t\ helyes <1sszonyt<1rtds
B
BAKOS ZO LTÁN
cA~~
Főszerkesztő:
Burger István Szerkesztő:
Csillag István Borítóterv: Burger István ISBN 978 963 86936 8 6 © 2005 by Bakos Zoltán © Hungarian edition 2006, Mctropolis Media A borítófotó a
szerző
saját munkája
Könyveink kedvezményesen megvásárolhaták a Galaktika szerkesztőségében: 1122 Bp., Moszkva tér 13. 1/2 em. Tel.: 457-0250 E-mail:
[email protected] Hétköznap nyitva: l 0-16 óráig Felelős
kiadó: Svelta Zsóka
Tipográfia: Nagual Design Nyomdai munkák: Keskeny és társai Nyomdaipari Kft. Felelős vezető: Keskeny Árpád
BAK os ZoL T ÁN
C/fÓ~~ A helyes asszonytartás A nő A nő mint olyan A szüzesség és a presztízs A női tisztaság A nő értéke Hétköznapi apróságok A női butaság A nő pénzbe kerül - sokba A nő mint luxuscikk A női szépség
3 9 11 18 27 34 45 76 83 95 104
C/fÓ n&: hatalma A női hatalom természete Kacérság Hűség
Megismerkedés, udvarlás Házasság Nőuralom
A reklámok és a szabadság A nők miszticizmusa
-5-
111 117 124 132 144 172 185 196
Feministák férfi szemmel Mai feminista követelések A feminista nő mint ideálkép Beauvoir, a feminista A női hamisság A prostitúció Női részegség A zsarnok asszony gonoszsága A nő mint boszorkány A (női) balgaság dicsérete
213 237 246 250 267 269 285 290 300 316
Mondások, közmondások Az Ószövetség Az egyiptomiak A görögök A rómaiak A kereszténység és a szex A vikingek A kínaiak A brahmanizmus A muszlimok
323 329 335 340 362 368 378 382 404 416
Köszönöm nektek, fiúk
434
Felhasznált és ajánlott irod,J/om
435
-6-
Ezt a könyvet nem ajánlom azoknak, akiket végérvényesen a nők, nem ajánlom azoknak, akik még túl fiatalok ahhoz, hogy saját Jelismeréseik is legyenek ebben a tárgyban.
legyőztek
Ajánlom viszont azon sorstársaimnak, akik még állva maradtak ebben a nő uralta világban, és aJeministáknak, mert remélem, többeket megüt közülük a guta.
Ha egy férfi egy buliból távozván saját fekete kabátja helyett egy s csodálkozva lá~ a, hogy nem bÍija begombolni, mertfordítva vannak rajta a gombok, tűnődjön el a régvolt szokásokon. A férfi a legtöbb nép elképzeléseiben a jobb oldallal azonosul, a nő pedig érdekes módon a ballal. Ha egy férfi valamikor a történelmi korokban meghalt, sok népnél azt, amit életében a jobb oldalán viselt, halálával a bal oldalára tették, mert a halottakat balkezeseknek vélték. A túlvilág fordított! -gondolták. Ezért férfiakkal eltemetett nőket lehet rossz oldalon is találni. A finnek néphite egyenesen odáig megy, hogy a halottak az életet is visszafelé élik a túlvilágon: fokozatosan fiatalodnak, mígnem csecsernővé válnak, és ismét újjászületnek. Balról mindig rossz jön, és ami bal, az veszendő, hiszen a bal lator is elkárhozott, míg a jobb lator - mint tudjuk - meglátta a mennyországot. Tennészetesen ezek a régijobb-bal-hiedelmek egyre jobban átalakultak, és mindenféle babonával keveredve élnek ma is, pontosabban napjainkban újraél ednek. Az csak természetes, hogy a boszorkányt is a bal váll fölött hátrapillantva lehet megismerni. Ha belegondol az ember, a világ szimmetriájának és az idő irányának bámulatos megsejtése áll e dolgok mögött. Mert a világ ugyan egy, de megfér benne a jó és a rossz is, a férfi és a nő, a bal és jobb oldal. Ha lehet az időben előre men:... ni- maga az élet így halad-, akkor lehet visszafelé is, csak ki kell fundálni, hogy miképpen. Mert bal oldalon hátul van az elhagyott, a mögöttünk settenkedő gonosz, amely a múltbóljön elő- akár női kabátot talál magán,
-ll
az elmúlt pillanatokból, akár évekkel korábbról-, tehát ha meglátjuk, akkor mi is ott vagyunk valamiképpen- spekuláltak a régiek. Ilyen megkülönböztetésekkel gondolkodtak az időről Szent Ágostontól fogva egész a 19. századig. Ma már nem gondolkodnak ilyeneken, mert a fogalmakat is alig értik. Ha az ördög a rossz, és a bűn öregapj a, akkor az anyagi dolgok is bűnösek és az ezek iránti vágyakozás is bűnös. Ha a testi szerelern nem éppen comme il faut- hány évszázadon át volt így! -, akkor a nő is bűnös, mert ő gerjeszti a testi vágyakat és minden bűnös vonzalmat, melyek a lélek elveszejtésére valók. (A férfi jogalany volt, a nő általában nem. Tehát ha a férfi vágyakozott a szerelemre, akkor a nő mint a vágyakozás tárgya jelent meg, eszköz volt a vágy kiélésében, de egyben eszköze volt a csábításnak is, hiszen miatta gerjedtek a vágyak.) Ezért régi, hosszan tartó korokban, amikor a lélek fennen szárnyalt a teremtő felé, a nőket a maguk mivoltában nem nagyon tekintették embemek, hanem sommásan asszonyi állatnak nevezték. Sokáig nem is létezett olyan képzet, amely a hétköznapi nőt érdemén kezelte volna. Az ókorban inkább gyakorlati okokból forgott a szűz, a termékenység mítosza, majd nagyon éterien megjelentek ezek a tartalmak -legfőképp a kereszténységtől a Szűz anya tiszteletében, akit mint szerető anyát képzeltek el a buzgó férfiak, oltalmába menekítve a klasszikus hűbéri felfogás szerint magukat, családjukat, jószágukat, még országukat is. A Szűzanya aztán mintjószívű anya közbenjárt egy kis protekcióért Istennél a gyarló emberek érdekében. De ennek a tiszteletnek ebben a formájában vajmi kevés köze volt a női nemhez, inkább az örök életnek a bűnös számára várható borús kilátásai ellen próbáltak hatni. Ez a Szűzanya-tisztelet persze rávetült a női nem egy vékony rétegére: a gazdagok és hatalmasok lányaira, asszonyaira. (A szüzességről később csevegünk majd.) Ma már hétköznapi értelemben szó sincs ördögről, gonoszról és a nőről így összekapcsolva, hacsak valami hollywoodi filmben nem támadnak fel (szép kasszasikert hozva). Ha a nőről gondolkodunk, beszélünk- főleg férfiak magunk között -,feltűnő, hogy mennyi alternatív nevezetet használunk rájuk: spiné, csaj, leányzó, lány, hárpia, némber,Júria, bula,Jehérszemély,Jehérnép,Jehércseléd, dáma, asszony, amazon, maca, tojó, tyúk, -12-
pipi, luvnya, hölgy, nőszemély, asszonyság, lotyó, kurva, prosti, úrnő -és van olyan megjelölés is, amelyik rögtön a lényegnél, a nemi szervüknél ragadja meg őket (pina). Ezen persze a nők fel szoktak háborodni, noha maguk is rendszeresen használnak ilyen elnevezéseket egymással kapcsolatban, sőt a magasabb "műveltségű" nők is gyakrabban használják az efféle szavakat, mint a férfiak általában gondolnák. Maguk között pedig, ha közönséges beszédűekről van szó, a férfiakat szintén a nemi szervükkel azonosítják (faszi). Ha például megdicsérünk egy nőt, mondjuk így: agyas tyúk vagy agyas nőstény, akkor erre a megdicsért enyhén (vagy nagyon) tűzbe jön, mert nemcsak az eszét ismertük el, amire mindegyik vágyik- főleg azok, akiknek nincsen elég-, hanem utalunk a biológiai funkciók harmonikus és férfinak tetsző voltára is. Az "agyas nőstény" jelzőt kipróbáltam már céges alkalmakkor is, és mondhatom, soha nem volt vele baj, pedig igen tekintélyes, távolságtartó nőkre is alkalmaztam. Persze néha azért magyarázkodni kellett, mert több (hízelgésből az esze miatt megdicsért) nem bírta felfogni a férfias dicséret adó és elvevő lényegét. Régi tapasztalat, hogy férfiak, ha maguk között vannak, jóval kevésbé becsülik a nőket, mint vegyes társaságban, ahol ők is jelen vannak. Ebben az esetben a férfinépség viselkedni kezd, nem bontakozik ki természetes hajlama a durvaságra, agresszivitásra. Aztán otthon, a feleség mellett megint egész más a helyzet, ott a nő fülénye ellennehéz tenni. De erről majd később ... Merthogy a nők folényben vannak a férfiakkal szemben, annak számtalan bizonyítékát lehet találni. Fölényben vannak biológiailag, mert egy gyereket "előállítani" mégis több, mint néhány millió spermiumot. Anyának lenni nagyobb presztízs, mint apának. A modern korban sikeresen terjesztették el a "fejlett világ" társadalmaiban, hogy a nők a gyengébb nem. Ebből fakad ajogszolgáltatásban élvezett feltétlen előnyük. Mítosz az is, hogy a nők anyagilag kiszolgáltatottak. Igen, kiszolgáltatottak abban az életkorban, amikor a férfiak is, de később fordul a kocka: az idős férfiak és nők közül a nők a gazdagabbak. A nők közel egy évtizeddel tovább élnek - és mindig annak van igaza, aki túléli a másikat. Az igaz, hogy a nők között kevesebb a tudós, de a hétköznapi életben a hatalom megszerzéséhez -13-
nem is arra a fajta tudásra van szükség, arnire az egyetemek padjaiban lehet szert tenni. Kell viszont a ravaszság, az állhatatlanság, a kiszámírhatatlanság tudománya, kell egy kevés engesztelhetetlenség. Kell a kicsinyesség, a rninden rossz helyre tett gatyát, leejtett cigarettaesikket számon tartó, évekre ki- és visszateljedő memória. Kell az eldobott mondatokra, odavetett szavakra való örök emlékezet. Ezekkel nyerik meg a nők a mindennapok csatáit, mert a küzdelem a két nem között ma sajnos szinte valóságos háború. Még akkor is, ha valakik szerelmi házasságot kötnek. A szerelmi házasság mint érték nézetem szerint nem más, mint egy korábban az irodalom, manapság a média által tálalt mítosz. A szerelemalapú házasságok egyáltalán nem tartósabbak vagy jobbak, rnint azok, amelyek csak a puszta megtetszés és megfelelés alapján köttetnek. A szerelem, ha két ember össze van zárva, nagyon rövid ideig tart, mert figyelmük egymásról a kettejük közösségét ostromló világ dübörgésére irányul. Munka, szórakozás, ilyen-olyan bajok rendszeres jelentkezése a szerelern tüzét amúgy is hamar eloltják. Utána pedig semmi lírai, spirituális nem marad, amin újra és újra fellehet építeni a kapcsolatot. Illetve van egyvalami, amire sokan megpróbálnak alapozni, de az még a homoknál is értéktelenebb: a pénz, mert a homok legalább az, ami, annyit ér, amennyit. A pénz, mint tudjuk, merő absztrakció. Az.t mondom az ötven forintot érő nyomtatott papírra, hogy húszezer forint, és az valóban érhet akár annyit is, de lernehet az értéke ezer forintra is. Arról nem is beszélve, hogy igazából nem pénzre van szükségünk, hanem fedélre, melegre, autóra, ruhára, ennivalóra, és legfőképp szeretetre. A pénz hajszolása nem az a pont, amelyik összekapcsolja, hanem amelyik szétválaszlja az embereket- így a férfit és a nőt is. A hosszantartó kapcsolatnak nem a pénz és a társadalrnimunkahelyi siker az alapja. Ha így lenne, akkor a gazdag, sikeres házaspárok gyakrabban együtt maradnának, ám azt látjuk, hogy ezeknél sem kevesebb a válás. Mindkettőnek más az értékrendj e, rnindketten keresnek valamit külön-külön, egyre kevesebb idejük jut egymásra, az odafigyelésre, a gondoskodásra. Nem is gondolkodnak együtt, mert a problémáik különfélék. A külön keresett pénzt külön akaiják elkölteni, mert az ,jár nekik", azt "megengedhetik maguknak". ~
14 ~
A házasságot nem lehet úgy elképzelni, mint egy szerződéssel létrehozott céget. Bár magam nem vagyok híve a házasság érzelmi túldimenzionálásának, de jó házasságokkal találkozván látok valami spiritualitást is a két ellenkező nem kapcsolatában, és az semmi esetre sem a közös anyagi vállalkozásokban manifesztálódik. A testi szerelern és a lelki ráhangolódás tekintetében sok az aggály. Nem lehet elválasztani egymástól a két dolgot. Nem úgy működik, hogy testileg szeretem a feleségemet, lelkileg meg nem, és fordítva sem megy a dolog: szeretem a szép lelkét, de a testére rá nem bírok nézni. Minthogy ma legjobb tudomásunk szerint az ember testből és lélekből áll, és ezek működését minduntalan tetten is lehet érni, nem is szerenesés szétválasztani a kettőt. Márpedig akik azon vívódnak vagy úgy vigasztalják magukat, hogy a teste igen, a lelke nem, azok vagy nagyon felületesen érzékelik a nem materiális dolgokat, vagy kezdetlegesen fogják fel a férfi-női kapcsolatokat. A nő több síkon ragadja meg a férfiembert: szépek a formái, szép a hangja, kedves a mosolya- annak az egynek, aki éppen szereti. De ezek nem abszolútumok. Mert mi az, hogy kedves hang? Milyen a kellemes hangszín? Kinek szépen ívelő, "lágy vonalú" a csípője? Ezek a szépségek bennünk vannak, mintegy általunk lesznek értékké a nőben: "általam vagy, mert meg én láttalak" - ahogy Ady megírta Brüll Adélnak. A nő alapvető ösztöne a társ megszerzésére irányul, aztán a gyerekekre. Régente a lányt minden erre hajtotta az életében, ezt mondogatták neki családjának idősebb nőtagjai, így játszhatott. Ma a feminista törekvések arra irányulnak, hogy a fiatallány első sorban önmagát "valósítsa meg". Attól kezdve, hogy "bölcsen" fellázadnak az olyan játékok ellen is, mint a lányok babázása- ami a kislányokban megszunnyadó anyai ösztönt használja ki, számukra nagyon élvezetesen. A lányok aztán a sikeres feminista ihletésű kondicionálásnak megfelelően sikeres menedzserek, de bukott feleségek és anyák lesznek- ha egyáltalán születik gyerekük-, mert a kettő nem nagyon fér össze. Azok a nők, akik sikeres önmegvalósításuk és legtöbbször tudatlan feminizmusuk következtében vénlányok maradnak, kétségbeesetten keresik helyüket a nap alatt mindenféle klubokban, -15-
terápiás közösségekben. Ezekbőllesznek a harcos állatvédők, feministák, minden bajon önzően segítő egyenlősítők, zöldek és miegyebek, csak azért, mert ezzel kell pótolniuk mindazt, ami az életükből a család megtagadásával kimaradt. Korunk eszménye az egy férfi és egy nő alkotta gyerektelen páros, amely a jelen körülmények között éppen látványos kudarcot vall. De nézzünk a dolgok mögé! Bár a házasságot nagy eseménynek ta~ uk, a történelmi korok tapasztalatai szerint a hozomány nagyobb dolog. Ennek a ki mit hoz a házhoz? kérdésnek az ázsiója az amerikai mintájú házassági szerződések elteijedésével ismét emelkedni látszik. Ha egy házasság nem működik, a felek egykettőre egymásnak ugranak, a nő gyorsan -lehetőleg vagyonnal - elválik. Új státust alakít ki magának, felvállalva egy csomó bizonytalanságat és harcot, valarnint a gyakori bukást is. A felek könyörtelen ellenfelekké válnak, és ha már nem sikerült megegyezni egymással, tesznek róla, hogy a másik is vesztessé váljon. Sokszor e harc mögött egy másik nő van- az új barátnő, aki feleség akar lenni-, és valósággallegyalulja elődje egzisztenciáját. Arra a megalázó helyzetre sem nagyon gondolnak a feminista nő mozgalmárok, amikor a kiöregedett feleség ott marad egyedül, és- tetszik, nem tetszik- ezek is sokan vannak. Nem értem a feministákat, miért nem ezen gondolkodnak, hiszen a férfi negyvenen felül még értékesebb, rníg a nő már csak nagyon sok pénzzel. Napjainkban a nők megbecsülése életkoronként eltérő, számukra az öregedés kevés jót hoz, a negyven feletti életkorban (női középkor) rendszerint zuhanásszerű értékcsökkenés áll be. Ha ez így igaz- márpedig a tapasztalatok ezt mutatják -, akkor először saját maguk problémáját kellene megoldaniuk. Ezzel szemben Ázsiában, ahol a nők a családban "intézményesülnek" és tekintélyük is ebben gyökerezik, s ezt nem lehet megingatni, köszönik, jól vannak - még akkor is, ha a nyugati nők erőnek erejével fel akarják őket szabadítani. A főnök mindig az első feleség marad a személyzet és a gyerekek, valamint az ágyasok előtt is. Nálunk a feleség pozícióját nem biztosítják ilyen tradicionális keleti megoldások. A modemizációval, a haladással azonban még azt is leromboltuk, ami valarniként segíthetné az asszonyokat. Eltüntettük a családi együttléteket, az ebédeket, amelyek életre szóló élménytjelenthetnek a gyerekeknek-még ha gúnyolják is. -16-
Van egy különös aspektusa a férfi-női kapcsolatnak, amikor minden sértettség (vagy egyéb averzió, elnyomottság és kihasználtságérzet, seregnyi rossz tapasztalat) a férfi oldaláról mintegy idézőjelbe kerül: ha a saját lányaikkal kapcsolatos viszonyra gondolunk. Mert mindaz a sok rossz, kellemetlen, amit egy nővel kapcsolatban meg kell élni, ha az a kapcsolat nem eszményi - márpedig melyik az? -, nyomban feledésbe merül, sőt a gondos apák egyenesen tippeket adnak a lányuknak, miként is kell elbánni a nyavalyás fickókkaL Takáts Sándor írta: "A magyar ember két . dolgot nem tűrt: a lányát és a lovát nem engedte megszólni!" Ez a kor már elmúlni látszik, de az autójára nagyon büszke a magyar- és talán még a lányára is. (Mi sem muta~a ezt inkább, mint az a bármely külfoldi előtt feltűnő "gazdagságunk", amit a kocsik. ról vonnak le következtetésként, mert átlag másfélszer akkora autóban szeretünk ülni, mint amit rendesen megengedhetnénk magunknak, hamondjuk németnek vagy pláne hollandnak születünk.) A nő és a ló értéke különben régen presztízs szempon~ából megegyezett, mert akár lovat lopott a legény, akár leányt, halállal lakolt, ha elkapták. De hogy milyen az értékes nő, arról a következőkben fogunk elmélkedni.
-17-
A szüzességet és a női tisztaságat a férfiak presztízsnek tekintették eladdig, hogy hajdan dédanyáink idejében az eladó lány szüzessége jobb körökben alapvető követelménynek számított. Ma az a helyzet, hogy a szüzesség fogyatékként jelenik meg a serdülő lányok körében, és amennyiben még egy bizonyos korban is szűz a leány (mondjuk tizennyolc éves kor után), akkor az már egyenesen abnormitás: a szüzesség olyan fokú eltérést jelent az életkori csoporthoz képest, ami nagyon zavarja az illető lányokat. Holmi slágerekben is úgy énekelnek róla, hogy jobb túllenni rajta, más is ezt csinálja. Egykor költeményeket írtak a szűz lányokról, akik a hódoló szerelern epekedve vágyott légies tárgyai voltak. Dalokban, imákban, himnuszokban dicsérték a szüzeket, és példaadónak tartották, a szüzességet mint erényt tisztelték. A kereszténység korai századaiban az egyházi tanítás felkarolta a szűzi életformát, és mint a bűnöktől megtartóztatott magasabb rendű életet propagálta. A férfi-női szüzességjelképe a fehér liliom, amit aszűzi önmegtartóztatásban élő szentek kezében lehet látni a kegyszobrokon, kegyképeken és a szikrázó templomablakok üvegein. A kereszténység egyik nagy vívmánya a szüzességgel és a női presztízzsel kapcsolatban a megelőző korokhoz képest az volt, hogy nemiségből erkölcsi kérdést csinált. Ugyanis a korábbi társadalmakban nem volt összekapcsolva a két fogalom. Létezett természetesen jól kimunkált erkölcsi felfogás a görögöknél és más népeknél is, de ebbe a női szüzesség nem tartozott bele. A szüzesség mint a test feletti rendelkezés úgy került a keresztény vallás ajánlati csomagjába, hogy része volt annak a forradalmi szabadság-18-
· eszmének, amely minden embert szabaddá tett, még a rabszolgát is, akimint ember végképp elnyomott volt, beszélő állatnak számított. . Hegel szerint az ókorban csak egyetlen ember volt szabad: · az államok élén a király. A görög-római korban bizonyos fokig már a patrícius is szabadnak érezhette magát. De a kereszténység kinyilvánította, hogy minden ember Isten teremtménye, követ, kezésképpen szabad, és maga dönti el, hogy a jót választja-e vagy · sem. (Ez szintén nagy újdonság- az embemek magának kell dönteni jóról, rosszról, nem pedig a hatalom mondja meg, mit tegyen.) Mivel a kereszténység mint eszme a szabadságot spiritua. lizálta, ezáltal egy hosszú fejlődést indított el, amely végső soron meghozta az emberi öntudat teljes kibontakozását (annak minden nyavalyájával- tévedések, magányosság, elbizonytalanodás stb. -együtt). A szüzességet a kora kereszténységtől egészen az újkorig ünnepelték - ünnepelik ma is, de már csak szerzetesi körökben. A ma embere előtt mint elvont kategória jelenik meg. Ami másokra esetleg vonatkozhat, de minket nem érint. Tertullianus, egy erkölcsi kérdésekben nagyon szigorú óke. resztény szerző a 3. századból, egy írásában tizenhét fejezeten át . bizonygatja, hogy milyen üdvös dolog a szüzesség, és annak megvédése akár fátyol viselésével is. E ruhadarabot erősen javasolta . mint kísértésektől védő eszközt: Az igazi, teljes és tiszta szüzesség semmitől sem fél jobban, mint önmagától. Még a női szemeket sem tudja elviselni, neki magának más szeme van. A fej betatyolozásához úgy menekedik, mit a harci sisakhoz, mint pajzshoz, aki saját javát védelmezi a kísértések rohamaival szemben ... (XV.)
(Ez a fajta fátyolviselet nem új dolog, nundig előjön- igaz, most a muszlim nők viselik.) A szüzesség a pusztai vándornépeknél a leszármazás tisztázása miatt volt fontos. A férfiak azért akartak szüzet maguknak, hogy biztosak legyenek benne, a születendő gyerek valóban az övék. Ez mindmáig élő bizonyságszerzési mód, és elterjedt más népek, későbbi társadalmak körében is. -19-
Az ókorban a fiatallányoknál, ha azok még szüzek voltak, a használatlanságotjelentette, ez egybevágott a korabeli felfogással, mely szerint a nő - mint a férfiak használati cikke, rangjuk kelléke- felbontatlan legyen. Ezt számtalan házassági (használatba vételi) rítus is tanúsíga, mint az öv megoldása, a lepelleszedése (reveláció) stb. Persze akkora presztízse azért nem volt a nőnek, mint manapság, elég utalni Sziszüfosz történetére, akinek ellopták a barmait, és ezeket visszaszerezve kárpótlást kért a tolvajtól, aki habozás nélkül odaadta neki egy éjszakára híresen szép lányát, mégpedig annak nászéjszakája előtt. Héraklész pedig, aki ötven napig üldözte a kithairóni oroszlánt, minden este kapott egy királylányt - nemcsak azért, mert egy férfiúnak jár a nő esténként, hanem azért is, hogy kihasználják nemzőképességét, és a vendéglátó királynak, Theszpiosznak fiú unokákat nemzzen. Ez sikerült is: az oroszlán is meglett, és utóbb született ötven fiú unoka is, akiknek végső soron Zeusz volt az egyik nagyapjuk. Itt presztízse persze nem a nőnek volt, hanem a férfinak, s a nő csak alkalmatosságként szolgált ahhoz, hogy fiú szülessen. Tehát a presztízs csak a férfi által nyilvánult meg, a szűz nőnek nincs értelme önmagában, férfi nélkül. A természeti népeknél a nő, amíg fiatal, értékesebb szűzen, de ezzel nem mindenhol törődtek. Viszont ha öreg korában sem volt félj nél, inkább lenézték, mert olyan nő volt, aki nem vett részt a szaporodásban. (Mint ahogyan régente a házasembemek is nagyobb volt a tekintélye a nőtlennel szemben. Az agglegény kultusza csak a viktoriánus Anglia viszonyai között kapott lábra.) Nietzsche a Zarathustrában keményen támadtaminden vonalon az egyház által bevezetett elveket. Így az Isten magányában töltött életet sem tekintette igazán hasznosnak. Az igazság az, hogy az egyház sehol nem helyezi egyiket a másik fólé, hanem mellérendeli. Szent Pál arra int, hogy akinek jó Isten mellett, az válassza azt, megvan ennek is a terhe, és aki a házasságot válaszga, az is megérdemel minden elismerést. Mint tudós farizeus férfiú, láthatott egyet-mást barátainál, és némelyikük hárpia feleségét is ismerhette, és noha szent lett, mint férfi a lelke mélyén valószínűleg mélyen átérezte a feleségüktől üldözött zsidó férfiak keserveit. -20-
r~
szűz
A zsidóknál a szüzesség értéknek számitott, a kétszer any• nyiba került, mint az özvegy, ahogy a Talmud finomarr különb; séget tesz. Ha pedig valami pénzben ennyivel többet ér, akkor · annak a presztízse is nagyobb. Érdekes, hogy nem magának a nőnek volt értéke, hanem a nő · egyik tulajdonságának, adottságának, a szüzességnek, ami hozzá, adódott a nő értékéhez. A szüzesség panasza bekezdésben a Talmud-miután azt ecseteli, hogy a ferfi rájön: az általa vett nő nem ~ szúz; a nő védekezésül azt állítja, hogy akkor követtek el rajta erő \ szakot, amikor a férfi már eljegyezte, azaz a tulajdonába került · -így ír: "a férfi azt mondja: - N em, hanem bizony még mielőtt eljegyeztelek téged, s az én vételem téves vétel volt ... " Ebben az esetben a férfi megmenekszik ugyanis a törvények szerint száz vagy kétszáz ezüst válási pénz megfizetésétőL f Sokat vitáztak azon, hogy meddig számít a nő hajadonnak és mikortól özvegynek. Mindez a fizetendő összegek miatt volt fon. tos, és komoly érdekek fűződtek az ellenkező állításokhoz, mert r: spórolnilehetett rajta. Nagyjából úgy, minként ha a mai válópereknél a fétj állítja, nincsen neki annyija, a nő meg ezzel szemben kijelenti, hogy még a hold is az övé, csak hogy sokmindent megfelezhessenek. ~ A szüzesség a zsidóknál származásilag is fontos volt, mert nem Jlétezett a mai értelemben vett anyakönyvezés, és sok volt a bizony! talanság a leszármazás körül. Ami meg azért lényeges, mert na! gyon fontos volt, ki honnan, rrúlyen családból származik. Ugyanis ha a törvény szerint volt a házasság, akkor a gyerekek a férfi származását vitték tovább, ha nem, akkor az anyáét. Tehát férfiérdek volt ezt tisztázni, és a tanácsokban nem ültek nők. A vallások egy része a nőt szerelemre méltónak tekinti, és ezl zel megtiszteli, mintegy felemeli. Mivel az egyházak intézményef sek voltak, a társadalmakban ehetjedtek ezek a nézetek. Leopold ) Lajos ezt ítja erről:
.l
!
i t
!
l
l
Minden társadalom rothadásnak indul, melyben a szerelemből kihullott a távlat, az a finom ősrégi homály, amely nélkül állandóság és civilizáció nem képzelhető el; szüzesség nélkül nincs társadalom.
-21-
Írja ezt 1912-ben megjelent könyvében, amikor még úgy tetszett, a világ szinte állandó. Az élet minden fontos kérdésében a vallások adtak az embereknek alapvető eligazítást. Természetesen több vallás is a világ legkülönbözőbb részein és a legkülönfélébb korokban preferálta a szüzességet, így a buddhisták, a Vesta szűz papnői Rómában, a kereszténység, de a sztyeppei népek hiedelmei is. A szüzesség fogalma és értéke az inka birodalomban is ismeretes volt. Átlag ezerötszáz állami szűz volt- a Nap feleségeinek tekintették őket, Illindegyikük főrangú volt, királyi vérből kellett származnia. Nem láthatta őket senki, ellátásukról ötszáz szolgáló gondoskodott. Hogy biztosan szüzek legyenek, nyolcéves korukban választották ki őket. A király ugyan láthatta őket, de sosem élt ezzel a kiváltságával, maga helyett feleségét és leányait küldte a szüzek meglátogatására. A Nap asszonyai fő feladatukként szőttek-fontak, ők készítették az Inka és családjának ruháit. Manapság a nő amennyiben feleség, intézményes tisztelet tárgya, és mint ilyen, bizonyos társadalmi és jogi védelemben részesül, aminek túlzó formáiról rendszeresen hallunk az amerikai aszszonytartási perek kapcsán - ahol elképesztő összegeket kapnak olyan nők, akik semmivel semjárultak hozzá annak a vagyonnak megteremtéséhez, amelyet aztán a nekik kedvező törvények segítségéve! kicsikarnak volt (és a tetejébe már gyűlölt) férjüktőL Ebben az esetben a farizeus modern liberális jog nem tesz mást, mint elismeri, hogy a nő ágybeli szolgálatai ennyit és ennyit érnek - pedig hol van már a szüzesség? Ismert és felkapott amerikai színész egy hároméves törvényes kapcsolatért az elvált nőnek kifizetett 50 millió dollárt bírósági ítélet alapján, ami átlag napi egy együttlétre számítva kb. 45 OOO dollárnak felel meg. Ha legalább egyszer szeretkeztek, felette drága menet olyasmiért, ami normális esetben ,jár" a férjnek. A tetejébe roppant igazságtalan, mert mitől értékesebb a színész elvált felesége a brooklyni taxisofőrénél (ha körülbelül egyforma szépek és eszesek)? Mert az utóbbi nem kap még évi 5000 dollár asszonytartási díjat sem. Tipikus- és szintén amerikai- eset egy olyan nő elbeszélésében, aki gyereket szült férjének, példa arra is, hogy a férfi presztízse, ellentétben a nőével, a modern társadalmakban elképesztően lecsökken, ha megszületik a gyerek. Mert az anyós és más -22-
érdekeltek saját lányukat áldozatnak állítják be, mivel, szegény, kimarad a munkából, állandóan leköti a gyerek, szoptatnia kell, elcsúnyul a melle, elhízik, megváltozik az alakja stb. Arról a tényről most nem beszélve, hogy a gyerek ez idő szerint még "közös szerzemény". Idézem a nőt: "A férjem afféle másodrendű állampolgár a csaLidban [... ] Ha ma olyasmivel próbálkozik, hogy például »hozzál nekem egy kólát«, röviden közlöm vele, hogy hova húzzon el." Ez ékesen bizonyítja, hogy egy családon belül ma a vagy-vagy uralkodik: vagy az egyiknek emelkedik a presztízse és a másiknak süllyed, vagy fordítva. Sajnos általános eset, hogy a nők a szülés okán áldozatnak tekintik magukat, és ennek ürügyén rnindenféle megkülönböztetést, kárpótlást zsarolnak ki. Ahol van nő, ott létezik a féltékenység is. A féltékeny ember számára a hűség egyetlen hiteles bizonyítéka a szüzesség, amit ő vesz el, ez csak egy esetben prezentálható, arnikor még szűz a nő, ezután örökké ott bujkál a gyanú: mi történik, ha nem vagyok ott? A szűz presztizse a természeti népek némelyikénél magasan áll. Ez spontán értékképző elem, és megnyilvánul a nő árában. Togóban a 19. században sokkal magasabb árat fizettek a szűz menyasszonyért, rnint a nem szűzért. Szudánban- de több helyütt is Mrikában -, hogy a nőt biztosan megó \ják az értékét csökkentő használattól, és hogy felnövekedve egyáltalán férjet kapjon, infibulálták -ez a szeméremajkak összevarrását jelentette, vagy felsebesítették a szeméremajakakat és összeforrasztották őket. Nem tengett túl a bizalom azokban a társadalmakban a nők iránt, és rnivel a törvényt a férfiak hozták, tudták, mit tesznek, hiszen a csábítók ők maguk voltak fiatalabb éveikben. Érdekes módon a prostitúciónak is van némi presztízse. Nem mindegy, hogy valakimilyen lánnyal megy el. Egy elegáns szállodában kapja meg a nőt, vagy egy józsefvárosi kapualjban kerül sor a dologra. Ez utóbbi alacsony presztízsű, de érdekes módon a presztízsre sokat adó, márkás autóval járó férfiak is rendszeresen igénybe vették- amikor még lehetett- az efféle nívótlan szolgáltatást; csak ne lássák meg! Az özvegyasszony presztízsének alakulása is sokféle. Vannak népek, ahol az özvegy nagy becsben áll, férje után vagyona lehet- egyszóval kívánt személy. Jó állapot volt özvegynek lenni bizonyos európai országokban: a középkori városokban egy mes-23-
terember özvegyét elvenni a céhlegénynek a társadalmi felemelkedés útját jelentette. Ezzel szemben némely népeknél, például Indiában (egyáltalán nem olyan tömegesen, mint híre teJjedt) az asszonyt megölték az ura után. Általában a gyászt az elhunyt családfő presztízse követelte meg. Az asszony halála után pedig a család miatt gyászoltak. V olt, ahol örültek az özvegy új házasságának, akadt, ahol nem szerették. Kínában nyolcvan botot kapott az az özvegy, aki eikövette azt az illetlenséget, hogy újra férjhez ment. Normálisnak számitott, ha nem mentek férjhez: akadt olyan, hősiesen holtáig gyászoló özvegy, aki még a kezét is levágta, mert férfihez ért. Erről aztán legendás elbeszélések születtek. Sok helyen tilalmazzák aszokások az újraházasodást, és kötelező gyászt írnak elő - általában a nőknek, mert a férfi nem lehet meg a gyerekekkel egymaga, tehát egy szimbolikus aktussal felmentik, vagy rövid időt szabnak meg a gyászra. A gyász emiatt nagyon kölönböző lehet. Elterjedt, és ma is tart a külső jelek viselése. Általánosnak mondható, hogy a nők lemondanak a csinosításról, koszosak maradnak, néhol megsebzik magukat, kitépik a hajukat vagy levágják a körmüket-hol mi volt esztétikailag fontos, abban idéztek elő fogyatékot magukon. Ma nálunk a fekete viselet a kötelező. Ismert volt a kölcsönadott nő gyakori esete a pusztai népek körében, amikor a férjes asszony a férj akaratából, vendégbarátságból közösült más férfival. Ilyenkor azonban nem a nő presztízse a szempon t, hanem ellenkezőleg, a férfi presztízsének megóvása, és ebben (mint közös családi vállalkozásban) a nő is részt vesz. Ez a gyakorlat a történelem folyamán sok népnél előfordult; az eszkimó törzseknél még száz évvel ezelőtt is szokásban volt, amiről leírást ad Knud Rasmussen az eszkimók közötti utazásairól írott könyvében - tehát Madách sem túlzott a Tragédia tizennegyik színében. Voltak a történelemben korok, amikor az anyajogú társadalmak elterjedtebbek voltak, mint hinnénk. Ezekben a közösségekben a nők a férfiak presztízsét bizonyos fokig elbirtokolták, saját meglévő anyai presztízsük mellé. Ennek gazdasági okai voltak, mivel nem kellett harcba menniük, állandóan otthon lehettek, felügyelték a gazdaságot, az állatokat, a mezőgazdasági munkákat -24-
-a nők gazdasági fontossága és ereje vitte odáig a dolgot, hogy megerősödött a hatalmuk. A született gyerekeket azonban sok helyütt az anya családjának férfitagjai oltalmába helyezték. Hogy mi mindent tekintettek az emberek fontosnak, fuggött az uralkodó viszonyoktól, attól, hogy háborús vagy békés korszak volt-e. De leginkább a vallástól. Hiszen a népek körében uralkodó hitek, hiedelmek és vallások határozták meg a mindennapokat. Mit, mivel kell csinálni? Mikor vannak az ünnepek, és azokon milyen rítusokat kell gyakorolni? Mit kell tenni evés előtt? Mit lehet megenni és mit nem? Ha valaki felüti a Bibliát, annak is az ószövetségi részét, kedvére találhat intelmeket és előírásokat az akkori élet minden mozzanatára vonatkozóan. Ugyanezek határozták meg a házasságon belüli és azon kívüli nemi kapcsolatokat is. Ha valamit pontosan előírtak a vallási rendelkezések, akkor azt meg is szegték- vagy ellenkezőjére fordították. Ilyesmi nemcsak a dogmatikus hittételekkel, hanem a szexuális magatartással kapcsolatban is előfordult. A 17. században élt egy Sabbataj Cevii nevű tudós kabbalista és szexuális forradalmár (valamint presztízsromboló), aki híresen >zép férfiú volt és mágikus hatást gyakorolt környezetére. Arra a belátásrajutott kabbalista alapon- mely a szövegek héber betűi rrek számtani jelentése alapján kutatja a titkos értelmet-, hogy ;ok dolognak, amit addig korábban rossznak tulajdonítottak, épp ellenkezőleg: jó az értelme. Megjósolta, hogy a török szultánt leteszi trónjáról, ám helyette a szultán megfogatta és válaszút elé illította: vagy felakasztja magát, vagy áttér az iszlámra. Sabbataj Cevii választott - áttért. Híveinek egy része otthagyta, ám vol:ak, akik kitartottak mellette, mégpedig nem is kevesen (noha minden rabbi átok alá vette, ami igen hatásos fegyvernek számít a vallásokban). A követők- ahogy lenniszokott-készen álltak a magyarázattal: a rabbi végrehajtotta a legnagyobb misztériumot. Hitehagyott lett, de tulajdonképpen ez a legfőbb jó, mert hiszen a messiásnak is meg kellett halnia, hogy feltámadhasson. Amiért itt szólok róla, annak oka, hogy a hívek erotikus gyawrlatokat végeztek- ami egy hajadon körüli táncolással kezdő :lött, majd az imádkozást felcserélték a szexszel- "a nemi érintke~és tiltott formái pedig istentiszteletnek számítottak". Tódultak iS az erotomán hívek; ez abban a korban nagyon csábító lehetett, -25-
ráadásul agyarurt ideológia is, pártolta a bűnös érintkezést. Hiszen ők a tanítás igazi értelmét valósí~ák meg, ami ez esetben fordított, mint a bevett magyarázatok. Persze más kabbalisták nem voltak ilyen szabadosak, sőt nagyon tisztelték a házasságot, a nemi életet igyekeztek fékezni, mert a nemi érintkezés tisztátianná teszi az embert. Biztos ami biztos, szigorú böjtöket és önsanyargatásokat írtak elő. De ne csak a zsidóságról emlékezzünk meg, voltak hasonló szexualista irányzatok a kereszténység történelmében is. A gnosztikusok nagyon agyafúrt, művelt és tájékozott emberek voltak az ókori világban. A gnoszticizmus a Kr. u. 1-2. században volt a legeltetjedtebb. Nem a hedonista örömök miatt művelték a féktelen szexet, hanem ideológiai- ha tetszik: vallási- megfontolásból. Az anyag, és így a test is a gonosz démonok teremtménye. Emiatt is van- mondták -, hogy a világ alapvetőerr rossz. Mivel a rossz csak rosszat tud teremteni, és ha a test a gonosz teremtménye, akkor a legjobb minél előbb elpusztítani. A szexualitás rombolja a szervezetet- vélekedtek-, főleg a kicsapongó, szélsőséges formájában. Ezért aztán mintegy valláserkölcsi kötelességüknek tettek eleget, amikor ittak, dorbézoltak és nőkkel tobzódtak. De ezek között is akadtak aszkézist hirdető, radikális gondolkodású szekták, amelyek azt tanították: ha nem szaporodunk, akkor a gonosz tetjedését sem segítjük elő. De ezeknél is a test elpusztítása volt a cél, igaz, nem olyan "kellemes" módon, mint a szexuális irányzatban. Az aszkézis különben is közelebb visz a tudáshoz (gnózis), ami lelki jellegű- vallották általános tapasztalat alapján. A gnosztikusok fútyültek a világra, amolyan ókori anarchisták lehettek. Tanaik fel-felbukkannak az emberiség szellemtörténetében. Hol az általuk alkalmazott bibliakritika jelenik meg, hol a hagyományok elvetése, hol pedig azÉrosz oltárán történő áldozathozatal. Eszméik újabban a New Age-mozgalmakban tűnnek fel.
-26-
Közelítsük meg a kérdést a hétköznapi értelmezés felől. Manapság a fejlett világ tisztaságmániás lett. Az emberek kisgyerekkoruktól tanulnak félni a ronda baktériumoktól, akik-mint a reklámokban maguk elmondják - "a perem alatt tanyáznak", és minden módon fenyegetnek bennünket. Pedig lehet, hogy a dolog fordítva áll, mert azok a vegyszerek veszélyesebbek, amiket ellenük használunk. A bacilusokat, és azt, amit hagyományosan kosznak nevezünk, már jó néhány száz emberöltő óta ismeri a szervezetünk, ám a drága pénzen vett tisztítószereket nem. Arnióta ember az ember, együtt él mindenféle baktériummal, több rnilliárddal egyszerre. Csak egy felnőtt férfi belében van belőlük vagy öt kiló. Tehát harcolni ellenük biológiaellenes lépés, amibe szükség szerint bele kell bukni. Ezen termékek körébe sorolható a nőknek eladott sokféle vegyi anyag, amiktől feszesebb lesz a bőrük, fényesebb a hajuk, lebamulnak vagy fehérek maradnak. Noha rnindegyiken az áll, hogy tesztelték, gondolom, azt nem próbálták ki egyiken sem, hogy mit okoznak, ha egy férfi megeszi azokat. Tessék csak a szerelrni együttlét olyannyira reklámozott bemelegítő razisaira gondolni. Beszélgettem férfiakkal, akiket nem zavar a sok eszméletlen ízű, szagú, csupa mérget és nyelvösszehúzó anyagot tartalmazó kence, arniket a nők hajlamosak magukra pemecselni a fejük búb' jától a talp ukig. Magam, sok más férfitársammal egyetemben, inkább elvagyok nélkülük. A hajlakkat utálom talán a legjobban, ennek használatát kategorikusan tiltani szoktam. Oobb az első időkben így bevezetni a dolgot.) -27-
A hajlakk két tekintetben is rossz. Első alkalommal, amikor kifiíjják, mert persze rengeteget fiíjnak belőle magukra a nők, amikor , "úgy érzik, hogy rossz a hajuk", s ezt nagyon sokszor érzik. A kor- j ral a dolog tovább romlik, minél öregebbek , annál többet hasz- l nálnak a kencékből, lakkokból, gél ekből. (Vannak persze tapasz- l. taltabb nők, akik óvatosan bánnak e férfiakat ingerlő szerekkel. j Nagy szó ám!) Másodszor akkor rossz a hajlakk, amikor az em- ~ ber a nő fejéhez nyúl, simogatni akalja. Mert simogatni is kell · őket! Ez jólesik nekik- másrészt néha a tulajdonjog kinyilvánítása miatt is szükség van rá. Például ha egy lámpánál a szomszédos kocsiból nagyon feltűnően átnéz egy éppen vadászó férfi társ, finoman ezzel jelezzük neki, hogy inkább egy másik nőt nézzen, mert ez éppen foglalt. Esetleg még a jövő héten is az lesz. Ilyenkor nem a vágyak tüzelte simogatás esete forog fenn, hanem "a gyere, tartsd ide a fejed, most simogatás következik " című. A simogatást általában a nők többsége fokozottan igényli, sőt kimondott an szeretik, ha taperolják őket. Hajlakkos fej simogatása után az embernek elkezd ragadni a keze, s persze éppen akkor soha nincs hol megmosni. Fordítsuk komolyra a dolgot. A női tisztaságra elvileg úgy tekintünk hagyományosan, mint a szüzességre, illetve ma inkább arra a tényre, hogy a nő nem adja össze magát akárkivel, ad magára. Ha egy nővel valami szexuális jellegű, nem törvényes dolog történik, például megerőszakolják, azt mondjuk: bemocskolták, vagy ha nem volt ilyen értelmű a dolog, régebben finomkodóan úgy fejezték ki, hogy megszeplősítették. De a körülmények változnak, régebben azt is komolyan vették, hogy a gyereknek feltétlenül apa kell: egy cselédlány megesése esetén a hiányzó "tisztaságot" a tettes ifjú családja tetemes anyagiakkal pótolta. De megeshetett · fordítva is - persze jóval ritkábban -, amikor a gazdag úrilány, akin nem fogott a nevelés, összeadta magát egy helybeli tanítóval vagy netán egy szemrevaló béreslegénnyel (aki "jól megrakta a szerkeret"). Ilyenkor, mivel nem rangja szerint választott, szintén . úgy tartották, hogy folt esett a lányon. Szintén a tisztaság elvesztéséhez vezet, ha egy nő nem legális kapcsolatot folytat. Pontosabba n ha féljhez megy, de a félje meghal, akkor nem lehet tisztátlannak tekinteni, mert törvényes volt · a használata. De ha lányként lesz későbbi férje szeretője, akkor -28-
a törvényes férj rokonai azt tarthatták joggal, hogy nem kapott kifogástalan minőséget, azaz nem volt tiszta. Mert micsoda nő az, amelyik csak úgy odaadja magát? Úgyszintén a tisztaság ellen vét az asszony, ha megcsalja az urát. Mindennek eredete arra a korra megy vissza (egyes kutatók szerint), amikor az emberiség felhagyott a családon belüli nemi élettel- itt a rokonok alkotta nagycsaládra kell gondolni. A célszerűségi okokból kialakult tabukat aztán az idő és a tapasztalat felemelte a tiszta kapcsolat fejlett absztrakciójáig. Ezért a lány az atya gyárnsága (őrizete) alatt volt mindaddig, amíg átkerült a férj gyámságába. A napjainkban is alkalmazott nőül veszed? fordulat eredete abba a korba nyúlik vissza, amikor a lányt valóban megvásárolták az apjától, aki gondoskodott a szűz "leszállításáról". Mivel a lány olyan értéket képviselt, amiért valami cserejószágot adtak, sok esetben munkát, szövetséget, fegyveres segítséget. A régiek saját szempontjukból jogosan háborodtak fel azon, ha a megvásárolt nő nem funkcionált rendesen: nem tudott gyereket szülni, vagy éppen megcsalta az urát. A nőt nem társként, hanem eszközként kezelték, aki majd szüli az erős fiakat. Fő, hogy a férfi vérvonal menjen tovább, s a család erős legyen. A nők ezekben az időkben férjüktől ritkán kaptak tiszteletet, ezt általában a fiaik adták meg nekik. Ugyanakkor sok ókori népnél gyakran előfordult, hogy szűz feleséget vettek maguknak, és ehhez ragaszkodtak. De udvariasságból mármint asszonyt készek voltak kölcsön adni a kedves vendégnek egy éjszakára, ha úgy érezték, kiemelt tiszteletet érdemel. (A vendég.) A szüzesség megkövetdésének egyesek szerint volt egyéb oka is. Ha az adott törzsnél élt az ősök kultusza - márpedig ez sok helyen dívott-, fontos volt, hogy áldozatot csak olyan felmenő mutasson be, aki valóban vérségi kapcsolatban áll az elhunyttal, mert különben érvénytelen az egész. Ezt a gondot (mármint érvénytelen áldozat bemutatását) csak úgy lehetett kiküszöbölni, hogy szűz lányt "vettek" feleségül, akit aztán a családba bevezetve megfosztottak a társas alkalmaktóL Az új nő viselkedését saját érdekében alaposan megfigyelte a rokonság. Így az utód leszármazása felől a kor színvonalán már biztosak lehettek. -29-
Az értelmetlen gyakorlatok könnyen divattá válnak. Olyan népeknek is megtetszett a dolog, akik fütyültek az ősökre, de szűz feleség nekik is kellett. Mert legalább abban biztosak lehettek, hogy az első gyerek valóban az övék. (Örökölni ott is kellett valakinek.) Mennyire relatív fogalom a női tisztaság? Például az örörnlányon csak higiénés értelemben szokás számon kémi; egyszerűen a bérbevétel aktusa olyan, hogy eszébe semjut senkinek hűséget követelni egy kurvától. (Illetve akad ilyen eszement, de ezekről rendszeresen az újságok bűnügyi rovataiban lehet olvasni, a szerelemféltéssel kapcsolatos prostituált gyilkosságok között.) Korábban egy férfi számára dicsőség volt, ha sok szeretőt tartott, a nőt ugyanezért megvetették, és ha tehették, súlyosan megtorolták effajta önrendelkezését. Ma megfordult a megítélés. Egyre több nő tart nyíltan vagy kevésbé nyilvánosan szeretőt, csalja meg férjét. A feminista lapok nem túl okosan arra biztatnak, hogy kezdeményezzenek, lépjenek elő, éljék ki nyíltan a vágyaikat. A hűtlenség megítélése pillanatnyilag enyhe. Persze a nők a modem társadalmakban (és korábban is) el tudták-tudják magukat adni legálisan is, például érdekházassággal. Ez erkölcsileg nem nevezhető tisztának, csakhogy erre a férfiak nem jönnek rá! Azonban, hogy mi erkölcsös és mi tiszta, változó megítélésű. A tisztaság elvesztése súlyos következményekkel járó fogyaték volt a nőknéL Ha egy lányt, asszonyt megerőszakoltak, az éppúgy elvette tisztaságukat, mintha akarattallétesítettek volna törvénytelen kapcsolatot. Ez fontos mozzanat, mert a törvényes dolog lehet akármekkora disznóság, az rendben van, fordítva nem megy. , II. Ulászló királyunk 1514-es dekrétuma a lázadó parasztok által megerőszakolt lányokon, asszonyokon vett elégtételt. Közvetlen a Dózsa-féle parasztháború után vagyunk, a törvény pedig így szól: "Azok a vakmerők és Isten meg emberek előtt utálatos rablók valamennyien borzasztó halállal múljanak ki ... " Ezt a borzasztó halált már ismerjük, hosszú kínszenvedést jelentett, mai embemek elképzelhetetlen, barbár kínokkal. De az uralkodói szigor itt nem állt meg, akképp rendelkezik, hogy az erőszakolék utódai nem lehetnek esküdtek, falusi bírák, sem másféle elöljárók, nem szalgálhatnak főurak udvarában stb. Ha éppen utód nélküli volt a bűnös, akkor az apját vették elő. -30-
A tisztaság erkölcsi aspektusával a mai ember jószerivel nem tud mit kezdeni. Nincsenek hozzá fogalmai, és kikoptak azok az ideálok is, amelyeket korábbi időszakokban még kerestek egymásban az emberek. Igaz, akkor sem voltak angyalok, de legalább törekedtek valami jobbra, mert abban biztosak voltak, hogy lehetnének jobbak is. A mai emberek sajna túlságosanjónak hiszik magukat, hogysem változtatnának életükön. A tisztaság ideája hovatovább a hétköznapi tudat számára az, hogy biztonságos mosószert kell használni, és küzdeni kell a láthatatlan baktériumok ellen. Mit is lenne célszerű erkölcsi értelemben női tisztaságon érteni? Ne hazuqjon, ez feltétlen kell hozzá, kell egy erkölcsi tartás, amit a neveltetése folytán ~tvett tapasztalatokból vagy belső meggyőződésből alakít ki, tudja, mit tehet meg és mit nem. Nem hiszi magáról, hogy ő a világ közepe, lázadás előtt pedig gondolkodik. Nagyban segítene a helyzeten, ha a nőknek lenne némi önismeretük, a filmek, melyeken a többség művelődik, ehhez nem nyújtanak segítséget, mert emberképük finoman szólva leegyszerűsített. Mózes V. könyvében olvasható egy seregnyi rendszabály a szüzesség megállapításával, bizonyításával kapcsolatban. Például ha valaki feleséget vett, és vele hált, majd másnap azt találta mondani az apósának, hogy nem volt szűz a lány, akkor-mivel ez súlyos vád volt- annak rendje-módja szerint az atya a város vénei elé vitte a szüzesség bizonyítékait, és ha a tanács rendben valónak találta azokat, akkor 100 siklus ezüst büntetést róttak ki a férfira, továbbá rendesen megverették (39 korbácsot mértek rá, és ráadásként elvesztette az asszonytól való válási jogát). A büntetés nagy összeg volt, körülbelül annyi, mint ma egy magas beosztású menedzser havi fizetése egy multinál. Ugyancsak odafigyeltek, nehogy valaki házasságot töljön. Ilyen esetekben nagyon szigorúan kellett eljárni. Mindkettőt irgalmatlanul agyondobálták. (Persze a hagyomány-irodalom szerint nem ment ' ilyen simán a megkövezés, mert a valóságban igen nehezen ítéltek halálra embereket.) Nem volt pardon még akkor sem, ha egy lányt a városban megerőszakoltak és kicipeltek a város kapujához, mert nem kiáltott segítségért. (Persze a férflt is megkövezték, ami tanulságos kollektív kivégzési mód, mert mindenkinek dobálnia kellett, látnia és -31-
hallania mindent, ezeket, míg élt, nem felejtette el.) De még mielőtt valaki megbotránkozik, milyen vérszomjasak voltak az akkori emberek, elárulom, ők nem kegyetlenkedtek, hanem vallásuk parancsát követték, és igyekeztek eltávolítani a gonoszságot Izraelből. Az agyondobálás ritka alkalma pedig akkoriban megfelelő módszernek tűnt erre. (Ha viszont a mezőn erőszakolták meg a lányt, akkor nem volt probléma, akár kiáltott, akár nem, mert ott nem lehetett senki, aki segíthetett volna. Tehát akinek volt egy csöpp esze, az ott vadászott a lányokra.) Ennek az ószövetségí törvénynek a szelleme lengí be egy kései utódja, a Budai Jogkönyvben található rendelkezéseket is, az 1412-1418 közötti évekbőL A ferjével nemi életet élő asszony (ha megengedett formában műveli- nem úgy, mint az állatok: semmi figurázás!) tiszta marad, nyugodtanjárulhat a szentségekhez. De ha akár férjes asszonyt, akár lányt vagy özvegyet valaki megerőszakol, "erőszakosan lenyomja", és az nem tud kiabálni, mert nem mer, ám utána könnyes szemmel elmegy a bíróhoz, akkor a bíró "a bűnöst kötöztesse meg, kínoztassa meg, aztán pedig köttesse ló farkához, hogy keresztülhurcolják a város határán és a vesztőhelyen a fejét vegyék". Az ítélet kemény volt, mivel a bűnt is nagynak tartották. De térjünk vissza a zsidókhoz. A tisztaság a zsidóknál spirituális alapon is értelmezést nyert. Kemény előírások határolták körül: ki, miért, mitől, hogyan válik tisztátlanná, és miként lehet ettől szabadulni? A menstruáló nő például tisztátlannak számított, nem szabadott vele fizikailag érintkezni - ezt egyébként ortodox zsidók ma is tartják, főként Izraelben. A velük történő érintkezés es etén a férfi is tisztátianná válik, ami azért mégsem járja, mert nincs, aki áldozatot bemutasson. A menstruáló asszonytól tehát mindenki tartózkodott, de nem azért, mert a vértől iszonyodtak, azt fol se vették, hanem betartották a törvényt. Az ókorban széles körben azt tartották, hogy a menstruum veszélyes dolog- egyenesen méreg, és egyben komoly gyógyszer. Ha valakinek történetesen három- vagy négynapos láza volt, azt biztosan kezelték menstruummal, amely akkor volt a leghatékonyabb, ha a beteg tudtán kívül bekenegették vele a lába szárát ... Ne lepődjünk meg ezen, ebben a korban rendíthetetlenül hittek olyanban is, hogy ha a szamár hímvesszőjét ólomban szétfőzzük, és ezt olaijal elkeverjük, növeszti a hajat, sőt jó őszülés ellen is. -32-
i
Kappadókhiában (ma Törökország) a menstruáló asszonyok még a középkor idején is felhajtott szoknyával mentek a termés között, hogy a kártékony bogarakat elpusztítsák. De vigyáztak, nehogy napkeltekor csinálják, mert akkor- mint hitték- a vetés is kipusztult volna. Ennyire hatásos szer volt. (Még mondja valaki, hogy az asszony nem veszélyes!) Volt még egy csomó más hiedelem is a középkorban ezzel kapcsolatban. Hitték azt is, hogy ha a menstruáló asszony belenéz egy tükörbe, az elhomályosodik. Nem volt sok tükör akkoriban, tehát bajosan tudták ellenőrizni. Hitték, hogy a lenvászon megfeketedik, a kés éle elmegy, amennyiben egy menstruáló asszony megfogja azokat. Ami ilyen veszedelmes méreg, az nyilván orvosság is, ezt már az ókorban is tudták. Tehát jó volt a menstruum, amit az előrelátó asszonyok gyűjtöttek, láz ellen, veszett kutya harapására. De fejfájás ellen is kitűnő szemek vélték, igaz, kellett egy kis rózsaolajat keverni hozzá, és így lehetett a homlokra kenni. Seregnyi gyógyító javallat foglalkozott a nők havi ciklusával, igazán szórakoztató dolog olvasgatni a régi gyógyszerleírásokat; lehet, hogy 300 év múlva a mi orvosi eljárásainkon fognak derülni hasonlóképpen. Íme a fogfajás tuti gyógyszere nemek szerinti , javallatban Krisztus után 1600 évvel az Alföld szívéből, Illyés Bálint lejegyzése szerint: ha például egy férjfiú gyermek foga fájt, arra lógarréjt tettek, persze melegítve, és természetesen paripáét. A tudós leírás közli azt is: "Az Asszonyoknak s Leányoknak kantza ló ganéjt kell alkalmaztatni ... " A legrégebbi korok óta tisztátlannak számított a szülő nő is. Ezért aztán nálunk is sokfeléaszülő nőt nem engedték a gyerekágyból felkelni. Nem hagyták egyedül, mert félték a gonoszt, nehogy megrontsa, kicserélje a gyereket. Néhány vidéken fölkelhetett ugyan, de nem láthatta a veteményt, nem nyúlhatott a házbeliek ruháihoz. Aszokások regimen~ébőllátszik, hogy valóságosnak gondolták a tisztátlanságot. Persze mindezek az óvó rendszabályok a vallási előírások mellett kerültek betartásra, a gyerekágyas asszony addig nem szoptatott, amíg a kicsit meg nem keresztelték. "Pogányt nem táplált." Íme néhány szempont a tisztaság aspektusaiból, melyekkel még fogunk találkozni. -33-
Ha arról van szó, hogy egy nőhöz kössük az életünket vagy haszszabb együttélésre rendezkedjünk be vele, nekünk férfiaknak igazán akarnunk kell a dolgot. Mi nem tudjuk megjátszani a szerelmest, mint a nők. Tehát némiképp kiszolgáltatottabb helyzetben vagyunk, mert egy értelmes nő olvas bennünk. Minket tetten lehet érni érdeklődésünk legkisebb lanyhulása okán, a partnernőn ket bajosan. Ráadásul még a butuska nők szeme is élesebb ilyen esetben, mint a legokosabb férfiaké. Nehéz a választás, hatalmas dilemma, s ha fiatal az ember, nem reQdelkezik elég tapasztalattal, hogy eldöntse: a szép Évike az igazán neki való, vagy Marikát válassza? Rendszerint- ahogy privát beszélgetések során tapasztaltam - a férfiak többsége csak akkor jön tisztába azzal, milyen nő is való neki, ha már egyet-kettőt kipróbált tartósabb együttélésseL Ám definitíve még így is csak nagyon kevés férfi tudja meghatározni a neki tetsző nő mineműsé gét - ha van egyáltalán valami halvány elképzelése arról, mit vár a jövendőbelijétőL Legtöbbször nincs! Azaz olyan sablonos elvárásai vannak, mint legyen csinos, szeressen vagy jól főzzön (ez utóbbi ki vesző kívánság). Azt, hogy egy fiatalember milyennek képzeli a nőjét, azt többnyire maga a szóban forgó aktuális nő tudja alakítani (a már kialakult, szűkebb környezetbeli női minták mellett). Ezzel ellentétben a nők rendszerint alaposan le tudják írni, milyen férfit is szeretnének maguknak- perszemennél ostobább a kislány, annál közhelyesebb a kép, tele olyan irreális torzításokkal, melyeket a reklámokból, filmekből tanul meg. Mindenesetre a nők több-34-
ségükben stratégiai, taktikai előnnyel rendelkeznek, mert egyszerűen jobban tudják, mi kell nekik, mint a férfiak. Érdekes átgondolni azt is, hogy miféle sokaságból történik a választás, azaz hány lány és fiú találkozik egymással párválasztási céllal. Hiába él valaki milliós nagyvárosban, nem tud több lány közül választani, mintha egy faluban lakna, mert hiába a nagyváros több tízezernyi (elvileg) alkalmas lánya, ha csak hússzal tud kapcsolatba kerülni. Ennyi lányt egy átlagos kisvárosban is lehet ismerni, azzal az előnnyel, hogy ott mindenkirőllehet tudni, kicsoda. Kisebb helyeken a fiú szülei rendszerint ismerik a lány szüleit, és tanácsot is tudnak adni kérdés esetén - ami persze ritkán szokott elhangzani. Hiszen nem észérvek alapján választunk egymás közül. Különleges nehezítő tény az, hogy megismerkedés esetén rnindegyik fél igyekszik annyit jót mutatni magáról, amennyi elégséges, néha még sok is a másik félrevezetésére. Éppen ezért voltak is, vannak is olyan társadalmak, amelyekben hivatalosan is mű ködnek hagyományos házasságközvetítő intézmények. Itt most nem az apróhirderésre gondolok-mert az önkiárusí' tás civilizációnk individualista terméke-, hanem arra, hogy hivatásos szakemberek, vagy maga a család, rokonok keresik környezetük1 ben maguk között a házasításra (szaporításra) alkalmas fiatalokat, f és komoly beszélgetések, médegelés után összehozzák őket. ![ Ilyesmi régente szinte rnindenhol szokásban volt, elvégre nem bízhatták az ekkora horderejű dolgokat, mint a családjaik jövője, ~, a hebehurgya fiatalokra. A középkori mohamedán országokban ~ a fiatalembernek megvolt a lehetősége, hogy a leratyolozott lányok sokaságából kiszemelje a maga jövendőbelijét. (Hogy ezt ~ hogyan tehette, arról fogalmam sincsen, mert csak kisgyerek ko,,~ rukban láthatták egymást. De hogy működött a dolog, az biztos, ~ mert csak megszülettek az utódok.) Persze ez akiszemelés nem !: volt olyan romantikus, az anyák pontosan számon tartották, me~ lyik h~sonló helyzetű családban ~i új~ág; mi~yenek a lá,ny~k, ho~ gyan einek, van-e ott alkalmas leanyzo, es csmos-e, egeszseges-e, , méltó-e az ő fiukhoz. Gondosan megfigyelték, ismerték fiuk íz~ lését, mert amíg kisgyerek volt, ott élt az asszonyok között, akik J komolyan törődtek vele. Tehát az anya általában egész biztosan képes voltjól kiválasztani a fiának megfelelő lányt. A helyeslő női
l
r
l
-35-
vélemények után maga az apa ment el a lány apjához, akivel aztán rendre megtárgyaltak mindent: mennyi lesz a hozomány, ki fizet kinek és mennyit? Nem kellett azonnal választ adni, hagytak időt a dolog megfontolására, s közben, ha a családok nem ismerték egymást eléggé, heindult a diplomácia, és mindent összekapartak, amit csak meg lehetett tudni. Kikérték a lány véleményét is, hiszen neki volt alkalma látni a fiút. Tehát a nők döntöttek saját ösztönükre, megérzésükre hagyatkozva. Az anyák a női lakosztályok bizalmas légkörében az anyós felől érdeklődtek - erre máshol is volt bőven alkalm uk, mert közös női ftirdőkbe jártak, vagy éppen összejártak, és ott másról sem lehetett jobban beszélgetni, mint a fiatalokról. Ha ugyanis a leendő anyós szigorú, házsártos természetű, akkor a feleség élete keserű lesz, amitől igyekeztek megóvni a lányt. Hiszen a női lakosztályban rendszerint a legöregebbik gyakorolta a hatalmat, és ez ellen nem volt apelláta. Más mohamedán vidéken (Kurdisztánban) régente szokásban volt, hogy tíz öregembert küldtek leánynézőbe, több szem többet lát alapon - valószínűleg nem tévedtek gyakran ítéleteikben. Elképedek rajta, milyen jó életük lehetett, volt annyi idejük, hogy tízesével tudtak menni napokig tartó vendégeskedésbe - mert ez is belefért a dologba. Mivel a muszlimok körében a házasságok komoly pénz- és vagyonmozgásokat eredményeztek, kellett az írás. A kádi minden esetben szerződést írt, amit két hiteles tanú (akik nem lehettek rokonok) jelenlétében vettek fel, ezzel az ügy le volt rendezve, jöhetett a mulatság. Még az eszkimó törzsek körében is vették az asszonyt, például a fókaeszkimóknáL "N o ha az asszonyt egy szánért, egy kajakért, talán egy darab vasért, sőt esetleg néhány rozsdás szögért vásárolták", utánajól bántak vele; a kemény élet valóságos küzdelmet követelt meg a pároktól, és ez valódi bajtársiasságo t alakított ki. Bár az adásvétellel arrafelé gyereket is lehetett vásárolni. Rasmussen leírása szerint egy ikergyereket egy kutyáért és egy serpenyőért vett meg egy asszony, aki aztán szidta is az eladót, hogy drágán adta az egyiket, mert soványabb, mint a testvére. Persze ha nőhiány volt, akkor rablással segítettek magukon, mert a nő fontos szereplő a vadász életében. Emiatt nem volt ritka náluk a lopott nő sem. -36-
A nőhiány természetes következménye, hogy a fiatal, erős férfi
csak erőszakkaljut asszonyhoz, hacsak szülei nem voltak annyira hogy valamely újszülöttet eljegyezzék.
előrelátók,
De ha már megvolt az asszony, akkor nagylelkűek voltak a félj • bará~ával, ha az magányosan élt- néha megosztoztak a feleségen. : Persze ez nem mindig vezetett jóra, mert gyakran az egyik férfi megölte a másikat. A lényeg a nő közös birtoklásában az volt, hogy csak a férfi ajánlhatta fel az osztozást. Mint ahogy a feleségek cseréjéről is egy-egy estére a férfiak egyeztek meg egymással. Ennek az volt a módja, hogy megbeszélt időben átküldték egy' máshoz a nőket. Ha az asszony ellenállt, lázadásnak minősítették, mégpedig- hogy nagyobb legyen a nyomaték- nem a félj, hanem a szellemek akarata elleni lázadásnak. Ritkán a többnejűség is előfordult közöttük. Ennek feltétele, hogy a férfi kiemelkedő vadász legyen, el tudja tartani a nagyobb családot- az ilyen férfinak komoly tekintélye volt. Amikor a férfiak vadászni mentek, az asszonyok otthon maradtak, és ha akadt · épkézláb férfi a szomszédban, nyomban megkörnyékezte őket. Ha kitudódott az eset, veréssel végződött, elverték az asszonyt, de , a férfiak is elagyabugyálták egymást, a tulajdonjogot tisztázandó. Ha az eszkimóházasságban nem született gyerek, elváltak, és má' sokkal próbálkoztak, egészen addig, amíg a várva várt utód meg :. nem érkezett. Az egész asszonyvásárlási dologban, mely szinte valamennyi ' nép körében elterjedt volt, érdekes módon nem mondták ki se~ hol: ez az összeg vagy ajándék arra való, hogy a nő ellenértékéül ~ szolgáljon. Finom eufemizmussal ajándéknak, megőrzési díjnak és miegyébnek nevezték, holott komoly és sokat érő papírokat irkáltak tele és szerződéseket kötöttek még Kínában is. Ez a vásárlás ment vált lassan hozománnyá, amit hallunk úgy is mondani, hogy "kiházasítottam a lányomat". (Azaz kiraktam a családból megfelelő ellátmánnyal.) Persze ebből- az ember mindig is ilyen ~ volt- sok visszaélés keletkezett már a múltban is. Nemcsak a •. mienkéhez közeli korban, hanem már a rómaiaknál is gond volt, hogy az amúgy nem túl sokjoggal rendelkező nő vagyonát a csirkefogó félj elherdálhatta. Ezt meg kellett gátolni, mert szegény asszony éhen pusztul, ha féljét túléli. De ez még csak hagyján: -37-
az elherdált vagyon végső soron a lány apját károsítja meg, s ezt a nő ág férfi rokonsága nem tűrhette. (Lex julia de adulteriis.) A zsidóság körében létezett egy üzletszerű intézmény, a sádhen, ő volt a házasságközvetítő. Járta a városokat, falvakat, mindent tudott: hol született gyerek? milyen nemű? gazdagok-e vagy szegények a szülei? Ezeket gondosan fol is jegyezte, időről időre beszélgetett a szülőkkel azok elképzeléseiről és a gyerek fejlődé séről. Ismerte, milyen tulajdonságai vannak a fiataloknak, milyen nevelést kaptak. Mindezek ismeretében pontosan tudta ajánlani a feleségnek való lányt egy hozzáillő társadalmi helyzetű és karakterű fiúnak. (Bizonyos időkben vallási okokból a zsidó fiatalok nem találkozhattak egymással.) Állítólag az így összehozott házasságok jók voltak, és a szülők lelkesen nyújtottak segítséget a sádhennek, hiszen inkább lehet találni párt hétezer ember közül, mint hétszázbóL Ezzel kapcsolatban egy zsidó viccet idézek Scheiber Sándor gyűjtéséből: A Kohn elveszi a nőt, nagyon is jól éle vele egy évig, annkor egy szép napon megjelenik a lány papája, aki addig Illaván ült. Kohn fol van háborodva, nlindjárt rohan is a házasságközvetítőhöz: Hallja maga, nekem rtt ma beállít egy após direkt Illaváról. .. Maga pedig azt hazudta nekem, hogy ennek az asszonynak nem él senkije. No hallja, kérem, hát Illaván ülni, ez egy élet?
Illaván (Szlovákia) a Monarchia idejében hírhedt fegyintézet volt, ott tartották azokat a bűnözőket, akik tíz évnél hosszabb fegyházbüntetést kaptak. Ezek a fegyencek egyébként munkára voltak fogva, és keresett díszműárut készítettek az angol piacra - volt idő a betanításukra. Persze a szülők, közvetítők, nagybácsik, nagynénik által öszszehozott házasságok nem vitték túlzásba a szerelmet - sokak szerint nem is olyan fontos, mint amilyennek ma (és több érzelmes korszakban) beállították. Erősen koncentráltak arra, hogy a házasságban gyerekekre van szükség, és ezeket az asszonynak kell megszülnie és gondoznia. A nőről való gondoskodás is ezt az elképzelést követi. Ezért állagának megóvására áldozni kell: ki látott olyat, hogy valaki férfi ember vesz magának egy drága luxusautót (régebben lovat), és nem vigyáz rá, olyan gépi mosó-38-
ba viszi, amelyik közismerten karcol, elhanyagolja a szervizeket stb.? Ennek ugye- főleg ha majd el is akarja adni, és nem "totál ' leamortizálni" - az odafigyelés, a kézi mosó dukál. Ez az autós hasonlat nem illegitim. Megtaláltam a párhuzamát a 17-18. században; akkoriban is szegény férfiakjártak a drágább, jobb hintókan s lovakkal, míg az asszonyok, akik az egyéb összes hatalmat birtokolták, az olcsóbbakon. Ez ma is pont így van: a féljnek van nagyobb autója, a feleségnek meg otthon hatalma. Tehát azoknak a nőknek, akiket nem kapálni (lásd még Mikszáthnál) és más házi munkára tart az ember, jár a gondoskodás. Figyelni kell az egészségükre, és kerülni azokat az apró dolgokat, amelyek a használati értéküket negatívan befolyásolják. Annál is inkább, mert a fizikai állagromlás a nőknél idegrendszeri zavarokhoz vezet, kevés asszony tudja jól elviselni, hogy öregszik. A nőt nem lehet olyan egyszerűen "eladni", mint egy autót -a törvényi tilalmak miatt. A másik bökkenő a "vásárló oldaláról", hogy a nőknél nincsen eredetiségvizsgálat, hanem általában a leendő anyós vagy az apja, barátai, barátnői állításaira kell hagyatkozni. Ezek meg nem abban érdekeltek, hogy tárgyilagos képet adjanak, ők árut visznek a piacra, és azt kínálják- el akarnak adni. Tehát nem a hibák, veszélyek és hátrányok felsorolásával kezdik. Mennél hosszabb ideig él kapcsolatban a nő, annál inkább csökken az értéke. Pont úgy, mint egy használt autónál (hogy a hasonlatnál maradjunk). Míg végül eljön a végleges csere ideje -manapság ezt válásnak nevezzük-, mert egyik fél sem tudja fenntartani a kapcsolatot. Amihez rengeteg ordibáláson, tányér és más használati cikkek vagdosásán át vezet az út. A felek kölcsönösen áldozatnak érzik magukat, és mereven ragaszkodnak ahhoz, hogy nekik van igazuk, a másik a hibás. Mindez egy tisztességes férfiember morálját keményen aláássa. Ezért önvédelemből elő fordul némely esetekben a "kézrátételnek" nevezett eseménysorozat, amin közönségesebb emberek az asszony tisztességes elverését értik. A verekedést az esetek többségében nem férfiak kezdeményezik Hallom most a feminista nők eszelős rikoltozását: hogy lehet ilyen hangnemben írni? Ha komoly tényeket közöl az ember egy nővel, és az igazság mellbevágó - mondhatja akár suttogva is -, rögtön megkapja, hogy miért kiabál, és micsoda hangnem ez stb. -39-
Miért ne írhatnának az elnyomott férfiak így? Mikor olyanféle nőkkel vitáznak, akik mindenben fallokrata összeesküvést szimatolnak, és így írnak: A nők esetében a frigidirást gyakori tünetnek tekintik, a balszerencse és a rossz bánásmód eredményének, a férfiak impotenciáját viszont a legnagyobb komolysággal kezelik. A pénisz legcsekélyebb sérülését is leplezetlen aggodalommal vizsgálják meg, nehogy a férfit kasztrációs szorongás gyötölje, szegény jó méhnek viszont vért kell spriccelnie, vagy ki kell esnie ahhoz, hogy bárki is komolyan vegye az állapotát. A klitorisszal a kutya sem törő dik, az enyémet egyszer majdnem levágta egy ápolónő, amikor leborotvált egy műtéthez.
Itt álljunk meg egy pillanatra. Először is a hímvessző jobban látható, és ha nem lehet vele szeretkezni, akkor az nagy gond, mert mímelni nem lehet. Ugyebár nehéz cérnaszállal biliárdozni. Másodszor tényleg nagyon sok az idegbetegnő-aki sajnos mindennek tetejében frigid is, így esélye sincsen arra, hogy meggyógyuljon. Ne áltassa magát senki, aki még nem próbálta esetleg-frigid nő vel nem jó szeretkezni, mert ha nem elég intelligens, akkor azt sem tudja megtanulni, hogy mikorkell nyöszörögni és sikoltozni. Harmadszor több nő működhetne nőgyógyászként, mert talán az orvosnők jobban megértenék saját nem ük problémáját- vagy lehet, hogy mégsem? Az olyan hülye ápolónőkről nem tehetnek a férfiak, mint amilyenek odaát a tengerentúlon vannak, ahol a híres feminista szerzőnő él - csak remélhegük az ottani elnyomott férfi sorstársaink érdekében, hogy saját klitoriszának használatával elemi fokon azért tisztában volt. De téljünk vissza az eredeti témára. A nő átruházása általában erkölcsi szempontból kényes kérdés. Nem egyszerű, mert az esetek többségében- hacsak az állagromlott nő nem vált át a hasonneműek szerelmére - egy másik peches férfihoz kerül, aki mit sem tud az előzményekről, mert az élettörténetet olyan beállításban hallja, aminek köszönő viszonya sincsen a valósághoz. (Lásd az eredetvizsgálat szükségességéről írottakat.) Szegény áldozat azt hiszi, hogy Hamupipőkét fogadja be, közben a vasorrú bába orcája büdösödik a púderréteg és a hegynyi önsajnálat alatt. Ilyen eset, -40-
r
. !
~·ha az egy autó adásvétele körül bonyolódik, rendszeresen a bíró-
sághoz vagy manapság divatos magánerős (baseballütős) megoldá" sokhoz vezet. • Ezért jó dolog okmányokkal rendelkezni (például a szervizkönyvvel). A régi világban a cselédeknek volt könyvük, amelybe í a gazdáik bejegyzéseket tehettek, ez a rendszer, ha be lehetne ve. zetni, hasznos lenne mint kísérőpapír. A nő ugyanis az új partnemek azt állítja, hogy ő nem olyan, vagyis törésmentes, kifogástalan karosszériával rendelkezik, a komputerébe sem piszkáltak t. bele. (Itt a komputer persze túlzás, mert két bites kapacitás még . nem számítógép.) Pedig lehet, hogy már az utóbbi időben gyógyszerezte magát, mível "nem bírt elaludni" stb. Továbbá némelyek . (ravaszabb női egyedek) egy altatókúrán vagy szépségfarmon, illef tőleg kozmetikai sebészeten visszatekertetnek a kilométerórájukon. Azaz úgy próbálnak meg kinézni, mintha fiatalabbak lennének. (Sokszor sikerül is nekik.) Ez a fiatalabb évjáratoknál persze ~ nem számí t. Ám akkor nagyon is, ha a többedik vizsgakötelezettség esete áll fenn, az olyasféle időpontok, amikor nem adnak automatikusan három évre engedélyt. ~· Mit is mond erről a helyzetről a Biblia?
I
t
J
t t ~
~
~~c
f
~
r~
Ha valamely ember feleséget veszen, és az vele lesz és nem talál kedvet szemei előtt valami rútság miatt; íJj on váláslevelet és adja kezébe, és bocsássa el házától. (SMózes 24, 1)
[~Régi szép idők, milyen könnyen is ment akkor! Persze vissza kel~ lett a nőt adni az atyának - tehát korrektül el kellett számolni.
JEz az okos zsidó ötlet igen elterjedt volt, sajnos a mai korban
f nincsen keletje. Persze az Újszövetség a válást kicsit másképpen
! láya, és ez a gondolkodás vált uralkodóvá. A következő párbeszéd ~ zajlott le Jézus és a farizeusok között (ezek voltak azok a zsidók,
f akik szerettek volna megmaradni a maguk törvényeiben, és nem ~.kértek a szemükben szegény jöttment galileaiból):
f
l
~'
'·
f
l
~-
Hozzájárulván a farizeusok, kérdezék őt: Szabad-e férfiúnak elbocsátani feleségét? Ő pedig felelvén mondá nekik: Mit parancsolt nektek Mózes? Kik pedig mondák: Mózes megengedte váláslevél írásamellett az elbocsátást. Jézus pedig felelvén mondá
-41-
nekik: A ti szívetek keménysége miatt írta nektek e parancsot. [ ... ] Ezután pedig [ ... ] Aki elbocsátja feleségét, és mást veszen, házasságtöréssel vét ellene. És ha az asszony elhagyja féljét és máshoz megy, paráználkodik. (Márk 10,2-12)
Ez volt az a szigorú alap, amelyre felépült a mai házasság, és tetszik, nem tetszik, ez volt az a mozzanat, amely a nőt erkölcsileghatalmilag felemelte a magas polcra. Hanem a modern élet- itt a 60-as évek óta kialakult életstílusra gondolok- a nőket amellett, hogy még feljebb emeli, egyre lehetetlenebb helyzetbe hozza. Mert hatalmat, lehetőséget ad a kezükbe, de az elvárásokat is megnöveli. "Mi szuper nők vagyunk, elegünk van az elnyomó jellegű, fasisztoid férfi uralomból" - mondták a feministák. Mire a férfiak: "rendben, ha azok vagytok, kelletek, de lássuk elsőnek a szépséget; mennyire vagytok szépek?" Ezt az értelmesebb feministák is nyomban észrevették, és elővették régi lemezüket: a férfiak lezüllesztették holmi státusjelzővé, azaz tárggyá, díszállattá tették a nőket. Ahogy férfi körökben, igen találóan, a szép és buta nőkről autós terminológiával beszélnek, pontosan kifejezi a talán nem is tudatosan érzékelt viszonyt, amit a nő birtoklásának tárgyias vonásai tartalmaznak. Ezek a háború után megjelent kifejezések: nézd, milyen futómű ve (lába) van, vagy jók a dudái (mellek), az alváz (fenék), ha menstruál, szupportos a szimmeringje stb. még ma is forognak. Már több mint száz éve, Mikszáth kortársai azt mondták egy fehércselédre: ,jól izmolt a fara"; ezen azt értették, hogy csinos, tetszetős a feneke. Akkortájt a nőkben különben a húsosabb fajta aratott osztatlan sikert. Amikor ezeket mondták egy nőre holmi sovén férfiak, nem leszólták, hanem kifejezetten feldicsérték a megnézett nőt. A férfisoviniszta jelző t pedig aligha ismerték- és nem is jelentett megkülönböztetést, mert akkor többnyire csak olyanok voltak a férfiak. (A többi meg elment papnak.) Ajelzőt egyébként a lovakkal kapcsolatban használták. Tehát nem lehetett ezért megharagudni, mert szegény férfiak onnan vet- · ték a hasonlatokat, ahonnét tudták- manapság az autók világából. A nő tárgyi volta szépségben is megjelenik. A szépséget ma olyan sokféle eszközzellehet és szükséges elérni, hogy valóságos -42-
,,
i tárggyá teszi azt, aki alkalmazza a szépészet eszközeit, az ezernyi
irafináltan csomagolt, illatosított drága holmit. A szép nő tárgyi az is aláhúzza, hogy semminő szellemi tulajdonsággal nem hendelkezik, és nincs is figyelembe véve. Nem a nő önmaga lesz Í~ a súlypont, hanem az, hogy miként néz ki, milyen ruhát visel. Ez~zel pedig önnön lényegi voltát veszi semmibe- ha csak ez jelenik meg mint esszencia, akkor nem lehet csodálkozni, hogy a nőket t szexuális tárgyaknak tekintik a férfiak. ; Ha egy nő csak szeretkezni akar egy férfival- ami nem egyet dülálló dolog, hanem tendencia manapság-, akkor mind magát, imind a fé~fit tárgyiasítja, ezz;l ~erüli a~ érze~mi bonyoda~m~ fkat, odaadJa a testet, a lelke nelkul. Tulajdonkeppen a prostituált Iigénybevétele- eredetijelentése megfertőzetett, mármint a bűn ~ mocska által - is tárgyi aktus, hogy nem egy másik ember kell, mert annak van szelleme, lelke, hanem testének bizonyos része, ~amely a kéjt szolgálja. Persze előbb-utóbb mindenki megtalálja a neki való nőt, és egybekel vele. Aztán a házasságok igen kis százaléka működik jól ts élnek boldogságban a házastársak. A többiek egy része nem is f tudja, hogy rossz házasságban él- ez a könnyebbik eset. Másik részük rájön, és elválik; minél hamarabb, annál nagyobb eséllyel tud jó házasságot kötni, mert a tartós, rossz együttélés alatt csak azt lehet megtanulni, hogyan kell haragudni a másikra, a nők kijáiják :a gyűlölet egyetemé t. A házasságok romlása több aggályos körülményt hordoz. ,A gyerekek a családba születvén megtanulnak egy sor olyan dol, got, amik társadalmilag nagyon fontosak. Először is egy sereg 'közösségi vonatkozást. Kicsoda a főnök és mikor? Néha azt látia, hogy az apja a főnök, máskor meg azt, hogy az anyja, de a számítógép előtt lehet az idősebb testvér is főnök egy időre. Megta. nulja az egymásmellettiség érzékelését, az alárendeltséget, azt, hogy mit jelent vezetni, és mit jelent követni a vezetőt. Átél olyan élményeket, amikor kirándulnak vagy közösen dolgoznak, mint ·a közösségi szellem, és ezek igen mély nyomot hagynak benne. Most ha sorra vesszük, hogy hány gyerek esik el ezen tudnivalók megtapasztalásától, akkor egy cseppet sem csodálkozhatunk a terjedő brutális önzésen, a szeretetlenségen, a kábítószerek terjedésén.
~voltát
l
i
i l
l
-43-
A családban lehet a közösségi szellemet megtanulni, ugyanitt . lehet a szeretetet és a húségetis-nemcsak úgy, mint a házastársak egymás iránti húségét, hanem azt a bizalmi viszonyt is, melyet aszülők és gyerekek alakítanak ki egymás között -,persze ez nem megy tévénézés közben. Azt látjuk, hogy az ilyen családi közösségek egyre ritkábbak, illetve féloldalasak, bomlottak, esetleg túl rövid ideig állnak fenn. Ennek következtében bomlik fel társadalmunk közösségi szelleme, és az a fajta kultúrája, amely képes . egységet teremteni a hasonló körülmények között élőkben. Ez pe- · dig társadalmunk hanyatlásának, erőtlenedésének egyik belső oka. Az amerikai társadalom a 20. században nagyon híres volt önszerveződési erejéről, sehol annyi önkéntes mozgalom, egylet, a magánszférát az intézményességgel összekapcsoló társadalmi alrendszer nem működött, mint ott. Ám a hatvanas években megindult a család eróziója, és ezt követte a társadalmi sorvadás is. Ennek ijesztő jeleiből néhány. Aszülő-tanár szervezetek tagsága 1964-ben 12 millió fő volt, 1982-ben már csak ötmillió. Az otta- • ni Vöröskereszt taglétszáma 1970 óta 61 %-kal, a cserkészek taglétszáma 26%-kal, a Nőklubok Országos Szövetségének tagsága. 1964 óta 59%-kal csökkent. Ilyen drasztikus az emberek elfordulása a közösségektől egy mintaként szereplő modern államban. Nem csoda, hogy a hatóságok pánikba estek, mert az amerikai társadalom nagymértékben használja fel az egyéni kezdeményezést, és ez a tartóoszlop most kidőini látszik. Jól muta~a, mekkora a baj, ha beüt egy katasztrófa: hiába a sok pénz, a rengeteg eszköz, nem· cselekszenek, inkább elmennek üzleteket [osztogatni. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy a nők értéke, mely önmagában is nehezen meghatározható, igen kérdésessé válik ilyen le-' épülő erkölcsű társadalmi miliőben. A feministák alapjában ott tévednek, hogy azt akaiják megszerezni maguknak, ami már meg-.· van. (További pozitív preferenciákat.) Megtámadják a nők modern kori uralmának legbiztosabb uralmi bázisát, a családot. Tehát hiába keresnek, vádaskodnak, esetenként tombolnak. Összeszed.., nek egy csomó olyan előnyt, melyek inkább kárára vannak a nők-: nek, mint javukra - a végletekig vitt egyenjogúsítás is ide tartozik. De ezeket még bővebben megismeijük majd.
-44-
A
VÁSÁRLÁS
A vásárláshoz kell egyfelől a szükséglet és az annak megfelelő árucikkek, másfelől ma már kellenek reklámok, hogy olyan dolgokat is megvegyünk, amikre semmi szükségünk. Ha egy nő vásárol, akkor- tisztelet a kivételnek-fokozottabban van szükség a pénzre. A nők jó része persze reklám nélkül is tudja, rni az, amit meg kell vennie, ki kell próbálnia, mert feszítő belső kényszert érez, amely majd szétveti (mert a barátnője már megvette, kipróbálta, s még ha vacak volt is a termék, úgy beszél róla, rnintha jó lenne; vagy éppen látta valakin az utcán). V olt szerenesém olyan nőhöz, aki azt a feladatot kapta, hogy legyen szíves és vásároljon be háztartás-vegyipari cikkeket (szappan, tisztítószerek stb.). 1999-ben elköltött 19 OOO Ft-ot, több szakadozó nejlonzacskónyi holmit összevásárolt, ami szerinte fontos egy harmincnapos nyaraláshoz. V olt a tételek között hajlakk (egyenesen háromféle), körömlakklemosó (kéféle), mindenféle , kenőcsök a szúnyogriasztótól a szúnyogcsípés-hűsítőig, volt na. gyon divatos vécékagyló-illatosító és tisztító egyben. Vett aztán több, férfinak ismeretlen rendeltetésű tubust és flakont. De nem vett szappantéskonyhai mosogatószert ... Arnikor rákérdeztem, kaptam érte, hogy levegőhöz aligjutottam! Sok volt ott az ember, meleg volt, nem volt parkoló- különben is mit képzelek utólag számon kérni, mentem volna magam! Meg kell nézni egy olyan reklámot, amelyet afféle cikkek el•adására találnak ki rnilliárdos forgalmú reklámcégek szakemberei, amilyeneket tipikusan nők vásárolnak. Ezektől a reklámoktól (ha józan elmével nézi) egy férfiember rosszul lesz. Az itt látható nők általában imbecillisek vagy debilek, -45-
mert csak ilyen szellemi szinten állók tudnak úgy és annyira örülni annak, ha fehér lesz a ruha a "bio", "color power", "dual power", "oxigéndús", "mélymosó hatású" stb. mosóportól. Vagy egy simítással tiszta lesz az ablak! Természetesen ezekben a nőkben van irigység meg kivagyiság, és nem mulasztanak el egy félig-meddig kisgyerekekre vagy enyhe fokú elmebetegekre jellemző arckifejezéssel, kicsit pökhendien, kicsit büszkén a másik nőre nézni, aki a képernyő másik felén ugyanakkor (nehogy a gyengébbek elveszítsék a fonalat) egy másik flakon tartalmával próbál kétségbeesetten üveget tisztítani -sikertelenül. Furcsamód a feministáknak ehhez egy szavuk sincs! Szemmellátható, hogy ezek rendkívül ostoba reklámok, de nyilván nem csinálnák ilyen elképesztően hülyére, ha nem hatnának. (A világcégek nem arról híresek, hogy ilyen dolgokban melléfognának. Komoly kutatások, fókuszcsoportos vizsgálatok folynak e tárgyban szerte a világon, a teljes piaci területen.) Ha tehát a nőknek ilyen hülye reklámok kellenek, akkor ez azért van, mert ők ilyenek, vagy hagyják magukat ilyenné tenni. Nézzünk meg egy férfiaknak szóló sör- vagy autóreklámot, ezekben egyetlen hülyét sem mutatnak, csupa kedves, furfangos, jókedvű, bajtársias kópé vagy szakértő érdeklődő! Van még egy másik mozzanat, amit érdemes kiemelni a nők egy részének mániákus vásárlásával kapcsolatban: az idő megállítására tett reménytelen kísérlet. (A nőknek fiatalnak kell marad- . niuk, a férfi aránylag nyugodtabban öregedhet.) A fiatalság megvásárolható - állítják nem direkt módon a reklámok. Vedd meg a nyári kollekciónkat, és olyan fiatalos leszel, mint a gyönyörű . hímektől körülvett, rafináltan átlagos, de ugyanakkor vonzó nők.·. Nincs más dolgod, bármilyen is vagy: vegyél új ruhát, új kelléke-. ket. Ezek mind a fiatallá változás konzumálható kellékeiként je.. lennek meg. A modem feministáknak is van erről véleménye. Szecintük at ördögi világhatalmi férfimanipuláció fojtogatja szegény nőket A férfiak kimódolták, hogyan gátolják meg reklámokkal és kom · munikációval a nők felemelkedését. (Náluk, a feminista avant gárdnál a gyerekszülés mint gátló tényező nem jön számításb · mert nem szülnek. Nincs kinek, nincs kitől - tehát csak a karri · létezik.) A manipulált nők rabjaivá lesznek a reklámokbanközv , -46-
tített ideálképeknek, és ezek miatt nem tudnak társadalmilag felemelkedni- híresztelik. Vagy ahogyan Naomi Wolfüja: [... ] ezzel szemben viszont a nők ereje, szexualitása és önbecsülése a társadalom fentebb tárgyalt anyagi érdekeit veszélyezteti; amennyiben a női újságirást egy olyan 33 milliárdos iparág pénzeli, amely a nőkkel szembeni politikai félelemből kovácsol tő két[ ... ]
Ezt a szerző a fogyókúraiparról ÍJja, amely állandóan kisebbrendű ségi érzést szuggerál beléjük. (Mármint a nőkbe.) Ebben van is ' valami, ma a sovány nő a követendő szépségeszmény. Egy ilyen sovány lány ideálképével ébredni napról napra úgy, hogy húsz kiló úgymond "testsúlyfölösleg" van az ember lányának hasán, fenekén, combján- elképzelhető, hogy komplexust okoz. Gondos szakemberek kimutatták, hogy a nyugtatászerek 60-80%-át nőknek írják fel szerte a világon. Általában a nyugtatókat szedő nők az USA-ban kétszer annyian vannak, mint a férfiak. Ebből világosan látszik, hogy a nők egy eszményített modern társadalomban- ahol komoly hatalmuk van és szerteágazó jogaik (egyre kevesebb kötelesség mellett)- valahogy mégsem érzikjól magukat. Németországban a 80-as években végeztek egy szépségpreferencia-kísérletet, ahol a résztvevőknek meg kellett határozniuk az eszményien szép nőt. Ehhez képeket használtak, melyet a ku. tatók prezentáltak a kísérleti alanyoknak. Az eredmény szomorú és elkeserítő lett a mai nőkre nézve. Az emberek olyan nőket tartottak szépnek, akik nem léteznek a valóságban: szépségidolokból, a lapok címoldalán szereplő és eleve mesterséges (valamint nagyon fiatal) lányokból kompilált szépségideáljaik voltak. Tehát félig nő, félig "csinálmány". Ilyenekkel versenyezni élő, hús-vér embemek nem lehet. Az rnindenesetre látszik, hogy népiesen szólva nagy gáz van, mert mi, férfiak is benne vagyunk a slamasztikában: jobbadára olyanok után ácsingózunk, akik nincsenek! Mert az álnok szépségipar bennünket is félrevezet. A cégeket pedig a nyereség kényszere haj~a, amit a részvényesek követelnek, mert gazdagabbak akarnak lenni. (Megemlítem: az USA nagy vagyonainak 60-70%-a nők kezén van.) -47-
MosoGATÁs, KONYHA, FŐZÉS
A háztartásokban általában a nők főznek, de általában 100-100 főzőcskéző nő és férfiközüla férfiak elsöprő többségükbenjobban főznek. Nem is beszélve a kedvről. (Azt a tényt most nem firtatom, hogy a szerencsétlen nőknekjóval többet kell a konyhában lenniük, mint nekünk férfiaknak - de hát mit lehet tenni, nekünk máshol van dolgunk.) Bár mindez egyébként merő absztrakció, mert a nők manapság persze nem tudnak főzni. Azt hiszem, ez nem is szempont, me rt akkor ami lenne a "tedd a mikróba és kész", élelemnek csúfolt műanyagokat gyártó cégekkel: szegény multik tönkremennének. (Menjen csak el valaki egy szupermarketbe, kilométer hosszan lehet kapni egyperces levest, 3 perces levest, 5 perces tésztát, 10 perces süteményt. Csak "mikróba" való, előfőzött-elő sütött, E-adalékokkal jól telerakott ennivalókat.) Sok szerencsétlen férfitársam nem tudja, mitől olyan rossz a gyomra, pedig ha kimenne a konyhába, látná, hogy asszonykája varázslata semmi más, mint az előző héten látott reklámajánlat megvalósítása. (A reklámokért nem a nők felelnek.) Ha körülnézünk a konyha nemzetközi világában, azt látjuk, hogy női séf ritka - reklámozott csodabogár. Amennyiben komolyan kell főzni, szinte mindig a férfiak állnak a tűzhely mögött. Igaz, valamivel nagyobb rumli van a konyhában, amiért a nők (mikorra beengedik őket) nagyon szoktak cirkuszolni. Nem tudom, ki hogy van vele, de ha egy férfi mosogat (mert, ezt rábízzák), akkor több köztük az érdemes szakember, és saját megfigyeléseim alapján szebben, tisztábban mosogatunk, mint a nők. Sokkal alaposabb, logikusabb, amit egy férfi a konyhában végez. Ritkán volt alkalmam még látni olyan feleséget - pedig az ismeretségi körömben ugyancsak körülnéztem ebben a tárgy; ban -, amelyik figyelmesen és alaposan mosogatott volna gé .· nélkül. Nekem főleg az irracionális mosószerhasználat tűnik fel- k' környezetszennyezés! Van olyan nő, aki fúrton-llirt adagoljaa mo.., sószert. Aztán a vízcsap alá tartja a mosószeres szivacsot, és m' · ki is nyomja. Hogy a laza figyelmetlenséggel az agyonhabozo · -48-
l
' l'ath atatlanna' va'l t egese ' ' k et, egye'b mara d'o k oszo k at .:ed'enyen mar (mint tojássárgája vagy keményítőmaradékok) ne is bántsa. A má'sik fajta teleengedi a mosogatót, és abba belecseppent egy kicsit ,mint a reklámokban, melyekben azt hangsúlyozzák, hogy a kérdé.$es mosogatószer milyen kiadós. Persze ez nem ér semmit, mert csak a víz lesz habos, aszivacsmeg ragadós. A többiek minden tá~.nyért rögtön a mosószivaccsal együtt öblögetnek el a folyóvíz alatt. tDe állítólag sebaj, mert legalább mi férfiak nem kapunk gyomor~fekélyt, és az egészségünkhöz is kell az a néhány kilónyi kosz
~évente. A legcifrább a mosogatógép berakodása, ehhez némi ismetretre azért szükség van. Például feltétlenül kellene tudni, hogy !hogyan is mosogat az a gép. Kis emberek ülnek belül a gőzben, Eapró kefékkel, vagy árammanók csinálják? Esetleg netán valahontnau valahová víz csorog benne? Ez ám a talány! Mert ha víz spric!·cel, akkor nem rnindegy, hogy honnan hová. Ezt tudják a gyártók ~is, és igyekeznek kivehetően illusztrálni a működést, hogy lassan lmegtanulják a háziasszonyok is. (Emlékszünk a 90-es évek elejére, !amikor minden áruházban brummogott egy üvegfalú mosogatótgép, hogy lássák a nők, mi mit csinál benne, de a legtöbb rá sem ;,hederített, általában a férftak nézték érdeklődve.) Í Találkoztam olyan nővel, aki szépen talpára állítva tette bele összes poharat és rninden egyebet, majd nem értette: rnitől romflott el a gép, miért nem szívta ki a poharak belsejéből a vizet? ~El volt keserecive szegény, aztán amikor úgy-ahogy megtanulta la pörgő karokból spriccelő víz fizikáját, racionálisan, jól kihaszl·nálva a felületeket sosem volt képes telerakni a masinát. Amúgy ris csalás az egész, mert ha koszosan rakodik be, akkor nem mos !ei rendesen, ha előzetesen leöblíti, akkor ragyogó tisztára mos, (de amit betesz, az már eleve is majdnem tiszta. ' A mosogatógép a nőknek lett kitalálva, hogy több idejük mafradjon és ne tötjön le a körmük. Persze hogy a férfiak találták fel. fs talán azzal sem járok messze az igazságtól, ha állítom: azért, mert ;az emancipáció addigjutott valahol Amerikában, hogy bizonyos ;"női hölgyek" - kedves szegedi professzoromnak volt szavajá~rása- rendre kizavarják az ebédlőből a féljüket mosogatni. Erre !szegény férfiak [elismerték, hogy nincs mese, kell készíteni egy ~olyan szerkezetet, amely ezt az undorító műveletet valamiképpen
r
!az
-49-
elvégzi. Nincsen gusztustalanabb, mint felgyűrt ingujjal meleg zsíros Iében nyúlkálni a mosogató fenekére, és ott csorba szélű likőröspoharat keresni. A gép fellett találva- igaz, van még néhány fogyatékossága: nem tudja összeszedni a szennyes edényt, és mosogatás után nem pakol a helyére, de ezek a dolgok idővel meg fognak oldódni, mert a férfiak elnyomatása fokozódik. Viszont hallatlan szeren- : csénk, hogy a gép legalább nem veszekszik velünk!
ISMÉT A MENSTRUÁCIÓ
Egy külfoldi ismerősöm orvosnő felesége, ha jutott rá egy kis ideje, · kipakolta a szekrényt, kivasaita fehémeműt, majd újra visszarakta a cuccokat. A nők- ezt saját köreikből tudhaguk-ha menstruál- · nak, kellemetlenül érzik magukat, általában tisztátalannak. · Amikor fiatal voltam, egy idősebb kollégámtól azt a bölcsességet kaptam útravalóul, hogy a nőkkel óvatosan kell bánni, mert mindig van valami bajuk. Hol ez, hol az. Legfőbb baj a menstruá-. ció, amely három súlyos esetben manifesztálódik: vagy lesz, vagy éppen most van, illetőleg nemrég múlt el. Mi férfiak ugyan nem értünk a menstruációhoz, de megbízható ferninista forrásból tudható, hogy nem akkora ügy némely kivételtől eltekintve, mint amekkorát a nők általában csinálnak belőle. "A menstruáció nem igényel szabadnapo kat." Ebben (azt gyanítom) a férfiak a bűnösök, mert bevettük a nők erre való hi-. vatkozását. Számtalanszor hallottam már "dilis a tyúk, alighanem megjött neki" és ehhez hasonló megjegyzéseket- amit mi férfiak mondunk magunk között a menstruáló nőkről. Ez a teljes értetlenséget és tájékozatlanságot árulja el a férfi részről, de ne-· künk nincsenek ilyen tapasztalataink. Annyi mindenesetre igaz, ha a nő hajlamos a hisztire (elég sok ilyen van), abban az esetben nem lehet vele bírni a nehéz napokon. Ez a menstruációs cécó masszív vallási alapokkal rendelkez· hiszen valamennyi régi nagy vallás bőséges rendeletekkel szabá~ lyozza, mit szabad tennie egy nőnek, ha menstruál. Pontosabb inkább: mi mindent nem szabad tennie- és másnak vele. Izrael: ben az ortodoxok rniatt még ma is annyira komolyan veszik a -50-
"tisztátlanságát" menstruációkor, hogy vallásos férfiak ismeretlen nővel nem fognak kezet. Hogy felénk sem gondolták tisztának a menstruáló nőt, arra álljanak itt Ecsedi Báthory István bűnbánati szavai, ékes régi nyel\ven. "Én nyomorult, utálatos bűnös vagyok, megrothatandó por, :élek úgy, mint kíntól megszenvedett dög, asszonyállat havi kórságos ingéhez hasonló igazságú férfi." (Meditációk) Ez a menstruációtól való undorodás ma kiveszőben van. Azokból a bizonyos napokból bőséges hasznot húznak a higiéniai cikkeket gyártó világcégek, melyek milliárd dolláros nagyságrendű nyereséget kaszíroznak a különféle trükkös betétek, .tamponok tukmálásávaL Reklámszövegeik pedig egyre inkább meghatározzák a nők menstruációval kapcsolatos érzéseit. Hason;lóan viszonyulnak a dologhoz, mint a vallások- azok spirituális megfontolásai nélkül. Például ha valaki menstruál és tampax tam1.\pont használ, annak csodálatos érzései támadnak. A libress betét lszabaddá tesz, sőt több márka alkalmazása egyenesen szárnyalóvá ~teszi az asszonyt. Általában ha tampont használnak, könnyedek ~lesznek- folyton ugrálnak a levegőbe kék vizek partján, alig akar!nak foldet érni, és persze a vérük is kék lesz, nehogy kicsit is illet~lennek látsszon a reklámfilmekben. A fiatalabbaknak szóló hirt detési variáció szerint a koncertlátogatók a tömegben fejük felett ~adoga~ák a tampont viselő, mennybélien boldog nőket (csupa [rnindennapi, tipikus történet), és mindenkinekjókedv sugárzik ! az arcáról. Ezekhez a hígvelejű, merkantil ihletésű gondolatok!hoz nem kell kommentár. A reklámoknak nem az a céljuk, hogy ~egészségesen helyükre tegyék a dolgot, hanem hogy bővítsék : a piaco t, fokozzák a termék iránti keresletet, és sunyi módon to' vábbra is a nők tisztátlanságérzésére apelláljanak- teszik ezt szí' nek alkalmazásával, ügyes headline-okkal, hangulat keltéséveL · Ugyanis ha a terméküket vásáralja a nő, elérheti a tisztaságot, de ha nem, akkor megmarad koszosnak, rossz érzésekkel telinek. T érjünk vissza a rendrakáshoz. A rend azért is jellegzetes probléma, mert mindenkinek mást jelent. Van, aki az elképesztő káoszból szempillantás alatt előszed bármit, de akad példa az ellenkezőjére is. Egy családban általában a nő mondja meg, mi a rend, a férfinak ritka estben van befolyása erre. De ez a "rakj rendet magad után" mégjobbanbeszorítjaa férfit a sarokba, mert kezdeben, -51-
a szabályok kialakításánál csak olyanok képesek észbe kapni, akik eleget éltek egyedül vagy kialakult, saját rendjük van. A legtöbb férfi az anyja hasonló terrorjából ki sem szabadul, összeköltözik egy kislánnyal, aki ezt a receptet otthonról hozva seperc alatt begyűri- ahogy mondani szokták. Hatalmas cirkuszokat éltem meg olyan kolosszális problémák kapcsán, hogy a · poharakat miért úgy "hánytam" be a szekrénybe, és hogy sosem : vagyok képes rendesen elpakolni. Balga módon védekezni kezd- i tem, és tudakol tam, hogyan is kellene nem behányni a poharakat a szekrénybe - persze válasz nem volt, mert a kifogás nem a poharaknak szólt, hanem valami korábbi sértés megtorlásaként je-. lentkezett. Minden szó csak olaj volt a tűzre! Nem hinném, hogy egyedül én éltem meg ilyet.
l
MIT VEGYEK FEL?
"Az ólajtót, édes fiam" - szokta mondani anyukám a húgomnak, amikor azzal nyaggatta, hogy a tucatnyi, arra az alkalomra éppen • megfelelő ruhája közül melyiket is vegye fel. Nyilván anyámnak· meg az ő anyja mondta-tanította ezt a szólást, mert nekünk ebben az időben sajnos már nem volt ólunk. A nőnek akármennyi ruhája van, mindig úgy érzi, nincsen neki elég. Egyszerűen csak meg akar felelni a hímnek - úgy, hogy fogalma sincs, melyik férfi· a megfeldési célpont, s az mit akar vele, mit gondol őróla ruhaügyileg. Nagyon kevés férfinek dereng valami homályos elkép..: zelés a fejében arról, hogy egy nőnek mikor mit kell viselnie. Mi áll jól neki, és miért éppen az? A nőnek viszont kihívás a férfi puszta léte, mert alá kell vetni magát a férfinak- ez a sorsa genetikailag. Tehát aminél sikere'' sebb alávetettség érdekében eleve tennie kell a dologról: csábos kell kinéznie, legyen az szüretelés, autópucolás vagy estély. A v lódi nő ezt meg is teszi. Úgyszólván fiziológiailag lehetetlen ú . belépnie egy nyilvános helyre, hogy előtte legalább egy futó p· · lantást ne vessen a tükörbe, ellenőriznie kell magát. A nő a hímek miatt állandó versenyhelyzetben van. A szint' ott levő másik nőszemélyek miatt, akik mind ugyanazt akalj' a szóba jöhető hímeket egymás elől elhódítani. Még akkor is elle • -52-
őrzik magukat, ha történetesen hosszú órákat unatkoztak végig a kozmetikusnál. (Ezt az unalmat egyébként végigszenvedi az egyetemi tanárnő, a boltoslány, a rendőrnő vagy államtitkár asszony.) A férfiaknál ez az önellenőrzés nyomokban szintén megvan, de nem annyira a hódítást, hanem a presztízsszempontokat érinti hiszen egy férfinak adnia kell a megjelenésére. Ugy kell kinéznie, mintha erős, agresszív, okos, nyugodt, friss lenne. (A fiatalabb, festett hajú, kozmetikushoz járó fiúk azonban feltűnő en lányosan viselkedn ek.) A nők számára gyönyörűséges dolog a ruhák vásárlása, mert a híresebb márkákhoz fűződő imázs rávetül a ruha viselőjére a reklámok sugallata szerint. Amint az agyonreklámozott márkát viseli egy nő, képzeletében vele van az a miliő és elegancia is, amely a márkát ténylegesen körülveszi, kezdve az elárusító helyektől az elegáns reklám okig. Természetesen az is fontos, hogy azok a bizonyos színek, fazonokjól álljanak egyeseknek. Fontos mozzanat, hogy más nő is visel-e valami hasonlót, nem szabad lemaradni, állandó a verseny! Az öltözködés egyik alfejezete a társaságba járás: ha már megvetetik maguknak a drága ruhát, azt mutogatni is kell, különben minek az egész? (E két dolog folytonos kölcsönhatásban áll egymással.) Európában megszokott, hogy a feleség nem szűnik meg nyaggatni az urát, hogy menjenek ide-oda este. Rendszerintjön a példázódás, hogy a Beáék minden este eljárnak- ez az, amit nem szabad elhinni, hanem rá kell kérdezni: hová is járnak? Majd nyomban kérni kell a félj, barát telefonszámát, erősködve, hogy a módszert szeretnénk átvenni, a címeket megtudni stb. Nyomban kiderül, hogy nincs telefonszám, vagy elutaztak- szóval duma az egész. A szelídre nevelt ázsiai asszonyok, például a japán nők nem mernének ilyet kérni, sőt szégyenletes dolognak tartanák, mint ahogy azt is, ha az uruk hivatal után nem ülne le egy italra a kollégáival - természetesen feleségeik, barátnőik nélkül. De vissza az öltözködéshez l Azoknak a nőknek, akik nem akarnak mászkálni az urukkal, nem kell annyi ruha, tehát lehet más dolgokra is költeni a pénzt. Ugyanis férfi szempontból az újabb és újabb öltözékek nem túl ésszerű befektetések, mint általában minden olyan dolog, ami a nők megjelenésével kapcso latos: anynyiba kerülnek, mint az arany, és olyan értékállók, mint a télvégi
-53-
hó. Váláskor pedig mind el szokott tűnni. De a kiszámított "közösen" megszerzett jövedelem be mindig beszámolják az árukat. A nők ruhákból akkora mennyiség et képesek felhalmozni, . hogy a végén a legnagyobb nehézségek árán tudják eldönteni, hogy egy-egy este mit is vegyenek föl. Mindenese tre egy kapcsolat elején izgalmas nézni a tíz percenként új ruhában a tükör előtt illegő nőt. El-elroha n- megint új ruháért, vagy valamit kicserél-, aztán félig-medd ig már elégedett, amikor r;ijön, hogy most meg a haja nem jó. Ez így megy egész addig, amíg biztosan el nem késik onnan, ahová annyira igyekezett. A ruhajelenté se koronként és népenként más-más volt, jelezte a rangot, óvott a hidegtől, óvta a szemérmet, vagy éppen felhívott rá. A kínai nők például erősen takargatták lábukat, és nagyon szemérmetlennek tartották, ha valaki kivillantotta a lábfej ét. Az egyiptomiak a fejfedővel voltak elfoglalva és arcukat szerették takargatni, miközben szinte teljesen meztelenek voltak. Az európai népek az ágyékot fedték be mindenekelőtt. De aztán ahogy fejlődött az emberiség, egyre többféle dolog lett divatos - majd nem sokkal később annak az ellenkezője is. Ebben a nagy ki öltözködési mániában látok egy ellentmondá- · sos dolgot. A nőnek történetese n van egy barátja, és elmennek • valahová, ahol inkább idegenek vannak- ezeknek kiöltözni, őket a szép ruházattal csábítgatni: a partner semmibe vétele. Másrészt, a partner is részt vesz a játékban, mert a dekoratív nő az ő presztízs ét emelő jószág, és emiatt elviseli, hogy mások is fokozottan érdeklődnek iránta. Vagyis a presztízs emelése megéri a kockáza- · tot. (De az egész játék tele van ellentmondással.) Ugyanezt a nő otthon nem akalja megtenni, mert a lakásban. általában nincsen rendesen öltözve. Ráadásul a féljnek, barátnak kell elviselni azokat a pakolások at-uborka és minden éppen di.. vatos: falevél, növényi alkatrész okozta látványt, szagot-, ame·• lyek arra valók, hogy majd adott későbbi pillanatban egy rövid ideig a nő szép legyen. Természet esen a kiöltözésnek azt a moz~ zanatát is figyelembe kell venni, hogy a nők többsége állítólag: önbizalomhiányban szenved. A létének egyfajta megerősítése az; ha csinosabban akar öltözködni . Tehát a vásárlás a lét egysze * bizonyításaként is funkcionál. A saját- kifelé mutatott- magabiz~; rossággal ellentétben a kevésre tartott ön érték, az elbizonytalanü-'t -54-
,
~
í
'
[ dott öntudat kapaszkodója. Mivel külsődleges eszközökkel akar i~.' egy szellemi tényt erősíteni, csak önbecsapás lehet. ~ A nő ösztönös vágya, hogy nézzék meg, fütyüljenek utána, ( száljanak be n~ki - amin természetesen, ha bekövetkezik, meg l lesz sértődve. Altalában a feltűnő kinézet alapján várható az ilyen i kitüntető figyelem. A nők alá vannak vetve öltözetüknek (Balzac J után szabadon), ha ki vannak öltözve, valósággal rabjai saját megf· jelenésüknek. Volt alkalmam fogadáson megfigyelni nőket, akik ~ -fogalmam sincsen, hogyan bírtákki-egész este két-három pózt ~· váltogattak, aszerint, hogy mikor melyikben vélték előnyösebb nek megjelenésüket a ruhájuk fazonja és szellemük korlátai dik~ tálta kényszerben. Sajnos újabban egyre több férfit is látni feszítő, beállított pózokban. Ma már, amikor jószerével bárki azt vesz fel t magára, amit csak akar, hihetetlen problémákat generálnak abból az egyszerű dologból, hogy néhány óra hossziglan mi borítja tes~ tüket. Balzac a maga 19. század eleji tapasztalataival még mindig f~ ' ' ' ervenyesen az 1rta:
f
f t
l-
[... ] de ha a ruha teszi az embert, még sokkalta inkább a ruha teszi az asszonyt. [ ... J Az öltözködésben a legcsekélyebb inkorrektség is elegendő ahhoz, hogy egy hercegnőt, aki inkognitóban van, a társaság legutolsó tagjainak sorába száműzzön.
A nők ma is pontosan érzik: minden eszközt meg kell ragadniuk, hogy magukat kellemdúsabbá tegyék. Ezért a lehetőségért csapnak le minden vásárlási alkalomra. Ha valamit meg tudok venni magamnak, akkor érzem, hogy vagyok, ha sokat költők, akkor nyilván fontos vagyok, és még inkább létezem - fordul meg nem egy bájos női fejecskében. (Primitíven ez körülbelül így hangzik: ha sok pénzem van, több vagyok, mert a drágább az mindigjobb.) Ha a barátom képe megnyúlik egy ruhadarab árának hallatán, mert mondjuk drágállja-de még kifizeti a cechhet -, akkor emelkedik az én értékern is. Többre tarthatom magam, mert megérem neki akkor is, ha sokat költők. A nő erre hamar rászokik, mert eleve rabja annak a férfiak számára sem ismeretlen érzésnek, amelyről Babits így versel:
-55-
Én maradok magam számára börtön mert én vagyok az alany és a tárgy, jaj én vagyok az ómega s az alfa.
Jó részük abban a bilincsben szenved, hogy túlságosan fontos önmagának. Ez amíg szép és fiatal a nő, üdítő. De amint romlik az állaga, úgy lesz egyre kellemetlenebb a környezetének. És persze önmagának is- ezt azonban ritkán veszi észre. Ez a fajta nő órákat tud indulatosan lamentálni a másik nőről, aki neki valamit tett (általában rosszat). Ez tud mindenen megsértődni, ez nem érti a vicceket s vesz halálosan komolyan egy megjegyzést a narancsról, mert azt hiszi, az ő cellulitiszére céloztunk. Végül ez az a nő, aki előbb-utóbb mindenen megsértődik, és azt tartja, hogy az egész világ hibás, csak ő nem. Ám az öltözködéssei van egy probléma. Ha az ember elnézi a reklámokat, az egyik autót kínál, a másik édességet, a harmadik valami társaságot mutat nőkkel, de valamennyiben olyan sovány, hibátlan nők vannak, amilyenek hétköznapjaikban nem léteznek, vagy ha mégis, akkor inkább a járványkórházakban. Arra nem gondolnak a mintakövetésre erősen hajlamos lánykák, hogy a reklámok szereplői ezrek közül lettek kiválogatva, agyon vannak sminkelve, világítva, és csak két percet bír ki rajtuk a vakolat, mert minden felvételi leállásnál javítják a külalakjukat. Ellehet képzelni azokat a nőket, akik szívesen tájékozódnak a reklámok után- nagyon sok ilyen van! -: miket érezhetnek a példa láttán? Persze hogy kialakul bennünk egy ell<~nseg(!S·'l• ség a világgal szemben, amikor az - mint képzelik - '"'J"•·'""·gazdag és tökéletesen boldog; csak ő nem az a FeriveL Arról apróságról nem is beszélve, hogy hiába vásárolják 'L'J'!';""""'"ll a ruhákat, eszik a hirdetett élelmiszereket, aligha lesznek csúak tőle. A férfi szerzők a női cifrálkodásban általában hiúságot és ebben alighanem igazuk volt. Ma is sokan egyetértünk csak már nem merjük mondani az iparszerű nőpárti hatalommal szemben. Az ókeresztény Tertullianus emígyen a hitsorsos cicomázkodó hiú asszonyokról: "úgy testi szépségükkel, akár a pogányok asszonyai, akiktől az igazi szemérem ismerete". Azok a rendes nők, akik az -56-
férfi tetszésére mit sem adnak-jegyzi meg a tudós szerző - kevesen vannak. Nem kell úgy odalenni aszépen festett kelmékért , -folytatja-, a cirkuszi színpadi látványosságokért, a szép énekÍ lésért, mert ezek mind Isten teremtményei, hiszen az anyagot is ' Isten teremtette, tehát nem a teremtményt, hanem a teremtőt helyes imádni- háborog a különben nagyon szigorú Tertullianus. Mivel az asszonyok már akkoriban is szerették a drágaköveket, igyekszik kimutatni, hogy azokban semmi érték nincsen a ritka' ságukon kívül- súlyos fogyaték, tesszük hozzá mai ésszel, mert nem ismerhette a közgazdaságtant, amit utána jó 1300 évvel találtak fel szép lassan. Az igazgyöngyről, amit nagyon kedveltek ebben a korban, azt írja: "S bár ezt gyöngynek nevezik, mégis nem magyarázzuk másnak, mint a kagyló kemény és gömbölyű bibircsókjának." Tertullianus, aki karthágói születésű volt, Rómában ügyvédkedett. Amikor megtért kereszténynek - akkoriban lett filozófus-, s mint ilyen, nem tagadja meg magát, módszeresen boncolgatra a női hiúságot. Szerinte a nő külseje két dolgot mutat: díszt- ez helyes dolog- és piperét - ez már ballépés, mert testápoláshoz vezet, ami izgatja a szemet, és előbb-utóbb bűnre visz. Sőt nála a pipere egyenesen "szemérmetlen magakelletés", ehhez képest mára oda jutottunk, ahol a keresztények által bírált pogányok voltak. Aki csak a teremtőt dicsérné egy szép manöken láttán, az bizony súlyosan megsértené a fodrászt, a sminkest, a divattervezőt, a fotóst, a filmest, a stylistot. Kínában Li Liweng filozófus drámaíró munkássága a 17. században olyanjelentős hatású volt a divat, az ízlés, az élet művé szete területén, amihez foghatót egy személyben nem találunk a mi tájainkon. Li Liwenget foglalkoztatta a faültetéstől a kang (ez a kínai fekhely, melyet alulról meleg levegővellehetett fű teni) virágosírásának kérdéséig szinte minden. Voltak találmányai a lakberendezés terül etén, számos javaslata a hajviselet, az ételkészírés s főleg annak élvezete okán. Lássuk, mit mondott a nők öltözködéséről Lin Yutang szerint: Emlékszem, fiatal koromban a lányok vöröses árnyalatokat hordtak, az idősebb asszonyok mályvaszínűt, később a skarlát pirosra változott, a mályvaszín helyét a kék foglalta el, még később pedig a skarlát a bíbornak adta át a helyét, a kék pedig a zöldnek.
-57-
A dinasztiaváltozás után eltűnt a zöld és a bíbor, a fiatal és öreg nők egyaránt feketébe öltöztek. A filozófus kedvenc színe egyébként a fekete volt. Ezzel ma is nagyon modem lenne, akárcsak azok a kínai nők, akik a divatszíneket szinte azzal a tempóval váltogatták, mint korunk lányai. Sajnos a kínai irodalomhoz nem tudok hozzáférni, de erősen vágynék fordításokat, melyekből kiviláglik, hogy voltak azért rendes, tekintélyes férfiak, akik bizonyos haraggal szemlélték ezt a nagy divatozást. (Nincs korszaka az emberiségnek, amelyben ne akadnánakjeles szerzők, tiszteletreméltó férfiak, akik nincsenek megelégedve kortársnőik öltözetével.) Apor Péter uram- nem sokkal Li Liweng után és a Föld innenső felén - azon háborog, hogy nincsenek rendesen öltözve ezek a mai lányok, asszonyok (nem nyakig zárt ingben mutatkoznak), pedig az ő korában bizony: [... ] nem bocsátották úgy zsibvásárra az csecseket szemtelenül, mint az mostani asszonyok és leányok, hogy csaknem egészlen, többnyire félig nyakak, cseesek mezítelenül úgy áll, mintha éppen az férfiakat kénálnák csecsekkeL Hát ez az! Pont ezt akarták a férfiakkal: megkínálni magukkal. Csak ahogy ez lenni szokott, Apor uram eddigre éppen megöregedett a dologra. (Emlékezéseit idős korában vetette papírra ami nagy hasznunkra.) Az öltözködésbe régente a városok elöljárói - csupa komoly megfontolt férfiú- rendre beleszóltak. Nem engedték meg például a feltűnő kalapok viselését. Ha túl díszes ruhában ment egyegy asszony a templomba, bizony a hajdúk kivezették onnan. Ami nagy szégyen volt. Tiltották a nőket a mell- és vállfűző viselésétől, "rnivel az asszonyállatoknak egészségükre és szép formájukra nem kis kárral értetik meglenni"- idézi Takáts Sándor.
-SR-
A
HAJ SZÍNE
l
l Egyes antropológusok szerint az emberi civilizáció a nőkkel kez~ dődött ~és ebben van,is valami, ha meggondoljuk. A nő nem 1harcolm tanult meg a ferfiakkal szemben, mert ezt csak kevesen
~ tudták művelni, hiszen a férfi agresszívabb, erősebb volt. A nők kif: fejlesztették a csábítás, vonzás tudományát, és feltalálták a divatot. J Könnyebb egy dühöngő hím állatot a tetszéssel, a szexszellecsil[' lapítani, mint esélytelenként megküzdeni vele. Ha pedig a nők ~ az emberiség fejlődésének korai szakaszában erre lehettek kény~ szerülve, akkor a beszéd is nekik köszönhette fejlődésének civi~ lizáltabb részét. Bár ezzel kapcsolatban van egy másik elmélet is, ~ mely szerint a beszédet a férfiak vadászat közben alakították ki, ) mert ott fokozott és alapvető szükség volt a fejlettebb kommuni[ kációra a veszélyes állatok elejtése miatt. De létezik olyan elmélet [ is, mely szerint a beszéd együtt létezik az emberrel- természetes 1adottsága, nem kellett feltalálni, mert ha így lenne, a kutyák is fel1 találhatták vagy a majmok is eltanulhatták volna a beszédet- de ennek helytelenségét sem tudták még bebizonyítani. Ez a túlélési képesség mássá alakította a nő jellemét, mely jól elhatárolhatóan különbözik a férfiétóL Bár mára ez elmosódott - pontosabban ez csak a látszat. Ahogy a latin filozófusok állították, a természet nem ismer ugrást: natura nonfacit saltus. A nő miként ezt Freud és mások, köztük W eininger észrevették- nem kezeli a valóságot olyan szorosan, mint egy férfi. Az igazság sokkal szubjektívebb egy nő szemében, mint egy férfié ban. Arról már nem is kell külön megemlékezni, hogy a nő el is hiszi azokat az . állításokat, amelyek köszön ő viszonyban sincsenek (egy férfi sze. mében) a valósággal. Ezekről a női tényállásokról vitát kezdeni meddő- egyszerűen azért, mert a nők sokkal rugalmasabban vi. szonyulnak a tényekhez. A férfinél a tény az, ami tényszerűleg . látszik, hallatszik, ami leképezhető a valóságból. A nő számára a tények viszont csupán kiindulási alapot jelentenek. Ami végül a tudatában rögzül a valóságról, abban nagy szerepe van az egyéni értelmezésnek (s néha ennek semmi köze a valósághoz). Nem csoda hát, ha nők inkább szeretnek mások lenni. (Különben is szinte egyfolytában mások, mint aminek mi gondoljuk őket. Nagy
-59-
kedvvel foglalkoznak a külsejükkel, folyton rájuk tör a szebbé válás és a külsődleges megváltozás "korszakos" gondolata.) Éppen ezért ma már nagyon óvatosan kell megítélni egy nőt a hajszíne miatt, mert igen ritka az olyan, akinek eredeti a hajszíne. A cégek nagyon rafináltan ezt a természetes kedvet kihasználják és rendszeresen élesztgetik. Nagy üzlet, de ha nem lehetne estéről estére látni a tévécsatornákon a világ 4-5 vezető kozmetikai cégének reklámjait, akkor biztosan alacsonyabb lenne a kereslet. Ebben a feminista női magazinok vezető szerepet játszanak. Éppen azok a lapok, melyektől elvárható lenne, hogy legalább néhány oldalon rendszeresen foglalkozzanak az észnélküli hajfestés hátulütőivel, a festőszerek által okozott hajhullással, mérgezésekkel és rákos tünetekjelentkezésével, amihez az egyéb súlyos, krónikussá váló bőrbántalmak is csatlakoznak. Azokról a morális kérdésekről nem is beszélve, hogy erkölcsös-e akkora értékű kozmetikumot, festéket hetente magukra kenni, amiből egy család valahol a fekete Afrikában egy hónapig kényelmesen megélne. A kozmetikai ipar az üzleti célok megvalósítása érdekében képes elhitetni a nőkkel, hogy a hajuk színe a döntő. (Azt csak zárójelbenjegyzem meg, hogy rúzsokat, ránctalanítókat, fogyasztókat tukmáló hirdetések is mind saját nélkülözhetetlenségüket • áHítják.) Az üzlet az üzlet, az amerikai magazinok bevétele csak 1989ben 650 millió USD volt a pipere- és kozmetikai cikkek reklámozásából, és ez a piacnak csupán a kisebbik része. Tehát most az a tendencia, hogy rá kellszoktatni a nőket a színes haj akra, lehetőleg minél vadabb, nem természetes színeket preferálva, mert · ezekhez több szakatlan új ruhát kell venniük- kiegészítőkkeL Hiszen más körömlakk, rúzs és miegyéb kell hozzájuk. A cél: tudatosítani a nőkben, ha ezeket az eszközöket nem használják, nem lesznek trendik, és a férfiak rájuk sem néznek. Ha mindenhol ez a lemez forog, akkor egyre többen ráállnak, és onnantól már a többi, értelmes, önállóan gondolkodni képes nő sem maradhat le. A különben bősz feminista Naomi Wolf re-; mekülleírja ezt a jelenségetAszépség kultusza című művében,. amely az értelmesebb feminista elemzések közé tartozik. Wolf azt' gondolja, hogy a nők egy ördögi manipuláció áldozatai:
-60-
Valaki, valahol, valahogyan biztosan kimódolta, hogy a nők több dolgot fognak vásárolni, ha szépségre törekvő lényekként öngyűlölő, örökké sikertelen, éhes és szexuálisan bizonytalan állapotban kell tartani őket .
