SZÓMBA LYI FERENC VISSZAEMLEKEZESEI

SZÓMBA

LYI FERENC

VISSZAEMLEKEZESEI

Language?

SZOMBATHELYI FERENC VISSZAEMLÉKEZÉSEI

A bevezetést és a jegyzeteket írta: Dr. Gosztonyi Péter

O C C I D E N T A L Washington, 1980

P R E S S D.C.

C lo p ' Tollas Tibornak ajánlva, 60-ik születésnapja alkalmából -B e r n ü l980. december

Languoges

Gosztonyi Péter

iGöWright O ccidental Press 1980

IS B N 0-911050-50-7

Library of Congrcss Catalog Card No. 80-54907

,

■- ■ ''i

Printed in the United States of America I. H. Printing Company 205 Hamilton Street New Brunswick, New Jersey 08901

NAR 1 5 1982

ELŐSZŐ Nehéz dolog objektívan írni valakiről, akit a gyer­ mek felfokozott érzékenységével ismert meg ő lá­ tott az ember s aki később atyai jóbarátja lett. Sok drámai találkozásomból az első Kassán zaj­ lott le Szombathelyi Ferenccel; szüleimmel éppen 1939. szeptember 1-én érkeztünk hadtestparancsnoki lakosztályára, am it a nemrég kivonuló Prchala cseh tábornoktól örökölt, akit — mint mondta — igazi gentleman-nek ismert meg. A főtéma a há­ ború volt, amely aznap tört ki. A németek ostoba­ ságát szidta; igen, jó latonák, de olyanok, akik ki­ állnak a dombtetőre s minden irányba megfújják a trom bitájukat; hol az ellenség? Az egész világot maguk cJlcn lázítják, pedig a tengeri hatalmakkal szemben nem maradhatnak felül. Aztán Kárpátalja elfoglalására terelődött a szó, ami az 6 parancsnok­ sága alatt történt. D e nem a különösen sikeres ka­ tonai vezetésről beszélt. A Szics-gárdistákat sajnál­ ta, akiket alparancsnokai sommásan kivégeztettek, m ielőtt ő meg tudta volna akadályozni. 1942. január ll-é rő l ezt találom naplójegyzeteim között: „Ribbentrop nagyon csalódottan m ent el — mondta Szom bathelyi." Ma is előttem áll, am int sokatmondóén csak ezt a pár szót ejti ki. S előt­ tem van a ném et dokumentum szövege is, amely a Ribbentrop és Horthy meg Bárdossy közti tárgya­ lásokon készült; „A birodalmi külügyminiszter úr (ezután) azzal a követeléssel lépett fel, mely sze­ rint Magyarországnak ebben az évben egész hadse­ regét rendelkezésre kellene bocsátania." M in t Kádár

Gyulától* tudjuk, még Ribbentrop érkezése előtt Szombathelyi bíztatta Horthyt és Bárdossyt ellen­ állásra. A későbbi Kcitel-Szombathelyi megbeszélé­ seken Magyarország tíz könnyű hadosztályra alkud­ ta le az „egész hadsereg”-re vonatkozó német kö­ vetelést. Három tábori hadsereg helyett egyre. Ezzel a halálraítélt hadsereggel, mely azonban a magyar függetlenségnek a németektől való meg­ őrzéséhez is hozzájárult, kerültem ki magam is a Donhoz. It t találkoztam vele megint, pár nappal az újabb (s ismét eredménytelen) uryvi támadásunk előtt, 1942. szeptember elején. Egy egész éjszakán át tartó állásváltoztatás után váratlanul parancsot kaptam, hogy jelenjek meg a hadosztálytörzsnél. Szombathelyi jött hadosztályunk megszemlélésére! Felsorakoztunk a kihallgatásra. M in t tüzérzászlós én voltam persze az utolsó a sorban. Az első Grassy Jó ­ zsef volt, hadosztályparancsnokunk. A kihallgatás végeztével Szombathelyi először velem beszélgetett, hosszan; beszélt szüléimről és átadott egy csomagot, amit anyám küldött. M ég arra is volt gondja, hogy az őt kísérő filmesekkel felvetesse a jelenetet, am it aztán egy héten át játszottak a pesti híradóban, hogy szüleim és barátaim láthassanak. Bennem az egész idő alatt nevetés bujkált: Grassy, az újvidéki hóhér, el sem tudta képzelni, ki vagyok, honnan kerültem oda s a vezérkari főnök miért nem vele, a hadosz­ tályparancsnokkal állt először szóba. 1943. július 30-án volt egy újabb, nehezen felejt­ hető találkozásunk. Súlyos sebesülésemből már fél­ épültem, a lakásán látogattam meg, ahol nyugodtan *Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig (Bu­ dapest, Magvető, 1978. 826 o.)

beszélgethettünk. Hivatalában, ahogy a fronton is, soha nem adta fel a látszatot, hogy a németek ba­ rátja, sokszor nyíltan szidva a háborút szabotálni akarókat. Négyszemközt már hazaszállításom után, tavasszal, tárgyalta — láthatólag mély felindulással — a németek gaztetteit a visszavonuló magyar ka­ tonákkal szemben. Toronymagasan állnak íróaszta­ lán az akták, mondta akkor, a magyarellenes atroci­ tások bizonyítékai. A német hadvezetőséggel állan­ dóan harcolt megszüntetésük érdekében s megtor­ lásukat követelte. M ost is föl volt indulva. „Soha többé még egy 1918-at!” — ismételte, m ert a háború elvesztése iránt nem volt kétsége. Ezeket olvasom följegyzé­ seimben: „Szombathelyi — szinte a mi szavainkkal — megmondta, hogy a németek minden valószínű­ ség szerint elvesztik a háborút, ő ezt várta is. Ne­ künk azonban nagy lehetőségeink vannak, helyze­ tünk egyáltalában nem rossz, mert Anglia örül, ha itt egy erős hatalom van, a szomszédok pedig tehe­ tetlenek velünk szemben; s ha akad legalább 200 ezer magyar, aki hajlandó adott esetben harcolni, a háborút — ha ném et vonalon el is vesztettük — magyar vonalon megnycrjükl" Egésznapos látogatásom során sok mindenről szó volt. Éppúgy mint T eleki és a kormányzó, ő is hitt a tengeri hatalmak döntő fölényében. (Azt persze nem tudhatta, hogy Roosevelt nem h i t t . . . ) Ezért félt kevésbé a Szovjet Elbáig való előretörésétől (bár Budapesten akkor közkézen forgó kötetecskéjében Nostradamus épp ezt jósolta meg). Kállayban nem bízott. Könnyelműnek ítélte a háborúból való kiv'álási akcióit; a németek gyanúját máris felébresz­ tette! Beszélt az őszi lillafüredi írótalálkozóról, am it

azért rendezett meg, mert világosan látta a magyar írók szerepét a nem zet sorsának alakulásában. Leg­ kedvesebb írója Illyés Gyula volt. A „Csizma az asztalon” tetszett talán a legjobban. 1943. őszén többször is voltak emlékezetes be­ szélgetéseink. Egyszer a kisebbik lengyel földalatti hadsereg vezérkari főnökének a számára, aki akkor érkezett s fontos misszióval indult volna tovább Lon­ donba, kértem útlevelet. A lengyellel Kádár Gyu­ lához irányított, aki másnapra elkészítette a hamis passzust s rutin-fenyegetések közben, hogy senkinek se merjek szólni róla, átadta nekem. (Ez aztán to­ vábbi lengyel útlevelek kiadására vezetett, amiről Kádár is beszámol könyvében.) Egy másik alkalommal azt a kívánságát fejezte ki, hogy felvehesse a kapcsolatot a magyar ifjúság­ gal. Ennek érdekében mindent el is követtem. Nem­ sokára annak a szervezetnek a hivatalos engedélye­ zésére volt szükségünk, amelyben én is tevékeny­ kedtem. A Teleki Pál Munkaközösség működésére Szombathelyi útján kaptunk engedélyt, miután Ke­ resztes Fischer belügyminisztert erre rábeszélte. (Ez a szervezet aztán élénken részt vett az ellenállási mozgalomban, tagja volt a Bajcsy-Zsilinszky-vezette Magyar Felszabadító Bizottságnak, a háború után pedig rövid ideig az értelmiséget képviselte a Nem ­ zeti Bizottságban.) Egy 1944. januári látogatásomkor teljesen fel­ dúlt állapotban találtam. Feketehalmy-Czeydnerék megszöktek a felelősségrevonás elől! Hogy a néme­ tek szöktették meg mind a négyet, az nyilvánvaló volt, de akkor még a nyomozás semmit sem tudott kideríteni. Az újvidéki rém tettek miatti felelősségrevonásnak

azonban nem ez volt a legfontosabb mozzanata. E z­ zel a hűtlenségi perrel — mert Szombathelyi (akár­ milyen későn, de) ragaszkodott, hogy ezen a címen emeljenek vádat s így az ó bírósága hozhasson meg­ felelő ítéleteket — Magyarország volt a történelem ­ ben az első állam, amely saját háborús bűnöseit, méghozzá a háború befejezése előtt, súlyosan elítél­ je ! S ha néhány főbűnös meg is szökött, a többiek hosszú sora nyerte el megérdemelt büntetését. (10 év volt a legalacsonyabb.) E zt onnan is tudom, hogy 1944. március 18-án börtönbüntetésüket töltő új­ vidéki tömeggyilkosoktól szivárgott ki a hír, hogy a ném etek másnap megszállják Magyarországot s őket kiszabadítják. Ami úgy is tö rté n t. . . 1944. június 9-én a legfontosabb ellenállási szer­ vezet, a Mag)'ar Függetlenségi Mozgalom nevében kerestem föl. Fölajánlottuk, hogy nyugatra szöktet­ jük, am it azonban elhárított. Figyelmeztettük, hogy ne tartózkodjék a lakásán. A l^pcsolatot továbbra is fenntartottuk, annál is inkább, mert amikor Hor­ thy elhatározta Sztójay menesztését, egyik csopor­ tunk Szombathelyit ajánlotta a gyenge Lakatos he­ lyett miniszterelnöknek. Hadvezéri képességei, bá­ torsága, feltétlen kormányzóhűsége s elszántsága, amikor már kételynek nincs helye, alkalmassá tették volna őt a kiugrás végrehajtására. Kádár könyvéből kiderül, hogy ilyesféle szerepet már a ném et meg­ szállás előtt szántak neki; Keresztes Fischer Ferenc felvetette Kádárnak azt a tervet, amely szerint a magyar kormány, élén a kormányzóval, repülőgépen elhagyná az országot, és Nyugaton m int ellenkor­ mány működnének, Mag}'arországon pedig Szom­ bathelyi vezetésével katonai diktatúra venné át a hatalm at, amellyel ők titokban összeköttetésben ma­

radnának, és Szombathelyi utasításaik szerint járna el. A Sors mást akart s következő találkozásom Szom­ bathelyi Ferenccel a népbíróság üléstermében zaj­ lott le, 1946. tavaszán. Élete legnagyobb megalázta­ tását mondta el: az amerikaiak Feketehalmy-Czeydnerrel bilincselték össze, amikor hazaszállították! Védelm éről beszélgettünk, meg arról, mi mindent próbálunk tenni az érdekében. Nem volt jó elóérzete. ítélethirdetés előtt azt kérte, figyeljem meg, az őrök feltűzött szuronnyal kísérik-e be, mert az csak halálos ítélet esetén történik meg. M olnár Lász­ ló bíró 10 évre ítélte s az ítéletindoklás valóságos apoteózisa működésének. (Amikor 1947. tavaszán a M arkó-utcai cellámban ültem, egyszer egy új rabot hoztak: M olnár Lászlótl) A NOT-tárgyaláson egy parlamenti gyorsíró, akit ismertem, nekem is el­ mondta, mit üzent vele B ojta tanácselnök Szom­ bathelyinek, miután életfogytiglanira ítélte: Nem el­ ítélni, felm entenie kellett volna s csak az életét akarta megmenteni; ő lesz az első, aki amnesztiára fogja ajánlaniI Amikor hírét vettük, hogy Rieszék átadják a jugoszlávoknak, mindent elkövettünk ennek megaka­ dályozására, mozgósítva a miniszterelnököt, Pfeiffer Zoltán igazságügyi államtitkárt, a hercegprímást s közbelépésre sürgetve — bár ezt remény nélkül — a köztársasági elnököt. Valószínűleg már úgyis ké­ sőn. .s Utolsó naplóbejegyzésem róla 1946. november 6áról való: „Szom batliclyit kivégezték . .

