Szümposzion a Bibliáról PROGRAMFÜZET. Wesley János Lelkészképző Főiskola Budapest, VIII. ker., Dankó u. 11. Budapest, május

A te könyvedbe mind ezek béirattattak...

Szümposzion a Bibliáról

PROGRAMFÜZET Wesley János Lelkészképző Főiskola Budapest, VIII. ker., Dankó u. 11.

Budapest, 2009. május 28-29. (csütörtök-péntek)

A szümposziont

MEGHÍVÁS

Szervezi:

WJLF

Vallástudományi Intézet Ökumenika és Interkulturalitás Tanszék

Hubai Péter igazgató Majsai Tamás tanszékvezető

„A te könyvedbe mind ezek béirattattak” – vallja a Zsoltáros (139,16) mindarról, amit Izrael népe az ember és a világ rendeltetéséről hitt és tudott, látott és hallott, és arról is, ami el van rejtve előlünk. A Mennyei Könyvből ugyanis mindig csak megsejtünk, megértünk, esetleg mély közvetlenségben megtudhatunk valamit. Az elhívottak bizonyságtévője soha nem is gondolta, hogy az Örökkévalónál lévő könyvet emberkéz forgathatná, de azt igen, hogy a Szentírás láttatni engedi a Mennyei Kézben lévőt. Látásunk tükör által van! A mennyei dolgokról nyert tudását az idvesség ígéretének jegyében elhívott nép előbb a Tanakban, a héber Szentírásban, később pedig a talmudi-rabbinikus hagyományban rögzítette. A Jézus Krisztus követésében megszülető Egyház pedig mindezt kiegészítette a vele közölt új kijelentést magában foglaló Írással, az Új Szövetséggel. És ez tovább is folytatódott. Egyrészt a Zsinagóga és az Egyház népének szakadatlan bizonyságtételével, másrészt e kétirányú megértést kiindulópontnak tekintő, de a Könyv és a Mennyei Könyv mélységeiből szuverén indíttatások nyomán is merítő új interpretációkkal: az irodalom, a költészet, a zene, a filozófia, a művészetek és műalkotások, a népi és misztikus látomások gazdag megnyilvánulásaival. A mennyei inspirációk bármely manifesztációjára gondolunk is, nem lehet nem látnunk, hogy a Biblia az európai zsidó-keresztény/keresztyén kultúra megértésének legfontosabb dokumentuma. A benne foglaltakat sokan Szent Írásnak, életük útmutatójának, az Örökkévalóról, menny és föld Uráról szóló összehasonlíthatatlan fontosságú bizonyságtételnek, ismét mások kultúrájuk, önértelmezésük, az életről és a valóságról szóló nyelvük egyik legfontosabb szimbolikus forrásközegének tekintik. A kétfajta megértés szent és Szent alternatívája egymás nélkül nem csak elképzelhetetlen, de talán soha nem is fejtett ki annyira autentikus és mély hatásokat, mint korunkban.

„A te könyvedbe mind ezek béirattattak” címmel szervezett szümposzionon a Könyvek Könyvéről, a belőle és a Zsoltáros által megénekelt Mennyei Könyvből forrásozó bizonyságtételekről, a Teremtő szavát közvetítő Kijelentésről és kijelentésekről, a Biblia theológiai, vallástudományi és történelmi jelentőségéről szeretnénk tanácskozni a legszélesebb értelemben vett ökumenikus közösségben. A szümposziont meghirdető sajtótájékoztatónkat – ily’ módon is hangot adva a bibliai spiritualitás univerzalitásáról vallott meggyőződésünknek – az Ökumenikus Imahét zárónapján (erre az alkalomra esik a 2008ban kezdődött magyarországi Biblia Éve ünnepségsorozat befejezése is), a tanácskozást pedig a pakisztáni keresztények által meghirdetett Biblia Évének, illetve a Szépművészeti Múzeumban a „Szent Föld öröksége” címmel júliusban megrendezésre kerülő tárlat egyetemes üzenetének a jegyében rendezzük meg.

A szümposzion programja

Május 28., csütörtök 9. 30 10.00 10.15 10.30

A Wesley János Lelkészképző Főiskola Vallástudományi Intézete, valamint Ökumenika és Interkulturalitás Tanszéke a fentiek szellemében hívja a szümposzionra mindazokat a gondolkozókat, bizonyságtévőket, vallásos és nem vallásos atyánkfiait, akiknek 20-20 perces időkeretben szóban vagy műalkotásban mondanivalójuk van a Mennyei Könyv és a Biblia bármely aspektusáról. Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk! információ:

(1) 210-5400 / 137, 224. Drótpostacím: [email protected] A szümposzion honlapja: abibliarol.atw.hu

10.35 10.50 11.10 11.30 11.50 12.20 12.30 12.50 13.10 13.30 14.00 15.00 15.20

Regisztráció A szümposziont megnyitja – Iványi Gábor rektor J.S. Bach: A Fúga művészete - Contrapunctus – előadja: Kósa Gábor orgonaművész Bibliát olvas és imádkozik – Iványi Tibor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke A vendégek köszöntése – Hubai Péter, a Vallástudományi Intézet igazgatója Szümposzion-nyitó előadás: A Tóra. Mózes öt könyve – Schweitzer József Júdás Iskáriótes a hatástörténetben, különös tekintettel az antijudaista és antiszemita megnyilvánulásokra – Fabiny Tamás Mózes identitása – Papp Richárd Vita, hozzászólások Szünet A zsidó bibliamagyarázat kialakulása és sajátos módszerei – Raj Tamás A 76. zsoltár – Karasszon István Jézus „portréja” a messiási jövendölésekben – Vankó Zsuzsanna Vita, hozzászólások Ebédszünet G. B. Pergolesi: SICILIANO; J.S.Bach: Szólószonáta – Allemanda és Courante tételek; C. Porumbescu: Ballada – előadja: Horvát Jenő hegedűművész Ferkovics József kiállítását bemutatja: Junghaus Tímea művészettörténész

15.30

Az isteni kinyilatkoztatás problémája a hászkálát követő zsidó vallásbölcseletben – Vajda Károly

10.40

15.50 16.10

Izajás csodaszere, a gyógyító füge – Győry Hedvig A víz, a tisztálkodás és a tisztasági szabályok a Bibliában – Juhász Katalin Vita, hozzászólások

11.00

16.30 17.00 17.10 17.30 17.50 18.10

Szünet Gondolatok a kinyilatkoztatásról és a szentírásról (Jn 5,39 – Lk 12,57) – Gromon András Heterogeneitás a Genezisben – Czövek Tamás

Május 29., péntek 9.00

9.20

9.40

10.00 10.30

11.20

Bibliás ébredési mozgalom Pest-Budán az 1830-40-es években – Holló Péter

11.40 12.15

Vita, hozzászólások

12.30 13.30 13.50

Ebédszünet

Vita, hozzászólások Énekel a Wesley Schola Kamarakórus. (Karvezető: Németh Zsuzsanna, művészeti vezető: Iványi-Papp Monika) Programon: Deák-Bárdos György: Tantum ergo; Quirino Gasparini: Adoramus te, Christe; William Byrd: Ave verum Corpus; Theodore Dubois: Adoramus te, Christe; Giuseppe Ottavio Pitoni: Cantate, Domino; Jacob Arcadelt: Ave Maria; Jacomo Antonio Perti: Adoramus te, Christe.

