"Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívõnek üdvösségére...” (1 Rom 1.16)
T ÁLENTUM
Piliscsaba-Klotildliget Református Gyülekezet Hírlevele IX. évfolyam - 2010. III. nyár Pál apostol mégis nyíltan beszél errõl. A tövisrõl, ami szúr, ami éget, és kiderül, hogy ez Isten hûséges szolgáját, az apostolt sem kerülte el, neki is volt tövise. Azt nem tudjuk pontosan, hogy milyen tövis volt az övé. A bibliakutatók máig találgatják, hogy mi lehetett az. Talán külsõ megjelenésének erõtlensége? Epilepszia, vagy talán valamilyen szembetegség? Nincs bizonyosságunk, de nem is ez a legfontosabb, hiszen bármi lehet tövissé, ami fáj, ami korlátoz, ami erõtlenné tesz. Az igazán nagy kérdés az, hogy ha már ott van, ha már szúr a tövis, akkor mihez kezdünk vele? Hogyan viszonyulunk hozzá? Mert nem könnyû vele megbarátkozni. A töviseinkrõl általában keserûen szoktunk beszélni. Lázadozunk ellenük. Vádoljuk miattuk Istent, vagy éppen elmarasztaljuk a környezetünket. Pál apostol önvallomása egészen más lehetõséget ragyogtat fel elõttünk! 1. Mindenek elõtt arra bátorít, hogy a töviseinkkel álljunk bátran Isten elé. Ez az elsõ és legfontosabb. Mert sokakat vitt már a tövisük megkeseredésbe, teljes visszavonultságba, szenvedések örvényébe, vagy öngyilkosságba azért, mert egyedül maradtak a töviseikkel, és sem feldolgozni, sem elfogadni nem tudták azt soha. Épp ezért nagy evangélium, hogy nekünk nem kell egyedül maradnunk a töviseinkkel, mert mi Isten elé vihetjük azokat. Õelõtte nem kell szégyellnünk, de nem is lehet takargatni az erõtlenségünket, a sebeinket. Neki elmondhatunk mindent, egészen õszintén. Éppen úgy, ahogyan az apostol tette: “háromszor kértem az Urat, hogy távozzék ez el tõlem”. Nem tudta mi lesz a vége, nem tudta, meghallgatja-e Isten a kérését, de odavitte az Úr elé, rábízta, és nem magában lázadt, vagy zúgolódott. Erre az Isten elé állásra bátorításunk is van az Igében: “Tárjátok fel kéréseiteket az Isten elõtt” (Fil 4,6). “Mert nem olyan fõpapunk van, aki ne tudna megindulni erõtlenségünkön” (Zsid 4,15-16). Talán nem kapunk egybõl választ, vagy nem feltétlenül válaszol Isten azzal, hogy elveszi a tövist . ahogyan Pál apostolét sem vette el, - és mégis ebben az odaállásban egészen mássá lehet mindennek a súlya!
MEDITÁCIÓ Töviseink .. hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék ez el tõlem. De õ ezt mondta nekem: .Elég neked az én kegyelmem, mert az én erõm erõtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erõtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik az erõtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erõtlen vagyok, akkor vagyok erõs.. (2Kor 12, 7b-10) Ha azt a szót halljuk, hogy tövis, általában nem kedves dolgok szoktak eszünkbe jutni. Hiszen már az is fájdalmas, ha otthon munkavégzés közben szálka megy a kezünkbe. Szúr, éget, gyulladást okoz, és akadályoz a munkában. Mennyivel keserûbb, és mennyivel több fájdalmat szerez azonban, ha a lelkünk sérül. Mert vannak lelki tövisek is. Így, vagy úgy, de a tövis mindenképpen fájdalmat okoz, mert minduntalan emlékeztet a magunk erõtlenségére, sebezhetõségünkre.
2. Épp ez derül ki másodszor Pál apostol szavaiból, hogy Isten elõtt állva minden új megvilágításba kerülhet: a reménytelenség sötétjébõl . a kegyelem fényébe. Itt érthetjük meg, hogy mi mindenestõl fogva, a töviseinkkel, a gyengeségünkkel, az alkalmatlanságunkkal együtt is a hatalmas Isten kezében vagyunk, s az Õ kegyelme hordoz minket. . Ha nem így volna, lehetnénk akár tövis nélkül is, mégis használhatatlanok lennénk Isten országának 1
A település oklevéllel igazolható elsõ említése villa Vulchoi néven 1213-ból származik. A XIII.század végén 1291-ben Wolkou, de már 1297-ben Walkó néven jegyzik.
építésében. Ebben az Isten elõtti elrejtettségben azonban felismerhetjük, hogy mi az Úr Jézus Krisztus tulajdonai vagyunk. Az Õ kezébõl sem halál, sem élet ki nem ragadhat (Rm 8,38-39). Neki van hatalma arra, hogy elvegye testünkbõl a tövist. De ha úgy látja jónak, ahhoz is van hatalma, hogy minket erõsítsen meg a töviseink elhordozásához.
Mi, akik elsõ ízben jártunk ezen a festõien szép vidéken, több volt ez az út egy kirándulásnál. Ott vártak miket! Annak ellenére, hogy nem sokkal éjfél elõtt érkeztünk, az esõtõl feláztatott úton várták a Piliscsabáról érkezõ buszt. Olyan szeretettel öleltek magukhoz, amely nem testvéri, nem baráti, hanem annál több! A kettõnek valami különös ötvözete. Az ember megfogalmazni és kimondani sem képes. Bennünket Lõrincz Kati fogadott, aki már vendégeskedett nálunk.
