Gyurcsány Ferenc miniszterelnök parlamenti beszéde Dátum: 2007. február 20. Szó szerinti leirat Levezet
elnök: Megadom a szót Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak.
Gyurcsány Ferenc: Köszönöm a szót Elnök úr. Tisztelt Országgy lés! Tisztelt hölgyeim és uraim! A nemzet kultúrája, nyelve, történelme gyermekeiben él tovább. Így aztán helyénvaló és azon túl, hogy okos és bölcs dolog, tegyük hozzá: magasztos cselekvés, hogyha eszmét cserélünk arról, hogy a nemzet miként képes belátó és okos politikával biztosítani hosszú távú fennmaradását, garantálni gyermekeinek jöv jét. Épp azért, mert megindító és hazafias kérdésr l beszélünk, egyik oldalról ott van a veszély, hogy általános, nagy politikai értékek özönében utat tévesztünk, másik oldalról meg természetesen ott van a másik veszély, hogy a hideg racionalitás kopogó mondatai között elvétjük az egész kérdéskör lelki, morális, kulturális nemzeti hátterének érzékeny bemutatását. Mindezzel együtt e veszélyek figyelembe vételével is magunk számára irányadónak inkább azt gondolom, hogy próbáljunk annyira racionálisnak lenni az adott kérdéskör vizsgálatánál, amennyire csak lehetséges. Éppen azért, mert azt hiszem, hogy abban nincsen nagy különbség a politikai felek között, hogy egyaránt szükségesnek és fontosnak tartják olyan társadalompolitikának, olyan közkultúrának a kialakítását és meger sítését, amelyben pozitív, személyes, családi és nemzeti magatartás a jöv felé és a gyermekeink sorsa felé való fordulás. Ezt túlhangsúlyozni vagy hangsúlyozni talán nem szükséges. Az okokat megérteni, hogy hogy is alakul a legfiatalabb nemzedékek sorsa, hogyan alakul a családok döntése a gyermekvállalás során, az viszont már sokkal összetettebb. Adatokat, összefüggéseket próbálok bemutatni nagyjából 20 percben. Adatokat és összefüggéseket, arra kérve a vitatkozó feleket, hogy ha, és amennyiben lehetséges, k maguk is az adatokra adatokkal válaszoljanak, a tényekre tényekkel reagáljanak. Ha vitatkozunk, akkor maradjunk az adatszer ség keretei között. Nagyjából 50 évre visszamen leg tekintettük át Magyarország és Európa népesedési helyzetét. Elöljáróban talán érdemes azt leszögezni, hogy ahhoz, hogy egy nemzet legalább arra képes legyen, hogy fenntartsa az önreprodukciót, azaz hogy hosszú távon meg rizze a népesség önmagát a maga erejében, nagyjából az kell – ilyen statisztikai számot mondva – hogy átlagosan egy családban 2,1 gyermek legyen. Azaz mondjuk azt, hogy mindenütt legyen 2 gyermek nagy átlagban, és minden ötödik, tizedik családban pedig legalább 3. Ezt a célt 1960-ig visszamen leg
az európai átlag nem éri el, nem éri el a magyar átlag sem. S t, azt látjuk, hogy 1960 óta folyamatosan Európában is, az Európai Unió országainak átlagában és Magyarországon az ún. teljes termékenységi ráta – err l szólt az el bbi 2,1-es szám – folyamatosan csökken. Magyarországon ez egyetlen egy periódusban változik meg, akkor, amikor az ’50-es évek ún. Ratkó-korszakának gyermekei hát abba az életkorba kerültek, hogy nekik maguknak is lettek gyermekeik. Ez a csökken tendencia, azaz hogy egyre kevesebb gyermekek születtek a családokban, ez a csökken tendencia egy pár évvel ezel tt megállt Európában is és Magyarországon is. Európában nagyjából az mondható, hogy a ’90-es évek legeslegvégén állt meg ez a csökken tendencia, Magyarországon pedig az utolsó 3-4 évben. Az okok rendkívüli módon összetettek. Két-három ilyen tényez t fogok felsorolni. Az egyik, amely egyaránt jellemz Magyarországra és Európára, hogy a n k els , az amely, a n k els gyermek… Újrakezdem. Az els tényez talán az, hogy egyre kés bben, egyre kés bbi életkorban vállalnak a n k gyermeket. Nagyjából 3-4 évvel kés bb ma, mint akár csak 20-25 évvel ezel tt. Az adatok kb. úgy néznek ki, hogy Magyarországon az 1980-as években a n k nagyjából 