Tájékoztatások és közlemények plenáris ülés, szeptember 30. és október 1

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

Közleményszám

Tartalom

I

ISSN 1725-518X

C 318

52. évfolyam 2009. december 23.

Oldal

Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

VÉLEMÉNYEK

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 456. plenáris ülés, 2009. szeptember 30. és október 1.

2009/C 318/01

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye ‒ Hogyan alkalmazandó a rugalmas biztonság a szerkezetátalakítás kapcsán a fejlődés összefüggésében? (feltáró vélemény a svéd elnökség felkérésére)

1

2009/C 318/02

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye ‒ Makrorégiók közötti együttműködés ‒ A baltitengeri stratégia más európai makrorégiókra való kiterjesztése (feltáró vélemény) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6

2009/C 318/03

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye ‒ Hogyan érhetjük el, hogy az alkohollal kapcsolatos ártalmakra irányuló uniós stratégia hosszú távú, fenntartható és több ágazatra kiterjedő legyen? (feltáró vélemény) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

10

2009/C 318/04

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye ‒ Kapcsolat a nemek közötti egyenlőség, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatási arány között (feltáró vélemény) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15

2009/C 318/05

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye ‒ Különböző vállalati formák (saját kezdemé nyezésű vélemény) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

22

2009/C 318/06

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye ‒ Az élelmiszer-termékek tisztességes keres kedelme: önszabályozás vagy jogalkotás? (saját kezdeményezésű vélemény) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

29

HU

Ár: 7 EUR

(folytatás a túloldalon)

Közleményszám

Tartalom (folytatás)

2009/C 318/07

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye ‒ A hátrányos helyzetű területek északi dimen ziója (saját kezdeményezésű vélemény) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

35

2009/C 318/08

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye ‒ Az energiahatékonyságra irányuló politikák és programok erősítése végfelhasználói szinten (saját kezdeményezésű vélemény) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

39

2009/C 318/09

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye ‒ „A globális válság hatása a főbb európai termelő és szolgáltató szektorokra” (saját kezdeményezésű vélemény) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43

2009/C 318/10

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye ‒ Munka és szegénység: egy nélkülözhetetlen globális koncepció felé (saját kezdeményezésű vélemény) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

52

2009/C 318/11

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye ‒ A de Larosière-csoport jelentése (saját kezde ményezésű vélemény) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

57

2009/C 318/12

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye ‒ A közös agrárpolitika jövője 2013 után (kiegészítő vélemény) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

66

III

Oldal

Előkészítő jogi aktusok

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 456. plenáris ülés, 2009. szeptember 30. és október 1.

2009/C 318/13

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye ‒ A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak: Úton az európai e-igazságügyi stratégia felé (COM(2008) 329 végleges) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

69

2009/C 318/14

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye ‒ A Bizottság Közleménye az Európai Parla mentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának Biztonságos, innovatív és elérhető gyógyszerek: a gyógyszeripari ágazat megújult jövőképe (COM(2008) 666 végleges) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74

2009/C 318/15

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye ‒ Javaslat európai parlamenti és tanácsi hatá rozatra a foglalkoztatási és társadalmi integrációs célú európai mikrofinanszírozási eszköz (Progress mikrofinanszírozási eszköz) megteremtéséről (COM(2009) 333 végleges ‒ 2009/0096 (COD)) . . . . . . .

HU

80

(folytatás a hátsó borítólap belső oldalán)

2009.12.23.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/1

I (Állásfoglalások, ajánlások és vélemények)

VÉLEMÉNYEK

EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG 456. PLENÁRIS ÜLÉS, 2009. SZEPTEMBER 30. ÉS OKTÓBER 1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Hogyan alkalmazandó a rugalmas biztonság a szerkezetátalakítás kapcsán a fejlődés összefüggésében? (feltáró vélemény a svéd elnökség felkérésére) (2009/C 318/01) Előadó: Valerio SALVATORE Társelőadó: Enrique CALVET CHAMBON 2008. december 18-i levelében Cecilia MALMSTRÖM európai ügyekért felelős miniszterhelyettes a svéd elnökség nevében, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy dolgozzon ki véleményt a következő tárgyban: „Hogyan alkalmazandó a rugalmas biztonság a szerkezetátalakítás kapcsán a fejlődés összefüggésében?” A bizottsági munka előkészítésével megbízott Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága 2009. szeptember 10-én elfogadta véleményét. (Előadó: Valerio SALVATORE, társelőadó: Enrique CALVET CHAMBON.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2009. szeptember 30-án és október 1-jén tartott, 456. plenáris ülésén (az október 1-i ülésnapon) 111 szavazattal, ellenszavazat nélkül, 9 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások 1.1 Az Európai Bizottság a rugalmas biztonságot „a rugal masságot és a biztonságot a munkaerőpiacon egyidejűleg javí tani kívánó integrált stratégiaként” írja le. A vita alapjául szol gáló dokumentumban az EGSZB kiemeli a rugalmas biztonság bizonyos aspektusait, amelyeket a válság időszakában kiemelten hasznosnak tekint abból a szempontból, hogy a lehető legna gyobb számú munkavállaló számára lehetővé teszik munkahe lyük megtartását, valamint a munkaerő-piacon kívül rekedt személyeknek a legjobb lehetőségeket biztosítják a mielőbbi elhelyezkedésre. A munkaadóknak és a munkavállalóknak együtt kell működniük a szociális párbeszéd keretében annak biztosítására, hogy a lehető legnagyobb számú munkavállaló tudjon a munkaerőpiacon maradni. 1.2 A mély válság és a munkanélküliség jelentős növekedé sének időszakában még inkább szükség van arra, hogy a rugalmas biztonságot ne olyan intézkedések összességének tekintsük, amelyek megkönnyítik a jelenleg alkalmazott munka vállalók elbocsátását, vagy megingatják általában a szociális

védelmet, illetve különösképpen a munkanélküliek szociális védelmét. Az EGSZB úgy véli, hogy a (tágabb értelemben vett) biztonsággal kapcsolatos aspektusokat megerősítő intézkedé seket, melyek a rugalmas biztonsághoz tartoznak, kiemelt figye lemmel kellene kezelni. 1.3 Az EGSZB előző véleményeiben már hangsúlyozta a rugalmas biztonság belső dimenziójának hatását. A válság kiemeli a rugalmas biztonság belső dimenziójára vonatkozó intézkedések jelentőségét, amelyek lehetővé teszik a vállalatok számára a megrendelések hirtelen csökkenéséhez való alkalmaz kodást anélkül, hogy a munkavállalókat el kellene bocsátaniuk. Azok a vállalatok, amelyek rendelkeznek a szociális partnerek által elfogadott munkaidőszámlás rendszerrel, egyértelműen gyorsabban képesek reagálni a válság következtében kialakult új piaci helyzetre, mint azok, amelyek nem rendelkeznek ilyen eszközzel. A válságból levonható egyik legnyilvánvalóbb tanulság az, hogy a szociális partnereknek ösztönözniük kell a munkaidőszámlás rendszereket és a munkaidő-szervezést. Az EGSZB úgy véli, hogy ezeket az eszközöket minél vonzóbbá kell tenni a vállalatok és az alkalmazottak részére.

C 318/2

HU


2009.12.23.

1.4 A rugalmas biztonság csak akkor működhet, ha a munkavállalók jó szakképzettséggel rendelkeznek. Az új kész ségek és az új munkahelyek megteremtése között szoros a kapcsolat. A vállalatoknak messzemenőkig érdekükben áll, hogy befektessenek alkalmazottaik folyamatos továbbképzésébe. A munkavállalónak pedig saját felelőssége, hogy folyamatosan tovább képezze magát. Remélhetőleg a 2010 utáni lisszaboni stratégia válaszokat fog majd adni ezekre a problémákra.

utáni folyamatot (Lisszabon 2010 plusz), hogy megfelelhessünk a még megoldatlan, illetve a válság folyamán felmerülő célkitű zéseknek, amelyeknek áthidalása hosszadalmas és nehézkes folyamat lehet. Ebben a rugalmas biztonságnak minden bizonnyal fontos szerepe lesz. Az EGSZB úgy véli, hogy a rugalmas biztonság alkalmazásának dimenzióit ki kell egyensú lyozni.

1.5 A válság rávilágít a szociális párbeszéd fontosságára. A legutóbbi hónapokban bebizonyosodott, hogy a szociális part nerek milyen nagy mértékben vállaltak szerepet abban, hogy közös megoldást találjanak a sürgető problémákra. Az EGSZB azt javasolja az Európai Tanács svéd elnökségének és az Európai Bizottságnak, hogy hozzon létre internetes platformot, melynek célja a tapasztalatcsere ösztönzése a szociális partnerek kezde ményezéseinek keretében, figyelembe véve a nemzeti, regionális és helyi szintű különbségeket.

1.9 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a tagállamok munkaerő piacainak reformjai során el kell kerülni, hogy a bizonytalan álláshelyek – melyeket a túlzott rugalmasság jellemez a biztonság rovására – elmúlt években megnövekedett száma tovább fokozódjon. Az EGSZB osztja a Régiók Bizottsága nyug talanságát, melynek 2008. február 7-i véleményében adott hangot. (2) A külső rugalmasság túlsúlya utat nyithat a normál szerződéses munkaviszonyok széles körű deregulációja előtt, amelynek következményeként több lenne a bizonytalan munka szerződés.

1.6 Európai szinten a szociális partnerek jelenleg önálló keretszerződésről tárgyalnak a társadalmi integrációnak kedvező munkaerőpiacok tekintetében. Az EGSZB úgy véli, hogy egy jövőbeni szerződés valódi hozzáadott értéket teremt a legsérü lékenyebb személyek újbóli munkába állásának elősegítéséhez, akik a válság idején veszítették el állásukat. Az EGSZB reméli, hogy sor kerül a rugalmas biztonság közös nyomon követésére és értékelésére, amelyet az európai szociális partnerek 2009–2010-es munkaprogramjukba is belevettek.

1.7 A gazdasági visszaesés gyors terjedése és erős hatása sok munkáltatóban felidézi a gazdasági növekedés éveinek emlékét, amikor arra kellett rájönniük, milyen nehéz megfelelő számú, a szükséges képesítéssel rendelkező munkavállalót felvenni. Figye lembe véve, hogy ezek a munkáltatók jelenleg a távolabbi jövőben gondolkodnak és egy nagy valószínűséggel bekövet kező gazdasági fellendülésre számítanak, nem szüntetnek meg meggondolatlanul túl sok álláshelyet, amint azt akkor tennék, ha csak a rövid távú megtakarítások célja vezérelné őket. Mind azonáltal egyetlen vállalat sem vonhatja ki magát a gazdaság alaptörvényei alól. Valamennyi vállalatnak mindenekelőtt a tartósság biztosítására kell törekednie. Az érintett munkavállalók számára alapvető fontosságú a munkába való lehető leggyor sabb visszatérés. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy gyors és jó minőségű segítséget kell nyújtani nekik. A tagállamoknak komolyan fontolóra kellene venniük a személyzet minőségi és mennyiségi fejlesztését a munkaközvetítő irodákban, a munka vállalók lehető leggyorsabb álláshoz juttatása érdekében.

1.8 A nemzeti és regionális különbségeket, valamint az ipari ágazatok közötti különbségeket figyelembe véve az EGSZB azt szeretné, ha a munkákat egy európai uniós perspektívából, a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett folytatnák. Ily módon jönne létre az a szükséges európai keret, amely biztosítaná az elméleti modellből az elkerülhetetlen valóság felé dinamikusan fejlődő európai társadalmi modell megerősö dését. (1) Szükség van arra, hogy tervbe vegyünk egy Lisszabon (1) HL C 309, 2006.12.16., 119. o.; az EGSZB saját kezdeményezésű véleménye a következő témában: „Társadalmi kohézió: az európai szociális modell részletes kidolgozása”.

2. Háttér 2.1 A svéd elnökség arra kéri az EGSZB-t, hogy nyilvánítson véleményt a rugalmas biztonság témájában, amellyel kapcso latban már állást foglalt, (3) azonban a jelenség most új össze függésben jelentkezik. A pénzügyi válság összefüggésében történő újbóli elemzés sürgősségét megerősítette a svéd elnökség által 2009. július 7-én, Stockholmban megrendezett meghallgatás.

2.2 A rugalmas biztonsággal kapcsolatban különböző megközelítések léteznek. Az Európai Bizottság a közleményében (COM(2007) 359 végleges) a rugalmas biztonságot „a rugalmas ságot és a biztonságot a munkaerőpiacon egyidejűleg javítani kívánó integrált stratégiaként” írja le. (4) Mivel ez a definíció szolgált a 2009. május 7-i prágai csúcs következtetéseinek alap jául is, a jelen vélemény is ezt a közös meghatározást vette alapul. (2) HL C 105, 2008.04.25., 16. o., 22. pont. (3) HL C 256, 2007.10.27., 108. o,. HL C 211, 2008.08.19., 48. o. Az EGSZB véleménye a következő témában: A rugalmas biztonság közös elveinek kidolgozása felé: több és jobb munkahely a rugalmasságon és biztonságon keresztül. (4) Emlékeztetni kell az Európai Bizottság közleményének pontos megfogalmazására, amely a rugalmas biztonság négy alapelvét fogal mazza meg: „a rugalmasság ezzel szemben az egyén sikeres alkal mazkodásait (váltások) jelenti élete során; az iskolapadból a munka helyre, egyik munkahelyről a másikra, munkanélküli vagy inaktív időszakokból új munkahelyre, és a munkahelyről nyugdíjba. A rugal masság nem csupán azt jelenti, hogy a vállalatok szabad kezet kapnak a felvétel és elbocsátás kérdésében, és azt sem jelenti, hogy a határozatlan idejű szerződések korszerűtlenné váltak. A rugal masság a munkavállalók pályáján bekövetkező haladás sorozata jobb munkahelyekre, felfelé irányuló mobilitás, és a tehetség legop timálisabb kibontakoztatása. A rugalmasság emellett rugalmas munkaszervezést, az új produktív szükségletek és készségek gyors és eredményes elsajátítását, valamint a munkahelyi és magánéleti kötelezettségek egyensúlyban tartásának elősegítését jelenti. A biztonság sem kizárólag annak biztonságát jelenti, hogy a munka vállaló nem veszti el állását: A biztonsághoz tartoznak a váltásokat megkönnyítő munkanélküli ellátások. Végezetül beletartoznak a vala mennyi munkavállaló – különösen az alacsony képzettségűek és az idősebbek – számára biztosított képzési lehetőségek”.

2009.12.23.

HU


C 318/3

2.3 Az EGSZB ragaszkodik ahhoz, hogy a munkaerő-piaci politikák a tagállamok felelősségi körébe tartozzanak, a szub szidiaritás elvének megfelelően. Egy, a munka törvényeinek harmonizációjára irányuló kísérlet ellentétben lenne az utóbbi elvvel, és nem bizonyulna megfelelőnek, mert károsítaná a hagyományokat és azokat a földrajzi struktúrákat, amelyek bizonyították tartósságukat és stabilitásukat. Ezenkívül figye lembe kellene venni azt is, hogy az egyes tagállamok gazdasági fejlettsége nincs mindig ugyanazon a szinten. Ez tükröződik szociális rendszerükben is. Ebben az összefüggésben az EGSZB véleménye szerint az EU feladatai a következők kell, hogy legyenek:

kedünk a válság idején végrehajtott strukturális reformok helyénvalóságáról, megvalósíthatóságáról, szükségességéről vagy éppen lehetetlen voltáról. Az EGSZB mindazonáltal hang súlyozza, hogy a munkanélküliek munkaerő-piaci beilleszkedése és visszatérése az egyik kiemelt prioritás kell, hogy legyen.

— Ösztönözni kell az együttműködést a tagállamok között az európai foglalkoztatási stratégia által, amely 2005 óta a Lisszaboni Stratégia kezelési mechanizmusainak részét képezi. A foglalkoztatási politikáról szóló 21. iránymutatás szerint a tagállamok megegyeznek abban, hogy kiegyensú lyozottan ösztönzik a foglalkoztatás biztonságát és a rugal masságot. Az EU-nak katalizátorként kell működnie annak érdekében, hogy a tagállamok betartsák vállalásaikat, és ezzel egyidejűleg megismertessék és kicseréljék legjobb gyakorlataikat az európai foglalkoztatási politika keretein belül.

3.2 A belső és külső rugalmasság

3. Új helyzet 3.1 A válság 3.1.1 Az Európai Közösség története legnagyobb gazdasági válságának hatásai rövid távon elég nyilvánvalóak: az EU tagál lamainak eladósodása példa nélküli sebességgel növekszik. Jóllehet a világ központi bankjai bőségesen nyújtanak likviditást a piacoknak, a bankrendszer még mindig nem a normális módon működik. Különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k), valamint az önálló munkavállalók jutnak nagyon nehezen új hitelekhez. Hamarosan jelentkezni fognak a munka nélküliségnek a társadalomra és a belső piacra gyakorolt káros hatásai. Ezzel egyidejűleg rendkívül ritkán és nehezen jönnek létre új munkahelyek.

3.1.2 Az EGSZB úgy véli, hogy rövid távon elengedhetetlen a rugalmas biztonság modelljének elemzése, tekintettel a jelenlegi súlyos társadalmi-gazdasági helyzetre, bár legutóbbi, e témában készült véleménye 2008 tavaszán jelent meg. Az EGSZB üdvözli a svéd elnökség új felkérését, mely annak vizsgálatára vonat kozik, hogyan alkalmazandó a rugalmas biztonság a szerkeze tátalakítás kapcsán a globális fejlődés összefüggésében. A globális fejlődés összefügg a pénzügyi és gazdasági világvál sággal, valamint annak a reálgazdaságra és ezzel egyidejűleg a foglalkoztatásra gyakorolt tragikus következményeivel. A válság az elmúlt 80 év legsúlyosabb gazdasági válságának bizonyult. Hatásai nagy valószínűség szerint az egész 21. századra nézve meghatározóak lesznek. A helyzet annál is inkább súlyos, mivel két másik, nagy világszintű kihívást jelentő válság kíséri: az éghajlattal kapcsolatos és a demográfiai válság.

3.1.3 A válság megváltoztatja azt a gazdasági-társadalmi környezetet, amelyben tervbe lehet venni ezeket a munkaerőpiaci reformokat. Ez nyilvánvaló, függetlenül attól, miként véle

3.1.4 Az EGSZB ugyanakkor le kívánja vonni a következte téseket megállapításaiból, hogy konkrét javaslatokat tehessen a rugalmas biztonságot alkotó paraméterek – vagyis a rugal masság és a biztonság – tekintetében. Az EGSZB mindenképpen hangsúlyozza, hogy a rugalmasságra és a biztonságra vonatkozó intézkedések kiegyensúlyozott kezelése elengedhetetlen, ha el akarjuk kerülni az olyan társadalmi konfliktusokat, amelyek már jelentkeztek Európában.

3.2.1 A belső rugalmasság a vezetés és a munkavállalók vagy azok képviselői, illetve a szociális partnerek között a vállalat vagy az érintett ágazat szintjén végbemenő szociális párbeszéd eredménye. Elkerülhetővé teszi a munkahelyek megszüntetését, és így a nehéz időszakokban jelentős stabilizáló elem lehet a társadalmi kohézió számára Európában. A vállalkozók és a munkavállalók közötti jó kapcsolatokra van szükség a vállalko zások szociális felelősséggel kapcsolatos kötelezettségvállalá sának garantálására és a munkavállalók további foglalkoztatá sára. Ezeknek az intézkedéseknek a támogatásában kulcssze repük van a kormányoknak, de nem szabad beavatkozni az olyan alapvető szociális támogatások nyújtásának kárára, mint a biztonság (az élelmiszeripari termékek, a légi közlekedés vagy az általános érdekű szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés biztonsága, illetve a rendőrség által nyújtott biztonság), az oktatás, immáron „egész életen át tartó tanulás” értelemben. 3.2.2 Minden szociális reformot saját társadalmi-gazdasági kontextusába kell helyezni. A rugalmas biztonság a válság időszakában azonban kétségkívül komoly kérdéseket vet fel, ha a hipotetikus alkalmazhatóság által megkívánt áldozatok nem adnak garanciákat. Tudatában kell tehát lenni annak, hogy a rugalmas biztonság csak abban az esetben hasznos eszköz, ha kölcsönös megértéshez vezet a szociális partnerek között, azaz nemcsak azok valamelyike részéről. Mindez az előbbi összefüggésben azt teszi szükségessé, hogy komolyan koncentráljunk a biztonságra és a biztonság és a rugalmasság közötti egyensúlyra. Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak az elemzése során nagyobb mértékben kellene a belső rugalmasság lehetőségeinek feltárására törekednie, amely hatékony eszköz lehet a rugalmas biztonság szempontjából a munkanélküliség elleni küzdelemben. (1) 3.2.3 Az EGSZB úgy véli, hogy a rugalmas biztonság dimen zióit egyensúlyba kell állítani, és azt nem szabad a biztonság kárára alkalmazni. Hogyan garantálhatják azonban a tagállamok ezt az egyensúlyt a válság idején? Az EGSZB azt javasolja, hogy most, a válság alatt vizsgálják meg alaposan a rugalmas bizton ságon alapuló reformokat, hogy azoknak ne legyenek nemkívá natos társadalmi és politikai hátulütői. Ezeket az óvintézkedé seket meg kell erősíteni az ún. „külső” rugalmas biztonság esetében. (1) HL C 105., 2008.4.25., 16. o. A Régiók Bizottsága már a pénzügyi válság előtt is kétségeinek adott hangot a külső rugalmasság döntő súlyával kapcsolatban az Európai Bizottság megközelítésében. A Régiók Bizottsága „úgy véli, hogy az olyan megfogalmazások, mint a rugalmas és megbízható, szerződéses megállapodások aggodalomra adnak okot, mivel ezek elméletileg a szokványos munkaviszonyok olyan átfogó deregulációját is lehetővé tehetik, amely a bizonytalan foglalkoztatási viszonyok kiszélesítésének irányába mutat.”

C 318/4

HU


3.2.4 Az előzőekben elmondottaknak megfelelően a javasolt intézkedéseknek hiteleseknek kell lenniük minden szempontból, főként a költségvetés tekintetében. Mindez valószínűleg a prio ritások átcsoportosításához vezet majd a tagállamok költségve tési kiadásaiban, és talán a közösségi támogatások megerősödé séhez is. Rugalmas biztonság ugyanis nem létezhet biztonság nélkül.

2009.12.23.

belevették a rugalmas biztonság nyomon követését és értéke lését. Az EGSZB várja, hogy az értékelésről jelentés készüljön, és arra számít, hogy a közös értékelés nagy hatással lesz majd a rugalmas biztonság alkalmazásainak megtervezésére az egyes tagállamokban.

3.4 Rövid és középtávú európai célkitűzések 3.2.5 A belső rugalmasság különböző formáinak óvatosabb alkalmazásával ellentétben a jelenlegi helyzetben kockázatos lenne a munkaerő-piaci reformok erőltetése azzal a céllal, hogy a külső rugalmasságot mozdítsák még inkább elő. Az Európai Bizottság elemzései mindeddig a rugalmas biztonságnak ezt a dimenzióját hangsúlyozták. Európában sok kollektív szer ződés tartalmaz rendelkezéseket a rugalmasságnak a vállalaton belüli megszervezésére vonatkozóan. Ez jelentheti többek között a munkaidő-szervezést, ideértve a képzési időszakokat is, külö nösképpen azért, hogy figyelembe lehessen venni a változó tevékenységeket. 3.3 A szociális párbeszéd 3.3.1 Az EGSZB ragaszkodik ahhoz a követeléséhez, hogy a szociális partnerek legyenek főszereplői egy olyan fórumnak, amely lehetővé teszi a reformokkal kapcsolatos nézetek folya matos ütköztetését annak érdekében, hogy a két pólus, a munkaadók és a munkavállalók ügyelhessenek a rugalmasság és a biztonság közötti állandó és dinamikus egyensúly megőr zésére. Ez a megközelítés fontos és érdekes lehet az európai foglalkoztatás jövője szempontjából. Pontosan ezért van szükség arra, hogy a civil társadalmat bevonjuk ebbe a vitába. Minden foglalkoztatással kapcsolatos politika, a munkaerőpiac minden reformja fontos hatással van a társadalomra. Ezek a reformok azonban nem lehetnek függetlenek a társadalom gazdasági, szociális és fenntartható tényezőitől. 3.3.2 A rugalmas biztonság fontos eszköz a pénzügyi és a reálgazdaságban jelentkező válság munkára és foglalkoztatott ságra gyakorolt hatásainak enyhítésére. Nem szabad azonban visszaélni ezzel oly módon, hogy az olyan országokban, amelyek bizonyos biztonsági szintet garantáló munkajoggal rendelkeznek az angolul „hire and fire”-nek hívott gyakorlattal szemben, könnyebbé teszik az elbocsátásokat. Az EGSZB egye tért az Európai Bizottság világos megfogalmazásával, mely szerint a rugalmas biztonság soha nem lehet elbocsátás jogalapja. 3.3.3 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a munkajogot érintő valamennyi reformot a szociális partnerekkel együtt kell végre hajtani, amennyiben nem így történik, úgy az pusztulásra van ítélve. A társadalmi párbeszéd garantálja a modern, szociális részvételi demokráciát. A munkajog átalakítására a munkavál lalók képviselőivel folytatott tárgyalások eredményeként kell sort keríteni. A társadalmi párbeszéd ezenkívül a belső rugalmasság számos formáját teszi lehetővé, amely nagyfokú alkalmazkodó képességet ad a vállalkozásoknak, függetlenül attól, hogy tevé kenységeik éppen növekvő vagy csökkenő mérleget mutatnak. 3.3.4 Az EGSZB örömmel fogadja az európai szociális part nerek által a rugalmas biztonság területén közösen tett erőfeszí téseket és elvégzett munkát. Az EGSZB méltányolja, hogy az európai szociális partnerek 2009–2010-es munkaprogramjukba

3.4.1 Rövid távon a rugalmas biztonság elemzésének és alkalmazási lehetőségeinek – figyelembe véve a minden szintre kiterjedő társadalmi párbeszédet, a pénzügyi kötelezettségeket és a kormányok szerepét – arra a célkitűzésre kell irányulniuk, hogy minél több, a lehető legnagyobb hozzáadott értékkel rendelkező munkahelyet őrizzenek meg, és megerősítsék a vala mennyi munkavállalóra – munkaerő-piaci helyzetüktől függet lenül – kiterjedő szociális védelmet.

3.4.2 Az EGSZB emlékeztet a Tanács június 8–9-i, rugalmas biztonságról szóló jelentésének következtetéseire. A munkanél küliek számára elengedhetetlen, hogy a lehető leggyorsabban integrálódjanak a munkaerőpiacon. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy ebben igen gyors segítséget, támogatást és hatékony útmu tatást kell adni számukra. A tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy jobban vegyék igénybe a már létező európai uniós alapokat, és mindenképpen szerepet kell vállalniuk valamennyi foglalkoztatást ösztönző eszköz – például a minőségi foglalkoz tatást biztosító ügynökségek – minőségének javításában, tevé kenységük és hatékonyságuk megerősítése céljából.

3.4.3 Az EGSZB osztja az Európai Bizottság véleményét, mely szerint a munkanélküliségi járadékokra vonatkozó megál lapodások hatékony rövid távú eszközként működhetnek a munkahelyek megóvására, a munkanélküliség elkerülésére és a vásárlóerő fenntartására. A rendelkezéseknek három hatásuk van: a munkavállalók tudásának és képességeinek megőrzése a vállalkozás számára, a munkavállaló ki nem zárása a munka világából és a nemzeti gazdaság stabilitása, amellyel elkerülhető a munkanélküliek hulláma. A válság bebizonyította a munkaidő rugalmas elszámolása és rugalmas kezelése ösztönzésének szük ségességét. A rugalmas munkaidőt alkalmazó vállalatok könnyebben tudnak reagálni az új piaci helyzetekre, és könnyebben alkalmazkodnak a kereslet hirtelen eséséhez. Az EGSZB arra kéri az EU tagállamait, hogy tegyék ezt az eszközt minél vonzóbbá a munkavállalók és a vállalatok számára.

3.4.4 Az EGSZB arra ösztönzi a szociális partnereket vala mennyi szinten, beleértve a mikro-ökonómiai szintet is, hogy a szociális párbeszédet – és valamennyi kompromisszumot, amelyet a partnereknek ezzel kapcsolatban vállalniuk kell e súlyos válság idején – a munkahelyek megőrzésére és létreho zására irányítsák, a munkavállalók globális vásárlóerejének megtartása mellett. A kormányoknak meg kell találniuk annak a módját, hogy katalizátorszerepet játsszanak az ilyen jellegű egyezmények elősegítésében, sőt jutalmazásában. Az EGSZB azt javasolja a svéd elnökségnek és az Európai Bizottságnak, hogy hozzon létre webes platformot, melynek segítségével megsokszorozódik az információk és tapasztalatok cseréje a szociális partnerek kezdeményezéseivel kapcsolatban gyakorlati szinten, figyelembe véve a nemzeti, regionális és helyi szintű különbségeket.

2009.12.23.

HU


3.4.5 Az EGSZB úgy véli, hogy a rugalmas biztonság négy dimenziója, valamint az Európai Bizottság által meghatározott elvei hatékonyan hozzájárulhatnak a munkanélküliség csökken téséhez Európában. Mindazonáltal ügyelni kell arra, hogy minő ségi munkahelyek jöjjenek létre. Ebben igen fontos szerepet játszik a valódi szociális védelem, amely alapvető az EU társa dalmi kohéziója szempontjából. Ebben az összefüggésben az EGSZB hangsúlyozza, hogy a tagállamok munkaerőpiacainak reformjai során el kell kerülni, hogy a bizonytalan álláshelyek – melyeket a túlzott rugalmasság jellemez a biztonság rovására – elmúlt években megnövekedett száma tovább fokozódjon. Az Európai Bizottságnak azzal kellene segítenie, hogy rendszeres mérleget készít a rugalmas biztonság elveinek gyakorlati alkal mazásáról a munkaerőpiacot érintő jogalkotásban és szabályo zásban. Az EGSZB úgy véli, hogy a rugalmas biztonság elveit jobban bele kell foglalni a Lisszabon utáni menetrendbe. Az EGSZB ezenkívül azt ajánlja, hogy az európai szociális partnerek munkáját jobban hangolják össze ezzel a menetrenddel. 3.5 Új európai vita 3.5.1 Az EGSZB célszerűnek tartja, hogy a svéd elnökség vitát indítson a rugalmas biztonság azon aspektusairól, amelyek bizonyos, ezeket már alkalmazó tagállamok példája alapján hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az Európai Unió úgy vészelje át ezt a pénzügyi és gazdasági világválságot, hogy közben a lehető legtöbb munkahelyet megőrizze, és így ne veszélyeztesse a társadalmi kohéziót. Az EU-nak mindenképpen érdeke, hogy ne veszélyeztesse munkavállalóinak képzettségét, amelyre szük sége lesz majd a válság után. Ez annál is inkább igaz, mivel a demográfiai fejlődés jelentős mértékben lecsökkenti majd a képzett munkaerőt az európai országok nagy részében. 3.5.2 A szakképzett személyzet elbocsátása a válság idején veszélyt jelent a jövőbeni fellendülés szemszögéből. Fennáll annak kockázata, hogy a szaktudás hiánya egyre nagyobb lesz. Még ennél is rosszabb, hogy bizonyos európai vállalko zások, úgy tűnik, csökkentik a tanulók számát vagy a fiatal diplomások számára fenntartott munkahelyeket. Ezzel jövőjüket veszélyeztetik. A rugalmas biztonság egyébiránt csak akkor működhet, ha a munkavállalók jó szakképzettséggel rendel keznek. A képzés megszüntetése ellentétes lenne a reformnak ezzel az eszközével. Az új készségek és az új munkahelyek megteremtése között szoros a kapcsolat. A 2010 után Lissza boni Stratégiának válaszokat kellene adnia ezekre a problé mákra. A vállalatoknak kötelességük befektetni alkalmazottaik folyamatos továbbképzésébe. Ezzel egyidejűleg egyértelmű, hogy minden munkavállalónak saját felelőssége, hogy folyama tosan tovább képezze magát.

C 318/5

3.5.3 A rugalmas biztonság keretei közt folytatott, egész életen át tartó tanulásnak illeszkednie kell az Európai Unión belül a társadalmak fenntartható fejlődésének logikájába, így globális szinten példaként kell szolgálnia. A munkavállalók képzésének a több minőségi munkahely megteremtésére irányuló európai célkitűzésekhez kell igazodniuk, és a fenntart ható gazdaság megteremtésére kell törekedniük. 3.5.4 A rugalmas biztonság alapvetően a jobb foglalkoztat hatóságon alapul. Ezt leginkább az oktatási rendszerek és a folyamatos képzés gyakorlatainak a hatékonysága teremti meg. Amíg a tagállamok úgy foglalnak állást az egész életen át tartó tanulás mellett, hogy nem reformálják meg oktatási rendsze rüket, nem tulajdonítanak jelentőséget az iskola-előkészítő okta tásnak, nem biztosítanak több anyagi eszközt az oktatás számára és végül nem ösztönzik és könnyítik meg a folyamatos szakmai képzést adóügyi eszközökkel a foglalkoztatás kere tében, addig a rugalmas biztonság egyik fontos feltétele nem teljesülhet. Az EGSZB arra szólítja fel a nemzeti kormányokat, hogy az összes oktatással kapcsolatos kérdést tegyék abszolút prioritássá. Az EGSZB támogatja a tagállamok közös cselekvését az oktatási és képzési ágazat ösztönzésére Európában. 3.6 A rugalmas biztonság a Lisszaboni Szerződés szempontjából 3.6.1 A Lisszaboni Szerződés, amelyhez az EGSZB ragasz kodik, és amelyet reményei szerint az EU 27 tagállama is elfogad majd, a belső piacot szociális gazdaságnak tekinti. Az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 2. cikke a „szociális piacgazdaságot” az Európai Közösség egyik célkitűzésének tekinti. Ez fontos újdonság. Ez az új irány, amely sokkal nagyobb teret enged a közösségi jog szociális értelmezésének, nem lesz hatástalan a jövőbeni uniós jogalkotásra, és főként az Európai Bíróság joggyakorlatára. 3.6.2 Az igaz, hogy bizonyos politikai változások az európai országok kis részében nyugtalanítóak a Szerződés végső elfoga dásának sikere szempontjából. Az EGSZB azonban megőrzi optimista álláspontját, mivel nincs alternatíva, nincs „B terv”. Főként válsághelyzetben van szükség arra, hogy az intézmények a Nizzai Szerződés által a 27 tagú EU számára lehetővé tett szintnél megfelelőbben működhessenek. Emiatt az EGSZB szük ségesnek tartja, hogy az uniós intézmények a Lisszaboni Szer ződés idei, vagy legkésőbb 2010-es érvénybe lépésének pers pektívájában, valamint a válság lefolyásától függően készítsék el a rugalmas biztonsággal kapcsolatos dossziéjukat. Ez a hatály balépés még azt is eredményezi, hogy a közösségi jog a biztonság újabb dimenzióját veszi majd figyelembe.

Kelt Brüsszelben, 2009. október 1-jén. az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Mario SEPI

C 318/6

HU


2009.12.23.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Makrorégiók közötti együttműködés – A balti-tengeri stratégia más európai makrorégiókra való kiterjesztése (feltáró vélemény) (2009/C 318/02) Előadó: Michael SMYTH 2008. december 18-án Cecilia MALMSTRÖM európai ügyekért felelős miniszter a svéd elnökség nevében felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy dolgozzon ki feltáró véleményt a következő tárgyban: „Makrorégiók közötti együttműködés – A balti-tengeri stratégia más európai makrorégiókra való kiterjesztése.” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és szociális kohézió” szekció 2009. szeptember 11-én elfogadta véleményét. (Előadó: Michael SMYTH.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30-án és október 1-jén tartott, 456. plenáris ülésén (a szeptember 30-i ülésnapon) egyhangúlag elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések 1.1 Az EGSZB támogatja a balti-tengeri térségre vonatkozó stratégia négy pillérét képező célkitűzéseket, nevezetesen azt, hogy a térség jómódú, biztonságos, környezettudatos, valamint vonzó és könnyen megközelíthető legyen.

1.2 Az EGSZB elismeri, hogy a stratégia véglegesítését széles körű konzultáció előzte meg, és a folyamatban szerepet kaptak a szociális partnerek és az érdekeltek. Az EGSZB újfent hang súlyozza, hogy a szervezett civil társadalom alapvető szerepet játszik a balti-tengeri térségre vonatkozó stratégia végrehajtá sában, és megerősíti, hogy támogatja a Balti-tengeri Civil Társa dalmi Fórum létrehozását, mivel annak segítségével a civil társa dalom szervesen részt vehetne a stratégia megvalósításában.

1.5 Az EGSZB-re fontos szerep hárul abban, hogy biztosítsa az együttműködési szellemet a stratégia kialakítása és végrehaj tása során. A Balti-tengeri Civil Társadalmi Fórum létrehozása közelebb visz ahhoz, hogy a szervezett civil társadalom érdekelt legyen a stratégia jövőbeli fejlődésében. 1.6 A balti-tengeri térségre vonatkozó stratégia komoly kihívás elé állítja általában az EGSZB-t és különösen a balti országokból származó tagjait. Arra kötelezi őket, hogy a Civil Társadalmi Fórumon keresztül proaktívan képviseljék a szerve zett civil társadalmat a stratégia megvalósítása során. Tekintettel arra, hogy a balti-tengeri térségre vonatkozó stratégia több éven át húzódik, igen indokolt, hogy az EGSZB állandó csoportot állítson fel, biztosítandó, hogy eredményesen részt tudjon venni abban a projektben, amely a makrorégiók közti együtt működés uniós modelljévé válhat. 2. Bevezetés

1.3 Az EGSZB üdvözli a stratégia cselekvési tervét, amely 15 elsőbbségi intézkedést tartalmaz. Ezek végrehajtásáért egy-egy balti tagállam felelős.

1.4 A balti-tengeri térségre vonatkozó stratégiának megvannak az erős és a gyenge pontjai. Erőssége főként abban rejlik, hogy nagy területet kíván átfogni, és mind az Európai Bizottság, mind pedig az Európai Tanács rendszeres felülvizsgálatnak veti majd alá. Gyengesége összetettségében és abban gyökerezik, hogy a végrehajtásával kapcsolatos irányítási kérdések megoldatlanok. A stratégia 21 főigazgatóság hatás körét öleli fel, és nyolc tagállam, valamint Oroszország vesz részt benne. A 4 pillér, 15 elsőbbségi intézkedés és számos horizontális intézkedés összjátékát tekintve a stratégiát összetett „változó geometria” irányítja, ami miatt működésképtelennek bizonyulhat. Az EGSZB megítélése szerint mindent meg kell tenni a stratégia végrehajtása irányítási rendszerének egyszerűsí tése érdekében.

2.1 A makrorégiók közti együttműködés az elmúlt évek során egyre nagyobb jelentőségre tett szert. Az Unióban a makrorégiókra immár úgy tekintenek, hogy azok képesek jelen tősen hozzájárulni a kohéziós politikához és a tagállamok kiegyensúlyozott fejlődéséhez. Európában már léteznek külön féle makroregionális együttműködési formák. A Csehországot, Magyarországot, Lengyelországot és Szlovákiát összefogó Viseg rádi Csoport például a közép-európai térség országainak arra irányuló törekvését képviseli, hogy az európai integráció szelle mében több közös érdekű területen együttműködjenek. (1) Újabb fejlemény, hogy a korábban barcelonai folyamatként ismert euromediterrán partnerséget a földközi-tengeri térséggel foglalkozó 2008-as párizsi csúcstalálkozón újraindították. A partnerségben az Unió 27 tagállama, valamint 16 dél-medi terrán és közel-keleti partnerország vesz részt azzal a céllal, hogy megoldást találjanak a közös problémákra, például a tengeri szennyezésre és biztonságra, az energiaügyi és üzletfej lesztési kérdésekre. (2) (1) http://www.visegradgroup.eu/ (2) http://ec.europa.eu/external_relations/euromed/index_en.htm

2009.12.23.

HU


2.2 2006 novemberében az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el egy balti-tengeri stratégia létrehozásáról. A kijelölt balti-tengeri makrorégióra vonatkozó stratégiát az Európai Bizottság 2009. június 10-én fogadta el, és 2009. június 19én terjesztette az Európai Tanács elé. A vele kapcsolatos munkát és megbeszéléseket a svéd elnökség folytatja, a Tanács várhatóan 2009. október végén fogadja el. Ennek a feltáró véleménynek a kidolgozását a svéd elnökség kérte, mivel a stratégia munka programja fontos elemét képezi. E vélemény célja az, hogy a szervezett civil társadalom szemszögéből értékelje a javasolt balti-tengeri stratégiát, annak elkészítését, felépítését és cselek vési tervét. Ez a vélemény a Balti-tengeri térség: A szervezett civil társadalom szerepe a regionális együttműködés javításában és a regio nális stratégia meghatározásában című, nemrégiben elfogadott EGSZB-véleményben (1) foglalt elemzésre épít. 2.3 A balti-tengeri stratégia létrehozásának igénye abból a megfontolásból ered, hogy a programok és a politikák hatéko nyabb felhasználása érdekében szorosabb és eredményesebb koordinációra van szükség az Európai Bizottság, a tagállamok, a régiók, a helyi önkormányzatok és az egyéb érdekeltek között. Amint azt a véleményhez csatolt, a napi hajóforgalmat ábrázoló térkép is mutatja, a Balti-tenger a világ egyik legforgalmasabb és legzsúfoltabb tengeri térsége. A balti-tengeri térség alatt a Baltitenger partjain fekvő nyolc tagállamot (Finnország, Svédország, Dánia, Németország, Lengyelország, Észtország, Lettország, Litvánia) és Oroszországot értjük. Amikor megbízta az Európai Bizottságot a stratégia kidolgozásával, az Európai Tanács felté telül szabta, hogy annak külkapcsolati szempontjai kötődjenek a meglévő Északi Dimenzió keretéhez. (2) Az EGSZB támogatja az összes balti államot lefedő makroregionális fejlesztési stratégia létrehozására irányuló kezdeményezést. 2.4 A stratégia kialakításához vezető folyamat példa nélküli. Az Európai Bizottság úgy véli, hogy ha a balti-tengeri stratégia megfelelőnek és működőképesnek bizonyul a balti-térségben, akkor hasonló megközelítést alkalmazhatnak más makrorégiók, például a Duna menti régió, (3) valamint az Alpok és a Földközitenger térsége esetében is. — Az Európai Bizottság 2008 folyamán átfogó konzultációs sorozatot szervezett. Az ennek keretében tartott konzultatív találkozókra a makrorégió különböző pontjain került sor, a zárórendezvényt 2009 februárjában, Rostockban tartották. Témáik a balti-tengeri stratégia négy pillére köré csoporto sultak a balti-tengeri térség

C 318/7

— valamint biztonságossá tétele érdekében. 2.5 A stratégiát cselekvési terv kíséri, amely a négy pillérhez kapcsolódó 15 elsőbbségi területet fed le. Ezek mindegyikének koordinációjáért egy-egy balti tagállam felelős, akiktől elvárják, hogy a végrehajtásba az összes érdekeltet bevonják. (4) 2.6 A balti-tengeri stratégia és a benne javasolt fellépések finanszírozásához már meglévő forrásokat vennének igénybe: az EU strukturális alapjait (55 milliárd EUR 2007–13 között), az egyes balti államok és civil szervezetek saját forrásait, magán forrásokat, valamint pénzintézetek (az EBB, a NIB és az EBRD) forrásait. 2.7 A négy pilléren kívül a stratégia a területi kohézió erősí tésére irányuló horizontális cselekvéseket is tartalmaz. Ezek közé tartoznak az alábbiak: — a meglévő finanszírozás és politikák hozzáigazítása a baltitengeri stratégia prioritásaihoz és fellépéseihez, — az uniós irányelvek végrehajtásának összehangolását és a felesleges bürokratikus akadályok elkerülését célzó intézke dések, — a tengeri területrendezés mint a határokon átnyúló együtt működés közös megközelítése tagállamokbeli alkalmazását ösztönző intézkedések, — a szárazföldi területrendezés fejlesztése a balti tagálla mokban, — a stratégián belüli sikeres kísérleti projektek nagyléptékű megvalósítása, — a kutatásnak a szakpolitikai döntéshozatal alapjaként történő felhasználása, — a balti makrorégióra vonatkozó tengerészeti és társadalmigazdasági adatgyűjtés javítását és összehangolását célzó intézkedések,

— környezetileg fenntarthatóvá,

— regionális identitás kialakítása.

— jómódúvá,

3. A balti-tengeri stratégiával kapcsolatos észrevételek

— megközelíthetővé és vonzóvá, (1) A CESE 888/2009. számú véleményt 2009. május 13-án fogadták el (a Hivatalos Lapban még nem jelent meg). (2) Az Északi Dimenzió keretében az EU, Oroszország, Norvégia és Izland előre meghatározott együttműködési területeken közös poli tikákat valósíthat meg. (3) Erre Danuta Hübner biztos mutatott rá a Towards a Strategy for the Danube Region [A Duna menti régióra vonatkozó stratégia felé] c. beszédében. http://ec.europa.eu/commission_barroso/hubner/speeches/pdf/2009/ 07052009_ulm.pdf

3.1 Az EGSZB üdvözli a balti-tengeri stratégia kidolgozá sának a Tanács és az Európai Bizottság által választott módszerét, különös tekintettel a makrorégiós érdekeltekkel foly tatott széles körű konzultációra. A stratégia innovatívnak tekint hető, mivel transznacionális irányítási struktúrával fog működni, és így túlmutat a hagyományos uniós regionális politikák szintjén. Ez az újfajta irányítási struktúra a nemzeti állam és a szupranacionális közösség között helyezkedik el. (4) A balti-tengeri stratégia és a cselekvési terv a következő weboldalról érhető el: http://ec.europa.eu/regional_policy/cooperation/baltic/ documents_en.htm

C 318/8

HU


3.2 A stratégia négy pillérét és a hozzá tartozó cselekvési tervet tekintve elmondható, hogy komoly kísérletet tettek arra, hogy a balti térséghez hasonlóan sokszínű térség számára jobban összehangolt fejlesztési keretet teremtsenek, így próbálva előmozdítani a területi kohéziót.

3.3 A balti-tengeri térségre vonatkozó stratégia koncepciója az Európai Bizottság szerint „folyamatosan alakul”. A baltitengeri térség egyedi szempontjait eleve lehetetlen pontosan meghatározni, mivel a kép a megválaszolandó kérdéstől függően változik. Például a környezetvédelmi kérdések megvitatásakor más kép rajzolódik ki, mint a gazdasági vagy a közlekedési szempontok tárgyalásakor. A balti-tengeri térségre vonatkozó stratégia megtervezésekor alkalmazott módszer szerint az első lépés a problémák és kérdések meghatározása volt, és ez alapján rajzolták meg a makrorégió „térképét”. Az EGSZB-nek meggyő ződése, hogy a balti-tengeri térség előtt álló kihívások összetett sége miatt nagyobb hangsúlyt kell fektetni a stratégia hatékony irányítására.

3.4 Az EGSZB elismeri, hogy a konzultációs szakaszban a stratégiához való politikai csatlakozás magas szintjét sikerült elérni. Az összes balti tagállam és Oroszország szakszervezeti tagjait képviselő Balti-tengeri Szakszervezetek Hálózata (BASTUN) kiemelt szerepet játszott abban a konzultációs folya matban, amely hozzájárult a balti-tengeri stratégia jelenlegi formájának kialakulásához. A megszerzett lendületet a stratégia végrehajtása során is meg kell tartani. Ennek érdekében az EGSZB örömmel fogadja azt a kötelezettségvállalást, hogy a stratégiával kétévente – a lengyel (2011), a lett (2013), illetve a litván elnökség (2015) alatt – a legmagasabb szinten, az Európai Tanácsban is foglalkozzanak.

3.5 Az érintettek hosszú távú elkötelezettségének biztosítá sához az is fontos, hogy a stratégia eredményeiről éves jelen tések készüljenek, kétévenként pedig felülvizsgálat történjen. Az Európai Bizottsággal való konzultációk során kiderült, hogy bár a balti-tengeri stratégiát hivatalosan június 19-én útnak indítják, lényegében továbbra is folyamatosan alakítják majd. Az EGSZB egyetért ezzel, és örömmel nyugtázza, hogy 2009 szeptembe rében és októberében, a svéd elnökség idején állam- és kormányfői szintű konferenciát és miniszteri találkozót tartanak a stratégiáról. Tekintettel arra, hogy az érintettekkel való konzul tációnak nagy szerepe volt a stratégia előkészítésében, fontos, hogy az EGSZB tevékenyen részt vegyen annak fejlesztésében, végrehajtásában és közismertté tételében.

3.6 Míg a stratégia végrehajtását illetően, úgy tűnt, a konzul tációk során sikerült konszenzusra jutni, arról már nem volt olyan általános egyetértés, hogy a meglévő intézményi keretek megfelelőek-e ehhez a végrehajtáshoz. Erről és más ehhez kapcsolódó témákról még bizonyosan további vitákra kerül sor az érintettek és az Európai Bizottság között. (1) (1) Ezekről az intézményi és irányítási kérdésekről kiváló általános képet ad C. Schymik és P. Krumrey írása: EU Strategy for the Baltic Sea Region: Core Europe in the Northern Periphery? [Az EU balti-tengeri térségre vonatkozó stratégiája: Európa szíve az északi határokon?], FG1 munkadokumentum, 2009, SWP Berlin.

2009.12.23.

3.6.1 Eközben azonban a stratégiának ki kellene aknáznia a már meglévő uniós kezdeményezésekben rejlő lehetőségeket. Ilyen például a közös kutatástervezés, amelyet az EGSZB hatá rozottan támogat, és amely hozzájárul majd az Európai Bizottság balti tengeri stratégiában foglalt ajánlásához, azaz ahhoz, hogy a balti-tengeri térség felvirágoztatása érdekében teljes körűen ki kell aknázni a térség kutatási és innovációs potenciálját.

3.7 A stratégia finanszírozását illetően az EGSZB hangsú lyozni kívánja, hogy támogatja a meglévő, sokrétű uniós finan szírozási csatornák hatékonyabb felhasználását. Ez átláthatóbbá tehető a stratégia elsőbbségi területeihez rendelt források létre hozása és bemutatása révén. Ha a balti-tengeri térségre vonat kozó stratégiához tartozó kezdeményezések megfelelő finanszí rozása nem garantálható, fennáll a veszélye, hogy az egész stra tégia elveszti koherenciáját, szétesik, és a tagállami érdekeltek elkötelezettsége is szertefoszlik. Az EGSZB ezért ismét hangot ad azon nézetének, hogy az Unió balti-tengeri stratégiájának eredményes megvalósítása érdekében külön, saját költségvetést kellene létrehozni, máskülönben a stratégia puszta politikai nyilatkozat marad, anélkül, hogy céljait elérné. (2)

3.8 A cselekvési terv nyilvánvaló ellentéteket tartalmaz. Igen sokféle presztízsintézkedést javasol, amivel megpróbálja biztosí tani az érdekeltek folyamatos bevonását. Ez a megközelítés megpróbál mindenki kedvében járni, ami kockázatos. A stra tégia összetettsége is egyben az egyik legfőbb gyenge pontja.

3.9 Az Európai Bizottság azzal próbálja meg megoldani a végrehajtás összetettségét, hogy minden elsőbbségi intézkedést egy-egy tagállamra bíz. Ez elméletileg okos megközelítés, a gyakorlatban azonban igen nehezen megvalósíthatónak bizo nyulhat. A tagállamok feladata az lesz, hogy az intézkedéseket az egész makrorégió területén és a különféle főigazgatóságok között koordinálják. A teljes stratégia 21 főigazgatóság hatáskö reit öleli fel. Az egyéb kormányközi politikai együttműködé sekből mostanáig szerzett tapasztalatok vegyesek. A fenntart ható európai városokról szóló Lipcsei Charta, amely a végre hajtás tekintetében hasonló megközelítést követett, nem felelt meg a várakozásoknak, és mostanáig lassú haladást tudott felmutatni. (3) A balti-tengeri térségre vonatkozó stratégia kétségtelenül még a Lipcsei Chartánál is összetettebb, és fennáll a veszélye, hogy irányítása túlságosan nehézkesnek bizonyul. (2) Lásd a Balti-tengeri térség: A szervezett civil társadalom szerepe a regionális együttműködés javításában és a regionális stratégia meghatározásában c. EGSZB-vélemény 2.6. és 2.7. pontját. Az euromediterrán partnerség például egyszerre jelentős és célirányos költségvetéssel rendelkezik. A véleményt 2009. május 13-án fogadták el (a Hivatalos Lapban még nem jelent meg). (3) A Chartát a német elnökség ideje alatt, a városfejlesztésért és a területi kohézióért felelős miniszterek 2007. május 24-i informális találkozója alkalmával írták alá. Ez a kormányközi charta két fő ajánlást tartalmaz egy integrált városfejlesztési politika szélesebb körű alkalmazását és a hátrányos helyzetű városnegyedek kiemelt figyelembevételét illetően.

2009.12.23.

HU


4. Az EGSZB lehetséges szerepe a balti-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégiában

C 318/9

4.3 Az EGSZB üdvözli, hogy a balti-tengeri térségre vonat kozó stratégia komoly kísérletet tesz egy integrált makroregio nális együttműködési megközelítés kialakítására, mivel ezt – az Európai Parlamenthez hasonlóan – egy ideje maga is szorgal mazza.

4.1 Az EGSZB már javaslatot tett egy „Balti-tengeri Civil Társadalmi Fórum” létrehozására, és jelezte, hogy kész megkez deni az ehhez szükséges előkészületeket. (1) Ez a fórum a stra tégiával párhuzamosan működne, munkájának eredményét pedig felhasználnák a stratégia kétévenkénti felülvizsgálatához. A stratégia kidolgozása során rendezett konzultatív konferen ciák sikere újabb nyomós érv amellett, hogy folyamatos nyil vános vitára és tudatosításra van szükség a stratégia végrehajtá sáról.

4.4 Az EGSZB támogatja a stratégia által követett széles körű megközelítést, amely szerint a tagállamok irányítják a tizenöt elsőbbségi terület és a hozzájuk kapcsolódó vezető projektek végrehajtásának koordinációját.

4.2 Az EGSZB a balti tagállamok gazdasági és szociális bizottságaival együtt fontos szerepet játszhat abban, hogy a stratégia végrehajtása során az együttműködésnek és a közös munkának kedvező légkört biztosítson. Az intézménykiépí tésnek és a civil társadalom részvételi struktúráinak különösen az új tagállamokban és a szomszédos államokban, pl. Orosz országban történő megerősítése érdekében hasznos volna hatá rokon átnyúló kapcsolatokat és együttműködést kialakítani az egyes országok testvérszervezetei, pl. szakszervezetek, fogyasztói testületek, valamint helyi közösségi és önkéntesszervezetek között. Különösen a nyolc balti tagállamból származó EGSZBtagoknak kellene vállalniuk a küldött, a közvetítő és az előadó szerepét, hogy ezáltal az EGSZB mindig a legfrissebb informá ciók birtokában foglalhasson állást a stratégia fejleményeiről, eredményeiről és kihívásairól, és így támogathassa a célkitűzések elérését.

4.5 Jó okkal állíthatjuk, hogy a balti-tengeri térségre vonat kozó stratégia fontos alkalmat ad arra, hogy az EGSZB megmu tassa, mit tud. Az EGSZB-nek a fent említett irányítási prob lémák ellenére teljes körű szerepet kellene játszania a stratégia fejlesztésében, és ez a kihívás különösen a stratégia által érintett nyolc balti tagállamból származó tagokra vonatkozik. Arra kötelezi őket, hogy a Balti-tengeri Civil Társadalmi Fórumon keresztül proaktívan képviseljék a szervezett civil társadalmat a stratégia folyamatos megvalósítása során. Tekintettel arra, hogy a stratégia várhatóan több éven át húzódik, igen indokolt, hogy az EGSZB a balti-tengeri térséggel foglalkozó ad hoc megfigyelő központot vagy tanulmányozócsoportot állítson fel, biztosí tandó, hogy eredményesen részt tudjon venni abban a projektben, amely minden bizonnyal a makrorégiók közti együttműködés uniós modellje lesz.

Kelt Brüsszelben, 2009. szeptember 30-án. az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Mario SEPI

(1) Lásd az EGSZB Balti-tengeri térség: A szervezett civil társadalom szerepe a regionális együttműködés javításában és a regionális stratégia meghatározá sában c. véleményének 3.4. pontját. A véleményt 2009. május 13-án fogadták el (a Hivatalos Lapban még nem jelent meg).

C 318/10

HU


2009.12.23.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Hogyan érhetjük el, hogy az alkohollal kapcsolatos ártalmakra irányuló uniós stratégia hosszú távú, fenntartható és több ágazatra kiterjedő legyen? (feltáró vélemény) (2009/C 318/03) Előadó: Jillian Van TURNHOUT 2008. december 18-án kelt levelében az európai ügyekért felelős svéd miniszter az Európai Unió következő, svéd elnöksége előkészületeinek jegyében felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy dolgozzon ki feltáró véleményt a következő tárgyban: „Hogyan érhetjük el, hogy az alkohollal kapcsolatos ártalmakra irányuló uniós stratégia hosszú távú, fenntartható és több ágazatra kiterjedő legyen?” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2009. szeptember 1-jén elfogadta véleményét. (Előadó: Jillian Van TURNHOUT.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30-án és október 1-jén tartott, 456. plenáris ülésén (a szeptember 30-i ülésnapon) 128 szavazattal 5 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Összefoglalás és ajánlások 1.1 Ez a feltáró vélemény a svéd elnökségnek az EGSZB-hez intézett felkérésére készült, és fő témája annak megvizsgálása, hogy hogyan érhetjük el, hogy az alkohollal kapcsolatos ártal makra irányuló uniós stratégia hosszú távú, fenntartható és több ágazatra kiterjedő (idegen szóval: multiszektorális (1) legyen. A svéd elnökség arra törekszik, hogy támogassa az EU alkohollal kapcsolatos horizontális stratégiájának végrehajtását és a hosszú távú megelőzési munkák kidolgozását mind uniós, mind nemzeti szinten. 1.2 Ez a vélemény az EGSZB egy korábbi, az alkohollal kapcsolatos ártalmakkal foglalkozó véleményére épül, amely öt fő témát járt körül: a gyermekek védelmét, az alkohol okozta közúti balesetek számának visszaszorítását; az alkohollal kapcsolatos ártalmak csökkentését a felnőttek körében és a munkahelyeken; a tájékoztatás, oktatás és figyelemfelkeltés terü letét; valamint a közös tudásalap témáját. (2) 1.3 A vélemény az elnökség alábbi négy prioritására helyezi a hangsúlyt: — a reklámok és a marketing hatása a fiatalokra, — az ár hatása az ártalmak alakulására, — középpontban a gyermekek – a magzati alkoholspektrumzavar és a családban élő gyermekek, valamint — az ártalmas mértékű alkoholfogyasztás hatásai az egész ségben és méltóságban való öregedésre. Átfogó megközelítés kialakításához a két véleményben tárgyalt témák mindegyikét és egyéb kapcsolódó kérdéseket együtt kell figyelembe venni. (1) A multiszektorális szó jelentése: „több ágazatra kiterjedő, ideértve a civil társadalmat, a szakszervezeteket és az üzleti vállalkozásokat is”. (2) Az EGSZB 2007. május 30-i véleménye a következő tárgyban: „A tagállamokat az alkohollal kapcsolatos ártalmak csökkentésében támogató uniós stratégia” – előadó: Jillian van Turnhout, társelőadó: Thomas Janson, HL C 175., 2007.7.27.

1.4 Az alkoholfogyasztási szokások országonként jelentősen különbözőek, a fogyasztók többsége azonban általában mértékkel iszik (lásd a 3.2. pontot). (3) Az EGSZB-t ennek elle nére aggasztja, hogy a becslések szerint az EU felnőtt lakossá gának 15 %-a iszik rendszeresen ártalmas mennyiségű alkoholt, és megállapítja, hogy a gyermekek vannak a legjobban kiszol gáltatva az alkohol okozta ártalmaknak. A politikai intézkedé seket tehát úgy kell kialakítani, hogy azokat célozzák, akik már eleve ártalmas mértékben fogyasztanak alkoholt. 1.5 Az alkoholeladást ösztönző stratégiák az egyik olyan tényezőt jelentik, amely növeli annak esélyét, hogy a gyermekek és a serdülőkorúak inni kezdenek, és ha már fogyasztanak alko holt, akkor még többet isznak. Ennek fényében az EGSZB azt kéri, hogy a gyermekek kevésbé legyenek kitéve alkoholra vonatkozó marketingakcióknak. 1.6 A megfelelően kialakított alkoholár-szabási politikák hatékonyan elősegíthetik az alkohollal kapcsolatos ártalmak csökkentését, különösen az alacsony jövedelműek és a fiatalok körében. Az EGSZB úgy véli, hogy szabályozásra van szükség az alkohol elérhetőségére, forgalmazására és reklámozására vonat kozóan, és hogy ezen a területen nincs helye az önszabályo zásnak. 1.7 A magzati alkoholspektrum-zavar (FASD) kockázatainak tudatosítása érdekében az EGSZB támogatja az uniós és nemzeti szintű felvilágosító kampányokat. 1.8 Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy további, uniós szintű tájékoztatásra van szükség az ártalmas mértékű alkohol fogyasztásnak az egészségben és méltóságban történő megöre gedésre gyakorolt hatásairól. 1.9 Az EGSZB felismeri, hogy az alkoholpolitikáknak átfogó aknak kell lenniük, és számos olyan intézkedést is tartalmazniuk kell, amely bizonyíthatóan hatással van az ártalmak csökkenté sére. (3) Konnopka, A és König, H-H, „The Health and Economic Consequences of Moderate Alcohol consumption in Germany 2002” [A mérsékelt alko holfogyasztás egészségügyi és gazdasági hatásai Németországban, 2002-ben], in: Value in Health, 2009.

2009.12.23.

HU


2. Háttér 2.1 A Szerződés (4) 152. cikkének (1) bekezdése alapján – amely szerint a Közösség fellépése kiegészíti a nemzeti politi kákat – az Európai Unió illetékességi és felelősségi körébe tartozik az alkohol ártalmas és kockázatos fogyasztásával kapcsolatos közegészségügyi problémák kezelése. 2.2 A Tanács a fiatalok alkoholfogyasztásáról szóló, 2001. évi ajánlását (5) követően arra kérte az Európai Bizottságot, hogy kövesse nyomon és értékelje ki az ezzel kapcsolatos fejlemé nyeket és a meghozott intézkedéseket, és készítsen jelentést arról, hogy milyen további fellépésre van szükség. 2.3 A 2001. júniusi és a 2004. júniusi következtetésében a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy dolgozzon ki javaslatokat az alkohollal kapcsolatos ártalmak csökkentését célzó átfogó, a nemzeti politikákat kiegészítő közösségi stratégiára. (6) 2.4 2006-ban az Európai Bizottság elfogadta A tagállamokat az alkohollal kapcsolatos ártalmak csökkentésében támogató uniós stratégia című közleményét. (7) A közlemény „fel kívánja térké pezni” az Európai Bizottság és a tagállamok által már bevezetett intézkedéseket, és arra is rámutat, hogy az Európai Bizottság a továbbiakban milyen módon támogathatja és egészítheti ki a nemzeti közegészségügyi politikákat. Az EGSZB úgy véli, hogy a közlemény nagyon távol áll attól, hogy „átfogó stratégia” lehessen, (8) mivel nem nyújt kiterjedt és átlátható elemzést az összes idevágó politikai területről, illetve azokról a nehéz ségekről, amelyeket az uniós piaci szabályok miatt néhány tagál lamnak meg kellett tapasztalnia az alkoholra vonatkozó közegészségügyi politikák minőségének biztosítása során. (9) A stratégia továbbá azt sem ismeri el, hogy az alkohol pszicho aktív szer, túlzott mértékben fogyasztva méreg, és egyes emberek számára függőséget okoz. 2.5 Az Európai Bíróság többször is megerősítette, hogy az alkohollal kapcsolatos ártalmak csökkentése fontos és helyén való cél, melynek során a szükségesnek ítélt és a szubszidiaritás elvével összhangban álló intézkedéseket kell alkalmazni. (10) 2.6 Az EGSZB elismeri valamennyi érdekelt félnek az Európai Alkohol- és Egészségügyi Fórum 2007-es létrehozása óta ebben a keretben végzett munkáját. Üdvözli egyben a hasonló helyi szintű kezdeményezéseket. 3. Az ártalmas hatások áttekintése 3.1 Egy főre eső 11 literes évenkénti tisztaszesz-fogyasztá sával az Európai Unió az a régió, ahol világviszonylatban a (4) Az Európai Közösséget létrehozó szerződés. (5) A Tanács 2001. június 5-i ajánlása (2001/458/EK). (6) A Tanács 2001. június 5-i következtetései az alkohollal kapcsolatos ártalmak csökkentésére vonatkozó közösségi stratégiáról (HL C 175., 2001.06.20., 1. o.), illetve a Tanács 2004. június 1–2-i következtetései az alkoholról és a fiatalokról (a Hivatalos Lapban nem jelent meg). (7) COM(2006) 625 végleges. (8) Lásd a 2. lábjegyzetet. (9) Uo. (10) Franzen-ügy (C-89/95), Heinonen-ügy (C-394/97), Gourmet-ügy (C-405/98), Katalónia (C-1/90. és C-176/90. sz. összevont ügy), Loi Evin (C-262/02 és C-429/02).

C 318/11

legtöbb alkoholt fogyasztják. (11) Az összfogyasztás szintje az 1970-es évektől a ‘90-es évek közepéig tartó időszakban csök kent, azóta pedig viszonylag stabil, habár az egyes országok között még vannak különbségek a fogyasztást, az ártalmakat és az ártalmak típusát illetően is, (12) azonban az ártalmas fogyasztási szokások mértéke továbbra is jelentős. (13) 3.2 A legtöbb fogyasztó többnyire mértékkel iszik. Az EGSZB-t azonban aggodalommal tölti el, hogy a becslések szerint az EU-ban mintegy 55 millió felnőtt (a felnőtt lakosság 15 %-a) fogyaszt rendszeresen ártalmas mennyiségű alko holt. (14) Az ártalmas alkoholfogyasztás a becslések szerint évente hozzávetőlegesen 195 000 – baleset, májbetegség, rákbe tegség stb. okozta – halálesetért felelős az EU-n belül. Az ártalmas alkoholfogyasztás az EU-n belül az idő előtti elhalálo záshoz és betegségekhez vezető okok közül a harmadik legfon tosabb. (15) 3.3 Az EGSZB úgy véli, hogy az egyének ártalmas mértékű alkoholfogyasztásának problémája nem magától alakul ki, hanem többféle oka lehet: például szegénység, társadalmi kire kesztettség, családi környezet, vagy a munkával kapcsolatos stressz. 3.4 Európában különféle kulturális szokások léteznek az alkoholfogyasztással kapcsolatban, és ezek a szokások az ártalmas és súlyos alkoholfogyasztással kapcsolatban is – a gyer mekek és serdülők körében szintén – különböznek. (16) Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a politikák meghatározásakor vegyék figyelembe ezeket a nemzeti és helyi szokásokat. 3.5 A gyermekek különösen ki vannak szolgáltatva az alkohol okozta ártalmaknak. A becslések szerint az EU-ban 5–9 millió, családban élő gyermek szenved az alkohol ártalmas hatásaitól. A gyermekekkel szembeni visszaélésért és a gyermek ekkel való törődés hiányáért az esetek 16 %-ában az alkohol felelős, továbbá évente 60 000 újszülött túl alacsony súlya is az alkohol számlájára írható. (17) 3.6 Az ártalmas alkoholfogyasztás nem csupán az egyén, hanem harmadik fél számára is kárt okozhat. Az alkohollal kapcsolatos ártalmakkal a munkahelyen is foglalkozni kellene az egészségügyi és biztonsági előírások keretében, és ez első sorban a munkáltató felelőssége. A munkahelyi alkoholellenes politika segíthet az alkohol miatti balesetek és távolmaradás csökkentésében és a munkaképesség növelésében. Az (11) „Az alkohol Európában – közegészségügyi nézőpontból szemlélve” – Jelentés az Európai Bizottságnak – P. Anderson és B. Baumberg, Alkoholtudományi Kutatóintézet, 2006. június. (12) Az EGSZB 2007. május 30-i véleménye a következő tárgyban: „A tagállamokat az alkohollal kapcsolatos ártalmak csökkentésében támogató uniós stratégia” – előadó: Jillian van Turnhout, társelőadó: Thomas Janson, HL C 175., 2007.7.27. (13) Lásd az 11. lábjegyzetet. (14) Ez a férfiak esetében több mint 40 gramm alkoholt, azaz 4 pohár italt jelent naponta, a nők esetében pedig több mint 20 gramm alkoholt, azaz naponta 2 pohár italt. (15) Alkohollal kapcsolatos ártalmak Európában – 2006. októberi fő adatok, MEMO/06/397, Brüsszel, 2006. október 24. (16) Az ESPAD felmérése, 2007. (17) Lásd a 11. lábjegyzetet.

C 318/12

HU


EGSZB sürgeti, hogy a munkáltatók, a szakszervezetek, a helyi önkormányzatok és egyéb illetékes szervezetek működjenek szorosan együtt, és lépjenek fel közösen az alkohollal kapcso latos munkahelyi ártalmak csökkentése érdekében.

3.7 Európában az alkohol fontos termék, mivel munka helyeket teremt, adók révén bevételt hoz, és hozzájárul a keres kedelmi egyenleghez. Az ártalmas alkoholfogyasztás azonban a megnövekedett egészségügyi és szociális költségek, valamint a termeléskiesés révén a gazdaságot is érinti. Az EU gazdaságát sújtó, alkohollal kapcsolatos károk költségét 2003-ban 125 milliárd euróra becsülték, ami a GDP 1,3 %-ának felel meg. (18)

2009.12.23.

elvárásokat. (24) Az Európai Alkohol- és Egészségügyi Fórum Tudományos Csoportja longitudinális tanulmányok áttekintését követően megállapította, hogy „egyértelműen kimutatható az alkoholreklámok hatása arra nézve, hogy korábban alkoholt nem fogyasztó fiatalok inni kezdenek, alkoholt fogyasztó társaik pedig többet isznak. Ez a megállapítás annál is megdöbbentőbb, mivel az eladásokat népszerűsítő stratégiáknak csak kis részét vizsgáltuk.” (25)

4. A reklámok és a marketing hatása a fiatalokra

4.5 Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az alkohol marketingfogásai kiskorúakat is alkoholfogyasztásra csábít hatnak, (26) és felhívja a figyelmet azokra a vitathatatlan megálla pításokra, hogy az alkoholt bemutató televíziós programok és reklámok megtekintése előidézheti, hogy a fiatalok inni kezd jenek, illetve nagyobb mennyiségben fogyasszanak alkoholt. (27)

4.1 Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy ismerje el a WHO alkoholról szóló, az összes uniós tagállam által 1995-ben elfogadott európai chartáját, (19) különösen azt az elvet, hogy minden gyermeknek és serdülőkorúnak joga van az alkoholfogyasztás negatív következményeitől, és – amennyire lehetséges – az alkoholtartalmú italok népszerűsítésétől mentes környezetben felnőni.

4.6 A WHO szakértői bizottsága úgy vélte, hogy „az önkéntes rendszerek nem tudják megakadályozni azt a fajta marketinget, amely a fiatalokra is kihat, és az önszabályozás is csak annyira működik, amennyire fennáll a kormányzati szabá lyozás folyamatos és hiteles veszélye”. (28)

4.2 Az Európai Unió Tanácsa ajánlásában arra biztatta a tagállamokat, hogy hozzanak létre hatékony mechanizmusokat a népszerűsítés, a marketing és az árusítás terén, valamint gondoskodjanak arról, hogy az alkoholtartalmú termékeket megjelenésük vagy reklámjuk ne tegye vonzóvá a gyermekek és a serdülők számára.

4.3 A fiatalok esetenkénti nagy mértékű italfogyasztása („binge drinking”) uniós és tagállami szinten is egyre aggasztóbb jelenség; a 2006-os jelentés szerint ennek a korcsoportnak a 24 %-a iszik hetente legalább egyszer nagy mennyiségű alko holt. (20) A tizenévesek között a sör (40 %) és a tömény szeszes italok (30 %) a leggyakrabban fogyasztott alkoholtartalmú italok, (21) a népszerűségi skálán őket a bor (13 %), az alkoholos frissítő italok (11 %) (22) és az almabor (6 %) követi. A „happy hour” (kedvezményes óra) vagy az „egyet fizet, kettőt kap” típusú alkoholárusítási akciók is növelik az alkoholfogyasztást és a fiatalok körében a mértéktelen alkoholfogyasztás esélyét. (23) Az ügy előrevitele érdekében arra lenne szükség, hogy a hatóságok szigorúbban tartassák be az alkoholfogyasz tási korhatárra vonatkozó előírásokat.

4.4 Az alkoholreklámok és az alkoholértékesítést népszerű sítő fogások befolyásolják a fiataloknak az alkoholhoz való hozzáállását és az alkoholról kialakított képét, és a fiatalok körében fokozzák az alkohol fogyasztásával kapcsolatos pozitív (18) Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság. (19) Az Egészségügyi Világszervezet alkoholról szóló európai chartája (1995). (20) Lásd a 11. lábjegyzetet. (21) Az ESPAD 2007-es jelentése (2009). (22) Alkoholos frissítő italoknak nevezik az üdítőitalokra vagy limoná déra emlékeztető palackozott, alkoholtartalmú italokat. (23) Független értékelés az alkoholárak és az alkoholárusítási akciók hatásairól (2008).

4.7 Az alkoholtartalmú italok elosztási láncának szereplői késznek mutatkoztak, hogy proaktívabb szerepet vállaljanak a szabályozási és önszabályozási intézkedések végrehajtásában. (29) Megvan a szerepük a tagállamokkal való együttműködésben: annak biztosítása, hogy a termékeik előállítása, forgalmazása és értékesítése felelősségteljes, az alkohollal kapcsolatos ártalmak csökkentését elősegítő módon történjen.

4.8 Az audiovizuális médiaszolgáltatások irányelve segít az alkoholreklámokra vonatkozó minimumszabályok kialakítá sában. Kifejti, hogy „az alkoholreklámoknak nem szabad kifeje zetten kiskorúakat célba venniük, nem szabad az alkoholfo gyasztást párhuzamba állítaniuk a fokozott fizikai teljesítménn yel, a társadalmi vagy szexuális sikerrel, és nem állíthatják az alkoholról, hogy serkentőszer, hogy nyugtatószer, illetve hogy a személyes konfliktusok rendezésének eszköze.” (30) Az EGSZB úgy véli, hogy az ez irányelv önmagában nem elegendő ahhoz, hogy megvédje a gyermekeket az alkoholmarketing hatásaitól.

4.9 Az EGSZB szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság konkrét célként tűzze ki azt, hogy a gyermekek csökkentett (24) Az Európai Alkohol- és Egészségügyi Fórum Tudományos Csoport jának szakvéleménye (2009), illetve Az alkoholreklámok és a média hatása a serdülők alkoholfogyasztására: longitudinális tanulmányok módszeres áttekintése (2009). (25) Lásd a 24. lábjegyzet első részét. (26) Lásd a 11. lábjegyzetet. (27) Uo. (28) A WHO szakértői bizottságának második jelentése az alkoholfo gyasztással kapcsolatos problémákról – 2007. (29) COM(2006) 625 végleges. (30) Az alkoholtartalmú italok megfizethetősége az Európai Unióban: az alkohol megfizethetősége, fogyasztása és az okozott ártalmak közötti kapcsolat feltárása (2009).

2009.12.23.

HU


mértékben legyenek kitéve alkoholtartalmú termékeknek, alko holreklámoknak és alkoholra vonatkozó marketingakcióknak; és ezen a téren szigorúbb szabályozást kér. 5. Az ár hatása az alkohollal kapcsolatos ártalmakra 5.1 Európa-szerte egyre nagyobb az érdeklődés az alkohollal kapcsolatos ártalmak elleni küzdelmet célzó intézkedések iránt. Az alkohol fontos Európa számára, mivel munkahelyeket és adóbevételeket teremt, továbbá a kereskedelem útján hozzájárul az EU gazdaságához. Azonban a lakosságnak becslések szerint mintegy 15 %-a ártalmas mértékben fogyaszt alkoholt, ami az egyéneknek és a társadalmaknak is kárt okoz. Az alkohol nem megfelelő felhasználásának költségét 2003-ban 125 milliárd euróra becsülték, ami a GDP 1,3 %-ának felel meg. (31) 5.2 A RAND-tanulmány alapján EU-szerte általános tendencia, hogy az emberek inkább nem helybeni fogyasztásra szánt alkoholt vásárolnak, mivel az általában olcsóbb, mint a kiszolgálóhelyeken árusított alkohol. (32) Meg kell azonban jegy ezni, hogy a tanulmány kizárólag a nem helybeni fogyasztásra szánt alkohol árával foglalkozott, és azt nem hasonlította össze a kiszolgálóhelyeken tapasztalható árakkal. 5.3 Tanulmányok azt mutatják, hogy az alkohol 1996 és 2004 között EU-szerte megfizethetőbb lett, egyes országokban több mint 50 %-kal csökkent az ára. (33) Minden jel arra mutat, hogy az EU-ban az alkohol megfizethetősége egyenes arányban áll az alkoholfogyasztással. (34) 5.4 A fiatalok érzékenyek az alkoholár-emelkedésekre, ami azt eredményezi, hogy kevésbé gyakran fogyasztanak alkoholt, és minden alkalommal kisebb mennyiséget. (35) Más tanulmá nyok szerint azonban a fiatalok az áremelkedések hatására ártal masabb ivási szokásokra térhetnek át, például az „előivásra”, (36) azaz olcsó alkoholt fogyasztanak otthon, mielőtt elindulnak a szórakozóhelyre. Ennek a megállapításnak fontos következmé nyei vannak az EU alkoholpolitikájára nézve, különösen a fiatalok ártalmas mértékű alkoholfogyasztásának növekedését figyelembe véve. 5.5 Világszerte az elhalálozások 3,8 %-a és a korai elhalálo zások miatt elveszített, illetve fogyatékossággal eltöltött életévek 4,6 %-a a becslések szerint az alkoholnak tulajdonítható. Az alkoholfogyasztás és a közlekedési balesetben szerzett sérülések, illetve az azzal kapcsolatos halálesetek között ok-okozati össze függés áll fenn. (37) Az alkohol egyes betegségek, például az (31) Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság, 2006. (32) Lásd a 11. lábjegyzetet. Kiszolgálóhely alatt kocsmákat, klubokat, éttermeket és más, helyben fogyasztandó alkoholtermékeket kínáló elárusítóhelyeket értünk; ezzel szemben a szupermarketek és az italszaküzletek nem helybeni fogyasztásra árulják alkoholtartalmú termékeiket. (33) A megfizethetőség mércéje az ár és a jövedelem nettó hatása. (34) Lásd a 30. lábjegyzetet. (35) Az angliai alkoholárszabás és az eladás-népszerűsítési politikák potenciális hatásának modellezése: a sheffieldi alkoholpolitikai modell eredményei – 2008. verzió (1–1). (36) Az alkohol ára és a fogyasztói magatartás. Az IPSOS Belgium 2009es piackutatási felmérése. (37) Lásd a 30. lábjegyzetet.

