BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK
levelező tagozat Gazdaságdiplomácia szakirány
Szövetség vagy versengés? Az Egyesült Államok és Kína bilaterális kapcsolata az ezredforduló után
Készítette: Butkai Borbála
Budapest, 2012
TARTALOMJEGYZÉK
1
BEVEZETÉS ......................................................................................................................... 6
2
GAZDASÁGI ÉS POLITIKAI FESZÜLTSÉGEK AZ USA ÉS A „KELETI ÓRIÁS ” KÖZÖTT . 10 2.1 A két ország kapcsolata az 1990-es években ......................................................... 10 2.1.1 Kína MFN státuszból elért WTO tagsága ...................................................... 11 2.1.2 Politikai kérdések ........................................................................................... 14 2.1.2.1 Tajvan-kérdés ................................................................................... 14 2.1.2.2 Szellemi tulajdonjogok oltalma ........................................................ 17 2.1.2.3 Az emberi jogok védelme .................................................................. 18 2.2 Viták az ezredfordulót követően ............................................................................ 20 2.2.1 Az amerikai monetáris rendszer jellemzői ..................................................... 20 2.2.2 Kína árfolyampolitikája .................................................................................. 21 2.2.2.1 Kína dollártartalékainak alakulása: a vesztes “zöldhasú” ............. 21 2.2.2.2 Kínai árfolyampolitika az USA szemszögéből .................................. 24 2.2.3 A két ország különböző nézeteinek a világgazdaságra gyakorolt hatása ....... 26
3
A VILÁGGAZDASÁGI VÁLSÁG HATÁSAI .......................................................................... 28 3.1 A 2008-ban kirobbanó válság következményei ..................................................... 28 3.1.1 Recesszió az Egyesült Államokban ................................................................ 28 3.1.2 Válságkezelés Kínában, ................................................................................. 31 3.1.3 Az erőviszonyok átrendeződése: Kína globális szerepének növekedése ....... 33 3.2 A bilaterális kapcsolat aktuális kérdései ............................................................... 35 3.2.1 Kereskedelmi mozgások és viták ................................................................... 35 3.2.2 GDP alakulása és a fokozódó államadósság................................................... 42 3.2.3 Az amerikai hegemónia vége? Kína Amerika szerepére tör?......................... 47 3.2.4 2013-ra kitörhet a “tökéletes gazdasági vihar” ............................................... 50
4
AZ E GYESÜLT ÁLLAMOK ÉS KÍNA KAPCSOLATÁNAK EGYÉB VONATKOZÁSAI ......... 52 4.1 Kína öt új erőközpontra osztja a világot ............................................................... 52 4.1.1 Japánnal való viszony ..................................................................................... 53
4.1.2 Oroszország, a politikai óriás és gazdasági törpe ........................................... 56 4.1.3 Az Európai Unió szerepe ................................................................................ 62 4.2 A jövőbe mutató elképzelések ................................................................................. 65 4.3 Ellenségeskedés vagy békés együttélés közötti dilemma ...................................... 67 5
KONKLÚZIÓ ...................................................................................................................... 69
6
IRODALOMJEGYZÉK ........................................................................................................ 71
7
MELLÉKLETEK ................................................................................................................ 76
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE
APEC:
Asian-Pacific Economic Cooperation
ASEAN:
Association of Southeast Asian Nations (Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége)
BRIC:
Brazil, Russia, India and China (Brazília, Oroszország, India és Kína)
ENSZ:
Egyesült Nemzetek Szervezete
FED:
Federal Reserve (Szövetségi Jegybank)
G20:
Group of Twenty Finance Ministers and Central Bank Governors
GATT:
General Agreement on Tariffs and Trade (Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény)
GDP:
Gross Domestic Product (Bruttó hazai termék)
IMF:
International Monetary Fund (Nemzetközi Valutaalap)
IP:
Intellectual Property Rights (Szellemi Tulajdonjogok)
JCCT:
Joint Commission on Commerse and Trade (Amerikai-Kínai Kereskedelmi Vegyes Bizottság)
KNK:
Kínai Népköztársaság
MFN:
Most Favoured Nation (A Legnagyobb Kedvezmény Elve)
OECD:
Organisation for Economic and Development (Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete)
SDR:
Special Drawing Rights (Különleges Lehívási Jog)
SESZ:
Shanghaji Együttműködés Szervezete
TRA:
Taiwan Relations Act (Tajvani Kapcsolatok Törvény)
USA:
United States of America (Amerikai Egyesült Államok)
WTO:
World Trade Organization (Kereskedelmi Világszervezet)
ÁBRÁK JEGYZÉKE
1.
Kína világkereskedelemi növekedése, 1970-2002
p. 13.
2.
A kínai devizatartalékok alakulása (Mrd USD), 2000-2001
p. 22.
3.
GDP alakulása az Egyesült Államokban 2006-2012
p. 29.
4.
Az Amerikai Egyesült Államok kereskedelmi mérlege (M USD) 2010-2012
p. 39.
Folyó fizetési mérleg alapján felállított rangsor (a GDP százalékos arányában) 2011
p. 40.
6.
Az Amerikai Egyesült Államok fizetési mérlegének alakulása 2000-2012
p. 40.
7.
Amerika államadósságának növekedése 2000-2012
p. 42.
8.
Az USA kormányzati kiadásai 2000-2015
p. 43.
9.
A kínai GDP alakulása (Mrd USD), 1998-2011
p. 45.
10. GDP növekedés Kínában és Amerikában 2000-2012
p. 46.
11. A világ tíz legnagyobb gazdasága 2010 vs. 2020
p. 47.
12. A világ tíz leggyorsabban fejlődő országa 2011
p. 48.
5.
TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE
1.
Ázsia devizatartalékainak alakulása (Mrd SDR) 2008-2012
p. 22.
2.
Kína devizatartalékainak alakulása (Mrd USD) 2005-2012
p. 23.
3.
Egy főre eső GDP Kínában (USD) 2008-2016
p. 45.
1
BEVEZETÉS Barack Hussein Obama, az Amerika Egyesült Államok 44. elnöke, 2012. január végén
tartotta elnöki ciklusának utolsó „State of the Union” évértékelő beszédét, melyben az elmúlt év eseményeit és folyamatait elemezte, a jövőre vonatkozó elképzeléseit osztotta meg az amerikai közönséggel. Obama a 2011. évi beszédében már elismerte, hogy megváltoztak a világ játékszabályai az elmúlt évek során, ezért Amerikának folyamatosan új kihívásokkal kell szembesülnie. A világ gyorsan fejlődő országainak gazdasági eredményei fokozottan növekvő tendenciát mutatnak és az USA talán még mindig nem készült fel kellőképpen a fejlődő országok gyors növekedésére, a világgazdaságra gyakorolt hatására. Az Egyesült Államok legnagyobb kihívói közé tartozik: Kína, India, Brazília és a délkelet-ázsiai gazdaságok. A BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína) megjelenését, és nagyon gyors modernizációját az USA meglehetősen negatívan éli meg, hiszen a NAFTA 1 nem növekszik olyan mértékben, mint ezek az országok. Kína az elmúlt évtizedek során tapasztalt gyors gazdasági fejlődése és társadalmi változásai révén a figyelem középpontjába került világszerte. Az ázsiai térség a világ nagyon gyors növekedési centrumává vált. Mindezek ellenére azt az állítást, hogy az USA világgazdasági szerepének mértéke csökken, az amerikai elnök nem volt hajlandó elfogadni: „Bárki, aki azt mondja, hogy Amerika hanyatlóban van, vagy befolyása szertefoszlott, az nem tudja, hogy mit beszél.”2 Az Egyesült Államok hirtelen arra eszmélt, hogy egy olyan világban találja magát, melyre a múlt tapasztalatai alapján nem készülhetett fel. Mennyire kell görcsösen ragaszkodnia Amerikának ahhoz, hogy ameddig csak tudja, addig késleltesse Kína nagyhatalommá válását? Vajon egyedül van abban a helyzetben, hogy növekedését meggátolja, vagy esetleg számíthat nemzetközi támogatásra? Talán jobban tenné, ha inkább egy olyan koncepció megvalósítására törekedne, amelyben igyekszik megteremteni az ázsiai régióval való békés együttműködés kritériumait? Vajon a távol-keleti növekedési centrum mennyire vonzó az USA számára? Az ázsiai felemelkedő Kína csakugyan ekkora
1
North American Free Trade Agreement – Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény; tagjai: USA, Kanada, Mexikó 2 http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/obama_evet_ertekelt.508658.html Letöltve: 2012. január 30. 6
kihívást jelentene nemzetközi viszonylatban? Vajon meddig fog tartani az ázsiai gazdaság lendülete? Kínai szakemberek szerint országuk gazdasága a nemzetközi rend stabilitására támaszkodva tud növekedni, és ezért érdeke, hogy az USA-val szoros partnerkapcsolatot tartson fenn. Yue Jianyong3, kínai szakértő írásában olvashatjuk: „Kína a kelet-ázsiai rend védelmezőjét tiszteli az Egyesült Államokban, nem törekszik hegemóniára vagy a világfolyamatok irányítására.”4 Amerika tudja, hogy Kínának érdeke, hogy szomszédaival jó viszonyban legyen és megakadályozza, hogy összefogjanak ellene. Mindezek függvényében Kínának tényleg szándékában áll Amerika bármiféle provokálása? „Az Amerikai Egyesült Államok és Kína viszonya számos ellentmondástól és feszültségtől terhelt, miközben az amerikai külpolitika egyik legfontosabb stratégiai kihívása is a Kínához fűződő kapcsolatrendszer. Kína nyíltan vállalja, hogy megkérdőjelezi a jelenleg fennálló nemzetközi rendet és abban az Egyesült Államok kivételezett helyzetét. Erre természetesen csak középtávon van reális esélye, Washington azonban már jelenleg is egyértelmű fenyegetésként éli meg Kína felemelkedését.” 5 A 20. század végén az egyik alapvető amerikai stratégiai cél az volt, hogy egy újabb szuperhatalom felbukkanását megakadályozza. A valódi nagyhatalommá váláshoz szükséges feltételekkel Kína rendelkezett egyedül. Az elemzők véleménye szerint a Kínai Népköztársaság globális hatalommá válását le lehet lassítani, de megakadályozni esélytelen. A 21. század során kialakulóban lévő világkép egyik fontos jellemzője minden bizonnyal a kínai felemelkedés megvalósulása vagy kudarca lesz. Az elmúlt évtizedek során sokat változó amerikai-kínai viszonynak vannak olyan területei, melyek a két ország közötti kapcsolatrendszert rendkívül érzékenyen érintik. Disszertációmban az Egyesült Államok és Kína egymáshoz fűződő viszonyát, és a két nagyhatalom „versengését“ fogom bemutatni a jelenlegi világgazdasági helyzet alapján. Elemezni fogom a bilaterális kapcsolatot meghatározó konfliktusforrásokat, hangsúlyozva 3
Külföldön élő kínai kutató, Kínában és Kínán kívül egyaránt publikáló szakértő. Írásaiban országa békés szándékait hangoztatja, mely összeférhetetlen bármiféle háborús szándékkal. 4 Yue Jianyong: Békés felemelkedés – realitás vagy vágyálom? (Polonyi Péter fordítása), Kül-Világ Folyóirat, 2006, III. évfolyam, 3-4. szám, p. 60. 5 Szilágyi Judit: Az Amerikai Egyesült Államok és Kína kapcsolatai, különös tekintettel a gazdaságra, China Network Tanulmányok 2008, A változó Kína – 2. kutatási évad: Tanulmányok Magyarország Kína-stratégiájának megalapozásához, Kína belső fejlődése és növekvő világgazdasági hatása 7
az adott probléma súlyát. Mindemellett bemutatom kutatásaim eredményét, hogy mégis milyen okokra vezethetőek vissza a létező nehézségek, és milyen megoldási lehetőségek lehetnek, ha vannak egyáltalán. Kína jelenünkben komoly fellendülést és megújulást él át. Fejlődésének mostani szakaszát a rendkívül gyors változások jellemzik. A nemzetközi erőközpontokkal, a világvezető hatalmakkal, és a fejlődő országokkal fennálló vagy leendő kapcsolatainak alakulása döntő fontosságú lesz majd az ázsiai ország jövőére nézve. Kína világgazdasági szerepében a kooperáció, és a közös fellépés lehetősége éppúgy jelen van, mint a versengés vagy az érdekellentétek kiéleződésének az esélye. Mit gondolhat erről Kína? Hogyan lesz képes leküzdeni a globalizáció neki szánt kihívásait? Milyen külpolitikát alkalmazzon, hogy külkapcsolatai neki kedvezően alakuljanak? Az Amerikai Egyesült Államoknak mi lehet az érdeke a kínai globalizációban? A két ország viszonya hatással van a gazdaság minden egyes területére, a nemzetközi közösségre és más államok gazdaságára is. A gyors fejlődésnek árnyoldalai is vannak azon túlmenően, hogy számos konfliktust idéz elő. Nagyon sok érdekes információm van a témakörben, célom, hogy megosszam az olvasóval. Elemzésemben utalni fogok azokra az eseményekre, okokra és helyzetekre, melyek a kialakult szituációhoz vezettek. A jelenlegi körülmények nehézségeit fogom szemléltetni, tényekkel és adatokkal alátámasztva. A legnagyobb hangsúly mindvégig az aktualitásokra helyeződik majd. A dolgozat témája - ami nagyon közel áll az érdeklődési körömhöz - rendkívül időszerűnek mondható. Úgy vélem, hogy kellőképpen átlátom a két ország között kialakult helyzetet és vannak egyéni gondolataim a már olvasott anyagok kritikus elemzésén túlmenően. A dolgozat megírásához szükséges, előzőleg összegyűjött és rendszerezett információt, szaktudást megfelelően fel tudom használni. Célom egy kompiláció elkészítése, ami a választott témát leíró módszerrel mutatja be. Egyik ország mellett sem érvelek a dolgozat megírása során, azonban igyekszem átfogó képet nyújtani a témáról. Mivel a témakör szakirodalma kevésbé volt hozzáférhető könyvtárban, ezért a felhasznált elsődleges és másodlagos forrásokat interneten tudtam felkutatni. Angol és magyar nyelvű honlapokat használtam különféle tanulmányok, közlemények és publikációk megszerzése céljából. Továbbá gazdasági szakoldalakon tájékozódtam és gyűjtöttem adatokat. Úgy gondolom, hogy az alkalmazott kutatási módszer megfelelő volt a témának.
8
Az USA, Egyesült Államok, Amerika, Washington fogalmakat a szakdolgozatomban egyenértékűként használom. Tudatában vagyok az eltéréseknek, de a gyakori használat miatt alkalmazom ezt a módszert.6
6
Stílus okok miatt egyenértékűnek kezelem a „Washington” kifejezést is, annak ellenére, hogy zsarnalizmusnak számít. 9
2
GAZDASÁGI ÉS POLITIKAI FESZÜLTSÉGEK AZ USA ÉS A „KELETI ÓRIÁS ” KÖZÖTT 2.1
A két ország kapcsolata az 1990-es években
Kína a világ legnépesebb országa, lakossága meghaladja az 1,3 milliárd főt, de a világon összesen 1,5 milliárd kínai ember él. Az utóbbi 30 év során Kínában gazdasági fordulat ment végbe: a mezőgazdaság átalakult és más szektorok is újjászerveződtek, majd az 1980-as évek közepétől hihetetlen mértékű növekedés kezdődött az ázsiai országban. A kommunista párt egyeduralma megmaradt, melynek célja egyfajta szocialista piacgazdaság kiépítése lett. A kétszintű bankrendszer kialakítása, az állami vállalatok átalakítása, és az ország 2001-es WTO-csatlakozása következtében a külföldi tőke hatalmas mértékben kezdett özönleni a kontinensnyi országba. Kína hihetetlen mértékű fejlődése lenyűgözte a világgazdaságot. Az Egyesült Államok 1971-ben nyitott Kína felé, amikor a KNK7 elfoglalhatta helyét az ENSZ Biztonsági Tanácsában, és ezzel nemzetközileg jelentősen megerősödött, külpolitikája megváltozott. Richard M. Nixon 8 kínai látogatása elindította az Egyesült Államok és Kína kapcsolatának normalizálódását. Az elnök a békés együttélés útját kereste a „sárga birodalommal”, ugyanis Ázsia gazdasága fontossá vált mind Amerika, mind pedig a világ gazdaságai számára. Nixon a nyitott világ stratégiájára törekedett, Henry A. Kissinger 9 pedig támogatta ezen törekvését. Az elnök hangsúlyozta a Kongresszusnak és a Szenátusnak adott külpolitikai jelentésében: „A kínaiak nagy és életre való nép, amely nem maradhat elszigetelt a nemzetközi közösségtől…Kétségtelenül érdekeltek vagyunk, hogy a béke, Ázsia és a világ stabilitása érdekében lépéseket tegyünk a Pekinggel való gyakorlati kapcsolatok kiépítésében.” Az USA arra törekedett, hogy segítse a KNK beilleszkedését a modern nemzetközi politikai és gazdasági világrendbe. Kínának sokat jelentett az Egyesült Államok segítsége, hiszen abban az időben az ázsiai ország és Szovjetunió között meglehetősen kiéleződtek az ellentétek. A 20. század utolsó évtizedében Az Egyesült Államok vitathatatlanul a világ vezető állama volt. Akkora hatalommal rendelkezett, amellyel a múlt nagy birodalmai közül egyik sem. A kínai felemelkedés és az erőteljes világgazdasági integráció felnyitotta az 7
Kínai Népköztársaság Az Egyesült Államok elnöke 1969-1974 9 Az USA külügyminisztere 1973-1977 8
10
amerikaiak szemét, hogy kénytelenek lesznek együttműködni Ázsiával. Elmondható, hogy a kilencvenes években a két ország számára a már nem létező stratégiai szövetség helyett a kétoldalú gazdasági kapcsolatok váltak meghatározóvá. Szükségszerű és elengedhetetlenül fontos volt számukra a barátságos viszony, mivel tudták, hogy kapcsolatuk romlása káros gazdasági következményeket tartogathat a világgazdaság egészére nézve. Gazdasági és nem gazdasági jellegű szerződések aláírásával megteremtették jövőbeni kooperációjuk fundamentumait.
2.1.1 Kína MFN10 státuszból elért WTO tagsága11 Az 1950-es és 1960-as években szinte egyáltalán nem volt a két ország között kereskedelem. 1978-ban Kína fokozatosan áttért a szocialista piacgazdaságra, és a folyamatos gazdasági reformok következtében jelentős mértékű fejlődést produkált. Nixon nyitása lehetővé tette a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok kibontakozását. A hivatalos diplomáciai kapcsolatfelvételt követően a két ország 1980-ban aláírta a Kína – Egyesült Államok Kereskedelmi Egyezményt, amelyben a legnagyobb kedvezményes elbánásban részesítették egymást, lehetővé téve a kereskedelem gyors bővülését. Ezzel enyhítették az akadályokat és új piacokat nyitottak meg. A külkereskedelem dinamikus fejlődése következtében a kilencvenes évek közepére Kína az USA ötödik legnagyobb kereskedelmi partnere lett, az USA pedig az ázsiai óriás második legnagyobb partnere. Az ezredforduló küszöbén a kínai kereskedelem GDP-hez viszonyított aránya folyamatosan emelkedett, ezzel Kína a világkereskedelem egyre fontosabb szereplőjévé vált. Az USA-Kína közötti gazdasági kapcsolat gyors ütemű bővülése vitákat és feszültséget generált a két ország között. 1989-ben Pekingben, a Tiananmen téri események után az Egyesült Államokban politikai kérdéssé vált Kína MFN státusza. A kereskedelmi és nem kereskedelmi kérdések összekeverése negatívan hatott a kínai-amerikai kapcsolatra, feszültté tette kettejük viszonyát. Azonban tudták, hogy közös érdekük a jó partnerség fenntartása, mivel a nem a legnagyobb kedvezmény elve alapján folytatott kereskedelem jelentős veszteségeket okozott volna Kína exportjában, és az amerikai üzleti érdekeltséget rendkívüli módon sértette volna. Az USA-nak szüksége volt 10
Most Favoured Nation, a legnagyobb kedvezményes elbánásban részesülő ország Szabóki Judit: Az Amerikai Egyesült Államok és Kína kapcsolatai az 1990-es években, Külkereskedelmi Főiskolai Füzetek, 8. munkájának felhasználásával. 11
11
Kínára, hogy támogassa az Irak elleni ENSZ határozatokat az Öböl-válság idején, a kilencvenes évek elején. 12 Kína ezért megszavazta a legtöbb Irak ellenes határozatot, viszonzásként pedig elvárta, hogy az amerikai vezetők ne kössék feltételekhez MFN státuszának meghosszabbítását. Mivel a KNK emberjogi helyzete kritikán aluli volt, Clinton ezért különválasztotta Kína legnagyobb kedvezményben részesítésének kérdését és az emberjogi viszonyokat. Az amerikai befektetőknek kedvezett ez a döntés, mivel Ázsia gazdasága fellendülőben volt. Tudták, hogy fontos helyszín lesz számukra Kína a jövőben a tőkebefektetések és nagy volumenű beruházások szempontjából is. Clinton elhatározása a kínai-amerikai kapcsolatok javulását eredményezte, egy meglehetősen feszült periódus után. A Kínai Népköztársaság egyike volt azon országoknak, akik az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezményt, a GATT-ot létrehozták és aláírták még 1948-ban. Azonban Tajvan 1950-ben visszavonta Kína GATT részvételét. A kínai szándék viszont az volt, hogy továbbra is részt vehessenek a megbeszéléseken, ezért 1986-ban hivatalosan kérték az újbóli felvételt. Az USA hosszadalmas tárgyalásokba kezdett a többi GATT országgal a kínai kérelem kapcsán. 1995-ben a GATT utódjaként létrejött WTO (Kereskedelmi Világszervezet) hatályba lépett. Kína sajnos nem lehetett az alapító tagok között, emiatt az amerikai vezetést okolta és felfüggesztette az 1992-ben Kína és az USA által aláírt piacrajutási megállapodást. Ennek ellenére három év múlva újabb egyezményt írtak alá a szellemi tulajdonjogok védelméről és a jobb piacrajutási lehetőségekről. 2001. december 11-én – másfél évtizedig zajló hosszadalmas tárgyalások után – Kína a Kereskedelmi Világszervezet 143. tagjává vált. A „keleti óriás” időben felismerte, hogy szüksége van egy olyan külső lendületre, amely kereskedelmi érdekeit szolgálja és gazdasági növekedését ösztöni, segíti. Mindenáron ragaszkodott ahhoz, hogy fejlődő országként kerüljön be a szervezetbe és semmilyen, számára negatív hatást előidéző rendelkezést ne hozzanak ellene. Ennek érdekében növelnie kellett kereskedelmi rendszerének átláthatóságát, és a külföldi áruk számára garantálnia kellett a kedvezőbb piacrajutási lehetőségeket, valamint szükségszerűvé vált a szolgáltatások kereskedelmének liberalizálása. Egyes fejlődő országokat Kína törekvése aggodalommal töltött el, úgy vélték, hogy a globális nyitás, valamint a világkereskedelembe történő beékelődés számunkra kedvezőtlen hatást fog kiváltani. Ezek országok attól tartottak, hogy hazai 12
Irak veszélyeztette az olajpiac szerkezetét, amikor 1990-ben elfoglalta Kuvaitot. Az USA a felszabadítására törekedett, ebben volt szüksége Kína támogatására. 12
piacaikat a kínai áruk tömkelege fogja elárasztani a növekvő exportmennyiség miatt. Egy ehhez hasonló volumenű gazdasági nyitás rövidtávon valóban destruktív jellegű lehet a fejlődő országokban, azonban hosszútávon nemcsak Kína, hanem kereskedelmi partnerei is együttesen profitálhatnak belőle. 13 A világtermelésben és –kereskedelemben, valamint a beruházások és a foglalkoztatás terén is jelentős változásokat hozott Kína, az egyik legnagyobb játékos szerepében történő megjelenése. A WTO-tagság elérése után az exportnövekedéssel szinte azonos mértékben bővült az importált áruk mennyisége. Az ázsiai ország az 1990-es évekhez viszonyítva még vonzóbb tereppé vált a külföldi befektetők körében. A Kína által megnyitott piac, az átláthatóbb belpolitika, a nagyobb üzleti kiszámíthatóság csak fokozta az összhatást. A következő grafikonon látható az a világkereskedelmi növekedés, amit a KNK produkált egy rövid időtávon belül. Az export valóban hihetetlen mértékben növekedett és a Kínába szállított termékek aránya is egyre magasabb lett. Az ezredforduló utáni évtizedben is folytatódott ez a folyamat, azonban ebben a fejezetben a grafikonon szereplő időintervallumot szándékozom hangsúlyozni. (Dolgozatom elkövetkezendő fejezeteiben visszatérek a későbbi időszakra is.) Kína világkereskedelemi növekedése 1970-2002
Forrás: IMF, Direction of Trade Statistics
1. sz. grafikon
A kínai modernizáció mindenképpen bekövetkezett volna, azonban nem valósult volna meg ilyen hamar a WTO közreműködése nélkül. Kína világgazdasági integrációja 13
Ramesh Adhikari and Yongzheng Yang: What Will WTO Membership Mean for China and Its Trading Partners?, IMF Financial Development Magazine 2002, Volume 39, no. 3 13
nagymértékben felgyorsult, és mialatt az egész világ gazdasága általános recessziót élt át, a kínai gazdasági növekedés mértéke messze a többiek előtt járt. Az ázsiai óriás vágya az volt, hogy a nemzetközi renddel együtt tudjon működni a hosszú ideig tartó békés fejlődés megvalósítása érdekében. Kína így az új kereskedelmi világrend kialakításának meghatározó tényezőjévé vált, továbbá támogatója lett a fejlődő országok „hangadó” csoportjának, a G20 14 -nak. Tálas Barna, sinológus egyik releváns, 2007-ben készült tanulmányában olvashatjuk, hogy az amerikai törvényalkotók körében még mind a mai napig vannak olyanok, akik Kína WTO-csatlakozását elhibázott lépésnek tartják, mivel a kínai gazdaság nem tartozik a nemzetközi kereskedelem írott és íratlan szabályait betartó piacgazdaságok körébe.
