Szociális képzések fejlesztése, szakemberek képzése, továbbképzése és készségfejlesztése, valamint a helyi fejlesztési kapacitások megerősítése

Szociális képzések fejlesztése, szakemberek képzése, továbbképzése és készségfejlesztése, valamint a helyi fejlesztési kapacitások megerősítése Szekszárdon

1

SZEKSZÁRDI SZOCIÁLIS MŰHELYTANULMÁNYOK 7.

Sorozatszerkesztő: NAGY JANKA TEODÓRA

2

SZEKSZÁRDI SZOCIÁLIS MŰHELYTANULMÁNYOK 7.

Szociális képzések fejlesztése, szakemberek képzése, továbbképzése és készségfejlesztése, valamint a helyi Fejlesztési kapacitások megerősítése Szekszárdon „TÉRSÉG - KÖZÖSSÉG - MINŐSÉG” TÁMOP-5.4.4-09/2-C-2009-0013.

(Szerkesztette: Farkas Éva-Nagy Janka Teodóra)

PTE IGYK SZOCIÁLIS MUNKA ÉS SZOCIÁLPOLTIKAI INTÉZET SZEKSZÁRD 2012

3

Minden jog, így különösen a sokszorosítás, terjesztés és fordítás joga fenntartva. A mű a kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül részeiben sem eprodukálható, elektronikus rendszerek felhasználásával nem dolgozható fel, azokban nem tárolható, azokkal nem sokszorosítható és nem terjeszthető. Sorozatszerkesztő: Nagy Janka Teodóra ISSN 2063-1448 ISBN © Szerkesztő: Nagy Janka Teodóra, Farkas Éva Fedélterv: Sárközi Gabriella A kiadvány a TÁMOP-5.4.4-09/2-C-2009-0013. „TÉRSÉG - KÖZÖSSÉG - MINŐSÉG” Szociális képzések fejlesztése, szakemberek képzése, továbbképzése és készségfejlesztése, valamint a helyi Fejlesztési kapacitások megerősítése Szekszárdon pályázat keretében az Európai Szociális Alap társfinanszírozásában készült Kiadja: Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Kar Felelős kiadó: Dr. Horváth Béla dékán Tördelés és nyomdai munkák: Lugio-press Bt. Szekszárd

4

5

6

Előszó Kedves Olvasó!

Kiadványunk egy közel két éve tartó munkafolyamat lezárásaként látott napvilágot azzal a céllal, hogy bemutassa a TÁMOP5.4.4-09/2-C-2009-0013 „TÉRSÉG – KÖZÖSSÉG – MINŐSÉG” – Szociális képzések fejlesztése, szakemberek képzése, továbbképzése és készségfejlesztése, valamint a helyi fejlesztési kapacitások megerősítése Szekszárdon projekt történéseit és eredményeit. Ahogyan a cím is utal rá, a projekt fő tevékenysége a képzés- és tananyagfejlesztés volt, de már a tervezés során is a helyi fejlesztési kapacitások megerősítése állt a középpontban. A Térség – Közösség – Minőség hármas jelszava adta meg számunkra azt a szellemi tőkét, amire a projekt épült. A „Térség” szerepének és jelentőségének újradefiniálása, a „Közösségi” szükségletekhez és erőforrásokhoz való alkalmazkodás, valamint a „Minőségi” szolgáltatások tervezése és működtetése jelentik számunkra azt a célt, amelyhez képzéseink fejlesztésével, a szociális szakemberek felkészítésével, valamint a helyi fejlesztési kapacitások megerősítésével kívánunk hozzájárulni. A 2009-ben kiírt pályázat lehetőséget adott a szakmai megújulásra, bár a meglévő képzési struktúra átalakítását, bővítését nem támogatta. Nagy várakozások előzték meg a kiírást. Intézményünk is időben megkezdte a projekt kidolgozására történő felkészülést. A címben szereplő „Térség – Közösség – Minőség” szavak számunkra egy új munkaformát is jelentettek, mivel először sikerült valóban közösségi módon megtervezni egy projektet és a nyilvánosság által biztosítani a kellő kontrollt. Saját tapasztalataink és nehézségeink még inkább elköteleztek bennünket a közösségi megoldások irányában. A képzésfejlesztés során nagy hangsúlyt helyeztünk a multidiszciplináris és interprofesszionális tervezésre, kivitelezésre, illetve a komplex és integrált tartalmakra. A képzésfejlesztés nem titkolt célja intézményünk és képzésünk régiós, valamint megyei szintű elfogadottságának növelése, a különböző professziók szakembereinek bevonásával a megyei speciális szükségletekhez job7

ban igazodó képzési tartalmak kialakítása, továbbá a problémákat komplexen kezelni tudó diplomás hallgatók kibocsátása. Projektünk 2010 végén indult és feszes munkatempó mellett az ütemtervnek megfelelően 2012 tavaszán zárul. A megvalósítás számtalan pozitív és negatív tapasztalattal szolgált, de nem vitathatóak eredményeink sem. A vállalások a tervezettnek megfelelően teljesültek, gazdagítva az Intézet, a Kar képzési portfólióját és projekttapasztalatait. Egyrészt igyekeztünk a képzés- és tananyagfejlesztés mellett az intézményen belül egy modellértékű projektelirányítási rendet kialakítani a hozzá kapcsolódó minőségbiztosítási rendszerrel együtt, másrészt a korábbinál tartalmasabb, a partnerséget előtérbe helyező együttműködést létrehozni, fenntartani a megye intézményeivel. Reményeink szerint sikerült olyan szakmai diskurzust elindítani a megyében, amely lehetővé teszi a segítő szakmák megújulását, innovativitását. Kidolgozott és elindított képzéseink révén próbáljuk a szociális szakmán belül meghonosítani a fenntarthatóság, a közösségi kapacitásépítés, valamint a rehabilitáció komplex szemléletét. Mindez hozzájárulhat a térségi humánszolgáltatások racionálisabb, a helyi igényekhez jobban igazodó megszervezéséhez, valamint közösségi működtetéséhez. Szekszárd, 2012. április 5.

Dr. Nagy Janka Teodóra projektmenedzser

Farkas Éva szakmai vezető

8

2. A pályázó bemutatása Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Kar, Szekszárd

„Tolna megye egyetlen felsőoktatási intézménye”” Intézményünk a Pécsi Tudományegyetem kara, hallgatóink az ország egyik legnagyobb egyetemének polgárai. Részesei mindannak a tudásbázisnak, amit Magyarország első egyeteme kínál tíz karán, húsz doktori iskolájában. A Kar jogelődjét 1977-ben alapították. A kezdetben csak pedagógusképzést (előbb csak tanító, majd óvodapedagógus szakon) folytató intézmény ma már öt tudományterületen, 13 szakon képez szakembereket. Az egymásra épüProf. Horváth Béla dékán lő szakstruktúra (szociális munka, kommunikáció-médiatudomány, tanító, óvodapedagógus, turizmus-vendéglátás BA, turizmus menedzsment MA szak, pedagógia MA koragyermekkor pedagógiája szakirány és számos felsőfokú szakképzés, szakirányú továbbképzés) lehetővé teszi a hallgatói karriertervezést. Karunk Tolna megye egyetlen felsőoktatási intézménye, meghatározó képző és továbbképző központ. Küldetésnek tekintjük, hogy a szűkebb régióban, a megyében megmutatkozó társadalmi gazdasági igényeknek megfeleljünk, jól képzett, az értelmiségi létben önmagukat kiteljesítendő szakembereket képezzünk. Célunk,

9

hogy jól hasznosítható tudást adjunk, amely hozzájárul az egyéni boldoguláshoz, s amely kamatoztatható a megye, a régió, az ország érdekében is. Fiatal, dinamikusan fejlődő, modern intézményben élhetik egyetemi éveiket a nálunk tanulók. Hangulatos, kultúrájáról, finom boráról híres városban tölthetik fiatalságuk e meghatározó, szép éveit. Jelentős tudományos teljesítménnyel rendelkező oktatók segítik szakmai felkészülésüket, egyéni segítséget is adva, emberléptű kapcsolatrendszerben. Korszerű épületegyüttes, modern infrastruktúra, megújuló ellátórendszer (kollégium, hallgatói szolgáltató központ, uszoda, sport) szolgálja a képzést, a szabadidőt, a hallgatói életet. A szekszárdi egyetemi hallgatói létet.

Prof. Horváth Béla dékán

10

Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Kar, Szekszárd Szociális Munka és Szociálpolitikai Intézet

„A szociális munka diplomának értéke, a szociális munkás hivatásnak jövője van!” A Pécsi Tudományegyetem Il�lyés Gyula Kar Szociális Munka és Szociálpolitikai Intézete ma is számon tartja, hogy 1989-ben Szekszárdon indult az országban először nappali tagozatos főiskolai általános szociális munkás képzés. Az „európai ihletésű” képzés elmúlt évtizedeiben a gyakorlatorientáltság és a korai specializáció a szekszárdi képzés „védjegyévé” vált, miként azok az oktatók, akik élethivatásuknak tekintették a minőségi szociális szakemberképzést. A nappali és levelező tagozaton (az utóbbin székhelyen kívüli képDr. Nagy Janka Teodóra intézetigazgató zésben Székesfehérváron) végzett ezernél is több hallgató nemcsak a város, a megye, a régió, de az ország egész területén a szociális ellátórendszer részesévé, formálójává vált. Tapasztalataik legjavát a közel 80 terephely egyikén tereptanárként is hasznosították – így kapcsolódva ismét az alma materhez. A képzés első időszakában kialakult szakirányokra (gyermekés ifjúságvédelem, idősvédelem, közösségszervezés, mentálhigiéné) épültek a 2006-tól induló szociális munka alapszak komplex moduljai: a gyermekvédelem, az idősvédelem, az igazságügyi szociális munka, a szociális adminisztráció, a szociális informatika, a szociális szolgáltatások szervezése – és a TÁMOP 5.4.4. pályázat keretében kidolgozott szociális munka a fenntartható fejlődésért, valamint a komplex rehabilitáció. Hallgatóink az intézmény nemzetközi kapcsolatai révén külföldön is folytathatják tanulmányaikat, bekapcsolódhatnak a tu11

dományos diákköri munkába, a diplomaszerzést követően pedig posztgraduális képzésre (szociálgerontológia, komplex rehabilitációs mentor szakirányú továbbképzés) és szakvizsgára várjuk vis�sza őket. A képzőhely a képzés folyamán és tapasztalt tereptanárok közreműködésével a féléves intenzív gyakorlat során is arra törekszik, hogy a PTE Illyés Gyula Karán végzett hallgatók versenyképes tudással, egyenlő eséllyel kereshessék boldogulásuk az életben képességüknek és felkészültségüknek megfelelő munkakör betöltésével. „Munkájuk alapja legyen és maradjon saját önbecsülésük és a másik megbecsülése.”

Dr. Nagy Janka Teodóra PhD intézetigazgató

12

3. A projekt bemutatása A TÁMOP-5.4.4-09/2-C-2009-0013 „TÉRSÉG – KÖZÖSSÉG – MINŐSÉG” – „Szociális képzések fejlesztése, szakemberek képzése, továbbképzése és készségfejlesztése, valamint a helyi fejlesztési kapacitások megerősítése Szekszárdon” projekt bemutatása 3.1. Előzmények

A projektünk anyagi hátterét biztosító pályázat (TÁMOP 5.4.4. C) 2009 nyarán jelent meg. Intézetünk munkatársai már tavasszal megkezdték a projekt előkészítését. Mivel a pályázat megírása a nyári hónapokra esett, amely a felsőoktatásban nem igazán szerencsés, örömmel vettük a határidők módosulását. Így elegendő idő maradt a képzési szükségletek még alaposabb feltárására és a lehetséges partnerekkel történő kapcsolatfelvételre. A PTE IGYK Szociális munka és Szociálpolitikai Intézet több felkérést kapott a TÁMOP 5.4.4. „A” konstrukcióban való közreműködésre, így az előkészítő munkálatok a két kiírt pályázatra párhuzamosan zajlottak. Mindez lehetővé tette, hogy intézményünk jelentős szerepet vállaljon a megyei projektek megtervezésében, kimunkálásában. Sajnálatos tény, hogy kellő támogatottság hiányában egyik kistérség pályázata sem jutott el a megvalósításig. Az elkészült szükségletfelmérések, illetve létrejött együttműködések azonban jól hasznosultak Intézetünk projektjében, amely jelentős késéssel indult, mivel a projektterv szerint 2010. 10. 15-én kezdődött a projekt megvalósítása, ám támogatási szerződésünk csak 2010. 12. 08-án lépett életbe. A projekt előkészítése tehát 2010 végéig tartott, míg a szakmai munka jelentősebb része 2011-re tevődött át.

