Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató

Útmutató

Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató ÚTMUTATÓ A BIOCID TERMÉKEK FORGALMAZÁSÁRÓL ÉS FELHASZNÁLÁSÁRÓL SZÓLÓ 528/2012/EU RENDELETHEZ (BPR) 1.0 verzió 2013. július

2 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július JOGI NYILATKOZAT A jelen dokumentum a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról szóló, az Európai Parlament és Tanács 2012. május 22-i 528/2012/EU rendeletéről (Biocid termékekről szóló rendelet, BPR) tartalmaz útmutatást. A jelen dokumentum leírja a BPR-rel kapcsolatos kötelezettségeket és azok teljesítési módját. Mindazonáltal, a felhasználók figyelmét felhívjuk arra a tényre, hogy kizárólag a BPR tekinthető hiteles jogi referenciának, és a jelen dokumentum nem tekinthető jogi tanácsadásnak. Az Európai Vegyi Anyag Ügynökség semmilyen felelősséget nem vállal e dokumentum tartalmáért.

Nem hivatalos fordítás, minden esetben az eredeti, angol nyelvű verzió tekintendő elsődlegesnek.

Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató Hivatkozási szám: ECHA-13-G-04-EN ISBN: 978-92-9244-014-5 Kiadás dátuma: 2013. július Nyelv: (angolról magyar nyelvre fordítva) © Európai Vegyi anyag Ügynökség, 2013 Fedőlap ©Európai Vegyi anyag Ügynökség A sokszorosítás a forrás teljes körű feltüntetése mellett engedélyezett - ennek formátuma: “Forrás: Európai Vegyi anyag Ügynökség, http://echa.europa.eu/” -, feltéve, hogy írásban értesítették az ECHA Kommunikációs Osztályát ([email protected]). Ha kérdései vagy észrevételei vannak ezzel a dokumentummal kapcsolatban, kérjük (a hivatkozási szám, a dátum, a dokumentum észrevétel által érintett fejezetének, illetve oldalszámának feltüntetésével) az Útmutatókkal kapcsolatos visszajelzési formanyomtatványon nyújtsa be azokat. A visszajelzésre szolgáló formanyomtatvány az ECHA kapcsolat-felvételi honlapján keresztül érhető el: http://echa.europa.eu/about/contact Európai Vegyi anyag Ügynökség Levelezési cím: P.O. Box 400, FI-00121 Helsinki, Finnország Elérhetőség: Annankatu 18, Helsinki, Finnország

3 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július Előszó A jelen útmutatót a 2013. szeptember 1., a Biocid termékekről szóló rendelet (BPR) hatályba lépési időpontja (DoA) után benyújtott, hatóanyag jóváhagyással és termékengedélyezéssel kapcsolatos kérvényekre kell alkalmazni. A DoA-tól kezdődően, a jelen Útmutató a Biocid Termékekről szóló 98/8/EK irányelvet (BPD) kiegészítő, az Adatszolgáltatási követelményekről szóló, az Útmutatóra vonatkozó technikai megjegyzéseket (EU, 2008a) helyettesíti. A BPR a biocid hatóanyagok jóváhagyásához, a biocid termékek engedélyezési szabályait és eljárásait írja le. Tehát a kérelmezők a jelen dokumentumot használják, amikor az iratanyagot az alábbiak szerint összeállítják:    

4-9. cikkelyek új hatóanyag érvényesítéséről, értékeléséről és jóváhagyásáról, 13. és 14. cikkely jóváhagyás megújításáról, 12-15. cikkelyek jóváhagyás felülvizsgálatáról, vagy 19-21. cikkelyek biocid termék engedélyezéséről.

A jelen Útmutató tárgyát a hatóanyagokkal és a biocid termékekkel kapcsolatos tájékoztatási követelmények képezik. Az útmutató a BPD szerinti adatszolgáltatási követelményekre vonatkozó TNsG-n alapul. Mindazonáltal, a BPD-hez képest a tájékoztatási követelmények megváltoztak. A főbb különbségek: 1. A tájékoztatási követelmény használatos az adatszolgáltatási követelmény helyett. Az új kifejezés azt a tényt tükrözi, hogy a kérelmezőknek minden esetben adatokat, azaz, tanulmányokból származó adatokat, valamint általános adatokat kell szolgáltatniuk, pl. címeket és neveket, és a (mennyiségi) szerkezet - aktivitás közötti viszonyt (Q)SAR és így tovább. 2. Kulcsfontosságú célkitűzés volt az, hogy az egyéb jogszabályokból származó Útmutatóval harmonizáljunk: a. Ahol alkalmazandó, a végponti szakaszoknak egy releváns REACH (a Vegyi anyagok regisztrációjáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló 1907/2006/EK rendelettel kapcsolatos) Útmutatásra kell hivatkozniuk, ha ilyen rendelkezésre áll; b. Ahol alkalmazandó, a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló (PPPR, 1107/2009/EK rendeletből) származó útmutatás egységes alapelveire kell hivatkozni. 3. A szerkezet az új BPR függelékének szerkezetét követve változott meg a. Az alapadatok (CDS) és a kiegészítő adatok (ADS) felsorolása ugyanabban a fejezetben található. b. Az egységesen előírt adatoktól való eltérésre vonatkozó egyedi szabályokat (a BPR II. és III. függelékének 3. oszlopában találhatót is) tartalmazzák a vonatkozó végponti szakaszok, ha ilyenek rendelkezésre állnak. 4. Az alapadatokkal kapcsolatos követelmények módosultak, és állatokkal végzett bizonyos hosszú távú tanulmányokat csak szükség esetén kell lefolytatni. 5. A BPR a tájékoztatási követelmények alkalmazásának rendszeresebb megközelítését is megengedi, az expozíció és a technikák használata, mint például kereszthivatkozásos, (Q)SAR és számítási módszerek alapján. 6. A tájékoztatási követelmények módosítási javaslatainak és elfogadásának alapelvét megfogalmazták, és a tagállamoknak a kérelmezők részére tájékoztatást, és lehetőség szerint támogatást kell nyújtaniuk a módosítási kérelmeikkel kapcsolatosan. 7. Eseti alapon akkor lehetséges csökkentett méretű adatcsomagot benyújtani, amikor termékengedélyezési kérelmet nyújtanak be, a termék jellegét és az expozíció várható mértékét figyelembe véve. Elismert tény, hogy az Útmutató dokumentumban még mindig vannak hiányosságok. Eddig a jövőbeni változatokban, vagy külön útmutató dokumentumokon keresztül érintendő főbb

4 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július pontokat azonosítottuk: 

 

Verzió 1.0

Az endokrin rendszer károsításáról (hatóanyag végpont, 8.13.3. p.) és az endokrin tevékenység azonosításáról (termék végpont 9.10) szóló útmutatás; az endokrin rendszert károsító tulajdonságok meghatározási kritériumai csak 2013. december 13. után érhetők el a BPR 5(3). cikkelye szerint; A nano-anyagokról szóló útmutatás felfüggeszti az OECD által végzett, összes létező módszertan folyamatos felülvizsgálatát azért, hogy a nano-anyagokra történő alkalmazásukhoz szükséges változtatásokat azonosítsák és érvényesítsék; Az aggodalomra okot adó anyagokról és a mikroorganizmusokról szóló útmutatás fejlesztés alatt áll. Változtatások Első kiadás

Dátum 2013. július

5 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július

A jelen útmutató dokumentum értelmezésére vonatkozó irányelvek 1 2

A dőlt betűvel szedett szövegek forrása a BPR vagy a függelékei. Bizonyos egyedi esetekben szintén dőlt betűt használtunk egyedi kifejezések kiemelése érdekében. A követelmények számozása követi a BPR II. és III. függelékében alkalmazott számozást

6 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július Tartalomjegyzék

Rövidítések ....................................................................................... 8 I. A TÁJÉKOZTATÁSI KÖVETELMÉNYEKRŐL SZÓLÓ ÚTMUTATÓ BEVEZETŐJE .................................................................................... 13 II. A HATÓANYAG DOKUMENTÁCIÓS KÖVETELMÉNYEI ................... 27 1. A kérelmező ..................................................................................................... 27 2. A hatóanyag azonosító adatai ............................................................................. 27 3. A hatóanyag fizikai és kémiai tulajdonságai .......................................................... 32 4. Fizikai veszélyek és kapcsolódó jellemzők ............................................................. 40 5. Kimutatási és azonosítási módszerek ................................................................... 45 6. Célszervezetekkel szembeni hatásosság ............................................................... 54 7. Tervezett felhasználás és expozíció ...................................................................... 55 8. Toxikus hatás emberre és állatra, a metabolizmust is beleértve............................... 61 9. Ökotoxikológiai vizsgálatok ............................................................................... 109 10. Környezeti sors és viselkedés .......................................................................... 124 11. Az emberek, az állatok és a környezet védelmét szolgáló intézkedések ................ 136 12. Osztályozás, címkézés és csomagolás .............................................................. 139 13. Összefoglalás és értékelés .............................................................................. 141

III. A TERMÉK DOKUMENTÁCIÓS KÖVETELMÉNYEI ....................... 142 1. A kérelmező ................................................................................................... 2. A biocid termék azonosító adatai ....................................................................... 3. Fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságok ............................................................ 4. Fizikai veszélyek és kapcsolódó jellemzők ........................................................... 5. Kimutatási és azonosítási módszerek ................................................................. 6. Célszervezetekkel szembeni hatásosság ............................................................. 7. Tervezett felhasználás és expozíció .................................................................... 8. Toxikus hatás emberre és állatra ....................................................................... 9. Ökotoxikológiai vizsgálatok ............................................................................... 10. Környezeti sors és viselkedés .......................................................................... 11. Az emberek, az állatok és a környezet védelmét szolgáló intézkedések ................ 12. Osztályozás, címkézés és csomagolás .............................................................. 13. Értékelés és összefoglalás ...............................................................................

142 142 144 156 159 161 165 168 173 175 177 179 182

IV. VIZSGÁLATI STRATÉGIÁK........................................................ 183 4.1. Az abiotikus lebomlásra vonatkozó vizsgálati stratégia ...................................... 183 4.2. A biocid hatóanyagok biológiai lebomlására vonatkozó vizsgálati stratégia ........... 183 4.3. Adszorpcióra/deszorpcióra vonatkozó vizsgálati stratégia................................... 189

V. HATÓANYAGOK ÉS BIOCID TERMÉKEK TERMÉKTÍPUS-SPECIFIKUS KIEGÉSZÍTŐ ADATSORA, ÖKOTOXIKOLÓGIAI PROFILJUK TEKINTETÉBEN, A KÖRNYEZETI SORSOT ÉS VISELKEDÉST IS BELEÉRTVE .................................................................................... 191 5.1. (Kémiai) hatóanyagok terméktípus-specifikus kiegészítő adatsorára vonatkozó útmutató ........................................................................................................................ 192 5.2. Biocid termékek terméktípus-specifikus kiegészítő adatsorára vonatkozó útmutató 207

VI. AGGODALOMRA OKOT ADÓ ANYAGOKRA VONATKOZÓ TÁJÉKOZTATÁSI KÖVETELMÉNYEK ................................................ 216 REFERENCIÁK ÉS HÁTTÉR-DOKUMENTUMOK ................................. 218 Ábrajegyzék 1. ábra Adatok/tájékoztatás szerkezete a BPD és a BPR szerint. ..................................... 15 2. ábra A lépésenkénti megközelítés sematikus ábrázolása, a BPR céljából a Tájékoztatási követelmények teljesítése érdekében .......................................................................... 62 3. ábra Toxiko-kinetikus adatok felhasználása ismételt dózisú toxicitási vizsgálatok tervezésében ........................................................................................................... 76

7 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július 4 . ábra Az anyag metabolizmusáról gyarapodó ismeretek felhasználása ......................... 77 1 . ábra Biocidek biológiai lebonthatósági vizsgálati stratégiája .................................... 188 2 . ábra Adszorpcióra/deszorpcióra és mobilitásra vonatkozó vizsgálati stratégia ............ 190 Táblázatok jegyzéke 1. táblázat A BPR II. és III. függelékében található tájékoztatási kötelezettségek három oszlopos szerkezete. ................................................................................................. 15 2 táblázat Szermaradékok vagy szennyező anyagok elfogadható visszanyerési értékei ..... 46 3. táblázat A neurotoxicitást vizsgáló módszerek ........................................................ 101


Rövidítések Elfogadott kifejezés / Rövidítés (Q)SAR °C AAS ADME ADI ADS AEL AI ASTM BCF BPC BPD

BPR CA Cat CAS CAS nyilvántartási szám CDS CEFIC CEN CEPE CIPAC CLP (Rendelet) CO2 ConsExpo CSR d dw Doc DAD DG DG SANCO DIN (TTC,INT)

Magyarázat (Mennyiségi) szerkezet - aktivitás közötti viszony Celsius fok Atomok abszorpciós spektrumának mérése Bejuttatás eloszlása, metabolizmus és kiválasztás Elfogadható napi bevitel Kiegészítő adatok az emberi populációra érvényes átlagos szisztémás határérték Hatóanyag Teszteléssel és anyagokkal foglalkozó amerikai társulás Biokoncentrációs tényező Biocid Termékek Bizottsága (az ECHA testülete) Biocid Termékekről szóló irányelv. Az Európai Parlamentnek és Tanácsnak a biocid termékek forgalmazásáról szóló 98/8/EK irányelve Biocid Termékekről szóló rendelet. Az Európai Parlamentnek és Tanácsnak a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról szóló 528/2012/EU rendelete Vegyi kivonat Kategória Vegyi kivonat (Szolgálat vagy Rendszer) A CAS regisztrációs szám (Vegyi Kivonat Szolgálat index száma) a vegyületek, polimerek, biológiai láncok, keverékek és ötvözetek egyedi számazonosítója, és semmilyen kémiai fontossága nincsen Alapadatok Európai Vegyipari Tanács Európai Szabványügyi Bizottság Európai Festék- és Tinta Bizottság Nemzetközi Együttműködő Növényvédő-szer Elemző Tanács Kft. Az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló 1272/2008/EK rendelet Szén-dioxid A ConsExpo szoftver modell a beltéren használt fogyasztási cikkekből származó anyagok által embereknél okozott expozíció becslését és értékelését lehetővé tevő logikus, általános modellek sorozata. Vegyi biztonsági beszámoló Nap(ok) Száraz súly Dokumentum Diódarendszerű érzékelő Európai Bizottság Főigazgatósága Európai Bizottság Egészségügyi és Fogyasztói Főigazgatósága Deutsches Institut für Normung e.V. (Német Szabványügyi Intézet)

9 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július DNA DNT DoA DSC DegT50 DegT90 DisT50 DisT90 DegT50lab DisT90field DTA DWD EC EC50 EC módszer ECD ECHA ECETOC EEC EFSA EINECS ELINCS EMA EN EPA (DK, USA) EPPO/OEPP ESD EU EWPM FCM FELS FID fOC FOCUS FPD g GC GLP h ha HLC

Dezoxi-ribonuklein sav Fejlődési neurotoxicitás Hatályba lépési időpont Differenciál letapogató hőmennyiségmérés 50%-os lebomláshoz szükséges idő (becslési módszer meghatározandó) 90%-os lebomláshoz szükséges idő (becslési módszer meghatározandó) 50%-os szétszóródáshoz szükséges idő (becslési módszer meghatározandó) 90%-os szétszóródáshoz szükséges idő (becslési módszer meghatározandó) Laboratóriumi körülmények között 50%-os lebomláshoz szükséges idő (becslési módszer meghatározandó) Terepi körülmények között 90%-os lebomláshoz szükséges idő (becslési módszer meghatározandó) Differenciál termikus analízis Európai ivóvíz irányelv (98/83/EK irányelv) Európai Közösségek vagy Európai Bizottság Súlyozott hatásos koncentráció A Tesztmódszerekről szóló rendeletben felsoroltak szerinti tesztmódszer Elektronbefogásos detektor Európai Vegyi anyag Ügynökség Európai Vegyi Anyag Ökotoxikológiai és Toxikológiai Központ Európai Gazdasági Közösség Európai Élelmiszerbiztonsági Ügynökség Kereskedelemben Kapható Létező Vegyi Anyagok Európai Leltára (Új vagy bejelentett) vegyi anyagok európai jegyzéke Európai Gyógyszer Ügynökség Európai szabvány Környezetvédelmi Ügynökség (Dániában vagy az Amerikai Egyesült Államokban) Európai és Földközi-tengeri Növényvédő Szervezet Kibocsátási forgatókönyv dokumentum, a BPD égisze alatt kifejezetten a biocidokra kidolgozott útmutató Európai Unió Európai Fakonzerváló anyag gyártók Élelmiszerrel érintkező anyag Halak egyedfejlődésének kezdeti szakasza Lángionizációs detektor Szerves széntényező (kamra-függő) Növényvédő-szer sors-modellek és Felhasználásuk Koordinációs Fóruma (Európai Növényvédő-Szer Kockázatkezelési Projekt) Láng fénymérő érzékelő Gramm Gáz-kromatográfia Helyes laboratóriumi gyakorlat Óra Hektár Henry törvénye szerinti állandó

10 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július HPLC IC50 ICP ICP-MS ICP-OES IHCP ILV INDEX szám INT IOBC IR IPCS ISBN ISO ISO (TC, SC, WG) ISSN ITS IUCLID IUPAC JRC k K Ka Kb Kd kg KOC KOW KP kPa Kst l L(E)C50 LD50 LEL LLNA LOC log LOQ m MAC mg MIE

Nagy teljesítményű (vagy nyomású) folyadék kromatográfia Súlyozott rögzítési koncentráció vagy súlyozott gátló koncentráció 1 (magyarázattal lábjegyzetben, szükség esetén) Induktívan kapcsolt plazma Induktívan kapcsolt plazma tömeg spektrometriája Induktívan kapcsolt plazma optikai kibocsátási spektrometriája Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Intézet (DG Közös Kutatóközpont) Független laboratóriumi érvényesítés Az INDEX szám (formátuma: XXX-XXX-XX-X) a CLP Rendelet 3. rész, VI. függelékében (harmonizált osztályozási és címkézési jegyzék) felsorolt anyagokhoz rendelt európai szám. 2-p-jód-fenil-3-p-nitrofenil-5- fenil-tetrazoliumklorid tesztelő módszer (ld. DIN) Ártalmas állatok és növények biológiai ellenőrző szervezete Infravörös A WHO nemzetközi kémiai biztonsági programja Nemzetközi szabványos könyvszám Nemzetközi Szabványügyi Szervezet Nemzetközi Szabványügyi Szervezet Műszaki Bizottsága, Tudományos Bizottsága, Munkacsoport Nemzetközi szabványos sorszám Integrált tesztelési stratégia Egységes Nemzetközi Vegyi Információs Adatbázis Nemzetközi Tiszta és Alkalmazott Kémiai Unió Közös Kutatóközpont Biológiai lebomlás kilogramm vagy sebesség állandója Kelvin Savbomlási együttható Lúgbomlási együttható Deszorpciós együttható Kilogramm Szerves szén felszívódási együtthatója Oktanol-víz koncentráció aránya Szilárd anyag-víz koncentráció aránya szuszpendált anyag esetén Kilopascal Porrobbanási állandó Liter Halálos koncentráció, súlyozott A vizsgált állatcsoport 50%-a számára halálos adag Alsó robbanási határérték Egereken végzett helyi nyirokcsomó vizsgálat Oxigén határkoncentráció 10-es alapú logaritmus Számszerűsítés határa méter Legnagyobb megengedhető koncentráció Milligramm Minimális gyújtási energia

11 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július MIT MITI MMAD mol MOTA MRL MS MSCA MSn MT nm NMR sz. NOAEC NOAEL NOEC NOEL NPD OECD OEL OH OPPTS OSHA Pa Para. PBPK PEC pH pKa pKb PNEC PPPR PT r RA RAC ratea.s. ratemetabolit REACH rf. RIVM RMS RSD s

Minimális gyújtási hőmérséklet Nemzetközi Kereskedelmi és Ipari Minisztérium (Japán) Súlyozott tömeg aerodinamikai átmérő Mól A Biocid Technikai Értekezlet Műszaki Megállapodásainak Kézikönyve Maximális maradék határérték Tömeg spektrometria Tagállam illetékes hatósága Csatolt tömeg spektrométerek száma Anyagvizsgálat Nanométer Nukleáris mágneses rezonancia Szám Nem észlelt káros hatáskoncentráció Nem észlelt káros hatásszint Nem észlelt hatáskoncentráció Nem észlelt hatásszint Nitrogén-foszfor érzékelő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Foglalkozási terhelési határérték Hidroxid Megelőzési, növényvédő-szer és mérgező anyagok hivatala (USA-EPA) Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségügyi Ügynökség Pascal Bekezdés, paragrafus Fiziológiai alapú farmako-(toxiko)-kinetika Várható környezeti koncentráció pH-érték, a hidrogén-ion koncentráció negatív tizedes logaritmusa A savbomlási együttható negatív tizedes logaritmusa A lúgbomlási együttható negatív tizedes (10-es alapú) logaritmusa Várható hatástalan koncentráció Növényvédő-szer rendelet, 1107/2009/EK rendelet Terméktípus Korrelációs (viszonossági) együttható Kockázatértékelés Kockázatértékelő Bizottság (az ECHA testülete) Aktív anyag felhasználási aránya [kg/ha] Alkalmazási mérték, amelynél a metabolitot vizsgálni kell (kg/ha) A vegyi anyagok regisztrációjáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló 1907/2006/EK rendelet Ld. Rijksinstituut voor Volksgezondheid en Milieuhygiëne (Holland Nemzeti Közegészségügyi és Környezetvédelmi Intézet) Előadó Tagállam Relatív szórás Másodperc

12 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július S/L SCAS SDS SETAC SMEs (KKV-k) SMILES STP

TC

Vizsgálati módszerekről szóló rendelet

TK

TG TGD TM TNsG TTC UDS UN UV UVC UVCB v/v VDI VIS w/w WHO μg

Rövid táv-hosszú táv aránya Félig folyamatos eleveniszap (inherens biológiai lebonthatósági vizsgálatok) Biztonsági adatlap Környezeti Toxikológiai és Kémiai Társaság Kis- és közepes vállalatok Egyszerűsített molekuláris bemeneti vonali belépési rendszer Szennyvízkezelő telep Technikai anyag A FAO kézikönyv (FAO, 2010) szerint a TC rendszerint a hatóanyag előkészítéséből származó késztermék, mielőtt végfelhasználású termékké alakítanák. Tartalmazhat stabilizáló szert és/vagy csomósodás-gátló vagy antisztatikus anyagokat (szükség esetén) de semmilyen más adalékanyagot nem tartalmazhat. A TC rendszerint ≥900 g/kg ahol az oldószer(eke)t a szintézis során kivonják, és csak nyomokban marad maradék (rendszerint ≤10%) és később semmilyen oldószert nem adnak az anyaghoz. A REACH rendelet szerinti vizsgálati módszereket leíró 440/2008/EK rendelet Technikai koncentrátum A FAO kézikönyv (FAO, 2010) szerint a lehet a hatóanyag előkészítéséből származó késztermék, de tartalmazhat adalékanyagokat (de készítményeket nem) pl. biztonsági hatóanyagként használt stabilizáló szeren kívül. A TK tartalmazhat oldószer(eke)t (vizet is beleértve), amelyet vagy szándékosan adnak hozzá a TC-hez, vagy amelyet az előkészítés során nem távolítanak el. Technikai irányvonal(ak), technikai csoport(ok) Technikai útmutató dokumentum (EU, 2003) Biocid Technikai Értekezlet, amely az Európai Bizottsággal együtt a Biocid termékekről szóló irányelv betartásáért felelős jó hírnévnek örvendő másodlagos testület. Útmutatóra vonatkozó technikai megjegyzések 2,3,5-Trifenil-tetrazólium-klorid tesztelési módszer (ld. DIN) Rendkívüli DNS szintézis Egyesült Nemzetek Szervezete Ultraibolya Ismeretlen, vagy változó összetételű, összetett reakciójú termékek Meghatározatlan, vagy változó összetételű, összetett reakciójú termékek vagy biológiai anyag Térfogat/térfogat arány (Térfogat-százalék) Verein Deutscher Ingenieure (Német Mérnökök Szövetsége) Látható Súly/súly arány (Súlyszázalék) Egészségügyi Világszervezet Mikrogramm


I. A TÁJÉKOZTATÁSI KÖVETELMÉNYEKRŐL SZÓLÓ ÚTMUTATÓ BEVEZETŐJE Az Európai Parlament és Tanács 528/2012/EU rendelete (a BPR), amely a biocid termékekben található hatóanyagok uniós szintű, valamint a biocid termékek mind tagállami, mind és uniós szintű engedélyezési szabályait és eljárásait fekteti le. A BPR célkitűzése a biocid termékek belső piaci működésének a javítása, eközben magas szintű környezet-, és emberi és állati egészségvédelmet biztosítva. Továbbá, a BPR számos olyan hiányosságot szüntet meg, amelyeket az Európai Parlament és Tanács 98/8/EK Rendeletének végrehajtása során tapasztaltak a biocid termékek (BPD) forgalmazása során. A BPR fő célkitűzése a tájékoztatási követelmények harmonizációja. Az alapszabály az, hogy a biocid termékekben felhasználandó hatóanyagnak az Unió jegyzékébe történő felvételéhez kért vizsgálatok adatai és más adatok az egész Európai Unióban (EU) azonosak legyenek. A vizsgálatok adatainak és más adatoknak teljesíteniük kell a minimális követelményeket, e közben elegendőnek kell lenniük a megfelelő kockázatértékeléshez, annak érdekében, hogy végül lehetővé tegyék a jóváhagyandó anyag vagy engedélyezendő termék megfelelőségéről szóló döntéshozatalt. Magából a BPR-ből is keletkeznek tájékoztatási követelményekkel kapcsolatos szabályok (különös tekintettel a 6-8. cikkelyre). A hatóanyagokkal kapcsolatos tájékoztatási követelményeket a II. függelék, és a megfelelő biocid termékekkel kapcsolatosakat a III. függelék határozza meg (a vegyi anyagokét a II/III. függelék 1. címében és a mikroorganizmusokét a II/III. függelék 2. címében). A BPR tág terjedelme és a biocid termékek által okozott expozíció és kockázatok jelentős mértékű eltérései miatt a BPR-ben és Függelékeiben meghatározott szabályokat azért kell pontosítani, hogy a szabályozás hatékony és harmonizált mindennapi érvényesülése teljesüljön. Az Útmutatás célja részletes és gyakorlatias útmutatást adni arról, milyen vizsgálati adatokat és más adatokat kell benyújtani a BPR szerinti jóváhagyás és engedélyezés kérelmezésekor. Az Útmutató II. és III. fejezetének 6. szakaszában leírt követelmények az egyszerűsített engedélyezési eljárásra is érvényesek, azaz, az olyan termékekére, amelyek a BPR 25. cikkelyében felsorolt követelmények összes feltételét teljesítik. Megjegyzendő, hogy a jelen dokumentum csak vegyi termékekre (III. függelék 1. címe), a kezelt cikkeket és vegyi hatóanyagokat is beleértve, vonatkozik. A biocid termékekben aggodalomra okot adó anyagokhoz, a mikroorganizmusokhoz és a nano-anyagokhoz tartozó tájékoztatási követelményekről szóló útmutató külön lesz elérhető. A nano-anyagokról szóló útmutatás felfüggeszti az OECD által végzett, összes létező módszertan folyamatos felülvizsgálatát azért, hogy a nano-anyagokra történő alkalmazásukhoz szükséges változtatásokat azonosítsák és érvényesítsék. A Bizottság és az ECHA által kiadott számos dokumentumot használtunk fel az itt leírt tájékoztatási követelmények alapjaként. A legfontosabb dokumentumok felsorolása az 1.3 fejezet szakaszában található. A jelen Útmutató elsődlegesen azoknak a kérelmezőknek szól, akik biocid hatóanyagot kívánnak jóváhagyatni és biocid termékeket kívánnak engedélyeztetni, akik a Tagállam értékelő illetékes hatóságainak (MSCA-k) kötelesek adatokat benyújtani. Az MSCA-k feladata ezt követően a benyújtott adatok megfelelőségének és helytállóságának az értékelése.


1.1 A tájékoztatási követelményekről szóló Útmutató felépítése 1.1.1. Tájékoztatási követelmények A tájékoztatási követelményeknek két szakaszuk van: I. Az alapadatok (CDS) mindenfajta termékhez kötelezők. Ezeket az adatokat mindig be kell nyújtani, kivéve, ha a szokásos adatok adaptációjára érvényes szabályok alkalmazandók (ld. lent). II. Kiegészítő adatokat (ADS) kockázatértékelés végzéséhez kérhetnek, az alábbi feltételek mellett: a. ADS adatokat a fizikai-kémiai tulajdonságokról, feltárási és azonosítási módszerekről és a toxikológiai profilról a hatóanyag vagy a biocid termék belső tulajdonságaitól függően kérnek. b. ADS adatokat a hatóanyag vagy a biocid termék ökotoxikológiai tulajdonságairól és környezeti sorsáról és viselkedéséről kérnek a termék típusától, azaz, a tervezett használattól és az expozíciós úttól függően. c. Az ökotoxikológiai tulajdonságokról és környezeti sorsról és viselkedésről szóló ADS adatokat a kezdeti kockázatértékelés finomítása érdekében kérhetnek. A tájékoztatási követelményeket két részre osztjuk: 1) A II. fejezetben található hatóanyagok CDS (alap-) és ADS (kiegészítő) adatai, 2) a III. fejezetben található biocid termékek CDS és ADS adatai. A CDS és az ADS adatok alkotják együttesen azon adatsort, amely alapján az átfogó és megfelelő kockázatértékelés elvégezhető. 1.1.2. A BPD és a BPR összehasonlítása Az 1. ábra a BPD ill. a BPR szerinti adatkövetelmények vagy tájékoztatási követelmények szerkezetének az összehasonlítását tartalmazza. A BPD jogi szövegében, valamint az adatkövetelményekről szóló TNsG-ben (EU, 2008a), az alapadatokat (CDS) és a kiegészítő adatokat (ADS) külön függelékekben sorolják fel. Ezzel szemben, a BPR szövege a CDS-eket és az ADS-eket egyaránt ugyanazon Függelékekben sorolja fel. Továbbá, 'az egységesen előírt adatok egy részétől való eltérésre vonatkozó egyedi szabályok, amelyekhez végső soron, gerinceseken végzett vizsgálatokra lehet szükség' felmentési lehetőségeket tartalmaznak, és a BPR II. és III. függelékében a megfelelő végpontok mentén sorolják fel azokat.


BPD

II. függelék CDS

II A Hatóanyag

III. függelék ADS

II B Termék

III B Termék

III A Hatóanyag

BPR

II. függelék Hatóanyag CDS és ADS

III. függelék Termék CDS és ADS

Egységesen előírt adatoktól való eltérésre vonatkozó egyedi szabályok

Egységesen előírt adatoktól való eltérésre vonatkozó egyedi szabályok

1. ábra Adatok/tájékoztatás szerkezete a BPD és a BPR szerint. A BPD-től eltérően, a BPR II. és III. függelékében található tájékoztatási követelményeket három oszlopban sorolták fel: az 1. oszlop a tényleges követelményeket tartalmazza, a 2. oszlop jelzi, hogy CDS-ről vagy ADS-ről van-e szó és a 3. oszlop nyilatkozattételtől való felmentést tartalmaz, ha alkalmazandó (ld. 1. táblázat). A tájékoztatás alóli felmentés általános szabályait a BPR IV. függeléke tartalmazza. 1. táblázat A BPR II. és III. függelékében található tájékoztatási kötelezettségek három oszlopos szerkezete. 1. OSZLOP

Tájékoztatási követelmény

2. OSZLOP

ADS címke v. nincs címke (CDS esetén)

3. OSZLOP Egységesen előírt adatoktól való eltérésre vonatkozó olyan egyedi szabályok, amelyek biztosításához gerinceseken végzett vizsgálatokra lehet szükség.


1.1.3. A jelen dokumentum szerkezete Ez a dokumentum számos fejezetből áll: I. fejezet az adatok benyújtásának általános irányelveit tartalmazza. II. fejezet a BPR II. függelék 1. címében felsoroltak szerinti CDS és ADS tájékoztatási követelményekkel foglalkozik. A fejezet a BPR szerinti hatóanyagokra (vegyi anyagokra) vonatkozó követelményeket magyarázza el, és hivatkozásokat tartalmaz a megfelelő vizsgálati módszerekre és további útmutatásra. Például, útmutatást ad arra nézve, melyik vizsgálat a legmegfelelőbb egyedi esetekben. Továbbá a fejezet tartalmazza az egységesen előírt adatoktól való eltérésre vonatkozó egyedi szabályokat, ahol alkalmazandó. Ezek a felmentési szabályok általánosan elfogadott, tudományosan vagy műszakilag igazolt kivételek a tájékoztatási követelmények alól. III. fejezet a BPR III. függelék 1. címében felsoroltak szerinti CDS és ADS tájékoztatási követelményekkel foglalkozik. A fejezet a BPR szerinti biocid termékekre vonatkozó követelményeket magyarázza el, és hivatkozásokat tartalmaz a megfelelő vizsgálati módszerekre és további útmutatásra. A II. fejezethez hasonlóan, ez is tartalmaz hivatkozásokat a megfelelő vizsgálati módszerekre és elmagyarázza a III. függelék követelményeit. Szintén felsorolja az egységesen előírt adatoktól való eltérésre vonatkozó egyedi szabályokat. A végpont-specifikus szakaszok (II. és III. fejezet) szerkezete azonos a BPR szövegének a szerkezetével. IV. fejezet útmutatást ad a biotikus és abiotikus lebomlás vizsgálati stratégiáiról. V. fejezet a 22 különféle terméktípus mindegyikéhez szükséges ADS adatokról nyújt útmutatást. A különféle termékfajták használatából eredő környezeti kitettséget tükrözve, ezt a tájékoztatást kötelező megadni. VI. fejezet aggodalomra okot adó anyagokhoz tartalmaz útmutatást (fejlesztés alatt). 1.2. A tájékoztatási követelményekre vonatkozó irányelvek A következő irányelvek a BPR-ben megadottak szerinti tájékoztatási követelményeket tükrözik. 1. Az alapadatok sora (CDS) alkotja a követelmények alapját. Általánosságban az összes anyaghoz és termékfajtához kért minimális adatsornak tekintik. 2. A kiegészítő adatok sora (ADS) a kiegészítő tájékoztatási követelményeket tartalmazza. Ezeket az adatokat a hatóanyag és/vagy terméktípus jellemzőitől és az emberek, állatok és a környezet kitettségétől függően kérhetik. A termék felhasználási vagy alkalmazási módszerét a tervezett normál használat és a reálisan elképzelhető legkedvezőtlenebb körülmények közötti felhasználás esetén egyaránt figyelembe kell venni (19(2). cikkely). 3. A jelen Útmutatóban mindvégig leírt egységesen előírt adatoktól való eltérésre vonatkozó egyedi szabályok (azaz ‘adatszolgáltatás alóli felmentés’) bizonyos esetekben a CDS és az ADS esetében egyaránt lehetségesek. Példaként, bizonyos toxikológiai tájékoztatási követelményektől alkalmanként el lehet térni, amikor a kitettség korlátozott, vagy ha termékfajtára nézve más egyedi tényezők érvényesek. A szabályoktól való eltérést kielégítően és elfogadhatóan igazolni szükséges. Továbbá, az anyag, vagy a termék belső fizikai vagy kémiai jellemzői igazolhatnak bizonyos tájékoztatási követelmények alóli felmentést. Az egységesen előírt adatoktól való eltérésre vonatkozó egyedi szabályokra vonatkozó útmutatásért, ld. I. fejezet 1.5 szakaszát (fejlesztés alatt).


4. A tájékoztatási követelményeket a lehető legrészletesebben meghatározták. Mindazonáltal, bizonyos esetekben a kérelmező és az illetékes hatóság szakértői elbírálására lehet szükség annak megítélése érdekében, hogy, pl. szükséges-e további vizsgálat, vagy melyik organizmussal, vagy milyen feltételekkel végezzenek vizsgálatot. A kérelmezőnek kell javaslatot tennie a kezdeti szakértői elbírálásra, amelyet azután az értékelés alatt megvizsgálnak. A további vizsgálat igazoltságáról szóló határozathozatal során, esetleg szükséges lehet figyelembe venni a kockázatértékelés előnyét, az elfogadott kockázatértékelés indoklásának való megfelelőséget és a szükséges vizsgálatok megvalósíthatóságát. Szakértői elbírálás nyújtásakor, a kérelmezőnek, amikor releváns, egyaránt figyelembe kell vennie a tervezett normál használatot és a reálisan elképzelhető legkedvezőtlenebb körülmények közötti felhasználást. A szakértői elbírálásról szóló határozatoknak tudományosan igazoltaknak és átláthatóknak kell lenniük. Bizonyos esetekben a tájékoztatási követelményekről szóló végső határozatot a Biocid Termékek Bizottsága (BPC) hozza meg. Különös figyelmet kell fordítani az olyan esetekre, amikor aggodalomra okot adó végpontok léteznek és egyértelműen meghatározott, vagy szabványosított módszerek hiányoznak. Ekkor a kérelmező köteles megvizsgálni, alkalmazandók-e releváns módszerek. Folyamatosan fejlesztenek új vizsgálati módszereket, és a kérelmező feladata, hogy naprakész legyen a vizsgálati módszerekkel kapcsolatos tudományban. 5. Mindig a kérelmező felelős az adatok benyújtásáért. A kérelemben benyújtott összes adatot mindig alá kell támasztani vizsgálati beszámolókkal, más adatokkal vagy az adatokhoz hozzáférést biztosító felhatalmazással. A kérelmező által a hatóanyagokról és a biocid termékekről, valamint a biocid termékekben található aggodalomra okot adó anyagokról szolgáltatott adatoknak elegendőnek kell lenniük a kockázatértékelés elvégzéséhez és a döntéshozatalhoz EU-s szinten és az egyedi Tagállamok szintjén egyaránt. A kérelmezőnek valamely illetékes hatóságtól kell megtudnia, milyen adatokat kell szolgáltatnia. Ennek alapján tehetők meg majd a megfelelő kockázatenyhítő intézkedések, amelyeket a szerint kell meghatározni, hogy a hatóanyag esetleg nem fogja teljesíteni az Uniónak a hatóanyagok jegyzékébe történő felvételéhez szükséges kritériumokat, vagy hogy a termék esetleg nem fogja teljesíteni a nemzeti, vagy uniós szintű engedélyezéshez szükséges kritériumokat. 6. A kérelmező által közölt adatok fogják képezni a CLP rendelet szerinti osztályozás és címkézés alapját (harmonizált osztályozás a hatóanyagok esetén és a kérelmező általi osztályozás a biocid termékek esetén). A hatóanyagok harmonizált osztályozás tárgyát képezhetik először, vagy más adatok használhatók a korábbi harmonizált osztályozás felülvizsgálata érdekében. 7. Az adatoknak és a vizsgálati követelményeknek illeszkedniük kell az egyedi körülményekhez, és ez által lehetővé kell tenniük a kockázatok értékelését számos feltétel mellett. A következő paramétereket kell figyelembe venni az engedélyezési kérelem elkészítésekor: a. Az alkalmazási technika jellemzői, b. A felhasználó fajtája (pl. szakmai vagy nem szakmai felhasználók), és c. Az a környezet, ahol a terméket felhasználásra szánják, vagy ahová a terméket kibocsáthatják. 8. Az állatkísérletek elkerülése érdekében, gerinces állatokon végzett vizsgálatokat, e Rendelet céljaira, kizárólag végső megoldásként lehet végezni. Gerinces állatokon tilos a vizsgálatokat megismételni e Rendelet céljaira. Ez utóbbit

18 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július illetően, a BPR 62. cikkelye részletes szabályokat tartalmaz. A más jogszabályok alapján előállított és gyűjtött adatokat, különös tekintettel a Tanács 544/2011/EU rendeletére, a Tanács 1907/2006/EK rendeletére, és a Tanács 1272/2008/EK rendeletére, az adatvédelemre és a titoktartási kötelezettségre vonatkozó szabályok figyelembe vételével kell felhasználni. A BPD vagy a BPR alapján benyújtott gerincesekről szóló adatok megosztása kötelező. 9. Valamely termék engedélyének a megújításához, a kérelmező köteles a 20. cikkelyben előírt összes olyan releváns adatot benyújtani, amelyet az első engedélyezés óta előállított. Ez a követelmény megfelel az engedély megadása óta keletkezett bármilyen új adat benyújtási kötelezettségének (13(2) cikkely). Ez csak olyan adatokra érvényes, amelyeket a kérelmező készített, és nem bármilyen olyan adatra, amely rendelkezésre állhat. Például, ha hasonló vizsgálatokról számos beszámoló áll a kérelmező rendelkezésére, azokat mind be kell nyújtani, hogy ésszerűbb kockázatértékelés elvégzése legyen lehetséges, többek között, a fajok közötti változtathatóság értékelése érdekében. A kiegészítő adatoknak elfogadható minőségűnek kell lennie (ld. a BPR IV. függeléke, 1. pontját). 10. Egy biocid termék értékeléséhez, az értékelő illetékes hatóság köteles figyelembe venni a számára ésszerűen hozzáférhető egyéb releváns műszaki vagy tudományos adatokat, amelyek a biocid terméknek, összetevőinek, metabolitjainak vagy szermaradékainak a tulajdonságaira vonatkoznak; (a BPR VI. függeléke, 8a pontja). Ez azt jelenti pl., hogy a Tagállamok és más érintettek kötelesek releváns adatokat benyújtani, a releváns adatokat értékelő illetékes hatóság részére, amelyek ésszerűen hozzáférhetők a számukra, azonban amelyek a kérelmező számára nem hozzáférhetők. A kérelmező az ilyen kiegészítő adatokért nem felelős. A kérelmező azonban felelős azért, hogy minden olyan forrásból keressen adatokat, amelyekről ésszerűen feltételezhető, hogy hozzáférhet. 11. Nyilvánosan elérhető irodalmi adatok akkor használhatók fel az értékeléskor, ha a következő feltételek teljesülnek: a. Az adatok teljesítik a BPR II, III. Függelékének bevezető 5-9. pontjait. b. Az anyag azonosítását, tisztaságát és szennyező anyagait meg kell határozni a kiadványban, és a kérelemben szereplő anyaggal összehasonlíthatónak kell lennie. c. A vizsgálatról készített beszámolónak lehetővé kell tennie a vizsgálat minőségének az értékelését. Ha az a-c feltételek teljesülnek, a kérelmező hivatkozhat arra, hogy a megfelelő adatok nyilvánosan hozzáférhetők. Feltéve, hogy a nyilvánosan elérhető adatok minősége teljesíti a kritériumokat, az ilyen adatok kulcsfontosságú vizsgálatként használhatók. 12. Legalább egy kulcsfontosságú vizsgálatnak, vagy egy elfogadott felmentési indoklásnak kell lennie a BPR II. és III. függelékében meghatározott minden egyes CDS végponthoz. Ugyanez érvényes a BPR II. és III. függelékében meghatározott ADS végpontokra is, a termék fajtájától (ökotoxikológiai végpontok és környezeti sors és viselkedés esetén) és az anyag, vagy a termék belső fizikai-kémiai vagy toxikológiai tulajdonságaitól függően, értelemszerűen. Egy kulcsfontosságú vizsgálat egy bizonyos végpont kritikus vizsgálata, és a kockázatértékelésnél történő felhasználáshoz megbízhatónak és megfelelőnek kell lennie. A kulcsfontosságú vizsgálatok kiválasztási kritériumaiért és további információkért, ld. a Dokumentációk és Vizsgálati Értékelések készítéséről szóló TNsG-t (EU, 2008b). Egy 3-as vagy 4-es megbízhatósági jelzőszámú vizsgálat nem lehet kulcsfontosságú

19 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július vizsgálat, és csak segédanyagként használható. 13. Ha egynél több megfelelő vizsgálat áll rendelkezésre, szakértői elbírálást kell alkalmazni annak eldöntésére, hogy átlag- vagy középértékeket használjanak-e egyetlen kulcsfontosságú vizsgálat eredményei helyett. Ha az elfogadható vizsgálatokból szerteágazó adatok állnak rendelkezésre, az összes ilyen vizsgálatról vizsgálat-összegzést kell készíteni. Az egyes kulcsfontosságú vizsgálatok vizsgálatösszegzését az IUCLID fájlban kell benyújtani. 14. Mindig lehetséges, hogy kiegészítő adatokat vagy vizsgálatokat kérjenek, ha a megfelelő kockázatértékeléshez és döntéshozatalhoz szükségesnek ítélik meg. A kiegészítő vizsgálatok iránti szükségletet akár a vegyi anyag tulajdonságai (pl. veszély), akár az előre jelezhető kitettség indokolja. A 8(2) cikkely kimondja, hogy amennyiben kiderül, hogy az értékelés elvégzéséhez további információkra van szükség, az értékelő illetékes hatóság felhívja a kérelmezőt a hiányzó információk meghatározott határidőn belüli benyújtására, és ennek megfelelően tájékoztatja az Ügynökséget. Ilyen esetben az időmérés leáll. Adatokat kérhetnek továbbá a biocid termékben az aktív anyagon kívüli aggodalomra okot adó anyagról. Az aggodalomra okot adó anyagokra vonatkozó általános szabályokat és tájékoztatási követelményeket a VI. fejezet fekteti le (fejlesztés alatt). Mindazonáltal, a részletes követelményeket továbbra is esetenként kell meghatározni. Ha a kérelmező értékelésének az eredményeként még több adat szükséges, a kérelmező további követelményekre számíthat. 15. Az értékelési folyamat során a kérelmezőknek és az értékelő szerveknek együtt kell működniük annak érdekében, hogy az adatközlés követelményeivel kapcsolatos kérdéseket gyorsan megoldják, vagy idejekorán felismerjék, ha további vizsgálatokra lenne szükség, vagy módosítsák a biocid termék valamely tervezett felhasználási feltételét, jellegét vagy összetételét annak érdekében, hogy a rendelet 19. cikkében és az e mellékletben foglalt követelmények maradéktalanul teljesüljenek. Az adminisztratív terheket, különösen a kkv-k esetében - a lehető legkisebb szinten kell tartani az emberek, az állatok és a környezet védelmi szintjének sérelme nélkül. (BPR VI. függelék, 11. pont). Különösen a kkv-k számára szükséges, hogy az illetékes hatóságok bővített iránymutatást nyújtsanak annak érdekében, hogy a BPR-ben lefektetett kötelességeket teljesíthessék. 16. A hatóanyag jóváhagyásához, a hatóanyag levezetett leírását el kell készíteni. Ennek a leírásnak a gyártási folyamatot, valamint a vizsgált (öko)toxikológiai tételeket kell reprezentálnia, vagy más szóval, a referencia-forrás lenne az a forrás, amelynek köszönhetően a benyújtott (öko)toxikológiai adatok lefedik a leírást. Ezért kell biztosítani, hogy a javasolt leírásban található összes szennyező anyagot figyelembe vegyék a környezeti sorsról szóló és az (öko)toxikológiai vizsgálatokban (a környezeti sorsról szóló és az (öko)toxikológiai vizsgálatokhoz használt tételek a javasolt leírásban találhatóval egyenlő, vagy annál több szennyező anyagot tartalmazhatnak, vagy ha indokolható, a javasolt leírásban található szennyező anyagok közül néhányat miért nem fedtek le ezek a vizsgálatok). 1.3. A kiegészítő útmutató dokumentumok használatáról 1.3.1. Biocidekről szóló meglévő Útmutató és egyéb releváns dokumentumok A jelen Útmutató helyettesíti a BPD (EU, 2008a) háttéranyagát alkotó Adatszolgáltatási követelményekről szóló TNsG-t. A BPD szerint használni tervezett megmaradt Útmutatónak és más releváns dokumentumoknak megfelelően célszerű eljárni 2013. szeptember 1. után is, addig, amíg a BPR szerinti új Útmutatás nem áll rendelkezésre. Ezt a BPD Útmutatót és a releváns dokumentumokat kell használni, a BPD-re való hivatkozások ellenére, és a tudományos tartalom érintetlenül hagyásával. A BPD Útmutatás és a vonatkozó

20 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július dokumentumok a következőkből állnak:  Kibocsátási Forgatókönyv Dokumentumok (ESD), amelyek a környezetbe kibocsátott anyagok mennyiségének becslése tekintetében a fő útmutatást alkotják. 

Műszaki Útmutató Dokumentum (TGD), amely mind a hatóanyagok, mind a termékek tekintetében az expozíció és a kockázatértékelés alapját alkotja.



Útmutatóra Vonatkozó Technikai Megjegyzések (TNsG), amelyek kifejezetten a biocidekkel és a BPD végrehajtásával foglalkoznak.



A Műszaki Megállapodások Kézikönyve (MOTA), amely a kockázatértékelés műszaki szempontjairól tartott Biocid Műszaki Értekezletek határozatait tartalmazza (EU, 2011a). A MOTA egy folyamatosan frissített élő dokumentum. Ez az Útmutató tartalmaz a MOTA-ból vett megjegyzéseket, ahol helytállónak tekintettük.



A biocid termékek engedélyezéséről szóló EU értékelési kézikönyv (EU, 2012a).

A BPD Útmutató és a MOTA akár a JRC, akár az ECHA honlapján elérhető: http://ihcp.jrc.ec.europa.eu/our_activities/publichealth/risk_assessment_of_Biocides/guidance-documents http://echa.europa.eu/web/guest/guidance-documents/guidance-on-biocides-legislation. Az Értékelési Kézikönyv a DG ENV által fenntartott Biocides Circa honlapon elérhető: https://circabc.europa.eu/w/browse/92668ddd-fd3e-4b7e-9232-b80686747060.

13

1.3.2. REACH Útmutatás Továbbá, a REACH Útmutatás alkotja a legfontosabb útmutató-forrást. A REACH Útmutatást figyelembe kell venni a biocidek értékelésekor, ha az releváns és kérik. A REACH Útmutatás használata számos végponthoz ajánlott, a harmonizált megközelítés megkönnyítése érdekében. Az ECHA Útmutatás az ECHA honlapjáról szerezhető be: http://echa.europa.eu/support. 1.3.3. CLP Útmutatás Továbbá, a CLP Kritériumok Alkalmazásáról Szóló Útmutató (ECHA, 2012a) további útmutatóforrás. Ez az útmutató dokumentum a CLP Rendelet alkalmazásáról szóló átfogó műszaki és tudományos dokumentum. Az ECHA Útmutatás az ECHA honlapjáról szerezhető be: http://echa.europa.eu/support. 1.4. Az adatok készítésére vonatkozó általános útmutatás Ha az adatszolgáltatási követelmények teljesítése céljából új vizsgálatokat végeznek, a következő alapelveket kell követni: 13

A tájékoztatási követelményekről szóló jelen Útmutató a jövőben a BPR-t alátámasztó tudományos Útmutató "A" része lesz. A technikai útmutatónak jelenleg fejlesztés alatt álló "B" és "C" része további adatokkal szolgál majd az alkalmazások hatásairól, veszélyeiről, kockázatértékeléséről és értékeléséről. A BPR eljárásbeli szempontjait az eljárási Útmutató és a Bizottság technikai útmutató megjegyzései fogják részletezni. A BPR szerinti útmutatás teljes áttekintéséért, látogasson el az ECHA honlapjára: http://echa.europa.eu . A BPD szerint kifejlesztett fenti dokumentumokat fel fogják használni a BPR-t alátámasztó tudományos Útmutató "B" és "C" részének az elkészítésében. Ha ez a BPR Útmutatás rendelkezésre áll majd, a fenti BPD-hez kötődő dokumentumokat helyettesíteni fogja, és a kérelmezőknek és az illetékes hatóságoknak a BPD helyett az új Útmutatásra kell támaszkodniuk. A jelen útmutatóban hivatkoztunk a BPD Útmutatásra, valamint megkíséreltünk hivatkozni a BPR szerinti leendő útmutató csomag új "B" részeire, és a hivatkozásokat frissíteni fogjuk, amikor az új útmutatás elérhetővé válik.


A BPR II. függeléke 5. pontjában és III. függeléke szerint, általános elvként, vizsgálatokat kell végezni a Bizottság 440/2008/EK rendeletében leírt módszereknek megfelelően. Ezek a módszerek (“EK módszerek”) nemzetközi testületek, különösen az OECD által elismert és ajánlott módszerek. Abban az esetben, ha valamely módszer nem megfelelő, vagy nem található a leírása, egyéb, tudományosan helytálló módszereket kell alkalmazni. Használatukat igazolni kell. Az ajánlott vizsgálati módszerek felsorolása a végpontokról szóló szakaszokban található. A BPR II, és III. függelékének 6. pontja szerint, a vizsgálatoknak 'a 2010/63/EU Irányelvnek a laboratóriumi állatok védelmére vonatkozó követelményeit teljesíteniük kell'. Továbbá, a BPR II, és III. függelékének 6. pontja elmagyarázza, hogy 'Ökotoxikológiai és toxikológiai vizsgálatok esetében követni kell a helyes laboratóriumi gyakorlat alapelveit…. vagy a Bizottság vagy az Ügynökség által azokkal egyenértékűnek ítélt egyéb nemzetközi előírásokat.' Jelenleg nincsenek a GLP-vel (helyes laboratóriumi gyakorlattal) egyenértékűnek ítélt “egyéb nemzetközi előírások”. Továbbá, a BPR II, és III. függelékének 6. pontja kimondja, hogy 'a fizikai-kémiai jellemzőkkel, valamint az anyag biztonságosságával kapcsolatos vizsgálatokat legalább a nemzetközi előírásoknak megfelelően kell végezni.') A fizikai-kémiai jellemzőkre vonatkozó módszereket a Tesztmódszerekről szóló rendelet írja le (440/2008/EK), míg a fizikai veszélyességi besorolás céljaira végzett választandó tesztekre a CLP rendelet I. függelék, 2. része hivatkozik, az ENSZ-nek a Veszélyes anyagok szállítására, teszt kézikönyvre és kritériumokra vonatkozó ajánlásaira, az UN-MTC-re hivatkozva (UN, 2009). A nemzetközi előírások szerint végzett vizsgálatokat úgy kell értelmezni, mint amelyeket a vonatkozó elismert szabvány követelményeit (pl. ISO/IEC 17025, ISO 9001) teljesítő laboratóriumok végeztek. Mindazonáltal, a Tesztmódszerekről szóló rendeletben felsorolt legtöbb vizsgálati módszert 'az OECD-nek a Vizsgálati irányelvekre vonatkozó irányelvei keretében fejlesztették ki, és (a vizsgálatot) a helyes laboratóriumi gyakorlat elveivel összhangban kell elvégezni, az 'adatok' a lehető legszélesebb körű 'kölcsönös elfogadásának' a biztosítása érdekében. 2014. január 1-től a fizikai veszélyekről új vizsgálatokat kell végezni egy releváns minőségügyi rendszernek megfelelően, vagy egy releváns minőségügyi rendszernek megfelelő laboratóriumnak kell azokat elvégezne, a CLP rendelet 8(5) cikke szerint. Abban az esetben, ha a tesztelésre vonatkozó releváns elfogadott előírások alkalmazandók, a legfrissebb változatok használata ajánlott, pl. az EN vagy ISO szabványoké. Akkor, ha olyan vizsgálati adatok léteznek, amelyek a BPR DoA-ja előtt keletkeztek, és amelyeket a Vizsgálati módszerekről szóló rendeletben előírtaktól eltérő módszerekkel állítottak elő, a BPR céljainak való megfelelőségükről és a Vizsgálati módszerekről szóló rendelet szerinti új vizsgálatok elvégzéséről esetenként kell határozni. Más tényezők között, figyelembe kell venni azt a szükségletet, hogy a gerinces állatokon végzett vizsgálatok számát a lehető legkisebbre kell visszaszorítani (a BPR 90(2) cikke). Ezt a döntést először a kérelmezőnek kell javasolnia, amikor a kérelemhez adatokat gyűjt, majd az illetékes hatóságnak kell értékelnie a kérelem teljességének ellenőrzésekor és az ilyen esetben adott indoklás jóváhagyásakor. Ha valamilyen vizsgálatot elvégeztek, és az nem teljesíti a Vizsgálati módszerekről szóló rendelet előírásait, az eltérések jellegét fel kell tüntetni és indokolni kell. Ugyanez érvényes az alkalmazott vizsgálati protokolltól való eltérésekre is. A vizsgálati protokollt teljességében be kell nyújtani, kivéve, ha a vizsgálati beszámoló kielégítő részletességű. Bizonyos esetekben a vizsgálatok modellezéssel helyettesíthetők, a (Q)SAR, Mennyiségi szerkezet - aktivitás közötti viszony alkalmazásával. A (Q)SAR-okról szóló ECHA útmutatás és a vegyi anyagok csoportosítása elérhető az ECHA honlapján. Az értesítés tárgyát képező új anyagok és meglévő anyagok kockázatértékeléséről szóló TGD (EU, 2003) további

22 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július információkat tartalmaz. Általános szabályként a hatóanyaggal végzett vizsgálatokat a gyártási formájú anyaggal kell elvégezni. A fizikai és kémiai jellemzőkkel végzett néhány vizsgálat esetén, az anyag tisztított formáját tesztelik, amelyet a BPR II. függelék, 1. oszlopának 2. lábjegyzete jelez, más esetekben a kérelmező döntheti el, hogy a vizsgálatot vagy a tisztított, vagy gyártott állapotú anyaggal végzi-e el, ahogyan a BPR II. függelék, 1. oszlopának 1. lábjegyzete jelzi. A “gyártási formájú hatóanyag” a hatóanyag a természetes állapotában, vagy olyan állapotú, ahogyan a gyártási folyamattal előállítják. Ez a termékek stabilitásának megőrzéséhez szükséges bármilyen adalékanyagot, és az alkalmazott eljárásból származó bármilyen szennyeződést tartalmaz. Azonban kizár bármilyen olyan oldószert, amelyet az anyag stabilitásának befolyásolása, vagy összetételének megváltoztatása nélkül el lehet választani. Továbbá, az anyag azonosítását, tisztaságát és szennyező anyagait meg kell határozni, és a kérelemben szereplő anyaggal összehasonlíthatónak kell lennie. A három "R" teljesítése érdekében Replacement, Refinement és Reduction of animals in research, (kísérleti állatok Helyettesítése, Finomítása és Kisebb száma), az alábbiakat kell figyelembe venni új vizsgálatok tervezésekor: Ha egy adott célra létezik elfogadott EK vizsgálati módszer, vagy OECD vizsgálati irányelv, pl. a lenyelve akut toxicitást okozó anyag vizsgálatáról, és ezen felül, egy vagy több olyan alternatív módszer van, amely egyenértékűként használható, akkor azt a vizsgálati módszert kell használni, amelyhez kisebb számú kísérleti állatra van szükség / vagy amely kevesebb fájdalmat okoz. Számos olyan alternatív vizsgálat fejlesztése van folyamatban, amelyek vagy nem alkalmaznak kísérleti állatokat, vagy csökkentik a kísérleti állatok számát, és ha ezeket a vizsgálatokat elfogadják, inkább ezeket a vizsgálatokat kell előnyben részesíteni, amikor új vizsgálatokat kell folytatni. Az Uniónak a hatóanyagok jegyzékében hatóanyagként feltüntetett anyag esetében hivatkozni kell a készítményben található hatóanyagra. Ez azt jelenti, hogy az értékelő illetékes hatóságnak esetenként kell meghatároznia, mit kell felsorolni. Például ezek egyszerű ionok vagy más molekuláris szerkezetek, elővegyület/aktiválószer, vagy instabil/lebomló aktív alkotóelemek, vagy több alkotóelemből álló termékek lehetnek. A felhasznált anyag adatait részletesen le kell írni (BPR II. függelék 7. pont), azaz, a vizsgálatok során felhasznált összes tételt röviden le kell írni. Amikor hatóanyaggal végeznek vizsgálatot, a felhasznált anyagnak ugyanolyan adatokkal kell rendelkeznie, mint amelyet az engedélyezendő készítmények gyártása során felhasználnának, kivéve, ha radioaktív címkéjű anyagot használnak. A vizsgálathoz felhasznált anyag vagy termék minden tételének az olyan jellemző kereskedelmi anyagot kell képviselnie, amelynek a jóváhagyását kérelmezik, és annak a gyártási koncentrációs tartományában kell lennie. Ha a bármilyen vizsgálathoz felhasznált anyag vagy termék összetétele eltér az engedélyezendő kereskedelmi anyagétól, mindenre kiterjedő részletezést kell benyújtani. A jelen Útmutató biztosít a fenti általános szabály alóli bizonyos kivételeket. Ha a hosszan tartó stabilitás kétséges, az összetételt a vizsgálat előtt kell meghatározni. Ahol helytálló, az anyag stabilitásának az adatait a vizsgálat során alkalmazott bármilyen edényben szintén meg kell határozni. Bizonyos vizsgálatok esetén (pl. bizonyos fizikai-kémiai vizsgálatok) a hatóanyag tisztaságára egyedi követelmények vonatkoznak. Továbbá, a vonatozó vizsgálati irányelvekben meghatározott egyedi útmutatást mindig követni kell. Például, az arról szóló útmutatás, hogy mikor kell transzformációs termékeket vizsgálni a hatóanyag helyett, a szóban forgó vizsgálati irányelvekben megtalálható. Néhány hatóanyagnak olyan tulajdonságai lehetnek, amelyek megakadályozzák a vizsgálatot, vagy amelyek korlátozzák a használható módszereket. Az olyan anyagokra, amelyeket nehéz vizsgálni, külön figyelmet kell fordítani (OECD, 2000a). A nehézségek az anyag kémiai jellegéből adódhatnak (pl. oldhatatlan anyagok, fémek, vegyi anyagok bonyolult keverékei, oxidáló anyagok vagy felületaktív vegyületek (mosószerek)). További nehézségek származhatnak az anyag aktivitásából. Ha laboratóriumban, vagy kísérleti gyártórendszerben előállított hatóanyagon végeznek

23 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július vizsgálatokat, az ilyen vizsgálatokat a gyártási formájú hatóanyaggal is meg kell ismételni, kivéve, ha indokolható, hogy a vizsgálathoz és az értékeléshez használt vizsgálati anyag technikailag egyenértékű. Bizonytalanság esetén, megfelelő áthidaló vizsgálatokat kell benyújtani, hogy azok alapján el lehessen dönteni, szükséges-e a vizsgálatokat megismételni. A vizsgálati irányelvek rendszerint tartalmaznak iránymutatást a módszer korlátairól, vagy részletes iránymutatást adnak arról, hogyan célszerű a vizsgálati módszert módosítani, amikor egyedi jellemzőjű vegyi anyagokat vizsgálnak. Egyedi vizsgálati helyzetekre érvényes egyedi Útmutató dokumentumok állhatnak rendelkezésre. Pl. az ECHA által kiadott útmutatás a köztes vegyületekről (ECHA, 2010a). A Műszaki útmutató dokumentum II. részében (EU, 2003) megadott, az új és meglévő anyagok kockázatértékelésére vonatkozó Útmutatót szintén követni kell a nehezen vizsgálható anyagok vizsgálati stratégiájának a megtervezésekor. A vizsgálati eredményeket pontosan és az alkalmazott irányelveknek kell közölni. Minden kulcsfontosságú vizsgálat, vizsgálati összegzéseit és teljes vizsgálati jelentéseit mellékelni kell az illetékes hatóságnak átadott adatokhoz. Igény esetén, releváns analitikai nyers adatokat is közölni kell. Pl., egyedi adatpontokat kell közölni az átlagértékeken felül, és kalibrációs egyenleteket is közölni kell, azért, hogy az értékelő személy megfelelően értékelhesse a vizsgálatot. 1.5. Az adatok átadásának elmulasztásáról szóló útmutatás Az e szakaszban közlendő útmutató szövege fejlesztés alatt áll, és később áll majd rendelkezésre. Addig is, ld. az Adatközlési követelményekről szóló TNsG 1. fejezet, 1.4. szakaszát (EU, 2008a). 1.6. Metabolitok és transzformációs termékek vizsgálata A metabolitok és transzformációs termékek toxikológiai szempontjaihoz, a szokásos vizsgálattal nem vizsgált metabolitok képződési lehetőségét figyelembe kell venni. Ld. II. fejezet 8.8. szakaszát az emlősökön végzett anyagcsere vizsgálatokról. A környezeti szempontokhoz, a kockázatértékeléshez releváns metabolitok a következőképpen különböztethetők meg:  Jelentős metabolit.  képződik olyan mennyiségekben, amelyek ≥ 10% mint a hatóanyag, a figyelembe vett lebomlási vizsgálatok bármely időpontjában, vagy  a metabolit két egymást követő mintavételezési ponton megjelenik olyan mennyiségekben, amely ≥ 5%, vagy  a vizsgálat végén a képződés maximumát nem éri még el, azonban a mennyisége ≥ 5% mint a hatóanyagé a végső időpontban  Kisebb jelentőségű metabolit: a fenti kritériumoknak nem megfelelő minden metabolit;  Ökotoxikológiailag releváns metabolit: bármilyen olyan jelentősebb vagy kisebb jelentőségű metabolit, amely pl. összehasonlítható, vagy nagyobb veszélyt támaszt, mint a hatóanyag. Általánosságban, a releváns osztályok környezeti kockázatértékelését el kell végezni az összes jelentős metaboliton. Mindazonáltal, ezen metabolitok félig mennyiségi értékelésének az első lépéseként, elegendő lehet a rendelkezésre álló adatokat és szakértői elbírálást alkalmazni a hiányzó adatok pótlásához. Eseti alapon mennyiségi értékelést kell végezni. Ha bármilyen aggodalmat keltő ok van, az olyan ökotoxikológiailag releváns metabolitok kockázatértékelését el kell végezni, amelyek kisebb jelentőségű metabolitok. 1.7. Háttér dokumentumok Jogszabályok

24 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július A jelen útmutató dokumentumban idézett és a következő szakaszban felsorolt részletes jogszabályokért (valamint módosításaikért és függelékeikért, ha alkalmazandó), látogasson el az eur-lex irodalomjegyzék honlapjára: http://eur-lex.europa.eu. Rendeletek Az Európai Parlament és Tanács 2006 december 18-i, a vegyi anyagok regisztrációjáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló 1907/2006/EK (REACH) rendelete, amellyel megalakul az Európai Vegyi anyag Ügynökség, és amely módosítja az 1999/45/EK irányelvet és hatályon kívül helyezi a Tanács 793/93/EGK rendeletét, a Bizottság 1488/94/EK rendeletét, valamint a Tanács 76/769/EGK rendeletét és a Bizottság 91/155/EGK, 93/67/EGK, 93/105/EK és 2000/21/EK rendeleteit; (REACH) A Tanács 2008. május 30-i 440/2008/EK rendelete, amely lefekteti a vizsgálati módszereket, az Európai Parlament és Tanács 2006. december 18-i, a vegyi anyagok regisztrációjáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló 1907/2006/EK (REACH) rendeletének megfelelően; (Vizsgálati módszerekről szóló rendelet) Az Európai Parlament és Tanács 2006 december 18-i, az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló 1272/2008/EK rendelete, amely módosítja az 1907/2006/EK rendeletet; (CLP rendelet). Az Európai Parlament és Tanács 2009. október 21-i 1107/2009/EK rendelete a növényvédő szerek forgalmazásáról, és amely hatályon kívül helyezi a Tanács 79/117/EGK és 91/414/EGK irányelveit; (PPPR). A Bizottság 2010. dec. 8-i 1152/2010/EU rendelete, amely a műszaki fejlődéshez való igazítása céljából módosítja a 440/2008/EK rendeletet, amely lefekteti a vizsgálati módszereket, az Európai Parlament és Tanács 2006. december 18-i, a vegyi anyagok regisztrációjáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló 1907/2006/EK (REACH) rendeletének megfelelően. A Bizottság 2011. január 14-i, az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő műanyagokról és tárgyakról szóló 10/2011/EU rendelete. A Bizottság 544/2011/EU rendelete (2011. június 10.) az 1107/2009/EK az európai parlamentnek és tanácsi rendeletnek a hatóanyagokra vonatkozó adatszolgáltatási követelmények tekintetében történő végrehajtásáról. Az Európai Parlamentnek és Tanácsnak a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról szóló 528/2012/EU rendelete (BPR); A Bizottság 487/2013/EU rendelete (2013. május 8.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a műszaki és tudományos fejlődéshez való hozzáigazítása céljából történő módosításáról. Irányelvek A Tanács 67/548/EGK irányelve (1967. június 27.) a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről; (DSD, Veszélyes Anyagok Irányelve). A Tanács 75/440/EGK (1975. június 16.) irányelve a tagállamokban ivóvízkivételre szánt felszíni víz minőségi követelményeiről.

25 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július A Tanács 80/68/EGK (1979. december 17.) irányelve a felszín alatti vizek egyes veszélyes anyagok okozta szennyezés elleni védelméről. A Tanács 88/379/EGK irányelve (1988. június 7.) a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről; (DSD, Veszélyes Anyagok Irányelve). Az Európai Parlamentnek és Tanácsnak a biocid termékek forgalmazásáról szóló 98/8/EK irányelve (1998. febr. 16). (BPD). A Tanács 98/83/EK irányelve (1998. november 3.) az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről; (Az Ivóvíz Irányelv (DWD)). Egységes szerkezetbe foglalt változat 07.08.09. Az Európai Parlament és a Tanács 1999/45/EK irányelve (1999. május 31.) a tagállamoknak a veszélyes készítmények osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről; (DPD, Veszélyes Készítmények Irányelve). Az Európai Parlament és Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról; (Az EU Vízügyi Keret Irányelve, WFD). Egységes szerkezetbe foglalt változat 2009-06-25. az Európai Parlament és Tanács 2004/9/EK irányelve (2004. február 11.) a helyes laboratóriumi gyakorlat (GLP) ellenőrzéséről és felülvizsgálatáról. Az Európai Parlament és a Tanács 2004/10/EK irányelve (2004. február 11.) a helyes laboratóriumi gyakorlat alapelveinek alkalmazására és annak a vegyi anyagokkal végzett kísérleteknél történő alkalmazásának ellenőrzésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről; (GLP). Az Európai Parlament és a Tanács 2006/118/EK irányelve (2006. december 12) a felszín alatti vizek szennyezés és állagromlás elleni védelméről; A Felszín alatti vizek irányelve. Az Európai Parlament és a Tanács 2008/105/EK irányelve (2008. december 16.) a vízpolitika területén a környezetminőségi előírásokról, a 82/176/EGK, a 83/513/EGK, a 84/156/EGK, a 84/491/EGK és a 86/280/EGK tanácsi irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről, valamint a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról; Az Elsődleges Anyagokról szóló irányelv. Az Európai Parlament és a Tanács 2010/63/EU irányelve (2010. szeptember 22.) a tudományos célokra felhasznált állatok védelméről. Határozatok A Bizottság 2000/532/EK határozata (2000. május 3.) a hulladékjegyzéknek a hulladékokról szóló 75/442/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének a.) pontja értelmében történő meghatározásáról szóló 94/3/EK határozat, valamint a veszélyes hulladékok jegyzékének a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (4) bekezdése értelmében történő meghatározásáról szóló 94/904/EK tanácsi határozat felváltásáról.


1.8. A vizsgálati módszerek forrásai és szabványok Az EK módszereket az Európai Unió Hivatalos Lapjában közlik. A vizsgálati módszereket a Vizsgálati Módszerekről szóló Rendelet (440/2008/EK rendelet) írja le. A bevezetett új módszerekkel rendszeresen, szükség szerint frissítik ezeket. A Vizsgálati Módszerekről szóló Rendeletről és az alternatív módszerekről további információk érhetők el a DG-JRC Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Intézet honlapján ( http://www.ihcp.jrc.ec.europa.eu/our_activities/alt-animal- testing/test_method_reg). Az OECD vizsgálati módszerei közvetlenül a következő Internet címről szerezhetők be (http://www.oecd- ilibrary.org/environment/oecd-guidelines-for-the-testing-ofchemicals_chem_guide_pkg-en). A CIPAC módszerek a Nemzetközi Együttműködő Növényvédő-szer Elemző Tanácstól vásárolhatók meg ( http://www.cipac.org ). Az ASTM szabványok a Vizsgálati Módszerek Amerikai Társaságától szerezhetők be: American Society of Testing Methods, West Conshohocken, Pennsylvania, USA (http://www.astm.org ). A nemzeti szabványokba átültetett európai szabványok (CEN szabványok) az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) Nemzeti Tagjaitól és Leányvállalataitól vásárolhatók meg. A CEN Nemzeti Tagjainak az elérhetősége és az európai szabványok tervezete a CEN központi titkárságától szerezhető be: CEN Central Secretariat, Brussels, Belgium (http://www.cen.eu ). A DIN szabványok a DIN, a Német Szabványügyi Intézet honlapján keresztül vásárolhatók meg (http://www.din.de ). A VDI irányelvek a VDI, a Német Mérnökök Szövetsége honlapján keresztül vásárolhatók meg (http://www.vdi.de ). Az EPPO irányelvek az Európai és Földközi-tengeri Növényvédelmi Szervezet (EPPO) titkárságától szerezhetők be: Paris, France (http://www.eppo.int/ ). A nemzetközi ISO szabványok megrendeléseit az ISO tagszervezeteihez kell elküldeni (nemUSA felhasználók, ha USA-székhelyű szolgáltató iratkozik fel az Internetre, akkor a saját országában kell megkeresnie az ISO tagok listáját, ha ISO szabványokat kíván megrendelni) amelyek szokásosan az elsődleges ISO értékesítő képviselők, vagy olyan országokban található ügyfelek részére, ahol nincsen tagszervezet, az ISO központi titkárságához: Central Secretariat, Geneva, Switzerland (http://www.iso.org/iso/store.htm ). Az US EPA Megelőzési, növényvédő-szer és mérgező anyagok hivatalának a vizsgálati irányelveit az EPA honlapján keresztül lehet beszerezni (http://www.epa.gov/ocspp/pubs/frs/home/testmeth.htm).


II. A HATÓANYAG DOKUMENTÁCIÓS KÖVETELMÉNYEI 1. A kérelmező 1.1. Név és cím A kérelmező természetes vagy jogi személy neve és címe. Ha a kérelmező konzorcium, a konzorcium tagjainak az adatait kell megadni. 1.2. Kapcsolattartó személy A kérelmező neve, címe, telefon és fax száma, E-mail címe, és egyéb elérhetőségi adatai. Ha a kérelmező konzorcium, a konzorcium minden egyes tagjának a kapcsolattartóját illetően meg kell adni az elérhetőségeket. 1.3. A hatóanyag gyártója (neve, címe, gyártási hely(ek) A gyártó(k) neve és címe. A gyártási hely(ek) neve, címe és elhelyezkedése.

2. A hatóanyag azonosító adatai A megadott adatoknak elegendőnek kell lenniük az anyag azonosításához, meghatározásához a leírása értelmében és jellemzéséhez, a jellege értelmében. A szolgáltatott adatoknak bármilyen esetben elegendőnek kell lenniük ahhoz, hogy alátámasszanak egy kockázatértékelést, kimutatva, hogy a BPR 4(1) cikkelyében leírt kritériumok teljesülnek. A BPR 3(1)(c) cikkelye meghatározása szerint a ‘hatóanyag’ olyan anyag vagy mikroorganizmus, amely szervezetekre nézve károsító, vagy azok ellen hatást gyakorol. 2.1. Az ISO által javasolt vagy elfogadott közhasználatú név és szinonimái A hatóanyag nevét a CLP rendelet VI. függeléke, 3. részében található felsorolás szerint kell megadni, vagy ha a név nem található ott, az EINECS-ben (Kereskedelemben Kapható Létező Vegyi Anyagok Európai jegyzékében) vagy az ELINCS-ben (Új - vagy bejelentett - vegyi anyagok európai jegyzéke) megadott hatóanyag nevet és a hatóanyag ISO szerinti közhasználatú nevét, ha ilyen van. Az ECHA osztályozási és címkézési tárház adatbázisa használható a (közhasználatú) nevek forrásaként. Általánosan ismert neveket, kereskedelmi neveket, rövidítéseket, stb. szerepeltetni kell. 2.2. Kémiai elnevezés (az IUPAC és a CA nomenklatúra szerint, vagy más nemzetközi kémiai név (nevek)) A kémiai nevet az IUPAC nomenklatúra és, ha eltérő, a CAS nomenklatúra szerint kell megadni. Olyan anyagok esetén, amelyek izomerként létezetnek, minden egyes izomert helyesen kell megnevezni, ha tudományosan alkalmazandó. Az ismeretlen, változó összetételű vagy biológiai eredetű anyagok (UVCB) esetén, a reakciókeverékekben található vegyületeket azonosítani kell és arányukat meg kell határozni. Mivel a kémiai összetétel önmagában nem elegendő az anyag azonosításához, az anyagot általánosságban azzal a névvel kell azonosítani, amelyet a kiinduló anyagok eredetének vagy forrásának, valamint a feldolgozás során megtett lépéseknek a megjelölésével alkotnak meg.

28 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július További Útmutató:  ECHA Útmutató az anyagoknak a REACH és a CLP 4. fejezete szerinti azonosításához és megnevezéséhez, (ECHA, 2012b) 2.3. A gyártó fejlesztési kódszáma(i) A vállalat(ok) kódszáma(i) vagy belső elnevezése(i). 2.4. CAS szám valamint EC(EK)-szám, INDEX-szám és CIPAC-szám A CAS-számot, EK-számot, INDEX-számot és CIPAC-számot kell megadni, ha rendelkezésre áll. Az izomer keverékek esetén, a keveréknek és az egyedi izomereknek a CAS és/vagy EKszámait kell megadni, ha rendelkezésre állnak. A CIPAC kódszámrendszere a növényvédő szerek hatóanyag összetevőinek és változatainak egyértelmű kódolásához nyújt megközelítést. 2.5. Molekuláris és szerkezeti képlet (beleértve a SMILES kódot, ha rendelkezésre áll és indokolt) A molekuláris képletet a hagyományos Hill rendszer szerint kell megadni, és abban az esetben, ha eltér, a CAS rendszer szerint. Továbbá, a SMILES-kódot is meg kell adni, ha rendelkezésre áll és indokolt. A meghatározatlan, vagy változó összetételű anyagok esetében lehetőség szerint empirikus képletet kell meghatározni. A polimerek tekintetében az átlagos molekulasúly számot (Mn) és a molekulasúly eloszlást kérik. További Útmutató:  ECHA Útmutató az anyagoknak a REACH és a CLP 4. fejezete szerinti azonosításához és megnevezéséhez, (ECHA, 2012b) 2.6. Az optikai aktivitásra vonatkozó információ, továbbá valamennyi izomerösszetétel teljes részletezése (adott esetben és ha indokolt) Ha a hatóanyag optikailag aktív, a fajlagos forgatás értékét (fokokban) kell meghatározni, jelezve a mérési hőmérsékletet (°C-ban) és a beeső fényforrás hullámhosszát (nm). A forgatás irányát is meg kell határozni, vagy + vagy - jellel. Ha minta oldat használatos, az oldószer koncentrációját és nevét is meg kell adni.


Jellemzően, a fajlagos forgatás a következőképpen határozható meg:

Ahol: [α]

T λ

fajlagos forgatás [°], hőmérséklet [°C], hullámhossz [nm]

Valamennyi izomer-összetétel teljes részletezését szerepeltetni kell, azaz, az aktív izomer maximális tartalmát és az izomer/diasztereoizomer tartalom arányát, ahol releváns. Minden sztereoizomert a megfelelő analitikai módszer alkalmazásával kell meghatározni. További Útmutató:  ECHA Útmutató az anyagoknak a REACH és a CLP II. függelék 7. fejezete szerinti azonosításához és megnevezéséhez, (ECHA, 2012b) 2.7. Moláris tömeg A moláris tömeget (g/mol) közölni kell. A polimerek esetén a moláris tömeg átlagszámát és a moláris tömegeloszlást kérik. 2.8. A hatóanyag gyártásának módja (a szintézis lépései), beleértve a kiindulási anyagokra és az oldószerekre vonatkozó információkat, többek között a beszállítókra, a jellemzőkre és a kereskedelmi elérhetőségre vonatkozó adatokat A szintézis lépéseinek rövid leírását; a bekövetkező kémiai reakciókat, a kiinduló termékeket, a szintézis során létrejövő oldószereket és anyagokat, stb. kell bemutatni. Minden kiindulási anyag és oldószer esetén, a beszállítóra vonatkozó információk, a vegyi meghatározások (pl. SDS lapok, amelyek alapadatokat jeleznek) és a kereskedelmi elérhetőség szükséges. A kivonás és tisztítás módjait meg kell határozni, ahol releváns. Ahol releváns, ha az adatok egy kísérleti gyártórendszerre vonatkoznak, a szükséges adatokat ismét be kell nyújtani, amikor az ipari méretű gyártó telep üzemelni kezd és a gyártás stabilizálódott. A vegyészeti technológiai adatokat rendszerint nem kérik, de szükség esetén kérhetik azok benyújtását (pl. a szintézis bekövetkezésekor érvényes hőmérsékletet és nyomást, ha nem szobahőmérsékletű és légköri, míg ilyen körülmények között dioxinok jöhetnek létre). 2.9. A hatóanyag gyártás szerinti formájának tisztasága g/kg, g/l ill. tömegszázalékban (%w/w) vagy térfogatszázalékban (v/v), megadva az alsó és a felső határértékeket is Meg kell adni a hatóanyag jellemző kereskedelmi tételeinek jellemző koncentrációját és alsó és felső határértékeit g/kg vagy térfogatszázalékban (%w/w). A meghatározatlan, vagy változó összetételű anyagok esetén a tisztaság 100%, amelyből levonandók a reakcióba nem lépett kiindulási anyagok. A meghatározásnak a gyártás szerinti formájú hatóanyagot kell leírnia. Ha a hatóanyagot oldószerben szállítják, és/vagy stabilizáló szerek vannak jelen, akkor magyarázatot kell adni,

30 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július pl. a hatóanyag nem stabil száraz technikai anyagként (TC) elkülönítve, a hatóanyagot oldószerben szállítják a gyártás (a biocid termék gyártását is beleértve), a szállítás leegyszerűsítése érdekében, vagy besorolási célokra, stb. Magyarázatot kell adni a meghatározás levezetésére, pl. az átlag ± 3 szórás alapján. Ha a hatóanyagot technikai koncentrátumként (TK) gyártják, akkor a hatóanyag gyártás szerinti formájának a leírását és száraz súlyú leírását is be kell nyújtani. A száraz súlyú leírást számítással meg lehet határozni. Ha a leírás egy kísérleti gyár tétel-elemzési adataira vonatkozik, akkor a teljes ipari szintű gyártás indításából származó tétel-elemzés alapján frissített leírást kell benyújtani, amikor az rendelkezésre áll (Ld. II. fejezet, 2.11 szakasz). 2.10. Valamennyi szennyeződés és adalékanyag megnevezése, beleértve a szintézis melléktermékeit, az optikai izomereket, a bomlástermékeket (ha az anyag instabil), polimerek reakcióba nem lépő ill. végcsoportjait, valamint az UVC-anyagok reakcióba nem lépő kiindulási anyagait 14

A szennyeződések 3 és adalékanyagok alábbi adatait, beleértve a szintézis melléktermékeit, az optikai izomereket, a bomlástermékeket (ha az anyag instabil), polimerek reakcióba nem lépő ill. végcsoportjait, valamint az UVC-anyagok reakcióba nem lépő kiindulási anyagait (az UVCB rövidítéssel jelölt, a folyamatban résztvevő, további biológiai anyaggal a mikroorganizmusokhoz tartozó tájékoztatási követelményekről szóló útmutató foglalkozik majd), meg kell adni, ahol lehetséges:

14



Közhasználatú név és kémiai név a II. fejezet 2.1 és 2.2 szakasza szerint,



CAS-szám és EC-szám, ha rendelkezésre áll,



Molekuláris és szerkezeti képlet, a II. fejezet 2.5 szakasza szerint,



Moláris tömeg, a II. fejezet 2.7 szakasza szerint,



A jellemző koncentráció és a g/kg-ban vagy tömegszázalékban (%w/w) kifejezett koncentrációs tartomány. Részletesen közölni kell a leírás levezetését (pl. az átlag ± 3 szórás alapján). A meghatározásnak a gyártás szerinti formájú hatóanyagot kell leírnia. Ha a hatóanyagot technikai koncentrátumként (TK) gyártják, akkor a hatóanyag gyártás szerinti formájának a leírását és száraz súlyú leírását is be kell nyújtani. A száraz súlyú leírást számítással meg lehet határozni.



Az aktív izomer maximális mértéke és az izomer/ diasztereoizomer tartalom aránya, ha indokolt.



A hatóanyaghoz a biocid termék előállítása előtt hozzáadott alkotóelemek jelzése

A szennyeződés valamely anyag gyártási formájában nem szándékosan jelenlévő alkotóelem. Származhat a kiindulási anyagokból, vagy a gyártási folyamat során zajló másodlagos, vagy befejezetlen reakciók következménye lehet. Annak ellenére, hogy a végtermék anyagban jelen van, nem szándékosan került bele. A szennyeződés akkor tekintendő jelentősnek, ha az anyag gyártás szerinti formájában jelenlévő vagy esetlegesen jelenlévő mennyisége ≥ 1 g/kg. Egy jelentős szennyeződés relevánsnak, vagy irrelevánsnak tekinthető, különösen az ismert toxikológiai vagy ökotoxikológiai tulajdonságaitól függően. Egy szennyeződés toxikológiailag és/vagy ökotoxikológiailag relevánsnak tekinthető. Egy szennyeződés releváns lehet, még akkor is, ha az előfordulási mennyisége < 1 g/kg (pl. olyan fokozottan mérgező anyagok, mint a dioxin). A releváns szennyeződések olyan anyagokként határozhatók meg, többek között, amelyek a CLP rendelet szerint veszélyes besorolást kapnak, vagy a rendelkezésre álló adatok (pl. a (Q)SARs-ból) azt jelzik, hogy a szennyező anyag (öko)toxikológiai veszélyt hordoz. A releváns szennyeződések a BPR 19(1)(b) cikkelye szerinti értelemben elfogadhatatlan hatásokat okozó belső képességgel rendelkeznek. A hatóanyaggal összehasonlítva, a releváns szennyeződések további (vagy súlyosabb) mérgező jellemzőkkel rendelkeznek (a fenti meghatározás értelmében).

31 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július (pl. stabilizáló szer, fagyásgátló, habosodást gátló anyag, diszpergáló szer és gátló szerek). 

Ha a leírás egy kísérleti gyár tétel-elemzési adataira vonatkozik, akkor a teljes ipari szintű gyártás indításából származó tétel-elemzés alapján frissített leírást kell benyújtani, amikor az rendelkezésre áll (Ld. II. fejezet, 2.11 szakasz).



Az olyan jelenlévő anyagokat, amelyek mennyisége ≥1 g/kg, azonosítani kell.



Az (öko)toxikológiailag relevánsnak tekintett anyagokat még akkor is meg kell határozni és azonosítani kell, ha a mennyiségük kisebb, mint 1 g/kg.



Az 1 g/kg határérték a száraz technikai anyagokra (TC) vonatkozik, ezért a technikai koncentrátumok (TK) esetében a határérték az elméleti száraz anyagra lesz érvényes. Ezért a szennyező anyagokat, még akkor is, ha a TK fenti határértéke alatt vannak, meg kell határozni, ha mennyiségük ≥ 1 g/kg száraz súly alapon.

2.11. Legalább öt reprezentatív gyártási tétel analitikai profilja (g/kg hatóanyag), beleértve a 2.10. pontban említett szennyeződéstartalomra vonatkozó információkat Minden gyártás szerinti formájú hatóanyag tekintetében, legalább öt reprezentatív gyártási tétel elemzése szükséges. Az elemzés az egyik olyan eszköz, amellyel megbecsülhető, hogy a hatóanyag javasolt meghatározása elfogadható-e, valamint részletesen jellemzi a hatóanyagot, a kockázatértékelés megkönnyítése érdekében. Ha a hatóanyagot nem elkülönítetten, hanem technikai koncentrátumként (TK) gyártják, akkor a technikai koncentrátum tétel-adatait kell benyújtani (azaz, a gyártás szerinti formájú hatóanyagról). TK esetén, a hatóanyag gyártás szerinti formájának (TK) a leírását és elméleti száraz súlyú leírását is be kell nyújtani. Ha a hatóanyagot in situ hozzák létre, abban az esetben kérhetik a hatóanyag előállításához felhasznált elővegyületek tétel-elemzési adatait. Általános követelmények  A beszámolónak a helyes laboratóriumi gyakorlat (GLP) szerintinek kell lennie.  A tételek gyártási idejét és méretét közölni kell.  Azt is közölni kell, hogy az adatok kísérleti gyártórendszeri gyártásból, vagy teljes ipari szintű termékből származnak-e.  Minden egyes leírt forrás (gyártelep) esetén el kell végezni a gyártási folyamatot reprezentáló tételek elemzését.  A tiszta vagy szennyező anyagok arányát g/kg-ban vagy térfogatszázalékban (%w/w) kell kifejezni.  Az egyes tételek elemzési lezárásának legalább 98%-nak kell lennie; ami azt jelenti, hogy a gyártott anyagnak legalább a 98%-áról kell beszámolni. Csak a teljesen azonosított szennyező anyagok számíthatók be ebbe az összegbe (kizárva pl. a kénes hamut, illékony anyagokat, oldhatatlan anyagokat, stb.). Minden szennyező anyagot, amely mennyisége ≥1 g/kg, teljes részletességgel számszerűsíteni kell, érvényesített elemzési módszer alkalmazásával. Az 1 g/kg határérték a száraz technikai anyagokra (TC) vonatkozik, ezért a technikai koncentrátumok (TK) esetében a határérték az elméleti száraz anyagra lesz érvényes. Ezért a szennyező anyagokat, még akkor is, ha a TK fenti határértéke alatt vannak, meg kell határozni, ha mennyiségük ≥ 1 g/kg száraz súly alapon.  Az alkalmazott elemzési módszereket részletesen le kell írni, és nagymértékben

32 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július 15

 

  

specifikusnak, vagy specifikusnak kell lenniük . Az érvényesítési adatkövetelményeket a II. fejezet 5. szakasza írja le. A kiral atomokkal rendelkező izomer anyagokat meg kell vizsgálni. Ha fennáll a lehetősége, hogy rendkívül veszélyes anyagok (pl. dioxinok, nitrozaminok vagy más veszélyes anyagok) keletkezhetnek a gyártás során, ezeket a mennyiségüktől függetlenül vizsgálni kell (még az 1 g/kg alatt is) és releváns szennyező anyagokként, vagy aggodalomra okot adó anyagokként kell besorolni őket. Ha nehézfémek jelenléte várható (pl. szervetlen vegyületeké), az ólom, arzén, kadmium, és ha releváns, más nehéz fémek mennyiségét meg kell határozni. Általánosságban a vizsgált tételek nem lehetnek régebbiek a dokumentáció benyújtásának időpontjához képest öt évnél. Akkor lehetséges eltérés, ha a kérelmező biztosítani tudja, hogy a gyártási folyamat nem változott. Ha kísérleti gyártórendszerről nyújtják be az adatokat, akkor legalább öt reprezentatív tétel elemzési adatait közölni kell, miután teljes ipari szintű gyártás megkezdődik.

Kivételek Ha egy specifikus vagy Nagymértékben specifikus elemzési módszer nem valósítható meg, a kérelmező alkalmazhat egy alkalmas nem-specifikus módszert, pl. a peroxid tartalom meghatározására. Az anyag azonosító adatainak megerősítését kérhetik (pl. tömeg-spektrum adatok, NMR, használatával, más technikát alkalmazó elemzéssel). Ha CIPAC módszert használnak a számszerűsítésre, akkor, feltéve, hogy megállapították, hogy a módszer megfelelő az anyaghoz és a mátrixhoz, az érvényesítéssel és az anyag meghatározásának az igazolásával nem szükséges foglalkozni. A módszer specifikusságának a kimutatására példa kromatogramokat kell benyújtani. Az olyan hatóanyagok és elővegyületek esetén, amelyeket nem lehetséges részletesen meghatározni (pl. paraffin olajok, növényi kivonatok és más bonyolult keverékek), más jellemzési eszközök használhatók, ha helytállók. Jelölő vegyületek választhatók, és/vagy releváns fizikai jellemzők használhatók (pl. diffrakciós index, sűrűség). 2.12. A természetes hatóanyag vagy a hatóanyag prekurzorának vagy prekurzorainak eredete, pl. virágkivonat A fajok tudományos nevét, közhasználatú neveit és módosított neveit, és polimer kiinduló anyagokat meg kell jelölni, ha releváns. További Útmutató:  A tagállamok és az ipar részére szóló adatszolgáltatási követelmények, attraktánsként / riasztóként használt természetes anyagok tekintetében (EU, 2005a)  Az olajokra és kivonatokra vonatkozó adatszolgáltatási követelményekről szóló TNsG kiegészítése (PT 19) (EU, 2011b)

3. A hatóanyag fizikai és kémiai tulajdonságai Fizikai-kémiai tulajdonságok értékelése esetén, elsőbbséget élveznek az első kézből származó kísérleti eredmények (primer referenciák), feltéve, hogy a módszerek alkalmasak a vizsgált anyaghoz, és hogy az érvényességi tartományukon belül működnek. Kivételes esetekben a szerves, vagy szervetlen vegyületek fizikai-kémiai tulajdonságaihoz referencia könyvi adatok használata elfogadható. Mindazonáltal, a fizikai-kémiai tulajdonságoknak kielégítő 15

Nem-specifikus módszer: Bármilyen olyan elemzési módszer, amelyben a számszerűsítés az elemzett anyagban jelenlévő valamely funkcionális csoporton (részen) alapul a specifikus elemzett anyag helyett. Specifikus módszer: HPLC vagy GC módszer visszatartási egyezéssel, az elemzett anyag referencia szabványával. Nagymértékben specifikus módszer: LC-MS/MS két érvényesített ion-átmenettel, vagy GC-MS vagy LC-MS háromérvényesített ion-átmenettel, és visszatartási idő egyezéssel, az elemzett anyag referencia szabványával.

