A SZT. FERENCESEK ELPUSZTULT VÁRPALOTAI RENDHÁZÁNAK TÖRTÉNETE

A SZT. FERENCESEK ELPUSZTULT VÁRPALOTAI RENDHÁZÁNAK TÖRTÉNETE

IRTA

FALLER JENŐ

EGYHÁZMEGYEI NYOMDA, VESZPRÉM 1936.

ous

í;.-" 'i

'■ :-í

M in t ismeretes, V árpalotán ide s tova hat évtizedes, virágzó szénbányászat fo ly ik , m ely a község ke le ti határszélétől, a széntelep csapásá­ nak m egfelelően, napjainkban m indinkább dél­ nyugatnak, Pét-felé húzódik. A bányaművelést 1923. óta a S algótarjáni Kőszénbánya R. T. érdekkörébe tartozó U nió Bányászati és Ip a ri R. T. fo ly ta tja m odern bányatechnikai fö lké szültség ge li s fe jté s i m űveleteivel 1926-ban a K ülső -m ajo r közelében m egközelítette a várpalota—székesfehérvári törvényhatósági út d é li oldalán fekvő (kétszáz éves) «Alsóvárosi»nak nevezett, r. kát. tem etőt, ille tv e nevezett országutat. A továbbiak megértéséhez m ár most röviden rá ke ll m utatnom arra, m iszerint az á tla g ­ ban 6 m. vastag, várpalotai széntelep fejtése omlasztással tö rté n ik , ami azt je le n ti, hogy az aránylag inem nagy mélységben fekvő széntelep teljes vastagságban való kiaknázása után, a ta ­ karó — vagy szakkifejezéssel élve — «fedü» rétegek leszakadnak, m iá lta l a külszín a műve­ lések helyén csaknem 1-5 m -t sülyed. E sülyedés, m iután a széntelep fejtése aránylag gyorsan 1 Ip a ri R. 1931.

T.

L. bővebben F a lle r J e n ő : Az U n ió Bányászati és v á rp a lo ta i szénbányászatának ismertetése.

halad meglehetősen egyenletes, úgy hogy tö ré ­ seket és szakadásokat csak o tt találunk, ahol a fejtéseknek o ly külszíni objektum szab határt, m ely a lól a szén a m agyar bányajog szerint ki nem aknázható s így annak épségben tartása végett úgynevezett «biztonsági p illé rt» k e ll víszszahagyni. Ily biztonsági p illé r visszahagyása v á lt szük­ ségessé a m ár m ondott országút és temető ré­ szére is, m ely p illé r szélessége a széntelepnek o tta n i mélysége s a fedü rétegeknek már a gya­ k o rla tb ó l ism ert 70— 72» között mozgó törés­ szöge alapján 30 m.-ben á lla p ítta to tt meg. A széntelep kiaknázása után a külszín természete­ sen, m in t más művelési területeken, úgy o tt is m egszállt, a visszahagyott biztonsági p illé r, m int mesterséges határ mentén azonban a fejtések kiszakadtak a külre s a 20— 30 cm. széles sza­ kadások, m in teg y 3— 4 m. mélységre engedtek be p illa n tá st a fö ld gyomrába. A m ik o r aztán e külszíni szakadások fö llé p ­ tek, a m ondott temető ke le ti szélétől szám ított 30 m. távolságban azok mentén kísebb-nagyobb mélységben egy épület megszakadt term éskőfalai le tte k láthatók, melyek nyom át eladdig m i sem jelezte s m elyekben a várpalotaiak egy «római ház» m aradványait vélték fölism erni.^ Az épület2 Az a d d ig teljesen ism eretlen épület-rom nak r ö v i­ desen hírem ent s azt a V eszprénivárm egyei Múzeum tudós ig a zg a tó ja , Laczkó Dezső is m egtekintette s a múzeum n y ilv á n ta rtá s i naplójá ba n a következőket je ­ gyezte f ö l: «A községtől Ino ta felé kilé p ő ú t m e lle tt tem ető. Ennek D K .-i sarkánál a fö ld s z in a la tt hosszú a la p fa la k, am elyek a szénbánya g y á ri épületei irá n y á ­ ban húzódnak. A te m e tő fe lő li fa lré szle t tövében egy h e lyisé g p a d ló ja 18 m^ (? ) négyzetre fo rm á lt té g lá k ­ kal kira kva.» (1 7 — X V I II . N. O. Fm . a 18. 1926. I I I . 19.)