14.10

Nyelvhasználati sajátosságok: a Héber Biblia írott nyelvi tanúsága – Koltai Kornélia A Biblia keletkezése és magyarázati lehetőségei – Szebik Imre

A nem-értés diagnózisa és kezelése a negyedik evangéliumban – Horváth Orsolya

14.30 15.00

Szótlanság és vallomás. (Post-soá keresztény identitás és integritás ...) – Iványi Gábor, jun.

15.20 15.30

A Biblia Istene gyermekrajzokon – egy pszichológus szemével – Hollósi Cecilia Vita, hozzászólások

A Galata 3, 28 interpretációja a hagyományos keresztény írásértelmezés és a feminista teológia feszültségében – Szabó Ildikó Vita, hozzászólások

Szünet

Szünet

Szentírásfordítások a magyar református egyház történetében – Péter Csaba A bibliafordító William Tyndale munkássága – Fabiny Tibor

15.50 16.10 16.30

Bach zenei exegetikája – Göncz Zoltán

A Biblia megcsillanása Pascal fogadásában - avagy: Hogyan nézhetünk a legfontosabb “játszma” mögé? – Prancz Zoltán A leviták ihletett akcentusainak problematikájához. (Talmudi források a „puncta extraordinaria” kérdéséhez) – Babits Antal Vita, hozzászólások

Verseiből és prózai műveiből olvas fel: Mező Ferenc író, a Mozgó Világ prózarovatának szerkesztője A kinyilatkoztatás nyelvi formája – Németh Béla Elek Bibliafordítás az üzenetcentrikus bibliai elemzés alapján – Komesz Mátyás A csodálatos kenyérszaporítás olvasatai – Kamarás István Vita, hozzászólások François Couperin: Leçons de Ténèbres (Jeremiás próféta siralmai) 1. fejezet. Előadják: Butkai Enikő – szoprán; Kelenhegyi Eszter – gordonka; Göncz Zoltán – orgona Szünet A Biblia mint irodalom: a korunkbeli midráshok (midrashim) szükségessége – Bitó László Visszaúton Egyiptomba – Tatár György Az Anonim Alkoholisták programjának bibliai háttere – Madácsy József Hogyan lett egy mennyei hivatalnokból “e világ fejedelme”? Identitás-módozatok és a mitikus tér változásai a zsidó vallásos irodalomban Jób könyvétől az Újtestamentumig – Vattamány Gyula

16.50 17.30

17.50

Vita, hozzászólások François Couperin: Leçons de Ténèbres (Jeremiás próféta siralmai) 2. fejezet. Előadják: Butkai Enikő – szoprán; Kelenhegyi Eszter – gordonka; Göncz Zoltán – orgona Zárszó – Majsai Tamás, a WJLF dékánja

ABSZTRAKTOK

Babits Antal Vallásfilozófus (Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem, WJLF)

A leviták ihletett akcentusainak problematikájához… (Talmudi források a „puncta extraordinaria” kérdéséhez) A templomi zenei szolgálat megszervezése és beindítása volt a legfontosabb fordulópont a héber zene történetében. Nem tudjuk, hogy ez a reform Sámueltől származott-e. Elképzelhető, hogy már régóta foglalkozott ilyen tervekkel, s Dáviddal való találkozása Rámában megérlelte benne a gondolatot. Mindenesetre Dávid volt az, aki ezeket az elképzeléseket a gyakorlatba átültette. Nem kellett egyebet tennie, mint a Rámában már kipróbált és bevált zenei gyakorlatot nagyobb léptékben istentiszteleti szolgálatba állítani. A prófétaiskolákban bővében voltak a zenészeknek, énekeseknek, úgyhogy a kidolgozott tervek kivitelezésének semmi sem állt útjában. Sámuel unokája, Hémán, valamint ennek unokatestvére, Aszáf kiemelt zenészek voltak Isten házában (1Krón 25:1-3), sőt egyben próféták is, ami igazolja, mennyire hangsúlyos és szerves része volt az ének-zene Isten szolgálatának. A templomi zene nemcsak hangulati eszközként, zenei háttérül szolgált, hanem az istentisztelet lényeges alkotóeleme volt. Összhangban kellett lennie az istentisztelet szentségével. Istentől kapott megbízatás volt, amit torzítatlanul, tisztán kellett képviselni. Ez szolgált a Seregek Urának dicséretére, helyes istenkép kialakítására. Az újonnan kialakított templomi zene fénye, a királyi rezidencia vonzereje, az udvari élet légköre Izrael legjobb zenészeit Jeruzsálembe csalogatta, ahol gazdag zenei élet kezdett kibontakozni. Szakrális téren nagy súlyt fektettek arra, hogy az Örökkévalót méltó módon, a korabeli viszonyokhoz képest a lehető legmagasabb művészi fokon dicsőítsék a zene nyelvén is. Ebből a célból szervezték meg mai szóval élve a ”felsőfokú egyházzenei oktatást”, melynek keretében a lévita énekesek és zenészek kaptak magas

szintű képzést. Maga Dávid király, később Salamon készíttetett nekik hangszereket (1Krón 23:5; 2Krón 7:6; 9:11). A Szentírás kiemeli, hogy Dávid egyszerű hangszereit ébenfából faragott pompás „citerákkal és lantokkal” váltotta fel. Salamon: „Nem hoztak soha többé olyan ébenfákat, és nem is láttak olyanokat mind e mai napig.” (1Kir 10:12 vö. 2Krón 9:11) A Talmud szerint az egyiptomi fáraólány, aki Salamonhoz ment feleségül, „ezerféle hangszert” vitt magával hozományként Jeruzsálembe. Talán e hangszerek is mintául szolgálhattak Salamonnak. Énekeseikhez hasonlóan mindkét király írt dalokat is…

Az őstörténetek (1-11. rész) a heterogeneitás elvének mintaszerű teológiai megfogalmazásának tekinthetők. E tanulmány tétele, hogy e heterogeneitás többek közt két teológiai kérdéssel kapcsolatban kerül kibontásra a Genezisben: 1. Isten sokszínű világot teremtett, amelyben a Teremtő változatosság iránti igénye fogalmazódik meg; 2. Isten saját képére teremtette az embert. Mindkettő az emberi civilizáció- és kultúrateremtésben is megnyilvánul. E tanulmány módszerében szinkronikus, és a vallástörténeti párhuzamok segítségével igyekszik a bibliai szövegeket értelmezni.

