Ormánság Szíve Alapítvány Kiemelten Közhasznú Szervezet Székhely: 7838 Vajszló, Rákóczi u. 10.; Elnök: Gönczi Péter Adószám: 18329003-1-02; Számlaszám: 10402427-00013709-00000004 E-mail:
[email protected]; Web: www.ormansagszive.hu Telefon: 72/232-963; Mobil: 06-20/927-0137; Bíróság: Pk. 60.190/2006/4
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KÜLÜGYMINISZTÉRIUMA A MAGYAR EU-ELNÖKSÉG PRIORITÁSAIHOZ KAPCSOLÓDÓ PROGRAMOK MEGVALÓSÍTÁSA
(A pályázat kódszáma: KÜM/322-177/211/Adm)
„Ormánság az EU-ban” c. projekt
TÁJÉKOZTATÓ AZ EURÓPAI UNIÓRÓL
Készítette: Ormánság Szíve Alapítvány 2011
TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezetés – Rövid összefoglaló ....................................................................... 4 Az Európai Unió..................................................................................................................... 4 Földrajzi elhelyezkedés .......................................................................................................... 5 Intézményrendszer ................................................................................................................. 6 Történelem ............................................................................................................................. 6 Robert Schuman ..................................................................................................................... 7
2. Az Európai Unió megalakulása...................................................................... 8 Az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) tagjai.............................................................. 8 A három közösség ................................................................................................................ 10
3. Az Európai Unió - a kezdetektől a napjainkig ........................................... 11 1945-1959: Béke Európában – az együttműködés kezdetei ................................................. 11 1960-1969: A hatvanas évek – a gazdasági fellendülés időszaka ........................................ 12 1970-1979: Bővülő közösség – a csatlakozók első köre ...................................................... 12 1980-1989: Európa átalakulóban – a berlini fal leomlása .................................................... 13 1990-1999: Határok nélküli Európa ..................................................................................... 14 2000-től napjainkig: A további bővülés évtizede ................................................................. 15 Brüsszeli szerződés .............................................................................................................. 17 Párizsi szerződés .................................................................................................................. 18 Római szerződés ................................................................................................................... 18 Egyesítő szerződés ............................................................................................................... 19 Maastrichti szerződés ........................................................................................................... 19 Amszterdami szerződés ........................................................................................................ 20 Nizzai szerződés ................................................................................................................... 21 Lisszaboni szerződés ............................................................................................................ 22 Európai Unió Alapjogi Chartája ........................................................................................... 25 Az Európai Tanács ............................................................................................................... 27 Az Európai Unió Tanácsa..................................................................................................... 28 Európai Közösségek Bírósága .............................................................................................. 29
4. Az Európai Unió jelképei .............................................................................. 30 Az európai zászló ................................................................................................................. 30 Az Európai Unió Himnusza ................................................................................................. 31 Európa nap ............................................................................................................................ 31 „Egység a sokféleségben”: Az Európai Unió jelmondata. ................................................... 32
5. Az Euró ........................................................................................................... 34 Pénzáramlás az euroövezetben ............................................................................................. 34 2
Készpénz: egy nélkülözhetetlen és takarékos fizetési eszköz .............................................. 34 A második eurobankjegy-sorozat ......................................................................................... 35
6. Az Európai Unió országai ............................................................................. 36 Az Európai Unió tagállamai ................................................................................................. 36
7. Az Európai Unió tagjelölt országai és a potenciális jelöltek ..................... 43 Tagjelölt országok ................................................................................................................ 43 Potenciális jelöltek ............................................................................................................... 45
8. A magyar EU-elnökség ................................................................................. 46 A soros elnökség .................................................................................................................. 47 A magyar elnökség prioritásai és programja ........................................................................ 48 A Magyar Elnökségi Félév ................................................................................................... 50 Célok .................................................................................................................................... 51 A hatos jogszabálycsomag ................................................................................................... 51 Európa 2020 ......................................................................................................................... 51 Változó Európa ..................................................................................................................... 52 Regionális politika................................................................................................................ 53 Területfejlesztés ................................................................................................................... 53 Bővítés .................................................................................................................................. 54 Keleti Partnerség .................................................................................................................. 55 Az európai romapolitika kialakítása ..................................................................................... 56 Duna Régió Stratégia ........................................................................................................... 56 A kulturális sokszínűség és az Önkéntesség Európai Éve ................................................... 57 A gyermekszegénység elleni küzdelem ............................................................................... 58 Az elnökség struktúrája ........................................................................................................ 59 Kibővített EU-államtitkárság a Külügyminisztériumban ..................................................... 59 Megerősített brüsszeli Állandó Képviselet .......................................................................... 59 Kormánybiztos a magyar elnökség operatív szervezésére ................................................... 59 Kormánybiztos az EU Duna-stratégiájára ............................................................................ 60 A brüsszeli Állandó Képviselet ............................................................................................ 60 Az elnökség költségvetése.................................................................................................... 61
9. Forrás.............................................................................................................. 62
3
1. Bevezetés – Rövid összefoglaló Az Európai Unió (angolul European Union (EU) egy túlnyomórészt Európában található, 27 tagállamból álló gazdasági és politikai unió. A regionális integráció iránt elkötelezett szervezetet 1993. november 1-jével hozta létre a Maastrichti szerződést az Európai Gazdasági Közösség alapjain. A csaknem 500 milliós népességű unió a világ nominális GDP-jének mintegy 30%-át állítja elő (2008-ban 18,4 billió dollár értékben). Az EU egységes piacot hozott létre egy egységesített jogrendszer révén, így biztosítva a személyek, áruk, szolgáltatások és tőke szabad áramlását. Közös politikát folytat a kereskedelem, mezőgazdaság, halászat, valamint a regionális fejlesztés területén. Tizenhét tagállamban közös fizetőeszközt is bevezettek, az eurót; ezek az országok alkotják az eurózónát. Az EU egy korlátozott külpolitikai szerepre is szert tett; képviselete van a Kereskedelmi Világszervezetnél, a G8-nál, a G20-nál és az ENSZ-nél. Igazságügyi és belügyi területen is alkot szabályokat, beleértve a schengeni övezetet alkotó tagállamok között a határőrizet felszámolását. Nemzetközi szervezetként az unió működésében a nemzetek-fölöttiség és a kormányköziség jegyei keverednek. A döntéseket egyes területeken a tagállamok közötti tárgyalások alapján hozzák, míg más területek független, nemzetek feletti intézmények felelősségi körébe tartoznak, ahol nem szükséges a tagállamok teljes egyetértése. AZ EU fontos intézményei és szervei között található az Európai Bizottság, az Európai Unió Tanácsa, az Európai Tanács, az Európai Bíróság és az Európai Központi Bank. Az Európai Parlament tagjait öt évre választják a tagállamok állampolgárai, akik egyben európai uniós állampolgárok is. Az Európai Unió gyökerei a hat állam által 1951-ben létrehozott Európai Szén- és Acélközösségig, illetve az 1957-es Római szerződésig nyúlnak vissza. Azóta területileg jelentősen kibővült, és intézményeinek hatáskörét is fokozatosan kiterjesztették. Magyarország 2004. május 1-jén vált az Unió tagjává.
Az Európai Unió Az Európai Unió vagy EU részben kormányközi (intergovernmentális), részben pedig nemzetekfölötti (szupranacionális) integráció, amely jelenleg 27 európai országból áll. Az Európai Unió ezen a néven 1992-ben jött létre az Európai Unióról szóló szerződéssel (ismertebb nevén a Maastrichti Szerződéssel); ez a szerződés 1993. november 1-jén lépett hatályba. Az EU számos jellegzetessége létezett azonban már 1992 előtt is; elődjeinek története az 1950-es évekre nyúlik vissza. Négy fő intézménye van: az Európai Unió Tanácsa, az Európai Parlament, az Európai Bíróság és az Európai Bizottság. Mindegyiknek külön elnöke, külön szerepe és külön felelőssége van. Az EU tevékenysége a politika minden területét felöleli, az egészségügytől a gazdaságpolitikán át a külügyekig és a védelmi kérdésekig. Hatalmának jellege azonban a különböző területeken más és más, attól függően, hogy a tagállamok mennyi hatalmat 4
ruháztak rá. Ennek megfelelően az EU bizonyos területeken egyfajta föderációra (például a pénzügyek, az agrárpolitika, a kereskedelem és a környezetvédelem terén), más területeken konföderációra (például a szociális és gazdaságpolitika, a fogyasztóvédelem és a belügyek terén), megint más területeken pedig nemzetközi szervezetre (például a külügyek terén) hasonlít. Az EU egyik legfontosabb tevékenysége az egységes piac létrehozása és fenntartása, melynek elemei a vámunió, a közös pénznem (amelyet a 27 tagállam közül eddig 15 vett át), a közös agrárpolitika és a közös halászati politika. 2007. június 23-án a tagállamok képviselői sikeresen megállapodtak a reformszerződés tervezetéről, amely a korábban egyes országokban elutasított alkotmányszerződést volt hivatott kiváltani, s amelyet várhatóan 2009-ben fogadnak el a tagállamokban, ezáltal ismét lehetőséget nyújtva a szorosabb integrációra.
Földrajzi elhelyezkedés Az Európai Unió túlnyomó része Európa nyugati és középső részén terül el, az Unió azonban magába foglal számos Európán kívüli területet is (ezek neve legkülső régiók), több tagállamának egykori gyarmatosításai folytán. Az Európai Uniónak jelenleg 20 országgal van közös szárazföldi határa: (nyugatról keletre) Suriname, Brazília, Holland Antillák, Marokkó, Andorra, Norvégia, Monaco, Svájc, Liechtenstein, Vatikán, San Marino, Horvátország, Oroszország (a Kalinyingrádi területen is), Szerbia, Albánia, Macedónia, Gibraltár, Ukrajna, Moldova, Fehéroroszország, Törökország. Határosnak tekinthető még Észak-Ciprus, amely csak de jure része az EU-nak (az újraegyesítési tárgyalások folyamatban vannak).[2] Mindezen felül az EU-nak további 5 állammal van közös tengeri határa: Saint Lucia, Antigua és Barbuda, Dominika, Mauritius és Marokkó. Némiképp bonyolítja az Európai Unió jellegét, hogy tagállamainak legtöbb állampolgára automatikusan uniós polgár is. Ezt azt jelenti, hogy a brit (a Man szigetek, Guernsey és Jersey lakosaitól eltekintve), francia, holland és dán (a Feröer szigetiek kivételével) állampolgárok egyaránt uniós polgárok, még ha olyan államok területein is születtek, amelyek kívül esnek az Európai Unió különféle szerződésekben megállapított határain. A Francia Nemzeti Földrajzi Intézet (IGN) szerint az EU földrajzi középpontja Németországban, a Hessen tartományban fekvő gelnhauseni járás Meerholz nevű településén, a 9 fok 9 perc keleti hosszúság és az 50 fok 9 perc 21 másodperc északi szélesség metszéspontjában van, amely a 259 méter magas Niedermittlauer Heiligenkopf nevű kisebb hegy lábánál található. 2007. március 28-án az EU keleti határa némiképp módosult, ugyanis Lettország lemondott a Pitalovói járásról Oroszország javára. A területet még 1944-ben csatolta magához a Szovjetunió, amit a balti állam 1991-es függetlenné válása óta vitatott, azonban brüsszeli nyomásra kénytelen volt átadni az oroszoknak. Észtország határai is változhatnak a közeljövőben, mert az állam területének közel 5%-ára tart igényt Oroszország.
5
Intézményrendszer Az EU-nak nincs hivatalos fővárosa, intézményei több város között vannak elosztva: • Brüsszel az Európai Bizottság és a Európai Unió Tanácsa (más néven Miniszterek Tanácsa) székhelye, és itt kerül sor az Európai Parlament bizottsági ülésére és kisebb üléseire (mini sessions). Az EU legfrissebb bővítése óta Brüsszelben tartották az Európai Tanács összes csúcsértekezletét. A fentiek alapján ezt a várost tekintik az EU de facto központjának. • Strasbourg az Európai Parlament székhelye, és itt kerül sor az évi 12, egyhetes plenáris ülésre (plenary sessions). Ez a bölcsője a "kibővült Európa" történelmi intézményeinek is (Európa Tanács, Emberi Jogok Európai Bírósága), melyekkel az EU együttműködik. • Az Európai Bíróság és az Európai Parlament titkársága, valamint az Európai Befektetési Bank Luxembourg városában található. • Az Európai Központi Bank Frankfurtban helyezkedik el. • Az Európai Unió innovációs központja Budapesten található.
Történelem Az Európa különféle nációit egyesítő törekvések a modern nemzetállamok megszületése előtt számos alkalommal megjelentek a kontinens történelme folyamán. Háromezer éve Európa kelta uralom alatt állt, majd a mediterrán központú Római Birodalom foglalta el és hajtotta uralma alá. Ezek a korai "európai uniók" erőszakból születtek. Nagy Károly frank birodalma és a Római Birodalom több száz évre egyesített jókora területeket laza közigazgatással. Később, az 1800-as évek napóleoni vámuniója és Németország 1940-es évekbeli hódításai rövidebb életűek voltak. Európa nyelveinek és kultúráinak heterogén jellege folytán e törekvések rendszerint erőszakos katonai leigázás révén valósultak meg, ami instabilitáshoz és végső soron kudarchoz vezetett. A tagok együttműködésén és egyenlőségén alapuló békés egyesítés gondolatát elsőként többek közt a pacifista Victor Hugo vetette fel 1851-ben. Az első és a második világháború katasztrófája után a részt vevő országok jóval nagyobb indíttatással szánták el magukat a (későbbi) Európai Unió megalapítására: elsősorban Európa újjáépítésének vágya vezérelte őket, valamint hogy kizárják annak a lehetőségét, hogy valaha is újból hasonló háború törhessen ki. Ezzel a megfontolással hozta létre végül (Nyugat-)Németország, Franciaország, Olaszország és a Benelux államok az Európai Szén- és Acélközösséget, amely az 1951 áprilisában aláírt párizsi szerződés keretében született meg, és 1952 júliusában lépett hatályba. Az első teljes vámunió eredetileg Európai Gazdasági Közösség (EGK; informálisan Közös Piac) néven volt ismert, amelyet a római szerződés hozott létre 1957-ben, és 1958. január 1jén valósult meg. Neve később Európai Közösségre változott, ami jelenleg az Európai Unió első pillére. Az EU kereskedelmi testületből gazdasági és politikai együttműködéssé fejlődött. A részleteket lásd Az Európai Unió története címszó alatt.
6
Az Európai Unió jogi alapja tagállamainak számos egymást követő szerződéséből jött létre. Az évek során ezeket jelentősen bővítették: minden újabb szerződés kiegészítette a megelőzőeket. Az első ilyen szerződés az 1951-es (1952-ben hatályba lépett) párizsi szerződés volt, ami létrehozta az Európai Szén- és Acélközösséget eredetileg hat európai ország között. Ez a szerződés azóta hatályát vesztette, funkcióit a rá következő szerződések vették át. Az 1957-es római szerződés azonban jelenleg is hatályos, bár számos bővítésen ment keresztül, melyek közül legjelentősebb az 1992-es maastrichti szerződés, amely elsőként alkotta meg ezen a néven az Európai Uniót. A római szerződés következő kiegészítéséről a tíz új tagállam csatlakozási szerződése részeként egyeztek meg, amely 2004. május 1-jén lépett hatályba.
Robert Schuman Robert Schuman, jogász, politikus, 1948 és 1952 között francia külügyminiszter, az európai egység egyik atyja. A francia-német határvidéken fekvő Elzász-Lotaringia tartományból származó Schuman a náci Németországban szerzett tapasztalatai ellenére – vagy talán éppen azok nyomán – felismerte, hogy az egységes Európa létrehozásának feltétele a Németországgal való tartós megbékélés. 1940-ben Németországba deportálták, két év múlva megszökött, és csatlakozott a francia ellenállási mozgalomhoz. Jean Monnet-val együtt dolgozta ki a híres Schuman-tervet, amelyet 1950. május 9-én tárt a nyilvánosság elé. Ezt a napot tartják ma az Európai Unió születése napjának. A terv lényege a hadiipari felszerelések előállításához nélkülözhetetlen szén- és acéltermelés feletti közös ellenőrzés kialakítása volt. Schuman terve mögött az az elgondolás húzódott meg, hogy a szén- és acéltermelés feletti kizárólagos ellenőrzés hiányában senki sem lesz képes háborút indítani. Schuman értesítette a tervről Adenauer német kancellárt, aki azonnal felismerve abban az európai béke kulcsát, igent mondott rá. Rövidesen Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia is csatlakoztak az elképzeléshez. A hat állam 1951 áprilisában, Párizsban írta alá az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó megállapodást. A közös európai projekt ezzel egyfajta békekezdeményezésként indult útjára. Schuman a közös európai védelmi politika mellett is síkra szállt. 1958–1960 között az Európai Parlament elnöke.
7
2. Az Európai Unió megalakulása Az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) tagjai A II. világháborút követően az európai egység gondolata népszerű volt, mivel sokan a nacionalizmus visszatérésének gátjaként tekintettek rá. Nyugat-Európában az európai népek egyesítésében annak eszközét is látták, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió növekvő befolyásával szemben Európa visszanyerheti nemzetközi szerepét. Ebbe az irányba az egyik konkrét lépés az Európai Szén- és Acélközösség létrehozása volt, amelyre visszafogott céljai (tagállamai addig állami irányítású szén- és acéliparának közös irányítás alá rendelése) mellett Európa egyesítésének első lépéseként tekintettek. A Közösség kezdeményezői és támogatói között volt Jean Monnet, Robert Schuman, Paul Henri Spaak és Alcide de Gasperi. Az 1951. április 19-i Párizsi szerződést aláíró alapító tagjai Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Nyugat-Németország és Olaszország. 1957-ben ez a hat ország aláírta a Római szerződést, amely kibővítette az Európai Szén- és Acélközösség keretében zajló együttműködést, és megalapította az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) létrehozva egy vámuniót, valamint az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom) azatomenergia fejlesztésében való együttműködésre. 1965-ben elfogadták az Egyesülési szerződést amely 1967 júliusában összevonta az ESZAK, az EGK és az Euratom addig párhuzamosan működő itézményeit, amelyeket együtt az Európai Közösségek névvel illettek. Viszont a szerződéssel csak az intézményeket vonták össze önálló jogalanyiságukat a szervezetek megőrizték. 1973-ban a Közösségeket kibővítették Dánia, Írország és az Egyesült Királyság csatlakozásával. Norvégia is tárgyalásokat folytatott az egyidejű csatlakozásról, de a lakosság népszavazáson elutasította a tagságot. 1979-ben megtartották az első közvetlen, demokratikus választásokat az Európai Parlamentbe. Görögország 1981-ben, Spanyolország és Portugália pedig 1986-ban csatlakozott. 1985-ben aláírták a Schengeni egyezményt, amely lehetővé tette az útlevélvizsgálat nélküli határátlépést a legtöbb tagállam és néhány nem-tagállam között. 1986-ban kezdték használni az Európai zászlót az Európai Közösségek jelképeként, és ebben az évben írták alá az Egységes Európai Okmányt. A vasfüggöny lebontása lehetővé tette az unió keleti irányú bővítését. 1990-ben, a vasfüggöny lebontása után a korábbi Kelet-Németország a Közösségek tagja lett az újjáegyesített Németország részeként. Mivel a kelet-közép-európai bővítés is napirendre került, megállapították a tagjelöltek által teljesítendő koppenhágai kritériumokat. Az Európai Unió hivatalosan a Maastrichti szerződés 1993. november 1-jei hatályba lépésével jött létre. 1995-ben Ausztria, Svédország és Finnország csatlakozott az újonnan létrehozott unióhoz. 2002-ben 12 tagállamban a nemzeti fizetőeszközöket leváltotta az euró; azóta az eurózóna 17 országra bővült, legutóbb Észtország 2011. január 1-jei csatlakozásával. 2004-
8
ben került sor az EU történetének eddigi legnagyobb bővítésére, amikor Málta, Ciprus, Szlovénia, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország csatlakozott az unióhoz. 2007. január 1-jén Románia és Bulgária lettek az unió legújabb tagjai, Szlovénia pedig bevezette az eurót. Ugyanazon év decemberében az európai vezetők aláírták a Lisszaboni szerződést, amely a francia és holland választók szavazatain elbukott Európai Alkotmányt volt hivatott felváltani. A szerződés sorsa is bizonytalanná vált a 2008. júniusi ír népszavazási kudarc után, de a 2009. október 2-i megismételt szavazáson a választók kétharmada támogatta a szerződést, és miután utolsóként Csehország is ratifikálta a szerződést, elhárultak az akadályok az életbe lépése elől. Július 23-án Izland benyújtotta hivatalos tagfelvételi kérelmét. Arthur Seyß-Inquart, Ausztria majd Hollandia német birodalmi biztosa azt mondta: "Az új Európában, mely a népei közti szolidaritás és együttműködés alapján fog állni, a határok megszűntével beköszönt a bőség kora". A Vichy-i központú, náci kollaboráns Pétain-féle Franciaország minisztere, Jacques Benoist-Mechin véleménye azt volt, hogy "a franciáknak föl kell hagyniuk a nacionalizmussal, és becsülettel el kell foglalniuk helyüket az európai közösségben". A korai '40-es évek ezen pán-európai képzelgései sosem váltak valóra, mivel a németek elvesztették a háborút. Sem Hitlernek, sem olyan vezető politikusainak, mint Göbbelsnek nem voltak olyan tervei, hogy egy európai konföderáció révén gyakoroljanak a németek abszolút hatalmat a kontinensen. Noha az elképzelés sokak vádjai szerint a nácizmus árnyékát veti az egyesült európai gondolatra, maga a koncepció már jóval a nácik hatalomra kerülése előtt fölmerült, és olyan elmék, mint Keynes, majd Winston Churchill, vagy egyes náciellenes mozgalmak is előre vetítették. Nagy-Britanniában a Federal Union néven ismertté vált csoport 1938 novemberében alakult meg, és hangot adtak azon elképzelésüknek, hogy a háború után jöjjön létre az európai föderáció. 1943-ban Jean Monnet, az algíri székhelyű szabad Franciaország kormánya Nemzeti Felszabadítási Bizottságának tagja kijelentette: "Európában nem lesz béke, ha az államokat a nemzeti szuverenitás alapján alkotják újra… Európa országai túl kicsik ahhoz, hogy garantálják népeiknek a szükséges mértékű gyarapodást és társadalmi fejlődést. Az európai államoknak egy föderációban kell egyesülnie." Monnet-et ma az európai egység egyik atyjának tekintik. A háború végeztével a későbbi Európai Unió létrehozására irányuló lendületet az újjáépítés iránti óhaj és egy következő háború megakadályozása táplálta. Ennek érdekében többen egy föderáció, vagy egy európai kormány létrehozását szorgalmazták. Churchill zürichi beszédében (1946. szeptember 19.) hitet tett az USA mintájára megalkotott Európai Egyesült Államok létrehozása mellett, noha ebben Nagy-Britanniának nem szánt szerepet. Részben e beszéd hatására az 1948-as hágai kongresszus döntése nyomán 1949-ben megalakult az Európa Tanács. Noha sokan többet vártak tőle, az ET - a britek közbenjárására - csupán kormányközi alapon működő, korlátozott hatáskörű szervezet lett.