• Említi: a közgazdászok kiszámolták, hogy így fenn lehet tartani ' aszépségipar növekvését, melybe valósággal bele vannak őrülve. Az összesküvés-elméletért a feministák semmennek a szom. szédba, van nekik bőven! De hogy a folyamatot nem egy hímsoviniszta titkos nagytanács irányítja, az biztos -bár a dolog ettől ' az egy ténytől eltekintve pontosan így történik. A "karcsúságipar" 33 milliárd dolláros. A "fiatalságipar" 20 milliárd dolláros. (Volt mintegy tíz éve.) Ezek az iparakjelentős forgaimat bonyolítanak le, sok embernek adnak megélhetést és keveseknek mesés gazdagságot. A "tervben"- amennyiben ez . egy terv - az a zseniális, hogy nem esetenként nyúl bele a nők lelkivilágába és motiválja őket, hogy most vegyél vörös hajfestéket, ,: másik héten meg a lilát, hanem olyan érzetet keltenek szisztema1tikusan, hogy állandóan változni kell, mert ha nem változol, le~ maradsz! Mi majd segítünk választani neked! - állítják a reklál mok. Mint nő nem leszel jó, és nem fogsz kelleni a férfiaknak, ha ~nem újítod meg magad. Tehát a nők maguktól vásárolják az újabb ~ és újabb hülyeségeket, amiben azért tetszenek a férfiaknak, mert J azokat is érdekli az újdonság. r. Figyeljük meg, amikor feszültség alakul ki egy nő és köztünk. f A nők ha érzékelik, hogy valami nincsen rendben velük, gyanat kodni kezdenek, nem a külsejükkel van-e a baj. Ha aszokásos 1válasz nem nyugtatja meg őket, gyakran a hajukkal kezdik apu' hatolódzást. Tehát ha idegesíteni akarunk egy nőt, tegyünk nehezen értelmezhető megjegyzést a hajára. Például ilyent: kedvesem, ezzel a hajaddal nem tudok mit kezdeni. Most akkor a színe nem jó? a hossza? a fazonja? Óvakodni kell konkrét válaszokat adni - a homálytól, bizonytalanságtól teljesen kiborulnak. De vigyázat, hamar ugrik a pénzünk, mert jön a fodrász számlája, és még néhány cuki hozzávaló kiegészítő ára. Majd esetleg egy másik férfi helyettünk. Ha már itt tartunk, a másik dolog, amivel a nőket nagyon ki lehet borítani, a hüvelykujjal való mutogatás és böködés. Jelentése: -61-
nevetséges vagy szint alatti, amit csinálsz, de kifejezi azt is, hogy semmire sem becsüljük az adott nőt. Úgy kell kivitelezni, hogy egy másik férfinak a nő általjólláthatóan oldalra bökünk az ujjunkkal, olyanformán, hogy "nézd a spinét, töri magát". Erre garantáltan robbanni fog. De óvatosan! Mert az ostor a végén ami hátunkon csattan.
A
DOHÁNYZÁS
Régen (nézetem szerint nagyon helyesen) a nőket eltiltották a dohányzástól, aztán szép lassan - ahogyan az erkölcsök meg a szigor is koptak - egyre inkább polgáljogot nyert a női dohányzás. Persze aki azt hiszi, hogy a férfiakat nem tiltották kezdetekben, az alaposan téved. Volt kor, amikor hon unkban, de szerte a világon az erő sebbik nemet is eltanácsolták a dohányzás bármilyen formájától. Sőt egyenesen üldözték a dohányosokat, és ha az atyafiakat bagózáson kapták a korcsmában, olyan boto t kaptak a hátsó felükre, hogy attól koldultak. Azt taftia a hagyomány, hogy az első adag dohányt magyar foldön valamikor 1553-1556 között Bornemisza Pál erdélyi püspök kapta a törököktől. De ezt Takáts Sándor cáfolja, szerinte valószínűbb, hogy Murad szultán egyik követségének jó húsz évvel később itt járt tagjai dohányoztak először az erdélyi atyafiak előtt, akik ugyancsak elcsudálkoztak, mitől füstölnek a kutya törökjei, hogy mégsem gyulladnak meg. Mindenesetre majd száz évnek kellett eltelnie, hogy amint az újdonsággal szemben dukál, az első tiltó rendeletek is megjelenjenek. A gyulafehérvári országgyűlés az egyszerűség kedvéért mindent betiltott: a behozatalt, a tem1elést, s büntetni rendelte a dohányosokat is, a deákoka t, papokat, nemeseket, sőt még az asszonyi rendet is tilalmazták a pipától (merthogy néhányan közülük szintén nem . akartak kimaradni az élvezetekből). Ezek a tilalmak aztán az idők teltével rendre ismétlődtek, hol enyhébbek, hol szigorúbbak let- · tek. Üldözték a törökök is. Oroszországban még az orrlevágást is bevezették azoknál, akiket ezért kaptak el, de ezzel sem lehetett megállítani a veszedelmet. A törököknél annyira mentek, hogy több szultán alatt kivégez- : ték, akit dohányzáson kaptak-mert hiszen a kezdeti engedékeny- · -62-
ség után ott is észbe kaptak. Érdekes volt, hogy nem a do hányt tiltották, a kereskedést is inkább engedték, de a dohányosokra lecsaptak. (Ez pontosan az a recept, amit a mai liberális gazdaságpolitika is alkalmaz egyes esetekben: nyugodtan vásárolhatsz, gyárthatsz radar-, lézer-, zavaró-,jelzőberendezést, de nem használhatod a rendőrök bemérése ellenében.) A botozással folytatott harc főleg a szegény embereket érin: tette, a gazdagot akárha, ők megválthatták magukat. A nők általában kisebb-nagyobb késéssel követték a férfiakat , a dohányzásban, átvéve azok szokásait is. Mikor fustölték a dohányt, a nők is pipáztak, amikor a tubákolás is divatba jött, akkor ~ a nők is szargalmasan tubákoltak. Persze a teljes dohányzási szabadságot elnyert férfiak ekkor már morgolódtak a fustölő nőkön. r De hamarosan fólfedezték, ahogy a dohány mi minden betegt ségre jó medicina - azt pedig csak nem lehet eltiltani! A fejfaj ás, ~ szédülés és minden hasonló ellen ajánlott szer volt. Ezekben a "betegségekben" a nők mindenkor élenjártak, tehát újfent dohá~ nyozhattak. t A szivarozás elteijedése behozta aszivaros nőket. Liszt Ferenc ! egykori szereleme, Sayn-Wittgenstein hercegnő Rómában él~ ve rettenetesen erős szivaros lett. De szivarozott Georg Sand, t Szendrey Júlia- és még sokan mások a névtelenek közül. Akkoriban a szivarról úgy tartották, hogy élvezete segíti az emésztést, l jól hat a kedélyre. Az első háború után, amint elkezdtek kurtábbak lenni a szoknyák, és a nők férfias fazonú kosztümöket viseltek, melyek szaknyája merészen rövid lett- kilátszott a boka és vádli is -, természetesen cigarettázni is elkezdtek, egyre többen és egyre lelkesebben. Ezzel fejezték ki egyenjogúságukat. Sőt volt egy olyan időszak a II. világháború után- az amerikai feminista fellendülés kezdeti időszakában-, amikor a kismamákat is csak nagy nehezen lehetett lebeszélni a dohányzásróL Cigarettázhattak, mert szabad volt nekik- akkoriban nem reklámozták a dohányzás okozta ezernyi ártalmat. Az orvosok ugyan , mondták, hogy "káros az egészségre" meg "szeg a koporsóba" közben a rendelés alatt is jókat slukkoltak cigarettájukból. Nem beszélt ellene a média, ellenkezőleg, nyakló nélkül hirdette, méghozzá nemcsak a reklámokban, hanem annál is hatásosabban: minden filmben első volt, hogy rágyújtottak, dohányoztak a té-
l
i
!
-63-
véstúdiókban, a színpadokon. Dohányzott a híresség, a politikus, a konzervatív és a lázadó értelmiségi is. Egyáltalán: az egészséges élet nem állt még a figyelem középpontjában. Itt Európában meg (közvetlenül a háború után) örültek az emberek, hogy élnek és van enni-, innivalój uk, és persze jutott cigire is. Amikor a húgomat anyám elkapta titkolt dohányzása miatt, így intette: "Kislányom, a nőknek nem való a dohányzás, és utcán csak a kurvák dohányoznak." Hányunknak mondtak hasonlókat régi neveltetésű szüleink. Persze anyánk is dohányzott fiatalabb korában. A nők dohányzása, mint a szociológusok mondják, egyenlősödési gesztus. A mai dohányzásnak a nők egy részénél fogyókúrás okai is vannak, hiszen köztudomású, hogy a cigaretta elveszi az étvágyat. (Az én időmben a katonaságnál azért dohányoztak olyan sokan, mert aki cigarettázott, az bekerült egy cigis csoportba, ahol volt , öreg katona is, és működött egy tabu: aki cigarettázik, azt addig az öt percig legalább békén hagyták.) A lányok cigarettázásának az is az oka, hogy valamit tenni kell, társaságban ugyanis nem tudnak mit kezdeni egymással, nem tudnak miről beszélgetni: vagy azonos a véleményük, mert ugyanazt a tévéműsort nézik, vagy -és ez sem ritka- olyan hangos zenét hallgatnak egy "szórakozóhelyen", hogy amellett értelmes beszélgetést nem lehet lefolytatni. Helyette rágyújtanak és ftistölnek egyet.
TÉVÉSOROZATOK
A sorozatok kvázi lelki-szellemi táplálékot jelentenek- azoknak, akik unatkoznak, és reménytelenül sivárak, ötlettelenek, kényszerű menekülésben vannak abból az eseménytelen vagy rossz eseményekkel teli életből, amit a ma (kis)emberének élnie adatik. A tévésorozatban megtörténnek mindazok a dolgok, amelyek nézőik életében csak az álmokban lehetnek jelen. Estéről estére kívánatos, udvarias férfiak és nők láthatóak- szemben az otthoni ápolatlan, megunt élettárssaL Mindig van valami dráma, szerelem, kaland, sokféle szereplő, megannyi érdekes, talányos helyzet. Olyan lakások, amelyek mindig tiszták, elegánsak, van személyzet. De ezek a szolgák csak any-64-
lf
nyira vannak ábrázolva, hogy értelmezni lehessen őket néhány egyszerű tulajdonságuk segítségéve!: Carloszeret pletykálni és kicsitlusta,Juan szerelmes típus és állandóan a nőkönjár az esze, Conchita állandóan elfelejt valamit, és hasonlók. Agysérvet nem lehet kapni a történés megértésétől, viszont nagyon élvezetes be~lehelyezkedni az életükbe. Menekülés az unalom, a szegénység :elől. A semmitmondó, eseménytelen saját élet helyett másnap izgatottan lehet tárgyalni a munkahelyek tízezrein, hogy mit is mondott Rodolfo a szépséges, de nagyon hiszékeny Esmeraldának, arnitől az sírni kezdett. Pártokra szakadnak, és ki-ki vérmérséklete szerint foglal állást egy átlátható és egyszerűen kialakított történetben, amely pont azért ilyen, hogy ezt a pszichológiai funkciót betöltse. Az értelmezéseknek se vége, se hossza, mert mindenki mást hallott, mást látott, még véletlenül sem azt, amit mutatott a képernyő, hanem azt, amit maga konstruált, mintegy belevetítve a történésbe. E sorozatok a nézők nem létező családját jelentik, és az emberek genetikailag kódolt pletykaéhségét is segítenek kielégíteni. Hiszen egyre kevesebb valódi kapcsolattal rendelkezünk, de az . ősi együttélési formációk hagyatéka mélyen bele van írva az ember ' elméjébe. Nagyon fontos, hogy tudja, ki mit mond róla, miként • vélekedik a neki fontos személyekről, mert ennek segítségével tudja meg, rni a rangsorbeli helye az adott közösségben. Ám ezt ' a közösséget ma a tévésorozatok és a valóságshow-k szereplői je• lentik- a pletykalapok élénk asszisztenciája mellett, melyek minden olyan momentumról tudósítanak, ami az embereket saját · családjuk vonatkozásában is nagyon érdekli. Sokan háborognak, hogy ezek nem közérdeklődésre számot tartó információk, mert akik az efféle hírekben szerepelnek, semmit nem tettek, ami felemeli őket, semmit nem tudnak, sőt egyenesen buták. Igazuk van! Érdekességük abban rejlik, hogy ott vannak estéről estére a tévében. Ők az a család, a társaság, amely a képernyők innenső oldalán nem létezik. Az unalom annak ellenére sok embert kísért modern korunkban, hogy a szórakozások valóságos tengere vár mindenkire. Ebben szintén a nők vezetnek, a tetejébe igen látványosan tudnak unatkozni. Sokan meditáltak már azon, hogy a nő unalma jó vagy rossz -régen az volt a közmegegyezés, hogy az unalom -65-
feltétlenül rossz: a gonosz szellem, az ördög ott settenkedik az unatkozó körül, és rosszra csábítja őt. Aki unatkozik, az lusta- tartották, ezt eleget hallottam gyerekkoromban magam is. Unatkozni nemcsak a semmittevéstől lehet, hanem üres tevékenységektől, monoton dolgoktól is. Gondoljuk csak bele a széplány életébe. Tele van nem valódi tevékenységekkel: "ma ezt a ruhát veszem fol, holnap amazt, ma itt vásárolok, holnap ott, aztán szoliba megyünk és fittnesbe, holnap pedig fodrászhoz, majd beugrunk Ágihoz, a kozmetikushoz". Ha ez megállás nélkül így megy körbe-körbe, akkor elképesztően unalmas még annak is, aki nem ébred rá arra, hogy valójában unatkozik. Az egészben az az érdekes, hogy az ilyen "széplányoknak" nincsen egy szabad percük sem. Hosszúra csináltatott, szögletes végű, fényesre lakkozott műkörmükkel teátrálisarr mérgelődve kezelik gyöngyházfényű színes gyufasskatulyányi világító telefonjukat, és közben aggodalmasan keresgélik az aktuális randevú üres helyét a semmivel zsúfolt időbeosztásukban. Idejük másik része állandó várakozásokban telik. Ülnek a fodrásznál, a kozmetikusnál, váJják, hogy megszáradjon körmükön a lakk. Válják a boltban, míg kihozzák a nekik félretett cuccokat. Unatkoznak a luxus üdülőhelyen, hiszen ott is (ezer kilométerekre rendszeres unalmaik törzshelyétől) ugyanazokkal találkoznak. Az unalmat azonban a sorozatok nézőiből, az állandóan szépítkezőkből csak • a valódi belső tartalom tudja elűzni. Következésképpen ezek többsége élete végéig unatkozni fog, mert híjával vannak ennek. Ha unalmunkat "szórakozással" próbáljuk elűzni, akkor nagy • esélyünk van, hogy a reality show-k rajongói sorába állunk be. Azok a társas szórakozási lehetőségek, amelyek körülvesznek bennünket, egyfajta önkéntes monotóniát kínálnak. A tegnap olyan, mint a ma, és a holnap olyan lesz, mint a ma volt. Hiába van körülöttünk naponta új meg új ipari termék, autók, telefonok, él el-· miszerek, mindegyik lényege a fogyasztás monotóniájába fullad. Ez a rendszer egyszer ro bbanni fog, és akkor valóban új holnapok · jönnek. Kierkegaard írja A váltógazdálkodásban: Az unalom a semmin nyugszik, mely átkígyózik a létezésen, szédülete olyan, mint amit akkor érzünk, ha egy feneketlen szakadékban lepillantunk - végtelen. -66-
r
Ez a szép kép jól megvilágítja, hogy az unalom alapja az üresség. A dán filozófus azt is meglátta, hogy a világban - az ő korában . megjelenő rossz nem máshonnan ered, mint az unalomból. Aztán később ezt a megérzést felkapták az egzisztencialisták, a pesszit' misták, és kiművelték a modern ember viszonyát az unalomh oz. ~ Azóta van, hogy filozófiai értelemben szabályszerűen unatkozunk. ' De bennünket ne aggasszon, ha nem mélyedünk el benne, l. mert e nélkül is rengeteget tudunk unatkozni vagy tántorogni az f unalom szélén a társasági életben vagy a közlekedési dugóban ara! [ szolgatva. ~. Tulajdonképpen az utazási biznisz is azon alapul, hogy valami történést hozzanak a jobbmódú emberek sivár életébe, mert magától nem történik velük semmi. A legtöbb ember nem képes l pozitív történéseket vinni saját életébe, annyira önző. Ha bele~ gondolunk, a mai világ gazdagabb embereinek semmi dolguk az ~ életben, dolgozniuk egy idő után nem kell, mindenük megvan. gyerekeikkel nem törődnek- ők sem velük-, unokát, ha van f egyáltalán, kevesen vállalnak őrzésre, mert zavalja őket a gyerek l zsivaja. Az utazók játják a világot, az unalom ellen pénzért vásárolnak történést, nemcsak máshol létet, mert elmenni ma már szinte bárki elmehet akárhová, de attól még nem történik vele semmi, mert a történés csak akkor válik valódivá az emberben, ha képes megérteni. Ezért kerül mostanában előtérbe a kaland- és élményturizmus, az extrém sportok, hogy a denaturált élet elviselhetőb. bé váljék.
1
fA
i
A
FOGYÓKÚRA
. Ez a téma a modernjólétinek nevezett társadalmak zsírjába vág. , Ennivaló hál' Istennek felénk van bőven, lehet zabálni, ezt a gaz: dag világrészeken más-más okokból meg is teszik. El kelllátogatni a bálványozott Amerikába, és úton-útfélentalálkozhatnia hétköznapi emberekkel- akik nem úgy néznek ki, nunt a filmekben lehet látni. Elképesztően sok kövér, elhízott, európaiszemmel bugris, jártában-keltében zabáló embert látni. Esznek a tévé előtt, a moziban, sportrendezvényeken, nem tudnak meglenni a folytonos evés nélkül. Gyerekkoromban a mozikban még csak perecet -67-
árultak, idős, sovány, fehér köpenyes, borbély külsejű bácsik nyakba akasztós tákával jártak a széksorok mellett. Az emberek vettek egy-két perecet, és azt elmajszolták a híradó alatt. Ma viszont kisebb fajta szemetesvödör-méretű ibrikből eszik a hitvány, olajos, agyonsózott, túlfűszerezett, pattogatott kukoricát, sült krumplit, hozzá természetesen liternyi cukros kólát - mintha nem filmet nézni, hanem enni ülnének be a moziba. Persze ezek az emberek sem a leggazdagabbak, sem a legműveltebbek, sajnos ezt látni, hallani rajtuk. Ez a módi Európába Amerikából jött át. Hiába tudjuk, hogy nem egészséges ennyit és ilyen rosszakat enni - lehet kapni. Más is eszi, megvesszük mi is! A mai embert nem lehet azzal az alapállással megfogni, hogy nem egészséges kétszer annyit enni, mint amennyire szüksége van. Netán olyasmit mondani neki: mikor a Föld más részein éheznek az emberek, ennyi fölöslegeset megenni erkölcstelen. Reménytelen dolog a pokoli önzés és az elképesztő túlkínálat miatt is. Azt is csak kevesekkellehet megértetni, hogy az ember szervezete remekül megtanult koplalni, gazdálkodni a kevésből, de azt még nem tudja a szervezetünk, hogy mit kell tennie az állandó bőséges táplálkozás ellen. Gondoljunk arra, hogy a történelemben az éhezés általánosabb volt, mint a terített asztal fölötti dúskálás. Sebaj, itt van az ezernyi fogyókúrarecept, a különféle, évenként megjelenő átlag két, világújdonságnak beharangozott fogyókúrás módszer, amely természetesen forradalmi. Ezeket hol egy gyógyszergyár, hol egy próféta dobja piacra. Egyesek persze a nagy fogyókúramániát megpróbálják freudista alapon kollektív lelkiismeret-furdalásként beállítani. Én ebben nem hiszek, higgyenek benne azok, akik analízisre járnak. Ilyent csak a bulvárlapokban lehet leírni, ahol nem szokás utánagondolni az olvasottaknak, hanem úgy nyersen és hamar el kell hinni azokat. Talán azokjárnak közel az igazsághoz, akik arra magyarázzák a fogyókúrát, hogy szükségszerű, egészséges, de nehezen követhető divatjelenség, mert hasznára van az embernek. Természetesen komoly üzlet is, de ezt nem szükséges külön argumentálni. Létezett persze olyan kor, amikor ezzel ellentétesen gondolkodtak. A középkor egy részében, a barokk korban inkább kedvelték a ma molettnek, teltkarcsúnak mondott nőket. Csak rá kell -68-
!
nézni a kora és késő barokk festészet ábrázolta nőalakokra: mindegyikjó húsos, kövérkés. Brillat-Savarin, akinek neve az ínyencek panteonjában mindjárt a római Apieius után következik, és arany betűkkel van írva, a következőket ÍJja Az ízlés fiziológiája ~ ~. című művében - mely ma is érdekes olvasmány - a szépségről { és a soványságról:
!
t
,,
l ~
Az asszonyokra nézve azonban rémes szerencsétlenség a soványság, mert rájuk nézveaszépség még az életnél is fontosabb, a szépség pedig különösen a vonalak gömbölyűségében és kecses hajlásában rejlik. [... ] Minden soványnőszeretne meghízni, ezt a kívánságot már ezerszer hallottuk( ... ]
t Tehát akkor mániákusan hízni akartak a nők. Természetesen 1Savacin elnök úr, akit a kortársak öregségére nagyon respektáltak, ~
ad is receptet olyan étkezési módra,
amitől
hízhatnak a hölgyek.
i A szerző a forradalom korában élt, konzervatív és királypárti volt.
f
t; Törvényszéki elnökként menekülnie kellett a forradalmárok elől,
t tehát sokat utazott és tapasztalt. Íme a huszonharmadik elmélke-
: dés, azaz mitől volt tanácsos akkoriban "tudományos" alapon meghízni. Egy aznap sült kenyér- ez általános szabály- belét is meg kell enni, reggel nyolc előtt az ágyban kenyér vagy tésztaleves. Tizenegy óra körül jöhet a reggeli fődolog, a tojás - rántotta vagy tükörtojás formájában-, mellé pástétom, "és amit még akarunk". Utána séta, és itt egy jellemző társadalmi kép az akkori luxusnőkről: "a hölgyek elmennek a baulogne-i erdőbe, a Tuilleriákba, vagy szabónőjükhöz, divatárusnőjükhöz, divatáruházakba, s barátnőikhez, elbeszélgetni arról, amit láttak". Ezt azért idéztem, mert ma is ugyanezt teszik, csak éppen nem akarnak meg~ hízni. . Jellemző, hogy akkortájt sem arról beszélgettek, ami fontos, · hanem holmi látványok bennük keltett emlékeiről, azaz a sem! miről. Természetesen a férfiak dolgozni mennek, mert BrillatSavacin szerint "a kötelesség mindenekelőtt"! Ebédre levesek, ri; zses ételek, húsok, halak, édes krémek, cukros sütemények. Italnak sört és dél-francia borokat ajánlott, a savanyúságtól óvott, a gyümölcsöt cukroztatta. A hidegvizes fúrdést nem ajánlotta. A vacsorát nem tárgyalta külön, de javasolta a tizenegy óra körüli lefekvést. -69-
(Felmerül bennem a kérdés, hogy ennek a soványságmániának nincs-e más szociobiológiai oka. Nem a túlnépesedettség, az enerváltság következménye-e? Sok kérdés meriil fol. Az általános és rohamosan egyre teJjedő terméketlenség, a csökkenő születésszámok nem egy olyan biológiai automatizmus beindulásának jelei, amit csak azért nem veszünk észre, mert velünk történik? Hiszen a sovány nő nehezen esik teherbe, ha sok a sovány, akkor a születések száma csökken. De a bökkenő az, hogy pont ott csökken a születések száma, ahollehetne gyerek- tudnák etetni. Arra korrekt kísérleti adatok vannak, hogy egyes állati populációk túlnépesedés esetén sajátos betegségeket kapnak, és tömegesen kipusztulnak egész addig a mértékig, amikor elfogadható egyedszámok alakulnak ki, a betegség megszűnik, visszaáll a rend. N em egy ilyen folyamat kezdődött?) Persze a fogyókúra sem annyira új dolog, hogy ne lehetne megtalálni az előképét, igaz, nem tömeges formában. A nekünk, magyaroknak oly kedves Erzsébet királynő (Sissy) nagy fogyó- · kúrázó volt. Férje ura, aki ha kedvében akart jámi, "a te kicsid"ként írta alá a hozzá címzett leveleket, nem volt nagy véleménynyel a fogyókúráról. De mekkora a nők hatalma: az öregedő császárnak még a barátnője által folytatott koplalásról is rendre be kellett számolnia feleségének - aki mai szemmel elmehetett volna életmódgurunak. Schratt Katalinhoz- akinek magyar fér- . je volt- így ír egy levelében: "A császárnét érdekelnék a kilók és a grammok is, engem azonban egyáltalán nem, mert a médeget butaságnak és egyenesen csapásnak tartom." Így a császár. E tekin- · tetben rendes férfiemberként foglalt állást: idegenkedve szemlélte az asszonyok hóbortjait. Pedig a két asszony (a feleség és a szerető) mindent kipróbált, amit akkoriban kitaláltak. V olt ezek között tengervíz és gyógyfű kúra, izzasztókúra és sima koplalás, ám: Tegnap, a változatosság végett tejkúrába kezdett, ami aztjelenti, hogy három napig csak tejet és marierrhadi vizet iszik és még kenyeret sem eszik, és csak a negyedik nap étkezik rendesen, és így tovább e szerint a beosztás szerint.
-70-
Hozzá még biciklizett is a császámé, mint ezt megtudjuk őfelsége ; Schratt Katalinhoz írott leveléből. A barátné is nő volt, tehát azon. nal tejkúrába fogott, melynek "hatására másfél kilót leadott" írta viszont a császár a feleségének, aki nem mulasztott el soha . érdeklődni Schratt Katalin hogyléte, aktuális fogyókúrája felől; ha ez valami újszerűt csinált, a császárné is nyomban kipróbálta. De a hölgyek kaphatók voltak egyéb, ma járatos dolgokra is, melyek akkor joggal tűntek ostobaságnak a kegyes uralkodó előtt. ·Ezt ÍJja őfelsége a millennium éve után a feleségének: Ugyancsak meglep az a szándékod, miszerint a Hermes viilábarr két ftirdőkabint akarsz építtetni, és ezekben sütögetnétek vagy égetnétek magatokat. Rettenetes lenne, ha azok után a szomorú tapasztalatok után, amelyeket a gőzfürdőkkel szereztél, megint valami hasonló kúrába kezdenél és a barátnét is, aki minden medicinális ostobaságot hajlandó veled együtt megcsinálni, romlásba döntenécll
. A császárné - eltökélt fogyókúrázó - amikor egy budapesti elő r. kelő leányneveldében elmondták neki, hogy az ottani lányok , napjában hatszor esznek, "túlságosan" soknak találta- tudjuk meg FerencJózsef egy 1891-ben kelt leveléből. Ezeket ma is így gon. doljuk, a császárné ha ma élne, simán beilleszkedne a trendi élet. be, talán fel is találna valami újfajta fogyókúrát, valami fogyasztó ~· módszert egészen biztosan elneveznének róla, ilyesmi névvel: l; Sissy system. Holtbiztos, hogy vennék, mint a cukrot a császári és ( bajor hercegi koronával diszkéten ékesített könyvet. ~ · Meglepő, hogy a menstruációt betegségnek tartották, és en~- nek megfelelően abban a szemérmes korban széltében-hosszát ban tárgyalták - legalábbis ez tűnik ki az uralkodó leveleibőL [ Folyton tudósítja a császárnét Schratt Katalin nehéz napjairól. i Szegény császár - bár ilyen nagyurakat nem illik s~nálni, fő f leg nekünk, magyaroknak nem, tekintettel 1848/ 49-re - meg f lehetett áldva ezekkel a nőkkel. 1894-ben azt írja a császárnéról: (... ] de aggódik, hogy megint túlságosan meghízik, mert amióta karlsbadi vizet iszik és csak feketekávén, hideg sültön és tojáson él, sokat szedett fel. Ez már a szeszélyek szeszélye!
-71-
Valószínű,
hogy a mostani orvosok azonnal kezelésbe vennék a néhai császárnét mint anorexiás beteget. Hogy ez mennyire így lehetett, arra maga a császár utal, amikor megállapítja egy levelében, hogy az asszony, bár tej- és gyümölcsnapokat tart, jobban néz ki (tehát hajlandó volt enni valamit), ám ezt az okos félj óvakodott megmondani neki. Máskor meg éppen ettől fogyott, a tej- és gyümölcsnapok általában eredményesek voltak, tudjuk meg a császár egy későbbi, Gödöllőről keltezett leveléből: "ennek következtében két font híján egy latnyit fogyott". Voltak más hóbortjai is, íJja őfelsége: Tegnap hajmosás volt, és egész nap nem vett magához más táplálékot, csak szőlőlevet. Micsoda gyomor, hogy ezt kibÍlja!
De hagyjuk a Monarchiát! Az étkezésre odafigyeltek az I. világháború után is. Meglepő módon ennek erkölcsi vonatkozása is akadt. Nemcsak a test tökéletes és egészséges működése szempontj ából, hanem annak másodiagos hatásai miatt is. Megfigyelték, hogy akik sok húst esznek, érzékibben kezdenek élni, főleg ha eredendően hajlamuk volt rá. óvakodni kell a sok fehétjét tartalmazó tápláléktól, mely különösen szítja az érzékiséget. Általában, akiknek erős harcot kell vívniuk érzékiségükkel, mindazoknak nagyon ajánlatos a húsevés korlátozása.
Mindenekelőtt
Ezt írja Friedrich Wilhelm Foerster Élet és jellem cím ű népszerű munkájában, amely az ifjúság helyes nevelését volt hivatott elő segíteni. Ezt ma sem cáfolja a tudomány. Ilyesmire persze ma már nagyon kevesen adnak, ám más okok-: ból egyre többen fogyókúráznak a világon. Ezért egyre több olyan anyagot lehet kapni- ezeket "élelmiszer-kiegészítőnek" neve-' zik-, melyek fokozzák a zsírégetést, telítik a gyomrot. De min-' denféle más eljárások is léteznek. Ilyen a gyomor sebészeti szűkí-": tése, vagy gumilabda behelyezése a gyomorba, ahol megfeleiméretűre felpumpálva telítettségérzetet okoz. Erőtlen, elpuhul · korunkban már ilyen módszerekre van szükség némelyek életbe maradásához. -72-
Ismertek lelki módszerek is, mint amilyenek a különféle me"tációk. Persze mindhez guru kell - vagy szakpszichológus -, .ehát ez is jó üzlet. Nem kevesen pont fordítva: mániákusan nem ek (ezek inkább a nők közül kerülnek ki). Többen teljesen lezavarodnak abba, hogy még akkor is kövérnek hiszik magukat, csontig lesoványodtak. Ezt a betegséget hívják anorexiának, gyre több áldozatot szed. Magam is ismertem egy ilyen lányt, végén alig bírták megmenteni az orvosok, fél évnél is hosszabb "deig kezelték, de a házassága mindenesetre ráment az agybajára. Naomi W olfleítja, hogy a II. világháború idején ott, ahol naon éheztek- Hollandiában, a lódzi gettóban vagy a haláltábokban -,több kalóriához jutottak az akkori szerencsétlenek, mint .· mai önkéntes klinikai fogyókúrázók az USA-ban. A tendencia lmindenesetre kézzelfoghatóan megtapasztalható, elég körbekértdezni a baráti körhöz tartozó nőket -legalább a fele tesz valami ~olyasféle megjegyzést, hogy ráférne egy kis fogyókúra. De a reklátmokban is egyre vékonyabbak a lányok, főleg ha a külfoldi lapo~kat nézzük. Az is tény- kísérleti adatok vannak rá-, hogy rendlszeres napi 1700 kalória bevitelemellett elmarad aszexuális vágy, fnem beszélve a sovány nők menstruációs zavarairóL f Megvizsgálták a Playboyban szereplő playmate-ek (ezek a "ki1hajthatós" lányok) súlyadatait a hetvenes években: ll %-os test~súllyal voltak az országos (USA) index alatt, rníg 1978-ban már t17%-kal. Szemmelláthatólag a tendencia folytatódik, és a mai tszépségek minden eddiginél soványabbak, emellett akkora amel[lük, mint egy tíz kilóval nehezebb nőnek! · Több nőnek a fogyás fontosabb, mint a munkahelyén vagy :szerelemben elért siker, mondja a Glamour című női magazin [válaszadója. Tehát aszépség manapság egyre inkább a soványságigal egyenlő. Ezt illusztrálja egyébként a Vogue és más hasonló .divatmagazinokban megjelenő editorial rovatokban bemutatott, ;elképesztően sovány, dühödt vagy sértődött tekintetű kábítósze.resre sminkelt arcú lányok tömege. Ráadásul kékszínekkel meg!világítva- úgy néznek ki, mintha hullák lennének. Ki a fenének tetszenek ezek? Illetve tegyük fel a kérdést kicsit másként: milyen üzletpolitikai megfontolások alapján készítenek ilyen anyagokat évek óta konok rendszerességgel? "Egy nemzedékkel ezelőtt az átlagos modell súlya 8 százalékkal volt az átlagos amerikai nőé -73-
alatt, ezzel szemben ma a modell23 százalékkal könnyebb." (Lásd fentebb.) Ez azt jelenti, ha az eszményképek ilyennek vannak beállítva, akkor a követők is ilyenek akarnak lenni. Minden korban volt egy bizonyos kultúrája a "fogyókúrázásnak", de ezt böjtnek nevezték, és egyenesen vezeklő jellege volt. Egészségügyi mozzanata a tavaszi böjtöknek csupán másodlagos. A sokféle célból és okból megtartott böjtöket összekapcsolták a különféle vallások szakrális értelmezésével, melyek főleg arra voltak jók, hogy emeljék a lelket, elvonatkoztassák az embereket a földi dolgoktól a szellemi szférák irányába. Természetesen praktikusakis voltak ezek a böjtölések, rendszerint akkorra állították be azokat, amikor már és még nem volt ennivaló tavasz táján, vagy éppen nem volt ésszerű megenni mindent a tél elején. A kora kereszténység századainak aszkétái azért nem ettek rendesen, mert észrevették, hogy a teli has földi gondolkodásra sarkall, míg az üres gyomor fényes szellemet eredményez, és bizonyos gyakorlás : és eltökéltség mellett jobban szárnyalnak a gondolatok Isten felé. 1 Aranyszájú SzentJános a 4. században azt tanította: "Böjtölj, mert j vétkeztél; böjtölj, hogy ne vétkezzél"; Szent Vazul, aki Szent Benedeknél száz évvel korábbi szerzetesi regulát alkotott, szintén a böjt mellett volt: "Tartsd tiszteletben az ősi böjtöt, mert az· olyan régi, mint maga az ember." Tertullianus kereken meg is mondja: A testtagok elhelyezkedésének aztán megfelel a bűnök rendje is, először a gyomor, aztán rögtön a pocak alá alapozott pajzánságok. A falánkságon át költözik be a bujaság. Tehát nem öncélból koplaltak, s főleg nem azért, hogy jobban nézzenek ki. Mi tagadás, ezek a fennkölt böjti dolgok rossz fényt vetnek a mai kor emberére, hogy neki csak ennyire (a teste kül~ alakjára) futja. Oktalanulleszóljuk az előttünk élt embereket, ho_; !ott fel kellene néznünk rájuk, mert szellemi kultúra tekintetében lepipáltak bennünket. Igaz, nem volt mobiltelefonjuk, és anyagf kultúrájuk alatta maradt a mienkének, de akár egy középkori susz · ter is többet tudott a filozófia és vallás kérdéseiről, mint napjai nem egy ünnepelt tévésztárja vagy átlagos értelmiségije.
-74-
A fogyókúra, mint minden a 20. században, üzletté vált, a piaci egyik fele abból él, hogy agyafúrt módon meghízlalja a nőket (és a férfiakat is), a másik fele meg fogyasztani akarja őket. Kitalálnak olyan árucikkeket és szolgáltatásokat, amelyeket 'meg kell venni, és máris hozzák az eredményt. Arról szó sincs már régóta- illetve csak alternatív és életmód-orientált körök-ben -,hogy figyelj oda magadra, ne zabálj meg mindent, élj tu~datosan és erkölcsösen, fegyelmezd magad. Az pedig sokaknak ·biztosan meglepő, hogy régen a torkosságot bűnnek tartották. ,- Milyen messzire jutottunk ettől, amikor az esti tévés reklámfo.lyam nem áll másb ól, mint nassolnivalók (ital, édesség, száraz sü' temény, gyors ételek) hirdetésébőL Ezt megszakítják a gyilkosságok, lövöldözések, verekedések és autós üldözések- de gondolat sehol. ,résztvevők
-75-
Ez az a téma, amit férfi társaságban folytatott beszélgetések során nem lehet kimeríteni. Történetek tucatjait hallani az eget verő asszonyi butaságróL Mindenki hozzá tud tenni egy-két saját gyöngyszemet. Némelyik férfi azonban ilyenkor csak hallgat, és félszegen nevetgél. Náluk két probléma lehetséges: vagy nem lát ilyen ostobaságokat a környezetében (ő a szerencse gyermeke), vagy még nem kérdezte meg a feleségét, hogy mesélhet-e ő is ilyeneket, illetve nem biztos abban, szabad-e neki ezeken nevetni. Vagy- még tragikusabb- maga is efféle. Itt most nem fogok ; történeteket ismertetni, hiszen ilyenek jócskán megtalálhatók j a napi vagy vasárnapi színes hírek között. De jó történetek ke- l ringenek a neten is. Í Pedig sokszor nem is butaságról van szó, egyszerűen a nők nek más a fontos, az agyuk nem arra a srófrajár, mint a mienk. A nő egyszerűen nem úgy látja a dolgokat, mint mi. Amikor egy kalandos úton a férfi azon izgul, marad-e elég benzin a kocsiban és kiérnek-e az erdei útról valami civilizáltabb vidékre, megeshet, hogy egy nő elmélyülten vizsgálgatja az arcát a napellenző tükrében, mert neki már azonjár az esze, ha odaérnek a benzinkúthoz, elég jól és csábosan néz-e majd ki, mert ott is vannak férfiak. Fütyül ő a fogyó benzinre, az elvesztett útvonalra, a lehetséges tájékozódási módokra- ezeket majd a férfi megoldja. Ha véletlenül nem, akkor sincs baj, legföljebb lehet egyet veszekedni vele. Ugyanez az alapja, mint már említettem, a vége-hossza nincsen ruhaválogatásoknak, lásd a belehíztam, vastag benne a combom, nem áll jól aJenekemen, vastagít satöbbi tépelődő megjegyzéseket. ' -76-
. Figyeljék meg: mindig a ruha a hibás! Mindezek mögött a másképpen működő nő rejlik, ami természetesen eszméletlenül bosz-szantó lehet adott esetben. Hamvas Béla Velázquezről írott esszéjében, a rá jellemző 'tömörséggel, mélységgel a festő egyik képén szereplő infánsnő kapcsán sort kerít a butaság értékelésére: A butaság őstény. Kétségbevonhatatlan valóság. Mindenütt ott van, minden mögött, előtt, alatt, fűlött és között. Az egész életet átitatja és megfesti. Megjelenik vonalakban, pillantásokban, szavakban, hanghordozásban .
. Stimmel. De Arany János is hasonlóan erre a következtetésre jutott már korábban, a Vojtina ars poeticájában. "A butának sorsa fcildi éden." ·Valóban, mennyi nőnek van ebben a sorsa- nem irigylern őket. Az asszonyi butaság minden kultúrkörben bevett dolog volt. · Naszreddin Hodsához egyszer beállítottak azzal, hogy "feleséged elvesztette az eszét [ ... ] Hodsa gondolkozni kezdett. Min ~ tűnődsz? Kérdezték tőle. Hodsa azt felelte: Feleségemn~k soh,a1 sem volt esze. Most azon gondolkozom, hogy ugyan mlt vesztt~ hetett el?" A butaságnak számtalan árulkodó nyoma van, némely nőkön t már a külsővel elárulja magát. Ezt jó szem ű férfi észreveszi. Ott lebeg egy mély tompaság a nő körül, ezek rendszerint egykedvűbbek, passzívabbak az átlagnál - vagy éppen mozgékonyab1bak. A mozgásuk is jellemző, ahogy valamit tétován megfog~ nak. Árulkodó a beszéd, nemcsak a nyelv, amit használnak, ~ a kifejezések, hanem a témák, a kötőszavak is. Mint Carlyle meg: állapítja:
r
l
!
!
Az ügyefogyott fecsegés nem arról szól, ami valóban megtörtént, hanem csak arról, amit elmulasztottak megtenni s ami nem sikerült.
Bizonyára férfitársaim közül többen is végighallgattak már ilyen vége-hossza nincs "eszmefuttatásokat" barátnőjük vagy éppen feleségük szájából. Körülbelül ilyeneket: -77-
"Tudod, azt gondolom, hogy amikor a lányok kimentek az irodában a szobából, akkor a főnököm, miután sokat beszélt Ritával - tudod azzal a festett szőkével, aki állandóan pletykál rólam, és azt hiszem, hogymost ismondott valamit, mert amikor ebédkor beszálltunk a lift:be, furcsán nézett rám." Vagy: "Amikor a Zsuzsa- tudod, az a csaj, akiről már meséltem- tegnap kijött a főnök től, nagyon furcsán nézett rám, és azt gondolom, hogy valamit mancihatott rólam. Mert már korábban is gyanús volt nekem mondd, figyelsz egyáltalán? (itt temperamentum szerint egy rövid kitörés jöhet, hogy te sose figyelsz rám vagy hasonló)-, azt hiszem, azt mancihatta el, amikor volt az a pályázati ügyünk, amit a Kriszta rontott el. .. " Ez a fajta női eszmefuttatás aztán eltarthat akármeddig, rengeteg névvel, érdektelen adattal, felesleges hivatkozással, mellékkörülmények taglalásávaL Nem szabad kérdezni! Az csak olaj a tűzre, és a hígvelejű okfejtés minden kérdéssel h oszszabb és hosszabb lesz. De veszélyesek a flegmán és unottan odave- . tett ühüm, ehem, eeegen és társai is, mert akkor amiatt lesz ideges, hogy nem érdeklődünk eléggé. Ha közben tapogatjuk és simoga~uk a nőt, az sem jó, mert elvesztik a fonalat, és ez a többséget dühíti, aztán valami ciaereakciót fogunk kiváltani vele, amely akár napokkal később üthet vissza, amikor nekünk már fogalmunk sincsen, miről is volt szó. Tegnapelőtt kedden, a munkahelyi vécé előtt a dohányzó ban ... Alig hallottam nőt, akit ne fúrtak, piszkáltak, üldöztek volna más nők. Összeférhetetlen egy társaság, az biztos! Ezt már a görögök is látták, az ószövetségi zsidókról nem is beszélve- de ők még tettek ellene. A bácsikám, kényelmes, komótos ember lévén, szeretett heve-~ részni, amikor azt figyelte kedvenc sezlonjáról, hogy felesége va-· lami házastársi feladatot próbál megoldani. Mosolyogva rám nézett, és félhangosan megjegyezte: agy nélkül nehéz. A megoldás. persze - mivel nézték - nem ment szegény asszonynak. Meg igaz, ami igaz, tényleg kellett volna hozzá agy is. Ami elvileg megvolt neki, de nem olyasmire való, amit éppen csinált. Aztán megözvegyült, és azóta azt sajnálja, hogy nem mondja neki senki: "te~ agyatlan". · Ez az agy-kérdés nem egyszerű, mert nem lehet rámonda '"' a nőkre, hogy úgy ahogy vannak: hülyék mint a tök, de valaho -78-
: mégis ezt tudjuk megállapítani mi férfiak magunk között, annkor . a porszívózás, öltözködés, mit mondott a főnök és efféle témák ~kerülnek sorra. Az igazság az, ha kicsit elemelkedünk a hétközna. pok konyhaszagú valóságától, hogy a nők is éppen olyan okosak :, vagy buták, műveletlenek vagy műveltek, mint a férfiak. Azzal j a lényeges különbséggel, hogy az ő érdeklődésük nemük, neveltetésük okán más, eltérő dolgokra érzékeny, másra van beállva az agyuk. Idegélettani leírások tényként kezelik, hogy a női agy strukturáltsága egyes részletekben eltér a férfiétól, és ennek okai g nemhez kötö~,tek. ő~i korok~an más feladatokat kellett me?~. oldama egy nonek es mast egy h1mnek. Gondoljunk csak az utod . gondozása, a magok gyűjtése, illetve a vadászatmint feladat kö~· zötti különbségre. Ezeket a strukturális különbségeket tudja az f agyunk, ezért aztán a fiúk automatikusan mások lesznek, mint ~ a lányok, mást szeretnek játszani és másképpen. A különbsége[ ket a} elenlegi nevelés nem szünteti meg, csak elnyomja vagy ~· tompitJa. Az utóbbi százötven évben emberi viszonyainkra fokozottan ! rárakódott egy sor civilizatórikus hatás, ezek között a nők min~ denféle preferenciája. A nők a gyengébb nem, ha ők gyengék, akkor mi férfiak vagyunk az erősebbek. A férfiak fizikailag tényleg erősebbek, de ettől még a nők nem gyengébbek! Ez akkor lenne így, ha amodern társadalmakban számítana a fizikai erő. Csakhogy nem számít. Mondok egy egyszerű esetet. A kedves és nagyszájú, kissé szabados Mónika titkárnőként kikezd egy kollégájával, és szóban' tettben arra utal kacér módon, hogy az illető Lajos foglalkozzék r már vele. Mikor aztán Lajcsi ráhajt a nőre, akkor az megijed, vagy ~ már alkalmatlan neki a dolog, mert időközben "bepasizott", és ; nyomban panaszkodni kezd a barátnőknek, kolléganőknek, hogy : ez a Lajos milyen pimasz, mit meg nem enged magának! A nők ·. között ugye általában nincsen barátság, ha hímről van szó- azonnal készek árulásra egy férfi miatt. A panasz persze egyre változatosabb formában és szárnyalóbban teljed a cégen belül (főként nők teljesztik). Mire egy főnök ftilébe jut, akit történetesen a főköny velőnő nagy nyomás alatt tart az év végi zárások miatt, már azt hallja, hogy egyes férfiak erekcióban szaladgálnak a folyosón, és a nőknek nincsen maradása tőlük. Különösen ez a Lajos.- Ki hit-
[
t;z
f
-79-
te volna? és azt a finom, jóseggű Mónikát! Tenni kell valamit, mert ez így nem maradhat!- gondolja a főnök magában-, mert még a nyakamra hozzák az aktivistáikat meg a médiát. Ha nincs humora és nem kreatív, akkor a Lajosnak annyi. De nézzük mi, is történik ilyenkor. Először is nem mindenkit zavargásznak, pont azokat nem, akik szeretnék, hogy zavargásszák végre őket is. Vezetői utasításba mégsem lehet adni, hogy ezeket is meg kell kívánni- tehát ügyet kell csinálni belőle, és ebből az ügyből manapság mindenképpen a nő kerül ki győztesen. Amerikából hallani olyan zaklatási perekről, melyek évekig tartanak, és dollárszázezrekbe kerülnek, komoly ügyvédek állnak sorompóba pró és kontra. A média élénken követi az eseményeket, a vezető lapok rajzos beszámolókat adnak a tárgyalásokról (ott fotózni nem szabad), lelkesen latolgatják az esélyeket. Közvéleménykutatásokat rendelnek, hogy mit gondolnak az emberek, kinek van igaza. Az emberek többsége nem ülhet be egy tárgyalóterembe megállapítani, mi folyik ott, véleményét a média közvetítése alapján alkotja meg, a média pedig mindig a gyengébbeket, az elesetteket támogatja- tehát a nőket-, hacsak ez nem szól az érdekei ellen. (Általában nem, mertjó üzlet a nő. A legtöbb hirdetés nőknek szól, és ők vásárolnak többet.) Tehát az emberek többsége is a prezentált igazság mellett áll, attól függetlenül, hogy van-e köze a valósághoz, ez pedig nagy erőt jelent. Nem sikk sehol a világon férfipártinak lenni, kiállni egy "erő sebbnek" tartott nem mellett. Közben a nők a valóságban erőseb bek, mint a rerfiak, mert amellett, hogy észbehleg (a nemi különbségeket, adottságokat leszámítjuk) ugyanott vannak, mint a férfiak, gátlástalanságukkal, intrikus hajlandóságukkal előnybe is kerülnek. A jog még pozitívan diszkriminálja is őket, ami rettenetes fegyver. Valósággal agyonnyomnak bennünket ezek a körülmények -tessék csak a baráti körben körülnézni, mennyi a frusztrált, alkalmatlan férfi, akiről a kutya sem gondolná, hogy ilyentől szenved, legtöbbször úgy áldozat, hogy maga sincs tisztában ezzel. Közben egyre kevesebben lesznek azok a férfiak, akik után a nők igazán vágynak. A nők másként ítélik meg a dolgokat- rendben van, kell is a másképpeni ítélet, hiszen ha van mód a vitára, abból az egész társadalom húz hasznot, mertjobb megoldások születnek. De más-80-
ként merül fel a kérdés, ha a nyugati társadalmakban a nőies típusú ítélet kezd dominálni, és a férfiak önkorlátozó módon, hajla. maikkal ellentétesen, nőiesen oldanak meg problémákat. Azaz várják, míg valaki megoldja helyettük, és nem cselekszenek. Miközben az ázsiai, muszlim társadalmakban megmarad a jól bevált ferfidorninancia és gondolkodásmód, s ebből bajok lehetnek, mert · egyensúlyhiányos állapot keletkezik, amivel a globalizáció korában nem jó játszani. Kínában eszük ágában sincs túlhajtani a pozitív diszkriminációt, köszönik, megvan nekik a több évezredes bevált módszerük. A muszlim világban sem holnap lesz az a nap, amikor harcos feministák csador nélkül férfiakat gyalázhatnak, követelve a szabad szerelern és az abortusz szabadságánakjogát Í'. az utcai tüntetéseken és a tévékben. ~ Hogy milyen talányos dolog az ész, arra hozok egy mitoló~ giai példát. A görögök istenei lakomát tartottak, és erre jó okkal ~. nem hívták meg a viszály istennőjét. Tehettek néhány alapvető '~ megfigyelést, rniszerint a viszályt általában asszonyszemély okozza. !· Dernit adnak az istenek?- mégis lett viszály. Eriszt ette az irigység f és a harag, hogy mindenki ott van, ő meg nem - egy nő az ilyet · (még ha istennő is) nehezebben viseli el, mertjobban érdeklik az összejövetelek, mint a férfiakat. Ezért csináltatott egy arany almát, amelyre rávésette "A legszebb istennőnek" szöveget, s az almát bedobta a társaság közé. Az almát Hermész kapta el- ő volt hi va• talból a fllrge -, de volt annyi esze, hogy nem adta oda senkinek, azt mondta, nem tudja megállapítani, hogy melyik istennő a leg: szebb. Az istennők azon nyomban vetekecini kezdtek: melyikük is az? Jelentkező volt elég az istennők között is: Héra (Zeuszné, . egyébként testvére is volt Zeusznak), Aphrodité, aki hivatalból • viselte a szépséget, de Paliasz Athéné is labdába rúgott, mert a bölcsesség maga a szépség. A jelöltek vitatkozgattak egymással- gondolom, női módra -, de mint várható volt, nem tudtak dűlőre jutni. Döntsön Zeusz! De Zeusz is elsurnákalta-nők közötti vitába férfi, hacsak nem bolond, még istenként se avatkozzék, mert a végén ő fogja a rövidet húzni. Elhatározták, hogy fognak egy halandó balekot, arra bízzák a dolgot, ha már nem akad isten, aki vállalja. Megkeresték hát Parisz királyfit, aki főállásban nyájat szokott őrizni, és nagyon szép fiú volt. A szépek általában nem túl okosak, mert elég nekikaszépség is, a csúnyáknak ellenben mu-
i
-81-
sz;ij okosabbnak lenniük, hogy valahogy eladják magukat. Ez állt Pariszra is, aki rögvest belement - ő bizony ítéletet mond, és Aphroditének ítélte az almát, ami nagy bonyodalmakat okozott, ebbőllett később a trójai háború. Persze ez a Parisz aztán kikupálódott, mert amikor később elrabolta Meneláosz spártai uralkodó szépséges feleségét, Helenét, akkor egy ftist alatt a kincstárat is elvitte Trójába, mert közben megtanulta, hogy a szép nők sokba kerülnek. Voltak népek, akiknél nem tartották szerencsésnek, ha a nők beleártják magukat a tudományokba. A görögöknél is gondosan ügyeltek az atyák és férjek arra, hogy asszonyaik ne tanuljanak mindenféle marhaságot, mert az megrontja az erényeiket, az erényes nő rendszerint műveletlen volt, nem tudott írni-olvasni. Ezt valószínűleg nem irigységből vezették be, és nem azért, mert- miként a felvágott nyelvű feministák szeretik hangoztatni - elnyomták őket, hanem a társadalom célszerű működése akkor, abban akultúrában éppen ezt követelte meg. A nők szőttek-fontak, erre minden kislányt megtanítottak, és ha nagyok lettek, vezették a háztartást, figyeltek a gazdaságra, irányították a személyzetet, a férfiak meg védték a hazát, a várost és amit éppen kellett. (Persze nemritkán szerették egymást is, de erről a maga helyén.)
-82-
Óvakodjunk, nehogy női módra abba a hiedelerube essünk, hogy a drága dolgok megszerzése női szépészeti célokra a modern kor vívmánya. Igaz, ma a reklámok segítségével - melyek valósággal diktálják a vásárlási tennivalókat- teljecit el tömegesen a kozmetikai cikkek vásárlása. Pedig a nőkamodern kor előtt is megtalálták azokat a szere. ket, amelyekkel szépítkezhettek, és azokat a tárgyakat, amelyeket ékszerkéntviselhettek (hordhattak). Bizonyos népeknél egyenlő ség volt ezekben a dolgokban, férfi és nő egyaránt viselt ékszert. Az Ipoly partján, Szob mellett találtak olyan jégkorszak utáni (fejlett paleolitikumi, 18-20 ezer éves) tárgymaradványokat, amelyek semmi gyakorlati célt nem szolgáltak. E tárgyak gazdái főleg vadász népek voltak, akik nagyon ügyes, speciális kőszerszámokat csináltak maguknak. Ezek az emberek készítették azokat az apró elefantcsontból, kőből faragott Vénusz-szobrokat, melyeket mindenki ismer. Pedig mostoha körűlmények uralkodtak ekkoriban, egész Észak-Európa egy jégmező volt, az Alpokat is sokjég borította. Egy ásatás során Gábo ri Miklós régész talált három halom csúcsos, díszes ékszernek való csigát, kagylót- egyik sem volt átfúrva, csak tárolták a gyűjteményt. A csigákat nem itt, hanem távolabb gyűjthette emberünk, itt az ideiglenes táborhelyén csak eldugta, de eldugott még két mammutcsontból faragott ásót is, hogy ne kelljen neki fárasztó úton cipelnie, vagyis nem idevalósi volt. Mint Gábori gondos nyomozása kiderítette, Melk (Ausztria) vidékéről jöttek ide a depójukba ékszer-alapanyagért, olyan helyről, ahol egyetlen darab sem fordul elő ezekből a csigákbóL Itt (Melk mel-83-
lett) feldolgozták a kagylókat, kifúrták, felfűzték őket, és nyilván elcserélték finom húsokért, sóért, kőszerszámokért, esetleg éppen asszonyért- vagy ami éppen kellett, mert volt piaca a kagylóékszereknek. De Európa-szerte hasonló a helyzet, mindenhonnan kerülnek elő ékszerek, igaz, ezek nemcsak nőknek valók, a férfiak is szívesen viseltek ilyeneket, mágikus erőt tulajdonítva nekik. Gyanítom azonban, hogy a csak szépészeti célú, varázslattal össze nem függő díszek viselése inkább női sajátosság volt már akkor is, és a mágikus erőt hordozó nyaklánc lehetett egyben divatcikk is, a szép karkötő pedig idővel válhatott mágikus tárggyá. A növényeket vidáman ki lehetett kaparni kagylónyakláncokkal teliaggatva is. Engem lenyűgöz az igyekezet, ahogy öt-hatszáz kilométernyi távolságból megtalálják azt a helyet a Duna parDán, aholjóféle kagylók, csigák vannak, s hogy amit nem bírtak továbbvinni, gondosan elásták. Majd innen nyilván gyalog visszataláltak Melk mellé, cip elve a zsákmányt, hogy ott megcsinálják ékszernek- maguknak, asszonyaiknak, lányaiknak. Micsoda intelligencia, tájékozódó képesség és tapasztalat kellett ehhez a navigációhoz. Nem voltak térképek, nem voltak tájékozódási pontként használható építmények. Mindent a természetes környezetből kellett kiolvasni, és aki szokott sétálni, az tudja, hogy tavasszal akár két hét múltával sem lehet megismerni a szomszédos erdőt, hát még hónapokkal később egy több száz kilométerre lévő apró, jellegtelen vízparti helyet. A természeti népek jó száz évvel ezelőtt még eredetibb állapotban voltak, és a tudós utazók a kor szellemének megfelelő aggályos pontossággalleírtak mindent, amit láttak a "vadak"- akkoriban így nevezték őket- asszonyain. Se szeri, se száma az ékszereknek: tollak, kagylók, különféle fémöntvények egészen 34 font súlyig (kb. 17 kg), lábgyűrűk, karperecek, nyakperecek, fülcimpa- és ajaktágítók. Ezek minél nagyobbak, annál több szépséget kölcsö- · nöznek. Ne nevessünk tehát mai nőinken, ezek sem jobbak. Lola Ferrari hatalmas, 18 kg-os melle ugyanennek a gondolkodásnak : korunkbeli látható következménye - bele is halt szegény (ennyi . szilikon egy komplett ház fugázásához is elég lenne). A pápuák az orrukra esküsznek, ebbe botokat, madárkarmot, ' tollat és hasonlókat dugnak, csak hogy szebbek legyenek. Voltak -84-
népek, amelyek a ftilcimpával manipuláltak, nagyobbították, lyukasztották, vagy éppen levágtak belőle esztétikus darabokat. Nálunk a fogkrémreklámoknak köszönhetően az ép, fehér fogazat a menő, máshol gyönyörűen me greszelik a fogaikat, vagy éppen feketére festik. Ausztráliában szokás volt néhány fogat szépészeti okokból egyszerűen kiütni. Persze ideológia is kerül mindezek mellé, egyes törzsek azzal indokolják a fogak kiszedését, hogy az embemek nem kellminden fogával ennie, ez az állatok tulajdonsága. Vannak olyan népek, amelyek a hajukkal törődnek, előszere tettel fonják, festik mindenféle felénk is divatos színekre. Helyenkint gyöngyök nélkül viselik, másutt akár kilónyi gyöngyöt is képesek befonni a frizurájukba. De az ellenkezőjére is van példa: a borotválás és szőrtelenítés is igen elteijedt volt a történelem folyamán. A török szultáni háremben egy lószőrből csinált szőrkitépő eszközzel napi 1-2 órát rendszeresen szőrtelenítették magukat a feleségek. Persze felbukkannak szépészeti okok és szimbolikus kifejezések is, mint például a gyászé. Az ókori egyiptomiak például akkurátusan borotválták magukat rossz késeikkel, aztán parókát húztak a fejükre, hogy mégse legyenek csak úgy kopaszon. Volt egy érdekes szokásuk: ha a macskájuk elpusztult, leborotválták az egyik szemöldöküket. De a paróka viselése sok "vadnép" körében elterjedt szokás volt. Vannak olyan indiai törzsek, ahol a dús, sok haj alapvető követelmény, pedig ők nem is nézik a tévében a samponos cégek reklámjait- nincs új a nap alatt-, s mivel nekik nem volt térfogatnövelő szerrel, hullámosítóval kiegészített samponjuk (semmilyen sem volt), kitömték fekete pamuttal a hajukat, csak hogy többnek lássék. A tetoválás, ami mostanában sokak nagy örömére ismét divat lett, szintén nem új keletű, csak felénk korábban a bűnözők és katonák, tengerészek voltak tetováltak (szép tetoválása volt Horthy Miklósnak is a jobb alkatján-Kovács Ákos Tetu). A tetoválás és bőrfestés régi mesterség, mert miként W estermarck megállapította: "mindennemű túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy nincs az emberi testnek az a látható része, a szemgolyó kivételével, mely elkerülte az ily módon való eléktelenítést". A tetováláshoz hasonló hatású, de annál változatosabb az arcés testfestés - ma ismét kezd divatba jönni, nem minden előz mény nélkül, ahogy a sportmérkőzések közönségképeit látom. -85-
Lévi-Strauss a brazíliai kaduevóknál még a harmincas évek végén gyűjtött gyönyörű és elképesztően bonyolult, összetetten szimmetrikus arcfestéseket az indiánok körében. Persze ha már festették a testet időlegesen, innen csak egy lépés volt, hogy gyönyörű (nekik tetsző) vágásokat ejtsenek a kiválasztott minták alapján, melyek aztán nagy keresletet biztosító szépséget fognak kölcsönözni az azt viselő nőknek. T ennészetesen nem figyeltek az okozott rajdalomra, mert ha szépségről van szó, már akkor sem számított semmi. Férfiaknak, nőknek tetszetős égetést ejtettek akár az arcukra is, különféle vonzó minták alapján (mint falevél, hal, illetve valami totemállat stilizált ábrája). De nem minden tetoválásnak, égetésnek voltak szépészeti okai. Előfordultakjócskán vallási és mágikus okokból fúrt, faragott, égetett, fog-tördelt, reszelt emberek. Szokásban volt jelesebb dolgokat is "feljegyezni magukra", mint például az ellenségek megölését. Felénk ezeket a feljegyzéseket a tengerészek, katonák és legfőképp a börtönviseltek alkalmazzák, aszeretett nők nevei, jeles események, kedvenc italok és egyéb lehetetlenségek szerepelnek a végtagokon, mellkasokon stb. Az is érdekes, hogy a "vadaknál" sok olyan törzset találtak, ahol az a szokás, hogy a férfiakjobban dekorálják magukat, mint a nők. A szépségnek megvan az ára, nemcsak nekünk kell áldozni rá, sokba volt ez a természet gyermekeinek is. Persze ezek a dolgok a fent említett népek körében nem úgy kerültek sokba, mint mifelénk, de mindenképpen rá kell szánni bizonyos időt egy-egy hajfonásra vagy alapos kifestésre. Nagyon sok szerencse kellett a széppé-szebbé levéshez, mert egy szép kagylót megtalálni, a megfelelő tollakat összeszedni szerencse nélkül nem ment. A gazdagabb azonban nem került előnybe a szegényebbekkel szemben, mert a szerencse kiegyenlítette az amúgy minimális vagyoni különbséget. Lévi-Strauss mutatta ki a dél-amerikai indián kultúrák vizsgálata során azt a hallatlanul igazságos és gazdaságos társadalmi berendezkedést (törzsi szokásrendszert), amely automatikusan mű ködtetett ilyen kiegyenlítő mechanizmusokat. A természeti népek jó részénél nem lehetett vagyont felhalmozni és nem lehetett tartósan a másik fölé kerekedni anyagilag. Nálunk, a fejlett világban nem érvényesül ez a mechanizmus. Az a szebb, aki gazda-86-
!
'
[ gabb, az él tovább, aki gazdag- természetesen statisztikai értelemben. A nők, mióta világ a világ, versenyeznek egymással, minden ~; eszközt bevetnek, amit csak fel tudnak használni. Ez a rivalizálás ' alapú öltözködés az ószövetségi időkben is megvolt. Arnikor Sión . leányai már túlzásba vitték a maguk kelletését és a hiúságo t, vala~. rnint a folytonos csábító magatartást, Izajás próféta megelégelte, 1: és nemtetszésének adott hangot. Sőt a kor szakása szerint alapo~ san meg is fenyegette őket:
f t
l
[
l 1
Megkopasztja az Úr Sion leányainak fejetetejét és az Úr hajokat leleplezi. Azon a napon elveszi az Úr a saruk ékességét és holdacskákat; A nyakláncokat és a kösöntyűket, a karpereceket és fejkötőket; A hajválasztókat és lábkötőket, a szalagöveket és ékszereket, az illatüvegcséket, és fiilfiiggőket; A gyűrűket és a homlokon gyöngyöket; Az ünnepi ruhákat és palástokat és vászonneműeket, a hajtűket. És tükröket, a gyolcsingeket és fövegeket és fatyolruhákat. [ ... )És leszen a gyönyörűséges illat helyett büdösség, és a szalagöv helyett kötél, és a fodrozott haj helyett kopaszság és a mellkötő helyett szőrzsák. (lzaiás 3, 17-24)
a mondatokból kicsendül egy olyan gondolkodó férfinak a puritán felfogása, amilyennel hála Istennek ma is lehet még ' találkozni. Azé a férfié, aki értetlenül nézi, hogy a nők mennyi időt képesek efféle haszontalanságokkal eltölteni. A szépséghez azonban sok olyan dolog is hozzátartozik, amit nem lehet látni, mégis sokba kerülnek. Egy nőnek például szüksége van jó illatra; rninél egyedib b, divatosabb az illat, annál többe kerül- nyilván a férfinak. Odáigjutottunk fejlődés ünkben, hogy , nem szeretjük saját emberszagunkat, és ezt meglepőerr hamar elértük: már az egyiptomiak is használtak illatszereket. Ez arra utal, hogy a szaglásnak sokkal fontosabb szerepe van az ember életében, mint hinnénk. Régi magyarjaink asszonyai a 16-17. században már komoly készülékekkel rendelkeztek illatos vizek házilagos Ezekből
előállítására.
Takáts Sándor tisztelendő főlevéltáros úr, kinek emlékezetét a Tisztelt Ház jegyzőkönyvben örökítette meg 1932-ben bekövetkezett halálkor, így írt a Magyar nagyasszonyok című könyvé-87-
ben: "A régi leltárak szerint minden kastélyban megtaláljuk a filvízvevő vagy virág vízvevő szerszámokat." Általában maguk az
asszonyok végezték a virágvizek főzését (ezeket az arab konyha ma is használja ételkészítéshez), amit aztán szépítkezésre, arcuk mosására, illatosításra használtak. Komoly tapasztalatuk lehetett abban, hogy rni mire való, mert rendszerint készleteket halmoztak fol. Például járványok idején ilyesmikkel fertőtlenítettek is. 1632-ben a fogarasi kastélyban felvett leltár során a következő vizeket írták össze: "parlagi rózsavíz 5 üveggel, kerti rózsavíz 2, epervíz 4, petrezselyemvíz 2, hozzavirágvíz 4, spikinárdvíz 3, fejér liliomvíz 2, hársfavirágvíz 2, tamariskusvíz 2, turbulyavíz 1 útivűvíz 2, porcfűvíz 4, lómentavíz 2, fodormentavíz 1, istenfajavíz 1." A vizeket mindenféle receptórák szerint alkalmazták, mégpedig igen tudatosan. Előállításuk is sokba kerülhetett, az üvegcséket sem adták ingyen, különben nem vették volna fol ilyen akkurátus módon a leltárakba. De a vagyonleltározók ma is felszámítanának egy ilyen drogéria méretű parftim- (szagosvíz-) készletet. Szintén láthatatlan kellék volt a fűző maga, de az eredménye annál inkább látszott. A következményeként fellépő gyakori ájulások pedig kiváló alkalmat jelentettek a hölgyek megtapogatására. A fűző az alsó női bordákat elkorcsosította, és úgy kellett a gazdag lányokat az anyjuknak és a cselédségnek valósággal beletaposni a drága és kényelmetlen ruhadarabba. (Magam a tűsarkú cipőt is ide sorolom, persze enyhébb kategónaként.) Ha már az önkínzásoknál tartunk, a koronát alighanem a kínaiak lábelkötése tette fel az efféle őrületekre. A kezdete a 1O. századra nyúlik vissza, innen valók az. első említések, és valószínű, hogy egy különös magasan felkunkorodó orrú cipő viseléséből indult ki. Irodalmi neve - mert az is lett neki- arany liliom volt. Mivel a kínaiak mindig is alaposak voltak, tudományosan is feldolgozták a témát. Egy bizonyos Fang Hszien öt főcsoportra és ezen belül tizennyolc típusra osztotta fel az elkötött lábakat, mely ektől elvárták, hogy kövérek és puhák legyenek. Hiába a rengeteg szenvedés, a kínai nők büszkék voltak kis lábaikra, és hálásak anyjuknak, aki azt a jót tette velük, hogy kislány korukban kínozta őket. (De ezt az elkötött lábat persze nem mutatták meg, ~88~
t"'
"'4\Y "'mém>eclemignek wnnttik, olyann,]c, mioth> nilunk valaki letolná a bugyiját.) . De vissza a hazai égtájakra! A divatozás ellen rendesen a férfiak szoktak kikelni. A filippi. káknak se vége, se hossza nincsen, mert bizonyos idősebb férfiak -akik kikoptak a női nem iránti hódolatból, és lanyhuló érdeklő désük parazsa már kevés meleget árasztott - fogták pennájukat, és ami belefért, megeresztettek egy dörgedeimet a világ rettenertes felfordulása ellen. A másik fajta tiltakozó az erszényét sajnálta ~a hiábavaló kiadások miatt. Borzalmas dolgoknak lehetett ám tanúja a jámbor férfiember Mária Terézia korában! A nők bili szezonban úgyannyira öltözköd~ tek, cifrálkodtak, hogy nem lehetett megkülönböztetni a grófnőt ::a szobalánytól, vagy ami kevésbé súlyos, a lányokat az anyjuktól:
l
i
r t
.
;'·
Mindegyiknek egy-egy tintukos szita lebegett a fején, ha pedig sétálni mentek, olyan nagy kalap, mint egy vámkerék. Hajdan a mi együgyi:í eleink a pártát a szüzesség címerének tartották, de ezt a mi leányaink egynéhány évektől fogva elhagyták.
Bár nemzeti vonatkozásban volt haszna a nők divathóbortjának, mert II. Józsefhalálakor-amikor a Szent Koronát magyar területre hozták- divatja lett a magyaros viseletnek. (Vagy annak az . öltözetnek, amit akkor annak gondoltak.) Elég volt a bálokban · egy nemes asszonynak kirukkolni valami újszerű, tetszetős, a vet télytársnők által is csodált, irigyelt ruhával, és nyomban rnint a tűz : harapódzott el a viselet divatja. Ilyenképpen találunk eleink között is derék férfiakat, akik fenn· akadtak a női cifrálkodáson. Apor Péter uram őszinte felháborodással veszi tudomásul az akkori időkben Erdélyben hódító német módit. (Amit azok a franciáktóllestek el.) A parókaviseletet hódítása olyan erős volt, hogy az 1700-as években már Erdélyben is parókát tettek a fejükre a gazdagabb emberek: "ha kopoc volt, nem viselt idegen kurva hajat, akit most barokának hívnak ... " Világos, hogy csak kurva lehet egy olyan asszonyszemély, aki a haját eladja azért, hogy mások viseljék! Mindez abban a korban (Apor 1736-ban írta emlékezéseit) egy idősebb férfinakjócskán feltűnhetett. Persze a férfiak is diva-89-
toztak a maguk módján, mégpedig a bajszukkal: gyakran akkora volt, hogy belelógott az italba, de az etikettnek megfelelően leszippantották róla a nedűt. Micsoda távolság van esztétikailag a férfiak és a nők között! Ebből az aspektusból elképesztő finomkodásnak tetszett holmi idegen hajak viselete. Gondoljunk meg azt is: ha a férfiak tehették, vadásztak, illetve hadi eseményeken töltötték az idejüket, ha ilyen elfoglaltságuk nem volt, akkor ittak, és csak a fennmaradó időben hajkurászták a fehérnépeket- hogyan is törődhettek volna az apró részletekkel. Bod Péter a Szent Hiláriusban felteszi a káté formai rendje szerint a kérdést: Miért ékesgetik magokat a leányok? (1) Hogy külső cifrával, arannyal, ezüsttel, gyönggyel, virággal belső hiányosságokat pótolhassák. (2) Hogy az ifjaknak szemekbe akadván magokat hamarabb elvásároltathassák; az a külső cifraság a vásárba indult elmének és árúba bocsátott portékának cégére. Jó bornak nem kell cégér.
Ma sem szól másról a divatozás, csakhogy Bod Péter nagytiszteletű úr korában (1712-1769) nem volt televízió és nem voltak reklámok, tehátasarkallás belülrőljöhetett-vagy a vetélytársnők- . től, vagy (amint sokan gondolták) éppen az ördögtől, mert az · mindig kéznél volt. Ma már a többség azért cifrálkodik, mert "megengedheti magának", de hogy miért is engedi meg, arra már nem tud más vá- . laszt adni, mint hogy van elég pénze rá, és a barátnője is ilyeneket · vásárol. Tehát a mélyebb okok rejtve maradnak előttük. Pedig mindez azért van, hogy újabb férfiak figyeimét ragadják meg.. Mindenki ismeri azt a plázatündér-típust, aki képes elbotlani . a saját műkörmeiben, ezeknek mindenféle színe lehet, és gyak-, ran találunk beragasztott díszeket vagy ráfestett koszt, amit újabban "dísznek" tekintenek. A nők minden korban szerettek magukra költeni, de ennek· sokáig más oka volt. A korai társadalmakban egészen a modem, korig általában nem lehetett a nőknek tulajdonuk. Tehát hiába volt egy értelmes feleségnek üzleti hajlama, azt csak nagyon rit-· kán- és akkor is a féljén keresztül- élhette ki. Ezért a többség~. -90-
nek nem maradt más választása, mint a divatozás; olyan dolgokat vásárolhattak, amiket magukra tudtak ölteni, és nemmellékesen csillogtatta-kellette őket. Ezt természetesen ösztökélte a nő öröktől fogva meglévő tetszeni akarása. Az, hogy mit tudtak magukra aggatni, koronként változott. Találtak már a jégkorszaki ember táborhelyén valóságos haute couture ruhatárat; a lelet elképesztette a régészeket, annyi kifinomult szőrme és egyéb, bőrből készült ruhadarab volt ott. A nők talán akkor is, sőt mindmáig egyfajta rangjelzésnek használják a ruházatot, amely képes kifejezni, hogy viselője mennyit ér an. nak a férfinak, akitől mindezeket kapja. A mai nő megveszi magának az átlagos havi fizetés be kerülő, pár deka súlyú ruhadarabot, a hozzá való kiegészítő ket, természetesen világmárkákat. Mert ezzel pozicionáljamagát abba az értékkategóriába, amelybe a többség vágyik, ahol a kényelmes életet a gazdag, kizsákmányolható férfiak garantálják. A kereskedelem a teljesen fcilösleges ruhadarabokból, ékszerekből jó hasznot húz, és támogatja a keresletet. Szóval a mai lányokat arra sarkallják, vegyenek meg mindent, amire szükségük sincs. Fölmerülhet némelyekben: minek a férfi, aki ezt a nőnek megveszi? Itt a bökkenő, mert a férfiszerepet átírja egy apró mozzanat, ugyanis a férfi nem a hagyományos értelemben kell a nők egy részének, a hozzá való kötődés immár nem hagyományos többé. A jómódú, maguknak vásárolgató, rendszerint önző, erőszakos nőknek a férfiak beszerezhető kellékek. Ez a folyamat nem más, mint a férfiak funkcionális leértékelésének kifejezése, egyféle merkantil kódrendszerben. Ehhez sok egyéb körülmény is hozzájárul még, de a változás drasztikus, mert nem működnek a kapcsolatok. A párok hamar, a legkisebb nézeteltéréseseténis elszakadnak egymástól. Egyre többen vannak a fúggetlen férfiak és a független nők. Nem csoda, ha csökken a gyerekek száma, sok a válás, sok az egyedül élő, magányos- ezt be nem valló-, önmagát nem egy másik szeretetével, hanem vásárlással, evéssel, "szórakozással" jutalmazó ember. A tendencia, ami önmagában is idegesítő, az állandó feminista uszítás hatására erősödik. Addig mondják a gyengének, hogy erős, hogy a végére elhiszi - de attól még gyönge marad. Seregnyi olyan állítás forog a reklámokban, a feminista lapokban a nőkről, aminek csak igen kevesen felelnek meg közülük, -91-
de mégis úgy van a dolog beállítva, hogy a többség elhiszi: egy kis vásárlással simán megüti a mértéket. Szerencsétlenek iparkodnak olyanok lenni, arnilyennek a társaság előÍJj a, de nem bírnak. Még szerencse, hogy ezt kevesen veszik észre közülük. A többség elvan azzal, hogy szorgalmas alázattal megveszi, amit előírnak neki, aztán csodálkozik, hogy nem szűnnek meg a gondjai. A ruha által megszerezhető közfigyelem nem mai jelenség. Dubarry grófnő -aki nem volt grófnő, hanem egy szépre és értelmesre sikeredett varrólány - emlékirataiban a következőt olvashatjuk: A király erre az estére új ékszerszekrénykévellepett meg, és maga választotta ki ruhám anyagát. Zöld szatin volt, melybe aranyés rózsaszegélyek voltak beleszőve, és gyöngyftizérek tartottak össze. Egyébként az egészet csodaszép fl.andriai csipke borította. Homlokomon gyémántokból összerakott csillag ragyogott. Két ftilbevalóm kétszázezer frankba került, gyöngyeim, csatjaim kincseket értek. Elképzelhető, hogy megjelenésem milyen ragyogó volt.
A király nem volt más, mint XV. Lajos, nagypapája azé a XVI. Lajosé, akit a forradalmárok aztán lefejeztek. A nagyapa, aki vér- · bő férfi volt, állandóan hajtotta a nőket- ez is lett a veszte, mert elkapta a himlőt egy fiatal közrendű lánytól, akivel szerelmeskedett -, nem volt nagy véleménnyel az unokáj áról, mert arnikor · összeadták az osztrák főhercegnővel, Marie Antoinette-tel, az ügyefogyott fiatalember hosszú ideig nem hál ta el királylány feleségé., vel a nászéjszakát, s ezen az öregúr jókat csámcsogott. Pedig a szemrevaló osztrák asszonyka a királynak is tetszett. Az érdekesség kedvéért idézem a franciák királyának szere- · tője általlejegyzett szavait. XV. Lajos az unokája nevelőjével,· La Vauguyon herceggel diskurált, mert érdekelte, mennek-e va-. Iamire a fiatalok: "- Mondja csak, tudja-e a dauphin, hogy hogyan kell majd viselkednie?- Bizonyára, Sire, mindent megmondot-: tam neki.- És gyakoroltatta is vele feladatát?- Nem, Sire.- De·. legalább ajánlotta neki a gyakorlást?- Ajánlottam, Sire.- És nem. tette meg?- Nem, Sire.- Ó, a majom!"- mondotta a király, és. vonogatta a vállát. -92-
De kanyarodjunk vissza a témánkhoz. Fontos volt a költséges drága ékszer, mert ezt lehetett látni. Hirdette a viselője státusát. Ez a szokása ma is megvan a szép színésznőknek, akik elég; gé jól néznének ki a milliókat érő gyémánt nyakék nélkül is, de 'ez plusz két sor az eseményről megjelenő cikkben, és ha publikus ·.a dolog, azt is szívesen megÍlják, hogy kitől kapta az ünnepelt : szépség a vagyont érő ékszert. De hasonló női cifrálkodás miatt buzdítj a már 1790-ben eré• nyes és egyszerűbb visdetre a nőket egy névtelen hazai pasquillus szerzőj e: ~ruha,
~.r.·
Ti asszonyi nemek, gyönyörű személyek, Járjatok nyomdakin nagy Óseiteknek. Gyorsan tsonkitsátok az halmos tornyokat, Nyessétek meg bátran a csipke Bokrokat. Bagoly fészkek helyett szita fékerőket Tegyetek, fej kötőkre fűzzetek gyöngyöket. Ti is Kis Asszonyok vegyetek pártákot, Azok ékesítik fodros hajatokat. Rövidítsétek meg por sessus ruhát Hordjatok arany tsipkés rövid mentét szoknyát.
lt Persze ma már tudjuk, hogy cseberből vederbe estek, mert az úgy-
[ mond magyaros viselet hamarosan pálját ritkította a drágaság te[ rén- igaz, csodájára is jártak Európa-szerte, amikor egy magyar ~ mágnáskisasszony vagy -asszony virított benne. Ekkortájt eleink ! tudatosan ráálltak a nemzeti viseletre, és feltámasztották a török [ hódoltság kora óta folyamatosan elnyomott nemzeti öntudatot. ~ Mert a Habsburgok sem voltak restek az önállóság letörésében, ~ politikailag szervezkedni nem lehetett, tehát olyan dolgokkal kezdtek foglalkozni, mint a viselet és a nyelv. Ekkortájt jön divatba • a magyar nyelv is- igaz, eleinte kevesen beszélték még, de a szívós agitáció lassan eredményre vezetett. A nemzeti viselet pedig azóta is komoly kifejezőerővel bír az illető hovatartozása jelképeinek sorában. A konzervatívabb gondolkodású nők és főleg férfiak rendre háborogtak is a túlzott ruházkodás ellen. De ez általában hasztalannak bizonyult, mert az új nemzedék, amely adott viseleti stí-93-
lus ba született bele, természetesnek találta a magáét. Persze aztán ők is felfedezték a magukétól eltérő, többnyire erkölcstelennek mondott ruhákat, mihelyt megöregedtek. Így ír erről Foerster tisztelendő úr, egy valláserkölcsi alapon álló szerző- akármost is keletkezhettek volna e sorok: Sajnos manapság egyre több asszony és leány azon mesterkedik az öltözködésével, hogy testét, annak formáit a lehető legnagyobb raffináltsággal közszemlére tegye ki; annyira, hogy bámulnunk kell azt a művészetet ...
Ezt abban a korban írta le, amikor még tudták, hogy a női ruházkodás stílusa kifejezi azt az ideált, amely a nőben fontos volt: az anyaszerepet. Ma, amikor emancipált nő az ideál, ember legyen a talpán, aki messziről megmondja, hogy férfi vagy nő az illető, mert a ruhája miatt lehet ez is, az is. A lényeg, hogy mindig drága volt minden, amit a jó megjelenés kellékének mondunk. Noha se melegebbek, se egészségesebbek, főleg nem hasznosab bak. Ám a párválasztás mindenek előtt!
-94-
·. r .
i
t'
f
~A nő már az antik korban is, ha kellően szép volt, luxuscikknek
!számított, de valószínűleg mióta világ a világ, egy bizonyos szín-
t vonalon szükségletkéntjelenik meg a nő ilyen irányú reprezen~ tatív felhasználá~a. Szán;talan írott fo~ás közl~ h_o~ a .?e~es lo-
! vak, remek vadaszkutyak mellett a szep rabnok
lS JO ~andeknak
számítottak. Ezt a nő = luxuscikk egyenletet ma is lehet tapasztalni, bár nőket jobb körökben nem illik ajándékozni- gondolom, igény azért lenne rá. Egy időben az egyik budai sZálloda gyógyfürdőjébe jártam. Volt ott egy ukrán vagy orosz csapat; fene tudja, kik lehettek, mert az alacsony homlokú, durva arcú kb. 130 kilós férfiak mellett vol' tak kimondottan értelmiséginek kinéző alakok is, akikben azon• ban volt valann dermesztő. Úgy tudtak körül- és visszanézni, hogy attóllúdbőrös lett az ember háta. Ezeknek a férfiaknak voltak bizonyos nőik (néha nem is egy), akik külsőre kifogástalanok vol. tak, és mindig, mint valami rangjelzés, ott ültek a medence partján, a lubickoló férfi közelében. Látható volt, hogy verseny folyt a férfiak között, kié a szebb nő. Az íratlan szabály megfigyeléseim szerint érvényesült: egy kevéssé kisportolt, de néha olvasgató fő nök-féle alaké voltak a legszebb nők. Sokat gondolkodtam, mi a fene oka lehet, hogy a semnli másra nem való nőkkel ilyen sokat időznek a fürdőben. A történet évek alatt a következőképpen alakult. A medencébe nem lehetett bevinni az AMG, Lorinser tuning Mercedest és más efféle szimbólumokat. Sőt ezek jelzése, a lazán lengetett vagy a vendéglőben asztalra rakott slusszkulcs sem volt alkalmazható, -95-
mert ugye a meleg kénes gőzök az ilyen kütyüknek ártanak, meg nem is szokás Ötesillagos szálloda uszodájában slusszkulccsal mászkálni egy szál ftirdőnadrágban. (Nem vennék rá mérget, hogy némelyik korábban nem próbálta ki.) A rangot, a sikert azonban valahogy jelezni kell- ha semmi más nem érdekli az ember fiát. Tehát kezdetben megjelentek státusukat kifejező, agyonékszerezett, nyakláncos performerek. Először egy pasas jött ftirödni vastag nyaklánc cal, olyannal, amelyről látszott, hogy arany is, drága is. Aztán a másikon már kettő volt és így tovább. Míg egyszer aztán megjelent egy cro-magnoni kinézetű- ezt csak képzelem, mert nem láttam soha ilyen ősembert -, álltól köldökig csupaszőr, roppant erőteljes alak. Erőteljes fejalkattal és keskeny homlokkal, széles arccsonttal, apró fekete szemeit állandóan vadul villogtatta, · és folyton feszítette az izmait. Ez az alak egy olyan vastag, hasig érő lánccal állítottbe-amely persze aranyból volt-, amilyennel vidéken az ökröt szokták kikötni. Lehetett vagy 2-3 kilós, mert sűrűn igazgatta, és gyanítom, nemcsak azért, hogy lássák, nyilván tépte a szőrét, kellemetlen lehetett meztelen szőrős nyakra ekkora súlyt tenni. De aztán ezzel is fölhagytak, és jöttek a nők. Először az utcán felszedett "konzumhölgyek" jelentek meg. Ezekkel többnyire baj . volt, mert nem tudtak viselkedni, időnként feltűnő en felnyeri tettek, és általában rosszak voltak a fogaik. Aztán az ezeknél kulturáltabb és jóval mutatósabb szállodai kisasszonyok: félig igazi, félig műnők (rögtön meg lehetett ismerni őket, mert ezeknek már rendes volt a fogazata, nem voltgombása lábkörmük stb.). Majd - mivel ezek nem beszélték a nyelvüket vagy megbízhatatlanok lehettek, ám a reprezentáció módja bevált - követték őket a hazai (orosz és ukrán) szépségek. A velem ftirdőző férfitársaság tagjaival megfigyeltük, hogy minél nagyobb termetű volt a pacák, annál vékonyabb, kisebb volt a medence szélére kiültetett nő. Az a nő, amelyik luxuscikknek van tartva, persze többnyire keserű véget ér, mert nem tulajdonságaimiatt pénzelik őket a fér..; fiak, hanem kinézetükért. Ezekre a lányokra előbb-utóbb ráunnak, és kiesnek a társaságból, végül egyedül maradnak. A szörnyú eset, amit megéln ek, gyakran magányossá teszi őket- és ez a legnagyobb baj, a magány! Mert ebben az állapotban ezeknek a lá." nyoknak kevés esélyük vanjól elviselni dolgokat, főleg ha egyéb· -96-
r
t
!spirituális kapaszkodójuk sincsen. Itt nem valamiféle, a nők körél1ben divatos jóslás-hitre, boszorkányvallásra vagy egyéb misztikus hókuszpókuszra gondolok, hanem olyan vallásra, amelyikben 'komolyan lehet hinni. Melynek istene a túlvilágon van, és első dolga nem az, hogy a hitelkártya feltöltöttsége felől érdeklődik. A női hetimagazin-vallásokban ugyan rengetegen hisznek, azonban ezek vigasztaló ereje csupán egy jó vacsora megfőzésének hatásával ér fel. ~ Noha általában kétes a kimenetel, a nők egy része szívesen thelemegy a luxuscikk-státusba és az ezzel járó "rabszolgaságba". IAmin a feministák - akiknek a kutya sem kínál dologtalan, luxus ,életet- nagyon felháborodnak.
(
; l
' ~ MűMELL, MŰSZÁJ
-
ÉS A KAPCSOLT REKLÁMOK
Önmagunk szebbé tétele is luxus. A nők egyre kevésbé nyugszanak bele abba, hogy olyanok maradjanak, amilyennek születtek. Bedőlnek a szépségipar és a kozmetikai sebészet reklámjainak, ~a nők semmi (idegen- értsd: férfi) pénzt nem sajnálnak arra, hogy fmegváltozzanak. A csábító hirdetésszövegek a nőt mint nyers~anyagot k~zeli.k, a~~?~k "vissz~a~ják a~ önbizalmát"_, "segítenek fmegoldam az eletet : 1tt egy klcslt lesz1vunk, ott maJd felvariJuk 1- mondják. A hirdetésekben feltűnő en sok eufemizmust, csúsz~~tatott kifejezést használnak. Az alsó ajkat korrigáljuk (feltöl~ük szilikonnal), a melleket kiigazí~uk (megoperáljuk), nagyobb empointot tetoválunk, a esiklót egy kicsit lejjebb hozzuk (szintén egy 'komoly műtét), a csípőtjobban megíveljük stb. A minderre való készséget felébreszti a rengeteg sampon, hajfesték, fogyókúrázószer, arctonik, lakk, zselé, ezernyi krém szakadásig sugárzott reklámja. Még a csomagalásuk is tele van rejtett szexuális utalásokkal: a parftimök, rúzsok dizájnja gyakran hímvesszőre emlékeztet. A dobozkák képein csupa gyönyörű, hódító nő, mind magabizltos, erős, diadalmas és fiatal. A szerencsétlen nők többsége nem tudha~a, hogy amit lát, az nem a valóság, hanem fodrászok, sminkesek segítségével kialakí,tott, valóban különleges lányok seregéből kiválasztott egyetlen falany "feltuningolása". De még ez sem igaz, mert sokszor más nő
!
• l
'
t
-97-
adja a közelibe hozott kezét, más lányé a haja - tehát amit látunk, olyan igazából nincs is. Esős délutánon nem egy nő otthon magába zuhanva -amikor a csokievés sem segít- átgondolja élete dolgait, s könnyen arra juthat, hogy csak akkor lehet jó pasija, ha ezeket az agyonhirdetett, más nőkön megcsodált és irigyelt műtéteket megcsinálta~a magán. Arra ilyenkor sem gondolnak, hogy saját természetük is oka a bajnak. Könnyen belátható, hogy a mai lányok, akik átlagosan 1Ocen- · ti vel magasabbak, mint anyáik, nem lehetnek ugyanolyan alakúak. ' A magazinok ilyen típus ú, szuper kinézetű lányai többnyire sebé-; szeti beavatkozás következtében lettek ilyenek -vagy a Photo-j shop segítségéveL Soványak és nagymellűek, a lábaik rendkívül hosszúak, és a csípőjük a derekukhoz képest valószínűtlenül szé- ' les, szabályos ívű, a bőrük mesés. A szegény átlaglányok pedig a lemaradás érzetétől sújtva rohannak a tükör elé, ahol konstatálják, hogy nekik nincs nagy mellük, ehhez keskeny derekuk, viszont. nagyobb a ftilük és az orruk. Megkezdődik a vad telefonálgatás, hogy a barátnők körében ki végezetett magán műtétet. Persze akadnak bőven, ezek aztán dicsérik az operációt és az orvost, olyanokat mondanak a leendő társnak, amitől az belemegy a dologba. Ha valaki belekezd az ilyfajta önmegváltoztatásba, általában nincs kiút, jöhetnek az újabb és újabb műtétek. Bevallani, hogy ezzel ráfizetett a dologra, százból egy vallja be. (A férfiak között ez másképp volna.) De minek is mondaná? Az ellenérvnek nincs súlya! A nők a történelem során sok mindenbe belementek már, gondoljunk csak az abronesos szoknyákra, a fűzős viktoriánus korra vagy a hatvanas évek high heel cipőire, egyikre sem lehet azt mondani, hogy· egészségesek. Mégis ha netán divatba jönnének, beszélhetnének az orvosok, amennyit csak akarnak- hordanák őket. A mai divat • . kényszerek talán még brutálisabbak és kíméletlenebbek; olyano · mint a világunk. Nem látszanak elsőre annak, amik, mindenjó minden szép, csak ha belegondol az ember, akkor jön rá, ho mindez máz. Nem beszélnek a nőknek a rákról, a komplikációk ról és arról a sok hátrányról, ami érheti őket, például a mellbim:· bók érzéketlenné válása stb. Ahogyan azt sem mondják, hogy · egy üzlet- nem jót akarnak tenni, pénzt akarnak keresni. (Egyéb '
l
-98-
l ~
~ént Ráth-Végh István említi, hogy már a 15. századi Itáliában ~égeztek plasztikai műtéteket, mivel abban a korban holmi bű
lnök megtorlására gyakori volt Nápolyban az orr levágása, és ezt Imár akkor tudták pótolni sebészetileg.) ~ A luxusnők odavannak a férfiak pénzétől és hatalmától, ezért ~gyekeznek mindent megtenni, hogy tessenek nekik, és ezzel hap!omra és pénzre tegyenek szert. Kénytelen-kelletlen asszisztála hamis presztízsek kiépítéséhez, amit a reklámipar már a 20. ~zázad eleje óta alkalmaz. Ha ugyanis lemaradnak kimaradnak. formula egyszerű: ha ezt és ezt megveszed, akkor nemcsak könyfA E !nyebben végezheted a munkádat, hanem boldogabb, szebb is le~el. A nőkre mindez talánjobban hat, mert abnormálisan sok az íóket ilyen módon megcélzó reklám. Az állandóan hivatkozott önilillóságuknak ellentmondva belemennek a játékba, noha tudják, [olyan mintákat kell követni ük, amiket lehetetlen elérni. A klipek;ben ábrázolt kielégítetlen nő, miután rájön, hogy mit kell neki meg:venni, elnyeri a férfit és a boldogságo t is. Ez olyan egyszerű, hogy nem lehet igaz- és tényleg hazugság (fikció). Mégis működik! · A nők persze nemcsak törekednek a szépségre (főként annak <>lyan fokára, amit el sem tudnak érni), hanem hála Istennek gyakran szépek is. Még gyakrabban olyanok, akik ugyan nem szépek, :de annak hiszik magukat, a sok szépítőszer és a szépségszalonokban végfeküdt hosszú órák szuggesztiójának köszönhetően. Ezek ~ műanyaglányok annyira denaturáltak, hogy idegenkednek saját biológiai sorsuktól, a gyerektől, mert nem önmaguk folytatását látják benne, hanem saját állaguk további rombolásátagyerek kihordásában, megszülésében és nevelésében. Ezek a lányok kevés sütniv;1lóval rendelkeznek, és a semmiben, a pillanatban élnek. Amiről nem tudják, hogy elmúlik, és egyszerűen nincsen, akár a jövőt, akár a múltat nézzük. Persze ilyen filozófiai kérdésekkel nem lehet gyötörni őket, mert megfájdul az agyonvakolt-festett fejecskéjük. Magukban pedig megjegyzik, aki ilyeneket beszél, az hülye (esetleg ellenérdekelt), bennük nincsen hiba. Azzal, hogy nem lesz gyerekük, elvesztik azt a férfit, aki úgy-ahogy elviseli őket. Elvesztik boldogságuk egy részét, magányosak lesznek, és ha megérik, sokat fognak bánkódni ezen. Nem érik el a kiegyensúlyozottság többnyire csak gyerekes anyák által elérhető -férfinak vonzó -állapotát. Régen köztudott
rak
-99-
volt, hogy a gyerek lecsillapítja az asszonyokat, míg azok, akiknek nincsen gyerekük, az idő haladtával egyre idegeseb bek, mániákusabbak, rigolyásabbak lesznek. Magam nem egy kiváló lányt ismertem, akinek áldás lett volna a gyerek, a félj és a vele járók. A jól sütő-főző, igazi vendégszerető, családot összefogó asszonyi szerep. Akiknek a lábuk előtt hevert volna az egész leigázott család, anyósos tul, baráti köröstül. De nem tudtak erőt venni magukon, és nem voltak képesek meghajtani magukat annyira, hogy egy férfi mellett kikössenek, s kiválják, amíg átnevelik maguknak. Aztán már még inkább képtelenek erre, és megöregedetten, hajdani szépségük romjain, egy eltékozolt, a percek örömének feláldozott fiatalsággal a hátuk mögött, megalázottan, örökké gyanakvó vesztesként élik életüket. Azokról a femínistákról egy rövid említés erejéig szintén itt szólok, akik azon okból vetik el a gyerekvállalást, mert a gyerek a nő ben idegen anyagból- részben férfiból- van. (Ők még nem a soha semmit, ami férfi, hiszen a leszbikus ágazatot képviselik.) Persze ' ezt a gyerekellenes ideológiát nem a sok férfi által vágyott szőkék és szilikonmellűek fogadják el- bár ezek is idegenkednek a gyerek- l től, ha az saját. Ők csak egyszerűen nem akarnak gyereket, mert félnek a szülés rajdalmaitól, meg hogy striák (terhességi csíkok) keletkeznek a combjukon-hasukon. Ennek az ideológiának a hívei az egyetemeken tenyésző, életük csak rövid szakaszán ferfiakat élvező nőkből kerülnek ki, akiknek savanyú a szőlő. Persze ez hatalmas károkat okoz, akárcsak a feminizmus többi rnilitáns ágazata .. De erről majd máshol beszélünk.
l l
A
MÚNÓ
A műnő feltűnő jelenség, azok, akik ezt a könyvet elolvassák, azonnal felismerik, felismerték eddig is. Akiknek meg ilyen nőik vannak, kis kivételtől eltekintve nem fognak oda süllyedni, hogy könyvet is olvassanak, amikor tévé is van a világon. "Minden, ami föltűnést akar kelteni ízléstelen, éppen úgy, mint minden, ami rikító" - írja Balzac Az elegáns élet fiziológiája című tanulmányában. A műnő viselete nagyon válogatott, de összhatásában reménytelen, mert rninden, amit fölvesz, tökéletes kell - 100-
legyen külön-külön is. Nem az ízléstelenség látszik rajta, puszta véletlenségből némelyiknek ízlése is van. De a műnő .sszess,eg(:be:n sosem ízléses, nincsen benne harmónia sem belül, kívül. Ami leginkább meglátszik rajtuk: a teljes alárendelődés divatnak- egyedinek maradni, de úgy, hogy közben egy kicsit legyenek, mint mások. Beletartozni a csordába, ami jó, felment a gondolkodás időnkénti kényszerétől úgy, hogy _"____ valami egyedi. Ez a divat egyik irracionalitása. A másik a és az alkalmatlanság. A műnő messziről mutatós látvány. A cipője talpa ha ala.., ....~...•uv, akkor legalább 10 cm magas, ha netán magas termetű, akis a divat szerinti cipőt viseli, még ha neki az nem is áll jól lehet látni égimeszelő csajokat sámli magasságú cipőkben. (Ami. kor a divat úgy diktálja.) A szájuk széle tetovált. A körmök trendik. A többségük fél napját "szolikban", fitneszekben tölti, a gazdagabbak wellness-hétvégekkel egészítik ki, a sportosak éppúgy gyúrnak, mint a férfiak - többnyire azok pénzén. A nap másik fele az ott történtek megemésztésén, a hallott pletykák és életbevágó értesülések azonnali megesemesezésében, illetve rögvest · megtelefonálásával telik. Aztán készülnek az esti időtöltésre, amit ők szórakozásnak gondolnak az elviselhetetlen fények közötti bántóan hangos zenében, különös színű italok mellett merengeni, cigarettázni és minimál-kommunikációt folytatni, mint: "ühüm" "ahá" "neee" stb. (Mentségükre legyen mondva, mást nem is lehet mondani ezeken a helyeken.) Balzac háromféle embert látott a 19. század derekán, az izmosodó vadkapitalizmus korában: "emberek, akik dolgoznak; emberek, akik gondolkoznak; emberek, akik semmit sem csinálnak". Ez utóbbiak élik ma is az elegáns életet, amihez az kell, hogy remekül értsenek a semmittevéshez úgy, hogy közben az egész napjuk foglalt legyen és a naptáljukban alig akadjon szabad hely. Némelyik műnőnek van gyakorlati intelligenciája, de a többségük úgy vezeti drága kocsiját, hogy meg sem fordul agyacskájában, hogy indexeini igenis a kanyar előtt kell, és sávo t váltani nem hirtelen ötlettől vezérelve, egyik kézben rádiótelefonnal szerencsés. Az ellenkező irányba kanyarodás vagy az index kint felejtése szintén gyakorta szerepel a produkturnak között. De ilyen apróságokra nem figyelhet amellett, hogy követi a divatot. - 101-
A
FELFÜGGESZTETT SZÉPSÉG
A luxusnők általában igyekeznek szépnek maradni, illetve azzá válni. Mivel a nők lényege sokkal inkább a külső tulajdonságaikhoz kötődik, fontos a szépségük. Milyen az alakjuk? a mellük? helyes-e az arcuk? A szépség komoly előnyöket jelent annak a nőnek, amelyik birtokolja. Az okosabb nők általában ezt stratégiailag és taktikailag is ki tudják használni. Manapság a befektetések és spekulációk korában a szépségben talán még több stratégiai lehetőség rejlik, és ezt a céltudatos, értelmes széplányok egyre rámenőseb ben, agresszívabban ki is aknázzák. A lányok egy része a szépségét adja el (ha van neki) -azzal akar jól teljhez menni. Elvileg ki kell használnia azt az előnyét, hogy fiatal és szebb, mint lesz majd tíz év múlva. Ezért a szépséget mint stratégiai jószágot óvni, illetve gyarapítani kell, növeini a külső megjelenés hatásosságát. Ez a tendencia egyre fiatalabb női korosztályokat kerít hatalmába; egyrészt rászoktatják a fiatal nőket az adott márkák fogyasztásra, másrészt ráléptetik őket a jóléti társadalmakban működő fogyasztóijárószalagra. A dolgot úgy állítják be, hogy fiatal nők ezekkel a megvásárolható szolgáltatásokkal, termékekkel mintegy befektetnek a jövőj ükbe. Ami persze nem sokat ér, mert inkább annak volna értelme, hogy az eszüket műveljék, ne pedig az amúgy is előnyös külsejüknek adjanak még nagyobb nyomatékot. (De szellemi dolgokkal a nők kevese képes csak foglalkozni. Lásd a Nobel-díjas nők alacsony számát.) Az igazsághoz tartozik, hogy mi, férfiak sem az atomfizikus talentumú, zseniális nőket keressük, hanem azokat, akikjobban néznek ki. (Ész meg van a férfiban éppen elég, és két eszes egy helyen már fölösleg.) N a meg a férfiak szenvednek a kelleténél oko- ' sabb nőktől, ha azok arra használják az eszüket, hogy kifogjanak • rajtuk. A szép lányok igyekeznek sokat aludni, olyan sportot űznek, ·· amiről azt hiszik, hogy fiatalon és jó állapotban tartja őket. Ennek a típusnak a céltudatosabbja nagyon megválogatja a partnereit is. Miközben az igazira vadászik, nagyon figyel, hogy olyanokkal jöj- · jön össze, akik külsejét nagyra értékelik, sikeresek, gazdagok és az általa vélt jobb társasághoz tartoznak. Még véletlenül sem paza- · rolják idejüket egy partiképtelen hímre. Este úgy néznek ki, mint -102-
, egy mozisztár, és erre a fellépésre rámegy az egész napjuk. Nappal - miközben erre készülnek- felfüggesztik a szépségüket. Olyan ruhadarabokat viselnek, amelyek hangsúlyozottan ideiglenesek, . nem megfelelők, nem összeill ők, nem odavalók. Elmennek sport. ruhában mindenhová, ahol úgy érzik, nem kell igazán szépnek lenniük, az egyszerűbb lelkűek között gyakran látni a tűsarkú cipő, · susogó jogging, kis lakktáska összeállítást. A nem alapvetően szépségorientált nők is általánosan alkalmazzák a nyíltan felvállalt felfüggesztett szépséget. Ez általánosan elteijedt a világon, talán amerikai mintára, még a művészeket is · megihlette, amikor az amerikai életformát ábrázolták: a hatvanas évek amerikai hiperrealizmusának alkotói, valamint a popfesté~zet ábrázolásai. A becsavart hajú, félkész fe.üel vásárló, elhízott . asszonyt, aki akkor sem néz ki jól ugyan, ha elkészül a frizurája, de ebben a félkész állapotban legalább mondhatja: éppen a hajamat csinálom. (A George Seagal által alkotott hiperrealista szobrok amerikai maclelijei a hajcsavaróval a fejükön bevásárlókocsit toló, . elhízott háziasszonyok.) De ugyanez a szépségfelfüggesztés látható akkor is, amikor . a háziasszony uborkapakolással az arcán rohangál a lakásban, vagy : a legkülönfélébb krémeket keni vastagon az arcára. (Amitől aztán , sokáig büdös lesz a feje, mert a kence megeljed a bőrén.) Azt fejezi ki vele, hogy ne vegyetek figyelembe, én sem foglalkozam . a világgal, most nem akarok tetszeni. Felmerül a kérdés: a félj, aki~ ért elvileg teszi, miért szenvedje el az ilyen állapotot? Mert ebből nő ki a "most ne ölelj meg, mert friss a frizurám!" Nagyon dühösek szaktak lenni, ha a férfi nem veszi észre, és pont hozzányúl az első ránézésre a tegnapihoz teljesen hasonló hajhoz. Sok nő éppen azért nem akar szeretkezni, mert tönkremegy a haja vagy összegylírődik a ruhája. Ez tiszta irracionalizmus! Komoly belső gondok vannak az ilyennél, mert ugyebár azért a rendbetétel, hogy horogra akadjon. Ez a stáció már a kapcsolat ideiglenes felfuggesztésétjelenti, a "nem ér a nevem" formula alkalmazásával lassan zárójelbe teszi a férfi közeledési kísérleteit, korlátozza annak szexualitását. Ezek a felfüggesztések, ha rendszeresülnek, egy totális és kíméletlen férfiüldöző, elnyomó házilagos nőuralom ki~. alakulásához vezethetnek. Ha normális férfi az áldozat, és nem akar/tud válni, akkor előbb-utóbb barátnőt keres magának. o
o
o
r
r
r
r
!
~ ~
- 103-
Maga a szépség, ahogyan a boldogult David Hume (1711-1776) gondolta, nem valóságosan létező tulajdonsága a dolgoknak, hanem inkább a "szépséget" szemlélő elméjében valósul meg- ezért aztán mindenkinek más és más a szép. (Ebből a spekulációból egyből kitetszik: megvan az ideológiai alapja annak, hogy annyiféle kimondottan nem szép nő és férfi párra talál.) Hume tanította azt is, hogy tér és idő önmagában nem létezik, a tudomány is csak valószínűsítheti szerinte az igazságokat, de bizonyító ereje nincsen. Eszerint mi sem vagyunk önmagunkban. Mára mindez a múlté. Az a fajta szépségeszmény, amely koronként, területenként, éghajlatonként változik, bevégzett dolog, hiszen itt kopogtat az új, globális jellegű, bár ezzel még bajok lehetnek. Mi tudjuk, hogy mégiscsak van szép nő valamiképp objektíven is, mert teszem azt látunk egy szép nőt, és hirtelen elájul unk, miközben nézzük- de ő attól még azért szép marad és nem szűnik meg. Ortega Y Gasset már a 20. század első felében leírta, hogy éppen a változás képessége az igazi emberi tulajdonság, hiszen az embemek van az élővilágban a legkevesebb beépített válasza a környezet hatásaira. Azaz nincsen természete. Ezzel szemben ami fő tulajdonságunk a történelmünk, azaz társadalmilag mindig újabb. és újabb válaszokat adunkaminket ért hatásokra, melyek egy részét persze magunk idézzük elő. Ezekhez a válaszokhoz szabadságra van szükségünk, hogy jól vagy rosszul feleljünk. Feleletet adni azonban arra, mi a jó nekünk és mi nem jó, egyre nehezebb. Még olyan alanyi kérdésekben is, mint: Jó lesz-e feleségül venni -104-
· aMarikát? Vagy valóban tetszik-e nekem Dóri, illetve csak kívánom, és bebeszélern magamnak? Hogyan tudnánk mi egyénileg · a helyes választ, amikor társadalmaink is vakon keresgélik szerte a világon? Természetesen nem ilyen elméleti szinten szoktuk megközelíteni a hétköznapi dolgokat, senki sem gondolja, hogy a neki tetsző autó nem szép; ha a másiknak éppen nem tetszik, akkor az . rendszerint hülye, mivel nem látja. Arról sem nagyon lehet beszélni már, hogy mi szép egy műalkotásban. Ha a tendenciákat néz. zük, nem a szépet keressük, hanem az ötletet, és sokkal inkább respektáljuk az árát, mint a tartalmát. Ha Marcel Duchamp palackszárítójának árát látjuk, akkor hümmögünk, és többnyire azt · mondjuk: ügyes! Ahogy az egyszeri bolgár vasutas, Christo cso• rnagolásai sem szépek, csak különösek, sőt abszolúte nem is létez. nek, viszont elképesztően drágák, mégis világvárosok versengenek egy-egy közintézményük vagy nevezetességük becsomagolásért. • Ugyanis elképesztő hírverésseljár a dolog, a média pedig a semmit tudja talán a legjobban eladni. Ma a média alakítja a szépségeszményt és terjeszti történelmi léptékkel nézve szédítő sebességgel az uniformizált szépséget. A hamis valóság képei, a reklámok, melyek mindenjózan ítéletet sutba dobnak, egy üzleti alapon eltervezett, alapos megfontolás, sal kialakított szépséget tesznek egyre inkább általánossá. Nem figyelve a helyi ideálokra, az egymástól eltérő rasszokra- másként szép egy mongol kislány, egy ír és megint másképp egy magyar. ·Ezen minták alól csak kevesen tudják kivonni magukat. Nem sajnálva pénzt, időt, fájdalmat, életveszélyt. Ide sorolom Michael Jackson arcának csodálatos megfehéredését, ami egyfelől kényszeres mintakövetés, másfelől komplett elmebaj.Jacko pontosan azt akarta, amit a seregnyibehülyített tinédzser: más lenni, mert elégedetlen volt magával. Mivel volt hozzá elég pénze, megváltoztatta · magát. (De egyre többen változtatják meg nem üket, nagy médiaszimpátiával övezve - mert ők a bátrak!) Aszépségideál nemcsak nép enként, hanem koronként is vál. tozott, általában sosem az volt az eszmény, ami természetszerű leg adódott. A görögöknek tetszett a tehén szeme és az a nő is, · amelyiknek a szeme hasonlított a tehénéhez. Mivel odafelé jól le. barnultak még a különben elzárt görög asszonyok is, világos, hogy -105-
a fehér karú lett az ideál. Gondoljunk csak az olyan epitheton omansokra, mint a "tehénszemű Héra" vagy a "hókarú Nauszikaá". Mi, "civilizáltak", elszörnyedtünk a kínaiako n, hogy micsoda kificamodottak "barbárok", ők rólunk gondolják pontosan ugyanezt már néhány évezrede. Ők a nők lábát majd 800 éven át borzalmasan elkötötték, aminőink pedig olyan körömcipők ben parádéztak, hogy azokban menni sem lehet - persze a nő az nő: megtanulták Ma már a kínai lányok is viselik a körömcipőt. A kínaiak szerint egyébként olyan nőt kell elvenni, amelyiknek olyan ajárása, mint a hamsa-lúdnak vagy az elifántnak. Elnézegettem az elefantokat a tévében és az állatkertben is, a fene tudja, mitől szép a járásuk, a lúdról meg fogalmam sincs, miként mehet, de ha a mieinkhez hasonlít, akkor még inkább csodálkozom. A Willendorfi Vénusz alkotója olyan kövér, zsírfarú nőre indult be, akit mi azonnal gyomorszűkítő műtétre utalnánk. De a ' paleolitikumban még normális volt az éhhalál, és elképesztően ritka lehetett a kövérség. Brillat-Savacin a nagy francia forradalom korában azon sopánkodott, hogy mindenki hízni akar. Ma meg azon törjük magunkat, hogy mindenki, még a csontsoványak is fogyni akarnak. Persze az éhségövezetekben, Mrikában, Ázsiában szívesen híznának, de velük a kutya sem törődik. A hotten tottáknak nagyon tetszik, ha nőiknek lógó mellük van, nálunk meg orvoshoz rohannak olyan mell miatt, amit egy rendes hottentotta férfi pillantásra sem méltatna. Guyana bennszülöttei az olyan nőket favorizálják, akik kövérek, de szűk a homlokuk. Ellenben felénk nem sokat tartanak a keskeny homlokú nőkről, mert már a 17. századi kalendáriumok. is megírták: ezektől a keskeny homlokú nőktől óvakodni kell, mert agyatlanok. (Ebben van valami; magam is tapasztaltam, különben jó volt simogatni szép kis fejét, keskeny homlokát, de hall· • gatni azt, amit mondott, finoman szólva is kínszenvedés volt.)i A szingalézek határozott elképzeléssel rendelkeznek a szép nőről: annak karvalyorrúnak kellett lennie, és telt piros száj únak. Felé akinek ilyen orra van, nem tud hova lenni a bánattól, és igyekszik: levágatni belőle. A szamojédek a lányokat széles arcuk miatt is sze· rették (bajos is lett volna nekik keskeny arcú arát találni), de rátett tek egy lapáttal: legyen még szélesebb. A tatár nőknek nincsen kar . valyorra, hanem inkább apró, és belelapul a fejbe- na ők a mé •' -106-
·';kisebb, és még lapultabb orrot favorizálták. Orrszépészeti célokból az anyák rendszeresen mesterkedtek is. Nemcsak nálunk trük,,.köznek azzal, hogy az elálló füleket leragasztják a gondos anyu(.kák, majd később a fogakat is esztétikusra szabályozzák stb. Több ,,: helyen szokás volt az orrot egy falappallekötni, és még tovább f lapítani. Máshol a tarkó t lapították, megint máshol a koponyát ; csúcsosírják meg gondos és alapos elkötözéssel a gyereküknek jót ~- akaró szülők. Az már csak természetes, hogy a nagyon sötét bőrű népek az ··.ördögöt fehérnek képzelik, míg felénk egyenesen feketének. Mi nagyra tartjuk a szép és fehér fogazatot. Az eszkimóknál valamikor nem sokat adtak arra az anyakorú nőre, akinek nem voltak . csúf, kopott fogai. Mert az biztos lusta volt, nem rágta a ruházatnak való állati bőröket, ugyanis azokat az irha oldaláról- természete, sen nyersen-, szorgalrrías csócsálással addig rágták, míg a nyál enzimjei és mechanikai koptatás hatására finomra nem puhult. Ezekhez képest mi valóban örülhetünk, mert az európai ember számára bővül a választék, a helyi szépségideálokat lassan felváltja egy bolygószinten általánosan elfogadott női és férfi szépségeszmény. Erre utal a Hollywoodban felbukkanó egzotikus női szépségek tündöklése, akik elfogadhatóak ízlésünk számára. Szép új világ: előre a kávébarna emberiségért!
-107-
tt t
i
f
f ~
•
i.
cAn&·~~
f
!,,
!
~
f• Egy nőnek elvileg akkor volt és van hatalma, ha gazdag -
ez volt
~ mindig a hatalom legbiztosabb alapja. Továbbáaszépség is jól ~
használható hatalomszerző eszköz, de csak addig működik, amíg ~virágzik és élnek vele. Bizonyos nők kezében jó eszköznek bizot 1nyul a későbbi gazdagság megszerezéséhez. Kivételesen akkor is ~ hatalmat tud szerezni egy nő, ha okos, vagy kiemelkedő az akarata, illetve megfelelően erőszakos, vagy kapható a szexre. Gondoljunk csak annak a kis gyakornoklánynak az esetére ~ [ a nagy amerikai elnökkel, akivel saját akaratából azt tette, amit r megkívánt vagy amire futtában lehetősége volt (orális szex a finom [neve). A dolog következménye egy hosszú ideig tartó vesszőfu tás, a kormányzásképtelenség határán történő egyensúlyozás a viÍ lág legnagyobb hatalmának élén. Mindez egy sima - korábban • kutyába sem vett- hűtienségi eset miatt. J. F. Kennedy nem arról volt híres, hogy kihagyta volna az ú~ ába akadó nőket, a hatvanas : években még semmi probléma nem volt ebből. Azóta fordult az ' idő kereke, megváltozott a világ, képmutatóbb lett. Mert Kennedy korában még lehetett hallgatni arról, amit mindenki csinált. Ezek ' a nagypolitikát érintő esetek azok, melyekre mindenki odafigyel - elgondolkodtató, merre tart a világunk. A női hatalom aspektusait a legtöbb férfi ismeri, az anyja, , a lánytestvérek, a kolléganők megtaní~ák erre. Az olyan brutális és primitív hatalom kihasználásával, mint a gyerekek megvonása a bírái hatalom segélyével az apáktóL Miközben a gyerekek félig-meddig idegbeteg nők kényének vannak kiszolgáltatva, mert a törvény nem engedi az értelmes mérlegelést, behunyt szemmel ~
!
i
- 111-
pozitívan diszkriminál. Vagy gondoljunk az olyan nők gyakorlatára, akik kitartatják magukat férfiakkal anélkül, hogy azért valamilyen szolgáltatást nyújtanának. Egészen az olyan divatozó apró szokásokig, mint amit az emancipációt fennen hirdető nők is alkalmaznak, hogy mindent a férfiakkal fizettetnek vendéglőben, üzletekben és egyéb helyeken, ahol csak lehet. Álljon itt a derék puritán rómaitól, Marcus Catótól egy idézet: A férfiak uralkodnak az asszonyokon, mi (rómaiak] uralkodunk minden emberen, rajtunk pedig az asszonyok uralkodnak.
j
j
Mi tagadás, igaza volt. Bár Plutarkhosz szerint ezt Themisztoklész mondta előbb, mégpedig emigyen: Asszony! Az athéniak parancsolnak a görögöknek, én az athéniaknak, te nekem, a fiad pedig neked; csak vissza ne éljen a hatalmá~ val, és éretlen kölyök létére ne nőjön a görögök fejére.
De akadt ilyen nagyhatalmú nő régente is. Apafi Mihály fejedelem éppen egy ilyennel rendelkezett, ezért egyik udvari embere, Szentpáli Ferenc az Imago veritasban bátran ekként inti a fejedelemnét, Bornemisza Annát: Kegyelmes asszonyom! Fonák varrákhoz láss, Nem asszonynak tiszti ország gubernálás, Comissió által való parancsolás, De fejér cselédhez való igazgatás.
Azt mondják az őstörténészek, néprajzosok, hogy a korai primitív társadalmakban a természeti népek egyes csoportjaiban a matriarcbátus volt a családi forma, ha ugyan volt család. Az anya biztos volt, róla lehetett tudni, kicsodája a gyereknek, és valahogy nyilván kellett tartani már akkor is, ki kinek a fia-borja - már a csoporton belüli rangsor miatt is. Az apa kiléte bizonytalan volt, mert az asszonyok núndig azzal háltak, aki éppen adódott, illetve "elkapta őket". Ez ellen vezették be a férfiak a szüzesség követelményét, mert így legalább - 112-
l
j
)j
az elsőszülöttel való vérségi kapcsolat biztosnak látszott. Ezért is ;:;'nagy a respektusa mindenfelé a világon az elsőszülöttnek, általá9ban ő az örökös stb. < · A matriarcbátus azokon a helyekenjött létre, ahol a földtu!i1ajdon az anyához, a nőhöz kötődik. Korábban sem lehetett túl •:általános a kutatói vélemények szerint. (Bár némely pásztornépek ~·átmeneti állapotában, amikor már megkezdték a foldművelést, {:több helyütt kialakult. Mert a férfiak inkább rabolni mentek, mint ..ta foldet túrták.) Mindenesetre a matriarcbátus nyomait megtalálták a polinéziai szigetvilágban, Dél-India egyes részein, Afrika ·. néhány területén, az Aranyparton, Elefantcsontparton, a Mala;; bár-parton stb. Bizonytalanságot, vérontást előzött meg ez a rend. A férfiak elmentek harcolni, és többnyire elpusztultak a távoli harcokban, ekkor örökösök bukkantak elő, és ahogy ez lenni szokott, nem tudtak megegyezni a hátramaradottakkal: kié legyen a fold? a jószág? az ezekkel járó nők? Kezdődött a kor szokásai szerint a dolgok .· rendbetétel e: meggyilkolták a vetélytársakat, amit aztán a vérboszszú követett. Ilyen esetben a legjobb volt, ha a nők örököltek, vitték az ügyeket, és adott esetben ápolták a hazatért rokkant, vak, sánta férjeiket- ezekből bizony sok akadt-, akik már semmire sem voltak jók. Akié pedig a fold, a jószág, azé a hatalom. Oriana Fallaci A haszontalan nem című könyvében leÍija, milyen viszontagságos úton találta meg azokat a bizonyos, Malájfoldön könyve írásakor (1961-ben) még létező matriarchákat. Ezek a nők féljeik nélkül élnek. Férfinak még a nyomát se lehetett látni a kunyhóban. Létezésüknek egyetlen bizonyítékát a gyereket szolgáltatták.
A ferfiak az anyjuknállaktak vagy valahol a városban. A beszélgetőtársnő, bizonyos Jamila egyszerűen elküldte a féljét a háztól, vissza az anyjához: Nem volt kedve dolgozni, még kaucsuktejet gyűjteni sem ment el, ami pedig könnyű mesterség. N em tudott se az erdőben fát vágni, se tűzifat hasogatni, se rizst főzni. Így hát elkergettem.
- 113-
Érdekes, ilyen "természetellenes" esetben a férfiak felvesznek bizonyos nőies magatartást: íme a buta, használhatatlan nők férfi megfelelőj e. De a beszélgetés során kiderül, a matriarchákat is érdekli a világ, és érdeklődnek, hogy Európában kik az urak. Megdöbbenve értesülnek róla, hogy a férfiak. Megpróbálják mindenféle kérdésekkel kiugrasztani a nyulat a bokorból, mert sehogy sem bírják elképzelni ezt a hallatlan állapotot. Ilyenféléket kérdeznek: "Maguknál ki kéri meg a vőlegényt? [... J És mi történik, ha egy nő elcsábít egy férfit az erdőben?" Megkapták a válaszokat, amelyeken ugyancsak elcsodálkoznak. Kisvártatva megkínálják az írónőt egy igazi kókuszdióitallal, a legszebb és legnagyobb diót Fallaci kapja, majd megkérdezik, hogy a kíséretében levő fotóriporter és a tolmács (mindketten férfiak) kaphatnak-e. Mire ő nyugati módon válaszol: majd eldöntik, kémek-e.- Nem- hangzik a válasz-, ezt önnek kell eldöntenie, mert ők férfiak. Fallaci lovagiasan döntött: mindkét férfi kapott diót, természetesen a kisebbekbőL De az írónő nem mondta elJamiláéknak, hogy Európában a férfifölény látszólagos. Az udvariasság 19. századi vívmánya azt hozta, hogy a nők szinte minden esetben kedvezőbb elbánásban részesültek. Igaz, ezért cserében a társadalmi hatalmat és a döntések legjavát akkor még átengedték a férfiaknak. Ma oda jutottunk, hogy a nők részt vesznek a társadalmi döntésekben. Ám a jog előtt egyenlőbbek, mert ők a gyengébb nem- és még a társasági megkülönböztetés, a kötelező udvariasság is az övék. A nőkkel szembeni udvariasság eleinte csak apró kis gesztusokból állt, ám lassan összetett, bonyolult szokássá alakult. Amint berögzültek a társadalmi konvenciókba, súlyos modortalanság lett megszegni azokat. A viktoriánus korban a nők minden udvariasságo t megkaptak, de cserében nem volt komoly mozgásterük a családon kívül, a dolog valahogy arányos is volt az "aranykalitkában tartással" - mint némely korai feminista panaszolta. De mára a nők komoly pozíciókat szereztek a közéletben, kiszabadultak elzártságukból, és komoly társként küzdenek a férfiak mellett vagy ellenében az üzleti életben, a különféle munkahelyeken . Viszont az udvariasságo t is keményen megkövetelik - ez már aránytalan. Ha egyszer egyenjogúak, akkor legyenek valóban azok.
- 114-
A tendencia a kiegyensúlyozás felé tart, de még eltelik néhány a megvalósulásig. A hajdani szokást követelni is lehet. Mivel a nők szívesen követel tek- így lettek egyre inkább mindenben kedvezményezettek -, mára ők az otthoni főnökök. Mint ezt nem egy félj ki is fejezi, mikor hasonszőrűvel beszélgetve odabök a felesége felé, · hogy amaz nem engedi ezt meg azt. Az egyre jobban elnyomott féljek nem tudnak mit tenni, ha már a régi elnyomó (a feleség) ; túlzásba viszi a dolgot, odébb állnak, és egy újabb elnyomóval kezdenek kísérletezni, amelyik legalább az elején némi szolgáltatással · kompenzálja a férfit. "A férfiak tehát egyszerre felsőbbrendűek, de nélkülözhetőek, . a nők értékesebbek, de alárendeltek." Világos beszéd! A házasság. ban a nő kezdetben talán többet áldoz azzal, hogy gyereket szül magának és a férfinak. Ez azonban erőpozíciótjelent, és ezt, mi. vel stratégiai tényről van sz ó a házasságon belül, sok nő igazságtalanul kihasználja, ezzel persze tönkreteszik a férjük életét, végül • saját házasságukat, azután életüket. Mert a nők hajlamosak ilyenekre. A női hatalom akkor is megnyilván ul, amikor egy férfi kiválasztja magának a nőt. Szegény sorstársaim, hányan hiszik, hogy • "felszedték a csaj t", pedig ha komoly a dolog, akkor pont az ellenkezője igaz. Az állatvilágban- és nem kell darwinistának lenni hozzá, hogy ezt belássa az ember- széles a példatár arra, hogy a hímek megverekszenek a nőstényért. Majd az lehet a nő "birl tokosa", amelyik erősebbnek bizonyul. Ez bizony nekem aztjet lenti, hogy hatalma nem annak van, aki verekszik, hanem akiért ~ verekszenek - tehát a nősténynek. De a népmesék és mondák ismind arról szólnak, hogy a fér~ fiak (csupa herceg, királyfi) halomra öletik magukat valami sár' kánnyal egy-egy olykor érdemtelen, kegyetlen nő kedvéért, aki sok esetben rájuk sem hederít. Egyes természeti népeknél még a múlt század elején is szakásban volt, hogy a vágyott nő, ha egynél több kérője akadt, késsel addig sebezte a férfiakat, amíg az egyik fel nem adta. Azé lett végül, amelyik jobban állta a sarat. Nyilván az erősebb, a bátrabb kiválasztása volt a szempont, hiszen az jobban meg tudja védeni emberöltő
!