C 318/13

alkoholos eredetű májbetegség és az alkohol okozta hasnyálmi rigy-gyulladás kizárólagos oka, valamint más betegségek és egészségkárosodások (pl. bizonyos ráktípusok, szívbetegségek, szélütés, illetve májzsugor) kialakulását is elősegíti. (38) Az ártalmas alkoholfogyasztás hozzájárulhat a bűnözéshez, erőszakhoz, a család hanyagolásához, a kockázatos szexuális viselkedéshez és a nemi betegségek terjedéséhez. (39) 5.6 A becslések szerint az esetenkénti túlzott alkoholfo gyasztás EU-szerte évente 2 000 gyilkosságban, 17 000 halálos kimenetelű közlekedési balesetben (vagyis az összes halálos kimenetelű közlekedési baleset egyharmadában), 27 000 baleseti eredetű halálesetben és 10 000 öngyilkosságban játszik szerepet. (40) 5.7 Az alkoholár-szabási politikák hatékonyan elősegíthetik az alkohollal kapcsolatos ártalmak csökkentését. (41) Az EGSZBnek azonban meggyőződése, hogy az alkohollal kapcsolatos ártalmak problémájára irányuló stratégiák kidolgozása során az árszabási politikát is mérlegelni kellene, méghozzá hosszú távon, fenntartható módon és több ágazat bevonásával. 5.8 Az alkoholpolitikáknak átfogóaknak kell lenniük, és számos olyan intézkedést is tartalmazniuk kell, amely bizonyít hatóan hatással van az ártalmak csökkentésére, mint például az ittas vezetésre irányuló politikákat, illetve az elsődleges egész ségre alapuló fellépéseket. Az EGSZB tudatában van annak, hogy az alkohollal kapcsolatos ártalmakat nem lehet egyetlen intézkedéssel felszámolni. 5.9 Az EGSZB úgy véli, hogy a szabályozás hatékony alkal mazására van szükség az alkohol elérhetőségére, forgalmazására és reklámozására vonatkozóan. Ezen a területen az önszabá lyozás része a megoldásnak, de önmagában nem elegendő. Lehetővé kellene tenni a költség alatti áron történő értékesítést és az eladásokat népszerűsítő stratégiákat korlátozó intézke dések bevezetését anélkül, hogy azok kereskedelemkorlátozóak, illetve az uniós jogszabályokkal ellentétesek lennének. 6. Középpontban a gyerekek – a magzati alkoholspektrumzavar és a családban élő gyermekek 6.1 Európa sorsa az egészséges és produktív népességen múlik. Ezért az arra utaló jelek, hogy az ártalmas és súlyos alkoholfogyasztásra visszavezethető megbetegedések nagyobb részt a fiatalokat sújtják, az EGSZB-t mély aggodalommal töltik el. (42) 6.2 Az Európai Bizottság elismeri, hogy a gyermekeknek joguk van hatékony védelemre a gazdasági kihasználással és (38) „Az alkoholfogyasztásnak és az alkoholfogyasztási rendellenes ségeknek tulajdonítható betegségek és egészségkárosodások, illetve gazdasági kiadások globális terhe” – The Lancet (2009). (39) „Az alkohol okozta ártalmak csökkentésére irányuló politikák és programok hatékonysága és költséghatékonysága” – The Lancet (2009). (40) Lásd a 11. lábjegyzetet. (41) A WHO globális állapotjelentése: Alkoholpolitika (2004). Lásd még: „Pincér, fizetek! – Az alkohollal kapcsolatos szabályozás költségei és haszna (2007)” című dokumentumot, illetve a 35. és a 37. lábjegy zetet. (42) Lásd a 11. lábjegyzetet.

C 318/14

HU


2009.12.23.

mindenfajta visszaéléssel szemben. (43) Az EGSZB határozottan támogatja ezt az álláspontot.

szóló, az EU és nemzeti kormányok által szervezett célzott felvilágosító kampányok tartását.

6.3 Az EGSZB megjegyzi, hogy az ártalmas és súlyos alko holfogyasztás nemcsak az alkoholfogyasztóra magára, hanem másokra is negatív hatással van, különösképp balesetek, sérü lések és erőszakos cselekmények kapcsán. Az EGSZB felismeri, hogy a családokban a gyermekek alkotják a legveszélyeztetet tebb csoportot.

7. Az ártalmas mértékű alkoholfogyasztás hatásai az egész ségben és méltóságban való öregedésre

6.4 Becslések szerint 5 és 9 millió között van azoknak a családban élő gyermekeknek a száma, akiket az alkoholfo gyasztás hatásai hátrányosan érintenek, továbbá a gyermekek bántalmazásához és elhanyagolásához az esetek 16 %-ában hozzájárul az alkohol, és évente mintegy 60 000 koraszülés is az alkoholfogyasztással hozható kapcsolatba. (44) A gyermekeket érintő további hátrányok között megtalálható a szegénység és a társadalmi kirekesztettség is, amely nemcsak pillanatnyilag, de a jövőre nézve is befolyásolhatja egészségüket, nevelésüket és jólé tüket.

7.1 Az idősebbek érzékenyebbek az alkohol hatásaira. Konkrét probléma többek között az egyensúlyvesztés és az elesés veszélye, illetve az olyan kezdődő egészségügyi prob lémák, amelyek miatt az idősebbek könnyebben kerülnek az alkohol hatása alá. Az idősebbek körülbelül egyharmadánál alakul ki alkoholfogyasztási probléma a késői életszakaszban, életükben először, amit gyakran a társ elvesztése, a megromlott egészségi állapot, a különböző helyszínekre való eljutás nehéz ségei, illetve a társadalmi elszigeteltség vált ki. (47) 7.2 Az ártalmas alkoholfogyasztás az idősebbek mentális egészségére is kihathat: szorongás, depresszió és zavartság formájában.

6.5 A családon belüli erőszak számos országban súlyos probléma, (45) amely szoros kapcsolatban áll az elkövető túlzott alkoholfogyasztásával. (46) Jóllehet a családon belüli erőszak alkoholfogyasztás nélkül is bekövetkezhet, egyes emberek esetében a nagy mértékű alkoholfogyasztás hozzájárulhat az erőszakos viselkedéshez. A nagy mértékű alkoholfogyasztás csökkentése az erőszak áldozatai és elkövetői számára, valamint az ilyen családokban élő gyermekek számára is előnyös.

7.3 Az idősek körében gyakoriak az alkoholfogyasztással összefüggő rendellenességek, különösen a társadalmilag elszige telt, egyedül élő férfiaknál. (48) Az alkoholfogyasztással kapcso latos problémák a testi, lelki, társadalmi és kognitív egészség széles körű károsodásával függnek össze. A 65 év felettiek körülbelül 3 %-a szenved ilyen rendellenességektől, (49) azonban könnyen lehet, hogy számos esetről nincs is tudomásunk, mivel a diagnosztikai kritériumok és a szűrések a fiatalokat veszik célba. Az időseket viszont gyakran könnyebb alkoholproblé mákkal kezelni, mint a fiatalabb felnőtteket.

6.6 Az alkohol már a születés előtt is hatással lehet a gyer mekekre. A magzati alkoholspektrum-zavar (FASD) olyan tartós (fizikai, viselkedési és kognitív) születési rendellenességek skáláját foglalja magában, amelyeket az anya terhesség alatti alkoholfogyasztása idézett elő.

7.4 Az alkohol bizonyos gyógyszerek másokét csökkentheti. Ezért fontos az emberek, a nem formális gondozók és figyelmét felhívni a gyógyszerek és az együttes hatásaira.

6.7 Az FASD-ről és hatásairól szóló ismeretek még nem épültek be a köztudatba. Ezért a terhesség alatti alkoholfo gyasztás okozta ártalmak csökkentését szolgáló megelőző prog ramok tapasztalati példáit mindenképpen terjeszteni kell a nyil vánosság körében. Az EGSZB támogatja az FASD kockázatairól

7.5 Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy az EU idősödő lakosságának jóléte érdekében még sok a tennivaló, például uniós szintű tájékoztatásra van szükség az ártalmas mértékű alkoholfogyasztásnak az egészségben és méltóságban történő megöregedésre gyakorolt hatásairól.

hatását fokozhatja, egészségügyi szak az idős polgárok alkohol lehetséges


(43) COM(2006) 367 végleges. (44) Lásd a 11. lábjegyzetet. (45) Az EGSZB saját kezdeményezésű véleménye a következő tárgyban: „Családon belüli erőszak a nőkkel szemben” – 2006.03.16., előadó: Renate Heinisch, HL C 110., 2006.5.9.; illetve az EGSZB saját kezdeményezésű véleménye a következő tárgyban: „A gyermekek mint a családon belüli erőszak közvetett áldozatai” – 2006.12.14., előadó: Renate Heinisch, HL C 325., 2006.12.30. (46) Lásd a 11. lábjegyzetet.

(47) Lásd: az Egyesült Királyság Királyi Pszichiátriai Testületének honlapját: http://www.rcpsych.ac.uk/mentalhealthinfoforall/problems/ alcoholanddrugs/alcoholandolderpeople.aspx. (48) „Alkoholfogyasztással összefüggő rendellenességek az időseknél: időtlen probléma az idősekre átfogalmazva” – British Medical Journal (2003). (49) „A mentális zavarok elterjedtsége Európában”: a Mentális zavarok európai járványtani vizsgálata című projekt eredményei (2004).

2009.12.23.

HU


C 318/15

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Kapcsolat a nemek közötti egyenlőség, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatási arány között (feltáró vélemény) (2009/C 318/04) Előadó: Béatrice OUIN 2008. december 18-i levelében Cecilia Malmström, Svédország európai ügyekért felelős minisztere a közelgő svéd elnökség előkészületeinek jegyében felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy dolgozzon ki feltáró véleményt a következő tárgyban: „Kapcsolat a nemek közötti egyenlőség, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatási arány között.” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2009. szeptember 1-jén elfogadta véleményét. (Előadó: Béatrice OUIN.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30-jén – október 1-én tartott, 456. plenáris ülésén (a 2009. október 1-i ülésnapon) 138 szavazattal 6 ellenében, 6 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások 1.1 A svéd elnökség által felvetett, a nemek közötti egyenlő ségre, a gazdasági növekedésre és a foglalkoztatásra vonatkozó kérdés érdeme, hogy lehetővé teszi, hogy megfelelő távlatból szemléljük a problémákat. A nemek közötti egyenlőség témá jával számos jelentés és tanulmány, valamint irányelv, törvény, ajánlás és megállapodás foglalkozik. A valóság azonban ellenáll ennek, az egyenlőtlenségek pedig továbbra is fennállnak. Az elmúlt évszázadok örökségei ezek, és mindössze 50 éve küzdünk ellenük. Bár a nemek egyenlősége bekerült a törvé nyekbe, meg kell változtatni az emberek mentalitását, az egyének és a közösség viselkedését. A jelen vélemény szemlélet váltást javasol, főként három területen: az időbeosztásban, a személyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó álláshelyekhez szükséges végzettség és a nemek közötti egyensúly területén, mind a szakmai ágazatokban, mind a döntéshozó helyeken.

1.2 Az EGSZB ajánlásai egyaránt szólnak a tagállamokhoz, az Európai Bizottsághoz, a szociális partnerekhez, de a társa dalmi szereplők összességéhez is.

A tagállamok számára:

1.3 A növekedést a GDP (bruttó hazai össztermék) mutató számának emelkedésével mérik. Márpedig ez a mutató nem elegendő a nők gazdasági hozzájárulásának számszerűsítéséhez. A nemek közötti egyenlőség és a gazdasági növekedés közötti kapcsolat vizsgálatához felül kellene vizsgálni ez utóbbi kiszá mításának eszközét.

1.4 A nemek közötti egyenlőségért tett lépéseket eszköznek kellene tekinteni:

— a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás ösztönzésére (nem pedig költségnek vagy kényszerítő körülménynek);

— a nők anyagi függetlenségének megszilárdítására, ezáltal segítve elő, hogy nagyobb mértékben fogyasszanak árukat és szolgáltatásokat;

— az emberi erőforrásokba való beruházásra, a szakképzéshez és az egész életen át tartó tanuláshoz való egyenlő hozzá férés biztosításával, a tapasztalat és a sokféleség jobb érvényre juttatásával;

— a munka, valamint a családi és magánélet jobb összeegyez tetését biztosító feltételek kialakítására, választható rugalmas munkaidő-szervezést kínálva a vállalkozások és az alkalma zottak érdekében, bővítve a gondozási szolgáltatásokat, a bölcsődei/óvodai ellátást nem tehernek, hanem beruhá zásnak tekintve, továbbá a férfiakat arra bátorítva, hogy vegyék ki részüket a családi feladatokból;

— a nők vállalkozási kedvének fokozására, támogatva a vállal kozások létrehozását és adás-vételét, és javítva a finanszí rozási forrásokhoz való hozzájutásukat;

C 318/16

HU


— annak biztosítására, hogy a nemek közötti egyenlőség szem pontját figyelembe vegyék a gazdasági és pénzügyi válság kezelésére rövid, közép- és hosszú távon hozott intézkedé seknél, mind az Európai Unió szintjén, ahol ezeket egészben véve szemlélik, mind pedig a tagállamok szintjén.

— a munkavállalók szegénységének (az alulfizetett, bizonytalan helyzetű dolgozók, az egyszülős családok keresői gyakran nők) mérséklésére – a munkához, a biztos és tisztességesen fizetett munkához való nagyobb mértékű hozzájutás révén.

2009.12.23.

— továbbá a nők számának növelését a közigazgatási hivatalok vezető pozícióiban, valamint magán- és állami tulajdonú vállalatok igazgatótanácsában és irányítóbizottságában;

— a kérdés átfogó megközelítését, ami nemcsak azonnali intéz kedésekhez, hanem a munkát hosszú távon meghatározó irányvonalakhoz is vezet.

2. Bevezető Az Európai Bizottság számára:

1.5 Az EGSZB a tagállamok által a nemek közötti egyenlő ségre vonatkozó útiterv végrehajtására tett lépések ellenőrzését és értékelését, továbbá a helyes gyakorlatok és a tapasztalatok megosztása fórumának kialakítását kéri.

A szociális partnerek számára:

1.6 Kéri, hogy valósítsák meg a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos közös cselekvési keretüket, a nemek szerepére, a nők döntéshozatali folyamatban betöltött szerepének növelé sére, a munka és a magánélet egyensúlyának elősegítésére, vala mint a bérszakadék csökkentésére összpontosítva.

1.7 Kéri továbbá, hogy javítsák azokat az ismereteket és eszközöket, amelyek a munkahelyek szegregációja ellen és azok nembeli vegyessége érdekében folytatott küzdelmet szol gálják;

1.8 valamint hogy tegyék professzionálisabbá a szemé lyeknek nyújtott szolgáltatásokra épülő feladatköröket az azok gyakorlásához felhasznált képességek jobb elismerése révén.

A civil társadalmi szereplők és a politikai felelősök számára:

2.1 A nők munkaerő-piaci részvételének javítását célzó intéz kedések szükségessége szerves részét képezi a lisszaboni straté giának, amelynek feladata, hogy Európát versenyképesebb tudás alapú társadalommá fejlessze.

2.2 Az Európai Bizottság 2008. évi jelentése a nemek közötti egyenlőség tárgyában (1) a következőket írja: „A foglalkoztatás terén az Unióban az utóbbi években elért folyamatos növekedés leginkább a nők foglalkoztatásának köszönhető. Az Unió 27 tagállama 2000 és 2006 között mintegy 12 millióval több főt foglalkoztatott, amelyből több mint 7,5 millió nő volt. (…) A kisgyermekes nők foglalkoztatási rátája csupán 62,4 %, míg a férfiaké 91,4 % (29 százalékpont különbség). A részmunka időben dolgozó munkavállalók háromnegyede (76,5 %) nő, azaz ilyen munkaformában dolgozik minden harmadik nő, ugyanakkor csupán alig minden tizedik férfi.”

2.3 A 2009. évi jelentés (2) szerint a nők foglalkoztatottsága 58,3 %, szemben a férfiak 72,5 %-os arányával. A részmunka időben dolgozó női munkavállalók aránya 31,2 %, szemben a férfiak 7,7 %-os arányával. A jelentés kiemeli, hogy a nők döntő többségben vannak jelen az alacsonyabb jövedelmet biztosító ágazatokban, továbbá hangsúlyozza a hatáskörök egyenlőtlen elosztását az intézményekben és a vállalkozásokban.

2.4 Jóllehet a nemek közötti egyenlőség még nem valósult meg, a dolgozó nők helyzete a világon az egyik legjobb; az Európai Unió a kezdetektől hitelt érdemlően foglalkozott ezzel a kérdéssel, statisztikai eszközöket állított fel, tanulmányokat és elemzéseket végzett, valamint jogalkotási munkát folytatott e téren.

— Elmélkedésre szólít fel a nyugdíjjal kapcsolatos szabályok modalitásainak enyhítésével kapcsolatban, amely magában foglalhatná a nyugdíj előtti munkaidő-csökkentés lehetőségét a családi kötelezettségeknek való megfelelés érdekében;

2.5 A tapasztalt előrehaladás és a kedvező eredmények elle nére a nők gazdasági potenciálját nem érvényesítették kellő képpen. Ezenkívül a soha nem látott mértékű nemzetközi gazdasági és pénzügyi válság vélhetően eltérő hatással fog járni a nőkre és a férfiakra nézve, tekintettel különböző gazda sági, társadalmi és családi helyzetükre.

— az otthon végzett szolgáltatások kínálatának javítását, a közszolgáltatások fejlesztésével és vállalkozások alapításával;

(1) COM(2008) 10 végleges, 4. o. (2) COM(2009) 77 végleges.

2009.12.23.

HU


2.6 Mivel igen sok tanulmány áll rendelkezésre, továbbá ajánlások és határozatok születtek az európai intézmények és szociális partnerek részéről – az EGSZB 5 év alatt 14 véleményt fogadott el a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos témákban (1) –, jelen vélemény szándékosan nem tárgyalja a maga teljességében a nemek közötti egyenlőség kérdését. Figyelmét a növekedéssel és a foglalkoztatással kapcsolatos kérdésekre korlátozza, a lisszaboni stratégia által meghatározott, a nők munkaerő-piaci részvételének növelésére vonatkozó célki tűzésekre (2) összpontosítva.

(1) Lásd az EGSZB alábbi tárgyakban alkotott véleményeit: — „Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az önálló vállal kozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről”, előadó: Madi SHARMA, HL C 211., 2008.9.22. — „Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi bizton ságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv módosításáról”, előadó: HERCZOG Mária, CESE 882/2009, 2009. 05. 13. (HL C 277., 2009.11.17) — „A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A nemek közötti bérszakadék elleni küzdelem”, előadó: Ingrid KÖSSLER (HL C 211., 2008.8.19.), 2008. 04. 22. — „Foglalkoztathatóság és vállalkozói szellem – a civil társadalom, a szociális partnerek, valamint a regionális és helyi szervek szerepe a nemek közötti egyenlőség perspektívájában”, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 256., 2007.10.27.), 2007. 07. 11. — „A szociális partnerek szerepe/a hivatás, a család és a magánélet összeegyeztetése”, előadó: Peter CLEVER (HL C 256., 2007.10.27.), 2007. 07. 11. — „Foglalkoztatás a kiemelt népességcsoportokban (lisszaboni stra tégia)”, előadó: Wolfgang GREIF (HL C 256., 2007.10.27.), 2007. 07. 12. — „A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv 2006–2010”, előadó: Grace ATTARD (HL C 318., 2006.12.23.), 2006. 09. 13. — „A nők képviselete az Európai Unió gazdasági és szociális érdek csoportjainak döntéshozó szerveiben”, előadó: Thomas ETTY (HL C 88., 2006.4.11.), 2006. 02. 14. — „Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a »Mindenki Számára Biztosítandó Esélyegyenlőség Európai Évéről (2007) Az Igazságos Társadalom irányában«”, előadó: HERCZOG Mária (HL C 65., 2006.3.17.), 2005. 12. 14. — „A nőket érintő szegénység Európában”, előadó: Brenda KING (HL C 24., 2006.1.31.), 2005. 09. 29. — „Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének létrehozásáról”, előadó: Dana ŠTECHOVÁ (HL C 24., 2006.1.31.), 2005. 09. 28. — „Javaslat a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő elbánás elvét a foglalkoztatás és a munka területén megvalósító európai parlamenti és tanácsi irányelvre”, előadó: Madi SHARMA (HL C 157., 2005.6.28.), 2004. 12. 15. — „Javaslat a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvét a termékek és szolgáltatások terén megvalósító tanácsi irányelvre”, előadó: Clare CARROLL (HL C 241., 2004.9.28.), 2004. 06. 03. — „Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szak képzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosítá sáról”, előadó: Christina WAHROLIN (HL C 123., 2001.4.25.), 2001. 01. 25. (2) 60 % 2010-re.

C 318/17

3. Általános megjegyzések 3.1 Előzmények 3.1.1 A nők foglalkoztatása folyamatosan növekedett a 60-as évek óta. Nagy lépés volt a nemek közötti egyenlőség felé a nők tömeges hozzáférése a foglalkoztatáshoz a 70-es évektől kezdve. Amint lehetővé vált számukra, hogy dönthessenek anyasá gukról, és hogy hozzáférjenek a felsőoktatáshoz, a férfiakhoz hasonlóan ők is a társadalmon, és nem csupán a családon belül kívánták kamatoztatni hozzáértésüket, illetve elérni a pénzügyi önállóságot. A fizetett munka személyes jövedelmet, a társadalombiztosítás terén jobb garanciákat és az elszegé nyedés elleni védelmet jelent különélés, válás vagy özvegység esetén.

3.1.2 A nők belépése a munka világába új szükségleteket teremtett, amelyeket a piacnak ki kellett elégítenie. A nők ottho nukban dolgoztak, ami nem számított bele a bruttó hazai össz termékbe. Amikor a nők kiléptek az otthoni szférából, munka lehetőségek jöttek létre a korábban általuk végzett otthoni feladatok elvégzésére. A gyermekfelügyelőkre és a háztartási alkalmazottakra gondolunk itt, de nem kizárólag.

3.1.3 A nők munkája olyan igényeket teremtett, amelyek hozzájárultak a gazdasági fejlődéshez. Amikor a családanya munkát vállalt, a párok elektromos háztartási készülékekkel szerelkeztek fel, két személygépkocsit tartottak, készételeket vásároltak, a gyermekek és a szülők az otthontól távol költöttek el egy étkezést; a családoknak szükségük volt szolgáltatásokra és struktúrákra a betegek, a fogyatékkal élők és az idősek ápolá sához, akikkel korábban a háztartásbeli asszonyok foglalkoztak, valamint a gyermekek iskolai időn kívüli ellátásához. Két fize téssel a párok lakáshoz juthattak, és részt vehettek a kulturális életben. Munkahelyek jöttek így létre a háztartásigép- és autó gyártásban, az élelmiszeriparban, a közétkeztetésben, az egész ségügyi és szociális ellátási szektorokban, az iskolán kívüli tevé kenységekben, az iskoláskort megelőző ellátásban és az okta tásban, az építőiparban, a turizmusban, a szórakoztatóiparban, a kultúrában, az utasok szállításában stb.

3.1.4 Az elmúlt negyven évben az otthoni munkát foglalkoz tatássá átalakító tendencia a növekedés motorja lett. De vajon a növekedés valódi, vagy csak a számítás módjának köszönhető? A gazdaság nem ismeri a házi- és családon belül végzett munka fogalmát, az mégis szükséges a társadalom működéséhez, emiatt a növekedés számítási módjának újragondolására van szükség.

C 318/18

HU


3.2 Anemek közötti egyenlőség és a gazdasági növekedés – tények és megállapítások 3.2.1 Egy uniós elemzés (1) szerint a nemek közötti egyen lőség és a gazdaság viszonyát nem szabad kizárólag a vállalko zások nagyobb jövedelmezősége alapján mérni. Produktív beru házásról van szó, amely hozzájárul a globális gazdasági fejlő déshez, a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz. A nemek közötti egyenlőség az alábbiak révén járulhat hozzá a fejlődéshez: 1) a nők fokozott jelenléte a munkaerőpiacon, ami az oktatásukba és képzésükbe tett beruházásuk jobb kiaknázását teszi lehetővé; 2) nagyobb mértékű gazdasági önállóságuk; 3) hatékonyabb bevo násuk az adórendszerbe, elősegítve ezzel hozzájárulásukat a kollektív jóléthez. 3.2.2 Annak ellenére, hogy a gazdasági hozzájárulás alatt nem csak a vállalati szintű üzleti megközelítést és a sokszínűség kezelését értik, van rá példa, hogy az üzleti megközelítés kedvező gazdasági eredményekre vezet. Azok a vállalatok, melyeknek igazgatótanácsában több nő található, nyeresége sebbek. 3.2.3 Az egyenlőséget célzó politikák hatékony humánerő forrás-befektetésnek tekinthetők, még akkor is, ha a gazdasági fejlődés célja a gazdasági növekedésre korlátozódik. Befektetési szempontból az egyenlőséget célzó politikák mind egyéni, válla lati, regionális, mind pedig nemzeti szinten képesek kedvező hatást gyakorolni. A magasabban képzett nők hatékonyabb „alkalmazása” is gazdasági előnyökkel járhat. 3.2.4 A nők nagyobb mértékű gazdasági önállósága azért előnyös, mert így a nők áruk és szolgáltatások fogyasztóiként vannak jelen a gazdaságban, és növelik a háztartások vásárlóe rejét. A nők gazdasági hozzájárulását jobban el kellene ismerni a nemzeti, regionális és helyi szintű gazdaságpolitikákban.

2009.12.23.

kéval azonos szintű felelősségi köröket és díjazást kellene elér niük. A nőknek előnyt kellene kovácsolniuk a jelenlegi változá sokból az új típusú állásokhoz szükséges újfajta képességek megszerzéséhez. Ugyanakkor továbbra sem értékelik kellően, és nem ismerik el a nők hozzájárulásait, magas iskolázott ságukat és azt a képességüket, hogy megfeleljenek a jövőbeli munkaerő-piaci igényeknek.

3.3.3 A nemek közötti egyenlőség hiánya elleni küzdelem nem csupán etikai kérdés, hanem az emberi erőforrásokkal való jobb gazdálkodást is jelenti. Ha több nő vesz részt a foglal koztatásban, több érték teremtődik, több javat és szolgáltatást fogyasztanak, és hozzájárulnak az adóbevétel növeléséhez. A vegyes munkacsapatokban nagyobb innovációs potenciál rejlik. A népességcsökkenés elleni küzdelem egyik módja, ha megte remtjük a párok számára a gyermekvállalás feltételeit, lehetővé téve számukra állásuk megőrzését. Ha Európa be akar fektetni az emberekbe, kiemelten kell kezelnie a nőket érő hátrányok kérdését. (3)

3.3.4 „A nők fejlődési potenciálját elsősorban az alábbiak korlátozzák:

— a családi feladatok egyenlőtlen megosztása (gyermekek, betegek, idős szülők, háztartási munkák stb.),

— a magas színvonalú, mindenki számára megfizethető bölcsődei/óvodai gondozási közintézmények és alternatív gondozási létesítmények elégtelen száma és minősége,

— a sztereotípiák súlya, 3.3 Ajelenlegi helyzet 3.3.1 Akkor, amikor a gazdasági és az ökológiai válság felveti a kívánt továbbfejlődés kérdését, olyan hangok hallat szanak, amelyek megkérdőjelezik a GDP-nek a növekedés egyetlen mutatójaként történő használatát. Egyéb mutatókat lehetne fontolóra venni. (2) 3.3.2 Bármilyen mutatót alkalmazzunk is, a nők helyzete nem egyenrangú, ami költséget jelent a társadalom számára. A tagállamok ugyanannyit fektetnek a fiúk oktatásába, mint a lányokéba (az európai egyetemeken végzett diplomásoknak viszont 60 %-a lány). A tagállamok a munkaerőpiacon ezután nem támogatják jobban a nőket, ami nem logikus. A két nem esetében egyenlő oktatási közkiadások révén a nőknek a férfia (1) Elemző feljegyzés: „The Economic Case for Gender Equality”, Mark Smith és Francesca Bettio, 2008. – készült az Európai Bizottság Foglalkoztatás-politikai Főigazgatóságának finanszírozásában és felhasználására. (2) Például az UNDP – az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja – által alkalmazott mutatók: a HDI (Human Development Index), mely három mutató átlagában osztályozza az országokat: egy főre jutó GDP, születéskor várható élettartam, képzettségi szint; a GDI (Gender-related Development Index), mely a férfiak és a nők helyzete közötti különbségek felmérését teszi lehetővé; valamint a GEM (Gender Empowerment Measure), a nők gazdasági és politikai életben való részvételének mutatója.

— a horizontális és vertikális szegregáció a munkaerőpiacon,

— az iskolai orientáció és a tanulmányok szintjén megvalósuló szegregáció,

— szakképzettségeik és számos szakma terén meglévő képes ségeik el nem ismerése,

— a nem önként választott részidős munka,

— és a munka bizonytalansága,

— a nem hivatalos munka, (3) COM(2009) 77 végleges: „A legmagasabb születési arányszámmal rendelkező tagállamok jelenleg azok, amelyek a legtöbbet tették a szülők munkája és magánélete egyensúlyának javítása érdekében, és ahol magas a nők munkavállalásának aránya.”

2009.12.23.

HU


— az alacsony munkabérek, — a férfiak és a nők közötti bérszakadék (1) — a szexuális jellegű, illetve a nemek közötti különbségre alapozott erőszak és zaklatás, — a gazdasági és politikai téren felelős tisztséget ellátó nők túlzottan alacsony száma, — a női vállalkozók kedvezőtlen helyzete, a vállalkozások alapításának és adás-vételének túl kismértékű támogatása és a finanszírozási forrásokhoz való korlátozott hozzájutás, — az egyes közösségek által tett retrográd lépések,

C 318/19

képességei magas szintűek legyenek. Hasonlóképpen, a bejáró nőknek is odaadjuk otthonunk kulcsát, jóllehet nem részesülnek olyan bérezésben, mely tükrözné ezt a bizalmat. Ráadásul nehezen ismertethető el a képzettség, mivel a családok „könnyűnek” tartják azt a munkát, amelyet ők maguk is el tudnak végezni. A saját gyermekekkel való foglalkozás nem számít mesterségnek, a másokéval való viszont igen (pszicholó giai, dietetikai, higiéniai ismeretek, összpontosítás, meghallgatás, figyelem, folyamatos készenlét stb.), a hozzá szükséges képes ségeket, amelyeket sokszor „természetüknél fogva női”-nek tekintenek, és ezért „szakmai” téren nem vesznek figyelembe, gyakrabban sajátítják el informális úton, a családban, mint iskolai keretek között. 4. Részletes megjegyzések 4.1 Anemek közötti egyenlőség felé való törekvés további növekedést és munkahelyeket teremthet,

— a szerepmodellek hiánya, — saját maguk: a nők nem reklámozzák magukat úgy, mint ahogy azt a férfiak teszik. (Tétováznak felelősséggel járó pozíciók megpályázásában, nincs önbizalmuk, nem építenek ki kapcsolati hálózatokat, nem használják ki az esélyeket, és nem akarják megkérdőjelezni a diszkriminációt).” 3.3.5 A nők munkaerőpiachoz való hozzáférésének és ott tartásának feltételeivel kapcsolatos erőfeszítések megtétele, a nemek közötti bérszakadék megszüntetése nagyobb növekedést, jobb munkalehetőségeket és a szegénység elleni védelmet ígér, és kevesebb költséggel jár a káros szociális hatások szempont jából. A szegénység főként a gyermekeiket egyedül nevelő nőket sújtja Európában. (2) 3.3.6 A feladatok korábbi megosztásakor a férfi kereste a jövedelmet, mellyel finanszírozta felesége családi, szociális és háztartási munkáját. Ha a párok két fizetéssel rendelkeznek, nem szentelik egyikükét azoknak a munkáknak az elvégzésére való szolgáltatások finanszírozására, amelyeket korábban a háztartásbeli nő végzett el, hanem előnyben részesítik az anyagi javak fogyasztását. 3.3.7 A háztartásbeli nő nem fizetett munkájának nem volt ára, azonban annak fizetett munkává válása olyan költséget jelent, amelyet a felhasználók nem akarnak vagy nem tudnak megfizetni. A gyermekfelügyelők, családsegítők, bejárónők a legalacsonyabb bért kapják, részmunkaidőben dolgoznak több munkaadónak (olyan személyeknek, akik heti néhány órában munkaadók), és gyakran a nem hivatalos gazdaságban. A háztartási munka alkotja a bejelentetlen munkavégzés legjelen tősebb területét Európában. 3.3.8 A szülők a számukra legértékesebbet, a kisgyermeküket bízzák olyan személyekre, akik az átlagosnál jóval alacsonyabb bérezésben részesülnek, szeretnék azonban, hogy e személyek (1) Lásd az Európai Bizottság kiváló kampányát „Szüntessük meg a nők és a férfiak közötti bérszakadékot!” címmel (http://ec. europa.eu/equalpay). (2) COM(2009) 77 végleges: „… fennáll az elszegényedés kockázata is, különösen az egyedülálló szülőknél, aki az esetek többségében az anya (az elszegényedés szélén állók aránya 32 %.”

— mivel emelkedhet a nők foglalkoztatási aránya, ami további szükségleteket teremt majd a szolgáltatások terén, — mivel újra lehet értékelni a nők bérét, ami növeli a vásárló erőt, és további fogyasztói kapacitást és adóbevételt teremt, — mivel a nők több vezető politikai posztot és döntéshozói pozíciót tölthetnek be, ami pozitív hatással lesz a vállalko zások és az intézmények teljesítményére, — mivel a női vállalkozók számának növekedése az innováció és a munkahelyteremtés révén a gazdaság javára történő értékteremtéshez, illetve anyagi hozzájáruláshoz vezet majd. 4.2 Mivel felesleges lenne megismételni a többi közösségi dokumentumban megfogalmazottakat, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság néhány olyan gondolatra korlátozza javas latait, amelyek még nem kerültek olyan alapos megfontolásra, mint mások. 4.2.1

Aszakmák szegregációjával való szem beszállás

4.2.1.1 A nemek közötti egyenlőség megvalósulásának legfőbb akadálya ma a szakmák megosztottsága. Vannak férfi és vannak női szakmák. A nők által dominált szakmákban sokszor alacsonyabbak a fizetések, és elterjedtebb a nem önként választott részmunkaidő, illetve a bizonytalanság. 4.2.1.2 Amíg egy adott szakma az egyik nemnek van fenn tartva, sztereotípiák fognak hozzá kapcsolódni. Mára már bizo nyítást nyert, hogy a férfiak és a nők valamennyi foglalkozás gyakorlására alkalmasak. Vannak olyan foglalkozások, melyeknél hosszú ideig férfidominancia volt megfigyelhető (oktató, bíró, általános orvos stb.), ám napjainkban a nők vannak túlsúlyban ezeknél. Miért valósul meg oly nehezen a nők és a férfiak közötti egyensúly a foglalkoztatásban? Növelni kell a témában szerzett ismereteket ahhoz, hogy felvehessük a

C 318/20

HU


harcot a foglalkoztatási szegregáció ellen, és elősegíthessük mindkét nem megfelelő arányú jelenlétét. Ez lehetővé teszi majd az egyes ágazatok által elszenvedett munkaerőhiány elke rülését is.

4.2.1.3 A nők és a férfiak megfelelő arányú részvétele a foglalkoztatás és a feladatok ellátása terén a felfogásmódhoz kapcsolódó, nem tudatos akadályokba ütközik. Ezek már az oktatási rendszerben gyökereznek, azzal, hogy eltérő szakmavá lasztási lehetőségek állnak a lányok és a fiúk rendelkezésére. A szülőknek és a tanároknak jobban kellene figyelniük a fiatalok pályaválasztásának következményeire. Alapvetően fontos szerep hárul a bérstruktúrákkal kapcsolatos munkáltatói és szakszerve zeti tárgyalópartnerekre, akik a bértárgyalások során rangso rolják a képesítéseket, amihez ismerniük kell a háztartási és családi szinten szerzett képességek értékét. A vezető pozíci ókban sem egyenlő az eloszlás. Intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy a nagyvállalatoknál és a magas szintű államigazgatásban megfelelőbb arányú legyen a nemek részvé tele.

4.2.2 A s z e m é l y n e k nyújtott szolgáltatásra épülő munkakörök kvalifikációja és professzionálisabbá tétele

2009.12.23.

4.2.2.3 A személynek nyújtott szolgáltatásra épülő munka körök professzionálisabbá tétele és a jobb bérezés lehetővé teszi majd a nemek közötti egyensúly fejlesztését. Nagy lépést jelent majd a nemek közötti egyenlőség felé, amikor férfiak kívánnak majd háztartási alkalmazottként, gyermekfelügyelők, családsegí tőként dolgozni.

4.2.3

Acsaládi feladatok jobb elosztása

4.2.3.1 Az apák kevesebb időt szentelnek a családi és háztar tási feladatok elvégzésére, mint az anyák. Az egyenlőség egyik feltétele, hogy az apákban tudatosítsuk szerepük fontosságát gyermekeik mellett, illetve a férfiakat arra ösztönözzük, hogy idős szüleikkel, a család beteg tagjaival szemben vállaljanak felelősséget.

4.2.4

Akisgyermekek bölcsődei/óvodai ellá tása

4.2.4.1 A gyermekgondozás fejlesztését nem költségként, hanem befektetésként kellene kezelni. Gösta Esping-Andersen szerint (1) azok az anyák, akik dolgoznak, hosszú távon vissza fizetik a támogatást „az életük során megszerzett jövedelmük növekedése és az általuk befizetett adók révén”. Ezzel a hoza dékkal visszatérül a kezdeti állami segítség, és az jótékony hatással jár a bölcsődei/óvodai ellátásban részesülő gyermek számára. Az ilyen befektetések Európa népességcsökkenésének megállításában is segíthetnek.

4.2.2.1 A személynek nyújtott szolgáltatáson alapuló feladat köröknek valódi szakmákká kell válniuk, elismert képesítéssel, képzésekkel, diplomákkal, szakmai életúttal. Annak érdekében, hogy túllépjünk a családok és a bejárónők közötti egyedi kapcsolat keretein, ilyen szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokat és közszolgáltatókat kell létrehozni. A családok már nem munkaadók, hanem ügyfelek vagy felhasználók, akik díjazás fejében vagy közvetlen ellentételezés nélkül néhány órányi segít séget kapnak a háztartási munka, az idősgondozás, a gyermek felügyelet, az oktatási támogatás stb. terén. Általánossá kéne tenni a már több európai országban működő rendszert, melyben a foglalkoztató vállalkozás vagy közszolgáltató felel a személyek és a javak biztonságáért, és feladata lesz a családoknál segítő alkalmazottak képesítésének ellenőrzése is. Így e dolgo zóknak csak egy munkáltatójuk van, fizetséget kapnak a két szolgáltatási helyszín közötti utazás idejére is, továbbá részesül hetnek szakképzésben és valamennyi kollektív garanciában. Európai referenciakeretet kell kialakítani az otthon végzett szol gáltatásokkal kapcsolatos munkakörökre, amely magában foglalná a feladatkör pszichológiai vetületeit (bizalom, együt térzés, figyelem, készenlét stb.) és a hozzá nélkülözhetetlen ismereteket (dietetika, az alkalmazott termékek hatása az egész ségre és a környezetre stb.) is, tehát nemcsak a házimunkák anyagi és technikai vonatkozásait.

4.2.5.1 és kollektív finanszírozáson keresztül (állam, vállalko zások, ügyfelek) valósítható meg. (2) Egyes újabb vállalkozói megállapodások a béremelés alternatívájaként kínálnak ilyen szolgáltatásokat dolgozóiknak. A magánélet és a munka jobb összeegyeztethetőségét lehetővé tévő szolgáltatások felkínálása részét képezi a vállalatok társadalmi felelősségének.

4.2.2.2 A képesítés elismerése megdrágítja a szolgáltatásokat, amelyeket a családok többsége már most sem engedhet meg magának, ezért az államnak vagy – amennyiben ez része a vállalati szintű megállapodásnak – a vállalkozásoknak részt kellene venniük azok finanszírozásában, miáltal e szolgáltatások mindenki számára elérhetőbbek lehetnének.

(1) „Trois leçons sur l’Etat-Providence”, 2008., Párizs, Le Seuil. (2) A „chèque-emploi-service” példája Franciaországban, ahol ezek a szolgáltatások részben az adóalapból történő levonás révén finan szírozhatók, érdekes útnak ígérkezik, mely pozitív eredményeket ért el a nem hivatalos munkával szemben ebben a szektorban. A rend szer a bankok, az állam és a szociális védelmi rendszerek közötti megállapodás eredménye, melynek alapján a bankok speciális csekk füzeteket adnak ki az otthon végzett szolgáltatások nyújtásának megfizetésére a feketemunka megszüntetése és az egyéni munkaadók szociális és adónyilatkozataival kapcsolatos lépéseinek megkönnyí tése céljából.

4.2.5

Aszolgáltatások fejlesztése

kínálati

oldalának

Az egyenlőség a szolgáltatások kínálati oldalának fejlesztésén keresztül valósítható meg, mely felszabadítja a nőket a háztartási és családi munka alól, hogy stabil, teljes munkaidőben végzett és képzettséget igénylő munkával szilárdíthassák meg hely zetüket. E szolgáltatások (gyermekgondozás, iskolán kívüli tevé kenységek, idősek és fogyatékkal élők gondozása, takarítás, vasalás stb.) fejlesztése munkahelyteremtést jelent,

2009.12.23.

4.2.6

HU


„Időhitel” biztosítása

4.2.6.1 A szolgáltatások nem lehetnek elegendőek a munka és a családi élet összeegyeztetéséhez. A gyermekek nevelése, oktatása időt igényel egy adott életszakaszban. Az önként vállalt részmunkaidős foglalkoztatás elősegíti, hogy családfenntartók jobban összeegyeztethessék a munkájukat a családi és magáné letükkel; ez nem szabad hogy gyengítse a nők helyzetét a foglal koztatásban, és a magánéletben sem, amikor a családfő szerepét töltik be, és hogy visszatartsa az apákat attól, hogy időt szen teljenek a családi életnek. Mindkét szülőnek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy foglalkozzon a gyermekeivel. 4.2.6.2 A család más tagjainak, az életük végén járóknak, betegeknek, idős szülőknek is időre van szükségük. Most, amikor már valamennyi nyugdíjrendszert megreformálták, el kell távolodni attól a felfogástól, mely szerint az élet három szakaszra oszlik: a tanulmányok, a munka és a nyugdíj idejére. Mindenkinek lehetősége kell, hogy legyen az egész életen át tartó tanulásra, és elegendő évnyi „időhitelre” családi, szociális, egyesületi, politikai vagy polgári tevékenységeihez. Lehetőséget kellene nyújtani a nyugdíjba vonulás időpontjának kitolására, ha valaki szabadidejéhez (a nyugdíjjal azonosan finanszírozott) időhitelt kíván igénybe venni aktív életszakasza során. 4.2.7 A n ő k s z á m á n a k pozíciókban

növelése

a

vezetői

4.2.7.1 A nők alulreprezentáltak valamennyi vezetői pozíci óban, a politikai vezetésben, a magas szintű államigazgatásban, a nagyvállalatok vezetésében, ugyanakkor azok a vállalkozások a legsikeresebbek pénzügyileg, amelyek irányítóbizottságában nagyobb arányban vannak nők. A nők kevesebb vállalkozást hoznak létre, és ritkábban válnak vezetővé. A férfiak kevésbé vannak jelen a családi szférában, kevésbé veszik ki szülői szabadságukat.

C 318/21

4.2.7.2 Azok a nők, akik el tudták magukat fogadtatni egy férfiak által dominált környezetben, mentorként irányíthatnák azokat a nőket, akik ugyanilyen karrierre törekednek. Kötelező erejű intézkedések bizonyulhatnak szükségesnek: a nagy állami intézményekben vagy magántulajdonú vállalatoknál például intézkedéseket kellene hozni annak biztosítására, hogy vezetőik között jelentős számú nő is legyen. 4.2.8

Anők vállalkozóként való támogatása

„A nők, akik vállalatot szándékoznak létrehozni vagy vezetni az EU-ban, nehézségekbe ütköznek, ha vállalkozást kívánnak alapí tani vagy megszilárdítani, az alábbi okokból: korlátozott isme retekkel rendelkeznek az üzleti világról, a különféle vállalkozási formákról és az ágazatokról, nem áll rendelkezésükre elegendő információ, nem rendelkeznek kapcsolatokkal és hálózatokkal, sztereotípiák áldozataivá válnak, a gyermekgondozási szolgálta tások nem elég fejlettek és rugalmasak, nehéz összeegyeztetni a szakmai és a családi kötelezettségeket, továbbá a nők és a férfiak eltérően fogják fel a vállalkozást. A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó európai uniós útiterv meghatározta azokat a megho zandó intézkedéseket, amelyek célja a nők vállalkozó kedvének ösztönzése, vállalkozás alapításában, vagy meglévő vállalkozás átvételében és vállalkozóknak szóló képzések igénybevételében való támogatása, valamint a finanszírozási forrásokhoz való hozzájutásuk elősegítése.” 4.2.9

Aszociális partnerek szerepe

Tekintettel arra, hogy a munkaerőpiacon továbbra is létező egyenlőtlenségek okai összetettek és kölcsönösen összefüggenek, az európai szociális partnerek 2005-ben – első közös munka programjuk keretében – cselekvési keretet fogadtak el a nemek egyenlőségéről, elsősorban az alábbi négy célt véve figyelembe: a nemek szerepének vizsgálata, a nők döntéshozatali folyamatban való részvételének fokozása, a szakmai és a magánélet egyensú lyának elősegítése, valamint a bérszakadék mérséklése.

Kelt Brüsszelben, 2009. október 1-én. az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Mario SEPI

C 318/22

HU


2009.12.23.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Különböző vállalati formák (saját kezdeményezésű vélemény) (2009/C 318/05) Előadó: Miguel Ángel CABRA DE LUNA Társelőadó: Marie ZVOLSKÁ 2008. július 10-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Eljárási Szabályzata 29. cikkének (2) bekez dése alapján úgy határozott, hogy saját kezdeményezésű véleményt készít a következő tárgyban: „Különböző vállalati formák.” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2009. szep tember 9-én elfogadta véleményét. (Előadó: Miguel Ángel CABRA DE LUNA; társelőadó: Marie ZVOLSKÁ.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30 – október 1-én tartott, 456. plenáris ülésén (a 2009. október 1-i ülésnapon) 113 szavazattal, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások 1.1 A vélemény célja az Európai Unióban alapított vállalatok különböző formáinak bemutatása. Az egységes piac megvalósí tása és az európai szociális modell fenntartása, valamint a foglal koztatásra, a versenyképességre és a társadalmi kohézióra irányuló lisszaboni célkitűzések szempontjából nagyon fontos ennek a sokszínűségnek a védelme és megóvása.

1.2 A vélemény a vállalatokat szabályozó jogi keret, valamint a sokszínűséget és a vállalati formák sokféleségét támogató versenypolitika szükségességére helyezi a hangsúlyt. Ez a sokfé leség egyébként az EU egyik legfőbb kincse. A fentiek célja, hogy azonos feltételeket teremtsenek valamennyi különböző vállalati forma számára, mindegyikük jellegzetességét figyelembe véve.

európai történelem egy-egy aspektusát tükrözi, és közös emlé kezetünk és kollektív kultúránk, azaz „kultúráink” hordozója. Meg kell őrizni ezt a sokféleséget.

1.5 Ez a sokféleség nagyon fontos a növekedéssel, munka helyteremtéssel, fenntartható fejlődéssel és a társadalmi kohézi óval kapcsolatos lisszaboni célkitűzések eléréséhez, melyek a vállalatok versenyképességének megtartására és fejlesztésére épülnek.

1.6 A versenyjog célja nem az egységesség, hanem olyan kiegyensúlyozott jogi keret biztosítása kell hogy legyen, amely alkalmazható az eltérő vállalati formákra, melyeknek képesnek kell lenniük a fejlődésre úgy, hogy közben megőrzik saját célja ikat és munkamódszereiket.

1.3 A különböző vállalati formák sokszínűségét és sokféle ségét a Szerződés is elismeri, és tulajdonképpen maga a valóság szülte, hiszen eltérő jogállásokat fogadnak el, vagy vesznek éppen fontolóra.

1.4 Ennek a sokféleségnek is köszönhető az EU-ra jellemző jólét. A sokféleség kulcsfontosságú Európa számára, melynek mottója: „Egység a sokféleségben”. Minden vállalati forma az

1.7 Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy kezdjen el dolgozni a szövetségek és segélyegyletek különálló európai alapokmányának elfogadásán. Üdvözli, hogy megkezdődött az európai alapítványi alapokmánnyal kapcsolatos munka, és reméli, hogy ennek eredményeként hamarosan elkészül az alapítványokra vonatkozó európai alapokmány. Üdvözli az európai szövetkezetekre vonatkozó szabályozás egyszerűsítését, melynek összetettsége lassítja annak fejlesztését.

2009.12.23.

HU


C 318/23

1.8 A segítséget, tájékoztatást, jogi és marketing-tanácsadást nyújtó szolgáltatásoknak és hálózatoknak, illetve egyéb szolgál tatásoknak is ki kell terjedniük valamennyi vállalattípusra.

szükséges szerveket, melyeknek feladata egyrészt annak biztosí tása lenne, hogy a vállalatokat semmilyen őket érintő politika ne diszkriminálja, másrészt pedig hogy egyeztessenek a különböző európai bizottsági osztályokkal ebben az ügyben.

1.9 Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy szám viteli kérdésekben vegye figyelembe a szövetkezetek státuszát, és a tagok jegyzett tőkéjét idegen tőke helyett inkább a szövetke zetek részvényeseinek saját tőkéjeként kezelje, amíg a tagból – a szövetkezetből való kiváláskor –hitelező nem lesz.

1.13 Végül az EGSZB arra szólít fel, hogy azokban az esetekben, amikor bizonyítják képviseletiségüket, vonják be a szociális párbeszédbe mindazokat a szervezeteket, amelyek a különböző vállalati formák közül a leginkább képviseleti jelle gűek.

1.10 A szövetkezetekre, segélyegyletekre, szövetségekre, alapítványokra és hasonló vállalatokra vonatkozó gazdasági statisztikák nagyon korlátozottak és heterogének, ezáltal nehéz az ilyen vállalatok elemzése és annak megítélése, hogy mennyiben járulnak hozzá a főbb makrogazdasági célok megva lósításához.

2. A cégformák sokfélesége és a belső piac az Európai Unióban

1.10.1 Ezért az EGSZB azt kéri az Európai Bizottságtól és a tagállamoktól, hogy mozdítsák elő a fenti vállalattípusokra vonatkozó statisztikai nyilvántartások készítését. Elsősorban szatellitszámlák létrehozásáról van szó, a Nemzeti Számlák Európai Rendszere (ESA 95) harmonizált kritériumainak megfe lelően, melyeket a szociális gazdaság vállalataira (szövetkezetek és önsegélyező társaságok) vonatkozó szatellitszámlák kidolgo zásáról készített kézikönyv (1) és az Európai Unió szociális gazdaságáról készült EGSZB-jelentés (2) részletez.

1.11 Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat arra, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy igazolt társadalmi értékük és a regionális fejlő déshez való elismert hozzájárulásuk alapján kompenzációs intézkedéseket biztosítanak a vállalatoknak. (3)

1.12 Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, hogy az európai versenyképesség szempontjából alapvető elemnek számító, a vállalatformák sokféleségével foglalkozó megfigyelő központ létrehozásán túl fejlessze tovább a már meglévő és (1) Kézikönyv a szociális gazdaság vállalataira (szövetkezetek és önse gélyező társaságok) vonatkozó szatellitszámlák kidolgozásáról. CIRIEC, az Európai Bizottság megbízásából, 2006. (2) CIRIEC, „Az Európai Unió szociális gazdasága”, EGSZB, Brüsszel, 2008. www.cese.europa.eu, ISBN szám: 928-92-830-08-59-0. (3) HL C 234., 2005.9.22.

2.1 Az Európai Unióban létező vállalatok sokfélesége össze tett és sokszínű történelmi fejlődésünk hozadéka. A vállalati formák mindegyike egy bizonyos és az egyes európai orszá gokban gyakran eltérő történelmi, társadalmi és gazdasági hely zetre adott válasznak felel meg. Ráadásul a vállalatoknak folya matosan fejlődniük és alkalmazkodniuk kell a változó társa dalmi és piaci viszonyokhoz, akár jogi formájukat is módosítva. A vállalati formák sokasága és sokfélesége ezért az Európai Unió örökségének értékes részeként fogható fel, és alapvető jelentő ségű a lisszaboni stratégia növekedési, munkahely-teremtési, a fenntartható fejlődéssel és a társadalmi kohézióval kapcsolatos célkitűzéseinek elérésében, melyek alapja a vállalatok versenyké pességének megtartása és fejlesztése. Ennek a sokféleségnek a védelme és megóvása rendkívül fontos a versenyképes piacok, a gazdasági hatékonyság és a gazdasági szereplők versenyképes ségének biztosítása szempontjából, uniós szinten fenntartva a társadalmi kohéziót.

2.2 Mindezt elismerik az európai intézmények is a Szerződés 48., 81. és 82. cikkének rendelkezéseiben és a Lisszaboni Szer ződés (4) 3. cikkének (3) bekezdésében, amely az Unió egyik céljaként olyan szociális piacgazdaságot javasol, amely a piaci szabályok, illetve az egyének mint dolgozók és polgárok szoci ális védelme közötti egyensúlyra épül.

2.3 A vállalati formák sokfélesége különböző olyan kritéri umok alapján határozható meg, mint a méret, a jogi szerkezet, a finanszírozási formák, a célkitűzések, a tőkéhez párosított pénz ügyi és politikai jogok (nyereségmegosztás, osztalékelosztás, szavazati jogok) vagy a tőkeösszetétel (magán vagy köz), a vezetők kinevezése, az (európai, nemzeti és helyi) gazdaságban betöltött szerep, a munkahelyek, a csődkockázat stb. Mindezek egy sokféleségi mátrixot képeznek, amely leegyszerűsítve az alábbi táblázatban foglalható össze: (4) Az EU-Szerződésnek a Lisszaboni Szerződés utáni egységes szerke zetbe foglalt változata. HL C 115., 2008.5.9.

C 318/24

HU


2009.12.23.

AZ EURÓPAI UNIÓBAN MŰKÖDŐ VÁLLALATI FORMÁK SOKFÉLESÉGE MÉRETTÍPUS

Multinacionális

Nagyvállalat

Kis- és középvál lalat

Állami tulajdonú

X

X

X

Tőzsdén jegyzett

X

X

X

X

X

Tőzsdén nem jegyzett Családi vállalkozás

X

X

Partnerség

X

X

X

Szövetkezet

X

X (*)

X (*)

Önsegélyező társaság

X (*)

X (*)

Alapítvány

X (*)

X (*)

Szövetség

X (*)

X (*)

A tagállamokban található egyéb non-profit forma

X (*)

X (*)

(*) Ezeket a cégformákat néhány tagállamban szociális gazdasági vállalkozásnak hívják, illetve így nevezi őket az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az EGSZB is. Szociológiai kategóriáról van szó, nem pedig jogiról.

Az Európai Bíróság joggyakorlata (5) értelmében az alapítvá nyok, szövetségek és más non-profit szervezetek is „gazdasági szereplőnek” számíthatnak, amennyiben az EK-Szerződés 43. és 49. cikke szerint „gazdasági tevékenységet” végeznek – ezért szerepelnek a szóban forgó osztályozásban. 2.4 Igaz, hogy minden vállalat közös célja az értékteremtés és a profitmaximálás, az érték és az eredmények (profit) értelmezé sének paraméterei és koncepciói azonban eltérhetnek egymástól a vállalat típusától és attól függően, hogy mik a céljai azoknak, akik felügyelik a vállalatot, vagy haszonélvezői tevékenységének. Egyes esetekben az eredmények maximálása a részvényes tagok által befektetett tőke legjobb megtérülését jelenti; más esetekben viszont az értékteremtés és az eredmények maximálása a tagoknak vagy általánosságban a köznek nyújtott szolgáltatások minőségének maximalizálását jelenti (például egy oktatási szövetkezetnél, ahol a tulajdonos tagok a családok, vagy az önsegélyező egyesületek, illetve a közszolgáltatási kötelezett ségek esetében). 2.4.1 Bizonyos nagyvállalatok esetében az is lehetséges, hogy nincsenek részvényes tagok, a nyereséget pedig visszaforgatják, vagy közhasznú szociális célokra fordítják, ahogy azt egyes európai országok takarékpénztárai teszik. (6)

2.6 A méreteik miatt általában a tőzsdén is jegyzett multi nacionális cégek és nagyvállalatok a gazdasági rendszereken belül kiemelkedőek a termelékenység és a versenyképesség terén, és amennyiben kedvező eredményt érnek el, magas szintű foglalkoztatást képesek fenntartani. (7)

2.7 A vállalatok versenyelőnye egyre nagyobb mértékben ered az olyan versenystratégiákból, amelyekben a kutatás, a fejlesztés és a technológiai innováció (K+F+I) játssza a központi szerepet. A multinacionális cégek és nagyvállalatok vezető szerepet töltenek be az uniós gazdaság magánszektora által végzett K+F+I-ben, bár még mindig nincs elegendő multinacio nális cég vagy nagyvállalat a világgazdaság vezető ágazataiban. Igaz ugyan, hogy maguk a nagyvállalatok és multinacionális cégek fontosak a gazdaság és a foglalkoztatás szempontjából, emlékeztetni kell azonban arra, hogy gyakran mindegyikük egy olyan nagy, világméretű termelési hálózat része, amelyet vagy egymással szoros kapcsolatban levő kkv-k (hálózati nagyvállalat) vagy független vállalatok tesznek ki (moduláris termelési háló zatok). A jelenlegi gazdasági válság által okozott termelés-vissza esés és munkahelycsökkenés lassulását éppen azok az európai országok észlelik legelőször, amelyekben a legmagasabb a multi nacionális cégek és nagyvállalatok aránya.

2.5 A továbbiakban a méret és a tulajdonlás típusa szerinti különböző vállalatformák részletesebb leírása következik.

2.8 Mivel ezek a vállalatok az elmúlt évtizedekben termelési folyamataik és szolgáltatási infrastruktúráik jelentős részét kiszervezték kkv-knak, ez utóbbiakban a termelés és a foglal koztatás szintje sok más tényezőn kívül a multinacionális cégek és nagyvállalatok megbízásaitól függ, amelyek ezért utat nyitnak ahhoz, hogy Európa pozícionálja magát a világpiacon. Annak ellenére, hogy a világ 40 legnagyobb ipari vállalatának 30 %-a az EU-ban működik, (8) ezek teljes piacrésze csupán 24 %-ot

(5) Lásd például az alábbi ügyeket: C-180/98, C-184/98 (Pavlov) és C352/85 (Bond van Adverteerders). (6) Az elmúlt 50 évben a gazdasági szakirodalom hangsúlyozta, hogy a cégforma függvényében milyen eltérő céllal működhetnek vállalatok – lásd B. Ward (1958), E. D. Domar (1967); J. Vanek (1970); J. Meade (1972) és J.L. Monzón (1989). A szociális gazdaság vállala taira (szövetkezetek és önsegélyező társaságok) vonatkozó szatellit számlák kidolgozásáról szóló kézikönyv (ld. az 1. lábjegyzetet) által idézett szerzők.

(7) Egyes európai országok takarékpénztáraihoz hasonlóan bizonyos esetekben a nagyvállalatoknak sincsenek részvényes tagjaik, és semmilyen módon nem osztják szét a profitot. Vannak olyan nagy vállalatok, szövetkezeti vállalatok is, amelyek tőzsdén nem jegyzett részvényeket bocsátanak ki, illetve olyan segélyegyletek, amelyek nem a tagoktól szerzett tőkével, hanem saját tőkéjükkel és tartalé kaikkal működnek. (8) www.forbes.com The Global 2000 (A világ 2000 legnagyobb válla lata), 2008. február 4.

2.4.2 Ugyanakkor számos helyi kötődésű mikrovállalatnál és kkv-nál az értékteremtést nem csupán pénzügyi profitcélok formájában határozzák meg, hanem olyan szociális jellegű célki tűzésekben is, mint a munkakörülmények, az önirányítás stb.

2009.12.23.

HU


tesz ki, és számos csúcstechnológiai szektorban (mint például az információs és kommunikációs technológiákra alapulókban) az EU egyetlen nagyvállalattal képviselteti magát. 2.9 A kkv-k, kkv-hálózatok, mikrovállalkozások és független munkavállalók alapvető technológiai változásokat indítottak el az elmúlt évtizedekben, és az európai gazdaság alapját jelentik: az uniós vállalatok 99 %-a kkv, és ők adják a munkahelyek 66 %-át. (9) Bár ezek általában tőzsdén nem jegyzett cégek, tőkéjük növeléséhez vagy kockázati tőkéjük emeléséhez jegy eztethetik magukat a tőzsdén. 2.9.1 Általánosságban nem csak a kisvállalkozói intézkedés csomag (10) keretében kellene támogatást nyújtani a kkv-knak. A kkv-k gyakran lehetőséget nyújtanak a munkahelyek megtar tására, mivel azok az érdekcsoportok, amelyek létrehozták és felügyelik ezeket a vállalkozásokat, olyan emberekből állnak, akik szorosan kötődnek ahhoz a területhez, ahol tevékeny kednek, és kiváló munkahely-teremtési és –megőrzési képes ségről tettek tanúbizonyságot. A kkv-k „a vállalkozói kultúra természetes inkubátorai”, állandó gyakorlóterepet biztosítanak a vállalatigazgatók és –vezetők számára.

2.10 Tulajdonosi szerkezetük alapján az általános érdekű szolgáltatásokat végző vállalatok lehetnek államiak, vegyes tőké jűek, illetve rendelkezhetnek magánvállalati cégformával is. Föld rajzi szempontból ugyanúgy lehetnek multinacionálisak, mint országosak vagy éppen helyiek, bár legtöbbjük helyi és regio nális szinten működik. Tevékenységük középpontjában olyan általános érdekű szolgáltatások nyújtása áll, mint például a tömegközlekedés, az energia- vagy vízszolgáltatás, a hulladékke zelés, a kommunikáció, szociális és egészségügyi szolgáltatások, az oktatás stb., ugyanakkor az sincs kizárva, hogy ezek a válla latok kereskedelmi tevékenységet végezzenek, amennyiben megfelelnek az átláthatóságról szóló 93/84/EGK irányelvnek. (11) Általános érdekű tevékenységet végeznek, emellett nyereségüket helyi és regionális tevékenységekbe forgatják vissza; így jelentős mértékben hozzájárulnak a társadalmi, gazdasági és regionális kohézióhoz. Az általános érdekű szolgáltatásokat nyújtó válla latok – alapszolgáltatások biztosítóiként – alapvető szerepet játszanak a gazdaság élénkítésében olyan kulcsfontosságú ágaza tokba invesztálva, amelyek húzóerővel bírnak a gazdaság többi részére nézve (áramszolgáltatás, telekommunikáció és ehhez kapcsolódó infrastruktúra, közlekedés stb.). 2.11 A tőzsdén jegyzett vállalatok tulajdonosai ezek jegyzett részvényesei, akik a nyilvános tőzsdepiacokon kereskednek rész vényeikkel. 2.12 A tőzsdén nem jegyzett cégek lehetnek nagyok is és kicsik is, de részvényeik (vagy osztaléktöbbletre jogosító részvé (9) HL C 120., 2005.5.20., 10. o. (2.1. pont); HL C 112., 2004.4.30., 105. o. (1.7. pont); A „Small Business Act” kisvállalkozói intézke déscsomag, HL C 182., 2009.8.4., 30. o. (10) COM(2008) 394 végleges: „Gondolkozz előbb kicsiben!” Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag: „Small Business Act”. (11) A Bizottság 93/84/EGK irányelve (1993. szeptember 30.) a tagál lamok és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átlátha tóságáról szóló 80/723/EGK irányelv módosításáról (HL L 254., 1993.12.10., 16–18. o.).

C 318/25

nyeik vagy egyéb részvényeik) – ahogy a nevük is mutatja – nincsenek jegyezve a tőzsdén. Mindazonáltal a nem jegyzett cégek számos esetben azon dolgoznak, hogy bevezessék őket a tőzsdére, különösen akkor, ha kockázati tőke vagy magánbe fektetők is be vannak vonva. Még magán kkv-k is alkalmaz hatják a tőzsdei jegyzést tőkéjük annak érdekében történő megemelésére, hogy kibővítsék üzleti tevékenységüket.

2.13 A családi vállalkozások a vállalkozói kultúra elterjeszté sének nagyon hatékony eszközét jelentik, és emberek milliói számára még mindig ez a forma a legjobb módja annak, hogy vállalkozásba fogjanak. Családi vállalkozás esetén nemcsak kkv-kra kell gondolni, ahol a többséget jelentik, hanem nagy családi vállalkozásokra is, amelyek az olyan nagy országokban, mint Németország, az Egyesült Királyság, Olaszország vagy Franciaország az összes nagyvállalat 12–30 %-át teszik ki. (12) A családi vállalatok, akár kicsik, akár nagyok, a család állandó ellenőrzése alatt állnak, még akkor is, ha részvénytársaságokról van szó. Ezekben az esetekben nem cél a tőzsdei bevezetés.

2.14 A partnerségek – bár léteznek ilyenek egyéb uniós országokban is – az angolszász kultúra jellemző üzleti vállalko zásai, amelyeket általában szakemberek hoznak létre. Az egyes magányszemélyek közötti partnerségre épülő cégek hatékony eszközt jelentenek bizonyos szakmákban (ügyvédek, könyvelők stb. körében) a szakmai üzleti világban való részvételre. Az ilyen típusú cég tulajdonosai a partnerek, akik között a legfőbb kötelék, a befektetett tőkén kívül, saját munkájuk. Amikor a partnerek nyugdíjba vonulnak vagy kiszállnak a partnerségből, átruházzák részüket a partnerségre.

2.15 Végezetül, az uniós vállalattípusok elemzésének befeje zéseként megemlítendő, hogy eltérő, ám hasonló szervezeti felépítésű és működésű magánvállalatok széles köre végez olyan szociális célú tevékenységet, amelynek fő célja inkább az emberek szükségleteinek kielégítése és kevésbé a befektetői tőke megtérülésének biztosítása. (13) Ezek leginkább szövetke zetek, segélyegyletek, szövetségek és alapítványok. (14) Az európai bizottsági, európai parlamenti és EGSZB-dokumen tumok szociális gazdasági vállalkozás (15) gyűjtőnév alatt általában együtt említik az ilyen típusú vállalatokat. Bár ez a kifejezés nem bevett minden uniós tagállamban, és mások a „harmadik szektor”, (16) „harmadik rendszer”, „szolidáris gazdaság” stb. (12) A Colli, P Fernández és M Rose, (2003): „A családi vállalkozások fejlődésének döntő nemzeti tényezői? Családi vállalkozások NagyBritanniában, Spanyolországban és Olaszországban a 19. és a 20. században”, Enterprise & Society, 4, 28–64. o. (13) Az Európai Unió szociális gazdasága (lásd a 2. lábjegyzetet). (14) Európai parlamenti jelentés a szociális gazdaságról (2008/2250 (INI)). (15) Az Európai Bizottság számos dokumentumban utal a szociális gazdasági ágazatra: pl. COM(2004) 18 végleges „Európai szövetke zeti vállalatok támogatása” (4.3. pont) – magyarul nem érhető el. (16) Például az Egyesült Királyságban létezik a Harmadik Szektor Iroda (OTS), amely önkéntes és közösségi csoportokat, szociális vállala tokat, karitatív szervezeteket, szövetkezeteket és segélyegyleteket fed le, azaz ugyanolyan jellegű vállalattípusokat, amelyeket ez a doku mentum „szociális gazdasági vállalkozás” néven említ. A Harmadik Szektor Iroda (OTS) kormányzati szerv, amely a kabinetiroda része ként működik (www.cabinetoffice.gov.uk).

C 318/26

HU


kifejezéseket használják, ezek mindegyike azokat a vállalatokat takarja, amelyek ugyanazokat a vonásokat hordozzák Európa minden részén. (17)

3.

A szociális vetület

3.1 Bár a multinacionális cégeknek, nagyvállalatoknak és kkv-knak nincs kimondottan szociális jóléttel kapcsolatos célki tűzésük, piaci működésük jelentősen hozzájárul a versenyképes séghez és a foglalkoztatáshoz, és átfogó szociális vetülettel bír. Ez az általános szociális és területi vetület teljességgel egyér telmű a lokálisan működő és az adott területhez szorosan kötődő kkv-k és mikrovállalkozások esetében.

3.2 A szövetkezetek, segélyegyletek, szövetségek és alapítvá nyok szintén fontos szereplőknek számítanak az EU-ban, és jelentős gazdasági tevékenységet végeznek az ötből három intézményi szektorban, amelyekbe a Nemzeti Számlák Európai Rendszere (ESA 95) csoportosít minden gazdasági döntéshozói központot a nemzeti gazdaságok mindegyikében. (18) A szociális gazdaság az európai vállalatok 10 %-át, azaz 2 millió válla latot (19) és a fizetett munkavállalók 7 %-át foglalja magában. (20) A szövetkezeteknek 143 millió tagjuk van, az önsegélyező egyleteknek 120 millió, a szövetségek pedig az EU népességének 50 %-át magukban foglalják. (21)

3.2.1 Akár kicsik, akár nagyok, ezek a vállalatok olyan terü leteken és/vagy szociális övezetekben találhatók, melyek prob lémái és kihívásai veszélyt jelentenek a belső piacra és a társa dalmi kohézióra, és amelyeken internalizálják a szociális költ ségeket és kedvező külső hatásokat generálnak.

3.2.2 Mivel erősen kötődnek a helyi közösségekhez, és kiemelt céljuk az emberek szükségleteinek kielégítése, ezek a vállalatok nem költöznek el, hatékonyan küzdve ezáltal a vidéki területek elnéptelenedése ellen, és elősegítve a hátrányos hely zetű régiók és települések fejlődését. (22) (17) 2008/2250(INI) sz. jelentés. (lásd a 13. lábjegyzetet). (18) Az ESA 95 a hasonló típusú gazdasági magatartást mutató szervezetek (ESA 95, 2.18) mindegyikét 5 nagy szektorba sorolja (ESA 95, 2.2. táblázat): a) nem pénzügyi vállalatok (S.11); b) pénzügyi vállalatok (S.12); c) államháztartás (S.13); d) háztartások (S.14) és e) háztartá sokat segítő non-profit intézmények (S.15). Az ESA 95 a külön böző termelési egységeket is besorolja nemzetgazdasági ágazatokba, mindegyikbe olyanok tartoznak, amelyek azonos típusú termelőtevé kenységgel foglalkoznak (ESA 95, 2.108), és további 5 különböző szintű alosztályra bontja tovább őket, melyek 60, 31, 17,6 és 3 nemzetgazdasági ágazatot tartalmaznak. (ESA 95, IV. melléklet). (19) 2008/2250(INI) sz. (lásd a 13. lábjegyzetet). (20) A szociális gazdasági vállalkozások közvetlenül 11 millió európait látnak el teljes munkaidős állással, és minden gazdasági területen jelen vannak, mind a nagy verseny jellemezte területeken (pénzügyi szektor, mezőgazdaság), mind az olyan innovatív ágazatokban, mint a személyre szabott szolgáltatások vagy a megújuló energiák. (21) EGSZB (2008), Az Európai Unió szociális gazdasága (lásd a 2. lábjegy zetet). (22) COM(2004) 18 végleges, 4.3. pont (Az európai szövetkezetek támogatása) – magyarul nem érhető el.

2009.12.23.

3.3 Az általános érdekű szolgáltatásokat nyújtó vállalatok az európai szociális vetület fontos tengelyét jelentik. Az európai szociális modell szerves részeként speciális szerepet töltenek be azáltal, hogy szolgáltatásnyújtási tevékenységük révén telje sítik és erősítik is a kiváló minőség, a biztonság és elérhető árak, az egyenlő bánásmód, az általános hozzáférés, valamint a fogyasztói jogok elvét. Ilyen értelemben közvetlen és közvetett hatással is vannak a foglalkoztatásra, hiszen a jó infrastruktúra vonzó a magánberuházások számára. Az általános érdekű szol gáltatásokat nyújtó vállalatok a gazdaság egyik nagyon fontos részét jelentik: a munkaerő 25–40 %-át foglalkoztatják, és a GDP több mint 30 %-át adják.

3.4 A szociális vállalatok (szociális szövetkezetek és hasonló, számos különböző jogi formában működő vállalatok) szolgálta tásokat nyújtanak például az egészségügy, a környezetvédelem, a szociális ellátórendszer és az oktatás terén. Ezek altruista hozzá járulás formájában gyakran jelentős forrásokat fektetnek terme lési folyamataikba, és az általános szociális jóléti politika haté kony eszközeiként tevékenykednek. A szociális vállalatok nagy része ráadásul „munkaerő-integráló szociális vállalat”, amely célja a munkahelyteremtés és a hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci integrálása.

3.5 A szociális vállalat nem mindig jogi kategória, hanem egymástól nagyban eltérő ágazatok társadalmi és gazdasági hasznot teremtő vállalatait foglalja magában. Nehezen osztá lyozhatók. Az a fő kérdés, hogy hogyan támogathatók ezek a vállalkozók, olyan feltételeket biztosítva számukra, amelyek lehetővé teszik, hogy fejlesszék innovációs kapacitásukat, amely különösen értékes képességnek számít válság idején. (24) Az Európai Bizottságnak komolyan el kellene gondolkodnia egy, a szociális vállalatokra vonatkozó politika kialakításán. (24)

3.6 Azokban az esetekben, amikor bizonyítják képviseletisé güket, be kell vonni a szociális párbeszédbe mindazokat a szer vezeteket, amelyek a különböző vállalattípusok közül a legin kább képviseleti jellegűek.

3.6.1 A fent említett szektorok némelyike már részt vett ágazati egyeztetéseken, mint például a Biztosító Egyesületek Nemzetközi Szövetsége (AMICE) a biztosítás területén, a Coope ratives Europe (25) egyes tagjai, például a Szövetkezeti Bankok Európai Egyesülése (EACB) és az Európai Takarékpénztárak Szövetsége (ESBG) a bankszektorban. (26) (24) „It's time for social entreprise to realise its potential” [Itt az idő, hogy a szociális vállalatok megmutassák, mire képesek] Trimble, Robert, The Bridge magazine, 17. o. www.ipt.org.uk. (24) EGSZB-vélemény: „Vállalkozói szellem és a lisszaboni menetrend”, HL C 44., 2008.2.16., 84. o. (25) Meg kell jegyezni, hogy a Cooperatives Europe-hoz hasonlóan egyes szervezetek tanulmányokat készítenek képviseletiségükről, hogy részt vegyenek a társadalmi párbeszédről szóló konzultációkban. (26) EGSZB-vélemények: HL C 182., 2009.8.4., 71. o., és HL C 228., 2009.9.22., 149–154. o.

2009.12.23.

HU


4. A vállalatformák sokféleségével kapcsolatos jogi és szabályozási keret 4.1 Bevezető: A vállalati formák sokfélesége és a belső piac 4.1.1 A belső piac kialakítása és fejlesztése nem rendelheti alá a célokat az eszközöknek, ezért olyan jogi és szabályozási keret létrehozására van szükség, amely tükrözi a piac különböző gazdasági szereplőinek jellegzetességeit. Mindezt úgy, hogy a különböző vállalati formák egyenlő feltételek mellett működhes senek, figyelembe véve ugyanakkor mindegyikük jellegzetes ségeit. Ez a keret jelenleg a tőzsdén jegyzett nagy cégekre van kialakítva, és minden vállalattípusra történő alkalmazása akadá lyokat teremt a kisebb cégek számára. A keretnek eredményesen hatékonyságra kell ösztönöznie a szereplőket, ami elősegíti majd, hogy igazságosabb legyen a rendszer. A keretet a társa sági, a számviteli, a verseny- és az adójog, illetve a statisztikai harmonizáció és a vállalatpolitika révén alkalmazzák majd.

4.2 Társasági jog 4.2.1 A nyilvánosan működő európai részvénytársaságoknak és az európai szövetkezeteknek megvan a saját alapokmányuk, de európai alapokmány hiányában a többi vállalattípus külön böző akadályokkal küzd a belső piacon. Az európai kkv-knak rugalmas európai jogszabályokra van szükségük, hogy könnyebben működhessenek határokon átnyúlóan. Az európai szövetkezetekre (ESC) vonatkozó szabályozás egyszerűsítésére is szükség van, melynek összetettsége lassítja az idevonatkozó fejlesztést.

4.2.2 A jogszabályi keret hiánya akadályozza az európai szinten tevékenykedő alapítványokat abban, hogy a többi társa sági cégformával egyenlő feltételek mellett dolgozzanak. Az EGSZB ezért üdvözli az európai alapítványi alapokmányra vonatkozó megvalósíthatósági tanulmány eredményeit, és felszólítja az Európai Bizottságot, hogy 2010 elejére legyen kész a hatásértékeléssel, és terjesszen elő javaslatot olyan rende letre, amely lehetővé teszi az európai szinten működő alapítvá nyoknak, hogy másokkal azonos feltételek mellett működjenek a belső piacon. (27)

4.2.3 Ugyanezért az EGSZB azt is kéri az Európai Bizott ságtól, hogy kezdjen el dolgozni az európai szövetségekre és önsegélyező egyletekre vonatkozó alapokmányok elfogadásán.

4.3 Számviteli jog 4.3.1 A számviteli szabványokat hozzá kell igazítani a különböző vállalattípusokhoz. A számviteli joggal kapcsolatos korlátozások közé tartoznak azok az akadályok is, amelyeket az új nemzetközi számviteli rendszer (IAS) bevezetése okoz a tőzsdén jegyzett vállalatok számára. Az európai számlákat nem lehet anélkül harmonizálni, hogy ne tűnjenek el az Európai Unióban létező egyes vállalattípusok alapvető jellegzetességei. (27) Az európai alapítványi alapokmányra vonatkozó európai bizottsági megvalósíthatósági tanulmány becslése szerint az európai alapítvá nyok határokon átnyúló tevékenysége előtt álló akadályok révén felmerülő költségek évente mintegy 90–100 millió eurót tesznek ki.

C 318/27

4.3.2 A szövetkezetek speciális esetében nyilvánvalóan nehéz olyan koncepciót megfogalmazni a részvényesek saját tőkéjéről, amely általánosan és diszkriminációmentesen alkalmazható, ami negatív és romboló hatással járhat a vállalati sokszínűségre. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy számviteli kérdé sekben vegye figyelembe a szövetkezetek státuszát, és a tagok jegyzett tőkéjét idegen tőke helyett inkább a szövetkezetek rész vényeseinek saját tőkéjeként kezelje, amíg a tagból – a szövet kezetből való kiváláskor –hitelező nem lesz. (28)

4.3.3 Az EGSZB egyetért a de Larosière-csoport ajánlá sával, (29) amely szerint a számviteli standardok nem befolyásol hatják az üzleti modelleket, nem szabad, hogy támogassák a prociklikus szemléletet, és hogy elrettentsenek a hosszú távú beruházásoktól, illetve hogy aláássák a vállalatok stabilitását.

4.4 Versenyjog 4.4.1 Minden egyes cégformának úgy kell tudnia folytatni üzleti tevékenységét, hogy közben megőrzi működési módsze reit. A versenyjog ezért nem épülhet egyetlen, uniformizált vállalkozási modellre, el kell kerülnie a diszkriminatív magatar tást, és értékelnie kell a nemzeti szinten bevált gyakorlatokat. Nem privilégiumok létrehozása a cél, hanem az igazságos versenyjog támogatása. Korábbi véleményeivel (30) összhangban az EGSZB ezért azt szorgalmazza, hogy a versenyjogi és adóügyi szabályok kiegyenlítve szabályozzák azokat a vállalati költségkülönbözeteket, amelyek a nem hatékony termelési folya matok helyett a szociális költségek internalizációjához kötődnek.

4.4.2 Bizonyos versenypolitikai eszközök nem tekinthetők semlegesnek a különböző vállalattípusok szempontjából, ahogy azt már az EGSZB is hangsúlyozta: ami az adóügyi, a közbeszerzési és a versenyjogi szabályokat illeti, a szociális gazdaságnak testre szabott megoldásokra van szüksége. (31) Az olyan K+F+Imagánberuházásoknak juttatott állami támogatás például, (28) Ahogy arra a friss számviteli irodalom is felszólít: CIRIEC-España, Revista de Economía Pública, Social y Cooperativa 58. szám, 2007. augusztus (www.ciriec.es), B. Fernández-Feijóo és M. J. Cabaleiro: Clasificación del capital social de la sociedad cooperativa: una visión crítica [A szövetkezeti vállalatok jegyzett tőkéjének osztályozása: kritikai értékelés]. (29) Az EU-ban a pénzügyi felügyelettel foglalkozó magas szintű csoport jelentése, 2009. február http://ec.europa.eu/internal_market/ finances/docs/de_larosiere_report_en.pdf; 4. ajánlás, 21. oldal. 30 ( ) HL C 234., 2005.9.22. és COM(2004) 18 végleges. (31) HL C 117., 2000.4.26., 52. o., (8.3.1. pont). Az Európai Bizottság különbséget tesz az „állami támogatások” és az „általános intézke dések” között, ez utóbbiak közé sorolva „a környezeti, K + F vagy oktatási beruházások [adóösztönzését, amely] csak azokat a vállal kozásokat részesíti előnyben, amelyek ilyen beruházást vállalnak, de ugyanakkor ez sem jelent feltétlenül állami támogatást” (A Bizottság közleménye az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalma zásáról HL C 384, 1998.12.10., 3. o., 14. pont). Az Európai Unióban a nagyvállalatok a legaktívabbak a K+F-ben. Spanyol országban például a nagyvállalatok 27,6 %-a ruház be a K+F-be, míg a 250 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató cégeknek csupán 5,7 %-a hajtott végre ilyen beruházásokat – 2007-es adatok, www.ine.es.