9
A három közösség Az első lépés az EU megalakulása felé az Európai Szén- és Acélközösség („European Coal and Steel Community”, a Montánunió) megszületése volt. 1951-ben jött létre, alapító tagjai a Benelux-államok, Nyugat-Németország, Franciaország és Olaszország voltak. Azzal a céllal született, hogy a tagállamok megosszák egymás közt szén- és acéltartalékaikat, megelőzendő egy újabb háború kirobbanását. A francia köztisztviselő, Jean Monnet tervének beteljesülése volt az ESZAK létrejötte. Az ötletet Robert Schuman, Franciaország külügyminisztere karolta föl, aki 1950. május 9-én javasolta egy európai szervezet létrehozását, hangsúlyozva, hogy egy ilyen kezdeményezés elengedhetetlen a tartós béke érdekében. A Schumannyilatkozatként ismertté vált javaslatot tekintjük a mai Európai Uniót megalapozó első, konkrét lépésnek. Schuman tettének emlékére május 9. Európa Napja. A briteket is meghívták, de azok a nemzeti szuverenitásukra hivatkozva nem csatlakoztak, így hat állam vetette meg az EU alapjait. A Montánuniót követően kísérlet történt a tagállamok részéről (a NATO hathatós támogatásával) egy Európai Védelmi Közösség („European Defence Community”, EDC), és egy Európai Politikai Közösség („European Political Community”, EPC) létrehozására. A politikai szövetségre tett javaslat az európai államok föderációját jelentette volna, a védelmi közösség keretén belül pedig önálló európai haderőt hoztak volna létre, közös irányítással, így Nyugat-Németország biztos felügyelet alatt újra fölfegyverkezhetett volna, és egyensúlyként szolgált volna a szovjet fenyegetéssel szemben. Az elképzelés azonban nem volt hosszú életű, mivel a francia Nemzetgyűlés nem ratifikálta az EDC-szerződést, így elvetették az ötletet. Az EDC-szerződés kudarca után az EPC gondolata csendben lekerült a napirendről. A két intézmény koncepciója tovább élt a későbbiekben, ha fölhígítva is: elég, ha az Európai Politikai Együttműködésre (amit szintén EPC-nek hívnak), a Közös Kül- és Biztonságpolitika pillérére, amit a maastrichti szerződés hozott létre, valamint a jelenleg formálódó Európai Gyorsreagálású Erőkre gondolunk. Az EDC és az EPC kudarca után a hat alapító tagállam kísérletet tett integrációjuk mélyítésére, és az1957-es római szerződésekkel megalapították az Európai Gazdasági Közösséget („European Economic Community”, EEC), valamint az Európai AtomenergiaKözösséget (Euratom). Az EGK javaslata abban állt, hogy a hat tagállam lépjen vámunióra. A szerződés alapja az ún. „négy alapvető szabadság”: a javak, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlása lett. Az Euratom a közös és békés atomenergia-politikák összeegyeztetésére alakult. Az 1958. január 1-jén életbe lépett EGK lett a három közösség (tehát a Montánunió, az EGK és az Euratom) közül a legjelentősebb. Később átnevezték Európai Közösséggé. A mai EU két párhuzamos folyamat révén alakult ki. Először is a szerkezeti fejlődés és az intézményi változások révén szorosabb kapcsolat alakult ki az államok között, és több hatáskör került nemzetekfölötti szintre, amit az „Unió mélyítésének” hívunk. A másik folyamat az EK bővítése 6-ról 27 tagúra, amit az „Unió szélesítésének” neveznek.
10
3. Az Európai Unió - a kezdetektől a napjainkig 1945-1959: Béke Európában – az együttműködés kezdetei A II. világháborút követően megkezdődik Európa újjáépítése. Az Európai Unió történelmi gyökerei a második világháborúig nyúlnak vissza. Az európaiak eltökélt szándéka, hogy hasonló öldöklés és pusztítás a jövőben ne fordulhasson elő. Európa azonban nem sokkal a háborút követően kettészakad, és megkezdődik a negyven évig tartó hidegháború. A nyugateurópai nemzetek 1949-ben létrehozzák az Európa Tanácsot, ami az első lépést jelenti az együttműködés irányában, hat ország azonban ennél többet szeretne. 1950. május 9. – Robert Schuman francia külügyminiszter az együttműködés elmélyítésére irányuló tervet terjeszt elő. Ennek nyomán ünnepeljük minden május 9-én az Európa-napot Az Európai Unió alapító atyái • Konrad Adenauer • Sir Winston Churchill • Alcide de Gasperi • Walter Hallstein • Jean Monnet • Robert Schuman • Paul Henri Spaak • Altiero Spinelli 1951. április 18. – A Schuman-terv alapján hat ország szerződést ír alá arról, hogy nehéziparukat – azaz a szén- és acélipart – közös irányítás alá helyezik. Ily módon egyikük sem képes fegyvereket gyártani, amelyeket – mint a múltban – a másik ellen fordíthatna. Ez a hat ország: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország. Alapító tagállamok: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország. Az űrversenyben a Szovjetunió felülkerekedik az Egyesült Államokon, miután 1957-ben útnak indítja az első műholdat, a Szputnyik–1-et. A Szputnyik–1 800 km-es magasságban kering a Föld körül. 1961-ben a Szovjetunió ismét diadalmaskodik, amikor Jurij Gagarin személyében elsőként indít embert a világűrbe; az űrhajó átmérője mindössze 2,6 méter. 1957. március 25. – A hat ország a szén- és acélközösséget létrehozó szerződés sikerén felbuzdulva együttműködését egyéb gazdasági ágazatokra is kiterjeszti. Aláírják a Római Szerződést, és ezzel létrehozzák az Európai Gazdasági Közösséget (EGK), más néven a Közös Piacot. Az elgondolás lényege, hogy a személyek, az áruk és a szolgáltatások szabadon mozoghassanak a határokon keresztül.
11
1960-1969: A hatvanas évek – a gazdasági fellendülés időszaka 1961 augusztusában a keletnémet kommunista hatóságok falat építenek Berlinben, hogy megakadályozzák a keletnémet lakosságot abban, hogy a szabadabb élet reményében nyugatra szökjön. Némelyeknek mégis sikerül; másokat az őrök menekülés közben agyonlőnek. Írország 1961 júliusában, Dánia 1961 augusztusában, Norvégia 1962 áprilisában jelentkeztek EGK-tagságra. 1972-ben a három csatlakozni kívánó országban népszavazást tartottak. Ezek eredménye a következő volt: • Írországban a lakosság 83,1%-a támogatta a tagságot. (Május 10.) • Norvégiában csak a népesség 46,5%-a volt az EK-tagság mellett. (Szeptember 25.) • A dánok 63,3%-a támogatta az ország EK-tagságát. (Október 2.) • A norvégok így nem csatlakoztak az EK-hoz. Ez 20 évvel később is megismétlődött, amikor az ország Ausztriával, Svédországgal és Finnországgal együtt csatlakozott volna az Unióhoz. 1962. július 30. – Az EU bevezeti a közös mezőgazdasági politikát, amely az EU-tagországok közös ellenőrzése alá helyezi az élelmiszer-termelést. Így a gazdák azonos árat kapnak terményükért. Az EU szükségleteinek elegendő élelmiszert termel, a gazdák is jól keresnek. Ennek nemkívánatos mellékhatása a túltermelés és az ebből származó terménytöbblet felhalmozódása. Az 1990-es évek óta kiemelt cél a többlet csökkentése és az élelmiszer minőségének javítása. 1963. július 20. – Az EU aláírja első jelentős nemzetközi szerződését tizennyolc korábbi gyarmati afrikai ország támogatására. 2005-ben immáron 78 afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) országgal tart fenn különleges partnerségi viszonyt. Az EU nyújtja a világon a legtöbb fejlesztési támogatást a rászoruló országoknak. A támogatás feltétele, hogy a kedvezményezettek tiszteletben tartsák az emberi jogokat. 1968. július 1. – Az áruforgalmat terhelő vámok megszüntetésével első ízben válik lehetővé a tagországok közötti szabad kereskedelem. A hatok felszámolják az egymás országaiból behozott áru után fizetendő vámot, s ezzel elsőként lehetővé teszik a határokon átnyúló szabad kereskedelmet. Ezzel párhuzamosan azonos vámtételeket alkalmaznak a harmadik országokból behozott árukra is. Megszületik a világ legnagyobb kereskedelmi csoportja. Rohamosan bővül a kereskedelem mind a hatok, mind pedig az EU és a világ többi része között. 1969 júliusában az első holdra szállással az amerikaiak visszaszerzik elsőségüket az űrben.
1970-1979: Bővülő közösség – a csatlakozók első köre 1972. április 24. – Az EU már 1970-ben tervezte a közös valuta bevezetését. Az EU-tagok a monetáris stabilitás megőrzése érdekében úgy döntenek, hogy egymás valutái viszonylatában az árfolyam-ingadozást szűk korlátok közé szorítják. Ez az 1972-ben megállapított árfolyammechanizmus jelenti az első lépést az euro bevezetése felé, ami harminc évvel később valósul meg. 12
Az 1970-es években a környezetszennyezés elleni küzdelem is megélénkül. Az EU „a szennyező fizet” elvét első alkalommal bevezetve jogszabályokat fogad el a környezet védelmére. Megalakul a Greenpeace és más hasonló lobbicsoportok. 1973. január 1. – A hatok Dánia, Írország és az Egyesült Királyság hivatalos belépésével kilencekké bővülnek. Tagállamok: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország. Új tagállamok: Dánia, Egyesült Királyság, Írország. 1974. december 10. – Az EU vezetői a szolidaritás kifejezésére létrehozzák az Európai Regionális Fejlesztési Alapot. Az alap célja az utak és távközlési hálózatok javítására, beruházások ösztönzésére és munkahelyteremtésre fordítandó források átcsoportosítása a gazdagabb térségekből a szegényebb térségekbe. Később az ilyenfajta tevékenységből származik az EU teljes kiadásainak egyharmada. 1979. június 7–10. – Az EU-állampolgárok első alkalommal választják közvetlenül az európai parlamenti képviselőket, ezt megelőzően ugyanis a képviselőket a nemzeti parlamentek delegálták. A Parlamentben a képviselők nem nemzeti küldöttségekbe tömörülnek, hanem páneurópai politikai csoportok (szocialista, konzervatív, liberális, zöldek stb.) szerint foglalnak helyet. A Parlament befolyása folyamatosan növekszik. Portugáliában a Salazar-rezsim 1974-es megbuktatása, Spanyolországban pedig Franco tábornok 1975-ös halála véget vet a két utolsó jobboldali diktatúrának Európában. Mindkét ország hitet tesz a demokratikus kormányzás mellett, ami fontos mérföldkő a későbbi EUtagságra való jogosultság szempontjából. Az 1970-es évek szélsőséges csoportjai által elkövetett számos terroristacselekmény egyike a korábbi olasz miniszterelnök, Aldo Moro meggyilkolása 1978-ban. Az áldozatok között vannak vezető ügyvédek, üzletemberek, politikusok, valamint az 1972-es müncheni olimpiai játékokon lemészárolt tizenegy izraeli sportoló.
1980-1989: Európa átalakulóban – a berlini fal leomlása 1981. január 1. – Görögország csatlakozásával az EU-tagok száma tízre nő. Görögország azóta jogosult a tagságra, mióta 1974-ben megbuktatták a katonai rezsimet, és helyreállították a demokráciát. Tagállamok: Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország. Új tagállam: Görögország. 1984. február 28. – A számítógép és az automatizálás megváltoztatja az életmódunkat és a munkamódszereinket. Az EU, hogy az innováció területén továbbra is megőrizhesse helyét az élbolyban, 1984-ben elfogadja az Esprit programot, az elsőt azon számos kutatási és fejlesztési program sorában, amelyekre azóta támogatást nyújtott.
13
1986. január 1. – Spanyolország és Portugália belépésével az EU tagjainak száma tizenkettőre emelkedik. Tagállamok: Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország. Új tagállamok: Portugália és Spanyolország. 1986. február 17. – Annak ellenére, hogy 1968-ban megszűntek a vámkezelési illetékek, még mindig nem akadálytalan az EU belső határain átnyúló kereskedelem. A legfőbb korlátokat a nemzeti szabályozásokban rejlő különbségek jelentik. Az 1986-os Egységes Európai Okmány bevezetésével hatéves, széles körű program indul az akadályok felszámolására. Az Okmány egyben nagyobb beleszólást biztosít az Európai Parlamentnek, valamint bővíti az EU hatáskörét a környezetvédelem területén. 1987. június 15. – Az EU elindítja az Erasmus-programot azoknak az egyetemi hallgatóknak a támogatására, akik legfeljebb egy évig egy másik európai országban kívánnak tanulmányokat folytatni. Azóta több mint 2 millió fiatal élt az Erasmus és az ahhoz hasonló programok nyújtotta lehetőségekkel. Lengyelországban és Magyarországon indulnak el azok a folyamatok, amelyek a kommunizmus összeomlásához vezetnek Közép- és Kelet-Európában. A korszakos esemény jelképe a berlini fal ledöntése volt 1989-ben. A keletnémet kormány a keletnémet állampolgárok tömeges nyugatra vándorlása láttán kitárja a kapukat. Németország több mint negyven év elteltével újra egyesül, és 1990 októberében a keleti rész is csatlakozik az EUhoz.
1990-1999: Határok nélküli Európa A balkáni térségben 1991-ben Jugoszlávia a szétesés küszöbén áll. Harcok kezdődnek először Horvátországban, majd Bosznia-Hercegovinában, ahol szerbek, horvátok és muzulmánok vívnak véres polgárháborút egymással. Az Európai Unióról szóló szerződés, melyet 1992. február 7-én írtak alá Maastrichtban, 1993. november 1-jén lépett hatályba. 1992. február 7. – Maastrichtban aláírják az Európai Unióról szóló szerződést. A Szerződés kiemelkedő mérföldkövet jelent az EU történetében, hiszen amellett, hogy egyértelmű szabályokat tartalmaz a leendő egységes valutára vonatkozóan, lefekteti a közös kül- és biztonságpolitika alapelveit, és szabályozza a bel- és igazságügy területén a szorosabb együttműködés kereteit. A Szerződés értelmében az „Európai Közösség” elnevezés helyébe hivatalosan „Európai Unió” lép. Az akadályok lebontásával a személyek, áruk, szolgáltatások szabadon mozoghatnak az EU tagországai között. 1993. január 1. – Létrejön az egységes piac, és megvalósul a négy alapszabadság, az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad áramlása. 1986 óta több mint 200, az
14
adópolitikára, az üzleti szabályozásokra, a szakképesítésekre és az átjárható határok előtti egyéb akadályokra kiterjedő jogszabályról született megállapodás. Néhány szolgáltatás tekintetében késlekedést mutat a szabad mozgás megvalósulása. 1995. január 1. – Ausztria, Finnország és Svédország is csatlakozik az EU-hoz. A 15 tagország területe immáron Nyugat-Európa csaknem egész területét magában foglalja. 1990 októberében Németország újraegyesülésével a volt Kelet-Németország az EU részévé vált. Tagállamok: Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország. Új tagállamok: Ausztria, Finnország és Svédország. 1995. március 26. – Hét országban hatályba lép a Schengeni Megállapodás: Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Luxemburgban, Németországban, Portugáliában és Spanyolországban. Ezen országok között bármilyen állampolgárságú utazó útlevél-ellenőrzés nélkül lépheti át a határt. Azóta már más országok is csatlakoztak a schengeni útlevélmentes övezethez. 1997. június 17. – Az Amszterdami Szerződés aláírása. Az Amszterdami Szerződés a Maastrichti Szerződés eredményeire építve terveket fogalmaz meg az EU-intézmények reformjára, arra, hogy Európa miként tudna az eddiginél erőteljesebben hangot adni véleményének a világban, valamint arra, hogy a korábbiakhoz képest több forrást fordítsanak foglalkoztatásra és állampolgári jogokra. 1997. december 13. – Az EU vezetői megállapodnak arról, hogy csatlakozási tárgyalásokat indítanak tíz közép- és kelet-európai országgal: Bulgáriával, Csehországgal, Észtországgal, Lengyelországgal, Lettországgal, Litvániával, Magyarországgal, Romániával, Szlovákiával és Szlovéniával. A csoporthoz hozzáveszik a két földközi-tengeri szigetet, Ciprust és Máltát is. A Szerződés 2000-ben Nizzában elfogadott módosításai, nevezetesen az EU-n belüli szavazási szabályok átalakítása zöld utat enged a bővítésnek. Dolly bárány - 1996-ban skót tudósoknak sikerül egy hatéves anyajuhból vett egyetlen sejtből bárányt klónozni, ami áttörést hoz a géntechnológiában. Dolly „édesanyja” tökéletes mása. 1999. január 1. – Útjára indul az euró. Tizenegy országban (majd 2001-ben Görögországban is) bevezetik az eurót, egyelőre csak számlapénzként, kereskedelmi és pénzügyi ügyletek lebonyolításánál. Az euro-készpénz csak később kerül forgalomba. Az euro-zónába tartozó országok: Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország. Dánia, Svédország és az Egyesült Királyság egyelőre úgy dönt, hogy nem vesz részt a valutaunióban.
2000-től napjainkig: A további bővülés évtizede 2001. szeptember 11-én eltérített repülőgépek ütköznek a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba és a washingtoni Pentagon épületébe. Közel háromezer ember veszti
15
életét. Az EU-tagországok határozottan kiállnak az Egyesült Államok mellett a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben. 1999. január 1-jén az euro több mint 300 millió európai közös fizetőeszközévé vált. 2002. január 1. – Forgalomba kerülnek az euro-bankjegyek és érmék. Igazi szervezési bravúrt jelent az új készpénz gyártása és terjesztése tizenkét országban. Több mint 80 milliárd euro-érmét vernek. A bankjegyek minden országban azonosak, míg az érméken az értéket jelölő oldal egységes, a hátoldalon pedig valamilyen nemzeti jelkép látható. Minden érme szabad forgalomban van: így mi sem természetesebb, mint hogy finn vagy más országban vert euro-érmével váltunk jegyet a madridi metróra. 2003. március 31. – Az EU kül- és biztonságpolitikája keretében békefenntartási feladatokat vállal a Balkánon, először Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban, majd Bosznia és Herczegovinában. Mindkét esetben EU-vezetésű csapatok lépnek a NATO egységeinek helyébe. Ami a belügyeket illeti, az EU úgy dönt, hogy 2010-re kialakítja a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, és az ezzel járó előnyöket biztosítja valamennyi állampolgára számára. 2004. május 1. – Nyolc közép- és kelet-európai ország – Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia – csatlakozik az EU-hoz, s ezzel véget ér Európának a nagyhatalmak jaltai, hatvan évvel korábbi megállapodása nyomán előállt megosztottsága. Ciprus és Málta is EU-taggá válik, Bulgária és Románia belépése pedig 2007-ben várható. További tagjelöltek még Horvátország és Törökország. Tagállamok: Ausztria, Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svédország. Új tagállamok: Ciprus, Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia. Tagjelölt országok: Bulgária, Románia és Törökország. 2004. október 29. – A 25 EU-tagország aláírja az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződést. Az Alkotmányszerződés célja a huszonöt, később még több tagországot számláló EU-n belül a demokratikus döntéshozatal és irányítás egyszerűsítése, illetve korszerűsítése. Emellett egy új tisztség, az európai külügyminiszteri poszt létrehozását is tartalmazza. Az Alkotmányszerződés hatálybalépéséhez azt mind a huszonöt országnak meg kell erősítenie. 2005. februárban hatályba lép a globális felmelegedés korlátozását és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó nemzetközi egyezmény, a Kiotói Jegyzőkönyv. Az EU mindvégig következetes és vezető szerepet vállal az éghajlatváltozás hatásainak csökkentésére irányuló törekvésekben. Az Egyesült Államok nem írja alá a Jegyzőkönyvet. 2007. január 1. – Két további kelet-európai ország – Bulgária és Románia – csatlakozik az Unióhoz. Ezzel a tagállamok száma 27-re nő. Tagjelölt ország Horvátország, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság és Törökország.
