Szombathelyen megtaláltam a köreimet Beszélgetés Fekete Lindával

Az Alpokalja-Online (www.alon.hu) időszaki kiadványa • I. évfolyam 2. szám – 2014. szeptember

Likó Marcell a szombathelyi diákéveiről Vannak jó Vas megyei borok Városszéli nagyáruházból? Szaküzletből? Netről? Honnan vásároljunk elektronikai terméket? Mi várható a divatban?

Szombathelyen megtaláltam a köreimet Beszélgetés Fekete Lindával

2

hirdetés

Az Alon Café és az alon.hu hírportál kiadója felvételt hirdet az alábbi munkakör betöltésére:

Értékesítési vezető Feladatok:

értékesítési tervek kidolgozása közvetlen kapcsolattartás az ügyfeleinkkel új ügyfelek felkutatása Elvárások:

minimum középfokú végzettség motiváció, kreativitás általános tájékozottság Előnyt jelent:

értékesítési múlt tapasztalat a média területéről Regionális hírportál

Munkavégzés helye: Szombathely

A meghirdetett munkakörre jelentkezni lehet az [email protected] címen önéletrajz megküldésével. Telefonon a 06-20/9671-833-as telefonszámon lehet érdeklődni.

2

. SZE 4 1 0

KŐSZEGI

P TE MB ER 2 5

–2 8

.

SZÜRET

Nemzetközi Fúvószenekari Találkozó S Z T Á R V E N D É G E K K E L :

PÉNTEK: Anna and The Barbies SZOMBAT: TUNYOGI BERNADETT VASÁRNAP: RADICS GIGI és OCHO MACHO i n f o r m á c i ó : w w w . k o s z e g . h u

jegyzet

3

Szeptember végén Lassan keverem a kávémat a hátsó kiskertre néző teraszon. Se tejet, se cukrot nem tettem bele. Hogy olyannak érezze a nyelvem, amilyen valójában. A szeptember vége azt súgja a fülembe, üljek le, vegyem számba a valóságot. A kávé valósága mellett más valóságokat is. Nincs már hova sietni. Kellemesek a szemnek a bágyadt napfényben fürdő kerti virágok. A fák sárga, barna és vörös levelei között még jócskán vannak zöldek, a tűzoltóbogarak még lelkesen menetelnek a kisasztal lábán, de tudom, innen már nincs visszaút: hidegek a reggelek, látványosan rövidülnek a nappalok, talán az első hó sincs messze a közeli hegytetőkön. Egyszerre van valószínűtlenül közel és távol az elmúlt tavasz, amikor minden olyan gyorsan és könnyű szívvel történt, hogy egyes utazásokról, arcokról és beszélgetésről azt sem tudom eldönteni, hogy a nappali valóság vagy az éjszakai álmok termékei voltak.

Nyáron kipihentem a mozgalmas tavaszt. Sokat húzódtam be a szobámba, hol a forróság, hol a záporok elől keresve menedéket. És most azon gondolkodom, hogy vajon elég lesz-e télre, amit eddig begyűjtöttem. Bevallom, bizonytalan vagyok. Nem tudom eldönteni, hogy hangya vagy tücsök voltam-e inkább. De talán mindegy is most már. Még kavargatom kicsit a cukor nélküli kávémat, aztán bemegyek olvasgatni. Nyitva hagyom az ablakot, hadd jöjjön be az évszak illata. Az ajtót sem zárom még be. Remélem, szép hosszú őszünk lesz az idén. Hajamba fehér szálak vegyülnek. Nyitok egy üveg újbort. 

Józing Antal

Kiadja: az Alon Média Kft. megbízásából az ALON PRESS Szociális Szövetkezet • Időszaki kiadvány, megjelenik 33 000 példányban Főszerkesztő: Józing Antal • A szerkesztőség tagjai: Bognár Ildikó, Kánya Dóra, Kleinhappel Miklós, Tamasits Dorottya, Várnai Zsolt, Várnai Zsuzsanna. A szerkesztőség címe: 9700 Szombathely, Fő tér 24. • e-mail: [email protected] • Telefon: +36 94 900 500, +36 94 500 111; +36 20 9 671 833 Levelezési cím: 9700 Szombathely, Csillag u. 16. • Hirdetésfelvétel: +36 20 9 671 833 Nyomda: Délkelet-Press Kft., 5600 Békéscsaba, Kétegyházi út 18. • Terjesztés: Lapcenter Kft. • Címlapon: Fekete Linda (Fotó: Czika László)

4

interjú

Szombathelyen megtaláltam a köreimet Beszélgetés Fekete Lindával  Három éve szerződött a Weöres Sándor Színház társulatához a színész-énekesnő. Ez alatt az idő alatt már többször is bizonyított a színpadon. Hogyan kerültél Szombathelyre? 2011-ben a Kabaré című musicalbe hívott szerepelni Jordán Tamás, a Weöres Sándor Színház igazgatója. Elárulom, hogy régóta nagyon szerettem volna a Kabaréban Sally karakterét megformálni. Úgy tűnik, nekem ezt Szombathelyen kellett eljátszanom. A darab után felajánlotta, hogy csatlakozzak a társulathoz. Örültem a lehetőségnek, mivel már a Színművészeti Egyetemen mindenkinek azt mondogattam, hogy szeretnék vidéki színházban játszani. Mindenki furán nézett rám, hogy miért nem Pestet választom, hiszen ott van mindennek a központja. De nem érzem jól magam Budapesten, túl nagy és túl zajos, hosszú távon szinte elszívja ez életerőmet. Ráadásul szeretek csapatban létezni, megerősít. Erre itt van lehetőségünk.

Jól érzed magad Szombathelyen? Szombathely nagyon jó város: előzékenyek az emberek, jólesik, hogy felismernek az utcán, a boltban. Itt van idejük az embereknek beszélni egymással, van idő hatni egymásra. De nem csak a szakmabeliekkel találtam meg a közös hangot, hanem rengeteg civil barátom lett Szombathelyen és állandó törzshelyem is van már, imádok az Életkertben ebédelni. Megtaláltam a köreimet.

Becsábítod őket a színházba? Itt szereztem jogosítványt, és amikor KRESZ-re jártam, a csoportom tagjait elhívtam Az arab éjszakára. A dzsungel könyve kapcsán megtanultam rúdtáncolni, ebben az időben ismertem meg például a Cross Fit-es csapatot. Ők sem jártak színházba, de azáltal, hogy megismertek engem, a munkám és a színházat, rendszeres színházba járók.