fa la k ezután sem m aradtak nyitva, m iután a szakadások csakhamar k itö ltő d te k s a térszín lassan m egnyugodott, a p alotaiak azonban most már tudom ást szereztek az épületrő l s am ikor 1929-ben V árpalotára vetődtem , nekem is rö v i­ desen m egm utatták a «római ház» alap jait. Magam, bár ezidőben már sokat fo g la lk o z ­ tam V árpalota m ú ltjá va l, kezdetben anélkül te r­ mészetesen, hogy azt bővebben tanulm ányoztam volna. V árpalota több más ránkm aradt róm ai emléke közé soroztam a rom ot s csak újabban, am ikor V árpalota helyneveit g yű jtö tte m , s ik e rü lt m egállapítanom , hogy a róm ai háznak m ondott rom nem más, m in t a 16. században elpusztult palotai, egykor népes ferencrendi ko lostor, i l ­ letve rendház, m e ly rő l Karácsonyi János d r .; «Szt. Ferenc rendjének története M agyarországon 1711-ig» cimű m unkájában jo g g a l írta, hogy «a ko lo s to r a tö rö k ö k ellen vívo tt nagy küzdel­ mekben úgy elpusztult, hogy most nyoma sincs».s íg y érthető, hogy föltevésem helyességét a rom föltárásával igazolni akartam , m it 1935. év á p ri­ lisában s ik e rü lt is végrehajtanom , úgyhogy egy­ részt a már m ondott s nagyobbára a Veszprémi Püspöki Levéltárban ta lá lt Írásos bizonyítékok, másrészt párnapos ásatásom eredményei és le le ­ tei alapján, m ost már m inden kétséget kizárólag közölhetem, m iszerint s ik e rü lt m egtalálni a 400 év e lő tt elpusztult p a lo ta i ferencrendi ko lo sto rt, m elynek részletes feltárása természetesen még további ásatást és m unkát kiván. A kolostor, ille tv e rendház nyomára, m int mondtam már. V árpalota helyneveinek gyűjtése kapcsán jö tte m rá. Palota régebbi egyházlátoga­ tási jegyzőkönyvei ugyanis a r. kát. temető a la tti ■'* L. Karácsonyi köt. p. 210.

János

d r.

idézett

m un káját

II.

V árpalota helyszinrajza. K ere szt je lzi az elpu sztu lt szt. F e ren c-ren di k o lo s ­ to r fö ltá rt alapjainak helyét.

területrészt, hol «Pusztaklastrom alatti», hol pe­ d ig «Régi klastrom alatti» dűlő névvel je lö lik ,^ nr^ly dűlőnevek fö lté tle n ü l az e g ykori ko lo sto r emlékét őrzik. A Padányi B iró M árto n -féle 1747. évi Can. V is ita tio egyébként, am ikor a tem ető­ ben lévő g ró f Z ichy Jánosné ( I I . ) szül. T alheim b M á ria Anna á lta l 1738-ban épített kis kápolnát ism erteti, világosan m egírja, hogy onnét délfelé (helyesen kelet fe lé) lá tn i a rom okat, m elyekről azt m ondják, hogy azok az e g yko ri ferencrendi ko lo sto r omladékai.5 E följegyzések ilym ódon egész határozottsággal megszabták a ko lo s to r helyét s m ost mar csak az ásatásoknak k e lle tt igazoln i föltevésem helyességét. És valóban né­ hány kapavágás tisztázta, hogy az épületalapok, m in t m ondtam már, kétségtelenül az elpusztult ferencrendi ko lo sto r alapjai. M ie lő tt azonban ása­ tásom eredm ényéről szólnék, röviden összefog­ lalom a ko lo s to r hézagosan ránkm aradt tö rté ­ netét : M in t tu d ju k . Palota várát Ú jla k i M ik ló s vajda, a szegény ferencrendi barátok bőkezű p á rtfo g ó ja építtette 1440. és 1445. között s hozta magával ugyanez időben az első ference­ seket Palotára, kiknek részére a vá rtó l kb. 1 km. távolságban keletre a Fehérvár-felé vezető út d éli oldalán sűrű lom berdő közepette, a vár építésével egyidejű leg , pompás ko lo s to rt, ille tv e rendházat építtetett.® H o g y a k o lo s to r a várral egyidőben 4 L. Veszprém i Püspöki Ív tá r: V is ita tio Canonica D is tr. W e sp rim . 1747, p. « . . . sub C laustra , v u lg o C la stro m alatt», v a la m in t v. ö. még Can. V is ita tio per Josephum Bajzath. 29. A p r. 1779. 5 L. Veszprém i Püspöki Ív tá r; V is ita tio Cononica D is tr. W e sp rim . 1747. «E x plaga A u s tra li v is itu r a n tiq u i C la u s tri rudera, quod Sacri O rd in is D . F rancisci fuisse d ic itu r.» ® L. Karácsonyi János d r. idézett m u n ká já t II. köt. p. 210,

