2
HUNYAD MEGYEI HÍRMONDÓ
Újdonságok a törvényalkotásban A legfontosabbal kezdem: a 2012. augusztus 23-án elfogadott és még aznap, a 606. számú Hivatalos Közlönyben megjelentetett 44. sürgõsségi kormányrendelettel 2013. február 1-jére halasztották az új Polgári eljárási törvénykönyv hatályba lépését, amit az anyagi háttér megteremtésének szükségességével és a felkészülés idõigényességével indokoltak. Addig tehát (hacsak nem lesz újabb halasztás), a régi perrendtartási törvénykönyv marad hatályban. A másik jogszabály, amelyrõl most csak röviden szólok: a 2012. évi 133. törvény, amely a 2012. július 24-i 506. számú Hivatalos Közlönyben (és az interneten) olvasható. Ezzel hagyták jóvá, igen jelentõs kiegészítésekkel a még 2010-ben hozott 64. számú sürgõsségi kormányrendeletet, amellyel szinte teljesen átírták az 1996. évi 7. számú kataszteri, közismertebb nevén: a telekkönyvi törvényt. Az „ átírás ” tehát folytatódott. Ebben jelent meg elõször az a törvényi lehetõség, hogy egy igen bonyolult és többlépcsõs, „vegyes”, közigazgatási és bírósági eljárásban a birtokosok tulajdonosokká válhassanak, de csak azok, akiket a törvény mindenki által elismert, vitathatatlan birtokosi minõséggel rendelkezõ személyeknek nevez (posesor cunoscut ca proprietar necontestat). Az eljárás keretszabályait a törvény 11/1-11/3. szakaszaiba iktatták be. Amolyan „köztes ” eljárásról van szó, amely se nem jogügylet, közjegyzõi hitelesítéssel, se nem per útján elérhetõ elbirtoklás, hanem a tulajdonosi jogcímmel nem rendelkezõ, de az ingatlant ténylegesen birtokló személynek megadja azt a lehetõséget, hogy a kataszteri hivatalon keresztül, topografus készítette és a hivatal által jóváhagyott dokumentáció alapján, az illetékes közjegyzõ megkeresésével, ennek az utóbbinak a betáblázást elrendelõ bizonylatával (certificat pentru înscrierea în cartea funciara a po-
sesorului ca proprietar) jogi megoldást biztosítson/teremtsen ingatlana nevére történõ betáblázásához, a tulajdonosi jogcíme eléréséhez. Egyelõre az eljárás keretszabályai ismertek, amelyeket majd az Országos Kataszteri Ügynökség és a Közjegyzõk Országos Szövetsége közös protokolluma részletez. Az eljárásban fontos szerephez jutnak majd a helyi polgármesteri hivatalok, amelyek – egyebek mellett – arról is kötelesek igazolást kiadni, hogy a kérdéses ingatlanok sem az állami központi és a helyi (az önkormányzati) köz- és magántulajdon részét nem képezik, amelyekre különben ezek a mostani új szabályok nem is alkalmazhatók. A 11/1. szakasz 9. bekezdése lehetõséget teremt arra is, hogy ennek az eljárásnak a keretében a birtokosok a bekerített többletterületeket is magukra tábláztathassák, azoknak a többletterületeknek a kivételével, amelyeket valamelyik, a tulajdont visszaállító törvény alapján osztottak ki. A 133. törvény III. cikkelye alapján elrendelték a 7. törvény újraközlését és újraszámozását (ezt legutóbb a 2006. évi 201. Hivatalos Közlönyben végezték el), tehát a kataszteri törvény egészében nemsokára elérhetõ és tanulmányozható lesz. Ha majd a beígért protokollum is nyilvánosságra kerül, az eljárás további részteleit is ismertetni fogom.
Figyelem! Lapunk szerkesztõbizottsága a fenti ismertetõt jegyzõ állandó munkatársunk bevonásával jogi tanácsokkal szeretné segíteni erre rászoruló olvasóit. Aki tehát a rendszeresen megjelentetett törvénymagyarázatok kapcsán vagy bármilyen más eseti ügyben jogi tanácsot igényel, a pontos és valósághû tényállást tartalmazó levelével (e-mail-en keresztül is lehet) forduljon szerkesztõségünkhöz, egyben jelezve azt is, hogy a választ zárt levélben vagy pedig a lapban, névreszólóan vagy esetleg név nélkül kéri! Szerkesztõségünk postacíme: Deva, Str. Iuliu Maniu, Bl. L2. E-mail cím:
[email protected]
Keressen bennünket a világhálón is! A Hunyad megyei magyar közösségek életének fontos mozzanatairól már a világhálón is informálódhat. Keressen bennünket a
www.rmdszhunyad.ro és a www.hunyadmegyeihirmondo.ro internetes oldalakon. A lapban megjelenõ írásokon kívül friss, közérdekû híreket is talál.
Tanácsosaink nem tétlenkednek Júniusban örömmel számoltunk be arról, hogy megyénkben, RMDSZ színekben 7 tanácsos szerzett mandátumot. A választási kampány lezárult, ugyanakkor elkezdõdött a kemény, embert próbáló munka, hiszen a magyar közösség érdekeit képviselni soha nem volt könnyû. Tanácsosaink komolyan veszik feladatukat. Takács Aranka a vajdahunyadi városi tanácsban végzi tanácsosi teendõit. Arról kérdeztük, hogyan foglalná össze az elmúlt idõszak megvalósításait. Takács Aranka: Húsz éve harcolunk jogainkért, nem engedhetjük meg magunknak, hogy csendesen elhallgassuk a törvénytelenségeket, így mindig is ki fogok állni azok, és közösségem, magyar gyermekeink védelméért. Ennek szellemében azonnal megtettem a megfelelõ lépéseket, amikor a vajdahunyadi Matei Corvin Kollégium aligazgatóját törvénytelenül leváltották. Én jártam közben, állítottam össze a törvénytelenséget bizonyító papírokat, de hála Istennek elkerültük azok leadását, mert a fõtanfelügyelõ megértette, hogy hatalmi visszaélésrõl van szó és a törvény be nem tartásáról. A törvény sze-
rint ugyanis azokban az iskolákban, ahol kisebbségi tagozat mûködik, legalább az egyik aligazgató kisebbségi kell legyen, amennyiben nincs erre megfelelõ személy, ki kell kérni annak a politikai érdekképviseleti szervezetnek a véleményét, amely parlamenti képviselettel rendelkezik. Jelen esetben ez a szervezet az RMDSZ. Mivel ebbõl egyik sem történt meg, feljelentésre készültünk. Szerencsére az ügy megoldódott. Számunkra a vajdahunyadi magyar óvodai és iskolai tagozat rendkívül fontos, hiszen az ott tanuló gyermekek biztosítják magyar jövõnket. A szülõk biztosak lehetnek benne, hogy ezután is mindent megteszünk a tagozat zavartalan mûködése érdekében. Az RMDSZ kiemelt feladatának érzi, hogy a gyermekek a lehetõ legjobb körülmények között tanulhassanak. Hamarosan beindul a délutáni foglalkozás. Ferenczi István szülõ és vállalkozó továbbra is támogatja az ebédet és hamarosan jönnek a kirándulások, csapatépítõ szereplések. Szintén tanácsosi munkám eredménye, hogy a városi tanács jelentõs anyagi támogatást hagyott jóvá a fent nevezett iskola fejlesztésére.