13

3.2. Megvalósítók

A projektgazda a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Kar Szociális Munka és Szociálpolitikai Intézete. A közreműködő partnerintézmények a Dél-Dunántúli Regionális Munkaügyi Központ, valamint a Szent László TISZK. 3.3. Célok

A projekt célja a humán szolgáltatások és a szociális felsőoktatás modernizációja olyan kooperáció és tudástranszfer révén, amely a társadalmi kiegyenlítődés és a humán erőforrás fejlesztés irányában hat. A projekt közvetlen célcsoportja a PTE IGYK SZMSZI és a Kar más intézeteinek közreműködő oktatói, hallgatói, valamint az együttműködő partnerek delegált dolgozói. Ők vettek részt a képzési tervek, tananyagok kidolgozásában, valamint a képzők felkészítésében. A közvetett célcsoport a térség humán szolgáltatatásait fenntartó, működtető szakembereiből, valamint a szolgáltatásokat igénybevevő lakosság köréből állt össze.

3.4. Tevékenységek

A projekt valamennyi tervezett tevékenysége a térségi humán szolgáltatások modernizációját szolgálja. Célja a Kar, s egyben a hazai felsőfokú szociális képzések fejlesztése, hogy a térségi igényekhez igazodó, az egyenlőtlenségeket kiegyenlítő, a forráshiányt emelt szintű szolgáltatói kompetenciákkal tompító, a foglalkoztatás elősegítésében tetten érhető érdektelenséget és tehetetlenséget új törekvésekkel a holtpontról elmozdító hiánypótló képzések jöjjenek létre. Mindezt pályázatunkban egy posztgraduális képzés („Térségi humánszolgáltatás”), az ehhez illeszkedő oktatás-módszertani modell és annak kézikönyve („Projektszemléletű gyakorlati képzés”), a szociális alapszakba illesztendő 2 komplex modul („Komplex reha14

Rendhagyó társadalompolitika kurzus szakmai műhely 1. – A szociális és a térségi szakemberek szerepvállalási lehetőségeiről a vidéki térségfejlesztésben kerekasztal beszélgetésen

bilitáció”, „Szociális munka a fenntartható fejlődésért”), valamint 1 szakmai továbbképzés („Csoportvezetési tréning”) jelenti. Ahhoz, hogy ezek a képzések elérjék céljukat és stabilizálják a szociális szakemberek helyzetét, szerepét a lokalitásban, szükséges az oktatók megerősítése is. Ezért a képzésfejlesztési tevékenységet kiegészítette a „Képzők Képzője” program, valamint a „Rendhagyó társadalompolitika” kurzus, amelyek lehetőséget adtak az aktuális ismeretek és a szükséges készségek megszerzésére. A képzések minőségi fejlesztésének záloga a projektben kidolgozásra került mérési és értékelési rendszer, mely a projekt minőségbiztosításának is alapja.

15

4. Projektesemények 4.1. Képzők Képzője

Pályázatunk ütemterve alapján a tananyag-fejlesztési munkát megelőzi egy „Képzők Képzője” programelem (2010. 10. - 2011. 04.), melynek célja a projekt közvetlen célcsoportjának, a PTE IGYK SZMSZI és a Kar más intézeteinek közreműködő oktatóinak, hallgatóinak, valamint az együttműködő partnerek delegált dolgozóinak felkészítése és továbbképzése – mivel ők vesznek részt a képzési tervek, tananyagok kidolgozásában, valamint a képzők felkészítésében. A „Képzők Képzője” elem programja és meghívott előadóinak listája a projektben közreműködő munkacsoportok igényei és javaslatai alapján került összeállításra. Mivel az előadói díjak jelentős költségeket emésztettek fel, ezért a programelem indítása csak a szerződéskötés után valósulhatott meg. Így 2010. 10. 15-től 2011. 01. 15-ig főként szervezési és tervezési feladatokat látott el a kép-

„Képzők Képzője” programon

16

V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár, Vidékfejlesztési Minisztérium, Budapest –„ A vidékfejlesztés aktuális közpolitikai és szakpolitikai kérdései”

zésszervező és asszisztense. A havonta lebonyolított és 6 alkalomra tervezett képzés 2011. 01. 20. és 2011. 03. 25. között 7 alkalommal került megrendezésre. (Az alkalmak számának növekedését az indokolta, hogy az egyik közszereplő díjazás nélkül vállalta a közreműködést, így lehetőségünk adódott egy újabb szociális szakember bevonására a „Képzők Képzője” programba.) A képzők, előadók kiválasztásánál az volt a fő szempont, hogy az egyes tananyagfejlesztő csoportok kellő mennyiségű és minőségű aktuális információval és ismerettel felvérteződve tudják megkezdeni munkájukat. Mivel az elmúlt egy év a magyar társadalomban jelentős politikai, gazdasági, társadalmi, valamint közigazgatási, jogi változásokat hozott, ezért az egyik legfőbb igény az volt, hogy közpolitikai kérdésekről – pl. aktuális vidékfejlesztési, munkaügyi és foglalkoztatási, valamint szociálpolitikai változásokról – kapjanak átfogó képet a közreműködők, illetve olyan szakmai előadások legyenek, amelyek nemcsak elméleti alapokat, hanem jó gyakorlatokat is képesek felmutatni az adott témákban. 17

G. Fekete Éva egyetemi docens, Miskolci Egyetem Regionális Gazdaságtan Tanszék, Miskolc – „Értékváltás a vidéki térségek fejlesztésében”

Kara Ákos alelnök, Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottság, Magyar Országgyűlés – „Foglalkoztatáspolitikai kérdések több szempontú megközelítése”

18

Csongor Anna igazgató, Autonómia Alapítvány – „Cigányútra ment...? – Projektgenerálás, projektfejlesztés, közösségi munka hátrányos helyzetű térségekben”

Mészáros Zsuzsa közösségfejlesztő, Közösségfejlesztők Egyesülete – „Együtt! De hogyan? – Közösségfejlesztés vidéki térségben”

19

Darvas Ágnes szociológus ELTE TáTK MTA GYeP – „Gyermekek az „egységes szabályozás – lokális megvalósítás” metszéspontjain. A helyi szükségletek és a szolgáltatások viszonya” Gergely Bernadett megbízott osztályvezető, Integrált Fejlesztési Osztály, Koordinációs Irányító Hatóság, Nemzeti Fejlesztési Ügynökség – „Az LHH program tapasztalatai”

Előadóink, képzőink voltak: V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár, G. Fekete Éva egyetemi docens, kutató Miskolci Egyetem Regionális Gazdaságtan Tanszék, Kara Ákos a Magyar Országgyűlés Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottságának alelnöke, Gergely Bernadett a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megbízott osztályvezetője, Csongor Anna az Autonómia Alapítvány elnö20

ke, Mészáros Zsuzsa közösségfejlesztő a Közösségfejlesztők Egyesületének titkára, valamint Darvas Ágnes az ELTE TÁTK oktatója. Az érintett témák főként a térség- és vidékfejlesztés, a foglalkoztatáspolitika, az alternatív gazdaságfejlesztés, valamint a közösségfejlesztés tárgyköréből kerültek ki. Mivel ritkán nyílik lehetőség ilyen témákban jó színvonalú előadókat hallgatni Tolna megyében, ezért nyilvános előadásokat szerveztünk, amelyek iránt igen nagy volt az érdeklődés. Az előadások után lehetőség volt az elhangzottak megvitatására és a munkacsoportok szerinti továbbhasznosítás pontosítására is. 4.2. „Rendhagyó társadalompolitika kurzus”

A másik alapozó programelem, a „Rendhagyó társadalompolitika kurzus” – szakmai műhely, kifejezetten a projekt közvetett célcsoportjának szólt, amely a térség humán szolgáltatatásait fenntartó, illetve működtető szakemberekből, valamint a szolgáltatásokat igénybevevő lakosság köréből tevődött össze.

„Kerekasztal beszélgetés a Nemzeti Szociálpolitikai Koncepcióról” – Mester Dániel szociálpolitikus, a Nemzeti Szociálpolitikai Koncepció társszerzője Sziklai István szociálpolitikus, a Nemzeti Szociálpolitikai Koncepció társszerzője

21

„A Szociális Ágazati Információs Rendszer szerepe a tervezésben és a szolgáltatásfejlesztésben” – Dr. Ulicska László szakértő Szociális Ágazati Információs Rendszer (Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság (Stratégiai Főosztály)

Mivel interprofesszionális együttműködések kialakítása volt a célunk, ezért a szociális intézményeken túl számítottunk az egészségügyi, oktatási, közművelődési, továbbá munkaügyi és közigazgatási, valamint civil partnerekre is. A szakmai műhelyek és workshopok ezen kooperációk kialakítását szolgálták/ják. A továbbiakban is célunk, hogy a pályázat lezárultát követően is sor kerülhessen – többnyire térségi színhelyeken – hasonló, tematikusan a résztvevők igényeihez igazodó szakmai műhelyekre. A projekt keretében megvalósult ilyen típusú programok lehetőséget adtak a térségi „jó gyakorlatok”, illetve egymás tevékenységének megismerésére. Mivel Tolna megyében nincs túl nagy választék a szociális szakemberek számára a szükséges (és egzisztenciálisan is hozzáférhető) akkreditált képzések tekintetében, és ez komoly igényként meg is fogalmazódott intézményünk felé, akkreditáltattuk a képzést az NSZFI-nél. (A továbbképzés engedélyszáma: M-17-044/2010. A továbbképzés pontértéke: 15 pont) Az első csoport ingyenes szakmai 22

műhelyünkre már januárban be is telt, és a 2011. 05.06-án megtartott 6. műhely után kiadtuk az első igazolásokat a teljesítésekről. Ez a programelem a 2011/2012-es tanévben is folytatódott, újabb 6 alkalommal. A szakmai műhelyek az igényekhez igazodva, mindinkább külső helyszíneken kerültek megrendezésre, a témagazdák pedig az adott szociális intézmények voltak. A szakmai műhelyek vendéglátói voltak a félév során: Szent Erzsébet Caritas Alapítvány RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat - Szekszárd, Kék Madár Alapítvány - Szekszárd, „Kapaszkodó” Alapszolgáltató Központ Társulás - Dombóvár, „Induló pont” Gyerekház – Dombóvár. A szakmai műhely lehetőséget adott még az Intézet két új komplex modulja, illetve a hozzájuk készült tananyagok bemutatására, valamint „Az év terephelye” cím átadására. Mindegyik rendezvényünk szervezésébe és lebonyolításába bevonásra kerültek a PTE IGYK SZMSZI szociális munkás, valamint a Kar kommunikáció szakos hallgatói. Az érdeklődők és résztvevők a kari honlapon (http://www.igyk. pte.hu/index.php?p=contents&cid=1089) tájékozódhatnak az aktuális és a projekthez kapcsolódó történésekről, eseményekről, illetve a hozzájuk kötődő dokumentumokról.

Kiadtuk az első igazolásokat a „Rendhagyó társadalompolitika kurzuson”

23

„A jelenkori szociális munkás szerepek” – Kálóczi Andrea intézményvezető, Szent Erzsébet Caritas Alapítvány RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat

Könyvbemutató a „Rendhagyó társadalompolitika kurzus” szakmai műhelyén – Csepeli György-Murányi István-Prazsák Gergő: Új tekintélyelvűség a mai Magyarországon

24

„Rendhagyó társadalompolitika kurzus”

Tanulmányutak Az eredetileg Gödöllőre és Cserehátra tervezett két szakmai tanulmányút a jelenlegi gazdasági helyzetben csak részlegesen és jelentős költségnövekedéssel lett volna megvalósítható a tervezetthez képest. Ezért egy költséghatékonyabb megoldást választottunk, amely szakmailag is indokoltabb, azonban a projekt tervezésekor még nem volt tudomásunk erről. Mivel azok a TÁMOP 5.4.4. „A” pályázatok nem nyertek támogatást, amelyekben közreműködőként Intézetünk is szerepelt, így jóval nagyobb erőfeszítéseket kellett tennünk programunk megyei elfogadtatásának érdekében. A „Rendhagyó társadalompolitika kurzus” – szakmai műhely volt hivatott ezt a szerepet betölteni projektünk keretében. Ez a programelem igen népszerűvé vált a megyében, és olyan településekről, kistérségekből is érkeztek résztvevők a rendezvényekre, amelyekkel intézményünk korábban nem állt kapcsolatban. A szociális szakembereken túl, akik az elsődleges célcsoportot jelentették a szakmai műhely esetében, a települések vezetői, a szociális intézmények fenntartói is részt vettek a programon. 25

Több esetben igen élénk szakmai diskurzus alakult ki, és kaptunk pár felkérést jövőbeni együttműködésre is. Kiderült, hogy a megyében is vannak olyan kezdeményezések, amelyek szakmailag érdekesek lehetnek és kapcsolódnak az általunk kidolgozott kép-