2.1.2 Politikai kérdések 2.1.2.1 Tajvan-kérdés A kínai-amerikai kapcsolatokat zavaró körülmények közül talán Tajvan jövőjének kérdése az egyetlen, ami Kínát és az USA-t is rendkívüli módon érinti. Erre a problémára a kínai és az amerikai belpolitika egyaránt nyomást gyakorol. A tajvani kínaiak ragaszkodnak ahhoz, hogy megőrizzék az önálló lét demokratikus alapjait. Amerikában mindig is széles körű konszenzus létezett, amely ellenezte Tajvan erőszakos visszacsatolását Kínához. A KNK a mai napig szent kötelességének érezi, hogy Tajvan a kontinenssel újra egyesüljön. Ebben az alfejezetben a kilencvenes évek vonatkozásában vizsgálom a Tajvan-kérdést, azonban fontos hangsúlyoznom az érdekellentét jelenlegi állását, mivel napjainkban sem vesztett aktualitásán ez az ügy. Tajvan 2012 januárjában választott új elnököt és ennek kapcsán újra felvetődött a sziget státuszának kérdése. A kis szigetet a világon csupán pár ország ismeri el önálló államként. Az amerikai-tajvani kapcsolat továbbra is vitás pontnak számít USA-Kína között. „Ha túl „kínabarát” elnök van Tajvanon, akkor Washington ideges, ha Kína-ellenes a vezetés, akkor Peking reklamál.”15 A kínaiak a Tajvan-kérdést már a kilencvenes években is saját belügyüknek tekintették, és azt akarták elérni, hogy Tajpej különleges igazgatású területként
14 15
A világ 19 legnagyobb gazdaságát és az Európai Uniót tömörítő szervezet. http://index.hu/kulfold/2012/01/13/a_hetvegen_valaszt_tajvan/ Letöltve: 2012. január 29. 14
csatlakozzon a „sárga birodalomhoz” Hongkong és Makaó16 példájára. A tajvani vezetés azonban harcolt függetlenségének fenntartása és az önállóság megőrzése érdekében. Kína mindenáron ragaszkodott a szigethez és azt akarta, hogy „egy Kína” legyen, viszont Tajvan a „két Kína” elv mellett érvelt. A kérdés amerikai vonatkozásában fontos kiemelnem, hogy Washington továbbra is meghatározatlannak minősítette a sziget státuszát az 1979-ben elfogadott TRA (Taiwan Relations Act) értelmében, és Kína Tajvanra vonatkozó igényét csak tudomásul vette, azt nem fogadta el. A kínai vezetés ebből a kijelentésből következtetve utalt arra, hogy az amerikai-kínai kapcsolatok normalizálódásának ez a fő akadálya. Kína kezdett úgy vélekedni, hogy Amerika Kína-ellenes politikát folytat, ennek hatására tovább romlott a kapcsolatuk. 1998-ban Bill Clinton megfogalmazta az USA Tajvan-politikájának elveit, a „három nem” elvét az amerikai-kínai kapcsolatok pozitív alakulásának érdekében.17 Az ezredforduló előtti évtizedben az Egyesült Államok és Kína több személyes elnöki találkozó keretében próbált enyhíteni a köztük feszültséget okozó tajvani hovatartozás kérdésén. Ám minden erőfeszítés ellenére a felállás ugyanaz maradt: Kína makacsul és kitartóan ragaszkodott „szigetéhez” és ebből nem óhajtott engedni. A pekingi vezetés 2005-ben jóváhagyta az elszakadás-ellenes törvényt, amely kimondja, hogy amennyiben Tajvan bármilyen lépést vagy erőfeszítést tesz Kínától való függetlenségének elérése céljából, úgy a KNK kénytelen minden szükséges intézkedést megtenni a szuverenitás és területi egység védelmének jegyében. Kína napjainkban indirekt módon próbálja kényszeríteni a két terület egyesítését, az úgynevezett „soft power” 18 alkalmazására helyezi a hangsúlyt. 19 Tajvan igyekszik megőrizni a jelenlegi status quo-t és közben élvezi az amerikai támogatást, ugyanis az USA nemzetközi szerződésekben is vállalta a „nem létező ország” védelmét. Kína azonban attól tart, hogy az önálló Tajvan, ahol él és virágzik a demokrácia, kedvezőtlen összehasonlításokhoz szolgáltat alapot, és pont emiatt jobb lenne – természetesen Kínának –, ha az erős tajvani gazdaság teljesen hozzá tartozna.
16
Hongkong 1997-ben, Makaó pedig 1999-ben vált Kína részévé az „egy ország két rendszer” elv alapján. 17 Az Egyesült Államok nemet mond Tajvan függetlenségére, nemet mond a „két Kína” és az „egy Kína, egy Tajvan” elvre, továbbá nemet mond Tajvan tagságára olyan nemzetközi szervezetekben, amelyekben a tagság feltétele az önálló államiság létezése. 18 Az értékkel való azonosulás, meggyőzés erőszak nélkül az értékek segítségével. 19 http://biztpol.corvinusembassy.com/?module=corvinak&module_id=4&cid=88 Letöltve: 2012. február 10. 15
„Az újévben is fenntartjuk a békés újraegyesítés és az egy ország, két rendszer alapelvét, amikor a Tajvani-szoroson átnyúló kapcsolatokat kezeljük. Kína sohasem fogja feladni erőfeszítését az ország békés egyesítésére és nem hajlandó alkudozni Tajvan függetlenségéről, az elszakadást célzó törekvésektől.” /részlet Hu Csin-tao kínai államfő 2007-es újévi köszöntőjéből/ Az Egyesült Államok napjainkban is próbál egyfajta egyensúlypolitikát folytatni, de vitatható, hogy ez a kettős magatartás meddig tartható fenn. Miközben tudomásul veszi a pekingi álláspontot, közben fegyvereket ad el Tajvannak. Ha úgy alakulnak a körülmények, hogy Amerika választásra kényszerül, hogy kinek az oldalára áll, nehéz lesz döntenie. A Kínai Köztársaság (Tajvan) mindezek ellenére folyamatosan igyekszik javítani pozícióján a nemzetközi viszonylatban, csakhogy ez a törekvés nincs ínyére Kínának és Amerikának sem. Gyanítom, hogy ez a politikai kérdés az amerikai-kínai kapcsolatban még évekig fontos szerepet játszik majd és rövid időn belül nem kerül lezárásra. És az is kétséges, hogy a jövőben beindulnak majd olyan automatizmusok, melyek a két terület egyesítéséhez vezetnek. Valószínű, hogy akkor sem oldódna meg a kérdés, ha Tajvan az „egy ország, két rendszer” elv szerint Kínához csatlakozna, ugyanis a KNK erre a modellre csupán ideiglenes megoldásként tekintene. Talán csak a világ újrafelosztása esetén oldódna meg ez a dilemma, ami történetesen egy háború eredménye is lehet akár. Jordán Gyula 2005-ban kiadott könyvében a következőt olvastam a tajvani ügy kapcsán, amit szívesen osztok meg az olvasóval: „Jelenleg csak reménykedni lehet abban, hogy az elkövetkezendő egy-két évtizedben – az ország további dinamikus fejlődése és modernizálódása révén – a szárazföldi Kína gazdasági, politikai és katonai nagyhatalommá válása olyan történelmi perspektívát fog nyitni a világ legnagyobb nemzetei számára, amelyben az e nemzethez tartozás tudata merőben új élményt jelenthet valamennyi kínai etnikumú ember számára. Ez az élmény feltehetően meggyőző erővel hat majd az országegyesítés kérdésében ma még ingadozó vagy az önállóság és függetlenség mellett lándzsát törő tajvani kínaiak gondolkodására és magatartására, s ezzel elhárul a két ország békés egyesítésének utolsó akadálya is.”20
20
Jordán Gyula – Tálas Barna: Kína a modernizáció útján a XIX-XX. században, Napvilág Kiadó, Budapest 2005 16
2.1.2.2 Szellemi tulajdonjogok oltalma21 Az Egyesült Államok a szellemi tulajdonjogok legnagyobb exportőre, ezen a területen mindig is hatalmas kereskedelmi többletet ért el, még akkor is, ha más területen deficittel rendelkezett. Kína először 1980-ban kötelezte el magát a szellemi tulajdonjogok: szerzői jog, a márkavédjegy és a szabadalmak védelmére. Amerika azonban elégedetlen volt Kína gyakorlati alkalmazásaival, ezért fel is szólította, hogy javítson a törvény betartásán. A fejlett országok és nemzetközi szervezetek is osztoztak az amerikai véleményben. 1995-ben az USA és a KNK aláírt egy megállapodást, amelyben Kína beleegyezett, hogy a szellemi tulajdonjog védelmére új intézményeket alkot, továbbá szigorúbb ellenőrzést hajt majd végre. Az Egyesült Államok nagyra értékelte Kína együttműködését és úgy gondolta, hogy ez az egyezmény növeli majd a kereskedelmi lehetőségeket közöttük. Ez a megállapodás elegendő volt arra, hogy ne robbanjon ki egy gazdasági háború, és hogy a két ország kapcsolata ne romoljon tovább. A kínai vezetés mindezek ellenére alig tett meg valamit az Intellectual Property Rights (szellemi tulajdonjogok) védelme érdekében. Kína hanyagsága abban nyilvánult meg, hogy még mindig nagy hiányosságok mutatkoztak az előírások betartásában, illetve a törvényi szabályozások továbbra is pontatlanok voltak. A hatóságok nem foglalkoztak egy szabadalom ellopásával vagy egy árutermék hamisításának kérdésével. A Kínában készült termékek egyre nagyobb hányada kalózterméknek számított. A kínai vezetés azért engedte ezt – sőt, ösztönözte is –, mert érdekelt volt a rendszer fenntartásában, hiszen profitot szereztek és növelték a GDP-t is ennek segítségével. Az amerikai vezetés valójában már azzal vádolta Kínát, hogy ipart űz a kémkedésből és a technológiai fejlesztések lemásolásából. A Kínai Népköztársaság ugyanis a kutatás- és technológiai fejlesztés területén nagy hátrányban volt, és ezért egyszerűbb volt lemásolnia, majd olcsóbban előállítania termékeit. Ezzel a módszerrel gyorsabban tudta csökkenteni lemaradást és nem kellett hatalmas összegeket költenie K+F-re. Az USA továbbra is szigorúan ellenőrzi a szabadalmak védelmének törvényes betartását, hiszen az ipari kémkedés a gazdaság egészét érinti és Amerika versenyképességét is befolyásolja. A szellemi tulajdonjogokkal való visszaélés több mint feléért Kína felel a világon. Az Egyesült Államok ezért igyekszik minden eszközt kihasználni, ami a szellemi termékek védelmének érdekét szolgálja. Több
21
Szabóki Judit: Az Amerikai Egyesült Államok és Kína kapcsolatai az 1990-es években, Külkereskedelmi Főiskolai Füzetek, 8. munkájának felhasználásával. 17
fejlett ország is aggódik Kína viselkedése miatt és az amerikai oldalt támogatja, azonban a legtöbb kárt az USA szenvedi el. Érdekességként kívánom megemlíteni, hogy az ezredfordulót követően Kína már több figyelmet fordított a szellemi tulajdonjogok védelmére. Az elmúlt év során éppen Magyarországon folyt egy peres eljárás, melynek keretében a kínai Huawei pert indított a Fővárosi Bíróságon szabadalom- és védjegybitorlás ügyében a ZTE Corporation ellen, azonban egy közleményben a ZTE válaszolt a per hírére, amelyben határozottan visszautasította a vádakat.22
2.1.2.3 Az emberi jogok védelme A kínai-amerikai kontaktus alakulását befolyásoló vitakérdések közé tartozik a szellemi tulajdonjogok védelme és a börtönmunkával készült exporttermékek ügye. Amerika az emberi jogok területén próbálja a legjobban szabályozni Kínát, ugyanis véleménye
szerint
az
emberi
jogok
megsértése
hatással
van
a
nemzetközi
versenyképességre, hiszen negatívan befolyásolja azt, súlyos károkat okozva az amerikai gazdaságnak. A börtönmunka tudniillik olyan állami vállalkozás, amely nem termel privát profitot. Az Egyesült Államok nehéz helyzetbe hozza saját magát azáltal, hogy ekkora jelentőséget tulajdonít az emberi jogok kérdésének. A jogi normák betartásának vizsgálatakor a nyugati értékeket veszi alapul, és ezeket vetíti a kínai társadalomra. Annak ellenére, hogy Kína jelentős eredményeket ért el az emberi jogok védelmének területén, az amerikaiak egyidejűleg a demokrácia és szabadságjogok érvényesülésének a hiányát vagy túlzott mértékű korlátozását nyíltan kritizálták Kína előtt. A kilencvenes években ez a kérdés állandó feszültséget teremtett a két állam között. A konfrontáció enyhítése céljából 1992-ben, és két év múlva is aláírtak egy kétoldalú megállapodást az export szabályozására vonatkozóan.23 Csakhogy ez a két szerződés sem volt elegendő arra, hogy a kínaiak beszüntessék a börtönmunkával készült termékek exportálását. Így az amerikai igyekezet sajnos kudarcot vallott. Kína kereskedelmi metódusa továbbra is az
22
http://hvg.hu/Tudomany/20110429_huawei_zte_telekommuniacio_per Letöltve: 2012. február 24. 23 Az 1992-ben aláírt bilaterális „Memorandum of Understanding” elnevezésű szerződésben Kína ígéretett tett arra Amerikának, hogy nem exportál az USA területére börtönmunka során előállított termékeket. Az 1994-es „Statement of Cooperation” szerződésben kimondják, hogy bármilyen gyanús terméket az amerikaiak megvizsgálhatnak. Forrás: www1.american.edu/TED/prison.htm 18
amerikai jogi normákba ütközött, és nem tett eleget az USA és a Kínai Népköztársaság kétoldalú megállapodásában foglaltaknak sem. Az Egyesült Államok azért nem ad követéléseinek nagyobb hangot, mert az amerikai vállalatok is hasznot tudnak húzni a kínai munkaügyi szabályozásból. Sok amerikai multinacionális cég telephelye Kínában van, emiatt remek lehetőségük nyílik a hazainál sokkal enyhébb munkaügyi szabályozású környezetben termelni. Mivel a kínai kormány szigorúan ellenőrzi a munkavállalók minimális jogainak a betartását, így más országok is kihasználják ezt. Kínában ugyanis nem érvényesül a szólásszabadság, gyülekezési szabadság, a munkavállalók nem sztrájkolhatnak, és nem hozhatnak létre érdekképviseleti szerveket. Az USCC (U.S. – China Economic and Security Review Commission), az amerikai-kínai kapcsolatokról éves jelentéseket készítő bizottság már több alkalommal felszólította a Kongresszust arra, hogy az USA-Kína vonatkozású emberjogi kérdések ügyét a WTO elé kellene vinni.
19
2.2
Viták az ezredfordulót követően
2.2.1 Az amerikai monetáris rendszer jellemzői Az Egyesült Államokban a monetáris politika a FED (Federal Reserve) feladatkörébe tartozik. Működése jelentősen befolyásolja a gazdaság jellemzőit, növekedését. A Szövetségi Jegybank (FED) monetáris politikájának gyakorlása a szövetségi állampapírok kereskedelmében, a tagbankok tartalékainak szabályozásában és a hitelek kamatainak változtatásában nyilvánul meg. Az USA monetáris politikájának legfőbb feladata az infláció elleni harc és a gazdasági visszaesés elleni küzdelem, ugyanis hosszú távú fejlődés csak tartósan alacsony pénzromlási ütem mellett valósítható meg. A jegybank képes stimulálni a gazdaságot, mivel expanzív monetáris politikát alkalmazva, a kamatlábak csökkentésével vagy nyíltpiaci műveletekkel hozzájárulhat a jövedelmek emelkedéséhez. Ennek hatására olyan beruházások is jövedelmezővé és nyereségessé válhatnak, melyek korábban nem mutatkoztak annak. A hitelek felvételének növekedése és a megtakarítási ráta csökkenése révén a nemzetgazdaságban növekedik az összkereslet, ez kedvező hatásokat válthat ki egy ideig. Minden országnak szüksége van tartalékképzési tevékenységre, mivel a megfelelően magas tartalékállomány növeli a gazdaságpolitika hitelességét és csökkenti az országkockázat mértékét. A központi bank saját valutájának leértékelése esetén tartalékainak eladásával és hazai pénz vásárlásával erősíteni tudja az árfolyamot. A stabil árfolyam biztonságot jelent, így növelhető az adott ország presztízse. A monetáris tartalékok fedezetként szolgálnak a költségvetési hiány finanszírozására, továbbá többlet esetén emelkednek a jegybank hivatalos tartalékai. Az 1870-es évektől az első világháború kezdetéig az arany töltötte be a domináns tartalékeszköz szerepét a nemzeti valuták lassan növekvő részaránya mellett. A Bretton Woods-i rendszerben ezt a funkciót az amerikai dollár kapta meg. Az arany-deviza rendszer felszámolása után továbbra is dollárban valósult meg a tartalékolás döntő mennyisége. Kína esetében is a tartalékok jelentős mennyisége dollárban van elhelyezve. Ez kölcsönös függőséget jelent az USA és Kína részéről is. Az Egyesült Államok számít a KNK segítségére, Kína pedig rendkívül érdekelt a dollár értékének megőrzésében. Dolgozatom következő fejezeteiben bemutatom majd az árfolyampolitika okozta feszültségeket, melyek a két ország kapcsolatára hatással vannak.
20
2.2.2 Kína árfolyampolitikája24 Kína árfolyam-politikájában az amerikai dollár központi szerepet tölt be mind a mai napig, bár jóllehet, hogy a gyors gazdasági fellendülés következtében néhány éven belül a szabad lebegtetés fogja felváltani a jelenleg dollárközpontú valutakosárhoz kötött árfolyamot. 1995 és 2005 között egy USD 8,7 jüant, majd 2007. októbertől 8,277 jüant ért, később 8,11 CNY/USD-ra módosult. Az amerikai pénznemmel szembeni árfolyamsáv ±0,15 százalékos volt, ellenben más valutákkal, ebből is láthatjuk az USD nélkülözhetetlen szerepét. 2007-ben a Kínai Népi Bank 0,30 százalékról 0,50 százalékra szélesítette az USD sávot az egyre nagyobb felértékelési nyomásnak és az egyre hangosabb kritikáknak engedve. A kínai vezetésnek ez egyfajta gesztusa volt inkább, mintsem jelentős, érdemi változás. A kínai bank monetáris politikáját továbbra is folytatni szándékozott oly módon, hogy a monetáris szabályoktól bármikor maga is eltérhet a jövőben. Egy olyan kis, nyitott gazdaságú országban, mint Kína, nem érvényesülhet egyszerre a szabad tőkeáramlás, a monetáris politikai függetlenség és a rögzített árfolyam applikációja. Azonban az árfolyam stabilitása elsőrendű célja a kínai gazdaságpolitikának. Az Ázsiába beáramló tőke révén tartósan erősödnie kellene a jüannak, erre azonban a kötött árfolyam miatt nehezen adódik lehetőség. A kínai bankrendszer fejletlensége is közrejátszik ebben, mivel nincs felkészülve az árfolyam ingadozásaiból származó kockázatokra. Holott a kínai fejlődés elérkezett egy olyan stádiumba, hogy a dinamikus export önmagában már nem lehet a növekedés egyedüli eszköze. Egyre szükségszerűbbé válik a kötött árfolyam feloldása, mivel a különböző ütemű és idejű felértékelés következtében nem tapasztalhatóak olyan hatások, melyek a gazdaság szereplőit hatékonyság fokozására, és a gazdaságot modernizációra késztetné. Az árfolyam liberalizáció nemcsak az árfolyam javulásában játszana fontos szerepet, hanem abban is, hogy a kínai monetáris politika végre az árfolyam védelmétől függetlenül tudna szabályozni.