é p ü lt s hogy a két épület egy mester munkája, azt a ko lo sto r alapjai azonnal e lá ru ljá k , me­ lyek egy ugyanolyan tám pilléres épület rajzát m utatják, m in t am ilyen a vár. Ezt bizonyít>já k egyébként az olta tla n mésszel k ö tö tt, hatal­ mas, term éskőfalak, valam int a bántai hom okkő­ b ő l fa ra g o tt ajtóm aradványok, m elyekről továb­ biakban még részletesen szólok s most csupán annak bizonyítására em lítem , hogy ezzel is iga­ zoljam , m iszerint a ko lo s to r a várral egyidős. Csak így lehetséges, hogy 1456. május 16-án, pünkösd vasárnapján, tehát a lig tíz évvel a ko­ lo s to r építése után, it t jönnek össze a m agyarországi ferencesek választó közgyűlésre, m ivel a rend ré g i helytartójának, Bölcsényi M ih á ly ­ nak előljá ró ság i ideje le te lt. A közgyűlésnek a pa lota i rendházban való megtartásához minden bizonnyal hozzájárult még az is, hogy Ú jla k i M ik ló s vajda szívesen adott alamizsnát a köz­ gyűlés tag jain a k élelmezésére. A közgyűlés ez­ után Varsáni Istvánt (fra te r Stephanus de Varsán) választotta meg a m agyországi ferencrendiek v i­ káriusává, ki e rrő l és a szerzet ü g ye irő l a p a lo ta i rendházból keltezett (ex loco n ostro de Palotha) levelében azt írja , hogy fé l a pápai b u llá k tó l s m ih e ly t a renddel d o lg a it elvégezte, siet a k irá ly és országnagyok, valam int Kapisztrán lelé."^ M in t lá tju k , a rendház ez időben már o r­ szágszerte ism ert, ami fö lté tle n ü l Ú jla k i M ik ló s érdeme, k i a ferencrendiek részére hatalmas b ir ­ tokain m ajd m indenütt nyugodalm as, békés o tt­ hont b izto síto tt. A palotai rendházat egyébként 1470-ben a szentléleki őrséghez csatolják® s az ’ T ö r t. T á r. 1901. év. p. 2 0 4 ^ 2 0 5 . 8 L. M a g y a r Könyvszem le. IQ O l. p. 264— 265. v. ö. m ég d r. Karácsonyi János idézett m űvét. A ren d­ ház m ég 1531-ben is a szentléleki kusztódiához t a r ­ to zik. V. ö. K o llá n y i F erenc: M a g y a r ferencrendiek a X V I. század első felében, p, 29— 30.