33 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július minőségűnek kell lennie, azaz, megbízhatónak kell lennie. A szövegszerű leírások helyett a beszámolóban tényleges számértéket, vagy értéktartományt kell használni, az olyan szavak helyett, mint pl. "magas" v. "alacsony" amennyire csak lehetséges. Az illékonyság azonban kivételt képez. Megjegyzendő, hogy az e szakaszban keletkezett bizonyos adatok befolyásolják a besorolást és a címkézést. Az UVCB anyagok esetében bizonyos tesztek tudományosan nem ésszerűek. Ezért e helyett a kísérleti eredmény mellőzését kell indokolni. Továbbá, egyedi alkotóelemek értéktartományát, egy vagy több reprezentatívértékét kell egyetlen érték helyett megadni, az anyagtól függően. Bizonyos végpontok tekintetében, az UVCB anyagokra vonatkozó specifikusabb útmutatást ad az ECHA a Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutatóban (ECHA, 2012c)). További Útmutató:  ECHA Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató R.7a fejezet: végpont-specifikus útmutató, R.7.1 Fizikai-kémiai tulajdonságok (ECHA, 2012c) 3.1. Megjelenés 3.1.1. Halmazállapot (20 °C, 101,3 kPa) Ellentétben a BPR II. függelékében leírtakkal, a tájékoztatást a halmazállapotról szóló 3.1.1. tételben kell megadni (20 °C, 101,3 kPa). Az adott tájékoztatásnak egy meghatározott leírású tisztított hatóanyagról, vagy gyártás szerinti formájú hatóanyagról kell szólnia, ha eltérő. A halmazállapotot 20 °C (293 K) szobahőmérséklet és 101,3 kPa (1 bar) légköri nyomásra kell megadni. A halmazállapot szilárd, folyékony vagy légnemű lehet. Továbbá, az anyag lehet kolloid, azaz, mikroszkopikusan egyenletesen eloszló egy másik anyagon keresztül, két külön halmazállapotból álló rendszerben. A kolloidok vagy kolloid rendszerek is lehetnek szilárdak, folyékonyak vagy légneműek. További Útmutató:  ECHA A CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutató, 2.1.4 fejezet: Halmazállapot (ECHA, 2012a) 3.1.2. Fizikai állapot (viszkózus, kristályos, por) (20 °C, 101.3 kPa) Ellentétben a BPR II. függelékében leírtakkal, a tájékoztatást a halmazállapotról szóló 3.1.2. tételben kell megadni (20 °C, 101,3 kPa). Az adott tájékoztatásnak egy meghatározott leírású tisztított hatóanyagról, vagy gyártás szerinti formájú hatóanyagról kell szólnia, ha eltérő. A fizikai állapotot 20 °C (293 K) szobahőmérséklet és 101,3 kPa (1 bar) légköri nyomásra kell megadni. Ez lehet aeroszol, tömörített, kristályos, diszperzió, rost, szál, pehely, részecskék, paszta, pellet, por, szuszpenzió, viszkóz vagy egyéb. 3.1.3. Szín (20 °C, 101.3 kPa)

34 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július Az adott tájékoztatásnak egy meghatározott leírású tisztított hatóanyagról, vagy gyártás szerinti formájú hatóanyagról kell szólnia, ha eltérő. A színt 20 °C (293 K) szobahőmérséklet és 101,3 kPa (1 bar) légköri nyomásra kell megadni. 3.1.4. Szag (20 °C, 101.3 kPa) Az adott tájékoztatásnak egy meghatározott leírású tisztított hatóanyagról, vagy gyártás szerinti formájú hatóanyagról kell szólnia, ha eltérő. A gyártási formájú hatóanyaggal és tisztított hatóanyaggal kapcsolatos szag leírását úgy kell megadni, ahogyan a laboratóriumokban, vagy a gyárakban kezelés során tapasztalható, 20 °C (293 K) szobahőmérséklet és 101,3 kPa (1 bar) légköri nyomásra. Ez lehet pl. ammónia-szerű, csípős, kéntartalmú vegyületekre jellemző, aromás vegyületekre jellemző, enyhe, fokhagyma-szerű, szagtalan, átható, enyhe, édeskés v. egyéb. A szagot a belélegezve veszélyes anyagok esetében ne vizsgálják. 3.2. Olvadáspont/fagyáspont Ezt az adatot a meghatározott leírású tisztított anyag tekintetében kell megadni. Az olvadáspont/fagyáspont mérését egészen 360 °C-ig el kell végezni. A folyadékok fagyáspontja rendszerint akkor határozható meg, ha –20 °C feletti. Annak jelzése is elfogadható, hogy az előzetes tesztek alatt fagyás nem következett be. A viszkóz folyadékok esetén a forráspont elfogadható alternatíva. Az EC A.1 módszer szerinti teszt (Olvasási/fagyási hőmérséklet). Tanácsos differenciál letapogató hőmennyiségmérést (DSC) vagy differenciál termikus elemzést (DTA) végezni (amelyet EC A.1 módszer tárgyal) mert további adatokkal szolgálnak az anyag termikus stabilitásáról, pl. a bomlás kezdetéről és az energiáról. Ha az olvadáspont/fagyáspont nem határozható meg, a szublimációs vagy lebomlási hőmérsékletet kell megadni. További Útmutató:  ECHA Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató R.7a fejezet: végpont-specifikus útmutató, R.7.1.2 Olvadáspont/fagyáspont (ECHA, 2012c) 3.3. Kémhatás A vizet tartalmazó hatóanyagok esetén, magának a hatóanyagnak a pH értékét kell meghatározni. Ha a szilárd és nem vizes hatóanyagokat vizes oldatként kell majd biocid termékekként használni, a hatóanyag 1%-os vizes oldatának, emulziójának vagy diszperziójának a pH értékét kell meghatározni. Teszt a CIPAC MT 75.3 módszere szerint. Olyan esetekben, amikor az anyagok savasak (pH<4) vagy lúgosak, (pH>10), a CIPAC MT 31. szerinti kémhatás-tesztet kell elvégezni, Vagy a CIPAC MT 191. szerinti módszerrel kell a tesztet elvégezni Az OECD Teszt útmutatója szerinti teszt szerint ‘pH érték meghatározása, savasság és lúgosság’ amely jelenleg fejlesztés alatt áll. További Útmutató:

35 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július 

ECHA Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató R.7a fejezet: végpont-specifikus útmutató, R.7.1.17 Disszociációs állandó (ECHA, 2012c)

3.4. Forráspont Ezt az adatot a meghatározott leírású tisztított anyag tekintetében kell megadni. A forráspont mérését egészen 360 °C-ig el kell végezni. A forráspontot 101,3 kPa (1 bar) normál légnyomáson kell elvégezni, hacsak lebomlás nem következik be, amely esetben alacsony nyomás alkalmazható. Ha a forráspont nem határozható meg, a szublimációs vagy lebomlási hőmérsékletet kell megadni. Az EC A.2 módszer szerinti teszt (Forrásponti hőmérséklet). DSC (amelyet EC A.2 módszer tárgyal) révén egyetlen tesztben meghatározható az olvadáspont és a forráspont. További Útmutató:  ECHA Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató R.7a fejezet: végpont-specifikus útmutató, R.7.1.3 Forráspont (ECHA, 2012c) 3.5. Relatív sűrűség Ezt az adatot a meghatározott leírású tisztított anyag tekintetében kell megadni. A gáz halmazállapotú anyagok relatív sűrűsége kiszámítható a molekulasúlyok alapján, és az Ideális Gáztörvény szerint. A polimer sűrűséget, ahol helyénvaló, vízkiszorítási módszerekkel kell meghatározni. A folyadékok és szilárd anyagok esetében, az EC A.3 módszer (Relatív sűrűség) szerint, az OECD 109. Teszt útmutatója alapján (Folyadékok és szilárd anyagok sűrűsége), amelyet 2012 októberében dolgoztak át További Útmutató:  ECHA Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató R.7a fejezet: végpont-specifikus útmutató, R.7.1.4 Relatív sűrűség (ECHA, 2012c) 3.6. Abszorpciós spektrum (UV/ViS, IR, NMR) és, ahol indokolt, tömegspektrum, moláris extinkció együttható a lényeges hullámhosszoknál, ahol releváns Ezt az adatot a meghatározott leírású tisztított anyag tekintetében kell megadni. Az abszorpciós spektrumot és a tömegspektrumot az aggodalomra okot adó szennyező anyagok tekintetében is meg kell határozni és jelenteni kell. Az UV/Vis (ultraibolya-látható spektrumú tartomány) esetében, a spektrumot semleges (pH = 7), savas (pH < 2) és lúgos (pH > 10) közegben is meg kell adni. Ezt a spektrumot az UV hatóanyagok esetében 200 – 400 nm tartományban kell megadni, és a Vis tartományban abszorbeáló anyagok esetében 200 – 800 nm-től. Továbbá, a moláris abszorpciós koefficienst (ε) meg kell határozni. A releváns OECD 101. Teszt útmutatója (UV-VIS Abszorpciós spektrum).

36 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július A szerkezet alátámasztása érdekében az adatok teljes körű értelmezése szükséges. További Útmutató:  ECHA Útmutató az anyagoknak a REACH és a CLP 4.2.1.3. fejezete: Elemzési adatok szerinti azonosításához és megnevezéséhez, (ECHA, 2012b)  A veszélyes anyagokról szóló 67/548/EGK irányelv hatodik és hetedik módosításához kiadott kézikönyv (79/831/EGK és 92/32/EGK ), 9.6 A spektrum analízisre vonatkozó útmutatás (EU, 2006) 3.7. Gőznyomás Ezt az adatot a meghatározott leírású tisztított anyag tekintetében kell megadni. A gőznyomást két hőmérsékleten (20 °C-on és 25 °C-on) vagy gőznyomás görbével kell vizsgálni. A mértékegysége Pascal (Pa). Ha a gőznyomás kisebb, mint 10-5 Pa, a gőznyomást 20 °C-on és 25 °C-on meg lehet becsülni gőznyomás görbével. A gőznyomást nem szükséges mérni, ha a számítások azt jelzik, hogy az érték jelentősen kisebb, mint 10-5 Pa. A vizsgálatot nem szükséges elvégezni, ha az olvadáspont 300 °C felett van. A mérésen, vagy elismert számítási módon alapuló határérték elegendő, ha az olvadáspont 300 °C és 200 °C között van. Az EK A.4 módszer szerinti teszt (Gőznyomás), az OECD 104. Teszt útmutatója alapján (Gőznyomás). További Útmutató:  ECHA Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató R.7a fejezet: végpont-specifikus útmutató, R.7.1.5 Gőznyomás (ECHA, 2012c) 3.7.1. Henry állandó A Henry állandót (HLC) szilárd és folyékony anyagoknál mindig fel kell tüntetni, ha az kiszámítható. A HLC valamely anyag vízben oldhatóságától, gőznyomásától és molekulasúlyától függ, és a szóban forgó anyag vizes oldatainak a párolgási hajlamát fejezi ki. Az alkalmazandó mértékegység Pa x m3 x mol-1. A HLC számításhoz használt vízben oldhatóságot és gőznyomást azonos hőmérsékleten kell megadni. További Útmutató:  ECHA Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató R.7a fejezet: végpont-specifikus útmutató, R.7.1.1-1 Henry állandó és párolgási sebesség (ECHA, 2012c) 3.8. Felületi feszültség Ezt az adatot a meghatározott leírású tisztított anyag tekintetében kell megadni. A felületi feszültséget kielégítő koncentrációjú vizes adat felhasználásával kell mérni úgy, hogy bármilyen felületi aktivitási potenciált kifejezzenek; azaz 90%-os telítettségnél (a koncentrációt meg kell jelölni) a maximális 1g/l koncentrációig (ahol a viszkozitás megengedi). A vízben oldhatóság és a megadott oldhatóság közötti következetlenségeket teljes mértékben

37 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július ki kell vizsgálni. Ha az adatokból az a következtetés vonható le, hogy a hatóanyag felületaktív, a kritikus micella koncentrációt (CMC) meg kell határozni. Az EK A.5 módszer szerinti teszt (Felületi feszültség), az OECD 115. Teszt útmutatója alapján (Vizes oldatok felületi feszültsége). További Útmutató:  ECHA Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató R.7a fejezet: végpont-specifikus útmutató, R.7.1.6 Felületi feszültség (ECHA, 2012c) 3.9. Vízben való oldhatóság Ezt az adatot a meghatározott leírású tisztított anyag tekintetében kell megadni. A vizsgálatoknak tartalmazniuk kell a pH értéket (5-től 9-ig) és az oldhatósági hőmérsékletet. A vízben való oldhatóságot 20 °C-on, vagy annak közelében kell meghatározni. A 10 °C-on és 30 °C-on vizsgált, hőmérséklettől függő oldhatóságot meg kell jelölni, ha az oldhatóság tekintetében a hőmérséklettől való függőség gyanúja felmerül. A vízben való oldhatóságot meg kell határozni, kivéve, ha az anyag hidrolízis szempontjából instabil. A “vízben oldhatatlan” és ehhez hasonló kifejezések nem elegendők; e helyett, határérték-tesztet kell végezni úgy, hogy pozitív állítást lehessen tenni (pl. az analitikai határérték alatt van). A bonyolult keverékek esetén, kizárólag a tömegegyensúly lehet praktikus módszer. Mindazonáltal, a kivonatot össze kell hasonlítani (pl. HPLC) a keverékkel, annak ellenőrzésére, hogy az alkotóelemek tekintetében nem áll-e fenn eltérő oldhatóság. Ha a hatóanyag oldhatósága vizes közegben olyan, hogy a vízben való oldhatóság nem határozható meg, a tesztek adatain alapuló indoklást kell benyújtani. A kolloid és micella kialakulást és egyéb megfigyeléseket közölni kell. Nem áll rendelkezésre semmilyen egyetlen módszer, amely a vízben való oldhatósági értékek teljes skáláját lefedné, a viszonylag oldhatótól a nagyon lassan oldható anyagokig. Az általános teszt útmutatók (OECD 105. teszt útmutató (Vízben való oldhatóság); EK A.6 módszer (Vízben való oldhatóság)) két olyan tesztmódszert tartalmaznak, amelyek az oldhatósági értékek teljes tartományát lefedik, azonban amelyek nem alkalmazhatók az illékony anyagokra. A fémek és ritkán oldható szervetlen fémvegyületek esetén egyedi vízben való oldhatósági megközelítést (OECD 29. Útmutató dokumentum: Fémek és fémvegyületek átalakulása/disszolúciója vizes közegben) terveztek az oldott frakcióvá történő átalakulás mérése céljából, normál körülmények között. További Útmutató:  ECHA Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató R.7a fejezet: végpont-specifikus útmutató, R.7.1.7 Vízben való oldhatóság (ECHA, 2012c) 3.10. Koncentrációs hányados (n-oktanol/víz) és annak pH- függése Ezt az adatot a meghatározott leírású tisztított anyag tekintetében kell megadni. Egy környezetileg releváns pH tartományban disszociáló anyagok esetében (pK a 5-9), a Kow értékét mind a semleges, mind a disszociált alakból le kell vezetni.


Ha a hatóanyag stabilitása vizes közegben olyan, hogy a koncentrációs hányados nem határozható meg, a tesztek adatain alapuló indoklást kell benyújtani. Olyan anyagok esetében, amelyek valamelyik állapotban rendkívüli mértékben oldhatók, határértéket kell közölni. Szükség esetén ez az n-oktanolban és a vízben külön-külön mért egyedi oldhatóságon alapulhat. Ha a teszt nem végezhető el, számított értéket a számítás részletes levezetésével együtt, kell megadni, ha releváns. Az EK A.8. módszere (Koncentrációs hányados), amely részben megfelel az OECD 107. teszt útmutatónak (Koncentrációs hányados (n-oktanol/víz): Rázó lombik módszer) és amely részben hasonló az OECD 117. teszt útmutatójához (Koncentrációs hányados (n-oktanol/víz), HPLC módszer). Továbbá, az OECD 123. teszt útmutatója, a lassú keverés módszere használható az adatok megállapításához, e végpont esetén. További Útmutató:  ECHA Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató R.7a fejezet: végpont-specifikus útmutató, R.7.1.8 Koncentrációs hányados (ECHA, 2012c) 3.11. Hőstabilitás, a bomlástermékek megnevezése Ellentétben a BPR II. függelékében leírtakkal, a tájékoztatást a gyártási formájú hatóanyag tekintetében kell megadni. A hőstabilitás adatait, nevezetesen az olvadáspontot, a szublimálási vagy bomlási pontot azonosítani kell. Ha lehetséges, a hő hatására keletkező bomlástermékeket értékelni szükséges, és veszélyes anyagok keletkezésének a lehetőségét figyelembe kell venni. Nincsen releváns EK módszer. Az OECD 113. teszt útmutatója szerinti teszt (Hőstabilitás és stabilitás a levegőben vizsgálatára szánt szűrés). További Útmutató:  ECHA CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutató, 2.9.3.3.1 Hőstabilitási tesztek és hőmérséklet-ellenőrzés, (ECHA, 2012a) 3.12. A tartály anyagával szembeni reakcióképesség A korróziónak ellenálló, és a szóban forgó hatóanyaggal reakcióba nem lépő alkalmas tartályanyagokat, és/vagy olyan tartályanyagokat meg kell határozni, amelyek nem használhatók az anyaggal, a vegyi anyagok jellemzőit (pl. pH érték és szennyező anyagok) és a tárolási körülményeket (pl. nyomás és hőmérséklet) figyelembe véve. A használatból szerzett tapasztalatokból és a vegyi szerkezetből lehet adatokat szerezni. 3.13. Disszociációs állandó (ADS - kiegészítő adat) Ezt az adatot a meghatározott leírású tisztított anyag tekintetében kell megadni, eltérően a BPR-ben meghatározottól. A sav-bázis állandót (pKa, pKb) mindig meg kell adni, ha meghatározható. Az OECD 112. teszt útmutatója (Disszociációs állandók vízben).

39 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július További Útmutató:  ECHA Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató R.7a fejezet: végpont-specifikus útmutató, R.7.1.17 Disszociációs állandó (ECHA, 2012c) 3.14. Granulometria (szemcseméret-vizsgálat) Olyan hatóanyagok, mint porok vagy granulátumok esetében kell meghatározni és közölni. A granulometria a részecskeméret megoszlást határozza meg. A részecskeméret megoszlás bemutatása az adatok értelmezéséhez szükséges (pl. a részecskeméret hisztogramjának formájában, szemben a tömeggel, részecskeméret szemben a részecskék számával, stb.). A tömegben lévő olyan részecskék százalékát, amelyeknek az aerodinamikus átmérője <50 µm meg kell határozni (ld. még II. fejezet 8.7.2 szakasz). Sok módszer létezik a részecskeméret méréseire, de egyik sem alkalmazható a teljes mérettartományra. A granulometria teszteléséről, ld. a REACH tájékoztatási követelményekről és vegyi biztonsági értékelésről szóló útmutatóját , R.7 fejezet (ECHA, 2012c). Az útmutató további részletes adatokkal szolgál a részecskeméret megoszlás tekintetében rendelkezésre álló nemzetközi módszerekről. A kérelmezőnek kell kiválasztania a saját anyagához leginkább megfelelő módszert. Ld. a III. fejezet, 3.5.6. szakaszának specifikusabb útmutatását. 3.15. Viszkozitás (ADS - kiegészítő adat) Ez az adat a folyékony anyagok esetében mindig szükséges. A viszkozitást 20 °C-on és 40 °C-on kell meghatározni. Nincsen releváns EK módszer. Az OECD 114. teszt útmutatója szerinti teszt (Folyadékok viszkozitása) ahol a következő meghatározási módszerek ajánlottak:  Kapilláris viszkozitás mérő;  Átfolyás-csésze;  Forgó viszkozitás mérő;  Forgó golyós viszkozitás mérő;  Húzó golyós viszkozitás mérő. További Útmutató:  ECHA Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató R.7a fejezet: végpont-specifikus útmutató, R.7.1.18 Viszkozitás (ECHA, 2012c) 3.16. Oldhatóság szerves oldószerekben, beleértve hőmérséklet hatását az oldhatóságra (ADS - kiegészítő adat) Ezt az adatot a meghatározott leírású tisztított anyag tekintetében kell megadni. Legalább két, eltérő polaritású általánosan elterjedt oldószer használatával kell megvizsgálni. Az eredményeket az oldószer mg/l-eként kell megadni. A CIPAC MT 181. szerinti teszt (Oldhatóság szerves oldószerekben). A módszer nem alkalmas olyan anyagokra, amelyeknek az oldhatósága 10 mg/l alatti. 3.17. Stabilitás a biocid termékekben használt szerves oldószerekben és a releváns bomlástermékek megnevezése (ADS - kiegészítő adat)

40 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július Az adott tájékoztatásnak egy meghatározott leírású tisztított hatóanyagról, vagy gyártás szerinti formájú hatóanyagról kell szólnia, ha eltérő. Az adatot csak akkor kell közölni, ha gyártás szerinti formájú hatóanyagot szerves oldószerben szállítják. Egy tesztelt anyagnak oldószerben meglévő stabilitásáról szóló adat akkor releváns, ha a mintákat tárolni kell. A bomlási sebességet befolyásoló tényezők lehetnek pl. a hidrolízis, fotolízis és az oxidáció. A bomlástermékek azonosítása révén értékelhető lesz, hogy esetleg mérgezőbbek lesznek, mint a gazdaanyag további ökotoxicitási vizsgálatokban. További Útmutató:  ECHA Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató R.7a fejezet: végpont-specifikus útmutató, R.7.1.16 Stabilitás szerves oldószerekben és bomlástermékek (ECHA, 2012c)

4. Fizikai veszélyek és kapcsolódó jellemzők A hatóanyag fizikai veszélyei (a BPR II. függeléke, 4-1 - 4.16 végpontok) megfelelnek a CLP rendeletben található fizikai veszélyeknek. A BPR által előírt e fizikai veszélyek mindegyikére vonatkozó kritériumok és tesztelési módszerek, vagy szabványok leírása megtalálható a CLP rendelet 2. része I. függelék megfelelő szakaszában. Annak meghatározása céljából, hogy valamely anyag bármilyen olyan fizikai veszélyt hordoz-e, mint amelyet a CLP rendelet 2. része I. függeléke említ, a gyártónak, az importőrnek vagy a felhasználónak a fent említett 2. részben előírt teszteket el kell végeznie, kivéve, ha hiteles és megbízható információk rendelkezésre állnak (Ld. a CLP 8(2) cikkelyét). Továbbá, ENSZ-nek a Veszélyes anyagok szállítására, teszt kézikönyvre és kritériumokra vonatkozó ajánlásai szerinti, az egyes fizikai veszélyeknek megfelelő teszteket el kell végezni, UN-MTC (UN, 2009), az ENSZ által meghatározott teszt megnevezésével kezdve. További információk találhatók a CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutatóban (ECHA, 2012a). 4.1. Robbanóanyagok A robbanóanyagokra vonatkozó kritériumokat a CLP rendelet I. függelék 2.1 pontja tartalmaz. Az ENSZ 1-3. terjedő tesztsorozata (további tesztsorozat a 4-6-ig terjedő, szükséges a besoroláshoz) ahogyan az UN-MTC 1. része leírja. További Útmutató:  ECHA A CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutató, 2.2 fejezet: Robbanóanyagok (ECHA, 2012a) 4.2. Gyúlékony gázok A gyúlékony gázokra vonatkozó kritériumokat a CLP rendelet I. függelék 2.2 pontja 16 tartalmaz. . Teszt az ISO 10156 és az EN 1839 szabvány szerint. További Útmutató: 16

Megjegyzendő, hogy a műszaki fejlődéshez való 4. igazítás (ATP) (487/2013/EU rendelet) módosítani fogja a CLP rendelet I. függelék 2.2 pontját.


ECHA A CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutató, 2.3 fejezet: Gyúlékony 17 gázok (ECHA, 2012a)

4.3. Gyúlékony aeroszolok A gyúlékony aeroszolokra vonatkozó kritériumokat a CLP rendelet I. függelék 2.3 pontja 18 tartalmaz . Teszt a 2008/47/EK-val módosított 75/324/EK szerint, amelyeket az UN-MTC 31. szakaszával harmonizáltak További Útmutató:  ECHA A CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutató, 2.4 fejezet: Gyúlékony aeroszolok (ECHA, 2012a) 4.4. Oxidáló gázok Az oxidáló gázokra vonatkozó kritériumokat a CLP rendelet I. függelék 2.4 pontja tartalmaz. A teszteket vagy számítási módszereket az ISO 10156 szerint (Gázok és gázkeverékek. A tűzpotenciál és az oxidáló képesség meghatározása, a palackszelep nyílások kiválasztásához) az említettek szerint kell elvégezni . További Útmutató:  ECHA A CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutató, 2.5 fejezet: Oxidáló gázok (ECHA, 2012a) 4.5. Nyomás alatt lévő gázok A Nyomás alatt lévő gázokra vonatkozó kritériumokat a CLP rendelet I. függelék 2.5 pontja tartalmaz. További Útmutató:  ECHA A CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutató, 2.6 fejezet: Nyomás alatt lévő gázok (ECHA, 2012a) 4.6. Gyúlékony folyadékok A gyúlékony folyadékokra vonatkozó kritériumokat a CLP rendelet I. függelék 2.6 pontja tartalmaz. A gyúlékony folyadékok lobbanáspontjának meghatározását szolgáló tesztmódszereket a CLP I. függelék 2.6.4.4. szakasz, 2.6.3. táblázata sorolja fel. További Útmutató:  ECHA A CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutató, 2.7 fejezet: Gyúlékony folyadékok (ECHA, 2012a) 4.7. Gyúlékony szilárd anyagok A gyúlékony szilárd anyagokra vonatkozó kritériumokat a CLP rendelet I. függelék 2.8 pontja tartalmaz. 17

Megjegyzendő, hogy a 2.3 fejezet útmutatása jelenleg átdolgozás alatt van, a CLP rendelet 4. ATP-jének megfelelően, amely úgy fogja módosítani a CLP rendelet I. függelék 2.2 pontját, hogy a vegyileg instabil gázok belekerüljenek, és új neve pedig “Gyúlékony gázok lesz (a vegyileg instabil gázokat is beleértve)”. 18 Megjegyzendő, hogy a műszaki fejlődéshez való 4. igazítás módosítani fogja a CLP rendelet I. függelék 2.3 pontját.


További Útmutató:  ECHA A CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutató, 2.8 fejezet: Gyúlékony szilárd anyagok (ECHA, 2012a) 4.8. Önreaktív anyagok és keverékek Az önreaktív anyagokra és keverékre vonatkozó kritériumokat a CLP rendelet I. függelék 2.9 pontja tartalmaz. Az UN-MTC II. részében leírt A-H tesztsorozat szerinti teszt. További Útmutató:  ECHA A CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutató, 2.9 fejezet: Önreaktív anyagok és keverékek (ECHA, 2012a) 4.9. Piroforos folyadékok A piroforos folyadékokra vonatkozó kritériumokat a CLP rendelet I. függelék 2.9 pontja tartalmaz. Teszt az ENSZ N-3. tesztje, ahogyan az UN-MTC 33.3.1.5 szakasza leírja. További Útmutató:  ECHA A CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutató, 2.10 fejezet: Piroforos folyadékok és szilárd anyagok (ECHA, 2012a) 4.10. Piroforos szilárd anyagok A piroforos szilárd anyagokra vonatkozó kritériumokat a CLP rendelet I. függelék 2.10 pontja tartalmaz. Teszt az ENSZ N-2. tesztje, ahogyan az UN-MTC 33.3.1.4 szakasza leírja. További Útmutató:  ECHA A CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutató, 2.10 fejezet: Piroforos folyadékok és szilárd anyagok (ECHA, 2012a) 4.11. Önmelegedő anyagok és keverékek Az önmelegedő anyagokra és keverékre vonatkozó kritériumokat a CLP rendelet I. függelék 2.11 pontja tartalmaz. Teszt az ENSZ N-4. tesztje, ahogyan az UN-MTC 33.3.1.6 szakasza leírja. További Útmutató:  ECHA A CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutató, 2.11 fejezet: Önmelegedő anyagok és keverékek (ECHA, 2012a) 4.12. Vízzel érintkezve gyúlékony gázokat kibocsátó anyagok és keverékek A vízzel érintkezve gyúlékony gázokat kibocsátó anyagokat és keverékeket a CLP rendelet I. függelék 2.12 pontja írja le. Teszt az ENSZ N-5. tesztje, ahogyan az UN-MTC 33.3.1.4 szakasza leírja.


További Útmutató:  ECHA A CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutató, 2.12 fejezet Vízzel érintkezve gyúlékony gázokat kibocsátó anyagok és keverékek (ECHA, 2012a) 4.13. Oxidáló folyadékok Az Oxidáló folyadékokra vonatkozó kritériumokat a CLP rendelet I. függelék 2.13 pontja tartalmaz. Teszt az ENSZ O-2 tesztje szerint, ahogyan az UN-MTC 34.4.2 szakasza leírja. További Útmutató:  ECHA A CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutató, 2.13 fejezet: Oxidáló folyadékok és Oxidáló szilárd anyagok (ECHA, 2012a) 4.14. Oxidáló szilárd anyagok Az oxidáló szilárd anyagokra vonatkozó kritériumokat a CLP rendelet I. függelék 2.4 pontja tartalmaz. Teszt az ENSZ O-1 tesztje szerint,

19

as ahogyan az UN-MTC 34.4.1 szakasza leírja.

További Útmutató:  ECHA A CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutató, 2.4 fejezet: Oxidáló gázok (ECHA, 2012a) 4.15. Szerves peroxidok A szerves peroxidokra vonatkozó kritériumokat a CLP rendelet I. függelék 2.15 pontja tartalmaz. Az UN-MTC 28. szakaszában leírt A-H tesztsorozat szerinti teszt. További Útmutató:  ECHA A CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutató, 2.14 fejezet: Szerves peroxidok (ECHA, 2012a) 4.16. Fémekre korrozív hatású anyagok A fémekre korrozív hatású anyagokra vonatkozó kritériumokat a CLP rendelet I. függelék 2.16 pontja tartalmaz. Teszt az ENSZ C-1.. tesztje, ahogyan az UN-MTC 37.4 szakasza leírja. További Útmutató:  ECHA A CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutató, 2.15 fejezet: Fémekre korrozív hatású anyagok (ECHA, 2012a) 4.17. További fizikai veszélyességi tényezők

19

A jelen útmutató írásának idején, az ENSZ szintjén munka folyik az O.1 teszt módosítása céljából: Oxidáló szilárd anyagok tesztelése. Ez tartalmazza a referencia anyag módosítását és a méréshez a gravimetriai módszer bevezetését. További információkért ld. UN/SCEGHS/23/INF.17 dokumentumot, amely a következő helyen áll rendelkezésre:

http://www.unece.org/fileadmin/DAM/trans/doc/2012/dgac10c4/ST-SG-AC10-C4-2012-11e-ST-SG-AC.10-C3-201275e.pdf

44 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július 4.17.1. Öngyulladási hőmérséklet (folyadékok és gázok) A folyadékok és gázok esetén az ‘öngyulladás’ kifejezés használatos általánosságban. Az öngyulladási képesség nagyon nagy jelentőséggel bír a gépek és berendezések robbanása elleni védekezésben a hőmérséklet-osztályok kiosztásakor (Európában az ATEX). Az EK A-15 módszere szerinti teszt, amely nemzeti és nemzetközi szabványokra hivatkozik (pl. EN 14522, stb.). A teszt eljárás olyan gázokra, folyadékokra és gőzökre alkalmazandó, amelyeket levegő jelenlétében forró felület meggyújtat. További Útmutató:  ECHA Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató R.7a fejezet: végpont-specifikus útmutató, R.7.1.12 Öngyulladás (ECHA, 2012c) 4.17.2. Szilárd anyagok relatív öngyulladási hőmérséklete Az önmelegedő anyagokra vonatkozó kritériumokat a CLP rendelet I. függelék 2.11 pontja tartalmaz. Teszt az ENSZ N-4. tesztje, ahogyan az UN-MTC 33.3.1.6 szakasza leírja. További Útmutató:  ECHA A CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutató, 2.11 fejezet: Önmelegedő anyagok és keverékek (ECHA, 2012a) 4.17.3. Porrobbanási veszély Porrobbanási veszély minden olyan porra és termékre érvényes, amely olyan port tartalmaz, vagy port képes fejleszteni, amely hőforrásnak kitéve meggyulladhat vagy felrobbanhat, ha a levegőben szétszóródik (legfeljebb 1 mm átmérőjű részecskékre érvényes). Az olyan anyagok, amelyek nem oxidálódnak, mentesek a tesztelés alól (pl. a legtöbb szervetlen só). Ha a hatóanyagok hajlamosak a porrobbanásra, írják le a porrobbanások esélyét csökkentő intézkedéseket. A releváns változók vizsgálata után, amely jelezni fogja a robbanások esélyét és erejét bizonyos körülmények között, hatóanyag vivő anyagban (pl. vízben vagy olajban) is oldható, ahhoz, hogy technikai koncentrációt (TK) alkosson, azért, hogy csökkenjen a por kialakulásának az esélye. Végezzenek szűrési módszert egy nyitott Hartman cső alapján, a VDI 2263 1. rész: VDI kézikönyv Vegyi és gyártástechnológia – 4. kötet: Munkahelyi biztonság, 1. rész IT-biztonság az ipari automatizálásban – Általános mód) annak meghatározására, hogy port kell-e figyelembe venni:  

A csoport: Éghető porok, amelyek meggyulladnak és lánggal égnek (robbanóanyagok). B csoport: Nem éghető porok, amelyek nem gyulladnak meg (nem robbanóanyagok).

Az A kategóriájú anyagokat tovább kell tesztelni. A robbanásveszélyes porok esetén további változókat kell meghatározni: Alsó robbanási határérték Az Alsó robbanási határérték (LEL, mértékegysége: g*m -3) meghatározása: a por olyan minimális koncentrációja a levegőben, amely felrobbanhat, ha gyújtó forrásnak van kitéve. Szabványos tesztmódszer áll rendelkezésre, azaz EN 14034 (3. rész).

45 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július Robbanási állandó, maximális robbanó nyomás és minimális gyulladási energia Ha porrobbanás veszélye várható, a porrobbanási állandót (Kst) robbanási index teszttel meg kell határozni (EN 14034, 2. rész), mértékegysége: bar*m*s-1, és a minimális gyulladási energiát (MIE) az EN 13821 módszerrel. A Kst, meghatározásakor, a pmax (maximális robbanó nyomást) is meghatározzák. Minimális gyulladási hőmérséklet és parázsló hőmérséklet Forró felületek is okozhatnak robbanást. Ezért, a minimális gyulladási (MIT) hőmérsékletet és parázsló hőmérséklet az EN 50281 szerint kell vizsgálni. Ha a kérelmező indokolni tudja, hogy nem fognak porrétegek kialakulni a villamos berendezés tetején, a MIT mellőzhető. Silók és korlátozó oxigén koncentrációk Silós tárolás esetén, tanácsos vizsgálni a korlátozó oxigén koncentrációt (LOC). A tesztek leírását a jelen útmutató dokumentum nem tartalmazza, azt figyelembe véve, hogy a biocid termékek ritkán olyan poros anyagok, amelyeket silókban tárolnának.

5. Kimutatási és azonosítási módszerek A kérelmező a hatóanyagok (és, ahol érvényes, a hatóanyagok és adalékanyagaik vonatkozó bomlástermékeinek, izomereinek és szennyező anyagainak) meghatározásához szükséges érvényesített elemzési módszereket köteles biztosítani, valamint azok releváns maradékai tekintetében is a talajban/talajon, a levegőben, az ivó- és felszíni vízben, testnedvekben és testszövetekben, kezelt élelmiszerekben vagy takarmányban. Az olyan anyagok esetén, amelyek elemzése bonyolult, a problémákat le kell írni. Az elemzési módszerek érvényesítésének a célja annak kimutatása, hogy célszerűek. A módszereknek a felhasználó számára lehetővé kell tenniük, hogy az összes elemzett anyagot, a hatóanyag gyártás szerinti formáját és az értékelés során előállított maradékanyagok definícióiban található összes elemzett anyagot meghatározhassa. Ezekben a módszerekben általánosan elérhető technikákat/berendezéseket kell használni, és a veszélyes anyagokat el kell kerülni (pl. olyan rákkeltő anyagokat, mint a diazo-metánt, benzolt vagy kloroformot). Kötelező módszerek szükségesek a megfelelő számszerűsítési határértékek (LOQ) kimutatására, hogy kielégítően megkülönböztetők legyenek, azért, hogy a zavaró anyagok soha ne haladjanak meg egy bizonyos LOQ százalékot (ld. lejjebb a II. fejezet 5.1 és 5.2 szakaszában), és elfogadható visszanyerést és ismételhetőséget mutathassanak ki. Elemzési módszer leírása Az érvényesített módszereket részletesen le kell írni. A benyújtott módszer leírásának a következő pontokat kell tartalmaznia:  Az elemzett anyag meghatározása;  Felszerelés;  Reagensek (a tisztaságot, valamint a szokásos alkotóelemek tisztaságának teljes leírását és a hozzájuk tartozó meghatározási módszert, vagy az eredet egyértelmű meghatározását, ha a kereskedelemben kapható);  Az elemzési módszer, a minták feldolgozását, a kivonást, takarítást, deriválást, meghatározást is beleértve (ha érvényes);  A kalibrálás leírása, a mátrix-egyeztetett szabványokat is beleértve (ha érvényes);  Eredmények számítási eljárása a kiinduló adatokból;  Eredmény táblázatok (ha az eredményeket nem külön vizsgálatokban mutatják be). A következő adatokat kell benyújtani, ha célszerű:  Az elemzési eljárás sematikus folyamatábrája;  Azok a szakaszok, ahol az eljárás megszakítható;  Veszélyek vagy szükséges óvintézkedések;  Nyilatkozat a felhasznált oldószerek kivonási hatékonyságáról.

46 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július Az elemzési módszerek során "általánosan elérhető" műszereket kell használni:  GC detektorok: FPD, NPD, ECD, FID, MS, MSn (az ioncsapdát és MS/MS-t is beleértve),  GC oszlopok: kapilláris oszlopok,  HPLC detektorok: MS, MS/MS, FLD, UV, DAD,  HPLC oszlopok: reverz szakasz, ioncsere, normál szakasz,  AAS, ICP-MS, ICP-OES,  további elemzési technikák, bizonyos esetekben. Stabilitás Ha a minták stabilitására vonatkozóan referenciát keresnek, az OECD-nek a Növényvédő szerek maradékainak elemzési módszereiről szóló útmutatót (OECD, 2007a) célszerű használni. További Útmutató:  OECD Növényvédő szerek maradékainak elemzési módszereiről szóló útmutató, (OECD, 2007a)  DG SANCO Növényvédő szerek maradékainak elemzési módszereiről szóló útmutató, (EU, 2010a) 5.1. Analitikai módszerek, beleértve a hatóanyag gyártás szerinti formájának és – ahol szükséges – a hatóanyag releváns szermaradékainak, izomerjeinek, valamint szennyező- és adalékanyagainak (pl. stabilizátorok) a kimutatására vonatkozó validálási paramétereket. A releváns szennyező anyagoktól eltérő szennyező anyagok tekintetében, ez csak akkor érvényes, ha mennyiségük ≥ 1g/kg. Az elemzési módszerekről tájékoztatást kell adni a hatóanyag, kiindulási anyagok és adalékanyagok az izomereinek, szennyező anyagainak a meghatározását illetően (pl. stabilizálók), amelyek vagy ökotoxikológiai aggodalomra adnak okot (azaz, amelyek a kockázatértékeléshez relevánsak), vagy amelyek mennyisége ≥ 1 g/kg a hatóanyag gyártás szerinti formájában. A következő érvényesítési paramétereket kell figyelembe venni a hatóanyag, a szennyező anyagok és az adalékanyagok tekintetében: Visszanyerés (Pontosság) A visszanyerés meghatározása a technikai anyagban (TC) lévő hatóanyag vonatkozásában nem szükséges. Mindazonáltal, a technikai koncentrátumok (TK) esetében a pontosság értékelése szükséges a visszanyerés vonatkozásában. A szennyező anyagok és adalékanyagok esetén, a visszanyerési mértékeket a mérések szintjén meg kell határozni, azaz, a hatóanyag meghatározásához egy keverékben, vagy szennyező anyagban állandó szinten, (a meghatározott összetételen mért) egy visszanyerési mérték elegendő. A különféle szintű szermaradékok vagy szennyező anyagok meghatározásához, a visszanyerési mértékeket legalább két koncentrációs szinthez meg kell határozni: egyest az LOQ közelében és egyet három nagyságrenddel magasabban, és a kalibrációs görbe tartományán belül. A következő visszanyerések tekinthetők elfogadhatónak: 2 táblázat Szermaradékok vagy szennyező anyagok elfogadható visszanyerési értékei % aktív Átlagos % szennyező anyagok Átlagos (névleges) visszanyerési % (névleges) visszanyerési %

47 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július >10 1-10 <1 0,01-0,1 <0,01

98-102 97-103 95-105 90-110 80-120

>1 0,1-1 <0,1

90-110 80-120 75-125

Forrás: SANCO 3030/99 (EU, 200a)

Ismételhetőség A hatóanyag és a szennyező anyagok és adalékanyagok meghatározásának az ismételhetőségét ugyanabból a TC vagy TK tételből származó legalább öt mintán kell kimutatni. A technikai fokozatú hatóanyag tekintetében a hatóanyag ismételhetőségét és a szennyező anyagok ismételhetőségét össze kell hasonlítani, ha rendelkezésre áll, a módosított Horwitz mértékkel, amely laboratórium-közi pontossági index. Kalibrálás Az elemzési kalibrálásnak túl kell terjednie a releváns elemzési oldatokban meglévő elemzett anyag legalacsonyabb és a legmagasabb névleges koncentrációján (±20%). Két, vagy három koncentráción kétszer kell a meghatározás elvégezni, vagy öt, vagy több koncentráción egyszer. A kalibrálás nyers adatait is fel kell tüntetni a vizsgálati beszámolókban. A kalibrálási egyenletet és vázlatot és a korrelációs együtthatót (R2) be kell mutatni. Specifikusság A hatóanyag és az összes szennyező anyag és adalékanyag elemzéséből készített, teljesen feliratozott kromatogramokat kell benyújtani. Ezeknek a referencia szabványokból és a technikai anyagból vett elemzések kromatogramjait is tartalmazniuk kell. Bármilyen olyan zavaró tényezőt el kell magyarázni, amelynek a hozzájárulási mértéke több mint ± 3% a teljes meghatározott mennyiséghez. Deriválás A hatóanyag technikai fokozata tekintetében bármilyen deriválási lépés átlagos eredményét és pontosságát nem szükséges érinteni. A meghatározás igazolása Feltéve, hogy a hatóanyag, a szennyező anyag vagy az adalékanyag számszerűsítésére használt elemzési módszer specifikus vagy nagymértékben specifikus (ld. II fejezet, 2.11 szakaszban a módszer-definíciókat) akkor nincs szükség megerősítő módszert alkalmazó elemzésre. Ha nem-specifikus módszert (pl. titrálás) használnak, akkor a meghatározást meg kell erősíteni. Ezt a követelményt figyelmen kívül lehet hagyni, ha CIPAC módszert használnak. A meghatározás igazolásának értékelését szolgáló megközelítésekről információk találhatók a II. fejezet 5.2 szakaszában. További Útmutató:  A REACH és a CLP szerinti anyagok meghatározásáról és elnevezéséről szóló ECHA útmutatás; 4.2.1.3 / 4.2.2.3 / 4.2.3.2 fejezetek (ECHA, 2012b) 5.2. Ellenőrzési célú analitikai módszerek, beleértve a visszanyerési arányokat és a kvantifikációs és kimutathatósági határokat a hatóanyagnak és maradékainak meghatározására – ahol indokolt – a következő közegekben, illetve felületeken: Ellenőrzési célú analitikai módszereket, beleértve a visszanyerési arányokat és a kvantifikációs és kimutathatósági határokat a hatóanyagnak és maradékainak meghatározására – ahol indokolt: talaj, levegő, víz és hordalék valamint állati és emberi testnedvek és szövetek, kell biztosítani. Az elemzési módszereket azért kell szokásosan ellenőrizni, hogy meggyőződjünk a módszer

48 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július célszerűségéről. Mégis lehetséges, hogy egy adott módszert nem érvényesítettek minden tekintetben, azonban mégis a célra megfelelőnek ítélik meg, ha az hivatalos státuszú specifikus módszer (pl. az ISO, CEN, OSHA adta ki). Ilyen helyzetekben bizonyos mértékű rugalmasságot meg kell engedni. A következő útmutató érvényes az 5.2.1 - 5.2.4 tájékoztatási követelményekre:  Aggodalomra okot adó gazdavegyületek és/vagy metabolitok elemzési módszereit be kell nyújtani.  Minden egyes módszer és minden egyes releváns reprezentatív módszer esetén, a specifikusságot, a pontosságot, a visszanyerést és a LOQ-ot kísérletezéssel kell meghatározni és azokról beszámolni. A kalibrálásról szóló adatok kulcsfontosságú érvényesítési paraméterek.  Elméletileg a javasolt szermaradék módszereknek többszörös szermaradék módszernek kell lenniük; egy szokásos többszörös szermaradék-módszert kell alkalmazni és arról beszámolni, a szermaradék meghatározásának való megfelelősége szempontjából. Ahol a javasolt szermaradék módszerek nem többszörös szermaradék módszerek, vagy más módszerekkel ütköznek, alternatív módszert kell javasolni. Ha ennek a követelménynek a következménye egyedi vegyületek tekintetében túlzott számú módszer megjelenése, egy "általános részmódszer" elfogadható lehet. A következő érvényesítési adatok szükségesek a szermaradék felügyeleti módszerekhez: Kalibrálás Az elemzési kalibrálásnak túl kell terjednie a releváns elemzési oldatokban meglévő elemzett anyag legalacsonyabb és a legmagasabb névleges koncentrációján (±20%). Két, vagy három koncentráción kétszer kell a meghatározást elvégezni, vagy öt, vagy több koncentráción egyszer. A kalibrálás nyers adatait is fel kell tüntetni a vizsgálati beszámolókban. A kalibrálási egyenletet és vázlatot és a korrelációs együtthatót (R 2) be kell mutatni. Szelektivitás/Specifitás (mátrix zavar) Javítatlan helyreállításokról és üres (kontroll) értékekről is be kell számolni. Az elemzési érdek területén üres értékeket (kezeletlen mintákat és eljárási üres tételeket) kell meghatározni a megerősítő kísérletekben használt mátrixokból, és mértékük nem lehet magasabb mint az LOQ 30%-a. Ha ezt túllépik, részletes indoklást kell adni. Mátrix hatások, pl. csúcs elnyomás és fokozás szintén előfordulhat olyan technikákkal, mint a HPLC/MS-MS és a GC. E hatások ellenőrzése céljából egy kezeletlen minta (mátrix-egyeztetésű szabványok) mátrix kivonataiban előkészített szabványok használatával készített kalibrációs görbéket kell készíteni, és ezeket össze kell hasonlítani az oldószerekben használatos szabványokkal készített kalibrációs görbével. Teljesen feliratozott kromatogramokat kell benyújtani. Ezeknek egy szabványos, a legalacsonyabb megerősítési szintű megerősített minta és egy megerősítetlen (üres) minta elemzését kell lefedniük. Mátrixonként két üres kontroll mintát kell elemezni. Elfogadható helyreállítások értéktartománya Általánosságban minden egyes megerősítési szintű és minden egyes árura vonatkozó átlagos visszanyerésnek as 70-110%-os tartományban kell lennie. Pontosság - Ismételhetőség (relatív szórásként kifejezve) Egy érvényesítési vizsgálatban a módszer pontosságát relatív szórásként (RSD) jelenteni kell, az egyes megerősítési szinteken. Minden egyes megerősítési szinten meghatározásokat kell megvalósítani. Általánosságban az RSD értékének ≤ 20%-nak kell lennie árunként és szintenként. Ahol külsőket azonosítottak (pl. Dixon vagy Grubb tesztjén keresztül) és azokat elutasították, ezt a tényt, a külső adatait és statisztikai jelentőségét egyértelműen jelezni kell. Minden egyes megerősítési szinten legfeljebb egy külső hagyható figyelmen kívül.

49 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július Ha MRL szükséges, ennek a szintnek a megerősítési szintje is szükséges lesz. Megerősítési technikák Megerősítő módszerek szükségesek annak kimutatására, hogy az első módszer szelektív minden reprezentatív minta mátrixhoz. Meg kell erősíteni, hogy az elsődleges módszer a megfelelő elemzési terméket (elemzett anyag azonosságát) tárja fel és hogy az elsődleges módszer számszerűsítés szempontjából helyes, és semmilyen más vegyület nem hat rá. Az elsődleges feltárással egyidejű megerősítés Az elsődleges feltárással egyidejű megerősítés végezhető egy töredék ionnal a GC-MS-ben és a HPLC-MS-ben, vagy egy átmenet a HPLC-MS/MS-ben, a következő megközelítések valamelyikével:  A GC-MS, HPLC-MS-ben, legalább két további töredék-ion felügyeletével (lehetőleg m/z > 100) kis felbontású rendszerben és legalább egy további töredék-ion felügyeletével a nagy felbontású/pontos tömegű rendszerben  A GC-MSn-ben (ioncsapdát és MS/MS-t is beleértve), HPLC-MS/MS-ben, legalább egy további SRM átmenet felügyeletével Minden tömeg-spektrométeres technika esetén, egy tömegspektrumot (egyetlen MS-hez) vagy termék ionspektrumot (MSn esetén) kell biztosítani, a további ionok kiválasztásának az igazolása érdekében. Megerősítés független elemzési technikával A megerősítés független elemzési módszerrel is elérhető. A következők tekintendők kielégítően független megerősítési technikáknak:  az eredeti módszertől eltérő kromatográf elv o pl. HPLC GC helyett  eltérő álló szakasz és/vagy mozgó szakasz jelentősen eltérő szelektivitással o a következők nem tekintendők jelentősen eltérőnek:  a GC-ben: 100%-os dimetil-sziloxán és 95% dimetil-sziloxán + 5% fenilpoli-sziloxán álló szakaszai  HPLC-ben: C18- és C8-szakaszok  alternatív érzékelő o pl. GC-MS szemben GC-ECD-vel, HPLC-MS szemben HPLC-UV/DAD-dal  deriválás, ha nem az először kiválasztott módszer  nagy felbontású/pontos tömegű MS  Tömeg spektrometriában, az olyan ionizációs technika, amely elsődleges ionokhoz vezet, amelyeknek más az m/z aránya, mint az elsődleges módszeré (pl. ESI negatív ionok szemben pozitív ionokkal) Lehetőleg, a megerősítő adatokat ugyanazokkal a mintákkal és kivonatokkal hozzák létre, mint amelyeket az elsőleges módszer érvényesítésére használtak. A CIPAC titrálási módszerét illetően semmilyen megerősítő módszer nem szükséges. Deriválás Bizonyos olyan vegyületek, mint pl. a nagy polaritású vagy alacsony kromatográfiai tulajdonságokkal rendelkező vegyületek elemzése esetén, deriválás lehet szükséges. A derivált anyagokat a kromatográfiás elemzés előtt, vagy a kromatográfiás eljárás részeként lehet elkészíteni (elő vagy utó-oszlop). A derivációs módszerek alkalmazását teljes részletességében le kell írni és indokolni kell. A derivált anyagnak stabilnak és ismételhető formájúnak kell lennie. A kalibrálást lehetőleg az adott derivált anyag szabványos megoldásaival kell elvégezni, kivéve, ha a deriváló lépés a feltáró rendszer szerves része. Ha a derivált nem áll rendelkezésre reverencia szabványként, akkor a minta deriválási eljárással kell előállítni, és részletesen indokolni kell. A módszer akkor tekintendő a szóban forgó elemzett anyagra specifikusnak, ha a derivált anyag az adott elemzett anyagra specifikus.


Ha az elemzett anyag szabványos megoldását is deriválták, akkor a bonyolult mátrixok, a deriválási lépés átlagos eredményét és pontosságát is érinteni kell, mátrix-egyeztetésű szabványokkal. Független laboratóriumi érvényesítő vizsgálatok Független laboratóriumi érvényesítő (ILV) vizsgálatok elvégzése szükséges, amikor egy MRLnek való megfelelőség szükséges az elemzési módszer ismételhetőségének a kimutatására. Az ILV vizsgálatok rendszerint a növényi anyagokban megmaradó szermaradékok meghatározására, továbbá állati eredetű, élelmiszerben megmaradó szermaradékok meghatározási módszereihez, ha ilyen módszerek szükségesek. ILV vizsgálatok nem szükségesek a megerősítő módszerekhez. Rendszerint, a független laboratóriumi érvényesítő vizsgálatokat a reprezentatív áruk és szövetek mintáin kell elvégezni. Az elsődleges érvényesítés mintasorát (minták és megerősítési szintek száma) kell használni az ILV-hez is. Az ILV vizsgálatok elvégzésére kiválasztott laboratóriumot tilos bevonni a módszer kifejlesztésébe és azt követő használatába. Feltéve, hogy ez a kritérium teljesül, ILV vizsgálatok elvégzésére kiválasztott laboratórium lehet a kérelmező szervezete, azonban nem lehet azonos helyszínen. Ha a kiválasztott laboratóriumnak a módszer fejlesztőivel kommunikálniuk kell az elemzés elvégzéséhez, arról be kell számolni. Az eredeti módszer bármilyen későbbi kiegészítéséről vagy módosításáról is be kell számolni. Esetleg nem szükséges az ILV elvégzése, ha rendelkezésre álló, sok szermaradék-módszert érvényesítettek a reprezentatív árukra. 5.2.1. Talaj Általánosságban, az értékelés alatt igazolják, ahol releváns, milyen vegyülteket (gazda és/vagy metabolitokat) kell ellenőrizni az értékelés sorsa és a hatóanyagnak a környezetben tanúsított viselkedése alapján. A javasolt LOQ nem lépheti túl a talaj PNEC-jét, ha technikailag lehetséges az általános 0,05 mg/kg dw határérték túllépése nélkül. Ha a hatóanyag nagyon gyorsan lebomlik, azaz a hatóanyag és a releváns metabolitok DegT50 és DegT90 értékei alacsonyabbak, mint kettő, vagy három nap; illetve ha a talajban lévő szermaradékok tekintetében nem szükségesek elemzési módszerek, a folyamatos expozíció esetét kivéve. 5.2.2. Levegő Ha az anyag illékony (azaz, ha a gőznyomás >0,01 kPa) vagy permetezett, vagy ha az előfordulása a levegőben másképpen valószínű, a vonatkozó elemzési módszereket be kell nyújtani. Releváns egészség-alapú határértékeket, vagy releváns expozíciós szinteket kell figyelembe venni a javasolt LOQ alkalmasságának a megítélésekor. Semmilyen megerősítő módszer nem szükséges a levegőben megjelenő szermaradékok meghatározásához, ha elegendő megerősítő módszer rendelkezésre áll (elegendő érvényesítő adat áll rendelkezésre) a talajban vagy a vízben történő meghatározáshoz (EU, 2010a). Általában a hatóanyag vagy a vonatkozó illékony bomlástermék tekintendő a vonatkozó szermaradéknak a levegőben ellenőrzési célokra.

51 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július Számszerűsítés határa A levegőre vonatkozó elemzési módszerek esetén, az általános lakosság tekintetében, az LOQnak egyenlőnek, vagy alacsonyabbnak kell lennie a következőképpen meghatározott C koncentrációnál: C= AEL x 0,1 x 60 [mg/m3 levegő] 20 Ahol: 0,1 60 20 AEL

biztonsági tényező testsúly [kg] levegő felvétel [napi térfogat, mértékegysége: m3] általános rendszeres határérték az emberi populációra, mint egészre – hasonlít az AOEL-hez. A legalacsonyabb elérhető AEL értéket kell használni.

Az AEL-t használó megközelítés előnyösebb a foglalkozási expozíciós határértéket használónál (OEL) is a szakmai felhasználókat illetően a levegő elemzési módszerei esetén. A módszereknek alkalmasnak kell lenniük a részecskéhez társuló és a gáznemű szermaradékok feltárására egyaránt. 5.2.3. Víz (felszíni vizek, ivóvíz stb.) és üledék Ha maga az anyag és bármilyen bomlásterméke a 98/83/EK tanácsi irányelv (Európai Ivóvíz Irányelv, DWD) I. függelékében megadott növényvédő szerek meghatározásába esik; a benyújtott elemzési módszereknek lehetővé kell tenniük a DWD-ben meghatározott releváns paraméter értékeknek a megfelelő megbízhatóságú meghatározását. Olyan elemzési módszereket kell benyújtani, amelyek révén felügyelhető az olyan felszíni vizek és a talajvíz minősége, amelyek megfelelnek a 2000/60/EK irányelvben meghatározott kritériumoknak (EU Vízügyi Keret Irányelve). A tavakból, folyókból, patakokból, üledékből, stb. nyert felszíni vizek és a tengeri felszíni víz valamint a tengeri üledék elemzési módszereit be kell nyújtani, ha releváns expozíció várható. A szermaradék meghatározása Általánosságban, az értékelés alatt igazolják, ahol releváns, milyen vegyülteket (gazda és/vagy metabolitokat) kell ellenőrizni az értékelés sorsa és a hatóanyagnak a környezetben tanúsított viselkedése és a toxikológiai és az ökotoxikológiai potenciál alapján. Az ivóvízre vonatkozó számszerűsítési határérték Az ivóvízben az LOQ-nak ≤0,1 μg/l (EU ivóvíz határérték a DWD alapján) vagy a toxikológiailag derivált ivóvíz szabvány alapján, ahol ez alacsonyabb, mint az általános 0,1 µg/l határérték. Az felszíni vízre vonatkozó számszerűsítési határérték Az LOQ-nak, ha technikailag lehetséges, a PNEC víz alatt kell lennie. 5.2.4. Állati és emberi testnedvek és szövetek Ha valamely hatóanyagot mérgezőnek vagy nagyon mérgezőnek minősítenek, olyan érvényesített elemzési módszereket kell benyújtani, amelyek révén a hatóanyag meghatározható az NOAEC-nél. A szermaradék meghatározása A mérgezőnek vagy fokozottan mérgezőnek minősített hatóanyagok tekintendők a releváns

52 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július szermaradékoknak az emberi testnedvekben és szövetekben. Ezeket felügyeleti célokból kell elemezni. A metabolitoknak a vizsgálatba vonása az értékelés alatt megerősíthető. Számszerűsítés határa Az LOQ-t a testnedvek esetében 0,05 mg/l-re, és a szövetek esetében 0,1 mg/kg-ra kell beállítani. 5.3. Ellenőrzési célú analitikai módszerek, beleértve a visszanyerési arányokat és a kvantifikációs és kimutathatósági határokat, a hatóanyagnak és maradékainak meghatározására a növényi vagy állati eredetű élelmiszerekben vagy takarmányban és – ahol indokolt – egyéb termékekben. (ADS - kiegészítő adat) (nem szükséges megadni, ha sem a hatóanyag, sem az azzal kezelt anyagok nem érintkeznek élelmiszer- termelő állatokkal, növényi vagy állati eredetű élelmiszerekkel, illetve takarmánnyal). A hatóanyag szermaradékainak az elemzési módszerei felügyeleti célokra lehetnek szükségesek különféle mátrixokban, az MRL megfelelőség ellenőrzésére, a helytelen használat azonosítására és az emberi és állati kitettség megbecslése céljából. Ezeknek a módszereknek a célra specifikusnak kell lenniük, általánosan elérhető berendezéseket és nem veszélyes vegyi anyagokat kell használni az elvégzésükhöz. Továbbá, megerősítő módszert kell benyújtani. A szermaradék elemzési módszereket (elsődleges módszereket, megerősítő módszereket és ILV-t) a Biocidokról vagy növényvédő termékekről szóló útmutató legutolsó változatai szerint kell érvényesíteni. A szermaradékok elemzési módszerei annak feltételezése miatt szükséges, hogy a biocid termék az élelmiszerrel és takarmánnyal érintkezhet. Ez mindig igaz a 3, 4, 5 termékfajtákra és más termékfajták bizonyos felhasználására is. A 21. terméktípusú biocidok esetén, az elemzési módszereket a halakra és kagylókra be kell nyújtani. A szermaradék elemzési módszerek szükségessége más termékfajtákra a hatóanyagnak az élelmiszerbe és takarmányba kerülésének az értékelésétől függ. Az élelmiszerek és takarmányok esetén az elemzési módszerek nem szükséges a természetben előforduló nem mérgező hatóanyagok esetében. A szermaradék elemzési módszereknek alkalmasaknak kell lenniük arra, hogy a hatóanyagnak a releváns hatásmértéke alatti LOQ-jú vagy MRL-ek alatti releváns szermaradékát meg lehessen határozni velük. A releváns szermaradék meghatározása a hatóanyag fizikai és kémiai jellemzőin, toxikológiai tulajdonságain, valamint a növényekben és a jószágban felmerülő anyagcserén alapul. A kockázatértékelés és felügyelet céljaira, külön szermaradék meghatározásokat kell elkészíteni. Ezért a hatóanyagot és/vagy a releváns metabolitokat és bomlástermékeket bele kell foglalni a szermaradék meghatározásába. Ha a hatóanyag bonyolult anyagcserén megy át, igen javasolt egy jelző vegyület meghatározása. Általánosságban, 0,01 mg/kg LOQ-t kell betartani. Egyedi esetekben az LOQ-nak kisebbnek kell lennie mint 0,01 mg/kg (pl. kisgyermekek táplálékában és későbbi összeállításban). További Útmutató:  Növényvédő szerek elő-regisztrációjáról szóló útmutató, (EU, 2000b). Ez az útmutató szermaradék adatok előállítására, a fogyasztói kitettség megbecslése és a hatóanyagnak élelmiszerekben, a környezeti sorsáról, ott tanúsított viselkedéséről és a toxikológiai és az ökotoxikológiai potenciáljáról szóló segédvizsgálatokra érvényes.  Növényvédő szerek maradékainak a bejegyzésüket követő felügyeletéről szóló útmutatás, (EU, 2010a). Ez az útmutató elmagyarázza a szermaradvány elemzési módszerek követelményeit és értékelését, a növényvédő szerek felügyelete céljából.

53 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július A következő Útmutató dokumentumokat az élelmiszerekben és takarmányban növényvédő szereket ellenőrző laboratóriumoknak szánták:  Módszer érvényesítő és minőségellenőrzési eljárások az élelmiszerekben és takarmányban előforduló növényvédő szermaradékokról szóló útmutató dokumentum, (EU, 2011c).  Növényvédő szerek maradékainak elemzési módszereiről szóló OECD útmutató, (OECD, 2007a)  19. sz. OECD sorozat a kibocsátási forgatókönyv dokumentumokról. Kiegészítő útmutató kibocsátási forgatókönyv dokumentumok írásához: a "hasznos élettartam" életciklus lépés (OECD, 2008a). Annak ellenére, hogy az OECD dokumentum a (szilárd) cikkekből származó anyagok kibocsátási mechanizmusairól beszél, nagymértékben érvényes a (szilárd) cikkekben felhasznált biocidok értékelésére.  Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató R17 fejezet: A cikkekből származó expozíció becslése (ECHA, 2012d). Az útmutató a hasznos élettartamuk alatt a cikkekből származó expozíció számítására/modellezésére érvényes. Értékes útmutatást ad arról is, hogyan kell a társadalomban felhalmozódott olyan cikkekből felszabaduló anyagokat összegezni, amelyek ugyanazt az anyagot bocsátják ki.


6. Célszervezetekkel szembeni hatásosság A hatóanyag jóváhagyáshoz csak olyan minimális hatásossági értékelés szükséges, amely elegendő a hatóanyag belső aktivitási szintjének a kimutatására. Ugyanakkor a hatóanyag hatásosságáról és tervezett felhasználásáról szóló adatoknak elegendőknek kell lenniük ahhoz, hogy a reprezentatív biocid termék értékelhető legyen, és a felhasználási feltételei meghatározhatók legyenek. Tényleges hatásossági vizsgálatok szükségesek a reprezentatív biocid termékhez a III. fejezet, 6. szakaszával összhangban. Mindazonáltal, mivel ezek a vizsgálatok a hatóanyag jóváhagyási célját szolgálják, azokat a feltételeket adjuk meg lejjebb, amelyek mellett elvégezhetők. A tesztmódszer részletes leírásának rendelkezésre kell állnia, és az eredmények érvényesítéséhez szükséges összes adatot meg kell adni. GLP tanúsítvány nem kötelező. 6.1. Rendeltetés, pl. gombaölő, rágcsálóirtó, rovarölő, baktériumölő, valamint hatásmód, pl. csalogató hatás, elpusztítás, gátlás 6.2. Reprezentatív célszervezet vagy célszervezetek és megóvandó termékek, szervezetek vagy tárgyak A III. fejezet, 6.1 szakasza szerint járjanak el. 6.3. A reprezentatív célszervezetre vagy célszervezetekre gyakorolt hatások A III. fejezet, 6.3 szakasza szerint járjanak el. 6.4. Az a koncentráció, amelyben a hatóanyagot várhatóan használni fogják termékekben és adott esetben kezelt árucikkekben A III. fejezet, 6.4 szakasza szerint járjanak el. 6.5. Hatásmechanizmus (beleértve az időtényezőt) A III. fejezet, 6.5 szakasza szerint járjanak el. 6.6. A biocid termékekre az ezen állításokat alátámasztó hatásossági adatok és címkén feltüntetett állítások esetén kezelt árucikkekre vonatkozó állításokat alátámasztó hatásossági adatok, beleértve minden hozzáférhető szabványeljárást, laboratóriumi vizsgálati adatot és terepi vizsgálati adatot, többek között – ahol indokolt – teljesítményszabványokat is. Szerepeltessenek vizsgálatokat a II. fejezet, 6. szakaszában mindvégig tett állítások alátámasztására. Ha több adat szükséges a címkén feltüntetett állítás magyarázatához (pl. az alkalmazás módja), itt adja meg az adatokat. A III. fejezet, 6.6. és 6.7. szakasza szerint járjanak el, az alábbi megjegyzések figyelembe vételével:  A hatóanyagtól elvárt hatásossági adatok, a hatóanyag jóváhagyási szakaszában. Ezekkel az adatokkal ki kell tudni mutatni, hogy a hatóanyagnak belső aktivitása van a reprezentatív célfajokkal szemben. Ha a hatóanyag általánosságban más hatóanyagokkal kombinált egy biocid termékben, a jóváhagyandó hatóanyag belső aktivitását önmagában érinteni kell. A reprezentatív biocid termék hatásossági tesztelésével kapcsolatosan keletkező adatok felhasználhatók a hatóanyag teszteléséből nyert adatok kiegészítésére.  A reprezentatív biocid termékkel kapcsolatosan is szükségesek hatásossági adatok (amelyek valamely hatóanyag jóváhagyási kérelmét kísérik). Ezekkel ki kell tudni mutatni, hogy a hatóanyag képes a reprezentatív célszervezetre hatást gyakorolni, amikor egy kialakított termékben megtalálható.

55 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július  

 

Nem szükséges a hatásosságot kimutatni az összes célszervezettel szemben a hatóanyag jóváhagyási szakaszában, mert a termék engedélyezésekor további célszervezetekkel egészülhet ki a dokumentáció. Ha a hatóanyagnak és a reprezentatív biocid terméknek a belső aktivitását egyaránt kimutatták a célszervezetekkel szemben, ajánlást kell tenni a hatóanyag jóváhagyására. Ha az aktivitást kimutatták a reprezentatív biocid termékre nézve, és ha ezek az aktivitási szintek nem lennének elegendően magasak a termék engedélyezéséhez, a kérelmezőt fel kell szólítani arra, hogy megvédje az állítást, a jelzett aktivitási szinteket miért kell elfogadhatónak tekinteni. Ha a kérelmező elfogadható indoklást ad, a hatóanyag jóváhagyása még ajánlható, és a hatásosságot részletesebben vizsgálni kell a termék engedélyezési szakaszában. Mivel a hatásosságot csak minimálisan értékelik a hatóanyag jóváhagyási szakaszában, átfogó hatásossági értékelést kell végezni a termék engedélyezésekor. A “címkén szereplő állításokat” úgy kell értelmezni, hogy a termék hatásosságára vonatkozó összes állítás szerepeljen rajtuk, ne csak azok, amelyek magán a termék címkéjén szerepelnek.

6.7. A hatásosságot korlátozó bármilyen ismert tényező A III. fejezet, 6.8 szakasza szerint járjanak el. 6.7.1. Információ rezisztencia kialakulásáról vagy lehetséges kialakulásáról és a megfelelő megoldási stratégiák A III. fejezet, 6.8.1 szakasza szerint járjanak el. 6.7.2. Megfigyelések nemkívánatos vagy nem tervezett mellékhatásokról, pl. hasznos és egyéb nem célszervezetekre A III. fejezet, 6.8.2 szakasza szerint járjanak el.

7. Tervezett felhasználás és expozíció 7.1. A biocid termékek és adott esetben a kezelt árucikkek tervezett felhasználási területe(i) A felhasználás a biocid termékkel végzett mindenfajta tevékenységet jelenti, a tárolást, a mozgatást, a keverést és a kiszórást is beleértve. Az Unión kívüli helyen történő felhasználásokat figyelmen kívül kell hagyni. Minden olyan tevékenységet figyelmen kívül kell hagyni, amely arra irányul, hogy a biocid terméket vagy kezelt cikket az Unión kívülre exportálják. A tervezett és esetleg potenciális használatot, a felhasználás területeivel együtt, fel kell tüntetni. A tervezett használatról szóló információnak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a terméknek vagy a kezelt cikknek az emberre és környezetre gyakorolt hatását megbecsülhessék ill., a reálisan elképzelhető legkedvezőtlenebb körülmények között. Bármilyen olyan expozíciós vélelmek fennállása esetén, pl., amelyek alapján feltételezhető, hogy megfelelő terméktípusok expozíciót okozhatnak, további vizsgálatokat/becsléseket kell végezni az emberekre és a környezetre gyakorolt hatást illetően. Az emberi egészség vagy a környezet védelme miatt “ellenzett felhasználásokat” egyértelmű szövegezéssel kell leírni. Ezeknek az adatoknak összhangban kell állniuk a bővített biztonsági adatlap 16. szakaszában a végfelhasználóknak adott tanácsokkal. Más kérelmezők azonban kérelmezhetik az ellenjavallott célokra szánt biocid termék engedélyezését (ld. a CSR

56 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július melléklete F szakaszát: Sablon magyarázattal, 2.3 fejezet: Ellenjavallt felhasználás, (ECHA, 2008a)). A következő terméktípus-specifikus útmutatót kövessék, ha alkalmazandó:  Az anyag tartósítószerek esetén, a kezelt cikk alkalmazás sebességét és becsült hasznos élettartamát és javító kezelését is be kell jelenteni.  A 6, 7, 9, és 10 terméktípusok anyag tartósítószerei esetén, azokat az eltérő felhasználási területeket is meg kell jelölni ezen tartósítószerek esetén, amelyeken a termék használatát tervezik (pl. beltéri vagy kültéri, ólakban vagy ivóvízben, élelmiszer raktárban vagy feldolgozásban, vagy más létesítményekben).  A 8. terméktípus esetén, a veszélyességi osztályok, ahogyan az EN 335-1 meghatározza (Faanyag és faanyag-alapú termékek tartóssága. A felhasználási osztályok meghatározása - 1. rész: Általánosságok), ahol a termékkel kezelt fa használatát tervezik, fel kell tüntetni a fa tartósítószereken. A jelen szabványban le nem írt felhasználások, pl., gyógyító vagy kékülést okozó gomba, ld. még az Európai Fa konzerváló anyag gyártók csoportjának az útmutató dokumentumát (EWPM, 1996), amely leírja ezeket a felhasználási területeket.  21. terméktípus esetén, a felhasználási területen kívül, azt is meg kell határozni, hogy a terméket ill. a kezelt cikket tengeri környezetben, félsós vízben és/vagy édes vízben tervezik-e felhasználni. A felhasználásoknak különbséget kell tenniük pl. a halastavak, bóják és egyéb kisméretű álló tárgyak, zsilipkapuk, kikötői építmények, olajfúró tornyok, hűtővíz rendszerek bevezető csövei, tengeri érzékelők, hajótestek (pl. mélytengeri, parti, szárazföldi vízi utak hajói), stb.  A kezelt cikkeket illetően, az olyan tervezett és/vagy potenciális használatokat fel kell sorolni, amelyek egyedi expozíciót mutatnak, még akkor is, ha ugyanabba a terméktípusba tartoznak (pl. fehérnemű fertőtlenítő kezelése, élelmiszer-tároló konténerek kezelésére, stb.). 7.2. Terméktípus(ok) A BPR V. függelékében szereplő felsorolás szerinti tervezett és esetleg potenciális terméktípusokat kell feltüntetni. 7.3. A tervezett felhasználási mód(ok) részletes leírása, a kezelt árucikkeket is ideértve A tervezett felhasználási területekkel kapcsolatos általános felhasználási módokat részletesen írják le. Ennek az információnak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy megközelítőleg, mégis reálisan fel lehessen becsülni a hatóanyag emberekre és környezetre gyakorolt hatásait, a reálisan elképzelhető legkedvezőtlenebb körülmények között. 7.4. A felhasználók, pl. ipari felhasználók, szakképzett foglalkozásszerű felhasználók, foglalkozásszerű felhasználók, a termék lakossági felhasználói (nem foglalkozásszerű) Határozza meg a felhasználókat, a felhasználói kategóriák segítségével:  Ipari felhasználó: hatóanyagok vagy termékek ipari telephelyen történő gyártásával, mozgatásával és/vagy csomagolásával foglalkozó felhasználó;  Szakképzett foglalkozásszerű felhasználó: olyan foglalkozásszerű felhasználó, aki a késztermékeket az iparon kívül, engedély alapján használja;  Foglalkozásszerű felhasználó: olyan foglalkozásszerű felhasználó, aki a késztermékeket az iparon kívül használja;  Nem foglalkozásszerű felhasználó: a nagyközönség tagja, munkahelyen vagy otthon (fogyasztó). Az Unión kívüli felhasználókat figyelmen kívül kell hagyni.

57 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július A következők a felhasználói (felhasználási) kategóriák példái: a folyadékhűtő és feldolgozó rendszerek tartósítószereit foglalkozásszerű felhasználók használják, a madárvédő és halvédő szereket az iparitól eltérő foglalkozásszerű felhasználók használják, és a vízágyak fertőtlenítő szereit főként foglalkozásszerű felhasználók használják. 7.5. Évente várhatóan forgalomba kerülő mennyiség tonnában, és, ahol szükséges, előirányzott fő felhasználási kategóriánként Az EU piacán forgalomba hozott vagy hozandó hatóanyag mennyiségének a kérelmező általi becslése évente (pl. importált, vagy termelt). A biocid felhasználás mennyiségeit és milyen terméktípus(ok)ban és ha szükséges, a tervezett főbb felhasználási kategóriákat az egyes terméktípusokban. A biocidtól eltérő felhasználás mennyiségeit közölni kell, ha rendelkezésre állnak. Jóváhagyott hatóanyagok megújítása esetén, a súlyadatoknak az előző három évet kell fedniük. A korábban nem forgalmazott új anyagok esetén, az engedélyezést követő három év termelési terveit kell benyújtani. 7.6. Expozícióra vonatkozó adatok a rendelet VI. mellékletével összhangban A BPR VI. függelékében leírt expozíciós értékelés alapelveit a biocid termékek dokumentációjának az általános értékelési alapelveiről a 32-34. és 45. pontjaiban leírtak szerint kell figyelembe venni valamely hatóanyag felhasználásaival és ártalmatlanításával kapcsolatos expozíció értékelésekor. A VI. függelék szerint, expozíciós értékelést kell végezni az emberek és a környezeti populációk vonatkozásában, akiket a biocid termék expozíciónak tesz ki, vagy ahol ez ésszerűen előre jelezhető. Az expozíciós értékelésről ld. a BPR technikai útmutató B részét (a BPR útmutató fejlesztés alatt). 7.6.1. A hatóanyagok tervezett felhasználása, illetve ártalmatlanítása során előforduló humán expozícióval kapcsolatos információk A benyújtott adatoknak lehetővé kell tenniük, hogy valamely hatóanyag ajánlott/tervezett felhasználásaival és ártalmatlanításával kapcsolatos humán expozíciót hozzávetőleg de reálisan megbecsülhessék (foglalkozásszerű és fogyasztó). Az expozíciós szintek előrejelzésében le kell írni reálisan elképzelhető legkedvezőtlenebb helyzetet, a baleseti expozíciót és visszaélést kizárva. Az expozíciós szinteket vagy koncentrációnak a rendelkezésre álló mért adatok és/vagy modellezés adataiból kell levezetni. 7.6.2. A hatóanyagok tervezett felhasználása, illetve ártalmatlanítása során előforduló környezeti expozícióval kapcsolatos információk A benyújtott adatoknak lehetővé kell tenniük, hogy valamely hatóanyag ajánlott/tervezett felhasználásaival és ártalmatlanításával kapcsolatos környezeti expozíciót hozzávetőleg de reálisan megbecsülhessék. Az összes környezeti összetevő és megfelelő élőhelyek expozíciós szintek előrejelzésében le kell írni reálisan elképzelhető legkedvezőtlenebb helyzetet, a baleseti expozíciót és visszaélést kizárva. Az expozíciós szinteket vagy koncentrációnak a rendelkezésre álló mért adatok és/vagy modellezés adataiból kell levezetni. 7.6.3. Az élelmiszer-termelő állatoknak, az élelmiszereknek és a takarmányoknak a hatóanyagok tervezett felhasználása, illetve ártalmatlanítása során előforduló expozíciójával kapcsolatos információk Az élelmiszertermelő állatok expozíciójával kapcsolatban, kövesse a Biocid termékekben felhasznált hatóanyagok által a jószág számára okozott expozícióról szóló Irányelvet (Jószág kitettsége TNsG ), amelyet tájékoztatásként adtak ki. 7.6.4. A kezelt árucikkekkel való érintkezéssel kapcsolatos expozíciós adatok, a

58 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július bemosódásra vonatkozó, vagy laboratóriumi vizsgálati vagy modelladatokat is beleértve A biocid termékekkel, vagy biocid tartalmú termékekkel kezelt cikkek fogyasztói vagy környezeti expozíciót okozhatnak, ha a biocid termék vegyi alkotóelemei bármilyen módon kilépnek az ilyen fajta cikkekből. A kezelt cikkek által a hasznos élettartamuk alatt okozott expozíció bizonyos helyzetekben a hatóanyag legjelentősebb expozíciója lehet (és az aggodalomra okot adó anyag(ok)é, termékengedélyezési kérelmek esetén). Különösen a különféle fajta polimerekből álló termékeket használhatják olyan fogyasztói alkalmazások széles skálájában, amely az expozíciós helyzetet nagyon bonyolulttá teszi. Az alkalmazások szerteágazó volta egyaránt okozza a fogyasztókra és a környezetre gyakorolt expozíciós következményeket. A fogyasztók tekintetében, a lehetséges legkedvezőtlenebb expozíciós forgatókönyveket ki kell dolgozni. Majd, az egyidejű fogyasztói expozícióhoz vezető alkalmazásokat bizonyos időtávon modellezni kell. A környezet tekintetében, hasonló expozíciós mintájú felhasználásokból származó kibocsátásokat (pl. a csatornán keresztül, a talaj közvetlen expozíciója, stb.) kell összegezni a megfelelő részre. Amikor kezelt cikkeket importálnak az EU-ba, a kockázatértékelés egyetlen lehetséges elvégzési módja a hatóanyag értékelése. Ezért fontos, hogy egy hatóanyag jóváhagyás kérelmezője a lehető legrészletesebben írja le a tervezett vagy lehetséges használatokat úgy, hogy a megfelelő expozíciós forgatókönyvek alkalmazhatók legyenek. Itt jegyezzük meg, hogy a kérelmező esetleg nem mindig rendelkezik ezzel a részletes tudással, különösen az EU-ba importált kezelt cikkekről. Valamely olyan hatóanyag jóváhagyási (vagy valamely cikk kezelésére szolgáló biocid termék engedélyezési) kérelmét benyújtó kérelmező, amelyet valamely cikk kezelésére szolgáló biocid termékben kívánnak felhasználni, expozíciós értékelést köteles benyújtani. Az értékelés jól alátámasztott alapértelmezett értékeken, és/vagy mért laboratóriumi bemosódási értékeken, vagy expozíciós vizsgálat eredményein alapulhat. Számos terméktípus esetén, a bemosódásra vonatkozó adatokat az V. fejezetben leírt, a tervezett használat alapján a környezetbe jutás várható módjára vonatkozó terméktípus-specifikus adatkövetelményeket kell teljesíteni. Eseti alapon kell eldönteni, hogy az expozíciós értékelésnek mennyire kell részletesnek lennie: azaz, hogy a kezelt cikkek összes tervezett használatával foglalkozni szükséges-e, vagy nem. Itt meg kell találni az egyensúlyt, a kérelmezőnek egy részletes expozíciós értékelés elvégzéséhez szükséges összes releváns adat megszerzési képessége, a jóváhagyási folyamat követelményei és a várható expozícióval kapcsolatban, az egyes használatok relevanciája között. A kiegészítő adatok iránti szükségletet eseti alapon kell megítélni. A REACH expozíciós értékelésről szóló iránymutatása (ECHA, 2012e) igen átfogó, és sok esetben alkalmazható. Az OECD Irányelv dokumentuma, amely arról szól, hogyan kell kibocsátási forgatókönyv dokumentumokat írni: a "hasznos élettartam" életciklus lépés tekintetében (OECD, 2008a) is hasznos lehet. Környezet A felhasználástól függően, vagy a súly-megközelítés, vagy olyan megközelítés szükséges a számítások elvégzéséhez, amelyben a bemosódási sebességeket határozzák meg a kezelt cikkből. Ha a súlyalapú megközelítés nem használatos, a valószínű alkalmazási mértéket kell bejelenteni, az alkalmazás legrelevánsabb felhasználásairól és módjairól. Általánosságban, a tervezett felhasználási területek részletes mennyiségi leírását kell elkészíteni ahhoz, hogy a hatóanyag (vagy termékengedélyezési kérelmek esetén, az aggodalomra okot adó bármilyen anyag) által a környezetben okozott expozíciónak a reálisan elképzelhető legkedvezőtlenebb helyzete megbecsülhető legyen. A súly-alapú megközelítés alkalmazásakor, szükséges lehet az összes súly egy bizonyos százalékát elkülöníteni bizonyos felhasználásokra, ha a szóban forgó felhasználások expozíciós profilja más. A kezelt cikk becsült hasznos élettartamát és lehetséges újrahasznosítását, ha releváns, közölni kell.

59 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július Általánosságban, a bemosódási mérték meghatározásához szakaszos megközelítést kell alkalmazni:  1. szakasz: a legkedvezőtlenebb helyzet vélelme, ahol a hatóanyag (és a termékengedélyezési kérelmek esetén – ha a biocid termékben jelen van – az aggodalomra okot adó anyag(ok) 100%-a. Az élettartam eltérő lehet, és a terméktípustól és a kezelt cikk felhasználásától függ.  2. szakasz: érvényesített laboratóriumi bemosódási vizsgálat. A környezeti koncentrációk előrejelzésére szolgáló laboratóriumi teszt bizonytalanságát becslési tényezővel kell figyelembe venni.  3. szakasz: fél-terepi tesztek, vagy terepi vizsgálatok. A terepi - vagy félterepi vizsgálat - időtartamának tükröznie kell az expozíciós helyzetet, és a kezelt cikk hasznos élettartamára nézve lehetővé kell tennie az extrapolálást. Valamely cikk élettartama eltérő lehet, és a terméktípustól és a kezelt cikk felhasználásától függ. A polimerek esetén, a különféle fogyasztási cikkek hasznos élettartamainak az alapértelmezett értékeit megadja az OECD-nek a Műanyag adalékanyagokról szóló kibocsátási forgatókönyv dokumentuma (OECD, 2009a). A faanyag tartósítószerek tekintetében, a kezelt gerenda hasznos élettartamát az alkalmazási mód és a felhasználási osztályok határozzák meg (OECD, 2009b). Az élettartam számításokhoz a bemosódási mértékek extrapolálásáról szóló útmutató megtalálható a 8. terméktípusra vonatkozó Kibocsátási forgatókönyv dokumentumban (OECD, 2000b). A polimerek tekintetében figyelembe kell venni azt, hogy a bemosódási mértékek jelentősen eltérhetnek a polimer típusától (a polietilén kevésbé mosódik be, mint a poliamid), az alkalmazás típusától (beépített vagy bevonat) és a felhasználástól (a rendszeresen mosott textilek sokkal jobban bemosódnak, mint egy konyhai munkaasztal) függően. Ez a megállapítás sok más kezelt cikkre érvényes. A faanyag tartósítószerek tekintetében, nincsen megbízható olyan módszer, amellyel előre lehetne jelezni a fizikai-kémiai tulajdonságokon alapuló bemosódási mértéket, ezért szokásosan bemosódási vizsgálatok szükségesek. Bizonyos terméktípusok esetén, pl. PT 1, 2, 4, 7, 9, és 10, a biocid terméket előkevert koncentrátumként adják hozzá valamely felületkezelő rendszerhez, vagy polimerhez. A felületkezelő rendszer, vagy polimer ezt követően felületre vihető fel és/vagy beépíthető abba a mátrixba, amelyből a hatóanyag(ok) (és esetleg az aggodalomra okot adó anyagok) bemosódása megtörténik. Mivel ezeknek a felületeknek/mátrixoknak sok különböző jellemzője van, fontos, hogy a kérelmező adatokat nyújtson be az olyan különféle fajta felületek/mátrixok bemosódási viselkedését illetően, amelyek valószínűleg a legkedvezőtlenebb bemosódási viselkedés esetét fedik le. A hasznos élettartam alatti kibocsátásokat olyan diffúz kibocsátásoknak tekintjük, amelyek rendszerint szélesebb hatókörű expozíciót okoznak, mit a helyi kibocsátások. Az azonos hatóanyaggal kezelt és hasonló expozíciós mintájú cikkekből származó környezeti kibocsátásokat összegezni kell. Az azonos expozíciós minták összegezhetők, a halmozott expozíciós értékelés leegyszerűsítése céljából. További Útmutató:  ECHA Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató. R-17. fejezet: A cikkeknek tulajdonítható expozíció becslése (ECHA, 2012d)  A PT 07, 09 és 10 terméktípusú biocid termékekben felhasznált anyagokra vonatkozó bemosódási mérték becsléseire vonatkozó útmutató feljegyzés (EU, 2010b)  A kezelt fából a környezetbe jutó bemosódás mértékének meghatározásáról tartott műhelymunka (EU, 2005b)  OECD 313. teszt útmutatója Tartósítószerből származó kibocsátások becslése Kezelt faanyagból a környezetbe  OECD sorozat a Tesztelésről és az értékelésről- 107. szám - Tartósítószerrel kezelt faanyagból a környezetbe: kezelés után fedetlenül tárolt, talajjal nem érintkező faanyag és fából készült árucikkek tekintetében; ENV/JM/MONO(2009)12 (OECD,






2009b) CEN/TS 15119-2 (2012): Faanyag és faalapú termékek tartóssága - Kibocsátások meghatározása tartósítószerrel kezelt faanyagból a környezetbe - 2. rész: 4. v. 5. felhasználási osztálynak kitett faáruk (A talajjal, édes vízzel vagy tengervízzel érintkezve) - Laboratóriumi módszer CEN/TS 15119-1 (2008): Faanyag és faalapú termékek tartóssága - Kibocsátások meghatározása tartósítószerrel kezelt faanyagból a környezetbe - 1. rész: 3. felhasználási osztálynak kitett faáruk : (fedetlen, talajjal nem érintkező) Laboratóriumi módszer.

Emberi egészség Az expozíciós becslés 1. szakaszában, a cikk vegyi összetételét annak értékelésére használják, hogy a cikkben jelenlévő hatóanyag (vagy az aggodalomra okot adó anyagoké, termékengedélyezési kérelmek esetén) teljes mennyisége esetleg meghaladja-e az AEL-t v. a referenciaértéket. Az értékelés 2. szakaszában az expozíciós becslések a pl. a bemosódási tesztekből nyert adatokkal finomíthatók. Ilyen teszteket megfelelő közegben lehet végezni (pl. mesterséges izzadtságban, nyálban, stb).). A célzott anyagra (pl. polimer típusára), felhasználási helyzetre (pl. szájápolás, bőrön viselt anyag), a cikk állagára (pl. kemény, puha vagy porózus) és az expozíció időtartamára is specifikusnak kell lenniük . Valamely cikk hasznos élettartama során is fontos bemosódási mértékeket megállapítani, mert sok esetben a cikkel nagymértékű expozíciót támasztanak a használat első időszakában, majd az ismétlődő használatok után alacsonyabb szintű expozíciót. A kezelt cikkek egyedi esete az élelmiszerrel érintkező anyagoké, amelyeket szintén alávetnek étrendi kockázati értékelésnek (ld. az adatkövetelményeket a II. függelék 8.16 és a III. függelék 8.8, 8.9 és 8.10 pontjában). Ehhez az alábbiakban felsorolt útmutatások állnak rendelkezésre. Valós élethelyzetben, az azonos hatóanyaggal kezelt különféle cikkek által okozott expozíció fordulhat elő. Ebből következően halmozott expozíciós értékelés lehet szükséges. Az azonos expozíciós minták használatai összegezhetők, a halmozott expozíciós értékelés leegyszerűsítése céljából. Ha nagy számú, különféle fogyasztási cikkben használatos egy hatóanyag, a felhasználó valószínűleg többféle használat miatt van expozíciónak kitéve. Ennek tükrözésére, valamely expozíciós értékelésben első lépésként célszerű lehet összehasonlítani az egyetlen jellemzőjű felhasználásoktól származó akut expozíciót egy krónikus AEL értékkel. További Útmutató:  TNsG a biocid termékek humán expozíciójáról (EU, 2007). Ez a dokumentum a 2.9. szakaszban említett kezelt cikkektől származó expozíciós forgatókönyvekre tartalmaz néhány modellt. A rendelkezésre álló modellekkel nem érintett forgatókönyvek tekintetében , a dokumentumban szereplő másodlagos expozíciós értékelést célszerű követni, forgatókönyv-specifikus modellek felépítése céljából.  Élelmiszerrel érintkező anyagokra (FCM) vonatkozó útmutatás (10/2011/EU bizottsági rendelet). Ez a rendelet a migrációs vizsgálatok tesztfeltételeit határozza meg. A migrációs vizsgálatok az élelmiszerben, vagy felületenként adja meg az anyagok mennyiségeit. A fogyasztói expozíciót a migrációs eredmények, és egy naponta 6,0dm2 FCM-mel érintkező 1 kg élelmiszert fogyasztó, 60 kg testsúlyú személyt figyelembe véve számítják ki. Az EFSA által kiadott, az engedélyezése előtt élelmiszerrel érintkező anyagokban alkalmazandó anyag biztonsági értékelése céljából kérelmet benyújtó kérelmezőknek szóló útmutatásra vonatkozó megjegyzés (EFSA, 2008) felülvizsgálat alatt van jelenleg, és akkor célszerű figyelembe venni, amikor az aktuális testsúly és élelmiszer bevitelre vonatkozó alapértelmezett értékek tekintetében befejezik. Megjegyzendő, hogy a rendelet csak műanyagokkal foglalkozik. Másfajta anyagokat a műanyagokra vonatkozó alapelvekkel összhangban kell értékelni.  Más forrásokból elérhető, megfelelő egyedi forgatókönyvek expozíciós értékelési

61 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július modelljei használhatók a kezelt cikkek értékelésére, pl. általános kockázatelemzésre szúnyoghálók rovarölő szerrel való kezelése és további használata tekintetében (WHO, 2004).

8. Toxikus hatás emberre és állatra, a metabolizmust is beleértve A tesztelés megkezdése előtti szempontok A tesztelés megkezdése előtt, minden rendelkezésre álló információt alaposan meg kell vizsgálni, olyan bizonyítékok szempontjából, amelyek súlyos hatásokat, súlyos egyedi rendszerbeli vagy célszervi toxicitást (pl. neurotoxicitás vagy immun-toxicitást), késleltetett hatásokat vagy halmozódó toxicitást jelezhetnek. A más szabályozói programok céljára már elvégzett / benyújtott teszteket is figyelembe kell venni. A toxicitásról rendelkezésre álló összes információt figyelembe kell venni egy új vizsgálat adagolási tartományának a megválasztásakor. Ha olyan aggodalom merül fel, hogy valamely hatást a meglévő OECD teszt útmutatók nem kezelnek megfelelően, egyedi vizsgálati protokollok használhatók. Bármikor, amikor eltérnek az OECD teszt útmutatóktól, azt meg kell indokolni. Ezeket az egyedi vizsgálati protokollokat esetenként kell megtervezni, az ilyen veszélyek megfelelő jellemzésének a lehetővé tétele érdekében, a dózis-választ, a toxikus hatás küszöbértékét és a toxikus hatások jellegének a megértését is beleértve. Ha a vizsgálati protokollban módosítási szükséglet merül fel azért, hogy egyedi igényeket is bele lehessen vonni, ezt az értékelő Tagállammal konzultálva fogják elvégezni. A BPR céljából érintendő végpontok összefüggnek egymással, ezért bizonyos esetekben egymást követő teszteket kell figyelembe venni annak meghatározására, milyen teszteket és milyen sorrendben kell elvégezni. Ez azért van így, mert egy bizonyos vizsgálatból nyert megállapítások befolyásolhatják a besorolást és címkézést, és a kockázatkezelési intézkedéseket, amelyek más végpontok tekintetében a tesztelést feleslegessé tehetik. A 2. ábra az anyagok toxikus hatására vonatkozó tájékoztatási követelményekről szóló jelen szakasz és a BPR útmutatás Veszély-értékelési része (fejlesztés alatt álló útmutatás) közötti kapcsolatokat mutatja be. Minden egyes toxikológiai végpont és a következő, 1. és 2. lépésekben leírt megfelelő tájékoztatási követelményeket kell először megfontolni, annak eldöntésére, szükséges-e további tesztelést végezni, integrált tesztelési stratégiák (ITS) alkalmazásával, ahol releváns.