C 318/28

HU


amelyek célja a termelési rendszer versenyképességének növe lése, főként a nagyvállalatoknak kedvez, mivel elsősorban ők végeznek ilyen tevékenységeket. Továbbá mivel a nagyvállala toknak nagyobb a mozgásterük a termelés helyszínének megvá lasztásában, előnyösebben ki tudják használni az ipari ágazatnak szánt állami infrastrukturális beruházásokat. Ez néha versenyhát ránnyal jár a kisvállalkozásokra nézve, amelyeknek kevés reális lehetőségük van a különböző üzleti helyszínek kiválasztásában. 4.4.3 A versenyszabályoknak figyelembe kellene venniük a szociális vállalatok rendkívüliségét is, amelyek nem piaci alapú javakat és szolgáltatásokat termelnek és osztanak szét margina lizálódott emberek részére, illetve olyanoknak, akik ki vannak téve a társadalmi kirekesztés veszélyének. Ezek a vállalatok jelentős altruista forrásokat is beépítenek termelési rendszere ikbe. 4.5 Adójog 4.5.1 Egyes tagállamokban némely vállalat gyakran egyen lőtlen versenyhelyzetbe kerül olyan okok miatt, melyek nem termelési folyamataikkal kapcsolatosak, hanem a piac felosz tásának hibáiból erednek, (32) azaz olyan helyzetekbe kerülnek, melyekben a piac nem hatékony a források optimális elosztása szempontjából. Az EGSZB támogatja azt az irányelvet, mely szerint a helyi szolgáltatásokra csökkentett héa-kulcsokat kell alkalmazni; ez alapvetően kiterjed a kkv-kra. Ismételten egyetér tésének ad hangot az Európai Bizottság által megfogalmazott elv kapcsán, mely szerint az egyes vállalattípusoknak biztosított adókedvezményeknek arányban kell lenniük az adott cégfor mában rejlő jogi korlátokkal vagy hozzáadott szociális értékkel. (33) Az EGSZB ezért felszólítja az Európai Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat arra, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy igazolt közhasznuk és a regionális fejlő déshez való elismert hozzájárulásuk alapján kompenzációs intézkedéseket biztosítsanak a vállalatoknak. (34) Elsősorban arra az egyes országokban fennálló problémára kellene megol dásokat keresni, amely a non-profit szervezeteket érinti azáltal, hogy nem tudják visszaigényelni azt a héát, amelyet a közhasznú tevékenységük végzéséhez szükséges javak és szol gáltatások beszerzésekor fizettek ki. Említést érdemelnek azok az adórendszerek is, amelyeket a közhasznú célokkal nem

2009.12.23.

kapcsolatos gazdasági tevékenységeket végző nem kormányzati szervek esetében alkalmaznak. 4.5.2 Jelenleg a kkv-knak nincs sok reális lehetőségük arra, hogy beruházzanak a K+F+I-be, ami pedig fontos eleme lenne annak, hogy a termelés hatékony, az üzlet pedig versenyképes legyen. Mindez versenyhátrányt eredményez, amit az e területen beruházó kkv-k esetében adókedvezményekkel kellene ellensú lyozni. Az ajánlások egy sor kompenzációs intézkedést tartal maznak. Ezek közül – országonként – megemlíthetők a K+F-be irányuló többszörös beruházásokra vonatkozó különleges adókedvezmények, a nyereség hiányában történő (adó)visszaté rítések, valamint a szociális terhek enyhítései. Mivel a kkv-k stratégiai szereppel bírnak a közösségi gazdaságban, az EGSZB azt ajánlja, hogy minden tagállam kompenzációs intézkedések optimális kombinációját alkalmazza, hogy ezzel is segítse a kkvk túlélését és növekedését az adott gazdaságban. Ezeknek a programoknak a legfontosabb hatása az, hogy működésük első éveiben segíthetik a K+F-re szakosodott kkv-k fejlődését. 4.6 Statisztikai harmonizáció 4.6.1 A különböző vállalattípusokra vonatkozó összesített számadatokat a Nemzeti Számlák Európai Rendszerének (ESA 95) kritériumai alapján egységesen kezelik a tagállamok és az EU. A szövetkezetekre, segélyegyletekre, szövetségekre, alapítvá nyokra és hasonló vállalatokra vonatkozó gazdasági statisztikák azonban nagyon korlátozottak, és heterogén kritériumok alapján gyűjtik őket, ami megnehezíti annak elemzését és érté kelését, hogy ezek a cégek mennyiben járulnak hozzá a makro gazdasági célkitűzések megvalósításához. Az Európai Bizottság ezért megrendelte egy kézikönyv elkészítését, (35) amely lehetővé teszi majd, hogy ezekről a vállalatokról a nemzeti számlák szempontjából egységes kritériumok alapján nemzeti statisztikák készüljenek. Az EGSZB azt kéri, hogy az EU minden országában ezeket az új elemzési eszközöket használják harmonizált statisz tikák készítésére a fent említett vállalattípusokról, és hogy haté konyabb politikákat alkalmazzanak ezen a téren. Tanácsos lenne a módszertan kidolgozása a mikrovállalkozá sokat vizsgáló európai megfigyelőközpont létrehozásának előmozdításához.


(32) Az Európai Bizottság COM(2008) 394 végleges közleménye. (lásd a 8. lábjegyzetet). (33) COM(2004) 18 végleges. (34) EGSZB-vélemény a COM(2004) 18 végleges szövegről, 4.2.3. pont, HL C 234., 2005.9.22. 1. o.

(35) Kézikönyv (lásd az 1. lábjegyzetet).

2009.12.23.

HU


C 318/29

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az élelmiszer-termékek tisztességes kereskedelme: önszabályozás vagy jogalkotás? (saját kezdeményezésű vélemény) (2009/C 318/06) Előadó: Hervé COUPEAU 2008. július 10-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy Eljárási Szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban: „Az élelmiszertermékek tisztességes kereskedelme: önszabályozás vagy jogalkotás?” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció véleményét 2009. szeptember 2-án elfogadta. (Előadó: Hervé COUPEAU) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30-án és október 1-jén tartott, 456. plenáris ülésén (az október 1-jei ülésnapon) 164 szavazattal 1 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések 1.1 A mezőgazdasági termékek tisztességes kereskedelmének célja, hogy a nemzetközi kereskedelem szintjén bevezesse a kereskedelmi bevételek igazságosabb elosztásának elvét, hogy ezáltal lehetővé tegye a fejlődő országok termelői számára a következőket:

— gazdasági fejlődési folyamat elindítása (termelési láncok strukturálása, tevékenységi ágazatok megszervezése stb.),

— társadalmi fejlődési folyamat megalapozása (egészségügyi, oktatási stb. struktúrák létesítése),

— környezetirányítás kezdeményezése (a biológiai sokféleség megőrzése, a szén-dioxid-kibocsátás kezelése stb.).

nálni az etikus kereskedelem e típusát – anélkül, hogy megfe leltek volna a főbb nemzetközi fejlesztési ügynökségek által támogatott kritériumoknak. 1.4 A tanúsítás hatékonyan ösztönzi e kereskedelmi típust és védelmezi azokat a kis- és középvállalkozásokat, amelyek be kívánnak kapcsolódni e kereskedelmi típusba. 1.4.1 Ezek a tanúsítások igyekeznek tiszteletben tartani a tisztességes kereskedelem többdimenziós jellegét: — a déli félteke hátrányt szenvedő termelőit és dolgozóit támo gató, kiegyensúlyozott kapcsolatot előnyben részesítő keres kedelmi dimenzió, — a termelői szervezetek pénzügyi, technikai és operatív terü leten történő megerősítésén keresztüli fejlesztéshez kapcso lódó dimenzió,

1.2 A tisztességes kereskedelem legnagyobb piaca Európa, amely a világpiac 65 %-át birtokolja. A termékeket katalógusok alapján történő távértékesítés útján, online, kiszállítók révén, valamint az állami, a nonprofit vagy a magánszektorhoz tartozó kiskereskedelmi egységekben értékesítik összesen 25 ország több mint 79 000 eladási pontján. 2008-ban a forgalom meghaladta a másfél milliárd eurót. Ezen eladások meglehetősen intenzíven, évi 20 %-kal növekedtek. Az európai agrár-élelmisze ripari ágazat 2007. évi 913 milliárd eurós forgalmával össze vetve azonban ez még mindig igen szerény.

— politikai dimenzió, a hagyományos nemzetközi kereske delmi szabályokon belüli nagyobb igazságosság érdekében történő felelősségvállalás révén.

1.3 A tanúsítást illetően két, egymást kiegészítő megközelítés létezik: az egyik termékalapú (FLO, amely az élelmiszertermékek 18 kategóriájára állapított meg normákat), a másik eljárásalapú (WFTO, mely szervezet mind a fejlett, mind a fejlődő orszá gokban tanúsítja a tisztességes kereskedelemmel foglalkozó főbb szervezetek ellátási láncát és irányítási rendszerét). Mindkét megközelítés javította a fogyasztói garanciát, és csökkentette a visszaéléseket olyan cégek részéről, melyek igyekeztek kihasz

1.4.2 Az önszabályozás terén elért eredmények ellenére az EGSZB fel kívánja hívni a figyelmet arra, hogy a modellt az európai tanúsítási rendszerre kell alapozni, amely egyebek mellett arra az elvre épül, hogy a műszaki előírások betartását egy független és akkreditált szerv által elvégzett külső ellen őrzésnek kell alávetni. Ez természetesen nem ment fel az élel miszer-piaci forgalmazására vonatkozó általános jogi rendelke zések betartásának kötelezettsége alól.

— a déli félteke polgárainak és partnereinek tájékoztatásét és felvilágosítását magában foglaló oktatási dimenzió,

C 318/30

HU


2. Bevezetés 2.1 Jelen vélemény mindenekelőtt magára a tisztességes kereskedelemre összpontosít, vagyis arra az alternatív partner ségre, amely összekapcsolja a termelőket a fogyasztókkal, ahogy azt a „tisztességes kereskedelem” mozgalom az elmúlt évtize dekben kiépítette. Léteznek más programok is, amelyek a többé-kevésbé fenntartható, kereskedelemmel kapcsolatos garan ciarendszerek, ám ezekkel jelen vélemény nem foglalkozik, mivel ezek a programok nem felelnek meg a tisztességes keres kedelem 1.4.1. pontban felsorolt valamennyi feltételének. 2.2 A tisztességes kereskedelem azzal a céllal fejlődött ki, hogy gazdasági kapcsolatokat alakítson ki a marginalizálódott fejlődő országok termelőivel a nemzetközi kereskedelem terü letén. A fenntartható fejlődés perspektívájába illeszkedve a déli félteke országai számára jelentős társadalmi kihívások hordo zója. Célja, hogy hozzájáruljon a szegénység csökkentéséhez a termelői szervezetek támogatása révén. Az északi félteke orszá gaiban pedig fenntarthatóbb fogyasztási modell előmozdítására törekszik. 2.3 Ez a jelenleg még fiatal és nagyarányú fejlődésen keresztül menő ágazat jelentős növekedést mutat, és az európai fogyasztók részéről egyre inkább növekvő figyelem tárgya. 2.4 Ugyanakkor a fogyasztók bizalma még megerősítésre szorul, ugyanis jóllehet a tisztességes kereskedelem koncepcióját sokan magukhoz közel állónak érzik, mégis többen úgy nyilat koznak, hogy információhiányban szenvednek, és azt gondol hatják, hogy a nagy vállalatok, vagy a nagy áruforgalmat bonyo lító vállalkozások visszaélhetnek ezzel.

2009.12.23.

3.4 A tisztességes kereskedelemmel kapcsolatos néhány dátum: — 1860 – Eduard Douwes Dekker „Max Havelaar” című köny vének megjelenése — Negyvenes évek vége – A Ten Thousand Villages és a SERRV az Egyesült Államokban kereskedésbe kezd a déli félteke szegény közösségeivel — Ötvenes évek vége – Az OXFAM UK brit üzleteiben kínai menekültek által készített kézműves termékeket hoz forga lomba — 1957 – Katolikus holland fiatalok szövetséget alapítanak, amelynek célja fejlődő országok termékeinek importja — 1964 – Az OXFAM UK létrehozza az első alternatív keres kedelmi szervezetet (ATO, angol rövidítés) — 1967 – Az első tisztességes kereskedelmi szervezet létreho zása Hollandiában — 1969 – Az első, tisztességes kereskedelemből származó termékeket áruló üzlet megnyitása Hollandiában — 1971 – Az első tisztességes kereskedelmi termékeket előál lító kereskedelmi szövetkezet létrehozása Bangladesben (Jute Works)

2.5 Ugyanakkor a speciális kereskedelmi körök továbbra is fontos útjai a tisztességes kereskedelemből származó termékek eljuttatásának. Számos ilyen struktúra létezik, amelyek kicsik, és a fogyasztók körében közkedveltek.

— 1973 – Az első tisztességes kereskedelem keretében termelt kávé eladása Hollandiában

3. Előzmények

— 1988 – A „tisztességes kereskedelem” jelzést Max Havelaar név alatt első alkalommal kapcsolják egy kávéhoz

3.1 Az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 23. cikke kimondja, hogy: „Mindenkinek, aki dolgozik, olyan méltányos és kielégítő fizetéshez van joga, amely számára és családja számára az emberi méltóságnak megfelelő létet biztosít, és amelyet megfelelő esetben a szociális védelem összes egyéb eszközei egészítenek ki.”

— 1989 – Az Alternatív Kereskedelem Nemzetközi Szerveze tének (IFAT) létrehozása, amely később a Tisztességes Keres kedelem Világszervezetévé (WFTO) alakult át

3.2 A tisztességes kereskedelemhez kapcsolódó tevékeny ségek az ötvenes években indultak el az Egyesült Államokban, majd az Egyesült Királyságban, ezt követően pedig Európa többi részén. A tisztességes kereskedelem az iparosodott országok importhálózatai által okozott szociális és környezeti károk tuda tosítása. 3.3 1964-ban az UNCTAD (az ENSZ kereskedelmi és fejlesz tési konferenciája) rámutatott a cserearányok egyenlőtlenségére, és ráébresztette a nemzetközi közösséget arra, hogy a nemzet közi kereskedelmet irányító szabályok emberi és szociális szem pontból tarthatatlanok. A déli félteke országai ragaszkodtak az igazságos cserék szükségességéhez (Kereskedj, ne segíts! [„Trade, not aid.”]

— 1990 – Az Európai tisztességes kereskedelmi társulás (EFTA) létrehozása — 1993 – A Transfair címkézési szervezet létrehozása Német országban — 1994 – A tisztességes kereskedelemből származó tea beve zetése — Az Európai Worldshop-ok hálózatának (NEWS) létrehozása — 1996 – A banán bevezetése a tisztességes kereskedelem keretében Hollandiába

2009.12.23.

HU


— 1997 – A védjegy kiállító szervezetek (Max Havelaar, Trans fair, Rattvisemarkt, Fair Trade stb.) egyesülnek, és létre hozzák a Méltányos Kereskedelmi Címkézés nemzetközi szervezetét (FLO – angol rövidítés) A Monoprix és Auchan üzletek elkötelezik magukat, arra, hogy termékpalettájukba felveszik a tisztességes kereskedelemből származó kávét

— 1998 – A tisztességes kereskedelmi szervezetek (FLO, IFAT, NEWS és EFTA) a FINE keretében összeülnek

— 2004 – Tisztességes kereskedelemből származó termékek forgalmazása bizonyos franciaországi étkezdékben

3.5 A Kereskedelmi Világszervezet szabályai nem veszik figyelembe sem az emberi, sem a szociális, sem a környezeti tényezőt. Az ez ellen való tiltakozásnak a szükségessége hajtja az embereket afelé, hogy a kereskedelmi csere humánus formája mellett foglaljanak állást. Az ő számukra a tisztességes kereske delem a bizonyítéka annak, hogy lehetséges egy más világ. A tisztességes kereskedelem átláthatóságot, jó kormányzást és fele lősséget ígér, ezáltal pedig hozzájárul a fenntartható fejlődéshez.

4. Leírás 4.1 A tisztességes kereskedelem, és általánosabb értelemben az etikus, felelősségteljes és polgári fogyasztás kihívása meghatá rozni azon eszközöket, amelyek célja a népesség körében aratott siker véglegesítése a következők révén:

— a tisztességes kereskedelem működésének átláthatósága, láthatósága és a megértése,

C 318/31

4.4 A tisztességes gyakorlatokat követelő új szereplők által elindított új címkék és magatartási kódexek bevezetése ezzel párhuzamosan a fogyasztókban zavart kelt. Ezek az eltérő hivat kozási és garancia rendszerek révén fennáll a koncepció, elvei és alapvető kritériumai felhígításának kockázata, valamint hogy lehetővé válik alacsonyabb költségű garanciarendszeren alapuló opportunista gazdasági pozíciók kialakítása az ágazat terhének legnagyobb részét viselők számára, ugyanakkor azt is, hogy kisebb mértékben vannak hatással a fejlődő országok megerő sítését szolgáló támogatásokra. Az EGSZB üdvözölné, ha a tisz tességes kereskedelem szervezetei kidolgoznának egy nemzet közi tanúsítási rendszert (lásd a terminológiára vonatkozó fenti javaslatokat), mindig szem előtt tartva azt, hogy független és akkreditált ellenőrző szervre van szükség, és hogy természe tesen be kell tartani a hatályos jogszabályokat.

4.5 Az EGSZB azt kéri, hogy valamennyi a tisztességes keres kedelemből származó terméket, az Európai Unió összes orszá gában ugyanazon kritériumok alapján garantálják. Napjainkban nem létezik kötelező erejű hivatalos európai meghatározás. Az EGSZB csatlakozni kíván a FINE (az FLO, az IFAT, a NEWS! és az EFTA alkotta hálózat) által elfogadott és a tisztességes keres kedelemről szóló, közelmúltbeli európai bizottsági közle ményben alkalmazott közös meghatározáshoz (1):

„A méltányos kereskedelem az a kereskedelmi kapcsolat, amely párbe széden, tiszteleten alapul, átlátható és nagyobb egyenlőségre törekszik a nemzetközi kereskedelemben. Hozzájárul a fenntartható fejlődéshez azzal, hogy a hátrányos helyzetű termelők és munkavállalók számára jobb kereskedelmi feltételeket kínál, és biztosítja alapvető jogaikat, különösen délen.

A fogyasztók által támogatott méltányos kereskedelmi szervezetek tevé kenyen részt vesznek a termelők támogatásában, a tudatosság növelé sében és a hagyományos nemzetközi kereskedelem szabályai és gyakor lata megváltoztatásáért folyó kampányban.”

— annak garantálása, hogy a nyereség a fejlődő országok mezőgazdasági üzemei fejlődésének kedvez. 5. A termelők (elvek) 4.2 Az EGSZB megjegyzi, hogy a tisztességes kereskedelem normáinak megállapításakor figyelembe vették a dolgozók alap vető jogát (ILO), a környezeti normákat, a biológiai sokféleséget, valamint a termelők nemzetközi kereskedelmi kapcsolataiban való megfelelőbb díjazását.

4.3 Néhányan úgy gondolhatják, hogy ellentmondásos e két fogalmat – „tisztességes” és „kereskedelem” – társítani, mivel a piaci törvények emberi értékektől mentesek. Az a kihívás azonban, hogy a kereskedelmet a szociális párbeszéddel a világ kereskedelmen belüli nagyobb méltányosság megteremtése érde kében összekössük, a 21. század tétje lesz, amelyhez az EGSZB hozzá kíván járulni. Ez ugyanis fenntartható fejlődést tehet lehe tővé, jobb kereskedelmi feltételeket kínálva, valamint a dohai ciklus által peremre sodort termelők és dolgozók számára jogokat biztosítva.

5.1 A tisztességes kereskedelem ügyel arra, hogy a terme lőknek a legjobb és stabil alapokon nyugvó jövedelmük legyen, amely számukra megfelelő életszínvonalat biztosít. Ezt a jöve delmet a termelői szervezeteknek és az egyes érintett régiók és országok szakszervezeteinek kellene meghatároznia.

5.2 Az árat az átlagos előállítási költségnek kellene meghatá roznia, a következők függvényében:

— a munkaidő, amit egy helyi munkaerő, egy meghatározott – a megfelelő életszínvonal biztosítsa érdekében kiigazított – díjazási ráta alkalmazása mellett eltölt, (1) COM(2009) 215.

C 318/32

HU


— a közép és hosszú távon szükséges befektetések a tisztes séges kereskedelem gazdasági, környezeti és szociális normá inak tiszteletben tartása érdekében, — piacelemzés, — a tisztességes kereskedelem szereplői többségének politikai választásai: az aratást megelőző 60 %-os előfinanszírozás a termelők részére, a termelők és forgalmazók közötti kapcsolat stabilizálása annak érdekében, hogy a termelők rendelkezzenek felvevőkkel, a forgalmazók pedig áruval. 5.3 A tisztességes kereskedelemhez bizonyos követelmé nyeknek kell kapcsolódniuk, mint például a kizsákmányolás tilalma, különösen a gyermekmunkaerő esetében, továbbá a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) normáinak tiszteletben tartása, még akkor is, ha az ország szociális törvényei nem teszik ezt kötelezővé. 5.4 A tisztességes kereskedelem biztosítja az élelmiszerek részleges előre-fizetését, hogy a termelők finanszírozhassák nyersanyagaikat. 5.5 Az élelmiszerek előállítási folyamata során elengedhe tetlen a környezet, a természeti erőforrások és az Európai Unióban alkalmazandó hatályos jogszabályok tiszteletben tartása. 5.6 A tisztességes kereskedelem mind a termelők, mind a felhasználók oldalán szociálisan hasznos munkahelyek megte remtését teszi lehetővé (továbbá, hogy a legbizonytalanabb hely zetben lévők is újra tisztességes munkához jussanak). 5.7 A tisztességes kereskedelem biztosítja a tevékenységek folyamatos és nyilvános, tényleges nyomon követhetőségét, és a teljes átláthatóságát a folyamat valamennyi szakaszában (környezet, ár, árrés stb.). 5.8 A tisztességes kereskedelemnek a fenntartható fejlődés távlatában elő kell segítenie a szolidáris gazdaság létrejöttét. 5.9 A tisztességes kereskedelmet kizárólag a tevékenység és konkrét kezdeményezések alapján kell megítélni, nem pedig a jó szándék egyszerű kinyilvánítására alapozva. 5.10 A tisztességes kereskedelem jól megalapozott megoldást nyújt egy olyan új világméretű élelmiszerpolitika elindítására, amely tiszteletben tartja az emberi tényezőt. 6. A termékek 6.1 Az élelmiszertermékek alkotják a tisztességes kereske delem forgalmának lényegi részét. Ezek között a termékek között első helyen a kávé áll; köztük található még a tea, a csokoládé, a szárított gyümölcsök, a fűszerek, a rizs, a gabonák, a cukor, a méz, a lekvár. A friss termékek nemrégiben jelentek meg a piacon, és a tisztességes kereskedelmi folyamatokban nem töltenek be lényeges szerepet, mivel azokban a termékek rotációja lassú. Ugyanakkor megfigyelhető utóbbiak megnöveke dett értékesítése a tisztességes kereskedelemből származó termékek fogyasztói szövetkezetekben és más magán kiskeres kedelmi egységekben történő eladásának megindulása óta.

2009.12.23.

6.2 A tisztességes kereskedelemnek, annak érdekében, hogy hozzájáruljon a fejlődő országokban tevékenykedő kistermelők helyzetének javításához, lehetővé kellene tennie a feldolgozott termékek termelési láncolatainak létrehozását, hogy szociális értelemben fenntartható munkahelyek jöjjenek létre. 6.3 A tisztességes kereskedelemnek hangsúlyoznia kell, hogy a cselekvésre a legfontosabb hálózatokon belül van szükség annak érdekében, hogy e folyamat nagyobb politikai súlyt kapjon, mindamellett tiszteletben tartva a termelői érdekeket. 7. Főbb országok 7.1 A mezőgazdasági termeléssel foglalkozó tisztességes kereskedelem által érintett országok kivétel nélkül a déli félteke országai. A tisztességes kereskedelem – mivel kereskedelmi folyamata viszonylag átlátható – rámutatott arra, hogy a termelő milyen szerény mértékben profitál a fogyasztói árból (100 eurónyi kiadásból csupán 20 eurónyi bevétel folyik vissza a helyi gazdaságba), és hogy a (például a feldolgozásban és a kiskereskedelemben) hozzáadott értékből milyen sok marad a fejlett világban. A tényleges kérdés az, hogy vajon képes-e a tisztességes kereskedelem fenntartható módon módosítani a nemzetközi kereskedelem szabályait. 8. Szabályozás vagy tanúsítás 8.1 Az EGSZB úgy véli, hogy a fogyasztók számára a tanú sítás jelenti a legnagyobb garanciát. A tanúsítás egy harmadik akkreditált (akkreditációs folyamat értelmében) és pártatlan szer vezet általi ellenőrzési folyamatot jelent, amely tanúsítja, hogy egy termék, vagy egy folyamat megfelel az adott feltételrend szerben (ez a feltételrendszer szabvány is lehet) foglalt előírá soknak. Így a tanúsítás és az akkreditáció két ellenőrzési eljárás; míg az akkreditáció a hatásköröket ellenőrzi, addig a tanúsítás a feltételrendszernek való megfeleltetést. A tisztességes kereske delem, és általánosabb értelemben az etikus, felelősségteljes és polgári fogyasztás kihívása azon eszközök meghatározása, amelyek célja az elért siker véglegesítése, amely lehetővé teszi 1) annak biztosítását, hogy a tisztességes kereskedelem műkö dése átlátható, látható és érthető legyen. Ezen a területen tényleges tájékoztató munkába kell kezdeni, elmagyarázva lényegi elemeit és tétjeit; 2) valamint annak biztosítását, hogy az élelmiszertermék hasznot hajtson egy falunak, a falu lakosságának, valamint a fejlődő ország mezőgazdasági jellegű gazdálkodásai fejlő désének. 8.2 A tisztességes kereskedelem tehát garanciarendszereket hozott létre, legitimitásuk azonban abból ered, hogy tárgyalások árán, különböző résztvevők közreműködése révén létrejött rend szerekről van szó. — Az FLO által létrehozott garanciarendszer a termékekről szóló feltételrendszert határozza meg. — A WFTO által létrehozott feltételrendszer és referenciakeret a tisztességes kereskedelemben érintett struktúrák saját gyakorlatairól szólnak.

2009.12.23.

HU


8.3 Az FLO és az WFTO törekednek arra, hogy garancia rendszereik kiegészítsék egymást. Megközelítéseik közös és koherens pontjait kell megtalálni. Ma ez a felmérésére korláto zódik. 8.4 Ezek az ellenőrzőrendszerek elengedhetetlenek. A garancia emelt szintje elsődleges fontosságú annak érdekében, hogy elkerüljük az északi félteke országaiban a különböző szabályozások további elterjedését, valamint a fogyasztók érde kében is. A tisztességes kereskedelem szervezetei már kidol goztak egy nemzetközi követelménycsomagot, és megegyeztek a méltányos kereskedelem elveinek chartájában. Fontos, hogy folytassák az együttműködést a termelőkre vonatkozó közös tanúsítási rendszer érdekében. 9. A fejlesztési támogatás feltételei 9.1 A tisztességes kereskedelem hozzájárul a szegénység csökkentéséhez, miközben megőrzi a fenntartható fejlődés alap jait. 9.2 Az Európai Unió külpolitikai fellépése révén segíti a mezőgazdasági fellendülést a fejlődő országokban. A mezőgaz dasági kistermelők tisztességes kereskedelemre való átállását ösztönző támogatást függővé tehetnénk ezen országok fenntart ható fejlődéséhez hozzájáruló tisztességes kereskedelem kritéri umaitól.

C 318/33

— piacát kiterjeszteni és diverzifikálni, mivel a kereskedelemnek szüksége van a termékpaletta és a termékek hálózatának bővítésére, — a termelőknek szánt hozzáadott értéket jobban elosztani, — a déli félteke termelőinek szervezetbe tömörülését támo gatni, hogy azok nagyobb függetlenséggel rendelkezzenek, — a helyi fejlődést elősegíteni, és az alapvető, gazdasági, szoci ális és kulturális jogok megerősíteni, — képesnek lenni arra, hogy a hagyományos kereskedelem szabályain és gyakorlatán átfogó módon javítsunk. 11. „Tisztességes” – az európai termelők számára egya ránt? 11.1 A tisztességes kereskedelemből származó mezőgazda sági termékeket kivétel nélkül fejlődő országokban termelik. Néhány terméket azonban, például a cukrot, bort és banánt jóval magasabb szociális normával rendelkező európai orszá gokban is termelnek, ami bizonyos többletköltséget képezhet a tanúsítottan tisztességes kereskedelemből származó termékkel szemben.

10. A tisztességes kereskedelem kihívásai 10.1 A tisztességes kereskedelem kétségtelenül a kereske delmi, szociális, oktatási és politikai dinamizmusban rejlik, ami a helyi és nemzetközi szereplőket mozgatja.

11.2 E kényes helyzet elkerülése érdekében nemzetközi szer vezetet kellene létrehozni ezen ágazatok termelői számára, hogy mindenki számára előnyös kompromisszumokat kössenek.

10.2 A tisztességes kereskedelem társadalmi-gazdasági újítás, amelyet a civil társadalom vett a vállára, hogy változtasson a nemzetközi kereskedelmi gyakorlatokon azért, hogy jobban figyelembe vegyék az emberi tényezőt. A következőkre lenne szükség:

12. A tisztességes kereskedelem, új gazdasági alap

— fenntartani befolyását a vállalatok szociális és ökológiai fele lősségvállalása területén, — a szakszervezetekkel, a fogyasztói és környezetvédelmi szövetségekkel, valamint a helyi szakszervezetekkel és terme lőkkel társadalmi platformot létrehozni,

12.1 Számos emberjogi szervezet kritikusan tekint a nemzet közi kereskedelem (WTO) hatásaira. 12.2 A tisztességes kereskedelem különböző szereplői és résztvevői világszinten mind a minőség, mind a mennyiség szempontjából különböznek. Egyébiránt éppen az ő abbéli kapacitásuk, hogy lefedjék a tisztességes kereskedelem terüle tének sokféleségét az, ami értelmet ad a folyamatnak és annak a lehetőségnek, hogy a tisztességes kereskedelem jelentős hatással bír majd.


C 318/34

HU


2009.12.23.

I. Függelék A haszonrész visszatérítése a termelőknek a hagyományos kereskedelemhez képest

Kereskedelem típusa

hagyományos tisztességes

Kávé

Darjeeling tea

Cukor

Quinoa

Basmati rizs

5%

7%

2,5 %

6,7 %

6,5 %

17 %

9,5 %

3,8 %

8,5 %

9,5 %

II. Függelék Az ár listázása a thai Max Havelaar rizs példáján: — 15 % termelő — 26 % átalakítás költségei — 2 % adók — 57 % csomagolási és forgalmazási költség

2009.12.23.

HU


C 318/35

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A hátrányos helyzetű területek északi dimenziója (saját kezdeményezésű vélemény) (2009/C 318/07) Előadó: Kaul NURM 2009. február 26-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy Eljárási Szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban: „A hátrányos helyzetű területek északi dimenziója”. A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2009. szeptember 2-án elfogadta véleményét. (Előadó: Kaul NURM.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30-án és 2009. október 1-én tartott 456. plenáris ülésén (a szeptember 30-i ülésnapon) 175 szavazattal 1 ellenében, 5 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások 1.1 A közös agrárpolitika alapvető céljai – köztük az élelme zésbiztonság – továbbra is aktuálisak, mivel a gazdálkodást az Európai Unió egész területén, azaz az északi régiókban is fenn kell tartani.

1.2 E vélemény középpontjában az EU azon északi régióinak természeti, éghajlati és földrajzi adottságai és problémái állnak, amelyekben a mezőgazdasági termelést a hideg éghajlat bizo nyos mértékig korlátozza, és így olyan, nagyobb mértékű ráfor dításokra van szükség, amelyeket a mezőgazdaság számára kedvezőbb éghajlatú övezetekben gazdálkodóknak nem kell viselniük.

1.3 Az északi területeken a mezőgazdasági termelés költsége sebb és a termelékenység lényegesen alacsonyabb, mint a kedve zőbb fekvésű termelő régiókban. Az egyre csökkenő rentabilitás és a termelők ezzel együtt fogyó motivációja kérdésessé teszi a mezőgazdasági területek további használatát Európa északi régióiban. Ez a veszély megfelelő agrárpolitikai eszközök felhasználásával elkerülhető.

1.4 A hátrányos természeti adottságokkal rendelkező régi ókban a hagyományos gazdálkodási formák és a magas termé szetvédelmi értékű területek megőrzéséhez továbbra is művelni kell a földet. A hátrányos helyzetű területek számára nyújtott kompenzációs kifizetések eszköze révén ez a cél elérhető, legalábbis akkor, ha a támogatás az eddiginél erősebben irányul azokra a régiókra, ahol a legnagyobb annak a veszélye, hogy felhagynak a termőterületek művelésével.

1.5 Ahhoz, hogy konkrét pozitív hatásokat lehessen elérni, a hátrányos természeti adottságokkal rendelkező régiók új megha tározási kritériumainak rögzítése mellett e kezdeményezés finan

szírozási koncepcióit is felül kell vizsgálni. Egyik lehetőségként a hátrányos helyzetű területek számára nyújtott kompenzációs kifizetéseknek az 1. pilléres kifizetések körébe történő integrá lását kellene mérlegelni. Az eddig érvényes rendszer, amelyben a közvetlen kifizetések mértéke a korábban elért hozamokon alapul, a kedvezőbb fekvésű területeken gazdálkodóknak kedvez. A kompenzációs támogatással nem egyenlítették ki kellőképpen a természeti hátrányok jellemezte területeken ural kodó kedvezőtlenebb termelési feltételeket.

1.6 A hátrányos helyzetű területeknek nyújtott támogatások kiszámításánál a jövőben minden egyes régió esetében figye lembe kell venni a hátrányos természeti adottságok és a kedve zőtlen termelési feltételek leküzdésére fordított kiadások összér tékét: minél rosszabbak a természeti feltételek, annál magasabb aknak kell lenniük a támogatásoknak. Meg kell azonban álla pítani e kifizetések alsó és felső határait is.

1.7 A természeti eredetű korlátok felmérésekor nemcsak az adott régió vegetációs időszakának pozitív hőmérsékletösszegét, hanem a téli időszak negatív hőmérsékletösszegét is tekintetbe kell venni.

1.8 Az északi területek messze fekszenek Európa legnagyobb piacaitól, a vidéki régiók rendkívül gyéren lakottak, és a mező gazdasági földterületek szétaprózottak, ami nagyon megnöveli a mezőgazdasági üzemek termelési költségeit. E vidékek elnépte lenedésének megakadályozása és a mezőgazdasági termelés fenntartása érdekében kompenzációs kifizetésekre van szükség a hátrányos helyzetű területekre szánt eszközökből. Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy a hátrányos helyzetű területek meghatá rozásához alkalmazott kritériumok megállapításakor vegyék számításba a csekély népsűrűséget is, és dolgozzanak ki további kritériumokat az erdős vidékek mezőgazdasági termelésének támogatására.

C 318/36

HU


2009.12.23.

1.9 Az EGSZB azt ajánlja, hogy amikor a hátrányos helyzetű területek (hátrányos természeti adottságokkal rendelkező terü letek) új meghatározásának kritériumait kidolgozzák és rögzítik, vegyék figyelembe az északi területeknek a véleményben emlí tett természeti, éghajlati és szociális-gazdasági sajátosságait. Erre az volna az egyik lehetőség, hogy ezeket a területeket a hegy vidéki régiókhoz hasonlóan különleges területekként határozzák meg.

év nagy részében csapadéktöbblet áll fenn. A csapadék az év folyamán egyenlőtlenül oszlik el: tavasszal és nyáron, amikor a növények csíráznak, kihajtanak és növekednek, a csapadék mennyiség nem elegendő, míg a gyakori őszi esőzések a termés időben történő betakarítását nehezítik, és rontják a termés minőségét.

2. Háttér

3.2 Az északi régiókban jelentős befolyást gyakorol a mező gazdaságra a hosszú tél is, melynek során időnként akár -40 °C alá is süllyedhet a hőmérséklet, és a talaj fagyott. Az, hogy a talaj milyen mélységig fagy meg, a negatív hőmérsékletösszegtől és a hótakaró vastagságától függ. Ez utóbbi Lettországban és Észtországban például akár egy méter, Finnország és Svédország északi részén két méter is lehet. A hó felolvadása és a talaj kiolvadása hosszas folyamat, amely késleltetheti a tavaszi vetést és a vegetációs időszak kezdetét. Az északi területeken a tavaszi vetés ideje a szélességi foktól és a tengertől való távolságtól függően április vége és június közepe közé esik. A hátrányos helyzetű területek meghatározására szolgáló kritériumok kidol gozásakor ezért figyelembe kell venni az egyes régiók negatív hőmérsékletösszegét is.

2.1 Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság korábbi saját kezdeményezésű véleményeiben már foglalkozott a „hátrányos helyzetű területek” témájával (1).

2.2 2009. április 21-i, COM(2009) 161. számú közlemé nyében az Európai Bizottság a hátrányos helyzetű területek meghatározási elveinek módosítását és erre a célra új kritéri umok megállapítását javasolja. Többek között új megjelölést vezet be a hátrányos helyzetű területekre, javasolva, hogy azokat a jövőben „hátrányos természeti adottságokkal rendelkező terü leteknek” nevezzék. Az EGSZB üdvözli ezt az új megközelítést.

2.3 Mivel az EU belső piacán biztosított az áruk és szolgál tatások szabad mozgása, azokban az északi régiókban, ahol egységnyi árut magasabb költséggel termelnek meg, hosszú távon külön támogatás nélkül nem tartható fenn a mezőgazda sági termelés. Ez viszont negatívan hatna e területek szociális és ökológiai fenntarthatóságára, valamint fajgazdagságára.

3.3 Az épületek felépítéséhez magasabb költségeket kell kalkulálni, mivel az alapoknak fagymentesnek kell lenniük, a vízvezetékeket és csatornákat a fagyhatár alatt kell vezetni, és az épületek külső falait szigetelni kell. Komoly költséget jelent még az épületek téli fűtése és a hóeltakarítás is.

2.4 A hátrányos helyzetű területekre vonatkozó, az egyes tagállamokban érvényes rendelkezések és ezek kihatásai egymással nem hasonlíthatók össze. Mivel számos kritériumot alkalmaznak, a hátrányos helyzetű területek támogatására vonat kozó jelenlegi szabályozás nem veszi kellőképpen számításba a természeti és éghajlati adottságok folytán különleges termelési feltételeket, így ezeket nem is tudja kellően és arányosan kompenzálni.

3.4 Mivel a jégkorszak utáni talajképződési folyamat rövid volt, az északi vidékek talajai vékonyabbak, minőségük és szer kezetük sokféle lehet: rendszerint nedvesek, helyenként kövesek, és túlságosan agyagosak, homokosak vagy tőzegesek. A talajja vításhoz nagy összegeket kell befektetni, főleg vízelvezető rend szerek kialakításába és karbantartásába, de a mésztrágyázásba is.

2.5 Európa és a világ élelmezésbiztonságának hosszú távú garantálása érdekében a mezőgazdasági termelést az Európai Unió északi régióiban is folytatni kell. Az előrejelzések szerint az elkövetkező 50-100 évben a globális felmelegedés következ tében ezeken a területeken javulhat az agrárklíma, míg a déli régiókat a kiszáradás veszélye fenyegeti, így Európa mezőgazda sági termelése valószínűleg északra helyeződik át.

3. Az északi régiók természeti és éghajlati sajátosságai, a fellépő problémák általános leírása, e területek külön leges kezelésének indokai 3.1 Az Európai Unió északi régióiban folyó mezőgazdasági termelés abban tér el a közép- és dél-európaitól, hogy a vege tációs időszak lényegesen rövidebb, a növények növekedését elősegítő effektív hőmérsékletösszeg sokkal alacsonyabb, és az (1) HL C 318., 2006.12.23., 86. o.; HL C 44., 2008.2.16., 56. o. és HL C 120., 2008.5.16., 47. o.

3.5 Az északi régiókra az egyenetlen és szétaprózott, glaciális felületi formák jellemzőek, amelyeken gyakoriak a csekély termőképességű erdők, a nedves területek és más természetes térségek. A szántóföldek így kicsik, és elszórtan helyezkednek el. Vannak olyan vidékek, ahol egy-egy mezőgazdasági vállalko zónak átlagosan egy hektárnál kevesebb földje van, és a föld darabok ráadásul a gazdasági épülettől meglehetősen messze, az erdőkben elszórva helyezkednek el. Így a nagyobb és hatéko nyabb gépek használata nem lehetséges, és egyúttal az üzem termelési és (gazdaságon belüli) szállítási költségei is emel kednek. Az ilyen jellegű természeti hátrányok azáltal sem egyen líthetők ki, hogy alternatív kultúrákhoz nyúlunk vissza, vagy hogy más módon racionalizáljuk a mezőgazdasági termelést. Újabb kritériumokat kell ezért alkalmazni, amelyek révén figye lembe vehetők az erdős vidékek természeti eredetű hátrányai. Egy ilyen kritérium lehet például a szántóterületek hektáronkénti részaránya. A hátrányos helyzetű területeket kedvezőbb hely zetbe hozó intézkedések között szerepelnie kellene a gazdasá gokban felmerülő szállítási többletköltségek kiegyenlítésének is.

2009.12.23.

HU


3.6 Az északi régiók mezőgazdasági területei igen gyéren lakottak. A nagyvárosokon kívül a népsűrűség 10 fő/km2-nél, a távol eső vidékeken akár 3 fő/km2-nél is kevesebb, ami azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termeléshez, továbbá a közintéz mények és magánlétesítmények megközelítésének biztosításához szükséges szállítás, illetve utazás költségei magasak. A 20. században Észak-Európában a gépesítés folytán nagymértékben megnőtt a munka termelékenysége, míg vidéken egyre több a munkahely szűnt meg. Így maga az alacsony nép- és szolgálta tássűrűség is olyan tényezővé vált, ami az embereket a vidéki térségekből történő elvándorlásra készteti – sok gazdálkodó abbahagyja a mezőgazdasági tevékenységet, mivel gyermekeik nem akarják átvenni a gazdaságot. Ennek ellenére a mezőgaz daság – az erdőgazdálkodással és a turizmussal együtt – az északi területeken a vidéki élet gazdasági alapját képezi. A vidéki települések lényegesen kisebbek, így a közszolgáltatások, például az iskolai és az informális képzés egy főre eső költségei is sokkal magasabbak. A gyéren lakott vidéki területeken az élet drágább, mivel a kevés ottlakó az áru- és szolgáltatásfogyasztás szempontjából csupán kis vevőkört jelent. Az északi régiók félreeső területei túl távol vannak a nagy centrumoktól ahhoz, hogy az emberek nap mint nap odautazhatnának munkába, vagy hogy ott szolgáltatásokat vehetnének igénybe. A hátrányos helyzetű területeknek kedvező intézkedések abban is állhat nának, hogy kompenzálják a centrumokról (a piacról) a távol eső agrárüzemekbe történő szállítás és közlekedés többletkölt ségeit.

3.7 Minél kevesebb ember él Észak-Európa vidéki területein, annál drágábbá válik számukra az élet, mivel nagy utakat kell megtenni ahhoz, hogy áruhoz, szolgáltatásokhoz, egészségügyi ellátáshoz, iskolai oktatáshoz stb. jussanak. Ezért Észak-Európa gyéren lakott területein a mezőgazdasági és egyéb munkahelyek megőrzése és teremtése különösen fontos. Mind a közös agrár politikának, mind a regionális politikának ezen kell munkál kodnia. E politikák sikeres megvalósításától függ, hogy sikerüle a vidékről a városba történő elvándorlást kiegyenlíteni, a vidéki élet feladását megállítani, és a távol eső területek gazda sági és szociális kiüresedésének gátat vetni. Végül pedig bizton ságpolitikai okokból is fontos az egész Unió számára, hogy az EU határvidékei ne néptelenedjenek el.

3.8 Az északi régiók erdős és nedves területei a külterje sebben művelt mezőgazdasággal és a féltermészetes ökosziszté mákkal együtt képezik a természet sokoldalúságának és a fajgaz dagságnak az alapját. Az északi vidék emellett több millió vándormadár költőterülete, amelyek a földeken és a természetes állapotukban meghagyott mezőkön keresnek maguknak táplá lékot.

3.9 A természeti eredetű hátrányok, valamint a mezőgazda sági területek szétaprózottsága és az alacsony népsűrűség meghatározta szállítási költségek miatt az északi területeken a

C 318/37

mezőgazdasági üzemek rentabilitása alacsonyabb, és az elért jövedelmek is szerényebbek. Ez pedig döntő tényezőként járult hozzá ahhoz, hogy a KAP keretében eddig csak csekély összegű közvetlen kifizetések (1. pillér) történtek. A hátrányos természeti adottságokkal rendelkező északi területeken a mezőgazdasági területek művelése, az élelmiszerek fenntartható termelése és a táj gondozása csak akkor biztosítható, ha a mezőgazdasági termelők számára a kedvezőbb helyen fekvő területeken működő termelőkéhez hasonló jövedelmet garantálnak. Máskü lönben az emberek elhagyják a falvakat, és nem művelik tovább a területeket, így a gondozott kultúrtájak elugarosodnak, és elveszítik termékenységüket. Az EGSZB egy lehetőségként azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy behatóbban vizsgálja meg az északi régiók sajátosságait, és ezeket a területeket adott esetben a hegyvidéki régiók analógiájára különleges terü letként határozza meg.

3.10 A természeti eredetű hátrányok jellegükben és mérté kükben régióról régióra igen eltérők lehetnek. A hátrányos hely zetű területeknek nyújtott támogatások kiszámításánál ezért a jövőben minden egyes régió esetében figyelembe kell venni a hátrányos természeti adottságok és a kedvezőtlen termelési felté telek leküzdésére fordított kiadások összértékét: minél rosszabbak a természeti feltételek, annál magasabbaknak kell lenniük a támogatásoknak. Meg kell azonban állapítani e kifi zetések alsó és felső határait is.

4. A földművelés természeti eredetű korlátai, a fellépő problémák leírása, e területek különleges kezelésének indokai 4.1 Az északi területeken a hideg tél, a rövid vegetációs időszak, az alacsony effektív hőmérsékletösszeg és végül a jelentős vízelvezetőrendszer-beruházásokat követelő nedvesség kihat a földművelésre. A vízelvezető rendszerek élettartama a felhasznált anyagoktól függően 30–50 év, utána ki kell őket cserélni. Ezenkívül gondozásuk és karbantartásuk is minden évben további összeget emészt fel. A nedves talajok megműve lésének előfeltétele vízelvezető rendszerek lefektetése és fenntar tása.

4.2 Az északi területek talajai a kristályos, illetve homokkő alapkőzet miatt nagyrészt savanyúak. Megművelésükhöz a földeket rendszeresen, hat-nyolc évente meszezni kell, ami ismét olyan költségeket jelent, amelyek semleges pH-jú talajú területeken nem merülnek fel. A mésztrágyázás révén a talaj termőképessége nem nő, a mésztrágyázás csupán az alapvető előfeltétele az ilyen talajok megművelésének és a tartós termé szeti hátrányok kiegyenlítésének. Az EGSZB álláspontja szerint a savanyú talajok problémáját az eddiginél jobban figyelembe kell venni a hátrányos helyzetű területek meghatározásánál és az új kritériumok rögzítésénél.

C 318/38

HU


4.3 Az északi régiókban a teljes gabonatermést speciális gabonaszárítókban kell szárítani, mivel nedvességtartalma aratáskor akár 30 % is lehet, a tároláshoz viszont 12–14 %-os nedvességtartalom szükséges. A gabonaszárítók létesítése jelentős beruházásokat igényel, és a szárításhoz szükséges energia komoly többletköltséget okoz. A szárítók és szárítóléte sítmények megépítésének költségigénye akár 300 000 euró is lehet, miközben a berendezések élettartama a használat intenzi tásától függően 10–15 év között van. A mezőgazdasági üzemek adatai szerint a gabonaszárítás költségei átlagosan 20 és 25 euró között vannak tonnánként, bár a gabona nedvességtartalma és a szárításhoz szükséges energiamennyiség évről évre változik. Az északi területeken szokásos hektáronkénti 3–4 tonnás átlagos hozam esetén ez hektáronként 60–100 euróval emeli a termelő költségeit. 4.4 A termesztett növényfajtáknak hidegtűrőknek kell lenniük, és el kell viselniük a gyakran még júniusban is előfor duló éjszakai fagyokat. Emiatt a terméshozam is alacsonyabb. A rövid vegetációs időszak miatt nem lehet olyan fajtákat termesz teni, amelyek – mint például a takarmánykukorica – hosszabb növekedési időt igényelnek, és a nappali és éjszakai hőmérséklet magasabb átlagára van szükségük. E növények járulhatnának hozzá az állattartás költségeinek jelentős csökkentéséhez. Így az állatokat túlnyomórészt fűsilóval táplálják, amelynek egységára magasabb a takarmánykukoricáénál. 4.5 Az éjszakai fagyok mindenekelőtt a gyümölcsfák, bogyós növények és zöldségek termesztését veszélyeztetik. Legalább tízévenként a virágzási időszak alatt olyan erős éjszakai fagyok fordulnak elő, hogy a teljes termés megsemmisül. Vannak ugyan különböző lehetőségek az éjszakai fagyok okozta károk elkerü lésére, például fagyvédelmi esőztetés, füstfalak, fagyvédő takarók stb., de ezek a módszerek többletráfordítást és többletmunkát igényelnek. 4.6 A rövid vegetációs időszak miatt a földeken valamennyi munkát igen rövid idő alatt kell elvégezni. Ennek előfeltétele a nagyobb géppark, amely megnöveli a hektáronkénti átlagos befektetést. 5. Az állattenyésztés természeti eredetű korlátai, a fellépő problémák leírása, e területek különleges kezelésének indokai 5.1 Északon a legeltetési évad rövidebb ideig (május köze pétől szeptember végéig) tart, így több takarmányt kell tárolni télire, ami megnöveli a tenyésztők költségeit. Emellett a téli takarmány tárolásához különleges raktárakat kell építeni. Az időjárási viszonyok miatt gyakran nem lehet a kedvező időpontban megkezdeni a szénakaszálást, ami negatív hatással

2009.12.23.

van a tápértékre. A széna- és a fűsilókaszálás idején gyakori csapadék ronthatja a takarmány minőségét. 5.2 Az állattartásra szolgáló épületek és létesítmények költ ségei magasabbak, mint a melegebb vidékeken, mivel az alapokat fagyvédetten kell elkészíteni, továbbá a vízvezetékeket és a csatornákat is a fagyhatár alá kell fektetni (Észtországban például 1,2 méter mélyre). 5.3 Többletköltséget okoz a gazdaságok udvarának és útja inak hótól és jégtől való megtisztítása is. A fagykárok miatt öttíz évente fel kell újítani az útburkolatot. Az alacsony népsű rűség miatt az északi területeken sok a földút és kavicsos út. A karbantartáshoz és a javításhoz további pénzeszközök szük ségesek, mindenekelőtt a károk tavaszi elhárítására és nyáron a porképződés megakadályozására. 5.4 Az egy kilogramm előállított tejre eső költség a gyéren lakott vidékeken magasabb, mint az intenzív mezőgazdálkodást folytató, sűrűn lakott területeken, mivel a tej begyűjtéséhez nagy utakat kell megtenni. Számos tengeri és belvízi szigeten például felhagytak a tejtermeléssel, mivel a szállítási költségek miatt nem rentábilis. Költségesebb a mezőgazdasági üzemeknek a mező gazdasági termeléshez szükséges egyéb üzemi eszközökkel való ellátása is. 6. A mezőgazdaság és a falusi élet fenntartása az északi régiókban fontos egész Európa számára A mezőgazdasági termelés fenntartása és a vidéki területek elnéptelenedésének megakadályozása az északi régiókban egész Európa számára fontos, mivel hozzájárul — e területek lakossága hazai élelmiszerekkel való ellátásának biztosításához és egy globális felmelegedés esetén az EU élelmezésbiztonságához, — a munkahelyek megőrzéséhez és a falusi területek elnépte lenedésének megakadályozásához, — a biológiai sokszínűség megőrzéséhez, sok esetben akár növeléséhez, — a szabad térség és az általa a turizmusban és a szabadidő iparban képviselt vonzerő megőrzéséhez, — a biztonság garantálásához az EU határa mentén fekvő terü leteken.

Kelt Brüsszelben, 2009. szeptember 30. az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Mario SEPI

2009.12.23.

HU


C 318/39

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az energiahatékonyságra irányuló politikák és programok erősítése végfelhasználói szinten (saját kezdeményezésű vélemény) (2009/C 318/08) Előadó: Claudio CAPPELLINI 2008. július 10-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy Eljárási Szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban: „Az energiahatékonyságra irányuló politikák és programok erősítése végfelhasználói szinten.” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társa dalom” szekció 2009. szeptember 8-án elfogadta véleményét. (Előadó: Claudio CAPPELLINI.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30 – október 1-én tartott, 456. plenáris ülésén (a 2009. október 1-i ülésnapon) 126 szavazattal, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások 1.1 Az EGSZB az elmúlt időszakban számos, az európai energiahatékonysági politikákhoz és azok különböző aspektusa ihoz tartozó kérdéssel foglalkozott (külső dimenzió, közép- és hosszú távú energetikai kihívások, ellátási és biztonságpolitika) egy gazdaságilag megvalósítható, fenntartható energiapolitika elérése érdekében. Hangsúlyozni szeretné annak fontosságát, hogy népszerűsítsék az EGSZB által rendezett energiahatékony sági napok eredményeit és építsenek azokra, együttműködve valamennyi szereplővel, a végfelhasználókkal és a tagállamokkal. Erre tekintettel felkéri az Európai Bizottságot és az új Parla mentet, hogy határozottan lépjenek fel az előző véleményekben már szereplő ajánlásokat illetően. (1)

1.2 Ezenkívül az EGSZB úgy véli, hogy a hatékonyságot és az új „tiszta” technológiákat népszerűsítő energiapolitika megva lósítása megoldást jelenthetne a környezetvédelem kérdésére, továbbá csökkenthetné az energiafüggőséget, és segíthetne megbirkózni a nyersanyagok magas költségeivel, valamint ezeknek a végfelhasználókra gyakorolt hatásaival.

A 2007. márciusi Európai Tanács által bevezetett korlátozásokra és a jelenlegi válság enyhítéséért tett erőfeszítésekre való tekin tettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a végfelhasz nálók (különösen a fogyasztók és a kisvállalkozások) szisztema tikus bevonására irányuló erőfeszítések fokozását ajánlja.

1.3 Az EGSZB úgy véli, hogy az európai és tagállami szintű szociális partnerség arra fogja ösztönözni az energia-végfelhasz nálókat – különösen a kisvállalkozásokat és képviseleti szerve iket, a köz- és magánszféra együttműködésének helyi szintű formáit, szövetkezeteket –, hogy nagyobb mértékben járuljanak hozzá az európai energiahatékonysági célok eléréséhez és a zöld gazdasághoz. Az ilyen intézkedések – amennyiben a legmegfe lelőbb összefüggésben kerül rájuk sor, például az európai szoci (1) HL C 77., 2009.3.31., 54. o.; HL C 175., 2009.7.28., 87. o.; HL C 228., 2009.9.22., 84. o.; HL C 182., 2009.8.4., 8. o.

ális párbeszéd keretében (beleértve az ágazati szintet is) – tény legesen elősegíthetik az energiaágazathoz kapcsolódó munka helyek számának növekedését és új, magasabb szintű képzett séget igénylő szakmák kialakulását, továbbá új szolgáltatások elterjedését.

1.4 Az EGSZB úgy véli, hogy az energiapolitika európai dimenziójának erősítésére irányuló döntésnek ösztönöznie kellene a belső és a hazai piacokon egy fenntartható fejlesztési stratégia erősítését, valamint a nagyobb együttműködést a tudo mány és technológia terén is, amely képes feléleszteni a köz- és magánberuházásokat, és amely az EU-tagállamok közötti megerősített együttműködés formájában jelenhetne meg.

1.5 Az EGSZB csalódottan és aggodalommal állapítja meg, hogy nincsenek egységes, részletes információk és adatok az energia-végfelhasználás hatékonyságáról. Ezért nehéz statisztika ilag megbízható és összehangolt mutatókat meghatározni, nem utolsósorban azért, mert európai szinten a végfelhasználók számára igen kevés történeti adat áll rendelkezésre.

Az EGSZB ismételten hangot ad aggodalmának amiatt, hogy a tagállamok nem dolgozták ki időben a nemzeti energiahatékony sági cselekvési terveiket, melyekről a szóban forgó irányelv rendelkezett.

1.6 Az EGSZB ezért az európai energiahatékonysági politikák nemzeti szinten történő teljes körű, egységes és szigorúbb végrehajtásának ösztönzése érdekében szükségesnek és sürgősnek tartja, hogy – az Európai Bizottsággal és a tagálla mokkal együttműködve, a végfelhasználókat képviselő testüle tekkel való rendszeres konzultáció után – széles körben elfoga dott európai felügyeleti rendszert hagyjanak jóvá, amely méltá nyos, valamint könnyebben érthetővé és összehasonlíthatóvá teszi az energiafogyasztási számlákat.

C 318/40

HU


1.7 Az EGSZB ezenkívül úgy véli, hogy az európai energia hatékonysági politikák ágazati dimenzióját meg kell erősíteni jobb végrehajtásuk és az e politikákra vonatkozó jelentősebb felügyelet és hatáselemzés lehetővé tétele érdekében. Az energi apolitika hatékonysága az egyes gazdasági tevékenységek fajtája szerint különbözik, mind az energiát felhasználó vállalatokat tekintve (amelyek különböző problémákkal néznek szembe a fogyasztási szintekre, a folyamatok jellegére stb. vonatkozóan), mind az energiaellátási lánc különböző ágazataiban tevékeny kedő vállalatokat tekintve (pl. berendezések gyártói és besze relői, energiaellátók, építőipari vállalatok stb.), amelyek esetében jelentős, még kihasználatlan energiamegtakarítási lehetőségek léteznek.

1.8 Ezenkívül az EGSZB szilárd meggyőződése, hogy az európai programokat, mint például a versenyképességi és inno vációs keretprogramot (CIP), az „Intelligens energia – Európa” programot (IEE) és más programokat sürgősen egyszerűsíteni kell, és ezt nem lehet későbbre halasztani; a végfelhasználókat jobban be kellene vonni ezekbe a programokba, a programok intézkedéseinek pedig koherensebbnek és integráltabbnak kellene lenniük (mint például az ECAP esetében). Ezért új, integ rált programot javaslunk, amely révén ezek a tevékenységek jobban koordinálhatók a végfelhasználók javára.

Az EGSZB felszólítja az EU-t, a tagállamokat és a vállalkozá sokat, hogy elegendő forrást ruházzanak be az alkalmazott ener giakutatásba és a végfelhasználókhoz való közvetítésébe; a tech nikai és a csúcstechnológiát alkalmazó tevékenységek terén az új információs és kommunikációs technológiák (IKT) használatából eredő megtakarításokba; valamint az energiával kapcsolatos fejlesztésekbe és innovációkba; továbbá átfogóbb világméretű együttműködést javasol ezen a téren.

2009.12.23.

— a CO2 és más gázok kibocsátásának csökkentése az éghaj latváltozás elleni küzdelem érdekében és az esetleges költ séghatékony energiamegtakarítások gazdaságilag hatékony módon való kiaknázása céljából, ösztönözve az innovációt és a versenyképességet is. Ennek érdekében az irányelv számos általános célt jelöl meg, köztük a következőket: — tájékoztató jellegű megtakarítási céloknak és ezek eléréséhez alkalmas mechanizmusoknak a tagállamok rendelkezésére bocsátása, — intézményi, pénzügyi és jogi keretek meghatározása a haté kony energiafelhasználást gátló piaci akadályok és hiányos ságok kiküszöbölése érdekében, — a szükséges körülmények megteremtése az energiaügyi szol gáltatások piacának fejlesztéséhez, különösen a kkv-k esetében, valamint — 9%-os átfogó nemzeti energiamegtakarítási cél elérése az irányelv alkalmazásának kilencedik évére, energetikai szol gáltatások és az energiahatékonyságot fejlesztő más eszközök révén. 3. Általános megjegyzések 3.1 A 2006/32/EK irányelv végrehajtása során nem sikerült elérni az Európai Bizottság által kezdetben meghatározott ambi ciózus célokat, a következő okokból:

1.9 Az EGSZB úgy véli, hogy az EU-nak sürgősen adóügyi és hitelezési eszközöket és az energiamegtakarítást jobban támo gató politikákat kellene elfogadnia, kedvezve ezáltal minden végfelhasználónak, különösen a kkv-knak és a köz- és a magán szektor közötti partnerségeknek, amelyek (egyénileg vagy közösen) hatékonyabb, fenntartható termelési modelleket alkal maznak.

— egyes intézkedések nem voltak elég hatékonyak, és könnyen megkerülhetők voltak az irányelvnek a nemzeti jogba való átültetése során,

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, annak tudatában, hogy az oktatás és képzés kulcsszerepet játszik az európai ener giahatékonysági kultúra terjesztésében, rendkívüli konzultációt javasol a szociális partnerekkel és valamennyi érdekelt féllel európai és nemzeti szinten, melynek célja a létező uniós alapok átszervezése, az energiahatékonysággal kapcsolatos szakmai ismeretek és profilok megerősítése, valamint a nyilvánosság tájé koztatásának ösztönzése és a tudatosság növelése.

— a kísérő programok és intézkedések széttagoltak voltak, és nem voltak eléggé összehangolva,

— egyes nemzeti cselekvési tervek és nemzeti átültetési intéz kedések kevésbé voltak koherensek és hatékonyak az irány elvben megadottakhoz képest,

— a homogén adatok és információk hiánya – amelyek létfon tosságúak az irányelv végfelhasználókra gyakorolt hatásának felügyeletéhez és értékeléséhez – azt eredményezte, hogy a kezdeményezés teljesen alkalmatlan és képtelen volt az ener giahatékonyság koherens, fenntartható fejlesztésére az EUban.

2. A 2006/32/EK európai irányelv céljai 2.1

A 2006/32/EK európai irányelv célja a következő volt:

— az energia-végfelhasználás hatékonyságának javítása az ener giaellátás biztonságának növeléséhez történő hozzájárulás érdekében, valamint

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a 27 EU-tagállam közül mindössze néhány valósított meg olyan erős, strukturált energi apolitikát, amely ösztönzi az energiahatékonyságot és a fenn tartható források fejlesztését, valamint indította el az ilyen tech nológiákkal kapcsolatos új ágazatok fejlesztését, így segítve az energiaárak csökkentését a kisvállalkozások és a családok számára.

2009.12.23.

HU


„Egy biztonságos, fenntartható és versenyképes európai energi ahálózat felé” című zöld könyvében (1) az Európai Bizottság egy európai szállításirendszer-üzemeltető létrehozása mellett érvel.

Három nemrégiben készült véleményében (2) az EGSZB annak a nézetének adott hangot, hogy tanulmányozni kellene az álta lános érdekű európai energiaszolgáltatás megvalósíthatóságát, amely hasznos lehetne a közös energiapolitika számára. Röviden összefoglalva ezekben a véleményekben az EGSZB úgy véli, hogy ezt a vitát előzetesen kell megtartani, mivel az ilyen jellegű szolgáltatások az európai szolidaritás kifejezését jelentik és választ adnak azokra a kihívásokra, amelyek előtt az Unió áll olyan lényeges, multinacionális vagy transznacionális terüle teken, mint az energiaellátás biztonsága, a vízkészletek kezelése, a biodiverzitás megőrzése, a levegőminőség megőrzése, belső és külső biztonság stb. Az ilyen közösségi szolgáltatások létezése hozzájárulna ahhoz, hogy minden végfelhasználóban tudato suljon saját felelőssége.

3.2 A végfelhasználók, valamint az energiapolitika európai megkö zelítése Számos tagállam jelentős késlekedése az energiahatékonysági célok elérésében, valamint a jelenlegi súlyos gazdasági válság megerősíti, hogy sürgősen szükség van összehangolt, megterve zett és tagolt intézkedésekre, melyek célja, hogy az EU és a tagállamok szintjén erőforrások szabaduljanak fel, és növekedjen a köz- és magánberuházások volumene. Egy fenntartható fejlő dési stratégia és modell, amely a hatékonyság, az elosztott termelés és az új „tiszta” energiaforrások (köztük a biomassza) elvén alapul, és amelynek eredményeit európai szinten össze gyűjtik a tagállamok és a végfelhasználókat képviselő szervek, segíthetne kiküszöbölni az átfogó nemzetközi erőfeszítések mellett végzendő kutatási tevékenységek szétaprózódását.

A gazdasági válság elleni küzdelem és az energiahatékonysági politikák, valamint az ehhez kapcsolódó befektetési politikák újjáélesztése kombinációjának egyik legfőbb aspektusa az európai adóügyi és hitelpolitikák átgondolása oly módon, hogy kielégítsék a végfelhasználók, a hitelágazat és az energia ipari szereplők igényeit, támogatva az energiaszolgáltató válla latok rendszerének fejlesztését.

3.3 Az energiahatékonysággal kapcsolatos kultúra és új ismeretek a végfelhasználók szemszögéből Nyilvánvalóan hiányzik az általános és ágazati tájékoztatás, az európai energiahatékonysági politika végfelhasználókra (külö nösen a kkv-kra és más érdekelt felekre) gyakorolt hatásának értékelése, valamint egy olyan metodológia, amely lehetővé tenné a nemzetközi és európai célok koherenciájának igazolását. Ki kell dolgozni egy eljárást is a végfelhasználók által kapott eredmények felügyeletére. (1) COM(2008) 782 végleges/2. (2) HL C 175., 2009.7.28., 43. o., valamint az EGSZB véleménye a következő tárgyban: „Zöld könyv: Egy biztonságos, fenntartható és versenyképes európai energiahálózat felé”, CESE 1029/2009 (még nem jelent meg), továbbá az EGSZB kidolgozás alatt lévő véleménye: „Általános gazdasági érdekű szolgáltatások: az EU és a tagállamok közötti felelősségmegosztás kérdései”, CESE 966/2009 (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

C 318/41

A számos tagállamban végzett első ellenőrzés alapján megálla pítható, hogy az ipari termelésről és az energiafelhasználásról csak igen korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre adatok a részletes információk hiánya miatt. Ezért felméréseket kell végezni az adatok összegyűjtése, vala mint a végfelhasználók és a szolgáltatások energiahatékonysá gának ellenőrzéséhez és értékeléséhez szükséges mutatók kidol gozása érdekében, hogy értékelni lehessen az irányelvnek az egyes tagállamokban alkalmazott stratégiákra és intézkedésekre gyakorolt hatását. 3.4 Az energiahatékonysági mutatók és a végfelhasználók igényei Az Európai Bizottság és a tagállamok – többek között egy független szakértői csoport létrehozásával – támogathatnák és ösztönözhetnék összehangolt, megbízható mutatók meghatá rozását az új információs és kommunikációs technológiák hasz nálatával elérhető energiamegtakarítások feltérképezéséhez és értékeléséhez. Ezek a mutatók, amelyeknek könnyen érthetőnek kell lenniük, garanciát nyújthatnának a végfelhasználóknak, akik a maguk részéről ezt megfelelően felhasználhatnák. Ez a megkö zelítés segítene megfékezni az egyre elterjedtebb visszaéléseket és félrevezető gyakorlatokat, amikor az olyan fogalmakat, mint a „zöld”, illetve „tiszta” energia, puszta marketingstratégiaként alkalmazzák, valóban igazolható, kimutatható és mérhető ener giamegtakarítás vagy kibocsátáscsökkentés nélkül, ugyanakkor pedig megelőzné a tisztességtelen kereskedelmi tevékenységeket. 3.5 A valamennyi tagállamra kiterjedő, integrált felügyeleti rendszerek és megfigyelőközpontok különösen a következőket tennék lehetővé az EU és a tagállamok számára: — európai szakértői csoport, valamint az energiahatékonyság terén a végfelhasználókat (különösen a kkv-kat és a kézmű ipart) képviselő független testületek hálózatának létrehozása, — rendszeres jelentések készítése az uniós politikákról és azoknak a végfelhasználókra (különösen a kkv-kra) gyako rolt hatásáról, — többnyelvű információs platform, amely könnyen használ ható és hozzáférhető; az európai és a nemzeti képviseleti szervek és főbb érintettek közötti kapcsolatok megerősítése és továbbfejlesztése. 3.6 A nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek előkészítésével kapcsolatos késlekedések és hiányosságok kiküszöbölése A nemzeti cselekvési tervek azt sugallják, hogy a tagállamok nem tettek lényeges, komoly erőfeszítéseket az irányelvben meghatározott célok elérése érdekében (gyakran meglehetősen homályosak, nem tartalmaznak elegendő információt és tudo mányos mutatót a javasolt intézkedések potenciális hatásának pontos értékeléséhez, és nem alkalmasak az irányelvben szereplő célok elérésére), különösen a fogyasztás csökkentésére nézve a legjelentősebb területeken, a közlekedés és lakhatás terén. Ezért konkrétabb és jobban kivitelezhető energiahaté konysági kezdeményezések szükségesek. A nemzeti tervek és a konkrét eredmények közötti eltérésekre tekintettel legalább

C 318/42

HU


2009.12.23.

néhány intézkedést kötelezőbb érvényűvé kell tenni, amint a gépjárművek kibocsátása, a CO2-kibocsátás általános csökken tése, az üvegházhatású gázok és a megújuló energiák esetében történt.

— az energiaszolgáltatások végzéséhez hasznos információk elérhetősége és átláthatósága (mivel ezek gyakran csak az üzemeltetők és az illetékes hatóságok számára hozzáfér hetők) – 7. cikk, és

Az Európai Bizottság által nemrég végzett online konzultációs folyamat – Nyilvános konzultáció az energiahatékonysági cselekvési terv (COM(2006) 545) értékeléséről és felülvizsgálatáról – kiemeli az irányelv hiányosságait a végfelhasználók véleményének kikérését illetően. Egy éves jelentés, amelynek kidolgozásában az EGSZB is közreműködhetne, és amely valamennyi végfelhasználó véle ményének kikérésére szolgáló megfelelő metodológián alapul, lehetővé tehetné a nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek előkészítése során megállapított hiányosságok áthidalását.

— az energiafogyasztás korrekt mérése és informatív számlá zása.

3.7 A nagyobb mértékben a végfelhasználókra irányuló uniós prog ramok új generációja A releváns programok (a CIP és főként az IEE) hozzáférhető ségének eljárásmódjait egyszerűsíteni kell, hogy elérhetőbbek legyenek az igen kisméretű vállalkozások és az őket képviselő szervezetek, valamint a hátrányokkal küzdő területek (hegyvi déki vagy legkülső régiók) közigazgatása számára is. Ezenkívül az EGSZB a köz- és a magánszektor közötti partnerségek és energiaszolgáltató társaságok bátorítását ajánlja, főként európai, nemzeti és helyi szinten, azáltal, hogy a kkv-k részére könnyebbé válik az európai környezetbarát közbeszerzési poli tika tényleges megvalósulásában való részvétel. Emellett felkérjük az Európai Bizottságot, hogy az egyszerűsítést és a jobb szabályozást célzó folyamat részeként a végfelhasználókat képviselő európai és nemzeti szervezetek képviselőivel együtt vizsgálja meg, hogy az energiahatékonysági politikák végrehaj tása során mely eljárások és gyakorlatok a leghatékonyabbak a végfelhasználók és az irányelv által érintett szereplők támogatá sában. 4. Részletes megjegyzések 4.1 Az irányelv szerepet ad az üzemeltetőknek az energia szolgáltatási ágazatban (6. cikk). Ez a rendelkezés különösen kritikus, mivel a nagy energiavállalatok számos nemzeti piacon az energialánc kapcsolódó ágazataiban – például az energiaszol gáltatásban és „a villanyóra utáni” ágazatokban – tevékeny kednek, és piacvezető helyzetük alapján az energialánc más szakaszaiban (termelés, elosztás és értékesítés) is előnyöket élveznek, ami erősen akadályozza a kisvállalkozásokat az ener giaszolgáltatási ágazat fejlődésében. 4.1.1 Az irányelv nemzeti jogba való átültetésének folyamata során a végfelhasználókat tekintve továbbra is jelentős prob lémák és hiányosságok merülnek fel, például a következőket illetően:

Ezért az érintett nemzeti és uniós testületek részéről nagyobb mértékű felügyeletre, nyomon követésre és szankcionáló intéz kedésekre van szükség, valamint az üzemeltetők hatékonyabb, szigorú felügyeletére (ld. az irányelv 11. és 13. cikkét). 4.1.2 Az energiamegtakarításokra irányuló pénzügyi eszkö zökhöz való hatékony hozzáférést és a megfelelő mechaniz musok működését technikai és politikai szempontból meg kellene erősíteni és tovább kellene fejleszteni a végfelhasználók javára, különös tekintettel az energia adóztatására. Ezeket az eszközöket és eredményeiket különösen nyomon kellene követni, szorosan együttműködve a végfelhasználók európai és nemzeti szervezeteivel és különös tekintettel a „bumeránghatás” enyhítésének módjaira. A bumerángeffektus, amint az EGSZBnek „Az energiahatékonyságra irányuló politikák és programok erősítése végfelhasználói szinten” címmel 2009. július 9-én az olasz gazdasági és munkaügyi nemzeti tanácsnál (CNEL) tartott meghallgatása során kiderült, arra a tényre utal, hogy az ener giahatékonyság növelése érdekében hozott intézkedések egyes esetekben nem csökkentik, hanem inkább növelik az energiafo gyasztást. 4.1.3 Az energiaauditok és az energiamegtakarítási tanúsítvá nyok (12. cikk) szintén különösen fontosak az energiaügyi szol gáltatások fejlesztéséhez, ezért a tagállamoknak tovább kellene erősíteniük őket. Az európai szociális párbeszédnek, ágazati szinten is, szintén hozzá kellene járulnia az energiahatékonysági politikák végre hajtásához, ezzel támogatva a foglalkoztatást és növelve a termelési rendszer versenyképességét. 4.1.4 Az energiamegtakarítások mérésére számítási módszerek kerültek meghatározásra. Ezeket a módszereket még megfelelően fejleszteni és harmonizálni kell. A végfelhasz nálók által alkalmazott számítási módokat tehát jobban meg kell határozni és össze kell hangolni az egyes tagállamok között. Végül pedig megjegyzendő, hogy az Európai Bizottság számos jogsértési eljárást kezdeményezett az irányelv egészének vagy részeinek hiányos átültetése miatt: az ebből eredő költségek és adminisztráció a végfelhasználókat fogja terhelni.


2009.12.23.

HU


C 318/43

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – „A globális válság hatása a főbb európai termelő és szolgáltató szektorokra” (saját kezdeményezésű vélemény) (2009/C 318/09) Előadó: Antonello PEZZINI Társelőadó: Enrico GIBELLIERI 2009. február 26-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy az Eljárási Szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt készít a következő tárgyban: „A globális válság hatása a főbb európai termelő és szolgáltató szektorokra.” A bizottsági munka előkészítésével megbízott Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága (CCMI) 2009 szeptember 10-én elfogadta véleményét. (Előadó: Antonello PEZZINI, társelőadó: Enrico GIBELLIERI.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30-án és október 1-jén tartott, 456. plenáris ülésén (az október 1-jei ülésnapon) 156 szavazattal, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések 1.1 Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a jelenlegi pénzügyi válságnak az EU nagy termelő és szolgáltató szekto raira gyakorolt hatása az európai intézményeket és a tagálla mokat a közösségi politikák és eszközök alapos újragondolására és nagyobb fokú koordinálására kötelezi, hogy létrejöhessen egy olyan értékskála, amely első helyre a reálgazdaságot, továbbá a vállalkozások, a munkavállalók és a polgárok szükségleteit helyezi.

1.2 Az EGSZB határozottan kéri a Lisszaboni Szerződés rati fikálását, mivel ez az EU-nak olyan struktúrát biztosíthatna, amely képes megfelelni annak az igénynek, hogy kontinensünk fejlődését versenyképes, fenntartható és nyílt módon lehessen alakítani az alábbiak révén:

— a vállalkozások és a munkavállalók közötti együttműködés erősítésére szolgáló intézkedések;

1.4 A szubszidiaritás elvét annak eredeti értéke szerint kell újból meghatározni. A döntéseket és a felelősséget az európai polgárok szempontjából a leghatékonyabb szinten kell vállalni. A globális problémákkal szemben csak európai és globális szintű politikák és eszközök alkalmazhatók.

1.5 Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a tagállamok kormányainak és az EU Tanácsának minden lehetséges erőfeszí tést meg kell tennie annak érdekében, hogy a polgárok újból hinni tudjanak egy olyan Európa tervében, amely erősebb, képes egységesen megállapított és elismert eszközöket alkalmazni, és képes a jelenlegi és a jövőben előforduló globális méretű válsá gokat kezelni.

1.5.1 Az EGSZB meg van győződve arról, hogy néhány olyan ország, amely még az Európai Közösséget létrehozni kívánó országok első csoportjához tartozik, különösen ebben a válságos pillanatban igen türelmetlenül viszonyul a közös piac szabályaihoz, a versenyhez és az állami támogatásokhoz: Ez tévedés. (1)

— közös és megfelelőbb módon koordinált politika;

— gyorsabb döntéshozatali rendszerek;

1.5.2 Egy ilyen helyzetben, mint amilyen a mostani, a Tanácsnak – az Európai Parlament és az Európai Bizottság támogatásával – olyan „stratégiai egyezséget” kell kötnie, amely az alábbiakról rendelkezik:

— egyszerűbb és átlátható jogalkotás.

1.3 Az EGSZB meg van győződve arról, hogy amennyiben az európai projekt Jean Monnet-nak az ESZAK-ot létrehozó párizsi szerződés aláírásakor tanúsított szellemisége szerint kerül megújításra, lehetővé válik az alapok újjáépítése és Európa gazdasági fellendülésének megindítása. A hatályos szerződések aggodalmat keltő hiányosságokról tettek tanúbizonyságot a válság és annak gazdasági és szociális következményei kezelé sében.

— határozott szerepvállalás az egységes piacon, megerősített mechanizmusok révén, különösen egyes, még problémás szektorokban; (2) (1) Ebben a témakörben Mario Monti volt versenypolitikai biztos aggo dalmát fejezte ki a belső piacon alapuló európai modell túlélése miatt (a Corriere della Sera 2009. május 10-i számának vezércikke). (2) A képesítések elismerése, a tőkejövedelmek adóztatása, a nyugdíjak megállapításának során a más országokban végzett munka figyelem bevétele stb.

C 318/44

HU


— kötelezettségvállalás olyan adóügyi koordinációra vonatko zóan, amely tiszteletben tartja az országok pénzügyi szuve renitását, egyes pontokon azonban megerősíti az együtt működést;

— az eurózónához rövid időn belül történő csatlakozás össze hangolt lehetősége a nehéz helyzetben levő országok számára, a szükséges feltételek tiszteletben tartásával;

— összehangolt, arányos, átlátható és fokozatosan csökkentett, koordinált állami intézkedések végrehajtása a rendszerszintű kockázatok csökkentése és a szabadpiaci tevékenység önfenntartó szintre való gyors visszaállása érdekében.

1.6 Az EGSZB üzenete az, hogy a polgárok, a társadalmi erők és a civil társadalom egésze meg van győződve arról, hogy a jelenlegi válság egy olyan, erősebb Európa létrehozására ösztönöz, amely képes az egyes országok korlátozott szerepét meghaladni.

1.7 Az egyes országoktól konkrét erőfeszítéseket kell kérni a képviselet és a láthatóság kérdésében annak érdekében, hogy Európa globális szerepe – annak demokratikus kifejeződései, az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság formá jában – megerősödjék.

1.8 Az EGSZB meg van győződve arról, hogy az elsődle gesen alkalmazandó eszköz egy olyan igazi, jelentős iparpoli tika, amelyet nem befolyásolnak a pénzügyi spekulánsok döntései, és a fenntartható fejlődést célozza. Vissza kell térni az ESZAK-Szerződés alapján két fontos európai termelőága zatban az ötvenes évek iparpolitikájának kapcsán felhalmozott konkrét tapasztalathoz, és ezt megfelelő átdolgozást követően, a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében módosítva a jövő beli tevékenységek kiindulópontjának kell tekinteni. (1)

1.9 Európa a szociális gazdaság területén működő vállalko zások fejlesztése és az innovatív válaszok nyújtására irányuló képességük révén küzdheti le a válságot, és adhat impulzust a gazdaságnak.

