Murányi István
Szocio-kulturális és területi tényezők szerepe a 10–17 éves fiatalok előítéletes gondolkodásában
BEVEZETÉS Hétköznapi tapasztalatok mellett számos empirikus kutatás eredménye is alátámasztja, hogy a kilencvenes évek magyar társadalmában nyilvánossá vált és/vagy megnőtt a mássággal szembeni intolerancia. A felnőttek körében végzett vizsgálatok arról tudósítanak, hogy a többségi társadalom számára a deviánsnak minősített csoportok és a legnagyobb lélekszámú hazai etnikai kisebbség, a cigányság a legkevésbé rokonszenves külcsoport. A társadalmi távolságskálával mért előítéletesség szintén e csoportokkal szemben a legnagyobb mértékű, a leginkább elutasított kisebbségi csoportoknak a deviánsok (kábítószeresek, homoszexuálisok, skinheadek, büntetett előéletűek), a cigányok és a bőrszín mint rasszista jegy alapján elkülönült csoportok (négerek, arabok) bizonyultak (Fábián, 1997). Az antiszemitizmus különböző formái szintén megjelentek a rendszerváltást követő években (Kovács, 1997). Egy 1994-ben végzett vizsgálatban az antiszemita ideológia három típusa (etnocentrikus, vallási és politikai) mellett elkülönült a zsidókkal szembeni kizáró beállítottság és befogadó attitűd. A különböző kisebbségi csoportok differenciált társadalmi megítélését mutatja, hogy a zsidókkal szembeni negatív sztereotípiák – ellentétben a cigányokkal – nem kapcsolódtak szorosan diszkriminatív viselkedési készséghez. További lényeges eltérés, hogy a zsidókról alkotott vélemények nyílt megfogalmazásával szembeni tartózkodás (kommunikációs tabuhatás) jóval kevésbé érvényesült a cigányok esetében (Fábián–Sik, 1996). A kisebbségekkel szembeni előítéletesség mértékének leírásán túl, a felnőtt mintákon végzett kutatások vizsgálták a szocio-kulturális tényezők befolyásoló hatását. A magyar társadalomban főként a roma kisebbségre irányuló előítéletesség mögötti cigányellenes attitűdökre leginkább az iskolai végzettség és a kulturális tőke van hatással. Ugyanakkor nem lehet eltekinteni a pszichológiai-társadalomlélektani tényezőktől sem, mivel a tekintélyelvűség jelentősen növeli az előítéletességet magyarázó modell erejét (Fábián–Sik, 1996). Az életkori korcsoportok eltéréseit vizsgáló eredmények arra utalnak, hogy a 18– 30 évesek inkább toleránsak a cigányokkal szemben, mint a 30 évesnél idősebbek. A fiatal korcsoporton belül azonban az életkor csökkenésével nőtt az elutasítás mértéke. A másik figyelemre méltó következtetés a vallásosság szerepére utal. A fiatalok esetében a vallásosság a cigányellenesség csökkenésével, míg az idősebbeknél az előítéletesség és az autoritarizmus növekedésével járt együtt (Fábián–Erős,1996). A fiatalok körében végzett kutatások eredményeinek értelmezésénél problémát jelenthet az „ifjúságra” mint valamiféle egészre vonatkoztatva általánosítani. A politikai rend139
szerváltást követően, az intézményi és szocializációs tényezőkben lezajlott változások egyúttal azt is jelentették, hogy az államszocialista kurzus elsősorban politikai kategóriaként definiált homogén ifjúságfogalma elvesztette érvényét. Az eltérő élethelyzetek és generációs problémák vagy a szülők által közvetített szocializációs minták különbségei miatt napjainkban a 10–17 évesek nem azonosak a 18–35 évesekkel, az egyes ifjúsági csoportokat inkább a különbségek, mint a hasonlóságok jellemzik (Stumpf, 1992). A különböző életkorú fiatalokra vonatkozó kutatások mindegyike kiemeli a család hatását. Hasonlóan az elmúlt évek hazai vizsgálataihoz, már a korai szociálpszichológiai kutatások is igazolták a család meghatározó szerepét az előítéletes gondolkodás és a sztereotípiák kialakulásában (Allport–Kramer, 1946). A közelmúlt egyik hazai vizsgálata az antiszemita előítéletesség esetében mutatta ki a szülői státus és iskolázottság – igaz, csekély magyarázó erejű – hatását. Az egyetemisták és főiskolások antiszemita előítéleteit feltáró 1992-es országos kutatás eredményei szerint az átlagnál magasabb előítélet a magas iskolázottságú és magas társadalmi státusú, valamint az alacsony iskolázottságú és alacsony státusú családok gyerekeit jellemzi (Kovács, 1997). Az ideológiai profilok alapján elkülönülő tizenéveseknél a csoportokhoz tartozást szintén a szülők iskolázottsága (és a fiatalok életkora) határozta meg. Az egyes csoportok leginkább a szülők iskolai végzettsége alapján különböztek (Csepeli–Závecz, 1995). Az