♦

Bitó László

Fabiny Tamás

Író, orvos-kutató

A Biblia mint irodalom: a korunkbeli midráshok (midrashim) szükségessége


♦

Czövek Tamás Főiskolai docens (WJLF)

Heterogeneitás a Genezisben A pogány népek, a másság megítélésében és a velük való bánásmódban a kereszténység hagyományosan a Pentateukhosz utolsó könyvének, a Deuteronómiumnak a szemléletét tette magáévá (pl. Dt 7.). Ez érthető egy olyan nemzet esetében, mely identitását próbálja meghatározni. Ugyanakkor ez a szemléletmód idegengyűlölethez, végső soron pedig a kisebbségek elnyomásához és népirtáshoz vezethet. Ráadásul meggondolatlanság lenne azt állítani, hogy a Biblia egésze ezt a szemléletet képviseli. A Pentateukhosz első könyvét olvasva új szemléletmód tárul fel előttünk, mely pusztán “stratégiai helyzete” miatt is figyelmet érdemel. 10

Theológus, püspök (Evangélikus Egyház Északi Egyházkerület)

Júdás Iskáriótes a hatástörténetben, különös tekintettel az antijudaista és antiszemita megnyilvánulásokra

Minél tovább megyünk vissza a hagyományban, annál kevesebb a Júdásra vonatkozó adatunk. Az újszövetségi tanúk közül Pál lényegében még nem beszél róla, Márk meglehetősen szűkszavú, majd Máté és Lukács viszonylag bőségesebb adatai után János már kifejezetten új szempontokat érvényesít. Az apokrifekben, majd a különböző legendákban pedig már a Júdáshagyomány valóságos burjánzását figyelhetjük meg. A hatástörténet Júdása immár önálló életet kezd élni, aki mind jobban elszakad a bibliai gyökerektől. A képzőművészeti és irodalmi ábrázolások, vagy éppen a passiójátékok Júdása egyre inkább a maga korának vonásait és külső jegyeit viseli. A radikalizálódás jeleként pedig felerősödnek az újszövetségi – elsősorban a jánosi – hagyományban is tetten érhető antijudaista tendenciák. Az előadás arra hoz példákat, hogy miként lesz Júdás a par excellence zsidó. Nevében ő viszi tovább a Júda-hagyományt. Az evangélisták direkt és indirekt eszközökkel kapcsolják őt a zsidósághoz. Máténál Júdás és a zsidóság reprezentánsai egyaránt Jézus vérére hivatkoznak. Mt 27,4 szerint Júdás „ártatlan vérről” beszél, nem sokkal később azonban „az egész nép” 11

“A te könyvedbe mind ezek béirattattak...”

♦

Júdás és a későbbi korok zsidóságának összekapcsolására számos egyházatya, sőt később Luther írásaiban is van példa. Júdás személye sajnálatos módon a legújabb korig antijudaista és antiszemita hivatkozások alapjául szolgál. Ezért a Júdás-képre rakódott későbbi rétegek letisztítása természetes módon hozzájárulhat az egyház és a zsidóság viszonyának javulásához. A tétel talán meg is fordítható: zsidósággal szembeni előítélet leépítése együtt járhat egy hitelesebb és biblikusabb Júdás-kép megtalálásával.

az angol nyelvű Újszövetség nyomtatását – így a kölni fragmentum csak az előszót és Máté evangéliumának első huszonkét fejezetét tartalmazza). 1534-ben Tyndale megjelenteti saját Újszövetség-fordításának revízióját; e kiadás előszói számos értékes hermeneutikai megállapítást is tartalmaznak, akárcsak az 1528-as Obedience of the Christian Man (A keresztény ember engedelmességéről) című munkájának utolsó fejezete, amelyben bírálja a középkori Quadriga gyakorlatát. Ugyancsak tanulságosak a Morus Tamással folytatott polémiájának (1531) hermeneutikai hozadékai is, valamint a Hegyi beszédről és János első leveléről írt kommentárjai. Héberül is szorgalmasan tanult, s a Héber Biblia történeti könyveit, valamint Jónás próféta könyvét le is fordította és ki is adta. Fordítási projektjét azonban nem tudta befejezni, mivel ellenségei tőrbe csalták, majd egy Brüsszel melletti börtönben a neves leuveni teológus Latomus vezetésével kihallgatták, s ennek eredményeként mint eretneket 1536. október 6-án nyilvánosan megégették. Tyndale-nek köszönhető az angol nyelvben a „passover”, „atonement”, „mercy seat” stb. kifejezések. Miután Tyndale fordításának nyolcvanöt százalékát átvette az 1611-es King James Version, elmondható, hogy hatása Shakespeare-ével vetekszik. ♦

Göncz Zoltán

Zenetörténész, WJLF

Bach zenei exegetikája ♦

Fabiny Tibor Tanszékvezető egyetemi tanár (KGRE BTK Hermeneutika Tanszék)

A bibliafordító William Tyndale munkássága Az előadás az angol bibliafordító William Tyndale (ca1494-1536) bibliafordítói munkásságát és hermeneutikai alapelveit mutatja be. Tyndale első Újszövetség-fordítása 1526-ban jelenik meg Wormsban (miután egy évvel korábban Kölnben izgalmas körülmények között le kellett állítani 12

Johann Sebastian Bach élete és életműve a Biblia szolgálatában, igézetében állott. Zenéje – földöntúli szépsége, intenzitása folytán – különösen méltónak bizonyult az Ó- és az Újtestamentum üzeneteinek továbbítására. A Biblia „kódjai”, szimbólumai nemcsak Bach szakrális kompozícióban, de világi zenéjében is felbukkannak; egy keresztet kirajzoló dallam, jellegzetes „bibliai” számok (tíz parancsolat, tizenkét apostol stb.) alkalmazása, vagy emblematikus koráldallam-idézetek formájában. A különféle szimbólumok konkrét zenei megjelenése azt mutatja, hogy Bach különösen figyelmesen, éles szemmel olvasta a szent szövegeket, zenéjével egyenesen értelmezve azokat. ♦ 13



így kiált: „szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!” (Mt 27,25). A negyedik evangélista ennél is egyértelműben fogalmaz, amikor Júdást és a zsidóságot egyaránt démonizálja. Jézus Jn 6,70 szerint Júdást ördögnek nevezi, 8,44ben pedig a zsidó vezetőkre mondja, hogy ők az ördög-atyától származnak. Jn 13,27 szerint pedig az utolsó vacsorán Júdásba belemegy a sátán. Ez az antijudaista tendencia csak erősödik a posztbiblikus korban. Papias például Júdás halálának naturalisztikus leírása során elviselhetetlen bűzről beszél, ami miatt a környéken elhaladók kénytelenek orrukat befogni: ezt gyakran értették a foetor Judaicusra (zsidó szagra) tett célzásként. Ugyanígy a középkori passiójátékokban a Júdás melletti szereplők gyakran fintorogtak, vagy fogták be orrukat. Általában a passiójátékok igen sokszor keltették azt a képzetet, hogy Júdás voltaképpen a középkori zsidót jeleníti meg. A hatástörténetben gyakran a tipológiai ábrázolások sugallják azt,, hogy Júdás az Ószövetség negatív figuráinak művét folytatja, sőt viszi teljességre. Az előadás számos illusztrációt mutat be a művészettörténet antijudaista Júdás-ábrázolásaiból (öltözék, színszimbolika, Judas mercator stb.).

Theológus

Gondolatok a kinyilatkoztatásról és a szentírásról (Jn 5,39 – Lk 12,57) – Vázlat Kinyilatkoztatáson azt értjük, hogy Isten kinyilvánítja, megmutatja magát, elgondolásait, szándékait. – A világ minden vallása valamilyen kinyilatkoztatásra vezeti vissza eredetét. Minden vallás hívei meg vannak győződve arról, hogy Isten szólt hozzájuk, megnyilatkozott, tanítást adott nekik – egy-egy különleges személy közvetítésével.


