TÁNCSICS, PETŐFI, KOSSUTH

TÁNCSICS,

PETŐFI,

KOSSUTH

Irta: R O Z G O N Y I E N D R E Emlékezve alakjaikra — tagadjuk le, simitsuk el ellentéteiket? Nem volna méltó hozzájuk. Csak a rossz történetirás él azzal a módszer­ rel, hogy a mult nagy harcosait, akik hatalmas elvi harcot vivtak egymással, utólag kibékiti, azon a gyökeréig opportunista alapon, hogy egyiknek is igaza volt „valmiben", a másiknak is, de mindegyik „egyoldaluan" kép­ viselte az igazságot. M i nem követjük ezt a módszert. A történelmi va­ lóság rovására nem lehet történelmi igazságot szolgáltatni. És ha a ma­ gyar forradalom három kimagasló alakját a maguk valódi nagyságában akarjuk megismerni és megérteni, akkor a köztük fennállott nagy ellen­ téteket sem hagyhatjuk figyelmen kivül. Petőfi Sándor mindvégig a következetes népképviseletet vallotta. Nem hiába rajongott a jakobinusokért, nem hiába választotta Marat-t ideáljául. A márciusi eredményekkkel ő nem érhette be. Egész életében harcolt a nemesi Magyarország ellen, nem hitt a nemesi reformereknek sem. Kigúnyolta a táblabirákat, „kik parókájuk porának rohannak". És márciussal ezek a táblabirák nem tűntek el a politika szinpadáról. Petőfi három kérdésben került éles ellentétbe a kormánnyal. A maradi sajtótör­ vény, a cenzusos választójog — mely bár megadta a 20 éveseknek a vá­ lasztójogot, de 300 forint értékű ház v a g y földbirtokhoz, v a g y évi 100 frt. jövedelemhez kötötte és i g y a zselléreket és a városi szegény nép tö­ megeit kizárta belőle — és végül az ellenforradalommal szemben folyta­ tott meghátráló politika kérdésében. Mindhárom kérdés a politika alap­ vető jellegére vonatkozott. A forradalmi kormány nem ad teljes sajtó­ szabadságot? N e m valósitja meg a teljes jogegyenlőséget? Petőfi ezzel nem érthetett egyet. H o g y a forradalom eredményei a nemesség „nagy­ lelkűségének" köszönhetők? Petőfi felháborodott ezen a hazug legen­ dán. A pesti Egyenlőségi Klub programját ő fogalmazta meg 1848 juniu­ sában és e program i g y kezdődik: „ A szabadság, egyenlőség, testvériség eszméi valósággá nem lettek". Petőfi a népforradalom hive, sokszor arra gondol, hogy „uj roppant forradalmat" kellene csinálni és egy „óriási akasztófára" ráakasztani a Batthyány-kormány kilenc tagját. Mély, elvi bizalmatlanság tölti él a kormánnyal szemben. Májusban egy népgyűlé­ sen arról beszél, hogy Kossuthra nem a hazát, „de még a kutyáját sem bizná". Attól tart, hogy a kormány meghátrál az ellenforradalom elől és a nép rovására kiegyezik vele. Táncsics Mihály a parasztság öntudatos és következetes képviselője a 48-as forradalomban. A z ő ellentéte a kormánnyal elsősorban az urbéri terhek megszűntetése körül forog. Táncsics nincs, nem lehet megelégedve a márciusi urbéri törvényekkel. Követeli, hogy szélesebb, radikálisabb, alaposabb legyen a feudálizmus likvidálása. Ujságjában, a Munkások Uj­ ságjában, hangot ad a parasztság széleskörű elégedetlenségének. KöveKORUNK 14. évf. 192-288.

teli, hogy 20 évre visszamenőleg vegyék revizió alá a „legelő-etkülönözéseket" és a földesur adja vissza az elrabolt legelőt. Követeli, hogy az urbért „tökéletesen" töröljek el, vagyis a majorsági és nem urbéri földön élő parasztok az u. n. „szerződéses jobbágyok" feudális terheit is szün­ tessék meg. Követeli, hogy a szőlődézsmát is töröljék el, s töröljék el a földesur mészárszék-, italmérési-, halászati-feudális jogait. Táncsics „vö­ rös publikánus"-nak nevezi magát, tanult a franciáktól, hisz 1848 előtt bejárta a félvilágot. De alapjában véve — az idegenben beszivott tanok el­ lenére, nem más, mint a feudálizmus ellen küzdő magyar parasztság kö­ vetkezetes szószólója. Petőfi is, Tancsics is ellenfelei a nemességnek. Kossuth ennek a ne­ mességnek a vezére. A forradalom kitörésének pillanatában is azt gondol­ ja, hogy ennek a rétegnek a kezében maradjon a vezetés. „Nekünk most azon nagyszerű feladat jutott, hogy a mozgalmakat bölcsen vezessük és azon kell lennünk, hogy a gyeplő kezeink között maradjon..." — mondja március 14.-i nagy beszédében. Kossuth az urbéri terhek megszüntetésé­ nél gondosan ügyel arra, hogy a nemesség kárt ne szenvedjen. A jobbágy­ ság felé azt hirdeti, hogy „szenvedjen még e g y kissé a sajgó kebel s vár­ jon még e g y kissé a kivánság" — mert a haza megmentése mindennél fontosabb. A nemesi kármentesités elintézését viszont sürgeti, ugyancsak a haza veszélyére hivatkozva, hogy „ a nemességnek legyen kedve ezen nagy veszélyben a hazát védeni". De Kossuth nemcsak a nemesség, Táncsics nemcsak a parasztság ér­ dekeit védte, Petőfi nemcsak a népjogokért harcolt. Mindegyikük kiin­ dulópontja az általános nemzeti érdekek voltak, Vagyis a magyar nép alapvetően és legelsőrendűen fontos sorskérdésének, az akkor központi kérdésnek megoldása. E z a központi kérdés, melynek akkor minden egyebet alá kellett rendelni: a nemzeti függetlenség megvédelmezése, az önálló állami lét biztositása, a honvédelem megszervezése, a honvédelmi háború megnyerése volt. Széchenyi fellépésekor az volt a progresszivebb álláspont, hogy az urbér ügye előbbrevaló, mint a bécsi udvar ellen foly­ tatott sérelmi politika, a 40-es években még lehetett vitás, hogy a belső reformok fontosabbak-e vagy a nemzeti függetlenség, de 1848 márciusa után nem lehetett vitás, hogy mindinkább a nemzeti függetlenség megvé­ désére kell összpontositani, minden más kérdés megoldását a nemzeti ön­ védelem alapvető érdekeinek kell alárendelni. A magyar polgári forra­ dalom főkérdésévé a nemzeti kérdés lett. Forradalom és ellenforradalom harca nem a jobbágykérdés körül, nem a jogegyenlőség körül zajlott, ha­ nem a nemzeti kérdésben élesedett ki a döntő összecsapásig. Petőfi is, Táncsics is, Kossuth is felismerték ezt az igazságot. De mit jelentett ez a gyakorlatban? A z t jelentette, hogy a Habsburg-ellenforradalommal szemben fennálló széles nemzeti egység fenntartása alap­ vető érdeke volt a szabadságharcnak. Ezért fordult szembe Kossuth saját osztályának azokkal az elemeivel, melyek a Habsburgokkal szemben való mérséklet dolgában a kapitulációig akarnak menni. Kossuth nagysága ép­ pen abban áll, hogy a forradalom nagy fordulópontjain szembe mer fordul­ ni saját pártjának a zömével és a radikálisokkal, a néppel szövetkezik. Kossuth a magyar nép legnagyobb forradalmi politikusa, méltán volt a 48as forradalom vezére. A z ő forradalmi bátorsága, helytállása, szi­ lárdsága és energiája nélkül 1848 szeptemberében az ellenforradalom

könnyű győzelmet aratott volna. A z ország szinte fegyvertelen volt és Kossuth néhány hét alatt hadsereget teremt. A z ő erélye hivta életre, fo­ kozta a legnagyobb teljesitményekig a nemzetben rejlő energiákat, az ő szilárdsága szuggerálta a nemzetbe a vereségek és visszavonulások ide­ jén a győzelem hitét. N e m hiába népszerű mái napig a magyar nép so­ raiban. Kossuth alapvető szempontja volt, hogy a liberális birtokos nemes­ séget mindenképpen a forradalom táborában tartsa. libben a törekvésé­ ben sem szabad egyszerűen osztálykorlátoltságot látnunk. A magyar sza­ badságharc vezetéséhez — különösen Pest elvesztése után, amikor a honvédelmi bizottmány támasza, a hadseregen kivül, egyedül a várme­ gyei szervezet volt — nélkülözhetetlen ennek a rétegnek a közreműködé­ se. Magyarország akkori viszonyai mellett a liberális nemesség elpárto­ lása a forradalomtól, a honvédelem biztos és gyors vereségéhez vezetett volna. Kossuth a nemesi középbirtokosságot és a népet együtt akarta tartani a Habsburgok elleni harcban. Igy a nemzet forradalmi egységének a megtestesitője. Kossuthot egész politikai multja, szelleme, gondolko­ dása alkalmassá tette a nemesség és nép közti közvetitő szerepére. Kossuth nem volt ,,táblabiró"-politikus. A közép nemességből szár­ mazott ugyan, de nem a megyei nemesség adomázó, pipázó, templomto­ rony-perspektívából politizáló köreiben tanulta meg a politikai vezetés mesterségét. Kölcsey, Deák is művelt és messzelátó politikusok voltak, de az egyik költő, a másik birtokos: a politika még nem volt élethivatásuk. Kossuth, az hivatásos politikus. Ő az első igazi pártalapitó és pártvezér Magyarországon. Mint szónok is uj típust képvisel. A bombasztikus, kacs­ karingós, diszmagyaros nemesi szónoklatokkal és a Deák Ferenc-féle egy­ szerű, értelemre ható szónoki stilussal szemben, Kossuth lelkesitő tribun, aki már nem csupán nemesi hallgatósága számára beszél, hanem a sajtó, a közvélemény, az ucca számára is. Kortársai közül is, mai történettu­ dósok között is vannak, akik lekicsinylőleg „agitátor"-nak nevezték. Va­ lóban az volt, de éppen ebben áll nagysága! Ő már a népnek beszélt és szavára Cegléd, Kecskemét, Szeged népe ezrével áll be a honvédseregbe a haza védelmére. Kossuth csak annyiban volt nemesi politikus, amenynyiben a birtokos nemességre támaszkodva, vele együtt akarta megválósitani a polgári Magyarországot. A polgári átalakulást képviselte, mint a nemesi liberálizmus vezére. Politikájának és egyéniségének ezek a sa­ játosan polgári vonásai tették alkalmassá arra, hogy közvetítő legyen a polgári átalakulást nemesi módra és a polgári forradalmat népi, plebe­ jus módra végrehajtani akaró két tábor között. Kossuth több, mint egy­ szerű liberális birtokos nemes, de kevesebb mint egy népi, demokrata forradalmár. Szövetkezett a néptömegekkel, de nem az ő szemükkel néz­ te a világot, mint Petőfi és Táncsics. Csoda-e, ha Petőfi Sándor, aki izig-vérig a néppel volt összeforrva, bizalmatlan iránta? Bizalmatlansága a tudatos forradalmáré, ki régen megálmodta a véres napokat, „mik a világot romba döntik", akinek za­ jongó lelke alig várta a csatajelt — az országgyűlés vezérpolitikusa iránt, ki csak lépésről-lépésre, csak az események hatására fejlődik balfelé. Még bizalmatlanabb, még gyanakvóbb, még éberebb, mint Táncsics, mert demokratizmusa átfogóbb, szélesebb az övénél. Táncsics ugyan azzal tá­ mogatja Petőfit, a képviselőjelöltet választói előtt, hogy „igazi barátja a

népnek, mert azon munkálkodik, hogy minden dézsma és regálék meg­ szűnjenek", — azonban Petőfi nemcsak a „dézsma és regálék" dolgában volt népbarát. Petőfi Sándor „népiessége" nem más, mint mindhalálig következetes, büszke és megalkuvás nélküli demokratizmus, rajongás a szabadságért. A néppel, az alsó osztályokkal — nemcsak a parasztokkal — megy „tüzön-vizen át" és „egyetlenegy igaz istenség"-nek a szabad­ ságot tartja. Tudta Petőfi is, hogy a szabadság minden. Ismerte a fran­ cia haladók tanitásait és megállni minden harcban ő is csak akkor akar, „ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet". D e amiért ő egész fejjel magasabb a korabeli utópista, v a g y kispolgári haladóknál, az, hogy a „bőség"-et nem akarja szabadság nélkül v a g y a szabadiság róvásá­ ra. A korabeli kispolgári haladás a nagy francia forradalom eszméinek hátat fordit. Petőfi pedig rajtuk nevelődik. E l v i kartársainak nagy gyen­ géje a szabadság-eszméje iránti közömbösség, Petőfi nagy ereje, nagy költői, emberi, politikai munkájának központi gondolata: a szabadság, az emberi szabadság, gondolatszabadság, a sajtószabadság, a nemzeti sza­ badság, a világszabadság. Petőfi népképviseletisége több volt egyszerű pro­ gramnál, világnézet volt, a szabadságot az emberi élet nagy mozgatóerejé­ nek, világot formáló, teremtő elvnek tartotta. Mosolyogjunk talán ezen az ideálista rajongáson? Gondoljuk, h o g y idejétmulta? N e m . Petőfi sza­ badság hite, hit volt abban, hogy az ember a boldogságot, a bőséget, életének emberi berendezését, nem ajándékba kapja, hanem meg kell sze­ reznie önmagának. A z ő szabadsághite, hit volt a népben és kételkedés volt abban, hogy a „dézsma és regálék" megszüntetése, a függetlenség ki­ vivása, az egyenlőség és testvériség megválósitása, a boldog és emberi élet felülről f o g a magyar nép ölébe pottyanni. E z Petőfi „népiességé­ nek" legbensőbb magva és ma is fölöttébb időszerű. A mai Magyarország népiesei közül bizony nem egy van, aki megszivlelhetné azt, hogy Petőfi „népszabadsága" nemcsak „ a dézsma és regálékra", hanem a népszabad­ ságra is kiterjedt. D e ne gondoljuk, hogy Petőfi, ez a politikailag iskolázott, kora tár­ sadalmi kérdéseiben járatos költő, a népszabadság) eszméjére függesztve szemét nem látta volna, hogy Magyarországon, 1848 márciusa után, a nemzeti szabadság megvédelmezése a legfontosabb feladat, vagyis ne lát­ ta volna a nemzeti egység fontosságát. Hisz nem volt senki, aki nála szenvedélyesebben izgatott volna az aktiv és erélyes védekezésért, hisz beállt katonának és — mig Bem mellé került — alávetette magát azok­ nak a generálisoknak is, akiknek „nyakravaló" szenvedélyéről alaposan megmondta a véleményét. A nemességet sem akarta mindenáron kizárni a nemzeti egységből. Ő, aki a mágnásokat legszivesebben „vasvillára, aztán szemétre" vetné, visszatartja a plebejus dühét: Hanem mégse... atyafiak megálljunk, Legyünk jobbak, nemesebbek őnáluk, Felejtsük az ezeréves kinokat... Ebben a — nemzeti egység szükségességében — tehát egyetértett Kossuthtal. D e nem értett vele egyet abban, hogy feltételt szabott: Ha az ur most testvérének befogad, Ha elveti kevélységit, cimerit, 8 teljes egyenlőségünk elismeri. A „teljes egyenlőség" reális értelmezése tekintetében Petőfi u j r a

Táncsiccsal halad együtt, aki a honvédelmet a „dézsma és regálék" dol­ gával kapcsolja egybe. H o g y a honvédelem igazságos ügyéért a népet ko­ molyan fellelkesiteni csak u g y lehet, ha messzemenően érdekeltté teszszük a haza védelmében — ezt nem értette Kossuth. „Vérünket potomra nem ontjuk" — irták Táncsicsnak siklósi választói. A parasztság — mint már irtuk - többet követelt országszerte, mint amennyit a márciusi tör­ vények adtak. Voltak egyes rétegei a parasztságnak, különösen Békés, Csongrád, Csanádmegyékben, melyek erőszakos földosztásba kezdtek és kártalanitás nélkül követelték a feudális terhek teljes megszüntetését. E z a radikális parasztprogram gyakorlatilag parasztforrdalomra kellett volna, hogy vezessen, a hazát védő forradalmi kormány hátában. A z el­ tenforradalommal való szövetkezés hangulatai itt-ott f e l is léptek a pa­ rasztságban. Táncsics Mihály siklósi választói az emiitett levélben i r j á k : „ . . . most megint milliókat fizessünk a váltságért? akkor jőjj! inkább muszka és irtsd ki a magyarországi zsarnok urakat". D e a siklósi pa­ rasztoknak nem volt igazuk. És Táncsics Mihály, aki szive minden dob­ banásával a parasztsággal érzett, e hangulatok ellen fordul. Pedig Tán­ csics a feudálizmus radikális, paraszti összetörésének volt a hive. 1846ban a „Népszava Istenszava" cimű könyvében a robot és a dézsma meg­ váltás nélküli eltörlését követeli. D e a nemzeti forradalom ellen forduló parasztforradalmat nem akarta. A márciusi forradalommal azonban nem érte be a feudalizmus likvidá­ lása terén. Harcolt a paraszti követelések e g y bizonyos minimumának a tel­ jesitéséért, ép' a nemzeti egység szilárd alapjának megteremtése érdekében. És neki volt igaza! Táncsics 1848-as követelései teljesithetők lettek vol­ na, anélkül, hogy fel kellett volna merülnie a szabadságharc alatt — a jobbágyterhek következetesebb eltörlésén kivül — a maga egész terjedel­ mében magának a földkérdésnek is. H o g y nem teljesitették őket, hogy Táncsicsot bolondnak tartották, szavára nem adtak, lapját betiltották — azt mutatja, hogy ellenfelei mérhetetlenül elmaradtak mögötte a nemzeti ügy szükségleteinek igazi megértése ügyében. Kossuth i s elmaradt mö­ götte. A z utókor nem vetheti Kossuth szemére, hogy törődött azzal, hogy „ a nemességnek legyen kedve védeni a hazát", de szemére vetheti, hogy nem törődött eléggé azzal, hogy a parasztságnak is „kedve" legyen hoz­ zá. Igaza volt, hogy közvetített a nép és nemesség között, de nem volt iga­ za, amikor nem sürgette, hogy az egység érdekében a nemesség is tegyen engedményeket. A magyar parasztság önzetlenebb volt, mint urai. Mert bár elégedet­ lenül a márciusi törvényekkel, de elment és védte a hazát. A márciusi törvényeket előleges törlesztésnek tekintette, de nem tette függővé vala­ mennyi követelésének teljesítésétől, hogy Isaszegnél, Nagysallónál, Vácnál, Komáromnál hullassa vérét a Habsburgok ellen. A z adósság további tör­ lesztésére a mai napig vár. D e az, h o g y a 48-as forradalom emléke olyan eleven, különösen az Alföld népében: mutatja, hogy a parasztság nem bán­ ta meg, hogy beállt katonának Kossuth Lajos regimentjébe. N e m véletlen­ ség, hogy a 48-as forradalom hagyományait a magyar parasztság őrizte meg legmélyebben. Már a 48-as forradalom i s megmutatta, hogy a vagyo­ nos osztályok zöme nem szivesen, csak immel-ámmal, inkább botcsinálta módon harcolt és közben is a visszavonulás utjára pislogva vett részt a szabadságharcban. A haladás és szabadság ügye rossz kezekben van a

vagyonos osztályoknál, de megbizható j ó kezekben van a népnél. A magyar földbirtokos osztálynak 1848 volt utolsó cselekedete a haladás mellett és a forradalom veresége után gyorsan megbánta ezt a cselekedetét is. A forradalom veresége után Kossuth lett a bűnbak. Kemény Zsigmondtól Szekfű Gyuláig, könyvtárakra duzzadt irodalomban fogadkozott a ma­ g y a r uralkodó osztály: soha többé! Kossuth tragédiája az emigrációban az volt, h o g y nem vette észre, hogy az ő hagyatékát nem a nemesek utó­ dai, hanem a jobbágyok utódiai őrzik. N e m tudta határozottan és teljesen összekötni a függetlenségi gondolatot, — a 48-as forradalom másik nagy örökségével: a feudális viszonyok maradványainak gyökeres likvidálásá­ val. Pedig 1848 után ujból változott a „sorrend": ez a kérdés lett Magyarország haladásának elsődleges és sarkalatos sorsdöntő kérdésévé.

„EGY

SZÉP

TAVASZNAPOM"

I r t a : S Á N D O R JÓZSEF „ N a g y időket" élünk, nem tagadhatja senki, „történelmi időket", hogy ezzel tisztában legyen valaki, ahhoz nem kell módszeres történelmi tanulmányokat, összehasonlitásokat végeznie, elegendő, ha a veleszületett öt egészséges érzéke rendben. Sőt, talán az is elegendő, ha az öt közül csak egy funkcionál kielégitően, mondjuk a látása, de talán egymagában a szaglás is elegendő. Időnknek minden más, égetőbb és életre-halálra menőbb problémája mellett is leglázasabb viszértágulása a „zsidókérdés". Ekkora történelmi csapás a szétszóródás óta még nem zuhant a zsidóságra. E z az igénytelen­ nek szánt irás nem pöffeszkedhetik értekezéssé, hogy napjaink egyik be­ tegségéről, annak okairól, lefolyásáról, a zsidóság életmódjáról, a beteg­ ség orvosairól és kuruzslóiról adjon számot és kritikát. És különösen nem tarthat igényt arra, hogy a csapást valamiképpen is befolyásolja, akár elé, akár mellékapva, légycsapó tank ellen v a g y mellette semmit sem érhet. Csupán egyetlen ember egyetlen mozdulata ez a viharban, mellyel megigazitja a fején a kalapját, hogy el ne v i g y e a szél. Állapitsuk meg tehát ismételten: nagy időket élünk, és ha már a szerencse ugy hozta magával, hogy ilyen környezetbe, ilyen kitünő alkal­ mak és személyek közé kerültünk, igyekezzünk elsajátitani az időkhöz méltó viselkedést, h o g y ne vétsünk a szabályok ellen. Ebből a tantárgy­ ból, a „zsidókérdésből", semmiesetre se vegyünk leckéket kacsáktól, göré­ nyektől és tudatlan ujévi malacoktól. Nehogy a pironkodás feltételeit i s elveszitsük és ugy járjunk, mint némely ujság humoristája és bölcselő­ je, kiktől undorral fordul el, tőlük és szerencsétlen, irásnak nevezett nyo­ morék fejükből kivakart férgeiktől a higiéniára valamit is adó ember. Megadással, mondhatni méltósággal viseli a zsidóság a sorsát, fel­ mérhetetlen mennyiségű tragédia jut el befejezésig, és akkor ilyen, magu­ kat Grimaldikká, Rivelsekké képzelt tehetségtelen madárijesztők állnak ki az irodalmi szemétdombra, keleti táncot illegve: Khont és Bergert kuko­ rékolva. Menjünk vissza kitünő mesterekhez, személyekben és időben. K e r e s -

sük ki tetszés szerint a „nagy időt" és ott tanuljunk viselkedést. Én pél­ dául a magyarság legszebb, sajnos, máig is befejezetlenül álló idejénél vizsgáztam, melyben igazán mindenki által elismert mesterek működtek közre. 1848 tanulságos lapjait forgattam. H o g y az ujságoknál maradjunk, az akkori Életképek c. lapot eskü­ vésre emelt jobbal állitom nívósabbnak, megbízhatóbbnak, magyarabbnak mint némely mai, holmi „svábokból jött magyarok" által szerkesztett be­ tű és papirmártiriumot. Onnan idézem ezt a kis aktualitást. A z 1848, áp­ rilis 30.-i számból. Minden sorát aláirom. Szerzője ismeretlen név, de a lap szerkesztői, — Petőfi, Jókai, Vasvári, stb. számomra egészen megbizható fedezetként állnak mögötte. A z irásmű cime: E g y szép tavasznapom. Figyelembe lehet még venni olvasásánál, hogy bár a legszebb magyar napokban iródott, de m é g jóval a zsidóság egyenjogusitása előtt. Csupán arról van benne szó, hogy a szerző e g y fényben tobzódó napot barangol át a budai hegyekben, örül a napsugárnak, a hegyeknek, erdőknek, a rétnek és a rét virágainak, a sza­ badságnak, általában az életnek, amin én e g y cseppet sem csodálkozom, lévén egészséges, épérzékű emberről szó, és főleg 1848 április harminca­ dikáról. Életöröme hálaadó imává mélyül, amin ha nem is csodálkozom, de kilencven évvel később mégsem tudom maradéktalanul megérteni. Ép­ pen azért át adom neki a szót. „Ekép mondám el imámat Ó-buda regényes csúcsain. És elindulék észak felé, hogy megtekintsem a helyet, hol a monda szerint Attila vára feküdt. Attila várát hiába keresém, udvarát elfoglalta a mezők füve, kövei­ ből viskókat épitnek és templomot. O l y különösnek tetszett előttem fedett fővel lépni be az Isten egyhá­ zába. Gondoltam: csak szokás 's belém, a gyermekbe más szokást csepeg­ tettek keresztyén szüleim. Sokáig áhitatoskodtam Izrael népe között. Igen, áhitatoskodtam, mint j ó keresztyénhez illik, ki tisztelettel ha­ jol meg Mózes ős vallása előtt, mely a keresztyén vallásnak tisztes szülő­ anyja; ki nem nézi, vajjon a templomon kereszt van-e v a g y kakas, hogy benne imádkozhassék, mert az emberiség ismét tiszteli, ki nem zárkózik privilegizált falak közé. A z ómodorú ének hangjai visszavarázsolták lelkemet a nagy költő­ király, Dávid korába, az egykori választott nép dicső és fénytelen napjai­ ba. Ott álltam a jeruzsálemi templom dus mennyezete alatt, ott ültem a babyloni vizeknél, a pazar fényű város függőkertjei mellett; láttam az agg izraelitákat hosszú, keleti talárban és rablánccal lábaikon: láttam Judaea bájos hölgyeit nemzeti gyászban, epedő tűzszemeikkel Kanaán felé fordulva, — 's ábrándjaim közepett csak azon vevém észre magamat, hogy elkezdém az elbúsult Izraellel énekelni: A nagy búnak és bánatnak Hegedűnket függesztettük

miatta, fűzfákra.

Megvártam mig a szentek szente megnyilt 's a tízparancsolat két tekertse kivétetett. Szent áhitat fogta el lelkemet, midőn az üldözött nép szent ereklyéjét

megláttam, mely a mienk is, mely az emberiségé, 's mely az emberi boldog­ ságnak talpköve. Gondolám: hogy a nép , mely a tizparancsot i l y áhitatos tiszteletben tartja, — rossz nem lehet. Honnan van mégis a százados ellenszenv, a szűnni nem akaró üldö­ zés? N e m vallásban fekszik az, barátaim. Másutt gyökerezik e' rossz. Izrael vallása fönséges. A z egyistenség eszméje, körülragyogva Judaea költészetétől, mint megannyi karbunkulusoktól, e g y oly magasztos hit, mely mindig képes a földi embert boldogságban ringatni. De, hitem szerint, e keleti gyöngyöket m e g kell tisztitani a sötét századok iszapjai­ tól. A ferde szokásoktól el kell bucsuzni. Magyar földön a Jehovát ma­ gyarul kell imádni. A nagy nemzettestbe testvérileg beleolvadván, le kell mondani amaz álpróféták által koholt hamis tanról: mintha a Messiás még nem jött volna el. Mert a Messiás eljött, egész lelki fenségében: nem­ rég is egyengetők az ő utját és hallók a hozsána kiáltásokat előtte 's utána. A Messiásnak neve: egyenlőség, szabadság, testvériség. D e rajtunk is fekszik e g y szent kötelesség terhe, kik keresztyének­ nek neveznénk magunkat: kik a szabadság szent keresztfája alatt gyűlö­ letet hirdetünk azok ellen, kik a kereszt alá nem jönnek el imádkozni, kik egyedül üdvözítő vallást hirdetünk, hogy beszennyezzük a kereszten le­ folyt mártyrvért, mely az emberiség szabadságáért omlott vala ki. Hozd el uram, hozzánk a valódi szabadság, egyenlőség és testvériség mennyországát!... E g y az imédkozók közül, látván, hogy idegen vagyok Izraelben, hoz­ zám jött és nyájasan szólita magyarul; (1848-ban Pesten kevesen tudtak magyarul. S. J . ) kérdezősködém tőle egyről 's másról; beszélgeténk a cerimoniákról s szomorún hallám megjegyzéseit, hogy maholnap istenöket sem imádhatják bátorságban, félvén a keresztyének megtámadásától. V i ­ gasztalni akarám, de hirtelen Pozsonyra gondoltam. I t t ismét önkénytelen elborult lelkem, visszaelmélkedtem a száza­ dokba 's számlálgatám a vallásontotta vért és kérdezém: U g y a n mikor szünik meg már egymást gyilkolni az Isten képére teremtett ember? E l tőlem sötét képek; a tizenkilencedik század, mely férfivá lett és elűzé a jezsuita dajkákat, nem süllyedhet alá többé; — e gondolattal ki­ felé indulék, hogy a szép természetben fölfrissitsem lankadt lelkemet. E g y attilás zsidó mellett lépdelék el, bizalommal megszólitom, s kérdéseimre felelt magyarul. Okosan beszélt, benne gyönyörködém. Előhozá, hogy ne­ kik szép kisded óvóintézetük van, s kért, hogy tekintsem m e g : mert olyant — s ezt némi büszkeséggel mondá — még Magyarhonban nem lát­ tam. S ott levő kis fiának megparancsolá, hogy engem oda vezessen. Örömmel követém a kis zsidó fiut a kisdedóvó intézet felé. E g y kis kertben játszva találtam Izrael apró nemzedékét, számra mintegy hatvanat, mind megannyi kis ártatlan angyalt és tősgyökeres magyar csemetét, szépen és tisztán öltözve; vidáman futkostak a kert rostélyzata körül; némelyek katonás tempóval lépdeltek föl alá. Kedvem lett volna a kedves gyermekeket sorba csókolni. Majd oktatójuk levevé piros hegedűjét a lugasról s indulót játszott nekik. Öröm volt nézni a sok mosolygó angyalt, mint igazodtak glédába s indultak befelé. A teremben két körben rendezett kis karszékeikre tele-

pedtek. Először is e g y kis rövid, magyar imádságra kulcsolták össze kis kezeiket, azután szépen énekeltek és elkezdődött a játék és a lecke. Bá­ mulnom kellett okos és értelmes feleletükön és játszi kedvükön. Majd Petőfi dalait szavalták, v a g y a „szózat" hymnust énekelték és a társas kört bámulatos ügyességgel lejtették. Majd testöket gyakorolták birkó­ zással, v a g y fölváltva birkóztak és szavaltak. Boldog szülők, kik ily intézetbe vihetitek gyermekeiteket! ( A z ó-bu­ dai keresztyének, csupán zsidók iránti gyűlöletből, megfosztják az intézet jótékonyságától gyermekeiket.) Igen, polgártársaim, Ó-Budán i l y intézet van, mely becsületökre vá­ lik ottani izraelita polgártársaimnak, kik lelkes kisdedóvójukat, a művelt lelkű Halasi István urat egészen fölhatalmazák gyermekeiknek a kor­ szellemben való kiképzésére. Ide menjetek azért, ti nyárspolgárok, és piruljatok el, megszégye­ nülvén a ti lelketeknek törpeségében. Ekép mult el e g y szép tavasznapom, egyike éltem szebbjeinek, mely­ nek kedves emlékére lelkem hurja még sokszor rezegni fog. És most egy pár komoly szóval zárom be szép tavasznapomat, szól­ v á n a zsidókról és a zsidó keresztyénekről. Én nem mentem a zsidókat. Azokat t. i., akik zsidók. A zsidók pedig e' következők: 1. A k i k ősapjaiktól lehozván ekkorig híven megőrzék az elmének v i lágtalanságát, éppen ugy, mint a disznóhús nem evést. 2. A k i k apjoktól ostobaságon kivül disznóhús-ehetést öröklöttek és hátas tarisznyát, meg gyönyörüséges szép német nyelvet, ott fenn Würtenbergben és Szászországban; és lejővén Budapestnek városába olykép­ pen, hogy nem tudnák fejöket hova lehajtani; és elszegődtek kellnernek és cselekvének, mint az uzsorás zsidók és levének ép 's egészséges Hausherrek, kiknek roppant házaik nőttek vala ki Pest városának közepéből, valamintségesen erdőben a gomba. Ezen disznóhúsevő zsidók igen nagy mesterek a magyarok elleni simfölésben — csupa kajánságból és cudar hálátlanságból. És gyülölik a mózesvallású collegáikat és elvesztenék őket egy kanál vizben azt mondván, hogy zsidók. Ugyan édes H e r r Vetterek, kik a zsiros Magyarországban meghiztatok. miként Szalontán a mangalica — mért vagytok ti oly istentelenek? T i megeszitek a rőfös kolbászt, keresztet is vettek nagy hasatokra — hogy lennétek keresztyének; de a ti tetteitek gonoszságával felülmúljátok a zsidót és szivetek álnokságával meghaladjátok a farizeust. Mégis azt kiáltjátok a zsidóknak: „feszitsd m e g ! " Bizony, bizony mondom nektek: hasonlatosak vagytok a latorhoz, aki függ vala balkéz felül; mig a zsidóiknak jobbkéz felül ezt mondja a megfeszitett hazafiság: „ M a velem leszel a paradicsomban." E tanulságos sorokat Kolmár József nevű hazánkfia irta kilencvenegy évvel ezelőtt az emlitett lapba. Igen érdekes még ugyanezeken a lapokon Vasvári Pál — van-e ki e

nevet nem ismeri? — Irányeszmék c. cikksorozata. N e m állhatok ellen a kisértésnek, hogy egy kortörténeti jegyzetet ki ne kapjak belőle: „Michelet szétnézett Európában, 's kebelfájdalommal kiálta f e l : K i nem látja, hogy Európára keletről és nyugatról a halál árnyéka borul? H o g y naponta kevesebb a világosság, hogy Olaszország elveszett, hogy Irland elveszett, hogy Lengyelország elveszett... És hogy Németor­ szág el akar veszni... E z utóbbiak alatt szokás érteni a magyarokat is. D e ezt Michelet 1846-ban irta!" "Valóban, szörnyű helyzet lehetett a világon 1846-ban.

JULES R O M A I N S :

HIMNUSZ

A „L h ' omme b l a n c "c i m ű k ö r v e r s b ő l

Forditatta: KORVIN SÁNDOR Uj iskola vigyáz a hegy tövén. Csipős a szél; az évszak mostoha. A tanulók fagyos kezükbe fujnak. Te oktató, ne csüggedj el soha. Szivükbe vésd: mindent lebir a jó. A vész s a téboly elcsitul alant S az alvilági angyalt leigázza A cirkalom, a mérleg és a lant. Gyors krétád alatt felcsipog a tábla, Varázsló négyszög, fénnyel öntözött. Ez a te munkád, szavak magvetője; Barázdát társz a padsorok között. Ird tábládra folyók és hadak utját, Ird fel az ábrák fortély számjegyét. Ird lantosok s királyok hirnevét. A nagyvilág sugalma átölel. Hej, hó Monac, Queyriéres! Hej, hó Chapteuil! Hány balga törzs hajol a bölcsebb szóra! Holt álmaik avarként szerteszórva. És Cromedeyre megrösteli szavát. Te fel se vedd a kor bolond dühét! Lassan a föld az ész hitére békül. Nem vagy magad. A roppant Párizs őrt áll S a délceg Newyork csillagot küld ékül. Ó tanitó, csöpp elmék oktatója. Fehér fajunknak birod szándokát. — Pillants reá, világ köztársasága: Örök ügyedben biztos katonád.

A

V I N C E N N E S I

F O G O L Y

Irta: C S E H I G Y U L A A p o l g á r s á gl e g s z e b bh a g y o m á n y a i n a kő s f o r r á s á h o z ,azidén 1 5 0 .é v f o r d u l ó j á t ü n n e p l őf r a n c i a f o r r a d a l o m s z e l l e m i gyökereit előkészitő D i d e r o t d A ' l e m b e r t féle E n c i k l o p é d i a ( 1 7 5 0 1 7 7 0 ) lélekzet e l a k a s z t óé r d e k e s s é g űé l e t r a j z á b a vezet ez, a C s e h i G y u l a . k é s z ü l ők ö n y v é b ő l közölt ö n á l l ó részlet.

— — — — —

Neve? Denis Diderot. H o l született? Langres-ben. Hány éves?

— Harminchat. — — — — —

Lakása? Rue de la vieille Estrapade. Vallása? Római katholikus. Ön irta a Levél a vakokról, azok számára, akik látnák cimü könyvet?

— Nem. — Kinél nyomatta munkáját? — Én nem nyomattam. — N e m ön adta, v a g y ajándékozta valakinek a kéziratot? — Nem. — Tudja-e, hogykia szerző? — Nem. — N e m fordult meg az ön kezében a kézirat, mielőtt a nyomdába került? — Nem. — A z t sem ismeri be, hogy a könyv néhány példányét ön adta át, il­ letve juttatta el bizonyos személyekhez? Nem, mert ez nem igaz. A vincennesi vártorony nagytermében, a padmalyt támasztó köz­ ponti pillér előtt, melyből négyfelé ágaznak a kortól megsötétedett bolt­ ivek, egyszerű, szürke bársonykabátos férfi áll, fedetlen fővel, kihajtott ingben, mely szabadon hagyja erős nyakát; vastag lábikráján rendetlen ráncokat vet a fekete gyapjuharisnya. Haja, melyet nem takar paróka, már ritkul és világosbarna keretibe foglalja boltozatos homlokát; orra merészen iveit, orrcimpája ideges, ajkai gyerekesek és érzékiek, álla akaratosan előreugrik. N a g y barna szeme nyilt tekintettel néz előre. U g y áll, olyan mozdulatlan, mint a hullámzó viz, melyet hirtelen szélroham fagyasztott meg. Denis Diderot. Vele szemközt, Párizs helyettes rendőrfőnöke ül, sebtében előkeritett egyszerű asztalnál, hivatali tekintélyét kiemelő bő palástban, paróká­ ban, a köpeny fekete selymén sápadtan fekvő finom csipkegallérban. Eré­ lyes, fiatalos vonásai mozdulatlanok. Szenvtelen, de határozott hangon beszél. Tekintetét Diderotra szegezi s csak időnként ellenőrzi az asztal vé­ génél dolgozó jegyzőt, kinek tolla gyorsan siklik a papiron és hiven örö-

kiti meg a nyugodt kérdéseket és a fogoly szükszavú válaszait. Diderot már egész hete ül a v á r tornyában, és még csak most került sör kihallgatására. Eddig nem tudta, mivel vádolják és azt sem, hogy mi vár reá: szabadon engedik? Biróság elé állitják? v a g y a „lettre de cachet" alapján börtönben felejtik, e g y évig, öt évig, tizig, élte fogytáig. Mindez egyformán valószínű és egyformán valószinűtlen. N e m lehetetlen, hiszen az uralkodó aláirása mindent pótol: vizsgálatot, vádiratot, itéletet, fellebbviteli tárgyalást, mindent... „ L a j o s " — ez a szó, a fatális okmány alá biggyesztve, pályafutásának, cselekvő életének végét jelentheti. Igaz, ha védelmezői, lennének, hatalmas pártfogói, akik sikra szállnának érte, akkor könnyen meg lehetne szerezni a másik aláírást, amely éppen olyan gyor­ san rendbehozna mindent, mint ahogy az első mindent elrontott. D e vannak-e ilyen védelmezői? S egyáltalán, ismeri Denis Diderot-t, aki egyelő­ re még a semminél is kevesebb: polgár nemesi világban, kiugrott kispap, iskolát járt fia becsületes mesterembernek, szökött irnoka Clément de R i s közjegyzőnek, kétes foglalkozású egyén, iró, kinek neve csak James hat­ kötetes angol orvostudományi szótárának francia kiadásán szerepel, mint forditó és számtani értekezéseinek cimlapján. Iró, aki bolondos ötleteit vidáman szórja, pazarolja a kávéházakban és sétányokon s akinek egyet­ len igazi sikere eddig mégis csak az az itélet, mellyel a párizsi parlament a Filozófiai gondolatot a hóhér kezétől való szétszaggatásra és megége­ tésre itélte. A szerzőt nem vetették máglyára, mert ezen a könyvön nem szerepelt a neve. Szerencsére. Tehát a vakokról szóló levél miatt került a vincennesi várba. Elég baj. A levelet ő irta. És azok a következtetések, melyeket a vakok külön világáról levont, tényleg nem különösen egyeznek az Egyház dogmáival. L e kell ujból tagadni, ahogy már megtagadta, amikor névtelenül adta ki. Tagadni. Mindent tagadni. E z t kell tennie. Szilárd szándékkal ragaszkodik elhatározásához, melyet alaposan megérlelt a magánzárkában töltött vég­ telenül hosszu hét nap. Éppen e g y hete, julius 24-én reggel, bő háziruhájába burkolózva ült iróasztala mellett a rue de la vieille Estrapade egyik vén házának padlásán, dolgozó szobájában; a nyomtatásra érett kéziratokat böngészte, amikor kopogtatás nélkül benyitott hozzá Rochebrune rendőribiztos, régi ismerősétől, d'Hémery kerületi kapitánytól és v a g y három ügynöktől ki­ sérve. Udvariasan megkérte: engedje meg, hogy felsőbb parancsra szobá­ ját átkutassa. Választ sem várva azonnal munkához látott. Először az iró­ asztalt vette szemügyre, melyet hatalmas kézirat-kötegek boritottak. Rechebrune vaktában felcsapta az egyiket. „...Az ember a természet termé­ keit szükségleteinek, fényűzésének, szórakozásainak v a g y puszta kiván­ csiságának kielégitésére használta és változtatta..." N e m folytatta az ol­ vasást. N e m a tudomány eredete érdekelte és rögtön reájött, hogy az Encyclopédia anyagát találta Diderot asztalán. Hallott már arról, hogy őt bizták meg a szerkesztésével. A z Encyclopédia azonban nem volt tiltott vállalkozás. Ellenkezőleg: maga d'Aguesseau kancellár engedélyezte és a kiadók már a privilégiumot is megszerezték. A rendőrbiztos néhány festékszagu, nedves ivet vett a kezébe. — M i ez, — kérdezte. — Próbalapok az Encycklopédiához. Rövidesen megkezdjük az első k ö t e t nyomását és meg kell állapitanom a folio-oldal méreteit, ugy, hogy

se a szöveg túl hosszú, se a margó túl keskeny vagy túl széles ne legyen. Nem kis munka ez, uram s nem kicsiny a felelősség. Képzelje csak e l : az első lap pontos beállitásától függ az, hogy a tíz hatalmas kötet sokezer oldala harmonikus képet fog-e mutatni a fekete felület és a fehér keret arányos elosztásával, v a g y sem. A csunyán tördelt könyv majdnem, olyan tökéletlen uram, mint a figyelmetlenül végzett házkutatás... Rochebrune türelmetlen mozdulattal vetett gátat a nekizuhanó szóáradatnak. Félredobta a nyirkos iveket, melyek szélén, esés közben, meg­ csillantak Diderot betűi. A fiókok után, melyekben semmi érdekes sem akadt, a szemközti falra került a sor. A komiszárius, d'Hémery segédleté­ vel, szorgosan kutatott a fenyőfa állványon sorakozó könyvek között, me­ lyek fölött szamárfüles, keretnélküli metszetek függtek és néhány klaszszikus szobor gipszöntvénye állott fenyőlábakon. R é g i és uj szótárak, gö­ rög és latin szerzők, angol filozófusok, N e w t o n művei, matematikai ér­ tekezések, a Tudományos Akadémia évkönyvei, szakmunkák... N e m ér­ dekelték. Hopp! Megvan, amit keres! Levél a vakokról, azok számára, akik lát­ nak. ...-től, Hága, 1749... Meglehetősen testes, tizenkettedrét könyvecs­ ke, szürke papirfedélben. Mellette még egy példány füzetlenül, lazán egy­ másra rakott ivekkel. A rendőrök félbehagyják a kutatást. Rochebrune int d'Hémerynek, aki Diderothoz lép és kimért, szinte ünnepélyes hangon mondja, miköz­ ben zsebéből pecsétes irást huz elő: — Sziveskedjék átfutni ezt a parancsot. A rendőrfőnök ur utasitására letartóztatom és a vincennesi várba vezetem. Diderot-t nem érte egészen váratlanul ez a látogatás. Már jóideje tu­ domása volt arról, hogy a Grand Châtolet irodáiban nincsenek j ó véle­ ménnyel életmódjáról és felfogásairól. Tul sokat és tul szabadszájúan f e ­ cseg. Egyik-másik munkájának kézirata pedig túl sok példányban forog közkézen ahhoz, hogy mikor nyomtatásban megjelent a rendőrség rá ne j ő j ­ jön a szerző nevére. Tudta azt is, hogy figyelik. Jó másfél évvel ezelőtt maga d'Hémery világositotta fel erről ,amikor megszólitotta a Palais R o yal sétányán. — Diderot ur, panasz érkezett hozzánk ön ellen. E g y Pierre H a r r y nevű ur levélben közölte velünk, hogy nincsen megelégedve az ön visel­ kedésével. Ön hitetlen, ez nem is olyan nagy baj, de nem rejti véka alá az elveit és ezt rosszul teszi. E z bizony rossz vért szül. — De uram, én nem ismerem Hardy urat, alig hiszem, hogy i g y ő en­ gem ismerjen. — Persze, hogy nem ismeri és éppen ez a baj. Hardy abbé. annak a negyednek a plébánosa, amelyhez ön is tartozik... Nemrégiben meg otthon kereste fel ugyancsak d'Hémery. Most a Fehér madár, kék rege cimű sikamlós elbeszélés iránt érdeklődött. N e m találta, mert Diderot éppen kölcsönadta valakinek. Dolgavégzetlenül t á ­ vozott. Ezekben a kánikulai napokban, 1749 nyarán különben is forró volt a hangulat. A kávéházakban, a sétányokon, a külvárosokban, már a belvá­ ros uccáin is mind sűrűbb körök vették körül az ujdonság-terjesztőket, a gunyversek szavalóit. A z utóbbi években egyre szaporodott az elégedetle­ nek száma. A düh most már nem fult nevetésbe, mint máskor Párizsban.

U j adók, szigorú rendeletek, gazdasági bajok fűtötték. A kávéházakban majdnem annyi rendőrkém settenkedett, mint vendég. A csőcselék d'Argenson gróf lovassággal verette szét. A z elégedetlenség szitóit és szerve­ zőit, az éhenkórász firkászokat, az állástalan és hitetlen abbékat, az okoskodó tanárokat, a szellemeskedőket „lettre de cachet"-vel a Bastillebe dugták. A miniszterelnök öccse, d'Argenson márki elégedetten jegyezte fel naplójába: „1749 augusztus. A napokban sok letartóztatás történt. Azzal vádolják a Bastillebe csukott embereket, hogy tiszteletlen verseket irtak, szavaltak és terjesztettek; lázitottak a kormány ellen, a deizmus érdekében szerkesztettek vitairatokat és ki is adták azokat. Igy rontot­ ták a közerkölcsöt. Ennek gátat kell vetni, különben túl nagy lesz a sza­ badosság. Bátyám erélyesen lép fel, ezzel kedvében jár az udvarnak és nagy miniszter hirébe jut." Diderot éppen előző nap hallotta, hogy a Bastille tömve politikai fog­ lyokkal. N e m hitte. Most meggyőződhet ezért viszik a város szélén fekvő citadella helyett, két mérföldre, Vincennesbe. Elsápad. Hiába ajánlja ked­ velt filozófusa, Seneca a sztoikus lelkinyugalmat a sors minden csapásá­ nak ellenszeréül. Seneca nem szerkesztette az Encyclopédiát és nem volt felesége, kicsiny gyermeke, mint neki és nem volt szegény, mint ő. Mi lesz az asszonnyal, a fiucskával, az Encyclopédiával ? — Követem, uram, de meg kell engednie, hogy beszóljak feleségem­ nek. Ha már ilyen pontosan tudták, hol a dolgozószobám, biztosan arról is értesültek, hogy e g y emelettel lejjebb lakom. A fiatal asszony éppen öltözködött, mikor Denis benyitott. A gyer­ mek ágyacskájában szendergett. — L e Bretonhoz kell mennem. Utána akarok nézni valaminek a a nyomdában. N e m ebédellek itthon. Gyere értem estére L e Breton könyv­ kereskedésébe. A viszontlátásra. Diderot lesietett a lépcsőn. Diszkisérete alig birta követni. A ház előtt meglátta a bérkocsit, melyen látogatói érkeztek. Amikor a hágcsóra lépett, megszólitotta a hozzá éppen korrekturát hozó nyomdászinas. A z egyik rendőr félrelökte a gyerkőcöt. Diderot szeme végigsiklott a kes­ keny ház falán és a harmadik emelet egyik ablakában meglátta feleségét, aki kétségbeesetten integetett. Nanette megértette, milyen váratlan dolga akadt Denisnek a városban. E g y héttel ezelőtt történt mindez. Azóta semmit sem hallott felőlük: sem az asszonyról, sem a gyermekről, sem kenyéradó gazdáiról, az Encyklopédia kiadására szövetkezett könyvkereskedőkről. Berryer, aki néhány percig jegyzetei között keresgélt, kérlelhetetle­ nül folytatta a faggatást. — A Fecsegő ékszerek cimű szabados regényről nem hallott semmit, Diderot ur? K é t évvel ezelőtt jelent meg. N e m ön a szerzője? — Nem. — H á t a Filozófiai gondolatokról, melyeket máglyára itélt a párizsi parlament ? — Azokat sem én irtam. — H á t a Fehér madár, kék mese cimű regét? — A z t sem. — H á t a Kétkedő sétáját?