Szociopoly közösségi társasjáték: „Hogyan gazdálkodnak a legszegényebb családok ma Magyarországon?” – Játékvezető: Bass László adjunktus, ELTE TáTK Szociális Tanulmányok Intézete Szociálismunkás-képző Tanszék

26

zési programokhoz. A korábban tervezett tanulmányút-helyszínek éppen a jó gyakorlatok miatt voltak számunkra fontosak. Cserehátat a mélyszegénység és annak kezelési módjai, Gödöllőt pedig a közösség által támogatott mezőgazdasági modell miatt választottuk célpontként. A szakmai műhely tehát lehetőséget adott arra, hogy egymástól elszigetelten működő megyei programok bemutatkozhassanak, és felkeltsék a figyelmet az ott folyó munka iránt. Kiderült, hogy új képzéseink számára kiváló terephelyszínek lehetnének ezek a modellkísérleti programmal bíró települések. Így esett a választásunk a Paksi kistérségben Bölcskére, valamint a Tamási kistérségben Regöly és Gyulaj községekre. Ezek nemcsak közelebb vannak Szekszárdhoz, hanem szakmailag is pótolták az eredetileg tervezett helyszíneket, mivel a legtöbb modulunkhoz jól kapcsoló szakmai programmal rendelkeznek. Sajnálatos tény, hogy a projektterv változtatása jelentős időbeli csúszást eredményezett, ezért a tervezettől eltérően a projekt végén valósultak meg a tanulmányutak. Így a tananyagok kidolgozásánál már nem, viszont a képzéseknél jelentős mértékben támaszkodhatunk a megszerzett ismeretekre és tapasztalatokra. 1. Szakmai tanulmányút a Paksi kistérségbe – Bölcske Célja: Az országos modellprogramként számon tartott „családmentori” rendszer tapasztalatainak megismerése. Bölcske nagyon fontos helyi kezdeményezéseket felmutató település Tolna megyében, a Paksi kistérségben. Számos modellprogram kidolgozója és sikeres megvalósítója, és ez egyben a fenntarthatóság esélyét is magában foglalja. Lakosságszáma emelkedik, a település lakosságának átlagéletkora csökken, az intézményhálózat racionalizációja együtt járt a humánszolgáltatások, így a szociális szolgáltatások minőségi fejlesztésével. A településen a foglalkoztatási adatok is kedvezően alakultak, a közfoglalkoztatás olyan helyi gyakorlatát alakították ki, amely a társadalmi mobilitás megvalósulásának egyik eszközévé vált. A közfoglalkoztatottak esetében megfogalmazódó igény, azaz hogy az érintettek a foglalkoztatáson túl az élet más területein is segítséget kapjanak, életre hívott egy új kezdeményezést. Bölcske község 27

önkormányzata a munkaügyi központ támogatásával 2008-ban létrehozott a veszélyeztetett gyermekek családjai számára egy családmentori szolgálatot. A cél az volt, hogy a családok a mentorok – elsősorban szociális munkások, pedagógusok – segítségével tanácsokat kapjanak a családi gazdálkodás, a háztartás, az ügyintézés tekintetében, de ha szükséges az életvitel, a gyermekek jövőjének alakítása szempontjából is. A program Kiss József polgármester tájékoztatójával indult, aki a település bemutatása mellett a községben folyó fejlesztésekről, valamint Bölcske innovációs törekvéseikről beszélt. Bachmanné Németh Tünde, a Gondozási Központ vezetőjeként bemutatta a település szociális intézményeit, azok újszerű gyakorlatát, valamint a megjelent oktatók és hallgatók számára megtartotta előadását a szociálpolitika és a szociális munka szerepéről a településfejlesztésben. Az előadás után lehetőség nyílt a helyi hatalom és a szociális intézmények képviselőivel egy kötetlen beszélgetésre, ahol főként a helyi gazdaságfejlesztés és foglalkoztatás került előtérbe. Nagyon tanulságos volt a beszélgetés, mivel a helyiek gondolkodása és hozzáállása jelentősen eltér az önkormányzatok napjainkban jellemző attitűdjétől. A szociális és társadalmi problémák kezelésére kitalált megoldások magukban rejtik a számunkra oly fontos fenntarthatóság jeleit. A családmentor program tapasztalatai pedig valóságos csemegét jelentettek az elméleti képzésben járatos oktatók és hallgatók számára. 2. Szakmai tanulmányút a Tamási kistérségbe – Regöly, Gyulaj A második tanulmányút helyszíne a Tamási-kistérség volt. Célunk a Tolna megyei LHH kistérség egy rendkívül hátrányos településén megvalósuló helyi kezdeményezésű gazdasági program (szociális földprogram), valamint a Tamási kistérségben megvalósuló TÁMOP 5.1.3. – „Közösségi felzárkóztatás a mélyszegénységben élők integrációjáért” projekt tanulmányozása volt. Regölyben Porga Ferenc polgármester fogadta csapatunkat. A faluban sétálva mesélt a falu történetéről és aktuális helyzetéről. A Polgármesteri Hivatal tanácstermében a helyi kezdeményezésű gazdasági programok szerepéről szólt a településfejlesztésben és a 28

A „Rendhagyó társadalompolitika kurzus” hallgatói érdeklődve szemlélik a tablókat sikeres gyermekprogramokról

mélyszegénység kezelésében. Önkormányzati képviselők és szociális szakemberek közreműködésével igen tanulságos beszélgetés zajlott a szociális földprogram helyi megvalósulásáról, eredményeiről és dilemmáiról. A településen kiemelkedő a kulturális értékek megőrzésének módja, mivel nagy szerepe van a társadalmi fenntarthatóságban, valamint a közösség erősítésében. A szociális földprogram nehézségei, eredményei már láthatóak, a kulturális adottság (történelmi turisztikai attrakciók) közösségformáló és gazdaságszervező erejének kihasználása pedig sajátos alternatívákat jelent. (Ezek egyik eredménye például, hogy Regöly egyik civil közössége kapta meg a „Falvak Kultúrájáért” elismerést 2012-ben.) A településen megvalósuló programok tapasztalatait jól tudjuk hasznosítani a különböző tartalmú szociális képzéseinkben. A három napos tanulmányút másnap Gyulajon folytatódott, ahol a projektmenedzser bemutatta azokat a közösségi kezdeményezéseket, amelyek a TÁMOP 5.1.3 projekt keretén belül a szegénység csökkentését célozzák. A bemutatót követően a projekt megvalósítóival, illetve egyéb helyi közreműködőkkel (projekt szakmai 29

vezető, polgármester, cigány-kisebbségi önkormányzat képviselői, meghívott szociális szakemberek, településfejlesztők) vettünk részt egy kerekasztal beszélgetésen, ahol a projekttel kapcsolatos elvárásokról, elképzelésekről és tapasztalatokról volt a szó. Gyulaj kiemelt szerepű település „A közösségi kezdeményezések szerepe a szegénység csökkentésében” TÁMOP 5.1.3 projektben. Lakosságának jelentős része halmozottan hátrányos helyzetű (etnikai hovatartozása, munkanélkülisége, lecsúszottsága, jövőkép hiánya miatt). Éppen ezért nagyon fontos, hogy a projekt milyen alternatívákat kínál, s a megvalósítás nehézségeinek számbavétele is hasznos volt a szociális képzők és gyakorlati szakemberek, valamint a képzésben résztvevő hallgatók számára éppen úgy, mint a harmadik nap során szerzett terep tapasztalatok a regölyi helyi gazdaságfejlesztésben. 4.3. Tananyagfejlesztés munkacsoportokban

A két alapozó programelem mellett 2011 januárjától indult a munkacsoportok közös tananyag-fejlesztési munkája. Bár megkésettsége miatt kevésbé tekinthető alapozónak a „Képzők Képzője” program, mégis inspirálóan hatott a kollégákra, mivel lehetőség nyílt az elhangzottak széleskörű és több szempontú megközelítésére. A projekt valamennyi tananyag-fejlesztési tevékenysége a térségi humán szolgáltatások modernizációját szolgálja, ezért meghatározásuk a térségi szereplőkkel együtt történt. Célja a Kar, s egyben a hazai felsőfokú szociális képzések fejlesztése, hogy a térségi igényekhez igazodó, az egyenlőtlenségeket kiegyenlítő, a forráshiányt emelt szintű szolgáltatói kompetenciákkal tompító, a foglalkoztatás elősegítésében tetten érhető érdektelenséget és tehetetlenséget új törekvésekkel a holtpontról elmozdító hiánypótló képzések jöjjenek létre. Mindezt pályázatunkban egy posztgraduális képzés, az ehhez illeszkedő oktatás-módszertani modell és kézikönyve, a szociális alapszakba illesztendő 2 komplex modul, valamint 1 szakmai továbbképzés jelenti. A „Térségi szakértő” szakirányú továbbképzés célja, hogy a ma csak szétszórtan, egymással kapcsolatban sem lévő képzésekben 30

A Szociális Munka és Szociálpolitikai Intézet oktatói

megjelenő ismereteket az európai és az aktuális hazai kihívásoknak megfelelően szintetizálja. Az új tudással, készségekkel, kompetenciákkal rendelkező „térségi szakértő” a térségi modern, térben, területileg differenciált, új minőségi követelményeknek megfelelő komplex szolgáltató intézményrendszer működéséhez elengedhetetlen vertikális és horizontális kooperációk sorának menedzsere. A „Komplex rehabilitáció” modul az orvosi, foglalkozási, mentális, pedagógiai és szociális rehabilitációs ismeretek szintetizálását, valamint ezek interprofesszionális alapokra történő helyezését tűzte ki célként. A szociális munka alapszakba illeszkedő modulban kívánja felkészíteni a hallgatókat a gyakorlatorientált, kiscsoportos, probléma-centrikus képzés keretében a kistérségi szinten megjelenő kihívásokra. A „Szociális munka a fenntartható fejlődésért” szintén az alapképzés komplex modulja, ahol a térségi, társadalmi, gazdasági és környezeti fenntarthatóság szempontjai a hangsúlyosak. A cél a 31

szociális munka és a szociális munkás újfajta pozicionálása térségenként: a foglalkoztatás elősegítése a helyi ökológiai megfontolásokra építve a közösségi tervezés folyamatában a település– és vidékfejlesztés megvalósításának során. A „Projektszemléletű gyakorlati képzés” modellezése és a kidolgozásra kerülő oktatás- módszertani kézikönyv lehetővé teszi egy olyan új gyakorlati képzés tesztelését, amely hozzájárulhat a szociális munkás hallgatók új típusú terepgyakorlatához, a projekt-alapú szakdolgozatíráshoz, továbbá alternatívát jelenthet a tantermi frontális oktatás számára is. A hallgatók felelősséget vállalnak egy konkrét helyi/térségi probléma kezeléséért, amelynek folyamatát saját maguk tervezik és bonyolítják oktatói mentorálás mellett, miközben gyakorlatilag folyamatossá, élővé, és „fenntarthatóan” személyessé válik a képzőintézmény és a szolgáltatások kapcsolata. Ez a gyakorlati mód nagyban támaszkodik a közösségi munka módszertanára, amit a „Csoportvezetési tréning” szakmai továbbképzés is használ. Itt a cél a szociális szakemberek felkészítése a

A Szociális szakemberek képzése Dombóváron

32

tervező, szervező és koordináló térségi szerepek felvállalására – kiküszöbölve azt a rossz gyakorlatot, hogy a szociális szakemberek csak külső szemlélők a helyi fejlesztések során. 4.4. Minőségbiztosítás

Minőségbiztosítási munkacsoportunk feladatához tartozott a projekt belső monitorozása, a kidolgozott képzési anyagok minőségének fejlesztése, valamint egy kompetenciaelvű mérési-értékelési rendszer kidolgozása. A munkacsoport tagjai képzett minőségbiztosítási szakemberek, akik a projekt során folyamatosan biztosították az egyes elemekhez kötődő szükséglet- és elégedettségvizsgálatokat, a megfelelő ügymenet és adminisztráció kontrollját

33

5. Projekteredmények 5.1. Várható eredmények és az indikátorok

A várható eredmények a projektcélokhoz lettek igazítva. A humánszolgáltatók térségenként változó igényeihez viszonyuló felsőfokú szociális képzések minőségi fejlesztése révén interdiszciplináris, korszerű metodikájú (kiscsoportos, problémaközpontú, projekt szemléletű) képzési modellek, illetve módszertan került kifejlesztésre, melyek interprofesszionális kiterjesztését is vállaltuk. A projekt várható eredményeit a következő képen határoztuk meg a pályázati dokumentációban: • Az ellátó- és oktatórendszer feltárt képzési igényei. Az elkülönülő tudások és készségek szintézise. • Interdiszciplináris szakmai műhelyek, kooperációk a képzések kidolgozására. • Új információkkal ellátott térségi szereplők a humán szolgáltatásokban. • A szociális érzékenység érvényesülése a térségi tervezési folyamatban. • Új képzések, speciális modulok, szociális és interprofesszionális kurrikulum, szociális továbbképzés a felnőttoktatásban. • Az interprofesszionális képzésekhez szükséges felkészültségű képzők. • A tesztelt képzések révén új ismeretekhez és készségekhez jutnak, mind a hallgatók, mind a térségben aktív humán szolgáltatók.