Interjú

5

Közvetlen személyiség vagy, könnyen nyílsz meg másoknak? Nagyon fura válaszokat kapok, ha megkérdezek másokat, hogy mi volt az első benyomásuk rólam. Úgy tűnik, hogy mindig jó kedvem van. Alapvetően pozitív személyiség vagyok, de előfordul, hogy zokogok és nyüszítek otthon a sarokban. Sokszor teljesen félreismernek az emberek. Persze azért látják ezt, mert ezt mutatom magamból: én vagyok az egyszemélyes cirkusz. Mi a szereped a „cirkuszban”? Egyszer egy olaszországi workshopon jártam, ahol azt figyelték, ki hogyan viselkedik, ha felvesz egy bohócorrot. Azt hittem, én leszek a legvidámabb bohóc, helyette nagyon szomorú voltam. Azt hittem, vigyorogni fogok, mint a tejbetök, erre teljesen elkeseredve kikértem magamnak – persze csak belül – az egész helyzetet. Néha magamat is meglepem, ha rólam van szó. A bohócságnak nagyon mély lélektana van, egy bohóc nevettet, de közben sír. Az életed része a szerepek eljátszása. Játszol, énekelsz, táncolsz… Igen. Kollégám, Kálmánchelyi Zoli szerint egy intézmény vagyok. A rendező, a főszereplő, az ötletgazda, a producer, a koreográfus, a súgó, a minden. Bodor Johanna szerint akkora lelkesedéssel vetem magam mindennek a közepébe, mint egy kajla vizslakölyök. A húgom például el tudna engem képzelni egy stand up comedy-ben, amikor én „én vagyok”, nem kell senkinek a bőrébe bújnom. Lehet, hogy egyszer azt is kipróbálom, de most szeretnék megtanulni gólyalábazni. Tudatosan éled az életedet? Sajnos ösztönösen inkább. Azért mondom, hogy sajnos, mert sokszor nem gondolom végig, hogy miből milyen javam származhat. Ami a szívemen, az a számon. Valamiért azt érzem, hogy spirituális típus vagy. Jól érzed. Amikor leülök valakivel beszélgetni, a második kérdésem már az, mi a horoszkópod. Amikor megyek vásárolni, felmegy a pulzusszámom, mikor megpillantom az újságokat. Gyorsan végiglapozom őket és elolvasom a horoszkópomat. Jósoltatni nem mernék, mert szerintem teljesen rákattannék, azt hiszem befolyásolna. Úgy érezném, mintha beprogramozna és előre vetítene talán olyan dolgokat, amiket megúszhatnék.

Szerinted minden okkal történik? Úgy érted, ebben az életemben? Hiszek abban, hogy mindenki valamilyen feladattal születik a földre. Nekem az elengedést kell megtanulni. Nagyon tudok ragaszkodni emberekhez. Most tanultam meg például azt, hogy vannak olyan barátságok, amiknek lejár a szavatossága. Hiszek Istenben, szívesen megyek templomba, mert megnyugtat a csendje. De nem címkézem magam. Tiszteletben tartom bárki vallását, én még nem akartam letenni a voksom. Úgy tudom, jól beszélsz portugálul, éltél Brazíliában is. Visszavágyódsz DélAmerikába? 15 éves voltam, mikor édesapámnak lejárt a mandátuma, haza kellett jönnünk, egyedül nem maradhattam kint. Szerettem ott élni, később persze vissza-visszajárogattam, de az már nem volt ugyanaz. Ott én túlságosan magyar voltam, itthon meg túlságosan brazil vagyok. Ráadásul édesanyám orosz, így orosz vérrel az ereimben, magyar és brazil gondolatokkal és érzésekkel… Mai napig keresem a helyem. Merre utaznál még szívesen? Ausztráliában még nem jártam, oda bármikor szívesen elmennék. Indiába is vágyódom, csak

félek a gyomorrontástól. Tudom, hogy szélsőséges vagyok, de sok hely érdekel a világban. Mennék Alaszkába is. Persze, miért éppen Alaszka? Állandóan pörögsz, folyton mész valahová, mit csinálsz egy unalmas, „szürke hétköznapon”? Imádok olvasni, csak sajnos kevés időm van rá. Nyáron meglátogattam Franciaországban az édesanyámat, a bőröndöm tele volt könyvekkel. Ruhát nem is vittem, csak egy pár cipőt. Az öltözködést megoldottam anyukám gardróbjából. A Veszedelmes viszonyokat, az Üvöltő szeleket, a régi, klasszikus, romantikus tartalmú könyveket kedvelem. Fontos, hogy legyen benne szerelmi szál, mandolin és hegedűszó, rózsaszirmok, lágyan ringó déli szél – de nem feltétlenül kell happy enddel végződnie. Nagyon szeretem Popper Pétert, a műveiben jelen van az a bizonyos fanyar irónia és egy csipetnyi ezotéria. A Lélekrágcsálók című könyvét többször is elolvastam. Hogy iszod a kávét? A hosszú kávét szeretem, tűzforró tejjel, kis tejhabbal a tetején, nagy bögrében. Kánya Dóra – Fotó: Czika László

6

vásárlás

Városszéli nagyáruházból? Szaküzletből? Netről? Honnan vásároljunk elektronikai terméket?  Azt gondolnánk, hogy az interneten sokkal olcsóbban lehet vásárolni laptopot, fényképezőgépet vagy éppen e-könyv olvasót, mint mondjuk a városszéli üzletekben.   Mi akkor bizonytalanodtunk el, amikor a kö­ zel­múltban egy számítógép-beszerzés alkal­ mával az egyik szombathelyi belvárosi kisboltban kereken 30 ezer forinttal olcsóbban jutottunk hozzá egy laptophoz, pusztán azért, mert az elképzeléseinket hallva az eladó ugyanolyan paraméterekkel rendelkező, de jóval kedvezőbb árú alternatívát tudott kínálni.   Hol éri meg jobban vásárolni: a városszéli üzletekben, a belvárosi kisboltokban vagy interneten? Ennek jártunk utána.   Az első tanulság: a webáruházakban kapható áruk, ha nem is a legolcsóbbak, de jó eséllyel azok között vannak.   Kiválasztottunk néhány terméket, az egértől, a pendrive-on, a kártyafüggetlen mobiltelefonon, a tölthető elemen, a fényképezőgépen, a tableten át az e-könyv olvasóig, és első körben azt néztük meg, hol mennyiért kínálják ugyanazt. Eget verő árkülönbséget nem tapasztaltunk, de olyat igen, hogy az általunk kiválasztott laptop 10 ezer forinttal olcsóbb volt Szombathelyen, az elsősorban nagykereskedőknek szánt áruházban, mint másutt. Igaz, az interneten láttunk ennél ötezer forinttal olcsóbban is, de ha ehhez az árhoz hozzáadjuk a postaköltséget, majdnem ugyanott vagyunk.   Persze ki lehet fogni nagyobb akciókat, ingyenes szállítást, de ezekkel együtt sem állíthatjuk azt, hogy egy bizonyos helyen szinte biztos, hogy a legolcsóbban beszerezhetünk valamit. Érdemes jól körülnézni vásárlás előtt. Meg természetesen egyéb szempontokat is mérlegelni.  És itt jött a képbe a választék kérdése. Az előbb említett üzletben például olyan alapvető dolgokat nem kaptunk, mint a tölthető elem, a szeptember végi árucsere miatt ugyanis több dolog kifogyott. Ennek ellenére tény, hogy a városszéli üzletekben vagy az interneten sokkal nagyobb a választék, ám a szaküzletekben megrendelnek nekünk bármit, amit szeretnénk, és néhány napon belül itt is van a kiválasztott termék.  Ha már szállítási határidő: az interneten rendelt áruk is gyorsan megérkeznek, van, ahonnan a futárszolgálatnak köszönhetően egy nap alatt, de a szaküzletekben sem kell két-három napnál többet várni. 

