Szovátai. Hírmondó. Nem elfelejteni. Augusztus 20-án. Önkormányzati tájékoztató XIV. évf szám augusztus

Szovátai Hírmondó Önkormányzati tájékoztató

XIV. évf. 136. szám 2015. augusztus

Nem elfelejteni

Augusztus 20-án

Szent István királyunk ünnepét mondták és mondják ma is az államalapítás ünnepének illetve az új kenyér ünnepének. Akik kitalálták, a „szent” helyébe kerestek valami mást, mert nem illett a nyelvükre ez a szó, de nem sok szerencsével választottak. Egyrészt azért mer az új kenyér ideje korábbra esik, hiszen már júliusban és nem augusztus derekán van az aratás dandárja, márpedig az aratási időszak végén szoktak

hálaadó ünnepséget tartani, s az új termésből készült kenyeret megszentelni (lám, már megint az a fránya „szent”) és megkóstolni. Másrészt sántít az államalapítás is. Hát miben élt akkor Árpád népe néhány gene-

ráción át, és miben élt maga István is – még Vajk néven – megkeresztelkedése és királlyá koronázása előtt? Vagy az nem volt állam, nem volt ország? És egyáltalán mi teszi azzá egy adott területet és az azon élő népet? Erős központi irányítás, egységes szerkezet? Itt megint bizonyos szóval van a bajuk azoknak, akik más jelleget szeretnének adni ennek az ünnepnek, a „keresztény” szóval. Ha azt a helyére tesszük máris értelmet nyer a mondat. Augusztus 20. a keresztény magyar állam ünnepe. István királyunk szentté avatásának ünnepe.

Nincs megalázóbb helyzet, mint amikor tárgyként tekintenek az emberre és akként bánnak vele. Teszikveszik, ahogy jónak látják. Ottfelejtik valahol, hagyják rozsdásodni, vagy ki nem eresztik a markukból, amíg egészen el nem kopik. Kényükre-kedvükre tologatják, bosszúságukat is rajta űzik ki, s a fogyasztói társadalom immár gyakorlattá vált elve szerint, addig használják, amíg szükség van rá, utána meg minden skrupulus nélkül eldobják. Egyáltalán nem szeretünk senki szemében tárgyaknak látszani. Annyira nem, hogy nehezen viseljük, ha akként kezelnek. Megdöbbenünk, ha felfedezzük, mégiscsak annak látnak, és ledermedünk. Már-már valóban tárgyakhoz hasonlóan élettelenné válunk, annyira képtelennek érezzük a szituációt, amelyben magunkat találjuk. Aztán elönt a düh: hogyan merészelik! Hogyan merészelik így kezelni az embert! Visszaélni hitével, bizalmával, jó hírével! Hogyan merészelik a végletekig kihasználni! Nem szeretjük, ha tárgynak tekintenek. Tán mert elhittük, hogy a mégoly szépen megformált anyagnál, de még a különböző anyagok egymással kombinált, bonyolult rendszerbe illesztett együttesénél is többek vagyunk, hogy nem csupán test – tömeg és forma –, de lélek és szellem vagyunk. Hát tessék ezt nem elfelejteni! Molnos Ferenc

2

Szovátai Hírmondó, 136. szám 2015. augusztus

önkormányzat Városházi anyakönyvi adatok

Bejelentett újszülöttek: Kerekes Attila (szülei: Kerekes István és Kerekes Julianna); Bucur Szőke Dániel (szülei: Bucur Szőke István és Bucur Szőke Melinda); Hajdú Sára (szülei: Hajdú Imre és Hajdú Orsolya); Magyari Hajnal (szülei: Magyari Zoltán Attila és Megyes Enikő); Dávid Amanda (szülei: Dávid Dénes és Dávid Szidónia); Antal Dalma Orsolya (szülei: Antal István és Bokor Júlia Tünde);

Isten éltesse őket!

A Polgármesteri Hivatal elérhetőségei: Cím: 545500 Szováta, Főút, 155 szám Tel: 0265 – 570218 Fax: 0265 – 570524 E-mail: [email protected] Fogadóórák Péter Ferenc polgármester: – Kedd 11,00 órától; Hegyi Mihály alpolgármester: – Szerda 11,00 órától; Domokos András jegyző: – Csütörtök 11,00 órától;

Házasságot kötöttek: Kiss Péter Szabolcs (Petőfi Sándor lakótelep E2/12 szám) – Mihály Noémi (Lövéte); Erdélyi Zsolt (Petőfi Sándor lakótelep J2/5 szám) – Albert Enikő (Nyárádszereda); Bakó Zsolt (Petőfi Sándor lakótelep F1/31 szám) – Corbeanu Rozalia (Petőfi Sándor lakótelep H1/9 szám); Codromaz Daniel (Olaszország) – Ádám Gréta Roxana (Maroshévíz); Szabó László Dénes (Mikháza) – Küsmődi Szidónia (M. Eminescu lakótelep G2/32); Harkó Károly Zoltán (Marosvásárhely) – Bokor Izabella (Fő út 163 szám); Nagy Levente (M. Eminescu lakótelep J/9 szám) – Jeremiás Márta (Fő út 85 szám); Szőcs János Sepsiszentgyörgy) – Máté Tímea (M. Eminescu lakótelep D1/16 szám); Pusztai András (Dunaszeg) – Bokor Tímea (Petőfi Sándor lakótelep M2/2 szám);

Boldog házasságot!

Elhunytak: Kiss Judit (sz. 1969) – Parajdi út 68 szám; Laczkó Alajos (sz. 1936) – Csendes utca 21 szám); Miklós Erzsébet (sz. 1961) – Tavasz utca 107 szám; Sándor Mihály (sz. 1941) – N. Bălcescu utca 14 szám;

Nyugodjanak békében!

Önkormányzati határozatok 50. sz. Határozat – a 2o15. évi helyi adók és olletékek meghatározásáról szóló 722o14 számú Tanácshatározat módosításáról; 51. sz. Határozat – Szováta Város Polgármestere végrehajtó apparátusa szerkezeti felépítésének és személyi összetételének módosításáról; 52. sz. Határozat – a Mester utca 29 szám alatti telek koncessziós tulajdonba adásáról szóló 2972-1996 számúszerződés érvénytelenításáéről és a közvetlen eladáshoz szükséges eljárások megkezdéséről; 53. sz. Határozat – egy Sas utca helyszám nélküli telek felértékeléséről szóló szakértői jelentés elfogadásáról;

54. sz. Határozat – Szováta város oktatási intézményeiben dolgozó pedagógusok ingázási költségeinek a visszatérítéséről; 55. sz. Határozat – testvérvárosi meghívásra hivatalos küldöttségek kiutazásáról és az utazási költségek biztosításáról; 56. sz. Határozat – a város területén végzett gázhálózat- és csatlakozók cseréje munkálataihoz szükséges területek a munkálatokat végzőknek átadásáról; 57. sz. Határozat – a Targu Mures 2021 elnevezésű egyesület megalapításának jóváhagyásáról illetve annak elfogadásáról, hogy ebben alapító tag legyen Maros megye;

