Tamás Ervin úr fıszerkesztı-helyettes Népszabadság Kedves Tamás Ervin! A Népszabadság 2007. január 5-i számában, az elsı és a második oldalon cikk jelent meg Lencsés Károly bőnügyi tudósítótól: Reptetı minisztériumok, szárnyaló árak címmel. Az írás színvonalával részletesen nem foglalkozom; elég legyen annyit megjegyeznem, hogy az alcím – Nyolcszázezer forintos jeggyel az Egyesült Államokba – már a felvezetı szöveg elsı mondatával nincs összhangban: „Majdnem kétmillió forintért vett repülıjegyet az egyik minisztérium….”. Ezen (sem) voltam nagyon meglepıdve, hiszen a szerzıtıl ezt sajnos meg kellett szoknom. Bőnügyi tudósítóként rendszeresen írogat rólam: éppen azt, ami eszébe jut. Mármint aktuálisan. Mert arra sem veszi a fáradságot, hogy elızı írásait elolvassa, akkor legalább konzekvensen képviselne valamit. Sok mindenen viszont meglepıdtem. Elıször is azon, hogy Lencsés urat a számára még ismeretlenebb területre delegálták: az utazások világába. „Ennyire felkészülten” és a bőnügyek „specialistájaként”. Nem is csoda, hogy eltévedt: érthetetlenek a szempontok, a következtetések, a cikk hangulata. Az utazásokat luxusnak, szükséges rossznak tekinti és bőnügyi tudósítóként nem a végére jár a dolgoknak, hanem gyanakszik. És bátran minısítget, de a hatalom elıtt viszont leveszi kalapját és nagyon csínján bánik a kritikával. Egyetlen személyt sem nevez meg, kivéve – ez tényleg meglepı volt – Szabadi Bélát. Nemcsak a hat-nyolc év utáni visszamutogatást utasítom vissza, hanem annak rágalmazó jellegét. Mert hiszen még a valós tény hamis színben való feltüntetése is rágalmazás. Ráadásul: a tény sem valós. Ennek egyik célja talán az: nehogy bárki azt gondolja és különösen mondja, hogy Szabadival mit tettek azért, amit ma is minden következmény nélkül gyakorolnak! Így viszont a 2006-ban vásárolt kétmilliós repülıjegy végül is Szabadi személyével kapcsolódhat össze. Megszorítások vannak, a kormány önmagán nem takarékoskodik, és mégis engem állítanak pellengérre, illetve bújnak mögém. Kedves Tamás Ervin! Rendkívül unom, hogy folyamatosan szórakoznak rajtam és velem akarják riogatni gyermekeiket, unokáikat. Amikor 2006 decemberében a miniszteri jutalmakról írtak, rám mutogattak vissza: mennyi jutalmat kapott Szabadi! Maga a hivatkozás is ízléstelen, hiszen azóta már a harmadik garnitúra van hivatalban, hát még az, hogy emlékezhettek: az információt annak idején helyre kellett igazítaniuk. De mintha mi sem történt volna, átvették az MTI anyagát, benne Danks Emese nyilatkozatával. Kérésemre az MTI helyreigazított és ennek alapján a lapok többsége. De a Népszabadság nem, nem is reagált. Most tehát Önhöz fordulok, kedves Tamás Ervin úr. Nem tőrhetem ugyanis, hogy személyemet rendszeresen lejárassák, velem szórakozzanak, vagyis nekem károkat okozzanak. Az is kár, hogy most levelet kell írnom, hogy elmagyarázzam: nem illik ez tenni és nem felel meg a valóságnak az, amit írtak (írattak Lencsés Károllyal). Sajnálom, hogy az ország ennyi problémája közepette nincsen értelmes témájuk és a lapot – ami magántulajdonban van ugyan – a saját személyes tulajdonuknak, szócsövüknek
2
tekintve packáznak velem: személyes indulatból. Mert mást ma már végképp nem tudok elképzelni. Kérem tehát, hogy szíveskedjenek az alábbiakat helyreigazításként közölni: A Népszabadság 2007. január 5-i számában a minisztériumi utazásokkal foglalkoznak. A cikk így kezdıdik: „A minisztériumi tisztviselık a kifejezetten drága jegyeket részesítik elınyben – ez derül ki egyes tárcák munkatársainak külföldi kiküldetéseirıl közzétett jelentéseikbıl. Brüsszelt például diszkont légitársasággal ötvenhatvanezerbıl lehet megjárni, de van nyolcvan-százezres, kétszázezres, sıt még ennél borsosabb árú ajánlat is. Valamiért – Szabadi Bélához, az FVM egykori politikai államtitkárához hasonlóan – ez utóbbit szeretik.” A zavaros fejtegetésnél nem szeretnék leragadni. Az üzenetre reagálok: Szabadi Bélának (is) az volt az elvárása, hogy minél drágább jegyet szerezzenek be neki. Egy ilyen feltételezés vagy az érintett, bár rajtam kívül meg nem nevezett személyek észbeli képességeinek mérhetetlen lebecsülését, vagy – mindegyiküknél! – valamilyen megengedhetetlen érdekeltséget és nyomásgyakorlást jelentene. Ez pedig – ha igaz is az indokolatlanul magas költség – valós tény valótlan színben való feltüntetése, aminek közismert a jogi minısítése. Ha a felelısséget vizsgáljuk, a felelısöket