16
Tagállamok: Ausztria, Belgium, Ciprus, Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svédország, Szlovákia és Szlovénia. Új tagállamok: Bulgária és Románia. Tagjelölt országok: Horvátország, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság és Törökország. 2007. december 13. – Az EU 27 tagállama aláírja az eddigi szerződéseket módosító Lisszaboni Szerződést. A Szerződés célja, hogy demokratikusabbá, hatékonyabbá és átláthatóbbá tegye az EU-t, ezáltal biztosítva, hogy az Unió képes legyen megbirkózni az olyan globális kihívásokkal, mint az éghajlatváltozás, a biztonság és a fenntartható fejlődés.
Brüsszeli szerződés A 1948-as Brüsszeli szerződést az Egyesült Királyság, Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxembourg közötti megállapodás gazdasági, szociális és kulturális együttműködésről, valamint kollektív önvédelemről. A szerződés lényegében kiterjeszti az előző évben NagyBritannia és Franciaország között született Dunkerque-i szerződésben vállalt kötelezettségeket. A szerződés fő célja a tagállamok kölcsönös védelme egy esetleges német agresszióval, illetve a Szovjetunió fenyegetésével szemben. A szerződést 50 évre kötötték, és alapjául szolgált az Észak-atlanti Szerződéses Szervezetnek (NATO), valamint a Nyugateurópai Uniónak (WEU). A szerződést Truman elnök is támogatta. A brüsszeli szerződés volt az első, a tagállamok közötti kölcsönös védelmet is magában foglaló szerződés a második világháború utáni Európában és az aláírók szándékai szerint biztosította volna a nyugat-európai államok védelmét a kommunizmus terjeszkedésével szemben. A kollektív védelem mellett kulturális és szociális együttműködést is előirányoztak, illetve szó volt egy "Tanácsadó testület" (Consultative Council) felállításáról is. A háború utáni Európa országai közötti védelmi együttműködése terén a brüsszeli szerződés a Nyugat-európai Unió (WEU), illetve később a NATO előfutára volt. Utóbbitól annyiban különbözött, hogy csak európai országok vettek részt benne, illetve elsősorban a kiújuló német fenyegetéssel szemben védelem volt a szerződés célja. Ezzel szemben egy évvel később a NATO-t már az Egyesült Államok és Kanada részvételével hozták létre, miután az európai politikusok belátták, hogy a kontinens kettéosztottsága tartós lesz, biztonságukat pedig a kommunizmus terjedése jobban fenyegeti. 1948 szeptemberében a brüsszeli szerződést aláíró országok egy katonai intézmény, a Nyugati Unió Védelmi Szervezete (Western Union Defence Organization) felállításáról döntöttek. A WU védelmi bizottsága a miniszterelnökök szintjén működött, illetve megalakult a WU egyesített vezérkara is, amelynek a közös védelmi hadműveleteket kellett irányítani. A brit Bernard Montgomery tábornokot nevezték ki a szárazföldi, tengeri és légierős parancsnokok bizottsága elnökének, amely a franciaországi Fontainebleau-ben kezdte meg működését. A szárazföldi haderőnem parancsnoka Jean de Lattre de Tassigny francia
17
tábornok, a légierő parancsnoka Sir James Robb brit tábornok és a haditengerészeti erők parancsnoka Robert Jaujard francia ellentengernagy lett. 1954. október 23-án londoni és párizsi konferenciák után Olaszországot és NyugatNémetországot is felvették a Nyugati Unióba, amelyet egyúttal átneveztek Nyugat-európai Uniónak. A szerződés gazdasági, szociális és kulturális előírásai nem valósultak meg, a védelmi vonatkozásai pedig a NATO megalakulásával jelentéktelenné váltak.
Párizsi szerződés A párizsi szerződést 1951. április 18-án írta alá Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, az NSZK és Olaszország, ezzel létrehozva az Európai Szén- és Acélközösséget, amely később az Európai Unió egyik alkotóeleme lett. A szerződést Jean Monnet francia közgazdász dolgozta ki, az ötletet támogatta a német származású francia külügyminiszter, Robert Schuman. A szerződés 1952. július 23-án lépett életbe, és 2002. július 23-án járt le, pontosan 50 évig volt érvényben. 2002. július 23-án, az ESZAK megszűnésével kötelezettségei és jogai az Európai Közösségre szálltak. A szerződés nagy szerepet játszott a II. világháború utáni Európa békés egyesítésében. A háborúban egymással szemben álló országok dolgoztak közösen a szénbányászat és az acéltermelés, a készletek ellenőrzésében. Franciaország és Németország között ElzászLotaringia szén és vasérc készleteiért dúló hosszú háborúskodásnak lett ezzel vége.
Római szerződés A római szerződés az a nemzetközi szerződés, amelyet hat nyugat-európai állam írt alá 1957. március 25-én Rómában, ezzel létrehozva az Európai Gazdasági Közösséget. A szerződés eredeti neve Szerződés az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról. A maastrichti szerződés kivette a közösség és a szerződés nevéből a gazdasági jelzőt. Tehát a szerződés neve hivatalosan Szerződés az Európai Közösség létrehozásáról. Ugyanazon a napon egy másik szerződést is aláírtak, ez az Európai Atomenergia Közösséget hozta létre. A két szerződést együttesen római szerződéseknek is nevezik. Mindkettő 1958. január 1-jén lépett hatályba. Az eredeti szerződést többször is módosították későbbi megállapodások. A maastrichti szerződés 1993-as életbe lépése újabb lépés volt az európai integráció felé, ennek ellenére az Európai Unió intézményei döntéseinek többsége számára a római szerződés szolgáltatja a jogi alapot, ez maradt a közösségi jog legfőbb forrása.
18
Egyesítő szerződés Az egyesülési (vagy fúziós) szerződést (angolul: Merger Treaty) 1965. április 8-án Brüsszelben írta alá a hat alapító tagállam (Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg) és 1967. július 1-jén lépett hatályba. A szerződés keretében összevonták az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK), az Európai Gazdasági Közösség (EGK) és az Európai Atomenergia Közösség (Euratom) addig párhuzamosan működő intézményeit, amelyekre ettől az időponttól az Európai Közösségek meghatározás használatos. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a három közösség önálló jogalanyisága megmaradt. Az ESZAK Főhatósága, az EGK és az Euratom Bizottságai beolvadtak egy közös Bizottságba, valamint a három szervezet Tanácsai is egy közös Tanáccsá váltak. A Közgyűlés és a Bíróság kezdettől fogva közös intézmények voltak, és ezen az Egyesülési Szerződés sem változtatott. A szervezetek hatáskörét tekintve míg az ESZAK és az Euratom működési területe pontosan lehatárolt, minden más kérdésben az EGK kompetens. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az EGK a közös piac működését biztosító általános hatáskörű szervezet. (Megjegyzés: Az ESZAK-ot létrehozó szerződést 50 évre kötötték, ennek értelmében 2002. július 23-án érvényét vesztette.)
Maastrichti szerződés A maastrichti szerződést (hivatalosan Szerződés az Európai Unióról) 1992. február 7-én írták alá Maastrichtban az Európai Közösség (EK) tagjai és 1993. november 1-jén lépett hatályba, a Delors Bizottság idején. Az Európai Unió megalakulásához vezetett, a pénzügyi és politikai unióról szóló különböző tárgyalások eredménye volt. A szerződés tartalmazta az euró bevezetésének körülményeit, és itt jelenik meg az Unió három pilléres szerkezete. Az Európai Unió három tartópillére az Európai Közösségek (European Communities), a közös kül- és biztonságpolitika (Common Foreign and Security Policy, CFSP) és a bel- és igazságügyi együttműködés (Justice and Home Affairs, JHA). Az első pillért az Európai Gazdasági Közösség, az Európai Szén- és Acélközösség és az Euratom alkotja. A második pillér alapja az Európai Politikai Együttműködés (European Political Cooperation, EPC), amelyet jelentősen kibővített a szerződés. A harmadik pillér elhozta a jogszabályok, az igazságszolgáltatás, a menedékjog, a bevándorlás összehangolását. Eredetileg az Európai Közösség főként a gazdasági és kereskedelmi ügyekkel foglalkozott. Az Európai Bizottságnak és az Európai Bíróságnak jelentős hatalom összpontosult a kezében, ezért függetlenek a tagállamok kormányaitól. Az Európai Parlamentnek, amelyet közvetlenül az Európai Közösség tagállamainak állampolgárai választanak, szintén számottevő politikai ereje volt. A fennmaradó ügyekben a tagállamok kormányai döntöttek. Ezt a rendszert közösségi módszernek hívták vagy szupranacionalimusnak. Sokan szerettek volna az Európai Közösségnek beleszólást adni a külpolitikába, a hadügyekbe és büntetőjogba. Azonban több tagállam túl kényesnek ítélte ezeket a területeket ahhoz, hogy 19
a közösség szabályozza és a közösség vezetésének nagyobb ereje legyen, mint az egyes államok kormányainak. Tehát egy kormányközi rendszert kell szerintük alkalmazni a nemzetek feletti helyett. Más államok féltették az államok feletti, független intézményeket (Európai Bizottság, Európai Bíróság, Európai Parlament). A három pilléres szerkezet elválasztja egymástól a gazdasági területeken meglévő hagyományos közösségi felelősséget és az új külügyi, katonai (második pillér) és bűnügyi hatásköröket (harmadik pillér). A szerződés az Európai Gazdasági és Monetáris Unióval kapcsolatban megállapította a főbb dátumokat: • 1998. december 31-éig létre kell hozni az Európai Központi Bankot, a Központi Bankok Európai Rendszerét, el kell dönteni, hogy mely tagállamok vezetik be az eurót, és rögzíteni kell az árfolyamokat • 1999. január 1-jén számlapénzként megjelenik az euró, közös monetáris politika gyakorlása • 2002. január 1-jén euró fizikailag is megjelenik a pénzforgalomban • 2002. február 28-áig a nemzeti valuták kivonása a forgalomból A szerződés megszabta az euró bevezetésének feltételeit is. Ezek az úgynevezett maastrichti konvergenciakritériumok: • A tagország inflációja legfeljebb 1,5 százalékponttal haladhatja meg a három legkisebb inflációval rendelkező ország inflációjának átlagát • Az államháztartás hiánya nem lehet nagyobb a GDP 3%-ánál • Az államadósság nem lehet nagyobb a GDP 60%-ánál • A valuta árfolyamának 2 éves periódusban stabilnak kell lennie egy meghatározott sávon belül (ERM) • A hosszú távú kamatszint 2 százalékpontnál jobban nem haladhatja meg a három legkisebb inflációval rendelkező ország kamatszintjeinek átlagát • Az eurót bevezető országok alkotják az eurózónát. • A szerződés életbe lépése [szerkesztés] A maastrichti szerződést 1992. február 7-én írták alá hollandiai Maastrichtban, ahol a végső tárgyalások folytak 1991 decemberében. A szerződés 1993. november 1-jén lépett életbe és azóta többször kiegészítették, módosították. A szerződés ratifikálása óriási nehézségek elé nézett néhány tagállamban. Egy franciaországi népszavazáson csak alig 51,05% támogatta, és Dániában elutasította az eredeti szerződést. Az Egyesült Királyságban a parlament végezte a ratifikációt, de a szerződés ellenzői majdnem legyőzték John Major kormányát. Sokak szerint ez a kormány bukását jelentette volna.
Amszterdami szerződés 1997. október 2-án aláírt amszterdami szerződés az európai integráció alapvető szerződéseinek egyike. A Európai Unió (EU) tagállamai 1996-ban kormányközi konferenciát hívtak össze a maastrichti szerződés felülvizsgálására. Az EU megteremtésével túlságosan nagy lépést tett az európai integráció, és szükség volt az intézményrendszer hatékonyságának
20
és demokratikus működésének újragondolására. Az EU keleti bővítése akár 10-14 új tagot jelenthetett. Az amszterdami szerződés fontos előrelépéseket hozott a közös kül- és biztonságpolitika területén (közös stratégiák, konstruktív tartózkodás). A legjelentősebb haladást a bel- és igazságügyi együttműködés közösségiesítésében érték el. A menekültügyi és bevándorlási politikát, a külső és belső határellenőrzést, valamint az igazságügyi együttműködést polgári jogi ügyekben átemelték az Unió három pillére közül a harmadikból az elsőbe. A schengeni egyezményt beemelték az EU intézményi keretébe. A harmadik pillér fennmaradó részében pedig megerősítették a rendőri és bűnügyi együttműködést. Szintén említésre méltó, hogy Amszterdamban sikerült elérni a foglalkoztatási politika közösségi szintre emelését. A döntéshozatali és intézményi reformok területén azonban a szerződés csalódást keltett, a lényeges döntéseket ezen a területen lényegében véve elnapolták – ez az ún. „amszterdami maradék” (később egy kormányközi konferencia, a nizzai szerződés, az Európai Konvent és egy újabb kormányközi konferencia foglalkoznak még a kérdéssel).
Nizzai szerződés A Nizzai Szerződést 2001. február 26-án írták alá az Európai Unió akkori tagállamai, és 2003. február 1-jén lépett hatályba. Kiegészítette a Maastrichti Szerződést (az Európai Unióról szóló szerződést) és a Római szerződést (Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződést). A Nizzai Szerződés megújította az Unió intézményrendszerét, hogy az a tervezett bővítések után is működőképes legyen. Ezt az Amszterdami Szerződéssel akarták biztosítani, de annak megkötésekor nem jártak sikerrel. A hatályba lépés egy ideig kétséges volt, miután az ír népszavazás 2001 júniusában elutasította. A népszavazást egy évvel később megismételték, ahol a szavazók elfogadták a szerződést. A Nizzai Szerződés megváltoztatta a szavazás rendszerét a Tanácsban. Az új rendszerben a szavazás sikerességéhez szükséges: • a tagországok legalább felének (egyes kérdésekben kétharmadának) • a szavazatok legalább 74%-ának • a népesség legalább 62%-ának • az egyetértése. A Szerződés az Unió bővítése után 732-re emelte képviselői helyek számát az Európai Parlamentben, csökkentette az Európai Bizottság tagjainak számát. Elrendelte, hogy amint az Európai Unió tagállamainak száma eléri a 27-et, a biztosok száma kevesebb legyen a tagállamok számánál. A módosítás 27. tagállam csatlakozása utáni első Bizottság hivatalba lépésének időpontjától lép érvénybe. A Szerződés tartalmazott intézkedéseket az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés lejártának pénzügyi következményeivel kapcsolatban.
