Találd meg az egyensúlyod! A hormonális egyensúly meglétének fontossága életünkben A stressz és az érzelmek hatása a hormonális egyensúlyra
Vajon mi volt előbb? A hormonális egyensúly felborulása vagy az érzelmi egyensúly kibillenése? A legújabb kutatások alapján elmondható, sőt az már az orvostudomány is elismeri, hogy a betegségek hátterében érzelmi okok állnak. Ezt pszichoszomatikus betegségeknek nevezzük. Dr. Máté Gábor: A test lázadása – ismerd meg a stresszbetegségeket - című könyvében esettanulmányokon keresztül mutatja be, hogy bizonyos érzelmek milyen betegségeket okoznak.
• A gyermekkorban elszenvedett sérelmek • a családi háttér (nyugodt, szeret teljes vagy zaklatott, agresszív apa, anya) • az egyén született személyiségjegyei, valamint • a családi minták meghatározók.
Máté doktor könyvében számtalan tanulmányra hivatkozva megállapítja, hogy azok az emberek – többségükben nők -, akik kerülik a konfliktusokat, nem állnak ki önmaguk érdekében, lenyelik a problémákat, nem tudnak nemet mondani, folyton „szolgálnak” másokat, miközben önmagukat háttérbe szorítják - hány és hány ilyen családi mintát láttunk? - szinte tipikusan bizonyos fajta rákbetegségben vagy autoimmun betegségben szenvednek. (Autoimmun betegségnek nevezzük azt a folyamatot, amikor a szervezet immunrendszere önmaga ellen támad: ilyen pl. a SM (sclerosis multiplex; ALS; Lupus).
Az embert érő legjelentősebb stresszhatások mind érzelmi eredetűek, sőt
a legnagyobb stresszt az okozza, ha mások próbálunk lenni, mint akik valójában vagyunk. Az orvostudomány új területe a pszichoneuroimmunológia! Mi is ez valójában? A pszichoneuroimmunológia nem kevesebb, mint az ember fejlődésének, az élete és betegségei során megnyilvánuló lelki és testi kölcsönhatásoknak, az érzelmek és a fiziológia közötti feloldhatatlan egységnek a tudománya. Azt vizsgálja, hogy milyen módon hat a psziché – a lélek és annak érzelmi tartalma – és az idegrendszer, és hogyan kapcsolódik mindkettő az immunrendszerünkhöz. Van, aki ezt még tovább fokozza és pszichoneuroimmunoendokrinológiának hívja, vagyis jelezve ezzel, hogy az endokrin- vagyis a hormonrendszer is felelős azért, hogyan válaszol a testünk egy-egy ingerre.
Hogy egészségesek vagy betegek leszünk-e, az részben attól függ, milyen mértékben áltatjuk magunkat, részben pedig attól, hogy más tényezők, amelyek hajlamossá tesznek minket a betegségekre – mennyire vannak jelen az életünkben. A stressz egyik legfőbb kiváltó oka az elfojtás, ami jelentős mértékben hozzájárul a betegségek kialakulásához. A szégyen a legmélyebb „negatív érzelem”, aminek az elkerüléséért szinte mindent megteszünk. Klinikai tapasztalatok szerint az érzelmi stressz valamilyen módon összefügghet a sclerosis multiplex kialakulásával. A szakemberek szerint a szülővel való túlfűtött érzelmi kapcsolat, a lelki függetlenség hiánya, a mások szeretete és gyengédsége iránti túlzott vágy, valamint a harag megélésének és kifejezésének képtelensége olyan tényezők, amelyek közrejátszhatnak a betegség kialakulásában. Egy 1958-as vizsgálat szerint az esetek csaknem 90%-ában „a tünetek megjelenése előtt(…) a betegek olyan súlyos lelki traumán estek át, amelyek a biztonságukat fenyegette”. Az SM betegek esetének közös jellemzője, hogy „az érintettek képtelenek voltak megbirkózni a nehézségekkel (…), ettől pedig úgy érezték, hogy kudarcot vallottak és alkalmatlanok valamire”. Egy másik súlyos betegség az ALS-ben szenvedő betegek élettörténetében kivétel nélkül felfedezhető a gyermekkori érzelmi elhanyagoltság vagy a veszteség. Személyiségüket a könyörtelen önhajszolás, az – akár testi, akár lelki – fájdalom tagadása jellemzi, valamint az, hogy nehezen ismerik el, hogy segítségre szorulnak. Az ALS betegek szembetűnő vonása a túlzott kedvesség, amelyet ők kényszerítenek magukra, s amely felszíne mögött düh, kín és szorongás bújhat meg.