1. LÉPÉS Gyűjtsön össze MINDEN elérhető információt a toxikológiai tulajdonságokról, az állati, in vitro, in silico és emberi adatokat is beleértve B rész Veszély-értékelés 2. LÉPÉS Értékeljen MINDEN elérhető információt ; vizsgálja meg a szabványos tájékoztatási követelmények módosítására vonatkozó egyedi szabályokat és a felmentési lehetőségeket B rész Veszély-értékelés 3. LÉPÉS Végezze el az új tesztet ha szükséges; fontolja meg az integrált tesztelést, ha releváns A rész Tájékoztatási követelmények 4. LÉPÉS Értékelje az új információkat

62 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július B rész Veszély-értékelés 2. ábra A lépésenkénti megközelítés sematikus ábrázolása, a BPR céljából a Tájékoztatási követelmények teljesítése érdekében (A Veszély-értékelési útmutatás Internet hivatkozását később helyezzük ide) Állati adatok jelentésére vonatkozó általános megfontolások Ha benyújtották, visszamenőleges, hasonló feltételek között fenntartott, azonos fajokra és módosított neveikre ellenőrző adatoknak kell rendelkezésre állniuk, azonos laboratóriumban, és azonos időben végzett vizsgálatokból kell származniuk. További, más laboratóriumokból származó visszamenőleges adatokat lehet közölni külön, kiegészítő adatokként. A visszamenőleges kontrolladatoknak a következőket kell tartalmazniuk: (a) A fajok és módosított neveik azonosítása, a beszállító neve, és az egyedi kolónia azonosítása, ha a beszállítónak egynél több földrajzi telephelye van; (b) a laboratórium neve és a vizsgálat elvégzési időpontjai; (c) azon általános feltételek leírása, amelyek között az állatokat fenntartották, az étrend típusát vagy márkáját, és, ha lehet, a felhasznált mennyiséget is beleértve; (d) a kontroll állatok korát, napokban, és súlyukat a vizsgálat elején és az elpusztításuk vagy elpusztulásuk időpontját; (e) a kontroll csoportnak vizsgálat alatt, vagy végén megfigyelt halandóságát és bármilyen egyéb lényeges megfigyelést (pl. betegségek, fertőzések); (f) a laboratórium és a vizsgálatból a patológiai adatok gyűjtéséért és értelmezéséért felelős vizsgáló tudósok neve; (g) rákkeltő anyagok vizsgálata esetén: a daganatok jellegéről szóló nyilatkozat, amelyek összeadódó következménye esetleg bármilyen előfordulási információ lehetett. A visszamenőleges ellenőrző adatokat az egyes vizsgálatok vonatkozásában kell bemutatni, abszolút értékeket, valamint százalékos, és relatív, vagy átalakított értékeket megadva, ha ezek az értékelés szempontjából előnyösek. Ha egyesített vagy összegző adatokat közölnek, ezeknek az értéktartományról, az átlagról, középértékről, és, ha érvényes, a szórásról kell információt tartalmazniuk. A vizsgált dózisokat, a legmagasabb tesztelt dózist is beleértve, a rövid távú vizsgálatok eredményei alapján kell kiválasztani, és, ha rendelkezésre áll a szóban forgó vizsgálatok tervezésekor, a metabolizmus és a toxiko-kinetikus adatok alapján. A dózis kiválasztásakor figyelembe kell venni olyan toxiko-kinetikus adatokat, mint pl. a hatóanyag és/vagy metabolitok rendszeres rendelkezésre állása szerint mért felszívódási telítődést. A szélsőséges toxicitást okozó dózisok nem tekintendők helytállónak az elvégzendő értékelésekhez. A hatóanyag vérbeli koncentrációjának a meghatározását (pl. a Tmax körül) a hosszú távú, ismételt dózisú toxicitási vizsgálatokban célszerű megfontolni. 8.1. Bőrirritáció vagy bőrmarás E végpontot a B.4. vizsgálati iránymutatás függelékében tárgyalt, a bőrirritáció és a bőrmarás lépcsőzetes vizsgálatával összhangban kell értékelni (Akut toxicitás – bőrirritáció és bőrmarás hatás; a 440/2008/EK rendelet B.4. melléklete). 1. és 2. lépés Az elérhető információk gyűjtése és értékelése A meglévő információk értékelésére (nem humán adatok: fizikai-kémiai tulajdonságok, csoportosítás, (Q)SAR-ok és szakértői rendszerek , in vitro adatok; humán adatok és állati adatok) vonatkozó további útmutatás található a CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutatóban (ECHA, 2012a) és a B. részben: Emberi egészségre gyakorolt hatások értékelése (BPR útmutatás, fejlesztés alatt). Elméletileg a bőrirritációra/bőrmarásra vonatkozó információk azokban az esetekben nem érvényesek, amikor:

63 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július 1. A meglévő információk már azt jelzik, hogy a bőrt maró vagy bőrre irritáló besorolásra vonatkozó kritériumok teljesültek. 2. Az anyag erős sav (pH < 2) vagy lúg (pH > 11,5). 3. Az anyag a levegőben, szobahőmérsékleten spontán gyúlékony. 4. Az anyagot a bőrre kerülve erősen mérgezőnek minősítették. 5. A bőrön át történő hatás szerinti akut toxicitási vizsgálat nem jelez bőrirritációt a határérték dózis mértékéig (2000 mg / kg testsúly). 3. lépés Új adatok előállítása Ha a fenti 1. és a 2. lépésben jelzett elemzések után további tesztelés szükséges a bőrirritációs vagy bőrmaró hatás megállapítása céljából, az alábbi vizsgálati módszereket kell alkalmazni. Az alábbiakban említett vizsgálati módszereken felül, az OECD által érvényesített, a bőrirritációt/bőrmarást vizsgáló új tesztmódszereket kell figyelembe venni az új vizsgálati stratégia meghatározásakor, ha ilyenek rendelkezésre állnak. Az OECD teszt útmutató programot, valamint az ECVAM rendelkezésére álló, érvényesítésen átmenő nem állatkísérleteket rendszeresen figyelemmel kell követni, nem frissítették-e azokat bármilyen mértékben. A vizsgálatok a bőrre vonatkozó mértékről és jellegről fognak információkat szolgáltatni, különös tekintettel a visszafordíthatósági válaszokra. 1. A bőrmarás vizsgálata (in vitro vizsgálatok) Ha a fenti 1. és a 2. lépésben jelzett elemzések után további tesztelés szükséges a bőrmaró hatás megállapítása céljából, az alábbi vizsgálati módszereket kell alkalmazni. A bőrmarás vizsgálatára szolgáló vizsgálati módszerek  EK B-40. módszer In vitro bőrmarás: Bőrön át mért villamos ellenállás teszt (TER);  OECD 430. teszt útmutató In vitro bőrmarás: Bőrön át mért villamos ellenállás teszt (TER);  EK B-40/b. módszer In vitro bőrmarás: Emberi bőrmodell teszt;  OECD 431. teszt útmutató In vitro bőrmarás: Emberi bőrmodell teszt;  OECD 435. teszt útmutató: In vitro Membrángát tesztmódszer a bőrmarás vizsgálatára. A teszt útmutató protokollban esetleg leírt egyedi korlátozásokat figyelembe kell venni a vizsgálat elvégzése előtt, vagy a kapott vizsgálati eredmények értelmezésekor. Ha az anyag maró tulajdonságokat mutat a bőrmarás tekintetében rendelkezésre álló valamely OECD és/vagy EK vizsgálati útmutatók alapján elvégzett vizsgálatot követően, a CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutató (ECHA, 2012a) szerint kell a bőrmarást besorolni. Ha az anyag nem mutat bőrmaró tulajdonságokat a bőrmarás tekintetében rendelkezésre álló valamely OECD és/vagy EK vizsgálati útmutatók alapján elvégzett vizsgálatot követően, az alábbiak szerint folytassák a bőrirritáció vizsgálatát. 2. A bőrirritáció vizsgálata (in vitro vizsgálatok) Valamely hatóanyag bőrirritációs potenciáljának a vizsgálata céljából az alábbi vizsgálatokat kell alkalmazni. A bőrirritáció vizsgálatára szolgáló vizsgálati módszerek  EK B-46. módszer In vitro bőrirritáció: rekonstruált emberi epidermis modellvizsgálat;  OECD 439. teszt útmutató In vitro Bőrirritáció: rekonstruált emberi epidermis tesztmódszer; A teszt útmutató protokollban esetleg leírt egyedi korlátozásokat figyelembe kell venni a vizsgálat elvégzése előtt, vagy a kapott vizsgálati eredmények értelmezésekor.


3. A bőrirritáció vizsgálata (in vivo vizsgálatok) Eseti alapon, az anyag bőrirritációs potenciáljának a vizsgálatára irányuló vizsgálatra egyedi korlátozások érvényesek az in vitro, végső megoldásként és megfelelő indoklással in vivo vizsgálat a következő vizsgálati útmutató protokollal: EK B-4 módszer Akut toxicitás: Bőrirritáció/bőrmarás, OECD 404. teszt útmutató: Akut bőrirritáció/bőrmarás. 8.2. Szemirritáció E végpontot a B.5. vizsgálati iránymutatás függelékében tárgyalt, a szemirritáció és szemmarás lépcsőzetes vizsgálatával összhangban kell értékelni (Akut toxicitás – Szemirritáló és szemmaró hatás; a 440/2008/EK rendelet B.5. melléklete). 1. és 2. lépés Az elérhető információk gyűjtése és értékelése A meglévő információk értékelésére (nem humán adatok: fizikai-kémiai tulajdonságok, csoportosítás, (Q)SAR-ok és szakértői rendszerek , in vitro adatok; humán adatok és állati adatok) vonatkozó további útmutatás található a CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutatóban (ECHA, 2012a) és a B. részben: Emberi egészségre gyakorolt hatások értékelése (BPR útmutatás, fejlesztés alatt). Elméletileg a szemirritációra/szemmarásra vonatkozó információk azokban az esetekben nem érvényesek, amikor: 1. A meglévő információk már azt jelzik, hogy a szemet irritáló, vagy a szem súlyos károsodását okozó besorolásra vonatkozó kritériumok teljesültek, vagy 2. Az anyagot bőrmaró hatásúnak minősítették, vagy 3. Az anyag erős sav (pH < 2) vagy lúg (pH > 11,5), vagy 4. Az anyag a levegőben, szobahőmérsékleten spontán gyúlékony. 3. lépés Új adatok előállítása Ha a fenti 1. és a 2. lépésben jelzett elemzések után további tesztelés szükséges a szemirritációs hatás megállapítása céljából, az alábbi vizsgálati módszereket kell alkalmazni. Az alábbiakban említett vizsgálati módszereken felül, az OECD által érvényesített, a szemirritációt vizsgáló új tesztmódszereket kell figyelembe venni az új vizsgálati stratégia meghatározásakor, ha ilyenek rendelkezésre állnak. Az OECD teszt útmutató programot, valamint az ECVAM rendelkezésére álló, érvényesítésen átmenő nem állatkísérleteket rendszeresen figyelemmel kell követni, nem frissítették-e azokat bármilyen mértékben. A vizsgálatok a szem és a hozzá tartozó nyálkahártya irritációjára vonatkozó mértékről és jellegről fognak információkat szolgáltatni, különös tekintettel a visszafordíthatósági válaszokra. i.

Szemirritáció vizsgálata (in vitro vizsgálatok)

Ha a fenti 1. és a 2. lépésben jelzett elemzések után további tesztelés szükséges a szemirritáló hatás megállapítása céljából, az alábbi vizsgálati módszereket kell alkalmazni. A szemirritáció vizsgálatára szolgáló vizsgálati módszerek:  OECD 437. teszt útmutató: A szemet maró anyagok és azt súlyosan irritáló anyagok meghatározására szolgáló szarvasmarha szaruhártya homály és áteresztőképesség vizsgálati módszer.  EK B-47. módszer A szemet maró anyagok és azt súlyosan irritáló anyagok meghatározására szolgáló szarvasmarha szaruhártya homály és áteresztőképesség vizsgálati módszer (az 1152/2010/EK rendelet melléklete).  OECD 438. teszt útmutató: A szemet maró anyagok és azt súlyosan irritáló anyagok meghatározására szolgáló elkülönített csirkeszem vizsgálati módszer.  EK B-48. módszer A szemet maró anyagok és azt súlyosan irritáló anyagok

65 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július meghatározására szolgáló elkülönített csirkeszem vizsgálati módszer (az 1152/2010/EK rendelet melléklete). A teszt útmutató protokollban esetleg leírt egyedi korlátozásokat figyelembe kell venni a vizsgálat elvégzése előtt, vagy a kapott vizsgálati eredmények értelmezésekor. A fent említett vizsgálati módszerek alkalmasak a szemet maró anyagok és azt súlyosan irritáló anyagok azonosítására. Negatív eredmények esetén, olyan in vitro vizsgálati módszert alkalmazó, szemirritáció értékeléssel kell folytatni, amely alkalmas a szemet nem irritáló anyagok azonosítására is, ha érvényesített módszer áll már rendelkezésre. Ha ilyen módszer nem áll rendelkezésre, folytassák a szemirritáció tesztelésével (in vivo vizsgálatok). ii. Szemirritáció vizsgálata (in vivo vizsgálatok) A fent leírt in vitro vizsgálatok negatív eredményei, és a szemet nem irritáló és nem maró anyagok azonosítására szolgáló alkalmas in vitro vizsgálati módszerek hiánya esetén, akut toxicitási, szemirritációs vizsgálatot kell folytatni, az alábbi vizsgálati irányelv protokollok valamelyikével. A szemirritáció vizsgálatára szolgáló vizsgálati módszerek  EK B.5 módszer Akut toxicitás – Szemirritáló/szemmaró hatás.  OECD 405. teszt útmutató: Akut Szemirritáló/szemmaró hatás. Légzőszervi irritáció A légzőszervi irritációra jelenleg nincsenek rendelkezésre álló szabványos vizsgálatok és OECD TG (teszt útmutatók) és nincsenek a légzőszervi irritációra vonatkozó, a Biocid rendelet szerinti vizsgálati követelmények. Ennek következtében, a légzőszervi irritáció nem szerepel a jelen Útmutatóban javasolt vizsgálati stratégiákban. Mindazonáltal, figyelembe kell venni bármilyen olyan meglévő és rendelkezésre álló adatot, amely valamely anyag légzőszervi irritációs potenciáljára vonatkozó bizonyítékot szolgáltat. Továbbá, a helyi bőr- ill. szemmaró/irritációra vonatkozó adatok olyan információkat tartalmazhatnak, amelyek a légzőszervi végpontra érvényesek, és ennek megfelelően figyelembe kell venni azokat. Továbbá, az olyan esetekből származó adatok, amelyekben a szem expozíciójával kapcsolatos tüneteket írtak le, eseti alapon felhasználhatók valamely anyag légzőszervi irritációs potenciáljának a jellemzésére. Az akut és ismétlődő dózisú belélegzett toxicitásról végzett vizsgálatok adatai is elegendőnek tekinthetők annak kimutatására, hogy az anyag valamely egyedi koncentrációs szinten vagy mértékben légzőszervi irritációt okoz. Az adatokat körültekintően kell értékelni az expozíciós feltételek tekintetében (kielégítő dokumentáció szükséges). A lehetséges zavaró tényezőket figyelembe kell venni. A légzőszervi irritációra vonatkozó összes rendelkezésre álló adat értékelését érintő további megfontolások találhatók a B részben (Hatások értékelése, BPR útmutatás, fejlesztés alatt). 8.3. Bőr szenzibilizáció E végpont értékelésének az alábbi egymást követő lépéseket kell tartalmaznia: 1. a rendelkezésre álló emberi, állati és alternatív adatok értékelését. 2. in vivo vizsgálatokat. 1. és 2. lépés Az elérhető információk gyűjtése és értékelése A rendelkezésre álló emberi, állati és alternatív adatok értékelése. A meglévő információk értékelésére (nem humán adatok: fizikai-kémiai tulajdonságok, csoportosítás, (Q)SAR-ok és szakértői rendszerek , in vitro adatok; humán adatok és állati adatok) vonatkozó további útmutatás található a CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutatóban (ECHA, 2012a) és a B. részben: Emberi egészségre gyakorolt hatások értékelése (BPR útmutatás, fejlesztés alatt).


Továbbá, in vivo vizsgálatokat nem szükséges végezni, ha: - a meglévő információk már azt jelzik, hogy az anyagot bőrre irritáló vagy bőrt maró hatás tekintetében minősíteni szükséges, vagy - az anyag erős sav (pH < 2) vagy lúg (pH > 11,5). Mindazonáltal, az arról szóló döntés meghozatalához, vajon valamely anyagot szükséges-e vizsgálni a bőr szenzibilizáció tekintetében, amikor a fenti feltételek közül egy, vagy mindkettő teljesül, szakértői elbírálás szükséges. Ez azért van így, mert a hatóanyag miatt fellépő bőr szenzibilizációról szóló adatokat e tulajdonság értékeléséhez fel fogják használni a hatóanyagot tartalmazó termékekhez, figyelembe kell venni, vajon valamely anyag másodlagos maró koncentrációi még mindig rendelkeznek-e szenzibilizáló tulajdonságokkal (ld. még III. fejezet, 8.3 szakasz). Valamely maró, erős sav vagy erős bázis anyag vizsgálatára vonatkozó döntéshozatali folyamat során, a fenti 1. és 2. lépésben meghatározottak szerint az összes meglévő információt figyelembe kell venni. A CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutatóban (ECHA, 2012a) a szenzibilizációról szóló másodlagossági elv bármilyen korlátozását, a szenzibilizációs potenciállal rendelkező másodlagos maró koncentrációk vizsgálata tekintetében szintén figyelembe kell venni a hatóanyagról szerzett adatok felhasználásával kapcsolatosan a biocid termék szenzibilizációs potenciáljának az értékelése céljából. 3. lépés Új adatok előállítása Ha a fenti 1. és a 2. lépésben jelzett elemzések után további tesztelés szükséges a szemirritációs hatás megállapítása céljából, az alábbi vizsgálati módszereket kell alkalmazni. Az alábbiakban említett vizsgálati módszereken felül, az OECD által érvényesített, a szemirritációt vizsgáló új tesztmódszereket kell figyelembe venni az új vizsgálati stratégia meghatározásakor, ha ilyenek rendelkezésre állnak. Az OECD teszt útmutató programot, valamint az ECVAM rendelkezésére álló, érvényesítésen átmenő nem állatkísérleteket rendszeresen figyelemmel kell követni, nem frissítették-e azokat bármilyen mértékben. 1. A bőr szenzibilizáció vizsgálata (in vivo vizsgálatok) A Rágcsáló helyi nyirokcsomó vizsgálat (LLNA) beleértve, ahol érvényes, a vizsgálat csökkentett változatát is, az elsősorban végzendő in vivo vizsgálat. A bőr    

szenzibilizáció vizsgálatára szolgáló vizsgálati módszerek: EK B-42. módszer Bőr szenzibilizáció: helyi nyirokcsomó vizsgálat. OECD 429. teszt útmutató: Bőr szenzibilizáció - helyi nyirokcsomó vizsgálat. OECD 442A. teszt útmutató: Bőr szenzibilizáció - helyi nyirokcsomó vizsgálat: DA. OECD 442B. teszt útmutató: Bőr szenzibilizáció - helyi nyirokcsomó vizsgálat: BrdUELISA

Az LLNA vizsgálattal szerzett információknak meg kell felelniük a bőr szenzibilizációs küszöbértékek derivációjának. A teszt útmutató protokollban esetleg leírt egyedi korlátozásokat figyelembe kell venni a vizsgálat elvégzése előtt, vagy a kapott vizsgálati eredmények értelmezésekor. Ha más bőr szenzibilizációs tesztet alkalmaznak, azt indokolni kell. Ha az LLNA vizsgálatot nem tekintik megfelelőnek vegyi anyagok valamely egyedi osztálya szempontjából, más OECD vizsgálati útmutató protokollok használhatók a bőr szenzibilizációjának értékeléséhez, pl.:  EK B.6 módszer: Bőr szenzibilizáció.  OECD 406. teszt útmutató: Bőr szenzibilizáció. 8.4. Légzőszervi szenzibilizáció (ADS - kiegészítő adat) A légzőszervi szenzibilizációt illetően, jelenleg nincsenek rendelkezésre álló szabványos

67 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július vizsgálatok és OECD vizsgálati útmutatók. Mivel egy bőr szenzibilizálóként azonosított hatóanyag potenciálisan túlérzékenységi reakciót válthat ki, a potenciális légzőszervi szenzibilizációt és légzőszervi megnyilvánulást figyelembe kell venni a bőr szenzibilizációját követően, ha megfelelő tesztek rendelkezésre állnak, vagy ha légzőszervi szenzibilizációs hatásokra utaló jelek vannak. Valamely anyag légzőszervi szenzibilizációt kiváltó potenciáljának az értékelése során fel kell használni az elérhető meglévő információkat (nem humán adatok: fizikai-kémiai tulajdonságok, csoportosítás, (Q)SAR-ok és szakértői rendszerek, in vitro adatok; humán adatok és állati adatok), az immun-toxikológiai értékelés eredményeit (ld. e dokumentum 8.13.4. fejezet szakaszát), a CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutató szempontjait (ECHA, 2012a) és a B. részben található hatások értékelését (BPR útmutatás, fejlesztés alatt). Az alábbi információkat kell megadni, ha rendelkezésre állnak:  Dolgozók és más kitett személyek szenzibilzációjáról/allergén reakcióiról szóló információkat kell közölni és belefoglalni, és, ahol releváns, bármilyen túlérzékenységi előfordulást.  A beszámolóknak tartalmaznia kell a gyakoriságot, a mértéket, az időtartamot, az észlelt tüneteket, a kitett populáció méretét és egyéb releváns adatokat.  Az olyan bizonyítéknak, hogy az anyag egyedi légzőszervi túlérzékenységet válthat ki, emberi tapasztalati adatokon kell alapulnia. A kórelőzmény adatokat, az orvosi és foglalkozási előzményeket is beleértve, és az anyag expozíciójával kapcsolatos megfelelő tüdőfunkciós vizsgálatok beszámolóit be kell nyújtani, ha rendelkezésre állnak.  Más alátámasztó bizonyítékokról szóló beszámolókat is be kell nyújtani, pl. o A légzőszervi túlérzékenységet kiváltóként ismert anyagokra vonatkozó vegyi szerkezetről; o In vivo immunológiai vizsgálatokról; o In vitro immunológiai vizsgálatokról; o Más egyedi, de nem immunológiai hatásmechanizmussal kapcsolatosan végzett vizsgálatokról; és o Pozitív légúti próba vizsgálatból származó adatokról szólót. 8.5. Mutagenitás E végpont értékelésének az alábbi egymást követő lépéseket kell tartalmaznia:  az in vivo genotoxicitásra vonatkozó rendelkezésre álló adatok értékelése  in vitro génmutációs vizsgálat baktériumokon, emlősök sejtjein végzett in vitro citogenetikai vizsgálat, valamint emlősök sejtjein végzett in vitro génmutációs vizsgálat  amennyiben bármely in vitro genotoxicitási vizsgálat eredménye pozitív, mérlegelni kell megfelelő in vivo genotoxicitási vizsgálat elvégzését A genotoxicitás vizsgálata olyan szűrőprogram, amelynek célja olyan anyagok azonosítása, amelyek esetleg állandó közvetíthető változásokat okozhatnak egyetlen gén, vagy génszegmensek, vagy egy gén-, vagy kromoszóma-tömb összegében vagy szerkezetében. A genotoxicitási vizsgálat célja:  a genotoxikus potenciál előrejelzése;  genotoxikus karcinogének korai stádiumú azonosítása;  olyan bizonyos karcinogének és reproduktív, vagy fejlődési mérgező anyagok hatásmechanizmusának tisztázása, amelyek örökletes rendellenességekhez vezethetnek. Akár az in vitro, akár az in vivo vizsgálatokban megfelelő dózis-szinteket kell alkalmazni, a vizsgálati körülményektől függően. Szakaszos megközelítést kell alkalmazni, úgy, hogy a sorban következő, magasabb szakasz vizsgálatainak az egyes szakaszok eredményeinek

68 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július értelmezésétől kell függnie. Legalább egy in vitro génmutációs vizsgálat baktériumokon, egy emlősök sejtjein végzett in vitro citogenetikai vizsgálat és egy emlősök sejtjein végzett in vitro génmutációs vizsgálat szükséges. 1. és 2. lépés Az elérhető információk gyűjtése és értékelése A meglévő információk értékelésére (nem humán adatok: fizikai-kémiai tulajdonságok, csoportosítás, (Q)SAR-ok és szakértői rendszerek , in vitro adatok; humán adatok és állati adatok) vonatkozó további útmutatás található a CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutatóban (ECHA, 2012a) és a B. részben: Emberi egészségre gyakorolt hatások értékelése (BPR útmutatás, fejlesztés alatt). 3. lépés Új adatok előállítása Ha a fenti 1. és a 2. lépésben jelzett elemzések után további tesztelés szükséges az in vitro genotoxicitási hatás megállapítása céljából, az alábbi vizsgálati módszereket kell alkalmazni. Az alábbiakban említett vizsgálati módszereken felül, az OECD által érvényesített, a genotoxicitást vizsgáló új tesztmódszereket kell figyelembe venni az új vizsgálati stratégia meghatározásakor, ha ilyenek rendelkezésre állnak. Az OECD teszt útmutató programot, valamint az ECVAM rendelkezésére álló, érvényesítésen átmenő nem állatkísérleteket rendszeresen figyelemmel kell követni, nem frissítették-e azokat bármilyen mértékben. (a) A genotoxicitás vizsgálata (in vitro vizsgálatok) Az in vitro genotoxicitás vizsgálatára vonatkozó vizsgálati irányelv protokollok felsorolása az alábbiakban következik (II. fejezet 8.5.1 – 8.5.3. szakaszai). Ezeket kell alkalmazni az itt leírt bizonyos szempontok, valamint az e végpont és értékelésére vonatkozó meglévő információk figyelembe vételével (ld. 1. és 2. lépés). Ha Ames és in vitro mikronukleusz (IVM) vizsgálatokból álló tesztcsoportban génmutációt és klasztogént/aneuploidiát találnak, semmilyen további in vitro vizsgálatot nem szükséges folytatni. Ha mikronukleusz kialakulására utaló jeleket találnak in vitro mikronukleusz vizsgálatban, további tesztelés szükséges, megfelelő festési eljárásokkal, annak tisztázására, hogy van-e aneugén vagy klasztogén válasz. Az aneugén válasz további vizsgálatáról dönthetnek annak meghatározására, vajon van-e elegendő bizonyíték küszöb-mechanizmusra és küszöbkoncentrációra, aneugén válasz tekintetében (különös tekintettel a szétválás hiányára). A hatókör-kereső vizsgálatokban kimutatottan magas baktériumfejlődést gátló tulajdonságokkal rendelkező hatóanyagok esetében, legalább egy in vitro emlős génmutációs sejt vizsgálatot kell végezni: akár Egér nyirokszövet daganat vizsgálatot (MLA) akár Hprt génmutációs vizsgálatot. Indokolni kell, ha az Ames vizsgálatot nem végzik el. A szokásos vizsgálati csoportban negatív eredményeket mutató, szerkezeti kockázatokat hordozó hatóanyagok esetében, további vizsgálatok lehetnek szükségesek, ha a szokásos vizsgálatokat nem optimalizálták ezekre a kockázatokra. Egy további vizsgálat, vagy vizsgálati terv megválasztása a szerkezeti kockázatokat hordozó hatóanyag vegyi jellegétől, ismert reakciós képességétől és metabolizmus-adataitól függ. 8.5.1. Baktériumokon végzett in vitro génmutációs vizsgálat A baktériumokon végzett in vitro génmutációs vizsgálati módszerek:  EK B.13/14. módszer Mutagenitás - fordított mutációs vizsgálat, baktériumok alkalmazásával.  OECD 471. teszt útmutató: Baktériumokon végzett fordított mutációs vizsgálat.

69 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július 8.5.2. Emlős sejteken végzett in vitro citogenetikai vizsgálat Emlős sejteken végzett in vitro citogenetikai vizsgálati módszerek:  OECD 487. teszt útmutató. Emlős sejteken végzett in vitro mikronukleusz 20 vizsgálat.  EK B.10 módszer Mutagenitás - In vitro emlős kromoszóma rendellenesség vizsgálat.  OECD 473. teszt útmutató. Emlős sejteken végzett in vitro kromoszóma rendellenesség vizsgálat.  In vitro Comet (egysejt gél elektroforézis) vizsgálatot kell alkalmazni, ha indokolt. A tudomány jelenlegi állása szerint az in vitro sejt mikronukleusz vizsgálat tekinthető az emlős sejteken végzett in vitro citogenetikai vizsgálat előnyben részesített módszerének, fokozott érzékenysége és aneugén azonosító képessége miatt. 8.5.3. Emlős sejteken végzett in vitro génmutációs vizsgálat Az emlős sejteken végzett in vitro génmutációs vizsgálati módszerek:  EK B.17 módszer Mutagenitás – In vitro emlős sejt génmutációs vizsgálat - Ehhez a vizsgálathoz az Egér nyirokszövet daganat vizsgálat ajánlott.  OECD 476. teszt útmutató: In vitro emlős sejt génmutációs vizsgálat - Ehhez a vizsgálathoz az Egér nyirokszövet daganat vizsgálat ajánlott.  In vitro Comet (egysejt gél elektroforézis) vizsgálatot kell alkalmazni, ha indokolt. 8.6. In vivo genotoxicitás vizsgálat ADS - kiegészítő adat) 1. és 2. lépés Az elérhető információk gyűjtése és értékelése A meglévő információk értékelésére (nem humán adatok: fizikai-kémiai tulajdonságok, csoportosítás, (Q)SAR-ok és szakértői rendszerek , in vitro adatok; humán adatok és állati adatok) vonatkozó további útmutatás található a CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutatóban (ECHA, 2012a) és a B. részben: Emberi egészségre gyakorolt hatások értékelése (BPR útmutatás, fejlesztés alatt). Az in vivo genotoxicitás vizsgálatot/vizsgálatokat általában nem szükséges elvégezni, ha:  A három in vitro vizsgálat eredménye negatív és az emlősökben nem találnak veszélyes metabolitokat, vagy  Ismételt dózisú vizsgálat keretében érvényes in vivo mikronukleusz-vizsgálati adatokat gyűjtöttek és az in vivo mikronukleusz-vizsgálat a megfelelő vizsgálat az adott tájékoztatási követelmény teljesítéséhez;  Az anyag rákkeltőként (1A. vagy 1B. kategória) vagy mutagénként (1A., 1B. vagy 2. kategória) ismert. 3. lépés Új adatok előállítása Ha a fenti 1. és a 2. lépésben jelzett elemzések után további tesztelés szükséges az in vitro genotoxicitási hatás megállapítása céljából, az alábbi vizsgálati módszereket kell alkalmazni. Az alábbiakban említett vizsgálati módszereken felül, az OECD által érvényesített, a genotoxicitást vizsgáló új tesztmódszereket kell figyelembe venni az új vizsgálati stratégia meghatározásakor, ha ilyenek rendelkezésre állnak. Az OECD teszt útmutató programot, valamint az ECVAM rendelkezésére álló, érvényesítésen átmenő nem állatkísérleteket rendszeresen figyelemmel kell követni, nem frissítették-e azokat bármilyen mértékben. (b) A genotoxicitás vizsgálata (in vitro vizsgálatok)

20

http://lysander.sourceoecd.org/vl=17007737/cl=14/nw=1/rpsv/cgibin/fulltextew.pl?prpsv=/ij/oecdjournals/1607310x/v1n4/s62/p1.idx

70 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július In vivo vizsgálatok szomatikus sejtekben  Ha bármely in vitro genotoxicitási vizsgálat eredménye pozitív (baktériumokon végzett in vitro génmutációs vizsgálat, emlős sejteken végzett in vitro citogenetikai vizsgálat vagy emlős sejteken végzett in vitro génmutációs vizsgálat) és még nem áll rendelkezésre in vivo vizsgálatból származó eredmény, a kérelmezőnek megfelelő szomatikus sejten végzett in vivo genotoxicitási vizsgálatot kell javasolnia/végeznie.  Ha az in vitro génmutációs vizsgálatok bármelyike pozitív, akkor a nem tervezett DNS-szintézis vizsgálatára in vivo vizsgálatot kell végrehajtani. Mindazonáltal, különös figyelmet kell fordítani a rendkívüli DNS szintézis (UDS) vizsgálat korlátaira, mielőtt a legmegfelelőbb elvégzendő in vivo vizsgálatról döntenének, különös tekintettel arra, az eredmények hogyan hatnak majd a potenciális besorolásra és címkézésre. Az OECD-nek az in vivo genotoxicitási vizsgálatokra vonatkozó teszt útmutató program jövőbeli ajánlásait kell követni. 

Az eredményektől, valamint a rendelkezésre álló összes adat minőségétől és relevanciájától függően egy második in vivo szomatikus sejt- vizsgálatra is szükség lehet.

Mielőtt bármilyen döntés születne az in vivo vizsgálatok szükségességéről, az in vitro vizsgálati eredményeket, és a vizsgált anyag összes toxiko-kinetikai és toxiko-dinamikai profiljára vonatkozó összes információt át kell tekinteni. Valamely meghatározott in vivo vizsgálatot csak akkor szabad elvégezni, ha a vizsgált anyag összes tulajdonságától és a javasolt vizsgálati protokolltól ésszerűen remélhető, hogy az adott célszövetre a vizsgált anyag és/vagy annak metabolitjai megfelelően hatnak. Szükség esetén a toxiko-kinetikát célzottan vizsgálni kell, mielőtt az in vivo vizsgálatokat megkezdenék (pl. végezzenek előzetes toxicitási vizsgálatot annak igazolására, hogy felszívódás következik be, és megfelelő adagolási útvonal használatos). Mérlegelni kell, hogy a II. fejezet, 8.9. szakaszában leírt rövidtávú toxicitási vizsgálatok részeként végezzenek-e in vivo vizsgálatot. Annak biztosítására, hogy a genotoxicitási vizsgálatokban a lehető legkevesebb állatot használják fel, nem szabad a hímnemű és a nőnemű egyedeket automatikusan felhasználni. A szabvány irányelveinek megfelelően, egyetlen nem vizsgálata csak akkor lehetséges, ha az anyagot az általános toxicitás tekintetében vizsgálták, és semmilyen nem-specifikus különbséget nem találtak a toxicitásban. Ha az in vitro emlős kromoszóma rendellenesség vizsgálat, vagy ha az in vitro mikronukleusz vizsgálat pozitív a klasztogének tekintetében, szomatikus sejteken végzett klasztogén in vivo vizsgálatot, pl. rágcsáló csontvelő metafázis elemzést, vagy rágcsálókon mikronukleusz vizsgálatot kell végezni. Ha az in vivo mikronukleusz vizsgálat eredménye pozitív, megfelelő festési eljárást, pl. in-situ hibridizációs fluoreszcencia (FISH) vizsgálatot kell alkalmazni az aneugén és/vagy klasztogén válasz azonosítására. Ha bármelyik in vitro génmutációs vizsgálat pozitív, akkor in vivo vizsgálatot kell végezni annak kivizsgálására, vajon folytassanak-e olyan génmutációs vizsgálatot, mint például Rágcsáló géntranszfer szomatikus és csírasejt génmutációs vizsgálatot. In vivo genotoxicitási vizsgálatok végzésekor, kizárólag releváns expozíciós utakat és módszereket (pl. adalékanyag hozzáadását az étrendhez, ivóvízhez, alkalmazást bőrre, belégzéssel, szondával) szabad alkalmazni. Meggyőző bizonyítéknak kell léteznie arra, hogy a releváns szövet lesz elérhető a választott expozíciós úttal és beviteli módszerrel. Más olyan expozíciós technikákat (pl. hashártyán keresztül, vagy bőr alá fecskendezett injekciót),

71 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július amelyek rendellenes kinetikát, eloszlást és anyagcserét fognak eredményezni, indokolni kell. Valamely anyagnak az in vivo genotoxicitás hatásának értékelésére vonatkozó vizsgálati irányelv protokollok felsorolása lejjebb található, és a tudomány jelenlegi állását tükrözik. E végpont tekintetében, a legmegfelelőbb elvégzendő vizsgálati módszer kiválasztásának tükröznie kell e szakasz szempontjait, valamint az OECD teszt útmutató programban leírt jövőbeli ajánlásait vagy módosításait. Az in vivo genotoxicitási vizsgálatok módszerei:  EK B.12 módszer- Mutagenitás - Emlősökön végzett in vivo eritrocita mikronukleusz vizsgálat EK módszer  B-11 - Mutagenitás – Emlősökön végzett in vivo csontvelő kromoszóma rendellenesség vizsgálat  OECD 474. teszt útmutató: Emlősökön végzett eritrocita mikronukleusz vizsgálat  OECD 475. teszt útmutató: Emlősökön végzett csontvelő kromoszóma rendellenesség vizsgálat  EK B.39 módszer Rendkívüli DNS szintézis (UDS) vizsgálat - Emlős májsejteken végzett in vivo vizsgálat  OECD 486. teszt útmutató: Rendkívüli DNS szintézis (UDS) vizsgálat - Emlős májsejteken végzett in vivo vizsgálat.  OECD 488. teszt útmutató: Rágcsáló géntranszfer szomatikus és csírasejt génmutációs vizsgálatok  In vitro Comet (egysejt gél elektroforézis) vizsgálatot kell alkalmazni, ha indokolt. Az in vivo genotoxicitási vizsgálatok egyedi szempontjai: A rövid életű, reaktív, in vitro mutagén anyagok tekintetében, vagy olyanok tekintetében, amelyekről nem jeleztek szervezeti elérhetőséget, olyan alternatív stratégiát kell megfontolni, amely a szervezet kezdeti helyeire összpontosító vizsgálatokat tartalmaz (pl. helyi genotoxicitás, fény-mutagenitás). Eseti alapú szakértői elbírálás szükséges annak meghatározására, mely tesztek a legmegfelelőbbek. A fő lehetőségek az in vivo Comet (egysejt gél elektroforézis) vizsgálat, génmutációs vizsgálatok géntranszfer rágcsálókkal és DNS mutációs vizsgálatok. Bármilyen adott anyag tekintetében, az összes rendelkezésre álló toxikológiai információn alapuló szakértői elbírálás fogja meghatározni, e vizsgálatok közül melyik a legmegfelelőbb. Az expozíciós utat úgy kell megválasztani, hogy az a legjobban tegye lehetővé az embereket kockáztató veszélyek értékelését. Az oldhatatlan anyagok esetén, az a lehetőség, hogy aktív molekulák szabadulhatnak fel az emésztőrendszerben, azt jelezheti, hogy az orális expozíciós utat alkalmazó vizsgálat különösen megfelelő. In vivo vizsgálatok csírasejtekben  Ha a rendelkezésre álló in vivo szomatikus sejt- vizsgálatból származó eredmény pozitív, a csírasejt- mutagenitás előfordulásának lehetőségét az összes rendelkezésre álló adat – köztük a vizsgált szervnek az anyag általi elérését igazoló toxiko-kinetikai adatok – alapján kell mérlegelni. Amennyiben a csírasejtmutagenitásra vonatkozóan nem lehetséges egyértelmű következtetéseket levonni, mérlegelni kell kiegészítő vizsgálatok elvégzését. Az olyan anyagok hatását, amelyek a szomatikus sejtekben genotoxikus hatás tekintetében, a csírasejtek befolyásolása céljából végzett in vivo vizsgálatokban pozitív eredményeket adnak, mindig meg kell fontolni. Ugyanez igaz a 2. kategóriájú, mutagénként egyébként besorolt anyagokra is. Az első lépés a vizsgált anyag összes rendelkezésre álló toxiko-kinetikai és toxiko-dinamikai tulajdonságának a felbecslése. E szakaszban szakértői elbírálás szükséges annak megfontolására, vajon elegendő információ áll-e rendelkezésre azon következtetés levonása céljából, hogy az anyag a csírasejtekre nézve mutagén veszélyt hordoz Ha ez a helyzet áll fenn, az a következtetés vonható le, hogy az anyag örökletes genetikai károsodást okozhat, és semmilyen további vizsgálat nem indokolt. Ebből következően, az anyagot az 1B mutagén kategóriába kell sorolni. Ha a csírasejtekben meglévő mutagén hatás nem állapítható

72 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július meg, további vizsgálat lesz szükséges. Abban az esetben, ha az anyag toxiko-kinetikai tulajdonságainak a további információi megoldanák a problémát, az e probléma kivizsgálására célzott toxiko-kinetikai vizsgálat (azaz, nem teljes toxiko-kinetikai vizsgálat) szükséges. A korábbi vizsgálatokkal előidézett mutációs fajtát, nevezetesen, gén-, kromoszómaszám vagy szerkezeti kromoszóma változásokat kell megfontolni a megfelelő vizsgálat kiválasztásakor. Esetleg meg lehet fontolni az ivarsejtekben a DNS mutációk jelenlétének a vizsgálatát. Ha csírasejt vizsgálatot, és azt rendkívüli körülmények között kell végezni, szakértői elbírálás szükséges a legmegfelelőbb vizsgálati stratégia kiválasztására. Nemzetközileg elismert irányelvek állnak rendelkezésre a rágcsálók ősondósejtjeiben a klasztogenitás vizsgálatáról és a domináns halálos vizsgálatról. Azt feltételezik, hogy a domináns halálos mutációkat főként a kromoszóma-szerkezeti vagy kromoszómaszám rendellenességek okozzák. Más alternatív módszerek használhatók, ha szakértői elbírálás alapján megfelelőnek ítélik azokat. Ilyenek lehetnek a (egysejt gél elektroforézis) vizsgálat, génmutációs vizsgálatok génmutációs állatokkal, vagy a DNS mutáció elemzése. Az állatok felhasználásának a minimálisra csökkentése érdekében, meg kell fontolni a csírasejt genotoxicitás vizsgálatok kombinálását reproduktív toxicitási vizsgálatokkal. Valamely anyagnak az in vivo csírasejt mutagén hatásának értékelésére vonatkozó vizsgálati irányelv protokollok felsorolása lejjebb található, és a tudomány jelenlegi állását tükrözik. E végpont tekintetében, a legmegfelelőbb elvégzendő vizsgálati módszer kiválasztásának tükröznie kell e szakasz szempontjait, valamint az OECD teszt útmutató programban leírt jövőbeli ajánlásait vagy módosításait. Az in vivo csírasejt genotoxicitási vizsgálatok módszerei:  EK B.23 módszer Emlősök ősondósejtjein végzett kromoszóma rendellenesség vizsgálat.  OECD 483. teszt útmutató: Emlősökön végzett ősondósejt kromoszóma rendellenesség vizsgálat.  OECD 488. teszt útmutató: Rágcsáló géntranszfer szomatikus és csírasejt génmutációs vizsgálatok. 8.7. Akut toxicitás Valamely vegyi anyag akut toxikus hatását annak meghatározása érdekében szükséges értékelni, milyen káros egészségügyi hatásai lehetnek, véletlenszerű, vagy szándékos rövidtávú expozíciót követően. A különféle expozíciós utakon keresztül végzett bejuttatással, a különféle expozíciós utakon keresztül megvalósuló, vonatkozó akut expozíciós veszély általános értékelése válik lehetségessé.    



A bejuttatás orális expozíciós útján kívül (8.7.1. pont) a gázoktól eltérő anyagok esetében a 8.7.2–8.7.3. pont alatt említett információkat legalább egy másik bejuttatási útra is meg kell adni. A második expozíciós út kiválasztása az anyag jellegétől és a humán expozíció valószínűsíthető útjától függ. A gázokat és illékony folyadékokat belélegzéssel kell a szervezetbe juttatni. Kizárólag orális expozíció esetén, csak erre az expozíciós útra vonatkozó információt kell megadni. Ha a dermális expozíció vagy a belélegzés az egyetlen emberekre vonatkozó expozíciós út, megfontolható az orális expozíció útján történő vizsgálat is. Új dermális akut toxicitás-vizsgálat elvégzése előtt in vitro dermális penetrációvizsgálatot (OECD 428) kell végezni a dermális felszívódás várható nagysága és aránya értékelése céljából Kivételes körülmények között, valamennyi bejuttatási út vizsgálata szükséges lehet.


1. és 2. lépés Az elérhető információk gyűjtése és értékelése A meglévő információk értékelésére (nem humán adatok: fizikai-kémiai tulajdonságok, csoportosítás, (Q)SAR-ok és szakértői rendszerek , in vitro adatok; humán adatok és állati adatok) vonatkozó további útmutatás található a CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutatóban (ECHA, 2012a) és a B. részben: Emberi egészségre gyakorolt hatások értékelése (BPR útmutatás, fejlesztés alatt). A vizsgálatot/vizsgálatokat általában nem szükséges elvégezni, ha:  Az anyagot bőrmaró hatásúnak minősítették. 8.7.1. Orális expozíciós út 

A vizsgálatot nem szükséges elvégezni, ha gáznemű vagy igen illékony anyagról van szó.

3. lépés Új adatok előállítása Ha a fenti 1. és a 2. lépésben jelzett elemzések után további tesztelés szükséges az orális expozíciós úton keresztül megvalósuló akut toxicitási hatás megállapítása céljából, az alábbi vizsgálati módszereket kell alkalmazni. Az alábbiakban említett vizsgálati módszereken felül, az OECD által érvényesített, az akut toxicitást vizsgáló új tesztmódszereket kell figyelembe venni a vizsgálati stratégia meghatározásakor, ha ilyenek rendelkezésre állnak. Az OECD teszt útmutató programot, valamint az ECVAM rendelkezésére álló, érvényesítésen átmenő nem állatkísérleteket rendszeresen figyelemmel kell követni, nem frissítették-e azokat bármilyen mértékben. Az orális expozíciós úton keresztül megvalósuló akut toxicitásra vonatkozó vizsgálati módszerek:  EK B.1c módszer Akut orális toxicitás- Akut toxicitási osztályra vonatkozó módszer.  OECD 423. teszt útmutató: Akut orális toxicitás: Akut toxicitási osztályra vonatkozó módszer.  EK B.1b módszer Akut orális toxicitás- rögzített dózis eljárás.  OECD 420. teszt útmutató: Akut orális toxicitás: rögzített dózis eljárás.  OECD 425. teszt útmutató: Akut orális toxicitás: fel-le eljárás.  OECD 401. teszt útmutató: Akut orális toxicitás (csak akkor fogadható el, ha 2002 decembere előtt végezték). E végpont esetén követendő protokoll kiválasztásakor figyelembe kell venni az állatjóléti szempontokat és az OECD 420. teszt útmutatóját, az akut toxicitás tekintetében elsődleges vizsgálatként. 8.7.2. Inhalációs expozíciós út 3. lépés Új adatok előállítása Ha a fenti 1. és a 2. lépésben jelzett elemzések után további tesztelés szükséges az inhalációs expozíciós úton keresztül megvalósuló akut toxicitási hatás megállapítása céljából, az alábbi vizsgálati módszereket kell alkalmazni. Az alábbiakban említett vizsgálati módszereken felül, az OECD által érvényesített, az akut inhalációs toxicitást vizsgáló új tesztmódszereket kell figyelembe venni a vizsgálati stratégia meghatározásakor, ha ilyenek rendelkezésre állnak. Az OECD teszt útmutató programot, valamint az ECVAM rendelkezésére álló, érvényesítésen átmenő nem állatkísérleteket rendszeresen figyelemmel kell követni, nem frissítették-e azokat bármilyen mértékben. Az inhalációs expozíció útján történő vizsgálat a megfelelő, amennyiben valószínűsíthető az anyag ember általi belélegzése, figyelembe véve az alábbiakat:

74 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július    

az anyag gőznyomása (az illékony anyagok gőznyomása > 1 x 10-2 Pa 20 °C-on) és/vagy a hatóanyag olyan por, amely jelentős mennyiségben (pl. 1 %-os tömegarányban) tartalmaz 50 mikrométernél kisebb tömegmediánnak megfelelő aerodinamikai átmérőjű (MMAD) részecskéket, vagy a hatóanyag por formátumú termékekben, illetve oly módon alkalmazott termékekben van jelen, amelyek aeroszoloknak, belélegezhető méretű (MMAD < 50 mikrométer) részecskéknek vagy cseppeknek való expozícióját eredményezik E végpont meghatározására az akut toxikus osztály módszer alkalmazása javasolt.

Ha nem állnak rendelkezésre információk a részecske/cseppméretről, és ha a hatóanyagot tartalmazó biocid termék használata következtében fennáll az inhaláción (belégzésen) keresztül megvalósuló expozíció lehetősége, akut inhalációs vizsgálatot kell végezni. Az inhalációs expozíciós úton keresztül megvalósuló akut toxicitásra vonatkozó vizsgálati módszerek:  EK B.2 módszer Akut toxicitás (inhaláció).  OECD 403. teszt útmutató: Akut inhalációs toxicitás.  OECD 436. teszt útmutató: Akut inhalációs toxicitás - Akut toxicitási osztályra vonatkozó módszer. A három dózisszintet alkalmazó teljes vizsgálat esetleg nem szükséges, ha valamely anyag vizsgálati útmutató határérték koncentrációival egyenlő expozíciós koncentrációnál (határérték vizsgálat) vagy a maximálisan elérhető koncentrációnál nem produkál az anyaggal összefüggő halandóságot. A csak fej/orr expozíciót kell alkalmazni, hacsak az egész szervezet expozíciója nem igazolható. 8.7.3. Dermális expozíciós út 3. lépés Új adatok előállítása A bőrön keresztüli expozíció vizsgálata csak akkor szükséges, ha:  nem áll fenn az anyag belélegzésének valószínűsége, vagy  fennáll az anyag bőrrel való érintkezésének valószínűsége a gyártás és/vagy felhasználás során, és vagy  a fizikai-kémiai és toxikológiai tulajdonságok arra utalnak, hogy a bőrön át történő felszívódás jelentős mértékű lehet, vagy  a bőrbehatoló képesség in vitro vizsgálatának (OECD 428) eredményei kimutatják, hogy a bőrön keresztüli felszívódás vagy biológiai hasznosulás szintje magas. Valamely hatóanyag dermális toxicitásáról be kell számolni, kivéve a gázokat. Ha a fenti 1. és a 2. lépésben jelzett elemzések után további tesztelés szükséges a dermális expozíciós úton keresztül megvalósuló akut toxicitási hatás megállapítása céljából, az alábbi vizsgálati módszereket kell alkalmazni. Az alábbiakban említett vizsgálati módszereken felül, az OECD által érvényesített, az akut dermális toxicitást vizsgáló új tesztmódszereket kell figyelembe venni a vizsgálati stratégia meghatározásakor, ha ilyenek rendelkezésre állnak. Az OECD teszt útmutató programot, valamint az ECVAM rendelkezésére álló, érvényesítésen átmenő nem állatkísérleteket rendszeresen figyelemmel kell követni, nem frissítették-e azokat bármilyen mértékben. A dermális expozíciós úton keresztül megvalósuló akut toxicitásra vonatkozó vizsgálati módszerek:  EK B.3 módszer Akut toxicitás (dermális).


OECD 402. teszt útmutató: Akut dermális toxicitás.

Az alacsony akut dermális toxicitású anyagok esetén, 2000 mg/kg testsúly határérték teszt elegendő lehet. 8.8. Emlősökön végzett toxiko-kinetikai és metabolizmus-vizsgálatok A toxiko-kinetikai és metabolizmus-vizsgálatok keretében a következőkre vonatkozó alapvető adatokat kell előállítani: a felszívódás aránya és mértéke, a szöveteloszlás és a megfelelő metabolizmus-útvonal, beleértve a metabolizmus mértékét, a kiválasztás útjait és arányát, valamint a releváns metabolitokat. A toxiko-kinetikus adatok előállítását más toxicitási adatok előállításának a fényében kell megfontolni (azaz, ismételt dózisú toxicitás, mutagenitás és reproduktív toxicitás) azért, hogy a hatóanyagnak és/vagy metabolitjainak a belső expozíciója becslésében és a belső dózis becslésekkel megfigyelt hatások összefüggéseinek feltárásában segítséget nyújtsanak. Ez utóbbi különös fontosságú a hatóanyag hatásmódja megállapításában, és abban, hogy a bejuttatott dózisok okoztak-e nem lineáris dózisválaszt okozó szaturációs (telítődési) kinetikát. Ezek az adatok az értékelési tényezők deriválása, az expozíciós utak közötti extrapoláció és a veszély jellemzése szempontjából. 1. és 2. lépés Az elérhető információk gyűjtése és értékelése A meglévő információk értékelésére (nem humán adatok: fizikai-kémiai tulajdonságok, csoportosítás, (Q)SAR-ok és szakértői rendszerek , in vitro adatok; humán adatok és állati adatok) vonatkozó további útmutatás található a B. részben: Emberi egészségre gyakorolt hatások értékelése (BPR útmutatás, fejlesztés alatt). 3. lépés Új vizsgálati adatok előállítása Az összes rendelkezésre álló adat értékelését követően, döntést kell hozni arról, milyen fajta kinetikus adatok és milyen vizsgálati terv a legmegfelelőbb. Előnyösebb a toxicitási vizsgálatokon belül kinetikus adatokat előállítni, pl. ismételt dózisú toxicitási adatokat, ahol lehetséges. Az alábbi szakaszok leírják a figyelembe veendő problémákat a toxiko-kinetikát illető új vizsgálatok tervezésekor és az ADME-nak (felszívódás, szétoszlás, metabolizmus, kiválasztás) becslésnek megfelelő rendelkezésre álló technikákat. Az ismételt dózisú toxicitás megtervezésén belül a toxiko-kinetikus adatok fontosságát, valamint a toxicitás-vizsgálatokból származó eredmények értékelésének a finomítását a 3. és a 4. ábra mutatja be (az ECHA R7C iránymutatásából átvéve, (ECHA, 2012c)). A vizsgált anyag (releváns metabolitjai) felszívódik (felszívódnak)?

nem

igen

Fontolják meg szervezeti RDT vizsgálatára vonatkozó követelmény alóli mentességet

Vizsgálati dózis /AUC linearitás1

Nem (telítődés)

Fontolják meg a maximális dózist, a kinetikusan származtatott adatok szerint2

Igen (nincs telítődés)

Nincs toxiko-kinetikus érv az RDT vizsgálat ellen, a határérték dózisig


1 2

Az RDT vizsgálathoz figyelembe vett dózis-tartományban Azt jelenti, hogy a legmagasabb dózisszint ne haladja meg a nem lineáris kinetika értéktartományát.

3. ábra Toxiko-kinetikus adatok felhasználása ismételt dózisú toxicitási vizsgálatok tervezésében


Az anyag bekerül az anyagcserébe?

igen

nem

A gazdavegyület a belső dózisú méretezésben releváns

Metabolitok ismertek?

nem

igen

Tox információk a metabolitokról rend. állnak? (a faj egyedi tulajdonságai tekintetében)

Azonosítás in vitro / in vivo metabolizmus vizsg. keresztül

nem

Metabolitokról szóló vizsg. végezzen (legyen benne csop. megközelítés)

igen

Határozzon meg releváns belső dózisú méretezést

Alkalmazza az RAban

4 . ábra Az anyag metabolizmusáról gyarapodó ismeretek felhasználása Az OECD 417. teszt útmutatója tartalmazza a toxiko-kinetikai vizsgálatokra vonatkozó protokollt, akár különálló vizsgálatként, akár ismételt dózisú toxicitási vizsgálatokkal kombinálva.

Az in vivo vizsgálatok az érintetlen biológiai rendszerben végbemenő különféle folyamatok relatív fontosságáról nyújtanak integrált perspektívát, a toxicitási vizsgálatok eredményeivel összevetve. Érvényes toxiko-kinetikus adatok biztosítása érdekében, egy toxiko-kinetikus in vivo vizsgálatnak számos olyan vizsgálatból kell állnia, amelyeknek vér/plazma kinetikát, tömeg egyensúlyokat és kiválasztási vizsgálatokat, valamint szövet megoszlási vizsgálatokat kell tartalmazniuk. A megoldandó problémától függően, a kiválasztott vizsgálatok (pl. plazma kinetika) elegendők lehetnek a további értékelésekhez (pl. biológiai rendelkezésre állás) szükséges adatok előállításához. Egy ADME vizsgálatban bejuttatott magas dózisú szintet olyan dózis-szintekhez kell kötni, amelyek a toxicitási vizsgálatokban káros hatásokat okoznak. Ideálisan, lennie kellene egy olyan toxikus hatás nélküli dózisnak, amelynek a várt emberi expozíció tartományában kellene

78 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július lennie, a számszerűsítési határ figyelembe vételét is beleértve. A toxikus dózis-szintek és olyan szintek összehasonlítása, amelyek valószínűleg emberi expozíciós értékeket képviselnek, értékes információkkal szolgálhat a káros hatások értelmezéséhez, és az extrapolálás és kockázatértékelés szempontjából lényeges. Valamely in vivo vizsgálatban, a szervezetbeli biológiai rendelkezésre állást rendszerint vagy a kiválasztott dózissal korrigált mennyiségek, vagy a plazma (vér, szérum) kinetikai profilok görbéje alatti területek dózissal korrigált mennyiségeinek összehasonlításával becslik meg, az érrendszeren kívüli és belüli bejuttatás után. A szervezetbeli biológiai rendelkezésre állás a kiválasztott dózissal korrigált mennyiség, vagy az anyag érrendszeren kívüli bejuttatása után meghatározott AUC, elosztva a kiválasztott dózissal korrigált mennyiséggel, vagy az anyag érrendszeren belüli bejuttatása után meghatározott AUC-vel, amely 100%-os rendelkezésre állásra történő meghatározásnak felel meg. Ez csak akkor érvényes, ha a vegyület kinetikája lineáris, azaz, dózis-arányos, és azon a feltételezésen alapul, hogy az eltérés a vizsgálatok közötti állandó. Ha a kinetika nem lineáris, a vizsgálati stratégiát esetenként felül kell vizsgálni, a szóban forgó linearitás hiányának fajtájától függően (pl. telíthető fehérjekötés, telíthető metabolizmus, stb.). Általánosságban, az in vitro vizsgálatok olyan egyedi farmako-kinetikai szempontokról nyújtanak adatokat, mint pl. a metabolizmus. Az in vitro vizsgálatok jelentős előnye az, hogy a toxicitási vizsgálatokban használt fajoktól és emberektől vett mintákból származó párhuzamos vizsgálatok folytathatók, a fajok közötti összehasonlításokat megkönnyítve (pl. metabolit profil, metabolikus sebesség állandók). Az utóbbi években számos olyan módszert fejlesztettek ki, amelyek célja az in vitro eredmények integrálása az ADME előrejelzésekbe in vivo. megfelelő fiziológiai-alapú kinetikai (PBK) modellek használatán keresztül. Az ilyen módszerek lehetővé teszik a fejlődés korai szakaszaiban az in vivo kinetika előrejelzését is és az összes rendelkezésre álló adat fokozatos integrálását is egy prediktív ADME modellbe. Az ADME -ról kapott információk egyaránt felhasználhatók arra, hogy fejlesztési határozatok adatait biztosítsák, és a kockázatértékelési folyamat részeként. Az előrejelzéshez társuló bizonytalanság a rendelkezésre álló adatok mennyiségétől függ nagymértékben. A hatóanyagnak és a releváns metabolitoknak a vérben és szövetekben előforduló koncentrációjáról szóló információkat, pl. a maximális plazmakoncentráció eléréséhez szükséges időt (Tmax) vagy más releváns toxiko-kinetikai paramétereket, rövid- és hosszú távú vizsgálatokban egyaránt létre kell hozni a releváns fajokon, a toxicitási vizsgálatok megértése értelmében előállított toxikológiai adatok értékének a fokozása érdekében. Ha a vizsgálat szempontjából az ilyen információkat nem tekintik lényegesnek, teljes indoklás szükséges. A toxiko-kinetikai adatok fő célja az állatokban bekövetkező szervezeti expozíciónak, és a dózis-szintekkel és a toxicitási vizsgálatok időbeli lefolyásával fennálló kapcsolatának a leírása. További célok: (a) a toxikológiai vizsgálatokban elért expozíciót összefüggésbe hozni a toxikológiai megállapításokkal, és ezen megállapításoknak az emberi egészségre vonatkozó relevanciájának az értékeléséhez hozzájárulni, különös tekintettel a sérülékeny csoportokra; (b) toxicitási vizsgálatok tervezését támogatni (fajok kiválasztása, kezelési tartomány, dózis-szintek kiválasztása) a kinetika és a metabolizmus tekintetében; (c) olyan információkkal szolgálni, amelyek a toxikológiai vizsgálatok megállapításaival kapcsolatosan, hozzájárulnak kiegészítő toxikológiai vizsgálatok megtervezéséhez. Felszívódás, szétoszlás, metabolizmus és kiválasztás, orális úton keresztül megvalósított expozíció után Egyetlen in vivo vizsgálati fajra (szokásosan patkányra) vonatkozó korlátozott adatok lehetnek mindazok, amelyek orális úton keresztül megvalósított expozíciót követő felszívódáshoz, szétoszláshoz, metabolizmushoz és kiválasztáshoz szükségesek. Ezek az adatok további toxicitási vizsgálatok tervezéséhez és értelmezéséhez nyújthatnak hasznos információkat.

79 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július Mindazonáltal, szem előtt kell tartani, hogy a fajok közötti eltérésekről szóló információk kulcsfontosságúak az állati metabolizmusról szóló, egyéb úton végzett bejuttatást követően gyűjtött adatoknak emberekre történő extrapolációjában, és amelyek az emberi kockázatértékelésben hasznosak lehetnek. Azért lehetetlen minden területen meghatározni a részletes adat- és tájékoztatási követelményeket, mert a pontos követelmények az egyes vizsgált anyagok eredményeitől függnek majd. Felszívódás A felszívódást szokásosan úgy vizsgálják, hogy a vizsgált anyagot és/vagy metabolitjait meghatározzák a salakanyagokban, a kilélegzett levegőben és a tetemben (azaz, a radioaktív egyensúlyt). A vizsgált és a referenciacsoport (azaz, orális bejuttatás szemben az intravénással) közötti biológiai választ összehasonlítják és a vizsgált anyag és/vagy metabolitjainak a plazmaszintjét meghatározzák. Szétoszlás Jelenleg két megközelítéssel határozható meg, valamely anyag hogyan oszlik szét a szervezetben, a szétoszlási minták elemzése céljából. Először mennyiségi információk szerezhetők a teljes testet vizsgáló automatikus röntgen technikákkal, másodszor állatok feláldozásával különféle időpontokban, a vizsgált anyag és/vagy metabolitjai expozícióját és koncentrációjának és mennyiségének meghatározását követően a szövetekben és a szervekben (EK B.36 módszer ‘Toxiko-kinetika’, OECD TG 417, ‘Toxiko-kinetika’). Halmozódási potenciál A környezeti kockázatértékelés céljából gyűjtött információk további információkkal szolgálhatnak az emberi kockázatértékeléshez, és valamely anyagnak a halmozódási potenciálját illetően. A biológiai koncentráció valamely vízben oldott anyag felhalmozódását jelenti valamely vízi szervezetben. A statikus biológiai koncentrációs tényező (BCF) valamely anyagnak valamely szervezetben jelenlévő koncentrációja és a vízben meglévő koncentrációja közötti arány, az állandó állapot elérése után. Hagyományosan a biológiai koncentrációs hatást a vízben oldott anyagnak kitett halakon végzett laboratóriumi vizsgálatokban értékelték idáig (EK C.13. módszer ‘Biológiai koncentráció: Átfolyó halvizsgálat’, OECD TG 305 ‘Biológiai felhalmozódás halakban: Vízi és étrendi expozíció'). Az ennek eredményeként kapott BCF-et széles körben használják a biológiai koncentrációs hatás pótlólagos mérésére. Ha az egydózisú toxicitási és szövet-eloszlási adatok nem megfelelők a halmozódási hatás meghatározására, ismételt adagolású bejuttatás lehet szükséges a felhalmozódási és/vagy időtállósági hatás, vagy a toxiko-kinetika változásainak a vizsgálatához. A felhalmozódó anyagok mérhetők tejben is, és ezért megbecsülhető, milyen mennyiség jut az anyatejjel táplált állatkölyökbe. Metabolizmus Az in vivo toxiko-kinetikai vizsgálatokkal csak a teljes metabolikus tisztulás arányai határozhatók meg (a sugárzóként megjelölt anyagok mérésével a vérben/plazmában, epében és salakanyagokban), azonban az egyes szövetek egyedi hozzájárulása nem. Figyelembe kell venni, hogy a teljes metabolikus tisztulás a májban és a potenciális májon kívül végbemenő anyagcsere összege. In vitro vizsgálatokat izolált enzimek, mikroszómák, mikroszóma töredékek, örökített sejtvonalak, őssejtek és szervmetszetek felhasználásával végezhetnek. Ezek az anyagok leggyakrabban a májból származnak, mivel az anyagcsere szempontjából ez a leginkább releváns szerv, mégis, bizonyos esetekben a potenciális szerv-specifikus anyagcsere utak kivizsgálása céljából más szervkészítményeket használnak. Anyagcsere szempontjából hatástalan sejtek felhasználásakor, rendszerint exogén anyagcsere aktiváló rendszert adnak a tenyészetekhez. E célra, legáltalánosabban magas anyagcsere

80 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július koncentrációt tartalmazó teljes homogén májszövet post-mitochondriális 9000x g szupernatánst (S9 töredéket) használnak - a donor fajt a vizsgálat összefüggésében kell figyelembe venni . Az anyagcsere (metabolizmus) vagy a metabolitok egyedi azonosításával közvetlenül értékelhető, vagy a folyamat során elvesző kiinduló anyag mennyiségének a kivonásával kiszámítható. Kiválasztás A kiválasztás fő útjai a vizelet és/vagy az ürülék (az epén keresztül és közvetlenül a GI nyálkahártyából; ld. (Rozman, 1986). E célból vizeletet, ürüléket és kilélegzett levegőt, és bizonyos körülmények között, epét gyűjtenek, és az előbb felsorolt salakanyagokban megtalálható vizsgált anyag és/vagy metabolitjai mennyiségét mérik (EK B.36 módszer ‘Toxiko-kinetika’, OECD TG 417, ‘Toxiko-kinetika’). A vegyi anyagok (metabolitok) kiválasztása más élettani folyadékokban, pl. nyálban, tejben, könnyben és izzadtságban rendszerint elhanyagolható, a vese vagy epe kiválasztáshoz képest. Mindazonáltal, ezeknek a folyadékoknak a tanulmányozása egyedi esetekben fontos lehet felügyeleti célokra, vagy a tej tanulmányozásával, a kisgyermekek expozíciója értékelhető. Az illékony anyagok és metabolitok esetében a kilélegzett levegő fontos kiválasztási út lehet. Ezért a kilélegzett levegőt megfelelő esetekben vizsgálni szükséges. Az in silico módszerek és a kinetikus modellezés alkalmazását (fiziológiai-alapú farmakokinetikai (PBPK) modellezést) is meg kell fontolni közvetlenül az értékelésben és toxikokinetikai adatok előállításában. Hasonlóképpen, a humán biológiai felügyeletből és biológiai marker mérési vizsgálatokból származó rendelkezésre álló adatoknak is az értékelés részét kell képezniük. Ezen módszerek használatához további iránymutatást ad a B rész: Hatások értékelése (BPR útmutatás, fejlesztés alatt). Toxiko-kinetikai adatok előállítását célzó vizsgálatok tervezésekor megfontolandó szempontok A vizsgálatok tervezése az adott esettől függ, és a hatóanyagnak és metabolitjainak a kinetikájáról szóló információk előállítását kell megfontolni, releváns fajokban, miután az alábbi feltételeknek tették ki őket: (a) egyszeres orális dózis (alacsony és magas dózisú szintek); (b) intravénás dózis, lehetőleg, vagy, ha rendelkezésre áll, egyszeres orális dózis az epekiválasztás értékelésével (alacsony dózisú szint); és (c) ismételt dózis. Kulcsfontosságú paraméter a szervezetbeli biológiai rendelkezésre állás (F), amelyet úgy kapunk meg, ha összehasonlítjuk a görbe alatti területet (AUC) az orális és intravénás adag bejuttatása után. Ha az intravénás bejuttatás nem kivitelezető, indoklást kell adni. A szükséges kinetikai vizsgálatok tervezésének a következőket kell tartalmaznia: (a) az orális felszívódás sebességének és mértékének értékelését, a maximális plazmakoncentrációt (Cmax), AUC, Tmax és más megfelelő paramétereket, pl. a biológiai rendelkezésre állást is beleértve; (b) a biológiai felhalmozódási potenciált; (c) plazma felezési időket; (d) a szétoszlást főbb szervekben és szövetekben; (e) a szétoszlásról szóló információkat a vérsejtekben; (f) metabolitok vegyi szerkezetét és mennyiségét élettani folyadékokban és szövetekben; (g) a különféle anyagcsere útvonalakat; (h) a hatóanyag és metabolitok kiválasztási útvonalát és időbeli lefolyását; (i) vizsgálatokat arról, történik-e és milyen mértékben történik májon belüli keringés.


Összehasonlító in vitro anyagcsere-vizsgálatokat kell végezni sarkalatos vizsgálatokban felhasználandó állatfajokkal és emberi anyaggal (mikroszómák vagy érintetlen sejtrendszerek), a toxikológiai állati adatok relevanciájának meghatározása és a megállapítások értelmezésében iránymutatás, valamint a vizsgálati stratégia további meghatározása céljából. Magyarázatot kell adni, vagy további vizsgálatokat kell végezni, ha metabolitot találnak in vitro emberi anyagban, és nem a vizsgált állatfajban. Felszívódás, szétoszlás, metabolizmus és kiválasztás, más utakon keresztül megvalósított expozíció után A dermális (bőrön keresztül) megvalósuló expozíciót követő felszívódásról, szétoszlásról, metabolizmusról és kiválasztásról (ADME) adatokat kell közölni, ha a dermális expozíciót követő toxicitás aggodalomra ad okot az orális expozíció utáni toxicitáshoz képest. Mielőtt a dermális úton keresztül megvalósuló expozíciót követő ADME in vivo vizsgálatot elvégeznék, a dermális felvétel és kiválasztás B részben (BPR útmutatás, fejlesztés alatt) leírt alapértelmezett értékeit, valamint in vitro dermális penetrációs vizsgálat lefolytatását kell megfontolni, a dermális biológiai rendelkezésre állás valószínű nagyságrendjének és sebességének az értékelése céljából. A dermális úton keresztül megvalósuló expozíciót követő felszívódást, szétoszlást, metabolizmust és kiválasztást a fenti információk alapján kell megfontolni, kivéve, ha a hatóanyag olyan bőrirritációt okoz, amely a vizsgálat kimenetelét veszélyeztetné. Az illékony hatóanyagok tekintetében (gőznyomás >10-2 Pa 20 °C-on) a belégzés útján megvalósuló expozíciót követő felszívódás, szétoszlás, metabolizmus és kiválasztás az emberi kockázatértékelésben lehet hasznos. Bőrön keresztüli felszívódás A bőrön keresztüli felszívódás megfelelő értékelése szükséges. Nem mindig kötelező vizsgálati adatokat benyújtani. Ha ilyen adatok nem állnak rendelkezésre, első lépésként alapértelmezett értékek használhatók (a hatóanyag fizikai-kémiai tulajdonságaitól függően) (további útmutatást ad a Toxiko-kinetikai fejezet Veszély azonosítása c. rész B része (BPR útmutatás, fejlesztés alatt)). Az OECD-nek a Perkután felszívódásról/penetrációról szóló útmutató dokumentuma (OECD, 2004a) és az EFSA-nak a Dermális felszívódásról szóló útmutató dokumentuma (EFSA, 2012) követendő, ahol érvényes, a hatóanyagot és a biocid terméket illetően egyaránt, a bőrön át megvalósuló felszívódás becslése céljából (III. fejezet, 8.6 szakasz). A következő teszt útmutatók állnak rendelkezésre a bőrön át megvalósuló felszívódási vizsgálatok elvégzéséről:  EK B.45 módszer Felszívódás a bőrön keresztül: In vitro Módszer  OECD 428. teszt útmutató Felszívódás a bőrön keresztül: In vitro Módszer  EK B.44 módszer Felszívódás a bőrön keresztül: In vivo Módszer  OECD 427. teszt útmutató Felszívódás a bőrön keresztül: In vivo Módszer Ha a dermális biológiai rendelkezésre állás valószínű nagyságrendjének és sebességének az értékelése céljából vizsgálatot kell végezni, először az OECD 428. teszt útmutatóját kell megfontolni az in vitro a bőrön keresztül megvalósuló felszívódást illetően.

Az in vitro rendszerek segítségével a bőr egy meghatározott méretű területére a vizsgált vegyi anyag pontos dózisát juttatjuk, olyan formában, mennyiségben és koncentrációban, amely az emberi expozíció során valószínűleg megjelenik. A jogszabályok irányelveiben előírt egyik kulcsfontosságú paraméter ezen a területen az, hogy a tökéletes oldódási feltételeket mindig fenn kell tartani, amely a vizsgálatot torzíthatja a vegyi anyag felgyülemlése miatt a bőr alatti receptorban 10. Az in vitro eljárásban jelentős gondként merült fel a vizsgált anyag jelenléte a bőr különböző rétegeiben, azaz, a bőrbe felszívódott az anyag, azonban nem került bele a

82 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július receptor folyadékba. Megfigyelték, hogy a nagyon lipofil anyagok in vitro vizsgálata nagyon nehéz, mert a legtöbb receptor folyadékban igen kevéssé oldódnak fel. A bőrben in vitro maradt mennyiség bevonásával, a bőrbe felszívódott mennyiséget elfogadhatóbban meg lehet becsülni. A vízben oldódó anyagokat in vitro pontosabban lehet vizsgálni, mert könnyebben diffundálnak a receptor folyadékba (OECD, 2004a). Jelenleg, feltéve, hogy a bőr-szinteket felszívódottként veszik figyelembe, az in vitro módszerek eredményei úgy tűnik, pontosan tükrözik az in vivo kísérletek eredményeit, a perkután felszívódás mérésére szolgáló helyettesítő vizsgálatként történő alkalmazásukat alátámasztva. Az in vivo módszer (EK B.44 módszer Felszívódás a bőrön keresztül: In Vivo Módszer’, OECD TG 427 ‘Felszívódás a bőrön keresztül: In Vivo Módszer’) előnyei, hogy fiziológiailag és metabolikusan érintetlen rendszert használ, sok toxicitási vizsgálatban közös fajt alkalmaz, és módosítható úgy, hogy más fajok tekintetében is használható legyen. A hátrányai: az állatok felhasználása, sugárzóként megjelölt anyagok szükségessége a megbízható eredmények elérésének megkönnyítésére, a korai felszívódási szakasz meghatározási nehézségei és az előnyben részesített faj (patkány) és az emberi bőr közötti áthatolhatósági különbségek. Az állati bőr általában könnyebben áthatolható, ezért túlbecsülhető az emberi perkután felszívódás (US EPA, 1992). Az eredmények értelmezésekor a vizsgálati feltételeket is figyelembe kell venni. Például, a szőrös állatokon végzett bőrön át történő felszívódási vizsgálatok esetleg nem tükrözik pontosan az emberi bőrön át történő felszívódást. Ha a patkányok tekintetében helyes in vivo és az ember tekintetében helyes in vitro dermális penetrációs adatok állnak rendelkezésre, a patkányok in vivo dermális felszívódását korrigálni lehet a patkány és az emberi bőr in vitro relatív felszívódásának a fényében. Ez utóbbi korrekció azért végezhető el, mert az emberi bőr áthatolhatósága gyakran kisebb mértékű, mint az állati bőré (Howes és mások, 1996). Azonban, az emberre extrapolálható általános korrekciós tényező azért nem állítható elő ebből, mert úgy tűnik, a túlbecslés mértéke dózis-, anyag-, és állat-specifikus (ECETOC, 1993); (Bronaugh és Maibach, 1987). In silico modellek esetleg szintén jelentősen javíthatják a kulcsfontosságú tulajdonságokról meglévő általános tudást. A matematikai bőr-permeációs modellek rendszerint a vizes oldat felvételén alapulnak, amely esetleg nem releváns az éppen értékelt expozíciós forgatókönyvre. Továbbá, az ilyen modelleknek a mennyiségi kockázatértékelés céljából történő használata gyakran azért korlátozott, mert ezeket a modelleket általában in vitro adatokkal érvényesítik, a bőr maradékszintjeinek sorsát figyelmen kívül hagyva. Mindazonáltal, ezek a modellek szűrő eszközként, vagy a bőr permeációs potenciáljának a minőségi összehasonlítása szempontjából hasznosnak bizonyulhatnak. Eseti alapon és ha tudományosan indokolt, a (mennyiségi) szerkezeti aktivitási viszonyok hasznosnak bizonyulhatnak, különös tekintettel, az egymással szorosan összefüggő anyagok valamely csoportján belül. A toxiko-kinetikai vizsgálatokban vizsgált anyagokkal és az elemzési módszertannal kapcsolatos megfontolások A toxiko-kinetikai és anyagcsere vizsgálatok elvégzése során különös jelzéssel nem rendelkező, stabil izotópként megjelölt, radioaktívként megjelölt vagy kettős jelölésű (stabil és radioaktív) vegyületek használhatók. A jelöléseket metabolikusan stabil helyekre kell helyezni, és az olyan címkék, mint 14C olyan helyekre helyezése elkerülendő, ahonnan a vizsgált állat szénkészletébe kerülhetnek. Ha a vizsgált anyag metabolikus lebomlása bekövetkezhet, más címkézési helyeket kell figyelembe venni, azért, hogy az összes releváns lebomlási útvonal meghatározható legyen. A sugárzóként megjelölt vegyületnek magas sugárzó-vegyi tisztaságúnak és megfelelő specifikus aktivitásúnak kell lennie azért, hogy elegendő érzékenységet biztosítson a radioaktív vizsgálati módszerekben. Az anyagcsere vizsgálatokban elválasztási technikákat alkalmaznak a flórában és faunában meglévő számos radioaktív frakció, pl. vizelet, plazma, epe és egyebek tisztítása és leválasztása érdekében. Ezek a technikák olyan viszonylag egyszerű megközelítésektől, mint folyadék-folyadék kivonás és oszlop-kromatográfia olyan kifinomult technikákig terjednek, mint pl. a HPLC (nagynyomású folyadék kromatográfia). Ezekkel a módszerekkel metabolit profil is megalkotható. Számszerűsítő elemzési módszerek szükségesek ahhoz, hogy a kiinduló

83 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július vegyület és a szervezetben a metabolitok koncentrációi az idő függvényében követhetők legyenek. A legáltalánosabban alkalmazott technikák: LC/MS (folyadék kromatográfia / tömeg színképelemzés) és nagyteljesítményű LC ultraibolya érzékeléssel, vagy ha 14C címkéjű anyag használatos, radioaktivitást érzékelő HPLC. Érdemes megemlíteni, hogy a kinetikus paraméterek általában nem számíthatók ki a teljes radioaktivitás méréséből ahhoz, hogy általános kinetikai becslést kapjunk. Radioaktivitást, pontos értékek előállításához a kiinduló vegyületet és a metabolitokat egymástól elkülönítve kell vizsgálni. Elemzési lépés szükséges ahhoz, hogy a radioaktivitást vegyi fajként határozzuk meg. Ez rendszerint gyorsabb a hideg elemzési módszereknél. A kettős jelölés (pl. 13C és 14C/12C) a metabolitok szerkezeti megvilágításakor választott módszer (MS-sel és NMR [nukleáris mágneses rezonancia] színképelemzéssel). Olyan hideg elemzési technika, amely stabil izotóp jelölést (a GC/MS-hez [gáz kromatográfia / tömeg színképelemzés] vagy LC/MS-hez) tartalmaz, hasznos kombináció. Kivéve, ha ez utóbbi módszert már kifejlesztették a vizsgált vegyülethez különféle mátrixokban (vizelet, ürülék, vér, zsír, máj, vese, stb.), sugárzóként megjelölt vegyület használata esetleg kevésbé költséges, mint más módszerek. Bármilyen toxiko-kinetikai vizsgálatban, a vizsgálatban használt vegyi anyag azonosságát és tisztaságát biztosítani kell. A nemkívánatos szennyező anyagok feltárására képes elemzési módszerek lesznek szükségesek, valamint olyanok is, amelyekkel biztosítható, hogy a szóban forgó anyag minden egyes tétele egyenletes hatásosságú legyen. További módszerek lesznek szükségesek ahhoz, hogy annak a formának a stabilitását és egyenletességét felügyeljék, amelyben a vizsgált anyagot a toxiko-kinetikai vizsgálatokban használt organizmusokba bejuttatják. Végül, a toxiko-kinetikai vizsgálatokban vizsgált anyag azonosítására és számszerűsítésére alkalmas módszereket kell alkalmazni. Az elemzési módszerek összefüggésében, a pontosság arra utal, hogy egy minta vizsgálata után kapott átlagérték milyen mértékben közelít a mintában vizsgált anyag tényleges mennyiségéhez, míg a szabatosság a mért értékekben a szórás mennyiségére utal az átlagérték körül. Ha az átlagos vizsgálati eredmény nem egyezik a mintában meglévő tényleges mennyiséggel, akkor a vizsgálatot torzítottnak minősítjük, azaz, hiányzik belőle a fajlagosság; a torzítás oka az alacsony mértékű visszanyerés is lehet. A vizsgálat fajlagossága talán a legsúlyosabb felmerülő probléma. Habár a biankók bizonyos mértékű megnyugtatást adnak a tekintetben, hogy semmilyen eszközre adott reakció nem fog történni a vizsgált anyag hiányában, jobb megközelítés olyan eszközt vagy biológiai vizsgálatot választani, amely a vizsgált vegyület valamely olyan biológiai, kémiai vagy fizikai tulajdonságára reagál, amely sok más anyagétól eltérő. Ezen kívül az is szükséges, hogy a vizsgálati módszer a mérgező vegyi anyag és metabolitjai eléggé tág koncentrációs tartományában használható legyen. Valamely elemzési módszer megbízhatósági határértékét többféle módon lehet érzékelni; az "érzékenység" szót használják gyakran valamely elemzési módszer azon képességének jelzésére, hogy valamely anyag kis mennyiségeit képes mérni, és az előírt szabatossággal. Nem valószínű, hogy egyetlen elemzési módszer mindezen célokra hasznos lesz. Valójában, kívánatos időnként egynél több módszert alkalmazni. Ha két, vagy több módszer lényegében ugyanolyan eredményeket hoz, az egyes módszerek megbízhatósága fokozódik. 8.8.1. Emlősökön végzett kiegészítő toxiko-kinetikai és metabolizmus-vizsgálatok (ADS - kiegészítő adat) A patkányokon végzett toxiko-kinetikai és metabolizmus-vizsgálat eredményétől függően kiegészítő vizsgálatokra lehet szükség. E kiegészítő vizsgálatokat akkor kell elvégezni, ha:  a patkány esetében tapasztalt metabolizmus nem releváns a humán expozíció szempontjából  az orális expozíciós út és a dermális/inhalációs expozíciós út között nem lehetséges az extrapoláció.  Ha a dermális felszívódással kapcsolatos adatgyűjtéshez ez megfelelő, e végpont értékelését a dermális felszívódásra vonatkozó többszintű értékelési megközelítést alkalmazva kell elvégezni.

84 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július Az alapadatok sorával, felszívódás sebességének és mértékéről, a szöveteloszlásról és a megfelelő metabolizmus-útvonalról szóló alapvető információkat, beleértve a metabolizmus mértékét, a kiválasztás útjait és arányát, valamint a releváns metabolitokat kell biztosítania a toxiko-kinetikai és metabolizmus-vizsgálatoknak (II. függelék 8.8 szakasz). További információk lehetnek szükségesek a patkányokkal végzett toxiko-kinetikai és metabolizmusvizsgálat eredményétől függően (kiegészítő adat a II. függelék 8.8.1 szakasza szerint) vagy az anyag toxikológiai és fizikai-kémiai profiljának értékelése alapján. Bizonyos körülmények között, pl. arra utaló jelek vannak, hogy a hatóanyag felhalmozódhat, ellenállhat, vagy módosíthatja a toxiko-kinetikát pl. emésztőenzimek bevonásával, további vizsgálatok lehetnek szükségesek az anyag ismételt bejuttatásával. A II. fejezet, 8.8. szakasza útmutatással szolgál a toxiko-kinetikai vizsgálat lehetőségeiről, és arról, hogyan integrálható az ismételt dózisú toxicitási vizsgálatokkal.

8.9. Ismételt dózisnál fellépő toxicitás

Az ismételt dózisnál fellépő toxicitás vizsgálata az ismételt, vagy hosszas expozíció következtében fellépő hátrányos hatásokról szolgáltat információkat.  Általában csak egy bejuttatási út vizsgálata szükséges, ez pedig elsődlegesen az orális út. Bizonyos esetekben azonban több expozíciós út vizsgálatára is szükség lehet. 

Az élelmiszerekbe vagy takarmányokba esetlegesen bekerülő hatóanyagok fogyasztók szempontjából való biztonságosságának értékeléséhez orális úton történő toxikológiai vizsgálatokat kell végezni.

Meg kell indokolni, ha az orális utat más jelentős úttal akarják helyettesíteni, vagy ha az orális úton kívül más vizsgálat elvégzése is szükséges.  A gerinceseken végzett vizsgálatok – és különösen az egyetlen végpontú önálló vizsgálatok – számának csökkentése érdekében, az ismételt dózisnál fellépő toxicitás vizsgálatának tervezésekor figyelembe kell venni több végpont egyetlen vizsgálat keretében történő tanulmányozásának a lehetőségét (pl. kinetikus adatok előállítása, mikronukleusz kialakulása, neurotoxicitás, immuntoxicitás). Az ismételt dózisnál fellépő toxicitás (28 vagy 90 napos) vizsgálatát nem szükséges elvégezni, ha:  az anyag azonnali lebomláson megy keresztül és a bomlástermékekről elegendő adat áll rendelkezésre a szisztémás és helyi hatások tekintetében, továbbá nem várhatók szinergikus hatások; vagy 

a releváns humán expozíció kizárható a IV. függelék 3. szakaszával összhangban

8.9.1. Rövid távú (28 napos) ismételt dózisos toxikológiai vizsgálat, elsődlegesen patkányokon 1. és 2. lépés Az elérhető információk gyűjtése és értékelése A meglévő információk értékelésére (nem humán adatok: fizikai-kémiai tulajdonságok, csoportosítás, (Q)SAR-ok és szakértői rendszerek , in vitro adatok; humán adatok és állati adatok) vonatkozó további útmutatás található a CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutatóban (ECHA, 2012a) és a B. részben: Emberi egészségre gyakorolt hatások értékelése (BPR útmutatás, fejlesztés alatt). II. fejezet, 8.9. szakaszában leírt ismételt dózisú toxicitási vizsgálatokkal kapcsolatos kivételezési lehetőségen kívül, A rövid távú (28 napos) toxikológiai vizsgálatot nem szükséges elvégezni, ha:   megbízható szubkrónikus (90 napos) toxikológiai vizsgálat áll rendelkezésre, feltéve, hogy a legmegfelelőbb fajt, dózist, oldószert és beadási módot alkalmazták a vizsgálathoz,   a humán expozíció gyakorisága és időtartama alapján hosszabb távú vizsgálat szükséges és teljesül az alábbi feltételek egyike:  egyéb rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy az anyagnak lehetnek olyan veszélyes tulajdonságai, melyek rövid távú toxikológiai vizsgálattal nem mutathatók ki; vagy  megfelelően megtervezett toxiko-kinetikai vizsgálatokkal kimutatható,

85 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július hogy az anyag vagy annak anyagcseretermékei bizonyos szövetekben vagy szervekben felhalmozódnak, amit egy rövid távú toxikológiai vizsgálat valószínűleg nem mutatna ki, de ami tartósabb expozíció esetén káros hatásokat okozhat. Elméletileg, olyan anyagok tekintetében, amelyekkel 90 napos ismételt dózisú toxicitási vizsgálatot kell végezni, további 28 napos ismételt dózisú toxicitási vizsgálatot nem szükséges végezni. Ha 28 napos ismételt dózisú toxicitási vizsgálatot kell végezni, az új vizsgálati adatok előállításával kapcsolatosan a II. fejezet, 8.9.2 szakaszában leírt szempontokat is figyelembe kell venni. 3. lépés Új adatok előállítása Ha a fenti 1. és a 2. lépésben jelzett elemzések után további tesztelés szükséges az ismételt dózisnál fellépő toxicitás megállapítása céljából, az alábbi vizsgálati módszereket kell alkalmazni. Az alábbiakban említett vizsgálati módszereken felül, az OECD által érvényesített, ismételt dózisnál fellépő toxicitást vizsgáló új tesztmódszereket kell figyelembe venni a vizsgálati stratégia meghatározásakor, ha ilyenek rendelkezésre állnak. Az OECD teszt útmutató programot, valamint az ECVAM rendelkezésére álló, érvényesítésen átmenő nem állatkísérleteket rendszeresen figyelemmel kell követni, nem frissítették-e azokat bármilyen mértékben. Ismételt dózisnál fellépő toxicitás (Orális) Az orális expozíciós úton keresztül megvalósuló ismételt dózisnál fellépő toxicitásra vonatkozó vizsgálati módszerek:  EK B.7 módszer Ismételt dózisnál (28 napos) fellépő toxicitás (orális).  OECD 407. teszt útmutató: (28 napos) ismételt dózisos orális toxikológiai vizsgálat, rágcsálókon Egyéb utak: Ismételt dózisnál fellépő toxicitás (dermális) A bőrön keresztüli expozíció vizsgálata csak akkor szükséges, ha: a. fennáll az anyag bőrrel való érintkezésének valószínűsége a gyártás és/vagy felhasználás során, és b. nem áll fenn az anyag belélegzésének valószínűsége, vagy c. az alábbi feltételek közül valamelyik teljesül: (i.) akut dermális toxikológiai vizsgálatok az orális toxikológiai vizsgálatnál alacsonyabb dózis mellett toxicitást állapítottak meg; vagy (ii.) információk vagy vizsgálati adatok szerint a dermális felszívódás hasonló mértékű az orális felszívódás mértékéhez, vagy annál nagyobb; vagy (iii.)

rokon szerkezetű anyagoknál dermális toxicitás ismeretes, amely például az orális toxikológiai vizsgálat során alkalmazott dózisnál alacsonyabb dózis esetén is megfigyelhető, illetve ha a dermális felszívódás hasonló mértékű az orális felszívódás mértékéhez, vagy annál nagyobb. Továbbá, ha az anyag súlyosan irritáló vagy maró, a dermális úton keresztül megvalósított vizsgálat kerülendő, kivéve, ha olyan dózisokkal végezhető, amelyek nem okoznak irritációt vagy marást, és az ilyen dózisok toxikológiailag mégis relevánsak, és az eredmény kockázatértékelésben felhasználható. A dermális expozíciós úton keresztül megvalósuló toxicitásra a következő vizsgálati módszerek alkalmazandók:  EK B.9 módszer Ismételt dózisnál (28 napos) fellépő toxicitás (dermális).  OECD 410. teszt útmutató: Ismételt dózisnál fellépő dermális toxicitás: 21/28 napos vizsgálat. Ismételt dózisnál fellépő toxicitás (belégzés) A belégzésen keresztüli expozíció vizsgálatát akkor szükséges megfontolni, ha:  az anyag gőznyomására figyelemmel valószínűsíthető a belégzéssel történő humán expozíció (az illékony anyagok és a gázok gőznyomása > 1 x 10-2 Pa 20 °C-on) és/vagy


fennáll az aeroszoloknak, a belélegezhető méretű (MMAD < 50 mikrométer) részecskék vagy cseppek expozíciójának lehetősége.

Az inhalációs expozíciós úton keresztül megvalósuló ismételt dózisnál fellépő toxicitásra a következő vizsgálati módszerek alkalmazandók:  EK B.8 módszer Ismételt dózisnál (28 napos) fellépő toxicitás (belégzés).  OECD 412. teszt útmutató: Szubakut inhalációs toxicitás: 28 napos vizsgálat

8.9.2. Szubkrónikus (90 napos) ismételt dózisos toxikológiai vizsgálat, elsődlegesen patkányokon 1. és 2. lépés Az elérhető információk gyűjtése és értékelése A meglévő információk értékelésére (nem humán adatok: fizikai-kémiai tulajdonságok, csoportosítás, (Q)SAR-ok és szakértői rendszerek , in vitro adatok; humán adatok és állati adatok) vonatkozó további útmutatás található a CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutatóban (ECHA, 2012a) és a B. részben: Emberi egészségre gyakorolt hatások értékelése (BPR útmutatás, fejlesztés alatt). II. fejezet, 8.9. szakaszában leírt ismételt dózisú toxicitási vizsgálatokkal kapcsolatos kivételezési lehetőségen kívül, A szubkrónikus (90 napos) toxikológiai vizsgálatot nem szükséges elvégezni, ha:  megbízható rövid távú (28 napos) toxikológiai vizsgálat áll rendelkezésre, amely súlyos mérgező hatásokat mutatott ki azon kritériumok szerint, melyek alapján az anyag a H372 és a H373 mondattal (1272/2008/EK rendelet) jellemezhető, és amely vizsgálat 28 napra vonatkoztatott NOAEL-megfigyelései – a megfelelő bizonytalansági tényező alkalmazásával és azonos expozíciós utat tekintve – extrapolálhatók a NOAEL 90 napos vizsgálatára, valamint;  

megbízható krónikus toxikológiai vizsgálat áll rendelkezésre, feltéve, hogy megfelelő fajt és expozíciós utat alkalmaztak a vizsgálathoz, vagy az anyag nem reaktív, oldhatatlan, nem bioakkumulatív, nem lélegezhető be, valamint a 28 napos „határérték-vizsgálat” nem utal sem felszívódásra, sem toxicitásra, különösen, ha az ilyen minta korlátozott humán expozícióval párosul.

3. lépés Új vizsgálati adatok előállítása Ha a fenti 1. és a 2. lépésben jelzett elemzések után további tesztelés szükséges az ismételt dózisnál fellépő toxicitás megállapítása céljából, az alábbi vizsgálati módszereket kell alkalmazni. Az alábbiakban említett vizsgálati módszereken felül, az OECD által érvényesített, ismételt dózisnál fellépő toxicitást vizsgáló új tesztmódszereket kell figyelembe venni a vizsgálati stratégia meghatározásakor, ha ilyenek rendelkezésre állnak. Az OECD teszt útmutató programot, valamint az ECVAM rendelkezésére álló, érvényesítésen átmenő nem állatkísérleteket rendszeresen figyelemmel kell követni, nem frissítették-e azokat bármilyen mértékben. Az ismételt dózisú szubkrónikus toxicitási vizsgálatok tervezésével kapcsolatos megfontolások A vizsgálatot egyetlen rágcsálófajjal, elsődlegesen patkánnyal végzik. Az orális expozíciós utat alkalmazzák, hacsak az egyéb utak közül valamelyik nem megfelelőbb, akár a humán expozíció legrelevánsabb expozíciós útja, akár az anyag fizikai-kémiai tulajdonságai alapján. Az egyéb expozíciós utakat különösen akkor kell megfontolni, ha az expozíciós utak közötti extrapolálás nem megfelelő, és az elsődleges humán expozíció dermális és/vagy inhalációs úton valósul meg. A 90 napos vizsgálatban, a potenciális neurotoxikus és immuntoxikus hatásokat (ld. még II. fejezet, 8.13.2 és 8.13.4 szakasz), mikronukleusz kialakulásán keresztül megvalósuló genotoxicitást és a hormonrendszerben bekövetkező változásokkal esetlegesen kapcsolatos hatásokat (ld. még II. fejezet, 8.13.3 szakasz) gondosan figyelembe kell venni a vizsgálat végzése során, és ezekről be kell számolni, a potenciális korlátozásokat figyelembe véve a vizsgálati protokolloknak az egyedi hatások vizsgálata céljából végzett módosításakor. A szerkezetileg hasonló anyagok hatásmódjáról szóló információkat is figyelembe kell venni az ismételt dózisú toxicitási vizsgálatok tervezésekor. Az ismételt dózisú toxicitási vizsgálatokat úgy kell megtervezni, hogy információkkal szolgáljanak a hatóanyag olyan mennyiségéről, amely a vizsgálat feltételei között hátrányos

87 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július hatások nélkül eltűrhető, és a magasabb dózisszinteken bekövetkező egészségügyi kockázatok kiderítése céljából. Az ilyen vizsgálatok hasznos adatokkal szolgálnak a kezelésükkel kapcsolatos kockázatokról és a hatóanyagot tartalmazó biocid termékek használatáról, más lehetséges érintett csoportok között. Az ismételt dózisú toxicitási vizsgálatok különösen lényeges betekintést biztosítanak a hatóanyag lehetséges ismétlődő hatásaiba és az olyan embereket érintő olyan kockázatokba, akik érintettek lehetnek. Az ismételt dózisú toxicitási vizsgálatok a krónikus toxicitási vizsgálatok tervezésében hasznos információkkal szolgálnak továbbá. A vizsgálatoknak, a közlendő és értékelendő adatoknak és információknak elegendőnek kell lenniük ahhoz, hogy ezek alapján a hatóanyag ismételt expozícióját követő hatások azonosíthatók legyenek, és különösen ahhoz, hogy továbbá megállapíthatók és jelezhetők legyenek: (a) a kapcsolatok a dózis és a káros hatások között; (b) a hatóanyag toxicitása, beleértve, ahol lehetséges, a Nem észlelt káros hatás szintjét (NOAEL); (c) a célszervek, ahol releváns (az immun-, ideg- és endokrin rendszereket is beleértve); (d) a káros hatások időbeli lefolyása és jellemzői, a viselkedési változások és a postmortem lehetséges patológiai megállapítások teljes részletezésével; (e) egyedi káros hatások és létrejövő patológiai változások; (f) ahol releváns, bizonyos megfigyelt káros hatások fennállása és visszafordíthatósága, a beadás megszűnése után; (g) ahol lehetséges, a toxikus tevékenység módja; (h) a különféle expozíciós utakhoz társuló adott veszélyek; (i) releváns kritikus végpontok, ahol szükséges, a referenciaértékek megállapításának megfelelő időpontokban. Toxiko-kinetikai adatokat (azaz, a hatóanyag és/vagy a fő metabolitok vérkoncentrációját) kell szerepeltetni az ismételt dózisú toxicitási vizsgálatokban, kivéve, ha indokolják, miért nem szükséges így eljárni. A fokozott állati használat elkerülése érdekében, az adatok hatókörmegállapító tanulmányokból származhatnak. Ha a jelentős toxicitást nem eredményező dózisszintű ismételt dózisú toxicitási vizsgálatok során az idegrendszerben, az immunrendszerben és az endokrin rendszerben olyan meghatározott célok vannak, kiegészítő vizsgálatok, funkcionális vizsgálatot is beleértve, megfontolása szükséges. Ismételt dózisnál fellépő toxicitás (Orális expozíciós út) Az alábbi vizsgálati módszereket kell alkalmazni. Az orális expozíciós úton keresztül megvalósuló ismételt dózisnál fellépő szubkrónikus toxicitásra vonatkozó vizsgálati módszerek:  EK B.26 módszer Szubkrónikus orális toxicitásra vonatkozó vizsgálat. 90 napos ismételt dózisos orális toxikológiai vizsgálat, rágcsálókon. 