Tíz év után a 136. lapszámnál Kitelt a tíz év azóta, hogy megbízást kaptam a Szovátai Hírmondó szerkesztésére, és azóta havi rendszerességgel, folyamatosan jelenik meg a lap. Nincs kiesés, nincs halasztás, nincsenek öszszevont lapszámok. Mindeddig betegség sem akadályozta meg az időben való megjelenést. A 15. lapszámmal 2005 augusztusában vettem át, és ma, 2015 augusztusában a 136. számnál tartok. Ez alatt a tíz év alatt kevesebb és több is lett, mint a cím fejlécében megfogalmazott önkormányzati tájékoztató, mert nem szorítkozik csupán önkormányzati hírekre, s a hasonló kiadványoknál jóval több teret kapnak benne az emberi vonatkozások. Magam is személyes ügyeimnek tartom, amikről kifejtem a véleményem. Személyeseknek, mert állásfoglalásra köteleznek, de ugyanakkor közérdekűeknek is. Molnos Ferenc

administrație publică locală

Szovátai Hírmondó, nr.136 august 2015

Turn de belvedere pe creasta dealului Adresa Primăriei Oraşului Sovata: Sovata, Str. Principală Nr. 155. Tel: 0265 570 218 Fax: 0265 570 524 E-mail: [email protected]

Hotărârile Consiliului Local Hotărârea nr. 50 – cu privire la modificarea și completarea H.C.L. nr.72/29.12.2014, privind stabilirea impozitelor și taxelor locale; Hotărârea nr. 51 – cu privire la modificarea Organigramei și a Statului de funcţii al aparatului de specialitate al Primarului Orașului Sovata; Hotărârea nr. 52 – cu privire la aprobarea rezilierii contractului de concesionare nr. 2972/1996, având ca obiect ’’preluarea în concesiune a terenului situate în orașul Sovata str. Maistrului nr. 29’’ și începerea demersurilor în vederea vânzării directe a terenului; Hotărârea nr. 53 – cu privire la aprobarea Raportului de evaluare a terenului situate în Sovata str. Vulturului f.n. ; Hotărârea nr. 54 – cu privire la decontarea cheltuielilor de deplasare a cadrelor didactice din cadrul Grupului Școlar „Domokos Kazmer”și Școala “S. Illyés Lajos” Sovata; Hotărârea nr. 55 – cu privire la trimiterea în delegație oficială a unor membrii ai Consiliului Local în localitățile înfrățite, precum și aprobarea suportării cheltuielilor de delegare și deplasare;

În data de 1 august 2011, Ministerul Dezvoltării Regionale și Turismului a parafat contractul de finanțare „Drumul sării Sovata”, ai carui beneficiar este Unitatea administrativ teritorială Oraș Sovata. Proiectul este cofinanţat din FONDUL EUROPEAN DE DEZVOLTARE REGIONALĂ (FEDR) prin Programul Operaţional Regional 2007-2013. Obiective specifice ale proiectului: dezvoltarea infrastructurii de vizitare a rezervației naturale „Lacul Ursu și arboretele de pe sărături”, diversificarea oportunităţilor de agrement din localitate în perioadele de extrasezon, precum și creșterea gradului de cunoaștere a valorilor naturale aflate pe teritoriul rezervaţiei naturale . În urma implementării proiectului s-a realizat reabilitarea și extinderea infrastructurii de vizitare a rezervației, amenajarea a 6 alei de cură/ trasee eco-didactice în lungime totală de aproximativ 2,8 km, cu 5 foișoare de obser-

vaţie, 16 popasuri/ locuri de odihnă și observare a naturii, în suprafaţă de aproximativ 9707 mp, 5 poduri/podeţe, clădiri (pavilion de odihnă, grupuri sanitare) în suprafaţă de aproximativ 460 mp, dotări cu mobilier urban (banchete, coșuri de gunoi, elemente de informare și semnalizare), sistem de iluminat public și arhitectural, sistem supraveghere video. Numărul de persoane care pot folosi simultan noile obiecte realizate prin proiect este de aproximativ 1040. Implementarea proiectului s-a realizat cu excepția unui turn belvedere, care din cauza unor modificări la proiectul inițial a fost lăsat la urmă, a fost licitat cu alte condiții din nou și urmează să fie construit într-un alt loc, cu un alt termen pe creasta dealului numit Paperdő. Lucrările turnului belvedere au fost începute în a doua parte a lunii iulie anului curent. Termenul de finalizare: un an de la darea terenului constructorului, deci vara anului viitor.

3

4


aktuális

A strukturális alapok lehívása közös érdek Ha valami jelentős infrastrukturális beruházás történik egy településen – mint amilyen a víz- és csatornarendszer felújítása, kibővítése, a víztisztító állomások és szennyvíztisztító telep, kibővítése és korszerűsítése vagy a fürdőtelep arculatának utak, sétányok révén való szebbé tétele stb. – akkor mindig uniós pályázatokról beszélünk. De ha hosszú ideig elmarad valamely szükséges beruházás beindítása – például a Május 1 utca és a város többi forgalmas utcájának leaszfaltozása –, akkor szintén az uniós pályázatokat emlegetjük. Az előbbi esetben a meglétüket, elérhetőségüket, a szerencsés hozzáférést, míg az utóbbi esetben a hiányukat. Ilyenkor a tájékozottak tengelyeket emlegetnek, amelyek mentén csoportosítják a sikeres pályázatokkal lehívható összegeket. Azt mondják, erre ennyi és ennyi van, míg másra csak annyi, vagy egyáltalán semmi. Aztán településkategóriákat sorolnak, amelyek szerint egyik vagy másik tengelyen lehívási lehetőségek nyílnak, mert azok szerint is vannak elkülönítve a pályázati összegek, lehetőségek. Más és más nyitás van egy nagyváros egy közepes város, egy kisváros és egy falu számára. Olykor logikátlanul, mert amikor a vidékfejlesztés jelszavával falusi utcák aszfaltozására lehetőség nyílt, ugyanakkor a kisvárosok ehhez nem férhettek hozzá. Mi csak szemlélhettük, hogy a körülöttünk lévő falvak sorra aszfaltozhatták az utcáikat. Az ilyen anomáliákat nem egyszer szóvá tették a városok országos tanácsában, és közvetítették az uniós pályázatok besorolásával foglalkozó kormányzati szervek felé, hogy az új ciklusban ne kövessenek el hasonló hibákat. De azt is megfogalmazták, hogy most már nem egymással össze nem függő, olykor dupla munkával járó, külön-külön futó pályázatokra, hanem egy-egy település egészére kiható és figyelemmel lévő, úgynevezett integrált pályázatokra van szükség. Lejárt egy uniós pályázati ciklus. Elmondhatjuk, hogy Szováta számára igen sok eredménnyel. Ha nem vagyunk nagyon feledékenyek, emlékszünk rá, hogy mi változott, hogyan nézett ki a város, és mi minden nem volt benne, ami ma van. Most egy új ciklus kezdődött. Még nem mutatta meg nekünk az arcát, nem láthattuk, hogy milyen lesz. Mi izgalommal várjuk, hogy mit hoz. Bizonyosan jónéhány pályázati lehetőséget. Ha nem pontosan azt és úgy, ahogyan mi szeretnénk, akkor is mozgást hoz a mostani csendesebb időszak után. Reméljük, hogy általa ismét lendületet kapnak a város korszerűsítésére tett erőfeszítések. Az utóbbi kormányzat alatt teljes mértékben elmaradtak a kormányzati pályázati kiírások. De nem csak hogy elmaradtak, ráadásul jelentős összeggel rövidítette meg a kormány az ez évi városi költségvetést, mintegy egymilliárd lejjel. Mint minden önkormányzat ebben az országban, várjuk, hogy megjelenjenek a kiírások, elkezdődjön a pályázati időszak. Jó lenne ehhez jobb feltételeket biztosítani a korábbiaknál. Ezért érdemel figyelmet minden kezdeményezés, amely a jobbítás szándékával jelentkezik, amely a fölösleges bonyolítások kiküszöbölésére, de legalább enyhítésére törekszik.