Stresszorok különfélék lehetnek: • ilyen a szeretett személy megbetegedése vagy halála; • a megélhetés elvesztésének váratlan veszélye, olyan családon belüli eseményé, amely tartós változást idézett elő és az illető képességeit meghaladó rugalmasságot és alkalmazkodást igényelt. • az elhúzódó házassági konfliktus • és a túlzott, megterhelő munkahelyi felelősségvállalás is ilyen stresszforrásnak bizonyult. A kutatások három olyan tényezőt azonosítottak, amelyek minden körülmények között stresszt váltanak ki:
1. Bizonytalanság 2. Információhiány 3. Kontroll elvesztése Selye János egyik tanulmányában a következőkre mutat rá: „a túlzott stressz akkor jelenik meg, ha a szervezet tűrőképességét meghaladó mértékű igénybevételnek van kitéve. A stresszreakciót kiválthatja fizikai behatás is, például sérülés, betegség vagy akár egy fertőzés formájában. De ugyanezt okozhatják az érzelmi traumák, sőt, már az érzelmi traumával való fenyegetettség érzése is, még akkor is, ha mindez csupán a képzeletünkben jelenik meg.”
A stresszélmény három összetevőből áll: Az első maga az esemény, amely lehet fizikai vagy érzelmi behatás, amelyet a szervezet fenyegetésként érzékel. Ez maga a stresszinger, a kiváltó ok, amit stresszornak is neveznek. A második a stresszort megtapasztaló és értelmező feldolgozó folyamat, amelyet a feldolgozó rendszer, az emberek esetében az idegrendszer, azon belül is elsősorban az agy végez. A harmadik összetevő pedig a stresszreakció, amely az észlelt fenyegetésre válaszként adott különféle fiziológiai és viselkedésbeli változások együttese. Nincs egységes általánosan érvényes kapcsolat a kiváltó ok (stresszor) és a stresszreakció között. Minden stresszélmény egyedi, és az adott pillanatban éli át az ember, de a múlt hatásai is megnyilvánulnak benne. Azt, hogy az egyén mit él meg stresszként, az egyén alkata és még inkább a személyes élettörténete határozza meg.
Az akut stressz a szervezetnek a fenyegetésre adott pillanatnyi, rövid távú válasza. A krónikus stressz: a stresszmechnizmusok hosszú időn keresztül működésben maradnak, mert az egyén olyan stresszoroknak van kitéve, amelyektől képtelen szabadulni, vagy azért, mert nem ismeri fel őket, vagy azért, mert nincs hatalma felettük. Minél nagyobb a stressz, annál több kortizol termelődik, a kortizol pedig gátolja a sebgyógyulásban fontos szerepet játszó sejtek működését, pl. szöveti károsodást, a tartósan magas adrenalinszint pedig magas vérnyomást és szívkárosodást okozhat.
A stressz biológiai hatása elsősorban három szervet, illetve szövetet érint: • a hormonrendszert – látható elváltozásokat okozva a mellékvesékben -, • az immunrendszert – számos immunsejtet tartalmaz a lép, a csecsemőmirigy, a nyirokcsomók -, • változást idéz elő a belek és a gyomor nyálkahártyájában. Mindezeket a hatásokat a központi idegrendszer és a hormonok váltják ki. Testünkben sokféle hormon található: ezek a vérben keringő vegyületek szabályozzák szerveink, szöveteink, sejtjeink működését. Veszély esetén a hipotalamusz kortikotropint felszabadító hormont (CRH) választ ki, amely eljut az agyalapi mirigyhez, amely a CRH-stimuláló hatására adrenokortikotrop hormont (ACTH) választ ki. Az ACTH-t a vér a mellékvesékhez szállítja, mely hormon a mellékvesekéregre fejti ki hatását. A mellékvesekéregben az ACTH hatására kortikoid hormonok választódnak ki, melyek közül a legfontosabb a kortizol. A kortizol a test szinte minden szövetére hat – beleértve az agyat, az immunrendszert, a csontokat, a bélrendszert. A kortizol hatására csökken a stresszreakció. Az előzőekben vázolt működést a hipotalamusz, az agyalapi mirigy és a mellékvesék közt létrejövő funkcionális kapcsolatot HPA-tengelynek is nevezik. A HPA-tengely áll a szervezet stresszmechanizmusának a középpontjában. Hibás működése nagyon sok esetben szerepet játszik krónikus betegségek kialakulásában. Mivel a hipotalamusz kétirányú kommunikációt folytat az agynak azokkal a részeivel, amelyek az érzelmek feldolgozásáért felelősek, ezért az érzelmek a legközvetlenebb módon a HPA-tengelyen keresztül fejtik ki hatásukat az immunrendszerre és a szerveinkre.