1472-ből ránk m aradt följegyzések szerint v i­ rágzó szerzeteséletet ta lá lu n k a k o lo s to r fa la i között.9 Ez az időszak v o lt m inden bizonnyal a rendház életének legnyugodalm asabb ideje, m ely a rend legnagyobb jótevőjén ek, Ú jla k i M ik ló s ­ nak 1476-ban bekövetkezett halálával zárul. Ú jla k i M ik ló s ja va it, halálával, m in t tu d ju k, fia Lő rin c ö rö k li, ki atyja emlékéhez hiven ugyan­ csak jó lé te t bizto sít a rendháznak. 1491 január 3-án K o ro m la y M ik ló s a csatkai pálosok jótevője, a ko lo s to r szerzetesieinek négy darab két és három éves h iz o tt s m a kkolt ártányt ad.10 T u d ju k továbbá, hogy 11. U lászló oklevele szerint 1511-ben a M arianus szentferenciek pa­ lo ta i kolostorának őrizetére bizták B atthiány András családi okleveleit, 1521 márc. 2. és 21. között pedig szokásos látogatását végezvén, itt ta rtó zko d o tt a Salvatorianus ferencrendiek p ro ­ vinciálisa, Som lyay B ernardin, ki m egvizsgálta a ko lo sto r álla po tá t s ez alkalom m al Szarvaskeddi S ib rik Lászlót, négy fiá v a l s azok feleségeivel együtt Szent Ferenc érdemeinek részesévé tette.^^ N agy dicsőségére v á lt egyébként a Salvatoriánusoknak Somlay idejében, hogy T ö m ö ri Pál, későbbi kalocsai érsek s a szomorú mohácsi ütközet fővezére «megutálván a v ilá g á llha tatlanságát és hiúságát» 1520 dec. 8-án, Szerému jla ko n a rend ta g ja i sorába lépett. T ö m ö ri, m int 8 Veszprém i K ápt. H á zile vé ltá ra 1472 L ité r. 7. «Palotha 1 4 7 2 . . . re lig io n is fra trib u s O rd in is M in o ris Sancti F rancisci in Palotha.» 1“ M a g y a r Orsz. Ívtá r. D I. 19702. « . . . 1491. jan. 3. E g o N icolaus K o ro m la y . . . fra trib u s o rd in is Sancti Francisci de P alota lego q u ator porcos castratos et mactandos biennes et triennes.» 11 L. D r. Karácsonyi J. idézett m űvét H. köt. p. 210. és S ib rik Ív tá r. a N em zeti Muzeumban.

10 ismeretes szerzetesi p ró b aid e jé t a palo tai rendházban tö ltö tte s o tt is tette le a fogadalm at 1522 dec. 8-án.i2 A rendház virágzó, nyugod t n a p ja it azonban nemsokára szomorú, gyászos események v á ltjá k fö l, m elyek tulajdon képen Ú jla k i Lőrin c 1524ben bekövetkezett halálával veszik kezdetüket. Ú jla k i L ő rin c halála súlyos veszteség v o lt a ferencrendiekre országszerte, mégis a legvégzetesebben a palotai rendházat érte, hol ennek következtében rövidesen ren dkivü l szomorú ese­ m ényekkel találkozunk, m elyek két évtizeddel később, a ko lo s to r és rendház teljes pusztulásá­ hoz vezettek. Ismeretes ugyanis, hogy Ú jla k i L ő rin c 1524ben gyerm ektelenül h a lt el s töm éntelen va­ gyona feleségére, Bakács M agdolnára szállt, k i rövidesen M óré László, k irá ly i étekfogó m ester­ hez, M ó ré F ülöp pécsi püspök testvéréhez megy nőül, úgyhogy az Ú jla k i örökséggel Palota vára is M óré kezébe kerül. M óré megjelenése sok szomorúságot és gyászt hozott Palotára s az ő idejében támadta a tö rö k először a pompás várat, m ely gyávasága m ia tt el is esett. 1529-ben egyébként H a h ó ti A lb e rt a palotai guardián, k it még 1531-ben is a rendház élén 12 V. ö. T o ld y F erenc: Analecta m onum entorum H u n g á riá é h isto rica 1871. p. 295., 1. továbbá F rid ric h U rb a n : H is to ria P rovinciae H u ng . O rd . M . Salvat, p. 24 és d r. N a g y B én i: A ferences szellem és hatása hazánkban. E ger. 1901. p. 39., 1. még F ra kn ó i V ilm o s : E gyháznagyok a m agyar közé pko rból, p. 268, 279. és 284. végül d r. P o lg á r Iv á n : A h o l a mohácsi csata m a­ g y a r vezére újon c v o lt. F ejé rm eg yei N a p ló . 1935. nov. 20. 13 Is tv á n fi M ik ló s : Regni H u n g a ric i H is to ria E d itio 1685. L ib . V II. p. 71, a.