Nem utolsó szempont a jótállás kérdése. Szombathelyen egyszerű az üzletbe visszavinni az adott terméket, de ha internetes rendelésről van szó, akkor bonyolítja a helyzetet, hogy meghibásodás esetén postai úton kell visszajuttatni azt. Jobb esetben ezt megkönnyíti számunkra a forgalmazó azzal, hogy futárszolgálat viszi el a csomagot, előre egyeztetett időpontban.  A jogszabály szerint ha meghibásodásról van szó, akkor a forgalmazónak kell állnia a termék visszajuttatásának, illetve az új termék kézbesítésének költségét.   Elállásra az európai uniós szabályozás szerint a korábbi 8 helyett már 14 nap áll rendelkezésre, ebben az esetben viszont a postázás költsége a vásárlót terheli.  Az internetes vásárlás hátránya, hogy a weblapokon megadott paraméterek nem biztos, hogy elegendőek a megalapozott döntés meghozatalához. Jó példa erre a cikkünk elején említett eset.   Ahogy mi sem vagyunk számítástechnikai szakemberek, úgy sokan mások is elmondhatják ezt magukról. Ezért ha valaki bizonytalan, jobban jár, ha olyan üzletbe tér be, ahol az eladók tanácsokkal is elláthatják.  Kleinhappel Miklós 

Divat

Mi várható a divatban? London megmondja  

Ahogy minden évben, az angol főváros idén is megrendezte a Londoni Divathetet. A szeptember közepén zajló esemény a divatvilág egyik legfontosabb történése, melyre nemcsak a divat iránt érdeklődő emberek figyelnek oda árgus szemmel, de maga a szakma – tervezők, gyártók, bolthálózatok stb. – is. A londoni kifutók legújabb trendjei ugyanis előbb-utóbb megjelennek a boltok kínálatában, vannak olyan – nem is túl drága márkák – melyek azonnal nekiállnak legyártani a nagy divatheteken látott ruhamodellekre erősen hajazó darabokat. A szeptemberi londoni bemutatókról készült fotók tanúlsága szerint ne kapkodjuk el a ruhatárunk cseréjét, ugyanis néhány korábbi jellegzetesség továbbra is menő lesz, igaz, jön jópár izgalmas újdonság is.  Továbbra is divatos lesz a fekete-fehér (monokróm). Ez az összeállítás már évek óta jelen van a világ nagy kifutóin éppúgy, mint a szombathelyi boltokban, de úgy látszik, masszív, tartós trendről van szó. Ami részben érthető, mert ezzel a színkombinációval nehéz „mellélőni”, szinte bárki és bárhol élhet vele. Annyi módosulás lehet e téren, hogy még letisztultabb anyag- és formahasználatra számíthatunk.  Mind a téli, mind a tavaszi divatban feltűnő lesz a pasztellszínek dominanciája. A klasszikus sárga, rózsaszín és ekrüs árnyalatok mellett bejönnek a szürke és a kék szemnek kellemes variációi.  Ismét előtérbe kerülnek a pöttyök, a csíkok és a négyszögek.

A különleges anyagok megjelenhetnek az alapanyagokban vagy a díszítésben. E jelenség következtében a ruhák kiléphetnek a síkból, és háromdimenzióssá, illetve valódi képzőművészeti alkotásokká válnak. Érdekes lesz, amikor ezeknek a daraboknak a „megszelidített” változatai megjelennek majd a szombathelyi boltokban is. 

A geometrikus formák az absztrakt festményeket juttatják eszünkbe. 

Az elnagyolt (oversize) ruhák első látásra úgy néznek ki, mintha a viselőjük néhány számmal elnézte volna a méretét. A valóságban azonban nagyon átgondolt modellekről van szó.  És végezetül ne feledjük: nem a másolásban kell keresnünk a divatot. Fontosabb, hogy egyedi, megkülönböztető stílusunk legyen, amihez elég hozzáhajlítani az aktuális trendeket.

7

Ők mondják Oroszy Csaba, festőművész Néha látok viccesebb, megmosolyogtató összeállításokat is, de összességében a szombathelyi hölgyek adnak magukra, választékosan, kifinomultan és elegánsan öltözködnek. Bevallom, a hölgyeken elsősorban a szemüket figyelem, így számomra meghatározó, hogy egy nő az arcához és a tekintetéhez milyen ruhát választ. Ezt nyilván a napi hangulat is befolyásolja, de szeretem, ha ízléses az összkép. Fontosnak tartom a kiegészítőket, a táskát, az ékszereket vagy akár a harisnyát is. Szeretem a kosztümöket, szoknyákat, de egy jó szabású nadrág is nagyon elegáns tud lenni. A mai divat sokat változott a húsz évvel ezelőttihez képest, bejöttek a csípőfarmerek, a világító, rikító színű ruhák, amelyek bár tudnak csinosak lenni, néha azért bohókásak is. Végeredményben az a legfontosabb, hogy mindenki a saját stílusának megfelelően öltözködjön, és a ruhakollekció harmonizáljon a nő egyéniségével.

Mérei Tamás, a Savaria Szimfonikus Zenekar igazgatója Természetesen az ember szereti a szépet és az esztétikumot. Én mint előadóművész, aki a színpadon tölti élete egy részét, tudom, hogy a megjelenés sok szempontból fontos. Hozzám elsősorban – valószínűleg a foglalkozásomból adódóan – az elegáns stílus áll közel. De ami ennél is fontosabb, az igényesség. Szerencsére az öltözködés sokat változott pozitív irányba az elmúlt években, az ízlést nagyban befolyásolja a nyugati kultúra is. Ami a szombathelyi nőket illeti, rendkívül változatosan, de a koruknak megfelelően öltözködnek, adnak a megjelenésükre és szeretnek csinos ruhákat felvenni. A divat változása egyébként rendkívül izgalmas kérdés, azt látom például, hogy 12 éves lányom egészen másképp öltözködik, mint ugyanez a korosztály tíz évvel ezelőtt.