22-23 éves korukban vállalták az els gyermek megszülését. Ma ez már a 26-27 év környékén van. Ez a szám egyébként nem tér el jelent sen az európai átlagtól, inkább még mindig egy picikét alacsonyabb, mint az európai uniós átlag. Ami a második tényez , és ebben már nagyon sok az elmúlt 10-20 év változó társadalmi kultúrájának jegyeit magán visel következmény is van, hogy nagyon gyorsan, szinte robbanásszer en n tt a házasságon kívül született gyermekeknek az aránya Magyarországon is, és az Európai Unióban egyaránt. Itt sokkal rövidebb id szak alatt, az utolsó 10 évben van radikális változás. 1994-ben, a ’90-es évek közepén 100 gyermekb l nagyjából 20 született házasságon kívül, nagyon sok esetben élettársi, s t tartós élettársi kapcsolatban minden ötödik gyermek. Mára már 100-ból 35 gyermek, minden harmadik. Ha azt gondolnák, hogy ez Magyarországra jellemz , Magyarországon a hagyományos családi értékek felbomlásából eredeztethet folyamat, akkor muszáj hozzátennem egy-két adatot. Bizony, ez az európai átlagnak a középmez nye ez a 35-ös szám. Svédországban ez ma már 55, Dániában 47. Kétségtelen, Spanyolországban kevesebb, csak 27, és általában az igaz, hogy a mediterrán országokban: Ciprus, Görögország, Olaszországban a legalacsonyabbak ezek az értékek. Van két, mondjuk úgy, hogy ennél, ezzel összefügg , meglehet sen bonyolult jelenség. Az egyikben nincsen változás az elmúlt 15-20 évben, a másikban viszont van. Nagyjából azt látjuk, hogy azokban az országokban magasabb a gyermekvállalási hajlandóság, ahol egyébként magasabb a házasságon kívül született gyermekeknek az aránya. Ez egy hihetetlen er vel és hihetetlen ellentmondásossággal a szemünk elé kerül kérdés. mert egyik oldalról természetesen ott van bennünk az a vágy, hogy a gyermekek számára stabil családi
viszonyokat teremtsünk, és hozzuk azért magunkból, a legtöbbünk legalább is hozza magával azt a meggy z d é st, hogy bizony a család a maga stabilitásával, a hagyományos család, hogyha úgy tetszik. Azaz hogy létrejön a házassággal meger sített családi kapcsolat, az egy stabilabb családi viszonyt jelent, mégis az Európai Unió összes országának népesedési folyamatait elemz különböz statisztikai elemzések azt mutatják, hogy bizony, itt kimutatható kapcsolat van aközött, hogy ahol megenged bb a közkultúra, ahol elfogadottabb, hogy különböz típusú családmodellek között önként választhatnak a polgárok, ott a gyermekvállalási kedv magasabb lett. Ez egyébként nyilvánvalóan a nemzetért való bölcs és felel s aggódás, és bizonyos fajta konzervatív gondolkodásnak legalább is els ránézésre a konfliktusát mutatja. Mikor szolgáljuk jól a nemzet érdekét? Akkor, ha tudomásul vesszük és elfogadjuk, hogy az önkéntes szándék alapján megformált családmodell az jobban segíti a gyermekvállalást, vagy ha azt mondjuk, hogy szinte bármilyen áron ragaszkodjunk és er sítsük meg a hagyományos családmodellt, de tudomásul vesszük, hogy ennek bizonyos összefüggések alapján az is az egyik következménye, hogy csökkeni fog vagy csökkenhet a gyermekeknek a száma. A másik összefüggés, amelyben viszont változás van az elmúlt 20-25 évben. A ’80as években még azt láttuk, hogy ott magasabb a gyermekvállalási kedv, ahol alacsonyabb a n k foglalkoztatottsága. Minél alacsonyabb volt a n k foglalkoztatottsága, minél inkább otthon maradtak, annál nagyobb volt a gyermekvállalási kedv. Ez volt jellemz a ’80-as évekre. Mára megfordult ez a tendencia. Ma meg éppen azt látjuk, hogy ott, ahol a n k el bb visszamennek dolgozni, ott, ahol a n k gyorsabban visszakapcsolódnak a munkavégzés világába, ott bizony több gyermeket vállalnak. Ha úgy tetszik a hagyományos n i és férfi szerepek közötti különbség ahol csökkent, ott nagyobb a vonzódás arra, hogy persze a változó férfiszerepekkel együtt is a család életébe új módon bekapcsolódó