2.2.2.1 Kína dollártartalékainak alakulása: a vesztes “zöldhasú” A kínai gazdaságban az elmúlt harminc év során gyökeres változások mentek végbe: Kína elindult egy olyan úton, amelynek végállomását a fejlett országgá való átalakulása 24
Farkas Péter – Szabó Zsolt: Kína szerepe a nemzetközi pénzügyi rendszerben, Magyar Tudományos Akadémia VKI, China Network Tanulmányok, Budapest 2009 felhasználásával 21
jelentheti. Ennek megvalósulásában elengedhetetlenül fontos szerepet játszik az ország rekord nagyságú devizatartalék-állománya. A tartalékok felhalmozásának hátterét elsősorban az alulértékelt valutaárfolyam és az ehhez szorosan kapcsolódó fizetési mérleg többlete adja. A kínai devizatartalékok alakulása (Mrd USD) 2000-2009
Forrás: www.blogs.cfr.org
2. sz. grafikon
Kína 2001-től kezdődően nyolc év alatt megtízszerezte monetáris tartalékainak értékét. A Nemzetközi Valutaalap adatai szerint, 2001-ben a kínai tartalékállomány 216,6 Mrd USD volt, 2009 végére 2343,097 Mrd USD-ra emelkedett. A növekvő tendenciát a pénzügyi és gazdasági válság csak rövid ideig tudta megszakítani. (Erről a következő fejezetben szólok majd bővebben.) A grafikonon jól látható, hogy az USD devizatartalék mennyisége csökkenni kezdett. Ennek az az oka, hogy Kína 2011-ben jelentős exportmegállapodásokat kötött az Egyesült Államokkal Boeing repülőgépek vásárlása kapcsán. A kínai kormány költségeit a tartalékaiból fedezte. Az IMF adatok alapján25, az alábbi táblázatban láthatjuk az ázsiai tartalékállomány növekedését.
Ázsia devizatartalékainak alakulása (Mrd SDR26) 2008-2012 2008
2009
2010
2011 Q2
2011 Q2
2011 Q3
2011 Q4
2012 Jan
1649, 544
1948, 267
2343, 097
2606, 452
2531, 616
2587, 074
2606, 452
2581, 104
Forrás: elibrary-data.imf.org
1. sz. táblázat
25
Forrás: elibrary-data.imf.org, Letöltve: 2015. április 5. Az SDR a lehetséges igény szabadon használható pénzneme. Olyan nemzetközi tartalékeszköz, amelyet az IMF a kvóták arányában oszt szét a tagországok között. 26
22
Kína devizatartalékainak alakulása (Mrd USD) 2005-2012 2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012 Jan
818, 87
1066, 34
1528, 25
1946, 03
2399, 15
2847, 34
3553, 8
3181, 1
Forrás: www.pbc.gov.cn
2. sz. táblázat
Egy adott ország esetében a hagyományos megközelítés szerint akkor mondhatjuk optimálisnak a tartalékszintet, ha hat hónapra elegendő importot fedezni tud. Kína esetében 1990 és 2008 között csak három olyan év volt, amikor a tartalékok nem bizonyultak elegendőnek, azonban 2008 végére már közel két évre elegendő tartalékkal rendelkezett. Kína és az USA között egy sajátos függőségi viszony alakult ki az ezredfordulót követően. Mialatt az ázsiai óriás a világ „termelője” lett, az Egyesült Államok, mint „fogyasztó” adósodott el. A kínaiak fedezték exportjukkal az amerikai keresletet, azonban az USA nem tudta saját igényeit teljes egészében finanszírozni, így bizonyos kínai termékeket hitelben importált.
Az
amerikaiak
visszafogták
megtakarításaikat
és
hitelállományukat
folyamatosan bővítették. Voltaképpen a két ország a gazdasági ciklusok és a tőkemozgások viszonylatában egymás ellentétje lett. A kínai restriktív monetáris intézkedések segítségével folyamatosan növelték az alapkamatot és a kötelező tartalékrátát, hogy megakadályozzák az inflációs hatások bekövetkezését. Így Kína devizatartalékainak éves növekménye meghaladta a 200 Mrd USD-t. A CNY fixen tartásának érdekében amerikai államkötvényeket vásárolt, eközben a kínai gazdaság jüan állományát növelte oly módon, hogy renminbit 27 pumpált a gazdaságába. Ennek hatására fokozatosan nőtt a kínai jegybank dollártartaléka és a gazdaságban szereplő pénz mennyisége is. Kína számára hosszú ideig csak egy alternatíva létezett arra, hogy tartalékait milyen módon helyezze el. Az amerikai állampapírok hozama csekély volt ugyan, de biztonságos és kiszámítható jövedelmet jelentett Kínának. Miután az USD gyengülni kezdett a kétezres évek elejéhez viszonyítva, 2007-ben ennek ellenére Kína továbbra is érdekelt maradt az Egyesült Államok adósságának finanszírozásában. Kénytelen volt továbbra is fenntartani USD iránti keresletét, mert óriási válságot robbantott volna ki, ha hirtelen elkezd megszabadulni amerikai értékpapírjaitól. Ekkor új korszak kezdődött: a devizatartalékok menedzselésében, létrehozták a Kínai Beruházási Ügynökséget (China Investement Corporation – CIC), azzal a céllal, hogy tartalékaik megtérülését növelni tudják. A 27
Gyakran RMB-nek rövidített, a jüan szinonímájaként köztudott, készpénzforgalomba kerülő kínai valuta, a jüan pedig az elszámolási egység neve. 23
hatékony befektetések által Kínának remek lehetősége adódott a világgazdasági felzárkózásra. Azáltal, hogy egyre nagyobb számban tudatosan fektet be a világ számos pontján, hatalmas előnyhöz juthat a globális terjeszkedés folyamán. Így enyhíteni tudja függőségi viszonyait és növekedési politikáját is megerősítheti. Az Egyesült Államok a kínai befektetési politikáltól – mind fiskális, mind pedig monetáris tekintetben – függővé és sebezhetővé vált. Az ázsiai óriás azonban világosan tudta, hogy az USD további értékvesztésében való közreműködéssel maga alatt vágná a fát, ezért kezdte óvatosan csökkenti tartalékát, mert már ekkor tudta, hogy nem fogja a végtelenségig fizetni Amerika óriásira nőtt adósságállományát. 2.2.2.2 Kínai árfolyampolitika az USA szemszögéből28 Az
Egyesült
szervesebben
Államok
összefonódva
és
Kína
vannak
egyre
jelen
a
világgazdaságban. Így jogosan tesszük fel azt a kérdést, hogy vajon az Amerikai Egyesült Államok által szorgalmazott jüan felértékelés következtében valóban számszerűsíthető lenne-e a közöttük lévő kereskedelmi
deficit
csökkenése.
Amerika
fellépése a kínai árfolyam ügyében 2005-ben a G7 találkozón történt, ahol megosztotta álláspontját a jelenlévőkkel, miszerint „Kína már készen áll arra, hogy rugalmasabb árfolyampolitikát vezessen be.” Ennek hatására egyre több támadás érte a kínai árfolyampolitikát, mivel az ázsiai országban nem a szabadpiaci hatások alakítják az árfolyamot, hanem a Kínai Központi Bank „manipulálja” azt. Az USA Kínát okolta a globális egyensúlytalanságok kialakulásáért, mivel tisztességtelen monopolhelyzetet teremtett és az egészséges versenyt nem hagyta érvényesülni. A nem igazságos versenyelőnyhöz jutás következtében a világ legnagyobb devizatartalékát halmozhatta fel. Nyilvánosan kezelt tény, hogy a kínai Amerikába irányuló exportcikkek ára jóval alacsonyabb, mint az amerikai áruk Kínában. Ennek okát Washington a jüan alulértékeltségében látja. Ez mind hatással van az amerikai termelésre és a munkanélküliség növekedésére is. Ugyanis ha az USA-ban a kínai áruk fogyasztása preferáltabb a hazainál, akkor az amerikai termelés fontossága csökken, mivel kevesebb kereslet mutatkozik a hazai termékekre. Kína azzal érvel Amerikának, hogy kénytelen 28
http://kulszemle.nolblog.hu/archives/2011/10 Letöltve: 2012. február 15. 24
mesterségesen alakítani valutájának árfolyamát, mivel csak így tudja gazdasági stabilitását elősegíteni, továbbá bankrendszerük még nem elég fejlett ahhoz, hogy a jüant érő spekulációs nyomásokat kezelni tudja. Amennyiben az USD évek óta tartó gyengülése visszafordulna és erősödni kezdene, ez a folyamat a jüan erősödését is fokozná. Amíg Kína nem változtat árfolyam-politikáján, addig az amerikai termelés és fogyasztás folyamatosan csökkenni fog, ugyanis a kínai áruk dömpingje mellett az USA-ban termelő üzletemberek nem tudják fenntartani vállalkozásaikat. A kínai „mesterséges” árfolyamnak azonban vannak pozitív, Amerikának kedvező hatásai is. A már említett olcsó kínai exporttermékek az amerikai fogyasztói társadalomnak kedveznek, továbbá számos amerikai vállalat Kínába helyezi exportorientált termékek gyártására szakosodott működését. Ezek után feltehetjük a kérdést, hogy vajon hogyan lenne érdemes változtatni Kína árfolyam-politikáján? Sokan a jüan
teljes
konvertibilitása
mellett
érvelnek,
azonban
vannak
olyanok,
akik
megelégednének a kínai pénzügyi szektor megreformálásával is. Abban az esetben, ha a felértékelés megtörténne, Kína nem vásárolna több amerikai értékpapírt, emiatt csökkenne az amerikai értékpapírok értéke is. A kínai exportmennyiség visszaesne, így a hazai fogyasztásban növekedés kezdődne. Ez az ázsiai ország számára kedvező lenne, mivel a belső piacra való termeléssel képesek lennének megakadályozni a társadalom kettészakadását. Továbbá a jegybank is megfelelő eszköztárral léphetne fel az inflációs hatások ellen. Mindezek ellenére Kína félve tekint a felértékelésre, mert attól tart, hogy a kelet-ázsiai konkurens országok előnyhöz jutnának a világpiacokon. Az Egyesült Államok továbbra is feladatának tartja, hogy a kínai vezetést meggyőzze arról, hogy a felértékelés hosszú távon nem vezetne instabilitáshoz. Kína pedig egyre inkább arra törekszik, hogy a jüannak kiemelt szerepet szánjon a jövőben a dollár kulcsvaluta szerepének rovására. Egy olyan pénzügyi rendszer kiépítését tartják fontosnak, amelyben a fejlődő országok érdekeire jobban odafigyelnek. Azonban továbbra is érdekeltek maradnak az USD szerepének megőrzésében, mivel tartalékaik zöme amerikai devizában van, illetve a külkereskedelemben is dollárban bonyolítják az ügyletek többségét. Az USA belső gazdaságában káosz uralkodik és Kína – tudván ezt – nem lesz ott mindig, hogy segítse Amerikát. Mindenesetre mindkét országnak tudnia kell, hogy kölcsönös együttműködés nélkül nehéz lesz elfogadható megoldást találni. Ha belegondolunk, akkor a valódi harc nem is biztos, hogy az USD és a CNY között folyik, hanem az amerikai pénznem igazi kihívója a kulcsvaluta szerep elnyerésére törekvő Euró. Az Egyesült Államokban élő ismerősöm szerint, amíg az arab országoktól vásárolt kőolaj árát dollárban fizetik meg a világ országai, addig az USD értéke megmarad. 25
2.2.3 A két ország különböző nézeteinek a világgazdaságra gyakorolt hatása Sokan azt gondolják, hogy az amerikai dollár fantasztikus története talán a végéhez érkezett, és nem lesz többé
monopolhelyzetet
kulcsvaluta, gyengülni. olvashatjuk:
hamarosan Inotai
élvező
tovább
András
„Egyelőre
fog
írásában
azonban
az
Amerikai Egyesült Államok és Kína „sziámi iker pozícióban” van, azaz egyik sem tud (valószínű nem is akar egyelőre) a másiktól szabadulni.” Milyen hatással van mindez a világgazdaságra? Azt biztosra vehetjük, hogy Amerikának nem egy sajátos politikára, hanem inkább egy olyan globális stratégiára van szüksége, ami a meghatározhatatlan jövőbe nyúlik. Olyan koncepció kidolgozása és megvalósítása szükséges, amivel a dollár kulcsvaluta szerepét megőrizheti a világgazdaságban. Az USD értékvesztése a nemzetközi erőviszonyok átrendeződését vonta maga után. A felemelkedő ázsiai régió egyre nagyobb súllyal rendelkezik a világkereskedelemben. Mindez szorosan összefügg azzal, hogy az árfolyamok erősen befolyásolják a globális gazdasági kapcsolatokat és a világgazdaságban bekövetkező fordulatok minden ország helyzetére hatással vannak. A Kína birtokában lévő devizatartalék stabilizációt és biztonságot jelent az ország számára.
Azonban
a
kínai
kereskedelmi
és
fizetési
mérlegtöbbletből
adódó
makrogazdasági nehézségek állandó kereskedelmi vitákhoz vezettek a fejlett országokkal. A konfrontációk elkerülése érdekében szükségessé vált a kínai pénz erősödése, hiszen a felétékelés fokozná a modernizációs kényszer beindulását, és a nem versenyképes vállalatokat
kiszorítaná
a
piacról.
A
jüannal
párhuzamosan
más
valuták
is
felértékelődnének, ez jelentős mértékben javítaná a kereskedelmi mérleg egyenlegeket.29 Az Egyesült Államok esetében a CNY árfolyamának változása csak minimális javulásra adna lehetőséget. A hiány mértékéből úgy tudott volna leghamarabb lefaragni, ha csökkenti a túlzott hitelfelvételt és fogyasztást. Mindezek ellenére csak az tűnt fontosnak számára, hogy a világ dollárba vetett hitét erősítése, mert úgy gondolta, hogy csak ezen a módon képes megmenteni gazdaságát. Valószínűsíthető volt, hogy talál majd támogatókat, 29
dr. Majoros Pál: Régiók a világgazdaságban, Perfekt Kiadó, Budapest 2011 26
azonban nem volt szabad elfelejtenie, hogy érdekeit ne kényszerítő eszközökkel próbálja érvényesíteni, hanem a világ önként legyen hajlandó elfogadni azokat. Ha nem sikerülne az Egyesült Államoknak megőrizni az USD pozícióját a világon, akkor egy új világrend kialakulása, egy új világpénz megjelenését hozná magával. Az aranyfedezetű pénzrendszer visszatérése sem kizárt, hiszen néhány ország jelenleg is arannyal teljesíti kifizetéseit a külkereskedelemben. Robert Zoellick, a Világbank elnöke úgy gondolja, hogy a dollár hanyatlása az erőátrendeződés jele a világban. Jelenleg az USD a nemzetközi pénzügyek lebonyolításának legfontosabb eszköze, azonban az országok számára nem fontos a dollárhoz való kötődés, hiszen ezt mással is lehet helyettesíteni, ami történetesen az arany is lehet. A történelem már bebizonyította, hogy az egyetlen valuta, ami mindig kiállta az idő próbáját: az arany.30 Várható, hogy rövid időn belül lehetőségünk lesz meggyőződni arról, hogy ez a feltevés megállja-e helyét a jövőben.
30
http://www.aranymagyarorszag.hu/hirek_jo-nekunk-az-aranyfedezet-_502 Letöltve: 2012. március 21. 27
3
A VILÁGGAZDASÁGI VÁLSÁG HATÁSAI 3.1
A 2008-ban kirobbanó válság következményei
A 2008-ban kirobbanó amerikai jelzálogpiaci válság nemcsak azért volt meghatározó, mert a globális monetáris rendszerre kritikusan hatott, hanem azért is, mert a robbanásszerűen kialakult krízishelyzet hatása még napjainkban is érezhető. Sem Kína, sem az USA nem követhetik többé azt az utat, amit az elmúlt negyed évszázadban. A 2007-től kezdődő pénzügyi válságot az 1929-33-as válsághoz lehet hasonlítani mélységében és kiterjedésében is. Azonban az 1929-33-as recesszió tapasztalatai alapján a világ országai felkészülten reagálhattak az amerikai pénzügyi rendszer által okozott problémákra. Az USA-ban a kezdetekben likviditási problémaként jelentkező folyamat átterjedt az Egyesült Államok egész bankrendszerére, majd a pénzpiacok beszűkülését okozta. Hatalmas pénzintézetek mentek tönkre, számos bank csődbe ment és a részvénypiacokat is megfertőzte a válság nemcsak a tengerentúlon, szinte az egész világon. Szakdolgozatomban a világgazdasági válság hatásait nem áll szándékomban részletesen elemezni, mivel munkámban az aktuális kérdéseket kívánom ismertetni, az Amerikai Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság kapcsolatát figyelembe véve. Azonban készségesen ajánlom elmélyedés céljából az olvasónak Soros György: A 2008-as hitelválság és következményei című könyvét, Andor László releváns tanulmányait, továbbá Dr. Székely-Doby András: Az Egyesült Államok a világgazdaságban – Hegemónia és válság címmel, Régiók a világgazdaságban c. könyvben megjelent írását. 3.1.1 Recesszió az Egyesült Államokban31 Amerikában már 2006 végén jelentkeztek a válság első jelei. Ekkor több gazdaságelemző szakember azt hitte, hogy csupán átmeneti gazdasági problémákról van szó, melyek kizárt, hogy érintsék a világgazdaságot. A krízishelyzet kialakulásának fő oka az amerikai ingatlanpiacon kialakuló buborék kipukkanása volt, ami rengeteg lakás és családi ház kiürítését és elárverezését eredményezte. 2008 őszére tisztán láthatóvá vált, hogy az amerikai hitelezési piaci válság átterjed a teljes pénzügyi rendszerre. A pénzpiacok összeomlása fenyegette az egész amerikai gazdaságot. Szilágyi Judit tanulmányában olvashatjuk, hogy az USA gazdasági teljesítménye már 2007 decembere óta folyamatosan 31
Szilágyi Judit: A válság hatása az Egyesült Államokra, Magyar Tudományos Akadémia VKI, China Network Tanulmányok, Budapest 2009 28
csökkent, és 2008 végére – amikor a GDP 6,2 százalékkal visszaesett – igazán kritikussá vált a helyzet. 2009 első negyedévében 5,7 százalékos volt a GDP visszaesés, továbbá a fogyasztás, a beruházások mértéke és az export is csökkent. A fogyasztás esetében 29 éves, míg az export tekintetében 38 éves negatív csúcsot döntött az Egyesült Államok. GDP alakulása az Egyesült Államokban 2006-2012
Forrás: Tradingeconomies.com
3. sz. grafikon
A munkanélküliek száma is kritikusan emelkedett, mindösszesen 1,2 millió fővel csökkent a munkavállalók száma. Számtalan cég összeomlott és nem tudott tovább termelni, továbbá vállalati fúziók megvalósítására adott okot a kialakult helyzet. Az ipari, ezen belül az építőipari szektorban volt legjobban érezhető a recesszió. Obama ekkor ígéretet tett a mielőbbi fejlesztések megvalósítására a kilábalás érdekében. A válság mindenhol deflációs félelmeket gerjesztett. Az amerikai jegybank roppant nehéz helyzetbe került, mivel irányadó kamatrátája gyakorlatilag nulla szinten ragadt. A FED agresszívan expanzív monetáris politikája és az amerikai államkötvények felvásárlása tovább fokozta a deflációs félelmeket. A válság akut kezelésére több Mrd USD-t költött Amerika, azonban félő volt, hogy ez komoly inflációs hatásokat fog előidézni. Az igen nagy mértékű költségvetési hiány és államadósság csak rontott az amúgy sem rózsás helyzeten. A legnagyobb reálgazdasági probléma a belső kereslet csökkenésében és a fogyasztói bizalom megingásában mutatkozott. Mivel az amerikai gazdaság motorját az évtizedek során folyamatosan bővülő belső kereslet adta, ezért még több aggodalomra volt oka Amerikának. Tudta, hogy a belső kereslet visszaesése a válság elhúzódásához vezet majd. Obama ezért gazdaságélénkítő politikába kezdett és legfőbb céljának tekintette a belső kereslet visszaállítását egy elfogadható szintre. A recesszió enyhítésével küszködő Amerika külkereskedelmi mérleg problémákkal is szembesült. Mindezt fokozta az export iránti kereslet visszaesése, ám az import még ettől is nagyobb mértékben csökkent. 29
A bankszektorban jelentős változások következtek be, ugyanis a Lehman Brothers az eddigi legnagyobb csődöt jelentette az Egyesült Államok történelmében. Az USA vezető biztosítótársasága, az AIG is az összeomlás szélén állt, ezért a FED kénytelen volt nagy összegű segélyt adni, mert a biztosító csődbemenése a pénzpiacokon kritikus hatásokat idézett volna elő. Ezzel a jegybank végül jól járt, mivel 80 százalékos tőketulajdont szerzett a társaságban, tehát a biztosító nagyrészt államosítva lett. Az Amerikai Egyesült Államok a gyors állami intervenció mellett szóló gazdaságpolitikát volt kénytelen választani, mert nem várhatott arra, hogy az önszabályozó folyamatok majd helyreállítják a piacot. A bankmentő csomagok keretében Amerika segítette azokat a pénzpiaci szereplőket, melyek összeomlásukkal további beláthatatlan következményeket okoztak volna. Az USA-nak alaposan meg kellett fontolnia, hogy mennyi pénzt szánjon gazdasága megmentésére, hiszen az eddig elköltött összegek már rendkívül terhelték a költségvetést, és a pozitív hatások csak korlátozottan voltak érezhetőek. Obama tudta, hogy ekkora költségvetési hiánnyal nem lesz egyszerű dolga. Az Egyesült Államok másik fő egyensúlytalansági problémája a folyamatosan növekvő államadósság volt, melynek mértéke 2007-ben meghaladta a 9000 Mrd USD-t, vagyis a GDP 63 százalékát. Tisztában voltak azzal, ha ez így folytatódik, akkor államuk eladósodásának mértéke pár éven belül elérheti a második világháború végén mért GDP 109 százalékát. 2011 nyarán a bruttó államadósság mértéke elérte a GDP 99,5 százalékát Az amerikai adósság a 14 ezer Mrd USD-t is meghaladta akkor, az economywatch.com adatai szerint 2012 év elejére pedig tovább növekedett. (Az elmúlt évek jelentős adósság növekménye a válságból való kilábalást segítő gazdaságélénkítő programok költsége miatt történt.) A szakdolgozatom mellékletében szereplő garfikon részletesen szemlélteti az amerikai adósság növekedését. Jogosan tesszük fel a kérdést, hogy a finanszírozhatóság meddig húzható még el ekkora összegek esetében. A világ országai még mindig készségesen hiteleznek Amerikának, annak ellenére, hogy a világméretű recesszió kiindulópontja az Egyesült Államok volt. Az USA állampapírjainak egyharmadát
külföldi
tulajdonosok
birtokolják,
legnagyobb
részesedéssel
Kína
rendelkezik. Az amerikai jegybank sokkal jobban tart a deflációs hatásoktól az esetleges inflációval szemben. Ugyanis a dollár értékének csökkenése kedvezne Amerikának, mivel adósságállománya kisebb lenne, azonban Kína már nem járna jól, ezért a FED expanziós politikájára negatívan reagál.