Nemrég Bukarestben tanácskoztak Románia sikeresebb uniós pályázásairól. A negyven civil szervezetet tömörítő Strukturális Alapok Lehívását Ösztönző Országos Koalícióval kezdeményezést tett egy politikai összefogásra a strukturális alapok jobb lehívásának biztosítására. A kezdeményezés augusztus 18-i bemutatóján Kelemen Hunor RMDSZ elnök és Borbély László képviselő is jelen volt. Az ernyőszervezet által bemutatott, a különböző szaktárcák miniszterei által is kedvezően fogadott intézkedéscsomag a következőket tartalmazta: - legfeljebb 2 %-os önrész befizetését a non-profit szektorban tevékenykedők számára; - 2o napos kifizetési időtartam biztosítását valamennyi szükséges okirat benyújtása esetén; - személyzeti költségekre fordítható folyamatos előfinanszírozás biztosítását a non-profit szektor számára a projekt gyakorlatba ültetésének teljes időtartamára (a támogatás törlesztő részleteinek összege 30 %-os legyen a projekt kezdetekor); - projekt-felelős megnevezését valamennyi illetékes, a projekt lebonyolításában résztvevő hatóság részéről; - a helyi közigazgatás közbeszerzési eljárásainak pontosítását, rendellenességek esetén pedig ezek számon kérhetőségét a közbeszerzést felügyelő szervek által; - töröljék el a projektben résztvevő, vissza nem téritendő támogatási keretből javadalmazható közalkalmazottak létszámának felső határát. A Strukturális Alapok Lehívását Ösztönző Országos Koalíció (Coaliția Națională pentru Absorția Fondurilor Structurale) ezekről az intézkedésekről folytat tárgyalásokat valamennyi parlamenti képviselettel rendelkező politikai szervezettel annak érdekében, hogy az ország hatékonyabbá tegye a strukturális alapok lehívását. Az RMDSZ elnöke hangsúlyozta: a Szövetség minden olyan intézkedést támogat, amely a strukturális alapok lehívása révén az ország fejlődését, az életszínvonal növekedését elősegíti. A civil szervezetek koalíciója által javasoltakat az RMDSZ belső fórumaiban is előterjeszti véleményezésre.

aktuális Kilátó a Paperdőn


5

Az erdei utak felújítása

A Medve-tó környékének értékeit, szépségeit a turisták és érdeklődők számára könnyebben hozzáférhetővé tételét szolgáló „Só útja” projekt utolsó fázisaként nekifogtak egy 28 m magas kilátó építésének Paperdőn. Először a Bérc egy magasabb pontjára tervezték a megépítését, de a geológiai vizsgálatok eredményei láttán a tervezők módosították a helyszínt, hogy megfelelő biztonságú alapra kerüljön a magas épület. A megválasztott pont már önmagában is többfelé szép kilátást biztosít, és egy ideális közeli kirándulóhely. Sokan járnak arra az év minden szakában mintegy rövidítésként is a Medve-tó és a fürdőtelep felé, de fürdőidényben a Sósárok iszapgödreibe illetve a Rigó-tó imádott vizébe vágyók útja is arra vezet. Az alap betonozási munkálatait elkezdték, építőteleppé vált a dombtető. A torony hamarosan ki fog nőni a földből (egy év határidőt kapott végül az építő). A látványterv ad eligazítót, hogy milyen formát fog ölteni. Ha majd elkészül, és a gépek nyomát eltüntetik, s körben a dombon újra zöldell a fű, lassan megszokjuk a látványát is.

Az erdei utak felújítására kiírt uniós pályázat elnyeréséről már többször volt szó, de mily hoszszú út vezet onnan még a kivitelezés elkezdéséig! Megannyi bürokratikus akadály nehezíti a gyors lebonyolítást. Most elkezdődtek a munkálatok. A Cseresznyéshegy oldalában lévő úton végzett munka eredményéről készültek itt mellékelt felvételeink.

A másik úton Cserepes-kőtől lefelé szakaszokban végzik a felújításokat. Átereszek készülnek, vízlevezető árkokat betonoznak, útburkolatot készítenek. Aztán más utak felújítása következik. Az uniós pályázatok célirányosak. A most kezdődő új ciklusban remélhetőleg az utcáink aszfaltozására is lesz elnyerhető kiírás.

6


hírek

Vásárok a sóvidéki együttműködés együ üttműködés jegyében

Akkreditálták a Szováta-Nyárád kórházat

A helyi termelők, kézművesek augusztusban két vásáron mutathatták be és értékesíthették saját termékeiket annak az együttműködési pályázatnak köszönhetően, amelyet a Sóvidék-Hegyalja Helyi Akciócsoport és a BalavásárSóvárad-Kis-Küküllő Leader-csoport bonyolít le. A két egymás utáni hétvégen megrendezett vásáron amellett, hogy bemutatkoztak és árusíthatták termékeiket a két régió termelői megismerkedhettek egymással, megteremtve ezzel a jövőbeni együttműködés lehetőségét is. Az augusztus 1-2-án Erdőszentgyörgyön megrendezett vásáron a Sóvidék-Hegyalja térségből 1o termelő vett részt a partner térség 2o termelője mellett, míg az augusztus 8-9-i árcsói vásáron a két térség termelői éppen fordított arányban voltak jelen. A termelők és a látogatók pozitív visszajelzése azt bizonyítják, hogy igény van ilyen együttműködésekre.

Az idegenül hangzó s mégis manapság oly gyakran használt kifejezés, az akkreditálás, akkreditáció tulajdonképpen alkalmassági vizsgálatot illetve bizonylatot jelent, tanúsítványát annak, hogy az illető személy, szervezet vagy intézmény jó körülmények között és megfelelő eredménnyel el tudja látni azt a feladatot, amire vállalkozott, amire hivatott. Ha egy kórház kap ilyen tanúsítványt, azt az illetékes bizottság vizsgálata előzi meg, amely az intézmény minden szegmensét országosan meghatározott szabványokhoz méri. Így történt ez Szovátán is. Még az elmúlt év novemberében egy héten át vizsgálódtak a helyszínen az Országos Akkreditációs Bizottság tagjai. „Pincétől tetőig” átnézték az épületet, felszereltségét, a kórházi procedurát a befektetéstől a kibocsátásig, a szakmai követelményeknek való megfelelést, még a betegeket is kikérdezték, miként vélekednek az orvosi és aszisztensi szolgálat színvonaláról, a beteggondozásról és egyáltalán a kórházi ellátás egészéről. A dömtést a dokumentumok bukaresti újabb ellenőrzése után hozták meg. Július végén érkezett a bizonylat, a Szováta-Nyárád kórház alkalmasnak bizonyult a mai igényeknek megfelelő, korszerű betegellátásra, és az Országos Akkreditációs Bizottság a legjobb kategóriába, a magas megbízhatóságú kórházak közé sorolta. Ezzel a döntéssel az akkreditáló bizottság bizonyította, amit a szovátaiak és a környékbeli falvak lakói már rég tudnak, hogy jó kórház a szovátai kórház, s hogy nem csupán a méreteken (épületfelület, ágyszám, orvosok száma stb.) múlik egy kórház minősége, hanem jólszervezettségen, támogatottságon és emberi hozzáálláson is, ha a minőség igényével dolgoznak valamennyien benne. A mindössze 17 ággyal (12 ágy a belgyógyászaton, 5 ágy a tüdőgyógyászaton) és gyerekgyógyászattal, röntgennel, laborral rendelkező kórház nem csupán az akkreditálási kritériumokat teljesítette, de az itt élők bizalmát és szeretetét is már régen elnyerte.