Emlőrák Az érzelmek – biológiai szempontból - legfőképpen a hormonok révén vesznek részt a rák kialakulásában. Bizonyos hormonok pl. az ösztrogén elősegítik a tumor növekedését. Más hormonok azáltal segítik elő a rák kialakulását, hogy gyengítik az immunrendszernek azt a képességét, hogy elpusztítsa a rosszindulatú sejteket. A kutatások évtizedek óta azt mutatják, hogy azoknál a nőknél alakul ki gyakrabban az emlőrák, akik gyermekkorukban érzelmileg eltávolodtak a szüleiktől, vagy más okból kifolyólag zaklatott volt a gyermekkoruk. Akik hajlamosak arra, hogy elnyomják érzelmeiket – dédelgetik, mint szoptatós anya a csecsemőjét -, különösen a haragjukat. Akik felnőtt korukban hiányt szenvednek támogató társas kapcsolatokban, és főképpen akik áldozatkészek és megrögzötten gondoskodó beállítottságúak Akik képtelenek elfogadni, hogy gyermekük, gyermekeik önálló életet élnek, nem tudnak mit kezdeni magukkal. Akik elfojtják érzelmeiket, és durván bírálják, önmagukat, maximalisták.
Az emlővel kapcsolatos negatív gondolatminták: Mell: a gondoskodást, szeretetet és nevelést, táplálást testesíti meg. Mell betegségei: túlzott gondoskodás, törődés valakivel, valakinek a túlzott védelme. Mell ciszta/daganat: az elnyomás álláspontja, a táplálás megszakítása, hiánya.
A hormonok hatása a rák növekedésére Sokféle hormon kifejezetten hormonfüggő, vagy pedig olyan szervekben keletkezik, amelyek közvetlenül részt vesznek a hormontermelésben, mint például a petefészkek vagy a herék. A hormonfüggő ráksejtekben lévő receptorok a sejt növekedését elősegítő hormonokat tudnak megkötni. Az emlőrák ösztrogénérzékeny, ilyenkor adnak ösztrogénblokkoló gyógyszert (Tamoxifént). Kevésbé köztudott, hogy némelykor az emlőráksejt más „hírvivő anyagok” széles skálájának – pl. androgének (férfihormonok), progeszteron, prolaktin, inzulin, D-vitamin fogadására képes receptorokkal is rendelkezik. A női nemi szervek rákjának – pl. petefészek- vagy méhrák – kialakulását szintén befolyásolják a hormonok.. Bár a korai stádiumban végzett kezelés nagyon hatékony, a legtöbb esetben azonban a diagnózis felállításakor a rák már túljutott azon a stádiumon, amikor a jelenlegi kezeléssel eredményesen lehet gyógyítani. A meddő nőknél a petefészekrák nagyon gyakori rákfajta. A rák leginkább a tehetetlenségre hajlamos személyiségű nőkben alakul ki, illetve azoknál, akik olyan csalódást éltek át a megelőző hat hónapban, amelyet nem tudtak megfelelően kezelni.
Onkológiai- és hormonlabor
Prosztatarák volt az első olyan, embereket érintő rosszindulatú daganatos betegség, amelyet összefüggésbe hoztak hormonális hatásokkal. A legtöbb prosztatarák nagyon lassan fejlődik ki. Mint, ahogyan az emlőrákban kedvező hatású a még menstruáló nőknél a petefészek eltávolítása, ugyanúgy a kasztráció hatására zsugorodni kezdhet a prosztatarák mérete annak következtében, hogy csökken a férfihormonok szintje. Az orchiectomia, a herék sebészeti eltávolítása az elsődleges kezelés, amelyet napjainkban a prosztatarákban szenvedő férfiaknak javasolnak. A herék tesztoszteronszintézise és a hipotalamusz és az agyalapi mirigy alkotta rendszer visszacsatolásos irányítás alatt áll. Ez a hálózat a stresszre és az érzelmekre igen érzékenyen reagál, biológiai anyagokat választ ki és juttat a vérkeringésbe. Az érzelmi tényezők közvetlenül tudják befolyásolni a férfi nemi hormonok működését. Kimutatták, hogy a depressziós férfiaknál a tesztoszteron, illetve a nemi működést szabályozó más hormonok kiválasztása jelentősen lecsökken.