kell elıvenni. Az állami vezetı nem utazási ügyintézı, neki más feladatai vannak. Nem az állami vezetı szerzi be a jegyet, nem neki kell megkeresnie a leghatékonyabb eljutási megoldásokat, hanem a tárca utazásokat szervezı részlegének: egy utazási iroda közremőködésével. A nemzetközi fıosztály vezetıje, Torgyán közvetlen beosztottja volt a felelıs az utazási költséggazdálkodásért. Interkontinentális járatokra a felsı vezetı és delegációja vagy legalább annak egy része számára automatikusan elsı osztályú jegyet rendeltek. Ez így volt más minisztériumokban is, mégis csak az FVM-ben és csak ellenem léptek fel. Az utazásokat szervezı fıosztályvezetıt elıbb elbocsátották, majd visszatették és nemsokára németországi diplomáciai kiküldetéssel jutalmazták. Engem pedig perbe fogtak; anyagi hátrányként az elsı osztályú és a komfort jegyek állítólagos különbözetével számoltak. A jegyek rendeléséért felelıs munkatársak pedig tanúk lettek, akik igyekeztek önmagukat mentesíteni. Az eljárás során sok ellentmondás és kétely került felszínre. Az egyik: a számomra beszerzett jegyek extra drágasága. Kiderült, hogy az árkülönbözet az elsı osztályú és a komfort jegyek között 30 százalék körüli, miközben az én utazásaimnál 150-180 százalék volt. Vagyis: részemre az elsı osztályú jegyeket extra drágán szerezték be, amit én végképp nem kérhettem. Egy példa: az OTP Travel bonyolításában ugyanaz az út 50 százalékkal drágább volt, mint amikor közvetlenül a légitársaságtól vásárolták. A hatalmas különbözetnek csak egyik oka lehetett, hogy az utazási iroda nem számolta el a szokásos – a Malévnál pl. 11 százalékos – visszatérítést. Rossz érzéssel tölt el, hogy hiába voltam a miniszter általános helyettese, munkatársaim, bár nekem panaszkodtak a rájuk oktrojált cégre, mégis elszabotálták, hogy az utazási irodával kötött megállapodásba betekintsek és a bírósági szakban sem tették ezt számomra lehetıvé. Eddig tehát rólam senki nem gondolta, hogy az OTP Travelhez főzıdı esetleges személyes kapcsolataim magyarázhatnák, hogy interkontinentális útjaimon extra drágán utaztattak, hogy jegyeim szuperdrágaságában érdekelt lettem volna. (A kontinensen belüli utakat
3
nem nézték, így azok árviszonyairól nincs információm.) Az sem nekem volt köszönhetı, hogy az OTP Travel közbeszerzési eljárás nélkül „jutott” az FVM-ben utaztatói szerephez. Budapest, 2007. január 5. Üdvözlettel:
Dr. Szabadi Béla
Kiegészítés a honlap számára 1. Az utazási iroda közremőködésével és az elszámolás „rejtelmeivel” a 2006 októberében szétküldött (a honlapon publikált) tanulmány is foglalkozik. A lap viszont ezt sem vette figyelembe. Cikkének címét – Reptetı minisztériumok, szárnyaló árak – rám is értette: nem kellett megismernie a per anyagát, nem kellett eljárnia a tárgyalásokra, nem volt szükség arra, hogy megkérdezzenek, de az sem volt számukra lényeges, mit mondtam el a médiában és mit írtam le a tanulmányban. Mindezt nyilván „pótolta” a szárnyaló fantázia. 2. Az OTP Travelrıl, az FVM-rıl és „bizonyos személyi összefüggésekrıl” természetesen A HÁLÓ – Két leszámolás címő könyvemben is olvashatnak. A 110., a 112– 113. és a 123. oldalakon. (Ilyen és hasonló esetekre a honlapról letölthetı tárgymutatót ajánlom figyelmükbe..) A névmutatóban pedig a történet szereplıire (a miniszterelnökre, a miniszterekre, köztisztviselıkre, országgyőlési képviselıkre, a média munkatársaira, rokonokra, „családi barátokra” stb. kereshetnek rá. Pl. a nemzetközi fıosztály akkori vezetıjére, Sulyok Ferencre, az OTP Travelnél munkálkodó egyik rokonra, vagy akár Tamás Ervinre, akihez a helyreigazító levelemet írtam. Helyreigazítás helyett ügyvédje oktatott ki, paragrafusok közé szorított írásában arról, hogy szerinte mindent el kell tőrnöm. Levelérıl késıbb. Mellesleg: bár csak az én nevemet említették, a minisztériumok reklamáltak. Az ı helyreigazításaiknak a Népszabadság már a másnapi számában eleget tett.
4
Fogadás a repülıtéren, Laoszban. Középen a virágcsokrokkal a delegáció két tagja. Korbuly és Sulyok
Megkezdıdnek a tárgyalások. A mezıgazdasági miniszter üdvözlése
5
Sulyok Ferenc, Megyeri Béla (követség), Korbuly László üdvözlés közben
A külügyminiszternél I.
6
A külügyminiszternél II.
Látogatás egy kutatóintézetben. A buszban Sulyok, Megyeri Béla, Korbuly (takarásban) és én
7
Beszélgetés messze a fıvárostól, egy magyar létesítéső baromfi-keltetı udvarában
Egy helyi repülıtéren (mezın?)