3. Az Ige azonban nem áll meg itt. Mert a folytatásból kiderül, hogy a tövis, ha Isten elé állunk, áldássá is lehet, sõt, lendületet is adhat a szolgálatunknak. Így volt ez Pál apostol életében is. Háromszor egymás után könyörög. Nem adta fel, szinte imaharcot folytatott, s ebben a küzdelemben érti meg, hogy az õ tövisének célja van. Ez nem a sors szeszélye, vagy Isten büntetése rajta, hanem Isten különös ajándéka. És amikor ezt megérti, attól kezdve az a tövis, amely eddig bénítóan hatott, amely ellen eddig lázadt, most értelmet nyer. Pál apostol megértette a neki adatott tövis értelmét. Így fogalmazza ezt meg: “tövis adatott a testembe, hogy el ne bizakodjam”. Mihelyt ezt felismerte, öröm töltötte be, mert így válik nyilvánvalóvá Isten dicsõsége. Hogy a sok-sok gyülekezet, amely létrejött, nem az õ eredménye, hanem Isten kegyelme, aki egy erõtlen, tövisekkel küzdõ embert is fel tud használni az Õ országa építésében. És így válik nyilvánvalóvá a gyülekezetek számára is, hogy bármennyire tisztelik, szeretik, vagy éppen csodálják az apostolt, õ csak eszköz, egyszerû, erõtlen, kopott szerszám az Isten kezében, s nekik épp ezért nem az apostolhoz, hanem a Mindenható Istenhez kell kötõdniük. Amikor az Isten elõtti csöndben ezt megérti az apostol, többé nem imádkozik a tövis elvételéért. Soha többé nem olvasunk arról, hogy ezért tovább könyörögne, mert a tövis kérdése le van zárva. S ha szól is róla, azt boldog hálaadással, Isten bölcsességének a csodálatával teszi: “Azért most már örömöm telik az erõtlenségekben, és a bántalmazásokban..., mert amikor erõtlen vagyok, akkor vagyok erõs”. S egy életen keresztül tapasztalta, hogy az õt kiválasztó Úr ereje hordozza õt és így megkeseredés helyett örömmel és fáradhatatlanul járta élete útját. Merjük elhinni, hogy a kegyelem bajainkkal, a töviseinkkel együtt is hordoz minket! S hogy ez nem csak az apostolnak sikerülhet, arra nézve befejezésül, biztatásul hadd mondjam el, hogy ha megkérdeznek minket, .Hogy vagy?. . mi sokszor úgy szoktunk válaszolni: “Köszönöm, a bajokat leszámítva jól”. Én ismerek egy “soktövisû” keresztyén embert, olyat, aki ezernyi tövist hordoz a testében, meg a családjában is, és ha õt kérdezik meg: Hogy vagy? Õ kedvesen, mosolygó szemekkel mindig így felet: “Köszönöm, a bajokat is beszámítva, jól”. Mert ismeri a titkot, hogy nekünk is elég az Õ (Jézus Krisztus) kegyelme. Százvai László
Egy héttel a trianoni békediktátum 90. évfordulója elõtt, amikor az új Magyar Kormány törvényt alkotott a határon túl élõ magyarok állampolgárságáról, és június 4.-ét a Nemzet Összetartozásának Napjává nyilvánította. Erdélybe látogató magyarországi vendég úgy érzi, hogy a vendéglátók a megterített asztalra nem csak a vacsorát, hanem a szívüket is odatették. 90 év! Több mint egy átlagos emberöltõ, és az összetartozás érzése nem csökkent, hanem nõtt…! Látogatásunk másnapján az esõs idõjárás miatt kirándulás helyett “kincses” Kolozsvárra vitt utunk, ahol Dr. Horák József professzor úr kalauzolt bennünket a belvárosban. Megmutatta a nevezetes épületeket, elmesélte azok történetét, egyikhez-másikhoz érdekes anekdotákat fûzve. Utunkat a Szamos melletti Sétatéren kezdtük. A tér fái közt található a Kós Károly tervei alapján épített Képzõmûvészeti Fõiskola festészeti kara. Nem messze az épülettõl az 1956-os Magyar Hõsök emlékmûve áll, amelyet az elmúlt évben lepleztek le. A fák alatti sétányon haladva a Magyar Színházhoz jutottunk. A színház hátsó részében 1912 és 1915 között filmstúdió mûködött ahol közel 100 filmet készítettek. Innen indult Czukor György a világhírû magyar filmrendezõ is. Utunkat folytatva az egykori Malom utcába jutottunk, ahol valamikor három vízi malom is õrölt. Ezután Kolozsvár egyik legrégebbi és legszebb mûemlék-
GYÜLEKEZETEINKBEN TÖRTÉNT LÁTOGATÁS Május utolsó hétvégéjén (máj. 28-30) látogatást tett a Piliscsabai és a Tinnyei Református Közösség egy kis csoportja az erdélyi Magyarvalkón. 2
elkezdett üvölteni, természetesen magyarul. “"Na fiam, ott menj ki ahol bejöttél. Én, ezektõl a csirkefogóktól kegyelmet kérjek? Azt már nem!” és leülte a 3 évet, ma 95 éves. Ezután Mátyás király szülõházát, majd a Szent Mihály templomot és a közelmúltban felállított Márton Áron püspök szobrát láttuk. Kolozsvárról hazafelé zuhogó esõben betértünk Magyarfenesre, ahol az 1231-ben épült kis katolikus mûemléktemplomot néztük meg, melynek villanyszerelési munkálatai közben került napvilágra a fotón látható több száz éves levakolt freskó. Hazaérve Magyarvalkóra az iskola és óvoda növendékei énekes táncos mûsorral, szüleik finom süteményekkel kedveskedtek nekünk. Vasárnap istentiszteletre mentünk a dombon álló gyönyörû templomukba. A templom a XIII. században épült, külseje és belsõ tere egyaránt a középkor hangulatát sugározza. Sajnos, a torony faszerkezete nagyon szúrágta, nagy szükség lenne ennek az értékes mûemléknek a karbantartására, még mielõtt tönkre megy.
