tomus I. Szeged, 1957., RÁcz J ános : Felszabadulás és az új élet meg­ indulása Csongrád megyében (1944— 1945) (Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből 1944— 1945. Szeged, 1970.), O ltvai F erenc : Szeged közigazgatása a város felszabadulásától az ország felszabadulásáig (1944. okt. 11.—1945. ápr. 4.) Levéltári Közlemé­ nyek. 1963. 1., 2. sz., F ehér I stván : A szegedi munkásság szervezeti helyzete a felszabadulás első éveiben (Acta Universitatis Szegediensis, Sectio scientiae socialismi Tomus V. Szeged, 1967.) c. fon­ tosabb tanulmányokat. 13 F arkas István, az MKP egyik szegedi vezetője szóbeli közlése 14 T ombácz I mre : Az vagyok, aki voltam. Tiszatáj, 1970. 2. sz. 15 D élm a g ya ro rszá g , 1947. október 21. SZOT Levéltár, Csongrád-Csanád megye iratai 1948/4/d 16 CsmL. P ikler T amás visszaemlékezése. D r . Sárközi I stván gyűjtése. 17 Visszaemlékezések. Idézi G aál E n d re : Adatok Szeged felszabadulásának történetéhez 1944— 45. Acta Universitatis Szegediensis. Sectió Historica. Tomus I. Szeged, 1957. 8. 1.

201

lis kommunista) és dr. Valentiny Ágoston (az SZDP volt szegedi elnöke) együtt je­ lentek meg a szovjet katonai parancsnoknál a város munkásmozgalma nevében és dr. Valentiny Ágostont a munkásmozgalmi vezetők egységes munkáspárti polgármesternek javasolták.18 Az ekkor tevékenykedők szinte mindegyike — köztük szá­ mos volt jelentős szociáldemokrata és szakszervezeti vezető — a kommunista pártba lépett be. Magánbeszélgetésben dr. Valentiny Ágoston belépéséről is szó volt, ő azon­ ban azzal tért ki a belépés elől, hogy megvárja hogyan cselekszik Szakasits Árpád és az ő döntésétől tette függővé belépését.19 Valentiny nem akart az SZDP sorsáról határozni pártja vezetőségének döntése előtt, mindenesetre az egy munkáspárt koncepciójával és szervezésével nem értett egyet, ezért várakozó álláspontra helyezkedett. Szlusni József, a nyomdász szakszer­ vezet helyi csoportjának vezetője is felettese, Galló Ernő döntésétől tette függővé a pártba való belépését.20 Természetesen rajtuk kívül még több volt szociáldemokrata sem lépett be az egységesnek induló munkáspártba. A legális kommunista párt ténylegesen október 18-án alakult meg, öttagú veze­ tőségét pedig másnap alakította meg.21 A párttal kapcsolatos említett problémák —• több pártalakítási kísérlet is történt — a demokratikus összefogás és a pártok viszo­ nyának értelmezése körüli bizonytalanság is egyik oka lehetett annak, hogy a nagy lendülettel meginduló tevékenység csak egy hét múlva jutott el a párt megalakulásáig, és a szakszervezetek, valamint az első üzemi tanács létrehozása is hamarabb történt meg, mint a legfontosabb szervezeté, a legális munkáspárté. A szakszervezetek és az üzemi tanács vonatkozásában ugyanis világossá vált, hogy egységes munkásszerveze­ tek lesznek, akár egy pártja lesz a munkásosztálynak, akár fennmarad két pártra osztottsága. A Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakítását célzó tevékenységet biztosítja az is, hogy az alakításban résztvevő vezetők ígéretet tettek arra, hogy szak­ májuk szervezett munkásait beléptetik a kommunista pártba.22 Ezt bizonyítja és az adott kérdésben a kiforratlanságot tanúsítja, hogy a Szegedi Kenderfonó RT üzemi tanácsa október 20-án azt is feladatként jelölte meg, „hogy az üzem valamennyi alkal­ mazottjának a szakcsoportjába való tömörítése, valamint azoknak a kommunista pártba való politikai beszervezése” történjen meg.23 Ezek a célkitűzések természetesen nem valósulhattak meg. A nyomdász szakszervezetből például a kommunista pártba azonnal belépő Farkas Istvánnak és Koncz Lászlónak egyetlen embert sem sikerült a pártba beszervezni.24 Az első hónapban tehát a KMP szervezése és ennek meg­ felelően a volt szociáldemokratáknak is az egységes munkáspártként működő kommu­ nista pártba való beszervezése volt a célkitűzés. Az elsőként talpraálló kommunista párt Szegeden az október 18-án meginduló „Szegedi Népakarat” hasábjain és az október 18-i szakszervezeti nagygyűlésen egy­ aránt, a magyar társadalom újraindulása érdekében széles körű, nemzeti összefogást hirdetett meg. Ez megfelelt az MKP programjának. „Össze kell hogy fogjanak a pár­ tok, egyházak, társadalmi egyesületek”, vagyis minden társadalmi réteg képviselői,

18 19 20 21 22

D énes L eó, Szeged felszabadulás utáni első kommunista polgármestere szóbeli közlése. F arkas I stván szóbeli közlése. F arkas I stván szóbeli közlése. G aál E ndre : i. m. F arkas I stván szóbeli közlése.

23 Jegyzőkönyvi kivonat a Szegedi Kenderfonógyár RT üzemi tanácsának 1944. október hó 20-án tartott ülésének jegyzőkönyvéből. In: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért 1944—1948. Táncsics, 1966. 155. 1. 24 F arkas I stván szóbeli közlése.

202

beleértve a gyárost és a földbirtokost is.23 A párt első felhívása azt hangoztatta, hogy a kommunisták a szabadság, a demokrácia ügyét, a magyar nép földhözjuttatását kívánják szolgálni.2526 A nagygyűlés is szabad és független Magyarországért szállt síkra. Ezen a nagygyűlésen kommunisták, szociáldemokraták, kisgazdák, keresztény­ pártiak vettek részt. A helyi kommunisták politikai elképzelései azonban nem min­ denben feleltek meg az MKP politikai irányvonalának, amint azt az 1944. november 19-i szegedi programvita, a kommunista lap megjelentetése és annak cikkei is bizo­ nyítják. Bizonyos ellentmondások, helytelen elképzelések, álláspontok a szocializ­ mus, a proletárdiktatúra közeli megvalósításáról és ennek megfelelően a munkás­ egységről és annak formájáról léteztek. A „Szegedi Népakarat” irányvonalát úgy határozták meg, hogy az „a magyar dolgozók szócsöve és szószólója kíván lenni és közelebb akar jutni a szocializmus megvalósításához”, és vállalja a szocialista társadalmat is.27 Október 20-án pedig Kommunista Ifjúsági Szövetséget hoztak létre. Az első időszak egyik jelentős dokumentuma a munkásegység vonatkozásában a Szegeden tartózkodó ún. budapesti csoport állásfoglalása volt. Hangsúlyozták: ,,egyik napról a másikra megteremtődött az egységes munkásmozgalom,... ezt termé­ szetes és pozitív megnyilvánulásnak tartják, mert ezután már nem ütheti fel fejét a régi szellem, az egységes mozgalom kell!” Ezt az állásfoglalást őszinte szocialista megnyilvánulásként üdvözölte a „Szegedi Népakarat” a szegedi kommunisták ne­ vében.28 Az egységes munkáspárt megteremtésére törekvést jelzi Gombkötő Péter­ nek, a KMP szegedi csoportja titkárának 1944. november 9-i beszámolója is, amely­ ben kijelentette, hogy „a legális és illegális mozgalom munkássága összekerült.”29 A felszabadulás utáni első hónapot tehát az jellemezte, hogy a szegedi kommu­ nisták általánosságban elismerik a demokratikus összefogást, és ezen belül a mun­ kásegységet. Gyakorlatilag a szegedi munkásmozgalom mind politikai, mind szakszervezeti vonalon az egység jegyében, egységes mozgalom keretében szerveződött újjá. Szegeden azonban a kommunista párt keretében teremtették meg az egységes munkásmozgalmat, szervezeti egységet hoztak létre, túlmentek a népfrontpolitikán, a munkáspártok akcióegységpolitikáján, az együttműködés akcióegységformáján. Ebből következően az SZDP-ről, annak újjászervezéséről és így a két párt közötti együttműködésről 1944 november elejéig nincs szó. Azt a tényt, hogy az elsőként felszabadult Tiszántúlon a kezdeti időszakban sajátos társadalmi-politikai fejlődés indult meg, a kommunista párt kizárólagos té­ nyező volt — különösen a munkásmozgalmon belül —, az SZDP pedig bizony­ talansága, félelme és a kommunisták balos, szociáldemokrataellenes megnyilvánulá­ sai miatt nem szerveződött újjá, általában negatívan szoktuk emlegetni, bíráljuk. A jogos bírálat mellett azonban feltétlenül rá kell mutatni arra, hogy önmagában azt, hogy egyetlen munkáspárt alakult, nem lehet csak bizonytalanságnak, vagy balos megnyilvánulásnak tekinteni. A balosság mellett tükröződött ebben a kommunisták és szociáldemokraták felszabadulás előtti együttműködése, akcióegysége következ­ tében beállott fejlődés, a munkásmozgalom és a munkástömegek balratolódása, az egyre erősödő egységtörekvés, a Tanácsköztársaság hagyománya, valamint a kom­ munisták, a Szovjetunió megnövekedett tekintélye és a szociáldemokraták politi­ 25 Szegedi Népakarat, 1944. október 18. 26 Uo. 1944. október 19. 27 Uo. 1944. október 24., 1944. október 27. 28 Uo. 1944. október 27. 29 MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága Archívuma, 18/1. Közli: Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből 1944—45. 100. 1.

203

kájából való kiábrándulás is. Ezt bizonyítja, hogy a volt szociáldemokraták közül sokan a felszabadulás után azonnal a kommunista pártba léptek be, és ez nemcsak a KM P szegedi csoportjának balossága miatt történt, hanem azért is, mert ezek a té­ nyezők is hatottak, és az MKP-t tartották a szegedi munkásmozgalom harcos ha­ gyományai folytatójának.30 A helyzet a munkásegység kérdésében is csak november 5-e után változott meg, amikor az M KP Külföldi Bizottsága tagjainak Szegedre érkezésével, a nemzeti összefogás és a munkásegység elméleti-politikai kérdései és szervezeti keretei is vi­ lágossá váltak. November 7-én Gerő Ernő nagygyűlésen ismerteti a demokratikus összefogás, a párt népfrontpolitikájának kérdéseit. Tisztázódott, hogy szükség lesz a többi demokratikus pártra, köztük a Szociáldemokrata Pártra is. Ezután megindul­ nak az erőfeszítések a többi demokratikus párt, köztük az SZDP létrehozására. A hely­ zet megváltozását és a szegedi kommunistáknak a Szociáldemokrata Párttal szembeni megváltozott politikáját jelezte a Délmagyarország c. lap november 19-i megindu­ lása és cikkei is. Ez a lap a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front (továbbiakban M NFF) lapjaként jelent meg, bár az SZDP nem szerepelt alapítói között, többek között azért sem, mivel ekkorra még nem szerveződött újjá. Ez azonban nem jelen­ tett problémát, a lap közölte az SZDP párthirdetéseit és eszmeileg-politikailag is se­ gítette az SZDP újjászervezését. November elejétől már folyt az SZDP újjászerve­ zése, a volt szociáldemokraták mozgolódása. Tisztázódott, hogy az SZDP-nek ko­ moly gyökerei vannak a városban és jövőjük a magyar politikai életben elvitatha­ tatlan.31 Mindezek alapján a szegedi kommunisták is november elejétől már kezdeményez­ ték és elősegítették testvérpártjuk szervezését, abbahagyták a volt szociáldemokraták­ nak az MKP-be való beszervezését. November 8-án Gombkötő Péter — az MKP szegedi szervezetének titkára — személyesen felkereste dr. Valentiny Ágostont, Vörös Józsefet és több olyan szociáldemokratát, akik nem léptek be a kommunista pártba — és tagjai voltak a felszabadulás előtti utolsó SZDP-vezetőségnek —, hogy a párt meg­ alakulását szorgalmazzák.32 Többeket— így Bernáth Andrást, Engi Istvánt — akik régi baloldali szociáldemokraták (előbbi ugyancsak tagja volt az SZDP VB-nek) és a felszabadulás után a kommunista pártba léptek be az, SZDP újjászervezésére irá­ nyítottak.33 Az SZDP megalakulásának ezt a viszonylagos, de véleményem szerint elég jelentős késését nem lehet csupán a kommunisták részéről egy rövid ideig tartó fent elemzett bizonytalansággal, balossággal és a kommunisták szervezeti egységet is magában foglaló egységtörekvéseivel, a szociáldemokraták átcsábításával és sokkhely­ zetével magyarázni. Kétségtelen egyes proletárdiktatúrára utaló intézkedések, a kommunisták részéről megnyilvánuló bizalmatlanság is okozott stagnálást, tanács­ talanságot a párt újjászervezése körül. Kezdetben a szociáldemokraták sem látták tisztán a változás jellegét, az SZDP szerepét az új viszonyok között. Zavart okozott, kivárásra és passzivitásra ösztönzött az is, hogy nagyon sokan átléptek az MKP-ba. „Szegeden az átlépés olyan méreteket öltött, hogy a helyi szociáldemokrata pártélet

30 K ópiás J ánosné, L engyel M ária , F arkas I stván szóbeli visszaemlékezése.

31 Délmagyarország, 1944. november 26. 32 Vő. G ombkötő P éter beszámolója az M KP Központi Bizottságának, valamint a szegedi, szentesi, hódmezővásárhelyi és makói szervezetek vezetőségeinek együttes ülésén az eddig végzett munkáról és a további feladatokról. MSZMP Cs. m. Biz. Archívum, 18/1. Közli: VDCSMT 1944— 1945. Szeged, 1970. 101. 1. és Délmagyarország, 1945. október 12. 33 D énes L eó , M üller D ezső (az SZDP egyik vezetőségi tagja), P usztai (Pipicz) J ózsef, (az MKP szegedi szervezetének egyik kiemelkedő személyisége) szóbeli közlése.

204

csak néhány ember kezdeményezésére indult meg.”31 De az SZDP megalakulásának késését már nem lehet csupán ezekkel a tényezőkkel magyarázni. Az első hónap bi­ zonytalansága után ugyanis még egy teljes hónapot késett a Szociáldemokrata Párt újjáalakítása. A pártok közül utolsónak jött létre Szegeden az SZDP, annak elle­ nére, hogy jelentős hagyományai voltak a városban. Ez a pártot újjászervezők esz­ mei-politikai arculatát is megvilágítja. Jobboldalinak kikiáltani az SZDP szegedi újjáalakításában résztvevőket túl sommás megállapítás,3435 de nem is a baloldal játszotta a fő szerepet az SZDP szegedi szervezetének újjáalakításában. Az elmon­ dottakat igazolja dr. Valentiny Ágoston magatartása is. Az SZDP szegedi szerve­ zetének felszabadulás előtti elnöke a munkásvezetők óhajára Szeged polgármestere lett. Aktív szerepet vállalt az új rend alapjainak megteremtésében. Ugyanakkor pártja újjászervezésétől még sokáig vonakodott.36 A késésben tehát kétségtelenül szerepet játszott az is, hogy az SZDP körül ekkor elsősorban olyanok bábáskodtak, akik később nem tudtak lépést tartani a fejlődéssel, valamint az ingadozók, centristák. A baloldali Papdi György, az SZDP szegedi szervezetének felszabadulás előtti utolsó titkára csak 1945. április 27-én tért haza. A szegedi szociáldemokrata mozgalom régi harcosai közül mások is — így Bozóki Lajos, dr. Berkes Pál — csak később tértek haza. A Szociáldemokrata Pártot létrehozók kezdeti húzódozását sem lehet azonban egyértelműen jobboldaliságnak, a létjogosultság megtagadásának, a proletárdikta­ túrától való félelemnek, a kommunistákkal való együttműködés megtagadásának tekinteni. Ebben a vonatkozásban is feltétlenül hatott az egységtörekvés, a munkásosztály sok bajt okozó, a fasizmus győzelmét megakadályozni nem tudó megosztott­ ságának a megszüntetése. Bizonyítják ezt olyan tények is, mint például az, hogy Müller Dezső és Bozóki Lajos, az SZDP szegedi szervezetének korábbi vezetőségi tagjai 1945-ben történt visszaérkezésük után meglepődtek azon, hogy továbbra is fennmaradt a két párt szervezeti különállása.37 Bozóki Lajos — nyilvánvalóan abból az internálótábori beszélgetésből kiindulva, amelyben Tombácz Imre, a szegedi munkásmozgalom kiemelkedő vezetője közölte vele, hogy az MKP-ba fog belépni — visszaérkezése után először őt kereste fel az MKP székházában.38 Az ugyancsak később visszatért dr. Berkes Pál, az SZDP YB tagja is csak alapos tájékozódás után maradt az SZDP-ben.39 Az SZDP megalakulása körüli problémáknak még egy tényezőjét említhetjük: központi szerveik, a központi irányítás, a felső kapcsolatok hiányát. Mivel az orszá­ gos, választott vezetőséggel megszakadt a kapcsolat, 1944 végéig nagyfokú öntevékenység és spontaneitás jellemezte a Szociáldemokrata Párt tevékeny­ ségét a felszabadított területeken.40 A helyi szociáldemokrata vezetők a párt és a mozgalom sorsáról nem dönthettek, ugyanakkor a demokratikus nemzeti összefogás és a munkásegységfront szempontjából is fontos lett volna az SZDP állásfoglalása, amit a kommunisták novemberben már sürgettek. Az SZDP szervezeti újjáala­

34 Strassenreiter E rzsébet: A Szociáldemokrata Párt újjászerveződése. PTK. 1971. 3. sz. 6. 1. 35 F ehér I stván : A szegedi munkásság szervezeti helyzete a felszabadulás első éveiben c. ta ­ nulm ányában túlzottan jobboldalinak tekinti az SZDP szegedi szervezete megalapítóit, eltúlozza a jobboldal hatását a párt újjászervezésében. 36 Vö. E rdei F erenc : Újság, népfront, nemzetgyűlés c. visszaemlékezése. In:. VDCSMMT

1944—45. Szeged, 1970. 75. 1. 37 M üller D ezső , Bozóki L ajos (a szegedi SZDP vezetőségi tagja) szóbeli közlése. 38 Bozóki L ajos szóbeli közlése. 39 F arkas I stván szóbeli közlése. 40 Vö. Strassenreiter E rzsébet: i. m. 11. 1.

205

kítása egyébként is más szervezeti elvek alapján történt, mint az MKP-é. Ezek a tényezők is hozzájárultak az újjászervezés körüli nehézségekhez. Ilyenformán csak négy héttel a felszabadulás után, november 9-én zajlott le az első megbeszélés, amelyen az SZDP újjáalakításáról tárgyaltak.41 Novemberben már folyik a párt újjászervezése körüli munka is. Balogh István a „Délmagyarországban” többször felszólította az SZDP-t, hogy csatlakozzon a nemzeti összefogáshoz.42 A párt képviselői a novemberben folyó tárgyalásokon, vagyis az M NFF és annak helyi szervezete, a Szegedi Nemzeti Bizottság megalakításában már résztvettek. A decem­ ber 2-i tárgyaláson, ahol a Szegedi Nemzeti Bizottság megalakult, az MKP két kép­ viselője mellett ott volt Vörös József is, az SZDP képviseletbén.43 A Nemzeti Bi­ zottságban mindkét munkáspárt és a szakszervezetek is 2—2 taggal képviseltették magukat.44 A december 3-i nagygyűlésen dr. Valentiny Ágoston az SZDP nevében a következőket mondotta: „...elismeréssel adózom innen az MKP kiküldötteinek... A szociáldemokrácia a leghűségesebb és legodaadóbb harcosa lesz a népi Magyarország felépítésének.” A szabadság és a demokrácia jegyében, a „régi rendszer bérencei”-nek lehetetlenné tétele jegyében minden volt elvtársat, minden demokrata érzésű polgárt csatlakozásra hívott fel. Hangoztatta, hogy a pártnak történelme van és kitörölhetetlen gyökerei a magyar népben.45 December 5-én jelent meg az SZDP szervező bizottságának közleménye, amely lényegében a párt országos méretű, hivatalos zászlóbontását jelentette. A párt, „amely a magyar munkások, parasztok és kispolgárok első öntudatos ébresztője és összetartó kapcsa volt, egyben hídverő az intellektüellek felé”, a demokrácia alapján állva munkásokat, parasztokat, polgárokat, nőket és ifjakat hív zászlaja alá.46 Az SZDP e két első megnyilatkozása jelzi, hogy a párt elfoglalja helyét a demok­ ratikus újjászületést megvalósító nemzeti összefogásban, a „szociáldemokratizmus” talaján, a népi demokrácia híveként. Megtalálható ezekben a megnyilatkozásokban a párt tradícióira, a kontinuitásra, eszmei és politikai vonalának folytatására való hivatkozás is. Az SZDP szervező munkája Szegeden 1944. december 31-én jutott el addig, hogy a felszabadulás utáni első városi taggyűlését — kb. 220 résztvevővel — megtartsa és városi vezetőségét megválassza.47 Decemberben már működtek egyes kerületi szer­ vezetek is, így a belvárosi, móravárosi, Fodor-telepi szociáldemokrata szervezetek.48 A munkásegység fejlődését azonban már az SZDP tényleges újjáalakítása előtti idő­ szakban is vizsgálhatjuk. A kommunisták kezdeményezték és irányították az M NFF és szegedi bizottsága, a Szegedi Nemzeti Bizottság létrehozását és munkáját, de no­ vember végén már az SZDP szegedi képviselői is intenzíven részt vettek az előmun­

41 PI Arch. 253— 3/43. Idézi: F ehér I stván : A szegedi munkásság szervezeti helyzete a felsza­ badulás első éveiben. Acta Universitatis Szegediensis. Sectió Scientiae Socializmi. Tomus V. Szeged, 1967. 35. 1.

42 A D é lm a g ya ro rszá g november 26-i számának vezércikke szerint az SZDP szervezetileg még nem alakult meg, december 1-i híre szerint viszont már létezik. A két dátum közötti napokban jutot­ tak el tehát az SZDP szervezeti újjáalakításáig. 43 D é lm a g ya ro rszá g , 1944. december 3. 44 A későbbiekben két-két póttagot is delegáltak a pártok a Nemzeti Bizottságba. 45 D é lm a g ya ro rszá g , 1944. december 5. 46 Az MKP és SZDP határozatai 1944—48. 42—43. 1. 47 D é lm a g ya ro rszá g , 1944. december 29. F ehér I stván és Strassenreiter E rzsébet 1944. december 17-re teszi az első taggyűlés és a vezetőségválasztás időpontját. (F ehér I stván : i. m. 35. 1., Strassenreiter E rzsébet : i. m. 9. 1.) Adataink szerint azonban ekkor csak a Fodor-telepi szervezet összejövetele történt meg. Délmagyarország, 1945. december 21. 48 D é lm a g ya ro rszá g , 1945. január 6.

206

kálatokban és a megalakulásban. A Nemzeti Bizottság december 4-én megtartott ülésén együttesen szálltak szembe Balogh Istvánnal, a Szegedi Nemzeti Bizottság kisgazdapárti elnökével, aki az új, nagyrészt kommunista és szociáldemokrata közigazgatási vezetőket le akarta váltatni.49 Ezt közösen sikerült megakadályozni. Nem voltak ellentéteik az önkormányzati testület megalapítását illetően sem. Dr. Valentiny Ágoston és az egyik kommunista nemzeti bizottsági tag egyaránt a városi tanács néven újjáalakítandó önkormányzati szerv progresszív alapon -— vagyis az erőviszo­ nyok alapján ■ — történő megválasztása mellett szállt síkra. Végül ugyan kompro­ misszumos megoldásként — éppen dr. Valentiny Ágoston javaslatára — az egyenlő képviselet elvét fogadták el, de az MKP vezetősége elutasította azt a döntést, aminek értelmében a Nemzeti Bizottság december 12-i ülésén azt megváltoztatták. Ennek alap­ ján az erőviszonyoknak jobban megfelelő pártképviseleti arányokat fogadtak el. Az MKP 15, az SZDP 10, a szakszervezetek pedig 12 helyet kaptak az akkor már tör­ vényhatósági bizottságnak nevezett ideiglenes közigazgatási testületben.50 E bizott­ ság 1944. december 27-i első ülésén dr. Valentiny Ágoston demokratikusnak tartotta a bizottság megválasztását, tehát elfogadta az említett arányokat.51 Említésre méltó, hogy minden felmerülő kérdésben az MKP, az SZDP és a szakszervezetek képviselői azonosan foglaltak állást. Közöttük az Ideiglenes Nemzetgyűlés küldötteinek meg­ választásánál sem merült fel ellentét. Szegeden az MKP 5, az SZDP 3, a szakszerve­ zetek 4 mandátumot kaptak.5253 A termelés megindítása is közös érdeke volt a két pártnak, mindkettő tagjai résztvettek a létrejött üzemi bizottságokban. Az elsőként megalakult üzemi bizott­ ságban, a Szegedi Kenderben, a hét tagból egy lett később az SZDP tagja. Az Újsze­ gedi Kender első üzemi bizottsága csak kommunistákból állott, de később helyet kaptak benne szociáldemokraták is. Az Orion Bőrgyár üzemi bizottságának elnöke szociáldemokrata lett, a bizottságban kommunisták és szociáldemokraták is tevé­ kenykedtek.58 Az egyik legjelentősebb tényező az együttműködés szempontjából az egységes szakszervezeti mozgalom megteremtése volt. A szakszervezeti mozgalom kezdettől a munkásegység legfontosabb terepe. Hogy mennyire fontosnak tartották az egységes szakszervezeteket a munkásmozgalom egysége, az akcióegység szempontjából is, azt jelzi, hogy az 1944. november 21-én a Lemezgyárban tartott szervező, vezetőségvá­ lasztó gyűléssel kapcsolatban hangoztatták: „evvel az üzem mindkét munkáscso­ portja vezetőséget nyert.”54 Mind a szakmai csoportok helyi vezetőségeiben, mind a szegedi mozgalmat irányító Szakszervezeti Bizottságban kommunisták és szociál­ demokraták együtt tevékenykedtek. A 11 tagú Szakszervezeti Bizottságot a december 29-i szakszervezeti összvezetőségi ülésen választották meg. Tagjai közül öten az MKP, négyen az SZDP tagjai voltak.55* 49 MSZMP Cs. m. Biz. Archívuma, 18/23. Közli: VDCSMMT 1944—1945. Szeged, 1970. 267—269. 1. 50 R uszoly J ózsef : A Szegedi Nemzeti Bizottság részvétele a demokratikus államhatalom gyakorlásában. AUSZ Acta Juridica et Politica. Tomus XIII. Szeged, 1966. 51 CsmL. Szeged város Törvényhatósági Bizottságának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek, 1945. 52 Délmagyarország, 1944. december 19. 53 CsmL. Orion Bőrgyár iratai. Vegyes üzemi bizottsági iratok. Szegedi Kenderfonógyár iratai. Üzemi bizottság. 1944—45. 54 Délmagyarország, 1944. november 24. 65 Délmagyarország, 1944. december 31. A Szakszervezeti Bizottság kommunista tagjai Gyólai István, Horváth József, Nagygyörgy Mária, Tombácz Imre, Dr. Viola György. Az SZDP ré­ széről Lavner Sándor, Komáromi István, Olejnyik József és Szabó Lóránt lett a bizottság tagja. Két bizottsági tag egyik munkáspárthoz sem tartozott.