Közeledik a kondenzációss kazánokra való va aló átállás ideje idejje Szeptember 26. után már csak kondenzációs kazánok kerülhetnek forgalomba az Európai Unió országaiban. A hozzáértők szerint az újabb technológia gazdaságosabb, környezetkímélőbb, viszont többe kerül. Amíg a régebbi technológiával készült kazánokból a készletek tartanak még megvásárolhatók azok is, de már az Unióhoz tartozó országok közti kereskedelemben nem lehetnek jelen. Gyártásukat viszont nem tiltják be az EU-ban, viszont csak azon kívül adhatják el. Míg a hag yom ányo s kazánok 2-92 százalékban égeti el a gázakat, egy kondenzációs kazán már 99 százalékban. Ez azt jelenti, hogy környezetkímélőbb. Ugyanakkor kevesebb gázt fogyaszt.

7

hírek A minisztérium minisztériium közzétette,, kik kapnak támogatásst számítógép-vásárlásra számítógép-vvásárlásra támogatást

Szeptember elsejétől kötelező az egészségügyi kártya

Összesen 17.129 tanuló és hallgató kap ebben az évben 200 eurós támogatást számítógép-vásárlásra. A tanügyminisztérium közlése szerint az új számítógépeket augusztus 31-ig kell megvásárolni. Azok a diákok, hallgatók vehették igénybe a támogatást, akik nem lépték túl 26. életévüket, és akiknek családjában az egy főre eső jövedelem nem haladja meg a bruttó 150 lejt havonta. A jogosultak lejben kapják meg a támogatást, a 200 eurót a számítógép megvásárlásának napján a Román Kereskedelmi Bank árfolyama alapján számolják át. Az öszszeget nem készkézben kapják kézhez, hanem utalvány formájában. A támogatást a következő tulajdonsággal bíró számítógépekre lehet felhasználni: 2 Ghz-es processzor, 1 GB RAM, 250 GB hard-disk, az operációs rendszerhez vírusirtó programot is adnak. A 200 eurós támogatási programot a tanügyminisztérium 2004 óta vezette be.

Számtalan halasztás után szeptember elsejétől lesz kötelező az egészségügyi kártya – tájékoztat közleményben az egészségügyi minisztérium. Az elektronikus azonosító az említett időponttól kötelező minden olyan 18. életévét betöltött biztosított személynek, aki egészségügyi szolgáltatásokat vesz igénybe. Azok képeznek kivételt, akik még nem kapták kézhez a kártyát, ők továbbra is igazolással bizonyíthatják, hogy jogosultak az ellátásra. Azok, akik még nem kapták kézhez az azonosítót, kötelesek jelentkezni a területi egészségbiztosító háznál, és kérvényezni azt. A tárcavezető, Nicolae Bănicioiu elmondta, többé nem akarják halasztani a kártya kötelezővé tételét, az azonosítóval ugyanis pénzeket takarítanak meg. Jelen pillanatban több mint 300 ezer kártya vár még kiosztásra, 15 milliót már kézhez kaptak a biztosítottak.

A tavalyinál jobb idény Szovátán Sokan szenvedtek a szűnni nem akaró, fojtó kánikulától. Korábban a harminc fokot is nehezen viselték, az idén az azt is már messze meghaladó hőséget kellett elviselniük. Aki nyaralni indult, az jobban tűrte a meleget, aki meg egy fürdőhelyen vendéget fogadott, annak egyenesen áldás volt a kánikula, mert többen igényelték a szolgáltatásait. Nagyon sok család júliusraaugusztusra időzítette szabadságolását, s a jó időben igyekezett egy kis pihenésben, kikapcsolódásban részesülni. A szovátai fürdőtelep zsúfolásig tele volt. A Medve-tónál csakúgy, mint a kisebb tavaknál szemmel láthatóan óriási volt a látogatottság. A tavaly sem panaszkodtak, volt forgalom akkor is, ám az idén annál is többen keresték fel naponta. Már hétköznapokon is csaknem napi ötezres vendégszámmal szembesülhettek a Medve-tónál Ehhez, persze, viszonyulni kell, hogy a túlzsúfoltság ne tegye kellemetlenné a nyaralást. Az idén kibővítették a Medve-tó strandjának éttermi kínálatát, immár levest és második fogást is lehet rendelni, hogy az ebéd miatt ne legyenek kényte-

lenek a strandot elhagyni a vendégek – s ezzel ne kényszerüljenek újabb belépő fizetésére az ebédről visszatérve, ahogyan az elmúlt években tették –, itt is találják meg azt a választékot és minőséget, amit elvárnak egy kulturált szolgáltatástól. Évről évre halljuk, hogy jobb az idény, mint a tavalyi volt. Bizonyosan az időjárásnak is meg van a maga fontos szerepe ebben, de nem csupán, hiszen ha le volna robbanva a fürdő, ha csapnivalóak lennének a szolgáltatások, udvariatlanok a vendéglátók Szovátán, akkor más vidéken keresnének maguknak enyhet.

8


művelődés A tatai tehetséggondozó

Egy lehetőség arra, hogy a szétszakadt részeket öszszeférceljük, hogy egyhetes tényleges együttlétünkkel közvetlenül szerezzünk ismereteket és tapasztalatokat egymásról, és ne csupán tudjuk, de valóban megéljük az összetartozás örömét. A tatai tehetséggondozó művészeti tábor bevallott célja, hogy él ezzel a lehetőséggel, hogy a tehetséggondozás szép és nemes feladata mellett a kárpátmedencei egységes magyar nemzettudat megerősítését is szolgálja azzal, hogy hat tatai tehetséges diák mellé ugyanannyit meghív Tata elszakított részeken lévő testvértelepüléseiről, a felvidéki Szőgyénből, a délvidéki Magyarkanizsáról és az erdélyi Szovátáról. Melléjük – most már másodszor – a moldvai csángófaluból, Pusztináról is fogad ugyanannyi diákot. Korábban mindig a Bláthy Otto Szakközépiskola kollégiumában vertek tanyát a táborozók, áldva annak központi fekvését, közelségét az Öreg-tóhoz, a Várhoz és a Mennert Bernát Zeneiskolához, amelynek erre a célra berendezett helyiségeiben történtek az agyagos – szobrászati illetve fazekas – foglalkozások. A tizenharmadik tábort viszont mindezektől távolabb, de a minden korábbinál nagyobb kánikulai hőségben több enyhet adó Jávorka Sándor Mezőgazdasági Szakközépiskola kollégiumában tartották. Tizenharmadik tábor. Már ez a szám is jelzi, hogy kialakult arculata, bejáratott rendje van ennek a tábornak. Ha egyetlen szóval kellene minősítenem, azt mondanám, hogy sokszínű, mert ez a legmeghatározóbb jellemzője. De, persze, a szakmaiság is meghatározó. A foglalkozásvezetők felkészültsége és elkötele-

zettsége a biztosíték arra, hogy a valóban komoly munka valós eredményeket hozzon. Ez minden egyes alkalommal lemérhető a táborzáró kiállításon. Komoly munkáról beszéltem, mert a délelőtti négy óra tevékenységhez ebéd után még háromórás adódik, de a szervezők ehhez még kiegészítő programokat is csatolnak. A tatai tehetséggondozó tábor időpontja mindig augusztus első teljes hetére esik. Immár megszokott, hogy a szovátaiak a egy nappal korábban, vasárnap hajnalban érkeznek – a mentrendszeri járattól, Budapestről a tatai önkormányzat kisbusza juttatja el őket a tatai szálláshelyig –, hogy a hosszú út után legyen egy napnyi pihenőjük. Erre a napra is érdekes programokat szoktak szervezni. Az idén éppen az egy nappal korábbi minimaratonra érkezett futókkal – szovátaiakkal is – együtt egy veszprémi kiránduláson vehettünk részt. Az ebédet Balatonfüreden költhettük el. Persze, nem maradt el a balatoni fürdőzés sem. A táborkezdés előtti nap nagy pillanatai az ismerősökkel, barátokkal való találkozások. Aki nem először jött a táborba, izgalommal várja, hogy kik jönnek a többi településről, itt lesznek-e azok, akiket már ismer, akikkel már korábban összebarátkozott. Az újak megismerkednek a többivel, méregetik a szobatársakat, ők még nem értik, hogy miért kerülnek idegenekkel egy szobába, s miért nem az otthonról jött társakkal, de pár óra együttlét és a közösen elköltött vacsora –, no meg a kíváncsiság a másik iránt – gyorsan feloldja a feszültséget bennük, és már megnyugodva alusznak el.