általános iskola nyolcadik osztályába járó gyerekek országos reprezentatív mintáján 1995-ben készült adatfelvétel a családot jellemző tényezők mellett a lakóhely meghatározó szerepét is igazolta (Szabó–Örkény, 1996). A felnőttekhez képest a kisebbségek tényleges számát a gyerekek lakóhelyének regionális elhelyezkedése és településtípusa is differenciálta. A cigányok számát Borsod-Abaúj-Zemplén és Jász-Nagykun-Szolnok megyében, valamint a községekben élők magasabbnak, míg Győr-Sopron és Bács-Kiskun megyében, illetve a városokban élők alacsonyabbnak becsülték. Mindez azért figyelemre méltó, mert az országos átlaghoz viszonyítva a cigányok száma az északkeleti országrészben és a községekben felül-, a nyugati megyékben és a városokban alulreprezentált.1 A szülők iskolai végzettségének hatása is kimutatható volt, mivel a tényleges arányokhoz a magasabb kulturális tőkével rendelkező szülők gyermekeinek becslései közelebb álltak. A kutatás további kiemelhető eredménye, hogy a 14–15 évesek jelentős részének nincs konkrét etnikai vagy nemzeti csoporthoz köthető kisebbségképe.2 A hivatkozott kutatási eredmények arra utalnak, hogy a tizenévesek kisebbségekkel szembeni előítéletességére ható tényezők között a demográfiai, vallási jellemzők és a meghatározónak tekinthető családi háttér mellett érdemes a lakóhely szerepét is vizsgálni. A tanulmány további részében – felhasználva az 1992-ben lebonyolított országos ifjúságkutatás adatbázisát3 – a következő kérdésekre próbálunk választ adni: 1 A lakóhely településjellegének befolyásoló hatása a zsidók számának becslésénél is megfigyelhető volt: a községekben élőkhöz viszonyítva a budapestiek és a városokban élők nagyobb létszámú kisebbségi csoportnak tartották a magyarországi zsidóságot (Szabó–Örkény, 1995). 2 A nyitott kérdésre („Kit tartasz kisebbségnek?”) a minta 24 százaléka nem említett egyetlen csoportot sem. Az átlagosan 3,1 csoportot megnevező válaszok megoszlása: 59 százalék cigány, 36 százalék nemzetiségek, 13 százalék bevándorlók, 12 százalék marginális csoportok, 10 százalék zsidók, 10 százalék határon túli magyarok (Szabó–Örkény, 1995). 3 A 10–17 éves korcsoportot országosan reprezentáló, N = 4000 fős mintán 1992 szeptemberében lebonyolított kérdőíves kutatást az MTA PTI és az Ezredforduló Alapítvány végezte. A kutatás adatbázisának felhaszná-
140
• Milyen mértékben jellemzi az előítéletes gondolkodás a 10–17 éves fiatalokat? • Az előítéletesség mennyiben tér el a szocio-kulturális és területi jellemzők alapján képzett csoportokon belül? • Az előítéletes gondolkodásra milyen hatással vannak a szocio-kulturális és területi tényezők? Az előítéletesség mértékét a menekültek befogadására és a kisebbségek jogaiért való tüntetés hajlandóságára vonatkozó kérdésekre adott válaszok segítségével vizsgáltuk (1. táblázat).
1. táblázat Az összevont előítéletesség változó képzése során felhasznált eredeti változók (átlagpont) Ha felnőtt lennél, befogadnál-e ...* ... ázsiai, polgárháborúból menekülőket? ... szomszédos országból menekült magyarokat?
3,23 2,26
Elmennél-e tüntetni, ha sérelem, hátrányos megkülönböztetés éri a ...** ... homoszexuálisokat?
4,53
... Bulgáriában élő törököket?
4,36
... cigányokat?
3,93
... zsidókat?
3,56
... hazai németeket?
3,52
... erdélyi magyarokat?
2,56
** Az ötfokozatú skála átlaga (1 = biztos igen; 5 = biztos nem). ** Az ötfokozatú skála átlaga (1 = biztos elmenne; 5 = biztos nem menne el).
Az összevont változó a többség-kisebbség reláción alapuló, a másság etnikai, nemzeti, deviáns és idegen külcsoportokra vonatkozó negatív ítéleteinek komplex mutatója.4 Az eredeti átlagértékek egyértelműen mutatják, hogy a fiatalok nemzeti identitása erős, inkább elutasítják az ázsiai menekülteket, mint a szomszédos országból menekülő magyarokat, s a tüntetési hajlandóság is az erdélyi magyarok mellett a legnagyobb mértékű. Az összevont változó kialakítása során minden eredeti változót azonos súllyal vettünk figyelembe, így a mutató az ötfokozatú skáláknak megfelelően 8 és 40 közötti értéket vehetett fel. Az előítéletesség meghatározásánál a minta átlagából indultunk ki, előítéletesnek azokat tekintettük, akik a teljes minta átlagánál előítéletesebbek voltak (minimum 28 pont). lását ezúton is köszönöm Csepeli Györgynek és Závecz Tibornak. 4 A nyolc változóból képzett skálára vonatkozó Cronbach-féle α mutató értéke: 0,768.