21
Lisszaboni szerződés Típusa: Megszövegezve: Aláírás dátuma: Aláírás helye: Aláírók: Életbelépés: Nyelvek:
Korábbi szerződéseket kiegészítő szerződés 2007. október 18.-19. 2007. december 13. Lisszabon, Portugália Az Európai Unió tagállamai 2009. december 1. Az EU 23 hivatalos nyelve
A lisszaboni szerződés, teljes nevén a „Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról”, amelyet Lisszabonban, 2007. december 13-án írtak alá, az Európai Unió (EU) működését tette hatékonyabbá az alapszerződések korábbi változatai módosításával. A szerződés kinyilvánított célja volt, hogy „lezárják az amszterdami szerződéssel és a nizzai szerződéssel megkezdett folyamatot, amely arra irányul, hogy megerősítse az Unió hatékonyságát és demokratikus legitimitását, valamint javítsa egységes fellépését”. A lisszaboni szerződéssel bevezetett főbb változtatások közé tartozott a minősített többségi szavazások számának növelése az EU Tanácsában, az Európai Parlament megnövelt szerepe a döntéshozásban, a pillérrendszer megszüntetése, új tisztségek létrehozása (az Európai Tanács elnöke és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője) egy egységes álláspont képviseletének megkönnyítésére. A szerződés két jelenlegi és egy jövőbeli kivétellel jogilag kötelezővé tette az Alapjogi Chartát. A szerződéssel eredetileg csökkentették volna az EUbiztosok számát 27-ről 18-ra, de ezt végül az íreknek adott garanciákban visszavonták. Az Európai Unió intézményeinek módosításáról szóló tárgyalások 2001-ben kezdődtek, és először az Európai Alkotmányt eredményezték, mely elbukott a francia és holland népszavazásokon. A lisszaboni szerződést 2007. december 13-án írták alá Lisszabonban (miután Portugália volt a Tanács soros elnöke), és a tervek szerint 2008 végéig minden tagállamban ratifikálni kellett volna, hogy a 2009-es európai parlamenti választásokig – január 1-jén – életbe léphessen. (Az életbe lépés, csúszás esetén, az összes ratifikációs okmány Rómában való elhelyezése utáni hónap első napján vált lehetővé.) Azonban ezt a 2008. június 12-én megtartott ír népszavazás, valamint a cseh törvényhozás, a lengyel elnök és egy német alkotmánybírósági ítélet elhúzódása nem tette lehetővé. Ezután Írország vezetői az uniós politikusokkal összhangban úgy döntöttek, hogy 2009. október 2-án megismétlik a referendumot, miután garanciákat adtak Írországnak az adópolitika nemzeti szuverenitásának, a hagyományos ír semlegességnek, valamint az „etikai” (családjogi, oktatási, vallási stb.) kérdések kapcsán. Ezen a referendumon az igenek több mint kétharmados többséget szereztek, és az ír ratifikáció október 23-ára le is zárult. A cseh törvényhozás két háza 2009 első felében megszavazta a szerződést, szeptemberre a németek is ratifikálták, és a lengyel elnök, aki az ír „igen”-től tette függővé kézjegyét, szintén aláírta azt. Az életbe lépés előtt már csak Václav Klaus cseh államfő állt, akinek három feltétele volt - az ír népszavazás pozitív eredménye, cseh kivétel az Alapjogi Charta alól és az 22
alkotmánybíróság ítélete, melyben az egész szerződést vizsgálva, azt a cseh alkotmánnyal összeegyeztethetőnek találta. Ez történt meg legkésőbb, november 3-án. A cseh elnök még aznap aláírta a szerződést. A lisszaboni szerződés 2009. december 1-jén lépett életbe. Az EU működésének felülvizsgálata, különösen a 2004-es, tíz taggal való kibővülés után egyre esedékesebbé vált, ezt jelezte a nizzai szerződés mellé fűzött nyilatkozat 2001-ben. A nizzai megállapodások lehetővé tették az EU bővítését 27 tagra, a szavazási rendszer megújításával. A Laekeni Nyilatkozat, amelyet 2001-ben hirdettek meg, elindította az alkotmányozási folyamatot. Felállította az Európai Konventet, amelyet a korábbi francia elnök, Valéry Giscard d'Estaing vezetett, és szerepe volt, hogy egy európai alkotmányt dolgozzon ki a tagállamok közti párbeszéd menedzselésével. Az Európai Alkotmány végső szövegét 2004 nyarán, egy EU-csúcson fogadták el, Írország EU-elnöksége alatt. Az Alkotmányt, amelyet minden tag elfogadott, egy ünnepség keretében írták alá 2004. november 29-én. Mielőtt életbe lépett volna – ezt 2006. november 1-jére tervezték – át kellett esnie a ratifikációs folyamaton. Ez minden országban mást jelentett, függően hagyományaitól, alkotmányának előírásaitól, és a politikai szándékoktól. Az Alkotmányt 2005-ben a népszavazás formáját választó Franciaország és Hollandia visszautasította. Miközben a tagországok többsége – parlamenti úton – ratifikálta az okmányt (bár Spanyolország és Luxemburg népszavazáson hagyta jóvá), a ratifikációhoz szükséges lett volna minden tagállam hozzájárulása, ezzel világossá vált, hogy nem tud életbe lépni. Ezután az EU vezetői egy időre pihentették az ügyet, és átgondolták a „hogyan tovább” kérdését. Ez végül a tervezett Európai Alkotmány kudarcát jelentette. 2007 első félévében Németország látta el az EU elnökségét, és bejelentette, hogy a „pihentetés” véget ért. Márciusban, ötven évvel a Római szerződés aláírása után elfogadtatta a Berlini Nyilatkozatot a tagállamokkal. Ez deklarálta, hogy a tagállamok célja, hogy a 2009-es európai parlamenti választást már egy új szerződés alapján bonyolítsák le – tehát 2009 közepére már lépjen is életbe egy új szerződés. (Ez a választás végül – az első ír népszavazás kurdarca miatt – mégis a régi rendszer szerint folyt le.) Még a Berlini Nyilatkozat előtt európai politikusok tömörülése, az ún. Amato-csoport, melyet Barroso bizottsága is támogatott, nem hivatalosan azon dolgozott, hogy átírja az Alkotmányszerződést. 2007. június 4-én a csoport francia nyelven közzétette munkáját – az Alkotmány 448 bekezdésének 63 000 szavát 70 bekezdésre és 12 800 szóra redukálták. A Berlini Nyilatkozatban az EU vezetői nem hivatalos menetrendet dolgoztak ki az új szerződéssel kapcsolatban: Menetrend • 2007. június 21–23. Az Európai Tanács csúcstalálkozója Brüsszelben; mandátum a Kormányközi Konferenciára • 2007. július 23. Kormányközi Konferencia Lisszabonban az új szerződés szövegéről • 2007. szeptember 7-8. Az EU külügyminiszereinek értekezlete a szerződésről
23
• 2007. október 18-19. A Tanács csúcstalálkozója Lisszabonban; végső megállapodás a reformszerződés szövegéről • 2007. december 13. Ünnepélyes aláírás Lisszabonban • 2009. január 1. Az életbe lépés eredetileg tervezett időpontja • 2009. december 1. A lisszaboni szerződés életbe lépése 2007. június 21-én összeült a soros EU-csúcs. Ezen a tagállamok állam- és kormányfői elhatározták, hogy megegyeznek egy új szerződésről, hogy az helyettesítse a visszautasított Alkotmányt. A találkozóra a német EU-elnökség keretében került sor, és Angela Merkel német kancellár mint az EU soros elnöke vezette a tárgyalásokat. Néhány más feladat után (mint például az egyezség Ciprus és Málta eurózónába való felvétele ügyében) elkezdődtek a tárgyalások az új szerződés részleteiről. Ezek egészen június 23. reggeléig folytak. Ekkorra értek el megegyezést a négyzetszám-alapú szavazatszám bevezetését követelő Lengyelországgal. Végül a tagállamok 16 oldalban adtak mandátumot egy Kormányközi Konferencia összehívására. Ez javasolta az alkotmányos utalások nagy részének és a szimbólumoknak az elhagyását. Ezen kívül egyezség született az eredeti Alkotmány bizonyos részeinek (például a külügyeknek) a kiegészítéséről. A Lengyelország és az Egyesült Királyság felől érkező nyomás ellenére az Európai Unió Alapjogi Chartáját is hozzáfűzték a szöveghez, de a két ország felmentést kapott alóla. A szerződés rugalmasabbá teszi a kimaradási klauzulákat ("opt-out") az EU-ban, és az új, az Alkotmányban található szavazási rendszert sem alkalmazzák 2014 előtt. A júniusi csúcson a szerződést, mint "Reformszerződés"-t emlegették, világossá téve az alkotmányos vonások jelentős csökkentését. A megegyezés szerint a Reformszerződés kiegészíti mind az Európai Közösség létrehozásáról (Római szerződés), mind az Európai Unióról(Maastrichti Szerződés) szóló szerződéseket, hogy ezzel tartalmazni tudja az Alkotmány elemeit, anélkül, hogy egy dokumentumot alkotna belőlük. Az Európai Közösségről szóló szerződést pedig átnevezik az Európai Unió működéséről szóló szerződésre. Emellett megállapodtak, hogy az Alkotmánnyal ellentétben, amelyiknek részét alkotta az Alapjogi Charta, a Reformszerződés csak egy utalást tesz majd rá, ám így is kötelezővé teszi jogilag. A csúcs után Lengyelország szeretett volna újranyitni pár témát. Júniusban Jaroslaw Kaczynski lengyel miniszterelnök kijelentette, hogy a II. világháború elmaradta esetén Lengyelországnak sokkal több lakosa lenne. Egy másik ügyben a keményen lobbizó Jan-Peter Balkenende holland miniszterelnök harcolt ki nagyobb szerepet a nemzeti parlamenteknek az uniós jogalkotásban. Portugália, amely júliusban átvette a soros elnökséget, támogatta és folytatta Németország kezdeményezését a Kormányközi Konferencia összehívására. A júniusi tárgyalások és a 16 oldalas megegyezéstervezet alapján július 23-án ült össze a testület, egy rövid ünnepség keretében. A portugál elnökség "Az Európai Unióról szóló és az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződéseket kiegészítő szerződéstervezet" címmel közzétett egy 145 oldalas dokumentumot, amihez még egy 132 oldalas szöveg is hozzátartozott, 12 jogi protokollal és 51 nyilatkozattal. A szerződés kivitelezésének kezdetén ezt a tervezetet az Európai Tanács honlapján is elérhetővé tették. 24
A Konferencián a kormányok képviselőin és az egyes országok által küldött jogi szakembereken kívül részt vett az Európai Parlament három küldöttje: a néppárti Elmar Brok, a szociáldemokrata Enrique Baron Crespo és a liberális Andrew Duff. A Konferencia megnyitása előtt a lengyel kormány kifejezte szándékát a júniusi megállapodás módosítására, különösen a szavazási rendszer területén, de a többi tagállam által rájuk gyakorolt nyomás miatt visszavonták e szándékukat, mert el akarták kerülni, hogy a tárgyalásokon a szerződés egyedüli akadályoztatójaként tekintsenek rájuk. Az Európai Tanács októberi csúcstalálkozóján, amelyet a soros EU-elnök és portugál miniszterelnök José Sócrates vezényelt le, a minden tagországból jelen lévő jogi szakértők segítségével végső megállapodásra jutottak a szerződéstervezetről. A Tanács ülése alatt világossá vált, hogy a Reformszerződés a „Lisszaboni Szerződés” nevet kaphatja, mert aláírására nagy valószínűséggel a soros elnök Portugália fővárosában, Lisszabonban fog sor kerülni. Az Európai Tanács október 18-19-i, lisszaboni ülésén még néhány dolgon változattak a szerződés aláírásának biztosítása érdekében. Lengyelország kicsit erősebb megfogalmazást kapott a szavazási súlyok mértékének – a „ioanninai kompromisszumnak” – az újraelosztásáról, emellett lehetőséget egy állandó főügyész jelölésére az Európai Bíróságban. A lengyelek az állandó főügyész jelölésére úgy kaptak lehetőséget, hogy azok számát nyolcról tizenegyre emelték. A Tanács októberi csúcstalálkozóján Portugália javasolta, hogy a Reformszerződést Portugália fővárosában, Lisszabonban írják alá. A kérést elfogadták, és ezzel a szerződés – uniós hagyományok szerint – lisszaboni szerződés néven vonult be a köztudatba. Az aláírási ceremónia megszervezésével a portugál elnökséget bízták meg. A szerződést 2007. december 13-án írták alá az EU tagállamainak képviselői a lisszaboni Szent Jeromos-kolostorban. A portugál kormány, mint a soros EU-elnökség betöltője, a XV. századi, Lisszabonban található Jeromos-kolostorba szervezte az ünnepséget, ahol Portugália 1985-ös csatalakozási szerződését is aláírták. A 27 állam képviselői az aláírással fejezték be hivatalosan a szerződés tárgyalását. Ez volt az első alkalom, hogy a három fő EU-intézmény vezetői is aláírtak egy uniós szerződést. Gordon Brown brit miniszterelnök nem vett részt az ünnepségen, pár órával később írta alá a szerződést. Ennek oka, hogy brit képviselők előtt vett részt egy bizottsági meghallgatáson.
Európai Unió Alapjogi Chartája Az Európai Unió Alapjogi Chartáját egy Konvent dolgozta ki, melynek részvevői a nemzeti kormányok és az Európai Bizottság egy-egy tagja és az Európai Parlament tagjai voltak. Hét fejezetben, 54 cikkelyen keresztül határozták meg az Európai Unió alapvető értékeit. A Chartát a 2000. december 7-én írták alá a nizzai csúcstalálkozón. Ezeket a polgári, politikai, gazdasági és szociális jogokat az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége védelmezi, mely 2007. március 1-jétől működik Bécsben. Az ügynökség célja továbbá az, hogy az európai
25
polgárokat megismertesse az őket megillető jogokkal, emellett összefogja az emberi jogok védelmében tevékenykedő szervezeteket. A korábbi, Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpont nevű intézmény feladatait veszi át, de tevékenységét más területekre is kiterjeszti. A Charta fontosabb elemei több ország törvényeibe beépültek, így néhány hazaiban is megtalálhatóak. Azonban a fontosabb elemek Martonyi János ígérete ellenére a 2011-ben elfogadandó Alkotmányba nem kerültek bele. I. fejezet: Méltóság 1. cikk: Az emberi méltóság 2. cikk: Az élethez való jog 3. cikk: A személyi sérthetetlenséghez való jog 4. cikk: A kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalma 5. cikk: A rabszolgaság és a kényszermunka tilalma II. fejezet: Szabadságok 6. cikk: A szabadsághoz és biztonsághoz való jog 7. cikk: A magán- és a családi élet tiszteletben tartása 8. cikk: A személyes adatok védelme 9. cikk: A házasságkötéshez és a családalapításhoz való jog 10. cikk: A gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság 11. cikk: A véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága 12. cikk: A gyülekezés szabadsága és az egyesülés szabadsága 13. cikk: A művészet és a tudomány szabadsága 14. cikk: Az oktatáshoz való jog 15. cikk: A foglalkoztatás megválasztásának szabadsága és a munkavállaláshoz való jog 16. cikk: A vállalkozás szabadsága 17. cikk: A tulajdonhoz való jog 18. cikk: A menedékjog 19. cikk: Védelem a kitoloncolással, a kiutasítással és a kiadatással szemben III. fejezet: Egyenlőség 20. cikk: A törvény előtti egyenlőség 21. cikk: A megkülönböztetés tilalma 22. cikk: A kulturális, vallás és nyelvi sokféleség 23. cikk: A férfiak és a nők közötti egyenlőség 24. cikk: A gyermekek jogai 25. cikk: Az idősek jogai 26. cikk: A fogyatékkal élő személyek beilleszkedése IV. fejezet: Szolidaritás 27. cikk: A munkavállalók joga a vállalkozásnál a tájékoztatáshoz és konzultációhoz 28. cikk: A kollektív tárgyaláshoz és fellépéshez való jog 29. cikk: A munkaközvetítői szolgáltatások igénybevételéhez való jog 30. cikk: Az indokolatlan elbocsátással szembeni védelem
26
31. cikk: Tisztességes és igazságos munkafeltételek 32. cikk: A gyermekmunka tilalma és a fiatalok munkahelyi védelme 33. cikk: A család és a munka 34. cikk: A szociális biztonság és a szociális segítségnyújtás 35. cikk: Egészségvédelem 36. cikk: Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférés 37. cikk: Környezetvédelem 38. cikk: A fogyasztók védelme V. fejezet: A polgárok jogai 39. cikk: Aktív és passzív választójog az európai parlamenti választásokon 40. cikk: Aktív és passzív választójog a helyhatósági választásokon 41. cikk: A megfelelő ügyintézéshez való jog 42. cikk: A dokumentumokhoz való hozzáférés joga 43. cikk: Az ombudsman 44. cikk: A petíciós jog 45. cikk: A mozgás és a tartózkodás szabadsága 46. cikk: A diplomáciai és konzuli védelem VI. fejezet: Igazságszolgáltatás 47. cikk: A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog 48. cikk: Az ártatlanság vélelme és a védelemhez való jog 49. cikk: A bűncselekmény és a büntetések törvényességének és arányosságának elvei 50. cikk: A kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalma VII. fejezet: Általános rendelkezések 51. cikk: Alkalmazási kör 52. cikk: A biztosított jogok hatálya 53. cikk: A védelem szintje 54. cikk: A joggal való visszaélés tilalma
Az Európai Tanács Az Európai Tanács (közkeletű rövidítéssel EiT) az Európai Unió (EU) állam- és kormányfőinek, valamint az Európai Bizottság elnökének a találkozója, az EU csúcsszerve. Az 1974-től létrejött rendszeres találkozók sorát intézményesítették, eredetileg évente kétszer ülésezett, de az utóbbi években több találkozó is volt az EU-t érintő kulcsfontosságú témákról. A tagállamok miniszterelnökei (Franciaország és Finnország esetében államfői) évente legalább két alkalommal találkoznak, kialakítják az Európai Közösséggel kapcsolatos általános politikai irányvonalat, meghozzák a legfontosabb elvi döntéseket, rendezik az alsóbb fórumokon meg nem oldott vitás kérdéseket. Az Európai Tanács nem jogalkotó szerv, politikai döntéseit konszenzusos alapon hozza meg. Az elfogadott közös politikának a közösség különböző szintű jogalkotó fórumai adnak hivatalos formát a szerződésekben lefektetett eljárásoknak megfelelően. Az Európai Tanács rövid, többnyire kétnapos ülései nem nyilvánosak, döntéseit zárónyilatkozatban teszik közzé.
27
Hagyományosan az Európai Tanács csúcstalálkozóinak az Európai Unió Tanácsának elnökségét ellátó ország adott otthont. 2000 végén megállapodás született arról, hogy e találkozókat Brüsszelben kell megrendezni (nizzai szerződés). A döntés fő oka az volt, hogy a változó helyszín – különös tekintettel az egyre szükségesebb alapos biztonsági intézkedésekre – túlságosan nagy költségekkel járt, amit a sajtó és a közvélemény rendszeresen kifogásolt ("utazó cirkusz"). Ezért tartják az EiT félév-záró hivatalos üléseit, azóta mindig Brüsszelben, ahol az állandó jellegű helyszínen jelentősen kisebbek a költségek. A hasonlóan félévi rendszerességgel (a félév derekán) megrendezett "informális", de ugyancsak nagy jelentőségű (általában egy-egy kiemelt témával foglalkozó) EiT-üléseket az elnökséget adó országok továbbra is megrendezhetik saját országukban.
Az Európai Unió Tanácsa Az Európai Unió Tanácsa az Európai Parlamenttel közösen alkotja az Európai Unió (EU) törvényhozó szervét. Minden tagállam kormányának a miniszterét tartalmazza. Az Európai Unió Tanácsát a hivatalos uniós dokumentumok helyenként Tanácsként említik és gyakran hivatkoznak rá Miniszterek Tanácsa néven (a még el nem fogadott európai alkotmányban már az utóbbi néven szerepel). Székhelye Brüsszel, azonban meghatározott időközönként Luxembourgban ül össze. Informális találkozókat a soros elnökséget adó országban is tartanak. Elnöke a Tanács elnökségét ellátó országot képviselő miniszter. Az elnökséget jelenleg félévente másik ország látja el. A tanács főtitkára a közös kül- és biztonságpolitikai feladatokkal megbízott főképviselő (High Representative for CFSP). Munkájukat az Állandó Képviselők Bizottsága (COREPER) és számos, tematikus munkacsoport segíti. Jogilag a Tanács egy önálló személyiség, de gyakorlatilag több különböző Tanácsra van osztva, mindegyiknek saját működési területe van és a tagországok megfelelő miniszterei vesznek részt bennük. Jelenleg 9 ilyen testület van: • Általános ügyek és külső kapcsolatok (GAERC): A legfontosabb testület, külügyminiszterek vesznek részt a havonta egyszer megtartott ülésein. Az utóbbi időben külön ülésezik a két témában. • A GAERC irányítja az Európai Tanács soron következő üléseinek előkészítését is. • Gazdasági és pénzügyek tanácsa (Ecofin): Gazdasági és pénzügyi miniszterekből áll. • Mezőgazdaság és halászat: Az egyik legrégebbi testület, havonta találkoznak a mezőgazdasági és halászati miniszterek valamint a mezőgazdaságért, halászatért, ételbiztonságért, állat- és közegészségügyért felelős biztosok. • Bel- és igazságügyi tanács (JHA): Bel- és igazságügyminiszterek alkotják. • Foglalkoztatás-, szociálpolitikai, egészségügyi és fogyasztóvédelmi tanács (EPSCO): Foglalkoztatási, munkaügyi, szociális, egészségügyi, gazdasági miniszterek tanácskozása. • Versenyügy: 2002 júniusában keletkezett a belső piac, az ipar és a kutatás tanácsainak összevonásával. Az európai ügyekért, iparért és tudományos kutatásért felelős miniszterek alkotják. 28
• Közlekedés, távközlés és energia: Szintén 2002 júniusában keletkezett 3 szerv összevonásából. Kéthavonta ülésezik. • Környezet: Környezetvédelmi miniszterek tanácskoznak évente négyszer. • Oktatás, ifjúság és kultúra (EYC): Oktatási, kulturális, ifjúsági és kommunikációs miniszterek alkotják, akik évente 3-4 alkalommal találkoznak. A Tanács egyhangúlag vagy minősített többséggel hozhat döntéseket. Az alkalmazott rendszer a konkrét ügytől függ: az alapító szerződések határozzák meg, milyen típusú döntésekhez milyen módszer kell. A csupán minősített döntést kívánó esetekben is kívánatos egyhangú döntésre törekedni, ha ez lehetséges.
Európai Közösségek Bírósága Az Európai Bíróság (más néven Az Európai Közösségek Bírósága vagy Az Európai Unió Bírósága) az Európai Unió (EU) legfelsőbb igazságszolgáltatási szerve, székhelye Luxembourg. Ítélkezik az európai jog értelmezésének ügyeiben, főként alábbi esetekben: Az Európai Bizottság követelése, amikor egy tagállam nem hajt végre egy uniós direktívát vagy más jogi követelményt. Magánszemélyek nem fordulhatnak közvetlenül az Európai Bírósághoz. Ha magánszemélyeknek jogi vitája támad az Európai Unió egyik intézményével, akkor előbb egy alacsonyabb rangú szervhez, az úgynevezett Elsőfokú Bírósághoz (A lisszaboni szerződéssel neve Törvényszék-re változott) kell fordulniuk. Ha az ítélet számukra kedvezőtlen, akkor fellebbezhetnek a döntés ellen az Európai Bíróságon. Az Európai Bizottság és más uniós intézmények alkalmazottai szintén az ún. Közszolgálati Törvényszékhez fordulhatnak az őket érő jogsérelem esetén. Tehát gyakorlatilag az Európai Bíróság kétszintű bíróság. Ez a megoldás tehermentesíti a legfelsőbb szintet, viszont fellebbezés esetén meghosszabbítja a döntési folyamatot. Az Európai Bíróság 27 bíróból és 8 főtanácsnokból áll, akiket 6 éves időtartamra választanak meg. Olyan jogászok közül választják ki őket, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik megfelelnek az országukban a legmagasabb bírói tisztségekbe történő kinevezéshez szükséges feltételeknek, vagy elismert szakértelemmel rendelkező jogtudósok, a bírákat és főtanácsnokokat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel nevezik ki. Minden EU tagállam egy bírót jelölhet, így a számuk mindig megegyezik a tagállamok számával. A bíróságban páratlan számú bírónak kell lennie, ezért ha páros a tagállamok száma, akkor még pótlólag választanak bírákat. A 8 tanácsnok közül ötöt a legnagyobb tagállamok jelölnek: Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Olaszország, Spanyolország. A másik hármat a többi huszonkét állam felváltva, betűrendben jelölheti. A tanácsnokok az Európai Bíróság teljes jogú tagjai, de mivel nem bírák, nem vesznek részt az ítéletről szóló tanácskozáson. A feladatuk a bíróság számára egy jogi megoldás előterjesztése a rájuk bízott ügyben. Az előterjesztés nem köti a bíróságot, de a bírák általában követni szokták. A Bíróság magyar tagja Juhász Endre, elnöke: Vasziliosz Szkurisz Az Elsőfokú Bíróság magyar tagja Czúcz Ottó, elnöke Bo Vesterdorf. 29
4. Az Európai Unió jelképei Az európai zászló
Ez tehát az európai zászló, amely nem csupán az Európai Unió jelképe, hanem Európa népeinek szélesebb értelemben vett egységét és identitását is szimbolizálja. Az aranysárga csillagok által alkotott kör az európai népek közötti szolidaritást és a harmóniát jelképezi. A csillagok száma és a tagállamok száma között nincs összefüggés. Azért szerepel 12 csillag a zászlón, mert a 12-es szám ősidők óta a tökéletesség, a teljesség és az egység jelképe. Éppen ezért az Unió bővítéseitől függetlenül a zászló nem változik. A zászló története 1955-ig nyúlik vissza, amikor még csak a mai Európai Unió csak az Európai Szén- és Acélközösség elődje létezett mindössze 6 tagállammal. A különálló és több tagállamot számláló Európa Tanácsot azonban évekkel korábban hozták létre azzal a feladattal, hogy küzdjön az emberi jogokért és támogassa az európai kultúrát. Az Európa Tanács sokáig gondolkozott azon, hogy milyen jelképet válasszon magának. Végül viták sorozata után fogadta el a ma is használatos, kék alapon kör alakban elhelyezkedő 12 aranysárga csillag tervét. Számos nép hagyományvilágában a 12-es szám a tökéletesség szimbolizálása mellett utal az év hónapjaira és az óralap számaira is. A kör pedig egyebek között az egység szimbóluma. Megszületett tehát az európai zászló, az európai népek közötti ideális egység jelképe. Az Európa Tanács a későbbiekben szorgalmazta, hogy a többi európai uniós intézmény is fogadja el a zászlót saját jelképének, majd 1983-ban az Európai Parlament megszavazta a zászló európai uniós jelképpé emelését. Végül 1985-ben a zászlót valamennyi uniós tagország állam- és kormányfője az Európai Unió - akkoriban Európai Közösségek - hivatalos emblémájaként fogadta el. A zászlót 1986 eleje óta használja valamennyi európai intézmény. Az európai zászló az Európai Bizottság, az Unió végrehajtó szervének egyetlen jelképe, míg a többi intézmény és testület az európai zászló mellett egyéb saját jelképpel rendelkezik.