11 ta lálunk s dacára M óré zaklatásának, tűrhető viszonyok vannak a rendházban.i^ T u d ju k to ­ vábbá, hogy 1532-ben a rend provinciálisa az 1531-ben Váradon m egválasztott agg Derezslényi A lb e rt is m eglátogatja a testvéreket, miközben súlyosan megbetegszik s a palotai rendházban hunyja le szemét márc. 3-án. A ha ldokló meg­ bízásából ekko r a szentléleki őr. Veresfalvi Imre 1532 ápr. 28-ára Palotára h ivja össze a szavazó atyákat, k ik o tt a két év hátralévő részére Aszszonyfalvi Benedeket választják b i z t o s u l . De 1533-ban N agyherényi Lőrinc guardiánsága ide­ jében már véres események színhelye a rendház, m elyek közepette három nagynevű Salvatoriánust ö lte k mi^g a tö rö k fegyverek. A gyászos esemé­ nyek előzm ényei egyébként, m in t tu d ju k , a kö­ vetkezők : M in t ismeretes, az 1492 évi pozsonyi szer­ ződés m ia tt — m elyben 11. U lászló a rendek megkérdezése n élkül egyszerűen eladta az orszá­ g o t M iksának az esetre, ha fiu tó d n élkül halna el. Ú jla k i Lőrin c e lp á rto lt II. U lá szló tó l s fe g y­ veresen tö rt a k irá ly i b irto kra . U lászló eleinte magához rendelte, m ajd az engedelmesség meg­ tagadása után, 1491-ben D rá g ffy B ertalant küldte ellene, ki sorra fo g la lta Ú jla k i b irto k a it, így Palota várát is. A vár azonban csak rö v id ideig' m aradt k irá ly i kézen, m iután Ulászló, Szapolyai István országnádor közvetítésére 1494-ben meg­ bocsátott Ú jla k in a k , visszaadta összes b irto k a it 1“^ L. D r. K arácsonyi J. idézett m űvét I I. köt. p. 210. E g y liá z tö rt. E m lékek M ag yaro rsz. h itú jítá s ko­ rá b ó l. I I. köt. p. 466. « 1 5 3 1 . . . in custodia sancti spi­ ritu s . . . (g u a rd ia n u s) de P alotha, P. A lb e rtu s de Hahoth.» L. K o llá n y i Ferenc előbb idézett m űvét p. 3 3 ^ 34. és G yön gyösi K ódex. Acta c a p itu li 1533.

12 azzal a kikötéssel, hogyha Ú jla k i gyerm ektelenül halna el, javai a koronára szállnak. M ik o r aztán Ú jla k i 1524-ben valóban g ye r­ m ektelenül ha lt meg, s Palota m in t előbb m ond­ tam már, házassága révén M óré kezébe ju t, b ir ­ tokba jutása ellen többen tiltakoznak, elsősorban azonban Szapolyai János követeli magának a várat, annál is inkább, m iután a hatvani ország­ gyűlés 1526-ban m^eg is ité li neki II. Lajossal szemben, ki szintén igényt ta rt Ú jla k i örökére, arra való hivatkozással, hogy a p ártütö Ú jla k i L ő rin c 14Q4-ben csak o ly fö lté te l m e lle tt kapta vissza b irto k a it U lá szló tó l, hogy azok halála után a koronára szállnak. M óré ekközben m it sem törődve a b irto k ­ igénylőkke l, Palota b irtokában m aradt s m iután I. Ferdinándhoz sem csatlakozott, a szerencsétlen mohácsi vész zűrzavarában k i-k i csapott várából, végig rabolta és fosztogatta a vidéket, m eg­ szállta a Veszprém- és Székesfehérvár-környéki utakat s 'elszedte az arra menő nemesek és keres­ kedők pénzét és m a r h á já t.R a b lá s a it természe­ tesen ú g y Ferdinánd, m in t János k irá ly egyik se nézte jó szemmel s Szapolyai végűi is m eg­ unta M óré gazságait s részben, hogy véget ves­ sen M óré garázdálkodásának, részben és le g ­ inkább azért, hogy végre Palota b irtokába ju s ­ son, 1533. májusában kitű n ő hadvezérét és d ip ­ lom atáját, Laszki Jeromost küldte M óré ellen. L. Is tv á n fi M ik ló s idézett m űvét. L ib . X I I . p. 221. «M óré László F ehérvár, Pécs és Veszprém k ö rü l — sőt H o rvátorszá gba n is zsákm ányolt — az uta kat la tro k m ó d já ra e lá llta , a nemeseket e lfo gvá n, bilincsbe verve börtönbe veté s tő lü k kínzásokkal pénzt csika rt, a körn yéke t g yilko lá ssa l és g yu jtóg atássa l zaklatá. Is­ ten t s em bert kegyetlenkedésével m e g s é rte tt. . .» V. ö. még F a lle r Jenő: Palota ostrom a 1533-ban. Veszprém várm egye X X X V . ( L V I I I. ) évf. 48. sz.

