Szösszenet (Kicsit másként) Tanár = a nemzet napszámos rabszolgája. Dolgozik, a lelkét kiteszi, a szamarakból okos embereket varázsol, és mit kap cserébe? Ezt: – Már megint dolgozatot írunk? – Igen, már harmadszorra írjuk meg ugyanazt! – És akkor még leckét is csináljunk! Folyton nyaggat minket, hogy tanuljunk! – Ja, pedig van más dolgunk is! – Rossz jegyet is csak azért ad, mert pikkel ránk! – Ez a bosszúja azért, hogy nem kedvel minket! Akkor, most próbáljuk nézni a dolgokat a tanár szemszögéből. – Már harmadszorra kel ugyanazt a dolgozatot megírassam, mert nem tanulnak. Semmibe veszik, amit mondok, holott az ember kiteszi a lelkét azért, hogy legyen belőlük valaki. És mi a hála? Nem írnak leckét, visszabeszélnek, fellázadva az órát szabotálják, a segítségért köszönetet nem mondanak. – Szerintetek igaza van? Igaza van. Hogy mit adnak cserébe a diákok a tanároknak? Ezt próbájuk nektek most egy szólásmondással visszaadni. „Annak az asztalára piszkítanak, aki „enni” ad nekik.” – De ez, ugye nem lényeg srácok? Elvégre: amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten! Már csak egy tükör kéne, ami felfedi a valóságot… Ferger Annamária, Petz Éva
Te ismered a tanáraidat? Ha nem, akkor jó lapot tartasz a kezedben! Iskolaújságunk szerkesztősége ugyanis lehetőséget kínál neked arra, hogy jobban megismerd őket! A februári számunk interjú alanya,
Gyenge Viktória, Viki néni, aki a 10. osztályosok osztályfőnökeként, illetve német és angol szakos tanárként ismert. 1. Ha jellemezhetné önmagát három szóval, mi lenne az? – Érzékeny, alkalmazkodó, kedves 2. Ha lehetne három kívánsága, mit kívánna? – Én csak egyet kívánnék, mégpedig azt, hogy legyek mindig boldog. Így minden kívánságom teljesülne. 3. Egy lakatlan szigetre mit és kiket vinne magával? – Erre a kérdésre sosem tudtam válaszolni. Mindenesetre vinnék magammal egy társat, mert különben megbolondulnék egyedül; a kispárnámat, mert nem tudnék nélküle aludni és egy „terülj, terülj asztalkámat”, így nem hiányozna semmi. 4. Már kislány korában tudta, hogy felnőttként tanár lesz? Ha nem, mi szeretett volna lenni? – Nem, mert édesanyám óvónő volt, és óva intett attól, hogy pedagógus legyek. Nagyon hosszú ideig sebész szerettem volna lenni, de mire odáig jutottam volna, már más érdekelt.
5. Jó tanuló volt? Szeretett iskolába járni? - Jó tanuló voltam, mindig a kitűnő közelében álltam. A tanulás számomra nem volt megerőltető, főleg, hogy jó volt a közösség is. 6. Miért pont német és angolszak? – A német nyelvet 6 éves koromban már itt kezdtem tanulni a Vörösmartyban, emellett az édesanyám felől sváb származású vagyok. Az angol nyelvet manapság már muszáj tanulni, mert nélküle nem igazán lehet megélni. A két nyelv az idegenforgalmi tanulmányaim hozománya. 7. Miért szeret a gimnáziumi részlegen tanítani? –Azért szeretek itt tanítani, mert ebben a korosztályban már lehet követelni, a kicsiktől csak a verseket és a mondókákat lehet számon kérni. Szeretem, hogy sok tudást tudok gyorsan átadni. 8. Ha tehetné, mit változtatna meg a világon? – Eltüntetném az emberekből a kegyetlenséget és a céltalan erőszakot. 9. A pedagógushivatás előtt külföldön élt és dolgozott. Milyen területen dolgozott? Szerette csinálni? Sokban különbözött az írországi élet a magyarországitól? – Az idegenforgalomban dolgoztam, üdülési jogok cseréjével foglalkoztam egy Call Centerben (telefonos központ) és szerettem csinálni. Csak éppen nagy volt a honvágyam. Írországban az életszínvonal jobb, és az erkölcsök lazábbak. Az ír emberek nagyon közvetlenek, barátságosak, és ami lényeges, hogy nem rosszindulatúak. Csupán az volt furcsa, hogy nagyon harsányak, sokat kiabálnak és impulzívak.