Az Európai Néppárt képviselőcsoportja (EPP) 271 képviselőjével és 3 horvát megfigyelőjével az Európai Parlament legnagyobb képviselőcsoportja, amely az EU tagállamainak közép és jobbközép Európa-párti erőit egyesíti. Az EPP képviselőcsoportjában helyet foglaló pártok többsége az Európai Néppártnak is tagja. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség tagja az Európai Néppártnak, európai parlamenti képviselői által pedig az Európai Néppárt Képviselőcsoportjának.
3
HUNYAD MEGYEI HÍRMONDÓ
Az igazság napja A szervezõk adatai szerint huszonötezer résztvevõ volt jelen az Igazság Napján Sepsiszentgyörgyön. Az egybegyûltek a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen tiltakoztak, megmutatva a mindenkori hatalomnak, hogy nem félnek utcára vonulni a jogaikért. „El a kezekkel az egyáhzi vagyontól! Ne vegyétek el azt, ami a miénk!” – fogalmazta meg a tüntetés célját Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke. Nem lehet igazságtalanságot tenni egy egész nemzeti közösséggel – mondta az elnök, hozzátéve, hogy a azért gyûltek össze a tüntetõk Sepsiszentgyörgyön, és azért támogatják õket még százezrek és milliók a nagyvilágban, mert az erdélyi magyar közösség múltja és jövõje forog kockán. „Az igazi tét sokkal nagyobb, mint a Mikó. A marosvásárhelyi polgármester vérszemet kapva máris szemet vetett a vásárhelyi magyar iskolák épületére. Lehet, hogy még nem jutott el mindenkihez az aggasztó hír, de a nagyváradi polgármester már hangosan arról álmodik, hogy visszalopja a katolikusok tulajdonát, a pénzügyi palotát. Tele van az ország õrült álmodozókkal, és azért vagyunk itt, hogy az õ álmuk ne valósuljon meg. Azért jöttünk ide, hogy közösen mondjuk: le a kezekkel az egyházi és közösségi vagyonról” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke. Erdély minden régiójából folyamatosan érkeztek a buszok a reggeli órákban, a város minden bejáratánál hosszú sorokban vonultak az éneklõ tüntetõk. A városközpontban már péntek este felszerelték a színpadot és lezárták a forgalmat, az Igazság Napjára érkezõk zavartalanul vonulhattak be a Székely Mikó Kolllégium elé. Délben, miután a város templomaiban véget értek a misék és istentiszteletek, egyszerre szólaltak meg a harangok, és a hívó szóra özönleni kezdett a tömeg az iskola elõtti rendezvényre. A tüntetésre Erdélybõl és Magyarországról egyaránt érkeztek az emberek, de volt, aki Németországból jött haza azért, hogy kiálljon egykori iskolája mellett. Elsõként Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese és Antal Árpád polgármester köszöntötték az egybegyûlteket, mindketten kiemelve az Igazság Napjának jelentõségét. Kató Béla beszédében rámutatott, igen nagy a baj és ennek jele az is, hogy a négy erdélyi magyar történelmi egyház képviselõje és a civilek, valamint a politikum együttes erõvel, közösen lépnek fel az ügyben.
Sepsiszentgyörgy polgármestere kiemelte a Mikó-ügy súlyosságát, melyben egy mondvacsinált, hazug per végén börtönbüntetésre ítéltek két magyar embert és erõszakkal államosítanák vissza az egyházi tulajdont. „Azért vagyunk ma itt, mert az önkényes visszaállamosítás és jogtalan ítéletek ellen tiltakozunk. A mai nap az Igazság Napja, tiltakozunk az igazságtalanság ellen, az a nap, amikor megmutatjuk a magyar közösség erejét” – emelte ki Antal Árpád. A polgármester azt is elmondta, az önkormányzat azért nem veszi át a Mikó épületét, mert az mindig a református egyházé volt. Beszéde végén a polgármester megköszönte Sánta Imrének és társainak az 55 napos tiltakozást, akik nélkül nem valósulhatott volna meg az Igazság Napja. „Legyen világos mindenki számára, másfél millió magyart nem lehet börtönbe hurcolni” – zárta beszédét a városvezetõ. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke beszédében az összefogásra hívta fel a figyelmet, hiszen nyilvánvaló, hogy erre van szükség, amikor közönséges lopás történik a hatalom nyomására. Jakubinyi György, a gyulafehérvári Római Katolikus Fõegyházmegye érseke, az egyházak közötti összefogásról beszélt, mely már 22 éve dolgozik azon, hogy az elkobzott vagyonokat közösen visszaszerezzék. „Közösen harcoltunk az elkobzott egyházi vagyonért, és ezt az utat végigjárva látjuk, hogy kevés hányada valósult meg elvárásainknak, pedig 22 évvel ezelõtt azt gondoltuk, véget ért a diktatúra.” Az érsek hangsúlyozta, az egyház nem meggazdagodni akar és elvenni sem akarja azt, ami a másé, jogos tulajdonát követeli, õseik örökségét, megvédve közösségük tagjait, felekezettõl függetlenül. A katolikus érseket követõen Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke szólalt fel, az égbekiáltó igazságtalanságok ellen emelve fel szavát. „Sajnálatos, hogy javainknak 22 évvel a rendszerváltás után még mindig nem jogos tulajdonosai, hanem kéregetõ koldusai vagyunk. Itt az idõ, hogy összefogjunk és megálljt kiáltsunk a gonosznak. A felekezetek közötti és nemzetközi összefogásra kérem fel mindannyiukat, a nemzetszeretet jelentse számunkra mindig a közösség iránti felelõsségvállalást” – hangsúlyozta az unitárius püspök.
Csûry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke az egyházkerület hívõ népének üzenetét tolmácsolta, kiemelve, hogy „mielõtt megvádolnának azzal, hogy a mai tüntetés nyomást gyakorol az igazságszolgáltatásra, jelentsük ki, hogy a Bukarestbõl irányított bólogató igazságszolgáltatók gyakoroltak nyomást a magyar közösségre, egyházra”. Az Evangélikus-Lutheránus Egyház részérõl Fehér Attila szólalt fel, családhoz hasonlítva az egybegyûlteket, akik egy közös, szent célért jöttek össze, jelezni a külvilág felé az egymáshoz tartozást. A családokat a tragédia, sértés is összehozza – mondta a lelkész, a szolidaritás pedig kihat az egész közösségre, nem csak az egyénre. „Nem a félelemnek, hanem az erõnek, igazságnak, és szeretnek gyermekei vagyunk. Ezért nem nézhetjük tétlenül, hogy elrabolják a jövõ generáció közösségének biztonságát” – emelte ki a lelkész. Tõkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, EP-képviselõ a Mikó-ügy mellett más igazságtalanságokra is felhívta a figyelmet, hiszen Kassán is sor kerül egy alkotmánymenetre, a szlovák állampolgárságuktól megfosztott magyarokért. A képviselõ elõdeit is felsorolta, akik a Székely Mikó Kollégiumban tanultak, hozzátéve, hogy ezért érezte kötelezõnek a jelenlétet a tüntetésen, hiszen itt tanult és nevelkedett az édesapja és a nagyapja is.