207

Megkezdődött a harc a fasizmus maradványai ellen, a nyilasok, a fasiszták felelősségrevonásáért is. Ez az antifasiszta, demokratikus átalakulás egyik legfontosabb feladata volt. Az antifasiszta harc szükségességében egyetértett a két munkáspárt. Decemberben még együttes és egységes volt a két párt fellépése a fasiszta, jobboldali elemek elleni harc és a gyakorlati rendszabályok tekintetében is. Ugyanakkor itt, ebben a kérdésben eltérő megítélések is jelentkeztek. Az SZDP egyes szegedi veze­ tőinél ugyanis jelentkezett a fasiszták elleni enyhébb rendszabályok alkalmazásának szándéka, a demokrácia elvont, általános, „tiszta”, szociáldemokrata értelmezése. Igaz, dr. Valentiny Ágoston saját hatáskörében hatályon kívül helyezte a zsidótör­ vényeket. A jobboldali politikai bűnösök felelősségrevonására egy pártközi bizott­ ságot javasolt.56 Ugyanilyen értelemben beszélt Gombkötő Péter az MKP szegedi titkára is.57 Dr. Valentiny szerint azonban ez a bizottság csak általános elvek elfoga­ dását végezte volna el. Ä népbíróságok megalakítása, amely a polgári demokrácián túlmutató rendszabály volt — és amelyet az általa kiküldött pártközi bizottság java­ solt — már ütközött az ő város- és országirányító koncepciójával. A reakció elleni harc módszereit illetően kialakult ellentétet mutatnak Szirmai Istvánnak, az MKP délkerületi titkárának 1945. január 10-i levele Gerő Ernőhöz.58 Ebben közölte, hogy dr. Valentiny Ágoston a központi intézkedés hiánya ürügyén a Nemzeti Bizottság január 10-i ülésén meg akarta akadályozni a népbírósági tanácsok felállítását. Ezt azonban — és a népbíróság elleni egyéb támadásokat — sikerült elhárítani és a pár­ tok már ki is nevezték tagjaikat a népbírósági tanácsokba. Dr. Valentiny Ágoston álláspontját egyébként sem lehet teljes mértékben azonosítani a szegedi szociáldemok­ rata állásponttal. A népbíróság felállítását ugyanis a szakszervezetek 1944. december 11-i összvezetőségi ülése követelte —- amelyen szociáldemokraták is résztvettek — és a szakszervezeti munkásság nevében hangoztatták, hogy a szegedi ügyészség fasisz­ tákat felmentő ítéleteinek, a békülékeny szellemnek vessenek véget.59 Ennek értelmé­ ben a Szegedi Nemzeti Bizottság december 12-én egyhangúlag határozta el a népbíró­ ság felállítását. Bizonyos ellentét keletkezett a két párt között az igazoló bizottságok kérdésé­ ben is. Az SZDP egyes szegedi vezetői ugyanis megálltak az elveknél, az MKP szegedi szervezete viszont konkrét, határozott harcot, azonnali intézkedéseket követelt a fasiszták, a reakciósok ellen. A szegedi pártszervezet 1945. január 1-i taggyűlésén a szegedi kommunisták erőteljesen sürgették a városi tisztviselők magatartásának pártközi bizottság által történő felülvizsgálatát. Ennek alapján január 12-én létre­ hozták az öt szegedi igazoló bizottságot. A népbíróságok és igazoló bizottságok létrejöttében, illetve az ezeket létrehozó rendeletek szigorításában nagy szerepet játszottak a szegediek és ezen belül is a két munkáspárt szegedi szervezete a kommunisták kezdeményezésével és irányításával. E bizottságok munkáspárti tagjainak együttműködése az első időszakban igen jó­ nak bizonyult. A negyedik számú igazoló bizottságban Farkas István (MKP) és Kovács István (SZDP) például igen jó együttműködést valósított meg. Biztosították a munkáspárti vélemény érvényesülését a bizottságban.60 Előfordult az igazolási el­ járások során, hogy az SZDP és MKP képviselői együtt tiltakoztak és nem írtak alá egyes igazolásokat, amikor nyilasokat akartak igazolni.61 56 Délmagyarország, 1944. december 7. 57 Uo. 1945. január 6. 58 PI Arch. 274—16/126. 69 Délmagyarország, 1944. december 13. 60 F arkas I stván szóbeli közlése. 61 MSZMP Csm. Biz. Archívuma. SZNB iratai I. Közli: VDCSMMT 1944—1945. Szeged, 1970. 317. 1.

208

A két munkáspárt együttesen biztosította a szakszervezet részvételét a törvényhatósági bizottságban, nemzeti bizottságban és egyéb koalíciós, pártközi bizottságok­ ban. Ebben a kérdésben — ami sok más helyen igen nagy problémát jelentett — Szegeden még vitának sem lehetett helye. Az 1944 októberétől 1944 december végéig, 1945 január elejéig tartó periódus­ ban tehát lényegében már két fázist is megkülönböztethetünk a munkásegység fej­ lődésében. Az egyik az 1944 november elejéig tartó időszak, amikor átmenetileg a munkásmozgalom szervezeti egységének megvalósítása irányába történtek lépések és tulajdonképpen ez meg is valósult, majd az SZDP újjászervezését elindító november 9-i értekezlet utáni időszak. Az alapvető nagypolitikai kérdésekben — demokratikus újjászületés, a politikai élet és egyáltalán az élet megindítása, a közigazgatás megszer­ vezése, antifasiszta harc, stb. — egyetértettek a kommunisták és szociáldemokraták. Az SZDP újjászerveződése után is ezekben a kérdésekben a két párt együttműködése csaknem teljesen zavartalan volt. Ez az egyes konkrét politikai kérdésekben elfog­ lalt álláspontjuk és gyakorlati munkájuk alapján is megállapítható. A kezdeméneyzés a már elemzett országos és helyi körülmények következtében a kommunisták kezé­ ben volt. Az SZDP lemaradását, késését lassan és néha következetlenül, de kezdte behozni. Súlyosabb zavaró momentum, sérelmi politika, paritáskövetelés felmerü­ lésének, egységbontó jobboldali szociáldemokrata tevékenység megjelenésének —apróbb viták ellenére — ebben az időszakban még nincs nyoma. 1945 január közepétől a két munkáspárt együttműködésében új szakasz kezdő­ dött, mivel sor került a viszony országos rendezésére. Ennek nyomán igen gyorsan megteremtette a két párt szegedi szervezete is az együttműködés szervezeti keretét. Ebből a szempontból — és egyáltalán a munkásegység vonatkozásában — kiemel­ kedő jelentősége volt az 1945. február 1-i közös értekezleten elfogadott határozat­ nak.62 Ebben a határozatban az MKP szegedi szervezetének és az SZDP szegedi cso­ portjának vezetői üdvözlik a két párt Központi Vezetőségét abból az alkalomból, hogy megalkották a régen várt és kívánt munkásegységet. Leszögezik, hogy a két párt helyi vezetői mindenben magukévá teszik ezt a megállapodást és megvédik a ma­ gyar proletariátus egységét. A munkáspártok akcióegységét, együttes harcát a de­ mokrácia megvalósításáért az M NFF alappillérének tekintik. Helyi illetőséggel is létrehozták a 3—3 tagú összekötő bizottságot. Ennek tagjai lettek az MKP részéről Gombkötő Péter, Gyólai István és Lakó Antal, az SZDP részéről Vörös József, Bozóki Lajos és Komáromi István. Ez a megállapodás azt jelentette, hogy helyi szinten is már korán és igen gyorsan megvalósult az akcióegység, intézményesítették a már kezdettől meglevő együttes harcot az új, demokratikus Magyarországért. Ennek a gyors megteremtésnek a lehe­ tőségét kétségtelenül a két párt kapcsolatainak felszabadulás óta eltelt fejlődése tá­ masztotta alá, készítette elő. Helyi szinten is kiküszöbölték a felszabadulás előtti test­ vérharc felújulásának lehetőségét és megállapították, hogy fennmaradt a két párt ugyan, de együttműködésre és mindkettő erejére szükség lesz a népi demokratikus forradalom győzelméhez. Mutatta az egyezmény, hogy a fő kérdésekben egyetértés volt Szegeden, és helyben is megvolt az alapja az együtthaladásnak. Ettől kezdve új szakasz kezdődött a két párt szegedi szervezetének együttműködésében is, sokkal szervezettebbé vált a kapcsolat. Ennek a jele volt az, hogy az állandó összekötő bizottságon kívül más formákban is funkcionált az együttműködés. Igen jelentős előremutató lépés volt az a megegye­ zés, hogy a Nemzeti Bizottság ülései előtt előzetes megbeszélés alapján egyeztetik 62 Délmagyarország, 1945. február 4.

209

álláspontjukat.63 Ugyanezt megvalósították a törvényhatósági bizottság ülései előtt is. Március 1-én például a törvényhatósági bizottság munkáspárti és szakszervezeti frakcióinak együttes értekezletén egyeztették álláspontjukat.64 Április 3-án a volt ricsei internáltak — vagyis a két munkáspárt helyi vezetői — találkoztak a munkás­ egység jegyében.65 Jelentős még, hogy már ebben az időszakban •— április 22-én — a két párt és a szakszervezetek közös vezetőségi ülést tartottak.66 A május elsejét elő­ készítő április 24-i demonstráció és május elsejének megünneplése is a munkásegy­ ség jegyében zajlott le Szegeden.67 Más megnyilvánulásai is mutatkoztak 1945 első felében a munkásegységnek. A demokratikus átalakulás minden kérdését össze­ függésbe hozták a munkáspártok együttműködésével. A „M unka” 1945. január 2í-i számában Komócsin Zoltán a földreform követelésével hozta kapcsolatba a mun­ kásegységet. „Lehet ... eltérés, mondjuk pártálláskülönbözet, de a földkérdésben ...a legteljesebb egységet kell létrehoznunk. ... a párttagsági könyvünk nem egy­ forma, de a gazdasági helyzetünk egyezik, tehát a céljaink egyformák.” A földkérdés­ ben Szegeden kommunisták és szociáldemokraták egységesen is léptek fel. A szegedi szakszervezetek lapja, a „M unka” egyébként is igen nagy szerepet játszott a két munkáspárthoz tartozó szakszervezeti tagok közelítésében, összefogá­ sában. Hangsúlyozta a lap: „a két párt összetartása megkívánja a pártok tagjainak egymáshoz való viszonyban való meleg baráti összetartásukat is.” Mérhetetlenül fontosnak tartotta az egységfrontot a demokrácia érdekében. „Az egység gondolatá­ nak át kell hálózni száz és ezer szállal a munkástársadalom minden egyes részét. Ma nem lehet különbség kommunista és szociáldemokrata között, amikor a mun­ kások egységes érdekéről van szó.” Igen jelentős felismerés, hogy éppen a szakszer­ vezetekben kell ennek az egységgondolatnak valósággá kristályosodnia.68 A népi demokratikus forradalom kezdeti időszakában tehát — a kezdeti bizony­ talanság után, amikor az első néhány héten a fejlődés az egységes munkáspárt irányá­ ba haladt — a két munkáspárt szegedi szervezetének együttműködése, a munkás­ egység fejlődése csaknem teljesen zavartalan. Ezt elsősorban az MKP szegedi szer­ vezetének egyértelműen nagyobb politikai súlya, meghatározó befolyása, az SZDP szegedi szervezetének gyengébb volta idézte elő — de nemcsak ez. 1945 elején ugyanis már teljes erővel folyt az SZDP pártszervező munkája is. Februárban már működ­ tek az SZDP belváro si, felsővárosi, móravárosi, rókusi, Fodor-telepi és Somogi-telepi szerveze tei.69 Március 4-én újjáalakult az újszegedi és a szentmihályteleki szervezet is.70 Ugyanebben az időben az MKP belvárosi, alsóvárosi, felsővárosi, móravárosi, rókusi, újszegedi és Somogyi-telepi szervezetei működtek.71 1945 nyarára pedig az SZDP is teljesen kiépült a városban és a felszabadulás előtti szervezeteire, ká­ dereire támaszkodva taglétszáma meg is haladta az MKP tagjainak létszámát, bár po­ litikai befolyása elmaradt tőle. A két párt között jó összhangnak az is az oka, hogy ebben a periódusban antifasiszta, demokratikus feladatok vannak napirenden és az SZDP „ma a demokráciáért, holnap a szocializmusért” programjának első része 63 MSZMP Csm. Biz. Archívuma. 21/6048. Közli: VDCSMMT 1944—1945. Szeged, 1970. 167. 1. 64 D é lm a g ya ro rszá g , 1945. február 28. 65 Munka, 1945. április 8. 66 D élm a g ya ro rszá g , 1945. április 22. 67 Strassenreiter E rzsébet: A két munkáspárt együttműködése a felszabadulás után. PTK, 1973. 2. sz. 65. 1. 68 M u n k a . 1945. február 11. 69 D é lm a g ya ro rszá g , 1945. február 17. 70 Uo. 1945. március 2. 71 Uo. 1945. február 17.

210

lényegében egybeesik az M KP népfrontpolitikájával, annak akkori gyakorlati lépé­ seivel. Az összekötő szálak, az azonosságok és nem az elvi-politikai, gyakorlati különbségek a dominánsak. (Bár az eszközök és módszerek tekintetében már ekkor is voltak eltérések.) Az SZDP úgy értékelte, hogy az MKP közeledett hozzá. A de­ mokrácia és a szocializmus értelmezése, megvalósítása körül majd a következő perió­ dusban, 1945 május elejétől jelentkeznek az ellentétek is. A zavartalan együttműködést elősegítő momentumok közül, meg kell említeni éspedig azt, hogy a két párt ekkor még elsősorban saját szervezeteinek kiépítésével van elfoglalva. Ezt a tevékenységet még nem a másik párt rovására végezte, nem a másik pártból próbált tagokat toborozni. 1945 májusáig az MKP országosan is még csak az első lépéseket tette meg a tömegpárttá válás útján, meglehetősen zárt a szegedi kommunista szervezet is. Mindkét párt a korábban szervezetlenekkel erősí­ tette sorait a régiek mellett, az üzemi szervezkedés, a munkásbázis erősítése is csak a kezdeténél tartott.72 Tehát az a tény, hogy a két párt részben azonos szociális összeté­ telre épül, még nem érezteti negatív hatását tagtoborzási versengésük során. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a város viszonylag korai — október 11-i — felszabadulása következtében az október 15-i fasiszta puccs a városban nem következett be. 1944-ben itt is jelentős jobbratolódási folyamat indult el, a jobboldali, fasiszta politika képviselői azonban jelentős számban eltávoztak Szegedről. Ezek 1945 tavaszán viszont már kezdenek visszaszállingózni és itthon maradt társaikkal együtt — akik, mint fasiszták nem lepleződtek le — kezdenek mozgolódni. Támadást indítanak a Szegedi Nemzeti Bizottság és a szegedi demokratikus rendőrség ellen. A támadás visszaverése a két munkáspárt közös fellépését és harcát kívánta meg, ami meg is történt. A közös feladatok álltak előtérben és az esetleges zavaró momentu­ mok ekkor még háttérbe szorultak. Még egy tényezőt kell megemlíteni a viszonylag zavartalan együttműködés ma­ gyarázataként. A városban ugyanis sem ekkor, sem a megelőző időszakban nem vá­ lasztotta el nagy különbség a kommunistákat és a szociáldemokratákat — legalábbis többségüket —, viszonylag közel álltak egymáshoz, nem voltak éles elvi-politikai vagy személyi ellentétek. Ezt a két párt megalakulása körüli munkálatok, a később visszaérkezők magatartása és a közös megmozdulások bizonyítják. 1945 első hónapjaiban azonban — a megelőző időszaktól eltérően — országo­ san, különösen közép- és alsó szinten mindkét pártban jelentkeznek már zavaró momentumok is a munkáspárti együttműködésben. Ezért a két párt Központi Veze­ tősége április 27-én nyílt levéllel fordult a párttagokhoz és követelte mindkét oldal­ ról az együttműködés javítását.73 Szegeden zavarokat az együttműködésben az emlí­ tett okok következtében még nem észlelhetünk és olyan problémák nem merültek fel — legalábbis 1945 májusáig —, mint amilyenekre a Nyílt Levél utal. Sőt éppen akkor, amikor áprilisban sok helyen kiéleződött a viszony a két párt között, Szegeden a fen­ tebb említett komoly egységmegnyilvánulásoknak lehetünk tanúi. 1945 májusában, azonban már nem volt teljesen zavartalan az együttműködés itt sem, bár ennek ki­ felé még nincsenek jelei. Kezdődik ugyanis az SZDP részéről helyileg is a paritás, a pozíciók, különösen a rendőrségi és szakszervezeti pozíciók átadásának követe­ lése. Lényeges azonban, hogy májusig ezeken a sérelmi ügyeken a két párt az együtt­ működés szükségessége alapján felül tud emelkedni, és a nyilvánosság előtt nem ke­

72 Az MKP üzemi szervezete éppen Szegeden alakult meg 1945 januárjában a Szegedi Ken­ derben. A KB április 5-én határozta el az üzemi szervezés nagyarányú kiterjesztését. Az SZDP-nek korábban nem voltak üzemi szervezetei. Ebben a periódusban kezdi kiépíteni azokat. 73 Az MKP és az SZDP határozatai 1944—48. 77—79. 1.

211

rül szembe egymással a két munkáspárt. A hazatért Papdi György is az együttműkö­ dés szükségességét hangoztatta.74 A Független Kisgazdapárt egységbontó törekvései a pártok — elsősorban a két munkáspárt egységén — kudarcot vallottak Szegeden.7576 Kétségtelen jelei vannak azonban, hogy a szociáldemokrata jobboldal itt is mozgo­ lódik és két kérdésben közös platformra került a polgári erőkkel. Az egyik a kirob­ banás előtt álló Valentiny-kérdés, vagyis a szociáldemokrata igazságügyminiszter megtartása a szegedi polgármesteri pozícióban. A másik a döntően kommunisták­ ból álló rendőrség pártok szerinti összetételének megváltoztatása.78 Májusban egyéb­ ként az MKP is bizonyos mértékben módosította nemzeti egységpolitikáját.77 Ezt követően 1945 júliusában taktikai fordulat következett be az MKP szervező mun­ kájában, a tömegpárttá válás terén és a következő periódusban az MKP erőteljes tagtoborzó kampányt indított az SZDP munkástagjainak soraiban, az MKP-ba való átvitelükért.78 Ezek a jelenségek azonban még csak alárendelten jelentkeztek ebben a periódusban. A kezdeti problémák, speciális fejlődés után tehát — amelyek mint említettem bizonyos pozitív vonásokat is tartalmaztak a munkásegység szempont­ jából — a népi demokratikus forradalom kezdeti időszakában Szegeden a két munkás­ párt együttműködése igen jónak és eredményesnek tekinthető. Ezt különösen akkor állapíthatjuk meg, ha összevetjük a szegedi munkáspárti szervezetek viszonyát a Délkerületi Titkárság területén levő általános helyzettel a két munkáspárt között, nem is beszélve a több más helyen sok esetben súlyosan elmérgesedett viszonyról.79 A két munkáspárt szegedi akcióegysége nagy szerepet játszott helyileg az új élet meg­ indításában, a fasizmus felszámolásában, az új demokratikus közigazgatás kiépítétsében. 1945 nyarán a háború befejezésével, az alapvető antifasiszta, demokratikus fel­ adatok megoldódásával a népi demokratikus átalakulás új szakasza kezdett kibon­ takozni, új feladatok merültek fel. A feléledt reakció is támadásba lendült az elért vív­ mányok ellen, az osztályszövetség baloldala, elsősorban az MKP és a munkásegy­ ség ellen. A politikai életben erőteljes polarizáció indult meg a „hogyan tovább?” kérdése körül, mind a pártok között, mind pedig egyes pártokon belül. A forrada­ lom logikájából következett, hogy az elért eredmények megvédése is csak további lépésekkel, a forradalom továbbfejlesztésével volt lehetséges. Az MKP májusi konfe­ renciája legfőbb feladatként az újjáépítést, valamint a munkásosztály súlyának nö­ velését tűzte ki, változatlanul a nemzeti összefogás keretein belül, fokozatosan meg­ valósítva, és határozottabban hangsúlyozva a forradalom népi jellegét. Kiemelkedő jelentőséget tulajdonított — éppen e célok elérése érdekében — a párt erősítésének is. A konferencia határozata kiemelte, hogy a párt „mélyítse el és szilárdítsa meg a munkásegységfrontot, a szociáldemokrata párttal való szoros együttműködést, a két munkáspárt április 27-i Nyílt Levelének szellemében és utasítson el minden kísérletet, amely ennek az egységnek megbontására irányul” .80 A megjelölt központi feladatot, az újjáépítést, a szilárd munkásegység jegyében tartotta megvalósíthatónak, és ez a cél alkalmas is volt az adott pillanatban a két párt tömegeinek közelítésére. A konfe­ rencia óriási vívmányként üdvözölte és megerősítette a szakszervezetekben megvaló74 MSZMP Cs. m. Biz. Archívuma. 21/6010. Közli: VDCSMMT 1944—45. Szeged, 1970. 193. 1. 75 PI Arch. 274—16/126. 76 MSZMP Cs. m. Biz. Archívuma. 21/6010. Közli: VDCSMMT 1944—45. Szeged, 1970. 194. 1. 77 B alogh S án do r : i. m. 37. 1. 78 Strassenreiter E rzsébet: i. m. 73. 1.

79 Az elmérgesedett viszonyra lásd PI Arch. 274—16/88., 274—16/126., 274—16/177. 80 Az MKP és SZDP határozatai 1944— 1948. 82. 1.

212

suit munkásegységet, kommunisták és szociáldemokraták szoros együttműködését a munkásság legfontosabb tömegszervezetében. Élesen elutasította a mindkét oldalról néhol jelentkező „különállási” kísérleteket. Ugyanakkor az MKP vezetőinek egyes állásfoglalásai is okoztak zavarokat az együttműködésben. Rákosi Mátyás 1945. május 17-i beszédében pl. az együttműködésben a „jó középút mellett” foglalt állást, természetesnek tartotta a súrlódásokat a vezetésben és alsó szinteken egyaránt, a túl jó viszonyt is hibának tartotta.81 1945 májusában az SZDP is kidolgozta az új helyzetnek megfelelő politikai irány­ vonalát. Ekkor és az augusztusban lezajlott XXXIV. kongresszuson is a párt a köz­ vetlen politikai feladatokat helyesen, lényegében az MKP-val egyező módon hatá­ rozta meg. Nagy jelentőségű volt a munkásegység szempontjából, hogy a két mun­ káspárt szoros együttműködését megerősítették, fenn kívánták tartani. Az SZDP-ben a két munkáspárt együttműködését elsősorban az veszélyeztette, hogy a párt jobb­ oldala — amely már az előző időszakban sem nézte jó szemmel a párt balra toló­ dását, munkásegységfront-politikáját, az MKP térnyerését és vezető szerepét az együttműködésben, kezdett határozottabb formát ölteni. Peyer Károly hazatérése, az Angol Munkáspárt választási győzelme, a belpolitikai harcok, a Kéthly—Szeder vonal fellépése az SZDP-n belül is polarizált. Nyíltan azonban a XXXIV. kongreszszuson sem lépett fel a jobboldal. Ez a kongresszus teljesen a baloldal irányításával zajlott le, de már kulisszák mögötti harcban született kompromisszum alapján.8283 A jobboldal minden erőfeszítése ellenére nem tudta megakadályozni a budapesti választások közös listáját sem. Az említett tényezők a vidéki politikai életben, a helyi pártszervezetekben is éreztették hatásukat. Szegeden is felgyorsult a polarizálódás, egyre élesebben és nyíl­ tabban lépett fel a reakció, az itt az átlagosnál is jobboldalibb Független Kisgazdapárt vezetésével. Az M NFF pártjai közötti együttműködésben éles ellentétek mutat­ koztak és az addig igen jó munkáspárti együttműködés falán is megjelentek az első repedések. Az alapvető tényező azonban Szegeden most is az együttműködés volt, ellentét­ ben több helységgel, ahol az együttműködés már ebben a kezdeti időszakban is gyakran lehetetlenné vált. Különösen az újjáépítésben való közös részvételben nyil­ vánult meg és funkcionált az együttműködés a két párt szegedi szervezetei és tagjai között. Kommunista kezdeményezésre a két munkáspárt és a szakszervezetek vezetői­ nek június 22-i együttes ülésén közös újjáépítési bizottság megalakítását határozták el.88 A kilenc tagú bizottság id. Komócsin Mihály vezetésével néhány nap múlva meg is tartotta alakuló ülését és megkezdte működését. Egységesen foglaltak állást a Tör­ vényhatósági Bizottság július 11-i ülésén az FKP reakciós vezetőjével, Nagyiván Já­ nossal szemben.84 Az erősödő reakció elleni fellépés érdekében a szegedi kommunis­ ták erőteljesen hangoztatták a munkásegység szükségességét. Komócsin Zoltán július 16-án kijelentette: „Az MKP és az SZDP együttműködése a legbiztosabb záloga an­ nak, hogy a reakció csődöt mond”, és a két munkáspárt zászlaja alatti tömörülésre szólított fel.85 Ugyanakkor Keresztes Mihály, az MKP délkerületi titkára teljes jog­ gal és helyesen hangsúlyozta azt is, hogy eddig különleges feltételeket szabtak a pártba való belépésnél, most nyitásra van szükség és az MKP minden becsületes, jószándékú 81 Strassenreiter E rzsébet : A két m unkáspárt együttműködése a felszabadulás után. PTK. 1973. 2. sz. 70. 1. 82 Vö. Sán th a I lona : A munkásegység fejlődése a felszabadulás után In.: Húsz év Kossuth,. 1964. 406—407. 1. 83 Délmagyarország, 1945. június 28. 84 CsmL. Szeged város Törvényhatósági Bizottságának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek. 1945.. 85 Délmagyarország, 1945. július 18.