Diderot lelkében, az ijedelem és az elővigyázat fojtó rétegei alatt megmozdul az irói hiuság és az emberi büszkeség. Megint le kellett ta­ gadnia szinte egész művét, melyet különben is névtelenül volt kénytelen kiadni: a „Filozófiai gondolatok"-at, melyekben annyi merész és uj ideát szórt el, a „Levelet a vakokról", mely kicsiny dolgokból kiindulva olyan nagy eredményekhez vezeti a látókat, a „Fecsegő ékszerek"-et, amely ta­ gadhatatlanul sikamlós kis regény, d e : 50 aranyra volt szüksége; szere­ tője, Mme de Puisieux uj ruhát követelt, azért irta, szinte együltiben, no meg azért is, hogy saját maga előtt bebizonyitsa: tud ő is ugy malackodni, ha akar, mint az ifjabb Crébillon... D e nem lehet, nem akar mindent letagadni. Hibázott, amikor ezt vette fejébe. Ha tul sokat tagad, semmit sem hisz el Berryer. Különben is mindenki tudja, hogy ő, Denis Diderot, több, mint az irodalom forditásokból, másolásokból, kompilálásból ten­ g ő d ő szegénylegényei. Valamit be kell ismerni. Hiusága éppen ugy köve­ teli ezt, mint gyorsan járó, feszülten működő agya. — A Kételkedő sétáját én irtaim. — Hol van a kézirata? — Elégettem. — Mint a többit? — A többi nem létezett, legalább nálam nem. Berryer megunta az eredménytelen kérdezgetést. Int, h o g y v é g e a kihallgatásnak. Átolvassa a jegyzőikönyvet, Diderot elé tartja és megkéri, h o g y ellenőrizze: hiven jegyezték-e vallomását s ha igen, irja ő is alá. Diderot figyelmesen olvas, majd megszokott mozdulattal veszi át a ludtollat a jegyző kezéből és élvezettel kanyaritja az irat alá nevét, az asztal fölé hajolva. Egész hete nem volt már toll a kezében, egész hete nem olvasott egyetlen sort sem. Egész hete nem szólt hozzá barát s ő, akinek monologizálásához mindig hallgatóra volt szüksége, most, egész héten keresztül, csak önmagával folytatott végtelen párbeszédeket... — Viszontlátásra, Diderot ur. Félek, hogy sokáig f o g itt maradni. H i g y j e el, nincs sok értelme a tagadásnak. A helyzetén éppen nem könynyit vele. Mindent tudunk. Bizonyitékaink vannak. Viszontlátásra. Diderot leverten követte őreit, amikor cellájából a terembe vezették. Berryer nyugodt hanghordozása, távolságot tartó, de nem sértő modora valamennyire megnyugtatta, A saját viselkedését pedig éppenséggel okos­ nak és célravezetőnek tartotta, mindaddig, m i g a rendőrfőnök, a kihall­ gatást hirtelen befejezve, hátat nem forditott. Azután egyszerre fogta el a düh és kétségbeesés. Mindent tudnak. M i t ? És mi a szándékuk? Ha min­ dent reábizonyitanak, ha szigorral alkalmazzák a törvényt, akkor csak­ ugyan sokáig itt maradhat vagy még ennél is rosszabb helyre kerül... Visszavezették cellájába. A hosszú folyosón egyik sulyos, vasrudakkal, foglár oldalán csüngő kulcscsomó csörgése adott ütemet. Diderot kime­ rült a torony szűk csigalépcsőjének magas grádicsain lépkedve. Elbágyadt s pillanatra elhomályosodott öntudata. N a g y robajjal csapódott be mö­ götte a cella ajtaja: megint egyedül maradt. U g y ! Most már nem ember. Maga taposta sárba becsületét. Ő, aki annyit lelkesedett az antik hősök példáján, mikor még mint a jezsuiták kollégiumának benlakója Titus Liviust forditotta s később is, amikor a görög nyelvet tanulva, megismerkedett Plutarchos Életrajzaival. Ő, akit

lakattal zárt a

megkoszoruztak ékesszólásból és dijnyertes amplifikációjának témája Mucius Scaevola Porsenna előtt tartott beszéde volt. Mucius a tűz fölé tar­ totta jobbkezét, de nem engedett, nem beszélt és főként nem tagadott, ő pedig megtagadta, lehazudta jobbkezének művét, fejének alkotását, szivé­ nek szülöttjeit: könyveit, gondolatait! És mit ért el ezzel? Könnyitett legalább helyzetén? A l i g h a ! Berryer szenvtelen szavai inkább nyugtala­ nitják, mint bármilyen fenyegetés. Megalázták. Megalázkodott. Hol él? Milyen ország az, ahol az Encyclopédia kéziratai közül, minden megokolás nélkül, a börtönbe hurcol­ hatnak valakit, ahol az ember gondolatait még titokban sem terjesztheti, hol az irónak meg kell tagadnia eszméit, melyek pedig nemcsak, h o g y nem bűnösek, nem erkölcstelenek, hanem magasztosak, hiszen az észen alapulnak, ahol valaki csak ugy lehet becsületes és következetes, mint iró, ha mint polgár becstelen, ahol az erkölcs és a kötelesség parancsoló szavának csak ugy lehet engedelmeskedni, ha az ember kijátssza a tör­ vényt; ahol a hatalmonlevők álszent erőszaka ellen a tettetés és a bujká­ lás az egyetlen fegyver... Mindent vállalnia kell a gondokodónak, minden nyomoruságot, minden megaláztatást, hacsak nem m e g y önkéntes szám­ üzetésbe, mint Voltaire vagy nem pénzeszsák, mint d'Holbach, akit mil­ liói védenek. A magánzárka hosszú napjain és álmatlan éjszakáin a kétségbeesés ugy váltakozik Diderot lelkében a dacos, tehetetlen dühvel, mint a hideg­ lelős betegnél a láz és az esettség. A sok töprengésnek, kinlódásnák, talál­ gatásnak, mérgelődésnek, káromkodásnak e g y az eredménye: nem vál­ tozás, csak akarat. Innen ki k e l jutnia, mindegy, hogy milyen áron. Majd meglátja azután, hogy mit csinál. Tovább folytatja a harcot vagy meg­ huzódik kuckójában. Párizsiban marad vagy külföldre, Hollandiába, A n ­ gliába megy. V a g y haza, Langresbe. A legokosabb lenne odaállni az apai műhely fujtatója és üllője mellé. De túl idős már ahhoz, hogy kétkézi mesterséget tanuljon. Ügyetlen is. Megpróbálta, amikor egyszer megun­ ta a kollégiumot. Egyetlen napot birt ki a műhelyben s futott vissza az iskoláiba. K i tudja? Hátha megbékél vele az öreg késműves, ha meglátja mi­ lyen dolgos, házias asszony fiának a felesége, aki miatt véglegesen kita­ gadta, hogy milyen édesen csacsog és nevetgél a kis unoka és hogy Denis, aki husz éves fejjel kihivóan vágta arcába, hogy „semmi sem akar lenni", milyen komoly szándékkal keres most munkát és kenyeret. Talán valami hivatalt is vásárol neki. Pénze van az öregnek, elég. Denis Diderot köz­ jegyző, Langres. Isten veled filozófia, küzdelem, irás; adieu nyomoruság és börtön! Adieu Párizs! Elsősorban ki kell szabadulni innen, mindegy, hogy milyen áron... Diderot 102 napi fogság után hagyta el vincennesi várat. Gyors lép­ tekkel, izgatottan haladt át a felvonóhidon, lenézett a sánc piszkos vizé­ re, visszafordult és mégegyszer végigtekintett a vártorony zömök falán, a kastély széles ablaksorain és a park fáinak sötétzöld levélrengetegén. A hid előtt kocsi várta. Kényelmesen elterpeszkedett az ülésen, mélyen le­ szivta az ut poros levegőjét s kedvtelve nézegette a nehézkes társzekereket és az elegáns hintókat, melyek kocsijával egyirányban haladtak Párizs felé v a g y a fővárosból indultak a vidékre.

Mît csinál az asszony? H o g y van a gyerek? — gondolta. A ko­ csi alig negyed órai ut után megérkezett a Saint-Antoine kapuihoz, amely mögött fenyegetően meredeztek a Bastille kerek bástyái. Végigfutott a Marais diszes palotái között, majd lekanyarodott a rakpartra. A las­ san folyó viz irányában egyre-másra haladta túl a személyszállitó bárká­ kat és a lomha teherhajókat. A városháza terén keresztülvágva befordult a Cité szigetére. Diderot szeme mohón habzsolta az ismerős látványt. A z uccák, terek népes sürgését-forgását, a Székesegyház hatalmas épületét, tömören karcsu tornyait, kőcsipkéinek fehér koszoruit, a téren túl, a ki­ sebb házak fölött kiemelkedő Palais zürzavaros tömegét és a Sainte-Cha­ pelle merész campanilláját. A kocsi átdübörgött a Kishidon és elhaladt a Hotel Dieu fekete falai alatt. A rue Saint-Jacques elején Diderot megállította. Már jóideje küzködött magával, most végül döntött: nem megy egyenesen haza. A hadi­ fogságból érkező katona először kaszárnyájában jelentkezik: először köte­ lességéé és csak azután a családjáé. A z ő kaszárnyája a könyvkereskedés. M i t árt Nanettenek és a fiunak, ha pár perccel később látják viszont ott­ honukban a családfőt? Diderot kifizeti a kocsist és nekivág a rue Saint Jacques kaptatójának. H o g y is gondolhatott arra, h o g y elhagyja ezt a várost, az Egyetem negyedét, nyomdáival és könyvkereskedéseivel? Be­ lép a legelső széles bejáratu boltba, melynek az ucca felé néző fala egé­ szen szabad. A könyvárus örömmel üdvözli: gyakori vendége volt. Für­ gén eléje rakja az ujdonságokat: Buffon Histoire naturelle-jének harma­ dik kötetét, kis verseskönyvet, melynek irója „Isten a természet csodál által bizonyitott nagyságát" énekelte, a Mercure és a Journal des Savants uj számait. Diderot dühösen félredobta az ájtatos költő müvét, a folyó­ iratok hatlapján végigfutotta a tartalomjegyzéket és belélapozott a His­ toire naturelle testes kötetébe. Csettintett az élvezettől, amikor szép mondaton akadt meg a szeme. Majd köszönt és tovább állott. L e Bretonhoz sietett. L e Bretont, az Encyclopédia kiadására szövetkezett könyvkereske­ dők vezetőjét nem lepte meg a szerkesztő megjelenése. Már napokkal az­ előtt értesült a kancellár irnokától, hogy a miniszter elküldte Berryernak a Diderot szabadlábrahelyezéséről intézkedő rendeletet. — Most már csakugyan nekilátunk a munkának, L e Breton ur, — mondotta Diderot. — N e m vesztegettem el az időt. N e m dolgoztam a vár­ ban, mert nem lehetett, de reggelig nyitva kellene tartsa a boltját, ha egyfolytában el akarnám mondani mennyi tervet és ötletet hoztam ma­ gammal. A kövér kereskedő felfigyelt és bizalmatlanul nézett végig Diderot-n. Ötlet? Eleget kapott belőle első két szerkesztőjétől, mégis harmadik­ hoz kellett fordulnia. — Hagyja az ötleteket, Diderot ur, az ötletek a Bastilleba vagy Vincennesbe viszik az embert. Munkára van most szükségünk, szorgalomra. E l é g pénzt fektettünk bele ebbe a vállalkozásba és ki tudja, mikor lá­ tunk valamit belőle. Megérkeztek azok a sajtók, amiket az Encyklopédia nyomásához rendeltem. Szép uj betűket is kapunk. Menjen el, ha kedve tartja, a nyomdába és nézze meg, hogy mit csinálnak ottan. Beszélje meg a legsürgősebb tennivalókat az üzemvezetővel... Diderotnak nem kellett rábeszélés.

Gyorsan szedte lábait és libegve fordult be a nyomda kapuján. A széles ablakok alatt elhaladva megpillantotta a sajtok sorát és kissé to­ vább a szedőszekrények előtt hajladozó munkásokat. A szedőterem ajta­ jában megállott és elgyönyörködött az elébe táruló látványon. Olyan élvezettel szivta a nedves papir, a nyomdafesték és az izzadtság nehéz szagát, mintha rózsalugasban sétált volna. A „prote", az üzemvezető hozzálépett és kezetszoritott vele. Néhány pillanat mulva már mély be­ szélgetésbe merülve lépkedtek a szekrények között és Diderot nagy meg­ elégedéssel tapasztalta, hogy semmit sem felejtett a nyomdászok szak­ nyelvéiből, amit tizenötéves irodalmi munkája — forditások, kézirat és szedés-javitás, — nyomán ugy megtanult, hogy a nyomdászok sehogy sem akarták elhinni, hogy gyermekkorát nem valamelyik nyomdában, hanem a jezsuitáknál töltötte. Beléptek a sajtók termébe. E z volt az a hely, ahol Diderot a leg­ jobban érezte magát. I t t sokszorozódott meg a gondolat. Magányos őr­ szemből itt vált hadsereggé. Minden sajtó mellett két munkás állott, az egyik a papiirt helyezte a keretre, a keretet hajtotta a szedésre, a szedást hordozó márványlapot taszitotta a prés alá. A másik eközben két fanyélbe foglalt kemény bőrpárnán dörzsölte a festéket s amikor elég fi­ nomnak találta egyenletesen elosztotta a szedés felületén. A z első mun­ kás nekilendült a prés karjának és a nehéz vaslap keményen rászoritotta az ivet tartó keretet a szedésre. Majd elengedte a kart, a vaslap helyére lendült. A felemelt keretben megjelent a feketén csillogó szöveggel bori­ tott fehér papirlap. A munkás kivette, félretette, ujabb ivet helyezett a keretbe és kezdődött az egész előlről. Igy ment ez, ütemesen, végtelenül. E g y másik gépnél, figyelmes munkával uj szedést állitottak be a márványlapra. A harmadikról meg éppen kiemelték a nyomás végeztével a régit... A sok, lassú, kényelmesnek tünő mozdulat, az ide-oda topogó embe­ rek hajladozása, a rugók nyikorgása, az egymáshoz dörzsölt bőrpárnák tompa surlódása, a szedést hordó márványlapok karcoló csuszása zürza­ varos benyomást keltett volna a nem hozzáértő szemlélőben, de Diderot megérezte mindebben az alkotó munka biztos, nyugodt ritmusát. V a g y tiz sajtó müködött. A terem végében állott, kettős sorokban, a tiz uj. Diderot ugy lépett el közöttük, mint ujoncai fölött szemlét tartó hadvezér. Jó katonákat kapott, győzni f o g velük. A sajtók simára gyalult tartóoszlopán látni a kemény tölgy egészséges erezetét; talpazatuk szé­ les, márványlapjuk szűziesen fehér a csusztató dobozban, rugójuk erősre edzett hajlékony acél. A zömök szélesen elterülő masináknak valami jel­ képesen merész lendületet ad az a négy vastag deszkaszál, amely az osz­ l o p tetejét négy sarkából kiágazva a menyezet gerendáival köti össze. Diderot most már futva kapaszkodik a Sainte-Geneviéve domb tete­ jére. Átrohan a téren. Kergeti a lelkiismeretfurdalás. Mégis csak rossz apa, aki ilyen hosszú távollét után nem gyermekéhez fut, hanem a gépe­ ket dédelgeti. Pedig van-e szebb, nemesebb érzés, mint a szülői szeretet? A rue de la vieille Estrapade meghitten üdvözli. Három lépcsőit ugrik egyszerre, ugy rohan föl a harmadik emeletre. Beront a lakásba és a kony­ ha padlóján játszadozó kisfiut egyetlen hatalmas lendülettel emeli magához. Szorongatja, csókolja. A gyermek nem érti, hogy mi tör-

ténik vele. Megijed és hangosan zokogni kezd. Apjának szemét is elho­ mályositják a könnyek. A gyermek megismeri, mosolyog, tapiskál, de Diderot még nem uralkodik magán. Azután vigyázva a földreereszti a kisfiut és tárt karokkal Nanette felé fordul. Karjai lehanyatlanak. Nanette mord arccal, konok szemmel de­ rekára szorított kezekkel áll elébe. Kinos csend. Majd kitör belőle, mindaz, amit Denis fogvatartásának idején fejében forgatott. Három hónapig, gyült, kavargott lelkében a harag. Mennyi megaláztatást kellett elszenvednie és milyen szerencsétlenné tette De­ nis könnyelműségével, istentelenségével, lustaságával. Eddig hallgatott, de most, hogy férje megint itthon, nem türtőzteti magát. H a Denis nem akarja családját egészen tönkre tenni, — jóhirnevüknek most már ugy is vége, hagyjon fel szokásaival, szakitson barátaival, ne firkáljon, ne fecsegjen ezentul, hanem dolgozzék. Bármit, de becsülete­ sen, mint mindenki, mint minden szomszéd. Mint az ő apja és a Nanetteé. N e vonja ki magát minden kötelesség alól és ne érdemelje meg, hogy g o ­ nosztevő módjára kezeljék. Eleget szaladgált, kilincselt, könyörgött miatta Nanette, de többet nem teszi; v a g y megváltozik Denis v a g y le is ut, fel is ut... Denis nem ezt várta. Nanette olyan odaadóan viselkedett a nehéz hó­ napokban, olyan figyelmes volt hozzá, mint házasságuk első éveiben. De, ugylátszik, csak a fogollyal, a szerencsétlen emberrel érzett együtt, fér­ jét, Denis Diderot-t nem érti és nem értékeli. Hiszen igaz, hogy Denis sem élettársát, asszonyát tiszteli és becsüli benne, — régóta elhidegültek már egymástól, hanem gyermeke anyját. K á r minden szóért, nem értik m e g e g y m á s t . De nem lehet nyugodtan végighallgatni ezt a sértő, gyülölködő szóáradatot. Diderot becsapja maga mögött az ajtót. Felmegy a padlásra. Élvezet­ t e l hallja a kulcs csikorgását a berozsdásodott zárban; benyit kamrájába. L e d o b j a kabátját, leteszi csattos cipőjét, papucsot huz, magára ölti kopott házikabátját. íróasztalához ül, tekintetével végigsimogatja a könyvek sorait, a metszeteket és a gipszszobrocskákat. Tolla után nyul, la tintába mártja, kis diarab papiron kipróbálja, és mikor látja, hogy nem ir, kabátjának hajtókájába törli, melyen sűrű sávokban sorakoznak a régi tinta vonások. Másik ludtollat vesz kezébe és megkönnyebbülten sóhajtva bontja ki a legelső kezeügyébe kerülő kézirat köteget, mint hosszu ut­ ról érkező utas.

M Á R I A

B É L A :

D A L

Ki hangyabolyba születtél vidd csöndben terhedet, míg csak ki nem adod utolsó lehelleted.

Az egész annyit nem ér, miként egy rossz hatos! Már valahol elindult a láb, mely eltapos...

Munkád hiábavaló és ezt te jól tudod, de rágódni kár azon, ha rád e sors jutott.

S minden mire volt jó? Gondolkodni káros! Lettél millió közt keserű s magányos.

H A B S B U R G - T R A G É D I A Irta: FEJTŐ F E R E N C Részlet szerző rajzából, amelyben eddig kiadattam s való ismereteinket fel.

Reformcsászár cimű, nagy történeti élet­ a bécsi Staats- und Hofarchivban talált, Mária Teréziáról, valamint I I . Józsefről sok tekintetben módosító anyagot dolgoz

A császár végre elnyerte anyja engedélyét, hogy Csehországba men­ jen. 1771 októberében beutazta az országot. A z elutazást kibékülés előz­ te meg. „Kezdi már látni, hogy nem megy minden olyan könnyen" — ir­ ta Mária Terézia lányának, Mária Krisztinának. „Bevallom gyengesé­ gem, meghatott és sajnálom; ez igazi vénasszonyfecsegés, de igy van. Mert nagyon szeretem, ha összeveszünk, azért mindig méltánylattal v a ­ gyok iránta, néhány óra mulva mindig megbánom, hogy bántottam." A türelmetlen, harmincéves uralkodótárs beutazta Csehországot s csak még türelmetlenebbül tért vissza. Haladéktalanul intézkedni kell! A z államtanács pedig még mindig csak — tanácskozik. K é t felfogás birkózott egymással a Habsburg udvarban: az e g y i k föl akarta szabaditani a jobbágyságot, v a g y legalábbis urbáriumot óhaj­ tott neki adni, a másik élesen ellene volt mindenfajta állami beavatkozás­ nak. A dinasztikus szociálpolitikusokkal, az udvari társadalomreforme­ rekkel szemben álltak a feudálizmus „manchesteriánusai", az ál-liberális, anti-étatista és anti-paraszt földesurak. Mária Teréziában buzgott a jóindulat, de nem volt már fiatal, fia ifjonti, reformer hevessége elriasztotta, habozott, tanácskozott, ingado­ zott a két álláspont között, nem tudott dönteni. Fia viszont csak ugy önti magából a segély-terveket. Oszlassák fel a hitbizományokat — tanácsol­ ja - és azok árából segélyezzék a nyomorultakat. Utazásáról hatalmas és tettre sürgető jelentést terjeszt a császárné elé; hasztalanul. ,,E huzavonára nem tehetek mást, mint hogy vállatvonjak s más idők elkövetkeztében reménykedjem, mert most minden sürgetésem hasztalan. Képzeld csehországi jelentéseimnek nem volt a legkisebb következménye sem. Szeptember óta tanácskoznak rajta, ebből láthatod, hogy mit lehet remélni ilyen letargiától, a jelen körülmények között, amikor mérhetetlenül sok alatt­ való hal éhen és csak Csehországban tizennégy nap alatt tizenhatezren haltak meg a nyomorban s a járványokban, s mindig többen hálnak, amikor háború van a szomszédságunkban, (a török-orosz háborúra céloz) amikor ugy látszik minden a mi vesztünkre esküszik össze, s mi mégsem ébredünk. Inkább nem mondom ki, mit érzek, rád bizom, találd ki. De csak a legnagyobb fájdalom­ mal szivemben élek, tehetetlen szemlélő, ártatlanul is büntárs, a világminden­ ség szeméibein egy olyan * (itt olvashatatlan szó), amely életeim szégyene lesz s amelynek következményét, még a te gyermekeid is érezni fogják". Majd egy másik levélben: „ I t t küldöm neked az államtanács hatá­ rozatát v a g y inkább véleményét csehországi jelentésemről, végre meg­ küldték, de az ujszülött egy szőrnyeteg, abszolut semmi értelme nincs. Mindent elhuznak, és halasztanak, ennélfogva semmit sem tesznek, dum Romae consulitur, Saguntum perit..." V a g y ugyanez év juniusában: „ A belügyekben semmi sem változik, folyton azt mondják, hogy akarják a reformokat, és semmit sem csinálnak". *V a l ő s z i n ü l e g : e l j á r á s b a n .

Juliusban: „Szegény Csehország szenved és csak irka-firkákkal segítenek rajta". A z államtanácshoz e g y névtelen emlékiratot adnak be, amely bru­ tálisan képviseli a földesurak érdekeit s az •antireformista felfogást. Jó­ zsef fölháborodottan ir októberben erről az emlékiratról: „Ami a névtelen emlékiratot illeti, amelyben azt próbálják bebizonyítani, hogy Csehország hanyatlása akkor kezdődött, amikor védelmezni kezdték a parasztot az uraiknak teljesitendő igazságtalan kényszerrobot ellen s amióta urbariális rendezésről beszélnek, — ezt az emlékiratot hamisnak, gonosznak, veszélyesnek s a józan ésszel ellenkezőnek nyilvánitom..." A következő év áprilisában: „Isten veled hir és dicsőség! Akaratom ellenére veszek részt e romlásban és hazafias szivem megszakad belé". S még decemberében is: „Olyan hideg van, hogy ha ez tartós marad, nem tudom mi lesz a szegé­ nyekkel..." A z államtanács még mindig tanácskozott s az urbárium kibocsátá­ sa késlekedett. A cseh jobbágyság helyzete pedig évről-évre rosszabbo­ dott. 1775-ben betelt a pohár. Titokzatos, eszelős alakok jelentek meg a falvakban s a világ végét jósolták. N a g y paraszttömegek indultak Prá­ gába, állitólag nepomuki zarándoklatra. „Izgatók" jártak a nép közt s arra buzditották az éhezőket, hogy a zarándoklat ürügyén rohanják meg a prágai várat. Föléledtek a huszita idők emlékei. Forradalmi sirámokat kezdtek énekelni. E g y Miatyánk, egy furcsa, keserves, vad és szivettépő Miatyánk terjedt szájról-szájra: „Miatyánk, a parasztok atyja, nézd, hogy korbácsolnak bennünket; Miatyánk, nem birjuk ezt már elviselni, elveszik tőlünk mindennapi ke­ nyerünket." És egy balladát, bánatos, panaszos éneket énekelnek: „Ha örökre elállnának az esők és kiszáradna az ég, földjeink akkor is meg­ nedvesednének; a szorongatott parasztság verejtéke áztatná, a robotosok könnyei áztatnák mindennap. Szegény paraszt, száraz a torkod, rongy a ruhád, rongy a csizmád; kelj föl hát, emeld a kaszádat, emlékezz a régi csehekre. Ők nem hagyták elnyomni a népet; megadták a királynak, ami a királyé, de semmivel sem többet." E z a kor a szekták „néma forradalmának" virágkora v o l t Messianisztikus hangulat terjedt, nőttön nőtt a paraszti izgalom. 1775 január­ jában Weckersdorf vidékén néhányszáz paraszt verődött össze s az ura­ dalom intézőjétől azt követelték, hirdessék ki azokat a szabadságokat, amiket II. József császár irásban adott, de az urak elrejtették előlük! A parasztokat karhatalommal szétoszlatják, de a mozgalom végül is az Elba egész völgyében elharapózott. Három-négyezer paraszt torlódott már együvé, e g y rejtélyes férfiu, Svojka Mátyás lett vezérük, aki döb­ benetesen, mintha csak a fivére lenne, hasonlitott II. Józsefhez. A lázadó parasztok Prága felé vették utjukat, utközben felégették a kastélyokat, s magukkal ragadták a falvak morajló parasztságát. Mire Prágába ér­ tek, tizenötezren voltak. A székvárost közben megerősitették, a lázadó, fegyvertelen népség rohama tehetetlenül tört meg a város falain. N é ­ hány szakasz katona szétverte őket. A főbűnösök közül négyet Prágában felakasztottak, egyébként a hatóságok elég „enyhén" jártak el velük: néhány százat botozásra itéltek, a többit közkegyelemmel hazaküldték... A parasztlázadás igazolja s mégis fölháboritja a császárt. Igen fon­ tos álláspontjának s jellemének ismeretéhez az a levél, amelyben Lipót-

nak számot ád a lázadásról: „ A hitvány csehországi zavargókat, akik sok gazságot követtek el és sok uri kastélyt kifosztottak, leverték, a ka­ tonaság szétoszlatta őket, sokat foglyul ejtett közülük és tizennyolc: gazember életét vesztette." E sorok ismerete azért is fontos, mert a csehországi parasztfölkelés okaiban és módjaiban szerfölött hasonlitott Hora és Kloska erdélyi f ö l ­ keléséhez és Józsefet már életében s halála után is azzal vádolták, hogy a z urakkal szemben, a lázadó parasztok pártján áll s ha nem is nyiltan, de titokban szitotta — ekkor is, akkor is — lázongásukat. De ha, csak ti­ tokban is a lázadó parasztok pártján állt volna a császár, akkor bizal­ mas levélben nem nevezi őket hitvány gazembereknek s fosztogató cső­ cseléknek! A z események őt igazolták, évek óta sürgette az óvintézkede­ seket, képviselte a szűkölködők ügyét. Most diadalmaskodhatott volna. De bár elitélte az urak önkényét, a mértéktelen kizsákmányolást, a feudá­ lis zsarnokságot, minden császári Habsburg-porcikája tiltakozott az el­ len, h o g y a parasztok maguk és fölkeléssel javitsanak sorsukon. Se most, se később, se Csehországban, se Magyarországon — József soha sem állt sem az urak, sem a parasztok pártján, hanem az „állam" pártján állt. az államén, amely e korban nem csupán az uralkodó osztályok érdekeinek hatalmi szerve volt, — mint aminek a feudalizmus v a g y a kapitalizmus egy-egy fokán, tekinthetjük, — hanem osztályoktól független, önálló eszmei és társadalmi valóság is. A zavargásoknak az az egy hasznuk mindenesetre megvolt, h o g y meggyorsitották az államtanács munkáját. A nyugalmat ugyan — kar­ hatalommal — helyreállitották, de azért még Csehország minden részé­ ből a parasztság izgatott lelkiállapotáról futottak be jelentések. 1775 au­ gusztus 13.-án végre kihirdették az urbáriumot. A z urbárium itt is, mint Magyarországon, a parasztbirtok minimumát és a terhek maximumát ál­ lapitotta meg. A jobbágyság kötött helyzetén lényegében nem változta­ tott, a jobbágyságot nem szabaditotta föl. A z urbáriumnak mégis az a jelentősége a feudális társadalom történetében, ami az első angol munkástörvényeké, a modern ipari társadalomban. E g y uj principiumnak be­ vezetését jelentette a közösség életébe: hatóságilag szabályozta azt a jog­ viszonyt, amelybe az államnak eddig még nem volt beleszólása. A csehországi urbárium egyébként igen gyatra mű volt. „Hihetetle­ nül zavaros és szinte érthetetlen" — irta róla maga a császár. A földes­ urak mindent elkövettek, hogy megakadályozzák végrehajtását, sokszor még a kihirdetését is meggátolták; a hatóságok pedig „szemethunytak." A következő évben már megint i g y kénytelen irni József: „ A cseh­ országi ügyek nagyon s bosszuságomra foglalkoztatnak, nem mintha máris zavargások lennének, hanem hogy megelőzzük őket. Hihetetlen, hogy mit művelnek a nagyurak és a Beamterek, milyen sötét rosszindu­ latról tesznek tanuságot..." A császárnét is igen aggasztják a csehországi hirek. S most az állam­ tanácsban Raab tanácsos, — ugyanaz, aki a magyar urbáriumot is szer­ kesztette, — érdekes javaslattal lép elő. A földesurak — mondotta R a a b — azért ellenzik a robot megszüntetését, mert robot nélkül nem tudnák műveltetni roppant földjeiket; de miért nem aprózzák kis bérletekre? Semmit sem vesztenének ezzel, hiszen az uj bérlőknek érdekükben állna,

hogy a lehető legjobban műveljék a földet, viszont bizonyára legalább annyi hasznuk volna belőlük a földesuraknak, mint eddig volt. A földes uraknak hasznuk volna, a parasztok pedig fölszabadulnának a szol­ gaságból, a népesség növekedne, az állam több adóra tenne szert. Raab tanácsost 1766-ban a koronabirtokok főintézőjévé nevezték ki, rábizták a jezsuitáktól elkobzott birtokok kezelését is. Ezeken a birtokokon már eredményesen kisérletezett reformjavaslatának megvalósitásával. De az államtanácsosok többsége elutasitotta tervét, az arisztokraták merőben elzárkóztak előle. S i g y Raab egyedül maradt. S mit szólt a radikális ujitás tervéhez a császár? 1777 januárjában József a következő, meglepően érdekes levelet irta Lipótnak: „Igen kedves Fivérem, belügyeink még mindig olyan zavarosak, mint voltak, valóban szomorú, ha az ember rájuk gondol, különösen, ha tudja a zavar okát is, ami a legtöbbször személyi tekintet s az alárendeltek fondorlata. Őfelsége olyan izgatott, amilyennek még sohasem láttam, mindent rossz szemmel és előlegezett ellenszenvvel néz. Azt hiszi, hogy ő az egyik párt és mindenki ellene van. Az ő pártja, csak három-négy tanácsos­ ból áll s minden miniszter és becsületes ember ellene van az általános fel­ forgatásnak, amelyet ő szeretne véghezvinni és amely csődbe juttatná a vagyonosokat, s hihetetlen zavarokat okozna az államban s ebből követ­ kezőleg pusztulásunkat okozná. Folyton bizottságokat küld ki, hogy dönt­ sön a javaslat felöl. De az ő eszméi oly extrémek, oly rombolóak, hogy sem­ mit sem lehet ajánlani neki, ami megközelitené őket. Én nem veszek részt e bizottsági üléseken és igy nem is tudom megmondani neked, hogy mit forralnak, de az ember már nem is mehet nyugodt szivvel Őfelségé­ hez, minden alkalommal ujból kezdődnek a siránkozások, esztelenségek, szemrehányások és igen heves gyanuperek. Azt mondja, hogy én őt elha­ gyom, hogy az ellenpárthoz állok, hogy engedem magam megnyerni és el­ lene csábitani. Isten tudja, hogy kire gyanakszik, azt hiszi, hogy még a társaságom és a, cselédeim is befolyásolják nézeteimet, ha azok nem egyeznek az ővéivel. Végül is tökéletes nyomoruság ez. Ez a forrongás megakadályozott abban, hogy elutazzam. Bármennyire is szeretnék távol lenni mindettől, becsületes ember létemre nem vehetem magamra, hogy e kiritikus és fontos pillanatban elhagyjam hazámat, pedig tulajdonképpen csakis kiváncsiságomat elégithetem ki. Őfelsége röviden szólva, az egész robotszabályozást fel akarja forgatni, amelyet egy éve hirdette­ tett ki, a legnagyobb ünnepélyességgel. Meg akarná szüntetni a jobbágy­ ságot, önkényesen szabályozni a szerződéseket és a bérösszeget, amit a parasztok, akikre rábiznák a földeket, fizetnének uraiknak. Meg akarná változtatni a birtokososztályok rendjét, az egész mezőgazdaságot, a való legkisebb tekintet nélkül és a birtokosokat arra kényszeriteni, hogy most élvezett jövedelmeiknek legalább felét veszitsék el. Igy az értéke­ ket is lerontaná, annyi csődöt okozna, ahány földesur van, akit adósságok vagy terhek nyomnak, már pedig a legtöbb ilyen. Ime a válság, amely­ ben vagyunk..." Elállt a lélekzetünk, amikor e levelet — amely a törénészek figyel­ mét mindmáig elkerülte — 1937 őszén, a bécsi Állami Levéltárban olvas­ tuk.

parasztot

Mária Terézia fel akarta volna szabadítani a parasztságot? A z örege­ dő, széthizott Mária Terézia, a már rég csak késlekedő, a mindig kon­ zervatív császárné most hirtelen olyan radikális reformra szánta volna el magát, hogy fia, a radikális, a forradalmár hirében állt császár ijedten tiltakozik? Igen, Mária Terézia 1776 utolsó napjaiban magához hivatta legbi­ zalmasabb tanácsosait és kancellárjait s felolvasta nekik a következő legmagasabb leiratot: „ C s e h o r s z á g b a né sM o r v a o r s z á g b a n , r é s z b e n m é gA u s z t r i á b a n is z a v a r u r a l k o d i k ,a m e l y n e ma n n y i r ae g yb i z o n y o st é n y e n ,m i n ti n k á b b a k e d é l y e k é ss z e l l e m e ko k t a l a n s á g á na l a p u l és a m e l y e né p e n ezért o l yn e h é z segiteni. Az a l a p t ö r v é n y e k h e zn y u l t u n kh o z z á , a ze d d i g követett utról l e t é r t ü n k , fi­ g y e l m e z t e t t ü kap a r a s z t o tn y o m o r á r a , e n g e d e t l e n s é g é té sm a k a c s s á g á t e n g e ­ d é k e n y s é g g e l é sk ö n n y í t é s s e lj u t a l m a z t u k ,a k ö t e l é k e k e t ,a m e l y e ke d d i g b é k ­ lyózták g y a n u s s á és a zu t á l a tt á r g y á v át e t t ü kas z e m é i b e n , r ö v i d e no l y a n re­ m é n y e k e tg e r j e s z t e t t ü n k b e n n e ,a m e l y e k e tn e mt u d t u n k kielégiteni, d e a m e ­ lyektől n y o m a t é k o s a nm é g s e mf o s z t o t t u k m e g őket. A f ö l d e s u r v a g y o n á n a k lényeges c s ö k k e n t é s é t látja, azt hiszi, h o g ya zá l l a m i n a k vele s z e m b e n t a n u sitott e l j á r á s á tc s a kas z e m é l y e s gyűlölet s a zőm e g r ö v i d í t é s é n e kv á g y a ve­ zeti s e z é r t m á s s a l n e mt ö r ő d i k ,— m i n t h o g y av é g r e h a j t á s t kikerülje, m e g ­ nehezitse, m e g h i u s i t s aé sh o g y m i n d e n l e h e t őe s z k ö z z e l ,s o k s z o rm é ga s a j á t k á r á r a is, p a r a s z t j á t r o s s z i n d u l a t t a lé s b o s s z u b ó ls z o r o n g a s s a . . . "

E z történt 1776 utolsó napjaiban. Igen, az öregedő, elhizott Mária Terézia megelégelte a habozást, a tanácstalanságot, torkig lakott azzal, hogy az urak és Beamterek folyton csak kijátszák, nem birta lelkierővel a jelentéseket a parasztság meg-megujuló inségéről s nyugtalanságáról. Készen állt arra, hogy Raab tanácsos egyszer már elutasitott tervét ujra elővegye és erélyesen, királyi hatalmával, megvalósitsa. „ N e maf a r s a n g foglalkoztat — irta j a n u á r i b a nM i l a n ó b a költözött fiá­ n a k ,F e r d i n á n d n a k — h a n e m ac s e h ü g y e k . Nem m i n t h a m á r i s z a v a r g á s v a g y e n g e d e t l e n s é gl e n n e ott, a n n a k k i t ö r é s é r ec s a kn y á r r a kell s z á m i t a n i ,h a a d ­ dig n e m teszik m e ga s z ü k s é g e s i n t é z k e d é s e k e t , m e r tap a r a s z t o t s z ö r n y e n n y u z z á k az u r a k . H i s z e m ,h o g yh aac s á s z á r ,n e mm o n d o m , h o g y segit, m o r t és a k k o r m i n d e n r e n d b e j ö n . De s a j n o se z e k az u r a k , látván, h o g y v e l e m nem b i r n a k ,ac s á s z á ro l d a l á r a álltak; az e l l e n m o n d á s n a k es z e l l e m é t ő l s o k a t s z e n v e d e k . . . "

É s két hét mulva ugyancsak Ferdinándnak: „A c s e h o r s z á g i ü g y e ks o kg o n d o to k o z n a k , k ü l ö n ö s e na z é r t ,m e r ta c s á ­ s z á r r a ln e mé r t ü n k egyet. A s z e g é n ye m b e r e kz s a r n o k i e l n y o m á s á t i s m e r j ü k , m e g á l l a p i t o t t u k ; m e g kellett t e h á t á l l a p i t a n ia m é l t á n y o s eljárás elveit is. M á rav é g r e h a j t á s n á lt a r t o t t a m , a m i k o re g y s z e r r e az u r a k , m i n i s z t e r e i m , két­ s é g e té b r e s z t e t t e ka c s á s z á r b a n , se g y s z e r r es e m m i v é t u d t á kt e n n i k é t é v m ü v é t . E n g e d e l m e s s é g e tk ö v e t e l t e m , k ö n n y i t e n i a k a r t a m s o r s u k o n . Azt m o n d ­ ják, ez n a g y o n sok..."

A reformcsászár 1781-ben, az összes örökös tartományokban, majd 1785-ben Magyarországon is fölszabaditotta a jobbágyságot, megtiltotta a jobbágy szónak még a használatát is... Mária Terézia reformterve azon­ ban, amelyet, mint látjuk, megakadályozott — az övénél sokkal radiká­ lisabb lett volna. József jobbágyfelszabaditása csak alaki volt, a jobbágy­ ságot csak néhány legnyomasztóbb s megalázóbb kötelességétől s z a b a d i ­ totta meg, mint pl. hogy a földesurától kelljen engedélyt kérnie házas­ ságához v a g y ahhoz, hogy elköltözzék más vidékre. A császárné azonban, Raab tanácsos nagyszerű tervei alapján, amelyeket történészeink nem méltányoltak még kellőkép, gyökereiben forgatta volna fel az ősi birtok és tulajdonviszonyokat, azáltal, hogy a latifundiumokat föloszlatta v o l -

hanem

na, helyükbe kisbérleti gazdálkodást vezet be, először Csehországban, az­ tán az egész birodalomban! Felmérhetetlen, hogy ez óriási jelentőségű reformnak mik lehettek volna a következményei! József ellene szegült... Ellenszegülésének részben elviek az okai. M á r 1775-ben, az államta­ nács egyik ülésén kifejtette, hogy a jobbágyság intézményét egészében é s rendeletileg nem szabad megszüntetni. „Lassankint, ha nem előbb, hát utóbb, ugyis eljön az idő, hogy a robot — amelyet mint egész alkotmá­ nyunk lényeges alapját, véleményem szerint teljes egészében nem lehet megszüntetni — az urak és alattvalók kölcsönös megegyezése alapján, ha nem is egészen, de a parasztra káros formájában meg f o g szünni". E véleménye mellett most is kitartott s teljes erejéből támogatta az ál­ lamtanács jelentését, amelynek lényege a következő mondatokban állt: „ A legengedelmesebb bizottságnak az a meggyőződése, hogy a bajok nem a törvények s nem is az alapalkotmány hibájából következnek, hanem egyes-egyedül a törvényeknek egy idő óta szünetelő végrehajtásával ma­ gyarázhatók; tehát ahhoz, hogy segitsünk rajtuk, az alkotmány meg­ változtatására szükség nincs..." Részben tehát „elvből" tartott ki a jobbágyság intézménye mellett az az ember, akit egy amerikai tudós történész, Padower, róla irt köny­ vében „forradalmár császárnak" nevez. Helytelenül, ha a fogalmat pon­ t o s értelemben akarjuk használni. II. József — előre megmondhatjuk — csak vérmérsékletében, türelmetlenségében, cselekedeteinek formájában, „hangjában", csak állampolitikailag volt forradalmi. A társadalompoli­ tikában azonban ragaszkodott a meglévő viszonyokhoz, a társadalom örökölt szerkezetéhez. Ezen csak javitásokat, olyan ujitásokat akart esz­ közölni, amelyek a szerkezetet lényegében nem érintik, sőt éppen továb­ bi zavartalanabb fennmaradását teszik lehetővé. E z elvi és alkati okokon kivül, személyi okok is hozzájárultak ah­ hoz, hogy nem csatlakozott anyjához. Ismerjük hiuságát, tudjuk becs­ vágyát, következtethetünk féltékenységére. Bizonyára arra is gondolt, h o g y anyja e nagyszerű elhatározásával s cselekedetével az ő szerepét és nevét teljesen árnyékba boritaná. Józsefnek mindenütt az volt a hire, h o g y ő a nép barátja, a jobbágyok császárja, a „parasztok istene". Tud­ ja és szereti ezt a hirét. N e m volt szivélyes modorú ember, de minden alkalmat megragadott Bécs uccáin vagy Páriséin, Pármában v a g y R ó ­ mában, otthon és utazásai közben, hogy megnyerje „ a nép" rokonszen­ vét. Legenda kezdett már akkor alakulni körülötte: örült a legendának. A mendemonda szerint csak Mária Terézia akadályozta meg a parasztok császárját abban, hogy felszabaditsa a jobbágyságot. Kijelentéseivel, v i ­ selkedésével tápot adott e legendának. H a nem is igaz, hogy az 1775-ös cseh v a g y 1784-es román fölkelés idején, mint terjesztették róla, maga bátorította volna föl a fölkelés vezetőit, — nem véletlen, hogy a vezé­ rek mindakét esetben őrá hivatkoztak, az ő állitólagos pátenseit firtat­ ták, az ő pecsétes levelét mutogatták, az ő képével ellátott pecsétgyűrűt hordtak! N e m ő bátorította és uszitotta a felkelő parasztokat, legalábbis nem közvetlenül ő, de igenis a legenda, amely alakja köré fonódott és amelyben hiú örömét találta. E z t a legendát sértette, eloszlatta, megcáfolta volna, ha Mária T e ­ rézia szabadítja fel a jobbágyságot. Elképzelhetjük — s ő is elképzelte,

— milyen nimbuszt kölcsönzött volna e történelmi tény felséges császár­ né-anyjának! Később József képmása függött sokáig a cseh és osztrák parasztok kunyhóiban, Józsefé a szabaditóé; de akkor Mária Teréziáé füg­ gött volna ott. Ez a féltékenység is oka lehetett annak, hogy József, aki mindeddig anyja határozatlansága miatt panaszkodott és jajgatott, a cseh parasztok elnyomatásán sopánkodott, a habozásában meddő állam­ tanácsot szidta, most hirtelen szivvel és lélekkel az államtanács oldalára állt s minden rokonszenve az uraké! A császár, aki nem is oly rég rende­ lettel akarta föloszlatni a hitbizományokat, mint amelyek már ugyis el­ avultak, most egyszerre a földesurak nagy adósságain és terhein szánakozik, csődtől félti szegényeket, forradalmat emleget és anyja határozott­ ságát legalább olyan kétségbeeséssel panaszolja, mint azelőtt százszor a határozatlanságait... Gyanus ez, látszik, hogy József tetteit ezidőben nemcsak az elvek irányitották, hanem személyi tekintet, mondhatnánk pártszenvedély is. A külföldi követek szerint valóban két párt harcolt ekkor a bécsi udvarban, az egyik párt József, a másik Mária Terézia, a párthivek változtak. Á l ­ talában az államtanács tagjai és a miniszterek inkább Mária Teréziával tartottak, a haditanács pedig Józseffel, Kaunitz, ha éppen egyikkel sem állt rosszlábon, közvetitett köztük. Mária Terézia volt az uralkodó párt, József az ellenzék. A pártoskodásnak pedig megvan az a sulyos v e ­ szélye, hogy függetlenül az elvi ellentétektől önönmaga céljává válik. E z rendkivül megneheziti az egyetértést. A császárné megkisérelt most legalább olyan türelmetlenül radiká­ lis, sőt radikálisabb ujitó lenni, mint eddig a fia; s akkor a fia lett kon­ zervativ. Tán nem is annyira meggyőződésből, (bár ezt a tényezőt sem kell alábecsülni), mint azért, mert megszokta, hogy más párton álljon, mint az anyja. Pártpolitikai taktikának sem volt megvetendő: j ó , ki­ tűnő alkalom arra, hogy megnyerje magának a miniszterek, az államta­ nácsosok rokonszenvét, akikkel eddig szembenállt; sőt még azon tul is igen ügyes fogás, hogy megnyerje az arisztokrácia és a földesuri r é t e g rokonszenvét és bizalmát, amely amugyis tulságosan idegenkedett tőle. Pedig, ha akkor összefognak és kierőszakolják a forradalmi reformot, Józsefnek egyénileg is csak haszna lehetett volna belőle. A n y j a már biztonságiban ült a trónon, népszerű volt a nemesség és a főnemesség kö­ rében. Ha Mária Terézia lép fel negyedszázados uralkodás után e forra­ dalmi ujitás tervével, sokkal kisebb ellenállásba ütközik, mint a fia lé­ nyegesen jelentéktelenebb, közigazgatási ujitásaival. Akkor Mária Teré­ zia a rendbontó, Mária Terézia a felforgató; Mária Teréziáé minden ódium, őt átkozzák az urak, — József csupán az örökös, aki ragaszko­ dik a már elrendeltek megtartásához, esetleg enyhiti is azokat. József nem kis részben a földesurak, nemesek, az arisztokrácia e l ­ lenállásán bukott meg. Ha 1777-ben, még Mária Terézia életében, meg­ kezdik a birodalom gyökeres átalakitását, megteremtik a közigazgatási reformok társadalomgazdasági alapzatát, az ő uralma talán szerencsésebb csillagkép alatt ér véget. Igy azonban nem szüntették meg a jobbágy­ ságot, csak enyhitették terheit. Javitásokat eszközöltek az urbáriumon, a jobbágyság némely terhét pontosabban határozták meg, a rendelet megtartását fokozottan ellenőrizték. E z maradt a forradalmi tervből. „A kancellária kérjen jelentést a tanácstól — irta a leszavazott Mária T e -

rézia a cseh-osztrák kancellárnak — s terjessze elénk egy arra vonatkozó javaslattal együtt, hogyan lehet a jobbágyság terheinek enyhitése után az alattvalónak földesurával szemben való engedelmességét biztositani, hogy semmi kétértelműség, félreértés e tárgyban ne merülhessen fel..." Mária Terézia vereséget szenvedett; de a vereséget a viszályban győztes fia sínylette meg. S nemcsak a fia: a birodalom, a dinasztia jövője. H a a job­ bágyság anyagi emancipálását Mária Teréziának sikerült volna kierősza­ kolnia, a dinasztia helyzete minden bizonnyal évszázadokra megszilárdul, a társadalmi gyuanyag hijján a nemzetiségi szenvedélyek sem robbannak a X I X . és X X . században oly roppant erővel. Mária Terézia tragédiája, hogy majdnem — s mégsem tudta elháritani fia, családja, birodalma felől a végzetet. Igy és ekkor dőlt el Habsburgok sorsa s a monarchiáé véglegesen.

A

VIDÉK

HIREKET

V Á R

Irta: S Z E N T I M R E I J E N Ő Zárt, önálló fejezet

szerző készülő Kölcsey regényéből.

Bihar. Már akkor is: Biharország. Lankás Érmelléktől a havasig, Hajduság homokjától a Kőrös sziklaszorcsáig minden van benne, ami elegendő egy ország szükségére. Tömött buzamezők és szőlőtáblák. Lomb­ erdők rengetegei a Királyhágó hóna alatt s fenyvesek a hegyek vállain. Olajkutak és vasbányák, malmok és halastavak és apróvadban bővelke­ dő pagonyok. Még nem Erdély, de már nem Magyarország. M é g nem nyu­ gat, de már nem kelet. H i d ? Függőkert? Sziget? Önmagáé és önmagáért való nyugat és kelet, hatásaiban egyformán bővelkedő s mégis zárt, még­ is külön világ. Váradon három püspök három székesegyházban dicséri az Urat. Á t ­ ellenben, a Kőrös tulsó partján, zsidók tágas imaháza versenyez pompá­ ban és látogatottságban, az Ujvárosban nemrég emelt görög katholikus és óhitű görög püspöki templomokkal. A nagyhatalmu és dusjavadalmu katholikus püspöki aula egymagában, kertes dombhátról uralkodik a jobbparti Olaszi felett. Uccasorokat foglalnak el a káptalan egyházi és világi javadalmasai. A folyón innen és túl két erős kálomista és a luteránus gyülekezet három disztelen temploma dacol a „pápista" pompával és bőséggel. A szegénység várai e simára meszelt falak. Kézművest, sza­ tócsot, szolgát, szabadost, jobbágy és zsellér népséget szorit vérző mellé­ re a pelikánmadár, ha magyar. Román szegénység az óhitű templomba viszi a gyertyát, csak a tanultabbja, módosabbja térdel ikonok helyett ol­ tárkép előtt az unitusoknál. Hetvenhárom temploma volt Zsigmond ki­ rály idejében a városnak, ha igaz. Most se kevés, amennyi van, de sok­ nak se mondható, ha vesszük, hogy milyen megátalkodott a világ II. Jó­ zsef császár óta. Mindenki kantiánus, mindenki többet akar érteni, mint hinni, ami elvégre közömbös a Vár előterében, a nagypiacon adóvevő zsi­ dónak. Ő csak azt tudja, hogy kalmárkodni kell, ha élni akar. Borból, bu­ zából, fából nála csinál pénzt a falvakon szétszórt nemesi rend, h o g y

mindezt tőle vásárolja meg, ujra csak pénzért, a váradi polgár. Ő köteles szállitani külső országokból, a kásmirt, a selymet, az ángliai posztót, a kartont, mikből asszonyok szépségét kiemelő ruhaholmi készül, de mise­ ruha is, meg lila cingulus, meg fekete kaftán ,magyari disz és olcsó fej­ revaló a szolgáló népnek. Ő szállit köményt a szegénység levesébe és tömjént a füstölők parázsára. E z már az élet rendje s ebben a rendben mindenki megtalálja helyét, ha nem rugódozik. Mindenki azt szeretné persze, hogy jól egyék, jól igyék, cifrálkodjék s kevés dologgal éljen. Csakhogy ez nem mindenkinek sikerül. Azérthát úgy is jól van, ahogy éppen van. A rengeteg megye s a tarka összeállású város kormányát Péchy Im­ re tartja kezében. Középkoru férfiu. Nemzetségére átmenet maga is főrendűek és közrendűek között. Már nem tekintetes, még nem méltóságos. Váradon tehát méltóságos a titulusa, Álmosdon megmaradt tekintetes­ nek. Még a kalapos József ültette az alispáni székbe, Prónay László hely­ tartótanácsos meleg ajánlására, minthogy vejére menendőről volt szó. Prónay kedvelt hive volt Józsefnek s mondják, nagy szava volt a hires türelmi rendelet kibocsátásában, amiért luteránus létére bárói rang volt a császári köszönet. De az istentelen és törvénytelen uralkodó, aki ujjat mert húzni magával a pápával, főhivatalokra kevés embert talált a katholikus főrendűek között. Onnan vett, ahol talált. Evangélikusok, kálvinis­ ták lelkifurdalás nélkül álltattak rendelkezésére. Különösen a tanultabbj a , a világlátottabbja. Péchy Imre pedig akkoriban került haza Göttingából, minekelőtte kijárta a debreceni anyaiskolát s Késmárkon, német szón, esztendőt költött. Prónay Celesztina i g y került Péchy. Imrével az álmosdi homokra Nógrádból és i g y lett Péchy Imréből kinevezett vicispán Biharban. Mikor beültették a megyevárba, mérges ellenszenvek fogadták min­ den oldalról, pedig ezer rokoni szál füzte a környék nemesi családjaihoz. De teltek az idők, oldódtak a fenekedések tömény dühei. Mire I I . József lehunyta szemét, arra eszmélt Bihar, hogy alkalmasabb emberre maga szántából se bizhatta volna dolgát. Másfél esztendős zürzavar követke­ zett. Volt, aki szégyelletében megfutott hivatalától, de a j ó lelkiismeretűek kitartottak. Péchy mellett megmaradt V a y László, a főjegyző, aki­ nek katholikus létére sem volt kifogása kineveztetése ellen és fiatal bir­ tokos szomszédja, érkenézi Szlávy György, Székelyhid főszolgabirája. Maradtak mások is, de kettejükben megbizott fenntartás nélkül. Mig II. L i p ó t helyreállitotta az alkotmányt, Biharországban rend és nyugalom volt, munka volt és közbiztonság volt, bár az osztrák tartományokban szerteszét jakobinus lángok lobibántak már akkoriban. A papság nem győzött mennydörögni az elvetemült, istentagadó aufkläristák ellen, de Bécsben, Budán, Pesten, Szebenben s még Csikszeredában is állammi­ niszterek és főhivatalnokok, generálisok és professzorok, főrangúak és közrendűek, tisztviselők és kereskedő polgárok, tudósok, irók, szerzete­ sek és világi papok egymás sarkálban kopogtattak az illuminátusok, i é r e csak annyi tartozott ebiből, hogy rendes törvényinapokon, akár a vá­ radi megyevárban, akár az álmosdi kurián, mindenkinek meg kell kapnia igazságát, lett légyen főur v a g y bocskoros, egyházi ember v a g y polgár, zsellér, jobbbágy vagy libertinus. És az első alkotmányos megyegyűlésen

rosenkrájcok

és fran

egyhangú tisztelet emelte Biharország első alispáni székébe I I . József „zsoldosát". Álmosd velenőtt tekintélyben ura népszerűségéivel. Elhanyagolt érmelléki falucska máskülönben, félre az országos közlekedő utaktól. K ö ­ rülötte vidám halmokon szőlőkertek kellős közepén kákás pocsolya, há­ romféle hasznot hajtó tulajdonsággal. N e m kell messzire menni télen, ha lakóházak és tanyák nádfödelén már-már becsurog a hólé. N y á r o n libausztatónak ideális. Esténként pedig békahangversenyekkel andalitja az ábrándozni szerető ifjuságot. A nádas tó partján, az innenső oldalon, Kölcsey Péter portájának fe­ hérre meszelt homloka világit az utra. A nádason tul, csekély kerülővel, Péchy Imre kuriája közelithető meg. Léckerítése mellett fenyők állanak őrt s az udvar mélyén rejtőző tágas, móddal épült udvarház előtt porondozott kocsifelhajtó mutatja, hogy nem ágrólszakadt bocskoros itt a gaz­ da. Kölcsey Sámuel hatalmas telkét három ucca határolja feljebb a fel­ végen, uri bejárójával a bagaméri utra. De a ház maga padláslépcsőjét és fáskamráját szegezi az ucca népének, hogy a gazda szeme a lakószobák­ ból befelé nézzen inkább istállókra, sertésólakra, magtárakra, szénatartókra. S virágoskertre a háziasszonyé. A bagaméri ut Érkenézen át Mihályfalvára visz. Péterék uccája K o kasdon át Létánál torkollik a nagyutba, melyen Biasini Domokos kolozs­ vári delizsánca közlekedik hetenként kétszer, Pestről jövet Debrecenen, Váradon át. Péchyék uccája Kereki felé folytatódik, innen Székelyhidon keresztül legközelebb elérni Váradot. S a három ucca a tó keleti szögle­ ténél ujra egymásbaszalad, ahol a kálvinista templomot és a paplakot várszerű kőkerités öleli magába. Péchy Imre nyugtalanul tekint ki többször is léckeritése kisajtaján. Mindhárom utat egyszerre szeretné szemmel tartani, mert mindhárom irányból vendégeket vár. Türelmetlenségében el-elsétál a parókiáig, mely­ nek ablakából Tókosné nagytiszteletű asszony figyeli reggel óta izgatott jövés-menését. — Ugyan tudja meg már Laci, mi lehet ennek az oka? — fordult hátra urához, ki bodor füstöket eregetve valami nagy könyvet tanulmányoz. Tókos Laciné szava parancs. Tókos Lacinak egy utja van csak, az engedelmeskedésé. Kiáll tehát a kisajtóba és tisztelettel megemeli kalap­ ját az ujra közeledő alispán felé. Jó reggelt, clarissime! — fogadja Péchy a köszöntést. Megáll s ke­ zel a pappal. Még örvend, hogy van kivel agyonütni az időt. — V á r valakit, alispán ur, ha kérdésemmel meg nem sértem? — Vendégeket. Sógoröcsém, Prónay Sándor jelezte jöttét napokkal ezelőtt. Házasságunk óta nem járt Álmosdon még. — Szóval tehát gyorskocsin s tehát Pestről? - érdeklődik a pap. — A m i a t t türelmetlenkedem, mert a gyorskocsinak idáig Ujfalun kellene járnia s az én szürkéimnek, kiket Kölcsey Péter öcsémmel L é t á i g küldöttem elébe, rég az istállóban kéne ropogtatni az abrakot. — Pedig olyan két szürke nincs a vármegyében — kedveskedik az esperes — félóra sem kell azoknak Létáról. — A homokon. H a a köves utat választják, háromfertálynál hama­ rébb nem járhatják meg.