„Jelenlétünk, puszta jelenlétünk cáfolata annak, hogy igenis Székelyföld létezik és élni fog, és él az Isten és él az igazság, mert lennie kell Székelyföldön, lennie kell Romániában, lennie kell a Kárpát-medencében, lennie kell Európában az igazságnak. Mert Isten maga az igazság, ezért teszünk bizonyságot a mai napont Istenrõl és az igazságról”– jelentette ki Tõkés László. A magyar közösség nem fél, nem félt a rendszerváltáskor sem, és nem fél most sem, és ezt a hatalomnak is látnia kell: „Romániának teljesítenie kell az európai csatlakozáskor vállalt kötelezettségeit, és vissza kell szolgáltatnia az egyházak elkobzott vagyonát” – hangsúlyozta a demostráción az európai parlamenti képviselõ. Az Igazság Napja a kiáltvány elfogadásával és a magyar, illetve székely himnuszok eléneklésével ért véget. Hunyad megyébõl mintegy százan vettek részt a Sepsiszentgyörgyön szervezett megmozduláson. Az RMDSZ megyei szervezete és a Református Egyház közös felhívására a megye minden részébõl érkezett pozitív visszajelzés, így rövid idõn belül két autóbuszra való tiltakozó gyûlt össze. A küldöttséget Takács Aranka, az RMDSZ vajdahunyadi szervezetének elnöke vezette. A jelentkezõk egy honismereti székelyföldi körúton is részt vehettek, meglátogatták Erdõvidék, Udvarhelyszék illetve Dél-Erdély útba esõ nevezetességeit is. (forrás: www.szekelyhon.ro)
Lezárult a jelölési idõszak. Hunyad megyei jelöltek Lezárult Hunyad megyében is a képviselõ és szenátori helyekre a jelölési idõszak. A hét képviselõi és három szenátori helyre tizenhárom, szabályosan összeállított pályázat érkezett, a jelölteket szeptember 30-án Déván hallgatja meg és rangsorolja a Megyei Küldöttek Tanácsa. „Hunyad megye és általában a szórvány számára létfontosságú, hogy a választási törvény megõrizte az arányos képviselet elvét, ez azt jelenti, hogy újabb esély nyílik a Hunyad megyei magyar közösség számára, hogy vissza-
szerezze a parlamenti képviseletet. 1990 óta, a hat törvényhozási ciklusból Hunyad megyének háromszor sikerült képviselõt juttatni a parlamentbe, utoljára 2000 és 2004 között. Arra fogom kérni az MKT tagjait, úgy végezzék el a rangsorolást, hogy – sikeres választás esetében – mindegyik Hunyad megyei jelölt megfelelõ szakmai kompetenciával rendelkezzen, akik hatékonyan tudják képviselni szórványközösségünket és az egész romániai magyarságot” – nyilatkozta a jelölések kapcsán Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke.
Hunyad megyében András József, egyetemi tanár, az RMDSZ petrozsényi szervezetének elnöke, Benedekfi Dávid, geológus, az RMDSZ lupényi szervezetének elnöke, helyi tanácsos, Burján Gergely, mérnök, a Hunyad Megyei Vízügyi Hatóság igazgatója, a Hunyad megyei RMDSZ politikai alelnöke, Dezméri István, gépészmérnök, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének ügyvezetõ elnöke, Dézsi Attila, jogász, kormányfelügyelõ, Ferenczi István, gépészmérnök, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének alelnöke, Fülöp Béla, jogász, az RMDSZ petrozsényi szervezetének ügy-
vezetõ alelnöke, Kocsis Attila-Levente, matematika tanár, a Téglás Gábor Iskolaközpont igazgatója, Kofity Zoltán, gépészmérnök, az RMDSZ vajdahunyadi szervezetének ügyvezetõ elnöke, Pogocsán Ferdinánd Zoltán, mérnök, az RMDSZ dévai szervezetének elnöke, helyi tanácsos, Széll Lõrinc, mérnök, a Hunyad Megyei Sport és Ifjúsági Hatóság ügyvezetõ igazgatója, az MKT elnöke, Takács Aranka, zenemûvész az RMDSZ vajdahunyadi szervezetének elnöke, helyi tanácsos, valamint Kacsó Roland közgazdász, a Hunyad megyei ANAF igazgatója nyújtotta be pályázatát.
4
HUNYAD MEGYEI HÍRMONDÓ
„Én egyszer erre jártam iskolába...” (Áprily Lajos) Második alkalommal szervezték meg Déván, augusztus 25-én a Nemzedékek Találkozóját, amelyre az elmúlt hatvan évben, magyar tagozaton végzett, egykori diákokat várták. A megyeszékhely kultúrotthonában megtartott eseményen közel négyszázan vettek részt. A címben idézett verssor is lehetett volna az augusztus 25-én megtartott véndiák találkozó mottója, amit jogosan neveztek el a szervezõk Nemzedékek Találkozójának. Az elsõ találkozóra 10 évvel ezelõtt került sor. A rendezvény tulajdonképpeni célja a dévai magyar középfokú oktatás 50-dik évfordulójának megünneplése volt. Az idén már túllépett ezen a célon a találkozás és felszólított mindenkit „... aki a hányatott sorsú magyar tagozaton járt, végzett, tanított, akinek számított, számít a dévai magyar oktatás”, hogy 2012. augusztus 25-én jöjjön el Dévára és vegyen részt a megemlékezésen. A kora tavasz folyamán beindult „gépezet” mozgósította mindazokat a vén-
diákokat, akik eddig is volt osztályuk mozgatórugói voltak és elindult az osztálytársak megszólítása, azok felkutatása, akikkel 3040 éve nem találkoztunk. A megjelölt napon reggel tíz órára szép számban gyûltünk össze a dévai Mûvelõdési Ház nagytermében, ahol ünnepi megemlékezésre került sor. Ennek a programnak az irányítója Nagy Endre, tiszteletes úr volt, aki maga is a dévai magyar iskola volt diákjaként vett részt az ünnepségen. Felszólalásában nem csak az anyanyelvi oktatás fontosságát hangsúlyozta, hanem az édes anyanyelv hatásait, kisugárzását más népek kultúrája felé. Gáspári Katalin, szépkorú véndiák is az anyanyelv meghatározó erejét emelte ki rövid beszédében, magyar szakos tanárként pedig Kosztolányi Dezsõ gondolatait idézte a magyar nyelvrõl. Zsók Borbála Szathmáry Rózsa tanárnõt köszöntötte, aki az elsõ és a jelenlegi Nemzedékek Találkozójának értelmi szerzõje és háttérirányítója, és aki a dévai magyar oktatást szívügyének tekinti mind a mai napig. Kelemen Hunor székelyföldi véndiák rész-