1.10 Egy fejlesztési stratégia megvalósítása érdekében a szociális partnereknek és az egészében megszervezett civil társa dalomnak a társadalmi felelősségvállalás létrehozására kell töre kednie, amelyben egymással összehangolt stratégiák érvényesül hetnek:

— olyan ellenállási és túlélési stratégia, amellyel az érett piacokon nagyobb szakosodással és a költségeket csök kentve vagy egymáshoz közeli ágazatokban erős differenci álódással, illetve új módozatokkal lehet működni; (1) Lásd a Manufuture európai platformot (www.manufuture.org). Ezen kívül lásd a Davignon-terv alkalmazásáról Étienne Davignonnal készült interjút (Brüsszel, 2008. január 14., www.ena.lu).

2009.12.23.

— termelési eljárásra, termékre vagy szolgáltatásra vonat kozó innovációs stratégia, új termékeket eredményező piac- és technológiaváltással, új anyagokkal; — új kezdeményezések, új társasági formák, új ágazatok vagy új kezdeményezések bevezetése; előretekintő eljárás segít ségével új, ígéretesen növekvő termékeket kell meghatározni (ideértve a vezető piaci kezdeményezéseket is), amelyek felé az új beruházások irányíthatók; — területi piackutatás, amely a kutatóintézetekkel való megál lapodások segítségével a kimagasló értékek felé orientálódik annak érdekében, hogy fokozódjon a technológiai részvétel; — pénzügyi támogatás, a fejlesztési költségvetésen keresztül vagy az EBA (2) kezességi biztosítékát is felhasználva; — a biztosíték nyújtására szolgáló konzorciumok kocká zati alapjának felhasználása, a szervezetek és a bankrend szer közötti megállapodással, amelynek révén a mikro- és kisvállalkozások fizetési haladékhoz jutnának, elsősorban a foglalkoztatottsági szint megőrzése érdekében; — a rövid lejáratú hitelek befagyasztása, hogy a mikró- és kisvállalkozások a termelésre, a kereskedelemre és az eladott termékeikkel kapcsolatos ügyfélszolgálatra összpontosíthas sanak; — az innovációs szolgáltatási szektor támogatása (környezet barát gazdaság), az ESZA által kínált innovációs képzés lehe tőségét felhasználva; — a személyi szolgáltatások magas szintre való fejlesztése a szociális-egészségügyi pólusok (3) támogatása és megerő sítése révén is; — olyan infrastrukturális programok végrehajtása, amelyek hozzájárulnak az alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaság megvalósításához szükséges innovatív választási lehetőségek körének növeléséhez, és olyan feltételek kialakítása, amelyek előnyt jelentenek az adott területen élőknek; — a közbeszerzési pályázatokon az energiahatékonyság és a környezetvédelem követelményeinek megerősítése; — a régieket felváltó, új, hatékonyabb termékek támogatások útján való ösztönzése; — az információhoz jutás javítása; — a nyersanyaghasználat elősegítése. (2) Az EBB által finanszírozott Európai Befektetési Alap . Lásd az inno vációs és versenyképességi keretprogram első működési programját. (3) Ld. Vezető piacok: Elektronikus orvostudomány (COM(2007) 860 végleges, továbbá e dokumentum 6.10 pontja.

2009.12.23.

HU


1.11 Az iparosodott országok nemzeti támogatási csomagja inak összehasonlítása azt mutatja, hogy az európai kormányok részéről nagyobb mértékű közös távlati gondolkodásra van szükség, különösen ami a fenntartható fejlődés ösztönzését, a vállalati szociális felelősséget és az Európai Bizottsággal való jobb koordinációt illeti. Továbbá az ékesszólás nem elegendő. A tagállamoknak sürgősen végre kell hajtaniuk a terveiket, a válság ugyanis súlyosan érinti a vállalkozásokat és a dolgozókat.

1.12 Az EGSZB megelégedéssel fogadta a Prágában 2009. május 7-én tartott foglalkoztatási csúcstalálkozó arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a szociális partnerekkel együtt, megerősített társadalmi párbeszéd (1) alapján határozzák meg a nemzeti és európai szinten megvalósítandó intézkedések irányait, annak érdekében, hogy a munkahelyteremtésre nagyobb figyelem irányuljon, és a kereslet fellendítéséhez szükséges intézkedések megtörténjenek.

1.13 A lisszaboni stratégiának meg kell őriznie a hitelességét, és igazolnia kell, hogy képes ehhez az új helyzethez alkalmaz kodni a reformfolyamatok gyorsításával és egyértelmű priori tások, új módszerek meghatározásával, valamint a következő hónapokban meghatározandó Lisszabon utáni stratégia és az EU fenntartható fejlődési stratégiája célkitűzései közötti össz hang megteremtésével.

1.14 Az európai kormányoknak egyre határozottabban vállalniuk kell, hogy a közösségi szinten vállalt kötelezettsége iket a megállapított határidőn belül és hiánytalanul teljesítik.

1.15 A globalizációval és a hitelekkel kapcsolatos problémák által érintett vállalatoknál a foglalkoztatás fenntartására előirány zott állami támogatásoknak olyan követelményekre kell alapul niuk, amelyek biztosítják azt, hogy:

— ezek a támogatások nem erősítik a protekcionizmust, és nem gördítenek akadályt a szabad verseny elé;

— a támogatáshoz jutó vállalatok kötelezik magukat minde nekelőtt a foglalkoztatási szint támogatására,

— a kollektív szerződéseket betartják, és a munkavállalók vásárlóerejét megőrzik;

— a csökkentett termeléssel jellemzett időszakokban a munka vállalók új képesítések megszerzését szolgáló képzést vehetnek igénybe, és ebben támogatni kell őket; (1) Lásd az EGSZB 1037/2009. számú, A foglalkoztatási csúcstalálkozó eredményei című, a HL-ben még nem közzétett véleményét.

C 318/45

— az állami pénzügyi támogatás nem válik a részvényesek jövedelemforrásává osztalékfizetés vagy egyéb részvényvisszavásárlás formájában; — a támogatás lehetőség szerint elősegíti a környezetvédelem szempontjainak megfelelő, új termékek és új szolgáltatások fejlesztését; — a támogatások nem torzítják a versenyt, ideiglenesek és degresszívek; — az adófizetők védelme érdekében megfelelő ellenőrző mechanizmusokról rendelkeztek. 1.16 A válságra adott társadalmi választ illetően a mindezi dáig megvalósított lépések nem voltak megfelelőek. Nem irányul elegendő figyelem a munkahelyteremtésre vagy a kereslet ösztönzéséhez szükséges intézkedésekre (vagyis összehangoltabb pénzügyi ösztönzési csomagokra az EU szintjén, valamint a bérpolitikai kérdésekre). (2) 1.17 A szabályozás szintjén ideiglenes munkaerő-piaci intéz kedés útján biztosítani kell, hogy a rövid időre szóló, határozott idejű munkához megfelelő – mindenekelőtt a munkahelyi higi éniával és biztonsággal kapcsolatos – képzés és bérgaranciák társuljanak. 1.18 Az EGSZB sürgetőnek és alapvetőnek tartja, hogy az EU termelési struktúrájának jövője érdekében az alkalmazott szak politika a fiatalokat ismét a műszaki-tudományos szaktárgyak felé orientálja a szakképzési és az iskolarendszer minden szintjén, megelőzendő a termelőtevékenységekhez kapcsolódó értékek hanyatlását, és a pénzügyi, illetve spekulációs értékek térnyerését. (3) 1.19 A termelés felélesztése és az európai ipari és szolgáltató ágazatok fenntarthatósága érdekében az EGSZB szükségesnek tartja a kutatási, innovációs és fejlesztési tevékenységek szere pének megerősítését, a már meglévő eszközök, úgymint az KTF 7. K+F program és az Európai Technológiai Intézet (EIT) alkal mazásával, továbbá egyértelmű, az európai technológiai plat formok által meghatározott prioritásokon alapuló, ágazati orien táció felhasználásával. 1.20 Az EGSZB határozottan olyan közösségi fellépésre szólít fel, amely támogatja a vállalkozásoknak szóló szolgálta tások ágazatát, emellett fejleszti a polgárok, a fogyasztók, a munkavállalók és a vállalatok javát szolgáló innovatív szolgálta tásokat és tartalmakat, mindenekelőtt a kkv-k nemzetközivé tétele és exportálása érdekében. (2) Lásd az Európai Tanács 1997. novemberében, Luxemburgban tartott ülésén elfogadott javaslatokat a HÉA-díjak európai szintű csökkenté séről bizonyos, a tagállamok által meghatározott szakmai szolgálta tások esetében. (3) A cél az, hogy valamennyi európai uniós országban a diákok legalább 50 %-a végezzen felsőfokú tanulmányokat, a felsőokta tásban részt vevő hallgatóknak pedig legalább 25 %-a a műszaki, mérnöki és természettudományos szakterületeket válassza. (ELECTRA jelentés)

C 318/46

HU


1.21 Osztozva elnökének reményeiben, (1) az EGSZB úgy véli, hogy ismét figyelmet kell fordítani a strukturális alapok – különösen az ESZA – alkalmazási feltételeire úgy, hogy ahhoz európai szinten, ágazati alapon is közvetlen hozzáférést kell biztosítani, felelevenítve így az ESZAK gyakorlatát, amely haté konynak és gyorsan alkalmazhatónak bizonyult.

1.22 A nemzetközi kereskedelem területén az EGSZB elsőd leges fontosságúnak tartja a kereskedelmet érintő többoldalú tárgyalások (dohai forduló) gyors lezárását, amely pozitív jelzést jelentene a nemzetközi piacok számára és a jelenlegi válságra is jelentős kihatással bírna: (2) az EU erősebb tárgyalási vezető pozíciót szerezhet meg és meg is kell szereznie azzal, hogy egységesen lép fel azoknak az ambiciózus eredményeknek az elérése érdekében, amelyek gondoskodnak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) - az európai feldolgozó és szolgál tatási ágazat jövőbeli növekedésének biztosításához elengedhe tetlen - alapvető munkaügyi előírásai és a jól végzett munka tiszteletben tartásáról.

1.23 A protekcionizmus várható növekedése a jelenlegi kontextusban nagyon valósnak és fenyegetőnek tűnik. Ezért szükség van arra, hogy az Európai Bizottság erőteljesen érvé nyesítse az európai uniós kereskedelemvédelmi törvényeket azáltal, hogy keményen fellép a dömpingelt és támogatott termékek ellen, küzd és fellép az indokolatlan protekcionista intézkedések ellen, illetve a kereskedelmi viták rendezése érde kében elmélyíti a párbeszédet az EU legfontosabb kereskedelmi partnereivel.

2. Bevezetés 2.1 A termelő és szolgáltató szektorok kontinensünk gazda ságának gerincét jelentik. Az egységes piac megvalósítása komoly fejlődést tett lehetővé számukra a közös szabályok és szabványok révén.

2.2 A termelő és szolgáltató szektorok kivételes kihívásokkal állnak szemben:

2009.12.23.

védelmének és a fenntartható fejlődésnek a polgárok egész sége miatt figyelmen kívül hagyhatatlan célkitűzésével, amely szükségessé teszi – tiszta technológiákon alapuló új termékekkel és eljárásokkal – az energiahatékonyság javítását és a termelőciklusok korszerűsítését; — az emberi erőforrásokban rejlő tőke, a népesség elöre gedésével és az erős migrációs áramlással együtt, amelyek nagyobb szakmai rugalmasságot és mozgékony ságot, állandó szakképzést és magasabb képesítési szinteket tesznek szükségessé a jobb munka- és életminőség biztosí tása érdekében; — a kormányzás hiányosságai, világ- és európai szinten, ideértve a nem megfelelő intézményeket, döntési képességet és szabályokat, ahogy azt a jelenlegi nemzetközi pénzügyi rendszer és az európai építmény válsága is mutatja; — a regionális különbségek, amelyek növekvőben vannak az EU-ban; — a rendelkezésre álló erőforrások koncentrációja, mind az állami költségvetés, mind a vállalkozási szféra szintjén, amelyek ezáltal azt kockáztatják, hogy nem képesek megfe lelően támogatni a gazdaság és a foglalkoztatás újraindítá sához szükséges reformokat. 2.3 A jelenlegi világszintű recesszió megkövetelheti, hogy ezek az ágazatok még nagyobb erőfeszítéseket tegyenek az alábbi célokat elérése érdekében: — a munka új nemzetközi megosztásához való alkalmazkodás; — az ökoszisztéma védelme és a fenntartható fejlődés; — új termék- és eljárási technológiák alkalmazása;

— a pénzügyi összeomlás, amely hallatlan erővel és össze hangoltsággal hatott ki a teljes globális gazdaságra, és veszé lyeztette a piacok hitelességét és megbízhatóságát;

— az új nemzetközi munkamegosztás és ennek az új globális piac által diktált – amelyen teljes mértékben, keve sebb korlátozás által hátráltatva megjelentek az újonnan iparosodott földrészek – elkerülhetetlen ipari racionalizációi és szerkezetátalakításai,

— az éghajlati változások és a környezet, az ökoszisztéma (1) SEPI elnök levele BARROSO elnökhöz a prágai európai szociális csúcstalálkozó alkalmából. (2) Lásd az Új kereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalások – Az EGSZB álláspontja c. véleményt (HL C 211., 2008.8.19., 82–89. o.) és A megújított lisszaboni stratégia külső dimenziója c. véleményt (A Hivatalos Lapban még nem jelent meg).

— nagyobb és minőségibb foglalkoztatás, egyre magasabb szinten és egyre fokozottabb szakmaisággal. 2.4 A jelenlegi válságok a vállalatok számára nemcsak túlélési kihívást, hanem nagy fejlődési és innovációs lehető ségeket is jelentenek. A vállalatokat azonban nem szabad magukra hagyni: a vállalkozókedvet és a munkahelyteremtést olyan reformok mielőbbi bevezetésével kell támogatni, amelyek javítják a vállalatok működési környezetét, csökkentik a szük ségtelen közigazgatási terheket, megőrzik és javítják a belső piacot, támogatják a kockázati tőkét, ösztönzik az innovációt és a „rugalmas biztonsággal” kapcsolatos intézkedéseket, mögöttük kevesebb és jobb jogi szabályozás áll, továbbá beru házásokra kerül sor az oktatási és tudományos világ, valamint a vállalkozások közötti viszonyok, az oktatás, a humán erőfor rások képzése, különösen a műszaki-tudományos diszciplínák és a vezető piaci kezdeményezések fejlesztése terén.

2009.12.23.

HU


2.5 Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy a legfontosabb termelő és szolgáltató szektorok – mindenekelőtt az idegenfor galom – jelenlegi helyzetének és jövőbeli kilátásainak különböző alapvető szempontok figyelembevételével történő meghatá rozása nagy jelentőséggel bír, és ezek az alábbiakkal vannak szoros összefüggésben: — Nemzetközi vetület: a válság olyan integrált nemzetközi körökben fejlődött ki, amelyek az egyes piacok és összes ségében a nemzetközi piac szabályozási és ellenőrzési jogo sítványain jócskán kívülálló innovatív eszközöket vehettek igénybe, és erősebbnek bizonyult, mint a világszintű beren dezkedés Európa által irányított kiigazítása, amely szerint 2020-ban a BOIK (1) országok elérhetnék és esetleg meg is haladnák a világ GDP-jének 30 %-át. — Intézményi vetület: a kormányzás nemzeti, regionális és nemzetközi intézményes mechanizmusai teljességgel elégte lennek bizonyultak a rendellenességek megelőző feltérképe zésében, az egyes regionális- és nemzetgazdaságokban a láncreakciószerű terjedés megakadályozására alkalmas eszközök és módozatok előzetes meghatározásában, továbbá a károkat mérsékelni képes ellenszerek kifejleszté sében — Szociális vetület: 2009 márciusában az eurózónában a munkanélküliség elérte a 8,9 %-ot (2008 márciusában a 7,2 %-ot) és az EU-27-ben a 8,3 %-ot (2008 márciusában a 6,7 %-ot), míg a 25 év alatti fiatalok munkanélküliségei rátája az eurózónában 18,1 % volt, az EU-27-ben pedig 18,3 %. (2)

C 318/47

negyedévében 1 %-kal csökkent, miután az azt megelőző negye dévben 0,1 %-kal csökkent. Japán GDP-je 3,3 %-kal csökkent, miután a csökkenés az azt megelőző negyedévben 0,6 %-os volt. Az eurózóna GDP-je 1,5 %-kal csökkent, miután az azt megelőző negyedévben 0,2 %-os volt a csökkenés. (5) 3.2 A munkanélküliségi ráta gyorsan nő, és az OECD szerint a 2010. év végére 12 %-hoz közelítő ráta felé tart. Ezzel egyi dejűleg a bérek lassabban emelkednek vagy változatlanok maradnak. 3.3 Amint azt az Európai Bizottság is hangsúlyozza: (6) „Addig, amíg a hitelnyújtás szűkös, a kereslet élénkítését és a fogyasztók bizalmának helyreállítását célzó intézkedések nem tudnak érvényesülni. Ez egy globális válság, és a gazdaság hely reállítása csak akkor lehet teljes, ha a világgazdaság legfontosabb szereplői ismét növekedésnek indulnak, és egymással keres kednek”. 3.4 Ezzel azonos az Európai Szakszervezeti Szövetség (ESZSZ) véleménye is: „A gazdasági helyzet romlik, és valószí nűleg csak akkor fog javulni, ha a gondolkodásmód gyökeresen megváltozik: a szokásos üzletmenethez való visszatérés megnyug tató, de irreális koncepciója helyett a személyekre, az innová cióra és a tartós fejlődésre alapozott, új reálgazdaságra van szükségünk. Hasonlóképpen szükségünk van a kormányzati szerep újraértékelésére is: — a piacok szabályozásában — a közszolgáltatásokban

— „Reálgazdasági” vetület: az ipari termelés csökkenése 2008 decemberében a 2007. év azonos hónapjához képest 12,8 % volt az EU-27-ben, az építőiparban pedig ugyanez 6,7 % volt; a közösségen belüli cserekapcsolatok 13,7 %-kal csök kentek, a termelő szektorok közösségi exportja 5,8 %-kal csökkent. (3) A termeléscsökkenés leginkább a vegyipart, a textilipart, a gépjárműipart és a fémipart érintette, és jelentős volt az export visszaesése az olyan szektorokban is, mint az autóipar, vegyipar, a távközlés és a rádió–televízió ágazat; a szolgáltatási szektorban pedig az idegenforgalmat sújtotta erősen a válság. (4) — Környezetvédelmi vetület: az energiahatékonyság, az éghajlati változások elleni küzdelem, továbbá az erőforrások fenntartható használata elodázhatatlan kihívást jelentenek bolygónk megőrzése és fejlesztése és különösen Európa részéről a polgárok egészsége, az ökoszisztéma és összes ségében a gazdaság megóvása és fejlesztése szempontjából, továbbá a versenyképességére is fontos kihatással bírnak, különösen egy világos, stabil és harmonizált szabályozási rendben. 3. Nemzetközi vetület 3.1 (1 ) (2 ) (3 ) (4 )

A GDP az Amerikai Egyesült Államokban 2008 negyedik

BOIK: Brazília, Oroszország, India és Kína. Eurostat STAT – 2009. 04. 30. SEC 2009/353. Az ENSZ Idegenforgalmi Világszervezetének (WTO) 2009 júniu sában közzétett barométere (7. kötet, 2. sz.).

— a béregyenlőtlenségek elleni küzdelemben”. (7) 3.5 A G20 2009. március 18-án, Londonban tartott csúcs találkozóján az Európai Vállalatok Szövetsége (BusinessEurope) hangsúlyozta, hogy „a pénzügyi válság pusztító hatással van a vállalkozásokra, mivel a növekedés fő motorjait érintik a pénzeszközökhöz való hozzáférés korlátozásai. (…) A világgaz daság összeomlásának elkerülése érdekében gazdaságösztönzésre van szükség.” (8) 4. Intézményi vetület 4.1 Egyre szélesebb körű a konszenzus és az erők egyre jobban konvergálódnak annak érdekében, hogy a jelenleg fenn álló szabályokon túl a szükséghelyzethez szabott rendkívüli intézkedésekre és szakpolitikai válaszokra kerüljön sor, hogy feltétlenül megőrizhetők legyenek a vállalkozások, a termelő szektorok, a termelő és szolgáltatótevékenységek, a foglalkoz tatás, továbbá a családok jövedelme és fogyasztása. (5) 2009 első félévében a GDP 2,5 %-kal csökkent az előző évhez képest. 2009 májusában az EU ipari termelése 15,9 %-kal esett vissza 2008-hoz képest (a feldolgozóiparban 16,8 %-os volt a vissza esés). Lásd: SEC 2009/1088, 2009. július 20. (6) COM(2009) 114. (7) Lásd az ETUC.-nak az európai gazdaságélénkítési tervről szóló állás foglalásának összefoglalását (2008. december 5., http://www.etuc. org). (8) BUSINESSEUROPE, 2009. március 17., a G20 Business Eventtel kapcsolatban (2009. március 18.; http://www.businesseurope.eu/) .

C 318/48

HU


4.2 Egy olyan politika, amely a válságból eredő gazdasági, foglalkoztatási és szociális problémák következményeit a felgyűlt belső feszültségeknek a szomszédokra való áthárításával próbálja féken tartani, nemcsak a probléma hamis megoldását jelenti, hanem azzal a veszéllyel is jár, hogy a gazdaságokat a nacionalizmus és protekcionizmus felé tereli, ami tönkretenné az utóbbi években Európában és a világban nehézségek árán létrehozott nemzetközi kooperációs és regionális integrációs kereteket.

4.3 Az EGSZB a jelenlegi válság leküzdésére irányuló bármi lyen beavatkozás alapvető és nélkülözhetetlen elemeinek tekinti az alábbiakat:

— egy olyan új nemzetközi kooperációs keret beindítása, amely átlátszó szabályokon alapul, képes előre kiküszöbölni a nemzetközi gazdasági, monetáris és pénzügyi rendszer látens problémáit is, emellett pedig megőrzi a nemzetközi kereskedelmi cserekapcsolatok teljes szabadságát;

— a pénzügyi szektorral való új társadalmi szerződés lehető ségei, a pénzpiac erős újraszabályozása és megfelelőbb felügyelete, továbbá az ösztönzőcsomagok jobb állami ellen őrzése annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyi támo gatás eljusson a munkavállalókhoz, a fogyasztókhoz és a vállalatokhoz, valamint hogy biztosítható legyen a nemzet közi szabad kereskedelem;

— az EU alapjainak megőrzése, ideértve:

2009.12.23.

— a humánerőforrások és vezetői erőforrások szakértelmének javítása; — a környezetvédelmi, energiahatékonysági, anyaghasználati szempontokra figyelmet fordító termékek és eljárások előnyben részesítése, és a piacon való elterjedésük keret feltételeinek biztosítása; — a társadalmi felelősségvállalás területe fejlődésének támoga tása; — tartózkodás a közterhek növelésétől és szabályozás az európai vállalatok számára; — koordinált megközelítés kialakítása az IPR (1) keretében; — a hitelekhez való hozzáférés javítása, különösen a kkv-k részére. 4.4 Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a jelenlegi válságnak a minőségi gazdaság kifejlődése, a nagyobb és jobb foglalkoztatás irányába mutató, fokozottabb gazdasági integrá ciót jelentő intézményi ugráshoz kell vezetnie. 4.5 Az EGSZB még ennél is szükségesebbnek tart egy, a kontinens fokozottabb politikai integrációja irányába mutató minőségi ugrást, mivel véleménye szerint egyedül ezzel valósít ható meg az a kompromisszum, amely az egoizmusról és a nemzeti prioritásokról való lemondás mellett a közös jövő felé mutat.

— az európai piac egységességét,

— személyek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgását,

— közös politika kifejlesztését és teljes körű alkalmazását, különös tekintettel a versenypolitikára,

— a vállalkozási szabadságot és az európai szociális modell megőrzését;

— koordinált, arányos, átlátszó, idővel degresszív állami intéz kedések meghozatala a rendszerkockázatok csökkentése érdekében;

— az európai termelő és szolgáltató szektorok versenyképes ségének és szilárdságának megőrzése és javítása;

— a tudás alapú gazdaság megerősítése;

4.6 Az EGSZB meg van győződve arról, hogy amennyiben az európai építmény ugyanabban a szellemben kap újabb impulzust, mint amilyet Jean Monnet az ESZAK létrejöttét ered ményező Párizsi Szerződés megkötésekor és végrehajtásakor képviselt, az európai gazdaság fellendülésének alapjai újból megteremthetők. 4.7 A Lisszaboni Szerződés ratifikálását haladéktalanul végre kell hajtani, hogy az európai építmény olyan struktúrát kaphasson, amely jobban koordinált politikákkal képes vála szolni. 5. A válság társadalmi vetülete: a munkavállalókat, a válla latokat és a családokat érintő kihatás 5.1 Az utóbbi hónapokban drasztikus méreteket öltöttek a vállalati átszervezések. Sok vállalat létszámcsökkentési terveket indított el, amelyek súlyos társadalmi következményekkel járnak, különösen a fiatalok jövőjére nézve. (2) Más vállalatok csődöt jelentettek. (1) IPR = Nemzetközi Termékszabályzatok. (2) Az EU-27-ben a fiatalok munkanélküliségi rátája 2009 első negye dévében elérte a 18,3 %-ot, ami 5 millió munkanélküli fiatalt jelent – EUROSTAT 2009. július 23.

2009.12.23.

HU


5.2 Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a humánerő forrás az EU versenyképességének visszanyerésében kulcsfontos ságú szerepet játszik mind a munkaerő képességei és szaktudása, mind pedig az új vezetői irányítási modell szempontjából.

5.3 Az EGSZB véleménye szerint a munkaerő terén tett beruházás és a foglalkoztatás fenntartása elengedhetetlen az európai ipar versenyképességének előmozdításához, mind a munkaerő képességei és új szakismeretei, mind az új vállalati szociális felelősségi modell tekintetében. (1)

5.4 Tekintettel a válság nagyságára a megújuló energiafor rások ágazatával és más fejlődőben lévő ágazatokkal kapcsolatos szakképzési és foglalkoztatási kereteket haladéktalanul elérhe tővé kell tenni a recesszió által sújtott munkavállalók számára.

5.5 Intézkedéseket kellene tervezni a háztartások fogyasztá sának támogatására, részben a kereslet élénkítése céljából. (2)

6. A reálgazdaság vetülete: a termelő és szolgáltató szek torok felélénkítése 6.1 A dezindusztrializáció. Az utóbbi években, különösen az ezredfordulón az Európai Bizottság és több tagállam kisebb jelentőséget tulajdonított az ipari és termelő politikának, és előnyben részesítette az elsősorban észak-amerikai modelleken alapuló, összetett pénzügyi rendszerek kialakulásával létrejött sokszínű modellt.

6.2 2005-ben az EU az ágazati és a horizontális kezdemé nyezések kombinációjára alapuló, integrált európai iparpolitikai irányvonalat fogadott el, amelyet 2007-ben egy időközi felül vizsgálat követett az EU növekedési és munkahely-teremtési stratégiájának keretében. (3) 2008-ban az EU a fenntartható ipar politikáról cselekvési tervet fogadott el, (4) amelyről az EGSZBnek már volt módja nyilatkozni. (5)

6.3 A társadalmi felelősséget vállaló és versenyképes válla latok, a szociális gazdaság vállalatai, az egyre inkább szakképzett és részt vevő munkaerő központi helyre állítása kell, hogy a termelő és szolgáltató szektorokat ösztönző politikákhoz viszo nyítási pontot képezzenek.

C 318/49

mutatniuk, hogy képesek a szakpolitikákat az új körülmé nyekhez igazítani azáltal, hogy a következő hónapokban meghatározandó Lisszabon utáni stratégia kidolgozásához világos prioritásokat és új módszereket állapítanak meg. A refor mokat fel kell gyorsítani, és egyértelmű, pontos prioritásokat kell meghatározni, megvalósítható és ellenőrizhető ütemtervvel.

6.5 Az EGBSZ véleménye szerint az európai termelő és szol gáltató szektorok fejlődésének az eljárások és a termékek javí tása révén kell megvalósulnia. Az EGSZB határozott lépéseket sürget az EU részéről.

6.6 Az EGSZB véleménye szerint az ipari stratégia az aláb biakat foglalja magában:

— új épületek és fenntartható módra átalakított épületek, különösen a közintézmények és az ipari létesítmények terén történő nagyberuházások (6) alacsony áteresztő képességű alapanyagok, például üvegkompozit-rendszerek és kerámia felhasználásával történő végzése, az energiafogyasztás csök kentése érdekében;

— az energiahatékonyságot támogató nagyberuházások, a megújuló energiaforrásokból származó energiatermelés képességének növelése, a CO2 megkötését és tárolását szol gáló technológiák fejlesztése;

— a kis környezeti kihatású közlekedési tervekbe történő beruházások, megfelelőbben lokalizált termelés, jobb hulla dékkezelés a Bizottság környezetbarát autók elnevezésű európai kezdeményezés szerint; (7)

— a termelő ágazat részére nagyobb hozzáférés a beruhá zási forrásokhoz, amelyeket a kormányok az autóipari és a fémkohászati ágazatban tiszta technológiájú és eljárású inno váció és tervezés ösztönzése érdekében támogatnak, és amelyek az Európai Bizottság által javasolt, a jövő gyárai elnevezésű kezdeményezést veszik alapul és erősítik meg; (8)

6.4 A lisszaboni stratégiának meg kell őriznie a hitelességét. A tagállamoknak és az Európai Unió intézményeinek meg kell (1) A kockázatitőke-alapok és a kölcsönök közötti összefüggés – amelyről a Bázeli Megállapodás rendelkezik – kkv-kra gyakorolt hatása miatt ez még nehezebbé válik. EU-s szintű intézkedéseket kellene hozni annak megvizsgálása érdekében, hogy e hatásokat hogyan lehetne mérsékelni. (2) Lásd a fogyasztói bizalom indexét (6. táblázat), „Business & Consumer Survey Results”, DG ECFIN, 2009. június. (3) COM(2007) 374. (4) COM(2008) 397. (5) Lásd a Fenntartható fogyasztás és termelés tárgyban kidolgozott EGSZBvéleményt (HL C 218., 2009.9.11., 46–49. o.)

— az EU i2010 kezdeményezés megerősítése mellett a mate riális és immateriális hálózati infrastruktúrák ösztön zése, különösen a szélessávú informatikai technológiák terjesztése tekintetébenez a kibővített EU integrációjának elősegítését célzó intelligens beruházás és infrastruktúra. (6) 2008-2009. évi foglalkoztatási jelentés, ESZFH Tanács 2009. március 9. (7) Lásd: COM(2008) 800 végleges, Az európai gazdasági fellendülés terve. (8) Ugyanott.

C 318/50

HU


6.7 Meg kell vizsgálni a kkv-k specifikus helyzetét, különösen ami a hitelhez és kölcsönhöz jutás hiányát illeti. A kkv-knak szánt alapok jelenleg nem érik el céljukat.

2009.12.23.

— biotermékek;

— megújuló energiák. 6.8 A kisvállalkozási intézkedéscsomag, amelyről a bizott ságnak módja volt nyilatkozni, (1) „nem áll a kihívásnak megfe lelő szinten, különösen a jelenlegi gazdasági és pénzügyi nehéz ségek között”, mivel nem rendelkezik megfelelő pénzeszkö zökkel. Fontos azonban, hogy biztosítsák az intézkedéscso magban megfogalmazott stratégia teljes körű, időben történő és szisztematikus alkalmazását a tagállamokban. 6.9 Ahogy azt az EGSZB többször hangoztatta, a hitelhez jutáson túl a jelenlegi helyzetben még inkább kiemelkedő fontossággal bír: — az európai magántársaságokról szóló alapokmánynak a kkvk (2) számára sürgős kidolgozása, a munkavállalók jogainak tiszteletben tartása mellett; — a fizetési késedelemről szóló közösségi irányelv felülvizs gálata; — a termelő és szolgáltató szektorok számára különösen hasznos körzetek, a területi fejlődés motorjai szerepének előmozdítása európai szintű „funkcionális termelési körzetek” létrehozásával; — az új kkv-kat és induló vállalkozásokat „gondozó” közösségi kezdeményezések indítása, sikerességük és a nemzetközi piacokhoz jutásuk növelése érdekében; — az ágazatok sérülékenysége mértékének állandó vizsgálata a „piac bukásának” megakadályozása és előzetes pozitív fejlő dési lehetőségeknek a kialakítása érdekében. 6.10 Ami az egyedi szektorokat illeti, az Európai Bizottság széleskörű nyilvános konzultációt követően számos olyan termelő ágazatot azonosított, amelyek területén az ösztönző és az élénkítő beavatkozásokat összpontosítani kellene. Hat piacot jelölt meg a „vezető piacok” (3) kezdeményezés első szakaszára: — online egészségügy; — védőruházat; — fenntartható építőipar; — újrahasznosítás; (1) Lásd az CESE 38/2009. sz., a HL-ben még nem közzétett vélemé nyét. (2) Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: A kkv-k európai jogálláshoz juttatása (HL C 125., 2002.5.27.). (3) COM(2007) 860.

6.11 Az Európai Bizottság által alkalmazott módszert más szektorokra is ki kellene terjeszteni. Meg kellene tehát határozni azokat a szektorokat, amelyekben a politikai kulcseszközök és keretfeltételek révén megvalósuló koncentrált cselekvés és az érintett felek közötti megerősített kooperáció anélkül gyorsít hatná fel a piac fejlődését, hogy a versenymechanizmusokat károsan befolyásolná. (4) Ugyanez vonatkozik az európai védelmi ipar fejlődésére is, amelynek koordináltabb európai politika tárgyát kellene képeznie az Európai Védelmi Ügynökség létrehozását és a közös biztonság területén tett lépéseket köve tően. (5)

6.12 Az európai iparpolitika eredményesebbé tételéhez figye lembe kell venni az egyes ágazatok specifikus környezetét: a gépjárművektől (személygépjármű, tehergépjármű, motorke rékpár (6) a vegyiparig, a hajóiparig, a kohászatig, az építőiparig, az üveg- és kerámiaiparig, a cementiparig, a textiliparig és ruhá zati iparig, az élelmiszeriparig, a fémfeldolgozó és elektromecha nikai iparig, az űrhajózásig, az informatikai és távközlési ágazatig, az energiaiparig, az egészségügyi szolgáltatásokig stb.

6.13 Mindenekelőtt az innovációk bevezetésének támogatása szempontjából az EGSZB lényegbevágónak tekinti az olyan újonnan létrehozott politikai eszközök fejlesztését, mint amilyenek a közös technológiai kezdeményezések, az innová ciós közbeszerzések, a fenntartható termelésre és fogyasztásra vonatkozó cselekvési terv.

6.14 Az EGSZB úgy véli, hogy a szolgáltató szektorban is fel kell gyorsítani a liberalizálásokat, különösen ami egyes hivatások gyakorlóinak szolgáltatásait, illetve a bérekkel és a létszám stoppal kapcsolatos, még fennálló megszorításokat illeti.

6.15 Az EGSZB határozottan olyan közösségi fellépésre szólít fel, amely a vállalatokat kiszolgáló szektort támogatja azáltal, hogy a polgárok, a fogyasztók és a vállalatok javára az innovatív szolgáltatásokat és tartalmakat fejleszti, felgyorsítja a digitális átállást és a széles sáv elterjedését, és elhárítja az akadá lyokat az elektronikus igazgatás és a rendszerek együttműköd tethetősége elől.

6.16 Az EGSZB úgy véli, hogy a világ többi részével fenn tartott kapcsolatok tekintetében a közös külpolitika megerősíté sére, határozottabbá tételére lenne szükség. (4) Versenyképességi Tanács, 2006. december 4.: Következtetések az innovációs politikáról és a versenyképességről. (5) Lásd az EGSZB Védelmi vonatkozású termékek transzfere és Európai védelem tárgyban kidolgozott véleményeit (HL C 100., 2009.4.30., 109. o, illetve HL C 10., 2004.1.14., 1. o.). (6) Különösen az EU gépjárműipara élvezhetne az autóiparnak juttatott támogatási rendszerhez és a tagállamok ösztönzéseihez hasonló előnyöket, mivel a jelenlegi gazdasági válság miatt hasonló mértékben szenvedett hátrányt.

2009.12.23.

HU


7. A fejlődés fenntarthatóságának vetülete 7.1 Az EGSZB támogatta (1) és támogatja az egyéb közösségi politikákkal teljes mértékben integrált, fenntartható kitermelési, termelési és fogyasztási politikák fejlesztését, hogy a lehetséges kihívások versenyképes lehetőségekké alakuljanak át. 7.2 Az EGSZB meg van győződve arról, hogy az EU tevé kenységének továbbra is olyan ambiciózus, de jogalkotási és pénzügyi eszközökkel támogatott célokra kell irányulnia,

C 318/51

amelyek nem befolyásolják hátrányosan Európa versenyképes ségét azáltal, hogy a vállalatok és a polgárok számára nagyobb terheket jelentenek, hanem nagyszerű vállalkozásokat, innová ciós és technológiafejlesztő eljárásokat támogatnak. 7.3 Az EGSZB ismételten hangsúlyozza a megfelelő kezde ményezések fontosságát az energiahatékonyság, a megújuló energiaforrásokból származó energiatermelés képességének növekedése és a CO2-t megkötő technológiák fejlesztése terén a vezető szerep megszerzéséhez.


(1) Az EGSZB véleménye a környezetbarát termelésről (HL C 224., 2008.8.30., 1. o.).

HU

C 318/52


2009.12.23.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Munka és szegénység: egy nélkülözhetetlen globális koncepció felé (saját kezdeményezésű vélemény) (2009/C 318/10) Előadó: Nicole PRUD’HOMME 2009. február 26-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy Eljárási Szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban: „Munka és szegénység: egy nélkülözhetetlen globális koncepció felé” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2009. szeptember 1-jén elfogadta a véleményét. (Előadó: Nicole PRUD’HOMME.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30-án és október 1-én tartott, 456. plenáris ülésén (a szeptember 30-i ülésnapon) 173 szavazattal 2 ellenében, 7 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Ajánlások A munkavállalói szegénység mind a bérből élők, mind bizonyos önfoglalkoztatók számára összetett, számos, egymáshoz szorosan kapcsolódó kritériummal rendelkező kérdéskört jelent. Az átfogó megközelítés alkalmazásának lehetővé kell tennie hatékony mechanizmusok elfogadását a kihívások leküzdése érdekében. 1.1 A mindenki számára elérhető minőségi munkahelyek célkitűzését fel kell venni az európai projekt legfontosabb témái közé. 1.2 A dolgozó szegények kérdését olyan témává kell alakí tani, amelyet az európai szociális párbeszéd keretében rendsze resen megvitatnak. 1.3 Minél előbb el kell végezni az ismeretszerzés eszközeinek kidolgozását e területen, hogy minél pontosabban meg tudjuk ítélni ezeket a helyzeteket a maguk különbözőségében, ugyan akkor lássuk együttes európai vonásaikat is. 1.4 A szociális védelem és a foglalkoztatás között új kombi nációkat kell átgondolni és kialakítani, amelyek révén lehetővé válik annak biztosítása is, hogy valamennyi munkavállaló méltó jövedelmet kapjon, ezáltal pedig meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek kielégítik az alapvető igényeket (lakhatás, egészségügyi ellátás, oktatás a munkavállaló és gyermekei részére stb.). 1.5 Hatékony szak- és továbbképzés biztosítására van szükség a minőségi munkahelyek érdekében. Különböző (országos, regionális) szinteken intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy olyan környezetet teremtsünk, amellyel elkerülhető az, hogy a fiatalok idő előtt kiszálljanak az okta tásból. 1.6 A rugalmas biztonság körüli erőfeszítéseket és vitákat folytatni kell a (vállalkozások számára szükséges) rugalmasság és a (munkavállalók védelmét jelentő) nagyobb mértékű

biztonság megteremtésének – az aktív keresőket jellemző szegénység fokozódását megakadályozó és e szegénység megszüntetését célzó – valódi eszközei közötti új egyensúly megtalálása érekében. 1.7 Az Európai Bizottság által a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének kikiáltott 2010. év keretében e kérdésekkel kapcsolatosan információszolgáltatási és mobilizálási intézkedéseket kell tervbe venni az Európai Unió és a tagállamok szintjén. 2. Háttér 2.1 Az Európai Unió szintjén számos tudományos munka, javaslat és innováció született, amelynek középpontjában a „dolgozó szegények” állnak, és amelyek bizonyítják, hogy a tevékenység nem nyújt feltétlenül védelmet a szegénység ellen, különösen nem a jelenlegi szociális-gazdasági kontextusban. 2.2 Az Európai Bizottság az új nemzeti stratégiai jelentéseken alapuló „Javaslat a szociális védelemről és a társadalmi befoga dásról szóló 2009. évi együttes jelentésre” című közlemé nyében (1) kifejezésre juttatja a dolgozó szegények és a minőségi munka témájának jelentőségét. E dokumentumok témája és az általuk érintett konkrét problémák összhangban vannak azokkal az uniós törekvésekkel, amelyek az „aktív beilleszkedést” célozzák. Kettős célról van itt szó: a szegénység leküzdéséről és a mindenki számára elérhető minőségi munkahelyek megte remtésének támogatásáról. 2.3 A téma jelentősége a válság kontextusában megkettő ződik: a munkanélküliség egyre nagyobb teret nyer és az állam háztartásra nehezedő nyomás is nő. Ugyanakkor érdemes a közvetlen helyzetelemzésen túl e témát olyan tárgyként szem lélni, mint amellyel a jelenlegi rendkívüli körülmények között bizonyosan foglalkozni kell, amely ugyanakkor strukturális témaként a szociális védelem és a foglalkoztatáspolitika terén kívánt mind középtávú, mind rövid távú pozitív változások középpontjában is áll. (1) COM(2009) 58 végleges.

2009.12.23.

HU


2.4 A munka és szegénység témájáról szóló dokumentum kidolgozásával foglalkozó Európai Bizottság 2010-et a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évévé nyilvánította. A szegénység az Európai Unióban valóban közel 80 millió embert, vagyis a lakosság 16 %-át érinti közvet lenül. Számottevő részük a „dolgozó szegények” közé tartozik. A munkavállalók 8 %-a él a szegénységi küszöb alatt (1). 2.5 Az EGSZB „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve (2010)” (2) címmel készült vélemé nyében rámutat, hogy a relatív jövedelmi szegénység bevett mutatói mellett más, a szegénység tartósságát és a tényleges nélkülözést kimutató szegénységi mutatókat is figyelembe kellene venni a jelenség teljes mértékű tudatosítása érdekében. A technikai pontosításokon és az összehasonlításokon túl, amelyeket a meghatározásról szóló európai megállapodás tesz ezentúl lehetővé, a tendenciák világosan körvonalazódnak. 3. Meghatározás 3.1 A „dolgozó szegény” kifejezés használatához elsőként ki kell fejteni mindkét fogalmat, vagyis a „dolgozó” és a „szegény” megjelöléseket. Egy munkavállaló „szegénysége” részben a munkaszerződése ideje alatt kapott személyes jövedelmétől (munkabér) függ, másrészt pedig a családja összes anyagi forrá sától. A munka az egyéni szakmai tevékenységre utal; míg a szegénység a háztartási források egészének elégtelenségére. Bizo nyos esetekben egy nem szegénységi, vagy annak nem tűnő helyzet pillanatok alatt alakulhat át szegénységi helyzetté. 3.2 A szegénységet a háztartás szintjén kell meghatározni, a tevékenységet azonban az egyén szintjén. Tehát két elemzési szintet vegyítünk egybe. Az aktív szegénység elsőként a foglal koztatási helyzettől, és az egyén által vállalt munka jellemzőitől függ, továbbá annak a háztartásnak a életszínvonalától, amelynek tagja. Ez a kettős értékelés nehézségeket okoz. Ugyanis előfordulhat olyan eset, hogy valaki a nagyon alacsony jövedelme ellenére sem tartozik a szegények közé (mivel az egyéb családi forrásai jelentősebbek). Fordítva pedig, annak elle nére is minősülhet valaki szegénynek, hogy országos szinten a havi mediánjövedelem közelében mozgó, és az adott társada lomban elégségesnek tartott jövedelemmel rendelkezik. Foglal kozás nélkül is lehetünk aktívak (munkanélküli státuszban), és kaphatunk térítéseket messze a szegénységi szint felett. Ezzel szemben lehetünk aktívak és nagyon elfoglaltak, de mindezt rendkívül gyenge jövedelem mellett, számos eltartandó személl yel, következésképpen pedig a szegénységi küszöb szintje alatt. 3.3 Ebből következik, hogy a dolgozó szegények politikai szempontból történő figyelembe vétele a foglalkoztatáspolitikák, a támogatási és társadalombiztosítási politikák és a családpoli tikák következménye. 3.4 A lisszaboni stratégiába integrált európai foglalkoztatási stratégia keretében a dolgozó szegények számának csökkentése az Unió prioritásává vált. Ezért 2003-tól kezdődően az értéke léshez és az összehasonlításhoz mutatóra volt szükség. 2003 júliusában, a társadalmi beilleszkedésre vonatkozó közösségi folyamatról szóló munkák keretén belül az Európai Unió Szoci (1) Eurostat, Statistics in focus [Statisztika fókuszban], 2009/46. szám. (2) Az EGSZB 2008. május 29-i, a Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évéről (2010) tárgyában készült véleménye, előadó: Krzysztof PATER, társelőadó: KOLLER Erika (HL C 224., 2008.8.30.).

C 318/53

ális Védelmi Bizottsága közös mutatót fogadott el, amelynek célja az Európai Unión belül „dolgozó szegények” arányának felmérése volt, valamint azok legfőbb társadalmi-demográfiai jellemzői közül néhánynak a feltérképezése. 3.5 A Szociális Védelmi Bizottság meghatározása alapján a „dolgozó szegény” olyan személyt takar, aki a referenciaév során „főként a munkahelyén” tartózkodik (bérből élőként vagy önfog lalkoztatóként), és olyan háztartásban él, ahol az összes bevétel a nemzeti mediánjövedelem 60 %-a alatt marad. Az év nagyobb részében alkalmazásban kellett állnia. A „dolgozó szegénység kockázatának” mutatója olyan munkavállalókat takar, akik a tizenkét hónapos referencia időszak alatt legalább hét hónapig alkalmazásban álltak (3). 4. Statisztikai értékelés 4.1 Az Európai Bizottság 2008 végén tette közzé éves jelen tését a tagállamokban tapasztalható szociális tendenciákról a szociális védelem és társadalmi befogadás területére vonatkozó uniós stratégia közös célkitűzései keretében (lásd a mellék letet) (4). Ebből kiderül, hogy 2006 végén az európaiak 16 %-a volt kitéve a szegénység kockázatának. Az Unióban a dolgozók 8 %-a a szegénységi küszöb alatt él. A számok legalább 4 % (Cseh Köztársaság, Belgium, Dánia, Hollandia és Finnország) és 13 %, illetve 14 % (Lengyelország és Görögország) között mozognak (5). A munkavállalók szegénysége az alacsony bérekhez (az átlagos bér 60 %-ánál alacsonyabb bérként megha tározva), a képzettség alacsony szintjéhez, a bizonytalan munkához, bizonyos önfoglalkoztatók alacsony díjazásához, valamint a – gyakran nem kívánt – részidős munkához kapcso lódik. A szegénységnek ez a formája a munkavállalók háztartása többi tagjának gazdasági státuszához szintén kapcsolódik. Az Európai Bizottság megjegyzi, hogy a gyermekkel rendelkező háztartások számára az egy keresettel rendelkező családi modell már nem elég a szegénységtől való védelemhez. 4.2 A relatív jövedelmi szegénységi mutató gyakran áll kritikák középpontjában, mivel nem igazán tükrözi a szegény ségi helyzetek sokféleségét. A jövedelmi szegénység természe tesen a szegénységnek csak egy eleme. Az Unión belül további mutatók kidolgozása van ezért folyamatban, amelyek külön böző és kiegészítő képet adnak a szegénység megjelenési formáiról. (3) További pontosításokért és a következő változásokért lásd Guillaume Allègre „Working poor in the EU: an exploratory comparative analysis” [Dolgozó szegények az EU-ban: feltáró összehasonlító elemzés] című írását. Az OFCE munkadokumentuma, 2008/35. szám, 2008. november; valamint Sophie Ponthieux „Les travailleurs pauvres comme catégorie statistique. Difficultés méthodologiques et exploration d’une notion de pauvreté en revenu d’activité” [A dolgozó szegények, mint statisztikai kategória. Módszertani nehéz ségek és a tevékenységből származó jövedelemmel rendelkezők szegénysége fogalmának feltárása] című tanulmányát, az INSEE F0902. sz. munkadokumentuma, 2009. március. (4) 2008. évi együttes jelentés a szociális védelemről és a társadalmi befogadásról: http://ec.europa.eu/employment_social/spsi/joint_ reports_fr.htm. Lásd a nyitott koordinációs módszer alkalmazásával készült munkák valamennyi adatát és ügyiratát: http://ec.europa.eu/employ ment_social/spsi/the_process_fr.htm. A közelmúltbeli európai pers pektíváért, helyzetképpel és bizonyos uniós tagállamok problémáival, lásd Hans-Jürgen Andreß, Henning Lohmann (szerk.): The Working Poor in Europe. Employment, Poverty and Globalization [A dolgozó szegé nyek Európában. Foglalkoztatás, szegénység és globalizáció], Cheltenham, Edward Elgar, 2008. (5) Pontosítsuk, hogy a jövedelmi szegénységet a nemzeti szintekre vonatkozóan mérik. Amennyiben a szegénységi küszöb európai lenne, az egyes országok osztályozása teljes mértékben átalakulna.

C 318/54

HU


4.3 A jövedelmi szegénység mutatói mellett tehát az „élet feltételek” szegénységi mutatói is készülnek. Az Unió szintjén így mérhető az „anyagi nélkülözés” (lásd a mellékletet). A mutató figyelembe veszi azon személyek arányát, akik olyan háztartásban élnek, amely nem rendelkezik a következő kilenc elem közül legalább hárommal: 1) a váratlan kiadások fedezé sének képessége, 2) évi egyhetes nyaralás, 3) a kölcsönök törlesztésének képessége, 4) legalább kétnaponta húsos, csirkés, vagy halas étel, 5) megfelelő fűtéssel rendelkező lakóhely, 6) mosógép, 7) színes televízió, 8) telefon, 9) személygépkocsi. Az összes itt felsorolt anyagi feltételről, mint mutatóról termé szetesen lehet vitázni. Ezek összessége viszont érdekes képet nyújt. A nélkülözési ráta nagy ingadozásokat mutat, Luxem burgban 3 %-os, míg Lettországban 50 %-os. Ezek a különb ségek sokkal jelentősebbek a jövedelmi szegénység különbsége inél (10 %-tól 21 %-ig). 4.4 Az anyagi nélkülözés szerinti megközelítés gyökeresen átalakítja a tagállamok szegénységre vonatkozó osztályozási rendszerét. Ám ez a szegénységre általában, és nem a munka vállalók szegénységére vonatkozik. A közeljövőben lehetővé kellene válnia annak, hogy a dolgozó szegények anyagi nélkü lözésre vonatkozó helyzetét fel tudjuk térképezni. Az aktív keresők szegénysége ugyanis alapvetően nem csupán az alacsony jövedelmek problémája, hanem a (szakmai, családi és szociális) életminőség kérdése is. 5. Az aktív szegénység tényezői 5.1 Az aktív keresők szegénységéhez vezető egyik első tényező a foglalkoztatott státusz bizonytalansága. Számos érin tett, köztük az Európai Szakszervezetek Szövetsége és az európai szakszervezetek aggodalommal tekintenek a munka helyek fokozott mértékben való bizonytalanná válására. A több mint 19,1 millió határozott idejű szerződéssel rendel kező (1), és a körülbelül 29 millió kényszervállalkozó (nagyrészt az építőipar területén), összesítve mintegy 48,1 millió olyan munkavállalót jelent, akinek a státuszát bizonyos szintű insta bilitás jellemzi. Ez a csoport valóban nagy különbségeket mutat az egyes országokon belül is, több ország között pedig még inkább, ám e probléma nagyságrendileg több tíz millió munka vállalót érint, akik a munkahelyi bizonytalanság valamilyen formájával, valamint az abból fakadó munkavállalói szegény séggel szembesülnek. 5.2 A munkaadók hangsúlyozzák az aktív keresők szegény sége kérdésének összetettségét, és elsőként az elszegényedés kockázata és a képzettségi szint közötti kapcsolatot jegyzik meg. Az oktatási és képzési rendszereknek hatékonyabbá és méltányosabbá kell válniuk. Egyébiránt lényeges, hogy a munka jövedelmezővé váljon (2), hogy hatékony egyensúlyt tudjunk fenntartani az adórendszerek és a társadalombiztosítási rendszerek között. 5.3 A munkavállalók szegénységének alapja: a munkabérek alacsony szintje (amely gyakran nem felel meg az elvégzett (1) A munkaerőről készült európai kutatás – a 2008. év eredményei; http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-QA-09033/EN/KS-QA-09-033-EN.PDF (angol nyelven). (2) „A munka jövedelmezővé tétele” – A Foglalkoztatási bizottság és a Szociális védelmi bizottság tanulmánya az adórendszerek és a társa dalombiztosítási rendszerek közötti kölcsönhatásokról. Lásd továbbá az EGSZB véleményét: „Szociális védelem: a munka jövedelmezővé tétele”, előadó: Donna St Hill (HL C. 302., 2004.12.7.).

2009.12.23.

munkának) és a családmodell változásai. A családtípusokban végbemenő, az egyes tagállamokat különböző mértékben érintő változásokat mindenütt a növekvő bizonytalanság, az egyre több különválás, az egyszülős családok számának a növekedése, az egyetlen keresővel rendelkező, és így az elszegényedés kocká zatának nagyobb mértékben kitett családszerkezetek jellemzik. Az Európai Bizottságnak a szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló 2007. évi együttes jelentése (3) már megjegyzi, hogy bár a foglalkoztatás a szegénység elleni legjobb védelem, nem támaszkodhatunk kizárólag csak erre. Ezért a családok, nők, fiatalok, diákok, fogyatékkal élő és idős szemé lyek, valamint migránsok – a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok – iránti szolidaritást kifejező intézkedések meghoza talára, valamint a létezőek megerősítésére van szükség. Egyébi ránt hangsúlyozandó, hogy mennyire meghatározó tényező a munkavállalói szegénység a gyermekek szegénysége szempont jából. 5.4 A közlekedés, a lakásfenntartás és az egészségügyi szol gáltatások stb. költségeinek emelkedése szintén gyengíti a munkavállalókat. Ez különösen a minimálbérhez közelítő kere settel rendelkező munkavállalókat és az alsóbb középosztály tagjait érinti, mivel ők többnyire a munkát kínáló területek perifériáján élnek. 5.5 A munkavállalói szegénység következhet a képességek vagy a képzettség alacsony szintjéből, egy megfelelő jövedelmet biztosító munkához szükséges képességek hiányából, valamint a nem megfelelő munkahelyi körülményekből is. A kiszolgáltatott csoportba leggyakrabban az idős munkavállalók, a fiatalok, a nők, a nagycsaládosok, a fogyatékkal élők és azok tartoznak, akik korán megszakították a tanulmányaikat, továbbá a beván dorlók. Ezért tehát lényeges, hogy valamennyi fogyatékkal élő személynek megfelelő befogadási feltételeket biztosítsunk a munkaerőpiacon, hogy a korai iskoláztatás révén valamennyi gyermeket jól indítsunk el az életben, ugyanakkor az is, hogy az iskola abbahagyásának a problémájával is foglalkozzunk, amelynek aránya jelenleg Európában túlságosan magas: 15 %-os. 5.6 Alapjában és rendkívül gyakran a munkavállalói szegénység az alulfoglalkoztatottságból ered. A munkavállalói szegénység mind a bérből élők, mind bizonyos önfoglalkoz tatók számára összetett és számos, egymáshoz szorosan kapcso lódó kritériummal rendelkező kérdéskört jelent. A kihívások leküzdéséhez szükséges mechanizmusok megtalálásához átfogó megközelítés elfogadására van szükség. Átfogó növekedési és globalizációs alkalmazkodási, továbbá most a válságból kive zető, gazdaságélénkítési politikák nélkül lehetetlen hatékony programokat kidolgozni a munkavállalói szegénység leküzdé sére. 6. Javaslatok a munkavállalói szegénység elleni küzdelem átfogó megközelítésére 6.1 Elsőként makrogazdasági szempontú átgondolás szük séges a szegénység elleni küzdelemhez. Az egyszeri intézkedések ugyanis nem képesek arra, hogy igazi dinamikát teremtsenek, különösen nem a válság közepette. A munkahely és az önfog lalkoztatás, különösen pedig a mindenki számára adott, minő ségi munkahely kell, hogy valamennyi európai intézmény prio ritása legyen. (3) http://ec.europa.eu/employment_social/spsi/joint_reports_fr.htm# 2007.

2009.12.23.

HU


6.2 Megbízható mutatók. A munkavállalói szegénységre vonat kozó közös és megbízható mutatók kidolgozásának lendületét folytatni kell. Az európai erőfeszítések és a nyílt koordinációs módszer nagy fejlődéseket tettek lehetővé. Mindamellett jelenleg további lépésekre van szükség, és arra, hogy az ismereteket átfogóbb adatokra építsük, amelyek figyelembe veszik egyide jűleg a dolgozó szegények arányát, ennek a szegénységnek a fokát, a jövedelem egyenlőtlen elosztását a szegények között (az egyes országokon belül, és azok között). 6.3 Technikai szempontból, e statisztikai kérdések kapcsán fontos, hogy nemzeti szintű adatokkal rendelkezzünk a nemzeti küszöbérték alapján, de teljes mértékben európai adatokkal is egy európai küszöbérték szerint. Ez lehetővé tenné az egyedüli, eddig bevezetett mutató által kínáltak mellett más osztályozás és más perspektívák kidolgozását is. 6.4 A megerősített szociális párbeszéden nyugvó tisztességes jöve delmek. A foglalkoztatottak szegénysége elleni küzdelmet nagy szabású bérpolitikával is össze kell kapcsolni. Meg kell erősíteni, és támogatni kell valamennyi olyan kezdeményezést, amely az infláció + a termelékenységben való megfelelő részesedés képlet irányába mutat. Ez alapján a szociális párbeszéd gerincét a bértárgyalások adják, amelyeknek kiemelkedő szerepet kell kapniuk a munkavállalók szegénységének leküzdése során. Ágazati, nemzeti vagy európai szinten a súrlódásmentesen lezajló tárgyalások nincsenek valódi pénzügyi hatással a vállal kozásokra, vagyis ezek nem kapnak támogatást a valódi szoci ális párbeszédért. Az emberhez méltó munka irányába történő előrelépések a szociális párbeszéd, a szociális partnerek válla lásai, a vállalkozások felelősségvállalása, valamint a hatóságok ösztönző és javító intézkedései, valamint jelenleg a bankok kkv-kkal kapcsolatos szerepe révén valósulnak meg. A feke temunka leküzdése döntő jelentőségű a munkavállalói szegénység elleni küzdelem szempontjából. Részben azért, mert a társadalom leggyengébb tagjait (bevándorlók, bizonytalan élethelyzetben levő emberek) érinti, ugyanakkor azért is, mivel a rabszolgasághoz hasonló függőségi viszonyhoz vezethet, amely az Emberi Jogi Chartát sérti. 6.5 A vállalkozói tevékenységet és az önfoglalkoztatást támogató mechanizmusok: számos vállalkozónak és önfoglalkoztatónak kell szembenéznie a munkavállalói szegénységgel, különösen vállal kozásuk elindításának kezdeti szakaszában. Támogató intézke désekre van szükség, mivel e kkv-k közül több hosszú távon munkahelyeket fog teremteni. A gazdasági növekedés 80 %-a a kkv-k ágazatából ered, ennek ellenére sok vállalkozó mégis csak kevés fizetést, vagy semmilyen fizetést sem juttat magának a kezdeti szakaszban, és teszi ki ezáltal családját a szegénység kockázatának.

C 318/55

6.6 Kiigazított képzési rendszerek. Az egész életen át tartó képzés – különösen a legalacsonyabb képzettséggel rendelkező munkavállalók számára – lényeges feltétele a képességek javítá sának, valamint e munkavállalóknak a megfelelő és tisztességes bérezésű foglalkozásokhoz való hozzáféréséhez. 6.7 Megfelelő szociális védelem. A munkavállalói szegénység elleni küzdelem az érvényes rendelkezések racionalizálásával kezdődik. Lehetővé kellene tenni, hogy a segítségnyújtást haté konyabban lehessen összekombinálni az új gyermekgondozási szolgáltatásokkal és mobilitási támogatásokkal (a munkához hasonlóan a mobilitásnak is fizetni kell), hogy a szegény munkavállalók jobban fizető munkát tudjanak találni. 6.8 A lakhatásra vonatkozóan, bár bizonyos országokban a hajléktalanok nem elhanyagolható része dolgozik, fontos, hogy a szociális lakhatási erőforrásokat úgy osszák el, hogy első sorban azoknak kedvezzenek, akik ugyan rendelkeznek munka hellyel, azt azonban elveszíthetik, és helyzetük meginoghat, mivel csak alacsony minőségű lakással rendelkeznek, vagy azzal sem. 6.9 A munkakörnyezet és a munka figyelembevétele. Ez konk rétan azt jelenti, hogy mivel a munkavállalói szegénység nagy részt összefügg a munkavállalás körülményeivel, feltétlenül szükséges a munkakörnyezethez kapcsolódó tényezőkre, így az alábbiakra hatni: a célzott mobilitás támogatása, az étke zéshez való hozzáférés biztosítása kiigazított anyagi feltételek mellett, a lakhatási feltételek és a gyermekbefogadási lehető ségek. Ezenkívül a munkaadóknak képesnek kellene lenniük annak megvizsgálására, hogy munkaszerződéseikben milyen intézkedésekkel növelhető a munkahely biztonsága, és hogy alkalmazottaik hogyan fejlődhetnek tovább, hogyan szerez hetnek magasabb szakképzettséget. 6.10 Tájékoztatni és mobilizálni. Végül a szegénység és a társa dalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve során elengedhe tetlen a közvélemény és a média mobilizálása. A munkavállalói szegénység jelenségének elemzésén, az abból következő megalázó emberi helyzetek megemlítésén, az európai polgárok mobilizálásán keresztül talán megtörhető az a hullámvölgy, amelyben egyes munkavállalók magukat találják, ezáltal pedig hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ők visszakapják veszélybe került méltóságukat. A sajnálat helyett inkább a mindenki számára elérhető minőségi munkára való felhívás felé kellene elmozdítani a beszélgetést, hogy egy magasabb erkölcsi szintű európai társa dalmi modell kialakulását ösztönözzük.


C 318/56

HU


Függelék 1. grafika – Az aktív keresők szegénységi rátája 2006-ban az Európai Unióban

Forrás: Eurostat, SRCV.

2. grafika – Az „anyagi nélkülözés” az Unióban. Azon személyek aránya, akik olyan háztartásban élnek, amely nem rendelkezik a felsorolt elemek közül legalább hárommal (2006., %-os adat).

Forrás: Eurostat, SRCV.

2009.12.23.

2009.12.23.

HU


C 318/57

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A de Larosière-csoport jelentése (saját kezdeményezésű vélemény) (2009/C 318/11) Előadó: NYBERG 2009. március 23-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy Eljárási Szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján véleményt dolgoz ki a következő tárgyban: „A de Larosière-csoport jelentése.” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és Monetáris Unió, gazdasági és szociális kohézió” szekció 2009. szeptember 11-én elfogadta véleményét. (Előadó: Lars NYBERG.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30-án és október 1-jén tartott, 456. plenáris ülésén (a szeptember 30-i ülésnapon) 152 szavazattal 37 ellenében, 15 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Összefoglalás és ajánlások 1.1 A pénzügyi és gazdasági válság olyan méreteket öltött, melyre békeidőben az 1930-as évek óta nem volt példa. Ez a vélemény azonban csak a pénzügyi válsággal és az arra irányuló lehetőségekkel foglalkozik, hogy miként akadályozható meg az ilyen események megismétlődése. Erre vonatkozott ugyanis az ún. de Larosière-csoport megbízatása, melynek jelentésével az EGSZB ebben a véleményében foglalkozik. Az itt tárgyalt kérdések fontossága jól érzékelhető többek között abban, hogy az Európai Bizottság több javaslatot is előterjesztett, például a hitelminősítő ügynökségekről, a pénzügyi tevékenység egyes formáiról és a pénzügyi felügyelet kérdéséről. Ez utóbbi volt a de Larosière-csoport vizsgálatainak fő témája. 1.2 A válság legfontosabb oka a túlzottan is bőséges likvi ditás volt, amely a de Larosière-csoport szerint részben az Egye sült Államok expanzionista monetáris politikájából és a világ gazdasági egyenlőtlenségekből adódott, amely pedig legnyilván valóbban az USA–Kína viszonylatban mutatkozik meg. Az EGSZB szerint egy másik lehetséges magyarázat, hogy a jöve delmekre a munka helyett sokkal inkább a tőkéből tettek szert. Fokozódott a jövedelmek elosztásában jelentkező egyenlőt lenség. A legmódosabbak megnövekedett vagyona befektetési lehetőségeket keresett. Amikor a befektetési lehetőségek dologi vagyonelemekben kifejezve nem nőttek ugyanolyan mértékben, az értékpapírok árai felfelé kúsztak. A de Larosière-csoport jelentése alaposan bemutatja a „pénzügyi buborékot”, a jövőbeli politikai döntéshozatal azonban alaposabb elemzést követelne. 1.3 Az EGSZB alapvetően egyetért a csoport 31 ajánlásával, szeretné viszont kiszélesíteni a látómezőt, egy sor észrevétellel és kiegészítéssel élve. 1.3.1 A de Larosière-csoport azt javasolja, hogy kedvezőbb időszakokban támasszanak magasabb követelményeket a bankok saját tőkéjével szemben, kedvezőtlenebb időszakokban pedig alacsonyabbakat. Ez a javaslat annyiban merésznek bizo nyulhat, hogy konjunkturális ingadozások idején nehéz gazda

sági előrejelzésekbe bocsátkozni. Spanyolország ugyanakkor jó példája annak, hogy a változó tőkekövetelményekre épülő rend szer működőképes. Az EGSZB szerint – főleg az időzítés szem pontjából – a végrehajtás előtt végig kell gondolni egy ilyen intézkedést.

1.3.2 Az EGSZB mindenképpen szükségesnek tartja a nagyobb tőkekövetelményeket és a nagyobb átláthatóságot a mérlegen kívüli intézkedések esetében. Spanyolország alkal mazta a legszigorúbb követelményeket a mérlegen kívüli téte lekkel szemben, és a spanyol bankokat érintette legkevésbé a válság.

1.3.3 A „mérlegen kívüli tételekkel” és a „céltársaságokkal (SPV)” eddig sok visszaélés történt. A kockázatos vagyonele meket eltávolították a bankok saját mérlegéből, hogy megke rüljék a tőkekövetelményeket és néha az adókat is. Az EGSZB ennek alapján szigorúbb szabályokat tart szükségesnek.

1.3.4 Az EGSZB szerint a jelentést követő munka egyik fő követelménye az kell, hogy legyen, hogy a bankoknak nyilván valóbban meg kell jeleníteniük a vagyonelemeikben rejlő kocká zatot. A jelentéshez hasonlóan az EGSZB is úgy véli, hogy a bankoknak és a pénzintézeteknek mindig vállalniuk kell a kockázat egy részét, amikor kockázatos értékpapírokat értékesí tenek tovább. A pénzügyi termékekkel járó kockázatoknak egyértelműen felismerhetőknek kell lenniük. A pénzügyi piacba vetett bizalom helyreállításához nélkülözhetetlen a pénzügyi termékek átláthatósága. Ennek kapcsán az EGSZB ismét Spanyolországra szeretne utalni. A pénzügyi szektor nem vezethet be újabb eszközöket addig, amíg ezeket nem ellen őrizte valamilyen pénzügyi felügyeleti hatóság. Meg kell vitatni az ilyen felülvizsgálatok bevezetését. Ennek során el kell dönteni, hogy elegendő-e nemzeti felülvizsgálatokat bevezetni, vagy pedig közös, az egész EU-ra kiterjedő felügyeleti rendszerre van-e szükség. Ha végiggondoljuk, hogy hogyan folynak a hatá rokon átnyúló pénzügyi műveletek, sok szól a közös rendszer mellett.

C 318/58

HU


1.3.5 Amit „párhuzamos bankrendszernek” hívnak, az a hitelnyújtás különböző formáit jelenti, melyek nincsenek szabá lyozva. A finanszírozás ilyen új formái teljesen szabályozatlanul fejlődhettek, még a céltartalékképzéssel szemben sem támasz tottak követelményeket. Az EGSZB egyetért azzal, hogy ezen a területen is szabályozásra van szükség. A jelentés közös szabá lyokat, a különböző termékek meghatározását és szigorú ellen őrzést követel a befektetési alapok esetében is. Az EGSZB ezzel is egyetért.

1.3.6 Szükségszerű követelmény a bankok vezetésével és az ellenőrzéssel szemben támasztott követelmények növelése. Az EGSZB szerint a de Larosière-csoport által javasolt megoldások nem emelték ki eléggé a könyvvizsgálók szerepét. Jól működő audittal minden bizonnyal csökkenthető lett volna a kockázatos értékpapírok elterjedése. Fontos, hogy a vagyonelemek értékelé sekor egy pénzintézet vezetősége támaszkodhasson az auditra. A Bázel II. átdolgozásakor figyelembe kell venni a könyvvizs gálók szerepét és a számviteli módszereket.

1.3.7 A jelentés hasznos ajánlásokat tartalmaz a prémium rendszerekkel kapcsolatban, amelyeknek többéves időszakra kell kiterjedniük, a tényleges teljesítményt kell figyelembe venniük, és nem lehetnek már eleve garantáltak. Az EGSZB szerint a rövid távú gondolkodást hosszú távú szemlélettel kell felváltani, amelyben a prémiumokat nem a spekulációs ügyletek alapján számolják ki. Az EGSZB ebben a szellemben támogatja azt az elképzelést, hogy meg kellene adóztatni a pénzügyi tranzakci ókat, s ennek eredményét fejlesztési segélyezési célokra lehetne fordítani. Ennek továbbá még azzal a követelménnyel kell kiegé szülnie, hogy a prémiumok jogalapja nem lehet az általános trend, hanem az, ha sikerült egy annál kedvezőbbet elérni. Meg kell fontolni azt is, hogy felső határt szabunk a prémiu moknak, hogy eleve ne engedjünk teret annak a féktelen kocká zatvállalási hajlandóságnak, amit ezek a bónuszjuttatások kivál tanak. A válságkezeléssel kapcsolatos ún. kilépési stratégia kere tében ügyelni kell arra, hogy a pénzintézetek visszatérítsék azokat a hatalmas összegeket, melyeket az államtól kaptak, és ne a nyereségük maximalizálására, illetve prémiumok kifizeté sére használják fel ezeket.

2009.12.23.

terjednie, és az új tanács/vezető szerv vezetőségét is az KBERnek kell kiválasztania.

1.4.2 A jelentés javasolja, hogy mikroszinten két lépésben hozzanak létre egy új felügyeleti rendszert, melynek saját szervei lennének a bankok, befektetési alapok, illetve az értékpapírpiac felügyeletére. A második lépésben közös alapszabályokat kell kialakítani a felügyelethez, és fel kell számolni a nemzeti végre hajtásban meglévő különbségeket. Ebben a szakaszban harmo nizálni kell a szankcionálási lehetőségeket is. Az EGSZB nem látja okát, hogy miért kellene mindezzel várni, így üdvözli, hogy az Európai Bizottság közleményében javasolja a mikroszintre vonatkozó felügyelet teljes rendszerének azonnali előkészítését.

1.4.3 Az EGSZB szerint a határokon átnyúló üzleti tevékeny séget végző bankok felügyeletére szolgáló és nemzeti felügyeleti hatóságokkal működő felügyeleti testületek nehezen irányít hatók, ha egyszersmind nem kerül sor a szükséges harmonizá cióra. Ennek hiányában ugyanis – a nemzeti felügyeleti szer vekre vonatkozó eltérő szabályok miatt – a gyakorlatban a három szervnek kellene részben átvállalnia a felügyeletet.

1.4.4 Nem szabad, hogy csak bankárok üljenek ezeknek az új szerveknek a vezetőtestületeiben. Szakszervezeteknek, a banki szolgáltatások felhasználóinak és a civil társadalom képviselője ként az EGSZB-nek is helyet kellene kapnia ezekben a testüle tekben.

1.4 A de Larosière-csoport tevékenységének fő témája a pénzügyi piacok felügyelete volt. Az ellenőrzés az EGSZB szerint is alapvető fontosságú, hogy ne ismétlődhessen meg hasonló pénzügyi válság. A felügyelet ugyanakkor szabályokat feltételez. Ugyanilyen fontosak tehát a módosított és szigorított előírásokra tett javaslatok, melyek a jelentés első részében olvas hatók.

1.5 A jelentés szerint globális szinten a Bázel II. megerősíté sére, nemzetközi számviteli szabványokra, a hitelminősítő ügynökségek és a derivatívák piacának globális szabályozására, a pénzügyi szektorban új vezetési struktúrákra és az IMF szere pének megerősítésére van szükség. A cél annak a lehetőségnek a kizárása, hogy a pénzügyi szektor csekély szabályozottsága pénzügyi vállalatokat vonzzon. A csoport számos javaslatát átvették már a G20-ak londoni csúcstalálkozóján. Az 1999ben a világméretű pénzügyi stabilitás előmozdítására alapított Financial Stability Forum „Financial Stability Board” néven alakult újjá. Az EGSZB reméli, hogy ez a szervezet nagyobb betekintést enged tevékenységébe, és elegendő forrással, isme rettel és felhatalmazással rendelkezik majd. Az EGSZB azt a javaslatot is üdvözli, hogy több forrással lássák el az IMF-et, ugyanakkor fenntartásai vannak az IMF azon követeléseivel kapcsolatban, melyek megkérdőjelezik az európai szociális modell fontos szempontjait. Végső soron ezért is fontos, hogy az EU egységesen lépjen fel az IMF-ben.

1.4.1 A de Larosière-csoport szerint a pénzügyi rendszer felügyeletére átfogó szinten olyan európai hatóságot kell felállí tani, amely pénzügyi kockázatokkal kapcsolatos figyelmezteté seket képes megfogalmazni. A javaslat értelmében ez az EKB/KBER (Központi Bankok Európai Rendszere) hatáskörébe kell, hogy tartozzon. A végrehajtást egy újonnan felállítandó tanácsra kell bízni. Elméletileg ésszerű, hogy ez a tanács igaz gatásilag az EKB-hoz tartozzon, a felügyelet vezetését formailag azonban a KBER alá kell rendelni. A felügyeletnek minden képpen valamennyi tagállam pénzügyi rendszerére ki kell

1.5.1 A pénzügyi piacokról folyó vitában manapság haszná latos a „stresszteszt” kifejezés, amely annak modellezését jelenti, hogy egy adott ország bankrendszere hogyan kezel egy esetleges pénzügyi válsághelyzetet. A jelenlegi pénzügyi válság tükrében könnyen belátható, hogy milyen fontosak lehetnek az ilyen tesztek. Lényeges persze az a kérdés, hogy az eredményeket mennyiben hozzák nyilvánosságra. Ha az IMF elvégez egy ilyen tesztet, és azt állapítja meg, hogy egy adott ország bank rendszere nincs eléggé felkészülve a válság kezelésére, akkor pont ezáltal válhat valósággá a válság.

2009.12.23.

HU


2. Bevezetés 2.1 Pénzügyi és gazdasági válság békeidőben még sosem öltött ilyen méreteket. A 30-as évek recessziójának idején a világgazdaság még nem volt annyira összefonódva, mint ma. A válság akkor elsősorban az Egyesült Államokat és Európát érintette. A jelenlegi válság viszont az egész világra kiterjed.

2.2 A kezdetben pénzügyi válságként induló folyamat gazda sági válsággá nőtte ki magát, recessziót okozva a világ számos pontján. A folyamat következménye valószínűleg szociális válság és jelentős munkanélküliség lesz. A válság végső mérete azoktól a politikai intézkedésektől függ, amelyeket a válság leküzdésére hoznak. Ezzel párhuzamosan politikai válság is kialakult, melyben kormányok buknak meg.

2.3 Ez a vélemény azonban kizárólag a pénzügyi válsággal, illetve olyan lehetséges intézkedésekkel foglalkozik, amelyekkel a jövőben megakadályozható egy újbóli válság kialakulása. A válság teljes spektrumának szempontjából korlátozott a véle mény tárgya. Nem a gazdasági válságról van szó. Nem is azokról az intézkedésekről, melyeket a jelenlegi pénzügyi válság leküzdésére hoztak (amilyen például a közpénzek injekciója a pénzügyi ágazatba). Kizárólag a jövőről van szó, pontosabban a pénzügyi szektor felügyeletéről.

2.4 Éppen erről szólt ugyanis annak a de Larosièrecsoportnak a megbízatása, melynek jelentését az EGSZB ebben a véleményben tárgyalja. A de Larosière-csoport kibővítette megbízatását. Erre azért volt szükség, hogy teljes képet lehessen adni a konstruktívabb javaslatok előterjesztéséről.

2.5 A mai válság eredete a pénzügyi szektorban keresendő. A válság már a de Larosière-csoport jelentésének nyilvánosságra hozatala előtt olyan komoly méreteket öltött, hogy az Európai Bizottság máris több javaslatot is előterjesztett jogszabályok módosítására. A minden bizonnyal legfontosabb javaslat a hitel minősítő ügynökségekre vonatkozik. Irányelvjavaslatot dolgoztak ki a pénzügyi tevékenység egyes formáiról. Egy május 27-i közlemény kitér a de Larosière-jelentésnek arra a részére, amely a pénzügyi szektor felügyeletéről szól. A közle ményhez tartozó munkadokumentum 1. számú melléklete értel mében csak öt különbség van a közlemény és a de Larosièrejelentés között. Ezekre az EGSZB a 6.2.4., 6.3.1. és 6.3.5. pontokban tér ki. A jövőbeli konkrét jogszabályjavaslatokkal kapcsolatban az EGSZB külön foglal majd állást. Még ha az Európai Bizottság közleményében nem is tér ki a de Laro sière-jelentés többi részére, az EGSZB szerint ezek nagyon fontosak a pénzügyi szektor jövője szempontjából.

2.6 A de Larosière-jelentést bankárok írták bankároknak, és azok, akikhez a javaslatok szólnak, alapvetően az Európai Bizottságnál dolgozó banki szakemberek és tagállami pénz ügyminiszterek. Az EGSZB támogatásáról szeretné biztosítani a jelentésben megfogalmazott 31 ajánlást, úgy véli viszont, hogy szélesebb körű vizsgálat szükséges. A pénzügyi válság tulajdonképpeni előidézői most nem vállalhatnak egyedül fele lősséget a mostani problémák megoldásáért. A pénzügyi

C 318/59

piacokon nyújtott szolgáltatások fogyasztói olyan magánsze mélyek és vállalatok, amelyek befektetik megtakarításaikat, és beruházási hiteleket vesznek fel. A pénzügyi piac feladata az ilyen fogyasztók – azaz a civil társadalom – minél jobb kiszol gálása. A javaslat általános támogatásán túl az EGSZB ezért néhány megjegyzéssel is élni kíván, és egy sor kiegészítést javasol.

3. A pénzügyi válság okai 3.1 A pénzügyi szektorban felhalmozott likviditási többlet nem késztette beavatkozásra a központi bankokat. Az árak alakulására figyeltek, amely azonban nem adott okot a kamat emelésekre. Az olcsó likvid eszközök az értékpapírok árainak növekedéséhez vezettek. Kétségtelen, hogy a bőségesen rendel kezésre álló likviditás állt a válság kitörésének hátterében, mint ahogy az is egyértelmű, hogy ez aztán a válság következtében túl alacsony szintre csökkent. Az azonban nehezen meghatá rozható, hogy normál körülmények között hol van a helyes középút a likviditás és a pénzmennyiség szempontjából. Az EGSZB arra a dilemmára is utal, hogy az inflációt és a pénz mennyiséget egyszerre alkalmazzák a monetáris politika muta tóiként. Túl nagy pénzmennyiségnél a központi banknak növelnie kellene a kamatlábat. Ha ezzel párhuzamosan alacsony az infláció, akkor éppen ellenkezőleg, kamatcsökkentésre van szükség. Amennyiben a pénzmennyiséghez igazodunk, akkor az EGSZB szerint még egy ilyen bonyolult helyzetben is gondolni kellene a reálgazdaságra gyakorolt lehetséges hatá sokra.