művelődés


9

művészeti táborban Immár néhány év óta a táborszervezők köszöntője után egy művészettörténeti előadás következik az aktuális tematikával kapcsolatban. Kóthay Péter tanár úr a „Fű, fa, virág” témát bontotta ki előadásában azzal a szándékkal, hogy a bemutatott művészettörténeti példák sokasága alkotásra serkentse a fiatalokat. Ezzel kezdetét vette a munka. A szépművészeti illetve iparművészeti szekcióba soroltak külön váltak. A szépművészetisek hétfőtől péntekig Kóthay Péterrel grafikát és linómetszést, Gútay Jánossal szobrászatot, Sulyok Terézzel akvarell és pasztell technikát tanultak. Az iparművészetisek pedig Erdélyi Istvánnal fafaragást, Juhász Tímeával fazekasságot, Nyikus Annával és Óvári Zsuzsannával textilmaratást és virágnyomtatást textilre, Szapu Krisztinával pedig kosárfonást gyakorolhattak. Némely foglalkozás illetve technika rendszeresen jelen van a tábor tevékenységében, mások meg újdonságok, s a gyakorlott táborlakókra is az ismeretlen csábításával hatnak, mások pedig ismétlődésükkel lehetőséget adnak – nyilván a szakszerű művészetpedagógusi irányítás mellett – a bennük való alaposabb elmélyülésre. Gyakorlott táborlakókat említettem. Valóban többen évek óta járnak ebbe a táborba, mert bár az egyszeri részvétel is hasznos és szép munkák sokaságát eredményezheti, de a tábor akkor érheti el valódi célját, akkor gondozhatja eredményesen a tehetségeket, fonhatja egybe a határon túlra szakadt részeket, ha egymásra épülhetnek az itt szerzett ismeretek, tapasztalatok.

A komoly megterhelés ellenére egy évtizednyi kísérői gyakorlatomban még nem találkoztam táborozóval, akinek olyannyira kedvét szegte volna a feszített program, hogy lemondja a következő tábort. Inkább olyannal, aki szomorúan vette tudomásul, hogy „kiöregedett” abból már. Persze, ez nem csupán a napi foglalkozások miatt lehet, hanem sok más összetevőért is. A kedves fogadtatásért, az Öreg-tóval, Cseke-tóval, Angolparkkal, reneszánsz várkastéllyal meg annyi más látnivalóval elbűvölő városért, s azokért a programokért, amelyek feledhetetlenné teszik párnapos ittlétüket: városnézés kisvonattal, hajókázás az Öreg-tón, fürdőzés Fényes-fürdőn, fagyizás a tavaly év fájának választott, majd az európai listán is második helyre szavaszott tóparti nagy platán alatt. A táborzárás után, hazatérés előtt, mindig budapesti programot kapunk a szervezőktől, mert nem csupán a népligeti autóbusz-pályaudvarra szállítanak ki, de a városnézés mellett még valami maradandó emléket is próbálnak szerezni nekünk. Általában valamely galériát, képtárat, múzeumot illetve kiállítást tekinthetjük meg. Ez alkalommal délvidéki és csángóföldi társainkkal együtt a Várban szervezett Csontváry Kosztka Tivadar életmű kiállításának megtekintésére nyílt alkalom. A táborozók az eredeti óriási méretű képek révén ismerkedhettek Csontváry látomásos festészetével. Ezzel kerekedett ki szépen, teljesedett ki valójában az ez évi tatai tehetséggondozó tábor. Molnos Ferenc

10


élő emlékezet Szent István jobbja

Első királyunkat 1038-ban a székesfehérvári bazilikában temették el, testét az épület közepén fehér márványból faragott szarkofágba helyezték. Mert a szertartás része volt a halott maradványainak a felemelése a sírból, ezt a sírt 1083-ban, István király szenté avatásakor felbontották. A Kálmán király idejében élt Hartvik püspök királyi utasításra írta meg István király életét és szentté avatását. Az ő leírásából tudjuk, hogy a csontok között hiába keresték a jobb kezére húzott gyűrűt, nem volt ott. Később egy Merkur nevű szerzetes, az egyházi kincsek őrizője ált elő a király épen maradt jobbjával, amit bihari birtokán őrizett mindaddig. Merkur egy csodálatos történetet adott elő arról, hogy hogyan került hozzá az ereklye. Az ereklyét viszont hitelt érdemlően azonosítja a rajta lévő gyűrű. László király Biharban monostort alapított a Szent Jobb tiszteletére, amelynek apátjává Merkurt tette, és a középkorban ott őrizték az ereklyét. A monostor köré kialakult település neve Szentjobb lett. Az ereklyét a tatárjárás idején más ereklyékkel együtt Dalmáciába menekítették, onnan visszahozva – történelmi adatok szerint – a XV. században ismét Székesfehérváron őrizték, ugyanis a szentjobbi monostor ekkorra már hanyatlásnak indult. A török hódoltság idején Raguzában (ma Dubrovnik) bukkant fel, kereskedők közvetítésével ju-

tott el az ottani Domonkos rendi szerzetesekhez. Ekkor már nem volt rajta gyűrű. A raguzai szerzetesek körében fennmaradt hagyomány szerint török kereskedőktől vásárolták meg. 159ö-ből származik adat az ereklye raguzai őrzéséről, ekkor határozták el, hogy számára ereklyetartót készítenek. 1618-ban leltárba is vették. A raguzai domonkosok egy koponyaereklyét is őriztek a nagy királytól, amely korábban szintén Székesfehérváron volt. A kettő együtt kerülhetett Raguzába. Raguzából Mária Terézia szerezte vissza őket, 1769-ben a koponyaereklye egy részét, 1771-ben a Szent Jobbot. A koponyareklyét ma Székesfehérvárott, a Szent Jobbot pedig Budapesten, a Szent István-bazilikában őrzik. A Szent Jobbot ma kettős ereklyetartóban őrzik. Tervezője Lippert József. A külső rész gótikus templomszerű tartó. Ezüstből és üvegből készült. A belső rész egy üveghenger, amely a légköri ártalmak ellen védi. A belső és a külső rész üvegén keresztül jól látható a mumifikálódott, ökölbe szorított jobb kéz. Levehető hármas díszes szalag futja lazán körbe. A kéztőnél aranyfoglalat van erősen rárögzítve. Az ökölben tartott textilgöngyöleg az alapul használt fehér terítőhöz hozzá van varrva.