30
3.1.2 Válságkezelés Kínában32, 33 Kínát a harminc évig tartó, folyamatos gazdasági és társadalmi fejlődésének rendkívül érzékeny szakaszában érte a globális válság. Többnyire az export, a GDP alakulása és a foglalkoztatottság terén éreztette hatásait. A KNK kormánya 2008 őszén hozta meg az első nagyobb szabású intézkedését a gazdaság és leginkább a belső fogyasztás ösztönzése céljából. Az ázsiai ország olyan gazdaságpolitikai terveket akart megvalósítani, melyek nem engedik tovább csökkenni a kínai exportmennyiséget, és a megélhetési nehézségek fokozódását, mert a foglalkoztatási problémák társadalmi feszültségekhez vezettek volna. Kína 2004-től négy éven át rendkívül dinamikus gazdasági fejlődésen ment keresztül. Tálas Barna tanulmányában szereplő számadatok alapján a GDP a 2003. évi 10 százalékról 2007-re 13 százalékra emelkedett. 2008 első felében a gazdasági túlfűtöttség jelei mutatkoztak, a külkereskedelemi forgalom ekkor 260 Mrd USD-t meghaladó exporttöbblettel rendelkezett. Az ipari termelés és áruszállítás gyors fejlődése miatt egyre többször léptek fel zavarok az energia-, nyersanyag- és üzemanyag ellátás terén. A KNK növelni kezdte az importált termékmennyiséget a hiánnyal küszködő területeken, hiszen devizakészletei fedezetként szolgáltak az efféle kiadásokra. Kínát a világ műhelyeként emlegetik, hiszen az előállított termékek zömét külföldi piacokra szállítja. A legfőbb kereskedelmi partnerei, az Egyesült Államok és az Európai Unió is jelentős nehézségekkel szembesült a válság miatt, ez Kínának is gondot okozott. Az exportorientált növekedésnek megvan az a kockázata, hogy csak egy folyamatosan bővülő világgazdaságban képes számottevő eredményeket elérni, mindez azonban szinte kizárt egy globális krízis esetén. A kínai gazdaság túlzott külső piacoktól való függését ellensúlyozni kellett a belső kereslet növelésével. Az export soha nem látott mértékben csökkent, az import is hasonlóképpen változott, bár mérséklődése – Monori Gábor írásában olvashatjuk – mindössze 10 százalékkal esett vissza 2008-ban. Egy olyan országnak, amely akkora kapacitásokkal rendelkezik, mint Kína, kevés esélye van arra, hogy a belső fogyasztás növekedésén keresztül visszaáramoltassa a felhalmozott kereskedelmi többletet a világgazdaságba. Így a fölösleg kezelésére a megoldást az importcikkek fogyasztása helyett inkább az amerikai értékpapírok beszerzésében látta Kína. Az Egyesült Államok fizetési mérleg hiánya egyre inkább a kínai megtakarítások által vált fedezhetővé. A nem konvertibilis valutaként 32
Monori Gábor: Kína. A válság természete, mértéke és minősége, valamint a válságkezelés, Magyar Tudományos Akadémia VKI, China Network Tanulmányok, Budapest 2009 33 Inotai András: Kína világgazdasági szerepének erősödése – Az exportorientált „modell” jövője, Magyar Tudományos Akadémia, China Network Tanulmányok, Budapest 2010. 206. szám 31
köztudott jüan nagy mértékben segítette a kínai tőkemozgások revízióját. Mindenképpen említésre méltó, hogy a krízis idején a jüan alulértékeltéségének exportösztönző hatásai voltak, ami abban az időben nagyon jól jött Kínának. Egy másik fontos következménye a recessziónak a hirtelen jött áron aluli vásárlási lehetőségek voltak, amit az ország leginkább a nyersanyag beszerzések területén használt ki, továbbá jelentősen növelte külföldi befektetéseit. A gazdaságban mutatkozott enyhe megtorpanás ellenére a pénzügyi helyzet minden korábbinál kedvezőbb képet mutatott. A kínai kormány az elsők között volt, akik szinte azonnal reagáltak a nemzetközi pénzügyi intézményeket végigfertőző, futótűzként terjedő globális pénzügyi válságra. A Kínai Népi Bank kétszer is csökkentette az irányadó kamatokat és elrendelte a bankok kötelező tartalékrátájának mérséklését. A válság lefolyásához hozzájárult az is, hogy az ország bankrendszere állami befolyás alatt van és kizárólag a kínai bankok hatáskörébe tartozik a lakosság pénzügyeinek kezelése, hiszen erre a területre nem léphetett még külföldi bank. Ennek köszönhetően a bankrendszer majdnem érintetlenül vészelte át a krízis első időszakát. A pénzügyi tartalékok kedvező alapot biztosítottak a válságkezelő mentőcsomagok finanszírozásához. A válságkezelő intézkedések körébe tartozott a gazdasági túlfűtöttség mérséklése, a folyósított hitelállomány növelése és az infrastrukturális fejlesztések megkezdése. A munkaerőpiaci túlkínálat szabályozása érdekében a vidékfejlesztési beruházások ösztönzését sürgették. Globális koncepciójában a recesszió a következő területeken idézett elő változást Kínában: a növekvő globális szerep, növekvő felelősség a globális viszonyban és erősödő kínai öntudat. A krízis hatásai rendkívül erősen sújtották a kínai gazdaságot, azonban a kormány villámgyors reagálásának köszönhetően a válságkezelés azonnal elkezdődött. A kínai kormány által alkalmazott politika megfelelő idejűnek és helyes írányúnak bizonyult, így gyorsan tapasztalható javuláshoz vezetett. A hazai kereslet emelkedni kezdett, az ipari vállalatoknál pedig növekedést tapasztaltak, így a kínai gazdaság egyre aktívabbá válhatott.
32
3.1.3 Az erőviszonyok átrendeződése: Kína globális szerepének növekedése A világgazdasági káosz következményeinek köszönhetően Amerikában és Kínában is új történelmi fejezet vette kezdetét. Az Egyesült Államok egyre inkább stratégiai partnerének tekintette Kínát, mivel tőle várhatja még napjainkban is a legtöbb segítséget az amerikai államadósság finanszírozásában. A két ország együttműködése egyre szorosabbá válik
a
pénzügyek,
energetika,
a
környezetvédelem,
a
K+F
és
nemzetközi
válságdiplomácia, sőt még a hadügy terén is. „Kína és az Egyesült Államok rátalált az egyetlen helyes útra, ami a kölcsönös tisztelet, az egyenlőség és a konstruktív együttműködés
a
kétoldalú
viszony
javítása
érdekében.”
/Wen
Jiabao,
kínai
miniszterelnök/34 Azt azonban mindenképpen látnunk kell, hogy Amerika úgy alakítja saját Kína-politikáját, hogy az számos taktikai és stratégiai lehetőségeket tartogasson számára. A 2008-ban kirobbanó válság egyértelmű nyertese Kína lett, mind politikai és gazdasági szempontból is. A kínai kormány mindenképpen kivételesnek mondható abban a képességében, ahogy a krízist kezelni, és a gazdasági folyamatokat irányítani tudja. Tálas Barna ezt így fogalmazza meg: „Ennek egyes, a nyugati többpártrendszerű parlamenti demokrácia szabadelvű kormányzástól lényegesen különböző formáit és módszereit lehet bírálni, de azokénál nagyobb hatékonyságát aligha lehet kétségbe vonni.” A kínai kormány és az általa alkalmazott politikai vezetés tekintélye növekedett világszerte Ez az elismerés megmutatkozott a G20-ak értekezletein is, ahol a kínai államfő figyelemre méltó bánásmódban részesült. 35 Kína világgazdasági hatalma és szerepe egyre jobban erősödött, ennek tükrében arra szólította fel a világ többi szereplőjét, hogy közösen és egymást támogatva kezeljék a helyzetet. A G20-ak tanácskozásán Kína nem vetette fel azt a javaslatot, hogy csökkentsék a dollár világpénz szerepét a nemzetközi kereskedelemben. Azt viszont kérte, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszert reformálják meg, és azt is sürgette, hogy a fejlődő országok megsegítésére még több segélyt folyósítanak. Javasolta, hogy a Nemzetköz Valutaalap (IMF) javítson a különböző gazdaságok makrogazdasági politikájának felügyeletén, kiváltképpen a fő tartalékvaluták kibocsátásával kapcsolatosan. Támogatta azt az elképzelést is, hogy az IMF és Világbank módosítson döntéshozatali szerkezetén és járuljon hozzá ahhoz, hogy a fejlődő országok is beleszólhassanak az ügyekbe. 34
Rácz Lajos: A kínai-amerikai kapcsolatok 2009 elején-magyar szemmel (abszrakt), Budapest 2009, http://www.chinanetwork.hu 35 Tálas Barna: Válságkezelés kínai módra, Nemzet és Biztonság 2009, II. évf. 5. szám, p. 65-79. 33
Hillary Rodham Clinton36 a kínai vezetőktől ígéretet kapott arra, hogy amennyiben az amerikai kormány a kínai gazdasági érdekeket nem sértő kereskedelmi és pénzügyi politikát folytat, abban az esetben a Kínai Népi Bank továbbra is elkötelezi magát a FED által kibocsátott értékpapírok vásárlása mellett, finanszírozva az USA költségvetési hiányát. Amerika tudta azt, hogy a hatalmas kínai piac megnyitása új lendületet adhat a világkereskedelemnek, valamint azt is, hogy a globális pénzügyi likviditás növelésében Kína devizaatartaléka komoly szerepet játszhat. Egyre inkább kezdett körvonalazódni, hogy a válságból való kilábalás elképzelhetetlen Kína nélkül. Mivel ez „további fájdalmas lépésekkel járhat” a kínai kormánynak így az USA megalapozottan teszi fel a kérdést, hogy vajon mekkora árat kér majd Kína mindezért cserébe. Az ázsiai óriás nem kis terhet vállalt magára, hiszen lassuló gazdaságának élénkítése mellett, be kellett kapcsolódnia a válság nemzetközi kezelésébe. Úgy tűnik, hogy ezzel az erőviszonyok új stádiuma kezdett kirajzolódni és Kína mindenképpen főszerepet kapott ebben a színjátékban.
36
Az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi külügyminisztere 2009-től. 34
3.2
A bilaterális kapcsolat aktuális kérdései
3.2.1 Kereskedelmi mozgások és viták Kína és a nemzetközi közösség egymásra hatása egyre jelentősebb. A kínai gazdaság gyorsuló fejlődésének köszönhetően sok fejlett ország szoros gazdasági kapcsolatot tart fenn Kínával. A folyamatos növekedésre nagyon jók a kilátások, ezzel az ázsiai ország hozzájárulhat a világgazdaság fellendülésének tartósságához. A Kínai Népköztársaság ragaszkodik a modernizációhoz, a világ tartós békéjének és az általános jólét megteremtéséhez, ezért fejlődésének védelmében békés eszközökkel vállal szerepet a világban. Védelmi politikája és felemelkedése nem igazán jelent veszélyt más országra nézve. A kínai vezetés felismerte, hogy kulcsfontosságú a megélhetés kérdése, és az, hogy egyre többen osztozhassanak a gyors gazdasági fejlődés eredményeiben. Az ország fejlődéshez az alkalmazott kereskedelempolitika nagyban hozzájárul. A kínai gazdaság bruttó hazai termékének növekedése az 1995-2008 közötti időszakban átlagosan meghaladta a 10 százalékot, 2008 után pedig 10 százalék alatti volt. A Kínai Népköztársaság kiemelkedő exportteljesítményéhez tartozó kimagasló bevételek a devizatartalékok jelentős növekedéséhez vezettek, így 2009 végére már több, mint 2300 Mrd USD tartalékkal rendelkezett az ország, ahogy ezt már a dolgozatom előző fejezetében említettem. A globális kereskedelemben forgalmazott termékek egyre nagyobb részarányban a KNK-ból származnak, és Kínának egyre több termék esetében domináns pozíciója van az export és az import terén is. A kínai áruk mindenhol jelen vannak a világon, az ázsiai ország pedig a világ minden részén vásárol, hogy szükségleteit kielégítse az ipar és az energiagazdaság terén is. A legnagyobb üzleteket a nagy erőforrás exportőrökkel bonyolítja, kielégíthetetlen étvágya pedig sorra taszítja le trónjáról az elsődleges import-, és exportőröknek számító országokat. Legfontosabb külgazdasági partnerei: az Egyesült Államok, Japán, Németország és Dél-Korea, a legnagyobb exportpiaca az Európai Unió. A felemelkedő Kína előnyei azon alapulnak, hogy a nyersanyagok és a munkabér olcsósága nagy volumenben az országba vonzza a külföldi tőkét. Tudniillik, a kilencvenes évek elejétől, és 2009 folyamán is már Kína volt az egyik legnagyobb tőkeimportőr. A kínai gazdaság nagy mértékben függ a nemzetközi piactól és az amerikaiak által irányított nemzetközi rendszer stabilitásától is. Kína így kénytelen a békés egymás mellett élés stratégiájára törekedni és nincs más választása, mint felhagyni „antihegemonista” 35
külpolitikájával. A ázsiai óriás vezetése tiszteletben tartja az amerikai hegemóniát, bár továbbra sem tudja elkerülni a kínai és az amerikai államérdekek közötti összeütközéseket melyek a gazdasági globalizáció során keletkeznek. A globalizáció Kínában hatalmas keresletet gerjeszt a világ nyersanyagai iránt, és mivel ezek a természeti kincsek nem termelődnek újra, ezért a nagyhatalmak folyamatos küzdelemre kényszerülnek beszerzésükért. A Kínai nyersanyagkincsek hiába olcsóak, nem állnak korlátlanul rendelkezésre, és egy akkora jelentőségű nyersanyag, mint például a kőolaj, csak fokozza a vezető hatalmak (USA, Kína vagy Japán) közötti összeütközés lehetőségét. A kőolaj stratégiai jelentőségű természeti
kincsnek
számít,
mivel
szervesen
összefügg
földterületek
politikai
hovatartozásával. Kína azonban óvatosan kezeli a helyzetet, mert nem áll szándékában összetűzésbe keveredni a nemzetközi renddel. A nyersanyagok megszerzése továbbra is az egyik legfontosabb feladata marad, mivel gazdasági növekedésének nem állíthat gátat. A nyersanyag-konfliktusok megoldásában akár nem békés eszközökkel is harcolna, hiszen nem mondhat le céljairól egy kereskedelmi akadály miatt. Ha arra kerülne a sor, szembeszállna akár az amerikai hegemonizmussal is, hiszen itt már nem csak a felemelkedésről van szó, hanem az „életben maradásról”. Valószínűsíthető, hogy a KNK békés fejlődése nem lesz zökkenőmentes, hiszen ahhoz, hogy a nemzetközi hatásoktól független, valóban feltartóztathatatlan erővé váljon, további állami és politikai modernizációra lesz szüksége.37 Kínának fontos a fejlődés, mert a lehetőség most adott, hogy megmutassa a világnak, hogy mire is képes. Az Egyesült Államok és Kína között számos kereskedelmi megállapodás született már a bilaterális együttműködés javítása érdekében. Hu Jintao (Hu Csin-tao) és Barack Obama egyetértenek abban, hogy kötelességük felmutatni a világnak, hogy képesek a párbeszédre, az együttműködésre és a közös problémamegoldásra. A Magyar Külügyi Intézet 2011-ben kiadott gyorselemzésében olvasható, hogy 2011. január 18. és 21. között Washington kereskedelmi kérdésekről, a szabadalmak védelméről, az amerikai export fellendítéséről, és a KNK amerikai befektetéseinek könnyítéséről Kína alárendeltségében tárgyalt. Ezen kérdések megvitatására a JCCT 38 éves találkozóján került sor. 39 Ekkor aláírtak egy 37
Yue Jianyong: Békés felemelkedés – realitás vagy vágyálom?, Kül-Világ Folyóirat, 2002, III. évfolyam, 3-4. szám, p. 56-75. 38 Joint Commission on Commerse and Trade: Amerikai-Kínai Kereskedelmi Vegyes Bizottság. A JCCT célja az USA és KNK közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése, a technikai jellegű kereskedelmi kérdések megoldása, valamint a kereskedelmi viták rendezése. 36
egyezményt, ami 45 Mrd dollárnyi amerikai exportról szól, ezzel Amerika 235 ezer munkavállaló számára megélhetést tudott biztosítani. A kínai államfő a magyar éves GDP egyharmadának megfelelő értékben kötött exportmegállapodásokat, olvashatjuk Szunomár Ágnes írásában.40 Az amerikai kereskedelmi miniszter pozitívan értékelte a tárgyalásokat annak ellenére, hogy nem született megállapodás a legtöbb Kína által felvetett témát illetően. Obama támogatja az amerikai-kínai szoros gazdasági együttműködést, mivel a távol-keleti ország fejlődése a világ és az USA számára egyaránt fontos. Abból viszont nem kívánt engedni, hogy a gazdasági kapcsolatok kizárólag csak win-win eredménnyel folytatódhatnak, és ne a win-lose szituációk legyenek az irányadóak a két ország kereskedelmében. Ez azért olyan lényeges Amerikának, mert amennyiben az USA képtelen lesz megőrizni alapvető ideológiáit, úgy Kína felemelkedése, valamint gazdasági és politikai megerősödése elkerülhetetlenül az Egyesült Államok meggyengülését okozza majd. Robert Gibbs, a Fehér Ház szóvivője kooperatív és egyben versengő viszonyként jellemezte az USA és a KNK kapcsolatát.41 Az amerikaiak Kínáról alkotott véleményét az utóbbi időben tapasztalt gazdasági nehézségek meghatározó mértékben befolyásolták. 51 százalékról 61 százalékra növekedett azon amerikai állampolgárok száma, akik Kína fejlődésében veszélyforrást láttak, 29 százalékuk pedig úgy vélte, hogy a KNK csupán egy olyan ország, amely új piac és beruházási források lehetőségét kínálja. Obama egyre fontosabbnak tartja annak a bizonyítását, hogy a kínai kapcsolatok szorosabbá tételén alapuló elnöki politika kedvező az amerikai gazdaságnak és az állampolgároknak is. Kína 1979-ig 170 országgal és régióval alakított ki kereskedelmi külkapcsolatokat. Külkereskedelmi forgalma 80 százalékban Hongkonggal, Makaóval, Japánnal, az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval bonyolódott le. A gazdasági nyitás következtében a világ minden országával kialakított valamilyen gazdasági vagy kereskedelmi kapcsolatot. A fejlett ipari országokkal (USA, EU) folytatott kereskedelemben mérlegtöbblettel rendelkezik, azonban deficites a mérlege Japánnal és Dél-Koreával, valamint az energia-,
39
http://profitline.hu/hircentrum/hir/247987/Kereskedelmi-kerdesekrol-targyal-Kina-es-az-USA Letöltve: 2011. december 14., valamint http://hvg.hu/vilag/20111122_usa_kina_megallapodas Letöltve: 2012. február 3. 40 Szunomár Ágnes: Hu Csin-tao a Fehér Házban, Magyar Tudományos Akadémia VKI; Vélemények, Kommentárok, Információk, Budapest 2011, 217. szám. 41 Matura Tamás – Tevely Nikolett: Az Obama-Hu találkozó – de kié az igazi siker?, Magyar Külügyi Intézet, Budapest 2011, www.kulugyiintezet.hu 37
és nyersanyagszállítókkal. Kína tizenöt legfontosabb kereskedelmi partnerei közül a legnagyobbak: Hongkong, Japán, USA és az Európai Unió.42 2011 novemberében a Kína által bonyolított külkereskedelem értéke elérte a 3000 Mrd dolláros rekordnak számító értéket. A külkereskedelem stabil bővülést mutatott a pekingi vámhivatal adatai alapján. A kínai vezetés 2012 év elején azonban a kereslet gyengülését érzékelte a kereskedelmi partnerek gazdasági nehézségei miatt. Kína legjelentősebb partnere 2010-ben az EU volt, mellyel az összekereskedelmének 17,00 százalékát bonyolította az ázsiai ország. Az Európai Uniót 13,60 százalékos aránnyal az USA, őt pedig 10,50 százalékos részesedéssel Japán követte. 43 Az ázsiai óriásnak számos kihívással kell még megküzdenie, hogy rendkívül erős kereskedelmi hatalommá nőhesse ki magát. Az 1978-as világgazdasági nyitás óta a kínai külkereskedelem 144-szeresére
nőtt.