34

A pályázatban a következő kötelező indikátorok szerepeltek: Mutató

Célérték

Felsőoktatási intézmények esetében új szociális vagy interprofesszionális képzés a képzési kínálatban

4

Felsőoktatási intézmények esetében: szociális vagy interprofesszionális kurrikulum

Képzésfejlesztők Képzése A támogatás keretében kifejlesztett új vagy adaptált (felsőoktatási tananyag esetén bolognai folyamathoz illeszkedő) tananyagok száma

1

1

23

Az egyes mutatók mögött a kidolgozott képzések, valamint az elkészült tananyagok, tanulmányok száma húzódik meg. A következő fejezetekben a képzéseket a munkacsoport vezetők mutatják be. 5.2. Képzések

A projekt valamennyi tananyag-fejlesztési tevékenysége a térségi humán szolgáltatások modernizációját szolgálja, ezért meghatározásuk a térségi szereplőkkel együtt történt. Célja a Kar, s egyben a hazai felsőfokú szociális képzések fejlesztése, hogy a térségi igényekhez igazodó, az egyenlőtlenségeket kiegyenlítő, a forráshiányt emelt szintű szolgáltatói kompetenciákkal tompító, a foglalkoztatás elősegítésében tetten érhető érdektelenséget és tehetetlenséget új törekvésekkel a holtpontról elmozdító hiánypótló képzések jöjjenek létre. Mindezt pályázatunkban 1 posztgraduális képzés, az ehhez illeszkedő oktatás-módszertani modell és kézikönyv, a szociális alapszakba illesztendő 2 komplex modul, valamint 1 szakmai továbbképzés jelenti.

35

Rendhagyó társadalompolitika kurzus szakmai műhely- A szociális és gyermekvédelmi ellátások helye és szerepe a „Kapaszkodó” Alapszolgáltató Központ Társulás szolgáltatásaiban előadásán, Dombóváron

5.2.1. Térségi humánszolgáltatás – szakirányú továbbképzés (Dr. Adamik Mária, Farkas Éva) A képzés alapötlete már a pályázat kiírása előtt is megvolt, mivel tereptapasztalataink, illetve a hallgatói beszámolók mind azt sugallták, hogy szükséges lenne a képzési tartalmakat szolgáltatástervezési ismeretekkel bővíteni. Előzetesen mindenképpen fontos megemlíteni, hogy a térség a fejlesztéshez és tervezéshez nélkülözhetetlen szolgáltatástervezési koncepciók, valamint szükségletfelmérések tekintetében komoly hiányosság tapasztalhatóak. Nincsenek megfelelő adatok, kimutatások, kutatások és elemzések, amelyek rendelkezésre állnának. Természetesen a kistérségi és megyei koncepciók, valamint a meglévő KSH adatok áttekintése nyújt némi segítséget a helyzetelemzéshez, de a koncepciókban megjelenő adatok és információk már kevésbé segítik a széleskörű, stratégiai gondolkodást. A koncepciókhoz formális és nem megalapozott szükségletfelmérések 36

készültek, ezért a bennük megjelenő fejlesztési irányok alapjában véve nem kívánják kezelni a társadalmi és területi egyenlőtlenségeket. Így a TÁMOP 5.4.4. „A”-komponenshez elkészített, és a szolgáltatástervezési koncepciókban feltáruló hiányosságokra, mint szolgáltatói szükségletekre alapozó elemzésünk szolgált a „C”komponens a szükségletfelmérésének kiindulópontjaként. A sajátos településszerkezet, a kedvezőtlen foglalkoztatási és iskolázottsági adatok, továbbá a források szűkössége nem kínál egyéb kitörési lehetőséget, mint az egyes térségeken belüli, és azok közötti intenzív kooperációt, a szaktudások komplexitásának erősítését, amely megteremti a lehetőségét annak, hogy a szolgáltatások „összeérjenek” célcsoportok érdekében. Az alapszolgáltatások személyiség- és család-erősítő szerepüket tekintve jelentős elmaradásokkal bírnak, pedig igen komoly részük lehet a közösségi gondolkodás fejlesztésében, a mentális betegségek kialakulásának megelőzésében. Ezért fontos feladat megerősítésük a szolgáltatások tervezése és fejlesztése során. A

„Induló pont” Biztos Kezdet Gyerekház szakmai tapasztalatai – Vörös Erzsébet szakmai vezető, Dombóvár

37

megvalósításhoz nagyobb számú jól képzett szakalkalmazottra van szükség, akik képesek átlátni és diagnosztizálni a térségi problémákat, megtalálni az adekvát megoldásokat a lakosság számára. Szintén megyei tapasztalat, hogy a szakemberek kevéssé képesek megfelelni az új szakmai kihívásoknak a módszertani, illetve a speciális gyakorlati tudás hiánya miatt. A területen a rehabilitációs intézmények igen alacsony számának okait keresve nem elhanyagolható a szakemberek részéről a szakszerű munkavégzéshez szükséges tudás- és készséghiány sem. Igen kevés intézménynek van lehetősége arra, hogy biztosítsa dolgozói számára a folyamatos, az aktuális problémák kezeléséhez szükséges továbbképzéseken történő részvételt. Szinte egyik településen sem találkozunk a közösségi szociális munka gyakorlatával, amely pedig nélkülözhetetlen a térségi tervezéshez. Néhány modell értékű kezdeményezéstől (Dombóvár, Paks) eltekintve a szociális és munkaügyi szolgáltatások együttműködésének, eredményességének sincs kialakult gyakorlata. A foglalkoztathatóság közösségi elősegítésének gondolata is hiányzik a szociális intézmények eszközrendszeréből. Hasonlóképpen a látencia tartományába szorul vissza a helyi közösségek mentális karbantartásának feladata, továbbá olyan új társadalompolitikai kihívások, amelyekre új cselekvési tervekkel, programokkal lehetne válaszolni (például ökológia). Ezért a „Térségi szakértő” munkacímet viselő (majd Humánszolgáltatásszervezési szakértőként akkreditált) szakirányú továbbképzésünk a feltárt hiányosságokra fókuszálva a következő öt modul mentén épült fel: térségi és foglalkoztatási ismeretek (modulvezető: Dr. Jász Krisztina), közösségi munka (modulvezető: Farkas Éva), kulturális menedzsment (modulvezető: Dr. Horváth Béla), információs társadalom (modulvezető: Dr. Nagy Janka Teodóra) és humán szolgáltatástervezés (modulvezető: Dr. Adamik Mária). Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mivel a Karon találtunk megfelelő partnereket a képzés kidolgozásához és oktatásához. A közös munka 2011 januárjában indult, és nem volt zökkenőmentes. A különböző diszciplínák képviselőinek gondolkodásmódja, fókusza igen eltérő volt, ezért az „összecsiszolódásra” több időt kellett volna fordítani, amelyet a feszített munkatempó és a projektindítás megkésettsége nem tett lehetővé. A „Képzők Képzője” 38

elem párhuzamosan haladt a tananyag kidolgozással, így alapozó szerepét nem tudta betölteni. Ezért a kulcsfogalmak meghatározása, a közös irányok kijelölése és az együttgondolkodás igen nehezen ment. A képzés akkreditációja, amely május-június környékén zajlott, segített a tartalmak pontosításában, így a tervezetthez képest időre elkészült az a tanulmánykötet, amely a képzés tananyaga is lesz egyben. A kötet címe: „Toldozgatás helyett” – A humánszolgáltatások fejlesztő kapacitásának térségi újragondolása (Szerkesztette: Adamik Mária) 5.2.2. Komplex rehabilitáció - komplex modul (Farkasné Jakab Eszter) A munkacsoport vezetője: Dr. Nagy Janka Teodóra főiskolai tanár, PTE-IGYK A munkacsoport tagjai: Szellő János címzetes egyetemi docens, PTE-FEEK Munkatudományi Kutatócsoport, Kutatócsoport vezető Horváth Péter kari titkár, ELTE-BGGYK Mészáros Andrea ügyvezető igazgató, Kék-Madár Alapítvány Petróczi Ferenc igazgató, Türr István Képző és Kutató Intézet Dr. Sima Ferenc osztályvezető főorvos, Tolna Megyei Balassa János Kórház Mozgásszervi rehabilitációs osztály Adorján Zsuzsanna Ilona foglalkoztatási tanácsadó, NRSZI Farkasné Jakab Eszter tanársegéd, PTE-IGYK A munkacsoport célja a projektidőszak alatt az volt, hogy a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Kar szociális munka szakán belül kidolgozott Komplex rehabilitáció komplex modul egy olyan képzéssé váljon, melynek során a hallgatók egy erősen gyakorlatorientált, interaktív, kiscsoportos és probléma-centrikus képzés keretében megismerkednek a komplex rehabilitáció keretei között megfogalmazott új igényekkel, kihívásokkal, valamint a fogyatékosság társadalmi modelljének mindinkább előtérbe kerülő szükségességével, megvalósítási lehetőségeivel. A képzés kidolgozói a kezdeti célnak megfelelően mindvégig szem előtt tartották, hogy elsődleges a rehabilitációs ismeretek komplex, interprofesszionális 39

Rendhagyó társadalompolitika kurzus szakmai műhely előadásán

alapokra történő építése, az orvosi, foglalkozási, mentális, pedagógiai és szociális rehabilitációs ismeretek integrációja. A komplex rehabilitációban megtalálható egymással érintkező, de egymástól élesen elkülönülő diszciplínák ismereteinek újszerű, integrált elsajátítása, valamint a készségfejlesztés komplex folyamatának mind erőteljesebb tapasztalati alapokra helyezése érdekében a Komplex rehabilitáció komplex modul tantervének és tananyagának kidolgozása során a munkacsoport tagjai négy szakmai műhely alkalmával találkoztak. Az együttműködés kezdeteként a munkacsoport tagjai közösen végiggondolták a komplex modul tantervét, struktúráját, valamint a tananyag összeállításának megalapozásaként meghatározták a rehabilitáció célcsoportját, a képzendő szakember helyét és tevékenységi területét az ellátások rendszerében. A kurzusok tantárgyleírásának és tematikájának elkészítését követően a munkacsoport tagjai a tananyag összeállítását kezdték el, amelynek – az egybehangzó vélemény alapján – célja, hogy az szemléletében és tartalmában is egységes, a rehabili40

táció komplexitásához jobban igazodó legyen. A tartalmi vázlatot, azaz a tananyag nagyobb egységeinek meghatározását követően a szerzők 2011 augusztusában leadták az elkészült tanulmányokat. „A rehabilitáció komplex szemlélete” című tanulmánykötet bemutatására a „TÉRSÉG - KÖZÖSSÉG - MINŐSÉG” pályázat keretén belül megszervezésre került Rendhagyó Társadalompolitikai Kurzus 2011. november 10-ei alkalmával került sor. A kidolgozott képzés kipróbálása a 2011/2012. tanév I. (őszi) félévében, a Szociális munka alapszak levelező tagozatán kezdődött. A 13 hallgató komplex rehabilitációban való jártasságát, ismereteit egy előzetes tudásszint-felmérővel mértük, amelynek eredményeiből kiderült, hogy e területhez kapcsolódóan a hallgatók – akik háromnegyede a szociális szférában dolgozik, illetve direkt vagy indirekt módon munkája érinti a fogyatékosságügyet – kevésbé rendelkeznek pontos ismeretekkel a komplex rehabilitációról. A komplex rehabilitációról formált gondolatok, vélemények alapját a konkrétumok helyett inkább a korábbi tanulmányok adják (pl. a komplexitás és a szociális rehabilitáció kiemelése, szükségessé-