EK B.27 módszer Szubkrónikus orális toxicitásra vonatkozó vizsgálat. 90 napos ismételt dózisos orális toxikológiai vizsgálat, nem rágcsálókon.



OECD 408. teszt útmutató: (90 napos) ismételt dózisos orális toxikológiai vizsgálat, rágcsálókon



OECD 409. teszt útmutató: (90 napos) ismételt dózisos orális toxikológiai vizsgálat, nem rágcsálókon

Egyéb utak Ismételt dózisnál fellépő toxicitás (Inhalációs expozíciós út) A belégzésen keresztüli expozíció vizsgálatát akkor szükséges megfontolni, ha:  az anyag gőznyomására figyelemmel valószínűsíthető a belégzéssel történő humán expozíció (az illékony anyagok és a gázok gőznyomása > 1 x 10-2 Pa 20 °C-on) és/vagy 

fennáll az aeroszoloknak, a belélegezhető méretű (MMAD < 50 mikrométer) részecskék vagy cseppek expozíciójának lehetősége.

Az inhalációs expozíciós úton keresztül megvalósuló ismételt dózisnál fellépő szubkrónikus toxicitásra a következő vizsgálati módszerek alkalmazandók:


EK B.29 módszer Szubkrónikus inhalációs toxikológiai vizsgálat 90 napos ismételt dózisú toxicitási vizsgálat, rágcsálófaj alkalmazásával.



OECD 413. teszt útmutató: Szubakut inhalációs toxicitás: 90 napos vizsgálat.

Ismételt dózisnál fellépő toxicitás (Dermális expozíciós út) A bőrön keresztüli expozíció vizsgálata csak akkor szükséges, ha:  fennáll az anyag bőrrel való érintkezésének valószínűsége a gyártás és/vagy felhasználás során, és  nem áll fenn az anyag belélegzésének valószínűsége, vagy  az alábbi feltételek közül valamelyik teljesül: (i.) akut dermális toxikológiai vizsgálatok az orális toxikológiai vizsgálatnál alacsonyabb dózis mellett toxicitást állapítottak meg; vagy (ii.) információk vagy vizsgálati adatok szerint a dermális felszívódás hasonló mértékű az orális felszívódás mértékéhez, vagy annál nagyobb; vagy (iii.) (iii) rokon szerkezetű anyagoknál dermális toxicitás ismeretes, amely például az orális toxikológiai vizsgálat során alkalmazott dózisnál alacsonyabb dózis esetén is megfigyelhető, illetve ha a dermális felszívódás hasonló mértékű az orális felszívódás mértékéhez, vagy annál nagyobb. Továbbá, ha az anyag súlyosan irritáló vagy maró, a dermális úton keresztül megvalósított vizsgálat kerülendő, kivéve, ha olyan dózisokkal végezhető, amelyek nem okoznak irritációt vagy marást, és az ilyen dózisok toxikológiailag mégis relevánsak, és az eredmény kockázatértékelésben felhasználható. Az dermális expozíciós úton keresztül megvalósuló ismételt dózisnál fellépő szubkrónikus toxicitásra a következő vizsgálati módszerek alkalmazandók:  EK B.28 módszer Szubkrónikus dermális toxikológiai vizsgálat 90 napos ismételt dózisú toxicitási vizsgálat, rágcsálófaj alkalmazásával.   OECD 411. teszt útmutató: Szubkrónikus dermális toxicitás: 90 napos vizsgálat.

8.9.3. Hosszú távú (≥ 12 hónap), ismételt dózisnál fellépő toxicitás vizsgálata) Bármilyen új hosszú távú toxicitási és rákkeltő vizsgálatot (II. fejezet, 8.11 szakasz) kombinálni kell. Ez a szakasz a hosszú távú ismételt dózisú toxicitási vizsgálatokról és a rákkeltő hatás vizsgálatairól egyaránt nyújt útmutatást. A vizsgálat egy rágcsáló tekinttében szükséges, ahol a patkány az előnyben részesített faj. Kivételes esetekben és a kapott adatoktól függően, (rágcsálókkal vagy nem rágcsálókkal, (ld. még II. fejezet, 8.9.4 szakaszt a nem rágcsáló fajokkal végzett vizsgálatokról) más emlősfajokkal végzett vizsgálatok fontolhatók meg. 1. és 2. lépés Az elérhető információk gyűjtése és értékelése A meglévő információk értékelésére (nem humán adatok: fizikai-kémiai tulajdonságok, csoportosítás, (Q)SAR-ok és szakértői rendszerek , in vitro adatok; humán adatok és állati adatok) vonatkozó további útmutatás található a CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutatóban (ECHA, 2012a) és a B. részben: Emberi egészségre gyakorolt hatások értékelése (BPR útmutatás, fejlesztés alatt). A hosszú távú (≥ 12 hónap) toxikológiai vizsgálatot nem szükséges elvégezni, ha:  kizárható a hosszú távú expozíció és nem tapasztaltak hatást határértéken a 90 napos vizsgálat során, vagy  kombinált hosszú távú ismételt dózisos/karcinogenitási vizsgálatot (lásd a 8.11.1. pontot) végeznek. A BPR II. függelékében (8.11.) meghatározottakon kívül, ha kombinált hosszú távú karcinogenitási vizsgálatot végeznek, a karcinogenitás adaptációjára vonatkozó egyedi szabályok érvényesek: A rákkeltő hatás vizsgálatát nem szükséges elvégezni, ha:


az anyag az 1A. vagy 1B. mutagenitás- kategóriába tartozik. Az alapfeltételezés az, hogy genotoxikus rákkeltő mechanizmus jelenléte valószínűsíthető. Ezekben az esetekben karcinogenitás- vizsgálat végzése általában nem követelmény.

3. lépés Új vizsgálati adatok előállítása Ha a fenti 1. és a 2. lépésben jelzett elemzések után további tesztelés szükséges az ismételt dózisnál fellépő hosszú távú toxicitás megállapítása céljából, az alábbi vizsgálati módszereket kell alkalmazni. Az alábbiakban említett vizsgálati módszereken felül, az OECD által érvényesített, ismételt dózisnál fellépő toxicitást vizsgáló új tesztmódszereket kell figyelembe venni a vizsgálati stratégia meghatározásakor, ha ilyenek rendelkezésre állnak. Az OECD teszt útmutató programot, valamint az ECVAM rendelkezésére álló, érvényesítésen átmenő nem állatkísérleteket rendszeresen figyelemmel kell követni, nem frissítették-e azokat bármilyen mértékben. Az elvégzett és jelentett hosszú távú vizsgálatok eredményeinek, a hatóanyagról szóló egyéb releváns adatokkal és információkkal együttvéve, elegendőnek kell lenniük ahhoz, hogy ezek alapján a hatóanyag ismételt expozícióját követő hatások azonosíthatók legyenek, és különösen elegendőnek kell lenniük ahhoz, hogy:  azonosíthatók legyenek azok a káros hatások, amelyek a hatóanyag hosszú távú expozíciója után jelennek meg;  azonosíthatók legyenek célszervek, ahol releváns;  megállapítható legyen a dózis-reakció viszony és a hatásmód;  megállapítható legyen a NOAEL, és szükség esetén más célszerű referenciapontok. Ennek megfelelően, a karcinogenitási vizsgálatok eredményeinek, a hatóanyagról szóló egyéb releváns adatokkal és információkkal együttvéve, elegendőnek kell lenniük ahhoz, hogy ezek alapján a hatóanyag ismételt expozícióját követő, embereket érintő veszélyek értékelhetők legyenek, és különösen elegendőnek kell lenniük ahhoz, hogy: (a) azonosíthatók legyenek azok a rákkeltő hatások, amelyek a hatóanyag hosszú távú expozíciója után jelennek meg; (b) a miatta keletkező daganatok fajokat, nemeket és szerveket érintő fajlagossága megállapítható legyen; (c) megállapítható legyen a dózis-reakció viszony és a hatásmód; (d) ahol lehetséges, azonosítható legyen az a maximális dózis, amely semmilyen rákkeltő hatást nem vált ki; (e) ahol lehetséges, bármilyen azonosított rákkeltő válasz hatásmódja és emberi relevanciája meghatározható legyen. Ha az összehasonlító anyagcsere adatok azt jelzik, hogy akár a patkány, akár az egér nem megfelelő modell az emberi rák kockázatának az értékelése céljából, más fajt kell megfontolni. Vizsgálati adatokat, az érintett lehetséges hatásmód és emberekre vonatkozó relevancia egyértelművé tételét is beleértve, kell megadni ott, ahol a rákkeltő hatás hatásmódját nem genotoxikusnak tekintik. Alkalmas hatásmód (MOA) vizsgálatokat kell megfontolni a nem genotoxikus MOA emberek vonatkozásában nem helytálló voltának az igazolására. A kombinált hosszú távú toxikológiai vizsgálatokban keletkezett toxiko-kinetikai paraméterek vizsgálatát is meg kell fontolni, ahogyan a II. fejezet, 8.9.2 szakaszában a rövid távú toxikológiai vizsgálat vonatkozásában is leírták. Az alábbi vizsgálati módszereket kell alkalmazni. A hosszú távú ismételt dózisú toxicitási vizsgálatokra vonatkozó vizsgálati módszerek:  EK B.30 módszer Krónikus toxikológiai vizsgálat.  EK B.33 módszer Kombinált krónikus toxikológiai/karcinogenitási vizsgálat.  OECD 452. teszt útmutató: Krónikus toxicitási vizsgálatok  OECD 453. teszt útmutató: Kombinált krónikus toxikológiai/karcinogenitási vizsgálatok.


8.9.4. Kiegészítő ismételt dózisos vizsgálatok (ADS - kiegészítő adat) Amikor a rendelkezésre álló adatok nem megfelelők a veszély jellemzése és a kockázatértékelés céljából, kiegészítő ismételt dózisú vizsgálatokat kell folytatni, beleértve egy második fajon (nem rágcsálón) végzett vizsgálatot, a már rendelkezésre állónál hosszabb ideig tartó vizsgálatokat, vagy más beadási úton keresztül. Mindazonáltal, a vizsgálatot ne kezdjék el, mielőtt az értékelő illetékes hatóság nem jelezte, hogy további vizsgálatok szükségesek. A további vizsgálatok elvégzésére vonatkozó döntésnek szakértői elbíráláson, és eseti megfontoláson kell alapulnia. További ismételt dózisú toxicitási vizsgálatok előírása Kiegészítő ismételt dózisos vizsgálatokat – beleértve egy másik (nem rágcsáló) fajon végzett vizsgálatokat is –, illetve hosszabb távú vagy különböző ügyintézésen alapuló vizsgálatokat kell végezni, amennyiben:  nem áll rendelkezésre egyéb információ egy másik, nem rágcsáló fajra vonatkozó toxicitásról, vagy, Ha az összes toxikológiai adat rágcsáló fajokat érint, azt adatokat értékelni szükséges annak megértésére, vajon másik fajjal végzett vizsgálat eredményez-e valószínűleg további információkat (pl. más fajon belül más hatásmódú potenciált). vagy

 

a megfigyelhető káros hatást nem okozó szint (NOAEL) a 28 napos vagy a 90 napos vizsgálat során nem határozható meg, kivéve, ha ezt a határérték alkalmazása mellett megfigyelt hatások hiánya okozza, Az okot akkor nem vesszük figyelembe, ha a határérték dózis alkalmazása mellett semmilyen hatást nem figyelnek meg. Továbbá, a NOAEL azonosításának az elmaradása alapértelmezésben nem eredményezhet kiegészítő vizsgálatokat. Ha az adatok nagy hatókörű veszélyértékeléshez és a besoroláshoz és a címkézéshez elegendők, a LOAEL használható kiindulópontként. vagy

 

olyan anyagról van szó, amely pozitív strukturális figyelmeztetést hordoz olyan hatások tekintetében, amelyek vonatkozásában a patkány vagy az egér nem megfelelő vagy inszenzitív alany lenne, Olyan vizsgálati protokollt kell azonosítani, amely egy megfelelőbb állatfajjal megbízhatóan elvégezhető. Azonban lehetséges, hogy az lesz a következtetés, hogy a strukturális figyelmeztetés olyan hatásra vonatkozik, amely emberekre fajlagos és/vagy egyik állati modell sem megfelelő ennek a fajlagos hatásnak a vizsgálata céljából. Ilyen esetben, az összes rendelkezésre álló információt, a tudományos irodalmat és emberi adatokat is beleértve, figyelembe kell venni annak megítélésére, hogy az embereket érintő kockázat megállapítható-e. Az emberi adatok pl. dolgozói/fogyasztói tapasztalatokból, esettanulmányokból, fogyasztói vizsgálatokból vagy epidemiológiai vizsgálatokból állhatnak. A további vizsgálatok szükségessége eseti, szakértői elbírálástól függ. vagy

 

potenciálisan különösen veszélyes toxicitás esetén (pl. komoly/súlyos hatások), Ha különösen veszélyes toxicitást már megállapítottak, az anyagot ennek megfelelően kell besorolni, és a megfelelő kockázatkezelési intézkedéseket meg kell tenni, ezért semmilyen további vizsgálatok nem szükségesek. vagy


olyan hatás észlelése esetén, melyre vonatkozóan a rendelkezésre álló vizsgálati adatok a toxikológiai és/vagy kockázatjellemzéshez nem megfelelőek. Ezekben az esetekben az említett hatások kivizsgálására szolgáló speciális toxikológiai (pl. immuntoxikológiai, neurotoxikológiai, vagy hormonaktivitási) vizsgálatok elvégzése is indokoltabb lehet), Bizonyos esetekben, más végpontokra tervezett protokollokkal nyert adatok, mint pl. az OECD 443. vizsgálati útmutató (Bővített egygenerációs reproduktív toxicitási vizsgálat) értékes információkkal szolgálhatnak egyedi hatásokról, pl. immuntoxicitásról, neurotoxicitásról vagy az endokrin rendszer károsításáról. Továbbá, ha a vizsgálati protokollban módosítási szükséglet merül fel azért, hogy egyedi igényeket is bele lehessen vonni, ezt az értékelő illetékes hatósággal konzultálva fogják elvégezni. Kizárólag kivételes esetekben szabad szabványtól eltérő protokollokat használni, mert az ilyen eredmények tudományos értéke megkérdőjelezhető. vagy



olyan lokális hatásokkal kapcsolatos potenciális veszély esetén, amellyel kapcsolatban az expozíciós utak közötti extrapoláció útján nem végezhető kockázatjellemzés, A helyi hatások mennyiségi kockázatjellemzésének elvégzése céljából alapértelmezésben nem célszerű új ismételt dózisos toxikológiai vizsgálatot végezni, azért, mert az emberekre is releváns helyi hatások küszöbértéke nehezen határozható meg. Az e célból előállított kiegészítő adatok előnyét szembe kell állítani a mennyiségi kockázatjellemzés hatékonyságával, másik lehetőségként, arra, hogy a biztonságos használat biztosítható legyen. vagy

 

az expozícióval kapcsolatos különös potenciális veszély esetén (pl. biocid termékekben való olyan felhasználás, amely a toxikológiai szempontból releváns értékhez közeli expozíciós szinteket eredményez), További vizsgálatok lehetnek szükségesek pl. akkor, amikor a biocid terméket egy, vagy több fogyasztási cikkben használják fel, és az (együttes) expozíciós szintek közel állnak toxikológiai szempontból releváns értékhez, ahol az embereket érintő hatások várhatók a megfelelő időkeretben. Bármilyen expozíció miatt javasolt vagy előírt vizsgálatot eseti alapon kell megfontolni.



vagy a vizsgált anyaggal egyértelműen rokon molekulaszerkezetű anyagoknál kimutatott hatások a 28 napos vagy a 90 napos vizsgálat során nem voltak kimutathatók, A vizsgálati protokollt és azokat a feltételeket, amelyek mellett a hatásokat észlelték, részletesen meg kell vizsgálni, azon feltételek azonosítása érdekében, amelyek mellett a vizsgálandó anyag hatásának a bekövetkezése várható. Azt a vizsgálati protokollt fogják választani, amellyel megismételhetők és lehetőleg bővíthetők azok a feltételek, amelyek mellett a hatást megfigyelték. Azonban, ahol lehetséges, a kapcsolódó anyagok egyedi hatásmechanizmusát vizsgáló, in vitro hatásmechanizmus vizsgálatoknak előnyt kell élvezniük a további állatvizsgálatokkal szemben.



vagy az eredeti ismételt dózisos vizsgálatban alkalmazott expozíciós út nem felelt meg a várt humán expozíciós útnak, és nem lehet az egyik úttal kapcsolatos megállapításokat más expozíciós útra vonatkozóan extrapolálni. Az expozíciós utak közötti extrapolálást gondosan meg kell fontolni, mielőtt arra a következtetésre jutnánk, hogy a rendelkezésre álló toxiko-kinetikai információk figyelembe vétele és a modellező megközelítések alkalmazása nem megfelelő az

92 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július expozíciós utak közötti extrapolálás elvégzése céljából.

8.10. Reproduktív toxicitás Az élelmiszerekbe vagy takarmányokba esetlegesen bekerülő hatóanyagok fogyasztók szempontjából való biztonságosságának értékeléséhez orális úton történő toxikológiai vizsgálatokat kell végezni A reproduktív fiziológiára és az utód fejlődésére lehetséges hatásokat, az alábbi szempontok tekintetében kell vizsgálni és jelenteni:  A hím és női reprodukciós funkciók vagy képesség károsodása, pl. az ivarzási ciklust, szexuális magatartást érintő hatások miatt, a spermaképződés vagy petefejlődés, vagy a hormontevékenység vagy fiziológiai válasz bármilyen olyan szempontja, amely összeütközne a termékenyítő képességgel, magával a termékenyítéssel vagy a megtermékenyített petesejt fejődésével, egészen a beágyazódásig és azt is beleértve.  Az utódot érő bármilyen káros hatások, pl. a normál fejlődéssel ütköző bármilyen hatás, a születés előtt és után egyaránt. Ez olyan morfológiai rendellenességeket is tartalmaz, pl. az végbél-nemi szervek távolsága, a csecs kifejlődésének elmaradása és funkcionális zavarok (pl. reproduktív és neurológiai hatások). A generációkon átívelően hangsúlyos hatásokról be kell számolni. 1. és 2. lépés Az elérhető információk gyűjtése és értékelése A meglévő információk értékelésére (nem humán adatok: fizikai-kémiai tulajdonságok, csoportosítás, (Q)SAR-ok és szakértői rendszerek , in vitro adatok; humán adatok és állati adatok) vonatkozó további útmutatás található a CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutatóban (ECHA, 2012a) és a B. részben: Emberi egészségre gyakorolt hatások értékelése (BPR útmutatás, fejlesztés alatt). A vizsgálatokat nem szükséges elvégezni, ha:  az anyag ismert genotoxikus rákkeltő anyag és megfelelő kockázatkezelési intézkedésekre kerül sor, beleértve a reproduktív toxicitással kapcsolatos intézkedéseket; vagy 

az anyag ismert csírasejt-mutagén anyag és megfelelő kockázatkezelési intézkedésekre kerül sor, beleértve a reproduktív toxicitással kapcsolatos intézkedéseket; vagy



az anyag toxikológiai aktivitása alacsony (egyik rendelkezésre álló vizsgálat sem szolgáltat bizonyítékot a toxicitásra, feltéve, hogy az adatok kellően átfogóak és informatívak), toxiko-kinetikai adatokkal bizonyítható, hogy az expozíció releváns útjain keresztül nem fordul elő szisztémás felszívódás, pl. érzékeny módszer alkalmazásával a plazmában/vérben észlelt koncentráció a kimutathatósági határérték alatt marad, valamint az anyag és anyagcseretermékei a vizeletben, az epében, illetve a kilélegzett levegőben nem észlelhetőek), végül pedig a felhasználási módok következtében nincs humán expozíció, vagy az nem jelentős



Ha az anyag arról ismert, hogy káros hatással van a termékenységre, és megfelel azon kritériumoknak, amelyek alapján reprodukciót károsító 1A. vagy 1B. kategóriába osztályozzák: károsíthatja a termékenységet (H360F), és a rendelkezésre álló információ megfelelő egy átfogó kockázatértékelés megalapozására, abban az esetben nincs szükség további termékenységi vizsgálatokra. Ennek ellenére mérlegelni kell fejlődés-toxikológiai vizsgálat végrehajtásának a lehetőségét



Ha az anyagról ismert, hogy fejlődési toxicitást okoz, és megfelel azon kritériumnak, amely alapján reprodukciót károsító 1A. vagy 1B. kategóriába osztályozható: károsíthatja a születendő gyermeket (H360D), és a rendelkezésre álló információ megfelelő egy átfogó kockázatértékelés megalapozására, abban az esetben nincs szükség további fejlődés-toxikológiai vizsgálatokra. Ennek ellenére mérlegelni kell a termékenységre gyakorolt hatás vizsgálatának a lehetőségét

3. lépés Új adatok előállítása

93 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július Ha a fenti 1. és a 2. lépésben jelzett elemzések után további tesztelés szükséges a reproduktív toxicitás megállapítása céljából, az alábbi vizsgálati módszereket (II. fejezet, 8.10.1.-8.10.3. szakasz) kell alkalmazni. Az alábbiakban említett vizsgálati módszereken felül, az OECD által érvényesített, a reproduktív toxicitást vizsgáló új tesztmódszereket kell figyelembe venni a vizsgálati stratégia meghatározásakor, ha ilyenek rendelkezésre állnak. Az OECD teszt útmutató programot, valamint az ECVAM rendelkezésére álló, érvényesítésen átmenő nem állatkísérleteket rendszeresen figyelemmel kell követni, nem frissítették-e azokat bármilyen mértékben.

8.10.1. Születés előtti fejlődési toxikológiai vizsgálat, elsődlegesen nyulakon; elsődlegesen orális úton. A vizsgálatot először egy fajon kell elvégezni. Az elvégzett és jelentett fejlődés-toxikológiai vizsgálatok eredményeinek, a hatóanyagról szóló egyéb releváns adatokkal és információkkal együttvéve, elegendőnek kell lenniük ahhoz, hogy lehetővé tegyék az embrióra és a magzati fejlődésre gyakorolt hatások értékelését, a hatóanyag ismételt expozícióját követően, és különösen elegendőnek kell lenniük ahhoz, hogy: (a) az embrió és a magzat fejlődésére a hatóanyag által okozott expozíció miatt fellépő közvetlen és közvetett hatások azonosíthatók legyenek; (b) bármilyen anyát érő toxicitás azonosítható legyen; (c) a megfigyelt reakciók és a dózis közötti viszony megállapítható legyen, az anyaállatban és az utódban egyaránt; (d) NOAEL-ek megállapíthatók legyenek az anyát érő toxicitás és a kölyök fejlődése tekintetében; (e) szolgáljon további információkkal a vemhes állatot érő káros hatásokról, összevetve a nem vemhes nőnemű állatokkal; (f) szolgáljon további információkkal a vemhes állatot érő általános káros hatások bármilyen fokozódásáról. A fejlődési toxicitást nyulakban, szájon át kell meghatározni. A vizsgálandó fajokról szóló döntés elsősorban az összes rendelkezésre álló információ megfontolásától függ, a vizsgálandó anyag fajtáját is beleértve. Az alaktorzulásokat és elváltozásokat, a külső csontozati és zsigeri rendellenességeket külön kell jelenteni, és oly módon kell összegezni, hogy a magzat egyedekben kialakult jellemző tulajdonságokban bekövetkezett minden releváns változást, vagy azokat, amelyek az ugyanolyan fajtájú változás súlyosságának a különféle fokozatait képviselik, összefoglalóan kell jelenteni. Az alaktorzulások és elváltozások diagnosztikai kritériumait meg kell határozni a beszámolóban. A terminológiának az OECD 43. útmutató dokumentum I. függeléke (OECD, 2008b) és a DevTox projekt (http://www.devtox.org) szerintinek kell lennie. A visszamenőleges kontrolladatok feltételeiről további iránymutatás található az OECD 43. útmutató dokumentumában (OECD, 2008b). Ha más tanulmányok megfigyelései, vagy a vizsgált anyag hatásmódja azt jelzi, további vizsgálatok vagy információk kérhetők, azért, hogy a hatások születés utáni megnyilvánulásáról információkat lehessen szerezni, pl. a fejlődési neurotoxicitásról. A születést megelőz fejlődési toxicitás tekintetében a következő vizsgálati módszerek alkalmazandók:  EK B.31. módszer Születést megelőző fejlődés-toxikológiai vizsgálat.  OECD 414. teszt útmutató: Születést megelőző fejlődés-toxikológiai vizsgálatok  OECD 426. teszt útmutató: Fejlődési neurotoxikológiai vizsgálat.


8.10.2. A reproduktív toxicitás kétgenerációs vizsgálata patkányokon, elsődlegesen orális úton. Ha más reproduktív toxicitási vizsgálatot alkalmaznak, azt indokolni kell. A reproduktív toxicitás kiterjesztett egygenerációs vizsgálatát – amelyet OECD-szinten elfogadtak – a többgenerációs vizsgálat egyik alternatív megközelítésének kell tekinteni A vizsgálatok során az összes rendelkezésre álló és releváns adatot figyelembe kell venni, az általános toxikológiai vizsgálatok eredményeit is beleértve, ha releváns paraméterek szerepelnek (pl. spermaelemzés, ivarzási ciklusok, szaporító szervek szövetkórtana), valamint a hatóanyag strukturális hasonlóságára vonatkozó ismereteket is. A hatóanyagot és releváns metabolitjait tejben kell mérni, habár az OECD vizsgálati útmutatója ezt nem írja elő, második szakaszos vizsgálatként, ha a megfelelő hatásokat megfigyelik, vagy várhatók az utódban (pl. hatókör-megállapító vizsgálat alapján). A potenciális neurotoxikus, immuntoxikus hatásokat, és a hormonrendszerben bekövetkező hatásokkal potenciálisan összefüggő hatásokat gondosan vizsgálni kell, és ezekről be kell számolni. A fejlődés-toxikológiai vizsgálatok tervezéséhez és értelmezéséhez hasznos információk előállítása céljából, a szülők és a magzat/utód hatóanyag vérkoncentrációjáról szóló információk szerepelhetnek a magasabb szakaszú vizsgálatokban, és ezekről be lehet számolni. Az elvégzett és jelentett reproduktív toxikológiai vizsgálatok eredményeinek, a hatóanyagról szóló egyéb releváns adatokkal és információkkal együttvéve, elegendőnek kell lenniük ahhoz, hogy lehetővé tegyék a reprodukcióra gyakorolt hatások azonosítását, a hatóanyag ismételt expozícióját követően, és különösen elegendőnek kell lenniük ahhoz, hogy: (a) a hatóanyag által okozott expozíció miatt a reprodukcióra gyakorolt közvetlen és közvetett hatások azonosíthatók legyenek; (b) bármilyen nem reproduktív olyan káros hatás azonosítható legyen, amely alacsonyabb dózisoknál jelenik meg, mint a rövid távú és a krónikus toxicitás vizsgálatakor; (c) megállapíthatók legyenek a NOAEL-ek a szülői toxikológia, a reproduktív eredmény és a kölyök fejlődése tekintetében. A reproduktív toxicitás kiterjesztett egygenerációs vizsgálatát (OECD TG 443) a többgenerációs vizsgálat egyik alternatív megközelítésének kell tekinteni. Az OECD TG 443 moduláris, rugalmas vizsgálati terv, ezért a vizsgálat tervezését és kutatási részleteit meg kell határozni, és jóvá kell hagyatni az értékelő illetékes hatósággal annak biztosítására, hogy a megfelelő szempontokat vegyék figyelembe. Az arról szóló döntést, hogy pároztassák-e az F1B állatokat azért, hogy F2-t produkáljanak a bővített egygenerációs reproduktív toxikológiai vizsgálatban, eseti alapon kell meghozni, figyelemmel az anyag egyedi tulajdonságaira, és az azért fennmaradó bizonytalanságra, mert az F1B állatokat nem pároztatják, és elmarad az F2 utódok előállítása, amely hatással lehet a veszélyek azonosítására és jellemzésére. A hasonló anyagokról, az anyag felhasználásáról és az expozíciós feltételekről szóló információk támogathatják az F1 állatok reproduktív teljesítményének, és az F2 generációban megjelenő hatásoknak az értékelésére vonatkozó döntéshozatalt. Hasonlóképpen, az arról szóló döntést, mely szerint belefoglalják-e az OECD bővített egygenerációs reproduktív toxikológiai vizsgálatba a fejlődési neurotoxikológiai és fejlődési immuntoxikológiai csoportokat, az anyagnak a meglévő adatokból származó, neurotoxikológiai és immuntoxikológiai hatásával kapcsolatos összes meglévő információt (pl. az anyaggal, vagy hasonló anyagokkal végzett ismételt dózisú toxicitási vizsgálatok), nem vizsgálati adatokat (pl. szakértői rendszerek strukturális vészjelzései) figyelembe kell venni. A bármilyen létező információk vagy vészjelzések hiányában, annak érdekében, hogy beszámoljanak bármilyen

95 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július megmaradó bizonytalanságról, előnyös lenne, ha a vizsgálaton belül két csoporton végeznék el a vizsgálatot. Továbbá, az anyag felhasználási mintája és expozíciós feltételei támaszthatják alá az arról szóló döntést, hogy e csoportoknak csak az egyikén, vagy mindkettőn elvégezzéke a vizsgálatot. Ennek a célja, a potenciális (fejlődési) neurotoxikológiai és/vagy (fejlődési) immuntoxikológiai hatásokat kiváltó okok feltárását illetően a fennmaradó bizonytalanság csökkentése. Ha a reprodukcióra gyakorolt hatások jobb értelmezéséhez szükséges, és amennyiben ilyen információk még nem állnak rendelkezésre, kiegészítő vizsgálatok írhatók elő, a hatás alá került nemről és a lehetséges mechanizmusokról szóló információk előállítása érdekében. A generációs reproduktív toxikológia tekintetében, a következő vizsgálati módszereket kell megfontolni:  EK B.35 módszer Kétgenerációs reproduktív toxikológiai vizsgálat  OECD 416. teszt útmutató: Kétgenerációs reproduktív toxikológia.  OECD 443. teszt útmutató: Bővített egygenerációs reproduktív toxikológia.

8.10.3. Kiegészítő születés előtti fejlődési toxikológiai vizsgálat, elsődlegesen patkányokon, orális expozíciós út (ADS - kiegészítő adat) Egy másik fajon végzendő kiegészítő vizsgálatok, illetve a hatásmechanizmus-vizsgálatok szükségességével kapcsolatos döntést az első vizsgálat eredményei (8.10.1.) és minden egyéb mérvadó adat (különösen rágcsálók reprotoxicitási vizsgálatai) alapján kell meghozni.. E végpont értékelését az EK B.31 módszer, vagy a megfelelő OECD 414. teszt útmutató szerint kell elvégezni, a Születést megelőző fejlődés-toxikológiai vizsgálattal. További útmutatás áll rendelkezésre az OECD 43. útmutató dokumentumában (OECD, 2008b); a CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutatóban (ECHA, 2012a). A döntésnek arról, hogy szükséges-e további vizsgálatokat végezni egy másik fajjal (patkánnyal) vagy hatásmechanizmus-vizsgálatokat végezni, az első vizsgálat eredményein (II. fejezet, 8.10.1 szakasz) és minden egyéb releváns adaton kell alapulnia. A vizsgálandó fajokról szóló döntés elsősorban az összes rendelkezésre álló információ megfontolásától függ, a vizsgálandó anyag fajtáját is beleértve. A születés előtti fejlődési toxikológiai vizsgálat eredményein kívül, az összes rendelkezésre álló és releváns adatot figyelembe kell venni, beleértve az ismételt dózisú toxicitási vizsgálatokat (28 napos és/vagy 90 napos vizsgálatok), ADME, többgenerációs, fejlődési neurotoxikológiai vagy a kiterjesztett egygenerációs vizsgálat, további neurotoxikológiai vizsgálatok, és, ha lehet, a vizsgált anyag hatásmódja - figyelembe kell venni, mielőtt döntést hoznának egy további születés előtti fejlődési toxikológiai vizsgálat elvégzéséről egy második fajjal. A hatóanyag strukturális hasonlóságára vonatkozó ismereteket is bele kell vonni az értékelésbe. Nem szükséges második születés előtti fejlődési toxikológiai vizsgálatot (patkánnyal) végezni, ha az első fajjal végzett vizsgálatban nem figyeltek meg semmilyen születés előtti fejlődési hatást, és ha a születés előtti és/vagy utáni fejlődési toxicitásra nem utalt semmilyen jel egygenerációs vagy többgenerációs (patkánnyal végzett) reproduktív toxikológiai vizsgálatban a vizsgált legmagasabb dózis alkalmazása mellett. Janer és mások (Janer, és mások, 2008) szerint, a patkány és a nyúl hasonló érzékenységet mutat a fejlődési toxicitás feltárása szempontjából. Ha egyedi esetekben a fejlődési toxicitás további vizsgálata szükséges, az első fajjal (nyúl) végzett vizsgálaton kívül, ezt a továbbit az anyag hatásmódjára és az emberre gyakorolt hatásoknak a relevanciájára összpontosítva kell elvégezni. Valószínűbb, hogy az ilyen vizsgálatokhoz inkább hatásmechanizmus-vizsgálatok szükségesek, új születés előtti fejlődési toxikológiai vizsgálat helyett.

8.11. Rákkeltő hatás


A Rákkeltő hatás vizsgálata az anyag rákkeltő hatását azonosítja kísérleti állatokban, azért, hogy könnyebb legyen az extrapolálás az embereket érintő potenciális kockázatokra. A vizsgálatoknak elegendőnek kell lenniük a kiváltott daganatok faj-specifikusságának és szervspecifikusságának a megállapításához, a dózis-reakció viszony megállapításához és a nem genotoxikus rákkeltő anyagok tekintetében, olyan dózisok azonosításához, amelyek a károsítástól mentes hatásokra mutatnak rá (küszöb-dózis). Ld. a 8.11.1 pontban az új vizsgálat követelményeit 1. és 2. lépés A meglévő információk értékelésére (nem humán adatok: fizikai-kémiai tulajdonságok, csoportosítás, (Q)SAR-ok és szakértői rendszerek , in vitro adatok; humán adatok és állati adatok) vonatkozó további útmutatás található a CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutatóban (ECHA, 2012a) és a B. részben: Emberi egészségre gyakorolt hatások értékelése (BPR útmutatás, fejlesztés alatt). A rákkeltő hatás vizsgálatát nem szükséges elvégezni, ha:  az anyag az 1A. vagy 1B. mutagenitás- kategóriába tartozik. Az alapfeltételezés az, hogy genotoxikus rákkeltő mechanizmus jelenléte valószínűsíthető. Ezekben az esetekben karcinogenitás- vizsgálat végzése általában nem követelmény.



Továbbá, a vizsgálatot nem szükséges elvégezni, ha:  



A genotoxikus vizsgálatokban semmilyen embert érintő genotoxikus hatást nem azonosítottak, és A szubkrónikus toxicitási vizsgálatokban megfigyelt toxikológiai hatások lehetséges mechanizmusai semmilyen módon nem jeleznek nem genotoxikus rákkeltő hatást és a rákkeltő hatásra nézve nincsenek strukturális vészjelzések, és A rágcsálókkal és/vagy nem rágcsálókkal végzett szubkrónikus vizsgálatok nem jeleztek az anyaggal összefüggő káros hatásokat a határérték dózisszinten.

8.11.1. A rákkeltő hatás és a hosszú távú, ismételt dózisnál fellépő toxicitás együttes vizsgálata Patkányokkal, elsődlegesen orális úton. A vizsgálati útra vonatkozó esetleges alternatív javaslatokat meg kell indokolni. Ld. II. fejezet, 8.9.3 szakasz.

8.11.2. A rákkeltő hatás második fajon végzett vizsgálata   

Alapesetben egy másik karcinogenitási vizsgálatot is el kell végezni, mégpedig egereken. Az élelmiszerekbe vagy takarmányokba esetlegesen bekerülő hatóanyagok fogyasztók szempontjából való biztonságosságának értékeléséhez orális úton történő toxikológiai vizsgálatokat kell végezni

Általában a patkány vagy az egér a rákkeltő hatás vizsgálata során használt állatfaj, míg a patkányt használják a krónikus toxicitás / rákkeltő hatás együttes vizsgálatára. A vizsgálat elvégzése nem szükséges, ha a 8.11 pontban meghatározott feltételek teljesülnek. Elméletileg, egy másik rágcsálófajjal végzett második vizsgálat valószínűleg nem fog további információkat szolgáltatni, mert Billington és mások szerint (Billington, és mások, 2010), az egér karcinogén vizsgálata nem nyújt további információkat, ha a patkánnyal és egerekkel végzett karcinogén vizsgálatok eredményeit összehasonlítják.


A hatásmód és az emberi relevancia megvilágításának a céljára, amikor szükséges, a kombinált krónikus toxikológiai vizsgálat eredményeinek kinyerése után, a rákkeltő hatás további vizsgálatát eseti alapon kell megfontolni, a hatásmechanizmus vizsgálatok teljesítményét előnyben részesítve.

8.12. Releváns egészségi adatok, megfigyelések és kezelések Az adatok hiánya esetén indokolást kell nyújtani. Ha nem állnak még rendelkezésre emberi vizsgálatok/adatok, nem szabad új emberi vizsgálatokat folytatni. Az emberi expozíció hatásairól szóló adatok és információk értékes információkkal szolgálhatnak az állati adatokból nyert extrapolálás érvényességének és levont következtetések megerősítéséhez, és az olyan váratlan káros hatások azonosításához, amelyek az emberre egyediek. A baleseti vagy munkahelyi expozíciót követő, megfelelő minőségű rendelkezésre álló adatokat és információkat be kell nyújtani.

8.12.1. A gyártást végző üzem dolgozóinak orvosi felügyeletére vonatkozó adatok A beszámolóknak részletes információkat kell tartalmaznia a program tervezéséről és a hatóanyag és más vegyi anyagok által okozott expozícióról. Az anyag hatásmechanizmusára vonatkozó adatokat is közölni kell, ha megvalósítható. Az adatok kiadott cikkekből vagy kiadatlan orvosi felmérésekből állhatnak.

8.12.2. Közvetlen megfigyelések, pl. klinikai esetek, mérgezési balesetek Mérgezési tünetek felismerésére, az elsősegély-nyújtás hatásosságára és kezelési intézkedésekre vonatkozó gyakorlati adatokat és információkat kell itt közölni. A beszámolóknak az expozíciós helyzetről, a megfigyelt klinikai tünetekről és a kezelési intézkedésekről kell teljes leírást adniuk. Bármilyen követő vizsgálatról szóló beszámolót mellékelni kell.

8.12.3. Egészségügyi adatok ipari és egyéb elérhető forrásokból 8.12.4. Lakossági epidemiológiai vizsgálatok A munkahelyi expozícióra vagy más expozícióra vonatkozó információk három fő forrásból állnak rendelkezésre: esetek beszámolói, leíró epidemiológiai vizsgálatok és elemző epidemiológiai vizsgálatok, eset-ellenőrzés vagy csoport (panel) vizsgálatok. Ha elérhetők, az adatokat az expozíció mértékéről és időtartamáról szóló adatokkal alá kell támasztani.

8.12.5. Mérgezés diagnózisa, beleértve a mérgezés sajátos tüneteit és a klinikai vizsgálatokat A diagnosztikai célokra hasznos klinikai tünetek részletes leírását és klinikai vizsgálatok részletes adatait (biológiai felügyelet) kell közölni. A mérgezés tüneteit, az összes expozíciós úttal kapcsolatos időbeli lefolyás összes részletét is beleértve, kell leírni.


8.12.6. Szenzibilizációra/allergizáló hatásra vonatkozó megfigyelések Dolgozók és más kitett személyek szenzibilzációjáról/allergén reakcióiról szóló információkat kell közölni és belefoglalni, és, ahol releváns, bármilyen túlérzékenységi előfordulást. A beszámolóknak tartalmaznia kell a gyakoriságot, a mértéket, az időtartamot, az észlelt tüneteket, a kitett populáció méretét és egyéb releváns adatokat. Az olyan bizonyítéknak, hogy az anyag egyedi légzőszervi túlérzékenységet válthat ki, emberi tapasztalati adatokon kell alapulnia. A kórelőzmény adatokat, az orvosi és foglalkozási előzményeket is beleértve, és az anyag expozíciójával kapcsolatos megfelelő tüdőfunkciós vizsgálatok beszámolóit be kell nyújtani, ha rendelkezésre állnak. Más alátámasztó bizonyítékokról szóló beszámolókat is be kell nyújtani, pl. (a) a légzőszervi túlérzékenységet kiváltóként ismert anyagokra vonatkozó vegyi szerkezetről; (b) in vivo immunológiai vizsgálatokról, (c) in vitro immunológiai vizsgálatokról, (d) más egyedi, de nem immunológiai hatásmechanizmussal kapcsolatosan végzett vizsgálatokról; és (e) pozitív légúti próba vizsgálatból származó adatokról szólót.

8.12.7. Speciális ellátás baleset vagy mérgezés esetén: elsősegélyintézkedések, ellenmérgek és orvosi kezelés adatai, ha ismertek Mérgezés és a szem szennyeződése esetén megtett elsősegély-intézkedéseket kell leírni. A kezelési rendszereket és ellenmérgek használatát kell leírni. A gyakorlati tapasztalaton alapuló információkat, ha ilyenek vannak és rendelkezésre állnak, vagy más esetekben, az alternatív kezelési rendszerek hatásosságát illető elméleti alapokkal alátámasztott információkat, ha relevánsak, kell közölni. Az egyes rendszerekhez társuló ellenjavallatokat, különös tekintettel az "általános gyógyászati problémákra" vonatkozókra és feltételekre, kell leírni.

8.12.8. Mérgezés hatásainak prognózisa A mérgezés várható hatásait és e hatások időtartamát kell leírni.

8.13. További vizsgálatok (ADS - kiegészítő adat) A hatóanyag jellegétől és tervezett felhasználásától függően szükségessé váló egyéb vizsgálati adatok Más rendelkezésre álló adatok: A fejlődő módszerekből és modellekből – ideértve a toxicitási folyamatra épülő kockázatértékelést, az in vitro és „-omikus” (genomikus, proteomikus, metabolomikus stb.) vizsgálatokat, a rendszerbiológiát, a számítógépes toxikológiát, a bioinformatikát és a nagy átbocsátó képességű szűrést – rendelkezésre álló adatokat párhuzamosan be kell nyújtani. Metabolitok toxikológiai vizsgálatai A kiegészítő vizsgálatok, ha a hatóanyagon kívül egyéb anyagokra vonatkoznak, nem jelentenek rutinszerű követelményt. A kiegészítő vizsgálatok szükségességéről szóló döntést eseti alapon kell meghozni. Ha a metabolizmus vagy más folyamatok eredményeként, növényi eredetű metabolitok vagy

99 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július állati eredetű termékekben, a talajban, talajvízben, légköri levegőben található metabolitok eltérnek a toxikológiai vizsgálatokban használt állatokban talált metabolitoktól, vagy állatokban kis mennyiségekben megtalálhatók, további vizsgálatot kell végezni eseti alapon, figyelembe véve a metabolit mennyiségét és vegyi szerkezetét, összevetve a forrás vegyi anyaggal. A hatóanyaggal végzett kiegészítő vizsgálatok Akkor kell kiegészítő vizsgálatokat végezni, ha a megfigyelt hatások további egyértelműsítése érdekében szükségesek, figyelembe véve a rendelkezésre álló toxikológiai és anyagcsere vizsgálatok eredményeit, és a legfontosabb expozíciós utakat. Az ilyen tanulmányok a következőket tartalmazhatják: (a) egy második fajban a felszívódást, eloszlást, kiválasztást és anyagcserét; (b) az immuntoxikológiai hatásról végzett vizsgálatokat; (c) abból a célból végzett célzott egyetlen dózisú vizsgálatot, hogy megfelelő akut referenciaértékeket állítsanak elő (ARfD, AEL); (d) más beadási utakról végzett vizsgálatokat; (e) rákkeltő hatásról végzett vizsgálatokat; (f) vegyes hatásokról végzett vizsgálatokat. Az előírt vizsgálatokat egyedileg kell megtervezni, a vizsgálandó egyedi paraméterek és az elérendő célok fényében.

8.13.1. Fototoxicitás - kiegészítő adat (ADS) A vizsgálatnak bizonyos olyan hatóanyagok hatásáról kell információt szolgáltatnia, amely szerint a fénnyel együttesen cito-toxicitást okoz, pl. olyan hatóanyagok, amelyek fototoxikusak in vivo szisztémás expozíció és a bőrön / bőrben történő szétoszlás után, valamint olyan hatóanyagok, amelyek fény hatására irritálók / fény hatására szenzibilizálók, miután a bőrre kerültek. A pozitív eredményt figyelembe kell venni, a potenciális emberi expozíció megfontolásakor. A foto-mutagenitással kapcsolatban ld. még II. fejezet 8.6 szakaszt. Az in vitro vizsgálat csak akkor követelmény, ha a hatóanyag 290-700 nm tartományba eső elektromágneses sugárzást elnyeli, és esetleg a szembe kerülhet, vagy a bőr fénynek kitett részeire kerülhet, akár közvetlen érintkezéssel, akár szisztémás szétoszlással. Ha a hatóanyag ultraibolya/látható moláris/kioltási/abszorpciós koefficiense kisebb, mint 10L x mol-1 x cm-1, semmilyen toxikológiai vizsgálat nem szükséges. Az alábbi vizsgálati módszereket kell alkalmazni. A fototoxicitásra vonatkozó vizsgálati módszerek:  EK B.41 módszer.  OECD 432. teszt útmutató. In vitro 3T3 NRU fototoxicitás vizsgálat.

8.13.2. Neurotoxicitás, beleértve a fejlődési neurotoxicitást (ADS - kiegészítő adat)  

Az elsődleges vizsgálandó faj a patkány, kivéve, ha más faj igazoltan jobban megfelel a vizsgálat céljaira.



A késleltetett neurotoxicitási vizsgálatokat elsődlegesen tyúkokon kell elvégezni.



Ha antikolinészteráz-aktivitás észlelhető, a reaktiváló anyag hatásának vizsgálatát is mérlegelni kell.

Ha a hatóanyag szerves foszfor-származék, vagy pl. a hatásmechanizmus ismerete vagy ismételt dózisos vizsgálatok alapján bizonyított, hogy a hatóanyagot neurotoxicitás vagy

100 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július fejlődési neurotoxicitás jellemezheti, akkor kiegészítő információkra vagy specifikus vizsgálatokra van szükség. Az élelmiszerekbe vagy takarmányokba esetlegesen bekerülő hatóanyagok fogyasztók szempontjából való biztonságosságának értékeléséhez orális úton történő toxikológiai vizsgálatokat kell végezni Az ilyen vizsgálatokat olyan hatóanyagokkal kell elvégezni, amelyeknek a szerkezete a neurotoxicitást kiváltó hatóanyagokéhoz hasonló, vagy azokkal kapcsolatban áll, és olyan hatóanyagokkal, amelyek a potenciális neurotoxicitás egyedi jeleit váltják ki, toxikológiai vizsgálatokban neurológiai jeleket vagy neuro-patológiai sérüléseket tapasztalnak velük kapcsolatban, olyan dózisszinteken, amelyek nem kapcsolhatók a jelzett általános toxikussággal. Az ilyen vizsgálatok elvégzését neurotoxikus hatásmódú hatóanyagok vonatkozásában is meg kell fontolni. A neurotoxikológiai vizsgálatok a központi és a perifériás idegrendszer funkcionális változásait és/vagy szerkezeti és biokémiai változásait keresik. Ezek a változások lehetnek morfológiaiak, fiziológiaiak (pl. elektro-enkefalográf változások), vagy viselkedési jellegűek, vagy biokémiai paraméterekben bekövetkező változások is lehetnek (pl. neuro-transzmitter szinteken). A neurotoxicitásra utaló jelzések beszerezhetők szabványos szisztémás toxikológiai vizsgálatokból. További vizsgálódás lehetséges szabványos ismételt dózisú toxicitási vizsgálatok elvégzésével (pl. 28 és 90 napos ismételt dózisú toxicitási vizsgálatokkal, vagy kiterjesztett egygenerációs vizsgálattal), egyedi neurotoxikológiai mérések beépítésével. A rágcsálókkal végzett neurotoxikológiai vizsgálatoknak elegendő adattal kell szolgálniuk a hatóanyag potenciális neurotoxicitásának (neuro-viselkedési és neuro-patológiai hatások) értékeléséhez, egyszeri vagy ismétlődő expozíció után. 1. és 2. lépés Az elérhető információk gyűjtése és értékelése A meglévő információk értékelésére (nem humán adatok: fizikai-kémiai tulajdonságok, csoportosítás, (Q)SAR-ok és szakértői rendszerek , in vitro adatok; humán adatok és állati adatok) vonatkozó további útmutatás található a CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutatóban (ECHA, 2012a) és a B. részben: Emberi egészségre gyakorolt hatások értékelése (BPR útmutatás, fejlesztés alatt). 3. lépés Új adatok előállítása Ha valamely egyedi szerv/rendszer toxikológiájának kutatása céljából vizsgálat végzésének szükségességét fontolják meg, fontos, hogy a vizsgálat tervét a vállalkozó/laboratórium és az értékelő megvitassa, külön figyelmet fordítva az alkalmazandó protokollra, a vizsgálat megkezdése előtt. Az élő állatokat használó vizsgálatok szükségességét (és terjedelmét/méretét) különös gondossággal kell megfontolni. Ha további szabványos 28 vagy 90 napos vizsgálatokat kell folytatni, számos idegrendszeri végpontot fognak vizsgálni. Ezeket a végpontokat bele kell foglalni a vizsgálatokba, a bejuttatási úttól függetlenül. Meg kell fontolni egy szabványos vizsgálatot, további paraméterekkel. Bizonyos esetekben egyedi vizsgálat lefolytatása lehet szükséges, pl. neurotoxikológiai vizsgálaté, az OECD 424. teszt útmutató (Neurotoxikológiai vizsgálat rágcsálókkal) vagy a megfelelő EK B.43 módszer szerint (Neurotoxikológiai vizsgálat rágcsálókkal) esetlegesen bevonva egy kísérő csoportot, a hatások visszafordíthatóságának értékelése céljából. Az OECD 424. teszt útmutató célja korábbi vizsgálatok során azonosított potenciális neurotoxicitás igazolása vagy további jellemzése. Az OECD irányelv olyan rugalmas megközelítést enged meg, amelyben a szabványos vizsgálatok során már vizsgált egyszerű végpontok száma minimálisra csökkenthető, és amelyben több energiát fordítanak egyedibb végpontok mélységi vizsgálatára, irányítottabb vizsgálatok bevonásával. A dózisszintek korrekcióját meg kell fontolni azért, hogy az általános toxicitással ne keverjék össze. Ha a szabványos toxikológiai vizsgálatok egyértelműen jeleznek egyedi neurotoxicitást, pl. a

101 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július szisztémás toxicitásnál alacsonyabb dózisszinteken bekövetkező neurotoxicitást, további egyedi neurotoxikológiai vizsgálat szükséges az általános toxikológiai vizsgálatok megállapításainak az igazolására és kibővítésére, és a neurotoxicitásra érvényes NOAEL megállapítására. Ismételten az OECD 424. teszt útmutató szerinti neurotoxikológiai vizsgálat tekintendő ehhez a helyzethez igazodónak. A szabványos expozíciós feltételek nem feltétlenül megfelelők mindig a neurotoxikológiai vizsgálatok céljából. Bizonyos neurotoxikológiai hatások kiváltásához szükséges expozíciós időtartam egy állatkísérletben, a mögöttes hatásmechanizmustól függ majd. Rövid ideig tartó, csúcs-expozíciók lehetnek fontosak bizonyos fajta anyagokhoz/hatásokhoz. Ha a vizsgált vegyületet intravénás, bőr alá juttatott, vagy orális úton keresztül adják be kapszulaként, lényeges meghatározni az időhatás lefolyását, és a neurotoxikológiai paramétereket lehetőleg a csúcshatás idején kell mérni. Pl. a rövid ideig tartó, bizonyos illékony szerves oldószerek expozíciójával kapcsolatos neurotoxicitást kiterjedten azonosították az emberi expozíciót követően - különös tekintettel a munkahelyi expozícióra. A várt hatások feltárására tervezett protokollokat alkalmazó akut inhalációs vizsgálatok ideálisak az ilyen anyagokhoz/hatásokhoz. Bizonyos neurotoxikus anyagok esetében hosszas expozíciós idő szükséges a neurotoxicitás egyértelművé tételéhez. Továbbá, rendkívüli esetekben, amikor releváns kiváltó okokkal találkoznak, a fejődési neurotoxikológiai hatások vizsgálatát kell megfontolni. Releváns kiváltó okok lehetnek, ha az anyagról kimutatták, hogy (1) a központi idegrendszer szerkezeti rendellenességeit okozza, (2) a kifejlett egyedek vizsgálatában, pl.. ismételt dózisú toxikológiai vizsgálatokban, az idegrendszer viselkedési vagy funkcionális káros hatásainak az egyértelmű jeleit okozza, vagy (3) olyan hatásmódja van, amely tekintetében szoros kapcsolatot találtak a neurotoxikus vagy fejlődési neurotoxikus hatásokkal, pl. cholinesterase gátlást vagy pajzsmirigy-hatásokat. Mindazonáltal, a (3) pont esetében, a fejlődő állatokban tapasztalt egyedi hatásmód célzott vizsgálata elegendő információval szolgálhat szabályozói célokra. A DNT vizsgálati protokollt (OECD TG 426, fejlődési neurotoxikológia) függetlenként elvégzendőnek tervezték. Mindazonáltal, a protokollban leírt megfigyelésekkel és mérésekkel kiegészíthető egy generációs reprodukciós vizsgálat. Azonban, ha a fejlődési neurotoxikológiai vizsgálatot egy másik tanulmányba beépítik, vagy ahhoz csatolják, mindkét vizsgálati fajta sértetlenségét feltétlenül meg kell őrizni. Azt is figyelembe kell venni, hogy a fejlődési neurotoxikológia vizsgálatok más vizsgálatokba történő beépítése miatt esetleg nem mindig vizsgálható olyan sok, hasonló statisztikai erővel bíró paraméter, mint egy önálló vizsgálatban, mint pl. az OECD TG 426. A neurotoxicitás további vizsgálatára szolgáló legmegfelelőbb módszereket eseti alapon kell meghatározni, a szabványos szisztémás toxikológiai vizsgálatokban, és/vagy a SAR-alapú előrejelzésekben tapasztalt hatások által vezérelve. A használható módszerekkel részletesen foglalkozik az (OECD, 2004b), (WHO, 1986) és (ECETOC, 1992), és néhányat összegez az alábbi 3. táblázat. 3. táblázat A neurotoxicitást vizsgáló módszerek

Hatás Morfológiai változások

Fiziológiai változások

Elérhető módszerek Neuropatológia. Átfogó anatómiai technikák. Immun-kémia. Egyedi festések. Elektro-fiziológia (pl. ideg vezetési sebessége (NCV), Elektro-enkefalogram (EEG), kiváltott hatások).

Referenciák * Krinke, 1989; O'Donoghue, 1989; Mattsson és mások, 1990 Fox és mások, 1982; Rebert, 1983; Mattsson és Albee, 1988

102 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július Viselkedési változások

Funkcionális megfigyelések. Robbins, 1977; Tilson és Érzékszervi működési mások, 1980; Cabe és vizsgálatok. Motoros mozgási Eckerman, 1982; Pryor és vizsgálatok (pl. lokomotoros mások, 1983; Moser és tevékenység). Kognitív McPhail, 1990; Moser, 1995 működési vizsgálatok. Biokémiai változások Neurotranszmitter Dewar és Moffett, 1977; elemzések. Enzim/protein Damstra és Bondy, 1982; tevékenység. Sejtépség Cooper és mások, 1986; mérések. Costa, 1998 * Teljességében az ECETOC (1992), WHO (1986) vagy Mitchell (1982) tartalmazza a Referenciákban. Ha jelentős antikolinészteráz-gátlás észlelhető, a reaktiváló anyag hatásának vizsgálatát is mérlegelni kell. A növényvédő szerek akut referencia-dózisának (ARfD) meghatározásáról a JMPR-ben rendelkezésre álló útmutatást is meg kell fontolni. Ha a hatóanyag szerves foszfor-vegyület, vagy pl. a hatásmechanizmus ismerete vagy ismételt dózisos vizsgálatok alapján bizonyított, hogy a hatóanyagot neurotoxicitás vagy fejlődési neurotoxicitás jellemezheti, akkor kiegészítő információkra vagy specifikus vizsgálatokra van szükség. Késleltetett sokféle neurológiai betegségről szóló vizsgálatok A késleltetett sokféle neurológiai betegségről szóló vizsgálatoknak elegendő adattal kell szolgálniuk annak értékelésére, ha a hatóanyag késleltetett sokféle neurológiai betegséget válthat ki az akut és ismétlődő expozíciót követően. Valamely ismételt expozíciós vizsgálat alól felmentés adható, ha arra utaló jelek vannak, hogy a vegyület felhalmozódik és az idegbetegség cél eszteráz gátlása vagy késleltetett sokféle neurológiai betegség jelei mutatkoznak meg a tyúk LD50 értéke környékén, az egydózisú vizsgálatban meghatározottak szerint. Ezeket a vizsgálatokat az olyan hasonló, vagy kapcsolódó szerkezetű hatóanyagokkal kell elvégezni, amelyek késleltetett sokféle neurológiai betegséget válthatnak ki, pl. szerves foszfor vegyületekkel. A szerves foszfor vegyületek és a karbamátok tekintetében, késleltetett neurotoxicitási vizsgálatokat kell végezni a tojó tyúkkal, akut és ismétlődő expozíciót követően (OECD TG 418 és OECD TG 419). A késleltetett neurológiai betegség vizsgálati módszerei:  EK B.43 módszer Rágcsálókkal végzett neurotoxikológiai vizsgálat  OECD 424. teszt útmutató: Rágcsálókkal végzett neurotoxikológiai vizsgálat. EK B.37 módszer Szerves foszfor vegyületek késleltetett neurotoxicitása akut expozíciót követően  EK B.38 módszer Szerves foszfor vegyületek késleltetett neurotoxicitása akut expozíciót követően 28 napos ismételt dózisú toxicitási vizsgálat  OECD 419. teszt útmutató: Szerves foszfor vegyületek késleltetett neurotoxicitása akut expozíciót követően 28 napos ismételt dózisú toxicitási vizsgálat  OECD 418. teszt útmutató: Szerves foszfor vegyületek késleltetett neurotoxicitása akut expozíciót követően. Fejlődési neurotoxicitás  

OECD 426. teszt útmutató: Fejlődési neurotoxikológiai vizsgálat. OECD 443. teszt útmutató: Bővített egygenerációs reproduktív vizsgálat

8.13.3. Az endokrin rendszer károsítása (ADS - kiegészítő adat)

103 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július Ha in vitro, ismételt dózisos vagy reproduktív toxicitási vizsgálatok igazolják, hogy a hatóanyag károsíthatja az endokrin rendszert, akkor kiegészítő információkra vagy specifikus vizsgálatokra van szükség:  a hatásmód/hatásmechanizmus megismerése érdekében  a releváns káros hatások tekintetében megfelelő bizonyítékok nyújtása céljából Az élelmiszerekbe vagy takarmányokba esetlegesen bekerülő hatóanyagok fogyasztók szempontjából való biztonságosságának értékeléséhez orális úton történő toxikológiai vizsgálatokat kell végezni Az endokrin hatásmód kiderítésével kapcsolatosan előállítandó információknak meg kell fontolniuk az in vivo toxicitási vizsgálatok tervezését (ismételt dózisú toxicitási, kiterjesztett egygenerációs toxikológiai vizsgálat) annak biztosítása érdekében, hogy valamely hatóanyag endokrin tulajdonságaihoz kapcsolódó egyedi paramétereket kivizsgálják, amikor in vivo állatkísérletekben végzik. Továbbá, az olyan szakértői rendszerek használatával előállított információkat, amelyek az ismert endokrin-károsítókhoz hasonló szerkezeti hasonlóságokat jeleznek, kell figyelembe venni a további vizsgálatok szükségességéről szóló döntéskor. Az előírt vizsgálatokat egyedileg kell megtervezni, és az Unió vagy a nemzetközileg elismert irányelvek figyelembe vételével, a vizsgálandó egyedi paraméterek és az elérendő célok fényében. Szakértői elbírálás szükséges annak meghatározására, szükséges-e további teszteket végezni, vagy a meglévő információk használhatók annak meghatározására, ha a vegyület endokrin károsító. Az endokrin károsítás vizsgálatáról szóló OECD teszt útmutató protokollok valamint a Bizottságnak és az OECD-nek e témáról szóló iránymutatását kell figyelembe venni a hatóanyagok endokrin károsító hatásának a vizsgálatát célzó vizsgálatok tervezéséről szóló döntéshozatalkor.

8.13.4. Immuntoxicitás, beleértve a fejlődési immuntoxicitást (ADS kiegészítő adat) Ha in vitro, bőr szenzibilizációs, ismételt dózisos vagy reproduktív toxicitási vizsgálatok igazolják, hogy a hatóanyag immuntoxikus tulajdonságokkal rendelkezhet, akkor kiegészítő információkra vagy specifikus vizsgálatokra van szükség:  a hatásmód/hatásmechanizmus megismerése érdekében  az emberekben releváns káros hatások tekintetében megfelelő bizonyítékok nyújtása céljából Az élelmiszerekbe vagy takarmányokba esetlegesen bekerülő hatóanyagok fogyasztók szempontjából való biztonságosságának értékeléséhez orális úton történő toxikológiai vizsgálatokat kell végezni Az immuntoxicitás vizsgálatának célja a következők kivizsgálása:  hogy a szóban forgó anyag rendelkezik-e potenciállal az immunrendszert is érintő káros hatások kiváltására; külön figyelmet kell fordítani a káros immuntoxikológiai eredményre, az esetleg érintett és sérülékeny csoportokban; 

az anyag expozíciója által okozott káros eredmények (gyulladás, immun-szupresszió; allergiás megbetegedésre való fokozott hajlam; magára a vegyi anyagra irányított túlérzékenységi reakciók; auto-immun betegség fokozott kockázata; szövet, vagy szervkárosodást vagy diszfunkciót eredményező diszfunkciós válaszok; a fejlődő immunrendszerre gyakorolt hatás);

1. és 2. lépés Az elérhető információk gyűjtése és értékelése A meglévő információk értékelésére (nem humán adatok: fizikai-kémiai tulajdonságok,

104 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július csoportosítás, (Q)SAR-ok és szakértői rendszerek , in vitro adatok; humán adatok és állati adatok) vonatkozó további útmutatás található a CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutatóban (ECHA, 2012a) és a B. részben: Emberi egészségre gyakorolt hatások értékelése (BPR útmutatás, fejlesztés alatt). Új vizsgálatok elvégzése előtt, az összes rendelkezésre álló információ értékelésére vonatkozó útmutatás rendelkezésre áll a B részben: Hatások értékelése (BPR útmutatás, fejlesztés alatt) és legnagyobb részt a WHO/IPCS Immuntoxicitásról szóló útmutatás a kockázatértékeléshez (WHO, 2012). Azt is meg kell jegezni, hogy a jelenlegi állatkísérletek olyan érintetlen immunrendszerből nyújtanak információkat, amely potenciális buktatókkal rendelkezik az immuntoxikológiai hatás értékelésében (WHO/IPCS iránymutatás vegyi anyagokat érintő immuntoxikológiai kockázatértékeléshez (WHO, 2012)). 3. lépés Új adatok előállítása Ha immuntoxikológiai hatást azonosítanak, specifikusabb igazoló vizsgálati sorozatot vagy mélységi hatásmechanizmus vizsgálatokat végeznek a végpont igazolása és további jellemzése céljából. Érdemes megjegyezni, hogy az immunműködés vizsgálatát célzó további vizsgálatot csak akkor kell végezni, ha az ilyen vizsgálatok eredményei értelmezhetők a szóban forgó anyag kockázatértékelésével kapcsolatban. Továbbá, az immuntoxicitásra aggodalomra okot adó hatások jellemzése céljából végzendő további vizsgálatok iránti szükségességet eseti alapon kell megfontolni. Meg kell fontolni, hogy az ismételt dózisú toxicitási vizsgálatokat és a reproduktív toxicitási vizsgálatokat oly módon kell elvégezni, hogy az immuntoxicitási hatás értékelhető legyen (pl. ismételt dózisú toxicitás az US EPA OPPTS 870.7800 (Egészségre gyakorolt hatások Vizsgálati irányelvek Immuntoxicitás), immuntoxicitási paraméterek belefoglalásával és az OECD TG 443 -kiterjesztett egygenerációs toxikológiai vizsgálat - végezhető immuntoxikológiai csoporttal). A további immuntoxikológiai vizsgálatok során alkalmazandó vizsgálati módszerek a bizonyíték-elemzési súly 1. és 2. lépéséből származó kiváltó okoktól is függnek majd. Más vizsgálati módszerek alkalmazhatók az immun szupresszió, az immun stimuláció és az autoimmun tevékenység, valamint a fejlődési immuntoxicitás értékelésére. Az immuntoxicitás elveinek és módszereinek az áttekintése elérhető a WHO/IPCS-től:  WHO/IPCS Környezeti egészségügyi kritériumok (EHC) 180, Vegyi anyagok expozíciójához társuló közvetlen immuntoxicitás értékelési elvei és módszerei (WHO, 1996) 

WHO/IPCS Környezeti egészségügyi kritériumok (EHC) 212, Vegyi anyagok expozíciójához társuló allergiás túlzott szenzibilizáció értékelési elvei és módszerei (WHO, 1999)



WHO/IPCS Környezeti egészségügyi kritériumok (EHC) 236, Vegyi anyagok expozíciójához társuló autoimmunitás értékelési elvei és módszerei (WHO, 2007)



WHO/IPCS iránymutatás vegyi anyagokat érintő immuntoxikológiai kockázatértékeléshez, Harmonizációs projekt dokumentum, sz.: 10 (WHO, 2012)

Az alábbiakban olyan módszerek felsorolása található, amelyek további immuntoxikológiai vizsgálatokhoz megfontolhatók. A felsorolás nem teljes, de eseti alapon megfontolandó módszertani szempontokat biztosít. Immun szupresszió  US EPA OPPTS 870-7800 Egészségre gyakorolt hatások Vizsgálati irányelvek Immuntoxicitás  Funkcionális vizsgálatok, ahogyan az alábbi Kiegészítő immuntoxikológiai vizsgálatoknál leírják

105 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július Immun stimuláció, a túlérzékenységet is beleértve (bőr és légzőszervi szenzibilizáció)  LLNA vizsgálat (ld. a szenzibilizációs szakaszt) 

Funkcionális vizsgálatok, ahogyan az alábbi Kiegészítő immuntoxikológiai vizsgálatoknál leírják

Autoimmunitás  Funkcionális vizsgálatok, ahogyan az alábbi Kiegészítő immuntoxikológiai vizsgálatoknál leírják Fejlődési immuntoxicitás  OECD 443. teszt útmutató: Bővített egygenerációs reproduktív toxikológiai vizsgálat Kiegészítő immuntoxikológiai vizsgálatok (az ICH S8 adaptációja)  T-sejtes függő antitest válasz (TDAR)  Immun fenotípusok megállapítása  Természetes gyilkoló sejt aktivitási vizsgálatok  Gazda ellenállás vizsgálatok  Makrofág/Neutrofil funkció  Sejt által közvetített immunitást mérő vizsgálatok

8.13.5. Hatásmechanizmus-adatok – minden olyan vizsgálat, amely toxikológiai vizsgálatokban közölt hatások tisztázásához szükséges. (ADS kiegészítő adat) Ezek az adatok valamely anyag toxikológiai tulajdonságai alapján lehetnek relevánsak, és a vegyi anyag hatásmódját tisztázhatják. Továbbá, információkat szolgáltathatnak a keverékek értékelési módszerének a finomításához. A toxicitási mechanizmusok/hatásmódok vizsgálata akkor lehet szükséges, ha olyan jelzések vannak, amely szerint a hatóanyag pl. nem genotoxikus mechanizmussal rendelkezhet a rákkeltő hatás tekintetében, lehetnek faj-specifikus hatásai a reprodukcióra, valamint lehetnek immuntoxicitási vagy hormonokkal összefüggő hatásai. Az ilyen vizsgálatok annak igazolására fontosak, hogy a kísérleti állatokban megfigyelt hatások az emberekre korlátozottak lehetnek, vagy nem relevánsak.

8.14. Humánexpozíciós vizsgálatok a hatóanyaggal (ADS - kiegészítő adat) A humán expozícióval kapcsolatos bomlástermékek, melléktermékek és reakciós termékek. A biocid termékek normál felhasználása során, a hatóanyagból keletkező olyan anyagok toxikus hatásairól információk szükségesek, amelyek nem emlős metabolitok. A fenti adatok szükségességéről szóló döntést eseti alapon, szakértői elbírálással kell meghozni. Ha a humán expozíció jelentős, toxikológiai vizsgálat lehet szükséges. Ezek az adatok sok termékfajtára lehetnek relevánsak, pl.: 1. és 2. terméktípus (vízzel reakcióba lépő termékek, amikor az anyagot humán higiéniai célokra használják, vagy a vízbe vagy levegőbe felszabadult vízzel vagy más anyagokkal reakcióba lépő termékek, amikor az anyagot fürdővíz kezelésére használják), 5. terméktípus (ivóvízzel történő reakció során létrejövő anyagok), 6, 7, 9 és 10. terméktípus (kezelt anyagokban megmaradó szermaradékok), 8. terméktípus (vegyi anyagok irritáló és szenzibilizáló hatásai, pl. fémek sói, amelyek a kezelt fa felületén fejlődnek ki) és 18. terméktípus (olyan termékek, amelyek a vízzel káros anyagokat termelhetnek gázosítás során).

8.15. Haszonállatokra és kedvtelésből tartott állatokra gyakorolt toxikus hatás (ADS - kiegészítő adat)

106 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július Haszonállatokkal és kedvtelésből tartott állatokkal a toxikus hatásokat és a különféle expozíciós utakon keresztül megvalósuló expozíció becslése (pl. belégzés, lenyalás, érintkezés a bőrrel, mérgezett csali lenyelése) és releváns, azonban kivételes esetekben, toxikológiai vizsgálat szükséges. A haszonállatokat és kedvtelésből tartott állatokat veszélyeztető toxikus hatásokat akkor kell megbecsülni vagy vizsgálni, ha az anyag olyan terekben használandó, ahol ezeket az állatokat elszállásolják, tartják, vagy szállítják, vagy ha az ivóvízen vagy a takarmányon keresztül expozíció lehetséges. A különféle fajokra érvényes halálos dózisokról, a mérgezés tüneteiről, az időbeli lefutás adatairól mérgezés esetén és ellenanyagokról információkat kell szolgáltatni, ha ilyenek rendelkezésre állnak. Ezek az adatok relevánsak lehetnek pl. a 3. termékfajtára (állatorvosi higiéniai célokra használt anyagok), a 4. termékfajtára (felületek és berendezések felületeinek fertőtlenítése), az 5. termékfajtára (ivóvíz) a 8. és 10. termékfajtára (kezelt anyagok olyan területeken, ahol állatokat elszállásolnak, tartanak vagy szállítanak), a 14, 15 és 23. termékfajtára (csalik lenyelése), a 16 és 17. termékfajtára (szennyezett ivóvíz), a 18 és 19. termékfajtára (állatorvosi higiéniai célokra használandó riasztószerek, lakásban, beltéri használatra).

8.16. Élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó vizsgálatok, beleértve az élelmiszer-termelő állatokat és termékeiket (tej, tojás és méz) (ADS kiegészítő adat) Kiegészítő információk a biocid termékekben lévő hatóanyaggal kapcsolatos humán expozícióra vonatkozóan. A biocid termékek használatából adódóan az élelmiszerekben és takarmányban megmaradó szermaradékok értékeléséhez szükség van a szermaradékok jellegéről szóló információkra, valamint a szermaradékok mennyiségének meghatározására, amely információkat lefedik az e végpont alatt a BPR II. függelékében felsorolt adatszolgáltatási követelmények (és a BPR III. függeléke 8.10 pontjában említett végpont). Az étrendi kockázatértékelés (DRA) lépésről lépésre haladó megközelítést követ, ahol minden egyes lépés az élelmiszerekben megmaradó szermaradékok mennyiségeiről reálisabb becsléshez vezet. Az alacsonyabb szintű lépésekben általában alapértelmezett értékekkel végzett számítási módszereket tartalmaznak az első szakaszban, azzal a lehetőséggel, hogy a magasabb szakaszokba további adatók vehetők be. Néhány kivételtől eltekintve, az élelmiszereken végzendő termék- és felhasználás-specifikus vizsgálatokból származó adatok csak akkor szükségesek, ha az alacsonyabb szakaszok nem zárják ki a fogyasztói kockázatot. Továbbá, maximális szermaradék határértékeket (MRLs) kell felállítani, ha az élelmiszerekben a meghatározott küszöbértékeket túllépik. A DRA alapvető felhasználású kategóriái az “állattenyésztés”, “biocid-élelmiszer érintkezés (szakmai felhasználás)” és “biocid-élelmiszer érintkezés (nem szakmai felhasználás)”. A felhasználási kategóriától függően, eltérő számítási modellek és szermaradék vizsgálati kialakítások érvényesek. Míg bizonyos előírt információk, pl. élőállatok metabolizmusa és élelmiszer feldolgozás során fellépő lebomlás magára a hatóanyagra vonatkoznak, más adatok a megfelelő biocid termék célszerű használatával kapcsolatosak (pl. felügyelt szermaradék kísérletek). Az előbbieket a hatóanyag jóváhagyás céljából végzett értékelési szakaszban lehet benyújtani, míg az utóbbit a termék engedélyezési szakaszában állíthatják elő. Az étrendi kockázatértékelésről szóló útmutatást (fejlesztés alatt) kell követni.

8.16.1. A szermaradékok javasolt engedélyezett szintjei, azaz a szermaradékok engedélyezett határértékei (MRL) valamint azok engedélyezhetőségének indokolása (ADS - kiegészítő adat) Az 5. terméktípus tekintetében, az ivóvízben elfogadható vagy elfogadhatatlan szermaradékokra vonatkozó bármilyen releváns előírást figyelembe kell venni az indoklásban.

107 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július A 21. terméktípus tekintetében, a Közösségben, vagy nemzeti szinten érvényes bármilyen olyan iránymutatást vagy korlátozást, amely élelmiszer- vagy takarmány-célú halakban és kagylókban fellelhető szermaradékokra vonatkozik, az indoklásban figyelembe kell venni.

8.16.2. A hatóanyag, bomlástermékei, ahol releváns, metabolitjai szermaradékainak viselkedése kezelt vagy szennyeződött élelmiszerben vagy takarmányban, beleértve a megsemmisülés kinetikáját is (ADS - kiegészítő adat) Ha szükséges, meg kell adni a szermaradékok fogalom-meghatározását. Szintén fontos összehasonlítani a toxicitási vizsgálatok során talált szermaradékokat az élelmiszer-termelő állatokban és termékeikben, valamint az élelmiszerekben és a takarmányokban talált szermaradékokkal.

8.16.3. A hatóanyag anyagmérlege (ADS - kiegészítő adat) Az élelmiszer-termelő állatokra, azok termékeire, valamint az élelmiszerekre és a takarmányokra vonatkozó, ellenőrzött körülmények között végzett vizsgálatokból származó megfelelő szermaradék-adatok annak bizonyítására, hogy a javasolt alkalmazásból valószínűen származó szermaradékok nem veszélyesek az emberi és állati egészségre

8.16.4. A táplálékon keresztül vagy más módon az embert érő lehetséges vagy tényleges hatóanyag- és szermaradék-expozíció becslése (ADS kiegészítő adat) Az étrenden keresztül megvalósuló várható expozíciót tanulmányozni szükséges, figyelembe véve a különféle élelmiszerfajták és ivóvíz átlagos fogyasztását.

8.16.5. Ha a hatóanyag szermaradékai hosszabb ideig megmaradnak a takarmányon vagy takarmányban, vagy állati eredetű élelmiszerben megtalálhatók az élelmiszer-termelő állatokon vagy azok környezetében történő alkalmazást követően (ADS - kiegészítő adat) (Pl. az állatokon való közvetlen alkalmazást vagy az állatok tartási helyén vagy annak környezetében végzett közvetett alkalmazást), akkor haszonállatokon végzett etetéses és metabolizmus-vizsgálatokra van szükség annak érdekében, hogy fel lehessen mérni a szermaradékokat az állati eredetű élelmiszerekben

8.16.6. Az ipari feldolgozás, és/vagy konyhatechnikai termékek hatása a hatóanyag szermaradékainak jellegére és mennyiségére A cím által jelzett információkat kell szolgáltatni.

8.16.7. Minden más hozzáférhető és lényegesnek ítélt információ (ADS kiegészítő adat) Indokolt lehet az élelmiszerekbe való átjutásra vonatkozó információk közlése, különösen élelmiszerrel érintkező anyagokon való alkalmazás esetén. pl. ADI-ról, MRL-ről vagy releváns szermaradékokról szóló, más vegyi anyag programokból származó információké

8.16.8. A 8.16.1–8.16.8. pont szerint benyújtott adatok összefoglalása és értékelése (ADS - kiegészítő adat)

108 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július Fontos megállapítani, hogy ugyanazok a metabolitok találhatók-e meg a (növényi vagy állati eredetű) élelmiszerekben, mint amelyeket a toxikológiai vizsgálatok keretében vizsgáltak. Egyéb esetben a kockázatértékelés értékei (pl. ADI - a megengedett napi bevitel) nem lesznek érvényesek a talált szermaradékokra A II. fejezet, 8.18 szakasza szerint járjanak el.

8.17. Ha a hatóanyagot növények – többek között algák – elleni védekezésre szánt termékben kívánják felhasználni, akkor meg kell követelni a kezelt növényekből származó metabolitok – ha vannak ilyenek – mérgező hatásainak vizsgálatát, amennyiben azok különböznek az állatokban azonosított metabolitoktól (ADS - kiegészítő adat) A növények elleni e hatásról szóló pontot kielégítően tárgyalja az 1107/2009/EK rendelet (PPPR).

8.18. Az emlősökre vonatkozó toxikológiai adatok összefoglalása A hatóanyagot érintő összes toxikológiai adatra és bármilyen más információra vonatkozó általános értékelést és következtetést kell közölni, a NOAEL-t is beleértve.


9. Ökotoxikológiai vizsgálatok A hatóanyagnak az ökoszisztémák működését és szerkezetét károsító képességét tisztázni szükséges, ökotoxikológiai vizsgálatok kiválasztásával. Minden olyan rendelkezésre álló biológiai adatot és információt, amely a hatóanyag ökotoxikológiai profiljának értékelésére vonatkozik, közölni kell. A közölt információknak elegendőnek kell lenniük ahhoz, hogy lehetővé tegyék a valószínűleg expozíciót elszenvedő, nem célfajokra gyakorolt hatás értékelését. A közölt információknak arra is elegendőnek kell lenniük, hogy lehetővé tegyék a hatóanyag veszély besorolását (biológiailag felhalmozódó, mérgező) a CLP rendeletnek megfelelően. Az alábbiakban a "hatóanyag" vagy "anyag" vonatkozhat a metabolitokra, bomlástermékekre vagy reakciós termékekre is. Ezekkel kapcsolatban külön vizsgálatok lehetnek szükségesek, ha a potenciális hatás nem értékelhető kielégítően csupán a hatóanyagnak az ökotoxikológiai profilja alapján. Ilyen külön vizsgálatok elvégzése előtt, a BPR II. függeléke más vonatkozó szakaszainak megfelelően benyújtott, metabolitokra, bomlástermékekre vagy reakciós termékekre vonatkozó információkat figyelembe kell venni. A vizsgálatokból származó információknak lehetővé kell tennie a metabolitok, bomlástermékek vagy reakciós termékek ökotoxikológiai jelentőségének a jellemzését, valamint a nem cél-organizmusokra és ökoszisztémákra gyakorolt hatások jellegének és mértékének a tükrözését. A hatóanyag felhasználásától és kibocsátásától függően, további expozíciós-vezérlésű vizsgálatok elvégzése lehet szükséges. A vizsgálatokat az expozíciót elszenvedő környezeti részek és élőhelyek reprezentáns fajain kell elvégezni. Ahol releváns, a hatóanyag hatásmódját is meg kell fontolni, a megfelelő fajok kiválasztásához. Az expozíció által vezérelt információs követelményekre vonatkozó további útmutatás található a terméktípus-specifikus útmutatásban (V. fejezet). A gerinces állatokon csak végső megoldásként szabad vizsgálatokat végezni, és csak akkor, ha egy adott termék célja és felhasználása így kívánja. A kérelmező köteles érdeklődni az ECHAnál is, nincsen-e már rendelkezésre álló bizonyos gerinces állat vizsgálat. Ha ez így van, a vizsgálati adatokat meg kell osztani (BPR 57. preambuluma és 62. cikkelye). Egy hatóanyag nem létező vagy csak kismértékű expozíciója esetén, vizsgálat elhagyható, ha úgy ítélik meg, hogy további hatásadatok révén nem lehetne több adattal alátámasztott, jobb kockázatértékelést végezni. Ennek megfelelően, ha előzetes értékelés során valamilyen kockázatot találnak, az expozíciót további, gerinces állatokon végzett vizsgálatok előtt kell értékelni. Továbbá, olyan alternatív vizsgálati megközelítéseket, mint pl. in vitro vagy in silico módszereket kell alkalmazni gerinces állatokon végzett vizsgálatok előtt. Az adatok benyújtása alóli felmentésről további információk találhatók az I. fejezet, 1.5 szakaszában. Az alternatív módszerekre és az élő állatokkal végzett vizsgálatok korlátozására vonatkozó útmutatás található többek között a BPR IV. függelékében és számos ECHA kiadványban: (ECHA, 2008b); (ECHA, 2010b); (ECHA, 2011a) és (ECHA, 2012c). További olyan útmutatás, amely az egyes adatszolgáltatási követelményekre és a kockázatértékelésben történő felhasználásukra vonatkozó átfogóbb információkat nyújt, található az ECHA Tájékoztatási követelményekre vonatkozó útmutatásában, R.7b-c fejezet (ECHA, 2012c) illetve a kockázatértékelésről szóló TGD II. részében (EU, 2003). Más irányelvek, pl. az US EPA vagy EFSA által kiadottak is hasznosak lehetnek bizonyos adatszolgáltatási követelményhez, és egyedi hivatkozások találhatók ezek vonatkozásában. Ökotoxikológiai vizsgálatok végzésére és róluk szóló beszámolókra vonatkozó megfontolandó szempontok Ahol releváns, a vizsgálatokat megfelelő statisztikai módszerek felhasználásával kell megtervezni és adataikat elemezni. A statisztikai elemzésekről részletes beszámolót kell

110 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július benyújtani (pl. az összes pont becslését megbízhatósági időközönként kell benyújtani, pontos valószínűségi értékeket kell közölni, a helyett, hogy a jelentős/jelentéktelen szavakat használnák). Olyan vizsgálati protokollokat és fajokat kell előnyben részesíteni, amelyekre meglévő vagy kiadott vizsgálatok állnak rendelkezésre.

9.1. A vízi szervezetekre gyakorolt mérgező hatás A vízi szervezetekkel végzett vizsgálatok megfontolandó szempontjai Amikor vízi szervezeteken hajtanak végre ökotoxikológiai vizsgálatokat, az anyagnak a vizsgálati közegben érvényes oldhatóságát és stabilitását mérni kell, mert azok eltérhetnek a vízben oldhatósági vizsgálattal nyert eredményektől (II. fejezet, 3.9 szakasz). Továbbá, az aggodalomra okot adó környezeti részekben gyorsan lebomló biocid hatóanyagok környezeti értékelésére vonatkozó útmutatás (EU, 2009a) releváns a gyorsan lebomló hatóanyagok vizsgálatára. Legfeljebb 100 mg/L koncentráció vizsgálandó. 100 mg/L-es határvizsgálat végezhető, ha egy hatókör-kereső vizsgálat azt jelzi, hogy semmilyen hatás nem várható. A vízi szervezetekkel további vizsgálatok lehetnek szükségesek a kezdeti kockázatértékelés finomítása érdekében, mert ezzel csökkenthető a bizonytalanság. E célból, gerinctelenek vagy halak további hosszú távú vizsgálata nem hasznos. Hasonlóképpen, esetleg nincs szükség rövid távú vizsgálatokra, ha hosszú távú vizsgálatok rendelkezésre állnak. További vizsgálatok akkor is szükségesek lehetnek, ha olyan bizonytalanságok vannak, amelyek tekintetében további környezeti hatásokról szóló információk szükségesek. Pl. az anyag környezeti sorsa és hatásmódja miatt, vagy a különféle környezeteket vagy élőhelyeket érő expozíció miatt. Ha az alapadat-sor adatai (algák, boroszlánok és halak) azt mutatják, hogy a szövettápláló szint érzékenyebb, és ezt az anyag hatásmódja is igazolja, a tengeri vagy részben sósvizű környezetet érő expozíció miatt szükséges ökotoxicitási vizsgálatokat esetleg nem kell elvégezni a legérzékenyebb szövettápláló szint vonatkozásában. A PNEC derivációban meglévő bizonytalanság csökkentése érdekében, bármilyen további vizsgálatnak hosszú távúnak kell lennie. A PNEC deriváció vagy finomítás céljából, a tengeri és édesvízi ökotoxicitási adatok egymással felcserélhetők, ha az azonos szövettápláló szinthez tartozó édesvízi és tengeri szervezetek közötti érzékenységi különbség egy 10-es tényezőn belüli. Ez azt jelezné, hogy semmilyen egyedi környezeti feltétel nem relevánsabb a hatás értékeléséhez. Az érzékenységbeli különbségek megítélhetők az akut (EC 50; LC50) és a krónikus (NOEC; LOEC; EC10) végpontokra egyaránt. A NOEC és LOEC értékeket azonban óvatosan kell használni, mert a vizsgálat dózis-tartománya és statisztikai ereje befolyásolja őket. Az édesvízi környezet PNEC jellemzőivel összevetve, egy további 10-es értékelési tényező érvényes a tengeri (és vegyes édes-sós vizű) környezetre, attól függetlenül, hogy a szolgáltatott adatok akut vagy krónikus adatok-e, vagy hogy a tengeri vagy édesvízi rendszer reprezentánsai-e. Ez a további bizonytalansági tényező magasabb biológiai sokféleséget tükröz a tengeri ökoszisztémákban az édesvízi ökoszisztémákhoz képest, amelynek az eredménye a fajok érzékenységeinek a szélesebb megoszlása lehet. Az olyan vegyes édes-sós vízi környezeteket illetően, mint pl. a Balti-tenger, olyan alacsony biológiai sokféleségű ökoszisztémát képvisel, amely különösen érzékeny az alacsony ökológiai redundancia miatt bekövetkező zavarokra (TGD, (EU, 2003)). Csak további tengeri rendszertani csoportokon, pl. kerekes férgekkel, tüskésbőrűekkel vagy puhatestűekkel végzett vizsgálatokkal csökkenthetők a tengeri kockázatértékeléssel kapcsolatos bizonytalanságok, és csak ezekkel vihető lejjebb a kockázatértékelésre vonatkozó további értékelési tényező.

111 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július A TGD (EU, 2003)-ben, az édesvízi és tengeri környezetek PNEC beállítására vonatkozó további megfontolások érvényesek. További megfelelő vízi vizsgálatok kiválasztásához további útmutató található az V. fejezet terméktípus-specifikus útmutatásában, valamint a TGD (EU, 2003)-ben, illetve az ECHA Tájékoztatási követelményekre vonatkozó útmutatásában, R.7b-c fejezet (ECHA, 2012c).

9.1.1. Rövid távú toxikológiai vizsgálat halakon A halakra gyakorolt rövid távú toxikus hatás vizsgálatakor a határérték-megközelítést (többszintű stratégia) kell alkalmazni. Egy fajon kell a vizsgálatot elvégezni, lehetőleg édes vízi fajon, vagy, ha más vízi környezetek szenvedik el az expozíciót, két faj lehet szükséges. A kiválasztott két fajnak az édesvízi és tengeri (vagy vegyes édes-sós vízi) környezeteket kell képviselnie. Cyprinodon variegatus használható tengeri fajként az OECD 203. teszt útmutatója (Halak, akut toxikológiai vizsgálat) vagy az US EPA irányelv szerint OPPTS 850.1075 (Halak akut toxikológiai vizsgálata, Édesvízi és tengeri). A vizsgálatot nem szükséges elvégezni, ha hosszú távú, halakon végzett érvényes toxikológiai vizsgálat áll rendelkezésre. Az OECD útmutató dokumentuma szerinti határérték-megközelítést (többszintű stratégia) kell megfontolni: lényegében, a megközelítés egy határérték-vizsgálatot használ a Daphnia magna és algavizsgálatok eredményei által meghatározott egyetlen küszöb-koncentrációval. Ha a határérték-vizsgálatban nem észlelnek halandóságot, a hal akut értéke kifejezhető úgy, mint amely magasabb, mint a küszöbérték. Mindazonáltal, ma észlelnek halandóságot, akkor teljes koncentráció-válaszú vizsgálatot kell végezni. Ezért ha algával és Daphnia magna-val végeznének hatóanyag vizsgálatot, a két koncentráció közül az alacsonyabbat használnák a hal határérték vizsgálatához. Ld. OECD útmutató tervezetét: ‘Az akut hal toxikológiai vizsgálat küszöbérték megközelítése’ a további részletekért.

9.1.2. Rövid távú toxikológiai vizsgálat vízi gerinctelen állatokon 9.1.2.1. Daphnia magna Az EK C.2 módszer (Daphnia sp Akut immobilizációs vizsgálat) vagy a megfelelő OECD 202. teszt útmutató (Daphnia sp Akut immobilizációs vizsgálat) szerinti vizsgálat. A vizsgálat elhagyható, ha bármilyen nem szabványos vizsgálati protokollból eredmények állnak rendelkezésre, szintén más gerinctelen fajt illetően. Bármilyen ilyen adat pótlólagos relevanciáját a bizonyíték megközelítés súlyozásával kell meghatározni. 9.1.2.2. Más fajok (ADS - kiegészítő adat) A Daphnia magna -n kívül, az akut toxicitás tekintetében vízi gerinctelen állatok széles választéka vizsgálható. Pl. további tengeri vagy vegyes édes-sós vízi adatok lehetnek szükségesek a kockázatértékeléshez. Az OECD vizsgálati útmutatók változatai az ASTM International és az ISO valamint az US EPA Megelőzési hivatal kiadványai, a növényvédő szerekről és mérgező anyagokról (OPPTS). A tudományos irodalomban és máshol leírt különféle vizsgálati módszereket összevonták és értékelték a rutinszerű vizsgálatok és szabványosítás megvalósíthatósága tekintetében az OECD 11. sz. vizsgálati és értékelési sorozatában: Részletes áttekintő dolgozat a növényvédő szerek és ipari vegyi anyagok vízi élőlényekkel végzett vizsgálati módszereiről (OECD, 1998). Az áttekintés a nyílt vízi környezetre tartalmaz vizsgálati módszereket, számos rovarfajjal, pl., szúnyogokkal, tegzeslegyekkel, álkérészekkel és kérészekkel. A 9. szakaszban idézett legtöbb hivatkozás kizárólag vagy édesvízi, vagy sósvízi fajokra

112 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július vonatkozik. Azonban van néhány olyan irányelv, amely az édesvízi és tengeri fajok vizsgálatára egyaránt megfelelő.

9.1.3. Növekedésgátlási vizsgálat algákon 9.1.3.1. A zöld algák növekedésére gyakorolt hatások Vizsgálat az EK C.3. módszere szerint (Alga gátló vizsgálat) vagy a megfelelő OECD 201. irányelv szerint (Édesvízi algák és cianobaktériumok, Növekedésgátlási vizsgálat). Az EK C.3. módszere (Alga gátló vizsgálat) vagy a megfelelő OECD 201. teszt útmutató (Édesvízi algák és cianobaktériumok, Növekedésgátlási vizsgálat) szerint, vagy sósvízi faj teszt, pl. az ISO 10253 szerint (Vízminőség -- Tengeri alga növekedést gátló vizsgálat Skeletonema costatum és Phaeodactylum tricornutum fajokkal). Tengeri, vagy vegyes édessós vízi faj tekintetében pl. az US-EPA irányelve OPPTS 850.5400 (Alga-toxicitás, I. és II. szakasz) használható. 9.1.3.2. A cianobaktériumok vagy a kovamoszatok növekedésére gyakorolt hatások Fitotoxikus és/vagy mikroba-ölő anyagok esetén szükséges. Egy fajjal vizsgálandó, lehetőleg édesvízi fajjal. Az olyan további tengeri, vagy vegyes édes-sós vízi faj tekintetében végzendő vizsgálatok lehetnek szükségesek, pl. Skeletonema costatum (kovamoszat) az ISO 10253 szerint (Vízminőség -- Tengeri alga növekedést gátló vizsgálat Skeletonema costatum és Phaeodactylum tricornutum fajokkal), vagy Anabaena flos-aquae (az édesvízi és vegyes édessósvízi környezet egyaránt reprezentáló cianobaktériummal) az OECD 201 teszt útmutatójához (Édesvízi algák és cianobaktériumok, Növekedésgátlási vizsgálat) vagy az US EPA módszer OPPTS 850.5400 (Alga-toxicitás, I. és II. szakasz) ha expozíció van.