Dél pedig elmult — pillant az esperes a torony oldalát ékesitő napórára. — I t t lehetnének csakugyan. A falu forró volt s mégse tikkadt. A kákás tó jótékonyan mérsékelte a juniusi napsugarak hevét. A z esperes kőkertjén orgonabugák és busa labdarózsák borultak ki teljes pompájukban. — Jó szénacsináló időnk van — fűzte a szót az esperes, de Péchy már alig figyelte. A bagaméri ut irányából kocsizörgés erősbödött. E z csak az öreg Szlávy György lehet, megismerszik a lovak csengőjéről. — Legyen szerencsém vacsorára asztalomnál — kezel hirtelen Péchy az esperessel és elébesiet a fogatnak. Parókás, copfos, borotvált, szikár öreg ült elgondolkozva a könnyű futókocsi hátsó ülésén. A jozefinus idők divatját felejtette magán, de napégette arca, sasorra, bennülő szemei elárulták a vidéki magyar urat. Egészen összerezzent, mikor Péchy rákiáltott: — Isten hozta, Gyuri bátyám! Meg se várta, hogy a kocsis lassitson. E g y ugrással az ülésen ter­ mett s a két jókötésű pej tovaügetett a Péchy-kuria irányában. Most már a helybeli vendégurak sem várattak sokáig magukra. E g y ­ másután érkeznek: Gulátsy Tóni, a másodalispán, Kölcsey Samu, Cher­ nel András, a nagy lószakértő és Bolku Simon, a helybeli görög katholikusok patrónusa. Aztán Bocsányi Bódi, Somboryék, Fényesék, Miskolczyék, ki a tanyáról, ki a szomszédból, egymásnak közeli-távoli rokona va­ lamennyi. Nótárius V a y Lászlóra nem kellett várni. Ő már két napja ven­ dége az alispáni háznak. Csak a pesti vendég késik Péterrel, de az ebéd nem kozmásodhatott tovább. A z urak a nagy ebédlő házban foglaltak he­ lyet az asztal körül, az asszony és gyermeknép a tágas, szellős kerti terraszon helyezkedett el. Hátha olyan természetű beszédei vannak uraiméknak, ahol nincs szükség szoknyára? Eltelt délután háromóra, el négy is. A z ebédlőben vágni lehet a pipa­ füstöt. Prónay Sándornak előbb-utóbb meg kell érkeznie, addig nem ér­ demes asztalt bontani. F o g y az édeskés érmelléki bor. Izzadnak a tarkók és izgulnak a kedélyek. V é g r e mozgás hallik az előkert felől. N y i k o r o g a kapu két szárnya s habosan robog a két szürke a lépcsőfeljáró elé. Köl­ csey Péter azon porosan beront az ebédlőbe: — Pohár vizesbort, de hideg legyen. Egyben pipet kapok a szomjuságtól. Péchy a vendég elébe siet, aki még ott tesz-vesz a kocsi körül. Podgyászait adja számba a cselédségnek — Mi történt veletek, Sandri — kérdi, atyafiságos csók és ölelés után. — Debrecenben megrohanta a nép a delizsáncot. Valami nyomoru rendőrspicli utazott velünk. Majdhogy izekre nem tépték. Képzelheted a többit. Katonaság, letartóztatások, tumultus, abcugolás. Ó r á k mulva j ö ­ hettünk csak tovább. M i t tudtok? — A l i g többet semminél. Martinovics és a négy igazgató... — U g y van. Pallos által. De tegnapelőtt ujabb kettő: Őz Pál és Szo­ lárcsik. Valami harapnivalót adjatok. A többit elmondom odabenn. — Szódra vigyázz. N e m mindenki közülünk való.

— Megszoktam s vigyázok. Jól teszed, hogy mostani időkben keve­ red az embereket. Minden szem az ujonnan érkezettet lesi. Jószál, beretvált képű, váro­ si pantallós, németgunyás fiatalember. Halántékán nehány ősz hajszál csil­ lan elő a porréteg alól. Másként harmincnál nem mutatna többet. Szemeit fürkészve jártatja Végig; az urakon s egyenest a főjegyző felé siet kitárt karokkal: — L a c i ! Szorulj mellyemre atyámfia! — Sandri! — ölelte s csókolta a főjegyző. — Megemberesedtél, hal­ lod-e? — Vénültem, atyámfia, Vénültem. Legalább harminc esztendőt az utolsó harminc nap alatt. — Többi barátaimat meg se látod? - figyelmeztette Péchy enyhe szem­ rehányással. — U r a i m ! — fordult Prónay az asztal felé, jobb keze két ujját fel­ tartva, mintha esküre emelné: — Szabadság és egyenlőség! Voltak, akik felugráltak helyükről. Voltak, akik bambán egymásra néztek. Öreg Szlávy György kiegyenesitette derekát. Hóboritotta vén bükk, pedig tizenkét gyermeket nemzett s nevelt a hazának. Kiegyenesedett és három ujját mutatta fel válaszképpen: — Szabadság és egyenlőség! D e testvériség i s ! — U g y van, testvériség is, — halkitott a hangján Prónay. A z t á n hirtelen mozdulattal ráhajolt az öreg eres, görcsös kezére és megcsókolta. — Szlávy György bátyámuram? Ráismertem a fiairól. Hirt vár fe­ lőlük, ugyebár? — U g y váltunk itt, öcsém, valahányan, mint a Messiást. — Kegyelmed két fiának megkegyelmeztek. — V a n Isten az égben! — Isten van s ezt onnan tudom, hogy nem kivánta ingyen most ezt a két fiatal életet is a többi után. A jurátus szabad, Gyuri tömlöcben ma­ rad, mig világos jelét adja javulásának s bűnbánatának. A z öreg megingott álltában. — Ó, a gazemberek. S magyar birák itéltek i g y ? — E g y szálig magyarok. A vendégsereg karban dörögte: — Örökös szégyenükre és gyalázatukra. Prónay Sándor ujra végigjáratta szemeit az embereken. — Kazinczy-rokonság van-e uraimék között? Termetes, zömök, mohos bajuszu, középkoru férfiu emelkedett nagynehezen az asztal mellől. Mostanig fontolgatta felálljon-e vagy maradjon? — Én volnék, amicsodás. — Dénes és Miklós hiába kilincseltek Bécsben. Csak a kegyelmet tudták kieszközölni. Ferenc várfogságban marad, mint Szlávy György, mig a magas kormánynak tetszik. Bossányi Boldizsár elvigyorodott. Csukladozva bökte k i : — U g y kell neki. M i t ártja magát jakobinus rebelliókba? Kölcsey Feri a kertre könyöklő terrasz előtt cserépdarabbal buzgón húzgált vonalakat a homokba. N e m volt még egészen ötéves és féllábas iskolát készült játszani a kis Péchy Cellával.

A ROMÁNIAI TÁRSADALMI MUNKASZOLGÁLAT Irta: GÁL E R N Ő

A háború utáni évek társadalmi erjedése sajátos mozgalmat termelt ki Keleteurópa agrár államainak értelmiségi ifjusága körében: a falumunkát. E z a falumunka, mely gyüjtőfogalma a „falulkutatás", „faluszolgálat" és „faluvezetés" tevékenységeinek, Romániában a társadalmi munkaszolgálat törvényének bevezetésével, legujabban egységesállamicsucsintézmény jelleget és szerepet kölcsönöz a román falumozgalomnak, miután a tár­ sadalmi munkaszolgálat (serviciul social) intézménye egybeolvasztja a D, Gusti-féle szociológiai iskola falumonográfiai mozgalmát, a Királyi Kulturalapitványok és Diákosztagok kultur-akciójával s az uj román ál­ lam szociálpolitikai szervévé emeli. A romániai társadalmi munkaszolgálat irányitó központja: az ujonan felállitott Román Társadalomkutató Intézet, (Institutul de cerce­ tări sociale al României); legfontosabb segédeszköze: az értelmiségi ifju­ ság kötelező falumunka szolgálata; végrehajtó szervei: a Királyi Kulturalapitványok, az erdélyi Astra; helyi viszonylatokiban pedig a falusi és városi kultur-otthonok, (căminul cultural). Nemzetpedagógiai intézmé­ nyei: a felső parasztiskolák s a szervezet vezetőinek kiképzésére felálli­ tott tanfolyamok. A Román Társadalomkutató Intézet, a feloszlott Román Szociális Intézet utóda, hivatott a monográfiai iskola munkálatait tovább­ fejleszteni s az egész ország területén érvényesitve a D. Gusti által javasolt „nemzettudományt" megalapozni. E z a nemzettudo­ mány a romániai valóság tudományos felméréséiben s annak szociográfiai ábrázolásában jelentkezik s mint ilyen kiinduló pontja a társadalmi mun­ kaszolgálat tevékenységének. D . Gusti szociológiai és társadalompolitikai felfogása igy teljes egészében érvényesül az uj intézmény kialakulásá­ ban, miért is szükséges érinteni e rendszer pragmatikus reform-politikai vonatkozásait. ( A D. Gusti-féle szociológiai iskola részletes ismertetését 1. a Korunk 1936. évi 6. számában.) D. Gusti társadalomszemlélete egységes szociológiai-politikai rend­ szer, pillére a valóságot, tudományt, társadalmat illető reform dialekti­ kus hármasa. A szociológia tárgyköre szerint — a társadalmi valóság feltárása, mely a vizsgálandó anyag nemzeti egységekbe való osztódása következtében a „nemzettudomány" alakját ölti. A nemzettudomány ál­ tal szolgáltatott adatok adják a társadalmi jelen megváltoztatását célzó re­ form törekvések alapját. Romániai viszonylatokban, tekintve az ország tul­ nyomóan agrár jellegét, a nemzettudomány anyagát elsősorban az ország 15 ezer falvának felmérése teszi, a társadalmi reform ezért faluszolgá­ lattá, a falu „kulturális restaurálásává" minősül. A román nemzettudománynak, illetve az azt művelő társadalomtu­ dósoknak azonban még más elhivatottsága is van: — kitermelni azt a nemzeti erkölcsi- és politikai-tant, amely biztositja a román népben rejlő kulturértékek kiteljesedését s a román állam sajátos, más államtipusoktól eltérő formájának kibontakozását. Igy a szociológusok számára jelen­ leg a legfontosabb az ország kormányzásának elősegitése. A külső és bel­ ső törekvések olvasztókemencéjében igy válik a „tiszta", katedra társa-

dalomtudományból kormányzati eszköz, a falumonográfiákból általában a nemzettudományból, melyek eredete Gusti egyik főmunkatársa H. Stahl szerint az 1907-es parasztfelkelésbe nyul vissza, az uj román államforma alapját tevő ideológia. A társadalmi munkaszolgálat fontosabb ujitása az értelmiségi if­ juság kötelező faluszolgálata. E z a most szervezés alatt lévő intézmény, szintén megkezdett uton jár, amennyiben tevékenysé­ g e nagyjában a királyi diákosztagok eddigi önkéntes falumunkájának folytatása. E diákosztagok megalakitását kiváltó körülmé­ nyek s tevékenységének, valamint vezérelveinek ismerete előfeltételül szolgál az általános társadalmi munkaszolgálat jellegének és funkciójának felméréséhez, s i g y ezekre is rövidesen utalunk. A falumonográfiák feltárták a romániai falvak gazdasági, népegész­ ségi és kulturális állapotét, megvilágitották a román parasztság helyze­ tét, amit — a feudális csökevények s az grárreform hiányosságai követ­ keztében a gyermekhalandóság, a társadalmi betegségek s az analfa­ betizmus elterjedtsége jellemez. A többségében paraszti szárma­ zású román értelmiségi ifjuság egy része e tényezők hatása alatt szélsőséges irányban tolódott el, ugy hogy, a diákosztagok 1934-ben történt megalakitása csak mérsékelt arányu szociálpolitikai kisérletezést jelentett a román falvak általános szinvonalának emelése s az ifjuság különböző radikalizmusának levezetése szempontjából. A szó­ banforgó diákosztagok tevékenysége különben szintén D . Gusti kulturpo­ litikai felfogásának jegyében alakult. Nemzetpedagógiai feladata első­ sorban a falu kulturális szinvonlának emelésében, másodsorban pedig az értelmiségi ifjuság átnevelésében rejlett. H o g y képet alkothassunk a diákosztagok munkájáról, ideirjuk az 1934-35-36-os kampányok eredmé­ nyeinek jelzőszámait. Három év alatt 84 osztag egészségügyi vonatkozás­ ban végzett 161.190 orvosi vizsgálatot, alkalmazott 17.692 antiszifilitikus injekciót, épitett 12 fürdőt és ambulanciát; munkakulturális viszonylatban adott 26.296 állatorvosi tanácsot, elültetett 5791 gyümölcsfát, beoltott 49.796-ot, épitett 772 hidat, 740 kutat, lecsapolt 55 mocsarat, felépitett 43 házat, stb.; kulturpolitikai viszonylatban, tartott 2663 előadást s megrendezett 277 falusi szinielőadást. Ezek az eredmények bármily jelentősek is számszerűen, a 14 millió­ nyi román parasztság nagyságához és helyzetéhez mérten — sajnos — igen viszonylagos értéket képviselnek. Ennek a felismerésnek ad hangot Dr. Sabin Manuila is a Cartea Echipelor cimű gyüjtemény egyik tanulmá­ nyában, mikor ezeket irja: „ A z összes osztagosok közvetlen tevékenysége 3 hónapon keresztül pár faluban, bizony egy csepp a román falu tengeré­ ben, Románia összes falvainak arculatát nem tudná csak évszázadok fo­ lyamán megváltoztatni." (129. o . ) S tényleg: az osztagosok e hiányosság ellensulyozására elméletet dol­ goztak ki, aminek megvilágitásában az osztagosok munkája uttörő jelleget kap. „ A kiküldött osztagok feladata, kisérleti alapon bebizonyitani: mire ké­ pes pár ember". D. Gusti egyik-másik munkatársa O. Neamtu pedig í g y fogja fel a diákkülönitmények misszióját: „Kötelességünk az osztag pél­ daadó munkájával bebizonyitani, hogy a falu haladni tud külső segitség nélkül is csupán önmaga igyekezetéből." ( i . m. 84. o.) A diákosztagok megszervezéséhez vezető tényezők az utóbbi időben 1

2

2

15

még hatványozottabb mértékben éreztették hatásukat. Gh. Banu „Sână­ tatea poporului român" (részletesen ismertette a Korunk 1936. évi. 2. számában) cimű, az Alapitványok kiadásában megjelent könyvében a ro­ mán nép oly arányú biológiai és kulturális elsatnyulása tárult fel, mely már az ország termelő és védő képességeit fenyegette. A z uj kormány­ zati rend szűkségét érezte egy nagyméretű szociálpolitikai szervnek, a pa­ rasztság és ifjuság széles rétegeinek átfogására. Igy került előtérbe a D. Gusti által évek óta szorgalmazott diák társadalmi munkaszolgálat esz­ méje. Gusti felfogásában u. i. a diák „társadalmi hivatalnok", akinek kö­ telessége tanulmánya befejeztével tudását és képességeit bizonyos ideig a társadalom szolgálatába állitani. A társadalmi munkaszolgálat állandó helyi jellegű végrehajtó szervei a falusi és városi kultur-otthonok. Ezek az otthonok működésü­ ket az Alapitványok kulturakciójának kereteiben folytatják s állandósitják a diákosztagok munkáját. Cel: a falusi kultur-otthonoknak a falvak kultu­ rális és társadalmi központjaivá, irányitó szerveivé való fejlesztése, egye­ sitve munkájukban a falusi értelmiségieket a diákosztagosokkal. Felada­ tuk a falu társadalmi viszonyait s a falu közösségi mentalitását megvál­ toztatni, a paraszt társadalmi személyiségének kifejlesztésén keresztül, egy „eredeti paraszti civilizáció megteremtése érdekében". Gustiék felfo­ gása szerint az eddigi román gazdasági, közigazgatási és kulturális rend­ szer idegen eredetű, leutánzott és felülről bevezetett, s mint ilyen, nem felel meg a román földmivelő és pásztorkodó nép életvitelének. Minden baj kutforrása a kapitaliszitikus termelési- és állam-forma; a mestersé­ ges városi kultura a román falu egyedül értéket képviselő ősi népművelt­ ségét sorvasztja el. „Tanulmányaink u. i. — jelenti ki Gusti egyik be­ szédében, — arra a szociológiai igazságra vezettek bennünket, hogy a fa­ lu az a szentély, hol a román nép átmeneti befolyásoktól mentes életmeg­ nyilvánulásai menedéket kaptak". A falu „ a nemzet szintézise, mikrokoz­ mosza", mely panteisztikus szivóasággal őrzi a nemzet és örökkévalóság metafizikai kapcsolatait. A kultur-otthonok feladata i g y a falu sajátos hagyományainak ápolásán és megőrzésén keresztül a falu visszavezetése őseredeti életviteléhez, az egész román társadalmi és állami élet ilyen irányu átértékelése céljából. A z országban jelenleg körülbelül 1638 kultur-otthon működik. Területenkénti megoszlása: Beszarábiában 507, Bánátban 45, Máramaros és Kőrös vidékén 28, Bukovinában 30, Moldvá­ ban 302, Olteniában 172, Havasalföldön 362, Dobrudzsában 94, Erdélyben 97. 1934-től 1936-ig az otthonok szükségleteire a Királyi Kulturalapitványok megteremtették A falu könyve sorozatot, melynek eddigi 17 kötete 10-10 ezer példányban jelent meg. A z otthonok szellemi és szervezeti irá­ nyitását A kultur-otthon cimű havi folyóirat és az Albina c. népszerű he­ tilapok szolgálják.

3

A társadalmi munkaszolgálat törvénye végül a már eddig működő paraszt főiskolák általánositását vezeti be. Ezek a főiskolák dán mintára létesültek a falu-vezető elit réteg kinevelése céljából. „ A paraszt f ő ­ iskola — irja Gusti — uj iskola tipus, mely a rendes iskolának folytatása, a nép-kultura megteremtésének szorosan körülhatárolt feladatával." A z Alapitványok kulturpolitikája — amint láttuk — a nép antikapitalisztikus eredetü kulturájának ápolását szorgalmazza, szembehelyezve azt a városi, polgári kultur formákkal. E z egyrészt, az Alapitványok ide-

ológusának, D . Gusti felfogásának társadalmi jellegét tükrözi, másrészt — állami kulturpolitikává emelve — határozott hatalmi célkitűzéseket követ. A romániai társadalmi munkaszolgálat bevezetése kétségtelenül megfelel a román falu szükségleteinek, mig a városi diákságnak a falvak életével való szorosabb kapcsolatba jutása előmozdithatja a város és falu közötti különbség kiegyenlitődését s a román értelmiségi fiatalság szociális lelkiismeretének ébrentartását. 1. H . Stahl Ş c o a l a m o n o g r a f i e i sociologice, a „D. G u s t i şi ş c o a l a sociolo­ gică d i nB u c u r e ş t i "ciműkönyvben ( B u c u r e ş t i1 9 3 7 ) 2. C a r t e a echipelor, B u c u r e ş t i ,1 9 3 7 „ H . Stahl cikke.

K É T

ROMÁN

N É P B A L L A D A

Forditotta: S A L A M O N

ERNŐ

M i n d k é tballadaVasile KIRA Ott l e n n B r a i l á b a r a k o d i k s o r j á b a h é t s z e r h é tn a g y gálya, f ű s z e r e k o s á r b a , b ú z á j a v é k á b a , fűszerét k i r a k j á k de a k ö v é r b ú z á t m e g m é r v é nf o r g a t j á k s b e n n ö k raktárolják. Be h á t ki r a k o d i k ? Ki á d p a r a n c s o t itt? G a z d a g s z e r e c s e n az, ki így teszen. Az a j a k a széles, n a g y feje k e l é s e s , kövér, piros s z á j ú , nem i d e h a z á j ú , z o m á n c m o s o l y ú , ilyen férfiú. D eőmit csinált a m i gm e g r a k t á k azt a s o k gályát? P a r t o n m ú l a t o t t , evett é s ivott. Á g a s tölgy alatt vajjon ki h a l a d ? Jaj d eg y ö n g es z ű z ő, m o s tm e g y e n a vizre.

Alecsandri gyüjtése.

KIRALINA a h o g y m e g k í v á n n á d , v e n n é ko l y a n r u h á t s o h a m e gn e m ú n n á d , h á n y ,s o k s e l y e m k e n d ő t r i n g a t n a a csípőd! L e n n é l c s a k enyim a r a n y é r m e i m ö v e z n é n e k s gyöngy; a b b a f o g v a m e n j ! Kíra k a c a g t a , fogát m u t a t t a : — A r a b o m , a r a b o m , v a s t a g a j a k o s o m , gerle a varjúval, virág a kígyóval, az ő zé sa m e d v e , an a p és a felleg e s s é k s z e r e l e m b e ? Láttál m é g olyat az égbolt alatt? Az

a s z e r e c s e n

c s a kn e k i m e g y e n m e g f o g j a a lányt, h o z z a c s ó n a k á t ú g y viszi t o v á b b s el a r r a vivé

—

Kíra Kiralina,

S z u l i n a felé.

é d e s virág s z i r m a , h a az e n y é m lennél, h o g yg o n d o d v i s e l n é m , úgy

l e n n eg o n d o m r á d

Kíra bátyjai, k í g y ó ka D a n á n , h á r m a n , b a n d i t á k ,

1 8 6 2 .

urak Brailán, Kírát kiáltják, úgy hívják a lányt, maris ott úsznak a mélyvíz alatt s most beugranak, be a csónakba. Az a szerecsen meghal véresen. Most megfordulnak hárman s így szólnak: — Bűnös leánytestvér, nekünk nem is testvér, mily halált kívánsz, miféle halált? Világosat, fényest vagy talán sötétet? — Esküszöm Istenre, esküszöm lelkemre, oly ártatlan vagyok, olyan tiszta vagyok, ó kedveseim, szép fivéreim, kérlek mind a hárman ne tegyétek károm, elsötétűltök, hogyha megöltök, mért kéne bűnhödnöm, nincsen semmi bűnöm! Kíra bátyjai, kígyók a Dunán, hárman, banditák, urak Brailán, vaj' mit tették ők? Hát hazavitték, hozzákötözték tölgy karójához, karó fájához, pattogó galyat mindjárt is hoztak e még mit tettek ők? Kátrányba veték szép szűzi testét, aztán meggyújták s így káromolták: — Hugok legvétkese, lányok legbűnöse, hol láttál olyat az égbolt alatt? Gerle a varjúval, virág a kígyóval, az őz és a medve,

a nap és a felleg essék szerelembe? Hármunk-tette tűznél olthatatlan égjél, fahasábbá légy, vakhamúvá égj hogyha szerecsennel nászolsz, idegennel! Braila szűze Kíra, jaj neki! veték a tűzre, süti, égeti! sikoltott jajgatván s még sikoltott aztán! fűstben fulladozván: — Fítestvéreim, sírva kérem ím', irgalmas kegyetek kegyelmezzetek meg! Félek a haláltól, félek fájdalmától, fényes, szép halál az is csak halál! Jaj s megint jaj nékem, jön halálom értem, ártatlan, kegyetlen végre itéltettem! ó, anyám édes, mily súlyos vég ez! Lángos magas tűzön ég el gyenge húsom, jaj, hol vagy, anyám, te is elhagyál, ártatlan vagyok mégis meghalok, irgalmazzatok! Kíra a tűzön sírt keserűen, majd szép szelíden fejét leszegte, elszállt a lelke. Égett szép húsa, húsa pirossa, majd elfeketűlt, hammadott, szenűlt, felbomlott a csont, füstölt iszonyún, szikráit magasan és, hogy az a test puszta hamú lett, Kíra bátyjai Duna kígyói csontjait, hamvát

kiválogattak, szélbe szállatták és megátkozták: — Hej, ti, bűnös csontok, hej, ti, bűnös hantok

szóródjatok széjjel, szálljatok a széllel hét tengeren át, hét országon át, nincshatára űrbe, a semmisülésbe!

A SZEGÉNY ÉS A GAZDAG Gyom levele, árva dudva, a hűsön, a fogadóba iszik a szegény s a gazdag, szolga s gazda együtt isznak. Hát a gazda dicsekszik s fennen így rendelkezik;

most folydogál, most elszárad, most kiárad, most kiszárad! s hogyha van is, nyájba, juhod van is véle ügyed, bajod, mert ahol a szelid csorda ott ehűl a véres ordas!

— Hé kocsmás, hé árendás, hozz ide bort egy garasért, itatok egy szegényt s azért!

— Szegényembeír, szegényember, én meg is szánnálak egyszer, ha nem lennél ellenségem s olyan nagy irigyem, nékem!

Hát a szegény kacagta s fennen azt parancsolta:

— Te gazdag, faluban felső, szidásomban fürge, első, nem kivánom jód se rosszad, nincs amit véled megosszak, neked nyolc igásod van, kukoricád kasodban, sok pénzedet szitálod, aranyad veted-hányod; nekem nincs csak egy baltám, az az én testvérbátyám, de, mit, egy nyáron gyüjtesz te, megszerzem egyetlen este! Bűbáj van a fejszémbe — acél az éle-vége — mert ha ütve megfordulhat hullnak a gazdagok, hullnak! Hé kocsmás, hé árendás, veder bort hozz, párjával, nem futok az árával! Ha a szegény itat, etet, vért ont, gyilkol, de megfizet!

— Hé kocsmás, hé árendás, egy aranyat se sajnálok ha gazdaggal inni állok! — Te szegény, te koldusjános, ne kényszergess még megbánod, Be mérkőzz te velem, pénzben, inged sincs ha jól megnézem, se nyájakban juhaid, se kasokban tengerid, se négy igásökreid, hogy v é l ü n k igyál te így! — Te gazdag, te, hájas-májas, hogyha van is gazdagságod véle szemem ki ne vájjad! Mert hát a legelső vagyon, mint patak a hegyen olyan,

AZ UJ CSEHSZLOVÁKIA GAZDASÁGI KÉPE. Erre a kérdésre felel az ,,Europe Centrale" legutóbbi száma, melyben érdekes statisztikai ada­ tokat találunk Csehszlovákia legujabb demográfiai és ipari változásairól. A közölt adatok szerint Csehszlovákia fél-agrár fél-ipari jellege megma­ radt. A mezőgazdasággal foglalkozó lakosság eddig az összlakosság 34.64 %-át tette, most pedig 37.60%-át teszi. Ennek megfelelően az ipari la­ kosság arányszáma 34.94%-ról 32.07%-ra esett. A bányaiparban a legérzékenyebb veszteség a szénbányászatot érte. Csehszlovákia, mely eddig szenet exportált, ma bevitelre szorul. Elvesztettek ezenkivül jelentős elek­ tromos központokat s kisebb uránium és cinkbányákat. Az ipari termelés­ ből legnagyobbrészt elveszett az üvegipar, jelentősen gyöngült a textilipar.

AZ

U R B A N I Z Á L T

F A L U

Irta: D É Z N A I V I K T O R A gazdasági válságok — mint ismeretes — sulyosan érintették min­ den ország földmivelőit. Azonkivül a háborútól felfokozott és uj területek bevonása, valamint a racionális és gépi termelés megsokszorozta a hoza­ mokat, miket viszont az elgyengült és megzavart világpiac nem tudott felvenni. A földmivelők helyzete kétségbeejtő lett, a városokban ijesztően elszaporodtak a munkanélküliek tömegei. A születések erősen leromlot­ tak és a társadalmi nyugtalanság terjedt. Ilyen körülmények közt a kormányoknak nagyszabású társadalmi és gazdasági politikát kell folytatni. Igy irányult különös figyelem a fa­ lusi rétegek felé, melyet a válságok ellen védeni, életszinvonalát emelni kényszerültek. Ugyanakkor a munkanélküliséget telepitésekkel és köz­ munkákkal próbálják ellensulyozni. Igy kapcsolódtak össze a városi és fa­ lusi lakosság, valamint a vidék tudatos fejlesztésének problémái. Ezek az események és intézkedések mélyen belenyulnak a falu életé­ be. A nép megérzi a nagyobb összefüggéseket, érdeklődik a modern világ iránt, igényei támadtak, melyeket a háboru előtt nem ismert. A falu vül a régi falvak mellett számtalan ujfajta település is keletkezett. Ezek résziben technikai természetűek: bányák, ipartelepek, erőművek, kikötők, pályaudvarok, raktártelepek, stb., részben pedig szociális eredetűek: la­ kó-, nyaraló- és fürdőkoloniák, táborok, kertvárosok, mindenféle Siedlungok, melyek a zsufolt nagyváros-magok fokozatos kiüritésének eredmé­ nyei. Végül a nemzeti belső kolonizáció valóságos uj földmives falvakat teremt (pl. Németországban) egészen racionális alapon, akár a régi nagy­ birtokok felosztásával, akár talajjavitás utján nyert területeken (Pontini mocsaraik, az Északi tenger partvidéke Németországban), akár végül az elproletarizálódott nagyvárosok szélein. Mindezek a tömörülések már tudatosan és tervszerűen létesülnek a modern technika, közgazdaság és társadalomtudomány, sőt politika elvei szerint és semmiben sem hasonlitanak a régi faluhoz, inkább uj városda­ rabok, sokszor a városokból kitelepitett lakókkal. Valóban már-már az elkö­ vetkezendő, teljesen urbanizált világ elemeinek tekinthetjük azokat. K ü ­ lönösen Németország, Anglia, Olaszország mutatnak e téren nagyszabásu tevékenységet, de minden országiban többet alkottak ebben a vonatkozás­ ban az utolsó két évtized alatt, mint bármikor azelőtt a történelem f o ­ lyamán. N e m is szólva Oroszországról, mely a kollektív gazdálkodás és a szovchozok létesitésével egészen különös falutipusokat teremtett. Tény mindenesetre, hogy a háboru után az államok mindenütt a leg­ nagyobb mértékben irányitóan lépnek fel a falu és vidék fejlesztésében s ez nem más, mint tudatos urbanizálás: a modern műszaki, tudományos, higienikus, organizációs vivmányok bevezetése eddig kevéssé érintett rurális területekre. Ennek a roppant kulturális folyamatnak hatása máris érezhető, de teljes erővel csak a következő nemzedék idején fog érvénye­ sülni. A k k o r derül majd ki, hogy ugy az emberiség települési rendszeré­ ben, valamint egész társadalmi szervezetében és gondolkodásában a há­ ború előtti viszonyokhoz képest korszakalkotó, szerkezeti változások tör-

kivül-belül

téntek, melyek lényege a nyugati kultura területén a város és falu közti különbség lassu kiküszöbölése. Ennek a folyamatnak a szimptómája a mindenütt terjedő országos és regionális tervezési mozgalom is, mely már nem tesz különbséget város és falu között, hanem a kettő életét szerves egységbe foglalja s erre épiti fel számitásait. A z irányitott gazdálkodás eszméje, mely racionális ter­ melésre, közlekedésre, kiegyenlitett életszinvonalra törekszik az ország életterében párhuzamosan halad az emlitett törekvéssel s annak szolgá­ latában áll. Messzire vezetne, akár csak röviden is beszámolni arról, hogy szerte a világon az egyes államokban mi történt ezen a téren. Kezdve a falvak jó ivóvizzel, villamos árammal, utakkal való ellátásától egészen a mes­ terséges, készen teremtett uj telepekig, melyek legszebb példái közt meg, kell emlitenünk a Bontini mocsarak helyén épült Littoriát, Sabaudiát és Pontiniát, melyekről jellemző, hogy nem lehet eldönteni, városok-e ezek v a g y falvak. A formák, eszközök és átmenetek ezer változatával talál­ kozunk még a kisebb államokban is. Bulgária például óriási erőfeszitéssel igyekszik modernizálni falvait: legnagyobb részüknek már kész szabályozási terve van és a kormány a 6000 lakosnál kisebb szomszédos községeket szövetkezetekbe tömöritet­ te a nagyobbszabású közmunkák ellátására. Görögország a Kisázsiából j ö t t több, mint egy millió menekült letelepitésével végzett rendkivüli munkát. Románia és Szerbia a kisajátított nagybirtokokon hajtott végre nagyszabásu telepitéseket. De az Egyesült Államokban is, a keleti álla­ mok túl sűrűn fekvő és túl népes városainak megszabaditása a munka­ nélküliek millióitól, azok letelepitése a nyugati, ritkábban lakott terüle­ teken, ép' ugy roppant gondot okoz a kormánynak, mint ahogy a nagy nyugateurópai államok is ebben a tekintetben mélyreható törvényes és gyakorlati intézkedéseket tettek. A falu urbanizálására irányuló kiterjedt és nagyszerű eredményeket felmutató külföldi tevékenységekből itt most csupán e g y típust ragadok ki, mely bár még elméleti, sőt utópisztikus jellegű, de éppen ezért és ab­ szolut korszerűsége következtében legélesebben mutatja a falu átalaku­ lásának irányát és mértékét. Röviden szemügyre véve a nagy folyamat elképzelhető legvégső célját tisztábban látjuk magunk előtt az eddig megtett utat és azt, amely még ránk vár, továbbá teljes jelentőségében felfoghatjuk a falu urbanizálódásának korszakalkotó jelentőségét. Le Corbusier, a világhirű svájci-francia épitész, ki ugy elméletileg, mint gyakorlatilag a modern, nemcsak műszaki és esztétikai, de társa­ dalmi érzékkel is telitett architekturániak is vezetőembere, tényleges földmives és kisgazda barátai segitségével a legapróbb részletekig kidolgoz­ t a a mai technikának megfelelő kisbirtokos házának és gazdaságának, va­ lamint az ezekből keletkezett falu terveit. L e Corbusier falva természetesen az individualisztikus, nyugateuró­ pai tőkés rendszer gazdálkodásának alapján áll. Tervei kidolgozásakor azonban nemcsak a mai viszonyoktól megkivánt egyesülési és szövetke­ zeti szellemet viszi bele számitásaiba, hanem levonja korszakunk techni­ kai felkészültségének legutolsó következtetését is, hogy ezáltal paraszt­ jának teljes versenyképessége s egyuttal a modern igényeiknek megfele-

lő, a városi ember életszinvonalától semmiben sem különböző standardot adjon. Igy megszünteti azt a káros hajtóerőt, mely a falu legjobb elemeit az elmaradt vigasztalan környezetből az emberibb viszonyokat kináló vá­ rosba kergeti. A z itt elgondolt falu két főelemből, áll: az egyik a tulajdonképpeni gazdaságok csoportja, a másik a faluközpont. A gazdaságok az egyéni bir­ tokokon levő lakóházból s annak összes tartozékaiból állanak, beleértve a gazdasági épületeket, kerteket, szérüket, magtárakat, szineket. Ilyen gazdaság, melyek hasonlitanak a magyar tanyákhoz, 50-60 van szétszór­ va a falu területén. Közöttük a legalkalmasabb helyen épül a központ, m e l y az összes kollektiv tevékenységek szinhelye. A központ megint két elkülönitett részre oszlik: az egyik kizárólag a gazdasági funkciók, a másik a társadalmi funkciók elvégzésére. Előbbiben csoportosulnak a közraktárak, szövetkezeti üzletek, gépjavitó műhelyek, benzinkutak, stb. Utóbbiban található a községháza, az iskola, a nem földmiveléssel foglalkozó lakosság kollektiv lakóháza, végül a klubház, melyben nagyterem, könyvtár, stb. van s körülötte a sporttelep és üdülő­ park. E z t a két részt a postaépület kapcsolja össze, mint amelynek funk­ ciója ugy a gazdaságii, mint a társadalmi tevékenységeket szolgálja. A z elrendezés a közlekedés, gazdaságosság, célszerűség és higiene szempont­ jából a lehető legtökéletesebb. A z egyes tevékenységek semmiben sem zavarják egymást, minden szerv abban a sorrendben fekszik egymás mel­ lett, ahogy ezt a természetes eljárások kivánják, ugy hogy mindent a leg­ kisebb erő és időveszteséggel lehet lebonyolitani. A z egyes épületek megoldása a lehető legmodernebb. Olcsó gyári előállitásu, amellett a célnak legmegfelelőbb, minden fölösleges disz elha­ gyásával, de a legtökéletesebb műszaki felszereléssel. U g y a lakóházak, mint a középületek standardizált elemekből állanak, melyeket nagyban állitanak elő, hogy aztán a helyszinen montirozzák és a birtok nagysága szerint kombinálják. De az egyes gazdaságok is, melyek általában a csa­ ládi munkára vannak alapitva oly célszerűen berendezettek, mint valami tökéletes szerszám, melyet tulajdonosa nemcsak a legnagyobb haszonnal és könnyűséggel, hanem éppen ezért szeretettel is kezel. A z alapul szolgáló elmélet felfogása szerint a rurális gazdálkodás lé­ nyegileg nem más, mint a közlekedésnek, a raktározásnak és kezelésnek problémája. Ennélfogva a farm alkotóelemeinek sorrendje, méretei, be­ rendezése mind annak a célnak a szolgálatában kell, hogy álljanak, hogy a gazda ideje és energiája fölösleges járás-keléssel, erőpocsékolással kár­ ba ne vesszen. E z t szolgálja a gazdaság megszervezésének minden gondo­ san kiszámitott részlete, ahol minden éppen olyan precizen megy végbe, akár e g y racionalizált ipari üzemben. Ugyanerre az elvre épül az egész falu, illetve a kollektiv faluközpont elgondolása is. Csak i g y marad a gazdának elegendő ideje ahhoz is, hogy ember legyen, hogy tisztálkodjék, művelődjék, a közéletben kivegye a megillető részét. N e m kell attól tartani, mondja L e Corbusier, hogy ezzel a gépszerűséggel, amit végeredményben a mezei munka, a termés kezelésé­ nek és értékesitésének, az állatok ápolásának szabályos ritmusa diktál s melynek követelményeihez a modern gazdaság és falu tökéletesen hozzá­ idomul, megfosztaná a falusi életet a maga költészetétől. Éppen a fölös­ leges, az elavult rendszerekből folyó, emberpusztitó erőpazarlás megszü-

nése s ennek ellenére a jobb eredmények, a felszabadultság és biztonság érzete a célszerű és csinos környezetben fogják a földimivelővel mestersé­ gét igazán megszerettetni s azt a legtökéletesebb fokra emelni. A tervek figyelmes szemlélője előtt feltűnik, hogy az összes épüle­ tek, ugy a gazdák lakóházai a farmokon, mint a falu középületei, cölöpö­ kön állanak. E z a konstrukciós elv, mely L e Corbusier egész épitészetének egyik legfőbb jellemző vonása s amelynek roppant jelentőségét itt nem magyarázhatjuk meg, a faluban is különös fontosságra tesz szert. Céljait főleg a nedvesség elleni védelem, mely a rosszul szigetelt házfa­ lakon, az agyagos v a g y alápincézetlen padlókon keresztül a gazda egész­ ségét állandóan fenyegeti és a reumák és tüdővész leküzdhetetlen oka. A teljesen szabadon álló lakóház emelet magasságban álló helységei, me­ lyeket a levegő és napfény folyton keresztüljár még azt az előnyt is nyujtják, hogy onnan az egész gazdaság minden irányban szabadon átte­ kinthető és a gazda, mint valami kapitány a parancsnoki hidon azonnal mindent meglát, ami az ő kis birodalmában történik. Másrészt a ház alatti, mindig száraz és széltől védett, tágas, pitvarszerű területen, mely az udvarral és kerttel közvetlenül érintkezik, a j ó évszakban a házi mun­ k a és a családi élet minden részlete a legkényelmesebben lejátszódhatik. I t t van a mosókonyha, itt lehet étkezni, a gazda i t t fogadja vendé­ gét, a gyermekek itt játszanak, egy csodálatos uj helységgel gazdagodott a ház anélkül, hogy megdrágult volna, mely a legnagyobb mértékben al­ kalmas az otthon kibővitésére és kényelmesebbé tételére. Ugyanilyen nagy pitvarok keletkeznek a középületek alatt is, a cölö­ pök közt. Csak, aki tudja, h o g y milyen kin faluhelyen a sár, az eső, mely elől eddig dohos, szűk, sötét szobákba kellett behuzódni, tudja felbecsülni, m i t jelent a száraz, védett nagy telepek ilyen megszaporodása a község­ háza, a posta, az üzletek és épületek mellett, ahol a várakozóknak nem kell a sárban, vizben álldogálni, mig ügyeiket elintézik. Ezáltal persze a többi helységek méretei is a legtakarékosabban szabhatók ki. Sokat lehetne még mondani és vitatkozni ezekről a tervekről, me­ lyekről hangsulyoztam, hogy egyelőre elméletiek, sőt utópisztikus jelle­ gűek. D e éppen ezért különös világossággal mutatják, hogy milyen irányt vett a falu urbanizálásának folyamata s hogy a város mit ad a falunak. N e m e g y utópiát már meghaladott a fejlődés és nincs kizárva, hogy rö­ videsen ezeknek a gondolatoknak egyrésze is valósággá válik. Ezeknek és a hasonló törekvéseknek e g y a lényege: eltüntetni azt, ami korunkban már tarthatatlan különbséget jelent, mely a városi és falusi ember életszinvonala közt kényelem, egészség, tisztaság, csinosság, szellemi kielé­ gülés tekintetében fennáll. A város, mely maga is még távol van az ideális állapottól, ennek el­ lenére teljes erővel dolgozik a falu átalakitásán, hogy azt egyenrangu testvérévé emelje. N e m kétséges, hogy az emberiség életének szebb kor­ szaka következik akkor, ha a település e két főformája megoldotta a kiegyenlitődés, a harmonikus együttélés kérdését.

CARL

SANDBURG:

FÜST

ÉS

ACÉL

Forditotta: MÉLIUSZ JÓZSEF C a r l S a n d b u r g m aA m e r i k a egyik l e g n a g y o b b költője. Érett férfi k o r á b a nt ű n t fel. A préri, a v á r o s o km é l y e , a gigászi a m e r i k a i ü z e m e k , u g y a n a k k o r a z o n b a n a z ö r ö k e m b e r i é r z é s e k ,a M i n d e né s — a lent élő — m i n d e n k i köl­ tője. Kötetei: C h i c a g oP o e m s ,CornH u s k e r s ,S m o k e a n d Steel. ( M u t a t v á n y u n k e zutóbbik ö t e t b ő l való.) A m e r i k a i n é p d a l - é s c s a v a r g ó é n e k g y ü j t e m é n y é t T h eA m e r i c a n . L o n g b a gc i m e na d t a ki.

Mily' üde a tavasz párája, füstje! Mily' más, mint a beborult hűvös őszé! Páncélos cirkálók kürtője s vashámorok felett Egyenest, mint a nyil, oszlopban száll fel a füst — Konkorodva csavarodik az enyhe szélben... Nézd, amint forog! Észak felől a szél ha süvölt ős délnek repül, S keletre száll, ha fú nyugatról. Egymást e jelben ismeri fel Mind, Ami füst. Tavaszi mezők füstje, sárga levelek őszi füstje, Uj acél fagyos, azuros füstje — A munkára fogadkozik esküdözve: Ismerlek Téged, testvér. Üldözötten, sisteregve a középről, A sötét mélyből, alulról, amidőn felhurcolt teremtőnk, Amonnan lentről bukkantunk mi fél — Te is és jómagam is, gomolyban sustorgó üstökömmel. Világunkba a teremtő nem egy füstöt hajitott. Az egek és évek kőrétegein át — Titokban sorsunkról dalol a füst, Estről, hajnalhasadásról dudorássza A régi tűzhely énekét: Csélekedheted, hogy fel ne szálljon, Cselékedheted, hogy vigan szálljon, A kürtőben egyképpen égnek száll a füst. Száll a városi ég nyugati felén, Vidéken a szürkülő ég pereméről repül fel: Az eget széli és megszámolja az éveket. Tégla vöröslő füstje, por Gomolyg csavarodva A kémény sorokból Fél a bujdokló hold félé, elérni!

Ez, — szól a virágzó gyárban öntött vasdarab — Ez az acél s a szél külön szava. A nappali váltást adják az éjszakainak S az éjszakaiujravisszaadja. Dadogj Te is e különös beszéddel — Segits, hogy megértsük őt. Torladt gyárak, terjengő ipartelepek, Kohó zúgások áradó harsogásában Cseréli árnyékát a füst S árnyékot változtat az ember is Legyen bár néger, sárga, cseh, egyszer mind elváltozik. Egyedüli csak ez a vasdarab, — Szivében füst s egy ember vére, Tűz rohama száguldja át s kitörve szalad tovább Hogy elhagyja — a füst s egy ember vére, É ime kész a megfagyott, kék acél. Igy száguld ki-be a láng s megint tovább, És a vasrúdból im fegyver lett, kerék, szög és kapa, Hajólapát a tengeren, légcsavar a légben fenn, Szivét valamennyinek keményen járta át a füst és egy ember vére. Pittsburg, Youngstown, Gary — vas teremtmények: emberi vér. Ember vérével, mennybolt sötét levével Irja a füst az égre esküjét: Acélban füst, acélban vér; Homostead, Braddock, Birmingham, emberből gyártják az acélt. Az acélkeverék füst és vér. Dübörög a madárember Fenn a magasban, ő is acél, A gépe zúg, ő is acél. Az Üzemeket szegélyező sövény acél. Az Üzem kapuban álló őrök oldalán a fegyver acél. Acél kutyák vonszolják az ércet, acél karok ássák a földből, emelik, rakják, s az utjuk kagylóhéj csörgése kiséri. Tudják az emelők s a fogók is jól tudják, ez itt az acél, csak ásnak és markolják, üvöltve nyögnek,darabról-darabracsap le gépi izületük, vas csinálja a vasat. Füst, levegő, por küzd a kohókban, eljött az öntés ideje, egy hasáb tekereg s az olvadt kő kicsordul: Hajók a tengeren, a földön felhőkarcolók, a viz alatt buvárok ha­ rangjai, az égre fél, fél kapaszkodik az acél. Te sötétben botorkáló Steve, az éthordó bödönnel, Te Steve, ki a gyalogjárón botorkálsz a szürkületbenujságpapirtviszel haza csupán nődnek s gyermekeidnek, Te Steve, Te csodálatos fejű,

mi lesz, mond mi lesz itt még velünk — Te sötétben botladozó: belékarolok kabátod salakos, mocs­ kos ujjába, együtt sétálunk az uccán fel és alá, azonos a sor­ sunk, Te Steve s mi többiek egyazon csillagon végezzük, mind­ nyájan kalapot viselünk majd a pokolban, a pokolban vagy a mennyben fent. Nos hát, Steve lásd csupán füst az éjszaka. Füst, füst hullt ki a tegnap szitáján, A furókat elástákujraés a horgokat is. örökké imádja a füst a fütyülőt és a harangot. Most füst az éj maga, De holnap, lehet, valami más. Szerencsés hónapok jönnek, mennek: Öt emberuszika vörös acél fazékban. Csontjukat a vaskenyérbe gyurták: Csontjukat kötéllé, üllővé verték És tengerrel küszködő turbinák szivattyujává — Keresd őket a szikratáviró antenna fonatában. Ugy bujik meg kisértetük az acélban, mint a nehézfegyverzetű férfiak képe tükörben. Leskődők, meglapulók járják a szellemi táncot a sirok kacagó so­ rai felett. Jelen vannak mindig, de feleletet sohasem adnak. Egyikük mondta: „Szeretem munkámat, jó hozzám a vállalat, Amerika csodálatos ország." Egy másik mondta: „Jézusom fájnák már csontjaim, a vállalat hazudik, oly szabad ez az ország, mint a pokol maga!" Másik mondta: „Van egy nőm,igybecézem:Őszibarack,takaré­ koskodunk és kiköltözünk egy majorba, malacot nevelünk s leszünk a magunk urai." És a többiek, durva danázók, messzire kerültek él hazulról. Kutasd őket egy bolthajtás acél ive mögött. A költségeken ők már kacagnak. Felemelik a repülőt a kék világba. Minden, minden acél, egy motor zümmögve dalol. Steve,

A földalattin ők a dugattyuk és a dobok A lassú hidraulikus fordulatokban, vagy a gummi a golyós csap­ ágyak között, Dynamok tárnái alatt, armaturák hálójában. Árnyék táncot lejtenek és kacagnak a költségek fölött. Vöröslő bolthajtást világitanak meg a kohók. Tűzgombolyagok csavarodnak, forognak. Felbuzgó karmazsin fényköre. Benszülött haldokló hunyja le szemét. Tűz mossa már a salakot és szél. Örökre megtisztitja a salakot a tűz meg a szél.