A férfiak esetén meghatározó stressz és érzelmi terhelő a megfelelni vágyás, illetve a teljesítménykényszer. Egy prosztatarákos vallomása az apjával való konfliktussal kapcsolatosan – bár szerinte nagyszerű neveltetést kapott, de a beszélgetések során kiderült, hogy az apja nyolcéves korától szíjjal verte -. …„nos, ma már nem hiszem, hogy ez volt a legjobb, amit tehetett, de nincs sok választásod, ha kisgyerek vagy. Jó ember akartam lenni. Amikor gyerek vagy és az apádra nézel, nem látod, hogy milyennek kellene lennie, mert azt akarod látni, hogy az apád tökéletes, te pedig tökéletes gyerek szeretnél lenni.” Az a mód, ahogyan az emberek felnőnek, határozza meg azt, hogyan viszonyulnak a saját testükhöz és pszichéjükhöz.
Vérzéses problémák érzelmi háttere A kutatók krónikus vérzéskimaradásban szenvedő (amenorrheás) és normális menstruációjú, egyébként fogamzóképes korú nők lélektani sajátosságait vetették össze. Különösképpen azokat a nőket kísérték figyelemmel, akiknél nem volt olyan kimutatható betegség vagy állapot, amely felelős lehetett volna a vérzéskimaradásért, azaz ún. funkcionális hipotalamikus amenorrheában szenvedtek (FHA). A vizsgálat megállapította, hogy az FHA-s nőknél többféle viselkedési rendellenesség volt jelen, kiváltképp olyanok, amelyek az elismerés iránti szükségletükhöz kapcsolódtak. Nagyobb valószínűséggel tartották helyesnek az olyan viselkedésmódokat, amelyek a depresszióra fogékony egyének között gyakoriak, például a maximalizmust és a mások ítélete miatti aggódást. A kutatók megállapították, hogy az amennorheás nőknek gyakran van étkezési zavaruk. A problematikus táplálkozási minták szorosan kapcsolódtak megoldatlan gyermekkori problémákhoz. Az alárendeltségben élő nőkben kevesebb pete érik meg, és gyakrabban kimarad a menstruációs ciklus.
Az étkezési szokások közvetlenül összefüggnek mind a gyermekkori, mind a pillanatnyi stresszből származó érzelmi problémákkal. Azok a minták, ahogyan eszünk vagy nem eszünk, illetve, hogy mennyit eszünk, erőteljesen függenek az átélt stressz szintjétől és az élet viszontagságaival szemben kialakított megküzdési stratégiánktól, étrendi szokásaink pedig viszonzásképp közvetlenül érintik azoknak a hormonoknak a termelődését, amelyek a női ivarszervekre hatnak. Az anorexia az - egyetlen totális ösztrogénhiányos állapot – gyakran leállítja a menstruációt. A meghiúsult peteérés leggyakoribb oka hogy a petefészkek nem kapnak elegendő stimulációt a hipotalamusztól és az agyalapi mirigytől. A zavarok hátterében az életszakaszokhoz való alkalmazkodás, a testsúly változásai, a pszichológiai stressz, a túlzásba vitt testmozgás vagy betegség áll.
Női problémák: nem akar nő lenni, nem szereti magát. Női betegségek: önmegtagadás, a nőiesség eltaszítása.
Melanóma Hogyan lesz a lelki stresszből rosszindulatú bőrelváltozás? Feltehetőleg hormonális tényezőkkel magyarázható az a jelenség is, hogy a melanóma nemcsak olyan testrészeken jelentkezik, amelyek ki vannak téve a napsütésnek. A kutatók úgy vélik, lehetséges, hogy a hormonok túlingerlik a pigment termelő sejteket, napsütéstől függetlenül. Kiderült az is, hogy a melanómás betegekre olyan megküzdési reakciók és tendenciák jellemzők, amelyeket az „elfojtás” jeleként lehet értelmezni. Az emberek átélhetik az érzelmi stresszt úgy is, hogy miközben az kimutatható fizikai reakciót vált ki a szervezetükben, érzéseiket a tudatalattijukba száműzik. A melanómával kapcsolatban merült föl először a „C típusú személyiség” fogalma – ez a személyiség a karakterjegyek olyan kombinációjával rendelkezik, amelyet nagyobb valószínűséggel találhatunk meg azoknál a személyeknél, akik rákosak lesznek, mint azoknál, akik nem.