213

'

embert szívesen lát.86 Ez jelezte a kommunista pártszervező munka taktikájának meg­ változását, és egyben azt is, hogy az MKP nem mond le és nem is mondhat le arról, hogy vezető erő legyen a Függetlenségi Frontban és a munkásegységfrontban egy­ aránt. Ez a vezető szerep — amelynek biztosítása a pártérdeken túl, osztály- és nem­ zeti érdek is volt — pedig attól is függött, hogy a párt szervezeti erejét, létszámát tekintve tudja-e elméleti-politikai fölényét, tömegekre gyakorolt hatását realizálni, különös tekintettel a közelgő választásokra. Ezért a párt is széles körű tagtoborzást indított, szélesítette tömegbázisát, mert az a veszély fenyegette, hogy a többi demok­ ratikus párt — köztük az SZDP is — szervezeti szempontból olyan előnyre tesz szert, amelyet a kommunista párt centralizáltsága, szervezettsége sem tudott volna ellen­ súlyozni . A felszabadulás utáni demokratikus fejlődésre már lehetett alapozni a tag­ toborzásnál — különösen a korábban felszabadult területeken —-, így Szegeden is. Természetesen ez a nyitás ideiglenesen nehézségekhez, az új párttagok nem kellő eszmei-politikai felkészültsége következtében bizonyos felhíguláshoz, káderproblé­ mákhoz vezetett, főleg alsóbb szinteken. Ez azonban szükségszerű lépés volt, és különösen Szegeden volt erre szükség, a város fentebb elemzett ellentmondásos tár­ sadalmi struktúrája miatt. Ugyanakkor — éppen ezért — üzemi, kerületi és főleg falusi, tanyai szinten sok probléma adódott a vezetők nem kellő felkészültsége miatt az első időszakban. Az említett szervezési változás szükségességét a két munkáspárt szegedi szerve­ zeti helyzetének, létszámának alakulása is aláhúzta, indokolta. Az MKP-nak 1945 júniusában a városban 8 alapszervezete, a külterületeken 13, a környező falvakban 11 szervezete működött, 6 helyen pedig folyt a szervezés. Az MKP szegedi szervezeté­ nek 1945 szeptemberében körülbelül 4000 tagja volt, annak ellenére, hogy csak egy pár szavas belépési nyilatkozatot kellett kitöltenie a belépőknek.87 Ez a taglétszám is már nagyarányú tagtoborzás eredménye volt. A választási agitáció következtében a pártszervezet tagjainak létszáma novemberre 5600 főre emelkedett.88 Abszolút érte­ lemben ez óriási fejlődés, hatalmas eredmény a felszabadulás óta eltelt alig egy éves periódust tekintve. Ha azonban figyelembe vesszük a város lakosainak számát, vala­ mint azt, hogy a párt döntő befolyással rendelkezett a város gazdasági, politikai életének irányításában, — és ez szervezeti vonatkozásban nem mutatkozott meg — akkor valóban kevés ez a létszám, amint arra az MKP KV Szervezési Osztályának instruktorai is rámutattak.89 Különösen kevésnek tűnik a tagok száma, ha összeha­ sonlítjuk az SZDP szegedi szervezetének létszámával, amely jóval kevesebbet tett a felszabadulás után, csak „reagáló” párt volt, és mégis az ebben a periódusban elkez­ dett nagyarányú pártszervező, tagtoborzó munkájának eredményeképpen 1945 október elején taglétszáma már 6000 fő.90 1945 júniusában a városban 8, a külterü­ leten 13, a környező falvakban 11 SZDP alapszervezet működött, 6 helységben pedig folyt a szervező munka.91 Egy 1945. augusztus 10-i beszámoló szerint Szegeden az SZDP-nek nyolc belterületi és 29 külterületi (községi, tanyai szervezete volt.92 Erről az időszakról még nem állnak rendelkezésünkre részletes rétegstatisztikák a két párt szociális összetételéről. Azt azonban egyértelműen megállapíthatjuk, hogy az MKP szegedi szervezetében az alapvető meghatározó munkásság mellett viszonylag 86 Uo. 87 PI Arch. 274—16/88. 88 MSZMP Cs. m. Biz. Archívuma 2/5/48. 89 PI Arch. 274— 16/88. 90 PI Arch. 253—3/43. 91 Az adatokat közli Strassenreiter E rzsébet: A z SZDP újjászerveződése (1944 október— 1945 július) PTK, 1971. 3. sz. 40. 1. 92 Szegedi N ép sza va , 1945. augusztus 11. 214

nagy, az átlagosnál nagyobb az értelmiségi-alkalmazotti réteg aránya. Ez a város már többször emlitett specifikumaiból adódott, és így mindenképpen túlzó az az instruktori jelentés, amely azt bírálja, hogy „gyökereinket nem a szegedi munkások, parasz­ tok, hanem a nyárspolgárok közé eresztettük” .93 A szegedi szervezet fő osztaga, fő bázisa ugyanis az ipari munkásság volt, az említett jelenség ellenére. A szegedi munkásság nagy számban sorakozott fel az SZDP mögé is, és az osztályon belül a kommunisták nem voltak fölényben, ellenkezőleg létszámban le is maradtak az SZDP mögött. Nagyobb mértékben jellemezte a felhígulás, az átrétegződés a Szo­ ciáldemokrata Pártot. Már ebben az időszakban is nagyobb számban léptek be oda az értelmiségi, alkalmazotti, és a kispolgári- és középrétegek.94 A párt Szegeden nagy létszámú orvos-, mérnök-, pedagógus-, pénzügyi-, tisztviselő-, közalkalmazott és magánalkalmazott csoportot hozott létre, majd 1945 végén kisiparos-kiskereskedő csoportot is. A vasutas és postás szakmában is a szociáldemokraták voltak többség­ ben. Az értelmiség, de különösen az alkalmazotti-tisztviselői rétegek között az SZDP lényegesen nagyobb befolyással rendelkezett. Meg kell jegyezni, hogy az üzemi lét­ számot tekintve is fölényben volt ekkor az SZDP, de ebben az üzemi tisztviselők és alkalmazottak is benne voltak, tehát az üzemi létszám nem felelt meg teljesen a két párt erőviszonyának a munkásosztály körében. A parasztság vonatkozásában pedig egyértelmű volt Szegeden is a két munkáspárt közül az MKP hegemóniája, annál is inkább, mert Szegeden a Nemzeti Parasztpárt gyengébb, így a parasztság baloldali, radikális elemei is az MKP-ben tömörültek. A két munkáspárt együttműködését városi szinten bizonyítja, hogy előzetes megegyezéssel oldotta meg „demokratikus szellemben” a városházi státuszok rende­ zését. Megegyeztek, hogy a lemondott kommunista főispán, Karácsonyi Ferenc helyett szociáldemokratát választanak meg, a polgármester a kommunista Dénes Leó, helyettese a szociáldemokrata dr. Antalffy György lesz.95 Igaz, a főispán személyé­ ben már volt vita, az MKP a baloldali Papdi Györgyöt kívánta főispánnak és ez irányban nyomást is próbált gyakorolni. Az SZDP azonban — nyilvánvalóan párt­ érdekből, Papdinak pártvonalon tartása miatt —- a tőle jobbra álló Vörös Józsefet jelölte és választatta meg. A munkások között nagy befolyással rendelkező Papdi György közigazgatási területre való kerülése ugyanis a pártmunka és a pártszerve­ zés visszaesésével járt volna. Az 1945. augusztus 14-i pártközi értekezletre közös állás­ pontot alakítottak ki, megegyeztek abban, hogy egyenlő számban lesznek a közigazgatás vezető posztjain kommunisták és szociáldemokraták, mégpedig 3—3 fő.96 A helyi szakszervezet vezetőségében, a Szakszervezeti Bizottságban továbbra is az együttműködés volt a meghatározó tényező. Ezt a testületet 1945. augusztus 27-én újraválasztották. Az új vezetőségbe 4 kommunista és 3 szociáldemokrata került.97 A legalsóbb szinteken, az egyes szakszervezetekben, kerületekben, üzemekben is voltak jelei a jó együttműködésnek ekkor. Ezek nem függetlenek a központi döntések­ től, amelyek ebben az időben az együttműködés érdekében születtek. Augusztus 12-én a két párt Somogyi-telepi szervezete közös nagygyűlést tartott a munkásegység jel­ 93 PI Arch. 274—16/88. 94 Vö. Strassenreiter E rzsébet: A z SZDP úijászerveződése (1944 október—1945 július) PTK, 1971. 3. sz. 44. 1. és B alogh Sándor : Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945—47. Kossuth, 1975. 22. 1. 95 D é lm a g ya ro rszá g , 1945. július 20. S z e g e d i N é p sza v a , 1945. július 20. D énes L eó szóbeli köz­ lése. 96 S ze g e d i N ép sza va , 1945. augusztus 26. 97 A Szakszervezeti Bizottság tagjai: Horváth József, Koncz László, Farkas István és Tombácz Imre az MKP részéről, Bernáth András, Lavner Sándor és Szappanos Lajos az SZDP részéről. Berényi Árpád a Nemzeti Parasztpárt tagja volt. D é lm a g ya ro rszá g , 1945. augusztus 29.

215

szava jegyében.98 Mind a kommunista, mind a szociáldemokrata pártnapokon az augusztus—szeptemberi időszakban az egység, az együttműködés melletti kiállások domináltak. Ezeken a pártnapokon a másik munkáspárt tagjai is résztvettek. Augusz­ tus 21-én Somogyi-telepen közös pártnapot is rendeztek, ami nagyon pozitív, előre­ m utató jelenség volt ebben az időszakban.99 Az SZDP-ben, a május-júniusi, a munkásegységről folytatott belső viták után ismét felerősödött az egység hangja, ami az SZDP Országos Vezetőségének július 5-i ülésével, a párt XXXIV. Kongresszusának előkészítésével és magával a kong­ resszussal volt összefüggésben. A július 5-i ülésen megállapították: „... mindkét párt elszánta magát arra, hogy az együttműködés gondolatának a mozgalom minden területén érvényt szerez, a vidéken éppúgy, mint a fővárosban és környékén, a poli­ tikai élet területén csakúgy, mint az üzemekben.”100 A kongresszus pedig egyértelművé tette és kongresszusi határozattá emelte, megszilárdította a két munkáspárt együtt­ működését. Augusztus 17-én Szeged munkássága is nagygyűlésen követelte a fekete­ piac letörését és az általános munkakötelezettséget, a munkásegység jegyében. Bernáth András, az SZDP szónoka hangoztatta: „A két munkáspártnak elöl kell járnia a reakció elleni harcban.”101 A szegedi munkásmozgalom mérvadó régi fellegvárában, a Szegedi Kenderben — ha volt is vita — a két párt közötti viszony normális, „hig­ gadt, nyugodt hangon, tárgyilagosan” vitatják meg és oldják meg a felmerülő nézeteltéréseket.102 A munkásegység megerősítése érdekében találkoztak ismét szeptem­ ber 1-én a volt ricsei internáltak.103 Ezen a találkozón Tombácz Imre figyelmeztette mindkét pártot, hogy ne egymás gyengítésére, hanem a reakció elleni harc erősítésére fordítsanak figyelmet. Ehhez a megállapításhoz az SZDP nevében Vörös József csat­ lakozott és ígéretet tett a munkásegység erősítésére. Az MKP szegedi szervezete ebben a periódusban is nagy erőfeszítéseket tett az együttműködés eszmei-politikai, stratégiai-taktikai jelentőségének megindoklására, a munkásegység gyakorlati megvalósítására, a minél szorosabb összefogásra. A vá­ lasztási előkészületeket is a munkásegységnek rendelte alá, mindent megtett a buda­ pesti választások előtt is a közös választási lista érdekében. A szegedi dolgozók párt­ különbség nélkül, együttesen, sorra állást foglaltak a közös lista mellett. így határoz­ tak a szegedi építőmunkások, ruházati munkások, malomipari-, bőripari munkások, az Orion Bőrgyár, a Szegedi Kender, az Újszegedi Kender és a Dohánygyár munká­ sai.104 Ezek az állásfoglalások a szegedi munkásegység fejlődésének kiemelkedő meg­ nyilvánulásai voltak. Ugyanakkor az MKP szegedi szervezetében is jelentkeznek olyan tényezők, amelyek gátolják a munkáspárti együttműködést. Az SZDP ügyeibe történő beavatkozás, diktatórikus módszerek alkalmazása, a vezető szerepre való törekvés, féltékenység, bizalmatlanság miatt nem mindig egyértelmű az MKP szegedi szervezetének munkásegységfront-politikája sem. Még kevésbé volt egyértelmű ekkor már az SZDP szegedi szervezetének állás­ pontja és politikája. Kétségtelen tények mutatták, hogy a párt jobboldala itt is moz­ golódott, nyíltan is színre lépett, és egyes szociáldemokraták egyre inkább szembeke­ rültek a demokratikus fejlődéssel, nem tudták tovább követni a politikai fejlődést, a párton belüli és a tömegek között megnyilvánuló balratolódást. Egyesek elvi, má­ sok politikai, személyi okokból szembefordultak a balra tartó politikai fejlődéssel, 98 Délmagyarország, 1945. augusztus 15. 99 Szegedi Népszava, 1945. augusztus 22. 100 Az MKP és az SZDP határozatai 1944—48. 95. 1. 101 Szegedi Népszava, 1945. augusztus 18. 102 Délmagyarország, 1945. augusztus 5. 103 Uo. 1945. szeptember 4. 104 Uo. 1945. szeptember 29., október 3., október 6., október 9.

216

a balra tartó SZDP-vel és a kommunista párttal való együttműködéssel is. Ezek a jelenségek természetesen negatívan hatottak a két párt együttműködésére is, bár a Sze­ geden kialakult normális, jó viszonyt döntően nem tudták megváltoztatni, nyílt ellen­ ségeskedéssé változtatni. A két munkáspárt együttműködésének alakulása szempontjából lényeges állo­ más, hogy 1945. június 19-én megjelent a Szegedi Népszava, az SZDP szegedi szer­ vezetének lapja. A Délmagyarország — amely ekkor még nem önálló kommunista lapként, hanem az M NFF lapjaként jelent meg — új fegyvertársként köszöntötte a Szegedi Népszavát.105 Szirmai István 1945. április 8-i a Központi Vezetőséghez kül­ dött levelében viszont egységbontásként értékelte a lapalapítást.106 Az SZDP azzal indokolta az önálló pártlap megjelentetését, hogy egyre nehezebbé vált a közös lap kiadása, nézeteltérések adódtak a lap szerkesztése, irányvonala körül, és az SZDP formálisan nem szerepelt a Délmagyarország alapítói között, miközben az SZDP és az MKP szoros összefogásának, a munkásegységfrontnak a jelentősége egyre nőtt. Az önálló szociáldemokrata pártlap létrehozását az is motiválta, hogy a Délmagyar­ ország tulajdonképpen kommunista pártlap volt, és ezt sérelmezte az SZDP. Szer­ kesztőként Magyar Lászlót akarták megnyerni, akivel szemben a kommunista párt­ nak komoly fenntartásai voltak. így tulajdonképpen az első pártlapot az SZDP hozta létre Szegeden, mivel a Délmagyarország formálisan csak egy hónappal ké­ sőbb, 1945. július 24-én alakult át az MKP szegedi szervezetének lapjává. A Szegedi Népszavát főszerkesztőként dr. Valentiny Ágoston jegyezte, szerkesztője pedig az említett Magyar László lett. A lap irányvonalát a főszerkesztő jobboldali beállított­ sága már jelezte — annak ellenére, hogy ez csak névleges tisztsége volt —, de a szer­ kesztő Magyar László is csak ekkor lépett be a Szociáldemokrata Pártba.107108A két pártlap megjelenése önmagában is a nyílt polémia lehetőségét hordozta magában és a politikai fejlődés később ezt a lehetőséget realizálta is. Hiába üdvözölte Tombácz Imre az MKP szegedi titkára a „kommunista Délmagyarország”-ot köszöntő üzene­ tében a testvérpártot és hangoztatta a legőszintébb barátságot az SZDP-vel, néhány nap múlva kirobbant sajtópolémia formájában az első nyílt vita a két párt szegedi szervezete között. Az SZDP önálló lapalapítását mindezek ellenére sem lehet egységbontó kísér­ letként értékelni. Az MKP szegedi szervezete ugyan igyekezett az együttműködést fejleszteni, de ugyanakkor az együttműködésen belül vezető, hegemón szerepre tört. A Délmagyarország de facto valóban kommunista lap volt, és ez problémákat okozott. Bizonyos ideológiai különbség is megfigyelhető már az SZDP szegedi szerve­ zetén belül. Az egyik pólusnak dr. Valentiny Ágoston adott hangot, többek között a Szegedi Népszavát megindító cikkében is.109 A demokratikus összefogás szükségessé­ gét kihangsúlyozta ugyan, de ezen belül a munkásegységről egyetlen szót sem szólt, a „tiszta szociáldemokrácia” gondolatát emelte ki. Az ő demokráciafelfogása szerint a kommunisták sohasem voltak demokraták. Az SZDP Szentháromság u. 5. (ma Hunyadi János sgt.) alatti székházát felavató ünnepségen július 29-én hangsúlyozta, hogy az új Magyarország, amelyet ezután kell felépíteni, eljut majd a szocialista

105 Uo. 1945. június 21. 106 PI Arch. 274— 16/126. 107 A lap egészen 1948 márciusáig az SZDP szegedi szervezeténél jobboldalibb politikai vonalat képviselt. 108 Délmagyarország, 1945. július 24. 109 Szegedi Népszava, 1945. június 19.

217

államhoz is.110 Nála a „ma a demokráciáért, holnap a szocializmusért” koncepció, a hagyományos „szociáldemokrata szocializmus”-t jelentette. Ezzel szemben Pintér Géza és Simon Béla az SZDP szegedi titkárai, valamint dr. Antalffy György megnyi­ latkozásaiban ha van is eszmei-politikai bizonytalanság, tisztázatlanság, de a „ma a demokráciáért, holnap a szocializmusért” baloldali szociáldemokrata értelmezése mutatkozik meg. Simon Béla ugyanis népi demokráciáról, demokratikus, népi Ma­ gyarország felépítéséről, osztálynélküli szocialista államról beszélt.111 Dr. Antalffy György előadása a szociáldemokráciáról is azt jelzi, hogy a baloldaliak a polgári demokráciánál jóval többet akarnak, ténylegesen — nemcsak szavakban — marxis­ ták, szocialisták. Dr. Antalffy megfogalmazása szerint a szociáldemokrácia az állam és a társadalom igazságos, értelmes emberekhez méltó rendje. Ugyanakkor ezt pontosította is, amikor hozzátette, hogy a politikai hatalmat a munkásság számára kell megszerezni.112 Innen már csak egy lépés választotta el az SZDP balszárnyát a proletárdiktatúra, a demokrácia kommunista értelmezése elfogadásától. Pintér Géza is a kapitalizmus és a polgári demokrácia felszámolásának szükségességéről, a tény­ leges gazdasági, politikai demokrácia, vagyis egy „szociális demokrácia” megvaló­ sításáról beszélt.113 A fejlődés jellegének, szakaszainak bizonyos eklektikus értelme­ zése jellemzi a szegedi SZDP baloldalának ideológiai arculatát. A baloldal említett képviselői azonban — és Papdi György titkár is — hangoztatták és vállalták a kommunista párttal való együttműködést és a munkásegység mindenáron való meg­ őrzésére szólítottak fel. A helyzetet az bonyolította, hogy az SZDP egységesen — az említettek is — a választási küzdelmekben a szociáldemokráciát jelölték meg, mint egyetlen kivezető utat — elsősorban pártpolitikai okokból —, bár az SZDP vezető szerepébe vetett hit ekkor még az osztályharcos szárnyra is hatott. A kommunisták nélküli szerepvállalás realitását azonban nem gondolhatták komolyan. Együttműkö­ dési készségüket így ez nem befolyásolta. Konkrét politikai kérdésekben is megjelentek az első nyílt ellentétek az SZDP szegedi szervezetén belül és az SZDP és az MKP között. Ilyen kérdés volt például a tömegszervezetek egységének kérdése. Az SZDP nem vett részt az ifjúság egységes demokratikus tömegszervezetében, a MADISZ-ban, hanem külön ifjúsági szerve­ zetet hozott létre Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom (SZIM) néven. A szervez­ kedő SZIM és a MADISZ között kiéleződött a viszony az ifjúsági mozgalom egy­ ségének kérdésében. A központ döntése értelmében az SZDP szegedi szervezete nem ismerte el az ifjúság egységszervezetének szükségességét. Ők is azzal az ismert érve­ léssel éltek, miszerint a szocialista, marxista világnézet háttérbe szorulásától félnek a MADISZ-ban és „keveselljük a demokráciát szocialista tartalom nélkül” jelszó­ val indokolták a külön szociáldemokrata ifjúsági szervezet létrehozását.114 Ennek viszont gyökeresen ellentmond, hogy ugyanakkor a SZIM „kitárja kapuit az egész magyar fiatalság számára” .115 Ugyancsak ebben az időszakban hozta létre az SZDP Szegeden nőbizottságát és az egyes szervezetekben önálló nőcsoportjait. Tehát az SZDP is önálló rétegszervezeteket hozott létre. A szegedi MADISZ Központi Vezetősége káros és veszélyes egységbontásnak tartotta a SZIM létrehozását és rámutatott arra, hogy a világnézeti különbség nem lehet akadálya az egységes ifjúsági tömegszervezetnek.116 A SZIM megalakulását 110 Uo. 1945. július 31. 111 Uo. 1945. június 24. 112 Uo. 1945. június 30. 113 Uo. 1945. december 25. 114 Uo. 1945. június 24. 115 Uo. 116 Déhnagyarország, 1945. június 27.

218

azonban nem tudta megakadályozni — ez nem is lett volna helyes — és a későbbiek­ ben, a pártszervezetekhez hasonlóan — sőt Szegeden néhol élesebben — súrlódások, nézeteltérések jelentkeztek a két ifjúsági szervezet között. Az ifjúsági mozgalom terü­ letén is volt azonban együttműködést elősegítő tényező. A két párt ugyanis a szakszervezeten belül július 5-én Szegeden is közös ifjúsági szervezetet, a Szakszervezeti Ifjúsági és Tanoncmozgalmat (SZÍT) hozott létre. Az első komolyabb nyílt összeütközés Szegeden a két párt között a Valentinykérdésben történt. A népi demokratikus fejlődéssel, a munkásegységgel egyre inkább szembekerülő szociáldemokrata politikust fasisztamentésért és jobboldali akcióiért élesen megtámadta a Délmagyarország. Heves sajtóvita keletkezett a két pártlap között.117 Az SZDP-n belül sem volt egység Szegeden a vitatott kérdésben, hiszen a Valentiny által képviselt csak alkotmányos, parlamentális eszközökkel folytatott harccal ellentétben Pintér Géza a legerélyesebb eszközöket követelte a reakcióval szemben és egyben a két munkáspárt összefogását.118 A Szegedi Népszava viszont Garami Ernőhöz hasonlította Valentinyt és Szegedre, a szegedi párt élére történő visszatérését óhajtotta, miután az igazságügyminiszter kénytelen volt lemondani.11^ Az alkalmazott harci eszközök kérdése tehát változatlanul problémát jelentett. A Szegedi Népszava például tiltakozott az MKP vezette bírósági .tüntetés ellen — amely a fasisztamentő akció ellen zajlott le — védelmébe véve a „szigorúan törvé­ nyes és alkotmányos eszközöket”.120 Ugyanakkor kiállt az 1945. szeptember 15-i, a SZIM által szervezett parasztellenes piactüntetés mellett és azt fegyelmezett, jogo­ sult demonstrációnak tartotta. A tüntetésen történt atrocitásokért elhárította a párt­ ról a felelősséget.121 Simon Béla ugyancsak elhatárolta az SZDP-t a kilengésektől, de a S Z IM meggondolatlan lépésétől is és szigorú vizsgálat indítását jelentette be.122 Az értékelés ellentmondásosságát tükrözte az SZDP szegedi szervezete VB-jének szeptember 18-i állásfoglalása is e kérdésben. Egyrészt ugyanis vállalta a megmozdu­ lást, a kilengésekkel viszont nem értett egyet, és azokat más pártok rovására írta.123 Nincs tehát teljes egyetértés az adott kérdésben az SZDP szegedi szervezete, a SZIM szegedi szervezete és a Szegedi Népszava között, annak ellenére sem, hogy teljes harmóniát nyilvánítottak ki.124 A tüntetés értékelésénél figyelembe kell venni, hogy az nagy veszélyt jelentett a munkás-paraszt szövetség szempontjából, éppen akkor, amikor az FKP a parasztsztrájk reakciós tervét felvetette. Másrészt ártott a két munkáspárt együttműködésének is, lazította azt, hiszen az MKP előzetesen elállt a tüntetésen való részvételtől, sőt elítélte, mint a realitásokkal nem számoló demagóg, parasztellenes akciót, kijelentve, hogy a súlyos gazdasági helyzetért nem a paraszt­ ság a felelős. Az említett két tüntetéshez való szociáldemokrata viszonyulás alapján leszögezhetjük, hogy a szegedi SZDP állásfoglalását mindkét esetben elsősorban pártpolitikai- és presztízsszempontok, a kommunista párttal szembeni féltékenység határozta meg. Ebben az időben tehát mindkét párt részéről kezdenek előtérbe ke­ rülni pártpolitikai szempontok, néhol az együttműködés rovására is. Összességében megállapíthatjuk tehát, hogy a két párt viszonya Szegeden a választási kampány meg­ indulása előtt, a budapesti választások időszakában, ha változatosabb és a korábbi117 Uo. 1945. június 30., július 3., július 5. Szegedi Népszava, 1945. július 1., július 3., július 4. 118 Szegedi Népszava, 1945. július 1. 119 Uo. 1945. július 10. 120 Uo. 1945. július 28. 121 Uo. 1945. szeptember 16., szeptember 18. 122 Délmagyarország, 1945. szeptember 19. Figyelemre méltó, hogy a nyilatkozat a Délmagyarországban jelent meg. 123 Szegedi Népszava, 1945. szeptember 19. 121 Uo.