141
ELŐÍTÉLETESSÉG ÉS A SZOCIO-KULTURÁLIS TÉNYEZŐK A szocio-kulturális jellemzők közül az életkor és a vallásosság szignifikáns kapcsolatban van az előítéletességgel, de a kapcsolatokat eltérő trendek jellemzik. Az előítéletes attitűdökkel jellemezhető fiatalok aránya a vallásosság intenzitásával csökken, míg az életkorral növekszik. Az utóbbi kapcsolatnak megfelelően – az általános iskolában tanulókhoz viszonyítva – a középfokú oktatási intézmények tanulóit magasabb előítéletes arány jellemzi. A 14 évesnél idősebb fiatalok között erősen differenciál a középiskola típusa, mivel a gimnazisták között lényegesen alacsonyabb az előítéletes arány, mint a szakközépiskolások vagy a szakmunkásképzősök csoportjában. Kevésbé szoros, de figyelemre méltó különbségek vannak az eltérő anyagi helyzetű családokhoz tartozó, illetve a különböző vallású gyerekek előítéletessége között. A legrosszabb és a legjobb anyagi helyzetű családi háttérrel rendelkezők között az átlagosnál alacsonyabb, a nem katolikus, illetve felekezethez nem bejegyzett fiatalok között az átlagosnál magasabb az előítéletesek aránya (2. táblázat). 2. táblázat Az előítéletes fiatalok aránya a szocio-kulturális változók kategóriáiban Szocio-kulturális változók Nem Fiú Lány Életkor 11–12 éves 13–14 éves 15–16 éves 17–18 éves Iskolatípus Általános iskola Szakmunkásképző Szakközépiskola Gimnázium Vallás Katolikus Református Egyéb Vallásosság Ateista Vallásos Egyházhű Szülők iskolázottsága Alsó Alsó-közép Felső-közép Felső Család anyagi helyzete Alacsony
142
Százalék 49 49 43 45 49 57 45 53 56 47 47 51 53 60 46 40 49 53 50 45 47
Közepes Magas
52 49
Arra a kérdésre, hogy a fiatalok előítéletességét milyen mértékben magyarázzák a vizsgált tényezők, olyan többváltozós magyarázati modellel válaszolhatunk, ahol a szociokulturális változókat független, az előítéletességet függő változónak tekintjük. A lineáris regressziós modell eredményei azt mutatják, hogy a hét szocio-kulturális változó önmagában csupán kismértékben magyarázza a fiatalok előítéletességét,5 a leginkább meghatározó vallásosság mellett csak az életkornak és a középiskola típusának volt szignifikáns hatása.6 ELŐÍTÉLETESSÉG ÉS A KÖRNYEZETI HATÁS A lakókörnyezet mint háttérváltozó és az előítéletesség közötti kapcsolat meglétét egyrészt a már bemutatott kutatási eredmények sejtetik, másrészt az eddig elemzett szocio-kulturális jellemzők a kilencvenes években egyre egyenlőtlenebbül oszlanak el az ország régiói között (Hajnal, 1993; Szpirulisz, 1994). Tekintettel a vizsgált minta nagyságára, a területi háttérváltozó képzésénél logikus lett volna követni a megyei tagolást. A megyék azonban – mint közigazgatási egységek – önmagukban érdektelenek az előítéletesség vizsgálata szempontjából. A területi változó csak akkor válhat érdekessé, ha feltételezhetően kapcsolatban van az előítéletességgel. Területi kritériumként a cigány lakosság teljes lakossághoz viszonyított arányának választását a magyar társadalomban jelen lévő nagyfokú cigányellenesség és az egyenlőtlen területi megoszlással összefüggő érvek indokolják. A területenként eltérő cigány lakossági arányok más-más interakciós és kommunikációs lehetőséget jelentenek, s feltehetően az interperszonális kapcsolatokon keresztül a többségi és kisebbségi csoporttagok találkozásainak sűrűsége befolyásolja a csoportközi előítéleteket is. A kilencvenes években két nagymintás vizsgálat eredménye is alapul szolgálhat a cigányság számának, illetve a területi egységekre vonatkozó cigány lakossági arányszámok becslésére. A KSH-kutatás (Mészáros és mások, 1994) és az MTA Szociológiai Intézetének cigányvizsgálata (Havas–Kemény, 1995) azonban lényegesen eltérő adatokat adnak, amelyek elsősorban a két kutatás koncepcionális eltérésével és a mintavételi különbségekkel magyarázható. Míg a KSH-vizsgálat során a közreműködő kérdezők szubjektív ítélete sorolt valakit a cigány vagy nem cigány kategóriába, addig a Kemény-féle cigánykutatásnál a nem cigány környezet minősítése jelentette a hovatartozás kritériumát. Az utóbbi megközelítés elfogadását egyrészt az indokolja, hogy a mintavétel több forrás alapján, elsősorban a nem cigány többség véleményére épült, másrészt az, hogy a két kutatás eredményeinek statisztikai-módszertani összehasonlítása a Kemény István vezette vizsgálat adatai melletti állásfoglalást erősíti (Kertesi, 1996). Az 1993-as kimondottan a cigányság felmérésére vállalkozó kutatás eredményei alapján a megyéket, valamint a fő5 A magyarázott variancia aránya 3,79 százalék. 6 A regresszióanalízisbe bevont független változók standardizált β együtthatói: nem = 0,009; anyagi hely-
zet = 0,025; életkor = 0,091**; vallásosság = –0,142**; szülők iskolázottsága = –0,030; szakmunkásképző = = –0,015; szakközépiskola = 0,031; gimnázium = –0,064**; katolikus = –0,009; református = –0,002. A szignifikanciaszintekre vonatkozó jelölések: * = Sig T < 0,05; ** = Sig T < 0,01.