Csicseiy-Rónay István

BEVEZETES 1945. június 26-án Szombathelyi Ferenc vezérez­ redest, a Honvódvezérkar volt főnökét a bajororszá­ gi Triftern nevű lielységben az amerikai katonai ha­ tóságoknak a háborús bűnösökkel foglalkozó egyik részlege őrizetbe vette. M ielőtt a letartóztatás meg­ történt volna, a vezérezredes egy magyarnyelvű „vé­ dőiratot” szerkesztett, amelynek egy példányát át­ olvasás és tanulmányozás céljából megküldte volt főnökének, a szintén Bajorországban tartózkodó Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes, nyugalma­ zott honvédelmi miniszternek. Szombathelyi nem volt háborús bűnös. Ezt a későbbiekben napvilágra került egész tevékenysége igazolta. Jugoszláviának való kiadatása, az ottani pere és elítélése teljesen jogtalan volt, épp úgy, mint 1946. november 4-i kivégzése. A magyarországi történelmi irodalom vajmi keve­ set foglalkozott ezideig Szombathelyi Ferenccel, jól­ lehet a tábornok a második világháború időszakában kulcsszerepet játszott honvédségi, de belpolitikai vo­ natkozásban is. Életútját is csak nag}' vonalakban is­ merjük. A tábornok 18S7. május 17-én született. Apja sváb cipész volt, aki a Knauz névre hallgatott. Édesanyját Szombathelyinek hívták. Fiúk később ezt a nevet vette fel. Tényleges katonai szolgálatát Szombathelyi 1906-ban kezdte meg, 19 éves korá­ ban. Az első világháborúban mint tényleges tiszt

vett részt, a monarchia összeomlásakor már vezér­ kari százados volt. Jóllehet szolgált az 1919-es ma­ gyar Vörös Hadseregben, Szombathelyit mégis át­ vette az akkor alakuló Magyar Királyi Honvédség. A harmincas években Szombathelyi már ezredes és Shvoy István tábornok m ellett a szombathelyi vegyesdandár vezérkari főnöke. Később, 1936-ban a Ludovika Akadémia (I, főcsoport) parancsnoka. 1938-ban Szombathelyi Ferencet, aki akkor már tá­ bornok, vezérőrnagy, kinevezték az újonnan szer­ vezett kassai V I II . hadtest élére. Itt, a Felvidéken érte üt 1939. november 1-én altábomagyi előlépte­ tése. Amikor kitört a háború Németország és a Szov­ jetunió között, 1941. június 22-én, öt nappal később Magyarország is csatlakozott H itler hadjáratához. Az úgynevezett Kárpát-csoportot, amely június 28-án keleti irányban átlépte a Kárpátokat, hogy G aliciában operáljon. Szombathelyi Ferenc vezette. 1941. július 9-én a Gyorshadtest kivált a Kárpát-csoportból, és dálnoki M iklós Béla vezetése alatt résztvett a további oroszországi hadjáratban. Szombathelyi Ferenc pedig visszatért Kassára hadtestparancsnok­ nak. Innen szólította őt Budapestre 1941. augusz­ tus végén a kormányzói parancs, hogy szeptember első hetében vegye át W erth Henrik vezérezredes­ től a Honvéd Vezérkar főnöki tisztségét. W erth Henrikkel ezidőben sem a kormányzó, sem a miniszterelnök, Bárdossy László nem volt megelégedve. A tábornok a ném et orientáció híve­ ként a teljes magyar katonai kapacitásnak a Keleti Fronton való felhasználását sürgette. W erth levál­ tását Bárdossy László egy a kormányzónak 1941. augusztus 25-én írt levelében maga is szorgalmazta. Szombathelyi Ferencre a kormányzó idősebbik fia,

Horthy István hívta fel a figychn<ít. A kassai had­ testparancsnok a frontról való visszaérkezése után, valamikor augusztus elején Horthy Ist\'ánnál vacso­ rázott. Ez alkalommal beszélt galiciai élményeiről és annak a véleményének adott kifejezést, hogy a Szovjetunió elleni háborúval a németek súlyos hely­ zetbe kerültek. ,,\^illámliáborúrór' aligha lehet be­ szélni, évekig elhúzódhat a keleti hadjárat, amely során Hitler győzelme eléggé valószínűtlen. V éle­ ménye szerint ebben az adott helyzetben a magyar erőket kímélni kell, tartalékolni a későbbi időre, ak­ korra, amikor az ország fennmaradásának biztosítá­ sánál szükség lesz rájuk — a közvetlen szomszédok ellen. A kormányzó idősebb fia, akinek Hitler-ellenessége közismert volt, magáévá tette Szombathelyi gondolatait és javasolta, hogy a tábornok mindezt egy emlékirat formájában közölje Horthy Miklós­ sal is. Szombathelyi el is készítette a memorandu­ mot, benyújtotta és még augusztusban sor került egy kormányzói kihallgatásra. Ezekután érlelődhe­ tett meg Horthy Miklósban a gondolat, hogy W erth Henrik helyébe Szombathelyit neveztesse ki a H on­ véd Vezérkar élére. Ez a kinevezés 1941. szeptember 6-án meg is történt. November 1-én Szombathelyit vezérezredes­ sé léptették elő. A tábornok harminc hónapig állt a Honvéd Vezérkar élén; nehéz és felelősségteljes időkben szolgálta az ország érdekeit. Tábom oktársai részéről nem mindig és nem mindenben számítha­ tott megértésre. V oltak, akik lenézték „népi szár­ mazásáért", mások meg „sváb” mivoltában láttak kivetnivalót. Eg)’csek kiemelték erélyes, határozott fellépését és kitűnő előadóképességét. V o lt benne filozofálásra is hajlam. „Erős jelleme különösen a

fogságban jutott kifejezésre, éppúgy erős vallásossá­ ga i s . . írta róla 1975-ben egy egykori börtöntársa a nyilas időkből. Kétségen kívül áll, hogy a tábornok épp úgy elvi ellentétben állt a hitleri rendszerrel, mint a nyilas mozgalommal. Ebből fakadóan a másik politikai vég­ letet, a kommunizmust sem szívlelte. Szombathelyi konzervatív gondolkodású, Horthyhű katona volt, a monarchia szellemi emlőin nevelkedett, a trianoni magyar társadalom képviselője. E ttől függetlenül működését nem lehet kritika nélkül hagyni: hibá­ zott 6 is párszor, s nem is kis dolgokban, mégis vég­ sősoron megállapítható: vezérkari főnöki tisztségé­ ben mindenkor Horthy és Kállay szellemében járt el. Ilyen vonatkozásban segített 1944 márciusáig az ország túlnyomó része számára a viharos Euró­ pában a „békét” biztosítani és a háborúból való ki­ lépést katonailag előkészíteni. Szombathelyi Ferencnek az amerikai megszálló hatóságok számára írt visszaemlékezése (amely ma­ gánúton került e sorok írója kezeihez) egy dokumen­ tum-vázlat. Szerzője mindenféle iratsegédlet nélkül, emlékezetből vetette nagy sietségben papírra mon­ danivalóját, amely — s ezt sem szabad figyelem nél­ kül hagyni — végeredményben „védőírat" egy háborús-bűnösségi váddal szemben. Ennek ellenére és e körülmény figyelembevétele m ellett úgy érezzük, mégis szükséges e dokumentum közlése, hogy ezzel egy olyan területre nyíljék kilátás, amellyel ezideig igen mostohán bánt a második világháború M a­ gyarországával foglalkozó történelemtudomány..

Gosztonyi Péter

SZOMBATHELYI FERENC VEZÉREZREDES, A MAGYAR VEZÉRKAR VOLT FŐNÖKÉNEK VÉDŐIRATA, 1945. JÚNIUS. A háború mcgüzenése és megkezdése tekintetében semmi szerepem nem volt. Az orosz háborúnak ma­ gamban mindig ellene voltam, de mint vidéki had­ testparancsnoknak* az eseményekre semmi befolyá­ som nem volt. Általábanvéve ellene voltam a hábo­ rúnak, mert a magyar hadsereget készületlennek tar­ tottam és ezért ütőképességében — különös tekin­ tettel anyagi hiányaira — kételyeim voltak. M ár a romániai konfliktus háborús megoldását is 1940ben sem tartottam volna helyesnek. Azt, hogy az oroszokat meg lehetne verni, abban mindig kétel­ kedtem, de különösen kételkedtem abban, hogy a maritim hatalmakat tengeri fölény nélkül térdre le­ hetne kényszeríteni. Ezen felfogásomnak, m int a vezérkar főnöke is a tábornoki megbeszéléseken, hadijátékokon úgy szóban, m int írásban, természe­ tesen kellő elővigyázat m ellett, mindig kifejezést ad*

tam. Vigyáznom kellett, mert a közszellem teljesen ném et beállítású volt.

MEMORANDUM 1941.

szeptember elején a kormányzó úrnak egy

memorandumot nyújtottam be, melynek lényege az volt, hogy az orosz háború nem lesz „Blitzrieg”, hanem egy hosszan elhúzódó, véres küzdelem lesz, melynek kim enetele teljesen bizonytalan. Ezért óva­ tosnak kell lenni, csak annyiban kell engedni a né­ met nyomásnak, amennyiben az elkerülhetetlen. A csapatainkat lehetőleg vissza kell vonni és nem job­ ban belem enni a háborúba. Valószínűleg ezen felfogásom eredményeképpen bízott meg a kormányzó úr a vezérkar főnökségével, mellyel a honvéd főparancsnokság együtt járt, annak ellenére, hogy nálamnál három idősebb, különben kiváló tábornok állt még tényleges szolgálatban.^ A kormányzó úr nézeteimmel egyetértett, szemben elő­ döm (W erth tábornok’) felfogásával, ki a gyors né­ m et győzelemben bízott az orosz fronton is és aki­ nek háborús és németbarát irányzata a kormányzó úrnak nem tetszett. A kormányzó úr, mint volt ten­ gerész a maritini hatalmakat legyőzhetetlennek tar­ totta. M in t a vezérkar főnöke helyzetem nagyon ne­ héz volt. Úgy a tábornoki kar, m int a vezérkar ke­ vés kivételtől eltekintve elődöm szellemében volt vezetve és át volt itatva attól a meggyőződéstől, hogy

Magyarország sorsa és jövője csak Németország ol­ dalán dőlhet el. A hadsereg tisztikara, de különösen a vezérkar, teljesen német-párti volt a politikai el­ gondolásai alapján is. Erős kapcsolatokat tartott fenn egy volt elődömmel, a mag)'ar jobboldal egyik vezéregyéniségével, Rátz vezérezredessel^ ki ennek foly­ tán szinte a magyar hadsereg második (rejtett) fő­ nökének volt tekinthető. Közvetlen környezetem­ ben magasrangú tisztek és tábornokok teljesen né­ metbarátok voltak, így bizonyos mértékig ezeknek ellenőrzése alatt állottam. Nagyon jól tudtam, hogy ennek a katonai szel­ lemnek átállítása a vezetőréteg lassú kicserélése által csak lépésről-lépésre történhet.

Ilyen értelemben

kezdtem meg munkámat és sokszor úgy éreztem, hogy későn jöttem , az elrontott közszellemen már aligha tudok segíteni. Első feladatomnak mindenesetre azt tekintettem , hogy csapatainkat az orosz frontról visszahozzam és így az orosz háborúból magunkat kivonjam. Tény­ leg sikerült az 1941-ben az orosz háborúban részt­ vevő gyorshadtestet, m int harcos csapatot hazahoz­ ni’. Az orosz hadszíntéren a hátország pacifikálásá­ ra csak megszálló csapataink maradtak igen kis lét­ számmal'*. Ezzel párhuzamosan egyes magasabb parancsno­ kok és vezérkari tisztek felcserélése, valamint ennek következtében a szellemi átállítással kapcsolatos munkálatok következtek. (Vezérkari parancsok, ma­

gasabb parancsnoki értekezletek, ahol mindig kifej­ tettem , hogy a feltétel nélküli, vak németbarátság katasztrófába vezethet.) A szövetséges hatalmak csapatai messze voltak, a német közel —, többet tenni akkor nem lehetett.

NÉM ET KÖVETELÉSEK Amidőn a németek az 1941. évi hadjárat tapaszta­ latai alapján rájöttek arra, amit én előre láttam, hogy a keleti fronton nem lesz villámháború, ha­ nem nehéz küzdelem várakozik rájuk, ennek min­ den rizikójával, követelőzni kezdtek. Ha addig azon az állásponton voltak velünk szemben, hogy „ha minden áron részt akarunk venni a háborúban, ak­ kor részt vehetünk", úgy most 1941 végén az ed­ digi önkéntes részvételünkből egyszerre kötelessé­ get csináltak. Egyszerűen követeltek. Ezen célból 1942. január elején Ribbentrop ném et külügyminisz­ ter megjelent Budapesten és a magyar kormánytól az egész magyar hadsereg haladéktalan közreműkö­ dését követelte. Rá nemsokára Keitel német vezértábornagy ugyancsak Budapesten 25 hadosztály moz­ gósítását és felvonulását követelte az orosz fronton. Keitel vezértábornaggyal hosszú alkudozások után 9 hadosztályban és 1 páncélos hadosztályban, mely­ hez az anyagot a ném etek adták, állapodtunk meg’ . Ezen erőkből állítottuk föl a 2. magyar fronthadse­ reget. Megjegyzem, hogy hadosztályaink csak 6

zászlóaljból és 6 ütegből állottak és a németek el­ vállalták, hogy ezen erőket korszerű fegyverzettel el­ látják, ill. kiegészítik arra a fokra, melyen a ném et egységek állanak®. Ezen értekezlet alkalmával véget vetettem azoknak a romantikus felfogásoknak, m e­ lyeket a németek elődeim és környezetének közlé­ sei alapján a magyar hadseregről tápláltak, mert fel­ tártam a való helyzetet, amit abban foglaltam össze, hogy a magyar hadsereg, bár szervezetében nagyon ki van építve, sőt túl van fejlesztve, de m ögötte erő csak nagyon kevés van, ezért a magyar hadsereg korszerű háború szempontjából alig számít, úgy hogy ezen szempontból alapos kisegítések nélkül csak mint „megszálló hadsereg’' jöhet tekintetbe. A kor­ mány, melynek tudta és beleegyezése nélkül még egy gyalogost sem ajánlottam ki soha, a Keitel-féle megállapodást elfogadta. Ennek értelmében a fenti erők mozgósíttattak. A mozgósítás és az orosz had­ színtérre való felvonulás 1942 júliusában fejeződött be. Igyekeztünk, amennyire lehet időt nyerni azért, hogy haderőnket korszerűen felszerelhessük és amennyire lehet átképezzük. A hadsereg parancsno­ kának elrendeltetett, hogy a magyar vért kímélje és a német erőszakkal szálljon szembe^. . A magyar hadműveleti hadsereg, mely a D on mentén felvonult, hadászati és harcászati vonatko­ zásban teljesen a németeknek volt alárendelve, így amit ez a hadsereg művelt, azért teljesen a ném et vezetőség a felelős. A magyar fővezetés részére az

anyagi ellátás, személyi pótlás, fegyelmi ügyek stb. maradtak és szemlejoggal rendelkezett. A magyar 2. hadsereg 1943. elején a Don mentén szerencsétlen hadműveletek folytán, melynek főként a ném et vezetés rovására írhatók, súlyos vereséget szenvedett'®. Utána ezen megvert csapatok kivoná­ sát és hazahozatalát kierőszakoltam és mindent el­ követtem, hogy egy újabb harcoló hadsereget ne kelljen felállítani, amit a ném etek követeltek. Küz­ delmeimet siker koronázta. Ennek következtében a magyar jobboldali körök a háború szabotálásával vá­ doltak, m ert rövid szereplés után egymásután két hadsereget*®^ vontam ki az arcvonalból és hoztam haza, úgy hogy az orosz fronton a doni vereség után részünkről csak megszálló erők maradtak. A magyar jobboldal szerint ugyanis nekem az egész magyar erőt maradék nélkül be kellett volna vetnem a harc­ ba. E z esetben a németek nem vesztették volna el a háborút. Sőt a magyar szélső jobboldal idővel még tovább is m ent. Teljesen magáévá tette azt a német önző felfogást, hogy azért szenvedtek vereséget az orosz fronton, m ert a szövetségesek és nevezetesen a magyarok elárulták őket. A doni csata után a német háborúvesztés kétség­ telenül látszott már csak azért is, mert a n ém ^ ve­ zetés rendkívül gyatrának m utatkozott. A pártdilet­ tánsok befolyása a hadvezetésre mind nagyobb mér­ téket öltött, megkötötte a józan katonai intézkedé­ seket. A baj csak az volt ismét, hogy a szövetséges

iiatalmak hadseregei földrajzilag nagyon messze vol­ tak, viszont a ném et ellenőrzés mind nag)*obb mé­ retet öltött. így aktíve csak keveset lehetett tenni, de azt a keveset azonnal folyamatba tettem.