2011
végén
a
KNK
10,40
százalékban
világkereskedelemből, 2000-ben ez az arány csupán 4,30 százalék volt.
részesült 44
a
A nyugati
exportpiacok gyengülése és a növekvő előállítási költségek miatt Kínának nem egyszerű a dolga. A külkereskedelem szerkezeti átalakításának felgyorsítására törekszenek, annak érdekében, hogy a nagy kereskedelmet folytató ázsiai ország még erősebb hatalommá válhasson. A kínai gazdaság vezetősége számolt azzal, hogy a világgazdaság nehézségei, főként az euróválság, a gazdaságuk növekedésének lassulását eredményezi majd. Mindezek ellenére a 2012 év elején mért kínai kereskedelem többlete rekord értékű volt. Mivel Európa és az Amerikai Egyesült Államok már nem olyan jó felvevő piac, mint korábban volt, ezért Kína még mindig kénytelen a belső fogyasztás ösztönzésére koncentrálni a növekedés tartóssága érdekében. A KNK természeti adottságait tekintve nagyon szerencsésnek mondható, hiszen olyan értékes földfém készletekkel rendelkezik, mint például a wolfram vagy a molibdém. Kína a világ földfém készleteinek közel 95 százalékát mondhatja magáénak. Természeti kincseinek exportálását korlátozó kvótákkal szabályozza a nemzetközi piacokon, ezzel pedig áremelkedést idéz elő, nem beszélve arról, hogy kedvezőbb versenyhelyzetbe hozza saját „high tech” iparágát. Pont emiatt robbant ki egy vita 2012 márciusában, melybe
42
Dr. Majoros Pál: Kína, a világgazdaság műhelye, Régiók a világgazdaságban c. könyv, Budapest 2011 p. 105-206. 43 http://www.asiaport.hu/hirek/gazdasagi-hirek-azsia/24-csucson-a-kinai-kuelkereskedelem.html Letöltve: 2012. március 14. 44 http://www.asiaport.hu/hirek/gazdasagi-hirek-magyarorszag/433-feketen-feheren-a-kinaigazdasagrol.html Letöltve: 2012. március 14. 38
belevonták a Kereskedelmi Világszervezetet is. Amerika, Japán és az Európai Unió arra figyelmeztette beadványában a WTO-t, hogy az ázsiai óriás visszaél monopolhelyzetével. A kínai kereskedelmi minisztérium közleménye szerint, a két évtizedre elegendő készletek kivitelének korlátozásával nyersanyagforrásai, valamint a környezete védelmét és a fenntartható fejlődést kívánja szolgálni. A WTO most vizsgálja a panaszt, azonban a döntés megszületéséig még várni kell, hiszen egy ilyen ügy kivizsgálása hosszabb időbe telik. Fontos azonban megjegyezni, hogy Kína hasonló viták esetében a Kereskedelmi Világszervezet döntéseit el szokta fogadni. 45 Barack Obama figyelmeztette a Kínai Népköztársaság vezetését, hogy nem fogja engedni, hogy a szabályok figyelmen kívül hagyásával versenyelőnyhöz jussanak: „Ha Kína egyszerűen hagyná, hogy a piac magától működjön, nem lenne ellenvetésünk. Politikája azonban éppen ennek a megakadályozására és azon szabályok ellen irányul, amelyek elfogadásába beleegyezett.46 Ahogy már említettem, az Amerikai Egyesült Államok gazdasága nem most éli fénykorát, ami külkereskedelmében láthatóan tükröződik. A Tradingeconomics.com honlapon található adatok alapján, 2012 januárjában 52,30 Mrd USD volt a hiánya. Az alábbi grafikonon látható a hiány növekedésének mértéke melyben a Kínával szembeni külkereskedelmi deficit is nagyrészt közrejátszik. Az Amerikai Egyesült Államok kereskedelmi mérlege (millió USD) 2010-2012
Forrás: Tradingeconomics.com
4. sz. grafikon
45
http://www.wto.org/english/news_e/news12_e/dsrfc_13mar12_e.htm Letöltve: 2012. március 14. http://www.asiaport.hu/hirek/gazdasagi-hirek-azsia/1577-koezoes-amerikai-japan-europai-panaszkina-ellen-a-vilagkereskedelmi-szervezet-eltt.html Letöltve: 2012. március 14. 46
http://index.hu/gazdasag/vilag/2012/03/14/ujabb_konfliktus_az_egyesult_allamok_es_kina_kozott/ Letöltve: 2012. Március 15. 39
A külkereskedelmi mérleg a folyó fizetési mérleg első része, ami az amerikai gazdaság által exportált áruk és szolgáltatások, és az USA által importált javak közötti különbséget mutatja. Az amerikai fizetési mérleg értékes információkat és rálátást ad az USD értékével kapcsolatban is. A következő grafikonon kilenc ország fizetési mérlegének alapján felállított rangsort láthatjuk a GDP vonatkozásában. Szembetűnő, hogy a kínai fizetési mérleg pozitív előjellel rendelkezik, míg az amerikai negatívval. Folyó fizetési mérleg alapján felállított rangsor 2011 (a GDP százalékos arányában)
Forrás: Tradingeconomics.com
5. sz. grafikon
Kína fizetési mérlege 2000 és 2011 közötti folyamatosan pozitív volt a Tradingeconomics.com adatai alapján, míg az amerikaiaké negatívummal küszködött ebben az időintervallumban. Az alábbi diagram részletesen szemlélteti ezt a periódust az Egyesült Államok vonatkozásában. Az Amerikai Egyesült Államok fizetési mérlegének alakulása 2000-2012
Forrás: Tradingeconomics.com
6. sz. grafikon
40
Összegzésként elmondhatom, hogy az Egyesült Államok és Kína kölcsönös függése továbbra is meghatározó jellegű, mivel az USA gazdasága gödörben van és a kínaiak még mindig érdekeltek az amerikai hiány finanszírozásában. A KNK függése még erősebbé vált az USD esetleges értékvesztése miatt. Mindkét ország gazdaságélínkítő programokba kezdett ugyan, de nagyrészt Kína fizeti az amerikai tervek megvalósítását is.
41
3.2.2 GDP alakulása és a fokozódó államadósság Az Egyesült Államok 2011 nyarán elvesztette a lehetséges legjobb ”AAA” adósbesorolását a Standard&Poor’s nemzetközi hitelminősítőnél, így az ”AA-plusz” adósosztályba került. A S&P az USA-t a növekvő költségvetési hiánnyal kapcsolatos aggodalmak miatt minősítette le. A washingtoni Kongresszus ennek következtében határozott az adósságplafon 900 Mrd dolláros megemeléséről, és elkötelezte magát további 1200-1500 Mrd dolláros emelés mellett 2011 végéig. Ezzel egy ideig el tudták kerülni, hogy az amerikai kormány fizetésképtelenné váljon, valamint átmenetileg sikerült megoldani a fizetésképtelenségből eredő belpolitikai válságot. Ezzel egy időben egy tíz évre szóló 1000 Mrd dolláros deficitcsökkentési tervet hoztak napvilágra, ami további megszorításokat eredményez majd.47 Amerika államadósságának növekedése 2000-2012
Forrás: Tradingeconomics.com
7. sz. grafikon
2010 végén a költségvetési hiány a GDP 10,50 százalékát tette ki, az államadósság mértéke pedig az economywatch.com adatai alapján 91,552 százalék volt. A 2011-es adatok alapján ez az arány 99,519 százalékra nőtt, a 2012-re szóló előrejelzések szerint pedig elérheti a 102,903 százalékot. Ez pont elég nyomós ok arra, hogy Amerika mielőbb csökkentse költekezését. A kérdés csak az, hogy a gazdaság mely területeire tud majd kevesebb összegeket fordítani. Miután az Egyesült Államok vezetése döntött az adósságplafon megemeléséről, a kínai Dagong Global Credit Rating hitelminősítő ”A-plusz” besorolásból ”A”-ra rontotta az USA adósbesorolását. Kína azért kényszerült erre a lépésre, mert tudta, hogy az Egyesült 47
http://www.dehir.hu/vilag/a-standard-poors-leminositette-az-usa-t/2011/08/06/ Letöltve: 2012. március 21. 42
Államok képtelen lesz maradéktalanul megoldani az adósságproblémát. Amerika adósságplafon emelése ugyanis nem változtat azon, hogy az államadósság fokozatosan nő és az amerikai gazdaságnál gyorsabb ütemben, ez pedig ahhoz vezet, hogy az Egyesült Államok hiteltörlesztési képessége folyamatosan romlik. A KNK nagyon érdekelt az amerikai adósságprobléma ügyében, hiszen 2011 áprilisában 895,6 Mrd USD értékű amerikai állampapír volt a kínaiak kezében. 48 Az USA költségvetési problémái lassan elérik a krónikus határokat. Az adósságcsökkentés érdekében hozott döntések megvalósítása a kiadások mérsékléséről és átütemezéséről Amerika számára nem egy egyszerűen megoldható feladat.49 A Pentagon költségvetése 1988 óta folyamatosan, majd 2007 után drasztikusan növekedni kezdett. 2012 elején az amerikai államadósság meghaladta a 15 ezer Mrd USD-t. Kína, az amerikai állampapírok legnagyobb tulajdonosa, 1,132 ezer Mrd USD értékű kötvénnyel rendelkezik. 50 Az USA kormányzati kiadásai 2000-2015 (a GDP százalékos arányában)
Forrás: usgovernmentspendig.com
8. sz. grafikon
Az Egyesült Államok globális hegemóniájának megőrzése csak a szükséges belső források megléte esetén biztosítható, ennek érdekében Amerikának a kiadások és a bevételek gondos és alapos mérlegelésével célszerű aktív szerepet és felelősséget vállalnia a nemzetközi rendszerben. El kell kerülnie a „múltra jellemző stigmatizálást” a külpolitikai kommunikációban és az alkalmazott eszközökben, mivel azok még egy zárt világrendszer 48
http://www.mfor.hu/cikkek, Letöltve: 2012. április 5. Varga Gergely: Költségvetési kényszer és stratégiai viták az Egyesült Államokban, ZMNE Stratégiai Védelmi Kutatóintézet, Elemzések 2011/6, Budapest 50 http://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/nekik_fajna_legjobban_az_usa_csodje.509396.html, Letöltve:2012. március 24. 49
43
logikáját tükrözik. A világgazdaság több fontos szereplője is úgy gondolja, hogy az USA ezúttal talán túl messzire ment. Kína már kevésbé szereti az amerikai adósság finanszírozását, annak ellenére, hogy jelenleg is az ő tulajdonában van az Egyesült Államok kincstárjegyeinek jelentős része. A KNK mellett Japán és Nagy-Britannia is magas összegű amerikai adósságot birtokol. Mivel ez már nem tűnik jó befektetésnek többé, ezért az amerikai dollártartalékaiktól kezdenek lassan megszabadulni. Kína szemszögéből nézve az USA jobban tenné, ha nem erőltetné a jüan árfolyamának felértékelését, mert könnyen hiperinfláció lehet az eredménye és akkor az amerikai jegybank ott áll majd az amerikai államadósság egyedüli felvásárlójaként. Gideon Rachman, a Financial Times volt vezető külpolitikai tudósítójának a The Daily Bell egyik cikkében leírtak szerint, Amerika hanyatlása egyszerűen elkerülhetetlen, ami nem feltétlenül a monetáris összeomlás következménye, hanem egyszerűen fordult a kocka. Az Egyesült Államok fuldoklik és valószínűleg hatalmas árat fog fizetni az egekbe szökő költségvetési és kereskedelmi hiány, valamint a botrányosan rossz vezetés miatt. Az Egyesült Államokkal ellentétben Kína államadóssága elenyésző mértékű. 2010-ben a bruttó összegben számított hiány mértéke csupán 17,711 százalékos volt. A deficit összege 2011-re csökkent, ekkor már csak 17,089 százalékos mértékű volt az economywatch.com által közölt adatok alapján. 2012 folyamán várhatóan még tovább fog mérséklődni a Kínai Népköztársaság adóssága, az előrejelzések szerint 16,268 százalékos érték várható. Négy és öt év távlatában pedig megeshet a 10 százalék alá való csökkenés. Tálas Barna egyik elemzésében olvashatjuk, hogy a kínai vezetés 2001 és 2020 közötti évre vonatkozóan a bruttó nemzeti termék megnégyszerezését tűzte ki célul, így a kínai gazdasági növekedés az elkövetkezendő években 8-9 százalék körüli értékekkel tud majd számolni. Kínai demográfusok 2020-ra vonatkozó előrejelzései szerint a népesség 1450 milliárd főjével számolva, körülbelül 13800 USD egy főre eső GDP szintet ér majd el gazdaságuk. Jelenleg, 2012-ben ez az érték 5321,15 USD az economywatch.com adatai alapján.51
51
Tálas Barna: A Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok múltja, közelmúltja, jelene és jövője, Magyar Tudományos Akadémia VKI, Budapest 2007, p. 68-69. felhasználásával 44
A kínai GDP alakulása (Mrd USD) 1998-2011
Forrás: usgovernmentspendig.com
9. sz. grafikon
Egy főre eső GDP Kínában Évszám
1 főre eső GDP
2016
8117,84
2015
7316,15
2014
6588,68
2013
5917,45
2012
5321,15
2011
4833,29
2010
4382,14
2009
3738,95
2008
3403,53
Forrás: usgovernmentspendig.com
3. sz. táblázat
A jövőkutatók szerint Kína 2050 tájékán az egy főre eső GDP tekintetében a közepesen fejlett országok szintjéhez fog felzárkózni, miközben már évtizedek óta a világ legnagyobb gazdasági teljesítményét felmutató országaként köztudott. A számítások készítése során mindenképpen figyelnünk kell az elöregedő népesség tényére, hiszen komoly nehézségei adódhatnak ebből Kínának. Az egy főre eső GDP várt és tervezett növekedésében mindenképpen fontos ezzel számolnunk. 2030 körül azonban Kína utolérheti az USA-t gazdasági teljesítményében. A népesség növekedés csak 2018-2020 körül fog majd megállni, de a lassulás tényével mindenképpen érdemes már most tisztában lennünk. Mindezek ellenére a KNK elszánt, alapvető célja még mindig a hosszú távú 45
modernizáció annak érdekében, hogy a világgazdaságban elfoglalt helyét fokozatosan, lépésről lépésre összhangba hozza az ország fizikai méreteivel. A következő diagramon egyértelműen láthatjuk az Egyesült Államok és Kína gazdasága közötti eltéréseket a GDP növekedés tekintetében. GDP növekedés Kínában és Amerikában 2000-2012
Forrás: China National Bureau of Statistics
10. sz. grafikon
Ha a jövőben is ehhez hasonlóan alakulnak az eredmények, akkor valószínű, hogy Kína valóban a világ legnagyobb gazdaságának mondhatja majd magát. Egy amerikai közgazdász jóslatát idézve: „2024 és 2030 között Kína lesz a G1, a világ vezető komplex hatalma.”
46
3.2.3 Az amerikai hegemónia vége? Kína Amerika szerepére tör?52 A Nemzetközi Valutaalap legfrissebb számításai szerint a kínai gazdaság vásárlóerő paritáson számított teljesítménye már 2016-ban megelőzheti az Egyesült Államokét. Ha valóban így történne, akkor az eddigi előrejelzéseknél jóval hamarabb következne be a változás – olvashatjuk Matura Tamás elemzésében. Az alábbi ábrán egyértelműen látható, hogy a világ leggyorsabban fejlődő tíz gazdasága között Kína lesz az első 2020-ra.
A világ tíz legnagyobb gazdasága 2010 vs. 2020
Forrás: Euromonitor International
11. sz. grafikon
A következő grafikonon a bruttó hazai termék alapján lettek rangsorolva a gazdaságok, azonban a vásárlóerő paritáson számított GDP nem egyenlő a nominális GDP-vel. A világ gazdasági teljesítményéből származó részesedést az egyes országok esetében vásárlóerő paritáson szokás számolni. Kína hiába körözi le az Egyesült Államokat a vásárlóerő paritáson számított GDP alapján, a nominális bruttó hazai termék esetében már nem olyan egyszerű pontos előrejelzést adni. Az ezredforduló utáni években, nyugati gazdaságkutatók azt jósolták, hogy 2040-re Kína megelőzi Amerikát. Az IMF szerint 2015-ig minden évben a várható kínai GDP növekedés 9,5 százalék körüli lesz, míg az amerikai csupán 2,7 százalékot fog elérni. Kína a 2011-től hatályos ötéves tervében 6 százalékos növekedést írt elő, mivel kénytelen enyhíteni gazdasága túlfűtöttségén, annak
52
Matura Tamás: 2016: az amerikai hegemónia vége?, Magyar Külügyi Intézet, MKI-elemzések, Budapest 2011, http://www.kulugyiintezet.hu 47
érdekében, hogy elkerülje az infláció és a buborékképződés kialakulását. Az ország számára ez nem olyan egyszerű feladat, mivel a világválság legnehezebb éveiben (2008-2009) is 9 százalék feletti gazdasági növekedést tudott elérni. Akárhogy is alakulnak tényekké a mai számítások, az minden bizonnyal látható, hogy Kína világgazdasági vezető hatalommá válása hamarosan megvalósulni látszik. A világ tíz leggyorsabban fejlődő országa 2011
Forrás: CNN Money
12. sz. grafikon
Politikai szempontból nem hagyhatjuk figyelmen kívül a 2016-ban esedékes amerikai elnökválasztás lehetséges hatásait az USA gazdaságára nézve. Az minden bizonnyal megjósolható, hogy a vezető hatalmi szerephez szokott Amerika számára érzelmi sokkot fog kiváltani a világgazdaságban bekövetkező, számukra kedvezőtlen, és Kínának kedvező fordulat. Amerika egyre jobban fogja félteni pozícióját a világgazdaságban, akárhogy is alakulnak majd a választások. A világ történelme során egyetlen világvezető hatalom sem tűrte el szó nélkül, hogy elveszítse egyeduralmát egy új hatalom felbukkanása miatt. Sejthető,
hogy
az
USA-Kína
befolyásszerzési
versengésének
fő
helyszíne
Kelet-és Délkelet Ázsia lesz. Már most kirajzolódni látszik az a két lehetséges irányvonal, ami meghatározó jelentőséggel bírhat a 21. századra nézve. Az egyik stratégiai elgondolás szerint létrejöhet egy olyan integráció, melyet Kína alkot a környező, szomszédos országaival. A kínai gazdaság gyors fejlődése ugyanis hatalmas és ellenállhatatlan
48
gravitációs teret gerjeszt Koreától Japánon át az ASEAN53-országokig. A KNK számos erőfeszítést tesz annak érdekében, hogy a feltörekvő országokkal jó viszonyban legyen, ezt a BRIC-országokkal való együttműködés is alátámasztja. A másik elképzelés alapján pedig a közeljövőben létrejön majd egy olyan stratégiai szövetség az Egyesült Államok és Kína szomszédos országai között, ami Kína térnyerésének megakadályozását tűzi ki célul. Valószínűnek látszik, hogy középtávon fennmarad az USA globális vezető befolyása, azonban a kelet-ázsiai régióban egyre kevésbé lesz képes önállóan érvényesíteni akaratát.
53
A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN – Association of Southeast Asian Nations) egy regionális nemzetközi szervezet, amely a Délkelet-Ázsiában található országok politikai, gazdasági és kulturális együttműködését segíti elő. 49
3.2.4 2013-ra kitörhet a “tökéletes gazdasági vihar”54 Az Amerikai Egyesült Államok pénzügyi nehézségei, a kínai gazdaság lassulása, az európai államadósságok mértéke és a japán stagnálás összhatása soha nem látott gazdasági vihart idézhet elő a világgazdaságban 2013-ra. A New York Egyetem professzora, Nouriel Roubini szerint három az egyhez az esély arra, hogy ezek a tényezők egymást felerősítve a világgazdasági növekedést visszavetik majd. Roubini szerint a válság mélypontját elérjük 2013-ra, mivel jelenlegi helyzetünk is rendkívül érzékenynek mondható, hiszen a túl sok köz- és magánadósság egyre nagyobb súlyként nehezedik a világgazdaságra. Amerikában egyre csak emelkedik a munkanélküliek száma, míg Ázsiában az élelmiszerárak és a kamatok is növekednek, ráadásul Japánban a földrengések következtében kialakult kereskedelmi nehézségek csak rontanak a világgazdaság helyzetén. Roubini gazdasági és pénzügyi elemzései során arra a következtetésre jutott, hogy Kína lassulása másokra is hatással van. Az ázsiai országok nagy mértékben függnek a kínai gazdaságtól. Az Egyesült Államokban végbemenő enyhe növekedés ellenére Amerikának fiskális visszahúzó erőkkel kell szembesülnie. Minden ország tekintetében komoly gazdasági, fiskális és pénzügyi reformok lennének szükségesek, mivel ezek elengedhetetlen feltételei a fenntartható és kiegyensúlyozott növekedésnek. A meglévő egyensúlyhiányok kezelése során felszínre fog kerülni, ha egy ország csupán látszatintézkedésekkel próbál javítani gazdasági helyzetén. Globális gazdaságunk 2012-ben hatalmas kihívással szembesül. A világszerte tapasztalható tiltakozások sorozata, valamint a szociális és politikai instabilitás rengeteg kockázatot rejt a gazdaság teljesítményére nézve. Valószínűsíthető, hogy a mérleghiányok magasak maradnak, leginkább Amerika és Kína viszonylatában, de a felzárkózó államok esetében is. Az amerikai növekvő költségvetési deficit csökkentésére alkalmazott kockázatkezelés nem igazán bizonyul megfelelőnek, így az USA értékpapírjai folyamatosan veszítenek értékükből. Nagy Gábor úgy fogalmaz a HVG hetilap 2012. év 1. számában, hogy a „nyugati kormányok rossz receptet követnek, amikor a gazdaság visszaesése közepette nyírják a költségvetést.”55 Az amerikai jegybank erőlködik az USA gazdaságának élénkítésén többnyire kevés sikerrel. A tőzsdéken soha nem látott zuhanás tapasztalható, és a 45 országot felölelő világindex több 54
http://www.vg.hu/velemeny/a-kozgazdaszok/roubini-a-valutacsatak-kereskedelmi-haboruvavalhatnak-364840 Letöltve: 2012. február 25. felhasználásával 55 Nagy Gábor: A globális válságkezelés siralmas kilátásai 2012-ben, HVG hetilap 2012/01.szám, megjelent 2012. január 8. 50
százalékot romlott az utóbbi időben. Az európai hatóságok küzdenek a görög, ír és portugál államadóságok csökkentésével, hiszen ha nem tesznek időben lépéseket, akkor a probléma irányíthatatlanná fog válni. A kínai gazdaság túlfűtöttségének mérséklése sem lesz egyszerű feladat a kínai kormány számára. Hatalmas többletkapacitások halmozódtak fel a gazdaságban, mivel Kína nemcsak az exportra, hanem a tőkebefektetésekre is egyre jobban támaszkodik, ez a GDP jelentős részét kiteszi. A körülmények enyhítése céljából arra lenne szükség, hogy a deficites államok csökkentsék túlköltekezésüket, a túlzott megtakarításokkal rendelkező országok pedig a fogyasztás élénkítésére törekedjenek, hogy többleteiket csökkenteni tudják. A szuficittel rendelkező
országok
ellenállnak
valutájuk
felértékelődésének,
ehelyett
inkább
recessziós-deflációs megoldások alkalmazására kényszerítik a magas költségvetési hiányokkal küszködő államokat. Ha a globális növekedés 2012-ben tovább lassul, akkor a valutacsatákból hatalmas kereskedelmi háborúk alakulhatnak ki. A pénzügyi rendszer összeomlásának megakadályozására a világ együttműködése szükséges, mert ha az országok odafigyelnek egymásra, akkor talán elkerülhető lenne a bekövetkezni látszó csődhelyzet. Az egész világgazdaság sorsa akár azon is múlhat, hogy a közös valutát használó eurózóna képes lesz-e megoldani a hatalmas államadósságok okozta problémákat. Az EUR összeomlásának súlyos globális következményei lennének, amit az amerikai gazdaság is megszenvedne, akárcsak Kína, hiszen a világ vezető exportőrének legnagyobb piaca az Európai Unió. Végezetül meg kell említenem, hogy a politikusok kezdenek kifogyni az alkalmazható eszközökből, amelyekkel a világgazdaság súlyos kihívásait kezelni tudnák.
