Tantárgy neve Szervetlen kémia 1

Tantárgy neve Tantárgy kódja Meghirdetés féléve Kreditpont Összóraszám (elm+gyak) Számonkérés módja Előfeltétel (tantárgyi kód) Tantárgyfelelős neve Tantárgyfelelős beosztása

Szervetlen kémia 1. KEB1101 2 3 2+0+0 kollokvium KEB1003 Mészáros Mihályné dr. főiskolai docens

1. A tantárgy általános célja és specifikus célkitűzései A tantárgy célja a gimnáziumi és az általános kémiai ismeretekre építve az egyes elemcsoportok, elemek, kötéseinek, szerkezetének megismertetése. A periódusos rendszerből adódó törvényszerűségek megláttatása. Az elemek tulajdonságainak megismertetése. A környezetünkre kifejtett hatásuk bemutatása. A kémiai anyagismeret megszerzése, a szaknyelv elsajátítása. 2. A tantárgy tartalma Az elemek általános jellemzése, kötése, kristályrácsa, fizikai-kémiai tulajdonságai, előfordulása, előállítása (laboratóriumi, ipari), felhasználása, kimutatása, technikai, biológiai jelentőségük és a környezetükre kifejtett hatásuk. Az egyes elemek, elemcsoportok részletes jellemzése a periódusos rendszer alapján. A hidrogén, a nemesgázok, a p-mező nemfémes és félfémes elemei, az s-, p-, d-, f-mező fémes elemeinek részletes áttekintése. 3. Évközi ellenőrzés módja Zárthelyikkel történik. Előadáson legalább 3 zárthelyi dolgozatot írnak. 4. A tárgy előírt külső szakmai gyakorlatai II. és III. évben van. Egy Dunántúli és egy Észak-Magyarországi körúton tekintjük meg a hazai vegyipar jelentős üzemeit, hazánk műemlékeit, nevezetességeit. 5. A kötelező és ajánlott irodalom N.N. Greenwood - A. Earnshaw: Chemistry of the Elements Elemek kémiája. Universitas Kiadó, 1994. Bodor Endre: Szervetlen kémia I. Tankönyvkiadó, Budapest, 1983. Papp Sándor: Szervetlen kémia II. Tankönyvkiadó, Budapest, 1983. Sóvágó Imre: Szervetlen kémia I. KLTE, 1997. Brücher Ernő: A fémek és vegyületeik. KLTE, 1995. Körös Endre: Bioszervetlen kémia. Gondolat Kiadó, 1987. 6. A tantárgy tárgyi szükségletei és ellátása Egy audiovizuális eszközökkel jól felszerelt előadóterem áll rendelkezésünkre.


Szervetlen kémia labor 1. KEB1102 2 2 0+0+3 gyakorlati jegy KEB1101(E) Mészáros Mihályné dr. főiskolai docens

1. A tantárgy általános célja és specifikus célkitűzései Minél szélesebb körű anyagismeret megszerzésének biztosítása. A fontosabb elemek előállítása, fizikai, kémiai tulajdonságainak vizsgálata, kimutatása, felismerése. Az előadáson tanult ismeretek elmélyítése. A balesetmentes anyagvizsgáló-, kísérletezőképesség kialakítása. A kísérletek elvégzésében, a megfigyelések magyarázatában tegyen szert jártasságra. Legyen képes kísérleteket önállóan megtervezni és kivitelezni. 2. A tantárgy tartalma A hidrogén, halogénelemek (Cl2, Br2, I2), kalkogénelemek (O2, O3, S8, Se), a nitrogéncsoport elemeinek (N2, P4, As, Sb) a széncsoport elemeinek (C, Si), az alkáli és alkáliföldfémek (Na, K, Ca, Mg), az Al, Sn, Pb, Fe, Cu, Ag, Zn, Cd, Hg elemek előállítása, fizikai, kémiai tulajdonságainak kísérleti igazolása. 3. Évközi ellenőrzés módja Az ellenőrzés zárthelyi dolgozatokkal és szóbeli számonkéréssel történik. A félév során 810 dolgozatot írnak, és egy-két alkalommal szóban felelnek. Az aláírás feltétele, hogy az így szerzett érdemjegyek átlaga az elégségest (60 %-ot) elérje. 4. A tárgy előírt külső szakmai gyakorlatai 5. A kötelező ill. ajánlott irodalom Roszprim Lászlóné - Dr. Herzfeld Rozália: Szervetlen kémiai gyakorlatok. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1991. Rózsahegyi Márta - Wajand Judit: 575 kísérlet a kémia tanításához. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1991. Lengyel Béla: Általános és szervetlen kémiai praktikum. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1990. Mészáros Mihályné: Szervetlen kémia I. Munkafüzet. Bessenyei Kiadó. 2001. 6. A tantárgy tárgyi szükségletei és ellátása A laboratóriumi kísérleteket egy 12 fős laboratóriumban végezzük, amely a legszükségesebb anyagokkal, eszközökkel rendelkezik.