10. Megbánta a döntését, hogy hazatért? Ha igen, miért? Ha nem, miért? – Meg is bántam, meg nem is. Megbántam, mert itthon nehezebb az élet, nehezebb megkeresni a betevőt, és a gyerekeknek is könnyebb lenne kint az érvényesülés. Nem bántam meg, mert itt vannak a barátaim, a családom és a megszokott környezetem. 11. Valentin nap lesz február 14-én. Tinédzserként, hogyan készült erre a napra? Hogyan élte meg ezt a napot? – A Valentin napot nem volt szokás ünnepelni, amikor én tinédzser voltam. 1995 körül kezdtem én ezt az ünnepnapot megismerni. A férjemmel virággal, apró kedvességekkel ünnepeltük egy ideig, de az évek során ez elmaradt. Személy szerint én ezt a napot pénzlehúzásnak tartom. 12. A tizedik osztályban Lilla néni helyét vette át. Hogy érzi, elfogadták Önt? Összeszokott már az osztályával? Miben kellene fejlődniük? Megtalálták a közös hangot? – Úgy érzem elfogadtak és a közös hangot is sikerült megtalálnunk. Hogy miben kellene fejlődnünk? A „gyerekeimnek” szorgalmasabbnak kellene lenniük és tisztelettudóbbaknak. Az sem lenne hátrány, ha megfogadnák, amit mondok nekik, különben hiába próbálok állandóan a lelkükre beszélni. Szeretném, ha a közeljövőben egyre inkább fiatal felnőttként kezdenének gondolkozni és megtanulnák, mi az a felelősségteljes viselkedés. Én pedig kész vagyok nap mint nap tanulni és fejlődni. 13. Anyaként nehéz lehet megtalálni az egyensúlyt a pedagógia és a nevelés között. Hogyan sikerül Önnek fenntartani otthon az egyensúlyt anélkül, hogy a gyermekeit hanyagolná?
– Tényleg nagyon nehéz fenntartani az egyensúlyt, mert itt az iskolában egész nap fegyelmezek és a legnagyobb ellenállás mellett is próbálok a gyerekekbe erőltetni egy kis angol tudást, és mire hazaérek, már nincs türelmem. Ezt a gyerekek is érzik, így amikor türelmetlen és ideges vagyok velük szemben, nem tetszik nekik. Ezt azonban félre kell tennem, mert a kisfiam még kicsi, igényli a törődést. A hétköznapok mellett a hétvége is sűrű, a sok teendő elvégzése után, csak a vasárnap marad, ami viszont nagyon kevésnek bizonyul. Ha azt szeretnénk, hogy együtt legyen a család, akkor tudatosan kell programot szerveznünk az időbeosztást figyelembe véve.
Lélektánc Gyönyörű a virág, De vékony a szára. Mit sebző tüske díszít, Csak álnok gondot szít: kínt. Védtelen, törékeny, Bárhogy is nézem: Halandó. S ha eljön a vég, Szirmait hullajtja szerte szét. Az Ő hamva: Vérvörös szirma. Melyet, ha felkap a szél, A célja maga a végtelen ég.