Kenderes Csaba, a Weöres Sándor Színház színésze Őszintén megvallva se Szombathelyen, se más városban nem szoktam figyelemmel kísérni a nők öltözködését és az aktuális divatot. Nem köti le a figyelmemet, és úgy gondolom, hogy nem is ez a fontos. A lényeg, hogy egy nő szeressen és tudjon viselni egy ruhát, amely a személyiségének megfelelő, és akkor legyen szó bármilyen darabról, jól fog kinézni benne. Tamasits Dorottya

8

környezetünk

Amikre jó, és amikre rossz ránézni Szombathely belvárosában  Esztétikai szempontból Szombathely ellentmondásos város. Közép-Európa legrégebbi folyamatosan lakott települése, de ez a kétezer év mégsem árad a házakból. Nincsenek drámai látványosságok, de összességében mégiscsak szépnek mondható. A belvárosi utcákon sétálva is kettősség érhető tetten, melyet talán jobban észrevesznek azok, akik idelátogatnak, mint az itt lakók. Mi ugyanis egyaránt megszoktuk azokat a dolgokat, amikre jó ránézni a mindennapok rohanásában, ahogy azokat is, amikre nem. Most elhessegettük a megszokás felhőit, és igyekeztünk friss szemmel rácsodálkozni a minket nap mint nap körülvevő dolgokra. És ezeket találtuk.  Amikre jó ránézni:  A Fő tér  Ha nagyítóval nézzük, bizonyára mindenki talál benne hibát, és azt is tudja, mit kellett volna másként csinálni, de összességében mégiscsak egy olyan közösségi tér született, ahol kellemes megállni vagy leülni, hallgatni a szökőkút csobogását vagy átérezni a száz évvel ezelőtti város polgári lüktetését. Egy hely, ahova apró büszkeséggel tudjuk kikísérni más városból érkező vendégeinket. 

A színház  Nem a legszerencsésebb helyen épült, de az épület azt demonstrálja, a vidék sem úgy vidék, ahogy azt sokan a fővárosban gondolják. Mellesleg igaz ez a falakon belüli történésekre is. 

A kereskedelmi és vendéglátóipari iskola  Ha elmegyünk az új épület mellett, lassítsunk egy kicsit, és csodálkozzunk rá. Bizony, a 21. században így kell kinéznie egy nyugat-dunántúli megyeszékhely középiskolájának.  

Megújult utcarészletek  A Petőfi utca nem túl barátságos összhatását alaposan feldobja a Paragvári utca kereszteződése, ahol az utóbbi időben megújult az iskola, a templomtorony és a „magas ház”. Meglepően harmonikus az összkép. 

Útkereszteződések, körforgalmak Tavasztól késő őszig gondozott virágok és egyéb dísz­növények dobják fel Szombathely út­kereszteződéseit. Apróságok, de mégsem annyira. 

A Savaria mozi és árkádjai  Nemcsak annak örülünk, hogy szép lett,  de annak is, hogy van még hely a belvárosban, ahol filmet nézhetünk. 

Kreatív magánházak  Nemcsak az önkormányzat, az intézmények és a cégek járnak elöl jó példákkal, néhány magánház is esztétikai élmény. Kiváló példa erre az a 18-as honvéd utcai ház, melynek homlokzata képzőművészeti élmény. 

Amikre nem jó ránézni:  A Hotel Savaria  Nemcsak esztétikailag van rossz üzenete a belváros közepén pusztuló szállodának, ami hajdan a polgári Szombathely szimbóluma volt. A turisták mind azon csodálkoznak, hogyan lehet az enyészeté egy ilyen gyönyörű épület. 

környezetünk

Szombathely legrégebbi szobra

A Magellán-telek dzsungele  A Kossuth utca és a Kiskar utca sarkára impozáns bevásárlóközpontot álmodtak néhány évvel ezelőtt, hogy aztán gazdasági és politikai okokból ne legyen belőle semmi, csak egy gusztustalan kerítés és egy gazos dzsungel. Egyelőre nem is látni a megoldást. 

A Történelmi Témapark kerítése  Hogy jó ötlet volt-e a belváros egyik legértékesebb telkén Történelmi Témaparkot létesíteni, azt most ne firtassuk. Az viszont biztos, hogy a Thököly útra néző kerítés nem pozitív példaként kerül be az építészeti tankönyvekbe. Az alapból is ronda fal időközben levet is eresztett.

A Múzeumpark  Vannak gondozott és vannak gondozatlan parkok Szombathelyen. A Múzeumpark hagyományosan az utóbbiak közé tartozik, szeméttel, burjánzó gazzal és a két bedeszkázott nyilvános vécével, melyek jó eséllyel indulnának az ország leggusztustalanabb helyszíneinek címéért. 

9

Az MMIK  A szerencsétlen sorsú épület nemcsak azért lehangoló látvány, mert beleharapott az idő vasfoga, hanem mert sokunkat fűz hozzá kellemes emlék. 

A Március 15. tér  Bezárt presszó, félelmetes SZTK, málló vakolatok. A szocializmus és a kapitalizmus itt egyesíti mindazt, amit nem szeretünk bennük. 

Toldozott-foltozott járdák és utak  Egy nyugat-dunántúli nagyvároshoz méltatlan néhány belvárosi utca balkáni állapota. Egyszerűen nem hisszük el, hogy ez pénzkérdés lenne. Talán az akarat hiányzik? Vagy nekünk így is jó? Józing Antal

A Magyarok Nagyasszonya már 1687 óta követi figyelemmel a város életét. Akár minden nap elsétálhatunk a Szent Márton úton a ferences templom mellett felállított szobor mellett. De vajon tudtuk-e, hogy a Máriát és a gyermek Jézust ábrázoló alkotás Szombathely legrégebbi köztéri szobra? A mészkőből kifaragott művet egy évvel Buda török iga alóli felszabadítása után állították 1687-ben, bár írásos említése először csak 1841 júniusában történt Bőle András püspök által. Eredetileg a Kám utcában, a Papnevelő házzal szemben állt, arról azonban nincs írásos feljegyzés, hogy mikor költöztették át mai helyére, a ferences templom északi fala mellé.