Mészáros Andrea előadása a Komplex rehabilitáció komplex modul képzésén

41

ge). Célunk, hogy a képzés végén végzendő ismételt szintfelmérés és elégedettségi kérdőív eredményei a naprakész, a kihívásoknak megfelelő komplex elméleti és gyakorlati ismeretek rögzülését, összekapcsolódását bizonyítsák. A félév során, 2011. december 15-én a hallgatók számára „Foglalkoztatási Kerekasztal” beszélgetést szerveztünk a képzést kidolgozó valamennyi szakember részvételével. E módszer alátámasztja a komplex rehabilitációhoz tartozó eltérő professziókhoz kapcsolódó képzési tartalmak hiteles és szakszerű átadását úgy, hogy a különböző szakmák képviselői együttes jelenlétében valósult meg a témakörhöz kapcsolódó lényeges kérdések, dilemmák megvitatása. 5.2.3. Szociális munka a fenntartható fejlődésért - komplex modul (Dr. Jász Krisztina) Az öko-szociális szemlélet megjelenése nem új keletű a társadalomtudományokban, hiszen már az 1970-es években érzékelhető volt – főként Németországban, Nagy-Britanniában és az Amerikai Egyesült Államokban – a környezeti problémák kutatásának felértékelődése. Az 1980-90-es években szélesebb körben elterjedt az a felfogás, mely szerint a természet és a kultúra szorosan ös�szefügg egymással, hatást gyakorolva az ember és környezete közötti viszonyrendszerre. Nyugat-Európában ezen új szociológiai aldiszciplína megjelenését követően a szociális munkában is teret nyert ez a fajta megközelítés, már csak azért is, mert a kései modern társadalmakban létrejött új makrokörülmények keltette kihívásokra, az ipari társadalmakban kialakult eszköztárral, a szakemberek már nem tudtak adekvát beavatkozásokat nyújtani. Magyarországon egyfajta megkésettség érzékelhető e tekintetben, annak ellenére, hogy a korábban jelzett országokban érzékelhető változások hazánkban is éreztették/éreztetik hatásukat. A projekt keretében kidolgozott négy tanulmány (Albert József: Környezetszociológia; Jász Krisztina: Szociális munka, fenntartható alapokon; Herpainé Márkus Ágnes: Fenntartható fejlődés és szociális munka-öko-szociális munka; Herpainé Márkus Ágnes-Jász Krisztina: Fenntartható fejlődés és szociális munka–nemzetközi 42

példák) a szemlélet hazai elterjedéséhez, megerősödéséhez kívánnak hozzájárulni. Az előbbiekben felsorolt írásokkal igyekeztünk – természetesen a szűk terjedelmi korlátok figyelembevételével – egyfajta komplex megközelítést nyújtani a szakemberek számára. A „Környezetszociológia” című tanulmány szerepe, hogy elméleti keretet adjon a későbbi tanulmányokhoz, és hozzájáruljon a környezeti tényezők társadalomra gyakorolt hatásának értelmezéséhez. A két ezt követő elméleti írás egyrészt a nemzetközi szakirodalom egy szeletének feldolgozásával, másrészt pedig a hazai gyakorlatban még nem annyira elterjedt, aktivista típusú szociális munkás szerepkörök bemutatásával kíván hátteret biztosítani a szociális munkások látókörének és szakmai eszköztárának bővítéséhez. A negyedik tanulmányban már működő példákkal, projektekkel igyekszünk illusztrálni, hogy kellő akarattal, kitartással és innovativitással átültethetők a mindennapok gyakorlatába a korábban leírtak.

Szociális munka a fenntartható fejlődésért komplex modul – Könyvbemutató dr. Jász Krisztina főiskolai docens PTE IGYK SZMSZI

43

Dr. Jász Krisztina előadása a Szociális munka a fenntartható fejlődésért komplex modul képzésén

Ma már a világban milliónyi példát látunk annak igazolására, hogy a korábbi működésmódok alapjaiban veszélyeztetik bolygónkat. A fenntartható szociális munkával is „megtámogatott” élhetőbb világ ideája egy olyan jövőképet vázol fel, amelyben a gazdasági érdekek primátusát felváltják olyan értékek, mint pl. a környezet állapotának védelme, a társadalmi kapcsolatok fontossága, a bizalom és az igazságosságra való törekvés. Ezen értékek megőrzéséhez, további elterjesztéséhez elengedhetetlen a helyi társadalmi cselekvések ösztönzése. A fenntarthatósági szempontokkal is azonosulni képes, már gyakorló vagy leendő szociális munkások – némi attitűdváltást követően – a „változás ügynökeiként” (Mary, 2008) érdemben hozzá tudnak majd járulni olyan innovatív kezdeményezések megvalósulásához, amelyek sikerrel ötvözik a társadalmi és környezeti célok megvalósítását, egy fenntarthatóbb társadalom megteremtése érdekében.

44

5.2.3.1. Szociális munka a fenntartható fejlődésért – komplex modul hallgatói szemmel (Németh Annamária) A modul indulása előtt a fenntarthatóság fogalma számunkra, mint mások számára is, kimerült a környezettudatosságban. Emiatt egy ideig úgy hittük, hogy valamiféle környezetmérnöki, környezetvédelmi szerepet szánnak nekünk. A komolytalan belegondolást jelzi az is, hogy eleinte békamentőknek tituláltuk magunkat. A modul megkezdése után azonban ráébredtünk, hogy ez nem más, mint a szociális munka újraértelmezése a tudatosság jegyében. A fenntarthatóság túlmutat a környezeti tényezőkön és a Föld állapotán kívül, a társadalom állapotát és jövőjét is magába foglalja. A fenntartható szemlélet megoldást jelenthet a racionális szegénység kezelésére, mérséklésére miközben figyelembe vesszük az élőhelyünk állapotát. Ez a szociális munka stratégiai szemléletű. Kiindulása a lokális körülményekről, lehetőségekről és problémákról készített komplex diagnózis, ennek alapján kerül a stratégia kidolgozásra, ami szükségletorientált mind az egyén, mind a közösség szintjén. 5.2.4. Projektszemléletű gyakorlati képzés (Tolacziné Varga Zsuzsanna) A „TÁMOP-5.4.4-09/2-C-2009-0013 sz. „TÉRSÉG-KÖZÖSSÉGMINŐSÉG” Szociális képzések fejlesztése, szakemberek képzése, továbbképzése és készségfejlesztése, valamint a helyi fejlesztési kapacitások megerősítése Szekszárdon” című pályázat keretén belül lehetőségünk volt, illetve van a szociális munkás képzéshez kapcsolódó terepgyakorlatokat, a szakmai aktualitásokat figyelembe véve megújítani. Mindannyian tudjuk, hogy a szociális munkás képzés gyakorlatorientált képzés, ami azt jelenti, hogy a leendő szakemberek képzésében a gyakorlatok, a gyakorlatok helyszínei, a terepek, tereptanárok meghatározó szereppel bírnak. Folyamatos törekvés figyelhető meg az Intézet részéről a hallgatók szakmai identitásá45

nak kialakításában, fejlesztésében és nyomon követésében. Ehhez szorosan hozzátartozik a megfelelő terephelyek/gyakorlati helyek kiválasztása, a folyamatos, interaktív, kölcsönös kapcsolat a tereppel, tereptanárokkal és nem utolsósorban magukkal a hallgatókkal, mint leendő szociális munkásokkal. A fent említett pályázat keretein belül nyílt lehetőség a projektszemléletű gyakorlat a modellezésére. A gyakorlatra a 2010/11. tanév tavaszi félévében került sor. Először kidolgozásra került, hogy • hogyan választandó ki a hallgatók által megvalósítandó projekt témája és helyszíne (kritériumrendszer – a részvétel minimum feltételei), • a hallgatói munkarend elkészítése, ami projektenként rugalmasan változhat (Mi lesz ennek a rugalmas, egyedi projektekre orientált konzultációs eljárás sorozatnak a belső, sajátos ritmusa, milyen információkra, információs bázisokra (netán adatbázisokra), tárgyi eszközökre (térkép, diktafon, KSH kiadványok, stb.) lesz szükség?) • a hallgatókkal kötendő szerződés előkészítése, elkészítésem • dokumentáció készítése, vezetése, stb. (emlékeztetők, jelenléti ívek) Ez követőene történt meg a potenciális hallgatók megszólítása és tájékoztatása, illetve a konkrét „projekthallgatók” - 5 fő -, kiválasztása. Ezt követően a „projekthallgatókkal” kötött szerződés és egyéni ütemterv alapján történő haladás segítése valósult meg a közös és egyéni konzultációk (szakirodalom keresése és feldolgozása, az adott projekthez kapcsolódó helyszín és helyi problémák megismerése) segítségével, amelyekről emlékeztetők, illetve jelenléti ívek készültek. A konzultációt vezető oktatók, a „projketoktatók/ tutorok (Dr. Adamik Mária, Tolácziné Varga Zsuzsanna) kéthetente (csütörtökönként 14.00–16.00) egymással külön megbeszélés keretében is egyeztették a „projekthallgatók” haladását, a különböző egyéni projektek megvalósítása során felmerült kérdéseket, dilemmákat. Segítettek a különböző projektekben megjelölt terepeken, településeken. Magukkal a településeken élőkkel vették fel a kapcsolatot (a szakemberekkel, érintettekkel), a „projekthallgatókat” 46

Projekt szemléletű gyakorlati képzés kézikönyv – Könyvbemutató Tolacziné Varga Zsuzsanna előadása PTE IGYK SZMSZI

meglátogatták a kutatásuk helyszínén, személyesen nyújtottak segítséget, illetve megfigyelték a „projekthallgatók” konkrét terepmunkáját. A modellezés során csoportos konzultáció módszerét is alkalmaztuk – egymás bátorítása céljából. A gyakorlat lezáró fázisában segítették a „projekthallgatókat” a gyakorlat-záró dolgozat megírásában. Ezzel is a projektszemléletre, illetve a problémacentrikus gyakorlat fontosságára szerettük volna a figyelmet felhívni. Megerősítve azt a paradigmaváltást a szociális munka gyakorlatában, hogy egy-egy adott probléma kezelése kapcsán nem egy adott intézmény felelőssége a meghatározó, hanem több szakember, intézmény együttműködése, közös probléma-megoldó munkája, tevékenysége áll a középpontban. Ezzel elősegíteni a probléma-centrikus gyakorlat előtérbe helyezését a szigorúan intézményhez kötött gyakorlat helyett.

47

5.2.5. Csoportvezetési tréning - szakmai továbbképzés (Dr. Lovász Zsuzsanna) A szociális szakemberek csoportvezetésre való felkészítése az alap- és mesterképzésben, szakirányú továbbképzésekben igen kevés óraszámmal szerepel, miközben az intézményes ellátások széles területén bizonyítható a csoportmunka hatékonysága az egyéni esetkezelés mellett. A csoportvezetésre felkészítő tanfolyam így hiánypótló az elméleti és módszertani ismeretek körének bővítése, a gyakorlatban előforduló dilemmák tisztázása során. A csoporttal végzett munka során készségek, képességek kialakítása, meghatározott értékek közvetítése és információk átadása történik. Az egyének életében is szignifikáns változást képes előidézni a csoport. A segítségnyújtás egy módja lehet, egy eszköz, mellyel meghatározott célokat tudunk megvalósítani. Az egyéni esetkezeléshez képest intenzívebb beavatkozási formáról van szó, hiszen egyszerre több cél elérésére is alkalmas. Kiválóan megfelel a szociális készségek fejlesztésére, gyakorlására, a konfliktuskezelés technikáinak bemutatására és gyakorlására, a kooperatív munkaformák kialakítására a szakemberek egymással való együttműködésében vagy mentálhigiénés megsegítésre, esetleg más, speciális feladatok elvégzésére, alkalmazásának elsajátítására. A csoportmunka a közös cselekvés mentén fejti ki hatását. Megerősíti a tagokat abban, hogy képesek egyénileg is az önérvényesítésre, önmaguk elfogadtatására. A csoportokkal végzett munkából származó előnyök: • Hatékonyabban lehet az érdekeket érvényesíteni; a tagok egymást is képesek segíteni. A közös munka eredményeként a csoportban résztvevő személyek együttesen alakítanak ki meghatározott szükségleteket és annak megfelelő szolgáltatásokat, együttesen képessé válnak befolyást gyakorolni környezetükre. • A csoportfoglalkozás célja a csoporttagok fejlesztése, alkalmazkodásuk javítása, az interakcióban lévő csoporttagok biztosítják a változáshoz szükséges motivációt, a foglalkozások kereteit.