30
Az Európai Unió Himnusza Ez a himnusz nem csupán az Európai Unió, hanem a tágabb értelemben vett Európa himnusza is. A dallam Ludwig van Beethoven 1823-ban komponált IX. szimfóniájából származik. A szimfónia utolsó tételében Friedrich von Schiller 1785-ös versét, az Örömódát zenésítette meg Beethoven. A vers Schiller idealista látomását fejezi ki az emberek között kialakuló testvériségről - s e látomást Beethoven is osztotta. 1972-ben az Európa Tanács (amelynek nevéhez köthető az európai zászló megalkotása is) himnuszának fogadta el Beethoven Örömódáját. A híres karmestert, Herbert von Karajant kérték fel, hogy írjon három hangszeres kíséretet - zongorára, fúvós hangszerekre és szimfonikus zenekarra. Szavak nélkül, a zene egyetemes nyelvén, e himnusz az Európában hirdetett szabadság, béke és szolidaritás ideáljait fejezi ki. 1985-ben az Európai Unió állam- és kormányfői az Európai Unió hivatalos himnuszának fogadták el. Célja nem az, hogy átvegye a tagországok nemzeti himnuszának helyét, hanem az, hogy megünnepelje a tagországok által osztott közös értékeket és egységüket a sokszínűségben. Az európai himnusz meghallgatása: http://europa.eu/abc/symbols/anthem/media/anthem_320kbs.asx
Európa nap 1950. május 9-én Robert Schuman előterjesztette Európa újjászervezésére vonatkozó javaslatát, mely elengedhetetlen feltétele volt a békés kapcsolatok fenntartásának. Ezt a "Schuman-nyilatkozat" néven ismert javaslatot tekintjük a mai Európai Unió megszületéséhez vezető első lépésnek. Május 9. mára európai szimbólummá vált (Európa Nap), amely az EU zászlójához, himnuszához és az egységes valutához (az euro) hasonlóan az Európai Unió politikai egységét jelképezi. Az Európa Nap alkalmából olyan rendezvények és fesztiválok kerülnek megrendezésre, melyek Európát közelebb viszik a polgárokhoz, az Unió népeit pedig egymáshoz. Valószínűleg Ön is megfigyelte már például a naptárakban, hogy május 9-ét „Európa napjaként” jelölik, és talán el is gondolkozott azon, mit jelenthet ez az ünnepnap. Európában feltehetően csak nagyon kevesen tudják, hogy 1950. május 9-én történt a mai Európai Unió létrehozásához vezető első lépés megtétele. Ezen a napon Párizsban, egy egész Európát elnyelő harmadik világháború veszélyének fenyegető árnyékában, Robert Schuman francia külügyminiszter a sajtó előtt felolvasta azt a nyilatkozatot, melyben felhívta Franciaországot, Németországot és más európai államokat, 31
hogy egyesítsék szén- és acéltermelésüket, ezzel megteremtve az "európai szövetség első konkrét alapjait". Javaslatának lényege egy nemzetek felett álló európai intézmény volt, melynek feladata a szénbányászat és az acélgyártás irányítása, vagyis azoké az ágazatoké, melyek akkoriban mindennemű katonai hatalom alapját képezték. Javaslatával azokhoz az országokhoz fordult, melyek a háború folyamán majdnem elpusztították egymást, s ennek következtében kénytelenek voltak viselni a konfliktus anyagi és erkölcsi következményeit. Mivel tehát az egész folyamat ezzel a nappal vette kezdetét, az EU vezetői 1985-ben, a milánói csúcstalálkozón úgy határoztak, hogy "Európa Napja" május 9-én kerüljön megünneplésre. Minden ország, amely demokratikus úton dönt az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról, elfogadja annak alapvető, a békét és a szolidaritást hirdető értékeit. Ezek az értékek szabnak irányt a gazdasági és társadalmi fejlődésnek, mely a környezetvédelemre és a régiókra vonatkozó kérdéseket is szem előtt tartva a polgárok számára megfelelő életminőséget biztosít. Bár Európa, mint egység, évszázadok óta létezik, régen azonban szabályok és intézmények hiányában az egységét létrehozó tényezők nem voltak elégségesek ahhoz, hogy megakadályozzák a tragikus történelmi fordulatok bekövetkeztét. Európa integrációja nem egy nap, de nem is néhány évtized alatt fog megvalósulni. Hiányosságokat még nagy számban találhatunk, és nyilvánvaló tökéletlenségekre is van példa. A második világháborút követően útnak indított terv még mindig nagyon friss. Régen az Európa egyesítésére irányuló minden erőfeszítés egy csoportnak a többi feletti gyakorolt dominanciáján alapult. Ezek az egyesítési kísérletek azért nem lehettek tartósak, mivel a meghódítottaknak egyetlen törekvésük volt: visszanyerni szabadságukat. A mostani cél ettől alapvetően különbözik: olyan Európát akarunk építeni, amely tiszteletben tartja az ott élő valamennyi nép szabadságát és identitását. Európa csak a népeit egyesítve tudja saját kezébe venni sorsa alakulását és pozitív szerepet játszani a világban. Az Európai Unió polgárai szolgálatában áll. Miközben az európai polgárok megtartják saját jellegzetes értékeiket, hagyományaikat és nyelvüket, fontos, hogy otthonosan érezzék magukat az "európai hazában".
„Egység a sokféleségben”: Az Európai Unió jelmondata. A jelmondat arra utal, hogy az Unió egyesíti az európaiakat, hogy annak keretein belül együtt fáradozzanak a közös célért: a békéért és a jólétért, illetve, hogy az Európában honos különféle kultúrák, hagyományok és nyelvek sokféleségükkel gazdagabbá teszik a kontinenst.
32
Az Európai Unió hivatalos jelmondata magyar nyelven Egység a sokféleségben. A jelmondatot az Unió mind a 23 hivatalos nyelvére lefordították, a különféle nyelvi változatoknak egyenlő súlyuk van. A jelmondat latin változatát is szokták használni: In varietate concordia. Az EU jelmondata Európa egyik legújabb szimbóluma, a kék alapon sárga csillagokat ábrázoló zászló és az európai himnusz mellett. Érdekessége, hogy ezt nem a korábbi közösségi szervezetektől örökölte az EU, hanem 2000-ben szavazáson választották ki. Az Európai Bizottság definíciója alapján a jelmondat arra utal, hogy "az Unió egyesíti az európaiakat, hogy annak keretein belül együtt fáradozzanak a közös célért: a békéért és a jólétért, illetve, hogy az Európában honos különféle kultúrák, hagyományok és nyelvek sokféleségükkel gazdagabbá teszik a kontinenst." A jelmondatot először 2000 májusában javasolták egy nem-hivatalos pályázat eredményeként, amelyben az Unió akkori tagállamainak ("EU-15"): Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Spanyolország, Svédország és az Egyesült Királyság) 80 000 diákja vett részt. LaPrairie-projekt (1998 - 1999) 1998. áprilisában a francia Ouest-France napilap munkatársa, Patrick La Prairie javasolta, hogy rendezzenek egy versenyt, amelyben egy jelmondatot keresnek a 15 uniós tagállam részére, a középoktatásban tanuló diákok részvételével. A versenyt eredetileg Robert Schuman emlékére szervezték, aki 50 évvel korábban beszédében javasolta egy nemzetek feletti közösség létrehozását (az európai országok szén és acéliparának ellenőrzése végett), amelyből végül kialakult az Európai Unió. 2000. május 4-én közel 500 európai tanuló gyűlt össze az Európai Parlament brüsszeli üléstermében, hogy részt vegyenek a Grand Jury által kiválasztott jelmondat kihirdetésén. A zsűri tagjai voltak többek között Franz Vranitzky volt osztrák kancellár, Susanna Agnelli volt olasz külügyminiszter, Dirk Frimout belga űrhajós, Uffe Ellemann-Jensen volt dán külügyminiszter, Gilbert Trausch luxemburgi történész, Rita Süssmuth volt német szövetségi parlamenti elnök, Mary Henry ír felsőházi képviselő, Roy Jenkins és Jacques Delors, az Európai Bizottság korábbi elnökei. A győztes jelmondat az Unité dans la diversité (angolul: Unity in diversity) volt, amelyet mind a 11 hivatalos nyelvre lefordítottak, illetve ehhez még hozzáadták a latin fordítást: In varietate concordia. A jelmondatot luxemburgi iskolások javasolták és Delors volt bizottsági elnök javaslatára az "Europe" szót helyezték elé. A parlamenti ülést követően, a közösségi szerződéseknek megfelelően, a jelmondatot jóváhagyás céljából a 15 tagország államfői elé terjesztették, akik a 2000. június 19-20-i Santa Maria da Feira-ban tartott tanácsülés során azt jóváhagyták.
33
5. Az Euró 1999. január 1-jei bevezetésével az euro több mint 300 millió európai lakos közös fizetőeszköze lett. Az első három évben számlapénzként, tehát csupán számviteli célra használták, például elektronikus fizetés során. Készpénzként csak 2002. január 1-jén vezették be, ekkor váltotta fel – rögzített átváltási árfolyamon – a nemzeti bankjegyeket és érméket, így például a belga frankot és a német márkát. Az eurobankjegy és az euroérme ma már az Európai Unió 27 tagállama közül 17-ben, továbbá az euroövezet országaihoz tartozó vagy kapcsolódó tengerentúli kirendeltségeken, területeken és szigeteken törvényes fizetőeszköz. Ezek alkotják az euroövezetet. A mikroállamok (Monaco, San Marino, Vatikánváros) az Európai Közösséggel kialakított hivatalos megállapodás alapján szintén euróval fizetnek. Andorra, Montenegró és Koszovó hivatalos megállapodás nélkül ugyancsak átvette a közös pénzt.
Pénzáramlás az euroövezetben Az eurobankjegyek (és euroérmék) övezeten belüli forgalma jelentős, ami elsősorban a turizmusnak, az üzleti utaknak és a határon kívüli vásárlásnak tudható be. A nemzeti bankjegyek, igaz jóval korlátozottabb mértékben, de az euro bevezetése előtt is átvándoroltak a határon, majd – főként a kereskedelmi banki rendszeren keresztül – „haza” kellett őket juttatni a kibocsátó központi bankhoz. Az euro esetében nem szükséges ilyen visszaküldés. Viszont mivel nagy mennyiségű eurobankjegyet visznek ki és költenek el a kibocsátó országon kívül az övezet más országaiban, a központi bank feladata a bankjegyek olyan újraelosztása, amely megakadályozza az egyik helyen a hiány, máshol pedig a többlet keletkezését. A bankjegyátadás központilag összehangolt, és az EKB finanszírozza.
Készpénz: egy nélkülözhetetlen és takarékos fizetési eszköz A készpénzes fizetés csak egy a sokféle fizetési mód közül. Továbbra is fontos szerepet játszik, annak ellenére, hogy a kártyás fizetés, a közvetlen terhelés és más készpénzmentes fizetési formák egyre jobban terjednek. A készpénzes fizetés sajátosságai a következők: • kis összegű fizetés esetében ez a legolcsóbb: a készpénzes fizetés átlagos teljes tranzakciónkénti költsége kisebb, mint az ennek megfelelő elektronikus fizetésé; • rendkívüli helyzetben a legfontosabb fizetési mód a jelenlegi fizetési infrastruktúrában; • nem „kirekesztő", mivel készpénzes fizetéshez nincs szükség sem bankszámlára, sem kizárólagos hozzáférésre, valamint azok is fizethetnek vele, akik nem tudják használni az elektronikus fizetési formákat; • a készpénzhasználat révén a fogyasztók jobban nyomon tudják követni, hogy mennyit költenek; és • a csalással/hamisítással szemben biztonságosnak bizonyult.
34
Az EKB Kormányzótanácsa 2001 áprilisában úgy döntött, hogy az euróra történő áttérés után az eurobankjegyeket decentralizáltan, pooling rendszerben állítják elő. Így 2002 óta az euroövezet nemzeti központi bankjai teljesítik az eurobankjegyek bizonyos címleteire vonatkozó teljes éves előállítás meghatározott részét. A megállapított rész előállítási költségeit az adott bank viseli. A logisztikai és a stratégiai készlet biztosítja, hogy a nemzeti központi bankok bármikor kezelni tudják az esetleges keresletingadozást, függetlenül attól, hogy az övezeten belül vagy azon kívül lép-e fel. A logisztikai készletet rendesen a következő célra használják fel: • a forgalomból kivont hibás (gyenge minőségű) bankjegy cseréje; • az előre látott forgalomnövekedésből származó igény kielégítése; • a szezonális keresletingadozás kielégítése; és • a központi bankok közötti bankjegyszállítás optimalizálása.
A második eurobankjegy-sorozat Már folynak a második eurobankjegy-sorozattal kapcsolatos előkészületek. A második sorozat biztonsági elemei is, akárcsak a mostaniak, jól láthatók, de nehezen hamisíthatók lesznek. Ugyanakkor még magasabb színvonalú technológiával készülnek, hogy a hamisítók számára már elérhető nyomdai és sokszorosítási technikával szembeni lépéselőny megmaradjon. A tervek szerint a második sorozat első címletét a következő néhány év során bocsátják ki. Ezt követi majd bizonyos időközönként a többi címlet, egészen a mostani sorozat teljes cseréjéig. Az új bankjegyeket is a lakosság számára könnyen felismerhető „korok és stílusok Európában” témájú grafikákkal díszítik. A jogszabályok mind az EKB, mind az euroövezet országainak központi bankjai számára lehetővé teszik az eurobankjegyek kibocsátását. A gyakorlatban azonban csak a nemzeti központi bankok foglalkoznak fizikailag is kibocsátással és bevonással. Az EKB-nak nincs pénztára, nem végez készpénzes műveletet. Az euroérmék esetében viszont az euroövezet országai a törvényes kibocsátók. A pénzérmékkel kapcsolatos kérdéseket övezeti szinten az Európai Bizottság koordinálja. Bővebb felvilágosításért látogasson el az Európai Bizottság honlapjára. Az EKB feladata, hogy felügyelje a nemzeti központi bankok tevékenységét, és kezdeményezze az övezeten belüli készpénzszolgáltatások további harmonizációját. Az országos készpénzforgalmi rendszereket ugyanakkor a központi bankok üzemeltetik, amelyek a bankjegyeket és az érméket a bankokon és kisebb részben a kiskereskedelmen keresztül hozzák forgalomba. Az EKB nem tud ilyen műveletet végezni, mivel nem rendelkezik a szükséges speciális részlegekkel (forgalmazási és bankjegyfeldolgozó egységek, páncéltermek, stb.).
35
6. Az Európai Unió országai Az Európai Unió tagállamai Az EU területe – néhány, alább részletezett kivételtől eltekintve – 27 tagállamának területéből tevődik össze. Földrajzi kiterjedése nem egyezik meg Európáéval, mivel a kontinens egyes részei – például Svájc, Norvégia, Oroszország európai része, Izland – az unión kívül találhatók. A tagállamok egyes területei nem képezik az unió részét annak ellenére, hogy földrajzilag Európában találhatók (például két brit koronafüggőség, aMan sziget és a Csatorna-szigetek, valamint a Dániához tartozó Feröer). Az EU-tag Ciprus közelebb esik Törökországhoz, mint az európai kontinenshez, és gyakran Ázsia részének tekintik. Néhány uniós tagállamhoz tartozó, de Európán kívüli terület szintén nem része az EU-nak (mint Grönland, Aruba, a Holland Antillák, illetve az összes Európán kívüli Brit tengerentúli terület). Egyes tengerentúli területek azonban tagjai az uniónak annak ellenére, hogy nem Európában találhatók (ilyenek az Azori-szigetek, a Kanári-szigetek, Madeira, Lampedusa, Francia Guyana, Guadeloupe, Martinique, Réunion, valamint Ceuta és Melilla). Ezenkívül – jóllehet jogilag az EU része – az uniós jog fel van függesztve Észak-Cipruson, amely gyakorlatilag a csak Törökország által elismert Észak-Ciprusi Török Köztársaság ellenőrzése alatt áll. Az Alpokban található Mont Blanc az EU legmagasabb pontja. Az EU területe 4 422 773 km², amelyet mindössze hat ország területe múl felül. Legmagasabb pontja a 4807 m magas Mont Blanc az Alpokban. Az unió tájképét, éghajlatát és gazdaságát erősen meghatározza 65 993 km hosszú partvonala, amelyet hosszúságában csak Kanadáé halad meg. A tagállamoknak összesen 21 nem tagállammal van szárazföldi határa, összesen 12 441 km hosszúságban (csak európai adat), ami az ötödik leghosszabbnak számít a világon. A Francia Nemzeti Földrajzi Intézet (IGN) szerint az EU földrajzi középpontja Németországban, a Hessen tartományban fekvőMain-Kinzig járás Meerholz nevű településén, az é. sz. 50° 10′ 21″, k. h. 9° 9′ 0″ pontban van, amely a 259 méter magasNiedermittlauer Heiligenkopf nevű kisebb hegy lábánál található. Legtávolabbi pontok (Az Európán kívüli területeket és szigeteket nem számítva.) • legészakibb pont – Nuorgam, Finnország • legdélibb pont – Punta de Tarifa, Spanyolország • legnyugatibb pont – Cabo da Roca, Portugália • legkeletibb pont – Rizukarpaso, Ciprus.
36
Európai Unió Ausztria €
Leírás Ausztria független állam. A Közép-Európában fekvő ország területének több mint kétharmadát a Keleti-Alpok láncai szövik át. Nyolc országgal van közös határa: Németországgal (észak-nyugaton), a Cseh- és Szlovák köztársasággal ( északkeleten), Magyarországgal (keleten), Szlovéniával és Olaszországgal (délen), Svájccal és a Lichtensteini hercegséggel (nyugaton). Éghajlata meglehetősen változatos, mivel nyugaton az óceán felől érkező légáramlatok, keleten pedig a kontinentális hatások befolyásolják. Így éghajlati szempontból az ország 3 fő egységre osztható: a pannon-kontinentália, az alpikus, valamint kiterjedését tekintve legjelentősebb, az átmeneti klíma területe. Az évi középhőmérséklet 8-9 ˚C, amely alól ismét csak a magasabban fekvő települések és az elzárt völgyek a kivételek.
Belgium € Belgium Nyugat-Európa kis területű, ám sűrűn lakott országai közé tartozik. Általánosságban véve alacsonyan fekszik, a tengert leszámítva, mesterséges határai vannak. Északon Hollandia és az Északi tenger, keleten Németország, illetve Luxemburg, délen és délnyugaton Franciaország határolja. Éghajlata óceáni, sok csapadékkal. Az átlagos évi középhőmérséklet 11˚C. Bulgária
Ciprus €
Csehország
Bulgária a Fekete-tenger partján fekvő állam DélkeletEurópában. Nemzetközi tagsága: EU, ENSZ, EBESZ, Feketetengeri Gazdasági Együttműködés, Nemzetközi Valutaalap, WTO, NATO. Az ország 2007. január 1. óta az Európai Unió tagja. Ciprus a Földközi-tenger harmadik legnagyobb szigete. Mediterrán éghajlatú ország, az évi középhőmérséklet 20°C. A görög és a török résznek külön kormánya és törvényhozása van. Többször próbálkoztak nemzetközi szinten az újraegyesítéssel, azonban ez mindeddig sikertelen maradt. 2004. május elsején az Európai Unióhoz csak a görög rész csatlakozott. Csehország Közép-Európában helyezkedik el. Ausztria, Németország, Lengyelország és Szlovákia határolja. Az ország keleti része Morvaország, a nyugati Bohémia.A Cseh Köztársaság alapvetően három történelmi régióra osztható: a történelmi Csehországra (Čechy, a régi magyar nyelvben Bohémia), Morvaországra (Morava) és Cseh-Sziléziára (České Slezsko), amelyek azonban már nagyon régóta együtt fejlődtek.
37
Zászló
Európai Unió
Leírás
Dánia Dánia a skandináv országok egyike és egyben Európa legrégibb monarchiája.Az ország a Balti tenger torkolatánál fekszik.Hagyományai alapján Dánia agrárország, bár az elmúlt évtizedekben a gazdaság szerkezete összetettebbé vált, és ma már az ipar és a kiterjedt szolgáltató szektor dominál. Egyesült Királyság Nagy-Britannia részei: Anglia, Skócia Wales. Az Egyesült Királyság pedig: Nagy-Britanni és Észak-Írország. A két fő szigeten található területein kívül mintegy 1000 kisebbnagyobb sziget is az Egyesült Királyság részét képezi.