3.2 Az a politikai döntés, hogy a vásárló hitelképességétől függetlenül támogatják az ingatlantulajdonlást, az olcsó hitel költségek, valamint a pénzintézetek által kínált új értékpapírcso magok rejtett kockázatú hiteleket (subprime hiteleket) eredmé nyeztek. Az ilyen értékpapírok világszinten elterjedtek a pénz ügyi piacokon, mivel az Egyesült Államokban a háztartások megtakarítási kvótája 2005–2006 során negatív volt. 2008 júli usában az EGSZB a következőképp kommentálta mindezt (1): „Az Egyesült Államokban a másodlagos (subprime) jelzálogpiac nemrégen bekövetkezett válsága megmutatta, hogy az ingatla nárak volatilitása – az adott jelzálogosított ingatlan valódi érté kével aránytalan – hitelfelvevői részletfizetések elmaradásával kapcsolatos kockázatfelmérés felületességével párosulva olyan pénzügyi krízishez vezethet, amely komolyan képes destabili zálni a teljes rendszert. Ezért az EU minden intézkedése során figyelembe kellene, hogy vegye ezt a tapasztalatot […].”

3.3 Ezzel párhuzamosan egyes országok (elsősorban Kína) a kereskedelmi egyenlőtlenségek miatt óriási kereskedelmi több letet tudtak felhalmozni, amelyet amerikai államkötvényekbe fektettek. Új komplex értékpapírcsomagok (bennük subprime papírok is) magas hozamot hoztak, és az egész pénzügyi piac egyre nagyobb nyereségekre törekedett. A növekvő értékpapírállomány tovább élénkítette a hitelkihelyezést, és egyre nagyobb forgalmat generált a pénzügyi piacon, de ezt a forgalmat tulaj donképpen fedezetlen értékpapírok serkentették. Az új komplex értékpapírok lényegét ugyanakkor a kockázatmegosztásban látták. A pénzügyi piac növekvő forgalma látszólag egyre nagyobb nyereségeket hozott. (1) HL C 27., 2009.2.3., 18. o.

C 318/60

HU


3.4 A kockázatos jelzáloghiteleket, amelyek a bankrend szeren belül már alig voltak értékesíthetők, új értékpapírokba „csomagolták” (értékpapírosítás), és így lehetett őket továbbadni. Ami végül leállította ezt a gyakorlatot, és a válsághoz vezetett, az a 2008-ban az Egyesült Államokban bekövetkezett recesszió és az ezzel járó növekvő munkanélküliség volt. Számos ingat lantulajdonos nem tudta tovább fizetni törlesztőrészleteit. A bankok kénytelenek voltak leértékelni és eladni vagyoneleme iket, melyek értéke tovább csökkent, a hanyatlás pedig felgyor sult. A bizalom megrendült.

3.5 A de Larosière-jelentés számos olyan szempontra utal, amely mindezt lehetővé tette:

— A bankrendszer nemzetközi szabályozására a Bázel I. szabá lyozás révén került sor. Ez a gyakorlatban elősegítette a kockázatok kivételét a mérlegből. Ezt a Bázel II. szabályozás részben megszüntette.

— A kereskedésben OTC-papírokként (azaz a másodlagos értékpapírpiacon) részt vevő új komplex értékpapírok piaca inak robbanásszerű növekedése miatt észrevétlenek maradtak a veszélyek.

2009.12.23.

tások. Egy másik lehetséges, a de Larosière-jelentésben nem említett magyarázat, hogy a jövedelem forrása a munkától a tőke irányába tolódott el. A jövedelem elosztása egyre egyen lőtlenebbé vált. Nemcsak az ILO, hanem az OECD is utalt arra, hogy meg kell törni ezt a tendenciát.

3.8 A legmódosabbak növekvő vagyonát be kellett fektetni. Mivel a dologi befektetési lehetőségek értéke nem növekedett ugyanilyen mértékben, ez felfelé hajtotta az értékpapírárakat. A jelenlegi probléma fenti említett okai nem oldhatók meg a pénzügyi piac újbóli szabályozásával, sokkal inkább politikai döntésekre van szükség. A de Larosière-jelentés alaposan bemu tatja a „pénzügyi buborékot”, a jövőbeli politikai döntéseknek azonban mélyrehatóbb elemzésen kellene alapulniuk.

3.9 Végső soron az ismertetett pénzügyi környezet kedvezett a spekulatív ügyletek szaporodásának, amelyeknek gyakorlatilag semmi közük nem volt a reálgazdasági helyzet alakulásához, és ellensúlyként nem álltak rendelkezésre olyan nemzetközi fiskális és monetáris politikai eszközök, amelyek megfékezhették volna a terjedésüket. Ezzel kapcsolatban a pénzügyi fórumok és a nemzetközi szervek nem hallgattak a számos szociális mozga lomra, melyek rendszeresen kérték szabályozási intézkedések, többek között a Tobin-adó elfogadását.

— A pénzintézetek tevékenységének szabályozása a hitelminő sítő ügynökségek kockázatértékelésén alapul. 4. Politika és szabályozás — A hitelminősítő ügynökségek államkötvényekkel egyen értékű besorolást adtak olyan termékeknek, amelyek gyakor latilag értéktelennek bizonyultak. Ezeket az ügynökségeket azok a pénzintézetek finanszírozzák, melyek papírjait az előbbiek osztályozzák!

— A pénzintézetek vezetőségei és felügyelő bizottságai átsik lottak a felett a kockázat felett, amelyet az új komplex pénz ügyi termékek rejtettek magukban.

— A nem kielégítő szabályozások és a hiányos, koordinálatlan felügyelet a különböző pénzügyi központok közötti kemény konkurenciával párosult.

3.6 A de Larosière-jelentés burkolt kritikát gyakorol a központi bankokkal szemben, amelyek nem tettek semmit az erősen növekvő likviditás ellen.

3.7 Az EGSZB azonban még tovább kíván menni elemzé sében. A növekvő likviditás részben a világgazdaság egyensúly zavaraival volt összefüggésben. Különösen az USA–Kína viszonylatban mutatkozik ez meg egyértelműen: Kínára keres kedelmi többlet és 30–40 %-os, betegségre és a nyugdíjas évekre tartalékolt megtakarítási ráta jellemző, az Egyesült Államokra ugyanakkor kereskedelmi deficit és alig fellelhető megtakarí

4.1 A jelentés szerint a válság okai a piaci félresiklások, a világméretű egyensúlyzavarok, a rossz szabályozás és a nem elegendő felügyelet. Ezeknek a problémáknak nem mindegyike oldható meg szabályozással, a jó szabályozás viszont előfeltétel. A jelentés szerint valamennyi problémával foglalkozni kell. Kérdéses ugyanakkor, hogy mennyiben elegendő a javasolt szabályozás. Attól is tartanak, hogy a túlszabályozás visszavet heti a pénzügyi innovációkat. Az EGSZB ugyanakkor arra utal, hogy éppen a subprime kölcsönök és az ún. értékpapírosítás jelentik ezeket a pénzügyi innovációkat. Ezek némelyikének helytelen használata az oka a jelenlegi pénzügyi problémának. Esetenként a szabályozás a pénzügyi innovációhoz is hozzájá rulhat, erre példa a SEPA (egységes eurofizetési térség).

4.2 A jelentés azt javasolja, hogy jobban hangolják össze egymással a központi bankok és a pénzügyi piac szabályozá sáért felelős politikai szervek működését. A pénzügyi piac haté konyabb felügyelete során a központi bankoknak nagyobb figyelmet kell szentelniük a makrogazdasági megfontolásoknak. Ez, illetve az, hogy az IMF is erőteljesebben vegye ki a részét a felügyeletből, az EGSZB szerint szükségszerű javaslat.

4.3 A jelentésben az is szerepel, hogy a pénzügyi szektor politikai szabályozásának és önszabályozásának ki kell egészí tenie egymást. Mivel a belső kontroll csődöt mondott, felügyelni kell az önszabályozást. Ezáltal tulajdonképpen elmosódik a poli tikai szabályozás és az önszabályozás közötti határ.

2009.12.23.

HU


4.4 A gyakorlatban sincs határ. A Bázel I. és Bázel II. szabá lyozás révén a gyakorlatban a bankok maguk fektetik le a pénz ügyi szektorra vonatkozó szabályokat. Az, hogy a bankok vagy egyéb pénzintézetek betartják-e ezeket a szabályokat, vagy önmaguktól függ, vagy – amennyiben ezeket a szabályokat jogszabályok formájában fogalmazták meg – az államtól. (A Bázel II. az EU-ban 2008. január 1-jén, az Egyesült Államokban 2010. április 1-jén lép hatályba.) A jelentés nem igazán foglal kozik a pénzpiacnak ezekkel a szervezeti vagy demokratikus hiányosságaival, melyek az önszabályozásból adódnak. A globa lizálódott piac fényében központi téma kellene, hogy legyen az a kérdés, hogy a politikai szervek rendelkeznek-e elegendő befo lyással.

C 318/61

lehet egy másik ok. Az ezzel elkövetett visszaélések miatt az EGSZB szigorúbb szabályokat tart szükségesnek mind a mérlegen kívüli tételek rendszerével, mind pedig a céltársasá gokkal kapcsolatban. Fontos, hogy a szabályozás megaka dályozza, hogy ilyen módszerekkel leplezni lehessen az üzleti tevékenység egy részét.

5.4 A bankok vagyonelemeiben rejlő tőbbnek kell lennie. Az EGSZB szerint ez fő követelés, miután az Európai Bizottság a munkája során remélhetőleg elérte, hogy valóban átláthatóak legyenek.

kockázatnak felismerhe kell hogy legyen az egyik jelentéshez kötődő további a bankok vagyonelemei

5. A de Larosière-csoport ajánlásai 5.1 A bankok saját tőkével való ellátottságával szemben támasztott követelmények fokozatos növelése. Mivel a bankválságban jelenleg hitelhiány uralkodik, az ilyen követelmények növelésére később kell sort keríteni. Az EGSZB szerint mindenképpen szükség van erre, hogy a jövőben elkerüljük, hogy az államnak tőkével kelljen kisegítenie a likviditási problémákkal küzdő bankokat. Az EGSZB egyetért azzal, hogy az EU-nak meg kell határoznia a saját tőkével való ellátottsággal szemben támasztott követelményeket.

5.2 Különböző sajáttőkeösszeg a konjunkturális helyzet függ vényében. A jelentés értelmében a központi bankoknak nemcsak az inflációra kell figyelniük, hanem a pénz- és hitelpiac általános alaku lására is. A hitelállomány túl nagy növekedésénél éppen ezért késznek kell lenniük a monetáris politika szigorítására. Ehhez „kedvező idősza kokban” magasabb követelményeket javasolnak a bankok saját tőkéjével szemben, „kedvezőtlenebb időszakokban” pedig alacsonyabbakat. Ez a javaslat annyiban merésznek bizonyulhat, hogy nehéz gazdasági előre jelzésekbe bocsátkozni. Amennyiben egy „kedvező időszak” és a hitelek elterjedése után megnövelik a követelményeket, az éppen kedvezőtlenül hathat a gazdasági fellendülésre, amikor a kedvező időszak véget ér. Spanyolország ugyanakkor jó példája annak, hogy a változó tőkekö vetelésekre épülő rendszer működőképes. Az EGSZB szerint – főleg az időzítés szempontjából – a végrehajtás előtt meg kell fontolni egy ilyen intézkedést.

5.3 A saját tőkével való ellátottsággal és a nagyobb átlátható sággal szemben támasztott követelmények formájában szigorúbb szabályok bevezetése a mérlegen kívüli tételekre. Spanyolország alkal mazta a legszigorúbb követelményeket a mérlegen kívüli tételekkel szemben, és a spanyol bankokat érintette legkevésbé a válság.

5.3.1 Amikor a bankok mérlegen kívüli konstrukciókhoz fordulnak, akkor ez gyakran a pénzügyi piac egyik innováció jával, a „céltársaságokkal” párosul. Ezek célja, hogy a kockázatos vagyonelemeket eltávolítsák a bank saját mérlegéből, hogy ne tegyék ki veszélynek magát a bankot. Az adófizetés megkerülése

5.4.1 A jelentés kitér az értékpapírosításra, a derivatívák piacaira, a befektetési alapokra és a párhuzamos bankrendszerre. Az EGSZB olyan teljes körű megoldásra törekszik, amely a különböző javaslatoknál nem hagy maga után nyitott kérdéseket a kockázatos értékpapírokat illetően. A párhuzamos bankrend szer alatt a hitelnyújtás olyan különböző formái értendők, melyek nincsenek szabályozva. A jelentés azt javasolja, hogy a Bázel II.-t terjesszék ki erre, valamint a fedezeti alapokra, a befektetési bankokra stb. Ez tulajdonképpen magától értetődő kellene, hogy legyen, és minél előbb döntést kellene hozni róla. A finanszírozás ilyen új formái a tulajdonképpeni bankrend szeren kívül, teljesen szabályozatlanul fejlődhettek, és még a céltartalékképzéssel szemben sem támasztottak követelmé nyeket. A jelentés a befektetési alapok esetében is közös szabá lyokat, a különböző termékek meghatározását és szigorúbb ellenőrzést javasol. Ez szintén csak helyeselhető. A cél, hogy a bankok és pénzintézetek vállalják a kockázat egy részét, amikor kockázatos aktívákat értékesítenek tovább.

5.5 Az Európai Bizottság május 13-án „Alternative Invest ment Fund Managers/Alternatívbefektetésialap-kezelők” címmel javaslatot terjesztett elő, amely ezen új eszközök közül többet is érint. Az EGSZB egy későbbi időpontban fogja megvizsgálni ezt az irányelvjavaslatot. A befektetési alapokról szóló zöld könyvvel 2006-ban azonban már foglalkozott egy vélemé nyében (1).

5.6 A számviteli előírásokra tekintettel javasoljuk, hogy a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) többek között az új összetett eszközökhöz vezessen be szabályokat. A „mark to market” (a piaci értéken alapuló árazás) számviteli módszer még jelentősen tovább rontotta a válsághelyzetet. A papírok értékének összeomlása idején napi értéken könyvelték el ezeket. A nehéz helyzetben a papírok értékét még tovább, tényleges értékük alá szorították le. Az alternatív módszer, vagyis a termé keknek a vételár alapján történő értékelése egy ilyen helyzetben szintén nem működhet. Az EGSZB véleménye szerint itt tény legesen adott a mozgástér az innovációhoz. (1) HL C 110., 2006.5.9., 19. o.

C 318/62

HU


5.7 El lehet gondolkodni azon, hogy mi az értelme kocká zatot rejtő vagyoni értékek bankrendszeren belül történő továb badásának. Talán az eszközök kiigazítására van szükség. Bankárok gyakran említik az innováció fontosságát a pénzpi acon. Esetleg túl messze mentek ezek az újítások? Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy mérje fel a meglévő eszkö zöket, vizsgálja meg, mennyire hasznosak, és milyen kockáza tokat rejtenek, továbbá hogy tegyen javaslatokat a többi eszköz esetleges átvilágítására vagy meghatározására. Ezt a felelősséget nem hagyhatjuk egyedül a bankrendszerre. Az Európai Bizott ságnak ki kell dolgoznia az európai parlamenti és tanácsi hatá rozat alapját. A pénzügyi termékeket nem kell feleslegesen bonyolulttá tenni. A bennük rejlő kockázatnak nyilvánvalónak kell lennie. A pénzügyi termékek átláthatósága talán a legfon tosabb tényező a pénzpiacba vetett bizalom helyreállításában.

5.7.1 Ennek kapcsán az EGSZB ismét Spanyolországra szeretne utalni. A pénzügyi szektor nem vezethet be újabb eszközöket addig, amíg ezeket nem ellenőrizte valamilyen pénz ügyi felügyeleti hatóság. Az Európai Bizottságnak felülvizsgálata során arra kell figyelnie, hogy milyen különbségek vannak a Spanyolországban és a többi uniós országban alkalmazott eszközök között. Ugyanakkor meg kell vitatni az ilyen ellen őrzések általános bevezetését, ennek során pedig arról is dönteni kell, hogy a nemzeti ellenőrzések elegendőek-e, vagy szükség van-e közös ellenőrzési rendszerre is. Ha végiggondoljuk, hogy hogyan folynak a határokon átnyúló pénzügyi műveletek, sok szól a közös rendszer mellett.

5.8 Az EGSZB üdvözli a jelentésnek a bankok kockázatke zelésére vonatkozó javaslatát, amely szerint az arra illetékes hatóságnak függetlennek kell lennie, az ügyben eljáró alkalma zottnak pedig magas pozíciót kell betöltenie, valamint hogy nem kellene túlságosan a külső kockázatelemzésre (hitelminő sítő ügynökségek) hagyatkozni. Természetesen támogatható az a javaslat, hogy az egyes pénzügyi intézetek válságkezelési eljárást dolgozzanak ki. A döntő kérdés az, hogy az ajánlások ebből a szempontból többek lehetnek-e egyszerű ajánlásoknál. Mennyire lehet szabályozással beavatkozni egy pénzügyi vállalat belső szervezetébe? Minden bizonnyal nem lehet tovább jutni ezen a területen annál, mint hogy felügyeleti szervek figyelik meg a szervezetet, és közzétehetik bírálatukat.

5.9 Amikor a válság égetővé vált, számos tagállam megerő sítette az EU-nak azt a követelését, hogy a bankok nyújtsanak védelmet a betétekre vonatkozóan. A jelentés most javasolja, hogy harmonizálják a szabályozást, hogy valamennyi banki ügyfél hasonló és megfelelően magas védelemben részesüljön. A más országokban található bankfiókok problémája megol dásra vár, milyen eszközökkel kell azonban fedezni ezeket a garanciákat? Az EGSZB egyetért ezzel, és felszólítja az Európai Bizottságot, hogy minél gyorsabban terjesszen elő javaslatokat új uniós rendelkezésekre a banki garanciákra vonatkozóan.

5.10 Nagyobb követelmények a bankvezetéssel szemben és ellen őrzés. A történések láttán ezeket a követeléseket nem lehet kikerülni. A

2009.12.23.

pénzintézetekben is volt valamikor egy etikai kódex; egyes esetekben azonban nem lehetett érezni, hogy hatással lett volna a valós cselek vésekre. Az egyes emberek illetékességére vonatkozóan azonban nehéz konkrét javaslatokat megfogalmazni. Az új szabályozás és bizonyos eszközöknek a piacról történő kivonása minden bizonnyal megkönn yítené a bankvezetés munkáját. A kockázatok elrejtésére szolgáló eszközök megnehezítik a bankvezetés munkáját. Ezen túlmenően az EGSZB szerint a de Larosière-csoport által javasolt megoldásokban nem emelték ki eléggé a könyvvizsgálók szerepét. Jól működő átvizs gálással minden bizonnyal csökkenthető lett volna a kockázatos érték papírok elterjedése. Fontos, hogy a vagyonelemek értékelésekor egy pénzintézet vezetősége támaszkodhasson a belső revízióra. A Bázel II. átdolgozásakor figyelembe kell venni a könyvvizsgálók szerepét és a számviteli módszereket. Igen kedvező lenne ezenkívül, ha ad hoc bizottságok létrehozásával egyes érdekelteket (stakeholders) is bevon nának a pénzintézetek politikáinak és eszközeinek értékelésébe.

5.10.1 A rövidlejáratú, kockázatos tőkebefektetések után prémiumként kifizetett juttatások lényeges okai a banki mened zserek viselkedésének. A jelentés megfelelő ajánlásokat tesz a juttatások kifizetésére vonatkozóan, amelyeknek többéves időszakra kell kiterjedniük, a tényleges teljesítményt kell figye lembe venniük, és nem lehetnek már eleve garantáltak. Az EGSZB szerint a rövid távú gondolkodást hosszú távú szemlé lettel kell felváltani, amelyben a prémiumokat nem a spekulációs ügyletek alapján számolják ki. Az EGSZB ebben a szellemben támogatja azt az elképzelést, hogy meg kellene adóztatni a pénzügyi tranzakciókat, s ennek eredményét fejlesztési segélye zési célokra lehetne fordítani. Ennek továbbá még azzal a köve telménnyel kell kiegészülnie, hogy a prémiumok jogalapja nem lehet az általános trend, hanem az, ha sikerült egy annál kedve zőbbet elérni. Meg kell fontolni azt is, hogy felső határt szabunk a prémiumoknak, hogy eleve ne engedjünk teret annak a féktelen kockázatvállalási hajlandóságnak, amit ezek a bónusz juttatások kiváltanak.

5.11 A hitelminősítő ügynökségek tekintetében a jelentés javasolja, hogy az európai értékpapír-piaci szabályozók bizott ságát (CESR) hatalmazzák fel a felügyeleti szervek tevékeny ségének engedélyezésére. Az Európai Bizottság már előterjesztett egy javaslatot a hitelminősítő intézményekről szóló rendeletre. Az EGSZB véleményében (1) kedvezően fogadta az Európai Bizottságnak ezt a javaslatát. A jelentés szerint ezen ügynök ségek finanszírozása megvizsgálásra szorul. Az EGSZB szerint már most egyértelműen kijelenthető, hogy nem azoknak kell állnia a finanszírozást, akiknek a hiteleszközeit értékelik.

6. Felügyelet 6.1 A de Larosière-csoport tevékenységének fő témája a pénzügyi felügyelet volt. Az ellenőrzés az EGSZB szerint is alapvető fontosságú, hogy ne ismétlődjön meg hasonló pénz ügyi válság. A felügyelet ugyanakkor szabályokat feltételez. Ugyanilyen fontosak tehát a módosított és szigorított előírá sokra tett javaslatok, melyek a jelentés első részében olvashatók. (1) HL C 277, 2009.11.17. ECO/243 Hitelminősítő intézetek, előadó: Peter MORGAN.

2009.12.23.

HU


6.2 A makroszintre vonatkozó felügyelet európai rendszere 6.2.1 A jelentés bírálja, hogy a jelenlegi felügyelet csupán egyes pénzintézetekre összpontosít. Sokkal inkább arra lenne szükség, hogy a felügyeletet az egész pénzrendszerre kiterjess zék. Ezt a feladatot az EKB-re/a KBER-re (a Központi Bankok Európai Rendszerére) kellene átruházni. Amennyiben a felügye letnek túl kell lépnie az országhatárokat (más országba telepített leányvállalattal rendelkező pénzintézetek esetében), biztosítani kell egy kötelező érvényű választottbírósági mechanizmus létre hozásának lehetőségét.

6.2.2 A de Larosière-csoport megállapítja annak szükséges ségét, hogy hivatalosan megbízzanak egy olyan európai szervet a pénzügyi rendszer makroszintű felügyeletével, amely képes figyelmeztetni a pénzügyi rendszer kockázataira. Az EKB/ a KBER keretében egy saját, független tanácsot vagy felügyeleti szervet (Európai Rendszerkockázati Testület, ESRB) kellene ezzel a feladattal megbízni. A központi bankok mellett annak a három szervnek kell képviseletet biztosítani ebben, amelyeket a mikroszint felügyeletére javasolnak. Az EGSZB megállapítja, hogy a makroszint felügyeletéhez szükséges ismeretek tematikus formában jelenleg nem léteznek. Az említett tanács támogatása érdekében először fel kell építeni egy ilyen tudásalapot.

6.2.3 Az EGSZB üdvözli az ECOFIN és az Európai Tanács által a május 27-i európai bizottsági közlemény javaslataihoz tervezett kiegészítéséket, abban az értelemben, hogy az EKB Általános Tanácsa képviseltetve legyen az ESRB-ben, és hogy a nemzeti felügyeleti hatóságok megfigyelő státusszal rendelkez zenek, hogy valamennyi országnak legyen szavazata, valamint hogy az ECOFIN-ról esetleg ajánlásokat fogalmazzanak meg. Az Európai Tanács arra is tett javaslatot, hogy az ESRB elnökét az EKB Általános Tanácsa válassza meg. Az EGSZB ezt megfele lőnek tartja, mivel mind a 27 tagállam képviselve van ebben a szervben. Az Európai Tanács azt ajánlja, hogy az új európai felügyeleti hatóságoknak legyenek felügyeleti hatásköreik a hitel minősítő ügynökségek tekintetében is. Az EGSZB támogatja ezt a javaslatot, amely a hitelminősítő ügynökségekről szóló irány elvjavaslat megtárgyalása keretében folytatott párbeszédből fejlő dött ki, azt javasolja viszont, hogy csupán a három szerv egyike kapja meg ezeket a hatásköröket.

6.3 A mikroszintre vonatkozó felügyelet európai rendszere 6.3.1 A mindennapos felügyelet érdekében a jelenlegi három bizottságot kell a bankok, biztosítóintézetek, valamint papírpi acok felügyeletére kiépíteni, és hatósággá átalakítani. E három terület szabályozása között olyan különbségek vannak, hogy egy hatósággá történő alakításuk jelenleg nem képezi vita tárgyát.

6.3.2 A javaslatok alapján ezeken az új hatóságokon belül csak a pénzügyi szektornak kell képviseletet biztosítani. Ahogy ez a korábbiakban már kiderült, az EGSZB szerint a pénzvilág

C 318/63

nem csupán azok ügye, akik közvetlenül a pénzügyi tevékeny ségekben közreműködnek. A munkavállalói szervezetek részvé tele mellett alapos indokok szólnak. Ezen kívül fontos érvek szólnak amellett, hogy a banki, biztosítási és az értékpapírágazat által kínált szolgáltatásokat igénybe vevő ügyfelek is helyet kapjanak a hatóságokban. Érdemes itt összehasonlítást végezni az USA-ban az Obama-kormányzat által javasolt intéz kedésekkel. Ott a banki ügyfelek részére külön szervet hoznak létre, amely nyomon követi a pénzügyi tevékenységeket. A civil társadalom képviselőjeként természetesen az EGSZB-t is fel kellene kérni az együttműködésre.

6.3.3 Javasoljuk, hogy többek között a hatályban lévő uniós jogszabályoknak az egyes tagállamokban való alkalmazása közötti különbségek megvizsgálása ezen új hatóságok feladatkörébe tartozzon. Az EGSZB szerint ésszerű lenne, ha az Európai Bizottság a jogszabályok kiigazítását javasolná e különbségek kiküszöbölése érdekében.

6.3.4 A jelentés kompetens felügyeleti szerveket követel az egyes tagállamokban, amelyek visszatartó erejű szankciókat is bevezet hetnek. Az EGSZB ezzel egyetért; és nagyon fontosnak tartja, hogy ezek a hatóságok bankoktól és pénzintézetektől függet lenül működjenek. Felkéri az Európai Bizottságot, hogy java soljon erre közösségi jogszabályokat.

6.3.5 A de Larosière-csoport szeretné, ha a nemzeti felügye leti hatóságok lennének felelősek a mindennapi felügyeletért, míg a három új hatóság szabványokat dolgozna ki és koordi nálná a munkát. Ellenőrizni kell, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságok valóban függetlenek-e. A határokon átnyúló tevé kenységi körrel rendelkező pénzintézetek esetében az érdekelt nemzeti felügyeleti hatóság testületeit kell bevetni. Az eddigi tapasztalatokat tekintve a nemzeti felügyeleti hatóságokat köte lezni kellene az információcserére.

6.3.6 A jelentés egy új rendszer két lépésben történő létre hozására tesz javaslatot a mikroszinten. A második lépésben közös alapszabályokat kell kialakítani a felügyelethez, és fel kell számolni a nemzeti végrehajtásban meglévő különbségeket. Ebben a szakaszban harmonizálni kell a szankcionálási lehető ségeket is. Az EGSZB nem látja okát, hogy miért kellene mind ezzel várni, így üdvözli, hogy az Európai Bizottság közlemé nyében javasolja a mikroszintre vonatkozó felügyelet teljes rend szerének azonnali előkészítését.

6.3.6.1 Az EGSZB szerint az érintett nemzeti hatóságok képviselőiből álló felügyeleti testületeket nehéz lesz irányítani, ha nem teszünk időben lépéseket a szükséges harmonizáció felé. A nemzeti felügyeleti hatóságokra vonatkozó rendelkezések jelentős különbségei alapján a határokon átnyúló tevékenységi körrel rendelkező intézetek felügyeletét a gyakorlatban részben a három hatóságnak kellene átvennie.

HU

C 318/64


6.3.6.2 Az EGSZB teljes mértékben támogatja az Európai Tanácsnak az Európai Bizottsághoz intézett azon felkérését, hogy ez utóbbi tegyen konkrét javaslatokat arra vonatkozóan, hogy válsághelyzetekben miként tölthetne be a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere erőteljes koordináló szerepet a felügyeletek között, miközben teljes mértékben tiszteletben tartja a nemzeti hatóságoknak a pénzügyi stabilitás megőrzé sével és a válságkezeléssel kapcsolatos felelősségét a potenciális költségvetési következményekkel összefüggésben, és teljes mértékben tiszteletben tartja a központi bankok felelősségét is, különösen a likviditás növelését célzó sürgősségi segítségnyújtás tekintetében. 7. A globális szint 7.1 A de Larosière-csoport utal arra, hogy globális szinten is fontos a pénzügyi szektor szabályozása, a felügyelet és a válság leküzdése, valamint hogy ehhez keretre van szükség. A csoport támogatja a Bázel II. és a nemzetközi számviteli szabványok megerősítését, a hitelminősítő ügynökségek globális szabályo zását, új vezetési struktúrák bevezetését a pénzügyi szektorban, valamint az IMF szerepének megerősítését. A cél annak a lehe tőségnek a kizárása, hogy a pénzügyi szektor csekély szabályo zottsága pénzügyi vállalatokat vonzzon. A világszerte tevékeny kedő bankok számára a bankfelügyeleti testületek különösen fontosak. 7.2 Abból kell kiindulni, hogy nehéz világszintű változásokat elérni. Ugyanakkor a csoport számos javaslatával foglalkoztak már a G20-ak londoni csúcsán. Az 1999-ben alapított Financial Stability Forum „Financial Stability Board” néven alakult újjá, és kiterjesztette tagságát valamennyi G20-országra, Spanyol országra és az Európai Bizottságra, szélesebb lett felelősségi

2009.12.23.

köre és szorosabb a kapcsolata az IMF-fel. Ezek a változások teljes mértékben összhangban vannak a de Larosière-csoport ajánlásaival. Az eddigi fórum nem volt képes arra, hogy korán figyelmeztessen a pénzügyi rendszer kockázataira a jelenlegi válság keretében. Az EGSZB reméli, hogy ez a szervezet a változások során nagyobb betekintést enged tevékenységébe, és több forrással, tudással és jogosultsággal rendelkezik majd. Továbbá kiemelendő, hogy a londoni elhatározások nagy része még megvalósításra vár.

7.3 A pénzügyi piacokról folyó vitában használatos a „stresszteszt” kifejezés, amely annak szimulálását jelenti, hogy egy adott ország bankrendszere hogyan kezel egy esetleges pénzügyi válsághelyzetet. A jelenlegi pénzügyi válság tükrében könnyen belátható, hogy milyen fontosak lehetnek az ilyen tesztek. Ugyanakkor azonban felvetődik annak a kérdése, hogy az eredményeket mennyiben hozzák nyilvánosságra. Amenn yiben az IMF végrehajt egy ilyen tesztet és közzéteszi, hogy egy ország bankrendszere adott esetben nem állna ki egy válságot, akkor a válság valóban bekövetkezhet. Ennek ellenére az ilyen teszteket a lehető legnagyobb nyitottsággal kellene megvalósítani, az egyes tagállami pénzügyi rendszerek megfigye lésére szolgáló fontos segédeszközzé válhatnak.

7.4 Londonban azt a javaslatot is figyelembe vették, hogy az IMF több forrást kapjon arra, hogy az égető problémákkal rendelkező országokat segítse. Azt EGSZB üdvözli ezt, ugyan akkor fenntartásokkal fogadja az IMF követeléseit, amelyek az európai szociális modell lényeges szociális tényezőit és fontos részeit is megkérdőjelezik. Végső soron ezért is fontos, hogy az EU egységesen lépjen fel az IMF-ben.

Kelt Brüsszelben, 2009. szeptember 30.. az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Mario SEPI

2009.12.23.

HU


Függelék Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményéhez A következő módosító indítványokat, amelyeknél a támogató szavazatok száma az összes leadott szavazat legalább egynegyede volt, a vita során elutasították (az Eljárási Szabályzat 54. cikkének (3) bekezdése). 1.2. pont A pont egy része törlendő. „A válság legfontosabb oka a túlzottan is bőséges likviditás volt, amely a de Larosière-csoport szerint részben a világgazdasági egyenlőtlenségekből adódott, amely pedig legnyilvánvalóbban az USA–Kína viszonylatban mutatkozik meg. Az EGSZB szerint egy másik lehetséges magyarázat, hogy a jövedelmekre a munka helyett sokkal inkább a tőkéből tettek szert. Fokozódott a jövedelmek elosztásában jelentkező egyenlőtlenség. A legmódosabbak megnövekedett vagyona befektetési lehetőségeket keresett. Amikor a befektetési lehetőségek dologi vagyonelemekben kifejezve nem nőttek ugyanolyan mértékben, az értékpapírok árai felfelé kúsztak. A de Larosière-csoport jelentése alaposan bemutatja a »pénzügyi buborékot«, a jövőbeli politikai döntéshozatal azonban alaposabb elemzést követelne.” Indokolás Ahogy az előadó a vélemény más pontjaiban is említi, és ahogy az a de Larosière-csoport jelentésével is egybevág, a válság több okra vezethető vissza, arra viszont nincs semmi bizonyíték, hogy ezek egyike a jövedelmek elosztásában beállt változás lenne. A válság okairól készült tanulmányok egyike sem említi ezt. A szavazás eredménye: Mellette: 68 Ellene: 121 Tartózkodott: 15 1.3.3. pont A második mondatból törlendő az »és néha az adókat is« rész. „A »mérlegen kívüli tételekkel« és a »céltársaságokkal (SPV)« eddig sok visszaélés történt. A kockázatos vagyonelemeket eltávo lították a bankok saját mérlegéből, hogy megkerüljék a tőkekövetelményeket és néha az adókat is. Az EGSZB ennek alapján szigorúbb szabályokat tart szükségesnek.” Indokolás Ahogy az előadó helyesen megjegyzi, a mérlegen kívüli tételek legfőbb célja az, hogy ne a saját forrásokat használják. Nincs rá semmi bizonyíték, hogy adómegkerülésre használnák ezeket, ami egyébként is nehéz lenne, még akkor is, ha mérlegen kívüli tételekről van szó. A szavazás eredménye: Mellette: 65 Ellene: 125 Tartózkodott: 12 1.4.4. pont A pont törlendő. „Nem szabad, hogy csak bankárok üljenek ezeknek az új szerveknek a vezetőtestületeiben. Szakszervezeteknek, a banki szolgál tatások felhasználóinak és a civil társadalom képviselőjeként az EGSZB-nek is helyet kellene kapnia ezekben a testületekben.” Indokolás A vezetőtestületekben nem csupán a bankok, hanem a monetáris hatóságok képviselői is jelen vannak. Egyéb új tagok jelenléte sem indokolt, mivel ezek csak megnehezítenék az új szervek működését. A de Larosière-jelentés 12. pontja egyértelműen leírja, hogy a függetlenség és a szakmaiság szempontjából milyennek kell lenniük az új szervek vezető testületeinek. A szavazás eredménye: Mellette: 60 Ellene: 132 Tartózkodott: 8

C 318/65

C 318/66

HU


2009.12.23.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A közös agrárpolitika jövője 2013 után (kiegészítő vélemény) (2009/C 318/12) Előadó: Adalbert KIENLE 2009. február 24-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy az Eljárási Szabályzat végrehajtási rendelkezései 29. cikkének A. pontja alapján kiegészítő véleményt dolgoz ki a következő tárgyban: „A közös agrárpolitika jövője 2013 után” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2009. szeptember 2-án elfogadta véleményét. (Előadó: Adalbert KIENLE.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30 és 2009. október 1-jén tartott, 456. plenáris ülésén (a 2009. szeptember 30-i ülésnapon) 167 szavazattal 3 ellenében, 13 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Az EGSZB szerepe a KAP továbbfejlesztésének folyama tában

2. A KAP 2013 utáni továbbfejlesztésének kiindulási felté telei

1.1 Már hagyománnyá vált, hogy a közös agrárpolitika (KAP) küszöbön álló reformjaival az EGSZB részletesen és korai szaka szukban foglalkozik – ha csak lehetséges, megelőzve az Európai Bizottság közleményeit vagy jogalkotói szövegeit. Sőt, az Európai Bizottság felkérésére készült, „Állapotfelmérés és a KAP jövője 2013 után” című 2007-es feltáró véleménnyel (1) az EGSZB volt az első európai intézmény, amely komolyabban elgondolkodott a közös agrárpolitika jövőjéről.

2.1 A 2005-ös KAP-reform messzemenően függetlenítette a mezőgazdasági közvetlen kifizetéseket a termeléstől, egyes tagál lamokban pedig részben vagy egészen átszervezték a kifizetések regionális elosztását. A közvetlen kifizetések mellett a vidékfej lesztési intézkedések jelentik az uniós agrárpolitika második jelentős pillérét. A közvetlen kifizetésekkel együtt a „multifunk cionalitás” értelmében a cél a versenyképes, ugyanakkor szociális és ökológiai szempontból fenntartható mezőgazdaság.

1.2 Mind 2008 második félévében a francia, mind pedig 2009 első félévében a cseh tanácsi elnökség ideje alatt voltak törekvések a KAP 2013 utáni alakulásáról szóló vita előmozdí tására, ezek azonban még nem jártak eredménnyel. Mivel a mezőgazdasági tanács eddig tartózkodott az ennek tartalmával és módozataival kapcsolatos megállapításoktól, az EGSZB most feltétlenül szükségesnek tart egy aktuális „kiegészítő véleményt” a lényeges új fejleményekről. A 2008-as „állapotfelmérés” után ez átvezetés lenne a KAP 2013 utáni jövőjéről szóló vitához. Az EGSZB szükségesnek tartja ezenkívül egy további, mélyreható vélemény kidolgozását a KAP egész témaköréről.

1.3 A mezőgazdasági miniszterek tanácsa által a KAP álla potfelméréséről 2008 novemberében hozott határozat óta az agrárpiacokon részben drasztikus visszaesések következtek be. Különösen drámai a tej árának csökkenése. Az EGSZB szerint a biztonsági hálókat, beleértve a még érvényes mennyiségi szabá lyozásokat, újra felül kell vizsgálni arra vonatkozóan, hogy alkalmasak-e az ilyen helyzetek enyhítésére. (1) HL C 44., 2008.2.16., 60. o.

2.2 Az európai fogyasztók biztos és viszonylag kedvező árú élelmiszerellátása évtizedeken át magától értetődőnek és problé mamentesnek tűnt. Az elkövetkező évtizedekre azonban világ szerte növekvő árakat jósolnak mind a mezőgazdasági, mind a nem mezőgazdasági nyersanyagok (pl. a nyersolaj) esetében. Ugyanakkor az árak egyre nagyobb volatilitására is számítani kell.

2.3 Figyelmeztető jelnek tekintendő, hogy az elmúlt két évben rendkívüli mértékben ingadoztak a fontos mezőgazdasági termékek termelői árai, legutóbb szélsőségesen alacsony árakkal, pl. a tej és a gabona esetében. Az élelmiszerellátás biztonsá gának szociális vetülete – különösen az alacsony jövedelműek esetében – a jövőben ismét megnövekedett jelentőséggel bír majd. Annál is inkább, mert az agrárpiacok általában különösen érzékenyek az áringadozásokra, amelyek kedvezőtlen hatással járhatnak az ellátás és a mezőgazdasági üzemek stabilitására. Emellett nyilvánvalóan jelentős egyenlőtlenségek léteznek az élelmiszerláncban. A koncentrált kiskereskedelemből kiindulva erős gazdasági nyomás nehezedik az elsődleges mezőgazdasági termelésre és a feldolgozási szakaszokra. Vita bontakozott ki arról, hogy az élelmiszerláncban a mezőgazdaság méltányos arányban részesül-e a haszonból.

2009.12.23.

HU


2.4 Az Európai Unió és a tagállamok magas szintű célokat követnek az élelmiszer-biztonság, a környezetvédelem, az éghaj latvédelem és az állatvédelem terén. Ez az európai mezőgazda sági modell egyik fontos része. A 2003/2005-ös KAP-reform keretében az a döntés született, hogy a függetlenített támogatá sokat az alapvető szabványok betartásához és a „jó mezőgazda sági és ökológiai állapot” fenntartásához kötik (ún. feltételesség). Emellett az alapvető elem mellett a reform olyan agrár-környe zetvédelmi intézkedéseket tartalmaz, amelyek 2007 óta már nem jelentenek ösztönzést. A mezőgazdaság környezetpolitikai és társadalmi céljainak elérésére irányuló támogatási politika szerkezetét a 2013 utáni időszakra vonatkozóan tovább kell majd fejleszteni. Az EGSZB ismételten hangsúlyozta azt az alap vető nézetét, mely szerint nem jó út, ha az európai mezőgaz daság kizárólag a világpiaci körülményekhez, illetve a világpiaci árakhoz igazodik.

2.5 Az említett célok és feladatok teljesítéséhez a 2014–2020 időszakban megfelelő pénzügyi eszközökre lesz szükség. A közös agrárpolitikára fordított kiadások aránya az EU bruttó hazai termékének (GDP) jelenleg kevesebb mint 0,4 százaléka. Állandó feladatot fog jelenteni a polgárok tájékozta tása arról, hogy milyen társadalmi szempontból fontos felada tokat támogatnak a közös agrárpolitika költségvetéséből. A mezőgazdasági kiadásoknak az EU összköltségvetéséhez viszo nyított aránya 1993 és 2013 között mintegy 50 százalékról 33 százalékra csökken.

3. A viták és a döntések várható menetrendje

C 318/67

mintáját kell követnie, amely piacorientált módon működik, és ugyanakkor társadalmi érdekeket is szolgál. A KAP 1992 óta lezajlott reformjai megpróbálták elsimítani a nemzetközi piac nyitás (kulcsszó: dohai forduló) és a magas társadalmi követel mények (kulcsszavak: megelőző fogyasztóvédelem, környezetvé delem és állatvédelem) közötti célkonfliktust. Ennek az agrárpo litikának a 2013 utáni folytatásához továbbra is szükséges a KAP megfelelő finanszírozása.

4.2 A közvetlen mezőgazdasági kifizetések eszköze továbbra is központi jelentőségű lesz a KAP-on belül. Az EGSZB szerint meg kell változtatni a funkcióját, ha fenn akarjuk tartani. A szabályozott piaci árak csökkentését kiegyenlítő funkció vissza szorul majd, másfelől új funkciók jelennek meg a társadalmi szolgáltatások és közjavak biztosítása terén. A jelenlegi válság helyzetet és az agrárpiacokon várható áringadozásokat tekintve egyre nagyobb jelentőségű lesz a stabilizációs és az ellátást biztosító feladat. A KAP így a fogyasztók számára is hasznos lesz. Hasonlóképpen az éghajlatvédelmi szempontokat is jobban figyelembe kell venni.

4.3 Az agrárpolitika „első és második pilléréből” álló, jelenleg alkalmazott kombinációt alapjában véve folytatni kellene, de még jobban össze kellene hangolni. Megint jobban kell figyelni a KAP-nak a tagállamokban való egységes átültetésére. Minde nekelőtt azonban a támogató intézkedéseket alaposabban meg kell indokolni és pontosabban meg kell határozni célkitűzése iket.

3.1 A Tanácsban a francia és a cseh elnökség alatt már folytak, illetve folynak az uniós agrárpolitika 2013 utáni alakí tásáról szóló első viták.

3.2 Ennek alapján az Európai Bizottság újjáalakulása után, előreláthatólag 2010 őszén fogja politikai vitára bocsátani a 2013 utáni agrárpolitikával kapcsolatos első megfontolásokat (közleményt). Ennek kapcsán figyelembe kell majd venni a küszöbönálló „pénzügyi felülvizsgálatot” is. A 2013 utáni KAP-ról szóló jogalkotási javaslatok közzététele 2011 közepére várható. A Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság így 2012 első felében dönthetne azokról.

4.4 Az EGSZB elvárja, hogy az egyes üzemek és tagállamok között történelmi okokból különböző nagyságú közvetlen kifi zetések 2013 után közeledjenek egymáshoz. Ehhez objektív mércéket kell kidolgozni, amelyek figyelemmel vannak a külön böző strukturális, természeti és mezőgazdasági-éghajlati viszo nyokra. Figyelembe kell venni továbbá a vidékfejlesztési támo gatás pénzügyi eszközei terén az egyes régiók között fennálló nagy különbségeket. Az EGSZB szerint ügyelni kell arra, hogy a tagállami átültetés során a közös agrárpolitika ne vegyen egyre széttartóbb irányokat.

3.3 A Lisszaboni Szerződés következtében az Európai Parla ment első ízben kap együttdöntési jogot a közös agrárpolitika terén. A Parlamentnek ez a megerősítése lényeges kedvező hatá sokkal jár majd a KAP 2013 utáni továbbfejlesztéséről szóló vitára nézve.

4.5 A néhány fontos agrárpiacon bekövetkező erős árcsök kenést tekintve az EGSZB hatékony lépéseket vár el annak érde kében, hogy biztosítható legyen a mezőgazdaság méltányos aránya az értékteremtési láncban.

4. Megjegyzések a KAP továbbfejlesztéséről szóló vitához

Az EGSZB ezenkívül következtetéseket is vár arról, hogy a globális konjunktúraválságból adódó tapasztalatokra tekintettel a jövőben hogyan kell kiigazítani az agrárpiacok biztonsági hálóit.

4.1 A KAP 2013 utáni továbbfejlesztéséről szóló vitának az EGSZB szerint továbbra is a multifunkcionális mezőgazdaság

C 318/68

HU


4.6 A mezőgazdasági üzemeknek, illetve az agrárágazatnak a piac és a verseny alakulásához való alkalmazkodási folyamatát az EGSZB szerint továbbra is segíteni kell, például intenzív támogatás révén, melynek célja a minőség, az élelmiszerbiz tonság javítása vagy az erőforrások kímélő felhasználása. Még fontosabbnak tűnik azonban a termelők és a termelői szerve zetek piaci helyzetének erősítése. A jövőbeli KAP-nak magában kell foglalnia olyan eszközöket, amelyek révén a tagállamok kellően rugalmasan finanszírozhatják e prioritásokat, és ösztö nözhetik azon ágazatokat, amelyek ezt éppen a leginkább igénylik. 4.7 Ahol a mezőgazdasági üzemek versenyképessége hatá rokba ütközik, például a hátrányos helyzetű és a hegyvidéki területeken, ott ezeket az EGSZB szerint ésszerűen kompenzálni kell, hogy ezeket a területeket a jövőben mezőgazdaságilag hasznosítani lehessen. A tejtermelő gazdaság – amelyet az EUban kb. 60 százalékban a hátrányos helyzetű területeken, ezen belül kb. 25 százalékban hegyvidéki területeken űznek – példá jából kiderül, hogy az állami ártámogatás és más agrárpiaci szabályozások feladása a hátrányos helyzetű területeken külö nösen erős gazdasági nyomást eredményezhet. 4.8 A vidékfejlesztés támogatása során jobban figyelembe kell venni a demográfiai problémákat (pl. az infrastruktúra és

2009.12.23.

a képzett munkaerő rendelkezésre állását). Ha egyes hagyomá nyos termelési régiókban egész termelési ágak (pl. cukor, tej, dohány) kerülnek a tönk szélére, akkor különleges kiigazító intézkedések szükségesek. Emellett például a munkahelyi biztonság szociális szempontjait is figyelembe kell venni. 4.9 Fennáll a veszélye, hogy az ösztönző elem hivatalos megszűnése után az agrár-környezetvédelmi intézkedések dezo rientálttá válnak. Annak érdekében, hogy a termelők a jövőben is ezeket a támogató intézkedéseket részesítsék előnyben, az EGSZB a keletkezett költségek megtérítésén felül a termelők környezeti teljesítményeinek hatékony honorálását is követeli. Ilyen honorálást kell kialakítani a termelőknek az éghajlatvé delem és az állatvédelem terén végzett tevékenységeiért is. 4.10 A „cross compliance”, vagyis a feltételesség elvét a terü lethez között kifizetések esetében először 2000-ben vezették be önkéntes alapon, majd 2005-ben kötelezően. Egyrészt az Európai Számvevőszék bírálja a túl felületes kezelést, másrészt a termelők és a helyi ellenőrző hatóságok kritizálják a túl nagy bürokratikus terhet. Az EGSZB körültekintő továbbfejlesztést ajánl: a feltételesség kritériumainak módosítására tett vala mennyi javaslat esetében alaposan meg kell vizsgálni, hogy tény legesen javuláshoz vezetnek-e.


2009.12.23.

HU


C 318/69

III (Előkészítő jogi aktusok)

EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG 456. PLENÁRIS ÜLÉS, 2009. SZEPTEMBER 30. ÉS OKTÓBER 1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak: Úton az európai eigazságügyi stratégia felé (COM(2008) 329 végleges) (2009/C 318/13) Előadó: Jorge PEGADO LIZ 2008. május 30-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak: Úton az európai e-igazságügyi stratégia felé” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2009. szep tember 9-én elfogadta véleményét. (Előadó: Jorge PEGADO LIZ.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30-án és október 1-jén tartott, 456. plenáris ülésén (a 2009. szeptember 30-i ülésnapon) egyhangúlag elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások 1.1 Az EGSZB üdvözli az Úton az európai e-igazságügyi stra tégia felé című európai bizottsági közleményt, mivel megítélése szerint az megfelelő, kidolgozása és bemutatása pedig szerve zettséget és alapos utánajárást tükröz. Az EGSZB ezért döntött úgy, hogy véleményt dolgoz ki a kérdésben, annak ellenére, hogy nem kapott erre felkérést. 1.2 Az EP, a Tanács és az Európai Bizottság által azóta elfo gadott és a bel- és igazságügyi miniszterek 2008. november 28i, az e területen 2013-ig végrehajtandó cselekvési tervről szóló állásfoglalásában figyelembe vett megállapodás, valamint a kezdeményezés hatóköréről és jövőbeli fejleményeiről szóló ajánlások kulcsfontosságú megfontolandó tényezők. 1.3 Ennek ismeretében az EGSZB általánosságban üdvözli az elfogadandó intézkedésekre vonatkozó iránymutatásokat, ezt azonban egy sor feltételezés alapján, bizonyos paraméterek fennállása esetén és az intézkedések kidolgozásával és végrehaj tásával kapcsolatos egyes fenntartásokkal teszi. 1.4 Az EGSZB először is arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy az új információs technológiák különféle állampolgársági

és általánosabb közigazgatási szempontokhoz kötődően hasz nált alkalmazásainak keretén belül pontosabban körül kellene határolni az e-igazságszolgáltatás konkrét alkalmazási körét.

1.5 Az EGSZB arra is rá szeretne mutatni, hogy az igazság szolgáltatás – azaz az úgynevezett „tisztességes igazságszolgál tatás” célja végső soron annak biztosítása, hogy a) az igazság szolgáltatáshoz való hozzáférésre vonatkozó jogszabályok és eljárások általános érvényesítését és egységesítését célzó, dicsé retre méltó kezdeményezések valóban általában a nagykö zönség, konkrétan pedig a gazdasági és társadalmi szereplők érdekeit szolgálják, és b) az igazságügyi szakemberek elfogadják ezeket a kezdeményezéseket, és igényt tartsanak rájuk.

1.6 Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az e téren születő kezdeményezések esetleg sérthetik az uniós polgárok alapvető jogait, különös tekintettel az adatvédelmi jogokra; hatá rozottan ajánlja, hogy minden meghozott intézkedést a nemzet közi egyezmények alapját képező elvek és az összes uniós tagál lamban közös nemzeti polgári eljárásjog maradéktalan tiszte letben tartása mellett hajtsanak végre.

C 318/70

HU


1.7 Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, hogy – a szubszidiaritás elvével összhangban – fordítson kellő figyelmet az érintett nemzeti jogrendszerek egyedi jellegzetességeire, amelyek olyan kulturális normákat és nemzeti értékeket tükröznek, amelyeket meg kell őrizni, és – az arányosság elvével összhangban – minden egyes új kezdeményezés esetében végezzen költség-haszon elemzést.

1.8 Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy a tervezett kezdemé nyezések kidolgozásakor az Európai Bizottság mindig tartsa szem előtt a nagyközönség jogalkalmazásról vallott nézeteit, annak érdekében, hogy az információs és kommunikációs tech nológiák szolgálják az igazságszolgáltatást, ne pedig fordítva.

1.9 Az EGSZB konkrétan azt javasolja, hogy az igazságszol gáltatási eljárások dematerializálását szolgáló mechanizmusok bevezetésekor különös elővigyázatossággal és gonddal járjanak el, hogy azok megfeleljenek az eljárási és a tartós adathordo zókra vonatkozó követelményeknek, ezzel garantálva a jogbiz tonságot és a kiszámíthatóságot.

1.10 Végül az EGSZB felkéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy alaposan kövesse nyomon az egyes intézkedések kimenetelét, a saját állásfoglalásaikban lefektetett – az EGSZB által szintén elfogadott – értékek és normák fényében figye lemmel kísérve azok végrehajtását.

2. Bevezetés és indokolás 2.1 Az e-igazságszolgáltatás kérdésével szisztematikusan először az Unió olasz elnöksége foglalkozott 2003-ban, egy az Európa Tanáccsal közösen rendezett konferencián, ahol a következőkre jutottak: „az internetben rejlő előnyökről, lehető ségekről és veszélyekről szóló megbeszélések során végső soron a külö nösen az Európa Tanács emberi jogi és adatvédelmi egyezményeiben lefektetett értékekkel és jogokkal kapcsolatos aggodalmaink köszönnek vissza”. (1)

2.2 Az ezt követő évek során számos tagállam kidolgozta saját e-igazságszolgáltatási rendszerét. Némelyikük alapos elmé leti háttérrel rendelkezik, és célja elsősorban a zökkenőmentes gyakorlati alkalmazás biztosítása, (2) a koordinációnak azonban híján van. (1) A 2003. november 13–14-én, Rómában tartott, Internetstratégiák és eigazságszolgáltatás Európában c. konferencia. (2) Érdemes megemlíteni Belgium példáját, ahol az e-igazságszolgáltatási projekt kidolgozásáért felelős bizottság tagjai között ott van néhány kiváló jogtudós és gyakorló jogász, pl. az eljárásindítási módsze rekkel és a bírói kar tagjai közti kommunikációs eszközökkel foglal kozó George de Leval professzor, és a bizonyítékokról szóló jog szaktekintélye, Yves Poullet professzor. Portugáliában alapos tanul mányt folytattak a modern technológiáknak a bírósági eljárások különböző pillanataiban és szakaszaiban történő felhasználásáról. Ennek konkrét előzménye egy részletes jelentés volt Para um novo judiciário: qualidade e eficiência na gestão dos processos cíveis [Egy új igazságszolgáltatás felé: a polgári eljárások kezelésének minősége és hatékonysága], amelyet a Boaventura de Sousa Santos professzor által vezetett és Conceição Gomes professzor által koordinált Portugál Igazságszolgáltatás Állandó Megfigyelőközpontja készített.

2009.12.23.

2.3 Közösségi szinten a kérdésre elkezdtek az e-kormányzás részeként tekinteni, különösen az Európai Tanács feirai (2000), illetve sevillai (2002) ülésén elfogadott eEuropa 2002 és eEuropa 2005 c. dokumentumok nyomán, valamint az i2010 stratégiai dokumentumban. (3)

2.3.1 Az e-Justice projektet tulajdonképpen már a hatodik keretprogram keretében elindították, ez volt az egyik első „integ rált projekt”, céljai azonban még igencsak korlátozottak és kísér leti jellegűek voltak. A kérdés a saját jogán csak az igazságügyi miniszterek 2007. januári, drezdai informális ülésén került napi rendre, majd részletesebben is foglalkoztak vele a 2007 máju sában, Brémában, az e-igazságszolgáltatással kapcsolatos munkáról tartott konferencián. (4)

2.4 A kérdés azonban a portugál elnökség (5) idején kapott további lendületet. Először a bel- és igazságügy-miniszterek 2007. október 1–2-i informális ülésén, ahol meghatározták a jövőbeli lehetőségekkel kapcsolatos legfontosabb kérdéseket, majd a Bel- és Igazságügyi Tanács 2007. december 6–7-i ülésén, ahol értékelték az addig elvégzett munkát, és a projekt határ idejének 2008. június végét tűzték ki, végül pedig a Miniszterek Tanácsának 2007. december 14-i ülésén született következteté sekben, amelyek üdvözölték az e-igazságszolgáltatás terén addig elért eredményeket, és a munka folytatására szólítottak fel.

2.5 Ezt követően az Európai Bizottság kidolgozta a tárgyalt közleményt, amelyet továbbított a Tanácsnak, az Európai Parla mentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, bár ez utóbbit nem kérte fel vélemény kidolgozására. Erre tekintettel az EGSZB úgy határozott, hogy magához ragadja a kezdeménye zést, és kifejti a közleménnyel kapcsolatos álláspontját.

2.6 Eközben mind az Európai Parlamentnek, (6) mind a Tanácsnak (7) lehetősége volt állást foglalni a közleménnyel és (3) COM(2005) 229 végleges, 2005. június 1. Vö.: Az EGSZB véle ménye, HL C 110., 2006.5.8., Előadó: Göran LAGERHOLM. (4) Fontos, hogy A Hágai Program: Tíz prioritás a következő öt évre c. dokumentum (COM(2005) 184 végleges, 2005. május 10.) nem foglalkozik az új technológiáknak az igazságszolgáltatás terén történő felhasználásával. A Luis Miguel Pariza Castaños által kidol gozott EGSZB-vélemény (HL C 65., 2006.3.17.) rávilágított, hogy a programból hiányzik az ambíció. Lásd az Európai Bizottság Jelentés a hágai program 2007. évi végrehajtásáról c. közelmúltbeli közleményét (COM(2008) 373 végleges, 2008. július 2.), amely szerint „Az érté kelés általános tanulsága, hogy az intézkedések elfogadása megle hetős kívánnivalókat hagy maga után”. (5) Ezzel kapcsolatban érdemes utalni az Európai Parlament és a Tanács az Alapvető jogok és jogérvényesülés általános program keretében a 2007–2013-as időszakra a Polgári jogi jogérvényesülés egyedi program létrehozásáról szóló, 2007. szeptember 25-i 1149/2007/EK hatá rozatára (HL L 257., 2007.10.3.). (6) Vö.: az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása (előadó: Diana Wallis – 2008/2125(INI) – T6-0637/2008), amely tartalmaz az Európai Bizottságnak címzett ajánlásokat is az e-igaz ságszolgáltatással kapcsolatban, valamint az Állampolgári Jogi, Belés Igazságügyi Bizottság 2008. november 5-i véleménye (Előadó: Luca Romagnoli). (7) Vö.: A Bel- és Igazságügy Tanács 2008. november 27–28-i, 2908. üléséről készült sajtóközlemény (16325/08. sz. dok.), valamint lásd még: az elnökség által a Coreper/a Tanács részére küldött 2008. november 7-i, 15315/08. sz. dokumentum (JURINFO 71, JAI 612, JUSTCIV 239, COPEN 216).

2009.12.23.

HU


különösen a hozzá csatolt cselekvési tervvel kapcsolatban. Szem előtt tartva, hogy ezt az intézkedési programot öt év alatt kellene végrehajtani, az alábbi megjegyzések és ajánlások jelen tőségét nem szabad lebecsülni – tekintve, hogy a civil társa dalom képviselőinek hozzájárulását jelentik, akik különösen érdekeltek és érintettek az e területtel kapcsolatos jövőbeli kezdeményezésekben –, és figyelembe lehetne őket venni a különböző tervezett intézkedések végrehajtásakor. (1)

C 318/71

4.4 Ugyanilyen fontos annak biztosítása, hogy az eljárási lépések elérni kívánt dematerializálása vagy egyszerűsítése, vala mint a munkamódszerek és -folyamatok egységesítése ne mossa el a szükségszerűen eltérő szempontok közti különbségeket, és ne is öntse ki a gyereket a fürdővízzel, a szükségtelen és nem kívánt szempontokkal együtt olyan alapvető jellemzőket is kiik tatva, amelyeknek nem kell és talán nem is szabad egyformának lenniük.

3. Az Európai Bizottság közleményének összefoglalása (2) 4. Általános megjegyzések 4.1 Az EGSZB nagy vonalakban támogatja az Európai Bizottság kezdeményezését, amely most kiegészült az Európai Parlament javaslataival és a Tanács iránymutatásaival. 4.1.1 Támogatása azonban számos feltételhez, fenntartáshoz és bizonyos korlátokhoz kötött. 4.2 Ezért alapvetően fontos, hogy megfelelően meghatá rozzuk az e-igazságszolgáltatás hatókörét. Az e-igazságszolgál tatás az „e-demokrácia” vagy az „e-kormányzás” tágabb foga lomkörébe sorolható, illetve azok kulcselemét képezi. Jóllehet szorosan kapcsolódik az „e-jog” fogalmához, amelynek célja, hogy elősegítse az elektronikus hozzáférést a) a jogszabályokhoz és valós időben a jogalkotási folyamathoz is – legyen szó anyagi vagy eljárási jogról, kötelező érvényű vagy nem kötelező érvényű jogról –, b) a bíróságok esetjogához és c) a közigazga tási határozatokhoz, az e-igazságszolgáltatásnak csak a polgári, kereskedelmi és esetleg a közigazgatási jog területén végzett igazságszolgáltatás bírósági szempontjaira kellene korlátozódnia – más szóval a bírósági gyakorlatokra és eljárásokra, ideértve a választottbírósági eljárásokat is. (3) 4.3 Ezenkívül szem előtt kell tartani, hogy az igazságszolgál tatási programok célja nem az, hogy az igazságszolgáltatás gyors, hatékony, költséghatékony vagy egyértelmű legyen, hanem a TISZTESSÉGES IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS (4) biztosí tása, amely maradéktalanul tiszteletben tartja az alapvető jogokat, különös tekintettel a személyes adatok védelmére. 4.3.1 Az EGSZB tehát óva int a túlzott egyszerűsítésre, a hatékonyságra, a költségmegtakarításra vagy a gyorsaságra irányuló bármiféle törekvéstől, amely veszélyeztetheti az igaz ságszolgáltatás alapvető célját, és amely, ahelyett hogy elősegí tené az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, még nehezítheti vagy bonyolíthatja is azt. (1) Valójában ez egyértelműen a polgári ügyekben történő igazságügyi együttműködéssel foglalkozó parlamentközi fórumon, és különösen az E-igazságszolgáltatás: eszköz a polgárok, a jogászok és a vállalkozások számára c. második szekcióülésen elhangzott nyilatkozatok és viták eredménye. A fórumra a francia elnökség alatt, 2008. december 2-án került sor az Európai Parlament brüsszeli épületében. (2) A vélemények terjedelmére vonatkozó korlátozások miatt a véle mény nem tartalmazza az európai bizottsági közlemény és a hozzá kapcsolódó EP- és tanácsi állásfoglalások összefoglalását. (3) Kizárva ugyanakkor az alternatív vitarendezési mechanizmusokat, melyeknek bár a vitarendezés a célja, nem tartoznak az igazságszol gáltatás körébe; pusztán önkéntes, bíróságon kívüli folyamatok, melyeknek célja az érintett felek érdekeinek kiegyensúlyozott érvé nyesítése. (4) Egy latin mondás tökéletesen összefoglalja ezt: „Justitia est constans et perpetua voluntas jus suum cuique tribuendi” [Az igazságszolgál tatás szüntelen törekvés arra, hogy mindenkinek megadjuk azt, amihez joga van].

4.4.1 Minden körülmények között biztosítani kell, hogy az információs technológiákat alkalmazó programok valóban megfeleljenek általában az európai nagyközönség és különösen a gazdasági és társadalmi szereplők, valamint a jogi szak emberek igényeinek. Hasonlóképpen elkerülendő, hogy ezek a programok ellentétesek legyenek a szakemberek érdekeivel.

4.4.2 Azt is biztosítani kell, hogy a bevezetett vagy kifejlesz tett rendszerekbe harmadik felek se rosszindulatból, se pedig pusztán gondatlanságból ne tudjanak beavatkozni oly módon, hogy az veszélyeztesse a rendszer biztonságos és megbízható használatát, illetve ne lehessen a rendszerben tárolt ügyek aktáit és azok tartalmát sem részben, sem egészben módosítani.

4.5 Egy másik szem előtt tartandó szempont azokkal az eljárási szempontokkal kapcsolatos, amelyek a laikusoknak talán túlzottnak és feleslegesnek tűnnek, azonban jelentősen hozzájárulnak a bírók és az ítélethozatal nyilvános megítélé séhez, és az igazságszolgáltatási eljárás során garantálják az alapvető jogok tiszteletben tartását. (5)

4.6 Hozzá kell tenni, hogy mivel az eljárási jog az anyagi jog alá tartozik, és mivel a tagállamok közti kulturális különbségek miatt jött létre, és mivel az ilyen jogszabályok egységesítése nem lehetséges, nem kívánatos és nem is megfelelő, a másodlagos igazságszolgáltatási eljárások alapvető és ezért különböző szem pontjait nem szabad és nem is lehet egységesíteni. Máskülönben fennáll a veszélye, hogy ütköznek azzal az anyagi joggal, amelyet éppen hogy védeniük és érvényesíteniük kellene.

4.7 Mivel a jog és különösen az eljárási jog az igazságszol gáltatást célzó, valamint szakképzett és megfelelő szakmai tapasztalattal rendelkező jogi szakértők általi használatra szánt jogi szakeszközök összessége, logikus, hogy a jogszabályok meghatározásakor és alkalmazásakor az e szakterülethez tartozó szaknyelvet alkalmazzuk. (5) A szerző itt elsősorban az eljárási jog ún. „alapelveire” gondol, melyek közül a legfontosabb „a tisztességes eljárás garantálása”, és ez alá tartozik a bíróság pártatlansága, a felek egyenlőségének elve, rendelkezési elv, az önállóság elve és a kontradiktórius eljárás garan tálása, a nyilvános tárgyaláshoz való jog, a bizonyítás joga, az eljárás folytonossága és annak garantálása, hogy a vádlottat az eljárás minden lépéséről megfelelően tájékoztatják (vö.: Miguel Teixeira de Sousa, Estudos sobre o Novo Processo Civil [Tanulmányok az új polgári eljárásokról], Kiadó: LEX Lisbon, 1997).

C 318/72

HU


4.7.1 Ha túlzásba visszük azt a törekvést, hogy a jog „egyszerű” és „mindenki számára hozzáférhető” legyen, az azt eredményezheti, hogy a jog veszít szigorából és elveszti külön leges szakmai értelmét, amely azonban nem azonos minden nemzeti jogrendszerben, és nem is feltétlenül kell annak lennie. 4.7.2 Az egységesítés helyett itt is inkább a különféle jogi eszközök „megfeleltetési táblázatára” vagy egy „közös referenci akeretre” van szükség. 4.8 Végezetül az EGSZB úgy véli, hogy az új technológiák igazságszolgáltatási célú felhasználását célzó rendszerek sikeres megvalósításához mindenképpen szükséges, hogy a rendszer megfeleljen a szóban forgó szervezet igényeinek és céljainak, kompatibilis legyen a meglévő számítógépes rendszerekkel, elfo gadása előtt meghallgatást tartsanak a jelenlegi eljárásokról, és hogy új körülményekhez és célokhoz is gyorsan és olcsón hozzáigazítható legyen. 4.8.1 A kezdeményezés egészét tekintve, valamint végrehaj tásának minden szakaszában is nagyobb súlyt kellene fektetni az általános költség-haszon elemzésre, tekintettel arra, hogy az Európai Bizottság (látszólag csak egy hivatalos nyelven elérhető) hatáselemzése nem közöl pontos adatokat erről a kérdésről. Ehelyett konkrétan elismeri, hogy „a felmerülő költségek helyesek, de nem felmérhetők […]” és csak „eseti alapon” hatá rozhatók meg, miközben a hasznot illetően „általánosságban szólva, gazdasági hatás kétségtelenül létezik, bár nehezen szám szerűsíthető”. Ez az álláspont igen szubjektív, ami egy ilyen nagyságrendű projekt esetében nem éppen elfogadható. (1) 5. Részletes megjegyzések 5.1 Mivel a bírósági tárgyalások olyan (eljárási) lépések soro zatából állnak, amelyeket jogbiztonsági és kiszámíthatósági okokból és a részt vevő felek jogainak garantálása érdekében dokumentálni kell, egy az egész tárgyalást rögzítő tartós adat hordozó kérdése korlátozná a szóbeliséget és a jogállamiság keretein belüli dematerializációt. 5.1.1 Ennek ismeretében elemzés és megfontolás tárgyává kellene tenni a jelenlegi „átfogó” stratégiában foglalt intézke dések bizonyos szempontjait. 5.2 Az e-igazságszolgáltatási portált illetően az EGSZB úgy véli, hogy annak beindítása előtt minden igazságszolgáltatási szereplő (bírók, államügyészek, bírósági tisztviselők, közigazga tási hatóságok, kormánytisztviselők és minden jogi szakember) alapos képzést kell hogy kapjon annak biztosítása érdekében, hogy a portál hasznos és használható eszköz legyen minden érdekelt számára. 5.2.1 Az EGSZB úgy véli, hogy a portál igazságszolgáltatási információs és szolgáltató fórumként és hasznos kapcsolattartási pontként szolgálhatna a nagyközönség, a vállalkozások és a bírói testület tagjai között a jogi kérdések megválaszolásához. (1) Lásd a 2008. május 30-i hatáselemzés (SEC(2008) 1947) 5.3.2. és 5.3.3. pontját, 30–31. o.

2009.12.23.

5.2.2 Az EGSZB megítélése szerint a portál hasznos, élet képes eszköz lehetne, amelyet a bírói testület tagjai nap mint nap használnának. Ehhez azonban garantálni kell a rajta szereplő információk megbízhatóságát és hitelességét, és ideális esetben az érintettek védelme érdekében a portálhoz a szóban forgó információ természetétől függően különféle hozzáférési szinteket és jogosultságokat kellene meghatározni. 5.2.3 A polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes európai igazságügyi hálózathoz (2) hasonlóan a közösségi és nemzeti jogszabályok hozzáférési pontjaként is kell szolgálnia. Nyilvá nosan elérhetőnek kell lennie, és jobb lehetőségeket kell bizto sítania az általános jogi tanácsadásra és a jogi problémákkal kapcsolatos segítségnyújtásra. 5.3 A videokonferenciákat illetően az EGSZB úgy véli, hogy minden egyes tagállami bíróság esetében alaposan fel kell mérni, (3) hogy rendelkezik-e az ennek széles körű használa tához szükséges audiovizuális berendezésekkel, jelenleg ugyanis nem világos, hogy minden tagállam felszerelte-e a bíróságokat a videokonferenciához szükséges berendezésekkel, illetve hogy a meglévő eszközök kompatibilisek-e, vagy akár megfelelően működnek-e. (4) 5.3.1 Ezenkívül az EGSZB úgy véli, hogy – főleg, ha a cél a bizonyítékgyűjtés vagy a bírósági lépésekről vagy határozatokról való tájékoztatás – valódi jogszabályi harmonizációra van szükség a tagállamok között a vallomástételt és a videokonfe renciákat illetően annak biztosítása érdekében, hogy az ugyan arról a kérdésről szóló jogszabályokat egységesen értelmezzék és alkalmazzák. A szükséges jogi koordináció hiányában ugyanis a videokonferenciák alkalmazása a különböző tagállamokban jogi és akár kulturális akadályokba ütközhet. 5.3.2 Az EGSZB úgy véli, hogy ha a videokonferencia alkal mazását a javasolt formában elfogadják, az érintett bíróságoknak mindig kérelmezniük kellene ennek az eszköznek a használatát, ezzel összefüggésben pedig az EGSZB egyetért azzal, hogy a portál támogatni tudná a bíróságok közti videokonferenciákat, mivel rendelkezik mindazzal, ami az ehhez az eljáráshoz szük séges. (5) (2) Különösen, mivel a 2001/470/EK tanácsi határozat módosításáról szóló határozatra vonatkozó friss európai bizottsági javaslat ennek használatát a jogi szakemberekre korlátozta (Vö.: HL C 175., 2009.7.28., 84. o., előadó: María Candelas SÁNCHEZ MIGUEL.) (3) A Tanács cseh elnöksége időközben arra kérte a tagállamokat, hogy adjanak meg minden birtokukban lévő információt a nemzeti bíró ságokon rendelkezésre álló audiovizuális berendezésekről, és az erre érkezett válaszokat közzétette a Summary of the replies of the EU Member States to the request of the Czech Minister of Justice for informa tion on national videoconferencing equipment in the judiciary [Az uniós tagállamok válaszainak összefoglalása a cseh igazságügy-miniszter által a nemzeti bíróságok audiovizuális felszereltségével kapcsolatban hozzájuk intézett kérdésre] c. dokumentumban. 4 ( ) A rendszerek átjárhatóságának kérdésével az Európai Bizottság nemrégiben foglalkozott (COM(2008) 583 végleges), ez a javaslat a 2009. február 25-én elfogadott EGSZB-vélemény tárgyát képezte (HL C 218., 2009.9.11., 36. o., előadó: Antonello PEZZINI); az olvasónak a többi idevonatkozó tárgyú véleménnyel együtt ezt is figyelmébe ajánljuk. (5) Említést érdemel a Tanács jogi információs munkacsoportjának (eigazságszolgáltatás) eddigi tevékenysége, különös tekintettel az igaz ságszolgáltatási adatok kezelése terén tett előrelépésekről szóló jelen tésre (9362/09. sz. dokumentum), a videokonferenciáról szóló stra tégiai dokumentumra (9365/09. sz. dokumentum), a használati útmutatóra (9863/09. sz. dokumentum) és a nyilvános tájékoztatóra (9862/09. sz. dokumentum), amelyek híven tükrözik a jelen véle ményben is felsorolt aggályokat. (Valamennyi dokumentum 2009. május 15-én kelt.)

2009.12.23.

HU


5.4 A hatóságok közötti együttműködést illetően, különösen a bűnügyi nyilvántartások összekapcsolásával kapcsolatban az EGSZB úgy véli, hogy a szóban forgó információk kényes jelle gére való tekintettel ezt az együttműködést az érintettek magá néletének védelme érdekében a legszigorúbb biztonsági és adat védelmi előírások betartása mellett kell megvalósítani. (1) 5.4.1 Az EGSZB ugyanakkor úgy véli, hogy előzetes tanul mányt is kellene folytatni a nemzeti jogszabályokról és az egyes tagállamokban meglévő anyagi feltételekről annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen kényes információk esetében a bűnügyi információk cseréje terén kizárt legyen az eltérő jogal kalmazás és adatkezelés. 5.5 A fordítást illetően az EGSZB rá kíván mutatni, hogy az e-igazságszolgáltatási portálnak többnyelvűnek kell lennie, és az Unió minden hivatalos nyelvén tájékoztatást kell nyújtania. A használhatóság és a valamennyi uniós polgár számára való hozzáférés érdekében gépi fordítórendszerrel biztosítani kell a weboldal tartalmának azonnali fordítását. 5.5.1 A jogi szakembereket segítendő, az e-igazságszolgálta tási portál tartalmazhatná a jogi fordítók és tolmácsok adatbá zisát, valamint az összes szükséges űrlapot, amelyeket pontosan

C 318/73

le kellene fordítani az egyes tagállamok jogrendszereiben hasz nált nyelvekre. 5.5.2 Mivel egy hatékony, az összes közösségi nyelvre auto matikusan és egyidejűleg fordító rendszer óriási költségekkel jár, alaposan át kell gondolni, hogy megvalósítható-e, és arányos-e az elérhető eredményekkel és azok gyakorlati hasznával. 5.6 A különös fenntartásokkal és óvatossággal kezelendő kezdeményezések közül kiemelendő az európai fizetési megha gyásos eljárásnak (2) és a kis értékű követelések európai eljárá sának (3) teljes dematerializációja, valamint az egyéb „teljes mértékben elektronikus európai eljárások” kialakítása, a kizá rólag elektronikus idézések és eljárási lépésekről való értesítések, a bírósági költségek online kifizetése vagy az okiratok elektro nikus hitelesítése. 5.6.1 Az EGSZB azt ajánlja, hogy a lehető legkörültekin tőbben járjanak el bármely fent említett új fejlesztés bevezeté sekor, és azok általános elfogadása előtt alaposan elemezzék a költség-haszon arányt és azt, hogy szükség van-e hosszabb próbaidőszakra; emellett abszolút garanciákat kér a jogállami ságot tiszteletben tartó összes államban egységes eljárásjogi szabályoknak való megfelelés biztosítása érdekében.


(1) Lásd az európai adatvédelmi biztos következő tárgyban készített véleményét: A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parla mentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak: Úton az európai e-igazságügyi stratégia felé, (2009/C128/02), HL C 128., 2009.6.6., 13. o.

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 1896/2006/EK rendelete (2006. december 12.) az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról (HL L 399., 2006.12.30., 1. o.) (3) Az Európai Parlament és a Tanács 861/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről (HL L 199., 2007.7.31., 1. o.).

C 318/74

HU


2009.12.23.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának Biztonságos, innovatív és elérhető gyógyszerek: a gyógyszeripari ágazat megújult jövőképe (COM(2008) 666 végleges) (2009/C 318/14) Előadó: Joost van IERSEL 2008. december 10-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó Szer ződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Biztonságos, innovatív és elérhető gyógyszerek: a gyógyszeripari ágazat megújult jövőképe” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2009. szep tember 9-én elfogadta véleményét. (Előadó: Joost van IERSEL.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30-án és október 1-jén tartott, 456. plenáris ülésén (a szeptember 30-i ülésnapon) 170 szavazattal 1 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások 1.1 A közlemény (1) célja az, hogy olyan hosszú távú menet rendet határozzon meg az európai gyógyszeripar (2) egységes piacának kiépítésére, amely várhatóan Európában és világszerte is fenntartható környezetet teremt a gyógyszeripar számára a betegek megnövekedett szükségleteire válaszul.

1.2 Az EGSZB megítélése szerint a közlemény nélkülözhe tetlen keretet teremt, amely számos hasznos célkitűzést tartalmaz, a program megvalósítási módszerét illetően azonban meglehetősen óvatosan és kétértelműen fogalmaz.

1.3 A gyógyszeripar erősen függ attól, hogy az egyes orszá gokban milyen egészségügyi ellátási és pénzügyi feltételek ural kodnak. Emellett a lakosság és a betegek megnövekedett szük ségletei és elvárásai, valamint az egyre élesedő világverseny is kihívások elé állítják. A gyógyszeripar jövőjére ezenkívül a jelen legi válság és a vele járó költségvetési megszorítások is rányomják a bélyegüket.

1.4 Az EGSZB megítélése szerint e tényezők miatt fontos, hogy a Tanács egy közösen elfogadott stratégiai keretterv alapján mihamarabb átfogó menetrendet dolgozzon ki a kihí (1) A Bizottság közleménye – Biztonságos, innovatív és elérhető gyógy szerek: a gyógyszeripari ágazat megújult jövőképe – COM(2008) 666 végleges, 2008. december. (2) 2007-ben az európai gyógyszeripar mintegy 600 000 főt foglalkoz tatott, és összforgalma 18%-át költötte kutatásra-fejlesztésre.

vások megválaszolására. Az Uniónak arra kellene törekednie, hogy megteremtse az európai gyógyszeripar fenntartható hazai pozíciójának és világszintű térnyerésének feltételeit.

1.5 A közös kerettervhez az szükséges, hogy a jelenlegi, főként nemzeti hatásköröket – amelyek miatt a gyógyszerekhez való szabad hozzáférés és az egységes piac megvalósulása, bármily kívánatos, még sokáig várat magára – az európai betegek, az ágazat és a teljes egészségügyi ellátási lánc javát szolgálva fokozatosan felváltsák az egymáshoz közeledő gyakor latok és közös megközelítések.

1.6 Az EGSZB úgy véli, hogy a tagállami rendszereknek explicitebb formában kellene figyelembe venniük az európai dimenziót. Az egyes tagállamoknak a pénzügyi és egészségügyi feltételek megteremtésekor különösen azt kellene figyelembe venniük, hogy ebben az ágazatban a jövőorientált K+F és inno váció igen nagy jelentőséggel bír, és óriási költségeket emészt fel.

1.7 Az EGSZB üdvözli a hetedik kutatási keretprogram részét képező innovatív gyógyszerekre vonatkozó kezdeményezést. Hatá rozottan kéri a közösségi szabadalmi rendszer elfogadását, és egy európai bírósági eljárási rendszer létrehozását sürgeti. Az Európai Szabadalmi Hivatal működését tovább kellene javítani.

1.8 A generikus gyógyszerek révén megtakarítások érhetők el az egészségügyben. Az EGSZB támogatja a versenyképes, szaba dalom nélküli termékek piacainak fejlesztését. A Tanácsnak meg kellene fontolnia, miként lehetne felszabadítani az ebben a terü letben rejlő jelentős megtakarítási potenciált.

2009.12.23.