Ha kinyilatkoztatásról beszélünk, az egyik legfontosabb kérdés, hogy mi lehet a kinyilatkoztatás mércéje, hitelességének kritériuma; különösen is izgalmas ez, ha arra gondolunk, hogy gyakorlatilag minden vallás a saját kinyilatkoztatását tartja egyedül hitelesnek. – Most három egyszerű szempontot nevezek meg, mind a három Jézustól származik. Az első a józan paraszti ész (Lk 12,57). A második az egybecsengés az általános lelkiismerettel (Mt 7,12). A harmadik: nem az elmélet, hanem a tettek a döntőek (Mt 7,16). Egy másik fontos mozzanat a kinyilatkoztatással kapcsolatban, hogy a kinyilatkoztatás nem lehet egyszeri vagy időszakos esemény, hanem állandó folyamat. Isten nyilvánvalóan mindenkinek meg akarja mutatni, ki akarja nyilatkoztatni magát, és „egyre jobban” meg akarja mutatni magát. Szentírásnak az írásba foglalt kinyilatkoztatást nevezzük. Régen úgy gondolták, de sajnos még ma is sokan, hogy a Szentírás „égből pottyant könyv”, ezzel szemben a Szentírás ugyanolyan természetes módon keletkezett, mint más irodalmi alkotások. Konkrétan: Hívő emberek írásba foglalták vallási gondolataikat és tapasztalataikat. – Ezeket az írásműveket olvasták, majd másolták a többi hívők, és közben folyamatosan alakították, csiszolták. – A következő szakaszban kezdték összegyűjteni a szóban forgó írásokat, amelyekből aztán több évszázados folyamat végén összeállt a „végérvényes” Szentírás. – Végül a legfelső egyházi körök „lezárták” a gyűjteményt, és ettől kezdve az tévedhetetlen „szentírásnak” számított.

Végezetül arról, hogyan viszonyult Jézus saját vallásának Szentírásához, amit mi Ószövetségnek nevezünk. Számos példával lehet igazolni, hogy Jézus kritikusan viszonyult népe szentírásához, részben elfogadta, részben elvetette annak tanítását; néhány eset: a „názáreti székfoglaló”, illetve Izajás eredeti szövegének összevetése (Lk 4,18-19 – Iz 61,1-2); a válás kérdése (5Móz 24,1 – 1Móz 2,24); a szombat megtartásának kérdése (5Móz 5,1216 – Mk 2,27). Jézus eljárása példa számunkra is: tehát a Szentírás egyrészt mindig vezérfonalunk marad az Istennek tetsző élet útján, másrészt viszont mi sem kezelhetjük tabuként. ♦

Győry Hedvig Főmuzeológus (Szépművészeti Múzeum)

Izajás csodaszere, a gyógyító füge A Kr.e. 7. század elején Asszíria sok országot lerohant, de az egyiptomi Taharka királlyal is szövetségre lépő Juda királyának, Hiszkijának 14. uralkodási évében, amikor Szennaherib Jeruzsálemre támadt, sikerült megvédenie országát: az Úr angyala lesújtott az asszír táborra, és 185 ezer katona halt meg egy éjszaka. Nem sokkal később azonban Hiszkija is halálos beteg lett, és az Úr Izajás prófétával rövidesen bekövetkező halálát tudatta vele. A király könyörgésére mégis megmásította elhatározását, és a próféta a kelésre helyezett fügével nyomban meggyógyította a haldokló Hiszkiját. (2Kir 18-20 = Iz 36-38) Az előadás ennek a meglepő fordulatnak az orvostörténeti hátterére igyekszik rávilágítani. Áttekinti a füge Bibliában betöltött szerepét, kutatja az egyiptomi gyógyászatban való felhasználását és betekintést nyújt a fügének a mai tudományos módszerekkel feltárt gyógyító hatásaiba is.

Mindez nem jelenti azt, hogy a Szentírásban ne lenne benne valóban Isten üzenete, kinyilatkoztatása, vagy hogy azt ne lehetne kihámozni belőle – csak sok és fáradságos munka szükséges hozzá...

♦

14

15


Gromon András

Főiskolai tanársegéd (Sola ScripturaTeológiai Főiskola)

Bibliás ébredési mozgalom Pest-Budán az 1830-40-es években A Biblia hatástörténetében kiemelt szerepet játszik magának a Bibliának az elterjedése. Tömeges méretekben történő elterjedésről egészen a XIX. század kezdetéig nem beszélhetünk, de ez a korszak új lendületet jelentett ezen a téren. Rengeteget tett ezért az 1804-ben megalapított Brit és Külföldi Bibliatársulat, amely nem sokkal ezután Magyarországon is elkezdte működését. Ennek, valamint Mária Dorottya württembergi hercegnő, József nádor felesége erőfeszítéseinek hatására több százezer Bibliát és bibliás kiadványt terjesztettek el az országban 1848-ig; és mindennek következtében valóságos ébredési mozgalom bontakozott ki Pest-Budán a reformkorban. Az előadás célja tehát bemutatni ennek a korszaknak a talán kevéssé ismert aspektusait, hiszen nemcsak a társadalmi küzdelmek és az irodalmi megélénkülés volt jellemző ebben az időszakban. ♦


Hollósi Cecilia Pszichológus, főiskolai tanár (Apor Vilmos Katolikus Főiskola)

A Biblia Istene gyermekrajzokon – egy pszichológus szemével Előadásomban szeretném arra a kérdésre keresni a választ, hogy vajon a 12-14 éves fiatalok hogyan képzelik el a bibliai Istent, és mitől függ a bennük kialakuló kép. Azt feltételezem ugyanis, hogy a bennünk élő Isten reprezentáció ilyen fiatal korban jól kifejezhető egy nem verbális csatornán át, a rajzokon. Tehát megkértem mintegy 60 fiatalt, rajzolják le Istent! Hogyan ábrázolják a fiúk és a lányok Istent? Milyen különbségek adódnak a felekezeti iskolába járók (tehát feltehetően hívő) gyerekek és a világi iskolások között a rajzok?