Azóta a szobor átélte a város minden örömét és viszontagságát. Jelen volt a labancok dúlásakor, akkor is, mikor a pestisjárvány szedte áldozatait. Könnyezett a tűzvész füstjétől, hallotta a székesegyház harangjainak első kondulását. Hozzá imádkozhattak a szombathelyi katonák a világháború alatt és átélte a szörnyű bombázásokat is. Szűz Mária és gyermeke a mai napig vigaszt nyújt a hozzájuk segítségért fohászkodóknak. Ám a jó háromszáz év alatt, mely kifaragása óta eltelt, fénye kissé megkopott, így 1858 és 1983 után a közelmúltban gondosan restaurálták. A felújítást Módy Péter szobrász-restaurátor és Heitler András festőrestaurátor végezték a Magyar Örökségvédelmi Hivatal felügyeletével. Azóta ismét régi fényében tündökölhet és követheti figyelemmel a szombathelyiek mindennapjait. Forrás: Jósa Judit – Kukor Ferenc: Színtiszta Szombathely Tamasits Dorottya

10

alternatív

Likó Marcell, a Vad Fruttik frontembere a szombathelyi diákéveiről „Főiskolai éveim a nagy kiszabadulást jelentették a középsuli után” 1998-ban iratkoztam be a Berzsenyi Dániel Főiskolára, és öt évig éltem Szombathelyen. Emlékszem, már a gólyatábor „ízesre” sikerült, és ott összegyűjtöttem a barátaim java részét.

Úgy gondoltam az egész felsőoktatásra, mint nyitott és elfogadó közegre. Jelentkezni is úgy indultam, hogy felcsaptam a felvételi tájékoztatót és a bal oldalon, a BDF-nél nyílt ki. Mondtam, jó lesz ez nekem, nem túl magas a ponthatár, talán fel is vesznek tanítónak. Pilla-

Fotó: Vad Fruttik Facebook oldala

natok alatt megtaláltam azokat a srácokat, akik ugyanúgy eltévelyedésből felvételiztek, akárcsak én. Mondja már meg nekem valaki, hogy honnan tudná egy 18-19 éves gyerek, hogy mi akar lenni, ha felnő… A fősulis évek alatt élte aranykorát Szombathelyen a partikultúra. Bontogatta szárnyait a drum ’n’ bass mozgalom, megvolt hozzá a törzsközönség is – ment a képtár, a Szimfónia, voltak illegál bulik, goa partik –, szóval nem unatkoztunk. Ha meg épp programszünetet szenvedtünk, akkor maradt a Commodore 64 otthon, és a szobadiszkó. Akkoriban Szombathely minden szempontból ideális volt a kiszabaduláshoz. Olyannak képzeltem el a szabadságot, amilyen az volt: nem szólt senki bele abba, mikor keljek fel, hova menjek, bejárjak-e órákra vagy sem: végre azt csináltam, amit akartam. Aztán véletlenül ragadt rám némi kultúra is, mert összehaverkodtam néhány arccal, akiket érdekelt a filmművészet és a szépirodalom. Beiratkoztam film szakirányra, szerveztünk filmklubot, rádiót, és a kollégiumban vetítéseket csináltunk. Sok olyan filmet láttam, és zenét hallgattam akkor, amik a mai napig hatással vannak a látásmódomra.

Kortárs képzőművészet egy fiatal szemszögéből Sztranyák Zsófi fiatal képzőművész Kamper Lajos grafikusművész tanítványa, a Nyugat-magyarországi Egyetem képi ábrázolás szakán végzett. Jelenleg tervezőgrafika mesterképzésre jár a Budapesti Kommunikációs Főiskolára. Megkérdeztük tőle, mit gondol, miért látogatnak manapság viszonylag kevesen kortárs kiállításokat. „Szerintem nincs meg az embereknek a vizuális kulcsuk a kortárs művészethez. Nagy problémát látok abban, hogy az iskolában nem oktatják a gyerekeket megfelelően a művészetekre. Rajzórán általában legfeljebb Monet-ig jutnak el, a kubistákról még csak nem is hallanak a diákok. A másik dolog a szülői felelősség. A szülők – bár tudom, nehéz beleszorítani mindent a rohanó hétköznapokba – ritkán viszik el a gyerekeket kiállításokra. Nem szoktatják hozzá őket a kép látványához vagy a múzeumi léthez. Mindegy, milyen kiállítást nézünk meg: helyi festőtől vagy ismert világhírű művésztől, csak lássunk többet a világból. A szemet és a vizuális nyelvünket is állandóan fejleszteni kell.” A Zsófival készített hosszabb interjút októberben olvashatják az Alon.hu-n. Kánya Dóra

környezetünk

Szombathely madarai

11

Melyik az a madár, amelyik nyáron a Csónakázótóban, télen a patakokban él? Melyiknek ideális környezet egy lakótelep? Melyik ragadozó madár rakott fészket a református templom tornyában? Ezekre a kérdésekre is választ ad cikkünk.

Sok olyan madárfaj van, amelyek alkalmazkodtak a városi környezethez. Attól függően, hogy egy-egy település milyen adottságokkal rendelkezik, csoportosíthatók a városban található madarak. Minél többféle élőhelytípus található meg egy városban, annál gazdagabb a madárvilága. Szombathelyen a betonépületekből álló lakótelepek, a folyó- és állóvizek, vagy éppen a nagy parkok egyaránt elősegítették, elősegítik, hogy minél több madárfaj találja meg a számára megfelelő környezetet.

Énekesmadarak Feketerigó Elsősorban erdőkben él, de 30-40 éve felfedezte magának a fás parkokat, kerteket. Így a városban is adottak számára a túlélés (fészekrakás, táplálkozás) feltételei. Olyannyira, hogy télre is itt marad.

Széncinege A kertek, valamint a város szélei az előfordulási helye. Odúban fészkel, télen is megtalálja a szükséges táplálékot, például a városi madáretetőkben.

Vörös vércse Templomtornyokban, padlásokon, épü­let­üregekben fészkel. Sólyomféle. Fészket nem rak, hanem más fészkét vagy épített fészkeket foglal el. Fő tápláléka a házi egér és a házi denevér. Szombathelyen többek között a Széll Kálmán utcában és a református templom tornyában bukkantak már rá a fészkére.

Házi rozsdafarkú A „betondzsungel” madara. Eredetileg magas, kopár hegyvidéki területeken élt, ezért a városban található betonépületek is ideálisak számára. A táplálékát jelentő repülő rovarokat itt épp úgy elkapja, mint a hegyvidéken.

Fehér gólya Villanyoszlopokon épít fészket. Szombathelyen a város szélén, Herényben és Kámonban fordul elő.

Egyéb madarak

Tőkés réce Nagy kócsag A folyóvizekben, így a Gyöngyösben és a Perintben található meg. Egyebek mellett kagylókkal táplálkozik.