Személyiségtípusok • Az „A típus”, amely dühös, feszült, gyors, agresszív, uralkodó személyiség, leginkább szívbetegségeknek van kitéve. • A „B típus” képviseli a kiegyensúlyozott, mérsékelt embert, aki képes az érzelmek megélésére és kifejezésére anélkül, hogy kontrollálatlan érzelmi kitörései lennének.
• A „C típusba” tartoznak azok, akik különösen kooperatív, türelmes, passzív, elfogadó személyiségek, akikre egyáltalán nem jellemző az önérvényesítés, illetve önmaguk elfogadása; elfojtja vagy eltitkolja negatív érzelmeit, kiváltképp a dühöt, mialatt azért küzd, hogy kifelé erősnek és boldognak tűnjék. A személyiség nem a személyiségjegyek eleve adott készlete: nagy része a gyermekkorban kialakult megküzdési stratégiákból tevődik össze. Ilyen megküzdési stratégia: az érzelmi elfojtás.
Vastag- és végbélrák A személyiségjegyek némelyike kockázati tényezőként játszhat szerepet e rákbetegségek kialakulásában, mint például: • a düh és más negatív érzelmek tagadása és elfojtása, • a „jóság” és a „kedvesség” külső látszata, • olyan reakciók eltitkolása, amelyek sértőek lehetnek másokra nézve, • valamint a konfliktusok kerülése. A kutatások során megállapították, hogy a vastag- és végbélrák kockázata ennek a modellnek a vonatkozásában független volt a korábban azonosított kockázati tényezőktől, vagyis a táplálkozástól, a sörfogyasztástól és a családtörténettől. A bélrákos páciensek körében gyakran fordult elő, hogy a betegek említést tettek arról, hogy gyermek- vagy felnőttkorukban boldogtalannak érezték magukat. Hasonló személyiségjegyeket megfigyelhetünk emlőrákos, melanómás, prosztatarákos, leukémiás és limfómás, valamint tüdőrákos betegek között is.
Autoimmun betegségek Igen sokféle, egymást részben átfedő orvosi probléma tartozik ide. Többek közt: ― reumás ízületi gyulladás (a kis, de a nagyízületeket is érintő szimmetrikus, előrehaladó gyulladással és következményes ízület- és lágyrész-pusztulással járó kórkép) ― Szkleroderma (vastag, kemény bőrt jelent. Azonban sok szklerodermás betegnél a test egyéb részein is jelentkeznek elváltozások éppúgy, mint a bőrben. A szkleroderma ritka, krónikus betegség, a kötőszöveteket érinti, az megkeményedik, megvastagodik és megmerevedik az érintett részeken.) ― Bechterew-kór (a gerincet alkotó ízületeknek és a keresztcsonti ízületnek olyan gyulladásos megbetegedése) ― Bőrfarkas (SLE, vagy más néven Lupus) SLE gyakorlatilag minden szervet érinthet, mégis leggyakoribb célpontjai a bőr, a vesék, és a szív. Leglátványosabbak a bőrtünetek. Az ún. pillangó-erythema egy leginkább lepkéhez hasonlító vörös elváltozás, mely a betegek mintegy felében látható az orrháton (ez a pillangó teste), és két oldalt az orr melletti arcterületeken.) ― ALS (Amyotrophiás lateralsclerosis) - akaratlagosan mozgatható izmokat beidegző agyi és gerincvelői mozgató idegsejtek pusztulásával járó végzetes betegség). Mindezeknél a betegségeknél az immunrendszer a test saját szövetei, főként a kötőszövetek – porcok, inak, ínhüvelyek, ízületi tokok és érfalak – ellen fordul. A betegségben az érintett szövetekben, így a végtagok és a gerincoszlop ízületeiben, gyulladás keletkezik. Emellett egyéb szervek, így a bőr, a kötőhártya, esetenként a belső szervek, pl. a szív és a tüdő is érintettek lehetnek. A krónikus és reumatikus betegségekben szenvedőkre általánosan jellemző a gyakorta végletekig vitt szenvedélymentes, sztoikus életszemlélet, az esetek többségében ezért egyáltalán nem hajlandók segítséget kérni. Gyakori, hogy kiegyeznek a gyötrelmes állapotokkal is, nem panaszkodnak, esetleg elutasítják a tüneteiket enyhítő gyógyszereket, eljárásokat is, képtelenek az érzelmek feldolgozására és kimutatására, illetve mások szükségleteit a sajátjaik elé helyezik. Az elfojtott harag az immunrendszer károsítja!