LÉPÉSEIM AZ ANGOLSZÁSZ HATALMAK FELÉ Első kísérletem az angolszászok felé 1942. őszén volt. U llcin-R cvitzky" tárcanélküli miniszter, kinek felesége révén angolszász kapcsolatai voltak, közölte velem, hogy ezek Sztambulban magyar politikusok helyett csak katonákkal kívánnak szóbaállni. Kiküldöttem Sztambulban az amerikai kirendelt­ séggel érintkezésbe lépett” . A tárgyalások során azt kívánták, hogy kezdjünk partizán mozgalmat, de óvatosan járjunk el, nehogy a németek megszállását kiprovokáljuk, ami nem volt érdeke az egyesült ha­ talmaknak és hogy csapatainkat vonjuk vissza Oroszország területéről. A szabad csapatok szervezése érdekében elkezd­ tem a munkát és szabad csapatokat szerveztem a Duna-Tisza közén élő magy’arságból. Kifelé ez a csapat úgy szerepelt, mint esetleges partizán moz­ galmak letörésére való alakulat, valóságban első fel­ adata az lett volna, hogy a magyar szélsőjobboldali harcos elemek megmozdulását felfogja, majd pedig kellő pillanatban a németek ellen került volna be­ vetésre^’ .

A szervezés és a kiképzés oly csendben folyt, már mintegy 1500 volt kiképezve és felszerelve. Ez a magyar politikusoknál, különösen a jobboldaliaknál igen nagy aggodalmat váltott ki. Azzal vádoltak, hogy ezt az alakulatot saját hatalomrajutásom ér­ dekében szerveztem. Azt mondták, hogy diktatú­ rára törekszem és különösen a jobboldal az alakulat feloszlatását kívánta mondván, hogy a katonaság, rendőrség és csendőrség m ellett nincs rá szükség. Úgyszintén gáncsolták katonai (honvéd-miniszteri) vonalon is. Sőt még az én vonalamon, a vezérkar főnöki vonalon is voltak gáncsoskodók. Ennek dacá­ ra az alakulatot nem oszlattam fel. Hogy a magyar jobboldal ezen magyar szabadcsapattól mennyire tartott, mi sem bizonyítja jobban, hogy hatalomra jutásuk után 1944. III. 20-án annak feloszlatását a kormány rögtön elrendelte. Ezen tevékenységemmel egyidejűleg gondoltam arra is, hogy további vereség esetén a lejtőn való további rohanás megakadályozására adott esetben a magyar politikát a kormányzóval egyetértésben ki­ kapcsolom s ha ez a pillanat elérkezik, mikor a szö­ vetségesek közel érnek és tőlük valóban támogatást kaphatok, háborús magatartásunkban változást haj­ tunk végre. Ehhez a terveket kidolgoztattam. ^ Az óvatosságra nagy súlyt helyeztem. Ezért a leg­ nagyobb titoktartás m ellett lehetett csak dolgozni, annál is inkább, m ert a német megfigyelők minde­ nütt ott voltak.

Csapataink Oroszországból való visszavonása ér­ dekében már saját kezdeményezésemből is meg­ kezdtem a harcot a német főhadiszállással, hogy az orosz háború súlyos terheitől lehetőleg megszaba­ duljunk. Ezért még a megszálló csapatokat is tel­ jesen vissza akartam vonni Oroszország területéről. Többízben voltam ez ügyben a német főhadiszál­ láson. Kértem, sőt követeltem, mindenféle indokot felhoztam követeléseim támogatására úgy szóval, m int írásban, de Hitler személyesen nem engedett. Nem engedte ki csapatainkat kezei közül. M iután azt láttam , hogy visszavonni csapatainkat Magyarországra nem sikerült, úgy azt kértem, hogy a Kár­ pátokhoz közelebb Kelet-Galiciába kerüljenek. Ez sem m ent. Végre a sok huzavonát megunva, cselek­ vésre határoztam el magamat, és teljesen önkénye­ sen kiadtam a parancsot a magyar megszálló had­ seregparancsnokságnak a csapatok visszavonására’^. E zt a parancsot azonban a hadscrcgparancsnok nem hajthatta végre, m ert a németek azzal válaszoltak, hogy visszavonás esetén csapatainkat megtámadják. Különben is a visszavonás technikai lebonyolítása, tekintve, hogy a szállítóeszközök és segélyforrások tekintetében a németektől függtünk, rendkívül nehéz hadművelet lett volna. Fáradozásom tehát teljesen eredménytelen maradt. M int később megtudtam, ez főként a ném et katonai attasé, Pappenheim tábor­ nok működésére vezethető vissza, ki azt jelentette, hogy a magyarok a háborúból ki akarnak ugrani s

ezért akarják csapataikat a határaik közelébe vissza­ vonni. E z a jelentés Pappenheim tábornok felváltá­ sát vonta ugyan maga után, de sajnos csapatainkat, illetve ennek egy részét még távolabb vitték orszá­ gunk határaitól. Hitler arra vonatkozólag is tett sze­ mélyes ígéretet, hogy megszálló erőinket m int har­ coló csapatot ne alkalmazzák, azonban a németek ezt sem tartották be, hanem ravaszul kijátszották” . Megszálló csapatainkat olyan lassan vonták vissza, hogy azok a ném et utóvédek mögé a harcvonalba kerültek és ott súlyos veszteségeket szenvedtek, anynyival is inkább, mert komoly harcokra egyáltalában nem voltak felszerelve'*. 1943.

őszén a német főhadiszállás 3 hadosztály

kirendelését kérte a Balkánra megszálló csapatként. E zt a kérelmet én örömmel ragadtam meg, mert terveimbe beleillett volna, mert oroszországi csapa­ tainkat valószínűleg visszaengedték volna, másrészt pedig angolszász partraszállás esetén a Balkánon ez­ zel a három hadosztállyal az átállást rögtön végre lehetett volna hajtani. D e azért is örömmel üdvö­ zöltem ezt az alkalmat, mert a németek erősen ne­ hezteltek ránk, hogy a doni vereség óta nem akarunk csapatokat adni‘^ Sejtettem , hogy ennek az állapdó kitérésnek a különben is hideg külpolitikai vonal m ellett ránk rossz következményei lehetnek.' Ez meg is történt. M ert tartózkodó magatartásunk e téren szintén erősen hozzájárult ahhoz a nagy bizal­

matlansághoz, mely 1944-ben megszállásunkhoz ve­ zetett.

MAGYARORSZÁG MEGSZÁLLÁSA Úgy a magyar belpolitikai élet, m int a kormány és a kormányzó úr állandó és folyamatosan erősbödő németellenes magatartása, továbbá, hogy harcoló csapataink nem vettek részt a háborúban, nem utol­ só sorban az általános hadihelyzet következtében sor került Magyarország megszállására. Az első hírek a szándékolt megszállásról nagyon vegyesek és ellentmondóak voltak. Tényként megál­ lapítottuk azt, hogy német csapatok nyugati határa­ ink mentén gyülekeznek. Én e tárgyban kérdést in­ téztem a német katonai attaséhoz, a külügyminisz­ ter pedig a német követhez, amire ezek teljesen meg­ nyugtató választ adtak. M in t utólag kiderült mind­ ketten hazudtak. Úgy a kormány m int én, egy né­ met megszállást szinte lehetetlennek tartottunk, mert azt hittük, hogy a németek olyan nehéz hely­ zetben vannak, hogy egy újabb katonai és politikai feszültség kiélezését a nyílt törésig nem fogják ma­ gukra venni. Sajnos, csalódtunk. A megszállás tárgyában Klessheim-ben 1944. már­ cius 18-án folytak tárgyalások, illetve itt adták a németek tudtunkra azt, hogy Magyarországot meg­ szállják, s míg a kormányzó úr, a külügyminisztere

és katonai vezetői o tt kint tárgyaltak, addig a né­ met csapatok Magyarországra betörtek. E tárgyalások alkalmával H itler maga mondta ne­ kem, hogy részéről csak politikai garanciák megszer­ zéséről van szó, mert a miniszterelnök magatartá­ sával elégedetlen. Dacára a tavalyi (1943. április) figyelmeztetésének, melyet ugyancsak a kormányzó úrhoz ugyancsak Klessheim-ben intézett, nem tör­ tént semmi változás*®, ö azonban Magyarországnak nem akar semmi rosszat, sőt neki érdeke mindig az volt, hogy erős, független és nagy Magyarország áll­ jon m ellette, ö jól tudja, hogy Magyarország a tör­ ténelem folyamán mindig független királyság volt és nem volt a N ém et birodalomnak része, m int pld. Csehország. Ezen felfogása m ellett ő továbbra is megmarad, itt csupán arról van szó, hogy csapatai­ val, melyek már előnyomulóban vannak. Magyarországba bevonul és azután, ha célját elérte, 2-3 hét múlva Magyarországot ismét szabaddá teszi*’ . Klessheimből ezen záróakkorddal jöttünk el és an­ nak hatása alatt, de másrészt fenyegető tudatában an­ nak, hogy ném et hadosztályok (főként páncélosok) már Magyarország területére érkeztek, illetve oda bcvonulóban vannak és továbbá, mert ezekkel szem­ ben csak békehelyőrségek állnak, melyek a fegfelsőbb hadúr és a vezérkar főnökének távollétében az egységes vezetést nélkülözni kénytelenek, adatott ki a parancs a kormányzó úr vonatáról az éjjeli órák­ ban, hogy a mi katonáink ellenállást ne fejtsenek

ki. Az ellenállás csak felesleges vérontásra vezetett volna, de csak egyes szórványos esetekben, mert te­ kintve haderőnk és különösen a tisztikar szellemét, mely teljesen a jobboldal behatása alatt állott, egy­ séges és erőteljes ellenállásról alig lehetett volna szó még azon esetben sem, ha erre vonatkozólag paran­ csot adhattunk volna ki. A hadsereg szellemében teljesen a német oldalon állott és várta a jobboldal beérkezését. A németekkel való harcot nem vállalta volna. Csatát vesztettünk politikailag, még mielőtt véres csatába léptünk és ezt be kellett látnunk. Az én célom az volt Klcssheimben, hogy a kor­ mányzó urat egészségesen hazahozzuk és itthon al­ kotmányos jogainak és hatalmi eszközeinek birtoká­ ban vihesse tovább az ország ügyeit szándékainak megfelelően. A lehetőségek még megvoltak, annál is inkább, mert az orosz haderő határaink felé erő­ sen közeledett. Engem április elején a német követ kívánságára állásom alól felmentettek. Élve a gyanúval, hogy el­ fognak, lakásomat — ahol tényleg több ízben ke­ restek — elhagytam és bujdokolva éltem addig, amíg november közepén letartóztattak. Közben október elején négy társammal együtt a vezérkar főnökének bírósága elé lettem állítva az amerikai ejtőernyősök fogadása m iatt em elt vád következtében^". E z alka­ lom mal azzal is lettem vádolva, hogy magatartásom által előidéztem azt, hogy a németek megszálltak m inket. A vádak alól a bíróság mindnyájunkat fel­

m entett. Az ítélet azonban megerősítve nem lett, mert október 15-én kormányváltozás állott be s az új vezérkari főnök^* az ítéletet nem erősítette meg azért, mert az ügy tovább folytatását a nemzetvezető magának tartotta fenn. Letartóztatásom után Sopron-Kőhidán az újvidé­ ki eseményekkel kapcsolatosan emeltek ellenem vá­ dat, jogtalan és alaptalan ítéletek m iatt” .