9.1.4. Biokoncentráció Ez az adatszolgáltatási követelmény szorosan összefügg a 9.1.7 – Biológiai felhalmozódás végponttal. A statikus biológiai koncentrációs tényező (BCF) valamely anyagnak valamely szervezetben jelenlévő koncentrációja és a vízben (vagy külső közegben) meglévő koncentrációja közötti arány, az állandó állapot elérése után. A biológiai felhalmozódás a valamely anyagnak a szervezetben, különféle expozíciós utakon keresztül megvalósuló felszívódására (felvételére), eloszlására, kiválasztására és anyagcseréjére vonatkozik. A vízi szervezetekben bekövetkező biokoncentráció belső potenciáljának a becslését a fizikai és a kémiai tulajdonságok alapján kell közölni (pl. koncentrációs koefficiens n-oktanol/víz). A felszíni hatóanyagok (60 mN/m-nél alacsonyabb felületi feszültség) és a disszociáló vagy szervetlen anyagok, pl. fémek tekintetében, vízi szervezeteken végzett toxiko-kinetikai vizsgálatokat (metabolizmust is beleértve), szermaradék vizsgálatokat vagy felügyeleti adatokat kell benyújtani (pl. vízi szervezetek szermaradék adatait és környezeti koncentrációit). További Útmutató:  ECHA Tájékoztatási követelményekre vonatkozó útmutató R.7.10.1 fejezet Vízi biológiai felhalmozódás (ECHA, 2012c) 9.1.4.1. Becslési módszerek A BCF becsléséről, ld. TGD (EU, 2003) 3. fejezet A vízi biokoncentrációnak tartalmaznia kell az anyagnak az élelmiszerláncon keresztül megvalósuló felszívódásával kapcsolatos biokoncentrációs tényező becslését. 9.1.4.2. Kísérleti meghatározás


Az OECD 305. vizsgálati irányelve (Biológiai felhalmozódás halakban: Vízi és táplálékexpozíció) vagy az EK C.13 módszer (Biokoncentráció: Átfolyó halvizsgálat) szerinti vizsgálat.

9.1.3. Növekedésgátlási vizsgálat algákon 9.1.3.1. A zöld algák növekedésére gyakorolt hatások Vizsgálat az EK C.3. módszere szerint (Alga gátló vizsgálat) vagy a megfelelő OECD 201. irányelv szerint (Édesvízi algák és cianobaktériumok, Növekedésgátlási vizsgálat). Az EK C.3. módszere (Alga gátló vizsgálat) vagy a megfelelő OECD 201. teszt útmutató (Édesvízi algák és cianobaktériumok, Növekedésgátlási vizsgálat) szerint, vagy sósvízi faj teszt, pl. az ISO 10253 szerint (Vízminőség -- Tengeri alga növekedést gátló vizsgálat Skeletonema costatum és Phaeodactylum tricornutum fajokkal). Tengeri, vagy vegyes édessós vízi faj tekintetében pl. az US-EPA irányelve OPPTS 850.5400 (Alga-toxicitás, I. és II. szakasz) használható. 9.1.3.2. A cianobaktériumok vagy a kovamoszatok növekedésére gyakorolt hatások Fitotoxikus és/vagy mikroba-ölő anyagok esetén szükséges. Egy fajjal vizsgálandó, lehetőleg édesvízi fajjal. Az olyan további tengeri, vagy vegyes édes-sós vízi faj tekintetében végzendő vizsgálatok lehetnek szükségesek, pl. Skeletonema costatum (kovamoszat) az ISO 10253 szerint (Vízminőség -- Tengeri alga növekedést gátló vizsgálat Skeletonema costatum és Phaeodactylum tricornutum fajokkal), vagy Anabaena flos-aquae (az édesvízi és vegyes édessósvízi környezet egyaránt reprezentáló cianobaktériummal) az OECD 201 teszt útmutatójához (Édesvízi algák és cianobaktériumok, Növekedésgátlási vizsgálat) vagy az US EPA módszer OPPTS 850.5400 (Alga-toxicitás, I. és II. szakasz) ha expozíció van.

9.1.4. Biokoncentráció Ez az adatszolgáltatási követelmény szorosan összefügg a 9.1.7 – Biológiai felhalmozódás végponttal. A statikus biológiai koncentrációs tényező (BCF) valamely anyagnak valamely szervezetben jelenlévő koncentrációja és a vízben (vagy külső közegben) meglévő koncentrációja közötti arány, az állandó állapot elérése után. A biológiai felhalmozódás a valamely anyagnak a szervezetben, különféle expozíciós utakon keresztül megvalósuló felszívódására (felvételére), eloszlására, kiválasztására és anyagcseréjére vonatkozik. A vízi szervezetekben bekövetkező biokoncentráció belső potenciáljának a becslését a fizikai és a kémiai tulajdonságok alapján kell közölni (pl. koncentrációs koefficiens n-oktanol/víz). A felszíni hatóanyagok (60 mN/m-nél alacsonyabb felületi feszültség) és a disszociáló vagy szervetlen anyagok, pl. fémek tekintetében, vízi szervezeteken végzett toxiko-kinetikai vizsgálatokat (metabolizmust is beleértve), szermaradék vizsgálatokat vagy felügyeleti adatokat kell benyújtani (pl. vízi szervezetek szermaradék adatait és környezeti koncentrációit). További Útmutató:  ECHA Tájékoztatási követelményekre vonatkozó útmutató R.7.10.1 fejezet Vízi biológiai felhalmozódás (ECHA, 2012c) 9.1.4.1. Becslési módszerek A BCF becsléséről, ld. TGD (EU, 2003) 3. fejezet A vízi biokoncentrációnak tartalmaznia kell az anyagnak az élelmiszerláncon keresztül megvalósuló felszívódásával kapcsolatos biokoncentrációs tényező becslését. 9.1.4.2. Kísérleti meghatározás Az OECD 305. vizsgálati irányelve (Biológiai felhalmozódás halakban: Vízi és táplálék-

114 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július expozíció) vagy az EK C.13 módszer (Biokoncentráció: Átfolyó halvizsgálat) szerinti vizsgálat. A kísérleti meghatározást nem szükséges elvégezni, ha fizikai-kémiai jellemzők (pl. log Kow <3) vagy egyéb bizonyíték alapján megállapítható, hogy az anyag kevéssé hajlamos a biokoncentrációra. A biológiai felhalmozódás összes kritikus szempontját, pl. az ion fajképződést, felületi aktivitást és anyagcsere átalakulási sebességeket figyelembe kell venni, mielőtt a kísérleti meghatározást szükségtelennek tekintik.

9.1.5. A mikrobiális tevékenység gátlása Az EK C.11 módszer (Biológiai lebomlás: Aktivált iszap, légzésgátlás) vagy a megfelelő OECD 209. teszt útmutató (Aktivált iszap, légzésgátlási vizsgálat) szerinti vizsgálat. A vizsgálatot helyettesíteni lehet a nitrifikáció- gátló hatás vizsgálatával, amennyiben a rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy az anyag gátolhatja a mikroorganizmusok – főként a nitrifikáló baktériumok – növekedését vagy életfunkcióit. A szennyvízkezelő műben található mikroorganizmusok toxicitására vonatkozó összes rendelkezésre álló adatot át kell tekintetni és értékelni kell. További vizsgálatokat az integrált vizsgálati stratégiának megfelelően kell értékelni, az ECHA Tájékoztatási követelményekre vonatkozó útmutatása, R.7b fejezet (ECHA, 2012c) szerint.

9.1.6. Vízi szervezeteken végzett kiegészítő toxikológiai vizsgálatok (ADS kiegészítő adat) Ha az ökotoxikológiai vizsgálatok vagy a hatóanyag sorsára és viselkedésére vonatkozó vizsgálatok eredménye, és/vagy a hatóanyag tervezett felhasználása alapján megállapítható a vízi környezettel kapcsolatos kockázat, illetve hosszú távú expozíció valószínűsíthető, az e szakaszban foglalt vizsgálatok közül egyet vagy többet el kell végezni.. Ld. még a terméktípus-specifikus útmutatást, V. fejezet. További Útmutató a hosszú távú vízi toxikológiai vizsgálatoknak a rövid távú vizsgálatok eredményei alapján történő kiválasztását illetően , ld. TGD (EU, 2003) ill. (ECHA, 2012c) R.7.8.5.3 fejezet: A vegyi biztonsági értékelés következtetései (PNEC Deriválás). További ökotoxicitási vizsgálatok szokásosan nem lennének szükségesek olyan vízi vajra, amely esetében nem mutattak ki semmilyen rövid távú toxicitást (L(E)C 50 >100 mg/l); a vízben kevéssé oldódó anyagok lehetnek kivételek. Ezek tekintetében, hosszú távú vizsgálatok lehetnek szükségesek. 9.1.6.1. Hosszú távú toxikológiai vizsgálat halakon (ADS - kiegészítő adat) (a) Halak egyedfejlődésének kezdeti szakaszában (FELS) végzett vizsgálat (ADS kiegészítő adat) Az OECD 210. teszt útmutatója szerinti vizsgálat (Halak, egyedfejlődésének kezdeti szakaszában végzett toxikológiai vizsgálat). Akkor kell elvégezni, ha a hosszú távú hal toxikológiai adatok szükségesek, és ha az anyag biológiai felhalmozódásra hajlamos. A tengeri környezetek esetében a vizsgálat elvégezhető a Cyprinodon variegates fajjal. A vizsgálatot a halakon végzett vizsgálatok közül a legérzékenyebbnek tekintik, amely tartalmazza a fejlődés korai szakaszait az éppen megtermékenyített ikrától, a kikelésen át a növekedés kezdeti szakaszaiig. Erről tartják úgy, hogy az életciklus legtöbb, de nem az összes, érzékeny szakaszát lefedi. A FELS vizsgálat, a teljes életciklus vizsgálattal együttesen alkalmas megközelítés kizárólag a biológiai felhalmozódás potenciális mérgező hatásainak a kivizsgálására.

115 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július (b) Halak rövid távú toxicitási vizsgálata az embrió és ikra szakaszban (ADS kiegészítő adat) Az EK C.15. módszer (Halak, rövid távú toxikológiai vizsgálat embrió és petezsák-ikra szakaszokon) vagy a megfelelő OECD 212. teszt útmutató (Halak, rövid távú toxikológiai vizsgálat, embrió és petezsák-ikra szakaszokban) szerinti vizsgálat. Ezt a FELS vizsgálat alternatívájának tekintik az olyan anyagok tekintetében, amelyek log Kow < 4 értékűek. A tengeri környezetekre az irányelv számos fajt javasol, pl. Cyprinodon variegatus. A vizsgálat lefedi az érzékeny korai életszakaszokat az éppen megtermékenyített ikrától a petezsák-ikra szakaszig. Jelentősen rövidebb, ezért olcsóbb mint a FELS vizsgálat, azonban kevésbé érzékenynek is tekintik. (c) Hal ivadék növekedési vizsgálata (ADS - kiegészítő adat) EK C.14 módszer (Hal ivadék növekedési vizsgálata) vagy a megfelelő OECD 215. teszt útmutató (Halak, Ivadék növekedési vizsgálata) szerinti vizsgálat. A vizsgálat rövidebb és olcsóbb lehetőség, mint a FELS vizsgálat olyan anyagok tekintetében, amelyek log Kow < 5 értékűek. Habár nem tekintik eléggé hosszú időtartamúnak a hal életciklusában meglévő összes érzékeny szakasz vizsgálatára, a halivadék növekedését egy rögzített időszakon át lefedi, és ilyenként, a halak toxicitása szempontjából érzékeny indikátornak tekintik. (d) A halak teljes életciklus vizsgálata (FFLCT) (ADS - kiegészítő adat) Ilyen vizsgálat akkor lehet szükséges, ha más halakon végzett hosszú távú vizsgálatok eredményei aggodalmat jeleznek (ld. még II. fejezet 9.10 szakaszt- Az endokrin tevékenység azonosítása). Jelenleg nem állnak rendelkezésre egyezményes irányelvek az FFLCT-re, habár a meglévő vizsgálati megközelítések és fejlesztés alatt álló protokollok két áttekintése elérhető, az OECD 95 . sz. vizsgálati és értékelési sorozatában: Részletes áttekintő dolgozat a halak életciklus vizsgálatairól (OECD, 2008c) és 171. sz. Halak toxicitás vizsgálati keretei (OECD, 2012a), beleértve a japán medaka többgenerációs vizsgálatot, valamint az egygenerációs FFLCT-t, amelyek valószínűleg elegendők lesznek a jogszabályi követelmények teljesítéséhez. Habár az FFLCT-k általában érzékenyebbek az endokrin károsítókra, mint a részleges életciklus reprodukciós vizsgálatok, még nem mutatták ki, hogy halakon végzett kétgenerációs vagy többgenerációs vizsgálatok bármilyen további előrelépést nyújtanának az érzékenység tekintetében (OECD, 2012a). Mégis, a kétgenerációs vagy többgenerációs FFLCT valószínűleg optimális választ fog adni a vegyi toxicitás összes lehetséges módjára (endokrin és nem endokrin), és ilyenként úgy tekinthető, mint amely ‘aranyszabály’ eredményt biztosít a fejlődési és reproduktív végpontokról. Ilyen vizsgálat végleges adatokat nyújtana valamely anyagnak a halakat érintő hosszú távú toxicitásáról, habár ez az adat nem szükségszerűen jelzés-értékű vagy fajlagos bármilyen egyedi hatásmódra. 9.1.6.2. Hosszú távú toxikológiai vizsgálat gerincteleken (ADS - kiegészítő adat) a) Daphnia növekedési és reprodukciós vizsgálata (ADS - kiegészítő adat) A megfelelő vizsgálat az OECD 211. teszt útmutató (Daphnia magna reprodukciós vizsgálat). b) Más faj reprodukciója és növekedése (pl. Mysid) (ADS - kiegészítő adat) Vízi rovarral először a rovarirtó szerekkel vagy olyan szerekkel kell végezni a vizsgálatot, amelyek zavart okoznak a rovar vedlési hormonjaiban, vagy amelyek a rovar növekedésére és fejlődésére más hatással vannak. Az érzékeny életszakaszokat, egyedi expozíciós utakat, vagy más módosításokat tartalmazó vizsgálatok lehetnek szükségesek. A vizsgálandó faj és az alkalmazott expozíciós feltételek kiválasztása mögötti indokokat ismertetni kell. A tengeri

116 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július környezet esetében, a Mysidopsis bahia rák az előnyben részesített faj, és a megfelelő vizsgálat az US EPA irányelv OPPTS 850.1350 (Mysid Krónikus toxikológiai vizsgálata). A megfelelő édesvízi faj tekintetében, ld. II. fejezet 9.1.6.2(c) szakasz. A más tengeri fajokra és szervezeti csoportokra léteznek vizsgálati módszerek, pl.:  Polychaetous Annelids: ASTM E1562 ‘Szabványos útmutató, Akut, krónikus és életciklus vízi toxicitási vizsgálatok végzéséről, Polychaetous Annelids fajjal’.  Nitocra spinipes (evezőslábú rák, tengeri): Dán szabvány DS 2209:1990 (Vízminőség Akut ökotoxikológiai vizsgálat rákokkal Nitocra Spinipes - Statikus módszer). Sokféle olyan rendszertani csoportra vonatkozó vízi vizsgálati módszerek, mint pl. a tudományos irodalomban és máshol leírt tengeri és/vagy édesvízi bolharákok, kéthéjú kagylók, rákok és tüskésbőrűek, amelyeket összevontak az OECD 11. sz. vizsgálati és értékelési sorozatában: Részletes áttekintő dolgozat a növényvédő szerek és ipari vegyi anyagok vízi élőlényekkel végzett vizsgálati módszereiről). A vizsgált fajnak az expozícióval érintett környezetet reprezentálnia kell. c) Más faj reprodukciója és növekedése (pl. Chironomus) (ADS - kiegészítő adat) Vízi rovarral először a rovarirtó szerekkel vagy olyan szerekkel kell végezni a vizsgálatot, amelyek zavart okoznak a rovar vedlési hormonjaiban, vagy amelyek a rovar növekedésére és fejlődésére más hatással vannak. Az érzékeny életszakaszokat, egyedi expozíciós utakat, vagy más módosításokat tartalmazó vizsgálatok lehetnek szükségesek. A vizsgálandó faj és az alkalmazott expozíciós feltételek kiválasztása mögötti indokokat ismertetni kell. A Chironomus fajra vonatkozó vizsgálat az OECD 219. teszt útmutató (Üledék-víz muslica toxicitása, laboratóriumilag szennyezett víz használatával). Ha az anyag hajlamos arra, hogy az üledékben felhalmozódjon, az OECD 218. teszt útmutató Chironomus sp. módszerét kell alkalmazni a laboratóriumilag szennyezett üledékre, helyette, a legfőbb expozíciós út kifejezése érdekében (ld. II. fejezet 9.1.9 szakasz. - Üledéklakó szervezetekkel végzett vizsgálat). Másik releváns rovarfaj a Chaoborus. (számos más fajjal, pl. Chaoborus obscuripes, Chaoborus flavicans, Chaoborus crystallinus és Chaoborus americanus). Az édesvízi környezet tekintetében kérészekkel végzett vizsgálati módszereket (Cloeon sp., Stenonema sp. és Epeorus sp.) ír le a tudományos irodalom, és akkor vehetők figyelembe, ha az expozíciós út erre okot ad. Ezeknek a vizsgálatoknak viszonylag magas átlagos értékelési pontszámot adtak (a rendszeres vizsgálatok tekintetében a megvalósíthatóságuk miatt) egy vízi vizsgálati módszerekről szóló OECD áttekintő dolgozatban (OECD 11. sz. vizsgálati és értékelési sorozatában: Részletes áttekintő dolgozat a növényvédő szerek és ipari vegyi anyagok vízi élőlényekkel végzett vizsgálati módszereiről (OECD, 1998).

9.1.7. Bioakkumuláció megfelelő vízi szervezeteknél (ADS - kiegészítő adat) A bioakkumulációs (biológiai felhalmozódási) vizsgálatokat akkor kell elvégezni, ha a hatóanyagnak felületi aktivitása van (felületi feszültsége < 60 mN/m < 1 g/l koncentrációnál) vagy ha biológiai felhalmozódást jelző szerkezeti tulajdonságai vannak (mint pl. a piridin vegyületek esetében). A vizsgálatnak más jogalapja is lehet. Hallal akkor kell vizsgálatot végezni, ha másodlagos mérgezés veszélye áll fenn. A tengeri környezetekre, a Cyprinodon variegatus fajt kell vizsgálni az EK C.13 módszer (Biokoncentráció: Átfolyó halvizsgálat) vagy inkább a megfelelő OECD 305. teszt útmutató (Biológiai felhalmozódás halakban: Vízi és táplálék-expozíció) szerint. Ezzel a módszerrel számos más halfaj vizsgálható. Egy gyors növekedésű, növendék életszakaszban a vizsgálat azért kerülendő, mert a növekedés miatt bekövetkező hígulás nagymértékben befolyásolhatja a végeredményt. Mindenesetre, a halat meg kell mérni, hogy az eredményeket ehhez a tényezőhöz korrigálják (OECD, 2012a).


Gerinctelenekkel végzett vizsgálatok lehetnek szükségesek bizonyos termékfajtákhoz, különösen, ha a tengeri, vagy vegyes édes-sós vízi környezetbe közvetlen kibocsátás következik be (Ld. még a terméktípus-specifikus útmutatást, V. fejezet). Számos fajra alkalmazható vizsgálati protokollok állnak rendelkezésre:  Mytilus edulis (éti kagyló, tengeri); Pecten spp. (fésűkagyló, tengeri); Crassostrea gigas vagy C. virginica (osztriga, tengeri) ASTM E1022 (Szabványos útmutató halakkal és sósvízi kéthéjú puhatestűekkel végzendő vizsgálatokhoz).  Nereis virens vagy Capetella sp. (soksertéjű gyűrűsférgek, tengeri), Macoma balthica, M. nasuta vagy Yoldia imatula (éti kagylók, tengeri); Diporeia sp. (bolharák, édesvízi); Chironomus tentans (muslica, édesvízi); Hexagenia sp. (kérész, muslica) ASTM E1688 (Szabványos útmutató az üledék felső részéhez kapcsolt biológiailag felhalmozódó szennyező anyagok meghatározásához üledéklakó gerinctelenekkel).  Crassostrea virginica (osztriga, tengeri): US-EPA OPPTS 850.1710 (Osztriga BCF)

9.1.8. Hatás egyéb konkrét – feltételezhetően veszélyeztetett – nem célszervezetekre (növényekre és állatokra) (ADS - kiegészítő adat) A halaktól, mikro-algáktól és gerinctelenektől eltérő nem célszervezetekre kérhetnek adatokat, ha aggodalom merül fel a hatóanyag felhasználása és kibocsátásai, más vízi fajokon észlelt hatások miatt, vagy előzetes kockázatértékelés céljából. Ezekben üledéklakó szervezeteket és vízi makrofitákat, kagylókban történő felhalmozódást és kiválasztást vizsgálhatnak, vagy lehetnek további vegyes édes-sós vízi vagy tengeri szervezetek.

9.1.9. Az üledéklakó szervezetekre gyakorolt hatás vizsgálata (ADS kiegészítő adat) Ha valamely hatóanyag felhalmozódását jelzik, vagy előre jelzik környezeti sorsról végzett vizsgálatok, valamely üledéklakó szervezetre gyakorolt hatást értékelni kell. Bizonyos termékfajták tekintetében kérhetnek vizsgálatokat (ld. a terméktípus-specifikus útmutatást, V. fejezet) vagy ha az egyensúlyi megoszlás módszerén alapuló üledék kockázatelemzése lehetséges kockázatot jelent az üledék felső rétegének lakott részére. A vizsgálati fajt a biológiai vonásokkal társított hatásmód információk alapján kell kiválasztani, mert különféle rendszertani csoportok képviselői állnak rendelkezésre, de rendelkezésre állnak még élőhelyi és táplálkozási stratégiák is, az üledéklakó szervezetek közötti különféle expozíciós utak tükrözése céljából. Ebben az összefüggésben, meg lehet különböztetni az üledék alsó rétegében táplálkozó állatokat (Chironomid fajok) és az üledék belsejében táplálkozókat (Oligochaet fajok). A különféle összetételű üledékek megkülönböztetése céljából, a helyett, hogy a különféle fajokat különböztetnénk meg, az is elismert tény, hogy az üledék változatossága ugyanolyan releváns lehet a vizsgálat végeredményére, mint a fajok érzékenysége. Az alapértelmezett szerves anyagra történő szabványosítást nem írja elő a TGD (EU, 2003) az üledékek vizsgálatához. Mégis, egyértelműen jelezni kell, hogy a szerves anyag tartalom az Útmutatóval összhangban áll-e, vagy nagymértékben eltér tőle, mert ez a vizsgálat minőségét befolyásolhatja. A szervezeteket laboratóriumilag szennyezett üledéknek kell kitenni. A laboratóriumilag szennyezett üledék jelenléte lényeges, mert azok az anyagok, amelyek tekintetében vizsgálat szükséges, nagyon hidrofób anyagok, vagy olyan anyagok, amelyek kovalens kötésben állnak az üledékkel. Hosszú távú vizsgálatokat kell végezni, és egy hosszú távú NOEC vagy EC 10 értéknek elégnek kell lennie az első szakaszban. Ez az érték a mért ömlesztett üledékkoncentráción fog alapulni. Ha a PNEC további finomítása lenne szükséges, más élőhelyű fajokat és táplálkozási stratégiákat kellene előnyben részesíteni az expozíció különféle lehetséges útjainak a tükrözése érdekében. A következő ajánlások tehetők a vizsgálati fajokkal kapcsolatban. Az ajánlott fajok egymást kiegészítik a táplálkozási stratégia és az élőhely szempontjából:


Hosszú távú Chironomid (muslica) toxicitási vizsgálat (laboratóriumilag szennyezett üledék). OECD 218. teszt útmutató (Üledéki-vízi muslica toxicitás laboratóriumilag szennyezett üledék használatával) szerinti vizsgálat. Vízi rovarral először a rovarirtó szerekkel vagy olyan szerekkel kell végezni a vizsgálatot, amelyek zavart okoznak a rovar vedlési hormonjaiban, vagy amelyek a rovar növekedésére és fejlődésére más hatással vannak.



Hosszú távú Oligochaete vizsgálat (laboratóriumilag szennyezett üledék). Ha vizsgálat szükséges, az üledék belsejében lakó állatot kell előnyben részesíteni, az eltérő élőhelyek és táplálkozási stratégiák tükrözése céljából. Az Oligochaete fajok pl. Tubifex sp. vagy Lumbriculus sp. lennének alkalmas jelöltek. E fajokra szabványosított vizsgálatok az OECD 225. teszt útmutatója (Üledéki-vízi Lumbriculus (féreg) toxicitási vizsgálat laboratóriumilag szennyezett üledék használatával) az ASTM E1367 (Szabványos vizsgálati módszer üledékhez kapcsolt szennyező anyagok toxicitásának a méréséhez, torkolati és tengeri gerinctelen állatokkal) és az ASTM E1706 – (Szabványos vizsgálati módszer üledékhez kapcsolt szennyező anyagok toxicitásának a méréséhez, édesvízi gerinctelenek).



Hosszú távú vizsgálat (laboratóriumilag szennyezett üledék) Gammarus sp. vagy Hyalella sp. fajjal Ez fontolható meg, ha harmadik fajjal kellene vizsgálatot végezni, a hatás értékelésében meglévő bizonytalanság csökkentése érdekében. Vagy egy második üledékmintával végzett vizsgálat fontolható meg. A Gammarus sp. és a Hyalella sp. az üledék alsó részében táplálkoznak, de a különbség a Chironomus sp. fajhoz képest, attól eltekintve, hogy más rendszertani csoportokhoz tartoznak, egész életciklusukat az üledékben töltik. Szabványosított vizsgálatokat ír le az ASTM E1367 és E1706.

9.1.10. A vízi makrofitákra gyakorolt hatás (ADS - kiegészítő adat) Vizsgálat Lemna sp. fajjal az OECD 221. teszt útmutató szerint (Lemna sp. növekedést gátló vizsgálat) végzendő a növényvédő szerek, növények növekedését szabályozó anyagokkal és gombaölő szerekkel, ha bizonyíték van arra, hogy a vizsgált anyag a növényekben hatást fejt ki. A vizsgálatnak információval kell szolgálnia a növekedés gátlásáról és a páfránylevél számokon alapuló hatóerőről és egy második változóról, pl. a páfránylevél területe, száraz súlya és élősúlya. Ha a vizsgált vegyület auxin-gátló, vagy ha hatásossági adatok alapján, vagy szárazföldi nem célzott növények vizsgálata alapján egyértelmű jelzések vannak arra, hogy kétszikű növényekben magasabb a toxicitás, akkor kétszikű fajjal kell vizsgálatot végezni. Egyedileg a Myriophyllum sibiricum (füzéres süllőhínár) fajra tervezett vizsgálati protokoll volt az ASTM E1913 (Szabvány-útmutató, statikus, parazitamentes, 14 napos fitotoxikológiai vizsgálatok végzéséhez kémcsövekben a vízben élő makrofitával, a Myriophyllum sibiricum (füzéres süllőhínárral) Komarov) de 2012-ben helyettesítő nélkül visszavonták. Általánosabb irányelvek találhatók számos édesvízben élő makrofitára az ASTM E1841-ben (Szabvány útmutató megújuló fitotoxikológiai vizsgálatok végzéséhez édesvízben élő makrofitákra). A vizsgálatoknak elegendő adattal kell szolgálniuk a vízi növényekre gyakorolt hatás értékelésére, és a gátlás hatótávolságáról, a gyökérszám gátlásáról és hosszúságáról és élő és száraz súly gátlásáról szóló részletes információkat kell tartalmazniuk.

9.2. Szárazföldi toxicitás, kiindulási vizsgálatok (ADS - kiegészítő adat) Ezek a vizsgálatok akkor szükségesek, ha az egyensúlyi megoszlás módszerén alapuló szárazföldi rész kockázatértékelése aggodalomra ad okot a szárazföldi rész tekintetében, vagy ha közvetlen, vagy hosszú távú expozíció érvényes. Ha potenciálisan folyamatos expozíció van jelen, e helyett inkább hosszú távú vizsgálatot kell megfontolni (ld. II. fejezet 9.3 szakasz). Bizonyos termékfajták esetében, ezeket a vizsgálatokat az alapadatokkal együtt kérik (ld. a terméktípus-specifikus útmutatást, V. fejezet, további részletekért). Ökotoxicitási adatokat

119 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július mindhárom, tehát a 9.2.1 – 9.2.3 pontra be kell nyújtani, valósághűbb PNEC deriválására a szárazföldi rész tekintetében, mint az egyensúlyi megoszlás módszerén alapuló PNEC deriválásával. A gilisztáktól, szárazföldi növényektől és szárazföldi mikroorganizmusoktól származó összes hatáskoncentrációt át kell alakítani a TGD szabvány talaj szerves anyag tartalmára (3.4%), mielőtt kiválasztanánk egy hatásértéket a PNEC deriválásához (EU, 2003). Ahogyan a TGD leírja, ez csak akkor helytálló, ha azt feltételezzük, hogy egy kérdéses nem ionos szerves anyag kötési viselkedését elsődlegesen a log Kow értéke irányítja és hogy a szervezetek főként pórusvízen keresztül kapják a hatásokat.

9.2.1. A talajlakó mikroorganizmusokra gyakorolt hatások (ADS - kiegészítő adat) Az alábbi tesztek közül egyet, vagy többet el kell végezni:  A nitrogén átalakulás és/vagy a szénnek a talajban bekövetkező ásványosodásának hatásairól végzett vizsgálat, az EK C.21 módszer (Talajlakó mikroorganizmusok: Nitrogén átalakítási vizsgálat) vagy a megfelelő OECD 216. teszt útmutató (Talajlakó mikroorganizmusok, Nitrogén átalakítási vizsgálat), vagy az EK C.22. módszer (Talajlakó mikroorganizmusok, Szén átalakítási vizsgálat) vagy a megfelelő OECD 217. teszt útmutató (Talajlakó mikroorganizmusok, Szén átalakítási vizsgálat) szerint, értelemszerűen. 

A nem célzott mikroorganizmusokra a talajban ható gátlásról végzett vizsgálat az ISO 14238:2012 (Talajminőség - Biológiai módszerek - A nitrogén ásványosodásának és nitrifikációjának meghatározása talajokban és a vegyi anyagok hatása ezekre a folyamatokra ), vagy a BBA irányelv, VI. rész, 1.1 (A talaj mikroflórájának tevékenységét érő hatások), vagy a DIN EN ISO 23753-2 (Talajminőség - Dehidrogenáz tevékenység meghatározása talajokban - 2. rész: Jód-tetrazol-kloridot alkalmazó módszer) szerint.

9.2.2. A földigilisztákra és az egyéb nem célszervezet talajlakó gerinctelenekre gyakorolt hatások (ADS - kiegészítő adat) Az alábbi tesztek közül egyet, vagy többet el kell végezni:   Lumbricina (földigiliszta): vizsgálat az EK C.8 módszer (Földigilisztákat érintő toxicitás) vagy a megfelelő OECD 207. teszt útmutató (Földigiliszta, Akut toxikológiai vizsgálatok).   Caenorhabditis elegans (fonálféreg) az ASTM E2172. módszer szerint (Szabvány útmutató laboratóriumi talaj toxicitási vizsgálatok végzéséhez fonálféreggel Caenorhabditis elegans) A rovarirtó anyagok tekintetében, valamilyen ízeltlábú az előnyben részesített faj a túlélés értékelésére, rövidtávú akut expozíció alkalmazásával. Például Aleochara bilineata (holyva), Poecilus cupreus (rezes gyászfutó), vagy Pardosa sp. (farkaspók) az IOBC szerint: ‘Növényvédő termékeknek nem célzott ízeltlábúakra gyakorolt mellékhatásainak értékelésére vonatkozó irányelvek’ (IOBC, 2000). Az érzékeny életszakaszokat, egyedi expozíciós utakat, vagy más módosításokat tartalmazó vizsgálatok lehetnek szükségesek. A vizsgálandó faj és az alkalmazott expozíciós feltételek kiválasztása mögötti indokokat ismertetni kell.

9.2.3. Akut toxicitás növényekre (ADS - kiegészítő adat) Az OECD 208. teszt útmutató (Szárazföldi növények vizsgálata: Palánta kikelési és palánta növekedési vizsgálat), vagy az OECD 227. teszt útmutató (Szárazföldi növények vizsgálata: Vegetatív erő vizsgálata) szerinti vizsgálat . Ahol a hatásmód segítségével egyértelműen kimutatható, hogy akár a palánta kikelését, akár a vegetatív erőt hatás éri, csak a megfelelő tesztet kell elvégezni. Az expozíciós útvonalnak kell meghatároznia, melyik tesztet szükséges elvégezni. A környezetbe permetezéssel kibocsátott hatóanyagok esetében, növények felületi kezelésével egy további vizsgálatot kell végezni.

120 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július A különféle egyszikű és kétszikű rendszertani fajairól szerzett adatokat kell közölni, legalább egy nitrogént megkötő fajt is belefoglalva (pl. , Leguminosae - hüvelyesek). Legalább három fajt kell előzetesen vizsgálni a fenti OECD teszt útmutatók alapján.

9.3. Szárazföldi vizsgálatok, hosszú távú (ADS - kiegészítő adat) Ezek a vizsgálatok akkor szükségesek, ha az akut toxikológiai vizsgálatok eredményei alapján a szárazföldi rész kockázatértékelése aggodalmat jelez, vagy ha potenciálisan folyamatos expozíció van jelen. A kockázatértékeléshez, talajban élő mikroorganizmusokra ható gátlásról végzett vizsgálat NOEC adata (II. fejezet, 9.2.1 szakasza) használható hosszú távú eredményként. Az akut növényvizsgálatból származó NOEC (II. fejezet, 9.2.3 szakasza) adata is használható hosszú távú eredményként, ha a földigilisztákkal és mikroorganizmusokkal végzett akut vizsgálatok érzékenyebbek. Növényekkel egy krónikus vizsgálatot kell végezni (ISO 22030 ‘Talajminőség - Biológiai módszerek - Magasabb növényekben megjelenő krónikus toxicitás’) ha az akut vizsgálatok azt mutatják, hogy a növények jelentik a legérzékenyebb csoportot. További Útmutató:  TGD (EU, 2003),  ECHA Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató R.7.11.5.3. fejezet Döntés vegyi biztonsági értékelésben történő felhasználásról (ECHA, 2012c)

9.3.1. Földigilisztákon és egyéb nem célszervezet talajlakó gerincteleneken végzett reprodukciós vizsgálat (ADS - kiegészítő adat) Az alábbi tesztek közül egyet, vagy többet el kell végezni:  Lumbricina (földigiliszta) az OECD 222. teszt útmutató (Földigiliszta reprodukciós vizsgálat (Eisenia fetida/Eisenia andrei)), vagy az ISO 11268-1 (Talajminőség Szennyező anyagok földigilisztákra gyakorolt hatása - 1. rész: Az Eisenia fetida/Eisenia andrei fajt érintő akut toxicitási hatás megállapítása) 

Enchytraeid (enchytraeid féreg), az OECD 220. teszt útmutató (Enchytraeid reprodukciós vizsgálat) vagy az ISO 16387 (Talajminőség - Szennyező anyagok Enchytraeidae fajokra gyakorolt hatása (Enchytraeus sp.) - A reprodukcióra és a túlélésre gyakorolt hatások meghatározása) szerint

A rovarirtó anyagok, vagy olyan anyagok tekintetében, amelyekre úgy tekintünk, mint amelyek a rovarok vedlési hormonjaival összeütköznek, vagy amelyeknek más hatásaik vannak a rovarok növekedésére és fejlődésére, valamilyen ízeltlábú az előnyben részesített faj. Hypoaspis (Geolaelaps) aculeifer (ragadozó atka) az OECD 226. teszt útmutatója (Ragadozó atka (Hypoaspis (Geolaelaps) aculeifer) Reprodukciós vizsgálat talajban; Folsomia candida (ugróvillás) az OECD 232. teszt útmutatója (Collembolan Reprodukciós vizsgálat talajban) vagy az ISO 11267 (Talajminőség - Collembola reprodukciójának talajt szennyező anyagok általi gátlása (Folsomia candida) ), Aleochara bilineata (holyva), Poecilus cupreus (rezes gyászfutó), vagy Pardosa sp. (farkaspók) az IOBC (IOBC, 2000) szerint. Az érzékeny életszakaszokat, egyedi expozíciós utakat, vagy más módosításokat tartalmazó vizsgálatok lehetnek szükségesek. A vizsgálandó faj és az alkalmazott expozíciós feltételek kiválasztása mögötti indokokat ismertetni kell.

9.4. Madarakra gyakorolt hatás (ADS - kiegészítő adat) Bizonyos termékfajták esetében, ha a madarak közvetlen expozíciója előfordulhat, madarakkal szükséges vizsgálatokat végezni. Ugyanígy van akkor is, ha a madarak első kockázatértékelése, pl. az emlős toxicitási adatok vagy a bioakkumulációs adatok aggodalmat jeleznek. Mindazonáltal, a madarak vizsgálatai magas állatjóléti aggodalmakhoz társulnak, és fennáll az a kockázat, hogy az eredmények csak korlátozott szabályozói vagy tudományos

121 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július felhasználásúak lesznek. Ez különösen nagy aggodalomra ad okot az alábbi II. fejezet 9.4.1. szakaszban jelzett akut orális toxicitás tekintetében. További Útmutató:  ECHA Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató (ECHA, 2012c); 

EFSA útmutató dokumentum madarak és emlősök kockázatértékeléshez. (EFSA, 2009a)

9.4.1. Akut orális toxicitás (ADS - kiegészítő adat) Az OECD 223. teszt útmutatója (Madarak akut orális toxikológiai vizsgálata) vagy a SETAC-nak a Növényvédő szerek környezeti sorsának és ökotoxicitásának értékeléséről szóló eljárásai (SETAC, 1995) szerinti vizsgálat. A vizsgálatokban alkalmazott legmagasabb dózis nem haladhatja meg a 2000 mg/kg testsúlyt. Az akut orális toxicitási vizsgálat kizárólag a PNEC deriváláshoz használható fel. Ennek megfelelően, ezt a vizsgálatot csak végső megoldásként szabad elvégezni és választani, figyelemmel pl. a hatóanyag expozíciós tartományára, környezeti sorsára és hatásmódjára, valamint az adott vizsgálatnak a kockázatértékeléshez illeszkedő relevanciájára. Az alternatív, nem vizsgálati megközelítéseket ki kell meríteni, és, ahol releváns, élelmiszer-elkerülő vizsgálatot (OECD Útmutató dokumentumtervezet a madarak vizsgálatának elkerüléséről, (OECD, 2011)) végzendő el először annak vizsgálatára, hogy az orális expozíció, pl. pelletek lenyelése, kivitelezhető-e.

9.4.2. Rövid időtartamú toxicitás – nyolcnapos etetéses vizsgálat legalább egy fajon (nem csirkén, nem kacsán és nem libán)(ADS - kiegészítő adat) Az OECD 205. teszt útmutatója szerinti vizsgálat (Madarak etetéses toxikológiai vizsgálata). Ha a reprodukcióra gyakorolt hatásokra vonatkozó vizsgálat (II. fejezet 9.4.3. szakasz) rendelkezésre áll, ezt a vizsgálatot nem szükséges elvégezni. A rövid ideig tartó etetéses vizsgálat azt a bírálatot kapta, (EFSA, 2009b) hogy az értelmezést esetleg meghiúsító lényeges módszertani korlátokhoz kapcsolódik. A PPR Panel (EFSA, 2009b) ajánlásai alapján, a rövid ideig tartó etetéses vizsgálatot csak olyan anyagokkal szabad elvégezni, amelyeknek az emlős vizsgálatokkal megállapított hatásmódja és/vagy eredményei a rövid ideig tartó vizsgálattal mért étrendi LD50 hatása alacsonyabb, mint LD50 egy akut orális vizsgálat alapján. Ez lenne érvényes, pl. sok szerves klóros vegyületre és csomósodás gátlóra mint pl. a flocoumafen nevű készítményre. A rövid ideig tartó etetéses vizsgálatot semmilyen más célra nem szabad felhasználni, kivéve, ha az egyértelműen indokolható. Ha a vizsgálat indokolt, kizárólag egyetlen fajjal végezhető el. A rövid ideig tartó etetéses vizsgálatot ne végezzék pusztán az élelem elkerülési hatás kimutatására, mivel ez kielégítően elérhető kevesebb madárral, rövidebb (egynapos) vizsgálattal.

9.4.3. Reprodukcióra gyakorolt hatások (ADS - kiegészítő adat) Az OECD 206. teszt útmutatója szerinti vizsgálat (Madarak reprodukciós vizsgálata). A vizsgálatot nem szükséges elvégezni, ha az etetéses toxikológiai vizsgálat szerint az LC 50 2 000 mg/kg élelemnél magasabb..

9.5. Ízeltlábúakra gyakorolt hatások (ADS - kiegészítő adat) Méhekkel és/vagy más hasznos ízeltlábúakkal vizsgálatok lehetnek szükségesek a rovarirtó szerek, atkairtó szerek és a termékekben előforduló anyagok esetében, kültéren alkalmazott más atkairtó szerek ellenőrzése céljából, pl. nagy hatókörű kültéri alkalmazásokban, pl. ködösítés (pl. 18. terméktípus - szúnyogok elleni termékek, emberi egészségügyi okok miatt). Továbbá, a méhek szisztémás rovarirtó expozícióit számszerűsíteni kell. Ha nem állnak rendelkezésre adatok, minőségi értékelést kell végezni. Az ízeltlábúakra gyakorolt hatásokat nem szükséges csak beltéri alkalmazású felhasználások

122 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július szempontjából értékelni. Vizsgálatok lehetnek szükségesek pl. nagy hűtőtorony rendszerekből, vagy kültéri permetező felhasználásokból keletkező áramlás esetén.

9.5.1. Mézelő méhekre gyakorolt hatások (ADS - kiegészítő adat) Az akut orális és/vagy érintkezéses toxicitás vizsgálatait az OECD 213. teszt útmutatója (Mézelő méhek, Akut orális toxikológiai vizsgálat) illetve az OECD 214. teszt útmutatója (Mézelő méhek, Akut érintéses toxikológiai vizsgálat) szerint kell elvégezni. A méheket érintő mellékhatások vizsgálataihoz irányelvek is rendelkezésre állnak, pl. az EPPO PP 1/170/(3) (Mézelő méheket sújtó mellékhatások), és a félig terepi feltételek melletti keltető vizsgálat OECD 75. sz. vizsgálati és értékelési sorozatában (A mézelő méhről Bee (Apis Mellifera L.) szóló útmutató dokumentum - Félig terepi feltételek melletti keltető vizsgálat).

9.5.2. Egyéb nem célszervezet szárazföldi ízeltlábúakra, például ragadozó ízeltlábúakra gyakorolt hatások (ADS - kiegészítő adat) A mézelő méheken kívül vizsgálandó lehetséges fajok pl. Chrysoperla carnea (közönséges zöld fátyolka), Trichogramma cacoeciae (Hártyásszárnyú tojás parazita), Coccinella septempuna (katicabogár) vagy Aleochara bilineata (holyva) az IOBC ‘Irányelvek növényvédő szerek által nem célszervezet ízeltlábúakra gyakorolt mellékhatásainak értékeléséhez’ (IOBC, 2000) szerint. Az érzékeny életszakaszokat, egyedi felvételi utakat, vagy más módosításokat tartalmazó vizsgálatok lehetnek szükségesek. A vizsgálandó faj és az alkalmazott expozíciós feltételek kiválasztása mögötti indokokat ismertetni kell.

9.6. Szárazföldi biokoncentráció (ADS - kiegészítő adat) Ha a talajba kijut, a belső biokoncentrációs hatást meg kell becsülni, legalább is az anyag fizikai-kémiai jellemzői alapján (pl. a koncentrációs koefficiens, felületaktív anyagok és disszociáló vagy szervetlen anyagok). További Útmutató:  TGD (EU, 2003); Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató R.7.10.8 fejezet Szárazföldi bioakkumuláció (ECHA, 2012c)

9.7. Szárazföldi bioakkumuláció (ADS - kiegészítő adat) A biokoncentrációból és biológiai nagyításból egyaránt származó bioakkumulációs eredmények, ezért szorosan összefüggnek a biokoncentráció értékelésével. Szűrési és első szakaszos megközelítésekhez, releváns számítási módszerek (pl. s vagy szélesség) használható valamely anyagnak a szárazföldi bioakkumulációs hatásának a becslésére, ha az kielégítően indokolt és elfogadható minden egyes esetben. A szárazföldi bioakkumulációról végzett kísérleti vizsgálatok akkor szavatolhatók, ha a nem vizsgálati módszerekből és/vagy biokoncentrációs vizsgálatokból származó információk aggodalomra adnak okot. A bioakkumulációhoz szárazföldi oligochaete fajokkal végzendő ajánlott vizsgálati protokollok az OECD 317. teszt útmutatója (Bioakkumuláció szárazföldi oligochaete fajokban) és ASTM E1676 (Szabvány útmutató laboratóriumi talaj-toxicitási vagy bioakkumulációs vizsgálatok végzéséhez a féregirtó földigilisztával Eisenia Fetida és a közönséges televényféreggel Enchytraeus albidus). A megfelelő üledéklakó gerinctelenekkel végzett bioakkumulációs vizsgálatok eredményei (II. fejezet 9.1.7. szakasz) olyan hasznos összehasonlítható információkkal szolgálhatnak, amelyek bizonyíték-súly megközelítésben használhatók. A bioakkumulációra ajánlott vizsgálati protokoll az US EPA OPPTS 850.4800 (Növények általi felszívási és átültetési vizsgálat). További Útmutató:  TGD (EU, 2003),  TGD (EU, 2003); Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató R-7c: R.7.10.8 fejezet Szárazföldi bioakkumuláció (ECHA, 2012c)


9.8. Egyéb nem vízi nem célszervezetekre gyakorolt hatások (ADS kiegészítő adat) További vizsgálatok (pl. helyszíni vizsgálatok) lehetnek szükségesek, ha a hosszú távú szárazföldi vizsgálatokon alapuló kockázatértékelés azt jelzi, hogy még mindig van aggodalomra okot adó jelenség a szárazföldi rész tekintetében.

9.9. Emlősökre gyakorolt hatás (ADS - kiegészítő adat) Az adatok emlősökkel végzett toxikológiai értékelésből származnak. A legérzékenyebb releváns emlősökre jellemző hosszú távú toxikológiai végpont (NOAEL) mg tesztvegyület/kg testtömeg/nap-ban kerül megadásra. Továbbá, a mg vizsgálati vegyület / kg élelmiszerben kifejezett NOEC értéket be kell nyújtani. A II. fejezet, 8. szakasza szerint járjanak el.

9.9.1. Akut orális toxicitás (ADS - kiegészítő adat) A II. fejezet, 8. szakasza szerint járjanak el.

9.9.2. Rövid távú toxicitás (ADS - kiegészítő adat) A II. fejezet, 8. szakasza szerint járjanak el.

9.9.3. Hosszú távú toxicitás (ADS - kiegészítő adat) A II. fejezet, 8. szakasza szerint járjanak el.

9.9.4. Reprodukcióra gyakorolt hatások (ADS - kiegészítő adat) A II. fejezet, 8. szakasza szerint járjanak el.

9.10. Az endokrin tevékenység azonosítása (ADS - kiegészítő adat) A Bizottság az endokrin rendszert károsító tulajdonságok meghatározására szolgáló tudományos kritériumokat azonosító iratokat adott ki, amelyek 2013. decemberétől lesznek elérhetők. Az említett kritériumok elfogadásától függően, a BPR 5(3) cikkelye az alábbi ideiglenes kritériumokat adja meg: 

Az 1272/2008/EK rendeletnek megfelelően 2. kategóriájú rákkeltőként és a 2. reprodukciós kategóriájú mérgezőként minősített hatóanyagok úgy tekintendők, mint amelyek az endokrin rendszert károsító tulajdonságokkal rendelkeznek (megjegyzendő, hogy az 1. kategóriájú rákkeltőként és az 1. reprodukciós kategóriájú mérgezőként minősített hatóanyagokat a kizárási kritériumokat teljesítőnek tekintjük).



Az 1272/2008/EK rendeletnek megfelelően ilyenként besorolt anyagok, vagy amelyek a 2. reprodukciós kategóriájú mérgezőként besorolandó kritériumokat teljesítőként és amelyeknek az endokrin szervezeteket mérgező hatásuk van, az endokrin rendszert károsító tulajdonságúnak lehet tekinteni.

Továbbá, az 5(1)(d) cikkely leírja, hogy a hatóanyagok azonosíthatók az 1907/2006/EK rendelet 57(f) és 59(1) cikkelyeinek megfelelően, mint amelyeknek az endokrin rendszert károsító hatásaik vannak (amelyek az emberi egészségre vagy a környezetre valószínűleg súlyosan hatnak). A toxicitási profilról és a hatásmódról szóló adatokat, valamint bármilyen egyéb további információkat ki kell vizsgálni. Továbbá, az összes meglévő adatot és iránymutatást meg kell fontolni, ahogyan az OECD ‘Útmutató dokumentumban leírták: Vegyi anyagok értékelése az

124 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július endokrin rendszer károsítása szempontjából’ (OECD, 2010). Ha az első megfontolás eredményeként az anyagot az endokrin rendszert potenciálisan károsítóként azonosítják, akkor az illetékes hatóságokkal keresni kell a megállapodást további vizsgálatok elvégzésének a szükségességéről, és az elvégzendő vizsgálatok fajtáiról. A halak vizsgálatánál meg kell fontolni vagy az OECD 229. teszt útmutatója (Halak Rövid távú reprodukciós vizsgálat) vagy az OECD 230. teszt útmutatója (21 napos halvizsgálat Ösztrogén és androgén tevékenység és aromás gátlás rövid távú szűrése) szerinti vizsgálat szükségességét. Abban az egyedi esetben, ha az endokrin rendszert károsító hatásról ismert, hogy az aromás gátláson alapul (pl. bizonyos ergoszterol-szintézist gátló gombákon) hal szexuális fejlődési vizsgálata lehet előnyös (OECD 234. teszt útmutató (Hal szexuális fejlődési vizsgálata)). Ha az eredmények endokrin-közvetített hatásokat jeleznek, teljes hal életciklus vizsgálat elvégzését kell megfontolni (ld. II. fejezet 9.1.6.1 szakasz). Hasonlóképpen, a kétéltűek vizsgálatának szükségességét meg kell fontolni (megj. az ilyen vizsgálat, ha elvégzik, esetleg releváns lehet a kétéltűeket érintő általános kockázat elemzésére, talán a halálos adag kizárása értelmében). Amíg az elfogadott Útmutató nem áll rendelkezésre, az illetékes hatóságnál keresni kell a meghatározott elvégzendő vizsgálatokról szóló megállapodást.

10. Környezeti sors és viselkedés A hatóanyagnak és bomlástermékeinek a környezeti sorsára és viselkedésére vonatkozó információi azért szükségesek, hogy a környezetet érő expozíció értékelhető legyen, pl., az anyagnak a környezet különböző részeiben valószínű koncentrációinak a megközelítő becslésével. Az információ érvényes a PBT értékelésre (P kritérium) és az osztályozásra (CLP). A szolgáltatott adatoknak és információknak elegendőnek kell lenniük:  arra, hogy az érintett folyamatok fajtáinak a relatív jelentőségét azonosítani lehessen (a vegyi és biológiai lebomlás közötti egyensúly),  ahol lehetséges, a jelenlévő egyedi alkotóelemek azonosíthatók legyenek,  a jelenlévő alkotóelemek egymáshoz viszonyított arányai és az alkotóelemeknek a vízben végbemenő eloszlása megállapítható(k) legyen(ek), a lebegő részecskéket és az üledéket is beleértve, és  lehetővé tegyék az aggodalomra okot adó szermaradék és olyan nem célszervezetek meghatározását, amelyek nem kerülnek az expozíciója alá. Az expozíció-vezérelt terméktípus-specifikus adatkövetelményekről szóló útmutatás az V. fejezetben található. Sors- és ökotoxikológiai vizsgálatok szükségesek a legfőbb metabolitok és az ökotoxikológiailag releváns olyan metabolitok tekintetében, amelyek aggodalomra adnak okot. Kockázatértékelést kell végezni. Ld. I. fejezet 1.6 szakaszt a metabolitok vonatkozó osztályozásáról. Ha radioaktív címkéjű anyagokat használnak, a radioaktív címkéket olyan helyekre (egy, vagy több helyre, szükség szerint) kell elhelyezni, hogy ez által az anyagcsere és bomlási útvonalak meghatározása könnyebbé váljon, és a hatóanyagnak és metabolitjainak, reakciós és bomlástermékeinek a vizsgálata könnyebb legyen a környezetben.

10.1. A hatóanyag sorsa és viselkedése a vízben és az üledékben 10.1.1. Lebomlás, kiindulási vizsgálatok Ha az elvégzett értékelés azt jelzi, hogy az anyag és bomlástermékei lebomlását tovább kell vizsgálni, vagy ha a hatóanyag abiotikusan csak kis mértékben vagy egyáltalán nem bomlik le,

125 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július akkor a 10.1.3. és a 10.3.2. pontban, valamint – indokolt esetben – a 10.4. pontban foglalt vizsgálatokat kell elvégezni. A megfelelő vizsgálat(ok)at a kiindulási értékelés eredményétől függően kell kiválasztani. További információk a IV. fejezetben találhatók: Vizsgálati stratégiák. 10.1.1.1. Abiotikus adatok (a) pH-függő hidrolízis, a bomlástermékek azonosítása A bomlástermékeket akkor kell azonosítani, azok aránya bármely mintavételkor ≥10% a hozzáadott kiinduló vegyülethez képest. A hidrolízist legalább három különböző pH értéknél kell vizsgálni. A javasolt hőmérséklettartomány 10-70 °C (lehetőleg legalább egy 25 °C alatti hőmérséklet használatával), amely a 25 °C-os beszámolási hőmérsékletet és a területen előforduló legtöbb hőmérsékletet felöleli. Alacsony hidrolízis sebességű anyagok esetében, csak 50 °C-on elvégzett, öt napig tartó kiindulási vizsgálat elegendő lehet. Olyan anyagot, amelynek kevesebb, mint 10%-a hidrolizál öt napon belül 50 °C-on (azaz, ez az anyag hidrolízis szempontjából stabilnak tekinthető) szem szükséges továbbvizsgálni hidrolízis szempontjából . Az EK C.7 módszer (Lebomlás— Abiotikus lebomlás: pH-függő hidrolízis) vagy a megfelelő OECD 111 . teszt útmutató (pH-függő hidrolízis) szerinti vizsgálat. (b) Fototranszformáció vízben, beleértve a transzformációs termékek azonosítását Tisztított, meghatározott összetételű hatóanyagra kell az adatokat benyújtani. A benyújtott eredményeknek meg kell felelniük az Európa északi régióitól déli régióiig tartó fényerőinek és spektrum eloszlásainak, pl. északi szélesség 40 és 65 foknak (javasolt átlag 50 fok) tavasszal és ősszel. Ez pl. extrapolálással mutatható be. Ahhoz, hogy vízben végbemenő fotokémiai lebomlási folyamatok a hatóanyag sorsához viszonyítva értékelhetők legyenek, a közvetlen és közvetett vízben végbemenő fotolízist egyaránt figyelembe kell venni (ld. TGD (EU, 2003), II. rész, 2. fejezet, 2.3.6.2 szakasz). A közvetett vízben végbemenő fotolízist csak olyan esetekben kell figyelembe venni, amikor más vízen végbemenő bomlási folyamatok (hidrolízis, biológiai lebomlás, közvetlen fotolízis) lassúak. OECD 316. teszt útmutató (Vegyi anyagok fototranszformációja vízben – Közvetlen fotolízis), SETAC eljárások (SETAC, 1995) vagy US-EPA irányelv OPPTS 835.2210 szerinti vizsgálat. A közvetett fotolízis tekintetében jelenleg nincsen rendelkezésre álló harmonizált vizsgálati irányelv. A közvetett fotolízis megbecslésére szolgáló QSAR-ok relevánsak lehetnek. 10.1.1.2. Biotikus adatok Az alábbiakban a kiinduló biológiai lebomlási vizsgálatok (alapadatok) leírása következik. Mégis, a releváns környezeti részek vonatkozásában közvetlen szimulációs vizsgálatok végezhetők, és a kiinduló biológiai lebomlási vizsgálatok átugorhatók olyan biocid anyagok tekintetében, amelyek mérgezők az oldószerre nézve (a vizsgálati stratégiával kapcsolatos további részletek a IV. fejezetben találhatók). (a) Könnyű biológiai lebonthatóság Legalább egy szűrővizsgálatot kell mindig elvégezni a könnyű biológiai lebonthatóságról a szerves vegyületek esetében, kivéve, ha az összes figyelembe vett környezeti rész vonatkozásában egy releváns szimulációs vizsgálat rendelkezésre áll. Akár az EK C.4 módszer (A "könnyű" biológiai lebonthatóság meghatározása) A-F vagy a

126 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július megfelelő OECD 301. teszt útmutató ("Könnyű" biológiai lebonthatóság) A-F szerinti vizsgálat, különösen az e módszerek függelékeiben szereplő, az oldószerre nézve mérgezőnek feltételezett vegyi anyagok biológiai lebonthatóságának értékelését illetően. (b) inherens biológiai lebonthatóság, ha van ilyen Közölhető, ha van ilyen (ha a vegyület nem bontható le könnyen, kivéve, ha az összes figyelembe vett környezeti rész vonatkozásában egy releváns szimulációs vizsgálat rendelkezésre áll). A szimulációs vizsgálatok az előnyben részesítettek, az inherens biológiai lebonthatóságról szóló új vizsgálatok helyett. A követendő vizsgálati stratégia leírása a IV. fejezetben található. Az EK C.9 módszer (Biológiai lebomlás — Zahn-Wellens vizsgálat) vagy a megfelelő OECD 302.B . teszt útmutató (Inherens biológiai lebonthatóság: Zahn-Wellens/ EVPA vizsgálat) vagy 302.C (Inherens biológiai lebonthatóság: Módosított MITI vizsgálat (II)) szerinti vizsgálat.

10.1.2. Adszorpció/deszorpció Mindig kell végezni szűrővizsgálatot az Adszorpció/deszorpcióról, az EK C.18 módszerének a 2. része szerint (Adszorpció/deszorpció tétel egyensúlyi módszerrel) vagy a megfelelő OECD 106. teszt útmutató szerint (Adszorpció/deszorpció tétel egyensúlyi módszerrel). A hatóanyag tekintetében az adszorpciót öt különböző fajta talajban kell vizsgálni, és a legfőbb metabolitok tekintetében pedig három különböző fajta talajban, az adszorpciós kinetikát egyetlen koncentrációval figyelembe véve és a Kd és KOC eloszlási koefficiensek meghatározásával. Habár az irányelv nem említi kifejezetten, a mozgatási eljárás az üledékekre is alkalmazható. Az adszorpció becslésének alternatív módja HPLC-vel, az EK C.19 módszer (A (KOC adszorpciós koefficiens becslése) a talajra és a szennyvíziszapra, nagy teljesítményű folyadék kromatográfiával (HPLC)) vagy a megfelelő OECD 121 . teszt útmutató szerint (Adszorpciós koefficiens becslése a talajra és a szennyvíziszapra, HPLC-vel). Ezzel a módszerrel megbecsülhető a vegyi anyag részekre bomlási viselkedése a vizes szakaszok és a talaj, az üledékek és az iszap szerves felületei között (K OC). A becslés normál körülmények között elegendő az anyagok előzetes expozíciós értékeléséhez. Azonban meg kell jegyezni, hogy bizonyos anyagok tekintetében a HPLC-technikát nem érvényesítették teljes mértékben, vagy nem alkalmazandó. A IV. fejezetben található vizsgálati stratégia jelzi, ha további vizsgálatok lennének szükségesek (a II. fejezet, 10.1.4, 10.2.4 vagy 1.2.5. szakaszai szerint). Ha magasabb fokozatú vizsgálatot végeznek más végpontok valamelyikére, a releváns rész(ek) tekintetében, ez a végpont mellőzhető.

10.1.3. A lebomlás mértéke és útja, beleértve a metabolitok és a bomlástermékek azonosítását (ADS - kiegészítő adat) 10.1.3.1. Biológiai szennyvízkezelés (ADS - kiegészítő adat) (a) Aerob biológiai lebomlás (ADS - kiegészítő adat) Ld. lejjebb a 10.1.3.1 (c) STP szimulációs vizsgálatot. (b) Anaerob biológiai lebomlás (ADS - kiegészítő adat) Anaerob lebomlási vizsgálatot kell végezni, ha az anaerob feltételek expozíciója valószínű. Vizsgálat az OECD 311. teszt útmutató (Szerves vegyületek anaerob biológiai lebomlása az emésztett iszapban: a gázfejlődés mérésével) vagy az 11734 ISO módszer szerint.


(c) STP szimulációs vizsgálat (ADS - kiegészítő adat) A jelenleg rendelkezésre álló egyedüli laboratóriumi STP szimulációs vizsgálat az EK C.10 módszer (Biológiai lebomlás: Aktivált iszap, szimulációs vizsgálatok) vagy a megfelelő OECD 303 A . teszt útmutató szerint (Szimulációs vizsgálat- Aerob szennyvízkezelés - A: Aktivált iszap egységek). Eredeti változatában ezzel a vizsgálattal nem különbözethetők meg egymástól a biológiai lebomlás és más ártalmatlanítási folyamatok, pl. az adszorpció és az elgőzölögtetés. Az utóbbi években az 'Aktivált iszap egységek’ vizsgálathoz számos módosítást fejlesztettek ki. Ennek eredményeként legalább meg lehet határozni a hatóanyag és metabolitjainak mennyiségét a vízben és az iszapban a vizsgált rendszerekben, az említett irányelveknek megfelelően, és korlátozott tömegegyensúly számítható ki (elgőzölögtetés nélkül). Olyan sugárzóként megjelölt anyagokat alkalmazó zárt rendszereket felhasználó vizsgálati terveket is jóváhagytak, amelyek célja a teljes tömegegyensúly elérésére. Még akkor is, ha a módosított vizsgálatokat nemzetközileg nem szabványosították, az eredmények felhasználhatók az expozíció értékelésének a finomítására. Ha az EK C.10. módszer vagy az OECD 303 A teszt útmutató szerinti STP szimulációs vizsgálatot ma elvégeznék, annak általánosságban az alábbi követelményeket kellene teljesítenie:  A hatóanyag és metabolitjainak elemzése a részlegesen kezelt szennyvízben és az iszapban, korlátozott tömegegyensúly kiszámításához. 

Ha lehetséges, a zárt rendszerek és sugárzóként megjelölt anyagok a tömegegyensúly eléréséhez.

Az utóbbi években, sugárzóként megjelölt anyagokat alkalmazó, viszonylag egyszerű vizsgálatokat fejlesztettek ki, amelyek hasznos információkkal szolgálhatnak pl. egy STP-ben az aerob lebomlásról. Alacsony anyag koncentrációkat tesznek lehetővé, elsődleges lebomlási sebességeket adnak, a metabolitok kialakulásáról (és eltűnéséről) számot adnak és viszonylag könnyen elvégezhetők. Mégis, jelenleg nincsen e vizsgálatok értékelésére szolgáló semmilyen harmonizált mód, ezért az értékelő MSCA-val kell kapcsolatba lépni az ilyen vizsgálatok elvégzése előtt. 10.1.3.2. Biológiai lebomlás édesvízben (ADS - kiegészítő adat) Ez az információ olyan anyagokra, vagy transzformációs termékeke igaz, amelyek közvetlenül vagy közvetetten kerülnek a vízrendszerekbe/üledékrendszerekbe. Ld. a biológiai lebomlásra vonatkozó vizsgálati stratégiát a IV. fejezetben is. (a) Az aerob vízi lebomlás vizsgálata (ADS - kiegészítő adat) OECD 201. teszt útmutató (Aerob ásványosodás felszíni vízben – Szimulációs Biológiai lebomlási vizsgálat), az ISO 14592 módszer vagy az US-EPA irányelv OPPTS 835.3100 szerinti vizsgálat, adaptálatlan oldószerrel. (b) A vízben/üledékben való lebomlás vizsgálata (ADS - kiegészítő adat) A vízben/üledékben való lebomlást aerob körülmények között kell vizsgálni. A vízben/üledékben való lebomlást akkor kell vizsgálni anaerob körülmények között, ha az anyag expozíciója az anaerob feltételek mellett nagyon valószínű (pl. ha az anyag jelentős részét az üledék abszorbeálja). EK C.24. módszer (Aerob és anaerob transzformáció vizes üledékrendszerekben) vagy a megfelelő OECD 308. teszt útmutató (Aerob és anaerob transzformáció vizes üledékrendszerekben) szerinti vizsgálat. A vízi és üledékfázisban található metabolitok mennyiségét össze kell adni, a releváns metabolitok azonosítása céljából. 10.1.3.3. Biológiai lebomlás tengervízben (ADS - kiegészítő adat)

128 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július Ha egy anyag jelentős mennyiségét kell tengeri környezetben használni, vagy kibocsátani (pl. ismeretes, hogy többször használják, vagy folyamatosan kibocsátják a tengeri környezetben/környezetbe), akkor az OECD 306. teszt útmutató (Biológiai lebonthatóság tengervízben) szerint a biológiai lebonthatóság vizsgálatát tengervízben kell elvégezni. Az ISO 14592 módosított változata (rázópalack tételvizsgálat) környezetileg releváns koncentrációjú tengervízzel végezhető el (sugárzóként megjelölt). Vagy tengervízben/üledékben való lebomlási vizsgálat végezhető a módosított irányelvek szerint. 10.1.3.4. Trágyatárolás során történő biológiai lebomlás (ADS - kiegészítő adat) A trágyatárolás során végbemenő biológiai lebomlást olyan anyagok tekintetében kell vizsgálni, amelyeket állatok óljainál kell használni és amelyek a trágyatárolóba kerülnek, mielőtt a környezetbe kibocsátanák őket. Valószínűleg ez történik az állatorvosi higiéniai célú biocid termékekkel és a biocid élősködő-irtó termékekkel. Ld. a vizsgálati stratégiát a IV. fejezetben és a terméktípus-specifikus adatsort az V. fejezetben. Jelenleg, nincsen rendelkezésre álló harmonizált vizsgálati irányelv trágyatárolás során végbemenő biológiai lebomlásra. Közben, a trágyában nulla lebomlás vehető figyelembe az első szakasz értékelésekor. Keressék az ECHA-t vagy az Tagállam értékelő illetékes hatóságát egy adott vizsgálat elvégzési módjának a konkrét megvitatását illetően. Egy OECD teszt útmutató fejlesztése folyamatban van.

10.1.4. Adszorpció és deszorpció vízben /vízi üledék-rendszerekben és ahol indokolt, a metabolitok és a bomlástermékek adszorpciója és deszorpciója (ADS - kiegészítő adat) Ez az információ olyan anyagokra, vagy transzformációs termékeke igaz, amelyek közvetlenül vagy közvetetten kerülnek a vízrendszerekbe/üledékrendszerekbe. Ld. még II. fejezet, 10.1.2 szakasz. Az ott leírt vizsgálatokon kívül, egyedi vizsgálat végezhető üledékeken vagy szennyvíziszapon a kiindulási kockázatértékelés finomítására, ha az ott végbemenő adszorpció aggodalomra ad okot. Ezeket teljes vizsgálatként kell elvégezni (3. szakasz) az EK C.18. módszer (Adszorpció/deszorpció tétel egyensúlyi módszerrel) vagy a megfelelő OECD 106. teszt útmutató szerint (Adszorpció/deszorpció tétel egyensúlyi módszerrel) üledékeken vagy iszapon, pl. az US-EPA OPPTS 835.1110 irányelv szerint (Aktivált iszap szorpciós izoterm); az EK C.24. módszer szerint (Aerob és anaerob transzformáció vizes üledékrendszerekben) vagy a megfelelő OECD 308. teszt útmutató szerint (Aerob és anaerob transzformáció vizes üledékrendszerekben). Ld. még a vizsgálati stratégiát a IV. fejezetben.

10.1.5. Terepen folytatott vizsgálat az üledékben való felhalmozódásról (ADS - kiegészítő adat ) Terepen folytatott vizsgálat lenne szükséges a felhalmozódásról kétféle üledékben, ha a DT90terep > egy év és a DT50terep > három hónap, ha a laboratóriumi vizsgálatok alatt nem kivonható szermaradékok alakulnak ki, amelyek mennyisége > 70% 100 nap után, ahol a kiindulási dózis ásványosodási sebessége < 5% 100 nap alatt. Mivel nem várható, hogy ezek a kiváltó okok be fognak következni, feltételezhetően ezek a vizsgálatok nem teljesülnének. Továbbá, az eredményeket nem lehetne a kockázatértékelés finomítására felhasználni. Mindenesetre, szabványos tesztmódszer jelenleg nem áll rendelkezésre. Bizonyos általános

129 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július útmutatás kapható a SETAC-tól (SETAC, 1995).

10.1.6. Szervetlen anyagok: az anyagok vízi sorsára és viselkedésére vonatkozó információk (ADS - kiegészítő adat ) Jelenleg nincsen e végponttal foglalkozó harmonizált irányelv.

10.2. A hatóanyag sorsa és viselkedése a talajban (ADS - kiegészítő adat) A hatóanyagnak talajban bekövetkező sorsát és viselkedését csak akkor szükséges vizsgálni, ha a talajt éri expozíció. Ha a II. fejezet 10.1.1.2a vagy 10.1.1.2b szakaszban leírt vizsgálatoknak az eredményei a hatóanyag adatai közül ennek elvégzési szükségességét jelzik, vagy ha a hatóanyag általánosságban alacsony abiotikus lebomlású, vagy ilyen lebomlás nem következik be, akkor a II. fejezet 10.2 szakasz szerinti, alábbi bekezdésekben leírt vizsgálatokat kell elvégezni. Az e bekezdés szerint közölt adatoknak egyértelművé kell tenniük, az anyag lebomlásán kívül, a talajban bekövetkező más releváns disszipációs utakat, pl. elgőzölgést, bemosódást és átalakulást kötött szermaradékokká. A biocid hatóanyagok biológiai lebomlására vonatkozó vizsgálati stratégia (ld. az 5. ábrát és a IV. fejezet szövegét) fajlagosabb információkat nyújt.

10.2.1. Laboratóriumi vizsgálat a lebomlás mértékéről és útjáról (ADS kiegészítő adat) beleértve a folyamatok azonosítását és valamennyi metabolit és bomlástermék azonosítását egyetlen talajtípusban (kivéve pH-függő lebomlási út esetén), megfelelő körülmények mellett. Laboratóriumi vizsgálatok a lebomlás mértékéről további három talajtípusban. Az aerob lebomlás sebességét és útját egy talajtípusban ≥ 100 napig kell vizsgálni, beleértve az ott végbemenő folyamatok azonosítását, valamint a főbb metabolitok, bomlástermékek és megkötött szermaradékok azonosítását is, megfelelő feltételek mellett. Az alkalmas talajtípusok kiválasztási kritériumainak magának az anyagnak a fizikai-kémiai tulajdonságait kell megcéloznia (pl. pKa). Ha ok van feltételezni, hogy a lebomlási út pH-függő, akkor a lebomlási utat legalább egy további, más pH értékű talajra jelezni kell. A vizsgálat tarthat rövidebb ideig, ha a szükséges eredmények már rendelkezésre állnak. Az aerob lebomlást a hatóanyag és a főbb metabolitok tekintetében három további talajtípusban vizsgálni kell. Ha a metabolit(ok) lebomlási sebességét a hatóanyag vizsgálata alapján meg lehet határozni, nem szükséges külön vizsgálni a metabolito(ka)t. A vizsgálatnak a lehető legjobb becsléseket kell adnia arról az időtartamról, amely az anyag 50%-ának a lebomlásához szükséges (DegT50lab) relevánsabb környezeti feltételek mellett, mint amelyek a könnyű vagy inherens biológiai lebomlásra érvényesek. Ezeket a vizsgálatokat a következők szerint kell elvégezni: EK C.23. módszer (Aerob és anaerob transzformáció a talajban) vagy a megfelelő OECD 307. teszt útmutató (Aerob és anaerob transzformáció a talajban) vagy az OECD 304A. teszt útmutató (Inherens biológiai lebonthatósági vizsgálat a talajban). Ha az eredmények azt mutatják, hogy a megkötött szermaradékok mennyisége > 10% lehet, akkor azokat jellemezni kell (ld. II. fejezet 10.2.7 szakasz).

10.2.2. Terepen végzett vizsgálatok két talajtípus esetében (ADS - kiegészítő adat) A hatóanyagnak, a főbb metabolitoknak a talajban végbemenő szétterjedésről, lebomlásáról és reakció termékeiről vizsgálatokat kell végezni, olyan feltételekkel, ahol a PEC/PNECtalajok > 1 és  a DegT50lab > 60 nap egy vagy többféle talajban, 20 °C-on meghatározva, és ahol a

130 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július talaj nedvességtartalma egy 2 pF értékre vonatkozik (szívó nyomás) vagy 

a DegT90lab > 200 nap egy vagy többféle talajban, 20 °C-on meghatározva, és ahol a talaj nedvességtartalma egy 2 pF értékre vonatkozik (szívó nyomás) nagyobb, mint 200 nap.

Ha talajvíz veszélye áll fenn, e vizsgálat eredménye felhasználható a kiinduló kockázatértékelés finomítására. A hatóanyag/metabolit lebomlási és transzformációs paramétereiről további útmutatás található a FOCUS Talajvíz (EU, 2002a) és a FOCUS Lebomlási kinetika (EU, 2011d) c. iránymutatásban. A talajban végbemenő szétterjedési vizsgálatoknak becsléseket kell nyújtaniuk az 50%-os 90%-os szétterjedésről (DT50 és DT90) és, ha lehet az anyag 50%-ának és 90%-ának a lebomlásához szükséges időtartamról (DegT50 és DegT90) terepi feltételek mellett. Ha releváns, a metabolitokról, a lebomlási és reakciós termékekről információkat kell szolgáltatni. Reprezentatív talajok soráról egyedi vizsgálatokat kell folytatni (ellentétben azzal, ami a BPR II. függelékében szerepel, az adatokat szokásosan négy különböző típusra kell közölni) addig, amíg az alkalmazott mennyiség > 90%-a szét nem terjed. A vizsgálatok maximális időtartama 24 hónap. A terepi vizsgálatok során a biocid felhasználásra érvényes reprezentatív kibocsátásra vonatkozó vizsgálati körülményeket kell alkalmazni (pl. szennyezett STP iszap, szennyezett trágya injektálása, bemosódás olyam mesterséges mátrixból, mint festék vagy permet alkalmazás, ahol releváns). A NAFTA Szabályozói irányelv szerinti vizsgálat - DIR2006-01 Útmutató dokumentum a Szárazföldi terepi szétterjedési (disszipációs) vizsgálatok folytatásához (NAFTA, 2006).

10.2.3. A talajban végbemenő felhalmozódás vizsgálata (ADS - kiegészítő adat) Terepen folytatott vizsgálat lenne szükséges a felhalmozódásról kétféle üledékben, ha a DT90terep > egy év és a DT50terep > három hónap, vagy ha a laboratóriumi vizsgálatok alatt nem kivonható szermaradékok alakulnak ki, amelyek mennyisége > 70% 100 nap után, ahol a kiindulási dózis ásványosodási sebessége < 5% 100 nap alatt. A vizsgálatoknak elegendő adattal kell szolgálniuk ahhoz, hogy a hatóanyag és transzformációs termékeinek a talajban végbemenő felhalmozódása értékelhető legyen. Szabványos tesztmódszer jelenleg nem áll rendelkezésre. Bizonyos általános útmutatás rendelkezésre áll (Boethling, és mások, 2009).

10.2.4. Adszorpció és deszorpció legalább három talajtípusban, és ahol indokolt, a metabolitok és a bomlástermékek adszorpciója és deszorpciója (ADS - kiegészítő adat) Ez az információ olyan anyagokra, vagy transzformációs termékeke igaz, amelyek közvetlenül vagy közvetetten kerülnek a talajba. Ld. még II. fejezet, 10.1.2 szakasz. Az ott leírt vizsgálatokon felül, teljes terjedelmű talajvizsgálatot kell végezni (izotermek, tömegegyensúly, deszorpció), ha valamely anyagtó közvetlen expozíciójának van kitéve a talaj, kivéve, ha az anyag biológiailag könnyen lebontható. Mindenre kiterjedő adszorpciós vizsgálat is megfelelő lehet a PEC érték finomítására olyan esetekben, ahol:  PEC/PNEC > 1 közvetett expozíció eredményeként (pl. ha a szennyezett szennyvíziszap

131 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július a talajon szétterjed) és ahol az anyag biológiailag nem bontható le könnyen, 

a modellezési eredmények azt jelzik, hogy az anyag releváns koncentrációi elérhetik a talajvizet (a Tanács 98/83/EK irányelve).

Teljes (3 szakaszos) vizsgálat a következők szerint: EK C. 18. módszer (Adszorpció/deszorpció tétel egyensúlyi módszerrel) vagy a megfelelő OECD 106. teszt útmutató szerint (Adszorpció/deszorpció tétel egyensúlyi módszerrel) talajokban. Az alkalmas talajtípusok kiválasztási kritériumainak magának az anyagnak a fizikai-kémiai tulajdonságait kell megcéloznia (pl. pKa). A IV. fejezetben található vizsgálati stratégia jelzi, melyik szorpciós vizsgálat szükséges.

10.2.5. Kiegészítő szorpciós vizsgálatok (ADS - kiegészítő adat) Ld. e fejezetben a 10.1.2 szakaszt. A IV. fejezetben található vizsgálati stratégia jelzi, mikor és melyik szorpciós vizsgálat szükséges.

10.2.6. Mobilitás legalább három talajtípusban, és ahol indokolt, a metabolitok és a bomlástermékek mobilitása (ADS - kiegészítő adat) A legtöbb esetben valamely anyag talajban érvényes mobilitása matematikai modellszámítások futtatásával, az adszorpciós koefficienssel és az anyag (és transzformációs termékei) bomlási sebességeivel, valamint talajtani és éghajlati paraméterekkel is megbecsülhető. 10.2.6.1. Talajoszlopos bemosódási vizsgálatok (ADS - kiegészítő adat) Talajoszlopos bemosódási vizsgálatokat ott kell végezni, ahol a 10.2.4. végpont alatti adszorpciós/deszorpciós vizsgálatokkal nem lehetséges megbízható adszorpciós koefficiens értékeket előállítani. A talajoszlopos bemosódási vizsgálatokkal megbízható és hasznos alsó értékhatárok állapíthatók meg a KOC értékre, ha a várt KOC érték kevesebb, mint kb. 25 L/kg. A vizsgálatnak elegendő adatot kell nyújtania a hatóanyag mobilitásának és bemosódási hatásának az értékeléséhez. Három-négy változó pH értékű, szerves szén tartalmú és textúrájú talajban kell vizsgálatokat végezni (a teszt útmutató szerint). Legalább három talajnak olyan pH értékűnek kell lennie, amelynél a vizsgált anyag reagáló formájú. A vizsgálati időszak alatt, a bemosódási talajoszlopokat sötét helyen, szobahőmérsékleten (18 és 25 °C-on) kell tartani, ±2 °C ingadozással. OECD 312. Útmutató dokumentum szerinti vizsgálat (Bemosódás talajoszlopokba). 10.2.6.2. Liziméterrel végzett vizsgálatok (ADS - kiegészítő adat) Ahol a talajban végbemenő adszorpciós és lebomlási adatok azt jelzik, hogy valamely anyag releváns mennyiségei elérhetik a talajvizet, szükségessé válhat kültéri megerősítő vizsgálat elvégzése. Arról,hogyan kell elvégezni valamely anyag mobilitásának hosszú távú vizsgálatát zavartalan talajban, kültéri körülmények között, ld. az OECD 22. útmutató dokumentumát (Kültéren monolit liziméterrel végzett vizsgálatok végrehajtása). 10.2.6.3. Terepen végzett bemosódási vizsgálatok (ADS - kiegészítő adat) Hasonlóan a II. fejezet 10.2.6.2 szakaszát, kövesse az OECD 22. útmutató dokumentumát (Kültéren monolit liziméterrel végzett vizsgálatok végrehajtása).


10.2.7. A kötött szermaradékok mértéke és jellege (ADS - kiegészítő adat) A kötött szermaradékok meghatározását és jellemzését talajszimulációs vizsgálattal együtt javasolt elvégezni. Akkor szükséges, ha a talajszimulációs vizsgálatok eredményei (II. fejezet, 10.2.1 szakasz) azt jelzik, hogy kötött szermaradékok alakulhatnak ki, amelyek a hozzáadott hatóanyagnak több, mint 10%-át teszik ki. A vizsgálatot a SETAC eljárások szerint kell végezni (SETAC, 1995) sugárzóként megjelölt hatóanyaggal és a megkötött szermaradékok jellegét a lehető legmesszemenőbb mértékben jellemezni kell, a következők szerint pl. (Schnitzer, 1982) vagy acetonos/metanolos ultrahangos kezelés után, az OECD 304A. teszt útmutató (Inherens biológiai lebonthatósági vizsgálat a talajban) szerint. Ha nem találhatók megkötött szermaradékok, azt más oldószerekkel alaposan ki kell vizsgálni. További Útmutató:  DG-AGRI útmutató dokumentum a Fennmaradásról a talajban (EU, 2000c) 

Szerves szennyező anyagok fennmaradása a környezetben: Útmutató POP kockázati profilok kifejlesztéséhez és felülvizsgálatához (Boethling, és mások, 2009)

10.2.8. A talajban végbemenő lebomlásra vonatkozó egyéb vizsgálatok (ADS - kiegészítő adat) Ezeknek a további vizsgálatoknak lebomlási sebességeket kell részletesen meghatározniuk különféle kibocsátási feltételeknél, valamint a főbb lebomlási utakat is. Bármilyen főbb metabolitot (vagy más olyan bomlásterméket, amely mennyisége a vizsgálatok bármely mintavételezési időpontjában a hozzáadott hatóanyagnak több, mint 10%-át teszi ki) azonosítani kell, és a bomlási sebességeiket vizsgálni szükséges. Például, talaj fotolízis vizsgálatot kell végezni, ahol a hatóanyag lerakódása jelentős a talaj felszínén (pl. a használt hatóanyagnak több, mint 10%-a) a 10.1.1.1b végpont alatti eredmények, a hatóanyag adatsora alapján és fotolízis jelentős lebomlási módnak tekintendő. Az EK C.23. módszer (Aerob és anaerob transzformáció a talajban) vagy a megfelelő OECD 307. teszt útmutató (Aerob és anaerob transzformáció a talajban) szerinti vizsgálat szükséges egyfajta talajon, ha az anaerob feltételek expozíciója valószínű ott, ahol a hatóanyagot, vagy a vele kezelt anyagot használják. Itt is alkalmazandó a valamely aerob lebomlási vizsgálatra érvényes megfelelő adatszolgáltatási követelményről szóló általános útmutatás (II. fejezet, 10.2.1 szakasz).

10.2.9. Szervetlen anyagok: az anyagok talajban való sorsukra és viselkedésükre vonatkozó információk (ADS - kiegészítő adat) A szervetlen anyagok sorsával kapcsolatos fő problémákat, ezen anyagoknak a talajmátrixban bekövetkező adszorpciója, deszorpciója és öregedése jelenti. Ez az információ olyan anyagokra, vagy transzformációs termékeke igaz, amelyek közvetlenül vagy közvetetten kerülnek a talajba (vagy felszíni vízbe). A fémek biológiai jelenlétét nagymértékben befolyásolja a talaj pH értéke, Fe és Al oxi-hidroxidok, a talaj szerves anyag tartalma és kevésbé jelentős mértékben a talaj agyagásvány tartalma. A háttérfémek biológiai jelenléte általában csökken a talajban (vagy üledékekben) végbemenő öregedés miatt, vagy azért, mert biológiailag kevésbé jelenlévő sókká alakulnak át. Úgy tűnik, az öregedési reakciók körülbelül egy év után majdnem teljesen befejeződnek, és visszafordíthatók. Jelenleg a különféle fémekre és félfémekre, szorpciós szilárd anyagokra vonatkozó információk nagyon korlátozottak, ezért nem lehet általánosítani, melyik fém öregszik a leggyorsabban, vagy nagyobb/kisebb visszafordíthatósággal. Az adszorpciós koefficiensek deriválása érdekében, pl. fémekhez, a talaj teljes fémtartalmát, a teljes fém pórusvíz koncentrációt vizsgálni kell, tág földrajzi változékonyságú in situ

133 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július szennyezett talajokban. Az EK C. 18. módszerben (Adszorpció/deszorpció tétel egyensúlyi módszerrel) vagy a megfelelő OECD 106. teszt útmutatóban (Adszorpció/deszorpció tétel egyensúlyi módszerrel) leírt elvek a szervetlen anyagokra is érvényesek. További Útmutató:  Ctalaj paramétersor értékelése és felülvizsgálata, RIVM beszámoló 711701021. (Otte, és mások, 2001)  Szervetlen fémek kockázatértékelésének keretei (Külső felülvizsgálati tervezet) 4. szakasz: Fém-specifikus  témakörök és módszerek (US EPA, 2004)

10.3. A levegőben bekövetkező sors és megnyilvánuló viselkedés 10.3.1. Fototranszformáció a levegőben (becslési módszer). Transzformációs termékek azonosítása Valamely anyag fototranszformációját azért szükséges megbecsülni, hogy bármilyen olyan vegyület kockázatértékelése elvégezhető legyen, amely a természetes vagy mesterséges fénynek ki van téve. Habár bizonyos vegyi anyagok esetében a közvetlen fotolízis fontos lebontó folyamat lehet, a troposzférában leghatékonyabb lebontási folyamat a legtöbb anyag esetében olyan fotokémiai folyamatok során keletkező fajták következménye, mint az OH gyökök, ózon és nitrát gyökök. Első megközelítésben, valamely OH-gyökökkel rendelkező anyag specifikus elsőrendű lebomlási sebességállandója (Q)SAR módszerekkel megbecsülhető. További részletek találhatók a TGD-ben (EU, 2003). Bomlástermékek potenciális kialakulását minőségi szempontból tárgyalni kell. Továbbá, a globális felmelegedési potenciál értékelését, a sztratoszférában bekövetkező ózoncsökkentő hatást, a troposzférában bekövetkező ózon kialakulási hatást, valamint a savasító hatást közölni kell (a BPR technikai útmutató B része (útmutatás, fejlesztés alatt)). További Útmutató: Az AOPWIN™ szoftver megbecsüli a gáz halmazállapot reakció sebességét a legjellemzőbb légköri oxidáns, a hidroxil gyökök és valamely vegyi anyag között végbemenő reakció tekintetében. Továbbá, az AOPWIN™ tájékoztatást ad, ha a nitrát gyök reakció jelentős lesz. Az egyes vegyi anyagok légköri felezési időit automatikusan kiszámítja feltételezett átlagos hidroxil gyök és ózon koncentrációkból kiindulva (http://www.epa.gov/opptintr/exposure/pubs/episuite.htm). Ezt integrálták az EPA's Office of Pollution Prevention Toxics and Syracuse Research Corporation (SRC) (az EPA Környezetszennyezést megelőző, mérgező anyagokat és Syracuse-i Kutatóvállalat Hivatala) által kifejlesztett Becslő programok interfész csomagjába (EPI Suite™).

10.3.2. A hatóanyag sorsa és viselkedése a levegőben, kiegészítő vizsgálatok (ADS - kiegészítő adat) Ha a hatóanyagot füstölőszerekben kell használni, vagy ha veszélyt hordozhat a légköri környezet számára, kísérleti úton kell meghatározni a lebomlási viselkedését (pl. az (OECD, 1992-ben leírt módszerek szerint). A legfontosabb folyamatokat illetően, először elméleti úton meg kell becsülni a sebességállandókat, majd kísérleti úton meg kell erősíteni azokat a különféle folyamatok relatív fontosságának a figyelembe vételével. A kísérleti becsléshez tisztított, meghatározott összetételű hatóanyagra kell az adatokat benyújtani.

134 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július Az olyan transzformációs termékeket azonosítani kell, amelyek mennyisége a hozzáadott hatóanyagnak több, mint 10%-át teszi ki bármilyen mintavételezési időpontban, kivéve, ha a transzformációs termék felezési ideje rövidebb három óránál. A benyújtott adatoknak légköri feltételekre kell érvényesnek lenniük (fényerősségek, spektrum eloszlás, stb.). További Útmutató:  Eljárás Növényvédő szerek környezeti sorsának és ökotoxicitásának az értékeléséhez (SETAC, 1995)

10.4. Kiegészítő vizsgálatok az anyag környezeti sorsáról és viselkedéséről (ADS - kiegészítő adat) Nincsenek javasolt kiegészítő vizsgálatok.

10.5. A szermaradék meghatározása (ADS - kiegészítő adat) 10.5.1. A szermaradék kockázatértékelési célú meghatározása (ADS kiegészítő adat) A kockázatértékeléshez a releváns alkotóelemek tekintendők a kiinduló anyagnak és:  az érvényes befogadó környezeti részekben: édesvízben, sósvízben, üledékben, STP bemenő/kimenő folyadékban, aktív iszapban, talajban, talajvízben és levegőben az összes jelentős metabolit, vagy 

az összes olyan metabolit, amely összehasonlítható, vagy nagyobb veszélyt jelent, mint a hatóanyag.

További Útmutató:  OECD útmutató dokumentum a Szermaradék meghatározásához (OECD, 2006)

10.5.2. A szermaradék ellenőrzési célú meghatározása (ADS - kiegészítő adat) A legrosszabb eset elve az, hogy a kockázatértékelés céljából relevánsnak tekintett kiinduló anyag és metabolitok (ld. II. fejezet 10.5.1 szakasz) az ellenőrzés céljára is relevánsak. E követelmény alól felmentés lehetséges:  a szermaradékban azon alkotóelemek azonosításával, amelyek az összes többi alkotóelem tekintetében leginkább reprezentatívak 

a kockázatértékelésben azonosított valamely metabolit aggodalomra okot (nem) adó tulajdonsága alapján.

Ez eltérhet a különféle befogadó környezeti részekben: édesvízben, sósvízben, üledékben, STP (szennyvízkezelő mű) bemenő/kimenő folyadék(á)ban, aktív iszapban, talajban, talajvízben és levegőben.

10.6. Ellenőrzési adatok (ADS - kiegészítő adat) A legrosszabb eset elve az, hogy a kockázatértékelés céljából relevánsnak tekintett kiinduló anyag és metabolitok (ld. II. fejezet 10.5.1 szakasz) az ellenőrzés céljára is relevánsak. E követelmény alól felmentés lehetséges:  a szermaradékban azon alkotóelemek azonosításával, amelyek az összes többi alkotóelem tekintetében leginkább reprezentatívak 

a kockázatértékelésben azonosított valamely metabolit aggodalomra okot (nem) adó tulajdonsága alapján.

Ez eltérhet a különféle befogadó környezeti részekben: édesvízben, sósvízben, üledékben, STP

135 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július (szennyvízkezelő mű) bemenő/kimenő folyadék(á)ban, aktív iszapban, talajban, talajvízben és levegőben.

10.6.1. A talajban, a vízben és az üledékben való lebomlásra vonatkozó vizsgálatoknál valamennyi bomlásterméket (> 10 %) azonosítani kell (ADS kiegészítő adat) Ellentétben a BPR II. függelékében leírtakkal, az I. fejezet 1.6 szakasza szerint meghatározott metabolitokat azonosítani szükséges. További Útmutató:  R.7b fejezet: Végpont-specifikus útmutató R.7.9.5 Lebomlásra/biológiai lebomlásra vonatkozó következtetések (ECHA, 2012c) 

R.7c fejezet: Végpont-specifikus útmutató R.7.10.3.3 A vízi biológiai felhalmozódás terepi adatai, (ECHA, 2012c)



Az ellenőrzési adatoknak a környezeti expozíciós értékelésben történő felhasználásáról szóló fontos információk találhatók a TGD 2.2 fejezete, II. részében (EU, 2003).


11. Az emberek, az állatok és a környezet védelmét szolgáló intézkedések 11.1. A kezelésre, a felhasználásra, a tárolásra, a szállításra és tűz esetére javasolt módszerek és óvintézkedések Soroljanak fel technikai biztonsági óvintézkedéseket, és ahol az expozíció más eszközökkel nem kerülhető el, sorolják fel azokat a személyi védőfelszereléseket (PPE), amelyeket a hatóanyag kezelésekor használni kell, pl. a folyamat különböző szakaszai során, az embereket és a környezetet érő expozíció kockázatának a csökkentése céljából. Ahogyan a BPR VI. függelék, 62. pontja előírja, Az értékelő szerv adott esetben azt a következtetést vonja le, hogy a 19. cikk (1) bekezdése b) pontjának iii. alpontjában szereplő kritériumnak csak abban az esetben lehet megfelelni, ha megelőző és védelmi intézkedéseket alkalmaznak, ideértve a munkafolyamat megtervezését, a műszaki ellenőrzéseket, megfelelő felszerelés és anyagok használatát, kollektív védelmi intézkedések alkalmazását, valamint amennyiben az expozíció nem előzhető meg más módon, egyéni védelmi intézkedések alkalmazását, vagyis a foglalkozásszerű felhasználók expozíciójának csökkentése érdekében személyi védőfelszerelés, így a légzésvédők, arcvédők, védőruhák, védőkesztyűk és védőszemüvegek használatát. Ha elegendő szellőzés szükséges, a szellőztetés sebességét meg kell használni (légcserék számát óránként) és el kell magyarázni, az hogyan érhető el(pl. ablak, légkondicionálás). A PPE-ket illetően, a felszereléseket részletesen le kell írni, pl.:  védőkesztyű: az anyagáról, vastagságáról, védelmi szintjéről (fokozatáról) szóló információk  légzést védő felszerelések: a maszk típusáról (egész arcot befedő, fél arcot befedő, FFP, sisak, bura, csutora) és a szűrő típusáról és osztályáról vagy az SCBA-ról szóló információk  kezeslábas: típusa és EN szabvány A gyúlékony, oxidáló, stb. anyagokkal kapcsolatos megfelelő védelmi intézkedések. A mozgatásnál, tárolásnál és szállításnál bármilyen olyan felületet figyelembe kell venni, amely a termékkel közvetlenül vagy közvetetten érintkezésbe léphet, beleértve, például: a feldolgozó berendezéseket, csöveket, ventilátorokat, szállító járműveket és mosásukat, tisztításukat, valamint a dolgozók védőruháját és zuhanyozó területeit. A tárolási óvintézkedéseknél meg kell említeni a raktárhelyiségekben alkalmazandó szelőztető rendszert (általánosságban és az egyéb tárolási feltételeket, pl. a hőmérséklet tartományt). A karbantartás során különös óvintézkedéseket kell figyelembe venni a környezeti hatások megelőzésén kívül, és intézkedéseket kell tenni arra az esetre, ha az anyag baleset vagy helytelen használat következtében a környezetbe jut. Az anyaggal összeegyeztethetetlen anyagokat meg kell említeni, pl. olyan anyagokat és termékeket, amelyek a hatóanyaggal reakcióba léphetnek, és mérgező gázokat szabadíthatnak fel, vagy más olyan veszélyeket támaszthatnak, mint pl. a jelentős térfogat-növekedés, erős savasság, porrobbanás lehetősége, stb. A tűzoltó berendezések pontos típusát meg kell határozni (azaz az oltóanyag típusát valamint az elkerülendő oltóanyagokat egyaránt, és bármilyen védőfelszerelést) pl. víz, széndioxid.