143
várost a cigány népesség szerint sorolták hat régióba (lásd a 3. táblázatban). A cigány lakosság aránya alapján elkülönült hat régióban élő fiatalok anyagi és kulturális hátterének eltérései tükrözik a főváros és a Dunántúl – ezen belül különösen a nyugati határszél két megyéje, Vas és Győr-Sopron – kedvezőbb helyzetét az ország északkeleti részéhez viszonyítva. Az északi és keleti megyék gazdasági és társadalmi leszakadását jelző makroszintű mutatók ismeretében nem meglepő, hogy a családok anyagi helyzetét vagy a szülők iskolázottságát tükröző átlag a nyugati és a budapesti iparvidék régiókban lényegesen és szignifikánsan magasabb, mint az északi, illetve a keleti régiókban. A vallásosság is jobban jellemzi a nyugati és a dél-dunántúli régiókban élőket, viszont a budapesti iparvidék családjainak kiemelkedő anyagi és kulturális pozíciója nem jár együtt a fiatalok vallásosságával, mivel ebben a régióban vallásosak legkevésbé a fiatalok. Az egyes régiókon belül előítéletesnek tekinthető fiatalok megoszlása azt mutatja, hogy azokban a régiókban magas az előítéletes fiatalok aránya, ahol a régió teljes népességén belül a legtöbb, illetve a legkevesebb a cigány lakosok száma (3. táblázat). 3. táblázat Az előítéletes fiatalok mintabeli és a cigányok teljes népességen belüli aránya régiónként (százalék) Régió Északi régió Dél-Dunántúl Keleti régió Alföld Budapesti iparvidék Nyugati régió
Előítéletes fiatalok
Cigányok
56 44 45 46 51 53
9,0 6,5 6,3 4,1 2,4 2,0
Az északi régióban élő fiatalok átlagosnál magasabb előítéletességére még viszonylag meggyőző magyarázatot nyújthat a magas cigány lakossági arány. A rendszerváltást követően ugrásszerűen megnőtt munkanélküliség ebben a régióban is a többségükben képzetlen vagy a megváltozott igényű munkaerőpiacon értéktelenné vált szakmájú (nehézipar, építőipar) cigányokat érintette leginkább (Kertesi, 1995). Az elszegényedéshez kapcsolódó, gyakran a megélhetésért elkövetett bűnözés – valódi és a tömegkommunikációs eszközök által sokszor eltorzított – cigány–nem cigány adatainak stigmatizáló hatása ugyanúgy növeli az előítéletességet, mint a gyakoribb interakciókból eredő tényleges többség-kisebbség közötti hétköznapi konfrontációk. A társadalomban deviánsnak tartott és elítélt, ténylegesen tapasztalt vagy sztereotípiákban rögzült életmóddal való gyakoribb találkozás szintén az előítéletességet növelő tényező.7 A másik magyarázatelem azon alapul, hogy a régió többségi felnőtt társadalmának vélhetően az országos átlagnál magasabb 7 „… az előítéleteknek nagyon határozott tartalmuk van: nem pusztán az ismeretlentől, a szokatlantól való idegenkedésből fakadnak, hanem elsősorban a cigányok és nem cigányok életmódja közötti különbségekből … a kedvezőtlen tulajdonságok közül az érintkezéssel, az életmóddal kapcsolatos normák megszegésére utaló tulajdonságok kerültek előbbre” (Lázár, 1996, 70. o.).