219

nál jóval ellentmondásosabb is, de — különösen a reakció elleni harcban — alap­ vetően normális. Ezt egy kommunista párti instruktori jelentés is leszögezte, amely közli, hogy a szociáldemokraták „általában véve ... inkább velünk szolidárisak, s csak kisebbségük húz a kisgazdákhoz” .125 Ez a jelentés feltétlenül helyesen emelte ki a helyi SZDP fő politikai vonalát és a párton belüli egység hiányát, de a szegedi munkáspártok közötti viszony kétségtelenül — a viták ellenére — több mint szoli­ dáris ekkor, lényegesen jobb együttműködést jelentett. Az 1945. október 7-i budapesti választás után az SZDP jobbszárnya elérte — igaz az MKP sem akarta az egységlistát — hogy az országos választáson a két párt külön listán induljon. Ezután Szegeden is háttérbe szorult a munkásegység kérdése, mindkét párt elsősorban saját sorainak erősítését szorgalmazta, természetesen saját választási sikerére törekedett. Az SZDP ekkor kezdett erőteljes szervezkedésbe a szegedi üzemekben, alakította meg az első üzemi szervezeteit, tartotta sorozatban üzemi pártnapjait. A közös lista számos szociáldemokrata hívével szemben az SZDP szegedi VB-je felhívásban tiltotta meg, hogy ebben a kérdésben valaki állást foglaljon az országos pártvezetőség döntése előtt.126 A városban az SZDP választási küzdelmét Kéthly Anna és dr. Valentiny Ágoston irányította. Ennek következtében itt az SZDP-ben ekkor megjelenő „középpárti, híd” koncepció uralkodott. Dr. Valentiny 1945. október 21-i választási beszédében kijelentette: „... nem lehet sem Kelet, sem Nyugat felé orientálódnunk, és ne hagy­ juk magunkat se jobbra, se balra eltéríteni.”127 A szegedi szociáldemokraták választási agitációjának másik uralkodó gondolata a pártnak és a párt szegedi múltjának, ha­ gyományainak, történelmi érdemeinek hangoztatása. Kihasználták, hogy erre való­ ban lehetőséget adtak a felszabadulás előtti szegedi választási küzdelmek, a szociál­ demokrata mozgalom itteni hagyományai. Kéthly személye is lehetőséget adott erre, hiszen őt erős szálak fűzték Szegedhez, a felszabadulás előtt is ő vett részt ezek­ ben a harcokban és Szeged szociáldemokrata képviselője volt. Harmadsorban a szo­ ciáldemokrácia elhivatottságának hangoztatása jellemezte még választási propagan­ dájukat. Jellemző, hogy a konkrét, aktuális feladatokról, a jelen és a jövő tartalmáról szinte alig hangzott el több beszédeikben általános szólamoknál. Ezenkívül iparosok, kereskedők, értelmiségiek felé orientálódó pártjuk nagyon erős kispolgári, közép­ rétegcentrikus választási propagandát folytatott itt. (Erősebbet, mint például a fővá­ rosban.) A munkások, parasztok felé sokkal kevésbé fordult, mivel a parasztok kö­ zött az MKP-val nem versenyezhetett, a munkások között pedig befolyását adottnak vette.128 A választási küzdelembe olyan disszonáns hangok is becsúsztak, amelyeket ko­ rábban a városban nem tapasztalhattunk. „Szokatlan volt, hogy az SZDP szónokai is tettek felénk egy-két barátságtalan, csípős megjegyzést.” — hangoztatta az egyik kommunista párti jelentés.129 Az MKP szónokai ugyanakkor — tartva magukat az MKP KB-nek az SZDP jobboldalával kapcsolatos taktikai irányvonalához — nem bírálták nyíltan őket, nem kritizálták az SZDP-t gyűléseiken. A kommunisták Szege­ den sem tévesztették szem elől választási harcukban a munkásegységet, mivel azt nem konjunkturális tényezőnek tekintették. 125 PI Arch. 274—16/88. 126 Szegedi Népszava, 1945. október 10. 127 Uo. 1945. október 23. 128 Ez utóbbi kérdésben elfoglalt álláspontja sem tekinthető megalapozottnak, bár a szegedi munkásság pártmegoszlása és szavazatainak megoszlása meglehetősen ellentmondásos volt. Ennek speciális okaira részben már rámutattunk, részben a továbbiakban fogjuk elemezni. 129 PI Arch. 274—16/88.

220

A választási küzdelmet értékelve megállapíthatjuk, hogy bár a fenti okok —• és elsősorban az SZDP tevékenysége — következtében az együttműködés és az össze­ tartó szálak háttérbe szorultak és az eszmei, politikai, szervezeti, módszerbeli és a szociális összetételben megnyilvánuló ellentétek jobban kiütköztek, de a két mun­ káspárt helyi szervezete közötti viszony nem fajult el, az együttműködés nem vált lehetetlenné. A választások szegedi eredményei tükrözték a demokratikus fejlődés addigi eredményeit, de ugyanakkor rámutattak arra is, hogy a harc még korántsem dőlt el. A kommunisták előzetes számítása a szegedi szavazatok megoszlását illetően — bár az sem volt túlzottan optimista —- nem vált be pontosan, különösen a két munkás­ pártra leadott szavazatok arányát tekintve, de a Nemzeti Parasztpártot illetően sem. Eszerint a becslés szerint a városban az MKP és az SZDP 15— 15%-ra számítha­ tott, talán ennyire az NPP is, a fennmaradó kb. 55 % pedig az FKP-nak jutott volna.130 Ezzel szemben Szegeden a reakció erejét mutatta az FKP 62,4 %-os, vagyis az orszá­ gos arányt több mint 5%-kal meghaladó választási eredménye. A két munkáspárt szavazatainak száma is eltért az országos aránytól. Az MKP a szavazatok 12,1 %-át (9053 szavazat), az SZDP 20%-át (14 936 szavazat) szerezte meg. A kommunistákra eső szavazatok száma tehát 4,8 százalékkal elmaradt az országos eredménytől, a szo­ ciáldemokrata szavazatok száma viszont 2,6%-kal felülmúlta azt.131 A választási eredmények a korábbiakban elemzett gazdasági, társadalmi és politikai sajátossá­ gok, a város társadalmi struktúrája következtében nem túlságosan meglepőek, bár a realitást, tényleges erőviszonyokat — ezeket figyelembe véve is — nem tükrözték. Az sem meglepő, hogy az MKP a város életében kivívott döntő szerepét, befolyását nem tudta szavazatokban megfelelően realizálni. A városban ekkor különösen rossz gazdasági helyzet is a kormányzati felelősséget legkonzekvensebben vállaló kommu­ nista párttól vitt el igen sok szavazatot. Ezekből a szavazatokból a másik munkás­ pártnak is jutott, hiszen az SZDP sokkal kevesebbet vállalt a kormányzás felelősségé­ ből, a gazdasági gondokból és sokszor a régi alapon, demagóg módon támadta a kormányt. Az SZDP szavazatainak ilyen magas aránya azonban több más tényező kö­ vetkezménye is volt. Elsősorban a nagyhagyományú szegedi szociáldemokrata moz­ galom, másrészt az addig igen jó munkáspárti együttműködés sok baloldali szavazót is biztosított számára. Ugyanakkor a Kéthly—Valentiny vonal sok jobboldali szavazót is vonzott, jelentős kispolgári, értelmiségi rétegeket. Végül igen sok ingadozó, kö­ zömbös is akiknek az FKP Szegeden túl reakciós, az MKP túl baloldali volt —■ az általuk középpártnak, mérsékeltnek tartott SZDP-re adta szavazatát. Az országos sajátosságokon túl ezek a tényezők befolyásolták a helyi választási eredményeket. Mindenesetre az FKP abszolút fölénye ellenére a két munkáspárt együttesen 32,1 %-os szavazataránya (24 000 szavazat) — különösen, ha figyelembe vesszük a szegedi munkásság kb. tízezres létszámát — mindenképpen számottevő eredmény, ha ellent­ mondásokat — mindkét párt vonatkozásában — takart is. A választási versengés mindkét párt részéről problémát okozott az együttműködésben, hiszen „vagy ők viselkednek elutasítóan, vagy a mieink makacskodnak”, állapítja meg egy kommu­ nista párti jelentés.132 Nyilvánvaló és természetes volt, hogy a Kéthly és Valentiny vezette kampány, a jobboldal felerősödő hangja, a szegedi kommunisták között nö­ velte a bizalmatlanságot az SZDP-vel szemben. Ugyanakkor ennek ellenére leszögez­ ték, hogy a továbbiakban is nagy szükség lesz a két párt közötti jó viszonyra, az együttműködés megerősítésére. Az SZDP szegedi szervezete a szegedi választások ered130 PI Arch. 274—16/88. 131 A választási eredményeket közli: Délmagyarország, 1945. november 7. 132 PI Arch. 274—16/88.

221

ményét előretörésként, megfelelőnek értékelte. Az MKP-val szembeni pozíciója két­ ségtelenül megerősödött, ez azonban nem okozott negatív jelenségeket a további együttműködés szempontjából. Papdi György ezzel kapcsolatban kijelentette: „Nem a választások eredménye, hanem a magyar dolgozók érdeke a legfontosabb szá­ munkra.”133 A két párt e megnyilvánulásai megadták az alapot a munkásegység újbóli helyi megerősítéséhez. II. A két munkáspárt együttműködése és harca az 1945-ös választásoktól 1947 nyaráig A választások után a választási eredményekre támaszkodva a Kisgazdapárt kö­ rül tömörülő reakció több fronton támadást indított az elért forradalmi vívmányok ellen. Ennek elhárítása és a forradalom továbbfejlesztése érdekében a választási ver­ sengésben sebeket kapott munkásegység újbóli megszilárdítása, a két munkáspárt szoros együttműködésének fenntartása változatlanul létérdeke volt mindkét párt­ nak. Ez a választások után az új kormány megalakulása és programja körüli har­ cokban is biztosította — a felmerülő nézeteltérések, viták ellenére — az együttes fellépést a jobboldal ellen. Az MKP a szoros összefogást javasolta az SZDP vezető­ ségének, erre támaszkodva az SZDP balszárnya elérte, hogy a párt az MKP-val való együttműködés politikáját folytassa tovább. A két munkáspárt ennek következtében együtt lépett fel a kisgazdapárti reakció ellen.134 Az SZDP jobboldalának fokozódó tevékenysége ellenére a két párt a reakció elleni ellentámadás kibontakozásáért, a közigazgatás jobboldali elemeinek eltávolításáért, a köztársaság megteremtéséért folytatott harcban, a Baloldali Blokk megalakulása időszakában közeledett egymás­ hoz, hajlandó volt a kompromisszumra a munkásegység megőrzése érdekében. Ezt bizonyítja az üzemi bizottsági választásokkal kapcsolatos megállapodás és kiáltvány is.135 Ez a két munkáspárt megegyezését és az egység fenntartását hangoztatta, a párt­ versengés kiküszöbölésére szólított fel közös lista és paritás alapján. Felső szinten tehát hosszas viták és egyeztető tárgyalások után sikerült megszilárdítani a munkás­ egységet. Alsóbb szinten viszont az üzemi bizottsági választások, továbbá a közigazgatás megtisztítása, a B-listázások általában kiélezték a helyi szociáldemokrata és kommunista szervezetek közötti viszonyt. A szegedi szervezeteknél a munkásegység megvalósulása ebben a periódusban is kielégítő volt, sőt ismét javuló tendenciát mutatott, pozitív irányban tért el az át­ lagostól. Az 1945 decemberi szakszervezeti kongresszus idején — amikor az SZDP jobboldala a szakszervezeti egység felbomlasztásának szándékáig is eljutott — Sze­ geden a Szakszervezeti Bizottságban, az egyes szakszervezetekben, a Szegedi Kender üzemi bizottságában egység melletti kiállásokkal találkozunk kommunista és szo­ ciáldemokrata részről egyaránt. Joggal állapította meg tehát ekkor Tombácz Imre, hogy különösen a szakszervezetekben jó a munkásegység.136 A két kendergyárban lezajlott üzemi bizottsági választás is megmutatta, hogy a kommunisták iránt a szo­ ciáldemokrata munkások bizalma is megnyilvánult, a két párt között tulajdonképpen nincsenek lényeges ellentétek. A Szegedi Kenderben csaknem egyhangúlag, abszolút 133 Szegedi Népszava, 1945. november 23. 134 Vö. A magyar forradalmi munkásmozgalom története III. kötet Kossuth, 1970. 93. 1. 135 Az MKP és SZDP határozatai 1944-48. 203—204. 1. 136 Délmagyarország, 1945. december 25.

222

többséggel választották újjá a korábbi, hat kommunista és egy szociáldemokrata párttagból álló üzemi bizottságot az összmunkásság akaratának megfelelően. Kovács József az üzemi bizottság egyetlen szociáldemokrata tagja, — aki 39 éve volt tagja a pártnak — a zökkenőmentes együttműködést hangoztatta, valamint azt: nem érzik, hogy a többségben levő kommunistákkal szemben hátrányban lennének.137 A két párt helyi lapja közötti vita is abbamaradt 1946 első felében. 1946. január 3-án a MADISZ, a SZIM és a SZÍT közös nyilatkozatot jelentetett meg a válási törvény mellett.138 A közös megnyilatkozás — ha kevésbé jelentős ügyben történt is — komoly lépés volt a munkáspártok ifjúsági szervezeteinek együttműködésében. To­ vábbi előrehaladást jelentett az ifjúsági szervezetek közeledésében, hogy a MADISZ kezdeményezésére a szegedi ifjúsági szervezetek ankétot rendeztek a problémák közös megvitatására. 1946. február 15-én Szeged dolgozói a két munkáspárt és a szakszervezetek felhívására a munkásosztály harci egységének megnyilvánulásaként —-azt hangoz­ tatva és egyben demonstrálva is — tízperces munkabeszüntetéssel és utcai tüntetéssel tiltakoztak a reakciós megmozdulások, szabotázsakciók ellen. A nagygyűlésen — amelyen kb. 12—15 000 ember vett részt — Tombácz Imre az MKP, Papdi György pedig az SZDP nevében követeléseik megvalósítása érdekében követelte a közigaz­ gatás megtisztítását.139 A szegedi népbíróság munkáspárti tagjai nem értettek egyet a népbíróság túlságosan enyhe ítéleteivel és nem voltak hajlandók együtt dolgozni a reakciós kisgazdapárti népbíróval. Ezért tiltakozásul február 21-én otthagyták a népbírósági tárgyalást. Ebben a kérdésben teljes volt az összhang a két párt között. A február 23-i pártközi értekezlet megállapodása alapján el is érték, hogy február 25-én a Szegedi Nemzeti Bizottság feloszlatta ezt a népbírósági tanácsot.140 A két párt együttműködése tapasztalható az ipartestületi választás kérdésében is, együttesen léptek fel a munkáspártok a reakció ellen ezen a területen. Az 1946. március 17-i ipartestületi választáson ugyanis az előzetes pártközi megállapodással ellentétben a két munkáspárthoz tartozó iparosok jelentős részének kizárásával jobboldali veze­ tőséget választottak meg az ipartestület élére. Az SZDP VB március 19-i ülése ezért elhatározta, hogy a megválasztott szociáldemokrata iparosoknak le kell mondaniuk tisztségükről és hogy az azonos állásfoglalás és közös cselekvés érdekében kapcsolatba kell lépniük a kommunista párttal. Fontos politikai és harci kérdés volt, hogy a közigazgatás megtisztítását, a Blista összeállítását kik végezzék el. Az M KP február 17-i nagyszegedi konferenciája határozatban szögezte le, hogy ez a Nemzeti Bizottság és a szakszervezetek feladata.141 Ezt az álláspontot a munkáspártok megvédték a február 21-i törvényhatósági bizott­ sági ülésen is a kisgazdapárti Nagyiván Jánossal szemben.142 Február 21-én a Gáz­ gyárban és Alsóközponton (a mai Mórahalom), február 22-én a Gyufagyárban, Do­ hánygyárban, a Gazdasági Vasútnál, február 24-én Deszken, Szatymazon, Kiskundorozsmán és Tápén tartottak gyűléseket e követelések jegyében.143 Nagyon lényeges, hogy ezeket a gyűléseket az üzemekben és a falvakban egyaránt az SZDP-vel együtt szervezték a kommunisták. A kezdeményezés ezekben a tömegmegmozdulásokban, az alulról jövő tömegnyomás felhasználásában a kommunisták kezében volt, mivel

142

1945. december 1. 1946. január 3. 1946. február 15., február 16. 1946. február 21., február 22., S z e g e d i N ép sza va , 1945. február 27. D élm a g ya ro rszá g , 1946. február 19. CsmL.: Szeged város Törvényhatósági Bizottságának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek.

143

PI Arch. 274—16/155.

137 138 139 140 141

Uo. Uo. Uo. Uo.

1946.

223

az SZDP bizonyos fokú idegenkedése az ilyen akcióktól változatlanul fennállott, de resztvettek ezekben és a későbbi megmozdulásokban egyaránt. Sikerült egyetértésre jutnia a két pártnak az összesített B-lista ügyében. Először a két munkáspárt egyezett meg az elbocsájtandók listájában viszonylag hamar, már február végén, március elején.144 Ezután terjesztették ezt a listát a pártközi bizottság, majd végül a Nemzeti Bizottság elé. Ez a kérdés tehát Szegeden nem élezte ki a viszonyt a két párt között. 1946 februárjában megkezdődtek az üzemi bizottsági választások is. A Nagy­ szegedi Pártbizottság területén 1946. május 18-ig 46 munkahelyen tartottak üzemi bizottsági választásokat.145 Megbízható adatok ezekről a választásokról nem állanak rendelkezésünkre, csak különböző időben készült és néhol egymásnak is ellentmondó jelentések, kimutatások találhatóak. Az üzemi bizottságok pártösszetételét, a két párt üzemi bizottsági pozícióit azonban megközelítően meg lehet állapítani. Egy 1946. április 8-i jelentés szerint 43 munkahelyen, ahol 1707 kommunista és 1800 szociáldemokrata párttag volt, az üzemi bizottságok munkáspártok szerinti meg­ oszlása kb. 50—50 %.146147Megállapítható még, hogy a nagyüzemek üzemi bizottsá­ gaiban inkább kommunista, a kis- és középüzemekben inkább szociáldemokrata fölény tapasztalható a városban.117 29 üzemi bizottságról részadatok is állanak ren­ delkezésünkre. Ezen a 29 helyen 8884 személy dolgozott. Közülük 1933-an az MKP, 2665-en az SZDP tagjai voltak ekkor.148 A taglétszám értékelésénél meg kell jegyezni, hogy az SZDP jóval magasabb taglétszámát elsősorban a vasútnál, a postánál és az egyetemen levő szociáldemokrata túlsúly idézte elő. A jelentősebb üzemek közül a Dohánygyár, a Lemezgyár, a Lippai Fűrésztelep, az Angol—Magyar Jutafonó, a Pick-gyár, a Kecskeméti Konzervgyár, Winter Kefegyár, a Tiszamalom és a dorozs­ mai Kunsági Szövőgyár MKP tagsága múlta felül az SZDP tagságát. Az Újszegedi Kenderben, a Szegedi Kenderben, a Délmagyarországi Cipőgyárban, a Gázgyárban, a Elangya Hűtőházban, a Szőregi Petróleumgyárban és az Űjszegedi Ládagyárban pedig a szociáldemokraták létszáma múlta felül a kommunistákét. A Gyufagyárban és az Orion Bőrgyárban a két párt taglétszáma azonos volt.149 A megválasztott üzemi bizottsági tagok között 73 kommunista és 70 szociáldemokrata volt. A 29 hely közül 11 kommunista többségű, 7 szociáldemokrata többségű, 10 pedig paritásos üzemi bizottságot választott. (Egy helyen csak pártonkívülieket választottak az üzemi bi­ zottságba.) Megállapítható tehát, hogy az üzemi bizottságok megválasztásánál nem az üzemi párttagság létszáma volt a döntő. A kommunisták eddigi munkája, a párt politikája eredményezte azt például hogy a Szegedi Kenderben — ahol 36 kommu­ nista és 150 szociáldemokrata párttag volt -— 4:3 arányban kommunista többségű üzemi bizottságot választottak. Az Újszegedi Kender 180 kommunista és 300 szo­ ciáldemokrata párttagja ellenére 5:4 arányban kommunista többségű üzemi bizott­ ságot választott. Természetesen több esetben az MKP is lemondott a létszámon ala­ puló merev többségről, így pl. a Lemezgyárban, ahol 3—3 taggal képviseltette magát a két párt az üzemi bizottságban, vagy a Pick Szalámigyárban, ahol egy kommunista és három szociáldemokrata került az üzemi bizottságba.150 Az üzemi bizottsági választások menete és eredményei azt mutatták, hogy Sze­ geden lényegében — a két párt közötti, választások esetén természetes versengés 144 145 146 147 148 149 150

224

Uo. Uo. 274—16/85. Uo. 274—16/155. Uo. Uo. 2—16/85. Saját számítás a részadatok alapján. Uo. Uo.

ellenére — a munkásegység jegyében zajlottak le a választások. A kommunisták több helyen engedtek át pozíciókat a testvérpártnak, hiszen a Szegeden kezdetben teljesen kommunista vezetésű és alapjában kommunistákból álló üzemi bizottságok — az időközben végbement változások ellenére — 1946 elejéig a párt kezében voltak. Természetes volt, hogy nem ragaszkodtak mereven a számarányokhoz, a paritáshoz, mivel ez nem tükrözte volna a pártnak a politikai életben, a gyakorlatban, a munkások közötti — taglétszámánál jóval erősebb — befolyását. Az SZDP szegedi szervezete bár a paritást hangoztatta, amint azt a választási események is mutatták, nem ragasz­ kodott és nem is ragaszkodhatott ennek merev betartásához, hiszen sok szociálde­ mokrata többségű üzem is kommunista többségű üzemi bizottságot választott. A köl­ csönös engedmények eredményezték tehát, hogy összességében városi viszonylatban végül mégis érvényesült a paritás, a nagyobb befolyás illetve a nagyobb számarány alapján kölcsönösen biztosították azt. Nem az ellentét, hanem az összhang jelle­ mezte tehát elsősorban az üzemi bizottsági választásokat. Ezt bizonyítja az is, hogy az MKP nagyszegedi titkára 1946. március 10-én, — tehát az üzemi bizottsági vá­ lasztások után és a B-lista körüli harc idején — azt jelentette, hogy Szegeden a viszo­ nyunk az SZDP-vel jó, „az együttműködés ellenzőit az SZDP-ben elszigeteljük” .151 Zavaró momentumok, ellentétek a kapcsolatban természetesen ekkor is voltak tapasztalhatók. Erre utalt a fentebb idézett jelentés is, amely jelzi, hogy az SZDP jobbszárnyán Szegeden is jelentkeztek az együttműködés ellenzői, bár nem szer­ vezetten, nem nyíltan és az SZDP-n belül is elszigetelve. Ugyanakkor másik oldalról, az MKP tagjainak, egyes szervezeteinek részéről is a tavaszi tömegmegmozdulások, és a gyakran „népítéletté” váló elkeseredettség egyes szociáldemokraták, sőt az SZDP ellen is irányult. Szegeden egy ilyen jelentős megmozdulásról tudunk az 1946 elején lezajló népmozgalmak idején. Március 9-én a Szegedi Kenderben a gyár munkásságának elégedetlensége három szociáldemokrata tisztviselő bántalmazásá­ ban nyilvánult meg. Ez nem a párt, hanem az illető személyek ellen irányult. Rövid idő alatt sikerült itt is helyreállítani a rendet. Néhány kizárás történt a kommunista pártból és az üzemi bizottság újjáválasztása április 12-én már a munkásegység jegyé­ ben zajlott le.152 Az üzemi bizottság új, kommunista elnöke az SZDP-vel való együtt­ működést, a munkásegység megszilárdítását tartotta legfontosabb feladatának.153 Az említett tényezők mellett még jónéhány konkrét akció bizonyítja, hogy Sze­ geden — a súrlódások ellenére — nem szenvedett törést az egységfront ebben az időszakban sem. Különösen kiemelkedő akció volt május elseje közös megünneplése, amely különösen az 1946-os évben volt a munkásegység nagy demonstrációja és egy­ ben megerősítésének eszköze. Az MKP szegedi szervezete nagy erőfeszítéseket tett a munkásegység, a jó együttműködés megőrzésére, az ellene ható objektív és szubjektív tényezők ellensúlyozására. Az M KP nagyszegedi pártértekezlete 1946. február 17-én határozat­ ban szögezte le: „a két munkáspárt egységfrontjának megszilárdítását a népi demok­ rácia építésének legbiztosabb zálogaként tekinti”.154 Az MKP nagyszegedi választ­ mányának 1946. március 31-i ülésén a felszólalók a munkásegység fontosságát hang­ súlyozták. Leszögezték, hogy a munkásegység szorosabbra fűzése érdekében a párt teremtse meg az SZDP-vel az együttműködést a Nagyszegedhez tartozó falvak helyi szervezeteiben is.155 Az április 4-i nagygyűlésen id. Komócsin Mihály megyei szak151 152 153 151 155

Uo. 274—16/155. CsmL.: Szegedi Kenderfonógyár RT. Üzemi bizottság, 1946. Délmagyarország, 1946. április 14. PI Arch. 274—16/155. Délmagyarország, 1946. április 3.

225

szervezeti titkár hangsúlyozta: „az MKP-ba tömörült dolgozók testvérpártunkkal, az SZDP-vel és a Szabad Szakszervezetbe tömörült dolgozókkal együtt visszaver­ nek minden támadást.”156157Az SZDP részéről dr. Antalffy György fogalmazta meg: „a magyar demokrácia alapja a szilárd munkásegység” .167 Figyelemre méltó, hogy ez szinte azonos a kommunista pártértekezlet határozatával, csupán a „népi” jelző maradt el a demokrácia elől, ezt ugyanis a szociáldemokraták általában nem hasz­ nálták. Kiemelkedően fontos témánk szempontjából az SZDP szegedi VB és az MKP Nagyszegedi Pártbizottsága 1946. április 11-i közös megbeszélése.158 Ezen az aktuális politikai, pártszervezési és közigazgatási kérdéseket vitatták meg. A két munkáspárt vezetői hangoztatták az összefogás szükségességét, a harmonikus együttműködést, a közös munka, a közös harc, a kapcsolatok fontosságát, szilárdságát és megbonthatatlanságát. A teljes egyetértés kihangsúlyozása, de önmagában a találkozó is óriási jelentőségű eseménye volt a szegedi munkásegység fejlődésének, ha természete­ sen a teljes egyetértés megállapítása csak feltételesen fogadható is el. Maguk a párt­ vezetők is megállapították, hogy jelentkeztek zavarok az együttműködésben és hogy azon van még javítani való. Nem utolsósorban a találkozó is ennek érdekében jött létre. Ilyen megbeszélések azonban sok helyen elképzelhetetlenek voltak az 1946 nyarán egyre válságosabbá váló gazdasági és politikai szituációban. Az egészében jól funkcionáló akcióegység fenntartásához természetesen az SZDP szegedi szervezete politikájának, tevékenységének is hozzá kellett járulnia. A szegedi szociáldemokrata vezetők döntő többsége akarta az együttműködést, elvi és politikai szempontból kiindulva egyaránt alapvetőnek tartották, hogy,, a fennálló, inkább módszerbeli, mint ideológiai ellentét a két párt viszonyát nem zavarhatja meg. Mindkettő marxista párt, céljuk a politikai, gazdasági, társadalmi demokrá­ cia”.159 Nagyon lényeges, hogy többségük nem polgári demokráciát értett ezen — bár vannak olyanok is a vezetésben, akik ezt értenek rajta — hanem következetes szociális demokráciát, ami lényegében pontatlan megfogalmazása az M KP népi demokrácia fogalmának. Hangsúlyozzák a két párt őszinte fegyverbarátságát, a kö­ zös erőfeszítéseket, a közös célt, vagyis az összekötő szálakat, az összefogás szüksé­ gességét. Már ekkor bírálták saját pártjuk opportunistáit, ami ebben az időben nyíl­ tan szinte egyedi jelenség. 1946. február 20-án Papdi György, valamint dr. Czibula Antal, a párt szegedi elnöke egyaránt hangsúlyozták, hogy a reakció erősödése miatt szükséges, hogy a két párt együttműködését még szorosabbá tegyék.160 A SZIM-et is önállóságra, de egyben szoros együttműködésre szólították fel. Nagyon lényeges tehát, hogy ismét előtérbe került — jobban, mint 1945 őszén — a szegedi szociál­ demokratáknál is az összefogás, az együttműködés szükségességének hangoztatása. Emellett ugyanakkor erőteljesebb a szociáldemokrácia egyenjogúságának, önálló­ ságának, történelmi szerepének kiemelése illetve gyakorlati realizálására való törek­ vés, és vezető vagy legalábbis a kommunista párttal azonos szerep követelése. Nagyon lényeges azonban, hogy e két dolgot a szegediek nem állítják szembe egymással, az együttműködést stratégiai jelentőségűnek és a tömegek akaratából következőnek, kulcskérdésnek tekintették és nem rendelték alá ebben a periódusban a paritásnak, a sérelmi politikának. Kijelentették, hogy a közös célért a maguk módján, különkülön harcoljanak a pártok, de sohasem egymás ellen. Ilyen körülmények között 156 157 158 159 190

226

Uo. 1946. április 6 . Uo. Uo. 1946. április 13. Szegedi Népszava, 1946. január 6 ., január 30. Uo. 1946. február 20.