51
4
AZ E GYESÜLT ÁLLAMOK ÉS KÍNA KAPCSOLATÁNAK EGYÉB VONATKOZÁSAI 4.1
Kína öt új erőközpontra osztja a világot
Ma már a világ egyetlen erőközpontja sem vonja kétségbe Kína világpolitikai és gazdasági súlyát, nagyhatalmi szerepvállalásának eshetőségeit. Kína nyitását a világ felé nyomós gazdasági érvekkel indokolja, amit a fejlődés kényszere követel meg. Ez a záloga a külvilággal való kapcsolattartás folytonosságának és fontosságának, míg a partner országokat a nagy piac lehetősége készteti a kapcsolatok fenntartására. Az ázsiai óriás gazdasági és poltikai célja egyaránt az, hogy egy olyan multipoláris világ jöjjön létre, melynek Kína is a szereplője. Az ezredforduló után alkalmazott kínai „világkép” a világot öt erőközpontra tagolja: az Amerikai Egyesült Államok, Japán, Oroszország, Kína és az Európai Unió. 56 Az EU kivételével a többi négy erőközpont részt vesz az Ázsiai és Csendes-óceáni térség Gazdasági Együttműködés fórumában, az APEC
57
-ban. Az
erőcentrumok világgazdasági és világpolitikai súlya között jelentős eltérések vannak. A hegemonista Egyesült Államok gazdaságilag, politikailag és katonailag is jelentős erőfölényben van, azonban egyre szorosabban ott van a nyomában az ázsiai Kína. Az Európai Unió gazdaságilag erős, viszont politikailag már csak közepes befolyással bír. Oroszország nagy politikai óriásként közismert nemzetként szerepel a sorban, bár gazdasági ereje eltörpül a világon. Japánnal pedig pont fordított a helyzet, hiszen tekintélyes gazdasági hatalomként köztudott. Az erőközpontok közötti sorrend alakulásának három fő befolyásoló tényezője van: az erőforrásokhoz való hozzáférés, befolyási övezetek mértéke és a globalizált tőkemozgások szabályozásának mértéke. Egy átfogó megközelítés szerint a világ országainak a globális struktúrában elfoglalt helyét a gazdasági teljesítmény (GDP), presztízs (terület, népesség, diplomáciai kapcsolatok) és a hatalom (katonai kiadások) határozzák meg. Ezen módszer alkalmazásával végzett számítások alapján az USA ereje majdnem kétszer akkora, mint Kínáé vagy Oroszországé. Azonban ha a KNK és az Orosz Föderáció erejét összeadnánk, akkor együttesen minden bizonnyal elfoglalnák az Egyesült Államok jelenleg birtokolt pozícióját.58 56
Dr. Majoros Pál: Kína, a világgazdaság műhelye, Régiók a világgazdaságban c. könyv, Budapest 2011, p. 228-231. 57 21 tagból álló gazdaság és politikai szövetség. Elsődleges célja, hogy támogassa a fenntartható gazdasági növekedést az ázsiai-csendes-óceáni térségben. 58 Nagy László – Rácz Lajos: Nemzetközi Erőközpontok a 21. század elején, Hadtudomány, Budapest 2008/1. 52
4.1.1 Japánnal való viszony59 Az USA legfontosabb kapcsolata Ázsiában a Japánnal fenntartott viszony. A felkelő nap országa: Japán az USA szövetségese, emiatt területén számos katonai támaszpont található. A második világháborút követően az ázsiai kis ország a biztonságpolitikáját az Amerikai Egyesült Államokra bízta. Így elfogadta, hogy az USA védelme alatt áll és felhagyott történelmi önállóságával. A biztonságról alkotott japán és amerikai nézetek párhuzamos pályákon futottak. Azonban nem biztos, hogy ez a szemlélet sokáig kitart majd, hiszen Kína egyre nagyobb politikai befolyásra, gazdasági potenciálra, valamint katonai erőre tesz szert. Japán részéről jelen vannak a függetlenedési törekvések, melyek hátterében
az
Egyesült
Államokkal
való
kereskedelmi
és
tőke-,
valamint
technológiaforgalmi viták is szerepet játszanak. Az Amerikához fűződő szövetségesi viszony alapvető meghatározója Japán világpolitikai helyének. Ugyanakkor az ország magát kifelé nehezen megmutató kultúrája Amerika előtt is ismeretlen, és sokszor érthetetlen is. Az amerikai vezetők szemében viszont Japán demokráciája nagyon hasonlít az övékre. A hosszú távú japán tervek készítői szkeptikusan figyelik az Egyesült Államoknak
az
erőviszonyok
kölcsönhatásával
kapcsolatos
spekulációit,
mivel
kételkednek abban, hogy az USA képes mindezt az ő szemszögükből szemlélni. Az amerikai külpolitika egyik alapvető célkitűzése így csakis az lehet, hogy bevonja Japánt a szélesebb körű politikai kapcsolatokba, mielőtt cselekvési szabadságát hirtelen növelni fogja, és politikai, valamint katonai ereje saját, önálló lendületet vesz. Japán és Kína gazdasága messze a legnagyobb Ázsiában, Japán ezt a pozíciót még legalább egy-két évtizedig biztosan őrizni fogja. Az Egyesült Államok Japánnal együttesen a világkereskedelem 30 százelékát adják: a termékek és szolgáltatások kereskedelmében, valamint a tőkeáramlásokban. Éppen ezért, ha a kapcsolatukban bármiféle változás történik, a többi országgal szemben is jelentős hatással bírhat. Fontos megjegyezni, hogy Japán az Egyesült Államokkal és Kínával folytatott kereskedelmében is mérleg-többlettel rendelkezik. Az USA-Japán kapcsolat nagyon erős és kölcsönös előnyökön alapul. Japán fontos szerepet vállal az amerikai államadósság finanszírozásában, és előreláthatólag a
59
Henry Kissinger: Korszakváltás az amerikai külpolitikában?, A 21. századi Amerika diplomáciai kérdései, Panem-Grafo, Budapest 2001, p. 91-98 felhasználásával 53
jövőben is érdekelt lesz ebben a kérdésben.
60
Az amerikai-japán kapcsolatokra
nagymértékben kihat az USA és Kína viszonya. Egészen a 20. századig Kína nem találkozott olyan állammal Ázsiában, ami képes lett volna arra, hogy versenybe szálljon vele a kontinensen betöltött vezető szerepért. Akkoriban még nem aggódott az ázsiai egyensúly miatt, hiszen maga volt az egyensúly. A KNK felbukkanása felkeltette a japán félelmeket, teljesen új ösztönt adva ezzel a stratégiai megfontolásaiknak. Japánnak ugyanis két, egymással ellentétes eshetőséggel kell számolnia. Az egyik az, hogy Kína nem lesz képes feldolgozni a gyors növekedés hatásait, így szétesik; a másik pedig az, hogy a kínai hatalom a sikeres modernizáció következtében megszilárdul. Japánnak mindkét esetre felkészültnek kell lennie, hogy képes legyen megakadályozni Kína esetleges hegemóniai törekvését, vagy elkerülje azt, hogy csak szemlélője legyen az ázsiai óriás belső széthullásának, ami nagy bizonyossággal külső erőket is bevonna a térségbe. Akárhogy is alakul a jövő, egy biztos: Japán ragaszkodni fog ahhoz, hogy a Kínához fűződő kapcsolataival olyan ütemben foglalkozzon, amit maga is bármikor képes befolyásolni. A japán-kínai viszonyt mindkét részről ambivalencia jellemzi. A két ország Kelet-Ázsia
legnagyobb
növekedést
felmutató
hatalmai,
a
térség
legfontosabb
kulcsszereplői, azonban egymásnak legfőbb verseny- és vetélytársai is egyben. A diplomáciai kapcsolatok már a hetvenes években elkezdődtek közöttük. Az elmúlt két évtizedben gazdasági kapcsolatuk jelentősen megerősödött. Viszonyuk egyre szorosabbá válik, még akkor is, ha rivalizálnak az ázsiai vezető befolyásért. Kína világgazdasági nyitásának köszönhető külkereskedelmi fellendülés a két állam gazdasági viszonyában már többször is nézeteltérésekhez vezetett. Azonban mindkét fél érdekelt a békés egymás mellett élés kérdésében, ezért stratégiai kapcsolataik erősítésére törekednek, ezen szándékukat a G20-ak egyik csúcsértékezletén is megerősítették.61 A Kína-Japán viszony napjainkban túlzás nélkül állítható, hogy a világ egyik kritikus fontosságú bilaterális kapcsolata. Gilbert Rozman, a kérdéskör egyik legnevesebb kutatója így fogalmaz:
60
William H. Cooper: U.S. – Japan Economic Relations: Significance, Prospects, and Policy Options; Congressional Research Service, 2012. február, http://www.crs.gov 61 James J. Przystup: Japan-China Relations – Another New Start, Comparative Connections (A Triannual E-Journal on East Asian Bilateral Relations); Institute for National Strategic Studies (National Defence University) 2011 54
„Minden okunk megvan arra, hogy a kínai-japán viszonyt úgy tekintsük, mint a legfontosabbat az olyan nagyhatalmi viszonylatok között, amelyek középpontjában nem az Egyesült Államok áll.” Japán az egyetlen „szuperhatalom” globális és regionális szövetségesi hálózatának a része, míg Kína a multipolaritás kialakítására törekvő ország. Úgy gondolja, hogy „Ázsia az ázsiaiaké”, ezért növekvő befolyásával mindent megtesz annak érdekében, hogy ez így is maradjon. Kínának és Japánnak szüksége van egymásra, hiszen fontos gazdasági partnerek. A KNK gazdasági növekedéséhez és fenntartásához mindig is nélkülözhetetlen volt a japán piac. Japán pedig közvetlen tőkebefektetései és segélyei révén rengeteget segített már Kínának. Gazdasági kapcsolataik összefonódása kölcsönös előnyökön alapul. A közöttük lévő viszony hosszú távú fennállásához és jelentőségéhez nem fér kétség, ugyanakkor azok jellegében ingadozások várhatóak, melyek mindkét fél részéről megkülönböztetett figyelmet teszenek majd indokolttá.62 Összefoglalva Japán szerepét az amerikai-kínai kapcsolatokban: amennyire alapvető fontosságú globális szinten a Kínai Népköztársaság számára az USA-val való kapcsolat, regionálisan ugyanekkora jelentőségű a Japánnal kialakított viszony. Nyilvánvalóan az Egyesült Államok itt is jelen van, mint Japán remilitarizálásának korlátozó tényezője. Az egyre kiterjedtebb és elmélyültebb gazdasági kapcsolatok Kínát és Japánt meglehetősen interdependenssé teszik egymástól. A KNK számára azonban feltűnően irritáló tényező, hogy Japán stratégiai kihívásként tekint a kínai felemelkedésre. A japán-amerikai együttműködés a kínai Tajvan-kérdését is illeti. Lényegében együttesen vállalnak kötelezettséget arra, ha Kína esetleg erőszakos megoldásokkal próbálkozna a tajvani függetlenség megszüntetése céljából.63 Japán képes együttműködni Kínával és az Egyesült Államokkal is. Az elkövetkezendő években még nyitottabbá fog válni a külvilág felé és nagyobb szerepet vállal majd nemcsak a gazdaságban, hanem a világpolitikában és a nemzetközi kapcsolatok építésében is. Biztosra vehető, hogy a folytatódó nyitás jelentős kihívások elé állítja majd az országot.
62
Gergely Attila: A kínai-japán viszoy és perspektívái, Kína: Realitás és esély - 1. kutatási évad, Magyar Tudományos Akadémia VKI., Budapest 2007 63 Jordán Gyula: Az új főszereplő: Kína, Grotius Tudományos Folyóirat, Budapest 2009, http://www.grotius.hu/publ/displ.asp?id=VVPFKY, Letöltve: 2012. március 16. 55
4.1.2 Oroszország, a politikai óriás és gazdasági törpe Oroszország a világgazdaság izgalmas, váratlan fordulatokban bővelkedő országa. 2010 decemberében a világ jelentősebb gazdasági hatalmai közül az egyetlen WTO-n kívüli
ország
volt,
azonban
2011-ben
sikeresen
csatlakozott
a
Kereskedelmi
Világszervezethez. Oroszországnak szüksége volt a külgazdasági nyitásra, hiszen a korábban meglehetősen zárt és sajátos viszonyok alapján működő gazdaság megszűnése szükségszerűen magával hozta a világ többi államai felé való közeledés kényszerét. A csatlakozásnak köszönhetően kereskedelmét tovább liberalizálhatta, így világgazdasági szerepe még jelentősebb
lett. Oroszország a szénhidrogének termelésében és
kereskedelmében a legjelentősebb a világon, a Föld jelenleg ismert fölgázkincseinek egyharmadával
rendelkezik.
Olajkitermelése
kiemelkedő
fontosságú,
a
világkereskedelembe való bekapcsolódása hangsúlyozottan az energiahordozó-kivitelen alapul. Az ország kivitelének 60 százalék feletti részét a földgáz-, nyersolaj- és olajtermékek exportja teszi ki. Legfontosabb kereskedelmi partnere a kilencvenes évek eleje óta az Európai Unió. A külföldi befektetők Oroszországot perspektivikus piacnak tartják, hatalmas belső piacára és ásványkincsbázisára építenek. Oroszország impozáns növekedési ütemével, gyorsan fejlődő BRIC-ország jellemével nagy lépést tett előre a világ legjelentősebb gazdaságai listáján az ezredfordulót követő első évtizedben. Azonban továbbra is a világgazdaság nagy kérdőjeleket tartogató országa marad. A G20 csoport egyik vezérállama lévén „Kínával, Indiával, s más feltörekvő államokkal kíván fellépni a nemzetközi rezsim reformja érdekében, a megváltozott erőviszonyokra hivatkozva a multipolaritást zászlajára tűzve.” A multipoláris világrend befolyásos és elismert szereplője, egyfajta pólusa kíván lenni. Nemcsak a Közel-Keleten, hanem a világpolitikában is önálló nagyhatalmi tényezőként kíván megjelenni.64 Oroszország sajátos földrajzi képződmény: eurázsiai állam. Többek szerint nem európai és nem is ázsiai. Sokan egyszerűen európai országnak gondolják, mások viszont ázsiai fekvéséből eredő lehetőségek mellett érvelnek. Az azonban valamennyi nézőpontból elfogadott, hogy az ázsiai féltekén Oroszország legfontosabb szomszédja, s egyúttal keresedelmi parnere, Kína. 65 Az utóbbi években látványos fejlődésnek indultak a két ország kapcsolatai. A nyugati világot már évek óta aggodalommal tölti el egy 64
Ludvig Zsuzsa: Oroszország és Kína: A partnerség határai, Magyar Tudományos Akadémia VKI, Műhelytanulmányok 80. szám, Budapest 2008 65 Ludvig Zsuzsa: Oroszország szerepe a világgazdaságban, ir: Dr. Majoros Pál: Régiók a világgazdaságban c. könyv, Budapest 2011, p. 137-171. 56
Kína-Oroszország tengely kialakulásának lehetősége. A két állam viszonyrendszerében az igazi áttörést a kétezres évek hozták. 2001-ben aláírták a jó szomszédságról, a barátságról és az együttműködésről szóló kétoldalú megállapodásukat, s ennek bázisán nevezik egymást stratégiai partnereknek. Állami és kormányszinten több, mint négyszáz egyezmény és megállapodás van közöttük érvényben, gyakorlatilag az együttműködés valamennyi területét lefedve. A kétezres évek derekán kifejlődött problémás és egyre hűvösebb orosz-amerikai kapcsolatrendszer egyre jobban a KNK irányába terelte Moszkvát. Oroszország elfogadja Kínát olyannak amilyen, ráadásul a kínai vezetés számára fontos külpolitikai kérdésekben is kész mellé állni, többek között határozottan kiáll az „egy Kína” elv mellett. A két ázsiai ország viszonyában vajon tényleg beszélhetünk a kínai-orosz stratégiai partnerség létezéséről? Tudniillik, a közös érdekek mellett ellenérdekeltségek, sőt éles rivalizálások is megjelennek. Az egymás szomszédságában élő két hatalom versengése egyértelműen a közép-ázsiai térségben zajlik, ugyanakkor részt vesznek ennek regionális együttműködési szervezetében, a Shanghaji Együttműködésen belül is. (Erre a későbbiekben kívánok részletesebben kitérni.) Kína erőteljes gazdasági expanziót indított a térségben, melynek során egyre meghatározóbb pozícióba kerül a közép-ázsiai gazdaságokban. Oroszország eközben egyre inkább a hagyományos, biztonságpolitikai szerepébe szorul vissza. A két ország térségbeli együttműködésének és rivalizálásának párhuzamos jelenlétét kiváltó példáját szolgáltatja az energetika. A megerősödött kínai-orosz partnerség egyre fontosabb pillérét alkotja az elkerülhetetlenül szükséges energetikai együttműködés. A küzdelem nemcsak a vezeték-projektek szintjén zajlik, hanem a közvetlen módon kitermelt mennyiségért is. Kína és Oroszország együttműködése az energiaügy területén a legltáványosabb. Oroszország kőolajban és földgázban is gazdagabb terület, mint a növekvő energiaéhségben szenvedő Kínai Népköztársaság, így nem meglepő módon a nyersanyag-kereskedelem dominál bilaterális kapcsolatukban. A két ország stratégiai elképzelései ugyanakkor ellenkező irányba vezetnek. Moszkva vezetése újabb és újabb piacokat keres Európában, míg Kínának szüksége van a megfelelő eszközök biztosítására az egyre erősödő gazdasága további növekedésének érdekében. Az energetika mellett a haditechnika is jól bevált terület a két ország együttműködésében. Van azonban egy nyomós érv az oroszok részről a kínai-orosz partnerség meghatározóvá válása ellen. Oroszország európai orientációja fontos lenne a modernizáció és stabilitás érdekében is. Az „Európa vagy Ázsia” nem egyszerűen külpolitikai döntés, hanem a nemzet fejlődési
57