144
előítéletessége nem független a tapasztalt alacsonyabb iskolázottságtól és a nagyobb mértékű szegénységtől. A rendszerváltást vesztesként megélt csoportok inkább hajlamosak a bűnbakképzésre, illetve az előítéletes sztereotípiák elfogadására (Fábián–Erős, 1996). Mindez azért fontos, mert a gyerekek vélt vagy valós tapasztalatokon nyugvó elutasítását csak felerősíti a családi szocializáció során közvetített cigányellenes előítélet. A fenti érvelés semmilyen szempontból sem megalapozott a kulturális és anyagi tőke szempontjából a legjobb feltételekkel rendelkező nyugati régió és a budapesti iparvidék esetében. Mivel magyarázható a keleti régióban megfigyelthez hasonló mértékű előítéletesség, a teljes lakossághoz viszonyított csupán 2,0, illetve 2,4 százalékos cigány lakossági arány ellenére? A paradoxnak tűnő jelenségre a csoportközi előítéletek és sztereotípiák kialakulására vonatkozó kognitív szociálpszichológiai kutatások eredményei adhatnak magyarázatot. A cigány kisebbség többségi észlelése szempontjából nem érdektelen, hogy mennyire befolyásolják a könnyen észlelhető, elkülönült ingerként jelentkező jellemzők (bőrszín, nem) a csoporttagok percepcióját. Ezzel kapcsolatban igazolták, hogy a kisebbségi csoporttag viselkedésére megkülönböztetett figyelem irányul, ami téves észleléssel párosul. Ezek az eredmények abból a szempontból jelentősek, hogy a torzult percepció oka nemcsak egy személy csoporton belüli- vagy kívüliként való megítélés következménye lehet, hanem a kisebbségi csoport tagjának csoporton belüli státusa (egyedüli kisebbségi tag) és fizikai mássága is (Hamilton, 1976). A társadalmi csoportok sztereotipizálásának megértését a személypercepció felől közelítő kutatási irány az illuzórikus korreláció jelenségén alapult (Chapman–Chapman, 1969). Az illuzórikus korrelációra vonatkozó eredményeket a társadalmi sztereotipizálásra alkalmazva kiderült, hogy a téves következtetés a többségi és a kisebbségi csoport differenciált észlelésének az alapja. Az illuzórikus korreláció jelensége esetünkben azért fontos, mert csupán statisztikai értelemben vett kisebbségi csoportok megítélésében a többségi csoporthoz tartozók túlbecsülik a negatív tulajdonságok előfordulását a kisebb létszámú csoportok tagjai körében, szemben a nagyobb létszámú csoportok tagjaival. További kutatások során a csoportokra vonatkozó ítéletek olyan torzulását figyelték meg, ahol a tulajdonságok és foglalkozási csoportok között észlelt korreláció a létező sztereotip nézettel jobban megegyezett, mint a valóságban. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy „… a társadalmi csoportokra vonatkozó új információk feldolgozásakor olyan kognitív torzulások érvényesülnek, amelyeket a létező sztereotípiák közvetítenek, s amelyek lehetővé teszik annak magyarázatát, miért maradnak fenn megerősítő bizonyítékok hiányában is a sztereotípiák” (Hamilton–Rose, 1984, 391–392. o.). A cigány lakosság alacsony aránya ellenére a nyugati régióban és a budapesti iparvidéken élő fiatalok átlagosnál magasabb előítéletességének magyarázatában az észlelési torzulásokon alapuló illuzórikus korreláció jelensége mellett különösen fontosnak tartjuk az előbbi megállapítást. A cigányokkal való közvetlen érintkezés hiánya egyúttal a cigányokra vonatkozó sztereotípiák és attribúciók (lusta, piszkos, erőszakos) tapasztalati igazolásának lehetőségét is leszűkíti. A fiatalok társadalmi környezetében jelenlévő cigányellenes sztereotípiák fennmaradásához azonban nem szükséges a valóság tényszerű igazolása. A ritkán előforduló találkozások puszta tényéből eredő negatív cigány minősítést ily módon csak tovább gerjeszthetik a tapasztalati megerősítés nélkül is fennmaradó, a szocializációs környezet által folyamatosan közvetített cigányellenes sztereotípiák. A régiónként eltérő cigány lakossági arány és az előítéletesség közötti kapcsolat felve145
ti a fiatalok előítéletességét befolyásoló szocio-kulturális háttér és a cigány lakossági arányok alapján elkülönített környezet együttes hatásának vizsgálatát. Másként fogalmazva: a fiatalok előítéletességét mennyiben határozzák meg az egyéni szintű jellemzők (szocio-kulturális változók), és mennyiben befolyásoló a területi szinthez rendelt kontextuális hatás (a régió lakosságának cigány aránya). A kontextuális elemzés logikáját (Moksony, 1985) igénylő elemzés során a megfelelő változók8 képzését követően a grafikus ábrázolás módszerét alkalmaztuk (Davis és mások, 1961). Az eljárás során a koordináta-rendszer vízszintes tengelyén a kontextuális változó értékeit (azaz a cigány lakossági arányokat), a függőleges tengelyen az előítéletesség mértékét (az előítéletesek arányát) helyeztük el. Az egyéni tulajdonságokat a koordináta-rendszeren belül, az adott kontextuális változó értékénél