Az acél tanulságának himnuszát halld: Igy cselekedj, vagy elpusztulsz éhen. Nézd a rozsdát az ekén. A cséplőgép zugózajában hallgass miránk. A száguldó gabna-vaggonban a mi müvünket csodáld. Tűz és szél mossa a salakot. Teherkocsik, órák, gőzekék, furók, dugattyuk, kazánok, ollók — Ó, a hegyek alvó salakja, a sulyos nyersvas sok-sok uton tör, kanyarog fél a nap felé. Szurni fog vele az ember és lőni és vajat köpülni és alagutat furni és folyókat vájni, szénarendeket kaszálni, disznók torkát elnyi­ szálni, ökröt nyuzni, repülőgépet kormányozni Észak Ame­ rikán, Európán, Ázsián át, a világ körül. Kemény szikláju földből vájva, összetörve, sütve zuzókban és ol­ vasztókban, az acél rozsdás pora vár Mig atomjai tiszta szövedéke megcsonkitja s élét veszi a furóknak, kicsorbitva éles foguk. Felismered az acélt egy acéllemez parányában,ÓTeremtő, egy hü­ velyk milljomod parányában. Egyszer, mikor a tüz hajlongását láttam, a vad fátyolasszony táncát. Amint kiperdült a lángból, a kéményekből — lobogó lánghajával, égnek forduló lábbal repülve, Láttam, amint tűzvödrök és tűzkosarak robbannak, fortyognak, megbokrosodott tűz száguld fél a szilárd talapzatú kohóból. Szikrák csattogó nyelven csattannak elő a sziklabordás föld gyo­ morfalából önmagukon harsogón kacagva, Tűzfülek — és orrok, mint az embermajom kapkodó lángkarjai, aranyból sárpogácsa, madarak aranyszárnya, vöröslő köntösök biborló öszvéreken, tevék pupjáról lebukó skarlát kényurak és ujvörös léggömböket eregető meggyilkolt cárok — Én akkor láttam fellobbani a lángokat egymásután: fűst, fűst: Isten veled, És a szinen az éjszaka nagy testvérei s a hideg csillagok pihenő asszonyok hajfonatát rendezgették Az égben várakozva lassú és könnyű szemekkel és halk hangon tünődtek: „Minthogy Te mindent tudsz és én semmit sem tudok, mondd meg nékem, mit álmodtam az utolsó éjszaka?" Széles eső s a szél rezdülete Ragadja meg s felejti él mindörökre A gyöngypókhálót. Hömpölyög és várakozik a holdsütés áradata, De soh' sem sokáig, a szél felkapja S arany pehelyként tova röppen vele.

A gyöngypókhálót ferde szemekkel nézi Egy alvó acéldarab s a holdfény áradatában Ferde szemekkel millió évig alszik, Rozsdás kabátban, molyrágta mellényben alszik Letarolt agyagos gyep az inge. Sose bántja a szél az acél darabot. Csupán a gyöngypókhálót lengeti s a holdfény áradatát. S Z I L V Á S I Irta: N A G Y

B Á C S I ISTVÁN

Véletlenül tévedtem a gyászoló uccába. A z egyik ház léckeritésén aranysujtásos, fekete drapériát duzzasztott a forró, de lomha szellő. A tüzes napgolyót az ember a fejére érezte nehezedni s gyakran nyult a tarkójához, nehogy lángralobbanjon a haja, A földön lepényt le­ hetett volna sütni, ugy tüzelt, akár e g y kemence lapja. Könnyű lehet ilyenkor gyászolni, — gondoltam, — hiszen az ember minden porciká­ j a könnyezik. Vasárnap délután lévén, biztosra vettem, hogy csak mun­ kásember halhatott meg ebben a külvárosi uccában. S ezt rendjén való­ nak találtam. Utóvégre a halál elég ünnepélyességet hordoz magával s a munkásember csak a piros betűs napokon temettetheti magát kellő szá­ mú gyászolóval. D e az már gyanusnak tünt, hogy dolgozó ember nyár kö­ zepén, tudniillik szezon idején, haljon meg. A gyászjelentést elolvasva, a gyanum csak elmélyült. Szilvási János földész volt. A tornácos gyászház s az udvar végén égnek álló szekérrud, valamint a szekér formája sejtet­ te, hogy hóstáti földész lehetett. N a , itt azután igazán nem lehet szó ter­ mészetes halálról. Ezt látszott megerősíteni az is, hogy a Szilvási bácsi ne­ ve alá oda volt irva: „Eletének 56-ik évében s 30 évi boldog házasság for­ dulóján rövid szenvedés után lelke az U r szine elé járult." Mikor aztán azt is elolvastam, hogy négy leány gyászolja, a rövid szenvedést teljesen kétségbe vontam. 56 évvel és 30 évi házassággal, négy leánnyal s ráadá­ sul nyár közepén nem lehet meghalni rövid szenvedéssel, mégha szivenszurják is az embert! A z uocaajtón ki-be jövő-menő szomszédok elejtett szavaiból csakhamar kivettem, hogy a Szilvási bácsi rövid szenvedése az „ágyban, párnák közt" esetei közé tartozik. Egyszóval természetes halál érte. A „természetes" szót e g y szomszédban lakó szürszabó emiitette, aki földet seprő trottyával a szomszéd kapuban cégtáblájának támaszkodva állt. E z a szó már szinte felboszantott, mert a rövid szenvedés szerintem ellentmond a természetesnek is. Ennek a végére járok, — határoztam el. S a közeli villanyfának támaszkodva vártam és lestem a gyászdrapériás kaput, hogy megnyilvánuljon rajta a titok... K i s idő mulva nagyobb csoport férfi, hóstáti földésztek, iparos és munkás külsejű emberek jöttek ki a gyászházból. Mindenik szép tiszta s frissen vasalt, enyhe szódaszagú zsebkendőt szorongatott a kezében. Arcfintoraikból itélve inkább az, orruk előtt tarthatták eddig, mint az izzad­ ságot törölték. Könnyekről ugyanis nem lehetett szó, mert kemény, száraz arcukon nem látszott semmi meghatódottság. Inkább amolyan mélyen

szántó tünődés vont élesebb ráncokat homlokukra. A további dolgomat megkönnyitette a trottyos szűrszabó, aki egy energikus markolással fel­ rántotta a nadrágját a szij alá és a kijövő férfiakhoz lépett. A z első tég­ lát ő rakta le az előttem ismeretlen Szilvási bácsi élettörténetéből. E g y lyukas mellű nacionált nyálazva, fontoskodva mondta: — K i gondolta volna kérem, hogy ilyen hamar magával viszi Szilvásit az apatársa...! ? Szavait csend fogadta. E g y hóstáti földész, minden bizonnyal a Szil­ vási rokonságából, akin majd kirepedt a feszes ünneplő, előbb lepil­ lantott fényesre vikszolt csizmájára s miután meggyőződött, hogy az bátran helyettesithetné az izzó nap ragyogását, gorombán odavetette a ci­ garettával küszködő szűrszabónak: — Há, nem hiába volt az az apatárs román ember... — s kis tűnődés után még gőgösen hozzátette, miközben válla a bal szomszédház felé rán­ dult — egy ilyen Bozsán... Ekkor háttal felém fordulva e g y vén ember szólalt meg. Kőmives lehetett, mert a kabátja fel volt akadva a nadrág farzsebéből kiálló nagy meszes collstokon. Beszéd közben ugy ütögetett összeszoritott öklével, mintha valami láthatatlan asztalt döngetne. Végül megfogta a hóstáti dolmányán az egyik gombot s igy fejezte be: — A k á r Bozsánnak hitták, akár nem, azért mégis jó szomszédok voltak ők Szilvásival, te murkos... — Aztán tiz évig együtt gürcöltek a vasutnál is. — Esett szavába e g y vasutisapkás fűtő. M é g mondott volna valamit, de a murkos szóra el­ veresedett földész csizmája dühösen villant a fütő közelében s folytottan kiáltott: — Éppen ez az, hogy tiz é v i g együtt gürcöltek és mégis kivágták Szilvásit, mint a répát... A szűrszabó kezében ezalatt a nacionál kibomlott a sok haszontalan nyálazástól s nem tudni ezért-e v a g y a mély átérzéstől, nagyon sóhajtva jegyezte m e g : — Bizony én eleget csudálkoztam akkor a dolgon, hogy mit akarhat­ nak tőle a nyelvvizsgán, mikor a kezével dolgozott a műhelyben... — Bizony j ó keze Volt néki, az istenfáját, — tűnődött maga elé a kőműves... — Mégis kivágták. — Ellenkezett érthetetlen haraggal a földész. Ilyenek ezek a Bozsánék... —Na, de ezt már ne mondja! — Ütközött meg a fűtő. — N e m Bo­ zsán vágta ki. És azért nem halt éhen Szilvási sem. Én nem mentem vol­ na az ő helyiben a vasuthoz, ha nekem is lett volna földem, mint neki. A paraszt maradjon parasztnak. N e egye el a szegény munkás kenyerét... — Most már eszi magát a sárga irigység, mi? — Jött dühbe egészen a hóstáti. — Pedig az öreget éppen a főd ölte meg. A z a piszok főd! — N a , na — vágott közbe békitőn a szűrszabó — az öléshez volt e g y kis köze a hatvanöt fokos szesznek is, az Omul szolid korsó­ jából. Emlékezzenek csak, mindig azt mondta Szilvási: Reggel, délbe, este egy porció fertőtlenitő sohse árt... Bottal kellett volna elkergetni azt a szolid ómot a sarokról ezelőtt tizévvel, ma nem temetnénk az öreget... — A szesz csak a szivit ölte, — nézett félre zavartan a kőmives, aki­ nek u g y látszik szintén lehették ilyen módon szerzett szivbántalmai...

— Igen, az csak a szivit ölte, — mondta utána gonoszul vigyorogva a fűtő, — a szive pedig megölte Szilvásit... — M i t tudják azt maguk?! — Dörrent közéjük a hóstáti. — A m i g a vasutnál volt sose ivott... Én mondom, hogy a felgyűlt bánat ölte meg, amér ráadásul ez a Bozsán fia összeadta magát az öreg leányával. És a református hitről átcsábitotta az ő mokány... A szűrszabó ijedten nézett felém s lerázta az orrán csüngő verejtékcseppet s csititotta a hóstátit. — Hangfogót a szájra szomszéd. Ebbe már belé kell törődni. Utóvégre egyszer ugy is meg kell halni valamitől... Ilyen az élet. Egyszeribe vége... Mikor az élet végére ért, hirtelen elhallgatott. Hosszú gyászfátyol­ ban, kisirt szemekkel, talpig feketében, kilépett a Bozsánék kapuján az élet eleje. Nyomban sejtettem, hogy ez csak a Szilvási lánya tehet. S az élet eleje, már szembeötlőn kidomborodott a gyászruhája alól. N y o m á ­ ban fekete karszallaggal átkötött sárgaruhás barna fiatal férfi jött. A szomszédok bűntudatos arccal, elnémulva csináltak helyet előttük a kapu­ ban. Csak a hóstáti rokon maradt mozdulatlan s mérgesen sodorta amugy is kinosan hegyesre pödört bajuszát. Könyöke surolta a fiatal férj olda­ lát, aki azonban nem látszott törődni ezzel. Mikor asszonyával együtt el­ nyelte a gyászház fekete üregű ajtaja, a hóstáti káromkodásba tört ki. -

Há, mit lehet szeretni e g y református szoknyának e g y ilyen izén?! A z t , ami nem található e g y másik izében, — morogta maga elé a kőmives, de látva a hóstáti indulatos karmozdulatát, gyorsan kipótolta: Csak azért mondom, mert a mi uccánkban nem nagyon volt reformá­ tus izé... Ekkor megérkezett a gyászkocsi s az uccaajtókba csődült szomszéd­ ság között, most nekem is feltűnt, hogy egyetlen fiatal embert sem látni. Csupa többgyermekes családapák. E z t a szemlélődésemet az uccavégén feltünő földész dalkar szakitotta félbe. Zászlóval és feketére vikszolt f é ­ nyes csizmában masiroztak Bocskai hajdu unokái. Mögöttük izzadva ku­ tyagolt e g y csomó, vén vasutas munkás. Olyan komor ábrázattal jöttek, mintha csak arra gondoltak volna szüntelenül, holnap biztosan rajtuk a sor. Végül összeverődött e g y rakás nyüzsgő-mozgó megszeppent gyerek. E g y m á s közt sugdosódva szemmel láthatólag sehogy sem értették a gyászkocsi igazi és tragikus értelmét... Időközben megérkezett két koldus is... S az ő megjelenésük megint az imént vitatkozó csoport felé terelte f i ­ gyelmemet. A z t hittem ujabb részleteket tudhatok meg Szilvási bácsi rövid szenvedés után bekövetkezett természetes haláláról és közelebb to­ longtam. De a szomszédok most már azon rágódtak, vajjon honnan a pokolból szereznek tudomást ezek a koldusok minden temetésről, hogy mindenikre el­ cipelik nyomoruságukat. A z t feszegették, h o g y bizonyára percentre össze­ dolgoznak a temetkezési vállalkozókkal. Rejtélyes megjelenésüket aztán összehasonlitották e g y másik rejtéllyel, ami mindig jelentkezik, valahányszor gyereke születik valakinek az uccában. A fűtő előadása szerint ilyenkor már másnap pontosan hozza a postás azt a nyitott bo­ ritékot, melyben e g y igen diszes nyomtatvány huzza meg magát. A nyom­ tatványon gyönyörű, áramvonalas gyerekkocsik, pólyák, gyermekpapla­ nok diszelegnek nagyon udvarias szöveggel, mely gratulál az ujszülötthöz és tisztelettel felhívja a boldog szülők figyelmét az olcsó bébikeleng y é k r e s a részletre vásárolható gyermekkocsiikra. Mikor a fütő idáig ért

a beszédben, a szűrszabó, akinek közbekotyogásaiból kiderült, hogy ép­ pen most várja a hetedik gyermeket, félháborodva kiáltott f e l : — Kikérem magamnak, itt nem születnek bébik. Csak egyszerű mucskos kölykök és nem biztos, hogy a szülők boldogok. M i — rántotta fel megint a lecsúszó nadrágját — hogy m é g én vegyek nekik áramvona­ las gyerekkocsit?... Majd gyászkocsit... Kitörését az előre tolakodó koldusok zavarták meg, akik igazi gyászszal az arcukon az uccaajtóhoz furakodtak. A z egyik, a férfi, valószinűleg hadirokkant, két mankó között ugy lógott ide-oda, nagy, kapásoknak való szalmakalapja alatt, mint valami harangnyelv. A koldussszony fekete, uriasszonyos, mollyal etetett ruhát viselt. A z orrán koromszinű sötét szem­ üveg lógott. E g y kék lepattogzott zománcú kicsi csuprot merev tartású karral olyan magosan nyujtott előre, a gyászolók orra alá, mintha könny­ cseppet akarna gyűjteni tőlük. Mire a kapu eleje egyszeribe megritkult s csak gyéren zörgött pénzdarab a hangos pléh bögrébe. A mankós ember időnkint dühös, konkurrens ábrázattal nézett feléje. Közben nekivetette széles hátát a kapufélfának s egy utonálló ábrázatával leemelte kuszált, ősz fejéről a harangt s mankóján lógva, könyörületért esedezett, pénzt v a g y életet modorban. Szerencsétlenségére éppen akkor érkezett meg a fekete fövegű református pap s mindenki megkönnyebbülten kotródott be a koldus kalapja előtt a ravatalos szobába. Én kint maradtam, bár tud­ tam, hogy odabent most nagyon sokat hallhatnék Szilvási bácsiról, de sejtettem, hogy az kevesebb a s e m m i n é l . Hosszú és könnyfacsaró prédi­ káció után végre négy ember kicipelte Szilvási bácsit abban a tölgyfatok­ ban, ami immár őt is tul éli az enyészetben. Rengeteg koszorú boritotta el a kocsit. A dalárda tulharsogta az asszonyok sikoltozását s a vak asszony csupra is sűrűbben zörgött. A mankós is hálát morgott... S lassan megmozdult a koszorúhegy. A kapukba csődült szomszédsá­ got a menet lemorzsolta a kapufélfákról s ugy hömpölyögtek a gyászko­ csi után, mintha ők taszitanák ezt a mozgó sirdombot az egészen elől lép­ kedő dalárdistákkal és a zászlóval együtt. Velük mentem. Kiváncsi vol­ tam az omul szolidra, akit a szűrszabó Szilvási gyilkosának sejttetett. A menet eleje nemsokára el is érte a „ L a omul solid" nevű sarki korcsmát. A szolid ember a korcsmáros volt, aki a nagy melegben hasig kigombolt ingben, bűntudat nélkül, izzadva támasztotta az ajtót, kezében szoron­ gatva a sörösüveg dugóját felspékelő dugóhúzót, a másik kezével pedig meghatódva vakarózott. Ennyi elég volt nekem. El akartam maradni a menettől, hiszen többet már ugy sem de­ rithetek fel Szilvási bácsi rövid szenvedésű haláláról, de nagyon téved­ tem, mert a gyászkocsi egyszercsak nagyot billent. M á r u g y tünt, hogy felborul, de aztán megint egyensulyba került... Megvártam a menet elhaladását s akkor az ut közepén j ó nagy göd­ röket pillantottam meg. Ezekbe döccent belé a gyászkocsi kereke. A korcsmáros látva tűnődésemet a gödrök felett, közelebb jött. — H a j uram — mondta — mennyit átkozta az öreg ezeket a gödrö­ ket. Napjában háromszor, ahányszor csak elhajtott itt. N e m csudálnám, ha most is morog a városi tanácsra a koporsófedele alatt. Igazán könnybe lábadt a szemem, amikor tegnap kihuztam nevét a kontókönyvből... Elköszöntem a derék embertől s most már mindent tudtam, a rövid szenvedés után elköltözött 56 éves Szilvási bácsiról.

O P P E L N

ÉS

R A T I B O R

Irta: V E R E S P É T E R Ritkán olvasok történelmi könyveket. Őszintén szólva, nem nagyon szeretem őket. A legraffináltabb detektivregények fondorlatai gyerekes cselszövények, s a legvadabb ponyvaregények véres borzalmai értelmes szörnyüségek a történelem valódi eseményeihez képest. Kevés könyvem kö­ zött is jóformán A . France „Pingvinek Szigete" képviseli a történelmet, de az se történelem irás. Ellenben megtakaritottam vele magamnak száz kötet világtörténelmi szörnyűség elolvasását. Most aztán véletlenül kezembe került e g y régi történelemkönyv. H o g y pontosan mikori, nem tudom, mert hiányzik az eleje is, a hátulja is, de mert az ivjegyzetekből láttam, hogy a hires Horváth Mihály irta, akitől én még egy sort sem olvastam — hát nekifogtam. N e m nagy volt a könyv, alighanem középiskolai használatra készült, mert nagyon tö­ mören, csupán az eseményeket sorakoztatta. A háborukat és a békealku­ dozásokat. A könyv egyébként ugy került hozzám, hogy e g y debreceni uri ház padlásáról a légvédelmi rendeletek következtében lehányták a limlomokkal együtt az ócska könyveket is. A szolgáló — falumbeli lány — kihozta a szüleihez a faluba, onnan tovább ment s i g y jutott énhozzám. — Ime, ilyen rejtélyesek falun a kultura utjai. Tömörsége és izes régi nyelve megragadott és elolvastam az egé­ szet. Ebben azonban eddig még nincs semmi különös feljegyezni való. Abban sem, ami engem meglepett, hogy még a mult század derekán a Mózest „Mózses"-nek irták — én már ki sem tudom ejteni — s hogy Esztergomnak még akkor Esztergam volt a neve. (Egyébként a régi ma­ gyar nevekkel sok baj van, átlagos olvasó soha sem tudhatja, hogy kit, hogyan hivtak valójában. Gondoljunk csak rá: A t t i l a — Etele, Kupa Kappány, Vazul — Vászoly, Kuthen — Köteny, stb. mennyi németeslatinos-ősmagyaros kiejtési formula van a magyar történelmi könyvek­ ben.) Ellenben ami elsősorban megragadta a figyelmemet, a 10-20 és 50100 ezer aranyak szerepe. Minden alkunál — és pedig tele van az egész történelem alkuval — szerepeltek ezek az aranyak. — Ejnye, gondolom, hát ennyire materialisták voltak ezek a lelkes, vallásos középkori embe­ rek? Mindig csak a pénz és cserébe mindenért megint csak a pénz. A másik dolog, ami feltűnt minden alkudozásnál, a leányok szerepe. A nagyurak szegény leányai, nemcsak a felnőtt 18-20 éves szüzek, hanem az 1-2 éves gyermekleánykák is már állandó alkutárgyak s a legtöbb egyezségnél ott szerepelnek, mint a békét megpecsételő baráti vagy most már rokoni ráadások, hogy annál bonthatatlanabb legyen a szerződés. Természetesen ezért rendszerint nagyon rövid idő multán az i g y össze­ boronált sógorok, ipák és nászurak már megint egymás ellen fordulnak, talán éppen a megigért, de ki nem fizetett nászajándékok, az átkozott 100 ezer aranyak miatt. Azonban ami mindenekfelett feltünt, az Oppeln és Ratibor herceg­ ségek szerepe a magyar történelemben. Máskor is olvastam már erről, de nem tünt ennyire fel, mint ebben a tömören eseménysoroló könyvben.

A könyvdarab csak Hunyadi Jánostól Bethlen Gáborig terjed, de ezalatt lépten-nyomon, majd minden jelentős alkuban, ami a magyar fejedelmek és a német hatalom között golyik, ott szerepel Oppeln és Ratibor, mint cseretárgy. A Hunyadiak és a Jagellók korában még csak a szintén mindig hányódó-vetődő, hol elcserélt, hol elfoglalt „Slézia" alkatrészeként adjákveszik Oppelnt és Ratibort is, de az Izabella és I . Ferdinánd közötti alku­ dozásokban már megjelenik Oppeln és Ratibor, mint cseretárgy Erdély­ ért. Ettől kezdve folyton hányják-vetik, mint valami rosszulszabott csiz­ mát, ami senkinek se megy fel, v a g y ha igen, mindenkinek szoritja a lábát. Izabella után János Zsigmond, azután Báthori Zsigmond s végül még Bethlen Gábor is megkapta a nikolsburgi békében. H o g y azután mi lett vele, nem tudom, mert a könyvnek a többi része hiányzott. H o g y miféle föld lehetett ez ott valahol a német-cseh és lengyel nyelvhatáron s hogy miféle nép lakta s hogy ezek mit szóltak a folyton változó, s megkérdezésük nélkül változó gazdákhoz, arról a könyvben természetesen e g y árva szó sincs.

* Csunya világ volt — jó, hogy elmult — mondhatja rá a felületes ember. De éppen ez az, hogy nem mult el, hiszen ezért jegyeztem fel az egészet. Gondoljunk csak a mai világpolitikában kavargó nevekre. Ruszinszkó, Ukrajna, Tunisz, Korzika, Nizza, Dsibuti, Marokkó, Spanyol­ ország, stb., stb. azt mutatják, hogy a népek fölötti alkudozás ma is fo­ lyik, csak talán a stílus változott és a „ráadások" másfélék. Százezer aranyak helyett ma ócskafegyverekben levásárolható kölcsönöket, ártatlan szüzleányok helyett pedig minden hájjal megkent tanácsadókat és pro­ pagandafőnököket adnak egymásnak az alkudozó nagyurak. Egyébként minden a régi, csak a gazdát cserélő földeik dolgozó népének helyzete nehezebb és bonyolultabb, mint a középkorban volt.

A

N Y U G T A L A N S Á G

S O D R Á B A N

Irta: SZABÓ I M R E A gyakorlati társadalomtudomány művelői e zivataros kor fölé emel­ kedve a tanulságoknak eddig alig látott tömegét vehetik észre. A világ tartós nyugtalanság korában él és a nyugtalanság, mely az emberekbe is beköltözött, a kapcsolatoknak, állami életnek, egyéni viszonyoknak olyan uj formáit hozza létre, amilyenek eddig szinte ismeretlenek voltak. Igaz, hogy veszélyes, háborúktól terhes korok mindig voltak és az ilyen gyul­ ladásos tünetek időnként megismétlődtek, — legutóbb a világháborúban, — de a kifejezett háborúskodás nélküli különböző villongások kora, mely a világháború óta szinte szüntelenül tart, állandó bizonytalanságot idéz elő és egy sajátos európai vihar-életformát. A z Európát időnkint megrázó háborúk történelmünket időszakokra tagolták, melyeken belül a fejlődés a legnagyobb zürzavartól bizonyos állandósulás felé tartott. A kiformá­ lódó szilárdság, a stabilitás tette lehetővé a gazdasági élet fejlődését, gazdasági kapcsolatok felvételét; az emberek terveket szőhettek és az esetleg bekövetkezendő sarkalatos változásokat kiküszöbölhették számi­ tásaikból, mert azoknak aránylag ritka bekövetkezése a vis maiornak ilyen

faját majdnem teljesen, legalább is hosszú időre kikapcsolta. Minden helyhezkötött település, de az emberi természetnek is alaptulajdonsága ilyen stabilitás utáni vágy, mert a rendszeres épitést csak ez teszi lehetővé. A történelemben mindig kivánták az állandóságot biztositó eszmék érvénye­ sülését; ha a bécsi kongresszus idején Talleyrand legitimitás elvét az ak­ kor még amúgy is gyenge közvélemény eltűrte az eszme maradi volta el­ lenére is, akkor ebben bizonyára nagy szerepe volt annak, hogy a lakos­ ság Európában bizonyos alapot, szilárdságot várt tőle. Mondottuk, hogy a világháború óta Európa, de különösen Közép­ európa az intézményesitett nyugtalanság légkörében él. A világháborút lezáró békeszerződés uj rendet teremtett, új határokat vont és — anélkül hogy e határok helyességének kérdését érintenők, — nyilvánvalóan és megállapithatóan a „megváltoztatható határok" gondolatát dobta ismét a közvéleménybe; ez a gondolat hozzávetőleg száz évig alig tűnt elő KözépEurópában és a közben felnőtt nemzedékek joggal hihették, hogy az ilyen lehetőség meghalt, holott csak szunnyadt a mélyben. A politikai élet ujab­ ban meggyorsult és az országok közötti feszültség kiérésére immár nem kell olyan hosszú idő, mint régen. A z 1920 óta eltelt évek eseményei a nyugtalanságot és bizonytalanságot nem hogy eloszlatták volna, de f o ­ kozták. M i g a falu lakossága e nyugtalanitó eseményeket kevésbé vette észre, hatását mégis inkább érezte. A város a maga kereskedelmi kapcso­ lataival rövidlejáratu üzletekre beállitott amugy is, de a földbirtok kény­ telen hitelügyleteit hosszabb időszakra proporcionálni. A mezőgazdasá­ got igy a stabalitás hiánya jobban érintette, mint a kereskedelmet és a várost, bár a város lakói inkább vesznek részt a politikai élet eseményei­ ben; de szintén sulyosan érintette az ipart, mert a változások fenyegetése nem engedte mag a hosszabb időszakon át amortizálódó beruházások meg­ tételét. A gazdasági élet igy, különösen Középeurópában félgőzzel dolgo­ zott és bizonyos tartózkodással működött, ám nagyobbfokú bénulásokat mindeddig elkerült. A szilárdság-érzés teljes felboritása Középeurópában 1938-ban követ­ kezett be. Csehszlovákia és a vele kapcsolatos események mindenekelőtt a középeurópai külpolitikái szövetségek rendszerét bontották meg, szinte máról-holnapra. Csoportok oszlottak fel, államrendszerek változtak, a külpolitikával kapcsolatosan belső irányzatok cserélődtek fel, határok vál­ tak bizonytalanná; az érintett területeken vad vándorlás indult, megala­ pozott exisztenciák omlottak össze, állások váltak bizonytalanná, kiter­ velt gazdasági és kereskedelmi összeköttetések alapjukat vesztették. A középeurópai események tehát teljes átorientálódást, uj kapcsolatok épi­ tését tették szükségessé. Összegezve: e politikai és területi változások és az a mód, ahogy ezekre háborús veszélyek kapcsán sor került, — a gyors bukások, hivatalnokseregek felcserélése, közigazgatási rendszerék átala­ kulása, - mind-mind csak a stabilitás érzését ingatták meg az emberek­ ben. A stabilitás érzésének szüksége legnagyobb a jogban. A jogrend szubjektiv vetülete végeredményben meggyőződés, mely az élet külső sza­ bályainak, az ellentétek eloszlatásának és a kapcsolatok elrendezésének igazságos és maradandó megszervezésével számol. Minden egyén, igyek­ szik kapcsolatait, megélhetését, embertársaihoz való viszonyát sub specie aeternitatis rendezni. A z ilyen elrendezésben teljes cselekvőképességét,

terveit csak úgy fejtheti ki, csak úgy rendezkedik be végleges szándék­ kal, fenntartás nélkül, ha úgy látja, hogy az életet átfogó szabályok tar­ tós rendet biztositanak, e tartós renden belül magánjogi kapcsolatai elis­ merést nyernek, a törvények meghozásában egységes szellem látszik, mely a beleszámitott fejlődést nem zárja ki, de kizárja a sarkalatos változást és ha biztositékot lát arra nézve, hogy a jogvédelem állandó. E biztositékot mindenekelőtt abban látja, ha a törvényhozás a legteljesebben alkotmá­ nyos, azaz a lefektetett vagy le nem irt, de a köztudatban élő állandó szabályok és biztositékok alapján történik. A világháborúig fejlődő jogrendek egységes szellemét észre kell vennünk. Nyilvánvaló, hogy Középeurópában a jelzett időpontig az egy­ r e fejlődő szabadság, az állam mérsékelt beavatkozása és a közvélemény mérsékelt részvétele jellemezte a jogrendeket. A világháborútól kezdődő­ en a politikának a közhangulattól való nagyobb függőségével együtt le­ hetetlen a jogi életben bizonyos ötletszerűséget fel nem fedezni. Talán az állam fokozottabb beavatkozása a fejlődési irány ,ám ez az irány nem mu­ tat egységes szellemet, nem jelöl meg pontosan kisajátitandó területet, de helyet ad az önkénynek és véletlennek. Anélkül, hogy az etatizmusról értékitéletet akarnánk mondani, meg kell állapitani, hogy ha már fellép, nagyobb következetességgel kellene céljait megfogalmazni és rendezni va­ lamilyen módon azt a kettősséget, amely az állami beavatkozás oldalán egyrészről és a nem korlátozott és lényegében még ma is individualisztikus egyéni életberendezkedés oldalán másrészről mindmáig fennáll. Hatá­ rok kellenek, melyek a beavatkozás mérvét megszabják és határok, me­ lyek az egyéni jogokat maximálják. Egységes társadalmi eszme hiánya e z és az eredmény a jogban különösen látszik; a szükségrendeletekvágta seb különösen sulyos, mert a rendeletek emlitett módja utján a törvény­ hozó hatalom az adott kormányra száll át, melynek leváltásával uj elgon­ dolásoktól vezetett rendeletek következhetnek az ellenőrzés joga nélkül. A j o g többé nem egységes államrendszer kerete és nem áll mögötte jogi meggyőződés, bizalom. A z egyén elvesztette bizalmát abban, hogy a j o g , mint tőle különálló fenomén, tartós rendet és egységes államrendszert biztosit, mely a törvényhozás minden ágában összefüggő és szilárd épit­ ményt teremt, — ugyanakkor magára vonatkoztatva kételkedik abban, hogy a j o g számára lehetőségeket és védelmet nyujt. Magatartását a közéletben és magánkapcsolatokban egyaránt bizonyos tartózkodás jel­ lemzi, idegesség, mely az élet teljes sikú kibontakozását meggátolja. A z események kiszámithatatlan hirtelenséggel hullanak a középeuró­ pai emberre és a gyors változások, hullámzások nyugtalansága kisugár­ zik egész Európára és visszatükröződik az emberi tudatban. Csehszlová­ kia életében például a politikai rendszer és az államegység bomlásának veszedelme, egy decentralizált autonómia uj alakulata, majd a háborús veszedelem, a mozgósitás, a németlakta vidékek elcsatolása, a belpoliti­ kai élet sarkalatos irányváltozása, a magyar területek visszacsatolá­ sa, — gyors egymásutánban és nagy hirtelenséggel következett, ugyhogy a változások mikorja, mikéntje, mérve, az uj határok vonala az utolsó percekig bizonytalan volt. A tudat, hogy ilyen gyorsan ekkora változá­ sok lehetségesek Európában s hogy egyes települések sorsa és hovatar­ tozása ennyire labilis legyen, a néprajzi határok ennyire különféleképpen

magyarázhatók, — mindez csak oda vezetett, hogy a vállalkozási kedv, a meggyőződésnek megfelelő cselekvési szándék, szilárd társadalmi tu­ dat és állásfoglalás ellanyhult, bizalmatanság lett urrá az emberekben, a polgárság érdektelenné vált a közélet dolgait illetően és a stabilitás érzése majdnem teljesen elveszett. „Szemünk előtt látjuk, ahogy majdnem mindén dolog, amely egy­ kor szilárdnak és szentnek tűnt, labilissá vált; igazság és emberiesség, értelem és j o g . Látunk államformákat, melyek többé nem funkcionálnak, termelési rendszereket, melyek haldokolnak. Látunk szociális erőket, melyek hatásukat esztelenségig fokozzák. U g y tűnik, a mi időnk dühön­ gő gépe elszabadult". (Huizinga: Im Schatten von M o r g e n ) . A z eszmék tartalmi változása és megingása régebbi és kevésbé akut tünet, de a tár­ sadalmi elrendezésnek vágányából kiugrása és terv nélküli .szárnycsapkodása bomlasztó hatását ujabban mind erősebben érezteti. Ennek tudható be, ha a középeurópai ember leszükitett életlehetőségei közepette mini­ mális tervekkel dolgozik, fokozott óvatossággal, szinte félreállva, ide­ genkedve a gazdasági és társadalmi élettől, amely számára tele van v e ­ széllyel. A biztonság, stabilitás tudatának hiánya az, amely ilyen ideges tarózkodásra kényszeriti az embereket és kivonulásuk az élet első front­ jából kiüriti a helyet a hazardőrök és lelkiismeretlen számitók részére. A közéleti embereknek és politikusoknak egyik legnagyobb feladata a stabilitás érzésének ezt a hiányát pótolni, felépiteni és megteremteni az események gyors és váratlan változásaival aláásott biztonság-érzetet, megujitani az államrendszerek legszilárdabb alapját: a stabilitás-érzést, hogy a tartózkodás és félreállás helyét az eseményekben és életben v a l ó részvétel váltsa fel.

P Á R I Z S I

N A P L Ó

(II.)

irta: FORGÁCS A N T A L A vonat már Olaszországban robogott, ebben a különös világban, amely számomra mindig e g y kissé inkább muzeumot jelentett, mint ke­ reskedelemmel, nagyiparral, mezőgazdasággal biró „reális" országot. K i s ­ városokon süvitettünk keresztül, kis városokon, amelyeket még nem lát­ tam sohasem, s mégis, a lágy dombok hajlatain pihenő házaikat szemlél­ ve, ugy éreztem, mintha viszontlátnám valamennyit. A gyorsvonat feltü­ nően gyakran állt meg, nagyokat pihent, s ilyenkor minidig utasok serege kapaszkodott fel a fülkébe. Férfiak, asszonyok, gyerekek, öregek, fiata­ lok, egészségesek, betegek, jókedvüek és szomoruak, jötteik, mintha csak egy mérhetetlenül nagy katakombából másztak volna elő, jöttek, szinte pánikszerüen szaladtak, mint a menekülők Goethe „Hermann und Dorotheajá"-ban, s kosaraikkal, bőröndjeikkel megteltek a fülkék. E furcsa muzeum-ország kisvárosaiból, a világtörténelemnek e különös lerakodó­ helyeiről, siettek haza a nyaralók. Svájciak, franciák, angolok, svédek és belgák, szinte e g y adott jelre indultak, mint a versenyfutók a starter pisztolyának dördülésére. És a pisztolydördülés e pillanatban már alig volt jelkép... D e a hazafelé igyekvő nyaralókkal, turistákkal együtt, szomoru ar­ cu, kétségbeesett tekintetű férfiak, asszonyok is jöttek a fülkébe. Ők, ha

ritkán megszólaltak, olaszul beszéltek. Vastag, barna, gyürött, v a g y vé­ kony, szakadozott ujságpapirossal átkötött csomagjaik nevetségesen tö­ möttek voltak, mintha csak a multat akarnák magukkal vinni e muzeumországból. Valóban a multat, a multjukat vitték. Zsidóik voltak, olasz zsi­ dók, nehány héttel az olaszországi zsidótörvények kihirdetése után... Hosszan néztem őket. Zsidók... És zsidó vagyok én is. Mi köt hoz­ zájuk? V a g y köt-é egyáltalán valami? Értelmi, lelki, vérségi kapcsolat? Ó, nem most kérdeztem ezt i g y először magamtól. Már Budapesten is, sokszor megfogalmaztam i g y ezt a kérdést, amint valamelyik kávéháziban áthallatszott hozzám a szomszédos asztalnál vacsorázó zsidók hangja, ami­ kor éppen, nyelve az izes falatokat, a gabona-export lehetőségeiről, a tőzsdeárfolyamokról, vagy e g y ujonnan alakult részvénytársaság gyors bukásáról vitatkoztak. M i köt hozzájuk? — kérdeztem magamtól gyakran. Semmi, feleltem mindig, némi indulattal. De zsidó vagyok én is... Mit jelent hát ilyen kö­ rülmények között, számomra ez a tény? Zsidó vagyok. Mióta tudom ezt ilyen pontosan? Kutatok emlékeim között. Falun születtem, s tizenegy éves koromig falun multak el nap­ jaim. Szüleim, ugynevezett asszimiláns zsidók voltak, csak magyarul be­ széltek s pontosan ugy éltek a kis, dunántuli faluban, mint a helybeli, ke­ resztény középosztály tagjai. A főszolgabiró, a patikus, a pénzügyőrség parancsnoka többször fordult meg házunkban, mint a zsidó kántor, v a g y valamelyik szatócsüzlet zsidó tulajdonosa. Tizenegy éves koromig tehát, csak nagyanyám péntek esti gyertyagyujtásaiból, s a falusi elemi iskola hittanóráiból tudtam meg, hogy zsidó vagyok. E z a felismerés azonban csak vallásos élményt jelentett számomra. Zsidó vagyok, gondoltam e g y tizenegy éves gyermek naivitásával, de csak ugy, mint ahogyan más valaki katholikus, református, evangélikus vagy unitárius. Azután jött az ellenforradalom, középiskolás lettem, a városba kerültem, s itt már lépten-nyomon tapasztalnom kellett, hogy egészen, más­ ról van szó. Persze a dolgot pontosan nem, értettem. Faluról jöttem, csak magyarul tudtam, sőt dunántuliasan, tehát izesebben beszéltem ezt a nyelvet, mint sok, városi, keresztény iskolatársam. „ A zsidóság faj és nem vallás" - hallottam naponta. De őszintén szólva A r a n y János költészete jobban érdekelt ebben az időben, mint az antiszemita tüntetések süketitő zaja, A d y verseire jobban figyeltem, mint a köröttem kavargó gyülölet­ re — s néhány tanár, v a g y iskolatára otromba megjegyzése, nem tudta elvonni figyelmemet Petőfi hangjától. Azután f e l n ő t t e m , s pontosan megértettem az antiszemitizmus igazi, tehát társadalmi és gazdasági okait. És ebben az időben merült fel ben­ nem először a kérdés: mi köt a zsidósághoz? *

Mi köt a zsidósághoz? — kérdezem ismét, noha már tudom, hogy a kérdés igy megfogalmazva felületes, tehát helytelen, mert a zsidóságról mint osztatlan egységről, csak az antiszemitizmus jóhiszemű, de félreve­ zetett ostobái, vagy a mindent pontosan tudó, de körmönfont gonoszai beszélhetnek. A tözsdekrachokról, vagy a részvénytársaságok alaptőkéiről vitatko­ zó zsidókhoz nem köt semmi, amiképpen nem köt semmi ama nemzsidó, sőt állitólag szinmagyar nagybirtokosokhoz sem, akik miután

a buza áralakulásáról való vitájukat befejezték, vadászkalandjaik elbe­ szélésével szórakoztatják egymást, v a g y amaz, állitólag szintén szinmagyar gyárosokhoz, akik szinmagyar munkásaiknak éppen olyan keveset fizetnek, mint a szincseh gyárosok szincseh munkásaiknak. Igen, a „világpiac" minden csinját-binját tökéletesen ismerő zsidók­ hoz nincs közöm. Ők holnap Londonban vagy Newyorkban éppen ugy fog­ nak vitatkozni a tőzsdekrachokról, mint ahogyan Budapesten vitatkoz­ tak, ugyanugy fognak élni valamelyik nyugateurópai v a g y egyesültállamokbeli városban, mint ahogyan Budapesten éltek, ugyanugy fognak élni, mint ahogyan 1919 tavaszán és nyarán a magyar urak éltek Bécsben, ugyanugy fognak élni, mint ahogyan amaz orosz urak élnek ma is Párizs­ ban, akiknek még tart a pénzük. A gazdasági élet emigránsai olyan hely­ zet elől menekülnek, melynek kialakulásáért maguk is felelősek. H a na­ g y o n enyhe és megértő akarok lenni velük szemben, csak ezt mondha­ tom: tragikomikus figurák. Mi lesz velük? Jó szállodák és j ó vendéglők mindenütt vannak, s e j ó szállodák és vendéglők majdnem teljesen egy­ formák mindenütt. Nincs uniformizáltabb valami a gazdagok életformá­ jánál. Ezek az urak hamarosan otthonra lelnek a világ valamely más pontján. N y e g l e kozmopolitizmusukhoz nem lehet közöm. De igenis közöm van, ama szánalmasan meglapuló kiszsidókhoz, akik faluról-falura házalnak, s azt sem tudják, hogy miért, mert azt sem tud­ ják, hogy miből fognak élni holnap. Igenis közöm van ama kis szabókhoz, cipészekhez, akik reggeltől estig görnyednek piszkos, sötét, falusi mű­ helyeikben, s pontosan ugy élnek, mint a magyar falu v a g y város többi dolgozói. Ők, ha most majd Londonba, Párizsba, Newyorkba kerülnek, éppen olyan otthontalanok lesznek életük további során, mint ama ma­ g y a r parasztok, akik e század elején, a fajvédelem nagyobb dicsőségére, Amerikába kényszerültek. Ezek az emberek Nyugateurópában, Észak­ v a g y Délamerikáiban éppen ugy nem lelnek hazára már soha, mint az ott élő olasz, német v a g y kinai dolgozók, mert nincs semmi, ami jobban köt­ ne a keservesen kialakitott életformákhoz, mint a pénztelenség. Ő, igen, a szegények nagy, mély, őszinte nacionalizmusa! E z t szivesen és büszkén vállalom. Nacionalizmus, amely nem a birtokot, nem a javakat és nem az előjogokat védi, de védi a nyelvet, a szokásokat és a közös életformát. Ezekben az emberekben elválaszthatatlanok a külső, ható világ elemei, énjük benső formáitól. Pontosan tudom, hogy ez a kiszsidó, aki máskép­ pen nem beszél soha, csak magyarul, s fél életet töltött a dunántuli, csallóközi, v a g y alföldi faluban, ha partira száll Amerikában, pontosan fezt érzi majd, mit harminc esztendővel ezelőtt e g y szinmagyar paraszt ér­ zett, amikor először meglátta a newyorki szabadságszobrot. Hazára leltem a magyar nyelvben s a magyar költészetben, és zsidó vagyok. Ellentmondás ez? De hát ellentmondás-é az a tény, hogy bics­ kei születésű, és budapesti illetőségü vagyok?... U g y tanultam meg a zsi­ dóságomat, mint ahogyan a munkásnak, szombatonként, amint felveszi egy heti keserves munkája után járó kis fizetését, m e g kell tanulnia, hogy mit jelent bérmunkásnak lenni a mai termelési rendben. S nem vol­ na-e nevetségesen szánalmas figura az a munkás, aki ugy kiván szabadul­ ni osztályhelyzete nyomasztó következményei alól, hogy kereken kijelen­ t i : noha gyáriban dolgozik reggeltől estig, nem tartja magát munkásnak? Zsidó vagyok. Faji öntudat iratja le velem e mondatot? Csak oly va-

laki hiheti ezt, aki rosszindulattal olvasta a fenti sorokat. A „nagy zsi­ dók", a bankárok és gyárosok éppen ugy nem, zsidók, mint ahogyan nem voltak magyarok sem, s mint ahogyan nem lesznek franciák Párizsban, s angolok Londonban, csak ugy, mint ahogyan nem franciák és nem ango­ lok a Párizsban vagy Londonban élő, zsidó v a g y nem zsidó bankár és gyá­ ros társaik. De fintorogva, a „faji szolidaritás" vádjától félve, e napokban meg­ tagadni ezeket a kis, nyomorult embereket, akik már nem is jelképes ba­ tyuval a hátukon, elhagyni kényszerülnek azt az országot, ahol már nagy­ szüleik is születtek, s amelynek határait ők eddig át nem lépték, éppen annyit jelentene, mint megtagadni a közösséget a nagybirtokok béresei­ vel vagy a gyárak munkásaival, csak azért, mert félünk az „osztályelfoguliság" vádjától. Sajnos, barátaim és ismerőseim közül sokan, még áprilisban, a Da­ rányi-féle zsidótörvény tárgyalása idején, részben a fenti meggondolásoktól vezéreltetve, részben azonban sértett gőgjükben, tulmentek ezen az ál­ lásfoglaláson, s valami elképesztő „zsidó öntudatról" kezdtek szónokolni, és igy, akarva-nemakarva, csak erősitették az antiszemita jelszavak­ kal harcoló reakció látszat igazát. Nem, barátaim, fajvédelemre nem felelhetünk ellenfajvédelemmel. N e m merő taktikai megfontolásból nem felelhetünk rá i g y , hanem azért, mert nincs is mit védenünk. Zsidó faj? Zsidó öntudat?... kezdjem előlről, amit e kérdéssel kap­ csolatban irtam. A z ember elszakithatatlanul ahhoz a földhöz tartozik, amelyen felnőtt, ahová emlékei kötik s elvitathatatlanul egy azzal a nép­ pel, amelynek a nyelvét beszéli. A zsidóság multja, számukra már csak absztrakció. Világunkhoz magunk adjuk az érzelmi hangsulyt, s i g y csak érzelmekben láthatjuk a közösséghez való viszonyunkat. E z t az érzelmi hangsulyt, ezt a közösséghez való szoros kapcsolatot pedig, az azonos nyelv és az azonos szokások határozzák meg. A szokások és a nyelv, pe­ dig nem egyének, még csak nem is kormányok műve. Évszázadok, évezre­ dek kollektiv alkotása mindakettő. A k i átvette ezeket, az már belé is il­ leszkedett ebbe az évezredes közösségbe. S amiként sem törvényekkel, sem kormányrendeletekkel nem lehet a nyelvet, v a g y az ősi szokásokat megváltoztatni, olyképpen nem lehet a közösségből kirekeszteni azokat, akik a közösség e kincsének részesei. Azoknak a felelős tényezőknek a kisérletei, akik erről megfeledkeznek, éppen ugy kudarcba fognak fulladni, mint a tiéitek barátaim, akik sértett önérzetetekben „zsidó közösség­ ről", „zsidó öntudatról" fecsegtek. Zsidó közösség? Zsidó öntudat? Hogyan? Miért? Miből? Hol a nyelv, a föld, az emlékanyag, amely ezt kialakithatta volna? Csak dac­ ból, csak az ellentmondás kedvéért lehetnénk ilyen zsidóvá, de nem igazi lényünkből adódóan. Lényünket, az előbb emlitett nyelvi és szokásbeli té­ nyezők, véglegessé és megmásithatatlanná formálták. A z a „zsidóság", amiről ti beszéltek, már régen nem élő valóság bennünk. A zsidó nép sza­ badságáért harcoltok?... N o s jól van. De éppen az utóbbi idők eseményei­ nek kellett benneteket megtanitania arra, hogy e g y „nép" szabadsága nem képzelhető el az osztályok szabadsága nélkül. Mert a szabadság e g y és oszthatatlan! A többi pedig az idő kérdése, az időé, amely hordoz ben­ nünket, de amelyet mégis csak mi formálunk.

KULTURKRÓNIKA H A B E M U S

PAPAM!