Nem egyenlő a kacsával, még ha a köznyelv így is hívja. (A kacsát háznál tartják.) A Csónakázótó gazdag állatvilágának egyik tagja. A biztonságos városi környezetben is jól érzi magát. Télen, amikor a Csónakázótó vize befagy, a patakokba húzódik. Kleinhappel Miklós (Fotók: Wikipedia)

12

gasztro

Vannak jó Vas megyei borok Vas megyéről nem a marketing- és reklámfogásokon átesett borok jutnak eszünkbe. Pedig a vidék adottságainak megfelelően alkalmas szőlőművelésre és bortermelésre. Utánajártunk, milyenek valójában a vasi borok, milyen pincészetektől érdemes vásárolni. Három borvidék

Vasi pincék

Van három borvidék is, ami benyúlik a megyébe. Jelentős a Sopron, Kőszeg, Csepreg, Vaskeresztes sáv. A második terület a Ság hegy és a Kissomlyó, ami a Nagy-Somlói borvidék része. Fontos a Balaton-melléki borvidék is, amely Bérbaltavár környékén érinti a megyét. Vas megyében ugyan foglalkoznak borkészítéssel, ám legtöbben csak otthoni fogyasztásra vágnak bele, azért nem ismertek. Aki mégis komolyabban foglalkozik vele, azok bora a helyi éttermekben és vinotékákban elfogy. A vasi borok nem szerepelnek az országos reklámkampányokban, de a minőség évről évre jobb. Ugyanakkor úgy tűnik, nincs elég idő a szőlőművelésre, de minden második terület elhagyatott.

A szőlő és borművelők között talán Dénes Tibor neve cseng a legjobban. Ő is, ahogy sokan mások a megyében, másodállásban foglalkoznak borkészítéssel. A 2006-os Ság hegyi olaszrizlingjével bekerült Magyarország huszonöt legjobb száraz fehérbora közé. A vaskeresztesi régióban többen hoznak forgalomba bort, palackozzák is. Ilyen például Garger Imre, de nagyobb léptékű szőlője van Árva Pálnak Horvátlövő-Felsőcsatár környékén. Jagodics Tamás, a Tóth Pincészet vagy a Stefanics Pince egyaránt kiváló felhozatallal büszkélkedhet. Mándli Tibort is meg kell említeni, ő nyerte az idén a Vas megyei borversenyt a 2013-as chardonnayjával. A boron kívül pezsgőkészítésről híres Zalában a Cezar Pince. A Somlón a Kreinbacher Pince szombathelyi tulajdonossal veszi ki a részét a pezsgőgyártásból.

Fehér- és vörösbor is Vas megye legnagyobb része alkalmas szőlőművelésre. Az említetteken kívül a kisebb szőlőhegyek, domboldalak, például a Vasi-Hegyhát, Kemeneshát, Celldömölk és Sárvár vonzáskörzetében mindenhol folyik borkészítés, de ezek bortermelő vidékek, nem borvidékek. Ugyanakkor kiváló vörös- és fehérborok készítésére alkalmas övezetek ezek. Az alapok tehát megvannak, sőt ahol kékszőlővel foglalkoznak, ott rozét is csinálnak, aminek manapság divatja van.

Már nem savasak a vasi borok A nyugati régióban a kékfrankos és a zweigelt kedvelt, de mostanában terjed a blauburger. Jelentős területeken kedvelt a cabernet sauvignon, a merlot, a syrah, a cabernet franc. Régebben a vasi borok túlzott savasságát az éretlenség okozta. Most néhány esősebb időszakot leszámítva – mint az idei – minden évben vannak ízletes szőlőkből, zamatos, gyümölcsös, jó borok. Ezek a borok a savaiknak köszönhetően már elegánsak, ízük optimális. Nyugat-Magyarország szerencsére profitált és profitál a mustfokból, ami nem viszi el a bor ízét egy túlzottan édes, likőrös irányba.

Hol vásároljunk? A nagy áruházláncok sajnos nem forgalmaznak Vas megyei borokat, és még helyi szaküzletekben sem biztos, hogy találunk belőlük. A nagyközönség a termelőkön kívül a helyi szabadtéri fesztiválokon ízlelhet helyi borokat, de több jó nevű étterem és szálloda is tart a kínálatában Vas megyei folyóbort. Kánya Dóra (A cikk elkészítésében nyújtott segítségért köszönetet mondunk Márkus Béla borász, sommeliernek)

Irodalom

Mit olvassunk a hosszú téli estéken?

13

A 12 LEGSZEBB MAGYAR REGÉNY   Fűzfa Balázs irodalomtörténész válogatása 

2007 és 2013 között Fűzfa Balázs vezetésével „A 12 legszebb magyar vers” címmel komoly sajtóvisszhangot kiváltó rendezvénysorozat zajlott a határokon belül és kívül. Az ismert szombathelyi irodalomtörténészt arra kértük, ajánljon olvasnivalókat a hosszú téli estékre. Fotó: Gubicza Ilona

Jókai Mór: Az arany ember (1872)  Klasszikus történet arról az emberről, aki mindvégig próbál becsületes és segítőkész lenni a társadalmi életben, ám a magánéletében nem találja meg a boldogságot – csak akkor, ha kivonul a létező világból. Timár Mihály éppen olyan, mint mi vagyunk: a modern ember dilemmái határozzák meg hétköznapjait. Ez már nem a romantika, hanem a realizmus világa.     Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma (1885)  Ha van a Don Quijote-izmusnak igazi magyar változata, akkor ez a regény igazán az. Pongrácz Istvánt nem muszáj szeretni, de lovagias szenvedélye megbocsáthatóvá teszi kicsinyességét, darabosságát, időben való eltévedéseit. Jókedvű regény a Beszterce ostroma, mert Mikszáth Kálmán jókedvű író. A szórakoztatás és a nyelvi bravúrok nagymestere ebben a regényében is.    Gárdonyi Géza: Egri csillagok (1901)  „Nemzeti hősköltemény”-nek nevezhetnénk e művet, ha Gárdonyi versben írja meg regényeposzát. Dobó István várkapitány, Bornemissza Gergely és Vicuska történetében úgy kapcsolódik össze a magyar történelem egyik dicsőséges mozzanata és egy nagy szerelem szépsége, hogy az minden jövendő nemzedék számára példává vált.    Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk (1907)  Nemecsek Ernő, Boka, Feri és barátaik a szívünkben élnek. Az ő segítségükkel könnyebb eligazodnunk a világban, mert így már meg tudjuk különböztetni egymástól az igazságot és a hazugságot. Bizonyosak lehetünk benne, hogy amit a Pál utcai fiúk elmondanak nekünk, az örökérvényű tudás becsületről, tisztességről, hősiességről, kitartásról, áldozatvállalásról. 