Aniza
Csokiszív pillangóval Február 14. Valentin-nap. Gyűlölöm. A tortabevonót, a szív alakú tésztaszaggatót, a forró sütőt és Őt is. Gyűlölöm a tortabevonót, mert nem tudom, hogyan kell felvinni, gyűlölöm a szív alakú tésztaszaggatót, mert idegességemben eltörtem. Ki nem állhatom a forró sütőt, mert vagy századszorra égetem meg vele az ujjam, és rettenetesen gyűlölöm Őt, mert szeretem, és egy olyan nevetségesen primitív dolgot vált ki belőlem ezen a francos Valentin-napon, mint az örömszerzés miatti sütögetés. Azért sem kedvelem, mert a közelében furcsán megdobban a szívem és az idő, mintha még a gyomromban repkedő pillangóknak is megállna. Esztelenül csapkodnak a pimaszok, elindítva bennem egy forró hullámot, éreztetve velem a tényleges közelségét és a nagyon is valós érzéseimet. Azért sem szeretem, mert a pillantásától a földbe gyökerezik a lábam, folyton elpirulok és nevethetnékem támad; az is rettenetes, hogy egyfolytában mosolygok. Szörnyű az is, hogy állandóan őt lesem, és ha nem látom, elszomorodok; és mindent összevetve már az is borzalmas, hogy egy ilyen idegesítő ipse miatt sütök! Valentin-napra sütök! – Mit csinálsz? – kérdezi a húgom kizökkentve a gondolataimból. – Sütök. – Sütsz. – néz rám döbbenten, mintha minimum elmebajos lennék. – Csoki szívet sütsz! – Igen, a Valentin-nap miatt sütök! Elvégre ma van! – Ahogy ismét rá gondolok, megremeg a gyomrom a sok-sok pillangótól, és ha lehet, még mérgesebb leszek Rá. – A szentségit! Meg kell szabaduljak ezektől a nyamvadt szárnyas dögöktől! Át kell adjam
neki őket a szívekkel együtt, hogy végre már Őt is idegesítsék, ne csak engem kínozzanak! A húgom a kirohanásomra reagálva gyanúsan méregetni kezd, majd néhány másodperc elteltével felnevet. Mielőtt felfortyanhatnék a nevetésén, a kezembe nyomja az újságot, melyen a következő dátum látható: február 13. – Bakker! Ennyit a csoki szíves pillangókról…
Petz Éva
"A szerelem az, ha anya csinál kávét az apunak és mielőtt odaadja neki, megkóstolja, hogy jó-e az íze." "Amikor nagyinak begyulladtak az ízületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is ízületgyulladása van. Ez a szeretet." Rebeka - 8 éves "A szeretet az, amikor anyu a legfinomabb csirkehúst odaadja apunak."
Gyerekek a szerelemről Az emberek azért házasodnak, mert szerelmesek lettek, vagy pedig az egyik házastárs öröksége miatt. /Zsolt 10éves / A férfi és a nő közötti kapcsolat a szerelem, amelyben testi szerelmet is végeznek. Ez már házassághoz is vezethet. /Tamás 10 éves/ Hát én úgy lettem, hogy az apukám nagyon vágyott egy gyerekre, de egy papának nem lehet gyereke, ezért elkezdett keresni egy mamát. Egy jó nagy mellű nőt keresett feleségnek, mert a mamáknak nagyon kell a mell, mert azon szoptatják a kisbabájukat. /Zoltán 7 éves/ Szerintem a gyerek egy szerelemből születik. Egyik este megtörténik a dolog. Ehhez nagy bátorság kell. /Károly 9 éves/ "A szerelem az, ha egy lány parfümöt fúj magára, a fiú pedig arcszeszt, aztán találkoznak és szagolgatják egymást."
Kell egy társ, Ki ott van Veled. Ki ha baj ér Megfogja kezed. Kit a sors is Neked teremtett S örömben, bánatban Ő ott van melletted. Ha megtalálod végre Életed szerelmét, Ne engedd őt el, Szorítsd két kezét!
Tünemény
Ki volt Jézus Krisztus? Úr, hazug vagy őrült?
maga az ószövetségi próféták által megjövendölt Megváltó. Jézus többek között abban különbözik más vallások meghatározó
Josh Mcdowell: Több mint ács (More than a Carpenter).
egyéniségeitől (Buddhától, Mohamedtől vagy éppen Konfuciustól),
Timóteus Társaság, Budapest 1998. 122. p.
hogy egy megdöbbentő dolgot állított saját magáról, mégpedig azt, hogy ő maga Isten.