A vizsgálódásomhoz elengedhetetlen az emberrajzolás készségének fejlődését áttekinteni. (Feuer Mária alapján) Ugyanígy elméletileg alapozzák meg munkámat a vallásosság fejlődésének fowleri stációi, illetve Schweitzer munkássága az Isten-kép fejlődésről. A kapott eredményeket az eredeti rajzok kivetítésével tudom ábrázolni és a felmerülő további kérdésekről való gondolkozásra hívom a kedves résztvevőket. ♦

Horváth Orsolya Főiskolai docens (Sola Scriptura Teológiai Főiskola)

A nem-értés diagnózisa és kezelése a negyedik evangéliumban Az előadás alapjául az a belátás szolgál, hogy a Biblia olyan iratgyűjtemény, amely folyamatosan reflektál a hallgatóval, illetve olvasóval való találkozására. Ez a jelleg kerül előtérbe a negyedik evangéliumban megörökített beszélgetésekben is. Jézus itt rámutat arra, hogy beszélgetőpartnerei nem értik sem az Ő kijelentéseit, sem a már írásba foglalt kinyilatkoztatást. Hogyan rajzolódik ki a határvonal az értők és a nem-értők között? Miért lesz valaki nem-értő, aki hallgatja, olvassa az isteni kijelentéseket? A kérdés szemügyre vétele során a nem-értésnek két alaptípusa bontakozik ki előttünk: az egyiket nyitott félreértésnek, míg a másikat zárt nem-értésnek nevezem. Az előadásban először a zárt nem-értés jézusi diagnózisát követem nyomon, majd a Jézus által felmutatott, ebből kivezető út lehetőségét térképezem fel. A nem-értés jelenségének vizsgálatakor az „aki nem érti, azt hiszi, hogy érti” probléma kerül a középpontba, amely – ahogyan emellett érvelek – minden Bibliát forgató ember elé egyenes tükröt tart. ♦

Esetleg valamilyen egész jelentet lerajzolnak a Bibliából? Milyen szimbólumokat használnak rajzaikhoz? 16

17


Holló Péter

Tulajdonképpen ez Marquardt problémaszituációja…

Főiskolai tanársegéd (WJLF)


Juhász Katalin Tudományos főmunkatárs (MTA Néprajzi Kutatóintézete)

A víz, a tisztálkodás és a tisztasági szabályok a Bibliában „Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál...” – olvashatjuk a Zsoltárok Könyvében (Zsolt. 51.9.). Ugyanezekkel a szavakkal imádkoztak évszázadokon át reggeli mosakodásuk közben a parasztasszonyok. A paraszti tisztálkodási szokások kutatása közben minduntalan találkozhattam olyan felfogással, szövegekkel, gyakorlattal, amelyek az egyszerű parasztemberek Bibliával kapcsolatos ismeretein alapultak. Ezért vizsgáltam meg alaposabban, hogy hol, milyen kontextusban jelennek meg a tisztasági szabályok, illetve a víz és a tisztálkodás a Biblia könyveiben. E vizsgálódásaim saját magam számára is nagyon tanulságosak voltak, ugyanakkor a gyűjtéseim során gyűjtött vallásos vonatkozású adataim mélyebb megértését is elősegítették.

De hogyan jelenik meg a kereszténység a vázolt körülmények között? „Auschwitz ma számunkra ítélet a kereszténységünk felett, a mód felett, ahogyan keresztények voltunk és vagyunk, sőt ‑ az auschwitzi áldozatok szemével nézve ‑ Auschwitz számunkra ítélet a kereszténység mint olyan felett.” Marquardt az Auschwitz utáni kereszténységnek nem a létjogosultságát vonja kétségbe (ellenkezőleg, éppen a vészkorszak utáni virulens kereszténységből hallatja hangját), hanem azt állítja, hogy Auschwitz „megfordulásra szólítja fel” a kereszténységet. Elsősorban nem etikai értelemben, hanem pontosan lényege, azaz hite szempontjából. Az Auschwitzhoz vezető út, Auschwitz megtörténte és az Auschwitz utáni lét a kereszténységet hitbeli konzekvenciák levonására készteti, vagyis „Auschwitz arra szólít fel, hogy Isten Igéjét ma egészen másként hallgassuk, mint ahogy Auschwitz előtt hallgattuk, egészen másképp, mint ahogy prédikáló és teológiát oktató atyáink ránk hagyományozták. A megfordulás a kereszténység lényegét érinti, ahogy azt eddig értelmeztük.” 18

hermeneutikai-teológiai

♦

Szótlanság és vallomás. (Post-soá keresztény identitás és integritás Friedrich-Wilhelm Marquardtnál) Marquardt szerint a társadalom minden egyes tagjára szerep hárult az auschwitzi események hallgatólagos vagy tettleges levezénylésében. Most, a szörnyűségeket követően sem a társadalom, benne a keresztény egyházak, sem az egyes ember nem moshatja kezét, hogy múltbeli felelősségét tagadva éljen a jelenben, elzárkózva még a múlttal való szembenézés elől is. Ahhoz viszont, hogy a társadalom, benne a keresztény vallásgyakorlók szembesülhessenek múltjukkal, Marquardt szerint „engednünk kell mélyen belénk hatolni azt a szörnyűséget, ami Auschwitz volt […], és azt a szörnyűséget is, mely minket magával ránt az auschwitzi gonosztettbe. Úgy gondolja, hogy mindaddig, amíg valamennyien – mindenekelőtt keresztények – nem szembesülünk a Soában vállalt bűnrészességünkkel, maga a szörnyűség már, „magával [is] ránt az auschwitzi gonosztettbe”. Ilyen vonatkozásban nem beszélhetünk tudatlan külső szemlélődőkről. A bűnrészesség valamennyiünket terhel – akár tudunk Auschwitzról, akár nem –, mégpedig úgy, hogy ránk terheli felelősségünket, s ezzel valamennyiünket bűntárssá, következésképpen résztvevővé is tesz az áldozatokkal szemben elkövetett vétkekben.

post-Soá

♦

Kamarás István Habilitált egyetemi docens (Pannon Egyetem Antropológia és Etika Tanszék), a Magyar Pax Romana alelnöke

A csodálatos kenyérszaporítás olvasatai Több száz vallását rendszeresen gyakorló felsőfokú végzettségű fiatal kereszténnyel, valamint 50 nagy műveltségű klerikussal és laikussal (köztük nem vallásos értelmiségiekkel) értelmeztettem a Csodálatos kenyérszaporítás (protestáns változatba 5000 ember megvendégelése) néven elhíresült evangéliumi esemény Márk és János szerinti változatát. Ezeket az olvasatokat összevettem az Ulrich Luz-féle hermeneutikai szimpózium értelmezés-típusaival. Ezután megterveztem az evangéliumi 19


Iványi Gábor, jun.

♦

Karasszon István Tanszékvezető egyetemi tanár (KGRE HTK, Ószövetségi Tanszék)

A 76. zsoltár


A Zsoltárok könyvében hosszú évtizedekig meghatározó volt a műfajok kutatásának, ill. a konkrét élethelyzetnek a keresése: ez utóbbi nyilván történeti hátteret ad, ami a lírikus kifejezés adta nehézségeket felülmúlja, az előbbi pedig a képi kifejezéseket képes a zsoltárban elfoglalt helye alapján magyarázni. Előadásunkban ugyan ezt a kutatást teljes mértékig elismerjük, mégis új utakon járunk. Feladatként azt tűztük ki magunk elé, hogy a zsoltárok magyarázatát kettős koncentrációval adjuk meg: először azt a költészeti géniuszt kívánjuk megjeleníteni, amellyel vallásos tartalmat esztétikai formába öltött a zsoltár. Emellett azonban el kell ismernünk azt a zsenialitást is, amely a már meglévő művészetet liturgiába illesztette, ill. a poézisból kultuszt csinált.