 Kosztolányi Dezső: Édes Anna (1926)  A gazdáit meggyilkoló cselédlány története mindannyiunkat magával ragad. Megrázó Anna elesettsége és kiszolgáltatottsága. Nem tudunk rá haragudni, bűne ellenére is rokonszenvezünk vele, mert tudjuk, minden zsarnokság először a lelket akarja megölni, aztán a testet. Kosztolányi stílusa tárgyilagos, ám minden szaván ott érezhető Anna belső remegése.   

Szilágyi István: Kő hull apadó kútba (1975)  A magyar nyelv gyönyörű szépségeit megmutató regényt nem véletlenül szokták Arany János balladáihoz hasonlítani. Az Ágnes as�szony történetét idéző sorsok szenvedélyessége, a szöveg magával ragadó emelkedettsége, olykor szinte versszerű lüktetése lebilincseli az olvasó figyelmét – miközben az ábrázolt világ lélektani mélysége is páratlan élményben részesít bennünket. 

Móricz Zsigmond: Erdély (1922–1935)  Báthory Gábor olyan tündérkertet teremt, melyben a virágok gyorsan hervadnak el. Bethlen Gábor szilárdabb falakat épít, ám ő a magánéletében boldogtalan. Erdélynek csak a két család egyetlen utódban történő egyesítése hozhatná el a felvirágzást. Ez azonban lehetetlen. Egekbe törő szenvedély és a történelem kérlelhetetlensége vérzik át a trilógia minden lapján.    Ottlik Géza: Iskola a határon (1959)  A modern magyar irodalom kezdetét jelentő alkotás. A kőszegi katonaiskolában játszódó történet egyszerű cselekménye mögött az emberi jellemek mélyrétegeit ismerhetjük meg, azaz minden mondat konkrét és jelképes egyszerre. Bébé, Medve Gábor, Szeredy Dani – mindennapjaink hősei. Ottlik Géza szerint egyébként „a regény nem szól valamiről, hanem maga a valami”.    Kertész Imre: Sorstalanság (1975)  A Nobel-díjas (2002) magyar író alkotása emléket állít mindazoknak, akiket a történelem végső értelemvesztése idején gyilkoltak meg. Köves Gyuri „honvágy”-a a haláltábor iránt mindannyiunk örök lelkiismeret-furdalását jelzi. – Auschwitz után nem lehet többé verset írni, mondta Adorno, de Auschwitz után nem is lehet másról beszélni, csak Auschwitzról, mondja Kertész Imre. 

Szabó Magda: Régimódi történet (1977)  E regény sokkal modernebb, mint azt a cím sugallja. Egy ember életének önértelmezését olvashatjuk a szomorúságok szabdalta huszadik században. Ám amint a „régimódi mesé”-ben előrehaladunk, egyszercsak észrevesszük, hogy már nem Jablonczay Lenke, hanem a saját magunk történetét olvassuk. Hisz mint minden nagy regényben, így ebben is megláthatjuk önmagunkat.    Esterházy Péter: Termelési-regény (kisregény, 1979)  Szellemessége, játékossága révén robbant be a magyar irodalmi életbe 1979-ben Esterházy Péter. A nyelv újfajta használatára biztatja olvasóját ebben a regényében és arra, hogy az élet lehet szép, derűs és jókedvű is. Paródia és önparódia ez, két mű egyben (két könyvjelzővel), azaz a szöveg értelmezi önmagát, mivel elbeszéli saját keletkezésének történetét is.    Závada Pál: Jadviga párnája (1997)  Különlegesen sodró erejű modern magyar prózai alkotás. Főszereplői állandóan reagálnak egymásra, beleírnak egymás szövegébe, azaz a regénybe. Szenvedélyes szerelem csomózza sorssá Osztatní András – aki a naplót írni kezdi – és csodálatos felesége, Jadviga életét. A házaspár gyermeke, Miso is elbeszélővé válik, miközben a történet egyre váratlanabb fordulatokat vesz.

14

Kriminovella

Életmódváltás Amikor a kávét szürcsölő Cyrus arra lett figyelmes, hogy a bisztró üvegablakán túl egy fickó közeledik a forgalmas utcán beszélgető társasághoz, tudta, hogy a másik ölni készül.   Két férfi és három nő állt ott. A férfiak vitték a szót, közben mosolyogtak, a nők pedig fel-felnevettek, ahogy hallgatták őket. Olyanok voltak a mogorván hömpölygő tömegben, mint egy sziget az óceán közepén.   Cyrus úgy gondolta, hogy a pasas mindkét férfit megöli. Észrevétlenül előhúzza a hangtompítós pisztolyt, majd lő, a nők pedig három–öt másodpercen belül sikoltozni kezdenek. Az utóbbi hollywoodi klisének tűnik, de a nők tényleg sikoltoznak, amikor testközelből látják, hogy a halál megcsókol valakit. Előfordul, hogy látják, néha nem lehet elkerülni. És olykor – mint most is, ebben biztos volt – az a cél, hogy a halál csókja egészen forró legyen.  Újabb három–öt másodperc kell majd ahhoz, hogy az első járókelők felfogják, mi történt, azután egyre többekben tudatosul, hogy éppen most lőttek le három embert az orruk előtt. Kitör a pánik, és mire valakinek eszébe jut, hogy a gyilkosságoknak elkövetője is volt, a férfi már több utcányira lesz a helyszíntől.  A terv és a megvalósítás vakmerő, de hibátlan volt. Az utca valóban úgy robbant fel, mintha bombatámadás érte volna.   Cyrus közben azt érezte, hogy mind’ nagyobb gombóc növekszik a torkában, amely egyre nehezebbé tette számára a lélegzést. A fenébe is, a forgatókönyv olyan volt, mintha ő maga írta volna...  Bérgyilkosként kereste a kenyerét, több tucat embert ölt már meg.  A következő pillanatban a felbolydult méhkashoz hasonlító tömegben kiszúrta a fickót. Az megállt, hátrafordult, és mielőtt eltűnt volna a sarkon, elégedett pillantást vetett a „művére”. Majd egyenesen Cyrus szemébe nézett. Mindenhova követlek! – mondta a tekintete. És rákacsintott.   Cyrus előtt elsötétült a világ.   A bérgyilkos ő maga volt.  