Szegeden nem okozott különösebb gondot az sem, hogy az MKP 1946 májusában taktikai okokból — de így is helytelenül — felvetette a fúziót, annak ellenére, hogy az SZDP reagálása erre természetesen az önállóság még fokozottabb hangsúlyozása lett. Éppen Szegeden nyilatkozott erről Bán Antal, Kéthly Anna és dr. Valentiny Ágoston, elhatárolva az SZDP-t a bal és jobboldaltól egyaránt.161 A „híd-koncepció” e középutas értelmezésével szemben ugyanakkor Szakasits Árpád a szegedi Népszava jubileumi számában félreérthetetlenül a baloldalra nyitás mellett foglalt állást.162 Ebben a periódusban mindkét párt nagy gondot fordított a szervezeti fejlesz­ tésre, taglétszámának emelésére és a különböző rétegek közötti befolyásának növe­ lésére. Ekkor jött létre az MKP Nagyszegedi Bizottsága, amelyhez Szegeden és kül­ területén kívül 14 környező község is tartozott, mégpedig három közigazgatási terü­ letről.163 Lényegében azonos ezzel az SZDP szegedi szervezetének hatáskörébe tar­ tozó terület, bár a szegedi városi titkárságon kívül itt három külön járási titkárság (szegedi, kiskundorozsmai és torontáli) kezdte meg 1946 elején működését. Ezek a járási titkárságok ugyan formailag a megyei titkár hatáskörébe tartoztak, de a párt­ szervezésben segítséget, irányítást addig is és ezután is Szegedről kapott ez a terület. Erősen kötődött tehát a három járási titkárság területe mozgalmi szempontból az SZDP Szeged városi titkárságához, magukat a járási titkárokat is Papdi György szegedi titkár nevezte ki. (Ezt az SZDP központja nehezményezte is.)164 Éppen e kötődés miatt a szegedi szervezet a Csongrád és Csanád megyei titkárságokkal meg is egyezett a dorozsmai és torontáli járás hozzátartozása ügyében.165 1947-től kezdő­ dően azután a hovatartozás még kevésbé jelentett problémát, mivel Papdi György egyszemélyben lett a Csongrád megyei és a Szeged városi SZDP szervezet titkára is. Mindezek a szervezeti változások mindkét pártban a nagyarányú számszerű fej­ lesztéssel voltak összefüggésben. Az MKP szegedi szervezete a párt Központi Veze­ tőségének határozata értelmében egyik kulcskérdésnek tartotta a mennyiségi fej­ lődést. Az első nagyszegedi pártértekezlet is ilyen értelmű határozatot hozott.166 1946 márciusában a párt taglétszáma Szegeden 7585 volt és 41 szervezettel rendelke­ zett. Ebből 11 kerületi, 12 üzemi, 7 tanyai, 11 falusi szervezet volt. A létszámból a városra 5099 fő esett, ebből 1628 fő (31,9%) az üzemekből került ki. Áprilisban már 1707 fő az üzemi párttagok száma. Erre a hónapra egyébként a Nagyszegedi Pártbizottság a taglétszám 10%-os emelését írta elő. Májusban a létszám 6%-kal nőtt. 1946. június 1-én az M KP már 22 üzemi szervezettel rendelkezett. Kerületi szerve­ zetei száma ekkor 10, viszont már 24 falusi és tanyai szervezetről tudunk. A kong­ resszusi verseny során a párt tovább növelte tagjainak létszámát. 1946 augusztusá­ ban a Nagyszegedi Pártbizottság területén 9861 kommunista volt.167168 Az SZDP az 1946 eleji periódusban mennyiségi vonatkozásban és ezzel politikai befolyásban is előre tört Szegeden. Megerősítette illetve újjászervezte meglevő szer­ vezeteit és újakat is hozott létre. Különösen nagy gondot fordított ekkor az üzemekre, munkásbázisa növelésére. 1946 július—augusztusáról állnak rendelkezésünkre olyan adatok, amelyeket össze lehet hasonlítani az MKP előbb felvázolt 1946 nyári szer­ vezeti helyzetével. Az SZDP szervezeteinek száma 69, ebből 13 kerületi, 11 SzegedUo. 1946. június 18., június 22. Uo. 1946. június 20. 1 6 3 Csongrád megye egy része (kiskundorozsmai járás), Csanád megye egy része (Torontáli járás) és Nagyszeged közigazgatási területe tartozott a Nagyszegedi Pártbizottság fennhatósága alá. 1 6 1 PI Arch. 283—3/124. 1 6 5 Uo. 16 6 Délmagyarország, 1946. február 19. 1 6 7 PI Arch. 274—16/155. 1 6 8 Uo. 283—3/124. 161

162

227

külterületi, falusi, tanyai, 8 a kiskundorozsmai, 8 a torontáli járáshoz tartozó, 26 pedig üzemi. (Három Dél-pestmegyei község szervezete is idetartozik.) Taglétszáma 1946 júniusában 10 604, júliusban pedig 10 935.168 A két párt szociális összetételében is bizonyos változás következett be, módo­ sulás történt. Az ipari munkásság az év elején jobban kezdett közeledni a kommu­ nista párthoz, mint korábban. Igaz, a munkások között még változatlanul jelentős volt az SZDP befolyása és komoly propagandamunkát is folytatott közöttük. A két párt munkástagjainak létszáma ekkor megközelítően azonos. Falun változatlanul az MKP volt fölényben, bár ebben a periódusban az SZDP is kezdett odafigyelni a föld­ munkásságra és a kisparasztságra. A legnagyobb változás azonban az értelmiségi és a kisiparos-kiskereskedő réteg tekintetében következett be. Ezek a rétegek — többek között a B listázástól félve — tömegesen tódultak az SZDP-be, még jobban közeled­ tek hozzá mint eddig és létszámát ezek duzzasztották fel néhány hónap alatt. Az MKP szegedi szervezete bár értelmiségi csoportot és kisiparos-kiskereskedő tagoza­ tot is szervezett és nyitott e rétegek felé is, ekkor még nem tudott frontáttörést végre­ hajtani, az SZDP jelentősen túlszárnyalta ezen a területen. Az MKP-nak 1946 ápri­ lisában mindössze 537 értelmiségi és 300 kisiparos-kiskereskedő tagja volt a város­ ban.169 A városi alkalmazottak között különösen szembetűnő az SZDP túlsúlya, mivel ott az SZDP-nek 645, az MKP-nak 186 tagja volt.170 A kisiparosok szabad szakszervezetének vezetőségében a 8 M KP: 10 SZDP arány171 kétségtelenül erősen hí­ zelgő az MKP-ra és ebben az esetben sem a létszámot, sőt még csak nem is az e ré­ tegek közötti befolyást, hanem az MKP általános tekintélyét jelzi. Az ügyvédek kö­ zül csak 1946 nyarán sikerült az elsőt megnyerni a pártba való belépésre, a többiek jórészt az SZDP-ben voltak.172 A mérnököket a párt városrendezési terve közelítette az MKP-hoz. Pedagógusok, de főleg orvosok már korábban is közelebb voltak a párthoz, az SZDP e rétegek tekintetében nem volt olyannyira fölényben. Az SZDPben viszont értelmiségi titkárság működött, az értelmiségi csoporton belül pedig külön orvos, mérnök-technikus, pedagógus, jogász, állami és az akkor alakult magántisztviselők szervezete tevékenykedett. Hangoztatták is, hogy „egy évvel ezelőtt az egész szegedi szervezet nem volt olyan népes, mint ma az értelmiségi tago­ zat” .173 Az SZDP munkásbázisa viszonylagosan tehát Szegeden is nagyon összeszű­ kült. A Szociáldemokrata Párt kispolgári jellegének erősödése a két párt viszonyára azonban még ekkor sem hatott negatívan, amint ezt egy 1946. június 26-i jelentés megállapítja. Eszerint nem rosszak az MKP kapcsolatai a zömmel SZDP-be tóduló értelmiségiekkel, az MKP és köztük nincs összeütközés.174 Ezt a tényt jelentős szegedi sajátosságnak foghatjuk fel. A két párt erőviszonya a szakszervezetekben 1946 első felében a következőképpen alakult. A város 19 500 főnyi szakszervezeti tagságának kb. 10—-12%-a az MKP-hoz, 18—20%-a az SZDP-hez tartozott.175 Az ipari szervezetekben inkább a kommunisták, az értelmiségi és alkalmazotti szakszervezetekben pedig a szociáldemokraták voltak többségben. A szakszervezeti vezetőségek összetételében általánosságban a paritás érvényesült, itt is úgy, hogy az ipari munkásoknál több kommunista, az értelmisé­ gieknél több szociáldemokrata került a vezetőségbe. A szegedi szakszervezetekben Uo. 274—16/155. CsmL.: Szeged város főispánjának iratai. 9—188/1946. sz. alatti adatok alapján végzett saját számítás. 1 7 1 PI Arch. 274—16/155. 172 Uo. Dr. Sztodolnik László, a törvényszék elnöke lépett be a pártba. 1 7 3 S ze g e d i Népszava, 1946. május 22. 1 7 4 PI Arch. 274—16/155. 175 Uo. 169

170

228

változatlanul megfelelő volt a két párt együttműködése, bár a szociáldemokraták növekvő taglétszáma, megerősödése kétségkívül éreztette hatását. Általában azon­ ban sikerült a megegyezés a különböző kérdésekben, még a pozíciók elosztásában, személyi kérdésekben is. Közös listával zajlott le például a pedagógus szakszervezet szegedi csoportjának vezetőségválasztása.176 Jól együttműködtek a Magánalkalma­ zottak, a Közalkalmazottak, a Bőripari munkások és a Nyomdász Szakszervezet kommunista és szociáldemokrata funkcionáriusai.177 A szegedi szakszervezetek kom­ munista irányítása változatlanul biztosította tehát a megfelelő szakszervezeti együtt­ működést. Közösen vett részt a két párt a Postás Szakszervezet szegedi csoport­ jának rendbehozatalában is. Meg kell jegyezni, hogy az SZDP változatlanul kevésbé dinamikus, nem mindig sikerült őket egyes konkrét gyakorlati-politikai kérdésekben megnyerni. így például csak nagyon enyhén tiltakoztak Shvoy Kálmánnak, az ellenforradalmi korszak reakciós figurájának a szegedi politikai életbe való bekapcsolódása ellen. Nem mindig voltak hajlandóak a nyílt harcra a kisgazdapárti reakció ellen sem, e harc elvi elismerése ellenére.178 Tömegeik azonban együtt tüntettek a kommunistákkal a kisgazdapárti főispán ellen. A pénzügyi stabilizáció megvalósítása körüli harc ismét a két munkáspárt szo­ ros összefogását követelte meg. Ez központi, felső szinten is pozitiven hatott az egységfrontra. Május 27-én a központi összekötő bizottság ülésén megállapodtak abban, hogy a stabilizáció ügyében a jövőben a két munkáspárt „együtt lép fel, együtt tesznek javaslatokat és együtt agitálnak” .179 Ez nagyon lényeges politikai fel­ tétele volt az infláció megfékezésének, a gazdasági stabilizációnak. A közvetlen gaz­ dasági és politikai érdekek azonossága ebben a kérdésben az alsó, helyi és üzemi szinten is még jobban közelítette egymáshoz a kommunista és szociáldemokrata szer­ vezeteket, dolgozókat. Az MKP III. Kongresszusának a „népi demokrácia út a szocializmusba proletárdiktatúra nélkül” -— elméletileg egyébként helytelen — meg­ fogalmazása, a békés út koncepciója, vagyis egyfelől a párt addigi politikájának to­ vábbfolytatása, másfelől pedig a szocialista végcél határozottabb hangsúlyozása szintén az együttműködés erősítésének irányába hatott. Ugyanakkor egyre zavaróbb az együttműködés szempontjából is az újra felélénkülő és egyre erőteljesebb jobb­ oldali szociáldemokrata tevékenység. A sérelmi politika előtérbe helyezése a rendőr­ ségnél, a szakszervezetekben és különösen a közigazgatásban okoz problémákat a két párt viszonyában. Az utóbbi területen a B-lista végrehajtásában — és különösen annak júniusban kezdődő revíziójánál — már korántsincs meg az az egység a mun­ káspártok között, ami elvi elfogadásánál és előkészítésénél megvolt. A zavarokhoz, súrlódásokhoz az MKP egyes politikai, taktikai hibái, néhol erőszakos, túlzó mód­ szerei is hozzájárultak, amelyek az SZDP jobboldalát erősítették, az együttműködés ellenségeinek pozícióit segítették elő. A szegedi munkáspárti együttműködés, akcióegység alakulására is hatottak ezek az ellentmondásos tényezők. A kongresszusi előkészületek során a helyi kommunista pártszervezetek versenyének egyik fő célja a munkásegység megszilárdítása, a testvér­ párt tagjaival való jó viszony, szoros baráti kapcsolatok kiépítése volt. Ilyen értelmű versenyfelhívást fogadott el többek között a Belváros I., a Belváros II. és a Dohány­ gyár kommunista pártszervezete.180 Ennek kapcsán 1946. május 17. és augusztus 15. 1 ,5

Szegedi Népszava, 1946. május 28.

177 P usztai (Pipicz) J ózsef, M üller D ezső, F arkas I stván szóbeli visszaemlékezései alapján. 178 179 180

PI Arch. 274—16/155. Uo. 274— 16/155. Idézi: B alooh Sándor : i. m. 262. 1. PI Arch. 274— 16/155., Délmagyarország, 1946. szeptember 4., július 14.

229

között Somogyi-telepen például nyolc közös értekezletet tartottak a két párt 3—3 tagjának részvételével.181 Szegeden tehát legalsóbb szinten is működött ekkor állandó összekötő bizottság. A városi szervezet is vállalta a munkásegység megerősítését. Ennek érdekében július 31-én 12 000 résztvevővel a két párt közös munkásgyűlést tartott a Dohánygyárban. A forint megteremtésének előestéjén tartott gyűlésen Ló­ ránt Gyula (SZDP), Komócsin Zoltán az MKP, Gyólai István pedig a Szakszer­ vezeti Bizottság nevében egyöntetűen szögezték le, hogy a két párt és a szakszerveze­ tek csak közös erővel, szoros együttműködéssel valósíthatják meg a stabilizációt és számolhatnak le az új pénz ellenségeivel.182 A két párt rókusi szervezete együttes ülésén forintvédő bizottság felállítását határozta el és sorra alakultak ilyen bizottsá­ gok egyéb helyeken is. Közös központi forintvédő bizottság is létrejött.183 Egyéb tényezők is utalnak arra, hogy a szegedi szociáldemokrata pártszervezetben ekkor sem tudott túlsúlyba kerülni, eluralkodni a sérelmi politika. A Hangya Mélyhűtő üzemi pártnapján — itt egyébként a 70 munkás 60%-a ebben az időben az SZDP tagja volt — Bozóki Lajos, az SZDP egyik helyi vezetője az üzemi munkásegység jelentőségét méltatta és élesen megbélyegezte a munkásegység megbontok.184 A két párt egyetemi szervezetének közös gyűlésén ugyancsak Bozóki Lajos hangoztatta a munkáspártok együttes harcának szükségességét.185 Ez az értekezlet egyébként határozati javaslatot is fogadott el, amelyben követelte a reakció elleni közös mun­ káspárti fellépést. A MÁV Fűtőházban, a Szegedi Kenderben a munkásegységet 100 százalékosan megvalósultnak jellemzik.186 A Szegedi Kenderben a két párt üzemi szervezetei együttesen verték vissza az üzemi bizottság elleni jobboldali, kisgazdapárti támadást.187 Természetesen az a megállapítás, hogy a sérelmi politika, a kommunistákkal szembeni pozícióharc nem vált dominánssá, nem szorította háttérbe az együttműkö­ dést, nem zárja ki, hogy a vitákat, súrlódásokat, sőt egy-egy komolyabb összeütkö­ zést sikerült volna teljesen kiküszöbölni. Törvényszerű, hogy az 1946 nyarán egyre erősebben kikristályosodó jobboldali szociáldemokrata tevékenység nyomai Sze­ geden is érezhetőek. Ehhez itt is hozzájárultak egyes túlzások kommunista oldalról. A kongresszusi verseny során ugyanis nagyarányú tagtoborzás zajlott le, mostmár a szociáldemokrata párttagok között is erőteljesen. A szervezési osztály munka­ terve a július 1-i 3611 fős taglétszámot 1093 fővel akarja növelni a tíz kerületi szer­ vezetben a kongresszusi előkészületek során.188 Az üzemi szervezetek közül például a Hangya Mélyhűtő üzemben július folyamán 20 szociáldemokrata munkást hoztak á t az MKP-ba, vagyis a kommunista párt befolyása az addig jobbára szociáldemok­ rata üzemben jelentősen megnőtt.189 Történtek átlépések és átléptetések a Szegedi Kenderben is. Az Újszegedi Kenderben egy szociáldemokrata funkcionárius is át­ lépett az MKP-ba.190 A Belváros II. pártszervezet létszáma a verseny időtartama alatt 224-ről 360-ra nőtt. A Belváros I.-be csak augusztusban 50 új tag lépett be.191 Egy szeptember 19-i jelentés arról tájékoztat, hogy a kongresszusi verseny során PI Arch. 274—16/156., Délmagyarország, 1946. szeptember 4. Délmagyarország, 1946. augusztus 1. 183 S z e g e d i Népszava, 1946. augusztus 13. 1 8 4 Uo. 1946. július 21. 1 8 5 Uo. 1946. augusztus 24. 186 Uo. 1946. július 27., szeptember 7. 187 Délmagyarország, 1946. szeptember 5. 1 8 8 PI Arch. 274— 16/155. 1 8 9 Uo. 274—16/156. 1 9 0 Uo. 191 Uo. 274—16/155., 274—16/156. 181

182

230

1200 új tag lépett be az MKP-ba a városban.192 Igaz, a tényleges létszám nem nőtt meg ennyivel, az előző havi 9020-ról 9882-re emelkedett csak. Tombácz Imre 1946. október 29-én 9600 tagról tett említést.193 1947 januárjában 9485 tagot jelentettek, 1947 márciusában pedig jelentős emelkedéssel 10 219 tagot mutattak ki.194 Az ada­ tokból kétségtelenül megállapítható a taglétszám emelkedése. Ennek az emelkedésnek akkor még csak kis hányada adódott a szociáldemokraták átlépéséből, de a két párt közötti viszonyban már ez is problémát okozott. Természetesen az SZDP szegedi szervezete is folytatta erőteljes tagszervező kampányát. Az Angol—Magyar Jutagyár 1946. júniusában 56 taggal alakult pártszervezete például augusztus végéig, tehát alig két hónap alatt, megkétszerezte tag­ jainak számát. Az Újszegedi Kender üzemi szociáldemokrata szervezetébe 1946. szeptemberében 200 új tag lépett be. A Szociáldemokrata Pártba való belépések annyiban különböztek a kommunista pártba történőktől, hogy átlépés az MKP-ból az SZDP-be szinte alig történt, csak néhány egyedi esetben, illetve az MKP-ból való kizárás esetén. Az SZDP mozgalmi jelentései 1946 szeptemberében 11 157, október­ ben 11 269, novemberben 11413, decemberben 11 600, 1947 januárjában pedig 11 900 főről — vagyis kisarányú egyenletes növekedésről — tesznek említést.195 Az MKP nagyarányú szervező és tagtoborzó munkája tehát 1947 elejéig nem tudta behozni az SZDP 1945 nyarától megmutatkozó számbeli fölényét. Meg kell jegyez­ nünk — erről általában kevés szó esik — hogy az SZDP is jónéhány helyen túlzó, erőszakos módszereket alkalmazott taglétszámának növelése érdekében, holott ugyanezt az MKP esetében többször is szóvátette és tiltakozott ellene. Különösen a vasútnál találkozunk egyébként Szegeden is a sérelmi politika örve alatt ilyen jobb­ oldali jelenségekkel, kommunistaellenességgel, ahol az MKP túlzó módszerei is két­ ségtelenül zavart okoztak.196 A szegedi vasutasok szociáldemokrata vezetői azt állít­ ják, hogy „aljas aknamunka” folyik a szociáldemokrata mozgalom lehetetlenné tételére a MÁV területén. Hangoztatják, hogy a kommunista párttal történt megálla­ podás ellenére sok szociáldemokrata vasutast B-listáztak, a megüresedett helyeket csak kommunistákkal töltötték be, holott a vasutasok többsége szociáldemokrata.197 A súlyos ellentétek ellenére 1946. szeptember 9-én a szegedi vasutasok közös értekez­ leten tisztázták a felmerült problémákat. Bozóki Lajos, az SZDP küldötte a munkás­ egység fontossága, az előforduló súrlódások közös egyetértéssel történő megoldása mellett szállt síkra. Kijelentette, hogy a két pártnak semmilyen körülmények között sem szabad szembenállnia egymással.198 Az MKP nevében Komócsin Zoltán is azt hangoztatta, hogy a kommunista és szociáldemokrata vasutasok közötti, az utóbbi időben felmerült konkrét problémákat a munkásegység jegyében kell tisztázni. A két párt saját erejének növelése helyes — jelentette ki — de ez nem mehet a munkás­ egység rovására.199 Nagyon komoly előremutató tényező, hogy a súrlódások csök­ kentésére, kiküszöbölésére egy hattagú vasutas-összekötőbizottság felállítását hatá­ rozták el, amelynek feladatává tették egy közös akcióprogram kidolgozását is.200

PI Arch. 274—16/156. Uo. 1 9 4 Uo. 274—16/155. 195 Uo. 283—3/124., 283—3/13. adatai alapján. 1 9 6 Szegedi Népszava, 1946. szeptember 11. Ez is mutatja, hogy az MKP túlzó módszerei mindig a szociáldemokrata jobboldal erősödésének irányába hatottak. 197 PI Arch. 283—3/124. 1 9 8 Szegedi Népszava, 1946. szeptember 11. 199 Uo. 192 193

200 U o

231

A vasutas kommunista összaktíva pedig október 13-án elhatározta, hogy kötelezővé teszi az egész területen a munkásegység elmélyítését.201 A kétoldalú erőfeszítések eredményeképpen tehát sikerült megoldani ezt a kér­ dést is. Az eredmény, de önmagában a megoldás módja és egyáltalán lehetősége óriási jelentőségű. Bizonyítja azt, hogy az MKP és az SZDP szegedi szervezete el tudta szigetelni az együttműködés ellenzőit, ezúttal is túl tudta magát tenni a szűk párt­ érdekeken. Tették ezt annak ellenére, hogy az SZDP központi kiküldötte Szegeden — a helyi megállapodással gyökeresen ellentétes értelemben — a sérelmeket és ebből kiindulva az önállóságot hangsúlyozta túl az 1946. szeptember 22-i szegedi vasutas­ gyűlésen.202 Hallatszottak jobboldali hangok a szeptember 15-i rókusi gyűlésen is, hiszen Miliők Sándor és dr. Valentiny Ágoston részéről az a kijelentés, hogy a kive­ zető út megvalósítására, a vezető szerepre csak a „konzekvens, tiszta, becsületes szociáldemokrácia” az alkalmas,203 nyilvánvalóan — mivel elhatárolódott a baloldal­ tól és az együttműködést is elveti — jobboldali, kommunistaellenes. A problematikusabb viszonyra utalnak egyéb esetek is. 1946 júliusában a Bel­ város I.-ben sem a forintvédő bizottság, sem a Gyermekbarát Egyesület megbeszélé­ sére nem mentek el a szociáldemokraták.204 Október elején — az 1946-ban addig szinte teljesen szünetelő — sajtópolémia is felújult elvi és politikai kérdésekben egyaránt. Még a baloldalhoz tartozó Pintér Géza is — a szoros együttműködés mel­ lett — erőteljesebben hangsúlyozta a különbséget, az SZDP-t tartva a demokrácia és a munkásegység egyetlen lehetséges vezetőjének, a demokrácia egyetlen következe­ tes képviselőjének.205 Felrótta a szociáldemokráciára korábban alkalmazott „szociálfasiszta” jelzőt is. Újólag kifejtette a hagyományos szociáldemokrata forrada­ lomelméletet, vagyis azt, hogy a polgári demokrácián belül kell a szocializmus elő­ feltételeinek kifejlődnie, tehát nincs szükség forradalomra, a proletárdiktatúrának a polgári demokrácia folytatásának kell lennie. Igaz, hozzátette, hogy a folytatás mellett a proletárdiktatúrának a polgári demokrácia ellentétének is kell lennie.206 Az elméleti pontatlanságok mellett, a proletárdiktatúra éli smerése, elfogadása nagyon nagy jelentő­ ségű és újabb bizonyítéka a szegedi szociáldemokrata baloldal ideológiai fejlődésének. Dr. Antalffy György cikkében pedig nyíltan kijelentette, hogy Szegeden is vannak az SZDP-ben olyanok, akik a munkásegység ellen szervezkednek, „különösen az újak és nem a régi szociáldemokraták között” . Ismét állást foglalt tehát saját párt­ jának jobboldala ellen. „Az igazi munkásegység a két párthoz tartozók akaratának aktív cselekedetben való megnyilvánulása” — hangoztatta. A sajátos eszközökről, az önállóságról, a függetlenségről nem mond le a párt, de szerinte félreérthetetlenül balra kell tartania, mégpedig a szükségszerűnek tartott munkásegység keretében.207 A munkásegység tehát Szegeden 1946 második felében — ha nem is zavartalanul — jó irányban fejlődött. Komócsin Zoltán az MKP III. Kongresszusán kijelentette, hogy a munkásegység példaszerű Szegeden, a szegedi munkásság a munkásegység híve, és az utóbbi hónapokban a szegedi szociáldemokrata értelmiségiek is foglal­ koznak az egységes munkáspárt gondolatával.208 Hogy ez nem egyszerű deklaratív kijelentés, hanem tartalmazza a valóságnak megfelelő tényeket, azt mindkét párt szegedi szervezetének belső jelentései, beszámolói is alátámasztják. Tombácz Imre 201 202 203 204 205 206 207 208