13 Laszki Sim ontornya alól in d u lt Palotára s János k irá ly rendeletére útközben csatlakozott hozzá a tö rö k sereg, Hasszán vezetésével. Az ostrom ló sereget végül 50 cseh bányász egészí­ tette ki, akiket Ferdinánd vezényelt Palota alá a fe lv id é k i bányavárosokból a várfalak aláaknázására és fölrobbantására. Laszki ezután, m in t tu d ju k , m ih e ly t Palotára ért, rögtön megkezdte a várostrom ot, m elyet m iután M óré m egszökött a várból, rövidesen be is vett. A váron k iv ü l azonban a palotai Salvatorianus rendház is áldozatul esett a tö rö k dühé­ nek. Ásatásom alkalm ával tip ik u s 16. századbeli kis ágyúgo lyót is leltem , m ely beszédes tanúja annak, hogy Laszki csapatai a rendházat is megostrom olták, hova az akkori idő k szokásaként, m inden bizonnyal a község védtelen lakossága is bemenekült. Az ostrom részleteit nem ism er­ jü k, annyit tudunk csupán, hogy a rendház há­ rom kiváló ta g ja le lte halálát a heves összecsa­ pásban. Ezek Vásárhelyi András miséspap, Te­ mesvári P elbárt m e lle tt a 16. század e g y ik leg­ nagyobb szónoka s «Az angyaloknak nagyságos asszonya» kezdetű ének hires szerzője, valam int B iai Péter és M acsolyai András segítő testvérek.i'? Laszki csapatai az ostrom után úg y a várat, m in t a rendházat k ira b o ltá k s m integy 200.000 frt-ra becsült kinccsel távoztak P alotáról. M indez azonban nem v o lt elég, m ert a tö rö k ö k János k irá ly szemeláttára még roppant sok m agyart szá llíto tta k fo g o ly k é n t Budáról E s z é k r e . 17 L. E g y h á z tö rt. E m lékek I I. köt. p. 532. (A z évszám kiig a zíta n d ó 1533 -ra!) L. Is tv á n fi M ik ló s idézett m üvét. Lib. X Í I. p. 221. V. ö. Báró M ednyánszky A la jo s : B. M a te ria lia ad