11.2. Tűz esetén keletkező reakciótermékek, égési gázok stb. tulajdonságai Meg kell állapítani, milyen gázok szabadulhatnak fel, pl. kísérletekkel vagy a szerkezet alapján, ha az anyag ég, vagy ha levegő nélkül felmelegszik, úgy, hogy egyszerűen lebomlik, pl. nitrogén oxidok, szén-oxiklorid, vagy korom.


Különösen a kialakuló veszélyes anyagokat kell megnevezni (pl. az ISO 9122 szabvány, 3. része szerinti elemzés alapján).

11.3. Sürgősségi intézkedések baleset esetén Baleset esetén, egyedi kezelés, pl. elsősegélynyújtás, miután az anyag a szembe, bőrre kerül, lenyelik, belélegzik, ellenanyag, orvosi segítség, ha elérhető, a környezet védelmét szolgáló sürgősségi intézkedések. Az elsősegélynyújtással, bizonyított ellenszerekkel és bizonyított orvosi ellátással kapcsolatosan pontos orvosi adatokat kell szolgáltatni. Ebben részletezni kell az elsősegélynyújtás hatékonyságát, a javasolt ellenanyag dózisokat, stb., és a referencia forrásokról teljes dokumentációját át kell adni. Az itt megadott információk célja az azonnali elsősegélynyújtás biztosítása. Nem célja a végleges diagnózis és ellátás helyettesítése, amelyet kizárólag szakképzett orvos tehet meg. A különféle fajta baleseti forgatókönyvekre adott válaszokat jelentő intézkedéseket és azok lépéseit (pl. a biocid termék felszabadulása által okozott fenyegetés, a termék ténylegesen felszabadul és már felszabadult) le kell írni. Továbbá, a felszabadulás vagy elszabadult anyag eltérítését, leállítását szolgáló intézkedéseket, a felszabadult anyag hatásainak minimálisra csökkentését, az emberi élet és vagyon védelmét szolgáló intézkedéseket, és a termék és melléktermékei visszanyerését le kell írni.

11.4. A megsemmisítés és mentesítés lehetősége, ha az anyag az alábbi közegekbe vagy azok felszínére kerül: a) levegő b) víz, az ivóvizet is beleértve c) talaj Ez az egészség és a környezetet érő hatások megelőzéséről és arról szól, milyen intézkedéseket kell tenni, ha az anyag baleset vagy helytelen használat következtében a környezetbe jut. Részletezni kell azon intézkedéseket, amelyek arra szolgálnak, hogy a környezetbe véletlenszerűen jutott anyag által okozott következmények gyorsan korlátozhatók legyenek, és a véletlenszerűen kijutott anyag által befolyásolt területeket gyorsan mentesíteni lehessen. Ilyen intézkedések lehetnek: semlegesítés, megsemmisítés vagy eltávolítás.

11.5. A hulladékká vált hatóanyag kezelési eljárásai ipari vagy a terméket foglalkozásszerűen felhasználóknál A biztonságos ártalmatlanításhoz, ill. a kezelt anyaghoz is szükséges információk közlése. Ha a hulladék előzetes kezelése is szükséges, az erre vonatkozó információkat is közölni kell. Ha az anyagból származó bármilyen hulladék veszélyes anyagnak minősül (pl. a Bizottság 2000/532/EK határozata szerint), ezt külön kell említeni, és a hivatkozott törvényszövegnek megfelelő kezelést is jelezni kell. További információk találhatók a III. fejezet 11.5 szakaszában.

11.6. A hasznosítás vagy újrafeldolgozás lehetősége A hasznosítás vagy újrafeldolgozás lehetőségét az anyag szokásos felhasználása és a kiömlésekben található mennyiségekre egyaránt közölni kell.

11.7. A hatások semlegesítésének lehetősége Az alkalmazandó semlegesítési eljárásokat (pl. lúgos reakciót kevésbé mérgező vegyületek

138 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július előállítása érdekében) le kell írni, pl., véletlenszerű kiömlés esetére, ahol célszerű. Közlendő részletek: a kisebb ill. nagyobb mennyiségek esetére javasolt eljárások, a semlegesítő termékek értékelése (kisebb ill. nagyobb mennyiségek esetén), a semlegesített hulladék ártalmatlanítási eljárásai (kisebb ill. nagyobb mennyiségek).

11.8. Az ellenőrzött szabadba bocsátás feltételei, beleértve az ártalmatlanításkor a kioldási oldatok jellemzőit pl. ellenőrzött hulladéklerakó vagy jelentős mennyiségű kioldás (meghatározandó) a felszíni vízbe bocsátás előtt Ha ellenőrzött hulladéklerakót javasolnak ártalmatlanítási helyszínként, az előzetesen szükséges kezelésről, a hulladéknak a lerakóban történő sorsáról, a hulladékból származó hatóanyagok vagy bomlástermékek szabadba bocsátásáról, stb. szóló információkat közölni kell.

11.9. Az ellenőrzött hulladékégetés feltételei Ha a javasolt hulladék-ártalmatlanítási módszer az égetés, az égés során felszabaduló vegyületekről (pl. hogy ezek poliklór dioxinok, furánok, vagy más halogén vegyületek lehetnek), a javasolt égetési feltételekről (hőmérséklet, reakcióidő és oxigéntartalom) és a hulladék biztonságos égetéséhez szükséges más információkat közölni kell.

11.10. Bármely olyan anyag azonosítása, amely a 80/68/EGK tanácsi irányelv mellékletében foglalt I. vagy II. listának a hatálya alá tartozik. amely a felszín alatti vizek egyes veszélyes anyagok okozta szennyezés elleni védelméről szól, kelte 1979. december 17, valamint amely a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről szóló, 2006. december 12-i 2006/118/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. és II. mellékletének, a vízpolitika területén a környezetminőségi előírásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. mellékletének, a 98/83/EK irányelv I. melléklete B. részének, vagy a 2000/60/EK irányelv VIII. és X. mellékletének a hatálya alá tartozik Azon anyagok, amelyek az alábbi jogi szövegek vonatkozó Függelékeiben szereplő felsorolások tartalmaznak, veszélyes anyagoknak tekintendők ezért ellenőrzésük szükséges. Pontosítsák, ha a hatóanyagot az alábbiak valamelyikében felsorolták: 

A Tanács 80/68/EGK irányelve a felszín alatti vizek egyes veszélyes anyagok okozta szennyezés elleni védelméről. Az összes biocid termék vagy származékaik vagy az I. vagy a II. Listában kerülnek osztályozásra. Az I. Listában szereplő anyagok közvetlen kibocsátása tiltott. A II. listában szereplő anyagok kibocsátása korlátozott. Továbbá, más anyagok (adalékanyagok, szennyező anyagok) a Listák hatálya alá tartozhatnak.



A Tanács 2006/118/EK irányelve, a Talajvíz Irányelv, meghatározza azt a tartományt, amely a felszín alatti vizek szabványait előírja, és a szennyező anyagok talajvízbe jutásának megelőzését vagy korlátozását szolgáló intézkedéseket vezeti be. Az I. melléklet felsorolja a talajvíz minőségi szabványait és a II. melléklet a talajvíz szennyező anyagainak a küszöbértékeit és szennyező anyag indikátorait sorolja fel.



 A Tanács 2008/105/EK irányelve, amely az Elsődleges anyagok irányelveként is ismert, amely a felszíni vizekben (folyók, tavak, átmeneti vizek és partvidéki vizek) anyagaira érvényes környezetminőségi előírásokat határoz meg, és megerősítette elsődleges vagy elsődlegesen veszélyes anyag megnevezésüket, amelyből az utóbbi különös aggodalomra ad okot. Az I. melléklet az elsődleges anyagokat sorolja fel.



A 98/83/EK irányelv az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szól. Célja az emberi

139 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július egészség védelme az emberi fogyasztásra szánt vízbe (ivóvízbe) kerülő bármilyen szennyező anyag hatásaitól, biztosítva, hogy a víz teljes és tiszta legyen. A vegyi minőségi szabványok az I. mellékletben találhatók. 

A 2000/60/EK irányelv az EU Vízügyi Keret Irányelve. A VIII. melléklet felsorolja a főbb szennyező anyagokat. A X. melléklet a vízpolitika területén elsődleges anyagokat és az 'elsődlegesen veszélyes anyagokat’ sorolja fel.

12. Osztályozás, címkézés és csomagolás A veszélyek osztályozása olyan folyamat, ahol figyelembe vesszük valamely anyagnak (vagy keveréknek) a fizikai, egészségügyi és környezeti veszélyeit, majd összehasonlítjuk ezeket a veszélyeket (a veszély mértékét is beleértve) meghatározott kritériumokkal, annak érdekében, hogy az anyagot (vagy a keveréket) végül osztályozzuk. Az osztályozási kritériumokat a CLP rendelet I. melléklete és - 2015. június 1-ig - a 67/548/EGK irányelv VI. melléklete határozza meg. A hatóanyagok általában az összes veszélyességi osztályt tartalmazó harmonizált osztályozás és címkézés hatálya alá tartoznak (ld. az 1272/2008/EK rendelet alkalmazásáról szóló Útmutató dokumentumokat). Az alábbi szakaszokban útmutatás található arról, a kérelmező hogyan közölje a meglévő harmonizált osztályozást és címkézést, vagy javasoljon egyet. A kérelem értékelése során elvégzett értékelést követően, az értékelő illetékes hatóság (azonban nem a kérelmező) elkészíti és benyújtja a hatóanyagnak a harmonizált osztályozási és címkézési javaslatát az Ügynökség részére (a CLP 36(2) és 37. cikkelye). Tanácsos, hogy az értékelő illetékes hatóság a lehető legrövidebb időn belül konzultáljon az ECHA-val, azért, hogy a javaslat elkészítéséhez a legjobb támogatást és tanácsokat megszerezze.

12.1. Bármely meglévő osztályozás vagy címkézés megjelölése. Ha rendelkezésre áll, meg kell jelölni a meglévő osztályozást és címkézést a CLP 3. rész, VI. mellékletének megfelelően, amely tartalmazza a veszélyes anyagok harmonizált osztályozását és címkézését. Ha nincsen harmonizált osztályozás bizonyos végpontokra/az összes végpontra, vagy olyan új információ van, amely a meglévő harmonizált osztályozás módosítását indokolja, akkor teljesíteni az alábbi 12.2 szerinti végpontra vonatkozó utasításokat.

12.2. Az anyag veszélyességi osztályozása az 1272/2008/EK rendelet alapján Ezen kívül minden egyes tételnél meg kell indokolni, ha valamely végpont esetében nincs megadva veszélyességi osztályozás. Javasoljanak veszélyességi osztályozást, címkézést és csomagolást a CLP kritériumok szellemében, ha nincsen harmonizált osztályozás és címkézés a CLP 3. rész, VI. mellékletében, vagy ha olyan új információ van, amely a meglévő harmonizált osztályozás és címkézés módosítását indokolja valamely végpont esetén. Az osztályozási szükségletet a releváns meglévő információk alapján kell megfontolni. A CLP rendelet nem ír elő új vizsgálatokat az egészségügyi vagy környezeti veszélyesség osztályozása céljából (a CLP 8(1) cikkelye); az annak meghatározása céljából végzendő vizsgálat, hogy az anyag a CLP 2. része I. mellékletében hivatkozott bármelyik fizikai veszélyt magában hordozza-e, szükséges, kivéve, ha megfelelő és megbízható információk már rendelkezésre állnak(a CLP 8(2) cikkelye). A háttér-információkat egyértelműen be kell mutatni a dokumentáció megfelelő szakaszaiban (ld. II. fejezet, 4, 8, 9 és 10. szakaszt).

12.2.1. Veszélyességi osztályozás Valamely olyan anyag (vagy keverék), amely a CLP 2-5. rész, I. mellékletében lefektetett fizikai veszélyekre, egészségügyi veszélyekre vagy környezeti veszélyekre vonatkozó

140 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július kritériumokat teljesíti, veszélyes, és az említett mellékletben felsorolt megfelelő veszélyességi osztályoknak megfelelően osztályozni kell. Az osztályozási kritériumokról szóló további információkért ld. a CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutatót (ECHA, 2012a).

12.2.2. Veszély piktogram Valamely veszélyesként osztályozott anyagon (vagy keveréken) olyan címkét kell elhelyezni, amely a CLP 19. cikkelye szerinti megfelelő veszély piktogramot tartalmazza, ha ez érvényes. A veszély piktogramokról szóló további információkért ld. a címkézéshez és csomagoláshoz kiadott Útmutató dokumentum 4.3 fejezet veszély piktogramok részét az 1272/2008/EK rendeletnek megfelelően (ECHA, 2011b). A piktogramok ingyenesen letölthetők innen: http://www.unece.org/trans/danger/publi/ghs/pictograms.html

12.2.3. Figyelmeztetés Valamely veszélyesként osztályozott anyagon (vagy keveréken) olyan címkét kell elhelyezni, amely a CLP 20. cikkelye szerinti megfelelő figyelmeztetést tartalmazza, ha ez érvényes. A figyelmeztetésekről szóló további információkért ld. a címkézéshez és csomagoláshoz kiadott Útmutató dokumentum 4.4 Figyelmeztetések részét az 1272/2008/EK rendeletnek megfelelően (ECHA, 2011b).

12.2.4. Figyelmeztető mondatok Valamely veszélyesként osztályozott anyagon (vagy keveréken) olyan címkét kell elhelyezni, amely a CLP 21. cikkelye szerinti megfelelő figyelmeztető mondatokat tartalmazza, ha ez érvényes. A figyelmeztető mondatokról szóló további információkért ld. a címkézéshez és csomagoláshoz kiadott Útmutató dokumentum 4.5 Figyelmeztető mondatok részét az 1272/2008/EK rendeletnek megfelelően (ECHA, 2011b). Valamely veszélyesként osztályozott anyagon (vagy keveréken) olyan címkét kell elhelyezni, amely a CLP 25. cikkelye szerinti megfelelő kiegészítő veszély-információkat tartalmazza, ha ez érvényes. A kiegészítő veszély-információkról szóló további információkért ld. a címkézéshez és csomagoláshoz kiadott Útmutató dokumentum 4.8 Kiegészítő címke-információk részét az 1272/2008/EK rendeletnek megfelelően (ECHA, 2011b).

12.2.5. Óvintézkedésre vonatkozó mondatok, a megelőzést, az elhárító intézkedéseket, tárolást és ártalmatlanítást is beleértve Valamely veszélyesként osztályozott anyagon (vagy keveréken) olyan címkét kell elhelyezni, amely a CLP 22. cikkelye szerinti megfelelő óvintézkedésre vonatkozó mondatokat tartalmazza, ha ez érvényes. A CLP I. melléklete és IV. melléklete kifejti az óvintézkedésre vonatkozó mondatok típusait. Az óvintézkedésre vonatkozó mondatokról szóló további információkért ld. a címkézéshez és csomagoláshoz kiadott Útmutató dokumentum 4.6 Óvintézkedésre vonatkozó mondatok részét az 1272/2008/EK rendeletnek megfelelően (ECHA, 2011b).

12.3. Adott esetben, az 1272/2008/EK rendelet alkalmazásának


eredményeképpen meghatározott egyedi koncentrációs határértékek Adott esetben, az anyagok és keverékek osztályozására vonatkozó egyedi koncentrációs határértékeket és M-tényezőket meg kell határozni. A CLP 37. cikkelye előírja azokat az eljárásokat, amelyek az anyagok harmonizált osztályozási és címkézési, valamint, adott esetben, az egyedi koncentrációs határértékeket és Mtényezőket is tartalmazó javaslatnak az ECHA részére történő benyújtásakor követendők. A CLP VI. melléklet, 1.1.2.3 szakasza további információkat tartalmaz az egyedi koncentrációs határértékekről és M-tényezőkről.

13. Összefoglalás és értékelés A végpontok alapján az egyes alszakaszok (2–12.) tekintetében meghatározott kulcsfontosságú információk összefoglalása, értékelése és az információk alapján elvégzett előzetes kockázatértékelés. Az összefoglalást és értékelést külön értékelő dokumentumokban kell benyújtani az IUCLID fájlhoz mellékelve (a sablonok az ECHA honlapján lesznek elérhetők).


III. A TERMÉK DOKUMENTÁCIÓS KÖVETELMÉNYEI 1. A kérelmező Valamely biocid termék engedélyeztetési kérelmét jövőbeli engedélyesek vagy meghatalmazottjuk nyújthatja be. 1.1. Név és cím A kérelmező és a jövőbeli engedélyes természetes vagy jogi személy neve és címe, ha eltérő. 1.2. Kapcsolattartó személy A kérelmező és a jövőbeli engedélyes természetes vagy jogi személy neve és neve, címe, telefon és fax száma, E-mail címe, és egyéb elérhetőségi adatai, ha eltérő. Az engedélyesnek az Európai Unió területén belül jogilag felelős képviselővel ellátott állandó hivatallal kell rendelkeznie. 1.3. A biocid termék és a hatóanyag(ok) gyártója és megalkotója (nevek, címek, a telephely(ek) elhelyezkedését is beleértve) 

A gyártási hely(ek) neve, címe és elhelyezkedése.

2. A biocid termék azonosító adatai A megadott adatoknak elegendőnek kell lenniük a biocid termék azonosításához, meghatározásához a leírása értelmében és jellemzéséhez, a jellege értelmében. A szolgáltatott adatoknak bármilyen esetben elegendőnek kell lenniük ahhoz, hogy alátámasszanak egy kockázatértékelést, kimutatva, hogy a BPR 19 cikkelyében leírt kritériumok teljesülnek. A BPR 3(1)(a) cikkelyében a ‘biocid termék’ meghatározása: 



bármely olyan, egy vagy több hatóanyagból álló, egy vagy több hatóanyagot tartalmazó vagy egy, vagy több hatóanyagot keletkeztető anyag vagy keverék a felhasználóhoz jutó kiszerelésben, amelynek rendeltetése, hogy károsító szervezeteket a tisztán fizikai vagy mechanikai ráhatáson kívüli bármely módon elpusztítson, elriasszon, ártalmatlanná tegyen, hatásuk kifejtésében megakadályozzon vagy azokkal szemben más gátló hatást fejtsen ki, az első bekezdésbe önmagában nem tartozó, bármely hatóanyagból vagy keverékből gyártott hatóanyag vagy keverék, a felhasználóhoz jutó kiszerelésben, amelynek rendeltetése, hogy károsító szervezeteket a tisztán fizikai vagy mechanikai ráhatáson kívüli bármely módon elpusztítson, elriasszon, ártalmatlanná tegyen, hatásuk kifejtésében megakadályozzon vagy azokkal szemben más gátló hatást fejtsen ki.

2.1. Kereskedelmi elnevezés vagy javasolt kereskedelmi elnevezés Ha különböző Tagállamokban eltérő kereskedelmi elnevezések használatosak, ezek mindegyikét meg kell említeni. 2.2. A gyártó által a terméknek adott fejlesztési kód és szám, adott esetben A vállalat(ok) kódszáma(i) vagy belső elnevezése(i). 2.3. A biocid termék teljes mennyiségi (g/kg, g/l vagy % w/w (v/v) összetétele


Azaz valamennyi olyan hatóanyag és nem hatóanyag (az 1907/2006/EK rendelet 3. cikke szerinti anyag vagy keverék) feltüntetése, amelyet szándékosan adnak a biocid termékhez (összetétel), valamint részletes mennyiségi és minőségi adatok a biocid termékben található hatóanyag(ok) összetételéről. A nem hatóanyagok tekintetében az 1907/2006/EK rendelet 31. cikke szerinti biztonsági adatlapot is ki kell tölteni. Ezen túlmenően az egyes alkotórészekkel, azok funkciójával, illetve reakciókeverékek esetében a biocid termék végső összetételével kapcsolatos valamennyi releváns információt is meg kell adni. Felismert tény, hogy a hatóanyag-tartalom egyes gyártási tételenként és a mintavételezési és analitikai hibák következtében eltérő lesz. A fenti eltérések megjelölése érdekében, az alábbi általános határértékek alkalmazandók a gyártóhelyen a hatóanyag-tartalomra: 1. táblázat A hatóanyag-tartalom tűréshatár értékei a gyártóhelyen

A hatóanyag megadott névleges tartalma g/kg vagy g/l-ben kifejezve 25-ig

25 felett 100-ig 100 felett 250-ig 250 felett 500-ig 500 felett

Tűréshatár

A megadott névleges tartalom ±15%-a homogén összetétel esetén (pl. emulzióképző koncentrátumok, oldható koncentrátumok, vizes szuszpenziós koncentrátumok) A megadott tartalom ±25%-a nem homogén készítmények esetén (pl. granulátumok, vízben diszpergáló granulátumok) A megadott névleges tartalom ±10%-a A megadott névleges tartalom ±6%-a A megadott névleges tartalom ±5%-a A megadott névleges tartalom ±25 g/kg-ja vagy g/lje

Hígított termékek vagy heterogén termékek esetén, más határértékek határozhatók meg, amelyeket azonban igazolni kell. Az alábbi adatokat kell megadni:       



Az egyes összetevők adatai keverés előtt és a termék végső összetétele; Az egyes összetevők IUPAC vagy a CA szerinti kémiai elnevezése és a termékben meglévő mennyisége (g/kg) valamint kereskedelmi elnevezése: CAS és EK szám (EINECS, ELINCS vagy Már nem polimer listaszám); Szerkezet vagy szerkezeti képlet; Az összetevők feladatai (pl oldószer, stabilizáló); Az összetevők 67/548/EGK irányelv szerinti besorolása az alkotóelemek tekintetéven, vagy a készítményeknek az 1999/45/EK irányelvvel módosított 88/379/EGK irányelv szerinti besorolása, adott esetben; Az összetevőknek vagy keverékeknek az Európai Parlament és Tanács 2006. december 18-i, az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló 1272/2008/EK rendelete szerinti besorolása (amely módosítja, és hatályon kívül helyezi a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelvet, adott esetben; Bármilyen aggodalomra okot adó anyag feltüntetése.

Ha a nem hatóanyag készítmény, az adott készítmény teljes mennyiségi és minőségi leírását meg kell adni. További Útmutató:  ECHA Útmutató az anyagoknak a REACH és CLP szerinti azonosításához és megnevezéséhez, (ECHA, 2012b)


2.4. A biocid termék formulációjának típusa és jellege, pl. emulzifikálható koncentrátum, nedvesíthető por, oldat További Útmutató:  

A növényvédő szerek FAO és WHO által kidolgozott meghatározásainak kidolgozására és használatára vonatkozó kézikönyv, második kiadás, (FAO, 2010). ECHA Útmutató az anyagoknak a REACH és CLP szerinti azonosításához és megnevezéséhez, 4.3.1.1 fejezet A vegyi összetételről szóló információk, (ECHA, 2012b).

3. Fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságok Az adatokat úgy kell közölni, az anyag fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságait kimutassák, és az anyag műszaki tulajdonságai elfogadhatók legyenek, és hogy a biocid termék gyakorlati feltételek melletti felhasználásában elfogadható teljesítményt eredményezzen. További információkért ld. az Értékelési kézikönyvet (EU, 2012a) és a FAO kézikönyvet (FAO, 2010). 3.1. Megjelenés (20 °C és 101,3 kPa) Kövesse a II. fejezet 3.1.1 szakaszában található útmutatót. 3.1.1. Halmazállapot (20 °C, 101.3 kPa) Kövesse a II. fejezet 3.1.1 szakaszában található útmutatót. 3.1.2. Szín (20 °C, 101,3 kPa) Kövesse a II. fejezet 3.1.3 szakaszában található útmutatót. 3.1.3. Szag (20 °C, 101,3 kPa) Kövesse a II. fejezet 3.1.4 szakaszában található útmutatót. 3.2. Kémhatás A vizsgálatot akkor kell elvégezni, ha a biocid termék vagy (1 %-os) vizes diszperziójának pHértéke a 4–10 pH-tartományon kívül esik. Vizes biocid termékek esetén, a biocid termék receptúra szerinti pH értékét meg kell határozni és közölni kell. Olyan szilárd és nem vizes folyékony biocid termékek esetén, amelyeket vizes oldatokban vagy diszperziókban kell alkalmazni, a biocid termék 1 %-os oldatának vagy diszperziójának a pH értékét meg kell határozni és közölni kell. Teszt a CIPAC MT 75.3 módszere szerint. A receptúra szerinti biocid termék vagy 1%-os oldatának vagy diszperziójának a pH értékét akkor kell meghatározni, ha az < 4 vagy >10. A kémhatást a CIPAC MT 31. módszerével kell meghatározni. Vagy, a CIPAC MT 191 módszere szerinti teszttel. Az OECD Teszt útmutatója szerinti teszt szerint ‘pH érték meghatározása, savasság és lúgosság’ amely jelenleg fejlesztés alatt áll.

145 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július 3.3. Relatív sűrűség (folyadékok esetében) és térfogatsűrűség (szilárd anyagok esetében) Ellentétben a BPR II. mellékletében meghatározottakkal, a gázok, folyadékok és szilárd anyagok relatív sűrűségét meg kell határozni. A II. fejezet 3.5 szakasza szerinti útmutatót kell követni. A térfogatsűrűség csak szilárd anyagok esetében határozható meg. Az ajánlott módszer az OECD 109. teszt útmutatója (Folyadékok és szilárd anyagok sűrűsége), frissítve. 2012. október. Ez a frissítés tartalmazza a szilárd anyagok térfogatsűrűségét, a CIPAC MT 186. módszere szerint (Térfogatsűrűség). Megjegyzendő, hogy az OECD 109. teszt útmutatója (Folyadékok és szilárd anyagok sűrűsége) is alkalmazható a relatív sűrűség vizsgálatára (ahogyan azt a II. fejezet 3.5. szakasza már leírta). 3.4. Tárolási stabilitás, stabilitás és eltarthatósági idő Az adatok annak kimutatására szükségesek, hogy a biocid termék az adott feltételek mellett és a termékre meghatározott eltarthatósági ideig stabil. 3.4.1. A tárolási stabilitásra vonatkozó vizsgálatok 3.4.1.1. Gyorsított tárolási vizsgálat A megfelelő vizsgálati módszer a CIPAC MT 46.3. módszer (tárolás 54 °C-on két hétig). A kapott gyorsított tárolási adatok felhasználhatók annak jelzésére, hogy a biocid termék szobahőmérsékleten két évig stabil marad. Ezen adatok annak kimutatására használhatók fel, hogy a termék valószínűleg két évig stabil marad szobahőmérsékleten, az engedélyeztetés alátámasztására. Mégis, ez nem teszi semmissé a szobahőmérsékleten vizsgált adatok meghatározása iránti szükségletet, amelyeket azért kell meghatározni, hogy a biocid termék szobahőmérsékleten történő tárolását igazolják. A gyorsított tárolási stabilitási vizsgálatot nem feltétlenül az értékesítési kiszerelésben kell elvégezni. A CIPAC MT 46.-3. módszerében leírtak szerint, a gyorsított tárolási vizsgálatot üveg korsóban kell elvégezni. Az adatok a biocid termék stabilitását is jelezhetik, ha az anyag szakaszosan a normál hőmérsékletnél magasabb hőmérsékletnek volt kitéve. Ha egyértelműen kimutatható, hogy a biocid termék a tárolás során nem lesz 30 oC-nál magasabb hőmérsékletnek kitéve, akkor a gyorsított tárolási adatok nem szükségesek, feltéve, hogy a szobahőmérsékleti tárolási vizsgálatot elvégezték. Megfelelő felirati mondatok szükségesek annak jelzésére, hogy a biocid terméket tilos magasabb hőmérsékleten tárolni. Ha a hatóanyag érzékeny a hőre, akkor a következő feltételek alkalmazhatók gyorsított tárolási adatok létrehozására: 2. táblázat Hőre érzékeny hatóanyagok gyorsított tárolási vizsgálatának elvégzésére érvényes feltételek Hőmérséklet (±2°C) Idő (hét) 54 2 50 4 45 6 40 8 35 12 30 18 3.4.1.2. Környezeti hőmérsékleten végzett hosszú távú tárolási vizsgálat Az adatokat, a legrosszabb esetet figyelembe vevő kereskedelmi csomagolás felhasználásával kell létrehozni, hogy alátámasszák a terméknek a megadott eltarthatósági ideig érvényes szobahőmérsékleti tárolását.


Felismert tény, hogy a két évet meghaladó eltarthatósági idő alátámasztása céljából problematikus lehet szobahőmérsékleti tárolási adatokat létrehozni. Az ilyen hosszabb eltarthatósági idő vállalásának alátámasztása érdekében, általánosságban két éves szobahőmérsékleti tárolási vizsgálatot kell végezni, valamint olyan releváns minőségellenőrzési adatokat kell közölni, amelyek a szükséges eltarthatósági idő előtt és után értékelik a kulcsfontosságú paramétereket. A minőségellenőrzési adatok mellett, az alábbi információkat/adatokat kell szolgáltatni:  A tárolási feltételek részletezése (a tárolás időtartama, hőmérséklete és annak a csomagolásnak a részletezése, amelyben a terméket tárolták);  

A hatóanyag-tartalom meghatározásához használt részletes és alátámasztó érvényesítési adatok (a III. fejezet 5.1 szakaszában kell közölni); és A minőségellenőrzési (QC) adatokban meghatározott fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságok igazolása, és hogy ezek hogyan támasztják alá a termék stabilitását.

Az olyan receptúrák esetén, amelyeket a FAO kézikönyv 2. verziójában (A növényvédő szerek FAO és WHO által kidolgozott meghatározásainak kidolgozására és használatára vonatkozó kézikönyv - 2010. november(FAO, 2010)) felsorolt receptúra típus szerint lehet kategóriákba sorolni, elsődlegesen a GIFAP (Croplife International) 17. sz. monográfiája (Croplife, 2009) az irányadó Útmutatás. A különféle receptúra-típusokra vonatkozó releváns fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokról szóló információkat az Értékelési kézikönyv (EU, 2012a) és a FAO kézikönyv (FAO, 2010) tartalmazza. Mindenfajta javasolt csomagolási fajta tekintetében vizsgálni szükséges a csomagolás megfelelőségét. Nem minden fajta biocidra áll rendelkezésre útmutató, pl. a 21. termékfajtára és a 6. termékfajtára. 3.4.1.3. Alacsony hőmérsékleten végzett stabilitási vizsgálat (folyadékok esetében) A releváns vizsgálati módszer a CIPAC MT 39.3 módszere. A termék stabilitását hét napon keresztül 0°C-on végzett tárolással kell vizsgálni. Ha a címke egyértelmű utasítást ad arra vonatkozóan, hogy a terméket tilos ≤ 0°C alatt tárolni (pl. a címkén olyan mondattal, hogy ‘fagytól védendő’), akkor az alacsony hőmérsékleten végzett tárolási vizsgálatot nem szükséges elvégezni. Bizonyos fajta receptúrák esetén, a fagyási/olvadási ciklusok vonatkozásában szükséges lehet vizsgálni a stabilitást. 3.4.2. A hatóanyag mennyiségére és a biocid termék műszaki jellemzőire gyakorolt hatások A tárolási stabilitási vizsgálatokban, a hatóanyag mennyiségét, releváns fizikai és kémiai tulajdonságait (pl. pH) és releváns műszaki tulajdonságait a tárolás előtt és után meg kell határozni. Ahol releváns, a fény, a hőmérséklet és a páratartalom hatásait a tárolási stabilitási vizsgálatok részeként vizsgálni kell. A szobahőmérsékleti tárolási vizsgálat esetén, a biocid terméket, a legrosszabb esetet figyelembe vevő kereskedelmi csomagolásban kell tárolni, és a csomagolás stabilitását vizsgálni szükséges. Ennek tartalmaznia kell a csomagolás megjelenésére vonatkozó megfigyeléseket, valamint a tárolás során a súlyváltozás értékelését. Ezekben a vizsgálatokban a tárolás a legrosszabb esetet figyelembe vevő csomagolás reprezentatív más kereskedelmi csomagolásokra is. Mindenfajta csomagolás értékelni

147 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július szükséges. Általánosságban, a terméket a a legrosszabb esetet figyelembe vevő csomagolásban kell tárolni, és ezen adatoknak más csomagolási fajtákra vonatkozó érvényességét egyértelműen ki kell fejteni. A különféle csomagolási fajtákra vonatkozó elfogadható extrapolációt az alábbiak részletezik: 3. táblázat A különféle csomagolási fajtákra vonatkozó elfogadható extrapoláció tárolási stabilitási vizsgálatok esetén

Eltarthatósági idő vizsgálat Elfogadható extrapoláció során használt csomagolás Víz-alapú receptúrák pl. vizes szuszpenziós koncentrátumok, oldható koncentrátumok Bármilyen, fémet kivéve Fémtől eltekintve minden csomagolási fajta, támogatott, további adatok nélkül Oldószer-alapú receptúrák, pl. emulzifikálható koncentrátumok HDPE HDPE/EVOH, HDPE/F, HDPE/PA csomagolóanyag alátámasztandó, további adatok nélkül HDPE/EVOH vagy Az e három csomagolási fajtával létrehozott adatok HDPE/F vagy alá fogják támasztani az engedélyeztetést a másik HDPE/PA kétfajta csomagolás vonatkozásában, ha az előírt csomagolás esetén elfogadhatók a beszívódási adatok A HDPE csomagolóanyagokat elfogadható beszívódási adatokkal kell alátámasztani Beszívódási adatok Az adatok csak annak kimutatására szükségesek, hogy az előírt csomagolóanyag stabil az előírt eltarthatósági idő során (pl. a csomagolás nem szivárog, nem hólyagosodik, nem válik lapokra, nincsen alaktorzulás) az eltarthatósági időre vonatkozó vizsgálat helyett, amely során az összes kémiai és fizikai tulajdonságot a tárolás előtt és után vizsgálják. A tárolás során keletkező súlyváltozást is meg kell határozni. Ha beszívódást figyelnek meg, akkor az új csomagolóanyag nem engedélyezhető. Az új csomagolóanyagban bekövetkező lapokra válás és/vagy hólyagosodás annak a jele, hogy az új csomagolóanyag nem áll teljesen ellen a receptúrának és/vagy a levegő beszívásnak. Ilyen esetekben, annak biztosítására, hogy a biocid termék fizikai és kémiai tulajdonságait semmilyen hátrányos hatás ne érje, az új csomagolóanyagot teljes eltarthatósági idő vizsgálatnak kell alávetni. Szilárd készítmények Mindenfajta csomagolóanyagra elfogadható az extrapolálás, a rugalmasabb csomagolások kivételével. A rugalmas csomagolóanyagokban értékesített szilárd receptúrák tekintetében, a rakatba rakásnak a csomagolásra gyakorolt hatását és a fizikai és kémiai tulajdonságokat kell vizsgálni. A végzett rakatba rakásnak a kereskedelmi gyakorlatban előforduló fajtákat kell tükröznie. Szóró palackok A szóró palackon keresztül felviendő, használatra kész biocid termékek esetén, a szóró palack kielégítő működését kell vizsgálni tárolás előtt és után. Ennek tartalmaznia kell a szórásképet, az egyes működtetések során kiadagolt kiszórt mennyiséget és a szórócsúcs eltömődésére vonatkozó megállapításokat. Ha a terméket a szóró palackban tárolják, a kielégítő működést vizsgálni szükséges tárolás után. Ha a biocid terméket nem használják fel egyetlen művelet alatt, a tárolási szünet alatt a szóró palack szakaszos használatát vizsgálni kell: a szóró palack kielégítő működését vizsgálni szükséges a biocid termék tárolásával követett, egymást követő felhasználások után, és a vizsgálatnak a kereskedelmi gyakorlatot tükröznie kell és a közölt eltarthatósági időt le kell fednie. Az aeroszolok tárolás előtti és utáni kielégítő működését vizsgálni szükséges.


A hatóanyag mennyiségét validált elemzési módszerrel kell meghatározni. Elismert tény, hogy a hatóanyag ≤10 %-os mennyiségi csökkenése nem befolyásolhatja hátrányosan a termék hatékonyságát és kockázatértékelését. Ha a hatóanyag mennyiségének a romlása >10%, vagy ha a <10%-os csökkenés befolyásolhatja a hatékonyságot és/vagy a kockázatértékelést, akkor a csökkenés elfogadhatóságát igazolni kell. Ehhez esetleg a hatékonyság romlását értékelni kell és kockázatértékelést kell végezni. A hatóanyag sorsát (bomlástermékeit) esetleg értékelni szükséges. Vagy, olyan megfelelőbb eltarthatósági időt kell javasolni, amely során a hatóanyag csökkenése elfogadhatónak tekintett. E miatt, különösen, ha a hatóanyag lebomlásáról ismeretes, előnyös olyan szobahőmérsékleti tárolási vizsgálatokat végezni, amelyek során időközönként vizsgálják a hatóanyag mennyiségét. Az aggodalomra okot adó anyagokat és a releváns szennyező anyagokat is célszerű vizsgálni a tárolási stabilitási/eltarthatósági idő vizsgálatokban. Az aggodalomra okot adó anyagokat vagy a releváns szennyező anyagokat tárolás előtt és tárolás után minden tekintetben validált elemzési módszerrel kell meghatározni. Ha az aggodalomra okot adó anyagok vagy a releváns szennyező anyagok mennyisége esetleg nem nő a biocid termék gyártása vagy tárolása során, akkor ezeket nem szükséges bevonni a tárolási stabilitási/eltarthatósági idő vizsgálatba. Egyértelműen indokolni szükséges, az aggodalomra okot adó anyagokat vagy a releváns szennyező anyagokat miért nem érintették a tárolási stabilitási/eltarthatósági idő vizsgálat során. A biocid termékben az aggodalomra okot adó anyagok vagy a releváns szennyező anyagok mértékének a relevanciáját, a tárolás során megfigyelt releváns változásokat is beleértve adott esetben, vizsgálni szükséges. Ha a tárolás során aggodalomra okot adó anyagokat vagy a releváns szennyező anyagokat határoznak meg, akkor azokat validált elemzési módszerrel kell meghatározni. Ha releváns, a kellemes íz megőrzését vizsgálni kell. Ha a hatékonysági értékelésre hivatkoznak, az elfogadható e követelmény teljesítéséhez. 21

Ha riasztó szer van jelen a termékben, és a riasztó szer jelenlétére hivatkoznak a kockázatértékelésben, akkor a tárolási stabilitást validált elemzési módszerrel kell értékelni. 3.4.2.1. Fény E végponttal a 3.4.2 szakasz foglalkozik. 3.4.2.2. Hőmérséklet és páratartalom E végponttal a 3.4.2 szakasz foglalkozik. 3.4.2.3. A tartály anyagával szembeni reakcióképesség A III. fejezet, 3.4.1 és 3.4.2 útmutatása alapján járjanak el. 3.5. A biocid termék műszaki jellemzői A receptúra fajtájára érvényes műszaki jellemzőket kell vizsgálni. Ha releváns, ezeket úgy kell vizsgálni, hogy a biocid termék felhasználására meghatározott maximális és minimális koncentrációk esetén kell ezeket az adatokat meghatározni.

21

A riasztó szer olyan anyag, amelyet azért adnak hozzá a biocid termékhez, hogy a lenyelését megakadályozzák, vagy korlátozzák.

149 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július A különféle receptúra-típusokra vonatkozó releváns fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokról szóló információkat az Értékelési kézikönyv (EU, 2012a) és a FAO kézikönyv (FAO, 2010) tartalmazza. 3.5.1. Nedvesíthetőség A releváns vizsgálati módszer a CIPAC MT 53.3.1. módszere. A nedvesíthetőséget annak biztosítása érdekében határozzák meg, hogy a készítmény a használat során könnyen nedvesedjen. Az adatok olyan szilárd készítményekhez szükségesek, amelyeket vízben kell diszpergálni. A leírt módszer a nedvesíthető porkészítmények nedvesítését írja le, de vízben oldódó porokra, vízben oldódó granulátumokra és vízben diszpergálható granulátumokra is érvényes. Valamely készítmény akkor tekinthető elfogadhatónak, ha egy perc alatt teljes átnedvesedés következik be kavarás nélkül. Ha valamely készítmény e határértéken kívül esik, akkor bizonyítani szükséges a biocid termék felhasználásakor bekövetkező elfogadható nedvesedést, pl. a felhordó berendezésben. 3.5.2. Szuszpendálhatóság, spontaneitás és a diszperzió stabilitása Az alkalmazhatóság a biocid termék receptúra fajtájától (jellegétől) függ. Szuszpendálhatóság A vizsgálat a CIPAC MT 15.1 módszere a nedvesíthető porok, a CIPAC MT 161. módszere a vizes szuszpenziós koncentrátumok, a CIPAC MT 168. módszere a vízben diszpergáló granulátumok, a CIPAC MT 177. módszere a vízben diszpergáló porok (egyszerűsített módszer) és a CIPAC MT 184. módszere az olyan receptúrák szuszpendálhatósága tekintetében, amelyek szuszpenziót alkotnak, ha vízben oldják őket. A szuszpendálhatóságot annak kimutatására határozzák meg, hogy a hatóanyag elegendő mennyisége szuszpendál ahhoz, hogy homogén keveréket adjon felhordás alatt. A szuszpendálhatóság meghatározásához, a vegyi vizsgálat (‘aktív’ szuszpendálhatóság) a kizárólagos teljesen megbízható módszer a még szuszpenzióban lévő hatóanyag tömegének a mérésére. Mindazonáltal, súlyméréses meghatározás (teljes szuszpendálhatóság) vagy oldószer-kivonat meghatározás alkalmazható, feltéve, hogy ezekről a módszerekről kimutatták, hogy a vegyi vizsgálat eredményeinek megfelelő eredményeket adnak. Ha a készítményben egynél több oldhatatlan hatóanyag van, a vegyi vizsgálat (‘aktív’ szuszpendálhatóság) a kizárólagosan elfogadható módszer. A vizsgálatot a készítmény felhasználásához ajánlott legsűrűbb és leghígabb oldattal el kell végezni. A mért átlagos aktív szuszpendálhatóság nem lehet kevesebb 60%-nál vagy nagyobb 110%nál. Ha valamely készítmény e határértékeken kívül esik, bizonyítani szükséges, hogy a készítmény a megfelelő felhordó berendezéssel végzett kihordása során homogén, pl. a permetben található hatóanyag mennyiségének a meghatározásával a szóró művelet elején, közepén és végén, a címkén szereplő leggyorsabb és leglassabb szórási sebességnél. A diszperzió spontaneitása és a diszperzió stabilitása A CIPAC MT 160. vizsgálat a szuszpenzió koncentrátumok és a CIPAC MT 174. módszere a vízben diszpergálható granulátumoknak a diszperziós mértéke tekintetében.

150 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július A diszperzió spontaneitását annak kimutatására szükséges meghatározni, hogy a készítmény gyorsan könnyen diszpergál ha vízben feloldják. A szuszpendálhatóság meghatározására a vegyi vizsgálat a kizárólagos megbízható módszer annak meghatározására, valamely hatóanyag milyen tömegben fordul elő a szuszpenzióban. Mindazonáltal, súlyméréses meghatározás vagy oldószer-kivonat meghatározás alkalmazható rendszeres alapon, feltéve, hogy ezekről a módszerekről kimutatták, hogy a vegyi vizsgálat eredményeinek megfelelő eredményeket adnak. Ha a készítményben egynél több oldhatatlan hatóanyag van, a vegyi vizsgálat a kizárólagosan elfogadható módszer. A mért átlagos minimális aktív szuszpendálhatóság vagy diszpergálhatóság nem lehet kevesebb 60%-nál vagy nagyobb 105%-nál. Ha egy készítmény e határértékeken kívül esik, bizonyítani kell, hogy a készítmény felhordáskor homogén. 3.5.3. Nedves szitás és száraz szitás vizsgálat Az alkalmazhatóság a biocid termék receptúra fajtájától (jellegétől) függ. Nedves szitás vizsgálat A vizsgálat a CIPAC MT 59.3. módszere szerinti nedvesíthető porok, szuszpenzió koncentrátumok, kapszulás szuszpenziók és a CIPAC MT 167. módszere Nedves szitás vizsgálat a vízben diszpergáló granulátumok diszperzióját követően, a CIPAC MT 179. módszere Oldódás mértéke és az oldat stabilitása, a CIPAC MT 182. módszere Nedves szitás vizsgálat visszakeringetett vízzel és a CIPAC MT 185. módszere Nedves szitás vizsgálat. A szitán megmaradó anyagot a diszperzió után határozzák meg, annak biztosítására, hogy semmilyen olyan elfogadhatatlan maradék ne maradjon meg, amely a felhordó berendezés szórócsúcsain vagy szűrőin eltömődést okoz. A vizsgálat nedvesíthető porokra, szuszpenzió koncentrátumokra, vízben diszpergáló granulátumokra, vizes kapszulás szuszpenziókra, diszpergálható koncentrátumokra, szuszpenziós-emulziókra, vízben oldódó granulátumokra és vízben oldódó porokra alkalmazható. Legfeljebb 2% maradhat fenn egy 75 μm-es szitán. Ha valamely készítmény e határértéken kívül esik, bizonyítani kell, hogy a készítmény felhordáskor kielégítően felhordható megfelelő felhordó készülékkel, és nincsenek eltömődések. Száraz szita A CIPAC MT 59.1 vizsgálata porok és a CIPAC MT 59.2. (MT 58) vizsgálata a granulátum receptúrák (GR) esetében. A vizsgálatot úgy tervezték, hogy segítségével meghatározható legyen a porozható porok és granulátumok méreteloszlása a közvetlen felhordás esetén, elfogadható felhordás biztosítása érdekében. A porozható porok esetén, a szitán megmaradó hatóanyag mennyiségét annak kimutatására kell meghatározni, hogy a hatóanyag nem vált el a vivőanyagtól, ha a készítménynek > 5%-a marad fenn egy 75 μm-es szitán. Nem több, mint (0,005 x AI mennyiség g/kg-ban) % lehet jelen hatóanyagként (AI) a szitán megmaradó anyagban. 3.5.4. Emulgeálhatóság, újraemulgeálhatóság és emulzió-stabilitás Az alkalmazhatóság a biocid termék receptúra fajtájától (jellegétől) függ.

151 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július A releváns vizsgálati módszerek: a CIPAC MT 36.3 módszere a 0,1 - 5% oldatok, a CIPAC MT 173. módszere a 0,1% - 2% oldatok és a CIPAC MT 180. módszere a szuszpenziós-emulziók diszperzió stabilitása tekintetében. Az adatok annak meghatározásához szükségesek, hogy valamely készítmény stabil emulziót alkot-e és tart-e fenn. A vizsgálatokat CIPAC "A" és "D" vízzel, és a felhasználásához ajánlott legsűrűbb és leghígabb koncentrációval kell elvégezni. Az MT 36.3. módszer feltételei mellett létrehozott emulzió maximum 2ml krém lehet 30 perc elteltével, olajnyommal. Ha bármilyen szétválást figyelnek meg, az újraemulgeálásnak 24 óra elmúltával be kell fejeződnie. Az MT 180 módszer feltételei mellett létrehozott emulzió maximum 2ml krém lehet 30 perc elteltével, olajnyommal. Ha bármilyen szétválást figyelnek meg, az újraemulgeálásnak 24 óra elmúltával be kell fejeződnie. A receptúra tekintetében az MT 173. feltételei mellett mért felszívódásnak négy óra elteltével 95-105% között kell lennie. Ha egy készítmény e határértékeken kívül esik, bizonyítani kell, hogy a készítmény felhordáskor homogén marad. Ha olajnyomnál több válik ki, a receptúra átírását meg kell fontolni. 3.5.5. Bomlási idő A bomlási idő minden tabletta formájú termékre érvényes, és attól függ, a tabletta hogyan bomlik oldószerben (vízben), az optimális hatékonyság eléréséig. ST (vízben oldódó tabletta) és WT (vízben diszpergálható tabletta) receptúrákra érvényes. Nincsen releváns szabványos módszer. Az adatoknak ki kell mutatniuk, hogy a tabletta gyorsan szétesik víz hozzáadásakor, és hogy a formuláció gyorsan diszpergál és felhasználáskor a felhordó berendezésben nem keletkezik eltömődés. Egy maximális bomlási időt meg kell határozni. A meghatározott szétesési időt olyan vizsgálattal kell alátámasztani, amely bemutatja, hogy a szétesés a meghatározott maximális időn belül végbemegy, és hogy a termék diszperziója kielégítő. Ha folyamatos keverés szükséges, azt a felhasználói útmutatóban/címkén jelölni kell. 3.5.6. Részecskeméret-eloszlás, por/finomszemcse-tartalom, kopásállóság, morzsálékonyság Részecskeméret-eloszlás A biocid termékek és granulátumok részecskeméret-eloszlását vizsgálni kell. A szolgáltatott adatoknak elegendőnek kell lenniük ahhoz, hogy a receptúra fajtájának a kategóriáját meg lehessen határozni, és szemléltetni szükséges, hogy a biocid termék sikeresen felhordható a megfelelő felhordó készülékkel. A releváns vizsgálati módszerek a következők: Méret-eloszlás (porok):  CIPAC MT 187. módszer: Részecskeméret elemzés lézeres diffrakcióval Névleges mérettartomány (granulátumok):  CIPAC MT 170. módszer: Vízben diszpergáló granulátumok száraz szitás vizsgálata  CIPAC MT 187. módszer: Részecskeméret elemzés lézeres diffrakcióval Az összes por alakú biocid termék és az olyan biocid termékek esetén, amelyeket olyan módon hordják fel, amely következtében aeroszoloknak, részecskéknek vagy cseppecskéknek van kitéve az anyag, az MMAD (súlyozott tömeg aerodinamikai átmérőt) meg kell határozni. Az <50 μm aerodinamikai átmérőjű tömegben előforduló részecskék százalékát meg kell

152 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július állapítani. Az alkalmas vizsgálati módszerekre vonatkozó információk az ECHA Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató R.7a fejezetében találhatók: Végpont-specifikus útmutató, R.7.1.14 Granulometria, (ECHA, 2012c). Por A szilárd készítmények (granulátumok és porok) portartalmát azért kell meghatározni, hogy ne keletkezzen a kezelőszemélyek és ott tartózkodók számára elfogadhatatlan kockázat, vagy a felhordó készülék ne legyen eltömődés veszélyének kitéve. A portartalmat a következő vizsgálati módszerrel kell meghatározni:  CIPAC MT 171. módszer: Szemcsés termékek portartalmának mértéke Ha a nyilvánvaló portartalom >1% (súly szerint), a por részecskeméretét és jellegét vizsgálni kell, azért, hogy értékelni lehessen a kezelőszemélyek és ott tartózkodók számára esetleg felmerülő kockázatot. A por részecskeméretének meghatározására alkalmazandó módszereket az the ECHA Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató (ECHA, 2012c) írja le. Ha egy szemcsés anyagot 'porosként' írnak le, akkor bizonyítani szükséges, hogy az anyag kielégítően felhordható a felhordó készülékkel. Kopásállóság, morzsalékonyság A lemorzsolódás valamely szemcse felületén súrlódás vagy erőhatás következtében fellépő kopás, különös tekintettel a szemcsék egymásra hatására. A morzsalékonyság valamely szemcsének a morzsává alakulási hajlama, amely kisebb részecskékre esik szét. Ezek az adatok annak meghatározásához szükségesek, hogy valamely szemcsés anyag a szokásos használati és szállítási feltételek mellett ellenálló-e. A (granulátumokra vagy tablettákra) releváns vizsgálati módszerek a következők:  CIPAC MT 178. módszer: Granulátumok kopásállósága  CIPAC MT 178.2: módszer: Diszpergáló granulátumok kopásállósága Ha az anyag kopásállósága <98%, akkor a por részecskeméretét meg kell határozni, és a kezelőszemélyek és ott tartózkodók számára felmerülő kockázatot vizsgálni kell. A por részecskeméretének meghatározására szolgáló információk fent találhatók. Ha az anyag kopásállósága <98%, akkor bizonyítani szükséges, hogy az anyag kielégítően felhordható a felhordó készülékkel. 3.5.7. Tartós habképződés Az alkalmazhatóság a biocid termék receptúra fajtájától (jellegétől) függ. Az adatok akkor szükségesek, ha a terméket felhasználáshoz vízben hordják fel. Az adatok nem szükségesek, ha a terméket habban történő felhordásra tervezték. A tartós habképződés meghatározásával a készítmény feloldása után, szóró tartályban, vagy más felhordó készülékben valószínűleg keletkező hab mennyiségét mérjük. Habár a CIPAC MT 47.2 módszerét szuszpenziós koncentrátumok tartós habképződésének a meghatározására szabványosították, más olyan készítményekre is alkalmazható, amelyeket vízben diszpergálnak. A vizsgálatot a felhasználásra ajánlott legmagasabb és legalacsonyabb alkalmazási koncentrációknál el kell végezni. A CIPAC MT47.2 módszere szerinti feltételek mellett keletkező habmennyiség nem haladhatja meg a 60ml-t 1 perc elteltével. Ha valamely készítmény e határértékeken kívül esik,

153 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július bizonyítani szükséges, hogy a készítmény megfelelő felhordó berendezéssel végzett felhasználása után a kezelőszemélyek számára nem keletkezik elfogadhatatlan kockázat. 3.5.8. Folyékonyság/önthetőség/kiporzás Az alkalmazhatóság a biocid termék receptúra fajtájától (jellegétől) függ. Folyékonyság A releváns vizsgálati módszer a CIPAC MT 172. módszere. Az adatok annak kimutatására szükségesek, hogy a szemcsés anyagok nyomás alatt végzett tárolás után teljes mértékben folyékonyak maradnak. Az adatok csak olyan szemcsés receptúrák esetében szükségesek, amelyeket olyan felhordó készülékkel hordanak fel, amelyben a szemcsék nyomásnak és/vagy hőnek lennének kitéve. A módszer az olyan szemcsés anyagokra nem alkalmas, ahol a receptúrához vizet adtak. Az ilyen granulátumok esetén, alternatív adatokat kell szolgáltatni annak bizonyítására, hogy felhordó berendezéssel végzett alkalmazás kielégítő lenne. A mintának legfeljebb öt felhordás után át kell folynia a szitán. Önthetőség (öblíthetőség) A releváns vizsgálati módszer a CIPAC MT 148. módszere. Az adatok annak kimutatásához szükségesek, hogy a felhasználó a készítmény maximális mennyiségét fel tudja használni, és hogy nem marad túlzottan nagy mennyiségű anyag az edényben. A módszer szuszpenziós koncentrátumok, kapszulás szuszpenziók és szuszpenziósemulziók esetén megfelelő. Az MT 148 vizsgálati módszerrel megfigyelt maradékanyag nem lehet több 5% maradéknál, és az öblített maradékanyag nem haladhatja meg a 0,25%-ot. A vizsgálatot a kereskedelmi csomagolásban el lehet végezni az ajánlott öblítési utasításokat követve, ha a szabványos laboratóriumi vizsgálat sikertelen volt. A magasabb maradékértékek veszélyes helyzeteket idézhetnek elő hulladékkezeléskor. Igazolni szükséges, a nagy mennyiségű maradékanyag miért nem vetne fel problémát, vagy utasításokat kell adni a biztonságos hulladékkezeléshez. A nagyobb maradékmennyiségek hatással lehetnek arra is, a biocid termék hogyan készíthető elő a legnagyobb sebességű felhasználásra, ezért hátrányosan befolyásolhatják a hatásosságot. Megfelelő bizonyítékot kérhetnek arra, hogy a hatásosság nem kerül hátrányos befolyás alá. Kiporzás A releváns vizsgálati módszer a CIPAC MT 34. módszere. Mindazonáltal, az e módszerben használt berendezés nem áll szabadon rendelkezésre. Ezért ki kell mutatni, hogy a készítmény por formájában a javasolt felhordó készüléken keresztül kielégítően felhordható, és hogy nyomás alatt végzett hőteszt után nincsen elfogadhatatlan tömörödés vagy összetapadás. 3.5.9. Égési sebesség – füstölőszerek Bizonyítani szükséges, hogy a készítmény füstként kielégítően alkalmazható, és hogy az égési sebesség és az égés teljessége (ld. még III. fejezet 3.5.10 és 3.5.11. szakasz) alátámasztja a javasolt felhasználást. Ha releváns, az adatoknak a termék szakaszos felhasználását alá kell támasztaniuk.

154 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július A füstölőszer égési időtartamát és égési sebességét annak megállapítására kell meghatározni, mennyi idő telik el az előtt, hogy a készítmény már nem termel füstöt. Reprezentatív használati helyzeten alapuló vizsgálattal kell kimutatni, hogy az égési sebesség és az égés időtartama megfelel a meghatározott mértékeknek. Az égési sebességnek a javasolt felhasználásnak meg kell felelnie. Nincsen releváns szabványos módszer. 3.5.10. Égési mérték (az égés teljessége) – füstölőszerek Az égés mértékét használat előtti és utáni méréssel kell meghatározni. Azt kellene kimutatni, hogy a hatóanyagnak messze a legnagyobb része a füstben elszállt. Ehhez a maradékanyagban megmaradó hatóanyag koncentrációját is meg kell határozni. Nincsen releváns szabványos módszer. 3.5.11. A füst összetétele – füstölőszerek A füst összetételét a hatóanyag koncentrációja és a bomlástermékek - ha vannak tekintetében kell elemezni, annak szavatolására, hogy a keletkező füst valóban tartalmazza a hatóanyagot és nem tartalmaz bomlástermékeket. Nincsen releváns szabványos módszer. A füstnek a szükséges hatóanyag koncentrációt és bármilyen bomlásterméket tartalmaznia kell ahhoz, hogy hatásos legyen, és a hatóanyag és bármilyen bomlástermék mennyiségét toxikológiai és környezeti kockázatértékelésekkel kell alátámasztani. Ha az elméleti megfontolások alapján, pl. a hatóanyagra előírt végpontok (mennyiségi csökkenés/lebomlás utáni égéstermékek) vagy a füstfejlesztés során keletkező hő jóval a hatóanyag bomlási hőmérséklete alatt van és/vagy nincsenek halogének, vagy más esetleg mérgező füstöt termelő vegyületek, a vizsgálat elhagyható. 3.5.12. Szóráskép - aeroszolok A homogeneitást az FEA 644. módszere alapján kell meghatározni (Feltöltött aeroszol csomagok. Aeroszol szórásképek értékelése). A szórás átmérőjét 30 cm távolságból kell meghatározni. 3.5.13. Egyéb műszaki jellemzők Bármely olyan releváns műszaki jellemzőt, amelyet a jelen Útmutató nem említ, itt kell feltüntetni. 3.6. Fizikai és kémiai összeférhetőség olyan egyéb termékekkel – beleértve a biocid termékeket is –, amelyekkel a terméket együttes felhasználásra engedélyeztetik A fizikai és kémiai összeférhetőség vizsgálatára vonatkozó adatokat akkor kell közölni, ha a címkén szereplő ajánlásokat úgy adják, hogy a biocid terméket együttesen használják más vegyületekkel, keverékekkel, vagy biocid, vagy nem biocid termékekkel (pl. festékekkel). Ha minden egyes összetevő összes tulajdonsága ismert, és egyértelműen bizonyítható, hogy vegyi reakció kizárható, akkor nem szükséges bizonyítani a vegyi összeférhetőséget. Bármilyen ismert (fizikai és kémiai) összeférhetetlenséget meg kell említeni.


3.6.1. Fizikai összeférhetőség A bármilyen termékkel szembeni lehetséges fizikai összeférhetetlenséget meg kell említeni. Az ASTM E1518 módszer (Növényvédő szerek vizes tartályban található keverékeinek fizikai összeférhetőségét célzó szabványos gyakorlat a dinamikus rázó módszerrel) használható a fizikai összeférhetőség vizsgálatára. 3.6.2. Kémiai összeférhetőség A bármilyen termékkel szembeni lehetséges kémiai összeférhetetlenséget meg kell említeni. 3.7. Az oldékonysági és a hígítási stabilitás mértéke Az alkalmazhatóság a biocid termék receptúra fajtájától (jellegétől) függ. Oldékonyság mértéke A vízben oldódó tasakban felhasznált termékek és mindenfajta tabletta esetében szükséges az adat. Az oldódás sebességét ki kell mutatni a tabletták és a vízben oldódó tasakokban alkalmazott termékek tekintetében vízben, és hogy a receptúra gyorsan feloldódik, vagy diszpergál. A vizsgálatot a legmagasabb koncentrációnál kell elvégezni. Minél nagyobb a szilárd anyag mennyisége a vízben, annál nehezebben fog diszpergálni. A releváns vizsgálati módszer a CIPAC MT176 módszere (vízben oldódó tasak). Nincsen külön módszer a tablettákra. Hígítási stabilitás A releváns vizsgálati módszerek a CIPAC MT 179. és MT41. módszere. A hígítási stabilitást annak biztosítására kell meghatározni, hogy a vízben oldódó készítmények könnyen oldódjanak és/vagy, ha feloldódtak, stabil oldatokat alkossanak kicsapódás, pelyhesedés, stb. nélkül. A benyújtott eredményeknek minden tekintetben le kell írniuk bármilyen kiválás vagy üledék megjelenését és mennyiségét. A vizsgálatot a címkén feltüntetett maximális használati koncentrációnál kell elvégezni. Az MT 41. módszer tekintetében, az elfogadható határérték üledék ‘nyom’ lenne 30 perc elteltével. Az MT 179. módszer tekintetében egy 75 μm méretű szitán fennmaradó maradékanyag mennyisége nem haladhatja meg a 2%-ot. Ha egy készítmény a fenti határértéken kívül esik, bizonyítani kell, hogy a kivált anyag nem fogja eltömíteni a felhordó készüléket, vagy a kezelőszemély számára nem keletkezik elfogadhatatlan kockázat, vagy nem befolyásolja a hatásosságot. 3.8. Felületi feszültség Az EK A.5 módszer szerinti teszt (Felületi feszültség), az OECD 115. Teszt útmutatója alapján (Vizes oldatok felületi feszültsége). Minden folyékony biocid termék esetében, a használatra ajánlott legmagasabb használati koncentrációnál mért felületi feszültséget kell meghatározni. ≤10% szénhidrogént tartalmazó és 7 x 10-6 m2/sec 40 oC-on mért kinematikus viszkozitású folyékony biocid termékek esetén a receptúra szerinti biocid termék felületi feszültségét 25 oC hőmérsékleten kell meghatározni. További útmutatásért, ld. II fejezet 3.8 szakasz.


További Útmutató:  ECHA Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató, R7a fejezet: Végpont-specifikus útmutató, R-7.1.6 fejezet: Felületi feszültség, (ECHA, 2012c) 3.9. Viszkozitás Ez az adat a folyékony receptúrák esetében mindig szükséges. A viszkozitást 20 oC és 40 oC hőmérsékleten kell meghatározni. Nincsen releváns EK módszer. Az OECD 114. teszt útmutatója szerinti teszt (Folyadékok viszkozitása) ahol a következő meghatározási módszerek ajánlottak:  Kapilláris viszkozitás mérő;  Átfolyás-csésze;  Forgó viszkozitás mérő;  Forgó golyós viszkozitás mérő  Húzó golyós viszkozitás mérő. ≥10% szénhidrogént tartalmazó és 7 x 10-6 m2/sec 40 oC-on mért kinematikus viszkozitású folyékony biocid termékek esetén a receptúra szerinti biocid termék felületi feszültségét 25 oC hőmérsékleten kell meghatározni. További Útmutató:  ECHA Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató, R7a fejezet: Végpont-specifikus útmutató, R-7.1.18 fejezet: Viszkozitás, (ECHA, 2012c)

4. Fizikai veszélyek és kapcsolódó jellemzők A biocid termékek fizikai veszélyei (a BPR II. függeléke, 4.1 - 4.16 végpontok) megfelelnek a CLP rendelet keverékekre vonatkozó fizikai veszélyosztályainak. A BPR által előírt e fizikai veszélyek mindegyikére vonatkozó kritériumok és tesztelési módszerek, vagy szabványok leírása megtalálható a CLP rendelet 2. része I. függelék megfelelő szakaszában. Annak meghatározása céljából, hogy valamely termék bármilyen olyan fizikai veszélyt hordoze, mint amelyet a CLP rendelet 2. része I. függeléke említ, a gyártónak, az importőrnek vagy a végfelhasználónak a fent említett 2. részben előírt teszteket el kell végeznie, kivéve, ha hiteles és megbízható információk rendelkezésre állnak (Ld. a CLP 8(2) cikkelyét). Továbbá, a jelen útmutatóban minden egyes releváns fizikai veszélyre hivatkozás található ENSZ-nek a Veszélyes anyagok szállítására, teszt kézikönyvre és kritériumokra vonatkozó ajánlásai szerinti, az egyes fizikai veszélyeknek megfelelő tesztekre, UN-MTC (UN, 2009), az ENSZ által meghatározott teszt megnevezésével kezdve. További információk találhatók a CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutatóban (ECHA, 2012a). 4.1. Robbanóanyagok A II. fejezet, 4.1. szakasza szerint járjanak el. 4.2. Gyúlékony gázok A II. fejezet, 4.2 szakasza szerint járjanak el. 4.3. Gyúlékony aeroszolok A II. fejezet, 4.3 szakasza szerint járjanak el.

157 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július 4.4. Oxidáló gázok A II. fejezet, 4.4 szakasza szerint járjanak el. 4.5. Nyomás alatt lévő gázok A II. fejezet, 4.5 szakasza szerint járjanak el. 4.6. Gyúlékony folyadékok A II. fejezet, 4.6 szakasza szerint járjanak el. 4.7. Gyúlékony szilárd anyagok A II. fejezet, 4.7 szakasza szerint járjanak el. 4.8. Önreaktív anyagok és keverékek A II. fejezet, 4.8 szakasza szerint járjanak el. 4.9. Piroforos folyadékok A II. fejezet, 4.9 szakasza szerint járjanak el. 4.10. Piroforos szilárd anyagok A II. fejezet, 4.10. szakasza szerint járjanak el. 4.11. Önmelegedő anyagok és keverékek A II. fejezet, 4.11. szakasza szerint járjanak el. 4.12. Vízzel érintkezve gyúlékony gázokat kibocsátó anyagok és keverékek A II. fejezet, 4.12. szakasza szerint járjanak el. 4.13. Oxidáló folyadékok A II. fejezet, 4.13. szakasza szerint járjanak el. 4.14. Oxidáló szilárd anyagok A II. fejezet, 4.14. szakasza szerint járjanak el. 4.15. Szerves peroxidok A II. fejezet, 4.15. szakasza szerint járjanak el. 4.16. Fémekre korrozív hatású anyagok A II. fejezet, 4.16. szakasza szerint járjanak el. 4.17. További fizikai veszélyességi tényezők 4.17.1. Termékek öngyulladási hőmérséklete (folyadékok és gázok) A II. fejezet, 4.17.1. szakasza szerint járjanak el.


4.17.2. Szilárd anyagok relatív öngyulladási hőmérséklete A II. fejezet, 4.17.2. szakasza szerint járjanak el. 4.17.3. Porrobbanási veszély A II. fejezet, 4.17.3. szakasza szerint járjanak el.


5. Kimutatási és azonosítási módszerek Az analitikai módszerekről szóló adatok valamely biocid termék engedélyének a kibocsátásához előírt feltételeknek való megfelelőség értékelése érdekében szükségesek. Ezek az adatok az engedélyezés utáni ellenőrzés és felügyelet céljaira is szükségesek, és az olyan bizonyítások értékeléséhez, amelyeket a BPR szerinti adatok előállításához felhasznált módszerek tekintetében el kell végezni. Ha több hatóanyag van, valamilyen analitikai módszerrel meg kell tudni különböztetni ezeket és egyedileg meg kell tudni határozni a mennyiségüket. Az analitikai módszereket nem szükséges validálni és közölni a GLP-vel. Olyan egyedi esetekben, ahol egyedi analitikai módszer nem fejleszthető ki, általános fél-rész megközelítés vagy titráló módszer elfogadható lehet. A II. fejezet, 5. szakasza szerint is járjanak el. További Útmutató:  ECHA Útmutató az anyagoknak a REACH szerinti azonosításához és megnevezéséhez; 4.2.1.3 / 4.2.2.3 / 4.2.3.2 fejezet, (ECHA, 2012b) 5.1. Analitikai módszer a biocid termékben található hatóanyag(ok), szermaradékok, releváns szennyeződések és aggodalomra okot adó anyagok koncentrációjának meghatározására, a validálási paramétereket is beleértve Az analitikai módszernek alkalmasnak kell lennie a hatóanyag mennyiségének a pontos meghatározására. Egynél több hatóanyagot tartalmazó készítmény esetében, olyan módszert kell megjelölni, amely alkalmas arra, hogy a többi/másik hatóanyag jelenlétében az egyes hatóanyagok meghatározhatók legyenek. Ha kombinált módszert nem jelölnek meg, a technikai okokat meg kell magyarázni. Általánosságban biztosítani szükséges a linearitást, az egyediséget, a helyreállíthatóságot és az ismételhetőséget. Linearitás Ld. a műszaki anyaghoz az információkat a II. fejezet, 5.1. szakaszában. Egyediség (Szelektivitás) Egy szabványos, egy minta és egy üres receptúra példa kromatogramjai szükségesek. Az üres receptúrának az összes receptúra-anyagot tartalmaznia kell mindenfajta hatóanyag nélkül. Ha a receptúra két, vagy több hatóanyagot tartalmaz, és mindegyiket külön módszerrel határozták meg, akkor megfelelő adatokkal kell kimutatni, hogy az egyes hatóanyagok nem zavarják a másik/többi meghatározását. Ismételhetőség Ld. a műszaki anyaghoz az információkat a II. fejezet, 5.1. szakaszában. Visszanyerés (Pontosság) A módszer pontosságát a biocid termékben található tiszta hatóanyag átlagos visszanyeréseként kell megjelölni. Legalább két helyreállítási meghatározást kell végezni egy ismert mennyiségű elemzett anyagot tartalmazó reprezentatív mintákon. A mintáknak ideális esetben laboratóriumban előállított, többes receptúrájú olyan keverékeknek kell lenniük, amelyekhez ismert mennyiségű elemzett anyagot adnak, és az egész mintát elemzik, a mintavételezési hiba csökkentése érdekében. Mindazonáltal, ha nem lehetséges minta mátrixot készíteni elemzett anyag jelenléte nélkül, vagy ha nehézség merül fel az elemzendő minta replikálásában (pl. pellet receptúrák esetén), a szokásos hozzáadó módszer használható. A helyreállítási adatoknak a következő követelményeket kell kielégíteniük:

160 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július 4 táblázat Szermaradékok vagy szennyező anyagok elfogadható visszanyerési értékei % aktív (névleges) Átlagos visszanyerési % >10 98-102 110 97-103 <1 95-105 0,01-0,1 90-110 <0,01 80-120 DG SANCO Növényvédő szerek maradékainak elemzési módszereiről szóló útmutató, (EU, 2010a)

Ha rendelkezésre áll, a receptúrában található hatóanyag mennyiségét valamelyik CIPAC módszerrel meg lehet határozni. Ha egy CIPAC módszert az ugyanolyan fajta receptúrában található hatóanyagra validálták, akkor nem szükséges az összes validálási adat. Ilyen esetekben csak egyediségi adatok szükségesek. Az aggodalomra okot adó anyagok és a releváns szennyező anyagokra ugyanazok a követelmények vonatkoznak, mint a hatóanyagra, és a szennyező anyag azonosításának igazolására további követelmények érvényesek. Ha az aggodalomra okot adó anyag vagy a releváns szennyező anyag meghatározására használt módszer nem tekinthető jelentősen egyedinek, akkor egy teljes körűen validált megerősítő elemzési módszerrel meg kell erősíteni az eredményt. Ld. a II. fejezet, 2.11 szakaszának a 4. lábjegyzetét. vagy az azonosítás megerősítésére szolgáló eljárásokról szóló információkért, ld. a II. fejezet 5.2 szakaszát. 5.2. A II. melléklet 5.2. és 5.3. pontja alatt nem részletezett, ellenőrzési célú analitikai módszerek (ADS) beleértve a visszanyerési arányokat és a kimutathatósági határokat a biocid termék releváns összetevőinek és/vagy azok szermaradékainak meghatározására – ahol indokolt – a következő közegekben, illetve felületeken: A szermaradék meghatározása Általánosságban, az értékelés alatt igazolják, ahol releváns, a biocid termékek milyen releváns összetevőit kell ellenőrizni az értékelés sorsa és az összetevőknek a környezetben tanúsított viselkedése és a toxikológiai és az ökotoxikológiai potenciál alapján. Mérgezőnek vagy nagyon mérgezőnek minősített biocid termékek összetevőit toxikológiailag releváns összetevőknek tekintjük (ld. II. fejezet, 2.11. szakasz). Felügyeleti célokra elemezni kell ezeket, ha a humán expozíció nem zárható ki. Az alkalmazott elemzési módszereket validálni szükséges. Számszerűsítés határa Az LOQ-nak (számszerűsítés határának) meg kell felelnie a hatóanyagnak a II. fejezet, 5.2.4. szakaszában meghatározott határértékeinek. A környezetre veszélyesnek minősített biocid termékek összetevőit ökotoxikológiailag releváns összetevőknek tekintjük (ld. II. fejezet, 2.11. szakasz). Felügyeleti célokra elemezni kell ezeket, ha a környezeti expozíció nem zárható ki. Az alkalmazott elemzési módszereket validálni szükséges. Számszerűsítés határa (LOQ) Az LOQ-nak (számszerűsítés határának) meg kell felelnie a hatóanyagnak a II. fejezet, 5.2.

szakaszában meghatározott határértékeinek. 5.2.1. Talaj (ADS)

161 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július Kövesse a II. fejezet 5.2.1 szakaszában található útmutatót. 5.2.2. Levegő (ADS) Kövesse a II. fejezet 5.2.2 szakaszában található útmutatót. 5.2.3. Víz (ivóvizet is beleértve) és üledék (ADS) Kövesse a II. fejezet 5.2.3 szakaszában található útmutatót. 5.2.4. Állati és emberi testnedvek és szövetek (ADS) Kövesse a II. fejezet 5.2.4 szakaszában található útmutatót. 5.3. Ellenőrzési célú analitikai módszerek, beleértve a visszanyerési arányokat és a kvantifikációs és kimutathatósági határokat, a hatóanyagnak és maradékainak meghatározására a növényi vagy állati eredetű élelmiszerekben vagy takarmányban és – ahol indokolt – egyéb termékekben. (ADS - kiegészítő adat) (nem szükséges megadni, ha sem a hatóanyag, sem az azzal kezelt anyagok nem érintkeznek élelmiszer- termelő állatokkal, növényi vagy állati eredetű élelmiszerekkel, illetve takarmánnyal). A magára a hatóanyagra érvényes követelményeket a II. fejezet 5.3. szakasza tartalmazza. Valamely biocid termékben található összes hatóanyagra elemzési módszerek szükségesek. A nem aktív (hatóanyag) összetevők maradékainak a mennyiségét meg kell határozni a toxikológiailag aggodalomra okot adó vegyületek esetében, valamint a 0,01 mg/kg mennyiséget meghaladó szermaradékokra. A II. fejezet, 5.3 szakasza szerint járjanak el.

6. Célszervezetekkel szembeni hatásosság A II. fejezet, 6. szakaszának a bevezetőjét olvassák el Valamely biocid termék hatásosságának az értékelése egy adott termék vonatkozásában tett hatásossági állítások bizonyításán alapul. Az értékelést a termék normál használati feltételei mellett végzik. A hatásosságra vonatkozó összes alábbi követelmény az egyszerűsített engedélyezési eljárásra is érvényes (a BPR 20(1)(b) cikke). 6.1. Rendeltetés, pl. gombaölő, rágcsálóirtó, rovarölő, baktériumölő, valamint hatásmód, pl. csalogató hatás, elpusztítás, gátlás Közöljék a biocid termék rendeltetésére vonatkozó információkat. 6.2. Reprezentatív célszervezet vagy célszervezetek és megóvandó termékek, szervezetek vagy tárgyak Egy ellenőrzendő szervezet tekintetében közölni kell az általános nevet és a tudományos nevet is, ha lehetséges, és a nemet, fajtaváltozatot és a hatókört, ha releváns és megfelelő. Ahol szervezetek összességéről van szó, az összesség sokféleségét reprezentáló általános neveket kell közölni. Ahol emberi és/vagy állati kórokozókról van szó, az egyedi neveket közölni kell. Jelezzék, az EU mely részein találhatók az ellenőrzendő szervezetek.


6.3. A reprezentatív célszervezetekre gyakorolt hatások Az állított hatásossághoz szükséges célszervezetekre gyakorolt hatásokat le kell írni és meg kell határozni, ha lehetséges, minden egyes alkalmazási felhasználás és módszer tekintetében, ha ezeknek eltérő hatásaik vannak. Jelezni kell, a hatóanyag koncentrációjától mennyire függ a hatásosság. A kívánt hatás eléréséhez szükséges lehetséges küszöbértéket jelezni kell. Ez akkor van így, ha a kívánt hatás és a hatóanyag koncentrációja közti összefüggés nem állapítható meg (vagy sokkal gyengébb) egy bizonyos koncentráció (a küszöb koncentráció) alatt. 6.4. Az a koncentráció, amelyben a hatóanyagot várhatóan használni fogják A célban meglévő várható felhasználási koncentrációkat minden egyes felhasználás és alkalmazási mód tekintetében közölni kell. Jelezzék, ha a felhasználási koncentrációknak az EU különböző részein eltérőknek kell lenniük. A felhasználási koncentrációk kiválasztását indokolni kell. A várható felhasználási koncentrációnak ideálisan a minimális hatásos koncentrációnak kell lennie, a megfelelő hasznos élettartam valós feltételei mellett, a hatásosságot befolyásoló összes releváns paraméter figyelembe vételével. 6.5. Hatásmechanizmus (beleértve az időtényezőt) A biológiai, biokémiai és fiziológiai mechanizmusok és az érintett biokémiai útvonalak hatásmódját, ha releváns, közölni kell. Adott esetben az időtényezőre vonatkozó információt is közölni kell. Az időre vonatkozóan nem szükséges adatot szolgáltatni, pl. olyan termékek esetén, amelyek számára bizonyos időre van szükség ahhoz, hogy a hatásuk megjelenjen, pl. rovarok fejlődés-szabályozói. Ha ilyenek vannak, a kísérleti vizsgálatok eredményeit közölni kell. Ha ismeretes, hogy a célzott hatás kiváltása érdekében a hatóanyagot az alkalmazás vagy az azt tartalmazó készítmény használata után metabolittá vagy bomlástermékké kell átalakítani, indokolni szükséges, ezt a metabolitot vagy bomlásterméket miért nem lehet hatóanyagnak tekinteni. Továbbá, a reaktív metabolitok vagy reakciós termékek kialakulására vonatkozó rendelkezésre álló adatokat közölni kell. Ezeknek az információknak a következőket kell tartalmazniuk:    

Kémiai név, tapasztalati és szerkezeti képlet, molekula tömeg és CAS és EK (EINECS, ELINCS vagy Már nem polimerek lista) számok, ha rendelkezésre állnak; A szóban forgó folyamatok, mechanizmusok és reakciók; Az átalakítási sebességre, és ha ismert, a sebességkorlátozó lépésre vonatkozó kinetikus és egyéb adatok; és Az átalakulás sebességére és mértékre ható környezeti és egyéb tényezők.

Azt is jelezzék, ha a tényleges hatóanyag eltérő termékek együttes hatásának az eredménye (azaz, ha ilyen kombináció szükséges a célzott hatás eléréséhez). 6.6. A termékre és – ahol alkalmazható – a kezelt árucikkekre vonatkozóan a címkén feltüntetésre javasolt állítások A “címkén feltüntetendő állításoknak” tartalmazniuk kell a termék hatásosságára vonatkozó összes állítást, pl. reklámanyagokon vagy kísérő íveken, valamint a termék címkéjén. A címkén feltüntetendő állításokkal szemben részletesen értékelni kell a hatásossági adatokat. Az értékelésnek tartalmaznia kell az összes releváns célfajt (vagy reprezentatív fajt), a termék

163 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július használatának hatásait, a hatás időtartamát és sebességét, megmaradó megteendő lépésekre vonatkozó bármilyen állítást, bármilyen más egyedi állításokkal együtt. 6.7. Az állításokat alátámasztó hatásossági adatok, beleértve minden hozzáférhető szabványeljárást, laboratóriumi vizsgálati adatot és terepi vizsgálati adatot, többek között – ahol indokolt és alkalmazható – teljesítményszabványokat is. A termék értékeléséről szóló TNsG on product evaluation (EU, 2008c) ezen a területen bővebb felvilágosítást ad. Habár e mű írásakor még nem áll rendelkezésre minden termékfajtára és felhasználási mintára vonatkozó részletes terméktípus-specifikus útmutató, az ilyen jelenleg kiemelt termékfajtákra vonatkozó részletes útmutatás előkészületben van. A TNsG függelékeinek helyettesítésére szánt terméktípus-specifikus útmutatók a TNsG vagy újabb verziója kiegészítő dokumentumaiként jelenhetnek meg, ezért javasoljuk, hogy a kérelmezők ellenőrizzék, a TNsG-nek nincsenek-e újabb verziói, vagy egyedi mellékletei. A jelen útmutató írásának idején Svédországban szintén vizsgálták a különféle termékfajták tekintetében a kezelt cikkek vizsgálata körül megjelenő problémákat, amely a jelen Útmutatóra hatással lehet a kezelt cikkekre vonatkozó, címkéken feltüntetendő állítások tekintetében. A kérelmezőnek ki kell mutatnia, hogy a biocid termék vagy a kezelt cikk hatásos és alkalmas a célszerű használatra, ha a használati útmutató alapján alkalmazzák. Ezt olyan adatok szolgáltatásával lehet igazolni, mint pl. laboratóriumi vizsgálatok, kísérleti gyári vagy terepi vizsgálati adatok vagy más releváns vizsgálati adatok, feltéve, hogy a vizsgálati feltételek összehasonlíthatók a kérelmezett céllal és a célszerű használatra releváns környezeti jellemzőkkel. Azon Tagállam területén kívül végzett terepi vizsgálatok esetén, ahol az engedélykérelmet benyújtják, az ilyen adatok érvényességét igazolni kell. A kért adatok mértéke a termék fajtától és a javasolt felhasználási módtól, valamint a két országban a feltételek hasonlóságától függően fog változni. Az igazolás, ha releváns és megfelelő, a káros szervezetekre vonatkozó adatokat (pl. a nemzetségek/fajok összehasonlítása és azon Tagállamra vonatkozó relevanciájuk, ahol az engedélykérelmet benyújtják), az időjárási paramétereket (pl. átlaghőmérsékletek és csapadékmennyiség) és a helyszín részletes adatait tartalmazhatja. A laboratóriumi vizsgálatok tekintetében, a tartósító szerek (II. fő csoport: 6-13. terméktípus) hatásosságának vizsgálatát célzó ezen vizsgálatok tervezésére és elvégzésére vonatkozó gyakorlati szempontokat a Tartósítószerek hatásosságának vizsgálatára vonatkozó általános elvek és gyakorlati szempontok c. útmutató írja le (EU, xxx, konzultáció folyamatban). A vizsgálati módszernek a címkén feltüntetendő állításokra releváns választ, és adott esetben, végpontot kell mérnie. A módszernek kezeletlen ellenőrzést, és, ha lehetséges, referencia terméket kell használnia, az összehasonlítás kedvéért. A hatásossági vizsgálati beszámolóknak dózis válasz adatokat kell tartalmazniuk az ajánlott mennyiségnél alacsonyabb dózis mennyiségek tekintetében. Azonban a terepi vizsgálatok esetén előfordulhat, hogy ez nem mindig lehetséges. Ha a termék/kezelt cikk vagy az ugyanolyan hatóanyagot tartalmazó más termékek/kezelt cikkek korábbi receptúráit idézik alátámasztó bizonyítékként, a receptúrára vonatkozó összes releváns részletes adatot közölni kell, és e bizonyítéknak az aktuális receptúrára érvényes relevanciáját teljes körűen igazolni kell. A vizsgálatoknak (és a kapott adatoknak) ésszerű tudományos elveken és gyakorlatokon kell alapulniuk. Erősen ajánlott az olyan minőségbiztosítási szabványoknak való megfelelőség, mint az ISO 9000. A megfelelő vizsgálati módszerekre vonatkozó részletesebb útmutatást ad a BPR VI. melléklete 52. bekezdése és a TNsG a Termékértékelésről (EU, 2008c). Egy OECD útmutató is rendelkezésre áll a kezelt cikkek és anyagok hatásossági módszereinek használatáról (OECD, 2007b). Az OECD jelenleg kidolgoz egy útmutatót a hatásossági

164 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július módszerek használatáról (Biocidek hatásossági vizsgálati módszereinek áttekintése. Tervezet 1999). A következő terméktípus-specifikus útmutatót kövessék, ha alkalmazandó:  Az 1. és 2. termékfajták tekintetében, a CEN európai szabványos hatásmód vizsgálatai erősen ajánlottak a fertőtlenítő szerek és csíraölő szerek vonatkozásában (pl. EN13727 és 13624; számos másik van előkészületben). A fertőtlenítő szerekre vonatkozó összes EN vizsgálat áttekintése megtalálható az EN14885 szabványban. Releváns OECD teszt útmutatók és útmutatások állnak rendelkezésre (pl. OECD útmutató az uszodákban és üdülőkben használatos biocidek hatásosságának megállapításához (OECD, 2012b), és számos másik van kidolgozás alatt. 

A 3, 4 és 5. termékfajták tekintetében, a a CEN európai szabványos hatásmód vizsgálatai erősen ajánlottak; ezek közül sok van előkészületben. A fertőtlenítő szerekre vonatkozó összes EN vizsgálat áttekintése megtalálható az EN14885 szabványban. Releváns OECD tesztek vannak kidolgozás alatt. Az 5. terméktípus tekintetében, a COM munkacsoport dolgozik egy szabványos hatásossági vizsgálati módszer kidolgozásán. A vizsgálat terjedelme a biocidek alkalmazása ivóvíz előállítás és a közösségi ellátás során.



Az I. fő csoportba (1-5. termékfajták, Fertőtlenítő szerek) tartozó termékfajtákról útmutató található a termékértékelésről szóló TNsG-ben (EU, 2008c), az egyedi függelék átdolgozás alatt van.



A 8. terméktípus tekintetében, a CEN európai szabványos hatásmód vizsgálatai erősen ajánlottak fa tartósítószerek vonatkozásában. Ezek a szabványok megfelelők mindenfajta fa tartósítószerre. Ezeket esetleg módosítani szükséges, vagy újakat kell kidolgozni. Ld. az egyedi útmutatót a termékértékelésről szóló TNsG-ben (EU, 2008c), az egyedi függelék átdolgozás alatt van.



A 10. terméktípus tekintetében, ld. az egyedi útmutatót a termékértékelésről szóló TNsGben (EU, 2008c).



A 14. terméktípus tekintetében, a hatásosság vizsgálatára vonatkozó EPPO irányelvek erősen ajánlottak (pl. EPPO 97, 113, 114, 169 és 198. irányelvei a rágcsáló irtó szerekhez). A 14. terméktípus tekintetében további termék-specifikus útmutató dokumentum található a termékértékelésről szóló TNsG-ben (EU, 2008c) és egy felülvizsgált függelék a rágcsáló irtó szerek hatásosságáról szóló 7. fejezethez (EU, 2009b).



A 16. terméktípus tekintetében, a hatásosság vizsgálatára vonatkozó EPPO irányelvek erősen ajánlottak (pl. EPPO 95. irányelv a puhatestű-irtó szerekhez, szárazföldi környezetben).



A 18. terméktípus tekintetében, ld. az egyedi útmutatót a termékértékelésről szóló TNsGben (EU, 2008c) és egy felülvizsgált függelék a rovarirtó és más ízeltlábú irtó szerek hatásosságáról szóló 7. fejezethez (EU, 2012b).



A 19. terméktípus tekintetében, az EPPO 199. és 200. irányelve áll rendelkezésre a növényvédelmi célú rágcsáló riasztó szerek hatásosságának vizsgálatához. Ezek módosulhatnak a biocid felhasználáshoz. A rovarriasztó szerek tekintetében, ld. a termékspecifikus útmutatót a termékértékelésről szóló TNsG-ben (EU, 2008c) és egy felülvizsgált függelék a rovarirtó és más ízeltlábú irtó szerek hatásosságáról szóló 7. fejezethez (EU, 2012b).



A 21. terméktípus tekintetében, a CEPE (1993) és az ASTM (1987) hatásossági vizsgálatainak lefolytatásához kapcsolódó szabványos vizsgálati protokollok ajánlottak rothadás gátló termékekhez. Ez utóbbi egy nemzetközileg elismert vizsgálati módszer tervezet. A 21. terméktípus tekintetében további termék-specifikus útmutató dokumentum

165 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július található a termékértékelésről szóló TNsG-ben (EU, 2008c) (EU, 2008c), az egyedi függelék átdolgozás alatt van. 

A 22. terméktípus tekintetében, az egyedi útmutatás, fejlesztés alatt van.



Az 1, 2, 4, 7, 9 (10) terméktípus kezelt cikkei tekintetében, egy OECD útmutató áll rendelkezésre (OECD, 2008d).

6.8. A hatásosságot korlátozó bármilyen ismert tényező Szolgáltassanak lehetséges korlátozásokat vagy ajánlásokat a terméknek egyedi környezeti vagy más feltételek melletti használatára vonatkozóan. Jelöljenek meg olyan egyedi tényezőket, amelyek a hatásosságot csökkenthetik, pl. forró, hideg, vagy párás környezetek, vagy más anyagok jelenléte, továbbá ezek indoklását. Jelöljék, ha a termék nem keverhető, pl., más biocid termékekkel, vagy ha a termék használata más biocid termékekkel együtt ajánlott. 6.8.1. Információ rezisztencia kialakulásáról vagy lehetséges kialakulásáról és a megfelelő megoldási stratégiák Szolgáltassanak információt rezisztencia kialakulásáról vagy lehetséges kialakulásáról és a megfelelő megoldási stratégiákról, a kereszt-rezisztenciát is beleértve.. Akkor is kell információt szolgáltatni, ha azon felhasználásokra közvetlenül nem releváns, amelyek engedélyeztetését vagy megújítását kérvényezik (pl. a káros szervezet különféle fajai), mivel az információk jelzést adhatnak a rezisztencia kialakulásának a valószínűségéről a célpopulációban. Ha olyan bizonyíték vagy adat áll rendelkezésre, amely alapján a rezisztencia kialakulása valószínű a kereskedelmi tapasztalati felhasználásban, bizonyítékot kell szolgáltatni és azt be kell nyújtani a szóban forgó ártalmas szervezet populációinak részében kialakuló, az anyaggal szembeni érzékenység vonatkozásában. Ilyen esetben, a célfajban kialakuló rezisztencia vagy kereszt-rezisztencia valószínűségének a minimalizálását célzó megoldási stratégiát le kell írni. Ebben lehetséges ajánlásoknak kell szerepelnie a termék folyamatos használatának az elkerüléséről, annak érdekében, hogy a rezisztens fajok ne fejlődhessenek ki, és ezek indoklásának is. Ezzel a termékértékelésről szóló TNsG foglalkozik (EU, 2008c). 6.8.2. Megfigyelések nemkívánatos vagy nem tervezett mellékhatásokról, pl. hasznos és egyéb nem célszervezetekre Közöljenek megfigyeléseket nemkívánatos vagy nem tervezett mellékhatásokról. Olyan megfigyeléseket közöljenek, mint pl. a fában használt rögzítőket és szerelvényeket érintő káros reakciókat fa konzerváló alkalmazása után, a csaptelepeket sújtó korrózió kockázatát fertőtlenítő szerek használata után, stb. Szolgáltassanak adatokat hasznos és egyéb nem célszervezetekre gyakorolt hatásokról, csak annyiban, amennyiben ezt nem tárgyalja a II. fejezet és a III. fejezet 9. szakasza. Szolgáltassanak adatot a célzott gerincesek felesleges szenvedéséről és fájdalmáról, adott esetben. 6.9. Összefoglalás és értékelés A célszervezetekkel szembeni hatásosságról szóló megállapításokat kell összegezni és értékelni (6.1-6.8.2).

7. Tervezett felhasználás és expozíció

166 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július A termékcímke tervezetének egy példányát be kell nyújtani. A termékcímke meghatározása: írott, nyomtatott, vagy grafikus anyag, amelyet rányomtatnak, rárögzítenek a biocid edényekre vagy más csomagolásra, vagy ahhoz mellékelik, és amely segítségével a felhasználó a termék biztonságos, humánus és hatásos használati követelményeiről értesül. A termékcímkének adatokat kell tartalmaznia a termék azonosításáról, a kereskedelmi elnevezését, a termék regisztrációs számát, receptúra fajtáját, és a hatóanyag nevét és mennyiségét, valamint a jóváhagyás birtokosának és az értékesítő vállalatnak az adatait, és a rájuk vonatkozó kapcsolattartói adatokat is beleértve. A címkén fel kell tüntetni a célszerű használatra, alkalmazási módra, az alkalmazások mértékére, számára és időzítésére, a biztonsági adatokra és általános használati útmutatásra vonatkozó adatokat. Ezeknek az adatoknak tükrözniük kell a termék teljes leírásában szereplő többi adatot. 7.1. A biocid termékek és adott esetben a kezelt árucikkek tervezett felhasználási területe(i) A II. fejezet, 7.1 szakasza szerint járjanak el. 7.2. Terméktípus A II. fejezet, 7.2 szakasza szerint járjanak el. 7.3. A biocid termékek és adott esetben a kezelt árucikkek tervezett felhasználási területe(i)nek részletes leírása A II. fejezet, 7.3 szakasza szerint járjanak el. 7.4. A felhasználók, pl. ipari felhasználók, szakképzett foglalkozásszerű felhasználók, foglalkozásszerű felhasználók, a termék lakossági felhasználói (nem foglalkozásszerű) A II. fejezet, 7.4 szakasza szerint járjanak el. 7.5. Évente várhatóan forgalomba kerülő mennyiség tonnában, és, ahol szükséges, előirányzott fő felhasználási kategóriánként Az EU piacán forgalomba hozott vagy hozandó termék illetve kezelt cikk mennyiségének a kérelmező általi becslése évente (pl. importált, vagy termelt). A biocid felhasználás mennyiségeit és milyen terméktípus(ok)ban és ha szükséges, a tervezett főbb felhasználási kategóriákat az egyes terméktípusokban. A biocidtól eltérő felhasználás mennyiségeit közölni kell, ha rendelkezésre állnak. Engedély megújítása esetén, a súlyadatoknak az előző három évet kell fedniük. A korábban nem forgalmazott új termékek esetén, az engedélyezést követő három év termelési terveit kell benyújtani. 7.6. Alkalmazási mód, annak leírását is beleértve A termék különféle felhasználások szerinti alkalmazási módját kell elmagyarázni. Ha a terméket fel kell oldani, az oldatkészítéshez használt vegyületet, és a termék végső koncentrációját, valamint a hatóanyagnak - százalékban kifejezett - oldatban található koncentrációját közölni kell. Az alkalmazási technika leírását (pl. bemerítés, szétterítés, szórás, automata/kézi adagolás, stb.) közölni kell. Az oldathoz esetlegesen hozzáadandó vegyületeket és adagolásukat is közölni kell. Ha a termékkel együtt bizonyos műszaki eszközt kell használni, ezen eszköz leírását is be kell nyújtani. Ha a hatóanyag előállítására in situ készülék használatos, amely közvetlenül adagol, a túladagolásra és alul-adagolásra vonatkozó biztonsági intézkedéseket közölni kell.