Szervetlen kémia 2. KEB1103 3 3 2+0+0 kollokvium KEB1101 Mészáros Mihályné dr. főiskolai docens

1. A tantárgy általános célja és specifikus célkitűzései Az általános és az előző félévi szervetlen kémiai ismeretekre építve a vegyületek általános jellemzése után a legfontosabb vegyületcsoportok áttekintése, a periódusos rendszer alapján (a p-, s-, d- mező vegyületei). Az egyes vegyületeken belül a szerkezet tulajdonság - felhasználás összefüggésének bemutatása. A fontosabb vegyületek környezetünkre kifejtett hatásának megismertetése. 2. A tantárgy tartalma A vegyületek kötésének, szerkezetének, előállításának összefoglalása. A p-, s-, d- mező vegyületeinek, a hidridek, halogenidek, oxidok, szulfidok, oxosavak, hidroxidok, lúgok, oxosók, nitridek, a ciánvegyületek, foszfidok, karbidok, szilicidek, karbonilok tulajdonságainak megismertetése és szerkezeti értelmezése. A tulajdonságok, előfordulás, előállítás és felhasználás közötti kapcsolat feltárása. A mindennapi életünkre, környezetünkre kifejtett hatásuk bemutatása. A komplex kémiai ismeretek összefoglalása. Elemorganikus vegyületek. 3. Évközi ellenőrzés módja A félév során három zárthelyi dolgozatot írnak az előadáson. 4. A tárgy előírt külső szakmai gyakorlatai II. és III. évben van. Egy Dunántúli és egy Észak-Magyarországi körúton tekintjük meg a hazai vegyipar jelentős üzemeit, hazánk műemlékeit, nevezetességeit. 5. A kötelező és ajánlott irodalom N.N. Greenwood - A. Earnshaw: Chemistry of the Elements. Az elemek kémiája. Universitas Kiadó, 1994. Bodor Endre: Szervetlen kémia I. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1983. Papp Sándor: Szervetlen kémia II. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1983. Sóvágó Imre: Szervetlen kémia I. KLTE, 1997. Brücher Ernő: A fémek és vegyületeik. KLTE, 1995. Körös Endre: Bioszervetlen kémia. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. 6. A tantárgy tárgyi szükségletei és ellátása Egy audiovizuális eszközökkel jól felszerelt előadóterem áll rendelkezésünkre.


Szervetlen kémia labor 2. KEB1104 3 2 0+0+3 gyakorlati jegy KEB1101 Mészáros Mihályné dr. főiskolai docens

1. A tantárgy általános célja és specifikus célkitűzései Széles körű anyagismeret megszerzése. A fontosabb vegyületek előállítása, tulajdonságaiknak kísérleti igazolása. Az előadáson tanult ismeretek elmélyítése. A balesetmentes kísérletezőkészség továbbfejlesztése. 2. A tantárgy tartalma A hidridek (HF, HCl, HBr, H2O, H2O2, H2S, NH3, AsH3) oxidok, oxosavak és sóik (SO2, H2SO3, H2SO4, N2O, NO, NO2, HNO2, HNO3, P4O10, H3PO4, As2O3, H3AsO3, Sb, Bi vegyületek, CO, CO2, H2CO3, SiO2, kovasavak, B2O3, H3BO3), az s-, p-, d- mező fémei, fontosabb vegyületeinek előállítása, fizikai, kémiai tulajdonságaiknak kísérleti igazolása. Szervetlen kémiai preparátum elkészítése. 3. Évközi ellenőrzés módja Az ellenőrzés zárthelyi dolgozatokkal történik. A félév során 8-10 dolgozatot írnak. Az aláírás feltétele, hogy az így szerzett érdemjegyek átlaga az elégségest (60 %-ot) elérje. 4. A tárgy előírt külső szakmai gyakorlatai: 5. A kötelező ill. ajánlott irodalom Roszprim Lászlóné - Dr. Herzfeld Rozália: Szervetlen kémiai gyakorlatok. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1991. Rózsahegyi Márta - Wajand Judit: 575 kísérlet a kémia tanításához. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1991. Lengyel Béla: Általános és szervetlen kémiai praktikum. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1990. Mészáros Mihályné: Szervetlen kémia II. Munkafüzet. Bessenyei Kiadó. 2001. 6. A tantárgy tárgyi szükségletei és ellátása A laboratóriumi kísérleteket egy 12 fős laboratóriumban végezzük, amely a legszükségesebb anyagokkal, eszközökkel rendelkezik.