-115-
az utódot is. De ami a lényeg: nem a férfi választott, hanem őt választották. Ez ellen ma sincs védelem, mert a fogékony korban a férfiakat nők nevelik (rendszerint), és ekkor ültetik el zsenge lelkébe azokat a momentumokat, amelyek aztán felnőttként megbéní~ák, vagy befolyásolják a választásban, ami nem lenne baj, ha nem volna ennyire megbillent a világ.
- 116-
A Bibliában ez áll: "Az asszony bujasága szemeijárásából ismerhető . meg" (Sirák 9,6). Bizony nem férfiaz-tartják sokan-, aki nem veszi észre a kutakodó asszonyszemeket, azt az éhes tekintetet, melylyel a kant kutatja magának. Aztán ha meglátta, kezdődik a játék. A legtöbb férfi került már olyan helyzetbe, amikor- társasági alkalmakkor, de akár munkahelyen is- hirtelen megkíván egy nőt, és ennek némi óvatossággal nyíltjeiét adja. Gyakrabban néz rá, szemezget vele, úgy jár-kel, hogy találkozhassanak. Mi terfiak ·erről naiv módon azt hisszük, hogy csak mi tudjuk, miben mesterkedünk, és külső szemlélő előtt rejtve marad igyekezetünk. Pedig ez rendszerint nem így van, a legtöbb nő sokkal hamarabb észreveszi az ilyes próbálkozásokat, mintsem gondolnánk. Még ha nem is ő a célpont. Sőt az is megesik, hogy egy előzetes bek e. ritő hadművelet "áldozatai" vagyunk, melyben a főszerepet éppen az a lány viszi, akit mi saját vélekedésünk alapján nagy leleménynyel folfedeztünk, és további cserkészésre alkalmasnak gondolunk. Holott a dolog régen eidöntetett a nő részéről, és minket cserkésznek be. Részt vesznek az akcióban az idősebb kolléganők, közös barátok, használható ismerősök, a portástól a hivatali küldöncig mindenki. (Ebben a szervezésben a nők verhetetlenek.) llyen esetekben ol;úozottan és sebesen halad a konspiráció, a lebukás ritka- és nem is mindig számí t, mert valami ügyes magyarázattal ellehet ütni a szervezettség esetleges látszatát. (Különben is kit érdekel ilyesmi, ha a felek közös örömére sikerül a dolog?) Néha pont úgy halad az események menete, hogy ki kell derülnie, valaki- például a "kiszemelt" leányzó- vár ránk, és ettől - 117-
az izgalom még nagyobb lesz, noha paradox módon a beteljesülés biztosabb, mint korábban hittük. Ezek nagyon ősi és igen kifinomult mozgások a férfiak és nők között, és éppenséggel mindegy, hogy egy elegáns irodaház csupaüveg lif~ében kerül rá sor, vagy valahol az idők homályában egy esőtől csepegő üde tisztáson úgy 15 ezer évvel ezelőtt. Valószínűleg a mai esemény elsőre kifinomultabbnak tűnik, de esküdni memék rá, a lényeg pontosan ugyanaz. A jégkorszakbeli ember is bele tudott vinni a hódításba akkora érzelmeket, mint a maiak, és bizonyos vagyok benne, hogy nekik is megvoltak a maguk finom, divatos j eleik, csak mivel nem volt videójuk, aligha maradtak fenn. Az ismerkedő jelek főleg a testbeszéd szokásos repertoáljából kerülnek ki. Társaságban a testtartás és lábtartás az árulkodó. A nők, ha többen vannak, egyszerre célirányosabban kezdenek viselkedni, riszálják a csípőjüket, saját magukon ide-oda teszik a kezüket, simoga~ák magukat, megérintik a mellüket, a ruha alatt sejlő bugyi pántját. Ezek a nyílt kihívó gesztusok akkor jönnek elő, amikor fokozódik a tét vagy megjelent egy konkurens, és emelni kell az ingerküszöbön. A csábító nők gyakranjátszanak a szájukkal, a cigarettájukkal, a poharukkal, de még egy kutyával is odaadóan kedvesek, miközben arról, akiért az egész cécó t művelik, látszólag tudomást sem vesznek- ílja Simmel. De ezek a gesztusok, noha nagY..iából azonosak, a rnindenkori társadalmi szokásoknak megfelelően icipicit meg- , változnak. Elég arra gondolni, hogy a korunkhoz képest milyen szokások éltek például a görögöknél a homéroszi korban: akármekkora volt a szerelern- mert azért néha biztosan volt-, az asszonyt · annak rendje-módja szerint megvették a féljek, mivel ezt akkor így tartották tisztességesnek, nem is foglalkoztak vele sokat, inkább elzárva tartották, ha nem akartak véteni a társadalmi illem ellen. Később a vásárlási aktus fom1álissá vált, de megmaradt. Spártában, ahol keményebb volt az élet és keményebbek a legények, nem játszottak piacosdit, elrabolták a kiszemelt lányt, tették ezt a legnagyobb hallgatólagos egyetértésben, mert ők meg ezt tartották férfiasnak- szép is lenne, hogy egy férfi kéljen valakitől valamit, rá-. adásul pont egy nőt!, háborodhattak fel úgy 2500 évvel ezelőtt a spártaiak. De amíg a rablás megtörtént, mennyi mesterkedés előz te meg a nő és a férfi részéről, hogy pont a megfelelő essék meg.. -118-
De téljünk csak vissza a kacér nőre. Szóval mi cserkészünk és rejtve hisszük szándékunkat, de a nő már tudja, rnit akarunk. Ezzel hátrányos helyzetbe kerülünk, mert mi vagyunk azok, akik formailag áldoznunk a nőért: hódoló gesztusok, hízelgő beszéd, a küllem dicsérete még akkor is, ha mást gondolunk. Azáltal férkőziink közelebb a nőhöz, hogy bemutatjuk neki hamis egóját -azt, ami szeretne lenni. Ezt viszont általában a nők nem veszik észre, mert a hiúságuk, saját rendkívül fontos énjük minél kedvezőbb [eltüntetése elfedi előlük az ilyenkor felbukkanó hajmeresztő hazugságokat. Amint észreveszik a feléjük irányuló fokozott érdeklődést, elkezdenek játszani a férfival. A nők ilyenkor kettős szerepet visznek, melynek közlései folyamatosan ellentétesek: akarlak is meg nem is. Georg Simmel így ír erről: A kacér ugyanis az, aki váltogatva, vagy éppen egyszerre engedé-
keny és elutasító, jelképesen utalásszerűen, úgyszólván "a távolból" mond igen és nemet, ad is meg nem is [... ]
[
g
!
r .
f
l
l
'
~
l
1
;
Tehát a kacér nőt gyakorlatilag nem lehet megkapni (egy ideig), de olyan tárgya a vágynak, amit a férfinak akarnia kell. Az elérhetetlen és a nehezen elérhető mindig is jobban kellett. Ezzel a rafinált mechanizmussal tartják fenn a nők magas ázsiójukat. Ez teszi értékénél fontosabbá azt a nőt, amelyik evvel a fogással él. Ebben a kacérjátékban a testbeszédé a főszerep, amit nem tudatosan, de valamennyien megértünk. Úgyszólván "megérezzük", hogy jók vagyunk annál a nőnél, aztán meg hirtelen úgy "érezzük", hogy nem, mert közben arra is látunk jeleket, az előbbinek ellentmondva. Ezeket a gesztusokat bizonyos fokig automatikusan képesek vagyunk megérteni. A dolog természetéhez tartozik, hogy a nő csak addig tud kacérkodni és csak azzal, akinek nem volt meg- vagy újra kell neki a férfi, hogy a ma elteljedt, férfiak közötti kifejezéssel éljek. Persze előfordul olyan eset is, hogy társaságban feleségünk vagy barátnőnk kacérkoilik valakivel, de nem azért, hogy azt az illetőt megfogja magának, hanem nekünk üzen: fontos vagy számomra, azt szeretném, ha most fellépnél, mint az én tulajdonosom, és bebizonyítanád a dominanciádat. Pont azt várja el tőlünk a választottunk, amit adott esetben a falkavezér kan kutya tesz a felbukkanó idegen hímmel szemben. - 119-
Ilyenkor tanácsos odamenni, és nagyon kedélyesen demonstrálni a kiszemelt szerencsétlen és vétlen rerfi áldozat előtt, akivel a nőnk kacéran kikezdett Az eredmény nem marad el: nőnk szerelme felgyúl, és olyan odaadásban lesz részünk, amilyenben csak ritkán. Amennyiben ez elmarad, akkor nyomban el kell zavarni a háztól, mert jobb későn, mint soha, és minél hamarabb túl kell az ilyeneu esni, hiszen az idő pénz, és ezt a nők alaposan tudják. De akkor is ezt kell tenni, ha túl sokszor csinálja - mert mit tesz akkor, amikor nem is vagyunk ott? A mindennapi kacérság természetesen nem jellemző minden nőre, de vannak, akik ezt a módszert korlátozottan alkalmazzák, mert egyéni karakterük határozottabb. A kacér nőben kelllennie egy nagyfokú önzésnek és önszeretetnek, valamint némi határozatlanságnak. Kierkegaard is igazolja ezt, amikor így ír: Egy fiatal lány, aki azzal akar tetszeni, hogy érdekes, mindenekelőtt önmagának akar tetszeni. (A szerző egyébként a legszebb kacérságnak a női szemérmességet tartotta. Pillanatnyilag ez nem divat.) Ez utóbbi két tulajdonság, az önszeretet és önzés egyáltalán nem ritka a nők körében. Legbiztosabb jele, hogy rengeteget tudnak magukkal foglalkozni, önmagukról beszélni. Sok nőt semmi más nem érdekel önmagán kívül, képtelen a világot mint tőle ftiggetlen objektív létezőt szemlélni. Csakis "az én és a többi dolgok" képlet alapján működnek. Pedig ha olvasnákJózsef Attilát, tudhatnák, egyik versében mintha csak nekik adna mottót: "hiába ftirösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat" (Nem én kiáltok, 1924). Egyébiránt az "én" fontosságát bárki megtapasztalhatja, amikor rányit barátnőjére, aki öltözik, és éppen nem bÍija eldönteni, hogy a három szekrény ruha közül melyi- : ket is vegye fel. Ez esetben persze nem intellektuális problémák vannak - tehát nem egyszerűen "hülye a csaj" -: a nő ilyen esetben úgy kombinál, ahogy arról egy férfinak fogalma sincsen. Kalkulálja, hogy kicsodán volt a konkurens nők közül hasonló ruha (erre megdöbbentő pontossággal emlékeznek); nekimiállt jól legutóbb; kinek tetszett az a ruha, és ő ott lesz-e; milyen legyen az összeállítás; hogyan tegye azt egyénivé; kiknek kell, és kiknek _ -120-
f r
f akar tetszeni? Tehát az egész olyan, mint egy komoly sakkjátszma,
melyben minden benne van - csak a fétj nem. Ezt a tépelődést egyetlen hanyag odavetett mondattal meg lehet zavarni, és a nő újra elölről fog mindent átgondolni, ami f újabb tíz perc kemény várakozás lesz- nem számítva a nő méli tatlankodását, ami újab b perceket jelent. Mert nőknek a felvett ruha egészen mást jelent, mint nekünk férfiaknak, neki magabiztosságot ad, tulajdonságokat kölcsönöz, szebbé teszi stb. Mi meg az előszobában talpig felöltözve lassan felrobbanunk, hogy nem bírunk sehova időben odaérni az asszonnyal, mert az a "hülye tyúk" nem gondol arra, hogy találunk-e parkolót, és ha igen, " akkor mennyit kell onnan gyalogolni stb. Hát ami igaz, az igaz, ezekre nagyon kevés nő gondol. Miért is érdekelné őket, erre ott !~ vannak a férfiak. ~ Georg Simmel szerint, aki ezt a problémát egy 1909-ben meg~ jelent írásában taglalta, háromféle kacérság létezik:
1
Í
l
.• l
~ i
r
l
A hízelgő kacérság: bár meg tudnál hódítani, én mégsem hagyom; a megvető kacérság: én ugyan hagynám magam meghódítani, te azonban nem vagy képes; és a kihívó kacérság: talán meg tudsz hódítani, talán nem - próbáld meg!
Ehhez nincs mit hozzátenni. Valószínű, hogy Lukács György ilyen tanulmányok miatt mondta: "Simmelnél bíráltam egy bizonyos frivolitást, és ezért elhidegültünk egymástól." Mindenesetre a frivol Simmeit jobban lehet olvasni, mint a komoly Lukácsot. Érdekes, hogy kacér férfiról nem nagyon hallani, legalábbis heteroszexuális körökben. A férfi legfeljebb fogalmi szinten kacérkodik evvel vagy avval a dologgal. Például a sportoló azt nyilatkozza, hogy "sokáig kacérkodtam a középpályás szereppel, aztán maradtan ajobbszélen". Ez alatt azt érti, hogy nem tudta eldönteni, mi is legyen- csatár vagy szélső-, de addig habozott, míg a szélen maradt. Ebben a műfajban- tudniillik hogy akarunk is valamit meg nem is, igen is meg nem is- a nők lefőznek bennünket. Innen van az a közkeletű vélekedés a férfiak körében, hogy a nőkön nem lehet eligazodni. Sok esetben a gyanútlan férfi azt hiszi, határozatlanságról van szó, pedig csak egy játék folyik vele. Húzzák és taszítják egyszerre. -121-
Ez ugyanolyan fajta csalafintaság, amire a nők a szerelemben is képesek, a férfi azt hiszi, nagyot teljesített az ágyban, teljes az eksztázis, és másnap a nő blazírtan elmondja barátnőjének. "Tudod, úgy megsajnáltam szegényt, és előadtam Jászai Mari-díjas alakításomat szeretkezés közben." A férfi és a nő közötti ilyenfajta értelmezésbeli különbségeket a két nem közötti fizikai és metafizikai különbség okozza. A nő azáltal, hogy szülni tud, mintegy részesül Isten teremtő erejéből. Ez érthetővé teszi a férfiak behódolásra kész vélekedését a nők rejtelmességérőL A nők a lelkük mélyén mindent megvárhatnak. A dolgok, amiket a férfiak álló nap hajszolnak reggeltől estig, végül elébük jönnek. Mindent tudnak- ha akarnak- kicsit távolabbról. Mert szülnek "maguk helyett szűz virágot" (Arany). Aki a folytatásuk. Életük egy rövidebb szakaszán pedig minden az övék, a férfi a lábuk előtt hever. A kacérságat Simone de Beauvoir szintén fontos női kelléknek tartja, és az öltözködéssei hozza kapcsolatba. "A nő nem a szeretett férfi kedvéért öltözködik" -jelenti ki, és ebben igaza van, mert a kivétel csak erősíti a szabályt: a legmélyén racionális női lélekkel nem fér össze, hogy azt szerezze meg, ami már megvan, mert azt már nem kell. Viszont a léttöbblet elérése mégis fontos a számukra. Az új hódítással a nő potencialitása megnő, mert akár második, akár harmadik hímre is szert tehet. (Meg is teszi némelyik! Pont azok, akikről azt hisszük, háromig sem tudnak számolni.) A hódítással, mint általában, ösztönösenjól ráéreznek, valódi- bár a keresztény erkölcsiség szempontjából kétséges -léttöbbletet nyernek. A nő igenis hódítani akar. Ösztönei alapján mindig az újabb és erősebb hím kell nekik, amelyik esetleg jobb, mint az előző. Azt a hatezer éves emberi történelem teszi, hogy napjainkra színleg megszűnt a nyílt partnerválogatás. Ám rejtett forn1ában mindez továbbra is működik, a munkahelyeken, a társaságokban és az utcán. (Az igazság kedvéért megjegyzem, hogy a férfinak is igénye állandóan újabb nő megszerzése, mert örökítő anyagát a biológiai program alapján minél szélesebb körben tetjesztenie kell.) A kacér nő olyan helyzetet teremt, ami nem más, mint az igazságtól való részleges megfosztottság- magyarán hazugság. Amikor egy nő kacér, és azt mondja testbeszéddel: gyere, várlak, de -122-
ezt nem akatja igazán, akkor hamis. De akkor is hamis, amikor decenserrjónak van öltözve, miközben a testjelekkel felingerelt, begetjedő férfit aztán leinti, utalva kinézetére, hogy ő "tisztességes asszony", ami egyfajta kognitív disszonancia, mert a tisztességes asszony nem kacérkodik, de a nő az nő, és a férfinak mindegy, mibe van csomagolva, ha már megkívánta. A kizárólag testi alapon felépülő kapcsolatok - melyek manapság általánosan elteljedtek- ezt a fajta alkalom szüli a tolvajt lehetőséget nagyon jól [elhasználják. Az erkölcs egyre gyérülő őreinek nem kis elkeseredésére. Balzac, aki egy kellemes és remek részletekkel teli könyvecskét írt az elegáns élet fiziológiájáról, közöl egy megfontolásra való axiómát. Ebből megtudhatjuk, hogy kacérság jó fogyókúrázó eszköz: "A kacérság megöli a torkoskodást." A mestemek volt alkalma megfigyelni a nőket. Abban a korban a nagy nyilvánosságot a színházi előadásokon való megjelenés jelentette. A páholyokban feszítő asszonyok és azok, akik még nem keltek el, nem a darab miatt mentek oda, mint ahogy ma sem rnindig azért mennek el vacsorázni, mert éhesek, hanem mert mutathatják magukat. [... ] az, amiért valóban megtelnek a színházak, az maga az asszonynép, akik a maguk számára külön színházat rendeznek az előadás előtt, alatt és után. Csak hiúságból fizetik meg ezt az óriási belépődíjat [ ... ]
-123-
Az asszonyról már a kezdetektől - nyilván jó okkal - sejtették a férfiak, hogy hűtlen. Egyszer ott volt a közös férfi tapasztalat, hogy a nőt ellehet érni valamilyen módon, még ha az másé is. A tetejébe ezt könnyen rá is lehetett bizonyítani, ha jött a gyerek. (A férfinál ilyen nem fordul elő.) Mert ki tudta megmondani, hogy az illető cselédlánynak, nőnek kitől is van gyereke: a méltóságostól vagy a kocsis tól, illetve a törzsfőtől vagy valamelyik harcostól? Később már amiatt is tudták a nőkről, hogy hajlamosak hűt lenkedésre, mert írva állt a Bibliában. Oda pedig semmi sem került be ok nélkül. Ha a Bibliában benne van az óvatosságra való intelem, akkor a Talmudban benne kelllennie az ilyen esetre való teljes eljárásnak! Itt már konkrét és alapos módszerek kerülnek ismertetésre, rniként kell meggyőződni a hűtlenségrőL Az ókori zsidók "vallatásnak" vetették alá a hűtlenséggel gyanúsított asszonyt, az pedig úgy történt, hogy egy tekeresre a pap felírta a házasságtörő nőre vonatkozó formulákat, ezt az írást beletették vízbe addig, amíg fel nem oldódott a szöveg. Ezt a levet a gyanúba fogott nőnek meg kellett innia. Ha bűnös volt, akkor súlyosan megbetegedett, ha áratlan volt, nem lett semmi baja. (Az eljárás az első századig volt érvényben.) Meghatározták azt is, mivel és hogyan kell ijesztgetni a gyanús asszonyt. Az itatás előtt meg kellett esketni. Míg a házassági szerződést eltörölhetetlen anyaggal írták, itt követelmény volt, hogy az írást el lehessen törölni. A vallatásra szokásosan mindenki elmehetett, aki kívánesi . volt - és persze kíváncsiak voltak, tódultak az emberek, hátha -124-
hallanak valami érdekeset. A szolgákat viszont nem engedték oda, mert azt gondolták- helyesen-, hogy azok előtt nem fog vallani. Az itatást nem lehetett elkerülni. Meghatározott körülmények között kényszeríteni is szabadott a nőt az ivásra: [... ]kényszerítik őt és akarata ellenére inni adnak neki. És nem szakíDa félbe az ivást. Míg arca el nem zöldül és szemei kidüllednek s erei kidagadnak, úgy, hogy felkiáltanak: - Vigyétek ki, hogy az előcsarnok tisztátalanná ne váljék.
Nem vették tehát félvállról, ha vonakodott a vallatni kívánt aszszony. Mivel elégjól ismerték a különféle anyagokat, ha akarták, nem lehetett nehéz olyan "tintát" találni, amelytől okvetlen megbetegedett a gyanúba került nő. Bár nem hinném, hogy így kellett volna mesterkedniük, mert ok nélkül nem kevertek gyanúba másokat. Korábban ha bebizonyították ilyen vagy más módon a nő hűtlenségét, ellehetett bánni vele. Ma azért másképpen fest a dolog, nem lehet tudományos módszereket alkalmazni, mint a hazugságvizsgáló gép vagy grafológiai teszt (hasonló volt az ókori zsidóknál a fent említett itatás). Könnyű volt a régieknek, akkoriban volt még némi hatalma a férfinak. Bezzeg a malebuktatott feleség, amikor a férj eléje tárja a hűtlensége bizonyítékait, támadásba lendül, és azzaljön elő, hogy "nem lehet velem ezt megtenni, nem lehet ennyire megalázni, nyomozó t fogadni ellenem". Fürkészi a magánéletét? Ehhez nincs joga! Fel fogja jelenteni! Persze mindezt emelt hangon. A hűtlen asszony ellen eleink sem tudtak sokat tenni, de legalább megfenyegették. Éppen ezért amikor az esküvő volt, beiktattak magyar módra egy különös szertartást: az ifjú asszonyhoz kivont karddal odament a rerji rokonság egy tagja, és lemetszette a főkötőjét. Ezzel csak szelíden figyelmeztették, ha nem vigyáz magára, akkor így jár: elvágják a torkát vagy lecsapják a fejét. Persze az efféle figyelmeztetés semmilyen korban nem vette el az asszonyok kedvét a hűtlenségtőL Csalárdkodtak azok, ha volt rá módjuk, csak koronként más-más elbírálás alá estek: volt, amikor a megkövezés dívott, az ókori rómaiknál meg is lehetett ölni a hűtlen asszonyt, vagy ha hasznot remélt a férj, eladhatta rabszolgának. -125-
Aztán a keresztény civilizáció elteijedésével egyre könnyebbre fordult a hűtlenkedő asszonyok sora, noha bűnük deklaráltan súlyosnak tekintetett. Egyre körülményesebb volt a hűtlen aszszony eltüntetése, fül eg ha gyerekei is voltak már. (Hiszen az egyház soha nem látott rangot adott a nőnek Szűz Mária előtérbe helyezésével, aki a Fiúisten szülője volt.) Amikor aztán később szép lassan kiderült, hogy a nőnek is van lelke, végképp az elismerés küszöbére léptek. A férfiak általában elfogadták a tényt, bár mindig akadt egy-két agglegény professzor, aki kétlette ezt. Ha éppen olyan lelke van a nőnek, mint a férfinak, akkor úgy is kell bánni vele. Nem lennék igazságos, ha azt állítanám, csak a nők voltak hűtlenek, dehogy, a férfiak is azok voltak, de hoszszú-hosszú időn keresztül nem számított hűtlenségnek az, amit pedig másként nem nevezhetünk. V együnk egy ókori esetet. Tacitus élvezetesen megírta korának történeimét az Évkönyvekben. Messalina romlottsága cím alatt (XI. 12.) bemuta~a Claudius császár (aki elég pipogya férj lehetett) asszonyának romlott viseletét. A nő sűrűn váltogatta szeretőit, és ahogy lenni szokott, férje ezt nem vette észre. Egyszer aztán Messalina mélységes szerelemre geijedt a jó családból való, igen szépnek tartott ifjú Silius iránt. Még az ifjú feleségét is elmarta, hogy a férfi szabad legyen számára. Silius sem ment a szomszédba egy kis hülyeségért, mert teljesen nyilvánosan űzték a szerelmet. Mindenki tudta a dolgot, csak a férj nem - pont úgy, ahogy ma szokott lenni. De a félj éppen császár volt, és ebből a tényből környezete hasznot szokott húzni. Egy császárnak vannak emberei, akik szeretnének továbbra is kegyencek maradni, és az is érdekük, hogy a főnök - pardon: isten - leszármazot~a · továbbra is első maradjon az emberek között. Messalina, hevületében az óvatosságat feledve nagyon tolta előre szerelmét: kitüntetések, ajándékok stb. Ettől a nőtől minden kitelik, gondolhatták az aggódó udvari emberek, és hozzáfogtak a cselekvéshez, nehogy a testőrökjöjjenek értük egy üzenettel, hogy a császár váratlanul meghalt, és jobb lenne, ha maguk is bevégeznék életüket, mert különben sajnos kénytelenek lesznek rögvest levágni őket. (De természetesen bajtársiasságból várunk egy félórát, míg elvérzel, vagy hat a büröklé, a népszerű gyilkoló és öngyilkoló szer, Szókratész is ezzel végezte.) "Tehát megborzadt - 126-
a princeps háza népe, s leghangosabban azok zúgolódtak, akiknek hatalmuk és, ha fordul a kocka, féltenivalójuk volt. .. " Történt aztán, hogy a császárnak valami ügye támadt nem messze Rómától, Ostiában, ezalatt a felesége ünnepélyes mennyegzőt ült a kinevezett consullal; Siliussal anélkül, hogy elvált volna az urától. Feltárták hát az ingatag császár előtt a helyzetet, és nehogy megenyhüljön a szíve szeretett felesége iránt, nem hagyták egy percig sem magára, nehogy megbocsásson valakinek is. Gyorsan cselekedtek, és hét-nyolc embert kapásból kivégeztek- elsőként Siliust. Továbbá meg kellett akadályozniuk, nehogy é.üel együtt legyen a gaz Messalina a férjével, mert akkor minden visszafordulhat az ellenkezőjére, ráadásul a princeps jól evett és ivott is, amitől mint rendes férfiember- megenyh ült, ezért másnapra akarta halasztani Messalina ügyét. Na még csak ez hiányzik!- gondolták a bennfentesek, és a szalgálatos tribunusokkal és centunókkal közölték: azonnal végre kell hajtani a halálos ítéletet, s a katonák ezt meg is tették. Messalina "Csak ekkor ismerte fel sorsát, s tőrt vett kezébe. Miközben reszketve hiába illesztgeti hol a nyakához, hol a melléhez, a tribunus egyetlen döféssei keresztülszútja." Így ért véget Messalina, aki ha ma élne, népszerű szereplője lenne a televíziós show-műsoroknak, mert nem nagy ügy, ha valaki nyilvánosan csalja a fétjét, pláne ha az "közszereplő", a médiát feltétlenül érdekelné, valószínű, hogy egy zaftos válóper lenne a dolog vége sok-sok felhajtással, nyilatkozatokkal és telefonos szavazással: ki kinek ad igazat? Közbenszépen nőne a nézettség és emelkednének az eladott példányszámok. Ám 1900 évvel ezelőtt vér folyt ilyenért. Ha már itt tartunk, a hűtlenség kölcsönös, tnindkét nem kiveszi a részét belőle, hiszen nem lennének hűtlen férfiak, ha nem volnának hűtlen asszonyok. Persze a megítélés jelentősen eltér attól fúggően, kicsoda a hűtlen. Férfi-e, nő-e? Milyen történelmi korban követte el a hűtlenséget? Mi volt a rangja az illetőnek: közrendű volt-e vagy valami főrangú személy? VIII. Henrik angol király például, aki egyfelől sörissza, boriszsza, parázna ember volt, másfelől - Luther korában vagyunk buzgó hitvédő, Írt egy apológiát a hét szentség védelmében. Ezért X. Leó pápától megkapta "a hit védelmezője" címet is. Amúgy szegény Henriket nem tisztán az érzékiség vezette, mert hiszen -127-
csak 17 évi házasság után hidegült el feleségétől, Aragóniai Katalintól, s (öt lánygyerek után) fiú utódot akart magának. Nagy hírhedtséget (manapság valóságos népszerűséget) szerzett nekí a megunt asszonyoktól való szabadulás sokféle módja. Mindezért nem lett túlságosan megróva, mert teljhatalmú uralkodó lévén fütyült a következő pápára, VII. Kelemenre, akí azt remélte, ha haloga~a az új házassági engedély megadását, az idő kigyógyítja a királyt szenvedélyéből. (Meg ott volt a pápa oldalán a katolikus spanyol udvar és világhatalom, amely rossz szemmel nézett az angolok erő södésére, és haragudtak Katalin lányuk me~alázásáért.) Aztán arnikor ez sem segített, kiátkozta Henriket. Am a pápa nem sok haszonnal taktikázott, mert az angolok uralkodói parancsra nyomban kreáltak egy új vallást, amelyben nem volt érvényes az átok. Ha nekikezdtek a reformnak, kereskedő nép lévén egy kis pénzt is szereztek belőle, mert a kolostorok vagyonát sorra elkobozták, eladták, s ebből akkoriban horribilis összeg kerekedett. Jöjjünk közelebb korunkhoz néhány általánossággaL Hűtien ségi esetekben általában a nők húzták a rövideb bet, a lebukás súlyos körülmény volt, és minél többször találkoztak a szerelmesek, annál valószínűbben bekövetkezett. Aztán ott lebegett a gyerekáldás - ez esetben inkább átok. Mert azt nem lehetett kidumálni, nehezebb dolguk volt, mint manapság. Erősebb volt a rokoni, családi, életközösségi szervezet, jobban figyeltek egymásra. Persze a szerelmeseken nem lehetett kifogni sem akkoriban, sem a későbbi korokban. Persze akadtak hűtlen természetű, csélcsap, férfifaló nők is, akiken nem lehetett kifogni, legföljebb kicsúfolni, noha viselt dolgaikat széltében ismerték. Az erényes és tudós verselő, Madách Gáspár (a nagy Madách Imre ükapja) az 1630-as években megörökít egy ilyes nőszemélyt, bizonyos Komáromba való Bendő Pannát, kinek "fajtalan" életét egy sikerült versben előszárnlálta. A nő vétke az lehetett, hogy lelkesen és válogatás nélkül áldozott a szerelern oltárán. De nem lehetett megfogni, mert módos, gazdag asszony volt; és az ilyenek - ahogy ma is - más elbírálás alá esnek. Madách uram azért jól odamondogat neki: Buja természeted hasonló disznóhoz, Ki életednek fertelmeskedést hoz,
-128-
Parázna voltod semmi jót nem hoz, Hasonló vagy koslató kutyához [... ] Nincs oly ifjú, kit te meg nem csalsz, Szemed hunyorítással ha te megpróbálsz, Ha nincsen is pínze, te meg nem utálsz, !tője ha nagy, vele örömest hálsz.
Világos, mint a nap: ilyen nőnek a kalandos természetű férfiak ma is keresik a társaságát. Bendő Panna-féle nők akadhattak korábban is szép számmal. Volt úgy, hogy nem kerítettek nagy feneket a dolognak, volt, hogy igen -ftiggően a kor erkölcsi szokásaitól. Jóval korábban, még 1279-ben Budára pápai unszolásra összehívtak egy egyházi zsinatot. Ezen a tanácskozáson főleg a királyi székhely, Buda meglazult erkölcseit kellett rendezni (a tatárjárás után vagyunk). Az egyház mindjárt magával kezdte: keményen intik a papokat, hogy vigyázzanak magukra és kivált a nyájra, mert a farkasok paráznaság képében körülöttük ólálkodnak. Így rendelkeznek: Miután biztosan tudjuk, hogy paráználkodásra a papok alig szabnak penitenciát- mert nem ismerik vagy elhanyagolják a kánoni szabályt-, megszabjuk, hogy a papok szargalmasan kérdezzék ki az elkövetett bűnöket és annak szokásos körülményeit, különösen a torkosság, bujaság és vágyakozások tekintetében, amely bűnök által az emberi nem leginkább megrontatik és megfertőz tettetik.
Vétkes őseink akkoriban éppen megúszták egy kiadós bűnbánati gyakorlattal: mezítláb járás, böjt, durva ruha viselése. Csak ezután kezdődött nálunk is a komolyabb vezeklés és szigorúbb erkölcsi ítélkezés divaga. Mely szigor természetesen rögtön lanyhult, ha a király is olyan volt, aki koslatott a nők után - például maga Zsigmond. Az afrikai népéknél szintén a nő jár rosszabbul. Kiközösítik, nyilvánosan vallatják vagy vallania kell magától, és a végén sok helyen így is, úgy is agyon ü tik. Akad kivétel is, amikor nem a nő kön csattan az ostor. Pont Afrika néhány törzsében "csábítási -129-
esetekben a férfit keményen megostorozzák". Némely természeti népekjogérzéke úgy működött, hogy a csábítót büntették -általában kivégezték. Ugyanis nem a nő okozott problémát, őt nem is tekintették jogalanynak, olyan volt, mint egy gyerek, az pedig nem hibás. Másrészt a csábítás a férfinak okozott szégyent és az ő tulajdonjogát csorbította, ami mindjárt más volt. Ezt meg kellett torolni a tulajdon becsülete miatt. Ahol fejlettebb viszonyok uralkodtak, ott az elcsábított nő árának letizetése mellett enyhébb büntetések következtek, mint az egyik szem kiszúrása (hogy dolgozni azért tudjon), fél ftillevágása, de voltak kedvezőbb eljárások is, mint haj levágása (nagy szégyen lehetett), vesszőzés stb. - mikor mi járta. Az asszonyi hűtlenség együtt jár a kölcsönös féltékenységgel, amely, mint tudjuk, kiapadhatatlan forrása a drámairodalomnak és manapság a filmgyártásnak. Mindannyiunk életében előfordul nak féltékenységi esetek, vagy saját forrásból, vagy környezetükben. A féltékenység a fejlett mai társadalmakban súlyos felzúdulást és főként kínos következménye ket hoz magával - főleg ha oka van. De az egészet aránylag könnyen meg lehet úszni, ha nem fajul tettlegességig a dolog. Szinte minden felnőttnek van személyes tapasztalata a dologról. Ez annyira része az emberi életnek, hogy a jog is elnézőbben szankcionálja - gyilkolni borzalmas bűn, egyes vidékeken még kivégzés is jár érte (USA, Kína, Oroszország). De más a helyzet, ha - mint a jog nevezi - szerelemféltésbőllett a gyilkosság elkövetve. Ebben az esetben lehajtott fejjel kell néhány évfegyházat lenyomni, és kész. Jöhet az újabb asszony, és a rá való eszméletlen féltékenykedés. Ez okból, hogy tudniillik foglalt az illető, és ez mindjárt látszszék is, meg szaktákjelölni a nőket, férfiakat egyaránt. Praktikus tulajdonj eggyel. Ilyet mi, civilizált népek is alkalmazunk, jegygyűrű a neve, és viseli szorgalmasan, aki tudja, bár bizonyos ferfifoglalkozások körében bekövetkező veszélyeztetés miatt tiltják, nehogy valami még levágja a szegény férfiak ujj át. Voltak nomád népek, melyeknél a feleségek szándékosan elhanyagolták külsejüket, nehogy gyanú támadjon hűségük ellen, nem fésülködtek, nem mosakodtak, rongyos ruhákban jártak stb. Megvolt rá az okuk, mert komoly gyilkolászások számJaztak ilyesmikbőL Viszont ~
130
~
emiatt otthon sem kellettek. Azért biztonság kedvéért, bármi kihágás történt, gyanú támadt, az asszonyt is rendesen elverték, de ez nem számított büntetésnek, inkább szokásos fegyelmező cselekedetnek. Az egyiptomiaknál a hűtlen feleség orrát volt szokás levágni, de ugyanez volt az úzus India egyes részein is, sőt még Nápolyban is élt ez a büntetési mód a 12 században. (Innen a nápolyiak fejlett plasztikai sebészete: orrot tudtak átültetni, implantálni.) A férfi delikvenst nemes egyszerűséggel kiherélték-itt nem segített utólag a sebészet. A szüzesség követelése valószínűleg innen is ered egyes népeknél, mert ez a használatlanság és a későbbi megbízhatóság bizonyítéka. De ez sem olyan döntő, ha rnindenki szű zen megy férjhez, ezért újabb és újabb hűségbizonyításokat kellett kitalálni, de ezekről majd később.
- 131-
Egy terem közepén a műsorvezető áll kint a placcon, poénkodik, nyomja a sikamlós megjegyzéseket, jön rá amintegy gombnyomásra feltörő kacaj, erőltetett jókedv, kihízott ruhák, agyonvakolt arcok. A körben ülők lopva, félénken vagy éppen nyiltan, kihívóan nézegetik egymást és várnak a csodára. Sápadt idegesség a karikás szemek körül- hátha kellek, hátha rámnéz valaki! Csupa hajótörött sors, kedvetlen élet, margóra került egzisztencia. Az "egye fene, milyen, csak összejöijek valakivel" reménykedő hangulata. Az sem változtat a lényegen, ha egyházi rendezvényen látunk ilyesmit: itt a sikamlós vicceket, a nyílt erőltetést a kenetteljes megjegyzések és példázatok helyettesítik. Nincsen lehangolóbb, mint az ilyen különös embervásár. Elkeserítő végignézni az elváltak bálját, az ilyen-olyan ürüggyel összejött szerencsétlenek magakínáló, de ugyanakkor azt palástolni igyekező magatartását. Pedig szükség van az ilyes rendezvényekre, fogynak természetes kapcsolataink, különösen a nagyvárosokban, a másik ember immár nem felebarát, hanem potenciális ellenség. A megismerkedés, majd az udvarlásamodern korban vált fortélyos tudománnyá, mert korábban erre minden társadalomban megvoltak a bejáratott módok, szokásrendek, helyek és alkalmak. Ahol egy férfi és egy nő ismeretséget köthetett egymással. Szükség is voltak rá, mert nagy tét forgott kockán: egyfelől a vagyon, másfelől az egészséges utódok megszületése. De nem minden népnél volt ám a férfi kizárólagos feladata az udvarlás! Kivételképpen néhány helyén a világnak a nők udvarolnak a férfiaknak: a polinéz -132-
szigetvilágban és a valamikori oregoni indiánusoknál is. A normális persze inkább az, hogy a kiszemelt kapósabb nőkért szabályosan megküzdöttek a férfiak - valószínűleg ősi előképek alapján. Ez az ügyességi vetélkedéstől a próbákorr át a megverekedésen keresztül a szabályos párbajig tetjedt. Tulajdonképpen ma is ezt tesszük a falusi kocsma hátsó udvarán kiosztott pofonoktól az elegáns lépcsőházakban váltott kihívó tekintetekig. De bármilyen is a látszat, nem fedi el a tényeket, a puszta embervásárt, minden kellékével együtt, amit a "kultúra" rárakott. A férfinak életprogramszerűen szereznie kell egy nőt, aki gye' reket szül neki, a nők meg arra vágynak hasonló alapon, hogy egy [ · férfihoz tartozzanak, az gondoskodjék róluk, oldja meg a problémáikat és uralkodjon felettük. (Amikor ettől eltérést látunk, azt nyugodtan a társadalmi "fejlődés" rovására írhatjuk.) A vetélytárs érdekessé teszi az udvarlást és segít a jobb kiválasztódásában, az eszesebb, erősebb és egyéb kedvező tulajdonságokkal rendelkező győzhet. Odüsszeusz amikor koldusként megjelenik a még rnindig kivánatos felesége kérői között, és az erőpróbán csak az általa kifeszíteni tudott íjjal sorra lelövöldözi mindet, nem tesz mást, mint hagyományos módon biztosítja saját szaporodását. Ősi praktikus módszer: mindenképpen a győzedelmeskedő egyén génállományának kell továbbadódnia, nem pedig a vetélytársénak. (Az pusztuljon, ahogy van. Hogy hosszú ideje mégsem ez történik, ennek oka az egyre "fejlettebb civilizáció".) N em kellett azonban a férfiaknak mindig törni magukat, és a mai módon megismerkedni a nővel. Többségben voltak az olyan korok, arnikor tényleges és szimbolikus adásvétel tárgya volt a nő. Ez esetben az áru minősége illetve az azzal kapcsolatos állítások súlyosan estek a latba. Hiszen sokszor úgy vették a nőt, hogy nem is látták, ezt szakértő megbízottra, közvetítőre bízták. (Ma ugyanez történik, amikor az üzletember az ismerős szállodai portástól lányt kér estére, és csak annyit mond, mekkora legyen és milyen hajszínű- a többit a portás jól el fogja intézni. Régen feleséget is így vettek.) Ezen okból a Talmudban külön fejezet foglalkozik a menyasszony dicséretével, mármint azzal: szabad-e egyáltalán feldicsérni, vagy az igazat kell mondani? Mai ésszel nehéz felfogni, minek -133-
ez a körülményeskedés, ha annyira nem érdekelte őket ajövendő belijük, hogy személyesen válasszák ki. De az egy nagyon más kor volt, nem foglalkoztak a szépségg~l. Másrészt gondoljunk csak bele: bizonytalan, pusztán szubjektív szóbeli hagyatkozások alapján kellett eldönteni, jó-e a nő vagy sem. Akkor nem volt fénykép, amit ellehetett vinni- bármi már tudjuk, a fénykép is csal, a mi ideáljaink is csalnak. Nem voltak más segítők, csak a rokonok, üzletfelek, barátok. A szépség pedig nem érdekelte őket annyira. Ne higgyük azt, hogy barbár, primitív, lealacsonyító dolog lehetett az ilyen asszonyvásár, mert nem volt az, és eszébe semjutott senkinek ilyennek tekinteni (akkoriban a feminizmus még nem volt feltalálva). Főleg két nagy rabbi, Hillél és Sammáj iskolája vitázott a dolgon. Mert benne volt a pakliban, hogy sánta vagy vak lányt is olyannak írtak le nagy ravaszan, hogy hazugság azért ne essék, de a kritikus dolgokat elhallgassák. (Ez olyasmi, mint a manapság alkalmazott politikailag korrekt beszéd. Vagy a bankok kommunikációjában alkalmazott verbális fogások: nem kölcsön adnak uzsorára, hanem terméket állítanak elő, amit a piac elfogad, és az embereknek, akik a terheket nyögik, hasznára válik.) Sammáj azt tanította: meg kell mondani az igazat, nem szabad agyondicsérni a nőt, hiszen Mózes is tiltotta a hazug beszédet. Hillél hívei meg azt mondták: nem bűn megdicsérni, mert ha történetesen rossz vásárt csinál valaki a piacon, az nem szokta bevallani, hanem magát mentve az előnyös oldalait emeli ki a vételnek. A megismerkedés kölcsönös tetszés után érzelmek sokaságát kelti fól az érdekeltekben, akik nagyon tökéletesnek, jónak, szépnek, miegymásnak látják egymást. Annyira, hogy eszükbe sem jut, esetleg tévednek- de sajnos az esetek többségében tévednek, a sok válás ezt mutatja. Hamost arra gondolunk, hogy a szerenesés vásár után egybekelt fiatalok legalább illúziók nélkül, reálisabban nézték egymást - nem is annyira lehetetlen gondolat. De a megismerkedést nem mindig követte szerelem, ezt a képzetet a romantikus regények teljesztették el. Általában nem romantikus körülmények között ismerkedtek össze, és végképp nem mindenhol. Számos népnél rendje volt a nőrablásnak- őseink is ily módon szereztek idegen vagy rokon törzsekből lányokat. Ez persze azok részéről, ahonnan a lányokat szerezték, viszontrablást -134-
í 1
l
j
l
l ~
eredményezett, ezzel jól el voltak, egészségesen keveredtek egymással. A nőrablás még a török hódoltság korában is megvolt nálunk: a 17. században rendes büntetési taksája volt, kereken 40 forint. Ez akkora summa volt, hogy akasztássailehetett kompenzálni, azaz ha a delikvens nem fizetett, mert nem tudott, felakasztották. (Az árfolyamok nem voltak egyformák, volt olyan hely hazánkban, ahol ha szüzet rabolt az illető, csupán két forint büntetést kellett leróni, megkezdett tulajdonjogát lényegében senki nem háborgatta.) Mondani sem kell, hogy a gazdagok nyugodtan rabolhattak nőt, mert ha kicsengették a tallérokat, kutya bajuk sem történt. Egyébként gyilkosság vagy rablógyilkosság esetére is ez a tarifa állott. Ám a közlekedési eszköz eltulajdonítása tűrhetetlen volt. Ugyanennyibe kerültalólopás is- ha nem fizetett a tolvaj, őt is felakasztották. Ha ma lenne ekkora szigor az autótolvajokkal szemben! De hát akkor még nem találták fel a biztosítási üzletet. Ám akadtak olyan népek is, akik bosszút álltak lányaik elrablása miatt, és háborúságot kezdtek a törzs vagyonának visszaszerzéséért. Délszláv népeknél még a 19. században is szokásban volt a nőrablás- persze loptak mást is egymástól: birkát, kecskét-, emiatt rendszeresen harcoltak egymással, meg is tanultak háborúzni. A rómaiak házasságkötési szakásaiban is megmutatkozik a korai latinok asszonyrabJási szokása, mert a vőlegénynek barátaival a rablást imitálva kellett elragadni a leányzót a szülői házból. A magyar őstörténet legrégibb írott forrása megőrizte nekünk, miként folyt le a nem rablással rendezett aktus őseink körében. Ibn R uszta mohamedán foldrajztudós lemásolta Dzsajháninak eredetileg arab nyelven írott tudósítását, aki mint tudós és előrelátó államférfi lejegyeztette a különféle karavánutak résztvevőinek tapasztalatait élményeikről. Ugyanezt tette egy Gardíz nevű író és természettudós is. Mivel az eredeti kézirat megsemmisült, csak a jegyzetek maradtak fenn. Aszöveg körülbelül a 870 körüli állapotokat mutatja be Györfty György megállapítása szerint: Lánykérés alkalmával az náluk a szokás, hogy amikor a lányt megkérik, vételárat visznek a lány gazdagságával arányban, több vagy kevesebb állatot. Amikor a vételár meghatározására összeülnek,
-135-
a lány atyja a vőlegény atyját saját házába viszi, és mindent összegyűjt, amije csak van cobolyból, hermelinből, mókusból, nyestből és a róka hasán levő prémből, a brokát ruhahuzatokkal és mindenfele bőrrel egyetemben: tíz bőrruhára valót, és egy szőnyegbe göngyölítve a vőlegény atyjának lovára kötözi, és hazaküldi őt. Akkor az mindent elküld neki (a lány atyjának), amire csak szükség van az előre megállapított hozományokhoz: állatot, pénzt, ingóságokat, és akkor hazaviszik a lányt. Amint látszik, ez egy szabályos és korrekt csereügylet volt vagyonfelméréssei egybekötve, azaz a felek bölcsen úgy rendezték az ingóságok elosztását, hogy a fiatalok önállóan meg tudjanak állni a lábukon. De szert lehetett nőre tenni úgy is, ha ledolgozták az árát. A ravasz Lábán tisztességesen megdolgoztatta Jákobot két leányáért, mert előbb nem azt adta neki, akit akart, a csinosabbik Ráhelt, hanem a csipás Leát. Tulajdonképpen 19-20. századi kaució ennek a "viheted a lányt, de szeretném tudni, megéltek-e" egyik változata. Mert esetenként a szülők, rokonok adták össze a javakat, esetenként a fiút megdolgoztatták, hogy lássák, mire való, és amit keresett, odaadták neki a lány mellé. Hiszenaszülőknek fontos volt az unoka jóléte, végül is benne folytatódott azéletük-ezt régenjobban szem előtt tartották, mert fontos volt a család, abban éltek tovább. Nem kellett ugyan a pénzt odaadni az apósnak, de azt garantálni kellett, hogy "rangjának" megfelelően lesz a lány el tartva, garanciaként pénzt vagy vagyoni letétet- bármit, ami forgalomképes volt- fel kellett mutatni, illetve ezekkel egyenértékű alkalmaztatást, valami komoly cégnél vagy éppen az államná!. (Abban a boldog korban ezek az állások öröknek számítottak.) Az ügylet előtt azonban valahogy ki kellett szemeini a lányt. A változatosság kedvéért nézzünk példát először a régi magyar alkalmakból. Falusi népek körében jó ismerkedési helynek számított a fonó, ahol főként az asszonynépnek volt dolga. De saját munkájuk végeztével a férfiak is- főleg a legények- bej árogattak közéjük, és tették aszépet a lányoknak. Tudva levő, hogy a fonás régente alapvető szükségletet elégített ki, mert akkoriban, két-háromszáz év- 136-
vel ezelőtt a ruházatot az utolsó darabig maga a falu közössége állította elő. A kender, a gyapjú előkészített szálakra bontott anyagát fonták össze különféle egyszerű ősi szerszámok segítségével fonallá, amiből aztán szőttek, és ebből a szőttesből készültek a különféle ruhadarabok. Ez a fonóban tartott összejövetel főként késő ősszel és télen volt járatos, mert ebben az időben nem nagyon lehetett a szabadban dolgozni. Mivel a fonás az idők folyamán olyan kötelezettség lett, amely beszolgáltatássaljárt-tehát fóldesúrijövedelem származott belőle-, muszáj volt csinálni. Ha kellett, hát csinálták is, eleink megtalálták benne a maguk hasznát és mulatságát. A fiatalság itt eleinte csak módjával volt, majd egyre inkább nekieresztette magát, énekeltek, sikamlós történeteket meséltek egymásnak, és persze elesattant néhány csók is- és egyéb dolgok is történhettek. (Az akkori világítás nem volt olyan, mint manapság, a helyiség jó része sötét, egy kisebb része, amit gyéren világítottak, az is félhomályban volt mai fogalmaink szerint.) Szigorú ülésrendet tartottak. Az idősebbek ültek közel az ajtóhoz- itt volt világosabb -, a fiatalabbak a kemence mellett- itt meg legalább meleg volt. Munka közben is játszottak, rendszerint valakit meg kellett csókolni, de addig-addig folytatták, amíg valamennyijelenlevő nem kapott egy csókot.Jósoltak is: ki kié lesz? Ennek is fontos szerepe volt, mert a fiatalok figyeimét egymás felé irányította, többen ezután tényleg egymáséi lettek. Az idősebbek akkoriban is hajlamosak voltak elfelejteni, hogy ők is voltak fiatalok, vagy talán irigykedtek, éppúgy, mint ma. Értetlenül állnak a fiatalság viselt dolgai, többek között a lazuló erkölcsök előtt, rendszerint nem értették, mi lesz a világból, ha "ezek" veszik át a gyeplőt, ha így haladnak a dolgok ... Így volt ez a fonók idejében is. A magisztrátusok feketébe öltözött, megsavanyodott, ám felette tisztelt urai kemény dörgedeimet intéztek a "vétkesekhez", a fiatallegények-írják- "olyan helyre járnak, az hol fajtalan, buja énekeket, meséket beszélnek, vagy más botránkoztató rosszaságokat is elkövetnek" - idézi egy 1762-ben kelt statútumból Bogdán István. Az ilyesfajta vélekedések nem sokat változtak az idők folyamán: "romlottságról, bujaságról tanúskodik, megcsúfolja az emberi méltóságot, lélekromboló és érzéki vágyakat ébreszt". Ezt -137-
nem a fonóban folytatott játszadozásról írták, és nem is a régi Magyarországon, hanem Amerikában és a múlt század húszas éveiben, Obióban a törvényhozás bélyegezte meg ekképpen a foxtrottot. Az elöljárók, ha már tiltanak, büntetnek is, hiszen az efféle "fertelmeket" ki kell irtani - ha pedig nem sikerül, akkor legalább haszon származzék abból a temérdek "latorságból", amit a bujálkodás helyein elkövetnek. Ezért aztán saját jó hasznukra büntették azt, aki a fonóházat tartotta (ezt meg lehetett találni - ma is ez a hatóságok gyakorlata), néha még azt is, aki oda betette a lábát. Nyilván nem elsőáldozók gyülekezete volt az ilyen hely, de a vér szava nagy dolog, nem lehetett annak ellenállni, mint ahogy soha, semmilyen korban sem sikerült. Nemcsak csók csattanhatott el egynémely helyen, hanem egyebek is megfogattak a setétben. Hiszen ha belegondoltak volna a tisztelt tanácsurak, ennenmaguk is valami ilyen fertelmek folyományaként jöttenek vala az fényességes napvilágra. Persze a fonó egyre inkább bevett intézménnyé vált, lassanként kialakult egy olyan megbízható rendje az ottani ismerkedésnek, amiben az idősebbek is megnyughattak. Elvégre fiatalokra szükség volt, azok meg csak úgy keletkeztek, ha szüleik előbb valahogy megismerkedtek egymással. Ki lesz a félj? Kivel érdemes, lehet, kell megismerkedni? Ez nem kis gond volt, akkoriban is főtt a lányok feje, de a legényeket sem hagyta hidegen a kérdés. Egy sor hiedelmet és babonát is segítségül hívtak ennek a fogas kérdésnek az előzetes tisztázásához. Karácsony idején szokásban volt - már ahol tudtak írni-olvasni -, hogy almát hámoztak, és annak héja kirajzolt valami ákombákomot, amit addig forgattak, míg valami ismerős falubeli legény nevének nyomaira nem bukkantak benne. Ha ezzel nem lehet jósolni, hát akkor a karácsonyi vacsorán az eladósorban levő lánynak le kellett kapnia a falatot a család egyik férfitagjának evőesz közéről, evvel kirobanni az utcára, ott megenni, s aki férfi először jön szembe, olyan nevű lesz a férje is. Általában a falvakban az a szokás járta, hogy helybelieket és környékbelieket választottak egymásnak párként - ritkábban a távoli környékről. Ez volt a rend századokon át. Az úri nép más vidékekről választott, mert elegendő jövedelme volt ahhoz, hogy utazzon. -138-
f
•
~
~ i
,
, l · t~
r
A megismerkedés hivatalos része módosabb családoknál rendszerint nem a fiatalokra volt bízva: nincs azoknak annyi eszük, hogy tudják, mi nekik a jó- volt a vélekedés ezredéveken keresztül. (A mai válási statisztikát nézve volt ebben valami.) A török hódoltság kora utáni időkben a szülők gondos médegelés után a kiszemelt lányos házhoz bizalmast küldtek, aki puhatolózott, miként fogadnák ott a dolgot. (Szó sem volt a mai értelemben vett mkellgismerkedésről.) A kémk edésnedk iskbeillő akciónak titokban e ett lezajlania, mert a fels ü1és min ig ellemetlen dolog. Igénybe vették a különféle oldalági rokonokat, akiknek az illető házban valami bizalmasuk volt, ezeknek lett feladatuk kitudni, mi is a lehetőség. Kiflgyelték, milyen módon élnek, mekkora a vagyonuk, tisztelik-e az idősebbeket, rendesenjárnak-e templomba satöbbi. Ha úgy találták, ezek rendben vannak, és várhatóan kedvező lesz a fogadtatás, akkor menesztettek egy küldöncöt üzenettel, hogy állapodjanak meg egy időpontban, amikor a fiatal férfi valamely tekintélyes rokona társaságában elmegy úgymond "kisasszonylátásra". Ekkor látták egymást rendesen a fiatalok. Ezután a lányos háztól viszont szokták kémlelni a flúét: náluk mi újság. Rendesen a lány apja mindjárt két rokonát küldte el háztűz nézőbe. Ha aztán ezek is jókat láttak, tapasztal tak, jöhetett a következő lépés. Ezért a vendéglátók, ha jónak ígérkezett a parti, mindent megtettek a siker érdekében. Etették és főként itatták a látogatókat. Mikor ezek hazaértek, kijózanodtak és beszámoltak mindenről, akkor végre megkérdezték a lányt is, mit szólna a dologhoz. Ezt a véleményezési jogot minden esetben betartották, ha volt egy csöpp eszük- általában volt, mert a gyerekeik sorsát fontosnak tartották. (Zárójelben jegyzem meg, ez a gondos ismerkedés mennyivel értelmesebb, mint a ma szokásos, amikor legföljebb néhányszor találkoznak a szülők, és a fiataloknak eszük ágában sincs megkérdezni a véleményüket.) Ha a lány igent mondott, ment tovább núnden a maga útián, kézfogót tartottak, majd a pap elé kerültek. Nem valami gyors dolog, de akkoriban volt idejük az embereknek például egy álló hétig lakodalmat tartani. Ilyen volt egy tipikus megismerkedés, a többit az ösztönök elintézték. Az emberek fejében kevesebb információ, de kicsit nagyobb rend volt- ne felejtsük el, hogy akkoriban sem a leány, sem a fiú lelkekben nem éltek a hollywoodi sztárok idealizált ké-139-
pei, nem voltak pomográflapok, sem aktfotók a szekrények belső ajtaján és a legényszobák falain. Voltak sikamlós, sőt pornográf történetek, de ezeket mindenki maga képzdhette el a saját tapasztalatai szerint és mesélhette tovább. (Nem működött piacosírott igényfelkelrés a nő mint vásárolható szexuális cikk iránt. A mai egyenszépségnek pedig még írmagja sem volt.) Nem volt a maihoz fogható cécó a nemiség körül sem: a legnagyobb főuraktól a telketlenjobbágyig mindenki állatok között élte mindennapi életét, látta, hogy azok miként szaporodnak, és a tényeket tudomásul vette kisgyerek korától. Nem létezett nemi felvilágosítás - nem is illett ilyent kérdezni -, de az azonos neműek történeteiből és a látottakból annyira összeállt a kép, hogy amikor végre magukra maradtak, rájöttek a dolog nyitjára, és ha szerencséje volt a fiatal asszonykának, még jó is volt neki-mert az sem tartozott a követelmények közé, hogy élvezzék a nemiséget, a házasság a gyerek miatt köttetett egészen a legutóbbi időkig. A nemiség élvezete önmagában csak keveseknek tartozott az ismeretvilágába. Persze nemcsak ilyen köve~árásszerűen ismertették össze a családok fiataljaikat, megfelelő időben tartottak táncmulatságokat is bőven. Híre volt a magyaroknak! Köztudott volt, mennyire szeretnek és tudnak táncolni, ropta apraja-nagyja, és eközben módja nyílott a fiataloknak, hogy megismerkedjenek egymással. A 17-18. században még az is szokásban volt, hogy nemcsak ittak egymás egészségére, hanem táncoltak is egyet. Ahol táncoltak, onnét az ördög sem hiányozhat - mondták a tánc akkori ellenzői, főleg egyházi személyek, akiknek nem lehetett, nem illett táncolni, ezért aztán a kevésbé belátóak voltak, kellően utálták is. A katolikusoknál még csak elment a dolog, de a protestánsok végképp haragudtak a táncosokra: "az ördög tojta, az ördög ülte, az ördög költötte ki a táncot; az ő találmánya, az ő munkája, hogy a bűnt ezáltal sza. poríthassa"- írta Debreczeni K. János prédikátor, mint Takáts Sándornál olvasha~uk. Hasonló véleményen voltak a városi elöljárók is, akik a törvényben ültek, ők is a pokolbeli ördög mesterkedésének tartották a táncolást. A 20. század elejére megváltoztak a körülmények. Sokkal könynyebb lett megismerkedni a fiataloknak, sokkal önállóbban kezdtek dönteni ezekben az ügyekben - és lassan bebizonyosodott: -140-
t l f
~
~
tényleg nem volt elég eszük ahhoz, amit esetleg tettek. Akkoriban ugyanis még illett csak úgy szóba elegyedni egymással; igen ám, de a társasági eseményeket, színházi büféket, koktélpartikat, különféle házaknál tartott bulikat vagy hivatalos fogadásokat akkor sem csupa atomfizikus férfiú és klasszika-filológus női hölgy népesítette be. Szóval ha két idegen ember összejött ismerkedés céljából, igen kellemetlen volt a témahiány a beszélgetés során, mondjuk a férfi · szinte csak az autókról tudott beszélni órákig, egy másik pedig a labdarúgó-bajnokság esélyeit ismerte egyetemi fokon, tudva a góllövők családfaját fol egészen Ádámig, rníg a nők számára általában a kozmetika és a fodrász, az új ruhák és azok beszerzési leheróségei a témák, melyeket napokig lehet egyfolytában tárgyalni, mert olyan érdekesek. Könnyű belátni: ritka eset, hogy valaki összetalálkozik egy focihoz értő nővel. Vagy akad olyan heteroszexuális férfi, aki teljesen odavan a legújab b utánszínező hajfestékektőL Szóval marad a különféle foglalkozásokat űző más-más érdeklődésűek verejtékes társasága. Akik elkezdenek úgy tenni, hogy az a másiknak vélhetőerr tetsszen, ám ez bajokhoz vezet, mert egyre kevésbé lesznek őszinték egymáshoz. Holott milyen egyszerű lenne, ha azt mondanák egymásnak: Nézd, Ildikó, én utálom a telefonálás nőket, és azt sem szeretem, ha lakkozoda körmöd meg a hajad. Mire Ildi: Lacikám, én meg azt nemszeretem, ha egy férfi meccsre jár, vagy a tévé előtt zabál és vedeli a sört, plusz leeszi magát, morzsázik satöbbi. Egyik jobbra, másik balra. Ehelyett úgy tesznek, mintha nem lenne semmi probléma, rrtert kezdetben Lacinak nagyon tetszett Ildikó, és kétségbeesetten meghallgatott mindent a hajcsavarástól a főnök hülyeségéig, csak hogy azokat az akkoriban még csodálatos kebleket valahogy láthassa. Ne áltassuk magunkat, a megismerkedés, lánykérés jó százharminc évvel ezelőtt sem me hetett könnyen, ezért volt komoly piaca a társalgási könyveknek, melyek ilyen ismerkedési alkalmakra tartalmaztak betanulható szövegeket: Szorongó szívem elzárta ajkaimon a hangokat, s nem mertem kimondani e boldogító szót, hogy szeretem,- szívem összes ér-
~
'
t
!
t
-141-
zelmeivel szeretem, e szerelemmel felajánlom kezemet is. Boldogságom s boldogtalanságom önnek kezében van. Mélyen érző szíven nem merte eddig nyilvánítani szerelmét, tudva azt, hogy az egyedül csak akkor tesz bennünket boldoggá, ha a jövendőnk is biztosírva van. Én oly állást nyertem, mely egy család ellátására elegendő ...
Ezen mondatokat Mélyacsai Adolf adta közre. Tehát érzelmek ide, érzelmek oda- van pénzem, Mari, legyél a feleségem, mert a lényeg ez voltükapáink idejében is. De ők legalább megpróbálták szép szavakkal kifejezni magukat. Továbbá jobb nevelést kaptak, fegyelmezettebbek voltak, többet viseltek el. Ma a helyzet gyökeresen más. Nem kell beszélgetéssei bíbelődni. Néhány elhadart mondat, erre hümmögés, bólogatás, néhány szavas válaszok, eltúlzott mimikai és pantomimikai gesztusokkal kísérve. De a sekély tartalmakat azért át kell adni úgy, hogy valahogy meg is lehessen érteni. Erre nagyon jó a gesztikuláció. Működik is: "Jó a zene. Tré a zene. Menjünk innen! Gyere fel hozzám. -Inkább hozzánk menjünk." Másrészt arra is rá lehet döbbenni, hogy sok tlatalt a tévéműsorok neveltek, és nem szüleik norrnálisra méretezett gesztusait tanulták el, hanem a gyagyák kedvéért túljátszott dél-amerikai sorozatok és különféle showműsarok szereplőiét, akik nem is gesztikulálnak, hanem valósággal hadonásznak. Előfordul olyan eset, hogy a nő, noha kívánja a fértival való ismeretséget, nem hagyja magát megközelíteni. Ezt megtlgyelésem szerint egyes hölgyek tökélyre viszik, és csak akkor adják fel rátartiságukat, hűvösségüket, amikor rémülten érzékelik, hogy árfolyamukjelentősen csökkent. Ekkor vagy ész nélkül odaadják magukat mindenkinek, vagy arra gondolnak: ezzel csak nem állok össze, legalább olyan kell, amilyenek korábban udvaroltak! Ez az a tévedés, amit végzetesnek lehet nevezni, mert azok a tíz évvel ezelőtti fértlak már mind foglaltak, és ha válnak, akkor rendszerint a tlatalabbak felé kacsintgatnak. Ha valakiben az a nézet alakulna ki az eddigiekből, hogy csak ami "kultúr" -világunkban fordul elő a nők ilyen mértékű válogatássága és elzárkózása, az téved. Jó száz évvel ezelőtti kutatók már [eljegyezték, hogy előfordult egyes tennészeti népeknél is ez - 142-
az esztelennek tűnő pológus megjegyzi:
női
magatartás. De, miként az egyik antro-
Ne higgyük, hogy e nők könnyen megnyerhetők; sokszor a legnagyobb figyelem és tüzes udvarlás szükséges, még ha nincs is kilátás más udvarlóra. Ez gyakran kacérkodás ból, máskor pedig az egyesülés iránt való ellenszenvből történik.
Az udvarlás, megismerkedés azonban rendre megtörténik, mert a feleknek érdekükben áll. A természeti népeknél az udvarlás, megismerkedés arról szól, ami a célja. A férfi nőt akar szerezni magának, s ezt a lehető legegyértelműbben mutatia ki. Ha egy természeti körülmények között élő férfi kiszemel magának egy lányt, hogy gyereket nemzzen neki, körülnéz, milyen ajándékot tudna neki vinni, amiből a lány azon nyomban rájön, mi az ábra. Rendszerint hamar talál ilyent, mert tudja, miket kell keresnie, mi az, ami helyette beszél. A kiszemelt nő is rögtön megérti, miről van szó, és elkezdődik a játék. Legföljebb arra kell figyelni, hogy hol van még hely a nőn, vagy bílja-e az új ajándék súlyát. (Némely népeknél a súly komoly kérdés volt a kilós ékszerek miatt.) A mai "civilizált" férfi dolga nem ilyen egyszerű. Először is úgy kell tennie, mintha a nő olyan tulajdonsága- mondjuk az esze vagy erkölcsi tartása - iránt mutatna érdeklődést, aminek semmi köze ahhoz, amit valójában akar. A nő is (ha nem teljesen hülye) tudja, mit akar a férfi, de ő is úgy tesz, mintha az lenne neki is az érdekes, ami iránt a férfi érdeklődik, politika és sport. Így fordulhat elő, hogy a férfi mélyrehatóan értekezik a szöszi eszéről, amiből csak annyi van neki (nem is kell több, mertjók a mellei), hogy a hajának megfelelő színárnyalatot és körömlakktípust ki tudja választani. A nő a férfi politikai előadását és világmegváltó terveit szintén érdeklődést tettetve hallgatja végig (rendszerint jobban színleli), és okosan bólogat közben. A nők akkor is tudnak okosan bólogatni, ha fogalmuk sincsen a dologról. A végén aztán a férfi célbaér-és elhiszi, hogy a taktikája jó volt. Közben sok szöszi is elhiszi magáról, hogy okos, mert annyian mondták már neki, és amit sokan rnondanak, az biztos igaz lehet- ~ondolja. Tehát mindkét fél kölcsönösenmanipuláljaa másikat. Es ez eltart az idők végezetéig. -143-
Korunk egyik nagy gazdasági problémája a jóléti államokban furcsamód az emberi élet meghosszabbodása. A nyugdíjrendszerek általában arra voltak tervezve, hogy az emberek nyugdíjba vonulásuk után néhány éven belül meghalnak. Ezzel szemben jó tíztizenöt év et élnek, és ez többletkiadást jelent, nem is beszélve a biztosításokról, a túlnyomórészt ilyenkor igénybe vett egészségügyi szolgáltatásokról. Ez a hosszúélet-probléma a férfi-női kapcsolatokra is rávetül, ugyanis a nőket túlságosan hosszú ideig kell elviselni (mint ahogy nekik is a férfiakat). A házasság régen nem tartott örökkétig: "Gyakorlatban az eskü tíz vagy tizenöt évre szólt s az életben maradt újra megházasodott." A háború szinte állandó volt, betegségek, járványok törtek ki folyton, minden, ma jelentéktelennek számító betegségbe belehaltak. Ezenkivül a nők a gyakori szülésekbe, a férfiak a katonáskodásba haltak bele- rangra való tekintet nélkül. Ma elvileg mindenki előtt ott a lehetőség, hogy megünnepelheti szíve választottjával az ötvenedik házassági évfordulóját- már haj ól választott. Ilyen kedves öregeket lehet látni a tévékben uborkaszezonban, ha némileg híresebb az illető házaspár. De az ember, úgy látszik, nem tud meglenni többségében ugyanazon nő mellett. Miután a gondviselés nem segít rajta (nem halnak el egymás mellől), kezükbe veszik sorsuk irányítását, elválnak szépen- vagy csúnyán. A házasság minden bizonnyal korai találmánya az emberiségnek. Mivel az ember alapvetően monogám. (Bár ezzel a megállapítással többen vitatkoznak, magam a monogámia híve vagyok. -144-
Mint ahogy több főemlősnél is ezt tapasztaljuk.) Az utódnevelés feladatamiatt is célszerű és szükségszerű volt együtt élni a pároknak. Mindenkinek megvolt a maga feladata, és azt el kellett látnia a fennmaradás érdekében. A családok is gyengék voltak önmagukban, tehát hordákba álltak össze, tömegbenjobba n megy a támadás és a védekezés is. Nagycsaládba, nemzetségbe, majd törzsekbe rendeződtek, ahogy fejlődött az emberiség, úgy vált egyre hierarchikusabb á a társadalom. Az idők múltán elkezdett valami tudás és" vagyon" felhalmozódni, s az előrelátás, a későbbi nemzedékek fennmaradásának biztosítása megkövetelte, hogy rendezni kell a felek együttélésének dolgát. Fokozatosan kialakultak bizonyos szabályok és ceremóniák az együttélés kapcsán. Általában a korai társadalmakban a fennmaradáshoz szükséges dolgokat bőszen támogatták a szellemek és az istenek is. A házassági szabályok egyes kutatók szerint már a hordarendszerben kialakultak. Amit tiltottak a legősibb időktől fogva, az aszülő-gyerek házasság volt. A testvérházasságok ezzel szemben már némiképp gyakoribbak voltak, az olyan fejlett társadalmakban, melyek élén nemesség uralkodott, ez néhány helyen valóságos beltenyészetet alakított ki. Sok esetben azért, mert komolyan hitték, hogy isteni erede, tűek, és az istenek vérét nem akarták beszennyezni alacsonyabb származásúak vérével. Ha az adott királyi családnak nem volt partiképes megfelelőj e, vagy politikai okokból nem lehetett tető alá hozni a frigyet, családon belül oldották meg. Az egyiptomiak szintén ilyen megoldásokhoz folyamodtak, de a perui inkáknál is tudunk ilyenrőL Persze a genetikai hátrányok előbb-utóbb jelentkeztek, és kialakultak olyan tapasztalatok, melyek nemjavallották az ilyen megoldásokat. A fejletlenebb társadalmakban élő népek általában a törzsön belül oldották meg a partnerkeresés gondjait. Természetesen ezt ideológiailag nagyon kimunkálták. A leszármazás a múlt-jelen-jövő kapcsolatot jelentette, az ősökkel azonos vér folyt bennük. Látták, amint a szemük előtt játszó unokákban előjönnek egy-egy nagyszülő markáns tulajdonságai. Ezt elképzelésük szerint csakis a vér okozhatta, nagyon komolyan vették, ha kellett, öltek is érte. Emellett több eltérő nőszerző megoldás dívott, például a másik törzsből történő leányrablás, vagy szöktetéses lányszerzés, ahol a férfiak már együttműködtek a lopásban. De ne mai -145-
fejjel gondolkodjunk a dolgon! Akkoriban az olyan fogalmak, mint szerelem, kölcsönös vonzalom, nem eshettek olyan súllyal a latba, mint manapság. Annál jobban féltek viszont a hagyományok megsértésétől, melyek az ősökkel voltak összefuggésben, az ősök pedig a szellemvilággal- hiszen mind halottak voltak, azoktól meg nagyon féltek, mivel hitük és tapasztalatuk szerint fizikailag nem lehetett sem elzavarni, sem megfogni őket. A háttérben a társadalom stabilitásának igénye húzódott meg. Ez volt az önkéntesen követett szokásrendszer, amely rutinszerűen összetartotta a társadalmat. Nem volt kitérési lehetőség, de nem is lett volna értelmes dolog, mert aki kitért, azt kiközösítették, és így kiesett a szaporodási lehetőségekbőL Másrészt a házasélet vagy együttlét terén sokkal szegényesebb volt a nemtetszés repertoárja. A gyengédség sem állott a mai színvonalán, tehát nem is várták egymástól. Mai értelemben vett illem nem volt, csak szabályok, melyek sokkal keményebbek voltak, mint manapság, de olyanra valószínűleg nem néztek, rnikor illik simogatni és hogyan. A házasság sokkal inkább a vagyon megtartásának, a külső-belső ellenségtől való védelem eszközének számított, mint holmi romantikus etyepetyének. Érdekesen alakul a házasság sorsa a különféle fejlődési irányt vett társadalmakban. Tibetben még a századforduló környékén is dívott a poliandria, azaz a többférjűség. (Említi ezt Sven Hedin, Cholnoky Jenő, Stein Aurél is.) Nekünk, akik egy férfi- egy feleség- egy szerető modellben gondolkodunk, meghökkentő, hogy voltak helyek, ahol a dolog fordítva működött. A poliandria az anyajogú társadalmakban alakult ki. Feltételei voltak a szű kös élelmezési viszonyok, a lánygyerekek értéktelensége, ebből következő gyakori meggyilkolása születésükkor. Mivel nem volt elég ennivaló, azt az értékesebb férfiaknak tartogatták. Ha több férfinak van egy felesége, az eleve korlátozza a születések számát, másrészt nyilván több rerfi munkaerejére volt szükség ahhoz, hogy a család megfelelő létalapját biztosítani tudják. Amint az útleírásokból kiderül, emiatt nem voltak Tibetben olyan válogatósak, mert valamennyi szerző többször is megjegyzi, hogy roppant rondák, (európai szemmel) koszosak voltak, a furdést nem nagyon ismerték. Erdekes, hogy az anyajogú társadalmakban "A beren-146-
dezkedés többnyire demokratikus és békés: a főnökjogai sokszor korlátozottak, a vérbosszút a falu váltságdíj bevezetésével igyekszik kiküszöbölni", mint báró Brandenstein Béla professzor írta. A vérbosszú nagyon hátrányos volt a korai társadalmak számára, mert vége-hossza nincsen gyilkolászásra adott alapot. A legdemokratikusabb anyajogú társadalmak az észak-amerikai indián törzsek körében alakultak ki, itt már valóságos politikai jogai voltak a nőknek. Ezeket a szelíd "demokratákat" irtották ki a mai demokratikus amerikaiak ősei. Az indián férfiak, ha már így alakult, általában azt a módszert követték, hogy vadász- és szellemidéző meg hasonló társaságokat hoztak létre (akárcsak az amazóniai bennszülöttek), ahová a nőket nem vették föl, és a titkukat erősen őriz ték. Ezzel az elkülönüléssei védekeztek a nők hatalma ellen: ténykedéseik alapvetően titkosak voltak. Hasonlóan a történelemben később létrejövő összes férfiegyletéhez. A törzsi népeknél a férfiházak sok helyütt megtalálhatók voltak, itt a fiatal fiúkat nevelték férfias dolgokra: verekedésre, harcászatra, ivásra, vadászatra és egyéb fontos dolgokra. A spártaiaknál is találunk ilyen erős, védekező jellegű férfikultuszt. Ez lényegileg olyan eszményeket állított tagjai elé, melyek a kemény férfit f idealizálták, harci gyakorlatokat és fájdalomtűrő próbákat kellett [ kiállni. A nőket fizikailag is kizárták ezekből. Természetesen később ezek a szervezetek a férfihatalom kialakítására is módot nyújtottak, mert a társadalmak többsége a férfiak vezetése alatt tudott ' csak fennmaradni történelmi korokon át - és ez nem véletlen, ~ mert az akkori körülmények nem a diplomáciai finomságokról, hanem az agresszivitásról, a gyors döntésekről szóltak. A hagyomány, hogy a nőknek nemigen volt beleszólásuk saját sorsukba, később is megmarad, elvégre akármilyen társadalomról van szó, valamiképpen rendet kell tartani. Ha vannak, akik választanak a nők közül, akkor kelllennie mustrának is. Ha mindkét fél válogat, akkor összekeverednek a dolgok, és ez a rend felbomlásához vezet. Ezért úgy intézték, hogy legyenek dolgok, amiket nők nélkül intéznek. Honfoglaló őseink sem kérték meg a lányokat, hanem egyszerűen rabolták őket: "a magyar ember elveszi a lányt". Persze a Kárpát-medencébe érve a viszonyok megváltoztak, és a rablás nem működött olyan jól, mint a legelőváltó gazdálkodás koráberősen
l
l
-147-
ban, ezért aztán a fejlettebb viszonyokhoz praktikusan alkalmazkodva átváltottak a vételre. Erre utal a vőlegény szavunk (= vevő legény), a lány ehhez képest nálunk eladó, vagy eladó sorban van. Szent István törvényei már megbüntették azt a vitézt, aki nőt merészelt rabolni magának a szülők engedelme nélkül. 1O tinó t kellett fizetni még akkor is, ha összebékültek az eset után. A magyar férfiak a szerzett jószágnak egyébként uraivá váltak, ez a közbeszédben még rnindig megmaradt, ritkuló módon, de a nők még használják a "megkérdezem az uramat" kifejezést. Fordítva nem történt meg: a leányt, nőt nem kérdezték meg rnit szól ehhez vagy ahhoz. Az első éjszaka joga Európában is ismert volt a középkor folyamán. A jus primae noctis azonban nem volt az a rettenet, amit erről sokan állítanak, főleg olyan irodalmi alkotások, amelyek a modem ember szemszögéből ebben rejlő feszültséget igyekeznek kiaknázni. Bár kétségtelenül furcsa dolog lenne, ha ma egy nagyvállalatnál dolgozó fiatal kollégák megismerkednek, majd rniután hosszas együtijárás után döntenek a házasságról, a lányt oda kellene adni a főnöknek egy alkalomra. Ez ugyan spontán megtörténhetik, mert ha a főnöknek olyan a természete, könnyen ráteheti a kezét az efféle kapcsolatra fogékony lányokra. Ezt ma közmondásosan luksógorságnak nevezzük. TenerifEt szigetén még a 15. században is általános volt a szokás, hogy a főnökhöz kellett vinni az eladósorban levő lányt, akire nézvést az első éjszaka nagy megtiszteltetést jelentett. Nem akarok cinikusnak látszani, de gondoljunk a túloldalra, a főnökre is, akinek kemény dolog lehetett teljesíteni az ilyen kötelezettséget, főleg egy forgalmasabb esküvői szezonban, ráadásul nemcsak álomszép menyasszonyok voltak, sőt a többség inkább csúnya volt. Erről vall Montaigne, aki az akkortájt vendégjárások során dívó csókolózó szokás kapcsán megjegyzi, hogy három szép nőre ötven ronda jutott. Egyes kutatók szerint lehetséges, hogy az első éjszaka joga egy barbár nőközösségi állapot promiszkuitásának fennmaradt nyoma. De az is lehet, hogy a rabolt, esetleg megszöktetett nőn mint zsákmányorr való rituális osztozás maradványa. Megint mások a zsengék beszolgáltatásának átalakult szakásaként gondolták el az eredetét. Csak a romantikus filmekben van úgy, hogy a har-148-
cos egyedül megy az ellenség területére, ott mindenkit legyőz, majd sértetlenül visszatér egy ügyefogyott, de szép nővel, rniközben halálra üldözik. Valóságban ezek a nőszerző akciók csoportos vállalkozások voltak, ma nekem, holnap neked alapon szövetkeztek a fiatal törzsbeli férfiak és szöktettek meg lányokat a szomszédos vagy ellenséges törzsektől, éles harci körülmények között. A lányok persze tudták, mi vár rájuk, hallottak ilyent anyjuktól, de ez volt a rend, semmi kivetnivalót nem találtak benne. Az elrablott, megszöktetett lány mint értékes zsákmány jelenik meg a csapat előtt, és az udvarias férj - hiszen ő lesz a végső birtokos 1 - szépen, az illem szerint megkínálja a nővel a társakat, mint a val dászzsákmánnyal szokás. A többiek nem akarják a férjet megsérf teni-mert a visszautasítás mindig sértésnek számított, a bűn lappangott körülötte-, szépen elfogadták a felkínálást. Pont úgy, rnint egy vadászaton az elejtett vaddal tették. Csak aztán lett a boldog ara végképp a féijé, aki innentől nagyon vigyázott is rá. Egyébként ez az első éjszaka joga, rnint régi "szép hagyomány", Oroszországban élt a legtovább, egyes vidékeken az 1850-es években még megvolt a szokás, hogy a földesúr megszernlélte a zsengéket, és este betakarította az éppen alkalmas lányok "szerelmét" is. Több fejezetben találkozhatunk különféle népek házassági aszszonytartási szokásaival. A zsidókat itt tárgyaljuk, mert amit ők kitaláltakjó háromezer évvel ezelőtt, az mai rendszerünk filozófiai alapja. Lássuk, miből is alakult ki a mai rendszer. A zsidóknál élt a nő megvételének ősi formája, ebből kiindulva az a hagyományuk is világos, hogy nem kell személyesen megjelenni a házasság megkötéskor sem. Lehetett megbízott útján asszonyt szerezni és feleségül venni. Mint ahogy ahhoz sem kell személyesenjelen lenni, hogy valaki vehessen tíz kecskét egy olyan tulajdonostól, aki szintén a megbízottját küldi el a vásárba, hogy adja el azokat. Persze a nő kényesebb dolog - hiszen beszélni is tud, a kecskével ellentétben. Elképzelhető, hogy ebből milyen sok zűr támadt, mert szép lassan megszűnt ez a gyakorlat. Ha lehet megbízott útján nőt venni, előállhatnak különös esetek. Mi van abban az esetben, amikor egy szép hajadon családját két megbízott is meglátogatja vásárlás céljából, ezek nem tudnak egymásról, melyikük leány kérése az érvényes? A Talmud- ösz-
f
-149-
szcsségében hatezer oldalas ben így ír:
mű
- a kiddusin (házasság) fejezet-
Aki megbízott valakit, hogy leányát eljegyezze, de ment ő maga és eljegyezte,- ha az ő eljegyzése történt előbb, az övé az érvényes, de ha a megbízott eljegyzése történt előbb, a megbízotté az érvényes.
Persze a rendelkezés nem csak ennyiből áll, hanem aprólékosan szabályoz mindent, hogy ne lehessen belekötni és félremagyarázni. Az élet produkál furcsa helyzeteket és házassági ügyeket: néha mégis elromlik a dolog, de akkor sincs baj, mert miután a vőle gények (vásárlók) nem tudnak megegyezni, hogy ki volt előbb, mindketten válólevelet adnak ki, vagy amelyiknek jobban kell a nő, az feleségül veszi, mert a másik érdekelt fél adja ki a válólevelet. De a pénz kérdése, mint az ókorban általánosan, itt is fontos volt. Ma is nagyon fontos, csak házasság kapcsán nem beszélünk róla olyan nyíltan, mint a régiek, ám folyton rá gondolunk. A tudós rebék aggályosan leszögezik, hogy mennyit és nilkor kell fizetni. Ki kevesebbre, ki többre tartotta a nő árát az egy peruta értékű datolyától (a legkisebb értékű rézpénz- Hillél rabbi iskolája tartotta ezt) egészen az aranydénárig terjedt, attól fúggően, milyen volt az állaga. Hillél tagja volt a szanheddrinnek (a zsidó főtanács nak), Kr. e. 36-7 között élt, zseniális gondolkodó volt. Az ő találmánya, hogy a szombatévben kötelezően leírandó követelések ne szűnjenek meg. Ez lehetővé tette a hosszú lejáratú kölcsönök folyósításának vallási tisztaságát. Tulajdonképpen bevezette a tekintélyes meggazdagodás lehetőségét a hithű zsidók számára is, pont akkor, amikor Róma fennhatósága, védelme alatt komoly vagyonak keletkeztek már mindenfelé, s ezzel versenyképessé tette a zsidó elitet. Persze a megállapodás csak ép árura vonatkozott, ha a nőnek valami testi hibája volt, és ez kifogás alá esett, akkor az egész üzlet érvénytelenné vált. Ha pedig már a férj házában volt a nő és úgy derült ki a testi hiba, akkor is vissza lehetett csinálni a dolgot egy válólevéllel, és a kethubát (a válásra megállapított pénzösszeget) sem kellett megfizetni. A kethubafontos dolog volt, komoly ösz-150-
szeget jelentett, a hajadon és a szűz drágább volt ebből a szempontból: kétszáz ezüstöt ért, az özvegyasszony csak százat taksált. Volt olyan lehetőség is, hogy határidős üzlet formájában harminc naprabeálló eljegyzést lehetett kötni, amely a ferfi kijelentését követően hanninc napra létesült. Elképesztő üzleti praktikákat t eszeltek ki a házasság létesítése körül egy olyan korban, amikor ft a környező népeknek még ábécéjük sem volt. Ha szerencsésen r megkötötték az üzletet, lerendezték az egyáltalán nem megvetett ~ anyagiakat. A férj megbízottakat küldött a lány apjához, akinek "birtokában" volt a lány, ekkor azt szabályszerűen kiadták a megbízottaknak, s ezzel már hivatalosan is a férj fennhatósága alá került. Persze kellett még egy kethuba-írat is, mert írás nélkül ellehet vitatni utóbb a részleteket. Az asszony aztán a férj házában különféle, szokásos munkákat végzett, de ha gazdag lány volt és vitt magával rabszolgákat, akkor azok végezték helyette a munkát (őr lés, sütés, főzés, szoptatás, ágy megvetése, gyapjú készítése stb.). Ez utóbbi azért fontos, mert Eleázár rabbi úgy vélekedett, hogy gyapjút mindenképpen csináljon, mert a tétlenség bűnös gondolatokra csábít. Igaza volt! És legalább maradt a férj kezében egy eszköz, amellyel alkalmasint le tudta kötni a feleségét. Mind e szigor és üzleti jellegű adásvétel mellett megengedték a nőknek azt, hogy elhagyják a férjüket, ha az rosszul bánt velük. Persze a válások általában a férfi kezdeményezésére születtek. Rengeteg fornmágot kellett betartani, hogy a válólevél szabályos legyen, és később ne lehessen kifogást emelni ellene. Elképesztő részletességgel tisztázzák, mi mindennek kell benne foglaltatnia: aláírásoknak a férfi és a nő részéről, keltezni, lezárni, az okmányt tanúknak is alá kell írni (egy nem elég) stb. De az a kérdés is felmerül, mikor írható egy ilyen levél. Ha férfi írta nappal, akkor nappal kellett lezárni, mert különben érvénytelen. A női válólevél kapcsán nem volt ilyen kikötés. A levelet mindennellehetett írni, arninek nyoma maradandó, zöld fűnedvvel, fanedvvel, míniummal és persze tintával. Mindenre lehetett írni, kivéve élőlényt vagy valami ennivalót. Például rabszolgára lehetett írni, azonban csak akkor, ha az elbocsátottnak ajándékozzák a rabszolgát, ugyanez vonatkozott a tehén szarvára történt írás esetére is. (Ne lepőd jünk meg, abban a korban divat volt emberre írni, és elküldeni a címzetthez, mert nem tudta elveszíteni az üzenetet, sőt a titkos -151-
írás némelykor a leborotvált fejbőrre került, aztán megvárták, míg az illetőnek kinő a haja, és útnak engedték.) A válólevél akkortól válik érvényessé, amikor az asszony kezébe kerül. Ismerték a feltételes válást is, ez igen praktikus volt abban a korban, amikor egy hosszabb tengeri út - amit persze a part me n ti vizeken tettek meg- gyakran a halállal volt egyenlő. V agyonosabb utasembereknek állandóan volt egy érvényes végrendelete, mert nem lehettek biztosak benne, hogy épségben visszatérnek. Az ilyen feltételes válóleveleket úgy kezdték, hogy "Ez a te válóleveled mától fogva, ha meghaltam ... "; utazás, betegség esetén állították ki, gyakran határidőt is ráírtak. Ám voltak még furcsább, azonban felette praktikus dolgok a házasság körül. A zsidóknállétezett a sógorsági házasság intézménye - nyíltan az volt a célja, hogy a meghalt testvér neve ki ne töröltessék Izrael népéből. Tehát valakinek a családból egy nemzésre be kellett ugrania az özvegyhez, ha annak még nem volt gyereke az elhunyttóL Ezt nem mindenki akarta megtenni, ezért a Talmud aprólékosan szabályozza azt a szertartást, amivel ki lehet térni ez alól. A sarulehúzás (chalica) szertartását három tanú előtt kellett végrehajtani: a nő lehúzta a férfi saruját, kimondta a formulát, és leköpte a férfit. Persze aprólékosan végigveszik, mi van akkor, ha csak kiköp, de a sarut nem veszi le, mi van akkor, ha nem saru, hanem szandál van a lábán és nincsen sarka. (Akkor érvény- , telen.) Nem lehet a sarut harisnyával pótolni, és köpni minden- : képpen kell: "köpj ön az arcába, s pedig úgy, hogy a bírák jól ·' lássák" Oebamoth). Jellemző aprólékossággal még azt is tárgyalja a Talmud, hogy ballábas és jobblábas saru ese té n érvényes-e; vagy ha nagyobb, mint a lába, netán túl kicsi a lábára, érvényes lesz-e · a gesztus. Nem csigázom a kedves olvasót, ha nagyobb, de azért tudjárni benne, akkor rendben a dolog, ha kicsi, de a lábat azért nagyobbrészt befedi, akkor is rendben van. Azaz akad egy kizáró . ok: ha a "szandált" térd fölött kötik meg, akkor érvénytelen. · De foglalkozik olyan esettel is, hogy siketnéma résztvevő esetén mi az eljárás. (Érdekességként álljon itt, hogy a brahmanizmus gyakorlatá- · ban is volt egy olyan feltételes intézmény, amikorvalamelyik testvér- rendszerint a legidősebb - elhunyt fivére feleségének, szigorúan szabályozott körülmények között, gyereket nemzhetett,
l
-152-
ezt helyettes nemzésnek nevezték, és ott is az állt a háttérben, hogy a családfa meg ne szakadjon.) Mindezen rengeteg aprólékoskodás és megjegyzendő ismeret ellenére a zsidók szerették és nagyon fontosnak tartották a há. zasságot, sőt Rabbi Eleázár- Mózesre hivatkozva- ki is jelenti: "Minden zsidó, akinek nincs felesége, nem ember", tehát nem · preferálták a ma divatos agglegényi státust és általában a szingli ' állapotot. Ha már itt tartunk, kerestem az agglegény státusát és annak leírását, de nem találtam, viszont ráleltem olyan útleírásra, melyben a tudós szerző elmeséli kalandjait a tuaregek között a 19. század. ban. A tuareg nőknek tetszett az angol szerző, látták, hogy ép és egészséges férfi, mindene megvan, de nem értették, rniért nem nős ember- meg sem érthették, rni az a nőtlen agglegény tulajdonképpen, mert nem volt szavuk rá. Mennél közelebb áll a nép a természethez, mennél régebbi korokban kutakodunk, annál inkább · idegen az embertől a szóló (szingli) életforma. Némely helyütt rnind a férfiak, mind a nők nagy szerencsétlenségnek tartották, .ha egyedül maradtak. Aki férfi nem nősült meg, azt megvetették, , kitaszították, és egyes afrikai törzseknél például bárkinekjoga volt megpofozni, nem volt szava a gyűlésen, és szinte semmi joggal f nem bírt. (A 20. század elején, arnikor háborús viszonyok uralkodI tak, sok államban dívott a nőtlenségi adó vagy katonaadó, bizof nyos korától fogva fizetnie kellett a magányosan élő férfiaknak.) ' A házassági kötelem alól a legtöbb korai népnél csak a papok l vagy varázslók mentesültek. Általában az a normális, ha a törzs tag: jai egybekelnek Az, hogy sok-sok ember él egyedül, csak az emberiség gazdag korszakaiban jelentkezett, és főleg a gazdag társadalmakban; a római birodalom koráig nem nagyon lehet hallani arról, hogy ez vagy az egyedül él. Sőt egy ideig- még a köztársaság korában - a cenzorok megbírságolhatták azokat a férfiakat, akik nem nősültek meg. A császárkorban megjelent a magányosan, feleség nélkül, személyzettel és rabszolgákkal élő típus, természetesen nem a nép egyszerű fiai, hanem a kimondottan gazdagok körében. (Akinek a köztes évszázadokban tetszett a nő nélküli élet, elment papnak.) Ezután legkorábban a 19. században, Angliában tetjedtel az agglegényi életforma. Persze ez nemjelentette azt, hogy a férfiak nő nélkül éltek- volt olyan is-, általában vala-
!
-153-
mi nem publikus viszonyt huzamosan tartottak, ám gyerekeik legalábbis hivatalosan- nem voltak. Sokan- ezt a bordélyok nagy száma mutatja -arra rendezkedtek be, hogy nyilvánosházakban elégítsék ki efféle szükségleteiket, praktikus-üzleties alapon. A kielégülést megkapja a férfi az azt biztosító nő tartós elviselésének kényszere nélkül. Ma soha nem látott mértékben teljed az egyedülélés mindkét nem részéről. Részben kényszerből, részben a túlhangsúlyozott szabadság mítoszának kielégítésébőL Iparágak álltak rá arra, hogy ezt az üzletileg nagyon kedvező életformát fenntartsák, és ezernyi fogyasztási szokáshoz, szolgáltatási alkalomhoz kössék. Bár az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy korábban is úgy volt: minél magasabb a "civilizáció" foka, annál kisebb a házasadási hajlandóság. Ahogy Edward W estermarck írta: Európa civilizált részein 1875-ben a 15 éven fólüli férfi- és nő lakosság több núnt egyhannada önkéntes vagy kényszerült cölibátusban élt. Oroszországot kivéve, az egyedül élők száma a magyarországi 25,57 százalék és a belgiumi 44,93 százalék között ingadozott.
Már százharminc évvel ezelőtt panaszkodtak, hogy egyre jobban J kitolódik a házasodás ideje, ráadásul ez a nőknek nem túl jó, mert l száz férfira száznégy-százöt nő jut statisztikailag. Ebbe még nem j vettük be azokat a szerencsétlen nőket, akik olyannak születtek, i vagy körülményeik olyanok, hogy nem találják meg a párjukat ~ - ezekből kerültek ki aztán alkalmas időben a feministák. Ráadá- · sul ez volt az a korszak, amikor a házasuini szándékozó férfiaktól ' keményen megkövetelte a társadalom, hogy az asszonyt eltartsa. Ezért meg kellett dolgozni, és bizony nem núndenkinek sikerült megfelelő munkát szereznie. Ellehet képzelni, hogy ez mennyire zavarta azokat a művelt és értelmesen gondolkodó nőket, akiket ilyen vagyoni okok miatt nem tudtak elvenni. Az olyan helyeken, ahol a farizeus polgári eszmény nem teljecit el, semmi baj nem volt a házasadási kedvvel. Abban az esetben sem gond a há- · zasság, ha az asszonyt be lehet vonni a családi munkába, például a szegényebb osztályoknál és a falusi népességnéL 01 alamint olyan társadalmakban, ahol a gyerek vagyonnak számít.) -154-
De voltak esetek, amikor megvolt a házasodási kedv és a hoz-
zá a vagyon, csak az alkalom meg az alany hiányzott, mert például a háborúskodások elpusztították a férfiakat. Forgách Zsigmond íJja egy levelében az 1640-es években: a debreceni kálvinista prédikátorok gyűlése azt a döntést hozta, hogy az a leány, amelyik 27 éves koráig nem me gy félj hez, fiatalabbhoz, mint hatvan esztendős ferfi, ne mehessen. Így utólag a fene sem tudja, mi lehetett oka a rendelkezésnek a rosszmájúságon kívül. De a példából látszik, hogy abban a zivataros évszázadban, állandóharcokés ziláltság közepette mikre nem tellett a gondoskodásbóL A kínaiak szintén nagyon lényegesnek tartották házasságot, és ennek zavartalanságát a lányok igen alapos nevelésével igyekeztek elérni. Szemérmes viselkedésre szoktatták a nőket. Már a lábelkötés ideje előtti korokban is nagy becsben tartották a szüzességet. A konfuciánus etika azon volt, hogy semmit se vigyenek túlzásba, ezért túl sokat nem tanítottak a lányoknak, mert azt tartották, hogy a sok tanulás az erény rovására megy. Ennek dacára a kínai női költészet erős hagyományú volt, csak a mandzsu korszakban közel ezer asszonynak nyomtatták ki a költeményeit. A házasságot megelőző szerelern tilalmas volt a lányokra nézvést, ellenezték, hogy a lányok "túlságosan sokat foglalkozzanak a tavasszal, a virágokkal, és a pillangókkal, amik a régi költészetben a szerelern szimbólumai" voltak. (Persze a fiatalok megtalálták a módot, hogy találkozhassanak, és olyan ~zerelembe estek, hogy ebbe bele is betegedtek. A kínai irodalom tele van ilyen utalásokkal.) A házasságkötés úgy zajlott le, hogy a vőlegény, miután kiválasztották neki a lányt, azt személyesen felkereste, majd hazavitte saját házához. Amikor a kocsira felültek, a vőlegény három kerékfordulásig hajtotta, majd átült a sajátjára. Megérkezvén egy háromfogásos ebédet ettek- ez nagyon szerénynek számított arrafelé-, utána három pohár bort (ez nem szőlőből készült) ittak. Majd a férj ebédmaradékát a másodfeleségek, míg a főfeleségét a vőfélyek ették meg. Ezután bevezették őket a nászszobába, ahol mindketten levetkőztek, és ruháikat kiadták. A fiatalasszonyt a házasságkötés másnapján a férj bemutatta az ősöknek. Házasodni pedig kell- vallották a görögök is. Na nem az élvezetek kedvéért, ott a hazafias kötelesség, azt sem lehet kutyába venni. Ebből a szempontból a kis ógörög városállamok a legjobb - 155-
példák. Ezekben városkákban alapvető szükség volt a közösség erejének megőrzése miatt a gyerekek születésére, s a görögök igencsak odafigyeltek, hogy megadják az államnak, ami az államé - aztán utána hódolhattak az eszményített férfiszerelemnek. Szolón törvényei üldözték a nem házasodókat. Spártában pedig szabályos bűnvádi eljárás indult az állam részéről azok ellen, akik nem házasodtak meg vagy későn házasodtak, mivel nem tudtak elegendő számú gyereket összehozni (ne felejtkezzünk meg róla: akkoriban nagy volt a halandóság). Persze Spártában sem volt minden arany, ami fénylett; egyes kutatók megállapították, hogy mivel a nőknek rendesen hozományt kellett adni, az állam vagyonának kétötöde a nők kezén volt. Egyesek ezzel vélik magyarázni a férfiak fene nagy katonásdi mániáját: abban az időben a vagyonszerzésnek (amit aztán a nőkre kellett költeni) egy frappáns módja volt a katonai akciókban való részvétel, ahollegális rablást folytathattak A hivatalos feleséget az ókorban többek között az különböztette meg az ágyastól a legtöbb népnél, hogy a feleségért fizetni kellett vagy vagyonnal volt ellátva, a lényeg az, hogy valamilyen, nem a nőben rejlő, de hozzá kapcsolt értéket vittek be a házasságba. A hivatalos feleségnek valótjól megnézték, latolgatták a tulajdonságait, milyen a család, kik a rokonok és azok milyenek, mindent kikutattak, amit csak lehetett. (Ha ágyasról volt szó, nemtörőd tek ilyesmivel.) Beindult a családi szervezet, és minden rokonnak jutott feladat, amit aztán kölcsönösen viszonoztak egymásnak. Akár járt a nővel pénz, akár fizetni kellett érte, ez volt az a mozza- ' nat, ami biztosította, hogy a feleség felette áll az ágyasnak. Abban a korban, ahogy a férfi híradások szólnak, ez elég is volt, azt csak mi gondolha~ uk mai ésszel, hogy sok nő volt keserű amiatt, hogy ágyassal kellett megosztania hőn szeretett és ritkán látott féijét. Eszük ágában nem volt emiatt keseregni, ilyeneket a hollywoodi . fumekben lehet látni a dramaturgiai hatás kedvéért. Az ágyasoktól született gyereket aztán a legtöbb helyen a többivel egy kalap alá vették, közösen nevelték, ha más gond nem volt vele, és még az örökségből is részesülhetett, de nem ő lett az örökös. Ugoijunk egy nagyot az időben! Bod Péter erdélyi atyánkfia bár látta a házasság buktatóit, hiszen volt két felesége is (az első pestisben elhalt mellőle), miután Szent Hiláriusában leszögezi, hogy -156-
· az asszony nem állat, mint mifelénk többek írták és hitték, bizonyossággal jelenti ki, hogy az asszonyok kisebb okosságúak, mint a férfiak, mivel nem Ádám fejéből, hanem oldalbordájából terem. tettek, ahová gondolni valóan kevesebb ész szorult. (Ezt a nézetet, dacára a tudomány fejlődésének, széles e világban ma is sokan vall. ják egyébként! Sőt újabb angliai IQ-vizsgálatok bebizonyították, . hogy a nők átlag öt ponttal alacsonyabb IQ-val rendelkeznek.) Bod Péter erősen oda tart véleményével, hogy házasodni kell. · De nehogy gyertyavilágnál válasszunk asszonyt! Mert úgy járunk vele, mint a posztóval: megcsalatkozunk. Tudniillik - tanítja - se · posztót, se asszonyt ne vegyünk gyertyafénynéL Feltesz egy kérdést is: hogyan lehet csendesen együtt lakni házasoknak? Íme a válasz:
f
t
i
i
Ha a ferfi süket, a felesége vak leszen. Ne lásson a feleség mindent, amit a férje csinál; ne hallja a férfi feleségének minden gyanús zúgolódását és mérges dorombolását.
'l
i Egyes természeti népeknél, például Grönlandon vagy a Tűzfoldön
csak akkor tekintették a házasságot ténylegesnek, amikor a feleség ' anya lett, írja W estermarck. A házasság nagyon sok természeti népnél nem holmi etyepetye volt, hanem kemény gazdasági érl dekközösség kialakítása. A Naga-törzsben csak akkor házasod, hatott az ifjú, ha fedezni tudta a feleség eltartásának költségeit. , Knud Rasmussen be is számol arról, hogy Kanadában a messzi r északi Baker-tó környéki hikoligjuaq eszkimóknál a nősüléshez az arra alkalmas feleségjelöltön kívül a fiúnak rendelkeznie kellett családdal (szülőkkel, rokonokkal) is. Ők is tudni akarták, ki fia-borjához adják lányukat, és ezt a családot megismerve tudták megállapítani. Az eszkimóknál előfordul a poligámia is "de a nőhiány miatt elég ritka". A poliandria viszont ennél gyakrabban előforduló jelenség az ő körükben. Ugyanis a férfi ruházatát a nők készítették el, és azon a szélességi körön ez már életkérdés: valami asszony rnindig kellett, aki ruhát csinál. Van úgy, hogy a magányos férfi megkéri a barátját, ossza meg vele a feleségét. "Az ilyen házasságok azonban, ha a férfiak fiatalok, gyakran úgy végződnek, hogy az egyik férj megöli a másikat." Erre mondják felénk: közös lónak -157-
túros a háta. De voltak az eszkimóknak egyéb, ma egyes körök által haladónak tekintett szokásaik is, például a feleségek cseréje. Ez rövid ideig tartó aktus, és minden esetben a férfiak kezdeményezték; ha a feleség nem akart belemenni a cserébe, azzal a férjet károsította meg, mert elvette a kaland lehetőségét - ezért meg is büntették. A mögöttes ideológia: lázad a szellemek akarata ellen. Az eszkimó férfiak általában természetesnek tartották, hogy kikezdjenek az összes felbukkanó nővel. Pedig a lebukott asszonyokat tulajdon férjük ilyen esetben alaposan elverte. Ám nyilván sokat próbálkozhattak, mert a szexet valahogy el kell kezdeni és gyakorolni is kell. "A fókaeszkimóknak nagyon fejlett a szexualitásuk, s gyakran nem rettennek vissza a szodómiától sem, csak hogy kielégüljenek. Nem ritka a kutyákkal vagy lelőtt rénszarvasokkal, fókákkal való közösülés." Bátorítják a gyerekek papás-mamás játékait. Náluk a nőrablás asszonyrablás formájában . jelent meg. Vagy így, vagy úgy, de férjhez kellett a lányoknak menniük, j a fiatal férfiaknak pedig párt (feleséget) kellett szerezniük, hogy J aztán további harcosok születhessenek, mert a család, a törzs ere- 1 jének ők voltak a letéteményesei. Az arab világban még ma is él ! a családban való gondolkodás: az egyén kevésbé fontos, mert ott van a család, és annak nehezebben szakad fonala, ha mindenki 1 teszi a dolgát. A mohamedánok szintén nem tartották rendes do- ! lognak, ha egy lány, akinek nincsen semmi baja, nem megy férjhez, vagy nem nősülnek az ifjak - ma is így vannak ezzel. Voltak gall törzsek, amelyeknél harcolni kellett menniük az . ifjaknak házasság előtt - erre bőven volt mód, hiszen állandóan · háborúskodtak-, és az ellenség hímtagját kellett levágni a nősü lési lehetőség reményében (ezt általában csak a holt ellenségen lehetett elvégezni). De máshol is öléshez kapcsolt cselekedetek-. kel kell bizonyítani, hogy az ifjú alkalmas és méltó egy nőre. Ezek a potenciálisan rivális hím elpusztítását ismétlik meg rituális szinten. Amikor már nem is kellett megölni az ellenfelet, gyakorlatnak megmaradt, mertjó eszköz volt a harcosok képzéséhez és a fiatalok fölös energiáinak levezetéséhez. A törzsi vezetők ösztönösen tudták, hogy a nemiségben szunnyadó hatalmas energiákat nem elnyomni, ezért irányítani kell. Ma is ez történik, csak éppen a ke-· reskedelem foglalkozik ezekkel a roppant energiákkal.
j
-158-
Történelemkönyvekből tudjuk, hogy egyes fejedelmek politikai-dinasztikus okokból igen korán férjhez adták lányaikat és · nősítették fiaikat. A középkor európai udvaraiban gyakorlat volt, hogy az egymásnak szánt fejedelmi, királyi sarjakat eljegyezték, m~d gondos felügyelet mellett, mint rokonokat, egymás köze. lében nevelték, hogy megszakják egymást. Az nem volt számottevő kérdés, hogy a gyerekek mit szálnak ehhez. Ez inkább utólag izgatta a trubadúroka t, akik sokszorasztori kedvéért színezték a történetet - főleg ha messze voltak a színhelytől. Mivel ezek ·~ az énekek népszerűvé váltak, leírták őket és megmaradtak. ~ De ez sem példa nélkül álló dolog, mert számos természeti népnél hasonló bevett szokás (Ausztrália egyes törzseinél vagy az asantiknál stb.), hogy a megszületendő gyereket még az anyaméh~ ben elígérik - feltéve, hogy lánynak fog születni. Hasonló volt ~ sok eszkimó törzs szokása is. Ha a mai, szabadság eszméjéért való l rajongásunkra gondolunk, nem is ét1jük, miként történhettek ezek t a házasítási akciók. (Egyszerű en: az engedelmesség alapján!) Egy \ kínai ifjúnak azt mondja az apja: Nézd, fiam, megbeszéltem a nagyon tiszteletre méltó Ho-Cin úrral, hogy feleségül veszed a lá[ nyár. Mindent megbeszéltünk, amíg nem lesz házatok, addig itt fogtok lakni Harmatcseppecskével (ez a lány neve). A fiú buzgón meghajol (legalább háromszor), és bensejében azon örül, hogy engedelmeskedhet az apjának, ami annak örömet jelent. Íme az apa hatalma. A családfői hatalom rendesen nem küzdelem révén száll a következő nemzedékre, hanem a fiú tanul, vár, és végül megörökli. Ehhez képest az atyák tekintélyének megszűnése valóban tragikus mozzanat korunk fejlett világbeli országaiban. Mert a fenti lehetőségek- például az engedelmesség- fel sem merülnek, csak valami forgatókönyvíró agyában. A régi oroszoknál a házasság megkötése magában foglalta a hatalmi viszonyok ábrázolását is. Az örömapa, aki túladott a lányán, a vőlegény előtt ostorral megcsapta a lányát, majd az ostort odaadta a vőlegénynek, és kijelentette, hogy maga ilyet többet nem tesz. Ezt követően az atyai hatalom az ostorral együtt árszállt a vő legényre. Comenius, a nagy cseh gondolkodó-író-pedagógus, aki mint hithű protestáns végigmenekülte egész életét, miután a Habsburgok által Csehországba bevitt, szintén hithű katolikus spanyol
l
-159-
zsoldosok felgyújtották a házát, 1623-ban írta meg A világ útveszt
Ilyet is látunk modern korunkban, bár ezeket erősen ünneplik 1 a társasági magazinok. De ma már nincsen az a rettenetesen ke- l mény feltétel, amit abban a korban a házasság felbonthatatlansága jelentett. Ezt a tudós szerző úgy ábrázolja, hogy egy kovács ször- · nyű bilincsbe vasalj a a feleket, és nem lakattal zálják le a bilincset, · mint szokásos, hanem "összeforrasztották, meghegesztették". Aztán ilyen alcím alatt tárgyalja a házasság gondjait: A házasok közös sorsa a nyomor és küszködés. Sort kerit a gyereknevelés nehézségeire- ez abban a korban is ugyanazon problémák körét jelentette, mint ma, csak éppen más apropókból küzdöttek egymással szülők és gyermekeik. A sikertelen házasságot Comenius szörnyű tragédiának tartja: mindig az erősebb diktál- ma is, tegyük hozzá-, de ezen lehet segíteni, mert bár akkoriban csak a halál szabadíthatta meg a delikvenseket, a kaszás a mainál sűrűbb látogató volt. Lám, milyen az ember: amint valaki megszabadult a bilincseitől, máris rohant .
1
-160-
és új rabtársat nézett magának, "Mert alighogy megtörölték a szemüket, máris hanyatt-homlok rohantak[ ... ) és megint csak bilincsbe verten tértek vissza". (Mindeme tapasztalatokat Comenius egy túlvilágon tett utazás formájában tátja olvasói elé.) De az efféle gondolatokról van saját forrásunk is olyasvalakitől, aki életének alkonyán nem restelite papírra vetni gondolatait a világ rútságáról és egyebekbőL Báró Altorjai Apor Péter Methamorphosis Transylvaniae cím ű könyvének tetemes hosszúságú alcímében ezeket olvashatjuk: Erdélynek régi együgyű alázatos idljében való gazdagságából, e mostani kevély cifra,fe!fordult állapoljában koldusságra való változása [. . . J A cím még folytatódik hosszan, de már ebből is láthatjuk, romlik minden, oda a régi jólét, és persze az erkölcsök is odavannak. Ma ugyanezeket hallanánk kevésbé ékes kifejezésekkel egy nyugdíjasklub kiskertjében is. A házasságot Apor Péter korában sem vették lazán, komoly disputa, szervezés, megfontolás előzte meg. Abban a korban a fiú megbízattai - tekintélyes emberek - bizalmasan megkérdezték a szülőket, hogy van-e kedve lányuknak megházasodni a kiszemelt ifjúval. Ha a válasz kedvező volt, akkor elment a leánynéző. Úgy intézték, hogy vacsorára menjen, mert utána lehet "erősen innya" egészen virradatig, mivelleghamará bb akkort;ijt lehetett útra kelni. Ezalatt kitudták a valódi szándékot és sok mindent, ami érdekelte őket. Ezért is itatták erősen a leendő komát, mert szilárdul hitték, hogy a részeg ember igazat beszél. Magukról is tudták, hogy részegen nem tudnak a szájukra vigyázni. (Apor részeges korban élt, mai, tudatmódosító szerektől mentes világunkban ez már természetesen elképzelhetetlen.) Ezután a már korábban ismertetett módhoz hasonlóan viszonozták a lányos háztól is az aktust, és a leány szülei - rendszerint az apja- elküldte jó atyafiait háztűznézésre a fiús házhoz. Nem fogják elhinni: itt is etették-itatták őket, ami belefert - már ha akarták a parti t. Ha ezek is jó véleménnyel tértek meg (továbbá nem pusztultak bele a traktába), akkor a legény elküldte az ő leánykérőjét Ennek az volt a dolga, hogy megegyezzen a kézfogó idő pontjában. Mielőtt azonban a kézfogóra sor került volna, szülei elővették a lányt, hogy valóban van-e kedve a fiúhoz hozzámenni. Ha azt mondta, igen, akkor vitték csak oda, nagyon ünnepélyesen a kézfogó ra. Ha megvolt a kézfogó, következett a jegygyűrű kül-161-
dése, ezt a legény a lányos házhoz küldte, de illem szerint vissza is juttatták a legénynek egy hímzett gyöngyökkel, miegyébbel- kinek mire futotta- díszített kendőbe rakva. A legény dolga szerint visszaküldte azokat, akik hozták-vitték eddig is a gyűrűket, kendőket, és esküvőre kikérte a lányt. Meghatározták az időpontot, komoly megfontolások alapján: jó idő legyen, járhatóak legyenek az utak, ne essen böjtös egyházi ünnepre és a többi. Végre aztán jött mindenki csőstül nagy díszesen, és a pap is ott volt már, aki megeskette őket. Ezután ünnepélyesen ettek-ittak, de a lakodalom csak aztán jött, ezt külön megbeszélték, és rendszerint egy későbbi időpontban állapodtak meg az eseményről. Majd bolondok lettek volna egy újabb jó ivásalkalmat elszalasztani ... Ez a metódus csak mintegy a váza a teendők sorrendjének. Mennél gazdagabb volt az illető család, annál több ceremóniát kellett betartani, amire az öregek mint fiatalságuk szakásaira jóként és helyesként emlékeztek, míg a fiatalabbak szokásait mint bolondságot és megbotránkoztató dolgot természetesen elvetették. Egy-egyfőúri esküvőn, ha belelendültek, annyit ittak, amenynyi beléjük fért. Így írja Apor uram: "Úgy eldőltek az asztali vendégek az sok ital miatt, mikor táncolni kellett, alig volt egynéhány férfi." Persze volt menyasszonytánc és közben meg mindenféle hangoskodás is, köztük az ágyúkkal lődözés. Gyalu várában a fentebb idézett lagzin akkorát lőttek a császár tiszteletére, hogy "az várban levő üvegablakok is összeromlottanak". Nyilván részegen töltött a pattantyús, amin nem esett semmi megbotránkozás, hiszen lagzi volt. Akármennyi idő telt is el 1702 óta (ekkor volt az Apor leírta gyalui nász), azóta sem tudjuk eldönteni mi férfiak, hogy jó lesz-e a megkötendő házasság vagy sem - boldog ember, akinek sikerül, csak az a baj, kevés boldogo t látni. Korábban, az 1600-as években (amikor még rosszabbak voltak a közállapotok és a közlekedés) esett olyan lakodalom, hogy a gyerek már megmozdult a menyasszonyban, de a vendégek még nem széledtek el, hanem váltig a helyszínen mulattak. Persze a fiatal pár a szokások szerint azért elment a mézesheteket letudni. Takáts Sándor piarista szerzetes, akadémikus, a Kisfaludy Társaság tagja stb., levéltáros, aki a 19-20. század fordulója táján évtizedeket töltött a Monarchia levéltárainak átböngészésével, a kö-162-
vetkező érdekességeket közli a leánykéréssel kapcsolatosan. A rend nagyjából ugyanaz, mint az Apornál és a korábban leírtak esetében, bár közel száz esztendővel előttük járunk. Fiatal embert és lányos apát nem szoktak felkérni a leánykérő tisztére, "A fiatalember ugyanis gyakran a maga számára szerezte meg a lányt. A leányos apa pedig a maga lányát szokta volt kommendálni". A hozomány kérdése is fontos dolog volt, ezt nyíltan megbeszélték - sőt megalkudtak rajta. "Aztán írásba foglalták, mennyit móringol az asszony a férj esetleges halálakor." A j eles eseményeket akkor is külön-külön tartották meg, hogy nagyobb feneke legyen, volt kézfogó, gyürűváltás, esküvés és egyházi áldás. Mindegyikre külön hívták meg a népeket, és akit nem négyszer hívtak meg (ennyi társasági alkalom esett egyetlen esküvőre), az bizony el sem ment, mivel "megest" megsértődött. Nagy eszem-iszom és vendégeskedés volt minden alkalommal. "Az nap folöstököm, és vacsora másnap pedig ebéd leszen"- írta a kézfogóra szóló meghívóban Gelsei Petheő László uram. Szokás volt eleink körében, hogy meghívták a királyt, aki persze nem jött el, de küldött valaki főembert maga helyett, illő ajándékkal az ifjú párnak. A Habsburg-ellenesség csak később kezdett erősödni, száz évvel vagyunk Apor előtt. A násznép több helyen gyülekezett, és együtt vonult a lakodalomba nagy jókedvvel, de a biztonság kedvéért fegyveres kíséretet fogadtak, mert az utakat törökök, hajdúkés haramiák járták, akiknek kapórajött az ilyes lakodalmas népségek kifosztása. Takáts említ egy nagyon érdekes szokást, melynek csodájára jártak az akkor idelátogató külfoldiek. Gyakran megesett, hogy az egyszerű jobbágylánynak gróf volt a vőfélye, és a legnagyobb urak ropták a táncot a lakodalmán. Ennek oka pedig az volt, hogy a hódoltság korában a nagy udvartartást vivő főnemeseink feleségei gondot viseltek az egész háznépükre. Mivel rengeteg fehércseléd szolgáló volt egy-egy ilyen kastélyban, rendre ki is házasították őket, a stafirungot is összeszedték, és a lagzit is állták. Igazi familiáris gondoskodással. De akadnak erről irodalmi emlékeink is. Egy pálos rendi iskoladráma 1765-ből humorosan figurázza ki egy nem éppen fiatal, ráadásul borissza "menyecske" hozomány okán történő elvételét. A nincstelen és szegény kérő hallomás után megy leányt venni. Minekutána a leendő após érdeklődik, hogy honnét tud az ő lá-
-163-
nyáról, ezeket mondja: "Megvallom személyét sohasem láttam, hanem még ifjú legénykoromban hallottam, hogy jó megért leánya volna Berbencze Petinek Zemplén vármegyében, de még akkori üdőben nagy szükség lévén a leányok állapoljábul, hallottam, hogy igen reátartotta magát Berbencze uram; azért én nem ismertem magamat jelenteni. Hanem most, rnidőn az Úristen azokban nagyobb bővséget adott, úgy gondoltam, hogy hamarább megalkudhatnánk." Aztán egy rendes alku folyik az apa igyekszik felsrófolni a lány árát, a vő pedig valósággal pocskondiázza: "Biz a leányasszony pedig már vénecske." Persze a végül megveszi a lányt - semmiért. Házasodnijó-házasodni nem jó? A kérdést mindenki maga dönti el, és az eredmény siralmas. A házasságok több mint fele válással végződik. Filozófiaprofesszorom azt szokta emlegetni, hogy a házasság olyan börtön, amelybe aki kívül van, befelé igy ekszik, és aki bent van, az meg kifelé. A mai házasság sok veszélynek van kitéve, és a veszélyek elkerüléséhez sem a férfiaknak, sem a nőknek nincsen meg a kellő képességük, a neveltetésük hiányosságai rniatt. Azok, akik jól megvannak egymás mellett, inkább kivételnek számítanak. Bármerre néznek a házasfelek, mindenhol a csábítások, az itt és most valósága, a "ragadd meg!" sokféle szuggesztiói kísértenek. Nem lehet tévét nézni úgy, hogy valami ne izgassa a nézőt morálisan vagy erotikusan. Még a tévébemondónőket is aszerint válogalják, hogy szexuális szimbólumokká váljanak, arcuk idealizálódjék, közben az is mellékes, hogy meg lehet-e érteni, rnit mond némelyik, vagy éppen maga érti-e azt, amit felolvas a súgógéprőL A társadalom egy része abból él, hogy a többieknek szexuális alkalmakat kínáljon fel, olyan termékeket adjon el, amitől megjön a kedve a másikra. Gondoljunk csak az ékszerekre, a kozmetikumokra, a hajápolási cikkekre, a ruhákra. Nem pusztán az öltözetek sokféleségéről van szó, hanem arról, hogy ennek a szerteágazó kínálatnak egyetlen értelme van: tetszeni. N em így van berendezve a természet is? Milyen szépek amezei virágok, mind fel akar tűnni, rnind tetszeni akar, aztánjönnek az aratók, lekaszálják őket, és másnap már a barmok eledeléül szolgálnak. Ezért önmagában nem érdemes ilyen szépnek lennie a világnak - de mégis ez van .. Arnikor az apostolok azon aggódnak, hogy rni lesz velük, rnit fog-164-
nak enni, hol alszanak, akkor Jézus Isten pazarló bőkezűségére figyelmezteti őket, amely még annak is bőségesen ad, akinek semmi szüksége rá: Nézzétek meg a mezők liliomait, mint növekednek, nem dolgoznak és nem fonnak; pedig mondom nektek, hogy Salamon minden dicsőségében sem volt úgy öltözve, mint egy ezek közüL Ha pedig a mezei fu vet, mely ma vagyon és holnap kemencébe vetik, az Isten így ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek!? (Máté 6,28-30) A
fő
bajokat nem a nemiség okozza, mert az volt régebben is.