Ki ne tette volna már fel magának a kérdést, hogy valójában
Sokan azt gondolják, hogy Jézust csupán az utókor ruházta
kicsoda Jézus Krisztus. Josh Mcdowell Több mint ács című könyve
fel isteni tulajdonságokkal. A könyv részletesen bemutatja, hogyan
az alapkérdést járja körül, amely a nyugati civilizáció emberében
tekintettek a tanítványok Jézusra, és hogyan vélekedett ő saját
élete során legalább egyszer minden bizonnyal megfogalmazódik. A
magáról. Péter így vallott róla, amikor mestere válaszára válaszolva:
nyugati világ, azaz az európai és az „angol-szász” (USA, Kanada,
„Te vagy a Krisztus, az élő Isten fia” (Mt 16,16). Márta, Jézus
Ausztrália, Új-Zéland) kultúra három alappilléren nyugszik: a zsidó-
közeli ismerőse így szólította meg őt: „hiszem, hogy te vagy a
keresztény kultúrán, az antikvitás vívmányain és a mindenkori
Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba” (Jn 11,27)
nemzeti hagyományokon (nyelv, népművészet, mondavilág stb.).
Nátánáel pedig következőképpen nyilatkozott: „Mester, te vagy az
Ebből adódóan a három pillér egyikének, azaz a kereszténység
Isten Fia, te vagy Izráel királya.” (Jn 1,49)
„vallásalapítójának”
identitása
mindannyiunk
számára
megkerülhetetlen kérdés.
Jézus azonban követői és az utókor számára is teljesen egyértelművé tette, hogy ő is ekképpen tekint saját magára. A János
Jézus Krisztusra az első században élt zsidó férfira sokan
evangéliumában olvashatjuk a sánta meggyógyításának esetét a
nagy vallási vezetőként, bölcs emberként tekintenek. Josh Mcdowell
Betesda tavánál, amely után a farizeusok szemére vetették, hogyan
a
az
merészeli megsérteni a nyugalom napjára vonatkozó előírásokat.
igazságalapját, mígnem arra a következtetésre nem jut, hogy ez teljes
Jézus ellenvetéseiket így válaszolja meg: „Az én Atyám mind ez
mértékben lehetetlen. Jézus ugyanis egész életét, tanítását,
ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” (Jn 5,17). Ez a kijelentés a
cselekedeteit alárendelte legfontosabb üzenetének, amely szerint ő
vallásos törvények uralma alatt álló ókori Izraelben főbenjáró bűn
Biblia
alapján
megvizsgálja
ennek
a
lehetőségnek
volt, hiszen Jézus („az én Atyám”) kijelentés által egyenlővé tette
elolvassa az Újszövetséget, és nem arra a következtetésre jut, hogy
magát Istennel.
Krisztus Istennek tartotta magát, az ugyanolyan vak, mint az, aki
Mcdowell gondolatmenetében egyértelművé teszi, hogy sem Jézus, sem tanítványai, sem az Újszövetség egésze nem teszi
verőfényes időben kiáll az ajtó elé, és azt mondja, hogy nem látja a napot.” (Josh Mcdowell: Több mint ács)
lehetővé azt az esetet, hogy ő az emberiség történetének egy nagy morális tanítómestere lett volna. Hazug lett volna tehát Jézus, és
Bechtel Helmut Herman
hazugok voltak tanítványai is, akik mindent hátrahagyva elindultak a világ minden része felé, hogy tanúságot tegyenek hitükről? Vagy netán őrült volt, és őrültek lettek volna a tanítványai is, akik miután az egész akkori ismert világot bejárták, és mindannyian követték őt a keresztre? Vagy éppen valóban az a személy, akinek ő és tanítványai is állították? Ezekre a kérdésekre is választ kaphat mindenki, aki elolvassa Josh Mcdowell olvasmányos és közérthető sikerkönyvét. A könyvet
keresztyén
fundamentalisták,
liberális
keresztyének,
szabadgondolkodók, megrögzött ateisták és más hitek követői számára egyaránt ajánlom. Josh Mcdowell amerikai szerző immár klasszikusnak számító könyvét a világ számos nyelvére lefordították. A könyv első angol nyelvű kiadása 1977-ben jelent meg, magyar nyelven már az 1990es évektől kezdve olvasható. A szerző 1939-ben született az
Tizenkettő Széllel szállva, Halálra váltan, A hidegtől remegek. Felém nyújtod A halállal sújtó Jeges kötelet. Ékesen szólva Átkokat szórva Feltéped szívemet. Csak intesz hátra Hogy hulljak által Kárhozott szívemmel.