együtteséhez a Ferences szerzetesek kolostorához, és a mellette lévõ templomhoz érkeztünk, amely létét Hunyadi János ország kormányzónak köszönheti, aki 1455-ben a kolozsvári Domonkos rendi kolostor és templom építésére évi segélyt rendelt, amelyet a késõbbi uralkodók is megerõsítettek. 1556 után a templomot és a mellette lévõ kolostort különbözõ protestáns gyülekezetek használták. A 70-es években - mesélte a vezetõnk - egy 2 méter magas kopasz nagyon izmos pap volt a plébános ebben a templomban. Akkoriban a szekuritáte emberei arra próbálták rávenni a katolikus papokat, hogy a gyónási titkot kiadják. Ervin atya mindig türelmesen elhárította a kérdéseket, mígnem egy alkalommal az egyik nyomozótiszt valamivel nagyon feldühítette, megfogta az illetõt a nyakánál, felemelte, kivitte a templomból, és egyszerûen fenékbe rúgta. A dolog nem maradt annyiban, mondva csinált ürüggyel az atyát 3 évre bebörtönözték. Horák professzor megpróbált kegyelmet kieszközölni az atyának, és odáig jutott, hogy ha aláírat vele egy kegyelmi kérvényt, akkor kiengedik. A professzor, amikor bejutott a börtönbe, ahol nem volt szabad magyarul beszélni, és elmondta küldetése célját, a plébános
Az Istentisztelet után lélekben feltöltõdve sétáltunk haza, ahol vendéglátónk és családja finom ebéddel búcsúztak tõlünk, elkísértek a buszunkhoz, búcsút vettünk egymástól 3
jövõjükrõl. Az ünnepélyes fogadalomtétel és az elsõ úrvacsoravétel pünkösd vasárnapján istentisztelet keretében a meghatódott szülõkkel és a közvetlen hozzátartozóikkal együtt történt. Ez
évben is szólt hozzájuk Gyarmati Ibolya néni, útravalóul átadva nekik Kálvin intelmeit.
BIZONYSÁGTÉTEL
annak a reményében, és azzal az érzéssel, hogy ez az immár 6. éve tartó testvérkapcsolat az õ látogatásukkal folytatódik. Este szakadó esõben 9 óra körül szerencsésen Piliscsabára érkeztünk. Aki ott volt felejthetetlen érzésekkel gazdagodott, köszönet az útért a szervezõknek. Lukács Károly
Az idén májusban gyülekezetünk 11 fiataljának, köztük nekem is megadatott az a dicsõség, hogy a konfirmáció áldásában részesülhettünk. Erre a nagy alkalomra sokat készültünk, és ahogy közeledett a nap úgy nõtt bennünk a vágyakozás és az izgalom. Vágyakoztunk arra, hogy tanúbizonyságot tehessünk Isten és ember elõtt hitünkrõl, és izgultunk, hogy megfeleljünk az “elvárásoknak”. Már az is izgalommal tölti el az ember szívét, ha egy közösség elé kell kiállni és beszélni, de talán ennél is nagyobb izgalom az, hogy az Istennek is képesek leszünk-e megfelelni!? Képesek
FIATAL KONFIRMANDUSAINK Ez évben 11 fiatal tette le május 13-án áldozócsütörtök napján a konfirmációi vizsgát. Az eseményen a drukkoló szülõkön és a gyülekezeti tagokon kívül a piliscsabai református hittanos gyerekek is részt vettek, mintát véve a leszünk-e az Õ tanítása és útmutatása szerint élni, fogadalmunkat, hitvallásunkat meg és betartani?! Úgy gondolom, bátran kijelenthetjük, hogy igen! Ezt pedig a mindannyiunk által jól ismert Szép Mónika tiszteletes asszonynak köszönhetjük, aki hétrõl, hétre nagy türelemmel, odaadással és lelkesedéssel készített fel minket a konfirmációra. Köszönettel tartozunk még a családjának is Csoma Áronnak, Lõrincnek és Emmának, akik türelemmel, szeretettel támogatták Mónikát és általa minket is, pedig ilyenkor ,,nélkülözniük"" kellett a meleg családi otthonból. Szeretnénk a szüleinknek, gyülekezetünknek is megköszönni azt a támogatást, útmutatást, szeretetet, bíztatást, amit a konfirmáció elõtt, alatt és azóta is kapunk. Azt hiszem mindannyian lélekben és hitben egyaránt megerõsödve jártuk végig ezt az utat, aminek remélem nincs még vége, hiszen 4
emberileg is nagyon jó, baráti közösség alakult ki közöttünk. Ezt a napot még megkoronázta az-az esemény, hogy Ruda Fanni és én, Karácsony Cintia a keresztség szentségében is részesülhettünk.