Szervetlen kémia tételek 1. Az elemek fogalma, kötése, rácsa, tulajdonságai. Az elemek periódikusan változó tulajdonságai. A kémiai folyamatok csoportosítása és energetikai viszonyai. (Az elem definíciója, az atommag és az elektronburok szerkezete. A kovalens és fémes kötés, az atomrácsos, fémrácsos elemek és legfontosabb tulajdonságok.. Atomtérfogatok, kovalens atomsugarak, effektív magtöltések, ionizációs energiák, ionsugak és az elektronegativitás periódikus változása. Egyesülés, bomlás, disszociáció, izomer átalakulás, tautomer átrendeződés, cserebomlás, közömbösítés, hidrolízis. A reakcióhő, endoterm és exoterm reakcók. Elemek és vegyületek entalpiája és képződéshője.) 2. Az elemek gyakorisága a földkéregben és a világegyetemben. Az elemek előfordulásának formái. Az elemek előállításának típusai. (A gyakoriságban mutatkozó főbb tendenciák és szabályszerűségek értelmezése. Az elemek előfordulását befolyásoló kémiai tényezők, példák elemi állapotban, oxidos, szulfidos és egyéb ércekben történő előfordulásra. Atom-, molekula- és fémes rácsok. Fizikai és kémiai módszerek elemek előállítására. Redukciós és oxidációs eljárások, hőbontás, elektrolízis.) 3. A vegyületek fogalma, kötése, rácsa, tulajdonságai. A vegyületek elnevezése. A vegyületek előállításának típusai. (A vegyület definíciója, kovalens és ionos kötésű vegyületek. Átmenet az egyes kötéstípusok között. Rácstípusok. A molekula- és ionrács jellemzői, tipikus képviselői. Triviális nevek, a tudományos elnevezés főbb szabályai. Szintézis, lebontás, cserebomlás, hidrolízis, oxidáció, elektrolízis. Példák az egyes típusokra.) 4. A hidrogén és izotópjai. A hidridek csoportosítása. (A hidrogén fizikai és kémiai tulajdonságai, előfordulása, ipari és laboratóriumi előállítása és felhasználása. Az orto- és parahidrogén. A deutérium és trícium jelentősége. Ionos, kovalens és intersticiális hidridek jellemzői, fontosabb képviselőik. A hidrogénkötés áttekintése.) 5. A nemesgázok és vegyületeik. (A nemesgázok fizikai és kémiai tulajdonságai, előfordulásuk, előállításuk és felhasználásuk. A vegyületképződés lehetősége, fontosabb képviselőik.) 6. A halogénelemek és hidrogénnel alkotott vegyületeik. (A halogének általános jellemzése, fizikai és kémiai tulajdonságaik, előfordulásuk, előállításuk és felhasználásuk. A hidrogén-halogenidek fizikai és kémiai tulajdonságai, a HF eltérő sajátságai, a hidrogénkötés. A hidrogén-halogenidek előállításának módszerei. A sósav és gyakorlati jelentősége.) 7. A halogénelemek oxidjai és oxosavai. (A fluor eltérő viselkedése. A klór és jód néhány fontosabb oxidja és alkalmazásaik. Az oxosavak összetétele és szerkezete. A savi erősség, termikus és oxidatív stabilitás változása a rendszám és oxidációs szám függvényében. A hipokloritok, klorátok, bromátok, jodátok és perklorátok gyakorlati alkalmazásai.) 8. Az oxigén és hidrogénnel alkotott vegyületei. (Az oxigén fizikai és kémiai tulajdonságai, az atomos és a dioxigén részecskék jellemzői. A fotoszintézis. Az oxigén allotrop módosulatai, a dioxigén és az ózon szerkezete. Az ózon