férfiszerepekkel együtt nagyobb a gyermekvállalási kedv. Ha az ember azt elemzi, hogy van-e komoly összefüggés a különböz családtámogatási, pénzbeni támogatási módok és a gyermekvállalási kedv között, meglehet sen elkedvetlenít képet lát. Ez – hogy mondjam – legalább is visszafogottá teheti azokat a politikusokat, akik úgy gondolják, hogy bizony, bizony olyan módon lehet befolyásolni egy országban a gyermekvállalási kedvet, hogy különböz pénzbeli támogatásokkal serkentjük a gyermekvállalást, és csökkentjük a gyermekvállalás nehézségeit. Általában inkább azt mutatják ki az ezzel foglalkozó szakemberek, hogyha új kormányzati politikai intézkedések vannak, amelyek mondjuk a támogatások fokozásával növelik a gyermekvállalási kedvet, ezek csak arra jók, hogy el rehozzák az egyébként és tervbe vett gyermekvárást, el rehozzák a gyermekek elvállalását. De összességében nem befolyásolják a demográfiai folyamatokat. Miután, mint oly minden, vagy oly sok minden, ez is Magyarországon politikai
kérdéssé vált, hadd álljak meg itt egy pillanatra. Emlékszem, hogy jó pár évvel ezel tt 2000-2001-ben bizony szinte gy zelmi jelentésként megfogalmazott tájékoztatót hallhattunk arról, hogy na, végre, egy újrafogalmazott családpolitika és családtámogatás eredményeként 2000-ben vagy 2001-ben növekedett a születésszám. Mindjárt ellen rizni fogom, hogy melyik volt a két év közül. Aztán kiderült, hogy a következ évben már csökkent, aztán még egyszer csökkent. Ezért én távol tartanám magamat ett l a nagyon optimista jelentést l. Inkább csak rendkívül tárgyszer en és visszafogottan fogalmazom azt meg, hogy visszatekintve az elmúlt év adatait, nagyjából azt lehet látni – igen, megtaláltam – hogy a gyermekszám, a születések számának a ’90-es évek közepét l folyamatosan tapasztalható csökkenése az 2004-re megállt. És most van nagyjából a harmadik évünk egymás után, amikor enyhén, évi pár ezer f vel – de hát ugye ez pár százalék, mert itt 94-95 ezres születési számról beszélünk – folyamatosan növekszik a születéseknek a száma. Az els év tehát, amikor már tendenciájában nem csökkent a születések száma, az 2004, amikor 2003-hoz képest csökkent. Az idén már 2006-ról csak az els 11 hónap végleges adatai állnak rendelkezésünkre, de 2006-ra is az lesz igaz, hogy jó 2-2,5 ezer gyermekkel több született, mint az azt megel z évben. Újra meg fogjuk közelíteni ezt a százezres számot. De még egyszer mondom, miel tt még most a kormányoldal ünnepelné a 2003-2004 környékén megváltozott családpolitikának az eredményeit, hogy itt érdemes óvatosan fogalmazni. Érdemes elkerülni azt a hibát, ami a politikusokra oly sokszor jellemz volt ebben az ügyben, hogy úgy gondolják, hogy családpolitikai intézkedések máról holnapra hirtelen megváltoztatják a demográfiai tendenciákat és a trendeket. Ebben indokolt a visszafogottság és a bölcsesség. Már csak azért is, mert visszatérve az európai tendenciákhoz, mi az, amit meg lehet állapítani? A relatívan sikeres országok Európában, ahol viszonylag magas a születésszám, bár ezen országokban sem sikerül biztosítani a népességfogyás megállítását önmagában a magas születések által. Sokkal inkább a bevándorlás az, ami biztosítja ezekben az országokban is. Szóval sikeres országok azok dönt en Franciaország, Skandinávia és Hollandia. Az inkább kudarcosaknak a dél-európai mediterrán országokat tekintjük. Ha átnézzük, hogy mit tekintenek – nem mi, politikusok, hanem az ezzel foglalkozó kutatók – a siker okának, akkor három-négy tényez t látunk itt. Amiket sorolni fogok, azok az OSCD, az Európai Unió és a Világbank jelentéseib l származó tapasztalatok. Általában ott magasabb a gyermekvállalási kedv, ahol magas szint és rugalmas a n i foglalkoztatottság. Ha úgy tetszik, ahol nem az a társadalmi közkultúra, hogy a n maradjon a fakanálnál. Kett . Általában ott, ahol kiterjedt és er s a n i egyenjogúságot véd intézményrendszer és jogrendszer. Általában ott, ahol a magánéleti magatartásformákkal szembeni állami és vallási semlegesség figyelhet meg. Azaz nem gondolja úgy senki, a politikai közéleti elitben, hogy neki meg kell mondani, hogy hogyan kell éljél a magánéletedben, hanem nagy a választás szabadsága. És ez a választás szabadsága lesz az, amely megteremti a