Koltai Kornélia Egyetemi adjunktus (ELTE BTK, Assziriológiai és Hebraisztikai Tanszék)

Nyelvhasználati sajátosságok: a Héber Biblia írott nyelvi tanúsága

Előadásomban a Héber Bibliában meglévő nyelvi rétegződésre, és ezen belül is a klasszikus héber korának beszélt nyelvi jelenségeire szeretném felhívni a figyelmet. A korabeli (tágabb értelemben: fogság előtti) beszélt nyelv rekonstrukciós vizsgálatát a Saul királyságáról szóló, összefüggő epikus szövegrészen (1Sám 11-31) mutatom be. A kiválasztott korpusz ugyan sokféle rétegből tevődik össze, és feltehetőleg hosszú évszázadokon keresztül formálódott, míg létrejött a kanonizált változat rekonstrukciós eljárásom szempontjából azonban mindez irreleváns. Hipotézisem ugyanis az, hogy bármely egységes szövegben kimutatható rétegek (források, szerkesztői kiegészítések, záróredakció, s esetünkben ráadásul a deuteronimista koncepció jegyei) szóbeliséghez való viszonyulása nem az idő-tényezővel, hanem a műfajisággal függ össze. A műfaji, stilisztikai-pragmatikai követelményeknek eleget téve ugyanis az irodalmi nyelv maga is konzerválhat közel egykorú élőnyelvi, az élőbeszédre jellemző változatokat. Így lehetséges, hogy bizonyos szövegtípusok eleve alkalmasabbak arra, hogy belőlük a korabeli beszélt nyelv elemeire, szerkezeteire következtessünk függetlenül attól tehát, hogy ezek mikor, milyen írott-irodalmi tevékenység, iskola stb. keretei között, milyen normatív szabályok által befolyásolt nyelvhasználat, s eredetileg milyen szociolektusú, dialektusú személyek, csoportok által jöttek létre.

♦

Saul királyságának, illetve Dávid felemelkedésének az elbeszélése bővelkedik az olyan szövegtípusokban, amelyek funkcionálisan akár eredetükben, akár a narratív-folyamba illesztett kanonizált formájukban beszélt nyelvinek tekinthetők. Mivel elemzésemhez ezek szolgáltatják a kiindulási alapot, a rekonstrukciós eljárást a modern nyelvészeti (elsősorban a szinkrón nyelvészet körébe tartozó) diszciplínák vizsgálati módszereivel végzem el. Valamely jelenség élőnyelviként való definiálásához (pontosabban ennek igazolására) esetenként a retrospektív analízis módszerét is alkalmazom. A retrospektív módszer a nyelvi változások, a sztenderdizáció, valamint a funkcionális diglosszia felől közelíti meg a bibliai korszak élőbeszédének összetevőit, azaz alkalmas arra, hogy igazolja a héber nyelv egy későbbi

20

21

Kísérletünkhöz a 76. zsoltár szolgál alapul - a maga hagyományos írásmagyarázati problémáival együtt. Alapos nyelvészeti vizsgálat kimutatja, hogy a kortörténeti utalás mögött észrevehetünk egy ősi himnuszt, amelynek keletkezése nem is árul el izraeli specifikumot, hanem nagy hasonlóságot mutat a kánaáni himnuszokkal. A Sion-teológiával azonban sikerült domesztikálni a zsoltárt. A rekonstrukció ugyanakkor erős héber nyelvészeti kompetenciát igényel.


esemény szociálpszichológiai kísérlet keretében megvalósuló hét féle rekonstrukcióját, és megírtam mintegy sajátos hipotézis-tanulmányt Jézus-projektum című könyvemben, melyet száz prominens értelmiségivel olvastattam el. Így mód nyílott az olvasatok olvasatainak vizsgálatára is, melyek egy része lapokban és folyóiratokban megjelent elemzések és tanulmányok, másik része pedig hozzám eljuttatott rövidebb-hosszabb reflexiók formájában látott napvilágot.

A beszélt nyelvi jelenségek bemutatásával közvetetten arra a kérdésre is keresem a választ, hogy a nagy tekintéllyel bíró nemzeti, illetve napjaink különböző felekezetek által elfogadott, használatban lévő bibliafordításai nem elfogultak-e a nyelvi egységesítés irányában, hogy nem kellene-e valamilyen módon magában a fordításban is érzékeltetni az eredeti Héber Bibliában kimutatható írott-beszélt nyelvi szembenállást, a klasszikus héber korában is jelenlévő többféle nyelvváltozatot. ♦

Komesz Mátyás Tanszékvezető főiskolai tanár (Pünkösdi Teológiai Főiskola, Szentírástudományi Tanszék)


Biblafordítás az üzenetcentrikus bibliai elemzés alapján Talán félreérthető, de elgondolkodtató az alábbi mondat-pár: Az ember hasonlít Istenre, de Isten nem hasonlít az emberre. Többek között ebből is adódik, hogy nagyon merésznek látom Istent, amikor szól hozzánk. Ezzel ugyanis vállalta, hogy félreértjük. Sokszor meg is történik. Hogyan lehetne elkerülni ezt a félreértést? Erre találták ki bibliakutatók “az üzenetcentrikus exegézist”. Ennek bemutatása kapcsán szeretném elvezetni hallgatóimat a biblia-fordítás néhány izgalmas problémájához. Konkrétan annak a mondatnak a lefordításához, amely így szerepel az úgy nevezett Tanulmányozó Bibliában: »Boldogok a Lélekhez forduló szegények, mert övék a mennyei királyság.« (Mt 5,3) ♦

22

Madácsy József Egyetemi tanársegéd (PTE BTK, Szociális Munka és Szociálpolitikai Tanszék)

Az Anonim Alkoholisták programjának bibliai háttere Az Anonim Alkoholisták (A. A.) közösségét két alkoholista, Bill és Bob hozta létre az USA-ban 1935-ben. Céljuk az volt, hogy józanok maradjanak, illetve a józanság elérésében más alkoholistáknak is segítségére legyenek. E cél érdekében speciális felépülési programot alakítottak ki, az ún. 12 lépéses módszert, amely azóta világszerte elterjedt, s nem csak alkoholisták, hanem más szenvedélybetegségből felépülők, ún. spirituális önsegítő csoportok számára is irányt mutat. Bár az A. A. mint szervezet nem kapcsolódik közvetlenül semmilyen vallási felekezethez, felépülési programja, hit- és eszmerendszere mégis nyilvánvalóan keresztény/ keresztyén hatásról tanúskodik. Az előadás e hatás egyes aspektusait kívánja bemutatni. Ismerteti egyrészt az A. A. történetének korai időszakát, egy vallási megújulási mozgalommal, az Oxford Csoporttal való kapcsolatát. Ennek során kitér az A. A. programjának kezdeti formálódásában döntő szerepet játszó bibliai forrásokra, többek között a Hegyi beszédre, az 1Kor 13-ra, illetve Jakab levelére. Az előadás ezen túlmenően áttekinti azokat a párhuzamokat és különbségeket, amelyek keresztény/keresztyén teológia isten- és emberképe, a bűnről és megváltásról szóló tanai, illetve az A. A. hasonló témákban kialakított elképzelései között húzódnak. ♦

Németh Béla Elek Egyetemi docens em. (Debreceni Egyetem Klasszika Filológiai Tanszék, Eszterházy Károly Főiskola Magyar Irodalomtudományi Tanszék)

A kinyilatkoztatás nyelvi formája

Deus providebit! A kinyilatkoztatás nyelvi formájának megváltoztatása olyan probléma, mely már az Ószövetség esetében az Újszövetség előtt is felvetődött a Septuaginta kapcsán. Ott a szakrális héber és a görög koiné viszonya volt az irányadó. 23


korszakában adatolt, akkor már nagy számban előforduló, irodalmi, sztenderd szintre emelt nyelvi jelenségeiről, hogy a korábbi korszakban beszélt nyelvi fordulatokként kerülhettek az írott-irodalmi textusba.