167 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július 7.7. Az alkalmazási arány és ahol indokolt, a biocid termék és a hatóanyag végkoncentrációja a kezelt árucikkben vagy abban a rendszerben, amelyben a terméket használni kívánják, pl. hűtővíz, felszíni víz, fűtési célra használt víz. A termék és a hatóanyag céltárgyankénti ajánlott dózisát közölni kell (pl. a védendő anyag felületi területe, vagy vízrendszerben koncentrációként). A 21. terméktípus esetén, a rothadást gátló termék rothadást gátló bevonatrétegében található egyes biocid összetevők végső koncentrációit és a filmréteg vastagságát is meg kell adni. 7.8. Alkalmazások száma és ütemezése és ahol indokolt, minden egyedi információ a földrajzi helyzet és az éghajlati viszonyok eltéréseiről, a szükséges munkaegészségügyi és élelmezés-egészségügyi várakozási időt, a kiürülési időt, illetve az emberei egészség, az állati egészség és a környezet védelmét szolgáló egyéb óvintézkedéseket is beleértve Írják le, ahol érvényes, az alkalmazások milyen módon térnek el az EU különféle részein. Jelezzék az alkalmazás javasolt időtartamát, és a lehetséges ismételt alkalmazásokat, a kezelt cikk becsült hasznos élettartamát, adott esetben. A következő terméktípus-specifikus útmutatót kövessék, ha alkalmazandó:  Az 1. főcsoportba tartozó fertőtlenítő szerek tekintetében, a hőmérsékletnek és a páratartalomnak az alkalmazás gyakoriságát érintő hatásairól szóló esetleges információkat közölni kell, ha érvényes. A kielégítő hatásosság biztosításához szükséges érintkezési időt közölni kell. Az állattenyésztésben használt állatorvosi higiéniai termékek (3. terméktípus) és a 4. termékfajtához tartozó termékek tekintetében, a 4. termékfajtához tartozó termékek esetére vonatkozó várakozási időket, ha érvényes, meg kell említeni az ahhoz szükséges öblítést vagy letörlést, hogy a kezelt berendezésből eltávolítsák az elfogadhatatlan szermaradékokat az élelmiszer- vagy takarmánytermékekből.  A 6-10 termékfajtákhoz tartozó anyag-tartósítószerekre, a minimális száradási időről, vagy a kezelt anyagban a termék beszívódásával szembeni ellenállásához (rögzítéshez) szükséges időről utasításokat kell adni. A pl. hőmérsékletnek vagy páratartalomnak a száradásra vagy rögzítésre gyakorolt hatásairól szóló információkat közölni kell, azaz, a kezelt anyag mikor eléggé száraz ahhoz, hogy az emberek és a környezet biztonságosan érintkezhessenek velük. Továbbá, ha lehetséges, minőségi vagy mennyiségi módszert kell közölni annak meghatározására, hogy a megfelelő száradás vagy beszívódás elleni ellenállást sikerült elérni.  A 11. és 12. termékfajták tekintetében, ha nyitott rendszerben használják azokat üzemi vízzel, a hatóanyagnak a szennyvízben végbemenő minimális oldódási vagy kezelési idejét meg kell határozni, kielégítő mértékű bomlás vagy oldódás biztosítása érdekében, mielőtt a vízfolyásba kibocsátanák, azért, hogy a vízi szervezeteket a káros hatásoktól megvédjük.  A 3. főcsoportba tartozó kártevő irtó termékek és a 20. terméktípus tekintetében, a pl. füstölésnél használt termékek tekintetében, a közelben tartózkodók, stb. védelméhez elegendő, kiürülési időket meg kell határozni.  A puhatestű-irtó szerek (16. terméktípus) és halvédő szerek (17. terméktípus) tekintetében, a szükséges várakozási időket közölni kell, a kár megelőzése, vagy a kezelt tartályokból vagy medencékből az elfogadhatatlan szermaradékok kilépésének megakadályozására, pl. egymást követő vízkultúra állományok tekintetében.  A 21. terméktípus tekintetében, a bevonat minimális száradási idejére vonatkozó utasításokat, és pl. a hőmérsékletnek és a páratartalomnak a sáradásra gyakorolt hatásairól szóló információkat közölni kell, azaz, jelezni kell, a bevonat mikor eléggé száraz ahhoz, hogy használható legyen, és hogy a bevonatot használat előtt le kell-e mosni, a vízi környezetbe történő elsődleges kibocsátás csökkentése érdekében. Továbbá, közölni kell az azt biztosító módszert, amellyel megfelelő bevonat érhető el.  Továbbá, a 21. terméktípus tekintetében, utasításokat kell adni, hogyan kell meghatározni a biocid átlagos kibocsátási sebességét, és így a rothadást gátló bevonat következő

168 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július felhordási időzítését (azaz, a száraz javítási vagy csúszási időközt) részletesen meg kell határozni, az átlagos vízhőmérséklet, a hajó sebessége, sómennyiség, stb. hatásait a kibocsátási sebességre és a bevonat hasznos élettartamára. 7.9. Javasolt használati utasítás 7.10. Expozícióra vonatkozó adatok az e rendelet VI. mellékletével összhangban A biocid termékek dokumentációjának az általános értékelési alapelveiről szóló VI. függelék szerint, expozíciós értékelést kell végezni az emberek és a környezeti populációk vonatkozásában, akiket a biocid termék expozíciónak tesz ki, vagy ahol ez ésszerűen előre jelezhető. Az expozíciós értékelésről ld. a BPR technikai útmutató B részét (a BPR útmutató fejlesztés alatt). 7.10.1. A gyártással és receptúra-összeállítással kapcsolatos humán expozícióról, javasolt/tervezett felhasználásról és hulladékkezelésről szóló információk Elegendő információt kell szolgáltatni a biocid termék expozíciójáról, amely valószínűleg bekövetkezik a használat javasolt feltételei mellett. Az információknak tartalmazniuk kell a gyártás és a receptúra-összeállítás és felhasználás minden releváns szakaszát és az összes lehetséges expozíciós utat. Tényleges expozíciós adatok és/vagy javasolt modellekkel végzett számítások elfogadhatók. Az a miatt végzett bármilyen vizsgálatok beszámolóit be kell nyújtani, mert a biocid termék az embereket expozíciónak teheti ki a meghatározott expozíciós úton keresztül. Szakértői megítélés szükséges annak eldöntésére, hogy más vizsgálatok szükségesek-e (ld. 1.2 fejezet, 4. pont). Kiinduló pont az emberek biocidok által okozott expozíciójának az értékelése, ld. a BPR technikai útmutató B részét (BPR útmutatás, fejlesztés alatt). Kövesse még a II. fejezet 7.6.1 szakaszában található útmutatót. 7.10.2. A gyártással és receptúra-összeállítással kapcsolatos humán expozícióról, javasolt/tervezett felhasználásról és hulladékkezelésről szóló információk Kövesse a II. fejezet 7.6.2 szakaszában található útmutatót. 7.10.3. A kezelt árucikkekkel való érintkezéssel kapcsolatos expozíciós adatok, a bemosódást is beleértve (vagy laboratóriumi vizsgálati, vagy modelladatok) Kövesse a II. fejezet 7.6.4 szakaszában található útmutatót. 7.10.4. Olyan egyéb termékekről szóló információk, amelyeket valószínűleg a termékkel együtt használnak, különösen az e termékekben jelenlévő hatóanyagok azonosítása, ha érvényes, és bármilyen kölcsönhatás valószínűsége A bármilyen termékkel vagy hatóanyaggal szembeni lehetséges összeférhetetlenséget meg kell említeni.

8. Toxikus hatás emberre és állatra Ez a fejezet a biocid termékekre vonatkozó adatszolgáltatási követelményeket írja le, az emberre és állatra gyakorolt toxikus hatás értékeléséhez. 8.1. Bőrirritáció vagy bőrmarás

169 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július E végpontot a B.4. vizsgálati iránymutatás függelékében tárgyalt, a bőrirritáció és a bőrmarás lépcsőzetes vizsgálatával összhangban kell értékelni Akut toxicitás – bőrirritáció és bőrmarás hatás; a 440/2008/EK rendelet B.4. melléklete). A termék/keverék vizsgálatát nem szükséges elvégezni, ha  ha a keverék valamennyi összetevőjéről érvényes adatok állnak rendelkezésre, melyek lehetővé teszik a keverék osztályozását az 1999/45/EK irányelvben, az 1907/2006/EK rendeletben (REACH rendelet) és az 1272/2008/EK rendeletben (CLP rendelet) meghatározott szabályok szerint, valamint ha várhatóan az összetevők egyike között sem kell egymást erősítő hatásokkal számolni. A II. fejezet, 8.1. szakasza szerint járjanak el. 8.2. Szemirritáció E végpontot a B.5. vizsgálati iránymutatás függelékében tárgyalt, a szemirritáció és szemmarás lépcsőzetes vizsgálatával összhangban kell értékelni (Akut toxicitás – Szemirritáló és szemmaró hatás; a 440/2008/EK rendelet B.5. melléklete). A termék/keverék vizsgálatát nem szükséges elvégezni, ha  ha a keverék valamennyi összetevőjéről érvényes adatok állnak rendelkezésre, melyek lehetővé teszik a keverék osztályozását az 1999/45/EK irányelvben, az 1907/2006/EK rendeletben (REACH rendelet) és az 1272/2008/EK rendeletben (CLP rendelet) meghatározott szabályok szerint, valamint ha várhatóan az összetevők egyike között sem kell egymást erősítő hatásokkal számolni. A II. fejezet, 8.2 szakasza szerint járjanak el. 8.3. Bőr szenzibilizáció E végpont értékelésének az alábbi egymást követő lépéseket kell tartalmaznia: 1. a rendelkezésre álló emberi, állati és alternatív adatok értékelését. 2. in vivo vizsgálatokat. A Rágcsáló helyi nyirokcsomó vizsgálat (LLNA) beleértve, ahol érvényes, a vizsgálat csökkentett változatát is, az elsősorban végzendő in vivo vizsgálat.. Ha más bőr szenzibilizációs tesztet alkalmaznak, azt indokolni kell. A termék/keverék vizsgálatát nem szükséges elvégezni, ha  ha a keverék valamennyi összetevőjéről érvényes adatok állnak rendelkezésre, melyek lehetővé teszik a keverék osztályozását az 1999/45/EK irányelvben, az 1907/2006/EK rendeletben (REACH rendelet) és az 1272/2008/EK rendeletben (CLP rendelet) meghatározott szabályok szerint, valamint ha várhatóan az összetevők egyike között sem kell egymást erősítő hatásokkal számolni.  a meglévő információk már azt jelzik, hogy az anyagot bőr szenzibilizáló vagy bőrt maró hatás tekintetében minősíteni szükséges, vagy  az anyag erős sav (pH < 2.0) vagy lúg (pH > 11.5). A II. fejezet, 8.3 szakasza szerint járjanak el. A CLP kritériumok alkalmazásából szóló útmutatóban (ECHA, 2012a) a szenzibilizációról szóló másodlagossági elv bármilyen korlátozását, a szenzibilizációs potenciállal rendelkező másodlagos maró koncentrációk vizsgálata tekintetében szintén figyelembe kell venni a hatóanyagról szerzett adatok felhasználásával kapcsolatosan a biocid termék szenzibilizációs potenciáljának az értékelése céljából (ld. még II. fejezet 8.3. szakasz). 8.4. Légzőszervi szenzibilizáció (ADS - kiegészítő adat)


A termék/keverék vizsgálatát nem szükséges elvégezni, ha  ha a keverék valamennyi összetevőjéről érvényes adatok állnak rendelkezésre, melyek lehetővé teszik a keverék osztályozását az 1999/45/EK irányelvben, az 1907/2006/EK rendeletben (REACH rendelet) és az 1272/2008/EK rendeletben (CLP rendelet) meghatározott szabályok szerint, valamint ha várhatóan az összetevők egyike között sem kell egymást erősítő hatásokkal számolni. A II. fejezet, 8.4 szakasza szerint járjanak el. 8.5. Akut toxicitás 

Az alapértelmezett megközelítést az 1272/2008/EK rendeletben a keverékek akut toxicitásúként való osztályozására alkalmazott többszintű megközelítést alkalmazó osztályozás jelenti

A termék/keverék vizsgálatát nem szükséges elvégezni, ha  ha a keverék valamennyi összetevőjéről érvényes adatok állnak rendelkezésre, melyek lehetővé teszik a keverék osztályozását az 1999/45/EK irányelvben, az 1907/2006/EK rendeletben (REACH rendelet) és az 1272/2008/EK rendeletben (CLP rendelet) meghatározott szabályok szerint, valamint ha várhatóan az összetevők egyike között sem kell egymást erősítő hatásokkal számolni. 8.5.1. Orális expozíciós út Kövesse a II. fejezet 8.7.1 szakaszában található útmutatót. 8.5.2. Inhalációs expozíciós út Kövesse a II. fejezet 8.7.2 szakaszában található útmutatót. 8.5.3. Dermális expozíciós út Kövesse a II. fejezet 8.7.3 szakaszában található útmutatót. 8.5.4. Olyan biocid termékek esetében, amelyeket más biocid termékekkel együttes felhasználásra kívánnak engedélyeztetni, fel kell mérni, hogy az emberi egészségre, az állati egészségre és a környezetre milyen kockázatokkal járhat e termékek kombinációja. Az akut toxicitási vizsgálatok alternatívájaként számítások alkalmazhatók. Bizonyos esetekben, például amikor nem áll rendelkezésre a 3. oszlopban feltüntetett adatokhoz hasonló jellegű megbízható adat, szükségessé válhat az akut toxicitást felmérő, korlátozott számú vizsgálat elvégzése e termékek kombinációjának felhasználásával A termékek keverékének a vizsgálatát nem szükséges elvégezni, ha  ha a keverék valamennyi összetevőjéről érvényes adatok állnak rendelkezésre, melyek lehetővé teszik a keverék osztályozását az 1999/45/EK irányelvben, az 1907/2006/EK rendeletben (REACH rendelet) és az 1272/2008/EK rendeletben (CLP rendelet) meghatározott szabályok szerint, valamint ha várhatóan az összetevők egyike között sem kell egymást erősítő hatásokkal számolni. 8.6. Bőrön át történő felszívódásra vonatkozó adatok A biocid terméknek való expozíció során bekövetkező, bőrön át történő felszívódásra vonatkozó adatok. E végpontot a többszintű megközelítést alkalmazva kell értékelni.

171 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július Nem mindig kötelező vizsgálati adatokat benyújtani. Ha ilyen adatok nem állnak rendelkezésre, első lépésként alapértelmezett értékek használhatók (a hatóanyag fizikaikémiai tulajdonságaitól függően) (további útmutatást ad a Toxiko-kinetikai fejezet Veszély azonosítása c. rész B része (BPR útmutatás, fejlesztés alatt)). Az OECD-nek a Perkután felszívódásról/penetrációról szóló útmutató dokumentuma (OECD, 2004a) és az EFSA-nak a Dermális felszívódásról szóló útmutató dokumentuma (EFSA, 2012) követendő, ahol érvényes, a hatóanyagot és a biocid terméket illetően egyaránt, a bőrön át megvalósuló felszívódás becslése céljából (III. fejezet, 8.8 szakasz). A következő teszt útmutatók állnak rendelkezésre a bőrön át megvalósuló felszívódási vizsgálatok elvégzéséről:  EK B.45 módszer Felszívódás a bőrön keresztül: In vitro módszer.  OECD 428. teszt útmutató Felszívódás a bőrön keresztül: In vitro módszer  EK B.44 módszer Felszívódás a bőrön keresztül: In vivo módszer.  OECD 427. teszt útmutató Felszívódás a bőrön keresztül: In vivo módszer Ha a dermális biológiai rendelkezésre állás valószínű nagyságrendjének és sebességének az értékelése céljából vizsgálatot kell végezni, először az OECD 428. teszt útmutatóját kell megfontolni az in vitro a bőrön keresztül megvalósuló felszívódást illetően. A bőrön át történő felszívódás külső forrásokból származó meglévő információk alapján megbecsülhető. Ez leginkább hasonló receptúrával elért vizsgálati adatok extrapolálása lesz, de ebben az esetben szigorú és átlátható szabályokat kell betartani a tekintetben, hogy egy másik receptúra vagy termék hasonlónak tekinthető-e. Mindig szakértői elbírálás szükséges ilyen esetekben, valamint a kevésbé gyakran alkalmazott megközelítéseket igazolni kell, pl. a QSAR-ok alkalmazását, vagy orális vagy dermális toxicitási vizsgálatokkal nyert eredmények összehasonlítását. Új vizsgálatok megkezdése előtt ellenőrizni kell, hogy a célszerű használat biztonságos-e, ha a megfelelő alapértelmezett értéket alkalmazzák. Ha semmilyen vizsgálati adat nem áll rendelkezésre, hasonló receptúrákkal végzett vizsgálatokat kell keresni, vagy olyan további információkat kell felhasználni, amelyek legalább megközelítőleges becslést adhatnak. Ha ugyanazzal a receptúrával már végeztek vizsgálatokat, amelyre az engedélykérelmet benyújtották, ezek eredményeit kell felhasználni, lehetőleg az emberi bőrön végzett in vitro vizsgálatét. A bőrön át történő felszívódás in vitro és/vagy in vivo mérhető. Ha a szabályozandó receptúrával végzett érvényes vizsgálatok állnak rendelkezésre, eredményeiket közvetlenül fel kell használni a kockázatértékeléshez. Mindazonáltal, az OECD TG 427-től és az OECD TG 428tól való eltéréseket igazolni szükséges, az eltérés hatásának az értékelését is beleértve. Az elfogadható vizsgálatoknak minden tekintetben meg kell felelniük az OECD 427 (in vivo) vagy 428 (in vitro) vizsgálati útmutatójának, vagy legalább hasonlónak kell lenniük ezekhez az összes fő szempont tekintetében, szakértői elbírálás alapján. A kérelmezőnek biztosítania kell, hogy a vizsgálati beszámolóban közli a szükséges releváns információkat, pl. a szalag letépés használata tekintetében. Tudomásul kell venni, hogy mindkét útmutató hagy bizonyos szabadságot a vizsgálat tervének a módosítására. Habár széles körben elfogadott, hogy az ún. ‘hármas csomag’, azaz, az in vivo (patkány) és in vitro (az emberi bőrön és a patkány bőrén keresztül történő felszívódási) adatok fogják az emberi bőrbe történő felszívódás legmegbízhatóbb előrejelzését biztosítani, az emberi bőrrel végzett in vitro vizsgálatokat kielégítő mértékben előrejelzőnek és konzervatívnak tekintjük. Ezért az emberi bőrrel végzett in vitro eredményeket használják szokásosan a kockázatértékeléshez, és nem lesz szükség élő állatokon végzett vizsgálatot tartalmazó teljes ‘hármas csomagra’. Mindazonáltal, a rendelkezésre álló hármas csomag adatok az értékelés finomítására felhasználhatók. Hasonlóképpen a patkányokon végzett in vivo vizsgálatok vagy patkánybőrön végzett in vitro vizsgálatok is felhasználhatók ‘különálló’ információként, de tudomásul kell venni, hogy az esetek jelentős többségében az emberi bőrbe történő felszívódásra egyértelműen túlbecslő eredményeket fognak adni.


Kivételes esetekben másfajta vizsgálatok (pl. önkéntes emberekkel) figyelembe vehetők, azonban használatuk általánosságban nem javasolt. 8.7. Az alábbiakkal kapcsolatban rendelkezésre álló toxikológiai adatok: -

nem hatóanyag(ok) (amennyiben aggodalomra okot adó anyagok), vagy

-

olyan keverékek, amelyek valamely összetevője aggodalomra okot adó anyag.

Ha a nem hatóanyag(ok)ra elégtelen adatok állnak rendelkezésre és azok nem vezethetők le interpolációval vagy egyéb elfogadott nem vizsgálati megközelítéssel, az aggodalomra okot adó anyagok, illetve az aggodalomra okot adó anyagot tartalmazó keverékek esetében el kell végezni a II. mellékletben leírt célzott vizsgálatot vagy vizsgálatokat. A termék/keverék vizsgálatát nem szükséges elvégezni, ha  ha a keverék valamennyi összetevőjéről érvényes adatok állnak rendelkezésre, melyek lehetővé teszik a keverék osztályozását az 1999/45/EK irányelvben, az 1907/2006/EK rendeletben (REACH rendelet) és az 1272/2008/EK rendeletben (CLP rendelet) meghatározott szabályok szerint, valamint ha várhatóan az összetevők egyike között sem kell egymást erősítő hatásokkal számolni. 8.8. Élelmiszer- és takarmányvizsgálatok (ADS) 8.8.1. Ha a biocid termék szermaradékai hosszabb ideig megmaradnak a takarmányban, akkor a haszonállatokon etetéses és metabolizmus-vizsgálatokat kell végrehajtani, hogy lehetővé váljon a szermaradékok értékelése az állati eredetű élelmiszerekben (ADS) A II. fejezet, 8.16 szakasza szerint járjanak el. 8.9. Az ipari feldolgozás, és/vagy konyhatechnikai termékek hatása a hatóanyag szermaradékainak jellegére és mennyiségére (ADS) E vizsgálatok célja annak megállapítása, hogy semmilyen bomlástermék vagy reakciós termék nem keletkezik a nyers termékekben található szermaradékokból a feldolgozás során, amelyek külön kockázatértékelése lehet szükséges. A nyersáruban található szermaradék mennyiségétől és vegyi jellegétől függően, egy sor reprezentatív hidrolízis-helyzetet kell vizsgálni (a releváns feldolgozási műveletek szimulálásával) adott esetben. Esetleg a hidrolízistől eltérő eljárás hatásait is vizsgálni kell, ha a hatóanyag, vagy a metabolitjai azt jelzik, hogy a termékek jelentősen bomolhatnak ezen eljárások következtében. Ezeket a vizsgálatokat szokásosan sugárzóként megjelölt hatóanyaggal végzik. A II. fejezet, 8.16 szakasza szerint járjanak el. 8.10. Humán expozícióval kapcsolatos egyéb vizsgálat, illetve vizsgálatok (ADS) A biocid termékre vonatkozóan megfelelő vizsgálatra, illetve vizsgálatokra, valamint indokolással alátámasztott esetleírásra van szükség . Ezen túlmenően, bizonyos olyan biocid termékek esetében, amelyeket közvetlenül haszonállatokon (köztük lovakon) vagy azok környezetében alkalmaznak, szermaradékvizsgálatokra is szükség lehet. A II. fejezet, 8.16 szakasza szerint járjanak el.


9. Ökotoxikológiai vizsgálatok 9.1. Elegendő információt kell rendelkezésre bocsátani a biocid termék ökotoxicitásával kapcsolatban annak érdekében, hogy dönteni lehessen az adott termék osztályozásáról. 

ha a keverék valamennyi összetevőjéről érvényes adatok állnak rendelkezésre, melyek lehetővé teszik a keverék osztályozását az 1999/45/EK irányelvben, az 1907/2006/EK rendeletben (REACH rendelet) és az 1272/2008/EK rendeletben (CLP rendelet) meghatározott szabályok szerint, valamint ha várhatóan az összetevők egyike között sem kell egymást erősítő hatásokkal számolni.



Az összetevőknek és/vagy magának a biocid terméknek a vizsgálatára lehet szükség azokban az esetekben, amikor nem állnak rendelkezésre érvényes adatok az összetevőkről, illetve ha az összetevők között várhatóan egymást erősítő hatások lépnek fel.

Az egymást erősítő hatások meghatározása: a termék két vagy több összetevőjének olyan kölcsönhatása, amely olyan keverékhatáshoz vezet, amely nagyobb, mint egy 5-ös tényezőjű koncentráció hozzáadása során keletkező hatás.

9.2. További ökotoxikológiai vizsgálatok A biocid termék releváns összetevőire vagy magára a biocid termékre vonatkozóan szükségessé válhat a II. melléklet 9. szakaszában említett végpontokban szereplő vizsgálatok közül választott kiegészítő vizsgálatok elvégzése, ha a hatóanyaggal kapcsolatos adatok nem szolgálnak elegendő információval, valamint ha a biocid termék sajátos tulajdonságai következtében kockázatok merülnek fel. . A releváns összetevők meghatározása tekintetében, ld. a keverék toxicitási értékeléséről szóló útmutatót (fejlesztése folyamatban van).

9.3. Hatás egyéb konkrét – feltételezhetően veszélyeztetett – nem célszervezetekre (növényekre és állatokra) (ADS) Ilyen vizsgálat akkor lehet szükséges, ha más nem célszervezetek vizsgálata szükséges a célszerű használat alapján, és ha a II. fejezetben szereplő egyéb vizsgálatok eredményei (a hatóanyag adatsora) vagy előzetes kockázatértékelés alapján. Például, Üledéklakó szervezetekkel, vízi növények növekedésével (makro-algákkal is) végzett vizsgálatok, felhalmozódás és kiválás kagylókkal vagy tengeri makro-algákkal vagy más további vizsgálatok torkolati és tengeri szervezetekkel végzett vizsgálatok lehetnek szükségesek. Ilyen további vizsgálatok szükségessége iránti határozatot eseti alapon kell meghozni, az illetékes hatósággal végzett konzultációt követően. Vadon élő emlősök veszélyeztetettségének felmérésére szolgáló, emlőstoxikológiai értékelésből származó adatok. 9.4. Ha a biocid termék csalétek vagy granulátum, a következő vizsgálatokra lehet szükség: 9.4.1. A helyszínen, felügyelet alatt végzett kísérletek a kockázatok felmérésére nem célszervezeteken Ez a végpont olyan nem célszervezeteket érint, amelyek tekintetében a biocid termék felhasználási mintája közvetlen, vagy közvetett expozícióhoz vezethet, és amely a vegyület

174 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július hatásmódjával és kritikus hatásaival együttesen aggodalmat vethet fel. Példák: mézelő méhek, vagy olyan más ízeltlábúak, amelyek a helyszínen rovarölő szerek hatásának lehetnek kitéve, vagy madarak és emlősök, amelyek rágcsálóirtó szerek hatásának lehetnek kitéve, akár a termék közvetlen elfogyasztásával, vagy a táplálékukon keresztül, az anyag hatásának kitett állatok levadászásával vagy dögének eltakarításával. A mézelő méhek vonatkozásában az útmutatót jelenleg szövegezik. Ld. még a II. fejezetet és a terméktípus-specifikus útmutatást, V. fejezet. További Útmutató:  Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató R7b: R.7.11 Szárazföldi szervezeteket érintő hatások (ECHA, 2012c);  Madarak és emlősök kockázatértékelésére vonatkozó útmutató (EFSA, 2009a). 9.4.2. Vizsgálat annak megállapítására, hogy a biocid terméket szívesen fogyasztjáke olyan nem célszervezetek, amelyekre az kockázatot jelenthet A ragadozókat vagy dögevőket érintő kockázatok értékelése céljából, a hatóanyagot illetően a célszervezetekben megtalálható szermaradék adatokra van szükség, beleértve a toxikológiailag releváns metabolitokat is. A madarak vonatkozásában, a vizsgálatot kell elvégezni az elkerülésről, az OECD tervezet útmutatója alapján: madarak vizsgálatának elkerülése (OECD, 2011). 9.5. Másodlagos ökológiai hatás, pl. amikor egy adott élőhelytípus jelentős hányadát kezelik a biocid termékkel (ADS) Finomításként, magasabb lépcsőzetes helyszíni vizsgálatok lehetnek szükségesek (talaj és/vagy víz-üledék rész) a másodlagos ökológiai hatások azonosítására, ha olyan élőhelyet kezelnek, mint pl. víztömeget, mocsarat, erdőt, vagy mezőt. Az egyes élőhelyek jelentősen eltérhetnek méretük és biológiai összetettségük tekintetében, és ezért egy helyszíni vizsgálat és terjedelme iránti igényt a kezelendő élőhely fajtájához és kezelési módjához kell igazítani. Annak megítélésében, hogy nagy részt kell-e kezelni, nem csak az egész élőhely területét kell figyelembe venni, hanem az élőhely/ökoszisztéma potenciálisan jelentős kitettségét fontos fizikai vagy ökológiai összetevőinek vagy zónáinak, pl. mérföldkő fajok, táplálék összetevők vagy ívási, fészkelési vagy abrakolási övezetek. Az értékelés különféle trofitásfokok és fajok teljes skálájára vonatkozhat, mikro-organizmusoktól csúcsragadozókig. A biocidek ökológiai hatásai sokfélék, és gyakran összefüggnek egymással. A főbb hatástípusok felsorolása lejjebb található, és a szervezettől, a vizsgált közösségtől vagy élőhelytől és a biocid fajtájától függően. A különféle biocidoknak jelentősen eltérő hatásaik vannak a vízi/talaj-élővilágra, amely az általánosítást nagyon megnehezíti. Az egyedek szintjén kifejezett hatások végleg leronthatják a fajok populációjának a hosszú távú életképességét és teljesítményét, és hatással lehetnek a közösség vagy az ökoszisztéma szerkezetére és működésére.  A szervezet pusztulása  Daganatok, tumorok és sérülések halakon és állatokon  Reprodukciós gátlás vagy képtelenség  Az immunrendszer szupressziója  Az endokrin (hormon) rendszer működésének megszakadása  Sejt- és DNS károsodás  Teratogén hatások (fizikai alakváltozások, pl. madarak kampós csőre)  Halak leromlott egészsége, amelyet alacsony vörös- és fehérvérsejt arány, a halak pikkelyein és kopoltyúin megjelenő túlzott mértékű nyálka, stb. jelez  Más fiziológiai hatások pl. tojáshéj elvékonyodása  Több generációt érintő hatások (olyan hatások, amelyek csak a szervezetek következő generációiban jelennek meg). Ezek lehetnek például a növekedésben megjelenő


    

változások, vagy az egyedek reproduktív képességének a leromlása, vagy génsodródás, vagy a populációban a nemek arányának megváltozása Fajok megváltozott utódlása Megváltozott közösségi vagy ökoszisztéma szerkezet Megváltozott energiaátadás és szövettápláló állapot Tűrés kialakulása faji vagy közösségi szinten A biológiai sokféleség csökkenése, leromlott ökológiai működés és szolgálatok

Ezeket a hatásokat nem feltétlenül a biocideknek, növényvédő szereknek vagy más szerves szennyeződéseknek való kitettség okozza kizárólag, hanem olyan környezeti terhelésekhez társulhatnak, mint tápanyag-gazdagság, idegen fajok és kórokozók. A vizsgálat célja A vizsgálatnak elegendő adatot kell biztosítania a fajokra, populációra és ökoszisztéma szintjére gyakorolt lehetséges hatások értékeléséhez. Vizsgálati feltételek A vizsgálatokat azon élőhelyeket képviselő rendszerekben kell elvégezni, amelyre a terméket alkalmazzák. Fontos figyelembe veendő szempontok, pl. referencia-területek használata, a (kezelt vagy kezeletlen) területek ismétlődő története, éghajlati viszonyok, az expozíció időzítése és időtartama, gyakoriság, adagolás és koncentráció-eloszlás időben és térben. Vizsgálati útmutató Nincsenek nemzetközi szinten egyezményes szabványos helyszíni vizsgálati protokollok, csak ajánlásokat dolgoztak ki főként a növényvédelem keretében, amelyek hasznosak lehetnek. A laboratóriumi vizsgálatokkal ellentétben, a helyszíni vizsgálatok esetén a szigorú protokollok nemkívánatosak. A kísérletet e helyett egyedileg kell megtervezni, az azonosított problémákat megcélozva. Ld. az alábbi listát a helyszíni vizsgálatokra vonatkozó ajánlásokért:  Növényvédő szerek használatának ökológiai hatásai Hollandiában. Modellezett és megfigyelt hatások a folyókában; RIVM jelentés 500002003 (de Zwart, 2003)  Az ökológiai hatás értékelésére vonatkozó útmutatás az Egyesült Királyságban (IEEM, 2006)  Területileg releváns koncentrációjú mérgező keverékek expozíciója és ökológiai hatásai. Modell validálás és az SSEO program integrálása; RIVM beszámoló 860706002/2007 (Eijsackers, és mások, 2007)  Vízi mikro-és mezokozmosz vizsgálatok összegzésére és értékelésére vonatkozó útmutató; RIVM beszámoló 601506009/2008 (de Jong, Brock, Foekema, & Leeuwangh, 2008).  Növényvédő szerek ökológiai hatásai (FAO, 1996)  Ökológiai felügyeleti módszerek. (Grant & Tingle, 2002)

10. Környezeti sors és viselkedés Az alább szereplő vizsgálati követelmények csak a biocid termék releváns összetevőire vonatkoznak. E problémához, terméktípus-specifikus útmutatás az V. fejezetben található. 10.1. A környezetbe jutás várható útjai a tervezett alkalmazás alapján Információk arról, a hatóanyag, vagy a kezelése miatt vagy szennyvízkezelő telephelyről származó aggodalomra okot adó anyag, stb. hogyan és a környezet melyik részébe (talaj, üledék, víz, levegő) kerülhet ki és annak becslése, a kijutó mennyiségek mekkorák lehetnek. A környezeti expozíció forrásai: pl. gyártás, forgalmazás, tárolás, keverés, rakodás, a felhasználásokat és kezelést vagy visszanyerést kell leírni. A kibocsátás mért vagy becsült

176 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július mértéke: gyakoriság és intenzitás (pl. mennyiség és időtartam) jelzendő. A lírásoknak a legfontosabb expozíciós utakat kell lefednie. A vízi befogadókat részletesen határozzák meg: pl. felszíni víz, talajvíz, torkolatok vagy tengeri környezet. Értékeljék az átalakulás és terjedés lehetséges útjait. Reprezentatív mért koncentrációkról vagy felügyeleti adatokról szóló információk, pl. szennyvízben vagy a környezetben vagy modellszámításokon alapuló koncentrációkról, és amelyek előre jelzett környezeti koncentrációként használhatók a releváns környezeti részekben. 10.2. Kiegészítő vizsgálatok az anyag környezeti sorsáról és viselkedéséről (ADS) A biocid termék releváns összetevőire vagy magára a biocid termékre vonatkozóan szükségessé válhat a II. melléklet 10. szakaszában említett végpontokban szereplő vizsgálatok közül választott kiegészítő vizsgálatok elvégzése. A szabadban alkalmazott és közvetlenül talajba, vízbe vagy felületekre kibocsátott termékek összetevői befolyásolhatják a hatóanyag környezeti sorsát és viselkedését (valamint ökotoxicitását is). Biztosítani kell az ezekkel kapcsolatos adatokat, kivéve, ha tudományos információkkal alátámasztják, hogy a hatóanyag és az egyéb aggodalomra okot adó anyagok tekintetében rendelkezésre bocsátott adatok a termék összetevőinek környezeti sorsára is kiterjednek. 10.3. Bemosódási potenciál (ADS) A kezelt cikkek tekintetében, ld. II. fejezet 7.6.4. szakasz. A biztosítandó bemosódási vizsgálat fajtája nagymértékben függ a termék fajtájától illetve a biocid termék egyedi használatától. Sok terméktípus tekintetében jelenleg még nem állnak rendelkezésre harmonizált bemosódási vizsgálati irányelvek. Mindazonáltal, a 8. termékfajtára a következő irányelvekben állapotunk meg a felülvizsgálati program alatt folytatott megbeszéléseken. Ezért ezek más termékfajtákhoz is kiindulópontot jelenthetnek. 3. felhasználási osztály, laboratóriumi vizsgálatok:  Sorozat a Tesztelésről és az értékelésről- 107. szám - Tartósítószerrel kezelt faanyagból a környezetbe: kezelés után fedetlenül tárolt, talajjal nem érintkező faanyag és fából készült árucikkek tekintetében; ENV/JM/MONO(2009)12 (OECD, 2009b)  CEN/TS 15119-1 (2008): Faanyag és faalapú termékek tartóssága - Kibocsátások meghatározása tartósítószerrel kezelt faanyagból a környezetbe - 1. rész: 3. felhasználási osztálynak kitett faáruk : (fedetlen, talajjal nem érintkező) - Laboratóriumi módszer. 3. felhasználási osztály, félig helyszíni vizsgálatok:  Nordtest módszer NT 509 forma Hatóanyagok bemosódása tartósítószerrel kezelt gerendából V félig helyszíni vizsgálat. 4. és 5. felhasználási osztály, laboratóriumi vizsgálatok:  OECD 313 teszt útmutató ‘Tartósítószerekből származó kibocsátások becslése - Kezelt fából a környezetbe: Laboratóriumi módszer olyan faárukhoz, amelyek fedetlenek, és amelyek édes vízzel vagy tengervízzel érintkeznek’.  CEN/TS 15119-2 (2012): Faanyag és faalapú termékek tartóssága - Kibocsátások meghatározása tartósítószerrel kezelt faanyagból a környezetbe - 2. rész: 4. v. 5. felhasználási osztálynak kitett faáruk (A talajjal, édes vízzel vagy tengervízzel érintkezve) Laboratóriumi módszer Új bemosódási vizsgálat elvégzése előtt forduljanak az MSCA-hoz, azon feltételek egyértelművé tétele érdekében, amelyek mellett a vizsgálatot el kell végezni.

177 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július 10.4. Eloszlás és szóródás vizsgálata az alábbi közegekben: (ADS) Elméletileg, semmilyen további szóródási és eloszlási vizsgálatok nem szükségesek az anyaggal a talajban, és a hatóanyagnak az eloszlásáról és lebomlásáról, a bomlástermékekről és a biocid termékekben jelenlévő aggodalomra okot adó anyagokról szóló információk elegendők. Mégis, ha arra utaló jelek vannak, hogy a termék más összetevői befolyásolják a szóródási és lebomlási jellemzőket, az további vizsgálatok elvégzését teheti szükségessé. A vizsgált hatóanyagra leírtakkal azonos irányelvek érvényesek. 10.4.1. Talaj (ADS) A II. fejezet, 10.2 szakasza szerint járjanak el. 10.4.2. Víz és üledék (ADS) A II. fejezet, 10.1 szakasza szerint járjanak el. 10.4.3. Levegő (ADS) A II. fejezet, 10.3 szakasza szerint járjanak el. 10.5. Ha a biocid terméket felszíni vizek közelében tervezik kipermetezni, akkor a felszíni víz permetezéses vizsgálatára is szükség lehet a vízi szervezetekre és növényekre jelentett kockázatok gyakorlati körülmények között történő felmérése érdekében (ADS) A túlpermetezéses expozíciójából származó vízi kockázatot értékelni kell, vagy helyszíni vizsgálatokkal vagy matematikai modellekkel. Eddig semmilyen harmonizált megközelítés nem áll rendelkezésre a biocidek kockázatértékeléséhez. FOCUS Felszíni víz az ajánlott modellalkalmazás a növényvédő termékek értékeléséhez (EU, 2012c); azonban, hogy illeszkedjen a biocid alkalmazásokhoz, pl. a bemenő paraméterek módosítása lenne szükséges. Továbbá, szükséges lenne tisztázni, mely forgatókönyvek reprezentatívak a biocid termékek kibocsátására, és hogy a FOCUS modelleket egyáltalán használják-e a felszíni víz és/vagy üledék értékelésére. További Útmutató:  DG SANCO útmutató a vízi ökotoxikológiáról, részletes munkadokumentum, (EU, 2002b) 10.6. Ha a biocid terméket a szabadban tervezik kipermetezni, illetve ha a biocid termék kipermetezésekor nagymértékű porképződés várható, akkor a permetezési tulajdonságokkal kapcsolatos adatokra is szükség lehet a méhekre és a nem célszervezet ízeltlábúakra jelentett kockázatok gyakorlati körülmények között történő felmérése érdekében (ADS) Az útmutató jelenleg kidolgozás alatt áll.

11. Az emberek, az állatok és a környezet védelmét szolgáló intézkedések 11.1. Kezelésre, felhasználásra, tárolásra, ártalmatlanításra, szállításra és tűz esetére javasolt módszerek és óvintézkedések A II. fejezet, 11 szakasza szerint járjanak el. 11.2. Tűz esetén keletkező jelentősebb égéstermékek megnevezése A II. fejezet, 11.2. szakasza szerint járjanak el.

178 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július 11.3. Speciális ellátás baleset vagy mérgezés esetén, pl. elsősegélynyújtás, ellenmérgek és orvosi kezelés, ha rendelkezésre áll; valamint sürgősségi intézkedések a környezet védelmére A II. fejezet, 11.3. szakasza szerint járjanak el. 11.4. A megsemmisítés és mentesítés lehetősége, ha az anyag az alábbi közegekbe vagy azok felszínére kerül: 11.4.1. Levegő A II. fejezet, 11.4. szakasza szerint járjanak el. 11.4.2. Víz (beleértve az ivóvizet) A II. fejezet, 11.4. szakasza szerint járjanak el. 11.4.3. Talaj A II. fejezet, 11.4. szakasza szerint járjanak el. 11.5. A biocid terméknek és csomagolásának hulladékkezelési eljárásai ipari felhasználás, szakképzett és betanított szakemberek által történő felhasználás, foglalkozásszerű felhasználás, illetve nem foglalkozásszerű felhasználás (pl. az újrafelhasználás vagy újrahasznosítás és a semlegesítés lehetősége, az ellenőrzött kibocsátás és az elégetés feltételei) Szolgáltassanak a biztonságos kezeléshez szükséges információkat. Ha a hulladék előzetes kezelése is szükséges, az erre vonatkozó információkat is közölni kell. Ha az anyagból származó bármilyen hulladék veszélyes anyagnak minősül (pl. a Bizottság 2000/532/EK határozata szerint), ezt külön kell említeni, és a hivatkozott törvényszövegnek megfelelő kezelést is jelezni kell. A visszanyerés vagy újrahasznosítás lehetőségét az anyag szokásos felhasználása és a kiömlésekben található mennyiségekre egyaránt közölni kell. A termék vegyi vagy más kezelési módját közölni kell. Továbbá, a termék használata során keletkezett hulladék kezelési módjairól is szükséges információt közölni (pl. keletkezett csapadék, kihordási eszközök, a termékkel kezelt szermaradékok). Információt kell szolgáltatni arról, a csomagolást hogyan kell kiüríteni és kitisztítani, és az üres csomagolóanyagok visszanyerési vagy kezelési módjáról. Valamely kezelt termékből és a kezelt termék feldolgozásakor keletkezett hulladék kezelési módjait (pl. a kezelt termékből származó gyaluforgács, levágott darabok, vagy egyéb hulladék) és a használatból kivont kezelt termékek kezelési módjait (pl. impregnált fa) le kell írni adott esetben. Valamely kezelt anyagból származó hulladék visszanyerési vagy kezelési módjait (pl. fémvágásból keletkező forgács, ahol a terméket használják), és a lehetséges kezelt anyag feldolgozásakor keletkezőkét (pl. kezelt papírpépből vagy porózus homokrétegből származó hulladék a 12. terméktípus esetén) és használatból kivont kezelt anyag vagy kezelt technológiai víz, vagy fémmegmunkáló folyadék tekintetében, adott esetben, közölni kell. A hatóanyagra érvényes megfelelő adatkövetelményre biztosított útmutatás itt is érvényes. Ha a terméket olyan vizes rendszerre alkalmazzák, amelyet előkezelés után vagy előkezelés nélkül terveznek a felszíni vízbe kibocsátani, amely a 11. és 12. terméktípus esete, információt

179 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július kell szolgáltatni a szükséges szennyvízkezelési módszerekről és időkről és/vagy a szennyvízben megjelenő hatóanyag minimális oldatáról (annak biztosítására, hogy a vízfolyásba történő kibocsátás előtt kielégítő mértékű bomlás vagy oldódás történjen, a vízi szervezeteknek a káros hatásoktól való védelme érdekében). 11.6. Eljárások a biocid termék kijuttatásához használt készülék tisztítására amennyiben releváns Az eljárásoknak olyanoknak kell lenniük, hogy a víz vagy üledékeinek a véletlenszerű szennyeződése minimális legyen. 11.7. A készítményben lévő azon riasztószerek vagy más, mérgezés elleni intézkedések felsorolása, amelyek a nem célszervezeteket védik a hatásoktól Ha enyhítő intézkedések javasoltak a nem célszervezetekre gyakorolt hatás megakadályozására, akkor a biztonságos használatot eredményező ilyen enyhítő intézkedések pontosságát bizonyítani szükséges.

12. Osztályozás, címkézés és csomagolás A 20. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében a figyelmeztető és az óvintézkedésre vonatkozó mondatok indokolását is tartalmazó javaslatot kell benyújtani az 1999/45/EK irányelvnek és az 1272/2008/EK rendeletnek megfelelően. A címkék, a használati utasítás és a biztonsági adatlapok mintapéldányát is be kell nyújtani. Biocid termék engedélyeztetését kérelmezőnek javaslatot kell tennie olyan besorolásra, címkézésre és csomagolásra, amely teljesíti a CLP rendelet előírásait vagy ˇV 2015. június 1-ig ˇV a Veszélyes készítményekről szóló direktívát. Áttérés a CLP-re - Megfontolandó problémák A CLP rendelet 2009. január 20-án vált hatályossá. A CLP 61. cikke olyan átmeneti rendelkezéseket tartalmaz, amelyek a biocid termékek osztályozását és címkézését is befolyásolják. Az átmeneti időszakban, az alábbi irányelvek alkalmazandók a biocid termékekre és összetevőikre:  67/548/EGK irányelv (Veszélyes vegyületekről szóló irányelv, DSD)  1999/45/EK irányelv (Veszélyes készítményekről szóló irányelv, DPD) 2015. június 1-től a CLP felváltja a DSD-t és a DPD-t. Eddig az időpontig, az időbeosztás a következő (a CLP 61. cikke): 2010. december 1-től 2015. június 1-ig: A vegyületeket a DSD és a CLP szerint egyaránt osztályozni kell, azért hogy ezek az osztályozások a keverékek osztályozásakor is használhatók legyenek. Az SDS-ben (biztonsági adatlapon) mindkét rendszer szerint fel kell tüntetni az osztályozási és címkézési információkat. A címkézésnek és a csomagolásnak a CLP rendelet szerintinek kell lennie. Keverékek az osztályozást és címkézést a DPD szerint kell végezni. Mindazonáltal, a keverékek a CLP szerint is osztályozhatók, címkézhetők és csomagolhatók. Ilyen esetben a keverékek nem címkézhetők és csomagolhatók a DPD szerint. Ha egy keveréket a CLP szerint osztályoznak, címkéznek és csomagolnak, az osztályozási és címkézési információkat mindkét rendszer szerint fel kell tüntetni az SDS-en. 2015. június 1-től: A DSD és a DPD 2015. június 1-én hatálytalanná válik, és ezen direktívák szerint tilos osztályozni. A vegyületek és a keverékek esetén egyaránt, az osztályozásra, címkézésre és csomagolásra vonatkozóan csak a CLP kritériumok alkalmazhatók.


Mindazonáltal, a DPD szerint osztályozott, címkézett és csomagolt keverékeket, amelyeket 2015. június 1. előtt már a piacra vittek, 2017. június 1-ig nem szükséges a CLP szerint újracímkézni és átcsomagolni. Habár a kérelmezők számára 2015. június 1. előtt nem kötelező a keverékek számára a CLP rendelet szerinti címkézést javasolni, ajánlott megfontolni ezt az eljárást önkéntes alapon, ha lehetséges, mivel a 2015. június 1. után érvényes bármilyen engedélyt ettől az időponttól kezdve módosíttatni lenne szükséges a biocid termék jellemzőinek engedélyezett összefoglalásában található veszély és óvintézkedés mondatok tekintetében azért, hogy a CLP rendelet szabályait tükrözzék. A DPD 6(4) és 7(3) cikke és a CLP rendelet 15. cikke szerint, ha vegyületet, vagy keveréket gyártók, importőrök, vagy végfelhasználók piacra visznek, esetleg ismételten osztályozniuk kellhet azt bármikor az új tudományos és műszaki információk fényében, vagy az összetételben bekövetkező változás után. A CLP 4. cikke szerint, az osztályozás felelőssége azt a gyártót, importőrt vagy végfelhasználót terheli, aki valamely (vegyületet vagy) keveréket piacra visz, pl. biocid termékeket. A CLP az ipari szereplőket kötelezi az általuk szállított (vegyületek vagy) keverékek saját 22 osztályozására . A keverékeknek mindig a saját osztályozását kell elvégezni a CLP szövegében megfogalmazott kritériumok és szabályok szerint. Az összes biocid hatóanyagra szokásosan harmonizált C&L (osztályozás és címkézés) érvényes minden végpont tekintetében, azonban ez nem érvényes a nem hatóanyag összetevőkre (ld. a CLP VI. mellékletét (a CLP 36(2) cikke)). A veszélyek osztályozása olyan folyamat, ahol figyelembe vesszük valamely vegyületnek (vagy keveréknek) a fizikai, egészségügyi és környezeti veszélyeit, majd összehasonlítjuk ezeket a veszélyeket (a veszély mértékét is beleértve) meghatározott kritériumokkal, annak érdekében, hogy a vegyületet (vagy a keveréket) végül osztályozzuk. A biocid termékek osztályozási szükségességét a releváns meglévő információk alapján kell megfontolni. A DPD ill. a CLP szerint, a keverékek (pl. biocid termékek) esetén a fizikai veszélyek osztályozásának szokásosan a magukon a keverékeken végzett vizsgálatok eredményein kell alapulnia. Az egészségügyi és környezeti veszélyek megfontolásakor, az osztályozásnak lehetőleg a magáról a keverékről rendelkezésre álló információkon (a vizsgálati adatokat is beleértve) kell alapulnia, kivéve, ha pl. CMR hatások szempontjából osztályoznak, vagy a biológiai felhalmozódási és bomlási tulajdonságok értékelése céljából a CLP I). függelék 4.1.2.8 és 4.1.2.9 szakaszai szerinti ‘vízi környezetre veszélyes’ veszélyességi osztályt kell figyelembe venni. Ilyen esetekben, a keverékek osztályozásának a vegyületekről rendelkezésre álló információkon kell alapulnia. Ha egy keverékről in vivo vizsgálati adatok állnak rendelkezésre, akkor ezzel kapcsolatban nem célszerű új adatokat létrehozni; e helyett, a keverék összes összetevőjéről rendelkezésre álló adatot kell használni az osztályozás elvégzésére. Csak akkor lehet új vizsgálatokat végezni, ha a gyártó, az importőr vagy a végfelhasználó már minden egyéb információgyűjtési lehetőséget kimerített. A háttérinformációkat egyértelműen be kell mutatni a dokumentáció megfelelő szakaszaiban (ld. III. fejezet, 4, 8, 9 és 10. szakaszt). Az 1272/2008/EK rendelet alkalmazásáról szóló Útmutató dokumentumok 1272/2008 (ECHA, 2012a) részletes útmutatást adnak a CLP kritériumok alkalmazásáról. Ezeket a dokumentumokat a BPR követelmények fényében kell használni. 12.1. Veszélyek osztályozása Valamely olyan (anyag vagy) keverék, amely a CLP 2-5. rész, I. mellékletében, ill. a DPD-ben lefektetett fizikai veszélyekre, egészségügyi veszélyekre vagy környezeti veszélyekre 22

A jelen útmutató céljaira, a saját osztályozás meghatározása: valamely (vegyület vagy) keverék egyedi veszély C&L-jét a szóban forgó (vegyület vagy) keverék gyártójának, importőrének vagy végfelhasználójának kell biztosítania, vagy, adott esetben, az olyan árucikk gyártóknak, akik osztályozásra kötelezettek.

181 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július vonatkozó kritériumokat teljesíti, veszélyes, és az említett mellékletben, ill. a DPD-ben felsorolt megfelelő veszélyességi osztályoknak megfelelően osztályozni kell. Az osztályozási kritériumokról szóló további információkért ld. a CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutatót, 1. rész (ECHA, 2012a). 12.2. Veszély piktogram Valamely veszélyesként osztályozott (anyagon vagy) keveréken címkét kell elhelyezni, amely a CLP 19. cikkelye szerinti megfelelő veszély piktogramot tartalmazza, ha ez érvényes. A veszély piktogramokról szóló további információkért ld. a címkézéshez és csomagoláshoz kiadott Útmutató dokumentum 4.3 fejezet veszély piktogramok részét az 1272/2008/EK rendeletnek megfelelően (ECHA, 2011b). A piktogramok ingyenesen letölthetők innen: http://www.unece.org/trans/danger/publi/ghs/pictograms.html 12.3. Figyelmeztetések Valamely veszélyesként osztályozott (anyagon vagy) keveréken) olyan címkét kell elhelyezni, amely a CLP 20. cikkelye szerinti megfelelő figyelmeztetést tartalmazza, ha ez érvényes. A figyelmeztetésekről szóló további információkért ld. a címkézéshez és csomagoláshoz kiadott Útmutató dokumentum 4.4. Figyelmeztetések részét az 1272/2008/EK rendeletnek megfelelően (ECHA, 2011b). 12.4. Figyelmeztető mondatok Valamely veszélyesként osztályozott (anyagon vagy) keveréken olyan címkét kell elhelyezni, amely a CLP 21. cikkelye szerinti megfelelő figyelmeztető mondatokat tartalmazza, ha ez érvényes. A figyelmeztető mondatokról szóló további információkért ld. a címkézéshez és csomagoláshoz kiadott Útmutató dokumentum 4.5 Figyelmeztető mondatok részét az 1272/2008/EK rendeletnek megfelelően (ECHA, 2011b). Valamely veszélyesként osztályozott (anyagon vagy) keveréken olyan címkét kell elhelyezni, amely a CLP 25. cikkelye szerinti megfelelő kiegészítő veszély-információkat tartalmazza, ha ez érvényes. A kiegészítő veszély-információkról szóló további információkért ld. a címkézéshez és csomagoláshoz kiadott Útmutató dokumentum 4.8 Kiegészítő címke-információk részét az 1272/2008/EK rendeletnek megfelelően (ECHA, 2011b). 12.5. Óvintézkedésre vonatkozó mondatok, a megelőzést, az elhárító intézkedéseket, tárolást és ártalmatlanítást is beleértve Valamely veszélyesként osztályozott keveréken olyan címkét kell elhelyezni, amely a CLP 22. cikkelye szerinti megfelelő óvintézkedésre vonatkozó mondatokat tartalmazza, ha ez érvényes. A CLP I. melléklete és IV. melléklete kifejti az óvintézkedésre vonatkozó mondatok típusait. Az óvintézkedésre vonatkozó mondatokról szóló további információkért ld. a címkézéshez és csomagoláshoz kiadott Útmutató dokumentum 4.6. fejezet Óvintézkedésre vonatkozó mondatok részét az 1272/2008/EK rendeletnek megfelelően (ECHA, 2011b).


12.6. Ahol szükséges, a biztonsági adatlapokra vonatkozó javaslatokat is be kell nyújtani A hatóanyagokról és biocid termékekről szóló biztonsági adatlapokat az 1907/2006/EK Rendelet 31. cikkének megfelelően kell elkészíteni és átadni, ahol szükséges. Ezeket a termék engedélyeztetési kérelméhez csatolni kell, ahol szükséges. További Útmutató:  Biztonsági adatlapok összeállítására vonatkozó ECHA útmutató (ECHA, 2011c), átdolgozás alatt 12.7. Csomagoló eszközök (típus, anyagok, méret stb.), kitérve a termék és a javasolt csomagolóanyagok összeférhetőségére A csomagoló eszközöket (típust, anyagokat, méretet, stb.) és a terméknek a javasolt csomagolóanyaggal történő összeegyeztethetőségét igazolni kell. A csomagolásnak a CLP 35. cikkének, ill. a DPD-nek meg kell felelnie. További Útmutató:  A CLP kritériumok alkalmazásáról szóló ECHA útmutató (ECHA, 2012a)

13. Értékelés és összefoglalás A végpontok alapján az egyes alszakaszok (2–12.) tekintetében meghatározott kulcsfontosságú információk összefoglalása, értékelése és az információk alapján elvégzett előzetes kockázatértékelés. Az összefoglalást és értékelést külön értékelő dokumentumokban kell benyújtani az IUCLID fájlhoz mellékelve (a sablonok az ECHA honlapján lesznek elérhetők). A műszaki egyenértékűségről szóló határozatot, adott esetben, szintén be kell nyújtani.


IV. VIZSGÁLATI STRATÉGIÁK 4.1. Az abiotikus lebomlásra vonatkozó vizsgálati stratégia A levegőben és vízben végbemenő abiotikus lebomlásra vonatkozó adatok az alapadatok részét képezik, mert értékes, megfontolandó paraméterek, pl. további laboratóriumi vizsgálatokhoz és metabolitok kialakulásának azonosításához. A környezet vízi részéhez, a hidrolízisről végzett kiinduló abiotikus lebomlási vizsgálatok eredményeit (II. fejezet 10.1.1.1.a szakasz) vehető figyelembe az expozíció értékelésében, ha a biológiai lebomlás eredményei még nem fedték le a kérdést. A fototranszformáción keresztül megvalósuló lebomlást (II. fejezet 10.1.1.1-b szakasz) a legtöbb esetben nem szükséges figyelembe venni az expozíció értékelésében, a legtöbb víztömeg nagyfokú zavarossága miatt. A fototranszformációt csak nagyon tiszta víz (pl. nyílt tenger) esetében lenne érdemes figyelembe venni az expozíciós értékelésben. A környezet víz részében fontos metabolitokként (ld. a meghatározást az I. fej. 1.6. szakaszában) kialakult metabolitokat bele kell vonni a konzervatív első lépcsős expozíciós értékelésbe. Ahol jelentős mennyiségű metabolit alakul ki, ezeket is bele kell vonni a környezeti kockázatértékelésbe, az olyan víztömegekben megjelenő kockázat megfontolása érdekében, ahol a fotolízis fontos sors-útvonal lehet. A légkör tekintetében, a levegőben bekövetkező fototranszformációját (II. fej., 10.3.1. szakasz) fel kell becsülni mindenfajta termékhez, az előzetes kockázatértékelésük részeként. A levegőben bekövetkező abiotikus lebomlással kapcsolatos kiegészítő adatok (II. fejezet, 10.3.2. szakasz Sors és viselkedése a levegőben, kiegészítő vizsgálatok) csak olyan hatóanyagok esetében szükségesek kezdetben, amelyeket füstölőszerekként tervezik a felhasználásukat. Ez a vizsgálat bármilyen hatóanyaghoz is szükséges lehet, ha az előzetes kockázatértékelés kockázatot mutat a légkör számára.

4.2. A biocid hatóanyagok biológiai lebomlására vonatkozó vizsgálati stratégia 4.2.1. Cél A szerves vegyületek biológiai lebomlására vonatkozóan olyan stratégiát és a kockázatértékelésében történő alkalmazását dolgoztak ki, amely:  a kockázatértékelésben használandó lebomlási sebességállandót eredményez,  tájékoztatást ad a kialakult (releváns) metabolitokról,  minden rendelkezésre álló adatot felhasznál,  a lehető legmesszemenőbb mértékben elkerüli a szükségtelen (és költséges) vizsgálatok végzését, és  a lehető legmesszemenőbb mértékben az elfogadott útmutatón alapul. Az ennek eredményeként létrejövő biológiai lebomlásra vonatkozó vizsgálati stratégiát az 5. ábra szemlélteti. 4.2.2. (Öko)toxicitás Sok biocid fertőtlenítőként is hat. Ez a biocidok biológiai lebonthatóságának vizsgálatában problémát vethet fel. Az oltószerre mérgezően ható biocidok hamis negatív vizsgálati eredményeket adhatnak, amely további vizsgálatok iránti követelményeket eredményezhetnek és/vagy a kockázatértékelések végeredményét befolyásolni fogja. Ezért ajánlatos a baktériumokra ható toxicitást a biológiai lebomlási vizsgálatok megkezdése előtt, és a toxicitási vizsgálatok eredményét a tervezett biológiai lebomlási vizsgálatokra előírt körülményekre (pl. a vegyület koncentrációja) alkalmazni. Ez által a legmegfelelőbb biológiai lebomlási vizsgálat

184 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július választható ki. Az aktív iszap légzésgátlását az EK C.11 módszer (Biológiai lebomlás: Az aktív iszap légzésgátlása) vagy a megfelelő OECD 209. teszt útmutató (Aktív iszap, Légzésgátlás vizsgálata) szerint lehet vizsgálni. Azonban meg kell jegyezni, hogy ez a vizsgálat a felhasznált magas biomassza tartalom miatt eléggé érzéketlen. A könnyű biológiai lebonthatósági vizsgálatokban esetleg mérgező vegyi anyagok értékelésére vonatkozó megjegyzések találhatók az EK C.4. A-F módszer IV. mellékletében ("Könnyű" biológiai lebonthatóság) vagy a megfelelő OECD 301. teszt útmutatóban ("Könnyű" biológiai lebonthatóság) A-F. Ez a melléklet az EK50 1/10-énél kisebb koncentrációjú vegyületek vizsgálatát javasolja. Az EK C-4 E "zárt palack" (amely az OECD 301 E teszt útmutatójának felel meg) vizsgálati módszert szokásosan egészen alacsony, 2 mg/l vegyület-koncentrációval végzik. Ennél alacsonyabb koncentrációhoz 14C címkéjű anyag szükséges. Különösen olyan biocidok esetében, amelyek a baktériumok számára mérgezők lehetnek a szabványos könnyű vagy inherens biológiai lebomlás vizsgálatokban alkalmazott koncentrációknál, tanácsos közvetlenül a környezet releváns részére vonatkozó szimulációs vizsgálatokat kezdeni, környezetileg releváns koncentrációjú sugárzóként megjelölt anyagot használva. 4.2.3. Hőmérséklet A (laboratóriumi) biológiai lebomlási vizsgálatokat úgy kell kiszámítani, hogy tükrözzék az EUban átlagos 12 oC környezeti hőmérsékletet: DegT50 (12 oC) =DegT50 (t) x e

(0,08x(T-12))

Megjegyzés: Ellenőrizzék, hogy a megfelelő bemeneti paramétert használják bármilyen modellszámításban (p. EUSES, MAMPEC, PEARL, PELMO) mivel a Q10 tényező jelenleg nem harmonizált minden szabályozói összefüggésben. 4.2.4. Szűrő vizsgálatok A szűrővizsgálatokat régóta használják, szabványosítottak, és ezért sok vegyi anyagról szóló jogszabályba beépülnek. Azonban az aktuális EK módszerekkel és a megfelelő OECD könnyű inherens biológiai lebonthatósági vizsgálatokkal kapcsolatban sok hátrány jelentkezik. Általánosságban, a jelenlegi vizsgálatokat úgy tervezték, hogy a vegyületeket biológiailag könnyen - nem könnyen, vagy inherensen - nem inherensen lebomló kategóriákba sorolják. A kiinduló vegyületek elsődleges lebomlása tekintetében nem biztosítanak sebesség-állandókat. Ezekhez a vizsgálatokhoz alapértelmezett sebesség-állandókat társítottak, azért, hogy a kockázatértékelésnél használhatók legyenek. A biocidokat illetően jelentős hátrány lehet, hogy meglehetősen magas vegyület koncentrációkat igényelnek (2-400 mg/l), amelyek következtében toxicitási problémák merülhetnek fel. Továbbá, ezek a magas táptalaj koncentrációk rendszerint nem állnak összhangban azokkal a körülményekkel, amelyek mellett a biológiai lebomlás a valóságban megtörténik. A magas táptalaj koncentrációjú lebomlási kinetika eltérhet az alacsonyabb koncentrációra jellemző kinetikától. A szűrővizsgálatok nem szolgáltatnak adatokat a metabolitok kialakulásáról (az ásványosodást kiváltó termékek kivételével). Az olyan vegyületek, amelyek vagy biológiailag könnyen lebomlók, vagy biológiailag inherensen lebomlók (a fenti kritériumok szerint), olyan magas ásványosodási sebességűek lehetnek, hogy a releváns metabolitok kialakulása nagyon valószínűtlen. E megfontolástól eltekintve, nem ismerték el, hogy még azok az anyagok is, amelyek biológiailag könnyen vagy inherensen lebomlók, olyan metabolitokat alkothatnak, amelyek (átmenetileg) rendelkezésre állnak, és amelyek folyamatos kibocsátás esetén expozíciót eredményezhetnek. Ilyen esetekben további (szimulációs) vizsgálatok válhatnak szükségessé, ha a PEC/PNEC nagyobb egynél, és a kockázatértékelést a metabolitokkal kapcsolatban finomítani kell. 4.2.4.1. Könnyű biológiai lebonthatóság (CDS - alapadat)

185 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július A könnyű biológiai lebonthatósági vizsgálatok olyan szigorú vizsgálatok, amelyek a biológiai lebomlás és akklimatizálódás bekövetkezésének kevés esélyt adnak. Feltételezhető, hogy egy ilyen fajta vizsgálatban pozitív eredményt adó vegyület a környezetben gyorsan le fog bomlani, és ezért a CLP VI. mellékletében meghatározott ‘Könnyű biológiai lebonthatóságú’ osztályba sorolható. A könnyű biológiai lebonthatóságról végzett vizsgálatok szükségesek a hatóanyagok alapadat-sorához, és az EK C-4 A-F módszerében ("Könnyű" biológiai lebonthatóság) vagy a megfelelő OECD 301. teszt útmutatóban ("Könnyű" biológiai lebonthatóság) A-F írják le (ld. II. fej., 10.1.1.2 szakasz). A könnyű biológiai lebonthatósági vizsgálatokról szóló információk és eredményeik értelmezését az új és meglévő vegyületek TGD-jének (EU, 2003) 2.3.6.4 és 2.3.6.5 fejezete összegzi. A könnyű biológiai lebonthatósági vizsgálatok a végső lebomlásról (ásványosodásról) adnak információkat, amelyek annak meghatározására használhatók, hogy a kiinduló vegyület biológiailag könnyen vagy nem könnyen lebomló-e. Azért, hogy a könnyű tesztek eredményeit a kockázatértékeléshez hasznossá tegyék, sebesség-állandókat rendeltek hozzá a vizsgálat eredményeihez. Hasznos különbséget tenni, egy könnyű vizsgálat miért maradt eredménytelen. Előfordulhat, hogy az elfogadási szintet (bizonyos mértékű ásványosodás 28 napon belül) nem sikerült elérni, és/vagy hogy a pótlólagos 10 napos kinetikai kritérium-ablak sikertelen volt. Ilyen helyzetekben különféle sebesség-állandókat rendelnek a vizsgálathoz. A biológiailag könnyen lebomló vegyületekhez javasolt sebesség-állandók megtalálhatók az új és meglévő vegyületek TGD-jében a 6. táblázatban (STP, 2.3.6.4 fejezet), 7. táblázatban (felszíni víz, 2.3.6.5 fejezet) és a 8. táblázatban (talaj, 2.3.6.5 fejezet) (EU, 2003). 4.2.4.2. Inherens biológiai lebonthatóság (CDS) Az inherens biológiai lebonthatósági vizsgálatok olyan vizsgálatok, amelyek lehetővé teszik, hogy a mikroorganizmusokra hosszasan hasson a vizsgálati vegyületre, előnyösebb vizsgálati vegyület/biomassza arányt, valamint a biológiai lebomlásra előnyös vegyi vagy más feltételeket. Egy ilyen fajta vizsgálatban pozitív eredményt adó vegyület "biológiailag inherensen lebomlónak" minősíthető, de, az alkalmazott kedvező feltételek miatt, a környezetben nem vélelmezhető a gyors és megbízható biológiai lebomlása. Az inherens biológiai lebonthatóságról végzett vizsgálatok szükségesek a hatóanyagok alapadat-sorához ‘adott esetben’, amely azt jelenti, ha rendezésre állnak. Az EK C.9 módszer (Biológiai lebomlás ˇX — Zahn-Wellens vizsgálat) vagy a megfelelő OECD 302.B . teszt útmutató (Inherens biológiai lebonthatóság: Zahn-Wellens/ EVPA vizsgálat) vagy az OECD 302.C (Inherens biológiai lebonthatóság: Módosított MITI vizsgálat (II)) szerinti vizsgálat írja le ezeket. Az inherens biológiai lebomláshoz szükséges alapadatok esetleg általánosságban nem megfelelők, mert ezek a vizsgálatok nem nyújtanak megfelelő információkat a kockázatértékelés céljaira. A szimulációs vizsgálatok az előnyben részesítettek, az inherens biológiai lebonthatóságról szóló új vizsgálatok helyett. Mégis, ha inherens biológiai lebomlási adatok állnak rendelkezésre (amely a már forgalomban lévő biocidok esete lehet), a vizsgálat eredménye felhasználható, ha a vizsgálatok a következő egyedi kritériumokat teljesítik: Zahn-Wellens vizsgálat:

MITI-II vizsgálat: SCAS vizsgálat:

Az elfogadási szintet 7 napon belül kell elérni, az exponenciális szakasz nem lehet hosszabb 3 napnál, és a biológiai lebomlás előtt bekövetkező százalék-csökkenésnek 15 % alatt kell lennie a vizsgálatban. Az elfogadási szintet 14 napon belül kell elérni, az exponenciális szakasz nem lehet hosszabb 3 napnál. Még akkor is, ha egy vegyület a SCAS vizsgálat szerint biológiailag lebontható, a lebomlási sebességet nullára állítjuk és általában további vizsgálatok szükségesek.

A könnyű biológiai lebonthatósági vizsgálatokról szóló információk és eredményeik értelmezését az új és meglévő vegyületek TGD-jének (EU, 2003) 2.3.6.4 és 2.3.6.5 fejezete összegzi. A biológiailag inherensen lebomló vegyületekhez javasolt sebesség-állandók

186 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július megtalálhatók az új és meglévő vegyületek TGD-jében a 6. táblázatban (STP, 2.3.6.4 fejezet), 7. táblázatban (felszíni víz, 2.3.6.5 fejezet) és a 8. táblázatban (talaj, 2.3.6.5 fejezet) (EU, 2003). 4.2.5. Szimulációs vizsgálatok A szimulációs vizsgálatok olyan vizsgálatok, amelyek bizonyos környezetileg releváns feltételek mellett nyújtanak bizonyítékot a biológiai lebomlás sebességére. Az ilyen fajta vizsgálatok azon környezet szerint oszthatók fel, amelyek szimulációjára létrehozták őket a) biológiai kezelés (aerob); b) biológiai kezelés (anaerob); c) folyó; d) tó; e) torkolat; f) tenger; and g) talaj. A szimulációs vizsgálatok közvetlenül elvégezhetők, ez által a szűrő szakaszos biológiai lebomlási vizsgálat kihagyható. Ezek olyan biocidok tekintetében lehetnek szükségesek, amelyek mérgezők az oltószerre (ld. e fejezet 2.2 szakaszát). Ha egy vegyület biológiailag nem könnyen vagy inherensen lebomló, a lebomlási sebességet és útvonalat tovább szükséges finomítani:  Az összes közvetlen expozíciónak kitett környezeti rész tekintetében, az egyes részekre vonatkozó szimulációs vizsgálatot el kell végezni. Ez annak biztosítására szükséges, hogy ezeknek a közvetlen expozíciónak kitett részeknek a tekintetében a teljes környezeti kockázatértékelés elvégezhető legyen (ebben a teljes környezeti kockázatértékelésben figyelembe kell venni a főbb metabolitok, vagy ökotoxikológiailag releváns bármilyen metabolitok által támasztott környezeti kockázatokat).  A potenciális légköri lerakódást is figyelembe kell venni. Ezért az alábbi szakaszokban felsorolt további feltételek csak olyan vegyületekre vonatkoznak, amelyek biológiailag nem könnyen vagy inherensen lebomlók. Ha valamely vegyület biológiailag nem könnyen lebomló és vagy nem vB vagy nem B vagy T osztályozású, esetleg nem szükséges szimulációs vizsgálatokat végezni a környezet közvetett expozíciójának kitett részeire. A PBT értékeléshez tehát az anyag vP-nek tekinthető, de nem lesznek semmilyen szabályozói következményei (mivel az anyag ezen felül nem vB és nem is teljesít kettőt (vagy esetleg hármat) a három PBT kritérium közül). Amint új információk állnak rendelkezésre, és a vP osztályán felül B-nek vagy T-nek is tekintett anyag az eredményük, előfordulhat, hogy P értékelés végzése lesz szükséges. A környezet közvetett expozíciónak kitett részeit illető környezeti kockázatértékeléshez az első lépcsős értékelés elvégezhető szimulációs vizsgálatok szükségessége nélkül (azaz, a kockázatértékelés összpontosíthat csak a hatóanyagra, a rendelkezésre álló alapadatokból származó információk felhasználásával, pl., hidrolízis, fotolízis, stb.). Az aggodalomra okot adó potenciális metabolitok kialakulásáról nyomós érv szükséges. A közvetett expozíciónak kitett részek vonatkozásában a szimulációs vizsgálatok hasznosak lehetnek az első lépcsős kockázatértékelés finomítása érdekében. Bármilyen szimulációs vizsgálatnak legalább az alábbi kritériumokat kell teljesítenie:  az elsődleges lebomlásra mért sebességeket és az ásványosodási potenciálra jelzést kell adniuk;  lehetővé kell tenniük a vizsgálat alatt kialakult metabolitok mennyiségének meghatározását és azonosítását;  a metabolitok lebomlási sebességeiről vagy időtállóságáról jelzést kell adniuk. A rendszernek ebben a szakaszában, fontossá válik, a kibocsátás a környezet melyik részében il.. részeiben megy végbe. A közvetett kibocsátás után a szimulációs vizsgálatok olyan anyagokra érvényesek, amelyek nem bomlanak le, vagy nem terjednek szét az első befogadó környezeti részben és ezért további részekbe jutnak. 4.2.5.1. Szennyvízkezelő telep STP) Ha egy anyag először egy STP-be jut, mielőtt a környezetbe kibocsátanák, STP szimulációs vizsgálat használható az STP, vagy a környezet azon részeire vonatkozó kezdeti kockázatelemzésének a finomítására, amelyek a továbbiakban lesznek kitéve az expozíciónak. Az anyagnak a megfelelő környezeti részekben végbemenő lebomlásáról és terjedéséről kapott információk a számítási modellekben közvetlen bemenő paraméterekként használhatók.


A releváns vizsgálati módszerek tekintetében, kövesse a II. fej., 10.1.3.1 (c) szakaszában leírt útmutatót. 4.2.5.2. Víz/üledék Ha a biocid közvetlenül a vízbe jut, víz szimulációs vizsgálatot kell végezni. Víz/üledék szimulációs vizsgálatot kell végezni olyan anyagok tekintetében, amelyeknek a Kp (üledék) értéke > 2000 (a megkötött szermaradékok mennyiségi meghatározásával), ha a víz/üledék rendszerekbe közvetlen, vagy közvetett kibocsátás történik. Ha az anyag vízben oldhatósága jóval 1 Łgg/l alatt van, a fizikai-kémiai tulajdonságoktól függően, nem javasolható esetleg a víz szimulációs vizsgálat elvégzése. Mivel az ennyire alacsony vízben oldhatóságú anyagok gyakran nagy felszívó képességűek lehetnek, inkább víz/üledék szimulációs vizsgálatot kell végezni víz szimulációs vizsgálat helyett. Akkor is szükséges lehet víz/üledék szimulációs vizsgálatot végezni, ha a felszíni víz közvetlen expozíciónak van kitéve, ha semmilyen adszorpciós/deszorpciós vizsgálat nem áll rendelkezésre üledékről (ld. e fejezet 3. szakaszát). A releváns vizsgálati módszerek tekintetében, kövesse a II. fej., 10.1.3.2 (a) szakaszában leírt útmutatót. A víz/üledék szimulációs vizsgálatokat a II. fej., 10.1.3.2 (b) szakaszban megadott módszerek szerint kell elvégezni. A tengeri környezetbe kibocsátott anyagok értékeléséhez, a vizsgálati rendszert annak megfelelően kell adaptálni. Az V . fejezet további útmutatást ad azon termékfajtákra, amelyekre ez érvényes, és a II. fej., 10.1.3.3 szakasza leírja a releváns tengervízi biológiai lebomlási vizsgálati módszereket. 4.2.5.3. Talaj Ha a biocid közvetlenül a talajba jut, talaj szimulációs vizsgálatot kell végezni. A lebomlási útvonalat, ill. útvonalakat az egyik vizsgált talajban kell tanulmányozni. Ilyen vizsgálatot három további különböző talajtípussal kell elvégezni, az anyag jellemzőitől függően, és releváns talajtulajdonságok széles skáláját kell lefednie. Ha a talajrész közvetett expozíciónak van kitéve, de az anyag Kp értéke > 2000, STP iszapra esik szét, amely szétterjed a talajon. Ezért talaj szimulációs lebomlási vizsgálat javasolt ilyen esetekben. A releváns vizsgálati módszerek tekintetében, ld. II. fejezet 10.2.1. szakasz. Kültéri talaj liziméteres vizsgálat/helyszíni vizsgálat lehet releváns a talaj vizsgálati stratégia teljesítése érdekében, pl. az OECD-nek a kültéri monolitikus liziméteres vizsgálatok elvégzéséről szóló 22 útmutató dokumentuma szerint. Ld. II. fej., 10.2.6. szakaszt és IV. fej., 3. szakaszt a további útmutatásért.


Könnyű teszt sikeres

igen

nem

igen

igen

Könnyű teszt sikeres de nem 10 napos ablakkal

Inherens vizsgálat (Zahn-Wellens, MITI II; Kritériumokat teljesíti)

nem

M i k r o b á k r a t o x i k u s

nem igen

A vonatkozó rész(ek) szimulációs vizsgálatai

Közvetlen kibocsátás felszíni vízbe

kibocsátás STP-be

Közvetlen kibocsátás a talajba

STP szimulációs vizsgálat (tetszőleges)

Víz szimulációs vizsgálat



Víz/üledék szimulációs vizsgálat

Talaj szimulációs vizsgálat igen

ld. e fejezet 2.2 szakasz

5 . ábra Biocidok biológiai lebonthatósági vizsgálati stratégiája


4.3. Adszorpcióra/deszorpcióra vonatkozó vizsgálati stratégia Környezeti kockázatértékelés elvégezéséhez adszorpciós koefficiens szükséges. A környezeti útvonalaktól függően, meg kell határozni, mely teszt, ill. tesztek lehet (lehetnek) megfelelők: Általánosságban az adszorpció/deszorpció tekintetében szűrővizsgálatot kell végezni a II. fej., 10.1.2. bekezdésekben leírt vizsgálati módszerek szerint. Habár kifejezetten nem említik az útmutatóban, a kezelési eljárás üledékekre vagy aktív iszapra is alkalmazható. Egyedi vizsgálat végezhető üledékekkel vagy szennyvíz iszappal, ha ezeknek az adszorpciója aggodalomra ad okot, az üledék közvetlen expozíciója esetén, a kezdeti kockázatértékelés finomítása érdekében, ha nem áll rendelkezésre semmilyen víz/üledék vizsgálat (ld. még e fejezet 2.5.2. szakaszát). A releváns vizsgálati módszerek tekintetében, ld. II. fejezet 10.1.4. szakasz. A talaj közvetlen expozíciója esetén, teljes terjedelmű talajvizsgálatot kell végezni (izotermek, tömegegyensúly, deszorpció), kivéve, ha biológiailag könnyen lebomlónak minősítik. A talaj közvetett expozíciója esetén (pl. a szennyezett szennyvíz iszap talajra kerül), ez a vizsgálat elvégezhető a kezdeti kockázatelemzésnek a finomítására. Mindenre kiterjedő adszorpciós talajvizsgálat is megfelelő lehet a PEC érték finomítására olyan esetekben, ahol a modellezési eredmények azt jelzik, hogy az anyag releváns koncentrációi elérhetik a talajvizet. A releváns vizsgálati módszerek és a megfelelő talajok kiválasztása tekintetében, ld. II. fejezet 10.2.4. szakasz. A talajra, vagy ezt követően a talajvízre vonatkozó kezdeti kockázatelemzésnek a finomítására, talajoszlopos bemosódási vizsgálatokkal megbízható és hasznos alsó KOC értékhatárok határozhatók meg, ha a várt KOC érték kisebb mint 25 l/kg. A vizsgálatnak elegendő adattal kell szolgálnia ahhoz, hogy a hatóanyag mobilitása és bemosódási potenciálja értékelhető legyen. A releváns vizsgálati módszerek tekintetében, ld. II. fejezet 10.2.6..1. szakasz. Ahol a talajban végbemenő adszorpciós és lebomlási adatok azt jelzik, hogy valamely anyag releváns mennyiségei elérhetik a talajvizet, szükségessé válhat kültéri megerősítő vizsgálat elvégzése. Az arra vonatkozó útmutatásért, hogyan kell elvégezni hosszú távú vizsgálatokat valamely anyagnak zavartalan talajban megvalósuló mobilitásáról, kültéri feltételek mellett, ld. II. fej., 10.2.6.2 és 10.2.6.3. szakasz.


Kibocsátás vízbe / üledékbe

Kibocsátás STP-be

Közvetett kibocsátás a talajba

Közvetlen kibocsátás a talajba

Adszorpciós/deszorpciós szűrővizsgálat (10.1.2) (10-2-4) Üledék kockázatértékelés ének finomítása

Adszorpció/desz orpció víz / üledék rendszerekben (10-1-4)

Kockázatértékelés finomítása STP kibocsátás után

Talaj kockázatértékelés ének finomítása

Adszorpció/deszorp ció a talajban (10-2-4)

Talajvíz értékelés finomítása

Bemosódási viselkedés modellezése

Liziméter (10.2.6.2) vagy helyszíni bemosódási vizsgálat (10.2.6.3)

6 . ábra Adszorpcióra/deszorpcióra és mobilitásra vonatkozó vizsgálati stratégia


V. HATÓANYAGOK ÉS BIOCID TERMÉKEK TERMÉKTÍPUS-SPECIFIKUS KIEGÉSZÍTŐ ADATSORA, ÖKOTOXIKOLÓGIAI PROFILJUK TEKINTETÉBEN, A KÖRNYEZETI SORSOT ÉS VISELKEDÉST IS BELEÉRTVE Kockázatértékelést kell végezni a II. és a III. mellékletben kért adatok alapján (a hatóanyag illetve a biocid termék adatszolgáltatási követelményei). A terméktípus alapján, amelyben a hatóanyagot használni fogják, és ezért a kibocsátási útvonalak alapján, az alapadat-sorhoz (CDS) kiegészítő adatok lehetnek szükségesek, azért, hogy kezdeti kockázatelemzés elvégezhető legyen. Ezeket az adatokat rendszerint a CDS-sel együtt kell benyújtani. Ha a kezdeti kockázatelemzés az ember vagy a környezet számára kockázatot jelez, a kérelmező további vizsgálatokat köteles végezni a II, III vagy IV. fejezet alapján (ahogyan alkalmazandó) a kockázatelemzésnek a finomítására és a végkövetkeztetések levonására. Mind az összes 22 termékfajtára, vagy egy-egy termékfajtán belül az összes használatra még nem dolgozták ki a részletes expozíciós forgatókönyveket. Ezért más használatok is lehetnek, amelyek olyan közvetlen expozíciót támaszthatnak, amelyek tekintetében kiegészítő vizsgálatok is szükségesek lehetnek. Ezért előfordulhat, hogy az V. fejezetet finomítani szükséges, ha az expozíciós forgatókönyvek az összes terméktípus tekintetében rendelkezésre állnak majd. Vegyes édes-sós vagy tengeri környezet expozíciója esetén, az édes vízi ökotoxikológiai vizsgálatokon kívül, amelyek CDS (alapadatok), kiegészítő vizsgálatokat kell végezni a reprezentatív vegyes édes-sós vagy tengeri környezet és élőhelyek vonatkozásában. Hosszú távú vizsgálatok elvégzését kell megfontolni, mivel ez a hatásértékelés bizonytalanságát csökkentheti. Hosszú távú ökotoxikológiai adatok szükségesek, ha a szárazföldi vagy a vízi környezetbe folyamatos kibocsátás lehetősége áll fenn, pl. valamely biocid termékből vagy kezelt cikkből 23 származó bemosódás miatt. Ha a kibocsátás szakaszos , vagy ha a célszerű használat jelentéktelen kibocsátású kicsiny, vagy zárt terekre korlátozódik, akut ökotoxicitási adatokat biztosító rövid távú vizsgálatok elegendők lehetnek a kiegészítő vizsgálati követelmények teljesítéséhez, kivéve, ha olyan aggodalom merül fel, hogy krónikus hatások keletkezhetnek, ha pl. az anyag hatásmódját vagy várható környezeti sorsát figyelembe vesszük. Ilyen esetekben, az értékelő illetékes hatósággal vagy az ECHA-val konzultációt kell folytatni a további vizsgálatok elvégzése előtt. Az alábbi szakaszokban, minden eges terméktípus tekintetében, azoknak a vizsgálatoknak a felsorolása található, amelyek a CDS (alapadatokon) kívül szükségesek. További utasításokért, melyik teszt előnyösebb számos lehetséges vizsgálat közül, ld. a II. és a III. fejezet vonatkozó szakaszait. Itt csak a rendelkezésre álló kibocsátási forgatókönyvekben leírt jellemző használatokat vettük figyelembe. Ha a biocid terméknek olyan kibocsátási útvonalai vannak, amelyek ezektől a kibocsátási útvonalaktól eltérnek, más, kiegészítő vagy kevesebb információk lehetnek szükségesek. Bármilyen egyedi hatóanyag vagy biocid termék bármilyen nem teljesen világos adatszolgáltatási követelményeit illetően, szíveskedjenek az ECHA-hoz, vagy az értékelő illetékes hatósághoz fordulni. A hatóanyagra érvényes adatkövetelmények az alábbi 5. táblázatban találhatók.