Az önmegvalósítás bármi áron, még a másik árán is sokkal nagyobb problémát jelent, mert önzéssei a bajokat inkább csak felidézni lehet, megoldani kevésbé. Ebben a mindent körülvevő fogyasztói-erotikus zűrzavarban a házasságok sokkallabilisabbak, mert a házasfelek sem rendelkeznek szilárd erkölcsi alapokkal, ezért a kapcsolatok többsége ideiglenes. Kierkegaard nem volt az a férfi, akit lefegyvereztek a nők, tudta, mit beszél, mert nem nősült meg soha, ezen a problémán egész életében nagyon érzékenyen rágódott. Sohanemenjünk bele házasságba. A házasok örök szerelmet ígérnek egymásnak (ennek valódijelentőssége nincs, jegyzi meg másutt ... ) Ezért ha az illetők az "örökké" helyett ezt mondanák: "húsvétig" vagy "a következő május elsej éig", akkor mégiscsak lenne értelme szavaiknak; mert mindkettővel olyat mondanának, amit talán be is tudnak tartani. A dán filozófus kifejti, hogy az ember bár szereti használni az "örök" meg "soha" kifejezéseket, ezek ellentétesek véges természetével. Betartani is képtelen azokat. Azt a megfigyelést teszem hozzá, hogy a nőkhöz közelebb állnak az efféle kifejezések. Hogyan is mancihatnánk ki, hogy örök, amikor fogalmunk sincsen róla, mit jelent valójában? Még a soha kifejezés is kényes elem, pedig ennek van egy múltban gyökerező mozzanata. Amikor egy feleség így fakad ki: "Sohasem szerettél", akkor nem filozófiai értelemben vett (az időfolyamat egyetlen pon~án sem) való sohá- 165-
ra gondol, hanem azt akalja mondani: szeress jobban, mint eddig, mert ez a mostani nekem nem elég. Kierkegaard szerint jobb el sem kezdeni valamit, ha kétséges, meg tudjuk-e rendesen csinálni. Mi tagadás, elnézve a mai világot, volt bizonyos igaza morális szempontbóL A házassággal minden korban voltak bajok, de nagy tévedés összehasonlítani a mai asszony helyzetét egy középkori vagy ókori asszonyéval. Egészen más fogalmaik voltak az én-ről. Mást tartottak akkor lealázónak, és megint mást felemel őnek. Másban kerestek vigasztalást, mint a ma embere. Noha hozzánk képest nagyon tudatlannak és babonásnak tetszenek a korábban élt emberek, azt tartom, hogy a maguk módján megvolt a tudásuk és eligazadási képességük a világban, talán inkább, mint nekünk. Egy ötszáz évvel ezelőtt élt asszony, ha történetesen elverte az ura (ez akkor sem volt dicséretes tett, főleg ha csonti át is törte), nem tört meg úgy, mintha ma esik meg hasonló. Ráadásul akkor megvolt a vigasza is, elment a templomba, és ott a lelki atyja, gyóntatója megkérdezte tőle, mi rosszat tett, és ha ártatlan volt, megmagyarázta neki, hogy türelem, majd odaát a mennyországbanjó lesz neki, és gazdagjutalomban részesíti őt Istene, akiben feltétlenül hisz. A másik dolog, amire az elvert nő gondolt, hogy ura és parancsolója tette ezt vele, és elgondolkodott, hogy miért kapta a büntetést, az esetek többségében meg is találta az okokat, és úgy mindjárt más a dolog, mint igazságtalanul elszenvedni az ütleget. Ebben a gyóntatók sokat segítettek, mert ritkán voltak elfogultak a nőkkel szemben, hiszen nőtlen férfiak voltak. Kasztíliai (Őrült) Johanna királynő, aki I. (Szép) Fülöp felesége volt, botrányosan élt férjével, aki nagy nőbolond volt. A király egyszerűen nem tudott ellenállni a szoknyának, kikezdett minden nővel, aki a keze ügyébe akadt. Volt úgy, hogy ezen öszszevesztek, és az ura nyilvános lakomán Johannát, aki szemére vetette viselt dolgait, összevissza verte. Az asszony mégis őrülten szerette, amit szó szerint lehet érteni, mert miután Fülöp meghalt, majd egy évig nem engedte eltemetni. A tetemet magával hurcolta az országban, amíg el nem vették tőle. (Egyébként Johanna volt az anyja ami I. Ferdinánd királyunknak.) Pénz olvasva, asszony verve! A rakoncátlan asszony megrendszabályozása modem korunkig tennészetes joga volt a férfiaknak, · -166-
az ókori gyakorlatnak megfelelően. Persze nem mindig éltek ezzel a lehetőséggel - mármint az asszony elveréséveL Az volt a fő szempont a művelet gyakorlása közben, hogy az ószövetségi elő írásoknak megfelelően ne törjék a csontját az asszonynak, mert az súlyos állagromlást idéz elő, ezért a lány rokonsága kártérítésre tarthatott igényt, és ez komoly hercehurcátjelentett, esetenként még egymás családját is gyilkolászni kellett, aminek következtében értékes fiúk és férfiak vesztek el. (Ez meg ugyebár senkinek sem állott érdekében, egy lány miatt férfit veszejteni.) A mai lányoknak, ha esetleg rossz a sorsuk, nem sok vigaszuk akad, mert megnézni egy filmet, elmenni egy "szórakozó" helyre nem vigasz, csak egy bizonyos szomorú vagy kétségbeesett állapot felfüggesztése. N agyjából ennyi vigasztaló ereje van a barátnőkkel folytatott pletykálkodásnak is, amikor lányok ülnek a füstös preszszóban, és összehajolva szidják a férfiakat, akikért majd megvesznek-persze ez fordítva is igaz. A vigasznak belülről vagy a transzcendensből kell jönnie, akár közvetlen belátással, akár megérzésseL De jó vigaszt jelenthet egy másik személy is. Tehát semmi esetre sem megfelelő erre a célra egy film végignézése, kivéve valami komoly erkölcsi tartalmú alkotást, ám ilyeneket ritkán szaktak nézni a bánatosak. Másrészt viszont ma már nem is kell viselniük a házasságot, ellehet válni minden cécó nélkül. Persze a válás nem megoldás, újabb bajokat eredményez. Attól még nem válik valaki alkalmassá a házasságra, mert egyszer megpróbálta és nem sikerült. Aki ugyanis rossz házasságban él, az esetek többségében azt tanulja meg, milyen a rosszházasság, hogyan kell veszekedni, azt kevésbé, hogy miként lehet elkerülni a gondokat. A házasságok jó működését szinte valamennyi nép igyekezett már előzetesen biztosítani: szabályokat alkottak, hagyományokat teremtettek. Volt a házasságoknak egy történelmen végigvonuló problémája: kinek kit lehet elvenni? Ezen a kérdésen is sokat meditáltak, az volt a legfőbb gondjuk, hogy mitől tudja a lány, hogy nem lehet anyja halála után az apja a férje, miért nem létesíthetnek egymással nemi kapcsolatot a testvérek, illetve fordítva: végigragozva ezt a közeli rokonság tagjain. Arra jutottak, hogy az ösztön az, ami gátat vet a vérfertőzésnek. Egyszerre nevelkedett állatok sem mu-167-
tatnak egymás iránt nemi hajlandóságot, noha nem testvérek, az embernél is hasonló működik. De persze akadtak olyanok, akik azt vallották és tanították - ezek is jeles tudós emberek voltak -, hogy a vallás, a kultúra, a nevelés tartja távol az embert ettől. A rómaiaknálláttuk, hogy eleinte nagyon szigorúak voltak a rokonházasságokat illetően, aztán a császárkorra engedtek. Nyilván mert hódításaik folytán találkoztak olyan népekkel, akiknél a testvérházasság megengedett dolog volt. Az egyház szinte végigjózan szigort tanúsított, kivéve az anglikánokat, akik 1949-ig elképesztően szigorúak voltak, ekkor hoztak egy modern házassági törvényt. Angliában ezt megelőzőleg 30 esetben tiltották a házasodást rokonok között. Néhány csemege a listáról: tiltották az elhalt, elvált feleség nőtestvérének (sógornő) elvételét. Tilos volt a fivér fiának feleségét elvenni. Ma már tudjuk, hogy a közös gének mennyisége számít, de akkor még fogalmuk sem volt erről, tehát akiknek bármi rokoni köze volt egymáshoz, aprólékosan leírva mindet tilalmazták. Ebből húsz esetben nem állt fenn a közös gének lehetősége. Megjegyzem, a mohamedánok éppilyen szigorúak voltak. A zsidók megengedték a nagybácsi-unokahúg házasságot, de ugyanezt a nagynéni és unokaöcs között megtiltották. (Nehogy a nőknek is azonos jogaik legyenek!) Tudták a régiek és a maiak is, miért tiltják az efféle kapcsolatokat. Angliában a hatvanas években végzett kórtörténeti elemzések bebizonyították, hogy 13 ilyen közeli rokonok házasságából származó gyerekből csak 5 bizonyult mind testileg, mind lelkileg egészségesnek. Persze a házasság nemcsak a fentebb bőségesen részletezett előkészületekből áll, hanem ott vannak a hétköznapok, a sok gond és egyhangúság, ahogy ma is nehéz kereszt ez a házaspárokon, így volt korábban is. Bár régebben a lányok jobb nevelést kaptak abból a szempontból, hogy sokkal jobban el tudták viselni azokat a nehézségeket, amelyek egy házassággal járnak. Mindamellett volt régen is házsártos feleség, és persze részeges, zsarnoki férj is. Ezek ellen, ha az eset súlyos volt, a közösség lépett fel, és a városi magisztrátusok hoztak is rendeletet e bajok orvoslására. Az alábbiakban álljon itt néhány példa a 17. századból. Ha otthon egy leány, aki nem akart szót fogadni és összeveszett anyjával, s azt nyilvánosan szidalmazta, a tanácsurak kemé-168-
i
nyen megtorolták: a lánynak vagy levágatták a kezét, vagy agyonköveztették. Ha egy feleség arra ragadtatta magát, hogy megszaggatta az ő hites urának szakállá t, három egymást követő pénteken Krisztus urunk szenvedésének napjára is emlékezve száz bo tot verettek a hátsó felére, ami nem volt tréfa dolog, mert a férfiakat szokták botoztatni, a nők általában pálcát kaptak. A nőket, ha nagy volt a szájuk, hamar bedugatta a magisztrátus egy kalickába, melyet a templom előtti téren szépen fellógattak a magasba, hogy jóllehessen látni. A bűnöket is ráírták. A pellengér helyén -ahol a büntetéseket végezték- szokott lezajlani a botozás, veszszőzés is. Az asszonyokat úgy verték el, hogy a ruhájukat egy ísterázsa fogta fel. Persze ilyenre ritkán került sor, mert a férjek általában le tudták rendezni az asszony kihágását saját maguk is, hiszen elverhették. "Ha az asszony az urát méltó vereségre ingerelné és okot adna rá, ami ilyenkor az urától rajta esik, szenvednie kell" -idézi Takáts Sándor. De azért azt nem engedték, hogy egy férj ok nélkül kegyetlenkedjen a feleségével; amelyik ezt tette, azt megpálcázták vagy megbotozták, ha ez sem használt, akkor tömlöcbe dugták, ott aztán elgondolkodhatott rajta, megéri-e neki az asszonnyal ok nélkül keménykedni. Általában azt a régi keletű elvet alkalmazták, hogy ellehet verni az asszonyt, de nem annyira, hogy az belebetegedjen vagy cson~a törjön- a verést az okítás egy formájának tartották. (A nebuló kat is el-elverték az oskolában, ha nem fogadtak szót, ez bevett nevelőeszköz volt még a 19. században is.) A házasságok a stabilitás dolgában- állandóan erre kell kilyukadnunk-ma nem állnak valami rózsásan, pontosabban a láz rózsája virít a házasság intézményének orcáján. De ne legyünk csüggetegek, valószínűleg lehettek hasonló bajok régebben is. A mai hibákat javarészt az okozza, hogy az emberek nagy többsége kielégületlen - nem feltétlenül szexuálisan, hanem általában. Aki pedig kielégületlen, az mindenben hibát talál, erre rá is hajaz a ma divatos vélekedés, hogy "mindenki hibás, csak én nem". Az ilyen fiatalok, főleg ha nők, annyi rosszat találnak hirtelen maguk körül, hogy önmaguk már szinte szentek lesznek. De ha szentté nem is válnak-mert mélységében a fogalmat sem ismerik-, akkor is teljes fólmentést találnak maguknak, hiszen ha mindenki rosszabb, -169-
hibásabb, kezdve a társadalomtól a barátokon át a romos családig, akkor ő maga már elve egy picivel jobb ezeknél. Hiszen látja a hibáikat. Elvégre a reklámok is erre magyarázzák a dolgokat. A kielégüledenség nem spontán áll elő, napról napra újra keletkezik, gerjeszti a média azzal, hogy "eszméletlen sikeres emberkéket" mutat be napról napra, estéről estére. Az ilyen manipuláción nehéz átlátni úgy, hogy csak az adott kommunikációs közeg "szellemi táplálékát" fogyasztjuk, mert nincs viszonyítási alap. Ha mindenki sikeres, csak én nem - gondolja egy mai leányzó -, akkor az egész világ rohadt szemét. De legfőképp a Lajos az, aki amikor udvarolt, egészen más volt, ma meg állandóan csak dolgozik, és mégsem annyira gazdag. Persze ezek a szegény lányok nem tudják, hogy ők azértjelöltettek ki az elégedetlenségre, mert úgy jobb fogyaszták lesznek, több hajfestéket, lakkot, körömcipőt meg mindenféle h~szonta lan drágaságot vesznek. Olyan fogyasztói mintát kell követniük, amit reménytelen megvalósítani. Másrészt a közös életet élő partnerek többsége társadalmilag - úgy tetszik - beszűkült, és sokan egymásra állnak be, mindent egymástól akarnak, ami lehetetlen, nilvel tökéletes emberek sincsenek. Olyan illúziókat tápláltak egymásról, melyek egyszerűen nem passzolnak a valósággal. Ez pedig nagy baj, mert manapság még nálunk is átlag hétévente kell új állást és képességeket elsajátítani, vállalkozni, közben intenzíven dolgozni. Tehát a túlzó illúziók működésképtelenek, ráadásul mivel sosem teljesülnek, fokozzák a csalódottságot és az elégedetlenséget. A házasfelek átlagos esetben megismerkednek mint diákok, összeházasodnak, aztán a lány egy multinállesz valami menedzser, ahol a vérét szívják ki, és megtanítják nem kötelezően napi 12 órát is dolgozni. A fiú meg egy lazább, érdekes számítógépes vállalkozáshoz kerül. Évek alatt a két fiatal egyre távolabb kerül egymástól, a fiú elkezd lelkesedni a linuxért és harcos antiglobalista lesz, a lány meg a cégéért lelkesedve egyre odaadóbb globalista, ahogy halad előre a karrierjében. A fiatal pár dédanyáinak - akkor a világ még állandóbb volt -nem kellett ilyen gyorsan ennyiféle igénynek megfelelnie, csak mondjuk a dédpapáénak, aki annyi pénzt vitt haza, amennyi elég -170-
is volt. N em kellett állást változtatni, me rt akkoriban a munkahelyek egy életen át kitartottak. A dédnagymama maga alakította ki hosszas töprengések és figyelmes odahallgatások során, mi is lesz neki a jó, rendesen járt templomba. (Bár a vallás már akkor sem működött tökéletesen, az egyházak tekintélye a maihoz képest hatalmas volt. Besegítettek neki a tízparancsolattal, meg szép erkölcsi történetekkel, főleg pedig olvasott a dédi, és maga válogatta a könyveit.) Fontos szempont, hogy régen inkább le tudtak mondani igényeikről az emberek, és nem is volt nekik annyi. Ma meg rengeteg külsődleges igényünk van, és valószínűleg egyre több lesz, egyre kevésbé vagyunk képesek lemondani igényeinkről, hiszen "megj ár nekünk", civilizációnk egyre jobban süpped az önzésbe. Ez pedig beteszi a kaput a tartós házasságok előtt.
-171-
Amikor Mátyás királyunk a fiúgyerek létrehozása érdekében elvette a nagyravágyó, eszes, csinos, sőt szép Aragóniai Beatrixet, maga is bekerüh a harapófogóba. Több foljegyzés utal rá, hogy az asszonyka igyekezett rövid pórázon tartani a királyt. Heltai Gáspár 1574-es Magyar krónikájában így emlékezik meg erről: "Mátyás király is asszonyiálkodni kezde, és annak kezde mindenben kedveskedni." Mármint Beatrixnek. A nő még hadi útjaira is elkísérte - mint a kortársak mondták: ellenőrizni a királyt. Ezt azért bocsátom előre, hogy aki ma egy asszony hatalma rabságában, elnyomatásában szenved, ne keseredjen, nálánál nagyobb tehetséggel a feltétlen férfiuralom korában is megesett ilyesmi. Ha valaki a mai párválasztás viszontagságait látja, megkérdezheti: visszahullottunk a történelem előtti korszakba? Valószínűleg nem, de könnyebben elképzelhető, hogy nem lehetett túlzott mérvű érzelmi kérdés a párosodás a történelem előtti embernél. Bár a fene tudja, miről mit gondolt. Nyilván sokkal inkább érvényesültek az éghajlati, környezeti és az ennek következtében beinduló biológiai mechanizmusok. A legtöbb emlős kora tavaszszal szül, ilyenkor bőséges az élelem, van lehetősége az utódok táplálásra, általában az idő is melegszik, könnyebb az élet. A megtermékenyülés a nyár végén történik, amikor a felek a legjobb kondícióban vannak. (A sovány nők ma is nehezen vagy alig tudnak teherbe esni.) Egyes kutatók szerint ma is ez az évszak a nők legfogékonyabb időszaka. A rendszer ma is működik, elég csak a családban megnézni a születésnapokat: a többségünk tavasszal született. - 172-
A civilizáció kialakulása, a bővebb táplálék, a fólöslegek, az egyesek kezén levő tartalékok lehetővé tették, hogy a gazdagabbak -erősebbek máskor is hozzájussanak szaporodásra alkalmas nő höz, és esztétikai alapon válogassanak. Minél hátrább kerülnek a biológiai körülmények, annál inkább a kultúra által kialakított látás, a szép érzékelésének konvencionális és egyéni formái lépnek előtérbe. Vonjunk gondolatban párhuzamot egy húszezer évvel ezelőtti sztyeppei nép tagjainak párválasztása és egy mai modern nagyvárosi kapcsolat kialakulása között. Az előbbinél a hideg időben nem is hederítettek a nőre, fontosabb volt a vadászat, a túlélés biztosítása, a hideg elleni védekezés. Ma sokszor nem is tudjuk, milyen idő van odakint, az sem fontos, milyen évszak van, az ennivaló szintén nem kérdés. Bár tavasszal azért jobban működik a csajozás, és a párok inkább egymásra találnak, de nem akkora a különbség, mint példánk jégkorszak utáni emberének esetében. A sztyeppei lányok is viseltek ékszert, hordtak szép bőröket, és nyilván kellették magukat, de őket nagyban korlátozta a természet, mert szabadban éltek, mi meg légkondicionált irodákban és plázákban bujdokolunk a természet elől. (Maga Darwin is vallotta a nemi ösztön időszakosságát, ezt bárki megtapasztalhatja magán.) Kezdetben- és lényegében mais-a biológiai alávetettség, az ösztön mctiválhatta a párválasztást, kémiai receptoraink ez irányban igen fejlettek. (A kozmetikai és élelmiszeripar keményen manipulál is ezzel az érzékünkkeL Rengeteg dolgot kell megvennünk, mert elcsábít bennünket az illata.) Amikor a civilizáció eljut odáig, hogy a házasság már üzlet, jogügylet, akkor kerülünk a legmesszebb az ősi, természetes alapoktóL Ezt pedig már jókor megtettük, amint az írásbeliség elterjedt, bár már azt megelőzően is bevett gyakorlat volt megvenni, elrabolni a szaporodásra alkalmas nő(ke)t. Ma, amikor a szabad párválasztás mámorában kedvére szaporadhat az emberiség, valahogy csökkent a születések száma, rosszabbak a párok együtélési kilátásai, és hiába engedjük szabadjára az érzelmeket, nem sok köszönet van benne, mert nem valódiak, talán mert annyira denaturált életet élünk. Az mindenesetre látszik, hogy nem kell akkora feneket keríteni a romantikus érzelmeknek, mint azt egyesek túlzó módon -173-
teszik. Mert a dolgok ettől sem működnekjobban. Viszont az is biztos, hogy érzelmek nélkül semmegy a dolog, Helyzettől ftiggően beválhatnak egészen különös nőbirtoklási rendszerek is, mint amilyeneket Claude Lévi-Strauss leír a nyambikvarák, a bororók, a tupi-kavahibok körében- van ezek között minden: csoportházasság, többnejűség, nőkölcsönzés, nőrablás, gyerekrablás és egyebek. Mindezek arra vallanak, hogy nem mindig és minden körülmények között az általunk ismert szerelern a döntő. De az érzelmekkel is baj van, mert azok egyre kevésbé természetesek, inkább geljesztettek. Felmerül a kérdés: Initőllennének őszinte érzelmeink, amikor szép lassanleszokunk a személyes kapcsolatokról és a gondolkodásról is? Honnan tudjuk, hogy amit igaznak, nagynak hiszünk, az valóban az? Amikor mindennel becsapnak bennünket, és mindennel becsapjuk magunkat. Nagyapáink idejében, amikor körülülték a kandalló t, a kályhát, bámultak a tűzbe, hallgatták, aki szólt. Aki pedig beszélt, annak össze kellett szednie a gondolatait, hogy érdekesen és értelmesen el tudja mondani saját emlékeit, történeteit. Ma nem a tüzet üljük körül, és nem is körbe ülünk, hanem egymás mellett ülünk (nem nézünk egymásra), tévét nézünk, amely olyan, mintha valóság lenne, de amikor kikapcsoljuk, látjuk, hogy valójában egy elektronikus szerkezet. Ebből merítünk gondolatokat, ebből tanulunk történeteket, igazat, szépet, jót, de legfőképp hitványságot, rosszat, durvaságot, trágár beszédet, agressziót, mert ezek ragadósabb példák. Biztosan mindenki észrevette már környezetében, hogy elterjedtek azok a kapcsolatok, amelyben a párokjól megvannak- de semmi különös. Amikor együtt elmennek valahová, az egyik szeme jobbra jár, a másiké balra, gátlástalanul szem! élik az ellenkező neműeket mint potenciális partnereket. Nyoma sincsen a szerelernnek Nem hangzanak el párbeszédek, nem vetnek fel gondolatokat, a vitákjobbára a körül forognak, hogy "én így láttam", "én pedig úgy", és amit láttak, az egy valóságshow vagy hasonló műsor soványka, idétlen történése. Hol vannak már azok az idők, amikor a romantikus regények megannyi példája szerint férfiak és nők belehaltak a szerelembe, elsorvadtak a vágyakozásban, mint gyerekkorun kjobb meséiben? Míg a boldog elődök régen valósággal elepedtek a kedves érintése -174-
utáni vágyakozástól, ilyen romantikusájulatrama nincs idő, a feministák által követelt totális felszabadulás következményeként "a maclern nő egyre hevesebben ragaszkodikaszexuális kielégüléshez" (miként Christopher Lasch hja.) Ez pedig már több, mint érintés. Ez akielégülési vágy belehajszolja a nőket egyfajta férfias magatartásba, s elkezdenek kezdeményezni, válogatni. Ettől sok férfi begyullad, és hátrálni kezd. Hiszen mint az irodalom tanúsítja, eleve hátrányban vannak a nőkkel szemben, mert a nők szexuális teljesítőképessége nagyobb, mint a férfiaké, szinte korlátlan az orgazmusképességük: A szexuális "teljesítmény" így újabb fegyverré vált a férfi és a nő közötti háborúskodásban; már a társadalmi tilalmak sem állják útját, hogy a nők kihasználják harcászati előnyüket, melyet a szexuális teljesítmény rögeszmés méricskélése biztosít nekik.
A mai kor embere nem mondható klasszikus értelemben művelt nek, és túlzottan erkölcsösnek sem. Sok mindent tud, de tudása anyagi kötődésű, rengeteg szerkezetet ismer, gépeket képes kezelni. De ez nem az a típusú tudás, amitől sok szellemi élménye, izgalmas gondolata támad. Hiába tud egy mobiltelefonon ötvenféle beállítást fejből, hiába tudja kitalálni egy újszerű program működését, arra a kérdésre mégsem tud válaszolni, mi a jó neki. Ritkán támadnak fontos gondolatai, nem izgatják általános problémák, lelkét alig érinti meg valami, ami sajátszerű. A fejlett és túltengő kommunikáció következtében készen kapja a problémákat, és melléjük azok megoldásait. Készen kapja vágyait, szexuális fantáziáit, ugyanúgy, mint az élelmiszereket: főzve, sütve, ízesítve, készre- csak melegíteni kell. Ezt a sivárságot mintha az érzelemmentes szex lenne hivatott kitölteni. Egyre többen hódolnak gyakorlatának Európában is, valamennyi ország vezető tévécsatamája egy vagy két nyíltan szexpárti műsort is tart az esti kínálati palettán (a magas nézettségű "független" pornócsatornákról nem beszélve), hogy a nemi képességek és lehetőségek piacán "szexuális" keresletet teremtsen és kielégítsen. Valóban kialakult egy piac, mert se szeri, se száma annak a sok terméknek, melyeket a szexuális kielégülés segítésére dobtak -175-
piacra. A szex nem a szerelern beteljesülése immár, hanem egy technika olyanformán, mint a "hogyan kell sikeresen eladni ... " típus ú könyvek tanítiák. Kell egy nő meg egy férfi, ezek összehozására vannak hirdető és partnerközvetítő cégek, és ezernyi kreált, csak egyestés megismerkedésre szolgáló vendéglátós alkalom. Aztán a "tanfolyamokat" szargalmasan látogató, a tévékben látható ismeretterjesztő (vagy pornográf) filmeken, műsorokon kitanultak alapján egymásnak esnek. Nem szenvedéllyel, hanem technikával. Ez már egy más világ, itt már valóban elhiszi az ember a számítógépes guruknak, hogy lesz itt még cyberszex. Mert amíg a szexet technikának tekintik - nem is gondolnak ma már másra-, addig az emberek technikai módon fogják megközelíteni. Ha nem ébrednek rá a feministák és úgy általában a társadalmak, hogy nem a szexet, hanem a szeretetet, a szerelmct kell elő térbe állitani, akkor folytatódik ez a tendencia. A szexnek egyre nagyobb lesz a szabadságfoka, az azonos neműek szexualitásának favorizálása polgáljogot nyert mostanra. Közben akik abba a hibába esnek, hogy elhiszik, a nemiség megélése önmagában a szex, egyre reménytelenebbül süllyednek a távlatos partnerkapcsolatokra való képtelenségbe. Christopher Lasch úgy látja a kérdést, hogy a feminizmus elértéktelenítette azokat a régi szexuális szokásokat, amelyek helyükön tartották a nőket. Mivel a nők szerepe dinamikusan, sok lényegi vonatkozást tekintve megváltozott, a nők folyamatosan és egyre agresszívebben háborognak, a feminista médiák hatására teljed a demagóg férfigyűlölet, ami abból fakad, hogy a nők roszszul érzik magukat a saját maguk által kiharcolt szabad, emancipált szerepeikben. Egyszerűen nem tudnak mit kezdeni nemiségük új tartalmával. Persze ez az agresszív "macsós" női magatartás elrettenti a férfiakat, és nem akarnak ilyen női társakat maguknak. De még érzelmi kalandba sem bocsátkoznak velük, mert félnek a hagyományos férfiszereppel ellentétes, teljesen alárendelt helyzettől. Ezért marad aztán a szexipar által is nagyon hajszolt "csak közösülünk, nem leszünk szerelmesek" életmód. Az okosabb fajta feminizmus nehezen tud elteljedni a nők között, mert azt valamennyire meg is kell érteni, és erre kevesen alkalmasak, de még kevesebb ember jut elegendő információhoz, hogy mit is kel-176-
len e csinálnia a megváltozott helyzetben, a jobb férfi-női kapcsolatok érdekében. A nők között széles körben terjednek olyan sommás, csak a felszínen igaz nézetek, hogy a házasság egy csapda, ahol ők csak gatyát mosnak, takarítanak, gyereket nevelnek, kiszolgálják a lusta, koszos férfiakat, elviselik az agresszivitásukat és a sokszor kellemetlen szagukat (amit ők jobban érezn ek). De ebbe a körbe tartoznak a "lehasználnak bennünket, elromlik a mellünk, tönkremegyünk a sok munkába" satöbbi siralmak is. Ezek a nézetek csak arra jók, hogy fokozzák a nők elkeseredettségét, haragját és azt a betartó, önző sunyiságot, amely sokféle formában virágzik a partnerkapcsolatokban. De rnire szánútunk, amikor az a fajta "szerelem" telj ed, amelyben nem az érzelmi élmény, a spontaneitás a lényeg, hanem valamiféle üzleti minta követése. A kapcsolatba csak annyit adnak bele a felek, hogy kudarc esetén ne sérüljenek túlzottan. Ez eleve behozza a sikertelenség lehetőségét, lemondanak az őszin teségről, e nélkül meg nem igazi a szerelem. Illetve rnindegyik keres valami érzelmeken inneni, materiális értéket a másikban. A gazdag, befolyásos férfi szexuális örömöket, a szép lány jó állást, további kapcsolatokat, férj et, eltartó t vagy éppen ki tartó t. Ez hasonló ahhoz, amivel az ókeresztény prédikátorok jellemezték a pogány világot: az ember nem Isten teremtménye, hanem egyfajta árucikk, hol rabszolga a konyhán, hol kurva az ágyban. Tehát eszünkbe se jusson bedőini annak a feminista izgatásnak, hogy szegény nők így meg úgy ki vannak szolgáltatva, és eleve alávetettek a férfiönkénynek. Hol van az már? Tessék csak elolvasni valamilyen mai női regényt, ha kibíljuk azt az ürességet és manírt, amivel tele van, akkor azt tanulha~uk meg ezekből az irományokbó l, hogy a férfiak korra, vagyonra való tekintet nélkül szánalmas balekok a nők szemében, és szó sincs férfihatalomról, ellenkezőleg, ügyes női manipuláció áldozatai rnindazok a férfiak, akik segítenek a női karrier kialakításában, vagy időnként jól-rosszul kielégítik azokat. A könyvekben szereplő nőknek pedig testük "prostitutív" átadása semmi megrázkódtatást nem okoz. Legfeljebb elkönyvelnek néhány kellemes, drága vacsorát és pár rossz aktust. Ha netán olyannal szeretkeznek, akivel igazából nincsen kedvük, és rájön-177-
nek, hogy nem jó, sebaj! majd a legközelebbi jobb lesz- gondolják. Saját rossz érzéseik rniatt nem mulasztva el néhány kegyetlen és megalázó megjegyzést tenni a férfi szexuális teljesítményére. A folyamat persze érthetőbb, ha abból a szempontból nézzük, hogy ezek a magukat pároknak hívő szexpartnerek valójában tulajdonságok nélküli emberek. (Hozzájuk képest Musil tulajdonságok nélküli embere, Ulrich a maga mintaszerű nagypolgárságával teli van jeles és érdekes tulajdonságokkaL Először is művelt volt, állandóan gondolkodik, és különleges egyéniség lévén áthágja a tabukat is: szerelmes Agathába, aki a testvére. Abban a korban nagyon foglalkoztatta az irodalmat a testvérszerelem motívuma.) A mai fiatalok saját tulajdonságnélküliségüket nem próbálják leplezni, mert nem érzik, azt sem tudják, hogy valami nem stimmel, hiszen mindenki ilyen körülöttük. Látják a filmekben a különféle leegyszerűsített tulajdonságokkal felruházott, sematikus figurákat, a gonoszok nagyon gonoszok, az iszákosak karikatúraszemen részegeskednek annyira, hogy a legostobább néző is egyből felismetje, és követni tudja a soványka drámai történet bonyolódását. Természetesen a dollárrnilliókból készülő hollywoodi filmek is ilyenek, mert ugyanannak a nemzetközi tömegnek szólnak, akiknek reakciói, észlelési szokásai évtizedek alatt egyformává alakultak. Ha hirtelen olyan színvonalú alkotásokat rendelnének a producerek, amit a filmes csapatok maximálisan ki tudnának hozni magukból, akkor kiürülnének a mozik, mert a többség dögunalmasnak, farasztónak találná a filmeket. Szürkének maradni viszont nem trendi dolog. Tulajdonságokat- pontosabban amit annak gondolnak (mozdulatok, gesztusok) -legkönnyebb ellesni úgynevezett egyéniségektőL Ám a valódi egyéniségek sem ma, sem máskor nem termettek minden bokorban, a tőlük való tanuláshoz mély és szoros emberi kapcsolatok kellenek. Csak nagyon kevés fiatal talál igazi egyéniséget a szülei között, keveseknekjut egy jó tanár, mert többnyire ők is szürkék. Az olyan szülők, akik valóban nevelik gyerekeiket, nem pedig szimplán együtt laknak velük, és enni-inni adnak nekik, szintén ritkák. A fiatalok vágytól hajtva körülnéznek másolható maclellek után; a kínálat: a reklámok, a filmek arcai, karakterei, keményöklű, egyszerű fickók és könnyű leányok, akik általában szépek. -178-
Aztán ott vannak a különféle sztárok a sportolóktól, énekesektől a show-emberekig. Ezekről a rajongott példaképekrőllemásol nak mindent, amit meg lehet tanulni, a mozdulatokat, a gesztusakat, a járást, cigire gyújtást és minden egyebet, hogyan kell örülni, kit kell szeretni, miként kell bánkódni. Azok a gesztusok ragadják meg őket, amiket a képernyőn látnak, ahonnan csupa túljátszott, teátrális mozdulatot tanulnak el. Természetesenjobb híján. Ezek a gesztusok hamar elteljedtek a divat okán mint a tűzvész, ha egy iskolás kislány örül, akkor ugrál, kezeit az ég felé rázza, teátrálisan ölelget, csókolgat mindenkit. Pont úgy, mint egy színpadon szereplő popdíva, illetve a show-műsarok szereplői. A fiúk macsósan szűken levegőbe bokszolnak, mint a Forma-l pilótái. (Azok helyhiány miatt csak így tudnak jelezni, mert nem fér ki a kaljuk az integetéshez.) A lényeg, hogy mindenki nagyon meszsziről is egyértelműen lássa, miről van szó. Mintha csak egy tévéműsorban szerepelnének. Gyerekkoromból emlékszem, ha nagy öröm ért valakit, akkor sokkal visszafogottabban örült, mert az innivaló (vidéken azonnal ittak rá egyet) kitöltése nem engedte meg a karlengetést és ugrabugrálást, ezután jókedvűen, harsányan, nevetgélve megbeszélték a dolgokat. Nem úgy örvendeztek, hogy az egyből médiakanform legyen. Ma a betanult, nem természetes mozdulatok áradatát tanulják meg a fiatalok, hogy legyenek végre ők is valakik, pont úgy, mint a többiek. Éppolyan erózió zajlik természetes gesztusaink körében, mint ahogy Európa kontinentális nyelveibe egyre több angol kifejezés kerül. Az egész viselkedés-, eredetiség-, érzelemkifejezés-tanulással csak az a baj, hogy a minta nem abból a közösségből származik, amelyben a fiatal él, hanem egy mesterséges, nagyon kimódolt, grammra adagolt számításokbóllétrejövő szórakoztatóipari "terméket" tekintenek igaznak, akik el akarják lesni a csíziót. A fenti szempontok eléggé megvilágítják, hogy mennyire nem természetesek a régi értelemben, de közben nem megy ki a fej emből: ez már az új természetesség, a klónvilág természetessége. Érzelmek nélkül- aggasztó mértékben kizárják a gyermekáldást a mai társadalmak. Ez is érzelemhiányos állapot következménye, és nem a szegénység, hanem a gazdagság az oka. A jólét -179-
önzővé, sivárrá tette az embereket. Azon lehet vitatkozni, hogy a fogyasztás propagandája, illetve az ember önző alaptermészete mennyiben vétkes ebben, de a tényen, úgy látszik, nincs erő változtatni. Ebben a nők önzése komoly szerepet játszik. Egészségtelen társadalmakban élünk, sírunk az aluljáróban egy kicsiny kutyakölykön, de semmibe vesszük hárommilliárd- igaz, nem látható - ember nyomorát. Rá sem hederítünk azokra az adatokra, amelyek megmutatják, hogy amijólétünk a végső oka amazok nyomorának. Ugyanis a jólétben élő felső másfél milliárdnyi ember fogyasz~a el a Föld termésének 86%-át, a 14%-nyi fogyasztás az összes többinek jut. Akik momentán négy és félmilliárdnyian vannak. Ne legyünk farizeusok, mindig voltak olyan nők, akik nem a szerelmet keresték, hanem a szexuális kielégülést. Mint ahogy nagyon sok férfit sem izgat túlságosan a szerelem. Létezett a történelmi Magyarországon a török hódoltság kora utáni időkben egy pásztorfaj ta, a rideg pásztor. Ezek az emberek szinte törvényen kívül álltak, ott éjszakáztak a puszta közepén, a lápvilág szélén, ahol épp a gulyára esteledett. Akkoriban az Alfcildön nagy mocsarak terültek el, és a folyók szabályozását még nem találták ki (mostanában kezdünk hozzá a visszaszabályozásukhoz). A ridegeknek még nevük sem volt, csupán ragadványneveiken ismerték őket. N em nősültek, családot nem alapítottak, templomba nem jártak. Ha Karcag városába egy ilyen pásztor valamiért bement, 24 órát tartózkodhatott ott, amennyiben nem ment el onnan, akkor a hatóság kibotoztatta, mert annyira veszélyesnek tartották ezeket a hitetlen "tátosokat" a közösségre nézve. Amikor a hatóság ezeket valamiért üldözte, és bement utánuk a rétre - ahogy a macsaras területeket nevezték -, a zsandár ritkán jött ki élve:
A természet őserejű fiai voltak, kiknek termetét, férfiúi szépségét az ősemberi életmód adta. Az olthatatlan vágyú menyecskék és lányok a veszedelmes lápi utakon is felkeresték őket s köztük bizonyosan megnyugvást nyertek. A fehérnép bolondult a ridegek után.
Tehát a nők egy zárt paraszti társadalomban is megtalálták a módját a szex kiélvezésének. -180-
i
l•.'
A modern nagyvárosokban kitenyészett egy - emancipált alapállása szerint feminista - nő típus, amelyik elvan egymagában. Nem kell neki a férfi által nyújtott tradicionális biztonság, mert anyagilag ftiggetlen, el tudja tartani magát, sőt kimondottanjól él, szórakoznijár, utazik, dolgozik, pont úgy, mint az egyedülálló ferfiak. Ezek a nők a szerelemben- pardon: a szexben- is hasonlóan viselkedn ek, mint a ftiggetlen férfiak. "Bepasiznak", aztán a szexszel töltött éjszaka után dobják a férfit. Paradox módon ezek a nők nem nagyon találkoznak macsó férfiakkal, akik őket az ujj uk köré csavalják, hanem olyanfajta, nők által nevelt, erős nők höz vonzódó, enyhén hisztis, anyámasszony katonája, erélytelen férfiakat keresnek, akikkel meg lehet tenni, hogy a szex után kihajítiák őket a lakásukból úgy, hogy azok a mamlaszak még egy pofont sem kevernek le érte. Persze az ilyen kapcsolatoknak is van üzleti értéke, főleg az olyan országokban, aholamodern freudista papok (pszichoanalitikusok) gyóntatnak, például az USA-ban. Az ilyen nők, férfiak tömegével keresik fel az analitikusoka t, akik nem abban érdekeltek, hogy rendet tegyenek a fej ekben, hanem hogy jól megfizettessék hosszan tartó, hallgatag bólogatásukat. Az is tendencia, hogy még egy párkapcsolatban sem vagyunk valódi bizalmi viszonyban egymással, hanem a megértés helyett megpróbálunk uralkodni a másikon. A házasságban egy végehossza nincsen dominanciaharc folyik, amit táplál, hogy érzelmeink egymás iránt nem mélyek és nem őszinték. Ott van a férfi, aki azt hiszi, hogy ő a domináns- rendesen korábban erre voltak kondicionálva a fiúgyerekek. De ezt a dominanciát csak egy szelíd és engedelmes feleség mellett lehet kivívni, nem pedig egy folyton rivalizáló, szintén vezetni kívánó, minden eszközzel állandóan harcolni akaró és tudó nővel szemben. Igaz, a dolgok valahogy kiegészítik egymást, mert kevesebb férfi akar magának domináns szerepet a házasságban. A kínálari piac tele van olyan fiúkkal, akiket elvált anyák neveltek- olyanféle nők, akik a férfiak szagát sem bílják, annyira megutálták őket. Ezek a szerencsétlen fiúk, nem lévén épkézláb férfimadell a környezetükben, egyszerűen nem tudták megtanulni, mit kell kezdeni egy nővel, ha a partnerkapcsolatban problémák adódnak. De még az a fiú sem áll biztosan a lábán, amelyik normális család-181-
ból jött, mert ott is ritkák a markáns és autentikus férfiszerepmadell ek. A férfiakkal szemben ott állnak a feltüzelt nők, akik még mindig erősen harcolnak az esélyegyenlőség kivívásáért. Azaz nemcsak le akarják rombolni a férfiak önérzetét, hanem sóval is be szeretnék hinteni a helyét. A nőuralom a privát életben nem egyszerre kezdődik. Ki ne emlékezne olyan kapcsolatára egy nővel, amikor kéz a kézben jártak vagy éppen átölelték egymást, nem látva a szerelemtőL A lány, amint ültek a vízparton, rajongva hallgatta szavait, néha szarosan odabúj t, és azt hitték, ezek életük legszebb pillanatai (volt is benne valami). Aztán egyre többet voltak együtt, végül összeköltöztek. Ekkor olyan új dolog kezdődött, ami előtte nem fordult elő. Mivel bár szeretkezni jó dolog, mégsem lehet naphosszat űzni - ennek fizikai akadályai is vannak -, hétszámra meg végképp nem, mert a többségnek meg is kell valamiből élni, jönnek a gondok, ilyen-olyan problémák a nap egyéb, közösen töltött óráiban, sokszor mindkettő mást akar, a két személyiség különféle megoldásokat lát. Az egyiknek igaza lesz, a másiknak nem- belátja-e ezt valamelyikük? Mert ha nem, elkezdődik a küzdelem. Ezt a küzdelmet a nők spontán vhják, ösztönösenjobban értenek ilyesmihez, mint a férfiak. Megpróbálják valamilyen módon uralmuk alá vonni a hímet. Ennek fiziológiai és szemléleti okai vannak. A nők igen szeretnek biztonságban lenni - erre meg is van minden okuk, mert ez a nemük számára a bevált stratégia. Ha mostanság a biztonságot a férfi legyőzése, leigázása ny{~tia, akkor erre fognak törekedni. Gondoljon mindenki arra az esetre, amikor barátnőjelfelesége nem akarta otthonról elengedni. Az erősebbje végül elmegy a haverokkal sörözni. De otthon aztán göröngyös az úti a, mert különféle kifogások, vádak és ellenszenv-kifejezések özönével fogadják. Természetesen a cipőjét is rossz helyre rakja, büdös is lesz, hangosan zörög stb. A nő sorra veszi a baráti társaság tagjait, mindenkiben talál valami hibát, az egyik ezért nem tetszik, a másik meg azért. Hibás lesz a férfi, mert befolyásolható, és mindenki fontosabb számára, csak a nő nem. Ezek olyan hatalmi játszmák a nő részéről, melyeket azért indít el, mert a férfival szembeni státusát meg akarja erősíteni, illetve saját bizonytalanságát szeretné átfor-182-
l.;
~~ ·.
dítani részleges vagy teljes nőuralomba. A nő a számára fontos kéa gyerek születése núatt eleve biztosítani akarja a férfi szolgálatát. Mindezt azzal éri el, hogy engedelmességre szoktatja. Az a barátnő, aki szó nélkül takarított, hordta a szemetet, núnt az árnyék, egyszercsak elkezd feladatokat adni valami rendkívüli helyzet ürügyén, vagy puszta fáradtságra, betegségre hivatkozva. A kiosztott feladatokat aztán nem lehet lepasszolni. De nemcsak ilyen módszereket alkalmaznak a nők, hanem szemrehányásokban is nagy mesterek, núndenből tudnak vádat kovácsolni: a kelő nap, a széljárás, minden alkalmas arra, hogy a nő hibáztassan egy férfit. Ezt még akkor is megteszik, ha nekik is ártalmas - hiszen csökkentik a hím presztízsét, akihez kötötték magukat. (Ennek szélsőséges példája a nyilvános helyen a bará0ával ordítva veszekedő, núndent kiteregető nő, akit cseppet sem érdekel a botrány, fontosabb neki, hogy megbosszuljon valanút.) Előbb-utóbb persze a nő kiszeret a férfiból, núután sikeres és elszánt aprómunkávallerombolta annak önbizalmát, presztízsét. Felléphet a nő rendszabályok alkotójaként is. Ki ne járt volna olyan házaspámál, ahol szinte nem lehetett levegőt venni, mert az eszement nőstény abban élte ki - és evvel is erősítette - hatalmát félje fölött, hogy mindennek milliméterre megvolt a helye a tévé tetején bólogató kutyától a hármas szekrény közepén szárnyát fenségesen terpesztő herendi sasig. Az ilyen állandó nyomás alatt tartott félj ebbe aztán biztosan belerokkan, és inkább előbb, mint utóbb belehal. De egy "vigasza" meglesz: az ilyen asszonyok hűségesen gyászolják majd, széppé, tökéletessé álmodott emlékét valóságos kultusszal ápolják. Rendesen kapálják a sílját, núndig lesz rajta friss virág, és ezenközben majd bőszen siratják magukat, mert immár nincs ki felett uralkodniuk. Más műfajba tartoznak a szexuális korlátozások, melyeknek logikája a "te nekem nem adod meg azt, anúre vágyam, én meg nem adom oda magam". Ezt fejezi ki a vicc is, mely nem ok nélkül keletkezett. "A félj éjszaka költögeti a feleségét. - Szívecském - mondja -, itt a gyógyszered. - az asszony álmosan, még núndig háttal fekve, motyogva kérdezi: - Miféle gyógyszer? Hát a fejfájásodra!- feleli a félj.- De nekem nem is fáj a fejem -így az asszony. Mire a félj felujjong: Hurrá, akkor szeretkezünk!" sőbbi mozzanatok,
-183-
Aszexuális zsarolás az egyik legbiztosabb, de legbutább női eszköz a férfivel szemben. A nők egy része egyszercsak elkezd szabotáini az ágyban. Hivatkoznak időjárásra, faradtságra, menszeszre és minden másra, a holnapi napra, hogy milyen faradtak lesznek majd, ha ma engednek. De akad a kifogások között frizurára, öszszegyűrődő ruhára és hasonlókra utaló is. Azt valamennyi nő tudja, hogy aszexuális odaadása vagy tartózkodása komoly fegyver. Ezek mögött soha nem a szeretet van, hanem "okos" taktikai megfontolások állnak. A nők ezekben a húzd meg, ereszd meg játékokban felette jók- mégpedig ösztönösen. Persze a zsaroló eszköztáruk, ahogy az idő múlik, bővül, erre szüksége is van a nők nek, mert az ő állaguk meg egyre romlik. Ám a megszerzett hatalmukhoz ragaszkodnak, tehát kellenek is az újabb eszközök. A gyerekek dolgában mindig a nők rendelkeznek hatalommal, ez minden kultúrára érvényes, de vissza is élnek vele, mert ha a nő nem akar valahová elmenni, a gyerekre hivatkozik, és nem lehet lebuktatni, kellő ismeretek híján. Arra viszont többnyire figyelnek, hogy a gyerekkel való konfliktusaikat rendre delegálják a férfinak, aki elvégzi a soros fenyítéseket, szidásokat. Miközben ők, akik beárulják a gyereket, farizeus módon megmaradnak jónak. Emlékszem, a szornszédságomban rendszeres volt az eset, hogy amikor az apa megjött a munkából, már húzta is ki a nadrágszíjat, mert megtörténtek a szükséges feljelentések a gyerekről, ebben az anya és az alkalmazott "lány" (akkoriban még így nevezték a bébiszittert) vitte a prímet. Külön fejezet a családon belüli hatalmi rangsarok kialakulása terén közreműködő külső tényezők hatása. Az anyós, após "segítsége". Az értelmes após általában a férj szövetségesévé válik, még akkor is, ha éveken át keményen szenvedett a felesége elnyomásától, zsarnokságától. Titokban bízva abban, hogy az új férfinak talán sikerül megtörnie a rossz hagyományokat. De a nők sokkal hamarabb fognak össze, a fiatal feleség megkapja a fontos leckéket, mielőtt még kialakíthatná saját véleményét. S mivel eléggé álságos minden, ami körülvesz bennünket, ez a harcoló-rivalizáló állapot természetesnek tűnik fol előttünk. Úgy látszik, lassan előáll az a helyzet, amikor a szükséges mennyiségű érzelem rendelkezésre áll a partnerkapcsolatokban - csakhogy ez mind negatív lesz. -184-
A reklámok kérdése kikerülhetetlen, mivel életünket át- meg átszövi a sok hirdetés. Egyes felmérések szerint egy mai felnőtt élete folyamán kb. 7 millió reklámimpulzussal találkozik. Ezek részei környezetünknek, láthatók a tévében, a filmekben, a rádióban, a neten, beszélünk róluk, ott vannak a kirakatokban és a vásárlóhelyeken, az utak szélén, a kirándulóhelyeken. Nem lehet kikerülni őket. Ez olyan erős hatást jelent, hogy ha nem is figyelünk rájuk, üzeneteik akkor is belénk szivárognak. Aki kételkedik, kapcsolja csak be a tévéjét, és várja ki a következő reklámblokkot. Hogy a látványnak micsoda ingerlő hatása van - főleg szexuális vonatkozásban-, az nem újdonság. A 16. század közepén a buzgó szerzetesség okítására forgalomban volt egy regula vagy intelemgyűjtemény (Horváth-kódex), melyben az alábbi szemléletes leírás található (doktor Siklóssy idézi): "Férfiakkal, asszonyállatokkal sokat ne szólj. Az ő színüket, orcájukat örömest ne nézzed, se kezüket ne fogdossad, és közel hozzájuk ne ülj, és örömest reájuk ne nevess, és ne keress szegleteket, titokhelyeket ő velök szólásra. Úgy tartsd magad tisztességgelminden férfiúnak vagyasszonyállatnakelőttük,minthaaférfiúnakvagyasszonyállat
nak ő házastársa vagy a te fejedelmed volna." Lám, ezek a közel ötszáz éves tanácsok mennyire jól mutatják a lényeget. A hirdetések egy része a szexussal akar megfogni bennünket, a fagyitól a narancsléig, hogy a hajfestékekről ne is beszéljek. Előrebocsátom, a reklámokat nem kizárólag férfiak készítik, a stábok vegyesek. A megrendelők sok esetben nők, mint az illető termékek reklámmenedzserei, és mégis ha a reklámokat néz-185-
zük, a bennük ábrázolt nők az idiotizmus megtestesítő i. Láthatunk olyan nőket, akik eksztázisba esnek, ha egy ablakpucoló sz er jól, sőt jobban működik. Mutatnak olyan, mosószer hatásáért lelkesedő, elképedt nőket, akiket reakcióik alapján enyhe kifejezés hülyének mondani. Gyakori a hiú, irigy, a buta, irigy nők bemutatása kozmetikai reklámokban és a háztartás-vegyipari fronton, akiket aztán "okosabb" nőtársuk folényesen kioktat. Megint mások szintén a szépségipar és üdítő.italok hirdetéseiben kiéhezett, ostoba, elhanyagolt, irigy, de mindenekelőtt önző nők, akiket aztán egy jóképű srác egybőllenyom a fénymásolóra-ami az asztalra fektetés szalonváltozata. A háztartásvegyipar hirdetéseinek sztáljai az infantilis, r~ongó, hiú, szörnyen ostoba nők, akik a négyéves óvodások szintjén reagálják le, csodálják meg a portékákat. Elképednek azon, hogy van kosz is a világon, s majd kiugranak a bőrükből, amikor látják, hogy azt valami "eltávolítia". Ilyenkor nem bírarn megérteni, hol vannak a feminista kontesztálók, miért nem rikácsolnak ezért a megaláztatásért. Ha a serdületlen fiúk meglátják, hogy a nők a tévéreklámokban szinte állandóan ilyen kétbites hülyék, és rendszeresen alulmúlhatatlan szellemi teljesítményt nyújtanak, akkorjoggal gondolhatiák, hogy a valóságban sem lehetnek sokkal okosabbak. A feministáknak tudniuk kellene, hogy a médiamekkora hatalom, hiszen rendszerint nagyon jól manipulálják céljaik érdekében. Persze a reklámozók a sok vacak eladására törekszenek, nem pedig arra, hogy a nőket lejárassák - az csak mellékkövetkezmény. Amin a férfiak, mármint azok, akik észreveszik, mire megy ki a játék, jókat poénkodnak. Az igazi cél kihasználni a nők gyűj tögető ösztönét, amit a vásárlási mániájuk fejez ki. Ezenjóllehet keresni. Sőt a reklámok segítségével olyan dolgok megvételére lehet ösztönözni bármilyen vásárlót, melyekre neki az égvilágon semmi szüksége nincsen. A módszer mindenki előtt ismeretes: felkeltik az igényt, sokszor valami kitalált vágyra, betegségre vagy "tudományosan megalapozott" szükségletekre hivatkozva. Néha a praktikum vagy éppen a takarékosság hangsúlyozásával érnek célt. Bemutatják a terméket, és közben sorolják az előnyöket (csupa kétes, hamis állítás): Csak így lehetsz igazi nő! Ha ezt eszed, lefogyszl Ezzel vonzó leszel a férfiak előtt! És így tovább. Persze a férfiakkal is valami hasonló manipuláció történik: pszichológu-186-
sok dolgozzák ki a tartalmak hatásos közvetítésének elméletét, amit általában tehetséges, jól fizetett szakemberek valósítanak meg. Ha azt vesszük, hogy a nő maga is fogyasztási cikk a férfiak asztalán, érthetőbb a vásárlási kényszere, mert muszáj magára költenie, fontos számára, hogy korához képest jó állagú és karbantartartságú legyen. Mert sokkalta érzékenyebb az öregedésre, mint a férfi. Ugyanis ha egy férfi öregszik, nem távolodik el a lényegétől, míg a nő, ha öregszik, egyre távolabb kerül attól a lényegről, ami a férfiak számára fontos benne. Nem tud már szülni;elvész a szépsége, hamvassága. Hiába lesz némelyikük közben okosabb, ez nem számít női lényegnek. Ellenkező esetben a férfinál a kor haladtával együtt romló külső nem számít annyira, sőt néha semennyire. A fiatalságvágyat erősíti, hogy a 20. század közepétől egyre intenzívebben teljed a kereskedelmi értelmű fiatalságkultusz. Ha biológiailag elmúlt a fiatalság, akkor meg kell vásárolni! Ehhez rengeteg tem1éket és eszközt lehet kapni, és mindezek fő fogyasztói a nők. De a fizetőképes kereslet nem bővíthető korlátlanul, ezért újabban a "fiatalság" korát egyre lejjebb szállígák, ezzel újabb és újabb rétegeket vonhatnak be a fogyasztás ba. A gátlástalan profitérdek (a kereskedelem) ezzel hatalmas nyomást fejt ki az idősebb korosztályokra, hogy kapják össze magukat, mert senkinek sem kellenek stb. Ma már a fiatal lányok huszonéves korban olyan impulzusokkal szembesülnek, hogy vigyázzanak magukra, mert már ők sem elég fiatalok, nem elég soványak stb. A szépség egy olyan jegy, amit döntően a nőkhöz kötünk. Férfi nem lehet olyan értelemben szép, nlint egy nő, mert akkor baj van azzal a férfival, aki ezt mondja róla. A görögöknél egykor minden gond nélkül elismerték a férfiszépséget, és ezt előbbre is tették nőkénéL Hiszen a teremtmények közül a férfi volt a legmagasabb rendű, ha pedig az szép volt, akkor szükségképpen magasabb rendű szépséggel rendelkezett, mint egy nő. Persze a bölcsességkedvelők a férfiban is az észt tartották a legtöbbre. A nők azonban nlindenkor szívesen elfogadták a reájuk testált szépséghordozó szerepet. Bár a feministák tiltakoznak ez ellen; szerintük ez a férfiak erőszaktevést' a nőkön, de kifogásuk nem áll mt'g a lábán. Mint ahogy az sem, hogy a nőkre aszépség elfogadását a férfiak kényszerÍtt'tték rá. A szegény asszonyok mit sem tehetnek az egészről, merő véletlenségből fogadják el vagy kény-187-
szerítik ki az ékszereket, az ezernyi lehetetlen mhadarabot, kiegészítőt, végig az emberiség egész írott történelme során. Ez nyilvánvaló feminista túlzás. A szép nőt meg lehet kívánni, az okosat kevésbé. Ha viszont az okos nőt kevésbé kívánják, kisebb mértékben elkelő portéka és kínálata csekély. Nem azért fizetnek a nők dollármilliárdokat, hogy okosabbak legyenek, hanem azért, hogy szebbek. A szépségre nagyságrenddel komolyabb összegeket fizetnek ki a fejlett világban, mint az oktatásra. Valószínűleg még a butábbaknak kikiáltott szöszik is hamar rájönnek,. hogy miért fordulnak meg utánuk a férfiak. Nem a szellemi valósága a lenyűgöző egy szőke nőnek - azt elsőre fel sem lehet mérni -, hanem a fizikai, azaz a mellek, a fenék, a csípő, egyebek. A reklámok érvényesülésének feltétele a megcélzott alanyok döntési szabadsága. Ez formailag megvan, ám az egész manipuláció, s a nők minél alacsonyabb műveltségűek, annál inkább kiszolgáltatottak ennek. Modern kori társadalomunknak van egy sajátos, mindeddig példa nélküli jelensége, hogy a nők kultúrkörünkben szinte belevesznek a 19. század végétől kivívott, mára jócskán ki teljesedett szabadságukba. Nem kis dologról van szó, hiszen a fejlett világ lakosságának több mint fele nő. Először is az emberek mostanra szépen megtanulták a szabadságot a nyugati zsidó-keresztény kultúra "fejlett világbeli" hegemániájának II. világháború utáni nyomására. Mint mindent, amivel napjainkban csak találkoznak, a szabadságot is le kell képezniük saját életük szabta keretekre, ami nem kis feladat. Általában a hétköznapi tudat nem képes ezt érzékelni olyanformán, ahogy itt szó esik róla. Mert ha nem mondják reggeltől estig, hogy szabadok vagyunk, akkor talán nem foglalkozunk a megélésével annyira, talán másként érzékeljük, és netán magunkban keressük. Naponta példák tucatjait látjuk, mit is kell érteni a szabadságon, milyenjogaink, lehetőségeink vannak, s ha valami extremitás bukkan fel a viseletek, cselekvések terén, akkor , nagy hűhóval sietnek a médiák bemutatni: lám ilyet is lehet, ez ' a szabadság - éljétek meg! Azzal nem foglalkozunk, hogy ez a külsődlegesen megélt sza5-< badság: cirkusz, nem más, mint a szorongás elfedése. Ha egy belső érzést (mint amodern ember bizonytalansága, szorongása) próbá· -188-
lunk föloldani külsődleges dolgokkal, akkor annak valós tartalma nem szűnik meg vagy fordul ellentettjére, hanem csak elkendőz zük. Ideig-óráig nem figyelünk rá, nem vesszük észre. Így a szabadságból napi kényszer lesz, amit a média megtanít nekünk kihasználni jókora kereskedelmi támogatással, és csodák csodája, a zavarodottság, a bizonytalan életérzés csak nem szűnik az emberekben- sebaj, vannak remek vegyi anyagaink, apró tabletták, melyeket szintén meg lehet vásárolni. Mert szabadnak lenni nem belsőleg, hanem külsőleg akarunk, és ehhez mindenféle olyan dolgot kell művelni, mint a falramászás (climbing) vagy "szabad" zuhanás (banji jumping) és társaik. A szabadság a filozófusok véleménye szerint az ember létének lényegi alkotóeleme. Megélése a szellemi voltunkkal áll összefüggésben, ami a valódi választási szabadságunk alapfeltétele tudnunk kell, miből választunk, és nekünk magunknak kell amikéntet is meghatározni. Mennél inkább tisztában vagyunk döntéseinkkel, annál teljesebb a szabadságunk, azaz végső soron a létünk. A szabadságban van transzcendentális mozzanat is, mert döntéseink, melyeket szabadon hozunk, túlmutatnak rajtunk. Szabadságunkban dönthetünk valami jó dolog mellett, és tehetünk roszszat is - mindkettőnek az időben tovább működő következményei lesznek. Hiszen társadalomban élünk, más emberek szabadságát is korlátozhatjuk anélkül, hogy eredetileg ezt szándékoltuk volna. Noha a feltételek rajtunk kívül léteznek, a szabadságunk a bensőnkben is érvényesül- már akiben tud. Fontos, hogy valódi szabadságeszme érvényesüljön, ne pedig ez a jelenlegi hamis, álságos szabadságmodell. Gondoljunk csak egy kendőt viselő mohamedán feleségre, aki csodálatosan szabadnak érzi magát, holott a rni ferninistáink úgy látják, hogy az élete elviselhetetlen rabság. Ugyanakkor egy nyitott házasságban élő, jómódú angliai nő állandóan szenved, és úgy érzi, "nincsen mozgástere, nem kap levegőt", pedig egész álló nap azt tesz, amit akar. Csak éppen azt nem tudja szegény, mit kellene akarnia. Arról nem is beszélve, hogy bármely szerzetesnővér szabadabbnak érzi magát, rnint a "világban" élő, esetleg promiszkuitást folytató, formailag teljesen szabadon, sőt szabadosan élő nőtársaik. Mindketten azt mondják: "szabad vagyok". Hogyan lehet eldönteni, hogy melyikük -189-
a szabadabb? Annyit lehet konstatálni, hogy a szerzetesnővéren látszik a jókedv, egyfajta tiszta derű, míg a lánynak, aki hajszolja a kalandot, az új at, éli a szabad életét, agyonkozmetikázott arcából faradt, megtört szemek néznek vissza ránk. Akiknek mosolya tanult grimasz, nem pedig lelke derűjének ábrája. A legtöbb élvezeti-fogyasztási cikkhez a szabadság fogalmát társígák. Ha ezt iszod, evvel az autóval jársz, ilyen betétet viselsz, amikor menstruálsz, szabad leszel, erre rni vagyunk a garancia állítják a csodálatos képek, kellemes zenék, jó hangulatok és válogatottan szép, hiteles arcú emberek. De hogyan is kell szabadnak lenni a sokunk életét meghatározó marketingreceptek alapján? Ha ugyanis kell, akkor az már társadalmi elvárás, tehát rabja lesz az ember önnön szabadsága kifejezésének. Szabadon lehet fogyókúrázni, rninden különösebb értelem nélkül ezt-azt vásárolgatni, utazni a világban. Szabadon lehet partnereket válogatni, mind e körforgás közben egyre többen magányosak, és azok, akik együtt élnek valakivel, gyakran társtalanok. Mert a szabadságról úgy gondolkodnak, mint valami árucikkről, hiszen a reklámok és a tömegkommunikáció egyfolytában erről szól. Az emberek elfogadják a megvásárolható szabadságot rnint lehetőséget. Élnek is vele, de az ennél fontosabb, elgondolható szabadságot, amelyről a döntéseik árulkodnak, egyre kevesebben ismerik. Ha ugyanis nincsen meg a szükséges mértékű belső szabadságunk, akkor képtelenek vagyunk saját döntéseket hozni. Ez pedig lehetetlenné teszi a valódi külső szabadságot is. (A reklámok ebben a tekintetben úgy működnek, mint a középkori ember imája, bár az önkéntes volt. A hívő lélek egész nap dialógusban állt Istennel. Ma naponta minden városlakó lát, hall ezernyi reklámot, melyeknek ostoba merkantil közlései munkálnak a tudatában anélkül, hogy az illető akarná. Azaz ő is imádkozik a fogyasztás istenéhez, csak nem saját akaratából, hanem úgymond sugallatra folytaga programozott monológját.) Azért vettem sorra ezeket a gondolatokat, mert pénzünkjava részét az asszonyok költik el, még akkor is, ha éppen azt hisszük, hogy javaslatunkra történik a költekezés. A nők tehát azt is meg akarják venni, ami nem valódi árucikk, a fiatalságot, szépséget. Sikeresen lehet körükben azt az illúziót kelteni, hogy minden -190-
megvásárolható, amit a megcélzottak el is akarnak hinni, mivel ez kényelmesebb. Persze ezzel a férfiak is így vannak, csak illúzióik másra irányulnak. Sokan akarnak szerelmet venni, de csak egy üres nőt kapnak helyette. A nőnek el kell tudnia dönteni, mit akar kezdeni magával. Ezt a szakértelmet nem a kozmetikusnál mérik, és a női lapokból sem lehet megtanulni ilyesmit. Pedig pontosan ez az, amit valóban tudnia kellene. De amikor a nők e téren "művelődni" akarnak, akkor is egy merkantil információ találja el őket - mindegyiknek a végén ott van a fogyasztás. (Jó példa erre az Európán végigszáguldó feng-shui őrület, rengeteg könyvet adtak el, sok lakberendező cég kapott remek megrendeléseket. Háziasszonyok százezrei mélyültek el az ajtók, bútorok, tükrök megfelelő elhelyezésében, hogy az energiák kedvező áramlását biztosítsák - a férfiak persze fizették a számlákat és fúrták a falakat. Olyanok tanították, akik a térképen nem találták meg Kínát. Mindennek nem sok értelme volt, mert hiányzott az a - több ezeréves - kulturális háttér, ami az alkalmazásához kellene.) Ez a "megvásárolható" szabadság arra tanít, hogy csak én vagyok, magamat kell kifejeznem, megvalósítanom, a többi nem számít. Nők milliói gondolják ezt világszerte, ez megint csak fokozza a társadalmi elidegenedést, bevezeti a totális önzés világát. Ennek egyik látható jele a mind későbbi szülések divatja, amit tervezésnek neveznek, holott az van mögötte, hogy párok még "élni szeretnének egy kicsit", pontosabban nem akaródzik nekik felvállalni a gyerekkeljáró kötöttséget, aztán addig-addig várják a jobbat, míg szétmennek, mielőtt jönne a gyerek. Vagy általában csak egy gyerekre futia termékeny életidejükbőL Azok a nők, akik rendszeresen és gyakran váltogatják partnereiket, egybe sem tudnak igazán beleszeretni, mert nem abból az emberből indulnak ki, aki kéznél van, hanem egy makacsul vágyott, nem létező ideálképhez viszonyí~ák, amelyhez képest minden halandó elbukik. Mivel a nők férfiügyben amúgy sem szövetségest látnak egymásban, hanem inkább vetélytársat, ez tovább fokozza az újabban beléjük oltott harcos maszkulin tulajdonságokat. Pedig ez nagy szerencsétlenség, mert ilyen, a világgal harcoló alapállásból még elviselni is nehéz nekik egy valódi férfi hat,ryományos udvarlását. -191-
A női túlfogyasztást úgy igyekeznek erkölcsileg legitimálni az ebben (anyagilag) érdekelt résztvevők, hogy a szabadság kifejezésévé teszik a vásárlást. A másik érv pedig az, hogy ezzel munkahelyek keletkeznek, ám ez is csalás, mert nem keletkezik belőle sok munkahely, inkább vagyon a befektetőknek! Amodern ipar jellegzetessége nem a munkahelyek létesítése, hanem ellenkezőleg: megszüntetése, egyre kevesebb ember egyre nagyobb mennyiséget állít elő bármiből, a technológiai fejlődésnek köszönhetően. A haszon fokozódó mértékben egyre kevesebb ember- nemritkán nő - kezében összpontosul. A nőknek nemhogy szabad, de egyenesen muszáj versenyre kelniük a férfiakkal. Ez is egy divatos téma, de annak folvetése és ismertetése rendre elmarad, hogy kinek és mit használ az, ha egy nő olyan agresszív, mint a férfi, mert egy tévés vetélkedőben legyőzi a férfiakat nyershal- és békaevésben, homlokra csöpögő víz kibírásában. J ó anya lesz-e egy olyan agresszív nőből, aki munkahelyi vezetőként férfiakat lepipálva tud rendet rakni, intézkedni, tárgyalni? Jó-e egy ilyen férfias nő a férfiaknak? Akik közül nem egy, látva, hogy a nők elfoglalták azt a nemi szerep- és viselkedésmódot, melyet születésénél fogva neki kell betölteni, inkább lányossá válik viselkedésében, mintsem felvegye a harcot. A fiatalokat amúgy is megzavalja az a tendencia, hogy a nemi szerepek változékonnyá váltak, és nem baj, sőt divat, ha nem nemének megfelelően viselkedik valaki, mert éppen "így döntött". A szabadság jegyében egy dolgot nem szabad: a mást elutasítani. Az erkölcsi bizonytalanságban csak egy bizonyosság van, az erkölcsi relativitás, a másság ájult tisztelete. Erre legalább akkora elánnal nevelik korunk társadalmában a nőket, mint a férfiakat. Mint legfőbb értéket ezt közvetítik, a fogyasztás értékképző jellegének hangsúlyozása mellett. Amire egyébként szükség is van. Azt lehet tehát látni, hogy a női nem többletszabadsága az úgynevezett kivívottjogokkal inkább terhet, gondotjelent a hétköznapi nőknek, mint valódi feloldódást és problémáik megoldását. A nők egy része pedig megátalkodottan tovább harcol újabb és újabb jogokért úgy, hogy a jelenlegiekkel sem tud mit kezdeni. Nem működnek a megszerzettjogok akkor, ha azok mögött nem jelenik meg reális társadalmi igény, mert az nem tár-192-
sadalmi igény, hogy néhány nő tengeralattjárón vagy bányában akar dolgozni. Ma a médiában sikeresen lehet feminista csoportérdekeket társadalmiaknak fel tüntetni, pedig ez inkább tragikus mozzanat, mert nem tudjuk belátni a következményeit. Mindez annak a kikiáltott "igazságnak" az alapján történik, hogy a nők ezt így akaiják mondanám erre, mert egy szűk körű nőmozgalmár elitnek világszerte ez a meggyőződése. Bár a társadalmi fejlődés szemlátomást úgy alakult, hogy a nő akkor hasznosabb, ha hagyja kihűini anyái tűzhelyét, és elmegy otthonról dolgozni ahelyett, hogy gyereket nevelne, mennyivel kevesebb úgynevezett szociális munkahely kellene, kevesebbet kellene költeni a társadalmi problémák efféle kormányzati szintű megoldásaira, ha nem így történne. Nemjárnánk-e jobban? Igaz, a férfiaknak még többet kellene keresniük (bár ez így van ma is, átlag 30%-kal többet keresnek a férfiak, mint a nők szerte a világon), és a nőknek talán nem lenne akkora szabadsága. Mert anyagilag fliggnének a férfiaktól, de a férfiak meg gyermekileg ftiggenek a nőktőL Kérdés, valóban akarnak-e ekkora szabadságot a nők. Erre nem mernék válaszolni, őket kell megkérdezni erről! Nos, ez több helyen megtörtént a világban, de a hölgyek, akik a válaszokat adták, nem élik meg saját szabadságukat úgy, ahogyan azt az értük küzdők szeretnék. Mára eljutottunk oda, mint Oriana Fallaci, aki már a 60-as években észrevette: [ ... ] modern nők ezrei csatáznak a megalázott férfiakkal; sek, hatalmasak és átkozottul magányosak ezek a nők.
erő
Azóta a helyzet csak romlott! Megdöbbentő adatokat hoz, melyeket a feministák nem szoktak fennen hirdetni. Amerikában a nőknek elképesztő hatalmuk van, övék a nagy részvények 60%-a, a biztosítási kötvények 70%-a, a takarékkönyvek 65%-a. A politikában a nőké a döntő szó, egyrészt inkább elmennek szavazni, másrészt stabilan 4-5 %-kal többen vannak, mint a férfiak, akik elpusztulnak abban a hajszában, hogy megteremtsék asszonyaiknak azt az életszínvonalat, amit kikövetelnek. Persze dominánsak az alapszintű oktatásban, a kultúra számos területén is. -193-
Az amerikai nő akkor kezdi az amerikai férfi kommandírozását, amikor a világra nyitja a szemét, és addig folytatja, amíg csak örökre le nem hunyja. Fallacijózanul észreveszi, hogy a férfi elnyomott lény, de ez nem nyilvánul meg előttük. Sokunk egy életlen át nemjön rá arra, mi történik vele, amikor azt tanítják neki kisiskolás korában: tisztelni kell a lányokat, és ezt egy életen át megkövetelik tőle! A tisztelet bilincsér teszik a kezünkre, mely nem engedi, hogy védjük magunkat a nőkkel szemben, mert akit tisztelnünk kell, azt nem lehet egyenrangúan kezelni. Annak alattvalói vagyunk! Az amerikai nő -férfi. Férfi sok kiváltsággal. Van szavazati joga, de nem kötelessége háborúba menni. Megköveteli, hogy a liftben a férfi levegye kalapját, de ő- ha egyáltalán kézfogásra méltatja- a kesztyűjét se veszi le. Boldog 60-as évek (Fallaci-könyv akkori élmények nyomán keletkezett)- ma már ennél is rosszabb a férfiak helyzete. Nem lehet megsimogatni egy nőt, mert ha olyanja van, akkor a férfit kirúgják az állásából, megbüntetik a bíróságon. De arról nem hallani, hogy férfiakat megalázó nőket hasonlóan törvény elé állítanák. Pedig mennyi nők miatt nyomorgó, szorongó férfi van! Bár ma már egyes nők elmennek katonának, sőt némelyek egy szabában akarnak lakni a férfiakkal, az egyszerűség (bugrisság) terjedésével pedig a kalap-kesztyű viselet kikopott, a példák mégis ütnek. Amerikában az is lehetséges, hogy házassági ígéret megszegése miatt egy nő pert indíthat, és a férfira az esetek többségében ráhúzzák a vizes lepedőt, de például egyetlen férfi sem indíthat hasonló esetben pert egy nő ellen. Az asszonytartást még többször folemlítem, mert az is egy olyan vívmány, amelyre sajnos felkészülhetünk itt Európában is. Viszontkereset pedig gyakorlatilag nincs! A női szabadságnak vannak kellemetlenebb következményei, melyek mérgezőleg hatnak a párkapcsolatokra. Amerikában és Európában az 1920-as években kezdődött a nemi erkölcsök lazulása. A forrnák még merevek voltak, de az első háború sokkja után a fiatalabb nemzedék nagyobb szabadságra vágyott, és belevetette -194-
az életbe. Szabadabb, vadabb zenék járták, a táncok is illetlettek, nyilvános helyen egymáshoz lehetett érni stb. öltözetek is megváltoztak, rövidült a szoknya és a testhez simult. nemi élvezetek kiélése a társadalom minden osztályában fela fejét, és a nők elkezdtek finom, tapogatózó lépéseket tenni saját szexualitásuk jobb megélésének irányába. Ez a fejlődés eltartott úgy a 60-as évekig. Ekkorra már kialakult az a típusú nő, amelyik pontosan tudta, mit akar a férfitól, . mennyi és milyen élvezeteket. Ezzel párhuzamosan egyre növekvő számban megjelentek azok a t(~rfiak, akik érezték, hogy baj van velük, nem tudnak elég pénzt keresni a nőnek, nem elég jó szeretők- egyáltalán nem tudnak olyanok lenni, arnilyennek a nő képzeli őket. Ennek Liliarr Rubin 80-as években végzett kutatásai is tanúságát adják. A férfiak ezekben az intetjúkban panaszkodnak arról, hogy nem érzik biztonságban magukat, alkalmatlanok, "sosem elég jó, amit tesznek". Ez a tendencia ma is tart, "a nőket manapság nem lehet kielégíteni"- és mikor lesz, hollesz ennek vége? A szabadságeszme fejlődésének köszönhetőerr mára a nők szabadon dönthetnek sorsuk fölött, megindult azon értékek lenézése, melyek a szabadságot gátolni látszanak. Tehát nem vállalnak annyian szülést, anyaságot. (A kínaiak a női szépség csúcsát olyan anyában lágák, aki három hónappal van szülése után, ebbe az ideálba bele van szerkesztve az anya és feleség képe.) Ettől bizony messze van a Hollywood által tetjesztett, felénk divatos szépségideál. Sokan a nők közül, mivel nem válnak anyává, nem lesznek képesek kibontakoztatni a személyiségüket. N em lesznek képesek a kiállhatatlan kamaszlányból odaadó anyává és jó feleséggé válni, aki képes otthont teremteni, ünnepeket szervezni és érzelmileg összefogni a családot. Ha anyává és feleséggé csak tökéletlenül lesznek, ellenben szabadok, azzal az egyenleg nemjön létre, mert az egész eltúlzott általános emberi szabadság bilincset rak a társadalomra, és ennek végső soron a szabadság elvesztése lesz a vége.
-195-
Még a feminista írónők is elismerik, hogy a nők hiszékenyebbek, szinte mindenfélében tudnak hinni. De ezeknek a női hiteknek van egy különlegessége: nem alávetetten, eleve elfogadólag hisznek, hanem posztmodemül, ők is részesei hitüknek, mert társai a gurunak, a boszinak, és aktívan alakítják közös hiedelmeiket. Egymás közötti beszélgetéseik során aztán kicserélik kialakult nézeteiket, és amilyen a világ, néhány marhaság körül "közmegegyezés" alakul ki. Ezek bekerülnek a hiedelemvilágba a megannyi ezoterikus humbug, áltudományos, babonás zagyvalék mellé. A nők azonban rendíthetedenül hisznek. A jóslásokban hívők elbizonytalanítására német újságírók 200 2 végén szépen megszámolták, hogy az előző években nagy példányszámban megjelent lapok milyenjóslatokat közöltek az ottani divatos guruktól, mágusoktól, sámánoktól (éppúgy, mint nálunk szokás). A németek alaposak, és ha hinni lehet egy újságíró nak, az összes jóslások 1O %-a jött be. Kivéve a politikai jövőbelátásokat, mert az, gondolom, mindenki előtt világos, hogy a kereszténydemokrata mágusoknak Stoiber (ő volt az akkori kancelláijelöltjük), a szociáldemokrata guruknak pedig a Schröder jött be. Hiába, a mágus is ember, és ha elég sokan vannak, akkor nagyjából úgy jósolnak, ahogyan a népek szavaznak. De az egyéb esetekben beálló 10%-os találati arány- ami igen gyatra eredmény- sem okozott kárt a jósoknak, mert azóta is rendszeresen szerepeinek a médiában. Régóta ismert, hogy a nők fogékonyabbak a vallások iránt, jobban megértik a szenvedést, és érzékenyebbek egy sereg olyan dologra, ami egy férfinak fel sem tűnik. De ennek az érzékenység-196-
nek van egy vonása, amit a férfiak irracionalizmusnak neveznek. Ezen az alapon a nők, mióta világ a világ, rendszeresen céltáblái a férfiak élcelődésének. Azaz a férfiak és a nők másképpen racionálisak-tehát szó sincs valódi irrációról (ésszerűtlenségről). A nő alanyi öntudatának felébredésével indul az énkereső kutató folyamat. Ennek okai lehetnek spontának, ám támadhatnak kényszerűségből is. Lehet úgy is, hogy szép lassan a nő, miután gyerekeketszült és felnevelte őket, ráébred, hogy ő más, több, de ezt nem érzékeli valóságosan. Tudatában állandóan ott lebeg az önkifejezés igénye. Amint rájön erre, már több lesz, mint azt megelőzően. Akad helyzet, hogy valamilyen kényszerű ok viszi őket újabb egyéniségük, valódi öntudatuk megkeresésére. Abizonyosságot könyvekből, barátnőktől és leginkább "guruktól" lehet megkapni. Igen ám, de az öntudatot, a saját lét felismerését nem adják olcsón, főleg nem a sarki kozmetikában. A létezés céljára egyénileg kell választ adni - már amennyire lehet. Csak nagyon kevesek fogalmazzák meg saját létük célját, s vannak többé-kevésbé tisztában életük értelmével. Először valami homályos igény merül fel, előbukkan, majd eltűnik, rrúgnem végre fel kell vállalni- és tenni valamit. A tett rendszerint eljut valami ruhavásárlásigés a kozmetikusig, s a legtöbb nő itt meg is áll. Ezt a törekvést támoga~ák az életmódmagazinok, egész iparág állt rá a nők külső megváltoztatására. (A kozmetikai reklámok vagy a nehéz napokon akarnak segíteni, vagy megváltoztatui a nőt.) A változás kívülről indul, és meg is állapodik ott. Ez üzletnek nem rossz, mert a nők megveszik a portékákat, ettől többnyire megnyugszanak, de valódi változást mindez nem hoz, tehát később lehet újra kezdeni. A legtöbb nőnél ez aztjelenti, hogy befesteti a haját, esetleg növeszti vagy éppen levágatja - a hiúbbak még fogynak is. Azonban maradnak néhányan, akik még ennél is tovább mennek, még mindig nem elég nekik a változás, és úgy érzik (sokszor jogosan), hogy az új frizurával még nem találtak önmagukra. Ezekből a kusza érzésekből néhány tehetség valódi szellemi magaslatra emelkedik, kitanul egy művészetet vagy egy új szakmát, és sikeres lesz benne, de a többség elbukik, vagy ami ezzel egyenlő, a fogyasztói receptek alapján az újságokban hirdetett életmódiskolák egyikében köt ki. Ezek azok a tanfolyamok, amelyek esténként és a hétvégeken elveszik a nőt a családjától. -197-
A nők többsége számára legkézenfekvőbb az olyan út választása, melyhez kevés konkrét ismeretre van szükség, de érzésre annál inkább. Az érzéseket ugye nem lehet vitatni? Az érzések filozófiailag tudati tények, és ezek jelenléte - ha tudom, hogy arra gondolok, amire- abszolút bizonyosságú. Tévedés sincs, mert a közvetlen tárgyi bizonyosságat eleve kizárjuk, hiszen gondolatokról van szó. Ha valaki úgy érzi, valamiért neki jó, akkor úgy is van. Ez az alapja annak a sokféle "így érzem, úgy érzem" női mondatnak. A nőkkel ezért néha nehéz vitatkozni, mert nem a tényekre, hanem az azokkal kapcsolatos érzéseikre figyelnek. Mivel pedig az efféle érzés lehet ragadós is, könnyen találni barátnői körben olyanokat, akik szintén hasonlókat éreznek, főleg miután apróra megtárgyalták, miről mijutott az eszükbe- a nők ebben verhetetlenek. Ezáltal növekszik az öntudat és az erő bennük, végül is mindkettő hasznos dolog, ha nem fordítják ellenünk. A misztikus hajlandóságú nő képéhez tartozik, hogy ez az egészjövőben-múltban kutakodás sokszor csupán haladék, mert amíg a delikvensek még keresnek, addig sem kell egyebet produkálniuk. (Ezt ösztönösen érzik, és mentális búvóhelynek, haladéknak használják.) Aki halad valahonnan valahová, az filozófiai értelemben sehol másutt nincs, csak úton, mert az egyik helyről elment, de a másik helyre még nem érkezett meg. A legjobb kifogások közé tartozik ennek a kijelentése: "Tudod, éppen keresésben vagyok." Erre aki ezt hallja, azonnal megadja a felmentést, mert majd talál - gondolja. De a célba sosem érők mellett vannak, akik másként vallanak kudarcot: a sugallatok, égi inspirációk hatására olyan magasra állítják fc:il a mércét maguknak, hogy azt reménytelen teljesíteni, igaz, követelni sem lehet rajtuk, de a sikertelenségüket érzik. Megint más útkeresőket az álmaik izgatnak különösen: mitjelentenek, megvalósulnak-e, és ha igen, rniként? Azok a nők, akik hinni akarnak-miként a férfiak is -egyre veszik, mit álmodtak valójában és mi történt meg velük ténylegesen, úgy összekapcsolják a dolgokat, olyan leleménnyel, hogy ha azt produktív ténykedésre fordítanák, megszűnne minden bajuk. Némelyek tesznek is érte, hogy eléljék céljaikat. Ők a hét elvet akarják megvalósítani, azaz folkapaszkodnak a tudatfejődés leg-198-
;;magasabb régióiba. Lássuk csak ezekt't a régiókat. A misztikusok ·.azt mondják, alapfokon az ásványvilág van, ez a legalsó tudati szint. E fűlött a növények tudati szin~e áll. A harmadik az állatoké. ·tA negyedik az ember általános szin~e, ez a gondolkodásra való p alapvető képesség megléte. Valamennyien itt élünk- mondják guruk -,férfiak, nők vegyesen. De vannak, akik képesek felemelkedni az ihletettség állapotába - ide a hétköznapi ember csak .;_ ritkán kerül. E folötti állapotba már csak a guruk vagy a kiválasz, tottak képesek eljutni, mondják a tanítványoknak, mert persze mcsélnek nekik ilyenről - ez az állapot az eksztázis, vagy ahogy · a beavatottak mondják: intázis. Ez a valódi bölcsesség képessége. E fűlött már csak egy szint van, aki ezt eléri, az elemeikedik a fold. ről, fel a szellemvilágba, Isten létsíkjába az unió mísztíka állapotába . . A titokzatos egyesülés a teremtővel a misztikusok szerint szellemi síkon megy végbe. Ez rendben is volna, csakhogy általában olyan vasárnapi "önismeret-életmód" iskolába járó nővel találkozom, aki bizalmasan megsúgja nekem: ő maga is bizonyos fokig kiválasztott- mondta neki a mcster -,persze ehhez még sok tanfo, lyamra van szüksége. Mire nekem eszembe jutott féljének a hitelkártyája- amire a "mester" valójában gondolhatott, véleményem szerint. Mert a nő, aki ezeket mondta, eksztázisba legfoljebb mámorító anyagtól vagy egy megfelelő férfitől tudna jutni, szellemétől aligha. Mindenesetre az is nagy teljesítmény egy szegény asszonytól, hogy elkezdi definiálni önmagát. Ez egy csöppet sem egyszerű feladat, mert a férfihoz kell mérnie magát, akinek a 19. századig őrzött tekintélye az ideál. Itt van a kutya elásva, mert női teljesítménynek nem lehet mértéke a férfi, mint ahogy folyadékot nem méterben mérünk, és nem 40 cm sült krumplit veszünk, hanem 40 dekát. A feministák ott tévedtek nagyot a 19. század végén, amikor önmagukat a férfiak akkoriban elért teljesítményéhez kezdték mérni, velük kezdtek versengeni. Ez a tendencia ma is tart, és egyebek közt ezért van olyan sok félelmetes, férfiasan agreszszív nő. De nem akarok beleveszni a különféle misztikus létsíkok közti bolyongásba, mert iskolája válogatja - egyesek négyet (görög mintára az elemekhez kötötten), mások hetet (ez nyilván gnosztikus-keresztény ihletés) vagy ötöt (a kínaiak kedvenc száma) tar-
::a
-199-
tanak nyilván. Sok nőnek okoz fejfájást az a reménytelen próbálkozás, hogy fóljebb és fóljebb kerüljön a lelki megigazulás útján. De sajnos nehéz ott járni, ahol nincsen út. Mi is vitte-viszi a nőket a miszticizmus felé? Alapvetően a női miszticizmus mindig is ismert volt a főbb vallások vezetői előtt. Mennél érettebb a vallás, annál inkább tudja használni, hollecsapolni, hol duzzasztani a nők misztikus gerjedelmét. A régi nagy egyházak a buzgó női híveket aprólékos elő írások ezreivel kötik (így a zsidó vallás). Mások különféle egyházi és világi rendeket hoznak létre, ezekben lehet imádkozni, dolgozni, szegényeket, betegeket istápolni és rendszeres lelki vezetést kapni. Mert a nőknek erre hatalmas igényük van, ezt jól tudták a régi korokban, tehát intézményesen létrehozták ezeket a lehetőségeket. Mindazok a vallások, amelyek a miszticizmust nem utasítiák el, pontosan tudják, hogy a lelki dolgokkal foglalkozóknak vezető kell, mert igen könnyű eltévecini a lélek rejtélyei között, és valóságos tévutakra, téveszmékre lehet jutni még kimondottan értelmes embereknek is. Ezért a lelki vezetés intézménye a legtöbb nagy vallásban ismert valamilyen formában. A baj tulajdonképpen akkor kezdődött, amikor a felvilágosíták elvetették a vallást, és amit a helyébe állítottak, nem bizonyult megfelelőnek. Másfél századot kellett várni, rnígjött az analízis, ami pontosan ezt végzi el, csak éppen spirituális töltés nélkül, keveseknek, pénzért és anyagelvű en. A szekták virágzása mutatja, hogy a nagy vallások a mi kultúrkörünkben elerőtlenedtek, lassú válaszokat adnak a mai tempóhoz képest. A kisebbszervezetek jobban tudnak alkalmazkodni. Ha az illető nő nem egy nagy vallásban találja meg a misztikus megoldást, akkor jönnek a kisebb szekták, itt sokkal oldottabbak a viszonyok, kevesebb a dogma. Kevesebbet kell tudni, nagyobb az egyéni vélemény szabadsága. (Föltéve, ha azt gondolja szabadon, amit a szekta vezetője vagy irányvonala mutat. De ezzel ritkán szokott probléma lenni.) A régi vallásoknál ilyen szabadság nincs, mert merevebbek az évezredes formák, de egyszersmind a tapasztalat, a hagyomány is bővebb az egyének-csoportok keze- . lésével kapcsolatban. Évszázadok alatt megvitatott, elfogadott nézetek tömege áll készen, csak meg kell tanulni azokat. A szekták, mivel ifjak, miközben tanítanak, még tanulnak és változtatják nézeteiket. Persze azért kívánesi lennék a boszorká-200-
· nyok szektájának lelki vezetési stratégiájára meg dogmáira és az ezzel kapcsolatos vitaanyagokra. Mert a feketére festett haj meg boszisra vett dizájn az semmi, és eddig csak ezt láttam belőle. De általában még a szekta is jobb az egyéni útnál, amelyen men. néljobban akar valaki haladni, rendszerint annáljobban eltéved. ·. Talán az jár a legjobban, aki ftityül az egészre, és nem töri magát az egyéni tökéletesedésen. Mivel korunkban minden vallás szénája rosszul áll, ám az ember változatlanul vágyik önmaga megtalálására, a keresők tömegei abba kapaszkodnak, amibe csak lehet- és persze egyúttal kényelmes is. Azt hinné az ember, hogy a mobiltelefonok korában megszűnnek a mágiák, a jóslások. De ezek olyan televényt alkotnak, amely vígán tenyész a technika korában is, sőt mobiltelefonon is érkezik előfizetésre horoszkóp meg bármiféle jóslás. Az internetről nem is beszélve. Ezek egyik egyszerű fajtája a számokból történő jóslás. Figyelem, kedves sorstársaim! Amikor egy asszony elkezd a konyhaasztalnál nagy komolyan számokat összeadni és kivonni, majd ezekből kisüti, hogy Eszter nevű lányuknak nem jó az az iskola, ahova jár, ellenben Ferikéből nagy ember lesz, akkor vigyázzunk, mert baj lehet a dologból, legközelebb talán azt mondják a számok, hogy el kell válnia. Láttuk az imént, hogy van hét szin~e a létnek- nosza, ha van hét szint, akkor lehet hét erő is, ki vitatha~a? Most kéretik nem azokra az erőkre gondolni, melyekről fizikaórán tanult az ember, mert itt csak négy erőt ismernek (mert a többit eltitkolják az emberek elől- mondják a "beavatottak"). A egyes rnisztikák azt taní~ák, hogy a hét erőnek megfelel huszonegy erőpár, melyek a hét alapvető erőből származnak. A huszonegy erőpár pedig megfelel az ábécé alapbetűinek. Kérdezhetik ijedten: és a többi betű? Megoldják azok problémáját is! Ezek több erő kapcsolatából keletkeznek. Arra a kérdésre nem lehet logikus feleletet kapni, hogy milyen nyelvű ábécével működik, és miként kezelik a nyelvek problematikáját. Mert az erő nem tudhatja előre, hogy románul, németül, oroszul vagy netán angolul kell-e hatnia. (Bocsánat, tudja! Az erő/világszellem rnindent tud!) A szív szó jelentését eltérő betűrendek adják különféle nyelveken- "inima, Herz, szerdce, heart" stb. Mindegyikben más-201-
más betűk vannak- hogyan válik akkor a jelentés egyértelművé az erők színterén? Ha ugyanis működik a betű-erő megfelelés, akkor feltétlenül másként működik magyarul, mint angolul. De ezzel nem kell törődni -legyintenek az akadékoskodóknak kijáró atyáskodó lenézéssel a guruk. Ezeket a dolgokat el kell hinni, mert amit nem lehet bizonyítani, abban hinni kell, és az emberek hisznek rendületlenül, mert beléjük van kódolva a hit szükséglete. Ha egy asszonyt kislány korában nem tanítottak meg hinni valamelyik vallásban, az majd felnőtt korában csinál magának hitet, olyat, amilyenre képességei alapján fu~a. Ha tehát valamit mondunk vagy leírunk, annak nemcsak az a jelentése, amit szokványosan értünk alatta- abban nem lenne semmi érdekes, a beavatottak tudják a másik értelmet is. A betűknek ereje van- ezeknek is itt, amit a kedves olvasó éppen lát. Hát még annak a betűnek, amely egy bírósági ítéletbe van beleírva - az aztán erős, némelyik miatt akár tíz évet is lehet dutyiban tölteni, és ez még csak a földi létsík! Tudni való, hogy a számjóslásnak történeti gyökerei a kabbalában leledzenek. A héber írásban minden betűnek megvan a számértéke, a valóságban is betűkkel számoltak. Ez az oka az ezzel kapcsolatos, végeláthatatlan spekulatív lehetőségeknek. Pedig ami mondjuk háromezer éve komoly tudomány volt, ma már nem feltétlenül az. De akadnak, akik rnindent megtesznek, hogy csináljanak belőle- ha nem is tudományt, de megélhetést mindenképpen. Szépen fejlődnek napjaink rnisztikus ismeretei. Azt hiszem, ha jön egy nagy szervező, aki ezeket a nézetek összegyúlja, tanítványai is lesznek iskolával, templommal, és lesz még néhány valóban nagy koponya, akik rendet raknak a temérdek információ . . között, elválasztva azt, amit hinni kell, attól, amit tudni kell, és túlélnek néhány évszázadot - akár nagy vallás is válhat belőle. Mert hitre szüksége van az embernek, anélkül gyönge fűszál csu•..'. pán. (Magam a kinyilatkoztatott vallások pártján állok.) A misztikus nők akarata nem lebecsülendő tényező. Itt most{ nem olyan igazolt nagyságokra gondolok, rnint Avilai Nagy Szentl. Teréz vagy Sienai Szent Katalin, Kalkuttai Boldog Teréz anya;,: hanem Kovácsnéra és barátnőj ére, Évi kére. Akik szabad idejük<. ben lelkesen tanulnak csillag- és tenyéijósolni a lakótelepi sarki/ -202-
garázsban rendelő mágusnáL Hosszú órákat töltenek azzal a tűnő déssel, hogy ki hányas kategóriájú boszi a lépcsőházban, és más effélék. Mert ezen szegény asszonyok egy része lassan önveszélyes lesz, semmi sem sikerül nekik, és egyre ellenségesebbé válnak a világgal szemben. A misztikusoknál a szabad akaratot a kozmikus erők determinálják, a külső világ nem más, mint bensőnk megnyilatkozása mondják, és ebben minden racionális ellenérv dacára illik hinni. Évikénk ezt műszempillája rebbenésenélkül el is hiszi. Mert gyönyörű szó az, hogy kozmosz, szinte felfoghatatlan - ebben nem is téved, számára bizonyára az. A világ rejtélyes, és csak akkor tudunk eligazodni benne, ha igénybe vesszük a misztikus túlvilágról érkező segítséget. Ami nem más, mint őskori hiedelmek, babonák és varázslások megemésztetlen, "modernizált" konglomerátuma. Egy példa a fantasztikus távlatokra, melyben érdekes dolog hinni, egy misztikáról szóló könyvben olvastam: A rézkilincs számunkra egységes, élettelen fémdarabnak látszik, de belső szerkezete éppen olyanféle csillagvilág, mint amilyenben élünk. Lehetséges, hogy a kilincs egyik-másik elektron-bolygóján éppúgy élnek gondolkodó lények, mint a mi fóldünkön. Talán ők is látják a körülöttük nyüzsgő, kavargó elektron-bolygókat és a sok-sok atommag napot, de nem tudják, hogy az a kis kör, ameddig észlelésük tetjed, csak egy rézkilincsnek egész kicsiny darabja [... J
Ezt a harmincas évek végén írta egy Kennsbert Károly nevű misztikus tanító. Aki még nem hallott vagy vett tudomást az akkor már ugyancsak ismert heisenbergi kettős természetről, mely szerint az anyag hol hullámtermészetet mutat, hol pedig részecsketermészetet. Ez lehetetlenné teszi az ilyen mini naprendszerek létét. De effélében ma is sokan hisznek. Megáll az ember esze: milyen ez a világ? Lehet, hogy ha a kilincsben komplett naprendszerek vannak, akkor az én agyarnban is- gondolhatja nem egy fantáziadús útkereső nő. Innen már csak egy lépés, hogy a kis lények átvegyék az irányítást, és eleinte csak súgjanak, aztán meg követeljenek. De nem kell megíjedni, ilyen dolgok szerencsére kevés misztikusnak jutnak az eszébe, túlságo-203-
san tudományosak, ők jobban szeretnek ezeknél definiáladanabb, ismeretlenebb, homályosabb fogalmakkal jönni, mint világerő, világszellem va~ a kozmikus erők - attól fliggően, ki milyen "iskola" híve. Am ez a sok zagyvalék- tetszik vagy sem- mű ködik! Tudniillik ezek az erők hajlamosítanak embereket bizonyos tettekre, cselekvésekre. Ellenükben nem lehet sikeres az egyén, tehát nem azért fordult el tőlem a féljem, mert rendszeresen azzal zsaroltam, hogy nem engedtem szexuális közeledéseinek, hanem 1 azért, mert a csillagok állása kedvezőtlen volt. Tehát én nem vagyok hibás, hiszen csak engedelmeskedem a világszellem akaratának satöbbi- fordul meg a gondolat a festett hajszálak erdeje alatt. Ez az önfelmentés kitűnő en működik a fentebb sorolt misztikus hókuszpókuszban: a munkahelyi sikertelenségek, az anyagi nehézségek és bármi probléma, kudarc vagy rossz cselekedet esetén. Ha valami nem megy, akkor az a baj, hogy az egyén nem szublimálja a benne működő ösztönöket vagy kozmikus erőket, netán rossz a csillagok állása. Sok esetben az ősök, az angyalok és az ördög is fontos szerepet kapnak - irányzata válogatja. De szublimálni nemcsak egyénileg kell - úgy is lehet, teszi hozzá nem egy elhízott javasasszony -, "ha rendszeresen eljön hozzám, segíteni fogok magán, én nem pénzért csinálom, de tudja mit? adjon annyit, amennyit gondol". Az előszobában aztán valami famulus segít abban, hogy mennyit kell gondolni. Aki nercbundában megy ilyen helyre és hanyaguljátszik a világi kötődést ezekben a körökben megtestesítő Merci kulcsával, számíthat arra, hogy sokat kell adnia. De megvágják a többgyerekes családanyát és a diáklányt is, aki a csillagok állásából szeretné megtudni a szigorlat várható eredményét és azt a nem kevésbé fontos tényt, hogy végre megismerkedik-e a jóképű és gazdag nagy ő vel, mert bizony hosszú ideje nem akadt senki a horogra. A csillagjós ma már számítógéppel dolgozik- újabban a laptopot kedvelik-, melyen jogtiszta és kalózprogramokon egyaránt futnak a jövő variációi. A delikvens t bevezetik a hatások és ellenhatások világába, amiből a gyengébb akaratú nehezen tud kigabalyodni. Megtanítják, hogyan kell fogyasztani az efféle információkat. Amit aztán rendszeresen meg is tesz a szerencséden. · Hiszen külön hatása van a Napnak, a Holdnak, a bolygóknak- . -204-
,ezeknek sugárzása és egyéb erőmegnyilvánulásai vannak. Egy idő -:után nő nk elkezd olyan fogalmakkal dobálózni, mint domináns je~ek. Meg analóg síkok, konstellációk, aspektusok. De ez még semmi ahhoz képest, amikor az állatöv jegyei kerülnek elő. Vannak ;világhónapok, világkorszakok, mindenjegynek van ilyen korszaka. "Ezekbe nem bonyolódom bele. Akit érdekel, késő esti kábeltévé'műsorokban távjóslás t és lelki tanácsot is kaphat, és persze telefon~:számot, ahol további, már igazán pontos jövendöléseket vásárol~hat csak ott, csak neki szólóan. Újabban divat a "csináld magad" -asztrológia, lehet esti iskolában és hétvégiben is tanulni. Ezeket az "információkat" rend, szereserr terjeszti az összes női hetilap, továbbá a kereskedelmi ;rádiók gurgulázó, műkacajos műsorai. Akit történeti síkon érde:.. kel a dolog, az egyiptomi kultúra történetén keresztül tengernyi ; információval találkozhat, például a piramisok építéséről, term é. szeteserr megfelelő magyarázato kkal, kezdve az űrhajósok segítségétől az atlantisziak titkos továbbéléséig. Ezek a misztikus dolgok tagadhatatlanul nagy magabiztossá; go t és egyoldalú vitakészséget biztosítanak azoknak a nőknek, · akik bementek az utcájukba. Érvekkel az ellenkezőjéről, hogy a világ talán más, ne is próbáljuk meggyőzni az illetőt. Mert épp azért menekült szegény ebbe a világba, mert neki a valódi nem jó! Persze arról sem árt tudnunk, hogy ellenkezésünkkel kikezdünk a világszellemmel vagy az életünk páljában momentán lakozó istenséggel. Vannak irányzatok, melyek Kantra hivatkozva állítják-egyenes en a kategorikus imperatívuszra utalva-, hogy . Isten maga az imperatívusz akár a priori, akár posteriori - hiszen nála mindegy. Az legkevésbé sem zavalja őket, hogy az amúgy agglegény Immanuel Kant egész életműve ellentmond az ilyen spekulációknak. Külön válfaj a kuruzslás modern kori továbbélése, amit egyesek természetgyógyászat címén űznek. (Itt nem a felkészült, komoly szakemberekről van szó, hanem a féléves gyorstalpaló n végzettekről, akik szívbaj nélkül kijelentik: minden orvos hülye, de . az erő velük van, sőt bennük létezik!) A fizikai-orvosi ismeretek illetve azok megemésztetlen és megértetlen felhasználása előfor dul a guruk egy szerényebb változatánál is, ők a gyógyítók, akik lelki alapon valóban képesek hatni. A nagy őserőből dolgozók -205-
fittyet hánynak a tudományos tényekre, azaz nem zavarta~ák magukat a hivatalos tudomány- mint mondják, szándékosan manipulatív- tévtanterjesztésétőL (Tudják az igazat, de szándékosan nem mondják meg.) Ez az összeesküvés-elméletek dús és bwjánzó mezejére vezet bennünket, ahol bizony sok női derék is hajladozik a termést összeszedendő. Olyan ez, mint a bizonyos körökben terjedő "nincs AIDS" véleménykör, csak úgy tesznek az amerikaiak, mintha lenne. Persze itt tisztáznunk kell néhány dolgot. Az, hogy mi a jó és mi a rossz, nagyon szubjektív dolog, hiszen ha belegondolunk, felénk kevés az éhező, fedél van a fejünk felett. A csövesek valami egzotikus lénynek tűnnek fel, akiket jobb észre sem venni, mert még felébred a lelkiismeretünk. A csillagjóshoz menő széplány a maga kétbites kapacitásával azt akarja tudni, hogy meddig tart még a kapcsolata Laj ossal, akinek BMW -je van, mert titkon szeretne már járni Csicsával, akinek viszont jah~ a is van az Adrián. A barátnők Lajos pár~át fogják, mert titkon mindegyik Csicsára hajt, aki gazdagabb, tehát kell valaki, aki hosszúkörmű széplányunkat megerősíti Lajos-párti véleményében. Hősnőnk pedig keres egy ilyet, mert azt még ő is tudja: aki keres, az talál. Válaszoljuk meg azt a kérdést: miben van a vigasz? Természetesen a karmában és reinkarnáció ban. (Egyik jele ennek, hogy la- . kásunkban megjelennek a feleségünk/barátnőnk gondozta hagy- ' más virágok.) Elrontottuk ezt az életünket? Sebaj! Ne strapáljuk magunkat, majd a következő jobb lesz - megszenvedtünk érte. Remek dolog lehet fürkészni a múltat: kicsodák és micsodák voltuk ezelőtt? milyen testben lakozott a lelkünk, voltunk e harco- · sok vagy kurtizánok, férfiak voltunk-e vagy nők, emberek-e vagy állatok? A variációk sora végtelen- ezek persze nem olcsó fúrké- . szések, főleg az olyan mágusnál, ahol szép, kényelmes fogászati székhez hasonló alkalmatasságba lehet feküdni. N éhány helyen . hipnotizálnak is, fústölő illatozik, és halk tibeti, indiai vagy sámánzene szól (ez irányzattól fúgg). Hja, aminőségi szakmákat meg kell fizetni! Itt aztán kiderülnek a dolgok, hatalmas és izgalmas titkok tudójává válik a vállalkozó. Gyakran az is megesik, hogy megtisztul,,: valóban ráébred, hogy eddigi élete nem volt helyes, és elkezdi~ "megfizetni" morális tartozásait, melyeket a világrenddel szemben: -206-
fol. De a többségnél csak percekig tart a megrendülés, izgalom is tetéz: meg fognak pukkadni a barátnők, ha ezt el,..~,~~·~"~ nekik. Az ilyen kezelés után a nő n nem lehet eligazodmert bár lehet, kiváló szellemi képességei vannak, döntéseit tényezők alapján hozza meg, melyekkel egy társadalmiasult ember nem számol. Gondoljunk bele: tetszik a sárga szín, nem vehetünk sárga sportkocsit, mert az a brahminok színe, mi megsértenénk a vándorló lelkünket, mert csak ksatriják vaIlyenre nem szoktak felénk gondolni, és érthetően furcsa, .,,,.,.,u .... vJ a baráti körben valaki ilyesmikkel kezd előhozakodni . ..,...._,,.,v, a józanabbak lopva összenéznek, és leadják az egyezméjelet: Szilvi elszállt. A zsidók és nyomukban a keresztények, de a mohamedánok is hisznek a lélekben, annak halhatatlanságában. Ezeknél a valláE~''v"·"d' teológiailag rend van. Nem lehet akármiben, akárhogy hinni, az idők során kidolgozták, hogy mit kell hinni és mennyire- még azt is, hogy miként kell a hitet alkalmazni a való életben. Ez nagyon fontos mozzanat, hiszen a korai társadalomszervezés •· alapvető eleme volt a vallás. Igaz, azt is el kell ismernünk, ezekben a vallásokban ritka az a fajta elmerítkező rajongás, amit a gurukhoz, sámánokhoz járóknál közönségesen megtapasztalunk. Ha pedig valakit- szülessen bármilyen vallásba- mégis az érdekel, hogy elhunytak lelkeivel társalogjon és azoktól kérjen tanácsot, megy /átókhoz. Mint az ezoteria szerint tudnivaló, az emberi lény több létsíkból áll össze. Mindegyik létsík oda vonzódik amikor felbomlik a test, ahová való. Az embemek ugyanis nemcsak valódi teste van - ez a fizikai létsíkhoz tartozik és nem valami nagy dolog, mert ilyen létsíkban van a darab kavics is a Duna-parton -, hanem éterteste is van (ilyennel rendelkezik a kísértet is), ezzeljellemzően a növények is rendelkeznek. Továbbá van egy asztráltest- ezt is lehet érzékelni, persze csak a médiumoknak -, ilyen asztrálteste van a hazajáró léleknek, de ugyanilyennel rendelkezik kutyánk is. Ezekkel a létsíkokkal halandók is rendelkeznek, és ha valamit az életükben rosszul csinálnak, akkor benne maradnak szegények valamelyik létsíkban. Guruja válogatja, hogy azért-e, mertjelen életükben követtek el valami stiklit pont ebben a létsíkban, vagy a világtörvény akarataszerint kell vezekelni ük. (Micsoda kombi-207-
nációs lehetőség! Mennyi megvilágosulás! Hogyan és mikor vétkezett Juli az asztráltestével? Miként lehet ezt jóvátenni?) Az e fölötti létsíkok már nem nyitottak a közönséges emberek előtt, éppen ezért mindenki ide vágyik. A kauzál-sík az intuíció szintie, ide csak a lángésznek született emberek jutnak el maguktól, vagy olyan tanítványok, akiket mesterük biztos kézzel ide vezet - ha megfizetik. Még kevesebben vannak, akik próféták lehetnek. Némelyik hazánkban ideiglenesen székelő misztikus bölcs is ide tartozónak hirdeti magát, ezek létsíkja a budhi, őket már direkt módon áthatja az Isteni Lélek egyetemes szeretete. · Ők már szinte korlátlanul tehetnek csodákat. Csak tévészerep- ~ léseiket látva nem értem, miért nem növesztenek ott helyben .· a stúdióban egy kis virágot valami magból, netán időnként lealacsonyodhatnának addig, hogy jótékony célokból havonta egy ötöslottót kitöltenek stb. Mert biztosanjóllehetne keresni vele, hatásos eszköze lenne a hívek gyűjtésének. Ilyesmit elmulasztani, amikor mind azt hirdeti, hogy a világ jobbá tétele a külde- · tése - érthetetlen! De ne foglalkozzunk ilyen csekélységgel, mert ezek fölött is · van egy létsík, a legmagasabb, ennek csak egyetlen megnyilatkozási formája van, az IstenemberKrisztus ilyen volt, de több is lé-·. tezett belőle, csak éppen titokban. Ennek a létsíknak atma a neve, aki ebben létezik, az már teremteni tud, és minden titkok tudója, . teljesen áthatia az unió misztika. Innen már világos a párhuzamos világmindenségek misztikus tana - hiszen mindegyik könnyen teremhet magának egy mindenséget. Kiváló lehetőség, hogy még . többet lehessen kombinálni az élők és holtak közötti misztikus'~ összjáték minden lehetséges variációja kapcsán. A misztikus hiedelmek igen sokfélék és kevertek lehetnek:: Aki hisz a kísértetekben, az nem feltétlenül hiszi a lélekvándorlást,~ Aki hisz az ufókban, az nem biztos, hogy hisz a tenyérjóslásb~· Hinnivaló azonban egyre több akad, amint ezt a különféle létsii kokat és egyéb idevágó hihetőségeket sorra véve látha~uk. Pe · az egyházak sem ma, sem korábban nem nézték jó szemmel ·. jövendöléseket, jóslásokat. Az ókorban a vallások mindegyike természetszerűleg kom jóslási kompetenciával rendelkezett. Az emberek hittek is benn·· a mindennapi élet része volt a jóslások kérése, a kapott válaszok . -208-
való töprenkedés és a hallottak megvitatása ismerősökkeL Nagyo n elterjedt volt a házilagos magánjóslás, mert a véletlen minde n mögött ott lappangott. Az égi jelek üzenet ének latolgatása átszőtt e a minden napoka t. Ezt tették közem berek, rabszolgák és uralko dók egyaránt. Nem akadt épeszű uralkodó, aki ne kérdezte volna országa me nő jósait, hogy hadi vállalata vagy házassági terve miként válik be. Olyan természetességgel tették ezt, mint ahogy mi meghallga~ uk az időjárás-jelentést, amiko r kiránd ulni megyü nk. Az uralom rajutó kereszténység azonba n hevese n ellenezte a jóslásoka t- ha hisztek Istenben, akkor bíztok is benne, tehát nem lesz szükségetek jóslásokra hagyatkozni. Ha Isten cselekedeteit meg lehet jósolni valamiképpen, akkor Isten nem minde nható. MárpedigJézus Krisztus volt az egyedüli, aki megmo ndta a jövőt. Ehhez tartsátok magatokat! - mondt ák a hívekn ek. Másrészt ha a vallásról mint szervezetről gondo lkodun k, ott lebegh etett a klérus előtt a dilemma: ha beleme nnek a jóslási versenybe, könny en alulmaradhatnak, ami presztízsveszteséget jelent. A keresztény vallás nem úgy volt misztikus jellegű, mint a korabeli konkurens sokistenhitű vallások, és nem volt alkalmas arra sem, hogy jóslásra lehessen felhasználni. Persze az ember ek ettől mégja vában járhatt ak, jártak is a jósokhoz, és utánaszépen meggyónták a vétküket. Az egyház azonban, miután a Szentlelken keresztül közvetlen kapcsolatban állott a teremtővel, a hasonló próbálkozásokat kemén yen ellenezte, és amikor már tehette , üldözte is. Ennek ideológiai alapjai is voltak, melyek helyet kaptak a kialakuló dogmatikában. Tömö r megfogalmazása: aki a jóslásokban hisz, az Isten ellen vét. Ha pedig vétkezik, ott az ördög keze is munká l a dologban. Továb bá nem logikus a jóslásban hinni, mert a keresztények a gondviselésbe n hisznek, ha viszont valamiféle praktik ávalleh et befolyásolni a jövőt, akkor tulajdo nképpe n Istent lehet befoly ásolni - ez esetben Isten nem minde nható. Ez pedig Isten lényeg ével ellenkezik. Ez a tiltakozás és harc az egyházak részéről mindm áig tart. Ahogy most a meccs áll, az összes hivatalos egyház akjóslá s-ügyb en erő sen defenzívába kerültek. (Ide lehet sorolní a muszlim egyházat is.) Az ember ek egyre kisebb hányada képes megér teni a tudomány eredményeit, mások fogalmakat kevern ek össze, véleke déseiket bizonyosságnak veszik, és legtöb b hétköz napi ember nek -209-
fogalma sincs arról, eszik-e vagy isszák mondjuk a redoxi potenciált, amit pedig általános iskolában is tanult. Ez az állapot azt jelenti, hogy egy kezdetlegesebb szellemi állapotba csúsznak vissza. Amely azt sugallja, hogy nem vagyunk képesek azzal a sebességgel haladni a fejlődés szellemi grádicsain, ahogy ezt felhalmozott közös tudásunk lehetővé teszi. Innen csak egy a kérdés: szétválik-e az emberiség egy fejlett, haladó ágra és egy állapotában vigaszra szoruló, műveletlen és állandóan fenyegető tömegre, vagy fuggetlenül a tárgyalt nőktől, egységesen elkezdünk süllyedni, és a színvonalat azok határozzák, meg akik lemaradtak?
-210-
A férfi-női kapcsolatok kútmérgezői a 19. század végétől fogva a feministák, akik kezdeti működésük progressziója óta nem látszanak magukra találni. Mindig újabb és újabb jogokért történő akciázásaikkal rendszeresen zavarokat okoznak - most már nem csak a fejlett világ társadalmainak körében. Mert azt keresik, ami megvan: kivívott szabadságjogok, széleskörű munkalehetőségek. Ott ringatnak álomba, ahol mindenki horkol. Elmulasztanak tenni valamit az újabb rabszolgaság ellen, mely reklámok formájában alázza meg naponta a női nemet. Ha valahol tűz van, akkor lelkesen rohannak oltani olajos korsóikkal, benzines kannáikkal. Nem tűnik szerenesésnek a női leszbikusság propagálása a "fallokrata férfiuralommal" szemben, mint ahogy az sem fog nyerni, hogy a ferfiakkal szemben irreális szexuális elvárásokat teljesztenek am~ dián keresztül. Még mielőtt összeesküvés-elmélet felvázolásával vádolna valaki, nem egy feminista szuperközpontra gondolok egy felhőkar coló felső emeletén, ahol férfiasan öltözött nők döntenek arról, hogy mit csinálnak ajövő évben a férfiak ellen. A feministák ügyesen beépültek a média-véleményhata lomba annak minden szintjén, úgyszólván egy progresszív ágát alkotják oly módon, hogy erőszakosan kisajátí~ák a nők tömegeinek, valamint egyes kisebbségeknek, etnikai csoportoknak a képviseletér, minden legitimáció nélkül. Ott vannak a liberális pártokban, a parlamentekben a szociáldemokrata vagy középutas pártokig mindenhol. Javaslatokat teljesztenek elő az abortusz, a női önrendelkezés és emberjogi kérdésekben. Az európai törvényhozásokban egy bő évtized -213-
alatt átnyomták a családban verekedő férfiak elleni szigorú eltiltási törvényeket. (Helyes! De hol marad a veszekedő, verekedő nők hasonló megfékezésére hozott korlátozás? Az éremnek férfi szemmel két oldala van.) Lelkes harcosai a vallási, faji kisebbségek felemelkedésének, figyelnek, nehogy valami sérelem érje érdekeiket. Ők a mindennemű elnyomatás kiderítői, még ott is sok esetet felderíten ek, ahol nincs is ilyen, mint utóbb kiderül. Amerikában a fekete nőket pártolták a hatvanas-hetvenes években, most az arab világ elnyomott nőiért harcolnak. De műsoron vannak az afrikai nőkjogai is. Nálunk a dávodi leány abortuszjogáért szálltak síkra. Ezek a megjelenések a közvéleményben óriási tekintélyt kölcsönöznek nekik. Autentikus véleményformálók, megkérdőjelezhetetlen tekintélyek. A jobboldali politikusok ugyan néha piszkálják őket, de nem sok eredménnyel, mert a médiába nekik nem tanácsos belekötni ük, hiszen őket választják, a médiában meg egyszerűen dolgoznak a munkatársak, viszont ezek a munkatársak mondják meg az embereknek, az illető politikus jó fiú-e. Általában együtt mozognak a világpolitika főáramlataival, így a globalizáció lelkes harcosai. Tevékenységük a kereskedelemben óriási hasznot produkál, mert divatokat teremtenek, trendeket jelölnek ki, melyek a mai világban azt jelentik, hogy bővül a piac és fellendül kereslet. Gondoljunk csak a szingli-jelenség agyonelemzett és ezzel reklámozott futtatására. Ki a feminista? Sokkal több van, mind gondolnánk. Aki gyerekei nevelése helyett inkább önmagát akalja megvalósítani. Aki a féljjel való ésszerű engedményeken alapuló együttműködés helyett "majd megtaníga", .,ráncba szedi" a férfit. Aki behunyt szemme! helyesli az iskolai dohányzást, a hinnyű drogok forgalmazását. Aki megfontolások nélkül küzd az abortusz jogának teljes kiszélesítéséért. Aki ellenez minden társadalmi szinten érvényesülő, az egyént akár korlátozása révén is óvó törvénykezést. Aki előbb fizet be esekket az "árva kiskutyák" javára, mint a környékbeli egyházak szegényérkeztetési alapjába. Ezek mind a feministák szekerét tolják. Közben nem is jut eszükbe a feminizmus- viszont a feministák felhasználják a véleményét azzal, hogy átveszik hasonló szellemű követeléseit. Majd csokorba kötve prezentálják a médiában. Hogyanjutottak a feministák ilyen magas polcra, és nlÍt akarnak? -214-
A
FEMINIZMUS KEZDETEI
Mint minden legitimirási problémákkal küzdő szélsőséges mozgalom, a feminizmus is igyekszik több-kevesebb híressé vált nő ről állítani, hogy az ő elődjük volt. Az erőltetett párhuzamok nem zavarják a feministákat, hiszen ők nem történészek, hanem egy osztályharcos gyökerű mozgalom tagjai. Hagyományosan nem szoktak vesződni holmi filológiai, történeti és ténybeli finomságokkal akkor, amikor lehet ütni egyet a férfiakon, illetve nagy általánosságban r:ijuk lehet húzni olyan sablonokat, amelyek meszsze nem felelnek meg a valóságnak. A magam részéről a feminista elődök között emlegetett Nagy Katalin cárnőt nem tekintem feministának, mert ha egy nő mű velt, határozott és kedveli a ferfiakat, vagy netán abszolút uralkodó, attól még nem feminista. Szapphóval pedig nem tudok mit kezdeni, ki tudja, milyen is volt egyáltalán a Krisztus előtti 6. században élt nagy költő élete. Akinek született egy lánya- róla egy verséből tudunk-, de ismert egy ifjú iránti balszerencsésszerelme is. Ami azt illeti, a barátnőihez rendkívüli szerelmes verseket írt. De ettől még nem kell őt feministának tekintenünk, mert mint az utána következő korok rossznyelvű vígjátékszerzői állították, leszbikus volt (az dnevezés éppen Szapphóra, illetve életének terére, Leszbosz szigetére utal), de a leszbikusság még nem feminizmus. Az más kérdés, hogy a leszbikusok nagyon tetszenek a feministáknak, és sokan ideológiát gyártanak nekik. Ugyanakkor ezzel az erővel Georg Sandor el tudnám fogadni feministápak, de őt meg nem szeretik, mert direkt nem írt egy korabeli feminista lap ba. Pedig szivarozott is, férfiruhákban járt, lelkesen hirdette a nők jogát a szabad szerel emre, voltak eszméi a női egyenjogúsítással kapcsolatban- igaz, meglehetősen józanok. A feministák olyan kapkodva rakták be a feminizmus irattárába a kiválasztott neveket, mint ahogy a nők bőröndöt pakolnak, amely annyira csurig van mindennel, hogy nem lehet becsukni sem, mégis hiányzik belőle minden, ami pedig kellene. A felvilágosodásnak nevezett általános roham a bevett intézmények, a királyság, a vallás ellen, lassan megtörte a fennálló abszolutisztikus hatalmat, és a megváltozó, polgárivá váló közszellem természetesen meghozta néhány nő kiemelkedését. Ezek több-215-
nyire eltértek az átlagtól, vagy kiemelkedő tehetségek voltak, vagy rendkívüli hisztérikák, esetleg mindkettő együtt. A teljesség igénye nélkül mutatok néhány korai ferninistát, akiket a kortársak akkoriban nem tartottak feministának, inkább eszement nőknek.
A francia forradalom hatására minden izgága - mondhatjuk forradalmi - elem Európa-szerte elkezdte gyártani saját kiáltványait, ezek egyik első képviselője volt Mary W ollstonecraft is. Az általa írt terjedelmes könyv 300 oldalt tesz ki, ezt tekintik a feminizmus alapművének. Mary 1759-1797 köztéltele életét a férfiak uralta világban. Állítólag apja italos állapotban néha verekedett is (tehát olyan lehetett, mint abban a korban a durvább terfiak általában). Művében csupa olyan dolog szerepel, arnivel ma már jórészt egyetértünk, de micsoda botránykő volt ez akkor? Mary úgy gondolta, hogy a nő, akit a félje ellát mindennel, egy "tyúkketrecbe" van zárva, és tartásért szabadságával, erényével fizet. Itt már megjelenik az a gondolat, amely a mai feministáknak is vesszőparipája, mely szerint a házasságban a férfinak nemjár a nemi aktus, mert a terfiak ezzel kihasználják a nőket. Azt pedig nem lehet hagyni, mert ettől tönkremegy az egójuk. A szerelemről általában nem vesznek tudomást, mert nekik talán nem jutott ki. (Ilyen gondolattal találkoztam egy ügyvédnőnél is, aki felháborodottan mesélte, hogy a szemét- korábbi - bará~a olyan mocsok volt, hogy amikor szeretkeztek, a férfi rendszeresen elélvezett, és milyen jó volt neki, mikor őneki meg nem!) De a feminista ősanya körül sem volt rendben minden, talán a nézeteit is fciladta, amikor Párizsban a forradalom közepette beleszeretett egy amerikaiba, aki persze megcsalta és kihasználta. Ezt szegény asszony már nem bírta, pedig még egy gyereket is szült annak a gazembernek (ekkor már 35 éves). Öngyilkos lett, leugrott egy hídról, de nem fulladt a vízbe. A feminizmus nagyobb dicsőségére kihúzták, és már jött is egy újabb szerelem, még egy gyerekszülés- ebbe szegény belehalt. De a leánygyerek nem akárki lett, Mary Shelleynek hívták asszony ként, a híres költő felesége lett, ő írta meg a Frankensteint. Nem örökölte anyja feminista nézeteit. (Egyébként érdemes számba venni, a híressé vált, valarnit alkotó nők között alig akad feminista, az ismind nagyon mérsékelt.) -216-
De a forradalom másra is kitűnő alkalom, mert állítólag itt történt az első női lázadás: mosónők, cselédek és effélék olcsóbb kenyeret követeltek. Erre már a kommunis ták is emlékezne k, mert az ő szemükben ez nem feminista tett, hanem forradalmi! Ami a kommunis táknál egyenes bejutás t jelent az internacion ális, osztályok és kizsákmányolás nélküli menriyországba. A forradalmi események haladtával a francia nők is egyre radikálisabbak lettek, az általános forrongás közepette a vérmesebb és vadabb házmesternék aktivizálták magukat. Persze nem a női egyenjogúság indította be őket, rnint ezt a mai feministák próbálják velünk elhitetni, hanem egy kis lincselés, rablás és miegymás, ami ilyenkor szokásos. De rossz lóra tettek, mert a jakobinus terror alatt nagyon sok nőt lefejeztek az akkor divatos guillotine-nal. Így végezte Olympe de Gouges, aki az Emberijog ok Nyilatkozata ellen is tiltakozott, mert szerinte abba nem voltak belefoglalva a nők jogai. Modern követelései voltak: Ha a nőnek joga van a vérpadra lépni, akkor a szónoki emelvényre lépni is legyen joga.
Politikai jogokat követelt, de ezeket nem kapta meg. Arnint akonvent összeszedte magát, módot kerítettek a kivégzésére -követelései részben teljesültek: a vérpadot megkapta. A forradalmár testvérek nem tisztelték a női egye~ogúság haladó eszméit megtestesítő mosó-, takarító-, utca- és egyéb nőket. Bezáratták az összes nőegyletet, sőt mivel ez sem csillapította le a nők kedélyét, eltiltották őket a nyilvános gyűlések látogatásától is. A lázadásban természetesen megjelent a vallásellenesség is, hiszen nem Istenről beszélnek, hanem a Legfőbb Lényről, ami lényegében a bevett vallások akkori Isten-képé nek sommás tagadását jelentette. Ennek jelentősége az egész későbbi feminizmus tükrében az, hogy kidobták a segítő eszközt, amellyel saját magukat és nőtársaikat türelemre tudták volna inteni. Voltak másjeles elődök is. Például Théroigne de Méricourt, akinek ez csak felvett neve, és rniután elunta, hogy prostituáltként keresse meg kenyerét, lovaglóruhát húzott, és elkezdett szónokolni. De egy idő múltán pontosan azok támadták meg, akiknek -217-
érdekében beszélt. Az őt megtámadó nők levetkőzették és megkövezték, ám ebbe nem halt bele, de utána szegény bolondokházába került, ott adta ki a lelkét. A feministák kétségbeesett elődkeresése nekem olyannak tű nik, mint a kommunistáké, akik annyi partizánt meg ellenállót, tizenkilences veteránt kreáltak maguknak 45 után, hogy azokkal meg lehetett volna nyerni a II. világháborút magyar részről. De feministák Amerikában is kimutattak dicső elődök et, minden olyan rabszolganő t, aki megszökött gazdái tól, és északra men ekül t, feministának állítottak be. De ide sorolták az északon született azon fehér nőket is, akik abolicionisták voltak. A szabadabb Amerikában persze sok jóérzésű nőt rázott meg - mint utóbb írták - "fekete nőtestvéreik" rabszolgasorsa. 1888-ban az amerikai nőmozgalmárok, (ma már feministává tett) ősanyák létrehoztak egy társaságot, amely a nők szavazati jogáért küzdött. Ezzel a mai értelemben vett feminizmus döcögő amerikai szekere is megindult. De a legfőbb feminista műhely Angliában működött, melynek a 19. században leginkább szüksége volt munkaerőre, ezért ott a nők is dolgozhattak, sőt az alsóbb osztályúaknak egyencsen dolgozniuk kellett. A nőmozgalmak is itt erősödtek meg leginkább, mert itt volt a legtöbb relatíve független nő. Mivel szemmellátható volt, hogy ugyanazt a munkát a nők kevesebb pénzért végzik, mint a férfiak, ezért Gogosan!) még inkább háborogtak. Érdekes módon nem azok a szerencsétlenek lázadoztak, akik napi 10-14 órát güriztek, hanem a ki párnázott, kellemes angol otthonok melegét élvező középosztálybeli hölgyek. Ezeknek nem kellett dolgozniuk, ellenben ráértek helyzetükön gondolkodni, és n1Ível a társasági illem megkövetelte egy akkori hölgytől, hogy alapismeretei legyenek (tehát írni-olvasni tudtak), tücsköt-bogarat összeolvasván kisütötték, hogy nem jól van a világ. Mert a féljük őket is megerőszakolja és néha megveri stb. Ráadásul egy csomó nő pártában volt, mert nemjutott neki férj. Tehát ráértek mozgalmárkodni és haragudni a férfiakra, pont azért, mert nem jutott ki nekik abból a fortelemből, amit szeriotük egy férfi jelent. Ugyanis a férfiaknak akkoriban előbb vagyont kellett szerezniük a házassághoz, amibe sok férfi belepusztult a gyarmatokon. A viktoriánus Anglia rendíthetetlenül hitt elveiben, ezek egyike -218-
volt a mára elfelejtett és lenézett férfiúi felsőbbrendűség eszméje. Maga a királynő is hódolt ennek, mert rajongva szerette Albertet, a félj ét, aki korán meghalt, és a hűséges kis özvegy ráért egy mítoszt építeni köréje. Az angol feministák közül egy bizonyosJosephine Butler elő jöttaszexuális kizsákmányolás korábban is fölvetett rögeszméjéveL (Csak zárójelben merem megjegyezni, hogy emiatt létezik még mindig emberi faj, tudniillik, hogy az egyik fél szexuálisan meg más módon is kizsákmányolja a másikat. Már amennyiben aszexuális aktust is lehet rögeszmés korai marxisták módjára kizsákmányolásnak tekinteni. Mint látjuk, lehetett, és máig is lehet, mert nem szűnnek meg erről irkálni a feministák.) Josephine tüntetett minden ellen, amin férfiszagot lehetett érezni. Például létezett abban az időben egy bölcs és praktikus rendelkezés (mely a kor tudományos színvonalán indokolt volt), eszerint ha laktanyák és hadikikötők területén kurvát fogtak, azt megvizsgálták, nincsen-e neki olyan baja, amely megbetegítheti a hadsereg tagjait. Ez nagyon felháborította őt is meg feminista társait, mert ebben a férfiúi elnyomás netovábbját látták. További mániája volt Butler kisasszonynakaszexuális gazdaságtan. Olyanokat gondolt - némi marxista beütéssei -, hogy a szexuális szolgáltatás, azaz a kurválkodás törvényes női munka, mert a férfiak miatt szükséges. Tény és való, manapság nem kevés olyan ország van a világon, ahol az örömlányok nyugdíjat kapnak, mert adót fizetnek. De még nilelőtt valaki elalél a világ fejlődésén, közlöm, hogy a történelem során számosbirodalom (a görög, a római), a középkori városok rendesen adóztatták az örömlányokat. A mohamedánoknál már a ll. században ismert volt ez a bevételi forma, pedig ott háreme is lehetett több jeles férfiúnak. Joshephine megelőzte korát, a mai feministák között lenne a helye, akik már a férflak ellenségei. Még azt is hitte, hogy a nők kultúrája különbözik a férfiakétól- ezen eszméletlenül sokat tudnak vitatkozni a műveltebb feministák. Tekintettel az akkori idők re, ha akultúra egészét vesszük, és kivonjuk belőle nlindazt, anli "férfi kultúra", nem tudom, mi maradhat a nőknek, hacsak a feminista irományokat nem vesszük kultúrának. Az akkori angol feministák azt gondolták, hogy mások, mint a férfiak, erkölcsileg magasabb rendűek- mára kiderült, hogy nem -219-
azok, és sosem voltak, csupán egymás között gondolták ezt, látunk ma is ilyet bizonyos politikai körökben. (Azt hiszik magukról és kölcsönösen egymásról, hogy jók. A terroristák is saját maguk és eszméik magasabb rendűségére hivatkoznak.) Egyes korabeli feministák abban a hitben ringatták magukat, hogy a nők azért tisztábbak, mert igen kevéssé igénylik a szexet, ellentétben a férfiakkal, akiknek máson sem jár az eszük. Erről is tudjuk már, hogy minimum egálban vagyunk, de annyi különbég akad, hogy a férfiak inkább bevallják, ha nő kell nekik. A nők viszont fordított esetben hisztérikusan kezdenek viselkedni- erről gondolják a férfiak (helyesen), hogy férfi kell a nő nek, rendezni a lemaradásoka t. De azok a feminista ősanyák valószínűleg nem kellettek a férfiaknak, és ezért nem igényelték a szexet, vagy eleve jégtömbből voltak faragva. Nem tudom megállni a megjegyzést, fényképeiket nézegetve. Könnyű úgy szűzies életet élni a nőnek, ha szerencsétlen rútnak születik. Persze voltak ebben a korban a feministák között olyanok is, akik efféle hülyeségekkel vitába szálltak- nyilván nekik más tapasztalataik voltak, mert úgy vélekedtek, hogy a nők is kívánják a szexet. Ha normálisak. A feminista szervezkedés megállíthatatlan. Amerikában Susan B. Anthony vezeti a szüfrazsett-mozgalmat, és Forradalom néven kiadja az első feminista újságot. Nagyjából ez az a kor, amikor minden nemzet kitermelte a maga feministáit, vezetőikkel együtt. A nagy angol feminista, Emmeline Pankhurst Párizsban nevelkedik. Frankomán és utáljaa poroszokat (ezek a szegény poroszok mindig csípték aszemét valakiknek). Félje igazi liberális szakszervezetpárti (a késő viktoriánus korban ez annak számít), ateista, szabadgondolkodó. Mindketten szocialisták. Egy szélső séges szervezet tagjai. Emmeline-nek számos követője akad. Ezek mind erős karakterű nők, közülük egyet még az ír parlamentbe is beválasztanak, de Sinn Fein-es, és nem foglalja el a helyét. Ezek az amazonok 1903-ban megalakították a Nők Társadalmi és Politikai Szövetségét. Ez elkötelezett, megszállott és rajongó nők agitációs tömörülése volt, jó szónokokkal. N em röstellték járni a vásárokat, és minden lehetőséget megragadtak, hogy eszméiket tetjesszék A kevésbé képzett és féljeiket nem szerető nők -220-
körébenjól haladt az agitáció, mert főleg a nők szavazatijogának tolásával szereztek híveket. Ebben a kérdésben Angolhonban a 19. századra visszalépés történt a középkorh oz képest, mert akkor a birtokosnőknek volt szavazati joguk, sőt bírói hatalmuk is. Ezzel szemben az 1867-es választási reformtörv ény, amely a nőket azonos szintre helyezte volna férfiakkal, masszívan elbukott. Több kísérlet történt ebben az ügyben, de 1884-ben, majd 1892-ben sem jártak sikerrel. A feministák várakozásai még V. György király 1911-es nyári megkoronázását követően sem teljesültek a szavazatijoggal kapcsolatban. Ekkor valódi harcot kezdtek, amolyan városi gerillastílusban. Betörtek kirakatokat, és a kővel elérhető birodalmi minisztériumok ablakait. Sőt akadt egy köztük, Emily Davison, aki életét adta a női szavazatokért. A szüfrazsett (ez a jelző különben sértő volt eredetileg) V. György király versenylova elé vetette magát, és szörnyetha lt- a zsokéról nem tudok. Az elégedetlen nőkkel egyébként nem lehetett bírni. Felgyújtott ák a híres arisztokratikus Lawn-Ten nis-Club épületét, tönkretetté k a London-Glasgow telefonvezetéket, felgyújtották Lloyd George pénzügyminiszter (későbbi miniszterelnök) vidéki rezidenciáját, beverték a belügyminiszter ablakait. A hatalom (értsd a férfiak) megfontoltan fellépett, és elkezdte aszokásos eljárásokat: letartóztatások, előállítások, figyelmeztetések, beszélgetések a féljekkel stb. A kaptárba gyűjtött szüfrazsettek erre az áristomban el is kezdtek tüntetni, nem ettek, és mint belevaló, kemény, fanatikus nők, megszállottan viselkedtek. Amikor elkezdték őket gumicsövön keresztül táplálni, azt rikácsolták, hogy "orális erőszak" történik velük. Természetesen itt nem arra az illetlen dologra kell gondolni, amire ma szoktunk, hogy a hatalmi szervek netán visszaéltek férfi voltukkal. Aki a nők közül már haldoklott, azt kiengedték, ha felépült, megint elkapták. Így ment ez a háborúig. Emmeline Pankhurst és a lánya is sokszor voltak börtönben, de a bíró előtt (saját magátszok ta védeni, nehogy belekeveredjen az ügybe holmi férfisoviniszta disznó ügyvéd) több ízben arról beszélt, hogy a hatalom emberei közül melyik milyen bordélyház banjárt korábban. Ennek elképesztő hatása volt, és nagyon kínosan érintette a hatóságokat, a jól mű ködő prostituált információs hálózat ellen nem tudtak semmit előtérbe
-221-
sem kezdeni. A dologhoz hozzá kell tenni, hogy rendes házasságban élő középosztálybeli férfiak közül sokan látogatták az efféle intézményeket, ahol olyan szolgáltatást kaptak, amiről otthon nem is álmodhatott egyikük sem. A fanatikus nők közül sokan megtörtek, és az állandó erőszak nem tetszett minden feministának, több volt bennük a nő, mint a forradalmár. Ók nem értesültek arról a széltében hirdetett és dogmakánt máig is hangoztatott feminista állításról, mely szerint a nő minden tekintetben egyenlő a férfival. Bár néhány megveszekedett feminista azért tovább gyújtogatott, és sorozatban dobálta be az ablakokat- ami inkább közbűntényes tényállás, mint holmi magasabb erkölcsiszint -,de előbbre nem jutottak. Egyre közelgett 1914 júniusa, a szarajevói merénylet (a nagyhatalmak már évek óta fegyverkeztek, és készültek egymás ellen). Noha a brit parlament alsóháza májusban 140 szavazattal 60 ellenében elutasította a nők választójogának bevezetését, továbbszervezkedni már nem volt idő, mert közben kitört az I. világháború, és azok a szüfrazsettek, akik eddig vadul és militánsan férfiellenesek voltak, nyomban akkora hazafiak lettek, hogy lepipálták a férfiakat. Kevés akadt közülük, amelyik pacifista lett, noha ez jobban megfelelt volna az állandóan hangoztatott "női jellegnek". A nők közül sokan elmehettek dolgozni a gépgyárakba, ahová a feministák mindig vágytak, ám a sovén férfiak kizárták onnan őket. Persze meglett a választójog is, a háború kivívta helyettük. Eddigi áttekintésünkből kimaradt egy fontos mozzanat, amely a korai feministák írásaiban szinte azonnal előjön. A férfisoviniszta Marx írásainak hatása. A feministák többsége, főleg ha szegényebb sorból emelkedett fel, nyomban behódolt az új, mindent a gazdaságból és az osztályharcbóllevezető eszmének. A nőkkel kapcsolatban a korai kommunista, szacialista mozgalmakban komoly ellenérzések merültek fel, mert bár jól hangzó követelésük volt a nők választójogának és önrendelkezésijogának bevezetése, nem gondolták komolyan, mert ha megkapják a választójogot, akkor-mivel politikailag tapasztalatlanok- valószínűleg nem fognak olyan haladó (akkor felforgató szellemű) pártokra szavazni, mint a szacialisták - gondolták az elvtársak. Persze ezt a női szavazatok ellenzői is [elismerték, és mivel gyakran a szocialisták-222-
kal szemben ültek a parlamentekben, ők is alaposan belebonyolódtak a csatározásokba, mert csak színleg akarták a változást.