HU


1.9 A gyógyszerek szabad hozzáférhetősége és megfizethető sége tekintetében újfent meg kellene vitatni az alábbi, egymással összefüggő kérdéseket: az Európán belül tapasztalható óriási gyógyszerárkülönbségek, hozzáférhetőség, párhuzamos keres kedelem és a nem területenkívüliség elve. A vita során ki kell térni „a […] gyógyszerek szabad mozgását akadályozó, illetve torzító hatások megszüntetésére irányuló intézkedéseket tartal mazó javaslat…” kérdésére is. (1)

1.10 Az EGSZB jelenleg úgy véli, hogy az erőteljesebb konvergencia előmozdítása érdekében a lisszaboni stratégia értelmében jelenleg alkalmazott gyakorlatnak megfelelően be kellene vezetni a nyitott koordinációs együttműködést, az Európai Bizottság monitoringszerepét, a bevált gyakorlatok alkalmazását és az átlátható adatkezelést. Az adatcsomagnak tartalmaznia kellene a világban jellemző helyzetekről és tenden ciákról, valamint ezek hatásairól szóló adatokat is, ami megfe lelő megvilágításba helyezné az ágazat előtt álló kihívásokat és lehetőségeket.

C 318/75

a betegek érdekében – azt kéri, hogy alakítsák ki az ágazat egységes piacát. Az egységes piac előtt komoly akadályt képez, hogy mind a 27 tagállamnak saját hagyományok, jogszabályok és árképzési módszer szerint működő egészségügyi ellátórend szere van.

2.5 1996-ban Martin Bangemann ipari fejlesztésért felelős európai biztos három kerekasztal-megbeszélést szervezett az összes érdekelt részvételével a gyógyszerágazat egységes piacának kialakításáról. Ezt számos egyéb egyeztető ülés követte. A kerekasztalokon sokféle szereplő – kormányképviselők, gyógyszeripari vállalatok és egyéb érdekeltek – vett részt, így számos nézet és nemzeti megközelítés képviseltette magát.

2.6 Ezekre válaszul az EGSZB több alkalommal is számos konkrét javaslatot terjesztett elő. A fő témák a következők voltak: a gyógyszerek EU-n belüli szabad mozgása, a tagálla mokbeli gyógyszerkiadások megzabolázása, egy erős, az európai növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló gyógyszeripar sürgetése. (2) E területeken még mindig sok a tennivaló.

2. Bevezetés 2.1 Mivel a hatáskörökön az Európai Bizottság és a tagál lamok osztoznak, már régóta szükség volna a gyógyszeripari ágazat átfogó európai megközelítésére. Az uniós intézmények eddig elsősorban a piaci hozzáférés javítására és a szabályozási kérdésekre koncentráltak.

2.2 Az uniós intézmények vonakodását mindig is az okozta, hogy az egészségügyi szektor kivételes helyzetben van, és a nemzeti egészségügyi ellátórendszerek és hatáskörök mindenütt elsőbbséget élveznek. Ennek ellenére az Európai Bizottság és a tagállamok egyre inkább hangsúlyozzák, hogy egyes pontosan meghatározott egészségügyi kérdések tekintetében európai keretfeltételeket kellene lefektetni.

2.3 Az uniós feltételek és célkitűzések elengedhetetlenek egy olyan ágazat számára, amely hosszú távú kutatási és innováci óvezérelt beruházásokra támaszkodik. Ez annál is inkább fontos, mivel:

— a gyógyszeripar erőteljesen függ a K+F-től és az új, innovatív termékektől;

— a külső, többek között a feltörekvő ázsiai országokbeli konkurencia erősödik.

2.4 Az egységes piac jelentős beruházásokat igényel. Teljesen érthető, hogy az Európai Bíróság számos ítéletében – elsősorban (1) Lásd a Tanács 1988. december 21-i 89/105/EK irányelvének 9. cikkét. A Tanács azóta kevésbé hajlik a bővítésre.

2.7 A kulcstényező az egyes tagállamok álláspontja. Egész ségügyi ellátórendszereik strukturális és szervezeti jellemzői döntőek az európai árképzés és -támogatás, valamint a gyógy szerekhez való hozzáférés szempontjából.

2.8 A véleménykülönbségek és a nemzeti hatáskörök fenn maradása ellenére a Tanács 1965 óta számos jogalkotási intéz kedést fogadott el a közegészségügy és a gyógyhatású termékek tekintetében, annak érdekében, hogy javítsa a feltételeket a betegek és az egészségügy számára.

2.9 2001-ben határoztak arról, hogy egy korlátozott érde kelti kör részvételével működő csoport, a G-10 (3) létrehozásával javítják a vita struktúráját. 2002 májusában a G-10 a gyógy szeripari ágazat stratégiai keretterve gyanánt tizennégy általános ajánlást terjesztett elő. A következő évek során ezek közül többet megvalósítottak.

2.10 Ezt követően 2005-ben magas szintű Gyógyszerfó rumot hoztak létre a többi G-10-ajánlás végrehajtására, és három munkacsoportot újabb ajánlások kidolgozásával bíztak meg.

2.11 Ez a folyamat 2008 októberében zárult le, amikor a Fórum elfogadta a Következtetések és ajánlások a betegek tájékozta tásáról, a viszonylagos hatékonyságról, valamint az árképzésről és -támogatásról c. dokumentumot. (2) Lásd: HL C 14., 2001.1.16., 122. o. (saját kezdeményezésű véle mény), valamint HL C 241., 2004.9.28., 7. o. (vélemény). (3) A G-10 öt miniszterből, két európai biztosból és ágazati képvise lőkből állt össze.

C 318/76

HU


2.12 Ez hangsúlyozta az egyrészről a dinamikus, verseny képes piacon a technológia és az innováció, másrészről a minő ségi garanciák, a gyógyszeripari termékekhez való szabad hozzá férés, a betegek megbízható tájékoztatása és a helyes árképzési és -támogatási politikák közti kölcsönös összefüggést.

2.13 A Gyógyszerfórum arra a következtetésre jutott, hogy mind az európai versenyképesség erősítését célzó lisszaboni stratégia, mind pedig a gyógyszeripari ágazat globális dinami kája és kihívásai égetően szükségessé teszi egy mélyreható megközelítésnek és az ágazat közép- és hosszú távú jövőké pének kialakítását.

2.14 A hetedik kutatási keretprogram volt az első, amely közös kutatási menetrendet állított össze a gyógyszeripar számára. Ebben számos olyan innovatív gyógyszerészeti projektet találunk, amely ösztönzi a meglévő nemzetközi kuta tási hálózatok működését és lehetőség szerint újabbak kialakí tását. (1)

2.15 Eközben a globalizáció hatásai egyre nyilvánvalóbban érezhetők. Figyelembe véve az Egyesült Államok, valamint Kína és más feltörekvő gazdaságok által felmutatott lenyűgöző K+F-eredményeket, az európai gyógyszeripari ágazat számára döntő lesz, hogy a helyi vállalatok mennyire innovatívak.

2.16 A jelenlegi gazdasági válság megváltoztatja a világot. A gazdasági helyzet és a nemzeti költségvetések csökkentése, vala mint az ázsiai világpiaci szereplők megerősödött pozíciója mind befolyásolja majd a versenyfeltételeket. Az egészségügyi és a gyógyszeripari ágazatra vonatkozó jövőbeli politikákban komo lyan figyelembe kell venni ezeket a tényezőket.

2.17 Az EGSZB végezetül megjegyzi, hogy az elmúlt évti zedben a hálózati tevékenységek és a cserekapcsolatok intenzí vebbé váltak, és ez bizonyos mértékig az érdekeltek álláspont jainak közeledéséhez vezetett. E haladás ellenére a jogszabályok és az egészségügyi rendszerek eltéréseiből adódóan vannak még megoldandó kérdések. A gyógyszeripari termékekhez való szabad hozzáférés korlátozott, és az ágazatnak nincs egységes piaca.

3. Az Európai Bizottság nézetei 3.1 Az Európai Bizottság 2008 decemberében stratégiai közleményt tett közzé a gyógyszeripari ágazatról, amelyben meghatározta az elveket és a célkitűzéseket, az ágazat hosszú távú kilátásait és a globális kihívásokat. (1) A gyógyszeripari kutatásról és versenyképességről szóló európai bizottsági közleményekről írt véleményeiben az EGSZB ismételten hangsúlyozta az ágazatbeli (alap)kutatás kiemelt jelentőségét. Lásd: HL C 14., 2001.1.16. 122. o.; HL C 234., 2003.9.30., 13. o.; és HL C 110., 2004.4.30. 98. o.

2009.12.23.

3.2 A közlemény keretet ad a 2008. decemberi gyógyszer csomagban szereplő jogalkotási javaslatok, valamint a jövő tekintetében is.

3.3 Új elem, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a külső szem pontokra, ilyen például a hamisítás, a kereskedelem, az új beteg ségek, valamint a feltörekvő gazdaságok egyre növekvő jelentő sége.

3.4 A közlemény három kérdést különít el: a gyógyszerha misítást, a farmakovigilanciát és a betegtájékoztatást, ezekre vonatkozóan az Európai Bizottság öt jogalkotási javaslatot mellékel a közleményhez. (2)

3.5 Itt is kiemelik, hogy a gyógyszeripar a K+F, a növekedés és foglalkoztatás, valamint a közegészség szempontjából alap vető jelentőséggel bír Európa számára.

3.6 Életképes és fenntartható gyógyszeriparának fenntartása tekintetében azonban Európa komoly egészségügyi, tudományos és gazdasági kihívásokkal szembesül:

— a K+F és az innováció területén Európa folyamatosan teret veszít az Egyesült Államokkal és Ázsiával szemben;

— az EU-n belül továbbra is egyenlőtlenségek vannak a gyógy szerek hozzáférhetősége és megfizethetősége tekintetében;

— növekszik a nemzetközi munkamegosztás többek között a K+F, a klinikai vizsgálatok, a gyártás és a forgalmazás terén;

— további úttörő jellegű tudományos munkára van szükség a megoldatlan közegészségügyi kihívások megválaszolásához és ahhoz, hogy az Unióban gyártott gyógyszerek előtt új piacok nyíljanak meg.

3.7 Az Európai Bizottság megítélése szerint legfőbb ideje, hogy Európa világpozíciójának stabilizálása és megerősítése érdekében további haladást érjünk el az egységes gyógyszerpiac működésének javítása terén.

3.8 Ehhez 25 célt nevez meg, amelyek az alábbiakra irányulnak: (a) az egységes és fenntartható gyógyszerpiac, (b) a globalizáció jelentette lehetőségek és kihívások vállalása, vala mint (c) a tudományos és innovációs környezet megerősítése. (2) Az EGSZB egy több véleményből álló csomagban foglalkozott a témával: CESE 1022/2009, CESE 1023/2009, CESE 1024/2009, CESE 1191/2009 és CESE 1025/2009, HL C 306., 2009.12.16.

2009.12.23.

HU


3.9 A közlemény koherens képet ad az európai és globális kihívásokról és kívánatos megközelítésekről, olyan átfogó keretben, amely hosszú távú menetrendet határozhat meg az ágazat számára.

4. Általános megjegyzések 4.1 Az EGSZB egyetért azzal, hogy globális perspektívába helyezett, átfogó megközelítésre van szükség az európai gyógy szeripari ágazattal kapcsolatban.

4.2 A közleményt „megújított jövőképnek” szánták. Annak ellenére azonban, hogy szükség volt rá és számos érdekelttel konzultáltak hozzá, némileg csalódást kelt, mivel nem tartalmaz sem átfogó elemzést a közös piaci hiányosságokról, sem pedig a betegek és az iparági szereplők igényeinek figyelembevételével megfogalmazott önállóan kezdeményezett szakpolitikai ajánlá sokat.

4.3 Agyógyszeripari innováció tekintetében Európa lema radóban van. Az ágazat globalizálódása új lehetőségeket és új kihívásokat teremt. Helyénvaló, hogy egyszerre tárgyalják azt, hogy Európában nincs szabad hozzáférés a gyógyszerekhez és azt, hogy tudományos áttörésekre van szükség az orvostudo mány fejlődésével való lépéstartáshoz és a globális egészségügyi kihívások megválaszolásához. Továbbra sem világos, hogy mit kellene tenni tagállami, illetve uniós szinten e kihívások megvá laszolására.

4.4 Az EGSZB megítélése szerint égetően szükséges a fenn tartható, egységes gyógyszerpiac működésének javítása. Egy ilyen piac megléte előfeltétele a jövedelmező, igen innovatív európai gyógyszerágazat fenntartásának, ami a megnövekedett lakossági igényeknek és a globális kihívásoknak való megfelelést szolgálja.

4.5 A közlemény megfelelő keretet nyújt az egyre több harmadik országgal – például az Egyesült Államokkal, Japánnal, Kanadával, Oroszországgal, Indiával és Kínával – folytatott szabályozási együttműködéshez és tárgyalásokhoz, amelyek révén az európai export fenntartható perspektívát kap.

4.6 Ebben a nemzetközi kontextusban elengedhetetlen a jól működő egységes piac. A piac továbbra is széttöredezett vagy a nemzeti árképzési és -támogatási rendszerek különbözősége miatt, vagy az (új) szabályozási terhek, a közösségi jogszabályok nem megfelelő alkalmazása; a hozzáférésbeli egyenlőtlenségek és a gazdasági szempontból kevésbé vonzó nemzeti piacok iránti kereskedelmi érdeklődés hiánya miatt.

4.7 Ezenfelül az EU igen rövid idő alatt 27 tagúra duzzadt, és minden tagállam újabb sajátosságokat hozott magával, nem utolsósorban abban az értelemben, hogy a piacok és betegek igényei sokszínűbbek lettek. Ez szemlélteti az európai összkép összetettségét.

C 318/77

4.7.1 Erre az összetettségre példa a gyógyszerek megfizethe tősége, amely nagymértékben függ az adott nemzeti társadalom biztosítási rendszertől és a biztosítottak biztosítási lefedett ségének mértékétől. A legtöbb rendszerben a társadalombizto sítás fenntartói, illetve azok szövetségei tárgyalásokat folytatnak a gyártókkal a vényköteles gyógyszerek árairól, hogy azok kedvező áron, illetve lehetőleg a biztosítottat terhelő alacsony önrésszel legyenek elérhetők a betegek számára.

4.8 Az ágazatban nagyon fontos az innovációs költségek és a forgalom közti kapcsolat. A kutatás és az innováció csak akkor virágozhat, ha az ágazat versenyképes, és így az európai piac kielégítően működik.

4.9 Ha nem sikerül összehangolni az adminisztratív eljárá sokat és megközelítéseket, az ágazat nem tud megszabadulni a széttöredezettség, az átfedések és a kirívó innovációs költségek problémájától, és így hátrányba kerül az olyan – pl. az amerikai és a kínai – ágazati szereplőkkel szemben, amelyek élvezhetik a kontinentális méretű piac nyújtotta előnyöket.

4.10 Bár a világ más tájain működő, kontinentális méretű piacokon is éreztetik hatásukat bizonyos regionális különbségek, helyzetük össze sem hasonlítható a széttöredezett európai piacéval.

4.11 További problémát jelent, hogy a gyógyszeripari K+Fkiadások hatékonysága számos bonyolult tényező összjátéka miatt az utóbbi években folyamatosan csökkent.

4.11.1 A biotechnológiai forradalom – bár sok újdonsággal kecsegtet – sokba kerül az ágazatnak, mivel a K+F és az alkal mazott technológia máig nem vezetett piackész termékekhez. Az új betegségek leküzdéséhez pedig még költségesebb gyógy szerfejlesztésre van szükség.

4.11.2 Az új termékek piacra dobási költsége megnöveke dett, részben azért, mert kiterjedt és drága klinikai vizsgálatokat igényelnek. A klinikai fejlesztésre vonatkozó szabályozási köve telmények is szigorodtak, miközben a kutatás-fejlesztés terén bonyolultabb betegségek és terápiás területek, pl. a rák, az Alzheimer-kór stb. kerültek előtérbe.

4.11.3 Az orvostudományi innovációra jelenleg elsősorban inkább nemzeti egészségügyi költségvetési kiadásként tekin tenek, mint a betegek jólétét szolgáló innováció mozgatórugó jaként. Ezt jól szemléltetik az olyan tagállami árképzési és -támogatási politikák, amelyek az egyazon betegség kezelésére való gyógyszerek közül nem támogatják jobban az innovatív termékeket a régebbi termékekkel szemben (ilyen pl. a terápiás fixesítés).

C 318/78

HU


4.12 Ez az európai fejlemény a versenytársakra nézve is következményekkel jár. Míg az Egyesült Államok szabályozó hatóságai általában szigorúbbak a forgalmazási engedély jóváha gyása tekintetében, mint az Unió hatóságai, az amerikai piaci környezet vonzóbb a K+F-beruházások számára, mivel az európai piacokon megszokottnál jobban jutalmazza az innová ciót.

2009.12.23.

létre egy európai bírósági eljárási rendszert, amely egyszerűsíti a folyamatokat, és költségcsökkenést eredményez. 5.6 Annak ellenére, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal világszerte elismertségnek örvend, az EGSZB megítélése szerint a működésén még lehetne javítani.

4.13 Valószínű, hogy az ázsiai országok, például Kína és India, melyeknek piacai átlagosan évi 15%-kal bővülnek, jelentős nemzetközi K+F-beruházást vonzanak majd, amint az ottani hatóságok hatékonyan érvényt szereznek a szellemi tulajdon jogok védelmével kapcsolatos előírásoknak.

5.7 Az originális gyógyszereket másoló generikumok a szabadalom lejárta után lényegesen olcsóbban előállíthatók és forgalmazhatók, mint az eredetiek. Az EGSZB támogatja a versenyképes, szabadalom nélküli termékek piacának fejlesztését.

4.14 Ahhoz, hogy további eredményeket érjünk el ezen a területen, új egyensúlyt kell teremteni a még meglévő nemzeti hatáskörök és az európai (jogi) mechanizmusok és eljárások, valamint azok között a piaci feltételek között, amelyek kita possák az utat az életképes és erős európai gyógyszeripari ágazat számára.

5.8 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy nagyobb hatékonyságra és élesebb versenyre van szükség az európai generikumpiacon. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy vitassák meg, hogyan lehetne felszabadítani a benne rejlő, a betegek és az egészségügyi ellátórendszerek számára jelentős költségmegtakarítást eredményező potenciált.

5. A jövő kihívásai 5.1 Az EGSZB úgy véli, hogy a jelenlegi gazdasági válság, a megújított lisszaboni stratégia 2010-es életbelépésére való felké szülés és a globális kihívások együtt megfelelő kiindulópontként szolgálnak majd az új összetételű Európai Bizottság számára a megújuláshoz és az előrelépéshez.

5.9 A gyógyszerek szabad hozzáférhetősége és megfizethető sége tekintetében az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság, a kormányok és egyéb érdekeltek részvételével újfent vitassák meg az alábbi, egymással összefüggő kérdéseket: az Európán belül tapasztalható óriási gyógyszerár-különbségek, hozzáférhetőség, párhuzamos kereskedelem és a nem területenkívüliség elve.

5.2 A lisszaboni stratégia, amely majd pontosítja a nemzeti és a közösségi hatásköröket és tisztázza az Európai Bizottság szerepét, hasznos keretet és módszertant biztosíthat a gyógy szeripar számára.

5.10 Útmutatásként az EGSZB az alábbi nyilatkozatok figye lembevételét ajánlja: a G-106. sz. ajánlása, valamint a magas szintű Gyógyszerfórum 9.2. sz. ajánlása és az elért haladásról szóló végleges jelentése. (2)

5.3 Az Európai Bizottság 2008-ban a hetedik kutatási keret program részeként elindította az innovatív gyógyszerekre vonatkozó kezdeményezést. (1) Az EGSZB üdvözli ezt a stratégiai menet rendet, amely gyakorlatilag arra irányul, hogy – egyetemek, kutatóintézetek, kkv-k, kórházak, betegszervezetek és szabá lyozók részvételével működő – köz-magán társulások révén megoldásokat kínáljon a kutatási kihívásokra, a tudományos és szaktudásbeli szűk keresztmetszetek felszámolását célozva annak érdekében, hogy felgyorsuljon a jövőbeli egészségügyi szükségletekre irányuló gyógyszerfejlesztés. 5.4 A kutatás területén folyó versenyben a gyógyszeripari szabadalmak és a garantált szellemitulajdon-védelem elengedhe tetlenek, mivel ösztönzik az innovációt és a megoldások kere sését a meglévő és újonnan felmerülő egészségi problémákra és a termékek hosszú életciklusára (beleértve a hosszú fejlesztési időszakokat is). 5.5 Az EGSZB megvizsgálta a gyógyszeripari ágazat felméré séről szóló 2008. novemberi időközi jelentést, és határozottan támogatja azt az ajánlást, hogy fogadjanak el egy közösségi szabadalmat, és a jelenleg érvényben lévő 27, különböző jogrendszereken alapuló peres eljárási rendszer helyett hozzanak (1) Az innovatív gyógyszerekre vonatkozó kezdeményezés stratégiai kutatási menetrendje a kezdeményezés gyors megvalósításának útiterve, mely négy központi pillérre épül: biztonság, hatásosság, tudásmenedzsment, valamint oktatás és képzés.

5.11 A megbeszélések célja az kell hogy legyen, hogy közös tervet határozzanak meg arra vonatkozóan, hogy a betegek szabadon és elérhető áron hozzáférjenek a gyógyszerekhez, egységes piac jöjjön létre, a kormányok e területen hozott intéz kedései kiszámíthatóak legyenek, és fenntartható környezet jöjjön létre a K+F és az innováció számára. 5.12

A hazai és a globális kihívások elválaszthatatlanok:

— az európai gyógyszeripar világpozíciója az ágazat hazai, európai pozíciójától függ; — a világméretű fenyegetést jelentő betegségek, valamint a fejlett és a feltörekvő gazdaságokból származó gyógyszeri pari termékek globális kereskedelme szintén hatást gyakorol az európai piacokra; — az ágazat fenntartható hazai pozíciója a betegek javát kell hogy szolgálja a gyógyszeripari termékekkel, a beteg ségekkel, valamint a fogyasztóknak e termékekhez való változó viszonyulásával kapcsolatos vitafórumok eredménye képpen. (2) Lásd: Az elért haladásról szóló végleges jelentés, 85. oldal.

2009.12.23.

HU


5.13 Az újrakezdett megbeszéléseket támogatandó, az Európai Bizottságnak közzé kellene tennie az ágazatbeli piaci fejleményekről, munkahelyteremtésről és K+F-költségvetésekről szóló legfrissebb uniós adatokat. Emellett összehasonlítható globális adatokra is nagy szükség van. 5.14 A globális helyzetről és trendekről szóló adatoknak ki kell terjedniük arra is, hogy az európai vállalatok nagy feltö rekvő piacokra is kiterjesztik K+F-tevékenységeiket, ami a kínai és az indiai piac növekedésével együtt kétségtelenül bekövet kezik. Ez a globalizációból származó előny újabb nyomós ok az egységes európai piacnak mint a K+F és az innováció fenn tartható alapjának kialakítására. 5.15 A tisztességes kereskedelem és a betegek érdekei megkövetelik, hogy az alacsony jövedelmű országokból szár mazó importtermékeken számon kérjék a helyes gyártási gyakorlatokat. A hamisított gyógyszerek forgalmazását üldözni

C 318/79

kell. A postán küldött gyógyszerek szigorú ellenőrzése révén csökkenteni kell a hamisított gyógyszerek internetes kereskedel mének kockázatát. 5.16 Az EGSZB úgy véli, hogy az ágazat egységes piaca kialakításának megkönnyítése érdekében a lisszaboni stratégia értelmében jelenleg alkalmazott gyakorlatnak megfelelően be kellene vezetni a nyitott koordinációs együttműködést, és az Európai Bizottságot monitoringszereppel kellene felruházni. 5.17 A nagyobb átláthatóság érdekében az Európai Bizott ságnak közzé kellene tennie a gyógyszerek szabad hozzáférhető ségével és megfizethetőségével, valamint a K+F, az innováció és a gyógyszergyártás jogi feltételeivel kapcsolatos bevált gyakorla tokat, valamint meg kellene vizsgálnia, és ismertetnie kellene az idevonatkozó tagállamokbeli vitákat és fejleményeket. A Tanácsnak e vizsgálatok eredményeire kell alapoznia a döntés hozatalt.

Kelt Brüsszelben, 2009. szeptember 30-án. az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke MarioSEPI

C 318/80

HU


2009.12.23.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a foglalkoztatási és társadalmi integrációs célú európai mikrofinanszírozási eszköz (Progress mikrofinanszírozási eszköz) megteremtéséről (COM(2009) 333 végleges – 2009/0096 (COD)) (2009/C 318/15) Főelőadó: Gabriele BISCHOFF 2009. július 17-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 152. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a foglalkoztatási és társadalmi integrációs célú európai mikrofinan szírozási eszköz (Progress mikrofinanszírozási eszköz) megteremtéséről” Az EGSZB Elnöksége 2009. július 14-én megbízta az „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekciót a bizottsági munka előkészítésével. Az EGSZB 2009. szeptember 30 – október 1-én tartott 456. plenáris ülésén (a 2009. október 1-i ülés napon) az Eljárási Szabályzat 20. cikkének megfelelően Gabriele BISCHOFF-ot jelölte ki főelőadóul, és 171 szavazattal, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Az EGSZB következtetéseinek és ajánlásainak összefog lalása 1.1 A gazdasági növekedés alapvető előfeltétele, hogy legyenek megfelelő pénzügyi eszközök a vállalatok számára. Ez a szociális gazdaság mikrovállalkozásaira is érvényes. Üdvöz lendő ezért a mikrohitelek fejlesztése, mivel ez új utakat jelenthet a vállalkozói szellem támogatásához és új munka helyek létrehozásához a mikrovállalkozásoknál (azaz a 10 főnél kevesebbet foglalkoztató és 2 millió eurónál kisebb éves forgalmú, illetve mérlegfőösszegű vállalkozásoknál). Ez figye lembe veszi azt a tényt, hogy Európában eddig csak csekély mértékben léteztek mikrofinanszírozási eszközök.

1.2 Mikrohitelek nyújtása a szociális gazdaságban működő mikrovállalkozások és hátrányos helyzetű csoportok számára a hagyományos hitelek nyújtásához képest sokkal munkaigénye sebb és drágább. Ezt a többletráfordítást egyrészt szabványosí tott, technikailag támogatott szolgáltatáskínálat és jobb marke ting kialakításával és általában véve a mikrofinanszírozási szol gáltatások professzionálisabbá tételével, másrészt kezességválla lásokkal és társfinanszírozással lehet csökkenteni. A javasolt mikrofinanszírozási eszköz egyik központi feladatának így a mikrofinanszírozási szolgáltatások eszközének a meglévő pénz ügyi szolgáltatókkal is együttműködve történő továbbfejlesztése tekinthető. Itt olyan szervezeti struktúrák kifejlesztéséről van szó, amelyekkel nagyszámú kérelem szabványosított feldolgo zása megvalósítható. A nagyfokú professzionalitás aligha lehet séges megfelelő szoftverek és internet alapú technológiák hasz nálata nélkül.1.2.1 A mikrohitelek nyújtásával kapcsolatos eddigi európai tapasztalatokból ezenkívül az szűrhető le, hogy emellett piacgazdasági ösztönzőket is teremteni kell annak biztosításához, hogy a pénzügyi szektor valóban betöltse a neki szánt feladatot a két konkrét célcsoportnak történő mikro hitelnyújtás terén.

1.3 A mikrofinanszírozási szolgáltatásokhoz való hozzáférést a hátrányos helyzetű személyek csoportjába tartozó egziszten ciaalapítóknak nem csupán a vállalkozásalapításhoz kellene lehetővé tenni, hanem az alapítás utáni első években is.

1.4 A Progress mikrofinanszírozási eszköz pénzeszközeinek mintegy 1 %-át igazgatási kiadásokra irányozzák elő. Ebben nem szerepelnek azok az eszközök, amelyeket a közvetítő bankoknak és a mikrofinanszírozóknak azért nyújtanak, hogy ezeket a hiteleket a célcsoportoknak továbbadják. Az EGSZB fontosnak tartja megtudni, hogy az eszközök mekkora részét nyújtják a közvetítő bankoknak és a mikrofinanszírozóknak azért, hogy ezeket a hiteleket közvetítsék. Emellett – többek közt rendszeres európai szintű monitoring, valamint a hitelnyúj tási kondícióknak az illetékes felügyeleti hatóságok weblapjain történő közzététele útján – biztosítani kellene, hogy a bankok a kedvező kamatfeltételeket a célcsoportoknak is továbbadják.

1.5 Az európai mikrofinanszírozási eszköz létrehozásával elérni kívánt foglalkoztatás- és szociálpolitikai hatásokat célcso portonként differenciáltan, pontosan ki kell értékelni. A két célcsoportnak – a szociális gazdaságban működő mikrovállalko zásoknak, illetve az egyéni kérelmezőknek (munkanélküliek, fiatalok, hátrányos szociális helyzetűek) – eltérő tanácsadási és támogatási kapacitásokra van szükségük. Ezt szervezési szem pontból is tekintetbe kell venni, a többi vonatkozó programmal való kapcsolódások figyelembevételével.

1.6 Végül pedig az EGSZB azt ajánlja, vizsgálják meg, hogy – a PROGRESS mellett – milyen egyéb finanszírozási források állnak rendelkezésre az új mikrofinanszírozási eszköz finanszí rozásához.

2009.12.23.

HU


2. Bevezetés és az európai bizottsági javaslat összefoglalása 2.1 Az Európai Bizottság „Európai kezdeményezés a mikro hitel fejlesztésére a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás támogatása érdekében” című 2007. november 13-i közlemé nyében [COM(2007) 708] azt javasolja, hogy javítsák a tagál lami jogi és intézményi keretfeltételeket, emellett hozzanak létre új eszközt a mikrohitel-intézetek Közösségben való alapításának és fejlesztésének támogatására (1). További pénzügyi eszközöket kell biztosítani a bankszektoron kívüli új mikrofinanszírozási intézmények részére is (2). Az Európai Bizottság a közle ményben elismeri, hogy a növekedésre és foglalkoztatásra irányuló lisszaboni stratégia megvalósításához igen fontos egy mikrohitelek nyújtásával foglalkozó struktúra kialakítása (3). 2.2 Az Európai Bizottság a mikrovállalkozások, valamint a kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló 2003. május 6-i, 2003/361/EK számú ajánlásában (4) a „mikrohitelt” 25 000 euró alatti hitelként, a „mikrovállalkozást” pedig olyan vállalko zásként definiálja, amely 10 főnél kevesebbet foglalkoztat (bele értve az önálló tevékenységet is) és éves forgalma, illetve mérleg főösszege nem lépi túl a 2 millió eurót. 2.3 A mikrohitelek európai szabályozásával foglalkozó szak értőcsoport jelentése megmutatja, hogy mekkora különbségek vannak az egyes tagállamok között a mikrohitelek rendelkezésre bocsátása, valamint a jogi keretfeltételek terén. 2.4 Az Európai Bizottság 2009. június 3-i közleményében (5) már bejelentett egy, a foglalkoztatást célzó új uniós mikrofinan szírozási eszközt (Progress mikrofinanszírozási eszköz).

C 318/81

az Európai Beruházási Bankkal (EBB) és az Európai Beruházási Alappal (EBA) – együttműködve. A tagállamokra nem hárulnak további adminisztrációs feladatok.

3. Általános megjegyzések 3.1 Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság a mikro finanszírozási eszköz megteremtését célzó javaslataival további elkötelezettséget mutat a munkahelyteremtés iránt, és ismét hozzá szeretne járulni a hátrányos helyzetű csoportok vállal kozói szellemének ösztönzéséhez. Arra is rá kell azonban mutatni, hogy a mikrofinanszírozási eszközök alkalmazásáról Európában egyelőre még csak viszonylag kevés tapasztalat áll rendelkezésre, és hogy rendkívüli koncepcionális erőfeszítésekre van szükség egyrészt a mikrohitelek és egyéb eszközök admi nisztratív lebonyolításának, másrészt ezen eszköz tartós felhasz nálhatóságának biztosításához. Éppen a mikrofinanszírozási szolgáltatásokkal a fejlesztéspolitikai együttműködés terén elért látványos eredményekre való tekintettel (amelyekért 2006-ban a Grameen Bank és alapítója, Muhammad Yunus, Nobel-békedíjat kapott) hangsúlyozni kell azokat a lehetőségeket, de egyben a kihívásokat is, amelyek e tapasztalatok európai helyzetre való átvitelével járnak. Ez nem utolsósorban azért van így, mert az átvitel során az eredeti koncepció lényeges előnyei (például a helyi, foglalkozási vagy etnikai közösségbe való beágyazottság és az ebből eredő bizalom, amely a nyomonkövetési költségek és a hitelezési veszteségek csökkenését eredményezi) elvesznek. Ezeknek a tapasztalatoknak a fejlettebb országokra történő átvi hetősége éppen ezért vitatott.

3.2 Európában is jelentős igény van a mikrofinanszírozási szolgáltatásokra; csak a kisebb vállalkozások mintegy fele látja a bankoknak a hitelekhez való hozzáférésben játszott szerepét teljesen pozitívnak (7). Az elsősorban a strukturális alapok eszközeiből finanszírozott JEREMIE (a mikro-, kis- és középvál lalkozásokat támogató közös európai források) elnevezésű program a Regionális Politikai Főigazgatóság és az EBB-csoport közös kezdeményezése, amely a mikrovállalkozások és kkv-k finanszírozásának támogatására és javítására irányul (8).

2.5 A foglalkoztatási és társadalmi integrációs célú európai mikrofinanszírozási eszköz megteremtéséről szóló, 2009. július 2-án benyújtott európai bizottsági javaslatnak (6) az a célja, hogy – tekintettel a gazdasági és pénzügyi piaci válságra és ennek a foglalkoztatás szintjére és a hitelnyújtásra gyakorolt hatásaira – új uniós mikrofinanszírozási eszközt hoz létre, hogy a (poten ciális) munkanélkülieket és a hátrányos helyzeti csoportokat saját mikrovállalkozásuk létrehozásában vagy önálló tevé kenység megkezdésében legfeljebb 25 000 euró összegű mikro hitelekkel, kezességvállalással, tőkeeszközökkel, hitelviszonyt megtestesítő eszközökkel és más intézkedésekkel, például kommunikációs, nyomonkövetési, ellenőrzési, pénzügyi ellen őrzési és értékelési tevékenységekkel támogassa. Azokat a szoci ális gazdaságban működő mikrovállalkozásokat is támogatni lehet, amelyek munkanélkülieket és hátrányos helyzetűeket foglalkoztatnak. Ennek célja, hogy megkönnyítsük a munkanél küliek és más hátrányos helyzetű csoportok számára a vállal kozói léthez vezető utat. A jelenlegi PROGRESS-költségvetés 100 millió eurójának átcsoportosításával, amely összesen több mint 500 millió euró mobilizálását tehetné lehetővé, a 2010 és 2013 közötti négyéves időszakban adott esetben akár 45 000 személyt és vállalkozást lehetne a becslés szerint átlagosan 11 000 eurós összeggel segíteni. Az adminisztrációért az Európai Bizottság felelős, nemzetközi pénzintézetekkel – például

3.2.1 A CIP (versenyképességi és innovációs keretprogram) elnevezésű keretprogram (9) és a többek között a bankokon kívül álló mikrofinanszírozási intézmények megszilárdulásának és fejlődésének ösztönzését szolgáló JASMINE (az európai mikrofinanszírozási intézmények támogatására irányuló közös fellépés) elnevezésű kísérleti kezdeményezés révén (10) az Európai Bizottság ezenkívül fontos kezdeményezéseket indított útjukra a kkv-k és a mikrovállalkozások tőkehelyzetének javítása céljából. Az EGSZB javasolja, hogy ezeket a különféle intézke déseket jobban hangolják össze. Az EGSZB a JEREMIE kezde ményezésről szóló, 2006-os véleményében (11) már egyértel művé tette, hogy határozottan támogatja a kis- és középvállal kozások finanszírozási forrásokhoz való hozzáférésének egysze rűsítésére irányuló európai bizottsági kezdeményezéseket, és a szociális partnerek teljes mértékű bevonását sürgette.

(1 ) (2 ) (3 ) (4 ) (5 ) (6 )

(7) Lásd Eurobarometer (2005): „SME Access to Finance”, Flash Euro barometer 174. (8) Vö. COM(2006) 349, 9. o. (9) Vö. COM(2005) 121, 6. o. (10) Vö. COM(2007) 708, 3. o. (11) HL C 110., 2006.5.9.

Vö. COM(2007) 708, 2. o. Vö. ua., 11. o. Vö. ua., 2. o. HL L 124., 2003.5.20., 36. o. COM(2009) 257, 2009.6.3. COM(2009) 333.

C 318/82

HU


3.2.2 Az EGSZB azt is kifejtette, hogy az EBB eszközei, ott, ahol felhasználásra kerültek, hasznos eszköznek bizonyultak a mikro- és kisvállalkozások finanszírozáshoz való hozzáférésének megkönnyítéséhez. 3.2.3 Az EGSZB ezenfelül arra is utalt a véleményben, hogy különösen a kkv-k számára kellene megkönnyíteni a mikro hitelekhez való hozzáférést, és döntő fontosságú, hogy elérjünk olyan bizonyos csoportokat, mint a fiatal vállalkozók, a női vállalkozók vagy az etnikai kisebbségekhez és a népesség hátrá nyos helyzetű csoportjaihoz tartozók. 3.3 A mikrofinanszírozási szolgáltatások igénybevételének előnyei a például vállalkozásalapítások céljára nyújtott lehető leginformálisabb és leggyorsabb finanszírozási formák központi jelentőségéből adódnak. A vállalkozásalapításokhoz szükséges pénzügyi eszközök legnagyobb részét az alapító, illetve rokonok, barátok és szomszédok teremtik elő (1). Ez rámutat a hagyományos banki hitelek korlátaira, hiszen minél magasabb az elutasítási arány, annál kisebbek a kérelmezett összegek, mivel a megfelelő kérelmek alapos vizsgálata túl munkaigényes. A mikrofinanszírozási szolgáltatások betömhetik az informális (és csak korlátozott teljesítőképességű) finanszírozási módok és a bankok által történő finanszírozás között tátongó rést. Ha sikerül elérni, hogy a mikrohitelek és egyéb mikrofinanszírozási szolgáltatások nyújtását az informális csatornákhoz hasonlóan gyorsan, egyszerűen és rugalmasan bírálják el, a mikrohitelek döntően hozzájárulhatnak a gazdasági dinamikához és a vállal kozói szellemhez. 3.4 A célcsoport kezdő vállalkozóinak mikrofinanszírozási szolgáltatásokhoz való hozzáférését nemcsak vállalkozásuk kezdetekor, hanem az alapítást követő első években is lehetővé kellene tenni, mivel e vállalkozók jelentős mértékben rá vannak utalva kisebb tőkeösszegekre projektjeik finanszírozásához. 3.5 A hagyományos hitelnyújtáshoz képest a mikrohitelezés a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságtól függetlenül is igen munkaigényes és drága, mivel a kölcsönzött összeg viszonylag alacsony, általában nincsenek meg a bankoknál szokásos bizto sítékok, és nagyon magasak a kezelési költségek. Ezért a mikro finanszírozási kezdeményezések sikeréhez döntően hozzájárul az ügyletek nagy száma, a megfelelő szervezési struktúra és a megfelelő technológiák, valamint általánosságban a magas szintű szakmai felkészültség. Amennyiben már léteznek hasonló kezdeményezésekkel és programokkal kapcsolatos tapasztalatok (CIP, JEREMIE, EBB kísérleti projekt, JASMINE) ezeket feltétlenül már előre be kell építeni. 3.6 A szakmai felkészültség megkívánt szintjére való tekin tettel először is szükséges feltétel, hogy a mikrohiteleket a lehető legmesszemenőbben szabványosított lakossági bankügyletekként kezeljék a méretgazdaságosság és a kockázatok megosztása előnyeinek kihasználása érdekében. A magas ügyfélszám ambi ciózus célkitűzés, ahogy brit és kanadai tapasztalatok mutatják (2). Ez rámutat a magas ismertségi szint jelentőségére (például olyan reklámkampányok révén, mint a francia ADIE „mikrohitel-hetek” elnevezésű kezdeményezése), valamint a könnyű (például interneten keresztül történő) hozzáférés szük ségességére. Meg kellene vizsgálni, hogy ez megvalósítható-e, és (1) Vö. http://www.gemconsortium.org/download.asp?fid=608 (2) Vö. http://ssrn.com/abstract=976211

2009.12.23.

ha igen, miként, illetve hogy ebben egyéb programok (mint például az ESZA) milyen szerepet játszhatnának (technikai támogatás). Ezenfelül a koherencia biztosítása érdekében ismer tetni kellene a fenti programok és kezdeményezések közötti kapcsolódási pontokat. 3.7 Az üzleti folyamatok szervezésekor másodszor nagyon fontos, hogy biztosítva legyenek a tervezett lakossági bank ügyletek szervezési feltételei annak érdekében, hogy a kérel meket gyorsan, rugalmasan és a biztosítékok megfelelő típusa inak figyelembevételével bírálhassák el, valamint szerződésszegés (késedelmes fizetés) esetén szabványosított szankciókat és kockázatmegosztási módokat alkalmazhassanak. A fogyasztói hitelekhez hasonlóan itt is felmerül a kérdés, hogy az ügyfelek hitelképessége miként állapítható meg a lehető legegyszerűbb, leggyorsabb és legmegbízhatóbb módon. 3.8 A lakossági bankügyletek technikai előfeltétele harmad szor pedig a szerződések előkészítését, lebonyolítását és nyomon követését szolgáló, magas szintű szoftverrendszer. Ez segíthetne a szabványosított lakossági bankügyletek és a kérelmek egyéni feldolgozása közötti egyensúly megteremté sében, és hozzájárulhatna a mikrofinanszírozási szolgáltatások piaci szegmensének szélesebb körű feltárásához. 3.9 A szociális gazdaságban tevékenykedő mikrovállalko zások, illetve az olyan tagállamokból és régiókból származó egyének, amelyekben már léteznek külön mikrofinanszírozási intézmények, valószínűleg könnyebben és gyorsabban hozzáfér hetnek az eszközökhöz, mint az olyan tartományokból és régi ókból származó kérelmezők, amelyekben még nem léteznek ilyen intézmények, illetve ezek fejlesztés alatt állnak. Az EGSZB javasolja, hogy a program keretében gondoskodjanak arról, hogy ez ne vezessen egyenlőtlen hozzáférési esélyekhez. 3.10 Központi kérdés, hogy a hitelnyújtás során hagyomá nyos hitelintézeteket vagy külön, adott esetben még létreho zandó mikrofinanszírozási intézményeket – amelyek általában nem profitorientáltak és nagyon kis méretűek – vegyenek igénybe. Egyrészről az Európai Bizottság támogatásával Euró pában néhány éve kiépülőben van a mikrofinanszírozási szol gáltatások hálózata. Ugyanakkor e szolgáltatók csupán egyötöde (kevesebb mint 20) nyújt évente több mint 400 mikrohitelt (3). Másrészről viszont a mikrofinanszírozási szolgáltatások sikeres terjesztése egy magas szakmai felkészültségű, profitorientált irányítás nélkül aligha lesz lehetséges – és ezen a területen a bankok (amelyek már jelenleg is a mikrohitelek többségét nyújtják) jelentős előnnyel bírnak. Nem tűnik ésszerűnek, hogy a hitelnyújtást kizárólag olyan kisebb, a közérdeket szem előtt tartó mikrofinanszírozási szolgáltatókon keresztül bonyo lítsák le, amelyek az állandó jövedelemmel nem rendelkezőkre, nőkre, fiatalokra, idősebbekre és bevándorlókra specializálódnak, mivel egy ilyen „célcsoport-orientált banki rendszer” szélesebb körben intézményesítené a szóban forgó csoportok marginális helyzetét. Ezért annak biztosítása érdekében, hogy a bank szektor a várható minimális megtérülés ellenére is foglalkozzon a mikrohitelekkel, valószínűleg további piacgazdasági ösztön zőkre vagy a megfelelő infrastruktúra létesítését támogató eszközökre van szükség. (3) Az uniós mikrofinanszírozás témájával kapcsolatban lásd: www. nantiklum.org/Overview_final_web.pdf és www.europeanmicrofinance.org/data/file/Librairy/ISSUE%20PAPER.pdf

2009.12.23.

HU


3.11 Mivel a mikrofinanszírozási kezdeményezés kifejezetten foglakoztatás- és szociálpolitikai hatásokat kíván elérni, a prog ramok hatékonyságának értékelését ezeken a területeken is feltétlenül a két célcsoportnak (a szociális gazdaságban tevé kenykedő mikrovállalkozások és hátrányos helyzetű egyének) megfelelően, differenciáltan kell elvégezni. Míg eddig csak a hitelek volumenét és a kezdeményezettek számát kellett figye lembe venni kritériumként, az EGSZB javasolja, hogy mérjék az elsődleges munkaerőpiacba történő integrációt, az elért jöve delmet és az európai bizottsági közleményben említett különféle csoportokra gyakorolt közvetett további foglalkoztatási hatá sokat is. Csak így lesz bizonyítható a kezdeményezés sikere ezekben a dimenziókban is (1). 3.12 Üdvözlendő, hogy az európai bizottsági javaslat olyan támogató intézkedésekről is rendelkezik, mint például a kommunikációs tevékenységek, nyomon követés, ellenőrzés, pénzügyi ellenőrzés és értékelés (4.1. cikk). Azonban megvála szolatlanul marad a kérdés, hogy itt elsősorban a vállalkozások alapítói számára nyújtott tanácsadásról vagy a mikrofinanszí rozási intézmények számára nyújtott tanácsadásról van-e szó, hogyan kell ezeket megszervezni, és hogyan kell elosztani az

C 318/83

összesen rendelkezésre álló eszközöket a kezességvállalások, tőkeeszközök, hitelviszonyt megtestesítő eszközök és támoga tási intézkedések között.

3.13 Az EGSZB javasolja annak biztosítását, hogy a kedvez ményes kamatfeltételeket továbbadják a hitelfelvevők felé. Egyi dejűleg azt is tisztázni kellene, hogy a lebonyolítás finanszí rozása érdekében az eszközök milyen hányada kerüljön a közvetítői bankokhoz, illetve a mikrofinanszírozási intézmé nyekhez.

3.14 Ahogy már az INT/495 sz. véleményében is kifejtette, az EGSZB támogatja a célcsoportok számára új mikrofinanszí rozási eszközt létrehozni kívánó kezdeményezést, azonban kétségei vannak afelől, hogy az új mikrofinanszírozási eszköznek a PROGRESS eszközeinek megnyirbálása révén történő finanszírozása ésszerű és célravezető-e. Az EGSZB ezért azt ajánlja, vizsgálják meg, hogy – a PROGRESS mellett – milyen egyéb finanszírozási források állnak rendelkezésre a program finanszírozásához.


(1) Egy ilyen eljáráshoz lásd: ftp://repec.iza.org/RePEc/ Discussionpaper/dp3220.pdf.

C 318/84

HU


2009.12.23.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a Progress közösségi foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási program létrehozásáról szóló 1672/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat módosításáról (COM(2009) 340 végleges – 2009/0091 (COD)) (2009/C 318/16) Főelőadó: Gabriela BISCHOFF 2009. július 17-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 152. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a Progress közösségi foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási program létrehozásáról szóló 1672/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat módosításáról” Az EGSZB Elnöksége 2009. július 14-én megbízta az „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekciót a bizottsági munka előkészítésével. Az Eljárási Szabályzat 20. cikke alapján az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30. és 2009. október 1-én tartott 456. plenáris ülésén (az október 1-i ülésnapon) főelőadót jelölt ki Gabriela BISCHOFF személyében, továbbá egyhangúlag elfogadta az alábbi véleményt.

1. Az EGSZB következtetéseinek és ajánlásainak összefog lalása 1.1 Az EGSZB hangsúlyozza a Progress program jelentőségét a szociális Európa erősítése, a több és jobb munkahely létreho zása, a szegénység csökkentése és a nagyobb társadalmi kohézió elérése szempontjából. Az Európai Szociális Alap (ESZA) mellett a program a szociálpolitikai menetrend támogatásának egyik központi eleme. A Progress egyik lényeges feladata ezenkívül, hogy támogatást nyújtson a társadalmi dimenzió továbbfejlesz téséhez.

1.2 Az EGSZB üdvözli, hogy minden erőfeszítés a válságke zelésre összpontosul, és ennek kapcsán minden költségvetési tétel esetében megvizsgálják, hogyan járulhat hozzá a válság kezeléséhez, különösen a foglalkoztatás biztosításához és új munkahelyek létrehozásához.

1.3 Főként a munkanélkülieknek és a hátrányos helyzetű csoportoknak van szüksége hatékony támogatásra és tanácsa dásra, ha önálló tevékenységbe szeretnének kezdeni. Ehhez többek között az Európai Szociális Alap (ESZA) áll rendelke zésre. Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy pontosabban hatá rozzák meg az Európai Szociális Alap és a Progress mikrofinan szírozási eszköz közötti kapcsolódási pontokat, annak biztosí tása érdekében, hogy a célcsoportokra irányuló ajánlatok és hitel-hozzáférési lehetőségek jöjjenek létre, és elkerülhetők legyenek az átfedések.

1.4 Amint az EGSZB INT/494. sz. véleménye megállapítja, az EGSZB alapvetően támogatja azt az ötletet, hogy a szociális gazdaság mikrovállalkozásai számára is álljanak rendelkezésre kedvező kondíciójú mikrohitelek, azzal a feltétellel, hogy

munkanélkülieket vagy hátrányos helyzetben lévő személyeket alkalmaznak. Mindenesetre pontosabban meg kellene határozni, mi értendő ezalatt.

1.5 Az EGSZB azonban kétségének ad hangot afelett, hogy az eszközök átcsoportosítása és ezzel összefüggő, évi 25 millió euróval való megkurtítása nem gyakorol majd jelentős hatást a Progress program hatékonyságára és hatókörére a 2010–2013 időszakban, a program továbbfejlesztésére és stratégiai kialakí tására nézve is. Ezért kérjük az Európai Bizottságot, hogy ponto sabban fejtse ki a következményeket, és vizsgálja meg a lehet séges alternatívákat. Ezenkívül ismertetni kell a más költségve tési tételekre és programokra, különösen az ESZA-ra, valamint a pl. a szociális párbeszéddel kapcsolatos önálló költségvetési téte lekre gyakorolt esetleges hatásokat.

1.6 Mivel az EGSZB kétségbe vonja, hogy a költségvetési átcsoportosítás nem befolyásolja a Progress program hatékony ságát az európai szociális és foglalkoztatási politika terén, kéri az Európai Bizottságot, hogy indoklással ellátva fejtse ki, hogy az átcsoportosítandó eszközökkel jobban elérhetők a Progress céljai, mint az eddigi eljárásmód révén. Be kell mutatni ezen kívül azt is, hogyan biztosítható a szociális Európa továbbfejlő dése, mégpedig elsősorban egy 2010 utánra szóló, Lisszabon utáni stratégia kialakítása, megvitatása és megvalósítása fényében.

1.7 Az EGSZB emellett azt ajánlja, hogy pontosabban hatá rozzák meg, hogyan érhető el a Progress hatékonyabb megva lósítása, valamint a stratégikusabb tervezés és a célzottabb intéz kedések, és hogy mely területeken, mely intézkedésekkel érhetők el megtakarítások anélkül, hogy a program hátralévő idejében veszélyeztetve lennének céljai és stratégiai kialakítása.

2009.12.23.

HU


1.8 Ezenkívül információt kér arról, hogy milyen piacgazda sági ösztönzőket kell létrehozni ahhoz, hogy a bankszektor ténylegesen elvégezze többek között a hitelnyújtás rábízott feladatát. 2. Bevezetés és az Európai Bizottság javaslatának összefog lalása 2.1 Az Európai Bizottság „Impulzusok az európai gazdaság élénkítéséhez” című közleményéhez (1), valamint a 2009. május 7-i „foglalkoztatási csúcson” lezajlott eszmecseréhez kapcso lódva az Európai Bizottság 2009. június 3-i, „Közös elkötele zettség a foglalkoztatásért” című közleményében (2) különböző kiemelt fontosságú intézkedéseket javasolt, többek között az alábbiakat: — a rövidített munkaidejű foglalkoztatásra vonatkozó szabá lyozások eredményesebb alkalmazása;

C 318/85

és hátrányos helyzetű csoportoknak mikrovállalkozások létreho zásához, valamint a szociális gazdaság továbbfejlesztése terén. Ehhez azt javasolja, hogy a jelenlegi költségvetésből 100 millió eurót csoportosítsanak át, felhasználva a Progress közösségi foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási program eszközeit. 2.3 A Progress közösségi foglalkoztatási és társadalmi szoli daritási program (2007–2013) olyan finanszírozási eszköz, amelynek célja a foglalkoztatási, szociális téren kitűzött és esély egyenlőséggel kapcsolatos uniós célok megvalósításának támo gatása, beleértve továbbfejlesztésüket is. A Progress ezenkívül az európai szociális menetrend konkrét megvalósítására és kialakí tására is szolgál. A program feladata ezenkívül a tagállamoknak a több és jobb munkahely megteremtésére, valamint az össze tartóbb társadalom kialakítására irányuló kötelezettségvállalása ival és erőfeszítéseivel kapcsolatban nyújtott támogatás erősí tése (6).

— a szerkezetátalakítások hatékonyabb előrejelzése és kezelése;

2.3.1 Progress-eszközökből mindeddig a következőket finan szírozzák:

— a munkahelyteremtés ösztönzése;

— elemzések és politikai tanácsadás;

— a fiatalok támogatása.

— a közösségi jog és a közösségi stratégiák átültetésének felügyelete;

2.1.1 Ajánlásként megállapította, hogy a tagállamoknak a szociális partnerekkel együttműködve, valamint az Európai Szociális Alap (ESZA) támogatásával kell segítséget nyújtaniuk – pl. vállalkozási ismeretekre való képzés és kezdőtőke biztosí tásával – a munkanélkülieknek és a fiataloknak abban, hogy hosszú távon fenntartható saját vállalkozást indítsanak (3). 2.1.2 Minden rendelkezésre álló költségvetési tételnek, külö nösen az Európai Szociális Alapnak fokozottan hozzá kell járulnia a válság kezeléséhez. Az ESZA pénzügyi támogatását többek között a vállalkozások és az önálló tevékenység ösztön zésére kellene összpontosítani, például a vállalkozások indítására vagy a hitelfelvétel költségeinek csökkentése révén. 2.1.2.1 A közleményben az Európai Bizottság emellett egy új uniós mikrofinanszírozási eszközt is javasol a foglalkoztatás támogatására, hogy a munkanélküliek előtt új lehetőségek nyíl janak, és különösen a hátrányos helyzetű csoportok, többek között a fiatalok számára egyszerűbbé váljon a vállalkozásala pítás. 2.1.2.2 A mikrovállalkozások alapítóit az ESZA által nyújtott kamattámogatás mellett mentorálással, képzéssel, tanácsadással és kapacitásépítéssel is támogatják. (4) 2.2 Végül az Európai Bizottság 2009. július 2-án új javaslatot tett közzé a foglalkoztatási és társadalmi integrációs célú európai mikrofinanszírozási eszköz (Progress) létrehozására (5), amelynek célja, hogy segítséget nyújtson a munkanélkülieknek (1 ) (2 ) (3 ) (4 ) (5 )

COM(2009) COM(2009) COM(2009) Vö. uo., 13. COM(2009)

114, 2009. március 4. 257. 257, 6. o. o. 333 és COM(2009) 340.

— a különböző szereplők közötti, a stratégiákról szóló tapasz talatcsere ösztönzése; — a tagállamok közötti tapasztalatcserék platformjai. 2.3.2 A stratégiai keret logikájának megfelelően a Progress ehhez a következő termékeket bocsátja rendelkezésre (7): — a jog és a szakpolitika területén dolgozó szakemberek adott témába vágó képzése és oktatása; — pontos ellenőrző/értékelő jelentések az EU jogának és szak politikájának végrehajtásáról és hatásáról; — a bevált gyakorlat felismerése és terjesztése; — tájékoztatási és kommunikációs tevékenység és hálózatépítés az érdekelt felek körében, valamint ezekhez kapcsolódó rendezvények; — megfelelő statisztikai eszközök, módszerek és mutatók; — megfelelő szakpolitikai tanácsok, kutatás és elemzés; — civil szervezetek és hálózatok támogatása. (6) Vö.. Európai Bizottság, „A Progress eredményeinek biztosítása – A Progress közösségi foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási program (2007–2013) végrehajtására vonatkozó keretstratégia”, 5. o. (7) Vö. uo., 9. o.

C 318/86

HU


2.3.3 A Progress program létrehozása számos korábbi közösségi programot váltott ki, azzal a céllal, hogy szinergiákat, valamint az összevonás révén nagyobb átláthatóságot és kohe renciát sikerüljön elérni. 2.4 2005-ben az EGSZB SOC/188. sz. véleményében kifeje zetten üdvözölte az Európai Bizottság javaslatát. A Progress az Európai Szociális Alap (ESZA) mellett a szociálpolitikai menet rend támogatásának egyik központi eleme lesz.

2009.12.23.

2.7.2 Az Európai Bizottság ezért azt javasolja, hogy a Prog ress program létrehozásáról szóló 1672/2006/EK határozat 17. cikkének (1) bekezdését az alábbira módosítsák: — „Az e határozatban említett közösségi tevékenységek végre hajtására szánt pénzügyi keretösszeg a 2007. január 1-je és 2013. december 31-e közötti időszakra 643 250 000 EUR.” (2) 3. Általános megjegyzések

2.4.1 Az EGSZB azonban ugyanebben a véleményében figyelmeztetett arra, hogy elegendő költségvetési eszközt kell a Progress rendelkezésére bocsátani, valamint feltette a kérdést, hogy elegendőek-e az Európai Bizottság által javasolt eszközök. Emellett biztosítani kellene, hogy az igazgatás bejelentett egysze rűsítése ne csak jobb technikai programkezelést, hanem a célcsoportoknak megfelelő tartalmi strukturálást is eredmé nyezzen. 2.4.2 Az EGSZB ezenkívül ösztönözte a lényeges EU–NGOhálózatok mellett a nemzeti civil társadalmi szereplők cseréjének támogatását is. 2.5 A 2006-os intézményközi megállapodás keretében és az Európai Parlament nyomására a Progress-eszközök összegét 114 millió euróra emelték fel. A program így hétéves időtartamra (2007–2013) 743 250 000 eurós összköltségvetéssel indult, és azt ennek megfelelően alakították ki. Ezt a keretet arra kell fordítani, hogy támogassuk a változtatásokat, illetve a moderni zációt a Progress öt területén (foglalkoztatás, társadalmi befo gadás és szociális védelem, munkafeltételek, megkülönböztetés elleni küzdelem és nemek közötti egyenlőség). 2.6 A Progress a 27 uniós tagállam, a csatlakozni kívánó országok és az EFTA/EGT-országok számára áll rendelkezésre. A célcsoportok a tagállamok, a helyi és regionális szintű ható ságok, az állami munkaügyi hivatalok és a nemzeti statisztikai hivatalok. Egyetemeknek, kutatóintézeteknek, valamint a szoci ális partnereknek és a nem kormányzati szervezeteknek is lehe tőségük van részt venni. 2.6.1 A pénzügyileg támogatandó projekteket az Európai Bizottság választja ki, vagy pályázati kiírások, vagy ajánlatké rések alapján. 2.7 Az Európai Bizottság úgy véli, hogy a költségvetési eszközök egy részének átcsoportosítása nem befolyásolja károsan a Progress program céljait. 2.7.1 A 100 millió eurós összeget a foglalkoztatási és társa dalmi integrációs célú Progress mikrofinanszírozási eszközre kívánják fordítani, vagyis a Progress hátralévő, 2010–2013-as futamidejére ezzel évi 25 millió euróval kevesebb áll rendelke zésre (1). (1) Az Európai Bizottság aktualizált pénzügyi kimutatása szerint 2009 végén a 745 millió eurós összköltségvetésből valamivel több, mint 280 millió eurót használtak fel, azaz a fennmaradó összegből vonnak majd le és fordítanak más célra 100 millió eurót.

3.1 Az EGSZB alapvetően üdvözli, hogy valamennyi európai program esetében megvizsgálják, mennyiben járulhat hozzá a válság leküzdéséhez, különös tekintettel a foglalkoztatás bizto sítására és új munkahelyek teremtésére. 3.1.1 Éppen a leginkább érintett csoportoknak – munkanél külieknek, fiataloknak, gyermekeiket egyedül nevelőknek, migránsoknak vagy nőknek – van szükségük hatékony támoga tásra. Nem elegendő azonban hiteleket rendelkezésre bocsátani, inkább speciális tanácsadásra, képzettségre és előzetes támoga tásra van szükségük, különösen egy jó üzleti terv elkészítéséhez. Itt ki kellene mutatni a kapcsolódási pontokat az ESZA-ból történő támogatással, részben az üzleti elgondolások lehetséges kockázatainak és esélyeinek vizsgálata érdekében. 3.2 A Progress mikrofinanszírozási eszköz kialakítása során jobban differenciálni kellene a célcsoportok: a) a szociális gazdaságban működő meglévő mikrovállalko zások, illetve b) egyéni kérelmezők szerint. 3.3 Amint az EGSZB INT/494. sz. véleménye megállapítja, az EGSZB alapvetően támogatja azt az elgondolást, hogy egyének és a szociális gazdaságban mikrovállalkozások számára is álljanak rendelkezésre kedvező feltételű mikrohitelek, feltéve ha ezáltal munkahelyek maradnak meg vagy jönnek létre. Az EGSZB-nek azonban kételyei vannak azzal kapcsolatban, hogy az eszközök átcsoportosítása és a Progress eszközeinek ezzel együtt járó megnyirbálása nem lesz-e jelentős kihatással a Prog ress programok hatékonyságára és hatókörére (3). Különösen az kérdéses, hogyan lehet kellően megoldani a Progressnek azt a feladatát, hogy támogatást bocsásson rendelkezésre a szociális Európa továbbfejlesztéséhez, tekintettel a Lisszabon utáni stra tégiára is. Kérjük ezért az Európai Bizottságot, hogy ezt mielőbb fejtse ki. Nem elegendő – ahogyan az az előzetes értékelésben (4) történt – a Progress költségvetési tételeinek megfelelőségét első sorban abból levezetni, hogy a pénzeket realisztikusan egy meglévő költségvetési tételből kell elvenni. (2) COM(2009) 340. (3) A bizottsági javaslat előzetes értékelésében az Európai Bizottság kifejti, hogy – noha kívánatos lenne 100 millió eurónál többet fordítani az új mikrofinanszírozási eszközökre – 100 millió eurónál nagyobb összegű eszközcsökkentés negatív hatással lenne a Prog ress-program céljaira és prioritásaira. Hiányzik azonban annak indoklása, hogy ez miért csak 100 millió euró feletti összegnél következne be. (4) „Az egyetlen realisztikus lehetőség így az volna, hogy egy meglévő költségvetési tételből csoportosítunk át eszközöket. Erre a Progress költségvetési tétele tűnik a legalkalmasabbnak.” SEC(2009) 907, 12. o.

2009.12.23.

HU


3.3.1 Vannak ugyanis más – részben sokkal nagyobb volu menű – költségvetési tételek és programok, különösen az ESZA, amely már most kínál olyan lehetőségeket, hogy a tagállamok az alapot mikrohitelekre használhatják fel, ezt azonban a tagál lamok még nem vették igénybe. 3.3.2 Emellett fel kellene tárni az autonóm költségvetési téte lekre, például a szociális párbeszédre vonatkozó tételre gyako rolt lehetséges hatásokat. 3.4 Végeredményben homályban marad, hogy mi ösztönzi majd a bankszektort arra, hogy a hitelnyújtás neki szánt konkrét feladatát elvégezze. Önmagában az, hogy eszközöket vonnak el a Progress programtól, hogy pénzt biztosítsanak egy intézke déshez, nem jelent többletértéket a Progress céljainak támoga tása szempontjából. Az EGSZB ezért azt szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság javasoljon megfelelő piacgazdasági ösztönö zőket, hogy a kínálati oldalon piac jöjjön létre mikrohitelek nyújtására az említett célcsoportoknak. 3.5 Kéri emellett az Európai Bizottságot annak kifejtésére, hogy a mikrofinanszírozási eszközök programját nem lehet-e más költségvetési eszközökből, illetve programokból finanszí rozni. Csak ekkor beszélhetnénk arról, hogy további eszközöket használnak fel a foglalkoztatás és a társadalmi befogadás előse gítése érdekében. Európa számára a válság következményeként jelentős próbatétel lesz majd, hogy a növekvő munkanélküliség, a csökkenő adóbevételek és a nagy költségvetési hiányok prob lémáját leküzdje. A Progressnek ehhez is nagymértékben hozzá kell járulnia. Biztosítani kell ezért, hogy megfelelő összegek álljanak erre a célra rendelkezésre. 3.6 Ha az új mikrofinanszírozási eszközt a Progresseszközök átcsoportosításából finanszírozzák, akkor konkré tabban részletezni kellene, mely projekteket, illetve termékeket kell kihagyni, illetve korlátozni, ha a Progress költségvetésében évente 25 millió euróval kevesebb áll rendelkezésre. A csökken tésnek – amely a teljes futamidőre (2007–2013) vetítve vala mivel több mint 13 %-ot tenne ki, a valóságban azonban sokkal magasabb, mivel a 100 millió eurót a 2010–2013-as időszakra megmaradó költségvetésből veszik el és csoportosítják át más

C 318/87

célra – nem szabad ahhoz vezetnie, hogy például a nem kormányzati szervezetek európai hálózatainak a Progressből finanszírozott támogatását is ennek megfelelően csökkentik. A Progress teljesítményindikátora a Progress stratégiai kerethez hasonlóan a nem kormányzati szervezeteknek és a hálóza toknak juttatott pénzeszközök összege. 3.6.1 A 2009-es stratégiai keret így hangsúlyozza, hogy nagyobb mértékben kívánnak befektetni ezen a területen, növelni kívánják a nemzeti és az uniós hálózatok kapacitását, illetve azok számára a döntéshozatalban és a politikák végrehaj tásában mind uniós, mind nemzeti szinten közreműködést kívánnak biztosítani, ezáltal befolyásolva azokat (1). 3.7 Az EGSZB ezzel egyidejűleg utal arra, hogy szintén nem lenne helyénvaló a kölcsönös tanulás (mutual learning/peer reviews), a nyitott koordinációs módszer egyik központi elemének területére vonatkozó intézkedések finanszírozását csökkenteni. Ezeket az intézkedéseket bővíteni kell, hogy ezáltal jobban támogathassuk a válság leküzdését a tagállamokban, többek közt a szociális partnerek és a megfelelő nem kormány zati szervezetek fokozottabb bevonásával. 3.8 Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a Progress egyes területeinek „fűnyíróelv” alapján történő megnyirbálása veszélybe sodorná a célok elérését és komolyan csökkentené a program hatását. Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy ha az új mikrofinanszírozási eszközt a Progress eszközeiből kellene létre hozni, akkor hívják össze a Progress programbizottságát, és a civil társadalom részvételével vitassák meg a forráscsökkentés koncepcióját. 3.9 A Progress program hátralévő időszakában az is fontos elem lesz, hogy meg kell állapodni egy új, Lisszabon utáni stratégiában, azt meg kell ismertetni és meg kell valósítani, a folyamatba bevonva valamennyi érintettet. Ehhez nagy támoga tásra lesz szükség, jelentős mértékben a Progress eszközeiből finanszírozva. A Progress 2009-es éves munkaterve már előirá nyoz ilyen intézkedéseket. 2010-től nagyobb mértékben kellene erre a célra Progress-eszközöket fordítani.


(1) Európai Bizottság, „A Progress eredményeinek biztosítása – A Prog ress közösségi foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási program (2007–2013) végrehajtására vonatkozó keretstratégia”, 18. o.

C 318/88

HU


2009.12.23.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról (COM(2008) 644 végleges – 2008/0198 (COD)) (2009/C 318/17) Előadó: Valerio SALVATORE Társelőadó: Brendan BURNS 2008. november 14-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 175. cikkének (1) bekezdése alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „Javaslat európai parlamenti és a tanácsi rendeletre a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2009. szeptember 2-án elfogadta véleményét. (Előadó: Valerio SALVATORE, társelőadó: Brendan BURNS.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. október 1-jén tartott, 456. plenáris ülésén (a 2009. október 1-i ülésnapon) 87 szavazattal 7 ellenében, 8 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások 1.1 Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) maradéktalanul támogatja az Európai Bizottság által benyújtott rendeletjavaslat célkitűzését, vagyis azt, hogy minél inkább csök kentsük annak kockázatát, hogy illegális fakitermelésből szár mazó fa vagy fatermék kerüljön forgalomba a közösségi piacon. Az erdőirtás ugyanis – azon túl, hogy az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának mintegy 20 %-áért felelős és a biodiver zitás csökkenését okozza – jelentős gazdasági és mindenekelőtt szociális problémákat is okoz. A kitűzött cél eléréséhez eltökél tebb és határozottabb fellépésre van szükség, amely kötelező érvényű intézkedésekben és rövidebb végrehajtási határidőkben nyilvánul meg. 1.2 A rendeletjavaslat – az önkéntes FLEGT (1) partnerségi egyezményekkel, az erdei erőforrások tanúsítását és fenntartható használatát érintő együttműködési programok kidolgozásával, valamint a legfontosabb faimportáló országokkal kötött egyez ményekkel együtt – az illegális fakitermelés és a hozzá kapcso lódó kereskedelem elleni küzdelem egyik alapvető elemét jelenti. 1.3 A fenntarthatóság nem csupán magára a fatermelésre vonatkozik, hanem szociális (elfogadható munkakörülmények és a munkavállalói jogok tiszteletben tartása az ILO normái szerint (2), gazdasági (a tisztességtelen verseny okozta piactorzu lások elkerülése) és ökológiai kritériumokra (az illegális erdőirtás környezetre és a biológiai sokféleségre gyakorolt hatása) is kiterjed. 1.4 A tárgyalt rendeletben az Európai Bizottság a „kellő gondosság elvén” alapuló szabályozást javasolja olyan eszköz (1) Az erdészeti jogszabályok végrehajtására, az erdészeti irányításra és az erdészeti termékek kereskedelmére vonatkozó cselekvési terv. (2) Nemzetközi Munkaügyi Szervezet.

ként, amely minimalizálná az illegálisan kitermelt fa és fater mékek közösségi piacon történő forgalmazásának esélyét. Ez a lehetőség a jelenlegi megfogalmazásához képest néhány utólagos korrekcióra szorul. 1.5 Az Európai Bizottság például csak azokat a piaci szerep lőket veszi figyelembe, akik a fát és fatermékeket első ízben hozzák forgalomba. Az EGSZB álláspontja szerint ezt a szabá lyozást – eltérő módon és szabályokkal – a faipari ágazat piacának valamennyi résztvevőjére ki kellene terjeszteni. A visszakövethetőségnek minden olyan piaci résztvevőre érvé nyesnek kell lennie, akinek a termékek eredetéről és tulajdonsá gairól – ország, erdő, faj, kor és szállító – tájékozottnak kell lennie. A kis- és közepes vállalatoknak, akárcsak a kisterme lőknek, több mozgásteret kell kapniuk az új szabályozáshoz való fokozatos alkalmazkodásban, hogy ne legyenek túlzott terheknek kitéve. 1.6 Mindenképpen el kell kerülni a már meglévő „visszakö vethetőségi szabályozásokkal” való átfedéseket. Ennek érdekében el kell ismerni a nemzeti szabályozásokat a vonatkozó ellen őrzési mechanizmusokkal, azokkal az erdőtanúsítási rendsze rekkel és szervezési modellekkel, amelyek a leginkább megfe lelnek a fenntartható erdőgazdálkodás kritériumainak. Szükség telen további bürokratikus terheket róni az érintettekre, külö nösen azokban az esetekben, ahol a kellő gondosság elve már érvényesül. Az EU-nak a kockázatkezelési eljáráshoz normákat és közös magatartási kódexeket kell meghatároznia, amelyek szigorúbb kritériumokat szabnak meg azokon a területeken, amelyeken az illegális fagazdálkodás veszélye igen magas (3). Ehhez független és kipróbált külső tanúsító intézményeket is igénybe lehetne venni. (3) Ruhong Li, J. Buongiorno, J.A. Turner, S. Zhu, J. Prestemon. Long effects of eliminating illegal logging on the world forest industries, trade, and inventory. Forest policy and Economics. 10 (2008) 480490.

2009.12.23.

HU


1.7 A harmadik országokkal kötött egyezményeknek a szer vezeti, illetve vezetői szinten történő együttműködésre vonat kozó rendelkezésekre, valamint szociális ösztönzési rendsze rekre is ki kell terjedniük, tekintettel az illegális fakitermelés szintje és az adott ország egy főre jutó jövedelme között megfi gyelhető fordított arányosságra. 1.8 A „kellő gondosság elvén” alapuló szabályozás vala mennyi piaci résztvevőre történő kiterjesztése elősegítené, hogy kizárólag legálisan kitermelt faanyag kerüljön forgalomba, melynek elfogadottsága nem annyira szigorúan vett gazdasági hatásai, hanem erőteljesebb társadalmi hatása miatt fokozottabb. Az erdőállományok hosszú távra tekintő kezelése és legális termékek felhasználása ugyanis lehetőséget ad a faipari ágazatban a helyszínen tevékenykedő emberek számára a fenn tartható fejlesztésre, az európai faipar számára pedig a jövő garanciája. 1.9 A rendeletet ki kell terjeszteni a megújuló energiaforrá sokból történő energiatermelésre felhasznált fára és fatermé kekre is. 1.10 A fa- és fatermék-kereskedelemre érvényes kötelezett ségeket be nem tartók elleni szankcióknak valamennyi tagál lamban egységeseknek és a felelősség mértéke szerint lépcsőze tesen meghatározottaknak kell lenniük, és súlyos vétségek esetére a tevékenység felfüggesztését is kilátásba kell helyezniük. 1.11 A rendszer megfelelő működésének biztosítása céljából az EGSZB határozottan támogatja egy, az Európai Bizottság munkáját segítő tanácsadó csoport felállítását a fakereskedelem területén, a különböző érdekelt felek bevonása mellett. 1.12 Az Európai Bizottságnak a rendelet hatálybalépése után két évvel hatáselemzést kellene végeznie a fatermékek belső piacának megfelelő működéséről. Kedvezőtlen hatások esetén pedig gondoskodnia kellene a rendelet gyenge pontjainak felül vizsgálatáról. 2. Bevezetés 2.1 A rendeletjavaslat célja az illegális fakitermelés elleni küzdelem, és egyúttal a fabeszerzés támogatása azokból az országokból, ahol legális erdőgazdálkodási módszereket alkal maznak. Ez az EU egyik válasza az illegális fakitermelésre, amely az erdők pusztulásának egyik oka. Az erdőpusztulás a világ üvegházhatásúgáz-kibocsátásának mintegy 20 %-áért felelős, és a biológiai sokszínűség világméretű csökkenésében is jelentős szerepet játszik. Az illegális fakitermelés emellett gazdasági, szociális és ökológiai dömpinghez vezet, és ezzel veszélyezteti a legálisan működő erdőgazdálkodó cégek verseny képességét. 2.2 Ami a szociális dömpinget illeti, az EU 1996 óta több ször próbálta felvetetni az alapvető munkavállalói jogok betar tásáról szóló rendelkezéseket a WTO-egyezményekbe (Kereske delmi Világszervezet). Ezek a javaslatok a fejlődő országok részéről erőteljes elutasításba ütköztek, mivel azt vetik az iparo sodott országok szemére, hogy az ilyen tervek a tőlük kiinduló exporttal szembeni protekcionizmus új formáinak kialakítását

C 318/89

célozzák. Időközben ez a téma az EU-ban is élénk viták tárgyát képezi. 2.3 Az Európai Bizottság egy sor lehetőséget dolgozott ki annak biztosítására, hogy az EU-ban csak legális fakitermelésből származó fa és fatermék kerüljön forgalomba. Ezeket az opci ókat hatáselemzésnek vetették alá, és az úgynevezett „kellő gondosság elvén” nyugvó szabályozásban foglalták össze. E téren ugyan biztosan kívánatosak és eredményesek lennének a kiterjedt határ menti ellenőrzések, ezek azonban sajnos nem egyeztethetők össze a szabad áruforgalomra vonatkozó előírá sokkal, és így nem valósíthatók meg. 2.4 Az eredet legális voltát annak az országnak a jogszabá lyai alapján határozzák meg, amelyben a fatermesztés történik. Ezt a FLEGT-hez csatlakozott országokban ellenőrizhetik, méghozzá az EU FLEGT-engedélyei alapján, amelyek az Európai Bizottság és az egyes exportáló országok közötti önkéntes alapú kétoldalú partnerségi megállapodásokon vagy CITES-engedé lyeken (1) alapulnak. A többi országban a legalitást más módon lehet ellenőrizni. A piaci szereplők számára olyan rend szerek révén ellenőrizhető, amelyek teljes mértékben megfe lelnek a kellő gondosság alapelvén nyugvó szabályozás kritéri umainak. 2.5 A kellő gondosság alapelvén nyugvó rendszer a piaci szereplők az iránti felelősségén alapul, hogy az illegális kiterme lésből származó faanyag forgalomba hozatalának kockázatát egy, az eredetre és a fa jellemzőire vonatkozó információkhoz való hozzáférésre támaszkodó visszakövethetőségi szabályozás révén minimálisra csökkentsék, a nemzeti szabályozásban előírt jogi követelményeknek megfelelően. A szabályozásnak az is célja, hogy vásárláskor a fogyasztók figyelmét felhívják arra, hogy ne járuljanak hozzá az illegális fakitermelés fenntartá sához. 2.6 A javasolt rendelet végrehajtásának megkönnyítése érde kében a piaci szereplők felhasználhatják az ellenőrző szerve zetek által kidolgozott esetleges szabályozásokat. A felügyeleti szervezeteket minden esetben a tagállamok által megnevezett illetékes hatóságoknak kell kijelölniük, fenntartva egyúttal, hogy rendszeres időközönként ellenőrzéseket végeznek a megfe lelő követelmények ellenőrző szervezetek általi betartásának vizsgálatára. 2.7 Az ellenőrző szervezetek, amelyek előzőleg a „kellő gondosságra” vonatkozó végrehajtási rendelkezéseket rögzí tették, megfelelő szabályozások keretében kiadják a piaci szerep lőknek a szükséges engedélyeket. Az illetékes hatóságok elvégzik a szükséges ellenőrzéseket, és a kellő gondosság elvét be nem tartó tanúsított piaci résztvevők ellen megfelelő fegyelmi intéz kedéseket tesznek. 2.8 A tagállamok megállapítják a rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek azok végrehajtása érdekében. Az ennek keretében rögzített szabályok a WTO-egyezmény alapján az importtermékekre és az uniós termékekre egyaránt vonatkoznak. (1) Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzet közi kereskedelméről.

C 318/90

HU


3. Általános megjegyzések 3.1 Maradéktalanul támogatjuk azt a célt, hogy biztosítani kell, hogy csakis legális és fenntartható módon kezelt erdőkből származó faanyag jusson a közösségi piacra. A rendeletet remél hetőleg mihamarabb elfogadják, ami világos jelzés lesz arra, hogy az EU eltökélten küzd az illegális fakitermelések ellen.

3.2 Mindenképp üdvözlendő a kétoldalú megközelítés kiter jesztése is az önkéntes FLEGT partnerségi megállapodások, vala mint a legfontosabb faimportáló országokkal (Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Japán) kötött megállapodások révén, amelyek nemzetközi szabályok rögzítését célozzák az illegális fakitermelés és fakereskedelem leküzdésére. Kívánatos az is, hogy a termelő országokkal olyan együttműködési programokat dolgozzunk ki, amelyek az erdei erőforrások fenntartható hasz nálatán, a termelő országok jogszabályainak tiszteletben tartásán és a tanúsítási rendszerek kiterjesztésén alapulnak. Általában véve kívánatos olyan projektek megvalósítása, amelyek a megfe lelő ellenőrzési rendszerek kifejlesztése révén előmozdítják a „jó kormányzás” elveinek helyi alkalmazását.

3.3 A kellő gondosság alapelvén nyugvó rendszernek azonban van egy sor gyengesége. Először is az, hogy csak azokra a piaci szereplőkre vonatkozik, akik a fát és fatermékeket első ízben hozzák forgalomba (erdőtulajdonosok, kitermelésre jogosultak, faimportőrök), s ez azzal az eredménnyel jár, hogy minél közelebb áll egy adott piaci szereplő a szállítási láncban a végfelhasználóhoz, úgy lesz egyre csekélyebb az illegális termékek piacra kerülési kockázatának kézben tartásától várható hatás. Az EGSZB úgy véli, hogy ezt a szabályozást – különböző módokon és szabályokkal – az EU faipari ágazatában érdekelt valamennyi piaci résztvevőre ki kellene terjeszteni.