élő emlékezet


11

megtartott ezer évig Szent István ökölbe szorított jobbja tehát ma is látható. Augusztus 20-án, István királyunk napján körmenetben hordozzák azért is, hogy sokan láthassák, mert még mindig összefogó ereje van. Egy jelkép, amely a ma emberére is hat, számára is sok-sok tartalmat hordoz. Hát először is ősiségünk bizonyítéka. Láttára ezer évet suhan vissza a múló időben a gondolat, addig a korig, amikor még hús és vér volt ez a jobb, elszántság és akarat szorította ökölbe, mert majdhogynem a lehetetlenre vállalkozott az, aki őt mozgatta: nem csupán uralni, de megtartani is a nyugati keresztény népek tengerébe idegenként keletről érkezett népét. Hány emberöltő telt el azóta, hány generáció tartja azóta is ökölben a kezét, küzd, vív, mert még mindig idegenként tekintenek rá, benne még mindig a messziről jöttet látják, aki másképp él, másképp lát, másképp érez, s akiknek „nyilaitól mentsen meg az Isten”. Ezer év óta még mindig ez a tét, megtudunk-e maradni ezen a földön, amelyet apáink vérükkel és verejtékükkel öntöztek. Van-e elég erő bennünk ehhez, vagy elsodor a történelmi szél, ami jeges rohamaival már annyiszor támadt ránk. Van-e elég erő bennünk, hogy építsünk, alkossunk, gyarapítsunk, hogy magunk is gyarapodjunk? Úgy tűnik, akkor vagyunk a legnagyobb veszélyben, ha viszonylagos szabadságban élünk, ha hátunk nem sajog a korbácstól, a harácsot más néven fizetjük egy életen át, ha a kenyér mellé cirkuszt is kapunk, és ettől boldogok vagyunk, ha felülünk egy tán soha meg nem álló ringlispílre, és elfelejtjük, kik vagyunk, honnan jöttünk és miképpen maradtunk meg máig, ha egymástól messzire visz a más világ csábítása. Akkor vagyunk igazán nagy bajban, ha már nem szorul ökölbe a kezünk, ellazulunk, kieresztünk, elménkből, szívünkből kikopik a „mi” és a „csak azért is”, ha a saját egónkkal maradunk. Ha azt vizsgáljuk, hogy mi jár nekünk, mivel adós az élet, a világ, mit nem kaptunk meg, amit más igen, és nem azt keressük, hogy mi a feladatunk, mire vagyunk mi teremtve, mi az, amit csak mi tehetünk meg, akkor el vagyunk veszve. Egy évezrede mutatja ez az ökölbe szorított kéz, hogy hogyan lehet a gyorsan múló időt legyőzni, megzabolázni, szolgálatunkba állítani, de legalábbis nem hagyni, hogy nyomtalanul eltöröljön, és hogy hogyan tudunk megmaradni önnön valónkban akkor is, ha változik a világ. Szent István jobbja a hitről is jelzést ad. Egy ember hitéről, Istenbe vetett bizalmáról, aki tudja, hogy Istennek sem passzolhatja át a felelősséget, mert életünkért magunknak kell döntéseket meghoznunk, azok terhét vállainkon hordoznunk, s ha ehhez megvan Isten

áldása, lesz elég erőnk és találékonyságunk, lesz elszántságunk és kitartásunk, le tudjuk gyűrni az akadályokat. Szent István jobbja nyugalmat és erőt sugároz. Belülről jön a nyugalom és az erő, ne keressük máshol a világban, mint önmagunkban! Csak hinnünk kell, hogy ott van és megtaláljuk! Hozzánk szól, és azt mondja nekünk, „higgyetek magatokban, legyetek bátrak!” És van-e nagyobb bátorság, mint valóban hinni önmagunkban? Ha magamban hiszek, Istenben hiszek, elhiszem, hogy Isten ott van bennem is, elhiszem, hogy a jóra vagyok teremtve. Jó és jobb. A jobb és a jó. Szentté avatott királyunk jobbja és mindannyiunk java. De jósága is. Lám, szépen beszélő nyelvünk mily sokat mondó, mily mögöttes tartalmakat hordoz. A keresztény ember – s minden bizonnyal nem csak ő – ereklyét azért őriz, mert hisz annak mágikus hatásában. Hiszi, hogy az ős, akinek ereklyéjét őrzi, hatni tud az ő életére, és ez a hatás jótékony lesz számára. Szent István jobbját is ezért őriztük egy évezreden át, s lám, megtartott ez idáig. Erőt adott a bajban és hitet a jövőhöz. Persze, lehet abban csupán egyszerűen egy kezet látni, s „tudományos” elméleteket gyártani, hogyan maradhatott meg. De mire megyünk vele? Megtart-e az még vagy ezer évig? A Szent Jobb megtartott. Molnos Ferenc

12


szemnyitogató

Európai integráció, modernkori népvándorlás Hányszor beszéltünk, beszélünk az összefogás fontosságáról, az együttműködésről, ha bizonyítani akartuk, akarjuk, hogy erőinket büntetlenül nem forgácsolhatjuk szét, hisz csak együtt tudunk közös ügyeinkben eredményeket elérni, de csakis akkor, ha hosszú távon kitart az egymásba vetett bizalmunk, amit csak úgy, a mindig elinduló vélelmekre, ármánykodó szóra, rosszindulatú beszédre nem engedünk elveszni, sárba taposni, megszentségteleníteni, hiszen egyebünk sincs, mondhatni, az egyetlen olyan értékünk, ami közösségként megtarthat minket! És hányszor törték meg bennünk a hitet, hogy érdemes és tudunk is egymással együttműködni! Pedig érezzük, és tudva tudjuk, hogy számunkra nincs más út, mint hinni az összefogás erejében. Megannyi tapasztalat bizonyítja ezt. Hány meg hány kellemes élményt őrizünk arról, amikor részesei lehettünk valamilyen tettnek, ami az öszszefogásból született. A falun élő ember számára még a minap is megszokott volt az egymást segítő kaláka és a közösségi érdekben, ellenszolgáltatás nélkül végzett munka, az úgynevezett közmunka. De sorolhatnám az önkéntes alapon szervezett egyesületeket, egyleteket, baráti társaságokat, amelyek úgy élték meg a közösségi lét örömeit, hogy valamilyen megművelésre váró közös pászmát találtak maguknak. Én nem csupán beszélek róla, valóban hiszek az összefogás erejében. Valóban hiszem, hogy ha emberként – a szó tágabb értelmében – és magyarként meg szeretnénk maradni, számunkra nincs más alternatíva, mint az összefogás. Hát ezért veszem személyes sértésnek, ha bizalmammal visszaélnek, ha a közösségbe vetett hitemet arra használják, hogy becsapjanak, ha a közérdeknek mondott valamiről kiderül, hogy száz százalékig magánérdek, és nemhogy köze nincs a közösség érdekéhez, hanem egyenesen szembemegy azzal. Ma már naponta szembesülnöm kell azzal, hogy megannyi módon átvernek, meglopnak, kifosztanak azok, akik mérhetetlen mohóságukban mindent maguknak akarnak. „Egy életünk van”, mondják, mintegy sugallva, hogy röpke idő áll a rendelkezésükre, hogy megszerezzenek minden örömet, kielégítsenek minden vágyat. Persze, csak a magukét. „Mióta elértünk egy bizonyos kifinomultsági szintet (Fölvilágosodás), azt hisszük, hogy az egyén a legfontosabb. A mögöttünk hagyott huszadik század különösen megzavart bennünket. Filozófusai, közösségi prófétái azt hirdették, hogy életünk célja az egyetlen, megismételhetetlen énünk-lényünk boldogsága, és csak idő kérdése, hogy beteljesedjen minden vágyunk. Az ember szabad, Isten beszüntette jelenlétét, mindent jogunk van kipróbálni, akár korlátlan fogyasztás, kaland, mámor által is. Így attól is meg vagyunk sértődve, hogy meghalunk.” – Csaplár Vilmost idéztem a kőröshegyi (Sóvárad testvértelepülése) majdnem két kilométeres hosszúságú viadukt építéséről írt Hídregény társszerzőjét. Már megkezdtem ezt a cikket, amikor kezembe került a könyv, s lám, véleményem megerősítéséhez milyen gondolatokat kölcsönözhetek tőle!