♦

Papp Richárd

Péter Csaba Theológiai tanár (Partiumi Keresztény Egyetem Teológiai Tanszék)

Szentírásfordítások a magyar református egyház történetében Az anyanyelvű istentisztelet és így a mindenki számára érthető igehirdetés bevezetésével a hívek figyelme egyre inkább a Szentírás felé irányul. Olvasni, tanulmányozni azonban csak azon kevesek számára volt lehetséges, akik vagy bibliai nyelveket, vagy pedig a latin nyelvet nagyon jól ismerték. Az egyre népesebbé váló írni-olvasni tudók közössége számára azonban csak az anyanyelvű Szentírás jelentett megoldást. Előadásomban az első kisebb próbálkozásoktól kezdve, egészen addig a teljes és időtálló fordításig szeretném nyomon követni és bemutatni mindazokat a személyeket, törekvéseket, melyek oda vezettek, hogy hosszú időn keresztül sok családban ez volt az egyetlen nyomtatott könyv. Ebből tanultak a protestáns iskolákban, ebből olvassák az szószékeken a tanítást, ez teremtette meg az egységes magyar nyelv alapjait.

Tudományos munkatárs (MTA Kisebbségkutató Intézet)

♦


Mózes identitása Előadásomban Mózes identitásának összetevőit és változásait elemzem személyiségfejlődésének, Istennel összhangra találásának tükrében. Az elemzéshez segítségül hívom a kulturális antropológia enkulturációhoz, társadalmi státushoz és szerepekhez, valamint marginális és liminális állapotokhoz kapcsolódó elméleteit. Előadásom kitér Mózes gyermekkorára és szocializációjára, identitáskríziseire, konfliktusaira, a különböző csoportoktól való eltávolodásaira és prófétai identitására egyaránt. Mózes személyes élettörténete és identitása elválaszthatatlan Isten népének történetétől és identitásától. Az előadás ezt a összefüggést is megpróbálja megvilágítani, bemutatva, miért is vált Mózes a Biblia személyiségmintájává, az Istennek összhangban lévő identitás példájává. ♦

Prancz Zoltán Főiskolai tanársegéd (Sola Scriptura Teológiai Főiskola)

A Biblia megcsillanása Pascal fogadásában - avagy: Hogyan nézhetünk a legfontosabb „játszma” mögé? Pascal fogadás-érve (a Brunschveig-féle számozásban a 233. töredék) sajátos interdiszciplináris határmezsgyét jelent a matematika és a teológia között. A fogadásérv ugyanakkor a Gondolatok egyik legvitatottabb töredéke. Többféle értelmezés látott vele kapcsolatban napvilágot - gyakran kritikus hangvétellel. A kritikák egyik jellegzetes iránya szerint Pascal fogadása „gyáva méricskélés” (Dawkins), amely a fogadás következményeire irányul, azokkal próbálja mintegy kikényszeríteni a hitet. Mindeközben csak kevesen figyelnek fel arra a félbehagyott mondatra, amely a Szentírásra vonatkozik, s amely egészen más megvilágításba helyezheti az egész töredéket. ♦

24

25


Az Újszövetség viszont a koiné görög nyelven jött létre. Ez a szöveg a kinyilatkoztatás szövege és valójában minden népnyelvi, akár újgörög fordítása is csak megközelítés lehet. Hazánkban most különösen aktuális ez a kérdés a teljes Bibliára vonatkozóan, hiszen a világon először nálunk jelent meg lovári nyelven a Szentírás. A sokszínű görög fogalomtárhoz képest a szintén nem szegényes latin, vagy magyar sem látszik elegendőnek, még kevésbé a szókincsben nem bővelkedő idiómák. A filológus javaslata a hagyománnyal megegyezően az, hogy a szegényesebb, ám mindenkinek kézbe vehető népnyelvi változatot a gyülekezetben az igehirdetőnek kell árnyaltan megvilágítania, de ez a nyelvi felkészületlenség miatt sokszor félremagyarázásokhoz vezet. A felhozott példák után vegyünk szemügyre egyetlen „közismert” helyet: 1Kor 13:13. Νυνὶ δὲ μένει πίστις, ἐλπίς, ἀγάπη, τὰ τρία ταῦτα

Raj Tamás

fizikai és lelki tisztaság törvényeit, tehát jöjjenek a tisztalelkű gyermekek, és kezdjék meg tanulmányaikat a tisztaság törvényeivel.

A zsidó bibliamagyarázat kialakulása és sajátos módszerei Előadás vázlat: Ezra (Ezsdrás) rendelete és következményei. A Tóra-olvasás gyakorlata. A meturgemán és a targumok. A midrás és az aggáda létrejötte. A „veteményeskert”, mint lépcső. A zsidó bibliamagyarázat négy módszere: egyszerű (fundamentális), utalásos (allegorikus), prédikációs (homiletikai) és titok (misztikus) magyarázat. A módszerek bemutatása egy konkrét példán: Izsák „feláldozása” történetén keresztül mutatja. ♦


Schweitzer József Emeritus országos főrabbi, egyetemi tanár (Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem)

A Tóra. Mózes öt könyve Mózes Öt Könyve, tudvalévőleg a Héber Szentírás alapműve, egyben a zsidó vallás rendszerének az alapja is, mind teológia, mind etika, mind a vallási és polgári alaptörvények tekintetében. Ugyanakkor a világ és az ember megteremtése után bemutatja a héberek, majd izraeliták, és következő nevükön a zsidók történetét az ősatyák korától Mózes haláláig, illetve utóda Józsua vezetői működésének kezdeteit. A biblia utáni, ún. hagyományos irodalom, Misna, Talmud, Midrások mondanivalói zömükben tórai mondatra hivatkoznak, abból indulnak ki.

Az alsófokú hagyományos szellemű héber iskolákban ma általában a heti szakaszok sorrendjében kezdik a Tóra tanulmányozását, a Tóra ugyanis heti szakaszokra osztva – egy év leforgása alatt az egész könyv alapvető része, a heti szombati istentiszteletnek. De ugyancsak alapvető része az ünnepi, az úgynevezett fél ünnepi, valamint hétköznapokon a hétfő és csütörtök reggeli, valamint az egyébként munkanapnak számító böjtnapi istentiszteleteknek is. A zsinagógában, vagyis általában a liturgikus alkalmakkor a Mózes Öt Könyvét a Tórát két rúdra szerelt tekercs alakú iratból olvassák fel, amely mind anyagát, mind küllemét, mind az írásmódját tekintve (pontozás nélküli) megtartotta a régi könyvek tekercs alakját. Ezt a könyvet bársony köpeny fedi, amelyet még ezüst díszek, mellvért és korona, valamint az olvasás megkönnyítését szolgáló kéz, ill. ujj alakú, szintén ezüstből készült, szerényebb módon fából készített „kéz” egészít ki. A Tórát, ill. Tórákat a templom keleti falán külön szekrényben vagy a falból e célra külön épített tórahelyben, héberül a szent ládában őrzik, amelynek ajtaját általában díszes bársonyból készült takaró borítja, nagyjából ugyanazon anyagból, amelyből a Tóra ruhái, köpenyei is készülnek. ♦

Szabó Ildikó Főiskolai tanársegéd (WJLF)

A Galata 3, 28 interpretációja a hagyományos keresztény írásértelmezés és a feminista teológia feszültségében

Az ókorban a gyermekek tanítását Mózes Harmadik Könyvével kezdették el, arra történő hivatkozással, hogy ez a könyv tárgyalja az egészségi,

A Szentírás által közvetített nőkép vizsgálata sok vonatkozásban hermeneutikai kérdés is. Szemléletünket nagymértékben meghatározza, milyen értelmezési teret nyitunk meg, amikor az Szentírás nőkre vonatkozó helyeit vizsgáljuk.