48

A beavatkozás pontja a személyiség, az egyén élményvilága, intrapszichés és interperszonális folyamatok egyaránt alakítják a csoport működését. • A csoportmunka hatása különböző mechanizmusokon keresztül érvényesülhet. Olyan tanulási folyamatokról van szó, melyek segítségével a csoport tagjai képesek elérni a foglalkozások által meghatározott célokat; kommunikációjuk, képességeik, pszichoszociális készségeik fejlődnek • Érzések kifejezése: az érzelmek kifejezése feszültségoldó és jó közérzethez vezet, és ezért növeli a kedvező változások iránti bizalmat és reményt. • Önfeltárás: önmagában nehezen értékelhető tanulási eszközként, akárcsak az előző jelenség. Azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy fontos eszköz a viselkedés és gondolkodás alakításában, főként, ha a csoporttagok kognitív szinten is képesek hasznosítani az önfeltárás eredményeit. • Visszajelzés: hatása csak akkor szignifikáns, ha a visszajelzést igénybevevőnél kognitív szintű válasz észlelhető, ha önfeltárással és annak értelmi feldolgozásával társul. • Kognitív tanulás: kiemelkedő szerepe van, az érzelmekkel is kísért gondolati insight, az aktív belátás vezet az érdemleges tanuláshoz ebben az esetben. A puszta információ feldolgozása nem elegendő a pozitív változások eléréséhez. • Közösségélmény, másoknak való segíteni tudás, és a nézői helyzet (vagyis mikor mások önfeltárását használjuk fel a belátás forrásaként): kisebb jelentőségű tanulási mechanizmus, de a csoportmunka folyamán szinte minden esetben megjelenik. A csoport működésének egyik alapeleme, hogy leképeződik benne a csoporttagok külső társas világa, kapcsolati mintái. Vagyis, a csoporttagok megjelenítik a csoportban a problémáikat, ezek interakciók során nyilvánulnak meg, felismerhetővé, és így korrigálhatóvá válnak. A tanfolyam keretében a csoportvezetési készségek elméleti hátterével ismerkedhetnek meg a résztvevők, majd az elsajátított elméleti ismeretek alapján laborgyakorlatok keretében mélyítik el ismereteiket. A tréning kiscsoportok / 5-15 fős/ vezetésére készít fel. 49

A csoportokkal végzett szociális munka területéhez kapcsolódóan a tanulási folyamatban a szakmai személyiség támogatása, a kompetencia fejlesztése történik. A csoportvezető főbb funkcióinak megjelenítése és gyakorlása laborgyakorlat keretében, akváriumi csoporthelyzetben zajlik. Törekedni kell, hogy a csoportvezető szabad verbális interakciót biztosítson a csoportban, fenntartsa a segítői keretet, szabad beszélgetések kibontakozását serkentse, facilitálja. A foglalkozások keretében saját-élményű csoportvezetés és az azt követő megbeszélés, értékítélettől mentes visszacsatolás zajlik. 5.3. Kiadványok – ajánlások

A projekt munkacsoportjainak a képzések kidolgozása, akkreditációja, majd tanítása mellett tananyag fejlesztési szerepe is volt. A képzésekhez igazodó tanulmánykötetek a PTE IGYK Szociális Munka és Szociálpolitika Intézet „Szekszárdi Szociális MűhelyTanulmányok” sorozat részeként jelentek meg. Az egyes tanulmányköteteket maguk a szerzők mutatják be. 5.3.1. Szociális munka a fenntartható fejlődésért – komplex modul (Dr. Jász Krisztina) A „Szociális munka a fenntartható fejlődésért” címet viselő tanulmánykötet nem csupán „e-book”-ként is hozzáférhető formája miatt, de témaválasztásában és a hazai gyakorlat tekintetében is újszerű megközelítéseket hordoz. Az első, „Környezetszociológia” című írás szerzője Dr. Albert József, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola tanára. Tanulmányának elsődleges célja – azon túl, hogy tömören összefoglalja a környezetszociológia, mint új szociológiai diszciplína fejlődésének főbb állomásait –, hogy az olvasó számára elősegítse a fenntarthatóság környezetszociológiai aspektusaira való ráhangolódást. Dr. Jász Krisztina, a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Karának főiskolai docense jegyzi a második tanulmányt, amely a „Szociális munka, fenntartható alapokon” címet kapta. A szerző 50

elsősorban a releváns Albert József : Környezetszociológia amerikai szakirodalom egyik kimagasló személyisége, Nancy L. Mary írásainak áttekintése nyomán foglalja össze az ökoszociális munka elméleti alapjait. A szerző tanulmányában külön is hangsúlyozza a szociális munkások attitűdváltásának szükségességét a jövőformálás tekintetében. Herpainé Márkus Ágnes szociálpolitikusként, szociális munkásként és közösségfejlesztőként a „Fenntartható fejlődés és szociális munka – öko-szociális munka” tanulmányával, a téma tapasztalt szakértőjeként, a „fenntarthatóság” szociális munka terén történő minél sikeresebb adaptációjához kíván hozzájárulni. A szociális munkás szerepkörei bővülésének kiemelése mellett bemutatja azon kezdeményezéseket, amelyek releváns kiindulópontként szolgálhatnak az öko-szociális fejlesztések beindításához. A kötet zárótanulmánya – „Fenntartható fejlődés és szociális munka – nemzetközi példák” – Herpainé Márkus Ágnes és Jász Krisztina közös munkája, amelyben a szerzők a terjedelmi korlátokat is figyelembe véve, néhány sikeres nemzetközi kezdeményezést igyekeztek csokorba gyűjteni.

51

5.3.2. Komplex rehabilitáció – komplex modul (Dr. Nagy Janka Teodóra) A komplex rehabilitáció fontosságát megfogalmazó nemzetközi és hazai társadalmi gyakorlat-, illetve szemléletváltozás generálta igényekre kívántak egyfajta választ megfogalmazni a TÁMOP 5.4.4.C szociális képzésfejlesztési pályázat keretei között a PTE IGYK Szociális Munka és Szociálpolitikai Intézetének szakemberei. A szociális munka alapszak keretein belüli specializációt biztosító komplex modulok között kidolgozták a „Komplex rehabilitáció” komplex modult. A képzési program megvalósulását is vállalva digitális tananyag készült, amelyet most nyomtatott formában is kezébe vehet a terület iránt érdeklődő leendő és a már gyakorlattal, tapasztalattal bíró szociális szakember egyaránt. A komplex rehabilitáció hangsúlyossá válása a gyakorlatban elkerülhetetlenné tette a rehabilitációs ismeretek komplex alapokra helyezését, az integrált szolgáltatásokra épülő bővítését, az orvosi, foglalkozási, mentális/ pszichológiai, képzési és szociális rehabilitációs ismeretek új típusú integrációját. A képző szakemberek számára célkitűzésként fogalmazódott meg, hogy a résztvevők képessé váljanak az ember és társadalmi környezete közötti harmónia kialakítására és megőrzésére, a feszültségeket hordozó viszonyok, problémák megelőzésére, illetve azok szakszerű kezelésére, az egyén társadalom52

ba történő integrálására/reintegrálására a komplex rehabilitáció kapcsán felmerülő lehetőségek felhasználásával, alkalmazásával. E képessé váljanak az igényeknek, a szükségleteknek, a komplex rehabilitáció szakmai feladatainak megfelelő, hatékony szakmai munkára. 5.3.3. TÉRSÉG, KÖZÖSSÉG, MINŐSÉG (Nemzetközi kitekintés) (Dr.Adamik Mária, Dr. Nagy Janka Teodóra) A térség, közösség és minőség fogalmának értelmezési lehetőségei kapcsolják össze azt a négy tanulmányt, amelyet a kötet közre kíván adni. Nem titkoltan nemzetközi kitekintést szeretnénk nyújtani, fogódzókat, támpontokat találni arra keresve a választ, hogy mindazokban a kérdésekben, amelyek a hazai térségi fejlesztés iránt elkötelezett gazdaság- és társadalompolitikai szakembereket foglalkoztatják, milyen megoldási vagy kezelési alternatívák fogalmazódnak meg az Egyesült Államokban, az európai közösség szintjen és az egyes országokban. A kötetben megjelenő tanulmányok nemcsak tematikailag, de nyelvezetük, megfontolásaik, tudományos hátterük tekintetében is különbözőek. Gondolatiságukban, szövegeikben azonban mégis éppen úgy érintkeznek, illetve oly módon kerülnek egymással is „köszönő viszonyba”, hogy együttesen jelzik gondolkodásunk vakfoltjait. Amelyek nélkül igen csekély eséllyel indulhatnánk el… no, nem arra, amerre a tanulmányok a saját közegükben netán ajánlanák, hanem abban az irányban, hogy megfontolásaik értelmét aktuális saját problémáinkra értelmezzük. Közös valamennyi tanulmányban, hogy változást sürgetnek saját vizsgálati területükön. Egyenként is, együttesen is változást feltételeznek a humánszolgáltatások, szűkebben a szociális munka elméletében és gyakorlatában. A közös értelmezések háttérben vélhetően az áll, hogy a gazdaság és társadalom viszonyában a gazdasági megfontolások oly mértékben váltak dominánssá, hogy ez társadalmi színtereken súlyos válságjelenségekhez vezetett az elmúlt években. A tanulmánykötet azt kívánja megmutatni, hogy milyen módon, milyen koncepciókkal és nyelvezetben fejezik ki 53

mindezt olyan országokban, ahol a gazdasági megfontolások „társadalom feletti uralmáról” – írnak és beszélnek. Az első tanulmány (Nancy L. Mary: A szociális munka szerepe a fenntartható jövőben) problémafelvetése a legerőteljesebb: „A szociális munka még mindig nem találja a saját szerepét a napjainkban globálisan összekapcsolódó társadalmi problémaként ismert jelenségek esetében. Ezek a problémák ugyanis nem oldhatók meg esetmunkával vagy terápiás megközelítéssel.” Azért lehet ilyen markáns és határozott a szerző megállapítása, mert koncepciója szerint a szociális munka a változó társadalomba beágyazott, és a szerző szociális munkása alkalmas és képes e változó társadalom elemzésére, az új követelmények megfogalmazására. Ez utóbbi Nancy L. Mary szerint a „fenntarthatóság”, de nem csupán ökológiai értelemben. „A fenntarthatóság elvén alapuló természeti és társadalmi világ a társadalmi és kulturális fejlődés partnerségi modelljének irányába való elmozdulást igényli, amelyben a társadalmi nemek, a kultúrák és a természet közötti kapcsolatrendszer egyenlőség-elvűbb a korábbiakhoz képest. Az eredmény: a megnövekedett társadalmi igazságosságon, a megosztott hatalmon alapuló, a kikényszerített hierarchián létrejövő viszonyokat mellőző, és egy olyan technológiát bevezető társdalom, ahol ez utóbbi az életminőség javulását, az egészséges élet megvalósítását, azaz a globális társadalmi és környezeti jólét megteremtését szolgálja (Eisler, 1995). A szociális munka gyakorla54

tának modellje egybevág a partnerségi modellel, és sok más egyébbel, így a feminista megközelítéssel, az empowerment-et hangsúlyozó nézetekkel, a részvételen alapuló közösségfejlesztéssel és kutatási gyakorlattal, valamint a legutóbbi, együttműködésekre vonatkozó kutatásokkal.” A második tanulmány a Nancy Duxbury-Heather Campbell (A vidéki közösségek fejlesztése újraélesztése a művészetek és a kultúra révén) szerzőpárosé, akik célzottan a vidéki életminőség jobbításával foglalkoznak. Összességében a tanulmány az újdonság erejével hathat ránk, noha a kistelepülések problémái ismerősnek látszódnak, a tanulmány megoldási törekvései ismeretlenek számunkra. „A népesség megtartására irányuló erőfeszítések tartalmaznak képességfejlesztő programokat, azért, hogy támogassák az olyan munkaerőt, amelyik képes vonzani ilyen iparágakat, ezáltal biztosítva a fiataloknak, hogy a saját közösségükben maradjanak, ahelyett hogy utaznának a képzések, illetve munkalehetőségek miatt.” Elgondolásukban magától értetődő, hogy mindenütt közösségekben gondolkodnak és dolgoznak, mégpedig a kultúraközvetítés eszköztárával. „A projekt négy alapvető kérdést vizsgált: Melyek a vidéki, kreatív és kulturális üzletek/vállalkozások fenntartható fejlődésének a lehetőségei és a korlátai? Vannak-e kritikus összetevői vagy közös témái a művészetek hosszútávú virágzásának vidéki közösségekben? Milyen jó gyakorlattal bíró projektek, programok, partnerkapcsolatok és stratégiák működnek vidéki és távoli régiókban?” A kultúraközvetítés eszköztárában megjelenik az internet is, mintegy utalva a harmadik tanulmányra is. „A kulturális tevékenységek alatt szélesebb kontextusban a szélessávú internet elérhetősége és megléte is értendő, amit kiváltképp hangsúlyoznak azon vidéki közösségek, amelyeknek egyre inkább célja a „kreatív réteg”, mint vállalkozással bíró lakosság bevonzása; a kultúra-átadó gyakorlatok erősítése különösen a fiatalok körében, és az internet, mint marketingeszköz kiemelt helyzetének erősítése (Duxbury and Campbell). A kapcsolódás igénye – másokhoz, a piacokhoz, az inspirációk és trendek forrásaihoz, az önmagunk a külvilág felé történő közvetítése – újra meg újra felmerülő téma”. A harmadik tanulmány szerzője, Antonio Almeida (Infokommunikációs technológiák és fenntartható fejlődés egy perifériális régi55