Észtország Az Észt Köztársaság észt nyelven Eesti vagy Eesti Vabariik. Fővárosa Tallinn. Észtország Európa északkeleti részén, Lettország és Oroszország között található, a Balti-tenger és a Finn-öböl határolja. A kontinentális területen kívül a Baltitenger mintegy 800 szigete tartozik Észtországhoz. Finnország €
Franciaország €
Finnország Skandinávia keleti felén, a 60. és 70. szélességi fok között helyezkedik el. Kontinentális és atlanti éghajlatú ország, területének negyede az északi sarkkör határán túlnyúlik. A Finn Köztársaság (finnül: Suomi, svédül: Finland) észak-európai ország, délnyugatról a Balti-tenger, délkeletről a Finn-öböl és nyugatról a Botteni-öböl határolja. Szárazföldön határos Svédországgal, Norvégiával és Oroszországgal, tengeren pedig Észtországgal. A délnyugati partvidék közelében fekvő Åland szigetcsoport magas szintű autonómiát élvez. Az ország fővárosa Párizs (2 125 246 lakos, 1999. március 8., népszámlálás). Az ország hivatalos, teljes elnevezése franciául Republique Francaise, rövidített francia nyelvű neve France. Nyugat-Európa legnagyobb kiterjedésű országa. Hatszögre emlékeztető formája miatt a franciák „Hexagone” néven is emlegetik. Szomszédos országok: Belgium, Luxemburg, Németország, Svájc, Olaszország, Monaco, Andorra és Spanyolország. Tengeri határa az Északi-tenger, a La Manche-csatorna, az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger. Az anyaország 22 régióra és 96 megyére oszlik. (minden francia megye számot is kapott, amely egyben az ötjegyű postai irányítószám első tagja és a gépkocsik rendszámtábláján az utolsó két számjegy.)
38
Zászló
Európai Unió Görögország €
Leírás A délkelet-európai államot kiterjedt szárazföldi terület, valamint néhány nagyobb és számos kisebb sziget alkotja. A Balkán-félszigeten helyezkedik el. Sokan az európai civilizáció szülőhelyének tekintik.Görögország Európa, Ázsia és Afrika találkozásánál fekszik. Itt megtalálhatóak miind az ókori Görögország, a Római Birodalom, a Bizánci Birodalom valamint a török utalom négy évszázadának emlékei. Görögország a demokrácia, a nyugati filozófia, az olimpiai játékok, a nyugati irodalom, a történettudomány, a politikatudomány, a nagyobb tudományok és a matematika alapjainak és a nyugati dráma bölcsője.
Hollandia €
Hollandia, a Föld legsűrűbben lakott országa, Nyugat-Európa középső részén, az Északi-tenger partján helyezkedik el. Keleten Németországgal, délen Belgiummal határos, északon és nyugaton az Északi-tenger mossa partjait. Területének túlnyomó része 100 m-nél alacsonyabb, a belföldi jégtakaró, illetve a folyóvizek által formált síkság. Több mint 1/4-e a tenger szintje alatt fekvő mélyföld, amelyet részben mesterséges gátak, illetve a szél által felhalmozott dűnesorok védenek a tenger hullámitól.
Írország €
Írország (angolul Ireland, írül Éire) Európa észak-nyugati részén és harmadik legnagyobb szigetén, az Ír-szigeten található állam. A sziget északi része (hat megye) brit fennhatóság alá tartozik, ezt nevezik Észak-Írországnak. A sziget többi része a tulajdonképpeni Írország.
Lengyelország
Lettország
Litvánia
A Lengyel Köztársaság közép-európai állam a Balti-tenger partján, amely a szárazföldön nyugaton Németországgal, délen Csehországgal és Szlovákiával, keleten Ukrajnával, Fehéroroszországgal és Litvániával, északon Oroszországgal határos. Területe 312 685 km², népessége 38 518 241 fő. Fővárosa Varsó (lengyelül Warszawa). Hivatalos nyelve a lengyel. Észtország és Litvánia között található, Nyugat és ÉszakNyugat felől a Balti-tenger határolja, Keletről Oroszország és Fehéroroszország. Területének 10%-a a tengerszint alatt fekszik, ennek ellenére "Balti Svájc"-nak is nevezik. Határainak teljes hossza 1,150 km. Litvánia litvánul "Lietuva", ill. "Lietuvos Respublika" (ez utóbbi, a "Litván Köztársaság" az ország hivatalos elnevezése). 65.300 km2-nyi területével a Baltikum legnagyobb országa.Európa északkeleti részén fekszik, északon Lettország, keleten és délen Belorusszia, délnyugaton Oroszország Kalinyingrádi enklávéja (területe oblaszty) és Lengyelország, nyugaton a Balti-tenger határolja. Fővárosa Vilnius ("Vilna").
39
Zászló
Európai Unió Luxemburg €
Magyarország
Málta €
Leírás Luxemburg Európa északnyugati részén fekszik. A világ hatodik legkisebb állama, Magyarország területének kb. az egy harmincötöd része. Északon és nyugaton Belgiummal, délen Franciaországgal, keleten pedig Németországgal határos. Keleti határát az Our, a Sûre és a Mosel folyó alkotja. Mérsékelt éghajlata átmenet az óceáni és a kontinentális klíma között. A nyár és a tél enyhe, a júliusi középhőmérséklet 17˚C, a januári 8˚C, a csapadék bőséges. Magyarország Európa közepén, a Kárpát-medence középső és nyugati felén található. Az Egyenlítőtől és az Északi Sarktól nagyjából egyenlő távolságra helyezkedik el. A mérsékelt égöv közepe táján fekszik, éghajlata elsősorban kontinentális, azaz a nyár meleg, a tél hideg. Évi középhőmérséklete 10 °C. Az országnak 19 megyéje, egy fővárosa (Budapest) és 23 megyei jogú városa van. A vármegyerendszert az első uralkodó, Szent István szervezte meg. Az EU-csatlakozás követelményeinek megfelelően régiókat is kialakították. Málta a világ egyik legsűrűbben lakott országa. A Földközitengeren fekvő Máltai Köztársaság három nagyobb szigetből áll: Málta, Gozo és Comino. Európa és Afrika között fekszik a Földközi-tenger közepén, a legfontosabb hajóutak metszéspontjában.
Németország € Németország, hivatalos nevén Német Szövetségi Köztársaság, független ország, vezető ipari állam Európa északi-középső részén. Kilenc országgal határos: északon Dániával, keleten Csehországgal és Lengyelországgal, délen Svájccal és Ausztriával, nyugaton pedig Franciaországgal, és a Benelux országokkal. Olaszország €
Olaszország az Alpok koszorújától délre, az Appenninfélszigeten terül el. Hozzá tartozik Szicília, Szardínia és még 60 apróbb sziget. Olaszország azon hat állam egyike, amelyek 1957. március 25-én aláírták az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződést. Alapító tagként Olaszország elsődleges célja, hogy az integráció politikai elmélyítése mellett megtalálja az utat a másik három nagy tagállamhoz (Egyesült Királyság, Németország, Franciaország) való felzárkózáshoz.
Portugália € Portugália Dél Európában, a Pireneusi (Ibériai) félsziget nyugati részén, az Atlanti-óceán partján terül el. Északról és keletről Spanyolország határolja. Az ország közigazgatási beosztása: tizennyolc kerület, két autonóm terület; Azori és a Madeira szigetek.
40
Zászló
Európai Unió
Leírás
Románia Románia (románul România) kelet-közép-európai állam, fővárosa Bukarest. Északkeletről Ukrajna és Moldova határolja, nyugatról Magyarország és Szerbia, délről Bulgária, míg keleten a Fekete-tengerrel határos. Az ország 2007. január 1-jétől az Európai Unió tagja. Spanyolország €
Spanyolország Dél Európában, Franciaországtól délre, a Pireneusi (Ibériai)-félszigeten fekszik, nyugatról az Atlantióceán, Portugália, délen a Gibraltári-szoros, keletről a Földközi-tenger határolja. A nagy kiterjedésű ország klímája változatos: hegyvidéki, meleg nyarú kontinentális és mediterrán.
Svédország Svédország a Skandináv-félsziget keleti oldalán található, szomszédjai Norvégia és Finnország. A negyedik legnagyobb területű ország Európában. Az északi és a déli országrész között jelentős a hőmérsékletkülönbség. Nyári átlagosan 15 fokot mérnek, januárban -1 fokot. Szlovákia €
Szlovénia €
Szlovákia Európa közepén fekszik, szomszédai Csehország, Magyarország, Lengyelország, Ausztria és Ukrajna. A kontinentális éghajlatú ország észak-keleti határa a MagasTátra. Fővárosa és egyben legnagyobb városa Pozsony. 2004. május 1-je óta az Európai Unió tagja. Az Alpok délkeleti lábainál fekszik. Ausztria, Magyarország, Horvátország és Olaszország határolja. Az Alpok délkeleti lábainál fekszik. Ausztria, Magyarország, Horvátország és Olaszország határolja. Szlovénia, a korábbi jugoszláv tagköztársaság 1991 óta független állam, 2004. május 1. óta tagja az Európai Uniónak. 2007. január 1-jén csatlakozott az euróövezethez.
41
Zászló
42
7. Az Európai Unió tagjelölt országai és a potenciális jelöltek Tagjelölt országok Horvátország Államforma: Főváros: Terület: Népesség: Nemzeti valuta:
köztársaság Zágráb 56 542 km² 4,4 millió kuna
Horvátország 1991-ben, a volt Jugoszlávia felbomlását követően vált független állammá. A fővárostól, Zágrábtól északra elterülő Zagorje régió lankás dombvidék, az ország keleti részén a termékeny Pannon-síkság nyúlványát a Dráva, a Duna és a Száva folyó fogja közre. Horvátország területének körülbelül egyharmadát erdő borítja. Az egykamarás horvát parlamentben (Sabor) 100–160 képviselő foglal helyet, akiket közvetlen szavazással, négyéves időszakra választanak meg. Horvátország gazdasága főként a könnyűiparon és a szolgáltató ágazaton alapul, de jelentős bevételforrást jelent az idegenforgalom is. Az ország leglátogatottabb vidéke a dalmát tengerpart, ahol a turistákat száz meg száz sziget, valamint Dubrovnik, Split és Zadar történelmi városa várja.
Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság Államforma: Főváros: Terület: Népesség: Nemzeti valuta:
köztársaság Szkopje 25 433 km² 2,05 millió macedón dinár
Macedónia 1991-ben, a volt Jugoszlávia felbomlását követően vált független állammá. A Balkán-félsziget középső részén fekvő, tengerparti kijárattal nem rendelkező ország domborzati viszonyait magas hegyek által szegélyezett völgyek és mélyen fekvő medencék jellemzik. Legismertebb idegenforgalmi célpontja az ország nyugati részén, az albán határon található Ohridi-tó, amely a világ egyik legrégebben keletkezett tava. A lakosság kétharmada macedón nemzetiségű, de jelentős az albán kisebbség aránya is. Kisebb számban törökök és romák is élnek az országban. Az egykamarás parlament (Sobranie) 120 tagját négyéves időszakra választják meg. Az ország elnöke, akit a választópolgárok öt évre választanak, csupán korlátozott hatáskörrel rendelkezik.
43
Törökország Államforma: Főváros: Terület: Népesség: Nemzeti valuta:
köztársaság Ankara 780 580 km² 71,5 millió török líra
Az Európa és Ázsia határán fekvő Törökország kulturális és etnikai térképe rendkívüli változatosságot mutat. Az ország történelme az őskori civilizációkig, a Hettita Birodalom időszakáig nyúlik vissza; átível a görög és a római koron (amikor is Pál apostol terjesztette e területen a kereszténységet), a Bizánci és az Oszmán Birodalom korán egészen napjaink modern, nyugati típusú, szekuláris köztársaságáig, amely 1923-ban jött létre. Az ország lakóinak 99%-a muzulmán hitű, a délkeleti részen jelentős kurd kisebbség él. Időszámításunk szerint 330-ban a Fekete- és a Földközi-tengert összekötő tengerszoros, a Boszporusz partján fekvő Konstantinápoly (a mai Isztambul) vált a Római Birodalom keleti felének, a Bizánci Birodalomnak a fővárosává.
Izland Államforma: Főváros: Terület: Népesség: Nemzeti valuta:
köztársaság Reykjavík 103 000 km 2 300 000 izlandi korona
Izland híres természeti szépségeiről és nagy kiterjedésű, érintetlen vidékeiről. A vulkánokkal és gleccserekkel tagolt táj lenyűgöző és egyedülálló. Sokan keresik fel a természetes geotermikus forrásokat hasznosító szabadtéri strandokat és gyógyfürdőket, melyek a turisták számára is nagy vonzerővel bírnak. Az idelátogató külföldiek körében nagyon népszerű a horgászás, a vadvízi evezés és a terepjárótúrákon való részvétel. A szigeten az első telepesek norvégok és kelták voltak, akik a VIII. században jelentek meg Izland területén. A kelták a Brit-szigetekről érkeztek Izlandra. A telepesek évszázadokon keresztül éltek itt független közösséget alkotva, és tetteiket, illetve a velük történt eseményeket epikus énekekben, ún. sagákban adták közre. Valószínűleg Izland büszkélkedhet a világ legelső parlamenti demokráciájával, az országban ugyanis 930-ban jött létre az parlament intézménye. Az izlandi országgyűlés, az Althingi 63 tagját négyévente választják meg. Az ország gazdaságának gerincét a halászat mellett a hőforrásokból származó megújuló energiát hasznosító ágazatok (különösen az alumíniumipar) és a korszerű, informatikai alapú szolgáltatások alkotják. 44
Potenciális jelöltek Albánia Államforma: Főváros: Terület: Népesség: Nemzeti valuta:
köztársaság Tirana 28 748 km 2 3,6 millió lek
Bosznia-Hercegovina Államforma: Főváros: Terület: Népesség: Nemzeti valuta:
köztársaság Szarajevó 51 209 km 2 4,6 millió konvertibilis márka
Montenegró Államforma: Főváros: Terület: Népesség: Nemzeti valuta:
köztársaság Podgorica 14 026 km 2 600 000 euró
Szerbia Államforma: Főváros: Terület: Népesség: Nemzeti valuta:
köztársaság Belgrád (Beograd) 77 474 km 2 7,4 millió szerb dinár
és Koszovó (az ENSZ Biztonsági Tanács 1244-es határozata szerint)
45
8. A magyar EU-elnökség A 2011 első felében Magyarország látja el az Európai Unió (EU) egyik csúcsszervének, az Európai Tanácsnak a soros elnöki feladatait. A fél évig tartó magyar EUelnökség lebonyolítása a második Orbán-kormány feladata. A magyar elnökség a harmadik elnöki trojkautolsó tagja, a belga elnökség előzi meg és egy új trió első tagjaként a lengyel elnökség követi 2011 második felében. A soros elnökséget első alkalommal ellátó Magyarország nem csak a trió tagjaival, hanem a lengyel adminisztrációval is összehangolja elnökségi prioritásait. Az elnökségre való felkészülést a Külügyminisztérium EU-ügyekért felelős államtitkársága irányítja, melyet Győri Enikő, a Fidesz európai parlamenti képviselője vezet. A magyar elnökség három szóvivője Bakos Piroska, Polner Gergely és Hajdú Márton. Az elnökség kezdete előtt fél évvel úgy tűnt, kormányzati érdektelenség és az átláthatóság hiánya jellemzi az ország nemzetközi tekintélyét befolyásoló 2011-es magyar EU-elnökségre való felkészülést; a közigazgatás utolsó pillanatbeli átszervezése, egész szakértői stábok lecserélése miatt egyes brüsszeli jelzések szerint kétségek fogalmazódtak meg a magyar uniós elnökséggel kapcsolatban. Az uniós elnökség kezdete előtt elfogadott, éppen 2011. január 1jével hatályba lépő új médiatörvény belföldön és külföldön is heves tiltakozásokat váltott ki, ami felvetette, Magyarország alkalmas-e a soros uniós elnöki tisztség ellátására, de mindenképpen rossz fényt vet az elnöki periódusra. A magyar EU-elnökség Európai Bizottsággal egyeztetett, mintegy 50 oldalas hivatalos programját 2011. január 10-én hozták nyilvánosságra. Az elnökségi program jelmondata „Erős Európa” lett. Az elnökség alatt megkezdődhet az érdemi vita a 2014-től érvényes uniós költségvetési keretről, és lehetséges, hogy aláírják Horvátország csatlakozási szerződését. A félév kiemelt rendezvényei közé tartozik a Keleti Partnerség állam- és kormányfői csúcstalálkozója, a magyar kormány és a Bizottság, a magyar EU-elnökség és az Európai Parlamenti Elnökök Konferenciájának találkozója, fontos rendezvény lesz az ASEM (az ASEAN- és az EUországok külügyminiszteri találkozója), valamint a 17 informális miniszteri találkozó is. Ezeknek a magas szintű találkozóknak a túlnyomó többségét Gödöllőn rendezik majd meg. Az elnökség fő prioritásai négy csoportra oszthatók • a munkahelyteremtés kérdése, a romastratégia, illetve az EU2020, az Európai Unió versenyképességről szóló tervezete • a közösségi politikák megerősítése: a belső kohézió megerősítése, az energiabiztonság megteremtése, a vízpolitika és a Duna-stratégia • a polgárközeli Európa gondolata: a schengeni övezet bővítése (2011 márciusában Románia és Bulgária schengeni csatlakozását vitatják meg), a kulturális sokszínűség támogatása • az EU felelősségteljes bővítése (Horvátország esetleges csatlakozása, az izlandi tárgyalások megkezdése) és a globális felelősségvállalás. 46
Egy korábbi, 2010 nyarán tartott államtitkári sajtótájékoztató még a következő programpontokat is tartalmazta: a gazdasági válság kezelése, az uniós költségvetés reformja, ágazati politikák (kohézió, közlekedés, energiapolitika, mezőgazdaság), bel- és igazságügyi együttműködés (stockholmi program) egyes aspektusai, a romák társadalmi befogadásának, illetve a gyermekszegénység elleni küzdelemnek a kérdése. A rendezvények többsége vidéken zajlik majd, hogy a delegációk mozgása ne bénítsa meg Budapest közlekedését; a fő helyszín a gödöllői királyi kastély lovardája és barokk istállója lesz. Az alacsonyabb szintű rendezvényeket tartják majd budapesti helyszíneken, például a Néprajzi Múzeum aulájában és dísztermében, a Vidékfejlesztési Minisztérium Színháztermében, a Belügyminisztérium Márvány aulájában, a Honvédelmi Minisztérium Stefánia Palotájában, illetve a Budapesti Gazdasági Főiskola Markó utcai épületében. A szakértői találkozók kb. negyedét vidéken tartják, pl. Debrecenben (agrárminiszteri ülés), Balatonfüreden (távközlési miniszterek konferenciája, területi és kohéziós ügyekért felelős tárcavezetők találkozója), néhány nem miniszteri szintű rendezvény is vidéken kerül megrendezésre – például Siófokon, Visegrádon, Pápán, Egerben, Szarvason. Előre láthatóan egy csúcsértekezlet, egy külügyminiszteri értekezlet, a kormány és az Európai Bizottság találkozója mellett 17 informális miniszteri találkozó és 217 miniszteri szintnél alacsonyabb, de magas szintű rendezvény várható. Összesen 35-40 ezer külföldi résztvevő érkezésére számítanak. Az elnökség január 1-jével kezdődött meg, amit a Millenárison rendezett, „Európa mi vagyunk” ünnepséggel köszöntött Magyarország szilveszter éjfélkor. A soros elnöki tisztségének átvétele Belgiumtól január 6-án volt – a nagyszabású ceremóniát az Országház kupolacsarnokában tartották Yves Leterme belga, Orbán Viktor magyar kormányfő, a magyar államfő, Schmitt Pál, a magyar kormány valamennyi minisztere, az Országgyűlés elnöke és alelnökei, a parlamenti pártok elnökei, illetve frakcióvezetői, valamint a teljes budapesti diplomáciai kar részvételével. Az Európai Bizottság és a magyar kormány január 7-én tartotta első közös ülését.
A soros elnökség Az Európai Unió Tanácsa kormányközi intézmény, amely a tagállami érdekeket jeleníti meg, és tíz különböző összetételben ülésezik. A Tanács soros elnökségének teendőit a tagállamok rotációs alapon, fél éven keresztül látják el. Az elnökséget adó ország feladata, hogy a Főtitkárság segítségével szervezze a Tanács munkáját, és ebben az értelemben irányítsa az Uniót, biztosítsa működésének folyamatosságát és rugalmasságát. A Lisszaboni Szerződés 2009 végi hatályba lépése óta a tagországok állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács üléseit - Herman Van Rompuy személyében - a két és fél évre választott állandó elnök
47
irányítja. Ily módon az Európai Tanács elnöke és a soros elnökség szoros együttműködése adja az unió vezetését. A mindenkori elnökség meghatározó szerepet játszik abban, hogy irányításának fél évében mely ügyek kerülnek a Tanács figyelmének középpontjába, és nagy befolyást képes gyakorolni arra, hogy az EU miként kezelje a különböző politikai és gazdasági kihívásokat. Az elnökség munkáját az adott tagállam által meghatározott prioritások mentén szervezi. A prioritások nagy része illeszkedik az EU általános napirendjébe, mert „örökölt”, folyamatban lévő ügy, ám a soros elnökséget adó tagállam néhány számára fontos területen új lendületet adhat az uniós együttműködésnek. Az elnökség programjának megvalósítása közben minden erejével a konszenzust keresi a 27 tagállam között, és a mindenki számára megfelelő politikai egyetértés alapján képviseli a Tanács álláspontját az uniós intézményekkel, jelesül az Európai Parlamenttel és az Európai Bizottsággal szemben. Három egymást követő elnökséget betöltő tagállam egyfajta „trióban” szorosabban is együttműködik egymással: megoszthatják egymással tapasztalataikat és segítik egymást a felkészülésben, szorosan együttműködnek feladataik ellátásában, különös tekintettel a féléves periódusokon túlnyúló ügyekre, amelyekben egyeztetik álláspontjukat. Ez a trió-elnökség a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével „intézményesült”. A spanyol-belga-magyar az első csoportos elnökség, amely teljes egészében a lisszaboni szabályok szerint működik. Spanyolország, Belgium és Magyarország közös trió-elnökségi programot dolgozott ki, amely a 18 hónap alatt napirendre kerülő szakpolitikai dossziék, jogalkotási javaslatok, uniós események, főleg állam- és kormányfői, valamint miniszteri szintű találkozók tervezését jelenti. A három ország elnökségi logója is egységes. Az egyes elnökségi triók egymás között is egyeztetnek. Így Magyarország nagy hangsúlyt fektet a következő trió első elnökségét adó Lengyelországgal való szoros együttműködésre például olyan kérdésekben, mint a közös energiapolitika vagy az EU keleti szomszédságpolitikája.