szerepe a légkörben. Az oxigén ipari és laboratóriumi előállítása. A víz szerkezete, fizikai és kémiai tulajdonságai, disszociációja. Természetes vizek, vízkeménység. A hidrogén-peroxid főbb reakciói, előállítása.) 9. A kén, szelén és tellúr hidridjei, oxidjai, oxosavai és származékaik. (A kén allotrop módosulatai, reakciói, előállítása. A kén környezeti kémiája. A kén-hidrogén fizikai és kémiai tulajdonságai, gyakorlati jelentősége. A szelén és tellúr néhány fontosabb tulajdonsága. A lehetséges oxidok és oxosavak általános áttekintése. A kén-dioxid, kéntrioxid, kénessav és kénsav fontosabb fizikai és kémiai tulajdonságai. A kénsav ipari előállítása. Az S–S és O–O kötést tartalmazó származékok csoportositása, fontosabb tulajdonságaik. A tioszulfátok és peroxo-diszulfátok gyakorlati alkalmazásai.) 10. Az V. oszlop elemei és hidrogénnel alkotott vegyületeik. (Az V. oszlop elemeinek általános jellemzése, főbb oxidációs állapotaik. A nitrogén és foszfor vegyületek főbb típusai. Az elemek fizikai és kémiai tulajdonságai, előfordulása, előállítása és felhasználása. A foszfor allotrop módosulatai. Az EH3 típusú vegyületek tulajdonságainak változása a rendszám függvényében. Az ammónia tulajdonságai és előállítása. A hidrazin és a hidrogén-azid.) 11. A nitrogén oxidjai és oxosavai. (A nitrogén-oxidok összetétele, szerkezete, előállításuk és fontosabb reakcióik. Környezetvédelmi vonatkozások. A nitrogén oxosavai. A salétromsav jellemző tulajdonságai, reakciói, ipari előállítása és felhasználása. A nitritek és nitrátok összehasonlító jellemzése.) 12. A foszfor, arzén, antimon és bizmut oxidjai és származékaik. (A lehetséges oxidok és oxosavak/hidroxidok összetétele, szerkezetük. A sav-bázis jelleg és jellemző oxidációs szám változása a rendszám függvényében. A foszforsav jellemző tulajdonságai, sói és alkalmazásaik. Az arzén-, antimon- és bizmutvegyületek létezése vizes közegben. Az antimon- és bizmutvegyületek hidrolízise.) 13. A IV. oszlop elemei és hidrogénnel alkotott vegyületeik. (A IV. oszlop elemeinek általános jellemzése, vegyértékviszonyaik, vegyületeik főbb típusai, szerkezetük. A szén és szilícium lehetséges hibridállapotai. A szén kiugró sajátságainak értelmezése. A szén allotrop módosulatai. Ásványi és mesterséges szenek. A szilícium előállítása és felhasználása. Az ón és ólom fizikai és kémiai tulajdonságai, előállításuk, felhasználásuk. A szén és szilícium lehetséges hidrogénvegyületeinek összehasonlítása.) 14. A szén oxidjai, oxosavai és származékaik. C-S és C-N kötést tartalmazó vegyületek. Karbidok. (A szén-monoxid és szén-dioxid szerkezete, fizikai és kémiai jellemzőik, előállításuk, felhasználásuk, biológiai és környezeti hatásaik. A szénsav tulajdonságai és származékai. A szén-diszulfid. A dicián, hidrogén-cianid, ciánsav és sóik kémiai jellemzése, szerkezetük. A karbidok csoportosítása és néhány fontosabb képviselőjük.) 15. A szilícium, germánium, ón és ólom oxidjai és származékaik. (A szilícium-dioxid szerkezete, fizikai és kémiai tulajdonságai. A kovasavak és szilikátok összetétele, típusai. Szilanolok, sziloxánok, polisziloxánok és szilikonok. Az ón és ólom lehetséges oxidjai, származékaik.) 16. A III. oszlop elemei és hidrogénnel alkotott vegyületeik.