modelljének megválasztása is egyben.66 Mindezek ellenére, az orosz Gazprom történelmi megállapodást kötött az ázsiai óriás Kínával. A földgáz szállítására szóló egyezménynek köszönhetően a KNK éves behozatali igényének egyharmadát biztosítja majd 2015-től kezdődően. 2011. január 1-jén pedig üzembe helyezték azt az első orosz-kínai kőolajvezetéket, amin keresztül 2011 és 2030 között napi 300 ezer hordónyi kőolaj áramlik Kína területére. Ez a vezeték lehetővé teszi, hogy a későbbiekben közös egyezségek útján Japánba és a Koreai-félszigetre is exportáljon Oroszország Kínán keresztül, olvashatjuk Tusor Anita írásában.67 A kétezres évek közepén Oroszország eurázsiai fekvéséből eredő lehetőségeket kezdett hangoztatni, Kínával és Indiával való hármas szövetség kialakításában látta a számára leginkább kínálkozó és kiaknázandó lehetőségeket. Mindhárom nemzet a világgazdaság növekedő jelentőségű „tégláinak” számít, fejlődésük tartósnak tekinthető, mely dinamikus növekedésük velejárója. A BRIC-országok egyre nagyobb szerephez jutnak a globális gazdasági növekedésben, és döntően megkérdőjelezik az OECD által uralt gazdasági rendszert. Ezen országok közötti kereskedelem fokozatosan bővül, miközben protekcionista akadályokkal óvják közös érdekeiket a harmadik országokkal szemben. Az együttműködés és a verseny egyszerre jellemzi kapcsolatukat, azonban közösen törekednek arra, hogy a korábbinál nagyobb részt vállaljanak a globális gazdaságpolitika kialakításában és irányításában. 68 Az orosz részről Kínával baráti jellegű kapcsolatok alakulása várható a jövőre nézve, ugyanis a kínai szövetség felértékelődött számukra a nyugati kapcsolatok megromlásával való összefüggésben. Ugyanakkor a KNK nemzetközi jelentősége Oroszország számára irritáló módon növekszik. Egyre inkább Kína kistestvérének szerepében érzi magát, ellentétben a korábbi időszakokkal, amikor Oroszország volt a KNK nagytestvére. Az továbbra is a jövő kérdése marad, hogy meddig mehet el a Kínával kedvezményezett partnerség. Az ázsiai térségben mindenesetre Kína marad a legígéretesebb politikai, gazdasági és biztonságpolitikai partner az oroszok számára, minden probléma és feszültség ellenére. A kínai fenyegetést leginkább a
66
Ludvig Zsuzsa: Kína és Oroszország: Együttműködés vagy rivalizálás (absztrakt), China Network Tanulmányok, Budapest 2009 67 Tusor Anita: Szövetség vagy versengés? Mérlegen az orosz-kínai kapcsolatok, Kitekintő.hu, Budapest 2011. október 3. 68 Inotai András: Új gazdasági súlypont a nemzetközi gazdaságban? Hasonlóságok és különbségek a BRIC-országok között, Magyar Tudományos Akadémia VKI; Vélemények, Kommentárok, Információk, Budapest 2010. 200. szám. 58
gazdasági-energetikai és infrastrukturális szálak szorosabbra fűzésével tudja majd Moszkva semlegesíteni. Napjainkban sem Oroszország, sem Kína nem képes arra, hogy önállóan, teljes mértékben függetlenül befolyásolja Közép-Ázsia sorsát, ráadásul a Szovjetunió felbomlását követően a térségben egy új szereplő, az USA is megjelent. Befolyásának erősödése azonban egyik ázsiai ország számára sem kívánatos. Amerikai megítélés szerint a korábban már említett Shanghaji Együttműködés célja az Egyesült Államok törekvéseinek ellensúlyozása a térségben, valamint megakadályozása abban, hogy hozzájusson a régió nyersanyagforrásaihoz. A SESZ69 1996-ban jött létre az úgynevezett „ötök”, vagyis az öt alapító tagállam: Kína, Oroszország, Kazahsztán, Kirgízia, Tadzsikisztán döntése nyomán. A Szervezeten belül jelentkező gazdasági vetület, valamint a szabadkereskedelem kiigazítására vonatkozó célkitűzések erősen nyugtalanítják az Egyesült Államokat. A SESZ létrejöttével és megszilárdulásával a kínai-orosz viszonyt illetően létrejött mindaz, amit Kissinger és Nixon is meg akart akadályozni. Az orosz-kínai együttműködés széles geopolitikai bázist teremt, ami feltehetően képes lesz ellenállni az amerikai bekerítési törekvéseknek. Ezt az amerikai külpolitika pontosan érzékeli, éppen ezért próbálja megbontani a két ország együttműködését, oly módon, hogy differenciáltan kezeli őket. Oroszország esetében keményebb, Kína tekintetében lágyabb hangot használ és nagyobb készséget mutat a szövetkezésre. Katonai erejük miatt az oroszokat tekinti főellenségnek, Kínával szemben rugalmasabb magatartásra kényszerül a gazdasági érdekeltség miatt. Ahogy már említettem, az orosz-amerikai viszonyban a keményebb hangvétel dominál, bár az USA együttműködést ajánl, de csak bizonyos keretek között: elsősorban a nukleáris kérdések, másodsorban az energetikai ügyek kezelésében. Az amerikai politika önmagáért beszél, és minden eszközével próbálja semlegesíteni az orosz-kínai összefogást.70 Az USA vezetése a 21. század elejétől fogva igyekezett olyan célokat kitűzni és megvalósítani az oroszokra nézve, melyek saját érdekeit szolgálják. Olyan partneri
69
Az együttműködés hangsúlyozottan nem katonai szervezet, tevékenysége főként a biztonsági, gazdasági, valamint kulturális együttműködésre koncentrálódik, ugyanakkor a tagállamok összehangoltan készek fellépni a közép-ázsiai térségben megnyilvánuló nemkívánatos események ellen. Az együttműködésben részt vevő országok erőforrásának nagysága és lakosságának száma együttesen meghaladja mind a NATO, mind pedig az EU tagállamaiét, és a megfigyelőkkel együtt vett lélekszám eléri a világ lakosságának felét. 70 Németh Iván: Új fejlemények az orosz-kínai-indiai háromoldalú együttműködésben, Magyar Tudományos Akadémia VKI, Budapest 2008 59
viszonyt kívánt létesíteni, amely az általa meghatározott keretek közé igyekszik szorítani azt. Stratégiai céljai között szerepelt annak a megakadályozása, hogy Oroszország kiterjessze hatalmi pozícióit és befolyását a volt szovjet tagállamokra. Az USA igyekszik saját céljaira hasznosítani a hatalmas orosz természeti adottságokat, a nagy piacot és Oroszország
potenciális
külügyminisztérium
nemzetközi
2007-2012
közötti
gazdasági tervében
jelentőségét. az
Oroszország
Az
amerikai
szomszédaival
kapcsolatos agresszív politikát az amerikai külpolitika egyik alapvető kihívásnak tekinti. A jelenlegi hivatalos amerikai külpolitika Oroszországot nem tartja stratégiai ellenfélnek, ehhez hasonlóan az orosz kormány sem ellenségeskedik Amerikával. Ugyanakkor mindketten nyíltan foglamazzák meg azokat a problémákat, melyek kapcsolatuk alakulását kedvezőtlenül befolyásolják. Azonban egyik fél sem érdekelt egy újabb hidegháború kirobbanásában. Az orosz-amerikai viszony romlása miatt szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy mindez kiszámíthatatlan következményekkel járhat egy ilyen világban. Az orosz-amerikai viszony alakulása az egész nemzetközi rendszert, különösen Európa és Ázsia jövőjét is befolyásolja. Kihat a multilaterális kapcsolatokra és intézményekre is, valamint a Kínával kapcsolatos amerikai politikára is. Az USA globális, politikai és stratégiai céljai között centrális fontosságú Oroszország jövőjének minél nagyobb befolyásolása, hiszen az eurázsiai ország átíveli a térség jelentős részét. Oroszoroszág döntő fontosságú tényezője az iszlám és nyugati világ között formálódó konfliktusgócnak is. A történelem során az amerikai és az orosz vezetés mindig igyekezett feltárni azokat a kérdéseket, melyek a két ország kapcsolatrendszerének érdekeit szolgálták. A Szovjetunió összeomlása után Amerika szívélyesen segítette az oroszokat az átmeneti nehézségek leküzdésében. Amint az orosz külpolitika kezdte megfogalmazni önálló érdekeit és törekvéseit, s egyre inkább nőtt az önbizalma, különösen a „globális energia szuperhatalom” képzetének megjelenése nyomán, az Egyesült Állmamokban is erősödött a szembenállás Oroszország új hatalmi elképzeléseivel és törekvéseivel kapcsolatosan.71 Az amerikai vezetés továbbra is vitatja, hogy milyen mértékben kell számolnia a politikai óriás Oroszországgal, mint hatalmi tényezővel, mert a gazdasági törpeként emlegetett Orosz Föderáció talán túlértékeli saját maga hatalmi szerepét. Az orosz-kínai érdekviszonyokat a 21. század jelenlegi szakaszában leginkább a közös stratégiai érdekek szabályozzák. Ennek nyomán nem zárható ki egy új, egyedi bipoláritás kialakulása az eurázsiai térségben: az USA és az EU az egyik pólusban, a másikban pedig 71
Simai Mihály: Az Orosz Föderáció és az Egyesült Államok kapcsolatai a XXI. század első évtizedében, Magyar Tudományos Akadémia VKI, Budapest 2008 60
Oroszország és Kína. A multilaterizálódó világ egy sajátos komplex nemzetközi kapcsolatrendszer kialakítását erősíti. Az eurázsiai térségben különösen fontos és bonyolult viszonyokat teremt az orosz-amerikai-kínai kapcsolatrendszer: az új Eurázsia a nemzetközi hatalmi viszonyok közötti kölcsönhatások térsége lett. Az Egyesült Államok és Oroszország is igyekszik megakadályozni, hogy valamely hatalom a térségben hegemóniára tegyen szert, miközben mindkét állam igyekszik saját befolyását is növelni. Oroszország nyilvánvalóan nem kötelezi el magát a KNK hatalmi törekvései mellett, azonban próbál minél szorosabban együttműködni Kínával, saját érdekeit szem előtt tartva. Ezzel egyidejűleg ápolgatja kapcsolatait Japánnal és más ázsiai országokkal, amelyek félnek Kína növekvő hatalmától. A KNK pedig megpróbál semleges maradni az orosz és amerikai hatalomhoz fűződő viszonyban, azonban sokkal több érdek viszi közelebb Oroszországhoz, ugyanakkor tart az ország túlzott megerősödésétől is. A jövőben mindenképpen meghatározó lesz, hogy az USA kitalál-e majd olyan, orosz szempontból
önzetlennek
tűnő
megoldásokat,
amelyek
mentén
a
két
ország
együttműködése megvalósulhat. 72 Azt viszont mind a három ország tudja, hogy a világbéke megőrzése érdekében fontos arra törekedniük, hogy ne legyenek egymással ellenséges viszonyban.
72
Deák András: A szovjet kihívástól a partnerségen át az orosz kihívásig: egy makacs bilateralizmus története, Magyar Külügyi Intézet, Budapest 2011 61
4.1.3 Az Európai Unió szerepe73 Amilyen mértékben növekszik Kína világgazdasági súlya és közreműködése, úgy válnak fontossá kapcsolatai a folyamatosan bővülő Európai Unióval. Ebben a sokoldalú viszonyban természetesen az Egyesült Államok is szerepet kapott, így logikus a kontaktust háromszög viszonyként kezelni. Mindhárom szereplő között sokféle interaktív (gazdasági, körmányközi, társadalmi) kapcsolat áll fenn, hiszen mindannyiuknak vannak közös érdekeik. Az Unió és az USA érdekelt abban, hogy Kínát integrálják a nemzetközi közösségbe, hogy piacgazdaságba való átmenetét megvalósíthassa. A KNK és az Európai Unió egyetért a multipolarizációban, továbbá nagyon sok kereskedelmi témában is. 2010-re az – Egyesült Államokat megelőzve – Európa lett Kína legnagyobb kereskedelmi partnere, a kétoldalú kereskedelem értéke elérte a 395 Mrd EUR-t, az Unió kereskedelmi mérleg deficit pedig 169 Mrd EUR volt. Inotai András tanulmányában szereplő adatok szerint - piaci árakon számolva - EU és Kína a világ GDP-jének mintegy 40 százalékát állítják
elő.
Kettejük
világméretű
kereskedelme
az
Unión
belüli
úgynevezett
intrakereskedelmet nem számolva is megközelíti a világkereskedelem egyharmadát.74 Csakhogy a három fél között számos területen nézeteltérés áll fenn. A háromszög viszony nagyon változó és mozgékony, melyben az álláspontok hol közelednek, hol pedig távolodnak egymástól, és több esetben két fél között mutatkozik egyetértés a harmadikkal szemben. Az USA és az EU azt kívánja elérni, hogy a KNK tartsa be a nemzetközi rendben felállított normákat, és biztosítson elfogadható magatartást. Egyetértenek abban, hogy Kínában a törvények uralmára lenne szükség a korrupció lehetőségének csökkentése érdekében. Továbbá együttesen törekszenek arra, hogy az ázsiai KNK tartsa magát a nukleáris fegyverek elterjesztésének tilalmáról szóló rendelkezéshez. Ezen kívül közös célkitűzésük,
hogy
az
ázsiai
ország
megfelelő
módon
tegyen
eleget
WTO
kötelezettségeinek. Az EU ugyanis továbbra sem kívánja elismerni a KNK piacgazdasági státuszát, mivel Brüsszel a szabályok be nem tartására való hivatkozásán túl úgy véli, hogy a kínai kormányzat szerepe még mindig túl erős a gazdaságban.75 A legáltalánosabb megítélésbeli különség az EU és az Egyesült Államok között Kína felemelkedését illetően van. Az USA nemzetbiztonsági szempontjait helyezi előtérbe és 73
Jordán Gyula: Az új főszereplő: Kína, Grotius Tudományos Folyóirat, Budapest 2009, http://www.grotius.hu/publ/displ.asp?id=VVPFKY, Letöltve: március 16. felhasználásával 74 Pap Zsófia: Kína tényleg felvásárolja Európát? Budapest 2011, http://www.gtm.hu, Letöltve: 2012. február 2. 75 http://eeas.europa.eu/china/index.en.htm, Letöltve: 2012. március 14. 62
Kína gyarapodó katonai erejére koncentrál, hiszen a növekvő haderő hatással van a kelet-ázsiai amerikai biztonsági érdekekre. Geopolitikai okokra vezethető vissza az a tény, hogy nemzetbiztonsági problémák nem merülnek fel Kína és az EU között. Amerikában vita emellett nagyon sok gazdasági kérdés, és a hatalmas kínai kereskedelmi többlet. Az amerikai-orosz viszony különösen fontos kérdés az EU tagállamai számára. Az Unió orosz olajtól és földgáztól való függését az USA nemcsak gazdasági, hanem biztonsági érdekei szempontjából is kezeli, ezáltal igyekszik ellenőrzés alatt tartani, és amennyire csak tudja, korlátozni azt. Az Európai Unió a kínai felemelkedéssel kapcsolatban elsősorban annak belső, nemzeti problémáira, a piacgazdaságba való átmenetre figyel. Segítséget nyújt a Kínai Népköztársaságnak, hiszen már rendelkezik a kelet-európai államok hasonló átmeneti periódusának tapasztalataival. A KNK felemelkedésének aktualitására hivatkozva az EU-Kína kapcsolat fejlődését tartom érdekesnek kiemelni ebben a fejezetben, az Egyesült Államokkal való viszonyt nem elemzem részleteiben. Kína és az Európai Közösség között 1975-ben történt a diplomáciai kapcsolatfelvétel. Az országok igazi egymáshoz közeledésére csak a nyolcvanas évek végén került sor. Kína óriási piaca vonzó volt az Európai Közösség számára, ezért tárgyalni kezdtek egymással. Az első kereskedelmi egyezményt76 1978-ban írták alá. Az 1990-es évek kapcsolatait a rendkívül erőteljes fejlődés jellemezte. Az Európai Bizottság 1995-ben készítette elő az első stratégiai iratát a Kínával kapcsolatos hosszú távú politikáról. A KNK 2003-ban fogalmazta meg az első EU-viszonylatú stratégiai céljait. Európa jelentős politikai és technikai támogatást nyújtott a Kínai Népköztársaságnak a WTO-csatlakozás előtt. 2010 és 2011 környékén már Kína volt az Európai Unió legnagyobb szállítója, az importban és az exportban is megelőzte Amerikát. 2007-ben a kínai-európai kereskedelmi egyezményt a Partnerségi és Együttműködési Megállapodás váltotta fel. Az Unió és Kína között nincsenek olyan történelmi feszültségek, melyek kapcsolatukat terhelnék. A KNK támogatja az EU-bővítést, mert az az Unió gazdasági erősődését segíti, továbbá hozzájárul ahhoz, hogy Oroszország nagyhatalmi törekvéseit ellensúlyozni lehessen. Az EU-bővítés abból a szempontból is jelentős Kína számára, mert ezáltal képes lehet megváltoztatni azokat az erőviszonyokat, melyek a világgazdaságban keletkeztek az USA hegemóniája miatt. Továbbá a KNK érdekelt abban is, hogy az EUR ne omoljon össze, hiszen akkor az USD is olyan helyzetbe kerülne, ami elkerülhetetlen káoszt okozna. A politikai párbeszéd az EU és a KNK között folyamatos, ezzel ellentétben 76
Szektorális megállapodás a textiltermékek kereskedelméről. 63
a kereskedelmi kapcsolatok meglehetősen viharosak. Az Unió jelenlegi Kína-politikájának alapja a 2003-ban megjelent „Ígéretes Partnerség” című dokumentum, melyben a kínai kapcsolatok három témában kerülnek meghatározásra: politikai párbeszéd, különösen figyelembe véve az emberi jogok kérdését; a vitákkal terhes kereskedelmi együttműködés, és az egyéb szakpolitikai kérdések. 77 Európa a külföldi befektetések könnyítését és a piacgazdaság érvényesítését kéri számon Kínától, míg fordítva a vám-és kvótarezsimjét illetik komoly kritikákkal. A KNK és az EU nemzetközi kapcsolatai alapvető fontosságúak a világpolitikában, jelentőségük egyre csak növekszik. Az Unió számára elengedhetetlen, hogy együttműködjön Kínával, és megtalálja a közös célokat, valamit kezelje a konfliktusokat. Európának azonban érdemes arra figyelnie, hogy saját érdekeit csakis egységes, közös fellépéssel tudja majd érvényesíteni. Kína továbbra is meghatározó jelentőséget fog tulajdonítani az európai kapcsolatainak.78 2011. november 28-án került sor az EU-USA csúcstalálkozóra. Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke, érkezése előtt azt nyilatkozta, hogy az USA és az EU közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolat a legerősebb a világon. A transzatlanti viszony sokkal fontosabb számukra, mint valaha is volt. Együtt ugyanis képesek megvalósítani a kiegyensúlyozott világgazdasági növekedést. A jövőben is azon lesznek igyekezeteik, hogy a közöttük lévő kapcsolatot egy olyan közös érdekeken alapuló meghatározó tényezővé alakítsák, ami mindkét fél számára egyaránt előnyt jelent. A csúcstalálkozót követően Rompuy még erősebben ragaszkodott kijelentéséhez, és még biztosabb volt abban, hogy az Egyesült Államok és Európa egyre fontosabb parnerei lesznek egymásnak. „Our ”entente cordiale” was a mainstay in the past and it will remain so in the future.” „A szívélyes egyetértésünk fontos támaszpont volt a múltban és a jövőben is az marad.” /részlet Herman Van Rompuy 2011. november 28-ai nyilatkozatából/
77
http://www.euvonal.hu/index.php?op=kozossegi_politikak&id=18, Letöltve: 2012. március 14. Matura Tamás: Az EU és Kína kapcsolatok története és kínai percepciója, Európai Parlamenti Szemle, Budapest 2009. augusztus
78
64
4.2
A jövőbe mutató elképzelések
James Mann, a washingtoni John Hopkins Egyetem tanára, Kína fejlődésével kapcsolatban
három
esetleges
forgatókönyvet
vázolt
fel.