Három pápa halálát éltem meg eddig: X I I I . L e ó , X . Pius, X V . Bene­ dek. Izgalom, részvét, élmény nélkül. Idegenek voltak, ujsághir csupán és én lutheránus, gyerek, ifju, majd férfi, aki harcok csömörültjeként imád­ kozni is elfelejtett. Mi közöm hozzájuk? M é g X V . Benedek halála sem ál­ litott meg, pedig akkor már a hadakat járt férfi undora és a fegyvernek feszülő megismerés láza hajtott, de a béke-pápa — a világháborúnak e nagy vétója, kit a másik póluson csak e g y Liebnecht közelii meg — pá­ pává szürkült, fogalommá, melynek nincs visszhangja. Most a negyedikpápát temetik: X I . Piust és én izgalommal, részvéttel, élményteljesen ál­ lok a ravatal mellett. Mi történt? Világtörténetem. Több és nagyobb, mint München: a vox humana pápai alakot öltött. A z embertelenül tapodott emberség szószólót kapott a legmagasabb trónuson. Hivőhöz és hitetle­ nekhez istenrendelte emberi hang beszélt vigaszt és igazolást. K i az, aki ma erre nem reagál ? A k i mondja és hiszi, h o g y az ember, aki hirdeti, h o g y ez a fogalom a morállal egyjelentésű, aki tehát tudja, hogy mit jelent a prédák prédájává nyomoritott humanizmus, annak halottja van. N a g y halottja: pápája. X I . Pius nagy pápa volt, mert nagy ember volt. Virginio Gayda is ezt irja. De ez ne zavarjon bennünket, ahogy az olasz publicistát sem za­ varják német tengelykollégáinak elirásai, akik a Vatikánt következetesen csak mint „die juda-römische G. m. b. H."-t jegyzik és a pápát ennek megfelelően „minden keresztények főrabbijává" avatják. A mi tisztünk nagyobb. Itéletet kell mondani az itéletről, itéletet tudatositani az itélővel, aki nagy volt a végszóban: csalhatatlan, pápa. De amig idáig elju­ tott ember volt tévedéseiben, ember hiszékenységében, illuzióiban, nagy ember, aki tanult belőlük és aki a világ szeme előtt tanulságot mert von­ ni. Gyengülő, reszketeg hangon öreg ember beszélt, pedig több volt: biró és próféta. Kérlelhetetlen és megvesztegethetetlen, jövőt féltő és j ö v ő t szuggeráló. Törpe korban élünk és a törpe kor: dervisek zsákmánya, sámánok: vetésének virulása. V é r a zenéje, vitustánc a vitézsége, pogányság a mér­ téke. Törpe korban élünk, amikor „völgyben ül a gyáva kor". Bájolók és bűvészek, vaditók és parancsőrmesterek, világhóditók és álpróféták va­ dászterülete ez. Csak a gyáva kor duzzaszthatja Istenné a vért és a fegy­ vert, csak szolgák emelhetnek maguk felé uj bálványokat: igazolást. A törpe valóság egyre jobban démonivá duzzad, a hipnózis vallássá és a tévhit törvénnyé. Törvénnyé, mely fej helyett fajt mond, humanizmus he­ l y e t t rasszizmust. A rasszizmus a humánum tudatos irtószere. A regreszszió, mely a mindenütt és mindenkire érvényes általáno emberinek a ta­ gadása, nem ismerheti el a keresztény humanizmus legfőbb valóságát: az ecce homot. És Krisztus földi helytartójának itt ne volna szava? Volt, de nem elhatározó, nem bélyegző és elmarasztaló. A „non possumus"-ig hoszszú volt az ut, de a végkicsengés nem hagyott kétséget: itt Krisztus föl­ di helytartója beszélt, a megkinzott, meggyalázott emberi méltóság nevé­ ben és védelmében. Ember az emberért. Kereszténység, megszentelt ha­ gyomány, isteni humanizmus, a földi kreatura jogáért, az elhazudott em-

berlényegért. A diktátorok korában a humánum vétója szólt és itélt a pá­ pai trónról: „Az ember lényegileg morális lény". A rasszizmus a morállal egyjelentésű ember-fogalmat nem ismeri el, erkölcse az állatvilág morál­ ja: aki birja, marja! A pápa isteni és emberi joga itt kétségtelen: itélnie kell az emberiséget gátló zoológai tévtanok fölött. A syllabus kötelesség volt, de bátorság kellett hozzá, mert a törpe kor démonijai csak a bosszuállásban nagyok. A z egyház látható feje célpont lett és a hitvalló tagok ál­ dozatok és mártírok. A katholicizimus és a német ujpogányság: a morális elkötelezettség és a hatalmi tultengés totalitása a tűz és viz összeegyezhetetlenségét vetiti. I t t nem lehet alkudni, itt harcot kell állni, vétót kiál­ tani, félteni és bátoritani egyben. Ezen a ponton a pápa biró és próféta, látnok és kőszikla, tűz és fájdalom. Igy születik meg az utolsó enciklika, az ujpogányság elleni v é t ó : „ É g ő aggodalommal..." A katholikus aggoda­ lom általános emberi paranccsá szélesül: non possumus! De törpe kor­ ban élünk. A z enciklika hadüzenet, de hol vannak a katonák? A pápa szava kérlelhetetlenség, állhatatosság, nyilt állásfoglalás, de hol a non possu­ mus katholikus visszhangja? Figyelem a rádiót, sorra veszem a középeurópai állomásokat, olva­ som a nekrológokat, de mindennek semmi nyoma. Beszélnek a Quadragesimo anno-ról, a Lateráni szerződésről, a Divini redemptorisról, de a syl­ labus, de a német enciklika sehol sem fordul elő. Mintha a pápa utolsó két éve: az aggastyánnak ez a csodálatos férfiuvá teljesedése nem is lett volna. A rasszizmus pogányságával szembeni kérlelhetetlen­ ség, a regressziót elitélő nyiltság egyszerűen ki van radirozva. A pápa — az antihumánumnak, a fegyveres barbárságnak, a faji tébolynak ez a nagytekintélyű ellenfele, a békeparancsnak ez a mániákus megkiáltója — alig hunyta le szemét és ime máris a „ K i látott engem" tragikus p ó ­ zára döbbenünk! De ez a tragikus póz, ha megmerevedik, nemcsak a ke­ reszténység tragédiáját fogja jelenteni, de vele és általa a humánum eu­ rópai bukását. K a az ember lényegéből fakadó morális non possumus-nak egy olyan nagy szektoron, mint amilyen a katholicizmus, nincs elkötelező egyetemes viszhangja, akkor a törpe kor gyávaságából kórosra duzzadt démoni erők fenntartás nélkül győzhetnek. X I . Pius non possumus-a általános ér­ vényű korparancs. Senki, aki igazán keresztény, senki, aki tudatosan hu­ manista, nem szabotálhatja. A pápa: példa. Sokáig ő is hitte, hogy a non possumus kérlelhetetlensége: tulzás, hogy a regresszió kompromisszumot engedélyez. De a végső tanulság és az örökség: a tűz és viz összeegyezhetetlensége. Itt humánum, ott antihumánum. Középut nincs. A demokrá­ ciák kártyáikat a középutra tették fel. A z első játszmát elvesztették é s ha a jelek nem csalnak: a nagy tétet is ki fogják engedni a kezükből. Ami­ re a demokrácia sáfárai még nem jöttek rá, azt a pápa, mint erkölcsi dogmát nyiltan kihirdette. Ezen a sikon nincs kompromisszum. Mindenki, aki alkuba bocsátkozik a regresszióval a rövidebbet huzza. A sultsága. Ebben a kizárólagosságban név és lényeg szerint a keresztény­ ségé az elsőség. Övé a történelmi j o g és az erkölcsi kötelesség. Gyakorolta-e teljességben? A fő, a pápa, az aggastyán, e g y férfi bátorságával, egy nagy kiállással utat nyitott a katholikus antiregressziónak. Későn, d e még mindig öt perccel tizenkettő előtt. Későn, de a zsufolt pillanat tör-

rasszizmus

totalitás

ténelmi feszerejével: Égő aggodalommal... A regressziónak sokáig szabad menlevele volt a katholicizmus sik­ ján. Sőt: megtévesztőn e g y lett vele. Emlékezzünk: a Korunk Szava dezertőrje, az Uj Kor, e rokonság kimutatásának szentelte rövid, de annál károsabb életét. Alaptétele: „ a fasizmus keresztény demokrácia", még ma is a fülünkben cseng. E g y angol iró, F . A . Ridley The Papacy and Fascism c. könyvében a pápaság és a fasizmus természetes érdekszövet­ eégéről i r : „ A fasizmus lényegében politikai katholicizmus, ahogy a. katholicizmusnak a modern kulturával szemben elfoglalt álláspontja: egy­ házi fasizmus. Megegyező világnézet mindkettő és ezért ellenségeik is egyek." Amikor X I . Pius megkötötte a lateráni egyezményt — melyet a m a i nekrológok egyöntetűen, mint fő-fő eredményt magasztalnak — ma­ g a a volt olasz külügyminiszter, Sforza gróf volt az, aki a pápát elma­ rasztalta: „ A z a hatalmas jóvátételi összeg, melyet az olasz állam a Vati­ kánnak kifizetett, nem utolsósorban játszott ennél a szerződésnél szerepet. E z t persze nem vulgáris értelemben mondjuk. E z az összeg lehetővé tet­ te, hogy a Vatikán bizonyos tekintetben függetlenithesse magát az angol­ szász befolyástól. Mint a Szentszék pénzügyi támogatói, a háború után Franciaország, Németország és Ausztria alig jöttek tekintetbe, Olaszor­ szág pedig sohasem fizetett, minden Angliából és Amerikából jött és a pénzzel természetesen e g y bizonyos nyomás... De a psychológiai indokok, melyek X I . Piust a Lateráni szerződés megkötésére késztették: mélyeb­ bek, mert személyes természetűek. A közös gyűlölet sokszor erősebb ka­ pocs, mint a közös szeretet. X I . Pius a politikai szabadság elleni gyű­ löletben találkozott a fasizmussal." A veszély nyilvánvaló: a Vatikán, mely az 1750 millió lirás jóvátételből 4/7-et olasz állami kölcsönkötvényekben kapott, mindenképpen érdekelve van az olasz imperializmus jövő­ jét illetően. E z a szoros kapcsolat kell, hogy károsan hasson vissza. Mus­ solini a függést szép szavakkal kezdőzi: „ A fasiszta államtotalitás nem zárja ki az Egyház szuverénitását, mert a biboros-kollégium éppen ugy nem f o g a páncéloscirkálók kérdésével foglalkozni, mint ahogy a minisz­ tertanács sem fog a dogmatikáiba beleavatkozni". Nemsokára kitűnt azon­ ban, hogy a páncéloscirkálók és a dogmakollégiumok között is lehetnek kapcsolatok és hogy a minisztertanács nem bánná, ha a biborosok kollé­ giuma is igent bólintana az uj és szent nemzeti imperializmusra. A próba­ tét neve Abesszinia volt és az eredmény, a közösségi kapcsolatoknak meg­ felelően: felemásság. A pápa 1935-ös békeszózata — háborús átok: „De ha véletlenül lenne valaki, aki nem a békét akarná, hanem a háborút, ak­ kor van e g y másik imánk is, amely sajnos kötelesség lesz és akkor azt kell mondanunk az áldott Istennek: Dissipa gentes, quae bella volunt. Semmisitsd meg a nemzeteket, melyek háborút akarnak." Amikor ez a szózat megjelent, véletlenül már volt valaki, aki nemcsak, hogy nem akart békét, de csinálta is a háborút és aki minden eszközzel rá akarta birni a pápát, hogy az egész világ előtt álljon ki Olaszország háborús igazsága mellé. A pápa erre nem volt hajlandó, de ugyanakkor tűrte, hogy az olasz püspökök a fasizmus szószékein igeneljék az abessziniai kalandot. Abeszszinia volt a lecke: a felemásság csődöt mondott, a szövetségesek, mint ellenfelek ismertek egymásra. A konzekvenciát le kellett vonni. És X I . Pius a konzekvenciát a regresszióval kapcsolatban olyan mértékben von­ ta le, hogy Sforza érvei, melyek annak idején megállták a helyüket, má-

ra semmivé foszlottak. X I . Pius törpe korunkban i g y lett a konzekven­ cia levonás erkölcsi teljességének iskolapéldája. E z a példa ma szinte emberfeletti és ezért igazán pápai. X I . Pius világtörténelmet csinált: té­ vedést korrigált és enpéldájával hasitott utat az ember morális elkötele­ zettségének. A k i valamikor a politikai szabadság ellenlábasa volt, ma az emberjogok totális igenlője: „ A katholikus ember kell, hogy az igazi emberjogok előharcosa és az emberi szabadság védője legyen." N e m vé­ letlen, hogy ezt az üzenetet Amerika püspökeihez intézte. A k i valamikor a Nyugattól akart szabadulni, ma Franciaországban, Angliában, Ameriká­ ban, tehát a nyugati demokráciákban látja a katholicizmus természetes szövetségesét a középeurópai barbarizmussal szemben. Hosszú volt az ut, a türelmetleneknek úgy látszott, hogy lehetetlen. A m i k o r megjelent a Moszkva ellen irt „Divini redemptoris" enciklika, fogadást ajánlottam magam is, hogy a nemzetiszocializmus elleni enciklikát nem fogjuk megélni. A fogadást elvesztettem. E l kellett veszte­ nem, mert ki mert gondolni a katholicizmus lényegére: a keresztre?! A lázadó keresztre. A hamisitások tükrében végre önmagára döbbent ke­ resztre. A sokkra, mely világrengetően rázta meg a pápát. A hályogmu­ lasztó sokkra, mely látóvá tette. A kereszt sokkjára, amikor azon az em­ lékezetes Cézártalálkozáson az Örök Várost, mint valami ragály lepte el a görbült keresztek zászlóerdeje. Jött a Castel Gondolfo-i kivonulás, az elkülönülésnek, a non possumusnak ez a legelhatározottabb gesztusa. A z ­ óta nincs visszaut és nincs középut, csak a kereszt utja, az ecce homo muszája. Azóta ez és ennyi a katholicizmus utja. És ez a katholicizmus e g y a minden jóakaratú ember utjával. A katholicizmus látható fejében kinyilatkoztatta a regresszióval szembeni non possumusát. És ez a non possumus — mert az emberjogok védelme — öszecsendült a humanizmus általános korparancsával. X I . Pius a katholicizmus nagy hiteljavitója. Szociális téren a Quadragesimo annóval egy negyven éves nemtörődömséget és mulasztást pró­ bált jóvátenni, az ujpogányság elleni küzdelmével azonban önönmagában és önönmagától korrigált kinyilatkoztatássá egy tévedést. És itt rej­ lik emberi nagysága, itt teljesedik ki férfiui bátorsága. A regresszió­ nak nincs többé katholikus menlevele, csak vádirata! De az itélet végre­ hajtása késik. Ma ép' a kimondottan „keresztény-nemzeti" államok a nyay Jusztin fellélegzőn irta az U j Nemzedékben: „Elhangzott a nálunk is kimondhatatlanul szűkség volt. Mert az ifjabb generáció — beleértve a katholikus klérust is — jórészéten megbüvölten, megbabo­ názottan nézett a németek totális államára. Róma szólott: legyen vége azonnal és mindenütt a föld kerekségén, tehát a kis maradék magyar föl­ dön is, ennek az érthetetlen és értelmetlen igézetnek, mely annyi nem­ német lelket is szellemi jobbágyságba süllyeszt". És az eredmény? L e g y e n vége? A z azóta lezajlott magyar történelem — a Szt. István év ellenére — ennek a szellemi jobbágyságnak a betetőzése. Középeurópáiban ma a rasszizmus türelmetlensége arat, a humánum keresztény antitoxinja hatástalannak bizonyult. Hiába a pápa óvása: „Őrizkedjetek a tulhajtott nacionalizmustól, mint az átoktól", ma katholikus és keresztény orszá­ gokban az autarkia-nacionalizmus felemészt minden embertestvériséget.

regresszió felszabaditó,

me

Hiába a szent kongregáció dekrétuma: „ A h o g y az Apostoli Szentszék mindenkor szeretettel vette védelmébe a szerencsétlen zsidó népét minden jogtalansággal és üldöztetéssel szemben, éppenugy a leghatározottabban elátkozza azt, az Isten által valamikor kiválasztott nép elleni, gyűlöletet, melyet közönségesen antiszemitizmusnak nevezünk". Hiába: a mai „ke­ resztény-nemzeti" zsidó-törvényekből nem Róma szelleme beszél, de Nürnberg rontása. Elvégeztetett volna? A Völkischer Beobachter nyiltan ir: „Olyan pápát válasszanak a biborosok, aki több megértést tanusit a nemzeti szocializmus iránt, mint X I . Pius, aki képtelen volt megérteni a nemzeti szocializmus történelmi nagyságát és azt, hogy ez a mozgalom mennyire életszükséglete Európának". Ha a jelek nem csalnak, a katholicizmus sorsforduló előtt áll. H a a Vatikán meradéktalanul veszi át X I . Pius antiregressziós örökségét, akkor a katholicizmus ebből a törpe kor­ ból, mint erkölcsi nagyhatalom kerül ki. H a azonban „megérti a nemzeti szocializmus történelmi nagyságát", akkor Ferrero jóslata f o g beteljesül­ ni: „ A pápa: a fasizmus minisztránsa." K i látott engem? X I . Pius személyében és sorsában már a halál pil­ lanatában is az örökhagyó történelmi tragédiája, sikolt: a felelősség-ha­ gyaték elherdálásának félelme és lehetősége. A törpe kor gangszter módján, hamar áll bosszut és radikálisan hamisit történelmet. I t t min­ den emberi emberre, tehát jóakaratu emberre e g y feladat hárul: a halot­ tat el nem földelni, de éltetni, megtartani. Mint Várdai Béla a Szent Ist­ ván Akadémia ülésén: „ X I . Pius a legmagasabb helyen nemcsak a hitvalló bátorságával, hanem a mártir önfeláldozásával is teljesitette utolsó lehelletéig szent kötelességét és mint holtában is élő tiltakozás szállt el közülünk sok minden ellen, ami most a világon történik." „Holtában is élő tiltakozás": ime az ember és ime a kor! A nagyság és a törpeség! A humanizmusban halálra és gyalázatra itéltek, a szám­ üzöttek és hazátlanok, az üldözöttek és megalázottak, a hallgatásra kény­ szerültek és az élő tiltakozók nem látnák ezt? Van még szolidaritás, van még emberség: Habemus papam! És ez nem tolakodás, nem blaszfémia, ez a fájdalom keserűsége, az egyre gyérülő tábor nosztalgiás egymáshozvertsége, minden jóakaratú ember korszerű humanizmusa: a vállalás nyugtája. E g y a m i szavunk, fé­ lelmünk és hitünk: É g ő aggodalommal... (Fábry Zoltán) GYERMEKKÖNYVTÁRAK, A „Mercure de France" decemberi szá­ mában Henri Lemaitre a gyermekkönyvtáruk szerepéről értekezik. A gyermekkönyvtárak nevelésügyi jelentősége szerinte abban áll, hogy ezek­ ben a könyvtárakban a gyermekek képztt könyvtárosok irányitása mel­ lett válogatott szép könyveket olvashatnak s társadalmi énjük is előnyö­ sen fejlődhetik a könyvek önálló kezelésén, kikeresésén és tisztántartásán keresztül. Az első gyermekkönyvtárat egy kis angol városkában, Birkenheadban állitották fel 1880-ban. Nem sokkal később Newyork városa ala­ pitott hasonló intézményt, majd 1924-ben Páris, Boldog órák elnevezés alatt. A franciák válóban mindent elkövetnek, hogy az itt töltött idő a boldog órák percei legyeek. A francia gyermekkönyvtárak vezetősége nagy sulyt fektet a megfelelő helység s a könyvek kiválasztása mellett szak­ képzett könyvtárosok kiképzésére

M O N T E S Q U I E U 1689 elején, született Gironde megye La Brede nevű kastélyában. A 18. század első filozófusai közül is kiválóan nagy tatást gyakorolt korára, kü­ lönösen az alkotmányozó nemzet­ gyűlés férfiaira. Sokat utazott, igen sok európai országot ismert meg, minden érdekelte és mindenit megta­ nult. Szeméiben semmi sem volt kö­ zömbös. (Három egymástól erősen elütő műve jelent meg. Az első, 1721-ben, a Perzsa levelek.

Azidőtájt, amikor kissé veszélyes volt a gondolatok tulságosan nyilt kifejezése, szokásos volt a Perzsa levelekéhez hasonló könyvforma. Montesquieu könyve ugyanis két Franciaországban utazó perzsa odahaza maradt földieivel folytatott ki­ talált levelezését tartalmazza. Ez a módszer igen szellemes s azonki­ vül lehetővé tette Montesquieu szá­ mára véleménye kimondását az ak­ kori viszonyokról. 1734-ben Elmélkedés a rómaiak nagyságáról és hanyatlásáról cimen

ad ki nagyobb értekezést, amely előttünk tulhaladottnak tünhet, ide­ jében azonban, amikor a történettu­ domány még gyermekcipőben járt, nagy szolgálatot tett. Főművét 1748-ban tette közzé A törvények szelleme cimen. Véle­ ményét idevonatkozólag őmaga a következőképpen foglalta össze: „A törvények... összefüggésben keli, hogy álljanak az ország fizikai ter­ mészetével; a jeges, a tüzes vagy mérsékelt éghajlattal; a talaj minő­ ségével, fekvésével, nagyságával; a népek, szántóvetők, vadászok vagy pásztorok életmódjával. Viszony áll fenn ezek és az alkotmány biztosí­ totta szabadiság foka között; a bennlakók vallása, hajlamai, gazda­ sága, száma, kereskedelme és szo­ kása között. Végül vonatkozások vannak a törvények között is, meg van az eredetük, ismerjük a törvényhozók célját s a dolgok rend­ jéből következik, amire támaszkod­ nak. A törvényeket mindezekből a vonatkozásokból kell szemlélni. Ez

az, amire ebben a munkámban vál­ lalkozom. Vizsgálat alá veszem mindazokat a vonatkozásokat; ezek együttvéve teszik ugyanis azt, amit én a törvények szellemének neve­ zek." Ez a mű igen jelentős és gyors si­ kert aratott. 18 hónap alatt 22 ki­ adása jelent meg és minden nyelvre leforditották. Montesquieu nemessége vásárolt. Ahhoz a francia nemességhez tar­ tozott, amelyik a törvénykezés vagy pénzügy fontos állásainak a megvá­ sárlása révén nyert nemességet. Charles de Secondat de la Brede és de Montesquieu bárója atyjától a guyennei parlament egyik tanácso­ sának méltóságát örökölte. Termé­ szetes tehát, ha Montesquieu müvei­ ben rábukkanunk a parlamenter gondjaira. A Perzsa Levelekben pél­ dául a parlament következő disz­ krét dicsérete olvasható: „Azt irja a sajtó, hogy ezeket a társaságokat állandóan gyűlölik, holott ezek a ki­ rályok elé a csupasz igazságok köz­ lése céljából lépnek s miközben a királyoknak az udvaroncok tömege szakadatlanul a királyok uralkodása révén boldog népről beszélnek, ezek szembeszállnak a hizelgéssel s a nép által rájuk bizott sóhajokat és könynyeket a trón lépcsői elé viszik." A Törvények szellemében a „köz­ vetitő testületek" elméletét épiti ki. Véleménye szerint, ha valamely ál­ lam ki akarja kerülni a zsarnoksá­ got, ugy az egyeduralkodó és a nép között közvetitő testületet kényte­ len épiteni, amelynek tanácsait meg kell hallgatni. Ezek a közvetitő tes­ tületek a nemesség, az egyház, a városok s főleg a törvényeket meg­ állapitó birói kar. Bizonyos történetirók elkövették azt az igazságtalanságot, hogy Montesquieuben csupán a parlamentarizmus védelmezőjét látják. Montesquieuben azonban van valami ami valóban a 18. századbeli nagy francia gondolkodók előfutárává te­ szi. Montesquieu a zsarnokság ellen­ sége s százada minden visszaélése ellen harcolt.

A „ T ö r v é n y e k s z e l l e m e " h á r o m f é l e

zas z e l l e m e ez, a m i c s a k a z e m ­ s z e r z ő j e a beri é s zt ö k é l e t e se l t ű n é s é n e k te­

k o r m á n y f o r m á t k ü l ö n ­

b ö z t e tm e g : ad e s p o t i k u s , a m o n a r ­kinthető". c h i k u s és a n é p k é p v i s e l e t i f o r m á t .

M o n t e s q u i e u

i g e nn a g y m é r s é k ­

J ó l l e h e t ő m a g a is t u d j a , h o g y

lettel

F r a n c i a o r s z á g b a n

s z e r elleni h a r c á n a k egyik pillana­

a n é p k é p v i s e l e t i

a n a g y p o l g á r s á g régi r e n d ­

k o r m á n y z a tk e r e s z t ü l v i h e t e t l e n , m é ­ tát testesiti m e g . H a m ü v e i h a t á s á ­ gis erről i g e nr o k o n s z e n v e s n y e l v e n n a k s z é l e s s é g é t ki a k a r j u k fejezni beszél. A n é p k é p v i s e l e t szerinte a k ­

u g y egyáltalán n e m h a s o n l i t h a t ó

k o rk ö v e t k e z i kbe,„ a m i k o ra n é p , ö s s z ea z o k k a l , m i n t testület

a h a t a l o m s z u v e r é n k e z t e k—

b i r t o k o s a " . A n é p k é p v i s e l e t i

a k i k u t á n a követ­

D i d e r o té sR o u s s e a u , —

á l l a m h a n e m c s a k a z o k k a l ,a k i k m e g e l ő z ­

h a j t ó e r e j e a ze r é n y , vagyis a „ h a ­

ték.

zaszeretet, a ze g y e n l ő s é g szeretete, a z a szeretet, a m e l ya k ö z é r d e k e t

M o n t e s q u i e u t a m á n y n a k is

á l l a n d ó a n a m a g á n é r d e k elé k ö v e ­ A

m e g e l ő z őé v s z á z a d o k k a l s z e m b e n

teli helyezni". A z ilyen k o r m á n y z a t

u g y a n i s

e s e t é na zá l l a mk é n y t e l e n b e a v a t ­

e z e n a téren.

k o z n isa k a d á l y o k a t

szerint,

t e r e m t e n i a

v a g y o nh a l m o z á s ae l l e n é b e . A tör­

t ö r t é n e l e m t u d o ­

n y i l v á n kell tartania.

i g e nn a g yh a l a d á s t jelent a k ia

B o s s u e t v é l e m é n y e m e g e l ő z ő é v s z á z a d

„nagy" történetirója, a ze m b e r i fej­

v é n y e k h a t á r o z m á n y a i kr é v é n tar­

l ő d é sa k e r e s z t é n y s é g világot átfo­ t o z n a k „a v a g y o n t a b b a n a m é r t é k ­g óé s tökéletes g y ő z e l m é h e z vezet s b e nm e g o s z t a n i , a h o g ya k e r e s k e - at ö r t é n e l m if o l y a m a t o k m é l yo k á t a d e l e m azt f e l d u z z a s z t j a , m i n d e n sze­ kinyilatkoztatás g é n yá l l a m p o l g á r tm e g f e l e l ő jólétbe

s z á n d é k á b a n kell

k e r e s n i . E z a z a tétel, a m i t B o s s u e t

h e l y e z n i , l e h e t ő v é t e n n i m i n d e n k i 1 6 8 1 b e n az „univerzális" t ö r t é n e ­ s z á m á r aa m u n k á t ,m i n d e n g a z d a g l e m r ő l s z ó l ó b e s z é d é b e nk i f e j e z é s r e á l l a m p o l g á r t o l y a nk ö z é p s z e r ű s é g r e juttatott. M o n t e s q u i e u n e k teljesen u t a l n i ,

h o g yk é n y t e l e nl e g y e n dol­

g o z n i ö n m a g af e n n t a r t á s a é r d e k é ­

m á s és s o k k a lt u d o m á n y o s a b b a vé­ l e m é n y e . M i n d e n e k e l ő t t

„alapelvei­ An é p k é p v i s e l e t n e k M o n t e s ­ m e tn e m előitéleteimből, h a n e m a q u i e u szerint v a ne g y elvitathatat­ d o l g o kt e r m é s z e t é b ő l v e s z e m . . . Azu­ b e n " .

l a n előnye:

„A b e c s ü l e t ,a h i v a t á s t á na z e m b e r e k e t v i z s g á l t a m é s u g y é s e r é n ys z e n t s é g ec s a k a z o k b a n a zv é l e m ,h o g ya ze m b e r e k e t a törvé­ o r s z á g o k b a n áll m a g a s a n , a h o l a n y e késs z o k á s o k végtelen k ü l ö n b ö ­ h a z as z a v a kiejthető". M o n t e s q u i e ue l l e n s é g e t ü r e l m e t l e n s é g n e k .

z ő s é g é b e n n e m k i z á r ó l a ga k é p z e l e ­ a vallási

Nyilvánvaló,

h o g ya 1 8 .s z á z a dF r a n c i a o r s z á g á ­ b a n ,

a h o lak a t h o l i c i z m u sm é g ál­

l a m v a l l á s , lekells z ö g e z n i e (óvatos­ ságból), h o g y „a k e r e s z t é n y vallás a ze m b e r i s é g

e l s ő java". V i s z o n t

egyik p e r z s á j á n a k , U s b e k n e k s z á ­ j á b aa d j a

a z o k a t ,

a m i k e tőn e m

m o n d h a tki.U s b e k ak ö v e t k e z ő k e t irja b a r á t j á n a k . H i r z a n a k :

„Beval­

l o m n e k e d , h o g yat ö r t é n e l e m teli v a l l á s h á b o r ú k k a l . óvatos:

L é g y a z o n b a n

e g y á l t a l á nn e m a v a l l á s o k

s o k f é l e s é g e hivta ki e z e k e ta h á b o ­

t ü k

vezéreli...

V a n n a k á l t a l á n o s

o k o k , l e g y e n e k a z o ke r k ö l c s i

v a g y

fizikai t e r m é s z e t ű e k ,a m e l y e k

m i n ­

d e no r s z á g b a n é r v é n y e s e k , a m e l y e k n e v e l n e k ,

f e n n t a r t a n a k v a g y r o m ­

b o l n a k . . . M i n d e ne s e m é n y te z e k az o k o kh a t á r o z n a k meg... S h a vala­ m e l yü t k ö z e t véletlene, vagyis k ü l ö n l e g e s

o k

r o m b a d ö n t , u g y m e g v a n a z a z ál­ t a l á n o so k ,

a m e l y n e ka h a t á s a

ö n m a g u k a t

a

s z ó b a n f o r g ó á l l a m egyetlen ü t k ö z e t m i a t t i

r o m b a d ö l é s e ;

e g y s z ó v a l a

d o l g o k á l t a l á n o s m e n e t e m i n d e n k ü ­ l ö n l e g e s e s e m é n y t m a g á v a l ragad..."

r ú k a t , h a n e m at ü r e l m e t l e n s é g szel­ M o n t e s q u i e uk o r á n t s e m m e n t leme, m e l ya z o k a t eltöltötte, a k i k

e g y

v a l a m e l y á l l a m o t

z o n y o s f o k u m e c h a n i s z t i k u s

bi­

d e t e r ­

tartották a z u r a l o m r a m i n i z m u s t ó l , s ő t e zn a g y o n i s nyil­ A m e g t é v e d é s n e k v á n v a l ó n á l a , d e n e f e l e d j ü k el: a

j o g o s u l t a k n a k . . .

1 8 . s z á z a delsőf e l é b e n élt! M i n d e n ­s e na

h á b o r ú

e s e t r ea t ö r t é n e l e m t u d o m á n y t m e g - h o g ya z s z a b a d i t o t t aat u d o m á n y e l l e n e s m a ­ m á s h o l

ó t a t a p a s z t a l h a t ó ,

e m b e r e k

gatartástól é s kizárta b e l ő l e a vé­ h e t n e k szert... letlent, v a g ya z isteni g o n d o l a t á t .

é r z é s e szerint

k i a d ó s a b bj ö v e d e l e m r e te­ S z i v e s e nm a r a d n á -

b e a v a t k o z á s n a k f a l v a i k b a n ,

h a biztositva len­

K ü l ö n b e np e d i g erőtel­ n é n e k afelől, h o g y ott o t t h o n t épit­

j e s e n vallotta, h o g yat ö r v é n y e k ,,a

h e t n e k ki m a g u k n a k ;

t e r m é s z e t b ő l

h o g ym e g k e r e s h e t i k m i n d a z t ,

a d ó d ó s z ü k s é g s z e r ű

v o n a t k o z á s o k "s h o g ye b b e na z ér­ t e l e i m b e n

„ m e gv a n

h a t u d n á k , a m i ­

vel e l l á t h a t j á k m a g u k a t . E z e s e t b e n

m i n d e n n e k a s z i v e s e nm a r a d n á n a k sn e m költöz­

m a g a törvénye".

n é n e k a z i d e g e nv á r o s b a , h i s z a fa­

s m e r i k , szeretik, i s m e r i ka z ott M o n t e s q u i e u előfutár. M ü v e teljes lut i z o k á s o sm u n k á t és r a g a s z k o d n a k e g é s z é b e n ah a l a d á s m ü v e . ( J e a n s is a h h o z . . . A fiatal p a r a s z t f i u ,m i n t

B r u h a t )

m i n d e ne m b e r , o t t h o n t a k a r A

P A R A S Z T S Á G A N G L I Á B A N . M é gj a n u á rf o l y a m á n

g r ó f s á g

S u f f o l k

egyik h e l y s é g é b e nt ö m e g ­

g y ü l é s t tartottak a p a r a s z t o k , a m e ­ l y e n ak ö r n y é k ö tk é p v i s e l ő j e b e ­ szélt,

m e g l e h e t ő ss u l y o ss z a v a k k a l

a z a n g o l k o r m á n y agrárpolitikájá­ ról, S u f f o l k , N o r f o l k és E s s e x g r ó f ­ s á g o k

m e z ő g a z d a s á g i h e l y z e t é n e k

sivárságáról. m i n d e n e k e l ő t t

An y i l a t k o z a t o k , b á r a helyi

k é r d é s e k e t

t a n i

alapi­

sv a l a m i s z a b a d i d ő v e l a k a r

r e n d e l k e z n i ,

a m i b e n

ö r ü l h e t n e a

s z a b a d s á g á n a k ; s z e r e t n e v a l a m i t a z élettől,

a m i ta t e r m é s z e t

m e g is

igér.Den i n c s s z e r e n c s é j e . Az alac s o n y b é r e k és a f a l us i v á r s á g a le­ h e t e t l e n n é teszik életét. E g y rövid­ látó és

r o m l o t t

r e n d s z e r leköti,

g u z s b a n tartja, elszigeteli". H o g yé p p fiatal e m b e r e k a z o k , a k i ka f a l v a k a t e l h a g y j á k— m i n e k

tartották s z e m előtt, á l t a l á n o s s á g ­

k ö v e t k e z t é b e n

b a n is i g e nk e d v e z ő t l e n h a n g o k a t

ü g y e s m u n k a e r ő h i á n y aé r e z h e t ő —

a

gyakorlott é s

ü t ö t t e k m e g .Igypl. A. G. M o b b s , azt a statisztika igazolja. O t t pél­ a F a r m e r S z ö v e t s é gs u f f o l k is z a k ­ d á u l ,a h o l1 9 2 1 b e ns z á z h u s z o n e g y o s z t á l y á n a k titkára k i j e l e n t é s e sze­ é v e n aluli m e z ő g a z d a s á g i m u n k á s rint — a z a n g o l m e z ő g a z d a s á g s z á ­volt, 1 9 3 1 b e nm á r c s a k h e t v e n h á ­ m á r a 1 9 3 1 ó t ah é t s z á z e z e r a c r em ű ­ r o m a k a d t , se zas z á m m a m é g v e l h e t ő föld (1 a c r e4 0 5 0 n é g y z e t ­ a l a c s o n y a b b . A m a g a s a b b é v j á r a t ú méter) és 1 2 7e z e r

m e z ő g a z d a s á g i m u n k a e r ő km e g f e l e l ő é r t e l m ű visz-

m u n k á s veszett el. K o r á n t s e m titok,

s z a a s é s e 1 0 0 r ó l 9 3 . 1 9 3 5 előtt é v e n ­ h o g y

E g y i k k o n z e r v a t i v párti

h o g y a n

k é p v i s e l ő

( E d g a r Granville) szerint:

„ H a a

m a g a s a b bt e r m é s e r e d m é n y c s ö k k e n t j ö v e d e l e m m e l n e m z e t i

jár,

u g y a k k o r a

g a z d á l k o d á s b a n

v a l a m i

te átlag 1 5 . 0 0 0 m e z ő g a z d a s á g i m u n ­ k á sh a g y t a el a falut. 1 9 3 6 b a n a m a g a s a b b b é r e k3 5 . 0 0 0 e m b e r t sziv­ t a k el a z i p a r b a . 1 S 3 7 j u l i u s á b a n S t o c k b r e e d e r

aF a r m e r a n d

( M e z ő g a z d a és állat­

m e g r o m l o t t " . SM o r r i s o n m e z ő g a z ­ tenyésztő) c i m űl a pe g é s zs o r leve­ d a s á g im i n i s z t e r n e m r é g i b e n jelen­ let tett k ö z z é am e z ő g a z d a s á g i tette ki,

h o g y „a k o r m á n yt u d a z m u n k á s h i á n y okairól. E z e k a leve­ e l é g e d e t l e n s é g r ő lé sam a g a agrár­ l e ke g y ö n t e t ű l e ga za l a c s o n y b é r e k ­ p o l i t i k á j á n a k e r e d m é n y é v e l t e l j e s e n b e n ,a h o s s z ú m u n k a i d ő b e n s a fa­ elégedetlen".

lusi

A d d i s o no f S t a l l i n g b o r o u g h lord, volt m e z ő g a z d a s á g im i n i s z t e r a n a ­ p o k b a nm e g j e l e n t

k ö n y v é b e n (A

Policy f o r British Agriculture, Victor G o l l a n c z Ltd. L o n d o n irja: „A f a l v a k b ó l való

l a k á s h i á n y b a n

látják

ab a j

okát. A falusi m u n k a b é r e k r ő l a követ­ k e z ő s z á m o k a t

—k ö n y v é b e n :

t a l á l j u k

A d d i s o n

Ab u z a t e r m e l é s r ő l h o ­

1 9 3 9 1 zott t ö r v é n yb e v e z e t é s eu t á n 1 9 1 7 -

m e n e k ü l é s b e n ab é r e ke m e l k e d t e k . 1 9 1 8 b a n a

o k a ,a m e l y b i z o n y o s idő, d e k ü l ö n ö ­ heti m u n k a b é r3 0 sh.

és 6 p e n n y ,

1920-ban v i s z o n t 46 sh. és 10 p e n n y

d é s r e ,h o g y

„ M i célja volt N é m e t ­

A t ö r v é n yh a t á l y o nk i v ü l h e l y e z é s e o r s z á g n a k C s e h s z l o v á k i a elleni fel­ u t á n , 1922-ben e zam u n k a b é r 27 lépésével", a v á l a s z o k igy osztottak sh. és 10 p e n n y r e esett v i s s z a s jól­ meg: 49%' szerint: „A n é m e t k a n ­ lehet a z e z u t á nk ö v e t k e z ő é v e k b e n cellár u r a l k o d n ia k a r e g é s z E u r ó ­ a b é r e ke m e l k e d t e k , m i n d i g az élet-p á n " ; 2 5 % szerint: „ r á a k a r t a t e n n i m i n i m u m m ö g ö t t állottak. Igen s z á ­ k e z é t C s e h s z l o v á k i ag a z d a s á g i for­ m o s g r ó f s á g b a n 1937-ben n e m k e ­ rásaira"; 1 2 % szerint: „ N é m e t o r ­ r e s t e kt ö b b e t 32 shillingnél, heti 50- s z á g egyesiteni a k a r j a az ö s s z e s n é ­ 54 ó r a m u n k a i d ő mellett. A k a d t m e t e k e t " ; 10% szerint: „ N e m tu­ grófság, a h o l a m e z ő g a z d a s á g i d o m " ; 3 % szerint: „ r o s s z u lb á n t a k a m u n k á s o k a 60 ó r á s m u n k a h é t alatts z u d e t a n é m e t e k k e l " , v é g ü l p e d i g 37 és fél shillinget k e r e s t e k . 1%í a l e g k ü l ö n b ö z ő b b v á l a s z o k a t d t a . Ak ö r k é r d é s r é s z t v e v ő i n e k fe­ Ah o s s z um u n k a i d ő h ö z , m e l y n y á ­a m i n t k i d e r ü l — m e g l e h e t ő s e n r o nh e t e n k é n t 67 és fél ó r á r a e m e l ­ le — a é m e t e k m a i célkitü­ k e d i k , c s a t l a k o z i k m é g ,h o g y igen tisztán látja a n zéseit, 2 5 % v i s z o n te g y s z e r ű e n c s a k k e v é s s z a b a d n a p o t e n g e d é l y e z n e k é m e t c s e hp á r v i a d a l n a k tekinti a z az é vf o l y a m á n .S z á m o s v i d é k e n an e s e m é n y e k e t , 12% v á l a s z a „ c h a m m e z ő g a z d a s á g i m u n k á ss z ö v e t s é g SZÍVÓS h a r c o t folytat a hivatalos berlaini", 3 % hitlerista, 10%-nak p e d i gn i n c sv é l e m é n y e , illetve n e m ü n n e p n a p o k betartásáért. közölte. A d d i s o n lord a falusi l a k á s v i s z o ­ n y o k a t e g y e n e s e n s z é g y e n l e t e s n e k E g y m á s i kk ö r k é r d é sm á r h a t á ­ minősiti. A falusi i s k o l á k s z á n a l m a ­ r o z o t t a b b választ kivánt. „ H o g y ité­ sak. M i n d e z e k n e kt e r m é s z e t e s k ö ­ li m e g ö n Anglia é s F r a n c i a o r s z á g v e t k e z m é n y ea f a l u b ó l való m e n e ­ m ü n c h e n i akcióját?" — h a n g z o t t a külés. K ö z b e na m ü v e i t t e r ü l e t e k k é r d é s sav á l a s z o k b ó l 47% szerint: n a g y s á g a s z ü k ü l , jóllehet Anglia „Tekintetbe véve a k ö r ü l m é n y e k e t , m e z ő g a z d a s á g is z ü k s é g l e t é n e k alig n e m volt m á s tennivaló..."; 19% a felét termeli. A t e r m e l ő ku g y a n ­ szerint: „ N e m találok b e n n e s e m m i a k k o r az a l a c s o n y á r a km i a t t tilta­ jelentősebbet"; 14%: „ N e m tu­ k o z n a k , a m e l ys z e r i n t ü kn e m felel d o m " ; 1 2 % : „Helyeslem!"; 8% p e ­ m e g at e r m e l é s költségeinek. A Ti­ dig: „A l e g e r é l y e s e b b e n elitélem!". m e s m e g á l l a p i t á s a szerint is a z „Lesz-e e z e k b e na zé v e k b e n vi­ á r a k elérték m é l y p o n t j u k a t s e g y l á g h á b o r ú E u r ó p á b a n ? " k é r d é s r e é s s z e r ű árpolitika m i n d e n k é p ' i n d o ­ a d o t t v á l a s z o k 66%-a: „Igen"; 1 8 % : kolt. E z é r t a j á n l j a a k o n z e r v a t i v „ N e mt u d o m " é s 1 6 % : „Nem". párt p a r l a m e n t if r a k c i ó j á n a km e z ő ­ „ V i s s z a a d h a t ó k e a volt n é m e t g a z d a s á g i b i z o t t s á g a a k o r m á n y g y a r m a t o k ? "s z a v a z á s á n a k e r e d m é ­ által garantált m e z ő g a z d a s á g i ter­ nye: 8 3 % : „ N e m " és 1 7 % : „Igen". m é k e k s t a n d a r d árát, a m i t i d ő n k é n t „Hive-e ö n R o o s e v e l t n e k ? " : 60%: f ü g g e t l e n b i r ó s á g á l l a p i t a n a m e g . „Igen", 3 6 % : „ N e m " , 4% pedig: (M. V.) „ N i n c s e n v é l e m é n y e m " . „ B e l e s o d r ó d i k ea zU S Aa zu j v i l á g h á b o r ú ­ ba?": 76% „Igen", 15% „ N e m " é s 9% „ N e m t u d o m " . V é g ü l a r r a a ha­ Az É s z a k a m e r i k a i E g y e s ü l t é r ­ Á l l a m o k k ö z v é l e m é n y é i n e ka z e u r ó ­ tározott állásfoglalást igénylő k é s r e , h o g y „ S z ö v e t k e z n i ö k kell-e pai h e l y z e t a l a k u l á s a i v a l k a p c s o l a ­ d s s z e s n é p k é p v i s e l e t i á l l a m o k n a k , tos állásfoglalása é r d e k e s e n t ü k r ö ­ az ö beleértve az E g y e s ü l tÁ l l a m o k a t is. z ő d i k v i s s z a a z o n n e g y e d é v e n ­ a totális r e n d s z e r űá l l a m o k h a t a l m i k é n t i s m é t l ő d ő k ö r k é r d é s a k c i ó k t ö r e k v é s e i n e k m e g f é k e z é s é r e ? " , a e r e d m é n y é b e n ,a m e l y e k e t részint a z k ö z v é l e m é n y feleleteinek m e g o s z l á ­ a m i e r i k a iK ö z v é l e m é n yK u t a t ó Inté­ sa: 56% „Igen!", 3 1 % „Nem!", é s zet, részint a F o r t u n e c. folyóirat 13% , N e m t u d o m . . . " r e n d e z n e k . L e g u t ó b b pl. a r r a a kér­ AMERIKAI

K Ö R K É R D É S E K .

A felhozott e r e d m é n y e k ö s s z e g e - d a l m i e g y e d d é , m e r t i m m á r a z zése u t á nk i d e r ü lh o g y a z E g y e s ü l t a n y a m é h lett a ze m b e r é r t é k krité­ Á l l a m o k leszavaztatott k ö z v é l e m é ­ r i u m a — ez túl a ze g y é n i tragédi­ n y é n e k fele, h i v e a roosevelti, s ő t az

a n n á lh a t á r o z o t t a b b

l e n e s külpolitikának;

á n , a ze m b e r ik ö z ö s s é g ,a z egyete­ tengely-el­ m e sk u l t u r a és h a l a d á s tragédiája. m á s i k feleM e r t k é p z e l j ü k el, h á n y a n és h á ­

a z o n b a n , t ö b b é k e v é s b é k i h a n g s u l y o n y a ns o r v a d n a k el N é m e t o r s z á g b a n zott r e g r e s s z i vá l l á s p o n t o t képvisel, é sm á s u t t is, a k i k éltető l é g k ö r b e n a m ik ü l ö n b e n m á r am u l t év v é g é nk i f e j l ő d h e t n é n e k é s g y a r a p i t h a t n á k m e g t a r t o t t k o r m á n y z ó v á l a s z t á s o ­ m u n k á j u k k a l a k ö z ö s s é g i kulturát. k o n is kifejezésre jutott.

N e m c s a ka n a g y k i v á l a s z t o t t a k r a

M i n d e n e s e t r e k é r d é s ,h o g y a k k o r is igy

a l a k u l n a e

m e g o s z l á s a ,

a

v é l e m é n y e k

illetve a z a m e r i k a i a k

m a g a t a r t á s a , h a

t é n y l e gm i n d e n

a m e r i k a i á l l a m p o l g á r t m e g k é r d e z n é ­ n e k . (Keleti S á n d o r )

g o n d o l u n k ,h a n e m e l s ő b e na z o k r a a k u l t u r m u n k á s o k r a , a k i k n e k s a d a l m i élet ö s s z k u l t u r á j a .

I M R É D Y E S E T E N T U L .

K u l t u r -

t r a g é d i a ez, e g yh a n y a t l ó világ

é s

é l e t r e n ds t i g m á j a . Aj ó z a né s z n e k

AZ

együt­

tes t e v é k e n y s é g é b ő l fejlik ki a tár­

itt n i n c s szava.

H i á b ah i v a t k o z u n k

a hivatott fó­ I n k á b b r u m ,a t u d o m á n ye g y ö n t e t ütanitá­ elgondolkoztató. K é p z e l j ü k el, a s á r a — h o g y tiszta f a j o k n i n c s e ­ volt m i n i s z t e r e l n ö k b e n esetleg n a g y n e k , (legalább is E u r ó p á b a n ) s T r a g i k u s ? K o m i k u s ?

h i v a t o t t s á g o k f e s z ü l n e k ,

ötlet, b á ­ h o g yé p p e na f a j k e r e s z t e z ő d é s ter­ t e r e m t ő k e d v repiti a l k o t ó m e l ki é r t é k e s e b b e m b e r e g y e d e k e t . tettek felé, k é p z e l j ü k el, — h a Am o n g o l o k és á r j á k k e v e r e d é s é b ő l torság,

n i n c s is ú g y , —

h o g y e g y o r s z á gs z á r m a z t a k a l e g n a g y o b b e m b e r e k , m e g m e n t ő ­ s a zá r j á k é ss z e m i t á k k e r e s z t e z ő ­

b ö l c s épitője, nevelője,

je lehetne... s ime k i s ü t i k róla, r á s ü t i k

a

z s i d ó volt

s z é g y e n b é l y e g e t— e g y i k őse... G o n d o l j u k

d é s e i g e nk e d v e z ő ,é l e t k é p e s e m b e r ­ t i p u s th o z létre, a h o g yO t t oB r a u n tanitja.

An é m e t K r e t z s c h m e r — m e g , sa zI m r é d yp é l d á j á n érzékel­ i s m e r te l m e g y ó g y á s z — irja a l á n g ­ j ü k fel, m i l ys z é g y e n t e l j e s igazság­ é s z r ő l s z ó l ó k ö n y v é b e n , h o g y a t a l a n s á g o t t a k a r e z a sárgafolt! n a g y s z e l l e m i k a p a c i t á s u n é m e t Azért és c s a k azért, m e r t z s i d ó n a k c s a l á d o k b a n k i m u t a t h a t ó a s ű r ű születtél, v a g y m e r t z s i d ő ő s ö d volt, f a j k e v e r e d é s , s h o g yá l t a l á b a n Né­ n e mv e s z n e ke m b e r s z á m b a , s a k á r ­m e t o r s z á g l a k o s s á g a vérségileg a m il a p p a n gb e n n e dl á n g é s z ,

tehet­ l e g v á l t o z a t o s a b b összetételű. U g y a n ­ s é g , jellem, e m b e r s é g ,m i n d e n h i á ­ ez é r v é n y e s M a g y a r o r s z á g r a is. b a , sh a l á l r a vagy itélve? S h a n e m F a j v é d e l e m ? M o s t jut e s z ü k b e ?

is v a g y kiválasztott, c s u p á n egysze­ M i k o re z e ré se z e r e s z t e n d ő n át a rű, s z ü r k e á t l a g e m b e r ,a z élet l e h e ­ világ m i n d e n tájáról torlódó, egy­ t ő s é g e i h e z

n i n c s e n j u s s o d , m e r t m á s b a o l v a d ó ,o j t ó d ón é p e k k e r e s z ­ s z ü l e t é s e d d e l , vagy ő s e i d d e l m e g b é ­ t e z ő d é s é b ő l kifeslett e za m a i s o k ­ lyegzett é s elítéltetett v a g y ?! H á n y féle s z ö v é s ű és m i n t á z a t u fajta?

e m b e r ,h á n ys z á z e z e r , millió e m b e r A g y r é m ! Fajtisztaság, tisztavérük é n y t e l e nm a e l s z e n v e d n i ezt a le- s é g — k ö d k é p ű f a n t a z m a g ó r i á k . fokoztatást, a m e l y é r t n e m tehet, A p é l d a a d ó n é m e t o r s z á g i faji tör­ h o g y ki volt ő s e ,s őm i n e k s z ü l e ­ v é n y h o z á sk ü l ö n b ö z t e t á r j á k , fél ár­ tett. E zn e m c s a ka ze g y e s tragédi­ ják, h á r o m n e g y e dá r j á k között. H a á j a —

h a e l s ő s o r b a na z is — h a ­ logika é s é s z s z e r ű s é gi r á n y i t a n á ezt n e mt r a g é d i á j a ö s s z e m b e r i ü g y ü n k ­ a t ö r v é n y h o z á s t , ú g ym i n d e n k i t ki n e k .M e r th a aj ö v ő b e nt ö b b é csi­ k e l l e n e r e k e s z t e n i a z á r j a n é p k ö r á j á b a n itéltetik p u s z t u l á s r a a

hi­ z ö s s é g b ő l , a k i n e ke r e i b e n a k á r m i ­ vatottság, h a valaki n e m v á l h a t te­ l y e n kis s z á z a l é k b a nv a g y ezrelékr e m t ő e m b e r r é , e m b e r h a n g u t á r s a ­ ben c s ö r g e d e z i k s z e m i t a e r e d e t ű

vér.

É sm i l y e n korlátolt,

m e s t e r ­

kélt, ö n á m i t óe za ze g é s z faji tör­

e l l e n k e z ő t m u t a t j a . M i ó t a

e m b e r e k

é l n e k af ö l d ö n , k e v e r e d n e k , keresz­

e z ő d n e k . Árják, s z é m i t á k , m o n g o ­ v é n y h o z á s ! L e g f e l j e b b a n a g y s z ü ­ t á r g á k ,f e h é r e k , f e k e t é k vég­ lőkig n y u l vissza, m e g e l é g s z i k a z o k lok, s ő e n , k ö z ö sn e v e z ő n ,k ö z ö s g y ö k ö n felülvizsgálásával. D e ki t u d j a a s m b e r e k . Ezt a t e r m é s z e t i folya­ esetleg — e a t o t ,a m i t at á r s a d a l m a k é v e z r e d e s zsidó, shae g y s z e ra z „idegen" v é r m é l e t r e n d j e is á b r á z o l— a s z ü n t e l e n b e o j t ó d o t t a ző s ö k b e , k i p u s z t i t h a n a g y s z ü l ő km e l y i kő s e volt

t a t l a n u l h a t

a n e m z e d é k e ks o ­

rán. M e r t m i n d n y á j a n , testi é s lel­

k e v e r e d é s t ,f a j o k é sn é p e k e g y m á s ­ b a s o d r ó d á s á t , ezt a z ősi t e r m é s z e t i

s t á r s a d a l m i f o l y a m a t o t a k a r j a ki a d o t t s á g a i n k b a n , n e m c s a k a s z ü ­é a t a l m ip a r a n c s s z ó v a l l e f é k e z n i a z l ő k és n a g y s z ü l ő k ,h a n e mf e l m e n ő h ő s e i n k végtelen s o r á n a k k i s z á m i t -

á r j a

h a t a t l a n

m é l y e nt e r m é s z e t e l l e n e s ,

öröklöttségi

változatait

t ö r v é n y h o z á s . E z a t ö r e k v é s s ellent­

o n d a t á r s a d a l m i élet é v e z r e d e s , h o z h a t j u km a g u n k k a l a világra. El­ m g y a k o r l a t á n a k . (N. B.) méletileg t e h á t s e m m i biztositéka s i n c sa n n a k , h o g ya s z á z s z á z a l é ­ k o s n a k fémjelzett tiszta á r j a

n e m

rejteget-e m a g á b a nv a l a m e l y

z s i d ó

ő s é nk e r e s z t ü l

s z e m i t a v o n á s o k a t .

T r a g i k u sm e m e n t o—

h a a fajtisz­

K É Z I R Á S U

L E V É L HELYETT.