gitár is elõkerült, a szûkreszabott idõ azonban nem engedte sajnos a hangulat teljes kibontakozását. Engedjék meg, hogy soraimat egy idézettel fejezhessem be: ,,Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed!"" Ézs. 60:19 Karácsony Cintia
CSALÁDOS BIBLIATÁBOR DEREGNYÕN “Sokan vannak a meghívottak,de kevesen a kiválasztottak.”/Máté 22/ Az idén a hagyomágyos családos nyári táborozásunk alkalmával a felvidéki Deregnyõn töltöttünk el élményekben gazdag egy hetet. A hosszú és az árvíznek köszönhetõen kalandos út után érkeztünk meg a fõként magyar lakta faluba, ahol Csoma László tiszteletes úr nagy örömmel és finom vacsorával fogadta népes és fõként hangos csapatunkat. Másnap reggel kiderült, hogy a lelkész úr igen mozgalmas és látnivalókban bõvelkedõ programot szervezett nekünk a
DEBRECENI REFISEK LÁTOGATÁSA PILISCSABÁN A gyülekezetünkben 2 éve konfirmált Veres Marci - ma debreceni református gimnazista - osztályával Piliscsabán
járt. Részt vettek és szolgáltak kis elõadásukkal és énekükkel a vasárnapi istentiszteleten. Utána a parókián szeretetvendégségben volt részük, a finom gulyáslevest a Veres család készítette. A jó hangulatú ebéd után még a
A Borsi kastély
5
hét további részére. Délelõttönként a tábor hagyományait követve a gyermekek és a felnõttek külön foglalkozásokon vettek részt Mónika illetve Áron irányításával. Igen érdekes és gondolatébresztõ beszélgetéseket folytattunk együtt, a gyermekeink sem tétlenkedtek, amit az utolsó este bemutatott elõadásuk ékesen bizonyított. Délutánonként a kirándulásnak jutott a fõszerep, Csoma tiszteletes úr lelkes idegenvezetõként kísért minket, gondoskodott enni, innivalóról és a megfelelõ ismeretanyagról. Ellátogattunk a híres kettészakított magyarlakta faluba, melynek egyik részét Kisszelmenc néven az akkori Csehszlovákiához, a másik részét, mely Nagyszelmenc lett, az akkori Szovjetúnióhoz csatolták. (ma Szlovákia, ill. Ukrajna). Nemzetközi nyomásra a 2005-ig fennálló szögesdrótot lebontották, ma már határátkelõn látogathatják
Jártunk Bártfán, amely városnak a fõtere a legjobban megõrizte a középkori hangulatát a felvidéki városok közül. Gyönyörködhettünk a tér közepén álló reneszánsz városházában, és a bátrabbak megmászták a Szent-Egyed templom tornyát, ahonnét remek kilátás nyílt a városra. Számomra felejthetetlen élményt nyújtott a Hervartov nevû községben tett kirándulásunk, ahol megcsodálhattuk Assisi Szent Ferencrõl elnevezett római katolikus fatemplomot, amelyet a 15. század végén gótikus stílusban épitettek. Az idegenvezetõ hölgytõl megtudtuk, hogy ez a templom Szlovákia legrégebbi és legmegóvottabb fa kis temploma. A
legértékesebb és legszebb részei a 1655 és 1805 -bõl származó táblaképek és falfestmények. Ellátogattunk Dobóruszkára, Dobó István szülõfalujában, az ottani templomban helyezték örök nyugalomra el az egri
egymást az itt lakók. A határátkelõn egy félbevágott székelykapu látható, melybe a következõ verset vésték: Egy Szelmencbõl lett a kettõ, egyesítse a Teremtõ Áldjon Isten békességgel, tartson egybe reménységgel Mi reményünk megmarad, összeforr mi szétszakadt Két Szelmencnek kapuszárnya, falvainkat egybezárja.
Dobó István síremléke A Dobóruszkai templomban
Hervartov fatemploma
6
fogadalomtételének újbóli megerõsítése. Gyermekeik, unokáik és a gyülekezet meghatottan, majd vídám felszabadultsággal élték meg az “esküvõt”.