óban) abból indul ki, hogy „a társadalomban az információ előállítása, elosztása, terjesztése, használata és kezelése jelentős gazdasági, politikai és kulturális tevékenység.” A tanulmány az információs társadalom sokat vitatott kérdését kritikai szemléletettel, de imponáló tárgyszerűséggel elemezi. „Összefoglalva elmondható, hogy az információs társadalomról kialakított elképzeléseket átitatta egy túlzott optimizmus, egyfajta fejlődést generáló „csodaszernek tartották”. Például „felülértékelték a perifériális régiók növekedési kilátásait, valószínűsítették a hosszú ideje fennálló strukturális problémák, az évtizedek óta tartó gazdasági és politikai marginalizáció felszámolását”; vagy az „infokommunikációs technológiákra tehát hosszú időn keresztül úgy tekintettek, mint amely lehetőséget teremt a provincialitás leküzdésére, a környezet fenntarthatóbbá tételére, a szociális kirekesztés megszüntetésére, a periférián elhelyezkedő régiók hatékonyabb és átláthatóbb közigazgatására. Számítottak a tipikusan városi vállalkozások és a szórakoztatóipar, illetve a szabadidős szolgáltatások vidékre településére is.” Felülértékelték az IKT-technológiát – bár nyilván nem teljesen eredménytelenül –, megpróbálták a szolgáltatások hatékonyságának és társadalmi célok szolgálatába állítani. Az információs társadalom újabb korszaka, az „illúziók” utáni világ pedig már számunkra is ismerős. „Miután azonban nem váltotta be a hozzá fűzött felfokozott reményeket, a kezdeti optimizmust egy „illúzió nélküli” szakasz váltotta fel. Az Unió perifériális régiói szempontjából az információs társadalom szorosan összefonódott az EU-s támogatások hozzáférhetőségével.” Ez azonban szintén csak átmeneti helyzet, amely nem feledtetheti az adekvát lokális szükségszerűségek, fejlesztési lehetőségek és erőforrások a globalizáció közepette is meghatározó szerepét. A negyedik tanulmány Brian Munday (Integrált Szociális Szolgáltatások Európában) az Európa Tanács számára készített jelentését osztja meg velünk. Az első olyan írás magyarul, amelyben a szétszórt humánszolgáltatások integrálásának lehetősége merül fel. „Bizonyos szociális szolgáltatások integrációja az európai kormányok egyre inkább kiemelkedő feladata, ami azon a felismerésen alapul, hogy az elkülönült szolgáltatások gyakran nem szolgálják a szolgáltatást igénybevevők és családtagjaik, gondviselőik érdekeit. Az elkülönült szolgáltatások valószínűleg költségigényesebbek is. A 56

projekt fő célkitűzése az volt, hogy áttekintse az Európában létező integrált szolgáltatásokat, különös tekintettel a legkiszolgáltatottabb csoportok számára nyújtott előnyeikre és a társadalmi kohézió erősítésének előmozdítására, illetve hogy kidolgozza az integráció-politika irányvonalait.” A tanulmány ugyan főképpen az egészségügyi és szociális szolgáltatások integrálásával foglalkozik, a kistérségek ( járások) új szolgáltatási rendszerében a szükségletekhez igazított integrációk (egyúttal kooperációk) megszervezésének lehetősége elvileg számunkra is megnyílik. A válogatás elsődleges és praktikus szempontja az volt, hogy a Humánszolgáltatás szervezési szakértő szakirányú továbbképzés hallgatói számára nyújtson nemzetközi kitekintést, hozzáférhetővé téve a legújabb angol nyelvű szakirodalmakat. A kötet tanulmányai összességükben azonban ezen túl mutatnak rávilágítva arra, hogy a térségi fejlesztések tekintetében nem beszélhetünk egyetlen megoldásról (ahogyan arról sem, hogy szakemberek egy csoportja megtalálta volna a „bölcsek kövét”). A pillanatonként változó körülmények és feltételek közepette szükséges jól megszervezni azokat a lokális gazdasági, társadalmi és humán erőforrásokat, amelyek a térség közösségei számára minőségi szolgáltatásokat nyújthatnak, és így az élhető mikroközösségek révén életképes makroközösségeket teremtenek. 5.3.4 Térségi humánszolgáltatás – szakirányú továbbképzés (Dr. Adamik Mária, Farkas Éva) A Térségi humánszolgáltatás képzéshez kapcsolódó kötet címe: „Toldozgatás helyett” – A humánszolgáltatások fejlesztő kapacitásának térségi újragondolása. Ahogy a cím is mutatja a kötet szerzői arra vállalkoztak, hogy a humánszolgáltatók térségenként változó igényeihez igazodó, interdiszciplináris, korszerű metodikájú (kiscsoportos, problémaközpontú, projekt szemléletű) képzési modell kidolgozása után megfelelő tartalmú tankönyvet, ismeretanyagot adjanak a hallgatóknak. A kötet tartalmában és felépítésében illeszkedik a Térségi humánszolgáltatás munkacsoportunk öt moduljához: térségi és foglalkoztatási ismeretek (modulvezető: Dr. Jász Krisztina), közösségi munka (modulvezető: Farkas Éva), kul57

turális menedzsment (modulvezető: Dr. Horváth Béla), információs társadalom (modulvezető: Dr. Nagy Janka Teodóra) és humán szolgáltatástervezés (modulvezető: Dr. Adamik Mária). A vállalás több szempontból terhelt, mivel öt professzió, öt tudományterület aktuális ismereteit kellett összehangolni a térségi, területi kihívásokhoz igazodva. A legnehezebb a képzés kulcsfogalmainak kiválasztása, elméleti pontosítása, illetve a különböző tudományterületek gondolkodásmódjának összeegyeztetése volt. A közösen meghatározott kulcsfogalmak, illetve irányok: A helyi szükségletek kielégítésére, helyi problémák kezelésére közösségi alapú problémamegoldást preferáló, helyi erőforrásokra támaszkodó, azokat fejlesztő szolgáltatások szervezésében, működtetésében jártas szociális szakemberek képzése a célunk, akik képesek felismerni, diagnosztizálni a települési, térségi hiányosságokat, rossz működéseket. Ahhoz, hogy ők menedzserei lehessenek ezeknek a hiánypótló és problémakezelő folyamatoknak igen sok és használható készségre és képességre lesz szükségük. Ezért az egyes modultartalmakat úgy kellet megkonstruálni, hogy hozzájáruljanak a települési, térségi adottságok pontos felméréséhez, kellő értelmezési keretet adjanak az aktuális valóság megismeréséhez, valamint a stratégiai tervezéshez és gondolkodáshoz. Ez biztosítja a térségi, közösségi fenntarthatóság új társadalompolitikai szemléletének alkalmazását. Ezt az új szemlé58

letmódot szerettük volna a tanulmánykötetben megjeleníteni. A modulvezetők felelőssége volt az egyes modulok tartalmának kialakítása, a kidolgozása és a hozzájuk szükséges humán erőforrás megszervezése. Ezért a Képzők Képzője, valamint a számtalan szakmai műhely tartalmát igyekeztünk úgy megszervezni, hogy minél több segítséget kapjanak a modulvezetők. Az elkészült tanulmánykötet tanulmányai tartalmilag azonos tematikát követnek. Először az adott tudományterület, professzió elméleti és fogalmi alapvetéseit végzik el, majd áttérnek az aktualitásokra, kihívásokra, míg a harmadik részt azokat a gyakorlati tudnivalókat, módszereket, technikákat, modelleket tartalmazza, amelyek a térség, közösség szempontjából a leghangsúlyosabbak, illetve ajánlatosak. A kötetben a következő szerzők és témák kaptak helyett: Adamik Mária: Válság és humánszolgáltatás – globalizáció és gondoskodás Herpainé Márkus Ágnes – Jász Krisztina: Tér, tervezés és foglalkoztatáspolitikai kihívások Farkas Éva: „Fejleszthető közösségek?” – a közösségi kapacitásépítés lehetőségei Béres István – Korpics Márta – Horváth Béla: Közösség, kultúra, kommunikáció Ágoston Magdolna – Nagy Janka Teodóra – Szibrik Gabriella – Varga István: Az Információs Társadalom térségi és közösségi dimenziói – a globalizáció új kisközösségi paradigmái A kötet elektronikus és nyomtatott formában is hozzáférhető, ajánljuk mindenkinek, aki szeretne velünk gondolkodni felelősen egy új szempontú szolgáltatásszervezési gyakorlatról.

59

5.3.5. Projektszemléletű gyakorlati képzési modell – módszertani kézikönyv (Tolácziné Varga Zsuzsanna) A „TÁMOP-5.4.4-09/2-C-2009-0013 sz. „TÉRSÉGKÖZÖSSÉG-MINŐSÉG” Szociális képzések fejlesztése, szakemberek képzése, továbbképzése és készségfejlesztése, valamint a helyi fejlesztési kapacitások megerősítése Szekszárdon” című pályázat keretén belül lehetőségünk volt, illetve van a szociális munkás képzéshez kapcsolódó terepgyakorlatokat, a szakmai aktualitásokat figyelembe véve megújítani. Mondhatni, hogy már több éve kihívás előtt áll a szociális munka oktatás, a szociális munkás képzés. Szekszárdon, az országban elsőként indult 1989-ben a szociális munkás képzés, így 23 éves képzési múltra tekinthet vissza a Szociális Munka és Szociálpolitikai Intézet, illetve a képzésben oktatók. Másrészt mindannyian tudjuk, hogy a szociális munkás képzés egy gyakorlatorientált képzés, ami azt jelenti, hogy a leendő szakemberek képzésében a gyakorlatok, a gyakorlatok helyszínei, a terepek, tereptanárok meghatározó szereppel bírnak. Folyamatos törekvés figyelhető meg az Intézet részéről a hallgatók szakmai identitásának kialakításában, fejlesztésében és nyomon követésében. Ehhez szorosan hozzátartozik a megfelelő terephelyek/ gyakorlati helyek kiválasztása, a folyamatos, interaktív, kölcsönös kapcsolat a tereppel, tereptanárokkal és nem utolsósorban magukkal a hallgatókkal, leendő szociális munkásokkal. Ez alatt a 22 év alatt eljutottak az Intézet már odáig, hogy a Szekszárdon végzett hallgatók már több éves szakmai tapasztalattal rendelkeznek, tereptanári feladatokat vagy akár oktatói feladatokat látnak el. Az ő tapasztalataikat, visszacsatolásukat felhasználva még inkább előtérbe került a terepgyakorlatok, ezáltal a képzés megújítására vonatkozó szándék. Ahogy a társadalmi, gazdasági környezet változik, változnak a különböző kihívások, így az ezekre adott válaszoknak is változniuk kell a szociális szakmában is. A pályázat készítőinek, illetve a konkrét „Projektszemléletű gyakorlati képzés modellezése” című program megvalósítóinak (Kovács Emese, Kovácsné János Viktória, Müller Nándorné, Utasi Balázs, Vörös Adrienn) (mindannyian III. éves szociális munkás szakos 60

hallgatóknak) -, koordinálóinak – Dr. Adamik Mária és Tolácziné Varga Zsuzsannának –, annak a közös szemléletmódnak, amely amellett érvel, hogy a gyakorlatban egyre nagyobb teret, meghatározó szerepet kell kapnia a projektszemléletnek, a közösségi szociális munkának, a közsségfejlesztésnek.) A fent említett pályázat keretein belül ennek a projektszemléletnek a modellezésére nyílt lehetőség, melynek a tapasztalatait, illetve következtetéseket, valamint az ezek alapján megfogalmazott, a szociális munkás képzés gyakorlati képzésének megújítására vonatkozó módszereket, technikákat kívánjuk megosztani a a módszertani kézikönyvben a Tisztelt Olvasóval. A tanulmány első részében bemutatjuk a projektszemlélet, a közösségi szociális munka jelentését, jelentőségét, aktualitását napjainkban. A második részben a félév során végzett munka, azaz a projektszemléletű gyakorlati modell kerül előtérbe. Az indulás nehézségeiről, a konkrét lépésekről, a gondolkodásban bekövetkezett változásokról, valamint a tapasztalatokról számolunk be az olvasóknak. A harmadik részben pedig a következtetések, tapasztalatok kapcsán megfogalmazott módszerek, technikák ismertetése, illetve a gyakorlat megújítására vonatkozó javaslatok megfogalmazását olvashatják, a projektoktatók/tutorok és a projekthallgatók konkrét teendőinek bemutatásával. 61