Közös Európa. Ugye mennyire tetszett a minap még ez a jelszó! Tetszett, mert elhittük, hogy azt jelenti: Európa a miénk is. Ma már tudjuk, ez is átverés volt, ezt sem akarják megosztani velünk. A hatvanas években Páll Lajos korondi költő még azt írta: „meddig ne lássam az arcodat, ha anyám vagy, Európa?” Mire megláthattuk, már nem is az ő arca volt, megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy csupán egy maszk, ami mögé elképesztően rút lelkek bújnak meg, s miközben folyton Európára és az európai összefogásra hivatkoznak, valójában mindannak a felszámolására törekednek, amit e szavak jelentenek. Az európai integrációról is már jól látható, hogy valójában nem értünk történt, történik, csupán betereltek minket egy közös karámba, ahol könnyebb mindannyiunkat szemmel tartani és nekünk regulát szabni. A lényeg, hogy szófogadó barmokként viselkedjünk, és mohón faljuk a nekünk bevetett gazt. A többi nem a mi dolgunk, abba ne próbáljunk beleszólni. De lássuk, hogyan is kezdődött az egy karámba terelés! Richard Coudenhove-Kalergi 1922-ben Bécsben megalapította a Pán Európai Mozgalmat, melynek célja egy „Új Világrend” létrehozása volt. Kalergi és követői úgy vélték, hogy ennek az új világrendnek vezető államai az Egyesült Államok és a vele szövetséges, föderális államok lennének. Egy világkormány létrehozásának első lépéseként az európai integráció megindítását tűztik ki maguk elé. Kalergi ismert családból származott. Édesapja egy osztrák diplomata, Heinrich Coudenhove-Kalergi, akit rokoni szálak fűztek a Kallergis elnevezésű bizánci császári családhoz, édesanyja a japán származású Mitsu Aoyama volt. A Pán-Európai Mozgalom anyagi alapjait a dúsgazdag bankár Max Warburg teremtette meg a 60 000 márka pénzbeli adományával. A Warburg családról pedig tudjuk, hogy a pénzhatalmi világelit harmadik legerősebb tagja (a Rotschild család és a Rockefeller család után következik a listán). Kevésbé befolyásos társaikkal ők ülnek a nagy világcégek és nemzetközi pénzintézetek mögött, s gyakorlatilag nekik tartozik mérhetetlen összegekkel az egész eladósodott világ.

szemnyitogató


13

meg ami mögötte van – a Kalergi terv Egy percig sem hihetjük, hogy Warburg és társai a mi jólétünket finanszírozták meg, hogy a közjó szolgálatába szegődtek, hiszen ennek ellentmond minden, ami összefügg velük. Elképesztő vagyonukat és hatalmukat nem a közjó szolgálatában szerezték. Erről bővebben hallhattak a Sóvidék Televízióban Drábik Jánossal készült beszélgetésem során. Innen már jól láthatjuk is, hogy milyen távol kerültünk Európától, az európai értékektől és érdekektől. Nem az európai polgár életének jobbá, szebbé tétele itt a cél, hanem a még nagyobb vagyon és még nagyobb hatalom megszerzése. Hogy eltűnjenek a nemzetállamok – persze, velük együtt a nemzetek is –, és elveszítve identitásunkat, mindannyian felolvadjunk egy szürke, zavaros konglomerátumban, amelyet egyetlen központból, egyazon elképzelés szerint irányíthatnak. Nekünk csak annyi a feladatunk, hogy dolgozzunk és fogyasszunk, a fejtörést hagyjuk másra! Kalergi fáradhatatlannak bizonyult. tervét a fasizmus felemelkedésekor törölték, de a második világháború után ismét elővették. Olyan támogatókra talált, mint Winston Churchill és az Egyesült Államok kormánya. A Kalergi terv lényege (a Praktischer Idealismus című könyvében fogalmazta meg), hogy a jövő Európáját nem az Óvilág honos népei birtokolják majd, hanem egy fajta ember alatti ember, mely a különböző rasszok kényszerített keveredésének az eredménye. Egyértelművé teszi, hogy Európa népeit az ázsiai és afrikai népekkel kell keresztezni, hogy egy gyökereit elveszített, identitás, etnikai hovatartozás nélküli sokaság jöjjön létre, amelyen aztán könnyű uralkodni. Első lépésként a nemzetek önrendelkezésének felszámolását hirdette, a továbbiakban a nemzetek megszűnését tömeges bevándorlás révén. Amikor ma azt látjuk, hogy már létrejött az Európai Unió, amely jónéhány fontos területet átvett a tagországok nemzeti hatásköréből, előírva nekik, hogy mit és hogyan cselekedjenek – akár önön érdekeik ellen is! –, s aki ez ellen vét, azt megregcumozzák, óhatatlanul eszünkbe jut Kalergi terve. Amikor azt látjuk, hogy nemzetközinek mondott pénzintézetek uzsorakamatuk fejében kormányként intézkednek egy-egy ország irányításában, pontosan megszabva, hogy mit, mennyit és hogyan, akkor Kalergi világkormánya jut eszünkbe. Amikor azt tapasztaljuk, hogy a nemzeti banknak mondott pénzintézetet külföldről irányítják, és mindent követhet, csak nemzeti érdeket nem, de ha pénzügyi-gazdasági válságot robbant ki a pénzügyi világelit, akkor „megmentésükért” mégiscsak a nemzeti kormány – valójában az általa képviselt s a válság által amúgy is sújtott polgárok összessége – kell pénzzel felpumpálja, akkor Kalergiről nem feledkezhetünk meg. Amikor a hirtelen berobbant modernkori népvándorlásról szólnak naponta a híradások, elképedve nézzük az áradatot, és azt kérdezzük, hogy hirtelen miért indult el ennyi ember Európa felé, jusson eszünkbe, mit is tervezett Kalergi!

A tömeges bevándorlás kiváltó okait a mai napig ügyesen kendőzi el a multikulturalista propaganda. Elkerülhetetlen történelmi folyamatként kezeli, a modern világ, a globalizáció elkerülhetetlen velejárójaként. De vajon így van-e. Nem gyanakodtunk-e, hogy mégsem természetes jelenségről van szó? Amikor arról kapunk információkat, hogy milyen költségeket jelent egy bevándorló számára a „nagy kaland”, eljutni Európa legjobb szociális hálóval rendelkező országaiba, feltesszük-e a kérdést, hogy honnan volt ehhez nekik ennyi pénzük, s ha tényleg volt, akkor meg miért indultak el tömegesen? A Kalergi terv ismeretében mondhatjuk-e még teljes nyugalommal, hogy semmi gond, be kell fogadni őket, hiszen nem tudhatjuk, milyen nehéz körülmények közül menekülnek, és különben is emberbarátok vagyunk, s ha ez van a világon, hát ez van, nekünk az a dolgunk, hogy szolidárisak legyünk velük? Ez a folyamat valójában több évtizedes, tudatos tervezés eredménye, hogy kontinensünk arculata végleg megsemmisüljön. És tőlünk azt várják, hogy ezt tétlenül szemléljük, emberbaráti, humánus érzéseinkre apellálnak. A Kalergi terv fontos intézmények dokumentumaiból és vezetőinek a kijelentésiből is visszaköszön. Az ENSZ New York-i kirendeltségének egy 2000 év január havában közzétett jelentése szerint – címe: „Immigration replacement: A solution to declining and aging population” – Európának 2025-ig 159 000 000 bevándorlóra van szüksége. G. Brock Chisholm az Egészségügyi Világszervezet egykori vezetője így fogalmazott: „Amit fontos lenne megtenni az, hogy mindenhol korlátozzuk a születések számát és népszerűsítsük a – rasszok közötti – vegyes házasságokat a célból, hogy létrejöjjön egy globális emberfaj, egy olyan világban, melyet egy központi kormány fog teljes egészében irányítani. ” Ők már csak jobban tudják, mint mi, hogy mire van szükségünk! Csak keveredjünk, felejtsük el gyökereinket, identitásunkat! Fogyasszunk, és ne rontsuk a „bizniszt”! molnos