14 Palota m«gvétele után a vár most rö vid id e ig iíirá ly i kézen maradt, János k irá ly azonban még az évben a nem sokkal előbb még F erdinánd-párti, evangélikus Podmaniczky János és Rafael testvéreknek adta, k ik Palota megvívásá­ ban 20.000 frt-a l segítették.i^ Szerepük Palota történetében sokban hasonlít M óré László szere­ péhez. Fosztogatásaikkal és rablásaikkal ö rö ­ kös rettegésben ta rto ttá k P alotát és környé­ két, így többek közt ők pusztították lel az ős­ régi zirci, ciszterci rendű k o lo s to rt s üldözték el János k irá ly halála után a ferencrendieket P alotáról. Az 1533. évi ostrom után ugyanis a ference­ sek még helyrehozták rendházukat s két évvel az ostrom után Ebrezi M átyás, ille tv e Nagyberényi Lőrin c guardiánsága a la tt 13 szerzetes la ko tt a rendházban, k ik közül 7 misés pap és 6 segítő testvér volt. Ezek közül, m in t tu d ju k Ú jla k i Ferenc kitűn ő hitszónok v o lt s állandóan Székesfehérvárra já rt p ré d iká ln i, m ig Várpa­ lotán E rdődi M ih á ly t bízták meg az ig e h ir­ detéssel. Fejérvári Demeter, Fejérvári János, Gadócsi Balázs és Bakai M ik ló s viszont gyóntatók voltak.2" 1537-ben Szentgyörgyi Ferenc, 1539-ben pe­ d ig Ú jla k i Ferenc a palotai guardián. 1542-ben azonban m ár nem választanak guardián t s am ikor 1543-ban Fehérvár elfoglalása után ú jb ó l megD escriptionem A rciu m et C a ste llo ru m H u ng áriá é Orsz. Széchényi k ö n yvtá r, ké zira t q u a rt Lat. 2338. p. 240. és P ra y G y ö rg y : E pisto la e procerum reg ni H ungáriáé 1490— 1 7 1 ], (Pozsony 1806.) I I. köt. p. 38. L. Is tv á n fi, P ray G y ö rg y és báró M ednyánszky A la jo s előbb idézett m unkáit, 2“ L, D r. Karácsonyi J. idézett m üvét II, köt. p. 210.

15 je le n ik a tö rö k Palotán a rendház és ko lo s to r már üresen állnak.^i M in t lá tju k a íerencrendiek rendháza m ind­ össze egy évszázadig á llt Palotán, az Ú jla k ia k idejében élte virá g ko rá t s az 1540-es években a szomorú tö rö k világban le tt rommá. E lp usztult fa la i a 18. század e lejéig 1728-ig á llta k , a m ikor is anyagát a közvietlen közelében épült, gr. Z ichy Jánosné ( II.) szül. T a lheim b M á ria Anna á ltal emelt tem etőkápolnába építették be. Ezt bizo­ n y ítja m inden kétséget kizáróan a kápolna nyu­ gati falában látható pompás m egtartású kőből fa ra g o tt (a n g y a l-)fe j, m ely minden bizonnyal az elpusztult ko lo sto rb ó l származik s n yilvá n 15. századbeli munkára vall. A rendház helyét, m in t bevezetőben m ond­ tam már, csak napjain kban s ik e rü lt fö lle lne m . 1935 á p rilis 25-től, m ájus 1-ig e helyen végzett hétnapos ásatásaim m inden kétséget kizárólag igazolták, h og y a m ostani «Alsóvárosi» r. kát. temető ke le ti oldalánál ta lá lt alapfalak a 16. század közepén elpu sztu lt ferencrendi rendház alapjai, m elyek egy P alota várának stílusában épült, rendkívül tagozott, tám pilléres épületre vallanak. Az épület hossztengelye kelet-nyugati fekvésű, fa la i 70 cm. vastagok s term éskőből van­ nak rakva. Bántai hom okkőből való fa ra g o tt kö­ veket e d d ig csak az épület «A», «B», «C» betűkkel je lö lt p o n tja iró l le lte m .(1. 1:50 léptékű a la praj­ zot.) A «B» betűvel je lö lt helyen szép fa ra g o tt kőajtó m aradványait találtam , m elynek alapján bátran mondhatom , hogy az épület fö lté tle n ü l L. u. o. Lehet, h o g y a m iko r a ferencesek a tö rö k e lő l elm enekültek id e ig -ó rá ig a közeli Péten húzódtak meg, aminek em lékét a ma is «Barátlak»nak nevezett ro m őrzi.