nagyobb kedvet a gyermekek vállalásához. Azokban az országokban a magasabb a gyermekvállalási kedv, ahol függ helyzet családtagok gondozásában való maga és intenzív az állami közösségi részvétel. Azaz nem hagyják a családot magára, hogy oldjad meg a te gondodat, hanem nagyon er s intézményi, szociális támogatási rendszer m ködik. És mondanom sem kell, hogy nagyjából ennek az ellentéte ott, ahol kudarcokat látunk. Az elmúlt napokban hozták nyilvánosságra az UNICEF jelentését – itt van a kezemben – arról, hogy milyen is a gyermekek jóléti helyzete. Egyik oldalról persze azt mondhatnánk, hogy legyünk arra büszkék, hogy a jelentés úgy fogalmaz, hogy a 21 gazdag országot hasonlították össze, és mi benne vagyunk ebben a 21 gazdag országban, és nincsen benne például egyik-másik szomszédos ország. De azt is aztán a másik megjegyzésem, miel tt majd itt össze fogunk veszni a patkóban, hogy 2000. január 1-t l 2003. decemberig tartó négy évet vizsgálja a jelentés, és például anyagi jólét tekintetében ebben az els évek hangsúlyosak a jelentésben. A másik oldalról, hogy a jelentés rendkívüli módon összetett, de felhívja arra a figyelmünket, hogy a gyermekek jóléte az sok tekintetben elválik a közvetlen anyagi jólétt l. Hát érdemes csak a legvégs listát megnézni. Az anyagi tehet ség alapján egyébként jó helyezés Nagy-Britannia és Egyesült Államok ennek a rangsornak a legvégén szerepel. A másik oldalról, hát ha nem is boldogság, de némi megnyugvás, hogy az a szubjektív érzés, amit a gyerekek magukról kiállítanak bizonyítványt, hogy hogy is érzik magukat, e tekintetben Magyarország a leggazdagabb országok között a 13. a vizsgált országok között. Azaz gyermekeink dönt en a saját helyzetükr l egy rendkívül kiegyensúlyozott, és inkább pozitív képet mutatnak. Na, most persze, hogyha már az ellenzéki képvisel k voltak olyan kedvesek, hogy ebben a kérdésben vitát kezdeményeztek, akkor szerintem önérzetesen és büszkén mondjunk el egy pár dolgot. Olyan dolgokat, amelyek éppen ezen jelentés elkészítésével egy id ben, illetve a jelentés id tartamához köt d e n 2002-2003-at követ en az el z szocialista-liberális kormány tevékenységéhez köt dik, és mondjunk összesen 3-4 mondatot arról, hogy mit tervezünk. Ugye csak azért, hogy ne felejtsük el, mindenki emlékszik arra, hogy az elmúlt négy évben milyen átfogóan újítottuk meg a családtámogatás rendszerét éppen abból az elvb l kiindulva, hogy oda adjunk többet, ahol nagyobb a szükség. Ezt az átalakítást sikeresnek és helyesnek látjuk. Kimutatások sokasága bizonyítja azt, hogy a korábban perverznek tekintett szociálpolitika és újraelosztás ma szolidárisabb, mint abban az id szakban volt, amelyet ez fölváltott. Kett . Ebben az id szakban jelent meg a gyes melletti foglalkoztathatóságnak a kérdése, és jól látjuk ezekb l a tendenciákból: ott magasabb a gyermekvállalási kedv, ahol nagyobb a szabadság, hogy az ember mikor dolgozik és mikor nem. Ugye emlékeznek erre a vitára? Szocialisták és liberálisok kormánya megértette ezt az összefüggést és azt mondta, hogy lehessen dolgozni, hogyha akar, ne tiltsuk a