232

PI Arch. 274— 16/88. 1946. szeptember 24. Uo. 1946. szeptember 17. PI Arch. 274— 16/156. S ze g e d i N é p sza v a , 1946. szeptember 24. Uo. Uo. 1946. október 1. D é lm a g y a ro rszá g , 1946. október 4., október 8 . S zeg ed i N ép sza va ,

m ár idézett 1946. október 29-i szóbeli beszámolójában elmondta a párt vezető szer­ vei előtt, hogy kapcsolatuk az SZDP-vel a B-lista végrehajtása által okozott átmeneti megtorpanás után megjavult. A párt tekintélye az értelmiség között megnőtt. Az értelmiség bekapcsolása a falujárásba vonzza a szociáldemokrata értelmiséget is, tanfelügyelőjük pedig átlépés előtt áll.209 Mindez a szegedi SZDP-ben is növekvő jobboldali veszély ellenére történt. Papdi György SZDP titkár is hasonló értelemben értékelte a szegedi munkás­ egységet, munkáspárti együttműködést ebben az időszakban. Kiemelte, hogy külö­ nösebb nehézség az utóbbi időben a két párt egymáshoz való viszonyában Szegeden nem merült fel, tehát viszonylagos javulás következett be a két párt együttműködésé­ ben.210 Figyelemre méltó, hogy egyes szegedi üzemekben a két párt közös pártnapo­ kat rendezett „a két párt tagjai között felmerülő ellentéteket mindenkor a két párt üzemi bizottságának titkársága vizsgálja felül és igyekszik azt közmegelége­ désre elintézni” .211 Az Orion Bőrgyár, az Angol—Magyar Jutagyár, a Szegedi Ken­ der RT, a Szegedi Lemezgyár üzemi bizottságaiban a két munkáspárt képviselői teljes mértékben együttműködnek a súlyos gazdasági helyzet okozta nehézségek megoldása, a munkanélküliség további növekedése megakadályozása érdekében.212 - Az elmondottakat igazolja az SZDP szegedi szervezetének alábbi nyilatkozata is: ,,Mi, szegedi szociáldemokraták ... álljuk a szoros együttműködést. Akik soraink között lazítani akarnak, félreállítjuk. Erős a két munkáspárt Szegeden külön-külön is, de félelmetes hatalom, ha együtt halad.” Ez az együttműködés a reakció ellen, a politikai és gazdasági demokráciáért szoros és megbonthatatlan.”213 Az ebben az időszakban kidolgozott szegedi városfejlesztési program tekintetében is teljes volt az összhang a két munkáspárt között. A szegedi szociáldemokrata vezetés a gyakorlati együttműködésben ekkor is ingadozóbb, határozatlanabb, következetlenebb mint az együttműködés elvi meg­ alapozásában. Ez világosan megmutatkozott az 1946. november 7-i ünnepségre tör­ ténő előkészületek esetében is. Az MKP egyik szegedi vezetőségi tagja felkereste Papdi Györgyöt annak megbeszélésére, hogy munkabeszüntetéssel párosuló közös demonst­ ratív felvonulással ünnepeljék meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfor­ dulóját. Az SZDP szegedi irányítója azonban nem foglalt önállóan állást ebben a kérdésben, hanem döntés céljából pártjának főtitkárságát kereste meg.214 1946. de­ cember 9-én is ugyanilyen értelemben döntött az SZDP szegedi elnöksége a szegedi komunisták és a szakszervezetek által kezdeményezett, 1946. december 14-re terve­ zett tüntetés ügyében.215 Az SZDP-ben létezett egy határozat, amely az ilyen közös akciók engedélyezését központi döntésekhez kötötte. Ez is hozzájárult sokszor —• mint ebben az esetben is — a helyi SZDP szervezet felemás magatartásához és több­ ször gátolta a közös megmozdulásokat. A november 7-i ünnepséget végül is közösen tartották, a december 14-i tüntetéstől viszont távolmaradtak. Az ilyen ingadozások leküzdésére, az együttműködés zavarainak kiküszöbölésére, a két erős, egységes munkáspártra, a szilárd munkásegységre szükség is volt, mivel 1946 végén—1947 elején a szocializmusba való átmenet feltételei érlelődtek, a népi PI Arch. 274—16/156. Uo. 283—3/124. 211 Uo. 2 1 2 CsmL.: Angol-Magyar Jutagyár iratai, Orion Bőrgyár iratai: üzemi bizottsági jegyzőköny­ vek, Szegedi Lemezgyár és Faipari RT. iratai üzemi bizottsági levelezés és jegyzőkönyvek, Szegedi Kenderfonógyár RT. Üzemi bizottság, 1946. 213 S z e g e d i N é p sza v a , 1946. október 8 . 2 1 4 PI Arch. 283—3/124. 2 1 5 Uo. 209

210

233

demokratikus fejlődés fordulópontjához közeledett. Éppen ezért a reakciós erők a nemzetközi helyzet alakulására és a békeszerződésre támaszkodva megpróbálták a belső fejlődés nekik nem tetsző útjának megakadályozását elérni és a fejlődés mene­ tét visszafordítani. Ez nyílt összeesküvéshez, illetve a koalíció felrobbantásának kí­ sérletéhez, annak permanens válságához vezetett. Ezzel párhuzamosan vált rend­ kívül veszélyessé Peyer, dr. Valentiny és társaik nyílt zászlóbontása, újabb kísérletük az SZDP jobbratolására és szembefordítására a demokratikus erőkkel, a munkás­ egységgel. Peyerék akciója — bár Szegeden is voltak elszigetelt kísérletek támogatást szerezni az akcióhoz, mivel dr. Valentinynek volt befolyása az itteni szervezetben múltja és személyes kapcsolatai következtében — a városban nem kapott támogatást. 1946. december 16-án a szegedi pártvezetőség, majd december 17-én a VB egyértel­ műen elvetette és elítélte Peyer és társai memorandumát a munkásosztály, a párt­ egység és a munkásegység szempontjából egyaránt.216 Ilyen értelemben foglalt állást Papdi György a december 20-i országos pártválasztmányi ülésen, tolmácsolva a sze­ gedi pártszervezet bizalmát a pártvezetőség, és ezzel együtt a baloldali szociáldemok­ rata politika és a kommunistákkal való együttműködés iránt.217 A Peyer-ügy mellett „a két munkáspárt viszonyát változatlanul erősen befo­ lyásolták a politikai, gazdasági és a társadalmi élet különböző területein folyó pozícióharcok” ,218 valamint az ettől az időtől fogva szinte állandósuló szociálde­ mokrata sérelmi politika. 1947 első felében mindenekelőtt az ekkor esedékes üzemi bizottsági választások, és ezzel is kapcsolatban a szakszervezeti pozíciók kérdése, valamint az összeesküvés az a két legfőbb csomópont, ami a munkásegység alaku­ lására jelentős hatással volt. A fasiszta összeesküvés leleplezése, a reakciós veszély feltétlenül az együttműködés erősítésének irányába hatott, az üzemi bizottsági vá­ lasztások, illetve a szakszervezeti vonalon folyó rivalizálás viszont károsan hatott rá, gyengítette azt. A két munkáspárt a fasiszta összeesküvést azonos módon ítélte meg, együttmű­ ködött az összeesküvés és következményei következetes felszámolásának és politikai konzekvenciái levonásának követelésében. Az összeesküvés következményeinek fel­ számolása kapcsán az SZDP baloldali vezetői igyekeztek szorosabbra fűzni a kap­ csolatokat a kommunista párttal, és ugyanez volt a törekvése a szociáldemokrata párttal kapcsolatban az MKP-nak is. Ennek érdekében 1947. január 10-én Szegeden a két munkáspárt és a szakszervezetek képviselői elhatározták, hogy feliratban tilta­ koznak a miniszterelnöknél az összeesküvők ellen, felvetve az FKP jobboldalának felelősségét is.219 Ugyanezen a napon a dolgozók munkabeszüntetéssel is kifejezték tiltakozásukat az összeesküvők, az árdrágítók és azok ellen, „akik támogatják, takar­ gatják, elősegítik a reakciós összeesküvést” .220 Az MKP összvezetőségi ülése „még inkább mint valaha, a munkásegység még szilárdabbá, még testvériesebbé válását az üzemekben, szakszervezetekben rendkívül fontosnak tartja” . Hangoztatják, hogy a kölcsönös bizalom szellemében kell megoldani a kölcsönös sérelmek orvoslását is.221 1947. január 24-én közös Lenin-megemlékezés, január 26-án közös kiskereskedői gyűlés, február 1-én közös köztársasági emlékünnepség, február 16-án közös kisipa-

Szegedi Népszava, 1946. december 17., december 18. Uo. 1946. december 21. 218 Balogh S ándor : i. m. 373. 1. 219 Délmagyarország, 1947. január 11. 220 Uo. 1947. január 10. 2 2 1 Uo. 1947. január 19. 216 217

234

ros gyűlés jelzi a munkásegység fejlődésének útját a városban. A munkásegység je­ gyében zajlott le a városi közigazgatási testület január 31-i ülése is.222 Az SZDP tevékenysége, magatartása azonban ebben a periódusban sem tekint­ hető egyértelműnek. Az üzemi bizottsági választásokat sürgetve pozícióinak megjaví­ tására törekedett és csak a vártnál sokkal kiélezettebb pártversengés, a kommunisták váratlan választási győzelmei, az első néhány választás eredménye és a súlyos koalí­ ciós válság hatására járult hozzá a választások elhalasztásához. Szegeden a ver­ sengés nem éleződött ki túlságosan, mivel az SZDP helyileg csak 1947. január 11-én adta ki választási instrukcióit üzemi pártszervezetei összvezetőségi ülésén, a Szakszervezeti Tanács viszont január 13-án függesztette fel a választásokat.223 Annál na­ gyobb problémát okozott a szakszervezeti pozíciók, többek között a szakszervezeti bizalmiak pártarányának kérdése. Az SZDP változatlanul a párt megerősödését, a paritást hangsúlyozta és itt megerősödésének az MKP volt a legfőbb akadálya. Az SZDP XXXV. kongresszusára küldendő szegedi küldötteket megválasztó tag­ gyűlésen nyíltan kirobbantak az ellentétek a párton belül, igaz, egyelőre csak személyi kérdésekben és formai okokra hivatkozva. Az 1947. január 5-i taggyűlésen az elek­ torok Vörös Józsefet, dr. Czibula Antalt és Pleskó Bélát választották meg kong­ resszusi küldöttnek.224 Hármuk közül helyi viszonylatban dr. Czibula Antal centris­ tának minősíthető, Pleskó Béla és Vörös József pedig jobboldalinak, illetve a jobb­ oldalhoz közelállónak. E választási eredmény, valamint a gyűlésen történtek miatt a városi titkárság felülvizsgálta az elektorválasztó alapszervezeti taggyűlések körül­ ményeit és a választás megsemmisítését javasolta. Több helyen választás nélkül je­ lölték ki az elektorokat, a belvárosi pártszervezet pedig mandátummal látott el olyan személyeket is, akik még csak a kijelöltek között sem voltak. E formai szabálytalan­ ságokra hivatkozva az 1947. január 6-i elnökségi és a január 7-i VB ülés a választási eredmények megsemmisítését és új taggyűlés megtartását határozta el. Eredetileg ez utóbbit nem akarták, azonban az említett szabálytalanságokon túl még olyan dol­ gokat is megtudtak, „amelyeket a mozgalom történetében még nemigen tapasz­ taltunk”, és amelyeket nemcsak a párt szervezeti szabályzatával, hanem a szocialista meggyőződéssel sem tartottak összeegyeztethetőnek.225 1947. január 23-án tartották meg a megismételt küldöttválasztó taggyűlést, amelyen Parcsetics Mihályt, dr. Berkes Pált és Papdi Györgyöt választották a szegedi szociáldemokraták küldötteivé. Ez a küldöttösszetétel a korábban megválasztottnál lényegesen baloldalibb, — bár kompromisszumos jellegű — volt, de éppen így felelt meg a szegedi viszonyoknak. Az egyértelműen baloldalinak tartható Papdi György és a baloldalhoz közelálló dr. Berkes Pál mellett Parcsetics Mihály sorolható az inga­ dozók, centristák közé, de ő sem tartható jobboldalinak. A választásokkal kapcsolatos szervezett jobboldali akciót a második választás után történtek is bizonyítják. Egy csoport ugyanis petíciót nyújtott be a választás ellen, ezúttal is formai okokra hivatkozva.226 Ezt a fellebbezést 11 személy írta aláakik közül dr. Müller Manó, dr. Zajtai Lajos és Nemessányi Zoltán tartoztak az is, mértebb szegedi szociáldemokraták közé. A pártelnökség ezt a fellebbezést elutasí­ totta és ilyen értelemben foglalt állást a pártközpont is. Nagyon lényeges, hogy a fel­ lebbezést szerintük dr. Valentiny és köre sugalmazta, és ezt a tartalmi szempontot 222 Uo. 1947. január 23., január 28., 1947. február 1. CsmL.: Szeged város Törvényhatósági Bizottságának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek, 1947. 2 2 3 Szegedi Népszava, 1947. január 12., Népszava, 1947. január 14. 224 Szegedi Népszava, 1947. január 8 . 2 2 5 PI Arch. 283—3/128. 2 2 6 Uo.

235

figyelembe véve utasították el a petíciót, elismerve bizonyos alaki hibákat. Ez egyben további bizonyíték arra nézve, hogy az első választás megsemmisítése is tartalmi és nem formai okok miatt történt. Figyelemre méltó ennél a jobboldali akciónál, hogy milyen csekély az aláírók száma, egyetlen vezetőségi tag sem található közöttük, kevésbé jelentős személyekről van szó, vagyis a szegedi szociáldemokrata vezetésben szervezett jobboldalról nem beszélhetünk. Az SZDP XXXV. kongresszusán Papdi György felszólalása reprezentálta a szegedi pártszervezet arculatát, politikáját. Az összeesküvéssel kapcsolatban elmon­ dotta, hogy nem voltak eléggé határozottak, az új pártvezetőségnek határozottabbnak kell lennie, hogy az ilyen összeesküvés ne ismétlődhessen meg. Erőteljesebb fellépést sürgetett a korrupció ellen is. Az SZDP szegedi vezetője „szociáldemokráciát a szó forradalmi értelmében”, forradalmi szemléletet követelt.227 Az országos kongresszus után a helyi szociáldemokrata vezetők a kongresszus állásfoglalásának baloldali értelmezése alapján a munkásegység, az együttműködés szükségességét hangoztatták. 1947. február 5-én dr. Berkes Pál a postás és vasutas szakszervezetek tagjainak számolt be a kongresszusról. Síkra szállt az SZDP-nek az MKP-val való fokozottan szükséges együttműködése mellett.228 A Szegedi Népszava február 7-i száma kiemelte, hogy az együttműködés kérdésében nem lehet vita. A kifo­ gásokat, panaszokat, sérelmeket, érzelmi momentumokat kikapcsolva, „egymást kölcsönösen respektálva, egymást támogatva kell küzdeni az egységes munkásosz­ tályért” .229 Február 12-én az SZDP összvezetőségi ülésén Papdi György számolt be a kongresszusról, a párt politikai irányvonaláról. Állást foglalt a két munkáspárt együttműködésének szükségessége, a demokrácia megvédésének és kiépitésének közös célja mellett, bár nem elvi alapon, hanem reálpolitikai szükséggel indokolva azt. Ugyanakkor ismételten erőteljes hangsúlyt kapott a pártegység, a párt lenyűgöző ereje, a szociáldemokrata Európa, az önállóság, függetlenség hangoztatása.230 Az SZDP szegedi szervezetének arculatára, magatartására a legjellemzőbb — és nemcsak ebben a periódusban — az a megállapítás, amelyet Papdi György tett 1947 áprilisi mozgalmi jelentésében: ,.rengeteg sérelem és panasz van az együttműködést illetően, amelyeketjegyzőkönyvbe kellfoglalni, hogy a testvérpárttal ezeket meg tudjuk oldani. ”231 Tehát — a problémák ellenére — az együttműködés, a megoldás érdekében tevé­ kenykednek, nem az együttműködés ellen használják fel a valódi vagy vélt sérel­ meket. Az SZDP kongresszus utáni, a munkásegységet megerősítő politikájával összhangban volt az MKP III. nagyszegedi konferenciája, amely szintén kiemelkedő helyen foglalkozott a munkásegységgel. Berár Demeter, az MKP szegedi VB tagja megállapította, hogy a városban a munkásegység szilárd, de mivel a munkásegység legbiztosabb záloga az erős kommunista párt, tovább kell erősíteni a nagyszegedi pártszervezetet is.232 A pártértekezlet határozati javaslatban üdvözölte az SZDP sze­ gedi vezetőségét. A taglétszám állandó emelésének, a párt tömegszervezeti pozíciói megjavításának feladatai persze továbbra is mutatták, hogy a két párt közötti ver­ sengés változatlanul fennállott.233 Ezekre az állásfoglalásokra és még inkább gyakorlati realizálásukra nagy szük­ ség volt 1947 első felében. 1947 márciusában ugyanis a Szegeden rendkívül aktív 227 S ze g e d i N é p sza v a , 1947. február 2.

Uo. 1947. február 6 . Uo. 1947. február 7. 230 Uo. 1947. február 14. 231 PI Arch. 283—3/13. 232 Délm a g ya r or sza g , 1947. február 18. 228 229

233

236

U o

Szabadság Párt utcai tüntetést rendezett a fakultatív hitoktatás elleni tiltakozásul. Ezenkívül — puccszerűen — reakciós vezetőséget választatott a Szegedi Ipartestület élére. A szegedi munkáspárti szervezetek az említett két reakciós kísérlet ellen erőtel­ jesen, határozottan és lényegében azonosan léptek fel. Március 20-án a Szakszer­ vezeti Bizottság egy órára leállította a munkát az üzemekben és a két munkáspárt tagjai együttesen vonultak ki az utcára a reakciós tüntetés szétverésére és ellensú­ lyozására. Szigorú vizsgálatot is követeltek a tüntetés ügyében.234 Jelentős előkészületek, tárgyalások előzték meg az ipartestületi választásokat, amelyek során az MKP és az SZDP közös „iparosegység” listát fogadott el és ezzel indult a választásokon. Ezek a felkészülési, egyeztető tárgyalások közelebb hozták a két pártot egymáshoz. A szociáldemokrata kisiparosokat pártjuk pártfegyelmi terhe mellett szólította fel e lista támogatására és ajánlásai aláírására. A március 2-i választáson az egységlista csak a harmadik helyre került (473 szavazattal). A legtöbb szavazatot a szabadságpárti — formailag ugyan pártonkívüli — lista kapta (777), a második helyre pedig a kisgazdapárti „hivatalos lista” került (589 szavazattal). Mivel abszolút többséget egyik lista sem kapott, a szavazást meg kellett ismételni. A kisipar szocializálásával kapcsolatos rágalmak tehát elérték céljukat a szavazás alkalmával. A szociáldemokrata kisiparosok közül is sokan nem az egységlistára adták szavazatukat. Az ipartestületi választás szociáldemokrata értelmezése, és ha­ tása a két munkáspárt együttműködésére rendkívül figyelemreméltó. Kétségtelen, hogy a szegedi szociáldemokrata kisiparosok egy része a bukás okát a kommunista párttal való együttműködésben látta. Az SZDP központi küldötte — bár az előbbivel nem teljesen értett egyet — is azt hangoztatta, hogy az MKP jelentős kisiparos­ ellenes tevékenységet végzett az SZDP asszisztálásával. Ez a megállapítás azonban nem felelt meg a tényeknek, mivel Szegeden különösen nagy erőfeszítéseket tett mindkét munkáspárt — több esetben egymással is versengve — a kisiparosok megnyeréséért. A központi küldött azt javasolta, hogy a március 9-i újabb választási fordulóban a szociáldemokrata kisiparosok a szabadságpárti listát támogassák, mivel szerinte a kisgazdapárti a reakciósabb. Ezt a helytelen álláspontot az SZDP szegedi vezetősége nem fogadta el, és elutasította mind a szabadságpárti, mind a kisgazdapárti lista támogatását. A párt kisiparos csoportjának március 7-i gyűlésén felhívták a szociál­ demokrata kisiparosok figyelmét a március 9-i választás bojkottálására, azzal az indokkal, hogy mindkét lista reakciós, egyik sem felel meg a munkáspártok érdekei­ nek. Ugyanezt a politikát folytatta a kommunista párt is. A munkáspártok tehát távolmaradtak a március 9-i szavazástól, amelyen végül is a szabadságpárti lista győzött. Éppen ezért a választás után a két munkáspárt összekötő bizottsága már­ cius 11-i ülésén megtárgyalta a választás eredményével kapcsolatos teendőket és el­ határozta a választás megsemmisítésének követelését. Ebben az ügyben március 13-án közös küldöttséget küldtek Bán Antal iparügyi miniszterhez, azzal a követelés­ sel, hogy nevezzen ki egy öttagú bizottságot — két kommunista, két szociáldemok­ rata és egy kisgazdapárti összetételben — egy új, népi demokratikus módszerrel tör­ ténő választás előkészítésére és a március 9-i választás megsemmisítésére.235 Az ipartestületi választással kapcsolatos események tehát mindenképpen előre­ vitték a két munkáspárt együttműködésének ügyét és megmutatták az egységes fellé­ pés szükségességét és erejét. Igen pozitív tényező volt ez azért is, mert a jobboldali szociáldemokrata központi küldött tevékenysége ellenére történt meg a közös felUo. 1947. március 20. 235 a választási üggyel kapcsolatban lásd PI Arch. 283—3/128., 174—16/157., Délmagyarország, 1947. március 1., március 4., március 11., március 12., március 13. Szegedi Népszava, 1947. február 18., február 25., március 4., március 8 . 234

237

lépés. Ezenkívül több apróbb jele is látható a megvalósult munkásegységnek, amelyet egyébként 1947 áprilisában központilag is megerősítettek.236 Szegeden mind a tör­ vényhatósági bizottságban, mind pedig a különböző gyűléseken egységesen követel­ ték a munkanélküliség megszüntetését és az ezzel kapcsolatos rendszabályokat.237 A két munkáspárt közös harca ebben a vonatkozásban ért is el eredményeket, mivel 500 embert sikerült munkához juttatni.238 A szegedi ruházati munkások és kisiparo­ sok ekkor megalakított szövetkezete is a munkásegység szem előtt tartásával jött létre.239 1947. május 5-én indult a két munkáspárt tagjainak közös szakszervezeti iskolája. Júliusban a törvényhatósági bizottság ülésén közös költségvetési tervet és más közös javaslatokat terjesztett elő a két munkáspárt.240 A pozitív tényezők mellett azonban a súrlódások, viták továbbra is fennálltak a két munkáspárt között. Nézeteltérés volt például a Baloldali Blokk helyi intézőbizottságának megalakítása ügyében. Az MKP már 1946 tavaszától sürgette, hogy a Baloldali Blokknak ezt a helyi állandó irányító szervét létrehozzák. Az SZDP ezt eluta­ sította és megtiltotta a helyi szervezeteinek, hogy elfogadják egy ilyen szerv létre­ hozásának tervét. E központi döntés értelmében a szegedi szociáldemokraták is elutasító álláspontra helyezkedtek.241 Az MKP által szervezett tömegnyomás sem vezetett ebben az esetben itt eredményre. A Szegedi Kenderben, a Lemezgyárban és egyéb helyeken tartott közös munkásgyűléseken hiába követelték a Baloldali Blokk szegedi intézőbizottságának megalakítását.242 Március 11-én az SZDP meg sem jelent az e tárgyban összehívott összekötőbizottsági ülésen.243 Éles hangú vita folyt a két munkáspárt között a kereskedői érdekképviselet ügyében is. A kompromisszum végül itt is létrejött, de ez természetesen továbbra sem tudta teljes mértékben kiküszöbölni a vitákat ebben a kérdésben.244 A fentiek alapján megállapítható, hogy Szegeden a két munkáspárt együttműkö­ désében 1947 első felében is elsősorban az összefogás dominált. Az együttműködés, mégpedig az aktív együttműködés volt a meghatározó, annak ellenére, hogy bizonyos jobboldali előrenyomulás is megfigyelhető a szegedi szociáldemokrata szervezetben. Igaz, a két párt közötti ellentétek továbbra sem csökkentek, viszonyuk nem mindig nevezhető kielégítőnek. Kétségtelenül növekedtek az ellentétek, a súrlódási felületek — elsősorban a gyakorlati-politikai együttműködésben — a korábbihoz képest. Előfordult például, hogy a szociáldemokraták szembeszegültek kommunista kezde­ ményezésekkel és dr. Valentiny befolyásának hatására néha „barátságtalan” maga­ tartást tanúsítottak.245 Üzemekben is többször előfordult, hogy gátolták a kommu­ nisták munkáját. Várospolitikai kérdésekben azonban ez soha nem következett be. Dr. Valentiny befolyása egyébként az ismertetett memorandum után fokozatosan 2 3 6 Balogh Sándor : i. m. 432. 1. A központi összekötő bizottság április 3-i ülésén megegyeztek abban, hogy a vitás ügyeket április 20-ig lezárják. Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád rádióbeszélge­ tést folytatott a munkásegységről. D é lm a g ya ro rszá g , 1947. április 13. 237 CsmL.: Szeged város Törvényhatósági Bizottságának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek. 1947. június 27-i és október 23-i ülés jegyzőkönyvei. 238 S ze g e d i N é p sza v a , 1947. április 19. 239 D é lm a g ya ro rszá g , 1947. május 21. 210 CsmL.: Szeged város Törvényhatósági Bizottságának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek1947. június 27-i ülés jegyzőkönyve. 241 PI Arch. 274—16/157. 242 D é lm a g ya ro rszá g , 1947. február 22. 243 PI Arch. 274— 16/157. 244 Az MKP a KISÓSZ-on, az SZDP pedig a KOKSZ-on belül akarta a kereskedői egységet létrehozni. Végül Szegeden a két szervezet által kiküldött bizottság önállóságuk fenntartása mellett közös munkaközösséget hozott létre. Lásd D élm a g ya ro rszá g , 1947. április 30., S z e g e d i N é p sza v a , 1947. április 24., április 25., május 1., június 1. 245 PI Arch. 274—16/157.