felvett előítéletes aránynak megfelelően ábrázoltuk, majd az egyes tulajdonságokhoz rendelt pontokra a legjobban illeszkedő görbéket fektettük. A kapott parabolák egymáshoz viszonyított helyzete alapján azt mondhatjuk, hogy minden esetben érvényesült az illuzórikus korreláció jelenségével magyarázható kontextuális hatás. Az individuális tényezők hatását is figyelembe véve, az előítéletes fiatalok aránya változatlanul azokban a régiókban volt a legmagasabb, ahol a cigány lakosság aránya alacsony, illetve magas. Az egyes tulajdonságokat reprezentáló parabolák közötti távolság legtöbb esetben állandó volt, és a vízszintes tengelyhez viszonyított helyzetek (az előítéletes fiatalok aránya) azt igazolták, hogy az előítéletesség mértéke szerinti sorrendek a kontextuális hatás során is megmaradtak. Az egyéni és a kontextuális hatás tisztán érvényesülő összegződése annál a két szociokulturális tényezőnél nem teljesült, amelyek a korábban tárgyalt regressziós modellben szignifikánsan befolyásolták az előítéletességet. Az életkori csoportok közül a leginkább előítéletes 16–17 évesek görbéjének alakja lényegesen eltér a többi korcsoportra jellemző paraboláktól (1. ábra). A legidősebb korcsoport előítéletességét a környezetükben élő cigányok száma nem befolyásolja jelentősen, ami arra utal, hogy a középiskolás kor végén – függetlenül a lakókörnyezetben élő cigány kisebbségi aránytól – egyöntetűvé válik a kisebbségekkel szembeni előítélet. Hasonló tendenciát figyelhettünk meg a vallásosság alapján képzett csoportoknál is (2. ábra). A környezetükben élő cigányok számától függetlenül a leginkább vallásos fiatalok csoportjában „következetesen” alacsony az előítéletes fiatalok aránya. A vallásosság és az előítéletesség közötti kapcsolatra vonatkozó magyarázatunk azon alapul, hogy a 10–17 évesek intenzív vallásgyakorlásának középpontjában – protestánsoknál és katolikusoknál egyaránt – a bibliai tanok megismerése áll. A bibliai parancsolatokban és azok értelmezéseiben megfogalmazott felebaráti szeretet sok tekintetben a mássággal szembeni toleranciát sugallja. A morális szempontból kifejezetten egalitariánus elvek feltétlen követését és ezek megszegését bűnnek minősítő vallási tételek elfogadásának és hitként rögzülésének folyamata logikus pszichológiai gátja az előítéletesség kialakulásának. Korábban már utaltunk rá, hogy a katolikus fiatalok kevésbé előítéletesek, mint a reformátusok. Ezt a jelenséget a vallások eltérő jellegzetességeivel 8 Az elemzéshez elkészített adatfile kontextuális változója a régiónkénti cigány lakossági arányokat tartalmazta. Az individuális változók (például nem, jövedelmi csoportok stb.) eredeti kategóriáiból külön-külön változókat (fiú, lány; alacsony, közepes, magas jövedelmi helyzet stb.) képeztünk, amelynek értékei a régiókon belüli előítéletes–nem előítéletes arányok voltak.
146
tudjuk értelmezni. A protestantizmushoz képest szabályozottabb, rigidebb és hierarchikusabb struktú rájú katolikus vallás az egyházi előírások maradéktalan követését írja elő. A reformáció viszont a lelkiismereti szabadság olyan alapelvét valósította meg, amelynek központi eleme volt az istennek tudatosan felelős személyiséget képviselő individualizmus. A katolikus vallású fiatalok számára az egyenlőséget kifejező egyházi előírások betartása és a
1. ábra Az előítéletesség mértéke a kor és a cigány lakosság aránya szerint, százalék
147
2. ábra Az előítéletesség mértéke a vallásosság és a cigány lakosság aránya szerint, százalék
148
bibliai elvek követése feltehetően inkább érvényesül, mint a társadalomszemléletében egyénközpontú református vallásnál. A 16–17 évesek csoportján belüli – a kontextuális hatás ellenére is minden régióban érvényesülő – magas előítéletes arány mögött fejlődéslélektani magyarázatokat feltételezünk. Piaget erkölcsi gondolkodásra vonatkozó elképzeléseiből kiinduló hatszakaszos morális fejlődési modelljében Kohlberg három szintet különített el: a prekonvencionális (1. és 2. szakasz), a konvencionális (3. és 4. szakasz) és a posztkonvencionális (5. és 6. szakasz) szintet (Kohlberg, 1969, 1976). Az egymásra invariánsan épülő, növekvő mértékben differenciált és minőségileg eltérő szakaszok egyaránt tartalmazzák a kognitív fejlődés sajátosságait és a társadalmi tapasztalatokat. Kohlberg szerint a társadalmi konvenciók figyelembevétele az iskoláskor végén, a 3. szakaszban kezd megjelenni. A 4. szakaszra jellemző erkölcsi gondolkodásban már jelen vannak a csoportok közötti kapcsolatok és a társadalom szempontjainak, a társadalmi rendnek az elvárásai. Mivel az 5. szakasz nem jelenik meg a felnőttkor kezdetéig, ezért a középiskolás kor végét a konvencionális és posztkonvencionális szintek közötti átmenethez köthetjük. A társadalmi kötelességeknek, elvárásoknak megfelelés magában foglalja a felnőtt társadalom által preferált értékek, morális ítéletek, így a felnőtt környezetet jellemző kisebbségekkel szembeni előítéletek követését. Mindez párosul a serdülőkor végét különösen jellemző identitáskrízissel. Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete szerint a társadalmi csoportokhoz viszonyított személyes identitás kialakításának korszaka a serdülőkor (Erikson, 1968). Az egyéni és társadalmi identitás összehangolása konfliktusok forrása, amelyben kiemelt szerepe van a mások megítélésének. Az identitásképzés folyamatában a kulturális társadalmi kategóriák figyelembevétele, a társadalom ítéleteinek értékelése és a serdülőkre vonatkozó ítélkezése együttesen tölt be fontos szerepet. A „Ki vagyok én?” kérdése természetes módon kapcsolódik a kategorizációs mechanizmusokkal elkülönítetten szemlélt kisebbségi csoportokhoz. Ha a szociális másság negatív sztereotípiákkal és előítéletekkel, sokszor stigmatizáltan van jelen a felnőtt társadalomban, akkor a társadalmi elvárások egyik következménye az ifjúkorba lépő fiatalokat jellemző, kisebbségekkel szembeni előítéletesség. A következőkben arra keresünk választ, hogy mennyiben módosul a szocio-kulturális tényezőknek az előítéletességet befolyásoló szerepe, ha kiiktatjuk a kontextuális hatást. Ennek érdekében az egyes régiókban külön-külön vizsgáltuk a teljes mintán korábban lefuttatott regressziós modellt, ahol függő változóként az előítéletesség összevont változót, független változókként a szocio-kulturális háttérváltozókat vontuk be. A regresszióanalízisek eredményei azt mutatják, hogy a régiókon belül is az életkornak és a vallásosságnak van szignifikáns hatása. Ez alól kivétel az északkeleti térség és a nyugati régió, ahol az életkor hatása nem szignifikáns. A keleti megyék abból a szempontból is eltérnek a többi régiótól, hogy a vallásosság hatása ebben a régióban nem szignifikáns. Az alföldi megyékben statisztikailag is releváns a katolikus vallás és a nem gimnazista középiskolák hatása (4. táblázat). A teljes mintán meglehetősen csekély (3,79 százalék) magyarázott variancia jelentősen nagyobb a népességen belüli legmagasabb (északi régió: 10,09 százalék) és a legalacsonyabb (nyugati régió: 7,22 százalék) cigány lakossági arányú területeken. Az eredmények arra utalnak, hogy a cigány lakosság magas, illetve alacsony területi megoszlása 149
egyaránt felerősítette a szocio-kulturális tényezők magyarázó erejét. Az előítéletes attitűdök kialakulását és rögzülését befolyásoló szociológiai és szocializációs hátrányok, illetve előnyök szerepe az egyértelműen hátrányos helyzetű északi megyékben és a minden szempontból kedvezőbb pozíciójú nyugati országrészben fokozottabban érvényesül. 4. táblázat Az előítéletesség mértékére ható tényezők régiónként Északi régió Nem Jövedelem Életkor Vallásosság Szülők iskolázottsága Szakmunkásképző Szakközépiskola Gimnázium Katolikus Református Magyarázott variancia, százalék
DélDunántúl
Keleti régió
Alföld
Budapesti iparvidék
–0,017000
0,016000
0,000300
–0,07300 –0,019000
–0,058000 –0,040000 –0,284**0 –0,067000 –0,023000 0,005000 –0,002000 –0,068000 –0,062000 10,090000
–0,009000 0,162**0 –0,132**0 0,051000 –0,052000 0,004000 –0,080000 –0,024000 –0,003000 5,190000
0,07000 0,01500 –0,06100 –0,06100 0,02800 0,00300 –0,00200 –0,05200 –0,11000 1,42000
0,03600 0,195** –0,157** –0,00300 –0,90500 –0,02600 –0,124*0 0,121*0 0,08100 6,50000
0,019000 0,088*00 –0,098**0 –0,062000 0,022000 0,097**0 –0,047000 –0,043000 –0,038000 4,820000
Nyugati régió 0,00900 0,09900 0,06200 –0,174*0 –0,00900 0,03800 0,03500 –0,16000 0,08000 0,08600 7,22000
Standardizált β együtthatók és szignifikanciaszint: * = Sig T < 0,05; ** = Sig T < 0,01)
ÖSSZEGZÉS Elemzéseink során bebizonyosodott, hogy a fiatalok etnikai előítéletességének vizsgálata során érdemes figyelembe venni a kisebbségek észlelését, a velük történő interakció és a szerzett tapasztalatok lehetőségét befolyásoló többség-kisebbség lakossági arányokat. A legnagyobb létszámú (és leginkább előítélettel, negatív sztereotípiákkal szemlélt) etnikai kisebbség, a cigányság egyenlőtlen területi megoszlása és a fiatalok előítéletessége közötti nem lineáris kapcsolatot a kisebbségekről alkotott ítéletekben érvényesülő illuzórikus korreláció hatása magyarázza. Mindezek mellett számolni kell azzal is, hogy az egyenlőtlen kisebbségi arány valószínűleg a szocio-kulturális tényezők hatását is megváltoztatja. A kontextuális elemzés és a regresszióanalízisek eredményeit figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy a fiatalok előítéletességét közvetve meghatározó területi eltérések mellett elsősorban az életkori szakaszok sajátosságai és az erkölcsi szocializációban kitüntetett szerepet betöltő vallásos nevelés határozza meg.