Minden stresszor hiányt jelent Az idegrendszer a környezetből érkező ingerekre adott válaszok révén fejlődik. Az emberi agy fejlődésének elengedhetetlen előfeltétele a szülővel kialakított gondoskodó érzelmi kapcsolat. A szülői szeretet nem egyszerűen egy melengető és kellemes emocionális élmény, hanem biológiai feltétel is, amely elengedhetetlen az egészséges fiziológiai és pszichológiai fejlődéshez. Amikor a csecsemőnek „boldog” élményben van része, endorfinok szabadulnak fel, amelyek elősegítik az idegsejtek növekedését és az újabb szinapszisok kialakulását. Kimutatták azonban, hogy a stresszhormonok – pl. a kortizol – krónikusan magas szintje fontos agyközpontok zsugorodását idézi elő. Az idegi hálózatok működését, amelyek a fontos neurotranszmitterek kiválasztásáért felelősek – mint például a szerotonin, a noradneralin és a dopamin – amelyek nélkülözhetetlenek a hangulati stabilitás, az izgalmi állapot, a motiváció és a figyelem szempontjából – a gyermek gondozóihoz fűződő kapcsolata stimulálja.
Generációs minták Ha a szülői szeretet kevés, csak azért van így, mert maga a szülő is komoly sérülést szenvedett az életében. Ha egy gyermek nem érzi a feltétel nélküli elfogadást, akkor nem úgy kapja a szeretetet, ahogy azt a szülő szeretné, hanem úgy, ahogy átszűrődik a szülő személyiségén. A gyermek emocionális agya a szülő emocionális agyának hatása alatt fejlődik. A gyermek jövőbeni szülői magatartására az lesz a legnagyobb hatással, ahogyan benne az emocionális és kötődési „áramkörök” kifejlődnek a szüleihez való viszonyának köszönhetően. Ugyanez igaz a gyermek stresszreakció-mechanizmusára is. Szorongó anyák valószínűleg szorongó utódokat nevelnek generációkon keresztül. Azok a gyerekek, akik szüleik gondviselőivé válnak, önmaguk életen át tartó megtagadására készülnek. A gyermekre kiosztott szerepben nagy jelentősége van a szülők saját kielégítetlen gyermekkori szükségleteinek, és így tovább generációkig visszamenőleg. Érdekesség: az ízületi gyulladásos gyereknek az a hite, hogy csak önmagára számíthat, hiábavaló lenne a szülőtől segítséget kérni.
Érzelmi egyensúly és a betegség 1. Mit mond ez a betegség a múltról és a jelenről? 2. Mi segít majd a jövőben? Sok megközelítésmód csak a második kérdésre összpontosít, és nem veszi komolyan figyelembe, vajon mi vezetett a betegség kialakulásához? A valódi pozitív gondolkodásba belefér a teljes valóságunk. A valódi pozitív gondolkodást a magabiztosság vezérli: biztosak vagyunk abban, hogy képesek vagyunk szembenézni a teljes igazsággal. A megrögzött optimizmus az egyik módja annak, hogy gúzsba kössük szorongásainkat, nehogy szembe kelljen velük néznünk. A pozitív gondolkodásnak ez a formája a megbántott gyermek megküzdési stratégiája. A felnőtt, aki nincs a tudatában annak, hogy magában hordozza gyerekkori fájdalmait, élete alapelvévé teszi a gyermekkorból visszamaradt védekező mechanizmust. A gyógyuláshoz életbevágó, hogy erőt gyűjtsünk és merjünk negatívan is gondolkozni. A negatív gondolkodás nem „realizmusnak” álcázott gyászos, pesszimista életszemléletet jelent, hanem hajlandóságot arra, hogy észrevegyük, ami nem működik!
Törekedjünk az egyensúlyra!!! 1. Mi nincs egyensúlyban? 2. Mit hagytam figyelmen kívül? 3. Mire mond nemet a testem? Amíg fel nem tesszük magunknak ezeket a kérdéseket, addig rejtve maradnak előttünk azok a stresszhatások, amelyek az egyensúly megbomlásáért felelősek. Míg a valódi öröm és elégedettség valóban jót tesz a fizikai közérzetünknek, a „pozitív” tudatállapotok, amelyeket azért generálunk, hogy kizárjuk a pszichikai kellemetlenségeket, legyengítik a betegségekkel szembeni ellenálló képességünket.
A „pozitív” gondolkodás azon a tudat alatti hiten alapul, hogy nem vagyunk elég erősek a valóság elviseléséhez. Ha engedjük, hogy ez a félelem eluralkodjon rajtunk, az gyermekkori rugalmatlanságot idéz elő, amely stresszes állapotot idéz elő. A saját magunkkal és a helyzetünkkel kapcsolatos alapvető információ hiánya az egyik legfőbb stresszforrás és aktiválója a HPA-tengely stresszválasz rendszerének. Csökken a stressz, ha növekszik a független, autonóm irányítás.