238

csökkent. 1947. február 18-án lemondott a Szegedi Népszava főszerkesztői tisztségé­ ről, amelyet korábban is csak névlegesen töltött be. Az említett jobbratolódás a szegedi szociáldemokrata szervezetekben azonban egyáltalában nem általános jelenség. A vezetőségek összetételében ez semmiképpen sem vezetett számottevő változásra. Az 1947. május 3-án megválasztott új helyi szociáldemokrata vezetőségbe egyetlen jobboldalinak tekinthető személy került be. Ugyanakkor öt vezetőségi tag egyértelműen baloldalinak minősíthető, négy pedig centristának, de olyan centristának, kik inkább a baloldalhoz álltak közelebb és nem tartoztak az együttműködés, a munkásegység ellenzői közé.246 A jobboldali szociál­ demokrata tevékenység tehát Szegeden változatlanul jelenség szinten maradt, csak időnként, elszigetelten jelentkezett és nem tudta lehetetlenné tenni a két párt helyi együttműködését. A szegedi szociáldemokrata szervezet politikai gyengeségére utal, hogy általában tartózkodtak a kezdeményezésektől, a kommunista párt kezdeményezéseiből próbál­ nak pártpolitikai előnyöket szerezni, amikor általában — tétovázás, huzavona után — csatlakoznak a kommunista kezdeményezésekhez. Néha túlzó követelésekkel lép­ nek fel különböző kérdésekben. Nagyon fontos aláhúzni azonban, hogy ez nem a jobboldaliság „álradikalizmusa” náluk, hanem a szociáldemokrata elvekhez való merev, „dogmatikus” ragaszkodás illetve a kommunista párttal való pártversengés, az SZDP munkásegységen belüli vezető szerepének biztosítására való törekvés követ­ kezménye. Kitűnően jellemzi a szegedi szociáldemokratákat dr. Zöld Sándor, az MKP nagyszegedi titkára egyik jelentésében: „dühösek minden miatt, amit csinálunk, de le lehet őket csillapítani” .247 Vagyis féltékenyek, nehezen törődnek bele az MKP egyre növekvő befolyásába, eszmei, politikai, szervezeti fölényébe, de az együttműködés a munkásegység hívei, ha a két párt egyesülésének elfogadásától legtöbbjük még ekkor igen messze is van. A pozíciókért folyó versengés befolyásolja a legintenzívebben ebben a periódus­ ban is a két párt kapcsolatát. Az SZDP is többséget szeretne a Munkásszövetkezet vezetőségében és az egyes szakszervezeti csoportok vezetőségében egyaránt. Szerve­ zeti erejük növelésére 1947 márciusában nagyszabású országos tagszervező kampány­ indítottak. Ez a kampány minden társadalmi rétegre kiterjedt. Szegeden és környé­ kén a létszámemelési akció ért el eredményeket. A kerületi szervezetek taglétszámát 24%-kal, az üzemiekét 13%-kal sikerült növelniük. Szegeden a falusi és tanyai terü­ letekre irányult főleg a párt figyelnie, mivel itt még nagy lehetőségeket látott. Az egyes szervezetekben földművesbizottságokat hoztak létre. Az üzemekben, ezent kívül az értelmiségi rétegek közül a közalkalmazottak és a tanítók körében ért el eredményeket a szegedi tagtoborzó hónap. A városi alkalmazottak körében további 10%-kal nőtt a szociáldemokrata párttagok száma. Új szervezetek is jöttek létre, így az alsóközponti szervezet és az egyetemi ifjúsági csoport. 1947. április 11-én meg­ alakult az SZDP Tudósok, írók és Művészek Munkaközössége is. Az üzemek közül az SZDP szegedi üzemi fellegvára, az Újszegedi Kender érte el a legjobb eredményt, 100 új tag beszervezésével. (Itt ekkor 800 fős SZDP szervezet működött, vagyis az üzem dolgozóinak 75%-a az SZDP-hez tartozott.) 1947 márciusában a Szociálde­ mokrata Párt taglétszáma Szegeden 12 868, vagyis a tagtoborzás 968 fővel emelte a taglétszámot, mivel január—februárban 11 900 fő szerepelt a kimutatásokban. 2 4 6 Szegedi Népszava, 1947. május 4. Az új vezetőségben Ábrahám Jánosné, Barna János, Bernáth András, Kovács István és Lavner Sándor baloldalinak, dr. Berkes Pál, Bozóki Lajos, dr. Czibula Antal és Komáromi István a baloldalhoz közel álló centristának, Pleskó Béla pedig jobboldali­ nak tartható. Herczeg András politikai beállítottságát nem sikerült megállapítani, de miután az egye­ süléskor bekerült az MKP-ba, és ott tevékenykedett is, ő sem tekinthető jobboldalinak. 2 4 7 PI Arch. 274—16/157.

239

Ehhez hozzá kell még számítani a szegedi járás szociáldemokrata tagságát, amely mindössze 39 fővel emelkedett március hónapban, 868-ról 907-re. A városi pártszervezetek száma ekkor 1947 áprilisában 47, a falusiaké pedig 12. Az SZDP lét­ száma, szervezeti helyzete és összetétele a választás előtti tagrevízió és ellenőrzés idő­ szakáig lényegesen nem változik. 1947 júniusában 13 400 városi és 930 járási párttag szerepel a 48 városi és 13 járási szervezet kimutatásában. Az adatok értékelésénél figyelembe kell venni azt, hogy a tagok nagyrésze névleges volt. A fizető tagok, vagyis a ténylegesen a pártban tevékenykedők létszáma — ez a kettő kb. egybeesik — azonban a kimutatott tagság 50%-át sem éri el. Az ellenőrzés előtti utolsó adatok alapján júniusban a városban 4944-en, a környéken pedig 387-en fizettek csak tag­ dijat. Ez egyébként egyik magyarázata is az SZDP politikai és szervezeti gyengeségé­ nek. Ez tette szükségessé a taglétszám revízióját. Ennek alapján a városban 1947 augusztusában a 48 szervezetben 5206 fős szociáldemokrata tagság tevékenykedett. A 14 falusi szervezetben az augusztusi mozgalmi jelentés változatlanul 947 főt tün­ tetett fel, akik közül 367 fizetett tagdíjat.248 Az MKP taglétszáma ugyanebben a periódusban további egyenletes, fokozatos fejlődést mutatott Szegeden. 1947 január—februárban 4 új üzemi szervezet jött létre. Ezekkel az üzemi szervezetek száma 28-ra nőtt, amelyekben 3157 tag tevékeny­ kedett. Ezenkívül a l l kerületi szervezetben 3811, a 11 falusi szervezetben 1834, a 14 tanyai szervezetben pedig 1400 fő, összesen tehát 1947 februárjában 64 alapszer­ vezetben 10 202 volt az MKP tagjainak száma. A párttagság létszámának növelése ekkor már más pártokból is történik, többek között az SZDP-bŐl való átléptetés is jelentős. Várostanyán 20 fő lépett át az SZDP-ből, az Újszegedi Kenderben is onnan akartak átléptetni munkásokat a párt befolyásának növelésére. 1947 júliusában 69 szervezetben 11 166 fő az MKP taglétszáma Nagyszegeden, ebből 7500 fő a városban tevékenykedik.249 Említésre méltó, hogy júniustól inkább a városban emelkedett a taglétszám, a falvakban viszont stagnált. A két párt adatainak összevetése alapján megállapíthatjuk, hogy az MKP tag­ létszáma 1947 nyarán túlszárnyalta az SZDP tényleges taglétszámát, akár Szeged közigazgatási területét, akár az MKP Nagyszegedi Bizottságának területét vesszük figyelembe. Ez jelezte a párt politikai súlyának, befolyásának állandó növekedését, a párt szervezeti erősödését. Januárban még elégedetlenek a munkások kommunista pártba történő belépésének alacsony számával, különösen a kisebb üzemekben. Az összeesküvés leleplezése, a napi követelések elérése, a tömegpolitikai munka javulása azonban egyre érezhetőbbé tette a tömegek hangulatának az MKP felé for­ dulását. A munkásosztály egyre inkább a kommunistáktól várta a kérdések meg­ oldását és mind kevésbé az SZDP-től. Az MKP tekintélye nőtt tehát az üzemi mun­ kások között. Az Újszegedi Kenderben is sikerült eredményt elérni mégpedig úgy — és ez fontos a két párt viszonya szempontjából — hogy egy sikertelen szociáldemok­ rata akciót kihasználva támadták és lehetetlenné tették az SZDP üzemi titkárát.250 Az SZDP üzemi szervező munkája viszont a márciusi tagtoborzó hónap után alább­ hagyott. Az MKP munkástagjainak létszámát tekintve is megelőzte ekkor már testvérpártját, mivel üzemi szervezetei 3157 fős tagsággal rendelkeztek, míg az SZDP üzemi szervezeteiben csupán 2310 tag volt.251 A párt tekintélye a tavaszi hónapok során más rétegek — még a középrétegek — között is megnőtt. A leggyengébb terüAz adatösszeállítás az SZDP mozgalmi jelentése alapján készült. PI Arch. 283—3/13. Az adatösszeállítás az MKP szegedi szervezetének jelentése alapján készült. PI Arch. 274—16/157. 250 Uo. 251 Uo. 174—16/157., 283—3/13. 248 249

240

létén, a középparasztság vonatkozásában is történt némi előrelépés, ugyanis sikerült néhány középparasztot megnyerni. Falusi és tanyai szervezeteiben az MKP-nak 3234 tagja volt, míg az SZDP-nek 744 földmunkás és 535 kisbirtokos paraszt a tagja.252 A szociáldemokrata kisiparosok és kiskereskedők létszáma 506, a vasuta­ soké és postásoké 488, a közalkalmazottaké 1335.253 Az augusztusi választási kam­ pány során e rétegek soraiból is történtek már átlépések, a rókusi pártszervezet lét­ száma éppen ilyen rétegek átlépése folytán emelkedett 100%-kal.254 Az adatokból világosan következik, hogy bár a középrétegek tekintetében az SZDP még létszám­ beli fölénnyel rendelkezett, az MKP jelentősen felzárkózott és befolyása növekedett e rétegek körében is. A két párt között szakszervezeti vonatkozásban éles pozícióharc folyt. A vá­ rosban 38 szakmai szervezet működött. 1947 tavaszán—nyarán több szakszervezet­ ben is választások zajlottak le. Ezek során mindkét részről hangoztatták és igyekeztek is megvalósítani — pl. a magánalkalmazottak szakszervezeteiben —„a két munkás­ párt testvéri egységének” elvét.255 A közalkalmazottak szakszervezetében is sikerült ennek az elvnek az alapján lebonyolítani a választásokat. Az új vezetőség válasz­ tására 1947. május 15-én került sor, amikor közfelkiáltással fogadták el a közös koalíciós listát.256 Az említett elvet azonban nem mindig lehetett megvalósítani, amint erre Papdi György utalt egy május 19-i értekezleten.257 A szakszervezeti bizalmiak kér­ désében a szegedi szociáldemokrata összaktívaülés a bizalmiak megnyerését tűzte ki célul. Természetesen az MKP is erre törekedett. Az építőknél, vasasoknál, a textil­ munkásoknál a bizalmi testület a kommunisták kezében volt. A szakszervezetekben összesen mintegy 100 kommunista bizalmi tevékenykedett.258 A szakszervezetek — bizonyos szociáldemokrata előrenyomulás ellenére — továbbra is a kommunisták irányítása alatt álltak. Az 1947. május 27-én megválasztott új Szakszervezeti Bizott­ ság összetétele is ezt bizonyítja. Ebben a bizottságban ugyanis továbbra is öt kom­ munista és négy szociáldemokrata tevékenykedett.259 A két párt taglétszáma, szervezeti helyzetének, politikai befolyásának fenti elemzése alapján megállapítható, hogy erőviszonyukban döntő változás ugyan nem következett be, de a kommunista párt korábban is nagyobb és 1947 első felében — ha törésekkel tarkítva is — egyre növekvő politikai befolyását már mennyiségi vo­ natkozásban, szervezetileg is jobban tudta realizálni. Ez különösen akkor mutatko­ zik meg, ha az SZDP-nek a tagrevízió utáni helyzetét vetjük össze az MKP-val, mivel ez felel meg a realitásoknak és ez fejezi ki a két párt tényleges súlyát Szegeden. Az MKP fejlődése, tömegbázisának növekedése helyileg is bizonyítja, hogy a népi demokratikus fejlődés sorsdöntő fordulat felé haladt, érlelődtek a szocializmus, a proletárdiktatúra megteremtésének előfeltételei. A frontáttörés azonban gazdasági és politikai síkon és a két párt kapcsolatában egyaránt majd a soron következő periódus feladata lesz. 1947 nyarának igen kritikus időszakában a 3 éves terv, a nagybankok államo­ sítása, valamint az ennek megfelelő politikai balratolódás körül ütköztek össze a Uo. 274—16/157., 283—3/13. Uo. 283—3/13. 254 D élm a g ya ro rszá g , 1947. augusztus 24. 2 6 5 Uo. 1947. május 8 . 256 S z e g e d i N ép sza va , 1947. május 15. 257 Uo. 1947. május 20. 268 PI Arch. 274—16/157. 259 D é lm a g ya ro rszá g , 1947. május 28. A Szakszervezeti Bizottság kommunista tagjai Homola János, Kövi Béla, Daróci Vince, Nagygyörgy Mária és Dani János, szociáldemokrata tagjai Bernáth András, Szendrei Ferenc, Müller Dezső és Lavner Sándor. 252

253

241

különböző politikai erők. Ezekben a kérdésekben, az ezzel kapcsolatos Nagy Ferenc ügyben, vagyis a további fejlődés kérdésében komoly harcok folytak. A felszabadulás után végbement politikai fejlődést a küszöbön álló választás volt hivatott jelezni. Az SZDP-nek sorsdöntő szerepe volt, miután jobboldala — az FKP jobboldalának veresége után — a reakció fő reménységévé vált. Ez annál inkább veszélyes volt, mivel Bán Antal „önálló SZDP” koncepciója, „a mérleg nyelve” álláspont, megterem­ tette a jobboldal és a centrum balszárnyellenes összefogásának veszélyes lehetőségét. A választási küzdelem pedig várhatóan amúgy is ront a két párt viszonyán, kiélezi a helyzetet és a baloldali szociáldemokraták körében is zavart idézhet elő. Fontos kér­ dés volt tehát, hogy merre tart az SZDP? A 3 éves terv vonatkozásában a munkás­ pártoknak sikerült az előzetes elképzeléseket egyeztetni és közös javaslattal fellépni. Problémát jelentett azonban a két párt különböző álláspontja a bankok államosítá­ sának formájával kapcsolatban. A két párt eltérő álláspontját ebben a kérdésben csak hosszas egyeztető tárgyalások után lehetett közös nevezőre hozni.260 A választáson való közös koalíciós lista indításának terve is felmerült, ettől azonban a koalíciós partnerek — köztük az SZDP is — elzárkóztak. A két munkáspárt ugyan megállapo­ dott abban, hogy a külön listán történő indulás ellenére tartózkodnak az egymás elleni harctól, a választási harc hevében azonban a megállapodást az egyik fél sem tartotta be. Az 1947-es választás előkészületei és utóharcai idején volt a két párt kö­ zött a legrosszabb a viszony és ez néhol — még legfelsőbb szinten is — a munkás­ egység felbomlásával fenyegetett. Az 1947 július—szeptember közötti időszakot tarthatjuk Szegeden is a munkás­ egység szempontjából a legnegatívabbnak az egész népi demokratikus forradalom periódusát figyelembe véve. Igaz, a tőke elleni rendszabályok, a vagyondézsma, a bankok államosítása, a 3 éves terv vonatkozásában a két munkáspárt szegedi szer­ vezetei és tagjai között az összhang teljes volt. Kiemelkedő jelentőségű, hogy a szegedi szakszervezeti tagság pártállásra való tekintet nélkül követelte a nagybankok államosítását.261 A szociáldemokraták a törvényhatósági bizottságban is elfogadták a nagybankok államosítását, vagyis az MKP tervezetét.262 Nagy jelentősége volt an­ nak is, hogy az SZDP fellegvárának számító Újszegedi Kenderben — ahol az üzemi bizottság is 3:2 arányban szociáldemokrata többségű — az MKP és SZDP üzemi vezetőségének május 30-i együttes ülése közös határozatot hozott a nagybankok államosításának 1947. augusztus 1-ig történő megvalósítása ügyében,263 vagyis itt is a kommunista álláspontot fogadták el a szociáldemokraták. Továbbra is szinte teljesen súrlódásmentes volt a két párt együtthaladása várospolitikai kérdésekben. Június 23-án a két munkáspárt pártközi megbeszélést tartott a városi tervbizottság ügyében. Ezen az ülésen a városi költségvetés kérdésé­ ben is egyeztetett javaslatot fogadtak el és ezt a munkáspártok közös újjáépítési szem­ pontjain alapuló tervezetet terjesztették a június 27-i városi közgyűlés elé.264 Ekkor ennek alapján együttes különindítványt is tettek a sürgősen megvalósítandó feladatok

260 A kérdésről részletesebben 1. Strassenreiter E rzsébet : A fordulat éve és a két m unkáspárt egyesülése, PTK 1978. 2. sz. 17—18. 1.

Délmagyarország, 1947. május 30. CsmL.: Szeged város Törvényhatósági Bizottságának iratai. Közgyűlési egyzőkönyvek. 1947. május 27-i ülés jegyzőkönyve. 263 Délmagyarország, 1947. május 31. 261 CsmL.: Szeged város Törvényhatósági Bizottságának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek, 1947. június 27-i ülés jegyzőkönyve. 261

262

242

ügyében. A városi tervbizottság július 12-én szociáldemokrata elnökkel és kom­ munista titkárral megalakult.265 Az elmondottak ellenére a két párt választási versengése a városban is egészsé gtelen rivalizálássá fajult. Ennek egyik oka az volt, hogy az SZDP választási propa­ gandáját a jobboldal uralta harmadikutas, sőt ennél is jobboldalibb koncepcióival. Az SZDP ugyanis jobboldali szavazatokra, az FKP-tól leszakadó, de a Pfeiffer és a Barankovics pártokig el nem jutó szavazatokra is aspirált, nemcsak az FKP-tól le­ szakadó demokratikus tömegekre. A szegedi kommunisták bizalmas értesülésre hi­ vatkozva közlik, hogy az SZDP szegedi szervezetének vezetősége olyan értelmű határozatot hozott, mely szerint a városban a kommunistaellenességre építik válasz­ tási agitációjukat.266 Ezt alátámasztja, hogy vezetőik is — ilyen korábban egyetlen­ alkalommal sem fordult elő Szegeden — nyilvánosan kommunistaellenes kijelenté­ seket tesznek és üzemi pártszervezeteik munkája is több helyen kommunistaellenes.267 Ezt szóvá tették előttük az ekkor is folyó összekötő bizottsági ülések egyikén, ahol nem is védekeztek e bírálattal szemben.268 Az SZDP magatartása, választási taktikája növelte az MKP-ban amúgy is meg­ levő bizalmatlanságot az SZDP-vel szemben. Az MKP szegedi szervezete esetében is túlzó, erőszakos módszereket, ellentmondásokat figyelhetünk meg a szociáldemok­ ratákkal kapcsolatos politikájukban. Az MKP az SZDP-t és annak baloldalát is támadta. Az MKP KV Szervezési Osztályának választási instrukciója az volt, hogy a Szociáldemokrata Pártból át kell léptetni olyanokat, akik tömegeket is képesek magukkal hozni.269 A kommunista párt e célok érdekében a választási harc közepén felvetette a fúziót, a jobboldal elriasztására, illetve a szociáldemokrata munkások megnyerésére, a szociáldemokrata baloldal megerősítésére. Ez a taktika azonban teljesen elhibázott és rosszul időzített volt. A szociáldemokratákkal szembeni bizal­ matlanság következtében Szegeden is támadás indult az SZDP ellen, a párt jobbratolódását, a munkásegység veszélybe kerülését látva helyileg is. A kommunisták hangsúlyozták, hogy a városban, sokkal inkább mint az ország más városaiban, rendkívül nagy jelentősége van a két munkáspárt szoros együttműködésének.. Veszélyes lehet a reakciós szavazatokra való spekulálás, a függetlenség hangsúlyo­ zása.270 Az MKP választási taktikájában jelentkező ellentmondások azonban Sze­ geden is megmutatkoztak már az előkészületek során, részben a túlzott bizalmatlan­ ságban, részben abban, hogy a fő figyelmet az SZDP legyőzésére fordítják. Az 1947. június 9-i VB ülésen felvetődött, hogy az SZDP nagyobb választási tapasztalatokkal rendelkezik, amit ellensúlyozni kellene.271 Június 17-én felmerült, hogy a házmegbí­ zott rendszert használják fel a választások előkészítésénél, a választói névjegyzékek összeállításánál. Ezt a javaslatot azonban elvetették, azzal az indokkal, hogy a hiányzó házmegbízottak megválasztása szociáldemokrata többséget hozna. Eles harc folyt az összeíró bizottságok pártösszetételének kérdésében is. Szegeden 60' választási körzetből 42-ben sikerült kommunista elnököt állítani az összeíró bizott­ ságok élére.272 Az a törekvés, hogy mindkét párt saját embereit kívánta e bizottsá­ gokba bejuttatni, természetes volt, egyik pártnak sem róható fel. Ezeknek a választói 2 6 5 Délmagyarország, 1947. július 13. A bizottság elnöke Bernáth András, titkára pedig D ani János lett. 2 6 6 PI Arch. 274—16/157. 2 6 7 Uo. 268

U

269

U o .

270 271 272

a

Délmagyarország, 1947. július 16., július 25. PI Arch. 274—16/157. Uo.

243*

névjegyzéket összeállító bizottságoknak ugyanis óriási szerepük volt, és ezek a név­ jegyzékek összeállításakor figyelembe vették a párthovatartozást. Az elnökök fenti aránya tehát az M KP győzelmének tekinthető, a két párt erőviszonyát, az MKP erejét jelzi. Szegeden az SZDP választási hadjáratát ezúttal is Kéthly Anna irányította. A választási gyűléseken és a Szegedi Népszavában igen erős a jobboldal hangja. A választási hadjáratba dr. Valentinyt is bevetették, mint „öntudatos szociáldemok­ ratát, a magyar munkásmozgalom régi harcosát” .273 Jelölése érdekében ajánlási íveket is köröztettek. Az SZDP YB 1947. augusztus 5-i ülése más pártok által alkal­ mazott terrorisztikus eszközökről, megfélemlítési módszerekről beszélt.274 Az együtt­ működés megromlásáért, zavaraiért, lazulásáért az MKP-t tették felelőssé és a helyi kommunista szervezet bíráló megjegyzéseit visszautasították. A párt helyileg a „fú­ zió soha” álláspontra helyezkedett — mindenekelőtt választási célból tette ezt — hiszen nyíltan kijelentették, hogy az önállóságot, függetlenséget, a választás előtt és a választás után közvetlenül, egyaránt a „rokonszenvezők” megnyugtatására han­ goztatják.275 Azt bizonygatják, hogy a felszabadulás utáni fejlődés az SZDP politi­ káját igazolta.276 Az augusztus 24-i szegedi választási nagygyűlésen Kéthly kijelentette: „minél erősebb az SZDP, annál távolabb kerül a fúzió kérdése” .277 Az ilyen meg­ nyilvánulások ekkor mindennaposak voltak, sőt a legszélsőségesebb jobboldali szo­ ciáldemokrata, kommunistaellenes elemek is fórumot kaptak. Meg kell jegyezni, hogy a baloldali Papdi György is erélyesen fellépett ekkor a fúzió ellen, kijelentve, hogy „SZDP-sek voltunk, vagyunk és maradunk” !278 A legválságosabb helyzetbe a választási küzdelem csúcspontján és a választás utáni napokban, augusztus utolsó és szeptember első napjaiban került a munkásegység. A választás napján a Szegedi Népszava „Forraszd a szót annak a torkára, aki a fúzióról hazudik!” felhívással jelent meg.279 Az SZDP szeptember 2-án tartott elnökségi és szeptember 3-án tartott összvezetőségi ülésein egyaránt a sérelmi politika, a kommunistákkal kapcsolatos problémák uralták a hangulatot.280 A két párt helyi lapja ebben az időben éles hangú, szinte ellenséges polémiát folytatott. Igaz, ehhez hozzá kell tenni, hogy a Szegedi Népszava most is jobboldalibb volt, mint az SZDP szegedi vezetőségének politikai irányvonala. Az MKP tehát joggal tarthatott az SZDP jobbratolódásától országosan és helyi­ leg is és tett meg mindent — ha néhol túlzottan és mereven, és Szegeden talán külö­ nösen radikálisan is — a választás megnyerésére, az SZDP jobboldalának leleple­ zésére és a Szociáldemokrata Párt ingadozásának ellensúlyozására. A kommu­ nisták választási propagandájukban hangsúlyozták, hogy Szegeden is érezhető a szociáldemokrata jobboldal hangjának felerősödése, amely veszélyezteti a munkás­ egységet. Emiatt és az általános jobbratolódás veszélye miatt a választási küzdelem­ ben méginkább szükségesnek tartották a szoros együttműködést. A Délmagyarország július 25-i száma helyesen mutatott rá a közös munka, a közös harc jelentő­ ségére és arra, hogy milyen veszély fenyegeti magát a Szociáldemokrata Pártot is, h a teret ad jobboldalának, ha a szűk pártérdeket a munkásosztály, a népi demokra­ tikus forradalom érdekei fölé helyezi. A döntő különbség éppen ebben van a két párt 2 ,3 274 275 276 277 278 279 280

244

Szegedi Népszava, 1947. július 31. Uo. 1947. augusztus 7. Uo. 1947. július 23. Uo. 1947. augusztus 15. Uo. 1947. augusztus 26. Uo. 1947. augusztus 31. Uo. Uo. 1947. szeptember 3., szeptember 4.