Ú / V ÍD É K Í í t é l e t e k Az újvidéki, illetve bácskai véres eseményekben a magyarok nagy része, a jobboldal és a tisztikar majd­ nem teljesen nagy nemzeti hőstettet látott és talán lát még ma is, vagy legalább is m int erős kéz poli­ tikáját méltányolja^*. Ezen a helyzeten sajnos én vál­ toztatni nem tudtam, mert az események olyan ret­ tenetesek voltak, hogy azokkal a nyilvánosság elé nem m ehettem , propagandát nem csinálhattam. Az ország közvéleménye teljesen a jobboldali propagan­ da befolyása alatt állott és véleményét ennek befolyá­ sa alatt alakította ki. É n különben akkor még magam sem hittem volna, hogy az újvidéki események olyan rettenetesek voltak. Sokáig nem hittem azt. És ha magam abba a hibába sohasem estem, hogy az új­ vidéki eseményekben hőstettet lássak, de magam is sokáig meg voltam győződve arról, hogy Újvidéken a csapatok részéről kemény, de jogos megtorlás tör­ tént, mely majd véget vet a szerb atrocitásoknak,

melyeket a magyar közbiztonsági és közigazgatási szervek ellen elkövettek cs számos vagyonrombolásnak is. Végre béke lesz ezen a nyugtalan földön, melyet nem mi, hanem a szerbek zavartak meg, mert ők a mi Szent-Istváni gondolaton alapuló bé­ kés és megértő közigazgatásunkkal nem akarnak meg­ barátkozni. Sőt teljesen szembehelyezkednek vele. É n mindenkivel szemben teljesen a felelős pa­ rancsnoknak, nevezetesen Feketehalmy-Czeydner^^ és Grassy” tábornokok jelentésének hittem, akik az eseményeket a helyszínen vezették és akiket eddig derék szavahihető katonáknak ismertem, ö k írásban, mint szóban folyton tagadták, hogy bárminő okta­ lan vérontás történt volna. Amennyiben és ahol ki­ lengés fordult volna elő, ennek tisztán a szerb la­ kosság provokáló magatartása volt az oka. Az áldo­ zatok számáról és mibenlétéről tőlük jelentést soha sem tudtam kapni, de azt, hogy sokan pusztultak volna el, azt, hogy asszonyokat, aggokat, vagy pláne g)'ermekeket öltek volna meg, tagadták. Azt hittem , hogy a polgári közigazgatás részéről túlzott hírekkel állok szemben. A polgári közigazgatás hamar megi­ jed és akkor karhatalom után kiabál. És ha a kar­ hatalom erősen fellép, mely áldozatokat von maga után, még inkább megijed és szeretné a felelőssé­ get magától elhárítani és a dolgokat meg nem tör­ ténteknek tekinteni. Ezen felfogásom alapján állva, valamint a nem­ zetközi helyzetet, de főként a német viszonylatot,

továbbá a szerb tömegmészárlásokat, amelyeket ha­ tárainkon belül a partizán mozgalmak révén egymás ellen végrehajtottak, majd pedig a németek és a horvátok által elszenvedtek és továbbá az így ke­ letkezett gyilkossági tömegpszihózist figyelembevéve részben nem tartottam helyesnek, de főként az időt nem tartottam alkalmasnak arra, hogy az ilyen nagy botrányt felkavaró ügyben, mely az ország nyugal­ mát teljesen megzavarta volna, előálljak. Az ügy felkavarását a kormány sem vállalta. Magam túl fia­ tal főnök voltam még ahhoz, hogy ilyen nagy csatá­ ba egyedül belemerészkedtem volna, m it jóval ké­ sőbb, amidőn az igazságot teljesen felderítettem és feltártam, elveszítettem. Az ügyet tehát a kormány óhajának megfelelően félretettem , illetve félretételét kértem a kormányzó úrtól. Megjegyzem, hogy az újvidéki tisztogatási akciót nem én kezdeményeztem, hanem a belügyi kormány­ zat, amellyel az egész bácskai akció során a legszo­ rosabb kapcsolatot tartottam fenn. Mindazokról, am it a katonai vonalról megtudtam, tájékoztattam, sőt Feketehalmy-Czeydner tábornokot, akit az új­ vidéki akció előtt úgy a miniszterelnök^^ és a belügy­ miniszter^^ is eligazított, minden alkalommal, mi­ dőn nálam jelentést tett, kihallgatásra a belü'gyminiszterhez és a miniszterelnökhöz is utasítottam. Az újvidéki események után az idő múlásával mindinkább erősödött bennem a meggyőződés, hogy a katonaság részéről szabálytalanságok történtek és

vcgül rá kellett jönni arra is, hogy a jelentések ál­ tal nem csak hogy fólrevczettettem, hanem hogy alparancsnokaim részéről bűnös könnyelműség és mu­ lasztás látszik fennforogni. Rendőri jelentések, magánértesítések, ügyészeim újabb megállapítása alapján nem foroghatott fenn kétség az iránt, hogy itt cg)' szörnyű bűn történt, mely nem csak a szerencsétlen áldozatokat, nem csak a szerbséget sújtotta, hanem minket magyaro­ kat is szörnyű csapás ért, amit tiszti parancsomban csak úgy tudtam kifejezni, hogy valóságos „nemzeti szerencsétlenség’' út volt ez amíg felismerésemmel idáig eljutottam . Szörnyű csalódást jelentett ez a felismerés nekem az eddig érdemesnek vélt bajtársakban, tisztikarban. Ebből a meggyőződésből csak nehezen ábrándultam ki és nehezen engedtem. M i­ dőn azonban ezen fájdalmas felismerésekkel telt út végére érkeztem, cselekedtem. Cselekedtem kímé­ letlenül és erélyesen. Az egész ügyet majdnem azt mondhatom, hogy személyes ügyemmé tettem . An­ nak elintézését magamra vállaltam. Ezért az ügyet a vezérkari főnöki bíróság elé utaltam. Hogy ez megtörténhessen, ügyészemmel® hűtlenség címén em eltettem vádat, dacára, hogy ő azt nem tartotta helyesnek. Nem akartam kiadni ezt a szörnyű ügyet albérletbe. Nem akartam azt senkinek a vállára ten­ ni, noha a belügyminiszter úr maga is figyelmezte­ tett arra, hogy ez nem tartozik a vezérkar főnöki bíróságára, mert nem hűtlenségi ügy, hanem közön­

séges gyilkosság és rablás. Féltem , hogy más kezén az ítéletek elhúzódnak, sőt elsikkadnak. Nem akar­ tam ezen nehéz üggyel, mely hamisan felfogott nem­ zeti hőstett számban élt a közvéleményben, senkit sem terhelni, mert senkit sem tartottam alkalmas­ nak arra, hogy ezt kellő eréllyel elintézte volna. Nem bújhattam ki a felelősség alól azért sem, mert orszá­ gos jelentőségű ügyről volt szó és mint a honvéd­ ség legmagasabb parancsnoka, ezt nekem kellett el­ intézni. Nekem kellett a magyar fegyverek és a ma­ gyar katona becsületén esett csorbát megtorolni. Meg kell állapítanom azt, hogy a Kállay-kormány részéről nagy támadásban részesültem. Hogy az ügyet milyen komolyan vettem, mutatják a bírósági tagok megválasztása, az ítéletek súlyossága, vádki­ terjesztés, a sajtóközlemények, tiszti parancsaim, a tájékoztató és felvilágosító beszédeim, továbbá azon cikkek, melyek a német megszállás után a jobbol­ dali lapokban napvilágot láttak, a ném et katonai attasé érdeklődése a per folyamán, végül letartózta­ tásom és vád alá helyezésem. Kétségtelen az, hogy Feketehalmy-Czeydner és Grassy tábornokokat nem tartóztattam le, aminek következtében ezek meg­ szökhettek. Ennek okai az alábbiak; Először is én csak nagyon nehezen és végső, főként anyagi ter­ mészetű ügyekben adtam helyet mindig ügyészem letartóztatási javaslatának, mert az emberi szabad­ ságot és méltóságot mindig sokra tartottam, de kü­ lönösen mióta magam is be voltam zárva, látom,

hogy mennyire igazam volt. Feketehalmy-Czeydner és Grassy tábornokokat mindig sokra becsültem. M a­ gyar tábornokok, bajtársak voltak, mint ilyeneket pláne nem akartam letartóztatni, már csak azért sem, mert mind a ketten örültek annak, hogy ügyük mielőbb bíróság elé kerül. A letartóztatás gondola­ tát éppen olyan méltatlannak tartottam egy magyar tábornokhoz, m int azt, hogy felelősségrevonás elől megszökhetne. D e volt még egy körülmény, melyet figyelembe kellett vennem. Az egész ügy mögött a németek állottak, valószínűleg eleve m int felbujtók, akik féltékenyen vigyáztak arra, nehogy szomszéda­ inkkal jó viszonyban legyünk. Nekik ez az újvidéki ügy kapóra jött. A magyarok és a szerbek közé örök időkre éket vertek. Ahogy a két magyar főszereplőt megszöktették, úgy őket ki is szabadították volna és azt kell mondanom, hogy sajnos ki is szabadít­ hatták volna, mert a közvéleményben m int nemzeti hősök szerepeltek. Ezt a kiszabadítást provokálni nem akartam. Nem akartam felidézni olyan küzdel­ m et, melyben csak veszíthetek. Nekem a honvédel­ mi miniszter úrra (t.i. Barthára) is tekintettel kel­ lett lennem, ö sem akarta az újvidéki pert valószí­ nűleg jobboldali felfogása m iatt” Feléje is gesztust akartam tenni akkor, amikor a letartóztatást nem rendeltem el és egyben az ítéletek végrehajtása te­ kintetében is méltányosságot helyeztem kilátásba. Azáltal, hogy a két tábornok megszökött és alantosaíkat cserben hagyták, maguk felett mondták ki

az ítéletet. Én minden lehetőt incg akartam tenni, ahol nem csak a saját, hanem ennél többről, a ma­ gyar fegyverek, sőt a nemzet becsületéről van szó, mindenféle gátlás nélkül, szabadon védekezhesse­ nek. A bíróságot erre külön utasítottam. A csendőr­ tisztek érdekei védelmében cscndőrtábornokot ren­ deltem ki a tárgyalásokra, a jobboldali politikusok részvételét azonban m egtiltottam ’®. Hogy az újvidéki ügy ném et ügy volt, azt misem bizonyítja jobban, m int az, hogy a két főszereplőt megszöktették és dacára annak, hogy a magyar had­ seregben lefokoztattak, a német tábornoki karban előléptették őket, miáltal a magyar hősi nimbusz megnövekedett’ *. Magyarország megszállása után pe­ dig a németek az elítéltek, a vádlottak szabadonbocsátását, valamint felmentésüket, továbbá Feketehalmy-Czeydner és Grassy tábornokok rehabilitálását kierőszakolták, ezekből ismét magyar tábornokok let­ tek, engem pedig elejtettek, majd elfogtak, bezár­ tak és vádat emeltek. A magyar hadsereg, mely mindig „jó híréről és szép tisztességéről" volt nevezetes, ilyen szörnyű bűntényt sohasem követett el. Ehhez a német „Gestapó” szellemi megfertőzése és balkáni pszihózis kellett, m int később azt a zsidókérdés elintézésénél is láttuk. Sajnos, ez a szellemi megfertőzés a jobbol­ dal révén dominálóvá vált. A tisztikar majdnem tel­ jesen ezen pszihózis hatása alatt állott. Szerencsét­ len közvélemény alakult ki, ez dominálta a lelke-

kct, minden a feje tetején állott. Az igazságból ha­ misság, a bűnből erény, a gyávaságból hősiesség, a lopásból és vesztegetésekből magasabb erkölcs lett, és a kegyetlenség áldozathozatalnak látszott a nem­ zeti hősiesség oltárán. Nehéz volt az ilyen szellemmel szembeszállni, mely végül is a hadsereg fegyelmét kikezdte. A va­ lódi katonai fegyelem helyébe egy álfegyelem lé­ pett, melynek alapját nem a Szolgálati Szabályzat pártatlan, hű kötelességteljesítésen alapuló szelleme, hanem a párt mértékadó felfogása képezték. E z ve­ zette a honvédelmi minisztérium osztályainak tény­ kedését is mindenben, de különösen a zsidókérdés intézésében.

ZSIDÓKÉRDÉS Magam a kérdésben, lévén ez politikai tennészetü, semmit sem kezdeményeztem. A kegyetlenkedése­ ket és atrocitásokat úgy a zsidók felé, m int a keresz­ tények felé üldöztem. Méltányos voltam, másrészt ellene voltam a túlságosan jó szívből eredő intéz­ kedéseknek. Méltányos esetekben, ahol ezt a tör­ vény megengedte, mindig segítettem. M ár Kolom eában is m int hadtestparancsnok 200 zsidót vettem ki a Gestapó kezei közül, kik halálra voltak ítélve, fenyegetésük dacára. A munkácsi zsidóverés és fosz­ togatás alkalmával, melyek egy éjjeli gyakorlat ke­ retében történtek, szintén teljes eréllyel léptem fel,

személyesen a helyszínen, és a vizsgálatot, valamint a pert magamnak tartottam fenn, mert a közhangu­ lat m ellett az alárendelt parancsnokokban és szer­ vekben hamis hősiesség és becsület fejlődött ki*^ A zsidókérdés erény lett, sőt még kirablása is. Ebben a közszellemben nem lehetett bízni. Azt, hogy va­ lamely pert magamhoz vegyek, más esetben is kény­ telen voltam megtenni, m ert nem bíztam az alantosok elintézésében. Ha zsidó ügyről volt szó, ak­ kor mindenki falazott. Legnagyobb sajnálatomra azt is meg kellett állapítanom, hogy ugyanaz volt a hely­ zet akkor is, ha a kormányzó úr akart valamit elintéztetni. Ezen közszellem által emelt falon a leg­ nagyobb eréllyel sem lehetett az igazságig áthatolni. M egtorlást elérni szinte lehetetlen volt. Zsidó ese­ tekkel kapcsolatos ügyek kivizsgálását még a kor­ mányzó úr kifejezett parancsára sem hajtották vég­ re. Erre a kint lévő hadseregparancsnokság teljesen képtelennek m utatkozott’^ A parancsokat szinte zaklatásnak vették. Magam küldtem ki személyi se­ gédtisztemet zsidó ügyek felderítésére. Külön fővá­ rosi detektívekkel deríttettem fel a fronton a zsidó ügyeket, mert mindenki más megbízhatatlan volt. A hadseregparancsnokság hatásköri polémiába kez­ dett, ahelyett, hogy intézkedett volna. A bűnpárto­ lás napirenden volt és a hamis hősiesség nimbuszá­ ba takarózott. Ha a frontról zsidókat hazarendeltem, az ezekre a legnagyobb veszéllyel járt. Útközben el­ tették láb alól őket és soha sem lehetett felderíteni.