letes, színes, érdeklõdést felcsigázó visszaemlékezésében felidézte a Dévára való megérkezését, majd az itt eltöltött diákévek néhány, lelkében és emlékeiben mély nyomot hagyó mozzanatáról számolt be. Szathmáry tanárnõ is felszólalt, és röviden vázolta az egykori dévai magyar iskola tanerõinek odaadó pedagógiai, oktatói munkáját, akik nem hátráltak meg az 50es, a 60-as évek mostoha munkakörülményei között sem, hanem hûen szolgálták ezt a kis közösséget. Ugyanígy Reicheneuer Mária, matematika szakos tanárnõ is nagy szeretettel, türelemmel oktatta tanítványait, ugyanakkor próbálta színessé, elfogadhatóbbá és könnyebben elsajátíthatóvá tenni a sokunk számára olyan bonyolultnak és nehéznek tûnõ számok birodalmát. Köszönjük mindannyiuk áldozatos nevelõi-oktatói munkáját, azoknak is, akik valamilyen okból kifolyólag nem lehettek jelen a megemlékezésen! Az ünnepség külön színfoltja volt a Kásler Gáborné, született Molnár Enikõ véndiák elõadásában elhangzott Templom és iskola címû Reményik Sándor-vers, majd Kelemen Izabella, csernakeresztúri kisdiák szórakoztatta a jelenlevõket bukovinai székely népmesékkel, eredeti kiejtésben. A dévai Szivárvány nyugdíjasklub is emelte a rendezvény színvonalát, hiszen repertoárjukat az alkalmi dalok mellett csak eredeti bukovinai székely népdalok alkotják. A dalárda tagjai – két személy kivételével – mind a mindenkori dévai magyar iskola tanulói voltak. Talán ezért is sikerült olyan lelkesen, odaadóan énekelni a teremben jelenlevõkkel együtt a „Ballag már a véndiák”, a „Gaudeamus”, a „Halló, magyar” kezdetû énekeket, na meg nemzeti imánkat is a már említett népdalok mellett. A dalárda két éve kezdte el nyilvános mûködését, amiben Lengyel Izabella tanárnõ nyújtott segítséget, és továbbra is az õ szak-
irányítása mellett mutatkozik meg nemcsak itthon, hanem már külföldön is. A szakmai támogatás mellett a kórus kap anyagi, technikai és erkölcsi támogatást is. Köszönet hangzott el Pogocsán Ferdinánd helyi RMDSZ-elnök és Kocsis Attila tanár úr felé, akik nemegyszer karolták fel és támogatásukkal biztosították a kórus megyeszinti fellépéseit. Kocsis Attila, a Téglás Gábor Líceum igazgatója rövid és tartalmas beszámolójában bemutatta a még fiatal tanintézmény történetét, amelyet a jelenlevõk a délutáni program keretén belül személyesen is megismerhettek. Az ünnepi megemlékezés záró mozzanata a jelenlevõ tanárok és tanárnõk köszöntése volt, majd a közös fotózás és a temetõ látogatása után a Téglás Gábor Líceumban folytatódott az ünnepség, ahol az iskola „konyhatündérei” által elõvarázsolt ízletes ünnepi ebéd fogadta a több, mint 300 résztvevõt. A rég nem látott osztálytársakkal való találkozás eredményezte jó hangulatot fokozta a Domokos Balázs és a Szõtscsalád zenekara által szolgáltatott muzsika, ami minden korosztály számára elfogadható volt. Egy ilyen méretû rendezvény megszervezése és kivitelezése nem egyszerû dolog. Éppen ezért arra kérjük mindazokat, aki elégedetlenségüket kifejezésre juttatták, hogy öt év múlva kapcsolódjanak be a szervezési munkába, hiszen ötletekre és segítségre mindig szükség van! Ne feledjük: a következõ Nemzedékek Találkozója öt év múlva lesz! Ez úton szeretném megköszönni az 1966-ban az általános iskola 8. osztályát végzett tanulók és az 1970-ben érettségizettek nevében nemcsak a szervezõ bizottság tagjainak, hanem mindazoknak is, akik hozzájárultak e csodálatos találkozás és ünnepély létrehozásához. László Anna, véndiák
Szathmáry Rózsa:
Ami kimaradt beszédembõl Akik ma összegyûltünk lelkünktestünk ünneplõ ruhájában emlékezni, hogy nem 60 éves, több mint 400 éves a dévai magyar oktatás, bizonyítjuk: voltunk, vagyunk, megmaradtunk! Hagyomány lett a tíz év elõtti próbálkozásból és egyre szebb és fényesebb lesz minden eljövendõ találkozás, mert Isten rendel önzetlen szervezõt és sok-sok segítõt mellé, hogy az együvétartozás közösségét összeterelje, feltöltse szívüket örömmel, lelküket biztatással, hogy mindig legyen iskoláink kapujában, aki a tudásra szomjazó ifjút fogadja Isten hozottal, útjára engedje Isten veleddel, az ajtónk tárva elõtted! A becsukott kapu elszigeteli egymástól az embereket, a nyitottak azt jelentik: az emberek fogják egymás kezét. Ne engedjétek el soha egymás kezét, tartsátok szorosan a kapcsolatot.
1
2002-ben is soká tartott míg eljutott mindenkihez a megszólítás. Nincsen nagyobb út a világon, mint az embertõl emberig vezetõ. Látjátok a túloldalt, talán át is hallatszik a szó, de megjárni, megérteni nehéz, mert minden egyén más, különbözõ, sértõdékenyebb és fontosabb neki a forma, mint a lényeg. Valamennyiünk feladata, hogy egy küldetés érdekében találjuk meg az egymáshoz vezetõ ösvényeket, és a varázskutat (iskolát) melynek friss vizével megöntözhetjük gyökereinket, és vihettek belõle gyermekeiteknek, unokáitoknak. Úgy lesz a mai nap emléke maradandó, ha lelketek mélyérõl, miként a gyöngyhalász a tenger fenekérõl felhozza az igazgyöngyöt, Ti is kiemelitek azt a gyöngyszemet, amit éltetek fonalára húztok. Valahányszor pergetitek rózsafüzéreteket, érintsétek ezt is meg, hogy fénye, értéke el ne kopjon, csak gazdagodjon újabb és újabb találkozásokkal.
2
30 éven át szolgáltam a dévai oktatást, diákok nevelését. A leg nehezebb kezdetektõl társaimmal együtt, akiknek többsége már nincs az élõk sorában. A kegyelet koszorúit csak pár dévai temetõ jelzi, a többiekre gondolatban közelitávoli hantjukra szórjunk virágszirmokat, benne alakjuk, mozdulatuk, mosolyuk vagy éppen szigorú hangjuk, a nevelés, tudás iránti elkötelezett tevékenységük van. Ha ismét lehetne szólni hozzájuk, ha beszélni lehetne velük, vajon mit üzennénk? Talán: Az élet küldetés és fény – szolgálat. Legyetek méltók rá. A jövõbe vetett hit soha ne aludjon ki, lángja fölfelé égjen. A mai pedagógusok ebben a nagy múltú régióban, de néha a sorvadás minden szakaszában, nemcsak tanítók, oktatók, de nevelõk, mert itt ez nem szolgálat, hanem küldetés számunkra.
3
4
Útravalóm tarisznyátokba: Felelõs tudattal, bizalommal, erkölcsi szilárdsággal higgyetek az Isteni gondviselésben, emberben, a természet gyógyító erejében! Személy szerint kívánok valamennyi jelenlevõnek derûs, szeretetben gazdag hosszú életet, tántoríthatatlan kitartást a munkában, meggyõzõdésben, nemzetben!