várvédõt, láttuk márvány szarkofágját, közben nagyon érdekes elõadást hallottunk a falu és a Dobó család történetérõl. Csoma lelkész úr a testi edzésünkrõl is gondoskodott, két alkalommal voltunk túrázni, elvitt minket egy szinte érintetlen tengerszemhez, amelyben csak úgy nyüzsögtek a pisztrán-
EGY KIS TINNYE PÁPÁN Egy szép augusztusi reggelen elindultunk Pápára. Ott volt a helyünk, mert a tinnyei közösség két új tagja, Vera és Zsolt, meghívott életük egyik legszebb napjára, amikor Isten és az
gok.Szerencsére a táj és a tó szépsége kárpótolt minket a fárasztó gyaloglásért és a hideg idõért. Vasárnap istentisztelet után indultuk haza, azt gondolom, hogy ismét tartalmas egy hetet töltöttünk együtt. Sok-sok élménnyel, gondolattal, látnivalóval lettünk gazdagabbak. Fehér Krisztina
egybegyûltek elõtt esküvel erõsítették meg, hogy végérvényesen egymáséi. Nem csupán szemlélõi voltunk az eseménynek, ajándékkal
KUTAS LÁSZLÓ EZÜSTLAKODALMA Gyülekezetünk egyik jelentõs eseménye volt a Piliscsaba köztéri szobrait ellátó Kutas Laci bácsi és Hoffmann Henrietta festõmûvész 50 éve történt házassági
készültünk a nagy napra. Hetekkel korábban tanulni kezdtünk néhány csodálatos dalt, amivel szerettük volna megörvendeztetni az ifjú párt. Így utólag bevalljuk, nem csak nekik sikerült örömet szereznünk, hanem magunknak is. Minden próba jó alkalom volt arra, hogy egyre erõsödõ és növekvõ közösségünk vidám és tartalmas órákat töltsön együtt. Józsi és Erzsike voltak fõ támaszunk, akik türelemmel viselték a zeneileg teljesen képzetlen csapat próbálkozásait, és hangszeres kíséretet adtak kórusunk számára, kiegészítve ezzel Gáborunk basszusgitár játékát. Segítségüket ezúton is köszönjük! Tudtuk, hogy lelkesedésünk messze felülmúlja hangunkat, ezért izgalommal telve indultunk útnak. Hogy behangoljunk, már odafelé dalra fakadtunk a kisbuszban. Pápa csodás napsütéssel fogadott minket. Egy rövid séta és közös kávézás után elfoglaltuk helyünket a templomban. Felcsendültek a harangok. A fiatal pár gyönyörû, a szertartás megható volt. A mi ajándékunk pedig szívbõl jött, és nyitott szívekre talált. Vera és Zsolt már ott megköszönt mindent, szavak nélkül is. Mi is köszönjük, mert jó volt adni, jó 7
hajlékoknak és a késõbb felépült fényes székesegyházaknak a következõ századokban sanyarú sorsa lett. Van, amelyik átvészelte tatár, török dúlását, viharok, vészek pusztítását mások nem. És voltak/vannak, melyek még állnak, csak Isten népe halt ki belõlük. A marosszentimrei templomban pár emberöltõvel ezelõtt Jékely Zoltán versében még tizenketten énekeltek. Mára már mindenkit gazul kiirtott az idõ onnan, a templom is éppenhogy áll még. Tatár, török, vészek, viharok és a könyörtelen idõ mellett még a belsõ háborúskodás is tépázta templomainkat és népünket: az egyik védte, a másik elvenni igyekezett. Szent István korában, ezer évvel ezelõtt legalább névleg megvolt a keresztyénség egyetemessége. Bár a korai idõktõl számos vélemény, nézet, hagyomány, okoskodás, meggyõzõdés osztotta meg Krisztus népét, elsõ királyunk még a keleti és nyugati egyház máig tartó nyílt elválása elõtt (1054) élt. Akkor, amikor még valóságnak tûnt, hogy az egyház katolikus, azaz egyetemes. Az említett egyházszakadás, majd leginkább a reformáció látszólag megbontotta a Szent István-i életmû fontos építményét, a keretény/keresztyén magyar egyházat. A templomok alapításától e templom felszenteléséig tartó kilencszáz évben nagyon sok ellentmondásos, az õsi épületet repesztõ eseményt kellett átélnie népünknek. Mi
volt örömet látni, és jó volt Pápán is együtt lenni. Egyik dalunkban ezt énekeltük: Hiszem, hogy itt vagy közöttünk és halkan szelíden hívsz.. Jelentjük: ez tényleg így volt! Simonné Pausch Piroska
71 ÉVVEL EZELÕTT SZENTELTÉK FEL TEMPLOMUNKAT (Ünnepi beszéd) Kedves Testvérek! Augusztus 20-dika kettõs ünnep a klotildliget egyházközség tagjai számára. Kettõs ünnep - templomépítõ elõdeink jól megfontolt döntése nyomán. Együtt ünnepeljük az egész országgal nemzetünk otthonra találása után saját házának felépítését, és emlékezünk templomunk 71 évvel ezelõtti felszentelésére. Ünnep az ünnepben: elsõ, szentként tisztelt, egyházalapító királyunk halála után 901 évvel templomot épített egy kis közösség, egy protestáns gyülekezet. Joggal idézik fel ilyenkor a szónokok Szent István államalapító tettének lépéseit, köztük az attól elválaszthatatlan egyházalapító szerepét. Noha a korai magyar keresztyén egyház történetét lehet árnyalni, rámutatva Géza fejedelem szerepére, a bizánci befolyás jelenlétére, az mégis vitathatatlan, hogy az intézményes kereteket és különösen a keresztyénség általános elterjedésének feltételeit Szent István teremtette meg. Az õ uralkodása és tettei véglegesítették a folyamatot: az egyházmegyék megszervezése, a bencés apátságok létrehozása, a vallás törvényi támogatása. Ismeretes, hogy az egyházszervezés egyik legfontosabb eleme a templomépítések elrendelése volt: minden tíz falu köteles egy templomot építeni. És, hogy ne csak üres épületek legyenek e helyek, a tüzek õrzõit kivéve, törvény kötelezett mindenkit, hogy jelen legyen az úrnapi istentiszteleteken. (Ami ezekben a századokban még valóban az Úr napjának neveztetett - dies Dominica - és mai korunkkal ellentétben nem a vásárokra emlékeztetett. Akkor erre volt szükség. Árpád-kori templomaink jelentõs része kicsiny, egyhajós épület volt. Szinte elképzelhetetlen, hogyan fért el nemhogy tíz, hanem akár egy falu apraja-nagyja egy-egy istentiszteleten - még ha akkoriban jóval kevesebb is volt a települések lélekszáma. E kis, gyakran a földbe vájt