3.3.1 Az ágazat minden piaci szereplőjének biztosítania kell a birtokában lévő faanyag legális származását, és ehhez rendel keznie kell a termék eredetére vonatkozó legfontosabb informá ciókkal (ország, erdő, szállító, fafaj, kor, térfogat). Ez egy vissza követhetőségi szabályozással biztosítható, amely különböző felelősségi szinteket foglal magában. Így például nincs értelme az erdők kisbirtokosaitól, akik országos szinten, a kellő gondosság elvének tiszteletben tartása mellett, hatékony jogi ellenőrzési rendszerek keretében működnek, további adminiszt ratív ráfordítást elvárni. A nagy piaci szereplők azonban, akik az EU-ban fát vásárolnak és visznek piacra, vagy pedig harmadik országokból importálnak faanyagot, kötelesek a rendeletben előirányzott szabályokat alkalmazni.

3.4 A kitűzött célok eléréséhez a kellő gondosság elvén nyugvó szabályozás rövid távon esetleg még a remélt korrekci ókkal együtt sem lesz alkalmas, már csak az illegális fakitermelés problémájának súlya és összetettsége miatt sem. Az intézkedé seket és ellenőrzéseket elsősorban a faanyag azon származási területeire és a faipari ágazat azon részeire kell összpontosítani, ahol a legnagyobb az illegalitás kockázata, mivel itt van a prob léma magja. Ezekben az esetekben az erdőgazdálkodás független és kipróbált tanúsító szervek általi felügyeletet is igényelne.

2009.12.23.

3.5 Uniós szinten olyan közös keretet kellene kialakítani, amely kötelező érvényű normákat ír elő a kockázatkezelési eljá rásra nézve, és ehhez a már Unió-szerte létező ellenőrzési és visszakövethetőségi rendszereket veszi igénybe. Az átfedések viszont kerülendők, különösen az erdészeti kis- és középvállal kozások esetében, és törekedni kell az új szabályozás harmoni zálására az egyes tagállamokban már hatékonynak bizonyult szabályozásokkal. Támogatni kellene tehát minden olyan szabá lyozást, amely már megfelel a kellő gondosság alapelve szabta követelményeknek, a nemzeti szabályozást és a megfelelő ellen őrzési rendszereket, mint például az erdőgazdálkodási minősí tési rendszert véve alapul. 3.6 A javasolt rendeletet ki kellene terjeszteni az olyan faanyagra és fatermékekre is, amelyeket megújuló energiaforrás ként energiatermelésre használnak fel. Minden fából lévő terméknek és mellékterméknek, így azoknak is, amelyek esetleg a fenntarthatósághoz kapcsolhatók – mint például az energia termelésre szánt biomassza – legális kitermelésből kell származ niuk. Valamennyi tevékenységre érvényes, hogy a fenntartható ságához a legalitása elengedhetetlen feltétel. 3.7 Végül pedig egy világosan meghatározott és minden tagállamban egységes szankciórendszerre van szükség annak a kötelezettségnek a megsértése esetére, hogy kereskedni kizárólag legális kitermelésből származó fával és fatermékekkel szabad. E szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejű eknek kell lenniük; súlyos jogsértések esetére akár a tevékenység felfüggesztését is elő kell irányozniuk. 4. Részletes megjegyzések 4.1 Az említett célok megvalósításához elengedhetetlen a megfelelő eszközök kidolgozása, amelyekkel megállapítható az EU-ban forgalomba hozott fa és fatermékek legális vagy nem legális volta. Az országos szintű jogi előírások és a rendeletja vaslatban szereplő eszközök mellett azokat a különböző szabá lyozásokat is figyelembe kell venni, amelyek már megfelelnek a kellő gondosság alapelvének, így köztük az erdőgazdálkodási minősítési rendszert is. Emellett megfelelő elismerési rendsze reket kell kidolgozni azok számára, akik szabályszerűen forgal maznak fát és fatermékeket, illetve szankciókat azok számára, akik megsértik az érvényben lévő előírásokat. Ezeket az előírá sokat nem lehet uniós szinten rögzíteni, így azokat az egyes tagállamoknak kell egységes kritériumok szerint kibocsátani. 4.2 Az illegális fakitermelés ugyanis veszélyeztet bármilyen fenntartható erdőgazdálkodási projektet. A harmadik orszá gokkal kötött egyezményeknek ezért a szervezeti, illetve vezetői szinten történő együttműködésre vonatkozó rendelkezésekre, valamint szociális ösztönzési rendszerekre is ki kell terjedniük, tekintettel az illegális fakitermelés szintje és az adott ország egy főre jutó jövedelme között megfigyelhető fordított arányosságra. A nagy népsűrűségű, nagy mértékű szegénységgel küzdő trópusi országok az erdőirtás éllovasai (1). Hasonlóképpen, a faexportáló afrikai országok a világ 50 legszegényebb országa között vannak, köztük a legalacsonyabb humán fejlettségi mutatókkal és a legnyomorúságosabb egy főre jutó jövedelemmel (2). (1) Causes of forest encroachment: An analysis of Bangladesh. Iftekhar M.S., Hoque A.K.F. Geo Journal 62 (2005) 95-106. (2) Greenpeace. L’industria del legno in Africa. Impatti ambientali, sociali e economici. (2001).

2009.12.23.

HU


4.3 Ha a kellő gondosság alapelvén nyugvó rendszert vala mennyi piaci szereplőre alkalmazzák, és nem csak azokra, akik a fát és fatermékeket első ízben hozzák forgalomba, az ugyan adminisztrációs többletráfordítást igényel, de a várható előnyök kézenfekvőek, mivel ily módon csak a teljes szállítási lánc mentén visszakövethető, legálisan kitermelt fa kerülhet az EU piacára. Többféle előnnyel jár majd, és nem csupán szorosan vett gazdasági (1), hanem elsősorban társadalmi szempontból. Ebben az összefüggésben a környezet gazdasági és társadalmi megfontolásokhoz kapcsolódik, ahol az érdekeltek nem csupán gazdasági motivációk, hanem más típusú (környezetvédelmi, szociális és kulturális) érdekek mentén mozognak. 4.4 Az így kapott végtermékek nem csupán azokat a piaci követelményeket elégítik majd jobban ki, amelyek közt egyre nagyobb súllyal szerepelnek a környezetvédelmi megfontolások, hanem jelentőségük is növekedni fog. Ez olyan szempontból sem volna elhanyagolható előny, hogy esetleg harmadik országok is követnék ezt az utat. Ezért az erdőállományok előrelátó kezelése és a legális kitermelésből származó termékek felhasználása fejlődési lehetőséget jelentene a helyi munkavál lalók számára, és egyben garancia volna a teljes faipar jövőjét tekintve. 4.5 Mindenképpen célszerű a kötelezettségeket olyan módon hozzáigazítani a vállalkozások méretéhez, hogy a kis- és közepes vállalkozásoknak és a kistermelőknek több mozgásteret lehessen adni a kellő gondosság alapelvén nyugvó rendszerhez való fokozatos igazodást illetően. Különösen azoknak a piaci szereplőknek kell az illegális termékek piacra kerülésének kocká zatát egy, a termék eredetét és tulajdonságait (ország, erdő, szállító, fafaj, kor, térfogat) igazoló visszakövethetőségi doku mentum révén korlátozniuk, akik a fát első ízben veszik meg. A kapcsolódó szektorokban működő többi piaci szereplőnek írásban kell igazolniuk, hogy a fát kitől szerezték be.

C 318/91

4.6 A rendelet kialakításakor meg kell erősíteni azokat a tagállami szabályozásokat és szervezési modelleket, amelyek a legjobban megfelelnek a fenntartható erdőgazdálkodás kívánal mainak, és nem szabad azoktól öncélúan újításokat várni. Ennek keretében ki kellene terjeszteni a fenntarthatóság fogalmát, hogy az a jövőben ne csupán a szigorúan vett fatermelést foglalja magában, hanem szociális (az emberi és a munkavállalói jogokkal összhangban lévő feltételek), gazdasági (a tisztesség telen verseny okozta piactorzulások elkerülése) és ökológiai kritériumokat is (a tevékenységek környezetre és a helyi bioló giai sokféleségre gyakorolt hatása). 4.7 Pozitív környezetet kell teremteni azon, szabályszerűen működő piaci szereplők számára, akik a vásárlókat tájékoztatják a faanyag, illetve termékeik legális voltáról. Végül pedig figye lemfelkeltő kampányt kell folytatni, hogy a fogyasztók vásár láskor (visszakövetés révén) megbizonyosodjanak a faanyag legális eredetéről. 4.8 A legális kitermelésből származó faanyag építőipari, bútoripari és egyéb szakipari felhasználását közös intézkedé sekkel és idevonatkozó tájékoztató anyagok terjesztésével lehet támogatni, azzal a céllal, hogy a fenntartható módon kezelt erdőkből származó faanyagot mint az egyetlen olyan, fenntart ható nyersanyagot népszerűsítsük, amely természetes úton újranő, és szén-dioxidot képes tárolni, mégpedig a termék teljes életciklusa alatt. Ez a fát minden más nyersanyagtól megkülön bözteti. 4.9 Az EGSZB kiemelten támogatja azt a javaslatot, hogy hozzanak létre egy fakereskedelmi konzultatív csoportot, amelynek keretében a különböző érdekeltek támogatják az Európai Bizottságot a rendszer zökkenőmentes működésének biztosításában.


(1) Economics of sustainable forest management. Editorial. Shashi S. Kant. Forest Policy and Economics. 6 (2004) 197-203.

C 318/92

HU


2009.12.23.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Zöld könyv az Európai Unió biohulladékgazdálkodásáról (COM(2008) 811 végleges) (2009/C 318/18) Előadó: BUFFETAUT 2008. december 3-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „Zöld könyv az Európai Unió biohulladék-gazdálkodásáról” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2009. szeptember 2-án elfogadta véleményét. (Előadó: Stéphane BUFFETAUT.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30-án és október 1-én tartott, 456. plenáris ülésén (az október 1-i ülésnapon) 160 szavazattal 1 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések

2. Mit értünk biohulladékok alatt?

1.1 Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság üdvözli az Európai Bizottságnak a zöld könyvben kezdeményezett lépéseit. Sajnálatát fejezi ki ugyanakkor, hogy az elgondolások csak a biohulladékokra vonatkoznak, nem pedig a biológiailag lebomló hulladékok összességére.

2.1 A biohulladék biológiailag lebomló, kertekből vagy parkokból származó hulladék, háztartásokban, éttermekben, étkeztetőknél és kiskereskedelmi létesítményekben (az élelme zéshez kapcsolódó tevékenységekből) keletkező élelmiszer- és konyhai hulladék, valamint az élelmiszer-feldolgozó üzemekben keletkező hasonló hulladék. Nem tartozik ide az erdőgazdálko dási és mezőgazdasági hulladék, a trágya, a szennyvíziszap, illetve az egyéb biológiailag lebomló hulladék, mint például a természetes szövetanyagok, a papír és a feldolgozott fa. A zöld könyv tehát a biohulladékokat vizsgálja és nem a biológiailag lebomló hulladékokat. Utóbbi tágabb fogalmat takar, és magában foglalja a biohulladékokat is.

1.2 A közös szabályozás hiányában tehát az alapelveiben és technikai megközelítéseiben harmonizált szabályozás kidolgo zását javasolja.

1.3 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy fontos a hulladékkezelési módszerek hierarchiájának tiszteletben tartása, valamint hogy ösztönözni kell és előnyben kell részesíteni az újrahasznosítást és a hasznosítást, különösképpen az energetikai hasznosítást.

1.4 Egyetért azzal, hogy minden lehetséges módon ösztö nözni kell, hogy a fogyasztók és az ipari termelők fordítsanak egyre nagyobb figyelmet a hulladékok keletkezésének megelő zésére, ugyanakkor tudatában van annak is, hogy az így elke rülhető hulladékmennyiség nagysága elhanyagolható marad. Mivel a helyi feltételek nagymértékben befolyásolják a biohul ladék kezelését és az előállított anyagok felhasználási lehetősé geit, az EGSZB úgy véli, hogy a komposztgyártás módszereire vonatkozó egységes, kötelező érvényű szabályok helyett az Európai Uniónak jelenleg a világos iránymutatásokat és a minő ségre vonatkozó célkitűzések meghatározását kell előnyben részesítenie. Az európai célkitűzések végrehajtása során a tagál lamoknak meg kell őrizniük mozgásterüket. Öt évvel az eset leges iránymutatások bevezetését követően azonban meg kellene vonni a közösségi politikák végrehajtásának mérlegét. Amenn yiben ez a mérleg kedvezőtlennek bizonyulna, úgy fontolóra kellene venni a szigorúbb jogalkotást.

2.2 Az EU teljes évi biohulladék-termelését a vegyes telepü lési szilárdhulladék részeként kidobott 76,5 és 102 millió tonna (Mt) közé tehető kerti és élelmiszer-hulladék, valamint az élel miszer- és italgyártásból származó 37 Mt hulladék teszi ki.

3. Mire szolgál a zöld könyv? 3.1 Első ránézésre megállapítható, hogy a nemzeti politikák tagállamonként jelentős eltéréseket mutatnak. A kérdés tehát az, hogy elégségesek-e a nemzeti intézkedések, vagy pedig előnyö sebb és hatékonyabb lenne a közösségi fellépés, nem elfeled kezve arról, hogy a sajátos helyi feltételek, elsősorban az éghaj lati viszonyok, ugyancsak fontos szerepet játszanak.

3.2 A hulladékokról szóló keretirányelv felszólítja az Európai Bizottságot a biohulladék-gazdálkodás értékelésének elvégzésére, adott esetben jogalkotási javaslat vagy iránymutatások benyújtá sának céljából.

2009.12.23.

HU


3.3 1999-ben és 2001-ben két munkadokumentumot adtak ki, azóta azonban a helyzet jelentősen változott, nem utolsó sorban a 12 új tagállam csatlakozásának következtében.

3.4 A zöld könyv a biohulladék-gazdálkodás továbbfejleszté sének lehetséges irányait kívánja feltérképezni az Európai Unióban. Célja vitát indítani a jövőben esetleg szükségessé váló közösségi intézkedésről, a hulladékkezelési hierarchia, vala mint az esetleges gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi előnyök figyelembevételével. A feladat nehézsége a kérdéssel kapcsolatos számos bizonytalanságban rejlik.

C 318/93

változnak. Ugyancsak léteznek előírások az energetikai haszno sítás vonatkozásában, ezek közösségi eredetűek.

4.4 A környezeti és gazdasági hatások a módszerek függ vényében változnak. A hulladéktemetés számít a legolcsóbb megoldásnak, a hulladékégetés nagyobb beruházást igényel. A biológiai kezelési technológiák széles skálája miatt nehéz egyér telműen meghatározni az ilyen kezelések költségét.

5. Általános megjegyzések 5.1 Hatály

4. Jelenlegi módszerek 4.1

A tagállamokban a következő módszereket alkalmazzák:

— elkülönített hulladékgyűjtés, amelynek révén kiváló minő ségű komposzt gyártható,

— hulladéktemetés, amely a települési szilárd hulladék esetében még gyakran alkalmazott módszer,

— hulladékégetés, amely energetikai hasznosításnak tekinthető (ez a módszer délen kevésbé fontos, itt kevésbé hasznosul a termelt hő),

5.1.1 A zöld könyv nem foglalkozik a biológiailag lebomló hulladékok összességével. Ez a döntés korlátozó jellegű, mivel a zöld könyv a biológiailag lebomló hulladékokat nem vizsgálja teljességükben. Bizonyos értelemben így a biológiailag lebomló hulladékok új kategóriája jön létre, amely csak a kertekből vagy parkokból származó biológiailag lebomló hulladékot, a háztar tások és az élelmezéshez köthető tevékenységek hulladékát, valamint az élelmiszer- és italgyártásból származó hulladékot tartalmazza.

5.1.2 A begyűjtési hálózatok, a biohulladék és a biológiailag lebomló hulladék kezelésére szolgáló eszközök, valamint néha a hasznosítási láncok kialakítása és működtetése is azonos módon történik. Ezért az azonos szabályozáson keresztül megvalósuló egységes és átfogó megközelítés logikusabbnak tűnik. Ha lehe tetlennek bizonyulna ennek az egységes szabályozásnak a kiala kítása, alapelveiben és módszertani megközelítéseiben harmoni zált szabályozást kellene kialakítani.

— biológiai kezelés,

— más hulladékokkal való együttes kezelés,

— a komposzt pelletté való átalakítása,

— aerob kezelés,

— anaerob kezelés,

— mechanikai-biológiai kezelés, amely ötvözi a hulladékkezelés biológiai formáit a mechanikaiakkal (szétválogatás).

4.2 A tagállamokban valamennyi módszert alkalmazzák, három azonban meghatározó szerepet játszik: a hulladéktemetés elkerülése érdekében a hulladékégetés, viszonylag kevés hulladék elégetése mellett a hulladékanyag jelentős hányadának haszno sítása, és végül a hulladéktemetés.

4.3 A meglévő előírások szintén eltérőek. A komposzt minő ségét és hasznosítását szabályozó előírások tagállamonként

5.1.3 A biohulladék-gazdálkodás (és általánosabban a bioló giailag lebomló hulladékok gazdálkodásának) módszerei termé szetesen tiszteletben kell, hogy tartsák a hulladékgazdálkodási hierarchiát: megelőzés, újrahasznosítás (az ismételt felhasználás ebben az esetben nem jön szóba), más hasznosítás, ideértve az energetikai hasznosítást, és végül a megsemmisítés.

5.1.4 Nyilvánvaló, hogy célszerű a megelőzés. A gyakor latban arról van szó, hogy korlátozni kell az el nem fogyasztott élelmiszerek részének arányát a hulladékban, valamint a megfe lelő gondozási eljárások révén a kertekből és parkokból szár mazó hulladékok keletkezését. Mindazonáltal realistának kell maradni, és be kell látni, hogy a biohulladékok keletkezése elkerülhetetlen.

5.1.5 Az ilyen típusú hulladék esetén az újrahasznosítást kell elsődleges kezelési módszernek tekinteni. Így komposztálás révén szerves talajjavítók, vagy metanizáció révén trágya állít ható elő. Nagy jelentőséggel bír a biológiai kezelést megelőző begyűjtési módszer. Beszélhetünk szelektív gyűjtésről a hulladék keletkezési helyén, vagy vegyes gyűjtésről, amelyet üzemi szét válogatás követ. Ki kell emelni, hogy a komposztgyártás alapjául szolgáló anyagok minősége meghatározó a végtermék minő ségének szempontjából. Fontos, hogy az újrahasznosításra és a végtermék minőségére vonatkozó célkitűzések megvalósuljanak, bármilyen is legyen az alkalmazott technológia típusa vagy a szervezési módszer.

C 318/94

HU


5.1.6 Amennyiben a biológiailag lebomló hulladékokat hasz nosítják, a hasznosítás eredményét a metanizáció optimalizálja. A hulladékok maradványrészének energetikai hasznosítása elen gedhetetlen része a biológiailag lebomló hulladékok újrahaszno sítási láncának, annak érdekében, hogy ne vesszen kárba a még bennük rejlő energia.

5.2 A komposzt felhasználása 5.2.1 A komposzt felhasználását illetően ki kell emelni, hogy tagállamonként nagyon eltérőek az értékesítési lehetőségek, és nagyon korlátozottak az import-/exportkapcsolatok. A komposzt piaca alapvetően helyi jellegű. Bizonyos országokban túlnyomórészt a mezőgazdaságban hasznosítják, máshol nagyobb szerepet kap a magánszemélyek által végzett növényte lepítés vagy talajjavítás során. Ezért logikusnak tűnik, hogy a szabályozást a végtermék hasznosításának függvényében álla pítsák meg. Három nagy felhasználási módot/terméktípust lehet megkülönböztetni:

— növényi és talajtápanyag,

— a talajok fizikai jellemzőinek javítása,

— a talajok részleges pótlása.

5.2.2 A végtermék (komposzt vagy fermentált anyag) egész ségügyi és környezeti minőségi kritériumait valamennyi esetben tudományos kockázatelemzések alapján kell meghatározni. A komposzt vagy fermentált anyag végső minőségi kritériumait a tervezett felhasználás, valamint a biztos és bevált módszereken nyugvó valós kockázatelemzések alapján kell megállapítani.

5.3 Döntési szint 5.3.1 A biohulladék-kezelés feltételei a földrajzi helyzettől, az éghajlattól és a komposzt értékesítésétől függően változnak. Fejlesztését a közösségi szinten meghatározott világos irány mutatások keretében, valamint a tudományosan megalapozott minőségi kritériumok alapján előnyösebb a tagállamokra bízni.

5.3.2 Az uniós politikának így a komposztra vonatkozó normák meghatározására, a szelektív gyűjtés és az újrahaszno sítás erőteljes támogatására, a komposztgyártás folyamatára vonatkozó normák meghatározására, valamint a bevált gyakor latok cseréjére kellene épülnie. Mivel meg kell őrizni a rendszer bizonyos fokú rugalmasságát, a kötelező érvényű és a helyi viszonyoknak kevéssé megfelelő jogszabályok helyett előnyö sebbek a világos iránymutatások. A helyi hatóságoknak való jában többféle intézkedésre nyílik lehetőségük, ezek közé tartozik a díjszabásokra és az adókra vonatkozó politika. Így például Franciaországban egy közösségnek az a döntése, hogy a szelektív gyűjtést választja, csökkenti a háztartási hulladékok begyűjtésére kivetett adót, az adófizetők számára közvetlenül érzékelhető előnyökkel jár, a helyi hatóságok pedig egy erősen ösztönző hatású intézkedésre tesznek szert. Továbbra is érvé nyes azonban, hogy a szelektív gyűjtést könnyebb a vidéki vagy

2009.12.23.

városkörüli övezetekben, mintsem a városok szívében megszer vezni, különösképpen igaz ez a régi városok esetében.

5.4 A komposzt osztályozása. Ahelyett, hogy a begyűjtés típusának (szelektív vagy vegyes) megfelelően már előre beso rolnák a komposzt minőségét, a végtermék minőségi kritériu mait kellene meghatározni, eredetétől függetlenül, megbízható tudományos és egészségügyi szempontok és a tervezett felhasz nálás alapján.

5.5 A népszerűsítendő technikák. Habár a szelektív gyűjtést, amely a gyakorlatban főleg a városi központokban bizonyulhat rendkívül nehéznek, aligha lehet kötelezővé tenni, legalább bátorítani kellene rá ott, ahol technikailag és gazdaságilag megvalósítható. Erőteljes tájékoztatási és kommunikációs politi kával kell párosulnia, annak érdekében, hogy megváltoztassa a lakosság magatartását és szokásait.

5.5.1 A biológiai kezelést előnyben kell részesíteni más keze lési módszerekhez, elsősorban a hulladéktemetéshez képest. Megállapítható, hogy e tekintetben a gazdasági és adózási eszközök ösztönzőt jelenthetnek arra, hogy a hulladéktemetés helyett más megoldásokat találjanak. Ilyen például a hulladékte metés esetén fizetendő díjak vagy adók létrehozása vagy növe lése, hogy ezáltal a létesítmény bezárását követően finanszíroz ható legyen a kezelés. Ugyanakkor az is szükséges, hogy az alternatív megoldások költségei elfogadhatóak legyenek.

5.5.2 Tiszteletben kell tartani a hulladékhierarchiát és meg kell erősíteni a megelőzési intézkedéseket.

5.6 A jövőbeli IPPC-irányelv által nem érintett létesítmények. A jövőbeli IPPC-irányelv hatálya alá nem tartozó létesítmé nyeknek (kevesebb mint 50 Mt kezelt hulladék) egy minőség biztosítási modellhez kellene igazodniuk. Emellett azt is ki kell emelni, hogy bár ezek a kis létesítmények az összes létesítmény 30 %-át jelentik, a hulladékok teljes mennyiségének csak nagyon kis százalékát kezelik.

6. Részletes megjegyzések: nyolc kérdés 6.1 Az Európai Bizottság nyolc konkrét kérdést intéz az érintett felekhez, amelyekre az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság válaszolni kíván.

6.2 1. kérdés: a hulladék keletkezésének megelőzése 6.2.1 Az EGSZB csak támogatni tudja a hulladék keletkezé sének megelőzésére vonatkozó általános célkitűzést. A megelőzés mennyiségi és/vagy minőségi lehet. Az első eset a háztartásbeli vagy kerületi komposztálás révén a közös hulla dékgazdálkodási körforgásba bekerülő hulladék mennyiségének csökkentésére vonatkozik. Mennyiségi szempontból azonban ez a módszer nem bizonyul elég hatékonynak a gyakorlatban, hatása pedig rövid és középtávon gyenge. A második esetben a biológiailag lebomló hulladékok fertőzöttségének megaka dályozásáról van szó.

2009.12.23.

HU


C 318/95

6.2.2 Mindkét esetben elengedhetetlen a lakosság figyel mének felkeltése és tájékoztatása, mivel a polgárok nemcsak a hulladéktermelésben játszanak alapvető szerepet, de a hulladék szétválasztásában és begyűjtésében is. A felvilágosítómunka első lépéseként konkrétan a legnagyobb hulladéktermelőkre kellene összpontosítani.

6.4.3 Habár az „életciklus”-elképzelés érdekesnek tűnik, a jelenleg rendelkezésre álló végrehajtási eszközök nem teszik lehetővé gyakorlati alkalmazását. Javítani kell a hulladékgazdál kodást értékelő módszereket annak érdekében, hogy az éghaj latváltozás hatásait és a talajminőség kérdését is figyelembe lehessen venni.

6.2.3

6.4.4 Az egynemű hulladékok égetésére az égetéskor jelent kező kisebb kockázatok miatt kevésbé szigorú előírásokat kellene alkalmazni.

Megfontolandók a következő egyedi intézkedések:

— kampányok az élelmiszerhulladékok keletkezésének megelő zésére, — biológiailag lebomló és teljes mértékben komposztálható gyűjtőzsákok alkalmazása, — a háztartásokból származó veszélyes hulladékok szelektív gyűjtése, — a legnagyobb hulladéktermelők esetén ösztönzés a biohul ladék szelektív gyűjtésének kialakítására, — az ellátási láncban keletkezett hulladékok keletkezésének megelőzése. 6.3 2. kérdés: a hulladéktemetés korlátozása 6.3.1 A biohulladékok hulladéktemetőkben való elhelyezé sének további korlátozása ökológiai előnyökkel jár, lehetővé tenné a biohulladékok energetikai hasznosítását, az anyagok újrahasznosítását és nagyobb mennyiségű komposzt gyártását. Ugyanakkor az is szükséges, hogy az alternatív megoldások költségei elfogadhatóak legyenek. 6.3.2 Ösztönözni kellene a biológiai kezelést, például pénz ügyi eszközök segítségével. Franciaországban a hulladéktemetés adójának emelése a biológiai kezelés céljára történő újraelosz tással párosul. Meg kellene fontolni a biológiailag lebomló hulla dékok újrahasznosítási arányának megállapítását is. 6.4 3. kérdés: a szeméttelepekről eltérített biohulladék kezelésének alternatívái

6.5 4. kérdés: a biohulladékok energetikai hasznosítása 6.5.1 A településekről származó biológiailag lebomló hulla dékok 2,6 %-ban járulnak hozzá a megújuló energiák termelé séhez. Ez a jelenleg alkalmazott kezelési módszerek (égetés, a szemétlerakókban keletkező, valamint a metanizációból szár mazó biogáz kezelése) eredménye. 6.5.2 Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint a tele pülési hulladékok energetikai potenciálja 20 millió tonna kőola jéval egyenértékű, ami a 2020-ban rendelkezésünkre álló megújuló energiák globális potenciáljának megközelítőleg 7 %át jelenti. E téren tehát jelentős előrehaladás érhető el. Ezért nem szabad eleve negatívan megítélni a biohulladékok energetikai hasznosítását. A biohulladékok metanizációjának fejlesztését ösztönzésre érdemes, érdekes megoldásként kell felfogni. 6.5.3 A biogázüzemeken keresztül megvalósuló hulladékke zelés ösztönzésére és a hulladékok bioüzemanyag-termelést szolgáló más típusú felhasználására tekintettel feltétlenül ösztö nözni kellene az új és hatékonyabb technológiák kifejlesztését. 6.6 5. kérdés: a biohulladékok újrahasznosítása 6.6.1 A biohulladékok újrahasznosítása és hasznosítása fejlesztésének támogatása elkerülhetetlen. Nemcsak tájékoztatni és bátorítani kell a biohulladékok termelőit, de az ezzel a kérdéssel foglalkozó hatóságoknál is el kell járni. Megfontolandó az egyes tagállamok ösztönzése, hogy fogalmazzák meg a megújuló eredetű trágyák alkalmazásának célkitűzését. 6.6.2

Megfontolásra érdemesek a következő intézkedések:

6.4.1 Igen jó megoldásnak tűnik a hulladékoknak a biogáz energetikai hasznosításával, valamint a fermentált anyagoknak a komposztgyártásban történő felhasználásával járó anaerob lebontása. Ez a módszer megfelel az „életciklus”-elgondolásnak, mivel lehetővé teszi az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését, a komposztnak köszönhetően a talajok minő ségének javítását és a biogáz energetikai hasznosítását.

— a biológiailag lebomló hulladékok újrahasznosítási művele teit és a komposzt/fermentált anyagok hasznosítását támo gató adóösztönzők,

6.4.2 Az alkalmazott módszertől függetlenül mindenképpen előnyben kell részesíteni a talajokba visszakerülő trágyák gyár tásával járó újrahasznosítást, mégpedig a biológiai kezelés révén, amelynek a környezeti mérlegét egyhangúlag pozitívan ítélik meg.

— a minőségbiztosítási rendszerek támogatása a biológiai kezelés szakaszaiban,

— a megújuló eredetű trágyák használatát előnyben részesítő záradékok beillesztése a közbeszerzési szerződésekbe,

— a hulladékok maradványrészeinek energetikai hasznosítása.

C 318/96

HU


6.7 6. kérdés: a komposzt/fermentált anyag felhasználásának támo gatása 6.7.1 Az alkalmazások és a termékek sokféleségét figyelembe véve szabályokat kellene megállapítani egyrészt a komposzt anyagokra, másrészt a felhasználásukra vonatkozóan. 6.7.2 A komposzt vonatkozásában meg kell állapítani a fertőző- és szennyezőanyagokra, valamint a kórokozókra vonat kozó küszöbértékeket. 6.7.3 A komposzt felhasználását illetően a következő célki tűzéseket kellene meghatározni: — növényi és talajtápanyagok, — a talajok fizikai jellemzőinek javítása, — a talajok részleges pótlása. 6.7.4 Valamennyi célkitűzés megfelelne az adott komposzt jellemzőinek és minőségének. Mindegyik esetben tudományos kockázatelemzések alapján meg kellene határozni a végtermékek egészségügyi és környezeti minőségi kritériumait. Ezek a krité riumok a szennyezőanyagokra, a kórokozókra és az idegen anyagokra vonatkoznának. 6.7.5 A vegyes hulladékból származó komposzt felhaszná lása felveti a kezelési módszer kérdését. A hulladék keletkezési helyén történő szelektív gyűjtés a legbiztosabb, de nem mindig egyszerű megszervezni. A másik megoldás a vegyes begyűjtés, amelyet az üzemekben vagy a válogatóközpontokban történő szétválogatás követ. Ezért amennyiben több technológia áll rendelkezésre, biztosítani kell, hogy az alkalmazott eljárástól függetlenül teljesüljenek az újrahasznosításra és a végtermékek minőségére vonatkozó célkitűzések.

2009.12.23.

6.8 7. kérdés: a keretszabályozás hiányosságai 6.8.1 Valamennyi hulladékkezelési létesítményt szigorúan felügyelni és ellenőrizni kell. Egy konkrétan a biológiailag lebomló hulladékok kezelésére vonatkozó, európai minimum normákat megállapító szöveg az IPPC-irányelv által meghatá rozott küszöbérték módosítása nélkül lehetővé tenné azoknak a komposztáló létesítményeknek a jobb felügyeletét, amelyek gyakran e küszöbérték alatt maradnak.

6.9 8. kérdés: a biohulladék-gazdálkodási módszerek előnyei és hátrá nyai 6.9.1 A zöld könyv átveszi a hulladékhierarchiát. Így teljes joggal megállapítható, hogy célja a hulladéktemetés korlátozása. A biohulladékok hasznosításának jó eszköze lehetne az égetés, ebben az esetben azonban a biohulladékok tápanyagait termé szetesen nem lehet felhasználni a talajok minőségének javítására. A komposztálás előnye a nagy trágyázási értékkel, valamint talajjavításra alkalmas tulajdonságokkal bíró anyag előállítása. Hátránya, hogy a komposztgyártás során üvegházhatású gázok keletkeznek. A hulladékoknak a biogáz előállításával és energe tikai hasznosításával, valamint a fermentált anyagok komposzt gyártásban való felhasználásával járó anaerob lebontása össze tettebb folyamat, és a komposztáláshoz képest nagyobb beru házásokat igényel, bár egy jobb minőségű megújuló energia forrás előállítását teszi lehetővé.

6.9.2 Mindenképpen meg kell őrizni a szereplők technológiai innovációs képességét annak érdekében, hogy fejleszthessék, és mind gazdasági, mind pedig minőségi és mennyiségi szem pontból javíthassák a hasznosítási láncokat. Alapvető a lehető legjobb minőségű komposzt gyártásának biztosítása. Emellett a tudományosan megállapított küszöbértékek alapján az elvárt eredményekre kell összpontosítani, nem pedig az előzetesen meghatározott eljárások alkalmazásának előírására.


2009.12.23.

HU


C 318/97

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepcióról (COM(2009) 82 végleges) (2009/C 318/19) Előadó: María Candelas SÁNCHEZ MIGUEL 2009. február 23-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepcióról” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2009. szeptember 2-án elfogadta véleményét. (Előadó: María Candelas SÁNCHEZ MIGUEL.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30-án és október 1-jén tartott, 456. plenáris ülésén (a 2009. október 1-jei ülésnapon) 165 szavazattal, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véle ményt.

1. Következtetések 1.1 A megelőzés alapvető elvet jelent a környezetvédelem terén, egyben jó eszköz arra, hogy a lehető legkisebbre csök kentsük azokat a károkat, amelyek a természeti erőforrások nem fenntartható módon történő használata miatt bekövetkező természeti csapások és ember okozta katasztrófák miatt érik a polgári lakosságot. Az EGSZB már több ízben emlékeztetett arra, hogy az illetékes hatóságoknak minden tagállamban végre kell hajtaniuk az idevonatkozó hatályos rendelkezéseket, illetve ellenőrizniük kell ezek betartását.

1.2 A katasztrófák megelőzésére javasolt átfogó módszert megfelelőnek találjuk. Ennek kapcsán rendkívül fontosnak tartunk minden információszerzési eszközt; mind az aktuális helyzet értékeléséhez: jegyzékeket, kockázati térképeket, bevált gyakorlatokat, mind pedig a közösségi polgári védelmi mecha nizmus munkaterveinek a megfigyelési és tájékoztatási központ segítségével történő végrehajtásához. Itt kellene ismét felhívni a figyelmet a helyi önkormányzatokra, a javaslatban kiemelve, milyen jelentős szerepet játszanak a módszerekkel és a megelőző intézkedésekkel kapcsolatos tájékoztatásban, illetve katasztrófák esetén a civil lakosság tájékoztatásában.

1.3 A megelőzési intézkedések javasolt finanszírozási rend szereit illetően, melyek a jelenlegi katasztrófamegelőzési, vala mint más konkrét, a mezőgazdasági, ipar- és egyéb politikához kapcsolódó rendszerekre épülnek, úgy véljük, hogy a finanszí rozást ki kell terjeszteni a felkészülés, a tervezés és a korai előrejelzés egyéb területeire is, amelyekhez elegendő pénzügyi eszközt kellene rendelni, hogy ne csökkenjen a mechanizmus jelenlegi hatékonysága.

1.4 Nagyon fontos a katasztrófamegelőzési intézkedésekkel kapcsolatos kutatás is, amelyet fejleszteni kell. Nem elég hivat kozni a hetedik kutatási és technológiai fejlesztési keretprog ramra; megfelelő eszközöket kell rendelni a vészhelyzetek megelőzésére szolgáló speciális programokhoz, nemcsak a közösségiekhez, hanem a tagállamiakhoz is. 1.5 Végezetül, a megelőzéssel kapcsolatos nemzetközi együttműködés kiegészíti azt, amelyik a katasztrófákkal kapcso latos fellépés és segítségnyújtás terén már most is létezik. Olyan szolidaritási eszközről van szó, amelyet nemcsak az ENSZ kere tében alakítottak ki, hanem más nemzetközi, az EU által is aláírt megállapodások, például az Euromed, a Loméi Egyezmény, a Latin-Amerikával kötött egyezmény stb. keretében is. 2. Bevezetés 2.1 Az EU elkötelezte magát arra, hogy megelőző intézkedé seket hoz az éghajlatváltozás leküzdésére, mégpedig nemcsak nemzetközi szinten aláírt megállapodások nyomán, hanem az Európában az elmúlt években folyamatosan elszenvedett termé szeti csapások és ember okozta katasztrófák miatt is. Ez a preventív megközelítés nemcsak területünk, tengereink és folyóink állapotának megóvására és regenerációjára szolgálhat, hanem arra is, hogy ennek köszönhetően ez a szemlélet más országokban is elterjedjen. 2.2 Ezek az intézkedések, amelyek a jelen vélemény tárgyát képező közleményben szerepelnek, egy olyan gyakorlat követ kezményei, amelyet konkrét esetekre (árvizekre, tűzvészekre) a tagállamok többsége már alkalmaz, és amelynek segítségével rövid időn belül olyan közösségi szintű együttműködés jött létre, amely gyors és hatékony reagálást, valamint nemzetközi területen történő fellépést tesz lehetővé.

C 318/98

HU


2.3 Az EGSZB mindig is szorgalmazta a koordinációt és mindenekelőtt egy integrált európai katasztrófamegelőzési megközelítés közösségi szintű kifejlesztését (1). Ugyanakkor hangsúlyozni szeretnénk, hogy ezeket a megelőző intézkedé seket olyan közösségi rendszernek kell kísérnie, amely bármi lyen jellegű katasztrófa esetén segítséget nyújt. Ennek a rend szernek szolidáris segítségnyújtási rendszerként kell működnie nemcsak a tagállamok, hanem minden más olyan ország számára, amelynek szüksége van ismereteinkre és eszközeinkre ahhoz, hogy a minimálisra csökkenthesse az ilyen katasztrófák hatásait.

2.4 A megelőzés alapvető elvet jelent a környezetvédelem terén, illetve annak érdekében, hogy a lehető legkisebbre csök kentsük a polgári lakosságot érő károkat. A megelőzés célja, hogy fenntartható módon használjuk a természeti erőforrásokat. Mivel az utóbbi időben rohamosan nő a halálos áldozatok száma, fokozódik a biodiverzitás eltűnése, és nőnek a gazdasági veszteségek, felül kell vizsgálni a hatályos jogszabályok betar tását. Ezzel kapcsolatban az EGSZB mindig is hangoztatta, hogy az illetékes szerveknek minden tagállamban végre kell hajtaniuk és ellenőrizniük kell a hatályos rendelkezéseket (2), hiszen egyes katasztrófák elkerülhetőek lettek volna, vagy legalább enyhít hetők lettek volna következményeik.

2.5 A közleményben foglalt prevenciós célok alkalmazásukat tekintve túlmutatnak az EU-n, így június 16. és 19. között Genfben sorra került a katasztrófakockázatok csökkentésével foglalkozó globális platform 2. ülésére, melyen az EU részvétele is jelentős volt. Az ülés következtetései alapvetően összhangban vannak az Európai Bizottság által javasolt célkitűzésekkel. Néhány következtetést az alábbiakban észrevételezünk.

3. A közleményben olvasható javaslatok összefoglalása 3.1 Ez a közlemény annak az eredménye, hogy az Európai Bizottság ígéretet tett az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, hogy megerősíti a közösségi katasztrófamegelőzési és kárenyhí tési intézkedéseket.

2009.12.23.

3.2.1 A jelenlegi kiindulási helyzet jobb ismerete egy kataszt rófákkal kapcsolatos információkat tartalmazó adattár segít ségével, valamint a bevált megoldások terjesztése, amely előse gíti az érintett felek közötti információcserét. Mindez lehetővé teszi majd, hogy feltérképezzék a kockázatokat és a veszélyeket, ahogy azt az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló 2007/60/EK irányelv (3) előirányozza. Ebből a szempontból nagyon fontos a kutatás támogatása, ahogy az a hetedik kutatási és technológiai fejlesztési keretprogramban (2007–2013) is szerepel.

3.2.2 A javaslat másik kulcseleme a kapcsolódási pontok kialakítása az egyes szereplők és szakpolitikák között a kataszt rófavédelem valamennyi területén. A nagy tapasztalatnak köszönhetően, melyet a hozzá kapcsolódó fellépések során szereztek, alapvető elem lesz a közösségi polgári védelmi mechanizmus. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a közvélemény oktatására és figyelmének felhívására van szükség a megelőzést illetően. A szereplők közötti kapcsolat szorosabbra fűzését is hangsúlyozzák, és integrált európai hálózat létrehozását java solják a különböző nemzeti szervek képviselőinek közreműkö désével.

3.2.3 A megelőzés egyik kulcseleme a meglévő eszközök működésének javítása, és különösképp a közösségi finanszírozás hatékony alkalmazása, hiszen a megelőzés olcsóbb, mint a kárenyhítés. Ezeket az intézkedéseket valamelyik alap keretében kell elképzelni (például az újraerdősítési, erdőtelepítési projek tekben), és mindezt a hatályos közösségi jogszabályokon belül, amelyek számos természeti katasztrófa megelőzését szabá lyozzák.

3.3 Végezetül a megelőzéssel kapcsolatos nemzetközi együtt működés elmélyítését szorgalmazza a javaslat. Össze fogják hangolni a lépéseket az ENSZ katasztrófacsökkentésről szóló nemzetközi stratégiájával, valamint más szervezetekkel is az euro–mediterrán partnerség és a szomszédsági politika keretén belül.

4. A javaslathoz fűzött megjegyzések

3.2 A megelőzésre irányuló koncepció kidolgozásához szük séges kulcselemek alapvetően olyan intézkedésekre épülnek, melyeket európai szinten már elfogadtak, és amelyek a hatályos ágazati jogszabályok részét képezik. A cél – együttes kezelésük lehetőségének érdekében – a már létező intézkedések és eszközök rendezése és koherenciájának megteremtése. Ezek közül az elemek közül az alábbiakat kell kiemelni: (1) HL C 204., 2008.8.9., 66. o. (2) HL C 221., 2005.9.8., 35. o.

4.1 Az EGSZB nagyon jónak tartja az európai bizottsági közlemény tartalmát, amely – igaz ugyan, hogy kevés újdon ságot vezet be – teljesen helyénvalónak mondható. Amennyiben minden hatályos közösségi jogszabályt betartanának, hatéko nyak lennének azok a megelőző intézkedések, amelyek számos esetben megelőznék vagy enyhítenék a sajnos egyre gyakoribb katasztrófákat. Az EGSZB egyik leggyakoribb követelése a megelőzés (4). (3) HL L 288., 2007.11.6. (4) HL C 221., 2005.9.8., 35. o., HL C 195., 2006.8.18., 40. o. és HL C 204., 2008.8.9., 66. o.

2009.12.23.

HU


4.2 Egyes javaslatok globális módszerként is értékelendők, nem csak konkrét jelenségekre vonatkozóan, mint ahogy az az árvizek esetében volt. Úgy véljük, hogy mind a természeti csapások, mind pedig az ember okozta katasztrófák jellege miatt olyan általános megelőző módszerre van szükség, amely a lehető legtöbb információra támaszkodik területünk, tengereink, folyóink és a légkör jelenlegi állapotáról, valamint a föld alatti tárolókból történő szén-dioxid-szivárgásról. Ezért a kataszt rófákkal kapcsolatos adattár javasolt létrehozása lehetővé teszi majd a veszélyek feltérképezését, ahogy azt az árvizekről szóló irányelv szabályozza, amely preventív fellépést vár el az illetékes szervektől.

4.2.1 A területszervezési rendszer függvényében tagállamon ként változó, hogy melyik hatóság illetékes környezetvédelmi kérdésekben (1). Mégis úgy véljük, hogy ezeknek a hatóságoknak kell elsősorban felelősnek lenniük mind a preventív fellépésért, mind pedig a civil társadalom tájékoztatásáért és oktatásáért. Nagyrészt tőlük függ, hogy mennyire lesznek hatékonyak az (akár természeti, akár ember okozta) katasztrófák elkerülésére vagy hatásainak enyhítésére kidolgozott intézkedések.

4.3 Helyénvaló a polgári védelmi pénzügyi eszköz (2) fontos szerepének hangsúlyozása, amely az éves munkatervek révén nemcsak a közösségi polgári védelmi mechanizmus tulajdon képpeni tevékenységeit fedi le (közlekedés, oktatás stb.), hanem más olyanokat is, melyek a felkészüléshez, a tervezéshez, a korai előrejelzéshez és a megelőzéshez kapcsolódnak.

4.4 A 2008 novemberében elfogadott 2009-es munka tervben jelentősen megnövelik a preventív együttműködési projektekre szánt eszközöket: a 2008-as 1,1 millió euróról 2009-ben 2,25 millióra, ami a hatékonyabb kockázatelemzés révén hosszú távon elősegíti a megelőzést, illetve a kárenyhítést. Ebben a polgári védelem minden érintettje részt vehet minden adminisztratív és társadalmi szinten.

4.5 Fontosnak tartjuk hangsúlyozni azt is, hogy az említett munkatervben jelentősen, 650 000 euróról (2008-as munka terv) 1,18 millió euróra (2009-es munkaterv) emelték a forrá sokat a segítségnyújtási és a mechanizmust előkészítő intézke désekre vonatkozóan, aminek egyik célja, hogy segítse az Európai Bizottságot a katasztrófamegelőzési stratégia gyakorlati megvalósításában és a katasztrófavédelemmel kapcsolatos isme retek elmélyítésében. Az is hangsúlyozandó, hogy a 2009-es munkatervben külön fejezetet szánnak a megelőzéssel kapcso latban bevált módszerek cseréjének.

4.6 A bevált módszerek elterjesztése nemcsak az illetékes hatóságok közötti jobb koordinációt szolgálja majd, hanem a (1) A platform következtetéseinek 12. pontja olyan együttműködés kialakítását kéri, amely elismeri és elmélyíti a központi és helyi hatóságok, illetve a civil társadalom közötti kölcsönös függést. (2) A Tanács határozata (2007. március 5. ) a polgári védelmi pénzügyi eszköz létrehozásáról, (2007/162/EK, Euratom).

C 318/99

vészhelyzetek jobb megelőzését a gyakorlatban, illetve a hatéko nyabb konkrét fellépéseket katasztrófahelyzetekben. Ennek kapcsán úgy véljük, hogy a közösségi polgári védelmi mecha nizmus (3) keretén belül, a megfigyelési és tájékoztatási központ segítségével, központosítani kell ezeket az adatbázisokat, hogy minél jobban lehessen használni őket.

4.7 Ugyanennek kapcsán úgy véljük, hogy a szereplők közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése – a különböző nemzeti szervek képviselőinek közreműködésével működő integrált európai hálózat révén – nemcsak a katasztrófák kezelésének terén bevált legjobb gyakorlatok alkalmazását teszi majd lehe tővé, hanem megelőző funkcióval is bír azokban az esetekben, amelyekben a fellépés általában nehézségekkel jár.

4.8 Fontos téma a megelőző intézkedések finanszírozása. A javaslatban két rendszert terveznek:

— 2009-ben számba veszik a katasztrófamegelőzési intézke dések finanszírozására alkalmas hatályos közösségi eszkö zöket, értékelve alkalmazásukat és esetleges hiányossága ikat (4).

— Összegyűjtik azokat a megelőzési intézkedéseket, amelyeket különböző közösségi politikák keretében finanszíroznak (például az erdőtelepítési és az újraerdősítési projektek).

4.9 Az EGSZB szerint a fenti javaslatokon túl el kellene gondolkodni a polgári védelem megfelelő finanszírozásán is (a polgári védelmi pénzügyi eszközön) úgy, hogy az új feladatok ne jelentsék a közösségi mechanizmus intézkedési kapacitásának csökkenését – nemcsak a megelőzés, hanem a katasztrófák esetében történő fellépés szempontjából sem.

4.10 Másrészt ismételten hangsúlyozni kell a megelőzéssel kapcsolatos kutatás fontosságát, ami rámutat arra, hogy hasznos olyan területeken befektetni, amelyek abszolút prioritást élveznek, és amelyeken már dolgoznak a hetedik kutatási és technológiai fejlesztési keretprogramon (2007–2013) belül. Ugyanakkor konkrét megelőző intézkedések kapcsán alkalmazni lehetne más idetartozó pénzügyi eszközöket is (például a KAP második pillérébe tartozó erdőgazdálkodási alapokat). Ennek kapcsán úgy véljük, hogy az Európai Bizottságnak meg kellene határoznia – nemcsak a KAP keretében – azokat a finanszírozási forrásokat, amelyek az egyes közösségi politikákon (például a regionális politika, az energiapolitika, az éghajlatváltozással foglalkozó politika stb.) belül rendelkezésre állhatnak. Így haté konyabb megelőző intézkedésekre nyílik majd lehetőség, bármi lyen katasztrófáról legyen is szó. (3) HL C 204., 2008.8.9. (4) A katasztrófák visszaszorítására szolgáló és világszinten elérhető lehetséges finanszírozási eszközök értékelését a platform következte téseinek 17. pontja is fontosnak tartja.

C 318/100

HU


4.11 Ezenfelül hangsúlyozzuk, hogy tudatosítani kell a polgárokban, a társadalmi és önkéntes szervezetekben a preven ciós politika szükségességét, amely a nagyobb biztonság és a vészhelyzetek megfelelő kezelésének alapjául szolgál. Az ille tékes hatóságok és – mivel ők vannak a legközelebb a forrá sokhoz és azok felhasználásához – elsősorban a helyi önkor mányzatok alapvető feladata lenne a civil társadalomnak a megelőzéssel és a természeti erőforrások megfelelő használatával kapcsolatos oktatása és tudatosítása. 4.12 Végezetül, a nemzetközi megelőzési és nem csak a segítségnyújtási együttműködés elmélyítésére tett javaslat a

2009.12.23.

fejlődő országok szempontjából az ENSZ nemzetközi kataszt rófacsökkentési stratégiájának (ISDR) egyik kulcseleme. Minden esetre gondolni kellene arra is, hogy ugyanilyen ENSZvédnökség alatt anélkül egységesítsék a megelőző mechanizmu sokat, hogy csökkentenék az európai fellépést, amely oly hasz nosnak bizonyult az elmúlt katasztrófák során. 4.13 Az európai szomszédsági politikáknak szisztematikusan vészhelyzet-megelőzési együttműködést is magukban kellene foglalniuk, többek között a millenniumi fejlesztési célok és az ISDR hyogói cselekvési kerete célkitűzéseinek megfelelően, a fenntartható fejlődés támogatása érdekében.


2009.12.23.

HU


C 318/101

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Zöld könyv – TEN-T: Szakpolitikai felülvizsgálat – Egy megfelelőbb módon integrált és a közös közlekedéspolitikát szolgáló transzeurópai közlekedési hálózat felé (COM(2009) 44 végleges) (2009/C 318/20) Előadó: Jan SIMONS 2009. február 4-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikkének első bekezdése alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „Zöld könyv – TEN-T: Szakpolitikai felülvizsgálat – Egy megfelelőbb módon integrált és a közös közlekedéspolitikát szolgáló transzeurópai közlekedési hálózat felé” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társa dalom” szekció 2009. szeptember 8-án elfogadta véleményét. (Előadó: Jan Simons.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30-án és október 1-én tartott, 456. plenáris ülésén (a szeptember 30-i ülésnapon) 167 szavazattal 1 ellenében, 5 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások 1.1 Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy szükség van a TEN-T iránymutatások átfogó felülvizsgálatára, mivel az EU 1996 óta számos tagállammal bővült. Ez, valamint a politikai prioritások terén tapasztalható hangsúlyeltolódások – különösen a környezet és az éghajlat fokozott figyelembevétele – szükségessé teszik a közösségi közlekedési hálózat újragondo lását.

1.2 A növekvő CO2-kibocsátással, illetve az áruszállításban tapasztalható infrastrukturális és szervezési hiányosságokkal kapcsolatos problémákat illetően az EGSZB egyetért az Európai Bizottság elképzelésével, mely szerint az áruszállításban integ rált, komodális megoldásokat kell keresni annak érdekében, hogy a felhasználók számára szinergiát hozzunk létre.

1.3 Az EGSZB elvárja, hogy az új TEN-T kialakítása során határozottan vegyék figyelembe az úgynevezett szomszédságpo litikát, vagyis az összeköttetéseket az EU keleti és déli részei felé. Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak elsősorban a háló zatra, és nem az egyedi infrastrukturális projektekre kellene összpontosítaniuk. Ez elősegíti a tagállamok közötti szolidaritást is.

illeszt össze, hogy ily módon integrálja a közlekedéspolitikát és az infrastrukturális szempontokat. Az EGSZB szerint ez lehetővé teszi, hogy az EU pénzügyi eszközei az eddiginél hatékonyabb és eredményesebb módon kerüljenek felhasználásra. Létre kellene hozni egy olyan testületet, amely az eszközfelhasználás összehangolásáról gondoskodik.

1.5 Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a kiemelt hálózat létrehozását és az interoperábilis közlekedési irányítási rendszereket illetően kötelezőbb jellegű – megfelelő büntetőintézkedéseket is tartalmazó – végrehajtási keret kerüljön kidolgozásra.

1.6 A TEN-T jövőbeli tervezését illetően az EGSZB egyetért az Európai Bizottság zöld könyvben kifejtett megközelítésével, mely szerint az egyes közlekedési módokat komodális közleke dési láncokban, komparatív előnyeiknek megfelelően kell hasz nálni, és így azok fontos szerepet játszanak a Közösség éghaj latvédelmi célkitűzéseinek megvalósításában. A cél továbbra is a leginkább környezetbarát közlekedési módok előtérbe helyezése.

2. Bevezetés 1.4 A jövőbeli TEN-T kialakítását illetően az Európai Bizottság három opciót terjeszt elő. Az EGSZB a Tanáccsal együtt úgy véli, hogy kétrétegű struktúrát kellene kialakítani átfogó hálózattal és maghálózattal, amely egy földrajzilag meghatározott kiemelt hálózatot és egy koncepció alapú pillért

2.1 Az Európai Bizottság 2009. február 4-én előterjesztette a „TEN-T: Szakpolitikai felülvizsgálat – Egy megfelelőbb módon integrált és a közös közlekedéspolitikát szolgáló transzeurópai közlekedési hálózat felé” című zöld könyvet, melyben felülvizs gálja a transzeurópai közlekedési hálózattal (TEN-T) kapcsolatos politikáját.

C 318/102

HU


2.2 Az Európai Bizottság minél több érdekeltet be kíván vonni a felülvizsgálatba, hogy hasznosíthassa a rendelkezésre álló ismereteket, tapasztalatokat és véleményeket. Ennek érde kében nyilvános konzultációt indított, amely 2009. április 30-án ért véget.

2.3 Az Európai Bizottság szándéka, hogy elemezze a nyil vános konzultáció eredményeit, és ezeket felhasználja a TENT-re vonatkozó új szakpolitika kialakításával kapcsolatos munkája során. A zöld könyvre adott válaszok feldolgozása és a szükséges vizsgálatok elvégzése előreláthatóan 2009 végéig tart. Az Európai Bizottság úgy tervezi, hogy 2010 elején közzé teszi a szakpolitikával kapcsolatos metodológiát, majd 2010 végén előterjeszti jogalkotási javaslatait – a TEN-T iránymuta tások és esetlegesen a TEN-T rendelet felülvizsgálatát.

2.4 Az EK-Szerződés (154–156. cikk) meghatározása szerint a TEN-T-re vonatkozó szakpolitika hozzájárulást jelent a belső piac növekedési és foglalkoztatási célkitűzéseinek eléréséhez, valamint a valamennyi polgár és vállalkozó javát szolgáló társa dalmi, gazdasági és területi kohézió létrehozásához.

2.5 Emellett a környezetvédelmi követelmények előtérbe helyezése révén a szakpolitikában biztosítani kell a fenntartható fejlődést. A TEN-T-re vonatkozó szakpolitikának jelentős mértékben hozzá kell járulnia a Közösség éghajlatvédelmi célki tűzéseihez (20/20/20).

2.6 A transzeurópai közlekedési hálózatra irányuló uniós szakpolitika 1990 és 1995 között alakult ki, majd 1996-ban, az Európai Parlament és a Tanács határozata révén öltött konkrét formát. Azóta 400 milliárd eurót ruháztak be közös érdekű közlekedési infrastrukturális projektekbe. Megjegyzendő azonban, hogy számos projekt csak jelentős késéssel valósult meg. Különösen a transzeurópai hálózatok első szakaszában (1996–2003) volt jellemző, hogy a tagállamok – a prioritást élvező összes projekt viszonylatában – elsősorban közúti projekteket valósítottak meg. Egyes helyeken egyértelműen szükség van a környezetbarátabb közlekedési módok infrastruk turális hátterének továbbfejlesztésére.

2.7 A beruházott 400 milliárd EUR mintegy 30 %-a közös ségi forrásokból, például a TEN-T költségvetéséből, a Kohéziós Alapból, az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) és az Európai Beruházási Banktól (EBB) származik. A becslések szerint a további beruházásokhoz még 500 milliárd euróra van szükség. A terveknek megfelelően a TEN-T prioritást élvező projektjei számára elkülönített alapok összességében 80 %-a a vasúti ágazatba áramlik majd.

2.8 A tapasztalat azt mutatja, hogy az európai polgárok számára nem mindig nyilvánvalók a TEN-T-re vonatkozó szak politika eredményei és a hozzáadott értéke. Az előterjesztett zöld könyvben az Európai Bizottság az általa támogatott megközelítés révén igyekszik megszüntetni ezt a hiányosságot, és az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzéseket a TEN-T-re vonatkozó jövőbeli szakpolitika középpontjába helyezi.

2009.12.23.

2.9 Az Európai Bizottság maga is úgy ítéli meg, hogy szükség van a TEN-T-re vonatkozó szakpolitika átfogó felülvizs gálatára. A cél, hogy egy olyan folyamat révén, mely integrálja a gazdasági és környezetvédelmi célkitűzéseket, és egyértelműen a hatékony – komodalitáson alapuló és innovatív technológiákat alkalmazó – személy- és áruszállítás iránti igényhez igazodik, szilárd alap jöjjön létre a közösségi éghajlatvédelmi célkitűzések elérésének tényleges elősegítésére.

2.10 Mivel a felülvizsgálat – mind politikai, mind társadalmigazdasági, környezetvédelmi, intézményi, földrajzi és műszaki szempontból – igen széles körű, az Európai Bizottság egy zöld könyvet tett közzé, melyben kifejtette megfontolásait, és lehetőséget adott arra, hogy az érdekeltek a konzultáció révén aktívan részt vegyenek a vitában, és javaslatokat tegyenek a TEN-T-re vonatkozó új szakpolitikával kapcsolatban.

2.11 A TEN-T-re vonatkozó jövőbeli szakpolitikáról szóló zöld könyvet illetően az Európai Parlament a 2009. április 22-i állásfoglalásában megjegyezte, hogy támogatja a „TEN-T koncepció alapú pillér” egyelőre meglehetősen homályos fogalmát, de a konkrét projektektől is sokat vár, melyeken belül a prioritást élvező projektek túlnyomó részének a környe zetbarát közlekedési módokra kellene irányulnia.

2.12 2009. június 11–12-i ülésén a TTE-Tanács arra az állás pontra helyezkedett, hogy valamennyi jelenlegi prioritást élvező TEN-T-projektnek egy olyan összefüggő, kiemelt hálózat szerves részét kell képeznie, amely összekapcsolja a már kialakított vagy építés alatt álló infrastruktúrát és a közös érdekű projekteket. Fontos, hogy ezek a projektek multimodális jellegűek legyenek, és figyelmet kell fordítani a csomópontokra és az intermodális összeköttetésekre.

2.13 A Tanács megállapítja továbbá, hogy a TEN-T-re vonat kozó szakpolitikának jelentős mértékben hozzá kell járulnia az éghajlatváltozással és környezetvédelemmel kapcsolatos célkitű zésekhez. A közlekedési módok – mind a fizikai infrastruktúra, mind pedig az intelligens közlekedési rendszerek – optimális integrációja és együttműködése előreláthatólag különféle haté kony komodális közlekedési szolgáltatásokat tesz majd lehetővé, és ezáltal a közlekedési ágazat számára szilárd alapot jelent a CO2-kibocsátás és egyéb kibocsátások csökkentésében.

3. Általános megjegyzések 3.1 Az EGSZB szerint az Európai Bizottság – miután megál lapította, hogy az Európai Parlament és a Tanács 1996. évi, a közös érdekeket szolgáló transzeurópai közlekedési hálózat létrehozásáról szóló határozatának végrehajtása nem a tervek szerint haladt, ami a „Transzeurópai hálózatok: egy összehan golt megközelítés felé” című európai bizottsági közleményben (COM(2007) 135 végleges) is kifejezésre jutott – megfelelő lépéseket tett annak érdekében, hogy a zöld könyvvel kapcso latos nyilvános konzultációk segítségével megalapozza a TEN-Tre vonatkozó szakpolitika átfogó felülvizsgálatát.

2009.12.23.

HU


3.2 A TEN-T iránymutatások átfogó felülvizsgálata az EGSZB szerint azért is szükséges, mert az EU 1996 óta számos tagál lammal bővült. Ez elengedhetetlenné teszi a közösségi közleke dési hálózat újragondolását.

3.3 A TEN-T iránymutatások Európai Bizottság általi szak politikai felülvizsgálata rámutat arra, hogy az eredeti hálózatter vezés – melynek célja a különféle közlekedési módokra irányuló országos hálózatok nagy részének összeadása és ország határokon való összekapcsolása volt – az EU bővítése révén sokat vesztett erejéből.

3.4 Tekintve, hogy az új TEN-T végrehajtásához igen nagy összegekre lesz szükség, az EGSZB szerint minél több releváns tényezőt és szempontot figyelembe kell venni ahhoz, hogy helyes és felelősségteljes döntések szülessenek. Kiindulópontként az EGSZB azt javasolja, hogy a pénzügyi eszközök tükrözzék az ambíciókat – és ne fordítva.

3.5 A jövőbeli TEN-T-re vonatkozó szakpolitika alapja az EK-Szerződésben gyökerezik. A 154–156. cikk meghatározza azokat a szempontokat, amelyeket figyelembe kell venni. A korábbiakban nem tulajdonítottak elegendő jelentőséget a fenn tartható fejlődésnek és ezzel összefüggésben az éghajlatvédelmi célkitűzéseknek, az EGSZB azonban egyetért az Európai Bizott sággal abban, hogy ez alapvető eleme kell hogy legyen az álta lános értelemben vett közlekedéspolitikának, tehát a TEN-T-re vonatkozó szakpolitikának is. Erre egyébként az EGSZB már 2008. március 13-i véleményében is utalt (TEN/298 – CESE 488/2008), hangsúlyozva egyben az integrált megközelítés jelentőségét is.

3.6 A Szerződés rendelkezéseinek végrehajtásához úgyneve zett TEN-T iránymutatások kerültek kidolgozásra, melyek a közös érdekű és a tagállamok által támogatott projektek kivá lasztásának feltételeit tartalmazzák. Az iránymutatások végső célkitűzése egy egységes multimodális hálózat létrehozása a biztonságos és hatékony forgalom innovatív módon történő elősegítése érdekében.

3.7 Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság elképzelésével, mely szerint az áruszállításban komodális megoldásokat kell keresni a növekvő CO2-kibocsátásokkal, illetve az infrastruktu rális és szervezési hiányosságokkal kapcsolatos problémák leküzdésére. A TEN-T továbbfejlesztése szempontjából az EGSZB az Európai Bizottsághoz hasonlóan igen fontosnak tartja például a tengeri gyorsforgalmi utak fejlesztését.

3.8 Az EGSZB úgy véli, hogy a TEN-T-re vonatkozó átdol gozott szakpolitikának az eddig elért eredményekre kellene építenie, és gondoskodnia kellene a korábban egyeztetett megközelítés folytatásáról. Az EGSZB szerint kérdéses, hogy ez az elképzelés összeegyeztethető a TEN-T-re vonatkozó szak

C 318/103

politika átfogó felülvizsgálatával. Ugyanis a jelenlegi prioritást élvező projektek objektív kritériumokon alapuló értékelése a TEN-T iránymutatások III. mellékletében az EGSZB szerint a szóban forgó melléklet kiigazításához kellene hogy vezessen, amiből értelemszerűen az következhet, hogy egyes projektek eltűnhetnek a mellékletből.

3.9 Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a TEN-T-re vonatkozó új szakpolitika kialakítását kettős célki tűzésre kell alapozni, mely integrálja a gazdaságot és a környe zetvédelmet. Az EGSZB szerint az integrált megközelítés sziner giát teremt, főként az EU bővítésével kapcsolatos projektek esetében. Ezért fontos, hogy az egyes hálózatok kiválasztásakor a környezeti – ezen belül az éghajlatra gyakorolt – hatásokat is feltérképezzék. Tehát a fenntartható és hatékony, komodalitáson alapuló közlekedési rendszer támogatása keretében egyensúlyra kell törekedni a gazdasági érdekek és a környezetvédelem között.

3.10 Példaképpen az EGSZB utal a légi és vasúti közlekedés piac által ösztönzött integrációjára az 500 km-nél rövidebb távokon. Itt a nagysebességű vasúti összeköttetések a személy szállítás szempontjából játszanak igen fontos szerepet, de az áruszállítást illetően is érdekes lehetőségek nyílnak a repülőterek európai vasúti hálózatba való integrálására.

3.11 Az EGSZB úgy véli, hogy az új TEN-T-nek elsősorban a – fizikai és nem fizikai – hálózatra kellene összpontosítania, melynek során az úgynevezett szomszédságpolitikára – például az EU nyugati részéről kelet felé, illetve északról dél felé vezető infrastruktúrára (Via Baltica, Helsinki–Athén) – kellene fektetnie a hangsúlyt. A szomszédságpolitika mint megközelítés az EGSZB szerint elősegíti az EU lakosai közötti szolidaritást.

3.12 Az Európai Bizottság javaslata szerint az európai hozzá adott érték meghatározása céljából valamennyi kiválasztott közös érdekű projektet harmonizált költség-haszon elemzésnek kellene alávetni, mely több kritériumra is kiterjed. Ennek révén minden – pénzben kifejezhető vagy ki nem fejezhető – szem pont figyelembe vehető. Az európai támogatásokat ily módon igazságosan és objektívan lehetne odaítélni, illetve olyan projek tekre lehetne korlátozni, melyek valós hozzáadott értéket jelen tenek az EU számára. Az EGSZB szerint minden olyan módszert alkalmazni kell, amely a közösségi források hatéko nyabb és eredményesebb felhasználásához vezet.

3.13 Egy ilyen jellegű, harmonizált eljárásmód különösen hasznos lenne a határokon átnyúló infrastrukturális gócok keze lése szempontjából, amelyeknél a problémát gyakran a költségek elosztása jelenti. Ez a módszer a TEN-T program racionalizálá sához vezethet, miközben egyre inkább a gazdaság és környezet kombinációját lehet a középpontba helyezni.

C 318/104

HU


3.14 Az Európai Bizottság a zöld könyvben felteszi a kérdést, hogy a jövőbeli TEN-T kialakítását illetően a következő opciók közül melyik részesüljön előnyben:

— a jelenlegi kétrétegű struktúra megtartása az átfogó hálózat és a (nem összekötött) prioritást élvező projektek tekinte tében,

— egyetlen réteg, amely a prioritást élvező, adott esetben kiemelt hálózatba kötött projekteket tartalmazza,

— kétrétegű struktúra átfogó hálózattal és maghálózattal, amely egy (földrajzilag meghatározott) kiemelt hálózatot és egy koncepció alapú pillért illeszt össze, hogy ily módon integ rálja a közlekedéspolitikát és az infrastrukturális szempon tokat.

3.15 Az EGSZB az utolsó opciót választaná. Úgy véli, hogy az EU pénzügyi eszközeit az eddiginél hatékonyabban kell felhasználni, és hogy ehhez az eszközöknek egy maghálózatra való összpontosítása kínálja a legjobb lehetőségeket. Az átfogó hálózatot – amelyben az évek során a közlekedésre vonatkozó közösségi jogszabályok egy részének alkalmazása kapcsolódik a jelenlegi TEN-T hálózat kiterjedéséhez – e kapcsolódásból adódóan nem lehet egyszerűen felszámolni, tehát továbbra is fenn kell maradnia. A TEN-T költségvetéséből ezek a projektek ekkor már nem számíthatnának támogatásra, a regionális és kohéziós alapok révén azonban lehetséges lenne a finanszírozás.

3.16 Az EU pénzügyi eszközeinek hatékonyabb és eredmé nyesebb felhasználása érdekében az EGSZB szerint létre kellene hozni egy olyan testületet, amely az eszközfelhasználás össze hangolásáról gondoskodik.

3.17 A földrajzilag meghatározott kiemelt hálózatnak az EGSZB elképzelése szerint ténylegesen multimodális tenge lyekből kellene állnia, amelyek összekötik a főbb gazdasági központokat és agglomerációkat, és összekapcsolják őket a legfontosabb csomópontokkal, például a tengeri és belvízi kikö tőkkel, illetve a repülőterekkel. Ez a hálózat meg kell hogy feleljen a környezetvédelemmel, valamint a szociális és fenntart ható fejlődés támogatásával kapcsolatos elvárásoknak.

2009.12.23.

4.2 Az EGSZB alapjában véve osztja az Európai Bizottság nézetét, mely szerint valamennyi közös érdekű projektet költség-haszon elemzésnek kellene alávetni, de mozgásteret szeretne hagyni más olyan módszereknek is, amelyek ugyanezt a célt szolgálják. Utal azonban arra, hogy a külső hatásokat egységesebb módon kell meghatározni és értékelni.

4.3 Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a TEN-T felülvizsgálata során az egymással összekötött nagy infrastrukturális projektek hálózatát ki kell egészíteni az ilyen jellegű projektek koncepció alapú hálózatával, hangsúlyozza azonban, hogy az Európai Bizottságnak jelentős részben az ilyen jellegű projektek létrehozására kellene fordítania koordiná ciós erőfeszítéseit.

4.4 Az EGSZB utal rá, hogy az európai kutatásra és techno lógiai fejlesztésre irányuló rendszeres beruházások új lehető ségeket teremtettek arra, hogy az európai közlekedéspolitika céljai ne csak a fizikai infrastruktúrába való beruházások, hanem más eszközök révén is megvalósulhassanak.

4.5 Így az Európai Bizottság különféle közleményekben, például a logisztikáról szóló, illetve az intelligens közlekedési rendszerekre (ITS) vonatkozó cselekvési tervben is kifejtette a lehetőségeket és a szakpolitikai célokat. Az ilyen új technológiák alkalmazásakor mindenképpen el kell kerülni, hogy káros hatással járjanak a munkakörülményekre és az adatvédelemre.

4.6 Említhetjük továbbá a környezetbarát autókkal kapcso latos kezdeményezést (Green Car), amely az európai gazdaságé lénkítési terv részét képezi és megmutatja, hogy a tiszta motor technológiák és az intelligens logisztika alkalmazásával hogyan lehet növelni az európai közlekedési rendszer hatékonyságát és eredményességét. Az innovációval összefüggésben nem szabad megfeledkeznünk a NAIADES elnevezésű európai cselekvési programról sem, amely tágabb értelemben irányul a belvízi hajózás ösztönzésére.

4.7 A 4.5. pontban említett, logisztikáról szóló cselekvési terv röviden meghatározza a környezetbarát folyosók fogalmát. Az EGSZB örömmel venné a meghatározás pontosítását, mivel véleménye szerint a környezetbarát folyosók elképzeléséhez az is hozzátartozik, hogy a csomópontok közötti közlekedéshez többféle közlekedési mód is rendelkezésre áll, lehetővé téve a gazdaságos választást.

4. Részletes megjegyzések 4.1 A fenntartható fejlődés és főként az EU által 2008 decemberében meghatározott ambiciózus éghajlatvédelmi célki tűzések az Európai Bizottság szerint a transzeurópai hálózatok megközelítésének módosítását teszik szükségessé. Az Európai Bizottsághoz hasonlóan az EGSZB is úgy véli, hogy az éghaj latvédelmi megfontolások már önmagukban megfelelően indo kolnák a felülvizsgálatot, utal azonban arra, hogy a tervezett projektek be nem fejezése és az EU bővítése miatt is szükség van felülvizsgálatra.

4.8 A TEN-T kiépítését eddig az érintett tagállamok kötelező erőfeszítésének tekintették. Az infrastruktúra létrehozásáért valóban az egyes országok felelnek, az EGSZB mégis arra szólítja fel az Európai Bizottságot, hogy a kiemelt hálózat létre hozását illetően kötelezőbb jellegű végrehajtási keret kerüljön kidolgozásra, mely megfelelő büntetőintézkedéseket is tartalmaz. Ugyanezt a megközelítést lehetne alkalmazni az interoperábilis közlekedési irányítási rendszereket illetően is.

2009.12.23.

HU


4.9 A kiemelt hálózatra vonatkozó elképzelésekben az EGSZB szerint határozott szerepet kellene kapnia a tengeri gyorsforgalmi utak megvalósításának, és ezen belül nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a logisztikai hálózat bővítésére annak érdekében, hogy az uniós tengeri kikötőket könnyen el lehessen érni és adottak legyenek a megfelelő hátországbeli összeköttetések, ügyelve ugyanakkor arra, hogy ne torzuljon a verseny. 4.10 Az EGSZB végül egyetért számos olyan, az Európai Bizottság által a zöld könyvben megfogalmazott szemponttal,

C 318/105

amelyet a TEN-T jövőbeli tervezése során figyelembe kell venni. Itt említendők az olyan tényezők, mint a személy- és áruszállítás eltérő szükségletei, a repülőterek érzékenysége az üzemanyagá rakra, a biztonságra, a gazdasági fejlődésre és a környezetvéde lemre, a 4.9. pontban említett tengeri kikötők problematikája, valamint az áruszállítási logisztika, mely azon az elven alapul, hogy az egyes közlekedési módokat hatékony komodális közle kedési láncokban, komparatív előnyeiknek megfelelően kell alkalmazni, és így azok fontos szerepet játszanak a Közösség éghajlatvédelmi célkitűzéseinek megvalósításában. A cél továbbra is a leginkább környezetbarát közlekedési módok előtérbe helyezése.


C 318/106

HU


2009.12.23.

A Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az Európai Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az EU, Afrika és Kína: Útban a háromoldalú párbeszéd és együttműködés felé (COM(2008) 654 végleges) (2009/C 318/21) Előadó: Luca JAHIER 2008. október 17-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „Az Európai Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizott ságnak és a Régiók Bizottságának – Az EU, Afrika és Kína: Útban a háromoldalú párbeszéd és együttműködés felé” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Külkapcsolatok” szekció 2009. szeptember 3-án elfogadta véleményét (előadó: Luca JAHIER). Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30-án és október 1-jén tartott, 456. plenáris ülésén (a 2009. október 1-i ülésnapon) 145 szavazattal 1 ellenében, 3 tartózkodás mellett elfogadta a következő véleményt.

1. Következtetések és ajánlások 1.1 Az elmúlt 15 évben Afrikára egyre nagyobb figyelmet fordított Kína, amely annak köszönhetően, hogy az afrikai országok túlnyomó többségével folyamatosan bővül keres kedelmi és beruházási volumene, valamint mind több partner ségi megállapodást ír alá ezekkel az országokkal, stabilan a földrész harmadik kereskedelmi és gazdasági partnerévé vált. Bár Európa továbbra is Afrika első számú gazdasági partnere maradt, előnye a többpólusú világban, amelyben a felemelkedő országok új egyensúly kialakítására törekszenek, gyengülni látszik. Mivel Európa Afrikát továbbra is olyan közelálló régi ónak tekinti, amellyel vannak közös érdekei, más hatalmak fellé pése Európát arra kényszeríti, hogy felújítsa a kontinenssel fenn tartott partnerségi kapcsolatait.

nem mentes a homályos elemektől, számos afrikai kormány a Pekinggel ápolt partnerségi kapcsolatokat részesíti előnyben, mivel Kína – feltételek szabása és időt rabló bürokrácia nélkül – hajlandóbbnak mutatkozik igényeik kielégítésére.

1.4 A hatékony együttműködés érdekében mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy valamennyi érintett fél érdeklődést mutat-e a javasolt stratégia iránt, és hogy konkrétan részt vennének-e a háromoldalú párbeszédben. Az Európai Bizott ságnak és a Tanácsnak ezért minden olyan kezdeményezést meg kell tennie, amely ahhoz szükséges, hogy megfelelő vála szokat kapjanak az ezt a területet érintő javaslatokra.

Továbbá arra is szükség van, hogy: 1.2 Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak azt a javas latát, hogy induljon háromoldalú párbeszéd és együttműködés az Európai Unió, Kína és Afrika között. Amennyire szükséges és elkerülhetetlen ez a terv, ugyanannyira bizonytalan és proble matikus a kimenetele. Különösen üdvözlendő a pragmatikus és fokozatos megközelítés, valamint az, hogy a javaslatban négy olyan fontos specifikus terület szerepel, mint a béke és a biztonság, az infrastruktúra, a természeti erőforrások és a környezet kiaknázása, a mezőgazdaság és az élelmiszerbiz tonság.

1.3 A háromoldalú együttműködésnek azonban csak akkor van értelme, ha hatékony, és egyenlőségen alapul. Kiindulópont ként igen komolyan tekintetbe kell venni a jelenlegi kapcsolatok aszimmetriáját: Kína egyetlen nagy országként áll kapcsolatban az egyes afrikai országokkal, Európának viszont gyakran nehe zére esik, hogy egységes álláspontot foglaljon el a földrésszel fenntartott kapcsolatai tekintetében. Bár Kína afrikai jelenléte

— az Európai Unió jobban kötelezze el magát annak biztosí tása mellett, hogy a gazdasági és diplomáciai területen, vala mint a fejlesztési együttműködés területén kifejtett saját tevé kenysége összhangban álljon egy határozottabb hosszú távú geostratégiai koncepcióval, amely új lendületet ad a lissza boni EU-Afrika stratégiának, és növeli a támogatások összegét,

— a kormányok és az Afrikai Unió nagyobb figyelmet fordít sanak azokra a hosszú távú előnyökre, amelyeket az Euró pával és Kínával fenntartott partnerségi kapcsolatok jelent hetnének országaik számára, és hogy a helyi vezetők közvetlen előnyeivel kapcsolatos megfontolások kevésbé legyenek előtérben. Ezért az említett országoknak támoga tást kell kapniuk, hogy nagyobb mértékben legyenek képesek hosszú távú regionális és kontinentális fejlesztési stratégiák kidolgozására és kezelésére,

2009.12.23.

HU


— hogy Kína egyre jobban kötelezze el magát annak biztosí tása mellett, hogy a háromoldalú együttműködés – valamint az általa egyes afrikai országokkal folytatott kétoldalú együttműködés – eredményei a helyi társadalmak és népek összességét gazdagítsák, ne pedig csak kormányaikat.

1.5 A fenntartható helyi növekedés céljának középpontba állítása konkrétan annak biztosítását jelenti, hogy:

— egyre több helyi hozzáadott értéket hoznak létre,

— új szociális infrastruktúrákat építenek ki, figyelembe véve a meglévő struktúrákat,

— ténylegesen megvalósul a kompetenciák és technológiák átadása,

— támogatják a helyi és regionális piacok, továbbá a helyi vállalkozások növekedését és általában az élet- és munkakö rülmények javítását,

C 318/107

1.8 Tekintettel Európa multilaterális szerepére és az USA Afrika iránti növekvő érdeklődésére, az EU, Kína és Afrika közötti háromoldalú együttműködést ki lehetne terjeszteni az Egyesült Államokra egy teljesebb, hatékonyabb és egyenlőségen alapuló partnerség kialakítása érdekében, amelynek színterei természetesen a megjelölt szektorokban lennének, de az együtt működés egyéb területekre történő kibővítésének lehetősége is biztosítva lenne.