5
HUNYAD MEGYEI HÍRMONDÓ
Duc In Altum – Evezz a mélyre! Ez volt a mottója a Ferences Világi Rend és a Ferences Ifjúság I. Európai Kongresszusának, amelyet július 9-15. között Franciaországban, Normandia szívében, Lizieux-ben szerveztek meg. A több, mint 800 éves Ferences Világi Rend életében mérföldkõ jelentõségû eseménynek számít a kongresszus, hiszen, amióta Szent Ferenc megalakította a Rendet, elsõ ízben került sor egy ilyen találkozóra, amelyen az európai nemzeti (országos) FVR közösségek és a Ferences Ifjúság vezetõi vettek részt. Más kontinensen már szerveztek hasonlót, a Ferences Ifjúság is tartott már 5 európai kongresszust, de az európai FVR számára ez ez elsõ. Hivatalosak voltak a kongresszusra Európa 34 országában mûködõ FVR (OFS) országos miniszterei, képzési felelõsei, nemzetközi referensei, lelki asszisztensei, ifjúsági felelõsei, valamint 14 országban hivatalosan mûködõ Ferences Ifjúság (YouFra) országos elnökei és tanácsai, lelki asszisztensei. Bár nem minden közösség képviseltette magát, sikerült résztvennie 25 európai ország FVR és 9 ország YouFra küldöttjeinek. A FVR Romániai Országos Tanácsa részérõl, a 45 FVR közösség mintegy 1200 hazai világi ferencesének képviseletében Frâncu Celina országos miniszterrel, nemzetközi referensként nekem adatott meg az öröm, hogy részt vehettem az élményteli és lendületet adó találkozón. Az európai országos FVR közösségek és a Ferences Ifjúság vezetõinek részvételével megvalósuló találkozó fõ célja az volt, hogy együtt gondolkodjunk a ferences és a világ identitás kérdéseirõl, hogy közösen tudjunk választ adni a kontinensünket illetõ kihívásokra a családdal, ifjúsággal, társadalommal, közélettel kapcsolatban betöltött szerepünkrõl, hozzáállásunkról, bátor és konkrét tettekre buzdítva. A 2012. októberében Braziliában megtartott XIII. Általános Káptalan határozatai szellemében cél feléleszteni a rend lelkes munkálkodását a misszióért és evangelizálásért. Helyszínnek azért választották Lizieux-t, a Ferences Ifjúság javaslatára, mert egyrészt Kis Szent Teréz a missziók védõszentje is, másrészt mind „Kis” Szent Teréz, mind Assissi Szent Ferenc nem nagyságra, hatalomra törekedett, hanem életükben különleges helyet kap a minoritás, a „kicsinység”, a „kicsikkel” kitaszítottakkal való szolidaritás, a szerénység. Boldog Zélie Martin, Szent Teréz
édesanyja maga is a FVR tagja volt. Mind a plenáris ülések, mind pedig a kiscsoportos mûhelyfoglalkozások arra késztettek, hogy sajátos elhivatottságunkon reflektáljunk, ami a világban való hiteles jelenlétünket illeti, a világi ferences közösség tagjaiként, megismerve, megtartva és élve az evangéliumot, konkrét cselekedetekre fordítva Európa jövõjéért elkötelezett polgári felelõsségünket. Bátor kezdeményezéseket kerestünk, amelyek a legkiszolgáltatottabbakon segíthetnek: a család, a nõk, gyermekek, fiatalok, szegények, rászorultak helyzetén. Cél a képviselt országok társadalmi megújulása. Alkalom a gazdagabb, fejlettebb és a kevésbé gazdag országok testvéri közösségei közötti szolidaritásra, egymás megismerésére, kapcsolatok kiépítésére. Ugyanakkor az egyhetes együttlét a diverzitás, a különbözõ kultúrák gazdagságának, a jó példák és tapasztalatok megosztásának, a nyelveknek ünnepe is volt. Egymás megismerésére szolgáltak a vetített bemutatók, beszélgetések, de közel kerültünk egymáshoz a csodálatos, ünnepélyes, közös miséken, amelyben mindennap részünk volt, más-más helyszínen: a XII. századi gótikus Szent Péter Katedrálisban, a Szent Teréznek emelt XX. századi hatalmas bazilika gyönyörû kriptatemplomában (amely szintén óriási), majd az ún. „Ermitage” kápolnájában, ahol ottlétünk alatt állandó, éjjel-nappali szentségimádás is volt, vagy Mont Saint Michel szigetén, a falu Szent Péter templomában, ahova egésznapi zarándoklatra mentünk. Legkevesebb 15 pap, szerzetes koncerebrált egy-egy misén, hiszen ott voltak a lelki vezetõk több országból, de számos francia püspök, provinciális, egyházfõ is cerebrált misét, tartott szentbeszédet. A Szent Teréz boldoggá avatott szüleinek, Louis és Zélie Martin tiszteletére a Bazilikában tartott ünnepi misén, amelyre a küldöttek zászlókkal vonultak be, megszámlálhatatlan volt a celebráns papok sora. Lelkileg feltöltött és egységbe forrasztott a közös éneklés is, a Ferences Ifjúság lendületes, vidám énekei valódi, reményteljes ferences hangulatot teremtettek. Francia, angol, olasz és spanyol nyelv volt a Laudes és Vesperas, a közösen elmondott napi zsolozsma nyelve is, a munkálatok szinkrontolmácsai is ezt használták. De volt úgy, hogy a Miatyánkat mindenki a saját nyelvén mondta, kihangsúlyozva, hogy a
(Lk5:4)
diverzitásban vagyunk egységesek. A minden nap 3 órakor a kápolnában elmondott rózsafûzér-tizedet sorra, hangosan, a jelenlevõk saját nyelvükön mondták, így sorra került a magyar, illetve román nyelvû ima is. Megható pillanat volt egy fiatal, törékenynek tûnõ világi ferences testvérünk ünnepélyes megáldása egy mise keretében, aki másnap indult missziós útra Kínába. A hivatalos programok mellett igen fontosak voltak a városnézések, amelyek során a résztvevõket nem csupán sok új élmény és öröm érte, hanem elevenen megtapasztalhatták lizieux-i Szent Teréz jelenlétét is. „Anyámnak, az egyháznak, szívében szeretet leszek.” A Carmel (kolostor, kápolna - Szent Teréz sírjával - és múzeum) közvetlen közelünkben volt, a Buissonnets-házig, a Martin család házáig pedig zászlós zarándoklatban tettük meg a két km utat. Emlékezetes és tanulságos marad a több mint két órás interaktív videokonferencia Christoph Schönborn osztrák kardinálissal Európa kihívásairól, feladatainkról, de feledhetetlen a Mont Saint Michel szigetének tetején álló Apátságban a jeruzsálemi-rendi nõvérekkel elmondott Vesperas, amikor a magyarországi küldöttség szerint is,valóságosan közel érezhettük magunkat a mennyek országához. Ezen felül külön öröm volt számomra, hogy személyesen megismerhettem Paczolay Balázst, Celler Zsuzsát, akik az Országos Tanács, és Kauser Tibor aki a Nemzetközi Tanács tagjaként Magyarország képviseletében indultak útnak. A szeretetben egyesült légkör fennmaradt az esti, szocializáló programok során is, amikor a résztvevõk énekekkel, táncokkal mutatkoztak be, illetve adtak tanúságot nemzetük szentjeirõl. Mély benyomással volt mindnyájunkra és leírhatatlan örömmel töltött el az egyik franciaországi ferences közösség által bemutatott Misztériumjáték Szent Ferencrõl. Fellépésük II. János Pál pápa szerint is nemcsak elõadás, de ima, apostolkodás, hiteles, szívig-lélekig ható evangélizáció. Utolsó este a szervezõk normand hagyományõrzõ énekesek, táncosok meghívásával delektáltattak. Az egész héten nyitva álló standon ismeretterjesztõ anyagokat, füzeteket, köny-