FEMINISTÁK ÉS KOMMUNISTÁK
Marx, aki többeknézeteszerint némi anarchista beütéssei is rendelkezett (az érettségi dolgozatában igen sokszor szerepelaz erő szak kifejezés), örült a korai feministáknak, de nem azért, mert egyetértett velük, neki esze ágában sem lehetett ilyesmi. Viszont kapóra jött, hogy a nők- igaz, nagyon kis csoportokban- elkezdtek szervezkedni, lázongani és felforgatni. A korai feministák egyik eszméje az volt, hogy a nők férfiaknak történt akkori természetes alávetettsége nem biológiai, hanem társadalmi alapon nyugszik. A "mocskos", durva, erőszakos kapitalisták egyben hímsoviniszták, akik otthon megerőszakolják, mi több, egyenesen prostitúcióra kényszerítik a nőket. Akik ilyeneket ki találtak, azokat valószínűleg nem kényszerítették semmire sem. Mert sajnos nem akadt olyan kapitalista vagy más burzsoá, esetleg nem burzsoá férfi, akinek kellettek volna. A nagy éleslátó Engels azt is kispekulálta, hogy a korai társadalmakban biztosanjobb volt a nők sorsa, amit utóbb a balos feminista Beauvoir éiből elvetett. Pedig ebben Engelsnek volt igaza. Bár akkoriban mindenki sorsa annyira rossz lehetett, hogy érdemi különbség nem nagyon akadt. A kommunista gyökerű feminizmus ecetfája Németországban "virágzott" ki legszebben, a német kommunisták - illetve ahogy őket akkor nevezték: szociáldemokraták- némelyike erősen foglalkozott a nők kérdésével. Abban az országban, ahol egyébként a nők még 1902-ben is úgy mehettek politikai egyesületek ünnepeire a porosz belügyminiszter külön engedélye alapján, hogy ott kizárólag egy elkerített teremrészben tartózkodhattak. Egy August Ferdinand Bebel nevezetű úr- akiről az idősebb korosztályok még tanultak az iskolában a szocializmus ősatyjai között - Írt egy könyvet A nő és a szaeia/izmus címen a nőknek a szocializmusban betöltött szerepéről. Be bel jelentős egyéni fejlődésen ment keresztül, mert 1863-ban még az általános választójog ellen volt, de utóbb mint a Reichstag képviselője jelentős nő-223-
jogi társadalomjobbító aktivista lett belőle. Bebel, aki evolucionista alapon mélységesen hitt a társadalom fejlődésében, így ír: Sem "zseniális államférfiak", sem "izgató demagógok" nem irányítják a dolgokat a maguk akarata szerint. De közeledik már "az idők teljessége". Ezen azt értette, hogy a munkásosztály hatalomra jut. Mi, kései utódok tudjuk, mi lett belőle. Bebel a könyvben többek között megállapítja, hogy a burzsoá család a prostitúción nyugszik, és ha eltörlik a magántulajdont, akkor majd megszűnik a család, tehát vele eltűnik az intézményesített prostitúció is. Ez tipikus korabeli szacialista messianisztikus vélekedés volt, amely jó száz éven át tartotta magát. Sőt ma is kedvelt liberális eszme a család "feloldódásának" és átalakulásának hirdetése, melyre harapnak a leszbikus feministák. Igaz, ami igaz, a családok tényleg tönkremennek, és maga az intézmény is komoly válságban van. De Bebel gondolatából az is következik, hogy az én dédapám, aki történetesen kisburzsoá volt, rettenetes alak lehetett, aki gazdasági erejét kihasználva prostitúcióra kényszerítette dédnagyanyámat, aki egyúttal a fogságába is került, mert több gyereket szült neki. Az elmélet szerint neki meg kurvának kellett lennie, azért is, mert nem lázadt fel. Gondolom, hogy a kedves olvasók felmenői között is számos burzsoá akadt, és így ők is akceptálják Be bel elvtárs gondolatait. Mert ugyebár valamennyien a burzsoá magántulajdon bűnös termékei vagyunk. Ez a gondolatmenet tetszett a rajongó, fantaszta német nők egy kisebbik- természetesen hangosabbik - részének. A férfiak még úgy 11 Oéve azt gondolták, hogy a vallás jó dolog. (A nők rajonganak, és hisznek egy sort a templomokban, ahol intelmeket és buzdítást is kapnak, aztán szépen hazamennek, és nevelik tovább a gyerekeket, ami a dolguk.) De nem így a feministák! A kommunista feminista, nemkülönben okos Klara Zetkin, aki az egykori NDK számtalan intézményének, utcájának és terének névadója volt, hamar megözvegyült, és azzal tűnt fel a feministák körében, hogy sietett koedukációt követelni. Erre azért volt szükség, hogy a nők műveltségét, élettapasztalatát, tár-224-
sadalmi szerepét fokozzák, és ezzel szacialista szavazóvá tegyék őket. Eztjavasolni az 1890-es években Németországban olyasféle szentségtörés lehetett, mintha ma azt követelnénk, hogy a katolikus püspöki kar a kezdjen el szépen megházasodni. (Zetkin aztán Sztálin "vendégekén t" a Kremlben halt meg, besúgók között.) Aztán jöttek a többiek. Egy Lily Bra un nevezetű hölgy németes túlzással már családi kommunáka t is akart, és elkezdett foglalkozni a női szexualitással. Ebbe aztán Európa-szerte belebonyolódtak, elkezdték az abortuszjogot és a többi, ma is ismert női önrendelkezési jogot követelni. Amikor Lenin elvtárs és Klara Zetkin elvtársnő 1920 körül találkoztak a Szovjetunióban, Vlagyimir Iljics firtatta is, rniért érdeklik az elvtársnőket a különféle népek körében dívó szexuális szokások. Lenin nyilván nem tudta, hogy egy nőnek az az érdekesebb, ami ismeretlen. Persze a feministák nem vallották be, hogy a szex azért izgatja őket, mert kevéssé van részük benne, hanem azt írták és mondták, hogy tudományos alapon gazdaságtörténeti viszonyokat kutatnak a történelmen keresztül. Ugyanis ezekkel kívánják megmagyarázni a korabeli házasság csődjét. (Csak megjegyzem: mit szálnának a családok mai állapotához?) Mert szecintük a férfiak a munka-házasság-szerelem háromszögét a nők elnyomására használják fel, és kíváncsiak rá, vajon így van-e ez másutt is. Ezeket aszövegeket már a tizenhetes forradalom előtt átvették az oroszországi feministák. Az a derék feminista nő, aki ezt a véleményt megfogalmazta, még a féljét és fiát is otthagyta, híres bolsevik nagykövet lett belőle, Koliontáj asszony. Korabeli beszámolók szerint nem volt csúnya nő. Persze Sztálin aztán adott az internacionalista feministáknak egy kis egyenlőséget, csatornaépítést a Fehér-tenger mellett, és hagyta, hogy a Gulagmás "remek" helyein kivegyék részüket a férfiaknak való munkákból. A bolsevikok egyébként tényleg komolyan gondolták a nemek egyenlőségét, mindezt holmi forradalmi romantikával karöltve. Károlyi Mihályné 1931-ben féljével Oroszországba látogatott, és ott megismerkedtek a népszerű, tehetséges Rikovval, a jobboldali kommunistával, akit a női nem kérdése foglalkoztatott. Andrássy Katinka is jelentős nőjagi aktivista volt, több cikke, tanulmánya jelent meg a feminizmusról különféle világlapokban, ezért hát nyomban megtárgyalták a nők kizsákmányolásának kér-225-
l
1 dését a nő mint árucikk aspektusából. Majd búcsúzául Rikov megkérdezte Károlyinét, hogy ült-e börtönben. Kénytelen voltam bevallani, hogy e tekintetben szegényes a múltam: csak egy éjszakát töltöttem börtönben Olaszországban. -Nem elég- jegyezte meg Rikov.- Még feltétlenül ülnie kell.- És bíztatóarr tette hozzá:- Nem baj, majd meglesz az is.
Rikovnak persze meglett- kihullott Sztálin kegyeiből, aki megölette, de kívánsága a grófnőre nézvést nem vált be. Az egyenlőség aztán a munkások és parasztok államában látványosan megvalósult - tessék csak elmenni a mai Oroszországba, és megtapasztalni, hogy az építőiparban a múlt gyakorlata nyomán mennyi erős, strapabíró nő dolgozik az egyenlőségjegyé ben. De tudunk kazánfűtő amazonokról is, akik Hemádi György szovjet fogságbeli visszaemlékező történeteiben szerepeinek- őt és társát két hatalmas orosz kazánfűtő nő mentette meg a haláltól, mert helyette és társa helyett is lapátoltak, lévén kétszer akkorák, mint az éhezéstőllegyengült férfiak. Érdekes, de amire a korai angol feministák vágytak: a férfiaknak való munkára, azt a kommunisták megadták a nőknek- megvalósították az egyenlőséget. Persze mivel ezt férfiak csinálták, nem tökéletesen! A feministáknak nem tetszik, hogy a közös munkafeltételek esetén kialakuló munkaverseny hátrányos a nőkre nézve, mert a férfiak fizikailag erősebbek, és a helyzet lealázó a női személyiségre. (Lám, már ebben az időben megjelenik a pozitív diszkrimináció igénye.) Ha már a nagy népirtóknál tartunk, Hitler egyszerűen rendezte el a nőkérést. A NemzetiSzocialista Párt azt hirdette, igaza van a húszas-harmincas évek nőmozgalmárainak. Eleinte elfogadták a nézeteiket, sőt bevezették a családi pótlékot és egyéb, anyáknak nyújtott segélyeket. Közben más intézkedésekkel a nő ket igyekeztek beszorítani az anyaszerepbe. Az volt az álláspontjuk, jobb, ha férfiak dolgoznak, tanulnak, mint a nők, mert különben azoknak nincsen elég idejük gyerekeket nevelni. Aztán a faj megtisztításának gyakorlati megvalósítása során eltemették a feminista álmokat, mert elkezdték a megfelelő egyedeket sterilizálni (a sterilizáció áldozatai többségében nők voltak), majd el-226-
i
i
l
i
j
pusztítani. De ez nem feminizmus kérdése volt. Persze a feministák is élénken foglalkoznak a korabeli viszonyokkal, utóbb ideológusaik megállapítják, hogy a rasszizmus áldozataivá vált nők nemüktől fliggetlenül váltak azzá. Ez fontos lépés, mert feminista dogma szerint elvileg minden nő azért áldozat bármiben, mert nőnek született, és el van nyomva. A feministák azért nem múltak ki, de befogták szájukat a hitleráj alatt, sőt sokan beléptek a Nemzeti Szacialista Pártba, és elkezdték a faj tisztaságának kultusza formájában a meztelenséget mint szabad testkultúrát művelni. Később pedig sokan adták át magukat a fajnemesítő eszmék szolgálatának - az államilag pártolt szaporodásnak. Mussolini is hasonló nézeten volt, mint Hitler: a nő szüljön gyereket, de mivel olasz, ezért sokat. Láttuk már az angol feministáknál, amikor kitört az első háború, mindbőllelkes nacionalista lett, és eszükbe sem jutott olyan dolgokkal foglalkozni, mint a feminizmus. A diktatúrákna k is hasonló hatásuk van. Egy szempontból "jól jött" a II. háború a feminista nőknek: mivel a férfiak a lövészárkokban feküdtek, távol az otthontó!, a nők meg a gyárakban dolgoztak helyettük, a gyerekekre nem tudtak vigyázni, ezért a hadviselő feleknél kialakultak a napközi otthonok, óvodák, kisdedóvók, gyerekmenhe lyek stb. Ezek az állami és magánszervezetek a háború után is rendre megmaradtak. Mert akkor meg a romokat kellett eltakarítani. A folyamat alól kivétel asztálini Szovjetunió, mert itt úttörő módon korábban létrejöttek ilyen intézmények, a nőket ugyanis hamarabb elküldte a párt küzdeni a munka frontjára.
fEMINISTÁ K A
ll.
VILÁGHÁB ORÚ UTÁN
A háborúskodások megszűnésével a hatalmas pusztulásból, nyomorból elképesztő gazdasági fellendülés bontakozott ki, az amerikai érdekeknek megfelelően. Néhány évig komolyan azt hitték a stratégák, hogy az oroszok megindulnak és lerohanják egész Nyugat-Európát, ezért Európát sürgősen fel kellett építeni, és ezt javarészt amerikai pénzekből oldották meg, ami komoly jólétet és életszínvonal-emelkedést hozott. Kialakultak a fogyasztói tár-227-
sadalom ma is ismert keretei, a túltengő reklámok, a hitelre vásárlás rendszere, és megkezdődött a "fogyasztók" beidomítása a "most azonnal mindent akarni" gyakorlatára. Az amerikai álom látható megvalósulása, a vagyonosodás az ötvenes-hatvanas években lefoglalta az igen kiterebélyesedett középosztályt, úgy ahogy volt. Kialakult, és az amerikai expanzióval párhuzamosan terjedt az új vallás, a fogyasztás világvallása. A tényleges vallások ezzel párhuzamosan, de nem pont emiatt egyre inkább háttérbe szorultak. A fogyasztás új templomai, az áruházak töltötték be játékosan és felszabadítóan azt a szerepet, amelyet annak idején az igazi templomok. Sajnos az igazság az, hogy a tömegeknek a vallásból sem kell több annál, amit egy áruház "ideológiailag" ma nyújtani tud. A feministáknak ilyen környezetben nem sok babér termett, a nők inkább új autót vásároltak maguknak, mint jogaikkal vacakoltak. Valamit ki kellett hát találni, de ez jó ideig nem ment. Ezért a régi marxista receptek alapján csatlakoztak azokhoz, akik valamilyen okbóljogosan lázadoztak. Tehát aminden Iében kanál nőszemélyek Amerikában bekapesolódtak a feketék polgárjogi mozgalmaiba, ügyesen (asszonyi ravaszsággal) belekeverték a feketék valóban súlyos problémái közé saját hajuknál fogva elő rángatott, kitalált gondjaikat. Az életkörülményekre nem lehetett panaszkodni. Szexuális "elnyomás" sem volt már. Ha megcsalták a szüntelen keményen dolgozó férjüket, akkor sem történt nagy botrány, nem volt lefejezés, kikötés, elzárás, mint a régebbi korokban. Vagy elváltak, vagy némi cirkusz után maradt minden a régiben. Az asszonyok nem voltak megfosztva a társaságról, sőt több jutott nekik belőle, mint amennyit fel tudtak dolgozni, tanulhattak, amennyit csak akartak. Fejleszthették képességeiket, szórakoztató módon vásároltak, és természetesen ott volt a tévé, amely 1963-tól már csak színesben sugárzott az államokban, nem volt dögunalom az élet azoknak sem, akik nem szerettek olvasni. A figyelmet magukra terelendő ki találták a "nemi megkülönböztetést" - mindezt a feketék megkülönböztetésének analógiájára. Az ötlet remekül bevált, azóta is ezen lovagolnak a fősodratú feministák. A hatvanas években elkezdték azt, amit mi Magyarországon a kilencvenes évektől kezdünk érezni. Az amerikai feministák piszkálták az álláshirdetéseket: miért van az, hogy csak -228-
férfit keresnek katonának? Miért van az, hogy a légiutas-kísérőnek csinosnak kell lennie? Miért van, hogy ha történetesen a stewardess férjhez megy, el kell hagynia a pályát? Azzal nem törődtek, hogy pont azért megy sok lány légikisasszonynak, mert a repülő gép utasai között több a gazdag ember, rnint az iowai traktorosok között. Ha valaki hibát keres, az talál, és beleköthet épeszű rendelkezésekbe is. Hiszen egy kedvesen mosolygó csinos hajadon látványa sokkal megnyugtatóbb, mint egy 90 kilós Brünnhildeszerű, lestrapált munkaerőé, főleg olyan helyen, ahol az utasok egy részének félsze van. Az is belátható, hogy a légi pályán tizenéveket eltöltő kisasszonyoknak nem olyan hiteles a mosolya - emberi dolog, megunják. Ez nem szánútott a ferninistáknak, nekimentek W ashingtonnak, lobbiztak a különféle korifeusok feleségei között, ami bejött, mert közöttük is akadt néhány hasonszőrű, unatkozó feleség, aki beugrott az izgatásnak, főleg ha közben még haragudott is a férjére. Telt-múlt az idő, a vietnami háború mocsara egyre ragadósabb és mélyebb lett, ahogy a média címkézgette. A vadabb feministák azonnal fejest ugrottak a háborúellenes tiltakozó mozgalmakba, nem törődve azzal a csekélységgel, hogy a korábban ezerszer elátkozott férfiaknak segítenek. (Egyébként eredetileg a fiaikat elvesztett anyák tiltakozásába kapcsolódtak be.) Mert végső soron a férfiak ússzák meg a katonaságot, hogy aztán otthon maradva "maguk alá vessék" és "megalázzák" a szegény nőket. Akiknek semmi közük az egészhez (mármint ahhoz, hogy a férfiak alá kerülnek) -legalábbis némelyik ferninista ezt így gondolja ma is. Az amerikai feministák hamar ráéreztek a média erejére, és meglovagolták azt az igényét, hogy valami hecc núndig történjen a képernyőn, mert akkor nagyobb a nézőszám és drágábban lehet eladni a hirdetéseket. Történt is núndig valami: hol egy tintás üveggel öntöttek le valakit, hol egy exhibicionista aktivistájuk futkározott mezítelenül egy baseballstadio n gyepén százezer férfi előtt, tiltakozva a nemi diszkrimináció ellen. A fő törekvésük az volt, hogy valamilyen módon szinten tartsák a feminizmust, várva a jobb időkre. Ezért azonnallecsaptak minden olyan témára, amit a média kedvel és szívesen felkaroL Mindegy volt nekik, hogy az ötleteket honnan másolták, a kizsákmányoló kapitalistáktól vagy a szembenálló béketáborbóL De ta-229-
Jáltak maguk is szereplési lehetőséget. Rendszeresen foglalkoztak saját ügyeiken kívül a szekták elnyomásával, a melegekkel, a koedukációval, a rendőrségi erőszakkal, mindenfajta kisebbség helyzetével, a természetvédele mmel stb. Ezekben az években, mint minden tömegmozgalom , a feminizmus is bizonyos fokig üzlet lett. A feministák szép számmal kerültek főállásba az állami szerveknél, a médiában is. Lettek újságjaik, magazinműsoraik tévékben, rádiókban, bekerültek a kozmetikai iparba, a szabadidőbiz niszbe, a különféle kereskedelmi témákba: fogyasztóipar, fitnesz, kozmetikai termékek. De, hogy visszatérjünk a feministák történeté hez, a vietnami háború is csak egy darabig volt nagy szenzáció. Az ellene tiltakozó diáklázadások a hatvanas évek végén átterjedtek Európába. Megint egy "forradalmi helyzet", a világ baloldali gondolkodású emberei kezüket dörgölték a londoni Sohótól a brezsnyevi Kremlig. A vérszemet kapott feministák azonnal csatlakoztak a megmozdulások hoz, és a "forradalmáro kkal együtt harcolva" lelkesen odasimultak az új fiúkhoz, akiknek mindegy volt tulajdonképpen, mit prédikálnak a csaj ok, nekik az volt a lényeg, hogy ellássák őket étellel, itallal és persze kábítószerekkel. A feminizmusukat hirtelen elfelejtett lányok, mint forradalmi kötelességet, ezt teljesítettékis-f utotta a "férfisoviniszta disznó" burzsuj papa pénztárcájából. Az sem volt utolsó dolog, hogy núnden estére akadt egy férfi, akinek rendes izzadtságszaga és borostája volt, és rendben ellátta feladatát az ágyban. (Amit Beauvoir olyan undorodva emlegetett.) Persze voltak a feministák között értelmesebb csaj ok, akiknek feltűnt, hogy a "forradalmár testvérek" tojnak a fejükre, és ők csak főznek rájuk és almolnak utánuk, na meg cseretárgyak az esti laticeleken, ahol a "hős diákforradalmárok" átadták testüket a bujálkodásnak. Közben nem mulasztották el egymással kicserélni tapasztalataikat, hogy melyik "nőtestvér" hogyan szuperál, és aki jó volt, többen dícsérték, azt természetesen a forradalmi testvériség jegyében mások is ki akarták próbálni az ostromlott campusokon. De ez más volt, mint sima promiszkuitás, a szeretkezések forradalmi alapon történtek. Így nyugtatták meg magukat a korai nagy bolsevista nők is, és ezt mondták a Párizsban palira vett feministák is. De legalább volt néhány szép hetük! -230-
Aztán jött a pofon, a feministákból mindenütt a világon kiábrándultak: A tasli akkora volt, hogy az okosabbakjónak látták a feministajelzőtegy időre kivonni a forgalomból-e z is rendes marxista recept, ha egy terv nem válik be, más nevet adnak neki. Ehhez hasonló volt a kommunizmus hajnalán Oroszországban, amikor kollektivizálásról beszéltek, de tulajdonképpen nemzedékek vagyonát rabolták el, és ez történt idehaza is a szocializmus alapjainak lerakása során, és hasonló módon és elven cserélnek nevet a pártok is. A feministák osztályharcos receptek szerint deklarálták a nők Jelszabadításának szükségességét". Ebben az időben többek küzdöttek még a gyarmatok felszabadításáért is, azok kapcsán speciel a neokolonializmus ellen. Ezt főleg nagy Szavjetunió követelte a világ baloldali közvéleményén ek élén, rákacsintva az afrikai államokra, miközben kelet-európai gyarmatbirodalmában kényelmesen berendezkedett. Ebbe a felszabadítási kórusba természetesen bekapcsolódott szovjet parancsra a keleti tömb többi országa is. Valamennyi kommunista ország nőszőverségei nyomban elkezdtek pártutasításra szolidarítani a szegény, elnyomott és felszabadulásra vágyó afrikai asszonytársakkal, akik persze írniolvasni sem tudtak. A kommunista nőmozgalmak mellékesen élesen követelték a nyugati világ kizsákmányolt asszonyainak járó jogokat is. Számos összejövetelt rendeztek- ahogy ez már hagyomány-, látogatások, viszontlátogatások követték egymást. A feministák éltek, mint hal a vízben, s járták a világot, csatlakoztak minden haladónak hitt mozgalomhoz. Remeküllehete tt őket manipulálni, kihasználni, ez főleg a keleti tömb titkosszolgálatainak sikerült. Mindenesetre remek képek maradtak fenn az afrofrizurás, csupasz köldökű, befüvezett amerikai, svéd feministák és a Szavjetunió össz-szövetségi nőküldötteinek találkozóiról, kiegészítve a több baloldali haladó nőszövetség olykor mázsás küldötteivel. Az amerikai feministák a vietnami háború befejezése utáni időkben remek újsághíreket prezentáltak aMissAmerika- ellenes tüntetésekkeL Ahogy a képeken látni lehet, egy csomó hisztérikus, előnytelen külsejű, lehasznált nő akciózik a kamerák előtt, s mindeztjól megideologizált irigység és feltűnésvágy motiválta. Leöntötték festékkel, megkam10lták, letépték a ruhájukat szeren-231-
csétlen butuska, háromig nehezen számoló szösziknek. A helyzetben volt egy vitathatatlan előnyük a feministáknak, ellehetett ismerni, hogy ők voltak az okosabbak, műveltebbek. Ma is az a legnagyobb munka egy-egy ilyen szépségverseny szervezése körül, hogy betanítsák a lányoknak azt a néhány üdvözlő mondatot, és begyakaroitassák velük, hogyan kell végigmenni a kifutón, hogy le vagy el ne essenek. Sajnos a szépségverseny már csak arról szól, hogy ki a szebb, nem pedig arról, hogy ki az okosabb, mert arra a műveltségi vetélkedő való. Az is !ajt természetesen az akkori tiltakozóknak, hogy férfiak döntik el, melyik nő a szebb. (Akkor még a leszbikusság nem volt úgy elteijedve, mint manapság, és láss csodát, nem ültek nők a zsűrikben.) Persze a szervező férfiak nem estek a fejükre, bevették az üzletbe a feministákat, és megszűntek a tüntetések, nem beszéltek többé a kizsákmányolásról a szépségversenyek kapcsán, helyette azt teijesztették, hogy ezek a versenyek segítenek a nők önkifejezésében. A zsűrikben pedig ott feszíthettek a csúnyácska szociológus- és filozófusnők, akik legalább leszbikusok voltak. Aztán elkezdték reklámozni az emancipált nőt. Ebben az üzleti világ némi tétovázás után élénken részt vett, mert kiderült, hogy az emancipált nő, ha lesz olyan- s mára lett-, remek fogyasztó. Ez volt az a szerenesés mozzanat, amely bebetonozta a feminizmust, és anyagilag biztosította az alapjait. Amikor az emancipáció tömegmozgalommá vált, ideológiailag úgy műkö dött, mint egy vallás: mindenre volt javaslata, és természetesen a nyilatkozák voltak az erkölcsi igazságok letéteményesei, ebben hasonlítva a primitív marxizmusokhoz, melyeket nem értenek, de annál jobban hisznek. Az emancipációba minden belefért, amit csak akartak, és mivel kellően "felvilágosult" és liberális ihletésű volt, a média felkapta. A feminista mozgalomnak azonban problémái támadtak a feketé kk el, akiket bőszen támogattak az ötvenes évek végétől. A feketék, akik ezekben az években kemény harcot vívtak általános jogaikért, felfigyeltek arra, hogy a feminista fehér nők- némelyik macsó fekete úgy mondta: "szukák" - nem tesznek nekik jót, mert bevadítják a fekete asszonyokat. Ráadásul az amerikai kormány nagyon kemény nyomást gyakorolt saját mozgalmukra, -232-
hogy visszaszoótsa azt. (Ez a hatvanas évek vége felé történt.) Ezért a fekete vezetők rájukjellemző módon, radikálisan megparancsolták asszonyaiknak, hogy álljanak le, mert a feminizmus a fehér ember nőstényének a bulija. A feministák döbbenten tapasztalták, a fekete "nőtestvérek" valóban leálltak. Valamit ismét ki kellett találni, mert fenyegetett a kifulladás veszélye, és az amerikaiak, beleértve a médiát, nem törődtek már annyira azzal, hogy mit csinálnak bizonyos ferninista nőszemélyek. Ekkor jött megint a "felszabadítás", amely akkorra már lecsengett ugyan, de egyes rétegek körében még használható volt: a Marx, Mao, Marcuse nevek litániaszerű skandálása enyhén bekábítószerezett állapotban. Tehát hozzáfogtak "felszabadítani" a leszbikusokat, nyomban cikkek százaiban tudatták, hogy ki mindenki található a nagy és dicső leszbikus elődök között. Az izgatás azt is hozta, hogy megtámadták egy ftist alatt a családot is, mert mégis micsoda szemétség, hogy a családot a férfiak. irányítják, és ezek ráadásul heteroszexuálisok. A mozgalomba belépett leszbikusok aztán - új seprű jól seper alapon- nekifogtak, hogy a mozgalmat megszabadítsák a férfit elfogadó, de azzal a reméltjobb közösjövő érdekében harcoló jellegétől. Ez a lemez azóta is forog, és láthatók a következményei: a családok általános válságát tetézi a nemi identitás fokozatos, szisztematikus elbizonytalanodása. Mindennek a 21. század elején kortünetként az informatikai társadalmakban robbanásszerűen terjedő leszbikusság és homoszexualitás a bizonyítéka. A modernizált feministák vadul kigúnyolják azokat, akik azt gondolják, hogy a leszbikus női magatartás természetellenes. Persze a szélsőségesek rnindig hangosabbak, mennél szélsősége seb bek, annál inkább azok. Így van ez feministáéknál is. A hagyományos és újmódi feministák rövidesen össze is vesztek egymással, amennyire csak nők tudnak. A heteroszexuális feministák, akik azért a lelkük mélyén férfit akartak, azt rikácsolták: mi talán az ellenséggel hálunk? Mert a leszbikus feministák alapállása: a férfi ellenség, és egy férfit szeretni merő pazarlás és ostobaság. De gyű lölni, az igen! Egy pillanatra álljunk itt meg. Tulajdonképpen az a leszbikus nő, aki feminista lesz, amolyan intellektuális önigazoló, túl a természetellenes vágyain. Hasonló ahhoz az ókori görög okoskodáshoz, mely szerint a híres homo-233-
szexuálisokat hadvezérnek nevezték ki, mondván: micsoda férfi, még a szerelemben is az erősebb nemet választja! Körülbelül ilyen a feminista leszbikus is. Persze ha már szóhoz jutottak, nyomban elkezdtek követelődzni, többek között azt hirdették (és még ma is teszik), hogy az a jó család, ahol nincsenek merev nemi szerep ek. Ugye világos? Hol Mary a fiú, hol pedig Susan, ha valamelyiknek gyereke van, akkor az ezt nyugodtan lássa, legalább "nem fogják identitásválasztásában merev klisék gá tolni". Sőt az a helyes, ha gyerek egyik nap fiúnak tanul, a másik nap meg lánynak. Azt persze nem tudom, hogy két megátalkodott férfigyűlölő leszbikus hogyan tud férfias fiút nevelni. Követelik, hogy termékenyítsék meg őket mesterségesen. Nem kell férfi! Azzal nem foglalkoznak, hogy miféle spermiummal. Éljenek a leszbikus anyák! Ezek aztán kimennek tüntetni az utcára, és a média, még ha csak százan vannak is, odamegy, és úgy állí lj a be őket, rnint akik reális jogokért küzdenek. Pontosan úgy, ahogy a kisebbségi tüntetők követelni szoktak. Azt mondják, ez núndenkinek fontos, alapvető közérdek, aztán azt láljuk, hogy csak a nyilatkozák vannak, meg a riporterek ácsorognak a táblaerdő közepette - ők a mindenki. Ezután az okosabb feministák rájöttek, hogy jobb, ha Marx tatabevált forradalmi módszereit követik továbbra is, ez legalább száz éve kitűnően működik. Tehát régi új témaként elkezdtek harcolni a munkahelyi egyenlőségért. Erről ugyan, ha valóban okosak voltak, rögtön látták, hogy nem fog menni egy jó darabig, de helyette koncként odavetnek nekik valamit. Mondjuk lehetnek leszbikusok kedvükre, sőt katonának is elmehetnek - ezek be is jöttek. Az egyenlő kereset kérdése azonban nem valósult meg, mert a "multik", akik egyfelől támogatják a feminizmust és az általa sugallt fogyasztási modellt- mint egy meglevő piac belső bővülését (ugyanis az egyedül élő többet fogyaszt, mint hasonszőrű férjezett, gyereket nevelő nőtársa, aki családban él) -, nem ugrottak be holmi hangoskodó női mozgalmároknak a férfiakkal egyenlő bér tekintetében. Ez az egyenlősdi a kormányoknak sem tetszik, noha minden választás alkalmával deklarálják a politikusok. A kérdést eddig a család szemszögéből nézték a komlányok közgazdászai. Azt vették figyelembe, hogy a család mint egész jusson akkora jövede-234-
lemhez, hogy képes legyen a szükséges (kalkulál t mértékű) reprodukció ra, és a gazdaságot mozgásban tartó fogyasztásra. Igen ám, de a család szép lassan a rázúduló össztűz hatására megszűnőben van, tehát a jövedelmek kialakításánál nem lehet kizárólagosan figyelembe venni. Ez nagy dilemma, komoly gondot okoz a közgazdászoknak, ráadásul az esedékes változásokat csak lépcsőzete sen lehet végrehajtani. Bár ha a kisebb jövedelmű nők nevelik a gyerekeket, a férfiak a tartásdíjakkal anyagilag biztosítják szükséges többletet. Egyre több a csonka család, az egyedül élő férfi, nő. A gyerekek más körülmények között nevelkednek fel, még inkább másként fognak felnevelkednia következő nemzedékek. Persze a felszabadítók, az emancipálók, a nőjogi harcosok nem pihennek, mert a feminizmus csak addig él, ameddig a média felszínen tartja. Ügyeket kell kreálni a média figyelmének fenntartásához, ehhez kiválóan értenek. Hiszen nincsen olyan tévécsatoma, ahol ne akadna egy-két tucat feminista vagy velük egy követ fújó szimpatizáns. Abból is botrányt csinálnak, ha valamelyik muzulmán államban egy amerikai vagy európai újságírónőt megmotoznak, és mert kibírhatatlanul cirkuszol, megbilincselik, míg meg nem nyugszik. Ilyenkor a nemzetközi média nyomban idegrohamot kap, és napokig cikkeznek a témáról. (Miközben egy Nobel-dijas felfedezést két rövidhírrel elintéznek.) A feminista kontesztálók valahogy nem akarják megérteni, hogy a muzulmánok mássága többek között abban áll, hogy másként bánnak a nőkkel, és ott a ferfiak nem szokták meg az érthetetlen nyelven őrjöngő újságíró nő politikailag korrekt kezelését, hanem a maguk módján nyugtatják meg, ha nincs kút a közelben, hogy beledobják, akkor jön a pofon. Afeministákszívesenszerveznekvallásifundamentalizmusellenes mozgalmakat, aminekjellemzője, hogy keritenek egy üldözött, menekült vagy kitagadott személyt, és felfú_iják az ügyét. Persze a fundamentalizmus elleni küzdelem is merő álság, kizárólag olyan muzulmán országokkal foglalkoznak, amelyek szegényebbek a többiné!, tehát nem tudnak ártani. Mai fő ellenségek az irániak, az irakiak, a palesztinok, az afgánok, ez sokat elárul azoknak, akiknekftile van a hallásra. De ha fundamentalizmusról van szó, ott vannak a keresztény egyházak, különösen a római katolikus egyházat ellenzik. -235-
Legújabb virágzó akciójuk Amerikából indult. Rövid címe ez lehetne: "megerőszakoltak, molesztáltak". Se vége, se hossza azoknak az ügyeknek, melyeket a média egyenes közvetítésben, kibeszélőshow keretében tálal. Ezekből kiderül, hogy az előző esti kevéssé sikerült szex erőszak volt a javából- a valamiért (ezt az okot nem firtatják) bosszút lihegő feleség szemében. Emiatt van újabban, hogy az amerikai filmek véget nem érő oktatásban részesítik a közönséget: minden ágyjelenet úgy kezdődik, hogy a pár hosszan, közelről összenéz. Aztán vagy a nő kezd csókolni, vagy egyszerre indulnak be, de a nadrágszíjat mindig a nőnek kell a férfin kioldani. Mert innentől ő akarta a dolgot, és nem lehet utólag ráfogni adologra-ha kiderül, hogy a fiú gazdag, de mégsem akarja tartósan a nőt-, hogy erőszak volt. Mostanában megjelentek a taktikusabb irányzatok, a feminizmus újabban el is tűnik a hírek háta mögött, csak a beavatottak tudják, hogy milyen vonalat képvisel a riport. Így a jámbor néző még azt sem tudhatja, hogy egy propagandaanyagat nézetnek vele.
-236-
Melyek hát azok a dolgok, melyekre a feminista nők véleménye alapján ez időszerint az összes nő vágyik? Mert egy vérbeli feminista szerint minden nőnek arra kell vágynia, amire ő vágyik- ha nem így van, akkor megkapja az illető a jelzőt, egy sokatmondó legyintéssel. Mindenekelőtt itt van a szexualitás feminista értelmezése. A feminista nő azt szeretné, ha nemiségét szabadon fejezhetné ki. Azaz ők is udvarolhassanak- ennek szerintem nem állnának ellen a férfiak, ha az nem a huszárattak stílusában zajlik le, hanem a férfiak számára is érthető csábító jelek fogyasztható mennyiségű leadásában jelenik meg. Társaságban véletlenül hallottam már olyan párbeszédet, amikor a feminista hölgy kb. a hatodik kérdésében az illető célbavett ferfiútól hímvesszeje hosszáról voltszíves érdeklődni. Azutánjön a klitorális szex bevezetése, ez nagyjábóljól halad, és nem jártak vele rosszul a férfiak sem, ha nem kizárólag "a la feminist" stílusban lehet űzni. (Itt a további részletezéstől elállok.) Le a numerákkal! Éljen a szeretkezés művészete! -adták ki ajelszót. Ez is jó ötlet, de ehhez nem biztos, hogy feminista nők re van szükség. Azaz ezek megtaníttatása a férfiakkal nem feminizmus, hanem női okosság és rafinéria kérdése. Küzdelem a hagyományos szülésért. Azt mondják, hogy a mai szülési módokat a férfiak találták ki. Igaz! Mert amikor ezeket "tudományosan" kifundálták, akkor csak férfiak lehettek képzett orvosok- azok pedig nem sokszor szültek. Tehát mai szemmel nézve kevés fogalmuk volt praktice a dologról. A javaslat lényege, hogy fekve nem jó szülni, mert a gravitáció és egyéb izmok segít-237-
ségét nem lehet kihasználni. Ebben a kérdésben hagyni kell a nő ket, hadd küzdjenek igazukért, mert ez mindannyiunk érdeke. Mellesleg a történelmi korokban seregnyi népről tudunk, akik ülve, még többről, akik guggolva szültek, sőt akadt olyan eszkimó törzs is, mclynek asszonyai magányosan guggolva egy erre a célra a hóba ásott gödörbe szülték a generációk sorát. Inkább az a kínos, hogy miért nem száz évvel korábban kezdtek ezért tüntetni ... A féljiak által diktált sz épségideál elutasítása. Ez már kicsit gyanúsnak látszik, mert feminista humbug- minden részigazsága mellett. Tegyük fel a kérdést: kiknek akarnak tetszeni a nők? A kézenfekvő válasz: a férfiaknak! Legalábbis az egészséges többség a férfiaknak akar tetszeni. Kinek másnak tetszhetnének? Ennek megváltoztatása, reméljük, nem fog sikerülni prófétanőiknek. Pedig erősen beindultak, mert egyre-másra lehet látni a divatlapokban olyan nőket, akik fene tudja, kiknek tetszenek a leszbikusokon és a homoszexuális divattervezőkön kívül. A nőmozgalmárok ki találták, hogy ők féljias munkakörökben is dolgozni akarnak, mert személyiségüket nem taposha~a el férfi erő szak és uralom. Nem tudnak fejlődni- mondják -, mert az anyai szerep (szerintük, akik általában nem vállalják) kevés egy nőnek, "bezáija őket". Ha pedig anyaként jól funkcionálnak, akkor nem tudnak a hétköznapi életben úgy forogni, mint hajadon társaik, akik még vadászhatnak a férfiakra. Az izgága feminista nőknek ez a tradicionális állapot sosem tetszett. Viszont - cl kell ismerni szép lassan egyre több eredményt értek el. Lett szabadságuk bő ven, a modern jogállamokban könnyen meg lehet szabadulni legálisana nem kívánt gyerektől. A féljtől pedig úgy, hogy annak anyagi erejét azért élvezhessék. Szabadon vállalhatnak munkát, amennyit csak akarnak - persze ez egyeseknek nem volt elég, mert katonák is akarnak lenni. (A magyar hadsereg 16% nő 2005-ben.) Néhány feministának Amerikában nem tetszett, hogy életkor és külalak szerint is megkülönböztetnek nőket egyes szakmákban, ahol elfogadott kritérium a szépség és fiatalság. (A mai nők szinte mindent megkapnakjogként.) De van egy bökkenő: a szépséget nem lehetjogként kivívni, az vagy van, vagy nincs. Megfigyeltem, hogy a feministák nagyon utálják és lenézik azokat a nő ket, akik szépek. Először bírálják a szépségét, rámutatnak a hibái-238-
ra, aztán relativizálják az előnyeit. Főleg akkor lelkesek, amikor egy férfinak lehet bebizonyítani, hogy a szóban forgó szép lány nem is annyira szép, mert van egy pici tokája (pedig az a szexepilje), túl magas, túl alacsony stb. Amikor aszépség lehúzásával nem boldogulnak, akkor jön az ész fegyvere: a szép lány nem lehet okos is- ebben nagyrészt igazuk van, mert nem kell nekik okosaknak lenni, ott a szépségük, azzal éppúgy lehet érvényesülni, mint az ésszel. Máskülönben az egész "szép, de buta" kampányt a feministák gerjesztették. Aszőke nős viccek a feministák hatvanas-hetvenes évekbeli ténykedéséből erednek, amikor bosszúból megerősítették a "szép nő, de buta", közkézen forgó férfiúi vélekedést. Oellemző, hogy manapság meg pont ez ellen tiltakoznak, hogy a szép nőknek vagy a szőkéknek a társadalom nem adja meg az okosság esélyét. Ki tud ezen eligazodni?) Amióta csak vannak, a feministák nem bírják elviselni, hogy egyes szerencsésebb társaik többet kaptak a teremtőtől küllemben. Sőt olykor eszük is van, mi több, e kettő következményeként pénzük is (vagy a férjüknek), boldogan élnek nőként abban, amibe beleszülettek. Persze ez az irigykedés, a féltékeny vetélytárskeresés általábanjellemző a nőkre. Soha férfit nem láttam olyan alaposan megfigyelni egy másikat, mint egy nő a vetélytársát. Manapság azok a feministák és társaik, akik csak a leszbikusok társaságában találják meg a "boldogsághoz" vezető "utat", támadást indítottak a szépségsebészet ellen. Érdekes, miközben vadul maguknak követelik, hogy azt tehessék, amit akarnak, másnak ezt a jogot nem adnák meg. Főleg akkor, ha az a másik nő ezáltal még szebb és kívánatosabb lesz, jobban fog tetszeni a férfiaknak, s evvel még lejjebb taszítja a szerencsétlen feministát a szexuális versenyben. Azt egy általában liberális beállítottságú feminista mégsem mondha~a: utálom azt a jogodat, hogy szebb legyél nálam, és legszívesebben betiltanám ezt a törekvésedet. Sőt akik szépnek születtek, azokat az esélyegyenlőségjegyében elcsúnyítanám! Akkor a disznó heteroszexuális férfiak nem válogatnának közöttünk, ami a lealázás teteje (főleg akkor, ha lemarad az ember lánya). Feministaként ezt nem vallha~ák be, helyette azt mondják, hogy a szépségsebészet a férfiaktól ered, mert ők a sebészek, tehát ők keresnek vele. (Azt az apróságat elfelejtik számba venni, hogy a nőket nem sorozzák be a plasztikai sebészekhez, azok ön--239-
kéntesen mennek, és mindegyik maga dönti el, hogy akar-e a operáció t vagy sem.) Az más kérdés, hogy az egészben van egy gusztustalan nyerészkedési tendencia, és akkor is operálnak, ha nem kell, csak mert a szöszi akatja - de ez már nem férfisovinizmus, hanem kapitalizmus. A műveltebb feministák azt állítják, hogy a sz épségeszmény kialakítása aférfiak műve, és aszemét férfiak nem átallnak olyan eszményt kialakítani, aminek a nők csak úgy tudnak megfelelni, hogy kés alá fekszenek, és állandóan kozmetikushoz, fodrászhoz járnak. Ez persze úgy marhaság, ahogy van, mert a férfiak "hozott anyagból dolgoznak". Olyan nők tetszenek vagy nem tetszenek nekik, amilyenek éppen vannak. A szépségverseny a nők között zajlik, ők akihívókés a kihívottak, hiszen egymással versengenek a férfiakért- hogy ez egy jó üzlet, amit gusztustalan ul kihasználnak, az más kérdés. Tehát nincsen semmi "szépségkényszer" a férfiak oldaláról, mert amikor aszépséggel mégjóval kevesebbet foglalkoztak, akkor is kötődtek szerelmek, születtek gyerekek. Sajnos a feministáknak abban igazuk van, hogy a szépségeszményt a média korában erősen és gyorsan lehet manipulálni, és ez ellen kevés férfi, nő tud védekezni. Nem tudom elképzelni, hogy az ókori egyiptomi nők- akikről tudjuk, hogy nagyon ügyesen sminkelték magukat, használtak műhajat, festették a hajukat, kenték az arcukat, pirosították az ajkukat, volt szemfestékük és rengeteg ékszerük- a férfiaktól kapták készen kitalálva a pirosítót és a többit. Ezeket a nők találták ki maguknak, vagy csináltatták meg a férfiakkal. Az egy más kérdés, hogy vannak ma férfiak, akik a kozmetikai iparban dolgoznak, és párhuzamosan vannak nők is szép számmal, akik a fegyvergyártásban találnak munkát. Azt, hogy manapság a nők sokat, egyre többet költenek saját szépségük megóvására és maguk szebbé tételére, önként döntötték el, a férfiak nem kis örömére - mellesleg szólva pénztárcájuk jelentős apasztására. Aszépségipar nagy üzlet, hogy mennyi hajfestéket, rúzst és egyéb szépítőszert adnak el, egyáltalán nem mindegy. Ezekben a termékekben komoly pénzek vannak, mind a befektetés, mind a haszon oldaláról. A kozmetikai cikkek abszolút reklámérzékenyek, tehát állandóan hirdetni kell azokat, emiatt szépen fogynak, de semmilyen, rafinált férfierőszak nincs e mögött. Sokkal inkább egy kíméletlen profithaj sza, amely újabb és újabb -240-
divatokat tukmál rá a fogyasztókra, hogy folyton vásárolni kényszerüljenek. Természetesen arról a férfiak nem tehetnek, hogy a nők soha nem látott tömege rosszul érzi magát: hol ronda a bő rük, hol kövérek, hol az alakjuk hibás -legalábbis így gondolják. Nem találkoztam olyan féljjel, aki boldogan mesélte volna, hogy képzeld, a felségem tízezreket költ kozmetikumokra havonta. Ha netán mégis igaza van a feministáknak, hogy a nők mintegy gombnyomásra kezdenek el vásárolni, akkor a nők valóban sokkal alacsonyabb rendű teremerések lennének még annál is, mint amilyennek néhány férfi gondolja őket. Ami nem éppen a feminista elképzelések teteje. A feministák újabban fellépnek a pornográfia ellen. Ezt nem erkölcsi okok miatt teszik, miszerint a fiatalságnak, és egyáltalán a társadalomnak nem jó, ha túlteng a pornográfia. Az a fő bajuk, hogy a pornográfiában a férfiak fallokrata uralma valósul meg és teljed. Maga a nemi aktus is annak számít! Panaszuk lényeg a régi nóta elővétele: amikor egy férfi behatol egy nőbe, az maga az erőszak. Az ismert feminista logika szerint: ha van erőszak, akkor van áldozat is! Az áldozat természetesen a szegény nő, mindegy, hogy jó-e neki vagy sem, a feministák saját receptek alapján, előre eldöntötték a kérdést. Ennyit a logikáról és a valóság figyelembe vételéről. Pornó ide, pornó oda, behatolás estén nemcsak a férfinak, hanem partnernőnek is jó, akinek ez annyira tetszik, hogy optimális esetben minden alkalmat megragad, hogy efféle "erőszakolás és megalázás áldozata" legyen. Persze attól a feministától, akinek egyetlen normális ko itusza nem volt soha életében, mit lehet várni? Szándékosan nem a pornófilmekben látható dolgokkal foglalkozom, mert az egy üzleti helyzet: a szereplők eladják magukat egy szerepre, és ebből élnek. Sajnos pénzért ezeknél nagyobb disznóságokat is elkövetnek romló erkölcsű világunkban. Amerikában a 80-as években már létezett egy mozgalom, amelyet szélsőséges feministák kezdeményeztek, hogy a pornográftermékeket és azok terjesztését betiltsák. Ügyes taktikával be is húztak a csőbe mindenféle konzervatív (leginkább egyházi) szervezeteket, mert ezek eleinte azt hitték, hogy valláserkölcsi alapja van a dolognak. A kezdeményezés azonban megbukott a kifejezés szabadságán. Mert Amerikában ez egyenlő lett volna a cen-241-
zúrával, amit még a feministáknak sem engednek meg. Tehát ha valaki úgy találja, hogy nemi szervét használat közben sokszorosítva tárja a nyilvánosság elé, vagy ezzel üzleteljen - ám tegye. De a leleményes nők megtalálták a megoldást. Elkezdték tehát követelni az alternatív pornográfiát (népies nevén szado-mazót), amelyben a nemi egyenlőségjegyében a korbácsos nők fekete bőrszerelésben ütnek-vernek férfiakat, akik pediglen kövérek és alattomosak, és a végén, miután még forró viasszal is leesepegtették őket (ez az ondókilövellés feminista alternatívája) meg is csókolják, jobban mondva nyalják az őket verő, kínzó nőstény fenevad lábát. Igen gyakran a tűsarkú cipőjét. Ami azt illeti, ez a dolog rendesen bejött, és azóta is mérgezi számtalanjobb sorsra érdemes fiatal nemi életről vallott elképzeléseit. Ebből és hasonlókból is látszik, hogy mennyi finomság, báj, kellem lakik némely feminista nőkben. régi-új feminista téma a már említett nemi A szak rögeszméj e. Azt mondják egyes feministák, hogy a férfiak a szexet a nők megbüntetésére használták (!).Ezen lehet vitatkozni, hogy mi volt elébb: az erőszak-e vagy a gyönyör. De mivel a ferninisták többsége ez utóbbival valószínűleg nincsen tisztában (nem tudok másra gondolni, mert amiket összeírogatnak a tárgykörről, erre vall), nem lehet ezt tévedést a szemükre vetni. A bősz feministák és a mozgalmukból hasznot húzó követőik, szociológusok, pszichológusok szerint rengeteg nőt erőszakolnak meg. Ha például valaki főnök, és elcsábíga az egyik titkárnőjétami nem ritka eset, hiszen sokat időznek egymás társaságában-, akkor már erőszakot tesz rajta. Mert a nő csak a férfi hatalmának enged, és szegény nem mer szólni. Dehogynem! Úgy visítozik, hogy öröm hallgatni, de nem a megalázottságtól, hanem a gyönyörtől. Ám a nőket ősrégi feminista vélemények alapján általában a férjük is rendszeresen megerőszakolja. Tudniillik minden olyan eset, amikor a nő utólag úgy gondolja, hogy nem is akart igazán szeretkezni a férjével, erőszaknak számí t. A házastársi kötelezettségek a feministák fogalomtárában nincsenek benne, mert a házasság szerintük idejétmúlt dolog, és jobb lenne inkább megszüntetni, mint foglalkozni vele. Aztán vannak a tényleg megvert és mc,gerőszakolt nők, akiknek eseteiből drámai televíziós műsorokat is készítenek. Ezen esetek
J
erő- j
következő
-242-
l
1 '
J
lj !
.~.'l :
l
~
alaphelyzete rendszerint az, hogy bizonyos emberek körében a tettlegesség hamar bekövetkező tényállás. Sajnos ilyen esetek gyakran előfordulnak, és mivel rettenetes zajjal járnak, nem maradnak titokban. Ha egy ilyen párnak van egy rosszindulatú szomszédja, aki hall mindent, a pofont is meg a kibékülési ágyjelenet fortissimóit is, akár feljelentést is tehet. Az ügy kitudódik, jön a média, és addig dumálnak a szerencsétlen megvert asszonynak valami nőmozgalmár védegyletben, hogy végül elmondja: ő úgy érzi, "borzalmasan" megerőszakolták. Pedig valójában csak bebeszélték neki az egészet, mert neki a szex nem erőszak volt az jó volt-, de a verés, amit a szájalásért kapott, az nem esett jól. Aztán ha valóban történik egy nemi erőszak, mert sajnos megtörténik az ilyesmi, akkor meg az a baja a feministáknak, hogy a bíróságon az áldozatul esett nők nemi életéről tesznek fól kérdéseket. Muszáj a bírónak, ha tisztába akar jönni vele, mekkora fokú volt a ráutaló magatartás és egyéb ingerlő faktor a nő viselkedésében. De ez így nem jó a feministáknak, ők azt szeretnék, ha bemondásra mehetne a dolog, esetleg egy-két, a nőket igazoló tanú val, aki "hallott a dologról". Ez pont a fordítottjaa ma hamedánoknál meglévő vallási törvénykezésnek, ahol a nőnek négy tanút kell hoznia arra, hogy megerőszakolták, ezeknek pedig férfiaknak kelllenniük - mert a bíróság akárkiknek nem ül fól. Ám a megerőszakolás-téma kifulladni látszik, mert a média sem ugrik a dologra, rájöttek, hogy a sok zavaros, kideríthetetlen ügyön ők is veszthetnek. Erre jött napjainkban az erőszak-sztari folytatása, a pszichológusok által "feltárt" gyermekkori megerőszakolás és szexuális bántalmazás kérdése. Ez ma odáig megy, hogy nem egy apa, ha elég hülye, már azon is gondolkodni kezd, hogy tisztába teheti-e három éves lánygyerekét, ha történetesen egyedül van otthon. Mert azt állítják, hogy a lánygyerekek 30%-át érte valamilyen erőszak és 10%-át ténylegesen megerőszakolták. Szép kis társaság! Ki mint él, úgy ítél. Milyen szüleik lehettek ezeknek? Van egyáltalán ilyen? Valószínűleg nincs! De ezekkel az áltényekkellehet operálni, mert új vér kell a mozgalomba. Táma4ják a házassáx intézményét. A házasság valami rettenetes dolog az önző feminista nők számára, mert ott vannak azért kötelességek is, melyeket a társadalmi konvenciók erősítenek. -243-
Bizonyos fokig fel kell adnia egóját, életének egy részét önként más rendelkezésére kell bocsájtania. Ez egy önző nő szernléletébe nehezen fér bele. Jönnek a gyerekek, azokat illik önfeláldozóan nevelni. Aztán ott van az is, amiről az emelkedett alkalmakkor nem szoktak beszélni, de mindenki gondol rá: a szex. Mint láttuk, egy feminista nővel nem könnyű eset ez sem. A feminista nők nem bírják megérteni, hogy nőnek férfira, a férfinak meg nőre van szüksége- ahogy Karin thy tanította. A házasságban önként adódik egyfajta munkamegosztás, mindkettő azt teszi, amit tud, arnihez jobban ért. A férfi általában pénzt keres (mert neki azonos munkáért több bért adnak, ezt pont a feministák lepleztékle-teljes joggal), a nő meg gyereket nevel, takarít, bevásárol, teszi, amit kell, hogy működjön a házasság. Ezektől az otthoni feladatoktól a feministák szerint bezárva, korlátozva érzik magukat. De még ennél is jóval rosszabb, hogy példájukra sok-sok fiatal asszony valóban így kezd gondolkodni. Ezt rnindenki tapasztalja a rengeteg válás és újraházasodás kapcsán, saját környezetében is. A feministák egy része a gyerek szülését és születését a legnagyobb katasztrófanak és áldozatnak tartja, ami a nőt a végleges rabszolgaságba hajtja. (Sajnos ez is széltében terjedő nézet a nők körében.) Elsőnek a szülés: ezzel az a gond, hogy a gyerek "használja a méhét", és ráadásul egy férfi "csinálta" bele, még az is lehet, hogy férfi lesz a magzatból, aki majd elnyom egy másik nőt. Már ebbe a tudatba is bele tud őrülni egy feminista! Ugyanis a saját fiának épeszű anya nem kívánhat ferninista nőt feleségül, aki még el is veri a szegény fiút a szado-mazo egyenlőség jegyében. Feminista nőhöz csak olyan férfi menjen hozzá, akinek hiányzik az anyja, nem tud meglenni közvetlen napi irányítás nélkül, élvezi, ha más véleményét kell hangoztatnia, szeret mindenre rábólintani. Örömmel ad választ az olyan kérdésekre: Mit csináltál ezzel? Hogyan képzeled? Miből gondoltad, hogy ez nekem jó? A gyereknevelés problémái. A feministák nincsenek megelégedve a hagyományos gyerekneveléssel, amely szerint a fiúkat fiúknak neveljük, a lányokat meg lányoknak, ezek babát kapnak, amazok meg kardot. Azaz kaptak, mert most egy pacifista korba jutott a fejlett világ, divat utálni a fegyvereket. (De azért egy nő lehessen katona.) Meg kell tehát változtatni a nevelést- mondják az -244-
1
okosok, akik gyereket ugyan keveset, és hírek szerint rosszul neveltek, de kéretlen tanácsot annál többet adnak azoknak, akik csinálják. Lássuk, mitjavasolnak. Először azt, hogy a nemi szerepeket fel kell oldani, a fiúknak is kell segíteniük a lányos munkákban, a kislányoknak meg autót is kell szerelniük az apukával (ha az nem erőszakolja meg őket a garázs söté~ében- ugye emlékszünk: minden tizedik kislányt megerőszakolnak). Ezután a fiúk is babázzanak egy kicsit, és menjenek kozmetikushoz anyukávaL Csak azért, hogy a választási szabadságuk meglegyen, és ne szű küljenek be, elvégre lehet belőlük még leszbi, homo- vagy bi. .· szexuális - most azt a különc csemegét, hogy valaki simán hete. roszexuális, nem említem, mert ez, mint híresztelik, beszűkíti a személyiséget. Újabban fel-felbukkan a vita a nők üzleti életben betöltött szerepéró1. Feminista vélemények szerint még mindig nincs meg az önállóság kellő mértéke. Nem tudják a nők kifutni magukat az üzleti pályán, mert a férfiak elnyomják őket, a legmagasabb posztok kizárólag a férfiakra várnak. Csak az ismeretek kedvéért röviden felsorolom, mi minden nem tetszik a feminista nőknek. Nem tetszik nekik az építészet úgy általában, mert az férfikéz műve, és ők úgymond ki vannak rekesztve a férfiaknak való épületekből. Nem tetszik nekik a történelem, mert azt is férfiak ítják férfiaknak. Az az apró körülmény, hogy a nők éppúgy benne vannak a történelemben, mint a férfiak, nem zavalja őket. Meg az sem, hogy az ókortól a tegnapig a férfiakat alkalmasabbnak tartották a hadviselésre, mint a nőket. Mint ahogy egészen máig senkinek semjutott eszébe, hogy a férfiak meg gyereketszüljenek és neveljenek. Nem sokjóval kecsegtet a feministák kicsi, de hangos csopo~ának nagy népszerűsége.
-245-
Sok újság jelenik meg világszerte feminista ideálokat hirdetve. A legtöbbnek ilyen-olyan magazinműsora fut a rádió- és tévécsatornákon, vagy készítőik visznek ott önálló magazinműsorokat. A serdülő lánykák, akik pont olyan nagyok és menők akarnak lenni, mint az idősebb nővéreik-és persze a sztárok -, az innen látottakból-olvasottakból másolják ideálképüket, innen tanulják a mintákat. Asztár többé-kevésbé könnyen előállítható ideál, mivel nem igényel komoly és mély járulékos szellemi tartalmat. Sztárt pedig abbóllehet (teljesítménytől függetlenül) csinálni, akit sokat és lehetőleg több szerepben mutogatnak a tévékben, írnak róla abulvárlapokban. Ezek az "ideálok" nem valódi szellemi szükségletek megoldásában segítenek, nem mutatnak életmodellt, inkább maguk is körmönfont marketingtermékek. Az ideálok gyors változása az egyik oka annak, hogy az egymást követő nemzedékek oly nehezen értik meg egymást, mély szakadék húzódik közöttük akár tíz-tizenöt év távlatában is. Már a 20. század utolsó harmadában gyors ütemben megindult a szépségeszmény változása. Ez a mai ütemet tekintve tízesztendőnként változik. Bár a gyors haladást illik feltétel nélkül ünnepelni, ijesztő, hogy nulyen tartalmatlanná vált az emberi lét, ha már generációkra szóló ideálokat ilyen gyorsan cserélgetik a népek. Még nem lenne baj, ha ezek a mai ideálok valódiak lennének, de nem azok! Nem szellemi-erkölcsi tartalmakról szólnak, nem erkölcsös, hazáját szerető tudós, vitéz katona, szentéletű remete, olyan családapa az ideál, aki önfeláldozóan meg-246-
· ment egy vízben fuidoklót- ők (ha megérik) egy rövidhír lesznek csupán. . Korábban például az érett, negyvenes éveiben járó férfi volt . az ideál. Ebben nem kis része volt Platónnak, és általában a görög · filozófusoknak akik rendre hirdették kétezer évig érvényesen, hogy a férfi akkor érett igazán, arnikor a szakálla elkezd deresedni. Ebben a korban az átlagos anyák igyekeztek gyerekeiket komolyan öltöztetni, úgy, ahogy a társaságbeli úriemberek és úrhölgyeknek illett. (Ma a gyerek az egyik ideálkép; meg kell nézni a Miamiban élő aggastyánokat és matrónákat, úgy öltöznek, mint a gyerekek.) A gyereknek mindent szabad, a gyerek "tudja", "érzi" és majd eldönti magától, mi jó neki - terjedt el a vélekedés az emberek között. Pedig a gyerek nem tudja, nem érzi, és végképp nem akarja eldönteni, hanem azt várja, hogy az anyukája vagy az apukája megmondja neki, mi a jó és hogyan kell csinálni. (A rajzfilmekből és a tévéből nem tudja megtanulni, szegény.) Miért megfelelő ideálkép a feminista nő? Először is komoly gazdasági hasznot jelent azoknak, akik a hirdetéseket kifizetik, mertjó fogyasztó. Önállóan él, az átlagosnáljobban keres, magasabbak az igényei. Figyelme intenzíven a külvilág felé fordul, érdekli, rni a divat, mi a trend, emiatt állandó irányírásra szorul, mert magától a többség nem tudja, hogyan kell feministának lenni. A társasági feministának elég néhány jelszó, többre nincsen szüksége. Sikeresebb a feminizmus eljátszása, ha a nő fiatal, egyedülálló vagy elvált. Több érzelmi töltést tud belevinni a mondandójába, ami aligha áll másból, mint indulatokbóL A feminista nő meg akarjamutatnia férfiaknak- akikért persze eleped-, hogy ő egymaga is mennyire vitte, milyen menő és határozott. A feminista nő kifelé él. Ha ezt a fogyasztás szempontjából nézzük, pompás, mert ehhez sokkal több értelmetlen vásárlásra van szüksége, és hajlandó megfizetni a drága márkaneveket. Ezért aztán van üzlet a feminista magazin okban, mert ezeket előszeretettel keresik meg a világhírű termékek gyártói, hiszen tudják, kik a vásárlóik. A multik pedig jól fizetnek, ebből lehet elegáns lapot csinálni drága nemzetközi, letordított tartalommal, amit érdekes lapozgatni, és ma már elfogadott feminista szakértők, szexológusok iránymutató írásaivaL -247-
N em hinném, hogy férfiaknak ekkora példányszámban el lehetne adni olyan lapokat, amelyek az önkielégítésekre vonatkozó tanácsokkal traktálnák rendszeresen az olvasóit, mint a nőknek. Hónapról hónapra tele vannak a lapok ilyen tanácsokkal, sőt még olyanokkal is, hogy két lány hogyan csinálja egymásnak. Mert a feminista nő felszabadult, már nem él a "férfiak uralta" világ "szexuális rabságában". Ott vannak a lapokban a hitpótló mágia eszközei, méghozzá nagy teijedelemben, mint a csillag- és egyéb jóslások hókuszpókuszai, melyek mindezt megengedik, sőt kedvező állásújegyeket is kimutatnak a hármasban való szeretkezéshez. Ami, akárhogy is nézzük, minden esetben a nőkön áll, akár ők vannak ketten, akár a férfiak. Természetesen az efféle feministák telve vannak egymás iránt érzett ellenségeskedésset irigységgel. Beszéljünk a rohadékokról! (Ezek lennének a férfiak.) Fejezetcím egy nő által írt, elképesztően üres és természetesen nagyon sikeres könyvben- még filmsorozat is készült belőle. A fejezet azokról a lányokról szól, akik szépek, és vágynak rájuk a férfiak. Hogy azok is érezzék miről van szó, akiknek kezébe nemjutnak feminista magazinok, egy tetszőlegesen ki emelt, már hároméves szám tartalmát ismertetem röviden, mert az ilyen lapokat és társait kamaszlányaink buzgón olvassák az iskolapadban: A szex tizenkét trükkje (elvezetünk az extázis birodalmába). Illedelmes kifejezésekkel Írt anyag. Ilyen témákat dolgoz fel nagyon céltudatos stílusban a Rafinált ujjgyakorlatok vagy a Turbónyelv. Nem marad el az anális szex kedvcsináló bevezetése praktikus tanácsokkal: "Az elővigyázatos behatolás csak kiegészítő krémezéssel (például vazelinnel) lehetséges." Egy másik téma: Flört vagy erőszak? Alcíme: Minden második nőt ért zaklatás a munkahe- , lyén. Természetesen van ajándék jóskártya is a lapban, amely a kozmikus energiák lebívásában segít. A lap tesztjével azt lehet megtudni, hogy ügyes fúllentő-e az olvasó. Van még egy további szenzációs módszer, amely megmutatja a jövőt a lap olvasóinak. N em maradnak el a szépségtanácsadások sem, sok vásárlási tippel. Legyél te a strand szépe!- javasolja az alcím a kritikátlan olvasóknak Van háromoldalas cikk a szépészetről: mit, hogyan, mikor kell megoperáltatni? Vagy elég egy injekció az ajkak tel-248-
tebbé tételéhez. További ajánlatok: fogfehérítés, hajdúsítás, pigmentfoltok, cellulitisz eltüntetése, lézeres szőrtelenítés és hasonló lehetőségek - minden bekezdés alatt cím, telefonszám. A trendi ruhák bemutatása vásárlási helyekkel, leszbikus hangulatújelenetek imitálása mellett öt oldalon át sorjázik, további négy oldalon olyan ruhák és cipők, amiket érdemes megvenni. Nagyjából ez a tartalom minden hasonló lap nál: sok kereskedelmi ötlet, veszélyes, mindent megengedő tanácsokkal. Ez hát a könnyen emészthető feminizmus - ez az egyik ideállányaink, asszonyaink előtt.
-249-
Kierkegaard a pesszimista tárgyilagosságával szemlélte a nőket. Őt idézi Beauvoir: "Nőnek születni - micsoda szerencsétlenség! De talán ennél is nagyobb, ha az, akivel megesett, nem éri fel ésszel, hogy szerencsétlen." Simone de Beauvoir nem az a fajta feminista volt, akit rajta lehetne kapni holmi ellentmondásos vélekedéseken, amint öszszekever tücsköt-bogarat. Sőt olvastán az a vélemény alakul ki az emberben, hogy pontosan tudta a lét, a megismerés, a látszat és a vélekedés közötti platóni értelemben vett különbséget. (Szemben azokkal a militáns vulgárfeministákkal, akik noha roppant lelkesek, de talán még a szavak puszta, köznyelvi jelentését sem értik meg.) Művelt úrilány volt, az a fajta nő, aki elsősorban tehetséges alkotó, és csak aztán feminista. Munkássága azonban nagyban segítette a feminista eszmék mai, magazinszintű teljedését. Mert írásai érdekesek, stílusa jó, gondolatai, meglátásai magvasak és eredetiek. Bennünket, férfiakat megállapításaival ugyan nem kényeztet el, de pontos diagnózist ad: a világ a férfié- állapítja meg. (Még így volt a negyvenes években.) Mint mondja, [a nő] Balsorsa az, hogy biológiailag az Élet reprodukciójára rendeltetett, holott a puszta Élet az ő szemében sem hordja önmagában értelmét; s az élet értelme fontosabb magánál az életnél is.
a mondatból két dolgot tudunk meg. Az egyik, hogy az anyaság balsors. A további levonható következtetés: némely nő-
Ebből
-250-
nek van annyi esze, hogy lássa: a lényeg a szellem, ami az anyag felett áll, és az anyag lényegtelen. A nők nem így lá~ák általában, a többség számára ilyesmi nem létezik. Ezt maga Beauvoir is tudja. Arra se figyeljünk, hogy a neatomista gondolat a 19. század végén és a 20. század elején felmelegített régi platóni, Szent Tamás-i állítások folyománya, és ő is Jean-Paul Sartre nyomán foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. Beauvoir visszasítja azokat az időket, amikor a társadalom eleje a nők voltak: a korai toldművelő közösségekben előfordult ilyesmi, és valóban létezett néhány matriarchális társadalom a történelem egypár korszakában. Képviseli azt a nézetet, amit előtte Engels - és sok más kutató napjainkban is-, mely szerint eleinte inkább a matriarchális társadalmak voltakjelen a történelem forgószínpadán, és később ezek alakultak át férfidominanciájú társadalmakká. Mélyen elemzi a vallások kialakulását: az anyaisten (Istenanya) pogány képzete után szép lassan megjelenik a férfi isten, az Atya. Innentől kezdve persze leáldozik a nők jó sorsa, de Beauvoir kimondatlanul is reméli, hogy egyszer eljön megint az arany idő, amikor a nők lesznek a dolgok alakítói. Leginkább arra gondolt, hogy a kommunizmus lesz az a társadalom, ahol a nők kiteljesedhetnek, mert ez az eszme hirdette magáról a legerősebben a társadalmi utópiák beváltásának képességét. (Ezen ne lepődjünk meg, mert abban a korban, a II. világháború után nagyon sok értelmiségi rendíthetetlenül hitt a kommunista eszme győzelmében.) Beauvoir volt annyira okos, hogy pontosan látta-megértette, mi történik a nőkkel az akkori fejlett államokban. Manipulációk a politikaijogaikkal, alárendelt szerep a reklám világában, rosszabb alkalmazási tdtétel ek, előnytelenebb bérek, megalázó követelmények tömege- melyeket nem lehet teljesíteni, de sQkat kell szenvecini értük -, fogyókúrázás, szépségplasztika stb. Rájött, hogy a kapitalizmus nem az a korszak, amelyben lehet valamit keresni a valódi női egyenjogúság terén. Megállapítása érvényesnek tű nik, de utódai máig nem látszanak ezt elfogadni. Ugyanis ha a kapitalisták kezdenek el egyenjogúsítani, akkor annak üzleti értelme van, és a valódi cél nem a nők áhított egyenjogúsága lesz, hanem tőkejavak dús halmozása ennek ürügyén. Nagyjából ezt lá~uk ma is. --251-
Ebből a nézőpontból Beauvoir végigveszi a történelmet, nagyokat ütve közben az autokrata, hímsoviniszta férfiakon. A görögöknél szerinte a törvényhozók mindannyian a nők "elnyomására esküdtek össze", innentől a nőket kártevő erők "jótékony hordozójává" tették meg. A nők helyzetének fokozatos romlásához nagyban hozzájárult a hellenisztikus zsidóság, majd őket követően a kereszténység. Szerinte mindegyik a görögök által kialakított helyzetet vette át és súlyosbította. A legszigorúbban nő ellenes vallás, illetve társadalom Beauvoir szerint a muzulmán lett. (Ezt a nézetet az összes mai feminista is fenntartás nélkül képviseli.) Mózes- akit tulajdonképpen férfisovinisztának és a nőijogok nagy megrontójának tart- alkotta meg szerinte az univerzális nő elnyomás nyitányát szigorú törvényeivel a fokozatosan kiépülő nőelnyomás zsidó-keresztény hagyományrengetegében. Beauvoir kissé sommásan ítél. A muszlim nőket nagyon rossz sorsúnak gondolja, pedig azonos korokat össze hasonlítva, a kolturális szokásokat is figyelembe véve messze jobb sorsuk volt például a középkor folyamán, rnint keresztény nő testvéreiknek. Renegát módon megkockáztatom, hogy sokan ma is jól érzik magukat, annak ellenére, hogy euroatlanti szemmel néha borzasztó körülmények között élnek. Arnikor a Szavjetunió nőpolitikája kerül sorra, Beauvoir hangja megtelik hálás lelkesültséggel, és olyan hülyeségeket ír le, rnint:
A szavjet nő nagyszerű társadalmi vívmányokat mondhat magáénak. Azonos munkáért azonos bért kap [... J Mi tudjuk, hogy nem így volt, sosem volt igaz - ellenben rnindig ezt mondták. A női bérezés kérdése alapvetően a 19. századig nemjelent meg elkülönülve. A női munka természetesen létezett, és integráns része volt a családban végzett közösségi munkának, de pénzbeli értéke hagyományosan nem volt külön kifejezve. A bérek akkoriban általában azt tükrözték, hogy a férfi- aki ténylegesen eltartotta a családot - kapjon annyit jövedelmet, hogy alkalmas legyen további munkavégzésre és családja fenntartására. Az sem biztos, hogy a női munka nem fog elsorvadni az újabb fejlődési irányzatok következtében. Ha belegondolunk, hogy írás -252-
teljes elterjedéséhez annak felfedezésétől kb. ötezer év kellett, nem érthető, mit ugrálnak annyira a feministák. De kanyarodjunk vissza Beauvoirhoz. Erősen valószínű, hogy a Gosztinyica Mezsdünaródnij vendégeinek a kaviáros-vodkás reggelikmellett be lehetett dumálni a kommunista egyenlőséget- ezt valóságos iparként űzte a GPU a 30-as években a balos nyugati értelmiség meggyőzésére. Beauvoir nem látszik erről a manipulációról tudni, sőt teljesen odavan a Komintern 1924-es ülésétől, ahol kimondták: A forradalom tehetetlen, míg a család és a családi kötelékek fogalma fennmarad.
Idézi is nagy egyetértéssei a kominterneseke t, annál is inkább, mert tetszett neki, hogy a kommunisták bekapcsolták a nőket a közéletbe. Ám azt a kérdést nem teszi fel: ki marad a családban, ha a nők gyereknevelés helyett mozgalmárkodnak? Hoz egy adatot Szovjet-Francia Baráti Társaság kiadványából, mely szerint az 1939-es szövetségi választásokon 457 OOO nőt választottak be a szovjetekbe. Mi már tudjuk, hogy ment ez. A párt kiadta a kvótát, és azt "demokratikusan" végrehajtották - a kiadványt meg a GPU finanszírozta. De a nőkre azért szüksége volt Sztálinnak, mert szülni kellett a pártnak gyerekeket, akik tiszta lappal indulva mehettek a Komszomolba, és onnan tovább dicső léptekkel, egészen a vágyva-vágyott, mindent megoldó kommunizmusig . Beauvoir szerint a nők egészen a szovjet rendszerig általánosan kedvezőtlen helyzetben voltak. (Bár az igazság kedvéért meg kell jegyezni: a kommunisták nem keveset tettek a női egyenjogúságért, a nők sorsánakjavításáért, csak nem sikerült teljesen nekik -de ez már a történelem lapjaira tartozik.) A nő soha, semmilyen területen nem kapott lehetőséget rá, hogy megmutassa, mire képes
-jelenti ki Beauvoir nagy férfiakra hivatkozva, és lendületesen ugrik neki a korabeli, II. háború utáni fiú/lánynevelés területén uralkodó állapotoknak. Sérelmezi, hogy a fiúk játékai érdekeseb bek, a ruházatukbanjo bban lehetjátszani -stb. Tehát minden -253-
rossz, hátrányos, ami lányos (egy feministának). Mert a korabeli kislányok nem éppen az Északi-sarkra, vagy a Délire vágytaka maiak sem. Beaovoírnak vegyes tapasztalatai lehettek. Egyfelől ott volt . a borzalmas háború minden szenvedésével. Ezután kimegy a háború utáni szemmel elképesztően gazdagnak látszó, rendezett . Amerikába, erről egy élvezetes könyvet ír, de ott olyan világot · lát, amely el~ondolkodtat egy művelt európai felső-középosz tálybeli nőt. Eleslátásárajellemzően észreveszi azokat a problémákat, melyeket azóta már mi is látunk az egész világon elterjedt amerikai életforma térhódításának következtében. Amerikában okos gépek könnyítik meg a háziasszony életét, de olyan ápoltságot, eleganciát követelnek meg a dolgozó nők től, hogy amit a réven nyernek, elvesztik a vámon [ ... J
Akkor még nem látszott tisztán: a gépek nem azért vannak, hogy a nőknek segítsenek, hanem mert hasznot hoznak az előállítónak, a kereskedőnek, és mellesleg időrést nyitnak a nőknek sok más (többnyire haszontalan) tevékenységre, melyek qjabb költekezést jelentenek. (Ezt életszínvonal-emelkedésnek cinizmus nevezni, én még nem láttam egyetlen befektetőt sem, amelyik azért költött volna rengeteg pénzt egy találmányra vagy gyártóberendezésre, hogy jót tegyen valakikkeL Mindegyik magával akar jót tenni, és hasznot akar maximálni, ahogy a közgazdászok ezt kertelés nélkül ki is jelentik.) Ugyanezen okbóljelennek meg naponta az új meg új szépítőszerek, amelyek nem a nőket akarják széppé tenni- erre szakértők szerint a termékek többsége amúgy is teljességgel alkalmat- ' lan -, hanem hasznot akarnak velük realizálni, gondolván, ha eleget hirdetnek, meg fogják venni. Akkoriban persze még nem volt ennyire visszataszítóan tolakodó a marketing kommunikáció, és a reklámokban volt egy · naiv lelkesültség, nem pszichologizáltak olyan körmönfontan, mint ma. (Pont ez lehetne egy értelmes feminista feladat: leleplezni a nők kereskedelmi kizsákmányolását, kutatóintézetet létesíteni, amely megvizsgálja a kínált szépészeti, háztartási szereket, kiderítve, melyik a használható és melyik a bóvli. Ezeket pedig -254-
el kell mondani a nőknek, nem pedig azokba a lapokba szállítani a tartalmakat, ahol első helyenamit sem sejtő bakfisok és oktondi háziasszonyok kereskedelmi becsapása áll.) Noha Beauvoir rendelkezett némi marxista beütéssel, nem akarta dialektikusan szemlélni a nők társadalomban betöltött szerepét. Felhányta, hogy Franciaországban milyen kevés a nőnek emelt szobor- ez bizony máshol is így van, de még a mai emancipált korban is jóval kevesebb felfedező, atomfizikus, hadvezér és egyéb okokból szabortalapzatra való nő akad. Ennek nyilván neveltetési, mentális és genetikai okai vannak. A lányokat nem arra bizta~ák, hogy "menj csak el hazulról és nézd meg, mi a van a domb mögött", sőt meg is szidják érte, ha nagyon kódorog. Normális apa pedig egyenesen mamlasznak tartja a fiát, ha az nem játszik felfedezősdit, katonásdit. Beauvoir ezt is sérelmezi, sőt még a másképp pisilést is felhozza, mert véleménye szerint megalázó a lányoknak, hogy nekik le kell guggolni. (Lehet, hogy neki az volt, de több leánygyereken volt alkalmam részlegesen tanulmányozni ezt a kérdést - nem vettem észre, hogy emiatt defektusok keletkeztek volna bennük. Persze tettek fel kérdéseket a kutyák és a fiúk pisilésével kapcsolatban, de a kapott válaszok alapján hamar napirendre tértek a dolog felett. Az biztos, hogy gyerekkoromban a lányok nem tudták lepisiini a döglött rókát. mig mi fiúk odamentünk, és nagyvonalúan- bár kicsit félve, hátha mégis "felébred" -lepisiltük, amíg egy felnőtt el nem vitte a büdös, légylepte tetemet. De nem tudok róla, hogy a lányok emiatt később lelki betegek lettek volna.) Másrészről a nők bensejükben sokkal inkább a foldön járnak, és általában nem hajlandóak olyan dolgokkal foglalkozni, melyeknek túlságos távlatijelentősége van. Nem szárnyal annyira a fantáziájuk, mint a férfiaknak. (Ezekre kisérleti bizonyítékok vannak. Egy friss angliai felmérés szerint, mint már említettem, a férfiak IQ-ja 5%-kalmagasabb a nőkénél.) Vagy el tudja valaki képzelni, hogy egy anya valamikor a 19. század végén arról spekulál, hogy miként lehetne valahogy eljutni lányaival a Holdra, és oda egy zászlót kitűzni? Szerintem a nők, ha rajtuk múlna, még ma is nagyon jól elvohlának a fehér foltokkal a térképen. A lányok nem úgy akatják legyőzni egymást, mint a fiúk, ritkábban verekszenek stb. Természetesen ezt is felemlegeti a szer-255-
ző, de mint direkt hátrányt értelmezi, ami elfojtja a női nem kibontakozását. Ha kibontakoznak, akkor megszűnnek anyák és feleségek lenni, vetélytársak lesznek, és ez már mérgezni fogja a párkapcsolatokat, a nemi szerepek hagyományos elkülönülését, és mindent, ami ezekkel összeftigg. Miért, a férfiak agresszívak? Megkockáztatom, ha Beauvoir látná, mire vitt a nagy női emancipáció, a feminizmus egy-két tanítását megkérdőjelezné. Jól elvolt annak követelése nélkül, hogy a nők dolgozzanak, csodálta a dolgozó nőt, de ő maga ettől távol állt, nem kellett soha életében ténylegesen dolgoznia. Csak egy villanásra térek ki a női munka problémájára. Nem egészséges ilyen tömegméretekben a női munka alkalmazása, mert a férfiaknak nemjut elég munka, és az mégiscsak rossz tendencia, ha férfiak mennek el gyereket gondozni. A kisgyereket a nők tudjákjobban nevelni, arra vannak teremtve. Kuriózumnak persze jó az óvóbácsi, akit népszerű hollywoodi filmekben mutatnak, vagy az azonos neműek gyermeknevelő kapcsolatai, de nem szerenesés ebből tendenciát faragni reklámok és törvénykezési eszközök segítségéveL Ha azt vesszük, mekkora gond manapság a jóléti államok kormányainak a foglalkoztatottság biztosítása, akkor nem lenne rossz alapvetőerr átgondolni, hogy mindenáron kell-e a nőknek ekkora tömegben dolgozniuk, nem volna-e egészségesebb, ha többen maradnának otthon, nevelnének gyereket. Beauvoimak sosem volt gyereke, ezért a gyerekszülést és a kapcsolatos dolgokat úgy állítja be, mint a rettenet netovábbját. Ilyeneket ír:
Teste bensejében egy
élősdi,
idegen test
nő-növekedik
majd.
Ilyen vélekedés csak napjaink legvadabb feministáinak körében tapasztalható, és Isten mentsen bennünket az efféléktőL (A jelek szerint nem fog- mások a szándékai. Egyre kevesebb a gyerek, egyre később szülnek a nők, nincs elég életidejük többet szülni a kezdőpont kitolódása miatt. Tömegesen terjednek azok a nézetek, hogy szülés elrontja az alakot, megcsúnyítja a nőt, az meg már egyenesen dogma, hogy a gyerek "elveszi az ember idejét". Aki így gondolkodik, azét biztosan.) Mi erre a férfiak válasza? -256-
Terjed az azonos neműek szerelme, a lányos magatartás, a nőies egyre több fiatal fiú jár hajat festetni - és megjelent a félelem a nőktől a férfiak körében. Valami hasonló erre való hajlandóságot találhatni a régmúltban is, a spalatói (ma Split) főesperes tollából, aki a magyar fiatalokat így jellemzi: "A hosszú békében elszaktak a hadakozás keménységétől, és inkább a test csábításaiban kéjelegtek. [... ] A fiatalságnak nem is volt más gondja, mint hogy haját simí tsa, bőrét tisztítsa, férfias öltözködését asszonyiasra formálja át. Az egész napot pompás lakomákban töltötték el, s éjjeli álmukat csak másnap délután végezték be." A feljegyzés a tatárjárás előtti időkről szól, a megdöbbent kortársak keresték az okokat, hogy az erős magyar királyságot hogyan tudták azok az ördögfajzat tatárok egycsapásra legyűrni. De téljünk vissza Beauvoir-hoz, aki felveti, hogy a történelem folyamán a nők inkább attóllettek híresek, hajó pillanatban egy megfelelő férfi mellett álltak. Ha egyszer nem lehettek az első vonalban, akkor hátul kellett mozogniuk; s azt sem veszi figyelembe, hogy pont Franciaországban mekkora szerepe volt a királyi szeretőknek hosszú történelmi koron át. Azon is kesereg, hogy a fiúk nem akarnak lányok lenni, de a lányok majd a fele - az ő korában- fiú szeretett volna lenni. Mára persze változott a helyzet, a szívós propagandának és a modern szellemben fiúknak adogatott babáknak, az egyedülálló anyukáknak köszönhetően, gyanítom, már nem akar annyi lány fiú lenni. A magam részéről hálát adok aJóistennek, hogy fiúnak születtem, ugyanígy tettek a zsidó fiúk is, évszázadokon keresztül napi imájuk során megköszönték Istennek, hogy fiúk lettek. Meglepődve szoktam hallani, hogy mennyi a liliomtipró férfi, milyen sok a lányát megerőszakoló apa. Pedig Beauvoir már 1949-ben így írt: h~viselet,
[ ... ) egyáltalán nem ritkaság, hogy a ház egyes barátainak, nagybácsiknak, unokafivéreknek a gyengédsége- nagyapákról, apákról nem is beszélve- sokkal kevésbé ártalmadan, mit a lány édesanxja hiszi; vagy hogy egy tanár, pap, orvos enged meg magának többet, mint illik.
-257-
Mivel Beauvoir nagy tekintély feminista körökben, könnyen lehet, hogy ez a megerőszakolás-mánia- nem tudom másnak nevezni - tőle ered. Azóta ebből már valóságos divatirányzat lett. Elő kell venni a Vogue, a Harper's Bazar, az Elle és hasonló lapok kilencvenes évekbeli számainak szerkesztőségi divatoldalait Ezeken egy időbenszinte másfajta lány nem is volt látható a fotóesszékben, mint az anorexiás, sötétbarnára-feketére festett szájú, karikás szemű, dühödt tekintetű, olyan, mint akit bántottak vagy megerőszakoltak. Szörnyen néztek ki, szerencsére mára kevesebb látható ebből a típusból, mert jött az újabb trendi: az ápolatlan, enyhén koszos körmű, "kábítószer-élvező lány" illetve "alkoholista" típusa, aki a változatosság kedvéért szintén sovány, csapzott a haja. Persze előbb-utóbb rá lehet kapni az ilyen lányokra is, ha addig mutatják őket, míg végül divatosak lesznek. A híresebb modellekszerepelnek mindenhol, lapokban tévékben, és elmondják, hogy tényleg kábítószereztek, ami a divatszakmában nem ritkaság. Az a határozatlan, kialakulatlan ftatal férfi, aki ilyen lapokat nézeget, könnyen elhiszi, hogy a szemben lakó normális kinézetű Juditka, aki nem is iszik, nem is fúvezik, nem számít megfelelő célpontnak az udvarláshoz. De semmi sem tart örökké, legfőképp a divatvilágban. Már itt vannak a leszbikus lányok és a "homoerotikus fiúk", a képeken lehetőleg félbeszakított szexualitást (orális szexet) sejtető pózokban lefényképezve. Néha nem kis fejtörést okozva az idősebb generációk tagjainak, hogy lányos arcú fiúkat vagy fiús arcú lányokat látnak-e a képeken, mert öltözetük egyforma. Beauvoir Második nem című könyvének a szexuális beavattatásról szóló fejezetében férfiellenes szemszögből végigveszi az anatómiai alapokból fakadó lehetőségeket, és kimutatja, hogy a nő alávetett helyzetben van, a férfi azt tesz a nővel, amit akar. Ilyen megjegyzésekkel tarkítja mondandóját a férftak nemtörődöm ségére utalva- ami nem valami hízelgő ránk nézve: Végső
esetben egy hullával is lehet közösülni.
Vannak szerencsére érdekesebb megállapításai is, melyeket tanulságosnak tarthatunk: -258-
A csökkent életképesség szexuálisan közömbössé tesz.
Arra tippelek, hogy hadilábon állt a szexualitással, mert csupa olyan gondolatok forognak a fejében a szüzességét elvesztett lány kapcsán, ami rnindenre enged következtetni, csak arra nem, hogy ez az aktus a nőnek is gyönyör forrása lehet. Ha eleve úgy megy valaki ágyba egy férfival, hogy ott nem öröm, hanem gyötrelem vár rá, azt is fog találni. Persze azóta a nőknek köszönhetően mi férfiak is sokat fejlődtünk ebbéli tudásunkat illetően, hiszen naponta találkozunk oktató anyagokkal a heti-, havilapokban, és az elektronikus média is tele van velük. A házasság viszonylatát Beauvoir úgy fogja fel, mint valami üzleti kapcsolatot, ahol a nő egyetlen igazi árucikke a teste, az is csak az abból fakadó örömszolgáltató potenciál miatt, a férfi pedig ennek használatamiatt eltartja. Ez klasszikus korai balos (és mostani feminista) vélekedés, abból a korból, amikor még javában támadták a burzsoáziát annak minden intézményével együtt, melybe bizonyos fokú önkénnyel a családot is bevették mint a kapitalista kizsákmányoló rendszer ékes bizonyítékát. A házasság mint szeretetközösség vagy a kölcsönös önátadás terepe nem szerepelt ilyen formában a gondolatai között. Másrészről Beauvoir- noha tiltakozik a helyzet ellen- maga is elismeri (szemben a korai és mai feministákkal), hogy a nők is úgy kezelik a testüket, mint valami tőkét. Ez máig igaz, csupán az amerikai családjogra és kialakult szokásokra kell gondolni, ahol bizonyos idejű együttélés után a soha nem dolgozó feleség tetemes asszonytartási pénzt követel, majd kap az elvált félj től. Mi ez, ha nem a tőkejavak beváltása? Teljesen érdektelen, hogy éppen minek nevezik. Ha egyfelől a nők hasznot húznak a férfiakból ilyen módon, akkor nem erkölcsös részükről egyfolytában háborogni azon, hogy a férfiak "használják" őket. Miközben ők maguk törekednek a legjobban arra szerte a világon, hogy jól menjenek féljhez, és egy válásból hasonlóan előnyösenjöjjenek ki. Azaz ha már egyszer használták őket, jól meg is kapják az árát. A nők ezen a téren hatalmas fölényben vannak a férfiakkal szemben, pontosabban túlnyerték magukat. A többség valóban jóljön ki a válásból a pozitív diszkrimináció minden találmányának segítségéve!, és még a sajnálatot is kivívják, mert ők "a sze-259-
gény asszony". (Egy programozó matematikus hölgy az ismeretségi körömben kiszámalta unokaöccse költséges válásai kapcsán, hogy jó minőségű örömlányokkal folytatott viszony alapján a szaldó jobban állna, és megspórolt volna sok idegeskedés t, veszekedést is. Nem beszélve a változatos örömökről.) Nem véletlen, ha valaki csövesekről hall, olvas valahol- vagy netán szóba is áll velük, ami sajnos nagyon ritka eset-, sokkal több férfival találkozhat közöttük, és ezek nagy része válás után nem tudott már újra megkapaszkodni a társadalomban. Vagyis a fent említett diszkrimináció áldozatai lettek. (Ezzel nem akarom saját hibájukat elkendőzni.)
Az csak hab a tartán, hogy a férfiakat azok szüléssel kapcsolatos nézetei miatt "némi szadizmussal" vádolja Beauvoir. Mi tagadás, eddig még nem sok férfi szült- de Beauvoir sem. Bár újabban felbukkannak "hős" mozgalmár melegek, akik nagyon szeretnének. De az enyhén szólva túlzás, hogy a női gyötrelmeken tendenciaszerűen élvezkedtek volna a férfiak. A szülés egyszerűen női ügy volt, és ha valamelyik feleség nagyon hisztériázott a várható fájdalmak miatt, hamar megkapta: más is kibírta, maradjon nyugton. Mára az is bizonyított tény, hogy aszülési fájdalmaknak élettani szerepe van a gyerek születése utáni asszonyi-anyai működés szempongábóL Valamint az is tudott, hogy működnek természetes fajdalomcsillapító, emlékezetmódosító mechanizmusok a női szervezetben, ezek meglepően tökéletesek, azaz a nők elfelejtik konkrét fájdalmukat. Tulajdonképpen Beauvoirnak az a problémája, hogy a nőnek ugyanjoga van a szerelemre, mindazon élvezetek kihasználására, amit csak biológiai lehetőségei nyújtanak, de a zsarnok férfiak ezt megtagadják tőlük, méghozzá társadalmi méretekben. Bár ha majd a szocializmus elterjed a világon- amit ő személyesen vágyott is-, akkor minden megváltozik és a nők is intézményesen felemelkednek. (Élvezhetnek annyit, amennyit csak akarnak.) Sajnos nem érte meg a kifejletet, mert a szocializmusnak nevezett kísérlet sírba szállt, és azt a sírt, fájdalom, de az általa szidott kapitalizmus ásta meg. Fordítva történt, mint a marxizmus klasszikusai megjósolták. Marad tehát a tőke korlátlan uralma, tetézve olyan körülményekkel, mint a globalizáció. A média tendenciózus műsorainak -260-
uralma nagyobb béklyó a könnyebben befolyásolható női lelkeken, mintsem azt a feministák gondolnák. Beauvoir ezt a problémahalmazt még nem érzékelte, lévén a televíziózás csecsemőkorban volt az ő amerikai útja idején. · A nemi élet a házasságon belül nála is hagyományosan egyenló a nők önprostituálásával. Pedig ez igazán csak a hozzá hasonló művelt, talán emiatt túlzottan határozott és energikus nőket zavarta. Ezt a sokszor hivatkozott, felhánytorgatott problémát- ki kit használ ki, és mennyire- nem átlagos nők átlagos problémáiként kellett volna kezelni. Helytelen volt közel egy évszázad tapasztalatai alapján osztályharcos ügyként beállítani, mert a nemek kérdése nem osztályharc, hanem emberi minőség alapján dől el. A rossz jellemű férfiak kihasználják a nőket, a rossz természetű nők meg a ferfiakat. A házasságon belüli önprostituálás pedig mint élethelyzet, olyan asszonyok gondja volt, akik nem tudták aciekvátan megélni nőiségüket, mindenféle vágyakozásokkal és zavaros eszmékkel voltak teli, uralkodtak a férfiakon, de ez sem volt elég nekik. Intellektuális fölényben állottak a legtöbb nővel, ferfival szemben, de ez nem boldogította őket. Vagy - és ez sem utolsó lehetőség - nem szerették az urukat, és csak kényelmük meg saját rövidlátásuk levét itták amiatt, hogy hozzámentek, és ehhez kerestek ideológiát. A valós helyzet inkább az lehetett, hogy a legtöbb nőnek fogalma sem volt arról, miért kellene neki rosszul éreznie magát az ágyban a félje mellett, ha egyszer jól élnek. Akik meg nem, azoknak nem kellett mankó ehhez, mert agyonszapulták szerencsétlen urukat amúgy is. Ezek az asszonyok élték a maguk életét, mint a többi százmilliók, és nem gondolkodtak az ilyen kérdéseken: miért és mennyire vannak elnyomva? Annak a kornak a nemi élete, szokásai egyszerűen ilyenek voltak. Ha szerették egymást, jól megvoltak, ha meg nem, akkor hozzáfogtak egymás teljes leamortizálásához - miként ma is teszik a rossz házasságokban. Beauvoir házasságellenes volt, erről való véleményét a korabeli sajtó rendre idézte is, ezekben oda tendál: ha már mindenképpen együtt kell élni valakivel, akkor egy külön lakásra van ehhez szükség. Azt el tudom képzelni, hogy egy Sartre-ral nem lehetett könnyű egy olyan formátumú nőnek, mint ő. Még a házasságnál maradva példát hoz Alfred Kinsey által a negyvenes évek-261-
ben kezdett, majd nagy küzdelmek során az ötvenes években befejezett munkájából, melynek során 18 ezer ember szexuális életét dolgozták fel. A Reportból azt a következtetést vonja le, hogy:
1J
[... ] a házasság nem keretet teremt a női szexualitás kibontakoztatására, hanem kiöli a nőkből a nemiséget. A fene tudja: kiölte, vagy nem volt eleve akkora? De Kinsey egykori módszereit és könyvét újabban heves támadások érik, mert kiderült, hogy nem volt rendben a nemi élete. Adatait egy szubkultúrából gyűjtötte, volt prostituáltak és lecsúszott egzisztenciák körébő!, akik az akkori időkben mertek ilyesmikről beszélni. Azt mindenesetre hallottam olyan nőktől, akik nagymarnájukkal 3 jó viszonyban voltak, és efféle dolgokról velük elbeszélgettek, ' hogy szó sem volt ilyen nagy lihegésről a nemiség körül, egy sereg dolgot fontosabbnak tartottak nlint a szex. Egy történetet meg is őriztem valamely századfordulón született nagymama megjegyzéséből, amikor leányunokájától, akit nagyon szeretett, hoz- \' zájutott valahogy egy pornókiadványhoz (nyolcvanas évek). Ezt a liberális nagyi átlapozta, aztán újra meg újra megnézegette nem volt templomba járó-, és azt mondta az unokájának, aki > akkor úgy tizenhat éves volt: "Kislányom, ha én ezt akkor tudtam ,, volna! Mit hagytam én ki fiatal koromban!" Nem nehéz belátni, hogy sokan soha semmi hátrányt, hiányt nem éreztek azért, mert nem rendeztek otthon rendszeres lepedő akrobatikát a féljükkeL Mivel arra, amit nem ismerünk, nem is vágyunk. Nagyszüleink nem ismerték a mai szexet, így nem vágytak rá annyira. Aki meg vágyott, az bizonyára addig keresgélt, míg párjára lelt törekvésében. Beauvoir nem láthatta, mire vezetnek a dolgok, de amit mára a feminista áskálódás előidézett, az nyílt terepe az irracionális női bosszúnak. A férfi totális megalázásának és férfiellenesség kibontakozásának. Ami napjainkra sajnos egyre feltűnőbb a modern jóléti társadalmakban. A permanens női bosszú meglétére vagy lehetőségére gondolok. Sok feleség, élettárs, barátnő érzi úgy - mert erre késztetése van -, hogy valamiképpen bosszút kell állnia az őt ért sérelmeken, valamit meg kell torolnia a férfin. Nem veszi észre, hogy ezt >
:i,
-262-
a férfiak nem értik, és csak egy hisztis, gonosz, kiszámíthatatlan látnak maguk előtt, akivel nem lehet kijönni, mert mindig van valami baja a férfival, a társsal, a környezetével, de önmagával sosem. Az ilyenek folyton azt a megerősítést kapják, hogy nem velük van probléma, ők maguk jók, sőt tökéletesek lennének, ám ott a környezet, az a hibás. Annak pedig része a férfi, aki más, mint ő, nem idomul hozzá, sőt esetenként kiröhögi. A női boszszú, kellemetlenkedés nem új dolog, valószínű, hogy a görög filozófusok által felemlegetett rossz női természettel, szellemmel ' fúgg össze. Ha a nő meg akar valamittorolnia férfin- ami gyakran megesik -, akkor, mint Beauvoir írja: nőt
Vagy hidegen tűri férje ölelését, frigiditásával alázza meg; vagy szeszélyes lesz, kacér, kényszeríti, hogy könyörögjön kegyeiért; kikezd más férfiakkal, hogy féltékennyé tegye; vagy felszarvazza, egyszóval így vagy úgy, de férfiasságában alázza meg.
Ez a recept azóta is működik, de valahogy ma sem esik elég szó arról, hogy mennyi gyötrelmet okoznak a nők a férfiaknak efféle magatartással, mert akkor nem stimmelne a feminista alapképlet, mely szerint az áldozat mindig a nő, és a brutális kíméletlen elnyomó kizsákmányoló a férfi. Nem marad el Beauvoirnál a női öltözet elemzése sem. Megemlíti: A nőtől viszont maga a társadalom követeli meg, hogy erotikus tárggyá váljék.
Tehát nem kizárólag mi, férfiak, hanem a mi közös társadalmunk a hibás. Nem a férfi szereti, ha a nők kényelmetlen ruhákban járkálnak, olyan cipőt hordanak, amelyben- ezzel nem vagyok egyedül-, mindig nagyon csodálkozom, hogy miképpen lehet egyáltalán járni. Hanem a nők ezeket felveszik, nekünk meg, fene tudja miért, de ez tetszik. Ennek a nők örülnek, és még szívesebben hordják: [... ] mindig a legkevésbé hasznavehető ruhák és körömcipők, a legkényesebbkalapokés harisnyák a legdivatosabbak [... ]
-263-
A divat tömegjelensé g, a női divatot követő tömeget értelemszerűen maguk a nők adják, nem hinném, hogy férfiak annyian viselnének körömcipőt, hogy az divatot teremtene. (Bár rni tagadás, újabban elkezdték vásárolni a férfiak is. Néhány "fickó", aki nem tudja eldönteni, hogy micsoda: fiú-e vagy lány. De kötve hinném, hogy valamelyik is tudna divatot teremteni azzal, hogy 43-as lábára körömcipőt húz.) Érdekes módon Beauvoirnak több okból tetszenek a prostituáltak. Minden esetben nagyon együttérzón tárgyalja sorsukat, férfiak általi kizsákmányolásukat, szegénységüket, feltörekvésüket- egyszóval igyekszik úgy beállitani a társaságot, hogy ők igen, ők mernek! Felvállalják az életüket, természetesen mindannyian , áldozatok, de alapvetőenjók. Megjelenik egyfajta értelmezési kísérlet is, mely szerint a prostituáltak tárgyakká válnak, de ezt is a férfiak akarták. Nem merül fel, hogy van abban önkéntes döntés is, rosszra való hajlam, túlzott nemi kíváncsiság stb. Elvégre nem lesz rninden szegény sorsú, rosszul nevelt lányból kurva. Lényegében ma is ugyanez a klasszikus lemez forog, melynek fő tételei az önhibán kívüliség, az áldozattá válás, a többszörös kizsákmányolás (férfiak egyrészt kuncsaftok, másrészt stricik), a nehéz múlt és a sötét jövő. Arról jótékonyan nem esik szó, hogy pont a feministák által rendszeresen idealizált prostituáltak akalják, hogy csak szexuális tárgyak maradjanak az aktus során. Az a nő, amelyik a neki tetsző jobb élet, "könnyebb kereset" fejében erre " az iparra adja magát, szintén azt találja jónak, ha tárgyként közösülnek vele, nem pedig ha szerelmesen udvarló férfiakat kell magáróllevakarnia, avagy a férfiak részéről hosszas lamentációk után kerülne sor az aktusra, mert akkor nem keresi meg a hidegvízre valót sem. Ezek után nem értem, miét;t van mindennek ellenére is annyi kurva? Nem lehet az annyira rossz, ha ilyen sokan vállalják, mert jóval kevesebben vonulnak szerzetbe, mint mennek ki strichelni az utcára. (Erről egy külön fejezetben még elmélkedünk.) Ma pedig elég egy kurvának oda nyilatkoznia, hogy megelégelte a dolgot, és rögtön önkéntesek tucatjai karolják fel és emelik ki a sorsából- ahová adandó alkalommal a többség visszatér, hiába a biztos egzisztencia ígérete, rá sem hederítnek. A feleség és a kurva között nincsen lényegi különbség - állítja Beauvoir -, csupán annyi, hogy a feleséget a félj "egy életre -264-
alkalmazza", míg a kurva eseti megbízott. Kétségtelen, hogy eredeti és éles meglátásainak provokáló ereje kellett ahhoz, hogy a nőket intellektuálisan felrázza, de nem hinném, hogy elégedett lenne a nők mai helyzetével. Mert még inkább rabszolgának és alávetettnek, intellektuálisan elhagyatottnak találná őket, mint voltak. Hol van már az ötvenes-hatvanas évek intellektuális pezsgése, amikor egy színházi bemutató esemény volt, és az értelmiségiek nem tanult bunkók voltak, hanem olvasott, gondolkodó, kérdező emberek, akik képesek voltak értelmezni a körülöttük zajló eseményeket? Minden kedvezmény, vívmány ellenére le kellene vonni a következtetést: nem való a nőknek a pozitív diszkrimináció, mert nem tudnak élni vele, csak visszaélni. Amit a feminista merkantil szemléletű lapok odavetnek a mai értelmiségi asszonyoknak, lányoknak, az szellemi szempontból tragikus. Ha minden úgy lenne, ahogy Beauvoir és a feminista szerzők állítják, akkor mi, férfiak tényleg kötelet érdemelnénk - rögtön első magömlésünk után. Sartre-né ír a nők egymás közötti erotikus kapcsolatairól ehhez nyilván megvolt a kompetenciája. Említi, hogy nő és nő közötti barátságban mindig van egy érzéki vonulat, ami teljedhet a tétova ölelésektől a szenvedélyes erotikus kapcsolatig. A barátnők tényleg többet érintik meg egymást, mint a férfi barátok (itt most direkt a heteroszexuális férfiakra gondolok). Ez a tipikus női sülve-főve együttlét, vécére, büfébe kísérgetés, egymás megvárása persze nyomban megszakad, amikor felbukkan valamelyiknél egy férfi. Ekkor megszűnik a mutyizás, még ideiglenesen haragba is kerülhetnek egymással, rendszerint egy apró ügyet fújva fel holmi szörnyűséggé. (Ilyen perpatvarokban nem szabad a férfinak részt vennie, mert úgysem látja át, semmi racionalitás nincsen benne. Csupán érzelmi hagyatkozások, ezekben a nők verhetetlenek. Ráadásul mint a nyári vihar, hamar elmúlik a harag, és kibékülnek egymással.) A színváltásban a nők nagy mesterek. Ennek oka, "hogy egy nő sem bízhat meg a másik érzéseiben". Félnek, hogy a másik elszereti a nagy keservesen megszerzett "pasit". Mert hiába minden igyekezet, nem lehet a nőkből angyalt csinálni, ez még saját tapasztalataikkal sem egyezik, bár feminista vonalon egyre erő-265-
sebb a törekvés rá. Ha pedig nem megy el a nő angyalnak, akkor jó lesz áldozatnak, idestova kétszáz esztendeje ezt a litániát fújják a feministák, és azok a férfiak is, akiket megejtett a nők örökös panaszkodása és újmódi kifogásáradata minden ellen, amiben hegemóniájuk megtörését szimatolják. Ennek egyik jelentős eszköztárát éppen Simone de Beauvoir szállította.
A prostitúció gyakorlata olyan régi - szakták mondani -, mint maga az emberiség."[ ... ) a nő rossznak van teremtve, természeténél fogva szívtelen és mindenféle hitványságra hajlandó, akinek minden törekvése csak arra irányul, hogy a férfiút elcsábítsa" szól Manu törvénye. Kialakulásáról igazából fogalmunk sincsen, egyfelől ott volt (hála Isten, máig is megvan) a biológiai igény a nőre. Másfelől pedig ott volt a nők lehetősége, hogy kihasználják az irántuk támadt igényt. Amint az asszonyok rájöttek arra, hogy testük átadása a férfiaknak nem feltétel nélküli dolog, sőt ezért esetenként valamit lehet kapni, valószínűleg felkínálták magukat különféle javakért cserébe, akkor is, amikor a férfi nem gondolt velük. Tehát ez a tevékenység mint kereseti lehetőség illetve a női test mint cserealap-igen régi dolog lehet. Erre utalnak a korai népek vendégbarátsági szokásai, amikor a betért vendégnek a házigazda a vacsora mellé egy éjszakára odaadta a feleségét is. Persze ezt nem azért tette, hogy az asszonyt megalázza -ilyen eszébe semjutott korai ősünknek -,tartotta a vendégbarátságot. Hiszen ha ő maga vándorúton volt, s betért ismerős törzsekhez vagy családhoz ő is kapott ruhát, élelmet, mindent, ami kellett- és nőt, akit használt is, mert visszautasítani valószínűleg szömyű sértés lehetett, amely rövid úton vért kívánt. Ez a szokás némely természeti népnél sokáig megmaradt, de nem prostitutív jelleggel. Volt olyan hely, ahol a féljet viszontajándékozták aszszonyának átengedéséért. Afrikában néhány helyütt még száz évvel ezelőtt is megvolt ez a szokás. A nőnek mint él vezeti cikknek valóságos kereskedel-269-
mi értéke is volt: ha a félj nagyon akart valamit, és nem volt más cseretárgya, odaadta az asszonyt - ha kellett. Mindez az ősi alávetett asszonytartás nyoma, mclyben a nő nem társ volt, hanem tulajdon, vagyontárgy és munkaeszköz. A prostitúcióról Qelentése: "meggyalázottság", latin kifejezés) némi cinizmussal azt is nyugodtan mondhatjuk, hogy az egyes korai népeknél fellelhető nőközösség "civilizált" továbbélési formája. Egyes kutatók szerint valószerűsíthető, hogy az ősi horda női a közössé g erre a lehetőségre fogékony, már nemzőképes tagjai számára rendelkezésre álltak. Némely ókori népeknél rendje volt a saját nők használatán kívül más nők közös használatának. Ha ez kellően általános gyakorlat volt, akkor színtiszta intézményesített prostitúció, annak anyagi vonzatai nélkül. Ha fizetni sem kellett, élvezet is volt a dologban, akkor a deficitet a szakrális, kultikus oldal pótolta ki azzal, hogy az aktust beemelték az isteneknek bemutatott áldozatok sorába. Nagyon sok ilyen rítus keletkezett, bő számban voltak olyan istenek, akiknek ezeket bemutathatták. De találtak közös nőhasználatot a tűzföldi népek körében és Tibetben, ahol általában több férfi kevesebb nővel élt együtt (poliandria). Számtalan ilyen meseszerű leírást és hivatkozást találtam, melyeknek a fele sem lehet igaz, mert hajóskapitányok és admirálisok írták, akik jó megfigyelőképességű, de formálisan gondolkodó emberek voltak. Ezek az urak precízen megfigyeltek mindent, és pontosan le is írták a látottakat, csakhogy általában nem beszélték a bennszülöttek nyelvét, és rossz következtetéseket vontak le abból, amit láttak. Például Fitzroy admirális paráznának, erkölcstelennek gondolta a tűzföldi népeket, de kiderült, hogy ellenkezőleg, szilárd erkölcsi nézeteik vannak. Bár ezeket teljes mértékben megszegik "az állati szenvedélyek hatalma miatt". Az azonban valószínűsíthető, hogy ahol nagyobb közösségek élnek együtt, többnyire ott tudta felütni tejét a prostitúció. Terjedését az is segítette, ha sok idegen jött-ment a környéken. Az ókorban és a korai társadalmakban általában csak a férfiak utaztak, és gyakorlat volt a helyben talált források - élelem, ivóvíz, nő, lábasjószágok stb. -használata. Mindent ott vettek vagy béreltek helyben, ahová útjuk vetette őket. ~270~
Ebben a helyzetben kialakulhat spontán módon is a prostitúció, a környezetben fellelhető nők kipróbálása okán, vagy az akut nőhiány kielégítése miatt. Ilyenjövő-menő alkalmak a különféle háborúskodások, amikor nagyszámú elvadult férfinépség rátalál olyan helyekre, ahol nőket lehet prédálni. Volt olyan nő, amelyik ebből hasznot tudott húzni, miközben mentette az életét, volt, akit megerőszakoltak, megvertek vagy megöltek. Belőlük később eszményképek és erkölcsi példaképek lettek, de utódaik ritkán maradtak form. Nagyon valószínű, hogy az erkölcsi elítélés folyamatosan és fokozatosan alakult ki, nem egyszerre, mert a kezdeti társadalmakban még hiányoztak azok az erkölcsi kategóriák, melyeknek alapján ellehetett ítélni az ilyen lányokat, férfiakat. Természetesen többnyire azok hoztak ítéletet, akiket már elhagyott a képesség, hogy egy nőt magukévá tegyenek- innentől sandán kezdték méregetni azokat, akik ugyanazt tették, mint korábban ők. Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a történelem kezdeti szakaszában nem tettek különbséget olyan élesen az erőszak és a sima közösülés között. Akkor még nem találták fel a szerelem kultúráját, ez fokozatosan alakult ki. Arról meg végképp nem lehetett szó, hogy az amúgy jogtalan nők elkezdjenek szervezkedni, hogy ezt meg azt a férfi magatartást ezentúl erőszaknak tekint~ék. Több nő, aki valamilyen oknál fogva társ (gazda) nélkül maradt, kénytelen-kelletlen elébement a dolgoknak, és abból próbált megélni, amije volt. Nem várta meg, míg valaki hevülten leteperi, hanem cserét ajánlott, s hamar nyilvánvalóvá vált hogy rnindkettőnekjobban megéri. A nő önátadása ma is érték, ezt a nők nagy többsége így-úgy kihasználja. Az a nő, amelyiknek nem fűződik etikai jellegű értékképzet a tulajdon testéhez, amely kiváltja akarati, érzelmi ragaszkodását saját nemi élvezetéhez, könynyebben adja oda magát másnak. Az is könnyebben megy bele szexuális kapcsolatba, aki testének átadását rnint hátrányt kevesebbre tartja az érte járó anyagi előnyöknéL Magam több olyan férfrt ismerek, aki elképesztő mennyiségű nőt fogyaszt el, mindegy neki milyen korú, hogy néz ki, csak alkalom kell hozzá. Miért ne lehetne ilyen típus nőben is? Úgy értesültem, hogy van, méghozzá nem is kevés, ezek között pedig többen lehetnek, akik spontán felismerik a nemi aktusban rejlő -271-
pénzkereseti lehetőséget. Természetesen egy nőjogi mozgalmár. vagy feminista számára ilyen distinkció nem létezik- nekik minden prosti áldozat, csupa sikoly, gyötrelem és megalázottság. A prostitúció férfi szemszögből olyan rövid ideig tartó nő használat, amely rendszerint egy aktusra korlátozódik. Nem keveredik bele érzelem a kéjvágyon kívül. Ritka eset, hogy valaki szerelmes lesz egy örömlányba, bár ilyen is akad. Az élvezet után a férfi ösztönétől hajtva már nem törődik a nővel, főleg hogy udvariasnak sem kelllenni vele. Az örömlányok hangsúlyozzák is az üzleti mozzanatot. Ezt különféle gesztusokkal, szóbeli megjegyzésekkel teszik, felhívják a figyelmet az időbeli korlátozottságra és az érzelemmentességre. Ezek aláhúzására megfelelő szimbólumokat alkalmaznak. Nem engednek csókolózni, csak a legszükségesebb testrészeket vonják be az aktusba. Nem vetkőznek le teljesen. A férfiakat ritkán nevezik a keresztnevükön. De azok hasonlóan a kurvákhoz mindig is üzletnek tekin tették, és fogják is tekinteni a lányok szolgáltatásait. Az üzletnek pedig semmilyen korban nem szoktak ellenállni - a résztvevők meg egyenesen akalják. Az okozott erkölcsi kár ... ? Az ókorban nem láttak semmi rosszat a dologban, és az intézmény létét sem kérdőjelezték meg. Aggodalom általában akkor nyilvánult meg, ha jobb családból való fiatal férfiak elzüllését tapasztalták. De ekkor sem az erkölcs miatt, hanem a fiú miatt, aki majd nem tudja a családot továbbvinni, mert előbb tönkreteszi magát. A kereszténység elteljedése döntő fordulatot hozott: a prostitúció bűn lett. Maradt is máig, különféle hangsúlyokkal. Ma nem azon vitatkozunk, hogy bűn-e, hanem hogyan kell korrekten, demokratikusan, másokat nem zavarva gyakorolni. A prostituáltak számát nem a nők romlottsága, erkölcsi színvonala (illetve e színvonal hiánya) növeli vagy csökkenti, hanem inkább a rájuk való igény. Látszólag nagyon erkölcsös korokban volt éppen a legnagyobb igény rájuk. A már többször említett viktoriánus korban az adott szó, a becsület szent volt. A gyerekek nem nézhettek meg orvosi anatómiaatlaszt sem, eldugták előlük, mint ma jobb szülők a 18 éven felülieknek szóló kazettát. Valószínűnek látszik, hogy az általános erkölcsi normák és a nemi erkölcsök nem Higgenek olyan szorosan össze. A prostitúcióban alapvető hazugság lappang, -272-
a nő azt hazudj a, hogy nem üzletileg szereti a férfit, hanem önmagáért. Úgy is tesz a jobbja, mintha a férfival való együttlét nagy élvezet volna számára. A bordélyban mindketten hazudnak - ezért nem faggatóznak egymásról. Legfóljebb az időjárásról vagy olyan témáról beszélgetnek, amiről a nő azt gondolja, hogy a férfi sikeres benne. Persze a stabil kuncsaftokkal más a helyzet. A prostitúció, ha tetszik, ha nem, s így maga a prostituált is fontos szerepet tölt be a társadalom stabilitásában. Ez korábban is így volt, nincs rendszer, amely uralkodni tudna a nemi ösztönökön. A babilóniaiak feltalálták a vallási alapú prostitúciót, amely aztán különféle formákban az egész ókor folyamán fennmaradt. BabiJónban Mylitta (a termékenység, a szülés és nemzés istenasszonya volt) templomában életében egyszer minden nőnek le kellett valaki idegennel feküdni, de ezt nem ingyen tették, fizetett vallási szolgálat volt: a nők ajándékot kaptak ezért. Prostitúció az egyiptomiaknál is létezett. Sőt Mózes is foglalkozott az örömlányo kkal, mert a zsidók is elvoltak az idegen nők adta örömökkel. A görögöknél, mivel modemebbek voltak, már rendeletet bocsátottak ki a bordélyokróL (Szólón törvényei Kr. e. 600ból.) Sőt mintjó államférfi, a közrend érdekében maga is alapított ilyeneket. A görög-perzsa háborúk idején Nagy Sándor egyik hadvezére Dareiosz sátraiban háromszáznál több örömlányt talált - mint hadi készletet. Ami bevált a görögöknél, az bevált a rómaiaknál is- hatalmas üzlet volt bordély, ők úgy hívták: lupanarium ("ágyashely", a lupa ágyast jelentett), s működésük egészen addig tartott a széles nyilvánosság nagy megelégedettségére, amíg a kereszténység megerősödvén államvallássá nem lett. Aztán az ettele pogány paráználkodásnak a püspökök és a presbiterek véget vetettek. Az akkor még meglevő pogány kisebbség nagy bánatára. Pompeiben viszont megmaradt minden - hála az Etnának. A nem túlságosan nagy város eddig feltárt részében nyolc bordély volt- valószínűleg lehetett több is, de erről a nyolcról konkrétan tudunk. A bordélyok nagy forgaimat bonyolíthattak le, mert fennmaradtak a kuncsaftok feliratai is. Ráadásul meglehetős épségben azok a nem túl művészi erotikus festmények is, melyeket a tulajdonosok kedvcsinálónak (első az üzlet) a falakra festettek, -273-
mintegy szemléltetve a közösül és módozatait. Ezek valóságos pornográf képek, ugyanolyan pózokkal és képi klisékkel, mint egy ma kiadott hasonló témájú újságban, melyben nem a szeretkezést ábrázolják, hanem arra törekednek elsősorban, hogy a legintimebb részek is jól kivebetőek legyenek: mi van micsodában? Érdekes, hogy még a városi fürdő falát is ilyen képek ékesítették. Egy örömlány pedig minden aggály nélkül ezt írta a falra: Itt keresett pénzt testével Lucilla.
Oól árulkodik a rómaiak műveltségéről, hogy az örömlányok is tudtak írni.) Egy önkritikus felirat is fennmaradt egy férfitól, aki háziaszszanyát kapta el egy fordulóra. Ezt a szöveget - ha nem tör ki az Etna - biztosan lesikálták volna: Övemet megoldva egy egész éjszakát töltöttem itt a háziaszszonnyal, felettébb nagy disznóság, hogy még meg is írtam ezt a dolgot. A csalódott felirata:
Haljon meg minden
szerető.
A falakon fennmaradt azoknak a lányoknak a neve, akik rendszeresen a bordélyban dolgoztak, és nagyon sok vendég is (akárcsak ma) akkurátusan oda karcolta a nevét a falakra- néha hozzátéve valami ismertető jegyet vagy megjegyzést. Kiderül, hogy néhány helyen, ha nagy volt a forgalom, a tulajdonos felesége is beállt a lányok közé, és a szebb nők természetesen drágábbak voltak. Még egy helyi választási kampányban is részt vett az egyik bordélyház tulajdonosnője, aki arra biztatta a vendégeket, hogy az általa favorizált városi hívatalnokra szavazzanak. De megtudhatiuk, hogy:
Mula szájával teszi boldoggá Antoniust vagy: -274-
Sok lánnyal szeretkeztem itt- ifjúval akarok hálni.
Ezen férfit értett az ókori kurvapecér, amit nem tartottak szentségtörésnek akkor, inkább különc gusztusnak, és megtalálható még sok olyan férfi felkínálkozása, akik direkt a férfibájak kedvelőinek nyújtottak szerelmi örömöket. Körülbelül olyan feliratok találhatók Pompeiben is ókori változatban, mint amiket manapság láthatunk az utcákon, nyilvános vécékben. De voltak erkölcsös emberek (valószínűleg ókeresztények) is Pompejiben, igaz nem sokan lehettek, az egyikük kiírta magából a romló világ feletti csalódottságát: Csodálkozom, ó, fal, hogy még nem roskadtál össze ennyi méltatlan iromány szömyű terhe alatt.