26

27


Főrabbi, a Makkabi Kiadó igazgatója

e) A mélylélektani értelmezés, amelyben a képek az emberi lélek belső mozgására utalnak. Melyikkel tudunk meg a legtöbbet a Bibliáról? Melyiket érdemes preferálni? ♦

Tatár György Egyetemi docens (ELTE BTK, Általános Filozófia Tanszék)

Visszaúton Egyiptomba Hogyan teszi a Bibliától való távolodás irreálissá a világot. ♦


♦

Szebik Imre

Vajda Károly

Theológus, emeritus evangélikus püspök, a Magyar Bibliatársulat Alapítvány elnöke

Főiskolai docens (Nyugat-Magyarországi Egyetem, Apáczai Csere János Kar)

A Biblia keletkezése és magyarázati lehetőségei

vallásbölcseletben

Az első részben az Ószövetség létrejöttéről, fennmaradt kéziratairól kívánok szólni és a kanonizálási folyamatról. Hasonlóan az Újszövetség létrejöttéről is szólnék, amely könnyebben áttekinthető, mint az ÓT. Előadásom második részében a Biblia értelmezési lehetőségeiről szólok röviden. a) A szószerinti értelmezés, melynek kikerülhetetlen veszélye a ptolemaioszi világkép és a heliocentrikus világkép feszültsége és ütközése. b) A reformátori értelmezés, melynek középpontjában a kereszt áll, s az a lutheri szempont: mi az, ami a Bibliában a Krisztust hirdeti, hordozza?(Was Christum treibt?) c) Az allegorikus értelmezés. Amikor a képeknek sajátos értelmet adunk. d) Az exisztenciális magyarázat, amelyben kortörténeti ismeret nélkül vagy azzal együtt a nekünk szóló üzenet válik fontossá. 28

Az isteni kinyilatkoztatás problémája a hászkálát követő zsidó Az előadás azokkal a részint kinyilatkoztatásteológiai, részint hermeneutikai kérdésekkel foglalkozik, melyek elé a fölvilágosodás és a történeti tudat elterjedése állította a zsidó vallásbölcseletet a XIX. és a XX. század folyamán. Az előadás főként a hazai liberális vallásos zsidóság, az egykori ún. „neológia” teologémáit explikálja, ill. életviteli és liturgiai innovációit vizsgálja, de egyszersmind a modern nyugatos elméletekkel történő egybevetésére is vállalkozik, ennek során értelemszerűen érintve a reform és az ún. modern ortodox vallásbölcselet fogalmiságát is. ♦

29


A páli korpuszok egyik sokat vitatott eleme a Galata 3,28 értelmezésének kérdése. „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” A hagyományos exegézis meglátása szerint ennek az igehelynek – melyet akár a Krisztusban nyert szabadság „Magna Chartája”-nak is tekinthetünk – vallási és nem szociális értelme van. Így a Galata 3,28 egyfajta eszkhatológikus egységről beszél, ami a mennyben illetve az eszkhatonban valósul majd meg, de nem támogatja, hogy földi viszonyokban a szerep illetve a státuszkülönbségek megváltozzanak. Ezzel ellentétben mások – anélkül, hogy a felszabadítási teológia tendenciáját követnék – arra a következtetésre jutottak, hogy Pál kijelentéseinek a Galata levélben egyértelműen politikai indíttatása van. Ezt az értelmezési lehetőséget aknázta ki és mutatta fel a feminista teológia, mely írásértelmezésében a gyanakvás hermeneutikájának eszközeivel él.

Vankó Zsuzsanna Tanszékvezető főiskolai tanár (a Sola Scriptura Teológiai Főiskola rektora)

Jézus „portréja” a messiási jövendölésekben

nyomon követhető az Énokh-apokalipszis (azon belül az Őrtállók könyve), a Jubileumok könyve, a qumráni irodalom egyes darabjai és az Újtestamentum néhány részlete vizsgálatával. Az előadást e folyamat vázlatos bemutatásának szentelem.


A messiási jövendölések átfogják a teljes Szentírást. Szinte átszövik az Ószövetséget Mózes első könyvétől Malakiás könyvéig. Az Újszövetségen pedig végigvonulnak a visszahivatkozások, egészen Jelenések könyvéig bezárólag. A messiási jövendölések jelentősége két szempontból is kiemelkedő: Egyrészt tömör, de mélységekbe is bepillantást nyújtó kinyilatkoztatást adnak a Megváltó személyéről és megváltó művéről. Másrészt pedig bizonyságai az élő Isten létezésének és az Írások ihletettségének, amint Pascal mondja: „merészség kell hozzá, hogy egy és ugyanazon dolgot annyiféleképpen mondjanak meg előre” (Gondolatok 709. töredék). A messiási jövendölések által megrajzolt „Jézus-portré”-t illetően, egy földi szolgálatáról átfogó jellemzést nyújtó előképet (5Móz 18,15-20), majd pedig néhány egyedi, különleges vonást felvillantó messiási jövendölést szeretnék röviden ismertetni (Ésa 42,49 és 50. fejezetéből).


♦

Vattamány Gyula Főiskolai adjunktus (WJLF)

Hogyan lett egy mennyei hivatalnokból „e világ fejedelme”? – Identitás-módozatok és a mitikus tér változásai a zsidó vallásos irodalomban Jób könyvétől az Újtestamentumig Szembetűnő különbség mutatkozik a mennyei világ egységéről alkotott ótestamentumi és újtestamentumi elképzelések között: az Ótestamentum nem tud olyan autonóm, az Istentől függetlenül és az Isten akarata ellenére cselekvő lényről, mint az Újtestamentum, amely – az ótestamentumi gondolkodástól teljesen idegen módon – ezt a mennyei lényt egyenesen „e világ fejedelmé”-nek vagy „e világ istené”-nek nevezi. E különbség szoros összefüggésben áll azzal a móddal, ahogyan az adott korok emberei önnön autonómiájukat, valamint közösségi és egyéni identitásukat elgondolni tudták. E gondolkodástörténeti folyamat egészen pontosan 30

31

Szümposzion a Bibliáról PROGRAMFÜZET. Wesley János Lelkészképző Főiskola Budapest, VIII. ker., Dankó u. 11. Budapest, május

Recommend Documents