16 diszes külsejü lehetett. I t t teljes egészében áll még egy 85 cm. hosszú és 23 cm. vastag küszöbkö s kelet fe lő l egy 42 cm. széles, 23 cm. vastag és 85 cm. magas ájtókő. K elet fe lő l különben egy 70 cm. vastag nagy fa la t s ik e rü lt kiásnom, m elyet «D» pontnál a bányaokozta sza-

A

varpalo ta! e lp u s zt u lt

REfiC-RENDl KOLOSTOR

fe-

1935 ÁPRh

ÜSÁBAfi FÖLTÁRT ALAPjAÍ niSO.

f

A várpalotai szt. F eren c-ren di ko lo sto r részben kiá so tt alapfalainak rajza.

kadás tö r t meg s északi irányban valószinüleg még tovább fo ly ta tó d ik . A 17.85 m. hosszú fa l d é li oldalán «C» pontnál egy hatalmas méretű, 2.25 m. hosszú, 65 cm. vastag és 1.20 m. magas nagy kőtöm böt találtam , m elynek rendeltetését nem ismerem, nincs kizárva azonban, hogy to ro n y alapzat vo lt. E követ egyébként a mélység felé

17 követni nem tudtam , m ert az ásó nyom ára o tt erős forrásvíz tö rt fö l, m in t am ilyen az épület déli és ke le ti oldalán is dúsan fo ly d o g á l. A nagy kőtöm b felső felületének szintjében különben másfél cm. vastag vakolat fu t végig, mielybe rend­ kívül szépen m eg ta rto tt 19x19 cm. méretű 3.5 cm. vastag padló téglák vannak beágyazva, je lé ü l annak, hogy it t egy nagyobb helyiség padozatá­ val állu n k szemben. Az «A» pontnál m ondott fa ra g o tt kövek burkolóköveknek látszanak s így e helyen va ló­ színűleg külső fa lla l van dolgunk. A m e llé ke lt alaprajzon fö ltü n te te tt falak egyébként észak­ nak folytató dn a k, m elyeket azonban ez irá n y­ ban már 1.20 m. vastag ta ka ró fö ld b orít, úgyhogy azokat kihámoznom nem sike rü lt. Ásatásom leg­ értékesebb lelete egy díszes faragásu gótikus kőív töredék, m ely egymagában véve is e ld ö n ti már, hogy a szóban lévő rom valam ikor tem p­ lom volt. A fa ra g o tt ívdarab egyébként g ótiku s voínalu s így a kolostor, ille tv e rendház is csúcsíves lehetett. Ásatásom közben a már m ondott kis ágyúgolyón kívül különben még több 26x13x5 cm. m éretű égetett téglát, festett vakolatdarabot és rengeteg p rim itív vasszöget találtam s it t meg­ jegyezhetem még, hogy az 1935. évben épült budapest— grázi m űut itte n i szakasza a k o lo s to r­ tó l a lig 50 m -nyi távolságban északra rengeteg em beri csontot tá rt fö l. M indezek azt m utatjá k, hogy ítt egy díszes tagozatú, 15. századbeli épületrom m al van d o l­ gunk, m elynek föltárása k u ltú rtö rté n e ti szem­ pontból rendkívül fontos s annak teljes kibontása a legrövidebb időn b e lü l eszközlendő. Az it t ta lá lt gyér-leletek máris némi bepillantást engednek' az elpusztult ferences-rendház belsejébe s a to ­

lg vábbi ásatások m inden valószinüség szerint teljes képet adnak m ajd az épület alaprajzáról és mé­ re te irő l, úgyhogy a viszontagságos sorsú pa lotai rendház, m elynek bizony rö vid d e l ezelőtt még a helyét sem ism ertük, nemsokára teljes szépségé­ ben ra jz o ló d ik m ajd elénk, m iá lta l középkori építészeti em lékeink gondolom egy ujabb, nemes vonalú épület-rom m al gazdagodnak.

Ti

, ' ■■■ ."v v r-'V k ^

. .. ■:•

,.

r;, ■ -

í

. ;^,. ? ; , -■, • -■..;.^\•-,'. ■'«■-.r.?n‘-

, . ■■'■V- -'l

■....,. i - 1 '■'■■'■ ■

' - v;

;■ T'

■

V -:i.

* r'

'“

£M '■■v'-''

"

*<

'I

^I , , ■■■*‘> 0 0 V fí‘ ;

' ' tíw l

=*! •.

'I

í'

■;

-4 -

V/4'

.

■

<

•

■^k

: '■ \

. -4

J ^ í& í

f

!íí