Megoldási kulcsok Ha szembenézünk a negatív érzéseinkkel, az segíthet megérteni, • milyen körülmények befolyásolják az életünket, • hogyan formálta ez ezeket a személyiségjegyeket a környezetről alkotott képünk.
A megoldás abban rejlik, hogy felelősséget vállalunk saját kapcsolatainkért, nem pedig abban, hogy másokat hibáztatunk! A beteg mindent megpróbálhat, a lelki teher nem lesz könnyebb, csak, ha tiszta fejjel, könyörületes értékelésnek veti alá életének legfontosabb emberi kapcsolatait. Nem a mások elvárásai és szándékai, hanem az a kép váltja ki a stresszt, amelyet ezekről alkotunk. A feszültséget és a frusztrációt legtöbbször az okozza, hogy megrögzötten játsszuk olyasvalakinek a szerepét, aki valójában nem mi vagyunk. A negatív gondolkodás csak akkor vezet eredményre, ha el tudjuk fogadni, hogy nem vagyunk olyan erősek, mint amilyennek hinni szeretnénk magunkat. Azért alakítjuk ki magunkról ezt a képet, hogy elrejtsük a gyengeségünket. Az ember lehet erős és mégis szorulhat segítségre. Az élet bizonyos dolgaiban erősek lehetünk, máshol gyámoltalanok és zavarodottak.
Kulcs: • ha képesek vagyunk megbarátkozni a negatív gondolatokkal, többé nem becsüljük le a veszteségekkel kapcsolatos érzéseinket • a saját, belső, legmélyebb igazságaim szerint élem az életemet, vagy úgy, hogy megfeleljek mások elvárásainak? • abból, amiben eddig hittem, és amit eddig tettem, vajon mennyi a sajátom és mennyi szolgálta azt az önmagamról kialakított képet, amelyet eredetileg azért hoztam létre, mert azt hittem, csak így járhatok a szüleim kedvében? Betty Ford amerikai first lady történetéről:„A nyomába sem érek annak a nőnek, aki az anyám volt, és még csak távolról sem szeretnék olyan lenni, mint ő volt. Saját magam akarok lenni.” (könyv: 368.o. utolsó bekezdés-369 o.1. bekezdésig)
Biológiai hiedelmeink A sejt sorsát a környezettel való kölcsönhatása „irányítja” és nem kizárólag csak a benne tárolt genetikai program. Észleléseink a környezetről a sejtmemóriában tárolódnak. Ha a korai környezeti hatások krónikusan stresszkeltők, a fejlődő idegrendszer azt az elektromos, hormonális és kémiai üzenetet kapja, hogy a világ alapvetően nem biztonságos, sőt akár ellenséges. Ezek az észlelések molekuláris szinten beprogramozódnak a sejtjeinkbe. A stressz egy stresszor és a feldolgozó rendszer (idegrendszer) közötti kölcsönhatás eredménye, amely az agy emocionális központjainak a hatása alatt működik. Kérdés, hogy felismerjük-e a stresszorokat? Magányosnak tartjuk magunkat? Támasz nélkülinek? Akinek soha nincs szükséges segítségre? Akinek mindig meg kell dolgoznia a szeretetért? Mindezek öntudatlan hiedelmek, sejtszinten beágyazódva. Most nézzünk néhány ilyen zsigeri észlelést.
Biológiai hiedelmeink 1.
Mindig erősnek kell lennem
Iris 42 éves (Lupus autoimmun betegsége van) …A legtöbbször nem is az a probléma, hogy nincs elég erőnk, hanem az, hogy olyan dolgokat várunk el magunktól, amit képtelenség teljesíteni.” (334. o.)
2.
Nem szabad dühösnek lennem
Shizuko 49 éves (21 éves kora óta szenved reumás ízületi gyulladásban) ….A mostoha-anyám arra nevelt minket, hogy soha nem szabad dühösnek vagy mérgesnek lennünk.” (335.o.)
3.
Ha haragszom nem vagyok méltó mások szeretetére
Alan (nyelőcsőrákos beteg) „…Aki dühös, azt általában nem szeretik az emberek.” (336.o.)
4.
Az egész világért felelős vagyok
Leslie 55 éves (fekélyes vastagbélgyulladása van) „…A szüleim szörnyű házasságban éltek. Sokat veszekedtek. Borzasztó volt, mielőtt apa meghalt. Nekem kellett felvidítani anyámat.” (336.o.)