Az örömlányok egyébként különféle árakon futottak 2 astól 16 asig. A két as mai pénzen egy ezrest tett ki. De voltak olyan nők is, akik az élvezetért csinálták, és nem fogadtak el egy fityinget sem. Ezenkívül nemcsak bordélyban voltak vásárolható nők, hanem az utcákon is. Ezeknek a lányoknak a hatóságok előírták, hogy fértl.as tó gát viseljenek, nehogy összekeverjék őket a tisztességes asszonyokkal. Sok lehetett belőlük, és általános volt a jelenlétük, mert különtele neveik voltak. Az éjszakai pillangók notilucae, a fel-alá sétálók ambulatrices, a sírkövesek bustuariae, a legalja az utcai nőknek diaboiariae néven volt ismert. A rómaiaknál egyébként a jelentős bordélyélettől nem egészen függetlenül nagy volt a falloszkultusz: ha tehették, kifaragták kőből a férfi nemi szervet, és kitették a ház falára, de lámpásnak, olajmécsesnek is megcsinál ták, csengettyűnyélnek is nagyon népszerű volt. Se szeri, se száma nem volt a különféle anyagokból készített, hatalmas méretű hímvesszőszobroknak. Azt mondani sem kell, hogy a vízkifolyók és ereszek is többnyire faUoszokat ábrázoltak, méghozzá nagy anatómiai pontossággal. Amerre a bordélyház volt, arrafelé nemes egyszerűséggel egy kőbe faragott merev fallosz mutatta az irányt. Azt lehet mondani, hogy a tárgyi környezet megfelelő volt a prostitúció virágzásához. Ezek után nem csodálkozhatunk, hogy az erényes és komoly ős keresztények odavoltak kortársaik erkölcstelenségétőL -275-
Természetesen a falloszkultusz alapja a termékenyég előidé zése volt, de jelképezte az erőt is. A rómaiak mentségére legyen mondva, nem tudták, hogy a mi szemünkben illetlen dolgokat faragtak a kőbe és ábrázoltak lépten-nyomon. Ezt csak az utánuk következő kereszténység állapította meg. A prostitúció a kínaiak előtt sem volt ismeretlen, hiszen az ottani férfiak is értékelték a női test nyújtotta kéjes élvezeti lehetőségeket. De rnint mindent, okos pragmatizmussal rendezték el a dolgokat. A férfinak természetesen igénybe lehetett venni az örömlányok szolgáltatásait, s főleg ha az illető hivatalt viselt, egyenesen kellett is neki reprezentálni, és ilyen alkalmakra dukáltak a képzett örömlányok. Mivel a feleségeket megóvták az érzékeket izgató tudástól és az olyan dolgoktól, amelyek erkölcseikre rosszul hatottak (zene, festés, versírás), kellettek olyan nők, akik mindezt tudták és a férfiak gyönyörűségére művelték. Ezeknek a lányoknak-természetesen a jobbaknak- országos hírük volt, neveik fennmaradtak, és tudósok rajongtak értük. Sokuk a politikában is szerepet vitt, és volt olyan, akiért komoly háborúkat vívtak egymással. A kínai házasságok nem udvarlás alapjánjöttek létre, de a romantikusabbjában élt az udvarlás iránti vágy, s ezt valahogy pótolni kellett. A kurtizánoknak udvarolni lehetett, erre is ki voltak tanítva, és ha egyik fogadta az udvarlást, ami hónapokig tartott, csak azután lett a férfié- sok-sok ajándék előzetes odahordása után. Ezt a társadalom elfogadta. De a boldogtalan házasságon máshogy is könnyíthettek a férfiak: ágyasokat fogadtak, ami szintén bevett társadalmi gyakorlat volt azok körében, akik állni tudták a költségeket. A család annyira fontos volt, hogy sokszor a feleség, aki nem tudott fiú utódot szülni, követelte, hogy a férj hozzon ágyast haza. Sőt ha a rerfi elérte a negyvenéves kort, törvény mondta ki az ágyas feleségül vételét, ha addig nem volt fiú utód (Ming dinasztia kora). Már Marco Polónak feltűnt, hogy milyen sok prostituált lakik Kambalukban. A nagy utazó több mint húszezerről értesült, és csodálattaljegyezte meg, hogy egy sem lakott a városban, hanem afféle elkülönített vigalmi negyedben. A korabeli (1250-es évekbeli) prostituáltak Kínában is ugyanúgy ott voltak minden lehető vadászterületen, ahol férfinépség forgott: vendéglőkben, -276-
hidaknál, tereken, utak mentén, piacokon és persze a bordélyházakban. (Ez az időszak Kínában a mongol hódítás előtti időre esett. Ahogy aztán bejöttek a mongolok, egy csapásra véget vetettek a nagy életnek, és illegalitás ba űzték a prostituáltakat. Persze aztán ők is elkínaiasodtak, és a lányok unokái már ismét nyíltan működhettek.)
A menő lányok Kínában is önállókká tudtak válni, saját házzal, személyzettel, de a többség csak a vendéglőkben, pálinkamérésekben a törzsvendégeknek udvariasan átadott rendelhető lányok névsorán szerepelt. ASzung-korban (12. század) létezett - mert kereslet volt rá- férfi prostitúció is, ezek a nemek kínai egyenlőségénekjegyében éppúgy festették, cicomázták magukat, mint a lányok. De őket a hatalom nem szenvedhette, ezért ha elkapták őket, száz botot mértek a hátsójukra. A profi módon, nyilvánosan űzött európai prostitúció, miután elhalt a római korral, a középkor folyamán csak lappangott, de mindenhol volt, és mindenhol üldözték is, hol rendesen, hol csak színleg. Az üldözésben erkölcsi kötelezettségénél fogva az egyház vitte a vezető szerepet a kor felfogásának szellemében, és akik igénybe vették a prostituáltakat, azok is azt gondolták róluk, hogy micsoda fertelem. Meggyónták vétküket, vezekeltek is, de a test ördöge csak elővette a nagytermészetű férfinépet, és újra meg újra bűnbe estek. A prostitúciót igazából a keresztes hadak és egyéb háborúságak lendítették fel - ekkora népmozgások akkor már több száz éve nem voltak, aztán egyszerre tízezrek indultak el tele lelkesültséggel, a jó ügy adta bizalommal, valamint a biztos feloldozás ígéretével, és közben itt-ott rablott pénzzel végig Európán. Érdekes, hogy ahol sok férfi van együtt, ott mindig összesereglenek az örömlányok is. Így volt ez a középkor háborúskodásai idején, amikor a katonákat néha kétszer annyi népség kísérte, mint amennyien maguk a harcosok voltak. A nők, akik szerettek a férfiakkal lenni, megszöktek utánuk, és voltak olyanok, akik ebből óhajtottak megélni: a sereg sátortáborát rendesen a segéderő táborhelye is környezte, ezek között voltak az örömlányok nem csekély számú sátrai. A középkorban hol gyengébben, hol erősebben küzdöttek ellenük, aszerint, hogy azok, akiknek hivatala volt a küzdelem, hogy álltak a kérdéshez. Olyan uralkodók, akik szoknyabolondok -277-
voltak, rá sem hederítettek az egyház intelmeire, míg azok, akiknek erélyes felesége volt, vagy nem érdekelte őket annyira a fehérnép, vagy éppenséggel emiatt haragudtak is a fiatalokra, szorgosan üldözték az ilyesmit. Fontos szempont volt az erkölcs javítása, ami jó pontokatjelent a túlvilágon- ebben akkor rendületlenül hittek. Félreértés ne essék, annak a kornak embere még nem tudta relativizálni a bűnt, persze megmagyarázták akkor is. Mennél magasabb rangja volt az illetőnek, annál inkább. Lássuk, mi történt hazánkban kurva-ügyekben. Először is magát a szót az itt talált szlávoktól vettük át. A honfoglalák körében nem létezett ez a mesterség, mert ehhez városias életforma kell, az pedig vándorló népek körében nem létezett. Aztán amikor kialakultak a városok, termettek bele innen-onnan örömlányok is. Úgy nevezték őket, hogy "nyilvános szajha"- tudták, milyen a nő. Az örömlányok szabadon űzhették mesterségüket, nem bántották őket, sőt fennmaradtak olyan törvények, melyek szabályozták, mi a teendő, ha valaki egy ilyen "nyilvános szaj hát erő szakkal lenyomott" (ez volt akkor a megerőszakolás neve -létezett a szerelern meg a "lenyomás", éppen mint ma). Ha a kurva ezt nem akarta és tiltakozott ellene, akkor a férfi, ha sikerült rábizonyítani a tettet, hamar a ló farka mögött találta magát, amint éppen a vesztőhelyre vonszolták. Sőt német módi szerint a prostituáltak - mint szabad leányok - a fejedelmi bevonulásokban is részt vehettek, megvolt a saját helyük a menetben. Egyébként a hazai lányok is a harcoló férfisereget követve jutottak el mindenfelé, teljesztették szakmájukat és annak tapasztalatait. Múltak a századok, és ahogy a prostitúció jobban terjedt, a hatóságok is feleszméltek, s elkezdték gyártani a paragrafusokat, ahogy ma is. Ha vannak kurvák, akkor van rájuk igény is, tehát a dolgot okosan a két végénél fogták meg. Igyekeztek a működésüket szigorítani, az újabb örömlányok megjelenését csökkenteni. A kuncsaftokat pedig az erkölcsi követelmények szigorításával kívántákjobb útra téríteni- vissza hites feleségükhöz. Drákói rendszabályokat hoztak. Budán azokat az öreg és gonosz asszonyokat, akik fiatal lányokat kerítenek, zsákba kellett varrni, és a Dunába bedob ni. A kocsmárosokat is bevarrták és bedobták a Dunába, ha szobáztattak. Ha egy anya a lányát küldte az utcára, azt is bevarrták a zsákba, de mellé még köveket is tettek, -278-
hogy jobban süllyedjen. A házasságtörő asszonyt és a bűntársát a férj megölhette, ha nem tette meg, akkor a hatóság intézkedett helyette: elfogták a vétkeseket, természetesenalaposanmegkínozták mindkettőt (e nélkül hozzá sem fogtak a dologhoz), majd egymásra rakva eltemették őket, és testüket - biztos, ami biztos -egy karóval átütötték. Így Ílja Dr. Siklóssy László, akimellesleg a 20. század első felében a Tisztelt Ház gyorsírója volt. A prostitúció sem volt mindig azonosan elteljed t. A már másutt is idézett Apor Péter uram említi, hogy a kurvák az ő fiatalsága idejében nem voltak olyan sokan. (Vagy csak nem tudott róluk.) Mennyit változtak az idők? Jut eszemben, gyermekkoromban, hogy egy fattyazó kurva vala Tarján, meg is hala az szülésben, annak olyan híre volt, hogy kurva, mintha valami nagy csuda történt volna; de most bizony nem csuda, és talán olyan ritka most az jámbor, mely ritka volt abban az időben az kurva.
Ma ezt az esetet így írná meg egy kortárs bulvárlap: Ki afelelős? Orvosi hiba, vagy vétkes hanyagság? "A múlt héten Tolján halállal végződött egy 23 éves leányanya szülése. A román hatóságok vizsgálatot indítottak az ügyben, keresik a felelősöket. Mi is keressük az okokat, melyek sajnálatos módon ide vezettek. Sz. Borbála prostituált volt, aztán megesett, egy darabig még dolgozott, de abba kellett hagynia munkáját. Elszánta magát arra, hogy férj nélkül is megszülje, majd egyedül nevelje gyerekét. Bátran vállalta sorsát, megszülte §:.'Yermekét, akinek nem tudta, ki az apja. Valódi tragédia, hogy egy ilyen, sorsát vállaló, bátor lány távozott közülünk, környezetének vétkes közönyössége miatt. Az ilyen sajnos nem egyedüli eset a szegény leányok között, akik áldozatai körülményeiknek, és lelketlen kizsákmányolóiknak. Ideje lenne a román törvényhozásnak és az RMDSZ-nek is érdernileg foglalkozni a prostitúció eurokonform legalizálásával, hogy a lányok, mint törvényes piaci résztvevők, adót fizetve végezhessék munkájukat, és végre megtalálják becsületes helyüket a társadalomban ... " Ma körülbelül itt tartunk. Szó sincs erkölcsről, a prostitúció munka, fontos szolgáltatás, és az adóhivatalok is spekulálnak, milyen adót lehetne kivetni rá. -279-
De ez sem újdonság. Szintén Sik:lóssy László említi, hogy a 19. század elején, Buda városának legelőin, szénakaszálás idején a kurváknak becsületes munkájuk volt: nekik kellett összehordaniuk a szénát. Szép menetbe összeállva vonultak ki a helyszínre, s érdekes látványosságot nyújtottak Ha már itt tartunk, a strichelés mint kifejezés ebben az időben már dívott, azt jelentette, hogy a könynyű lányok csapatba verődve sétáltak bizonyos utcákon, és szólongatták a járókelő férfiakat, vagy azok őket. Az 1840-es évekre a budai városatyák is rájöttek, hogy szigorúbban kell kezelni kérdést, mert a vérbaj állandóan felütötte a fejét. Kisfaludy Sándor felháborodottan Írta: A kórházakban bárki vizsgálja meg, láthatja, hogy három-negyedfélszáz ember közilllegtöbben bujakórral bemocskoltatvák, és ezeket, ha jól gondolóra veszi az ember mi okozza? Igen nagy megrovást érdemelnek azon elöljárók, kik ujjaikon nézik keresztül ezen hazánk keblébe dúló fenét, pártolják a bűnt, sőt ingyen gyógyíttatják, ha valamely személy többször bujakór által bémocskoltatik is. A prostitúcióval kapcsolatban a társadalmak a 19. század végére már komoly ideológiával és tapasztalatokkal rendelkeztek. Hozzáláttak, hogy hatóságilag szabályozzák a kérdést. Ezekben a rendelkezésekben, törvényekben sokkal több volt a józan belátás és az ésszerű megfontolás, mintsem hinnénk. Először is rájöttek, ha elnyomják a prostitúciót-miként a régebbi korokban ezt próbálták-, nem sokra mennek, mert a prostitúció az erős tiltások ellenére sem szűnt meg, csakjobban lehúzódott a társadalom bűnöző rétegeibe, és ott ellenőrizhetetlenül virágzott, összekapcsolódva a bűnözéssel. Azzal is tisztában voltak, hogy az ember alapvető ösztöneit nem lehet elfojtani - ezt persze mindig is tudták, de sokszor úgy tettek, mintha lehetne. A közegészségügy mint praxis ebben az időben kezdte izgatni a különféle államok kormányait, mert a rossz egészségi állapotok az alsóbb néposztályokat megtizedelték-ez volt a tömegkatonaságok kialakulásának korszaka, csökkentette a sorozásra alkalmas korosztályok létszámát és az alkalmazható munkaerőt. Ha a prostitúciót nem tudták ellenőrizni, mert bujkálnia kellett, akkor elle-280-
n őrizetlenül fertőzte meg a fiatal korosztályokat. Az akkori vérbaj halálos és igen elterjedt betegség volt, sok szenvedéssel. Párizsban 1872-1888 között két kórházban 118 223 nemi beteget ápoltak, az enyhe többség szifiliszes volt. Ebben szenvedett számos kiválóság Munkácsy Mihálytól Ady Errdrén át az orosz Leninig. A baj egészen a penicillin használatának II. világháborús elterjedéséig nagyon súlyos volt. Akkoriban nagyon komolyan vették azt az eszmét, hogy az államnak kötelessége polgárai védelméről gondoskodni - tehát mindent megtettek a prostitúció legalizálásáért, hogy ellenőrizhes sék a nőket, nem betegek-e. Ekkoriban szekularizálták az államokat Európában, tehát az egyházak elleni küzdelem is szerepet játszott az intézkedésekben. Erre a korra esett, hogy a középosztályú férfiak körében erősen kitolódott a házasságkötések időpontja. A nősüléshez meg kellett mindent szerezni- jó jövedelmet, biztos állást, lakást, esetleg birtokot. Ezt nem mindenki tudta összeszedni pár év alatt. Ezek a férfiak rendszeresen igénybe vették a nyilvános házakat. Megtanultak ott egy olyan nőhasználatot, ami miatt érthető módon rettenetesen tiltakoztak a feleségek és a korai feministák. Ugyanakkor megkövetelték a nők dologtalan élethossziglani eltartását. A nagyobb városokban, ahol népes nőtlen férfinépség lakott, nagy gond volt ez (katonaság, egyetemi ifjúság). A nők egy részének a prostitúcióval könnyebben sikerült megkeresnie a kenyerét, mint a foldeken hajladozva vagy a gyárakban dolgozva tizenkét órát heti hat napon át. Ráadásul nem is volt mindenkinek munkalehetősége.
Londonban 1880 körül rendszeresen működő, nyilvántartott prostituált 24 ezer volt, az olyan fajta pedig, amelyik csupán keresetkiegészítésként űzte 80 ezernél jóval több. Elképzelhető, ha ilyen magas volt a számuk, mekkora lehetett a forgalmuk. A hatóságok rögtön észrevették, hogy az üldözés hatására, mint a vulkán, kitörnek a szifiliszjárványok, ezért liberalizálták a törvényeket (1864: Contagious diseases Acts), nehogy még inkább veszélyeztesse fiaikat a járvány. Persze nem sokat ért a törvény, mert az abolicionisták ezt állandó kontesztálásukkal visszavonatták. Az ellenőrzést egyébként kétfélemódon hajtották végre. Az egyik a rendőri módszer- érdekes, a mindenkori hatalom, ha va-281-
lami szakatlannal találkozik, reflexből karhatalmi kérdésként kezel bármilyen ügyet-, a másik az orvosi ellenőrzés volt (ez legalább bevált és vezetett is valahová). A kétféle ellenőrzés kombinációja szerenesésnek bizonyult. A megbetegedett férftakar kikérdezték a megnevezett nőket - akiket a hatóságok persze jól ismeretek - nyilvántartásba vették, majd ha olyanok voltak, megfogatták a rendőrökkeL
Persze akkoriban még nem kellett tetten érni a lányokat- elég volt egy vagy több úriember vallomása. Figyeltek arra, hogy ne legyen reklámja a nyilvános házaknak, csak megfelelő korosztályok mehessenek oda stb. De a nyilvántartásba sem vett, ismeretlen kéjhölgyekkel sehogy sem boldogultak, pedig ők voltak többen. Baj volt még az is, hogy a nők csak akkor hagytak fel mesterségükkel, amikor már annyira betegek lettek, hogy képtelenek voltak azt folytatni. Közben százakat fertőztek meg. Látták azt is, hogy a prostituáltak- akárcsak ma-, nemigen akartak megjavulni, nem szerették abbahagyni azt, amit csináltak. A hatóságok tehetetlenek voltak. A lányokat elkapták, bevitték őket a dutyiba, ott őrizték őket néhány hétig, hónapig, aztán elengedték őket, és minden ment tovább, de azok, akik már ültek, jobban vigyáztak, nehogy megint lebukjanak, mert az kiesés volt az üzletbőL A kormányok egymást követve különféle helyesnek tartott módszereket igyekeztek bevezetni, például a kényszerfelíratás t, ami abból állt, hogy a hatóságok minden szinten üldözték a lányokat, és akiket megfogtak, azokat nyilvántartás ba vették. Bevetették magukat az egyházak is, és önkénteseik igyekeztek megtéríteni a szegény kurvákat- vagy ahogy akkor nevezték őket: kéjhölgyeket. Nem sok sikerrel. De azok általában megtértek, akik már túl voltak az iparon, és egy másik városban mint vendéglősök, boltosok vagy trafikosok élték a vallásos kisvárosi asszony életét. Németország néhány helységében valósággal besorozták az elkapott lányokat a bordélyba, ez volt a kényszerbordély-rendszer. A németek alaposak, és ha már megfogták a lányokat, akkor öszszeírták: kicsodák-micsodák. 1871-1872-ben 2224 prostituáltat írtak össze Berlinben, ezek közül 1015-nek az apja valamilyen kézműves volt, 467-é gyári munkás, 305-é kishivatalnok, 222 kereskedő fuvaros lánya volt, parasztlány 87, katona lánya 26. Mindennek ellenére a Német Birodalomban- ahogy akkor hív-282-
ták- nem volt legális a prostitúció, csak megtűrték a hatóságok. Magában Berlinben a ténylegesen működő örömlányok száma 50 ezer lehetett, egész Németországban korabeli becslések szerint 200 ezer tevékenykedhetett. De a felsőbb rétegek leányai-aszszonyai körében ismert volt az önkéntes kalandprostitúció is amit a római előkelő nők is űztek, hasonló kalandvágybóL Párizsban 1892 körül 4700 kurvát vettek lajstromba, de a város 120 ezerre tette a tényleges prostik számát. A nők, akik prostituálták és prostituálják magukat, jellegzetes ruhát viselnek. Hogy ez mamiként fest, azt nem kell különösképpen ecsetelni, elég megnézni egy út széle mellett álló lányokat. Még az elit kurvák is felvesznek olyan ruhadarabokat, melyekből az éles szem ű vagy éppen vadászó férfi könnyen rájuk ismer. A női ruházkodásról régóta tudták, hogy következetesen valamilyen eszmét és igényt fejez ki változatos szimbólumokkal. Ha egy nő kihívó ruhadarabok között válogat, akkor azt az igényét kívánja kifejezésre juttatni, hogy férfira van szüksége, aki meghódítja, és magáévá teszi. Ha kosztümöt vesz fel és elmegy valami laza szórakozó helyre, akkor vagy nem tudja, mit csinál, vagy nem akar megismerkedni senkivel, és ezzel a ruhával fejezi ki távolságtartását a farmeres társaságtóL A férfiak mindig értékelték a nők öltözködését, és akik az erkölcsök oldaláról nézték a folyamatot, így írtak: Sajnos, manapság egyre több asszony és leány azon mesterkedik az öltözködésével, hogy testét, annak formáit a lehető le~>nagyobb raffinál ts ággal közszemlére tegye ...
Ezeket a sorokat ma is leírhatná bárki, de nem ma, hanem közel száz évvel ezelőtt vetették papírra. Csak csudálkozni tudok, mit szólna a jámbor svájci szerző, ha látná a mai miniszoknyákat, forrónadrágokat, vagy betévedne egy strandra. Nem beszélve a mai örömlányokróL Az egyház egyébként erkölcsileg azon az alapon áll, amit ma pont a konzervatívok nem szeretnek elfogadni és dühítően liberális dolognak gondolnak. Jelesül: nem a nő a btínös, hanem az a férfi, aki lealacsonyítja a nőt azzal, hogy szerelern nélkül közelír hozzá. De az is btínös, aki elcsábítja a nőt (a 19. századi felfogás a nőket inkább gyereknek tartotta, mint partnernek). -283-
Nálunk is voltak prostituáltak, és köztük betegek is. Eleink százötven évnél is korábban nem kendőzték a bajokat, csak néha kódolták a nevét. Ha műveltek voltak, vagy éppen valami hozzátartozójuk, feljebbvalójuk volt éppen bajban, vénuszi nyavalyaként emlegették, illetve kicsit egyszerűbbenfrancúz nyavalyának, mert a napóleoni háborúk következtében a vitéz hadak által keltett népmozgalmak elteijesztették a kórt. Kunszentmiklóson is megfogtak négy ilyen asszony "azon szabad személyek" közül, "akik szórakoztatják a helyben állomásozó nemes jászkunsági hadakat". Ha megfogták, akkor nem eresztették el a kor haladó pedagógiai vívmányának alkalmazása nélkül, amin közönségesen 12-12 botütést értettek a delikvensek hátsójára. Érdekes, a verést nem azért kapták, mert kurválkodtak- ezt rendben találhatták, hiszen a katonáknak kellettek, és a hadsereg nagy úr volt-, nem is azért, mert holmi Genfi Konvenció meg emberi jogok még nem voltak feltalálva, hanem hát azért kaptak szegények, mert szifiliszesek lehettek, sőt azt is megígérték nekik, hogy két hét múlva ismét elverik őket, ha meg nem gyógyíttatják magukat. Ami biztos nem következett be. Az örömlányok ma egy békés korszakban ű zh etik mesterségüket, legföljebb azt tilalmazzák nekik, hogy tetszésük szerint bárhol vadásszanak kuncsaftot maguknak. Tiltakoznak is ellene serényerr a feministák élénk támogatása mellett.
-284-
Sem ferfiban, sem nőben nem épületes látvány a részeg. Régente úgy vallották, hogy a férfinak még csak ellehet nézni, de asszonyszemélynél tűrhetetlen dolog. Jobb, ha az közelébe sem kerül az alkoholnak, észrevették, hogy állaga nagyon hamar és tartósan megromlik tőle, rossz lesz a szaga, büdös a lehelete. Nőt pedig, ha már szerelemre tartották, elvárták tőle, hogy rendben legyen. A Biblia egyenesen odáig megy- mint Jézus Sirák fia Jézus könyvében (19,2) írva áll: A bor és az asszony Istentől elszakasztják a bölcseket, és büntetéseik az értelmeseknek.
Itt a bölcsekről és értelmesekről van szó- ellehet képzelni, hogy mennyire elszakasztják azokat, akik közelében sincsenek sem a bölcsességnek, sem az értelemnek. Jó 2200 éve áll ez az igazság. Már korábban Ozeásnál (4, 11) olvashatjuk: A paráznaság, a bor és a részegség elveszik az értelmet.
A próféta körülbelül 27 50 évvel ezelőtt működött- igen zavaros amikor egymást érték a meggyilkolt királyok Izraelben, és fenyegetett az asszír birodalom teljeszkedése. Mintegy 800 esztendővel később Szent Pál is imigyen inti az Efezus-beli testvéreket, akik amúgy görög módra belevágtak a mulatozásba:
időkben,
Meg ne részegedjetek borral, melyben bujaság vagyon.
-285-
Hiába, akkor is csak úgy ment a dolog: ha az ember gyereke ivott, elvesztette az eszét, már ha volt ugyan neki előzőleg valamennyi, és csak az érzékek uralkodtak rajta, melyek további ivásra, valamint paráznaságra bíztatták. A részeges asszony nagy bosszúság; az nem takarható
ő
gyalázata és rútsága el
- írta még Sirák fia Jé zus (26, 11). Jól tudta, minő undorító tud lenni egy részeg nő. (Abban az időben asszonynak mondták, mert nem volt a nőnek önálló státusa. Olyan, hogy egyedülálló nő, nem létezett a közemberek között, a nőnek mindig kellett valakihez tartoznia olyan módon, mint ma a gyerekeknek.) Amint látszik, a szent szerzők tisztában voltak az emberek hajlamaival, és látták a veszélyt, ami a mértéktelen ivásban rejlik. A kedvezőt len általános és vizuális benyomás csak romlik, minél korosabb az illető részeg nő. A részegség megítélése egyébként nagyon relatív. Minden korban elnézőbbek voltak a ferfiakkal szemben. Ennek az a megfigyelés lehetett az alapja, hogy a nők, akik előbb sokat ittak, részegeskedtek, aztán szültek gyereket, nem tudtak életképes utódokat világra hozni az akkori egészségügyi viszonyok közepette. Manapság a megítélés függ attól, hol vagyunk, ha például Írországban, Magyarországon vagy más nagyivó országban nézünk körül részegesség-ügyben, ahol a dolog nem zavar sok vizet - merthogy nem azt isszák-, inkább más dolgokat tartanak bűnnek, mint az ivást. Például az íreknél a hűtlenséget, paráznaságot nehezen nézik el, míg a részegségre fittyet hánynak. A ítélet függ egyéni állapotunktól is: egyazon elázott társaság tagjai vagyunk-e, vagy józanon belecsöppentünk egy olyan csapatba, ahol már részeg nők is vannak? Nagy különbség! A görögök nem sokat engedtek a nőknek, rendesen elzárva tartották valamennyit, a hetérákat kivéve. Ezek azonban derekasan ittak a férfiakkal az esti mulatságokon. A Nagy Sándor által rendezett egyik hatalmas ivászatnak volt egy női résztvevője is, aki derekasan megállta a helyét a vegyítetlen, nem vizezett bor ivásában a férfiak között. Ezen a versenyen a jobb helyezést elért versenyzők sorra belehaltak az elfogyasztott borba, és a rende- 2R6-
zők végül nem tudták kinek átadni a tetemes súlyú színarany jutalmat. A rómaiak nem engedték, hogy az asszony igyon, de legalább eljárhatott hazulról. Ha a feleség hazaérkezett női táraságból, rá kellett lehelni a férjre, vagy ha nem volt éppen otthon, de aggályos és gyanakvó természetű volt, megbízott maga helyett egy férfi rabszolgát, mert a nőt ilyen dologban nem tartották mérvadónak- még ha rokon, akkor sem. Persze ez az erkölcsi szigor a császárkor ecetben oldott igazgyöngyöket vedelő lakomáiban feloldódott, és a nők együtt ittak a férfiakkal a fekhely eiken, mert akkor a lakoma asztalnál nem ültek, hanem feküdtek és félkönyékre támaszkodtak, így egyik kezüket nyugodtan használhatták az evéshez, amit az asztal mellett ügyelő rabszolga egy intésre azonnal mosott és törölt. Egyébként egy ilyen heverőn hárman henteregtek egyszerre, és egy asztal körül hármat helyeztek el. Az asztal negyedik oldala nyitott volt- ebből az irányból vitték el az asztalt és hoztak terített újat helyette. Egyébként a heverők nek elhelyezésük szerint nevük is volt medius, sumus, imus. Sőt még a fekvés sorrendje sem volt mindegy, tehát a kilenc ember között azonnallehetett látni, hogy ki a fő vendég. Elvégre akkor is tudni kellett pontosan, ki mekkora rangot, hivatalt viselt, hogy megfelelően lehessen hízelegni neki. Az a nő, amelyik túlzottan részeges volt, és ezzel rendre ingerelte urát, hamar a rabszolgapiacon találta magát mint árucikk. Indiában a hinduk seregnyi előírással rendelkeztek afelől, hogy mit és hogyan lehet és kell tenni részeg nőkkel. Például minden gond nélkül ellehetett csapni a háztól, meg lehetett vesszőzni a hátulját, de ha még morgott is, a tetejébe ellehetett zárni a férj kedve és ítélete alapján. Manu törvénye szerint:
Az olyan nőt, aki részegítő italt iszik, rossz életmódot folytat, engedetlen, továbbá aki [gyógyíthatatlan] betegségben szenved, úgyszintén aki verekedő és pazarló, azt mindenkor pótolni lehet [más nővel]. A hinduk egyébként nagyon tisztelték a gyereketszülő társat, akibe szerelmesek voltak. Se vége, se hossza azon intelmeknek, melyek arra bíztatnak, hogy meg kell becsülni az anyát, sőt még azt -287-
is szabályozták, hogy ki kell térni a várandós nő elől az úton, még egy brahminnak is. De a nőt ők sem tartották ítélőképesnek, nem lehetett ott, amikor férfiak beszélgettek élet és halál dolgairól, a háborúkról, az istenekrőL A véleményét pedig végképp nem kérdezték meg. Mivel sosem hallották, miről mit gondol - magától egy nő nem mert előjönni a véleményével-, gyámkodtak felette. Erre egyébként a vallási rendeletek is felhívták a hívők figyelmét. Nem volt mese, ha valami rosszat tett, akkor megfegyelmezték, mint egy oktalan gyereket. Jó másfél évezreddel később Montaigne, aki szintén zavaros korban élt, és joggal tarthatjuk róla, hogy alaposan ismerte korát és az embereket is (ezer kötetnél nagyobb könyvtára volt; a 16. században ez nagy szó, és szeretett olvasgatni, tudta, rniről mit gondoltak a régiek) azt írta: Márpedig én a részegeskedést- hogy másról ne beszéljek- állatiasan durva, ocsmány bűnnek tekintem [... ] Az iszákosság tisztára testi és alantas jellegű.
Részegség következtében előállt néhány furcsa eset. Montaigne hallott egy olyan hölgyről (aki mellesleg távoli rokona volt, egyébként j ó hírű özvegyasszony), hogy egyszercsak érezni kezdte, várandós. Eleinte nem hitte el, rni történt vele. De a hasa egyre nőtt, ezért eredeti elhatározást tett: kihirdettette a templomi szószékről, hogy ez van, és ha valaki tudja az okát, "beismerné ilyeténvaló cselekedetét, ő szívből megbocsát neki, sőt: ha jónak látja, hozzá is megy feleségül". Erre aztán egy béres legény jelentkezett és elmondta, hogy bizony az úrnő részeg volt, "és szemérmetlen ül kitárulkozva - aludt, hogy ő bizony kedvét töltötte vele, fel sem ébresztvén". Ezer szerencse, hogy az özvegy nem ébredt fel! A végén férj ül vette a béreslegényt. N em volt akkor még érvényben az erőszak-dogmatika, amit korunk ferninistái annyira kidolgoztak, hogy egy nő fenekének megcsípése súlyos következményekkel járó cselekedetnek számí t. A részegségjótékony hatása- ha van ilyen- inkább a fiatal lányokra vonatkozik, akikben az alkohol oldja a gátlásokat a férfinép nagy örömére.
-288-
A részeg nőt a mohamedánok duplán nem szerették. Egyfelől mert a Próféta eltiltotta a bor ivását - ezt persze egyes vallásértelmezési irányzatok vitatták-, másfelől a nőknek tilos az efféle külön élvezetek a férfi engedelme nélkül. "Abu-Nuvász költő (+810) szerint pontosan öt embemek kell együtt lennie ahhoz, hogy az ivászat vidám legyen: »Ötnél kevesebb: magány, ötnél több: bazár!«"- idézi Aly Mazahéri. Tehát szó sem volt nőkről. Általános volt, hogy vendégjárás idején a háziasszony nem volt beengedve a vendégek közé, de azért, hogy legyenek nők is a férfiak között, lehetett bérelni csinos rabnőket, akik aztán emelték az est fényét. Tehát ha muszlim asszony ivott, az többnyire zugivó lehetett a barátnőiveL Nálunk a 16. században szintén nem bántak kesztyűs kézzel a részeges nőkkel, hamar ott találták magukat a piactéren, ahová a nagytekintetű magisztrátus tétette őket egy kalickába, általában péntek napján. Ezzel is elmélyítve bennük a bánatot, amit minden kereszténynek köteles éreznie e napon, Krisztus Urunk kínszenvedésére emlékezvén. De ha nem is kerültek mindannyian pellengérre, házilagos gyógymódot mint tüneti kezelést rendszeresen alkalmaztak. A részeges asszonyt az ura, ha akarta, vagy olyan volt, rendszeresen elverhette - akkor nem lehetett panaszra menni, de ha ment is netán és nem volt alapos indoka, akkor még kaphatott egy tucat pálcát a hátsójára a hatóságtól is. Természetesen az alkoholista nőt, férfit veréssel nem lehet az ivásrólleszoktatni, de ezt akkor még sokan nem tudták, mi több, szentül hittek a fizikai büntetés hatékonyságában. A korábbiakban már hivatkozott, manapság inkább jó sörükről ismert pálos szerzetesek iskoladrámája, a Kocsonya Mihály házassága is azzal végződik, hogy a rendesen ivó asszonyt elfenekeli a címszereplő.
-289-
Bod Péter, a jeles 18. századi hittudós, nagy műveltségű, Leidenben tanult prédikátor, aki Hollandiából kerek hét mázsa könyvvel tért haza- akkoriban még nem hetes BMW járta-, a Szent Hilárius vagy szívet vidámító, elmét élesítő, kegyességre serkentő, rövid kérdésekbe és_feleletekbefoglalt dolgok ... satöbbi cím et viselő munkájában emígy teszi fel a kérdést: Micsoda a gonosz asszony? Férjének hajótörése, házának szélvésze, nyugodalmának akadálya, életének fogsága, mindennapi kárvallás, akarat szerént való harc, költséges hadakozás, természeti kísértet, kívánatos nyavalya, szükséges gonosz, kedvetlen cimbora.
Ebben minden benne van, amit a fejezetben tárgyalni kell, a témát körüljárandó. Ezekre a tanulságokra a férfiak a mai időkben erősen rászorulnak, mert egyre gyengébbek, a nők meg egyre erősödnek. Az igazság kedvéért jegyzem csak meg, hogy a Bibliában állítottak szerint nem Ádám adta oda Évának az almát, hanem fordítva, Éva hívta fel urának figyelmét arra az eshetőségre, amit neki meg a kígyó - a gonosz - mutatott meg. Bonyolult egy história, · de nem árt tudni, hogy mi férfiak csak vétlen, jóhiszemű áldozatok vagyunk. És ebben - aki nem hiszi, csak gondoljon utána- ' van valami profetikus. Mert nézetem szerint- talán eddigre ki- ' derült már- ténylegesen el vagyunk nyomva. A Biblia abban a kor- .: ban került lejegyzésre, amikor a nők helye nem egészen az volt -290-
a társadalmakban, mint manapság. Nem létezteknőjogi szervezetek, nem voltak olyan eszmék, mint a pozitív diszkrimináció a nők javára. Létezett viszont gyakorlat és tapasztalat, mely azt mutatta a férfiaknak, hogy a nőket egy sereg dologból ki lehet - és célszerű is -hagyni. Lehet nélkülük törvénykezni, háborúzni, vadászni satöbbi, de ha gyereket akarnak, otthont, akkor kellenek. Ez a tény aztán, tetszik, nem teszik, minden olyan társadalomban, ahol fontos volt az utódok létrehozása-s hol ne lett volna az?- jelentő sen felemelte a nőket. Ráadásul a képletes bibliai történet a bűn beesésről nagyon szépen ábrázolja azt a hatalmas vonzalmat, amelyet a nő önmagában, fizikai-szellemi valójában képes felkelteni a férfiban. Ezt a hatalmat a nők ösztönösen tudják gyakorolni, míg a férfiak hosszas tanulássaljutnak valamire a nők manipulálása terén. Minél civilizáltabb lett az emberiség, annál inkább ráébredt a nők fontosságára. Cesare Lombrosa Ítja egyik művében a rajzokról és jelekről elmélkedve, hogy "a régi kínaiak három asszonyt rajzoltak le, ha eztaszótakarták leírni: gonoszság". A gonoszság minden emberen meglátszik, egészen a deformitásig. Lombrosa is foglalkozott az összeftiggéssel, de nézeteit nem fogadják el tudományosan, pedig ki kell csak menni az utcára egy rosszabb környéken, és látni lehet az eleven példákat a rosszarcú embereket vizslatva. De az is lehet, hogy kisvártatva megint azt tanítják az egyetemeken, hogy mégis igaza volt neki. Magam sokáig laktam olyan környéken, ahol rengeteg utcalány és bűnöző volt az utcákon, rendszeresen az a benyomásom támadt, hogy valami nem rendes dologgal foglalkoznak, szinte meg lehet látni r~tuk, ha az embemek van némi tapasztalata és arcismerete. (Vagy csak a kiáramló feromonjaikat éreztem?) Mert az arc nem magától válik rosszá, azért kemény éveken át tenni is kell. A mai világban nem lehet kimondani az emberiség feléről, hogy a gonoszság inkább tennészete, mint a másiknak. Ezt le lehet viszont a férfiakról írni, lehet a katonákat ok nélkül becsmérelni, gonosznak beállítani, feminista riporternőknek férfiakat leszólni, általában mélyen értékük, képességük alá fokozva megszólítani és szerepeltctni őket magazinjaikban - ezt -291-
persze lehet. A férfi addig és annyitszámít az emancipált "öntudatos" női közönségnek, amíg feláll neki a micsodája, és azt úgy használja, ahogy a lap kielégíthetetlen (valószínűleg frigid, és emiatt szexuális zavarokkal küszködő) nemzetközi javaslattevői képzelik. Akiknek ritkán van részük abban az örömben, amit egy normális, szerepének megfelelni akaró nőnek egy férfi tud nyújtani. (Hiába, éhes disznó makkal álmodik, és néha gonoszkodik! Ez a gonoszkodás aztán válaszokat szül a férfiakban, és ők sem maradnak el.) Mert a ruhából származik a moly, és az asszonytól a férfiú hamissága. (Sirák fia Jézus 42, 13)
Az tudja csak igazán, mitjelent ez, akinek volt dolga gonosz emberrel, egy ilyennel nem sétamenet együttműködni - ha lehet egyáltalán. De ezt tetézi, ha nő az illető. A legnagyobb gonoszság az asszony álnoksága. [ ... ] Minden gonoszság csekély az asszony gonoszságához képest. [... ] Megalázott szív és szomorú arc és a szívnek sebe a gonosz asszony. (Sirák fiaJézus 25,17, 26,31)
A gonoszságnak ezer töve van, és az a baj vele, hogy nem lehet semmit tenni ellene, mert a gonosz ellen a bibliai türelemreceptek manapság nem sokat érnek! Arnikor rá sem hederítnek az emberek a bibliára, és általában kultúránk (a zsidó-keresztény vallás) erkölcsi hagyományaira. De téljünk vissza a gonoszsághoz. A fogalom tágkörű. Hogy mikor rnit értettek gonoszságon, erősen változó volt, és egy érdekes sajátság merül fel nyomban: a gonoszok káros voltuk dacára nagyon sokáig működnek. Szinte mindenki szenvedi őket környezetükben, és csak végső elszánássallehetett fellépni ellenük. Ehhez még hozzá kell venni azt is, hogy a gonosz nőknek - de férfiaknak is - ideiglenesen mindig nagyobb hatalma tud lenni, mint a jóknak. A gonosz asszony és ember valahogy felül tudott emelkedni a korlátokon, és ki tudta-tudja fejteni áldatlan műkö dését. -292-
Menjünk vissza a kora középkorba. A római birodalomnak vége. A közbiztonság megszűnt, a kiváló római úthálózat szép lassan tönkrement, nem voltak már őrházak, összeomlottak a fogatváltó helyek, a helyőrségeknek se híre, se hamva, ha az épületek véletlenül megmaradtak, rablók tanyájává váltak, akikből aztán szerenesés esetben lovagok lettek, híres, még ma is létező dinasztiák ősei. A remek római épületek flirdők, paloták amfiteátrumok, aquaduktusok már nem működnek. A nagyobb épületekből templomot csináltak, ami nem volt jó ehhez, azt kőbányának használták évszázadokig. Az uralkodó osztály sem volt stabil, mert a feudalizmus még nem működött rendben, a nyugat-római birodalmi struktúrák pedig minden vonatkozásban tönkrementek. Egyedül az egyház állt a porondon mint szervezet, lelki hatalma révén fenntartotta az írás-olvasás tudományát, mely alig pislákolt. Míg jó kétszáz évvel korábban egy átlag városi lakos, ha nem ízlett neki a kocsmáros bora, fogott egy cserepet és kiírta a falra: "Rufusnak pocsék a bora, ha valóban bort akarsz inni, ide ne térj be. Sextili us", ilyen szöveget leírni, elolvasni alig tudott emberfia. Napokat kellett menni, hogy egy írástudót lehessen találni. Új népek léptek a színre. Tours-i Gergely püspök, aki a kora középkor legjelentősebbnek tartott krónikása volt, 539-593 között élt. Ebben a korban hosszúnak számító életet. A derék püspök leírja az eseményeket - illetve azt, amiről hallott. Például Brunhilda esetét. Brunhilda királynénak, aki egyébként egy született nyugati gót királylány volt (ez Hispániában található), hosszú a bűnlajstroma, bármi sérelem érte, igyekezett mindent megbosszulni egy kegyetlen kor kegyetlen eszközeit példázva. Jó hosszú ideig megúszta a felelősségre vonást. Amikor végre vénasszonyként II. Chlothar király fogságába került, az a kor szokásos eljárásmódja szerint bánt vele. "Négy alkalommal verette össze és kínoztatta meg. Aztán tevére kötöztette és így botaztatta végig az egész sereg között." A teve nyilván a látványosság miatt volt benne a műsorban, mert az ilyen kínzásokat akkoriban szerették nézni- körülbelül annyira mint ahogy mi szeretjük az akciófilmeket, ahol kétpercenként nyomják ki a szuperhősök helyettünk valamelyik rosszfiú szemét. Il. Chlothar összehívta valamennyi emberét, akik szintén hívták azokat, akiket csak lóra tudtak ültetni, így szép kis kompániajött -293-
össze. Ezek el6tt a király kemény szavakkal Brunhilda tejére olvasta a vétkeit - legalább is Gergely püspök feljegyzései szerint. Hogyan férhetett szívcdbe olyan mértéktelen kegyetlenség, olyan hatalmas álnokság, hogy szégyen és habozás nélkül gyilkoltattad, mérgeztetted és irtottad ki a frankok királyainak oly nagy és nemes nemzetségeit? Tíz király halt meg úgy, hogy halálukat vagy te tanácsoltad, vagy te magad ölted meg őket, vagy mérget adattál nekik. És azonkívül annyi gróf és herceg mínd a te gazságod folytán halt meg. [... ] Chílperich királyt, az én atyámat áruló módon orrgyílkosokkal öletted meg. [... ] A kísdedet, aki éppen hogy megszületett és megkereszteltetett, oly erővel vágtad egy oszlophoz, hogy szemei kifolytak.
Ennél persze hosszabb a bűnlajstrom, de a rengeteg ófrank, gót és miegyéb név miatt, kiknek visel6jét természetesen megölette, nem idézek hosszabban. A király a bűnök ráolvasása után megkérdezte a lovagokat, hogy milyen halált érdemel Brunhilda. Azok meg azt kiáltották, hogy a legkegyetlenebbet, amit csak ki lehet találni. Ennek az akkori emberek szakért6i voltak- pláne a lovagok-, és ki is találták: Akkor a király azt parancsolta, hogy karjával és hajával kötözzék eb'Y fiatal és be nem tört ló farkához, és így vonszolják keresztül a táboron.
A ló végül belerúgott Brunhilda koponyájába, aki ett6l kiszenvedett. A mai gonosz n6k nem tudnak ennyi embert megöletni (tekintsünk el most a diktátorfeleségekt61). V együk tehát most a n 6 i zsarnokságnak egy hétköznapi, de általános példáját, melyet sajnos több-kevesebb férfi ismer mind a mi napig. Az értelmetlen és gonosz asszonyi zsarnokság megannyi esetét6l korokon át ferfiak generációi szenvedtek. Mindenki ismer olyan öregasszonyt, akihez ha belép az ember a lakásba, a szép és drága sz6nyegen lát egy olcsóbb sz6nyeget, amely takarja az alatta lev6 drágábbat. Magam olyant is láttam egy sümegi házban, ahol erre az olcsó, kék szegélyű sz6nyegre, amely egy perzsára volt ráterítve, 6sszel -294-
a háziasszony egy mosott tejeszacskákból házilag összerótt szövedéket terített, és jaj volt annak, aki mellélépett. Itt a fehér bútorhuzatokon, melyek az eredeti kárpitot védrék, újságpapír is volt. Arra illett ülni a vendégnek is, és a szerencsétlen,jobb sorsra érdemes megtört férjnek is, aki már beletörődve morzsolgatta-élte napjait egy zsarnoki, mindenre szabályt felállító asszony mellett, aki valószínűleg korábban kielégüleden vágyai kompenzálására találta ki sok más társához hasonlóan a huzatvédőt, majd rá az újságpapírt. Nyilvánvalóan ez egy szélsőséges és nem gonosz eset, ám ennek kapcsán mindenki felidézheti azon az emlékeit, melyeket ismerőseinél jártában-keltében szerzett. A televíziók tetején látványt zavaró horgolások, elmozdíthatatlan nippek, szobrocskák az asztalkákon, melyeknek úgy kelllenni ük. Minden értelmes magyarázat nélküli rakodási, közlekedési, magatartási, mosogatási utasítások. Ezek mindegyike az asszonyi zsarnokság egy-egy családban történő kifejlődése. Ezeket a borzalmakat az otthon maradt, normális elfoglaltsággal nem, időfólösleggel annál inkább rendelkező nők találják ki. Ezek az asszonyok nem tudják megvalósítani magukat, igaz, erre nem is törekszenek, mert ahhoz értelmes célokat kell kitűzni, de ilyenek rendszerint nincsenek nekik. Létük értelmét folyamatos lázadással próbálják kifejezni, lázadnak minden ellen, ami férfiszagú. Miután a legtöbb nagyon erő szakos, hamar legyőzik a férjeket, akik a "jobb a békesség" elve alapján a beláthatatlan és értelmetlen "apró ügynek" tekintett dolgokban nem vállalják a harcokat. A jámbor emberek nem látják, hogy itt kezdődik a megnyomorításuk. Aminek egy idő után az a durva, már-már szadista önkény a folyománya, amelyaszexuális kapcsolat tönkretételéhez vezet. A zsarolásként használt állandó fejfajások, a nincsen kedvem hozzá, a menstruációra, faradtságra, fodrászra, miegyébre történő hivatkozások egy idő után elveszik a férfi kedvét a kezdeményezéstőL Mindezek után röviddel megkapja, hogy nem érdeklődik neje őnagysága iránt. A veszekedések egy ideig állandósulnak, amíg az egyik meg nem töri a másikat, vagy el nem válnak. Ha megtörésről van szó, tíz esetbőllegalább hétben a férft törik meg. Amikor a férfi végre legyőzetett, továbbra is állandó az otthoni próbatétel, ilyen, fent sorolt apróságokkal figyelmeztetik arra, hogy ki az úr a házban. -295-
Ehhez sok energiája van az efféle nőknek, lásd a házi rendszabályok nők által meghozott erejét. Ismertem egy nő által uralt villában élő családot. A ház fóldszin~én külön kerti cipők voltak, mellettük sorakoztak a földszinti • papucsok és cipők, és ha valamelyik családtag az emeletre akart menni, annak emeleti papucsot kellett húznia, természetesen a család férfi tagjai értelmesen mindezt hülyeségnek tartották, de nem mertek a zsarnok nőnek ellentmondani. Az meg ezen a pa- ; rancsuralmi rendeletén állandó éberséggel őrködött, és bárki véteni mert, az megkapta a figyelmeztetést, mert nem a papucsviselési kihágás volt a lényeg, hanem a hatalom megkérdőjelezése. Mennél inkább öregszik egy nő, vagy valami miatt frusztrált -nem jó a nemi élete, nem tud rendesen élvezni, és számára tragikus módon kipróbálta másik férfival, de azzal sem ment -, annál inkább hajlamos zsarnokságra, egyre keményedik, már csak a hormonális változások miatt is. A kudarcokat megpróbálja va-.· larni más síkon ki élni- ez az általános recept. Ezt teszik azok a nők valamennyien, akik képesek ezernyi apró bosszantást kieszelni csakis azért, hogy diadalmaskodjanak. A nő szelleme nem képes úgy szárnyalni, rnint egy férfié, mivel másként jár az agya, neki · a kicsiny spájzban, vécében aratott diadal is diadal. Ezek felett · kéjes örömet tudnak érezni, egy férfi ezekkel ritkán gondol. lemző még a típusra, hogy gyakran bosszúsak és ingerültek, esetek többségében azonnal meglátják a másik hibáját, a ról pedig nem hajlandóak tudomást venni. Nem lehet az ilyen nőkkel szemben érvelni, nem lehet vitatkozni, mert nyomban megsértődnek, ez a női védekezés bevált módszere. Ez a fajta nő az, amelyiknek ha az emberfia egy jó érvet a hülye halandzsájára, hogy ezt az érvet ne kelljen domásul vennie, nyomban halálosan megsértődik. Mondjuk hogy szerinte kiabálunk vele. "Hogy beszélsz velem? Milyen gon beszélsz velem!? Légyszíves, ne ordibálj velem!" Persze a hangerő a lényeg, hanem a tartalom, rnivel arra nem tud laszolni, formai kifogásokat támaszt. Ravaszul bebújva az emelte, őt védő barikádok mögé. Sokuk nem hajlandó semmit elfogadni azoktól, akik ismerik, maguk meg képtelenek rájönni az igazságra. Ez a hiszteraid nőuralom nem az, mint a matriarchák uralma -296-
19. századi családban. Megnyomorítia a féljet, amint az foladja a kilátástalan harcot, folytatia a gyerekekkel, mert ezeket is a félj csinálta Gobb esetben). Amelyik nem szökik el otthonról, azt is legyőzi. Ha ezeken is túlvan, jönnek a vők, a menyek és az unokák. Nem egy olyan családot ismerek, ahol ez a gyászos forgatókönyv játszódik. Szép lassan egy erőszakos, de értelmileg korlátolt nő határoz meg az adott közösségben mindent. Megmérgezi lelkileg mindazokat, akikkel csak találkozik, és aki átlát rajtuk - ezt megérzik -, az lesz az ellenség. Sfren Kierkegaard nem a feltétlen nőimádók között van számon tartva. Volt egy nagy szerelme, akit eljegyzett, de feleségül végül nem vett. A filozófus mélyen vallásos volt, nem handabandázott, megállapításai komolyak és alaposak, de ami még ennél is feltűnőbb, igen szellemesek. Foglalkozott műveiben a nők kérdésével. A csábító naplója című esszéjében így fogalmaz: Egy férfi sohasem tud oly kegyetlen lenni, mint egy
nő.
Felemlíti, hogy akárhány nép történetében, mitológiájában sorra vesznek el az udvarló királyfiak, és a leány, a szűz közömbösen tűri a sikertelenek lefejezését. Ilyen (tömeges) nőveszejtések fordított esetbenamesékben nem fordulnak elő. Nekem ez aztjelenti, hogy a férfiak valamilyen formában szinte mindig alávetett helyzetben voltak a nőkkel szemben, hiába uralkodtak folöttük fizikailag. A függés a gyerekek miatt általában megmaradt. Olyan korról nem tudok, ahol a férfi-női viszony ideális lett volna, de az sem eldöntött, hogy milyen az ideális helyzet, hiszen minden kor kialakítj a a maga párkapcsolati viszonyait. Most egy totális asszonyuralom felé haladunk, aminek lehet olyan eredője is, hogy a nyugati társadalmi rendszer eltaradt, kiüresedett, degenerálódott. Messze kerültünk természetes ember voltunktól, mindattól, ami programszerűen belénk van építve. Csak egy olyan momentumot emelnék ki a széplelkűek bizonyára megvetnek ezért -: az orvostudomány fejlődésével kihajítottuk a természetes szelekció t, rengeteg olyan férfi, nő éri meg a szaporodási kort, akik kétszáz évvel ezelőtt nem érték volna meg. Az ő gyerekeik valószínűleg nem lesznek egészségesebbek, tehát megint csak az orvostudomány segít- de -297-
meddig? Ezek olyan tények, amiket egyetlen orvos kutató, akikkel erről beszélgettem, nem tudott és nem is akart megcáfolni. Az emberi nem fejlődése társadalmi színtérre került, képessé váltunk ülagenetikusan arra, hogy létrehozzunkjól-rosszul működő társadalmakat. Mára általánossá vált az írásbeliség a földtekén, de a fejlődésünk további útja kérdéses lett, mert mintha nem látszana a cél, amire törekednünk kell vagy amit meg kell valósítanunk. Qo bban akarunk élni- de ez nem stratégiai cél, hanem taktikai, ezzel pedig aligha jutunk előbbre.) Van magyar vonatkozású "gonosz" nő is a történelemben azaz csak lenne, mert utóbb a pragmatikus és alapos történészek ki fogják deríteni, hogy mégsem volt gonosz Báthory Erzsébet. Akinek öt gyereke született, három lány és két fiú. Ezt a szerencsétlen asszonyt elevenen befalazták a csejtei várba, méghozzá olyan ítélettel, amiben őt magát meg sem hallgatták, noha mint főrangú özvegyet illett volna (Nádasdy Ferenc grófnak, a vitéz , törökverő harcos nagyúrnak felesége volt annak negyvenkilenc éves korában bekövetkezett haláláig). A jelek szerint rendes házaséletet éltek. Az asszony leveleiből az derül ki, hogy értelmes, gondos, az urát szerető nő volt, hozzá a fennmaradt ábrázolások szerint szép lány lehetett. Írni is tudott, ami nagy dolog volt abban a korban a nők között. Ezt a nőt azzal vádolták-újabb mértékadó kutatások szerint koncepciósan -, hogy leányok vérében ftirdött, és hogy szerette kínozni azokat (30 és 300 között volt az áldozatok száma), sőt ifjú legényekkel is kegyetlenkedett, meg is etette azok húsát. Ezeket a vádakat természetesen a belső szolgák - a kor szokásai szerinti - kínvallatásával állították elő, a négy rávalló szolgálóból csak egyet nem végeztek ki aztán. (De ezt is fogságban tartották.) A két belső szolgáló nő ujjait kitépkedték, aztán elevenen máglyára dobták őket. A férfi szolgának elébb a fejét vették, majd a vértelen testet megégették. Ez csak a processzus vége volt, előbb a kezüket hátrakötötték, majd felhúzták őket a levegőbe, hogy jobban eszükbe jusson, mit kell mondani, egy követ is kötöttek a lábukra- mindez egy az egyben megegyezik a kor máshol is alkalmazott eljárásaival. De alkalmaztak faklyával történő megégetést, vízitatást, tüzes és nem tüzes tűkkel való szurkálást, a nemi szerv korbácsolását stb. Ezen eljárások hatására aztán a szerencsétlenek elmondtak az em-298-
lberevéstől
kezdve az ágya alá rakott holttestek említéséig mindent. Annyira ment a dolog, hogy az elhunyt férjet is hasonlókkal vádolták meg. Az ügyet kutatta néhai AntallJózsef is, aki orvostör'ténész volt és később miniszterelnök lett. Báthory Erzsébet állító·lag tett beismerő vallomást is, de ez elkallódott az idők folyamán. Az asszony egyébként még 3 évet élt befalazva. Tettét nem ·bánta meg, inkább ártatlanságát hangoztatta. Halála hirtelenül, 'egy módosított végrendelet lediktálása után történt. Mindenesetre a család református volt, az ellenreformáció ebben az időben indult meg, Pázmány Péter még nem esztergomi érsek, de már a színen van. A Habsburgok és persze más fejedelmek sem mentek a szomszédba ilyen ügyes koncepciók kitalálásáért. Bevett dolog volt az ellenséges klán, szerveződés bánnilyen eszközzel történő eltiprása, főként ha azok Habsburg és katolikus szemszögből hiteha. gyott kutyák voltak. 161 O-et írunk, a török dúlja az ország déli részét, Bocskai-felkelés északon. Az udvar sarcolja a többi részt. Í' Az asszony nagybátyja lengyel király, másik rokona erdélyi fejedelem. Az egész ronda históriát és a belőle fakadt mendemondát t valószínűleg a hatalmas Nádasdy-vagyon megkaparintása moti, válta. Hagyjuk is a gonoszságot ezzel.
t
~299~
A legtöbb férfinak van fogalma arról, hogy mit kell érteni a boszorkány szó alatt- feltűnő, hogy a nőről egyáltalán kialakult ilyen képzet, és masszívan elterjedt az emberiség körében. A férfiről hasonló nem keletkezett. Mert az ördög tisztán túlvilági eredetű, és inkább a hatalma révén vált hímneművé a népi hiedelemben. Noha a korai demonológiákban kifejezetten taní~ák, hogy a démonoknak nincsen nemük, hanem anyaguk sűrűsége és természetük szerint választanak. Ahogyan egy ismeretlen 5. századi szerző írta: Különösen az olyan démon szeret női alakot ölteni, amelyik házasságtörő és tisztátalan nedvekben leli örömét. Ilyenkor ugyanis a számára kellemes életmódhoz illő alakot veszi fol.
A névtelen tudós könyvét a 11. században kiegészítették, és egész Európában fontos alapmű lett belőle. A tény ettől még tény maradt, hogy általában nem férfiakat szálltak meg démonok, főleg nem úgy, hogy szegények tömegesen a máglyán végezték volna. A férfiak inkább eretnekként égtek - de ez egy más eset volt. Martinus Delrio tíz nyelven beszélő tudós, kezdetben bíró, később hadbíró volt. Belépvén a jezsuita rendbe, több híres egyetemen tanított. A démonok osztályozása című művét 1596-ban' adta ki. Ez a könyv későbbiekben útmutató lett, miként is kell eljárni az ördögökkel, démonokkal, boszorkányokkal kapcsolat- · ban. A műből- most csak a bennünket érdeklő részeket olvasva - megtudj uk, hogy a tűzben élő démonok rendkívül finom anya-300-
guk miatt nem tudnak baszorkánnyá válni, mert képtelenek tömör alakot ölteni. Delrio művében vitatkozik más szerzőkkel, és sorra cáfolja meg a téves logika alapján tett megállapításokat- kiváló koponya volt. Jóváhagyólag idéz egy korábbi szerzőtől, a sanda szemmel nézett Trithemiustól, aki megírta, hogy vannak olyan boszorkányok, akik egy másik boszorkány általi megrontást orvosolnak. De ezekhez sem szabad segítségül fordulni, mert ők is a gonosz zsoldjában állnak. Ha a boszorkányról beszéltek az emberek, akkor valami kiismerhetetlen, titokzatos, félelmetes lényre gondoltak, aki képes átváltozni. Ember is, szellem is, de kifejezettebben és teljesebben, mint az ember maga, amely anyagból és szellemből áll. Ám amíg az ember nem tud egyik állapotából átmenni a másikba, csak halála esetén, egyszerre "foglya" mindkettőnek, addig a boszorkány képes erre: nappal ember, éjféltől szellem egészen hajnalig, míg a kakas nem kukorékol. Az ember anyaga a csillagpor, melyből vétetett, hasonlóan kettős természetű szubatomi szinten, mert hol a részecsketermészet kerül előtérbe, hol pedig a hullámtermészet. Lenyűgözőek azok a csodálatos skolasztikus megsejtések, amelyek a démonok anyagi kötődési lehetőségeit tárgyalják. Pusztán spekulatív úton némelyik igencsak beleillik az anyagról alkotott késő 20. századi ismereteinkbe. Noha nem volt részecskegyorsítójuk, nem is tudták igazából, mi alkotja az anyago t, mégis bártan kijelentették: az anyag majdnem semmi- és tulajdonképpen igazuk volt. A boszorkány szellemi lényege a gonosz, ezért is a komaság az ördöggel. Ebből az is következik, hogy a komisz, utálatos, perlekedő nők hamarabb estek boszorkányság gyanújába. Mihelyt kiderült, hogy az indulatos pékné esetleg boszorkány, tartottak is tőle, és ha lehetett, valamilyen módon próbáltak megszabadulni a személyétőL Másrészt boszorkánynak nem volt saját akarata, az ördög szolgája, sőt rabszolgája volt. Különben nem lenne képessége olyan gonoszságra, ami veszélybe sodorhat egy közösséget, például betegséget, járványt idéz elő. Rendesen abban a korban a nőknek nem lehetett akkora szabadságuk, mint manapság. Éppen ezért nem is tételezték fel róluk az önálló cselekvést, ha viszont főben járó rosszat tettek, akkor kéznél volt a magyarázat: megszállta őket -301-
~
nők
a boszorkányégetések korában nem is vágy-l az ördög. Ám a tak szabadsá gra- azt sem tudták mi az. A mai utódaik "szabadságáról" fogalmuk sem volt. (Ha feltámadnának, valószínűleg nem · kérnének abból, amit a mai nők szabadságnak gondolnak.) Az akkori feleségek élete kötelességek sorából állt, melyeket a félj és a társadalmi konvenci ó határozott meg. A boszorkány tehát felajánlotta szolgálatait a kan ördögnek , és engedelmességet .· is fogadott neki, mint a való világban a nő a férfinek. Ezek után ;l éppúgy szolgált neki, mint a többi nők világi uraiknak. A boszorká nyok olyan képességekkel rendelkeznek, mint a keresztény szentek, csakhogy azokat nem Isten nagyobb dicsőségére használták, hanem pont az ellenkezőjére. Tudtak levitá/ni, azaz a levegőbe emelkedni, egyszerre két helyen lenni - bitokáini -, vagy különleges szaghatásokat produkál ni- ez az od oráció. A szentek illatot árasztottak, míg a boszorkányok bűzt, igen gyakran halszagot. Képesek voltak átváltozni - transzmutáció -, ez hirtelen. történt: bement az ajtón a nő, és hirtelen kijött egy macska vagy • egy feketeszínű kutya stb. Ilyen esetek megtörténhetnek véletlenségből is, de rögtön hangsúly t kapnak, ha előző este huhogott a bagoly, vagy a közelben becsapott egy villám. Különféle mágikus szertartások segítségével képesek voltak más embereket, állatokat is átváltoztatni, például embereke t állattá vagy fordítva. Beszéltek különféle érthető és érthetetle n nyelveken. Tudni kell, hogy akkoriban a különféle varázsköröknek és rejtélyes ábráknak nagy jelentőséget tulajdonítottak. A kor emberei úgy ismerték a szímbólumokat és ráadásul annyit, mint manapság mi a cégek logóit, emblémáit. A szellemi világot a ma emberénél valóságosabbnak fogták fol, hiszen szilárdan hittek olyan dolgokban, amin a mai ember még csak gondolkodni sem hajlandó. Ezeket a tulajdonságokat -lebegés , két helyen levés és egyé · csodatéte lek- akkoriban valóságosnak fogadták el, sokan mesél." tek egymásnak olyanokról, akik ugyan messze és régen, de látt ilyent. Nem lévén televízió és oknyomo zó riporterek, nünden elhittek, amit csak hallottak ezekről a dolgokról; a rosszul meg világított, apró helyiségek zugaiban összebújva, hümmögv e, bó logatva borongta k, hogy bizony ilyen dolgok megesnek. Ne feledjük, az a kor a hit kora volt, az emberek hittek, me hinni akartak. A tudás mítosza még nem volt feltalál va, ez a felvi -302-
lágosodás korára várt, amikor egy igen szűk elitnek sikerült elterjesztenie azt az eszmét, hogy az ész minden problémát képes megoldani - ezt máig hiszik is az emberek. A boszorkányokkal szembeni ellenséges hozzáállást a tudatlan ember félelme is erősítette: a nem ismert dolgok, a fizikai világ történései sokkal félelmetesebbnek tűnnek fol, ha nem érgük azokat, mint amilyenek valójában. (Nebuló korunkban mindannyian addig féltünk a matekdolgozat előtt, amíg a tanár fol nem írta a táblára a feladatot, akkor aztán eldönthettük, hogy megoldjuk magunk, vagy puskázni fogunk.) Mivel nem akadt ember, aki látott volna boszorkányt működés, átváltozás, bájolás, varázslás közben, de hallani szinte minden felnőtt hallott ilyen dolgokról, ezért félelmetesnek tűnt előttük. Ez a félelem keveredett a kiismerhetetlen, más természetű nőtől való férfias ódzkodással. Egy másik megközelítésben a nő megjelenítése boszorkányként kifejezi a férfi félelmét a nőtől. A férfi talán minden vonzalma-ragaszkodása ellenére ösztönösen tart a nőtől, mert lelke mélyén érzi, hogy a nő más, mint ő -biológiailag több nála. A téma félelem oldalával jobbára a pszichológusok szeretnek foglalkozni, mert annak megítélése, hogy mekkora a félelem, milyen eredői vannak, egyáltalán mi mindenre lehet ebből következtetni, alkalmas a vége-hossza nincs spekulációkra. A boszorkányképzet ma is olyankor jelenik meg, amikor nem tud fizikaikontaktus létrejönni a férfi és a nő között, ami az uralom megszerzésének egyik lehetséges terepe a férfinál. Manapság alaphelyzetben a nő folényben van a férfival szemben. Védik a törvények, védi a kötelező udvariasság. Másrészről a férfiakban kialakul (más idősebb férfiaktól tanultan) egy alapvető ellenszenv a nőkkel szemben, ha azokra éppen nincsen szükségük- márpedig ilyen gyakran megesik. Mert akkor kell a nő, amikor ellát bennünket, virraszt velünk vagy szerelemre van szükségünk. Ami ezen túl van, az többnyire fölösleg a nőben a legtöbb férfi számára, hacsak nem szerelmes. A sok "feleslegesnek" tűnő gondolat, a beszéd, az állandó, gyakran kizsarolt törődés igénye- melyek a nő eltérő természetéből adódnak- a férfiak többsége számára egyszerűen nem értelmezhető. Aztán ott a háztartási rendszabályok férfiak számára gyakran irracionális ezernyi csapdája, ezek a női uralom erősödését és élettársi közösségen belüli hatalmának ki-303-
szolgálják, ez ellen a legtöbb férfi tehetetlen, mert nem tud annyira tevékeny lenni otthon is, mint a nője. A civilizált szerelmi rítusok arra kondicionálják a férfiakat, hogy a nőnek udvarolni kell, hódolni, szerelmes szavakat suttogni a fúlébe. A férfiak szívesen is udvarolnak a nekik tetsző lányok- : nak. De hát ezekre nem is mondja senki, hogy boszorkányok - . ezek tündérek, kedvesek, angyalok és hasonlók. Általában öreg nőket neveznek boszorkánynak, az erőszakos kiöregedett szerető is hamar megkapja ezt a titulust. Ugyanis a kor haladtával a nőkben növekszik a férfihormonok száma, erőszako sabbak, harcosabbak lesznek. Míg a férfiakban öregecitükkel a női nemi hormonok kezdenek szaporodni, ettől némileg engedékenyebbekké, megértőbbekké válnak. De a nő, akárhogy is fújjuk a férfiúi felsőbbrendűségről és ha- ; sonló folényről szóló igéket, valahogy képes legyőzni a férfit, ha . az egy kicsi érzelemmel viseltetik iránta. Illetve van legalább egy .. közös gyerekük. Ez nemcsak manapság van így, hanem régen is· így volt, az írásbeliség kezdetétől fogva maradtak fonn erre vonatkozó emlékek, elég a Bibliára gondolni. A sok közmondásról ne is beszéljünk: tele vannak keserves férfi tapasztalatokkal és tip- . pekkel, hogyan kellene elbánni a nővel, vagy éppen védekezni a rajtuk "uralkodó" nővel szemben. Ha a férfi szeretkezés után túlvan a nőn, akkor általában nem szereti, ha az ott lábatlankodik körülötte, arra vágyik, hogy menjen a fenébe. De a nő pont az ellenkezőjét akalja, oda akar bújni,;_ úgy akar maradni stb. Ilyen és hasonló ellentétes vágyakozás ese-· tén a nő rossz tulajdonságai felnagyítódnak, és később kvázi bo-' szorkányként jelennek meg az egységes férfi tapasztalatokban.. Hermann Imre Az ember ősi ösztönei című művében ezt íJja: "Nem-: ritkán nyilatkoznak a férfiak úgy, hogy koitusz után a nő halálát' kívánják." Szerinte természetszerű kívánság, hogy "az aktus után. megszabadulhasson a nőtől" a közösülést végző férfi. A történelem folyamán volt egy korszak, amikor az átlagostót eltérő vagy szerencsétlen sorsú nők tényleges boszorkányokk:á, váltak, azaz annak lettek kikiáltva. Ez durván a 12-17. század: közé esett. Persze foltehetjük a kérdést, hogyan volt lehetséges' olyan méretű üldözés, amilyen például Németfoldön, Spanyolországban, Franciaországban, Angliában lezajlott. A németeknél:
fejlődését
-304-
szinte elképesztő volt az elszánt alaposságú pusztítás, százával kerültek szerencsétlen nők a lángokba. Nem lett volna mindez, ha az emberek komolyan nem hittek volna abban, hogy léteznek valamiképpen boszorkányok és ördögök. "A nő pusztításának különleges hagyományaként foghatók fel a középkor megrázó boszorkányperei" -írja Hermann, aki kapcsolatot lát a boszorkányégetés és az őshorda küzdelmekben előforduló nőirtások között, amikor az ellenfel szaporodóképességét ekképpen blokkolták. Hermann több momentumot tár fel, amivel igazolja elméletét. A boszorkányperek igyekeztek tömegesek lenni. "Többnyire öregasszonyokat, özvegyeket vádolnak boszorkánysággal." Rendszerint sok boszorkányt találtak egyszerre. A kivégzés eseményszámba ment, és nagy tömegeket vonzott. A vádak között szerepelt "az ördöggel való fajtalankodás" (az emberi vér megfertőzése), állatok, emberek elváltoztatása, a termény elpusztítása, betegségek, járványok és ismeretlen eredetű jelenségek előidézése. Ezzel a hitével a középkor embere nem állt egyedül. További példaként egy mintának tekinthető, idealizált korból, az antik világból felhozok néhány híres író t és filozófust, akik szilárdan hittek a középkori boszorkányok ókori megfelelőiben. Tanulságos, mert a séma nem változott egy cseppet sem, hiába tanult az emberiség. Még ma is élnek ezek a hiedelmek, jórészt Hollywood szórakoztatóipari világhatalmának köszönhetően. Apuleiusnak, a 2. században élt rétor-író-filozó fusnak-akit egyébként szintén megvádoltak mágiával, mégpedig feleségének első házasságából való fia jelentette fel, és a jeles szerzőnek keményen kellett védekezni a bűbájosság vádja ellen- jeles novellája, a Boszorkány már tartalmaz minden olyan elemet, ami később majd ismét felbukkan. Emberek állattá (birkává, békává) változtatása, az asszonyi méh elzárása - mégpedig különleges módon: örökös terhességre kárhoztatással (amit egy szerencsétlen asszony már nyolc éven keresztül viselt)-, építmények áthelyezése egyetlen éjszaka alatt, a boszorkányok általi levizelés megkötő ereje, ajtók mágikus nyitása és egyebek. A boszorkányok, akiket akkortájt még nem égettek meg- pedig a halálnem már fel volt találva - mindenre képesek voltak, éppúgy, mint utódaik. Püthagorasz, aki több területen nagyot alkotott - gondoljunk csak híres számnégyzetére -, csillagászatot tanult a káldeu-305-
soktól, geometriát a foníciaiaktól, a mágusoktól pedig- ők a perzsák papi rendjét alkották, melynek minden tagja járatos volt a mágiában, róluk is nevezték el- mágiát tanult. Úgy hírlik még magával Zarathusztrával is találkozott Perzsiában, akitől megtanulhatta, hogy a fény és a férfi szövetségesek, a jó oldalon- miként a nő is szövetséges a sötétséggel a rossz oldalon. Alapfokú tanulmányai során bizonyos Phereki.idész csadatevésre is tanította. Jól megtanulhatta, mert élete folyamán sok csodálatos esemény zajlott körülötte. De a Szókratész előtti filozófia másik nagysága, Empedoklész is kora legjobb iskoláit járta végig, hasonlóakat, mint Püthagorasz. "Az egyiptomiak, a khaldeusok és főleg a mágusok oktatták a misztikus tudományok ra: megismertett ék a hipnózissal, a telekinézissel, a gondolatolvasássaL" Tehát képzett embernek szánútott. Abban a korban nem rohantak gyorsan fát szedni egy kis máglyához, ha valaki "a levegőbe emelkedett", ellenkezőleg: csodálták, keresték a társaságát az ilyennek, mert biztosak voltak abban, hogy van valami köze túlvilághoz, vagy ahogyan akkor gondolták: az istenek világához. Empedoklész Akragaszban (ma Agrigento, Szicília), amely nagy és gazdag város volt, még egy halott asszonyt is föltámasztott. Ugyanakkor saját korában forradalminak számító természettud ományos elméleteket talál ki. A semmiből teremtés gondolatának tagadásával nagy megbecsülést vívott ki a 19. századi marxisták körében, akik mint elődre szerettek hivatkozni rá - én is így tanultam, nem is szerettem, . mint afféle protomarxistát, de aztán kiderült, hogy jobb fej volt, · mint akkoriban gondoltam. Platón, aki igen gazdag és ősi család sarja volt, maga is tervbe vette, hogy kitanulja a mágiát, ahogy ma neveznénk: ezoteriát, . de aztán nem ment el Egyiptomba, mert már akkor is volt kö- • zel-keleti válság, csak más szereplőkkel, "a térségben háborúk dúltak". A görögök idejében minden alap megvolt ahhoz, hogy. boszorkányo s dolgokban higgyenek, ezt a tudást a bizánci császárság idején is megtartották , sőt tovább munkálták a tanokat; · A középkor tudós embere innen vette át a tételeket. Ma ismét sokan hisznek ilyen ezoterikus nézetekben, noha már fejlett tudományun k és kialakult vallásaink vannak- magam· •. is hiszem, hogy van ördög, de nem úgy, hogy patája van és kén-'' -306-
köves bűzű a lehelete, meg apró szarvak vannak a fején. De szecintem létezik gonosz, melynek igenis van hatása, és komoly problémát jelent a szellemi és fizikai létben egyaránt jelenlevő tökéletlen embernek, aki igazán sem a fizikai világban nem tud otthon lenni-mert akkor az állat felé hajlik természete-, sem a szellem világában, ahol az angyalok és Isten van, mert ebben viszont teste akadályozza. Ez a kettős természet hasonlatos az anyag elemi részeinek kettős tern1észetéhez, amely hullámtennészetet, azaz anyagtalan attribútumot és/vagy részecsketermészetet, azaz anyagszeru manifesztációt is megjeleníthet. Három-négyszáz évvel ezelőtt a túlvilágjelenléte a fóldi életben mindenki előtt teljesen nyilvánvaló volt, köztudat alapját képezte. Senki nem ütközött meg azon, hogy egy-egyszerencsétlen nőt mint boszorkányt megégetnek. Sőt ilyesmire nagy tömegek voltak kíváncsiak, és tényleg hitték is a jajveszékelőről, hogy az ördög bérence. (Ne botránkozzunk meg ezen- hányan hittek az ötvenes években a Szabad Népnek, amikor megírta: ez vagy az a kommunista elvtárs az imperialisták kéme, bűnös.) Komoly látványosságnak számított az ilyesmi, kivonultak a családok, az ájtatosabbak az égetés előtt templomba mentek, valamilyen litániát végigimádkoztak, sokan meggyóntak, majd nyugodt, megerősö dött lélekkel kimentek a térre, ahol már reggel óta ügyködtek az égető szakemberek. Aztán a~lelemmel vegyes izgalommal megnézték az aktuális boszorkány elégetését, akire közben még haragudtak is (úgy, mint most mi a terroristákra). Lehetett közben enni-inni; vásárosok is voltak és árultak szentképeket, különféle kegytárgyakat, "egyedül hatásos" imákat, fohászokat különféle szentekhez - és persze csinos égetési emlékeket. Az akkori népek komolyan hittek abban, hogy a boszorkányok szombatonként (a vasárnap foglalt volt) összegyűlnek elhagyott helyeken, és söprűnyélen vagy különös alakú faágon (varázsvessző) lovagolnak illetve repülnek. Úgy képzelték, hogy a gyűlés közelében kell egy akasztófának lennie, vagy valami nevezetes öngyilkos tetemének és egyéb ilyesféle hátborzongató bűnös dolognak. Ott aztán különös nyelveken beszélnek, állatokká változnak át, megidéznek ördögöket, azokkal esznek, isznak, mulatoznak, majd utána párzanak velük, amit fajtalanságnak hívtak. -307-
A boszorkányok titkos jelekről ismerték fel egymást, kecske volt a társaságukban (ez a szerencsétlen állat kihúzta a gyufát: már az Ószövetségben is a gonoszt képviselte). Továbbá különös hegek voltak rajtuk, de a szabálytalanul nőtt szőrzet, anyajegyek is biztos ismérvnek számított, ezért aztán, ahogy a hatóságok kezére jutottak, nyomban leborotválták a fejüket, hogy lehessen látni, kivel is van dolguk. Az ilyen szombati összejöveteleken készítették a mérgeket kígyóból, békából, bagolyból és más, lehetőleg ' fekete színű állat belsőségéből, valamint éjjel szedett növényekből (ezek hatásosabbak voltak). Hasonló szerek hirtelen halált, sorvasztó betegséget okoztak. Az akkori ember sok - ma már ismert, de akkor különös- betegséggel és titokzatos esettel találkozott. Amit nem tudtak megmagyarázni, azt vagy az Úr akarta, vagy valami boszorkányság volt. A boszorkányok addig dévajkodtak a szomba~ukon, amíg a kakas Gó volt rontás és a gonosz ellen is) meg nem szólalt, akkor aztán menniük kellett, felültek a söprűikre, varázsvesszeikre, és huss, hazaröpültek. Abban is szilárdan hittek, hogy ezek a boszorkányok gono- . szak, és cimborálnak az ördöggel, aki a fő gonosz. A boszorkány · nem közvetlen fizikai módon hatott. A termést nem úgy tette • tönkre, hogy kihuzigálta a növényt, hanem ráolvasott, és ennek ; hatására olyan körülmény ek alakultak ki, amitől az tönkrement. Mivel ezeket a ráolvasásokat valóságos veszedelemnek tartották, minden módon védekezni kellett ellenük, és ebben túlnyomólag egyetértett ek a fejedelmek, az egyszerű jobbágyok , a céhek; legényei és mesterei valamint az univerzitások tudósai. Fel kellett ·• kutatni azokat, akik boszorkányok vagy azokká válhatnak, mert · jobb a bajt csírájában megelőzni. Rossz a termés? Meddő tehén?' Jégverés volt? Villámcsapás? Különösen viselkednek a háziálla-. tok? Szerencsétlenségek, betegsége k-mind a boszorkányoknak. köszönhetőek! Nem ismerték még a ma már köztudott tenné· szettudományos magyarázatokkal igazolt okokat. Persze rnivel· volt okozat, kitaláltak valami okot is. Rendesen jártak templomba, egész évben minden nap szor-'. gosan dolgoztak, mégis jöttek a bajok, arniket a démonok, boszor..? kányok okoztak. Ezek után jámi akkoriban hatósági feladat vol4 · · olyan, mint az adó beszedése.
-308-
l
l
l
Az üldözések indulata előtt mai ésszel értetlenül állunk, de hozok két hasonló példát. Érthető módon féltek az ismeretlentől, és abból sok akadt. Gondoljunk csak arra, hogy egy száz évvel ezelőtt élt úriember ma megjelenne a szobánkban. Elképedve látná, hogy nyomkodunk egy olyan billentyűzetet, amit az égvilágon semmi sem köt össze egy fényesen világító lapos ernyővel, amelyen csodálatos módon képek, számok és írások vannak. Majd ugyanezen megjelenik egy arc, miután kopogtatás hallatszik, és elkezd hozzánk beszélni, megkérdezve, kicsoda az a kosztümös színész mellettünk, pont az, aki olyan idegesen vakalja a bajuszát. Vendégünk nyugtalanul forog és lát saját korabeli könyveket, de amikor megmutatunk neki egy kis lapos, könnyű korongot, és azt egy zúgó dobozban lejátszva vagy húsz különféle lexikont lehet keresni odalesz. Pedig amikor ő élt, már volt telefon és villanymotor, vígan pöfögtek kalandos természetű, modern férfiakkal ülésükben az első gépkocsik, melyekhez a patikus adott üzemanyagot. (Képzeljük el ezt a jelenetet egy indulatos lélekkel.) 2001. szeptember 11. óta tudjuk, hogy a veszélyes elemeket ki kell szűrni, ezt csinálja ma mindegyik nagyhatalom. Ha terroristákról van szó, akiknek a kiirtásában mindenki egyetért, nem kell ítélet, elég a gyanú, és titkosszolgálatok meg a különleges osztagok már végzik is a dolgukat. (Ugye, mennyire meg tudjuk érteni, hogy ezeket a terroristákat minden eszközzel el kell kapni? Elvégre a fene se akar felrabbanni az utcán.) Hogyne gondolták volna ugyanezt több száz évvel ezelőtt is? A boszorkányokat ki kellett valahogy szűrni - erre jók voltak a feljelentések, de meg kellett győződni arról is, hogy nem ártatlan-e az elfogott némber. Bevett vizsgálati eljárás volt a kor színvonalának megfelelő vallatás, melynek során megkínozták a szerencsétlen nőket, de Angliában elteijedt volt egy szurkálás névre hallgató helyi specialitás is, mikor a nőt egy erre kijelölt boszorkányvadász bizonyos helyen tűvel megszúrt; ha azonnal elkezdett vérezni, akkor nem volt gond, de ha mégsem, akkor az asszony csakis gonosz boszorkány lehetett, mert az nem olyan anyagból van, mint a közönséges ember, ezért nem vérzik. Az eljárásnak bevett szabályai voltak. A nő ket levetkőztették, és olyan helyekre szúrtak, ahol rendszerint nem vérzik az ember- erre vonatkozólag lehetett elég tapasztalata a szur-309-
kálónak -, tehát az eredmény szinte biztosított volt, máris lehetett égetni, vagy még tovább kínozni a cinkosok neveinek kitudása okán. Volt egy fojtogatásféle, amit finoman vízpróbának neveztek. Ez abból állt, hogy belökték a levetkőztetett nőt valami nagyobb ciszternába, és egy bottallen yomták a víz alá. Ha lent maradt, akkor nem volt boszorkány, de ha feljött a víz színére, holtbiztos, hogy az volt, hiszen bele akarták fojtani, de nem bírták. Ezután következ ett az égetés. De az sem mindig sikerült, volt úgy, hogy a félig elégett nők leugráltak a tűzről, ám a közrend, a törvény és a hatóság tekintély ének megóvása érdekébe n visszalökték , őket a máglyára. Voltak, akiket folakaszt ottak-ez humánus mód volt-, némelyeket azonban megfőztek elevenen, ennek a büntetésnek a neve simán csak üst volt. Az égetésnek is voltak fokozatai, esetenként megfojto tták őket a tűzre rakás előtt, míg mások alá irgalomból vagy megvesztegetés következ tében nedves fával raktak tüzet, és a fúst hamarabb megfojto tta a nőt, mint a láng égette volna. A legkegyetlenebb kétségtelenül a karóhoz láncolt eleven elégetés volt apró lángon. Nem nehéz belátni, hogy a kínvallatás arra is jó volt, hogy újabb nevek merüljen ek fel. Sokszor aztán annyi név jött elő, hogy a hatóságnak (királynak, fejedelemnek) kellett beavatkoznia, mert valóságos üldözési-gyilkolási mánia törtki-főleg a német városokb an harapódz ott el a dolog. Ugyanezt a vallatási módszert alkalmazták századokkal később a "dolgozó nép társadalmában", asztálini Csekában (NKVD) és a GPU-nál (a munkásosztály legélesebb kardja), és a rákosista ÁVOnál is, ahol addig verték az áldozatot, amíg azt nem mondta, amit a vallatók akartak hallani. Ezután már mehettek is ki hajnalban a beárult és mit sem sejtő ártatlan ember lakására: és vitték el százezrével a lakosokat. Ez volt a csengőfrász korszaka, tudniillik ha . megszálalt a csengő, nem lehetett tudni, hogy a kamasz fiú jött-e meg túl későn vagy az ÁVO. Volt egy hazánkfia, bizonyos Krizsafan fia György, akiről tudjuk, hogy vitézlő nemes ember volt (mai megfelelője az akcióhős, azzal az eltéréssel, hogy ő valóban az volt). Nagy Lajos király olaszországi hadjáratában is részt vett, de a harc ok közbeni gyilkolászásba annyira belejött, hogy az még abban a korban is soknak szánú- · -310-
tott: "huszonnégy éves korára több mint kétszázötven gyilkosság terhelte a lelkét". Az Úr 1353-ik esztendejében vagy annak környékén zarándoklatra ment, hogy a kor szokásai szerint bűnbocsánatot nyeljen. Végtére is keresztények vére száradt a lelkén, még ha nyílt harcban ölte is meg azokat. Az út során látomásai támadtak, amit egy Ágoston-rendi szerzetes írt le. Többek között találkozott "Asszonyalakban mutatkozó ördögök"kel. Nagyon csinos volt a főördögnő. Mikor György közeledett hozzá, nagyon szépnek látta, hozzá hasonlót még nem látott életében; mikor azonban a lábára pillantott, észrevette, hogy egyik lába olyan, mint az ököré, a másik pedig olyan mint egy lóláb.
Tehát hősünk, György észrevette, hogy itt valami nem stimmel, mert ha legalább egyfornún lóláb vagy ökörláb lett volna, az ugye nem annyira gyanús, de így kilógott a lóláb. Persze, hogy többet megtudjunk, okulásunkra a főhős meghallgatta az ördögnő felkínálkozó, csábító és természetesen Krisztust gyalázó szavait. Mármár elveszett! Szorult helyzetéből csakjézus nevének segítségül hívása vágta ki, rettenetes villámlások közepette az ördög eltűnt, "csak bűzös ftist maradt a világ minden romlottsága fölött". Persze nemcsak nő formájában jelent meg neki az ördög, hanem dominikánus és minorita szerzetesek alakjában is, ami hallatlan szemtelenség és velejéig romlott ravaszság volt az ördög részéről. De lássunk más, későbbi hazai boszorkányi.igyeket! V együnk egy kis csemegét 1670 nyaráról, A boszorkánysággal vádolt nagybányai Nagy Gergelyné és rnenye Nagy Istvánné elleni per iratatbóL Az biztos, hogy eleink nem sokat teketáriáztak holmi jogi finomkodással. Befutott a feljelentés a nemes magisztrátushoz, ahol nyomban hozzáláttak az ügy intézéséhez, meghallgatták a feleket, beidézték a tanúkat, mindet rendre meghallgatták, felve·tték a jegyzőkönyvet, és a rend megóvása, valamint az erkölcsök jobbítása, továbbá a köznyugalom megtartása végett ítéletet hoztak. Ezt az ügyet mai szemmel példás gyorsasággal vitték végig: június 5-én kelt a felperes, bizonyos Rácz Mihály panaszos bead. ványa és július 25-én már meg is gyújtották a máglyát Nagy Gergelyné öreg asszony alatt. De hogyan is történt? -311-
Ez az öreg asszony amolyan primitív gyógyítóféle lehetett, akinekjól felvágták a nyelvét. Nem bírt uralkodni magán, ha valami vajákolása bejött, akkor magának tulajdonította a dicsőséget. Ha pedig nemjött be a "gyógykezelés", akkor az ördögökre fogta, akik "megkötötték" úgymond a beteget. A per tárgya is egy ilyen eset lett, Rácz Mihály beteg gyerekével kapcsolatban. A felperes így emlékezett: ~ •••~ étt
j.S.bllJ
megh nem gyógyulm, m1gb ar örüögö"k rojtt. megn n.em egye;:nének.
A vallomásokban rendre szerepel, hogy különféle betegeiről pletykált, általában olyanokat, hogy "túd annyit benne [mármint a betegségről], hogy soha meg se gyógyul". Az ilyen betegséghírek a piacon aztán rettenetes nyavalyákká dagadtak, és még arra sem vetettek jó fényt, aki hallotta őket, hát még arra, akit kapcsolatba hoztak vele. Nagyné kedvenc betegsége volt a különféle helyekről hiányzó csont vagy éppen oda pluszként betett idegen csont, illetőleg Icicserélt csont. Ezeknek végrehajtói kutyák (nyilván transz~ mutált ördögök) vagy direkt ördögök voltak. Az asszony még a . kor színvonalához képest is primitív volt. Rosszindulata is ismert · · lehetett a környezetében. Kerekes Péterné így emlékezett: A nyomorék gyerekem felől kérdezkedvén, egyszer tülle, meg fogá az ruhámat s mondá: -Ha mindenedet reá keöltöd is de ez soha meg nem gyógyul.
A reményt vette el gonoszul a szerencsétlenektől. Más esetben a rá vallottaktól folvett jegyzőkönyvek szerint rosszindulatú buta, baljóslatú dolgokat jövendölt- ezek aztán ha betelj jók voltak őt megvádolni. Varga Gáspárnak ezeket mondta: Meg-meggyógyulsz ugyan, de soha oly ép nem lesz az lábod, az mind volt. Ez esztendőben penig semmi féle marhához nem lészen szerencséd! S mindenik úgy telt bé rajtam, a mint megmondotta, mert a lábom meg-gyógyula ugyan de még most sem
-312-
olyan ép mint az előtt volt. És abban az esztendőben se tyúkom, se macskám meg nem maradhatott.
Azt csak félve teszem hozzá, hogy a vádlónak nyilván mása nem pusztult el, mert lehettek (ahogy abban az időben általános volt) disznai, juhai, kecskéi, esetleg lova, marhája, de ezekről nem szól, tehát ezek nem pusztultak, csak a tyúkok meg a macskák. Valószínű, hogy Varga Gáspár sem szerethette az alperest, és ez elég is volt a terhelő vallomáshoz. A per kiváltó oka, mint láttuk, egy kisgyerek betegsége volt. Aszülők hívták az ismertjavasasszonyt, Nagy Gergelynét. Ő láthatta, hogy komoly a baj, de aszokásos mondatok helyett- hogy itt csak aJóisten tud segíteni, menjenek a templomba és imádkozzanak stb. -kioktatta a szülőket, és nyilván arrogánsan fenyegetőzött. Az ilyesmit akkor sem szerették, feldühítette őket, hogy segíteni nem tud, de jön az ördögökkel, akíktől ténylegesen teltek. A tényeket mindenki ismerte, és a szóbeszédek nem voltak rejtve a tanácsurak előtt sem, mindegyiknek megvolt a maga véleménye. De gondolkodni valókat adtak a feleségek is, akik még több hasonló, elrettentő esetet tudtak, és ezt otthon el is mondták féijüknek. A feljelentés lavinát indított el, a lajstromozott tanúk száma 26 volt. Persze keletkezett egy kapcsolt per is: az öreg asszony menye is belekeveredett a dologba, mert ő is gyógyított, csak valamivel eredményesebben, és jobb természete lehetett, mert ő megúszta élve - augusztus 15-én elkergették a városból. Nagy Gergelyné azonban meglakolt, mert mint az ítélet kimondta: Nagy Gergelyné öreg asszony ellen az tanuk bűvös-bájosságat és boszorkányságot, maga szavaiból is, cselekedetiből béhozván, most az Kákás mezőre kivitetik és tűzzel égetteik meg. Így is történt. GyörfiY Istvánnál is találtam leírást egy 1753-ban, Madarasan (Nagykunság) lefolyt boszorkánypörrőL Több vádlott volt, de a legfőbbik bizonyos Bíró Gáspárné. A pör vége nem volt olyan tragikus, mint az előbbié, valószínű, hogy egy kiadós botozással, a községből való elűzéssel pontot tettek az ügy végére. A vallatás -313-
azzal indult, hogy a tanúkat megkérdezték, hogy tudnak-e idézni valami "boszorkányos szókat", amiket a vádlottak mondtak. Aztán: "Kiket hallották, hogy az említett Bíró Gáspárné asszonyom vagy boszorkánynak, vagy pediglen kanördögnek mondott volna lenni?" Ehhez hasonlókat kérdezgettek a hatóság elé citált, megrettent emberektől. A vád egyébként abból kerekedett, hogy valami gyerek ajándékba kapott almát evett, és a csutkája megakadt a torkán - se ki, se be. Negyednapon a gyereket bizonyos Nagy Simonné nevű helybeli lángész asszony megnézte, és kijelentette, hogy nem fog meggyógyulni, "mert ennek a vérit szítták ki". Aztán akadt több féleszű nő, akik egyéb tényekkel, nevekkel támasztották alá a megrontás tényét. Ahogy lenni szokott, mindjárt több rontót, azaz boszorkányt is elősoroltak, és azt is kitálal ták, hogy van köztük egy főkolompos, aki nem engedi meg a többinek, hogy meggyógyítsák a gyereket. Az egyik boszorkány az volt, aki az almát adta. Erre egy csomó tanút hoznak a teljelentők, mert nyilván már az egész községben elterjesztették az almával történő rontás verzióját, és többen kezdtek "emlékezni" bizonyos összefuggésekre és értettek meg hirtelen korábbi gyanús történéseket. Hatóság előtt (manapság is) hallatlan sok sülteleméget hordanak össze az emberek. Persze eleink eskü alatt vallottak hitükre, tehát valószínű, hogy többnyire mélységesen hitték, amit mondtak. Volt olyan tanú, amelyik azt is elmondta, hogy húsz esztendeje megették hárman az urát. (Itt nem kannibalizmus esete forgott fenn, mert csak eltemették, ám valami sorvadásos nyavalya vitte el szegény embert.) Természetesen ugyanaz a három volt, tehát már régóta boszorkányok. A vádlottak is egymás ellen beszéltek - mint afféle zavarodott asszonyok-, olyan helyzetet teremtve, ami a sok szolgalelkű, sületlen tanúvallomás hitelét mégis megadta. Itt is 21 tanút hallgattak meg, ezek egy része olyanokat mondott, amiről azt gondolta, hogy elvárják tőlük, a többi ezeknél is fantáziátlanabb volt, simán- ahogy mai is teszik- csatlakoztak az előttük szólókhoz. Ennyit a hazai régen élt, ismert boszorkányokróL Több is lebetett, de csak kevesen végezték a hatóság előtt- inkább csak otthon a háztartásban fejtették ki tevékenységüket a férjek és gyerekek körében.
-314-
'
:' .. :
A boszorkány szóhoz ma már nem tapad olyan komoly fenyegetés, mint háromszázötven évvel ezelőtt. A kedveskedő boszi inkább olyan értelmet fed, mint aki olyan, mint én, de járatos ezoterikus dolgokban. A gyerekeknek szóló filmekben a boszorkány már-már kedvesen bugyuta, mindenesetre nem kell félni tőle. Hova lett a régi mesék vérfagyasztó félelme? Újabban az ördög sem annyira félelmetes, hacsak nincs némi áthallása a fasisztoid, paranoiás, tömeggyilkos terroristára.
-315-
Rotterdami Erasmus azt írja híres könyvében, melyet az ifjabb Holhein illusztrált, hogy a balgaság szaporítja az emberi nemet. Könyörgöm, melyik férfi hajtaná fejét a házasság jármába, ha bölcsek módjára előbb mérlegelné a házasélet kényelmetlenségeit ... Persze legyünk igazságosak és némiképp tárgyilagosak, a nők is ugyanennyire idegenkednének a dologtól, ha előre látnák a végét. Hiába, utólag mindigjobban tudjuk, hogyan kellett volna csinálni. Erasmus korának gyermekeként nyilván annyira tartotta a nőket, mint abban a korban általában a többi férfi is, tehát- finom kifejezéssel illetve- balgának. (Ma is találkozni olyan férfiakkal, akik hasonlóan vélekednek a nőkről.) Az asszony hiábavaló igyekezetét a bölcsességre olyan hiábavalóságnak tartja rnintha valaki, "atléta-olajjal dörzsölné be az ökröt". (Tudjuk, hogy az ókori atléták olajjak kenekedtek a küzdelem előtt, hogy síkosak legyenek, és biztos fogás híján nehéz legyen birkózás során foldre teremteni őket.) Erasmus azt állítja, hogy az asszonyoknak [... ] hálásnak kelllenniök a Balgaság iránt, hogy a férfiaknál sok tekintetben boldogabbak. Ez persze -kivéve a balgaságat- a mai nőkre kevéssé vonatkozik, mert a modem női vívmányok, az egyenjogúság, az egyéni érvé-316-
nyesülés, az önmegvalósítás stb. nem hagynak nyugtot nekik nem is annyira boldogok. Ismerte jól a nők természe tét, ellentétben a mai szellemileg megzavart férfiakkal, akik közül sokan beveszik a nemzetközi feminista izgatást, mely szerint a nő számára az a tény, hogy tetszik a férfiaknak, önmagában megalázá. Mert ezzel a tetszéssel- állítják a feministák- előtérbe kerül a nők "tárgyi jellege", mely fennforgás lealacsonyító. Azokat a nőket, akik nem rendelkeznek ilyen figyelemfelkeltő "tárgyi" adottságokkal, nagyon bosszanthatja a férfiak figyelmének elmaradása. E gondolatmenet alapján a nő olyan, mint egy autó, mely tárgyi voltában hordozott tulajdonságok alapján tetszik vagy nem tetszik. A mai feministák el sem tudják képzelni, hogy a nő lényege is tetszhet valakinek. Persze ők is törekednek szépségre, amennyire csak bírnak, megvesznek mindent, ami erre szolgál, akárcsak közel ötszáz évvel korábban élt elődeik. A nagy németalföldi reneszánsz gondolkodó erről így ír: Aztán meg semmi másra nem vágynak egész életükben, mint hogy a férfiak tetszését, amennyire csak lehet, elnyeljék. Vagy nem erre való az a sok cifra ruha, festék, ftirdő, frizura, az a sok kenőcs, illatszer? Az a sok mesterkedés, amivel arcukat, szemöldöküket, bőrüket szépítik, festik, készítgetik? Ebből egy dolog nyomban feltűnik a mai ferfiaknak: a nők egy cseppet sem változtak az elmúlt 500 évben. Akkor is, mint ma, tetszeni akartak, csak éppen ha tetszettek a férfiaknak, örültek neki, és nem nagyon akadt nő, aki ezt megalázónak tartotta volna. Érdekes, még a "sötétnek" mondott századok sem voltak anynyira sötétek, mert a nőknekjutott kencékre, frizurázkodásra, és éltek vele, amikor csak lehetett. A jeles szerző megemlíti, hogy a nők a ferfiaknak nem másért tetszenek, mint "oktondiságukért". Majdjön egy élesszemű meglátás, amit ma is megfontolhatunk az összes korábbiak mellett, hogy "a férfi milyen sületlenségekről képesfecsegnia nővel, rnilyen bolondságokra képes, valahányszor csak élvezni akarja". Valóban, hányszor kell ostoba ömlengéseket meghallgatnunk azért az élményért, amire kezdettől fogva vágyunk mindeme ke-
-317-
rülőutak nélkül. Mennyi bólogatás, ühüm szükséges hozzá! Arrlit kezdetben tebes odaadással átéléssel, érdeklődéssei kell kimondani a vége-hossza nincs formában előadott "és képzeld, úgy nézett rám a főnököm" féle hosszú monológokra . Sőt még bele is kell kérdezni, mert különben fennáll a lebukás veszélye, mármint hogy • nem figyelünk. Mert nyomban jön a sértődés, amit csak ki tartó engesztelésse llehet megváltani, és a férfi vesztes lesz. Abban a korban is -akárcsak manapság- féljeiket az asszonyok bőszen és rendszeresen megcsalták. Ennek a 20. században már ideológiája is támadt, elég csak Beauvoir Második nem című könyvének azon megállapításaira hagyatkozni, melyek szerint a női nem magára találásár egyenesen a hűtlenségben lehet megalapozni. Erasmus a férfiak akkori vert helyzetét látva élvezetesen gúnyolódik a szinte általánosan megcsalt férfiak helyzetén. A kikapós asszonyok sokan voltak akkor is, a tudós szerző ironikus hasonlattal azon elmélkedik, hogy ki mindenkit lehet miféle dolgokban bolondnak tartani. Például bolond az, aki "tököt lát és asszonynak v éli", de az a férj nem tartatott bolondnak, aki feleségét "Pénelopéná l is többnek hirdeti [... Jjóllehet sokaknak közös jószága". Pénelopé, mint tudjuk, igen hűségesen várta viszsza Odüsszeuszt, mikor annak halálhírét költötték, akkor sem adta meg magát a kérőknek. Az ókort nagyra tartó reneszánsz tudósok úgy tekintették, hogy Pénelopé a hűség szimbóluma. Ha tehát az egyszeri "hűsé ges asszony" a valóságban nem volt az, hanem inkább céda, de a félj úgy gondolta, mégis inkább szűzies, az nem lehetett bolond. Mert mint Erasmus íJja: "ez széltében hosszában megesik a férjekkel". A férfiak többsége balga, mert bizony nagyon kevés házasság maradna meg, ha féljekjobban utánanéznéne k szendének és ártatlannak hitt feleségük viselt dolgainak. Mint íJja:
[... ] a fétj nemtörődömsége és balgasága révén a feleség legtöbb tette nem maradna titokban?
Erasmusnál a bajok oka a nő illetve annak tulajdonságai, valanlint ostobasága. Egészen a modern korig ez a nézet uralkodott a női nemmel kapcsolatban. Ezt vallotta a tudós csillagász, a tévelygő eretnek és a céhmester. -318-
Azt is meggyőződéssel hitték, hogy a nők viszik romlásba a férfiakat kéjvágyukkal,jellembeli fogyatékosságaikkal, mind a lelket, mind a testet megejtik. Szerzőnk mégjobban felháborodik, amikor olyan nőkről ír, akikbe bizony- ahogy ma mondjuk"beleharapott az idő vasfoga". Mintha csak mai dolgokról tudósítana: ezek a matrónák pénzen fiatal férfiakat vesznek maguknak: De még ennél is sokkal mulatságosabb, mikor vén banyákat lát az ember, akik tenger vénségtől már halottformák, s olyan hamuszürke az arcuk, núntha a poklot megjárták volna, mégis nündig az "élet"-ről sóhajtoznak, még kutyálkodnak, és ahogy a görögök mondják, "még üzekednek, mint a kecskék", és nagy pénzen Phaonokat szeremek maguknak.
Lássuk, mit is mondott valójában ősünk, akit ma valószínűleg férfisovinisztának bélyegzenének. A kutyálkodás bizony nyíltszíni paráznaságot is jelenthetett, mert a görögök a kutyát tartották a legszemérmetlenebb állatnak, hiszen minden szükségletét a nyilvánosság előtt végzi. A cinikusak is innen vették nevüket: künikhosz, azaz kutya módra élők. Az üzekedést mint kifejezést mifelénk is használják, tehát ismert a görögök óta, csak éppen állatokra értve hallhatjuk többet. Magam Veszprém, Vas megyékben találkoztam vele -legtöbbször disznókra és emberekre vonatkoztatva. Phaon nem ismeretlen a feminizmus történetében: ő volt az ifjú, aki után Szapphó szökött Szicíliába. Tehát a tenger vénség banyák ilyen szépfiú szeretőket vettek maguknak - akárcsak ma. Tessék megnézni a női magazinok olyanféle összeállítását, hogy a "korkülönbség nem akadály", még akkor sem, ha a nő jóval idősebb. Bár ami igaz, az igaz, hiába látták már akkor is nevetségesnek az ilyen kapcsolatokat- és látják ma is-, az efféle nőket nem izgatja a róluk alkotott vélemény, "ők tetszenek maguknak, gyönyörűségben éldegélnek és úsznak a boldogságban ... " Hiába, ami Arany Jánosunk is megírta: "a balgaság sorsa fcildi éden ... "
-319-
Ma a nőkról szóló, évszázados közmondások bölcsessége helyett sajnos többségükben férfigyűlölő vélekedéseket lehet olvasni. A szerzők rákacsintanak a nőkre, hogy legyen muníciójuk a férfiellenes közhelyeik hangoztatásához. Igyekeztem értelmes és valóban humoros szövegeket összeszedni, de nem tartom hibámnak, hogy nem sikerült különbeket felmutatni. Miért dörzsölik a nők a szemüket, amikor felébrednek? Mert nincsenek golyóik, amiket vakargathatnak. Pontosan annyira van férfira szüksége egy nőnek, amennyire halnak biciklire. Minek nevezel egy olyan férfit akinek IQ-ja 50? Tehetségesnek. Ne felejtsd el, Ginger Rogers megcsinált mindent, amit Fred Astaire - csak magas sarkú cipőben és hátrafelé. Milyen az ideális félj? Ötmillió dolláros életbiztosítása van, és meghal az esküvő utáni éjszakán. Hogyan segít a férfi a házimunkában? Felemeli a lábát, hogy ki tudj porszívózni. Mi a különbség egy férfi és egy adagjoghurt között? A joghurtnak van kultúrája. Minek nevezhetünk egy nőt, akinek a főnöke férfi? Áldozatnak. Miért zuhanyoznak szívesebben a férfiak fürdés helyett? Mert kádba pisilni mégiscsak gusztustalan. Melyik út vezet egy férfi szívéhez? Kit érdekel? Mit mond egy férfi a szex végeztével? Kit érdekel?
-323-
Miértjobb egy sör, mint egy férfi? Fantasztikus íz, és nem dönt hanyatt. Miből tudod, hogy egy férni kanos? Ébren van. Mi az a puha, hájas husi, ami körülveszi a péniszt? A férfi. Mit tartanak a férfiak hosszútávú kapcsolatnak? A második randevút. Sose felejtsd el, hogy madarat tolláról, téged mint nőt pedig arról a görényről ismernek, akivel épp most jársz. Mi a különbség egy férfi és egy csimpánz között? Az egyik sző rős, bűzlik és folyton a vastagabbik végét vakargatja, a másik megtanítható az emberekkel való érintkezésre. Mi a különbség egy férfi és egy disznó között? Az egyik szeret enni, aludni, böfogni és fetrengeni a sárban, a másikat intelligens lénynek tartják, kunkori farka van és ormánya.
Ezekhez a megállapításokhoz nem szükséges kommentár, kimint él, úgy ítél. Megjelenik bennük a teljes feminista tematika: a nő áldozat, nem kell férfi, a férfi gusztustalan, a férfi minden tettében ellenséges. Sőt a férfi ellenség, és legfőképpen nem ember. Ez nagyon súlyos, de a feministák által rendszeresen alkalmazott kitétel. Ugyanezt a módszert használták a történelem folyamán az egymás ellen hadat viselő felek, legutóbb a II. világháború során a németek az oroszokról azt állították kommunisták és nem emberek. Fordítva is így történt: a németek fasiszták és nem emberek. Az a megállapítás, hogy a másik fél nem ember, felfüggeszt minden erkölcsi megfontolást, tehát nyugodtan lehet pusztítani, gyilkolni, kínozni, mert nem számít. Ez a férfi = állat dogmatika visszataszítóan rövidlátó és militáns. Ezt mi, férfiak már a középkor végén átlép tük, amikor a tudomány haladtával tudós és bölcs férfiak arra a belátásra jutottak, hogy a nő nem tekinthető állatnak. Az utolsó, a nők rovására született "tudományos" megállapítás a reneszánsz korban keletkezett egy doktori értekezés formájában, amikor a tudós szerző még arra hajlott, hogy a nők rossz tulajdonságaik nagy számát tekintve inkább az állatvilághoz sorolhatóak. Mert ha lenne lelkük, nem lennének ilyen rosszak. De a 21. században a férfiak ilyetén bántó kezelése komoly viselkedési gondokat okozhat a felnövekvő generációkban. A fiatal fiúk azt lá~ák, hogy apjuk kvázi állatnak van otthon tekintve, hallja -324-
a rendszeres panaszokat a ronda evés, szemetelés, morzsázás, sörivás, focinézés stb. miatt, a megbélyegzéseket bizonyos házi munkák elhanyagolása esetén, a demonstrációkat: íme, ezt is a te apád mű velte stb. Hozzáfog tehát, hogy megváltoztassa magát, és ne lehessen- majd ha felnő- őt is állatnak tekínteni. Elkezd nőiesen viselkedni. Ennek következményei sajnos egyre többször láthatóak. Ha egyes nők a fenti mondások szellemében gondolkodnak a férfiakról, még nincs is különösebb baj, mert legfoljebb egyedül maradnak. De egyre több nő valóban így kezd érezni, és azt is elhiszi, hogy ezek a megállapítások mind egy szálig igazak. Pedig ez saját pozitív lehetőségeiket ássa alá, nem beszélve arról, hogy a rossz rosszat szül. Most lássunk olyan véleményeket, amelyek évszázadok tapasztalatai alapján hagyományozódtak ránk. Margalits Ede az 1896ban közreadott mondásokat olyan területekről gyűjtötte, melyeket magyarok laktak, illetve merített korábbi gyűjtésekből is. Akkor higgy az asszonynak, mikor már nem bírja átugorni az árkot. Asszonykönny hamar szárad. Asszony nem ember. Asszonyszemély ne ártsa magát a férfi dolgába. Asszonyból, rosszból, uborkából mindigjobb a kisebb. Asszonynak és lónak soha sem kell hinni. Asszonynak könnye gonoszságnak fűszerszáma (fűszere). Asszonyok fegyvere a fenyegetés. Asszonyt, vásznat ne végy gyertyafénynéL Diófának, szamárnak, asszonyembernek verve veszik hasznát. Első pendelyben kell megverni az asszonyt. (Mindjárt az elején.) Ha a hörcsökös asszonyt meg akarod szelídíteni, járd meg vele a táncot a mogyorósban. (Verd meg.) Igaza van, mint nyelves asszonynak a kútban. Könnyebb az asszonyt táncba vinni, mint ráncba szedni. Legjobb az olyan asszonyt elvenni, kinek urát felakasztották. (Nem mondhatja, hogy az első férje jobb volt.) Minden gonosznak oka az asszonyi állat. Nem kereshet annyit a jó gazda, mennyit a rossz asszony el nem tékozolhatna.
-325-
Néha az asszony is ember. Pénz olvasva, asszony verve. Tűzön, vízen, asszonyon nehéz kifogni. Tűznél, tengernél, asszonyi állatnál gonoszabb nem lehet. A fehércseléd elbírja a molnárt zsákostóL (Mindenre képes.) Feleség fél ellenség. Sok ezek közül a szólások-közmo ndások közül érvényes ma is, csak éppen nem hiszünk nekik, pedig eleink tudhattak valamit. De az is lehet, hogy az informatikai társadalom korában a nők is felemelkednek majd ezek színvonalára, és a végén képesek lesznek ők is értelmes közmondásokat alkotni a férfiakról - ha elég hosszú ideig tart ez a korszak. Nőkérdésben hol másutt érdemes körülnézni, mint a franciák körében. Köztudomású, hogy értenek a nőkhöz, és más nemzetekhez képest sokkal mélyebb és kimerítőbb tapasztalatik vannak ebben a tárgykörben. Idézek néhány, témánkba vágó gondolatot, melyek olyan férfi tapasztalatokat rögzítenek szellemes formában, amiket bajos megcáfolni. Jean de la Bruyére (1645-1696) Kevés az olyan asszony, aki annyira tökéletes, hogy a félje legalább egyszer napjában ne sajnálja azt, hogy felesége van s ne érezze magát boldognak az, akinek nincs. Hány elvált férfitársam tudja
megerősíteni
ezt a gyöngyszemet?!
Akit szeretünk, azt egészen boldoggá, vagy ha ez nem lehetséges, egészen boldogtalanná akarjuk tenni. Voltaire (1694-1778) Az asszony olyan, mint a szélkakas; csak akkor állapodik meg, amikor berozsdásodik. Azokban, akiket néha tisztességtelen asszonynak nevezünk, mindig megvannak a nagyon tisztességes férfi erényei.
-326-
Honoré de Balzac (1799-1850) Az asszony, aki eléggé elővigyázatlan ahhoz, hogy rajtakapják, megérdemli a sorsát. A féljet sohasem bosszulja meg senki olyan jól, mint a feleség szeretője.
A
szerető
megtanítja a nőt mindarra, amit félje elütkolt
előtte.
Hányszor esett meg velünk, hogy valamit akartunk barátnőnk kel, de annak éppen fájt a feje? A nők ezt a kellemetlen fejfájást nem ma találták fel. .. Balzac ezt részletesen is megírta: Ó, fejgörcs, szerelrnek oltalmazója, hitvesi adó, te pajzs, amelyen elenyészik minden félj i vágy! Ó, te hatalmas fejgörcs! Hát lehetséges-e, hogy a szerelmesek még nem ünnepeltek, nem istenítettek, és meg nem személyesírettek téged! Ó, bűvös fejgörcs, csalárd fejgörcs, te! Áldott legyen az az agy, amely elsőnek eszelt ki téged! Szégyen annak az orvosnak a fejére, aki védőszert találna fel ellened! Igen, te vagy az egyetlen baj, amelyet áldanak az asszonyok, kétségtelenül hálából nunclazokért a javakért, amelyeket osztogatsz nekik, ó, te csalárd fejgörcs! te bűvös fejgörcs.
Anatole France (1844-1924) Csakis az
önző
férfiak szeretik igazán a
nőket.
Jules Renard (1864-1910) Minden nőben anyós rejlik. A nőgyűlölő olyasvalaki, aki az
első
jöttmentbe beleszeret.
Paul Leautaud (1875-1956) Aki nem érti meg, hogy valaki megfojthat egy nőt, az nem ismeri a nőket. A nő sohasem tekinti nagyon okosnak azt a ferfit, aki szereti. Szeretem a nőt, de nem szeretem a nőket.
-327-
A nőktől kíváncsiságból vagy érdekből minden kitelik - még a legocsmányabb nemi kapcsolatok is. A szerelern elpuhít. Az a férfi, aki nem szeret, férfiasabb. A hitszegés a nők "második természete".
-328-
A Biblia tele van intelmekkel, megszorításokkal és tiltásokkaL Mózesnek azaz a szent hagyományok korai, és későbbi lejegyzőinek tanúsága alapján a zsidókat keményen kellett fogni, mert ugyancsak szerethették az etyepetyét saját asszonnyal, más feleségével, cselédekkel és ami mégjött. Ami azt illeti, ezekkel a dolgokkal ma sem állunk jobban - ha ma jönne közénk Mózes, ugyancsak elámulna, mert az, amit akkortájt a zsidók között látott, kismiska ahhoz képest, ami manapság a fejlettnek mondott világban általában előfordul. Egyébként a zsidóság körében az ágyasság a pátriárkák korában elteijedt szokás volt, Ézsau is két feleséggel rendelkezett (Judit és Basemath). Jákob is addig szolgált apósánál (16 évet) míg megkapta Leát, akit nem akart, és mikor lenyomta a második nyolc évet, akkor Ráhelt is végre, akiért ment. A királyok a poligámiát természetesnek tartották. Salamon az ő minden dicsőségében hétszáz feleség (ez mind hercegnő volt) és háromszáz ágyas fölött rendelkezett. (Persze ez az ezres szám nem lehetett valós, szimbolikus értelme azt fejezte ki, hogy mekkora hatalma, ereje, tekintélye volt a királynak.) A Példabeszédek könyvének- mely sok szerző eredetileg különálló írásaibóljött létre- héber neve mislé Se/omo, azaz Salamon királynak (Dávid fiának) mondásai. Nagy tekintélye volt már jóval Krisztus születése előtt is. Mivel állításai nem avultak el, a keresztények is felvették a Szentírásba. Ma is érdemes figyelm ünkre, felekezetre való tekintet nélkül. V együk csak sorra, milyen is a nő az ószövetségi könyvek megállapításai alapján: álnok, parázna, bo-329-
lond, fecsegő, versmgő, rettenetes haragú, gonosz, kescn'íségct okoz stb. Nem valami hízelgő. A jó feleség rnint ritka kegyelem, ajándék és kivételjelenik meg, amiért nem győznek hálát :tdni az Úrnak. Ne figyelj az asszony álnokságára. Mert a parázna személy ajkai lépesméz, és torka simább az olajn:íl. (Péld 5,2-3)
csepegő
Jere, részegüljünk meg emlőkkeL és gyönyörködjünk a kívánatos ölelkezésben, míg folvirrad a nap. (Péld 7, l H) Ezt a bűnös parázna asszony mondja kiszemelt kedvesének, akit szeretne elcsábítani, "ki azonnal követé, mint a vágóra vitt ökör" (Péld 7,22). Ezt a problémát azóta sem tudjuk megoldani mi férfiak: ha erős a csábítás, és megfelelő a csábító arra nézvést, amire a csáb irányul, akkor nem tudunk menekülni. Az idősebb, tapasztalt férfiak már nem is próbálkoznak, mert tudják, hogy hiába: A bolond és fecsegő asszony tele van hízelkedéssel, bárkülönben semmit sem tud. (Péld 9,13) De nagy veszedelmünkre ennyi éppen elég is nekünk. Az atya tajcialma a bolond fiú; és szüntelen csurgó ereszet a versengő asszony. [... ] Ne addjószágodat asszonynak. (Péld 9, 13, 31 ,3) Ez egy kitűnő tanács, de sajnos nem lehet megvalósítani a mai köriilmények között, mert a nőknek éppenséggel többletjogaik vannak a férfiakkal szemben. Régenjobban odafigyeltek, és olyan nem létezett, hogy a nőnek vagyont adtak volna. Bölcsen úgy rendelkeztek a törvények, hogy a nő nem lehet birtokos. De még így is bajos volt nyugton tartani őket: És keserűbbnek találtam a halálnál az asszonyt, ki a vadászok tőre, szíve háló, kezei kötelek. (Préd 7,27) Ez egy megrendítő tapasztalat a Prédikátor könyvéből, a nem mű ködő kapcsolat leltárképe: rosszabb élni a nem szeretett asszony-330-
nyal, 1nint a halál, mert az egyszeri, míg az asszony eltart egy ideig. Alattomos és meglepő, mint a vadászok tőre. Ráadásul nem lehetett könnyen megszabadulni tőle. A Krisztus előtti 2. században élt szerzőtől szám1azó mű Sirák fia Jézus könyve. A bölcset eredetileg Szira fiának hívták (Ben Szira). Sokat idézek tőle, legyen áldott emléke. A táncoló asszonnyal ne légy gyakorta, és ne hallgass reája, nehogy elvessz az ő mestersége által. (9,4) Az asszony szépsége miatt sokan elvesztek, és attól felgyullad a kívánság, mint a tííz. (9,9) Boldog, ki értelmes asszonnyal lakik. (9,4) Nincs harag az asszony haragja fcilött. Jobb oroszlánnal és sárkánynyal együtt tartózkodni, mint gonosz asszonnyal lakni. (25,23)
A szent író ugyancsak tisztában lehetett a korabeli házaséletteL és mélyen belelátott az emberbe. A pusztai pásztorkodó népek szemében az oroszlán az egyik legnagyobb rossz volt, nagyobb rettenetet el sem lehet képzelni, mint a pisla pásztortűz fénykörén kívülrőljövő oroszlánüvöltést hallgatni. Ezt hasonlítja a dúlófúló, gonoszkodó nőstény kényszerlí elviseléséhez, olyannyira, hogy nem is elég az oroszlán felidézése, a legendákhoz fordulva megidézi a sárkányt is, amelyet senki sem látott. Tehát nagyon rettenetes lehet, mert már akkor is úgy volt: amit nem ismerünk, az a rosszabb. Minden gonoszság csekély az asszony gonoszságához képest. (Sirák 25,26)
Bizony aki netán elvált, már a kezdeti nagylelklí "megegyezünk mindenben", "továbbra is jó barátok maradunk" kijelentések, barátságos gesztusok után megkönnyebbült lélekkel, nagyvonalúan engedett, majd keser{ien megtapasztalta az alsógatya-számlálás rítusát a bíróságon- az ilyen ember tudja, micsoda is az asszonyi gonoszság. Nem beszélve azokról a férfiakról, akik egy-egy nő velejéig gonosz kicsinyes betartásait viselik heteken át olyan apróságok miatt, mint hogy néhány órával hosszabban maradtak el otthonról, és jól érezték magukat a barátaikkaL -331-
Ismertem olyan illetőt, akinek a felesége 5-6 évre visszamenő leg kiváló memóriával a legkisebb összekapás, megsértődés esetén- ami sűrűn előfordult- fennhangon sorolta férjének összes addigi vétkeit, de ebben még a neki nem tetsző kijelentések is benne voltak. Ennek a nőnek egy telefonkönyvnyi adat volt a fejében arról, hogy mikor mivel bántotta meg őt a félje. De azt nem tudta soha megmondani, mire kérték meg egy órával előtte. Ha a konyhába kiment valamiért, rendszerint elfelejtette, mire odaért. Néhány év alatt négyszer vesztette el vagy lopták el tőle a hitelkártyáját. Az asszony haragja tiszteletlenség is, nagy gyalázat is. Ha az aszszony a fő, ellenkezik féljéveL (Sirák 25,29-30) Ezzel szemben. Jó osztályrész a jó asszony; az istenfélők része ül adatik, és a férfiúnak jó cselekedeteiért. (Sirák 26,3) Az ókori zsidók erősen hitték, hogy az emberrel történő dolgok nin~senek ok nélkül, és minden jótettért valami más jó jár az embernek. A rossz pedig másnak okozott rosszért, bűnért jár ki, vagy épp azért, mert valaki a felmenők közül vétkezett a családból. Például ha egy nőnek nem volt gyereke egy bizonyos életkor eltelte után sem, elküldték a templomból, nem mutathatott be áldozatot, mert azt gondolták a papok, nyilván bűnös, ha Isten nem ad neki gyereket. Azt is látták, hogy a férfiak erkölcsi romlása hányszor és hányszor származik a nőtől - gondoljunk a tékozló fiú jellemző és örökérvényű történetére. Hány olyan jól kereső menedzsert láttam már elbukni, aki minden korlátot áthágva sok nőnek akart az egyedene lenni. Mondták is ezért: Mert a ruhából származik a moly, és asszonytól a férfiú hamissága. (Sirák 42, 13) Szent Pál, aki megtérése előtt jómódú farizeus volt, sőt római polgáljoggal is rendelkezett, ami abban a korban nem volt sem-332-
mi- ahogy ma mondanánk -, ismerte kortársait, sokat járt-kelt a Földközi-tenger térségében. Ő mondotta: Nem engedem pedig az asszonynak, hogy tanítson, sem hogy uralkodjék félj én, hanem hogy csendességben legyen. (1 Tim 2,12)
A nő tehát nem taníthatott, mert csak az képes tanítani, aki tud, a nők pedig általában nem tudtak, mivel nem tanították őket (az érzések akkor még nem számítottak tudásnak). Nem engedték, hogy uralkodjon a férjén (mert már régen is azt akartak). A nő legyen csendben - tartották. Azokban a korokban, amikor ezt betartották, nem volt ennyi csonka család, az biztos. Ha az ember gondosan elolvassa a Bölcsességek könyvét, elámul azon a kemény, férfias hangvételen és ítéleteken, amit ott tapasztal. Főleg ha egy korai fordítást veszünk a kezünkbe, ahol a nő nem nőként, hanem "asszonyi állat" -ként kerül említésre. (Más fordítások némbernek említették a nőt, a nem ember héber kifejezés kissé merev átültetésével.) A judaizmus kései éveiben, tehát a jézusi kort megelőzően a zsidó nők helyzete a korábbiakhoz képest rosszabb volt. Nem volt munkájuk, megszűnt a tömeges mezőgazdasági foglalkoztatottság, márpedig, mint látjuk, a nők helyzete általában jobb foglalkoztatottság esetén, hiszen konkrét gazdasági hasznot hoznak, ami presztízsüket is emeli. A zsidó nők olyan dolgoknak voltak ismerői, melyeket a vallással, politikával foglalkozó férfinépség nem ismert. A férfiak tanulhattak, a nők nem, a rabbinikus elképzelések szerint a nők helye a gyerekek mellett volt,' azaz nem rendelkeztek teljes felelősséggel magukért. Például ha valami fogadalmat tett egy asszony, és azt nem tudta teljesíteni, akkor a férje feloldhatta, de akkor is megtehette ezt, ha úgy vélte, hogy az asszony olyat ígért, amit nem tud megtenni, vagy nem neki kell megtennie. Heródes korában odáigjutott a nők diszkriminálása, hogy ki voltak rekesztve még a templomból is, a férfiak a belső udvaron lehettek, a szentély előtt, a nők pedig a külső udvaron. Ez a szokás a középkorba is átkerült, de más formában, a nők a zsinagóga karzatán lehettek, ahonnan egy olyan kicsi ablakon nézhettek le a templomtérbe, melyen egyszerre csak egy nő láthatott ki. -333-
(Bölcsen oldották meg azt a problémát, hogy a nők maguk között ne vesszenek össze ott fent a karzaton az alulláthatók miatt.) A nők nagyon helyesen nem szálhattak a gyülekezetbe n mulier taceat ecclesiam, ezt a katolikus egyház is bölcsen átvette, amellett, hogy sok mindent jóváírt a nőknek. A nőkkel a vallási előírások miatt is sok baj volt: a haviciklus, a szeretkezés, aszülés miatt tartósan tisztátlanná váltak, amimint kellemetlen nyűgjelent kezhetett, és hozzájárult a haszontalanság bélyegének kialakulásához. Mivel a zsidóknál a hagyomány kezdetben a poligámiát is eltűrte, ez fokozta a férfiuralom erejét, mert nem volt apelláta, a nyűgös, haszontalan, zsémbes asszony mehetett vissza az apjához - ha az visszafogadta. Bár ez nem ment egyszeruen, mert pénzügyi vonzata is volt a dolognak. Ha egy zsidó nő gyereket szült, akkor mint anyát megbecsülték, de mint nő egy fikarcnyit sem emelkedett az értéke. Persze ez pont így ment a környező népeknél is. A lényeg mindenütt az egészséges fiúgyerek szülése és az élvezeti lehetőség volt. A Biblia nőképe a feministáknak nem tetszik, emiatt rendkívül vallásellen esek, és minden ortodox vallásgyakorlatot fundamentalistárrak és természetesen elnyomó jellegűnek tekintenek, amit értelemszerűen férfisoviniszta papok valósítanak meg. Nem képesek elválasztani a historikus elemeket, amelyek a történelmi vallásokat jellemzik, a mai modern gyakoriattól, melyben a hívő nőknek semmi gondot nem okoz a vallásuk tanainak betartása, és mellette egy modern, értelmesen emancipált élet megélése férjük mellett, családjuk szerető körében. Már amennyiben van ilyen nekik.