I l y e n c i m m e l k a p t a m an a ­ p o k b a n levelet B u d a p e s t r ő l a Litter a t u r a c. folyóirat

szerkesztőjétől

t a s á gm e g s z á l l o t t j a i n a k v o l n a b á ­ torsága ezt a g o n d o l a t s o r t

é s kiadójától. A l e v é l b e n a szerkesz­ végig­ t ő k i a d ó a z 1 9 3 8 . évi XVIII. c i k k

g o n d o l n i .

r e n d e l k e z é s e k ö v e t k e z t é b e n

b e j e l e n ­

ti l a p j a b e s z ü n t e t é s é t .A z o k a k e ­ Igaz, Hitler, a k i n e k á l m a a kivá­ v e s e k , a k i k a z u t ó d á l l a m o k b a n olva­ lasztott á r j a t i p u s , a „ n o r d i s c h e s ó iv o l t u n ke n n e ka m o n d h a t n i tel­ R a s s e "v i l á g u r a l m a , k ö n y v é b e n , a j e s e na p o l i t i k u s l a p n a k , m é l t á n c s o ­ M e i nK a m p f b a n á g y ir: „ J e d e s d á l k o z h a t u n k . . . C s o d á l k o z h a t u n k , Tier p a a r ts i c hn u r m i te i n e m G e ­ t e r m é s z e t e s e n ,h am é g t u d u n k egy­ n o s s e n d e rg l e i c h e n Art M e i s e g e h t általán c s o d á l k o z n i . z u M e i s e ,F i n kz u Fink, d e r S t o r c h z u r S t ö r c h i n ,

F e l d m a u a z u Feld­ A Litteratura a zI r ó kG a z d a s á g i m a u s , H a u s m a u s z u H a u s m a u s , d e rg E y e s ü l e t é n e k , a M a g y a r I r o d a l m i W o l f z u r "Wölfin..." Igaz, d e Hitler é s M ű v é s z e t i S z ö v e t s é g n e k ,a M a ­

m é g i sc s a k elfelejtette, h o g y h a zsi­ gyar K ö n y v t á r o s o k és L e v é l t á r o s o k d ó m e g y á r j á h o z , a k k o r is e g y n é m űE g y e s ü l e t é n e k , a M a g y a r K u l t u r m e g y e g y n é m ű h ö z : e m b e ra z e m ­ s z ö v e t s é g n e ké s a V a j d aJ á n o s Tár­ b e r h e z .M e r t Hitler idézett m o n d a ­ s a s á g n a k volt a hivatalos lapja, — tával é p p e n azt k i v á n t a p é l d á z n i , a folyóiratok a z o n fajtájából, a m e ­ h o g y a m e z e ie g é r c s a ka m e z e i lyet n e h e z e n l e h e t kategorizálni, va­ egérrel p á r o s o d i k , s a z á r j a c s a k l ó s z i n ü l e g azért is, m e r ta n n y i tár­ a z árjával p á r o s o d h a t n é k — e z a s a s á gs z e m p o n t j á t szolgálta. E n n e k t e r m é s z e t e g y e t e m e s törvénye. É s e l l e n é r e volt e g ye g y e s ü l e t e k e n és ezért elfajulás, h aá r j a és s z e m i t a s z ö v e t s é g e k e n felülálló s z e m p o n t j a , k e r ü l n e k ö s s z e . ab e t ű é sag o n d o l a t s z a b a d s á g a . a r c i e s z k ö z e i n e m voltak v e h e m e n ­ Ám e b b ea z o k o s k o d á s b a v a l a m iH h i b ac s u s z o t t bele... A f a r k a s t é n y ­

s ü l t á m a d ó k—

i n k á b b k a t e g ó r i k u s

leg n e m p á r o s o d i k a gólyával — hi­ t é n y m e g á l l a p i t á s o k ,

kis s z ú r á s o k , v i s z o n t ár­ c s i p k e l ő d é s e k . D e m i n d e n k o r a ja é s s z e m i t ae g y a z o n fajta — e m ­ k ö n y v é g e t é s e k k e ls z e m b e ns a z o s ­ s z e nk ü l ö n f a j t á j u a k —

b e r e k . A„ M e i n K a m p f " s z e r z ő j e at o b a s á g o k é s c o p f o k ellen... v á l t o z h a t a t l a n t e r m é s z e t t ö r v é n y r e As z e r k e s z t ő k i a d ó , Dr. S u p k a hivatkozik, s ezzel i n d o k o l j aa z ár-

G é z ac i k k e ié s irásai v a l a h a a Vim e g a k a d á l y o ­ l á g b a n láttak napvilágot. A Világ zását. A t e r m é s z e t t ö r v é n yé p p e n a z a z u t á nm e g s z ű n t . S u p k ak é s ő b b a j a s z e m i t a k e v e r e d é s

a p o t t , n e mf o g a d o t t el s e m m i f é l e N é p s z a v á b a n , m a j da z a z ó t a s z i n t é nk e m felüldijazott előfi­ m e g s z ű n tM a g y a rH i r l a p b a n c i k k e - pártfogást, s zett. M o s t a z u t á ns a j á t folyóiratja

zetés,

s e m rejtett

h i r d e t é s i ü z l e t

l a k j á b a n .N e m volt s e m zsidó, s e m is a m e g s z ű n é s k é n y s z e r ű v á g á n y á ­a o r r u p t — t e h á tm é g i s m i a zo k , a ra siklott. M e n n y i r e jellemző: a h o v ák dolgozott, a z o k al a p o k m e g s z ű n t e k baj?! vagy m e g s z ű n n ik é n y s z e r ü l t e k . T a ­

Ab i z o n y i t á s o k é s t a l á l g a t á s o k l á nn e m is kell t ö b b e ti r n iS u p k á r ó l .u t á n a r r aa m e g o l d á s r a jut, h o g y S o h a s e m o r i e n t á l ó d o t ta m i n d e n kö­t a l á nc s a ke n n y i : el kellett b u k n i a , r ü l m é n y e kk ö z ö t tm e g m a r a d ó l a p o k m e r t e z e na t e l j e s e n s e m l e g e s n e k h a s á b j a i felé... m o n d h a t ó i r o d a l m i t e r ü l e t e na g o n ­ o l a ts z a b a d s á g á t M i volt a Litteratura b e t i l t á s á n a kd

h i r d e t t eé s val­

o k a ?L e v e l é b e nm a g a S u p k a szeret­ lotta. n ev á l a s z o l n i erre. S

a k á r m e n n y i r e

o s t o b a előtte c s a l á d f á j a fitogtatása,

A Litteratura n e m n a g yh a l o t t a m a g y a rn y e l v t e r ü l e tp o r o n d j á n , d e

m é g i s ezzel kezdi... L e g r é g e b b i ő s e ,b e c s ü l e t e s é sf ő k é p p e n jellemző h a ­ akiről tud: S u p k a M á t y á sa m o h á ­ lott. ( G á b o r István) csi v é s z i d e j é n élt, e n n e k felesége M e l c z e rB á l i n t b a j m ó c i lelkész leá­ nya. S u p k a a z u t á n végig bizonyit s

M

A E T E R L I N C K

R E D I V I V U S ?

A párisi O d e o ns z i n h á z h a r ­

kiderül, h o g ya S u p k a c s a l á d végig m i n c e s z t e n d ő u t á n felujitotta M a e a m a g y a rm ű v e l ő d é s s z o l g á l a t á b a n terlinck Pelleas e sM e l i s a n d e j á t , a élt.Ő s e im i n dm a g y a r o ké s v á r o s is z i m b o l i s t a d r á m a i r á s e v e z é r m ű ­ K ö r l e v e l é b e n k ü l ö n b e n vét. A b e m u t a t ó kritikus k ö z ö n s é g e s z ó r ó i s z ó r a e z e k e t irja: k i v á n c s i a n leste: e n n y i é v u t á n

polgárok.

„Az o l v a s ó

n e vegye z o k n é v e n

h o g yh a t m a j d rá,

D e b u s s y ideg-

s o n g a t ó z e n é j e n é l k ü l , c s u p a s z o n , i n t i m i t á s o k a t . z a s z i m b o l i s t as e j t e l m e s s é g b o r z o n ­ S o s e mh o z a k o d t a me l ő velök. D e é l h o m á l y a ; a poézis, a m e l y m o s t , a m i k o r f a j v é d ő t ö r v é n y e k jog­gató f e m a n y e r s valót k i v á n t an y u j t a n i , c i m é nb e s z ü n t e t t é k a folyóiratomat, n a n e m a n n a k égi m á s á t? AK é km a ­ rá kellett m u t a t n o m ,m i n ő is iga­ h e z e k e t a g e n e a l ó g i a i

á r s z e r z ő j é n e k s i k e r e volt: m ű v e z á b a n e zaf a j v é d e l e m . Azt m o n d a ­d i s s ée l h e r v a d t , m e g k o p o t t u g y a n , n o ms e m kell, h o g y c s a l á d o m b a n k ü n é k e n yj e l e n é s e i n e k gyors váltako­ n i n c se g y t á s a i n e m r á z z á km e g k ü l ö n b t e c h ­ A m i tn e m di- z s o d á k t ó l elkényeztetett érzé­ c s e k v é s k é p p e n e m l í t e ks e m p e d i g anikai c k e i n k e t ,— d e h e r v a d t s á g a , k o p o t t ­ m a io l c s óm a g y a r k o d á so k á b ó l ,h a ­ á g a s z á z a d e l e i m o d o r r o s s á g a i ellené­ n e m tisztán c s a k a históriai t é n y s s e m közel,

c s ö p p n y i

s e m távol

zsidóvér.

re, l é n y e g é b e n i d ő t á l l ó n a k bizonyult.

l e s z ö g e z é s e ü l .

i k o rM e l i s a n d e h o s s z ú ,s z i k r á z ó A m ie l l e n b e nac s a l á d o m b a n b e n ­ M s z ő eh a j á t f é s ü l v e b o g o z v a felisó­ n e van: a m a g y a r b e t ű r a j o n g ó sz e ­k o l d o gv a g y o k ,d e m é g i s s z o ­ retete, a m a g y a ri r o d a l o m b e n s ő s é ­ hajt: b o r ú ! (je s u i s h e u r e u s e m a i s je ges tisztelete, a m a g y a r s z e l l e m i s é g m u i s triste) — m i k o r a fiatal Pelt e r j e s z t é s é n e k , p r o p a g a n d á j á n a k va­ s leas-szal m á r m á r v e s z é l y e s ártat­ v e l e m s z ü l e t e t t v á g y a k o ­

lósággal

l a n s á g g a l

zása". L a p j ab e s z ü n t e t é s é n e km é l t á n k e ­ resi t e h á t a z okát. V o l t a kl a p o k , a m e l y e k e t azért s z ü n t e t t e k be, m e r t e l n é m i t á s u k

v a l ó b a n k ö z é r d e k b ő l

történt: a n y a g il é t ü k k i z á r ó l a g bi­ z o n y o s

g a z d a s á g i

é r d e k e l t s é g e k

m e g z s a r o l á s á r a volt alapitva. A Lit­ t e r a t u r a a z o n b a n

t i z e n h á r o m é v e s

f e n n á l l á s a alatt s o h as e n k i t ő l n e m

k e r g e t ő z n e k as z i n e n s

f e l s z a b a d u l t ,m é l y z e n g é s űs z a v a k k a l j á t s z a d o z n a k ,a m e l y e ké r t e l m é t alig sejthetik: azt a m e g r e n d ü l é s t , azt a tiszta

é sé d e s f á j d a l m a t érzi a z

e m b e r , a m e l y e tc s a k a jó é s ritka költészet vált ki b e l ő l ü n k .Az a köl­ tészet, a m e l y e tar u t i né s k ö z ö n s é g e s s é g ö s s z e e s k ü v é s es z á m ű z ö t t e u r ó p a is z i n p a d o k r ó l .

a z

U g y látszik

a s z á m ü z ö t t e t s z á m i t á s a i k

m o s ta k ö z ö n s é g e s ják — de o l y a nm ü v e k e t h o z n a k , c s ö m ö r l ö t t a m i k e t az e g y e t l e n erdélyi k ö n y v k i ­ m é g i s c s a k v i s s z a adó — jól, r o s s z u l i n d o k o l t a n —,d e

c s ő d j é b e

s z i n i g a z g a t ó k

a k a r j á k hivni? (f.)

visszautasitott t a r t a l m u k miatt. E z a v i s s z a u t a s i t á s ,

E R D É L Y IE N C I K L O P É D I A .A felettébb

csendes

erdélyi szel­

l e m i é l e t b e n ezuttal n é m i

nesz

ta­

p a s z t a l h a t ó :„ E r d é l y iE n c i k l o p é d i a "

el,

ha

nem

is az

m i é r t h a l l g a s s u k

irók sorát, de félre­

é r t h e t e t l e n ü l k é ts z e l l e m e t állitott s z e m b e . Az vával

„ E n c i k l o p é d i a "

a fiatalok

egy

jelsza­

u j s z e l l e m e t

n é v e n u jk i a d ók é s z ü l ,m e l y m ö g ö t te m e l n e k m a g a s b a . . . ( M é l i u s z József) E r d é l yi m m á r f é r f i k o r b a n t a p o d ó fiatal irói állnak. A

A „ B O T R Á N Y " S Z O C I O L Ó G I Á -

vállalkozás rég várt é s m é l y e n

J Á H O Z .V a n n a ki r o d a l m i ötle­ jogosult, s mégis: c s e k é l y a h u l l á m ­ tek, a m e l y e k e tc s a kf r a n c i a talál­ verése. Az meg e g y e n e s e n m e g g o n - h a t ki é s irhat meg — a m i n t v a n ­ dolkoztató, h o g y a fiatal i r ó km i é r t

n a k ételek,

a m e l y e kc s a k f r a n c i a

a z

s z a k á c s n a k

j u t h a t t a ke s z é b e .A z

„ e n c i k l o p é d i a "

jelszava alatt

s z á n j á k el m a g u k a tö n á l l ó lépésre. u t ó b b i r a p é l d a ( b i z t o s a n v a n r á B i z o n ye d d i ga z erdélyi i r o d a l o m j o b b is, d e nem jut a ze s z e m b e ) a nem volt e n c i k l o p é d i k u s , vagyis egy­ vol a u vent, a z e l ő b b i r e M a r c e l általán n e mh o r d t as z á n d é k á b a n a A y m é l e g u j a b b k ö n y v e : S i l h o u e t t e tájainkról, n é p ü n k r ő l sb e n s ő b b dol­ d uS c a n d a l e . A b o t r á n y r ó l nem „ á r a g a i n k r ó l való e m p i r i k u s t a p a s z t a l a ­ u n df ü r s i c h " , h a n e m „a n o u s et t a i n kr e n d e z é s é t . lom

Az

e d d i g i i r o d a ­ p o u rn o u s " , szelid h u m o r r a l f ü s z e ­

á l t a l á n o s s á g b a nz á r v a tartotta

rezve, v i d á ms s z o m o r ú a n e k d ó t á k ­

k a p u i t as z a b a d birálat, a vizsgáló­

kal,

d á sé sak u t a t á s előtt

M a r c e l A y m é tétele

s igy — a z

kis

t ö r t é n e t e k k e l köritve... az, h o g y a

i r o d a l o mn e v é b e n— t u l a j d o n k é p p e n

„ b o t r á n y " n a k n a g ys j ó t é k o n y

i r o d a l o m e l l e n e s e n

l e n t ő s é g e v a n a z e m b e r i élet m i n ­

c s e l e k e d e t t . A

je­

d e nt a r t o m á n y á b a n ; ab o t r á n y er­ f r a n c i a e n c i k l o p é d i s t á k n a kan a g y é n y , j ó t é k o n y vihar, a m e l y f r a n c i a f o r r a d a l m a t és a p o l g á r o s o - kölcsi t megtisztítja a z e m b e r i élet légkö­ d á s t b e i n d i t ó m o z g a l m á t ó l m é g s a l á d i élet r e n d j é t , c s a k alig k é t s z á z e s z t e n d ő v á l a s z t j a rét, biztositja a c z e r e l e mromlatlanságát,a politi­ E u r ó p á t , de a h a r c az e n c i k l o p e ­ a s

el

d i s t á k

alaptételeiért

a l a d á s f o l y t o n o s s á g á t . A bot­ m a E u r ó p a - kai h r á n ya z élet d r á m a i m o z z a n a t a :

szerte h e v e s e b b e nd ú l ,m i n tv a l a h a s h aD i d e r o tv á l l a l k o z á s a

a feltö­

r e k v ő polgáriosztálys z a b a d s á g v á ­ g y á nk e r e s z t ü l

lett

v a l ó s á g m a

u g y a n e z e k e ta z elveket a n é p viszi t o v á b b .

S es z á n d é k o m ,

s e j o g o m

v á d o l n i , d e kétségtelen, h o g y éve

húsz

n á l u n k e l ő s z ö r jelentkezik o l y a n

s z é l e s e b b irói a r c v o n a l ,m e l yan é p ü g y é t teszi k é r d é s e i k ö z é p p o n t j á v á serre keresi a választ a l k o t á s a i b a n .

b e n n e s ű r ű s ö d i kö s s z es r o b b a n ki m i n d a z , ami a k ö z n a p i „ e s e t e k b e n " visszafojtva, lekicsinyitve, s z á n a l m a ­ s a n t e n g ő d i k . A r ü l n e k "

b o t r á n y b a n

a d o l g o k ,

„kide­

a m e l y e k e t el

a k a r n a k leplezni; m o z g á s n a k i n d u l ­ n a k s z e n v e d é l y e i n k , a m e l y e k e t

k ü ­

l ö n b e nm i n d i gb ű n t u d a t o s a n leféke­ z ü n k ; ab o t r á n y b a n v á l u n k h ő s ö k ­ ké,

e g yd r á m ah ő s e i v é .A b o t r á n y

s a l a p v e t ő m o z ­ e l e m e : am ű v é s z a z o n é l ő s k ö d i k , g a l o ml á t h a t ók é p v i s e l ő i m i n d a m e l ­ azt u t á n o z z a , azt á l m o d j au j r a ,a m i Az

„Erdélyi E n c i k l o p é d i a "

lett n y i l a t k o z a t a i k b a n n e m nek

am ű v é s z e t n e k is éltető

k a r d o t , sőt az

csörtet- a zé l e t b e ns k a n d a l u m ; nem

ifjui l á z o n g á s he­

is igazi

r e g é n y , a m e l y n e k c s u c s p o n t j a n e m

lyett, ( a m i tp e d i g joggal v á r h a t o t t

v a l a m e l y „botrány". A t r a g é d i a m i v o l n a a fiatal irók ü g y e iránt é r d e k ­ m á s ,m i n tr o s s z k i m e n e t e l űsa k o ­ l ő d ők ö z ö n s é g , ) a d i p l o m a t i k u s , si­ m é d i a ,m i n tj ó k i m e n e t e l ű , dialogi-

ma

h a n g o t választották. Vállalkozá­ zált

s u ks e n k i ellen nem

f o r d u l—m o n d ­

b o t r á n y ?

S a

politikai élet

egyéb-e,

m i n tk i s e b b n a g y o b b b o t ­

tásáról i g e né r d e k e s kisérleti a n y a ­

r á n y o k s o r o z a t a ?

got k ö z ö l n e k aR e v u e de D r e p t Pen a l l e g u t ó b b is z á m á b a n

A y m ér é s z l e t e s e b b e n is foglalko­

M. K e r n -

a c hé sS a l v a t o r C u p c e a a n n a k a zik a politikai b o t r á n y o k k a l . „A b o t ­b o l o z s v á r ip s z i h o t e h n i k a ié s p s z i h o r á n y — irja — k é t s é g k i v ü li n k á b b k n t é z e t e k által kidolgozott a f o r r a d a l o m , m i n ta r e a k c i ó m a l ­ logiai i k é r d ő i v n e ka z a l a p j á n , a m i t a k o m á r a h a j t j a a vizet. M á r c s a k azért á l l a m a f e g y h á z 3 0 0 l a k ó j á n m e r tat ö m e g j á t s s z ab e n n e a lozsvári l k a l m a z t a k . A k é r d ő i v ,m e l y a M a c k ö z ö n s é g se g y s z e r s m i n ta d ö n t ő b i ­a D o u g a l lé sW o o d w o r t f é l e lélektan­ ró szerepét". S a t ö m e g , „ahol s z a ­ is,

b a d s á g á b a n

n a km e g f e l e l ő e n ah o m á l y o s , n e h e z e n

áll m e g n y i l a t k o z n i a "

m e g h a t á r o z h a t ó

p é l d á u l F r a n c i a o r s z á g b a n , ab o v o balpárti.

A politikai

folytatja

A y m é

b o t r á n y

e l m é l k e d é s é t

s z e n v e d é l y e k e t kelt, gyűlöletet, ragot é b r e s z t ,—

é ss o k z a v a r n a k

d ó „ösztön" f o g a l o m helyett — helyt a z „ e l s ő d l e g e si m p u l z u s o k " m e g h a ­ —a á r o z á s th a s z n á l j a , 1 2 a l a p v e t ő „elh a ­ t s ő d l e g e s i m p u l z u s t " vizsgál. É s p e ­

ezt a gyűlöletet s

á m a d ó ,t á r s a d a l m i , v é d e k e ­ h a r a g o t fogja b e a született n é p v e ­ dig: a t e m i , h a t a l m i , e n g e d e l ­ zér a T h e ó r i as z e k e r é b e . A b o t r á n y ző, gyüjtő, n e s s é g i , pártfogói, u n d o r o d á s i , ki­ illusztrálja a f o r r a d a l m i elméletet. A m á n c s i s á g i , é t k e z é s ié sm o z g á s i i m ­ m e g v e s z t e g e t é s ,a m o d e r n g a z d a s á ­ v p u l z u s t . M. K e r n b a c hé sS . C u p c e a

gi és politikai élet á l l a n d ó kisérője­

é r d ő i v segitségével n y e r t e r e d ­ l e n s é g e folyik: ettől a m e g á l l a p i ­ a k é n y e k a l a p j á n t á b l á z a t o k b a s z e d ­ tástól m é g s e n k is e m lesz v a d a b b ,m ü l ö n b ö z őb ü n ö k é r t elitéltek v a g yo k o s a b b . D e b i z o n y i t s u k rá aték a k ü l ö n b ö z ő i m p u l z u s a i t . A z igy n y e r t k ö z i s m e r ts b i z o n y o s r e n d s z e r t k é p ­k r a f i k o n o k i b ő ié r d e k e s a d a t o k d e r ü l ­ viselő e m b e r e k r ea m e g v e s z t e g e t h e ­ g e k ki.Igypl. a l o p á sé s rabláséit tőséget: a t ö m e ge r j e d n i , f o r r o n g a ­ n r a f i k o n j á n a k k i e m e l k e d ő ni k e z d . S z i n t em i n d e nn a g y m o z ­ elitéltek g s u c s ae g y a r á n t a zé t k e z é s i i m p u l ­ g a l o mb o t r á n y n a kk ö s z ö n h e t i létét, c ú l e r ő s vegetativ beállitott­ egy-egy k o m o l y zus: a t á g i g e n g y a k r a n a l o p á s felé vezet. lendületét. H o l l e n n e L u t h e r , a re-s U g y a n a k k o r a tolvajlás m i a t t elitél­ n a i s s a n c e p á p á k b o t r á n y o s élete v a g y l e g a l á b b is

n é l k ü l ?

t e kg r a f i k o n j á b a n

H o la f r a n c i af o r r a d a l o m

at á r s a d a l m i i m ­

u l z u s (a szociális érzék) m é r t é k e és R o h a n n y a k ­ p l a c s o n y . A politikai vétségekért el­ l á n c b o t r á n y an é l k ü l ?H o la z a n g o l a i s z o n té p p a m u n k á s m o z g a l o m a m e g b o t r á n k o ­ itéltek lelkiéletében v t á r s a d a l m ii m p u l z u s áll előtérben. z á s n é l k ü l , a m e l y e ta z é p lelkiisme ­ M a r i e A n t o n i e t t e

é l t é k e n y s é g b ő l gyilkoló elitéltek r e t e k b e n a m u n k á s s á g m u l t s z á z a d - Af g r a f i k o n j á b a n an e m i é s h a t a l m i b o t r á n y o s k i z s á k m á n y o l á s a

elei

m p u l z u s a vezető e l e m . M i n d e z e k e t keltett? S a D r e y f u s ü g y s a S t a -i a z a d a t o k a t M. K. é s S . C. h u z a m o ­ v i s k y ü g y (jobboldali b o t r á n y k i s é r a b b i d ő ó t ab e b ö r t ö n z ö t t e k r ő l n y e r ­ let, a m e l y v é g ü l is h a s z n á l ta f r a n ­s e g i s m é t e l t é k cia d e m o k r á c i á n a k ) : m i n d a b o t ­ ték. A kisérletet m l y a n o k k a l is, a k i k m i n i m u m két r á n y politikai h a s z n á t s erkölcsi je­o l n e k . A s z e m b e á l l i t á s b ó l kide­ l e n t ő s é g é t bizonyitják. Az u t ó b b i éve ü h o g y a l e g a l á b b 2 é v e a b o t r á n y a rül, ö r t ö n b e n é l ő k lelki v i l á g á b a n bizo­ —h aA y m é tétele b y o si m p u l z u s o k i n t e n z i t á s a e r ő s e n igaz, — n a g ye r k ö l c s i f e l l e n d ü l é s r e n c s ö k k e n . At á r s a d a l m i ,a n e m i , a s z á m i t h a t u n k . (F. F.) h a t a l m i , v a l a m i n t a z étkezési é s

é v e k b e np e d i ga n n y i világon, h o g y

m o z g á s i i m p u l z u s o ka b ö r t ö n b e n el­ A

tö v e kh a t á s a alatt jelentéke­ B Ö R T Ö N É L E T É S A Z Ö S Z T Ö -ltött é y e nv e s z i t e n e k eredeti e r ő s s é g ü k ­ N Ö K . Az ö s z t ö n ö k ( p r e m i e r i m ­ n

p u l z u s o k ) és a b ű n ö z é s ,v a l a m i n t a

ből. (Fekete Ferenc)

b ö r t ö n é l e t n e ka z ö s z t ö n ö k r e tett h a ­

VILÁGGAZDASÁGI KERDÉSEK A VILÁGGAZDÁLKODÁS MULT ÉVI MÉRLEGE Európa mult évi ipari termelésének most napvilágra kerülő adatai igen szomorú képét adják földrészünk gazdasági életének. A termelés görbéje 1938-ban, mondhatni ingadozás nélkül, állandóan zuhan. S mig az államok háborús készülődése munkaalkalmakat teremt, a magántőke riadtan menekül a kontinensről, egyre szaporitva a munkanélküliek szá­ mát. Anglia legjelentősebb termelési ágai a mult érvben sulyosan szen­ veditek, jóllehet a kormányzat 1.5 millió fontot forditott fegyverkezésre. A font értéke esik s mintegy 2 millió munkanélküli neheziti a kibonta­ kozást. A z 1938-as é v harmadik negyedének angol kivitele 83 százalék az előző é v megfelelő negyedének 97.1 százalékával szemben, alapul véve az 1930-as 100-as nivót. A szénkivitel 65 százalék 82-vel szemben. A z angol tőke riadtan menekül az Egyesült Államok felé s a kormányzat visszaál­ litani kényszerült a külföldi kölcsönök megszigoritását célzó rendelkezé­ sét, melyet 1938 februárjában felfüggesztett. Franciaországiban különösen érezhető a termelés visszaesése az acél, vas és széniparban. Maga az a tény, h o g y az üzemben levő kohók száma 1937 szeptemberétől 1938 szeptemberéig 106-ról 78-ra esett, eléggé szem­ lélttető, eltekintve attól, hogy az 1938-as általános francia export is ha­ talmas esést mutat 1937-tel szemben. A német gazdálkodás a hadiipar szolgálatába állitotta az ipari üze­ mek 70 százalékát s az elmult évben 18 milliárd márkát, összes állami kiadásainak 67 százalékát forditotta háborús készülődésre Állami tarto­ zása közel 6 milliárd márkával emelkedett 1937-38 között s ma több, mint 40 milliárd márka. Ezenfelül nem rendelkezik megfelelő nyersanyagok­ kal, különösen szénnel és vassal. Petróleumszükségletének 40, vasszük­ ségletének 70, egyéb ásványszükségletének 60 százalékát importálnia kell. Ausztria és a Szudeta-vidék annektálása pedig egyáltalán nem ered­ ményezte az élelmiszer-válság enyhülését. A z ország mezőgazdasági ter­ mékei a lakosság élelmiszer-szükségletének alig 75 százalékát fedezik. Németországnak mintegy 2 millió munkanélkülije van. A z e g y r e alacso­ nyabb béreket növekvő adók terhelik, ezenfelül különféle járulékok, mun­ kanélküli-biztositás, Winterhilfe, munkás-sport és e g y e b e k A német pa­ raszt helyzete kétségbeejtő. Tartozása eléri összvagyonának 70 száza­ lékát. Olaszországot különböző háborús kiadásai fojtogatják. A spanyol polgárháborúba való beavatkozása eddig 9 milliárd lirájába került s ez az összeg havonként 150 millió lirával emelkedik. Eközben az olasz nem­ zeti bank arany- és devizakészlete, mely 1937-ben közel 6 milliárd lira volt, 1938-ban 2.4 milliárdra csökkent s Olaszország tartozása elérte a 200 milliárd lirát. A kormányzat az adók emelésével igyekszik a kincs­ tár óriási hiányait pótolni. A cukor adója elérte az előállitási ár 700 szá­ zalékát, a husárak 50 százalékkal emelkedtek, a zsir és szalonna 100 szá­ zalékkal, a makaroni 80-nal, a kávé 30-cal s a textiláruk 100 százalékkal. A kenyér árának további emelkedését pedig a minőség lerontásával igye­ keznek megakadályozni. A munkabérek felére csökkentek s a nagy adók

a parasztság elszegényedését eredményezték. Japánban a háború bénitotta meg egészen a nemzetgazdaságot s a 7 milliárd jen, amit eddig a kinai háborúra forditott kétségbeejtővé tette pénzügyi helyzetét. Minden háborús nap további huszonöt millió jent emészt fel. H o g y pótolja a hadi nyersanyagok hiányát, Japán kény­ telen volt külföldről vásárolni petróleumot, fémeket, gyapotot s ezeket arannyal kellett megfizetnie. A japán aranykészlet, mely 1937 juliusában 1.7 milliárd jen volt, ezeknek a vásárlásoknak következtében 3938 augusztusára 500 millió jenre apadt s adósságai 20 milliárd jenre emel­ kedtek. Hajóépitő ipara nyersanyaghiány következtéiben leállt s ugyan­ csak nyersanyaghiány miatt könnyűipari üzemei is csak 50 százalékát termelik előbbi produkciójuknak. A háborús állapot itt is inflációhoz és a munkaibérek eséséhez vezetett. A rizs 30, az árpa 57, a hus 41 s a kéz­ műipari cikkek 100 százalékkal drágultak. A munkanélküliek száma mint­ egy 5 millió. A z állapotokat hűen tükrözik a népmozgalmi adatok. 193S első negyedében a születések száma 22.000-rel alacsonyabb, mint az 1937-es megfelelő negyedévé, mig az ugyanezen időre eső halálozások az 1937-es első évnegyed összhalálozási számát 52.000-rel haladták meg. A szigorú intézkedések ellenére s a katonai kormányzat erőfeszitéseit elsöp­ rően az ipari üzemek munkabeszüntetési mozgalmai egyre fenyegetőbb méreteket öltenek s átterjednek a mezőgazdasági munkásságra is. 1938 első negyedében 40.000 résztvevővel 593 sztrájk és 3.000 mezőgazdasági konfliktus volt, 326-tal több, mint 1937 első felében. (A. P.)

SZEMLE, A (I.

BIRÁLATOK

K Ö Z É P K O R

A L K O N Y A

H u i z i n g ak ö n y v e .A t h e n a e u m . B p e s t 1 9 3 9 . )

Nehéz megtalálni a vonalat: hol végződik egy szellemi áramlat hatá­ sa s hol kezdődik az uj irány befolyása. R é g i korok akcióiban megnyil­ vánul néha a messze jövő korok realitása és a mai idők pergésében is gyakran kisért a mult. A z ember idézet őseiből — mondja Emerson s el lehet mondani, hogy bizonyos mértékben a jelen is idézet a multból. E g y ségben látni a letűnt századok eseményeit a maival, mindig a megértés pluszát jelenti, megértését a jelennek és megértését a multnak. S az ilyen megértés kissé a jövőre nézve is, biztosságot jelent. Sőt csakis az ilyen végigtekintés tesz képessé a várható j ö v ő mérlegelésére. E r r e az egyen­ sulyt jelentő mérlegelésre vezet Huizinga kitűnő könyve: A középkor al­ konya, mely most jelent meg Szerb Antal konzseniális forditásában. A középkorról megszokott leegyszerűsitéssel csak mint „sötét" kor­ szakról szoktak megemlékezni. Nagyon egyszerű jellemzés ez olyan kor­ ra, mely a mienkhez képest primitiv, a mi szokásainktól minden tekin­ tetben elütő. A z irott maradványok elavult világot tükröznek, de az el­ avultság csak viszonylagos dolog, az élet minidig élt, az élet feszültségei mindig érezhetők voltak s az igazi tudós, aki nemcsak a külső jeleket nézi, de a jelek mögött a belső hullámzást is megfigyeli, nem láthat e g y

kort „csak sötétnek" v a g y „csak ragyogónak", de minden korban az életet keresi és ismerteti meg. Huizinga művén át is az élet feszültsége viharzik elő ugy, ahogyan az a középkor alkonyán megnyilvánult. Biztos ismeret és őszinte élmény tükröznek a könyvből: tudós, szociológus, poéta szólnak hozzánk a so­ rok közül. N e m skatulyázza el magát egyetlen szempont korlátai közé. A z igazi intellektus nem lehet egyoldalu és az egyoldalú ember sohasem lehet igazi intellektus. S Huizinga munkamenete — az indukció mesteri alkotása — azt mutatja, hogy művészi intuició nélkül nem lehet a tu­ dós igazán tudós. Mély intuició nélkül lehetetlen volna megérzékeltetni azt az életfeszültséget, mely a félezredévvel ezelőtti világot áthatotta, azt a kort, melyben még minden történés sokkal élénkebb külső formában nyilvánul meg, mint ma, oly korszak lelkét, amelyben még minden él­ ményben ott lüktetett az a közvetlen és feltétlen feszültség, mellyel a gyermek kedélye felel még ma is az örömre és szenvedésre, azt az i d ő t , melyben betegség és egészség közt élesebb volt a határvonal, melyben a rang és gazdagság gyönyöreit sokkal mohóbban és élesebben élvezték, mint ma s a mainál jóval messzebb kerültek a panaszos sze­ génység szenvedésétől. A z élet kisérő jelenségei gazdagon felcicomázott és kegyetlenül hiányos nyilvánosság közepette jelentkeznek: a gazdagok hivalkodnak gazdagságúkkal, a bélpoklosok szégyen nélkül forgatják kereplőiket és körmenetekben vonulnak fel. E z a kor megfosztja egyéniségük­ től az embereket, de megszemélyesiti a dolgokat — a kövér Jaqueliet, a Roeland nevű harangot, név szerint ismerik... Kollektiv élménye e kor emberének a vészharang megszólalása és kollektiv élménye a körmene­ tek, melyekben nem egyszer üres gyomorral és meztelen lábbal vonulnak a résztvevők. Kollektív élmény a kivégzések, a megkegyelmezések, a vándorprédikátorok beszédei, melyek a fényűzés és hivalkodás ostorozá­ sával ragadták meg a hallgatóik figyelmét. A naiv népi fantázia még mesének nézi az életet, varázslatos szintben látja a királyi és egyéb hatal­ makat. Vallásos feszültség hatja át a politikát is s a szenvedélyesség és kalandosság légköre vonja be a fejedelmek sorsát. Komor bosszuvágy és önmagát marcangoló g ő g árad ki a királyi tanácsok határozataiból s az uralkodó családok véres összecsapásaiból, a népi képzelet hajlandó a vér­ bosszúban látni a kisebb és nagyobb háborúk végső okát. „Minden tett követeli a végsőkig menő megtorlást" — ez a kőkemény jogérzet vezette a középkor naiv emberét s ez erősitette makacs állásfoglalásra nézetei mellett. Igy — Huizinga történeti képsorozatából kitűnik — a középkor embere szinte kollektív erőfeszitéssel tart ki eszményei mellett. A vér és rózsa szagát szinte egyforma erővel szivja magába. Pokoli szoron­ gásra és gyermeki bolondozásra szinte egyformán hajlamos. É s mindenek felett őszinte. Őszintén kapzsi, gőgös vagy őszintén megalázkodó. Huizin­ ga egészben vébe viharosnak látja ezt a kort: „Gonosz világ ez — a gyülölet és erőszak tüze lobog benne mindenfelé. Hatalmas a jogtalanság s az ördög komor földet takar be fekete szárnyaival. A z emberiség ugy érzi, hogy már közel van minden dolgok vége. De aZ em­ berek nem térnek meg; az egyház hiába harcol, a prédikátorok és a költők hiába panaszkodnak és intenek". (31. o.) És mégis: a középkor alkonyán a 15. században éled meg a szebb élet v á g y a : ezt hirdetik Erasmus és más irástudók i s ; szebb életre kö­ vetkeztetnek a fejedelmek békevágyából és az antik irások ujra felismert

jelentőségéből. Hol a forrása a szebb életnek? Hol vannak a derengő kör­ vonalak? A lovagiasság is azok közé a koreszmék közé tartozott, melyek mágikus erő gyanánt mozgatták a politika és történelem menetét. Hősi szeszély és romantikus érzés teszi az alapját. Biz irányitja a középkorban a hősiesség és a szerelem álmait: ez dominál politikában és háborúban, ez diktálja a szerelem szabályait, determinálja az idillikus életszemléletet, ez vezet át a hyperidealisztikus szellem oly fokára, mely a primitív közép­ kori ember szemében realitásnak látszik. „A k ö z é p k o r ie m b e ro l y a n volt, m i n t egy beteg, akit t u l s á g o s a nh o s s z ú ideig tartottak n a g y o ne r ő so r v o s s á g o k o né sm o s tm á r c s a ka n a g y o ne r ő s s t i m u l á n s o k h a t n a k rá. Ha ak ö z é p k o r v a l a m i e r é n yf é n y é ta k a r j a felragyogtatni, o l y a n tulzó f o r m á j á b a n á b r á z o l j a azt, h o g y egy h i g g a d t a b b k o r m o r a ­ listája t a l á nm á rk a r i k a t u r á n a k tartaná. A t ü r e l e mm i n t a k é p e a s z e m é b e n S z e n tE g y e d , aki arra kérte Istent, ne e n g e d j eb e g y ó g y u l n i a nyil által lejtett sebet. A mértékletesség mintaképei azok a szentek, akik h a m u t k e v e r n e k m i n d e né t e l ü k b e ,as z ü z e s s é g éa z o k ,a k i ke r é n y ü k e ta k i k o r bizonyitották be, a m i k o r egy nő mellett a l u d t a k .Hanemv a l a m i r e n d k i v ü l i tett, a k k o r as z e n t r e n d k i v ü l i fiatalsága szolgál m i n t a k é p ü l :S z e n tM i k l ó s c s e c s e m ő k o r á b a n böjt­ n a p o k o n visszautasitotta a z anyatejet, S z e n t Q u i r i c u s (egy h á r o m é v e s , m á ­ s o k szerint k i l e n c h ó n a p o s mártir) n e m tűrte, h o g ya p r e f e k t u s m e g v i g a s z ­ talja, mielőtt bedobták a szakadékba..." (207. o.)

Huizinga könyvének egyik legragyogóbb fejezete, melyben a művé­ szet és élet viszonyát rajzolja. Saxa loquntur — a műalkotások is beszél­ nek és Huizinga tud belőlük olvasni. Szerinte ezek a műalkotások min­ dig derűsebb és boldogabb képet adnak egy-egy korról, mint a krónikák vagy okiratok, sőt maga az irodalom. A művészeti alkotásoknak azonban csak csekély töredéke marad reánk, annál nagyobb intuició kellett hozzá, hogy Huizinga ezeken át is megmutassa ezeknek a társadalmi élettel valóösszefüggéseit. A középkor alkonyának embere e tekintetben is őszinte. A művészi szempontot még nem tudja értékelni, de annál komolyabban veszi a műalkotás tárgyát. „A

k ö v e t k e z ő p é l d a m e g m u t a t j a— m o n d j aH u i z i n g a — m e k k o r a f o n t o s ­ t u l a j d o n i t o t t a k a m ű a l k o t á s t á r g y á n a k . 1 3 8 4 b e n L e l i n g h e m b e n tárgya­ lás folyt egy F r a n c i a o r s z á g és Anglia k ö z tk ö t e n d őf e g y v e r s z ü n e t ü g y é b e n . A tárgyaló f e j e d e l m e k n e k egy régi k á p o l n á b a n kellett t a l á l k o z n i o k és B e r r y h e r c e gak á p o l n a c s u p a s z falait ó k o r i c s a t á k a tá b r á z o l ós z ő n y e g e k k e l fedette be. De Jon of Gaunt, Lancaster hercege belépve és meglátva a szőnyegekét követelte, hogy távolitsák el azokat, mert nem helyes, hogy mikor békét akarnak kötni, csatát és pusztitást ábrázoló jelenetek legyenek s z e m ü k előtt. Más s z ő n y e g e k e ta k a s z t o t t a kt e h á t fel, m e l y e kaP a s s i oe s z k ö z e i t ábrázol­ ták". (233. o.)

ságot

Tehát a tárgy az első. De a mesterségbeli tudást is respektálták s ez a középkori ember szemében a részletek tökéletes visszaadásában rejlett. Bartolomeo Fazio genovai irodalmár már a 15. század közepén tesz elő­ ször kritikai megjegyzéseket a V a n E y c k testvérek és Rogier van der Weyden festményeire vonatkozóan: „Dicséri egy Szűz szép és tiszta alakját, Gábor arkangyal haját, amely f e l ü l m u l j a az igazi hajat. Keresztelő S z e n tJ á n o s a s z k é t i k u s a r c á n a k s z e n t z o r d o n s á g á t ,e g yr é s e nb e á r a d ón a p s u g a r a t , egy f ü r d ő nő t e s t é n a veritékc s ö p p e k e t , egy t ü k ö r b e n visszavetitett képet... a kifejezések, m e l y e k b e n u t a t enged lelkesedésének, csak naiv csodálkozást árulnak el, elvész a részletek korlátlan g a z d a g s á g á b a n a n é l k ü l , hogy itéletet m o n d a n a a ze g é s z s z é p s é g é ről".

Száz évvel később, a renaissance diadala után a részletek aprólékos kidolgozását itéli e l : „A

h i v e k n e k la f l a m a n d festészet j o b b a n tetszik,

Michel Angelo éppen mint az olasz.

Az

o l a s z

nem f a k a s z t k ö n n y e k e t , af l a m a n dp e d i g b ő s é g e s s i r á s r a i n d i t j a őket. Ez nem af l a m a n d festészet é r d e m e , oka c s a kaj á m b o rn é z ő k végtelen érzé­ k e n y s é g e . A f l a m a n df e s t m é n y e k ö r e g e k n e k és n a g y o n f i a t a l o k n a k t e t s z e n e k , s z e r z e t e s e k n e ké sa p á c á k n a k sv é g ü lv i l á g f i a k n a k ,a k i k nem t u d j á k a z igazi h a r m ó n i á tm e g é r t e n i . E z e k b e na k é p e k b e nn i n c ss em ű v é s z e t ,s e m é r t e l e m , sem s z i m m e t r i a , sem a r á n y , sem e g y e n s u l y , sem n a g y s á g . S z ó v a le b b e n a m ű v é s z e t b e nn i n c s erő és n i n c s kiválóság; a r r a törekszik, h o g y egyszerre sok dolgot a d j o n vissza, holott egy d o l o g is elég a h h o z , h o g y az e m b e r e g é s z s z o r ­ g a l m á t ráforditsa".

Ámde ez a később elhangzó itélet már az uj idők szempontjait jut­ tatja kifejezésre és nem marasztalhatja el a száz évvel azelőtti izlést, mely jogosult volt a maga idejében, mert kifejezte korának szellemét. A későbbi középkor naivitását fokról-fokra derengi át a közelgő kor kétkedése, pesszimizmusa, ha kissé félve is jelentkezik ez a motívum. S megjelenik lassanként az ironia és megjelenik a könnyes mosoly. Deschamps rejtett ironiával dicséri korát, melyben minden jól megy, béke és igazság uralkodik: Nap, mint nap tőlem azt kérdék, Szép korunkról mit gondolok. Felelek: minden csupa érték Igazság, hűség, tiszta hit, Bőkezű, bátor és szelid Mindenki és javát od' adja A köznek, de Isten tudja, Nem mondom, amit gondolok. Alain Chartier már nyiltabban kifejezi a siró örvendő érzést: Az ajkam immár nem nevethet Hogy szemem meg ne hazudtolja, Mert szivem rögtön megcáfolja A könnyel, mely szemembe reszket. Huizinga a szellem folytonos életét érzi és szuggerálja s ezért itéli el azt a leegyszerűsitést, mely a humanizmust élesen szembeállitja a kö­ zépkorral. A z átmenet nem ilyen egyszerű. A klasszicizmus nem jöhetett hirtelen átmenetként. A humanizmus előbb csak forma volt, később ih­ let. A középkor jellegzetes gondolkodása nem hirtelen halt meg, csak igen sok idővel a renaissance után. A humanizmus más formában lép fel az olaszoknál és másban a franciáknál. Maguk a differenciált helyzetek vál­ toztatnak később a formákon is, melyek fokozatosan telitődnek meg uj tartalommal. És mint ahogyan az irodalmi és művészeti formák között vajudik már az uj szellemiség, az uj irodalom és művészet, ugy a középkori hierarchikus társadalmi formákban is fel-fel csillan a tovább­ fejlődés jele. „ A korszak vége felé figyelmünket ugyszólván teljesen le­ foglalja a politikai és gazdasági élet uj formáinak, mint az abszolutiz­ musnak és kapitalizmusnak keletkezése és kifejezésének uj módjai (renaissance.)." A hűbériség és lovagság már az elavult társadalmi rendszer utolsó maradványának látszik s hogy a lovagság és nemesség még­ is fontos helyet foglal el ebben a korban, azt Huizinga nem tartja csodála­ tosnak. Ennek az aránytalanságnak okát éppen abban látja, hogy a köz­ tudatban akkor is éltek e fogalmak, mikor már nem voltak a társadalomban jelentős tényezők. De a művelődéstörténet számára e g y korszak minden véleménye és téveszméje fontos — mondja — Huizinga s ezzel a meg-

jegyzéssel csak még jobban megerősiti dialektikus okfejtését, épugy, mint az aránytalanság megállapitásával; az eszmék és tények egymásba kapcsolódnak s nemcsak a jelen és jövő gyökereznek a multban, de az elmult események és eszmények is belegyökereznek az élet folytonossá­ gába, tehát a jövőbe is. S ennek a szünetnélküli eszme- és eseményikapcsolatnak s az élet szakadatlan előre fejlődésének kimutatása f ő érdeme Huizinga könyvének. S hogy az elavult életformák ellenére is a gondolat emberei az ud­ var ragyogásában mennyire a multhoz tapadnak, annak eleven példája Chastellain, a burgundi hercegek történetirója. „Isten — mondja az udvar nagyszerűségétől elkápráztatott költő — a közembereket azért teremtette, hogy a földet turják és ipar utján előállitsák azt, ami az élethez szükséges; a papságot azért, hogy a vallás cselekedeteit művelje, a nemességet pedig azért, hogy az erényt gyakorolja és fenntartsa az igazság uralmát és hogy az előkelő személyiségek tettei és erkölcse min­ tául álljanak la többiek előtt; Chastellain az államelmélet legmagasabb fel­ adatait a nemességnek tartja fenn, igy nevezetesen az Egyház védelmét, a hit növelését, a népnek elnyomástól való megmentését, a közjólétről való gondoskodást, az erőszak és zsarnokság ellen való harcot, a béke megóvá­ sát". (60. o.) E felfogás szerint minden jelesség a nemesek tulajdonsága: az igaz­ ság, bátorság, feddhetetlenség, bőkezűség. A köznép társadalmi fontosságát e kor még nem ismeri f e l : Chas­ tellain még a gazdag polgárokat is egyszerűen parasztoknak nevezi. Jó Fülöp gazdag özvegyek és jómódú leányokat kényszerit kedvenc ijjászaival való házasságra s mikor e g y lillei serfőző leánya vonakodott i l y szé­ gyenletes násztól és megszökött, Jó Fülöp a leányt elfogatta, az apát menekülésre kényszeritette s az a jellemző, hogy Chastellain rokonszen­ ve a herceg oldalán van ebben az ominózus ügyben. Szenvedélyes kor ez: könnyes áhitat és rideg kegyetlenség, tisztelet és szemtelenség, csüggedés és fennhéjázás közt ingadozik: nem lehetett máskép élni, mint a legszigorúbb törvények és a legmerevebb formaliz­ mus gátjai között. Á m a merev gátak közt itt-ott már a részvét hangjai is utat törnek, habár egyelőre csak Istenhez emelt fohász alakjában érin­ tik a nép nyomorát. Jean Meschinot igy figyelmezteti az uralkodó osztá­ lyokat a köznép elhanyagoltságára: Tekintsed óh Isten a köznép inségét Küldje mihamarabb kezed segitségét Jaj, éhség hideg és félelemtől reszket Ha miben vétkezett, nézd él a restségét. Irántad és mutasd szived kegyességét Jaj, kezéből immár mindent el-kivettek Nem viszi gabnáját immár a malomba Vászon gyapju helyett öltözik csak rongyba Nagy inségében csak hitvány vizet iszik. Eustache Deschamps még tovább megy, mikor Ádámot i g y szólal­ tatja meg: Fiaim, fiaim, Ádámtól kik vagytok Akiknek én vagyok Isten után atyjok Ő teremtett, de természet rendje szerint Belőlem s Évából születtetek ti mind Anyátok ő: hogy lett az egyikből paraszt,

A másikból nemes, bizony nem értem azt Hacsak nem nemes az, ki belül jót akar Aki pediglen bünt, annak neve paraszt Hisz mindnyájatokat egyforma bőr takar. Hatalmas királyok grófok és hercegek, Kiknek szavaitól a szegény nép remeg Mikor megszületnek, vajjon mi van rajtuk Egy piszkos bőr... Herceg gondold ezt meg s akkor a szegényen Nem kacagsz, akit már a halál tart fékén. Igaz, hogy ebből a „részvétből" még nem születnek tettek, nincs meg a reformvágy komoly átélése, de az is valami, hogy már költői témaként szerepel. S Huizingának épp az a különös érdeme, hogy az ily nyomok­ ra, a szociális lelkiismeret nyomaira is rávezeti az olvasót. Ma, mikor mindig jobban érvényesül az a törekvés, hogy az erőszak dinamikájával teremtsünk statikus állapotot az egész világon, az igazi tudós a tör­ ténelmi példák szuggesztiv erejével mutatja meg az örök előre fejlődés dinamikáját. S jóleső önbizalom önti el az embert ma, ha még a „sötét"nek nevezett középkorból is az örök fejlődés és jobbulás vigaszát érezheti.

A RUTÉNFÖLD MAI IRODALMA A z elmaradott, politikai mult nélküli Ruténföld, az utolsó husz év alatt igen nagy változáson ment át. Legszembeötlőbb a haladás kulturá­ lis téren, főleg az irodalomban. I t t talált a rutén nép önmagára és itt éli át uj s alighanem végleges nemzeti ébredését. A z azelőtt soha sem sejtett irodalmi ébzredés kora 1920 után jelent­ kezett. A z , amit a X I X . században s a X X . század elején irodalomnak ne­ veztek, nagyon szerény és kusza kisérletezés: szerény néplapok, naptárak, valami kis népi olvasmány, nehány tankönyv és imakönyv az egész. Nem volt könyvtermelés, nem volt könyvpiac. A multszázadbeli irodalmi ki­ sérletezések gyüjteménye is csak 1920 után jelent meg. E g y e s irodalmi ágakat egyáltalában nem műveltek ,vagy csak nagyon kezdetleges formá­ ban. E. Fencik egyetlen regénye Oroszországban jelent meg, folyóiratban, folytatólagosan, a drámairás terén A . Duchonovics és J. Korytnjanskij ki­ sérleteztek, nemzeti, vallásos és apró lirai verseket, erkölcsi és népi elbe­ széléseket majdnem kizárólag a papok irtak néplapok és naptárak szá­ mára, valami kis epikát pedig főleg E. Fencik. Ezért igen nagy irodalmi esemény, amikor 1923-ban Ungvárt megje­ lent az első verseskönyv. Cime „Tövises virágok", szerzője Vasil Grendza Donskyj (szül. 1897) banktisztviselő. E z egyszersmind az irodalom laicizálását is jelentette, mert azóta a papok megszűntek az irodalom egyet­ len képviselői lenni s elmerültek a laikus elem nagy többségében. Grend­ za Donskyj könyvéhez Vasil Pacsovskyj ukrán költő irta az előszót: „ A költészet még ki nem nyilt virágai — irta — szépen és őszintén fejezik ki a nép érzéseit, mert a nép nyelvén (ukrán nyelven) iródtak s nem ide­ gen (nagyorosz) nyelven, amely nem a sziv s a dalok nyelve." Ez a könyv volt a népi, ukrán irányzat manifesztuma, amely irodalmi téren magához­ vette a kezdeményezést.