L

választási előkészületei, agitációja között. Az ugyanis a koalíciós viszonyok közöt^ törvényszerű volt — az SZDP helyzete, egységének hiánya, következetlensége ez még jobban alátámasztotta —, hogy a kommunisták fokozottan törekedtek pártjuk megerősítésére, vezető szerepének biztosítására. Dr. Zöld Sándor dohánygyári be­ szédében — amellyel megindult a párt helyi választási kampánya — a kommunis­ ták szerepének kidomborítására szólított fel.281 Ugyanakkor az SZDP-nél sokkal erőteljesebben hangsúlyozta a munkásegységet. A munkásosztály, a népi demokrati­ kus forradalom érdekeit ő egy pillanatig sem tévesztette szem elől, pártjának érdekei megegyeztek a munkásosztály, a nép érdekeivel. Komócsin Zoltán kijelentette: „A munkásegység lángbaborítására és összeomlására hiába spekulálnak az üzemek felgyújtói, a politikai gyújtogatok.”282 Az M KP tehát választási kampányában szemelőtt tartotta a munkásegységet, és saját erejének növelését sem a munkásegység fel­ bontása — szemben az SZDP-vel, legalább is annak jobboldalával —, hanem annak megszilárdítása érdekében tartotta döntőnek. Ezért harcolt az MKP az SZDP ellen is. A szociáldemokrata jobboldal viszont — amint azt Kéthly fentebb idézett kije­ lentéséből láttuk — a népi demokratikus fejlődés fő erejének, a munkásegységnek a megbontására, az MKP-tól való eltávolodásra törekedett. Ezért harcolt a kommu­ nista párt ellen. Kétségtelen viszont az, hogy az MKP túlzott nyomása és helytelen taktikai lépései, a szociáldemokrata pártérdek ekkor közös platform felé szorította a különböző szociáldemokrata irányzatokat, bár a baloldal nem volt munkásegységés kommunistaellenes. Ez volt az alapvető oka annak, hogy ebben az időben a mun­ kásegység híveinek hangja elhalkult a helyi szociáldemokrata szervezetben. Ilyen körülmények között a két párt július 29-i pártközi értekezletének határozatát nem tartották be. Ezen ugyanis leszögezték, hogy amennyiben a polgári pártok támadást intéznek az MKP ellen, az SZDP minden erejével, sajtójában is harcol e támadások ellen.283 A megállapodás ténye mégis figyelemreméltó -— annak megszegése ellenére is — mivel újólag m utatta a hajlandóságot az SZDP szegedi szervezete részéről is az együttműködésre. A választási versengés a legalsó — alapszervi, üzemi — szinten is néhány helyen meg tudta zavarni a dolgozók egységét.284 Ugyanakkor ezen a szinten is láthatjuk az egységnek pozitív jeleit, pl. a Gyufagyárban, ahol a dolgozók pártkülönbség nélkül az MKP választási alapjára fizettek be és ezért az ottani szociáldemokrata tagokat a városi vezetőség meg is bírálta.285A gyufagyári munkások indoklása e tettük mellett rendkívül fontos tényt tükröz — ami majd a választáson is megnyilvánul — neve­ zetesen azt, hogy az M KP következetes, baloldali, népi és munkáspolitikája egyre erőteljesebb hatást gyakorolt a szociáldemokrata munkásokra is. E lépésük indok­ lásaként ugyanis azt említik meg: belátták, hogy az MKP munkáját a dolgozók felemelkedése érdekében végzi. Ebben a megállapításban benne van, hogy az SZDPnél ilyen vonatkozásban bajok vannak. A Délmagyarországi Cipőgyár egyik szociál­ demokrata munkása is a választási eredményektől függetlenül azt reméli, hogy a munkásegység a választások után még szorosabbá válik.286 A tervbizottság augusztus 14-i ülésén dr. Berkes Pál (SZDP) köszönetét mondott az MKP-nak a szegedi 3 éves terv elkészítéséért és elfogadta azt tárgyalási alapul.287 Egyes választókörzetek1947. augusztus 3. Uo. 1947. augusztus 5. 2 8 3 MSZMP Cs. m. Biz. Archívuma 39—7/947. 2 8 4 A Konzervgyárban, az Űjszegedi Kenderben, a vasútnál, és a Hídépítő Kirendeltségen ta­ pasztaljuk ezt különösen. 285 D é lm a g ya ro rszá g , 1947. augusztus 7., S z e g e d i N ép sza va , 1947. augusztus 8 . 2 8 6 D é lm a g ya ro rszá g , 1947. augusztus 10. 287 Uo. 1947. augusztus 15. 281

D é lm a g ya ro rszá g ,

282

245

ben is jó összhangban működtek együtt az összeíró bizottságok kommunista és szo­ ciáldemokrata tagjai.288 Az augusztus 2-án tartott vasutas nagygyűlésen az MKP és az SZDP szónoka egyaránt a választási szövetség és megállapodás értelmében be­ szélt, éltette a munkásegységet.289 Ilyen és ehhez hasonló jelek mutatták azért azt is, hogy a választási harc — bár súlyos sebeket ejtett a munkásegységen — csak átmeneti zavarokat okozhatott. Ezek jelezték, hogy a szegedi munkásságnál sem tűntek el az együttműködés fenntartása irányába ható tényezők, csupán átmenetileg szorul­ hattak háttérbe. Szegeden 81 958 volt a szavazásra jogosultak létszáma, 1424-gyel több mint az 1945. november 4-i választás alkalmával. A szegedi választás eredménye ezúttal is eltérő képet m utatott az országostól. A Pfeiffer párt — amelyről a két munkáspárt az inkább egymás ellen folytatott harc közben helyileg is megfeledkezett — abszolút többséget kapott. Az MKP a szavazatok 15,6%-át (12 254) kapta meg, az SZDP pedig a szavazatok 11,4%-át (9002).290 A két munkáspárt együttesen tehát kevesebb szavazatot kapott Szegeden, mint 1945-ben. Ezen belül viszont az arányok eltolód­ tak, mivel az MKP jelentősen — 35,3%-kal növelte szavazatainak számát, ugyanak­ kor az SZDP kb. 6000 szavazatot vesztett. A választási eredmények tehát igazolták a fentebb elemzett folyamatokat a két párt fejlődésével, erőviszonyával kapcsolatban. A választás bizonyította ugyanis az M KP növekvő befolyását helyi szinten is, de iga­ zolta azt is, hogy a munkásegység megvalósulását akadályozó viszályok, a jó viszony megromlása, a két munkáspárt vetélkedése a reakciónak kedvez. Megmutatta azt is, hogy az SZDP kettőssége, következetlensége, ingadozása mennyire veszélyes és káros, mennyire hátrányos a forradalmi folyamat és az SZDP szempontjából egyaránt. A választások utáni hónap éles politikai harcban telt el felső, közép és alsó szinten egyaránt. Az MKP Politikai Bizottsága helyesen értékelte a választási ered­ ményeket, mutatott rá annak pozitív és negatív vonásaira. Konklúziója a munkás­ pártok együttműködésének vonatkozásában az, hogy feltétlenül szükség van az ak­ cióegység, a munkásegység megszilárdítására.291 Az SZDP-ben viszont nem volt ilyen egyértelmű a helyzet és a helyzetelemzés. Itt ugyanis felfokozott várakozással tekintettek a választások elé és a választási visszaesés, valamint a kommunista párt előretörése szinte sokkhatást keltett a párt vezetőségében. A jobboldal támadásba lendült, de nemcsak ők, hanem mások is a kommunistákat vádolták és a Szociál­ demokrata Párt baloldali, együttműködési politikáját hibáztatták a választási fiaskó­ ért. A választási vereséget a párt baloldalának nyakába akarták varrni és a jobboldal különböző koncepcióit, feltételeit érvényre juttatni. Ez azonban nem sikerült, mi­ vel súlyos és éles belső harcok után és árán az SZDP vezetősége is a munkásegység további fenntartása mellett foglalt állást.292 Az MKP szegedi szervezetének választásokról készített értékelése is mérték­ tartó, reális volt. Megállapítják, hogy Szeged sajátosságait figyelembe véve a válasz­ tási eredmény nem lebecsülendő, annak ellenére, hogy jobb eredményt szerettek volna elérni. (Előzetesen 23 %-ra számítottak.) Levonták azokat a következtetéseket is, amelyek a pártszervezet politikai és szervezeti hiányosságait mutatták. Helyesen utaltak rá, hogy az SZDP gyenge választási eredményében nagy szerepet játszott az, hogy a választások alatt Szegeden is megromlott a munkásegység. Ebből kiindulva feltétlenül szükségesnek tartották a munkásegység javítását, bízva abban, hogy az Szegedi Népszava, 1947. augusztus 7. 289 Déimagyarország, 1947. augusztus 3. 290 Uo. 1947. szeptember 2., szeptember 3. 291 Az MKP és SZDP határozatai 1944—48., 502—503. 1. 292 Uo. 507—509. 1. 288

246

SZDP szegedi szervezete is levonja a választásból adódó következtetéseket, annál is inkább, mivel a helyi reakció győzelme miatt óriási közös feladatok várnak Sze­ geden a munkáspártokra.293 Az SZDP szegedi szervezetében is folyt a harc a pártközponthoz hasonlóan. Ekkor vált nyilvánvalóvá a szociáldemokraták két politikai irányvonala. A jobb­ oldal különösen a Szegedi Népszavában, de más fórumokon is jelentkezett. Az első értékelések itt is külső okokban keresték a választási visszaesés mozgatórugóit. A vá­ lasztások után is terrorral, provokációkkal vádolták a kommunista pártot. A függet­ lenséget, az önállóságot hangoztatták, sőt kilátásba helyezték a kommunistákkal való tárgyalások megszakítását is.294 A munkásegységre — az MKP-val ellentétben — szinte alig hivatkoztak. A Szegedi Népszava 1947. szeptember 5-i száma a front­ vonalakat az SZDP és az összes többi párt között húzta meg. Nem ismerte el azt, hogy az MKP egyértelmű, a nép érdekeinek jobban megfelelő, helyes általános- és munkáspolitikája hatott a választási eredményekre, nem pedig az esetenként valóban előforduló túlzó módszerek. Megjegyzendő, hogy a Szegedi Népszava értékelése nem teljesen egyezett meg az SZDP helyi vezetőségének értékelésével. A szeptember 6-i kibővített VB-ülés határozata bizonyítja ezt, és egyben azt is, hogy a jobboldal­ nak helyileg sem sikerült győzelmet aratnia. Ezen az ülésen ugyanis — a szeptember 8-i országos pártválasztmányi ülést megelőzően — állást foglaltak az MKP-val való együttműködés szükségessége mellett. Az alap ennek leszögezése volt és emellett már lehetett hangsúlyozni a legteljesebb egyenjogúságot, a sérelmek kivizsgálását és orvos­ lását, a párttól való határozottabb irányvonal követelését.295 A választásokból azt a következtetést is levonták, hogy a jövőben a pártépítésre, a párttagok politikai és ideológiai nevelésére is nagyobb gondot kell fordítani. Aláhúzandó, hogy ezek a meg­ állapítások már bizonyos önkritikus elemeket is tartalmaznak. A választási lemara­ dás, a jobboldal térnyerésének, párton belüli okokkal való magyarázata jeleinek tekinthetők. Túlléptek tehát az egyoldalú értékelésen, csupán a kommunisták által alkalmazott — állítólagos — terror emlegetésén. Ugyanakkor a pártegység minden körülmények között való fenntartásáról is szó van. Ennek hiányára, az ellentétekre az is utal, hogy Kéthly Anna a szeptember 11-i összvezetőségi ülésen a szeptember 6-i állásponttal merőben ellentétes értékelést nyújtott. A választási vereségért teljes egé­ szében az MKP politikáját és módszereit okolta.296 Értékelése erősen kommunista­ ellenes volt és kétségtelenül nehezítette a szegedi SZDP vezetés helyzetét. Meg kell még említeni, hogy az MKP szegedi szervezete mellett egyes üzemek, így a Vízművek, a Pick-gyár, az Orion Bőrgyár, a Délmagyarországi Cipőgyár is szót emelt a mun­ kásegység, a kormányprogram és a munka kormánya mellett. Igazi érdekeiket fel­ ismerve tehát a szociáldemokrata tömegek is sürgették a megegyezést, a munkáspárti együttműködés, az akcióegység megerősítését. Fontosnak tartja a munkásegységet az Újszegedi Kender egyik szociáldemokrata vezetője is.297 A szociáldemokrata mun­ kások hangulatát az MKP-ba történő, a választások után is folytatódó és növekvő átlépések bizonyítják. A szegedi munkásegység vonatkozásában kiemelkedő jelentőségű — hogy még a végleges központi megegyezés előtt — szeptember 19-én a két munkáspárt szegedi szervezetének vezetői megbeszélést tartottak és nyilatkozatot adtak ki a közös harc­ ról, az együttműködésről. Megállapították: „a két párt szegedi szervezete testvéri 293 294 295 298 297

pj Arch. 274— 15/157., Délmagyarország, 1947. szeptember 1. Szegedi Népszava, 1947. szeptember 4. Uo. 1947. szeptember 7. Uo. 1947. szeptember 13. Délmagyarország, 1947. szeptember 6 .

247

egyetértésben kíván együttműködni a súlyos gazdasági helyzet megoldásában és az önállóság szigorú fenntartása mellett együtt harcolni”. Ennek érdekében mindkét párt vállalta, hogy gondoskodik a súrlódások megszüntetéséről.298 Ezzel helyileg is — majd a központi megegyezéssel országosan is — lezárult a munkáspártok akció­ egysége szempontjából legnehezebb periódus. Természetesen a meglazult együttmű­ ködés helyreállításában még nagyon sok volt a tennivaló. A megállapodás nem szün­ tette meg a problémákat, továbbra is felmerültek szociáldemokrata részről feltételek, sérelmek, a szociáldemokrata pártérdek többször is felülkerekedett, ellentétben a szeptember 19-i megállapodással. Figyelemre méltó, hogy a Szegedi Népszava ezúttal is bizonyos fokig eltérő értékelést adott a megállapodásról. A lap ugyanis csak a drágaság, a munkanélküliség és a reakció elleni harc — vagyis csak konkrét, taktikai feladatok — szempontjából tartja fontosnak a megállapodást.299 Mindezek ellenére a szeptember 19-i egyezmény biztosította a kibontakozás lehetőségét. Ha a két választás közötti periódust összességében vizsgáljuk a munkáspártok együttműködése szempontjából, rendkívül bonyolult, ellentmondásos képet kapunk, mind a különböző együttműködési szinteket, mind pedig az egyes időszakokat ille­ tően. A munkáspártok viszonya Szegeden is erősen hullámzó képet mutatott a mun­ kásegységet erősítő és gátló tényezők végig egymás mellett hatottak, hol az egyik, hol a másik erősödött fel. Azonban ebben az egész periódusban is a munkásegység az alapvető és meghatározó tényező. Az egyre markánsabbá váló szociáldemokrata jobboldal és a két pártnak a különböző területeken megnyilvánuló versengése sem tudta a munkásegység fejlődését megakadályozni. Az akcióegység különösen erőtel­ jesen nyilvánult meg az 1945 őszi reakciós támadások, a Baloldali Blokk ellentáma­ dása, a gazdasági stabilizáció, az MKP harmadik kongresszusa, valamint az ellenforradalmi összeesküvés elleni harc esetében. A zavarok elsősorban a két parlamenti választás és a két üzemi bizottsági választás, illetve az 1947-es szakszervezeti válasz­ tások vonatkozásában jelentkeztek. A legellentmondásosabb az 1947 nyári—őszi periódus, a bankok államosítása, a tervgazdálkodás bevezetése és az 1947-es válasz­ tás időszaka, vagyis a döntő gazdasági és politikai változások érlelődésének, a for­ dulat évének kezdete volt. Két jellegzetes szegedi sajátosságra azonban szeretnék rá­ mutatni. Az egyik az, hogy a városban a legkritikusabb időszakokban is túlnyomórészt az országos együttműködést alátámasztó, azt erősítő tényezők domináltak. A két párt közötti kapcsolat még ekkor sem szűnt meg egyetlen pillanatra sem és több esetben előfordult — amint azt láttuk —-, hogy a szegedi munkásegységfrontot a központi együttműködés megerősítését megelőzően biztosították. A munkáspártok szegedi szervezeteinek viszonyában tehát olyan súlyos válságot nem tapasztalunk, mint amilyen néhány esetben kormányzati, felső szinten felmerült és amely sok vá­ rosban, községben sokszor magát az együttműködést is lehetetlenné tette. A két párt hullámzó viszonyában nem voltak olyan nagy kilengések Szegeden, mint sok egyéb helyen. A másik említésre méltó sajátosság, hogy nemcsak közép, hanem alapszer­ vezeti szinten és főleg az üzemekben, szakszervezetekben jobb együttműködést tapasz­ talhatunk ebben a periódusban is, mint sok más helység alapszervezeti, üzemi szer­ vezetei között. Ezek a tényezők nagyban elősegítették azt, hogy bár — ahogyan korábban láttuk — Szeged városában is az 1947-es választás idején süllyedt mély­ pontra az együttműködés, a harcból mégis a további együtthaladás, a munkásegység magasabb szintje bontakozott ki, a munkásegységfront biztatóan került ki a jövő szempontjából. Világossá vált ugyanis a dolgozó tömegek, a szociáldemokrata és kommunista dolgozók állásfoglalása, az SZDP jobbszárnyának veresége és pártjuk 268 299

248

Uo. 1947. szeptember 20. Szegedi Népszava, 1947. szeptember 20.

kettős irányvonala feladásának szükségessége. A pártegység érdekében ekkor meg­ kötött kompromisszum az utolsó volt az SZDP életében, a baloldal ugyanis e perió­ dus végére eljutott a párt jobboldalával való leszámolás szükségességének felisme­ réséhez. A következő időszakban — ha nem is mindig következetesen — végrehaj­ totta azt és ezzel megteremtette a munkásosztály szervezeti egysége, az egységes munkáspárt létrehozásának legfőbb feltételét.300 A munkásegység fejlődését, a fejlődés szakaszait áttekintve Szegeden, megálla­ píthatjuk, hogy ha kitérőkkel és ellentmondásokkal terhelten is, de az egységbe tor­ kolló, mind szorosabb együttműködés irányába fejlődött. A két párt helyi vezető­ ségének viszonylatában végig jó politikai és személyi kapcsolatokról beszélhetünk. Különösen a várospolitikában, a közigazgatásban, a törvényhatósági bizottságban, a Nemzeti Bizottságban és a város közéletében alakult ki jó együttműködés, volt a legjobb az összhang. Minimális kivételtől eltekintve teljesen egységesen léptek fel ezeken a területeken, más pártok sem tudták a két munkáspártot egymás ellen fordí­ tani, mint ahogyan az más helyeken a helyi közigazgatásban gyakran megtörtént. Az országos, nagypolitikai kérdésekben már több ingadozást tapasztalhatunk a sze­ gedi SZDP vezetésében. Ez a központi pártvezetőség belső küzdelmeivel volt össze­ függésben. De a reakció elleni harc kérdésében is általában sikerült a két munkás­ párt akcióegységét biztosítani. Igen kedvező a kép a legalsó szinteken, üzemek, üzemi bizottságok, egyes szakszervezeti csoportok, munkahelyek, munkásszövetkezetek, kisiparosi és kiskeres­ kedői érdekképviseletek, kultúrmunka, tömegszervezeti munka területén vizsgálva az együttműködést. Ezek a legfontosabb mozgalmi szintjei a két párt találkozásának. Ahogyan arra rámutattunk a nagypolitikai kérdésekben, a reakció, a „drágaság” elleni harcban, a munkásosztály közvetlen gazdasági és politikai érdekeit szolgáló rendszabályok bevezetésének tekintetében itt csaknem teljes volt az összhang. Ha összegezni akarjuk, mi az oka annak, hogy a munkásegység a népi demokra­ tikus forradalom időszakában a városban viszonylag jól funkcionált, mindenek­ előtt a szegedi politikai viszonyokat, az itt rendkívül erős reakciót kell megemlítenünk. Szeged sajátos helyzete, sajátos gazdasági, politikai, társadalmi struktúrája — abból következően az alkalmazotti, kispolgári, értelmiségi rétegek rendkívül nagy száma, az egyetem jelenléte, a város közigazgatási központ jellege, püspöki székhely mivolta, az elmaradott, szétszórt politikailag iskolázatlan munkás és főleg paraszti rétegek — vagyis a munkásosztály és a parasztság strukturális összetétele —- a reakciót erősítette. A két munkáspárt — ha viszonylag nem is volt gyenge — ebben a reakciós közegben különösen egymásra volt utalva, mivel csak a szilárd munkásegység ellensúlyozhatta a szegedi reakciót. A másik — mostmár mozgalmon belüli tényező — az MKP helyi szervezetének politikájában, tevékenységében, erejében rejlik. Szegeden ugyanis kezdettől, az első pillanattól fogva a munkásmozgalom irányát egyértelműen a kommunista párt hatá­ rozta meg. Kezdeti előnyét, szerepét, pozícióit a különböző munkásszervezetekben, Szeged életében egész további tevékenységével — és a másik párttal kapcsolatban alapvetően helyes politikájával — igazolta és őrizte meg. Az MKP tehát feltétlenül erősebb, befolyásosabb volt Szegeden az SZDP-nél és mivel ez a munkásegység egyik fő biztosítéka, így szintén pozitívan hatott az együttműködésre. 300 A munkásegység további fejlődéséről a fordulat évében és a két munkáspárt egyesülésének körülményeiről Szegeden lásd: F ábián G yörgy : A két munkáspárt együttműködésének fejlődése a fordulat évében és az egységes munkáspárt megteremtése Szegeden c. tanulmányát. Szegedi Orvostudományi Egyetem Marxizmus-Leninizmus Intézet. Tudományos Közlemények. Szeged, 1976. 77—94. 1.

249

Az SZDP helyi szervezetének tevékenysége, politikája és szociális összetételének alakulása is a jó együttműködés irányába hatott. Az említett, ingadozások, problémák, valamiféle halvány centrista álláspontot, színezetet jelentenek, ezért néhány esetben előfordult, hogy a jobboldali szociáldemokrata állásponthoz csatlakoztak, de az esetek többségében a szegedi szociáldemokraták a baloldali szociáldemokrata politi­ kát képviselők mögött sorakoztak fel. A jobboldal munkásegység-ellenes vonala — ha voltak is képviselői Szegeden — szervezett frakciót itt nem tudott létrehozni és az alapvető kérdésekben sem tudta az SZDP helyi szervezetét befolyásolni. Különösen a titkárság volt baloldali, együttműködést segítő, és ez általában — néhány kivétel­ től eltekintve — ellensúlyozni tudta a VB és az elnökség ingadozásait. A centrista álláspont abból következett, hogy a szegedi szociáldemokrata vezetők a párt létjo­ gosultságából, önállóságából, hagyományaiból kiindulva mindig erőteljesen hang­ súlyozták és védelmezték a pártérdeket. És ha az egyesülésig néhányan végül is nem jutottak el később sem, a munkásegységet döntőnek tartották és ennek megfelelően politizáltak. A szegedi SZDP politikájának, tevékenységének értékelésénél még azt is figyelembe kell venni, hogy igen nagy nyomás nehezedett rá az MKP helyi szerve­ zete részéről és ez is néha bizonytalanná tette, negatív irányba befolyásolta a szociál­ demokrata politikát, a munkáspárti együttműködést. Általában nem foglalnak állást a központi pártmegegyezések előtt a különböző kérdésekben. Az állásfoglalást vi­ szont a szegedi kommunisták — helyesen — sürgették, a központi megegyezést elő­ segítő, alsóbb szintű nyomás érdekében. Az esetleges ellentmondások, problémák ebből is következtek. A szegedi SZDP inkább baloldali arculatát viszont jelzi, hogy a központi munkáspárti megegyezést követően, minden esetben elfogadták azt, egyetlen alkalommal sem fordultak ennek megtörténte után a munkásegység, a kom munista párt ellen. A párt szociális összetételének alakulása is a munkásegység-politikát segítette elő. A már korábban szervezett munkások — bár igen sokan az MKP-ba léptek be — egy része az SZDP-ben maradt. Ugyanakkor nagymérvű volt a szervezetlen mun­ kások és különösen a kispolgári-értelmiségi rétegek beáramlása a pártba. A vezetést és a politikai irányítást viszont szilárdan a kezükben tartó régi munkásmozgalmi vezetőket a saját jobboldaluktól való félelem — vagyis a beáramlók egy részének beállítottsága és munkásegységellenes fellépése — a munkásegység, a kommunisták­ kal való együttműködés irányába fordította. Ezt segítette elő az is, hogy régi nagy befolyással rendelkező, jobboldali, munkásegységellenes, élesen kommunistaellenes sem maradt Szegeden, ellentétben a nagy munkásmozgalmi ipari centrumokkal. (Budapest, Pestkörnyék, Győr, Pécs.) Az együttműködést rendkívül jól segítő tényező volt a szegedi szakszervezeti mozgalom. Itt ugyanis az MKP szinte kizárólagos befolyásával, irányításával indult meg a szakszervezeti mozgalom és ez végig fennmaradt. Később valamelyest csök­ kent ugyan az MKP befolyása, de elsősorban nem helyi okok, hanem a központi megegyezések miatt. Ezenkívül Szegeden a legjelentősebb szakszervezetek a bőripari, ■élelmezésipari, építőipari, textilipari, faipari szervezetek voltak, amelyek központi vezetésében is kommunista irányítás érvényesült. Más — Szegeden jelentős — szakszervezetekben paritás érvényesült központilag. Ez azért fontos, mivel a kom­ munista vezetésű szakszervezetekben különösen, de a paritásos szakszervezetekben is általában jobb volt az együttműködés, mint a szociáldemokrata többségű szakszervezetekben. Szegeden pedig csak egyetlen ilyen jelentős régi szakszervezet volt, a nyomdászoké. A sok új szakszervezet pedig — amelyek a szervezetlenek nagy száma miatt itt különösen jelentősek — általában szintén a kommunisták támasza volt. Még a nagy szociáldemokrata többségű alkalmazotti szakszervezetekben is ér-

250

vényesült a kommunista befolyás, irányítás. A szakszervezetekben meghúzódó szo­ ciáldemokrata jobboldal tehát ebben a helyzetben Szegeden nem tudott egységelle­ nes politikát tartósan érvényesíteni. Feltétlenül az egységet erősítő tényezőként kell még számbavennünk a szegedi munkásmozgalom harcos, baloldali hagyományait, az együttműködés előzményeit az ellenforradalmi rendszerben, a szegedi, politikailag öntudatos szervezett munkásság radikalizmusát. Ezek a nemzetközi és az országos jelenségeken túlmenő szegedi politikai és mun­ kásmozgalmi sajátosságok voltak azok, melyek a népi demokratikus forradalom menetében városi viszonylatban hatottak a munkásegységre. Ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy 1944 és 1948 között Szegeden a két munkáspárt viszonyában megvaló­ suló együttműködés és harc kettősségéből inkább az előbbi dominált, és ez meg­ könnyítette az egyesülés megvalósítását is. Igaz, az együttműködés még így sem volt problémamentes e rendkívül nehéz és bonyolult periódusban. Az akcióegység élettel való megtöltése gyakran harc kérdése volt. A reakció elleni közös érdek alap­ ján azonban mindig sikerült ezt létrehozni. E közös harc következtében, a négyéves forradalmi fejlődés nyomán a szocializmus, a proletárdiktatúra platformján is létre­ jö tt az együttműködés, az egységes munkáspárt. Megállapíthatjuk, hogy a két mun­ káspárt szegedi szervezetének akcióegysége a munkásegység országos fejlődésének elősegítője volt, előre vitte azt, és így országos viszonylatban is hozzájárult a hazai munkásosztály megosztottságának felszámolásához.

251

R Ö V ID ÍT É S E K JE G Y Z É K E

CsmL CsmL (Szf) CsmL (Hf) OL OL KcsL tan. ir. jkv. Törv. sz. VDCSMMT alisp. ein. kgy. polm. főisp. rés. ált. Uo. PI Arch. Csm. Biz. Arch. PTK

252

Csongrád megyei Levéltár Csongrád megyei Levéltár Szentesi Fióklevéltára Csongrád megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Fióklevéltára Magyar Országos Levéltár Országos Levéltár Károlyi család nemzetségi és fóti levéltára tanácsi iratok jegyzőkönyv törvényszék Válogatott Dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből alispáni elnöki közgyűlés polgármesteri főispáni bizalmas általános ugyanott MSZMP KB Párttörténeti Intézetének Archívuma MSZMP Csongrád megyei Bizottságának Archívuma Párttörténeti Közlemények

TARTALOM

Vass Előd: A vásárhelyi náhije 1560. évi és 1570. évi török adóösszeírása ..................................

5

Herceg Mihály: A csongrád-vásárhelyi uradalom kialakulása (1709—1848) ..............................

61

Labádi Lajos: A szentesi képviselőtestületi szociáldemokrata frakció és a mozgalom kapcso­ lata.................................................................................................................................................. 129 Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulá­ sától az 1947-es választásokig.................................................................................................... 197

Felelős kiadó: Csongrád megyei Levéltár igazgatója 80-1557 — Szegedi Nyomda Felelős vezető: D obó J ózsef igazgató A kézirat nyomdába érkezett: 1980 — Megjelent: 1981 Terjedelem 22,4 A/5 ív — Példányszám 500 Készült monószedéssel, íves magasnyomással az MSZ 5601 és az MSZ 5603—55 szabványok szerint