14


sport

A XXXII. Vértes Volán Tatai Minimarathonon „Volt év, amikor a Nemzetközi Páneurópai Unió védnökségét élvezte, volt, amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Sport For All Bizottsága is kiemelt rendezvényei közé sorolta” – olvasom az ez évi kiírás felvezetőjében, s ez mind azt jelzi, hogy fontos, európai hírű esemény az 1984-től évről évre megrendezett tatai mimimarathon,

hiszen több ország több száz sportolóját hívja össze minden év augusztusának első szombatjára futni a történelmi hangulatú város legszebb részein, csendes utcákon, tóparti árnyas sétányokon, az Angolparkban, a reneszánszkori vár mellett, versenyezni egymással és küzdeni a távval és önmagukkal. A verseny célja: az egészséges életmód, az atlétikai sportág és a rendszeres testedzés népszerűsítése, versenyzési, kondíció-felmérési lehetőség biztosítása, nemzetközi sportkapcsolatok ápolása. Mindez természetes része a tatai

Felnõtt Utazók Klubja, Tata Városkapu Zrt., Tatai Atlétikai Club. A verseny fővédnöke: Michl József Tata város polgármestere, védnöke Németh Tamás a

minimarathonnak, hiszen egy ilyen méretű és rangú rendezvény a figyelem középpontjában áll, résztvevőket vonz megannyi országból, köztük Tata testvérvárosaiból, a holland Alkmaar, a francia Dammarie-les-Lys, a német Gerlingen, a lengyel Pinczów, a felvidéki Szőgyén, a délvidéki Magyarkanizsa és az erdélyi Szováta képviseletében. Rendező: Tata Város Önkormányzata,

Közép-nyugat magyarországi Közlekedési Központ Zrt vezérigazgatója. 2015. augusztus 1-én, szombat délután, a XXXII. Vértes Volán Tatai Minimarathon (ez a rendezvény teljes neve) részvevőcsúccsal zárult. Az városközpontban végzett munkálatok miatt rövidebbre szabott, 12.3 km-es versenytávot összesen 840 (551 férfi és 289 nő) teljesítette. E mellett a váltóban hármanként osztották meg ezt a távot (21 férfi váltóban 63 és a 12 női váltóban 36 futóval), tehát még 99-en, az előbbiekkel együtt tehát 939-en futottak. A tatai minimarathonnak nagy kihívása nem csupán a sok résztvevő meg a táv, hanem az augusztus eleji időjárás, amely általában kánikulai meleggel teszi próbára a résztvevőket. Bár a hőmérő higanyszála augusztus elején még a korábbi években megszokott értékeknél is magasabbra szökött, de a verseny napján, kivételesen, nem csupán az Öreg-tó és a Cseke-tó árnyas sétányain volt elviselhető a hőmérséklet, de a teljes távon.

sport


15

aranyéremhullás a szovátai futóknak Heten futottak, hatnak nyakába aranyérmet akasztottak. Ez lenne a szovátai futók rövid mérlege. Hogyan érték ezt el? Gyorsak voltak. És jól kalkuláltak. Kiszámolták, hogy miben lehet esélyük, és arra neveztek be. Ez a két váltó volt. Váltóban a a 100 évalatti kategóriában (a három váltótárs életkorának összege nem haladhatta meg a 100 évet) Soós Zsigmond, Moldován Szabolcs és Bíró Tamás 50:51.0es időeredménnyel 21 csapat közül az elsőként végzett, míg a 200 év alatti kategóriában a Soós Levente, Csizmadi Zsolt és Kozomos Lajos alkotta szovátai váltócsapat 47:07.9es időeredménnyel 12 csapatból az első lett. Ez utóbbi csapat (Tanárok - Szováta) kora ellenére jobb időt ért el, mint a fiatalabbakból álló kategóriagyőztesünk (Domokos Kázmér Szováta).

Az elsõ váltóhely a rajt/ cél kapu alatt (1,2 km-nél), a második az Öreg tó partján a táv 7,5 kilométerénél (Ökoturisztikai Központnál) volt. Váltás a tépõzáras chip átadásával történt, amit a bokán kellett viselni. Tizenöt éve vesznek részt szovátai futók a tatai minimarathonon, s bár voltak még jó eredmények korosztályos kategóriákban, de aranyat még ez évig szovátai futó nyakába itt nem akasztottak. Az idén ez a csoda is megtörtént. Ráadásul hatszor, hiszen a két váltó minden tagja aranyat érdemelt. A 47 éves Péter Huba egyéniben, tehát a teljes távon indult, és 1:14:24.3-es eredménnyel futott be a célba. Ez szintén dicséretes teljesítmény. Szép verseny volt. A szovátai résztvevők bizonyosaqn így fognak emlékezni rá. Molnos Ferenc

<

<

<

<

<

<

<

<

< <

<

Indíték Két név: a nő s az inas

<

El.ektr. márka

Helyreállítási idő Melyet

<

Szerszámforgalmazó Pók teszi

<

<

<

<

Itália Baba anyja

Papagájnév Hozzám kerül

Zorró

<

Iskolapénz

<

<

< Mánus

<

Hangzavar! A Jupiter holdja

<

Ide vele rögtön

<

<

Ilonka

< <

Dzsem

Lódulj Csorba violin!

<

<

Japán város

< <

Hagi fia

<

Idegen anyu

... Kaleh ... Weber (nail art)

<

<

Méter

<

<

Japán város

<

Atmoszféra

<

<

Rabló

<

<

<

<

Észak Második betű

<

<

<

Napozás eredménye

<

Arab főváros Bór

Jókai Mór Csont (rom.)

<

<

Veszteség Biztatószó

<

Iráni város

<

< < <

Karl ... (Winnetou írója)

Pagony

<

Bál névadója

Vörös (ang.)

<

Tonna

Liverpooli focicsapat

Er Sáv A harmadik

<

Fortélyos

Forgószárny

<

A fehérjék alkotó eleme

<

Piciny

El

<

Város Pest megyében

Bíró teszi

<

Jászvásári autójel

Ytrium

<

Szerbiai város

Nagy Sándor

<

Közelkeleti vallás

Olasz női név

<

Amerikai egyetem (UACED)

Kifent

Kifakad

<

Görög prefektorátus

Ritkaság idegen szóval

Poén 2

Arányokat megállapít

<

Poén 1

Készítette: Molnos Ferenc

<

A kocsmában az eléggé ittas székely egyik kezében a pohár, a másikkal pedig hosszan kotorász a zsebében, de nem vesz elő semmit onnan. – Komám, te mi a fenét csinálsz? – kérdezi az ivótárs. – Semmi különöset, csak ... (folytatás a rejtvény fő soraiban)

<

szabadidő


<

16

Felelős kiadó: Szováta Város Polgármesteri Hivatala, Péter Ferenc polgármester Szerkeszti: Molnos Ferenc, Grafikai szerkesztő: Siklodi Zsolt

Szovátai. Hírmondó. Nem elfelejteni. Augusztus 20-án. Önkormányzati tájékoztató XIV. évf szám augusztus

Recommend Documents