De napirenden volt a kegyetlenkedések m ellett a vesztegetés. Ezen esetekkel kapcsolatban a hadmű­ veleti hadseregnél tábornokot bíztam meg külön a zsidó

alakulatok

felügj'eletével

és szemlélésével,

hogy a visszásságokat megakadályozhassam” . Ugyan­ ilyen zsidó szemlélő felállítását javasoltam a hon­ védelmi n)iniszter úrnak a hátországi részre, ahol szintén rengeteg volt a panasz és visszaélés. Persze ezek az intézkedések, valamint az emberséges bá­ násmód mind gyanút és bizalmatlanságot váltott ki a jobboldalian orientált haderő körében. A fent vázolt állapotok és az a visszás, paradox közszellem, valamint, hogy gyors és igazságos meg­ torlás lehetőségét kézben tarthassam és ezáltal a hadvezetés érdekeit, valamint a társadalom nyugal­ mát, tisztességét és fegyelmét biztosíthassam, kér­ tem egy külön bíróság felállítását. Ez meg is történt. A VEZÉRKARI FŐNÖKI (VKF) BÍRÓSÁG

A V K F bírósági ítéleteket cn crüsítettem meg. A megerősítésnél engem semmiféle politikai szempont, pártállás, vagy vallás nem vezetett és vérmérséklet el nem ragadott. A baloldali ítéletekben éppen olyan elfogulatlanul jártim , mint a jobboldaliakban. Pld. Mosonyi századost^’, aki később a nyilas kormány­ ban államtitkár lett, a bíróság 12 évre ítélte el, am it én megerősítettem.

Én magam minden más kötelességem mellett ezt

a bíróságot tartottam a legnagyobb tehernek, ahol csak lehetett a bírósági ítélet dacára is kegyelmet gyakoroltam^'^. Büntetéseket leszállítottam, halálos ítélet megerősítését nagyon m egfontoltam, ez előtt rendesen külön megkérdeztem ügyészemet, sőt né­ ha a bírákat is magamhoz rendeltem és véleményü­ ket külön is kikértem. V olt eset, mikor az Államvédelmi Központ^^ vezetőjét is külön megkérdeztem

és csak újbóli véleménye alapján döntöttem . Nem ­ zeti mozgalmakkal kapcsolatos perekben, dacára a súlyos ítéleteknek, fölényes szempontokat juttattam kifejezésre. így pld. a kárpátaljai ukrán nemzeti moz­ galom elítéltjeinek, mintegy 50 embernek súlyos büntetését javulás, illetve a megnyugvás érdekében felfüggesztettem’®. A zombori szerb nacionalisták perében kegyelmet gyakoroltam és a büntetéseket f e l f ü g g e s z t e t t e m ’ ^*^ ggy^s esetekben is alkalmaz­ tam a büntetés felfüggesztését. így pld. emlékszem Kovács Im re újságíró esetére, akit a bíróság súlyosan elítélt. Az ítélet végrehajtását felfüggesztettem, mi­ után megígérte, hogy felforgató tevékenységtől tar­ tózkodni fog^°. Engem tehát az ítéletek megerősítésénél sem gyű­ lölet, sem kegyetlenség, se párt-hovátartozandóság nem befolyásoltak, csupán kötelességemet akattam teljesíteni azokkal szemben, akik a fennálló törvény és a rend ellen vétkeztek. Magam senkit nem ül­ döztem, nem bántottam . A letartóztatásokat illető­ leg elrendeltem, hogy tudtom nélkül szabadságától

senkit sem szabad megfosztani. A törvényes letar­ tóztatásokat megszüntettem s nem tűrtem értelm et­ len fogvatartásokat. A háború idején a vezetésre fokozott kötelesség hárul, de különösen fokozott kötelesség hárult reám, egy megfertőzött, gondolataiban kicsavart közvéle­ mény közepette, ahol mindennek két oldala volt. Nekem volt kötelességem az, hogy az igazságot ke­ ressem és a való értékeket lássam, amelyek időn­ ként a nem zet életében elhomályosulhatnak, de ha a tévedések korszaka lezárul, akkor ismét átveszik örök érvényüket. Ha az igazság elől mindenki el­ bújt, úgy én nem bújhattam el, dacára, hogy kitar­ tásom veszélyekkel járt. Mindig úgy éreztem, hogy helyemen vagyok és ott kell maradnom. Kitérés bűn le tt volna épp úgy, m int a gyengeség.

POLITIKAI MAGATARTÁSOM Politikai magatartásomat illetőleg teljesen pártat­ lan voltam. Összeköttetéseket sem jobb, sem bal felé nem kerestem és teljesen alárendeltem magamat mindenben a magyar kormánynak, dacára annak, hogy személyemre csak a kormányzó úrhoz voltam utalva, A kormány tudta és beleegyezése nélkül egy lépést sem te tte m ^ N é m e t követeléseket soha sem intéztem el saját hatáskörömben, hanem mindig a kormány elé vittem. Nem szolgáltam senkit sem, de sohasem kerestem hátbiztosítást, hogy magamat

bizonyos változások esetén posszibilisnek tartsam. Ajtóm mindenki számára nyitva állt'*^ Senkit sem utasítottam el kérelmével, mindenkit meghallgattam és igyekeztem segíteni. M i sem lett volna könnyebb számomra posszibilitás szempontjából, hogy a jobboldal felé közeled­ jem. Itt több bajtársam volt és személyes barátaim is voltak. D e azért is jó lett volna közeledni, hogy az ellenem irányuló bizalmatlanságot, mely onnan táplálkozott, leszereljem. Nem kurizáltam senkinek, egyenesen jártam, ma­ gyar úton. E zt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy hol „németbarátnak” hol „angolszászbarát­ nak’' tartottak. V oltak, akik tőlem m int „sváb"-tól féltették a magyar ügyet. Mások viszont m int an­ golszászbaráttól. Pedig én a németek kedvét soha­ sem kerestem. A helyzetet náluk okos javaslataim­ mal uraltam, melyet többször is megtettem fölénye­ sen, de szerényen tudományos vonalon. Politikai vonalra náluk sohasem léptem, pedig erős kísértés­ ben volt részem. M indent visszautasítottam és talán ebben követtem el hibát. H itler maga is mindig szívesen fogadott és szí­ vesen beszélt velem négyszemközt is hosszasan, pe­ dig nem hízelegtem neki soha. Vezérkari főnöki működésemért, mely majdnem három évig tartott, egy ném et kitüntetést sem kaptam. Nem kaptam' lovagkeresztet, am it pedig több, nálam fiatalabb, ne­ kem alárendelt tábornok is megkapott.

A magyar politika útjait aggódva fig}'cltem, nél­ külöztem a határozott irányítást, mely a nemzetet egységbe foglalta volna, és egységesen vezette volna, valamely biztos irány felé. Magam hűen és lojálisán követtem volna egy erős kéz politikáját, mely meg­ akadályozza a nemzet szétesését, ilyet örömmel üd­ vözöltem és segítettem volna. A partizánalakulat felállítása által és a vkf. különbíróság felállítása ál­ tal az alapokat ehhez megteremtettem. Politikus kel­ lett volna, aki m ert volna élni ezen eszközökkel és lehetőségekkel. Én magam politikai szerepre soha­ sem pályáztam. Azt hittem , hogy akkor sikerült vol­ na több szerencsével kivezetni nemzetünket szorult helyzetéből, m int most történt. A belpolitika egy­ ségessége biztosította volna a külpolitikai egység fenntartását, az irány és a lépések egyenességét. Triftern, 1945. június. Szombathelyi Ferenc s.k. Védőiratát Szombathelyi Ferenc vezérezredes az amerikaiak által 1945. június 26-án Triftem ben (Ba­ jorországban) történt letartóztatása előtt személye­ sen sajátkezűleg írta meg. A védőirat egy példányát nekem megküldte átolvasás és tanulmányozás cél­ jából. E másolatnak a nekem m egmutatott példány­ nyal való egyezését igazolom. Piliscsaba, 1957. november 7.

Nagybaczoni Nagy Vilmos ny. honvédelmi miniszter

JEGYZETEK ‘ 1941. nyarán Szombathelyi Ferenc a kassai V III. hadtest parancsnoka volt altábornagyi rangban. ^Schweitzer István, Jány Gusztáv és Schindler Szilárd vezérezredesek. Közülük ma egyedül az 1886os születésű Schweitzer István él. ^ W erth Henrik vezérezredes, 1938. szeptember 29-t61 1941. szeptember 5-ig a Honvédvezérkar fő­ nöke.

^Rátz Jenő vezérezredes, 1937. szeptemberétől 1938. májusáig a Honvédvezérkar főnöke, majd 1938. május 14-től november 15-ig honvédelmi mi­ niszter. 1944. március 22-től a Szójay-kormányban miniszterelnökhelyettes, de július 20-án lemond tisztségéről, tiltakozásul, mivel Horthy kormányzó nem volt hajlandó törvényerőre emelni a zsidóelle­ nes rendelkezéseket. Szálasi hatalomrajutása után R átz vezérezredes a Felsőház elnöke lett. 1945 után a népbíróság háborús bűnösnek nyilvánította és élet­ fogytiglani kényszermunkára ítélte. 1951. telén a börtönben elhunyt. ’ A gyorshadtest 1941. júhus 9-én kivált a Kár­ pátcsoportból és a Dnyeszteren keresztül, a Búg .és Dnyeper folyamokat maga mögött hagyva 1941. ok­ tóber 30-án eljutott a Donyecig. A gyorshadtest há­ rom dandárból állt. összlétszáma 44 000 fő volt. •Decemberben értek haza az utolsó egységek.

^ 1941. júliusától 1941. októberéig két magyar dan­ dár működött a Kárpátok és a Dnyeszter folyó közti területen megszálló erőként. 1941. októberében e két köteléket is leváltották. Helyükbe először ismét csak két dandár, majd 1942. l^ ele jé tő l újabb há­ rom dandár került megszálló erőként általában a Pripjet mocsaraktól délre fekvő területeken alkalma­ zásra. ^ Keitel vezértábomagy, a német fegyveres erők főparancsnokságának vezetője töredékes visszaemlé­ kezéseiben így ír e megbeszélésről: „A kormányzó­ val, a hadüg}'minisztenel és a miniszterelnökkel va­ ló találkozások után két délelőtt ismételt megbe­ szélésekre került a sor a hadügyminiszterrel és a ve­ zérkari főnökkel. Az első alkalomkor nem tudtam kitérni az ígéret elől, miszerint a magyar hadosztá­ lyokért cserébe nagyszámú ném et fegyvereket ad­ junk. Kénytelen voltam ezen a téren engedménye­ ket tenni, hisz páncéltörő ágyúk, gyalogsági lövegek és egyéb modem felszerelés nélkül a magyar had­ osztályok a jól felszerelt oroszokkal szemben nem sokat használtak volna. Amikor Szombathelyi ko­ csijával személyesen jö tt értem, hogy elvigyen egy a tiszteletemre rendezett bankcttra, útközben — meglepetésemre — feltette nekem a kérdést, mégis mi lenne az a szám, amelyre én az úgynevezett könnyű hadosztályokból igényt tartanék? Rövid gondolkodás után rávágtani: 12! [Valójában 25 had­ osztályról volt a kezdetben szó — G .P. megj.l Erre Szombathelyi azt válaszolta, ő is körülbelül ennyire gondolt. A továbbiakban ígéretet tett 9 könnyű és egy, kezdetben gyengén felszerelt páncélos hadosz­ tály kiállítására. Ugyanakkor kilátásba helyezett egy második páncélos hadosztályt is, ha mi ennek fd -

szerelését rövid időn belül vállalnánkl . . . így tehát néhány perc alatt megtörtént az egyezség. M eg vol­ tam elégedve az eredménnyel, m ert jobb ha keve­ sebb de alaposabban kiképzett és felszerelt hadosz­ tályokat kapunk, mint esetleg nagyszámban olyan kötelékeket, amelyek harcierő terén semmiféle ér­ tékkel nem rendelkeznekl” Idézi W alter Görlitz: Generalfeldmarschall Keitel; Verbrecher oder O ffizier? Erinnerungen, Briefe, Dokum ente des Chefs O K W , Göttingen, 1961. 280 old. " Az erről szóló írásos megállapodás még nem ke­ rült elő a levéltárakból. Hogy Keitel megígérte az orosz frontra küldendő magyar csapatoknak korszerű német fegyverekkel való felszerelését, az kitűnik a már idézett Keitel visszaemlékezésekből, ahol a vezértábomagy így írt: „Jóllehet a nagy bankettot követő délelőtti tárgyaláson még egy sor kritikus pontot érintettünk, amely alatt egyedül álltam a sa­ rat két vitapartnerommal (Bartha, Szombathelyi tá­ bornokok), sőt egyszer egy nagyon heves összeütkö­ zés már-már arra késztetett, hogy a tárgyalások meg­ szakításával fenyegetődzek, a végén mégis megszü­ letett a megegyezés. E z t írásban is rögzítettük kü­ lönös tekintettel a ném et anyagi szállítás mennyi­ sége és időpontja m iatti” (Idézett mű 281. old.). 5* Egy ilyen rendelkezésről nincs tudomásunk. A 2. magyar hadsereg a doni téli csatában 117000 halottat, sebesültet és eltűntet vesztett. A Icb. 200 000 fő nagyságú 2. magyar hadsereg 1942. jú­ nius 28, és 1943. február vége közötti vesztesége 147 000 katonát tett ki. Részleteiben lásd Gosztonyi Péter: A voronyezsi tragédia, „Ú j Látóhatár" 1963/3.