veket, CD-t, kézmûves emléktárgyakat, jellegzetes ételeket-italokat mutatott be minden ország. Mi moldvai csángó szõttessel, csíksomlyói varrottas és faragott emléktárgyakkal, a vajdahunyadi Bakó Anikó szalmaintarziáival, erdélyi ferences folyóiratokkal (Csíksomlyó), Kapisztrán Szent János-képpel, Márton Áron boldoggá avatását szorgalmazó (angolra is lefordított) imás képekkel, csernakeresztúri pollennel és mézzel, korondi cserépedényben, valamint Küküllõ-menti borpárlattal és bihari pálinkával szerepeltünk, többek között a kiállításon. Míg világszerte a Ferences Világi Rend számban, vitalitásban egyre növekszik, a világ 111 országában van jelen, több mint 400 000 fogadalmassal, valamint 50 000 tagú a Ferences Ifjúság, több mint 60 országban, megállapítható, hogy hamarabb növekszik a szegény, fiatal országokban, mint a gazdaságilag fejlett régebbiekben, vagy az öreg kontinensen, Európában. Egy csodálatos, multikulturális, többnyelvû (100-nál több!) kontinensen élünk, az 50 államból, vagy szuverén országból álló Európában, amely területét tekintve majdnem a legkisebb, de a legnagyobb diverzitásról tanúskodik. Nagyobbrészt keresztény vallású, és ezek jelentõs része, 76% katolikusnak vallja magát. De már II. János Pál pápa is felhívta a figyelmet az Európa fölött a harmadik évezred elején tornyosuló felhõkre. Mély gazdasági és pénzügyi válságról beszélnek, de beszélhetnénk inkább lelki, szellemi és erkölcsi válságról. Európa ma missziós terület, mondta a pápa. Mint minden válság, krízishelyzet, ez is változtatásra ösztönöz, kihívás is egyben, útkeresés, megoldáskeresés. Mi sem adjuk fel, megoldást keresünk, így válik a válság áldássá, amelyben meghallhatjuk Isten hívását, mint Szent Ferenc: „Jöjj, építsd fel, javítsd meg házamat!” És ha romokban hever, az alappal kell kezdeni, az értékekkel, a prioritásokkal.Visszatérni Európa keresztény gyökereihez. Több mint 100 különbözõ nyelvet, több mint 50 különbözõ kultúrát összeköthetnek keresztény gyökereink. (folytatás a 8. oldalon) Doboly Beatrix, a FVR romániai nemzetközi referense
6
HUNYAD MEGYEI HÍRMONDÓ
Egy zenés nyári est Szászvároson Egy nyári estén halkan szólt a hegedû – címû régi közismert románccal kezdõdött augusztus 22-én egy nagyon jól sikerült zenei este Szászvároson. A bevezetõ dalt Dora Ciama énekelte, õt követte a hölgyek koszorúja: Stoica Mariana, Livia Cioran, Andresoiu Felicia, Loran Magda, a férfi énekesek is jeleskedtek: Cristian Fodor, Eduard Frank, Eugen Pistol. A vén diófa árnyékában – szól egy másik közkedvelt melódia, ami a valóságnak is megfelelt, hiszen a Római Katolikus Templom kertje az õsrégi várfallal körülölelve, az évszázados fák között különleges keretet nyújtott ennek az eseménynek. A Szent Erzsébet Római Katolikus Templomot ferences rendi szerzetesek és apácák tartották fenn és szolgálták a város és a környék hiveit az évszázadok során. Jelenleg a Szent Erzsébet és Szent Bernadett otthon több mint tíz éve, évente átlagosan 80 gyermeknek ad otthont és nevelést, tanítást, kirándulást – egyszóval mindent amire a szociálisan nehéz helyzetbe került embernek szüksége van. Ezt a nemes feladatot Böjte Csaba, ferences rendi szerzetes vállalta fel és végzi türelmesen, soha nem lankadó lendülettel, hittel. Bíró Antal atya
szintén ferencrendi pap-tanár 95 évesen segíti ezt a munkát 71 éve szolgálva a Jó Istent és hiveit. A zenei est fõ szervezõje a szászvárosi katolikus közösség kimagasló személyisége Lorán Margit volt, természetesn kitartóan és odaadóan segítették a nevelõk, gyermekek is, és fõleg a fellépõ nõvérek, akik testben-lélekben egyek voltak a jó ügy szolgálatában. A fellépõ énekesek közül volt zenei végzettségû elõadómûvész, de leginkább amatõr énekesek akik egyöntetüen megjelentek és tehetségükkel csak a közönség tapsaival megelégedve szórakoztattak. Ezek az elõadók, nagylelkûen, tiszta szívvel, talán megkezdett munkájukat, más programot hagytak el és eljöttek közénk, énekeikkel. Zenéjük által sikerült legalább egy szép, meleg nyári estére elfelejteni hétköznapi gondjaikat, jókedvet, örömöt hozni szíveinkbe. A zenei kíséret is különlegesre sikerült: Szászvároson élõ két közkedvelt muzsikus szolgáltatta: Calin Ciama és Aurel Dorel Cioran hegedûjátékával fokozta a hangulatot. Ez a szép dalest mosolyt hozott arcunkra, békességet lelkünkbe, néha egyegy könnyet is csalt szemünk sarkába és
Mozart és Brahms Vajdahunyadon Szeptember 18-án a kolozsvári és marosvásárhelyi filharmónia zenészeinek tolmácsolásában Mozart és Brahms muzsikáját hallgathatta a vajdahunyadi és környékbeli zenerajongó közönség. A vajdahunyadi Magyar Házban sorra került kiemelkedõ zenei rendezvény szervezõje, Takács Aranka elmondta: Ez a mai koncert is bizonyíték arra, hogy itt, Vajdahunyadon már nem kell különösebben noszogatni a közösséget, ha zenei eseményt hirdetünk. A Tiberius Vonósnégyes tagjait még kolozsvári tanulmányaim idején ismertem meg, s azóta is tudunk egymásról. Ezúttal õk jelentkeztek, hogy Kostyák Elõd gordonka- és Réman Zoltán klarinét-mûvész társaságában szívesen eljönnének Vajdahunyadra. A koncert megszervezésére három nap állt rendelkezésünkre, de ez nem jelenthetett akadályt,
hiszen elvbõl nem utasítunk vissza semmi kulturális jellegû ajánlatot. És örömmel láttam a koncert elõtti percekben, hogy a teremben minden szék gazdára talált, ami azt jelenti, hogy valós igény van a minõségi muzsikára. Szeretnénk rendszeresíteni a klasszikus zenei koncerteket a Magyar Házban. Augusztusban az Eisenmarkt Együttes lépett föl, most a Tiberius Vonósnégyes, és biztos vagyok, hogy a következõ hónapokra is akad fellépõ, hiszen itt a megyében isvannak olyan kiváló tehetségû fiataljaink, akiket mindenképpen fel kellene karolni és alkalmat adni nekik a bemutatkozásra. És persze számítok a kolozsvári, vásárhelyi, illetve más nagyvárosok filharmóniáiban játszó zenész társaimra is, akik minden bizonnyal szívesen jönnek ide elõadni. Cs. E.
fõleg keresztyéni szeretetet egymás iránt. Egy dicséretre méltó esemény, egy követendõ példa amit népszerûsíteni illik és kell több szempontból is. Elõször is a rendezvény kezdeményezõjének Lorán Margitnak nagyszámú zenekedvelõ közönséget sikerült toboroznia. Különbözõ foglalkozásúak: orvosok, asszisztensek, tanárok, tanítók, papok, tisztviselõk, politikusok, magánvállalkozók, felnõttek és gyermekek, aktív dolgozók és nyugdíjasok jöttek el. Megtisztelt jelenlétével városunk polgármestere, Ovidiu Balan és a Hunyad Megyei RMDSZ ügyvezetõ elnöke Dezméri István is. Ez a program újra nyilvánvaló, ékes bizonyítéka városunk hagyományos többnyelvû kultúrájának. Egy ökumenikus rendezvényben volt részünk, ugyanis mind a hallgatóság soraiban mind az elõadók között különbözõ nemzetiségûek: románok, magyarok, németek és különbözõ vallásuak voltak jelen. Valamennyien összegyûltünk, hogy egy kellemes, csodálatos estét töltsünk el együtt, barátokkal és barátok között, hogy segítséget adjunk a gyermekotthon gondozottjainak.