2. Bevezetés 2.1 Afrika átalakulása igen gyors ütemben megy végbe. Bár a világ GDP-jének még mindig csupán 2 %-át és a világ ipari termelésének kevesebb mint 1 %-át adja, több évtizednyi geopo litikai és gazdasági marginalizálódás után a földrész egyre jobban részt vesz a globalizáció folyamatában. Az Európai Unió továbbra is a kontinens első számú gazdasági partnere, de Afrika kegyeit egyre nagyobb mértékben keresik a „feltörekvő finanszírozó országok”, mindenekelőtt Kína, de India, Japán, Dél-Korea, valamint a latin-amerikai és az öbölparti országok is. Az elmúlt években az Egyesült Államok is újra nagyobb figyelmet fordít az afrikai kontinensre, főként a megbízható energiaellátás biztosítása és a terrorizmus elleni küzdelem érde kében. Bár a lakosság 40 %-a továbbra is a szegénységi küszöb alatt él, Afrikát a fentiek miatt egyre kevésbé tekintik „remény telen kontinensnek”, hanem egyre inkább „új határvidéknek”, amely fejlődési és üzleti lehetőségeket kínál.

— támogatják a külföldi és a helyi vállalkozások közötti part nerségeket,

— nem romlik a nem fenntartható hosszú távú adósság hely zete, és összességükben erősödnek a helyi és regionális önkormányzatok.

1.6 Az egyenlőségen alapuló párbeszédnek és együttműkö désnek ezenkívül minden fél számára lehetővé kell tennie, hogy akár a legvitatottabb kérdéseket is napirendre tűzhesse, akárcsak azokat, amelyekkel kapcsolatban eltérő vélemények és aggo dalmak fogalmazódnak meg. Ha a javasolt folyamat a tanácsi határozat tartalmának megfelelően olyan, a közleményből jelenleg hiányzó alapvető témákra is kitérne, mint a demokra tikus kormányzás, az emberi jogok és a civil társadalom szerepe, ez jobban összhangban lenne mind a lisszaboni stratégiával, mind a az EU és az AKCS-országok közötti kapcsolatokat szabályozó, 2000. évi cotonoui megállapodással.

1.7 Az EGSZB különösen fontosnak tartja, hogy a három oldalú párbeszédbe az összes nem állami szereplőt – különösen a magánszektort, a szakszervezeteket, a gazdálkodókat, a nőszervezeteket és a fogyasztóvédő szervezeteket stb. – vonják be. Az elmúlt néhány évben – részben a loméi és a cotonoui megállapodás sikere nyomán – jelentősen bővült e szervezetek szerepe. Ezt a kedvező folyamatot – a különféle társadalmigazdasági szereplőknek az EU és Afrika közötti kapcsolatokban történő részvételét – tehát nem kellene büntetni vagy veszélyez tetni, hanem inkább megfelelő módon ki kellene használni. Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ezt a pontot hangsúlyosan építse be javaslatába.

2.2 Az elmúlt évtizedben az afrikai kontinensen folyama tosan történtek politikai jellegű újítások: az Afrikai Unió létre jötte, majd 2004–2009-es stratégiai tervének elindítása és új beavatkozási képességek kialakítása a konfliktusok megoldására; a regionális gazdasági közösségek megerősítése, A gazdasági fejlődést (NEPAD, Új Afrikai Fejlesztési Partnerség) és a kormányzást (afrikai páros ellenőrzési mechanizmus) elősegítő programok.

2.3 Mindezeknek a változásoknak köszönhetően, ahogyan azt Louis Michel biztos (1) több ízben hangsúlyozta, az újonnan felélénkült nemzetközi érdeklődés Afrika iránt három fő irányban nyilvánult meg: a gazdasági érdekek, a biztonsággal kapcsolatos kérdések és az új hatalmi és geostratégiai érdekek tekintetében.

2.4 Gazdasági téren a kontinens természeti erőforrásaihoz – főként az energetikaiakhoz – való hozzáférésért és ezek ellen őrzéséért folytatott verseny mellett a figyelem az afrikai belső piacban rejlő hatalmas lehetőségek felé is fordult, amely az elmúlt években átlagban 6 %-os ütemben fejlődött, alacsony infláció és az államadósság jelentős csökkenésének örvendetes folyamata mellett. (1) Lásd főként Louis MICHEL következő írását: „Afrique-Europe: l’indis pensable alliance” (Afrika és Európa: az elengedhetetlen szövetség), Pro-manuscripte, CE, dic. 2007.

C 318/108

HU


2.5 Kína mindkét területen határozott fellépésről és hosszú távú, strukturális beruházásokra való képességről tanúskodva (1) módosította az afrikai országokkal az ötvenes években kialakí tott történelmi kapcsolatot. A kilencvenes évek közepe óta Kína, miközben továbbra is a fejlődő országok közötti dél-dél együtt működés fontosságát hangsúlyozza, nagyobb figyelmet fordít az Afrika által kínált gazdasági lehetőségekre, és szinte valamennyi afrikai országgal baráti kapcsolatokat alakított ki. Az új kínai koncepció kontinentális dimenzióját megerősítette az, hogy Peking létrehozta a kínai–afrikai együttműködési fórumot (Focac) (2), amelynek háromévente tartott csúcstalálkozói (2000: Peking, 2003: Addis Abeba, 2006: Peking, 2009 decemberében pedig a tervek szerint az egyiptomi Sharm el-Sheikh) kijelölték a Kína és az afrikai országok közötti kapcsolatok folyamatos fejlő désének ritmusát. A földrésszel kapcsolatos új kínai stratégiát a Kína afrikai politikájáról szóló „fehér könyv” (3).2006. januári közzététele tette hivatalossá.

2.6 A helyzet elmúlt évtizedekhez képest bekövetkezett lényeges változása az Európai Uniót is arra ösztönözte, hogy vizsgálja felül Afrikával kapcsolatos politikáját. Ez a folyamat 2007 decemberében, Lisszabonban új, közös EU–Afrika stra tégia elfogadásához vezetett, mellyel kapcsolatban az EGSZB terjedelmes, részletes véleményben fejthette ki álláspontját (4).

2.7 Míg Kínában és Európában újra megjelent az érdeklődés és a szándék az afrikai befektetések iránt, kérdések és elvárások merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy ezek a fontos szereplők a jövőben milyen módon határozzák meg kölcsönös cselekvési irányvonalaikat, mind a konkurenciára vonatkozó egyértelmű kilátások, mind a lehetséges együttműködési területek tekinte tében. Figyelembe kell venni azt, hogy bár az EU és Kína abszolút értelemben Afrika első és harmadik kereskedelmi part nerének és külföldi befektetőjének számít, az utóbbi évtizedben Európa és Afrika gazdasági kapcsolatainak viszonylagos súlya csökkent, míg Afrika és Kína esetében drasztikusan nőtt (5).

2.8 Az Európai Bizottság, amelyet – az EP 2008 áprilisában e témában kiadott állásfoglalásából (6) kiindulva – aggaszt Kína (1) Nem csak a természeti erőforrásokról, az infrastruktúrákról és a kereskedelemről van szó. Kínai vezető bankja, az Industrial Land Commercial Bank of China, 5 600 USA dollárral 20 %-os részesedést szerzett a Standard Bankban – amely egyben Afrika legnagyobb bankja is. Ez az eddigi legnagyobb, külföldi csoport által tett befek tetés Afrikában. (2) Lásd a Focac hivatalos weblapját: www.focac.org/eng/ (3) „Kína Afrika-politikája”, 2006. január 12., http://www.focac.org/eng/ zgdfzzc/t463748.htm (4) HL C 77., 2009.3.31., 148–156. o ., „EU-Afrika stratégia”, előadó: Gérard DANTIN. (5) A Nemzetközi Valutaalap adatai alapján az EU és Afrika közötti kereskedelem 1995-ben az afrikai kereskedelmi cserék 45 %-át tette ki, majd 30 %-ra esett vissza, míg Kína jelentősége az 1995ös nevetséges néhány százalékról mára 27 %-ra nőtt. 2008-ban a Kína és Afrika közötti kereskedelem 106,8 milliárd USD-s mértéket ért el. Így az előző évhez képest 45 %-os növekedéssel két évvel előbb, 2010-ben elérik a 2006-os pekingi csúcstalálkozón bejelentett 100 milliárdos célkitűzést. Lásd még Az Európai Bizottság szolgálata inak munkadokumentuma – A közlemény mellékletei, SEC(2008) 2641 végleges. (6) China's policy and its effect on Africa, Ref. of the European Parliament: A6-0080/2008/P6_TA-PROV(2008)0173, az Európai Parlament 2008. márciusi állásfoglalása, előadó: Ana Maria GOMES.

2009.12.23.

túlzott súlya Afrikában, az utóbbi két évben elmélyült gondol kodási folyamatot (7) indított el, amely kapcsolódik a bővített, számottevő konzultációs kezdeményezésekhez is annak érde kében, hogy megértsük a jelenleg zajló folyamatok hatásait és kidolgozzuk az EU–Kína–Afrika háromoldalú párbeszéd lehet séges irányvonalait.

3. A közlemény lényegi tartalma 3.1 A közlemény azt javasolja, hogy kutassák fel, melyek a legelőnyösebb eljárások az EU, Kína és Afrika közötti párbeszéd és paritásos együttműködés folyamatának megkönnyítésére. Az Európai Bizottság fő célkitűzése tehát a kölcsönös megértés ösztönzése és a közös, összehangolt cselekvések elfogadásának lehetővé tétele a stratégiai ágazatokban, a főként az afrikai intéz mények által meghatározott prioritások mentén.

3.2 A közlemény pragmatikus és fokozatos megközelítésen alapul, amely főként konkrét együttműködési intézkedésekre összpontosít Afrika stabilitásának és fejlődésének elősegítése céljából kulcsfontosságúnak tekintett ágazatokban. Ezek a követ kezők:

— Béke és biztonság Afrikában, főként az Afrikai Unióval és Kínával az ENSZ keretében folytatott intenzívebb együtt működés céljából, a béke és a biztonság érdekében folyó afrikai építkezés fejlődésének ösztönzése és az Afrikai Unió békével kapcsolatos cselekvései irányítására való képes ségének erősítése érdekében.

— Az afrikai infrastruktúrák támogatása, amelyek a fejlődés, a befektetések és a kereskedelem gerincét képezik, a jobb összeköttetések és a regionális integráció érdekében, főként a közlekedés, a telekommunikáció és az energia területén.

— A természeti erőforrások és a környezet fenntartható kezelése, amely, amennyiben erősítjük az olyan kezdemé nyezésekkel fenntartott kapcsolatokat, mint az EITI (Extrac tive Industries Transparency Initiative, átláthatósági kezde ményezés a nyersanyag-kitermelő iparágak vonatkozásában), a FLEGT (Forest Law Enforcement, Governance and Trade, az erdészeti tárgyú jogszabályok végrehajtására, a kormány zásra és kereskedelemre irányuló cselekvési terv) és a gyémántipar átláthatóságának biztosítására szolgáló Kimberley Process, átláthatóbb folyamatokat tesz lehetővé, és ösztönzi az éghajlatváltozás elleni küzdelem, valamint a fenntartható energiaforrások fejlesztésének támogatását célzó technológiatranszferek és beruházások növelését. (7) Különös figyelemmel az Európai Bizottság 2007. június 28-án, több mint 180 afrikai politikus, szakértő és diplomata jelenlétében megtartott, „Partners in competition? The EU, Africa and China” (Versenypartnerek? Az EU, Afrika és Kína) című konferenciára.

2009.12.23.

HU


— Mezőgazdaság és élelmiszerbiztonság – a cél az afrikai mezőgazdaság termelékenységének és termelési szintjeinek növelése, főként a mezőgazdasági kutatás és innováció, az állatorvosi ellenőrzések és az élelmiszerbiztonság által, a CAADP (Comprehensive Africa Agriculture Development Programme, Átfogó Afrikai Mezőgazdasági Fejlesztési Program) keretében.

3.3 Az Európai Bizottság szándéka szerint minden szinten (nemzeti, regionális, kontinentális szinten és az EU–Kína kétol dalú együttműködés keretében) fejleszteni kell a párbeszédet és a konzultációkat annak érdekében, hogy a három fél politikai döntéshozói jobban megértsék egymás politikáit és koncepcióit, és ily módon konkrét együttműködési lehetőségeket alakítsanak ki. Ugyanakkor ez a folyamat a segélyek hatékonyságának növe lését is lehetővé teszi, összhangban a 2005. márciusi Párizsi Nyilatkozattal, valamint a 2008 szeptemberében, Accrában megrendezett szeminárium következtetéseivel.

3.4 Az Európai Unió Tanácsa jóváhagyta az európai bizott sági közlemény főbb ajánlásait. Úgy véli, hogy a háromoldalú párbeszéd hozzájárulhat „az Afrika és a nemzetközi közösség által a demokratizálódás, a politikai és gazdasági integráció, a jó kormányzás és az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében tett erőfeszítések támogatásához” (1), és a konkrét intézkedé sekre irányuló javaslatok alaposabb megvizsgálását ajánlja.

3.5 Az EGSZB azonban aggodalommal és csalódottan álla pítja meg, hogy még sem Kína, sem az Afrikai Unió nem foglalt hivatalosan állást az EU által javasolt háromoldalú párbeszédről. Az Afrikával való együttműködés – a tárgyalt közleményben szereplő javaslat ellenére – nem szerepelt a legutóbbi EU-Kína csúcstalálkozó témái között (2). Egyelőre tehát nincs konkrét jele annak, hogy Kína és az Afrikai Unió kész lenne az EU javas latának elfogadására.

4. Pozitív elemek 4.1 A közlemény több értékes és pozitív elemet tartalmaz, különösen a következőket:

— a párbeszéden alapuló megközelítés, amelyet a csere elve jellemez, és illeszkedik a donorok és a legfontosabb érdekelt felek közötti összhangra irányuló szükséges politika kere teibe,

— a négy bizonyosan stratégiai jelentőségű és nagy operatív jelentősséggel bíró ágazat meghatározása során mutatott pragmatizmus, (1) Lásd az „Általános ügyek és külkapcsolatok” Tanács 2008. november 10-i, 2902. sz. ülésének következtetéseit. (2) 11. EU-Kína csúcstalálkozó, Prága, 2009. május 20., közös sajtó közlemény.

C 318/109

— az ilyen jellegű, a sokadik költséges többoldalú struktúra bevezetése helyett a már létező struktúrák bevonására törekvő háromoldalú együttműködés létrehozása során java solt fokozatosság. 4.2 A második pontot illetően nem kérdéses, hogy a három meghatározott ágazat kulcsfontosságú az afrikai kontinens fejlő dése szempontjából, csakúgy, mint – bár más módozatokkal – a Kína–Afrika és Európa–Afrika kétoldalú kapcsolatrendszerek terén. 4.3 Bizonyos konfliktusok újbóli megjelenése és a már elkez dődött békefolyamatok törékenysége, valamint a fundamenta lizmus új formáinak megjelenésével és/vagy az olyan terüle tekkel kapcsolatos kockázat, amelyeken a terrorizmus bázisai jöhetnek létre, kiemelten fontossá teszik az együttműködést a béke és a biztonság megőrzésének és előmozdításának céljából. Kiemelt figyelmet kell fordítani a béke és a biztonság megvaló sítása céljából folyó afrikai építkezés és az Afrikai Unióban a béke megőrzése érdekében végzett tevékenységek kapacitás építés, képzés, logisztikai és/vagy gazdasági segítség formájában történő támogatására. 4.4 A béke és a biztonság megőrzésére és előmozdítására vonatkozó együttműködésnek azonban a fegyverszállítás és -kereskedelem szabályairól szóló külön párbeszédről is gondos kodnia kellene, főként ha a vevők olyan kormányok és nem állami fegyveres csoportok, amelyek folyamatban lévő konflik tusokban vesznek részt, és/vagy súlyosan megsértik az emberi jogokat (3). A Kína-Európa-Afrika háromoldalú jelentésben így szerepelne ez a téma, amelyről az ENSZ-ben már viták folynak. 4.5 Az európai együttműködés által hosszú ideje elfeledett, infrastruktúrákba történő beruházások ismételt hangsúlyozása – amelyek viszont a kínaiak afrikai megközelítésének központi tengelyét képezik – két okból bírnak stratégiai jelentőséggel. Először is, a megfelelő infrastruktúrákra azért van szükség, hogy biztosítsák a nyersanyagokhoz, illetve az afrikai piacokra szánt termékekhez történő hozzáférést és ezek szállítását, vala mint az afrikai társadalmi és gazdasági fejlődés számára döntő fontosságú konkrét és hatékony regionális integrációt. Az infrastruktúrák javítása vagy teljesen újonnan történő létreho zása egyértelmű prioritás számos afrikai kormány számára, és nem függhet továbbra is kizárólag a helyi finanszírozási forrá soktól és a pénzügyi fenntarthatóságtól (4). 4.6 A környezet fenntarthatóságának és a természeti erőfor rások kezelésének fontossága már önmagában is egyértelmű, nemcsak az éghajlatváltozás nemzetközi összefüggésében, hanem a kontinens természeti erőforrásainak (különösen ásványkincseinek és energetikai forrásainak) kitermelésével, szál lításával és felhasználásával kapcsolatos szempontok tekinte tében is. (3) Lásd az Európai Parlament már idézett jelentését és állásfoglalását: A6-0080/2008/P6_TA-PROV(2008)0173, az Európai Parlament 2008. márciusi állásfoglalása, előadó: Ana Maria GOMES. (4) Lásd az Afrikai Unió XII. csúcstalálkozójának vitáit és következteté seit, amelyre 2009. január 26. és február 3. között került sor Addis Abebában, és amelynek központi témája „Az afrikai infrastruktúrák fejlesztése” volt, vö. www.africa-union.org

C 318/110

HU


4.7 Az elmúlt években elsősorban azoknak a telephelyeknek a környezeti és munkafeltételeiről folyt vita, amelyeket Afri kában működő kínai vállalkozások üzemeltetnek, vagy kapcso latban állnak velük, amint ezt részletesen dokumentálta az African Labour Research Network (Afrikai Munkaügyi Kutatások Hálózata) egy tanulmánya (1). Arról sem szabad azonban megfe ledkezni, hogy ezek a megfontolások számos európai vagy multinacionális vállalattal kapcsolatban is felmerülnek. A nemzetközi normák tiszteletben tartásának, valamint az afrikai kormányokkal aláírt szerződések megkötésére és alkalmazására vonatkozó átláthatóságnak a problémája (2) Kínát, Európát és Afrikát ugyanúgy érinti, ezért a természeti források és a környezet fenntartható kezeléséről, valamint az afrikai infrast ruktúrák támogatásáról folyó háromoldalú párbeszédnek erre a problémára feltétlenül ki kellene terjednie. 4.8 Üdvözlendő, hogy elismerték a mezőgazdaság és az élel miszerbiztonság központi szerepét mind a legfontosabb donorok, mind az afrikai földrésszel kapcsolatos közös stratégia prioritásai között. Ennek a figyelemnek azonban sürgősen konkrét lépésekben kell megnyilvánulnia, amelyek hosszú távon éreztetik hatásukat, és a vidékfejlesztés egészét érintik. A két előző területhez hasonlóan az EGSZB ezzel kapcsolatban is hangsúlyozza a szociális partnerek – gazdálkodói szervezetek, szakszervezetek (mind a bányászati, mind az infrastruktúraszektorban) vagy vállalati képviselők – bevonásának fontosságát. 4.9 Ebben a vonatkozásban azt is érdemes figyelembe venni, hogy az öt afrikai régió gazdálkodói szervezeteinek a Coldiretti nevű olasz mezőgazdasági szervezet által a közelmúltban Rómában szervezett csúcstalálkozója megkongatta a vészha rangot amiatt, hogy olyan országok, mint Dél-Korea, Kína, az Egyesült Arab Emirátusok, Szaúd-Arábia és Japán, egyre több mezőgazdasági földterületet szereznek Afrikában és más fejlődő országokban, saját élelmiszer-ellátásuk és a bioüzemanyagtermeléshez szükséges erőforrások biztosítása érdekében. (3) 4.10 Az élelmiszerbiztonsági együttműködés alapján párbe szédet lehetne kezdeni más, releváns témák vonatkozásában is, amilyen például a millenniumi fejlesztési célkitűzések betartása, a legsérülékenyebb csoportok védelme, valamint az egészségvé delem. Ez utóbbi téma tekintetében megkülönböztetett figyelmet kellene fordítani a három nagy pandémia (malária, HIV/AIDS és tuberkulózis) elleni küzdelemben alkalmazandó közös stratégiák meghatározására (4) – e betegségek vonatkozá sában már többoldalú nemzetközi együttműködés folyik. (1) A. Yaw Baah – H. Jauch, Chinese investment in Africa: A Labour Perspective, ALRN, 2009. május http://www.fnv.nl/binary/report/ report2009-chinese–investments–in–africa-tcm7-23663.pdf 2 ( ) Lásd ezzel kapcsolatban a Tax Justice Network „Breaking the curse: how transparent taxation and fair taxes can turn Africa’s mineral wealth into development” című jelentését, amelyet 2009. március végén tettek közzé, és az alábbi címen tekinthető meg: http:// www.taxjustice.net/cms/upload/pdf/TJN4Africa_0903_breaking_the_ curse_final_text.pdf (3) Az említett szervezetek szerint egyedül 2008-ban 7,6 millió hektár értékesítésére került sor, és Kína számos afrikai országgal írt alá mezőgazdasági megállapodást. Lásd: http://www.coldiretti.it/ docindex/cncd/informazioni/314_09.htm Lásd ezenkívül L. Cotula, S. Vermeulen, R. Leonard, J. Keeley: Land grab or development oppor tunity? Agricultural investment and international land deals in Africa. FAO-IFAD-IIED, 2009. május. (4) HL C 195., 2006.8.18., 104–109. o., Afrika mint szükséges prioritás: az európai civil társadalom nézőpontja, előadó: Adrien BEDOSSA.

2009.12.23.

4.11 Ami az afrikai intézmények szerepét illeti a három oldalú párbeszéd folyamatában, az Afrikai Unió központi szerepe – a regionális gazdasági szervezetek és az egyes országok mellett –, teljes mértékben üdvözlendő. Az is fontos, hogy az EU és Kína közötti éves párbeszédbe bekapcsolódhat az AU (Afrikai Unió) trojka, ahogyan az az elképzelés is figyelem reméltó, hogy az Afrikai Unió Addis Abeba-i Bizottsága közve títő szerepet kapna a rendszeres háromoldalú konzultációkban. Ezek az előrelépések összhangban vannak annak szükséges ségével – amit az EU–Afrika stratégiáról kidolgozott vélemé nyében (5), az EGSZB már hangsúlyozott –, hogy az afrikai intézmények konkrét felelősséget vállaljanak annak érdekében, hogy megerősítsék szuverenitásukat és legitimitásukat, és valóban kiegyensúlyozott partnerségek alakulhassanak ki. Ügyelni kell azonban arra, hogy ezeket a prioritásokat az Afrikai Unió is magáénak tartsa, és hogy ezek minél előbb konkrét cselekvési tervekben öltsenek testet.

4.12 Annál is inkább fontos az EU, Kína és Afrika közötti háromoldalú párbeszédre törekedni, mivel Peking óriási vonz erőt gyakorol a kontinensen. Számos afrikai kormány szemében Kína követendő példának tűnik, mivel egyetlen emberöltő alatt sikerült megszabadulnia a szegénységtől, legyőzni a betegségeket és vezető szerephez jutni a nemzetközi színtéren. Kína első sorban a vidéki területeken vívta meg szegénység elleni csatáját, a hangsúlyt a fejlődésre és a mezőgazdasági termelékenység növelésére helyezve, és ez a stratégia az afrikai országok számára is előnyös lehetne (6). Kína vonzerejét ugyanakkor az is növeli, hogy nem cipeli a gyarmati örökség terheit, továbbra is fejlődő országként határozza meg magát, és elutasítja a donor és kedvezményezett közötti viszony elvét, amely hagyomá nyosan inkább az OECD által alkalmazott megközelítésre jellemző. Ezek a vonások, valamint az, hogy bőségesen állnak rendelkezésre befektetésre fordítható vagy az afrikai partnerkor mányoknak kölcsön formájában folyósítható összegek, Afrikával fenntartott kapcsolataiban nyilvánvaló előnyt jelentenek Kína számára.

5. Negatív elemek 5.1 A kínai–afrikai kapcsolatoknak ugyanakkor negatív elemei is vannak, amelyek aggasztják a külső megfigyelőket, és amelyeket meg kellene vitatni az Európai Bizottság által java solt háromoldalú együttműködés folyamatának keretében. (5) HL C 77. 2009.3.31., 148–156. o., már idézve. (6) A megművelhető földterületek mindössze 7 %-ával rendelkező Kína a világ népességének 22 %-át látja el élelmiszerrel, lényegében megnyerte a csatát a szélsőséges szegénység, az írástudatlanság, vala mint a legpusztítóbb betegségek és járványok ellen, és csökkentette a csecsemőhalandóságot. Martin Ravallion: Are there lessons for Africa from China’s success against poverty?,(Afrika tanulhat-e Kína szegénység elleni küzdelméből?) Világbank, Policy Research working paper no4463, Jan 2008) szerint Afrika fontos tanulságokat vonhatna le a kínai fejlődés fő elemeinek gondos elemzéséből. Lásd a 2. mellék letet. Lásd ezenkívül R. SANDREY, H. EDINGER: The relevance of Chinese agricultural technologies for Afrikan smallholder farmers: agricultural technology research in China (A kínai mezőgazdasági technológiák jelentősége az afrikai mezőgazdasági kistermelők számára: a mező gazdasági technológiai kutatás Kínában), Centre for Chinese Studies, Stellenbosch Egyetem, 2009. április, http://www.ccs.org.za/ downloads/CCS%20China%20Agricultural%20Technology%20 Research%20Report%20April%202009.pdf

2009.12.23.

HU


5.2 Kína növekvő afrikai jelenléte nem mentes a homályos elemektől, kezdve azzal, hogy a helyi kormányok és a városi elitek ismét előtérbe kerültek, ennek következtében pedig az afrikai magánszektor aggasztóan marginalizálódott, veszélybe kerültek az afrikai szakszervezetek által kiharcolt szerény szoci ális vívmányok, és a helyi munkavállalók munkakörülményei igen kedvezőtlenek. Az egyenlőségen alapuló, valódi partnerségi kapcsolatnak lehetővé kellene tennie, hogy a három fél – az EU, Kína és Afrika – a legvitatottabb elemeket, illetve azokat a kérdéseket is napirendre tűzhesse, amelyeket eltérően értékelnek, illetve amelyekkel kapcsolatban különféle aggodalmaknak adnak hangot.

5.3 Ha az Európai Bizottság által javasolt négy együttműkö dési területet összehasonlítjuk a Lisszabonban elfogadott Európa–Afrika stratégiai cselekvési terv nyolc, kiemelt fontos sággal kezelt pontjával (1), feltűnik, hogy a közleményből hiányoznak olyan fontos témák, mint a demokratikus kormányzás, az emberi jogok és a tisztességes munka. Az EU nagyobb összhangot érne el a lisszaboni stratégiával, valamint a 2000. évi, az EU és az AKCS-országok közötti kapcsolatokat szabályozó cotonoui megállapodással (2), ha ezeket a kérdéseket – a civil társadalom szerepével együtt –, ismét szerepeltetné a háromoldalú párbeszéd témái között.

5.4 Az EU és Kína eltérő stratégiát alkalmaz Afrikával kapcsolatban. Míg az EU segélyeinek nagy részét adományok formájában nyújtja, egyre szigorúbb politikai feltételek alapján (a demokratikus szabályok, az emberi jogok és az ILO-egyez mények tiszteletben tartása, a korrupció elleni küzdelem és a jó kormányzási gyakorlatok ösztönzése, valamint a civil társa dalom bevonása), a szegénység mérséklésének érdekében, Kína általában kedvezményes feltételekkel kölcsönöket ad, nagyrészt infrastruktúra építésére. A garanciát a természeti erőforrások kiaknázására vonatkozó hosszú távú szerződések jelentik. Ezen kívül a kínai kölcsönök gyakran kínai vállalatok, áruk, sőt, néha munkaerő igénybevételéhez vannak kötve, „árukapcsolásos segély” formájában, amelyet az OECD országai már többnyire nem alkalmaznak. Végül az OECD versenytárgyalásokra vonat kozó szabályai számos esetben maguk is a feltörekvő országok – mindenekelőtt Kína – társaságainak kedveznek.

5.5 A kínai megközelítést általában előnyben részesítik az afrikai vezető osztályok, mert nem támaszt feltételeket, és a folyamatot nem lassítja le az európai bürokrácia. Kettős kocká zattal jár azonban: nagyarányú, hosszú távon fenntarthatatlan következményekkel fenyegető eladósodáshoz vezethet, és súlyosbíthatja az egyes országok gazdaságának a monokultú ráktól és azok exportjától való függését, mely utóbbi pedig a nemzetközi piacok áringadozásainak van kitéve. (1) Béke és biztonság; demokratikus kormányzás és emberi jogok; keres kedelem, regionális integráció és infrastruktúrák; partnerség a millen niumi fejlesztési célok eléréséért; energia; éghajlatváltozás; migráció, mobilitás és foglalkoztatás; tudomány, információs társadalom és területfejlesztés. (2) Lásd a 9. cikk 1. bekezdését.

C 318/111

5.6 Európa, miközben továbbra is Afrika legfontosabb gazdasági és kereskedelmi partnere, azon fáradozik, hogy egysé gesen lépjen fel, és hogy valódi koherenciát alakítson ki és tartson fenn politikái között, fejlődési, kereskedelmi, külpolitikai és biztonsági téren egyaránt. A helyszínen számos tényező akadályozza az egyes tagállamok intézkedéseinek összehango lását, ami csökkenti ezek hatását és a hatékonyságát.

6. Néhány további probléma 6.1 A már említett politikai és nemzetközi munkajogi felté teleken kívül, amelyeket az EU az Afrikához fűződő kapcsola taiban érvényesít, más – az egyes afrikai kormányok által kiemelt – tényezőkben is különbözik az Európa és Kína által alkalmazott megközelítés:

— az EU és az afrikai országok közötti kapcsolatokban a gazdasági partnerségi megállapodások (GPM) kötésére irányuló tárgyalások során megjelent különféle problémák, amelyekkel ellentétben áll a kínai piac afrikai áruk előtti fokozatos és nagy publicitást kapott, vámmentes megnyitása (e termékek száma a 2006-os 190-ről 2010-re várhatóan 440-re nő),

— a kínai kormány erőteljes, hangsúlyozott kötelezettségválla lása az infrastruktúra, iskolák, kórházak és középületek építése területén, szemben a korábbi európai akciók – gyakran csak részben elkészült – projektjeivel,

— Kína lényegesen konkrétabb válasza az oktatás és a szak képzés területén a mezőgazdasági, orvosi, tudományos és kulturális szektorban; az afrikai diákok előtt számos lehe tőség kínálkozik, hogy kínai egyetemeken és képzési központokban folytathassanak tanulmányokat,

— bőséges kínálat – a termékek biztonságára vonatkozó nemzetközi normákat egyes esetekben kevéssé tiszteletben tartó, a közegészségügyre és a környezetre súlyos következ ményekkel járó –, kínai eredetű árukból, amelyek fokoza tosan az egész kontinens piacait és otthonait elárasítják, gyakran igen károsan hatva bizonyos helyi termelési ágaza tokra, kezdve a textillel (3).

6.2 A jelenlegi nemzetközi gazdasági és pénzügyi válsággal kapcsolatban azon is el kellene gondolkodni, hogy Afrikát ez hogyan érintheti (4). (3) Ezzel kapcsolatban lásd a Világbank 2007-es érdekes jelentését, „Africa's Silk Road” címmel. (4) Ezzel kapcsolatban lásd A fejlődő országok támogatása a válság kezelé sében című közleményt, COM(2009) 160 végleges, valamint az EGSZB jelenleg készülő véleményét erről a dokumentumról.

C 318/112

HU


A globális recesszió hatásai, az export visszaesése, számos piac protekcionista bezáródása, valamint sok nyersanyag árának csökkenése aggasztó helyzetet teremt, így veszélybe kerülhetnek az elmúlt évtized eredményei, például az adósságállomány és az állami deficit csökkenése, az infrastruktúrába történő beruhá zások növekedése és az ezekkel kapcsolatos verseny, vagy az adórendszerek tökéletesítése, valamint a nemzeti termelési struk túrák diverzifikálódására irányuló erőfeszítések. 6.3 Kína a válság közepette a közelmúltban valamennyi kötelezettségvállalását megerősítette, sőt növelte, mind a segé lyek és kölcsönök, mind a beruházások terén (1). Az EU igyek szik tiszteletben tartani kötelezettségvállalásait, de 2009-ben néhány tagállam már drasztikusan csökkentette a kétoldalú pénzügyi forrásokat és kötelezettségeket, a 2010-re vonatkozó kilátások pedig hasonlóak vagy még rosszabbak, holott – ahogyan ezt minden közelmúltbeli csúcstalálkozón leszögezték –, új forrásokra lenne szükség. 6.4 Az Európa és Afrika, illetve Kína és Afrika közötti kapcsolatok tekintetében egyre inkább előtérbe kerülnek bizo nyos migrációs jelenségek. Ezeket eddig kevéssé tanulmá nyozták, különösen a kínai polgárok afrikai országokba történő érkezését. Ha tanulmányozni kezdenék ezeknek az áramla toknak a formáit és kiterjedését, valamint a köztük levő eset leges kapcsolatokat, az elősegíthetné annak megértését, hogy milyen hatással lehetnek Afrika fejlődésére.

2009.12.23.

6.5 Végül meg kell említeni a civil társadalom részvételének bonyolult kérdését, amely nemcsak az európai fél számára rend kívül fontos (2), hanem immár az Afrikával való partnerségi kapcsolatok szerves, lényeges elemévé vált, különösen a coto noui megállapodás óta. Úgy tűnik, hogy ez a tényező nem játszik lényeges szerepet a Kína és Afrika közötti kapcsola tokban, sem a Peking és az egyes országok közötti kétoldalú kapcsolatokban. Az Európai Bizottság által említett négy szektor valóban alkalmas valamennyi nem állami szereplő – mindenekelőtt a munkaadók, a szakszervezetek, valamint a gazdálkodói, fogyasz tóvédelmi szervezetek és a nőszervezetek – széles körű és struk turált bevonására. Az afrikai társadalmakban, valamint a gazda sági fejlődésben és a politikai kapcsolatokban betöltött szerepük, amelyet a loméi és a cotonoui megállapodás által elindított folyamat sikere következtében elismerés övez, és egyre növek szik, veszíthet jelentőségéből, és ismét marginalizálódhat, ha a két- és háromoldalú párbeszédek kormányközi szinten maradnak. Ezt a szerepet döntő fontosságú tényezőként minél jobban ki kellene használni, és új lendületet kellene adni neki. 6.6 Az EGSZB aggodalommal állapítja meg, hogy a vizsgált közlemény egyáltalán nem említi meg ezt a kérdést, sem pedig a szociális partnerek és általánosságban a nem állami szereplők részvételének konkrét lehetőségét a javasolt folyamat keretében.

Készült Brüsszelben, 2009. október 1.. az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Mario SEPI

(1) Lásd a Hu Csin-tao elnök négy afrikai országban (Mali, Szenegál, Tanzánia és Mauritius) 2009 február közepén tett látogatása során tett kötelezettségvállalásokat.

(2) HL C 110., 2006.5.9., 68–74. o ., „Az EU és Kína kapcsolata: a civil társadalom szerepe”, előadó: Sukhdev SHARMA.

2009.12.23.

HU


C 318/113

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az EU ifjúsági stratégiája – befektetés és az érvényesülés elősegítés Megújított nyílt koordinációs módszer a fiatalok előtt álló kihívások és lehetőségek kezelésére (COM(2009) 200 végleges) (2009/C 318/22) Előadó: Ionuț SIBIAN 2009. április 27-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának:Az EU ifjúsági stratégiája – befektetés és az érvényesülés elősegítése Megújított nyílt koordinációs módszer a fiatalok előtt álló kihívások és lehetőségek kezelésére” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2009. szeptember 1-jén elfogadta véleményét. (Előadó: Ionuț SIBIAN.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30-án és október 1-jén tartott, 456. plenáris ülésén (a 2009. október 1-jei ülésnapon) 133 szavazattal ellenszavazat nélkül, 5 tartózkodás mellett elfo gadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

— az ifjúsági munka és az ifjúsági struktúrák támogatása.

1.1 Az EGSZB úgy véli, hogy a szóban forgó kereten belül nem csupán az ifjúság SZÁMÁRA, hanem az ifjúság RÉSZVÉ TELÉVEL kellene kidolgozni stratégiát, bevonva a fiatalokat mind a döntéshozatali folyamatba, mind pedig a végrehajtásba.

Ezért az EGSZB az alábbiakat ajánlja:

1.2 A szubszidiaritás elvének értelmében az ifjúságpolitikák jórészt tagállami hatáskörbe tartoznak. A mai társadalomban azonban számos ifjúsággal kapcsolatos kihívásnak csak egy globálisabb, átfogóbb megközelítéssel lehet megfelelni. Ezért üdvözlendő az integrált európai ifjúságpolitikai stratégia. 1.3 A kiválasztott cselekvési területek több ágazaton is átívelnek, és nem állhatnak önmagukban. Összekapcsolódnak egymással, és befolyásolják egymást. Ezért horizontális módon, a fiatalok szükségleteihez alkalmazkodva kell őket megközelí teni. 1.4 Az EGSZB úgy véli, hogy a következő szempontok alap vetően fontosak a jövőbeli stratégia sikere érdekében: — a koordinációs folyamat, — a cselekvési területek fontossági sorrendje,

1.5 Fontos, hogy a tudatosítás terén, valamint az EU ifjúsági stratégiájában javasolt cselekvési területek ágazatokon átívelő megközelítés révén történő irányítását illetően az ifjúsági munka és az ifjúsági struktúrák jelentsék a legfontosabb kapcso latot.

1.6 Mivel tanulni különféle keretek között lehet, jobban kellene támogatni a formális oktatást kiegészítő nem-formális tanulást.

1.7 Uniós és nemzeti szinten fokozottan foglalkozni kellene az iskola, a munkahely, az egyesületek és az önkéntes tevékeny ségek közötti kapcsolatok létrehozásával.

1.8 A vállalkozói tevékenységeknek a különféle finanszí rozási mechanizmusok révén történő támogatása kihívást jelent, de szükség van rá. A vállalkozói tevékenységnek nemcsak gazdasági szerepét, hanem szélesebb értelemben vett jelentő ségét is látni kell.

— az érintett felek érdeklődésének felkeltése, — a szükséges források elosztása,

1.9 A fiataloknak aktív szerepet kellene kapniuk a társada lomban, mivel részvételük életük minden vonatkozásában előfeltétele az ifjúságpolitikák kidolgozásának.

C 318/114

HU


2009.12.23.

1.10 A marginalizálódás elkerülése érdekében Európa-szerte különféle rendszereket, tevékenységeket és jól működő együtt működési szolgálatokat kell létrehozni az ifjúsági munka terén. A társadalmi kirekesztés veszélyével fenyegetett fiatalokra irányuló tevékenységek keretében a célcsoportot aktív szereplő ként, nem pedig a szociális szolgáltatások passzív kedvezménye zettjeként kell megközelíteni.

kérdések más politikákban való érvényesítésére alapult – a megállapodás szerint 2009-ben lejár, és nem mindig felelt meg a várakozásoknak. Az Európai Bizottság következésképpen – egy 2008-ban lezajlott széles körű konzultációs folyamat után – új együttműködési keretre tett javaslatot. A 2009 áprilisában előterjesztett közleményének „Az EU ifjúsági stratégiája – befek tetés és az érvényesülés elősegítése” címet adta.

1.11 Alapvetően fontos az önkéntes tevékenység révén szer zett ismeretek elismerése (a formális oktatásban is). A nem formális úton elsajátított készségeket és ismereteket a munkae rőpiacon és a határozottabb társadalmi szerepvállalás érdekében is fel lehet használni.

2.2 Az új stratégiára vonatkozó javaslat alapját három átfogó és egymással összekapcsolódó cél képezi, amelyek mindegyike két vagy három cselekvési területet jelöl meg:

1.12 A projekteknek a fiatalokban ki kell fejleszteniük a globális szolidaritás érzését, a tudatosságot és a világközösség iránti felelősséget. Az útjukba kerülő nehézségek elkerülése érde kében a fiataloknak olyan helyzetben kell lenniük, hogy munkájuk várható gyümölcseként tisztességes fizetést remélhes senek közeli jövőjükben. Ehhez olyan feltételek megteremtésére van szükség, amelyek megfelelő fizetésekre irányuló politikákat segítenek elő. 1.13 Az EGSZB sajnálja, hogy a javasolt stratégia nem hatá rozza meg pontosan a végrehajtás konkrét módszereit és az európai, illetve tagállami szinten elért haladás mérésének módjait. Várható azonban, hogy a legfontosabb eszköz továbbra is a nyitott koordinációs módszer lesz. Az EGSZB szerint ezt ki kellene egészíteni egy megújított Európai Ifjúsági Paktummal. Az EGSZB arra is felszólítja a szociális partnereket és az Európai Bizottságot, hogy kössenek megállapodást a fiatalok mobilitá sának és foglalkoztatásának javítására. 1.14 A stratégia középpontjában a fiatalok kell hogy álljanak. Elérésükhöz az ifjúsági munka és az ifjúsági struktúrákban való részvétel a leghatásosabb eszköz. Ezért kiemelt feladatnak kell tekinteni az ifjúsági munka színvonalának értékelését és javí tását. 1.15 Az Európai Bizottságnak ösztönöznie kellene a tagálla mokat arra, hogy vezessenek be olyan intézkedéseket, amelyek növelik a munkához jutás esélyét, és lehetővé teszik a fiatalok számára, hogy önállóvá váljanak. Ilyen intézkedések: — támogatás az alapképzésben részt vevő fiatalok számára (anyagi, lakhatási támogatás, tanácsadás, közlekedési támo gatás stb.), — beilleszkedési juttatás a munkát először keresők részére, — színvonalas gyakornoki és gyakorlati képzés, — a gyakorlatok határozatlan idejű munkaszerződéssé való alakítása. 2. Az Európai Bizottság javaslata 2.1 A jelenlegi ifjúsági együttműködési keret – amely az ifjú ságról szóló fehér könyvre, az Európai Ifjúsági Paktumra (2005), a nyitott koordinációs módszerre és a fiatalokkal kapcsolatos

— cél: esélyteremtés az ifjúság számára az oktatás és a foglal koztatás terén – cselekvési területek: oktatás, foglalkoztatás, kreativitás és vállalkozói szellem, — cél: a lehetőségekhez való hozzáférés javítása és az összes fiatal teljes társadalmi részvétele – cselekvési területek: egészség és sport, részvétel, — cél: a kölcsönös szolidaritás erősítése a társadalom és a fiatalok között – cselekvési területek: társadalmi integráció, önkéntesség, az ifjúság és a világ. Az egyes cselekvési területekhez kapcsolódó felsorolás célkitű zéseket és intézkedéseket javasol az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak. 3. Általános megjegyzések 3.1 Jobb koordinációra van szükség 3.1.1 Egyes jelentős társadalmi kihívások – például a szociális biztonság hiánya, a növekvő idegengyűlölet, a foglalkoztatás és oktatás akadályai – könnyen átléphetnek a határokon, tehát veszélyeztethetik az európai szociális modellt. A gazdasági válság miatt most minden eddiginél fontosabb, hogy az ilyen jellegű kérdésekre egységes európai választ adjunk. Igaz ugyan, hogy az említett társadalmi kihívások nem kizárólag a fiatalokat érintik, de ez a csoport a legsérülékenyebbek közé tartozik. 3.1.2 Az EGSZB úgy véli, hogy az európai és nemzeti szint között jobb koordinációra és világosabb szerepelhatárolásra van szükség. Az egyes tagállamok közötti különbségeket figyelembe kellene venni és inkább hasznos szinergiák forrásának, mint gondnak kellene tekinteni. Az Európai Bizottságnak arra kellene törekednie, hogy az ifjúsági együttműködés terén szorosabb kapcsolat alakuljon ki az európai és a nemzeti szint között, valamint hogy nemzeti, regionális és helyi szinten erősödjön és javuljon az európai célkitűzések végrehajtása. A stratégiaja vaslat előterjesztését megelőző ifjúságpolitikai konzultációs folyamat rámutatott arra, hogy növekedett a szóban forgó szak politika jelentősége – nemcsak európai, hanem nemzeti szinten is.

2009.12.23.

HU


3.1.3 Az EGSZB úgy véli, hogy a javasolt stratégia előrelépést jelent. A siker érdekében az EGSZB az alábbi kihívások figye lembevételét ajánlja:

— Reprezentativitás. A nyitott koordinációs módszer és a strukturált párbeszéd hasznos eszköz, alkalmazásukat azonban folyamatosan értékelni és javítani kell, és további konzultációs eszközöket kell kidolgozni, amelyek a politikák alakításába bevonják a helyi ifjúsági szervezeteket, a kormányzati szerveket, magukat a fiatalokat és egyéb érde kelt feleket. (1)

— Az EU ifjúságpolitikájának tudatosítása. Hasznos lenne, ha láthatóbbak lennének az európai szintű intézkedések, mivel így tudatosulna a fiatalokban, hogy az ifjúsági együtt működési ciklusok (például az ifjúsági csereprogramok) adta lehetőségek mögött az EU ifjúságpolitikája áll.

— Az egyes országok közötti különbségek. 27 tagállam egyéni megközelítésének az európai együttműködési keretben történő összehangolása és összefogása igen nehéz feladat. Néhány tagállamban számos cselekvési terület komoly hagyományra tekinthet vissza, melyek tapasztalatai gazdagíthatnák az EU stratégiáját, míg más országokban csak most építették ki ezeket a cselekvési területeket. Az új stratégia mindenféleképpen többletértéket kell, hogy jelentsen minden egyes tagállam számára.

— Kommunikációs kihívások. Az összehasonlítható adatok strukturált módon való terjesztése és gyűjtése érdekében közös megközelítést kellene alkalmazni, hogy az eredmé nyekről jobb jelentések és elemzések szülessenek. Eredmé nyorientált közös mutatókban kellene megállapodni.

— Végrehajtás. A tagállamok között az európai politikák végrehajtására való kapacitás tekintetében is igen nagy különbségek figyelhetők meg. Egyes országok jól kiépített, a regionális és helyi szintet is átfogó rendszerrel rendel keznek, míg más tagállamokban igen kevés erőforrás áll az európai ifjúságpolitikai együttműködés szolgálatában.

3.1.4 Az EGSZB arra szólítja fel az Európai Bizottságot, hogy meglévő hatásköreit és autoritását felhasználva ösztönözze és vezesse rá a tagállamokat a stratégia végrehajtására. Az Európai Bizottságnak egyértelműen szerepet kell vállalnia a stratégia koordinációs folyamatában.

3.2 Az ágazatokon átívelő megközelítés sikerének biztosítása 3.2.1 A stratégiában javasolt cselekvési területek (lásd a 2.2. pontot) számos társadalmi és gazdasági szférára kiterjednek. (1) A fiataloknak csak 33 %-a véli úgy, hogy befolyásos szerepet játszik a társadalomban európai szinten, és 50 %-uk szerint nincs lehető ségük arra, hogy hangot adjanak véleményüknek. (A 2008. évi inter netes ifjúságpolitikai konzultáció eredményei.)

C 318/115

Egyetlen cselekvési terület sem kapcsolódik közvetlenül vala melyik korosztályhoz, de a fiatalok szempontjából mindegyikük igen fontos. Megjegyzendő, hogy a kitűzött célokat tekintve egyes cselekvési területek alaposabban ki vannak dolgozva, míg néhány másikról inkább csak általánosságok tudhatók meg.

3.2.2 Az EGSZB úgy véli, hogy nyolc tematikus cselekvési terület egyidejű kezelése ambiciózus feladatot jelent, ezért azt ajánlja, hogy a következő kérdések kerüljenek a figyelem közép pontjába:

— koordináló szerv létrehozása az Európai Bizottságon belül, illetve világos eljárások kidolgozása az európai és nemzeti szintű végrehajtási folyamat irányításának, kezelésének, nyomon követésének és értékelésének általános összehango lásához az érdekelt felek (köztük ifjúsági szervezetek), illetve az egyes cselekvési területek irányításával megbízott megfe lelő szervek (például egyéb európai intézmények, köztük az Európa Tanács keretében működő másik szervezet) bevoná sával, a vegyes munkacsoportok rendszeres ülésezése és közös tanulmányi gyakorlatok mellett és a megújított Európai Ifjúsági Paktum figyelembevételével,

— világos célok kitűzése meghatározott időkerettel, és vala mennyi célkitűzéshez önálló ütemterv kidolgozása,

— egyes cselekvési területek kiemelése és a szoros nyomon követés biztosítása,

— az érintett felek (például ifjúságsegítők, szakemberek, kutatók, szakértők, szociális partnerek, politikusok stb.) érdeklődésének felkeltése, valamint a fiatalok és az ifjúsági struktúrák bevonása egy jobban szervezett és folyamatos strukturált párbeszédbe,

— a stratégia végrehajtását illetően megbízható, átlátható és szisztematikus megközelítés kidolgozása,

— az ifjúsági dimenzió beépítése a 2010 utáni időszakra szóló lisszaboni stratégiába a fiatal nők és férfiak társadalmi és szakmai beilleszkedésének megkönnyítése érdekében,

— a szükséges források elosztása új eszközök létrehozása, illetve a különféle programok (például: Cselekvő ifjúság, az egész életen át tartó tanulás programja, PROGRESS, MEDIA, Erasmus a fiatal vállalkozók számára, versenyképességi és innovációs keretprogram, strukturális alapok) jelenlegi és jövőbeli generációinak kiigazítása révén. Fontos, hogy ezek az eszközök össze legyenek hangolva, és kiegészítsék egymást,

C 318/116

HU


— a bürokrácia csökkentése, illetve a cselekvési területekkel foglalkozó projektek és tevékenységek irányításának átlátha tóbbá tétele,

— az ifjúsági munka és az ifjúsági struktúrák támogatása mint az összes cselekvési terület kezelését szolgáló egyik legfon tosabb pillér és a részvétel mint mögöttes alapelv.

2009.12.23.

4. Az egyes cselekvési területekre vonatkozó részletes megjegyzések 4.1 Az EGSZB nyolc javasolt cselekvési terület témáihoz fűz megjegyzéseket, annak ellenére, hogy lehetnek további javas latok is más prioritásokra vonatkozóan, illetve hogy a javasolt területeket prioritások szerint súlyozhatják. 4.2 Oktatás

3.3 Az ifjúsági munka mint a stratégia végrehajtásának eszköze 3.3.1 Az EGSZB üdvözli az ifjúsági munka fontos szere pének kiemelését. Az ifjúsági politikákat úgy kellene kialakítani és megvalósítani, hogy azok VALAMENNYI fiatal javára váljanak. Az ifjúsági terület a társadalmi változások fontos előmozdítójává vált, (1) mivel olyan készségeket fejleszt, amelyek más területeken is felhasználhatók, és ellensúlyozza a formális oktatásban megszerezhető bizonyítványok hiányát (különösen a hátrányos helyzetű csoportokban). Az ifjúsági munka révén szerzett készségek elismerését illetően azonban több erőfeszí tésre van szükség. Meg kellene erősíteni a fiatalok érvényesülését segítő ifjúsági szervezetek szerepét, mivel ezek teret adnak az önfejlesztésnek, a szerepvállalás elsajátításának, és jobban el kellene ismerni a készségfejlesztést.

3.3.2 Az ifjúsági munka olyan tevékenységekkel van kapcso latban, melyek szándékosan hatni próbálnak a fiatalokra, és különféle környezetekben és struktúrákban megtalálhatók (például: önkéntes ifjúsági szervezetek, települési ifjúsági központok, illetve közintézmények vagy az egyház által irányí tott kezdeményezések). A szóban forgó kifejezést azonban pontosan meg kell határozni.

3.3.3 Az ifjúsági munkának átfogó elemmé kellene válnia, amely a stratégiajavaslat valamennyi cselekvési területének szerves része. Ezért, ha az új hosszú távú ifjúságpolitikai stra tégia a fiatalok valamennyi kategóriáját el kívánja érni, az ifjú sági munka színvonalát külön célkitűzésnek kell tekinteni. Az olyan programoknak, mint a Cselekvő ifjúság és a szakképzésre irányuló Leonardo da Vinci program, elő kellene segíteniük az ifjúsági munkában részt vevők – ideértve a szakemberek – fejlő dését, támogatását és jobb képzését, így járulva hozzá az ifjúsági munka professzionálisabb megközelítéseinek kidolgozásához.

3.3.4 Az ifjúsági munka főként olyan embereket vonz, akik még nem aktívak a munkaerőpiacon. Találunk köztük tizenéve seket, különleges bánásmódot igénylő személyeket, gazdasági migránsokat, fogyatékkal élőket és szegény közösségben élő, hátrányos helyzetű embereket. Az ifjúsági munka és az ifjúsági struktúrákban való részvétel ugyan nem tekinthető olyan eszköznek, mellyel közvetlenül munkát lehet találni, de lehető séget kínál a társadalmi integrációra. A szakképzési szolgáltatá sokkal való szorosabb együttműködés és a fiatalok foglalkoztat hatóságához való hozzájárulásuk láthatóbbá tétele tovább erősí tené az ifjúsági munkát és struktúrákat. (1) Lásd a 2009. áprilisi EU Youth Reportban bemutatott UP2YOUTH projekt kutatási eredményeit.

4.2.1 Az oktatás – amellett, hogy az egyéni fejlődés és kibontakozás alapvető eleme – mindig a társadalmi haladás egyik tényezője is. Az EGSZB hangsúlyozta, hogy a tanárképzés és a tanárok szakmai továbbképzése szorosan összefügg más kulcsfontosságú politikákkal is, többek között az ifjúságpoliti kával. (2) 4.2.2 A nem-formális tanulás kiegészítheti a formális okta tást, és olyan szükséges készségeket biztosít, amelyek kevésbé formális rendszerben jobban fejleszthetők, míg a formális oktatás – az egész életen át tartó tanulás elveit alkalmazva – nem-formális módszereket is magában foglalhat. 4.2.3 Annak érdekében, hogy a tanulás vonzóbbá és hatéko nyabbá váljon a fiatalok számára, (3) és hogy elismerjék a nemformális tanulás szerepét, az alábbiakra van szükség: — nem-formális tanulási módszerek bevezetése a formális okta tásban, — könnyebb átmenetek biztosítása a formális és a nemformális tanulási lehetőségek között, — a fiatalok „terelése” a tapasztalatokra épülő tanulás irányába, — az iskolák és a helyi diákmunka-lehetőségek összekapcso lása, — a fiatalokat kell a tanulási folyamat középpontjába helyezni, — az önkéntes munka és a nem-formális tanulás során szerzett készségek elismerése (jó példa erre a Youthpass bizonyítvány, amelyet ki kellene bővíteni, hogy még több tevékenységre kiterjedjen; olyanokra is, amelyek nem tartoznak a „Cselekvő ifjúság” programba), — világos rendszer létrehozása a nem-formális és az informális oktatás során szerzett készségek értékelésére. (2) Lásd az EGSZB 2008. január 16-i véleményét a következő tárgyban: „A tanárképzés minőségének javítása”, előadó: Mário SOARES, (HL C 151., 2008.6.17.). (3) A fiatalok és az ifjúsági szervezetek 67 %-a elégedetlen a nemzeti oktatási rendszerekkel (a 2008-as online ifjúsági konzultáció adatai szerint).

2009.12.23.

HU


4.2.4 A tanulmányaik finanszírozása érdekében bérmunkát vállalni kénytelen fiatalok aránya továbbra is növekszik, sőt ez a kettős tevékenység fontos tényező a sikertelen vizsgák esetében.

4.2.5 A „Cselekvő ifjúság” és az olyan programok, mint a Comenius, az Erasmus és az Erasmus Mundus intézkedéseket és célzottabb finanszírozást irányozhatnak elő az ilyen kívá nalmak jövőbeli megvalósítására. Biztosítani kell, hogy ezek a programok jobban elérhetőek legyenek a fiatalok minden csoportja számára.

4.3 Foglalkoztatás 4.3.1 Az oktatás és a foglalkoztatás szorosan összefügg egymással: minél magasabb az iskolai végzettség, annál kisebb a munkanélküliség veszélye. (1) A korai iskolaelhagyók külö nösen nagy nehézségekkel találják szemben magukat az állás keresés során. Mindez alacsony jövedelemhez, illetve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatához vezet.

4.3.2 A társadalmi egyenlőtlenségek az utóbbi években növekvő és jelentős mértékben a tanulmányok elvégzése, a diploma megszerzése és a minőségi munkahelyekhez való hozzájutás során tapasztalt egyenlőtlenségben nyilvánulnak meg. A fiatal alkalmazottak nagyfokú bizonytalanságnak vannak kitéve, alacsony bérekkel, valamint méltatlan munka- és életkö rülményekkel. A diploma továbbra már nem biztosíték a munkanélküliséggel és a képzettség minőségének csökkenésével szemben, szükséges lenne, hogy a társadalom szolidaritási köte lezettségét felvállalva válaszoljon e kihívásokra.

4.3.3 Annak érdekében, hogy minden fiatal számára bizony talan foglalkoztatási viszonyoktól mentes jövőbeli perspektívát tudjunk biztosítani, a képesítések javítása mellett nagyon fontos a munkát kereső fiatalokra irányuló aktív munkaerő-piaci poli tikai intézkedések megerősítése és a képzésből a foglalkozta tásba való átmenet során felmerülő strukturális problémák kikü szöbölése.

4.3.4 A jobban fizető és vonzóbb munkalehetőségek remé nyében számos fiatal elhagyja hazáját. Ez valamennyi oktatási kategóriát érinti, és tartós agyelszívást eredményez, különösen az új tagállamokban. Ezt meg kell különböztetni az ideiglenes mobilitástól, amely valamennyi fél (fiatalok, társadalmak, gazda ságok) számára kedvező, és amelyet ösztönözni kell az EU-n belül.

C 318/117

4.3.6 Uniós és nemzeti szinten alaposabban foglalkozni kell a fiataloknak az iskolából a munka világába történő átlépésével. Jól kifejlesztett pályaválasztási tanácsadás és útmutatás, illetve a munkaerő-piaci igényekhez igazodó oktatási rendszerek híján továbbra is megoldatlan marad a fiatalkori munkanélküliség problematikája. 4.3.7 Mindezek tükrében az EGSZB azt ajánlja, hogy a stra tégiának az alábbi területekre kiterjedő intézkedésekre kell épülnie: — jobb és könnyebben hozzáférhető oktatás és szakképzés biztosítása, annak érdekében, hogy az érintettek minél prob lémamentesebben léphessenek a munkaerőpiacra és folya matosan ott is maradhassanak, — olyan intézkedések megvalósítása, amelyek biztosítják, hogy a határozott idejű foglalkoztatás és a csekély szociális biztonságot nyújtó munkahelyek ne váljanak a normává a fiatalok számára, — fiataloknak szóló, átfogó, könnyen hozzáférhető szakmai orientációs és információs lehetőségek kiépítése minden képzettségi szinten, valamint több lehetőség teremtése minőségi szakmai gyakorlatra és gyakornokságra (egyfajta európai minőségi keret révén), — a képzési és munkahelyet kereső fiatalok korai aktív segítése, valamint a problémás csoportok – például a tartósan munkanélküli fiatalok és az iskolát elhagyó, tanulmányaikat megszakító fiatalok – integrációjára irányuló, megerősített speciális programok, többek között közhasznú foglalkozta tási és képzési projektek révén, — az oktatási intézmények és a munkaadók közötti együtt működés javítása, — az oktatási rendszerek és az üzleti szféra összekapcsolása ott, ahol az helyénvaló, — kapcsolatok kiépítése a szövetségekkel és az önkéntes tevé kenységek elismerése, — a bevált gyakorlatok terjesztése valamennyi érintett fél között, — az Európai Bizottság Új munkahelyekhez szükséges új készségek elnevezésű kezdeményezésének továbbfejlesztése,

4.3.5 A munka az egyéni és a kollektív méltóság, valamint a társadalmi befogadás egyik tényezője. A munkahelyi bizonyta lanság, az alacsony fizetések és a túlóra akadályt jelent a szakmai és a személyes/családi élet összeegyeztetésében.

— a mobilitás ösztönzése újgenerációs programok segít ségével. (2)

(1) Az EU 2009 áprilisában közzétett ifjúsági jelentése szerint a tagál lamokban az alacsonyabb középfokú végzettséggel rendelkezők közel háromszor annyira vannak kitéve a munkanélküliség veszé lyének, mint a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők.

(2) Lásd az EGSZB 2008. január 17-i véleményét a következő tárgyban: „Az oktatásban, a foglalkoztatásban és a társadalomban a fiatalok teljes körű részvételének elősegítése”, előadó: Pavel TRANTINA, (HL C 151, 2008.6.17.).

C 318/118

HU


4.3.8 Üdvözöljük azt a kezdeményezést, hogy a fiatalok foglalkoztatása legyen a 2010-es strukturált párbeszédsorozat témája. Ez jó lehetőséget teremt az ügy előmozdítására.

4.3.9 A munka világában rendkívül fontos a szociális part nerek szerepe. Az európai szociális partnerek szilárdan elköte lezték magukat ezen a területen, és a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő készségekkel és kompetenciákkal rendel kező fiatalok magasabb arányú részvétele mindig is az egyik prioritás volt közös munkaprogramjaikban.

4.4 Kreativitás és vállalkozói szellem 4.4.1 Kihívást jelent, hogy finanszírozási mechanizmusokkal támogassák az innovációt az ifjúsági projektekben és a vállal kozói tevékenységeket, ugyanakkor ezt arra is fel kell használni, hogy lehetőségeket teremtsenek a résztvevő-orientált tanuláshoz. Mivel számos tagállamban szűkös, vagy nem is létezik nemzeti finanszírozás, üdvözlendő az ilyen kezdeményezések támogatá sára szolgáló több pénzügyi forrás.

4.4.2 A vállalkozói szellemet nem lehet csak annak gazdasági vetületére korlátozni, hanem szélesebb körűen, holisztikus megközelítés alapján kell értelmezni: lehetőségek kereséseként és teremtéseként és ezeket megvalósító intézkedések meghozat alaként, függetlenül az adott (társadalmi, politikai stb.) területtől.

2009.12.23.

4.5.3 Uniós és nemzeti szinten nagyobb mértékben be kell vonni az ifjúsági szervezeteket azokba a jelenleg folyó uniós kampányokba, amelyek az egészséges életmód népszerűsíté séhez az alábbi témákkal foglalkoznak: táplálkozással kapcso latos kihívások, alkohollal összefüggő ártalmak, dohányzás és kábítószer-fogyasztás, lelki egészség. Az erre vonatkozó uniós stratégiák felülvizsgálatakor nagyobb hangsúlyt kell helyezni a fiatalokra mint speciális célcsoportra. Az Európai Bizottságnak uniós stratégia kidolgozását kellene fontolóra vennie a szexuális egészségről, különös hangsúlyt fektetve a fiatalokra.

4.5.4 Népszerűsíteni kellene az uniós egészségügyi prog ramot az ifjúsági szervezetek között. A program további finan szírozási forrást jelenthetne az egészséges életmód népszerűsíté séhez. Az ifjúsági szervezeteket ösztönözni kellene ennek az uniós kezdeményezésnek az igénybevételére és arra, hogy működjenek együtt egészségügyi szakértőkkel.

4.5.5 Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak foglalkoz niuk kellene a fiatalok munkahelyi egészségvédelmével és biztonságával is. Az országos és európai adatok azt mutatják, hogy a fiatalok esetében nagyobb a munkahelyi baleset előfor dulásának esélye. A nem halálos kimenetelű munkahelyi balesetek előfordulási aránya a 18–24 évesek körében 40 %kal magasabb, mint az idősebb munkavállalók esetében. (2)

4.6 Részvétel 4.4.3 Az EGSZB szerint ösztönözni és támogatni kell a fiatalok körében a szociális célzatú vállalkozói szellemet.

4.4.4 A kreatív gondolkodás és a problémamegoldó-képesség fejlesztését célzó programoknak minden oktatási szinten elérhe tőknek kell lenniük.

4.4.5 Induló vállalkozásokat támogató mentorprogramokat és a vállalkozás valamennyi fajtáját elősegítő rendszereket kell kidolgozni. (1)

4.5 Egészség és sport 4.5.1 A sport és a testmozgás fontos eszközt jelent a fiatalok elérésében. Elősegítik az egészséges életmódot, az aktív polgár ságot és a társadalmi integrációt. Ennek előfeltétele, hogy a sportot ne annyira mint nézőközönség előtt zajló tevékenységet hangsúlyozzák, hanem a tömeges részvételt ösztönözzék, illetve a szabadidő- és a nem versenysportokat támogassák.

4.5.2 Az aktív részvétellel járó sportrendezvények igen gyakoriak a szabadidős sportklubokban, és különböző társa dalmi háttérrel rendelkező fiatalokat vonzanak. Sokat el lehet érni, ha az ifjúsági munkások összekötik a nem-formális tanulási módszereket a sportnak és a testmozgásnak a fiatalok körében történő népszerűsítésével. (1) A cseh tanácsi elnökség által 2009. június 2.–5-én Prágában megren dezett ifjúsági rendezvény következtetései.

4.6.1 Az EGSZB szerint a javasolt stratégiának pragmatikus megközelítést kellene alkalmaznia a részvétellel kapcsolatban, amely több kell hogy legyen, mint politikai eszköz. Valódi és átlátható párbeszédre van szükség a fiatalok és a döntéshozók között minden (európai, nemzeti, regionális és helyi) szinten.

4.6.2 Az EGSZB szerint ennek elérésére az alábbi utak kínál koznak:

— felhasználóbarát és vonzó részvételi módszereket kell kifej leszteni,

— részvételi lehetőségeket és struktúrákat kell teremteni a fiatalok számára,

— át kell ültetni és meg kell osztani egymással a bevált gyakor latokat,

— helyi, regionális, nemzeti és európai szintű ifjúsági taná csokat kell létrehozni és támogatni,

— lehetőségeket kell teremteni a fiatalok hátrányos helyzetű és informális csoportjai számára ahhoz, hogy kifejthessék véle ményüket, (2) Munkahelyi balesetekre vonatkozó európai statisztikák (ESAW).

2009.12.23.

HU


— fel kell számolni a mobilitás útjában levő akadályokat és ezzel lehetőséget adni a fiataloknak a részvételre és az európai témák jobb megértésére,

— teljes mértékben ki kell aknázni a különböző európai és nemzeti szereplők által már kifejlesztett részvételi eszkö zöket, (1)

— állandó strukturált párbeszédet kell folytatni minden kulcs szereplő bevonásával (fiatalokkal, ifjúsági szervezetekkel, ifjúsági munkásokkal, gyakornokokkal, kutatókkal, szak értőkkel, szociális partnerekkel, politikusokkal stb.).

4.6.3 Növelni kell a fiatalok részvételét az ifjúsági struktú rákban és a szélesebb civil társadalomban. Az olyan koncepciók jobb megértésére és népszerűsítésére is szükség van, mint a részvétel és az aktív polgárság.

4.7 Társadalmi befogadás 4.7.1 A társadalomnak egyfolytában gondoskodnia kell a fiatalokban rejlő potenciál fokozásáról. Ezért speciális intézke dések segítségével optimalizálni kell a hátrányos helyzetű fiata lokat célzó módszereket.

4.7.2 Az ifjúsági munka és a nem-formális tanulás erőteljes eszköz a fiatalok integrálásában. Minden iskolaelhagyót vagy migráns hátterű személyt könnyebb kezelni olyan nem-formális környezetben, melyet úgy alakítottak ki, hogy megelőzze a lehetséges társadalmi kirekesztést. A folyamat nem lehet prob lémaorientált, és nem összpontosíthat csupán azokra, akik már eleve gondban vannak.

4.7.3 Az EGSZB intézkedést sürget olyan projektekhez és tevékenységekhez, melyek közvetlenül foglalkoznak a hátrányos helyzetű fiatalokkal (ezt be lehet építeni a jelenlegi „Cselekvő ifjúság” programba). Ez nem helyettesítheti a program általános prioritását, inkább nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a hátrányos helyzetű kamaszok társadalmi befogadására.

4.7.4 Több erőfeszítésre van szükség a társadalmi kohézió eléréséhez azokban a régiókban, amelyekben alacsonyabb mértékű a fiatalok bevonása. (1) Ilyen az Európa Tanács által kidolgozott „Európai Charta a fiatalok részvételéről a helyi önkormányzatok és a régiók életében”, http:// www.coe.int/t/dg4/youth/Resources/Documents/Bibliographies/ Political_participation_en.asp

C 318/119

4.7.5 Az, hogy a 2010-es évet a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének nyilvánítják, jó lehe tőséget teremt a téma elmélyítésére és bővítésére.

4.8 Önkéntesség 4.8.1 Ahogy az EGSZB azt már korábbi véleményeiben is kijelentette, az önkéntesség értékes tapasztalatot jelent a szemé lyes fejlődés, a társadalomba történő szociális és szakmai beil leszkedés szempontjából, és fontos szerepet játszik az olyan fiatalok befogadásában, akiknek kevesebb lehetőségük van. (2)

4.8.2 Az önkéntesség szerepének erősítésére az Európai Uniónak garantálnia kellene, hogy politikai menetrendjében továbbra is helyet kap az önkéntes tevékenységek jobb elismeré sének igénye. Jó példa lehet erre a Youthpass, melyet tovább lehetne bővíteni. Tovább kell fejleszteni az Európai Önkéntes Szolgálathoz hasonló kezdeményezéseket, és a bevonás más formáiban (például a „Cselekvő ifjúság” program egyéb akció iban) is el kell ismerni az önkéntesség értékét.

4.8.3 Több szinergiára van szükség a nemzeti és az európai önkéntességi rendszerek között. Ennek alapján, az önkéntesség eltérő koncepcióval dolgozva, harmonizálni kell az önkéntesség meghatározását, úgy, hogy az eltérő kontextusokban is alkal mazható legyen.

4.8.4 Ahogy korábban ajánlottuk, az önkéntesség terén haté konyabb együttműködést kell biztosítani a meglévő nemzeti és európai programok között, hogy csökkenteni lehessen a tech nikai jellegű akadályokat, és hogy kezelni lehessen a betegbiz tosítási fedezet és a balesetbiztosítás kérdését. Az EGSZB felszó lította az Európai Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy minő ségjelzés kifejlesztését az olyan csereprogramokra, amelyek megfelelnek az uniós minőségi szabványoknak. Az önkéntes tevékenységek színvonala – a tevékenység típusától függetlenül – fontos, és a megfelelő eszközökkel biztosítandó. (3)

4.8.5 Törekedni kell annak megelőzésére is, hogy az önkéntes szolgálat bizonyos foglalkoztatási formák helyébe lépjen.

4.8.6 Az EGSZB felszólítja a Tanácsot, hogy fogadja el az Európai Bizottság arra vonatkozó határozatjavaslatát, hogy 2011-et az önkéntesség európai évének nyilvánítsák. A december 5-én ünnepelt nemzetközi önkéntes nap is remek lehetőséget kínál a téma támogatására és elmélyítésére. (2) Lásd az EGSZB 2006. december 13-i véleményét a következő tárgyban: „Az önkéntes tevékenység: szerepe az európai társada lomban és kihatásai”, előadó: KOLLER Erika, (HL C 325., 2006.12.30.). (3) Lásd az EGSZB 2009. február 25-i feltáró véleményét a következő tárgyban: „Európai társadalmi szolgálat”, előadó: Thomas JANSON, társelőadó: Ionuț SIBIAN. (HL C 218., 2009.9.11.).

C 318/120

HU


4.9 Az ifjúság és a világ 4.9.1 A globalizációs folyamat által közvetlenül érintett „tényezők” között szerepelnek a fiatalok is. Tudományos kuta tások segítségével jobban meg kell ismerni, hogy a globalizáció milyen hatásokkal jár a fiatalokra. A globális szolidaritás érzését és a tudatosságot fejlesztő projektekben és tevékenységekben való részvétel révén a fiatalok nagyobb felelősséget éreznek a világközösség iránt. 4.9.2 Az ifjúságpolitikába be kell építeni globális témákat (környezet, éghajlatváltozás, fenntartható fejlődés), hogy az ifjú ságpolitika és a fiatalokkal foglalkozó projektek hozzájáruljanak az ezen a téren végbemenő fejlődéshez. Mindez fordítva is igaz: a globális politikák kialakításakor gondolni kell a fiatalokra. 4.9.3 Üdvözöljük azt a kezdeményezést, hogy a fiatalok és a világ legyen a 2011-es strukturált párbeszédsorozat témája. Ez jó lehetőséget teremt az ügy előmozdítására. 5. Az új együttműködési keret eszközei és végrehajtása 5.1 Az EGSZB sajnálja, hogy a javasolt stratégia nem hatá rozza meg pontosan a végrehajtás konkrét módszereit és az európai, illetve nemzeti szinten elért haladás mérésének módjait.

2009.12.23.

Várható azonban, hogy a legfontosabb eszköz továbbra is a nyitott koordinációs módszer lesz. Az EGSZB szerint ezt ki kellene egészíteni egy megújított Európai Ifjúsági Paktummal. 5.2 A jövőbeli együttműködési keretnek olyan javított struk turált párbeszédre kell épülnie, amely a lehető legbefogadóbb és valamennyi szintre kiterjed, az egész politikaalkotási folyamatba bevonja a fiatalokat, az ifjúsági munkásokat, az ifjúsági szerve zeteket, a nemzeti ügynökségeket, a kutatókat és más érintet teket, és számos politikaterületet magában foglal. Széles körű, alulról felfelé építkező megközelítésre kell épülnie, magában foglalva az aktív polgárság különböző formáit és bevonva azokat a fiatalokat, akik kevesebb lehetőséggel rendelkeznek. 5.3 A javasolt stratégián belüli politikai döntéshozatalnak megalapozottnak és a lehető legátláthatóbbnak kell lennie. Az EGSZB azt javasolja, hogy valamennyi jelentéshez, adatgyűj téshez és elemzéshez az Európai Ifjúságpolitikai Tudásközpont adatbázisát (1) használják. 5.4 A fiataloknak kell a folyamat középpontjában lenniük, és az ifjúsági munka jelenti elérésük leghatékonyabb módját. Ezért kiemelt feladatnak kell tekinteni az ifjúsági munka színvona lának értékelését és javítását.


(1) http://youth-partnership.coe.int/youth-partnership/ekcyp/index

2009.12.23.

HU


C 318/121

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állategészségügyi követelményekről szóló 998/2003/EK rendelet módosításáról (COM(2009) 268 végleges – 2009/0077 (COD)) (2009/C 318/23) 2009. június 30-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 152. cikke 4. bekezdésének b) pontja alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állat-egészségügyi követelményekről szóló 998/2003/EK rendeletnek az átmeneti időszak meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról” Mivel az EGSZB teljes mértékben megfelelőnek tartja a javaslat tartalmát, és a 2000. november 29-én (*) és 2007. december 12-én (**) elfogadott CES 1411/2000. sz. és CESE 1705/2007. sz. véleményeiben már kifejtette véleményét a kérdésről, 2009. szeptember 30 – október 1-én tartott, 456.. plenáris ülésén (a 2009. szeptember 30-i ülésnapon) 180 szavazattal, 9 tartózkodás mellett úgy határozott, hogy a javaslattal kapcsolatban támogató véleményt bocsát ki, amelyben az említett dokumentumban kifejtett álláspontjára hivatkozik.


(*) Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állat-egészségügyi követelményekről – (HL C 116., 2001.4.20., 54. o.). (**) Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állat-egészségügyi követelményekről szóló 998/2003/EK rendeletnek az átmeneti időszak meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról – (HL C 120., 2008.5.16., 49. o.).

Közleményszám

Tartalom (folytatás)

2009/C 318/16

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye ‒ Javaslat európai parlamenti és tanácsi hatá rozatra a Progress közösségi foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási program létrehozásáról szóló 1672/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat módosításáról (COM(2009) 340 végleges ‒ 2009/0091 (COD)) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Oldal

84

2009/C 318/17

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye ‒ Javaslat európai parlamenti és tanácsi rende letre a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról (COM(2008) 644 végleges ‒ 2008/0198 (COD)) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88

2009/C 318/18

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye ‒ Zöld könyv az Európai Unió biohulladékgazdálkodásáról (COM(2008) 811 végleges) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2009/C 318/19

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye ‒ A Bizottság közleménye az Európai Parla mentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának ‒ A természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepcióról (COM(2009) 82 végleges) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97

2009/C 318/20

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye ‒ Zöld könyv ‒ TEN-T: Szakpolitikai felülvizs gálat ‒ Egy megfelelőbb módon integrált és a közös közlekedéspolitikát szolgáló transzeurópai közle kedési hálózat felé (COM(2009) 44 végleges) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101

2009/C 318/21

A Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye ‒ Az Európai Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának ‒ Az EU, Afrika és Kína: Útban a háromoldalú párbeszéd és együttműködés felé (COM(2008) 654 végleges) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 106

2009/C 318/22

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye ‒ A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az EU ifjúsági stratégiája ‒ befektetés és az érvényesülés elősegítés Megújított nyílt koordinációs módszer a fiatalok előtt álló kihívások és lehetőségek kezelésére (COM(2009) 200 végleges) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113

2009/C 318/23

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye ‒ Javaslat európai parlamenti és tanácsi rende letre a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állat-egészségügyi követelményekről szóló 998/2003/EK rendelet módosításáról (COM(2009) 268 végleges ‒ 2009/0077 (COD)) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121

HU

92

2009-es előfizetési díjak (áfa nélkül, rendes szállítási költségeket beleértve) Az EU Hivatalos Lapja, L + C sorozat, kizárólag nyomtatott kiadvány

az EU 22 hivatalos nyelvén

1 000 EUR/év (*)

Az EU Hivatalos Lapja, L + C sorozat, kizárólag nyomtatott kiadvány


100 EUR/hó (*)

Az EU Hivatalos Lapja, L + C sorozat, nyomtatott kiadvány + éves CD-ROM


1 200 EUR/év

Az EU Hivatalos Lapja, L sorozat, kizárólag nyomtatott kiadvány


700 EUR/év

Az EU Hivatalos Lapja, L sorozat, kizárólag nyomtatott kiadvány


70 EUR/hó

Az EU Hivatalos Lapja, C sorozat, kizárólag nyomtatott kiadvány


400 EUR/év

Az EU Hivatalos Lapja, C sorozat, kizárólag nyomtatott kiadvány


40 EUR/hó

Az EU Hivatalos Lapja, L + C sorozat, havi CD-ROM (összevont)


500 EUR/év

A Hivatalos Lap Kiegészítő Kiadványa (S sorozat), közbeszerzés és ajánlati felhívások, CD-ROM, heti 2 kiadvány

többnyelvű: az EU 23 hivatalos nyelvén

360 EUR/év (= 30 EUR/hó)

Az EU Hivatalos Lapja, C sorozat – versenyvizsga-kiírások

a vizsgakiírás szerinti nyelv(ek)en

(*) Számonkénti értékesítés:

32 oldalig: 33 és 64 oldal között: 64 oldal felett:

50 EUR/év

6 EUR 12 EUR egyedileg meghatározott ár

Az Európai Unió Hivatalos Lapjának, amely az Európai Unió hivatalos nyelvein jelenik meg, 22 nyelvi változatára lehet előfizetni. Az L (jogszabályok) és a C (tájékoztatások és közlemények) sorozatot foglalja magában. Valamennyi nyelvi változatra külön kell előfizetni. A 920/2005/EK tanácsi rendelet értelmében, amelyet a Hivatalos Lap 2005. június 18-i L 156. száma tett közzé, és amely előírja, hogy az Európai Unió intézményei nem kötelesek minden jogi aktust ír nyelven is megszövegezni, illetve ezen a nyelven kihirdetni, az ír nyelven kiadott Hivatalos Lapok értékesítése külön történik. A Hivatalos Lap Kiegészítő Kiadványára (S sorozat – közbeszerzés és ajánlati felhívások) történő előfizetés mind a 23 hivatalos nyelvi változatot magában foglalja egyetlen többnyelvű CD-ROM-on. Kérésére az Európai Unió Hivatalos Lapjára történő előfizetéssel a Hivatalos Lap különféle mellékleteit is megkaphatja. Az előfizetők a mellékletek megjelenéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában közölt „Az olvasóhoz” című közleménynek köszönhetően értesülnek.

Értékesítés és előfizetés A Kiadóhivatal gondozásában megjelent, térítés ellenében kapható kiadványok a Kiadóhivatal forgalmazó partnereitől szerezhetők be. A forgalmazó partnerek listája a következő címen található: http://publications.europa.eu/others/agents/index_hu.htm

Az EUR-Lex (http://eur-lex.europa.eu) közvetlen és ingyenes hozzáférést biztosít az Európai Unió jogához. Erről a honlapról elérhető az Európai Unió Hivatalos Lapja, valamint tartalmazza a szerződéseket, a jogszabályokat, a jogeseteket és az előkészítő dokumentumokat is. További információt az Európai Unióról a http://europa.eu internetcímen találhat.

HU

Tájékoztatások és közlemények plenáris ülés, szeptember 30. és október 1

Recommend Documents