loa 1941-bcn a „gyorshadtestet” és 1943 tavaszán a (szétvert) 2. hadsereget. " Ullein-Reviczky Antal, diplomata, 1939-1943 a külügyminisztérium sajtóosztályának, időközben a kulturális osztályának is a vezetője, 1943. végétől 1944. március 19-ig stockholmi követ. Magyarország­ nak a németek által való megszállása után, tiltako­ zásul, lemondott állásáról. A kiküldött Hatz O ttó vk. alezredes, a szófiai magyar katonai attasé volt, aki 1943. december 16án Isztambulba utazott, hogy ott titkos amerikai küldöttekkel tárgyaljon. Ila tz 1943. december 22-én Budapestre való visszaérkezése előtt megállt Szófi­ ában és ott a ném et katonai elhárítás vezetőjének, „Delius ezredesnek” (O ttó W agner) részletesen be­ számolt törökországi küldetéséről és annak negatív végződéséről. Csak ezután folytatta útját Magyarországra, hogy ott Szombathelyinek személyesen je­ lentse missziója eredményét. Lásd Beckerle szófiai német követ táviratát a berlini külügyminisztérium­ nak 1943. december 22-én. Mag^'arul közli Ránki György, Pamlényi Ervin, Tilkovszky Lóránt, Juhász Gyula: A W ilhelm strasse és Magyarország; ném et diplomáciai iratok Magyarországról 1933-1944, B u ­ dapest, 1968. 755. old. Erről Kádár Gyula idézett művében olvasha­ tunk: „Az alakulat nem állandóan fegyverben tar­ tott, élő egység volt, hanem csupán előjeg)'zett, szám ontartott emberei voltak, úgy hogy riadóztatásuk esetén rövid időn belül össze lehessen gyűjteni és felfegyverezni ő k e t . . . A végén . . . megkezdődhe­ tett a kiképzés. Egy alkalommal megszemléltük: Szombathelyi, a fiatol Horthy, Somogyi Béla és én

voltunk lent. A csoport tiszta magyar fiúkból állt, az idősebb, volt „rongyos gárdisták" voltak az al­ egységek parancsnokai. Szombathelyi beszédet inté­ zett hozzájuk, hangsúlyozva hogy a nehéz időkben senki máshoz nem lehet és nem szabad igazodni, m int a kormányzóhoz . . . Kétségtelenül számoltak azzal, hogy adott esetben a kormányzó és a kormány megdöntésére irányuló németbarát és jobboldali ak­ ciók letörésére használják fel, azonban em ellett egy a kormányzó ellen irányuló baloldali megmozdulás esetében is alkalmazásra került volna. Mivel ebben az időpontban a közelebbi veszedelmet a német irá­ nyítás alatt álló nyilas és szélsőjobb erők képviselték, nyugodtan m ondhatjuk, hogy ez volt a kézenfek­ vőbb hivatása.” (520-522. old.) Tudjuk továbbá, hogy pl. a „Turáni Vadászok” keretében már 1942. végén alakultak ilyen antihitlerista csoportok, amelyekre a Kállay-kormányzat adott esetben támaszkodhatott volna. Érdekes kísér­ let történt ezekben az években a Zsidó Hadviseletek Bizottságának egy esetleges ellenállásba való bevonására. E z a Bizottság maga köré töm örítette az I. világháború zsidó származású tisztjeit és al­ tisztjeit és a Horthy-hadsereg tartalékos tisztjeit kü­ lönös tekintettel azok 1914-1918 között nyert ki­ tüntetéseire. A voronyezsi vereség után, Sztálingrád árnyékában, 1943. február elején a Hadviseltek B i­ zottságának egyik bizalmas vezetőségi ülésén a kö­ vetkezők hangzottak el: „A legmagasabb helyrőhüzenetet kaptunk, hogy e sorsdöntő időkben számí­ tanak az izraelita vallású magyarok a Haza és a Leg­ főbb Hadúr iránti rendíthetetlen hűségére!” A B i­ zottság kapcsolatba került az ifj. Horthy Miklós vezette úgynevezett „Kiugrási Irodával”. A terv az

volt, hogy először megbízható, Horthy-hű tényleges tisztekből álló különítményeket szerveznek és ezek közé osztottak volna be a korban még alkalmas tar­ talékos zsidó tiszteket és azokat a munkaszolgálato­ sokat, akik 1938 előtt még szolgálatot teljesítettek a magyar királyi honvédségnél, azaz esküjüket Horthyra tették le. Továbbá: a Magyarországon levő munkaszolgálatos századokat egy bizonyos jelszós parancsra Budapestre és Pestkörnyékére koncentrál­ ták volna, hogy azokat ott beöltöztetve, felszerel­ jék. A kőbányai Zách-utcai laktanya alagsorában és pincéiben több m int 20 000 puskát, több ezer pisz­ tolyt és más kézifegyvert tároltak. „A kaszárnyában csak egy őrszázad szakasza tartózkodott, mert az osz­ tály a frontra vonult. M i úgy tudtuk, hogy ezt a fegyvermennyiséget a munkaszolgálatos századok fel­ fegyverzésére tárolták. 1943. januárjában a kaszár­ nya egyik emeleti részében rengeteg használt ka­ tonai köpenyt, zubbonyt és új pantallókat raktároz­ tak be. A rakodást muszosok végezték két egyenru­ hás tiszt és két civil jelenlétében: ezek közül az egyik dr, Kálmán Im re, ügyvéd, tartalékos százados, a Zsidó Hadviseletek Bizottsága vezetőségi tagja volt". (Részlet Abádi Ervin, izraeli újságíró és lap­ kiadó Gosztonyi Péter számára a Zsidó Hadvisele­ tek Bizottsága ellenálló tevékenységéről 1975. júli­ usában írt beszámolójából. Véleménye szerint a B i­ zottság főleg ifj. Horthy Miklóssal és dr. SomborSchweinitzer Józseffel — „aki a nácikat és különö­ sen a nyilasokat még a vörösöknél is jobban gyű­ lölte" — tartotta a kapcsolatot. „A vezérkart és a Honvédelmi Minisztériumot ifj. Horthyék kihagy­ ták a tervből, később azonban Nagybaczoni Nagy Vilm ost bevonták a szervezkedésbe”). Lévai Jenő,

budapesti történész, a II. világháború alatti mag}-ar zsidóság történetének nemzetközileg is elismert ku­ tatója a kérdésről egv személyes levélben 1979. feb­ ruár 22-én így írt: „Valóban felmerült a gondolat, s a Zsidó Hadviseletek Bizottsága javasolta is ezt ifj. Horthy Miklósnak, a muszosok esetleges szükséges igénybevételét, de végsősoron a Kormánj^ó és Kállay M iklós ellenezték a tervet s így füstbe ment a gondol at . . Kádár Gyula ezredes, aki 1942-től kezdve igen felelős állást töltött be a mag)'ar vezér­ karban egy e sorok írójához 1979. január 6-án in­ tézett levelében a Zsidó Hadviseltek Bizottságának fent ismertetett tervét ezzel szemben „finitasztikus mesének" minősíti. Ilyen paranesról ezideig nincs tudomásunk. ” A keleti fronton tevékenykedő német hadsereg 1942. telétől állandó csapathiányban szenvedett. Ezért a német parancsnokok előszeretettel vették igénybe szükség esetén hadseregünk hadtápterületén működő és frontszolgálatra már fegyverzetük korsze­ rűtlensége m iatt is alkalmatlan mag}'ar megszálló hadosztályokat, m it sem törődve azzal, hogy ezek a kötelékek nem erre a célra lettek Oroszországba küldve. A magyar vezérkar és a ném et O K W között emiatt állandó feszültség volt. Horthy maga is szóvátette e lehetetlen állapotokat 1944. február 12én Hitlernek írt levelében. Részleteiben lásd: Peter Gosztony; Hitlers fremde Heere; das Schicksal dqr nichtdeutschen Armeen im Russlandfeldzug 19411944, Düsseldorf, 1976. 1943-ban összesen kilenc, zömében zsákmány­ anyaggal felszerelt ú.n. megszálló hadosztály műkö­ dött magyar részről Ukrajna és Bjelorusszia terüle­

tén. E hadosztályok kizárólag közbiztonsági szolgá­ latra voltak képesítve. Szervezetük kezdetben csak két g)'alogezredbül állott a legszükségesebb nehézfegyverekkel, továbbá egy hnszárszázadból, majd egy tüzérosztályból (5/8 M típusú részben elavult tábori üteggel), egy híradószázadból, egy utászszá­ zadból és csak a legszükségesebb hadosztály-vonat­ ból. 1943-ban a legtöbb „megszálló hadosztály" élő erőben csak egy gyenge dandárt képviseltl ” A Kállay-kormány valóban ellene volt Szombathelyi balkáni terveinek. A minisztertanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jövőben semmiképp sem kíván magyar csapatol^t a határon túlra kül­ deni, sőt arra kell törekedni, hogy a még Ukrajná­ ban és Bjclorussziában levő megszálló csapatokat is mielőbb vissza lehessen hozni. E kérdést lásd rész­ leteiben: Godó Ágnes: A horthysta vezetés Balkán­ politikája (1941-1943), „Hadtörténelm i Közlemé­ nyek", 1968/4. szám. Hitler ezen a találkozón Kállay Miklós leváltá­ sát és a magyarországi zsidó-kérdés radikális, német mintára való megoldását követelte. Részleteiben lásd Szombathelyi Ferenc feljegy­ zését a német főhadiszálláson történt tárgy-alásairól. Közli; Adám Magda, Juhász Gyula, Kerekes Lajos: Magyarország és a második világháború. Budapest, 1959, 452. old. Egyébként H itler a Kormányzónak is Ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy amennyiben 6 egy teljességgel németbarát kormányt nevez ki, amely tettekkel is bizonyítja szövetségi hűségét, pár hónapon belül a német megszállást megszünteti. Egy ígéret, amely mindvégig ígéret maradt! 1943. végén a Kállay-kormánynak sikerült Bem -

47 -

ben kapcsolatot teremteni az US Titkos Hadászati Központ (O ffice of Strategic Services) európai igaz­ gatójával, Allén Dullessal. Egy amerikai-magyar kü­ lönbéke tárgyalás kezdődött. Dullesék első kikötése az volt, hogy Magyarországra mihamarabb egy ame­ rikai katonai misszió indulhasson a további dolgok helyszínen való megbeszélésére. Kállay M iklós 1944. januárjában Szombathelyi Ferencet is beavatta a misszió megérkezése ügyébe, illetve a vezérkari fő­ nököt bízta meg azzal, hogy gondoskodjon az ame­ rikaiak megfelelő fogadtatásáról. A Florimond Duke ezredes által vezetett háromtagú amerikai katonai misszió 1944. március 16-án ejtőernyővel szerencsé­ sen le is ereszkedett a Muraközben. M ire az ame­ rikai tiszteket Budapestre hozták — Magyarországot már megszállták a németek és Újszászy István, az Államvédelmi Központ vezetője Gestapó-fogságban az egész US-titkos misszió ügyét elmondta a néme­ teknek. Részleteiben lásd: Kovács Im re: Duke ez­ redes jelentkezik; amerikai tisztek ejtőernyős beve­ tése Magyarországon 1944-ben. „Ú j Látóhatár”, 1968/6. szám. Beregfy Károly vezérezredes, aki Honvédelmi M iniszterként a vezérkari-főnöki tisztséget is átvette. ” Szombathelyi Ferenc ügyét az akkor már szélsőjobboldali beállítottságú V K F Különbírósága 1945. januárjában — több más „hűtlenségi” üggyel egye­ temben — kezdte el tárgyalni. A háborús események gyors alakulása, illetve az ország kiürítése következ­ tében ítélethirdetésre nem került sor. ” 1941. áprilisában Jugoszlávia a ném et W ehrmacht támadása következtében összeomlott. A Bácska, a „Baranyai-Háromszög" és a Muravidék

területére magyar honvédcsapatok vonultak. Az így Magyarországhoz visszacsatolt területeken a pacifi­ kálás nem volt tökéletes és az akkori magyar kor­ mányzat nem volt képes, illetve nem is akarta a nem-magyar nemzetiségű lakosságot a Magyar Ki­ rályság számára megnyerni. A szerbek közötti elke­ seredés hamarosan kiscbb-nagyobb diverzáns csele­ kedetekre késztette őket. Különösen a német-szov­ jet háború kitörése után (1941. június 22-tőI) meg­ sokasodtak a Délvidéken a diverzáns esetek. Rátör­ tek különböző honvédségi, de különösen cscndőrségi és rendőri szervekre. Ahol lehetett, ezeket megölték s atrocitásokat követtek cl magával a magyar polgári lakossággal szemben is. Az 1941-es év v ^ ére a kü­ lönböző szabotázscselekmények már napirenden vol­ tak. M ivel a belügyi szervek (csendőrség, rendőrség) nem bizonyultak az ellenállás letöréséhez elegendő­ nek, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter a pol­ gári rend megteremtéséhez katonai alakulatok felhasználását is igényelte. Ugyanakkor általános „tisztogatási akciót” foganatosított, statáriális állapoto­ kat rendelve el az egész Délvidéken. Ehhez az ak­ cióhoz elnyerte nemcsak a miniszterelnökség, ha­ nem H orthy kormányzó hozzájárulását is. A kor­ mányzó katonai irodáján keresztül utasította a ve­ zérkari főnököt (Szombathelyit), hogy megfelelő honvéderőket bocsásson a „razzia" rendelkezésére. Szombathelyi vezérezredes ennek értelmében utasí­ totta a szegedi V . hadtest parancsnokát, Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagyot, aki helyett első helyettese, a hadtest vezérkari főnöke intézkedett, lévén ő maga személy szerint a Mátrában betegsza­ badságon. Az intézkedés folytán mozgósították a Zom borban állomásozó 15. könnyű-gyaloghadosz-