(A III. oszlop elemeinek általános jellemzése, fizikai és kémiai tulajdonságaik, előfordulásuk, előállításuk és felhasználásuk. Az alumíniumgyártás lépései. Az elektronhiányos vegyületek szerkezeti viszonyai, a bór- és alumíniumvegyületek eltérő kötésviszonyai, sajátságai. A bór hidrogénnel alkotott vegyületeinek csoportosítása. A diborán szerkezete, reakciói, előállítása és jelentősége. A bór és alumínium komplex hidridjei.) 17. A III. oszlop elemeinek oxidjai és származékaik. (A bór-trioxid és bórsav szerkezete. A bórsav savi erősségének értelmezése. A bórsav származékai és jelentőségük. Az alumínium-oxid tulajdonságai, formái és származékai. A tallium lehetséges oxigénvegyületei és származékaik.) 18. A nemfémes elemek halogenidjei, csoportosításuk, reakcióik és fontosabb képviselőik. (A halogenidek csoportosítása, a kovalens halogenidek fontosabb jellemzői. Az interhalogének összetétele. A kén néhány fontosabb halogenidje. A nitrogén és foszfor halogénvegyületei közötti különbségek. Az arzén és bizmut fontosabb halogenidjei. A szén és szilícium halogenidjei: a lehetséges vegyületek számának, termikus és hidrolitikus stabilitásának összehasonlítása. A bór- és alumínium-halogenidek, mint Lewis savak.) 19. Az alkálifémek és vegyületeik. (Az alkálifémek általános jellemzése, fizikai és kémiai tulajdonságaik, előfordulásuk, előállításuk. A lítium néhány eltérő sajátságának értelmezése. A lítium és vegyületeinek gyakorlati alkalmazásai. Az alkálifémek oldódása cseppfolyós ammóniában. Az alkálifémek hidridjei, halogenidjei, oxidjai és hidroxidjai. A nátrium-hidroxid előállítása. Fontosabb sóik, a szódagyártás.) 20. Az alkáliföldfémek és vegyületeik. (Az alkáliföldfémek általános jellemzése, fizikai és kémiai tulajdonságaik, előfordulásuk, előállításuk és felhasználásuk. A berillium és vegyületeinek eltérő sajátságai. Az alkáliföldfémek hidridjei, halogenidjei, oxidjai és hidroxidjai. Fontosabb kalcium- és magnéziumsók, a kalcium-karbonát jelentősége a természetben és az iparban. Az alkáliföldfémek komplexvegyületei.) 21. Az átmenetifémek általános jellemzése. (Az átmenetifémek elektronszerkezete, elektronegativitása, az atom- és ionméretek alakulása a d-mezőben. Az atomi paraméterek és a fizikai/kémiai tulajdonságok összefüggése. Az átmenetifémek oxidációs állapotai. Az elemek hasonlóságának és különbözőségének alakulása a d-mezőban. Az átmenetifémek előfordulása és fontosabb előállítási módszereik. Előállítás oxidos és szulfidos ércekből. A redukciós eljárások típusai, a redukálószerek kiválasztásának szempontjai. Az oldat és olvadék elektrolízis alkalmazhatósága. A termikus bontáson alapuló eljárások.) 22. Koordinációs kémiai alapfogalmak. A komplexvegyületek stabilitása. A komplexvegyületek és ligandumok csoportosítása. A kristálytérelmélet alapjai és lehetséges alkalmazásai. (A komplexvegyületek, a koordinációs szám, a donoratomok és ligandumok fogalma. A komplexképződés kinetikai és egyensúlyi jellemzése. A stabilitást befolyásoló tényezők.. A komplexek és ligandumok csoportosítása. Polifunkciós (többfogú) ligandumok, kelát és makrociklusos effektus. Az elektrosztatikus kristálytérelmélet főbb feltevései. A d pályák "felhasadása" oktaéderes, tetraéderes és négyzetes geometria esetén. A ligandumok