vezetett mégis ahhoz, hogy 1939-ben egy református templomot augusztus 20-án szenteltek fel? Úgy tûnhet, ez az ünnep az államalapítás folytán kapcsolja egybe nemzetünket, és elsõ királyunk mint egyházalapító és szentté avatott a római rítust követõ testvéreink által tisztelendõ. Viszont egyet kell értenünk azokkal, akik úgy tartják, hogy Szent István nekünk magyar reformátusoknak is elõdünk a hitben, mivel akkor még egy volt ez a ház. Talán a trianoni tragédia tanulsága is, hogy ezen a napon történt a felszentelés, hiszen a szétszakítottság megtapasztalása arra figyelmeztette elõdeinket, mennyire fontos az egység és az összefogás. De lehet, hogy mindemellett tudatos hitvallás is. A mi templomunk építõi, az egykori klotildligeti gyülekezet, élén Lázár Sándor lelkipásztorral és vitéz Nagybaczoni Nagy Vilmos fõgondnokkal, Szent István öröksége és a magyar keresztyénség egysége mellett tettek hitet. Ilyen hitvalló tetttekre van szükség ma is. Olyan tettekre, amelyek építenek, erõsítik az összefogást, s amelyeknek alapja református keresztény hitünk. A mai ünnepnap is erõsítse bennünk a Krisztus egyháza iránti elkötelezettséget! Csíziné Varga Katalin 8
VII. ÕSZESTI KONCERTEK 2010. a Piliscsabai Református templomban 2010. szeptember 26. vasárnap, 9.30 órakor Kakaókoncer t gyermekeknek (ingyenes) Juhász Balázs marimba show-ja mely elröpít bennünket Ázsiába, Afrikába, Dél-Amerikába, majd vissza Európába 2010. október 15. péntek, 19 órakor Várnagy Andrea és Farkas Zsolt zongoramûvészek négykezes koncertje Bach, Csajkovszkij, Grieg, Dvorák, Chopin, Liszt stb. mûvek 2010. október 29. péntek, 19 órakor Poézis együttes koncertje - Az énekesek a Magyar Operaház mûvészei “Ének a határ talanról” XX. századi magyar költõk megzenésített verseibõl zeneszerzõ: Kákay István 2010. november 12. péntek, 19 órakor Fráter György Katolikus Gimnázium énekkara - Miskolc, mely már több éven át nyeri el az Év Ifjúsági Kórusa címet Gospel koncer t 2010. angol és magyar nyelvû gospelek, spirituálék kórusvezetõ: Regõs Zsolt 2010. november 26. péntek, 19 órakor Juhász Balázs marimba koncertje Zenei idõutazás Bakfark Bálinttól - Cseh Tamásig A református gyülekezet közössége szeretettel vár mindenkit a koncertekre. A hangversenyek után szeretetvendégségre hívjuk Önöket a parókiára.(Deák F. u. 55) Jegyek a helyszínen vásárolhatók meg
.
A mûsorról részletesebben: Juhász Balázs már járt nálunk egy kakaókoncert erejéig, most két alkalommal is fogjuk hallani, elõször egy nagyon könnyed mûfajjal, melyben Dés László “Dzsungel könyve” musicaljéból, Dél-Amerika pezsgõ ritmusaiból és Európa könnyedebb darabjaiból kapnak a gyerekek ízelítõt nagyon játékos formában. A második koncert már a felnõtteknek szól, melyben a magyar reneszánsz dalai, egy Bach mû, valamint néhány Cseh Tamás dal feldolgozása szerepel többek között a mûsoron. Várnagy Andrea és Farkas Zsolt zongoramûvészek négykezes koncert programja: Csajkovszkij: Románc - Grieg: Norvég tánc - Dvorák: Szláv tánc - Schubert: Szerenád Grieg: Peer Gynt - szvitbõl két tétel ( Reggeli hangulat, A hegyi király barlangjában) Chopin: a-moll keringõ - Moszkowski: Spanyol tánc - Liszt: 2. magyar rapszódia. ...és még talán egy-két meglepetés darab “Ének a határtalanról” címet adta mûsorának a Poézis együttes, melynek énekesei az Állami Operaház mûvészei. Az együttes teljes összetétele: Kiss Melinda - hegedû, Kákay Katalin - ének, Kákay Viola - hegedû, ének, Nagy Kákay Zsófia - fuvola, ének,Tolnai Judit - cselló, Hadady Zsombor - ritmushangszerek, Illés Péter - ének, Kákay István - ének, gitár. XX. századi magyar költõk verseit adják elõ, zeneszerzõ: Kákay István. Gospel koncert 2010 Angol és magyar nyelvû gospelek, spirituálék valamint zulu dallamok hangzanak el a miskolci Fráter Kórus 30 tagú énekkarának elõadásában. A kórus állandó szereplõje a Solymári Gospel Zenei Fesztiválnak és már Piliscsabán is jártak az Egyházzenei Napok keretében. Jellemzõ rájuk a mindent elsöprõ fiatalos lendület. A programban kedélyes összekötõ szöveggel ismerkedhet meg a hallgatóság a zenével, annak szövegi tartalmával és a dalok hátterével. A mûsorban hangszeres kísérõk teszik teljesebbé a megszólalás minõségét. Kórusvezetõ: Regõs Zsolt aki egyben a Miskolci Nemzeti Színház karigazgatója is. 9
ALPHA KURZUS PILISCSABÁN ÉS TINNYÉN Mi az élet értelme? Mi van a halál után? Hogyan hozhatjuk ki a legtöbbet az életünkbõl? Mit kezdjünk a bûntudattal? Ha Téged is hasonló kérdések foglalkoztatnak és szeretnél rájuk választkapni, közöttünk a helyed! Kiknek szól az Alpha kurzus? Az Alpha kurzus a keresztény hit alapkérdéseit tárgyaló elõadássorozat. Vacsora: Minden alkalom közös étkezéssel kezdõdik. amely egy jó lehetõség arra, hogy megismerjük egymást. Elõadás: Minden elõadás után kis csoportokban megvitatjuk és átbeszéljük az aznap esti témát, feltesszük kérdéseinket és elmondjuk véleményünket. Kis csoport: Figyelj, tanulj, beszéld meg, fedezd fel és kérdezz bármit! Az alpha kurzuson nincs sem túl egyszerû, sem túl ellenséges kérdés!