tályt, amelynek parancsnoka ezidőben Grassy Jó­ zsef v.k, ezredes volt. Ugyanígy mozgósították az V . hadtest parancsnoksága alá tartozó szegedi honvéd­ gyalogezredet és különböző határvadász alakulato­ kat. Ezen utóbbiak parancsnoka Deák László v.k. ezredes volt. Előbbiek működési területe Újvidék város és környéke, utóbbiaké a Sajkásvidék volt. A „tisztogatási akció” 1942. január 4-e és 23-a között zajlott le. Ennek során a magyar karhatalmi erők 3309 polgári személyt — közöttük 147 gyemieket és 299 elaggott férfit, illetve nőt — végeztek ki. Az áldozatok többsége szerb nemzetiségű (2549) volt, de áldozatokként szerepeltek magyarok, németek és zsidók is. Az „újvidéki razziának” a kormányzó ve­ tett véget, amikor kerülő úton (Bajcsy-Zsilinszky közbenjárására) tudomást szerzett a délvidéki véres eseményekről. A Kállay-kormány már 1942. áprili­ sában lépéseket tett a razzia kivizsgálására, illetve a felelős személyek bíróság elé állítása érdekében. A felső katonai vezetésnek sikerült azonban négy hónapi — meddő — vizsgálat után az eljárásol^t megszüntetni. Kállay egyenes követelésére 1943. ok­ tóberében azonban újra elővették az újvidéki razzia ügyét: a felelős vezetők a V K F különbírósága elé kerültek. Az elsőszámú fővádlott FeketehalmyCzeydner — akkor már nyugállományba helyezett — aítábomagy volt, második fővádlott az akkor már vezérőrnagy Grassy József és a harmadik Deák Lász­ ló v.k. ezredes volt. Ezenkívül 17 honvéd- illetve., csendőrtiszt került a bíróság elé. Nevezettek ellen a fővádpont hűtlenség volt. Az 1943. decemberében,, illetve az 1944. januárjában hozott ítéletek a fővád­ lottakat súlyosan elmarasztalták, az ártatlanul kivég­ zettek hozzátartozóinak a magyar kormány kártéri-

tést állapított meg. Az „újvidéki razzia” eseményeit már több országban feldolgozták (Buzási János: Az újvidéki „razzia”, Budapest, 1963; Deák András: Sárga karszalag, Újvidék, 1954; A. v. G.-Payer: .. audiatur et altéra parsi Neusatzer F ali”, M anuskript 1973). Egy pártatlan kivizsgálás és az ese­ mények minden oldalról való részletes megírása — egyelőre még hiányziki Feketehalmy-Czeydner I^^erenc altábornagy (1890-1946), 1941. őszén a szegedi V . hadtest ve­ zénylő tábornoka, egyidőben a Délvidék katonai pa­ rancsnoka. Ebben a minőségben is felelős a Zsablya-Újvidék területén 1942. januárjában elkövetett katonai akcióért. 1942. nyarán kényszemyugdíjba küldik, 1943. októberében az „újvidéki perben” I. rendű vádlott. Az ítéletet azonban nem várva be 1944. január 17-én Feketehalmy-Czeydner a N ém et Birodalomba szökött. Himmler a magyar altáborna­ gyot tábornoki rangban (SS-Gruppenführer) a fegy­ veres SS szolgálatba átvette és a nyugati frontra küld­ te. l ’eketchalmy-Czcydner ezekután a II. SS-hadtest parancsnokhelyetteseként résztvett a nyugati hatal­ mak inváziójának visszaverési kísérletében. Szálasi hatalomrajutása után Feketehalmy-Czeydner vezérezredesi rendfokozatban Beregfy honvédelmi m i­ niszter helyettese lett. 1945-ben amerikai fogságból kiadták Magyarországra. Onnan Jugoszláviába került háborús bűnösként Az ellene indított politikai pert a jugoszlávok 1946. őszén Újvidéken folytatták le. 1946. november 4-én, a nyilvánosság bevonásával, Feketehalmy-Czeydner Ferencet kötél által kivégez­ ték. ” Grassy József vezérőrnagy (1894-1946), az 1942.

-SÍ -

januári délvidéki „razziá”-ra kirendelt karhatalmi csoport parancsnoka. Az 1943. decemberi hadbíró­ sági tárgyalás egyik fővádlottja. Az ítélethirdetés elől Németországba menekül, ahol a fegyv'eres SS tag­ ja lesz tábornoki rendfokozatban. A 9. SS-páncélos hadosztály keretében tevékenykedik. A Szálasi-féle hatalomátvétel után Grassy vezérőrnagy visszatér Magyarországra, ahol a „Hunyadi” SS-páncélgránátoshadosztály szervezését intézi. 1944. december 1én Szálasi altábornaggyá lépteti elő. Amerikai hadi­ fogságból először Magyarországra szállítják, majd onnan kiadják Jugoszláviának. Az újvidéki 1946. őszi „újvidéki perben” halálra ítélik és november 4-én kötél által kivégzik. Az 1946-os perrel kapcsolatban lásd: Szigethy György: Szemtanúja voltam T itó dél­ vidéki vérengzésének. Cleveland, 1956, 89. old.

^•^Bárdossy László. ” Keresztes-Fischer Ferenc. ^®Babós József hadbíró-ezredes. Bartha Károly vezérezredes, 1938. november 15től 1942. szeptember 24-ig honvédelmi miniszter. E tisztségből való leváltása Horthy kormányzó sürge­ tésére történt. Oka: Horthy István repülő-főhadnagy, kormányzóhelyettes szerencsétlenségével kapcsolatos H .M . mulasztások és a 2. magyar hadseregnél levő zsidó munkaszolgálatosokkal kapcsolatos embertelen bánásmód. A csendőrtiszt neve nem ismeretes előttünk. így nem helytálló: Feketehalmy-Czeydnert és Grassyt a németek magyarországi rendfokozatuknak megfelelő rendfokozattal vették át a fegyveres SS-be. Saly Dezső: Szigorúan bizalmasl Fekete Könyv: 1939-1944 c. Budapesten 1945. novemberében kia­

dott dokumentum könyvében erről a „munkácsi in­ cidensről” az 535. oldalon így ír: 1942. augusztus 30. Z . barátja, nyugalmazott őrnagy, aki hivatalos ügyben járt Munkácson beszéli, hogy egyik éjszaka nagy sürgés-forgásra riad föl. Kinézett a szálloda ab­ lakán, a tér tele volt katonákkal, akik nagysietve gép­ fegyvereket állítottak föl és láthatólag teljes harci készültségben voltak. Reggelre megtudta, hogy a helyőrség körülvette a zsidók áltzl lakott városrésze­ ket, a katonák behatoltak a házakba, kihúzták az ágyakból a zsidókat, értéktárgyaikat, pénzüket, rá­ dióikat, fényképezőgépeiket és más mindenféle hasz­ nálati tárgyaikat összeszedték s reggelig különböző udvarokon és épületekben őrizetbe tartották őket. Akkor a foglyokat hazaengedték, az értékeket pedig a kaszárnyákba szállították. A város képviselője Fenczik délelőtt telefonon em elt panaszt a vezér­ kari főnöknél, aki történetesen Kassán járt s délu­ tánra meg is érkezett Munkácsra. M ikor a történ­ teket jelentették neki, nem akarta elhinni és arra kérte a képviselőt és a városi vezetőséget, hogy m en­ jenek vele a kaszárnyába. A parancsnok itt hosszas hebegés után bevallotta, hogy az éjszaka „partizán­ gyakorlatot’' rendezett abból a feltevésből indulva ki, hogy a ----- zsidók a partizánok, akiket ártalmat­ lanná kell tenni. Az esetnek néhány lefokozás volt a következménye. A megbüntetettek között van egy zászlós is, aki azt a parancsot adta egy katonának, hogy rúgjon hasba egy másállapotos zsidó asszonyt. A katona nem akarta teljesíteni a parancsot, mire a zászlós revolvert fogott rá. Kiderült, hogy a zászlós politikai bűncselekmények m iatt többszörösen bűn-

tetett nyilas agitátor volt, aki bevonult és gyakorla­ tilag is terjeszteni akarta az „eszmét” . . . ” E z így igaz. Részleteiben lásd Karsai Elek do­ kumentum-gyűjteményét, a „Fegyvertelenül álltak az aknamezőkön . . cí műt (Budapest, 1960) ^ Szombathelyi téved. A 2. magyar hadsereghez beosztott zsidó munkaszolgálatos századok a hadse­ reg műszaki parancsnoka, Kassay Károly vezérőrnagy hatáskörébe tartoztak. Lehet, hogy Szombathelyinek szándékában állt egy „zsidó szemlélő" kinevezése, de az 1943. januári doni csata után, amely köztu­ domásúan a 2. magyar hadsereg végét jelentette, er­ re már nem került sor. Mosonyi Győző repülő-százados titkos tagja volt a Nyilaskeresztes pártnak, illetve a Hungarista mozgalomnak. 1942-ben, technikai szakemberként, a pártvezetőség tudta nélkül felállított egy úgyne­ vezett „Hungarista Rádióállomást”. A titkos adó nem sokáig működhetett. A nyomozó hatóságok hamar megtalálták és mivel a szálak Mosonyihoz vezettek, a katonai hatóságok a századost letartóz­ tatták. A nyilas pártállású Mosonyit a Vezérkarifő­ nöki Bíróság 12 évi fegyházra ítélte. A börtönből csak 1944. október 15-e után került ki, amikor az­ tán Kovarcz Em il államtitkárként minisztériumába, a N em zet hadbaállításával, illetve totális mozgósítá­ sával foglalkozó minisztériumba magához vette. A háború után Mosonyi valahol nyugaton telepedett meg. Megfelel az igazságnak. Például a zentai kom ­ munisták katonai szervezkedése ügyében 1941. no­ vember 7-én a VKFbírósága m int rögtönítélő bíróság tíz vádlottat halálra ítélt. „Vitéz Szombathelyi ve­

zérezredes, a M . Kir. Honvéd Vezérkar Főnöke mint illetékes parancsnok az ítéletet megerősítette, azon­ ban a Nagyabonyi V in ce Miklós, Lövei Mihályné sz. Székely Ilona, őszi Szabó János és Nagymélykuti Mátyás vádlottakra kiszabott halálbüntetést ke­ gyelemből 15, illetve 10 évi fegyházbüntetésre vál­ toztatta . . ( Kat ona Pál: Meggyőződésből tet­ tem . . . Gerő István élete és munkássága. Történel­ mi Levéltár. Zcnta, 1972, 115. old.). Vagy ott van a „Deák-csoport" ügye. E z az ifjúmunldsokból és értelmiségiekből álló 25-30 főnyi kommunista szim­ patizáns, röpcédulázó és egy fegyveres harcra fel­ készülő diverzáns csoport 1943. tavaszán Budapes­ ten rendőrkézre került. A V K F bírósága a csoport vezetőit, Deák Györgyöt és Mayer A m oldot halálra ítélte. Egyikük sem folyamodott kegyelemért. „T er­ mészetesen annál nagyobb volt az örömünk, ami­ kor 1943. július 15-én közölték velünk, hogy a Hon­ védvezérkar Bírósága, illetve a honvéd vezérkar fő­ nöke, Szombathelyi, megváltoztatta mindkettőnk ítéletét életfogytiglani fegyházra . . /’ (Lásd részlete­ iben Deák György visszaemlékezését a „Párttörté­ neti Közlemények” 1974/2. száma 180. old.). Az Államvédelmi Központ létrehozását Keresztes-Fischer belügyminiszter 1942. nyarán kezdemé­ nyezte. Célja volt, hogy az ország belső nyugalma biztosítását és az államberendezést a kormány egy kézben tudhassa. így az Államvédelmi Központ ko­ ordinálta a csendőrség, a rendőrség és a honvédségi szervek nyomozó hatóságainak munkáját. Az Államvédelmi Központ a Belügyminisztérium 1942. szep­ tember 4-i rendelete alapján jött létre. Ez időben a kormány erősen tartott egy szélsőjobboldali, nyi­ las-hungarista puccstól. Az Államvédelmi Központ^

közvetlenül a belügyminiszter cs a Monvédvezérkar főnöke irányít.^sa alatt állt és kettőjük útmutatása alatt működött: a beosztott nyomozóhatóságok szer­ vezetileg nem voltak nekik alárendelve. Az Államvédelmi Központ vezetője, Újszászy István vezérőr­ nagy rendszeresen tájékoztatta a Kormányzót és a kormányt az intézmény működéséről, amelynek fofeladata mindenféle szélsőséges politikai (kommu­ nista, de főleg nyilas/hungarista) mozgalom felderí­ tése és megfigyelése volt. Az ügy részletei nem ismeretesek előttünk. ^’ Az 1943-ban folyó zombori nyomozás kiter­ jedt egy jugoszláv királypárti tisztek által létrehozott ellenállási szervezet felszámolására. A szervezet több m int 70 tagját letartóztatták. A vezetőket halálra ítélték, de Szombathelyi személyes közbelépésére ke­ gyelemben részesültek. A nemrég elhunyt Kovács Im re 1975. július 14-i levelében így foglalt állást a vele foglalkozó Szom­ bathelyi megjegyzésre; „A visszaemlékezés kicsit sán­ tít. Az Új Látóhatár 1963. március-áprilisi számában megírtam, hogy kerültem a Hadik-laktanyába, majd a Margit-körúti katonai börtönbe. Statáriális hadbí­ róság elé akartak állítani, de érvelésemre, hogy nem értek tetten hazaáruláson s így a statáriális hadbí­ róság nem illetékes az ügyemben, áttették azt rendes hadbíróság elé, de azt nem merték lefolytatni. U-^ gyanis én jó félévvel előbb kerültem az angolokkal összeköttetésbe, m int a Kállay-kormány, s amikor ők is elkezdtek tapogatódzni (1942. nyarán Isztam­ bulban), valahogy nem nézett ki jól, hogy ugyan­ ezért engem súlyosan elítéljenek. Pontosan nem em­ lékszem, 1942. augusztusában lehetett, a mi k o r . . .az