amerikai egyesült államokbeli Union Cityben. Teológus, író, feleségével és négy gyermekével a texasi Dallasban él. „Ha valaki
Petz Éva
Néma vallomás (Részlet)
Téli szellő, remegő szív
Annyi mindent szerettem volna elmondani. Szépet, jót, szerelmeset. Mégis, most, hogy itt állok veled szemben, alig karnyújtásnyira, a szavak nem akarnak jönni a számra. Csak állok tétlenül és várok, mozdulni sem bírok. Szerettem volna elmondani neked, hogy te vagy a napsugár, a fény az életemben, hogy nálad jobb barátot keresve sem találnék, hogy tiszta szívből szeretlek. Köszönetet szerettem volna mondani neked azért, hogy vagy, hogy beloptad magad a szívembe; ehelyett csak válladra hajtott fejjel zokogok és hevesen dobogó szívvel azt kívánom, bárcsak örökké tartana ez a meghitt, boldog perc.[…] - Szeretlek. - suttogom végül csendesen arcodhoz közel, mit már régóta sejtesz; és rettegek a gondolattól, te nem így érzel. Várok kétségbeesve, de nincs felelet, félő, a szavaim elszálltak a hűvös őszi széllel. Lehunyt szemeidből rám tekintve édesen elmosolyodsz, ujjainkat összefűzve vallomásomra válaszolva lágyan végigsimítasz az arcomon, majd ismét magadhoz ölelsz. Szorosan ölelsz magadhoz, – érzem szíved minden egyes dobbanásának ritmusát – bódult érzés lesz rajtam úrrá, érzem, forogni kezd velem a világ. Óvatos, puha érintéseid nyomán bőröm perzselni kezd, a szívem őrülten ugrándozik a mellkasomban,- tisztán érzem néma vallomásod ellenére- őszintén, szívből szeretsz…
Petz Éva
Hideg téli szél süvít a fák ágai között. Hó borít mindent. Az ég borult és lassan kezd esteledni. Csendesek az utcák, csak egy egy autó halad végig komótosan a havas, latyakos utakon. A házak ablakain keresztül lámpafény szűrődik ki. Bent ülnek a melegben. De miért ne lennének a szoba melegében? Ilyen hidegben senki sem tartózkodik kint szívesen. Vagy mégis? Egy lány áll a havas fák alatt. Gondolatai messze járnak. Senki sem tudhatta mit csinál, esetleg mire készül. Nem is törődtek vele, hiszen amiről nem tudunk, az nem is fáj. Kezében szorongatott valamit, ami fontos a szívének. Arca piros a fagyos levegőtől. Ajkait eltakarja a sál melege. A hajfürtjei kilógnak sapkája alól, melyek táncolnak a szélben. Ahogy ott áll vacogva, könny gyűlik össze a szemében és folyton egy valamire gondol: - Miért nem jött el? Miért vert át? Lassan megfordult, könnyei patakként csorogtak végig arcán, melyeket úgy nyelt el a sálja, mint száraz föld az éltető esőt. Elengedte a papírt, mi oly fontos a szívének. Ez a két mondat állt rajta: Négykor az erdő szélén. Szeretlek. Egy fuvallat belekapott a cetlibe és magával sodorta. Ám nem tudott messze szállni. Megakadt egy fiú kabátján. Kezébe vette, elolvasta, markába szorította és szapora léptekkel elindult a lány után. Utolérte, kezét a lány vállára helyezte. A lány szíve hevesen verni kezdett, könnyei elapadtak. Lassan megfordult, a fiúra nézett. Mélyen a szemébe. - Miért sírsz?- kérdezte a fiú és közben végigsimított a lány arcán. Magához húzta, lágyan megcsókolta. A lány szorosan magához ölelte a fiút, arcát a kabátjába temette. Remegett és zokogni kezdett, de nem a fájdalomtól, hanem a boldogság melegétől. A fiú a lány hátát simogatta, nyugtatta. A hó elkezdett szállingózni. Lágy dallamokat szállított a szél. A világ megszűnt létezni körülöttük. A
fiú felemelte a lány fejét, forrón megcsókolta és dallamos, búgó hangján így szólt: - Gyere, menjünk. A lány mosolyogva bólintott. Megfogta a fiú kezét és megszorította. Egy mondat futott végig az agyán: - Ne engedj el soha. Lassan elindultak, szívükben forrósággal és örömmel...