- Hogyan állhatok ellen a gonosznak? - Miért és hogyan beszéljünk másoknak Jézusról? - Isten ma is gyógyít? - Mi az egyház? - Hogyan hozhatom ki a legtöbbet az életembõl? A hétvége témái: 3 elõadás a Szentlélekrõl Az Alpha mindenkinek szól, különösen azoknak akik: . szeretnének többet tudni a kereszténységrõl . új keresztények . a közösség/gyülekezet új tagjai . fel szeretnék frissíteni hitük alapjait www.alphakurzus.hu TINNYÉN: A református gyülekezeti teremben csütörtökön esténként 18.30 -tól 20 45-ig Elsõ alkalom: 2010. szeptember 23. PILISCSABÁN: A gyülekezeti teremben minden kedden 18.30-kor. Elsõ alkalom: 2010. szeptember 21. Az elsõ ismerkedési est és ünnepi vacsora már lezajlott, a képek ott készültek Piliscsabán, az elõkészületekrõl és az elõadásról.
NÕSZÖVETSÉG Az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül. Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindkettõ pedig Istentõl van. (1.Kor 11,11.)
Az elõadások címei - Kicsoda Jézus? - Miért halt meg Jézus? - Hogyan lehetek biztos a hitemben? - Miért és hogyan olvassam a Bibliát? - Miért és hogyan imádkozzam? - Hogyan vezet minket Isten?
2010 szeptember 4-én a Ref. Nõszövetség Országos ülésén a zsinati iroda székházában Piliscsabáról hárman vettünk részt. A színvonalas elõadások közül is kiemelkedett dr. Bagdy Emõke, aki a nõi és férfi szerepekrõl beszélt hitünk tükrében. Lélekben megerõsödve tértünk haza, erõt kapva a további feladatainkhoz. Ezt szeretnénk megosztani a legközelebbi nõszövetségi összejövetelünkön okt. 7-én, ahol meghallgatjuk CD felvételrõl ezt az elõadást is. Ennek az elõadásnak a meghallgatását nemcsak a nõszövetségi tagoknak, hanem gyülekezetünk valamennyi férfi és nõi tagjának ajánljuk és szeretettel várunk mindenkit. Az elkövetkezõ idõszakokban Nõszövetségünk elé még sok feladat vár. Az Õszesti Koncertek szeretetvendégségeinek, karácsonyi ajándékok, takarítások megszervezése. Gyülekeztünk takarítását a múlt évben 7 asszonytestvérünk jóvoltából sikeresen megoldottuk. A továbbiakban is szeretnénk ezt így folytatni, hogy heti egy alkalommal kerüljön sor azokra, akik ezt a szolgálatot bevállalták. Jelenleg két kismama helyett keresünk újabb fiatal jelentkezõket. A templomtakarítás a szokott rendben minden hónap harmadik szombatján 9 órától esedékes. A legközelebbi alkalom szeptember 18. Köszönet az eddigi lelkes munkájuknak! Külön szeretnénk köszönetet mondani azoknak, akik a gyülekezeti terem teljes átalakításában és nagytakarításában vettek részt, hogy az alkalmainkat méltó környezetben tudjuk megtartani! Gyarmati Ágnes 10
GYERMEKOLDAL Szólj, szólj hozzám Uram, mert szolgád hallja szódat!.... Ez volt idén az elsõ ének, amelyet a negyedikesekkel tanultunk. Ez az ismert ének tulajdonképpen Sámuel könyvébõl egy idézet és a gyermek Sámuel szájából hangzik el. Sámuelt édesanyja odaszánja Istennek. Tõle kapta és Neki is adja vissza. Ezért Éli pap házában szolgál kora gyermekkorától. Ezt talán mi mai édesanyák, édesapák fel sem tudjuk fogni, de mindenképpen el kellene gondolkodnunk róla, hogy a saját gyermekeink nem a mi tulajdonunk, az Atyától kaptuk õket. Így ha nem is rohanunk el rögtön a parókiára, hogy Mónikára, Áronra bízzuk a gyermekeink nevelését, de átvitt értelemben Isten házába kellene vigyük õket. Isten házának vannak alternatívái. Amikor a gyermekünk kezét egy kicsit elengedjük és bevezetjük az óvodai hittan foglalkozásra, beíratjuk az iskolai hittan oktatásra, tulajdonképpen Istenre bízzuk a gyermekeinket. Visszatérve Sámuel gyermekkorához. A Biblia azt írja, hogy abban az idõben nem voltak már látomások. Sámuel a gyermek viszont meghallotta Isten szólítását, késõbb az üzenetét és tovább is adta azt a "felnõtteknek". Bizony, amit mi felnõttek néha nem hallunk meg, nem értünk meg, azt egy gyermek a maga egyszerûségében megteszi. Eszter néni