-334-
A korai nagykultúrák közül kétségtelenül az egyiptomiak bántak legjobban az asszonyaikkal. A sírokban talált festmények azon kívül, hogy mindig a legjobb feltételek között ábrázolták az elhunytat és családtagjaikat- mindenki fiatal, jó ruhákban van, és általában szép (amennyire tudták, idealizálva festették meg a megrendelőket) -, ami arra utal, hogy pozitív szemléletűek voltak. Igyekeztek életüket helyesen, jól élni, napjaikat kellemesen eltölteni. Náluk a "nő mint feleség és mint anyamindig tisztelet tárgya", írta Mahler Ede. Asszonyaikkaljól bántak, a gazdagabbaknál a nők külön lakrészben voltak elhelyezve. Sőt a képek és a sírok leletei alapján tudjuk, hogy a hálószobákban női szükségletű öltözőasztal is volt, amit a férfiak is használhattak - mert az ő körükben is divatozott a szemfestés. Az egyiptomi nők nagyon ügyeltek a testi higiéniára, tisztították a szájukat, külön nátrontartalmú arclemosójuk volt, és ruháikat illatosra füstölték. Spatula segítségével festették az ajkukat, alkalmaztak arcpakolást, és a szemeket köztudottan szépen festették- ennek mágikus okai is voltak, mert Hathor istennő segítségével védte a szemet a sokféle és náluk gyakori szembetegségek ellen. Külön szakma volt a fodrászat, tudták festeni a hajat, és többféle anyagból készítettek parókát is. De fennmaradtak hajnövesztő szerek receptjei, például egy bizonyos Ses királynéé - kellő reklám mellett ma is sokan használnák, bár volt benne nőstény agárcsont, szamárpata, datolyamag és olaj (ebben főzték). A női divat megfigyelésem szerint nem sok kapcsolatot mutat a ráció-
-335-
val, és azoktól a kortársnőinktől, akik képesek műanyagot tetetni a mellükbe, más is kitelik. Az egyiptomiak gyakorlatias emberek voltak, náluk a meztelenség praktikus volt a nagymelegben, nem bírt szexuális jelentő séggel. Ugyanilyen csekély jelentősége volt általában a meztelenségnekjóval később amohamedán ftirdőkben is. Mivel az egyiptomiak szerették a nyugodt, rendszeres életet, arra is rájöttek, hogy a békétlen asszony igen nagy csapás a háznál. Intelmek sora szól arról, hogy miként kell békességben élni az asszonnyal. Általános, nőkkel kapcsolatos tapasztalataikat és gyakorlati érzéküket mutatja, hogy a házasság előtt próbaév volt szokásban, s ha nem ment a dolog, akkor az asszonyhasználatot ugyan ki kellett fizetni, de ezt az ügylet előtt az érdekeltek, az "eladó" és a "vevő" aszokásoknak megfelelően megbeszélték. A dolgot azonban vissza lehetett csinálni. Ez némiképp hasonlít a zsidók később kialakított, precíz biztosítékokra épített házassági-nősü lési szabályozásához. Élvezetes lehet tudni a mai feministáknak, hogy a nők megtartották a tulajdonjogukat a házasságba bevitt vagyonuk felett. (Igaz, ez nem a nők különleges pártolásátjelentette, hanem a szűkös területen, apró foldeken gazdálkodó óegyiptomi viszonyokon múlott, ahol nagy kincs volt a fold és egyáltalán a tulajdon, hiszen a társadalom össztermékénekjava a puszta megélhetést szolgálta.) Az átlagéletkor 36 év körül volt, egy 35 éves nő már öregnek számított - mennyit változott a világ: ma ilyenkor kezdenek szülni. A nők azért is hamarabb haltak, mert korán kezdtek el szülni, és gyermekszülés akkoriban nem ritkán halálozássaljáró vállalkozás volt. A férfi a feleség halála után ismét nőt vett magához, ez lehetett az elhunyt feleség testvére, unokatestvére vagy más rokon is. Azért választottak ismerős, rokoni körből, mert fontos volt a illető nő tulajdonságainak ismerete. (Félték a haragos, veszekedős asszonyt.) Gondosan utánanéztek a családnak: nincs-e valaki a felmenők között, aki túlságosan fékezhetetlen, vagy beteges volt, netán nem tudott szülni? A sírokba mindenkit odafestettek, aki csak megszületett vagy élt a családban, és mindenkit idealizáltan, ezért van a képeken rengeteg gyerek. A halottat mindennel ellátták, amire csak a túlvilágon szüksége lehetett, élelmiszerrel, ruházattal, munkaeszközökkel, fegyverrel és szolgálókkal. Utóbbiak -336-
jelzésére elég volt, ha apró szobrocskákat készítettek és azokat betették a sírba. Sok mindent eredetiben is odatettek-innen tudjuk, mit ettek, és mit használtak. A női szolga-szobroknak azonban sok esetben nem volt lábuk, abból a bölcs megfontolásból, hogy ha lenne, esetleg megszöknének a halott mellől ahelyett, hogy rendesen szalgálnák a túlvilágon. (Valamit tudtak a nőkről.) A házassági párkapcsolati és erkölcsi szokások kétezer év alatt még az olyan stabil társadalmakban is sokat változtak, mint az egyiptomi fóldművelő társadalom. A testvérházasság a felsőbb körökben elterjedt volt, különösen a római uralom idején. (Persze nem az egyiptomiak lettek egy csapásra kergék, hanem a kor volt olyan, hogy a Földközi-tenger medencéjét körülvevő különféle eredetű koltúrák erősen hatottak egymásra, az emberek többet utaztak, és ha túl is élték az utazást, hazatérve meséltek mindenfélét, ami aztán szépen lassan hatott, megváltoztatta az emberek viselkedését és életét.) Általában politikai illetve vagyoni körülmények hozták be a szokást, de az egyiptomi "istenek is jó példával jártak elől ebben a tekintetben: Izisz Ozirisznek testvére és felesége is volt Neftisz pedig Széthnek testvére és hitvese". A gyereket áldásnak tekintették, ez is emelte a nő fontosságát, mert a gyereket gondozni kellett, hogy életben maradjon és megérje szülei korát. Kellett a túlélő vallási okokból is. Szokás volt ugyanis gondoskodni a halottról a túlvilági üdvösség biztosítása érdekében. Maga a temetés jelentős anyagi ráfordítást igényelt. Nem is garasoskodtak, elvégre az öröklétre szólt a berendezkedés a sírkamrában. Ismét jó hír a feministáknak: származásukat az egyiptomiak az anyai ágról vezették le, ez is a nők helyzetét erősítette. Nagyon fontosnak tartották a gyerekek jó nevelését, mert evvel is bebiztosították magukat a túlvilágra. Azt kívánták, hogy testüket valamelyik utód illő módon eitetesse az örökkévalóságnak. Nem bízhattak a véletlenre semmit, hiszen ők már nem élnek, amikor a temetésük megtörténik. Emiatt a mumifikálás komoly iparág volt, mivel beható anatómiai, kémiai, ismereteket igényelt - ez segítette az orvoslás fejlődését, és kihatott számos, az életet jobbá tevő dologra: építészetre, festészetre stb. A házasságokat igyekeztek minél korábban nyélbe ütni. Ani papirusza mondja:
-337-
Végy magadnak feleséget, amíg még fiatal vagy, hogy feleséged fiútszülhessen neked. Addig kell gyennekeket szi.ilnie, amíg fiatal vagy. Úgy helyénvaló, ha növeled a népességet. Boldog az az ember, akinek nagy a családja, ugyanis a gyermekei száma után ítélik meg és tisztelik. Ezért aztán a jobb családok nem örültek annak, (ahogy manapság sem), ha a fiaik rossz hírű nőkkel tartottak kapcsolatot, mert nem született gyerek belőle. Továbbá azok a férfiak, akik nagyra tartották a szexuális örömöket, megtehették legálisan is, hiszen lehettek a féljnek ágyasai. A jobbmódú asszonyok valószínűleg tudtak valamennyire olvasni, ez a nagyobb háztartás vezetéséhez kellett, azokra az esetekre, amikor a férjnek hosszabb útra kellett kelnie (amitől őszintén idegenkedett minden született egyiptomi). Ilyenkor a nőnek kellett helytállnia. A nő szexuális vonzását sokra tartották a férfiak, ezt mutatja odapingált macska az asszonyok mellett. (A macska jelképezsok a te a női tevékenységeket, a szexualitást és termékenységet.) Ipuki sírján a XVIII. dinasztia korából egy valóban szépnek ábrázolt asszony (ő lehetett Ipuki felesége) széke alá egy macska van odafestve. Sok dokumentum maradt fent a megözvegyült férfiak sirámaiból, amint bánatukat írják le. Egy Anch-iry nevű elhunyt asszonyhoz így szól kb. 3300 évvel ezelőtt a félje a sírfeliraton: Akkor vettelek feleségül, amikor még ifjú voltam [... J Ebryütt voltam Veled, sosem hagytalak el. Mindig kerül tem, hogy gyötörjel ek. Így bántam én Vel ed, miközben a Király jelentős megbízásait teljesítettem. Most pedig megakadályozod, hogy boldog legyek ... Lám, milyen régi a halott önzését felemlítő keserv, hogy képes volt meghalni. Gyakran a nők kisebbek a képeken, tehát azért lehetett tudni ki az úr a háznál. A gyerekek, szolgák mindig rendre kisebbek, de esetenként a méretek megegyeztek. T e hát nem mondhatjuk, hogy stabil férfiuralom lett volna. Inkább nagyon mértékletesen éltek egymás mellett. Azt sem hagyha~uk figyelmen kívül, hogy
-338-
ismereteink sora sírokból származik, és a halottakat már akkor is idealizálták. Majd bolondok lettek volna beárulni halottaikat az istenek előtt.
-339-
l
j
~~
j
l 1 A görögöknek volt nőpolitikájuk, és a maguk módján egy jól mű- 1 j
ködő társadalmi berendezkedést alakítottak ki. Persze azt is tud- J
j ták, lehetne azért jobban is csinálni. Lássuk az egyik legnagyobb gondolkodó ezzel kapcsolatos esz- J méit. Platón az Állam című művében hosszan taglalja az akkor ~ szokásos párbeszédes formában a nőkérdést. Nekem tetszik az, amit l Platón gondolt a nőkről, mert abban megjelenik egy nagyfokú 1l férfi öntudat, amelyben halvány árnyéka sem merül fel a nemek .,i egyenlőségének, az olyan gyakorlati célokat kivéve, mint a nők 1• hadi célú felhasználása (amit napjaink feministái ki is követeltek j maguknak). Platón egy gazdag családban született filozófus volt, 1 aki roppant tekintélynek örvendett már saját korában is, nem be- f szélve a későbbi hírnevérőL Mély nyomot hagyott gondolkodá- J j sunkban akár egyetértünk vele, akár vita~uk nézeteit. Mélységes liberalizmus ellenessége hosszú idők során sem de-~:·.· rült ki- mint ezt Bertrand Russell a nyugati filozófiáról írott könyvében megállapította-, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy még jó háromszáz évvel ezelőtt sem gondolkodtak ebben a kategóriában. Ennek köszönhetően mindenki aktívan terjesztette a platonizmust. Magam is ezt teszem most, néhány szemelvény segítségéve!. Érdekes, napjaink feministái ezt a nagy filozófust, aki korokon át, sőt máig hatóan meghatározza némely területen a gondolkodásunkat, nem szeretik idézni. Pedig taktikailag a "melegek felszabadítása" mozgalom terén lehetne mit keresni nála. De a harag az harag, és ez a nőknél felülírja a józan megfontolásokat. (A femi-340-
nisták és a melegek ma, a 21. században taktikai szövetségesek, és ezzel a szövetséggel a feministák láthatólag nagyon szeretnek bíbelődni - mintha a meleg férfiak maguktól nem tudnának mit kezdeni a társadalmi emancipációjukkal.) Platón a nőkkel keveset foglalkozott, mert az ő korában társadalmilag nem vittek olyan fontos szerepet, mint manapság. Lényegi megállapítása: A férfi és a nő képességei közt nem kozati különbség van. (454)
alapvető,
hanem csak fo-
Realista módon hozzáteszi, hogy a szövést, sütést, főzést kivéve a ferfiak mindenben felette állnak a nőknek. Bár nyilván tapasztalati alapon azt is megjegyzi: "sok asszony sok férfinál sok dologban különb". Ebben a "különb" -ségben haszon rejlik, mert a nőt be lehet fogni az állam számára hasznos tevékenyégbe, mint amilyen a katonáskodás és a szülés. A dolog világos: ha egy szuka pásztorkutya kölykezik, attól még éppúgy kell őriznie a nyájat, mint a kannak. Platón tulajdonképpen úgy kalkulál az emberrel (férfival, nővel egyaránt), mint a tenyészállatokkal: a jó vérvonal szaporítható, amelyik nem jó, azt le kell vágni. (Ez a megfontolás nyilván korábbról származott, de még a 20. században is tartotta magát. Az ideális államban a nők közösek. Ezt kipróbálták az európai kommunák is a 70-es években, ha elég sok excentrikus alakjött össze- és jók voltak a csajok -, akkor egy darabig ment is a dolog.) A jó képességű hím és női egyedeknek lehetőlegminél többször kell közösülniük államérdekből, míg a silányabbak inkább el vannak tiltva ettől a kötelességtőL Platón gondos, ha mindenki csak dolgozik, akkor nem érnek rá közösülni: Törvényekkel ünnepélyeket kell tehát rendszeresítenünk, amelyeken összehozzuk a leányokat és ifjakat. (460a)
Ez a szokás igen bevált módon azóta is megmaradt itt Európában. Sőt rafináltan még egy sorsolásfélét is javasol, hogy azok, akiket az állam nem enged szaporodni, ne az államot, hanem saját szerencsétlenségüket okolják, amiért lemaradtak. Ha mégis becsú-341-
szik egy-két selejt, akkor azokat " egy megközelíthetetlen, titkos helyen annak a rendje és módja szerint eltüntetik" (460c). Tehát a sokat emlegetett Tajgetosz itt is felbukkan, de ezt nem szabad úgy értékelni, hogy a görögök vérszomjas állatok voltak, hanem tudták, mennyi embert bír eltartani a társadalom, és ezek közül mennyinek muszáj dolgozni a földeken, mennyi kell katonának. A másik nézőpon~uk az volt, hogy a szerencsétlenek menynyit szenvednek, ha életben maradnak. A következő érvet magam teszem hozzá: nem tudtak semmit a betegségek valódi okáról, tapasztalataik szerint a beteg ember, állat amúgy is hamar elhull. (Ezek a mondatok a mai olvasónak idegesítőek lehetnek, de akkor még híre-hamva nem volt ezeknek a modern "embcrnemesítő" kalandoknak, melyekkel megkeseredetett az emberiség sorsamind a kommunizmus, mind a fasizmus alatt. Nem korrekt az akkori görögökre és Platónra rosszat mondani, az egy más kora volt az emberiség tanulóidejének.) A gyerekeket Platón szerint a szülőktől el kell szakítani, így az anya nem fogja tudni, hogy kinek a gyerekét szoptatja, a magáét vagy egy másik asszonyét. Úgy gondolta, hogy a nők 2ü-40 éves koruk között szülhetnek gyereket az államnak, ezután már szabadokká váltak, és azzal hálnak, akivel akarnak. A férfi akkor nemzhet gyereket, ha már túl van futásban a legsebesebb iramon (tehát érett, ez 30 év fölött volt) és 55 éves koráig művelheti. Ha nem szabályozott kapcsolatban jön létre gyerek, az fattyúnak számít, és nem kell az államnak- mondja Platón. Természetesen a ,.vitéz harcosnak sokkal több párosodási lehetősége lesz, mint másnak". Ha már itt tartunk, volt egy bökkenő: nem mindenki szerette a lányokat. Talán ezért is az erős propaganda Platónnál az egészséges és nagyszámú utód előállítása és nevelése tárgyában. A görögöknél nagy diva~ a volt a férfiak fiúkkal történő szerelménck, és viszont- de ebből nemlett se gyerek, se katona, ami már komolyabb dolog. Pedig a katonásdit szerették, folyton jó erőn létben voltak. A polgárok szabad idejükben állandóan atletizáltak, és jó idő esetén siettek harcolni egyet. Mivel gyakran volt .· csatára alkalmas az idő, és sokat fondorkodtak, állandóan folytak a háborúk- hacsak a jós ok mást nem mondtak- hol ezzel, hol azzal a várossal. De kellettek a fiatalok a szerelemre is. Erre vilá-342-
gosan utalnak a 474 e és 475a passzusok. Ez a rész a szerelmcs terszól:
mészetű emberekről
[ ... J viruló ifjak :1 szerelmes b'Yem1ekbarátot valamiképpen mindig ingerlik és érdeklik [ ... J
A filozófusok valószínűleg kicsit az átlag felett voltak aktívak a saját nemüket illető szerelmekben. Zenón, az apóriák híres szerzője köztudottan mcsterének és örökhefogadójának, Parmenidésznek szeretője volt fiatal korában Eleában. De Anaxagoraszról is az a hír járta, hogy Szókratész szeretője volt Athénban, anlikor odakerült tanulni. Egyébként azon kívül, hogy turbékolt Szókratésszel, sok szenzációs megérzése volt- és néhány különös gondolata is. Például hirdette, hogy a férftak a női méhjobb oldalából származnak, a nők meg a balról. (Már itt is megvan a bal-rossz, a jobb-jó tipológia.) Talán nem meglepő, de abban a korban a nőt sikerüledenebb élőlénynek gondolták, mint a férfiakat. (Magam még fiatal koromban hallottam vidéken hasonló vélekedéseket népi platonikus férfiaktól.) De vissza a "férfias szerelemhez", amit aztán később görög szerelemnek neveztek. Például külön elnevezése volt az idősebb férfi szeretőnek és a fiatalabbnak. Szókratészről számtalan forrásban fennmaradtak ilyen történek, miközben híres-hírhedt felesége, Xanthippé, akit 50 éves kora környékén vett nőül, bevonult a szellemtörténetbe mint a tipikus házsártos nő. Állítólag az aszszony nagyon dühös volt az urára, hogy vele sosem akar beszélgetni - mennyire mai gondja volt, mintha csak ma hallanánk: "te csak a tévét nézed, és nem törőcisz velem ... " Persze Xanthippé sorsa az átlag görög asszonyok sorsa volt: rendszerint elzárva tartották őket, és uruk keveset hallott az efféle panaszokbóL Alkibiádész, a korszak politikus fenegyereke szintén viszonyt akart kezdeni a nálánál idősebb mesterével, Szókratésszel, aki, ahogy tudjuk, nem volt egy férfiszépség, ennek ellenére Alkibiádésznek hosszasan kellett szerveznie a légyottot, míg összejött neki. Ez a ma madernnek tartott magatartás nem volt ritka az ókorban. Szépen illusztrálja a viszonyokat Platón a Lakomában, melyben a kiöltözött barátok a szerelemről szóló borközi beszélgetést -343-
folytatnak. Ugyanis a résztvevők már az előző este egy ivászaton vettek részt, és elhatározták, hogy ezennel csak mértékkel isznak (mennyire mai történet, nem?), ám nem tudják megállni, és eszméletlenül berúgnak, mert folyton újabb és újabb haverak állítanak be - akik persze már mind jó hangulatban vannak. Velük inni kell! Először megjön Szókratész- még az evésnél tartanak, ő csak szokása szerint lemaradt. Szókratész Agath ón mellett foglal helyet, annak unszolására, és kedélyesen csevegni kezdenek egymással. Agath ón fiatal férfi, dicséri Szókratészt ez meg viszont őt. Amikor Alkibiádész (aki szerelmével folyton üldözi Szókratészt) erősen spiccesen megérkezik - ezt onnan tudjuk, hogy már az udvaron "nagy hangon kiabált", és egy fuvoláslány támogatta -bevallja a társaság előtt, hogy ő bizony részeg, és mentegeti magát, amiért - micsoda bűn - a tegnapi ivásról elmaradt. Az öreget (Szókratészt) nem veszi nyomban észre, de aztán meglá~ a, és melléje fekszik; amint azonban rájön, hogy túloldalt Agathón is mellette van, felpattan, és azzal vádolja Agathónt, hogy lesben áll rá, de utána nyomban féltékeny veszekedést kezd Szókratésszel: Kiügyeskedted, hogy a legszebb ifjú mellé fekhess. Siess védelmemre, Agath ón, mert ennek az embernek a szereime nem kis gondot okoz nekem. Mióta beleszerettem, többé egyetlen másszépségre sem szabad ránézn em, sem vele beszélgetnem, mert különben ez féltékenységében és irigységében bámulatos dolgokat művel, szidalmaz, és kis híja, hogy kezet nem emel rám.
Szép kis szerelmi háromszög, de egy cseppet sem zavarja a társaságot- szakhatták az ilyet. Hanem Alkibiádész bíztatására erősebben inni kezdenek, ő mindjárt jó példával jár elöl, és egy 8 iccénél nagyobb (körülbelül6,4liteme k megfelelő) hűtővödröt töltet meg borral és azt issza ki. Ezt követően keserves és őszinte szerelmi vallomásba fog, és elmondja mennyit küzdött szerelméért: azt hitte, hogy Szókratész majd sóvárogni fog utána, mert fiatal és szép. (Csakugyan szép férfi lehetett, ezt a kortárs feljegyzések tanúsítják.) De nem jött össze a dolog, pedig - mint elbeszéli - tomászni is elment vele, birkóztak is, de nem kívánta meg az öreg az isteneknek sem. Ekkor -344-
· ·
· · .
erőszakosabb lett, rnint elbeszéli: "Meghívom vacsorára, csalfa szándékkal, ahogy a szerelmes férfi szokta szeretett ifját." De hiába, nem kellett, " érintetlenül keltem fel Szókratész mellől, mintha az apámmal vagy bátyámmal aludtam volna". De a végén- bár erről nem ír maga Platón - megtörtént, ami szokott, erről más források számolnak be. A lakomán más történetek is estek, ugyanis a legvégén egy nagyobb társaság ordibálva, hujjogatva betört Szókratészékhez ezek már részegek, mint a csap, és a dolgok rendje szerint muszáj volt velük inni. Ők derék fickók voltak, ittak velük, mire valamennyien rettenetesen berúgtak, és a végén szanaszét hevertek tökrészegen, rnint a lőtt nyulak. Csak hárman maradtak talpon, köztük Szókratész (aki filozófus létére jó katona is volt, ha kellett) úgy ment dolgozni, hogy csak ftirdött előtte, és végigcsinálta a napot. Nyilván nem volt ritka az ilyen alkalom, ha ennyire részletesen tudták, kivel mi történt. A forgatókönyv szinte máig változatlan: kit az asszony kapott el otthon, kit a rabszolgája támogatott árokparttól árokpartig, míg hazaértek. Ez a társaság azt találta ki, hogy megbeszélik a szerelern ügyeit. De egy férfi-női kapcsolatokkal foglalkozó innen nem sokat tud meg, csupán néhány apró esetben történik a heteroszexuális szerelern felemlítése. A beszélgetés alapjában a férfi-férfi közötti szerelemmel foglalkozik, s ilyen morzsákat lehet benne a nőkről találni: Sőt egymásért meghalni egyedül a szeretők hajlandók, nemcsak a férfiak, de még a nők is.
Ez a "ki kiért, miért hal meg" szép lassan került kidolgozásra a szellemtörténetben, ezek csupán az első kapavágások. De nem lettek volna filozófusok, azaz bölcsességet kedvelők, ha nem rendezték volna hierarchiába valamiképpen ezeket a szerelemeket. Mai embemek meglepő, hogy a görögök elteljedten homoszexuálisok voltak. Megjegyzem, nekik fogalmuk sem volt arról, hogy vonzalmuk mások szemében nem egészen szalonképes. Bár az ókorban is különcnek gondolták őket emiatt. Platón azt írja, hogy az közönséges ember, amelyik elfogadja a férfi és női szerelmet, mert "ez az a szerelem, amellyel a silány em-345-
berek szeretnek. Az ilyenek egyformán szeretik a nőket és a fiúkat" (18lb). Azt csak gondolhatjuk, mire tartották azokat férfiakat, akik kizárólag nőket szerettek, de lehet, hogy el sem hitték hogy vannak ilyenek. Mert a két nemet szeretők Platón szerint nagyon ostobák voltak. Ugyanis ezek a másikbanjobban szeretik a testet, mint a szellemet. (Ebből a szempontból a mai ember sem marad le, a többség, alávaló módon, a test alapján szeret. Bár a görögökhöz mérhető homoszexualitás tekintetében még egy többszörösen élenjáró, a libertinizmus vándorzászlajával kitüntetett New York-i alternatív közösségis csak tanuló lehetne. Igaz, a fejlődés töretlennek látszik, előbb-utóbb behozzák a lemaradást.) Platón elmulasztja megemlíteni, hogy lehet valami szép is a különneműek szerelmében. Az azonos neműek szerelménél több helyütt a praktikusságot hozza elő: eszerint a nőknek az állam miatt szülniük kell- és aki hazafi, az ezt letudja -, teljesíti kötelességét, aztán visszatér az emelkedetteb b szerelmek felé, hogy Erósztés aszépségetjo bban megismerhesse. Feltűnő, hogy a nő aspektusát még csak nem is említik a vita résztvevői. Egyértelmű, hogy a nőknek hivatalosan a ferfiak társadalmában nem osztottak lapot, nem volt választási lehetőségük, elfogadták, ami adódott, ha érdekelte őket a testi szerelem, illetve Szapphó nyomán ők is próbálkoztak maguk között a férfiak rnintájára. Ezeknél az aljadékoknál magasabban állnak azok, aki a fiúszerelemre esküsznek (őket ma pedofilnak hívjuk, és nyomban rendőrt keresünk, ha üzelmeikről értesülünk), köztük is többre kell ' becsülni azt, amelyiket a szerelem, a fiú lelkének vágyása motivál. Ezek ugyanis megvárják, míg a fiúk kicsit nagyobbak nem lesznek, "nemsokára kiserked a szakálluk". Aki közönséges, az nekiesik a kisgyereknek is, de nem az a baj, hogy megrontja- ezt ' a fogalmat nem is ismerték-, hanem az, hogy az efféle elrontja a későbbi élvezetét. Mármint a csábítás élvezetét. Persze az ember gyarló, és akadtak csélcsap alkatok is, akik nem tudtak vágyakozásaiknak gátat szabni, hogy "miután gyermeki oktalanságá- ; ban magukévá tették, megcsalják, kinevessék s odábbállva egy rná- ~ sik után fussanak". De azért ezeket nem vetették meg annyira;. . ám erkölcsi alapon a hűséget megkövetelték. Lehet, hogy az efféle emberek a változarosságra esküdtek, és:; eszükbe sem jutott csak egyet szeretni. A "közönséges szeretőket" t -346-
kényszeríteni kell, hogy ezt a csúnya dolgot ne tegyék. A legszebb dolog a legszebbeket szeretni: a derék férfiakat - még akkor is, ha esetleg csúnyábbak. Az ilyen szerelmest mindenki buzdítja. De vannak túlzások is: nem szabad megtörténnie olyannak, hogy pénzért, hatalomért az idősebb "szerelmes férfi a kedves fiúért: esdekeine és könyörögne, fogadkozna nagy esküvéssel s ajtaja elé feküdne". A rendes barátok (korábbi szeretők) aggódó kara ezt megakadályozza. A dolog természetesen más, ha mindezt Erószért teszi, akkor szégyenkezés nélküllehet ilyet művelni, és még rokonszenv is kíséri. De hiába adtak "az istenek, és az emberek teljes szabadságot a szerelmesnek", azért akadtak olyan szülők, akik féltették a fiaikat, és aggódva kíséretet fogadtak melléjük- nyilván saját gyermekkori emlékeikre gondolva-, nehogy valami idősebb szerelmes elkapja gyereküket pusztán azért "mert nagyon vágyik a szép lelkével egyesülni". Maga Platón is bevallja nem könnyű igazságot tenni, és nem is foglal állást, hanem ilyenekkel csúszik ki a garas letétele helyett: " hitvány és közönséges szerető, aki jobban szereti a testet mint a lelket". Némi köntörfalazás után arra jut, hogy egyenlően kell eljárni a két félleL Tehát ha az erasztész (idősebb szerető) kívánja az erómeneszt (a szeretett fiatalabbat), és az benne van a dologban, és ketten bölcsebb emberré válnak ezáltal- akkor rajta. És fordítva is, mert micsoda praktikum, ha férfi férfival van, kielégülnek, és mindegyik megy a dolga után, míg ha nővel történik mindez, akkor bonyodalmak keletkeznek, mert utóbb egy nem kívánt gyerek is születhetik. Ugyanitt egy érdekes magyarázattal is találkozunk, amely meglepő hatást gyakorolt a későbbi gondolkodókra. Régen az emberek- fejtegeti Platón- teljesen gömb alakúak voltak, mindenből kettő volt nekik, négy láb, négy kéz stb. Ezek voltak az androRünök. Ha siettek, nem mentek, hanem sebesen gurultak. és a három nemet (férfit, nőt és a közös nemet) egyben tartalmazták. De túl jók voltak, és Zeusz kettévágta őket, elrendezte a szerveiket, és ebbőllettek az emberek. Azért vágynak folyton egymásra, mert valamikor egyek voltak. (Meglepő, hogy a kínaiaknál is körülbelül ebben az időben tűnt fcil a jin-janR jelpár, amely a két nemi princípiumot egyben tartalmazza.) -347-
Csak az érdekesség kedvéért időzzünk el ennek a gömb alakú ember/lélek elképzelésnek későbbi történeténéL A patrisztika korában (Kr. u. 1-3. század) még van nyoma. Voltak olyan korai keresztény szekták, amelyek a lelket gömbnek képzelték, de ők a nemekkel nem foglalkoztak, hiszen a léleknek nem lehet neme -ezt ebben a korban már pontosan tudták-, mert akkor a lelkek is csak a szexuális kapcsolatokkal foglalkoznának. (Valamint abban a korban már nem volt akkora divat összevissza szerelmeskedni. El tudom képzelni, hogy mennyire meghökkentek, amikor ilyen, előbb idézett platóni írásokat olvastak. A sokat vezeklő, üldözött ókeresztény szerzők sovány hátán felállt a szőr, és szent borzadálylyal olvashatták a platóni méltatlankodást, hogy egyes szülők védeni merészelik zsenge fiúgyermeküket más férfiaktól.) A keresztények a szexualitással eléggé hadilábon álltak, egyes rigorózus szerzők a testi szerelmet még a házasságon belül is csak alkalmanként engedélyezték. (Ezen aztán jó ezer esztendeig vitatkoztak.) Különben is az üldöztetések idején nem volt - mai szóvalnyerőhinni, csak a nagyon eltökélteknek. Mert a cirkuszi állat eledelévé lett keresztény az üdvösségre készült. Amit csak úgy nyerhetett el, ha vigyázott az erkölcseire, de még a gondolataira is. Ugyanis- és ez ma is áll- nem kell ténylegesen paráználkodni a másik ember (felebarát) feleségével, elég ha arra gondolunk, hogy de jó lenne elkapni egy fordulóra a szép nagymellű Kovácsnét, máris megvan a bűn. Akkor ezt keményen megbánták, meggyónták, betartották a penitenciát, böjtöltek, esetleg más komolyabb vezeklést is foganatosítottak, elmentek leprást ápolni, nem húztak . sarut egy fél évig, de önostorozás vagy a vértanúság keresése is szóbajött. Visszatérve a görögök házasságához- mert azért azt sem hanyagolták el, hiszen fonnmaradtak -, náluk az asszonyt vásárolták, ami arra volt jó, hogy hivatalos rangot adjon a születendő gyerekeknek azzal, hogy anyjukat az ágyasok fülé emelte. Persze arnint otthoni kötelezettségeiket letudták, mindenki a hagyományos fentebb leírt kedvteléseinek hódolhatott. Jó öt évszázaddal Platón után erről ír Petronius is, aki Nero kortársa, majd áldozata lett. Korának vitathatatlan tekintélye volt a szórakozások, a lakomák, a szép stílusú élet tekintetében. Ezért · a kortársak az "arbiter elegantiae" melléknévvel illették, mert az . -348-
élvhajhász Rómában mindenki figyelt rá: mit szól ehhez vagy ahhoz a mulatsághoz, vajonjól csinálták-e? A nemes paripa címen fennmaradt története (egy pedofil bűncselekmény precíz leírása) arról szól, hogy egy fiatal római katonamiként csábítja el házigazdájának csinos, kisiskolás korú fiát egy hellén provincián. "Törtem a fejemet, hogyan lehetnék a szeretője, anélkül, hogy az apja gyanút fogna." A furfangos csábító közel férkőzik a családhoz, nagyon erkölcsösnek tetteti magát: "én tanítgattam, s én adtam ki a rendeletet, hogy afiele liliomtiprót be nem eresszenek a házba". Több lépésben ér célba a katona, mert a fiúnak is megtetszik a dolog és kezére játszik a csábítójának. "Hát először is rátapadtam kezemmel tejfehér keblére, aztán belefúródtam csókjaimmal, s aztán kedvemre töltötte, minden vágyamat ... " Sz ép kis történet, de Petronius azt sejtetően fejezi be, hogy a kaland folytatódott. A görögöknél a legnagyobb demokrácia idején is saját házában egy férfi korlátlan úr volt: ha úgy hozta a sors, "halálos ágyán nejét egyik barátjának eljegyezte". Tehát úgy bántak a nőkkel, mint a jószággal általában. Ez elterjedt ókori hagyomány volt, miért pont a görögök különböztek volna ebben? A nők otthon nem sokat tudtak kezdeni magukkal, mert dolgozni nem nagyon kellett nekik egy mai középosztálybelinek megfelelő háztartásban. Mindenre voltak rabszolgák, volt szakács - bár az inkább csak a hellenisztikus időben, a korai görögöknél ez még csak alkalmi szükséglet volt, ünnepi lakomákra vettek bérbe ilyen szakosodott segítséget-, létezett külön bevásárló rabszolga, volt, amelyik a pincére ügyelt, a másik az éléskamrára. Természetesen alkalmaztak személyi szolgákat, szobalányfélét, gyerekkísérőt, mert a fiúgyereknek menni kellett az iskolába, ahol zenélni, énekelni tanult, de verseket, közmondásokat, erkölcsi intelmeket is magoltattak vele. Ha a nebulónak valami nem ment, elverték, ez teljesen általános volt akkor- az az iskola nem számított minőséginek, ahol nem verték el a gyereket avégett, hogy fegyelemre szoktassák. Tehát ezzel sem volt gond otthon. A lányokat tudománnyal nem illett gyötörni, azokat meghagyták olyannak, amilyennek az istenek megteremtették. A gazdának is volt egy külön rabszolgája, amelyik sétáira kísérte. Ez naponta megtörtént, mert a férfiak világa nyitott volt, jöhettek-mehett ek, -349-
amerre csak akartak, politizálhattak, vitatkozhattak az agorán, és mehettek testedzeni. A görögök szerettek sportolni, a maihoz hasonló testgyakorlatokat végeztek - persze meztelenül. Dolgozni azonban nem illett rendes polgárnak. Kr. e. 309-ben Athénban kb. 20 ezer polgár, 10 ezer idegen, valamint 400 ezer szolga élt. A munka kismérték ben az idegenekre, de főleg a rabszolgákra volt hagyva. A rabszolgákkal igyekeztek rendesen bánni; ez olyanféle figyelem volt, mint ahogy manapság nem kínozzuk az állatokat, nem rontjuk el a szerszámokat. Egyetlen komoly férfias kötelezet tség volt, a katonáskodás, ezt rendületlenül meg is tették. A nők tehát otthon főzhettek és szőhettek-fonhattak barátnőik és szolgálóik körében. Gondosa n ügyeltek az atyák és féljek arra, hogy ne tanuljanak mindenfé le marhaságot, mert az megrontj a az erényeiket; az erényes nő inkább műveletlen volt, nem tudott írni-olvasni sem. Ha a férfihoz vendégek jöttek, akkor a feleség nem lehetett jelen, neki a saját lakosztályában volt a helye. A mulatozó vendégek között persze voltak nők, viszont ezek . annyira tájékozot tak voltak, hogy még beszélgetni is lehetett velük. Ők a hetérák- mai fogalmakkal szóval félig-meddig kurvák - voltak, de ez akkoriban rendes szakmának számított, volt rá igény és ftzetőképes kereslet. A házbeli nők még az utcára is ritkán mehettek ki, ünnepség vagy temetés kellett hozzá. Ekkor láthatták őket idegenek is, ezért az ilyen meneteket nagy figyelem kísérte, mert ki lehetett választani a szemrevalább nőket esetleges későbbi feleségnek. A görögök világa élhető volt, mert szép helyeken, kedvező éghajlat alatt éltek, és nem voltak sokan. Szilárdan hitték és tanították is, hogy a teremtésb en a férfi megelőzi a nőt. Empedoklész úgy ír a foldből áramló szilárd dolgokról, melyek a haragban mint indulatba n külön-kü lön léteznek, de "a szeretetben összegyűlnek és vágyódna k egymás iránt. Mert minden ezekből van,.· ami volt, s ami van, s ami lesz még, fák, férfiak, nők keletkeznek" (21. Töredék). A 67. Töredékben érdekes tudomány os megállapítást tesz: Mert amelegeb b [közegben] hímmel viselős a has, e2'ért feketék és erősebb tagúak a férfiak és szőrösebbek. -350-
'
ft
~
Empedoklész, aki nagy hírre vitte még életében, sokat megért és sokat tudott, hihetett a lélekvándorlásban, mert ilyeneket írt: "Mert én egykor voltam már fiú is, leány is, bokor, madár és tengeri néma hal." Tehát a léleknek mindegy, hogy hol van. V ol tak mérsékeltebb nagyságok is, például Zenó n - agyafúrt spekulációi aporiák néven még manapság is keserítik a filozófiát tanuló zsenge ifjúság élét-, aki nem követte a filozófusok általános magatartását: még afiatalfiúkkal való szerelmeskedést is kerülte! A görög mitológia szinte leltárszerűen felsorolja a férfi-nő kapcsolatok szinte valamennyi elemét, lehetőségét. Szilárdan hittek isteneikben, mitológiájuk szépen összefoglalta, be keretezte az életüket, és nagyon frappáns volt, mert az isteneik is azt csinálták, mint ők: csaltak, loptak, hazudtak, orgazdák voltak, hűdenkedtek, tehát rninden különösebb lelkifurdalás nélküllehetett áldozni nekik. Vegyük a szépséges Európát, aki három királyfi testvére mellett Agénór király büszkesége volt. Szépsége híres volt messze földön- már amennyire akkor lehetett messze földre hírl eni. Zeusz, aki (hogy, hogy nem) hírét vette szépségének, szokásos módon, furfanggal szerezte meg a nőt, mégpedig úgy, hogy egy tehéncsordába vegyült, mint jó kiállás ú bika, és a játszadozó királylányhoz nagyon kedves volt. Majdmitad isten (azaz Zeusz), sétálni mentek a tengerpartra, ahol aztán hátára vette a királylányt, és a tengeren úszva szökött meg a nővel, aki már sejtette, hogy valami magas rangú illető vetett rá szemet egyenesen az OlimposzróL Dana é történetének csábírója a változatosság kedvéért megint Zeusz. Ez a szerencséden elzárt nő esete, akit önkényből, féltésből vagy féltékenységből óvnak a kor viszonyai és bevált módszerei szerint. Egyszerűen börtönbe csukatta apja a szép lányt, a börtön tetején volt egy szűk nyílás, melyen a világosság beáramlott. Persze Zeusznak ez elég volt, és aranyeső formájában megtermékenyítette a féltve őrzött Danaét. A történet tanulsága: hiába őrzik a férjek, atyák a nőt, az nündig ki tud fogni rajtuk, addig mesterkedik. (Csak manapság a köznyelv a postást teszi Zeusz helyére.) Kilenc hónap múltán megszületett a gyerek, Perszeusz, akit a feldühödött nagyapa az anyjával (tulajdon elzárt lányával) együtt egy faládába csukatott, és a tengerbe dobatott. Persze Zeusz közbelépett, hogy a történet szép véget érjen. -351-
Vagy ott van Daphné nimfa, aki az ellenálló szűz mintaképe, és inkább babérfivá változik mintsem egy férfié legyen. Tehát az önmegtartóztató életallegóriája is megtalálható a görög mitológiában, mint ahogy a babérfa levelei sokakat boldogítanak, így az a nő, aki nem akar egy férfié sem lenni, elfogadott életet élhetett. A középkor folyamán szépen kivirágzott az eszme, de más tartalmakkal- máig szép példája ennek a női szerzetesség életvitele. Nióbé története is érdekes női sorsot példáz. Nióbének volt bizonyos családi terheltsége, mert az apja, Tantalosz egy ízben vendégüllátta az isteneket, és saját fiát adatta sültnek a kedves vendégek elé. (Tudjuk, ez a motívum felbukkan az Ószövetségben is: Ábrahám Izsákot akarta megsütni Istennek.) Nióbé kevély és buta volt, fennhordta az orrát, és azt akarta, hogy Létó istenasszony helyett egy földi asszonyt (őt magát) imádjanak az emberek. Az aszszanyak így is tettek. Több sem kellett Létó istenasszonynak, felpiszkál ta két fiát, és lenyilaztatta Nióbé összes gyerekét (14 volt neki- az egyszerűség kedvéért 7 fiú és 7 leány). Persze az utolsó halálára az ostoba anya már megtört, de késő fajdalmában kővé vált, olyanná, mint amilyen a szíve volt. A történet arra is példa, hogy milyen kegyetlen bosszút tudnak állni egymáson a nők~ ezt a megfigyelést a görög filozófusok is rendre megtették. Démétér (a földművelés istennője) története a legcifrább. ször az öccse volt beléje szerelmes, de az elől elbújt. Ám előokeJrillt;~• Zeusz, aki szintén testvére volt, persze ő is beleszeretett a be, neki engedett- igaz, a nagy csábító kígyó alakban vP1nt••tt.• meg a nőt. Ebből a testvéri nászból született egy lány, PeJrsz{:phon~~~ őt meg Hádész rabolta el, aki az alvilág királya volt és éppen Zeusz bátyja. Az ügy a családban marad - u"Jl~'~"ua..q ma. Hádész nem magától vetett szemet az unokahúgára, unokaöccse és főnöke, Zeusz engedte meg neki. Démétér, zokon vette a lányával történteket, elképesztő sztrájkba nem termékenyítette meg a földet, és mindaddig fenntartotta az éhínséges állapotot, amíg az istenek diplomáciai úton rendezték a dolgot, és részlegesen vissza nem adták neki Perszefon ét. Hermaphradi tosz története valamivel egyszerűbb. Vele dité ajándékozta meg Hermészt. Hermész addig udvarolt a -352-
istennőjének, míg az engedett az ostromnak, a nász gyümölcse pedig Hermaphradi tosz lett, aki felserdülvén jó kinézésű fiatalemberré vált, kire egy idősebb nő (történetesen egy nimfa) vetett szemet. Eleinte nem boldogult könnyen - ahogy ez lenni szokott - a szemérmes fiatalemberreL De aztán addig mesterkedett, míg fürdőzés közben sikerült magáévá tenni. Igen jó volt a nimranak az ifjúval, mert annyira eksztázisbajött (az idősebb nők szoktak), hogy megkérte az isteneket, hogy csináljanak belőlük egy embert, aki nem férfi és nem nő, hanem a kettő vegyüléke. Érvényesült a női akarat, megtörtént az átváltozás, és így már semmi sem választhatta el őket egymástól. Arra, hogy a görögök nem vették túl komolyan a házasságot -jobban mondva az asszonyt - számtalan érdekes történet ad példát. Sziszüfosz valódi akcióhős volt - csodálom, hogy még nem filmesítették meg a történetét. Úgy tartották, furfangban vetekedett Odüsszeusszal. A hős baja ott kezdődött, hogy Zeusz megint egy nőt lopott, ezúttal egy nimfát. Sziszüfosz pechére meglátta tolvajt. A gondot tetézte, hogy amikor a nő gazdája (a folyó istene) keresni kezdte a nimfát, ráakadt Sziszüfoszra, aki némi kenőpénz fejében (egy forrásért a legelőjén) elárulta Zeuszt. A bűnözők mindig bosszút állnak, mert e nélkül a történet nem elég csavaros. Zeusz tehát elküldte a halált Sziszüfoszért. De Sziszüfosz elkapta a halált (mint egy Schwarzenegge r), és a falhoz láncolva elzárta. Ekkor beköszöntött az aranykor. Nem haltak meg az emberek és az állatok sem. Ez ellen azonban többek, akik a halálbizniszben voltak érdekeltek panaszt tettek. Zeusznak mit volt mit tenni, fel kellett keresnie hősünk et. V ele aztán nem is ellenkezett Sziszüfosz, és némi óvintézkedések után (megparancsolta hűséges feleségének, hogy ne temesse el testét) megadta magát. Az alvilágban aztán számon is kérték, hogy hol a teste, miért csak a lelke van ott. Válaszu} egy meséveljött elő, hogy az asszony csalja, és még ahhoz sem vette a taradságot, hogy egyáltalán eltemesse. Az alvilágban felháborodtak- elvégre ők is férfiak-, és visszaengedték a felvilágba, hogy megbüntesse a hűtlen asszonyt. Persze Sziszüfosznak esze ágában sem volt visszamenni, miután cselesen feljutott, élte földi életét visszavonultan, mint minden akcióhős, akit egy lakatlan szigetről vagy horgászásból rendelnek szolgálatba. Szép nyájaival foglalkozott. Egy napon azon-
-353-
ban a nyájlopás istene, Autolükosz szemet vetett az állataira, és különleges trükkel akarta ello~mi a birkákat. Bűvös festékkel megváltoztatta az állatok színét, és összeterelte azokat sajátjaival, amiket nyilván korábban lopott. Persze Sziszüfosz fellépett a tolvaj ellen, és megfenyegette, ám a rabló, mint a rossz filmekben, nyeregben érezte magát, és odavete tte a hősnek: Ha akarod, keresd meg azokat, amelyek a tieid és vidd őket! Itt jön egy igazi akelőre megfacióhősi trükk (Stallone), ugyanis Sziszüfosz már jó nyit. valamen ragta az állatok körmei t, így könnye n megismerte kénytehát tolvaj Ha már meglett ek az állatok, elégtétel is jár. A telen-kelletlen me~hívta lánya esküvőjére azzal, hogy az első éjszaka Sziszüfoszé. O bele is egyeze tt- így esett, hogy máig is já~a a vélekedés, miszerint Odüsszeusz apja nem Láertész, hanem talán maga Sziszüfosz volt. Hála az isteneknek, a görög mitológia gazdag történetekben, mert a városállamok élén álló királyi családok valamennyien szerettek volna nagyobb legitimációval rendelkezni, és abban a korban szélesen elfogadott és talán elhitt tényezőnek számított az isteni eredet. S mivel ezeket a történe teket embere k találták ki, bennük volt minden tapasztalatuk, világlátásuk. A női álnokságra is akad egy döbben etes példa. Volt egy Bellerophontész nevű fiatalember, aki tiszta lelkű hős volt, de vesztére mutató s kinézetű, akit meg akart szerezni magának házigazdája felesége, akit gyötört a vágy utána, úgyannyira, hogy egy éjjel felkereste hősünket. Megvallotta szerelmét, felajánlkozott neki, arról is biztosította, hogy neki a titokba n élvezett gyönyö r is megfeegy önmagát lelő lenne. De nem kellett így sem. Mit tesz ilyenkor vert helyzetbe hozó nő? Bosszút áll. Még ő dühödik meg a férfira. Az asszony azt mondta férjének: itt van ez a fiatalember, aki viszszaéla vendég joggal- ezt nagyon komolyan vették abban az idő- . ben-, üldöz a szerelmével, erőszakoskodik velem, pedig én rendes felséged voltam, szép gyereke ink vannak stb. (A nők mindig a múlt érdeme ire hivatkoznak, ha bizonytalanok vagy vaj van a fejükön. Ez ugyanaz az álnokság, mint amit a szép Putifárné mű velt Józseffel a híres bibliai történe tben. Gondol om, több ilyen eset megtör tént kevésbé nagyhatalmú férjek esetében is. Mert mielve- ·• néljóhiszeműbb a félj, annál álnokab b a feleség.) E gonosz k állkötélne akar nem aki temülts égnek a logikája szerint annak, -354-
ni, el kell tűnnie- a halál a legbiztosabb. Persze a király nem volt olyan gonosz, mint felesége, és nem végeztette ki Bellerophontészt, hanem mindenféle veszedelmes feladattal bízta meg, de a hős azért hős, hogy diadalmaskodjon, és persze az igazságnak is ki kell derülnie, a nő pedig öngyilkos lesz, azaz leesik a Pegazus hátáról, mert megszédült a magasságtól, melybe a szárnyas paripa felhágott vele. Ugyanez az eset ismétlődik meg Phaidra történetében. Ez a szép kis nő Athén urának, Thészeusznak a felesége volt. Thészeusznak volt egy gyereke, Hippolütosz, akinek anyja egy igazi szöktetett amazon volt. Úgy adódott, hogy ő is egy szűzies életet élő, asszonyra nem figyelő legénnyé vált, mostohaanyja azonban egyre jobban bele habarodott, s mivel nem tudott a fiú ágyába férkőz ni, be is panaszolta az uránál. Nagy cirkusz lett belőle, csak az istenek beavatkozásának volt köszönhető, hogy nem az ártatlan fiatal vére folyt. De így is baj történt, mert Hippolütosz belehalt, az álnok Phaidra pedig magába szállt, és felakasztotta magát. A bosszúálló nő mintaképe Médeia. Sokat áldozott Iászónért, mert szerelmcs lett belé, Ámor nyila pontszíven találta- ez a biztos módszer a szerelembe eséshez. Megmentette Iászon életét is, mire a hős megfogadta, hogy örökre a felesége lesz. (Persze Médeia varázslatos erővel bírt, gondoljunk csak arra történetre, amikor egy vén, a kimúlás szélén álló kosból virgonc bárányt főzött úgy, hogy előtt darabokra szelte.) Iászon egy idő után elhidegült az öregedő asszonytól, és egyre inkább úgy érezte, hogy valami varázslatos szörnnyel él együtt, aki nem is igazi asszony. Közölte vele, hogy nemsokára Kreón király lányát vezeti otthonába. Médeia nyomban megfenyegette, és a szemére hányta, mennyi jót tett vele. Ettől fogva a sértett asszony csak a bosszúnak élt. Saját kisebbik fiával egy méreggel átitatott ruhát küldött volt félje új feleségének, ez nem bírt ellenállni a kísértésnek, fölvette a mágikus méreggel átitatott ruhát, és szömyű kínok közepette szinte elégett benne. Amikor agonizálva ordított, odaért apja is, aki tajdalmasan magához ölelte haldokló lányát, s őt is megmérgezte a ruha. Sőt még a palotát is elégette a szömyű méreg. Iászón ahogy megtudta, mi történt, rohant, hogy megölje Médeiát. De a bosszúálló asszony megelőzte, mert sajátkezűleg ölte meg közös gyermekeiket. Mire Iászón felkapaszkodott a palota tetejére, hogy levágja az -355-
asszonyt, két sárkány jött egy szekérrel, és elragadta Médeiát a csillagos égbe. Viszály az asszonyok között! Amint más népek, a görögök is megfigyelték, hogy a nők nehezen férnek meg egymás között, főleg ha férfin vetekednek. Valamint hajlamosak arra, hogy gondo1kodásukat, számos cselekedetüket alárendeljék annak, hogy imponáljanak. A megfelelés kényszere roppant energiákat képes megmozgatni. Erisz almája ennek a példája. A hatalmas (Zeusz felesége és testvére, Héra), az okos (Pallasz Athéné) és a szép (Aphrodité) harca az elsőbbségért, melynek megszerzése a férfit is jelentette. Ahogy nők között lenni szokott, az istennők is összevitatkoztak azon, melyikük érdemesebb az aranyalmára. A férfi istenek voltak annyira okosak, hogy eszük ágában sem volt dönteni, mert belekeveredtek volna egy női viszályba. Ezért aztán kerestek egy balekot, Pariszt, aki mivel fiatal volt, nem látta át, milyen veszélyes helyzetbe került, és minden különösebb teketóriázás nélkül aszépnek ítélte a dicsőséget. (Csak zárójelbenjegyzem meg: ebből kerekedett a trójai háború.) Az istennők aztán, ki-ki természete szerint állt bosszút, mert természetesen bosszút álltak, ahogy a legtöbb nő teszi, ha lehetősége van rá. (Ebben minden korokon át roppant kitartónak mutatkoznak.) De hagyjuk a mitológia mesés, jelképszerű történeteit néhány, napjainkban is alkalmazható útmutatás kedvéért- magától Arisztotelésztől. Nem egyszer kerülünk olyan helyzetbe, hogy barkácsolás vagy alkalmi otthoni szerelés közben igénybe kell vennünk barátnőnk, feleségünk segítségét. Persze leggyakrabban nem sokramegyünk vele, mert a nőt igen ritkán tud érdekeini holmi fúrás-faragás, nekik csak az eredmény számít: amit kértek az meg- · legyen (és hogy mekkora kosz marad utánunk, mert emiatt lehet egy kicsit veszekedni). Arisztotelész alaposan végiggondol egy sor erényt. Nekünk, kései utódoknak annyi a dolgunk, hogy némi csodálkozás és elismerés után tárgyunkhoz igazítsuk. Az erényekről és következményeiről gondolkodván eljut a tudatlanságból elkövetett cselekedetekhez. Vegyünk egy példát, amikor egy nő, aki történetesen · nekünk segít valamiben, nincsen tisztában azzal, amit csinálunk , -általában ez az alap helyzet. Például tartania kell valamit. De ahogy
<
-356-
az lenni szokott, rosszul tartotta azt a valamit, nagy kárt és töméntelen bosszúságot is okozott, ez utóbbi még súlyosabb dolog. Ha megbánja, és nyomban elnézést kér, nem szoktunk haragudni mi férfiak, sőt még bátorítjuk is, és ezt helyesen, etikusan teszszük. Mert az ógörög bölcs is azt írja: Tehát aki tudatlanságból tesz valamit, de megbánja tettét, azt csakugyan olyannak tekinthetjük, mint aki akarata ellenére cselekedett.
A nők azonban ritkán szokták megbánni az ilyet, és az esetek többségében rátámadnak a férfira - rendszerint ellenvádakkal, hogy nem mondta meg rendesen, mit kell csinálni stb. Ilyenkor hiába minden, magunknak kell megoldanunk a problémát. Szegény férfi nem taníthat meg fél perc alatt egy kötet mechanikát vagy kötőelemtant. Viszont mi meg tudjuk ezentúl, hogy mivel nem tanúsít megbánást, rászáll a fejünkre. De a dolognak még nincsen vége. A filozófus nem azért filozófus, hogy félbehagyjon gondolatokat. A fenti történések a tudatlanságból fakadnak. De mi van akkor, ha a nő beiszik vagy annyira felidegesítette magát, hogy nem képes kontrollálni a cselekedeteit? Akkor is tudatlanságban cselekszik. Mert noha eredetileg tudta, mi van, de pillanatnyilag nem. Ha a szóban forgó nő gonosz is, ami néha megesik, akkor rá is érvényes: "a gonosz lelkű ember sem tudja soha, hogy mit kell tennie, s mitől kell tartózkodnia - s éppen e fogyatékossága miatt lesz igazságtalanná s általában gonosszá". Mennyire igaz, és milyen sok ilyen van a nők között. (A férfiak között is, de most nem róluk írunk.) Bátor-e egy feldühödött nő? Találtam néhány érdekességet a bátorságról, azaz olyan esetekről, amikor valami indulat, például harag olyan hatást kölcsönöz, ami bátorságnak tetszik. Ha volt már a kedves olvasó olyan helyzetben, amikor egy dühöngő nő megtámadta - elvileg minden ötödik férfit megtámadtak már nők - és védekezni kényszerült, de a harcias nő lefogása nem volt elég, mert amaz elképesztő vadsággal és haraggal rúgott, harapott, bátor volt-e? Nem, "hiszen ilyenformán a szamár is bátor volna, mikor éhes: akárhogy ütik is, nem tágít az ennivalótóL Meg aztán -357-
a házasságtörő is sok vakmerő tettet követ el a szenvedélyes vágy miatt." Így Arisztotelész.
Az
AMAZONOK
A görögök miközben gyarmatosították a Földközi-tenger partvidékét, ahol különféle népekkel kerültek kapcsolatba, számukra meglepő dolgokat tapasztaltak. Találkoztak olyan népekkel, melyek a származást az anyához kötötték, és mit adnak az istenek, valószínű láthattak felfegyverzett nőket is (ez éppen hogy belefért "férfisoviniszta" görög fejükbe, mondanák a feministák). Némely távoli népeknél meglehetős egyenlőségben éltek a férfiak és nők. Találkoztak olyan nőkkel, akik amellett, hogy hallatlan módon fegyvert viseltek, még a közéletben is részt vettek. Eleinte odahaza efféle hazug kitalációkat nem is akartak elhinni, inkább mesének gondolták. Pedig ennek-mánnin thogy voltak felfegyverzett nők- a Fekete-tengertől északra elterülő vidéken több nyoma akad. A dór hódítástól kezdve a Kr. e. 6. századig már szép számmal voltakjól működő görög gyannatvárosok körben a partvidéken: Herakleia, Szinope, Pitüosz, Phanagoria, Tanaisz. Türasz stb. Az itt lakó görög telepesek találkozhattak jócskán szauromata, szkíta törzsekkel, ahol ez a civilizálatlan módijárta. Mivel akkor nem volt sem újság, sem rádió vagy más efféle, az emberek utaztukban sok történetet hallgattak meg egymástól, és éppúgy mint a maiak, szeretrek borzongani - csak mi ezt leginkább egy moziban vagy egy · tévéhíradó előtt műveljük, ők pedig színes történeteket hallgattak a tábortüzek mellett vagy a lakomaasztaloknáL Ezeken aztán he- , tekig elspekulálgattak. Annak az idegennek, aki elég koros volt ·. és sok sebhely borította testét, nünden szavát szívesen elhitték. A korabeli és kései görögök, sőt még a rómaiak is valósággal oda• , voltak a félig mese, félig igaz amazontörténetektőL Ezek legalább olyan izgalmasak voltak nekik, mint nekünk ma ' az ufótörténetek és a pletykák. Erre jó példa a rengeteg fennmaradt képzőművészeti ábrázolás. Igen sok váza, kratér, ivóedény; maradt fenn ilyen ábrákkal, ami arra utal, hogy a komoly tömeg·· termelés egyfajta kereslet kielégítésére történt. (Gondoljunk a mai -358-
rajzflinúigurákkal ékesített bögrék forgalmára.) Így válhattak a hétköznapi találkozásokból Athén vagy Pherai kocsmáiban lenyű göző történetek. Bármelyik ókori görög bemehetett Phigalia Apollón templomába, és saját szemével megnézhette az amazonokharcának ábrázolatát a frízen (ma a British Museumban van, szívességből az angolok őrzik.) Zeusz óriási szobrán is láthatóak az amazonok harcai, de Paliasz Athéné szobrának pajzsán is az amazon katonanők láthatók, amint éppen aprítják egymást a görög férfiakkal. A hellenisztikus korban egyenesen kedvelt szarkofagmotívummá lépett elő a téma. Abban mindenesetre meg lehet egyezni, hogy amiket az amazonok elszántságáról és férfiakkal tanúsított magatartásárólleírtak az elborzadt férfiak, azokban felsejlik a mai feminista mozgalmárok előképe. Érdekes, nem nagyon büszkélkednek ezen mitikus elődökkel, amikor azt bizonygatják az elfogult Johann Jakob Bachofen nyomán, hogy minden társadalomnak matriarchátus volt a kezdete. (De ne mélyedünk el a dúsgazdag bázeli egyetemi tanár 1861-ben megjelent művében, mely Engels Frigyesre, Bebel Ágostra is nagy hatást gyakorolt.) Az amazon ok a hagyomány szerint férfit nem tűrtek országukban, de a Kaukázus mellett egy néppel fajfenntartási okokból kapcsolatot tartottak. A megszületett fiúkat azonnal megölték, vagy eladták rabszolgának. Beszélték még azt is, hogy jobb oldali mellüket levágták- más források szerint leperzselték csonkig- mégpedig kislány korukban, nehogy az íjazásban később akadályozza őket.
Vérfagyasztó történetek abban a társadalomban, ahol csak a férfiak számítottak, és azok is inkább egymással foglalkoztak- vagy szerették, vagy gyilkolták egymást. Az ember azt hinné, hogy ezek az amazon ok kemény lányok voltak, olyanféle alakok, mint a többi görög isten és félisten- tehát nem léteztek. De a 19. század derekán a fekete-tengeri sztyeppéken végzett orosz ásatások olyan sírokat tártak fel, melyekben női harcosok nyugodtak. Aztán keletebbre, a Volgán túl egészen az Uráiig szintén sok ilyen sírra akadtak, mind tele fegyverrel, páncéllal, harci övekkel - és női csontvázakkaL A sírok a Kr. e. 7-6. században keletkeztek. Tehát a görögök nem beszéltek félre, tényleg találkoztak fegyverforgató nőkkel.
-359-
Hérodotosz az 5. században tudósít róluk, amikor a Volga déli folyásánál éltek a pusztákon, olyan társadalmakban, melyekben politikai és katonai együttműködés volt férfiak és nők között. A görögök azt látva, hogy nők is fegyvert forgatnak- ami egyenesen elképesztő lehetett számukra otthoni viszonyaikhoz képest - elkezdtek fantáziálni a dologról, és egyre színesebb történetet kanyarítottak az amazonok köré. A tudósok ma is több elmélet között ingadoznak, van, aki korai feminista államot lát a szauromaták közösségében, ahol az asszonyok uralták a többségi pozíciókat a társadalomban, vallásban és hadseregben. Ha ez helyes elmélet, akkor ebből is látszik, hogy a feministák által teljesztett "minden hatalmat a nőknek megoldás megszünteti a viszályokat" hamis állítás, mert egyszer már kipróbálták, és akkor is csak háborúk lettek belőle. Némely tudós meggyőzően állítja, hogy éppen a görögökkel való találkozás lázította fel a férfiakat saját, a görögökéhez hasonlítva elnyomott helyzetük megváltoztatására. A Kr. e. 7. században ugyanis már megjelentek az első hellén gyarmatosítók, és ezek saját férfiuralmi rendszerüket teljesztették el a Fekete-tenger környékén lakó szkíták körében. Hozták a gazdasági rendszerüket, városokat építettek, ipart űztek, élénken kereskedtek a környezetükkel, ami lehetséges, hogy századok alatt a törzsek társadalmi rendszerének megváltoztatásához vezetett. Fennmaradt egy monda, melyet N agy Sándor halála után szá- · zadokkal Curtius Rufus írt Kr. u. 80-ban. Ebben az amazonokkal kapcsolatban arról szól, hogy egy amazon királynő elment a hódítóhoz, és felkérte, nemzzen neki egy gyereket. Természetesen a leperzseltjobb mell említése sem marad el. Hippokratész megfigyelte utaztában a mai Azovi-tenger mellékén élő a szarmatáknál, akiknek asszonyai lovagolnak, nyilaznak, ellenség-.· gel harcolnak, hogy addig szűzek maradtak, míg három ._u~.u.-.-· get meg nem ölnek. A fiúgyerekek megölésének legendája lett terjedtek enyhébb változatok, miszerint visszaadták az apa törzsének. Az amazonok küzdelmét ilyenképpen jellf:m(!Z-", ték a korabeli szerzők: "mint dühöngő, ragadozó v'"'dlldLU'"Egy másik szerint: "akár egy vérre szomjazó oroszlán." 1-'<>rííll:· nehéz és nagy volt, olyan, mint egy alabárd csak két éle volt.
-360-
Az amazonok ezek szerint nemhogy a férfiak alatt, hanem inkább azok fólött álltak. A férfiak náluk szolgálók voltak, és csak annyi dolguk volt, hogy a gyerekeket összehozzák Persze a dolog nem stimmel egészen, mert a fiúkat a történetek szerint vagy megölték, vagy megcsonkították- a gyerekkitételt a görögök ismerték, és efféléket persze könnyen elhittek. Előttem rejtély, kik lettek a későbbi férjek- csupa hibbant? Mert az amazonok férfiimpartja előbb-utóbb nehézségekbe ütközhetett. Bár semmi sem tart örökké, a görögök szép lassan civilizálták e társadalmak férfiait, és szép lassan megtanították őket a helyes asszonytartásra. A görögök sokat hagytak ránk, ami az emberikultúra egyetemes építményét illeti- és talán van mit tanulnunk tőlük a nők kel folytatott kapcsolatok terén is.
-361-
Mit gondoltak a rómaiak a nőkkel való bánásmódról? Az a nép, amelyik fejlett úthálózatot épített (ebből alakult ki a mai európai úthálózat- minden út Rómába vezet), néhol még ma is használható vízvezeték-rendszert hagyott hátra, és példátlan ftirdőkultú rát, melyet némely országban még ma sem sikerült utolérnünk. A régi Rómában a nap fénypontja a fürdés volt. Megesett, hogy egyazon fürdőbe járt a szenátor, a császár és a sarki kereskedő vagy a leszerelt katona, a felszabadult rabszolgával. A házasodást szigorúan szabályozták, eleinte még a hatodfokú rokonok egybekelését is tilalmazták, de később - ahogy lenni szokott - a túlzottan szigorú és értelmetlen törvények lazultak. Persze amikor a hatalom akart valamit elérni, akkor akárnülyen törvényt lehetett hozni: Claudius császár az unokanővérét, Agrippinát külön erre meghozott törvény engedélye alapján vette el. De hogy mutassa, milyen szigorú, hozott egy olyan rendelkezést, hogy leánytestvér (nagynéni) leszármazot~ával ezt nem lehet megtenni. (Ő ugyanis a nagybátyja leányát vette el.) Ez mindjárt más! - mondták a rómaiak, és nyomban utánanéztek, van-e valami kapós és gazdag (ez a császárkorban számított) unokanővér a családban. Az eset azt mutatja, hogy a gyakorlatias római nép alaposan megfigyelte az endogánüa káros következményeit, és anüg maguknak kellett harcolniuk (fegyvereseket állítaniuk), keményen felléptek ellene, később, amikor a toborzott barbár népekből származó katonák küzdöttek helyettük, elpuhultak, és alább adták a szigort. Kezdjük mindjárt azzal, hogy a fhfinakjoga volt a nőt, ha az esetleg hűtlen volt, jól el verni, de ha nagyon haragudott, meg is - 3ó2-
ölhette hirtelenjében. Ezután semmi különös cécóra nem volt szükség, de az illem azt kívánta, hogy valakit menesszen a megölt feleség családjához a szomorú esetet közölni. Aulus Gellius, aki nyilvános bíró is volt Rómában, így ír erről: Ha feleségedet házasságtörésen kapod, bíró i ítélet nélkül is büntetlenül megölheted; ő viszont, ha te követsz el házasságtörést, vagy téged csábítanak házasságtörésre, u_üal sem merészkedhet, de nincs is joga hozzád nyúlni.
Ciceró állítólag eladta feleségét rabszolgának, mert nem bírta elviselni annak rajongó szerelmét. Ezzel fényes ókori igazolását adta annak a mondásnak, hogy jóból is megárt sok. De Marcus Cato, aki korábban élt a nagy szónoknál (Kr. e. 234-149) még szigorúbb volt, kár, hogy nem maradt fenn több számos művéből, mert akkor most többet tudnánk a helyes aszszonytartás római követelményeirőL A magam részéről szívesen vesztegetek pár szót erre a nem mindennapi emberre, akirőlleg többen azt tudjuk, hogy a szenátusban rendszeresen azt hajtogatta: "Szerintem Karthágónak el kell pusztulnia." De ezt nemcsak az erős és jól felfegyverzett gazdag város iránt érzett aggodalom miatt mondogatta, hanem legfőképp azért, mert vele ellentétben Publius Scipio Nasica mindig így fejezte be beszédét: "Szerintem pedig Karthágónak fenn kell maradnia." A d~rék Scipiónak nem lett igaza. Csak elpusztították végül! Cato állítólag egész életében három dolgot bánt meg, azt hogy titkot bízott a feleségére, hogy hajón ment oda, ahová gyalogszerrel is mehetett volna, és hogy egy napot tétlenkedett. Cenzorként megtisztította a szenátust a nem odavaló elemektől. Ez persze nem ment minden botrány nélkül. A cenzornak komoly feladata volt, erről Plutarkhosz így ír: "A rómaiak felfogásaszerint sem a házasság, sem a gyermekek nemzése, sem az életmód, sem a vendégeskedés nem maradhatott felügyelet és ellenőrzés nélkül." Ezt ma a totális államnak mondanánk, mert csak azt látjuk, hogy micsoda béklyókat rak a szabadságra vágyó emberre, de kétségtelen előnyei is előjönnek azért koronként. A cenzor dolga többek között az erkölcsök felügyelete volt. Mert az emberek bizonyos ellenőrzés alatt kevésbé kanászodnak -363-
el, a rosszat szokás szerint erőszak nélkül is hajlandóak követni, de a jót már bajosabb kihozni belőlük. Cenzori intencióra, aki fektelen életmódot folytatott, azt kicsapták a lovagren dből, eltávolították a szenátusból. Cato az ősi szokásokra támaszkodott, melyek körül szinte minden társadalomban nagy harc ok dúltak. V ol tak, akik - akárcsak ma is - kereken elvetették volna valamennyit, núg mások a vérüknél is becsesebbnek tartották a régi szokásokat. A cenzorok ezek megóvására is ügyeltek. Catóról kortársai tudták, hogy nem fog kukoricázni, ha hatalomra kertül, ezért az ellenpárt egyből hét jelöltet is állított vele szemben, nehogy megválasztassék censomak. Mert ő bizony a kéjelgés, a bujaság hidráját le akarta fejezni, és ezt nem is rejtette véka alá. Szigorára jellemző volt, hogy egy konzulságra pályázó patríciust (Maniliust) azért zavart el a szenátusból, mert a leánya szeme láttára megölelte a feleségét! A nép ennek ellenére szerette és elégedett volt vele, talán mert érezte, hogy nem ellene, hanem érte küzd. Igaz, hogy megcsinált is olyanokat, hogy a magánházaknak a közterületre nyúló részét vita nélküllebontatta, és elvágatta azokat a vízvezetékeket is, mely eket gazdag magánházakba jogtalanul bevezettek- ha azok városi tulajdonban voltak. Ugyanakkor nem volt kegyetlen ember, és érző szívre vall az a Plutarkhosz által idézett kijelentése, mely szerint nagyobb dicsőségnek tartotta, ha valaki jó férj, mintha nagy senator lenne. Öreg korára, amikorra megözvegyült, háztartása egyik fiatal rabszolganőjével folytatott viszonyt, de miután észrevette, hogy ezt menye és fia nem nézi jó szemmel, változtatott a dolgon. Egy fóromra vivő séta során megkérte volt titkára lányának kezét, mondván, hogy ugyan már nagyon öreg, de más kifogás alá nem eshet. A házasságot azon nyomban kihirdették a fórumon. A lány megkérdezése nem szerepelt a napirenden. Cato erősen konzervatív nézeteket hangoztatott kiváló beszédeiben, nagyon ellene volt a női cifrálkodásnak és luxusnak. Aminek volt is alapja, mert az ő korában indult be a luxusvásárlás folyamata, és ezek az aranyak nagyon hiányoztak a közigazgatásnak, később pedig még inkább. Cato szerint ha a nő bort ivott, meg kell fenyíteni. Ez abban a korban általában a verést jelentette, nyilván létezett enyhébb formája, arnikor a fétj csak néhány intő pofont adott. A súlyosabb -364-
a megkorbácsolás lehetett. Ugyancsak Cato mondta: ha "idegen férfival" keveredett botrányba az asszony, akkor ki lehet végezni. Ehhez képest a mai nőknek nincsen éppen rossz soruk, és érdekes, abban az időben nem is lázadoztak ez ellen a nők. Persze az a korszak nem az emberi szabadságról szólt, fontosabb volt a hit és a biztonság. Ezért aztán szargalmasan áldoztak az isteneknek, és hódoltak a császárok előtt. Persze nemcsak ilyen szigorú szokásokról maradtak fenn emlékek, hanem akadtak olyanok is, amelyek a férfi és a nő kapcsolatának kellemesebb vonásait muta~ák. Varro azt írja, hogy az ifjú férj kizárólag éjszaka vihette házába a feleségét, ezalatt a kedves rokonok diót szórtak szét, ami Jupiter szent gyümölcse volt, és amint Jupiternek felesége, J un o is tisztes családanya volt, úgy váljék hasonlóan tisztes családanya a menyasszonyból is. (A népies magyarázat az volt, hogy amikor a diót szétszórták, azon a rokon gyerekek nagy zsivajjal összekaptak, és aközben nem lehetett hallani a szüzességét elvesztő ifjú asszony élvező sikoltásait. De ezt Varro nem tartja helytállónak.) Szokásban volt a menyasszonyi öv. Ezt csak a vőlegénynek volt joga megoldani, és Herkules csomójával kötötték meg a család nőtagjai. Ez a csomó azt jelképezte, hogy olyan bő gyermekáldásban részesüljön az ifjú férj, mint Herkules, akinek 70 gyereke volt. Egyébként sok gyerek született. A fiúkat számozták körülbelül ilyenformán: Első Kovács, Második Kovács. Ha azt írom: Septimus (hetedik) Severus, már talán ismerősebb: császár volt 193-211 között, ő alapította többek között Aquincumot is. A gyűrűről Apion- aki görög volt- azt írja, hogy az egyi ptorniak az emberi hullák felboncolásakor találtak egy ideget, amely a kisujj melletti ujjból egyenesen a szívhez vezet, ezt az egész ókorban vita nélkül mindenki elfogadta. Ma is ezt a hagyományt köve~ük, amikor gyűrűs ujjunkon je gyűrűt viselünk. A római nő sokba került a férj eknek. Abban az időben ugyanis el kellett tartani a nőket, mert általában nem dolgoztak, de megengedték nekik, hogy a vendégségben jelen legyenek a férfiak mellett - hatalmas fejlődés a görögökhöz képest. Emiatt fel kellett öltöztetni őket - legalábbis ez volt a nők véleménye -, és bármilyen státusuk volt is, rendelkeztek megfelelő eszközökkel, -365-
hogy ezt az igényüket a férfiakon behajtsák. Erről a témáról tennmaradt Titus Maceius Plantus verse, aki Kr. e. 3. században élt. Hát még mikor fizetni kell a férjnek! Ott áll az ötvös, tímár és takács, A hímző, rőfcis, ingkereskedő, A ruhafestő, sárga, kék, piros, A varga, divatárus és szabó. Itt a sarukészítők, mályvafestők, Amott a szűcsök kérik pénzöket, Meg a szalag- és övkereskedők.
(Tehát akkor még meglehetősen szolidak voltak a nők a császárkor asszonyaihoz képest.) A római nők sokféle ruhadarabot viseltek, még melltartójuk is volt. Mivel a gombot akkor még nem találták fel, csatokat, kapcsokat és különféle tűket használtak, ezek tartották rajtuk a kelméket, és miután ezek többnyire divatcikkeknek számítottak, sokba kerültek. A korai császárkorban, amikor még többen voltak a hazafias római férfiak, be akarták tiltani a selyemimportot,, mert nagy volt az aranykiáramlás mértéke, és ez mind idegenbe, Azsiába ment. Megengedhetetlennek tartották, hogy India, Kína gazdagodjék a birodalom rovására. Az öltözködés csak egy volt a költséges dolgok közül. A szappant leszámítva - még nem találták föl - a római nők minden létező pipereszert használtak, ezek nagy részét az egyiptomiaktól vették át, ahová sikk volt elutazni. A turisták szabályosan bevásároltak útjaik során mindenből, ami megtetszett nekik vagy kurrens volt odahaza, persze a vámot akárcsak ma is, mindenféle trükkel megpróbálták kijátszani. Ürdögdi György elmesél egy történetet. "Egyszer egy római hölgy négyszáz darab igazgyöngyöt akart a határon - természetesen a vám megfizetése nélkül - átvinni, és az értékes csomagot keblébe rejtette." A vámos nőt nem motozhatott magában a vámhivatalban- a hatóságok már akkor sem mentek a szomszédba néhány fafejű rendeletért -, ezért eleresztette, de odébb az úton elkapta, mert az országútra már nem vonatkozott a vámos motozási tilalma, ott csak egy férfi tapogatott meg illetlen módon egy nőt, de mivel kár nem esett benne -366-
(ezt szankcionálta volna a törvény), nem volt semmi gond. Végül lebuktatta a csempészt. A császárkorban az erkölcsök módfelett meglazultak. Divatba jött a görög mádi szerelem (terfi férfival). A házassági hűséget is lazán kezelték, erre utalnak Tacitus elismerő sorai a germánokróL Mint afféle barbár népről kedvezően ír, főleg ami az erkölcseiket illeti. Dicsérte szigorú házassági szokásaikat, hogy a legtöbb germán egyetlen nővel is beéri, és a gazdagoknak nem a gyönyör miatt van esetenként több feleségük, hanem- ahogy ma mondanánk --a rang kötelezi erre. A férj adott hozományt a feleségnek, tehát rituálisan megvásárolta. Ezt aztán a rokonok, szülők megvizsgálták és jóváhagyták - nyilván megfelelő hozomány-jegyajándék után fogadták el a férjet. Az asszonynak társnak kellett lennie jóban-rosszban. A germán nők- Ílja némi keserű nosztalgiával Tacitus- ,jól védett szemérmességben élnek, a látványosságok csábításai, a lakomák bujtogatásainem rontották meg őket". Házasságtörés ugyan ritkán esett meg közöttük, de a nőt nem végezték ki, csak megszégyenítették: megkorbácsolták és megnyírták, aztán visszazsuppolták a szülőkhöz, ami nagy szégyennek számított. A rómaiak meglepően modern életet éltek, sokat utaztak kereskedtek, fejlett pénzügyeik voltak, rendszeresen foglalkoztak befektetésekkel-akkor ezt még becsületesen spekulációnak nevezték. A társadalrnon belül viszonylagos nyitottság volt, az emberek elmondhatták a véleményüket, de ha túlságosan igazuk volt, lakoltak érte. Lehetett valaki rabszolgából rnilliornos és rnilliomosból rabszolga - igaz, nem sűrűn. A szegények kevésbé haragudtak a gazdagokra, inkább csodálták őket és kegyeiket keresték, igyekeztek kliensekké válni. Akikre haragudtak, azok az idegenek voltak és a más vallásúak. A nőkre ez az élet nem vonatkozott, ők a férfiak kellékei voltak és anyák, ebben a minőségben tiszteletet kaptak, ha volt rá ok. A sok ágyas és örömlány miatt rendre megcsalták őket, csakhogy ezt nem fogták fel megcsalatásnak. Fordított esetben természetesen szigorúan felléptek ellenük, ahogy a fejezet elején láttuk. Még évszázadoknak kellett eltelnie, rníg a megcsalás fogalma elnyerte mai értelmét. A rómaiak számos helyen előjönnek tárgyunk kapcsán, és ismételni nem udvarias dolog- ezt meghagyjuk a nők nek -, úgyhogy búcsúzzunk tőlük. -367-
A kereszténység zsidó gyökerekből táplálkozott, és a korai szent írók hol a zsidó vonalat követték, hol pedig a jézusi utat, akimint mondták róla a farizeusok, iszákos volt, vámosok és parázna nők tartoztak a baráti köréhez. Itt a nők külön fontosak, mert a hithű zsidó nem nagyon mutatkozott idegen nőkkel nyilvános helyeken. Jézus is hívő zsidó lévén maga figyelmeztet a törvények betartására, megtartotta az írást mindazon esetekben, amikor a szeretet parancsa felül nem írta az ószövetségi elveket. A vallásos zsidó nem nyúlt idegen nőhöz, mert nem lehetett tudni nem tisztátalan-e. Ez okból ma sem érintenek meg ortodox zsidók liftgombot és közösségi ajtót, mert tisztátianná válhatnak tőle, és a megtisztulás nagy cécóval jár. A keresztény tanokat elsősorban a nők kapták fel, mert ezek a nagy Római Birodalom minden szegletében ki voltak szorítva a bevett helyi és általános vallásokból, nem volt helyük a kultuszokban, nem mutathattak be áldozatot, kivéve azt a néhány istennőt, akiknek papnők szolgáltak. A keresztény egyház készségesen elfogadta a nőket mint hívőket, részt vehettek az áldozatbemutatásban, lehettek szerzetesek. Sőt a korai századokban vértanúk is, akiket aztán hősies hitvallásukért szenrként tiszteltek. Papok már nem lehettek, bár ennek teológiai okai nem voltak. Ám lehetetlen volt elvonatkoztatni a kor általános kultúrájától és szokásaitól. A tudás tiszta vízébe társadalmi méretekben először belemerítkező nők hatalmas erőt képviseltek a kereszténység korai évszázadaiban. Amikor a nőt az egyház mint hívő t kezeli, gyakorlatilag egyenjogúsítja, ami közelmúltbeli kifejezéssel élve forra-368-
dalmi tett volt akkoriban, és elindította a nőket társadalmi felemelkedésük útján. A szexet a korai egyház nem nézte jó szemmel. A kor hedonista kultúrájával szemben az aszkézist, a lemondást helyezte elő térbe. A római kor embere a mai szemmel nézve sem volt éppen erkölcsösnek nevezhető, az egyház ez ellen teljesjoggal fellépett, hiszen tagjait meg kellett különböztetnie a többiektőL Ha az aszszonyok paráznák, akkor a nyáj is az lesz, mert ezt adják tovább a gyerekeknek. A házastársi hűség és a monogámia új eszme volt, és növelte a keresztény közösségek összetartó erejét, belső szolidaritását. A többi kortárs vallásnak - a zsidót kivéve - nem volt szexuális erkölcstana, a hívők nyugodtan szerelmeskedhettek fűvel-faval. Vel ük szemben a keresztények példás és feltűnően józan életet éltek, amit önként vállaltak. (Ez nem is fért a pogányok fejébe, és minden keresztényüldözéskor előjöttek a különféle rémmesékkel, mint csecsemő- és emberevés, vérivás stb.) Azt a korábbi magatartást, hogy családok önmagukhoz vagy a nemzetséghez voltak szolidárisak, felülmúlta az új: a másik embert felebarátnak tekintő, a származására, vagyoni helyzetére nem néző, a megvallott hitet fontosnak tartó szernlélet. De kár, hogy ezektől kétezer év alatt messzire eltávolodtunk! Ezek az elvek a gyakorlatban lehetővétették a hit gyors és széleskörű terjedését. Megszületett az első világvallás, és megteremtődtek a kozmopolitizmu s ideológiai alapjai. Elvileg egy kereszténynek mindegy volt, hol él, ha hitét gyakorolhatta. A vallása nem volt rituálisan kötve bizonyos szent helyekhez, és a tisztasági törvények külsődlegesen nem léteztek. Természetesen rengeteg olyan hagyomány, életelv, gyakorlat keletkezett, amit a kor tudományos színvonala igazolt, de ma már a bőségesebb ismeretek alapján hülyeségnek gondolunk. Például hogy kismamával (terhes nővel) nem lehet szeretkezni. Az akkori egyházatyák azt a szellemes hasonlatot használták az ilyenkor is szerelmeskedni akaró férjek lebeszélésére túl azon, hogy intették őket: a szex nem az öröm rniatt van! Azt mondták: a földműves, amikor bevetette a magot a jó földbe, nem bolond, hogy még egyszer vessen, hiszen attól nem lesz több gabonája, hanem még az is tönkremehet, amit elvetett. De nem lehetett -369-
az ókeresztény felfogás szerint szeretkezni templomból jövet és imádság után sem, este aludni illett, nappal meg a hasznos munkát kellett végezni, nem pedig a bűnös, parázna ölelkezéssei tölteni a drága időt. Az egyháznak a család különösen fontos volt, tehát amiről tudták, hogy kárt tehet a családban, keményen üldözték. De ennek a gondolatnak is volt előképe, mert a zsidók körében létezett egy esszénus nevezetű szekta, akik nagyon tiszta életet igyekeztek élni, ezeket a tanokat azonban nem a zsidók sajátitották el, hanem az eleinte zsidókbóllet t keresztények, majd a többi hívő. Az esszénusok hirdették a házasságban való önmegtartóztatást, a puszta szerelmi gyönyört bűnösnek tekintették. Ezzel persze az esszénusok sem találták fel a spanyolviaszt, mert a buddhisták már előttük nagyra értékelték a tisztaságot, melyen a nemiségtől való tartózkodást értették. Az egész kora kereszténységre jellemző volt, ho~ a nemi életet nem nézték jó szemmel. A nagy tanítók, Szent Agoston, Origenész és Tertullianus is óvott ettől. Szent Ágoston tudta, mitől óv, hiszen maga Karthágó ba ment kipróbálni a szexet, a "szégyenletes szerelmek pocsolyája" odavonzotta a fiatal legényt. Később ágyasáról elmélkedve így Írt: A magam példáján tapasztaltam véle, hogy milyen messzire van a nemzés céljából kötött házas együttélés állapota a szenvedélyes szerelmi viszonytól.
Nagyjából ilyen volt a kor keresztény szemlélete, mely messzi századokra kihatott. Ebben az erkölcsi szemlélethen persze megvolt az ellenállás a rendkívül szabados késő császárkori római társadalom erkölcseivel szemben. Akkoriban egy valamire való olajmécses általában falioszt ábrázolt, de ú~elzőként, vízköpőnek is gyakran használtak kőbe faragott meredt hímvessző-ábrázolatot. A házasság intézménye sokáig nem volt egyházi jellegű. Az őskeresztények kezdetben maguk kérték a lelkipásztoruk áldását a római pater familiaris áldásának mintájára, a házasság szentséggé csak 1563-ban vált a trienti zsinaton.
-370-
A kereszténység, ahogyan fejlődött és államvallássá vált, a korábbi pogány szokásokhoz képest hallatlan szigort hozott be a szexuális szokások területén. Megkövetelte a házastársi hűséget, amely azóta is teljesítendő követelmény mindenütt, ahol csak a vallás elterjedt. De különféle korokban másképpen sikerült betartani - általában rosszabbul, mint jól. (Mai időnket nézve éppen nem álljól a szénánk.) Kevés kor volt a történelemben, melyben ekkora fokú volt a nemi szabadosság, mint korunkban, és ilyen rossz a családok helyzete. Ma núndenesetre nyilvánosabban történnek a dolgok a szexualitás terén, mert szinte semmilyen intézményes fenyegetettség nem létezik. Abban az esetben, ha egy nő félrelép, és az éppen házhoz érkező biciklis futárt elcsábítja, nem történik semmi, ha sokadszor teszi meg, fennáll a lehetősége, hogy a férje vagy élettársa elkapja. De lelkiismeret-furdalása nem nagyon támad, vagy csak rövid ideig, hiszen a szabad szerelern az önérvényesítés és az öqjutalmazás bevett eszközének számít. Constantinus császár Kr. u. 312-ben kiadott egy sor erkölcs szilárdító rendeletet; többek között a korábbi császárok által kiszabott büntetéseket elengedte, és az elkobzottjavakat visszaadta. Ő volt az, aki menedékhelynek ismerte el a keresztény templomokat- ez a szokás aztán egészen az abszolutisztikus állam megjelenésének koráig meg is maradt. De voltak Constantinusnak szigorításai is, mert az új erkölcs bevezetése nem ment egyszerűen, kellett egy kis hatalmi pártfogás is. Ezért ha egy szabad nő rabszolgával hált, akkor ez lebukás esetén halált jelentett számára -lehetett akár nagy szerelem, akár csak egy kaland, egyre ment. A rabszolga rosszabbul járt: őt élve elégették. Persze a pogány korban is vigyáztak erre, de nem erkölcsi okokból, hanem a rend és főleg a vérvonal tisztaságának fenntartása miatt, tehát a nő is rabszolga lett. Fordított esetben egyik korban sem történt semmi, tehát a férfi nyugodtan elkaphatta a neki tetsző rabszolgalányt, amikor csak kedve tartotta. Legfeljebb ha túlzásba vitte, megrótták, hogy nem bír úrrá lenni a szenvedélyein. A császárkori Róma úri társasága egykedvűen különcségnek tartotta, ha valaki rabszolgájával élt együtt. Ezekben a constantinusi törvényekben felrémlik a középkori Európa esztelenségig fokozott erkölcsi szigora. Természetesenaminden ember egyen-371-
elvet nem alkalmazták tételesen, mert akkor vége lett volna a rabszolgaságnak, és ahhoz a viszonyok éppen nem voltak megfelelőek, mert a gazdaság a rabszolgamunkán nyugodott, ám a változások megindultak. Arra viszont törekedtek, hogy hitsorsosaikat kiváltsák más vallású rabszolgatartóktóL (Adalék az ember társadalmi természetéhez, hogy a rabszolgaság, noha egyházilag mindvégig ellenezték és bűnös dolognak tartották, hasznossága miatt egészen a 19. század közepéig, az amerikai függetlenségi háborúig eltartott.) A zsinatok éppen ezért a lélekben egyenlőkifejezés mellett voltak kénytelenek maradni. Másrészt komolyan hitték, hogy nem érdemes kepesztetni a rövidre szabott fóldi életben, mert igazi jólét csak a túlvilágon lehetséges. Századok peregtek le, mire ismét kezdtek nyíltan gondolkodni a nők körüli dolgokról. A reneszánsz korában, amikor felfutott az antik világ kultusza, kicsit nyíltabban kezdtek foglalkozni a nemiséggel, akadtak szerzők, akik egészségügyi és kánonjogi szempontból elmélkedtek arról, hogy hányszor lehet és kell a házastársi kötelességet gyakorolni, és vajon nem bűn-e az. Paulus Zacchias tudós orvos és jogász, egyéb nagyérdemű szerzőket citálva a következő álláspontra helyezkedik: lő
[... ] azok a házasfelek, akik a törvényes ok nélkül e kötelességük teljesítését megragadják, mindannyiszor halálosan vétkeznek[ ... ] A szerző mai fülnekjól hangzó álláspontja: a szeretkezés igen alkalmas eszköze a házastársi szeretet ápolásának. Persze nem lett volna korának gyermeke, ha ebbéli véleményével -biztos, ami biztos- nem bújik egy klasszikus mögé. Ha akadt olyan reformer abban a korban, aki ezt a "szeretkezzünk többet" módszert akarta alkalmazni, annak is meg kellett küzdenie egy csomó akadállyal, mert egyházi ünnepnapokon az ilyesmi paráznaságnak számított, amint a fő szaktekintélyek ezt egységesen állították. Ünnepből meg volt elég, és tartották is mindet. A böjtökről még nem is beszéltünk - azok idején sem illett ilyesmit cselekedni. Tehát szegény atyafi ugyancsak forgathatta a naptárat - vagy fiityült az egészre. -372-
Zacchias mint korának neves orvosa további, immár nem vallási okokra hivatkozva óvatosan egyéb ellenjavallatokat is megfogalmaz, nehogy a hatóságok megarrontsanak rá: [... ] bizonyos időszakokban a közösül és rendkívül káros, s hogy az orvosok a közösülésre a tavaszt tartják leginkább alkalmasnak, s azt tanácsolják, hogy a többi évszakban tartózkodjunk tőle. Az is kétségtelen, hogy nagy hőségben vagy kemény fagyban a közösülésjelentős kárt okoz, különösen annak, aki nincs a meleghez vagy hideghez szokva.
(Ez utóbbi károkozásban lehet valami, mert a hidegben meg lehet fazni, különösen ha a hitvesi szeretet elmélyítése közben megizzad az ember, és még ki is takarják közben.) Persze nem ejtették a fejükre a régieket sem, mert volt kiskapu, azon az elven, hogy minden igaz, még az ellenkezője is. Mert ha egy férfiú annyira kívánta a szeretkezést, hogy nem bírt kihagyni egyetlen napot sem- fagyban is akár hetente, enyhébb időben másnaponként végezheti anélkül, hogy belebetegednék. Erre ott volt a zsidók példája, akiket nem tartottak parázna népeknek: naponta művelhették a dolgot, és egészségesek maradtak. A tudós szerző ezeknek előrebocsátása után üt egyet az asszonyokon, nehogy nagyon rákapjanak a dologra, és túlontúl jó legyen nekik: Ennél azonban még a felesége felszólítására sem kötelezhető többre, mert ebben az esetben kijelenthető, hogy az illető feleség mértéktelen és szégyenletes módon követelőzik, sa fent említett veszedelem kockázatának teszi ki a néki engedelmeskedő férjét.
Manapság a feministák éppen ennek az ellenkezőjét fújják, elég csak egy pillantást vetni a lapjaikba. De vissza a reneszánsz korba. Akkor még azt is tartották, hogy járványok- különösen pestis- idején nem árt, ha továbbra is közösülnek, mert nem fogják elkapni a ragadványt. Ez okból aztán a lakosság egyik fele a templomokba vonult engesztelésre, a másik fele meg ágynak esett, és összekötötte a kellemest a hasznossaL -373-
A vágyak jelentkezését nem tekintették egyenlő súlyúnak, a férfi általában megkívánhatta a nőt, viszont fordítva nem tartották egészségesnek: Ezért hát az asszony részéről mértéktelen igénynek mondható -például-, ha naponta kétszer, sőt akár ha naponta egyszer is követeli a dolgot, ugyanez viszont a férfi részéről nem tartható mértéktelenségnek, hiszen ő akár tízszer is kérheti naponta, ha a felesége részéről nincsen akadálya.
Merész gondolatok voltak ezek, és a szerző óvatosan az egészség tudománya felől közelírette meg a kérdést, kikerülve a hitbeli szempontokat, hiszen az egészség megóvása fontos keresztényi kötelesség, mivel a test a Szentlélek temploma. Nem hiányzortak a tévedések sem: széles körben hitték, hogy a nők, amikor élveznek, "elbocsátják magjukat", éppúgy, mint a férfiak. Ebben a témában a szerző alaposan elmélyül, elvégre tisztázni kell a megtermékenyítés körülményeit, mert a házasság alapvető célja az utódok nemzése. Ezután skolasztikus módon (oka, célja, módja szerint) azt is rendszerezni illik, hogy milyen pozitúrában kell/lehet végrehajtani a közösülést - akkor még csak privát használatra találhatták fel azt "ahogy jólesik'' megoldásokat. Seregnyi klasszikus citálása után azt a konzekvenciát vonja le a szerző: "a természetes mód a következő: a nő a hátán fekszik, széttett és felemelt lábbal" stb. Aggályok a többi, egyébként részletesen tárgyalt pozícióval kapcsolatban vannak, mert azokban jólesik a szeretkezés, de vajon nem bűnös dolog-e? A válasz egyértelmű: ha a gyönyör a cél, akkor bizony bűnös a dolog! Akadt olyan pozitúra, amellyel az volt a baj, hogy hasonlít az állatokéhoz - úgy mégsem lehet! De van ezernyi kibúvó egészségügyi, fizikai korlátozottság stb okán. Jellemző módon az egész nemzést a korabeli orvosok valahogy úgy képzelték az ókeresztény elvek alapján, mint egy magvetést: a férft elveti a magot az aszszonyba, akinek méhe szintén kibocsát magot, és egyesül a férfiéval. Az megtermékenyül, ha esetleg nem férnek a bőrükbe, és tovább szeretkeznek, akkor lesz még egy gyerek (ikrek keletkezése). Azt is hitték, sőt vitatkoztak is rajta (alighanem merő elmé- ' leti spekulációk alapján), hogy bizonyos pozitúrákban nem vagy - 374-
alig lehet megtermékenyíteni a nőket. Ezen tisztességesen elvitatkoztak nőtlen férfiak, nőt nem látott szerzetesek és tanárok olyan orvosokkal, akik történetesen a többedik feleségüket fogyasztották (nem csapodárság, hanem megözvegyülés okán). A vicces az egészben, hogy véletlenül az elméleti alapon kikövetkeztetett álláspontot képviselőknek volt igazuk. A legfőbb bűn azonban az, ha olyan pozitúrában történik a szeretkezés, amely nemcsak szabálytalan, hanem az egészséget is károsítia. Hogy mi a rossz, azt nem részletezem, Paulus Zacchias tételesen elsorolja: általában az mind rossz, egészségtelen, káros és bűnös, amiket a férfi népség erotikus pózoknak tart mindmáig. Zacchias mester alaposan körbejárta a témát. Mint praktizáló orvos X. Ince pápát is gyógyította. Műveit kilenc kötetben adta közre a nyilvánosságnak Rómától Amszterdamig. 1528-ból való adatok szerint a magyar örömlányok Rómában is előfordultak, sőt egy spanyol krónikás leírásában első helyen kerülnek megemlítésre. Egyébként 35 OOO-nél többre tették ottani létszámukat. Zacchias írt az impotenciáról is, ami akkoriban is gond lehetett, és úgy látszik, beszéltek is róla. Szerinte az impotencia első oka a férfi nemi szervének hidegsége. Az is okozhatta az impotenciát, hogy a férfi szervezete kihűl, szellemerői megfogyatkoznak. Általában mindent a szervck hidegségére, melegségére, sósságára fogtak. Ugyanezt írja okként Bethlen Miklós terjedelmes önéletírásában is, igaz, ő túlságosan is potens volt: [... ] felette igen gyötrött a vérem a magom nagy bővsége és melegsége, sóssága miatt, elannyira, hogy mihelyt a tizenhatodik esztendőmct meghaladtam, nem tudtam hová lenni miatta, a mag száma nélkül buzdult, kifolyt bőséggel belőlem, álmomban is émettem is r... ]
A fiatalkori gerjedelem ellen Bethlen Miklós imádsággal küzdött, és örült, hogy az ördög kísértéseitől megmenekedett s nem kapott rá-- mint írja- "nőstény személyre". A férfiak természetesen elsőként kéjvágyból akarják növeini potenciájukat, és csak másodsorban a kötelesség teljesítéséből, azaz utódnemzési okból. Ha már itt tartunk, az is fcilmerült, hogy vajon a férfinak kötelessége-e kielégíteni a nőt. A 16-17. század-375-
ban abban maradtak, hogy mindenesetre nem követ el bűnt vele. Azt már csak a tapasztaltabbak tudták, hogy tanácsos ezt azért is letudni, mert komplikációk támadhatnak a nőben, elromolhat a hangulata, melankóliába kerül, esetleg hisztis lesz. (Ha a nő nem élvez el, noha tehetné, az mindenképpen bűn.) Továbbá megállapítást nyert, hogy a férfinak mindenképpen veszélyes, ha nem élvez el, de nőnél ugyanez nemjár veszéllyel. Az önkielégítéstnoha végezték- súlyos bűnnek tartották, és erre a kázusra rendre idéztek pogány latinokat is, akik szintén rossz szemmel néztek az ilyesmire. Persze az igazság kedvéért meg kell jegyezni: a rómaiak nem gondolták, hogy bűn lenne az önkielégítés, csak pazarlásnak tartották, mert a "magból" ember is lehetett volna. Az egyház aztán ezt megtoldotta azzal, hogy mivel a nemzés révén az ember Isten társa lehet a teremtésben, ezt kikerülni akkor, amikor az adottságok megvannak, halálos bűn. Ez a vélemény kitartott aztán a kora 20. századig. FoktöviJános uram itt felénk, Pannóniában még szintén vakon tapogatott a nemzés mikéntjét illetően. Mibőllesz micsoda? "Ez miképp legyön emberi elme meg nem foghatja." Elképzelése hasonlatos volt a kor általános, e tárgyban alkotott nézeteihez, és ezt prédikációiban hívei tudtára is adta. A férfi-nő a foganás jobb és bal oldala szerint válik egyikké vagy másikká: "Ha bal felé esik az férfiú érből az mag, férfiú leszön, noha úgy ítélnek felőle, de minthogy bal felöl vagyon az fogantatás, az asszonyállat természetinek valami része megtetszik benne az fölött, mint az férfiú méltóság kévánja: vagy igen szép ábrázatú, vagy igen fejér színű, vagy igenkönnyű testű, vagy gyönge karjai, vagy igen alacson állapotú, vagy vékony szavú, vagy erőtlen elméjű, vagy más efféle." Íme némi csavarral közel négyszáz évvel ezelőtt a genetika. A házasságban a szex úgy-ahogy megengedett, és akiknek szerencséje volt, még élvezhette is. A sok szexet azonban károsnak tartották a szellemre is, mert erősíti az ösztönt, ami állatias vonásokat hoz elő. A kettő együtt pedig elvonja az embert a magasabb rendű eszmények követésétől, ami fő feladata az életben. A házasságon belüli nemi élet az összes tételes vallásokat izgatta. A zsidók Misnája erre vonatkozólag is útmutatást ad. A házasélet itt sem az öröm forrása, hanem a kötelesség teljesítésének -376-
mezeje. Akik nem dolgoztak, azoknak naponta kellett szeretkezniük, akik rendszeresen dolgoztak, azoknak legalább hetente kétszer, de aki tengerész volt, annak elég volt félévente egyszer a feleségével lennie. Ahány ház- annyi szokás.
-377-
A vikingek olyan hirtelen törtek Európára, hogy nem akadt ember a kor írástudói között, aki magyarázatot tudott volna adni rá, honnan ez a sok nagydarab, vörös és kegyetlen harcos. Ekkor merült fel egyesjeles szerzőkben, hogy ezek az átkozott ördögfajzatok (mámünt a vikingek) csakis többnejűek lehetnek, ha ennyire szaporodnak, és olyan sokan vannak. Ebben a korban az ismeretlen népekre, akik veszélyesek vagy mások voltak, hamar ráfogták, hogy csakis az ördögtől szánnazhatnak. Ez haladó hagyománnyá vált, megillette a kalandozó vagy zsoldos harcokat vállaló magyarokat, később a mongolokat. (De a mai terroristákat is sátáninak tartják még a liberális amerikaiak is, nem beszélve a konzervatívokróL A túloldalon pedig, a dolgok rendje szerint, a nyugatiakat tekintik az ördög ivadékainak, vagy legalábbis zsoldosainak.) A vélekedés ősi receptje a törzsi szervezetek idejére megy vissza, amikor a saját törzs fennmaradása nüatt erős szolidaritást tanúsítottak törzsön belül egymás iránt. De ezt az együttérző-segítő magatartást, mihelyt más idegen törzsről volt szó, nyomban felfüggesztették. A legegyszerűbb az volt, ha megtagadták tőlük ember voltukat, és ezzel a mágikus elemmel elérték, hogy a többi törzsbelivel szemben elvárt magatartást nem ' kellett betartani, lehetett ölni-rabolni őket- így könnyebb volt gyűlölni a másikat. Az terjedt el a jámbor egyháziak között, hogy a vikingek nagyon érzékiek. Éppoly bűnös szenvedélyek rabjai, akár a szlávok, a párthusok, és a mórok. -378-
Ezt Brémai Ádám írja, tehát csakugyan paráznák lehettek, az átkok! Nem is tévedtek. Jó Haakon király, akinek apja Harald volt, tizenegy feleséggel számtalan utódot nemzett. Nos ez a Jó Haakon azért is érdekes, mert nem viking módra halt meg, harcban egy zsákmányszerző portyán, hanem szabad viking parasztjai verték agyon egy disznóólban, mert öregségében egyre többet zargatta a lányokat - persze azt is mondhatjuk: őt meg a vére hajtotta. Egyébként az ő fia volt a viking korszak legnagyobb norvég hőse, Olaf Tryggvason. De tudunk arról is, hogy amikor Széphajú Harald feleségül vette Ragnhilde hercegnőt, előbb "kilenc asszonytól kellett elválnia". Nyilván a kevésbé gazdagok nem tudtak ennyi asszonyt eltartani, de a szokásokhoz az emberek minden korban igyekeztek tartani magukat, tehát mindent megtettek, hogy nekik is legyen két-három ágyasuk. Az amúgy valóban érzéki emberek érthető módon törték magukat, hogy kivegyék részüket a szexuális örömökbőL Hiszen eredeti hazájukban 6-8 hónapon át tartott a tél, és a nap akkor is 24 órából állt, tehát valamivel el kellett ütni az időt. Haakon Jarl, Norvégia egyik viking korszakbeli királya még öreg korában is elrabolta a szabad parasztok asszonyait, lányait, akiket egy ideig tartó használat után persze visszaeresztett az eredeti gazdához. Brémai Ádám ki is jelenti, hogy a dánok "az asszonyok tekintetében nem ismernek mértéket". Egy másik arab megfigyelő, aki szintén érdekelt volt a nők utáni mértéktelen sóvárgásban, Amin Razi elmeséli, hogy a rusz király emberei, "ha elfogja őket a vágy, királyukjelenlétében szeretkeznek velük [mármint a rabszolganőkkel). Maga a király is nyilvánosanszokta átadni magát vágyainak, ezért az ilyen viselkedést nem tartják helytelen cselekedetnek." Az arab pikírten megjegyzi: "még a trónjáról sem szállt le". A rusz király emberei a varégoknak nevezett, mcssze keletre elesatangolt vikingek voltak, de maradtak róluk cifrább leírások is. lbn Facilan írja, hogy a rusz kereskedők, akik általában vikingek voltak, az eladásra szánt fiatal rabszolganőikkel közösen üzekedtek, így mutatták be az árut, ha közben jött valaki, aki történetesen venni akart egy nőt, annak meg kellett várnia az aktus végét, ha éppen azzal voltak elfoglalva. Nem hagyták megzavarni magukat. Kétségtelen érzékiségüket, buja és ragadozó szokásaikat egy -379-
godandi törvénykönyv is tanúsítja, amennyiben védi azokat a szabad lányokat, akiket akaratukon kívül környékeznek meg holmi vad férfiak. Ez esetben külön szankciók voltak amellek markolászására, "szűzi combok alattomos tapogatása" esetére. De lajstromba vették az alapos és gyakorlatias vikingek a könyök, a láb, a térd, a lábikra megérintéséért kiróható büntetéseket is. Mindezek mellett a kalandozó férfiak hosszabb útjaikon, arnikor nem akadt nő, egymás felé fordultak, és kapcsolatot létesítettek egymással. Erről tudták, hogy helytelen, de mit lehet tenni a vágyakkal szemben? Ugyanígy a szadórnia sem volt ismeretlen. (Ezt a kifejezést a kor krónikásai mindenre használták, ami nem volt szabályos férfi-nő kapcsolat, vonatkozott férfinak férfival történő párosodására, úgyszintén nőnek nővel történőére, valamint mindkét nem állatokkal történő fajtalankodására.) Aki azonban tehette, ágyasokat tartott, így házon belül állt rendelkezésére a változatosság. Az ágyasok magas számának presztízsokai is voltak, kifejezték a tulajdonos jó anyagi helyzetét, mert bizony akkor sem volt olcsó mulatság a szükséges létszám feletti nők birtoklása, hiszen ha egynek vettek valami ajándékot, akkor kellett a többinek is a békességmiatt-volt tehát miért kalandozni, rabolni menniük a férfiaknak. A viking férfiak szép szál magas emberek voltak (magasabbak voltak a kor férfi átlagánál), kék szemekkel, ékszereket viseltek, és karjaik színesre voltak tetoválva. A nők egyszerűbben öltözködtek. Ibn Fadlan, akinek volt érzéke a széphez, nem írja, hogy a viking nők rondák lettek volna, de leírja, hogy arany nyakkarikát viseltek, ami nagyon drága volt, és ennek ellenére a férfiak megvették az asszonyaiknak. Sokat fésülték a hajukat, festették a szemeiket (ezt is egy arab írja le, Al-Tartusi 950 táján), a szemfestést a férfiak is alkalmazták. Szívesen öltözködtek prémekbe és selyemruhába, az újgazdag vikingek nagyon szerették a tarka selymet, a legmenőbb szín köreikben a skarlátvörös volt. A férfiak- hiába rettegték őket szerte Európában- csak bizonyos életszakaszukban tudtak uralkodni az otthoni nők fölött. Ez arra az időre esett, amikor erősek és fiatalok voltak. A nők azután felülkerekedtek, ők maradtak életben, ők voltak állandóan otthon, vezették a gazdaságot, felügyeltek a szolgákra, rabszolgákra, olyan dolgokat intéztek, amiket öreg korukban is el tudtak -380-
végezni, ezzel szemben a férfiaknak semmi haszna nem volt, ha már nem tudott ölni, rabolni, erőszakoskodni. Otthon sajátjaikkal ilyet amúgy sem tehettek, még fiatal korukban sem. Nem is volt tekintélyük otthon, öregségükre kenyérpusztítónak tartották őket. Jobb volt nekik elesni a harcban- ez volt a dicső halál. A vikingek nem voltak híresek holmi érzelmi ellágyulásokról, a lányokat arra nevelték, hogy őrizzék meg a szüzességüket a féljhez menetelükig, és tanulják meg a háztartás vezetését, aztán aszszonyként átvették féljük házát, megkapták annak kulcsait, és eljött az ő idejük. A vikingeknél nem volt túl sok lány. Amelyik nem kellett, azt egyszerűen kitették. A fiúkat mind megtartották Nekik például megengedték, hogy 14 éves koruktól valamelyik szolgálóval háljanak, 15 éves koruktól pedig mehettek kalandozni. Különös szokásuk volt halotti szertartásaik során a nőkkel kapcsolatban. Amelyik nő akarta, elkísérbette urát annak halála esetén a túlvilágra. Ezért megkérdezték a szolgálókat, melyikük akar "vele együtt meghalni". Ha valamelyik rabnő azt mondta, hogy ő igen, akkor nem volt mese, heindult a procedúra. Rögtön elkezdték őrizni, és attól fogva minden nap ivott és énekelt, hogy boldogságát mindenkinek hírül adja. Azon a napon, amikor az urat és a szolgálót el kellett égetni, a rabszolganő sorrajárta asátrakat, és mindegyik sátor gazdájával szeretkezett. Ennek k~ltikus okai voltak, azt mondták neki: ,Jelentsd uradnak, hogy ezt az irántad érzett szeretetből tettem." Ezután még sok egyéb ceremónia következett, közben tovább itatták a halálra váró nőt. A halálnak egy sátorban adták át, azaz ott ölték meg, de előtte még hat férfi -azok, akik később megfojtották- közösültek vele. Közben nagy zajt csaptak, nehogy az esetleges kiáltozás kihallatsszék a sátorból, melyet aztán mindenestül elégettek. Ez a sátor sokszor egy hajón volt felállítva, és ellátták mindennel, amire odaát a túlvilágon szükség lehetett. Nyilván a szerelern széles körű gyakorlása nem lehetett különleges esemény, és nem volt rossz egyik félnek sem nem voltak prűdek, annyi biztos. Fennmaradt közmondásukjó l rávilágít arra, hogy tudták, mire lehet számítani a nőkkel kapcsolatban: Nyugtával a napot, holtával az asszonyt, suhantával a kardot.
-381-
Kínával foglalkozni csak manapság, az ország elképesztő ütemű idején divat, hittem, de rá kellett jönnöm , hogy nil novi sub sole, azaz nincs új a nap alatt. Mondha tni idestova háromszáz esztendeje fcil folbukkan a Kína-mánia szerte Európában. A lelkesedést meg lehet érteni. Hatalmas kultúra, olyan történelem és múlt, amihez foghatót nem találunk a ma fennálló nemzetek körében . Egy mai művelt kínai némi silabizálás után el tudja olvasni a háromez er évvel ezelőtt élt költőnő versét, mondjuk a tó vizében megcsillanó holdfényrőL Kultúrájuk folyamatos, ez olyasmi, rnintha a mai egyiptomiak egyenes örökösei lennének a hieroglifakat író óbirodalmi népnek. Gondolj uk csak el, ezalatt Európáb an legalább három kultúra váltotta egymást. Új nyelv, új szokások, új vallás- és új népek. Ha tehát Kína nekiáll, és megszervezi magát ismét, akkor nem is árt figyelni. Oelenleg ez történik, nem véletlen az amerikaiak kitüntető figyelme, és a támaszpon tok szaporítása a közép-ázsiai térségben.) De bennünk et nem a művelődés és a politika érdekel, hanem az, hogy miként alakult a férfiak és nők kapcsolata. Az ókori Kína fiai és lányai sem éltek egyfom1a életet, mert nem egy helyre születtek. A közrendli emberek élete az évszakok által meghatá rozott rendben telt. A tavaszi-nyári munkák idején sokat tartózkodtak a szabadban; ez volt az ismerkedési lehetőségek ideje, a téli fagyok idejére ugyanis beköltöz tek a házakba, kiflistölték a patkányo kat, betömté k a lukaka t, és téli munkákat végeztek, várva a tavaszt. A házasság intézmé nye a nép körében nem létezett, helyette az egybekelésnek nevezett szokás dívott. Amikor eljött a tavasz második hónapja, az uralkodó a házasságszer-
fejlődése
--382-
zőnek nevezett hivatalnok útján kihirdette a paraszto_knak, hogy eljött a fiúkés lányok egybekelésének ideje. Egész tavasszal és nyáron folyt az udvarlás, a szerelmeskedés, majd amikor jött a tél, a családok visszavonultak a tanyáikra, és egy szigorúbb erkölcsű élet vette kezdetét. Ekkor nem lehetett a fiataloknak találkozni. Ha egy lány ősszel teherbe esett, akkor összeköltöztek, egybekeltek. Ha mégsem, a következő tavaszon folytatódott tovább apróbálkozás, volt, aki a régi szeretőjével, volt, aki újabbal próbálkozott - vém1érséklete szerint. A lányoknak húsz-, a fiúknak harmincéves koráig lehetett próbálkozni. Miközben a nép fiai körében teljesen szabad volt a párválasztás, a magasabb osztályok, a nemesség körében, akik tudták, honnét, kiktől, milyen nemzetségből származnak, akadtak szép számmal kötöttségek. A nemzetségen belül- amely egyben vallási csoportosulás is volt - az ősök kultusza miatt tilos volt mindennemű szexuális kapcsolat, még az ágyasságat is tiltották. Nagyon vigyáztak, nehogy a tabut megszegjék. Ha egy jómódú nemes ágyast vásárolt magának, de nem volt ismeretes a nő származása, a jósokat kérdezte megveheti-e a nőt. A legfőbb kapcsolati rendszer a ház (háznép) volt. A házakat mindig férfiak vezették, csakis elsőszülötti alapon. A ház urai vagy maguktól alapítottak új házat szigorú szabályok szerint, vagy néha maga a fejedelem adott kitüntetésképpen egy új nevet kedvenc alattvalójának, aki ezzel új házat alapított. A ház feje maga volt a törvény, ebbe senki nem szálhatott bele- kívülről sem. Ő döntött a fiúk, lányok házasításáról vagy elválasztásáról, s ha valaki vétkezett, azt is ő büntette meg. (Hasonló lehetett az angol főurak joga, mindenben maguk dönthettek saját birtokukon, ahová még a király sem léphetett be az engedélyük nélkül.) Mekkora volt a fúggés és a tekintélytisztelet? Ha egy fiú abba a szerenesés helyzetbe került, hogy új házat alapíthatott, akkor három nemzedéken keresztül köteles volt jelenteni a szülőház fejének minden fontosabb dolgot, ami vele és háznépével történt. Ha egy férj megözvegyült, nem vehetett feleségül mást. Persze nő nélkül nem maradt, mert ott voltak a másodfeleségek, kettő három is rendszerint. Halála eseténezek helyettesítették a főfele séget, de rangját nem kaphatták meg. A nemesek körében is mű ködött egyfajta házasságszerző, de ez nem olyan hivatalnok volt,
-383-
mint a nép között, hanem egy rokon vagy barát volt ezzel megbízva - csak így volt törvényes a házasság. Ha aztán hagyományok szerint megkötötté k a házasságot- ez egy nekünk elképesztően bonyolult, kifinomult szokásrendszer alapján történt, melyet át- meg átszőtt a sok szimbolikus utalás, szerencsehozó és jóselem -, három hónapig amolyan próbaélet kezdődött. Ha nem történt semmi baj, és az asszonykával elégedett volt, akkor a félj ténylegesen bemutatta a családjának. Csak innentől tekintették igazi családtagnak. Úgyannyira, hogy a három hónap alatt végig készenlétben tartották azokat a lovakat, melyek az új asszonyt meghozták. A bemutatási eseménysorozat koronája az ősöknek bemutatott közös áldozat volt. A megszülető gyerekek rangja mindig az anyától függött. A származási vonalat az alacsonyabb rangú anya leronthatta, ezért ha tehették, figyeltek a megfelelő származásra. Ha fiúgyerek született, akkor egy íjat akasztottak ki a kapuba, ha lány, akkor egy kendőt. A megszülete tt kisbabának komoly tortúrán kellett átmennie. Aszülés után bezárták egy szobába, ahová három napig senki sem léphetett be - még etetni sem. Ha ezek után még élt, és sírt, akkor a család feje döntött, hogy megtartják-e vagy kiteszik, illetve megölik. Mert ha például nem tetsző módon sírt, akkor a ház feje megölethe tte, mivel esetleg bajt hozna a nemzetségre. Ha fiúnak született, akkor ágyra fektették, és egy nefrit követ adtak a kezébe- egy évszázadokkal Konfucius előtti dal szerint. Ha lány született, akkor foldre fektették, és egy zsindelyt adtak neki játszani. Amennyib en befogadták a megszületett gyereket, akkor egy szolga emelte fel, akit előzőleg három napig e célból böjtöltette k, és jóslat alapján választották ki a többiek közül. (A kínaiak csodamód babonás népség.) Ezután már csak három hónapot kellett a gyereknek külön szobában eltöltenie, és csak ekkor mutatták be az apjának. Amint elérte a tízéves kort, elkerült hazulról, és amíg férfivá nem érett, a tartomány központi iskolájában oktatták. Itt csupa vele egykorúval élt szigorú felügyelet mellett, és a világgal nem érintkezett, nők pedig végképp nem léphettek a szimbolikusan árokkal félig elkerített iskolába. Az ifjakat hat tudományr a képezték ki: táncra, zenére, nyilazásra, kocsihajtásra, írásra és számolásra. Ügyeltek a harmóniára: művészet, fizikai képességek és tudomány szépen arányosan ötvöződik a tárgyakban. -384-
l
,~,
A lányoknak nem volt ilyen nehéz soruk, nem küldték el őket a házból, otthon nevelkedtek az asszonyházban, ahol nőknek való dolgokat tanultak, legfőképp engedelmességet, fonást, szövést selyemmel, kenderrel, valamint vallásos szertartásokat, amit mint asszonynak majd tudniuk kell. De nem bánták azt sem, ha megtanultak írni-olvasni. Egy ekkora nagy országban természetesen se szeri, se száma a sokfele szokásnak, melyek nemcsak koronként változnak, hanem területenként is attól fuggően, hogy északon Mandzsúriában, vagy délen Kantonban éltek. Továbbá számításba kell venni a kezdeti idők után kialakuló konfucianizmust (Konfuciusz Kr. e. 551-478 között élt), majd a buddhizmus hatását. A konfucianizmus, ahogy egyre inkább ki teljesedett, és elterjedt a társadalomban, fokozta a nők alávetését, ugyanis a kínai történelem korai időszakaira a matriarchárus volt jellemző. A Csou dinasztia idején (Kr. e. 1122-255) például "a családi név az aszszony neve volt s a férfi csak személynevet viselt születési helye vagy hivatali állása után". A házassági viszonyok ebben az időben lazábbak voltak. Az is igaz, hogy Konfuciusz kora előtt a gazdagok erkölcsei meglehetősen könnyűek voltak. Gyakori volt a vérfertőzés anyósokkal, menyekkel, az asszony felkínálása a szomszédos uralkodónak, a fiú feleségének a férjhezadása az após hasznára [... ] Wei királynője ráparancsolt a királyra, hogy szabájába küldje az ország legszebb férfiát. A válás könnyű volt, még az elvált asszonyok is újra férjhez mehettek. A női tisztaság kultusza nem uralkodott a férfiak között.
Mi tagadás, a konfuciánus reformok meghozták az eredményt megvolt az ára is, elmerevítették a társadalmat, de emellett egy állandó, követésre méltó erkölcsi és életideált állítottak a társadalom elé. (Mint minden jó rendszert, ezt is ellehetett torzítani túlzásokkaL Ezt elkövették itt Európában is vallási és világi alapon egyaránt, gondoljunk csak a két nagy vallás, a katolicizmus és a reformáció túlkapásaira és túlhajtott rigorozitására.) Az engedelmességet feltétlenül megkövetelték, és úgy gondolták, hogy azokat zabolázzák meg a kicsapongásoktól megóvandó, akiket könnyebben lehet. Úgy tapasztalták, hogy a társadalmat ve-385-
zetni kell, hogy rendesen működjön. Ahhoz, hogy érvényesüljön a vezetők akarata, meg kell az embereket különböztctni felsőbb rendűekre és alsóbbrendűekre. Ehhez szigorú hierarchia kellett, amit ismernek és tudnak a társadalom tagjai. (Ami azt illeti, azért ez a rendszer elégjól működött.) A szertartások könyve a nők és férfiak különválasztásában annyira ment, hogy a férjezett lánytestvérek nem ehettek egy asztalnál a fivéreikkeL A nőknek általában otthon volt dolguk, ahol a rendes feladataik mellett gyakorolniuk kellett a női erényeket:
~
[... ] csöndesség, engedelmesség, jó modor, testi tisztaság, szorgalom, ügyesség a főzésben és fonásban, a férj szüleinek tisztelete, gyöngédség a férj fivérei iránt, udvariasság a férj barátai iránt.
Talán emiatt is akadtak valóságos szentek a kínai asszonyok között, bár ők a szentséget nem a mi elképzeléseink szerint fogták fel. A kínaiaknál is jellemző volt, hogy a férfiak hamarabb meghaltak a csatározások miatt, mint a nők, és sok volt az özvegy. Az özvegység kultusza lassan, de feltartóztathatatlanul terjedt, az ! önmegtartóztató özvegység dicsőségszámba ment, és még anyagi '' előnyök is jártak vele. A Kr. u. 9. században híre volt egy özvegy asszonynak, aki levágta a karját, mert a kocsmáros annál fogva húzta be fogadójába, amikor hazafelé tartott ura temetéséről. Egy másik özvegy pár száz évvel később abba halt bele, hogy sebesült mellét szeméremből nem mutatta meg az orvosnak. Ez a mai embernek elég megdöbbentő, mert mi ilyet el sem ' tudunk képzelni. Noha a mi kultúrkörünkbe n is előfordult hasonló típusú eset. Szent Makrina (meghalt Kr. u. 340-ben) volt a híres Nüssziai Szent Gergely nővére. Inkább meghalt volna egy daganatban, de orvos ne lássa: "Ó azonban a betegségnél is roszszabbnak ítélte, hogy idegen szem előtt lemeztelenítse testét." Inkább egész éjszaka imádkozott leborulva a földre és sírt, könynyei eláztatták a toldet, és ezt a sarat kente aztán a daganatra, ami- .· től meggyógyult. A lánygyerek költséges volt Kínában, mert megfclelően ki kellett házasítani, ugyanakkor társadalmilag "értéktelen" -nek számított; ez volt ama időszak, amikor sok lánynak született kisbabát -386-
a vízbe fojtottak. A nő értékének devalválódása és teljes alávetettsége hozta el a lábelkötés szokását. A 12. századi Kínában a házasság hasonlóan komoly dolognak számított, mint a megelőző korokban. Mivel a társadalom a velejéig át volt hatva az idősek tiszteletével, komoly érdekek fűződ tek a leinformálható jó természetű (értsd: engedelmes menyek) beszerzéséhez. Az a bizonyos szerelem, ha előállott, csupán véletlenül történhetett, azonban a kölcsönös vonzalom többnyire kialakult. Ezért aztán ha fiatalokat kellett "egybeszerkeszteni", buzgón alkalmaztak csillagjósokat, házasságközvetítőket, és a családi tanács is keményen ülésezett az ügyben. Ha ajelek kedvezőeknek mutatkoztak, elküldtek egy-egy ajánlati levelet egymás családjának. A fiú levelében felsorolták az öszszes hivatali tisztséget, amit csak a család három nemzedék óta betöltött. Leírták azt is, hogy milyen vagyontárgyakat kap a fiú, és hányadik az örökösödési sorrendben. A menyasszonynál ugyanez történt, a neki adandó ékszerekkel kiegészítve. A lapokat természetesen csakis kedvező napokon nyújtották át a közvetítők. Ezt követően "a csészék szertartását" ejtették meg. Ekkor a fiú szüleivel felkereste a menyasszony családját - mondanom sem kell, csakis kedvező napon. Ezen alkalommal a vőlegénynek négy csésze rizsbort kellett meginnia, a lánynak kettőt. Voltak még egyéb ceremoniális elemek is, és sok vidéken rendesen nem engedték meg a házasulandó ifjúnak, hogy maga döntsön, rendben van-e a lány, helyette idősebb férfi rokon döntött. (El tudom képzelni, hogy sok esetbenjobban járt, núntha maga választott volna.) Fődolog az arcismeret volt, mert mást nem lehetett látni a lányból. Az idősebbek inkább tudhatták, milyen lesz az előttük álló lány arca tíz-húsz év múlva, ebben ténylegjobbak voltak a tapasztalt, közel azonos ízlésű öregek. Ha nem volt gond, következett a halak és evőpálcika ajándékozása, szintén alkalmas napon. Ezután már nem volt más hátra, csak az év összes ünnepe, anli a házasságkötésig még esedékes volt. Ezeken a napokon is küldözgették egymásnak az ajándékokat. Amikor végre elérkezett az esküvő napja, a menyasszonyt hordszéken vitték a vőlegény házához. A házba történő bevezetés során a nő lába nem érinthette a füldet, mert az kedvezőtlen lett volna a jövőre nézve, valamit le kellett teríteni a lába alá. Át kelllépnie -387-
egy nyergen és egy mérlegen, végül megfelelő számú rizsboros kupicát ittak ki. Ezzel a záró aktussal aztán megkött etett a házasság. Ez a szertartássorozat a 13. században Hangcso u előkelőbb népei között dívott. A kínaiak is megköv etelték a nő tisztaságát, azaz érintetlenségét, ez az utódok leszármazási vonalának igazolható tisztasága miatt volt szükséges. Ha a nő félrelépett, azt nagyon szigorúan fogták fel, és kemény en büntetté k. Természetesen a férjnek voltak előjogai, ha volt hozzá pénze, tarthatot t akár több ágyast is. (Lám-lám, bármily en korban nézünk körül nőügyben, kiderül, hogy az asszonytartás végső soron pénzkérdés. Tehát azok, akik azt mondják , hogy a nőt valamilyen módon meg kell vásárolni, valamik éppen igazat beszélnek.) A kínaiak szerint több nőre a férfinak egészségügyi okokból is szüksége volt. A nőben van a jin őserő, ami a férfi kiteljesedéséhez és egészségéhez elenged hetetlen ül szükséges. Másrészről a szexualitás a férfinak a jang princípi um, azaz őserejének megőr zése miatt fontos. Minél többféle módon, többféle nővel él szexuális életet, annál többet olvaszt magába a nő rejtélyes erőiből. A feleségnek persze nem volt joga féltékenykedni, mert az ellenkezett volna az engedelmességgel. A városok a régi Kínában is az erkölcstelenség fekélyes melegágyai voltak- miként ezt a buddhista papokre ndszere sen fel is rótták. Városokban a nők olykor nagyon kikapósak voltak, némelyek szeretőket is tartottak, és volt eset, hogy a férj is tudott róla, de nem akarván botrányt, szemet hunyt fölötte. Az erkölcsi inga ide-oda leng, a szigorú erkölcsű korokat lazábbak követik, aztán megint jönnek az erkölcsösebb idők. Azon uralkodó knak, akik jól berende zkedett dinasztia sarjai voltak, el kellett viselniük udvarok szigorú ellenőrzését nemi életük kapcsán. (Ez másutt is így volt, a török szultán fényes udvarában a rendes feleségekkel elhált sikeres éjszakákat reggel azon me- · legében regisztrálták Amikor az ég alatti világ uralkodójának ked- · ve szottyant egy kis császári etyepetyére, akkor eunuch tanúk előtt ·. kellett csinálnia. Ez ellen senki sem tiltakozott, mert azt csak tudni kellett valahogy, a temérde k ágyas feleség közepett e, kitől is van a gyerek, valóban a császár-e az atya. Továbbá ha lesz valami abból a gyerekből, mert fiúnak születik, akkor jó tudni a nemzés idejét, már csak a jóslások nagyobb sikere érdekéb en is. És ugye-388-
bár az ég alatti világ uralkodóját csak nem lehet azzal macerálni, hogy emlékezzen vissza arra, kivel is töltötte az éjszakát kilenc hónappal korábban. Ez a tanúk előtti etyepetye egyébként több népnél is előfordult.) A kínaiaknál sokmindenről másként gondolkodnak, rnint rnifelénk. Aktuális ezekkel megismerkedni, mert húsz év múlva Kína általánosan elismert domináns világhatalom lesz ismét, úgyhogy nem árt tudni róluk egyetsmást. A rendes kínai azt hiszi, hogy az ember a szellem valamiféle megnyilvánulása-rnint ahogy a görögöktől kezdve felénk is mindenki így hitte, csak nagy jódolgunkban kezdtük azt gondolni, hogy az emberhez a léleknek - ezen keresztül a teremtőnek- nincsen semmi köze. Mert elfelejtettük régi tudásunkat. A kínaiak úgy gondolják, hogy a hímnemű- vagyis aktív (pozitív)- elv a jang. A passzív (negatív) ajing- vagyis a nőstény elv. Ha ez a két elv egyesül és testet ölt, akkor ember lesz belőlük, ha nem, akkor csupán egy világban lebegő szellem marad. (A kínaiak is tartanak ezeknek a szellemeknek egy a mienkhez hasonló mindenszentek-féle ünnepet, ezt ők aminden lelkek ünnepének nevezik, s a hetedik hónap tizenötödik napját szánják erre.) A kínaiak ősidők óta családban gondolkodnak. N em a személyes én a fontos, hanem a család. Annak nem szabad kihalnia, fenn kell maradnia az ősök tiszteletének folytonassága miatt, tehát lényeges a szaporaság. A gondos atyák mindent megtettek, hogy kiváló utódok származzanak a családból. Olyan menyeket kerestek, akik jó családból valók voltak - ismerték őket, s így biztosra lehetett venni, hogy értékes tulajdonságokat hoznak be a fiuk családjába. Azt a tapasztalatot alakították ki, hogy azok a családok virágoznak legtovább, ahol a "gyermeki kegyelet" és a "barátságosság" megvan. Ezért aztán komolyan vették, hogy jó legyen a családi légkör, mert megfigyeléseik szerint ez élteti legtovább a generációkat. Ez annyira sikeres gyakorlat volt, hogy a nyolc nemzedékre visszavezetett családfa igen gyakori volt már ezer évvel ezelőtt is. Képzeljük el, mitjelent ez az írásbeliség, a társadalmi rend, a jogrendszer és a polgárosodottság tekintetében. A gyakorlatias gondolkodás és a jövő tervezése, a megfelelésre törekvés mire viszi a gondos atyát. Ln Yutang szerint:
-389-
Vannak mandzsu családok, amelyek leányaikat thjhezmene telük előtt éppen úgy megtaníttatják a szerelem, mint a tűzés mű vészetére.