munkavégzést. A jelentések azt mutatják, hogy ebben az ügyben nekünk volt akkortájt igazunk. Most lép életbe az ún. Start plusz programnak éppen az a része, amely a gyesr l, gyedr l visszatért édesanyák újra munkába állását segíti. Most július 1-t l lesz csak hatályos ez a szabály. Sokat vitatkoztunk a Fészekrakó programról. Jó, alig több, mint másfél év alatt, a tavalyi év végéig 22 ezer fiatal család vette igénybe a Fészekrakó programot, összesen 121 milliárd forint állami garanciával vállalt hitelt kapott. Itt mondom el, hogy a félszocpol támogatást – ugye tudják, amit használt lakás vásárlásához adunk, amelyet ugyancsak mi vezettünk be – az 28 ezer fiatal családnak adott összesen 32 milliárd forintot az elmúlt másfél évben. Ennek az id szaknak az eredménye a babakötvény, amelynek most már lassan majd levonhatjuk az els tapasztalatait. Van egyébként rajta mit igazítani, természetesen. De hát azok, akik párezer forintért is id nként azt gondolom, hogy jogosan emelnek szót, nem kell, hogy kézlegyintéssel elintézzék, hogy valamennyi születend gyermeknek 40 ezer forinttal indul el az élete. Hogy a tapasztalatok azt mutatják, hogy a szül knek csak egy kisebbsége lesz az, aki ezt a pénzt elviszi befektetési számlára, ez azt mutatja, hogy lesz majd mit igazítanunk ezen a programon. Azt gondolom, hogy helyesen tettük, amikor kinyitottuk az ingyenes tankönyvhöz, vagy az ingyenes étkezéshez való jutásnak a lehet ségét. Rövidtávon ezek nagyon fontos beavatkozások voltak. Azt gondolom, hogy szocialisták és liberálisok egyaránt büszkék lehetnek erre. Na, de nem vagyunk a dolognak a végén. Van még egy sor feladat el ttünk. Három dolgot említenék akkor, ami a jöv re vonatkozik. Az els : ismerik a képvisel k, hogy Ferge Zsuzsa professzor asszony vezetésével a gyermekszegénység elleni nemzeti stratégia elkészítése 2005 végén, 2006 elején elkezd dött. Ennek a munkának az eredménye, hogy éppen holnap kerül a kormány asztalára az a program, amelynek az egyik eleme az lesz, hogy ide fogunk jönni az Országgy léshez és egy országgy lési határozatot alkotva, hogy alkotunk egy hosszú távú gyermekszegénység elleni nemzeti programot, amelyben a gyermekszegénységet meghatározó valamennyi tényez t a képzést l a lakásig, a közlekedést l sok mindenig együtt fogunk kezelni. A rendszerváltás óta Magyarországon ilyen átfogó nemzeti gyermekszegénység ellenes program nem volt. Azt gondolom, hogy lesz id nk majd megvitatni ennek a részleteit. Második. Egy héttel ezel tt itt a Parlamentben is szóltam arról, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Program részeként egy átfogó program indul Gyermekesély címmel zászlóshajó program indul arra, hogy a legnehezebb helyzetben lév , egyébként valóban több százezerre tehet gyermekeknek az életén hogyan lehet átfogó, dönt en a kisgyermekkor korai szakaszára koncentráló intézkedés-sorozattal segíteni. Lehet sége lesz ellenzéknek, kormánypárti képvisel knek egyaránt, hogy ennek a programnak a kimunkálásában, amely a képzés korszer sítését, a gyermek- és szociális intézmények korszer sítését, a Korai kezdet nev átfogó program bevezetését és sok mindent tartalmazza, hogy
ebben elmondhassák a véleményüket. Általában is azt gondolom, nagyon sok kutatásból kiindulva, hogyha a gyermekszegénység ellen akarunk küzdeni, akkor a gyermekek jólétéért akarunk küzdeni, akkor persze sokat kell tenni azért, hogy a szül knek, a családnak a jólétéért tegyünk. Azaz, ha az oktatásba, a képzésbe, a foglalkoztathatóságba fektetünk be, hogyha több segítséget kapnak azok a családok, amelyek a társadalom peremére szorultak, ha javítjuk annak a feltételeit, hogy a szegénység láncát megszakítsuk, akkor ezzel közvetlen módon teszünk a gyermekszegénység ellen, és közvetlenül teszünk azért, hogy növekedjen a gyermekvállalási kedv. Azt kérem a parlamentt l, azt kérem a képvisel kt l , hogy a szóban forgó kérdésben, ha lehet, akkor a közös nemzeti felel sség, a jöv ért viselt felel sség bázisán, de alapvet en mégis csak racionális, tényszer vitát folytassunk. Ez segít az országnak, és természetesen ez segít a jöv nemzedékének. Köszönöm szépen.