ügyeletes őrmester elvitte ruhámat, ingemet (pisz­ kosan) kivasalni, s míg vártam rá, egy rab-borbély megborotvált (hajat nyírni nem kellett, mert ko­ pasz voltam). ,Kiöltözötten’ egy katonai mentőau­ tóban felvittek a Várba, a Színház-utcába, a vezér­ kari főnökségre, ahol Szombathelyi nagy törzstiszti segédlettel fogadott. [Tanúkra lett volna szüksége németbarátsága bizonyítására? — G .P . megj.] Kímé­ letlen hangon, szinte kiabálva mondotta, hogy a háborút meg akarja nyerni, aki elébe áll eltapossa, ha én állok elébe, engem tapos el. Csendesen meg­ jegyeztem, ezért kár volt felrendelni engem a V ár­ ba, a Margit-körúton is tudtomra adhatták volna a fenyegetőt. Aztán mintha mi sem történt volna, szelídebben arról kezdett beszélni, hogy most jött vissza Ukrajnából, ahol a munkaszolgálatosok leborultak előtte, átkarolták a csizmáját és magyar úri mivoltjára appellálva kérték, hogy kegyelmezzen ne^ kik (1? — G .P. m egj.). Azt nem mondotta, hogy m it csinált, de fennhéjazóan folytatta: E z a nagy­ úri gesztus nyilvánul meg most magával szemben. Elrendeltem szabadlábrahelyezését, egy feltétellel! Ne hagyja el az országot, mert nem szeretném, ha egy hét múlva a B B C -n keresztül vitatkozna veleml Enyhén összeillesztette a bokáját, a fejével biccen­ tett, hogy mehetek. — Egy óra múlva szabad vol­ tam .” E z így igaz. E z t annál is jobban lehet értékelni, mivel Szombathelyi elődje, W erth Henrik tábornok, vezérkari főnök, hivatali ideje alatt többször is tár­ gyalt a kormány tudta, illetve beleegyezése nélkül a felelős német katonai személyekkel, különböző fel­ ajánlásokat tett nekik és számos, a kormányhoz be­

nyújtott memorandumában a „ném et ügy m ellett való” nagyobb kiállást szorgalmazott. így Szombathelyi 1942. október 2-án fogadta a kommunista szervezkedésért halálra ítélt Schönherz Zoltán, a Kommunisták Magyarországi Pártjának Moszkvából küldött titkára anyját és húgát, akik a vezérkari főnöknél az elítélt megkegyelmezését kí­ vánták elérni. E kihallgatásról lásd bővebben Schön­ herz húgának visszaemlékezését Hollós Ervin: R en­ dőrség, csendőrség, V K F 2 (Budapest, 1971) c. köny­ ve 3 ^ . oldalán. Szombathelyi végül elutasította Schönherz megkegyelmezését és aláírta a halálos íté­ lete. Schönherz Z oltánt 1942. október 9-én egy sza­ bályosan lefolyt per után, amelyen a vádlott sza­ badon védekezhetett, sőt védelméhez tanúkat is megidézhetett, Budapesten kivégezték. Újszászy István állítólag azzal magyarázta Szombathelyi hajthatatlanságát a Schönherz ügyben, a hadbírók meg­ győzték a vezérkari főnököt arról, hogy igen rossz benyomást keltene a ném et vezetésben, ha a K M P Moszkvából küldött vezetőjének megkegyelmeznénekl (Andorka Rudolf tábornok feljegyzése — idézi Hollós, 364. old.).

FÜGGELEK M i történt Szombathelyi Ferenccel 1945 után? A Szálasi rendszer elzárásából kiszabadulva az ame­ rikai katonai hatóságok kezdetben a legnag)'obb tisz­ telettel bántak vele. Még amerikai összekötótisztet is adtak mellé. Himmler Márton US-alezredes, az O ffice of Strategic Services magyar részlege vezető­ jének Salzburgba való megérkezése és működése után azonban megváltozott a helyzet. 1945. június végén Szombathelyi Ferencet az O SS letartóztatta. O któber második felében a mag}'ar háborús bűnö­ sök egyik csoportjával repülőgépen hozták Budapest­ re. Fogsága első időszakából így emlékszik rá egyik rabtársa: „Igen élveztük Szombathelyit, aki ragyogó­ an tudott franciául és este a cellában, zárás után a francia irodalomról tartott előadást és francia köl­ tőket idézett." Bírósági tá r o lá s a 1946 tavaszán vet­ te kezdetét. A népbírósági tanácselnök dr. M olnár László volt. A vádat egy dr. Szőlősi nevezetű népfőügyész képviselte. Szombathelyinek meg volt adva a lehetőség, hogy védőt válasszon: dr. Kardos Já­ nosra esett választása. A vádak igen súlyosak voltak: az újvidéki (1942-es) vérengzésekért való felelősség és a tettesek mentegetése, a magyar hadseregnek a németeknek való kiszolgáltatása, a voronyezsi tra­ gédiáért való felelősség és bűnrészesség, a zsidó mun­ kaszolgálatosok ukrajnai megkínzatásáért való fele­ lősség, Schönherz Zoltán kivégeztetése, H itler tel-

jes kiszolgálása, stb. A tárgyalás hosszú hónapokig tartott. Nemcsak a vádhatóság, a vedelem is tanúk tucatját idézte meg. Neves ^ demokratikus beál­ lítottságú személyek m int pl. Illyés Gyula, Tamási Áron, Zilahy Lajos és mások bátran kiálltak Szom­ bathelyi m ellett, míg Vörös János tábomok volt fe­ lettesével szemben igen csúnyán viselkedett. A zsi­ dó munkaszolgálatosok kérdésében önként jelentke­ zett tanúnak az egykori Osztende kávéház tulajdo­ nosa, aki elmondotta, hogyan m entette meg unokaöccsét Szombathelyi anélkül, hogy korábban bár­ milyen személyes ismeretségük lett volna. Ugyan­ csak védőtanúként szerepelt Nagy Vilm os vezérez­ redes, volt honvédelmi miniszter is. Egy, a tárgya­ láson résztvevő személy Szombathelyinek az utolsó szó jogán elm ondott beszédét végighallgatta. Erről így ír egy magánlevélben: „Dr. í^ rd os védőügyvéd igen sok védencét lebeszélte arról, hogy az utolsó szó jogán beszéljenek, m ert tartott attól, hogy ezzel csak nagyobb bajba keverik magukat. A legtöbbnek a hallgatást vagy csak egy-két mondat elmondását tanácsolta. Nem így Szombathelyinéll Emlékszem, hogy baráti körben többször is mondogatta; Ilyen nagyszerű partnerom talán még soha sem volt s fé­ lek, nem is lesz többi Szombathelyi azzal kezdte beszédét, hogy elmondta, hogyan nézett ki táborno­ ki díszegyenruhájában: aranysujtás, a köpeny bélése bíborszínű, baloldalt mellén a sok kitüntetés. Egyik oldalon ilyen csillag, a másik oldalon a Magyar Ér-i demrend Középkeresztje a csillaggal, a nyakában a már nem tudom milyen nagykereszt a hadiékítmé­ nyekkel. ‘D e a legnagyobb kereszt a vállamon volt. Hogyan vezethetem ki ezt a kis országot ebből az esztelen háborúbóll’ Megrázó volt a beszéde. A nép­

bírósági ülnökök egyhangúan azon a véleményen vol­ tak (a tények tükrében), hogy Szombathelyit fel kell me n t e n i . . Mivel azonban Budapesten a Jugo­ szláv Katonai Misszió élénk érdeklődést nyilvánított az újvidéki „razzia" főszereplőivel s minden általuk kijelölt mellékszereplőjével kapcsolatban és azok ki­ kérése már folyamatban volt, a Molnár-tanács úgy döntött, hogy Szombathelyit tízévi börtönre (nem fegyházral) ítéli, így mentve őt a jugoszlávok kiké­ rése elől. A Népbíróságok Országos Tanácsa azonban nem fogadta el ezt az ítéletet. Szombathelyi ügye a N Ő T elé került, dr. Bojta Béla igazságügyi állam­ titkár, a N Ő T elnöke maga tárgyalta le ismét Szom­ bathelyi „bűnperét” ( „ ö is meg volt győződve, hogy Szombathelyit felmenteni, sőt kitüntetni kellene. Péter G ábor ezt azonban soha sem tű m é!” mondot­ ta). A vádlottal egyetemben Bojta és Kardos egy kompromisszumos megoldásra jutott, „aki időt nyer, életet nyer" elv alapján. Szombathelyi Ferencet a N Ő T életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. M ár épp folyamatban volt Szombathelyinek a hartai bün­ tetőintézeti telepre való szállítása, ahol a tábornok­ ra egy ímoki beosztás várt, amikor 1946 augusztu­ sában egy délután a volt tábornokot elszállították a Gyűjtőfogházból. Családja, védőügyvédé csak har­ madnap tudta meg, hogy Riesz István, (az akkori szociáldemokrata igazságügyminiszter, akit egyéb­ ként az Á V H vert agyon 1950-ben a váci fogházban) teljesen illegálisan kiadta Szombathelyi Fercncct a jugoszlávoknnk. A belgrádi kormány az újvidéki vé­ rengzés magyar felelőseit, illetve azokat, akiket ők annak ítéltek. Újvidéken állították „népbíróság” elé. E pár napig tartó tárgyalásról ezideig nincs megbíz­ hatónak mondható részletes beszámolónk (Szigethy

György „Szemtanúja voltam T itó délvidéki véreng­ zésének” című Clevelandben 1956-ban megjelent könyvében ír azonban erről a kérdésről is). Szombathelyi Ferencet halálra ítélték és 1946. november 4én Újvidéken golyó (egyesek szerint kötél) által ki­ végezték. • Erről évtizedekkel később (1978. július 8-án) az időközben elhúnyt budapesti újságíró, Palásti Lász­ ló e sorok írójához intézett magánlevelében így szá­ mol be; „Nevét ismerem és örülök, hogy kérésének eleget tehetek. Valóban én voltam az egyetlen magyar újságíró a tárgyaláson. Egy kultúrteremben zajlott le, a színpadon volt a bíróság. Magyar származású ügyész képviselte a vádat: dr. Gyetvai. ‘Védő’ volt, de ez csak formaság volt. A vádlottak padja mögött egy másik pádon minden vádlott mögött fegyveres őr ült. Valamennyi vádlottat halálra ítélték, Grassyt és Zöldyt kötélre, a kivégzés nyilvános volt. A többiek golyót kaptak a péterváradi erődben. Itt nem volt nyilvánosság. A tárgyaláson Szombathelyi igyekezett tartani ma­ gát. Feketehalmy-Czeydner és Grassy csúnyán, dur­ ván egymást rágalmazták. Zöldy sántított. (A buda­ pesti tárgyaláson még nem.) Egy hét múlva újból Újvidéken voltam, amikof megafonon hívták ki a kivégzésre a lakosságot. Az ítélet indoklása szerint mindegyik vádlott egyformán bűnös volt, Grassyt és Zöldyt kegyetlen magatartá­ suk és a gyilkosságokban való személyes részvételük m iatt akasztották fel.”

TARTALOM] EGYZEK Előszó

............................................................................

3

Bevezetés .......................................................................

9

S z o m b a th e ly i l'^erenc v c c lő ir a ta .................................

13

Mcniornncluin .....................................................

H

Német követelések............................................ 16 Lépéseim az angolszász hatalmak felé . . . .

19

Magyarország megszállása ..............................

23

Újvidéki ítéletek ................................................

26

Zsidókérdés ..........................................................

33

A Vezérkari l'’őnöki (VKI'") B író ság ............

35

Politikai magatartásom ...................................

37

'Jegyzetek .......................................................................

40

Függelék

.......................................................................

59

Szombathelyi Ferenc a Népbiróság előtt

Szómba tliclyi Fcrcnc vc/.crczrccics, 1941 cs 1944 közt a Ilonvcclvczcrkar főnöke, a-magyar függctlcnscgi kiizclclcm egyik tragikiissorsú harcosa volt. Ez az írása akkor készült, amikor a nyilasok fogságából már kiszabadult s m ielőtt amerikai fogságba került. A dokumentum-vázlat a háború alatti fontos szere­ pet tárgyalja; voltaképpen „védőirat” a háborús-bűnösségi váddal szemben. Kiadatását uíégsem tudta meggátolni. Magyar népbíróság elé állították, mely már-már felm entette, de végül mégis elítélte, hogy így mentse meg őt a jugoszlávok kikérése elől. Kiesz igazságügyminiszter azonban teljesen illegálisan kijid ta Jugoszláviának, ahol halálraítélték és 1946. no­ vember 4-én kivégeztek. A kötet szerkesztője dr. Gosztonyi Péter hadtörténész, több németnyelvű hadtörténelm i mű szerzője, a svájci Keleteuró­ pai K önyvtár igazgatója. A cím lap on : Szombathelyi F eren c szemleúton a 2. hadseregnél

Takács Terézia tervezte a címlapot