gonoszság megdermesztette a lányt. Lassan leereszkedett a rémület sötét alakja. Egy elfúló sikoly hagyta el a lány száját, majd szíve lassulni kezdett, a nyugtalanságot a halál nyugodt világa váltotta fel. Egy utolsót dobbant a szíve. Ajkai lassan elkékültek, piros arca elfehéredett. A szobát újra átjárta a hold fénye, a radiátor melege. A lány aludt, békésen. De már a halál álomvilágában volt, ahonnan nem kellhet fel többé.
Egy Árny a sötétben. Sötét téli éjszaka volt, havazott. A hold ezüstös fénye megcsillant a friss hó tetején. Csend telepedett a városra. A kéményekből füst szállt az ég felé. Béke és nyugalom járt át mindent. Kivéve egy szobát. Egy szobát, melyben az árnyékok maga a tömör félelemmé álltak össze. A hold fényét elnyomta az Árny, sötétségbe borult a helyiség. A radiátor melegét feloszlatta a reszketés fagyos lehelete, a halál hidege járta át a levegőt. Az ágyban a lány valahol máshol járt. Messze az álmok világában. Távol a valóságtól. Nem sejtette mi vár rá, nem érzékelte a külvilág baljós történéseit. Nem sejtette, hogy az édes álmon kívül egy Árny készül a halálos ölelésre. Ahogy halkan közeledett felé, a lány egyre nyugtalanabbá vált, arcizmai összerándultak, kezei megremegtek, félelem kerítette hatalmába. Az álomvilág már nem tűnt békésnek, próbált szabadulni rémálmai szörnyű fogságából. Egyre jobban küzdött, ahogy az Árny fölé hajolt. A néma szobában csak a szívének lüktetését lehetett hallani. Minden egyes dobbanás szinte visszhangzott. Egyre gyorsabban vert a lány szíve. Hirtelen felriadt a szörnyű álomból. Szemei az Árnyra meredtek, nem bírta elfordítani tekintetét. Az Árnyból áradó
Egyetlen madár sincsen az fákon Szellő sem libben a téli tájon. Csak egy hópihe hullik előttem Büszkén csillogva és hófehéren.
Aniza
Fotópályázatunk tovább folytatódik!
Várható időjárás a következő hetekre
Februári győztesünk: Eszti néni vs ablak
Az előttünk álló időszak némi enyhüléssel mutatkozik, péntek délelőtt havazás kezdődik,ami a délutáni óráktól átvált gyenge esőbe, így a meglévő hó erős olvadásnak indul, szombattól napközben 3-4 fok is lehet, vasárnap estétől újabb csapadék érkezik észak-nyugat felől,ami eleinte eső,majd gyengülő havazásba megy át, a jövő hét végig enyhe, egyre enyhébb nappalok,illetve erős hó olvadás a legvalószínűbb,ám a Tavaszra még várnunk kell a 10 fok feletti hőmérsékletek ugyanis csak március közepe tájékán érkezhetnek meg.
Jáhn Bálint
Bank-Bareith Zsuzsa néninek megszületett a kislánya: Bank-Bareith Hanna 2012.01.18. 15.30. 51 cm és 3850 g Baba és Anyukája jól vannak! GRATULÁLUNK!
Győrffy Lilla nénit is meglátogattuk, jól van, de néha kicsit hiányzik Neki az iskola.
Kálozdi László