23

Szakaszos kibocsátás: szakaszos és csak nagyon ritkán visszatérő azaz, havonta egynél kevesebbszer, vagy 24 óránál nem hosszabb ideig (pl. a tétel-eljárások az évnek csak egy rövid szakaszában szükségesek)


5.1. (Kémiai) hatóanyagok terméktípus-specifikus kiegészítő adatsorára vonatkozó útmutató 1. terméktípus: Humán-egészségügyi biocidok A környezeti kibocsátás rendszerint az STP-n keresztül terjed. Nem szükségesek kiegészítő vizsgálati adatok az ökotoxikológiai és sor-profi vonatkozásában azon alapadat-sorban felsoroltakon kívül, amelyeket ezen kibocsátási útvonal tekintetében előzetes kockázatértékelés elvégzéséhez szükséges előállítani. 2. terméktípus: Magánterületre és egészségügyi területre szánt fertőtlenítő szerek A felszíni vizekbe történő folyamatos kibocsátási potenciál miatt, krónikus vízi toxikológiai adatok szükségesek szokásosan ehhez a termékfajtához: 9.1.3 Növekedésgátlási vizsgálat algákon (ha semmilyen krónikus adat (NOEC v. EK10) nem áll rendelkezésre az alapadat-sorban) 9.1.6.1 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat halakon 9.1.6.2 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat gerincteleken Talaj, vagy talajhulladék fertőtlenítőként használni tervezett anyagok esetében, a talajba történő közvetlen kibocsátást figyelembe kell venni. Ilyen esetben kezdeti, vagy ha potenciálisan folyamatos expozíció lehetséges, hosszú távú talajhatás vizsgálatokat kell végezni: 9.2.1 Talajban élő mikroorganizmusokon végzett vizsgálatok 9.2.2/9.3.1 Földigiliszta vagy más talajban lakó, nem cél gerincteleneken végzett vizsgálatok 9.2.3/9.3 Növényekre ható toxicitás Továbbá, a sorsról és a viselkedésről vizsgálatokat kell végezni (ha biológiailag nem könnyen lebomló) közvetlen kibocsátás esetén a talajba: 10.2.1 Laboratóriumi vizsgálat a bomlás sebességéről és útvonaláról, beleértve a folyamatok azonosítását és valamennyi metabolit és bomlástermék azonosítását egyetlen talajtípusban (kivéve pH-függő lebomlási út esetén), megfelelő körülmények mellett. Laboratóriumi vizsgálatok a lebomlás mértékéről további három talajtípusban. 10.2.4 Adszorpció és deszorpció legalább három talajtípusban, és ahol indokolt, a metabolitok és a bomlástermékek adszorpciója és deszorpciója 3. terméktípus: Állat-egészségügyi biocid termékek A felszíni vizekbe történő folyamatos kibocsátási potenciál miatt, krónikus vízi toxikológiai adatok szükségesek szokásosan ehhez a termékfajtához: 9.1.3 Növekedésgátlási vizsgálat algákon (ha semmilyen krónikus adat (NOEC v. EK10) nem áll rendelkezésre az alapadat-sorban) 9.1.6.1 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat halakon 9.1.6.2 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat gerincteleken Trágyatároló létesítményekbe lehetségesek a kibocsátások. Ilyen esetben, vizsgálatot kell végezni, a sors becslésére a trágyatároló létesítményben: 10.1.3.4 Biológiai lebomlás trágyatárolás közben Kezdeti, vagy ha potenciálisan folyamatos expozíció lehetséges, hosszú távú talajhatás vizsgálatokat kell végezni a környezet talaj részére a trágya kihordása után: 9.2.1 Talajban élő mikroorganizmusokon végzett vizsgálatok 9.2.2/9.3.1 Földigiliszta vagy más talajban lakó, nem cél gerincteleneken végzett vizsgálatok 9.2.3/9.3 Növényekkel végzett vizsgálatok Továbbá, a talajban megvalósuló sorsról és viselkedésről talajvizsgálatokat kell végezni a trágya kihordása után (ha biológiailag nem könnyen lebomló): 10.2.1 Laboratóriumi vizsgálat a bomlás sebességéről és útvonaláról, beleértve a


10.2.4

folyamatok azonosítását és valamennyi metabolit és bomlástermék azonosítását egyetlen talajtípusban (kivéve pH-függő lebomlási út esetén), megfelelő körülmények mellett. Laboratóriumi vizsgálatok a lebomlás mértékéről további három talajtípusban. Adszorpció és deszorpció legalább három talajtípusban, és ahol indokolt, a metabolitok és a bomlástermékek adszorpciója és deszorpciója

Baromfi telepeken történő felhasználásra, amely vonzó a vadmadarak számára, a madarakkal kockázatértékelést kell végezni: 9.4 Madarakra gyakorolt hatások Ha az anyagot édes vízi, vagy tengeri halneveldékben tervezik felhasználni, kiegészítő vízi ökotoxikológiai vizsgálatokat szükséges végezni, ahol tengeri/vegyes édes-sós vízi fajokkal és biológiai lebomlási vizsgálatok szükségesek. Ha folyamatos kibocsátási potenciál áll fenn, hosszú távú ökotoxikológiai vizsgálatok szükségesek szokásosan: 9.1.1/9.1.6.1 Halakkal végzett vizsgálatok (tengeri/vegyes édes-sós vízi fajok) 9.1.2/9.1.6.2 Gerincteleneken végzett vizsgálatok (tengeri/vegyes édes-sós vízi fajok) 9.1.3 Növekedésgátlási vizsgálat algákon (tengeri/vegyes édes-sós vízi fajok) 9.1.8 Vizsgálatok bármilyen egyéb konkrét – feltételezhetően veszélyeztetett – nem célszervezetekre (növényekre és állatokra) 10.1.3.2 Biológiai lebomlás édes vízben 10.1.3.3 Biológiai lebomlás tengervízben 4. terméktípus: Élelmiszer és a takarmány területi fertőtlenítő szerek A felszíni vizekbe történő folyamatos kibocsátási potenciál miatt, krónikus vízi toxikológiai adatok szükségesek szokásosan ehhez a termékfajtához: 9.1.3 Növekedésgátlási vizsgálat algákon (ha semmilyen krónikus adat (NOEC v. EK10) nem áll rendelkezésre az alapadat-sorban) 9.1.6.1 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat halakon 9.1.6.2 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat gerincteleken 5. terméktípus: Ivóvíz fertőtlenítő szerek A felszíni vizekbe történő folyamatos kibocsátási potenciál miatt, krónikus vízi toxikológiai adatok szükségesek szokásosan ehhez a termékfajtához: 9.1.3 Növekedésgátlási vizsgálat algákon (ha semmilyen krónikus adat (NOEC v. EK10) nem áll rendelkezésre az alapadat-sorban) 9.1.6.1 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat halakon 9.1.6.2 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat gerincteleken Trágyatároló létesítményekbe lehetségesek a kibocsátások, ha a hatóanyagot állatoknak szánt ivóvíz fertőtlenítő szerekben használják. Ilyen esetben, vizsgálatot kell végezni, a sors becslésére a trágyatároló létesítményben: 10.1.3.4 Biológiai lebomlás trágyatárolás közben Kezdeti, vagy ha potenciálisan folyamatos expozíció lehetséges, hosszú távú talajhatás vizsgálatokat is kell végezni a környezet talaj részére a trágya kihordása után: 9.2.1 Talajban élő mikroorganizmusokon végzett vizsgálatok 9.2.2/9.3.1 Földigiliszta vagy más talajban lakó, nem cél gerincteleneken végzett vizsgálatok 9.2.3/9.3 Növényekkel végzett vizsgálatok Továbbá, a talajban megvalósuló sorsról és viselkedésről talajvizsgálatokat kell végezni a trágya kihordása után (ha biológiailag nem könnyen lebomló): 10.2.1 Laboratóriumi vizsgálat a bomlás sebességéről és útvonaláról, beleértve a folyamatok azonosítását és valamennyi metabolit és bomlástermék azonosítását egyetlen talajtípusban (kivéve pH-függő lebomlási út esetén), megfelelő körülmények mellett. Laboratóriumi vizsgálatok a lebomlás


10.2.4

mértékéről további három talajtípusban. Adszorpció és deszorpció legalább három talajtípusban, és ahol indokolt, a metabolitok és a bomlástermékek adszorpciója és deszorpciója

6. terméktípus: Termékek eltarthatóságát biztosító tartósítószerek A felszíni vizekbe történő folyamatos kibocsátási potenciál miatt, krónikus vízi toxikológiai adatok szükségesek szokásosan ehhez a termékfajtához: 9.1.3 Növekedésgátlási vizsgálat algákon (ha semmilyen krónikus adat (NOEC v. EK10) nem áll rendelkezésre az alapadat-sorban) 9.1.6.1 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat halakon 9.1.6.2 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat gerincteleken Ha a szárazföldi részbe közvetlen kibocsátás fordul elő (pl. bemosódással), kezdeti, vagy ha potenciálisan folyamatos expozíció lehetséges, hosszú távú talajhatás vizsgálatokat is kell végezni: 9.2.1 Talajban élő mikroorganizmusokon végzett vizsgálatok 9.2.2/9.3.1 Földigiliszta vagy más talajban lakó, nem cél gerincteleneken végzett vizsgálatok 9.2.3/9.3 Növényekkel végzett vizsgálatok Továbbá, a talajban megvalósuló sorsról és viselkedésről talajvizsgálatokat kell végezni (ha biológiailag nem könnyen lebomló): 10.2.1 Laboratóriumi vizsgálat a bomlás sebességéről és útvonaláról, beleértve a folyamatok azonosítását és valamennyi metabolit és bomlástermék azonosítását egyetlen talajtípusban (kivéve pH-függő lebomlási út esetén), megfelelő körülmények mellett. Laboratóriumi vizsgálatok a lebomlás mértékéről további három talajtípusban. 10.2.4 Adszorpció és deszorpció legalább három talajtípusban, és ahol indokolt, a metabolitok és a bomlástermékek adszorpciója és deszorpciója 7. terméktípus: Bevonatvédő szerek A felszíni vizekbe történő folyamatos kibocsátási potenciál miatt, krónikus vízi toxikológiai adatok szükségesek szokásosan ehhez a termékfajtához: 9.1.3 Növekedésgátlási vizsgálat algákon (ha semmilyen krónikus adat (NOEC v. EK10) nem áll rendelkezésre az alapadat-sorban) 9.1.6.1 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat halakon 9.1.6.2 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat gerincteleken Ha a szárazföldi részbe közvetlen kibocsátás fordul elő (pl. bemosódással), kezdeti, vagy ha potenciálisan folyamatos expozíció lehetséges, hosszú távú talajhatás vizsgálatokat is kell végezni: 9.2.1 Talajban élő mikroorganizmusokon végzett vizsgálatok 9.2.2/9.3.1 Földigiliszta vagy más talajban lakó, nem cél gerincteleneken végzett vizsgálatok 9.2.3/9.3 Növényekkel végzett vizsgálatok Továbbá, a talajban megvalósuló sorsról és viselkedésről talajvizsgálatokat kell végezni (ha biológiailag nem könnyen lebomló): 10.2.1 Laboratóriumi vizsgálat a bomlás sebességéről és útvonaláról, beleértve a folyamatok azonosítását és valamennyi metabolit és bomlástermék azonosítását egyetlen talajtípusban (kivéve pH-függő lebomlási út esetén), megfelelő körülmények mellett. Laboratóriumi vizsgálatok a lebomlás mértékéről további három talajtípusban. 10.2.4 Adszorpció és deszorpció legalább három talajtípusban, és ahol indokolt, a metabolitok és a bomlástermékek adszorpciója és deszorpciója 8. terméktípus: Faanyagvédő szerek

195 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július A felszíni vizekbe történő folyamatos kibocsátási potenciál miatt, krónikus vízi toxikológiai adatok szükségesek szokásosan ehhez a termékfajtához: 9.1.3 Növekedésgátlási vizsgálat algákon (ha semmilyen krónikus adat (NOEC v. EC10) nem áll rendelkezésre az alapadat-sorban) 9.1.6.1 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat halakon 9.1.6.2 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat gerincteleken Az édes vízi részbe történő közvetlen kibocsátások esetén (pl. (UC) 3 és 4b osztály esetén), vízi lebomlási vizsgálat szükséges: 10.1.3.2 Biológiai lebomlás édes vízben A szárazföldi részbe közvetlen kibocsátás fordulhat elő (pl. UC 3 és 4a). Kezdeti, vagy ha potenciálisan folyamatos expozíció lehetséges, hosszú távú talajhatás vizsgálatokat kell végezni: 9.2.1 Talajban élő mikroorganizmusokon végzett vizsgálatok 9.2.2/9.3.1 Földigiliszta vagy más talajban lakó, nem cél gerincteleneken végzett vizsgálatok 9.2.3/9.3 Növényekkel végzett vizsgálatok Továbbá, a talajban megvalósuló sorsról és viselkedésről talajvizsgálatokat kell végezni (ha biológiailag nem könnyen lebomló): 10.2.1 Laboratóriumi vizsgálat a bomlás sebességéről és útvonaláról, beleértve a folyamatok azonosítását és valamennyi metabolit és bomlástermék azonosítását egyetlen talajtípusban (kivéve pH-függő lebomlási út esetén), megfelelő körülmények mellett. Laboratóriumi vizsgálatok a lebomlás mértékéről további három talajtípusban. 10.2.4 Adszorpció és deszorpció legalább három talajtípusban, és ahol indokolt, a metabolitok és a bomlástermékek adszorpciója és deszorpciója Ha az anyagot fához akarják használni UC 5 (sós víz) osztályban, ahogyan a CEN 335-1 (CEN 1992) szabvány meghatározza, kiegészítő vízi toxikológiai vizsgálatokat kell végezni, tengeri/vegyes édes-sós vízi fajokkal és sós vízi biológiai lebonthatósági vizsgálat szükséges: 9.1.1/9.1.6.1 Halakkal végzett vizsgálatok (tengeri/vegyes édes-sós vízi fajok) 9.1.2/9.1.6.2 Gerincteleneken végzett vizsgálatok (tengeri/vegyes édes-sós vízi fajok) 9.1.3 Növekedésgátlási vizsgálat algákon (tengeri/vegyes édes-sós vízi fajok) 9.1.8 Vizsgálatok bármilyen egyéb konkrét – feltételezhetően veszélyeztetett – nem célszervezetekre (növényekre és állatokra) 10.1.3.3 Biológiai lebomlás tengervízben 9. terméktípus: Rost, bőr, gumi és polimerizált anyagok tartósítószerei A felszíni vizekbe történő folyamatos kibocsátási potenciál miatt, krónikus vízi toxikológiai adatok szükségesek szokásosan ehhez a termékfajtához: 9.1.3 Növekedésgátlási vizsgálat algákon (ha semmilyen krónikus adat (NOEC v. EC10) nem áll rendelkezésre az alapadat-sorban) 9.1.6.1 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat halakon 9.1.6.2 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat gerincteleken Ha a szárazföldi részbe közvetlen kibocsátás fordul elő (pl. bemosódással), kezdeti, vagy ha potenciálisan folyamatos expozíció lehetséges, hosszú távú talajhatás vizsgálatokat kell végezni: 9.2.1 Talajban élő mikroorganizmusokon végzett vizsgálatok 9.2.2/9.3.1 Földigiliszta vagy más talajban lakó, nem cél gerincteleneken végzett vizsgálatok 9.2.3/9.3 Növényekkel végzett vizsgálatok Továbbá, a talajban megvalósuló sorsról és viselkedésről talajvizsgálatokat kell végezni (ha biológiailag nem könnyen lebomló):

196 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július 10.2.1

10.2.4

Laboratóriumi vizsgálat a bomlás sebességéről és útvonaláról, beleértve a folyamatok azonosítását és valamennyi metabolit és bomlástermék azonosítását egyetlen talajtípusban (kivéve pH-függő lebomlási út esetén), megfelelő körülmények mellett. Laboratóriumi vizsgálatok a lebomlás mértékéről további három talajtípusban. Adszorpció és deszorpció legalább három talajtípusban, és ahol indokolt, a metabolitok és a bomlástermékek adszorpciója és deszorpciója

10. terméktípus: Építőanyagok tartósítására használt szerek A felszíni vizekbe történő folyamatos kibocsátási potenciál miatt, krónikus vízi toxikológiai adatok szükségesek szokásosan ehhez a termékfajtához: 9.1.3 Növekedésgátlási vizsgálat algákon (ha semmilyen krónikus adat (NOEC v. EC10) nem áll rendelkezésre az alapadat-sorban) 9.1.6.1 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat halakon 9.1.6.2 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat gerincteleken Helyreállítási kezeléshez, valamint szóró felhordáshoz általánosságban, a szárazföldi részbe közvetlen nagymértékű kibocsátás fordulhat elő. Kezdeti, vagy ha potenciálisan folyamatos expozíció lehetséges, hosszú távú talajhatás vizsgálatokat kell végezni: 9.2.1 Talajban élő mikroorganizmusokon végzett vizsgálatok 9.2.2/9.3.1 Földigiliszta vagy más talajban lakó, nem cél gerincteleneken végzett vizsgálatok 9.2.3/9.3 Növényekkel végzett vizsgálatok Továbbá, a talajban megvalósuló sorsról és viselkedésről talajvizsgálatokat kell végezni (ha biológiailag nem könnyen lebomló): 10.2.1 Laboratóriumi vizsgálat a bomlás sebességéről és útvonaláról, beleértve a folyamatok azonosítását és valamennyi metabolit és bomlástermék azonosítását egyetlen talajtípusban (kivéve pH-függő lebomlási út esetén), megfelelő körülmények mellett. Laboratóriumi vizsgálatok a lebomlás mértékéről további három talajtípusban. 10.2.4 Adszorpció és deszorpció legalább három talajtípusban, és ahol indokolt, a metabolitok és a bomlástermékek adszorpciója és deszorpciója 11. terméktípus: Tartósítószerek hűtőfolyadékokhoz és technológiai eljárásokhoz A felszíni vizekbe történő folyamatos kibocsátási potenciál miatt, krónikus vízi toxikológiai adatok szükségesek szokásosan ehhez a termékfajtához: 9.1.3 Növekedésgátlási vizsgálat algákon (ha semmilyen krónikus adat (NOEC v. EC10) nem áll rendelkezésre az alapadat-sorban) 9.1.6.1 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat halakon 9.1.6.2 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat gerincteleken Nyitott hűtőtornyú hűtőrendszerekben felhasználni tervezett anyagok esetében, nagymértékű vízkibocsátás lehetséges a levegőbe, majd ezt követő lerakódás a talajra. Ilyen esetben kezdeti, vagy ha potenciálisan folyamatos expozíció lehetséges, hosszú távú talajhatás vizsgálatokat kell végezni: 9.2.1 Talajban élő mikroorganizmusokon végzett vizsgálatok 9.2.2/9.3.1 Földigiliszta vagy más talajban lakó, nem cél gerincteleneken végzett vizsgálatok 9.2.3/9.3 Növényekkel végzett vizsgálatok Továbbá, a talajban megvalósuló sorsról és viselkedésről talajvizsgálatokat kell végezni (ha biológiailag nem könnyen lebomló): 10.2.1 Laboratóriumi vizsgálat a bomlás sebességéről és útvonaláról, beleértve a folyamatok azonosítását és valamennyi metabolit és bomlástermék azonosítását egyetlen talajtípusban (kivéve pH-függő lebomlási út esetén), megfelelő körülmények mellett. Laboratóriumi vizsgálatok a lebomlás


10.2.4

mértékéről további három talajtípusban. Adszorpció és deszorpció legalább három talajtípusban, és ahol indokolt, a metabolitok és a bomlástermékek adszorpciója és deszorpciója

Olyan hűtőrendszerekben felhasználni tervezett anyagok esetében, amelyek közvetlenül az édesvízi részbe bocsátják ki a hűtővizüket (pl folyóba a vagy tóba), édesvízi lebomlási vizsgálat szükséges: 10.1.3.2 Biológiai lebomlás édes vízben Tengerpart közelében lévő és hűtőrendszereikben tengeri/vegyes édes-sós vizet használó létesítményekben és felhasználni tervezett anyagok esetében, kiegészítő vízi toxikológiai vizsgálatokat szükséges elvégezni tengeri/vegyes édes-sós vízi fajokkal, valamint sós vízi biológiai lebonthatósági vizsgálat is szükséges: 9.1.1/9.1.6.1 Halakkal végzett vizsgálatok (tengeri/vegyes édes-sós vízi fajok) 9.1.2/9.1.6.2 Gerincteleneken végzett vizsgálatok (tengeri/vegyes édes-sós vízi fajok) 9.1.3 Növekedésgátlási vizsgálat algákon (tengeri/vegyes édes-sós vízi fajok) 9.1.8 Vizsgálatok bármilyen egyéb konkrét – feltételezhetően veszélyeztetett – nem célszervezetekre (növényekre és állatokra) 10.1.3.3 Biológiai lebomlás tengervízben 12. terméktípus: Nyálkásodásgátló szerek A felszíni vizekbe történő folyamatos kibocsátási potenciál miatt, krónikus vízi toxikológiai adatok szükségesek szokásosan ehhez a termékfajtához: 9.1.3 Növekedésgátlási vizsgálat algákon (ha semmilyen krónikus adat (NOEC v. EC10) nem áll rendelkezésre az alapadat-sorban) 9.1.6.1 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat halakon 9.1.6.2 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat gerincteleken Fúró és olaj-visszanyerő tartósítószerek szárazföldi használata esetén, vagy ha potenciálisan folyamatos expozíció lehetséges, hosszú távú talajhatás vizsgálatokat kell végezni: 9.2.1 Talajban élő mikroorganizmusokon végzett vizsgálatok 9.2.2/9.3.1 Földigiliszta vagy más talajban lakó, nem cél gerincteleneken végzett vizsgálatok 9.2.3/9.3 Növényekkel végzett vizsgálatok Továbbá, a talajban megvalósuló sorsról és viselkedésről talajvizsgálatokat kell végezni (ha biológiailag nem könnyen lebomló): 10.2.1 Laboratóriumi vizsgálat a bomlás sebességéről és útvonaláról, beleértve a folyamatok azonosítását és valamennyi metabolit és bomlástermék azonosítását egyetlen talajtípusban (kivéve pH-függő lebomlási út esetén), megfelelő körülmények mellett. Laboratóriumi vizsgálatok a lebomlás mértékéről további három talajtípusban. 10.2.4 Adszorpció és deszorpció legalább három talajtípusban, és ahol indokolt, a metabolitok és a bomlástermékek adszorpciója és deszorpciója Tengeri használatok esetén, kiegészítő vízi toxikológiai vizsgálatokat szükséges elvégezni tengeri/vegyes édes-sós vízi fajokkal, valamint sós vízi biológiai lebonthatósági vizsgálat is szükséges: 9.1.1/9.1.6.1 Halakkal végzett vizsgálatok (tengeri/vegyes édes-sós vízi fajok) 9.1.2/9.1.6.2 Gerincteleneken végzett vizsgálatok (tengeri/vegyes édes-sós vízi fajok) 9.1.3 Növekedésgátlási vizsgálat algákon (tengeri/vegyes édes-sós vízi fajok) 9.1.8 Vizsgálatok bármilyen egyéb konkrét – feltételezhetően veszélyeztetett – nem célszervezetekre (növényekre és állatokra) 10.1.3.3 Biológiai lebomlás tengervízben 13.terméktípus: Megmunkálásra vagy vágásra használt folyadékok tartósítószerei

198 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július A felszíni vizekbe történő folyamatos kibocsátási potenciál miatt, krónikus vízi toxikológiai adatok szükségesek szokásosan ehhez a termékfajtához, kivéve, ha a kibocsátás szakaszos, vagy ha a célszerű használat jelentéktelen vízi kibocsátással, zárt terekre korlátozódik: 9.1.6.1 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat halakon 9.1.6.2 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat gerincteleken 9.1.3 Növekedésgátlási vizsgálat algákon (ha semmilyen NOEC nem áll rendelkezésre az alapadat-sorban) 14. terméktípus: Rágcsálóirtó szerek Állattartásban használt termékek esetén, trágyatároló létesítményekbe lehetségesek a kibocsátások. A trágyatárolás során végbemenő biológiai lebomlást vizsgálni szükséges: 10.1.3.4 Biológiai lebomlás trágyatárolás közben Kezdeti, vagy ha potenciálisan folyamatos expozíció lehetséges, hosszú távú talajhatás vizsgálatokat is kell végezni a környezet talaj részére a trágya kihordása után: 9.2.1 Talajban élő mikroorganizmusokon végzett vizsgálatok 9.2.2/9.3.1 Földigiliszta vagy más talajban lakó, nem cél gerincteleneken végzett vizsgálatok 9.2.3/9.3 Növényekkel végzett vizsgálatok A talajjal közvetlenül érintkezően felhasználni tervezett anyagok esetén, vagy kezelt állat ólakból származó trágya kezelése esetén, a sorsról és viselkedésről vizsgálatokat kell végezni (ha biológiailag nem könnyen lebomlók): 10.2.1 Laboratóriumi vizsgálat a bomlás sebességéről és útvonaláról, beleértve a folyamatok azonosítását és valamennyi metabolit és bomlástermék azonosítását egyetlen talajtípusban (kivéve pH-függő lebomlási út esetén), megfelelő körülmények mellett. Laboratóriumi vizsgálatok a lebomlás mértékéről további három talajtípusban. 10.2.4 Adszorpció és deszorpció legalább három talajtípusban, és ahol indokolt, a metabolitok és a bomlástermékek adszorpciója és deszorpciója Ha csalétek, granulátum vagy por formájában a szabadban használják, a madarakkal kockázatértékelést kell végezni. 9.4 Madarakra gyakorolt hatások 15. terméktípus: Madárölő szerek Állattartásban használt termékek esetén, trágyatároló létesítményekbe lehetségesek a kibocsátások. A trágyatárolás során végbemenő biológiai lebomlást vizsgálni szükséges: 10.1.3.4 Biológiai lebomlás trágyatárolás közben Kezdeti, vagy ha potenciálisan folyamatos expozíció lehetséges, hosszú távú talajhatás vizsgálatokat is kell végezni a környezet talaj részére a trágya kihordása után: 9.2.1 Talajban élő mikroorganizmusokon végzett vizsgálatok 9.2.2/9.3.1 Földigiliszta vagy más talajban lakó, nem cél gerincteleneken végzett vizsgálatok 9.2.3/9.3 Növényekkel végzett vizsgálatok Továbbá, a talajban megvalósuló sorsról és viselkedésről talajvizsgálatokat kell végezni a trágya kihordása után (ha biológiailag nem könnyen lebomló): 10.2.1 Laboratóriumi vizsgálat a bomlás sebességéről és útvonaláról, beleértve a folyamatok azonosítását és valamennyi metabolit és bomlástermék azonosítását egyetlen talajtípusban (kivéve pH-függő lebomlási út esetén), megfelelő körülmények mellett. Laboratóriumi vizsgálatok a lebomlás mértékéről további három talajtípusban. 10.2.4 Adszorpció és deszorpció legalább három talajtípusban, és ahol indokolt, a metabolitok és a bomlástermékek adszorpciója és deszorpciója

199 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július 16. terméktípus: Puhatestűirtó és féregirtó szerek, valamint egyéb gerinctelen állatok elleni védekezésre használt szerek A felszíni vizekbe történő folyamatos kibocsátási potenciál miatt, krónikus vízi toxikológiai adatok szükségesek szokásosan ehhez a termékfajtához, kivéve, ha a kibocsátás szakaszos, vagy ha a célszerű használat jelentéktelen vízi kibocsátással, zárt terekre korlátozódik: 9.1.3 Növekedésgátlási vizsgálat algákon (ha semmilyen krónikus adat (NOEC v. EC10) nem áll rendelkezésre az alapadat-sorban) 9.1.6.1 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat halakon 9.1.6.2 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat gerincteleken Állattartásban használt termékek esetén, trágyatároló létesítményekbe lehetségesek a kibocsátások. A trágyatárolás során végbemenő biológiai lebomlást vizsgálni szükséges: 10.1.3.4 Biológiai lebomlás trágyatárolás közben A talajjal közvetlenül érintkezően felhasználni tervezett anyagok esetén, vagy kezelt állat ólakból származó trágya kezelése esetén, a sorsról és viselkedésről vizsgálatokat kell végezni (ha biológiailag nem könnyen lebomlók): 9.2.1 Talajban élő mikroorganizmusokon végzett vizsgálatok 9.2.2/9.3.1 Földigiliszta vagy más talajban lakó, nem cél gerincteleneken végzett vizsgálatok 9.2.3/9.3 Növényekkel végzett vizsgálatok Továbbá, a talajban megvalósuló sorsról és viselkedésről talajvizsgálatokat kell végezni (ha biológiailag nem könnyen lebomló): 10.2.1 Laboratóriumi vizsgálat a bomlás sebességéről és útvonaláról, beleértve a folyamatok azonosítását és valamennyi metabolit és bomlástermék azonosítását egyetlen talajtípusban (kivéve pH-függő lebomlási út esetén), megfelelő körülmények mellett. Laboratóriumi vizsgálatok a lebomlás mértékéről további három talajtípusban. 10.2.4 Adszorpció és deszorpció legalább három talajtípusban, és ahol indokolt, a metabolitok és a bomlástermékek adszorpciója és deszorpciója Ha csalétek, granulátum vagy por formájában épületeken kívül használják, a madarakkal kockázatértékelést kell végezni. 9.4 Madarakra gyakorolt hatások A tengervízben alkalmazott puhatestű-irtó szerek esetén, kiegészítő vízi toxikológiai vizsgálatokat szükséges elvégezni tengeri/vegyes édes-sós vízi fajokkal, valamint sós vízi biológiai lebonthatósági vizsgálat is szükséges: 9.1.1/9.1.6.1 Halakkal végzett vizsgálatok (tengeri/vegyes édes-sós vízi fajok) 9.1.2/9.1.6.2 Gerincteleneken végzett vizsgálatok (tengeri/vegyes édes-sós vízi fajok) 9.1.3 Növekedésgátlási vizsgálat algákon (tengeri/vegyes édes-sós vízi fajok) 9.1.8 Vizsgálatok bármilyen egyéb konkrét – feltételezhetően veszélyeztetett – nem célszervezetekre (növényekre és állatokra) 10.1.3.3 Biológiai lebomlás tengervízben 17. terméktípus: Halirtó szerek Krónikus vízi toxikológiai adatok szükségesek szokásosan ehhez a termékfajtához: 9.1.3 Növekedésgátlási vizsgálat algákon (ha semmilyen krónikus adat (NOEC v. EC10) nem áll rendelkezésre az alapadat-sorban) 9.1.6.1 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat halakon 9.1.6.2 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat gerincteleken Valamint vízi lebomlási vizsgálatok, ha az édes vízi részbe közvetlen kibocsátás fordulhat elő: 10.1.3.2 Biológiai lebomlás édes vízben

200 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július A tengeri környezetben anyag esetén, kiegészítő vízi toxikológiai vizsgálatokat szükséges elvégezni tengeri/vegyes édes-sós vízi fajokkal, valamint sós vízi biológiai lebonthatósági vizsgálat is szükséges: 9.1.1/9.1.6.1 Halakkal végzett vizsgálatok (tengeri/vegyes édes-sós vízi fajok) 9.1.2/9.1.6.2 Gerincteleneken végzett vizsgálatok (tengeri/vegyes édes-sós vízi fajok) 9.1.3 Növekedésgátlási vizsgálat algákon (tengeri/vegyes édes-sós vízi fajok) 9.1.8 Vizsgálatok bármilyen egyéb konkrét – feltételezhetően veszélyeztetett – nem célszervezetekre (növényekre és állatokra) 10.1.3.3 Biológiai lebomlás tengervízben 18. terméktípus: Rovarölő és atkaölő szerek, valamint más ízeltlábúak elleni védekezésre használt szerek A felszíni vizekbe történő folyamatos kibocsátási potenciál miatt, krónikus vízi toxikológiai adatok szükségesek szokásosan ehhez a termékfajtához: 9.1.3 Növekedésgátlási vizsgálat algákon (ha semmilyen krónikus adat (NOEC v. EC10) nem áll rendelkezésre az alapadat-sorban) 9.1.6.1 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat halakon 9.1.6.2 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat gerincteleken Állattartásban használt termékek esetén, trágyatároló létesítményekbe lehetségesek a kibocsátások. A trágyatárolás során végbemenő biológiai lebomlást vizsgálni szükséges: 10.1.3.4 Biológiai lebomlás trágyatárolás közben Kültéren alkalmazott termékek, valamint gázosításra, ködösítésre vagy füstölésre használni tervezett termékek esetén, kibocsátás következhet be a talajba. Kezdeti, vagy ha potenciálisan folyamatos expozíció lehetséges, hosszú távú talajhatás vizsgálatokat is kell végezni a környezet talaj részére a trágya kihordása után is: 9.2.1 Talajban élő mikroorganizmusokon végzett vizsgálatok 9.2.2/9.3.1 Földigiliszta vagy más talajban lakó, nem cél gerincteleneken végzett vizsgálatok 9.2.3/9.3 Növényekkel végzett vizsgálatok Továbbá, a talajban megvalósuló sorsról és viselkedésről talajvizsgálatokat kell végezni (ha biológiailag nem könnyen lebomló): 10.2.1 Laboratóriumi vizsgálat a bomlás sebességéről és útvonaláról, beleértve a folyamatok azonosítását és valamennyi metabolit és bomlástermék azonosítását egyetlen talajtípusban (kivéve pH-függő lebomlási út esetén), megfelelő körülmények mellett. Laboratóriumi vizsgálatok a lebomlás mértékéről további három talajtípusban. 10.2.4 Adszorpció és deszorpció legalább három talajtípusban, és ahol indokolt, a metabolitok és a bomlástermékek adszorpciója és deszorpciója Ha csalétek, granulátum vagy por formájában a szabadban használják, a madarakkal kockázatértékelést kell végezni: 9.4

Madarakra gyakorolt hatások

Továbbá, méhekkel és további rovarokkal vagy más ízeltlábúakkal esetleg szintén szükséges vizsgálatokat végezni, pl. az expozíciós úttól függően: 9.5 Ízeltlábúakkal végzett vizsgálatok 9.5.1 Mézelő méhekkel végzett vizsgálatok 9.5.2 Egyéb nem cél szárazföldi ízeltlábúakkal, pl. ragadozókkal végzett vizsgálatok 19. terméktípus: Riasztó- és csalogató szerek A felszíni vizekbe történő folyamatos kibocsátási potenciál miatt, krónikus vízi toxikológiai adatok szükségesek szokásosan ehhez a termékfajtához: 9.1.3 Növekedésgátlási vizsgálat algákon (ha semmilyen krónikus adat (NOEC v.


9.1.6.1 9.1.6.2

EC10) nem áll rendelkezésre az alapadat-sorban) Hosszú távú toxikológiai vizsgálat halakon Hosszú távú toxikológiai vizsgálat gerincteleken

Vízi lebomlási vizsgálatok szükségesek, ha az édes vízi részbe közvetlen kibocsátás fordulhat elő: 10.1.3.2 Biológiai lebomlás édes vízben (a. Aerob vízi lebomlás vizsgálata vagy b. Vízben/üledékben való lebomlás vizsgálata). Állattartásban használt termékek esetén, trágyatároló létesítményekbe lehetségesek a kibocsátások. A trágyatárolás során végbemenő biológiai lebomlást vizsgálni szükséges: 10.1.3.4 Biológiai lebomlás trágyatárolás közben Kezdeti, vagy ha potenciálisan folyamatos expozíció lehetséges, hosszú távú talajhatás vizsgálatokat is kell végezni a környezet talaj részére a trágya kihordása után: 9.2.1 Talajban élő mikroorganizmusokon végzett vizsgálatok 9.2.2/9.3.1 Földigiliszta vagy más talajban lakó, nem cél gerincteleneken végzett vizsgálatok 9.2.3/9.3 Növényekkel végzett vizsgálatok Továbbá, a talajban megvalósuló sorsról és viselkedésről talajvizsgálatokat kell végezni a trágya kihordása után (ha biológiailag nem könnyen lebomló): 10.2.1 Laboratóriumi vizsgálat a bomlás sebességéről és útvonaláról, beleértve a folyamatok azonosítását és valamennyi metabolit és bomlástermék azonosítását egyetlen talajtípusban (kivéve pH-függő lebomlási út esetén), megfelelő körülmények mellett. Laboratóriumi vizsgálatok a lebomlás mértékéről további három talajtípusban. 10.2.4 Adszorpció és deszorpció legalább három talajtípusban, és ahol indokolt, a metabolitok és a bomlástermékek adszorpciója és deszorpciója Cápariasztó szerként használni tervezett anyag esetén, kiegészítő vízi toxikológiai vizsgálatokat szükséges elvégezni tengeri/vegyes édes-sós vízi fajokkal, valamint sós vízi biológiai lebonthatósági vizsgálat is szükséges: 9.1.1/9.1.6.1 Halakkal végzett vizsgálatok (tengeri/vegyes édes-sós vízi fajok) 9.1.2/9.1.6.2 Gerincteleneken végzett vizsgálatok (tengeri/vegyes édes-sós vízi fajok) 9.1.3 Növekedésgátlási vizsgálat algákon (tengeri/vegyes édes-sós vízi fajok) 9.1.8 Vizsgálatok bármilyen egyéb konkrét – feltételezhetően veszélyeztetett – nem célszervezetekre (növényekre és állatokra) 10.1.3.3 Biológiai lebomlás tengervízben 20. terméktípus: Egyéb gerincesek elleni védekezésre használt szerek Állattartásban használt termékek esetén, trágyatároló létesítményekbe lehetségesek a kibocsátások. A trágyatárolás során végbemenő biológiai lebomlást vizsgálni szükséges: 10.1.3.4 Biológiai lebomlás trágyatárolás közben Kültéren alkalmazott, talajjal érintkező termékek esetén, közvetlen kibocsátás következhet be a talajba. Kezdeti, vagy ha potenciálisan folyamatos expozíció lehetséges, hosszú távú talajhatás vizsgálatokat is kell végezni a környezet talaj részére a trágya kihordása után is: 9.2.1 Talajban élő mikroorganizmusokon végzett vizsgálatok 9.2.2/9.3.1 Földigiliszta vagy más talajban lakó, nem cél gerincteleneken végzett vizsgálatok 9.2.3/9.3 Növényekkel végzett vizsgálatok Továbbá, a talajban megvalósuló sorsról és viselkedésről talajvizsgálatokat kell végezni a trágya kihordása után (ha biológiailag nem könnyen lebomló): 10.2.1 Laboratóriumi vizsgálat a bomlás sebességéről és útvonaláról, beleértve a folyamatok azonosítását és valamennyi metabolit és bomlástermék


10.2.4

azonosítását egyetlen talajtípusban (kivéve pH-függő lebomlási út esetén), megfelelő körülmények mellett. Laboratóriumi vizsgálatok a lebomlás mértékéről további három talajtípusban. Adszorpció és deszorpció legalább három talajtípusban, és ahol indokolt, a metabolitok és a bomlástermékek adszorpciója és deszorpciója

Ha csalétek, granulátum vagy por formájában épületeken kívül használják, a madarakkal kockázatértékelést kell végezni. 9.4 Madarakra gyakorolt hatások 21. terméktípus: Algásodásgátló termékek Édesvízi lebomlási vizsgálatok szükségesek, ha az édesvíztestekbe kibocsátás fordulhat elő: 10.1.3.2 Biológiai lebomlás édes vízben Krónikus vízi toxikológiai adatok szükségesek ehhez a termékfajtához, ha az édesvízi részbe közvetlen kibocsátás fordulhat elő a felhasználás során: 9.1.3 Növekedésgátlási vizsgálat algákon (ha semmilyen krónikus adat (NOEC v. EC10) nem áll rendelkezésre az alapadat-sorban) 9.1.6.1 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat halakon 9.1.6.2 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat gerincteleken A tengeri környezetben anyag esetén, kiegészítő vízi toxikológiai vizsgálatokat szükséges elvégezni tengeri/vegyes édes-sós vízi fajokkal, valamint sós vízi biológiai lebonthatósági vizsgálat is szükséges: 9.1.1/9.1.6.1 Halakkal végzett vizsgálatok (tengeri/vegyes édes-sós vízi fajok) 9.1.2/9.1.6.2 Gerincteleneken végzett vizsgálatok (tengeri/vegyes édes-sós vízi fajok) 9.1.3 Növekedésgátlási vizsgálat algákon (tengeri/vegyes édes-sós vízi fajok) 9.1.8 Vizsgálatok bármilyen egyéb konkrét – feltételezhetően veszélyeztetett – nem célszervezetekre (növényekre és állatokra) 10.1.3.3 Biológiai lebomlás tengervízben Számos további vizsgálat szükséges tengeri/vegyes édes-sós vízi fajokkal, az ilyen anyagokkal fennálló kockázatok pontos becslése érdekében: 9.1.7 Bioakkumulációs vizsgálatok megfelelő vízi fajjal (hallal valamint gerinctelen fajjal) 9.1.9 Üledéklakó szervezetekkel végzett vizsgálatok 9.1.10 Vízi makrofitákkal végzett vizsgálatok Olyan anyagok esetén, amelyek közvetlen kibocsátása történik a talajba, kezdeti vizsgálatot kell végezni, vagy ha potenciálisan folyamatos expozíció lehetséges, hosszú távú talajhatás vizsgálatokat kell végezni: 9.2.1 Talajban élő mikroorganizmusokon végzett vizsgálatok 9.2.2/9.3.1 Földigiliszta vagy más talajban lakó, nem cél gerincteleneken végzett vizsgálatok 9.2.3/9.3 Növényekkel végzett vizsgálatok Továbbá, a talajban megvalósuló sorsról és viselkedésről talajvizsgálatokat kell végezni (ha biológiailag nem könnyen lebomló): 10.2.1 Laboratóriumi vizsgálat a bomlás sebességéről és útvonaláról, beleértve a folyamatok azonosítását és valamennyi metabolit és bomlástermék azonosítását egyetlen talajtípusban (kivéve pH-függő lebomlási út esetén), megfelelő körülmények mellett. Laboratóriumi vizsgálatok a lebomlás mértékéről további három talajtípusban. 10.2.4 Adszorpció és deszorpció legalább három talajtípusban, és ahol indokolt, a metabolitok és a bomlástermékek adszorpciója és deszorpciója 22. terméktípus: Balzsamozáshoz és kitöméshez használt folyadékok

203 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július A talajjal közvetlenül érintkezően felhasználni tervezett anyagok esetén, a sorsról és viselkedésről vizsgálatokat kell végezni (ha biológiailag nem könnyen lebomlók; a talajban élő organizmusokkal nem szükségesek kezdeti vizsgálatok. mert a kibocsátás mélyebb talajrétegekben, és nem talaj felszínén történik): 10.2.1 Laboratóriumi vizsgálat a bomlás sebességéről és útvonaláról, beleértve a folyamatok azonosítását és valamennyi metabolit és bomlástermék azonosítását egyetlen talajtípusban (kivéve pH-függő lebomlási út esetén), megfelelő körülmények mellett. Laboratóriumi vizsgálatok a lebomlás mértékéről további három talajtípusban. 10.2.4 Adszorpció és deszorpció legalább három talajtípusban, és ahol indokolt, a metabolitok és a bomlástermékek adszorpciója és deszorpciója

204 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július 5. táblázat Hatóanyagok terméktípus-specifikus kiegészítő információs követelményeinek áttekintése (BPR II. melléklet) + = a vonatkozó PT (termékfajtán) belül (a kibocsátási útvonalak miatt) egyedi felhasználásokhoz szükséges. (+) = a vonatkozó PT (termékfajtán) belül (a kibocsátási útvonalak miatt) egyedi felhasználásokhoz szükséges, ha biológiailag nem könnyen lebomló. Ld. még a vonatkozó PT-re érvényes szöveget, az információs követelményeket előidéző egyedi felhasználásokkal és kibocsátási útvonalaikkal kapcsolatban. Terméktípus: 9. ÖKOTOXIKOLÓGIAI VIZSGÁLATOK 9.1. A vízi szervezetekre gyakorolt mérgező hatás 9.1.1. Rövid távú toxikológiai vizsgálat halakon 9.1.2. Rövid távú toxikológiai vizsgálat vízi gerinctelen állatokon 9.1.3. Növekedésgátlási vizsgálat algákon 52 9.1.6.1. Hosszú távú toxikológiai vizsgálat halakon 9.1.6.2 Hosszú távú toxikológiai vizsgálat gerincteleken 9.1.7. Bioakkumuláció megfelelő vízi szervezeteknél

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

53

19

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

20

21

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

Ap

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

53

52

18

Ez a vizsgálat alapadat követelmény, azonban itt nem említjük meg ismét, mert akkor szükséges, ha semmilyen NOEC nem áll rendelkezésre az alapadat-sorban Két vizsgálat szükséges (pl. a PT21-re): Bioakkumulációs megfelelő halfajjal és megfelelő gerinctelen fajjal

+

22

205

Terméktípus: 9.1.8. Hatás egyéb konkrét – feltételezhetően veszélyeztetett – nem célszervezetekre (növényekre és állatokra) 54 9.1.9. Az üledéklakó szervezetekre gyakorolt hatás vizsgálata 9.1.10. A vízi makrofitákra gyakorolt hatás 9.2. Szárazföldi toxicitás, kiindulási vizsgálatok 9.2.1. A talajlakó mikroorganizmusokra gyakorolt hatások 9.2.2. A földigilisztákra és az egyéb nem célszervezet talajlakó gerinctelenekre gyakorolt hatások 9.2.3. Akut toxicitás növényekre 9.3. Szárazföldi vizsgálatok, hosszú távú 9.3.1. Földigilisztákon és egyéb nem célszervezet talajlakó gerincteleneken végzett reprodukciós vizsgálat 9.4. Madarakra gyakorolt hatás 9.5. Ízeltlábúakra gyakorolt hatások 9.5.1. Mézelő méhekre gyakorolt hatások 9.5.2. Egyéb nem cél szárazföldi ízeltlábúakkal, pl. ragadozókkal végzett vizsgálatok 54

Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július

1

2

3

4

5

6

7

+

8

9

10

+

11

12

+

+

13

14

15

16

17

+

+

18

19

20

+

21

22

+

+ +

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+ +

+

Három vizsgálat szükséges tengeri/vegyes édes-sós vízi fajokkal egyedi felhasználások esetén olyan termékfajtákkal, amelyek jelölése “+”: akut toxikológiai halakra, gerinctelenekre és növekedésgátlási vizsgálat algákon


Terméktípus: 10. KÖRNYEZETI SORS ÉS VISELKEDÉS 10.1. A hatóanyag sorsa és viselkedése a vízben és az üledékben 10.1.3.2. Biológiai lebomlás édesvízben 10.1.3.3. Biológiai lebomlás tengervízben 10.1.3.4. Biológiai lebomlás trágyatárolás közben 10.2. A hatóanyag sorsa és viselkedése a talajban 10.2.1. Laboratóriumi vizsgálat a bomlás sebességéről és útvonaláról, beleértve a folyamatok azonosítását és valamennyi metabolit és bomlástermék azonosítását egyetlen talajtípusban (kivéve pH-függő lebomlási út esetén), megfelelő körülmények mellett. Laboratóriumi vizsgálatok a lebomlás mértékéről további három talajtípusban. 10.2.4. Adszorpció és deszorpció legalább három talajtípusban, és ahol indokolt, a metabolitok és a bomlástermékek adszorpciója és deszorpciója

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

+

+

+

+

+

+

+

+

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

12

13

14

15

+

16

+

17

18

19

20

21

+

+

+

+

+

+

22

+

+

+

+

+

+

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

(+)

A kockázatértékelés eredményétől függően, további adatok lehetnek szükségesek a hatóanyaghoz. Ezért az ADS-nek (kiegészítő adatoknak) nem minden végpontját rendeljük hozzá az egyedi PT-khez/kibocsátási útvonalakhoz.


5.2. Biocid termékek terméktípus-specifikus kiegészítő adatsorára vonatkozó útmutató A termék használatát követő kibocsátásokról szóló információk mindig szükségesek, és az alapadat sor részét képezik (III. fej., 10.1 szakasz). Mindazonáltal, bizonyos termékfajtákhoz (PT-khez) termék használatát követő kibocsátásokról szóló kiegészítő információk szükségesek és ezért, az alábbiakban részletezzük ezeket, a PT-től függően. Ha egy termék két vagy több hatóanyagot, vagy aggodalomra okot adó vegyületet tartalmaz, vagy ha a termék más összetevői a hatóanyag biológiai elérhetőségét válthatják ki, a terméknek a nem célszervezetre gyakorolt hatásai jelentősen eltérhetnek a maguknak a hatóanyagoknak a hatásaitól. Ilyen esetekben, ha a terméknek a közvetlen kibocsátása lehetséges egy adott környezeti részbe, úgy, hogy a termék összetétele fennmarad, a nem célszervezetekre gyakorolt hatások vonatkozásában a termékkel további vizsgálatok elvégzése lehet szükséges. A közvetlen expozíciónak kitett részek tekintetében, a kockázatértékelést a termékkel végzett vizsgálatok eredményei alapján lehet elvégezni. Továbbá, az alábbiakra kell ügyelni:  Olyan más használatok is lehetnek, amelyek olyan közvetlen expozíciót támaszthatnak, amelyek tekintetében kiegészítő vizsgálatok is szükségesek lehetnek.  A kockázatértékelés eredményétől függően, további adatok lehetnek szükségesek a termékhez. Ezért az ADS-nek (kiegészítő adatoknak) nem minden végpontját rendeljük hozzá az egyedi PT-khez.  A termék azon átlagos mennyiségéről adatot kell szolgáltatni, amely a hulladékként kezelendő csomagban megmaradhat.

1. terméktípus: Humán-egészségügyi biocidok 10.1

A környezetbe jutás várható útjai a tervezett alkalmazás alapján Az alapadatként közlendő adatokon kívül, a humán higiéniai célú biocid termékek kibocsátási áramlatainak a számszerűsítése céljából, adatokat kell szolgáltatni (amennyiben nem vonatkozik rájuk a BPR III. fej., 7. szakasza) egy személyre, egyetlen egyszer alkalmazott termék maximális és átlagos mennyiségéről. A fertőtlenítők tekintetében általánosságban, információt kell szolgáltatni arról, hogy a hatóanyagnak, bomlástermékeinek, vagy a termék más összetevőinek hogyan és milyen százalékban történik a kibocsátása felhasználás és mosás, stb. során a kezelt pontról (pl. területegységenként időegységenként) párolgással, vízben történő feloldással vagy más módon. A kibocsátási mértékeket akár alapértelmezett becslésként vagy mért értékként kell megadni.

2. terméktípus: Magánterületre és egészségügyi területre szánt fertőtlenítő szerek Talaj, vagy talajhulladék fertőtlenítőként használni tervezett anyagok esetében, a talajba történő közvetlen kibocsátás lehetséges. Továbbá, a gázosításra, ködösítésre, füstölésre vagy aeroszol permetként használni tervezett anyagok esetén nagy mennyiségű kibocsátás lehetséges a levegőbe, majd ezt követően lerakódás is. A termékkel kezdeti szárazföldi vizsgálatokat kell végezni (a III. fej., 9.2. szakasza szerint), ha a hatóanyagról szóló adatok nem képesek elegendő információt szolgáltatni, és ha a biocid termék egyedi tulajdonságai miatt kockázat jelei mutatkoznak. Továbbá, a termék felhasználása miatt keletkező kibocsátásról további információk szükségesek: 10.1 A környezetbe jutás várható útjai a tervezett felhasználás alapján A fertőtlenítők tekintetében általánosságban, információt kell szolgáltatni arról, hogy a hatóanyagnak, bomlástermékeinek, vagy a termék más összetevőinek hogyan és milyen százalékban történik a kibocsátása felhasználás és mosás, stb. során a kezelt pontról (pl. területegységenként időegységenként) párolgással, vízben történő feloldással vagy más módon. A kibocsátás

208 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július mértékét alapértelmezett becslésként vagy mért értékként kell megadni. 3. terméktípus: Állat-egészségügyi biocid termékek Talaj, vagy talajhulladék fertőtlenítőként használni tervezett anyagok esetében, a talajba történő közvetlen kibocsátás lehetséges. Továbbá, a gázosításra, ködösítésre, füstölésre vagy aeroszol permetként használni tervezett anyagok esetén nagy mennyiségű kibocsátás lehetséges a levegőbe, majd ezt követően lerakódás is. A termékkel kezdeti szárazföldi vizsgálatokat kell végezni (a III. fej., 9.2. szakasza szerint), ha a hatóanyagról szóló adatok nem képesek elegendő információt szolgáltatni, és ha a biocid termék egyedi tulajdonságai miatt kockázat jelei mutatkoznak. Baromfi telepeken történő felhasználásra, amely vonzó a vadmadarak számára, a termékkel madarakon vizsgálatot kell végezni, ha a hatóanyagról szóló adatok nem képesek elegendő információt szolgáltatni, és ha a biocid termék egyedi tulajdonságai miatt kockázat jelei mutatkoznak: 9.3 Bármilyen egyéb konkrét – feltételezhetően veszélyeztetett – nem célszervezetekre (növényekre és állatokra) gyakorolt hatások  Vizsgálat a ‘Madarakra gyakorolt hatás’ tekintetében, a II. fej., 9.4 szakasz szerint Ha az anyag felhasználását tengeri halneveldékben tervezik felhasználni, a termékkel kiegészítő vízi toxikológiai vizsgálatokat szükséges végezni, tengeri/vegyes édes-sós vízi fajokkal, ha a hatóanyagról szóló adatok nem képesek elegendő információt szolgáltatni, és ha a biocid termék egyedi tulajdonságai miatt kockázat jelei mutatkoznak: 9.3 Bármilyen egyéb konkrét – feltételezhetően veszélyeztetett – nem célszervezetekre (növényekre és állatokra) gyakorolt hatások  Halakkal végzett vizsgálatok a II. fej., 9.1.1 ill. 9.1.6.1 szakasz szerint  Földigiliszta vagy más talajban lakó, nem cél gerincteleneken végzett vizsgálatok II. fej., 9.2.2 ill. 9.3.1 szakasza szerint  Növekedésgátlási vizsgálat algákon a II. fejezet, 9.1.3 szakasza szerint Továbbá, a termék felhasználása miatt keletkező kibocsátásról további információk szükségesek: 10.1 A környezetbe jutás várható útjai a tervezett alkalmazás alapján A fertőtlenítők tekintetében általánosságban, az alapadatként benyújtandó adatokon kívül, információt kell szolgáltatni arról, hogy a hatóanyagnak, bomlástermékeinek, vagy a termék más összetevőinek hogyan és milyen százalékban történik a kibocsátása felhasználás és mosás, stb. során a kezelt pontról (pl. területegységenként időegységenként) párolgással, vízben történő feloldással vagy más módon. A kibocsátási mértékeket akár alapértelmezett becslésként vagy mért értékként kell megadni. 4. terméktípus: Élelmiszer és a takarmány területi fertőtlenítő szerek 10.1 A környezetbe jutás várható útjai a tervezett alkalmazás alapján Az alapadatként benyújtandó adatokon kívül, az élelmiszer és a takarmány területi fertőtlenítő szerek kibocsátási áramlatainak a számszerűsítése céljából információt kell szolgáltatni arról, hogy a hatóanyagnak, bomlástermékeinek, vagy a termék más összetevőinek hogyan és milyen százalékban történik a kibocsátása felhasználás és mosás, stb. során a kezelt pontról (pl. területegységenként időegységenként) párolgással, vízben történő feloldással vagy más módon. A kibocsátási mértékeket akár alapértelmezett becslésként vagy mért értékként kell megadni. 5. terméktípus: Ivóvíz fertőtlenítő szerek

209 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július 10.1

A környezetbe jutás várható útjai a tervezett alkalmazás alapján Az alapadatként benyújtandó adatokon kívül, az ivóvíz fertőtlenítő szerek kibocsátási áramlatainak a számszerűsítése céljából információt kell szolgáltatni arról, hogy a hatóanyagnak, bomlástermékeinek, vagy a termék más összetevőinek hogyan és milyen százalékban történik a kibocsátása az ivóvíz kezelőből, használat során vagy után (pl. kezelt víz mennyiség mennyiségi egységeinként időegységenként) párolgással, vízben történő feloldással vagy más módon. A kibocsátási mértékeket akár alapértelmezett becslésként vagy mért értékként kell megadni.

6. terméktípus: Termékek eltarthatóságát biztosító tartósítószerek 10.1 A környezetbe jutás várható útjai a tervezett alkalmazás alapján Az alapadatként benyújtandó adatokon kívül, azért, hogy termékek tárolás során használatos tartósítószereinek kibocsátási mennyiségei számszerűsíthetők legyenek, információt kell szolgáltatni a következőkről:  a hatóanyag kötődése a kezelt anyaghoz,  a kötési tulajdonságokat befolyásoló tényezők, és  arról, hogy a hatóanyagnak, bomlástermékeinek, vagy a termék más összetevőinek hogyan és milyen százalékban történik a kibocsátása a kezelt anyagból (pl. területegységenként időegységenként) párolgással, feloldással vagy más módon. A kibocsátási mértékeket akár alapértelmezett becslésként vagy mért értékként kell megadni. Ha mért bemosódási mértékeket közölnek, akkor a következő alatt kell megadni azokat 10.3 Bemosódási viselkedés Különféle bemosódási mértékek kérhetők, pl. kültéren használni tervezett tartósított festékekből vagy bevonatokból, párásodási kockázattal, beltéren használni tervezett tartósított festékekből vagy bevonatokból, amikor beltéren mossák azokat, vagy más módon érintkeznek vízzel a hasznos élettartamuk során, és párolgás beltéri vagy kültéri levegővel érintkező tartósított festékekből vagy bevonatokból. 7. terméktípus: Bevonatvédő szerek 10.1 A környezetbe jutás várható útjai a tervezett alkalmazás alapján Az alapadatként benyújtandó adatokon kívül, azért, a fólia tartósítószerek kibocsátási áramlatai számszerűsíthetők legyenek, információt kell szolgáltatni a következőkről:  a hatóanyag kötődése a kezelt anyaghoz,  a kötési tulajdonságokat befolyásoló tényezők  arról, hogy a hatóanyagnak, bomlástermékeinek, vagy a termék más összetevőinek hogyan és milyen százalékban történik a kibocsátása a kezelt anyagból (pl. területegységenként időegységenként) párolgással, feloldással vagy más módon. A kibocsátási mértékeket akár alapértelmezett becslésként vagy mért értékként kell megadni. Ha mért bemosódási mértékeket közölnek, akkor a következő alatt kell megadni azokat: 10.3 Bemosódási viselkedés Különféle bemosódási mértékek kérhetők, pl. a frissen tartósított bevonat mosása során bekövetkező bemosódással kapcsolatban (pl. textil vagy film), kültérre, a párásodás kockázatával helyezendő kezelt bevonatból történő bemosódással kapcsolatban, beltéren használni tervezett kezelt bevonat, amikor beltéren mossák, vagy más módon érintkeznek vízzel a hasznos élettartamuk során, és párolgás beltéri vagy kültéri levegővel érintkező kezelt bevonatból.

210 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július 8. terméktípus: Faanyagvédő szerek A szárazföldi részbe nagymértékű kibocsátás fordulhat elő a frissen kezelt fából. A termékkel kezdeti szárazföldi vizsgálatokat kell végezni (a III. fej., 9.2. szakasza szerint), ha a hatóanyagról szóló adatok nem képesek elegendő információt szolgáltatni, és ha a biocid termék egyedi tulajdonságai miatt kockázat jelei mutatkoznak. Ha az anyagot az EN 335-1 (CEN 1992) szabványban meghatározott 5. veszélyességi osztályú (sós víz) fához tervezik felhasználni, a termékkel kiegészítő vízi toxikológiai vizsgálatokat szükséges végezni, tengeri/vegyes édes-sós vízi fajokkal, ha a hatóanyagról szóló adatok nem képesek elegendő információt szolgáltatni, és ha a biocid termék egyedi tulajdonságai miatt kockázat jelei mutatkoznak: 9.3 Bármilyen egyéb konkrét – feltételezhetően veszélyeztetett – nem célszervezetekre (növényekre és állatokra) gyakorolt hatások  Halakkal végzett vizsgálatok a II. fej., 9.1.1 ill. 9.1.6.1 szakasz szerint  Földigiliszta vagy más talajban lakó, nem cél gerincteleneken végzett vizsgálatok II. fej., 9.2.2 ill. 9.3.1 szakasza szerint  Növekedésgátlási vizsgálat algákon a II. fejezet, 9.1.3 szakasza szerint A termék vizsgálata helyett, a bemosódott anyag is vizsgálható. Habár jelenleg semmilyen harmonizált módszer nem áll rendelkezésre, és további viták szükségesek e vizsgálatok terjedelméről. Továbbá, a termék felhasználása miatt keletkező kibocsátásról további információk szükségesek: 10.1 A környezetbe jutás várható útjai a tervezett alkalmazás alapján Az alapadatként benyújtandó adatokon kívül, azért, a fa tartósítószerek kibocsátási áramlatai számszerűsíthetők legyenek, információt kell szolgáltatni a következőkről:    ermék más összetevőinek hogyan és milyen százalékban történik a kibocsátása a kezelt anyagból (pl. területegységenként időegységenként) párolgással, feloldással vagy más módon. A kibocsátási mértékeket akár alapértelmezett becslésként vagy mért értékként kell megadni. Ha mért bemosódási mértékeket közölnek, akkor a következő alatt kell megadni azokat: 10.3 Bemosódási viselkedés Különféle bemosódási mértékek kérhetők a frissen tartósított fa tárolása során bekövetkező bemosódásról, a talaj felett található fából bekövetkező bemosódásról, párásodás kockázatával, vízzel érintkező fából bekövetkező bemosódásról, talajjal érintkező fából bekövetkező bemosódásról és a levegővel érintkező fából bekövetkező párolgásról. 9. terméktípus: Rost, bőr, gumi és polimerizált anyagok tartósítószerei 10.1 A környezetbe jutás várható útjai a tervezett alkalmazás alapján Az alapadatként benyújtandó adatokon kívül, azért, az anyag tartósítószerek kibocsátási áramlatai számszerűsíthetők legyenek, információt kell szolgáltatni a következőkről:  a hatóanyag kötődése a kezelt anyaghoz,  a kötési tulajdonságokat befolyásoló tényezők  arról, hogy a hatóanyagnak, bomlástermékeinek, vagy a termék más összetevőinek hogyan és milyen százalékban történik a kibocsátása a kezelt anyagból (pl. területegységenként időegységenként) párolgással,

211 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július feloldással vagy más módon. A kibocsátási mértékeket akár alapértelmezett becslésként vagy mért értékként kell megadni. Ha mért bemosódási mértékeket közölnek, akkor a következő alatt kell megadni azokat: 10.3 Bemosódási viselkedés Különféle bemosódási mértékek kérhetők, pl. a frissen tartósított anyag mosása során bekövetkező bemosódással kapcsolatban (pl. textil vagy fólia), talajba vagy talaj fölé kültérre helyezett kezelt textilből vagy műanyagból keletkező bemosódással kapcsolatban , párásodási kockázattal, kezelt anyagból bekövetkező bemosódásról, amikor beltéren mossák, vagy más módon érintkezik vízzel a hasznos élettartama során, és párolgás beltéri vagy kültéri levegővel érintkező kezelt anyagból. 10. terméktípus: Építőanyagok tartósítására használt szerek Szóró alkalmazás során, a szárazföldi részbe nagymértékű kibocsátás fordulhat elő. A termékkel kezdeti szárazföldi vizsgálatokat kell végezni (a III. fej., 9.2. szakasza szerint alapadat), ha a hatóanyagról szóló adatok nem képesek elegendő információt szolgáltatni, és ha a biocid termék egyedi tulajdonságai miatt kockázat jelei mutatkoznak. Továbbá, a termék felhasználása miatt keletkező kibocsátásról további információk szükségesek: 10.1 A környezetbe jutás várható útjai a tervezett alkalmazás alapján Az alapadatként benyújtandó adatokon kívül, azért, az anyag tartósítószerek kibocsátási áramlatai számszerűsíthetők legyenek, információt kell szolgáltatni a következőkről:  a hatóanyag kötődése a kezelt anyaghoz,  a kötési tulajdonságokat befolyásoló tényezők,  arról, hogy a hatóanyagnak, bomlástermékeinek, vagy a termék más összetevőinek hogyan és milyen százalékban történik a kibocsátása a kezelt anyagból (pl. területegységenként időegységenként) párolgással, feloldással vagy más módon. A kibocsátási mértékeket akár alapértelmezett becslésként vagy mért értékként kell megadni. Ha mért bemosódási mértékeket közölnek, akkor a következő alatt kell megadni azokat: 10.3 Bemosódási viselkedés Különféle bemosódási mértékek kérhetők, pl. kültéren talajban vagy talaj felett található kezelt építőanyagból, párásodási kockázattal, beltérre helyezett kezelt anyagból bekövetkező bemosódásról, amikor mossák azt, vagy más módon érintkezik vízzel a hasznos élettartama során, és párolgás beltéri vagy kültéri levegővel érintkező kezelt anyagból. 11. terméktípus: Tartósítószerek hűtőfolyadékokhoz és technológiai eljárásokhoz Nyitott hűtőtornyú hűtőrendszerekben felhasználni tervezett anyagok esetében, nagymértékű vízkibocsátás lehetséges a levegőbe, majd ezt követő lerakódás a talajra. Ilyen esetekben a termékkel kezdeti szárazföldi vizsgálatokat kell végezni (a III. fej., 9.2. szakasza szerint alapadat), ha a hatóanyagról szóló adatok nem képesek elegendő információt szolgáltatni, és ha a biocid termék egyedi tulajdonságai miatt kockázat jelei mutatkoznak. Továbbá, a termék felhasználása miatt keletkező kibocsátásról további információk szükségesek: 10.1 A környezetbe jutás várható útjai a tervezett alkalmazás alapján Az alapadatként benyújtandó adatokon kívül, közöljék pl. a kibocsátás mért vagy becsült mértékét: a gyakoriságot és az intenzitást (pl. dózist és időtartamot).

212 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július 12. terméktípus: Nyálkásodásgátló szerek Fúró és olaj-visszanyerő tartósítószerek szárazföldi használata esetén, a termékkel kezdeti szárazföldi vizsgálatokat kell végezni (a BPR III. fej., 9.2.2. szakasza szerint), ha a hatóanyagról szóló adatok nem képesek elegendő információt szolgáltatni, és ha a biocid termék egyedi tulajdonságai miatt kockázat jelei mutatkoznak. Tengeri felhasználás esetén, a termékkel kiegészítő vízi toxikológiai vizsgálatokat szükséges végezni, tengeri/vegyes édes-sós vízi fajokkal, ha a hatóanyagról szóló adatok nem képesek elegendő információt szolgáltatni, és ha a biocid termék egyedi tulajdonságai miatt kockázat jelei mutatkoznak: 9.3 Bármilyen egyéb konkrét – feltételezhetően veszélyeztetett – nem célszervezetekre (növényekre és állatokra) gyakorolt hatások  Halakkal végzett vizsgálatok a II. fej., 9.1.1 ill. 9.1.6.1 szakasz szerint  Földigiliszta vagy más talajban lakó, nem cél gerincteleneken végzett vizsgálatok II. fej., 9.2.2 ill. 9.3.1 szakasza szerint  Növekedésgátlási vizsgálat algákon a II. fejezet, 9.1.3 szakasza szerint A termék vizsgálata helyett, a bemosódott anyag is vizsgálható. Habár jelenleg semmilyen harmonizált módszer nem áll rendelkezésre, és további viták szükségesek e vizsgálatok terjedelméről. Továbbá, a termék felhasználása miatt keletkező kibocsátásról további információk szükségesek: 10.1 A környezetbe jutás várható útjai a tervezett alkalmazás alapján Az alapadatként benyújtandó adatokon kívül, közöljék pl. a hatóanyag vagy aggodalomra okot adó anyag azon százalékát, amely a gyártási folyamat során felszívódik a papírpépbe vagy a papírba. A kibocsátás mért vagy becsült mértéke: gyakoriság és intenzitás (pl. mennyiség és időtartam) jelzendő. 13.terméktípus: Megmunkálásra vagy vágásra használt folyadékok tartósítószerei 10.1 A környezetbe jutás várható útjai a tervezett alkalmazás alapján Az alapadatként benyújtandó adatokon kívül, közöljék pl. a kibocsátás mért vagy becsült mértékét: a gyakoriságot és az intenzitást (pl. dózist és időtartamot). 14. terméktípus: Rágcsálóirtó szerek Ha csalétek, granulátum vagy por formájában épületeken kívül használják, a termékkel madártoxicitási vizsgálatot kell végezni (a III. fej., 9.4 szakasza (Madarakra gyakorolt hatás) és a III. fej., 9.4 szakasza szerint) ha a hatóanyagról szóló adatok nem képesek elegendő információt szolgáltatni, és ha a biocid termék egyedi tulajdonságai miatt kockázat jelei mutatkoznak. Továbbá, a ragadozókat veszélyeztető kockázatok értékelése érdekében, a célszervezetekben megmaradó maradékanyagokról és a toxikológiailag releváns metabolitokról adatot kell szolgáltatni, ha a hatóanyagról szóló adatok nem képesek elegendő információt szolgáltatni, és ha a biocid termék egyedi tulajdonságai miatt kockázat jelei mutatkoznak. Továbbá, a termék felhasználása miatt keletkező kibocsátásról további információk szükségesek: 10.1 A környezetbe jutás várható útjai a tervezett alkalmazás alapján Az alapadatként benyújtandó adatokon kívül, közöljék pl. a kibocsátás mért vagy becsült mértékét: a gyakoriságot és az intenzitást (pl. dózist és időtartamot). A hatóanyagoknak a pl. a csalétkek, granulátumok vagy ragasztók szétesése miatt bekövetkező hatóanyag bemosódás mértékéről információt kell szolgáltatni. Ezeket akár alapértelmezett becslésként vagy mért bemosódási értékként lehet megadni.

213 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július Ha mért bemosódási mértékeket közölnek, akkor a következő alatt kell megadni azokat: 10.3 Bemosódási viselkedés. 15. terméktípus: Madárölő szerek A ragadozókat veszélyeztető kockázatok értékelése érdekében, a célszervezetekben megmaradó maradékanyagokról és a toxikológiailag releváns metabolitokról adatot kell szolgáltatni, ha a hatóanyagról szóló adatok nem képesek elegendő információt szolgáltatni, és ha a biocid termék egyedi tulajdonságai miatt kockázat jelei mutatkoznak. Továbbá, a termék felhasználása miatt keletkező kibocsátásról további információk szükségesek: 10.1 A környezetbe jutás várható útjai a tervezett alkalmazás alapján Az alapadatként benyújtandó adatokon kívül, közöljék pl. a kibocsátás mért vagy becsült mértékét: a gyakoriságot és az intenzitást (pl. dózist és időtartamot). A hatóanyagoknak a pl. a csalétkek, granulátumok vagy ragasztók szétesése miatt bekövetkező hatóanyag bemosódás mértékéről információt kell szolgáltatni. Ezeket akár alapértelmezett becslésként vagy mért bemosódási értékként lehet megadni. Ha mért bemosódási mértékeket közölnek, akkor a következő alatt kell megadni azokat: 10.3 Bemosódási viselkedés. 16. terméktípus: Puhatestűirtó és féregirtó szerek, valamint egyéb gerinctelen állatok elleni védekezésre használt szerek Épületeken kívül alkalmazott, talajjal érintkező termékek esetén, közvetlen kibocsátás következhet be a talajba. A termékkel kezdeti szárazföldi vizsgálatokat kell végezni (a III. fej., 9.2. szakasza szerint), ha a hatóanyagról szóló adatok nem képesek elegendő információt szolgáltatni, és ha a biocid termék egyedi tulajdonságai miatt kockázat jelei mutatkoznak. Ha csalétek, granulátum vagy por formájában épületeken kívül használják, a termékkel madártoxicitási vizsgálatot kell végezni (a III. fej., 9.4 szakasza (Madarakra gyakorolt hatás) és a III. fej., 9.4 szakasza szerint) ha a hatóanyagról szóló adatok nem képesek elegendő információt szolgáltatni, és ha a biocid termék egyedi tulajdonságai miatt kockázat jelei mutatkoznak. Puhatestű-irtó szerek tengervízben történő felhasználása esetén, a termékkel kiegészítő vízi toxikológiai vizsgálatokat szükséges végezni, tengeri/vegyes édes-sós vízi fajokkal, ha a hatóanyagról szóló adatok nem képesek elegendő információt szolgáltatni, és ha a biocid termék egyedi tulajdonságai miatt kockázat jelei mutatkoznak: 9.3 Bármilyen egyéb konkrét – feltételezhetően veszélyeztetett – nem célszervezetekre (növényekre és állatokra) gyakorolt hatások  Halakkal végzett vizsgálatok a II. fej., 9.1.1 ill. 9.1.6.1 szakasz szerint  Földigiliszta vagy más talajban lakó, nem cél gerincteleneken végzett vizsgálatok II. fej., 9.2.2 ill. 9.3.1 szakasza szerint  Növekedésgátlási vizsgálat algákon a II. fejezet, 9.1.3 szakasza szerint Puhatestű-irtó szerek vízben történő felhasználása esetén, a termékkel szermaradék vizsgálatokat kell végezni, ha a hatóanyagról szóló adatok nem képesek elegendő információt szolgáltatni, és ha a biocid termék egyedi tulajdonságai miatt kockázat jelei mutatkoznak: 9.3 Bármilyen egyéb konkrét – feltételezhetően veszélyeztetett – nem célszervezetekre (növényekre és állatokra) gyakorolt hatások  Biológiai koncentrációs vizsgálatok vízi szervezeteken a II. fejezet, 9.1.4 szakasza szerint Továbbá, lehetséges felügyeleti adatok vagy szermaradék vizsgálatok eredményei beleértve toxikológiailag releváns metabolitokat is, ha azok az emberi egészségre káros hatással vannak.


Továbbá, a termék felhasználása miatt keletkező kibocsátásról további információk szükségesek: 10.1 A környezetbe jutás várható útjai a tervezett alkalmazás alapján Az alapadatként benyújtandó adatokon kívül, közöljék pl. a kibocsátás mért vagy becsült mértékét: a gyakoriságot és az intenzitást (pl. dózist és időtartamot). A hatóanyagoknak a pl. a csalétkek, granulátumok vagy ragasztók szétesése miatt bekövetkező hatóanyag bemosódás mértékéről információt kell szolgáltatni. Ezeket akár alapértelmezett becslésként vagy mért bemosódási értékként lehet megadni. Ha mért bemosódási mértékeket közölnek, akkor a következő alatt kell megadni azokat: 10.3 Bemosódási viselkedés. 17. terméktípus: Halirtó szerek A halirtó szerek tekintetében, a termékkel édesvízi toxikológiai vizsgálatokat is szükséges végezni (a III. fej., 9.1 szakasza szerint) ha a hatóanyagról szóló adatok nem képesek elegendő információt szolgáltatni, és ha a biocid termék egyedi tulajdonságai miatt kockázat jelei mutatkoznak. Ha az anyag felhasználását tengeri környezetben tervezik, a termékkel kiegészítő vízi toxikológiai vizsgálatokat szükséges végezni, tengeri/vegyes édes-sós vízi fajokkal, ha a hatóanyagról szóló adatok nem képesek elegendő információt szolgáltatni, és ha a biocid termék egyedi tulajdonságai miatt kockázat jelei mutatkoznak: 9.3 Bármilyen egyéb konkrét – feltételezhetően veszélyeztetett – nem célszervezetekre (növényekre és állatokra) gyakorolt hatások  Földigiliszta vagy más talajban lakó, nem cél gerincteleneken végzett vizsgálatok II. fej., 9.2.2 ill. 9.3.1 szakasza szerint 

Növekedésgátlási vizsgálat algákon a II. fejezet, 9.1.3 szakasza szerint

A termékkel szermaradék vizsgálatokat is kell végezni, ha a hatóanyagról szóló adatok nem képesek elegendő információt szolgáltatni, és ha a biocid termék egyedi tulajdonságai miatt kockázat jelei mutatkoznak: 9.3 Bármilyen egyéb konkrét – feltételezhetően veszélyeztetett – nem célszervezetekre (növényekre és állatokra) gyakorolt hatások  Biológiai koncentrációs vizsgálatok vízi szervezeteken a II. fejezet, 9.1.4 szakasza szerint Továbbá, lehetséges felügyeleti adatok vagy szermaradék vizsgálatok eredményei beleértve toxikológiailag releváns metabolitokat is, ha azok az emberi egészségre káros hatással vannak. Továbbá, a termék felhasználása miatt keletkező kibocsátásról további információk szükségesek: 10.1 A környezetbe jutás várható útjai a tervezett alkalmazás alapján Az alapadatként benyújtandó adatokon kívül, közöljék pl. a kibocsátás mért vagy becsült mértékét: a gyakoriságot és az intenzitást (pl. dózist és időtartamot). 18. és 19. terméktípus: 18. terméktípus: Rovarölő és atkaölő szerek, valamint más ízeltlábúak elleni védekezésre használt szerek és Riasztó és csalogató szerek Épületen kívül alkalmazott termékek, valamint gázosításra, ködösítésre vagy füstölésre használni tervezett termékek esetén, kibocsátás következhet be a talajba. A termékkel kezdeti szárazföldi vizsgálatokat kell végezni (a III. fej., 9.2. szakasza szerint), ha a hatóanyagról szóló adatok nem képesek elegendő információt szolgáltatni, és ha a biocid termék egyedi tulajdonságai miatt kockázat jelei mutatkoznak.

215 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július Ha csalétek, granulátum vagy por formájában épületeken kívül használják, a termékkel akut madár-toxicitási vizsgálatot kell végezni a III. fej., 9.4.2 szakasza szerint) ha a hatóanyagról szóló adatok nem képesek elegendő információt szolgáltatni, és ha a biocid termék egyedi tulajdonságai miatt kockázat jelei mutatkoznak. Továbbá, méhekkel kell vizsgálatot végezni (a III. fej., 9.5 szakasza szerint) ha a hatóanyagról szóló adatok nem képesek elegendő információt szolgáltatni, és ha a biocid termék egyedi tulajdonságai miatt kockázat jelei mutatkoznak. Egy adott élőhely-típus nagy részében gázosításra, ködösítésre vagy füstölésre használni tervezett termékek esetén, a másodlagos ökológiai hatás értékelése lehet szükséges: 9.5 Másodlagos ökológiai hatás, pl. amikor egy adott élőhelytípus jelentős hányadát kezelik Továbbá, a termék felhasználása miatt keletkező kibocsátásról további információk szükségesek: 10.1 A környezetbe jutás várható útjai a tervezett alkalmazás alapján Az alapadatként benyújtandó adatokon kívül, közöljék pl. a kibocsátás mért vagy becsült mértékét: a gyakoriságot és az intenzitást (pl. dózist és időtartamot). A hatóanyagoknak a pl. a csalétkek, granulátumok vagy ragasztók szétesése miatt bekövetkező hatóanyag bemosódás mértékéről információt kell szolgáltatni. Ezeket akár alapértelmezett becslésként vagy mért bemosódási értékként lehet megadni. Ha mért bemosódási mértékeket közölnek, akkor a következő alatt kell megadni azokat: 10.3 Bemosódási viselkedés. Ha az anyagot cápariasztóként tervezik felhasználni, a termékkel kiegészítő vízi toxikológiai vizsgálatokat szükséges végezni, tengeri/vegyes édes-sós vízi fajokkal, ha a hatóanyagról szóló adatok nem képesek elegendő információt szolgáltatni, és ha a biocid termék egyedi tulajdonságai miatt kockázat jelei mutatkoznak: 9.3 Bármilyen egyéb konkrét – feltételezhetően veszélyeztetett – nem célszervezetekre (növényekre és állatokra) gyakorolt hatások  Halakkal végzett vizsgálatok a II. fej., 9.1.1 ill. 9.1.6.1 szakasz szerint  Földigiliszta vagy más talajban lakó, nem cél gerincteleneken végzett vizsgálatok II. fej., 9.2.2 ill. 9.3.1 szakasza szerint  Növekedésgátlási vizsgálat algákon a II. fejezet, 9.1.3 szakasza szerint 20. terméktípus: Egyéb gerincesek elleni védekezésre használt szerek Ha csalétek, granulátum vagy por formájában épületeken kívül használják, a termékkel akut madár-toxicitási vizsgálatot kell végezni a III. fej., 9..4. szakasza szerint) ha a hatóanyagról szóló adatok nem képesek elegendő információt szolgáltatni, és ha a biocid termék egyedi tulajdonságai miatt kockázat jelei mutatkoznak. 10.1 A környezetbe jutás várható útjai a tervezett alkalmazás alapján Az alapadatként benyújtandó adatokon kívül, közöljék pl. a kibocsátás mért vagy becsült mértékét: a gyakoriságot és az intenzitást (pl. dózist és időtartamot). A hatóanyagoknak a pl. a csalétkek, granulátumok vagy ragasztók szétesése miatt bekövetkező hatóanyag bemosódás mértékéről információt kell szolgáltatni. Ezeket akár alapértelmezett becslésként vagy mért bemosódási értékként lehet megadni. Ha mért bemosódási mértékeket közölnek, akkor a következő alatt kell megadni azokat: 10.3 Bemosódási viselkedés. 21. terméktípus: Algásodásgátló termékek

216 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július AA termékkel kiegészítő vízi toxikológiai vizsgálatokat szükséges végezni, tengeri/vegyes édessós vízi fajokkal, ha a hatóanyagról szóló adatok nem képesek elegendő információt szolgáltatni, és ha a biocid termék egyedi tulajdonságai miatt kockázat jelei mutatkoznak: 9.3 Bármilyen egyéb konkrét – feltételezhetően veszélyeztetett – nem célszervezetekre (növényekre és állatokra) gyakorolt hatások  Halakkal végzett vizsgálatok a II. fej., 9.1.1 ill. 9.1.6.1 szakasz szerint  Földigiliszta vagy más talajban lakó, nem cél gerincteleneken végzett vizsgálatok II. fej., 9.2.2 ill. 9.3.1 szakasza szerint  Növekedésgátlási vizsgálat algákon a II. fejezet, 9.1.3 szakasza szerint A termék vizsgálata helyett, a bemosódott anyag is vizsgálható. Habár jelenleg semmilyen harmonizált módszer nem áll rendelkezésre, és további viták szükségesek e vizsgálatok terjedelméről. Szermaradék vizsgálatok is szükségesek: 9.3 Bármilyen egyéb konkrét – feltételezhetően veszélyeztetett – nem célszervezetekre (növényekre és állatokra) gyakorolt hatások  Biológiai koncentrációs vizsgálatok vízi szervezeteken a II. fejezet, 9.1.4 szakasza szerint Továbbá, lehetséges felügyeleti adatok vagy szermaradék vizsgálatok eredményei beleértve toxikológiailag releváns metabolitokat is, ha azok az emberi egészségre káros hatással vannak. Továbbá, a termék felhasználása miatt keletkező kibocsátásról további információk szükségesek: 10.1 A környezetbe jutás várható útjai a tervezett alkalmazás alapján Az alapadatként benyújtandó adatokon kívül, közöljék pl. a kibocsátás mért vagy becsült mértékét: a gyakoriságot és az intenzitást (pl. dózist és időtartamot). Ha mért bemosódási mértékeket közölnek, akkor a következő alatt kell megadni azokat: 10.3 Bemosódási viselkedés Különösen rothadás gátló termékek esetén, azért, hogy kibocsátási áramlataik számszerűsíthetők legyenek, információt kell szolgáltatni a fóliából kilépő hatóanyag átlagos és maximális bemosódásáról (pl. területegységenként időegységenként). A bemosódási tulajdonságokat befolyásoló tényezők (pl. az alkalmazás után eltelt idő, hőmérséklet, pH, sósság, hajósebesség, bevonat eróziós sebessége, fóliavastagság) megnevezendők. A kibocsátási mértékeket akár alapértelmezett becslésként vagy mért értékként kell megadni. 22. terméktípus: Balzsamozáshoz és kitöméshez használt folyadékok 10.1 A környezetbe jutás várható útjai a tervezett alkalmazás alapján A balzsamozó és állatkitömő folyadékok tekintetében, az alapadatként benyújtandó adatokon kívül, információt kell szolgáltatni arról, hogy a hatóanyagnak, bomlástermékeinek, vagy a termék más összetevőinek hogyan és milyen százalékban történik a pontról a kibocsátása a kezelt anyag használata és tárolása során (pl. területegységenként időegységenként) párolgással, vízben történő feloldással vagy más módon. A kibocsátási mértékeket akár alapértelmezett becslésként vagy mért értékként kell megadni.

VI. AGGODALOMRA OKOT ADÓ ANYAGOKRA VONATKOZÓ TÁJÉKOZTATÁSI KÖVETELMÉNYEK

217 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július Az e szakaszban közlendő útmutató szövege fejlesztés alatt áll, és később áll majd rendelkezésre.


REFERENCIÁK ÉS HÁTTÉR-DOKUMENTUMOK Billington R, Lewis WR, Mehta MJ, Dewhurst I, 2010. Az egerekkel végzett karcinogén vizsgálat tudományosan már nem igazolható alapadat követelmény a növényvédő szerek biztonsági értékeléséhez. Critical Reviews a Toxicolog kiadványban, 40(1): 35-49 Boethling R, Fenner K, Howard P, Klecka G, Madsen T, Snape J R, Whelan MJ, 2009. Szerves szennyező anyagok fennmaradása a környezetben: Útmutató POP kockázati profilok kifejlesztéséhez és felülvizsgálatához. Integrated Environmental Assessment and Management 5, 539ˇV556. [DOI: 10.1897/IEAM_2008-090.1]. Bronaugh RL, Maibach HI, 1987. In vitro perkután felszívódás. In Marzulli FN and Maibach HI (eds) Dermatotoxicology. Hemishere Publishing, Washington DC, pp 121-34. Croplife 2009. Technical Monograph N 17, 2nd Edition Növényvédő termékek eltarthatósági idejének meghatározási irányelvei. http://www.croplife.org/view_document.aspx?docId=2028 . de Jong FM, Brock TC, Foekema EM, Leeuwangh P, 2008. ízi mikro-és mezokozmosz vizsgálatok összegzésére és értékelésére vonatkozó útmutató. A Holland Platform útmutató dokumentuma a magasabb lépcsőjű vizsgálatok értékeléséhez. RIVM beszámoló 601506009. de Zwart D, 2003. Növényvédő szerek használatának ökológiai hatásai Hollandiában. Modellezett és megfigyelt hatások a folyókában. RIVM jelentés 500002003. http://www.rivm.nl/bibliotheek/rapporten/500002003.pdf ECETOC 1992. Vegyi anyagok neuro-toxikus potenciáljának értékelése. European Centre for Ecotoxicology and Toxicology of Chemicals (ECETOC), Monograph No. 18, Brussels. ECETOC 1993. Perkután felszívódás. European Centre for Ecotoxicology and Toxicology of Chemicals (ECETOC), Monograph 20, Brussels. ECHA 2008a. Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató, az F rész melléklete CSR Sablon magyarázattal. ECHA 2008a. Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató R.6 fejezet: QSAR-ok és vegyi anyagok csoportosítása. ECHA 2010a. Köztes anyagokról szóló útmutató. ECHA 2008a. Gyakorlati útmutató, sz.: 10: Hogyan kerülhetők el a szükségtelen állatkísérletek. ECHA 2011a. Állatkísérletek helyett alternatívák alkalmazása a REACH rendelethez. ECHA 2011b. A címkézéshez és csomagoláshoz kiadott Útmutató dokumentum az 1272/2008/EK rendelettel összhangban. ECHA 2011c. Biztonsági adatlapok összeállításához kiadott útmutató. ECHA 2012a. A CLP kritériumok alkalmazásáról szóló útmutató. ECHA 2012b. Útmutató az anyagoknak a REACH és CLP szerinti azonosításához és elnevezéséhez.

219 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július ECHA 2012c. Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató: Végpont-specifikus útmutató, R7 fejezet. ECHA 2012d. Tájékoztatási követelményekhez és a vegyi biztonsági értékeléshez kiadott útmutató R17 fejezet: A cikkekből származó expozíció becslése ECHA 2012e. Kezelt cikkek expozíciós értékeléséhez kiadott útmutató. EFSA 2008. Feljegyzés az élelmiszerrel érintkező anyagokban használni tervezett vegyület biztonsági értékelése céljából kérvényt benyújtó kérelmezők részére, a vegyület engedélyeztetése előtt. Rövid cím: Útmutató élelmiszerrel érintkező anyagokhoz. EFSA 2009a. EU útmutató dokumentum madarak és emlősök kockázatértékeléshez. EFSA Journal 7(12):1438 [358 pp.]. No EFSA-Q-2009-00223. EFSA 2009b. A növényvédő termékek forgalomba helyezéséről szóló 91/414/EGK tanácsi irányelv II. és III. mellékletének újabb verziójával kapcsolatos vélemény frissítése ˇV Ökotoxikológiai vizsgálatok, A Testület tudományos véleménye a növényvédő termékekről és szermaradékaikról (Question No EFSA-Q-2009-00556). EFSA Journal 1165, 1-24. EFSA 2012. Útmutatás a bőrön át történő felszívódásról, EFSA Journal 10(4):2665. Eijsackers HJP, Hendriks AJ, Klok A, Koelmans AA, Kuenen F, Mulder CH, Rutgers M, Van den Brink PJ, Van Gestel CAM, Veltman K, Wijnhoven S, 2007. Mérgező keverékek expozíciója és ökológiai hatásai területileg releváns koncentrációk esetén Modell validálás és az SSEO program integrálása. Posthuma and Vijver, eds. RIVM jelentés 860706002/2007. http://rivm.openrepository.com/rivm/bitstream/10029/16402/1/860706002.pdf EINECS, Kereskedelemben Kapható Létező Vegyi Anyagok Európai jegyzéke, http://esis.jrc.ec.europa.eu/ EU 2000a. Technikai anyag és előkészítés: Útmutató elemzési módszerek kidolgozásához és leírásához, a regisztráció előtti és utáni adatkövetelmények alátámasztására, az 91/414 irányelv II. függeléke (A rész, 4. szakasz) és III. függeléke (A rész, 5. szakasz) szerint SANCO/3030/99. SANCO/3030/99 rev 4 11/07/00. EU 2000b. Technikai anyag és előkészítés: Útmutató elemzési módszerek kidolgozásához és leírásához, a regisztráció előtti és utáni adatkövetelmények alátámasztására, az 91/414 irányelv II. függeléke (A rész, 4. szakasz) és III. függeléke (A rész, 5. szakasz) szerint SANCO/3029/99. rev 4 11/07/00. EU 2000c. Útmutató dokumentum a talajban való időtállóságról. DG AGRI 9188/VI/97 rev 8 12.07.2000. EU 2002a. Általános útmutató a FOCUS talajvízhez. EU 2002b. Útmutató dokumentum a vízi ökotoxikológiáról a 91/414/EGK irányelv összefüggésében. SANCO/3268/2001 rev 4 (final). EU 2003. Technikai útmutató dokumentum (TGD) a kockázatértékelésről a Bizottságnak a bejelentett új vegyületek kockázatértékeléséről szóló 93/67/EGK irányelv, az (EK) Bizottságnak a létező vegyi anyagok kockázatértékeléséről szóló 1488/94 irányelv és az Európai Parlament és Tanács biocid termékek forgalomba helyezéséről szóló 98/8/EK irányelv alátámasztására. EU 2005a. Útmutató a tagállamok és az ipar részére szóló adatszolgáltatási követelményekhez, attraktánsként / riasztóként használt természetes anyagok tekintetében


EU 2005b. Az Illetékes Hatóságok számára fa tartósítószereket értékelő műszaki szakértők részére tartott műhelymunka, akik a Biocid termékekről szóló 98/8/EK irányelvet érvényesítik, és a kezelt fából a környezetbe történő bemosódást értékelik. EU, 2006 A veszélyes anyagokról szóló 67/548/EGK irányelv hatodik és hetedik módosításához kiadott kézikönyv (79/831/EGK és 92/32/EGK ), 9.6 A spektrum analízisre vonatkozó útmutatás EU 2008a. A biocid termékek forgalomba helyezéséről szóló 98/8/EK irányelv alátámasztására szolgáló Technikai Útmutató Dokumentum. Hatóanyagokkal és a biocid termékekkel kapcsolatos tájékoztatási követelményekről szóló útmutató. Rövid cím: Adatkövetelmények TNsG. EU 2008b. Technikai megjegyzések a biocid termékek forgalomba helyezéséről szóló 98/8/EK irányelv szerinti, a vizsgálati összefoglalók elkészítését és értékelését tartalmazó dokumentáció előkészítési útmutatóhoz. Rövid cím: Dokumentáció és vizsgálati értékelési dokumentáció előkészítéséről szóló TNsG. EU 2008c. Technikai megjegyzések az Európai Parlament és Tanács biocid termékek forgalomba helyezéséről szóló 98/8/EK irányelv VI. mellékletének alátámasztására szolgáló Útmutatóhoz, Termékek engedélyeztetéséhez és regisztrációjához kapcsolódó általános alapelvek és gyakorlati eljárások. Rövid cím: Termék-értékelésről szóló TNsG. EU 2009a. Olyan biocid hatóanyagok környezeti hatásainak értékelése, amelyek a környezet aggodalomra okot adó részeiben gyorsan lebomlanak. Rövid cím: Gyorsan lebomló vegyületekről szóló TNsG. EU 2009b. 7. fejezet, 14. terméktípus termék értékelési mellékleteihez készített útmutatóhoz tartozó Technikai megjegyzések. Rágcsálóirtó biocid termékek hatás-értékelése. EU 2010a. Növényvédő szermaradék elemzési módszerekről szóló útmutató dokumentum. SANCO/825/00 rev 8-1 16/11/2010. EU 2010b. A PT 07, 09 és 10 terméktípusú biocid termékekben felhasznált anyagokra vonatkozó bemosódási mérték becsléseire vonatkozó útmutató feljegyzés EU 2011a, A Biocid Technikai Értekezlet Technikai Megállapodásainak Kézikönyve (MOTA), Version 4-2011, http://ihcp.jrc.ec.europa.eu/our_activities/publichealth/risk_assessment_of_Biocides/new-version-of-mota-manual-of-technical-agreementspublished EU 2011b. Addendum-TNsG-Data_Requirements_PT18_PT19_Oils_and_extracts. EU 2011c. Módszer validálás és minőségellenőrzési eljárások az élelmiszerekben és takarmányban található növényvédő szermaradványok elemzéséhez. Document No SANCO 12495/2011. EU 2011d. FOCUS Általános útmutató a növényvédő szerekről végzett környezeti sors vizsgálatokból származó időtállóság megbecslésére és lebomlási kinetikájához az EU regisztráció során. EU 2012a. Technikai megjegyzések útmutatója EU értékelési kézikönyv a biocid termékek engedélyeztetéséhez. Rövid cím: Értékelési kézikönyv. EU 2012b. Termékértékelésről szóló TNsG. (Módosított Függelék a 7. fejezethez) Útmutatás PT 18 és 19. rovarölő szerek hatásosság-értékelése Ca-Dec12-Doc 6.a. https://circabc.europa.eu/w/browse/9f8f7f60-764b-4833-9989-a3b6d687dcc6


EU 2012c. Általános útmutató a FOCUS felszíni víz forgatókönyvekhez. EWPM 1996. Az Európai Fa Tartósítószer-gyártók Csoportjának útmutatója. FAO 1996. Növényvédő szerek ökológiai hatásai. Megjelent itt: E. D. Ongley, Mezőgazdasági eredetű vízszennyezés ellenőrzése - FAO öntözés és csatornázás dolgozat, 55. sz. FAO 2010. A FAO és a WHO növényvédő szer leírásainak felhasználásáról szóló kézikönyv, második kiadás. Grant IF, Tingle CC, 2002. Növényvédő szerek trópusi hatásainak értékeléséhez kiadott ökológiai felügyeleti módszerek. Greenwich-i Egyetem. Howes D, Guy RH, Hadgraft J, Heylings J, Hoeck U, Kemper F, Maibach HI, Marty JP, Merk H, Parra J, Rekkas D, Rondelli I, Schaefer H, Taeuber U, és Verbiese N, 1996. A perkután felszívódás értékelési módja ˇV Az ECVAM 13. műhelymunka beszámolója és ajánlásai ATLA, 24, 81-106. IEEM 2006. Az ökológiai hatás értékelésére vonatkozó útmutatás az Egyesült Királyságban. Institute of Ecology and Enviromental Management. IOBC 2000. Irányelvek annak értékeléséhez, a növényvédő termékeknek milyen mellékhatásaik vannak a nem cél ízeltlábúakra. Candolfi MP, Blumel S, Forster R et al (eds), 158 pp, Gent, IOBC-WPRS, ISBN: 92-9067-129-7. Janer G, Slob W, Hakkert CB, Vermeire T, Piersma HA, 2008. Patkányokkal és nyulakkal végzett fejlődés-toxicitási vizsgálatok visszatekintő elemzése: Mi a nyúl, mint újabb kísérleti állat, hozzáadott értéke? Regulatory Toxicology and Pharmacology 50, 206-217. Mitchell CL (ed) 1982. Nervous System Toxicology. Cabe és Eckerman, Damstra és Bondy és Fox és mások cikkeit tartalmazza, Raven Press, New York, NY. NAFTA 2006. A NAFTA Útmutató dokumentuma a Szárazföldi terepi szétterjedési (disszipációs) vizsgálatok folytatásához. Rendeleti irányelv DIR2006-01. OECD 1992. OECD Környezeti monográfiák, 61. sz.: Gáznemű szerves vegyületek fotokémiai átalakulásának mértéke a levegőben, troposzféra-feltételek mellett. OECD/GD(92)172. OECD 1998. OECD Sorozat vizsgálatokról és értékelésről, 11. sz.: Növényvédő szerek és ipari vegyi anyagok vízi vizsgálati módszereiről szóló felülvizsgálati dolgozat, I. rész - Beszámoló (ENV/MC/CHEM(98)19/PART1); II. rész - Mellékletek (ENV/MC/CHEM(98)19/PART2). OECD 2000a. OECD Sorozat vizsgálatokról és értékelésről, 23. sz.: Bonyolult vegyületek és keverékek vízi toxicitási vizsgálatáról szóló útmutató. ENV/JM/MONO(2000)6. OECD 2000b. OECD Sorozat a kibocsátási forgatókönyv dokumentumról, 2. sz.: Kibocsátási forgatókönyv dokumentum fa tartósítószerekhez. OECD 2004a. OECD Sorozat vizsgálatokról és értékelésről, 28. sz.: Útmutató a bőrön át történő felszívódásról végzett vizsgálatok vezetéséhez. ENV/JM/MONO(2004)2. OECD 2004b. OECD Sorozat vizsgálatokról és értékelésről, 20. sz.: Dokumentum neurotoxikológiai vizsgálatokhoz. ENV/JM/MONO(2004)25. OECD 2006. OECD Sorozat vizsgálatokról és értékelésről, 63. sz. és Növényvédő szerekről szóló sorozat, 31. sz.: Útmutató a szermaradék meghatározásáról. ENV/JM/MONO(2006)31.


OECD 2007a. OECD Sorozat vizsgálatokról és értékelésről, 72. sz. és Növényvédő szerekről szóló sorozat, 39. sz.: Útmutató növényvédő szermaradék elemzési módszereiről; ENV/JM/MONO(2007)17. OECD 2007b. OECD Növényvédő szerekről szóló sorozat, 36. sz.: Jelenlegi protokollok elemzése és értékelése harmonizált vizsgálati módszerek és releváns teljesítmény-szabványok kidolgozása céljából, kezelt cikkek/kezelt anyagok hatás-vizsgálatához, ENV/JM/MONO(2007)4. OECD 2008a. OECD Sorozat a kibocsátási forgatókönyv dokumentumokról, 19. sz.: Kiegészítő útmutató kibocsátási forgatókönyv dokumentumok írásához: A "hasznos élettartam" életciklus szakasz. ENV/JM/MONO(2008)41/REV1. OECD 2008b. OECD Sorozat vizsgálatokról és értékelésről, 43. sz.: Útmutató dokumentumok emlős reproduktív toxicitási vizsgálatokhoz és értékeléshez. ENV/JM/MONO(2008)16 . OECD 2008c. OECD Sorozat vizsgálatokról és értékelésről, 95. sz.: Hal életciklus vizsgálatokról szóló részletes felülvizsgálati értekezés. ENV/JM/MONO(2008)22. OECD 2008d. OECD Sorozat a biocidokról, 1. sz.: Útmutató mikroba-ölővel kezelt cikkek hatásosságának értékeléséről, külső hatások bírálataival. ENV/JM/MONO(2008)27. OECD 2009a. OECD Sorozat a kibocsátási forgatókönyv dokumentumról, 3. sz.: Kibocsátási forgatókönyv dokumentum műanyag adalékanyagokhoz. ENV/JM/MONO(2004)8/REV1 revised 2009. OECD 2009b. OECD sorozat a Tesztelésről és az értékelésről- 107. szám - Tartósítószerrel kezelt faanyagból a környezetbe: kezelés után fedetlenül tárolt, talajjal nem érintkező faanyag és fából készült árucikkek tekintetében. ENV/JM/MONO(2009)12. OECD 2010. Útmutató dokumentum: Vegyi anyagok értékelése az endokrin rendszer károsítása szempontjából, 9. változat (2010. nov. 17.). OECD 2011. Útmutató dokumentum tervezet madarak vizsgálatának elkerüléséről, 2011. jan. 27-i tervezet. OECD 2012a. OECD sorozat a Tesztelésről és az értékelésről, 171. sz.: Hal toxikológiai vizsgálatok keretei. ENV/JM/MONO(2012)16. OECD 2012b. sorozat a Tesztelésről és az értékelésről, 170. sz. és Sorozat a biocidokról, 4. sz.: Útmutató Uszodai és fürdőhelyi fertőtlenítő szerek hatásosságának kimutatásáról laboratóriumi és helyszíni vizsgálatokkal. ENV/JM/MONO(2012)15. Otte PF, Lijzen JA, Otte JG, Swartjes FA, Versluijs CW, 2001. A Csoil paraméter-sor értékelése és felülvizsgálata. Javasolt paramétersor humán expozíció modellezéséhez és a modellezés alapján, az első vegyület-sor intervenciós értékeinek megállapításához. RIVM beszámoló 711701021. Rozman KK, 1986. Mérgező vegyületek kibocsátása székletürítésen keresztül. Megjelent itt: Rozman KK and Hanninen O (eds) Gastrointestinal Toxicology. Elsevier, Amsterdam. Schnitzer M, 1982. Szerves anyagok jellemzése. In Pate AL, Miller RH, Keeney DR (eds) Talajelemzési módszerek. 2 rész Kémiai és mikrobiológiai tulajdonságok. 2. kiadás. Agronomy monograph N9 (pp. 581-593). Madison, Wisconsin: Am. Soc. of Agronomy.

223 Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató 1.0 verzió 2013 július SETAC 1995. Növényvédő szerek környezeti sorsának és ökotoxicitásának értékelési eljárásai. SETAC-Europe, ISBN number 90-5607-002-9. UN 2009. Veszélyes áruk szállítására vonatkozó ajánlások. Vizsgálatok és kritériumok kézikönyve. ST/SG/AC.10/11/Rev.5. (UN-MTC) US EPA 1992. Dermális expozíció értékelése: Alapelvek és alkalmazások. EPA/600/8-91.001B. US EPA 2004. Szervetlen fémek kockázatértékelési keretei (Külső bírálati tervezet). EPA/630/P-04/068B. WHO 1986. Környezeti egészségügyi kritériumok (EHC) 60, Vegyi anyagok expozíciójához társuló közvetlen immuntoxicitás értékelési elvei és vizsgálati módszerei. WHO 1996. WHO/IPCS Környezeti egészségügyi kritériumok (EHC) 180, Vegyi anyagok expozíciójához társuló közvetlen immuntoxicitás értékelési elvei és módszerei . WHO 1999. WHO/IPCS Környezeti egészségügyi kritériumok (EHC) 212, Vegyi anyagok expozíciójához társuló allergiás túlzott szenzibilizáció értékelési elvei és módszerei WHO 2004. Általános kockázatértékelési modell moszkitóhálók rovarölő szeres kezeléséhez és azt követő felhasználásához. WHO 2007. WHO/IPCS Környezeti egészségügyi kritériumok (EHC) 236, Vegyi anyagok expozíciójához társuló autoimmunitás értékelési elvei és módszerei. WHO 2012. WHO/IPCS iránymutatás vegyi anyagokat érintő immuntoxikológiai kockázatértékeléshez, Harmonizációs projekt dokumentum, sz.: 10

EURÓPAI VEGYI ANYAG ÜGYNÖKSÉG ANNANKATU 18, P.O. BOX 400, FI-00121 HELSINKI, FINNORSZÁG ECHA.EUROPA.EU

Tájékoztatási követelményekről szóló útmutató

Recommend Documents