5.
Bármire képes vagyok
Don 55 éves (vastagbélrákos, köztisztviselő) „…Soha nem tettem ilyet. Méghozzá azért nem, mert bármire képes vagyok. Eldöntöttem, hogy én leszek az az ember az osztályon, aki a legtöbb ügyet kezeli a lehető legtökéletesebben.” (340.o.)
6.
Nem kellek senkinek – engem senki sem szeret
„Gilda Radnernek az egész élete arról szólt, hogy úgy érezte nem kell senkinek.” Halála után férje talált rá feljegyzéseire, amelyekben a kérdéseket jobb kézzel, a válaszokat bal kézzel írta. „Az egyik jobbkezes kérdés így szól: „A benned lévő rák az anyád?” Az erre adott balkezes válasz: „Azt akarja, hogy ne létezzem.” (341.o.)
7.
Ha nem csinálok valamit, az olyan, mintha nem is lennék. Mindig igazolnom kell a létezésemet.
Joyce (asztmás, egyetemen tanít) „…Az üresség abból a rémületből fakad, hogy ha nem teszem meg azt, amit kell, ha nem teszem meg azt, amit mások kérnek tőlem, akkor egyszerűen nem is létezhetek. Gyerekként is ez volt az érzésem: egyszerűen nem voltam részese a dolgoknak.” (341.o.)
8.
Csak akkor törődnek velem, ha tényleg nagyon beteg vagyok
Angela 45 éves (méhrákos) „…Önmagában az a tény, hogy depressziós voltam, és hogy a munka megbetegített, nem volt elég a számomra. A fejemben csak az zakatolt, hogy mit gondolnak rólam más emberek, elsősorban a családom.” (344.o.)
A gyógyulás hét lépése Először is tisztázzunk egy fogalmat, mi is az érzelmi kompetencia? Az a képességünk, ami lehetőséget teremt, hogy felelős - nem önfeláldozó és nem önsorsrontó - kapcsolatban álljunk a környezetünkkel. Ez a szükséges belső alap ahhoz, hogy szembenézzünk az élet elkerülhetetlen stressz-hatásaival, hogy ne teremtsünk magunknak feleslegesen továbbiakat, és előrevigyük a gyógyulás folyamatát. Az alábbi hét lépés segít érzelmi kompetenciánk (ki)fejlesztésében 1. Elfogadás
2. Tudatosság
3. Harag
4. Autonómia
5. Kötődés
6. Önérvényesítés
Megerősítés
Az a hajlandóság, hogy a dolgokat olyannak lássuk és fogadjuk el, amilyenek. Ehhez tartozik az is, hogy képesek vagyunk önmagunknak megbocsátani. Fel kell számolni a kettős mércét.
A teljes tudatosság azt jelentené, hogy visszanyerjük elvesztett képességünket az érzelmi valóság észlelésére, és készek vagyunk megszabadulni bénító hiedelmünktől, hogy nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy szembenézzünk az igazsággal.
Ha elfojtjuk a haragot, az fogékonnyá tesz a betegségekre, ha viszont átéljük, az elősegíti a gyógyulást.
A határok meghúzása azzal indul, ha feltesszük magunknak a kérdést: mire vágyom az életemben és a kapcsolataimban miből akarok többet vagy kevesebbet, ill. mit nem akarok, mik a korlátaim.
Kapcsolatunk a külvilággal. Már nem vagyunk gyámoltalan, másoktól függő gyerekek; már nem kell félnünk a sebezhetőségtől.
Az a magunknak és a külvilágnak szóló nyilatkozat, hogy én létezem, és vagyok, aki vagyok. Az önérvényesítés létezés, tekintet nélkül a cselekvésre. Visszautasítunk valamit, amit nem akarunk megtenni, úgy, hogy elengedjük magának a cselekvésnek a szükségességét.
Amikor megerősítünk valamit, valamilyen érték felé mozdulunk. A lényeg, hogy tartsuk tiszteletben a vágyainkat. A másik, hogy „nem porból vagyunk és porrá leszünk”, hanem átlelkesített por vagyunk.
Az egészség három pilléren nyugszik: • a testen • a lelken • és a szellemi kapcsolaton.
Ha bármelyiket figyelmen kívül hagyjuk, az egyensúly kibillen, és magunkhoz hívjuk a betegséget!
„Törődnöd kell magaddal, mert, amíg magaddal nem törődsz, addig mással sem tudsz.”