Ez a harmadik érv volt a legfontosabb része a programnak. A koncertet ugyanis egy szerény kis vásár követte, jótékonysági célból a Szent Erzsébet gyermekotthon tanulóinak javára, az iskolakezdés megkönnyítésére. Különbözõ kistárgyakat állítottak ki és árultak a pedagógusok, amiket a gyermekek készítettek ügyességgel, hozzáértéssel, szívvel-lélekkel a nevelõk segitségével. A szászvárosi közösség ez alkalommal is bizonyságot tett szolidaritásáról, segítõkézségérõl, megvásárolván néhány kiállított tárgyat vagy egyszerûen pénzadománnyal támogatta a nemes célt. Különleges mozzanatai, mondhatni fénypontjai is voltak az estének. Tekintve a templomi és a vallásos keretet – a kezdet és a zárszó vallásos jellegû volt. A fiatal, tehetséges, népszerû szászvárosi Cristian Fodor – két ima elõadásával kezdte mûsorát. Végezetül Ciama Dora, lepett meg a klasszikus zene repertoárból egy gyöngyszem elõadásával, elénekelvén Franz Schubert Ave Maria-ját, mintegy köszönetként a Jó Istenhez, a Szûzanyához – ezért a felejthetetlen nyári estéért. Fülöp Julianna
Sipos Pál emléknapok – október 19-21. Az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület (EMKE) és a Mûvelõdés Háza és Könyvtára – Sárospatak, valamint az EMKE – Észak Magyarországi Képviselet október 19-21. között szervezi meg a Sipos Pál emléknapokat. Társszervezõ a Hunyad-megyei EMKE, helyi EMKE és a vajdahunyadi Magyar Ház. Sipos Pál költõ, matematikus, filozófiai író, olyan kiemelkedõ személyiség, akire méltán lehetünk büszkék, hiszen megyénkben is tevékenykedett. Tordoson volt református lelkész. Rektor és tanár volt a szászvárosi református iskolában. 1816. szeptember 15-én itt halt meg. Születésének 250. évfoldulóján, 2009 októberében „A sötétség közepette hirdette a világosságot” címen emlékeztek meg sikeres rendezvényen Szászvároson sokoldalú munkásságáról. Sipos Pál Sárospatakon is tanított, üdvös változásokat vezetve be az akkor már magyar nyelven tanító pataki kollégiumban a matematika-oktatás terén. Alapelve, amit ma is megfogadhatnánk: „keveset, de jól!” Korának legkiválóbb matematikusai közé tartozott: a berlini Tudományos Akadémia az ellipszis kerületének meghatározására alkalmazott eljárásáért aranyéremmel jutalmazta. Az általa feltalált transzcendens görbét ma Sipos-görbének nevezik és számos téren alkalmazzák. Jogosan tartják tehát „egy második Bolyai”nak. Filozófiai munkái Kant és Fichte eszmerendszerét tükrözik. Irodalmi társaság létrehozásán is fáradozott, fordított az Aeneasbõl, 38 levelet írt Kazinczy Ferenchez, aki az õ kedvéért és hívására határozta el magát erdélyi útjára. Október 19-én, péntek délután a vajdahunyadi Magyar Házban kerül sor a Sipos Pál konferenciára, neves sárospataki és
erdélyi elõadók, szakemberek részvételével. Megtisztel jelenlétével Dáné Tibor Kálmán, az EMKE országos elnöke valamint Csatlósiné Komáromi Katalin, a sárospataki Mûvelõdés Háza és Könyvtára igazgatója, az EMKE Észak-magyarországi Képviselete nevében. A programból: – Sipos Pál sárospataki évei és barátsága Kazinczy Ferenccel. Elõadó: Kiss Sándor, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyûjteményeinek könyvtárigazgatója. – Az erdélyi felvilágosodás ismeretlen filozófusa, Sipos Pál. Elõadó: Egyed Péter egyetemi tanár, BBTE. – Sipos Pál, a szórványlelkész. Elõadó: Vetési László, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványgondozó lelkésze. Október 20-án szakmai-honismereti kirándulásra kerül sor, amelyen a vendégek megyénk szórvány magyar kulturális emlékeivel ismerkednek. Nem maradhat ki a vajdahunyadi és dévai vár, Csernakeresztúr, de olyan kis szórványközösséggel is megismerkednek, mint a tordosi református gyülekezet. Szombat délelõtt Sipos Szabolcs tart istentiszteletet a szászvárosi református templomban, Sipos Pál emlékére. Szeretettel hívunk meg minden érdeklõdõt, irodalom- és tudománykedvelõt szerte a megyébõl, vegyen részt a pénteki konferencián és az azt követõ beszélgetésen, hiszen közösségünknek szól, ismerjük meg nagyjainkat, merítsünk erõt példájukból! Doboly Beatrix, az EMKE vajdahunyadi szervezetének elnöke
7
HUNYAD MEGYEI HÍRMONDÓ
Augusztus 20. - Szent István ünnepe „Ím eljött az áldott új nap zengõ üdvös ünnepe szent királyunk-Istvánunknak! Míg tart e világ heve, örvendjen, ki õáltala lõn Urunk örököse s érdemébõl nyeri vala, hogy a mennynek részese ...” A tartárjárást követõ reménységesebb idõkben keletkezett, latin nyelvû himnuszkrónikás ének magasztalta így Szent Istvánt. István királyunk sírját 1038. augusztus 20-án – szentté avatásakor – nyitották fel a székesfehérvári bazilikában, s az egyház azóta is ezt a dátumot tartja ünnepeként. Mindazonáltal attól fogva, hogy 1818-ban Ferenc császár megengedte Szent István Budán õrzött kézereklyéjének a budai Várhegyen történõ ünnepélyes körülhordozását, messze földön híressé váltak a budai István-napok. Ez az esemény terebélyesedett a
XVIII. század végén országos méretûvé. Ezeken az ünnepnapokon az ünnepi asztal ékessége volt az új lisztbõl készült kenyér, s az aratók mulatságát még inkább színesítette a nyáron névnapjukat tartó Istvánok ünnepe is! István király törvényeivel a keresztény
Újra jogos tulajdonosáé a dévai Református Parókia teljes épülete Augusztus 22-én átadták a dévai Református Egyháznak a parókiaépület 1964ben államosított Keleti-szárnyát. Lovász János lelkipásztor elmondta, hogy úgy érzi hosszú esztendõk igazságtalanságát tették ezzel jóvá. Az 1888-ban emelt épület arra a telekre épült, melyet egykor Bethlen Gábor adományozott a dévai Református Egyháznak. A mintegy 230 négyzetméteres ingatlanrészt 2003-ban igényelte vissza az egyház, az évek óta elhúzódó jogi huzavona
során számos aktát bekértek, ezzel is késleltetve a visszaszolgáltatást. Végül a telek elsõ része került vissza az egyház tulajdonába, a hátsó részen emelt épületet, amelyben napközis óvoda mûködött, a Polgármesteri hivatal használja majd. A visszakapott ingatlanrészt a közeljövõben hasznosítani próbálja az egyház. A külsõ részt saját költségen még 2009ben tataroztatta,tetõzetét megjavíttatta, de a belsõ rész is használható állapotban van. Csatlós Erzsébet