Az
elsőt
„nyugtató
forgatókönyvnek” nevezte el, amely megvalósulása esetén Kína politikai rendszere a jövőben óhatatlanul a liberalizálódás és a demokratizálódás irányába fog haladni. A „felfordulás forgatókönyv” szerint a jelenlegi kínai politikai rendszer belátható időn belül össze fog omlani. Mann professzor a harmadik, „Third Scenario” elnevezésű forgatókönyv megvalósulását tartja a legvalószínűbbnek, amely szerint: „noha Kína 25 év múlva bizonyosan egy gazdagabb és hatalmasabb ország lesz, [politikai berendezkedése] továbbra is az autokrácia egyik vagy másik formája lesz.” Bárhogy is alakul a jövőben, Kína hosszú távú terveinek segítségével próbálja majd a számára legelfogadhatóbb elképzeléseket elérni.79 A Kínai Népköztársaság tizenkettedik ötéves terve kapcsán az utóbbi időben leginkább a gazdaságot érintő elképzelések kaptak nyilvánosságot. A következő négy évben, 2016-ig, Kína külpolitikáját, nemzetközi kapcsolatait és világfelfogását is alaposan befolyásolja a meghatározott irányvonal. Lin Xiaoming, a KNK londoni nagykövete a tizenkettedik ötéves terv középpontjába Kína tudományos alapokon nyugvó, békés fejlődését állította. A nagykövet a „tudományosság” négy kritériumát határozta meg: kiegyensúlyozottság, inkluzivitás, átfogósság és környezettudatosság. A kiegyensúlyozottság eléréséhez szükséges úgy irányítani a kínai gazdaság növekedési pályáját, hogy az az extenzív, alacsony hozzáadott értékű, export- és befektetés-orientált termelés felől elmozduljon a jelentősebb mértékű belső fogyasztással, nagyobb hozzáadott értékkel működő gazdaság irányába. Kína ugyanis egyre nagyobb arányban kíván saját termékeket fejleszteni ahelyett, hogy a külföldi termékek összeszerelője és másolója lenne. Az inkluzivitás alapelv szerint a kínai népnek nagyobb mértékben kell részesülnie az elért gazdasági eredményekből. Az életszínvonal emelkedése, a szociális jólét növelése továbbra is a célkitűzések között szerepel. Az átfogóság a kínai vezetés azon törekvéseit jelenti, hogy a gazdaság, politika, társadalom és kultúra területén is szeretnének fejlődni. A környezettudatosság, azaz „zöld” érdekek megjelenése a tizenkettedik ötéves terveben, komoly újdonságot jelent. A kínai álláspont az, hogy a KNK jövője sohasem volt annyira szoros összefüggésben a világ jövőjével, mint az ezredfordulót követő évtizedben. „Azaz, ami jó Kínának, az jó a világnak- és viszont.” Kína egyre nagyobb szerepet kíván játszani az együttműködésen 79
Tálas Barna: Kína és az Egyesült Államok, Köz-Gazdaság, 2007. 2. szám p. 85-102. 65
alapuló nemzetközi gazdasági irányításban. A világ legnagyobb kereskedő nemzeteként elemi érdeke a békés nemzetközi környezet biztosítása. Ha az ázsiai óriás képes lesz az eddigiekhez hasonló ütemben növelni gazdasági fölényét és teljesítményét, közben egyre erősebb gravitációs teret gerjesztve a környező országok gazdaságai számára, akkor ez alapjaiban fogja majd megváltoztatni a jelenlegi globális rendszert. 80 A dolgozatom korábbi fejezeteiben már említettem, hogy nem kizárt, hogy létrejön majd egy olyan kelet-ázsiai „integráció”, amelynek körvonalai már most kezdenek kirajzolódni. Yang Jiechi, kínai külügyminiszter meglátása szerint a világban a helyzet kiegyensúlyozottabbá vált: 81 a fejlett és a fejlődő országok közötti erőviszonyokban tapasztalható korábbi eltérések csökkentek, és a világ közelebb került a multipoláris berendezkedéshez. A G20 keretein belül ennek egyik legszembetűnőbb jele az, hogy a fejlődő országok a nyugati hatalmak egyenrangú feleivé váltak, tovább gyorsult az a folyamat, melynek során a világgazdaságban tapasztalható nyugati dominancia mind inkább hanyatlik, ez pedig az IMF és a Világbank döntéshozatali renszerében is megnyilvánul. A külügyminiszter szerint a nemzetközi együttműködés feltétlenül szükséges, mert a biztonságpolitika területén új kihívásokkal kell szembesülnie Kínának. Yang Jiechi hat főbb célt határoz meg, amelyekre érdemes figyelemmel lenni a tizenkettedik ötéves terv megvalósítása során. A legfontosabb a Kína további fejlődéséhez szükséges nemzetközi környezet megteremtése és a gazdaságdiplomácia jelentőségének növelése. A másik cél szerint elengedhetetlen a nagyhatalmakkal fenntartott kapcsolatok további fejlesztése, a nemzetközi bizalom elmélyítése és a gazdasági párbeszéd erősítése. A harmadik célkitűzés a környező országokkal való kooperációs lehetőségek kihasználása és a kölcsönös bizalom további erősítése. A negyedik pedig a BRIC-országok eggyüttműködésének megőrzésére való törekvés. Az ötödik kínai cél az, hogy Kína a G20 fórumán keresztül nagyobb szerephez jusson, leginkább a nemzetközi pénzügyi rendszer átalakításában. Az utolsó cél pedig az új kínai politikai elméletek alkotása, mert a tudományos alapokon nyugvó fejlődéshez nélkülözhetetlen a nemzetközi viszonyok alapos tanulmányozása. Ezen célok alapján jól kirajzolódik a KNK nemzetközi törekvéseinek körvonala, a főbb irányok és motivációk. Biztosnak látszik, hogy Kína egyre fontosabb szerepet tölt majd be a 2008-ban kirobbanó világgazdasági válságot követő időszakban történő átalakításban. 80
Matura Tamás: Kína külpolitikája és a tizenkettedik ötéves terv Magyar Külügyi Intézet, MKI Elemzések, Budapest 2011 81 http://www.fmprc.gov.cn/eng/wjb/zwjg/zwbd/t807552.htm Letöltve: 2012. március 24. 66
4.3
Ellenségeskedés vagy békés együttélés közötti dilemma82
Kína sohasem volt imperialista hatalom, így ma sem próbálja a világot saját képére formálni. Külkapcsolataiban kooperációt és harmóniát keres, ezen célok természetesen a haszonszerzést sem zárják ki. A többpólusú világ képe továbbra is vonzó marad számára, mert így vezető szerepre és nagyhatalmiságra tehet szert anélkül, hogy az unipoláris vagy bipoláris hatalmisággal járó teendőket és felelősséget magára kellene vállalnia. Az ázsiai óriás saját befolyási övezeteket épít, ahol érdekei alapján ő dönti el, hogy hol és milyen mértékben kíván együttműködni egyéb országokkal, térségekkel. A délkelet- és kelet-ázsiai térség stratégiai jelentőségéhez nem fér kétség a kínai kapcsolatok szempontjából. A szoros viszony kialakítása érdekében tett erőfeszítések a kezdetektől fogva láthatóak voltak. Közép-Ázsia esetében pedig úgy tűnt, hogy az USA és Oroszország közötti verseny helyszíne lesz, azonban napjainkban egyre valószínűbb az a szcenárió, ami a KNK érdekeltségének további erősödésével számol. A kínai külpolitika türelmes és hosszú távú. A Kínai Népköztársaság számára a geopolitikai kihívás valószínűleg nem a szomszédos országok leigázása lesz, hanem inkább annak a megakadályozása, hogy elforduljanak tőle és közösen összefogjanak ellene. Legkevésbé áll érdekében provokálni az Egyesült Államokat, a legtávolabb eső országot, amely az eddigi történelem során soha nem fenyegette egységét és területi integritását. A modern Kína igencsak érdekelt a nemzetközi gazdasági rendszerben, ami erős ösztönzés arra, hogy ne fenyegesse az ázsiai status quo-t. Talán ezt felismerhetné az USA is és megkísérelhetne létrehozni egy olyan ázsiai struktúrát, ami bármely országgal nyitott az együttműködésre, egy olyan struktúrát, amely nem azon a feltevésen alapul, hogy minden ország alapvetően agresszív, mégis elég rugalmas ahhoz, hogy ellenálljon bármely ország hegemonista törekvéseinek. Amerikának talán eljött az idő arra, hogy elismerje, hogy az együttműködés nem szívesség, amit egyik ország a másiknak tesz, hanem közös érdek. Kína az egypólusú világrend megszüntetésének híve, de ezzel nem azt akarja elérni, hogy a multipolaritás jegyében az Egyesült Államok elveszítse jelentőségét a világgazdaságban. Az USA továbbra is fontos és nélkülözhetetlen maradna, csak meg kell majd tanulnia csapatjátékosként együttműködni. Az Egyesült Államok gyanakvóan 82
Szunomár Ágnes: Kína nemzetközi előretörése-multipolaritás, ahogy ők képzelik, Világgazdasági Intézet, Budapest 2012 felhasználásával http://vilaggazdasagi.blog.hu/2012/02/22/kina_nemzetkozi_eloretorese_multipolaritas_ahogy%20_ ok_kepzelik Letöltve: 2012. március 28. 67
szemléli Kína megerősödését, azonban a közöttük lévő gazdasági függőség pozitív várakozásokra adhat kilátást. Japán és az ázsiai országok ugyan tartanak Kínától, de nem érdekeltek egy Kína-ellenes, USA vezette szövetségi rendszerben. Emiatt egyfajta hintapolitikát alkalmaznak, mert így részesülhetnek a Kínával való együttműködés előnyeiből, ugyanakkor politikai szuveneritásuk sem kerül veszélybe. A KNK semmiképpen sem akarja kiélezni konfliktusát az Egyesült Államokkal, de bármit is tesz Kína, az USA úgy érzi, hogy őt teszi ezzel kissebé. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államoknak az ázsiai országgal, mint veszélyforrással kellene számolnia. Kína nem törekszik arra, hogy határon túli támaszpontokat szerezzen, viszont gazdaságilag mindenhova beépül, ahova csak tud. Amerikának látnia kellene azt, hogy a KNK valóban még nem elég erős ahoz, hogy a világ vezető hatalmává váljon. Megeshet, hogy nemzetgazdasági teljesítmény alapján pár éven belül a kínai gazdaság megelőzi az amerikait, de az USA még így is számos területen behozhatatlan előnnyel rendelkezik majd. Könnyen megeshet, hogy az Egyesült Államok nem eléggé látja át a kínai fejlődés során kialakult helyzetet. Ha belegondolunk nem is olyan biztos, hogy Kína szuperhatalmi szerepre törekszik, csupán Amerika gondolja így. Az a tény, hogy a Kínai Népköztársaság még sohasem vett részt olyan aktívan a nemzetközi életben, mint azt napjainkban teszi, nem biztos hogy azt jelenti, hogy ezzel az Egyesült Államoknak akarna rosszat. A jövőt ugyan nem láthatjuk előre, de talán a nyugatnak jobb lenne belenyugodnia Ázsia erősödésébe. Az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság közötti építő párbeszéd csak akkor fogja kiállni az idő próbáját, ha közös érdekek mentén folyik. A konfrontáció olyan helyzetet teremt, amelyben minkét fél csak veszíthet. Éppen ezért egy egységes jövőkép kialakítása szükséges a békés viszony fenntartásához.83
83
Henry Kissinger: Korszakváltás az amerikai külpolitikában?, A 21. századi Amerika diplomáciai kérdései, Panem-Grafo, Budapest 2001, p. 112-113. 68
5
KONKLÚZIÓ84 A 21. század eddig eltelt éveiben hosszú távú tendenciák kezdtek kialakulni,
elkezdődött az egypólusú világrend határozott eróziója. A gazdasági szférában megjelent az Európai Gazdasági Térség és Kelet-Ázsia, az USA erejét gyengítő vetélytársak szerepében. Az Egyesült Államok tekintélye és vonzereje csökkent világszerte, ezáltal az amerikai külpolitika egyoldalú érdekérvényesítése már kevésbé képes megvalósítani törekvéseit. Az USA szerepét Ázsiában belátható időn belül két fontos geopolitikai kérdés fogja meghatározni. Mégpedig az, hogy Kína esetleges elsőrendű regionális hatalommá válása, valamint növekvő világgazdasági törekvése hogyan valósul meg a gyakorlatban, és ez Amerika számára mennyire lesz elfogadható. Az ázsiai politika sorsa elsősorban Kínához kötődik. A nagyhatalmak közötti küzdelemben, ami a kínai külpolitika jövőjéért folyik, két fő irányvonal kezd kirajzolódni. Az egyik nézet szerint a világ felismeri majd, hogy Kína nem veszély, hanem hatalmas lehetőség. Ha ez megtörténik, akkor a Kínai Népköztársaság békésen tud majd beilleszkedni a nemzetközi rendbe, különösképp akkor, ha az a multipolaritás irányába fejlődik tovább. A másik nézet szerint Kínának nem lesz lehetősége az Egyesült Államok által uralt globális rendbe való integrálódásra, és könnyen megeshet, hogy az érdekek ütközése komolyabb háborús konfrontáció kiéleződéséhez vezet majd. Az eddig elmondottak alapján az Amerikai Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság kapcsolatainak jövőbeli alakulását illetően inkább optimista vagyok. A két óriás között mindig is lesznek érdekellentétek, de el kell fogadnunk, hogy ez a globalizálódó világunk velejárója. Kínában a konfucianizmus miatt csak hosszú távon várható lényeges társadalmi változás. Az USA és az EU a nyugati gondolkodású etikai rendszert szintén csak hosszú távon tudná elfogadtatni Kínában, ha egyáltalán sikerülne is valaha. Azonban az ellenérdekek szülte összetűzéseket egyik ország sem engedné odáig fajulni, hogy abból egy olyan helyzet alakuljon ki, ahol a dolgok irányíthatatlanná válnak. Egy lehetséges, minden eddiginél pusztítóbb világháború bekövetkezte esetén Kínának és Amerikának is túl sok lenne a vesztenivalója. Ezt tudják mindketten, talán éppen ezért 84
Szunomár Ágnes: Kína nemzetközi előretörése-multipolaritás, ahogy ők képzelik, Világgazdasági Intézet, Budapest 2012; Nagy László – Rácz Lajos: Nemzetközi erőközpontok a 21. század elején, Hadtudomány, Budapest 2008/1.; Németh Iván: Új fejlemények az orosz-kínai-indiai háromoldalú együttműködésben, Magyar Tudományos Akadémia VKI, Budapest 2008; valamint Tálas Barna: A Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok múltja, közelmúltja, jelene és jövője, Magyar Tudományos Akadémia VKI, Budapest 2007, p. 68-69. felhasználásával 69
próbálnak kompromisszumos megoldásokat találni problémáikra. Leginkább az Egyesült Államok szükségszerű feladata ez, hiszen könnyen megeshet, hogy „a világ elfordul” tőle és magára hagyja az összes gondjával együtt. Kína békésen együttműködik a nagyhatalmakkal, egyre nagyobb tekintéllyel rendelkezik körükben, és úgy tűnik, hogy az idő is neki dolgozik. Pont emiatt Kína talán lehetne egy kicsit megértőbb Amerikával szemben, hiszen a világgazdaságban már hosszú évtizedek óta tekintélyes helyet foglal el, és nehezére esik elfogadnia, hogy pozícióját a kínai felemelkedés egyre jobban veszélyezteti és megkérdőjelezi. Világunkban jelenleg egy stratégiai versenyfutás kirajzolódása van folyamatban, ami azt a kérdést hordozza magában, hogy a Kínai Népköztársaság képes lesz-e megfelelő időben és módon elegendő gazdasági, politikai és katonai hatalomra szert tenni, mielőtt riválisa és annak szövetségesei visszanyernék erejüket és megakadályoznák a kitűzött céljai elérésében. Ha Kína ereje elegendőnek bizonyul majd ahhoz, hogy fejlődése békésen menjen végbe, akkor az Egyesült Államoknak célszerűbb lenne hegemóniájának esetleges megszűnését békés átmenettel megvalósítani, és átadni helyét az ázsiai Kína korszakának. Azonban a történelem során még sohasem volt ilyesmire példa, így valószínű, hogy ezután sem lesz. Az Amerikai Egyesült Államok nem adja fel, még akkor sem, ha az őt ért megpróbáltatások egyre keményebbnek bizonyulnak. Továbbra is bizakodnak egy könnyebb jövőben, ahol elérhetik küzdelmeik értelmét és eredményét. Biztosra vehetjük, hogy ez a játszma nem lesz könnyű sem Amerika, sem Kína, sem pedig a világ számára. „So it is with America. Each time I look at the flag, I’m reminded that our destiny is stitched together like those fifty stars and those thirteen stripes. No one built this country on their own. This Nation is great because we built it together. This Nation is great because we worked as a team. This Nation is great because we get each other’s backs. And if we hold to that truth, in this moment of trial, there is no challenge too great; no mission too hard. As long as we’re joined in common purpose, as long as we maintain our common resolve, our journey moves forward, our future is hopeful and the state of our Union will always be strong. Thank you, God bless you, and may God bless the United States of America.” /részlet Barack Obama „State of the Union” beszédéből 2012/
70
6
IRODALOMJEGYZÉK
BASSA ZOLTÁN: Japán és helye a világgazdaságban, Dr. Majoros Pál: Régiók a világgazdaságban c. könyv, Perfekt Kiadó, Budapest 2011 DANI ÁKOS – TŐRÖS ÁGNES: Kínai szuverén alapok: út a tartós fejlődéshez?, Pénzügyi Szemle 2011, p. 237-249. DEÁK ANDRÁS: A szovjet kihívástól a partnerségen át az orosz kihívásig: egy makacs bilateralizmus története, Magyar Külügyi Intézet, Budapest 2011 FARKAS PÉTER – SZABÓ ZSOLT: Kína szerepe a nemzetközi pénzügyi rendszerben, Magyar Tudományos Akadémia VKI, China Network Tanulmányok, Budapest 2009 GERGELY ATTILA: A kínai-japán viszoy és perspektívái, Kína: Realitás és esély - 1. kutatási évad, Magyar Tudományos Akadémia VKI., Budapest 2007 HENRY KISSINGER: Korszakváltás az amerikai külpolitikában?, A 21. századi Amerika diplomáciai kérdései, Panem-Grafo, Budapest 2001 HERMAN VAN ROMPUY: EU-US Summit for further strengthen the transatlantic relationship, Brussels, 2011. november 25., http://www.european-council.europa.eu, Letöltve: 2012. március 24. HERMAN VAN ROMPUY: Remark by Herman Van Rompuy, President of the European Council following the EU-US Summit, Washington, 2011. november 28. INOTAI ANDRÁS: Kína világgazdasági szerepének erősödése – Az exportorientált „modell” jövője, Magyar Tudományos Akadémia VKI, Budapest 2010. 206. szám INOTAI ANDRÁS: Kína világgazdasági szerepének erősödése – Az exportorientált „modell” jövője, Magyar Tudományos Akadémia VKI, Budapest 2010. 206. szám Letöltve: 2012. február 14. JAMES J. PRZYSTUP: Japan-China Relations – Another New Start, Comparative Connections (A Triannual E-Journal on East Asian Bilateral Relations); Institute for National Strategic Studies (National Defence University) 2011 JORDÁN GYULA – TÁLAS BARNA: Kína a modernizáció útján a XIX-XX. században, Napvilág Kiadó, Budapest 2005 KULCSÁR KÁLMÁN: Kína a világpolitikában, Akadémia Kiadó, Budapest 2007 LUDVIG ZSUZSA: Kína és Oroszország: Együttműködés vagy rivalizálás? (absztrakt), China Network Tanulmányok, Budapest 2009 LUDVIG ZSUZSA: Oroszország és Kína: A partnerség határai, Magyar Tudományos Akadémia VKI, Műhelytanulmányok 80. szám, Budapest 2008 71
LUDVIG ZSUZSA: Oroszország szerepe a világgazdaságban, Dr. Majoros Pál: Régiók a világgazdaságban c. könyv, Budapest 2011, p. 137-171. MAGYARICS TAMÁS: Az Egyesült Államok külpolitikájának története, Eötvös József Könyvkiadó, Budapet, 2000, p. 339 DR. MAJOROS PÁL.: Kína, a világgazdaság műhelye, Régiók a világgazdaságban c. könyv, Budapest 2011 DR. MAJOROS PÁL: Régiók a világgazdaságban, Perfekt Kiadó, Budapest 2011 MARC LABONTE and GAIL E. MAKINEN: Makinen: CRS Report for Congress, Monetary Policy and Federal Reserve: Current Policy and Conditions, USA 2008 MATURA TAMÁS: 2016: az amerikai hegemónia vége?, Magyar Külügyi Intézet, MKI-elemzések, Budapest 2011 MATURA TAMÁS: Az EU és Kína kapcsolatok története és kínai percepciója, Európai Parlamenti Szemle, Budapest 2009. augusztus MATURA TAMÁS: Kína külpolitikája és a tizenkettedik ötéves terv Magyar Külügyi Intézet, MKI Elemzések, Budapest 2011 MONORI GÁBOR: Kína. A válság természete, mértéke és minősége, valamint a válságkezelés, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest 2009 NAGY LÁSZLÓ – RÁCZ LAJOS: Nemzetközi erőközpontok a 21. század elején, Hadtudomány, Budapest 2008/1. NÉMETH IVÁN: Új fejlemények az orosz-kínai-indiai háromoldalú együttműködésben, Magyar Tudományos Akadémia VKI, Budapest 2008 PAP ZSÓFIA: Kína tényleg felvásárolja Európát? Budapest 2011 RÁCZ LAJOS: A kínai-amerikai kapcsolatok 2009 elején – magyar szemmel (absztrakt) Chinanetwork Tanulmányok, Budapest 2009 RAMESH ADHIKARI and YONGZHENG YANG: What Will WTO Membership Mean for China and Its Trading Partners?, IMF Financial Development Magazine 2002, Volume 39, no. 3 Letöltve: 2012. január 10. SIMAI MIHÁLY: Az Orosz Föderáció és az Egyesült Államok kapcsolatai a XXI. század első évtizedében, Magyar Tudományos Akadémia VKI, Budapest 2008 SZABÓKI JUDIT: Az Amerikai Egyesült Államok és Kína kapcsolatai az 1990-es években, Külkereskedelmi Főiskolai Füzetek, 8. SZILÁGYI JUDIT: A válság hatása az Egyesült Államokra, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest 2009 72
SZILÁGYI JUDIT: Az USA és Kína kapcsolatai, különös tekintettel a gazdaságra, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest 2008 SZUNOMÁR ÁGNES: Hu Csin-tao a Fehér Házban, Magyar Tudományos Akadémia VKI; Vélemények, Kommentárok, Információk, Budapest 2011, 217. szám. SZUNOMÁR ÁGNES: Kína nemzetközi előretörése-multipolaritás, ahogy ők képzelik, Világgazdasági Intézet, Budapest 2012 TÁLAS BARNA: A Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok múltja, közelmúltja, jelene és jövője, Magyar Tudományos Akadémia VKI, Budapest 2007, p. 68-69. TÁLAS BARNA: Kína és az Egyesült Államok, Köz-Gazdaság, 2007. 2. szám p. 85-102. TÁLAS BARNA: Merre tovább, Kína? Nemzet és Biztonság 2010, III. évf. 4. szám, p. 8290. TÁLAS BARNA: Válságkezelés kínai módra, Nemzet és Biztonság 2009, II. évf. 5. szám, p. 65-79. TUSOR ANITA: Szövetség vagy versengés? Mérlegen az orosz-kínai kapcsolatok, Kitekintő.hu, Budapest 2011. október 3. VARGA GERGELY: Költségvetési kényszer és stratégiai viták az Egyesült Államokban, ZMNE Stratégiai Védelmi Kutatóintézet, Elemzések 2011/6, Budapest WILLIAM H. COOPER: U.S. – Japan Economic Relations: Significance, Prospects, and Policy Options; Congressional Research Service, 2012. február, http://www.crs.gov YUE JIANYONG: Békés felemelkedés – realitás vagy vágyálom? (Polonyi Péter fordítása), Kül-Világ Folyóirat, 2006, III. évfolyam, 3-4. szám, p. 56-75.
73
Online anyagok http://www.imf.org http://www.vki.hu http://www.guardian.co.uk http://www.chinanetwork.hu http://www.kulugyiintezet.hu http://biztpol.corvinusembassy.com http://www.kulugyiintezet.hu http://www.asiaport.hu http://www.brookings.edu/Economy.aspx http://www.crs.gov http://www.gtm.hu http://www.european-council.europa.eu http://www.pbc.gov.cn http://www.chinanetwork.hu/portal/downloads/MAGYAR/publikacio/2008%20tanulmany ok/4-08-Farkas-Szabo.pdf Letöltve: 2011. november 20. http://www.kul-vilag.hu/2006/0304/polonyi.pdf Letöltve: 2011. december 4. http://profitline.hu/hircentrum/hir/247987/Kereskedelmi-kerdesekrol-targyal-Kina-es-azUSA Letöltve: 2011. december 14. http://www.vki.hu/kot/ecostat/06-Szekely-Doby-Andras-es-Szilagyi-Judit.pdf Letöltve: 2012. január 5. www.vki.hu/sn/sn_206.pdf Letöltve: 2012. január 10. http://www.chinanetwork.hu/portal/downloads/MAGYAR/publikacio/2009%20tanulmany ok/Rcz_osszefoglo.pdf Letöltve: 2012. január 10. http://index.hu/kulfold/2012/01/13/a_hetvegen_valaszt_tajvan/ Letöltve: 2012. január 29. http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/obama_evet_ertekelt.508658.html Letöltve: 2012. január 30. http://www.chinanetwork.hu/portal/downloads/MAGYAR/publikacio/2008%20tanulmany ok/2-06-Szilagyi.pdf Letöltve: 2012. február 2. 74
http://hvg.hu/vilag/20111122_usa_kina_megallapodas Letöltve: 2012. február 3. http://biztpol.corvinusembassy.com/?module=corvinak&module_id=4&cid=88 Letöltve: 2012. február 10. http:// neb.kezek.hu/letoltes.php?letolt=257 Letöltve: 2012. február 10. http://kulszemle.nolblog.hu/archives/2011/10 Letöltve: 2012. február 15. http://hvg.hu/Tudomany/20110429_huawei_zte_telekommuniacio_per Letöltve: 2012. február 24. http://www.vg.hu/velemeny/a-kozgazdaszok/roubini-a-valutacsatak-kereskedelmihaboruva-valhatnak-364840 Letöltve: 2012. február 25. http://www.euvonal.hu/index.php?op=kozossegi_politikak&id=18, Letöltve: 2012. március 14. http://eeas.europa.eu/china/index.en.htm, Letöltve: 2012. március 14. http://www.asiaport.hu/hirek/gazdasagi-hirek-azsia/24-csucson-a-kinaikuelkereskedelem.html Letöltve: 2012. március 14. http://www.wto.org/english/news_e/news12_e/dsrfc_13mar12_e.htm Letöltve: 2012. március 14. http://www.asiaport.hu/hirek/gazdasagi-hirek-magyarorszag/433-feketen-feheren-a-kinaigazdasagrol.html Letöltve: 2012. március 14. http://www.asiaport.hu/hirek/gazdasagi-hirek-azsia/1577-koezoes-amerikai-japan-europaipanasz-kina-ellen-a-vilagkereskedelmi-szervezet-eltt.html Letöltve: 2012. március 14. http://index.hu/gazdasag/vilag/2012/03/14/ujabb_konfliktus_az_egyesult_allamok_es_kina _kozott/ Letöltve: 2012. március 15. http://www.grotius.hu/publ/displ.asp?id=VVPFKY Letöltve: 2012. március 16. http://www.aranymagyarorszag.hu/hirek_jo-nekunk-az-aranyfedezet-_502 Letöltve: 2012. március 21. http://www.dehir.hu/vilag/a-standard-poors-leminositette-az-usa-t/2011/08/06/ Letöltve: 2012. március 21. http://www.fmprc.gov.cn/eng/wjb/zwjg/zwbd/t807552.htm Letöltve: 2012. március 24. http://vilaggazdasagi.blog.hu/2012/02/22/kina_nemzetkozi_eloretorese_multipolaritas_aho gy%20_ok_kepzelik Letöltve: 2012. március 28. http://www.mfor.hu/cikkek/Az_amerikai_allamadossag_otode_van_a_kinaiak_kezeben.ht ml Letöltve: 2012. április 5. 75
7
MELLÉKLETEK
1. VILÁGTÉRKÉP
2. KÍNA TÉRKÉPE
76
3. AZ E GYESÜLT ÁLLAMOK ÉS KÍNA ÁLLAMADÓSSÁGÁNAK ALAKULÁSA
Az Egyesült Államok államadóssága
Kína államadóssága
77