Grendza Donskyj szép és szomorú hazájáról irt, az anyanyelv dicsé­ retét dalolta s a nép szeretetét hirdette a régi hagyományok nyomán. Ver­ sei a népdalok egyszerű formáihoz ragaszkodtak, nincsenek külön formái, nem törekedett költői nyelvre s költői kifejezésekre, összehasonlitott s nem szimbolizált, nem használt költői képeket. Nemzeti felbuzdulásával, szociális törekvéseivel, kezdeményező bátorságával és sokoldaluságával az első évtizedben (1923-33) mintegy vezetője az irodalmi megujhodás mozgalmának. Gyors egymásutánban adta ki lirai gyüjteményeit (Arany­ kulcsok 1923, Tövises nyomon 1924, Virágcsokor 1925, Tövises virágok a Poloninákról 1928, Szemben a szabadsággal 1930), majd regényeit (Ilko Lypej, a kárpáti rabló, 1936, Petro Petrovics, 1937) s epikai költeményét ( A vörös szikla, 1938). 1926-ban jelent meg az első irodalmi almanach, a Trembita, amit szintén Grendza Donskyj irányitott. Grendza Donskyj nyomain 1928-ban jelentkezett az ukrán irányzat második képviselője, Julij Borsos Kumjatskij tanitó, (szül. 1907), aki az első könyvében (Tavaszi virágok, 1928) Grendza Donskyj verselését kö­ vette, de második könyvében ( A z én tájamról, 1929) már más szemmel nézi a tájat s a népet. N e m elégszik meg a leirással, hanem a természet kulisszáival szimbolizálja a nemzeti hitet és szenvedést. A z Elátkozott föld (1934) cimű gyűjteményében bár megtalálta az utat az erőteljes szo­ ciális kifejezésekhez, a tagadás és a forradalom pátosza csak pesszimis­ ta távlatokat nyitott meg előtte. Emellett azonban szétfeszitette a nép­ dalok kötött , szoros formáit és szabaddá tette az utat az uj lirai formák előtt. A további gyűjteményekben (Virrad a Kárpátokban, 1935; Folyik a vér, 1938) a komor pesszimizmus mellett világosabb és aktivabb élet­ szemlélet tör elő. A m i g ezek a költők elfojtották a sziv szavát s csak a szélesebb népi vágyak tolmácsolói, Nikolaja Bozuková (1907-1938) egyetlen könyvében (Poézis, 1930) szive és hangulatai bensőségéből fejtette törékeny és dal­ lamos verseit. 1928-ban megjelent a nagyorosz irányzat képviselőjeként Ondrij V . Karabeles (szül. 1906) papnövendék, majd középiskolai tanár, aki Válo­ gatott versek c. könyvével debutált s egy évvel későbben kiadta A vir­ radat sugaraiban c. verseskötetét, amelyben az ukrán költőknél ismeret­ len formakészséggel behozta az orosz irodalmi nyelvet s irodalmi formá­ kat a ruténföldi irodalmi életbe. A z ő nyomán indult el, ámbár hamar elhallgatott P . S. Fedor (szül. 1884.), tanfelügyelő (Gondolatok 1929), majd a kezdetleges verselő M . D . Popovics (szül. 1908) jogász, aki az Első versek (1929), majd a Kunyhó (1936) c. verseskönyveiben társaival együtt a régi rutén irodalmi hagyományokhoz kapcsolódott, bár többékevésbé tiszta orosz irodalmi nyelven irt. A későbbi nagy gazdasági válság az irodalomban is stagnálást ho­ zott, mert ezek a szerény kis könyvek könyvpiac és szervezett olvasótá­ bor nélkül főleg az iskolai hatóságok jóindulatára számitottak, amelyek az iskolai és népkönyvtárak számára vásárolták a könyveket. S amikor itt is beállt a szükségszerű takarékosság, ez sulyosan érintette az irodalmat ott, ahol a könyvek s az olvasás még nem volt életszükséglet a művelt, széleskörű olvasótábor számára.

1933 az ujabb irodalmi aktivitás beindulása. A kezdeményezést most is az ukrán irányzat ragadja meg. S. Sabol, baziliánus szerzetes, (szül. 1909) Zoreslav álnév alatt kiadja Szivvel a kézben c. verseskötetét, amellyel azonnal elérte a legjobb ruténföldi költő nevét. Nála már jelent­ kezik költői szó, kép, szem és forma, s egyszersmint végkép szakit a né­ pies verseléssel. Tárgyválasztása is forradalmi jellegű. T á r g y a i már nem elegikus motivumok, hanem heves tudatositások. Második könyvében ( N a p és azur, 1936) teljesen beérik Zoreslav artisztikus ereje. Közel áll hozzá F. Potusnjak (szül. 1910), aki a Távoli tüzek (1934), Titokzatos esték (1938) és Lehetőségek (1939) c. könyveiben megértette a költői nyelv teremtő hivatását a képletes világszemlélet terén s a valóságot az örök titkok jelképeivé formálta. Zoreslav élénk és aktiv szellemével szem­ ben Potusnjak versei a nyugtalan melancholiát, romantikus nyughatat­ lanságot, de egyszersmind hangulati statikát sugároznak. M . Risko (szül. 1906) a H e g y i szelek (1936) c. kötetében s 1. Kolos a Fiatal napjaim (1938) c. versgyüjteményében Zoreslav nemzeti lirája után indulnak, s az előbbi nemzetpolitikai felhivásaiban, utóbbi szűkebb hazája varázsának bensőséges átélésében tűnik ki. E z a második ukrán hullám 1937-ben Zo­ reslav vezetése alatt megteremtette az ukrán irodalmi aktivizmus ujabb Almanachját. 1936 őszén ujból megszólalt a nagyorosz irányzat is. A prágai oroszirányzatu főiskolások 1933-ban és 1936-ban két Almanachot adtak ki, A. Karaibeles és A . Farinics szerkesztésében. Karabeles vezetésével 1935-ben Munkácson megindult az első szépirodalomi lap Nase Stremlenija cimmel. Benne jelentkeztek az orosz irányzat uj fiatal költői, főiskolások és kö­ zépiskolások. A Russkij narodnyj golos c. lap Sodruzestvo cimmel kis könyvtárat inditott a tulságosan enyhe kritikáju E . Nedzalskij vezetésé­ vel. I t t léptek fel az orosz irányzat fiatal képviselői: V . Dobos (szül. 1917) Szent harag (1937) és E . Baleckij (szül. 1918), Fűzfák suttogása (1936) c. könyvével. Mind a ketten hagyományos formákban énekelték ha­ gyományos vallomásaikat, hangulataikat és vágyaikat. Velük szemben A . Patrus (szül. 1918) Korbáccsal a lelkiismeret ellen (1937) c. könyvével a szegénység aktivista költészetét adta, sajátos stílusban, bőséges és intim dallamokkal. Mindkét irányzat, úgy az ukrán, mint a nagyorosz, egyformán nem­ zeti alapon mozog s egyforma szociális panaszokat tolmácsol, akár elégi­ kus, akár aktivista formában. Csak az utolsó öt évben indult meg a küz­ delem a költői nyelvért s bizonyos határozott irodalmi formák kialakitásáért. A fejlődés iránya a romanticizmus felé mutat, amely azonban a gyorsan átélt realizmus és szimbolizmus nyomaira is utal. A ruténföldi irodalom gyorsan fejlődik s husz év alatt annyi szaka­ szon ment át, amennyire másutt s más körülmények között teljes évszá­ zad kell. A z irodalom művelői fiatalemberek, akiknek nincsen támpont­ juk a hagyományokban. A helyzetet a nyelvi irányzatok harca is bonyo­ litja. A z utóbbi időkben az ukrán irány határozottan erősödött s az ottani lapok szerint az orosz irány két jellegzetes vezetőalakja, Karabeles és Pat­ rus, az ukrán népi irányhoz csatlakozott. A mostani változások hatása bizonyára mutatkozni fog az irodalom terén is. A z ukrán irányzat összpontositja erőit s havi irodalmi folyóira­ tot készül kiadni Borsos Kumjatskyj vezetésével. (Antonin Hartl)

PEARL

S .B U C K

m á s o d i k h a z á - helyett f é n y e sp a l o t aa zo t t h o n a , a z

j á n a kn e v e z iK i n á ts v a l ó b a n a z e l s ő

e l n y ü t t r a b s z o l g a l á n y f e l e s é g

m e l l é

g y e r m e k é v e k m a r a d a n d ó

s z é p t e s t üö r ö m l á n yk e r ü l . Iskolátb e n y o m á s a i k i n a i k ö r n y e z e t b e n érik,járt, m ü v e i te m b e r e kl e s z n e k fiai­ itt éli át a fiatalság e g y é n i s é g a l a -

ból, m e n y ea v á r o se l ő k e l őemberénekl á n y a . U n o k á kn é p kitó idejét. N é g y h ó n a p o s k o r á b a n t e r j e d e l m e s o t t h o n t , m i n d e n t elért viszik s z ü l e i s z ü l e t é s i helyéről, N y u ­a z e g y k o r is z e g é n yp a r a s z t W a n g -

gat-Virginiából, K i n á b a , a h o l hitté­ L u n g ,a m i t földi h a l a n d ó á l m o d h a t ritő a p j á nsé d e s a n y j á nk i v ü l c s u p a s élete c s u c s á ne g y e t l e nf é l e l e mki­ k i n a i veszi k ö r ü l . S z i v e s e b b e n b e ­ n o z z a c s a k . Félti a földet, a n e h e z e n széli a k i n a i nyelvet a za n g o l n á l s

m e g s z e r z e t t , életet, o t t h o n t , gaz­ a m e r i k a ie g y e t e m it a n u l m á n y a i b e ­ d a g s á g o t adó földet. fejeztével K i n á b a tér i s m é t vissza. H á z a s s á g o t a m e r i k a i k é s ő b b

k ö t

J. L o s s i n gB u c k

t a n á r r a l ,

e g y e t e m i

N a n k i n g b a n ,

m a j d öt évvel t a n s z é k e t k a p

a h o la n g o l i r o d a i m a t

A le

m á s o d i kn e m z e d é k

életét irja

aH á r o m fin, a trilógia m á s o d i k

kötete.

E l é n k l é p n e k a földtől el­

s z á r m a z o t tW a n g f i u k

sa l a k j u k a évet tölt e b b e n a város­ p o l g á rk i n a i változata. Az ö r ö m ö k e t b a n s igy ag y e r m e k k o r i vidéki Ki­ h a j s z o l ó , tétlen é l e t űW a n g a z Első n a mellett feltárul előtte a v á r o s i g ő g ö s feleségével, e l p u h u l tfiaival,ő tanit. Tiz

k i n a i élet is.

1 9 3 2 b e n É d e s auva- a

Földbirtokos.

S a K e r e s k e d ő

föld c i m ür e g é n y e elnyeri a z Egye­

W a n g a

s ü l t Á l l a m o k Pulitzer-diját, ezt kö­

s z é p s é g e t , n e m k e r e s i a t u d á s i ,

veti a filmsiker, m a j d a Nobel-dij. *

M á s o d i k . N e m i s m e r i a

c s a ka p é n z érdekli.

M o h ó n k a p a

h a s z o n u t á n sh á z a s s á g á b a n , gyer­

e k e i b e n is a t o v á b b s z e r z é s e s z k ö ­ az É d e s a n y a ­ m a d v e z é r lesz W a n ga k i n a i f ö l d m ü v e l ő k ­ zét keresi. H a r m a d i k fiu, i f j u k o r á n a k ről, polgárokról, a k i n a i fiatalságról Tigris, a h e b e ö r ö k m a g á ­ szól a r e g é n y ,d em é l t á n n e v e z h e t - gyógyithatatlan s y o s s á g b a zárja. S z i g o r u a s z k é t a n ő k at á r s a d a l m if e j l ő d é s m i t o s z á ­ n K i n á tm u t a t j a be

föld trilógiája,

e g y e l e m m e l h a l a d célja felé a di­ n a k is. E g y e t l e nn a g y c s a l á d é l e t é nf s ő s é g r ő lá l m o d o z ó lélek s a végre v é g i g k i s é r j ü k a ze g y s z e r ű f ö l d m i v e s c á t a l a k u l á s á t , az

e g t a l á l t s z e r e l e mm é g j o b b a neltá­ e k e s z a r v á t ó l a föld­ m

á r m á r m e g b é ­ birtokos, tőkés, h a d v e z é rs o r s o n k e ­ volitja a világtól a m é l ő W a n g o t . Itt válik a mű legköl­ r e s z t ü la m o d e r n fiatalság változa­ k tos életformájáig.

n y j a O L a n mellett, Tigris F e l ü l e t e s élvhaj- tőibbé, a a r e g é n yl e g v o n z ó b ba l a k j a . R a b l ó -

h á s z á sv a g y ö n ö sm ű v é s z i k e d v t e ­

k a l a n d o k ,d i c s ő s é g e sh a r c o k , fájdal­ lés, vad f o r r a d a l m i láz és c é l t u d a t o s a s ,v é r e s s z e r e l e m tarkitják Tigris kitartó m u n k á s s á g tölti b e a fiata- m r e gk i n a ia n y ó k a m e r ü l fel lok életét s a W a n g c s a l á d történe­ életét, ö te p é l d á z z aan e m z e d é k e k e g y m á s

a f é l h o m á l y b ó l ,

r a k ö v e t k e z é s é n , a zi d ő k f o r d u l á s á t .

á n y n a k

m e s é le g y kis le­

s a ze g y k o r i d a j k a m e s é k

változatai e l e v e n e d n e k m e g a lapo­ G ö r n y e d ő ,v e r e j t é k e z ő f ö l d m ű v e s W a n g L u n g ,

b a r á z d á t b a r á z d á r a

s z á n t ,é h e z i k , töri m a g á t ,

d e n e m

e n g e d i ki t a l p a alól a földet s a n y a ­ ru

é l e t é n e k

S z e r t e

e g y e t l e n b i z t o n s á g á t .

a világon h o z z á h a s o n l ó a n

r e m e g a földért milliók ü z k ö d őtár­ s as n i n c s s z á m u k r a f e l e m e l k e d é s .

k o n .M é l a b u szövi b ean a p o k a t , „ H á r o m

f i u t

W a n g L u n g M e s s z e

a

életéből h i á n y z i k

b ü s z k e feltörekvése.

jutottak

aW a n g f i u k a z

e g y k o r i vályog s z ü l ő h á z t ó l , d e d i a ­ d a l u k felett m á r ott l e b e ga z u h a ­ n á s s z o r o n g ó érzése, fiaik s z á m á r a m á rn i n c s s o k l e h e t ő s é g .

W a n g L u n g s e mm u n k á j a e r e d m é n y e k é p ,

h a n e m p u 3 z t a véletlen s e ­ S z é t h u l l óc s a l á d a trilógia befeje­ gitségével, rablott d r á g a k ö v e k á r á n ző s l e g k e v é s b é s i k e r ü l t része. A szerzi m e ga k ö r n y é k b e l i f ö l d e k e t c s a l á d n a g y r é s z e eltávolodott a z ősi N a g y u r lesz, a régi v á l y o g k u n y h ó törvényektől, t e n g e r p a r t i v á r o s b a n

él s i d e g e ns z o k á s o k n a kh ó d o l . A tes l é t n e km e g k a p ó h i m n u s z a P e a r l fiatalok f e l s z a b a d i t o t t á k m a g u k a t S .B u c kA n y a c i m űk ö n y v e . A m e ­ as z ü l ö d h a t a l o m alól, s a j á t é l e t ü k e t leg, o d a a d ó t e r e m t é s a za n y a szo­ élik s e za z élet jórészt ü r e s élve­ m o r ú n a p i j a i n a k megujuló vigasza z e t e kk e r g e t é s é b ő l áll. J u a n , a Tigrisa t o v á b b b o n t a k o z ó élet. Férje el­ egyetlen fia i n g a d o z i kam u l tésa h a g y j a , v a kl e á n y ae m b e r t e l e n k ö r ­ jövő között. A p j a k a t o n á n a k s z á n ­ n y e z e t b e np u s z t u l el fiát politikai ta, d e ő irtózik az ö l d ö k l é s t ő l ,a föl­m e g g y ő z ő d é s é é r t kivégzik s a k ö n y d e t szereti, a s a r j a d ó vetést s lel­ n y e i b e ne l o m l ó a n y á tu j s z ü l ö t tu n o ­ k é b e n v e r s s o r o k c s e n d ü l n e k . C s á k á j á n a k g y e n g eh a n g o c s k á j a h í v j a bitja N y u g a ts i m á d j ah a z á j á t , s z a ­v i s s z aa z életbe. F á j d a l o m , c s a p á ­ b a d s á g n é l k ü ln e mtudélni, d e k ö ­ s o k f ö l d r e s u j t j á k , d e a z ősi élét ere­ tik a z ősi t ö r v é n y e k . F e l h á b o r o d i k je t a l p r a - állitja s uj k ü z d e l m e k felé, a z i g a z s á g t a l a n s á g o n , fáj n e k i a z a z élet t o v á b b f o l y t a t á s á r a ösztökéli. e m b e r is z e n v e d é s sm é g s e m t u d j a * m a r a d é k t a l a n u l szolgálni a felsza­ A Nobel-dij átvétele a l k a l m á b ó l b a d i t á s ügyét. I d e o d a l e n d ü l s c s a k r e n d e z e t tü n n e p s é g e n Pearl S . B u c k m i k o rm e g t a l á l j a a s z e r e l m e t , k a p ak ö v e t k e z ő k e t m o n d t a : n y u g v ó p o n t o t . „ S o h a s e mc s o d á l t a m j o b b a n Ki­ i n t m o s t , a m i k o r l á t o m , h o g y H i b al e n n e a ziróia l k o t á s titkaitnát, m d d i g n e m i s m e r tm ó d o n e g y e s ü l t a v é l e t l e n n e k m i n ő s i t e n i N e m l e h e t e z a b a d s á g á t veszélyeztető e l l e n s é g ­ véletlen, h o g y a zu j n e m z e d é k ö n z ős z e m b e n . H a z á m é s K i n a lelke v a g y t é t o v á z ó s e r e d é b e n a z egyet­ gel s o km i n d e n b e n h a s o n l i t a n a k egy­ l e n szilárd s b i z t o s a nh a l a d ó a l a k s á s r a ,del e g f ő k é p p e n a b b a n , h o g y M e i L i n g J u a ns z e r e l m e s e — nő. A m g y f o r m á n szeretik a s z a b a d s á g o t " . r a b s z o l g á n a kn e v e z e t tk i n a in ő , ki­ e n e k m á ra s z ü l e t é s e s z o m o r u s á g o t jelent a fiura v á g y ók i n a i c s a l á d b a n ,a m e g n y o m o r i t o t t testű, a k a r a t n é l k ü l i b á b b áf o r m á l t a s s z o n y , s z á z s z o r o s a n rá volt u t a l v a a fel­

A s z a b a d s á gr a j o n g ó j a a z irónő. K ö n y v e i b e n ,n y i l a t k o z a t a i b a n , Á z s i a c i m üf o l y ó i r a t á b a n , m i n d e n h o l kife­ jezésre juttatja s z a b a d s á g s z e r e t e ­ tét. M é g i sv a l a m i l e k ü z d h e t e t l e n s z a b a d u l á s r a . Volt aki a s z a b a d o s t á v o l s á gv a nk ö z t e s aK i n a s z a ­ m u l a t o z á s b a n s volt aki a z ö n á l l ó b a d s á g á é r th a r c o l ó ifjak é s l e á n y o k h i v a t á s b a n találta m e ga s z a b a d u ­ között: egyik s e m férkőzött Pearl lás utját. M i n d e n e s e t r e a n ő n e k S. B u c ke m b e r i é s irói r o k o n s z e n v é ­ volt a l e g n a g y o b bs z ü k s é g ea s z a ­ be. H i d e g e n é sé l e s e n d o m b o r o d i k b a d s á g r a sn ő n e k kellett l e n n i e , ki a f o r r a d a l m á r o k a l a k j a a z i r ó n ő aki v é g l e g e s e n é sm a r a d é kn é l k ü l a l k o t á s á b a n ,s b á r e l i s m e r é s s e l , d e s z a b a d d á tette m a g á ta z ő s i kötött­szeretet n é l k ü l f o r m á l j al é n y ü k e t . ségektől. „ N e m m i n d e n rossz, a m i ( H e v e s R e n é e ) i d e g e n " — m o n d j aa k ö n y v v é g s z a ­ v a i b a nM e i L i n gsb á rc s a ka c s ó k ­ M A U R I A C UJ R E G É N Y E( L e s ról, erről a zi d e g e n s z o k á s r ó l b e ­ C h e m i n sd e la Mer) l e g j o b b szél, d e s z a v a ij e l k é p e s e ks a z ide­ m ü v e ik ö z é tartozik. N a g y s z e r ű e n g e n g y ű l ö l ő k i n a i n e m z e d é k s z ü k ábrázol; — u g y s z ó l v á n n e m is kell n e m z e t i e l z á r k ó z á s á b a a z egyete­ leirnia alakjait, n e m kell részletez­ m e s s é g távlatait nyitja. nie a r c u kf o r m á j á t , b ő r ü k s z á n é t , e z ü k i d o m z a t á t s r u h á i k m i n ő s é ­ Az „ É d e s a n y a f ö l d " köteteit is k a l l u c i n i á c i ó s z e r ű e n e l e v e n e d ­ átszövi a ző s ö k e t tisztelő k i n a i lét gét: h e km e g e g yc s a p á s r as t ű n n e k el l e g j e l l e m z ő b b v o n á s a ,a g y e r m e k é r t n s z e m elől; lelki kvalitásaik idézik való m é l y s é g e sv á g y a k o z á s . G y e r ­ e g j e l e n é s ü k h i b á t l a n lá­ m e k r ő lá l m o d i ka za n y a , g y e r m e k ­ elő testi m o m á s á t . E za zirót u d j a alakjait, n e k ö r v e n d a z öreg n a g y a p a s t k i kc s a k n e m f ü g g e t l e n e k tőle, oly­ g y e r m e k teszi b ü s z k é v éa z apát. A a n n y i r a , h o g y h u s v é r v a l ó s á g a i k t e r m é k e n y s é g n e k , az ő s i t e r m é s z e ­ a

között c s a k n e má r n y é k k é p p é

fosz­

lik a szerző, állitólagos t e r e m t ő j ü k .

n en e m e g y é b ,m i n tam a g á n o s lé­ l e k f o r r a d a l m i z á s z l ó j a a z

é l e t m ó d

M a u r i a c b a nv a n v a l a m iB a l z a c ere­ ellen, a m e l y e ta k á ram a r x i s t a , — jéből, d eS t r i n d b e r gh e l y é t n e m l e l ő , m e t a f i z i k a i n y u g t a l a n s á g á b ó l is.

e l e m b e r t e l e n e d e t t n e k , e m b e r s é g é b ő l

A k i v e t k e z e t t n e k

(entmenschlicht)...

k o m p o z i c i ón e me r ő s s é g e .U j regé­ e l i s t e n t e l e n e d e t t n e k . . . n y é n e k is

s o kah ő s e ,

s o ka z at­

m o s z f é r á j a , („polifón s z i m f ó n i á n a k "

m a r x i s t a kritikus, t e t l e n e b b ü l ,

érez. N i n c s

a k i e n g e s z t e l h e -

s ö t é t e b b n e k , utálato­

m o n d j a Löewel) n i n c s e g y s é g e s fo­ s a b b n a k f e s t e n é , é l e s e b b e n

b i r á l n á

l y a m a ,a v é g en e m vég: t ö b b kriti­ a zö n z é s r e é p ü l t polgári é l e t f o r m á t , k u s a azt véli,

h o g yar e g é n y c s a km i n i tM a u r i a c , a birálat h e v é b e n é s

m e g p e n d i t é s e , e l ő j á t é k a

e g y m e g ­ i g a z s á g o s s á g á b a n őt ép' oly k e v é s s é

í r a n d ó n a g y r e g é n y n e k . H a igy v a g n , átolja k a t h o l i c i z m u s a ,m i n t B a l z a jól v a n .

c o t a polgári k o m é d i a leleplezésé­

b e n , r e a k c i ó s H o g ym i v a nar e g é n y b e n? N e h é z rövidre f o g v a elbeszélni. N a g y s z e r ű ,

r o y a l i z m u s a .

D e m i n d e z z e l m é g k o r á n t s e m m e ­

v é r b őe m b e r if i g u r á k i n d u l a t o s k o d -

ritettük ki M a u r i a cb o n y o l u l t irói s z e n v e d n e k b e n n e . e g y é n i s é g é n e k jellemzését. M a u r i a c M a u r i a ck a t h o l i c i z m u s a alig t ö b b , ellenzi ezt a s ö t é t világot, d e k e d v e

n a k , b ű n ö z n e k ,

d e n e m is k e v e s e b b , m i n t h o g y a z telik b e n n e .K e d v e telik c s u f s á g a i ­ e m b e r i életet tisztitóhelyszerű álla­ b a n , u t á l a t o s s á g á b a n ; igenli is, p o t n a k fogja fel, — v e r g ő d é s n e kN i e t z s c h e t r a g i k u s életigenlésével, erős, g o n o s zö s z t ö n ö k s n e m e s a s ­ a r o n d a s á g o k b a nf e t r e n g ő világot, között. K a t h o l i c i z m u s a a b ű n t ,a ze l b u k á s t ,a g o n o s z s á g o t . azért p r o b l e m a t i k u s , — azért kelt Igenli; n e m a filozófiájával, h a n e m p i r á c i ó k

m e g ü t k ö z é s t l e g t ö b bk a t h o l i k u s v a s ó j á b a n ,

ol­ a fantáziájával,

—m e r t k e g y e t l e n ü l

„jó" e m b e r e k ,

a stilusával... A a h i v ő k ,a s z e n t e k

őszinte, éleslátó, p u r i t á n és p e s s z i ­ s o k k a l k e v é s b é érdeklik, m i n t a m i s t a . Ak a t h o l i k u s s z e r z ő k szeret­r o s s z a k , a b u k d á c s o l ó k ,a n y o m o ­ n e ko p t i m i s t á k lenni, a világot idil- rultak. A s z ö r n y e t e g e k ! A s z ö r n y e ­ lizálni szeretik, tömjénillattal b e ­ teg jelentőségével, m o d e r n irodal­ szórni, a d i s z e sk a t h e d r á l i s o k ü n n e ­ m u n k b a n ,e g ym á s r e g é n y i r ók a p ­ pi s s z ű r tf é n y űh a r m ó n i á j á b a fog­ c s á nl e s zm e g j e g y z é s ü n k ; itt c s a k lalni a z

é k t e l e n s é g e k e t . M a u r i a c u t a l u n k arra, h o g yM a u r i a cu j re­ m ű v é s z e t é b e nn e m b ú g o r g o n a n e m g é n y é n e kl e g m o n u m e n t á l i s a b b a l a k ­ leng t ö m j é n f ü s t , a k ö z é p p o n t j á b a n ja is e g y „szörnyeteg": valaki, aki­ n e mt r ó n o l térdelő a n g y a l o ks d i a ­

ről l e g j o b b i s m e r ő j e állapitja m e g ,

d a l m a s

h o g y„ ab i l i nah i v a t á s a " ;e g y e m ­

t e k i n t e t ű

s z e n t e k t ő l k ö r ­

n y e z v e ,as i m a s z ő r űb á r á n y t m a g á ­ ber, ü g y v é d b o j t á r , aki e g é s z életé­ h o z ölelve é s vállán f e h é r g a l a m ­ i b e nh ű s é g e s k u t y a k é n t szolgálta b o k k a l ,a z Ur.

M a u r i a c világa is­ g a z d á j á t , m a g a volt a h ű s é g , m e g ­ s k é t s é g b en e m v o n h a t ó b i z h a t ó s á g , d e r é k s é g , s z o r g a l o m , k a t h o l i c i z m u s a n e m e világ m e g s z é -ö n f e l á l d o z á s : az ö s s z e s e r é n y e k fog­ tentelen;

p i t é s é b e n , á t i s t e n i t é s é b e n ,ö s s z h a n -

l a l a t á n a k h i h e t t em a g á t ,

g o s i t á s á b a n

n a p ,ö n g y i l k o s g a z d á j a h á t r a m a r a d t

n y i l v á n u lm e g ,— h a ­

m i g e g y

n e me l l e n k e z ő e n ,s i v á r s á g á n a k b r u ­ h o l m i j a i k ö z ö t tk o t o r á s z v a , rá n e m tális f o k o z á s á b a n . . . „ V a g yi s t e n s e ­ a k a dö n m a g a hiteles jellemzésére. git r a j t u n k ,v a g y af o r r a d a l o m " , — „ I m m o n d e " : tisztátalan s z ö r n y e t e g ! kiált fel e r e g é n y é n e kh ő s e , a zi f j u

H i á b am o s a k s z i k , s z e n n y e s ,— h i á ­

C o s t a d o t ,

— a k i e l l e n s é g e s e n áll

b at e s z jót, g o n o s z .M a u r i a c veszé­

s z e m b e n a kisvárosi, m e g á t a l k o d o t t

lyes k é r d é s t vet fel, a valláserkölcs

világgal. V a g y Isten, v a g y f o r r a d a ­

e g y i k

lom: nyilvánvaló, h o g ye k é t „élet-

n a k e

tény",

V a n n a k e

h a helyettesitheti e g y m á s t ,

l e g m é l y e b b kérdését: v a n ­ m e g v á l t h a t a t l a n

e m b e r e k?

e l ő r e e l r e n d e l t e n k á r h o ­

r o k o n is e g y m á s s a l . . .M a u r i a c Iste­ z o t t a k ? Az e g é s z e n evilági, d u s , te-

litett f é l h o m á l y b a nj á t s z ó d ó m é n y e n át-átvibrál zikai g o n d j a

c s e l e k ­ e g yt á r s a d a l m i

a z iró m e t a f i ­

a z elesett e m b e r i s é g ­

ért, a s ö t é t b e nb o t o r k á l ó a l a k o k r a , k i s e b b n a g y o b b s z ö r n y e t e g e k r e , ha r e m b r a n d t i a n n y e s s é g e t ejt.

réteget

s e m , s ő t

m é g m a g a s a b b h u m a n i s t a e s z m é k e t s e m védett,

c s u p á na p a r a n c s u r a ­

l o m r ak é s z ü l ő e l b o r u l té sd o h o s lel­

n é - k e k e t

forgatta ki,

a zu j t a n t tá­

kisérteties fé­

m a d t asa k é s z ü l ő„ m i t h o s z t " pisz­

Igen jó, irigylésre-

kálta. C a r lZ u c k m a y e r , (azóta e g y

m é l t ó a n jó iró, f á r a d h a t a t l a n u l , ele­

S v á j c b a nb e m u t a t o t tl o b o g ó és fel­

g á n s a n ,

fütött p a r a n c s u r a l o m e l l e n e s d r á m a

e r ő t e l j e s e n

n y u g t a l a n . . .

(Fejtő Ferenc)

szerzője,) ezt irja e g yl e v e l é b e n a d a r a b r ó lH o r v á t h n a k :

ÖDÖN

„ S o k s z o r o s a n

V O N H O R V Á T H . Am hae g k i s é r l i k m a j d d a r a b j á t félreér­

zulról e l m e n e k ü l tn é m e t i r ó k

teni, a p o l i t i k á b ab e k a p c s o l n i , a jel­

s e r e i g es o k évi m e g p r ó b á l t a t á s u t á n s z a v a k keretei k ö z é szoritani, d e úgy t ű n i ki m m á r átesett a kiválasz ­igyázzon: n v et é v e s s z é k m e g ! "

M a .

t á s o n . A r o k k a n t a k a halált v á l a s z ­ Z u c k m a y e rb i z o n y á r a ezt m o n d a n á tották, v a g ye l n é m u l t a k ,a z óvato­

v i s s z a p i l l a n t v aa z e l m u l t évekre: Mi­

s a k b e h ó d o l t a k ,

l y e n kár, h o g y ezt a d a r a b o t 1 9 3 0 -

at e h e t s é g e s e k é s

e r ő s e kv i s z o n tan e m z e t k ö z i irodal­ b a n n e m v o n t á kb e a közéleti n e v e ­ m i életbe á g y a z t á kb em a g l u k a t ,e g yl é s b e sn e m vitték ki a zu c c á k ,a j o b bé se m b e r i b bN é m e t o r s z á g e s z ­ k i s v á r o s o ké sa k ü l v á r o s o kn é p e elé, m é j é n e k s z e r e z v em e g b e c s ü l é s t .

A z m o n d v á n : i m e ,e z e ké s igy a k a r j á k

u t ó b b i a kk ö z é tartozott Ö d ö n H o r ­ a s o r s o t o k a t irányitani... v á t h is,

a realista n é m e t s z i n m ű -

irás t e h e t s é g e ,

akit e g y s z e r r e

ért

1 9 3 3 b a nH o r v á t hB é c s b e , m a j d i n n e nH o l l a n d i á b a m e n e k ü l t , a h o l

u t ó l ah a l á l sa m á r i d e g e n b e n irt e g yh o l l a n dk i a d ó

s z e r z ő d é s e tette J u g e n d o h n e G o t t (Allert d e L a n g e ,s z á m á r al e h e t ő v é am u n k á t . 1 9 3 8 A m s t e r d a m1 9 3 8 )c i m űr e g é n y é n e k a u g u s z t u s á b a n P á r i s b a n a C h a m p s

b o n t a k o z ó világsikere. E za r e g é n y

E l y s é n av i h a r kettétört e g y pla­ m o n d j u km e g m á r e l ő l j á r ó b a n — t á n f á t s al e z u h a n ó fatörzs a g y o n ­ a z első e p i k a im u n k aa H a r m a d i k s u j t o t t a . . . A k k o r t á j t jelent m e g a

—

B i r o d a l o mm e g t e r e m t é s e óta, m e l y ­

J u g e n do h n e Gott... b e nan é m e t n é p s o r s k é r d é s e feltét­ l e n m ű v é s z i á t t é t e l b e n m e s s z e

e l h a g y v a

tájszerető s z e n v e l g é s é t ,R e n n n é m i ­ leg o r m ó t l a n c é l z a t o s s á g á t , F e u c h t w a n g e r sérültségét, á l t a l á b a na z ér­ z e l m e k távlatnélküliségét, a m i m i n ­ d e n e m i g r á c i ó k e z d e t e i r e A

k a t h o l i k u s

Ö d ö n H o r v á t h d em á r

jellemző.

m a g y a r i v a d é k 1 9 0 1 b e n született,

M ü n c h e n i b e n n e v e l k e d e t t .

Itt is t ű n i k fel m i n t iró. H a r m i n c e g y n é h á n yé v e sk o r á b a n m á r szél­ t é b e nj á t s z á k

d a r a b j a i t

N é m e t o r ­

s z á g b a n . l i n b e n egyik d a r a b j á t ;

a z Italieni-

s c h eN a c h t c i m ű t ,m e g i s m e r v e

b e ­

lőle a n é m e t kispolgárt, a H a r m a ­ B i r o d a l o m

„megvalósitóját".

H o r v á t h állásfoglalását e k k o r

n e m

i s m e r t é k fel eléggé. A d a r a b szati­ r á j a

B á t r a n le m e r e m irni a közhelyet, h o g y l e n y ü g ö z ő b b ,

lélekzetfojtóbb.

e m b e r i b b és m ű v é s z i b bk ö n y v e t u t o l s ó e s z t e n d ő k b e n alig

a z

o l v a s t a m .

F r a n c i á sc s o b o g á s am i n d j á r t a z el­ s ő s o r o k b a n elbűvöli a z olvasót.

A

m o t i v u m o k teljes; k i m e r i t é s e (amit G i d e v a l a m i k o ra„ f u g a m ű v é s z e t é ­ n e k " nevezett,) m a g á v a lr a g a d s a k é p z e t t á r s i t á s o kb ős z a b a d s á g a ta­ l á nc s a ka n n y i b a n k e v é s b é f r a n c i á s , h o g ya d r á m a i r ó f e g y e l m e z e t t s é g e érzik m ö g ö t t e . E g y é b k é n t alig c s ö k ­ k e n t h e t iar e g é n y értékét, h a G i d e

1 9 3 0 b a n m a g a m is l á t t a m B e r ­

d i k

*

jelentkezik,

G l a e s e rg y a n ú s

u g y a n i s n e m vett v é d e l m é b e

F a u xM o n n a y e u r s j é n e k r i k u sh a t á s á t

a t m o s z f e ­

f e d e z z ü k fel b e n n e ,

( h i s z e nD u G a r dT h i b a u l tC s a l á d j a e g y e n e s e nG i d er e g é n y é n e k

a s z ü ­

löttje.) U g y a n a k k o ra z o n b a n n e fe­ l e d j ü k el k i e m e l n i

H o r v á t h realiz­

m u s á t , m e l y G i d e t ő l k ü l ö n b ö z ő ,

h a ­

tározott t á r s a d a l m i állásfoglalásá-

ból következik.

m a g a t a r t á s

g y e r m e k e k t á r s a d a l m a sorvasztó

b o n y o d a l m a i t

e g y lelket

c s á r amaga

n e v e l é s ir e n d s z e r b e n ,k ö ­

zelebbről: e g y osztály é se n n e k o s z t á l y n a k

a tanitója,

s z ü k s é g e . F e l e l ő s n e k

érzi m a g á t ab ü n t é n y é r t

AJ u g e n d o h n e G o t t t á r g y a a

é r z é k t e l e n s é g e

aki n e m is

p a r a n ­

vizsgálja ki, h i s z e n

i g a z i s á g s z o l g á l t a t á s

a z

s a n n a k

l e l k i i s m e r e t e

a z

n y e r s e s é g e és

c s a k növeli a gyil­

o s s á g b ó l s z á r m a z ó t r a g é d i á k sorát. e g y k A h a r c v o n a l a : a z e g y é n h ő s i helyt­ e g y s z e r ű tanitó, aki m é ga k k o r l l á s ai a z igazságért, m e r ta m i n t a n ő t t fel, a m i k o rs z a b a d s á g n a k n e ­ á sc s e l e k v ő v é váltja v e z t é k a zo l y a ne u r ó p a i e s z t e n d ő ­ tanitó felismeri é e n s őh u m a n i s t a p a r a n c s a i t , hirte­ ket, a m i l y e n e kah á b o r úé s H a r m a ­ b len s e g i t ő t á r s a k a t lát m a g ak ö r ü l : d i kB i r o d a l o m m e g v a l ó s u l á s a k ö ­ v a l a m i „ k ü l ö n ö s e m b e r " c s a k

m b e r e k e t ,ü l d ö z ö t t e k e t , — zötti időt kitöltötték. E g y s z e r ű e m ­ elesett e g y e r m e k e k e t is. „ N é g y e n v a g y u n k b e re z a tanitó. U g y a n ú g y ,m i n t á r ,— m o n d j a a z egyik, — a k i k ­ a h o g y á l t á l á b a n an é m e t kis-polgár,m e k j e l s z a v u n k : A z igazságért é s ős e m c s i n á l tg o n d o t m a g á n a k a n r e n d s z e r v á l t o z á s i b ó l . zott.

E l s e j é n

zi g a z s á g o s s á g é r t " . (Be a g y e r m e ­ d o l g o ­ a k e k titkos t á r s u l á s an e m a z o n o s a

T o v á b b

felvette

fizetését s

a u x M o n n a y e u r s b e n s z e r e p l ő p r ó b á l t a folytatni „ n o r m á l i s " életét. F „e m b e r e k ö s s z e e s k ü v é s é " v e l , Ám a világ megváltozott, a tanitvá ­rős e h o lag y e r m e k ig o n o s z s á g gyilkos­ n y o k b ó le l l e n s é g lett, e g ym á s e m ­ a á g r a s z ö v e t k e z i k , h a n e m a z e m b e r i berfajta, e g ym á sn e m z e d é k , n y e r s s r k ö l c s elfojthatatlan k i c s i r á z á s a , v e r e k e d ő k ,k o n o kö s s z e e s k ü v ő k , kis e i t b e n ,s z á n d é k b a n ,t e t t b e n sigya politikai s p e k u l á n s o k , k é m e ké s b e ­h s u g ó k ,

b r u t a l i t á s o k r a

G i d e i célzat ellentéte.)

b u j t o g a t o t t

M á r n e m

r a v a s z kis állatok. A tanitót d i á k ­

c s u p á n a gyilkos leleplezéséről v a n

jaitól s z a k a d é k választja el. H a r -

szó.

m i n c n é g y é v e s ,

p á r t j á r a kell állni. Az e m b e r i

d e rezignált. H a r ­

A z i g a z s á g t a l a n u l ü l d ö z ö t t e k s z o ­

lidaritás h a l k d i c s ő i t é s é b e n c s e n d ü l

m i n c n é g y évével m á r a g g a s t y á n n a k

za r e g é n y ,m e l y b e n Ö d ö n H o r ­ érzi m a g á t . K i ö r e g e d e t t a „korból". ki a á t h m e g r e n d ü l t polgári t u d a t a a z c s u p a k ö z é p r é ­ v

Az o s z t á l yt a n u l ó i

e m b e r i i g a z s á g v á g y b a n Istent is tegbeli i v a d é k , m u n k á s g y e r m e k e g t a l á l j a , I s t e n n e l m a g y a r á z v á n n i n c sk ö z ö t t ü k egy se. V a l a m e n n y i m z o k a t a v é g s ő t á r s a d a l m i , g a z d a ­ a zu j h a t a l o mg y e r m e k e . A tanitó a k o k a t ,a m i k n e k tör­ n e m érti őket, m e r tn e m érti a n e ­sági, lélektani o b e l s őö s s z e f ü g g é s e i t m é g velési r e n d s z e r ts e m , a m i t ilyen tit- vényeit, kos r e n d é l e t e k g y e r m e k e k e t

j e l l e m e z n e k :

n e m ismeri. H o r v á t h s z á m á r a ez a z

„ a

Isten jelenti a l e g j o b b e m b e r i e s z ­

h á b o r ú r a kell nevel­

m k d i a d a l m a s ö s s z e s s é g é t . ( M é l i u s z ni". A tanitás a n y a g a is: a politika ié légkör s z e l l e m il e c s a p ó d á s a . A m i n ­ József) d e n n é lf o n t o s a b b testi n e v e l é s tisz­ t á r ak a t o n a i : k i k é p z é s ,

t á b o r o z á s , k a t o n a i

l ő g y a k o r l a t o k ,

AZ ÁLLATI

teljes

k a t o n a i élettartás, a g y e n g é b b m e g ­

I N T E L L I G E N C I A .

( M i h a i B e n i u c :

învăţare şi

n i m a l e .E d . Inst. d e vetése, a n y e r s e r ő s z a kk u l t u s z a . A inteligenţă la a Psih. Cluj) 1 9 0 6 b a n , a m i k o r C l a r e g é n y b e l if e s z ü l t s é g k i s ü l é s ee g y a r e d e , a genfi n a g y h i r ű p e d a g ó ­ gyilkosság, m e l ye g yt á b o r o z á s al­ p u se g yc i k k é b e na z ö s s z e h a s o n l i t ó k a l m á v a l t ö r t é n i k e g y h á z i i p a r á b a g beléfojtott f a l ú tanitó

h a t á r á b a n .

Itt a

e g ym á s i ki f j u s á g g a l talál­

l é l e k t a n s z ü k s é g e s s é g e mellett fog­ lalt állást, N u e l , liegie-i e g y e t e m i ta­

kozik, a falusi s z e g é n y s é g g y e r m e ­ n á r n a g y h é v v e l szállt s i k r a elle­ keivel. Ez a világ

h a s o n l ó k é p ' a

b ü n t é n y e k világa.

A

ne: N i n c s e n ö s s z e h a s o n l i t ó lélek­ g y i l k o s s á gt a n r as z ü k s é g ! Al é l e k t a n s z á m á r a ö s s z e f o n j a a két világot S a tanitóc s a ka ze m b e r ip s y c h e jelenségei előtt m e g v i l á g o s o d i ke g yu j e m b e r i

m e g f i g y e l h e t ő k , a z állatvilág

k i v ü l

e s i k a lélektan b e f o g a d ó k é p e s s é g é n .

Az i d őa z o n b a n C l a p a r e d e e t iga­

a m e g t a l á l á s á r a . V a l ó i b a n

e g y m á s ­

zolta. M. W a s h b u r n 1 9 2 3 b a n m e g ­ h o z illesztette a k é t n á d a té s ú g y jelent k ö n y v é b e n ,m a r 800, latvilág

l é l e k t a n á v a l

a z ál­ h ú z t ab ek e d v e n c eledelét a ketre­

foglalkozó

k ö n y v r ő l t e s z emlitést! A m a i ,

c é b e .

Az állatvilág f e l s ő b b , u.

ki- intelligens reakciói

n.

m e g á l l a p i t á s á r a

m o n d o t t a na z állatvilág l é l e k t a n á ­

a zU m w e g p r ó b á j a m a is a l e g h a ­

val f o g l a l k o z ó k u t a t ó előtt p e d i g a

t á s o s a b bm ó d s z e r e k egyike.

m e g j e l e n t s z a k m u n k á ko l y a n t ö m e ­ ge áll,

h o g y

l e h e t e t l e n s é g vala­

m e n n y i t áttekinteni.

M i h a i l B e n i u ca zá l t a l á n o s b e v e ­ zető u t á n , s a j á t kisérleteit, n e v e z e t e s e na zU m w e gk i a l a k u l á s á t is-

Az állati l é l e k t a n j o g o s u l t s á g á t

m e r t e t i k ö n y v é b e n a B e t t a s p l e n -

e n sn e v ű k i s e b b h a l f a j t á n a k a. U e x - d s á k m á n y a e l é r é s é r e i r á n y u l ó tö­ küll t a n u l m á n y a i a z állatvilág sa­ z r e k v é s é b e n . játságos k ö r n y e z ő világáról: UmAB e t t as p l e n d e n s S i a m é s a m a ­ welt-jéről, a m e l y n e ka z állat a l a ­ d e s v i z e i b e n él. H a s o n ­ n y i k ö z p o n t j a , K ö h l e r n e k a c s i m ­ láji szigetek é m am á r s e n k i s o m vitatja. J.

ló kisérletekre, m i n t a l a c s o n y a b b p á n z o k o n végzett kisérletei, M a r e d ű állatfajt, e d d i g m é g n e m thilde H e r z n e k a h o l l ó n sm é g s z á ­n a s z n á l t á k fel, s a z e r e d m é n y e k m o s k u t a t ó n a kk ü l ö n b ö z ő á l l a t o k o nh történt

t u d o m á n y o s

u t á na z állatot, U m w e l t j é n e k

vizsgálatai

m i n t s a j á t s á g o s

a l a n y i

k ö z p o n t j á t

fogja fel a t u d o m á n y o s állatlélek­

m á r ezért is n a g y o b b

é r d e k l ő d é s r e

t a r t h a t n a k s z á m o t .A B e t t a s p l e n d e n sh a r c i a s

kis állat:

ü v e g l a p o k o nk e r e s z t ü l

a m i n t a z

k é t

h i m n e ­

ű e g y e dm e g l á t j a e g y m á s t , a z o n ­ E za zU m w e l t ,m e l y m i n d e n m a l e g y m á s n a kr o h a n n á n a k , s h a e s e t b e nk ü l ö n b ö z i ka ze m b e r i világ­ n s z a b a d a z ut k ö z ö t t ü k , föltétlen tól é s m é l y é r t é k e l é s e i b e n , r e n d e ­ tan.

z e t t s é g e i b e n állatfajok szerint vál­

h a r c r a k e r ü l a sor. E z é r ta b e n s z ü -

a m i k a k a s v i a d a l a i n k h o z takozik, m a m á rn a g y o ns o k állat­ löttek, h a s o n l óc s a t á k a t r e n d e z n e k velük. faj e s e t é b e n t u d o m á n y o s vizsgá­ lat tárgya.

a g y s á g u k k ü l ö n b e n 5 c e n t i m é t e r , m a j m o k , N u g y h o g y a z a k v á r i u m i kisérletek­

A h o l l ó k , a

a v a k o n d o k , sőt a légy vizsgálatai i g e n é r t é k e s r é s z l e t e r e d m é n y e k k e l szolgáltak. Az állatvilág

intelligen­

c i á j á n a k é s lelki é l e t é n e k m e g i s ­ m e r é s é t célzó k i s é r l e t e k egyik

n e kn a g y s z e r ű e n m e g f e l e l n e k . M i h a i l B e n c i u ca p r ó l é k o s a n tár­ gyalja é s b o n c o l j a a B e t t a

s p l e n s a r ­ d e n s e n végzett kisérletek részleteit.

k a l a t o sp o n t j a a zu g y n e v e z e t tUm- H a a z ü v e g f a l a k o n

tul e g y e n c h r y -

r e á t , egy b i z o n y o s ,a B e t t a s p l e n azt a t e n s által előszeretettel fogyasztott kitérő, a m e g s z o k o t t ó l eltérő állati d e l y e z t e k el, a h a l a z o n ­ r e a k c i ó t értik, a m i t a z állat a féregfajtát h n a lm e g k i s é r e l t ea z e g y e n e s n e k lát­ k é n y s z e r i t ő k ö r ü l m é n y e k h a t á s a z óu t a tz s á k m á n y a felé. T ö b b s z ö r i , alatt célja e l é r é s eé r d e k é b e n m e g ­ s w e g k é r d é s e . U m w e g alatt

e r m é s z e t e s e n h i á b a v a l ó kisérlet t e n n ik é n y s z e r ü l .I s m e r e t e s e k K ö h ­ t u t á n , látszólag i n g e r ü l t e n u s z k á l t

ler k l a s s z i k u s c s i m p á n z k i s é r l e t e i .

fel-alá a z s á k m á n y á t ó l elválasztó fal ketrecétől bizo­ é r d é s ia z volt: m e g t a n u l j a e n y o st á v o l s á g b a nam a j o m k e d v e n c előtt. A k e t t as p l e n d e n s a zü v e g f a l egyik eledelét, b a n á n t helyezett el, a m i t a B K ö h l e ram a j o m

é s z é nec é l b ó l kivágott ü r e g e t fel­ ac s i m p á n z a k e t r e c é b e n elhelyezettr h a s z n á l n i célja e l é r é s é r e ? A m i n ta n á d p á l c á v a l t a n u l t m e gb e h u z n i . E z e k e t a b a n á n o k a t a z t á n

o r á n kiderült, a B e t t a k é t s z e ­ kisérletek s s p l e n d e n sh a m a rm e g t a n u l jaazU m ­

res t á v o l s á g r a helyezte K ö h l e r , a k e t r e c b e p e d i g e g y m á s b a

illeszthe­

tő n á d a k a t tett. A z e r e d m é n y

a z ­

ó t a k l a s s z i k u s s á vált: a c s i m p á n z t é n y l e gk é p e s n a k ,

e n n e k a kitérő

ú j h e l y z e t n e k

w e g h a s z n á l a t á t . A kitérő u t kiala­ k u l á s á b a n a z o n b a n föltétlen a l e n

s z e r e p e . Az állat

vélet­

n e mr e n d -

s z e r e s e n k e r e s i a kitérő utat, h a n e m ut­ egyszerre, — véletlenül a k a d rá. Az

( U m w e g n e k )

e l a d a t o k m e g v a l ó s i t á ­ első sikerült kisérlet u t á n a z o n b a n legfeljebb a f á n a kk ö r ü l m é n y e i és feltételei vál­ á l t a l á b a nu r aah e l y z e t n e k é s m e g ­s o z t a k meg. A S z l o v á k i á n a k itélt kitérő ut el­t e r ü l e t e n m a r a d t v á r o s o k b a n vi­ s z ü k s é g e s , h o g y t z o n t fokozott m é r t é k b e n s z ü k s é g e s a cél á l l a n d ó a n a s z e m e előtt legyen.s é r t é k m e g t a r t óm u n k a vállalása A m i k o r a zU m w e g e t m e g v á l t o z t a t ­ az s végzése. E b b e n rejlik a k ö n y v ják, vagyis m á s h e l y e n elhelyezett é s jelentősége. ü r e g g e lv á l a s z t j á k el a h a l a t z s á k ­ gyakorlati értéke é ismétli e r e d m é n y e i t . A v é g z é s e alatt, nem

r r eu t a l a kötetet s z e r k e s z t ő T a ­ e l ő b b a régi m e g s z o ­E á sM i h á l yá s b e v e z e t ő s o r a i b a n , p e d i g két le­ m

m á n y á t ó l , a hal

kott u t a t keresi. Ha

m i k o r ezt m o n d j a : „ N e m c s a k a z s á k m á n y á h o z jutni, a é s e it ö r t é n e t i r á s n a ks z á n j u k eze­ i s m e r tu t a t h a s z n á l j a . k e t a v á r o s k é p e k e t ,s o k k a l i n k á b b N é h á n y kísérleti a l a n yp á r e s e t b e n k m a g u n k n a k o k u l á s n a k , e r ő f o r r á s ­ a k k o r is elérte a z s á k m á n y á t ,h a n a k , o k o s n e k i k é s z ü l ö d é s n e k . . . " k ö z b e nát kellett u g r a n i a — a leve­ h e t ő s é g ev a n

m i n d i g a már

e g ym á s i k vizzel

De

m i tt a r t a l m a z a kötet?

telt tartályba. T e r m é s z e t e s e n ezt a

Az

ö tv á r o s k é p e tk ö z ö s , e g y s é g e s

gőn

k e r e s z t ü l —

e r e t b ep r ó b á l j a foglalni S z v a t k ó kisérlet előz­ k b e v e z e t ő t a n u l m á n y a . Bizarr, te meg, a m e l y b e n az á l l a t n a k t u d o ­ Pál é h o l e g é s z e n e g y é n i m e g ­ m á s u l kellett v e n n i e ,h o g ya m á s i k eredeti, n á t á s o k b a n b ő v e l k e d őt a n u l m á n y ez, t a r t á l y b a n is viz: vagyis életlehető­ l m e l y n e km e g á l l a p i t á s a i s o k h e l y ü t t ség van s z á m á r a . kisérletet s z á m o s más

e m u z s i k á l ó r i t m u s ú , B e n c i u c kiemeli, h o g y a B e t t avitathatók, ám i z e s , p u b l i c i s z t i k a i i r á s m ű b e n v a n s p l e n d e n s e n , v a l a m i n tat ö b b i állat­ a l a m i as z l o v e n s z k ó it á j a k és tele­ f a j t á k o n végzett kisérleteket és el­ v ÍM.