A magyar elnökség prioritásai és programja A magyar elnökség politikai napirendjét az emberi tényező köré építette fel, négy fő témakörre összpontosítva: növekedés és foglalkoztatás az európai szociális modell megőrzéséért; erősebb Európa; polgárbarát unió; bővítés és szomszédságpolitika. 2011. január 1-jétől, soros elnökként Magyarország feladata, hogy az Európai Unió napirendjén szereplő ügyeket a 27 tagállam közös érdekeinek megfelelően alakítsa. Hogy számos teendője között is tartani tudja a helyes irányt, kijelölte azokat a témákat, amelyeknek kiemelt fontosságot tulajdonít. A magyar elnökség négy prioritás mentén kíván dolgozni 2011 első félévében. Emellett a gazdasági ügyektől kezdve a közösségi politikákon át a bővítés kérdéséig minden esetben szem előtt kívánja tartani az emberi tényezőt, mint az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés alapját.
48
Növekedés és foglalkoztatás az európai szociális modell megőrzéséért Az Unió egészét a gazdasági átrendeződés határozza meg. A magyar elnökség folytatja a konszolidációt. Meggyőződése, hogy a siker kulcsa az EU jövő-orientált növekedési stratégiájában és a gazdaságpolitikai koordináció megerősítésében rejlik. Az Európa 2020 stratégia az európai polgárok életkörülményeit kívánja javítani, illetve megőrizni, ezért középpontjában a munkahelyteremtésnek és a fenntartható versenyképességnek kell állnia. A magyar elnökség ezért javítani kíván a munkahelyteremtés motorjainak számító kis- és középvállalkozások helyzetén, és fel kívánja hívni a tagállamok figyelmét arra, milyen hatással lehet a demográfia és családpolitika a foglalkoztatásra és a gazdasági növekedésre. A szegénység csökkentésére irányuló kezdeményezés során az elnökség kiemelt figyelmet kíván fordítani a gyermekszegénység elleni küzdelemre, és érdemi, európai szintű lépések meghozatalára törekszik a romaintegráció kérdésében. Erősebb Európa Az EU belső politikái a következő generációk jövőjét meghatározó három alapelem, az élelmiszer, az energia és a víz köré épülnek. A magyar elnökség ezért kiemelt figyelmet szentel annak, hogy ezeket a szakpolitikákat, és ezáltal Európát is megerősítse. A Közös Agrárpolitika felülvizsgálata, a közös energiapolitika megteremtése, és egy új terület, az európai vízpolitika kialakítása ezt a célt szolgálja. A vízkészletek megőrzéséről szóló vitával párhuzamosan, a magyar elnökség alatt fogadják el a Duna-régió fejlesztésére irányuló európai stratégiát is. Magyarország valós, érdemi vitát kíván folytatni a fenti területekről. Mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy az Unió következő többéves pénzügyi kerete ezekre a közös, a tagállamok közti kohéziót és szolidaritást erősítő politikákra épülhessen fel. Polgárbarát unió Az Uniónak a polgárokat mindennapjaikban közvetlenül érintő kérdésekkel is foglalkozni kell. Így Magyarország céljai között szerepel a Stockholmi Program végrehajtásának továbbvitele, a polgárok szabad mozgásának biztosítása érdekében a schengeni övezet Romániával és Bulgáriával történő kibővítésének előmozdítása, valamint az alapvető jogok védelme. Mindezek mellett a magyar elnökség célkitűzése, hogy ráirányítsa a tagállamok figyelmét a kulturális sokszínűségre, mint védendő európai értékre. A kulturális sokszínűség az elnökség alatti kulturális események meghatározó témája lesz. Bővítés és szomszédságpolitika Magyarország megkülönböztetett figyelmet kíván szentelni a bővítési folyamat továbbvitelére és a nyugat-balkáni térség integrációs perspektívájának előmozdítására. A magyar elnökség mindent meg fog tenni azért, hogy a Horvátországgal folyamatban levő csatlakozási tárgyalások 2011 első felében lezáruljanak. Kiemelt cél továbbá a szomszédságpolitika keleti dimenziójának megerősítése.
49
A Magyar Elnökségi Félév A problémák azonosítását követően, 2011 első fele a döntések meghozatalának ideje lesz. Az EU számára elsődleges fontosságú a bizalom helyreállítása, a fenntartható fejlődés, a foglalkoztatás és versenyképesség növelése. A magyar elnökség úgy látja, a tagállamok közös feladata, hogy a gazdasági kormányzás erősítése érdekében 2010 szeptemberében előterjesztett bizottsági jogalkotási javaslatokról 2011 nyaráig megállapodást érjenek el, figyelembe véve a Herman Van Rompuy által vezetett ad hoc munkacsoport jelentésében foglaltakat és az Európai Tanács 2010. decemberi ülésének döntéseit. A kezdeményezések a költségvetési fegyelem növelésére, a gazdasági felügyelet kiterjesztésére, az együttműködés elmélyítésére, egy állandó válságkezelési keret létrehozására, valamint az intézmények megerősítésére irányulnak. A magyar elnökség együttműködik az Európai Tanács állandó elnökével és a Bizottság elnökével az állandó válságkezelő mechanizmus létrehozására irányuló munkában, összhangban az Európai Tanács döntéseivel, különös tekintettel az ennek megvalósításához szükséges, korlátozott mértékű szerződésmódosítás lehetőségére. A Task Force munkájának eredményei és a Bizottság javaslatai az alábbi öt pontban foglalhatók össze: 1. Átfogó makrogazdasági felügyelet Bevezetik a túlzott egyensúlytalansági eljárásra jelenleg alkalmazott túlzott hiány eljárás mellett. Az új eljárás két fő lépése a makrogazdasági egyensúlytalanságok éves értékelése, illetve az intézkedések kikényszerítése (kiigazító szakasz). 2. A költségvetési fegyelem megerősítése egy erősebb Stabilitási és Növekedési Egyezmény segítségével A Stabilitási és Növekedési Egyezményhez kapcsolódó eljárás során a jövőben nem csak a költségvetési hiányt, hanem az államadósság mértékét is figyeli majd az Európai Bizottság, a határértékeket túllépők esetében pedig a szankciók majdnem automatikusan lépnek majd életbe. 3. Mélyebb és szélesebb körű koordináció A szorosabb koordináció érdekében új gazdasági és költségvetési menetrend, az úgynevezett európai félév kezdődik el 2011-től. Ennek keretében a tagállamok egy időben nyújtják be a stabilitási és konvergencia programjaikat, illetve a nemzeti reformprogramjaikat. A Bizottság ezek alapján országokra lebontott ajánlásokat ad ki, amelyeket a tagállamok a nemzeti költségvetés tervezésekor figyelembe vesznek. 4. Állandó válságkezelő rendszer Az euróövezet megfelelő működése érdekében szükség van egy állandó válságkezelő mechanizmusra, amely képes a pénzügyi nehézségek kezelésére és a fertőzések megelőzésére. Az állandó, előzetes válságkezelési keretrendszer csak az eurózónára terjedne ki.
50
5. Erősebb intézményrendszer A Task Force független intézmények létrehozását szorgalmazza nemzeti szinten, melyek független elemzéseket, értékeléseket és előrejelzéseket készítenek a tagállam gazdaságpolitikájával kapcsolatban. Az Európai Bizottság javaslata tartalmazza továbbá a nemzeti költségvetési keretek megerősítését és az új gazdasági kormányzás szabályaival való összehangolását.A megerősítést szolgálná a következetes elszámolási elvek érvényre juttatása, illetve hosszú távon a többéves költségvetési tervezésre való áttérés. Ez biztosítaná, hogy a tagállamok költségvetése összhangban legyen az Unió többéves pénzügyi keretével.
Célok A magyar elnökség egyik legfontosabb feladata lesz, hogy az új gazdasági kormányzás megerősítése érdekében a Bizottság által beterjesztett hat jogszabályjavaslat, illetve a tervezett szerződésmódosítás tanácsi vitáját továbbvigye, és 2011 első félévében beindítsa az európai félévet.
A hatos jogszabálycsomag A magyar elnökség feladata az, hogy összefésülje a Bizottság jogszabálytervezeteit, a miniszteri munkacsoport, valamint az Európai Parlament javaslatait. A jogalkotási folyamatnak az Európai Tanács februári záródokumentuma szerint 2011. június végéig le kellene zárulnia. Az elnökség a gazdasági és pénzügyminiszterek 2011. március 15-i tanácsülésén fontos részsikert könyvelhetett el, a tagállamok ugyanis politikai megállapodásra (előzetes álláspontra) jutottak a hat jogszabályról. Így az elnökség mandátumot kapott arra, hogy megkezdje az egyeztetést a folyamat másik kulcsszereplőjével, az Európai Parlamenttel (EP). A hat jogszabály közül négy elfogadásához a társdöntéshozó intézmény jóváhagyása is szükséges, kettő esetében viszont a Tanácsnak csak konzultálnia kell az EP-vel. A hatos javaslatcsomag elemei: 1. A Stabilitási és Növekedési Egyezmény megelőzési ágát módosító rendelet (1466/97/EK) 2. A Stabilitási és Növekedési Egyezmény korrekciós ágának jogi alapját módosító rendelet (1467/97/EK) 3. Új irányelv a tagállamok fiskális kereteire vonatkozó körülményekről 4. Új rendelet a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról 5. Rendelet az euróövezet költségvetési felügyeletének hathatós érvényre juttatásáról 6. Rendelet az euróövezetben jelentkező túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány korrekciójára irányuló jogérvényesítési intézkedésekről A magyar elnökség egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy a gazdaságirányítás megerősítését szolgáló hat jogszabályjavaslat vitáját lefolytassa, hogy azokat az Európai Tanács – az átfogó válságkezelő csomag részeként – júniusi ülésén jóváhagyhassa.
Európa 2020 A rendelkezésre álló eszközök koordinált és hatékony alkalmazását biztosítja az úgynevezett európai félév, amely 2011 márciusában indul el első ízben. Ennek keretében előbb a Tanács 51
leltárt készít az általános makrogazdasági helyzetről és az öt célkitűzés irányában megtett előrehaladásról, majd az Európai Tanács tavaszi ülése horizontális politikai iránymutatásokat ad. Ezek figyelembe vételével a tagállamok egyszerre készíthetik el és nyújthatják be az Európai Bizottságnak minden év áprilisában stabilitási és növekedési programjukat, illetve nemzeti reformprogramjukat.
A magyar soros elnökség kiemelkedően fontos feladata az Európa 2020 stratégia és a hozzá kapcsolódó európai félév beindítása. A feszített ütemtervet tartva, hatékonyan kell levezényelni a tanácsi vitákat, hogy a tagállamok felelős, az intelligens, fenntartható és gyors növekedést szolgáló döntéseket hozhassanak. A magyar elnökség arra törekszik, hogy a tanácsi formációk és az állandó elnök által vezetett Európai Tanács munkája között szinergikus együttműködés alakulhasson ki.
Változó Európa Az EU erős és hatékony belső politikákban érdekelt. Jövőjét, fejlődését közös céljaink, közös fellépésünk, az uniós politikák továbbfejlesztésével kapcsolatos elkötelezettségünk határozza meg. A magyar soros elnökség féléve alatt az alábbi politikák átalakítása kerül napirendre: 1. Kohéziós politika 2. Közös Agrárpolitika (KAP) 3. Közös Energiapolitika 4. Közös környezetvédelmi és klímapolitika +1. Az EU következő több éves pénzügyi keretének az uniós politikák jövőjével és fejlődésével kapcsolatos elképzelésekhez kell igazodnia. A magyar elnökség feladata, hogy a belső politikák vitáját úgy folytassa le, hogy azzal egyben előkészítse az új költségvetési keretről 2011 júniusában kezdődő uniós szintű vitát.
52
A magyar elnökségnek a közösségi érdekeknek megfelelő, erős politikai kompromisszumokat kell kidogoznia Európa változó szakpolitikáival kapcsolatos egyeztetések során. Közös célunk és feladatunk azoknak a következtetéseknek a levonása, amelyek a 2014-től induló pénzügyi keretről szóló vita alapjául szolgálhatnak.
Regionális politika Az Európai Bizottság háromévente jelentést tesz közzé a gazdasági, társadalmi és területi kohézió terén elért előrehaladásról, amelyben kitér az uniós, nemzeti és regionális kormányzatok szerepére is. A Bizottság a 2010. november 10-én tette közzé az 5. kohéziós jelentést, melyben már a következő, 2014-ben kezdődő költségvetési és tervezési időszak politikáját körvonalazta. A magyar elnökség a Bizottság jelentése alapján szakértői és politikai szinten is érdemi vitát kezdeményezett a kohéziós politika jövőjéről, elősegítve a párbeszédet a tagállamok és a regionális politikai szereplők között. A konzultációs időszak február elején, az 5. Kohéziós Fórummal zárult, ahol Orbán Viktor kormányfő tartotta a megnyitó beszédet és Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter a zárópanelben vett részt. A kohéziós politika láthatóságának, szerepének és elismertségének növelését szolgálta, hogy az Általános Ügyek Tanácsa február 21-ei ülésén tanácsikövetkeztetéseket fogadott el az 5. kohéziós jelentésről. A tagállamok egyetértésre jutottak abban, hogy a versenyképességet és a szolidaritást nem lehet szembeállítani; a fejlesztési politika alapvető célkitűzése – a régiók közötti gazdasági-társadalmi különbségek mérséklése – megmarad, de a kohéziós politika is bekapcsolódik az Európa 2020 stratégia megvalósításába.
Területfejlesztés A kohéziós politika magas szintű vitája mellett az elnökség alatt szó lesz a területi, térségi szintű kohézióról. A Bizottság 2008-as zöld könyve szerint a területi kohézió célja valamennyi terület harmonikus fejlődésének biztosítása, valamint annak lehetővé tétele, hogy az ott élő polgárok e területek adottságait a legoptimálisabban kihasználhassák. Ez azt jelenti, hogy a sokféleséget olyan előnnyé alakítják, amely hozzájárul az egész EU fenntartható fejlődéséhez. A Lisszaboni Szerződéssel a területi kohézió a tagállamok és az EU megosztott kompetenciájává vált, melyről először szakértői, majd középvezetői szintű találkozókra kerül sor az elnökség alatt. Cél, hogy a területfejlesztésért felelős miniszterek májusi informális találkozójára előkészüljön a 2007-ben elfogadott uniós területfejlesztési dokumentum, az úgynevezett „Területi Agenda” felülvizsgálata TA2020 néven. Az Agenda elfogadásával tovább erősödik a területpolitika horizontális felfogása, a területi gondolkodásmód az egyes ágazati szakpolitikákban és a teljes fejlesztéspolitikában. A kohéziós politika a magyar EU-elnökség kiemelt célja. Ennek érdekében az Általános Ügyek Tanácsa ülései mellett a témával informális keretek között is foglalkoznak a kohéziós politikáért, valamint a területfejlesztésért felelős miniszterek májusban, de számos más tematikus rendezvény is napirendjére tűzi a témát. Elnökségünkkel értékes hozzájárulást kívánunk nyújtani a 2011 második félévében sorra kerülő lengyel soros elnökség hatékony és
53
eredményes munkájához, annak érdekében, hogy a 2013 utáni időszak végrehajtási szabályait meghatározó uniós rendeleteket mielőbb elfogadhassák, és így a következő programidőszakra való felkészülés időben kezdetét vehesse.
Bővítés Az EU jelenleg öt országot tart számon „tagjelöltként”. Törökország, Horvátország, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság (FYROM), és Izland csatlakozási folyamatuk másmás fázisaiban tartanak, Montenegró számára pedig a legutóbbi, 2010. december 16-17-i Európai Tanács adott tagjelölti státuszt. A magyar elnökség meggyőződése, az Unió érdeke, hogy továbbra is nyitott maradjon azon európai országok előtt, amelyek készek az európai értékek, az emberi jogok, a szabadság és jogállamiság megszilárdítását szolgáló belső reformok véghezvitelére, amennyiben teljesítik a csatlakozási követelményeket. Az Unió csak úgy lehet hiteles, ha ez a folyamat a jövőben is kiszámítható marad. Magyarország elkötelezett a nyugat-balkáni térség integrációs perspektívája mellett. Meggyőződésünk, hogy az uniós csatlakozás stabilitást és prosperitást hoz a térségbe. Törökország Törökország 1999-ben kapott tagjelölti státuszt az EU-tól. A 2005-ben megkezdett csatlakozási tárgyalások 35 fejezetéből jelenleg 13 van megnyitva, és közülük egyet ideiglenesen lezártak. A magyar EU-elnökség célja, hogy a folyamat hitelességére tekintettel annak lendületét fenntartsa. Horvátország A 2004-ben tagjelöltté vált Horvátországgal 2005-ben megkezdett csatlakozási tárgyalások az utolsó szakaszba léptek. A magyar EU-elnökség mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy pontot tegyen a Zágrábbal folytatott tárgyalások végére. Az ország csatlakozása kézzelfoghatóvá tenné a régió számára az európai integrációt, erősítve a nyugat-balkáni térség stabilitását és az EU értékei melletti elkötelezettséget. A legösszetettebb, legnehezebb fejezetek lezárása a magyar elnökségre marad, ezeken a területeken kell Zágrábbal véglegesíteni a tárgyalásokat. Izland A szigetország 2009 júniusában nyújtotta be csatlakozási kérelmét az EU-hoz, és a tagállamok egy évvel később a tárgyalások megkezdése mellett döntöttek. A folyamat első szakasza az egyes fejezetek alá tartozó joganyag részletes bizottsági vizsgálata (screening), amely 2010 novemberében indult, és várhatóan 2011 tavaszán le is zárul. Mivel Izland tagja az Európai Gazdasági Térségnek, joganyaga egy részét már összehangolta az uniós normákkal. A bővítési folyamat hitelességének fenntartása érdekében azonban a magyar elnökség ügyelni fog, hogy a Reykjavík ugyanolyan feltételekkel vegyen részt a folyamatban, mint más tagjelölt országok. Ha a tagállamok úgy döntenek, hogy Reykjavík erre felkészült, Magyarország kész megnyitni az első tárgyalási fejezeteket Izlanddal. A magyar elnökség elkötelezett a nyugat-balkáni térség integrációs perspektívája mellett, és mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a Horvátországgal folyamatban levő
54
csatlakozási tárgyalások 2011 első felében lezáruljanak. Magyarország készen áll a vonatkozó elnökségi feladatok teljesítésére, amennyiben a tagállamok a csatlakozási tárgyalások megkezdése mellett döntenek Macedónia volt Jugoszláv Köztársasággal (FYROM). Cél, hogy a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások eddigi ütemét fenntartsuk, illetve, hogy Izlanddal a tárgyalások tartalmi részét hatékonyan kezeljük.
Keleti Partnerség A magyar elnökség programja szerint 2011 májusában, Gödöllőn került volna megrendezésre a második Keleti Partnerség csúcstalálkozó. A magyar kormány azonban 2011. február 17-én bejelentette: a soros magyar EU-elnökség és a következő soros elnökséget adó Lengyelország az Európai Tanács állandó elnökével folytatott konzultációk után kezdeményezte, hogy a Keleti Partnerség csúcstalálkozóját 2011 második felében, Lengyelországban tartsák meg. A találkozó tervezett májusi időpontjában ugyanis olyan más nagy nemzetközi rendezvények torlódtak össze, mint a G8/G20 találkozó vagy az OECD 50. évfordulós miniszteri tanácsi ülése. Emiatt olyan logisztikai problémák támadtak, amelyeket nehéz lett volna kezelni. Mind Magyarország, mind az egész Unió számára rendkívül fontos politikáról van szó, ezért az elnökség nem kívánta kockáztatni a csúcstalálkozó programját és eredményességét, és ily módon is kifejezésre juttatta, hogy Magyarország számára nem a presztízsszempontok a döntőek, hanem az, hogy az EU érdekeit szolgálja. A csúcstalálkozó időpontjának és helyszínének változása nem jelenti azt, hogy a tartalmi része is megváltozna. Magyarország számára megnyugtató, hogy Lengyelország Svédországgal közösen a Keleti Partnerség társkezdeményezője volt, és a lengyel megközelítés nagyon hasonlít a magyarra. A magyar elnökség továbbra is kiemelten kezeli a szomszédságpolitika keleti dimenzióját, Lengyelországgal és az uniós intézményekkel közösen folytatja a csúcs előkészítését. A Lengyelországgal létrejött megállapodás alapján Magyarország lesz a csúcstalálkozó társházigazdája, mint ahogyan eredetileg a Gödöllőre tervezett csúcson Lengyelország is társházigazda lett volna. A keleti partnerségi csúcs ilyen megrendezése is jelképezni fogja, hogy 2011 a Közép-Európa éve az EU-ban. A halasztással nyert időt a magyar elnökség mindenképp szeretné arra kihasználni, hogy az EU tartalmi szempontból még jobban felkészülhessen a találkozóra, hiszen a keleti partnerországokban nagy várakozásokkal néznek az esemény elé. Az észak-afrikai események sem vonhatják el keleti szomszédainkról a figyelmet. A csúcstalálkozó előkészítésének fontos momentuma az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata. Az EU-tagállamokkal, az Európai Parlamenttel, a partnerekkel, valamint a civil társadalommal való konzultációkat (2010. szeptember-december) követően, a Bizottság 2011 első felében tervezi bemutatni az eredményekről készített jelentését, egy időben a szomszédságpolitikában érintett országok előrehaladási jelentésének bemutatásával. Az EU tagállamainak külügyminiszterei 2010 októberében megállapodtak, hogy a 2011-es csúcstalálkozón külön megvitatják a Keleti Partnerség keretében eddig elért eredményeket és iránymutatással szolgálnak a jövőre nézve.