térerőssége és a spektrokémiai sor. A komplexvegyületek színének és mágneses viselkedésének értelmezése.) 23. Az átmenetifémek hidridjei és halogenidjei. (A hidridek csoportosítása, a nem-sztöchiometrikus hidridek jellemzői. A Pd/H2 rendszer jellemzése. A hidrogéngáz tárolása, tisztítása. Az átmenetifémek halogenidjeinek csoportosítása összetétel (biner, komplex- és klaszterhalogenidek), szerkezet és kötésviszonyok szerint (példákkal szemléltetve). A vízmentes és kristályvizes halogenidek előállításának módszerei.) 24. Az átmenetifémek oxidjai és származékaik. (Az oxidok csoportosítása összetétel és szerkezet szerint. Az oxidok termikus stabilitását és sav/bázis jellegét befolyásoló tényezők. Az oxidációs szám és a bázicitás összefüggése (példákkal szemléltetve). Az összetett oxidok néhány fontosabb képviselője, gyakorlati alkalmazásaik. Az oxidok előállításának módszerei.) 25. Az átmenetifémek szulfidjai, karbidjai, fontosabb komplexvegyületeik, a karbonilok. (A szulfidok képződésének feltételei, ásványtani és analitikai jelentőségük. A kationok analitikai osztályozási rendszere. Az átmenetifémek karbidjai, jelentőségük. A halogenidek, az ammónia, a foszfin a cianidion és hidroxidion, mint komplexképző ligandumok. σ-donor és πakceptor ligandumok. Komplexképződés kelátképző és makrociklusos ligandumokkal. A karbonilkomplexek képződése és tulajdonságai.) 26. A titán-, vanádium- és krómcsoport elemei és fontosabb vegyületeik. (Az egyes csoportok általános jellemzése, az elemek oxidációs állapotai, fizikai és kémiai tulajdonságaik. Az elemek előállítása, felhasználásuk. Az oxidjaik, halogenidjeinek tulajdonságai, származékaik és alkalmazásaik. Koordinációs kémiájuk.) 27. A mangán- és vascsoport elemei és vegyületeik. (Az egyes csoportok általános jellemzése, az oxidációs szám, fizikai és kémiai tulajdonságok változása. A mangán és vas előfordulása, előállítása és felhasználása. A vas és acélgyártás lényege. A technécium diagnosztikai alkalmazásai. A mangán és vascsoport oxidjai és származékaik. A mangán, vas, kobalt és nikkel fontosabb komplexvegyületei.) 28. A platinafémek és vegyületeik. A platinafémek koordinációs kémiája. (A platinafémek hasonlóságának és inertségének értelmezése. A platinafémek kémiai oldhatóságának körülményei, lehetséges oxidációs állapotaik. A platinafémek néhány alkalmazása. Az oxidok és halogenidek általános áttekintése. A platinafémek koordinációs kémiája. 29. A réz- és cinkcsoport elemei és vegyületeik. (Az egyes csoportok általános jellemzése, az oxidációs szám, fizikai és kémiai tulajdonságok változása. Az elemek előfordulása, előállítása és felhasználása, fontosabb ötvözeteik. Az oxidok és halogenidek általános áttekintése, jelentőségük. A fényképezés kémiai alapjai. Az elemek fontosabb komplexvegyületei, biológiai és környezeti hatásaik.) 30. A lantanoidák és aktinoidák és fontosabb vegyületeik. Az atomenergia hasznosítása. (Az f-mező általános jellemzése. A lantanoidák és aktinoidák közötti hasonlóságok és különbözőségek. A lantanoidák oxidációs száma, fizikai és kémiai tulajdonságaik, előfordulásuk, előállításuk, alkalmazásaik. Oxidjaik, halogenidjeik és komplexeik fontosabb

jellemzői. Az urán és a tórium előfordulása, kémiai jellemzői, néhány fontosabb vegyületük.: oxidok, uranilion és urán-hexafluorid. A transzurán elemek előállítása. A magfúzió és maghasadás elvi alapjai. Az atombomba és az atomreaktor működésének elve.) Megjegyzés: A vizsgán minden hallgató két tételt húz (1-15 és 16-30 között 1-1 tétel). Kb. 30 perc felkészülési idő alatt a tételeket vázlatosan ki kell dolgozni, majd logikusan felépített, önálló feleletet adni, amelyhez a bizottság kérdéseket tesz fel. A vizsgán kapott tételsor csak a tételek címét tartalmazza.

Tantárgy neve Szervetlen kémia 1

Recommend Documents