ért e r e d m é n y e k e t nem

ü l é s e k levegőjéből, ami l e h e t c s u p á n p z olvasót. r e a k c i ó k ­ ja a

m e g r a g a d ­

a u t o m a t i k u s , m e c h a n i k u s n a k tekinteni. Az d i n a m i k u s ,

állat v i s e l k e d é s e

b e l s ő átélési f o l y a m a t

T e r m é s z e t e s e n ,n e h é zv o l n a egy­ s é g e s felvidéki v á r o s h a g y o m á n y o k -

e r e d m é n y e .M é r l e g e l é s é s értékelés ról b e s z é l n i . H i s z e na F e l v i d é k n e k előzi meg ak ü l s ős z e m l é l ő előtt is s o h a sem volt a ze l m u l té v s z á z a d o k felfogható c s e l e k e d e t e t . (Fekete

Fe­

renc)

s o r á n o l y a n k ü l ö n v á l t , s z i g e t s z e r ű helyzete, m i n t — n e k , a h o l volt mód

FELVIDÉKI

VÁROSPORTRÉK.

C s e h s z l o v á k i á b a n S z l o v e n s z kói

v á r o s k é p e k

c i m m e l

m é ga

t e s z e m — Erdély­ és

a l k a l o ma

tradició é sa zu g y n e v e z e t ttranszilván

s z e l l e m kifejlődésére. A Felvi­

d é kk ü l ö n é l e t ec s a k 1918

u t á n je­

sc s a ka z ó t ak e z d e t t ki­ e l e j é nh a s z n o s k ö n y v látott lentkezik é a l a k u l n i am á s u l tk ö r ü l m é n y e k é s napvilágot. A k ö n y vc é l j a kettős. i s z o n y o kh a t á s a alatt a felvidéki E g y r é s z tav á r o s o kt ö r t é n e l m i ere­ v m u l t év

d e t é n e k feltárása, m á s r é s z tajelen

v á r o s t í p u s .

Kicsirázott é s f o r m á t

a p o t t a k e v e r tn e m z e t i s é g ű felvi­ helyzet m e g r a j z o l á s a :m u l té s jelen k é k i v á r o s o kk ü l ö n l e g e s h e l y z e t é b ő l s z e m b e á l l i t á s a , a változás m é r t é k é ­ d nek

és

a k a d ó , n é p k é p v i s e l e t is z e l l e m ű vá­ i r á n y á n a k f e l m é r é s e . A m i k o rf ros. S ez a zö n á l l ó s á g o t és s a j á t o s még s e m m i

ak ö n y vm e g s z ü l e t e t t ,

y e r t s z l o v e n s z k ó iu r b a n i z sem m u t a t o t t arra, h o g y a Fel­ jelleget n u sam a g y a r o kk ö z ö t t kialakitot­ v i d é kl e g m a g y a r a b br é s z e v i s s z a k e ­ m ta a l o k á l p a t r i o t i z m u s t , s b i z o n y o s rül a z a n y a o r s z á g h o z . A kitűzött jel

cél

r e n d k i v ü li d ő s z e r ű volt.

feladat,

a cél

u t á n sem

a

vált

Ám

a

b e l v e d e r id ö n t é s i d ő s z e r ű t l e n n é .

F e l v i d é k visszacsatolt

A

r é s z é n levő

v á r o s o k b a nag a z d a s á g i , t á r s a d a l m i é sk u l t u r á l i s e l v é g z é s e

v o n a t k o z á s ú m u n k a

n e m

vált

fölöslegessé,

m é r t é k i gk ö z e l e b bh o z t a e g y m á s h o z a v á r o sk ü l ö n b ö z őt á r s a d a l m i réte­ geit.

A m i n tS z v a t k óm o n d j a :„ A

b e f e l én é z ő k i s v á r o s i élet a m a g y a ­ r o k között végre b e l s ő d e m o k r á c i á t fejlesztett ki, a m ie l ő b b hiányzott. A

k ö z é p o s z t á l y és a v á r o s i k i s n é p

k ö z ö t ts o k k a ln a g y o b bé s közvetle­ lott, e n g e d j e v é g i g z u h o g n i m a g á n . n e b b a k a p c s o l a t ,m i n t a n n a k i d e j é n . Utal arra, h o g yav á r o s tranzitó N e m c s a k a z új n e v e l é s , h a n e m as z e r e p ea zá l l a m f o r d u l a t u t á n m e g ­ g a z d a s á g ik é n y s z e r is elősegítette a

s z ű n t , m e r ta f o r g a l m i artériákat h o g y v á r o s a i n k ­ é sv é n á k a t elkötötték é s m á s f e l é b a n n e mé l n e km á re x k l u z i vk a s z ­ irányitották a g a z d a s á g i vérkerin­ g á t o m l á s ts t é n y ,

t o k e g y m á s mellett, h a n e m a z u r ­gést. E z te r ő s e nm e g s i n y l e t t e a vá­ b á n u s lét t e s t v é r i e s e b b szint kapott.ros, m e l y e t k ü l ö n b e n n a g y v e s z t e s é g A m i történik,

m á r m á rh a s o n l i ta

s v á j c i v á r o s i a s s á g r a

a

ért a z z a l is, h o g ya z á l l a m f o r d u l a t

kispolgári

u t á na zé r t e l m i s é g n a g y része, a u r b a n i z m u s r a ,a z igénytelen, d e a z v á r o s o kl e g n o m á d a b b rétege e x p a t ­ á l d o z n it u d ós z o r g a l m a s v á r o s l a k ó k riált. E l e m z i É r s e k u j v á r g a z d a s á g i k i e g y e n s ú l y o z o t t

e g y m á s m e l l e t t -

élésére..."

helyzetét

é s a r r aa m e g á l l a p i t á s r a

jut, h o g yat u l n y o m ó a nm e z ő g a z d a ­

á r o sl a k o s s á g á n a k ö n ­ S z v a t k ó Pál b e v e z e t ő t a n u l m á ­ sági jellegű v a g am e g t a r t á s a é r d e k é b e n am o n o ­ n y au t á n k ö v e t k e z n e ka ze g y e s vá­ m t o ns z e m t e r m e l é s r ő l a zi n t e n z i v ter­ r o s k é p e k . K a s s a portréját S z i k l a y a k i hiteles

m e l é sk e r t k u l t u r á l i sf o r m á j á r a kell

a d a t o k r a t á m a s z k o d v a

áttérnie. S a j n á l a t t a l állapitja m e g ,

F e r e n c rajzolta m e g , t ö r t é n e l m i

h o g y É r s e k u j v á r k o v á s z s z e r e p e vázolja fel a v á r o s t ö r t é n e l m i m u l t ­ z e l l e m i és k u l t u r á l i s v o n a t k o z á s b a n ját. Utal a r r a , h o g y K a s s á n a k é ss egyidő- elvesztette régi jelentőségét. Valam o b b a n t fel m i n d e n ben történt a h o n f o g l a l á s s a l . A z ó t a ikor Ujvárt l h a l a d ók i s e b b s é g im a g y a r m e g m o z ­ a v á r o s á l l a n d óh á n y a t t a t á s o k és d u l á s tüze. A z e r ő k é sk e r e t e k k ü z d e l m e k s o r á n át védte-őrizte z o n b a n a ze l m u l t é v e ks o r á n szét­ m a g y a r jellegét. A v á r o s változatos,a k ö r n y é k é n e k b i r t o k b a v é t e l e

t ö r t é n e l m i

e s e m é n y e k b e n g a z d a g

m u l t j á n a k i s m e r t e t é s eu t á n K a s s a félmultjáról,

h u l l t a k ,

at ü z k i a l v ó b a n— p a n a -

s z o l j a J ó c s i k .

ak i s e b b s é g i életsors-

Eperjesről, a F e l v i d é k m ű e m l é ­ b e k e k b e n g a z d a gg y ö n g y é r ő l G ö m ö r y Sziklay. A t a n u l m á n y ellen m ó d ­ J á n o s irt. S á r o s v á r m e g y e é s igy s z e r t a n is z e m p o n t b ó l e m e l h e t ő k ki­ E p e r j e s ősi m a g y a rm u l t j á n a k igaf o g á s o k ,n e mb e s z é l v em o s ta z elvi z o l á s a k é p p e n é r d e k e s a d a t o k a t tár s z e m p o n t o k r ó l .As z e r z ő h o s s z ú ol­ fel. E g é s z s e r e gs á r o s m e g y e ik ö z s é g d a l a k a ts z e n t e lav á r o s t ö r t é n e l m i n e v é t s o r o l j a fel, a m e l y e t a s z l o v á k , n e v e z e t e s s é g e i n e k felsorolására. A z n é m e t l a k o s s á g h a eltorzitva is, m a ­ e m b e r n e k olyasfajta é r z é s e v a n , m i ­ gyar n é v v e l nevez: O r k u t a ( U r k u t k o rat a n u l m á n y e részét o l v a s s a ) , ja), T o l c s e m e s (Tótselymes), B u d m i n t h a B a e d e k e r tv a g y G r i e b e n t la­ z i m i r ( B u d a m é r ) stb. M e g á l l a p i t j a p o z n a . Az o l v a s ó s z i v e s e b b e n v e n n é , azt is, h o g yS á r o s t e r ü l e t é n o l y a n h a av á r o sg a z d a s á g ié s t á r s a d a l m i t ő s g y ö k e r e se l n e v e z é s űf a l v a k v a n ­ viszonyairól k a p n aam u l t i s m e r t e ­ n a k , a m e l y e k e ta zÁ r p á d h á z b e l i tése u t á n a l a p o s helyzetjelentést. k i r á l y o k i d e j é b e n c s a km a g y a r n e ­ As z e r z ő u g y a nb e s z á m o la g a z d a ­ v ü k ö n i s m e r n e k . E z e ka za d a t o k é s sági é st á r s a d a l m iv á l t o z á s o k r ó l is, t ö r t é n e l m i t é n y e ka l e g é k e s e b b bizo­ ez a z o n b a n n e m kielégitő. nyitékai E p e r j e s és k ö r n y é k e m a ­ ban eltöltött i d ő s z a k r ó l s z á m o l

A volt

d é l s z l o v e n s z k ó i p a r a s z t -

g y a re r e d e t é n e k .Kár, h o g y G ö m ö r y

É r s e k u j v á r történelmi,

n a g y s z e r űt a n u l m á n y á b a nn e m raj­

t á r s a d a l m ié sg a z d a s á g i rajzát Jó-

zolja m e g am a iE p e r j e s részletes

m e t r o p o l i s , c s i k L a j o s

a d j a sikerült, é r t é k e s

m e g á l l a p i t á s o k b a n g a z d a g t a n u l m á ­

t á r s a d a l m i , g a z d a s á g i és

k u l t u r á l i s

h e l y z e t k é p é t .

n y á b a n .J ó c s i k É r s e k u j v á r t tranzi-

Av á r o s k é p e kg a l é r i á j á b a n n e g y e ­ t ó v á r o s n a k nevezi, m e r ts z e r e p e é s d i k n e kL o s o n cp o r t r é j a k ö v e t k e z i k . k ü l d e t é s ea z volt, h o g y a f o r g a l m a t ,L o s o n ca zö s s z e o m l á s előtt egyik m o l y kelet é sn y u g a tk ö z ö t t lezaj­

l e g n y ü z s g ő b b

é sl e g é l é n k e b b ipari

k a r ó e m b e r elől: t u d ó s o k c s i n á l n a k o r s z á g n a k . A b é k e k ö ­ a e l m é l e t e k e t am ű v e l t s é g a l k o n y á r ó l ,

telepe volt az

tés u t á n halott v á r o s lett belőle.

i l o z ó f u s o k t ö m e g e kl á z a d á s á r ó l b e ­ I p a r a é sk e r e s k e d e l m e n e m t u d t a f z é l n e k rejtélyes n y e l v e n— m e r t f e l v e n n i av e r s e n y t ac s e h történel- s itt a l á z a d ót ö m e g e k alatt a z o k a t mi o r s z á g o k fejlettebb p r o t e k c i o n i zált iparával s a régi h i r e s g y á r a k

kell é r t e m , a k i k e m b e r i életet sze­

e t n é n e k élni — a politika ü g y e s k e ­ s z ü n t e t t é kb e ü z e m ü ­ r a k t i k u s a i oltárt e m e l n e k a faji ket. Erről a s z o m o r úf o l y a m a t r ó l s dő t o n d o l a t n a k s b e t e v ő falat helyett e n n e kg a z d a s á g i é s t á r s a d a l m i vo­ g l s ő s é g e ta d n a k a n y u g t a l a n tö­ n a t k o z á s a i r ó l s z á m o lb es z é p irói faji e e g y m á s u t á n

e s z k ö z ö k k e lm e g i r t t a n u l m á n y á b a n

A

m e g n e k .E l l e n s u l y o z á s u l fiatal s z o c i o g r á f u s o k f e l m é r i k a n é p helyze­

D a r k ó István. t ö r t é n e l m i és

i r o d a l m i é r d e k e s -

s é g űL ő c s é r ő l S z a l a t n a iR e z s ő irt k ö l t ő i e ns z é pt a n u l m á n y t . V a l ó b a n :

tét, a h a t a l o mp á r t o l j a is ő k e t bi­ z o n y o s p o n t i i g , a m i g nem túl az

m e n n e k

a k a d é m i a i m e g á l l a p i t á s o n , —

h aa z o n b a n av a l ó s á g h e l y z e t b ő l k ö ­ t ű n i k ,h a v é g i g o l v a s s u k S z a ­ vetkeztetni m e r n e k egy m á s i k való­ latnai p o m p á si r á s á t ,m i n t h a K r u d y s á gs z ü k s é g e s és e r k ö l c s i voltára, m o n d a t o km u z s i k á j a z s o n g n á k ö r ü l a k k o ra t u d o m á n y o s ü g y , m e l y n e k érzékeinket. A v á r o sm u l t j a é s je­ s z o l g á l a t á b a állottak, hirtelen b ű n ­ lene, a l e g e n d á sa l a k o k , a régi h á ­ ü g g y é változik. H i v a t k o z z u n k a z a k és d r á g am ű e m l é k e k m e g e l e v e ­ m a g y a rf a l u k u t a t ó k k ö z i s m e r t e s e ­ n e d n e k .A m u l tf e l t á r á s á n k i v ü la tére? H i v a t k o z z u n k a m a g y a r táj s z e r z ő a jelenre is u t a ls b e s z á m o l é s n é p r a j z i kiállitás hirtelen b e z á ­ a zú j é l e t k ö r ü l m é n y e k k ö z é k e r ü l t r á s á r a ? P o s t e q u i t e m s e d e t a t r a v á r o sl e g f o n t o s a b b m e g n y i l v á n u l á ­ c u r a — av a l ó s á g o t nem lehet el­ sairól. S z i n e sé s é r t é k e sa t a n u l ­ k e r ü l n is as z e g é n ye m b e r élete a z m á n y n a k a z a része, a h o l S z a l a t n a i a valóság, m e l y k e r e s z t ü l sivit m i n ­ a v á r o si r o d a l m ie m l é k e i r ő l s z á m o l d e n politikai m ü v i h a r t é s m i n d e n be. M e r t L ő c s é n e ks z é p és g a z d a g á d á z g y ű l ö l k ö d é s t . i r o d a l m a van. G o n d o l j u n kc s a kJ ó k a i úgy

M ó r r a , D a y k aG á b o r r a , M i k s z á t h K á l m á n r a ,K r u d y r a és

K i s sL a j o s a t u d ó s b i z t o s s á g á v a l

S z a b ó D e z s ő ­

é sav a l ó s á g l á t ó e m b e r jő lelkiis­ h o g y c s a k am i e i n k e t e m l i t s e m ! m e r e t é v e l irta meg am u n k á t , m ű ­

re,

é s z i e n és r e á l i s a n ,a h o g y a n évtize­ I l y e n o k o s é sj ó z a n v o n a l v e z e t é s ­v e k e n át látta, t a l á ne g y é b r e se g o n ­ „ S z l o v e n s z k ó i d

sel rajzolták m e ga

o l v a c s a k az igazi helyzet p o n t o s v á r o s k é p e k " szerzői öt k ü l ö n b ö z ő d b r á z o l á s á r aé sm é g i s , v a g y t a l á n felvidéki v á r o s k é p é t . I s m e r t ü k eze­á p p e n ezért, rég nem o l v a s t u n k lelki­ k e ta v á r o s o k a t , j á r t u n k k e l t ü n k fa­ é laik között, m o s t ,

s m e r e t e tj o b b a nm e g m o z g a t ó m u n ­ m é g i s ú g y t ű n i k i kát, m i n ta z övé. A s z e g é n y e m b e r

ám

m i n t h a

a z irók f e l f e d e z t é k

v o l n as z á m u n k r a ,

i s z e ns o k a n ,m i n d i g t ö b b e n m i n t h a k ö z e l e b b élete! H érezzük m a g u n k a t szegény e m b e ­

h o z t a k v o l n ah o z z á n k v a l a m e n n y i t .

r e k n e k , a k i k n é l nem

( S á n d o r László)

helyzet, A

S Z E G É N Y

E M B E R É L E T E .

(Kiss L a j o sk ö n y v e . A t h e n a e u m 1 9 3 9 . )S z o m o r ú elégtétel a z e m b e r i ­ s é gm e g d ö b b e n t ő e nl a s s u és a k a d é kos

h a l a d á s á é r t ,h o g ya z i g a z s á g o t

n e ml e h e t s o k á i gk i k e r ü l n i .H a el­ k e r ü l i k is, r i e k n e k .A

u t á n as z a l a d a z e m b e ­ v i l á g h á b o r ú s

ö s s z e o m l á s

óta a h e l y z e tt a k t i k u s a i pl. m e n n y i m i n d e n tm e g t e s z n e k ,h o g y eltakar­ ják a l é n y e g e t

am é g i s c s a k látni

a n n y i r a a

m i n ti n k á b ba t e h e t e t l e n ­

ség

és a lealázottság t u d a t a o k o z z a

ezt

az

érzést és

k ö z b e n m e g f e l e d k e ­

z ü n ka z o k r ó la z igazi s z e g é n y e m ­

berekről,

a k i k egy

diát c i p e l n e k

e z e r é v e s tragé­

f á r a d t v á l l a i k o n s

a k i k n e ks o r s á b a n t a l á n az

a legtra­

g i k u s a b b ,h o g y n i n c s e n e k is t u d a t á b a ne l e s e t t s é g ü k n e k . az,

aki m á s t ó l él

—

ezt

tiszta

S z e g é n y

a m e g h a t á ­

r o z á s ta d j a Kiss Lajos, holott a l ó s á g b a nk ö l c s ö n ö s e n

va­

é l ü n k egy-

m á s t ó l ,e g y m á s m u n k á j á t ó l ,d e m i télet g ö r ö n g y ö s oldalát. Az e m b e r i é r e z av a l ó s á ga zo l y a n , e m b e r e k ­ e r m é s z e t m i n d e n ü t t kialakitja a n e k , a k i k n e ka m á s t ó l é l é s e c s a k t o n j u n k t u r á t : a s z e g é n y e m b e r e k k ö t e l e s s é g e t jelent é sn e m e m b e r i k életre való jogot. k ö z t is v a n n a k ü g y e s k e d ő k ,a k i k m á s n a ke n g e d i ka d o l o g n e h e z e b b á r g y e r m e k k o r u k b a n h o g y e z ­ részét, akiit m z e r e t n e kk ó d o r o g n i s c s a ka z e v é s u t á n m e g i r j a As z e g é n y a s s z o n y s e l e n n e km e g ,h o g ya z a s z ­ életét s a k k o r e g é s z n a g y s á g á b a n idejére j i n t „ O r c aG á s p á r " é s „Pofa. m e g e l e v e n e d i k e l ő t t ü n k a z alföldi talnál m T a m á s " h a l l g a s s á ka r o k o n o k k ö t e m a g y a r tragédiája. e r m é s z e t e s , h o g y a lócsiE h h e z at r a g é d i á h o zm á ra m o s t kedéseit. T Kiss L a j o s azt tervezi,

m e g j e l e n t k ö n y v is s u l y o sa d a t o k a t

szár, a f u n e r á t o r , a h a l o t t p é n z s z e ­

szolgáltat. K é t részre tagolja k ö n y ­

d ő ,ak é r ő , a lajtos e g y á r n y a l a t t a l

e v e s e b b e td o l g o z n a ké st ö b b e t k e ­ ar e h e z e né l ő k é s k e s n e k , m i n tr o b o t o s társaik, d e k ö n n y e n é l ő k c s o p o r t j á r a . M i n d k é t r s o r s u kn e k i ks e mb i z t o s a b b , a ző c s o p o r t b a n as o r s o kn a g y változatos­ é l e t ü k is á l l a n d ók é t s é gé s b i z o n y ­ s á g a sm i n d k é t c s o p o r t é l e t é b e n tel­ t a l a n s á g .V a l a m e n n y i ö k e t a változó jes b i z o n y t a l a n s á g , kiszolgáltatott­ e s e m é n y e k s ű r ű s o r o z a t at a n i t j a ar­ ság. E za z ö s s z e k ö t ő k a p o c s . K e z d i ra, h o g y „ t ü r e l ö m köll a s z ö g é n y akisk a n á s zs o r s á n a k v á z o l á s á v a l , s é g h ö n " . E n n e ka s z e g é n y s é g n e k : a k i n e k a z a végzete, h o g y „ m á s k e ­ k i t ű n ő tipologiáját a d t a K i s s La­ ze l á b a legyen" s e za l k a l m u l szol­ jos k ö n y v é b e n , m e l y n e ki g e n érté­ gál a z i r ó n a k , h o g y megvilágitsa, k e s r é s z e aműv é g é h e z csatolt 1 2 m i l y e n h e l y z e t e k k é n y s z e r i t i k a o l d a l a ss z ó m a g y a r á z a t . M é g j o b b a n , s z e g é n ye m b e r t arra, h o g y é h e z ő e m e l t ev o l n ak ö n y v e értékét, h a a v a g y „radó" (=rossz) v a g y „ k é n y ­ s z e g é n ye m b e re g y e s tipusait, k é ­ telenségből lőtt" gyerekét fejletle­ p e k k e l is illusztrálja. (K. G . n ü le r r eap á l y á r aa d j a s a l k a l m a t vét K i s s Lajos:

a da r r a is, i s m e r t e s s e

h o g ya k a n á s z b é r e k e t am u l ts z á z a d r e f o r m -

HERCZ

G Y Ö R G Y V E R S E I .

Egy

v e r s k ö t e t e l b i r á l á s á n á l , a k o r s z a k á t ó lk e z d v eam a in a p i g , h o g y b e n n em e g m u t a t k o z ói r ó im a g a t a r ­ i s m e r t e s s e e g y s z e r ű é t r e n d j é t , ki­ e l y e s e b b e n : ideológiai alap, („a kis k a n á s z ­ tás, h a k m á s o d s o r b a n é r d e k e l h e t i a kri­ n a km é g a s ö p r ű is parancsol"), jác ­s i s z e n b á r m i l y e n m ű f a j ú tékait, m e l y e k k e l gyér v i g a s z t a l á s u l tikust, h szolgáltatottságát

s z á z a d o sg e s z t u s s a lt ű r h e t ő v é ja életét. F e l v o n u l n a k

a z u t á n

r o d a l m i m ű e l s ő k ö v e t e l m é n y e a ki­ csal­ i fejezési f o r m a , a mesterségbeli"

s o r r a előt­

felkészültség, —

at ö b b i s z e m p o n t

m á r n e m is a n n y i r a a z iróra, m i n t . t ü n k at ö b b i n e h e z e n élők: a k i s b é ­ e s z m e iá l l á s f o g l a l á s á n a k életrevaló­ res, a k is o k f á r a d s á g n a k é s — s e r ­ s á g á r a irányul, t e h á tn e m c s u p á n d ü l ők o r á b a n— s o kk i s é r t é s n e k is a z a l k o t ó e g y é n t érinti. v a n kitéve („ha a g a z d a s s z o n y alá­ H o g y a kritikus — jelen e s e t b e n kap"), a z igás k o c s i s és a k u b i k o ­ é g i s fölcseréli e k e t t ő s s z e m ­ s o kc s o p o r t j a ,m e l y titáni m u n k a é s— m k o c k á z a t o ká r á n biztositja v i s z o n y ­

p o n t s o r r e n d j é t , t ö b b é k e v é s b é

ért­

a p j a i n k z ü r z a v a r á b a n , a z a hető. N z e l l e má p o l ó i n a ké s hirdetői­ s o k s z o r gyalogjáró, u c c á n háló, c s a ­igazi s e km e g h á t r á l á s a k o r ü d i t ő é l m é n y ládi élettől s o ki d ő r ee l s z a k a d t , h ő ­ n l y a niróm ü v é t olvasni, aki a k o r s é g n e k , f é r e g n e k kitett k u b i k o s o k ­ o a r b á r s á g a ik ö z e p e t t e is m e g t u d j a n a k d o k u m e n t á l i s rajzát a d j a K i s s b őrizni lelki e g y e n s u l y á t , e r k ö l c s i Lajos, olyat, a m i l y e n r ec s a kt e r j e s lagos

f ü g g e t l e n s é g é t .

E z e k n e k

tárgyismeret, m ű v é s z im e g l á t á s

a g a s l a t á té sb i z a k o d ó hitét. é s m

igazságérzés ihleti a z irókat. Ak ö n n y e n é l ő k r ő l s e m kell azt

H e r c zG y ö r g yv e r s e s k ö t e t é n e k el­ o l v a s á s a k o r

( I d e g e n b ő l i d e g e n b e ,

g o n d o l n i ,h o g yn a g y o ne l k e r ü l i k a z F a u s t k i a d á s , Bpest.) e z e k a z első

b e n y o m á s a i n k .S o k m e g p r ó b á l t a t á s t sait n e m f o g a d j u k el a „ h a v a s i e m ­ átélt e m b e r versei e z e k ,d e a világ b e r e k r e "v o n a t k o z ó a n ,„ a k i k n e kn i n ­ b á r m e l y i k s a r k á b a is ü l d ö z t e vég­ c s e n s e h i t ü k , s en e m z e t i s é g ü k , zete, m i n d i gh üm a r a d t ö n m a g á h o z c s a ke g yv é g z e t e s n a g y s z e n v e d é ­ é se s z m e i h a g y o m á n y a i h o z . lyük: a p á l i n k a " . M e r tm i m i n d e ­ ü kn i n c s é sm i m i n d e n r ev o l n a S z é l e s e nh ö m p ö l y g ő v e r s s o r a i oly­ n é gs z ü k s é g ü ka ze m l i t e t t e k e n ki­ k e s e r ű e n m

k o r f i n o m a n h a l k ,o l y k o r

v ü l ah a v a s ie m b e r e k n e k ? ! Az u r a ­ k i f a k a d ó é r z e l m e i t r o k o n s z e n v e s á ge b b e n ak é r d é s b e n n e m m a r a s z ­ e g y s z e r ű s é g g e l elevenitik m e g s h as a l h a t ó el, h i s z „a c s e l é d e k is e g y é n i s é g e itt-ott n e m is t u d telje­ t g y a n a z tk a p t a ke b é d r e , m i n t a z s e n áttörni K a s s á kv e r s e i n e k z e n e i u r a s á g " , sőt „tejeskávé helyett é s szerkezeti f ö l é p i t m é n y é n , k ö t e t e u k ö n n y ű elegyitett g a b o n a p á l i n k á t s — e g é s z b e nv é v e — értékes. J ó n é h á n y o c s i se z e n k i v ü l p a k l i h e t e s d o ­ k i e m e l k e d ő d a r a b j a a leg­ a k

v e r s e

ú j a b bm a g y a r költői t e r m é k e k n e k .

h á n y t " .

E l l e n b e n

igenis

h i b á s a

„ p a r a s z t b ó l lett ur", k i n e k„társadalomszemléletek e d é l y t e l e n ,

( B e r k ó S á n d o r )

véteti k ö r ü l K E M É N Y J Á N O S : A l a p h a n g j a i b a n

I T É L E T I D Ő .

m a g á t

s u g y k u k s o l

a r a n y á n . Fölfelé d e m o k r a t a u g y a n ,

a t e r m é s z e t ,

d e lefelé öklét m u t o g a t j a .R a j t a tö­ ah a v a s r o m a n t i k u s é sö n f e l e d t m a ­ rik m e g a z épitő a k a r a t sa s z á n ­ g a s z t a l á s a e z a n o v e l l á s k ö n y v . d é k , m e l y k ö z e l i t e n é e g y m á s h o z a U r a k , v a d á s z o k , s ü k e t f a j d o k ,m e d ­ n é p e t ,m e g a polgári t á r s a d a l m a t " . vék, k u t y á k ,e r d ő k e r ü l ő k , m u n k á ­ E n n e k e s z é b es e m jut a k é z e n f e k v ő s o ké sp á s z t o r o kt ű n n e k fel a l a p o ­ m e g o l d á s ag a b o n a p á l i n k á v a l és d o ­ k o n sm a g a a n a g y t e r m é s z e t , a h a ­ h á n n y a l a szinte k é n y s z e r í t ő n e k lát­ v a s is m e g s z e m é l y e s i t v e jelentkezik. szik a n é p é s polgári t á r s a d a l o m Sm i n d eb u j a istenités ellenére, a z m i e l ő b b i ö s s z e b é k ü l é s é n e k é r d e k é ­ o l v a s ó c s o d á l k o z á s s a l érzi, h o g y bene l v e n n ia p a r a s z t t ó la z urráles e m m i n y o m o t n e m h a g yb e n n e a v é s lehetőségét. h a v a s , (a Havas). N e mi s m e r t e m e g j o b b a n , n e m szerette m e g , c s u ­ p á n olvasott egy irőtól, a k i elragad­ t a t á s s a l

b e s z é l róla.

A t e r m é s z e t

A h u s z c i m k ö z ü l , m e l y e k e g y ré­ s z e táj és h a n g u l a t l e i r á s ,

m i n d ö s z d i c s é r e t e s z ek é t h á r o m n o v e l l ae m e l k e d i k ki, m i n d e ni d ő k b e n a s z é p lelkek eré­ figura p e d i gt a l á n egyetlen, H a r ­ s z é p s é g e i n e k szeretete és

n y e volt, a z iró e r é n y e i h e z a z o n b a nm a t , e z e n f e l ü l as z u g g e s z t i ó is n é l k ü l ö z ­

az s i d ó fatisztviselő m i n d e z

stilizáltság

ellenére is é l e t s z e r ű hetetlen. B i z t o s i t a n i a kell a z olva­ a l a k j a . At ö b b i e k ,S t y e f á n a r o m á n sót, h o g ya m i t lát, az u g yv a n és j u h á s z , J a n k ó a tót f a v á g óé s Pé­ u g y igaz. Ezt v i s z o n th a s z t a l a n k e ­ ter a ze r d e ir a b l ó v é r t e l e n e ké s va­ r e s s ü ka z ítéletidő n o v e l l á i b a n . l ó s z i n ű t l e n e k . A stilus k í n o s a n g o n d o s és fölös­ T a l á n i n d o k o l j a f o k o z ó d ó k é t k e ­ e g e s e n preciz. (...öreg L u p Stye­ d é s ü n k e t , m e l y v é g ü lm á ra h a v a sl e k s z i k m é l y e n a föld s z é p s é g e i iránt is f e l m e r ü l , szerző­ fán... ott f alatt a r o m á nt e m e t ő b e n ,m o z d u e g y é b ­ o k s z o r keresett (...to­ k é n t i g e n ritka és n é h a c s a k fél­latlanul.). S u l m é r e t e z e t t „gojzer" b a ­ m o n d a t o k b a n ,u t a l á s o k b a n m e g n y i l ­ tyogott t n e k e g y é bd o l g o k a t illető,

v á n u l ó állásfoglalása.

a n c s á b a n a pláj-on.) G y a k r a n tulé s k e s z é l t (...a K e g y e l m e s U r f é l f e d e l ü t a l á n b Kölber-kocsija... a k e r é k k ü l l ő k ö n h i s z

R a j o n g ó

felszines t e r m é s z e t s z e m l é l e t é t m i n t kivülállók e l f o g a d n á n k ,

i n d e n i k e n egy-egy h o s s z u ,v é k o n y n e m e l l e n ő r i z h e t j ü k s v é g e r e d m é n y ­m k a n á r i s á r g a sáv.). N é h o lp e d i g h a ­ b e nn e m intellektuális, h a n e m ér­ z e l m i t e r m é s z e t ű .

o n l a t o k r a b u k k a n u n k , m e l y e k k e l T á r s a d a l o m s z e m ­ s e m t u d u n k m i h e z k e z d e n i . (Mint s a va­ n

léletét a z o n b a n m é r h e t j ü k

é s alatt a z s e n g eg y e r m e k , sikol­ d á s zu r a k uri életéről h i v e n b e s z á ­ k tott h a l k a n a legelő...) (KKJ.)

m o l ó K e m é n y J á n o s m e g á l l a p i t á ­

fallal

V I L Á G S Z E M L E Mint a mult ősszel, a berchtesgadeni és müncheni ka­ pitulációk előtt, most is egy pontra irányul a világ érdeklődése — ha még nem is olyan izgatott várakozással, mint akkor... és ez a pont most is: London... Londonban állitólag most pecsételik meg Spanyolország sorsát; Londonban most döntik el, milyen magatartást tausitanak a demokratikus államok Németország és Olaszország további terjeszkedésével szemben; Londonban tárgyalják a Hainan-sziget megszállása után Japánnal szem­ ben való fellépést; Londonban gondolkoznak a Schacht-bukása után elő­ állott katasztrofális német gazdasági helyzeten, a Kelet- és Középeurópát fenyegető német mozdulatokon, a palesztinai kérdés megoldásán, a zsidó menekültek elhelyezésén, stb., stb. Londonban — és nem Párizsban — dől el ma már az is, hogy milyen politikát kövessen maga Franciaország is, amely München óta úgyszólván foglya egyetlen szövetségesének (és egyben hitelezőjének): Londonnak... Anglia büszke lehetne mai vezető szerepére — amely nem kis mérték­ ben megnagyobbodott hadierejének eredménye — ha elsőbbségét annak köszönhetné, hogy barátai saját békéjük és biztonságuk erős és hű őrét, ellenfelei pedig a legyőzhetetlen ellenséget, a világ népei pedig a béke erős biztositékát láthatják benne — ugy, ahogy azt Anglia mai vezetői állitják. De ha nem? H a ellenkezőleg: London mai látszólagos hegemó­ niája éppen abból áll, hogy szövetségeseit, saját megnövekedett hatalmá­ val, mind ujabb engedményekre kényszeritse és ugyanakkor az ellenséget, mind ujabb követelésekre bátoritsa? Mert akkor vezető szerepe — a sülylyedő hajó kapitányának szerepe volna, aki még hozzá maga is bünös a hajó elsüllyedésében és mindennek tetejében matrózait arra használja fel, hogy saját málháit mentsék a partra... Mit készit London? Chamberlain eddigi politikáját megváltoztatva — -energikus „nem"-et Berlinnek, Rómának, Tokiónak? V a g y — az eddigi politikát folytatva — ujabb „baráti tanácsokat" az engedékenységre Pá­ rizsnak, Washingtonnak és a közvetlenül veszélyeztetett kis államoknak — a béke ujabb „megmentését" (a más bőrén) — e g y uj Münchent? Naponta olvashatjuk az ujságcimekben: „Anglia nem megy tovább az engedmények politikájával", sőt „energikusan szakit" vele, sőt olyan hangok is hallhatók egészen komoly formában, hogy Anglia — és Fran­ ciaország — komolyan rászánták magukat a fegyveres leszámolásra, amely most már a közel hónapok, sőt hetek kérdése. Számoljunk le mindenekelőtt ezzel az utóbbi feltevéssel. Amellett, hogy arra semmilyen komoly jel, az angol és francia kormányoknak sem­ milyen konkrét lépése, vagy nyilatkozata nem ad alapot, nehéz, szinte lehetetlen feltételezni, hogy Anglia v a g y Franciaország akarna háborút, amely ma csak kétféle lehet: 1. gyors háború a Szovjetunióval együttesen, amely a totális központi hatalmak vereségével egyidejüleg Moszkva meg­ erősödését és a bolsevizmus középeurópai győzelmét jelentené és 2. hoszszú háború a Berlin-Róma és London—Párizs tengelyek között a Szovjet­ unió semlegességével, amely az összes hadviselők teljes kimerülésével és megint csak az orosz kolosszus megerősödésével végződnék. Világos, hogy a mai Anglia és Franciaország mindkét eshetőségtől irtózik és politiku­ saik nem üres frázisokat puffogtatnak, amikor ugyszólván minden beszé­ dükben hangoztatják, hogy a háború (értsd: a két tengely közötti háború) „az európai civilizáció" összeomlását jelenti. Számukra elfogadhatóbb —

és erre is irányitják, amennyire telhetik, kombinációik élét — a harmadik eshetőség: a N y u g a t négyese (elől Németország, Olaszország — mögöttük, nyiltan v a g y titokban, Anglia és Franciaország) a Távolkelet ötödikével együtt — Európa Kelete ellen. A z ilyen háborúban talán senkise kockáz­ tatna éppen mindent, mindenki nyerhetne valamit és főleg: „ a civilizáció összeomlásának" biztos perspektivája helyett „a civilizáció megmentése" állna a szemek előtt... De ez a harmadik eshetőség ma (ma m é g ) nem ve­ hető számitásba: ahhoz tulnagyok az egymásközötti ellentétek (sőt, éppen ezek vannak ma előtérben) és talán még nagyobbak az egyes államok belső ellentétei. A mai angol és francia vezetők tehát nem akarhatnak háborút, békét akarnak. N e m a békét egyszerüen és „örökre", hanem olyan békét, amely lehetővé teszi a későbbi jobb kilátásokat igérő háborút. A z ilyen béke pe­ dig nemcsak kizár minden valóban erélyes lépést a támadókkal szemben, de ujabb engedményeket tesz szükségessé azokkal az ellenfelekkel ( N é ­ metország, Olaszország, Japán, Franciaország) szemben, akiket ujabb tér­ és erőnyerés nélkül az összeomlás fenyeget. Anglia és Franciaország min­ den konkrét, látható lépést az utóbbi hetekben - kivéve Chamberlain és Daladier harcias beszédeit — az ujabb engedmények irányát mutatják. Mindenekelőtt az olasz-francia konfliktusban: alig pár nappal Daladier mellveregető beszéde után, ennek külügyminisztere, Bonnet interjuban, amelyet a Times is közöl, kijelenti, hogy Olaszországnak igaza volt, ha az 1935-ös Laval-Mussolini-egyezménnyel (amelynek különben, mint az akkori kormány tagja, maga Bonnet is társszerzője v o l t ) és az abban fog­ lalt engedményekkel nem volt megelégedve és a támadókkal való titkos tárgyalásokkal bizza meg ezek ismert franciaországi ügynökeit, Baudoint-t, a Banque d'Indochine vezetőjét és Brinon-t, Hitler személyes h i v é t . Ugyanakkor ha nem is ismeri be, amit igen komoly helyeken állitanak, h o g y Franciaország végre is hajlandó lesz megosztani a tuniszi protektorá­ tust Olaszországgal és autonóm jogokat biztositani a korzikai olasz (angol-francia-német-olasz) konferencia terve, amelyet Chamberlain tá­ mogat és Bonnet nem ellenez és amelynek az volna a célja, hogy dönt­ sön a négy állam közötti világkérdésekben, főleg a francia-olasz konflik­ tus kérdésében. A z angol vezetők ezzel kapcsolatban azzal hitegetik a fran­ ciákat (nem a hivatalos köröket, hanem ezekkel együtt: a francia közvé­ leményt), hogy egy ilyen konferencia, a müncheni négyes hasonmása, an­ nak nem folytatója és hogy azon már nem Anglia fogja Franciaországot térdenállásra tanitani, hanem Németország fogja Olaszországot mérsék­ letre inteni. Azonban egyelőre azt látjuk, hogy a németek nyiltan buzdit­ ják Mussolinit és amig a angol-francia „tengely" két v é g e felváltva egy­ mást (mindig a másik f é l ) terhére engedményeket tesz, addig a berlin-római tengely elég jól működik: Itália és Németország felváltva segitik egy­ mást az előretörésben. Bizonyos surlódások persze vannak a berlin-római tengely működésé­ ben is. Németország nem jó szivvel mondott le a spanyolországi kaland gyümölcseiről Olaszország javára és Olaszország megkisérelte, hogy N é ­ metország közép- és délkeleteurópai terjeszkedését e g y lengyel-román­ magyar balkáni egyesülés létrehozásával megállitsa. De ezek a kér­ dések nem vittek az összeütközésig és a németek ma éppugy tapsolnak Olaszország spanyolországi sikereinek, mint, ahogy Olaszország nem akadá­ lyozza meg Magyarországot abban, hogy Olaszország vazallátusát német barátsággal cserélje fel és ha Ciano Lengyelországban és Jugoszláviában szorgalmasan épiti is az olasz befolyást, elnézi azt, hogy látogatásait min­ denütt megelőzik Ribbentrop vizitjei, vagy a németek már ellensulyozó

alattvalóknak,

lépései. München, egyszerű megismétlése természetesen nem lehetséges. A de­ mokratikus államok közvéleménye élénken tiltakozik minden további en­ gedmény ellen és elsöpörné azt a kormányt, amely a nyilt kapituláció szé­ gyenét borítaná magára és országára. Ettől különösen lehet tartam Ang­ liában, ahol hamarosan általános választások lesznek, amelyeken Cham­ berlain és a konzervativ párt csak ugy mentheti meg többségét, ha lát­ szólag erélyes, de legalább Anglia és a demokrácia presztizsét nem sértő lépésekkel biztositja azt, amivel dicsekszik és amit igér: a tartós békét. A második Münchent — vagy az első folytatását tehát Chamberlainnak ugy kell megrendeznie, hogy az észrevétlenül, részletekben és könnyen emészthető formában kerüljön a köztudatba. A támadókat ujabb, zajos foglalásoktól egyelőre azzal igyekszik visszatartani, hogy gazdasági segitséget ajánl f e l : Hudsont és Stanleyt, kormánya tagjait és pénzem­ bereket küld Németországba, amely Schacht bukása után a gazdasági tönk szélén ujabb ugrásra készen áll. Hasonló támogatással kecsegteti Olasz­ országot is és hogy ezt is elfogadhatóbbá tegye, gazdasági missziókat küld Varsóba is, Moszkvába is és „gazdasági offenziváról" beszél, amelynek az volna a bevallott célja, hogy a már-már elviselhetetlen hadikészülődések terhén enyhitsen, fokozza az exporttevékenységet — a valóságban pedig: hogy nyersanyag-ellátással és hitelnyujtással csökkentse a támadók zseblázát és türelmetlenségét. A második (részleges és burkolt) München egyik fejezete a spanyol­ kérdés rendezése is, ugy ahogy azt most Londonban főzik és tálalják. Francot — vagyis Olaszország befészkelődését a Pyreneusok és Gibraltár közé, Franciaország és Északafrika közé — egyszerüen elismerni, miután Rómában kataloniai győzelmét Chamberlain látogatása alkalmával el­ döntötték — kicsit tulerős volna... E z nemcsak az angol és francia válasz­ tókat sértené, de elkeserítené a francia és angol katonai köröket is, ame­ lyeknek szószólói (itt: Eden, Duff Cooper és mások; ott: Buré, de Kerillis és mások) nem szünnek meg jajveszékelni. Miután az angol és francia dip­ lomácia eredeti terve: (a spanyolországi „közép-megoldás"-angol és fran­ cia osztozkodás alapján) az uj helyzetben már nem lehetséges, az uj cél az volna, hogy most már az olaszokkal és németekkel osztozkodjanak Francon és győzelmén olyképpen, hogy amig amazok viszik a katonai és politikai babért, ők gazdaságilag segitsék és tartsák fogva a győztest és ha ez megint nem elég a közvéleménynek, ez azzal vigasztalódhatik, hogy — más Francoról van szó, e g y uj Franco tábornokról, aki hajlandó eddigi barátait félretéve Spanyolország függetlenségét biztositani, sőt, erre a célra Angliával szövtkezni. Franco „megnyerésében" és szépitésében az an­ gol vezetőkörökkel vetekedik a francia diplomácia Léon Berard canossajárásával, amelynek során a félhivatalos és Franco-barát sajtó Franco és Jordana tábornokok magatartását dicséri, mialatt ezek a Franco-HitlerMussolini találkozást készitik elő és a „Völkischer Beobachter" a készülő spanyol-olasz katonai szövetségről ad hirt. N e m hiába irja Buré, a spa­ nyolországi kapituláció ellensége és a francia nagyvezérkarhoz közel álló jobboldali „L'Ordre"-ban Léon Berard burgosi utjával kapcsolatban: „Szomoruan mosolyogtam, amikor (Bérard urnak) legujabb jelentését ol­ vastam: kijelenti, hogy nagyon meg van elégedve azzal az előzékenység­ gel, amellyel Jordana tábornok fogadta. Talán attól tartott, hogy majd ugy fogadják, mint Schuschniggot Berchtesgadenben?" Közben Franco angol közvetitéssel (az angol ellenzék szerint angol hadihajó segítségével) megszállja Minorca szigetét, amely a Franciaország és Francia Marokkó kö­ zötti ut sorompójává lehet az olaszok kezében és ugyanazon a napon, Ber­ lin és Róma előzetes tudtával Japán megszállja Hainan szigetét...

Szándékosan állitjuk az utóbbi eseményt ebbe a sorba, mert itt Ja­ pán már nem mint „Ázsia purifikátora lép fel, hanem, mint a Berlin Róma—Tokió-háromszög tagja. A Hainan-sziget Kina délkeleti sarkával szemben, a japán Formosa-sziget folytatásaképpen ezzel félkört alkot és veszélyezteti Francia-Indochinát, Anglia utjait Hongkong és Ausztrália felé, valamint az U S A birtokában lévő Filippi-szigeteket — és semmilyen jelentősége sincs a japán-kinai háború szempontjából. Ebben az ügyben is, mint az európai hasonló esetekben Anglia és Franciaország a hangos tiltakozás és csendes türés politikáját folytatja és ha elmennek odáig, h o g y Csang-Kai-Sek-nek pénzbeli támogatást nyujtanak, ezt részben az U S A nyomása alatt, részben pedig a kinai ellenállás megerősődésének ha­ tása alatt teszik: Csang-Kai-Sek győzelme esetén nem akarnak hátrány­ ban maradni az USA-val szemben. De ebben is oly óvatosak, oly óvatosan vigyáznak arra, nehogy Japánt nagyon megsértsék, hogy Hainan-szigetének megszállásával csaknem egyidejüleg Indokina francia kormányzója lezárja a kinai-indokinai határt... Folytatható-e sokáig ez a politika? Elérhetik-e Anglia és Franciaor­ szág ezen az uton akár nagy áldozatok árán is, (de mindig a másik vagy harmadik fél kárán) — a céljukat: a valamennyire is tűrhető békét az el­ fogadható háborúig! Véghezvihetik-e a második, a csendes és észrevétlen müncheni kapitulációt? Ezt a jövő, talán a közel j ö v ő megmutatja. Nem­ csak Angliától és Franciaországtól függ, talán egyáltalán nem. A „csen­ des, lassú München"-t elég nagy mértékben akadályozzák a német és olasz támadók, akiknek nemcsak gyors, hanem hangos sikerek kellenek. E z t követeli, ezt sürgeti egész belső helyzetük, amelyet most már ők ma­ guk is (Hitler például) „katasztrofálisnak" tüntetnek fel. Talán nem az­ ért, hogy azonnal háborút kezdjen, ez igen veszélyes volna — de talán azért, hogy az elért eredményeknek hangos és látható nyomatékát adjon. Olaszország mindenesetre komoly katonai lépéseket tesz. Németország, amelynek „nincsenek területi követelásei Európában", biztos berlini sajtótudósitások szerint lázasan készül Közép- és Délkelet-Európa népeinek gazdasági leigázására, amidőn Magyarországtól máris követeli, a többiek­ től követelni készül, hogy egész gazdasági szervezetüket a német hadicé­ lok szempontjából épitsék át és addig is: adjanak olcsó kenyeret, hust, petróleumot, stb. Németországnak és vegyék meg tőle azt a drága „Schundwaret", amelyet ma már a gyarmatok is visszautasitanak. Ha ezt az „alkalmazást" (amely akár a „clearing" nevet viseli, akár más néven kerül forgalomba, a j ó közgazdászok mindig csak csendes rablásnak tekin­ tenek) a szóban forgó államok visszautasitják, mint azt hősiesen ellent­ álló és a német ügynökséget tűzzel-vassal irtó államunk teszi, nem kell-e Hitlernek megint hangos és kézzelfogható eszközökhöz nyulni, hogy a másét megkapja és az angoloknak-franciáknak megint nyilt helyszinre repülésekkel szintvallani ? A lassu és csendes „békementés" számitásait zavarják a távolkeleti események is: a kinai ellentállás mind nagyobb sikere, Japán belső bom­ lása, a japán hadseregben mind gyakrabban előforduló „defekciók", töme­ ges harakirik és lázadások. Néhány hét óta elkészült és megnyilt az a burma-yunnani, több ezer kilométeres műut, amely Dél-Középkinát Turkesztánnal, a Szovjetunióval és ezen keresztül Európával szárazföldi uton összeköti; Csang-Kai-Sek, aki eddig visszavonulásával és a defenziv el­ lentállással huzta ki a háborút, offenzivát igér, csapatai több helyütt tá­ madásba mentek át. A z u. n. „partizán" kinai szabadcsapatok tevékeny­ sége mind láthatóbbá válik: mig ez eddig csak Peking közelében és Mand­ zsuriában nőtt tul a rajtaütéses guerilla-harcokon, most a Iang-Cse folyó­ nál Hankau-t veszélyeztetik és Shanghai-t megközelitik, míg az északi

238 Zse-Che tartományban a mandzsuriai szabadcsapatok vezére, Li-Du tá­ bornok megalakitotta a „12-ik partizán hadsereget", Jan-Csen-Ju tábornok vezetése alatt, amelynek egyik feladata, hogy Korea területére terjessze ki a japán-ellenes harcot. (Spanyolországban sem egészen a nyugati diplomácia számitásai szerint mennek a dolgok. A spanyol köztársaság csendes eltemetését akadályoz­ za, hogy ez erélyesen folytatja az ellenállást. Milyen kilátásokkal? A né­ met katonai sajtó, amely szereti olvasóit tárgyilagosan informálni az el­ lenfél erejét illetőleg és ma is, amikor sokan az orosz ellenség legyengüléséről és harcképtelenségéről beszélnek, állandóan ennek ujabb nagyará­ nyú növekedéséről ir, Miaja-tábornok hadseregéről is azt a véleményt fejezi ki, hogy az még sokáig ellentállhat. Mintegy félmillió katonát kitevő, elég jól felszerelt és fedezett négy hadsereg áll a Negrin-kormány rendelkezé­ sére; magát a fővárost a „központi hadsereg" védi, négy hadtest Aranjueztől Guadalajaráig; három teljes létszámú hadtestből áll a Levantehadsereg, amellyel a betonba épitett „Metallava-vonal"-on Valenciát és a tengerpartot védi a terrueli győző; a mintegy 900 kilométer hosszu ten­ gerpartot védi Cartagena-i bázisától az. eddig még veretlen hadiflotta és a kikötésre alkalmas pontokon kiépitett parti erőditmények; a déli had­ sereg két hadtestet, az estramadurai hadsereg négy hadtestet foglal ma­ gában, amelyekkel együtt a Miaja hadsereg 13 hadtestet tesz ki, ezek­ hez csatlakozik 3 manőver-hadtest, Miaja közvetlen rendelkezése alatt. A m i e jelentős hadsereg munició-ellátását illeti, az nem biztositható kül­ földi források nélkül, oly mértékben, mint azt Franco teheti olasz segit­ séggel, de nagy mértékben biztositható Madrid, Valencia, Albacete, C i n dad Real, Alicante és Sagunto üzemeiből, amelyek teljesen hadianyaggyártásra épültek át, emellett a tenger-felől való hadianyagellátást is le­ hetővé teszi bizonyos mértékben a hosszu tengerpart és nagy kikötők. Végül ami az élelmiszer-ellátást illeti, a mostani köztársaság tiz tartománya mintegy 10 milliónyi lakosával sokkal jobb helyzetben van, mint volt a köztársasági Katalonia és Barcelona, amennyiben elég termékeny területe­ ket foglal magában ahhoz, hogy jelentékeny élelmiszer-behozatalra ne le­ gyen utalva. Mindezen erőforrásokkal és a spanyolok ismert harci kitar­ tásával — ha a szerencséjük is segiti — a spanyol köztársaságiak nyilván addig akarnák kihuzni, amig valamely lényegesebb esemény a nemzetkö­ zi helyzetben változást idéz elő... (K.)