150
IRODALOM ALLPORT, G. W.–KRAMER, B. M. [1946]: Some Roots of Prejudice. Journal of Psychology, No. 22, 9–36. o. CHAPMAN, L. J.–CHAPMAN, J. P. [1969]: Illusory correlation as an obstacle to the use of valid psychodiagnostic signs. Journal of Abnormal Psychology, No. 74, 271–280. o. CSEPELI GYÖRGY–ÖRKÉNY ANTAL [1996]: A magyar nacionalizmus változó arca. In ANDORKA RUDOLF–KOLOSI TAMÁS–VUKOVICH GYÖRGY (szerk.): Társadalmi Riport 1996. TÁRKI, Budapest, 272–295. o. CSEPELI GYÖRGY–ZÁVECZ TIBOR [1995]: Európai és nemzeti kötődések a tizenévesek körében. In GAZSÓ FERENC–STUMPF ISTVÁN (szerk.): Vesztesek. Ifjúság az ezredfordulón. Ezredforduló Alapítvány, Budapest. DAVIS, J. A. ET AL. [1961]: A technique for analyzing the effects of group compositions. American Sociological Rewiew, No. 26, 215–225. o. ERIKSON, E. H. [1968]: Identity: Youth and crisis. W. W. Norton, New York. FÁBIÁN ZOLTÁN [1997]: Az autoritarizmus, az előítéletek és a politikai ideológiai tagoltság kapcsolata Magyarországon a posztkommunista átalakulás idején. Kandidátusi disszertáció. Kézirat. MTA Pszichológiai Intézete, Budapest. FÁBIÁN ZOLTÁN–ERŐS FERENC [1996]: Autoritarizmus és társadalmi tényezők a cigányellenesség magyarázatában. In ERŐS FERENC (szerk.): Azonosság és különbözőség. Scientia Humana, Budapest, 182–200. o. FÁBIÁN ZOLTÁN–SIK ENDRE [1996]: Előítéletesség és tekintélyelvűség. In ANDORKA RUDOLF–KOLOSI TAMÁS–VUKOVICH GYÖRGY (szerk.): Társadalmi Riport 1996. TÁRKI, Budapest, 381–413. o. HAJNAL B. [1993]: Felzárkózás vagy leszakadás. Szabolcs-Szatmár Beregi Szemle, 2. sz., 24–36. o. HAMILTON, D. L. [1976]: Cognitive Biases in the Percepcion of Social Groups. In CAROLL J. S.–PAYNE J. W. (eds.): Cognition and Social Behavior. Carnegie-Mellon University, New Jersey. HAMILTON, D. L.–ROSE, T. L. [1984]: A látszatkorreláció és a sztereotip nézetek fennmaradása. In HUNYADY GYÖRGY (szerk.): Szociálpszichológia. Gondolat, Budapest. HAVAS GÁBOR–KEMÉNY ISTVÁN [1995]: A magyarországi romákról. Szociológiai Szemle, 3. sz., 3–20. o. KERTESI GÁBOR [1995]: Cigány foglalkoztatás és munkanélküliség a rendszerváltás előtt és után. Esély, 4. sz. KERTESI GÁBOR [1996]: Két cigányvizsgálat. Kritikai elemzés. Szociológiai Szemle, 1. sz., 75–112. o. KOHLBERG, L. [1969]: Stage and sequence: to socialization. In GOSLIN, D. A. (ed.): Handbook of socialization theory and research. Rand McNally, Chicago. KOHLBERG, L. [1976]: Moral stages and moralization: The cognitive-developmental approach. In LICKONA, J. (ed.): Moral development behavior: Theory, research and social issues. Rinehart and Winston, New York, Holt. KOVÁCS ANDRÁS [1997]: A különbség köztünk van. Cserépfalvi, Budapest. LAKI LÁSZLÓ [1992]: Fiatalok a margón. In GAZSÓ FERENC–STUMPF ISTVÁN (szerk.): Rendszerváltozás és ifjúság. MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest, 123–143. 151
o. LÁZÁR GUY [1996]: A felnőtt lakosság nemzeti identitása a kisebbségekhez való viszony tükrében. In Többség-kisebbség. Tanulmányok a nemzeti tudat témaköréből. Osiris– MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport, Budapest. MÉSZÁROS ÁGNES–CZIBULA ZOLTÁN–FÓTI JÁNOS–NAGY OLGA–SZŰCS ZOLTÁN [1994]: A cigányság helyzete, életkörülményei 1993. KSH, Budapest. MOKSONY FERENC [1985]: A kontextuális elemzés. KSH Népességtudományi Kutató Intézet, Budapest. /Demográfiai Módszertani Füzetek./ STUMPF ISTVÁN [1992]: Az ifjúsági problémák értelmezése – ifjúsági kihívás az ezredfordulón. In GAZSÓ FERENC–STUMPF ISTVÁN (szerk.): Rendszerváltozás és ifjúság. MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest, 9–12. o. SZABÓ ILDIKÓ–ÖRKÉNY ANTAL [1996]: 14–15 éves fiatalok interkulturális világképe. In Többség-kisebbség. Tanulmányok a nemzeti tudat témaköréből. Osiris–MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport, Budapest. SZPIRULISZ ILDIKÓ [1994]: Munkanélküliség regionális metszetben, politikák erőterében. In BALOGH ISTVÁN (szerk.): Törésvonalak és értékválasztások. MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest, 345–358. o.
152