Református Hittan Évnyitó Istentisztelet 2010. szeptember 26-án 9:30-kor a református templomban. Mindenkit szeretettel várunk. A hittan évnyitón Juhász Balázs marimba koncerjét hallgathatják meg. Utána kakaó és kalács a parókián! 11
IMANAPLÓ "Mindenki úgy adjon, ahogy elõre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül, vagy kényszerûségbõl, mert "a jókedvû adakozót szereti az Isten." 2 Kor 9,7 Isten mindig azt vizsgálja, ami a szívben van: a jó kedvet vagy a kényszeredettséget, amikor adakozunk vagy segítünk valakinek. Persze sokszor mások példája rontja el az ember adakozó kedvét, ezért vagyunk kényszeredettek, kedvetlenek. Azonban az is igaz lehet, hogy a kedvetlenül segítõ ember Isten kegyelme által megtapasztalja az adakozás örömét, és ezután szívbõl fog áldozni egy ügyért. Sok ma is az ilyen közös ügy! "Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok." 2 Kor 13,5 Talán az a baj, hogy huszadik századi keresztyénként nem igazán tesszük fel magunknak ezeket a kérdéseket: igazán hiszek-e; Krisztus bennem is munkálkodik? Hogy a nagy megpróbáltatások ideje ne sodorjon teljes önértelmezési válságba, meg kell próbálni magunkat. "... igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével." Ef 4,3 Egység és békesség összetartozó dolgok, figyelmeztet Pál. A Szentlélek munkálja a hívõk egységét, de megtartásán nekünk kell fáradoznunk. Mert a béke valóban a mi ügyünk. Isten békét kötött mivelünk, csak mi nem Õvele és embertársainkkal. "Szeretném, ha tudnátok testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja, mert ismertté lett az egész testõrségben, hogy Krisztusért viselem bilincseimet." Fil 1, 12-18 Milyen nagyszerû, hogy Pál apostol nyomorúságos helyzetét egy egészen más szempontból is szemlélni tudja! A katonákat kérdésekre készteti, a testvéreket bátor hitvallásra, a Pállal vetélkedõ igehirdetõket Krisztusról való beszédre. Nagyon nehéz meglátnunk, de a nyomorúságnak olykor, Isten kezében, lehet egy másik oldala, amely viszont a kegyelmet hordozza magában. Imádkozzunk azért, hogy így tudjunk látni! A Református Családos Bibliakör szervezésében ez évben is indul a
Versenyszerû
TOLLASLABDA
oktatás
heti egy alkalommal, a Piliscsabai Sportcsarnokban minden hétfõn 17-tól - 1830 óráig. Minden 7 éven felüli jelentkezését - a felnõttekét is - szeretettel várjuk!
Részvételi díj: havi 3000 Ft, vagy egy alkalomra 900 Ft. Az oktatás ingyenes, a fenti összeg a sportcsarnok bérleti díját és a versenylabdák árát tartalmazza. Sportfelszerelést (váltás tornacipõ kötelezõ) és ha van, tollaslabdaütõt mindenki hozzon magával.
Jelentkezés és felvilágosítás: Lukács László 26 375-160, 06 20 9145-465 Állandó Úrnapi és hétközi alkalmaink: Hétfõ:
10.00 Istentisztelet a Szociális Otthonban utána a Nagyboldogasszony Házban Szerda: 10.00 Baba-mama bibliaóra 2 hetente Csütörtök: 16.00 Bibliaóra a gyülekezeti teremben Péntek: 10.00 Családos bibliaóra minden hónap elsõ szombatján 10 órakor Vasárnap: 10.45 Úrnapi istentisztelet a templomban Családos istentisztelet: Minden hónap 3. vasárnapján 10 órakor. Minden hónap elsõ csütörtök délutánján a bibliaóra után 17.00 órától Nõszövetségi összejövetel a gyülekezeti teremben. Legközelebbi: okt. 7-én. 12
Várjuk hozzászólásaikat, híreiket, cikkeiket a Talentum hasábjaira a Tálentum alapító szerkesztõjénél, Soósné Jeckel Eszternél a 373-089-es, ill. 06-20-341-3476-os telefonszámon, vagy Lukács László szerkesztõnél a
[email protected] e-mail címre. A Talentum ára: 200 Ft, éves elõfizetési díja: 2500 Ft. 2081 Piliscsaba, Deák Ferenc u. 55. Telefon: 06-26-374-760; 06-30-638-4746, A Harangért Alapítvány számlaszáma: 11101404-18662955-10000001