Kínában az öregeknek jó dolguk van. A kínaiaknál az életkor nem szégyen, nem próbálják meg eltitkolni, legföljebb csak akkor, ha túl fiatalok, mert az idéísebb kor dicséíség. "A lelkesedés egyenes arányban növekszik azzal, hot,ry milyen magas kort vallhat be az illetél, s ha ötvenen fölül jár, a kérdezé) tüstént halk alázatos, tiszteletteljes hangon folytatja a beszédet." (Ezt is Yutangtól idéztem.) Náluk az a hagyományos modell, hogy ha egy férfi megöregszik, akkor a családja gondozza és ellátja őt, de nem úgy, mint nálunk, hogy valahol a ház egy eldugott helyén csinálnak egy odút az öregnek, ahol "az" csendben várhatja az elmúlást, miközben szegény folyton érzi, hogy nincs rá szükség, útban van. A kínai családban az öregé a tohely, tanácsait megfogadják, véleményét kikérik a fontos esetekben - például a meny kiválasztásánáL A következéí nemzedék sikerének biztosítéka a gyermekek szülők iránti tisztelete és a jó feleség, mert éí teszi kellemessé vagy pokollá az otthont. A kínaiak úgy nevelik a lányaikat, hogy az egy másik háztartásba kerülve ne hozzon rájuk szégyent. Erre az önfeláldozó női magatartásra sok példa van. Konfucius anyja is megözvegyült, és nagy nélkülözések között nevelte fiát. Az idők folyamán jelentős kultuszt fejlesztettek ki a szótogadó, önfeláldozó feleség-anya körül. Menciusz (Kr. e. 372-288) özvegy anyja pedig háromszor is odébb költözött, hogy fiát a rossz szomszédok ne kerítsék hatásuk alá. A kínaiak nagy súlyt helyeznek arra, hogy a fiatalok megtaImlják önmaguka t fegyelmezni. Ennek több haszna is van, a házasság nem megy olyan hamar tönkre, mint az individualista felőlük nézve vallástalan - nyugaton. Ha nálunk valaki magára zárja a szob~jának ajtaját, a.z teljesen nomlális dolog, de Kínában ez sértésszámba megy, mivel a család tagjai már kiskomktó l megtanulják elviselni egymást. Ha egy lánynak olyan férjjelöltet mutattak be, aki nem dobogratta meg a szívét, akkor is hamar meggyőzbette magát arról, hogy frigyüket az istenek határozták el, és ez az éí próbája. A családok is inkább együtt maradnak. Még jó 120 évvel ezelőtt Európá-390-
ban is hasonló értékek és elvek vezették a polgári családok életét, sajnos ennek már alig van nyoma. A kínai asszonynak jól kellett tudniuk főzni, hiszen a nagy Konfucius példát adott erről, amikor elvált feleségétől. mert az asszony nem tudott rendesen főzni. (Bár ami azt illeti, egy kimondottan rigolyás filozófusnak, állambölcselőnek nehéz lehetett kedvére tenni. Például a húst csak négyszögletesre vágva kerülhetett elé, és sokat problémázott a rizs fehérségén, tudniillik sosem volt elég fehér neki, és ami nem volt elég fehér, azt nem ette meg. Boltban vásárolt borhoz, húshoz nem volt hajlandó nyúlni. Konfucius olyasféle lehetett, aki Kr. e. 479-ben halt meg, mint Szókratész. Szókratész pedig 469-ben született. Egyikük sem írt le semmit - minden úgy maradt ránk, hogy a tanítványok meg azok tanítványai jegyezgették föl a gondolataikat. Bár Szókratész nem volt ennyire rigolyás.) A kínaiak mindenesetre büszkén elmondhatják: mihozzánk képest - évezredek óta - nagyon műveltek, és ez a műveltség a társadalom jó részét áthatotta. Közrendű emberek tudtak levelet olvasni, még a nők is, sőt meg is tudták azokat írni. A kínai asszonyok, mint általában a nők, nagyon gyakorlatiasan gondolkodnak, nem absztrakciókban. Ha váratlan helyzet áll elő, az asszonyok józanabbul látják a történéseket- ezt a józanságot nagyra tartják, már csak filozófiai alapon is. Konfucius a házassággal kapcsolatban igen agyafúrtan, ugyanakkor az arany középszernek megfelelően gondolkodik: Logikusan senkinek sem kellene megházasodni, de gyakorlatilag mindenkinek, tehát a konfucianizmus a házasságot tanácsolja. [... J Logikusan férfi és asszony között nem volna szabad különbségnek lenni, de gyakorlatilag van, tehát a konfucianizmus a nemek megkülönböztetését tanítja ..
Persze a kínaiaknak sem kell a szomszédba menniük egy kis agyafúrt csűrés-csavarásért. Ugyanis egy két felet másképpen érintő kérdést nem lehet könnyen eldönteni: "Honnan tudhatnám, hogy igaz-e, de honnan tudhatod te, hogy nem igaz?" A kínai filozófusok figyelemreméltó túlélési stratégiákat dolgoztak ki, melyeket- tekintettel a közel négyezeréves tapasztala-391-
tokra, érdemes megszívlelni. Csuarrg-ce azt hirdette: "Sohase légy első a világon." Volt oka erre a felismerésre, mert a hierarchizált társadalmakban megvolt a veszélye a kiemelkedésnek: aki magasabbra jutott, nagyobbat esett. Hasonló módon Lao-ce, látván a sok hiábavaló emberi erőlködést, a semmittevést, azt tanította - ami ugyan társadalmilag haszontalan volt, de a cinikusnak kitűnően elmegy: "Légy ostoba!" A túlzott nerniségben a kínaiak is problémát láttak. Konfucius így tanított: Ifjú korodban óvakodjál a harctól: erős korodban óvakodjál a öreg korodban óvakodjál a birtoklástóL
nemiségtől:
Nem nyomták el a nőket, hanem használták őket. Irodalmuk tele van szerelemmel, a nők utáni vágyódással, a szerelmi beteljesülés csodálatos körülményeiveL A Nagy szabálygyűjtemény végén van egy bekezdés, amelyik a hat szerencsétlenséget sorolja fel: a korai halált, a betegséget, a bánatot, a szegénységet, a csúnyaságot és végül a gyengeséget. Azt kell gondolni, hogy a kínaiaknál sem volt az első helyen a nő szépsége, inkább az volt a szempont, hogy jó társ legyen és mellesleg ne kifejezetten csúnya. Okos szempon t, mert aszépség elmúlik, a jó társ meg idővel még jobbá válik. Nem árt tudni, hogy a jin jelenti a nő princípiumát, egyébként mint szó a sötétséget jelenti. A 20. században a kínai nők abban a szerencsében részesültek, hogy "felszabadultak". A különféle forradalmárok igyekeztek tömegeket a politikájuk mögé állítani. Ezért a nőket- rnint szerették mondani - ki kell emelni a feudalizmusbóL Innen már a bevett marxista litániát mondták nekik: a házasság rabság, sőt kényszerű prostitúció. A családban a nő folyamatos erőszak elszenvedője. (Ekkor szüntetik meg a láblekötést, és a ful kilyukasztását is.) Persze a kínai szacialista agitátoroknak sok bajuk akadt, mert az "elmaradott tudatú" falusi nők nem akarták megérteni az osztály harcot, és hogy rni a fenéért kell őket egyáltalán felszabadítani. Maóék viszont annyira belelendültek , hogy rendes marxistaleninista-sztálinista receptek szerint "behatoltak" a családba, és kényszerítették az engedelmes és alapjában művelt kínaiakat, hogy -392-
~
jegyzőkönyveket
vegyenek fel saját, családon belüli demokratikus fejlődésükről, valamint az ott alkalmazott tervgazdálkodásukróL
A
NŐKKEL VÍVOTT HARCOK
Mit tudunk tanulni mi, európai férfiak egy régi kínaitól? Például néhány tanácsot a nők elleni védekezéshez, ha netán erre szükségünk lenne. Forrásunk Szun-ce A hadviselés törvényei című könyve, amely a maga keleti, aforisztikusan tömör megfogalmazásaival és bölcs fölosztásaival nagyon alkalmas arra, hogy a két küzdő féllehetséges viszonylatait jól átgondoljuk. A mű a katonák előtt nagy becsben állt, egy jezsuita atya már az 1770-es években kiadta Európában. (Krisztus előtt 500 körül íródott.) Amúgy a könyv ma is igen népszerű tőzsdei szakemberek körében, főleg Amerikában. ' Arról a helyzetről gondolkodjunk, arnikor már minden veszve van, és a férfi a vak női bosszú kiszolgáltatottja. A mű valódi háborús stratégiai elveket és megfigyeléseket közöl - mi férfiak azonban szorult helyzetünkre tekintettel nyugodtan tanuljunk belőle. Elvégre ha egy nővel megromlik a kapcsolat, de nem lehet egyből otthagyni, akkor harc kezdődik, mégpedig a javából. Szorult helyzetben a nők ösztönösen tudják, hogy nem szabad igazat mondaniuk, csalni és hazudni kell. Közben úgy tesznek, mintha minderre nem is lennének képesek. A háború mindig a csalás ú gát jáija. Így ha képesek vagyunk valamire, tegyünk úgy, mintha nem lennénk rá képesek; Ha erősebb nálunk, kerüljük el; ha dühös, vezessük félre; magunkat alantasabbnak mondva tegyük elbizakodottá.
Mi férfiak általában lépre megyünk anélkül, hogy észrevennénk. Mert a velünk szemben álló nő ezeket mind rendre alkalmazza ellenünkben. Sokszor nem is kell hozzá megromlott kapcsolat. Megtudhatjuk azt is az egykori kínai hadmestertől és filozófust könyvének hadvezetésről szóló fejezetéből, hogy olyan há-393-
borúról nem hallani, amit ügyesen vezettek, de hosszan eltartott. Tehát törekedjün k arra, hogy az asszonnyal folytatott csatározás minél hamarabb befejeződjön, mert ennek kárvallattai mi leszünk, meg a gyerekeink . Továbbá frissen megismert és biztató jeleket mutató újabb barátnőnk - és mindenki, aki nekünk fontos. Ugyanitt tanulhatjuk meg azt az ezerszer kipróbált harci fortélyt, hogy élelmet az ellenségtől kell szerezni. Azaz próbáljuk meg komoly elhúzódó konfliktus esetén (ilyen a válás) felélni a nő készletei t. Azért írom ezt, mert jó lenne, ha meg tudnánk valósítani, de általában pont fordítva történik, az ellenünk folytatott sokszor totális háborút a nőkami készleteinkből vívják meg ellenünk. Annak van előnye, aki hamar kapcsol, vagy előrehaladott szándékai vannak, mert segíti őket az illem és a jog. Viszont ha vannak gyerekek, azokról gondoskod junk, és a rokonokat, mun- l katársakat se sújtsuk az első időben. Később, ha a támadások ereje fokozódik, úgyis rákényszerülünk ilyen lépésekre: "az ellenségtől elvenni: javaink gyarapítása". Ha valamivel támadni akarunk, intenzíven tegyük, hogy érezze a nő: van bennünk erő. Gondosan mérlegeljünk, és döntsük el, mit akarunk: zavart kelteni, ijesztgetni, netán valódi csatát vívni a tárgyalóterem parket~jén? Tehát vagy anyagi, vagy érzelmi természetű támadást intézzünk a nő ellen -lehet egyszerre kettőt is, de mindig tudjuk, mikor mit teszünk. Számlák azonnali zárolása, telefon, kocsikuicsok elvétele, rezsiköltségek fizetésének beszüntetése, nyíltan vagy titokban, mindegy jogos-e vagy jogtalan. Másrészt haladéktalanul közöljük vele, hogy sosem szerettük, és egy korai dátumot is megnevezve vágjuk a szemébe: ekkortól nem is tetszett, mert elvesztette a vonzerejét! Ha ettől nem kerekedik el a szeme döbbenetéb en, tegyük még hozzá: több barát és barátnő is konstatálta már ezt az általános hanyatlást. Ez sokkal jobban le fogja kötni az erőit, mintsem a materiálák körében okozott megszorítások. Tudniillik ezekkel a faktoidokkal nem tud mit kezdeni. Főleg ha elhelyezünk egy két szúrást küllemének előny- ·• telen megváltozására, a nehezen ellenőrizhető fizikai jellemzők ..· előnytelen alakulására. Megváltozott az alakod, valahogy vastagnak . tűnsz régóta, persze nem merik ezt neked megmonda ni, mert tudják, mennyire hiú vagy stb. Ez képes blokkolni a nőt, és ezalatt , mi időt nyerünk, s tudunk intézkedni kitosztásunk ellenében. -394-
Egyszerre mindig egy támadással foglalkozzunk hangsúlyosan, mert ha sok frontorr indítunk csapást, egy részük hatástalan lesz. Képtelen lesz a nő elég figyelmet összpontosítani rájuk, és nem fogja fel mi történik vele, tehát meg sem rezdül. Konspiratív okokból persze kellenek a félrevezető támadások, de ezeket csak álcázásból vezessük. Vigyázzunk! A támadásokhoz bajtársak is kellenek, ha nincsen elég szövetségesünk, nem tudjuk kézben tartani a folyamatokat, és morális tőkénk csökkenése habozóvá, erélytelenné, bizonytalanná tehet bennünket- ezt nincs nő, amelyik ne érezné meg! Ráadásul ha magunkat szabályozva támadunk, akkor érveink és teljes beavatkozási képességünk sokkal épebb marad, mintha dühből tejest ugranánk a purparléba. Szun-ce sokat ad a fomúra, ennek a kérdésnek komoly teret szentel. A legyőzhetetlenség: védekezés. A győzni tudás: támadás. A védekezés aztjelenti, hogy még hiányzik valami; a támadás pedig azt. hogy núnden bőségben van. [ ... ) Aki nem követ el hibát, annak vállalkozásai mindig győzelemre vezetnek, s olyanok fölött aratja győzelmét, akik már eleve vereséget szenvedtek.
A szép küzdelem núndig elegáns, a jó megoldások formailag tökéletesek. Ez azoknak hasznos, akiket az a szerencse ér a bajban, hogy színvonalas küzdelmet folytathatnak. Egy ellenséggé vált nő vel szemben mi férfiak törekedjünk a formai tökélyre, amelyre fogékonyabbak vagyunk, mint női ellenfeleink, így ez előttük titkos terület. Mert mint szerzőnk írja: "aki látia a napot és a holdat, az még nem éles szemű; aki hallja amennydörgés ro baját, az még nem finom hallású". A győztes forma olyan a kínaiak szerint, mint a két és fél kilométer magasból alázúduló vízesés. Azaz rettentő erejű, egységes roham, mely a maga belső energiájából táplálkozik. A formaijegyek azért is fontosak, mert ha vannak gyerekek, akkor utóbb már ezek a külsődleges jegyek lesznek maga az esemény- döntővé válnak, és elkezdenek dominálni a válási históriában. Aki formailag elegáns megoldásokat választ, az birtokolni fogja a múltat: prózaibban annak adnak igazat a telmenők - ez, ha túlvagyunk a dolgon, nagyonjelentőssé válik az újrakezdés miatt. -395-
Ha arra gondolunk , hogy szegény volt feleségünk, barátnőnk áll velünk szemben, és érző szívünkben felgerjed a sajnálat, téve- ,, dünk. A nők biztosan meg fogják találni környezetü kben azt . a férfit, aki méltó ellenfelünk lesz. Kellően félreinformálják, hazudnak neki olyanokat, amik a férfiban erős érzelmi motivációkat keltenek az ahhoz hasonló szemetek ellen, aminek mi be lettünk állítva. Ha egy nő hadakozik ellenünk, rengeteg cselt és fondorlatot alkalmaz anélkül, hogy külön gondolkodna ezen. Ezt ösztönösen, de nagyon furfangosan teszi, hiszen formálisan kevesebb ereje van, mint a terfiaknak -de éppen emiatt erős, mert ügyesen kompenzálja képességeinek hiányát mindenféle régi és mai trükkel. Ezek közül tipikus eset a fej!ajás- amit minden férj, szerető, barát ismer. Illetőleg a másik fél felbosszantása mindenféle apró, a nők ' által tökéletesen és észrevétlenül alkalmazott trükkel. Dolgok elpakolása, kérések elfelejtése, kötekedések a házirend megszegése kapcsán stb. De a sorban megvan a rebbenéstelen szemmel elő- i adott hazugságok sora. Ezek alkalmazásával már akkor megnyerték a harcot, mielőtt bármi is elkezdődne. Amennyiben ügyesen alkalmazzák ellenünk a fogásaikat, akkor pontosan az történik amit Szun-ce ír: A felfordulás a rendből keletkezik, a gyávaság a bátorságból, a gyengeség az erőből jön létre. Tehát mivel mi férfiak többnyire "bátrak", erősek és néha rendszeretők vagyunk (a férfiak más módon rendszeretők; be kell vallanom, azért tettem a bátorságot idézőjelbe mert kevés bátor férfit ismerek), ezektől a valamilyen módon minden férfinél meglevő tulajdonság októl kell bennünket megfosztani. Erősségeink elvitatása rendszerint még a házasság romló szakaszában indul be azzal, hogy megkérdőjelezik azokat: "Ez neked rend?" "Ez neked pontosság?" "Szerinted ennyiből ki lehet jönni?" stb. Ezzel a nő előnybe kerül, mert a mi rendünk helyett az ő rendje áll be, ami viszont neki otthonos terep, nekünk állandó megaláztatás. Itt lép be a tér birtoklásának alapvető stratégiai kérdése a férfi és a nő közötti a harcba: kiszorítanak bennünket a lakásunkbóL -396-
Más rendet kreálnak a régi helyébe, és ezzel elfoglalják helyeinket. A gyerekek megszületése rendszerint helyhiányt idéz elő, a nő területe a gyerekekével egybevonód ik-tehát növekszik-, természetesenami "vackainkat" kell összébb vagy kipakolni, bárhová eltüntetni. Így szerzik meg a nők a lakást. Ha nagy átalakításba kezd egy asszony, ez gyanús körülmény lehet. Ki a fene bíztatta fel, hogymost nekiáll, pedig hét éve eszébe semjutott ilyesmi, sőt fel éve, amikor a fe lj javasolt valami hasonlót, ellenállt neki. E mögött nem árt feltételezni, hogy egy idegen erő működik, melynek a helyét virtuálisan elkezdi kialakítani, és ezzel bennünket kiszorít a saját reális és virtuális tereinkbőL De jelző momentum lehet az is, ha olyanokat eszik-iszik, amiket nem szokott, olyan színeket kezd viselni, amit mi nem szeretünk - ez nyílt kihívás. Új szagok, illatok bukkannak elő stb. Gondoltam, kipróbálarn mondja a nő, de velünk előzőleg nem szagoltatta meg, tehát biztosan nem nekünk, nem miattunk vette. De pont ilyen helyfoglalás (csak kellemetlene bb formában) az a hangorkán, amit a "hörcsökös" asszony ránk zúdít, egyszerűen nem lehet ettől létezni. "Felső cé" -ben minden rossz. Viszont a nő lendületének megtörését mutatja, ha a hirtelen magabiztosságából egyszerre kibukkan a verbalizmus - a nő csak mesél és mesél. Ez esetben vélelmezhetjük, hogy valami nagy győzelmet értünk el, illetve ha nagyon okos a nő, félrevezető hadművelet folyik ellenünk. De ilyen azért kevés van. Valószínűbb, hogy szakítottak vele, és így akar túllenni a dolgon. Ha a nő "erős" - tehát jól néz ki, anyagilag is "rendezett", de nekünk sajnos konfliktusunk van vele -, meg kell találnunk a módját, hogy irányítani tudjuk. Ez nem egyszerű feladat. Ott kell nyomulnunk , ahol nem számol velünk. Aki ezer mérfóldet akar megtenni úgy, hogy közben ereje ki ne merüljön, az meneteljen olyan területen, ahol ellenséget nem talál.
Az akcióba be kell vonni barátokat, akik esetleg rá tudnak szállni az ő barátnőire. Ha ágyjelentigjutnak, akkor az a nő már velünk fúj egy követ, mert barátunk megfordíthatja. Ráadásul rendszeresen informálhat bennünket. -397-
Aki támad és feltétlenül hódítani akar, az ott támadjon, ahol nem tudnak védekezni.
A nőt meg kell téveszteni, mást kell neki mutatni, mint amit éppen mutatnán k természetes viselkedé smódunk ban; erre ugyan gyanakod ni kezd, de ha kitartóan és főlegjól csináljuk, akkor be fogja venni a cselt. De ne bízzuk el magunkat, sőt legyünk ébere bbek, mert ő is mást mutat, mint ami a formája. Tetteti magát, és mindenár on bomlasztani, elbizonytalanítani akar bennünke t. Főleg olyan kijelentés ekkel, melyekről tudja, hogy elevenünk be vág, zavar és idegesít bennünke t. Ezek a "mások mondják rólad" típusú meglepően hatásos szövegek, valamint gyarlóságaink apokaliptikus méretűre nagyítása. Ha néha nem érünk rá valami szolgálatra, akkor "sose bírsz ráérni", ha elmulasztunk egy pirosbetűs családi ünnepet, akkor "soha eszedbe nemjutna felköszönteni" -halljuk. De vannak aljasabb, altestiesebb kifogások is. Férfiúi potenciál elégtelen volta, gyors túllevés a dolgokon , noha miattuk van, mert "fejfajós" nővellenni rém idegesítő. Ezeket a nők szorult helyzetbe n sosem átallják felhasználni. Mit felhasználni? Fű nek-fának tetjeszteni, ha úgy gondolják , valamit segít nekik. Ha sikerül a megtéves ztés, akkor előbb-utóbb védekezésre kényszerü l a nő, ha képesek vagyunk irányítani a folyamatokat egykettőre nyerésre állunk. Ennek fontos kelléke, hogy mi temati- · záljunk, nekünk kell meghatár ozni a vita síkját, amiről beszélünk. Ezt pedig a gyenge pontok ismerete alapján tudjuk megtenni, mely eket haszoros kapcsola tbóljövün k ki, általában ismerünk. Általában a vitás konfliktu soknál gyorsnak kell lenni. Amint ; a botrány kirobban, teljeszteni kell a verziónkat, főleg a barátnők ; nekünk szimpatikusabbjai között, akik aztán majd befolyásolják~ helyettün k a többieket , mert ezek nekik nagyon izgalmas hírek, valósággal megőrülnek értük. Szerencsés, ha van egy-két okosabb"' barátnő a társaságban, mert csak ezekkelle het valamire menni. ·= Ők képesek megérten i a közléseket, és megfelelően tovább is tud-\~' ják adni azokat. És persze lehetséges bizonyos szolgáltatások cse~,: réje a későbbiekben, ha te nekem most ebben segítesz, én is segí':'" teni fogok olyan természetű dolgokban, amikre neked szükséged,, lesz. Nem fogják elhinni- szükség szokott lenni rá! Mert fene-; mód kívánesi természetű ám az "asszonyi állat". -398-
Ha butuska barátnők vannak csak kéznél, akkor se csüggedjünk, mert velük is lehet eredményt elérni, bár nem sok remény van arra, hogy megértsék a dolgokat. Érzelmileg ők is mindent felfognak, és ezek alapján adnak tovább minden információt. Fel kell készülnünk, hogy Testbeszéddel fejezzük ki igazunkat, és véleményünket néhány szavas mondatokban foglaljuk össze. Ne legyen több mondandónk 3-4 mondatnál, mert összezavalja aszóban forgó barátnőt (gondoljunk a nőknek szóló reklámokra: érzelmesek, rövidek, elképesztően buták, de roppant hatásosak). Szánjunk rá egy estét, és nézzünk meg néhányat közülük. Figyeljük meg, milyen mozdulatokat tesznek a színészek, hogyan hangsúlyoznak, amikor azt állítják: "ez a legjobb", "biztos vagyok benne", "nekem elhiheti" stb. Aki elszánt, vegyen néhány testbeszéddel foglalkozó könyvet, és gyakorolja be a fontosabb "sajnálj meg, ki vagyok borulva, nekem van igazam, őszinte vagyok", továbbá "jó vagy nálam" gesztmokat, testhelyzeteket, ezek később is hasznosak lesznek. Vigyázzunk, algoritmusokat (vegye le a kézibeszélőt, várja meg a búgó hangot, tárcsázzon) ne adjunk fel az ilyennek, mert azt biztosan összekeveri! Persze az eszét el ne felejtsük megdicsérni: "tudod, ezt csak neked mondom el, mert te olyan okos vagy és megérted". Meg kell bontani a kapcsolatot az ellenfél egységei között. Ha nők az ellenfelek, akkor könnyű a dolog, feltéve hogy körültekintőenjárunk el. A legjobb az, ha valamelyik barátnőnek elmondjuk, hogy a másik ezt meg azt mesélte róla bizalmasan - itt egy valós titkot elferdítve kell elmesélni, a közlés aztán megteszi a magáét. Ha jól manipulálunk, úgy összezavaljuk és megosztjuk a barátnői klán t, hogy rövidesen nem lesz elég idejük velünk, az igazi ellenséggel foglalkozni, mert alaposan ellesznek foglalva az egymással való veszekedéssel, a barátnőjük támogatása helyett egymásnak esnek. Persze készüljünk fel, ha ügyetlenek vagyunk, a nők rájönnek a trükkrc, s mindannyian nekünk fognak esni. Mi válasszunk meg az időpontokat. Ezért ha tudjuk a csata helyét és tudjuk a napját, akkor lehetünk akár ezer mérfóldnyire is, képesek vagyunk megvívni a harcot.
-399-
Esetünkben a hely nem annyira fontos, persze jobb, ha otthonos környezetben vagyunk, mert hazai pályán magasabb a férfihormon-termelődés. Angol kutatók focimeccseket vizsgálva megállapították, hogy az otthoni meccseken a saját területét védő állat ösztönei ébrednek fol a focistákban, és ez fokozott hormontermelésre készteti a fiúkat, tehát jobban küzdenek, mint idegenben. Az idő lényegesebb kérdés. Akkor csapjunk össze -legyen az beszélgetés, találka-, mikor spi cc en vagyunk. Nem árt, ha kihasználjuk azokat a havi időpontokat, "nehéz napokat", amikor a nők zavartak, szétesettek, bizonytalanok. Nyugtassuk meg magunkat azzal, hogy ők sem szoktak törődni korábbi veszekedések kirohhantása kapcsán azzal, hogy nekünk másnap nyugodtnak kelllenn ünk, mert fontos üzleti ügyeink vannak, döntő tárgyalásunk lesz, anyago t kellleadnunk vagy egy hete rossz a kocsink és a szerelőnk nem tudja, miért. Legyünk olyanok, mint a víz, "a víznek sincs állandó formája"- tanít Szun-ce. (Vagy ahogy Hérakleitosz mondta: nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba.) N e tudjanak megfogni bennünket. Ehhez persze nagyon tisztának és bölcsnek kell lenni, ami azt jelenti, hogy nem is keveredünk ilyen kalamajkákba. De az ember már ilyen gyarló, és az ösztönei sajnos beleviszik a bajokba, mint ahogy mindig is vitték. Ha látszik, hogy elhúzódó csatározásokra kell készülni a nő és rokonai, valamint a mi klánunk között, akkor jól tesszük, ha felkészülünk rosszhiszeműségből is. Amit legkönnyebben valami sötéterr látó saját nőrokon tud alkalmazni. Amikor még úgy néz ki, hogy a dolgokat ellehet békésen is rendezni- vagy ezt akarják velünk elhitetni-, akkor kell valaki a csapatban, aki okvetlenül , mindenben rosszat lát: hátha csak be akar csapni téged stb. Aki már volt magánéleti krízisben, az tudja, hogy ha mondtak neki ilyesmit, nem hitt benne, mégis ennek a pesszimistának lett igaza. . Mert az esetek jó részében a rózsaszínű "egyezzünk meg békésen" időben kezdik főzni nekünk a mérget. Miközben stratégiánk állandó, győzelemre törő, a taktikánk . legyen változó: Egyszer legyen gyors, akár a szélroham, máskor azonban nyugodt, akár az erdő; egyszer úgy törjön előre és úgy pusztítson,
-400-
akár a tűzvész, máskor legyen mozdulatlan, akár a hegy; egyszer legyen kiismerhetetlen, akár a sötétség, máskor meg úgy mozogjon, mint a mennykőcsapás.
Szun-ce ezen, a hadseregekre vonatkozó javaslatai kiválóak, nemcsak bölcsességük okán, hanem azért is, mert alkalmazhatóak. Milyenjó dolog megzavami az ellenfelet, aki egyszerre csak nem ismeri ki magát rajtunk. Csak azt látja, hogy furcsák vagyunk, "elszálltunk", és ugyanezt lesz képes megállapítani aszőke b uk-· sikból összeálló "agytröszt", amin a barátnők kávéház sarkában izgatottan "tanácskozó" testületét kell érteni. De haladjunk tovább. Nem szabad olyanban bízni, hogy a másik megenyhül vagy majd engedékeny lesz (nem szokott az lenni). Erről válóperes bírónőket kérdeztem meg - vannak köztük jó fejek is, én legalábbis ilyenekkel találkoztam, de hallottam róla, hogy ez egy rettenetes frusztrált társaság. Ha van eszük, akkor azért, ha nincs, akkor meg amiatt. Nem szabad úgy nekimenni egy válópemek , hogy nem akarunk nyerni, mert akkor biztos elbukunk. Ha mindenkép pen nyerni akarunk, az is baj forrása, azért sokszor akkora árat kell fizetnünk érte, amit sokáig nyögünk majd. Ne guruljunk gyorsan méregbe, mert előfordul, "hogy tiszteletlenül bánnak" velünk. Ne legyünk túlságosan kényesek a tisztességre, mert akkor "könynyebben megszégye níthetnek" bennünket . Végül az is baj, ha valaki "túlságosan szereti az embereket , azok sok gondot okozhatnak neki". A nagy mester ezeket az intelmeket a hadvezérre leselkedő öt veszedelemben formulázza meg - a kínaiaknál az öt egy kitüntetett szám, és máig szeretik alkalmazni. Legyünk gyanakvóak: barátnőnkneki szerelmünk nek/feleségünknek bárhollehe tnek hívei/kém eia mi társaságunkban. Nem árt tehát, hogy óvatosak legyünk velük, ha régi-új emberek bukkannak fel. Különösen akkor célszerű ez, ha nagy a tét. Ha rájövünk, mi az illető szándéka, tömjük tele a fejét megtévesztő információ kkal-lehet , hogy ő lesz a következő férj. Ugyanúgy a békülési ajánlatokat is óvakodva kell kezelni, főleg akkor, ha semmi oka nincs a nőnek békét kötni, vagy korábban hasonló helyzetekben ezt soha nem tette. Legyünk nyugodtak , nem vá!-
-401-
tozott meg, valami terv vagy csapda lapul meg a háttérben. Ahogy a mester írta a hadvezérről: Ha semmi sem kényszeríti erre, mégis békét kér, akkor valami titkos tervet forral. Nagyon fontosa k a családi kapcsolatok. Szerencsés, ha egy nézeteltérés sorána mi verzión k hangzik el először, az sem baj, ha nem mi mondju k a nő szüleinek, hanem egy más férfi rokon vagy egy sógor, illetve sógornő. Saját klánunk at fegyelm ezetten mögénk kell állítani, de semmi egyéni akciót nem szabad engedni. Mindig mi legyünk azok, akik megmo ndják az időpontokat és kijelölik a feladatokat. Különb en zűrzavar támadhat, ezt a szembenálló nő(k) ösztönből azonna l kihasználja (kihasználják). Nekem volt olyan barátom , akire a kellő figyelem hiánya rniatt tulajdon anyja vallott, holott az lett volna a feladata, hogy mentve a menthetőt, rnellette tanúskodik. Mindig vannak jó időpontok, amikor lépni kell. Azt eldönte ni, hogy valóban jó-e megten ni, amit akarunk , nem egyszerű kérdés. [... ] ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat, akkor a és ismerjük győzelem nem maradhat el; s ha ismerjük a toldet lesz. s tökélete ünk az eget, akkor győzelm Ez az, ami a rni kultúrk örünkb en sajnos már nem elég. Az ellenség jórészt kiismer hetetlen - sokan még maguka t sem ismerik. Nem divat önmagu nkat megism erni, mert akkor szembe kell nézni gyarlóságainkkal. Ehelye tt jó pénzért rábízzuk magunkat olyan embere kre, akik abból élnek, hogy mások lelkével foglalkoznak - ezek aztán tesznek róla, hogy előbb-utóbb elhiggyük, hogy nem is vagyun k rosszak, inkább a másikak azok. Így pedig hiába ismelj ük az eget és a földet, bajosan győzhetünk. Végül rend- · szeresen és alaposan gondolj uk át a történteket, beszélgessünk róla barátainkkal, ne sajnáljuk az időt erre. V olt barátnőnk, feleségünk úgyis tízszer ennyi időt fog ráfordítani. A fentebb leírtak hasonlósága a valósággal csupán a véletlen jószánműve, hiszen az embere k becsüle tesek és egytől-egyig dékúa k- különö sen áll ez a nőkre. -402-
"[ ... J a nő rossznak van teremtve, természeténél fogva szívtelen és núndenféle hitványságra hajlandó, akinek minden törekvése csak arra irányul, hogy a ferfiút elcsábítsa." (Manu törvénye)
A távoli Indiában, Krisztus előtt minimum 500 évvel már létezett a Manu-kóclex-a tudósok persze vitatkoznak, hogy véletlenül nem korábbi-e még 200 évvel a törvénygyűjtemény, de minket ez most nem érdekel. Ebben az írásban a brahmanizmusn ak mint vallásnak (és társadalmi rendszernek) fő szabályai, törvényei vannak lejegyezve. Nagyon alapos, részletekbemenő szabályozást alkottak a hajdani szerzők, amely erősen védi a legfólső kasztot, a brahminokat, valamint még a katonákat is, ez utóbbiak mindig kellettek a hatalom fenntartásához, a többiek csak arra valók, hogy e két legfőbb kiváltságos réteget szolgálják. A brahminok főként szellemi dolgokkal foglalkoztak - ez nagyon komoly dolog volt, ha belegondolunk a 2500 év távlatába. Cserébe rengeteg törvényt kellett betartaniuk étkezés, tisztálkodás tekintetében. Az alattuk álló a ksatriják, a harcosok (ezek közül kerültek ki a királyok), akik már több mindent megehettek, mert a testi erő fenntartásához szükségük volt rá. A dolgozók, vagyis a vaí~ják vitték az állattenyésztést, az ipart és a fóldművelést. A súdrák a legalsó kaszt volt, ők végeztek rninden olyan munkát, amit a felsőbb kaszroknak nem szabadott, az állatok leölését, a mosást stb. Ezek alatt rangban már csak a nálunk páriáknak nevezett aszpri~ják állottak, ezek lehettek utcasepr6k, vécétisztítók, de tolvajok is. A kaszrrendszer fejlődése addig ment, hogy a vasöntő például más kasztba tartozott, mint a kovács. -403-
Tulajdonk éppen akasztrendszer egy zseniális elnyomó találmány volt, amelyet hihetetlenü l jól megvalósítottak. Az Indi át meghódító álja népek ezzel tették állandóvá és biztonságossá a sötét bőrű dravida népesség alávetettségét. Ezek a vallási alapon emelt korlátok öngeljesztően biztosították saját fennmaradásukat, és így az uralkodó rétegek védelmét. Minden alsóbb kaszt egy védvonalat képviselt, mert saját tisztaságának megőrzésén éberen őr ködött. Az ilyen társadalmakban nem fordultak elő osztály- vagy szegénységalapú lázadások, mert olyan nem volt, hogy másképp is lehetne. Persze ehhez ki kellett nyilvánítani a törvény isteni eredetét, és ezért egész vallást építettek köréje, amely aztán mű ködött magától, és még napjainkban is köszöni, jól van. A rendszer virágkora egészen a buddhizmus térhódításáig tartott, majd kissé hanyatlani kezdett. (De Indiában számos helyen még rnindig ezen törvényi elvek alapján határoznak asszonyok sorsáról, vesznek feleségül leányt, házasítanak össze fiatalokat. A törvény szerint például egy huszonnégy éves fiú már elvehet egy nyolcéves lányt, ez a legalsó korhatár. Természetesen csak akkor, ha szereti.) A vallási alapú kasztrendszer ma is él, maga Mahatma Gandhi is respektálta bizonyos tekintetben. Mint egy 1921-es cikkében íJja, elfogadja akasztrendszert annak védikus formájában, a tehenek védelmezését; leÍija hitét az isteni inkarnációkban, de azt is említi, hogy a Bibliát és a Koránt is isteni eredetűnek tartja. Gandhi nagyon következetes volt vallásosságában, még a modern nyugati gyógyszerek beszedését is megtagadta. A kasztrendszer nagy érdeklődést vált ki mifelénk, rnert nagyon idegen ami kultúránkt ól. Nálunk a másik elnyomásához nem használnak vallási segédletet, hanem pénzt és a belőle fakadó hatalmat, ennek erejével oldják meg a gyengék, a szegények, és persze a nők esetenkénti elnyomását is. A katonák (ksatriják) nem egykönnye n törődtek bele a papi .· uralomba, eleinte sokat lázadoztak a brahrninok ellen, ezért ezek önvédelemből telerakták a törvénykön yvet saját kasztjukat óvó . rendszabályokkaL Ha egy brahmin embert ölt, nem volt szabad': megbüntet ni, kezét levágni, forró olajat önteni a szájába, fulébe; · ami fenyítés érhette, hogy vagyonával együtt száműzhették Ám ha például egy súdra tiszteletlenül beszélt egy brahrnin-,;. nal, akkor azzal szemben kíméletlenül alkalmazták ezt a forró-;-c -404-
olajos öntözgetős kúrát. Ez a törvénykezés aztán elvette a kedvét a hetvenkedéstőL A brahminok, hogy saját fontosságukat még jobban bebiztosítsák, egy vallásos elemekkel át- meg átszőtt teokratikus uralmat valósítottak meg. Az élet minden területét vallásos cselekedetekkel szabályozták-ez abban a korban teljesen elfogadott dolog volt. A kor embere készségesen elfogadott rninden ilyen jellegű útmutatást, sőt igényelték is ezeket. A ebben a korban élt görögök éppúgy, mint a kínaiak, hasonlóan alkalmazták. Így isteni parancsnak fogták fel a húsevéstől, a tisztátlanságtól való tilalmat, és féltek is megszegni ezeket (láttuk, erre a zsidók is nagyon vigyáztak). Elvégre a lelkével nem játszik az ember. A tisztátlanságtól való rettegés érdekes mai szemrnel, mert bármivel meg lehet ölni egy kis állatot, például egy tetvet vagy valami apró pondrót, és máriskész a baj. Aztánjöhetnek a bonyolult és az európai szemével időrabló szertartások, a megtisztulás érdekében. Mindez ma is élő dolog, mert a hindu-muszlim, hindu-szikh összecsapások mögött gyakran ilyen tisztaság elleni rituális vétségek állnak. Ezek miatt robbannak ki hatalmas verekedések és elharapódzó öldöklések, mert máig nagyon komolyan veszik a vallási tisztaságot. A csetepaték forgatókönyve általában a következő: a valamiért megsértődött muszlimok elkapnak egy szent tehenet az utcán, melyből rnindenfelé csámborog néhány. (A hinduk még a vonatot is leállí~ák, ha egynek netán a sínre van kedve feküdni.) Az állatot aztán a békétlenkedők akkurátusan odavonszolják egy hindu imahely elé, és ott levágják. Ezen aztán az amúgy roppant békés, türelmes hinduk szömyen felháborodnak, és bosszúból pénteki napon a mecset előtt nagy zenebonát csapnak, táncolnak. (Erre a meg a muszlim hívek gurulnak méregbe, mert Allahot nem szabad megsérteni.) Miután mindkét fél kellően dühös, megvan a verekedés alapja is, és mivel mindkét közösségben sok a fiatal, akik inkább radikálisak, mint megfontoltak, egymás torkának esnek. (Természetesen Pakisztán állami léte óta a régi sérelmeken túl komoly politikai ellentét is megtalálható, is némely összetűzés mögött. Gondoljunk például az elképesztő mészárlásokra, arniket egymás ellen elkövettek 1947-48-ban. Manapság hallunk Amrit-405-
szárról, de ezek a mai keletű vérengzések kismiskák a két ország különválásakor megtörté ntekhez képest. Egy angol százados ezeket Ílja egy 70 km-es útról: "Az út minden méterére jutott egy halott. Akadtak, akiket lemészároltak, másokkal a kolera végzett. A dögkeselyűk annyira elhíztak, hogy fel sem bírtak szállni, a vadkotyák pedig olyan finnyásak lettek, hogy az út mentén heverő hulláknak csak a máját ették.") Ennyi bevezető után lássuk, mit gondoltak ezek az okos és művelt emberek a nőkről. Először is fontos, hogy a feleség azonos kasztba tartozzon a féljjeL A gyerek sohasem tartozhatik magasabb kaszthoz, mint anyjának a kasztja.
A törvény az első feleséget emeli ki, a többinél nem számított, melyik kaszthoz tartozik. V olt még egy bonyodal om: amennyiben az apa volt alacsonyabb kasztú, akkor a gyerek törvénytelennek számított, ami nagyon súlyos körülmén y volt. Érthető, hogy ilyen törvénye k mellett mindenk i komolya n meggond olta, hogy az eszére vagy a szívére hallgat-e. Mint Büchler Pál egykori főgimnáziumi tanár és szanszkrit fordító megjegyzi: a nő "egész életében gyámság alatt áll". Ennek megfelelően gondosko dtak is róla. A nő csak egyszer mehetett félj hez, a férfi megnősülhetett többször is, feltéve, ha volt neki miből. Ha azonban a nő mégis egybekel t egy másik férfival, megtehett e, de akkor törvényte len gyereket hozott a világra, aki kasztjavesztett lett, és csak a következő életében lehetett reménye, hogy valamijob b is kinéz neki. Különben hét nemzedéket kellett lelkének vándorolnia, amikorra megfelelő körülmén yek között visszaszerezte kasztját. Ez szörnyű büntetés - gondolju k csak el! Persze volt menekülési lehetőség: ha közben a szerencsétlen, kasztonkívülinek született életét vesztette egy bráhminé rt vagy bármilyen nőért, akkor megtisztult. Mindenk i ismeri az özvegyek .· máglyára küldését. (Elteljedt és gyakran olvasható mese, hogy az égetés a bűnös férjüket meggyilkoló özvegyek elleni védekezés volt. Ha a férj meghalt, elégették mindjárt az asszonyt is, nehogy tovább élvezhesse az életet. Aki csak egyszer is kezébe vesz valami komoly könyvet erről a témáról, láthatja, hogy a korai útleírók sajá-40ó-
tos költeményeinek egyikével állunk szemben.) Az 1915-ben magyarul kiadott Manu törvényei kötetet jog- és társadalomtudósok gondozták, akik alaposan utánanéztek ennek a rendelvénynek, és megállapították, hogy ilyen esetelvétve fordult elő, s inkább a fejedelmi udvarokban. "De máskülönben semmiféle törvényes kényszer alatt nem állott az özvegy s teljesen saját elhatározásától és szabad akaratától fuggött, hogy vajjon féljét követi-e a máglyára vagy sem." A hívők komoly vallási ismeretekkel rendelkeztek egy seregnyi dolgot illetően. Pontos előírások szabályozták az összes tennivalókat, viselkedési eljárásokat. Ha valaki ment az úton, tudta, ki mindenki elől kell kitérnie. Például a "beteg ember, a teherhordó, a nők, a védavégzett brahman, a király, a vőlegény elől". Meg kellett tanulni igen apró jelekből megismerni a másikat, ezért könyvtárnyi adatot tároltak a fejükben. A nőknek, noha bizonyos értelemben nem voltak jogaik, megadták a tiszteletet más formákban is. A fiataloknak tudni kellett, hogy a tanító tiszteletet érdemel, de "az atya százszor nagyobbat, mint a tanító, de az anya ezerszer nagyobbat, rnint az atya". Az ősi szerzők jó pszichológusok voltak, tudták, amit ma nem mindig veszünk komolyan, hogy az érzékiség mekkora veszedelem, és még a bölcs tanítókra is veszedelemleselkedik a nő képében, aki bűnbe viszi. Ezért hát még a saját anyjával, nővérével vagy leányával se tartózkodjék a bölcs ember magányos helyen egyedül, mert az érzékek még a tudós embert is lenyűgözik.
Ugyancsak buzoghatott bennük a nemi vágy, ha ennyire kellett inteni őket. Mert ezek az intelmek nem voltak soha alaptalanak, ahogy ezt az Ószövetség törvénykönyvei ben is láttuk. A régiek úgy tartották, hogy a meleg ernyesztőleg hat az erkölcsökre, és felkelti az érzéki vágyakat. Magam is ezen a véleményem vagyok saját és ismeretségi körömben szerzett tapasztalatok alapján. Törvény szerint házasságot nyolc módon lehetett kötni. A legelőkelőbb változat a Brahma szertartás volt, arnihez egy feldíszített leány, egy atya és ünnepélyes hangulat kellett, a vőlegénynek pedig védákban jártasnak kellett lennie. A "leghitványabb a nyolc közül" az, amelyben egy alvó leányt ront meg valaki, és ezután -407-
veszi feleségül, de ide számít a részeg és az elmebajos nő "megrontása és elcsábítása" is (ez a pa~ca-házasság). Figyeltek arra, hogy olyan családból, ahol gyakori a betegeskedés, nem szabad leányt választani. Onnan sem vettek lányt, ahol nem volt fiú - mert erre ment ki a játék, a hímnem et általában fontosabbnak tartották, és azt gondolták, hogy a hímnemű nemző tulajdonságok erősebbek a nőneműeknéL Bölcs elvek voltak forgalomban, ezek csak mára vesztették érvényüket, arnikor általános a küllem mesterséges megváltoztatása a nőknél: Vereshajú, vagy kevéshaj ú, veresszemű, és fecsegő nőt se válaszszon, sem olyat, amelyiknek kellemetlen neve van.
Olyant kell elvenni, amelyiknek "a járása, mint a hamsa-lúdnak vagy az elefantnak". (Elnézegettem az elefantokat a tévében és az állatkertben is, a fene tudja, rnitől szép a járásuk, a lúdról meg végképp fogalmam sincs, rniként mehet, de ha a rnieinkhez hasonlít, akkor még inkább csudálkozom. Hiába, minden nem klappalhat a régiek körül sem. A görögöknél a női szem szépségének, a tehén szeme volt rnintaképe.) Ha megvolt a házasság, akkor jöhette k a gyerekek -legink ább fiú, a lány csak mellék termék nek számított, mert fiút akart mindenki, és ritkán nyugodtak bele, ha nem sikerült. Erre a minden képpen való fiúcsinálásra volt is egy intézm ényük- de erről később. Arnikor megszületett a gyerek, minden ki tisztátianná vált, az összes rokono kat beleértve. Ez valami rettenetes tömeget jelentett, mert a vérrokonság hetedízig tartott az oldalágakkal együtt, rnindaddig, amíg az emléke zetben élt. Nyilván valahogy meg kellett tisztulni, és ehhez szakértő tanító brahrninra, a védák isme- ingyen rőjére volt szükség, aki valami honorá riumot kapott monda ma ahogy Tehát i. dolgozn szokás volt sem akkor már nánk, betonbi ztos üzlet lehetett. Tisztátlan lett minden ki akkor is, ha meghalt valamelyik rokona, sőt az is, aki részt vett a halotti menetb en, de ettől könnye n meg lehetett tisztulni: "ruhástúl való fúrdés, tűz érintése, áldozati vaj evése" - ez volt a recept. Ha szertartás közben imádkozni kellett, a nőknek nem kellett mondan iuk a szöveget, mert úgysem tudnák azt megtan ulni- vél-408-
;
j
1 i
Jl
l
l!
ték. Még a brahmin feleségének sem kellett imádkoznia, ha esti áldozatot mutatott be az ura helyett. (Persze helyettesíteni őt, arra jó volt.) [... ] a nő semmit se tegyen a maga akarata szerint; gyermekkorában az atyja, asszonykorában a fétje, özvegykorában a fiai rendelkeznek felette. Igen bölcsen megkövetelték a nőtől, hogy legyen jókedvű, szorgalmas, gondos, takarékos stb. Ez a jókedv nagyon érdekes, mert mindenhol nagyra értékelték a kedélyt és a derűt a történelem során, csupán ma nem számít fontos tényezőnek, mert rnindenki kedvére alámerülhet az elektronikus magányba, nincsen szüksége jókedélyű társra. (Ezért is van talán annyi szétesett személyiségű szomorkodó.) Mindenkinekjogában áll hibátlan árut vásárolni, ezt komolyan vették. Ha egy balekra rásóztak egy hibás lányt - például nem volt szűz, de azt mondták róla, vagy egyéb fogyatékossága volt, de nem vallották be, akkor a királynak kellett a harnis tanúságtevőt keményen büntetnie. Mert a rendes állapotú nő álláspontjuk szerint mindenkinek járt. A szerencsésen megkötött házasság azonban nem volt mindig felhőtlen- ahogy sehol sem az-, kellett valamilyen eszköz, mellyel fegyelmezni lehetett. Ez általában a sima verés volt, de koronként és népenként eltérő módon alkalmaz ták. Indiában rendesen szabályozták ezt is. Manu törvényeinek 299. paragrafusa így szól: A feleség, fiú, rabszolga tanítvány vagy édes fivér, ha valami hibát követtek el, megverhetők kötéllel, vagy pedig bambusznáddal. A 300. paragrafus hozzáteszi magyarázólag: De csak hátul és semmiképpen sem a testnek nemesebb részein; aki ettől eltérően üti őket, az legyen éppen olyan vétkes, mint a tolvaj.
-409-
Tehát keményen rendet tartottak, a tolvaj is súlyosan lakolt. Az előkelő származású (például ksatrija) tolvajt is, akár férfi, akár nő, kivégezték, amennyiben drágakövet lopott- ez volt a legértékesebb. A kéz és láb levágása szintén közönséges büntetésnek számított, sőt még a láb felének a levágását is ismerték. Nagyon komolyan vették a hűséget. Ha egy férfi egy másik feleségével házasságot tör, "borzalmat keltő büntetésekke l bélyegezze meg a király" (352. Paragrafus). Ellehet képzelni, mit műveltek velük, mert abban az időben a borzalom foka máshol állt, mint manapság. Ebben ott lappangott a kasztok keveredésétál való félelem. Felfogásuk szerint a tisztátlan emberek születése nagy bajt jelentett a társadalomra nézve, ezt semmilyen módon nem lehetett eltűrni. Még azt is büntették, aki férfi létére más feleségével szóba ereszkedett - ettől pénzbírságot szedtek be. Tapasztalatok szerint a hűtienségi esetek beszélgetésekből indulnak. De nem büntették meg ilyenért az énekesek és vándorszínészek feleségeit és a férjeket. Azokat a férfiakat sem büntették meg, akik "saját feleségük után tartják fenn magukat; mert hát ezek az emberek maguk küldik a feleségeiket másokhoz, vagy pedig otthon elbújva engedik őket vétkezni". Az üzlet az üzlet, talán ezzel is magyarázható, hogy Indiában az angol uralom alatt egy darabig viszonylagjó l kijöttek egymással az angolok és a gazdag indusok. Similis simili gaudet (Hasonló a hasonlónak örül). Ha egy leány tehát elvileg szabad állapotú volt, s egy felsőbb kasztbelivel hált, azt nem ítélték el semmi módon; itt a törvényhozók gondolkodta k, és nem nehezítették meg a maguk dolgát, ha egy kis változatasságra vágytak. De ha egy alsóbb kasztúnak volt a szeretője, akkor erős szabafogságra lehetett-kelle tt vetni. Ha egy férfi megerőszakolt egy leányt, annak, rögtön le kellett vágni két u]át, és tetemes pénzbírságot is behajtottak rajta. Ismerték az azonos neműek közötti szerelmet is. Ha lány lánnyal szeretkezett, akkor "annak a leánynak a számára pedig, aki megront egy (másik) leányt" pénzbírságot kellett fizetni, és nyilván nevelő célzattal kapott még tíz vesszőütést. Ha asszony tette lánynyal ugyanezt - gyakori lehetett -, azonnali ítélettel sújtotta a ' törvény: levágták két u]át, megborotválták a fejét, és szamárháton végigvezették a városon. ~410~
Ha egy asszony megcsalta a férjét, azzal már keményebben elbántak: "azt kutyákkal (szakítassa szét és) falassa fel a király egy olyan helyen, melyet sokan látogatnak". A férfit ugyanilyen bű nért izzó vaságyon végezték ki, mégpedig úgy, hogy "(a hóhérok) folyton helyezzenek alája fahasábokat". Még belegondolni is rossz, mi lenne manapság itt Budapesten, ha bevezetnék ezeket a büntetéseket. Az egyik sarkon kutyák tépnének szét elevenen nőket, a mások oldalon megjól fűtött vaságyakon szenvednénk ki mi férfiak, és néző csak az elaggott korosztályokból akadna, mert szinte mindenki érintett lenne a dologban. Ha egy súdra elkapott egy nőt, aki származásilag felette állt, annak levágták a tagját (vagyis azt a szervet, amellyel a vétket eszközölte). A törvénykönyv paragrafusok során át taglalja, hogy ha ilyen-olyan kasztba tartozó szeretkezik egy másikkal, így-úgy kell meghalnia. Kivételt a brahmin képezett, ennek legrosszabb esetben leborotválták a fejét, és pénzbüntetésre ítélték. "( ... ] a többi kaszroknállegyen olyan büntetés, mely halállal végződik" (379). Ami még érdekesebb: ha brahrnin őrizet alatt nem álló, azaz nem tulajdonban levő nővel szeretkezik, akkor ötszáz pénz a büntetése, "ezerre pedig, ha egy legeslegalsó (fajhoz tartozó) nővel (teszi)". Tehát a súlyosbító tényező az volt, hogy összeadta magát egy alsóbbrendű emberrel, minél nagyobb volt a különbség lefelé, annál nagyobbnak számított a vétek. Mivel a nőknek nem lehetett vagyonuk, arnint a rabszolgának sem, minden, amivel rendelkeztek azé a férfié volt, akinek a felügyelete-őrizete alatt állottak. Ebből az őrizet kifejezésből az következik, hogy nem bíztak meg a nők erkölcseiben -ezzel egyébként nem voltak egyedül, mert amodern korig alig volt társadalom, ahol ezt megtették volna. A nőre amúgy is vigyázni kellett, mert "a nő egyáltalán nem való arra, hogy önálló legyen". Kicsit odébb pedig ez a megállapítás olvasható: [... ] ez az összes kaszteknak legfontosabb törvénye, törekedjenek őrizet alatt tartani feleségüket, még a gyengeerejű terjek is.
Viszont bölcsen megkövetelték azt is a férjektől, hogy az előírt időben meg kell közelíreniük az asszonyt, akárcsak a zsidóknál. Ha pedig ezt a férfi nem tette meg, gáncsolandó volt. Semmi kéz-411-
vagy taglevágás, nem voltak hülyék, akik a törvénygyűjteményt összeállították, nem akartak maguknak kárt okozni. Ugyanis teljesen biztos, hogy mind férfiak voltak. Tudták, hogy a nőt nem lehet megóvni a kihágástól, akármennyire is vigyázzák őket, azt gondolták, jobb, ha a nő vigyáz magára a lelkiismerete révén, nem pedig a strázsa, bármennyire kipróbált is. Nagy szégyennek számított, ha a nő ivott, csavargott, kimaradozott. De leírják a férfifaló nőt is: Ezek nincsenek tekintettel a szépségre és nem törődnek a korral; legyen az illető férftú akár szép, akár csúf, bizony szerelmeskednek (vele) mert így gondolkodnak: csak legyen férfi.
Erre a nőre ma azt mondanánk sommásan: nagy kurva. De a nők relatív megbecsülése mellett tisztában voltak azzal is, hogy mifélék. Erre utal ez a szakasz: asszonyokért nem lehetett semmilyen szent szertartást bemutatni, [... ] mert az asszonyok, gyarlók lévén és nem (ismervén) a szentelt szövegeket, (olyanok, mint maga) a hazugság; ez a megállapodás.
Ebben rnindenki egyetértett- kivéve a nőket, de ki kérdezte őket, arnikor még vallási tekintetben sem számítottak? V olt egy érdekes elvük: ha egy csapodár nő valahonnan öszszeszedett egy gyereket, az automatikusan azé lett, akinek a tulajdonát a nő képezte. Érdekes a sorrend, ahogy a törvény ezt felsorolja: "a tehén, ló, teve vagy rabszolganő (szülése)" esetében a megszületett borjú vagy gyerek nem azé, aki azt nemzette, hanem a gazdáé. Világos! A fejezet elején ígértem, hogy sort kerítek a nemzés egy érdekes esetének tárgyalására, ez pedig a nemző helyettesítés, amit nijoga névvel illettek. Családon belül (sógomak, nagybácsinak stb.) nem engedték a közösülést a nőkkel, ez tabunak számított, erre az esetre kasztvesztést helyeztek kilátásba, de volt egy eset, amikor a férj nem tudott gyereket összehozni az erősen őrzött feleségnek (ha nem őrizték volna annyira, nyilván ment volna a dolog). Ezért ha semmiképpen nem ment előre az ügy, akkor a férj -412-
fiútestvére vagy valamelyik rokona törvényesen az erre felhatalmazott feleséggel nemzhetett fiú saljadékot. (A helyettesnemzést lásd a zsidóknál is.) A recept egyszerű volt: hancúrozni nem lehetett - mert nem élvezésre ment ki a dolog-, hanem komoly rokoni-testvé ri segítségről volt szó. Olvasztott v~ kellett hozzá, majd "szótlanul, éjnek idején az özveggyel nemzhet egy fiút, de egy másodikat semmi esetre sem", nehogy rákapjanak a dologra. Ha semmilyen módon nem lehetett gyereket összehozni vagy az asszonyt rendben tartani, akkor jöhetett a válás. Ha a férjet átverték, azaz olyan asszonyt adtak neki, amelyiknek rejtett hibája volt, de ezt letagadták (beteg volt vagy ledér), akkor érvénybe lépett a visszaválrási garancia. Ezek a törvények egyébként döbbenetes módon a zsidó törvénykezésben is szerepelnek, hasonló megfontoláso k környezetében lásd ott. Ha az asszonynak nem volt ilyen nyilvánvaló hibája, hanem csak gonosz volt és veszekedős, erre egy bölcs törvényt alkalmaztak: Egy esztendeig tűrje meg a férj azt a feleséget, amelyik gyűlöle tet tanúsít vele szemben [... )
De jó lenne ma is egy ilyen törvény, hányan kezdhetnéne k új életet, új esélyekkeL Persze akkor a nővel kapott dolgok a féljnél maradhattak, ma már ezt nem lehetne kivitelezni. Nyilván ezt vitatták is rendesen, és nem lehetett könnyű kihámozni az igazságot a különféle kasztokhoz tartozó cselédek vallomásaiból meg a rokonok hazudozásaibóL Egy esetben nem lehetett kifogni a haragvó, gyűlölködő nővel. Azt az asszonyt, amelyik olyan féljet gyűlöl, aki elmebeteg vagy kasztiavesztett lett, illetve tehetetlen, azaz nem tudott vele hálni, azt gyűlölhette-mert ami jár, az jár. Súlyos dolognak számított, ha a nő részeges volt, engedetlen, gyógyíthatatlan beteg, verekedő vagy pazarló, az ilyet "mindenkor pótolni lehet (más nővel)". Az olyan nőnek is kiadták az útját, amelyik csak leányokat szült- férfi kellett, mert csak az számított, lányra nem lehetett semmilyen vagyont hagyni. Az ilyen, csak lányt szülő asszonyokat a tizennegyedik évben lehetett elkül-413-
deni. (Azért hagytak időt a kísérletezésre.) Nem tudták, hogy ebben a kérdésben a férfiak a hibásak. Azt a nőt, amelyikn ek gyerekei mind meghaltak, tíz év után lehetett elküldeni, "de tüstént azt, aki civakodó". Nem szerették a hisztériázó, bosszúval fenyegetőző nőket. Azokat, akik folyton megharag udtak valamiért, ott helyben fogságba lehetett vetni - morogjon ott, amennyit csak akar. Nem lennék igazságos, ha nem jegyezné m meg: minden rossz tapasztabtuk ellenére a szerelmi házasságban hittek, és aszeretet et nagyon tontosnak tartották a családi boldogság szempontjábóL Mindenn ek a tetejében a túlvilági fenyegetettség volt a legborzasztóbb, amitől a lélekvándorlásban hívő népek komolyan féltek. Az, aki az érzéki élvezetek rabja- lehettek jópáran - halála után is lakolni fog, olyan po kl okba kerül, "hol a kardlevelű erdő ben kell bolyongania, s hol megsütik, megfőzik üstökben, szétmarcangolják vadállatok", és a tetejébe még nagyon rossz újjászületéseken kell keresztülmennie.
-414-
Mielőtt
ebbe az izgalmas térnába belebocsátkoznánk, néhány ismeretet elevenítsünk fel. Nem a muszlimok találták fel a többnejűséget, létezett már korábban az ezt megelőző történelmi korokban, elsősorban akkor, amikor relatív jólét uralkodott az adott társadalomban, és egy férfinak lehetett akkora jövedelme, vagyona, hogy több nőt tudott eltartani. Ez az egész ókorban általános volt. Persze az asszonyok némileg kevesebb joggal rendelkeztek, mint a monogám házasságban élő más népek asszonyai, viszont relatív jólétet élveztek egész életükben. Mi, európai férfiak mindig enyhe irigységgel és sóvár fantáziával hallgatjuk, hogy egy igazhívő mohamedánnak törvényesen négy felesége lehet. Az ágyasi intézmény olyan országokban, ahol a férfiak még ténylegesen a hatalomban vannak, nincs eltörölve. Igaz, szeretőt lehet az EU-ban is tartani, bár meg nem mondanám, hogy a vonatkozó joganyag hogyan szabályozza, egyáltalán EU-konform dolog-e. Valószínűleg az, mert a politikusnak és politikusnőnek egyaránt van alkalmasint szeretője, amint erről időnként értesülünk, ha valamelyikre megharagszik a média. Felénk ezeket a többletnőket - mivel egymásról nem tudhatnak - titkolni kell, ami bonyolult dolog. Mifelénk arra gondolnak, hogy remek helyek lehetnek, ahol több nőt is lehet legálisan tartani. Persze a média (kiváltképp a feminista szerkesztőnők) szeretnek azon lovagolni, hogy az ilyen többnejes helyeken hallatlan dolgokat lehet tapasztalni- mármint a nők elnyomása terén. alapvető
-415-
Erre a tényre nincs mit mondani, ahol elnyomás van, ott el. nyomás van, a zsarnokságról már hallottunk ilyet Illyés Gyulától, de ezek a dolgok relatívak. Nekünk Európában erős elnyomásnak tűnik az is, hogy a nők hagyományosan csadort viselnek arcuk elfátyolozására, ezt kell hordaniuk idegen, nem a családhoz tartozó férfiak előtt, amint kilépnek a házból. Ezzel szemben aki figyelemmel kíséri a beutazható mohamedán országokat, érdekes dolgokat tapasztal. Az ottani emberek ezt a legtern1észetesebben fogadják, sőt ragaszkodnak hozzá, és azt nem értik, hogy mi miért értetlenkedü nk ezen. Hiszen ha egy iraki nő leveszi az arcáról a csadort, olyan neki, mintha nálunk valaki a bugyiját tolná le. A szokások- tetszik, nem tetszik- különböznek , nekünk undorító a még mozgó nyers hal darabolása egy japán konyhaasztalon és ennek azon nyersen történő jóízű megevése. Más népeknél csemegének számít a hernyó és a pörkölt rovar elfogyasztása. Ismét mások meztelencsiga, nyers kagyló mellett szeretnek ücsörögni a terített asztalnál. A japánok otthon hősies cselekedetként emlegetik, hogy "amikor Európában jártam, egyszer megettem a kolbászt". Hasonlóképp en mi, amikor afrikai utunkról megtérve elmeséljük a szép, szőrös, sárga-zöld csíkos hernyó hő sies megebédelés ét, s ebből a dicsőségből fonunk koszorút fejünk köré. Törökország ban például az utóbbi tíz évben egyre több lány visel csadort, pedig Kernal Atatürk még a múlt század húszas éveiben megkezdte az egykori török birodalom megreformálását. 1909-ben megszűnt a szultáni hárem, amihez az 1908-as felkelések vezettek - ezekben részt vettek a szultáni hárem hölgyei is, akik lelkes reformpártiak voltak. 1926-ban szüntette meg a török kormány a többnejűséget. Nem siettek vele, voltak fontosabb dolgok is, mint ennek a régi intézményne k a megszüntetése. Éppen ott fordul elő a hagyományo khoz való visszatérés, ahol a legrégebben küzdenek ellene. Nem lehet azt mondani, hogy akik csadort viselnek, egytől egyig buták és műveletlenek- épp az egyetemeken lehet sok ilyen lányt látni-, inkább azt, hogy ezek vállalják a vallást és a világnézetet. Akik azt gondolják, hogy a muszlim asszonyok buta bábuk, azok ugyanúgy nem képesek megérteni, hogy nálunk egy egészséges, okos fiatallány miért megy el klarissza apácának. -416-
Mit ír erről a Korán "Allah a könyörületes és az irgalmas nevében"? A 4. szúra címe: A nők. A 3. versben ez áll: "házasodjatok meg a néktek tetsző nőkkel: kettesével, hármasával, négyesével!" De rögtön hozzáteszi az írás, ha nem tud valaki igazságos lenni több nővel egyszerre, akkor vegyen el csak egyet, vagy egy olyan rabszolganővel háljon, aki már megvan, így fejezi ki: "a jobbotok birtokol". Tehát egy igazhívő muszlim feladata nem abban rejlik, hogy négy nőt tartson el testileg lelkileg, azaz mai kifejezéssel élve pénzzel és szexszel, hanem igazságosan kell szeretnie mind a négyet. Ez az igazságassági követelmény rendszeresen előfordul, és feltétel az üdvösség szempontj ából, mert az igazságtalanság nagyon komoly bűn a Próféta híveinek szemében. Itt egy pillanatra érdemes megállni. A szerelern olyan természetű, hogy amint kiteljesedik és viszonzásra lel, leáll a további partnerkeresés, és a kialakult pár életközösségre törekszik. Maga Mohamed próféta is egyetlen nő vel élt nagy szerelemben. A poligámia tehát nem tud állandó szereimen alapulni, abban egy kiegyensúlyozott nőhasználat valósul meg. Mert az nem nevezhető normálisnak, ha valaki állandóan és legalább három nőbe szerelmes, de szexuálisan kívánni lehet többet is. A felek között szexuális viszony működik, amit egy gazdasági életközösség is erősít. Fontos szempont volt, hogy a fiúk férfivá érvén el tudják tartani a lányokat, ezért az örökségéből a férfi utód egymaga annyit kapott, mint két leány gyerek (4. szúra 11). A nőketjobban vigyázták, ha valamelyik feleség paráználkodott, akkor is négy tanút kellett hívni ellene, természetesen a kárvallott családjából, és ha a négy tanú a valóságnak megfelelően elmondta a történteket, azaz rávallott, akkor a nőt holtáig erősen őrizni kellett. V agy addig, míg "Allah valami más utat nemjelöl ki nekik!" (4. szúra 15) Később ezt az enyhe rendelkezést egy kicsit súgoritani kellett, és ha lebukott a nő, rövid úton végeztek vele (divatos volt a vízbe fojtás). Ha két férfi paráználkodott egymással (ezen a szakértők vitatkoznak, de az ige hímnemben van, így a többség emellett dönt), akkor meg kell büntetni őket (4. szúra 34). De a terfi nagy érték volt, és ha megbánták vagy megjavultak, akkor nem szabadott bántani őket. Tehát elég volt egy "sajnálom". -417-
Ha valamelyik feleséget ki akarta cserélni a félje, mert megunta vagy nagyon szilaj volt az asszony tem1észete, és nem lehetett megmaradni vele egy fedél alatt, akkor - ha egyéb gond nem volt- a jegypénzt ott kellett hagyni nála, és mehetett Allah akaratából. De ha valami nagyobb kifogás merült fel ellene, akkor a paráznaság vádjával kellett illetni a nőt, és ezzel az ürüggyel el lehetett zavarni pénz nélkül is (4. szúra 20). Persze ennek voltak következmén yei, mert a paráznasággal megvádolt nőnek voltak férfi rokonai, testvérei, s rájuk nézve nagy szégyen volt, tehátjól meg szokták az ilyen vádat fontolni. Mert nyomoztak a rokonok is, hogy csakugyan ilyen céda-e a lányuk. A 34. versben olvasható a lényeg: Férfiak folötte állnak a nőknek [... ] Akinek nyakaskodó tennészetét félitek, azokat, intsétek meg, kerüljétek őket [a házastársi] ágyakban és lássátok el a bajukat.
Ez aztjelenti, hogy ha más útja nem volt az asszony nevelésének, a veréssel történő nyomatékosítás megengedett volt, sőt az Írás maga ajánlotta. Viszont, hogy az ügy el ne fajuljon el, a következő megoldást alkalmazták. Kerítettek két döntőbírót, egyiket a félj, másikat a feleség családjából, ezek közvetítettek, és békét hoztak, ha a felek is akartak békülni. Milyen okos intézkedés ez, aki majáratos a félj-feleség rovatcím alatt zajló, folytatásos adokkapokban, az tudja, nem lehet köztük igazságot tenni. Igaz, lassan nincsenek olyan családok, amelyekből össze lehet két értelmes, elfogulatlan, tapasztalt férfit toborozni az igazságtételre. Ha a feleség muszlim hívő volt, nem szabadott megölni, ám ha tévedésből fordult elő a dolog, akkor ki kellett fizetni a vérdíj at, amit az asszony családja kapott kézhez, és egy hívő rabszolgát fel kellett szabadítani (4. szúra 92). A maga korában, bármilyen furcsa, ez demokratiku s intézményne k számított, mert igaz ugyan, hogy meghalt valaki, de egy másikat visszaadtak a szabadságnak. A felszabadítás férfiakra, nőkre egyaránt vonatkozott, nem is jelöli meg a Korán a nemet, hanem úgy mondja: "hívőt". A Korán alapvetése és a megelőző hagyományo k nyomán kivirágzott a muszlim kultúra, melyben a nőnek nem volt kifejezetten elnyomott helyzete. Sőt ha összeve~ük az akkori (10. századi) -418-
európai nők helyzetével, akkor lá~uk, hogy több tekintetbenjobban éltek. A legendaszerint ebben az időben az európai nőkja vában az erényöv "korszakát" élték, amit a közhiedelemmel ellentétben önként tetettek fel, demonstrálva hűségüket. (Valójában az erényöv 15-16. századi találmány.) Tudvalevő, hogy abban a korban Európában nem nagyon hittek az asszonynak, mint ahogy másutt sem. Az európai kultúrák tele vannak ebből a korból olyan közmondásokkal, amelyek erre utalnak. A nő rnindezért nem is szárnitott jogalanynak Továbbá a tisztálkodással általánosságban hadilábon álltak, mert a krónikások mint érdekességetjegyzik fol egyes hírességekről, hogy különc módon rendszeresen vízben fürödtek. A mohamedán asszonyok ebben az időben hetente többször rendszeresen tisztálkodtak a hammárnakban (fürdőkben), és valóságos kultusza volt a szépítkezésnek. Maguk a férfiak is sokkal tisztábbak voltak a vallási előírások miatt. Az illemhely használata után, ami nagyobb házakban emeletenként volt, vízzel teli edényeket használtak a tisztálkodásra. Például ha nővel háltak, akkor addig nem me hettek a mecsetbe, míg nagy tisztálkodás t nem végeztek, a fürdőben bele kellett teljesen merítkezni a vízbe. Ezt mindig megtették, mert Allah mindent lát, nem lehet becsapni. A nők egyébként fel voltak mentve a reggeli ima alól, és nem kellett nekik reggel a hammámha menniük, elég volt jelképesen otthon elvégezniük a tisztálkodást. Nekik viszont este kellett menni, hogy éjszakára tiszták legyenek. A tudós Aly Mazahéri a középkori muszlim világról írott könyvében említi, hogy nem volt olyan egyszerű a feleségnek való leánygyerekek vásárlása, mint azt mi gondolnánk. A szülők, akiket a gyerekek ügye miatt a közvetítő összehozott, vagy maguktól összejöttek, először elmentek a csillagjóshoz. és kikérték a csillagok véleményét, milyen jövő vár a fiatalokra. Emellett a fiatalok ismerték egymást, sőt gyakran szereimesek is voltak egymásba. Hamondjuk a lány apja nem ismerte a kérő ifjút (vagy kevéssé ifjút), akkor időt kért és nyomozott utána: kiféle, miféle? Megkérdezte természetesen a lányát is, tehát nem erőltették rá az első kérőre. Aztán megállapodtak a jegyajándékban -ez komoly keleti alkudozás volt. Ha magasra tették a mércét, akkor kútba is eshetett a házasság, ha pedig alacsonyra tették, akkor az megalázónak szá-419-
nútott a lány családjára nézve. Tehát észnél kellett lenni. Arniben megállapodtak, azt írás ba foglalták, elhívták a kádit aki két hiteles tanú (férfi és nem rokon) előtt megszerkesztette az okiratot. A lányt háromszor is megkérdezté k, hogy szabad akaratából megy-e férjhez, ezután a félj került sorra, és természetesen belevették az írásba a fizetett és fizetendő összegeket is. Ezutánjöhetett a lakoma, amire illett mindenkit meghívni, aki csak számításba jöhetett. Emiatt az atyák rendesen el is adósodtak. A nők asszonyokként fatyolt viseltek, de csak azok, akiknek ez nemjelentett nehézséget munkájuk végzése során. A nép egyszerű lányai nem viseltek fatylat. (Figyeljük meg, nálunk is általában annak a nőnek van igazán hosszú körme, kivéve néhány megszállottat, akinek semmi komoly dolga nincsen. Aki gyereket nevel, annak rendszerint nincsen három centis műkörme.) A hárem tulajdonképp en a család lakhelye, ott éltek az asszonyok és a gyerekek, ahol idegennek nem volt semmi keresnivalója. A családfő is csak kopogtatás után mehetett be. Ne felejtsük el, csak a legújabb korban divat az, hogy a férfiak belefolynak a gyereknevelésbe már egészen a kicsi kortól. A gazdagabb házaknál tartottak a háremben eunuchokat, de igen drága házi lények voltak. (Muzulmánt nem kasztráltak, erre ott voltak az európai népekből valók, főleg keresztények és a feketék.) Minden negyedik gyerek-mer t fiatal korban végezték a kasztrálást-b elehalt a műtétbe. Prostituáltak is voltak a városokban, bár a vallás tiltotta. (De tiltotta azt máshol más vallás is, mégis ott voltak.) Sőt a bordélynegyedekjelentős adófizetőkké váltak- ha már vannak, gondolták az uralkodók, akkor Allah nagyobb dicsőségére megadóztatták őket. Persze olykor-olyko r előtört a vallási fanatizmus, ilyenkor elverték a kurvákat, felgyújtották a házaikat. Az erkölcs megóvása érdekében Hákim kalifa 1014-ben arra jutott, hogy betiltotta a nőknek az utcára menetelt, bezáratta fürdőket, és megtiltotta a cipészeknek, hogy női lábbelit készítsenek. Persze ez nem tartott sokáig. A nők élete valóban más volt, mint a férfiaké. A külvilág a férfié volt, és ebből csak egy szelet jutott a nőnek, mégpedig a privát szelet. Nem voltak afféle közös vacsorák, rnint manapság, a férfiak külön ettek, mulattak, és a nőknek egy másik szabában másik asz-420-
tala, társasága volt- ez így volt rendjén, mert mindegyik társaságot más dolgok érdekeltek. (Ez ma is hasonlóan van, egy nagyobb társaságban előbb-utóbb a lányok a lányokhoz csapódnak, a fiúk a fiúkkal beszélgetnek, a párok meg úgyis elhúzódnak a kevésbé forgalmas helyekre.) Ezt a szokást még a családi ünnepeken is megtartották, és az esküvőn nők és férfiak külön-külön mulatoztak. A nők maguk között pontosan olyan dolgokról beszélgettek, mint ma: a fogyókúrás receptek, szépítőszerek, csodagyógyszerek és azok hatásai című folytatásos történetek soron következő fejezetét tárgyalták meg. Aztán sorra jöttek a családi események, a városi pletykák, a babonás hallomások,jóslatok, az aktuálisjós híresség vagy gyógyító csodálatos cselekedetei, jövőbelátása - ezekre a nők minden korban nagyon fogékonyak voltak. A férfiak amikor magukban vacsoráltak, nem nélkülözték a nőket, jó áron lehetett bérelni csinos rabnőket, akiket a tulajdonosuk erre a célra vásárolt össze, gondozott és taníttatott, esténként pedig bérbe adta őket. Ezek a nők aztán tudtak táncolni, énekelni, zenélni és beszélgetni, nagyon kapósak voltak és főleg csinosak. Olyanfélék lehettek, mint a mai hostessek, csak kicsit szélesebb szolgáltatási palettávaL Vagy mint a görög hetérák, és az itáliai reneszánsz kurtizánok. Ha valaki mindenképpen rabnőt akart venni magának bármilyen célra, elment a helyi rabszolgapiacra, és ott alaposan felkészülve hozzáfogott a keresgéléshez. Mivel az akkori rabszolgakereskedők legalább olyan sirulisek voltak, mint a mai szabadpiaci autóüzérek,jobb volt szakértővel utánanézetnia dolognak, s az élelmes vásárlók orvost is vittek magukkal, hogy tudja meg, milyen nemű illetőt akarnak rásózni. Mert kinézetre lánynak látja, de lehet, hogy fiú. (Ugye olyan, mintha valami bulvárlap távolkeleti szexpiaci tudósítását olvasnánk? Hiába, nil novi sub sole, nincs új a nap alatt.) A kereskedők rendre becsapták a vevőket, a nőket nagyon kicsinosították, mert a szépség sokat számított, a hajukat mindig olyan színűre festették, ami éppen kapós volt a környéken. Ugyanis a ritkább vagy keresettebb hajszín drágábban kelt el. A szemeket kohollal megnagyobbították, hogy igézőbbek legyenek. Egy szép fekete núbiai rabszolganőért háromszáz dinárt adtak. Ha egy szép fehér rabnőt adtak el annak ezer dinár volt az ára, de ha énekelni is tudott, akkor tizenháromezer dinárt ért. -421-
Persze az ilyen drága portékával gyakran megesett, hogy a vásárlójuk felszabadította őket, és feleségek lehettek. A korabeli vásárló igyekezett tájékozódni, hogy mit érdemes venni, és melyik fajta nő mire való, pontosan úgy, ahogy manapság az ember egy autó vagy háztartási gép vásárlásakor teszi. Hetekig az újságokat böngészi, és fűvel-faval eszmét cserél, hogy más mit mond arról, amit venni szeretne, hátha feldicséri. Ezért azután közkézen forogtak ilyen, alábbi idézeteket tartalmazó rabnő-vásárlási kiskáték. Az indiai nők békés természetűek, nagyonjók gyerekek mellé. A legkitűnőbb énekesnők Medinában vásárolhatók. A Szindhből való nők karcsúak, hosszú haj úak. A lehető legjobb szakácsnők. A fekete rabszolganők hanyagok, csak a tánchoz értenek. Szép fogaik vannak, de hónaljuk rossz illatot áraszt. A török nőkben a szépség kedvességgel párosul. Bőrük hófehér, pillautásuk szelíd. Tiszták, jól tudnak főzni, de nem takarékosak. A bizánci nő értelmes és tanulékony, de nemtörődöm.
Nagyjából ezeket kellett ismernie annak, akijól akart vásárolni. Ha valaki azt hinné, hogy rosszul bántak a rabnőkkel, akkor az téved. Ha ugyanis egy rabszolga megjelent a kádi előtt, és bizonyítani tudta, hogy őt megverték, nyomban fcilszabadították. Ráadásul a muzulmánok mélyen vallásosak, és a próféta egy rabszolga felszabadítását vezeklő tettnek tudta be, tehát sokan így vezekeltek. Más volt a helyzet a hitetlen kutyáknak nevezett keresztényekkel, nekik nem volt annyira jó dolguk. A ~uzulmán nők szépségápolása is megér egy rövid leírást, mert ezen a mai férfi elámul, és azt tapasztalja, hogy kevés bíztatás és reklám kell kortársnőinknek, hogy drága szépkinézetű apró üvegcséket hordjanak haza teli mindenféle krémmel. Az előke lőbb nők előírásszerű en sokat időztek a hammamokban. Itt a menetrend félórai izzasztás volt, ezután alaposan ledörzsölték őket egy durva kesztyű és némi tisztítószer segítségéveL Aztán fejet mostak nekik rengeteg szappannal, ami addig tartott, amíg csak tiszta nem lett az öblítővíz. Ezután a lábat tisztították meg habkő-422-
vel. Ez mind eltartott délig, ezután az eunuch által odavitt ebéd következett, amit a nők egymás társaságában költöttek el. A délután a hajfestés és a szépészeti aprómunkajegyében telt. Voltak, akik feketére festették a hajukat, de a többség a henuára esküdött, ez olyan vörhenyes színt ad a haj nak, ami manapság is nagyon erotikusarr hat. Nem beszélve arról, hogy akkoriban ez volt a divat. Magasszintű volt a kozmetikai és szépészeti tudományuk, a délszaki barna, fekete nők rendesen szőrösebbek, mint a szőke északiak, az epilálás komoly munka volt és alaposan végezték, külön receptjei voltak a nyak, a karok, a lábak, az arc, a szemérem szőrtelenítésének. Közben hideg, meleg vizekben ftirdőztek, a szemöldökör is kifestették, aszemet kihúzták és kifestették, a fogakat faszénnel fehérítették. Sorra kerültek a körmök is, ezeket fenyesítették, festették, majd jöttek az illatos balzsamok és kenőcsök- mintha csak a mai nőkről hallanánk. És közben a pletyka és pletyka. A végén felvették ékszereiket és így ültek fel szamarok hátára. Ezek körében is voltak divatszínek, például a fehérszínű szamarat feltétlenül illőnek tartották a nőkhöz. A kor sportkocsija agyaloghintó volt, a leggazdagabbak ezzel vitették magukat. Az ékszerekről a téma nagy szakértője ezt ÍJja: A nőket mindig temérdek ékszer díszí tette: nyakláncok, fUibevalók és főleg karperecek. Az alsó karokon egész gyűjtemény volt látható belőlük: aranyból, ezüstből, drágakövekből, elefantcsontból, színes üvegből készült karkötők, melyek a legkisebb mozdulatra csilingelve ütődtek egymáshoz.
De a férfiak sem maradtak el a nők mögött, olyan mesterségről is fennmaradtak emlékek, melynek tükörtartó a neve. Az ájindár egy tükröt tett ki a falra, és azt letakarta egy vászonnal, amikor arra jött egy piperkőc, fizetség ellenében megnézhette, rendben van-e a toalettje. Mielőtt még valaki azt hiszi, hogy a tükörtartás nők nek való szolgáltatás volt, azt gyorsan felvilágosítom: téved, ez a férfiaknak szólt, hiszen azok divatozhattak az utcán, a nők be voltak csomagolva, továbbá nem lófráltak annyit szabadon. Hogy mennyire nagy volt a divatmánia, arra egy példa. Volt Cárdobában egy Zariáb nevű kurd zenész, aki divatdiktátor volt -423-
- ha éppen nem zenélt. Bevezette a szezonális divatszíneket, a jobb körök által szinte kötelezően viselt ruhadarabokat, kialakította a szőrtelenítés bonyolult módjait. Olyan nagy tekintély volt, hogy évszázadok múltán is rá hivatkoztak, ha új viseletet vezettek be valahol. Ez volt a 13. századig-mijött ezután? Erről egy spanyol nemesember írásából tudunk meg valamit. Az utazó fogságba esett, amikor zarándoklatra ment a Szentfoldre az 1550-es években. Cristobal De Vilialó n a kor szokása szerint párbeszédes formában írta meg kalandos úti élményeit. (Olyanformán, mint amikor valaki mesél a kocsmában, és a mellette ülők hitetlenkedve belekérdeznek, hogy miként lehetséges az, amit mond.) Megtudhatjuk tőle, hogy a nők akkor is szépítkeztek, de a törökök bölcsebbek a spanyoloknál: Egyetlen dologban bölcsebbek nálunk a törökök: nem bálványozzák az asszonyokat, és nem is fordítanak rájuk több gondot, mint a konyhaedényekre, mint a sütőrostélyra, a kanalakra meg a merítőkre; az asszonynépnek ott semmiben sincs szava, nem hallgatnak a tanácsukra. [ ... ] Meg ismenekednek attól a sok perpatvartól, párbajtól meg öldökléstől, ami nálunk érettük naponta folyik.
Ez világos beszéd. Tehát az akkori európai, azaz spanyol atyafiak tisztában voltak azzal, hogy a nők mi mindent el tudnak érni a férfiaknál- csupán más eszközöket használnak. Egy dologban tévedtek: abban, hogy a keleti nőknek nincsen szava, mert más forrásokból az derül ki, hogy éppúgy megvolt ez a hatalmuk arrafelé is, mint mifelénk, csak ebbe Villalón nem láthatott bele. Megtudjuk tőle továbbá, hogy voltak akkor is megátalkodott férfiak, akik nem viselhették a női szépítkezést. Ugyanúgy, mint nálunk, hangzik a válasz, sőt mégjobban. A törökök nagyon féltékenyek, és majdnem minden férfi szodomita. Az ellenséget, a "hitetlen kutya pogányokat" illett szidni. Olyan hitvány latrok is vannak köztük, akik a fiúkat is a háremben tartják, és valamely sérelmükért bosszúból az asszonyt is meg egy fiút is maguk mellé fektetnek az ágyba, és egész é] el a fiúval hálnak, az asszonyhoz meg egy u_üal se nyúlnak.
-424-
Miként működtek a nagyurak háremei? A főnök parancsol a többi nőnek, ő a legidősebb fiú anyja. Ha mondjuk egy idegen ment be a hárembe, például egy orvos, akkor abeeresztő eunuchok száltak a fő ajtónállónak, "aki nyomban botot ragadott, és a szobáikba kergette az asszonyokat, hogy ott rejtőzködjenek". Azt is megtudjuk, hogy az a férfi, aki egy egész hárem folött uralkodott, nem volt semmivel sem férfiasabb, mint azok, akiknek csak egy feleségük volt. A pasa kiválasztott egy nőt a háremből, és az éjjel vele hált, de a többi nőt ez alkalommal nem látogatta meg, és utána "megesett, hogy egy hónap is beletelt, míg újra feléjük nézett". A nem kívánt asszonyokat gondosan tovább adták- hátha valaki majd hasznukat lá~a. Olyan ez, mint manapság, mikor hoznak a vendégek egy palack bort ajándékba, amit ők is úgy kaptak, de mi sem akarjuk meginni, ezért tovább adjuk - míg aztán egy jókedvű társaságban valaki megissza, mindegy, milyen, csak ártson felkiáltással. Persze Villalón is eljutott a rabszolgapiacra, ahol - mint írja - kétezer nő közül is lehet válogatni. Nagyon szép nőt lehetett venni már ötven escudóért is, de hetvenért olyat adtak, amelyik a "szép H elenával vetekszik". Ennyiért egyébként egy felszerszámozott szamarat lehetett (ebben az időben a férfiembernek az etalonköltség a jó ló volt, szerettek mindent ehhez viszonyítani), és nyilván nem lehetett venni drága a szép nő, mert egy szamár a lónál olcsóbb volt. Kétszáz escudóba került viszont egy apród (aki csak fiú lehetett), tehátjóval magasabb volt az ára. Kiderül Villalón mű véből, hogy a szegény ember sorsa a muzulmán törököknél sem volt jobb, mint másutt, mert a szegénynek csak egy felesége volt, s azzal sem bírt. Mivel a nők szadomita férjeik miatt ki voltak éhezve, ráfanyaladtak a keresztényekre, de még a szerecsenekre is! A mesélő elmondja, hogy lotyók mindenütt vannak szép számmal, a bordélyházakban inkább cigánylányokat látott, de "az utcán is sok keresztény, zsidó meg török némber árulja magát". A gazdag emberekháreme elsősorban egy asszonyokból és gyerekekből álló zárt életközösség, ahol női szolgák segítségéve!, szigorúan hierarchizált rendben éltek, nevelték a megszületett gyerekeket, dolgoztak, intrikáltak, szórakoztak stb. Az intézmény fokozatosan fejlődött, a nőknek nem volt sok dolguk, el kellett foglalni őket. Tanultak, például írni, olvasni is, valamint aki tudott, -425-
zenélni, énekelni is tanulhatott. Nagyon sok időt töltöttek kozmetikázással és ftirdőzéssel, ezt egy helyen intézték a nagy háremekben. Az igazi, a legnagyobb hárem a török szultán rendelkezésére állott. A hárem főnöke a szultán anyja volt és a főeunuch, ez utóbbi csak a szultánnak tartozott felelősséggel (bölcs dolog volt nem egy öregedő asszonyra bízni mindent) .f:.. szultán a birodalom minden részéről kapott ajándékokat, közöttük szép számmal voltak nők, sőt apró leánygyereke k is, akiket aztán a háremben nevel-, tek fel addig a korig, amíg szóba jöhettek mint ágyasok, netán feleségek - persze csak ha szépek lettek. Favoritnak számítottak a grúz, tatár és cserkesz lányok. Ez volt a birodalmi ízlés. A hárembe került lányokat mindenekelőtt alaposan megvizsgálták, mert "a sejtán (sátán) művének tartották azt a nőt, akin nagy és különös rajzolatú anyajegyek voltak, vagy bármilyen testi hibával rendelkezett". A háremben a nőket gondosan kialakított rendszer szerint szeparálták, nem hagyták, hogy összevisszajárkáljanak, unatkozzanak. Ezért gondoskodtak arról, hogy az a sok összezárt nő a) ne legyen folyton együtt, b) mindig legyen mivel foglalkoznia, c) szem előtt legyen.
Ez pontosan az a technika, amit más zárt közösségeknél ma is alkalmaznak a rend és fegyelem megóvása érdekében, ilyenek a szerzetesi, katonai közösségek, vagy éppen a börtönök. A bárembe ember, azaz férfi nem mehetett be bejelentés nélkül. Ez állt a fényességes padisahra és az egyszerű kercskedőre is. Be kellett jelentkeznie saját feleségéhez, mindezt amiatt, hogy idegen nőt, aki esetleg ott vendégesked ett, nehogy meglásson. Ugyanis a szabályt, hogy az asszonyt ne lássa idegen férfi szeme, betartották. (Az utcán csupán az ékszerekkel ékesített kidugott alkarróllehetett megkülönbö ztetni a nőket. Tehát valaki egy kilátszó alkarról, ékszerről felismerte, hogy saját feleségét látja, de utcán meg nem szólíthatta, mert hátha mégsem. Legfeljebb az ékszerész vagy kereskedő tudhatta biztosan, hogy kinek adták el azt az ékszert. -426-
.!
i
l
l
1
j
De abban a korban is volt tucatáru, ezért a gyanú jelenthetett bizonyosságot.) Ez a rejtettség a nőknek egyfajta immunitást és autonómiát adott. A férfinak fel kellett vállalnia az arcát a hatalmához, a nőknek nem. A nő választhatott ferfit, lehetett vele, és senki sem tudta meg az érintetteken kívül, hogy ki volt kivel - fordítva nem ment a dolog. A muszlimoknál is felmerült a női lélek halhatatlanságának teológiai kérdése. Akadtak gondolkodó fők, akik sehogy sem nyugodtak meg, amíg a nő és a lélek viszonyát nem pontosították. Tisztázni való pedig akadt bőven, mert sem a zsidóknál, sem a görögöknél, sem pedig keleten ez a kérdés nem volt megnyugtatóan megtárgyalva. Amint ezt a középkori Európában is láthatjuk, ott is ezeken a kérdéseken vitatkoztak. Ezekkel a valláso kkal, jelen esetben szellemi irányzatokkal a muszlimok rendszeresen találkoztak. Tudták, hogy Allah végtelen irgalmában mindenféle lényeket teremtett, olyanokat is, mint a férfi, és olyanokat is, mint az állatok, ezek közül némelyiket meg lehet tanítani egyszerű dolgokra, de másikakat meg semmire. A nő hasonlít minden teremtmény közüllegjobban a férfira, és némelyiket sokmindenre meg lehet tanítani -vélekedtek a tudósok. De hogy lelke van-e, az nem biztos. Mert ha van, akkor örökölhet, és a jogi helyzete is egészen más kell legyen. Márpedig a muszlimoknál, akárcsak az említett összes államokban, a nő korlátozott jogalany volt. A megfontolások oda vezettek," hogy bizonyos tekintetben ne legyen lelke, azonban az üdvözülés kérdése, valamint az üdvözülésre eleve esélyes igazhitű férfiak világra hozatala szempontjából meg legyen lelke. Ez azonban nem tiszta magyarázat, mert időnként felülvizsgálták, és nagyokat vitatkoztak rajta. Ez a fogas kérdés a történelem folyamán újra és újra felmerült, egészen máig, mígnem ma már általános az a nézet, hogy igenis a nőknek is van lelkük, és ők is üdvözülhetnek. A rnohamedánok a kor tudományos színvonalán nem kis bölcseleti leleménnyel, gyakorlati okokból fogtak hozzá a kérdés vizsgálatához. Gyakorlati kérdésként fölmerült, mivel a szultánt nem lehetett halandónak megérintenie. Szabad-e a környezetében egyáltalán nőnek lennie, ha annak nincs halhatatlan lelke? Mert valahogy azért őt is, mint a többi nagyurat, ki kellett szolgálni, etetni-itatni, szeretkezni vele, végül is nem mehetett maga el a kancsóhoz, ahol a sör-427-
b etet tartották, és nem önthetett magának, amikor ezt egy alacsonyabb rangú úr sem tehette meg. Tehát nőknek kellett kiszolgálniuk, de úgy, hogy az ideológiailag is stimmeljen. Ha ugyanis a nőknek nincsen lelkük, de hozzáérhetnek a szultánhoz, megtörténik gyalázat. Emiatt törték fejüket a tudós ulemák a kérdésen. Ne gondoljuk azt, hogy hárem csak a muzulmánoknál akadt. Ehhez hasonló intézmény eléggé elteijedt volt minden olyan helyen, ahol volt elegendő pénz és akarat hasonló intézmény fenntartására. Meglepő módon még a keresztény Európában is létezett egy ilyen. XV. Lajos- akinek talán legnevesebb szeretője Dubarry grófnő volt- rendelkezett egy ilyen intézménnyel, melyet Szarvasparknak neveztek és ismertek a bennfentesek. Ehhez a műin tézményhez kellett a franciák lelkes hozzáállása, közmondásos kedve az efféle pajzán dolgokhoz, és királyuk olthatatlan érdeklő dése a női nem iránt. Az udvari rendnek megfelelően a miniháremnek volt fő intézője, amolyan parancsnokféle, ez az úr válogatta és kerestette a lányokat. Eleinte maga a király is foglalkozott a válogatással, de egy idő után elment a kedve tőle, és lepasszalta a feladatot. Ha volt parancsnok, akkor a korabeli katonai szakásoknak megfelelően kellett felügyelő, és ennek is kellett egy főnök, a főfelügyelő, aki egyben a királyi ház minisztere is volt. Mivel a lányok értéknek számítottak, és ezt mindenki így is gondolta, őrizni kellett őket. Ezért őrszolgálatot is létesítettek, amelynek parancsnoka egy őrnagy lett, szép fizetéssel. Mert ami titkos, azt előbb-utóbb mindenki megtudta, az udvari világ így működött, hiszen ott egyéb teendő nem akadt, mint az intrikálás, párbajozás. (A franciák ekkoriban eszeveszett módon szerettek párbajozni, jobb években ezrek irtották ki egymást evégből.) Tehát a lányok izgatták a fiatal embereket, akik nem törődtek azzal, hogy kinek a szőleje, lelkesen művelték- ha tehették.Egyébként a lányok egymást nem látogathatták, náluk is figyeltek a "megfelelő" időtöl tésre. A ház belső rendjére egy megbízható idősebb nő vigyázott (eunuch nem volt kéznél), akit-milyen érdekes- "madame"-nak neveztek. De volt két társalkodónő is, persze ezek is informátorak voltak. Meg mindenféle külső bejáró tanárok, akik zenére, viselkedésre, táncra, történelemre oktatták a zsenge, kilenc és tizennyolc év közötti lányokat. Ha a lányok közül valamelyik nemes kisasszony volt, annak szolgái zöld livré be voltak öltöztetve, -428-
a polgárlányok szolgái szürkébe. (A francia és mindenféle korabeli udvarokban éltek-haltak a rangokért, valóságos tudomány a volt annak, ki hol ülhet, és milyen alapon illeti meg az elsőbbség. Hogyne figyeltek volna a kíséret öltözetére, hiszen nem a szolgát öltöztették, hanem a szolgán keresztül magát a gazdát.) Mindez nagyon drága volt, de mit szánútott, a király akarta, a nemzet fizette. Dubarry grófnő azt üja, havonkin t százötvenezer franko t kóstál t a fenntartása. Lajos király aztán, amikor unatkozott- állítólag rengeteget unatkozo tt-, és eszébe jutottak a lányok- ez is gyakran megesett -, meglátogatta saját kis háremét, és eltöltött ott valamennyi időt. Volt úgy, hogy maga a hivatalos szerető, Dubarry grófnő terelte a király figyeimét a lányok felé. Ha aztán valamelyik lánynál gyerek volt útban, attól sürgősen megváltak, és kapott akkora hozományt, hogy nem számított az apró "botlás", amellyel szemben amúgy rnindenki elnéző volt. Az pedig, hogy a király a gyerek apja, egyenesen dicsőségszámba ment, és a család férfi tagjai odavoltak a büszkeségtől, hogy az uralkodó a lányukkal ezt cseleked te- akárcsak az ókorban. (A helyzet természetesen másként festett, ha rangon alul történt a dolog, mondjuk egy béreslegény volt az elkövető. Ez maga volt a tragédia.) XV. Lajosnak körülbelül nyolcvan törvényte len gyereke volt. Ez a hárem francia változata, nekünk kedvesebb, van benne valami bohémság, a rni kultúránk terméke inkább, rnint a mohamedán. A franciáknál valamilyen szinten mindenki részese volt a hűtlen kedésnek, a kerítésnek, vagy ő volt az áldozat, vagy a vadász, ezt össznépileg és lelkesen intézték. Haladjunk az időben, és érdekességképpen nézzünk egy mai "gondolkodó t", akit egy időben szokás volt szélsőségesnek bélyegezni, és a nyugati társadalmak hosszú ideig átkot szórtak a fejére. Az illetőt Moamme r el Kadhafinak hívják és híres Zöld könyvében van egy fejezet, aminek címe A nő. A szerző megállapítja, hogy a férfi és a nő is emberi lények. Nyilván ezt le kellett szögeznie az ellenkező vélemény ek szívós továbbélése rniatt, mely szerint a nő nem tekinthető embernek. Sőt azt is siet leírni, hogy: A férfi és nő közötti megkülönböztetés igazolhatatlan és nyilvánvaló elnyomó cselekedet.
-429-
(A hetvenes években Kadhafit nagyon foglalkoztatta az osztályharc és az imperializmus elleni küzdelem, nemhiába volt akkor Líbia egyik jó barátja a Szovjetunió.) Ezután egy sereg argumen tumot olvashatunk arról, hogy mire is alapozza a férft-női egyenlőséget, például ilyenekre: A nő éppen úgy eszik és iszik, mint a ferfi. A meghal, mint a férfi.
nő
ugyanúgy él és
A fene se gondolta volna! Aztán egy bonyolu lt érveléssorozattal és logikai csavarral az egyenlőség megállapítása után eljut a férfi-női különbözőség taglalásához, ilyen megállapítások közbeiktatásával: A nő nőnemű, a férfi hímnemű. A nőgyógyászok szerint a nő menstruál, vagyis lebetegedik minden hónapban, a férfiak viszont nem menstruálnak, mert hímek, és nem betegszenek le szokásszerűen havonta.
Nyugod tam mondha tom, megint fején találta a szöget, kis híján megrend ítette a tudomán yt. (Ezt teszi, ha valaki letér atyái útjáról, mert ezeket minden hívő muszlim tudja, a Koránban sokkal korrekte bb módon benne vannak.) Ezután azt taglalja Kadhafi, hogy a férfi nem esik teherbe, és nem szül, ennek követke ztében nem szoptat. Na mármost ezek azok a "természetes adottságok", amelyek miatt a "férfi és nő nem lehetnek egyenlőek". Persze így az osztályharcos alapvetéssei némikép p ellentmondásba keveredik, mert az osztályharc elmélete szerint egyenlők lennéne k, de ettelével a klasszikusok sem de a törődtek mindig, azaz hogy pontos legyek, ők még igen, Kadhafi . hatalom a volt ott nekik tanítván yok már kevésbé ugyanis nem tér ki arra, hogy a nő attól, hogy biológiailag eltér, jogilag még lehet azonos státusú a férfival. A Korán alkalmazza ezt a distinkciót. Aztán a mélyebb erkölcsi síkokról elmélkedik a szerző; kifejti, hogy létezik az élet elleni beavatkozások sora, a terhesség elleni védekezés, a szoptatás elleni védekezés, a szerző szerÜlt mindezeknek csúcsa, amikor a nő azért öli meg magát, hogy ne legyen -430-
terhes, ne szüljön és ne szoptasson. Ennek van némi antifeminista éle, amin nem is lehet csodálkozni, osztályharc ide, osztályharc oda, ne a nyúl vigye a puskát. A szerző oda lyukad ki a továbbiakban, hogy nem szabad lemondani a gyermekek otthoni neveléséről, mert ha bölcsődékbe és óvodákba adjuk a gyereket, az olyan, mintha csirkékként kezelnénk őket, s ebben igaza van. De az ember és a világ változik, vége a szacialista kísérletnek. Új dolgokat kell keresni. Aki keres, az talál. Kadhafi mostanában lelkesen üdvözöli a klónozási kísérleteket, sőt saját hazájában is engedné a dolgot. Íme így lesznek az arab marxistákbóllel kes biotechnológiai avantgardisták.
-431-
Ezt a könyvet, ahogy manapság divat mondani, az élet írja. Sok új fejleménnyel számolhatunk a nemek egymáshoz való további viszonyában. A változások haladhatnak a teljes Jétji-női egyenlőség felé, ami gyakorlatilag további női előnyöket jelent, illetve visszafordulhatnak a régi kipróbált rendszerek Jelé, melyek szerint (napjainkban is) a Föld lakosainak többsége él. Kérdés, hagyja-e magát az ázsiaikultúra meggyőzni, hogy az a jó, ahogy mi élünk.
í
j
l
1
J
l
1
l
B. Csabának B. Mikinek B. Pistinek B. Vilinek B. Zolinak Cs. K. Árpinak D. Sanyinak D. B. Gergőnek E. Iminek F. Attilának G. Gabinak G. Palinak H. Lacinak I. Zolinak
K. Attilának K. Janinak L. S. Lacinak M. Istikének O. Gerinek O. Péternek R. Zolinak S. Andrisnak S. Gabinak S. Szilárdnak Sz. Petinek W. Haraldnak W. Uliinak Z. Pistának
ÁKos Károly, Az ördög, Móra, Budapest, 1964. ANDORKA Rudolf- BuDA Béla, Egyes deviáns viselkedések okai Magyarországon, Valóság 1972/11. APOR Péter, Metamorphosis Transylvatúae, szerk. TóTH Gyula, Szépirodalmi, Budapest, 1987. ARANY János, Vajtina Ars poctik4ia = Uó., Kisebb költemények. ARANY János Összes művei, I., kiad. VoiNOVICH Géza, Akadémiai, Budapest, 1951. ARISZTOTELÉSZ, Nikomakhoszi etika, ford. SZABÓ Miklós, Európa, Budapest, 1987. Neal AscHERSON, A Fekete-tenger, ford. BÁNKI Vera, Európa, Budapest, 2000. Aurelius AuGUSTINUS, Vallomások, ford. VÁROSI István, Gondolat, Budapest, 1982. BABITS Mihály, A lírikus epílógja =U ő. Összegyűjtött versei, kiad. KELEVÉZ Agnes, Osiris-:-Századvég, Budapest, 1995. BÁLINT Sándor, A parasztélet rmdje = A magyar nép, szerk. Singer és Wolfner, Budapest, 1943. Honoré de BALZAC, Az eleJ:áns élet fiziológiája, ford. BALLA Ignác, Révai, 1913 (új kiadása: Seneca, Budapest, 2002). Simone de BEAUVOIR, Amerikai útinapló, ford. NAGY Péter, Európa, Budapest, 1976. Simone de BEAUVOIR, A második nem, ford. GöRÖG Lívia SoMLÓ Vera, Gondolat, Budapest, 1971. BEBEL Ágost, A nS és a szocializmus, ford. SoMOGYI Béla, Népszava könyvek, Budapest, 1918 (új fordítása: August BEBEL, -434-
nő és a szocializmus, ford. NYILAS Vera, Kossuth, Budapest, 1976). BETHLEN Miklós Önéletírása, I-II., kiad. V. WINDISCH Éva, Szépirodalmi, Budapest, 1955. Helena P. BLAVATSKY, A titkos tanítás. A tudomány, a vallás és a filozófia szintézise, 1., ford. HENNYEY Vilmos - SzLEMENICS Mária, Magyar Teozófiai Társulat, Budapest, 2002. Boo Péter, Szent Hilárius, kiad. HARGITTAY Emil, Szépirodalmi , Budapest, 1987. BoGDÁN István, Régi magyar mulatságok, Magvető, Budapest, 1978. BoRoss József- SzűTs László, Megszálai az alvilág, IPV, Budapest, 1990. báró BRANDENSTEIN Béla, Az ernbera mindenségben, I-IV., MTA, Budapest, 1936-1937. Jean Arrtheime BRILLAT-SAVARIN, Az ízlés.fiziológiája, ford. AMBRUS Zoltán- AMBRUS Gizella, Singer és Wolfner, Budapest, 1912. Candace BusHNELL, Szex és New York, ford. SzEMERE Pál, Ga bo, Budapest, 2002. Albert CHAMPDOR, Die Altdgyptische Ma/erei, Seemann, Leipzig, 1952. Grahame CLARK, A világ ős története, ford. SÁRKÁNY Mihály, Gondolat, Budapest, 1975. Johannes Amos CoMENIUS, A világ útvesztője és a szív paradicsoma, ford. DoBOSSY László- MAYER Judit, utószó REISINGERJános, jegyz. KoMOR Ilona, Bibliaiskolák Közössége, Budapest, 1990 (korábbi kiadása MAYERJudit fordításában: 1977). Luciano de CRESCENZO, A görög filozófia rendhagyó története, ford. PEREDI Mária - SzoMÁRKY Béla, Tericum, Budapest, 1995. Garcilaso DE LA VEGA, Az Inka. Inkák és konkvisztádorok, ford. SzoKOL Y Endre, Gondolat, Budapest, 1964. DuBARRY grófnő Titkos emlékiratai, ford., bev. RoBoz Andor, Rózsavölgyi és Társa, Budapest, é. n. EcsEDI BÁTHOR Y István Meditácíói, kiad. ERDEI Klára - KEYEHÁZI Katalin, Budapest-Sz eged, 1984 (Adattár XVI-XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 8.). Wayne ELLWOOD, A globalízácíó, ford. KÁLLAI Tibor, HVG könyvek, Budapest, 2003.
A
-435-
EMPEDOKLÉsz, Töredékek, ford. STEIGER Komél, Gondolat, Budapest, 1985. Rotterdami ERASMUS, A Balgaság dicsérete, ford. KARDOS Tibor, Európa, Budapest, 1994. Oriana FALLACI, A haszontalan nem. Utazás a nő körül, ford. SzÉKELY Éva, Kozmosz Könyvek, Budapest, 1968. Friedrich Wilhelm FoERSTER, Élet és jellem, ford. ScHÜTZ Antal, Szociális Misszió Társulat, Budapest, 1920. FoKTÖVI János, Az embör életének eredetiről, természetiről, állapatjáról írattatott könyv, részletek, kéziratból kiad. KovÁcs Sándor Iván= Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból, I., Késő reneszánsz manierizmus és kora-barokk, szerk. KovÁcs Sándor Iván, Osiris, Budapest, 1998. FáNAGY Iván, A mágia és titkos tudományok története, Bibliotheca, Budapest, 1943. Alekszandr FuRSZENKO, A Rockifeller dinasztia, ford. NYÍRI Éva, Kossuth, Budapest, 1969. GÁBOR György, Gondolatok könyve, Magvető, Budapest, 1959. GÁBORI Miklós, Az ősember hétköznapjai = Évezredek hétköznapjai, Panoráma, Budapest, 1973. Jaques GERNET, Kína hétköznapjai a mongol hódítás előestéjén, ford. GYÁROS Erzsébet, Gondolat, Budapest, 1980. Helmuth von GLASENAPP, Az öt világvallás, ford. PÁLVÖLGYI Endre, Gondolat, Budapest, 1975. Germaine GREER, A kasztrált nő, ford. GÁcs Anna, Corvina, Budapest, 2004. GYŐRFFY István, Nagykunsági krónika, Karcag, 1984 (első kiadása: 1922). HAMVAS Béla, Anthologica Humana. Ötezer év bölcsessége, Egyetemi Nyomda, Budapest, 1946. HAMVAS Béla 33 esszéje, vál. DúL Antal, Bölcsész Index, Budapest, 1987. HARKÁNYI Ede, A babonák ellen. Kísérlet az erkölcsi világ gazdasági alapjainak meghatározására, Grill Károly, Budapest, 1907. HELTAI Gáspár, Magyar krónika, kiad. VARJAS Béla, Magyar Századok, Budapest, 1943. HERMANN Imre, Az ember ősi ösztönei, Magvető, Budapest, 1984. HERMÁNYI DIENES József, Nagyenyedi síró Heraklitus és hol mosolygó -436-
s hol kacagó Dernakrítus = Uó. Szépprózai munkái, kiad. S. SÁRDI Margit, Akadémiai-B alassi, Budapest, 1992 (Régi Magyar Prózai Emlékek, 9.). ILLYÉS Bálint, "Kedves kis hazánk ... " Kunszentmiklós a redemptiától századunkig, Kunszentmik lós, é. n. [1975). JóLESZ Károly, Zsidó hitéleti lexikon, MIOK, Budapest, 1985. JóZSEF Attila, Nem én kiáltok = U ó. Összes versei, Helikon-Szé pirodalmi, Budapest, 1965. Muammar al KADDÁFI (Moammer el KADHAFI), A zöld könyv, Líbiai Arab Népi Szacialista Dzsamáhirri_üa Iroda, Budapest, é. n. KALJÁNAMALLA, Anangaranga, ford. WOJTILLA Gyula, Medicina, Budapest, 1986. Kedves jó barátném! Ferenc józsef levelei Schratt Katalinhoz, kiad. Brigitte HAMANN, Európa, Budapest, 2000. KENNSBERT Károly, Misztika mint világnézet, Kókai, Budapest, 1941.
A keresztény démonológia kistükre- Pandaemoníum, szerk. MAGYAR László András, Kariosz, Budapest, 2003. Sfren KIERKEGAARD, Vagy-vagy, ford. DANI Tivadar, Gondolat, Budapest, 1978. Kocsonya Mihály házassága =Régi magyar vígjátékok, kiad. DöMöTÖR Tekla, Szépirodalom Kiadó, Budapest, 1954. Arthur KOESTLER, Sötétség délben, ford. BART István, Európa, Budapest, 1988 (én az első magyar fordítást használtam: LUKIN Gábor munkája az 1970-es évekből, csak gépelt, indigóval sokszorosított szamizdatban lehetett hozzájutni). Korán, ford. SIMON Róbert, Helikon, Budapest, 1987. Larry Collins Dominique LAPIERRE, Szabadság éjfélkor, ford. SoPRONI András, Corvina, Budapest, 2001. Christopher LASCH, Az önimádat társadalma, ford. BÉKÉS Pál, Európa, Budapest, 1996. LEOPOLD Lajos, A presztízs, Magvető, Budapest, 1987. Claude LÉVI-STRAUSS, Szomorú trópusok, ford. ÖRvös Lajos, Európa, Budapest, 2003. Cesare LOMBROSO, Lángész és őrültség, ford. SzABó Károly, LAZI, Szeged, 1998 . LuKÁcs György, Megélt gondolkodás. Életrajz magnószalagon, szerk. EöRSI István, Magvető, Budapest, 1989. -437-
MADÁCH Gáspár, Bendő Panna komáromi asszot1y éneke = Szöveggyí(jtemény a rés:i mas:yar irodalomból, I., KésS-reneszánsz manierizmus és kora-barokk, szerk. Ko v ÁCS Sándor Iván, Osiris, Budapest, 1998. MADÁCH Imre, Az ember tras:édi4ia = MADÁCH Imre Válos:atott művei, kiad. KERÉNYI Ferenc, Szépirodalmi , Budapest, 1989. Magyar törvénytár 1000-1526. évi törvények, Franklin, Budapest,
1899. A magyarak
elődeiről és a hot!foglalásról, s. a. r. GYÖRFFY György, Gondolat, Budapest, 1958. I. P. Qohn Pentla~d) MAHAFFY, Ó-s:örö,~ élet. Görög régiségek, Athenaeum, Budapest, 1892. MAHLER Ede, Az ókori Egyiptom, MTA, Budapest, 1909. Manu törvényei, ford. BücHLER Pál, Erdélyi Múzeum-Egy esület, Budapest, 1915. MARGALITS Ede, Magyar közmondások és közmondásszerű szólások, Akadémiai, Budapest, 1993. Henri MASPERO, Az ókori Kína, ford. CsoNGOR Barnabás, Gondolat, Budapest, 1978. Francesco Paolo MAULUCCI V1vow, Pompeji erotikus falfirkák, ford. ZöLDI Mihály, Plurigraf, 2002. Aly MAZAHÉRI, A muszlimok mindennapi élete a középkorban a 10-től a 13. század~q. ford. FRIDLI Judit, Európa, Budapest,
1989. MÉLYACSAI Ad, Művelt társalgó, Budapest, 1876. MIKLÓS Pál, Az idő- kínaiul, Liget 1991/3. Michel Eyquem de MoNTAIGNE, Esszék, ford. BAJCSA András - KüR TI Pál - ÜLÁH Tibor - lUz Ádám, Kriterion, Bukarest, 1983. Mózes öt könyve és a hC!ftárák, szerk. Joseph Hermann HERTZ, Budapest, 1984. Robert MusiL, A tulajdonságok nélküli ember, I-III., ford. T ANDORI Dezső, Kalligram, Budapest, 1995. NAGY László, Rossz hírű Báthoryak, Kossuth, Budapest, 1984. Nas:ybányai boszorkányperek, szerk. BALOGH Béla, Balassi, Budapest, 2003. ÜLÁH J án os, Megvalósult és elszabadult liberalizmus, V al óság
2004/11. -438-
Ókori lexikon, I-IV., szerk. PEc:z Vilmos, Franklin, Budapest, 1904. José ÜRTEGA Y GASSET, Múlt és jövő a mai ember számára, ford. ScHOLZ László = Uó., Hajótöröttek könyve. Esszék, Nagyvilág, Budapest, 2000 C. Northcote PARKINSON, Parkínsonné törvénye, ford. SzAsz Imre, Jogi Kiadó, Budapest, 1970. Pasquillusok a XVII-XVIII. századból, szerk. Ló Kös István, Magvető, Budapest, 1989. Allan PEASE, Testbcszéd. Gondolatolvasás a -.:esztusokból, ford. W ALKÓNÉ BÉKÉS Ágnes, Park, Budapest, '1 <)95. PLATÓN Összes művei, I-III., Európa, Budapest, 1984 (különösen: Allam, ford. SzABÓ Miklós, A lakoma, ford. TELEGDI Zsigmond) PLUTARKHosz, Párhuzamos életrajzok, ford. MÁTHÉ Elek, Magyar Helikon, Budapest, 1978. Rudolf PöR TNER, A 11iking kaland, ford. PÁLVÖLl;YI Endre, Kossuth, Budapest, 1983. Robert D PuTNAM, Egyedül kuglizni: Amerika csökkenő társadalmi tőkéje, ford. VARGA Tibor, Belügyi Szemle, 2002. Knud RASMUSSEN, Thulei utazás, ford. DETRE Zsuzsa, Gondolat, Budapest, 1965. RATH-VÉGH István, Hatalom és pénz, Gondolat, Budapest, 1964. RATH-VÉGH István, Szerelem, házasság, Gondolat, Budapest, 1963. Róma utódai. Szemelvények a középkori krónikákból, szerk. MEZEY László, ford. LACKNER Béla- LÉCZES Károly- PATAKI János, Szépirodalmi, Budapest, 1986. RoMÁN József, Zeusz, Gondolat, Budapest, 1966. Klaus Rainer RöHL, Az amazortok lázadása, ford. SZILÁGYI Tibor, utószó SzuHAY-HAVAS Ervin, Kossuth, Budapest, 1986. SCHEIBER Sándor, Folklór és tárgytörténet, Makkabi, Budapest, 1996. Kurt SELIGMANN, Mágia és okkultizmus az európai gondolkodásban, ford. GRESKOVITS Endre, Kairosz, Budapest, 1997. SIKLÓSSY László, A régi BHdapest erkölcse, Corvina, Budapest, 1972 (első kiadása: 1922-1923, újabb kiadása: Osiris, Budapest, 200 2). Georg SIMMEL, A kacérság lélektana, szerk. és ford. BERÉNYI Gábor, Atlantisz, Budapest, 1990.
-439-
Anthony SMITH, Testünk titkai, ford. SzÉKELY Sándor, Kossuth, Budapest, 1980. SzÁsz Béla, Minden kényszer nélkül, Európa, Budapest, 1989 (szamizdat kiadása: Magyar Október, 1984). Szent{rás a Vulgata szerint, I-V., ford. KÁLDI György, Szent István Társulat, Budapest, 1930. SzENTPÁLI Ferenc, Imago veritas = Ma,Ryar költészet Bocskaitól Rákócziig, kiad. EszE Tamás- KISS József- KLANICZAY Tibor, Budapest, 1953. A szerelmes de!fin. Ókori dekameron, szerk. RÉV AY József, Európa, Budapest, 1962. SzuN-CE, A hadviselés törvényei, ford. TóKEI Ferenc, Balassi, Budapest, 1995. Publius Cornelius T ACITUS Összes művei, ford. BoRZSÁK István, Szukits, Szeged, 1998. TAKÁTS Sándor, Művelődéstörténeti tanulmányok a XVI-XVII. századból, bev. és kiad. BENDA Kálmán, Gondolat, Budapest, 1961. TAKÁTS Sándor, A régi Magyarországjókedve, Athenaeum, Budapest, 1921. A Talmud könyvei, szerk. MoLNÁR Ernő, Korvin testvérek könyvnyomdája, Budapest, 1921-1923. Tar Lőrinc pokoijárása, kiad. V. KovÁcs Sándor, ford. BELLUS Ibolya, Szépirodalmi, Magyar Ritkaságok, Budapest, 1985. Quintus Septimus Horens TERTULLIANUS Művei, ford. VANYÓ László, Szent István Társulat, Budapest, 1986 (különösen A böjtökről és A szüzekfátyláról című írások). A kínai filozófia, I-III., szerk., ford. jegyz. TóKEI Ferenc, Akadémiai, Budapest, 1980. TRENCSÉNYI-WALDAPFEL Imre, Görög re,Rék, Móra, Budapest, 1976. Nan TucKET, Fétjicíki, ford. DoBos Mária, Hunga-Print, 1993. ÜRDÖGDI György, Hogyan utaztak a régi rómaiak? Panoráma, Budapest, 1979. Van-e a nőknek történelmük? szerk. Joan Wallach ScoTT, ford. GRESKOVITS Endre, Balassi, Budapest, 2001. Cristóbal De VILLALÓN, Törökországi utazás, ford. ToMCSÁNYI Zsuzsanna, Európa, Budapest, 1984. -440-
,
Oscar WELDEN, Háremek titkai, ford. NEMERE István, Alexandra, Pécs, 2001. Edward WESTERMARCK, Az emberi házasság története, ford. HARKÁNYINÉ WEISER Ella, Athenaeum, Budapest, 1910. Hilary WILSON, A fáraók népe, ford. ERDŐ Orsolya, Gold Book, Budapest, 1999. Naomi WOLF, A szépség kultusza, ford. FoLLÁRDT Natália, Csokonai, Debrecen, 1999. Lin YuTANG, Bölcs mosoly, ford. BENEDEK Marcell, Révai, Budapest, 1944. Lin YuTANG, Mi kínaiak, ford. BENEDEK Marcell, Révai, Budapest, 1939. Paulus ZACCHIAS, A házastársi kötelességről, ford. MAGYAR László András, Európa, Budapest, 2001.
-441-
Ha az t vessziik, hog y a u ő maga is.fo,~yasztás i cikk aférfiak asz taláu, érth etőbb a u ő vásárlási kéuyszere, mertlllllszáj magára költeuie,Joutos számára, hon korához képest )6 állagiÍ és karbantartottságiÍ le'~yeu . \llert a uő sokkalta érzékeuyebb az öregedésre, miut a férfi . gyauis ha egy férfi öregszik, ue111 távolodik el a léu yegétől, 111 (~ a u ő, ha öregszik, egyre tállalabb ken·il att 61 a /éuyegt ől, ami aJé~fia k szá ll/ára Jontos beuue. em tud 111ár sz iilni, elllész a szépsége, haiiiiJassága . Hiába lesz ué111clyikiik köz beu okosabb, ez IIC/11 szá111ít u ői léuyc,~ll ek.
Ezt a kö11yvet 111'111 ajálllol/1 azok11ak, akiket vé<~é1véuyese11 leg yőz tek a n ők, ll Cili ajá11lolll az ok11ak, akik 111ég tiÍI fiatalok ah hoz , hogy saját .felis111eréseik is le,~ ye11 ek cbbe11 a tá ~~ybau. Ajánlom viszont azon sorstársaimnak, akik még állva maradtak ebben a nő uralta világban, és afeministáknak, mert remélem, többeket megüt közü/ük a guta. Ezt a kö11yvct , aho,~ y 1/lauapsá,~ divat III 011da11i, az élet írja . Sok 1\j fej/elliéiillyei szálllolhatltllk a 11e111ek egy111áshoz va /6 további viszo11yába11. A változások haladhalllak a teljes Jérfi-H ői egyeulős~~ Jelé, a111i ,~yakorlatila,~ további 11 Ői elő11 yöket je/cui, illetve vissz afordul/wt/lak a régi kipr6bált rc11dszerek fe lé, 111elyek szeri11t (uapjai11kba11 is) a Föld /akosai11ak többsé,~c él. Kérdés, hagyja-e 111 a,~á t az ázsiai kultiÍra lll l',f.?,győzui, h o,~y az a )6, aho,~y Illi éhiuk.