6. Minőségbiztosítás (Szabó Ernő János, Varga István)

A munkacsoport összetétele és feladatai: A projekt minőségirányítási munkacsoport három fővel jött létre: a csoport koordinátora Szabó Ernő János, aki Varga István tanársegéddel közösen végezte a projekttel kapcsolatos minőségirányítási tevékenységet. Munkájukat Jakobiné Görgőy Rita tanársegéd, mint munkacsoport-asszisztens segítette, aktívan bekapcsolódva a szakmai tevékenységbe is. A munkacsoport projektben megnevezett feladata „A kidolgozott képzési anyagok minőségének fejlesztése, kompetenciaelvű mérési-értékelési rendszer kidolgozása – minőségbiztosítás” volt, amit a csoport tényleges tevékenysége jelentősen meghaladt. A munkacsoport a projekt hét hónapos intervallumára kapott megbízást, de ténylegesen a projekt indításától a projekt befejezéséig igyekezett segíteni a projektmenedzsment munkáját. A munkacsoport által elvégzett minőségfejlesztési, minőségirányítási tevékenységek: Gyakorlatilag már a projekt megkezdése előtt elkészült - a minőségfejlesztési munkacsoport tevékenységének részeként - a „Projektirányítási kézikönyv” munkapéldánya, a „Projekt minőségmenedzsment-koncepció” munkapéldánya és a „Projekt megvalósítási, végrehajtási terv” munkapéldánya. Mindhárom dokumentum első verziója már a projekt megkezdése előtt (2010. augusztus hónapban) eljutott a projektvezetéshez megvitatásra és elfogadásra. A dokumentumok a projektmenedzsment, a projekt jogi tanácsadója javaslatai alapján javított, átdolgozott változatban kerültek elfogadásra. Mindhárom elkészített dokumentum a projektmenedzsment tervező, szervező és irányító munkáját volt hivatott segíteni, leírva, szabályozva, dokumentálva a projekt főbb folyamatait, a projektben dolgozók feladatait, tevékenységét, a jogok és felelősségek hálózatát, kapcsolatrendszereit. A munkacsoport második fő feladata, tevékenysége az volt, hogy a „Képzők Képzője” és a „Rendhagyó társadalompolitika kurzus” 62

A Szociális Munka és Szociálpolitikai intézet I. évfolyamos levelező hallgatói

előadásait, foglakozásait megelőzően megtervezte, összeállította és elkészítette az elvárás, elégedettség mérésére alkalmas kérdőívet, melyek a képzések, műhelytalálkozók foglakozásain kerültek kitöltésre: • Elvárás kérdőív „Képzők Képzője” első foglalkozására, ill. az újbelépők számára, • Elégedettség kérdőív „Képzők Képzője” valamennyi foglalkozására, • Elvárás kérdőív „Rendhagyó társadalompolitika kurzus szakmai műhely” első foglalkozására, ill. az újbelépők számára, • Elégedettség kérdőív „Rendhagyó társadalompolitikai kurzus szakmai műhely” valamennyi foglakozására, • „Rendhagyó társadalompolitikai kurzus szakmai műhely” együttműködési kérdőív az újbelépők számára. Az elvárások felmérését az első foglakozásokon végeztük el, a továbbiakban már csak a képzésbe újonnan belépőket kérdeztük le. Az elégedettségi kérdőívet minden egyes alkalommal minden résztvevővel kitöltettük. A kérdőívek adatainak feldolgozásánál, elemzésénél – a kapott 63

adatok szemléletes bemutatása mellett – összehasonlító elemzéseket is végeztünk. Minden alkalommal összehasonlítottuk az elégedettségi mutatókat az elvárások mutatóival, ill. az adott foglakozások elégedettség mutatószámait az előző (és/vagy az első) foglakozáson mért elégedettségi eredményekkel. Összességében 10 alkalommal – alkalmanként 10-26 db kérdőívet feldolgozva – 190 db kérdőív adatait dolgoztuk fel, elemeztük és készítettünk az elemzésekből alkalmanként 5-7 oldalas feljegyzést, kiértékelést (tanulmányt) a projekt vezetése számára. A munkacsoport harmadik fő feladata – a pályázatban ténylegesen megfogalmazott feladatként – a kidolgozott képzési anyagok minőségének fejlesztése, kompetenciaelvű mérési értékelési rendszerének elkészítése volt. Ennél a feladatnál felmerült némi inkoherencia a pályázat készítésekor, megírásakor a minőségfejlesztési munkacsoport és a tananyagfejlesztő modulok munkacsoportjainak időbeosztásának tervezésében, ütemezésében, ami megnehezítette a minőségfejlesztő munkacsoport és a tananyagfejlesztő teamek harmonikus együttműködését. Gyakorlatilag arra volt alkalmunk, módunk és lehetőségünk, hogy kidolgozzuk egy olyan kompetencia elvű mérési, értékelési rendszer vázlatát, felépítését, egy lehetséges modelljét, mely a partneri elvárásokra alapozott, minőségelvű tananyag-kidolgozást, tananyagfejlesztést és tananyag bevezetést teszi lehetővé. A kidolgozott modell garanciája lehet annak, hogy a képzési anyagok kidolgozásának folyamata során a minőségügyi, minőségfejlesztési követelmények teljesüljenek.

64

7. Disszemináció Projekttervünk részletes elgondolást tartalmaz a nyilvánosság és a disszemináció biztosítására. A minőségbiztosítási rendszerünk szigorú kontrollja a biztosíték a betartásra. Minden rendezvényünk nyilvános volt, mivel a pályázathoz készült szükségletfelmérés kimutatta, hogy a megyében hiányoznak a szakmai továbbképzések és programok. Ezért programjainkat igyekeztünk minden kommunikációs csatornán terjeszteni, reklámozni. Elmondható, hogy még a szakmai belső képzésnek számító Képzők Képzője programelemet is hozzáférhetővé tettük az érdeklődők számára. Igyekeztük úgy szervezni az eseményeket, hogy egy napra essen előadás és szakmai műhely, így a résztvevők könnyebben vállalkoztak akár a megye távolabbi pontjáról is a részvételre. A Képzők Képzője programelem minden előadója hozzájárult az előadás diáinak közzétételéhez, melyeket a projekt kezdetétől működő honlapunkon bárki megtekinthet. Az eseményekről szakmai beszámolók, ajánlások, összefoglalók készültek, ezek szintén olvashatók a PTE IGYK honlapján elhelyezett hivatalos projektoldalon. A Szociális Munka Napja alkalmából 2011. november 10-én rendezett Intézeti Szakmai Nap keretében került sor a „Rendhagyó társadalompolitika kurzus” 7. szakmai műhelyére, melynek keretében az elkészült tananyagokat mutatták be a szerkesztők és a szerzők. Dr. Jász Krisztina PhD főiskolai docens a Szociális munka a fenntartható fejlődésért, e-book-ként is hozzáférhető tanulmánykötetet, dr. Nagy Janka Teodóra PhD főiskolai tanár és Farkasné Jakab Eszter tanársegéd pedig A rehabilitáció komplex szemlélete kiadványt ismertette. A tananyagok egyben a szociális képzés Szociális munka a fenntartható fejlődésért, valamint A komplex rehabilitáció komplex moduljainak jegyzetét is jelentik, melyeket azonnal kézbe vehettek a hallgatók. Az Intézetünk 2011 szeptemberében részt vett a Magyarországi Szociális Szakemberek Képzéséért Egyesület által szervezett konferencián, ahol a TÁMOP 5.4.4. C pályázat nyertesei kaptak bemutatkozási lehetőséget. Ezen a konferen65

A Komplex rehabilitációs kerekasztal ülésén

cián még csak a projekt céljairól és részeredményekről tudtunk beszámolni, hiányoztak az elkészült tanulmányok, valamint az a PR-film, ami az egész projektfolyamatot dokumentálja. A PR-film készítésében jelentős szerepet vállaltak a karunk kommunikáció szakos hallgatói, akik minden projekteseményt megörökítettek és számtalan háttéranyagot készítettek a közreműködőkkel. A projektösszefoglaló kiadványunk, valamint a zárókonferencia mind-mind az elkészült produktumok bemutatását és terjesztését szolgálja. A Támogatási Szerződésnek megfelelően Intézetünk is vállalta a projektben kidolgozott tananyagok ingyenes közzétételét a www.tankonyvtar.hu web-oldalon.

66

8. Projektünk számokban A projekt megvalósításán Intézetünk 14 munkatársa, továbbá a Karunk 11 dolgozója, oktatója, valamint 12 fő külső szakember dolgozott. A projekt 18 hónapig tartott és 43.587.804 forint támogatásból valósult meg. • A projekt megvalósításába bevont együttműködő partnerek száma és a velük való együttműködés – Dél-Dunántúli Regionális Munkaügyi Központ (DDRMK), Tolna Megyei Önkormányzat Szent László Szakképző Iskolája és Kollégiuma (TISZK) (2 db) A tananyagok kidolgozásába bevont közreműködő intézmények száma (DDRMK, TISZK, szociális, egészségügyi, oktatási, közművelődési intézmények, munkaügyi, közigazgatási szervek, önkormányzatok, kistérségi társulások, civil szervezetek (8 db) • Képzők képzője előadássorozat (7 db előadás) • A megvalósítást segítő szakmai műhelyek száma (25 db) • A „Rendhagyó társadalompolitika kurzus” – Szakmai műhely akkreditált 15 kreditpontos szakmai képzés (2 db) • A „Rendhagyó társadalompolitika kurzus” – Szakmai műhely akkreditált 15 kreditpontos szakmai képzést teljesítők száma (32 fő) • A projekt eredményességét mérhetővé tevő minőségbiztosítási eljárásrend kidolgozása (1db) • A tananyag kidolgozását végző munkacsoportok interprofesszionális működési rendjének kidolgozása a minőségbiztosítás és a hosszú távú partnerség kritériuma szerint (3 db) • Az elkészült képzési tervek, tananyagok akkreditációja (4 db) • Az elkészült képzési tervek véleményeztetése (3 db), • Az elkészült tananyagok lektorálása (23 db) • A képzésekhez igazodó értékelési és mérési rendszer kidolgozása (2 db) • A nyilvánosságot biztosító honlap létrehozása és folyamatos bővítése (1 db) 67

Rendhagyó társadalompolitika kurzus szakmai műhely- Kerekasztal beszélgetés a Nemzeti Szociálpolitikai Koncepcióról Papp Győző igazgató, Szekszárd Megyei Jogú Város Humánszolgáltató Központ; Kálóczi Andrea intézményvezető, Szent Erzsébet Caritas Alapítvány RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat; Sziklai István szociálpolitikus, a Nemzeti Szociálpolitikai Koncepció társszerzője; Mester Dániel szociálpolitikus, a Nemzeti Szociálpolitikai Koncepció társszerzője; dr. Adamik Mária egyetemi docens, PTE IGYK SZMSZI

• A projekt-szemléletű oktatásmódszertan kidolgozása a programban résztvevő hallgatókkal (1 db) • Tananyagok digitalizálása és a honlapon való megjelentetése (23 db) • A Zárókonferencia keretében az új képzési anyagok és a jó gyakorlatok nyilvános bemutatása, megvitatása, és szakmai véleményeztetése. (1 db) • Elkészült a képzésfejlesztők képzésének, valamint a „Rendhagyó társadalompolitika szemináriumok” tematikája. (2 db) • Új interprofesszionális szociális képzés a képzési kínálatban (1 db) (Térségi szakértő szakirányú továbbképzés – 5 modul 3 ív tananyag) 68

A Szociális Munka és Szociálpolitikai intézet II. évfolyamos levelező hallgatói

• Új oktatásmódszertan modellezése és módszertani kézikönyv elkészítése 1 db (Projektszemléletű gyakorlati képzés) • Új speciális (komplex) modulok a szociális munkás BA tantervben 2 db (Komplex rehabilitáció – 1 modul x 4 ív tananyag), (Szociális munka a fenntartható fejlődésért – 1 modul x 4ív tananyag), • Új szociális szakmai továbbképzés – (1 db) (Csoportvezetési tréning – képzési terv, tematika) • Képzésfejlesztők képzése, szervezése, lebonyolítása, a potenciális érintett szereplők meghívása, előzetes felkeresése, bevonása. (7 fő oktató- szakértő, 30 fő oktató-hallgató, 24 fő szociális munkás és kommunikáció szakos főiskolai hallgató) • A projektelemek megvalósulását dokumentáló, valamint azt igazoló dokumentumok intézeti honlapon történő megjelenítése és a hozzáférés biztosítása. (1 db) • A projekt megvalósításának folyamatát bemutató PR film (1db) készítése és közzététele a honlapon. • A „Képzők Képzője” program filmfelvétele alkalmanként (12 db) • „Rendhagyó társadalompolitikai szeminárium” filmfelvétele alkalmanként (13 db) 69

A Szociális Munka és Szociálpolitikai intézet III. évfolyamos levelező hallgatói

70

Rólunk írták Megjelent a Tolnai Népújság 2011. január 22. számában

71