Kissé megnyugodott.   Felhörpintette az utolsó korty koffeinmentes, keserű kávét, megette az utolsó falat cukormentes süteményt és fizetett.   Az utcára kilépve nyoma sem volt a néhány

perccel korábbi gyilkosságnak – hogyan is lett volna nyoma valaminek, ami meg sem történt?  Bár Cyrus csak az előbb fejezte be a reggelijét, megkordult a gyomra. Nem szokott még hozzá az efféle könnyű, egészségesnek mondott étkekhez.     A bisztróban először a kávé és a sütemény helyett egyszer csak három tükörtojásból, sült szalonnából, narancsléből és fánkból álló reggelit látott az asztalon lelki szemei előtt. Ám amikor nyúlt volna a villáért, hirtelen szertefoszlott az illúzió. Majd következett az a fénykorát idéző gyilkosság. Cyrus megállapította: az étel és a munka olyan, mint a drog, legalább annyira kemény elvonási tünetekkel, ha valaki változtatni akar az évtizedek alatt rögzült szokásain.  Gondolatait az szakította félbe, hogy néhány méterre tőle egy férfi „lelőtt” egy taxiból kiszálló üzletembert. Nagyon nem lepődött meg, amikor ebben a bérgyilkosban is saját magát ismerte fel. Ez egyre rosszabb lesz – vonta le a következtetést, amely keserű volt, mint a korábban elfogyasztott cukor nélküli kávé. Újra megkordult a gyomra. 

Az egész úgy kezdődött, hogy Cyrusnak rendetlenkedni kezdett a szíve. Orvosa azt mondta, életmódváltásra van szüksége, és az sem ártana, ha leadna néhány kilót. Mondjuk tízet.   „Nyugalom és fogyókúra. Ez a hosszú élet titka.” – közölte vele a doki, aki beszéd közben lehúzta az orrára a szemüvegét, és szelíden, de eléggé határozottan nézett rá ahhoz, hogy Cyrusnak mély levegőt kelljen vennie, majd ott helyben elhatározza, hogy egészségesen fog táplálkozni, és még a szakmájával is felhagy.   Persze ha őszinte volt magához, akkor az utóbbit illetően be kellett vallania, hogy az orvos szavai csak az utolsó cseppet jelentették abban a bizonyos pohárban. Nincs mit szépíteni a dolgon, kiöregedett. És ha egy bérgyilkost nem mások halála, hanem a saját élete érdekel jobban, akkor ideje becsuknia a boltot.   Márpedig ő az elmúlt egy évben túlságosan sok gondot fordított arra, hogy ép bőrrel megússzon egy-egy akciót. Annyira sokat, hogy az aprólékos tervezgetésbe egyre inkább kódolva volt a hibázás lehetősége. A jelek pedig szaporodtak; legutóbb kis híján ott hagyta a fogát. Profikat kellett megölnie, ő pedig már nem volt profi.

Az a vakmerő, minden váratlan fejleményre villámgyorsan reagáló Cyrus, akinek a szemébe a bisztróban ülve „belenézett”, rég elveszett valahol útközben. (Mindenhova követlek!) Kemény menet lesz ez az életmódváltás – gondolta. Beszállt a kocsijába. Miközben gyújtást adott, „látta”, hogy néhány lépésnyire az autó mellett valaki egy férfi mögé lép, kitekeri a nyakát, majd mint aki jól végezte dolgát, továbbmegy. Mindezt úgy csinálta, hogy egyelőre senkinek sem tűnt fel. Tökéletes kivitelezés.   Vezetés közben arra jutott, hogy talán elviselhetőbbé teheti ezt az átmeneti időszakot, ha nem lesz olyan szigorú magához. Mi baja lehet abból, ha időnként bűnözik, és bekap egy csokis kekszet vagy megenged magának néhány szelet szalonnát a reggelihez? Így legalább – remélte – megszűnnek, vagy legalább ritkulnak a bőséges reggelikkel megrakott asztalokról szóló látomások.   És talán a munkájáról sem kell egyik pillanatról a másikra lemondania! Néha – a közszolgálat jegyében – elvégezhetne egy-egy nem túl kockázatos feladatot. George-ra gondolt, a második szomszédjára. Sokan örülnének, ha egyik reggel holtan találná a bejárónője azt a kiállhatatlan alakot. Évek óta megkeseríti az egész utca életét...  Kleinhappel Miklós

Figyelem!

Kihagyhatatlan ajánlat az

Annex Optikától! A multifokális lencsék összes típusát diszkont áron biztosítjuk vásárlóink részére. Nálunk most a legjobb áron juthat az Önnek leginkább megfelelő progresszív lencséjéhez. Akciónk a készlet erejéig érvényes.

Mire jó a progresszív lencse? Sokaknak ismerős jelenet a szemüvegekkel való zsonglőrködés vásárlás közben: homályos az árcédula vagy a ruhacímke, hiszen a távolba látó szemüveg nem ad közelre éles képet. Cserélgetjük a szemüvegeket, miközben az éppen nem használatos okulárét nem tudjuk hová tenni, míg végül már azt sem találjuk, ami az orrunk előtt van: az éppen rajtunk lévő szemüvegünket. A problémára megoldást jelenthet egy bifokális, azaz kétfókuszú szemüveg beszerzése, amelyben kis belecsiszolt ablak szolgálja a közelre látás élességét. Ennek hátránya azonban, hogy – mivel csak két fókuszponttal rendelkezik – éles választóvonal van a közeli és a távoli dioptriák között, így a köztes terület homályos marad, illetve zavaró a hirtelen képugrás. Köztes távolságra – például ha valaki számítógépen dolgozik – nem használható, mert a köztes dioptria érték hiányzik belőle. Szintén a bifokális szemüveg ellen szól, hogy jellegzetes, felismerhető kialakítása miatt nem túl esztétikus, és elárulja korunkat: öregasszonyossá, öregemberessé teszi viselőjét. A legmodernebb és egyben legkényelmesebb megoldás a

45 év felettiek látásproblémájára a progresszív szemüveglencse, amellyel zavartalan látómező tárulhat elénk. Ez a multifokális lencse megszámlálhatatlanul sok fókuszponttal rendelkezik, ezért nem csak távolra és közelre, hanem bármilyen távolságra éles képet ad. A progresszív jelző a dioptria fokozatos (azaz progresszív) változására utal. A kiszélesedett látómező autóvezetés közben is nagy kön�nyebbséget jelent, mert nem csak a szélvédőn túli világot, hanem a műszerfalat is kiválóan látjuk vele. Nincs többé szemüveg-zsonglőrködés, nincs képugrás, a progresszív szemüveg stabilitást és komfortérzetet ad. A bifokális lencsével ellentétben kívülről ugyanúgy néz ki, mint egy hagyományos szemüveg, nem árulja el a korunkat. Előnye, hogy nagyon tartós, hiszen nem hánykolódik a táska mélyén, hanem egész nap, bármilyen élethelyzetben viselhetjük. A progresszív szemüveglencsék viseléséhez hozzá kell szoknunk, meg kell tanulnunk a használatukhoz szükséges fej- és szemmozgást. A rövid ideig tartó szokatlan érzést azonban megéri elviselni, hiszen később meghozza gyümölcsét, a progresszív lencse által nyújtott előnyök kárpótolnak érte.

További részletekről az Annex Optikában tájékozódhat. 9700 Szombathely, Király utca 8. Telefonszám: 0694/338-874