55
Magyarország – az Unió intézményeivel egyetértésben – kiegészítő és támogató tevékenységgel szerepet játszik mind a csúcs előkészítésében, mind pedig tágabb értelemben, a Keleti Partnerség továbbfejlesztésében. A magyar soros elnökség arra törekszik, hogy a második Keleti Partnerség csúcstalálkozón ne csak az eddigi előrehaladás értékelése szülessen meg, hanem koncepcionális síkon és konkrét területeken is sikerüljön előrelépni.
Az európai romapolitika kialakítása Az Európai Bizottság a task force munkája alapján 2011. április elejére elkészíti a tagállami romaintegrációs stratégiák európai keretrendszeréről szóló javaslatát, amely iránymutatásul szolgál majd a tagállamoknak saját roma integrációs stratégiájuk elkészítéséhez, és így a meglévő közösségi alapok hatékonyabb felhasználásához. A Bizottság javaslatához kapcsolódva, a magyar elnökség kezdeményezésére a foglalkoztatási és szociális miniszterek tanácsa zárónyilatkozatot (következtetéseket) fogad el, melyet az érintett szakminiszteri tanácsok is napirendre tűznek; majd ezt követően végül az Európai Tanács is megerősíti. A magyar elnökség arra törekszik, hogy a romák társadalmi integrációjának szempontjai az összes szakpolitikában érvényesüljenek (horizontális alapelv). Különösen fontos szerepet játszhat ebben az Európa 2020 stratégia szociális pillére, amelyen belül kifejezetten megjelenik a szegénység elleni küzdelem. Magyarország azt szeretné, ha a tagállamok nemzeti reformprogramjaikban is előtérbe helyeznék a romák integrációjának szempontjait. A roma integráció nem egyes országok belügye, hanem összeurópai érdek, ezért a magyar elnökség erősebb együttműködés kialakítására törekszik a tagállamok és az EU intézményei között. Olyan komplex programokat kell indítani, amelyek egyszerre kezelik a foglalkoztatás, oktatás, lakhatás és egészségügy területén jelentkező problémákat. Kiemelt figyelmet kell fordítani a hátrányos helyzetű kistérségek, települések komplex fejlesztésére és a szegénytelepeken élők integrációjára. Magyarország támogatja az Európai Bizottságnak az uniós források hatékonyabb felhasználására vonatkozó kezdeményezését. Emellett szorgalmazza egy világos és következetes feltételrendszer kialakítását, amely biztosítja a leginkább kirekesztett társadalmi csoportok, különösen a romák részvételét a Strukturális Alapok által támogatott valamennyi projektben. Magyarország célja az elnökség ideje alatt a romák társadalmi integrációja területén új alapokra helyezni és megerősíteni az Európai Unió szerepvállalását, továbbá az EU és a tagállamok közti együttműködést (ennek menetrendjét januárban hagyta jóvá az Általános Ügyek Tanácsa). Ennek érdekében az elnökségi félév végéig az érintett tanácsi formációk megvitatják a Bizottság által kidolgozásra kerülő tagállami romaintegrációs stratégiák európai keretrendszerét. Az eredményeket a foglalkoztatási és szociális miniszterek összegzik tanácsi következtetések formájában, amelyeket az állam- és kormányfők 2011 júniusában az Európai Tanács ülésén erősítenek meg.
Duna Régió Stratégia A tagállamok többsége a magyar elnökség alatt ismeri meg és tárgyalja a DRS-t. A magyar elnökség célja, hogy a 2011. júniusi Európai Tanács-ülésen a tagállamok jóváhagyják a
56
stratégiát. A stratégia megfogalmazásában résztvevő nyolc tagállam és hat EU-n kívüli ország együttműködése erősítheti a kohéziót a térségben, ezért az érdekek harmonizációja fontos feladat marad. Az elnökségi feladatokat Magyarországtól 2011. július 1-jén Lengyelország veszi át. Lengyelország az EU Balti-tengeri stratégiájának részeseként az EU keleti partnereivel és a Duna-térséggel ápolt szoros kapcsolataira alapozva fontos szerepet játszik a két makroregionális stratégia koordinált sikerre vitelében.
A kulturális sokszínűség és az Önkéntesség Európai Éve Az Európa 2020 stratégia végrehajtásával összefüggésben a magyar elnökség célja ama területek és eszközök feltárása, ahol a kultúra hozzájárulhat az európai gazdasági és növekedési célok eléréséhez. E téren különösen fontos a kulturális és kreatív iparágaknak az európai versenyképességben, a társadalmi fejlődésben és a kohézió erősítésében játszott szerepe, valamint a tudásalapú társadalom, az innováció és a kultúra összekapcsolásának szinergia-teremtő hatása. Éppen ezért 2011 februárjában a témában szakértői konferenciára kerül sor, és a kérdés napirendre kerül a kulturális miniszterek márciusi informális találkozóján is. A magyar elnökség mindent megtesz annak érdekében, hogy a tagállamok kijelöljék a kulturális alapú fejlesztési célokat, és megteremtsék a kulturális és kreatív szektorok számára elérhető támogatásokat. Ebben fontos szerepet játszik a Tanács 2011-2014 közötti időszakra vonatkozó kulturális munkaterve. A munkaterv végrehajtása lehetőséget kínál arra, hogy a kulturális és nyelvi sokszínűség kérdését magas szintű fórumokon, így például a kulturális minisztériumok és a külügyminisztériumok vezető tisztségviselőinek közös, informális találkozóján vitassák meg. Erre első alkalommal a magyar elnökség alatt, 2011 májusában kerül sor. Magyarország elő kívánja mozdítani a művészek és más kulturális szakemberek mobilitását akadályozó tényezők feltárását és egy mobilitásukat elősegítő információs rendszer kialakítását. A múzeumi gyűjtemények témájában az elnökség legfőbb magyarországi eseménye, hogy a Collections Mobility 2.0 projekt keretében a Szépművészeti Múzeum képzés-, illetve előadássorozatot rendez gyűjteményi mobilitással foglakozó szakemberek számára, valamint a projekt részeként gyakorlati kézikönyvet jelentet meg. A magyar elnökség zárhatja le a belga elnökség által előkészített vitát az Európai Örökség cím létrehozásáról politikai megállapodás elfogadásával, amelynek nyomán az elnökség elő kívánja mozdítani a címet viselő vagy a címre jelölt helyszínek hálózatának együttműködését. E célból 2011 júniusában (a 2008. évi francia elnökséget követően másodikként) Európai Örökségi Fórumot rendeznek. Az Európai Unió Tanácsa a 2011. évet az aktív polgárságot előmozdító önkéntes tevékenységek európai évévé tette. A Tanács hosszú ideje törekszik arra, hogy az Európai Unió fejlődésének elősegítésére tematikus évek kijelölésével hívja fel a figyelmet egy-egy kulturális, társadalmi vagy szociális problémára. Ennek jegyében a 2008-as év a kultúrák közti párbeszéd, 2009 a kreativitás és innováció, 2010 pedig a szegénység elleni küzdelem
57
éve volt. Az önkéntesség évének egyik fő célja, hogy rámutasson: az önkéntesség a felelős állampolgári tevékenység hatékony formája. A magyar elnökség bízik abban, hogy az Önkéntesség Európai Éve hatására az önkéntes munka a társadalom részéről is nagyobb elismerést nyer. A civil szervezetek és önkéntes munkát végzők számára a magyar elnökség az Európai Bizottsággal együttműködve honlapot hozott létre a www.onkentesseg2011.hu címen. Az aktív polgárok lehetőséget kapnak az európai évhez való csatlakozására, regisztrálhatják az önkéntesség szellemiségében szerveződő eseményeiket és programjaikat. Az európai év jegyében az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete is új profillal bővül. Új székhelyén, a budapesti Millenáris parkban helyet és infrastruktúrát kínál mindazon szervezeteknek, akik aktivitásukkal az európai közösséget kívánják támogatni. A magyar elnökség anyagi forrásokkal is (2010. december eleji árfolyamon összesen 800 ezer euróval) támogatni kívánja az aktív polgárokat. A magyar külügyminisztérium 130 millió forintot fordít a civil szervezetek számára kiírandó pályázatokra, és további 22 millió forintot különített el az áprilisra tervezett kiemelt konferenciára, melynek célja, hogy az önkéntes és civil munka előnyei az üzleti és a politikai szféra számára is láthatóvá váljanak. Az elnökségi költségvetésből további 70 millió forintot szánnak a június elején megrendezendő önkéntesség hetének programjaira. A Bizottság összesen 180 ezer eurót szán pályázatokra, és 30 millió forintnak megfelelő eurót egyéb rendezvényekre. A magyar elnökség folytatni kívánja az Európa közös, de tagállamonként eltérő kulturális örökségét és értékeit megjelenítő Európai Örökség címre vonatkozó jogalkotást és figyelemmel kíséri a Tanács új, 2011-2014-es időszakra vonatkozó kulturális munkatervének végrehajtását. Az önkénteseken és a civil szervezeteken keresztül az elnökség az aktív európai polgárságot szeretné támogatni. Szorosan együttműködik az Európai Bizottsággal az Önkéntesség Európai Éve keretében kiírandó számos pályázat és projekt előkészítésében és lebonyolításában.
A gyermekszegénység elleni küzdelem A magyar elnökség célja, hogy – folytatva a belga elnökség által megkezdett munkát –a Foglalkoztatási és Szociális Tanács júniusi ülésén a tagállamok tanácsi záróközleményt (következtetéseket) fogadjanak el a gyermekszegénység csökkentéséről. A Tanács ebben összegezné az eddig elért eredményeket, és meghatározná a további szükséges lépéseket. A magyar elnökség kezdeményezni fogja, hogy a tagállamok kérjék fel a Bizottságot, készítsen ajánlást a gyermekszegénység tagállami kezeléséről. A magyar elnökség tovább kíván lépni a gyermekszegénység elleni tagállami politikák közös ellenőrzésében is. A magyar elnökség a szegénység elleni küzdelemben kettős célkitűzést követ. Egyrészt szeretné sikeresen elindítani az Európa 2020 stratégia végrehajtását, és ezzel a szegénység elleni küzdelemre vonatkozó tagállami vállalások megfogalmazását, másrészt külön hangsúlyt adna a romaintegráció és a gyermekszegénység elleni küzdelemnek.
58
Az elnökség struktúrája Magyarország a soros elnökségre való felkészülés részeként megerősítette a brüsszeli magyar Állandó Képviseletet, és 225 fővel növelte a minisztériumok összlétszámát. Legnagyobb mértékben a Külügyminisztérium állománya nőtt, mert ez a tárca vezeti az Európai Unióval kapcsolatos minisztériumközi koordinációt. A Külügyminisztériumban három ideiglenes főosztállyal kibővítették az EU-ügyi államtitkárságot. A kormány kinevezett két kormánybiztost: Robák Ferencet, aki a magyar elnökség operatív lebonyolítását irányítja, és Barsiné Pataky Etelkát, aki az EU Duna-régió stratégiájával kapcsolatos magyar kormányzati tevékenységet koordinálja.
Kibővített EU-államtitkárság a Külügyminisztériumban A Külügyminisztérium EU-ügyekért felelős államtitkára Győri Enikő EU-szakos közgazdász, aki előtte az Európai Parlament képviselője, korábban római nagykövet, illetve az országgyűlési Fidesz-frakció EU-munkacsoportjának stábfőnöke volt. Az EU- elnökségre tekintettel felállított három ideiglenes részleg közül a gazdálkodási főosztály végzi az EU-elnökséggel kapcsolatos költségvetési döntések előkészítését, végrehajtásuk koordinálását. Kapcsolatot tart a közigazgatáson kívüli gazdasági szereplőkkel, a civil szféra képviselőivel. A rendezvényszervezési főosztály az elnökséggel kapcsolatos magyarországi események szervezését koordinálja. Biztosítja a magyar EU-elnökség egységes arculatának megjelenését a Magyarországon, Brüsszelben és a más országokban megrendezendő eseményeken. Ez a részleg koordinálja a Magyarországra érkező delegációkhoz kapcsolódó logisztikai feladatok ellátását. Az EU-elnökségi kommunikációs főosztály kezeli a 2011. évi magyar EU-elnökség sajtókapcsolatait, készíti az elnökség hivatalos honlapját. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal együttműködve gondoskodik az elnökséghez kapcsolódó lakossági és kulturális kísérőrendezvények megszervezéséről.
Megerősített brüsszeli Állandó Képviselet Magyarország külföldi képviseleteinek összlétszámát megnövelték 120 fővel, ennek több mint kétharmadát a brüsszeli Állandó Képviselet megerősítésére használtak fel. Így az ott dolgozó magyar diplomaták és szakértők száma csaknem megduplázódott, és mintegy 160-ra emelkedett.
Kormánybiztos a magyar elnökség operatív szervezésére A magyar EU-elnökség szervezési, logisztikai, operatív irányítója Robák Ferenc. Tapasztalt diplomata, korábbi brüsszeli nagykövet, párizsi gazdasági tanácsos . A feladata többek között az, hogy ellenőrzi az EU-elnökséggel összefüggő kormányzati szakmai kommunikáció koordinációját. Felügyel az EU-elnökség költségvetési, gazdálkodási feladatainak 59
végrehajtására. Ő gondoskodik az elnökséggel kapcsolatos minisztériumközi koordinációról is. A kormánybiztos akár kormányintézkedéseket is kezdeményezhet, észrevételeket tehet a kormány-előterjesztésekre. Részt vesz a minisztériumok közigazgatási államtitkárainak rendszeres értekezletein. Feladatait részben a Külügyminisztérium EU-ügyi államtitkárával, Győri Enikővel együttesen látja el.
Kormánybiztos az EU Duna-stratégiájára A másik kormánybiztos, Barsiné Pataky Etelka készíti elő a magyar álláspontot a Duna Régió Stratégiájával kapcsolatos tárgyalásokhoz. Barsiné Pataky Etelka korábban az Európai Parlament illetve a magyar Országgyűlés képviselője volt, dolgozott nagykövetként is Bécsben. A dunai kormánybiztos részt vesz a magyar elnökség egész programjának kidolgozásában és végrehajtásában. Akár kormányintézkedéseket is kezdeményezhet, észrevételeket tehet a kormány-előterjesztésekre. Részt vesz a minisztériumok közigazgatási államtitkárainak rendszeres értekezletein.
A brüsszeli Állandó Képviselet Magyarország brüsszeli Állandó Képviseletének az a fő feladata, hogy részt vegyen a Tanács döntéseinek előkészítésében, és eközben megjelenítse a magyar érdekeket. Az Európai Unió Tanácsában az összes tagállam egy-egy illetékes minisztere ül, ez az EU egyik fő döntéshozó intézménye. A döntések előkészítésében a fő szerepet a tagországok brüsszeli állandó képviseletei játsszák. A képviseletek vezetői legalább hetente egyszer találkoznak, javaslatokat, tervezeteket dolgoznak ki, amelyek a Tanácsok (a miniszterek) elé kerülnek jóváhagyásra. Ezen kívül koordinálják a tagországok minisztériumi szakértőiből álló mintegy 250 munkacsoport tevékenységét. A 27 tagország képviseletvezetőinek testületét francia rövidítéssel COREPER-nek nevezik. Kettő van belőle, ezeket római számmal sorszámozzák. A COREPER-II tömöríti a képviseletek vezetőit, a COREPER-I pedig a helyetteseiket. A szakpolitikák el vannak osztva a két COREPER között. A misszióvezetőkhöz tartoznak a politikai és pénzügyi témák, a helyettesekhez pedig a szociális és gazdasági területek. Az EU kül- és biztonságpolitikájával külön állandóképviselő-helyettesek foglalkoznak. Állandó Képviselet - három nagykövet, két szóvivő: * Györkös Péter nagykövet – állandó képviselő – COREPER-II * Vargha Ágnes nagykövet – az állandó képviselő helyettese – COREPER-I * Grúber Károly nagykövet – kül- és biztonságpolitika * Polner Gergely szóvivő – COREPER-II * Hajdú Márton szóvivő – COREPER-I Ennek megfelelően a brüsszeli magyar Állandó Képviselet élén három nagykövet áll. Az egész képviselet vezetője Györkös Péter nagykövet, Magyarország állandó képviselője. Ő vesz részt az állandó képviselők 2-es számú bizottságában, a COREPER II-ben. A második nagykövet, Vargha Ágnes, az állandó képviselő helyettese, ő reprezentálja Magyarországot a
60
COREPER I-ben. A harmadik nagykövet Grúber Károly, aki a kül- és biztonságpolitikával foglalkozik. A magyar Állandó Képviseletnek két szóvivője van az elnökség idején: Polner Gergely, aki az állandó képviselőhöz (COREPER-II) tartozó kérdésekben illetékes, és Hajdú Márton, aki pedig a képviseletvezető-helyettes (COREPER-I) ügyeiben nyilatkozik. Az ÁK-n keresztül vesz részt Magyarország a közös politikák kidolgozásában. A közös politikák olyan területekre vonatkoznak, mint a belső piac, a mezőgazdaság, a fogyasztás, a turizmus, a közlekedés és szállítás, a távközlés, a foglalkoztatás, az ipar, a tudományos kutatás, az egészségügy, a környezetvédelem, az oktatás, a külkapcsolatok, a költségvetési, valamint a bel- és igazságügyi kérdések. Így az ÁK jeleníti meg az Európai Unión belül a magyar álláspontokat és érdekeket A soros elnökséget ellátó ország fő feladta a tagállamok közötti kompromisszum elősegítése – ahogyan a magyar kormány megfogalmazta: „az önzetlen közvetítés”. Elnökség idején ennek fő megvalósítója az ÁK. A mintegy 160 fős ÁK a magyar kormány leképezése az EU-s döntéshozatalnak megfelelően. Nemcsak a Külügyminisztériumból vannak itt diplomaták és szakértők, hanem mind a hét másik magyar tárcától is, valamint a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivataltól (NKTH) és az Országgyűléstől. Az ÁK köti össze a magyar minisztériumokat és az EU-s döntéshozatali folyamat szereplőit: az Európai Bizottságot, a Tanácsot és az Európai Parlamentet. A magyar tárcák között a koordinálást a Külügyminisztérium végzi. Vitás kérdésekben a kormány dönt. Az ÁK kapcsolatot tart az Országgyűléssel, sőt más tagállamok parlamenti képviselőivel is, ezen kívül helyi lakossági csoportokkal, vállalatokkal, szakszervezetekkel, nem kormányzati szervezetekkel, tudományos kutatókkal és a sajtóval.
Az elnökség költségvetése Magyarország a soros elnökség ellátásával kapcsolatban 2007-2011 között összesen 23,78 milliárd forintot költ, ez 2010. november végi árfolyamon közel 85 millió euró. Ez takarékos költségvetésnek számít, mert az utóbbi évek elnökségeinek költségvetése 80-150 millió euró között mozgott. (Bár az egyes elnökségek tényleges kiadásait az eltérő elszámolási gyakorlatok miatt nehéz összehasonlítani.) A magyar kormány igyekszik minél hatékonyabban felhasználni az adófizetők pénzét. Az elnökségi büdzsé jelentős része a csaknem 260 magyarországi rendezvény finanszírozására szolgál 2011 első félévében. Az elnökség idején várhatóan 35-40 ezer külföldi hivatalos vendég érkezik Magyarországra. A magas szintű delegációtagoknak (a korábbi elnökségi gyakorlatnak megfelelően) a magyar állam fizeti a szállodát. Magyarország biztosítja a küldöttek utaztatását a szálláshelyek és a rendezvényszínhelyek között, az étkeztetést, a tanácskozásoknál szükséges informatikai eszközöket, a fordítást, tolmácsolást, a magyarországi rendezvényekhez kapcsolódó médiaszolgáltatást (host broadcasting), az
61
elnökség hivatalos honlapjának üzemeltetését – ezeket a feladatokat mindig a soros elnök tagállam finanszírozza. Az utóbbi évek íratlan uniós szabályainak megfelelően a rendezvények meghatározott részvevői emléktárgyakat kapnak az elnöklő országtól. Az ajándéktárgyak értéke nem haladhatja meg a 200 eurót. A szuvenírek egy része a magyar művészeteket idézi, más részük világraszóló magyar találmányokra utal.
9. Forrás A fenti tájékoztató anyag a következő honlapok tartalmának a felhasználásával készült el: • http://europa.eu/index_hu.htm • http://hu.wikipedia.org • http://www.eu2011.hu
62