tanításokat az állam minden alattvalójára kötelezõvé tette. Nevéhez tíz egyházmegye megszervezése kötõdik, ezek élén érsek, illetve püspök állt. A keresztény tanítás a királyság legszilárdabb bázisává, a megtelepült társadalom mindennapi életének megtartó erejévé vált. A kitûnõ hadviselõ és belsõ ellenfelein gyõzedelmeskedõ, erõskezû uralkodó 1038-ban a történészek becslése szerint 63 éves korában hunyt el. 45 esztendõvel késõbb VII. Gergely pápa Istvánt és fiát: Imre herceget, a szentek sorába iktatta. A magyar nép erre az idõpontra 1083. augusztus 20-ra évszázadok óta kegyelettel emlékezik. Augusztus 20. ma államalapító Szent István ünnepe, amely a hagyomány szerint egyben az új kenyér napja, nemzeti ünnep. A jeles nap alkalmával Hunyad megye számos magyarlakta településén tartottak megemlékezéseket, többek között Vajdahunyadon is. A város magyarsága szép számban
gyûlt össze a Magyar Házban Szent István király tiszteletére.Az egybegyûlteket Takács Aranka, az RMDSZ vajdahunyadi szervezetének elnöke köszöntötte, majd Winkler Gyula EP képviselõ szólt a jelenlevõkhöz, kiemelve, hogy a közös ünneplés az identitástudat megõrzésének fontos eleme, az együvé tartozás jele. Doboly Beatrix, az EMKE helyi elnöke Szent István életútját ismertette és az ünnep jelentõségérõl tartott elõadást, míg a Hunyad Megyei Magyar Ifjúsági Tanács, a HUMMIT fiataljai zenés-verses összeállítást mutattak be Takács Aranka, az RMDSZ vajdahunyadi elnökének szervezésében. Az Eisenmarkt Quartett (Horopciuc Casiana – hegedû, Onþanu Mariana – zongora, Mircea Goian – cselló, Takács Aranka – oboa) barokk mûveket adott elõ, majd a bensõséges hangulatú este az István, a király rockopera megtekintésével zárult. Csatlós Erzsébet
Egyházi hírek:
Választások a Hunyadi Református Egyházmegyében 2012. szeptember 6-án Petrillán tartotta a Hunyadi Református Egyházmegye választó közgyülését. A választáson az egyházközségek lelkészei, illetve minden anyaegyház világi képviselõje rendelkezik szavazati joggal. A Zsinat elõírása szerint 6 évre választják a tisztségviselõket. A közgyülés istentisztelettel kezdõdött, majd elõírás szerint megtartották a szavazást. Ennek értelmében az Egyházmegye esperese ismét Gáll Sándor, lupényi lelkipásztor lett. A további fonto-
sabb tisztségviselõk: fõjegyzõ: Zsargó János, Vajdahunyad, pénztáros: Mózes István, Rákosd, számvevõ: Lázár Balázs, Alpestes, missziói elõadó: Kovács Szabadi Levente, Petrilla. Világi fõgondnok: Jákó Zoltán Petrozsény, gondnok: Bakó József, Szászváros. Itt említjük meg hogy november végén, vagy december elején az Erdélyi Református Egyházkerület is választó közgyülést tart amikor püspököt választanak. Kun Árpád, ny lp.
Megjelent László Gergely „Járványok Bukovinában a XIX. században” címû könyve
Megjelent a dévai EMKE – füzetek 11. száma A dévai Corvin Kiadó gondozásában, a Communitas Alapítvány támogatásával megjelent szám, ezúttal a dévai várhegy évezredes történelem elõtti múltjára hívja fel az olvasók figyelmét. Röviden bemutatja a régészek által, immár nyilvánvalóvá tett tényt, hogy a várhegy teraszai, jóval az erõdítmény sok évszázaddal elõtti felépítése elõtt, az emberi közösségek számára már lakhely keretet biztosítottak. Az eddig lezajlott ásatásoknak köszönhetõen nyilvánvalóvá lettek a dévai Várhegynek az ember által lakott jelentõs történelem elõtti korszakai. A dévai EMKE-füzetek 11. száma rö-
viden kitér azokra a feltételezésekre, amelyek a Déva helységnév eredetére vonatkoznak és bemutat egy rövid összefoglalót Déva várának a kezdetekre vonatkozó, népi fantáziára épülõ történetérõl. A sajtószemlében, nagynevû szakemberek írásainak, beszámolóinak és szakvéleményeinek kivonatos összefoglalóját ismerteti a felsõ várban, 2007-2008-ban lezajlott munkálatokról. A színes szemléltetõ képanyag érdekes egyedi részleteket közöl a felsõvárban, 2008 nyarán lefolyt régészeti ásatások érdekességeirõl. Schreiber István
A bukovinai székelyekrõl írt könyvek sorozata ezúttal hiánypótló mûvel egészül ki. A bukovinai járványok okozta néptragédiával eddig még senki nem foglalkozott. Megdöbbentõ e könyv minden sora. „Hogy lehetett mindezt kibírni?” – teszi fel a kérdést maga László Gergely is. „Mi adott nekik erõt ahhoz, hogy folytassák a küzdelmet? Mi ösztönözte õket, honnan ez a keserû dac a halál ellen? És kutatásai során megtalálta a választ. Az Istenbe vetett hitük! Mert kihez fordulhattak volna ott a távoli Bukovinában? Csak hitükhöz és egymáshoz. Magukra voltak hagyva és nem elõször a történelmük során. Annyit és annyit szenvedtek a XIX. század folyamán, hogy más nép egy fél évezred alatt sem volt kitéve olyan kegyetlen és pusztító csapásoknak.” Végül jött az elhatározás: „Emlék kell, örökös emlék! Emléket kell állítani annak a sok száz halottnak, akik kolerában, tífuszban, köhögésben, lázban, tüdõbajban
szenvedtek ki! Emléket annak a sok száz gyermeknek, akik himlõben, torokgyíkban múltak ki, és akiknek nevérõl még maguk a családok sem tudnak már! Emléket az anyáknak, akik egy új élet létrehozásába haltak bele! Emléket azoknak a bukovinai székelyeknek, akik „csakazértis” dacos kétségbeeséssel kötötték magukat keserves életük minden szomorú pillanatához!” Amint saját maga vallja – „nem mint statisztikus vagy kívülálló gyûjtöttem az anyagot. Én ebbe a fajba születtem bele. Át tudtam érezni még az idõk távolságából is, minden család, minden apa, vagy anya fájdalmát. Sokszor megállt kezemben a toll és fájdalommal néztem az anyakönyvek lapjait. Nehéznek bizonyult minden elhalt bukovinai székely nevét, legyen az felnõtt vagy akár gyermek is beírni.” A XXI. század elején valóban döbbenetesnek tûnnek e sorok, melyekbõl összeáll igaz története egy XIX. századi néprajzírónak. Schreiber István
Hunyad Megyei Hírmondó – Közéleti havilap – Kiadja a dévai Corvin Kiadó kft. Igazgató: Varga Károly Felelõs szerkesztõ: Csatlós Erzsébet Mûszaki szerkesztõ: Pál Annamária Munkatársak: Deák Piroska, Deák Levente, Doboly Beatrix, dr. Hauer Erich, Kun Kriza Ilona, Kun Árpád, Lukács Lajos, Schreiber István, Pop Erzsébet A szerkesztõség postacíme: RMDSZ Hunyad Megyei Szervezete, Deva, Str. Iuliu Maniu bl. L2, Tel.: 0254-217524, E-mail:
[email protected] Készült a dévai Grapho Tipex nyomdában, Igazgató: Farkas László, Tel.: 0254-234500. A lapban megjelent írásokért a szerzõk vállalják a felelõsséget. ISSN 1582-3997
