INITIUM íróiskola
Szkriptúra IV. novellapályázat – írástechnikai segédlet
Raon
Szöveggondozás, készre futtatás
et
A Szakmai margó című gyűjtésben a pályaművek három fő aspektusa mentén vettem végig a legegyértelműbb tanulságokat. Ahogy ott említettem, egy írást sokféle nézőpontból lehet vizsgálni és mérni, és ott is csak a három leggyakoribb, kézenfekvő irányról volt szó. Itt most ilyen tekintetben kicsit jobban belemegyünk a szakmai részletekbe, de minden különösebb bonyolítás nélkül. Azaz egyáltalán nem baj, ha valaki abszolút kezdőként nézi ezt végig – ez az a gyakorlati útmutató, amihez nem kell előképzettség, csak szorgalom és odafigyelés.
A hogyanról
is
eg éd l
Az első és talán legfontosabb irányelv, hogy az elkészült pályaművet érdemes kinyomtatva ellenőrizni. Itt nem arról van szó, hogy némi rutinnal ne lenne elsajátítható a monitorról olvasásnál szükséges plusz figyelem, egyszerűen szakmán belül is régóta ismert tény, hogy egy kézzelfogható, nyomtatott szöveg teljesen máshogy működik olvasás közben, sokkal több mindent észre lehet benne venni. Ezt még hatékonyabbé tehetjük egy olyan trükkel, ha nem a szokásos A4-es formátumot, hanem a könyvekhez közelebb álló A5-ös formátumot használunk. Ez apró különbségnek tűnhet, pedig rengeteget számíthat, mert így több olyan plusz információ is elérhető, ami az A4-es formátumban nem. Például így látható lesz a bekezdések tényleges hossza, jobban érzékelhető lesz a szöveg tömörsége, szellőssége. Szembeötlőbbek lehetnek a szóismétlések, hangsúlyozások – vagy éppen jobban látni, hogy mi nem esik egy-két oldalon belülre. Sokkal jobban érvényesülhet a párbeszédek szellősítő, ritmusadó, figyelemfelhívó szerepe is.
za t
A beállítás legegyszerűbben a szöveg két hasábra osztásával érhető el. Maximalisták itt az oszlopszélességekkel és a margókkal akár egy az egyben lemásolhatják a M.a.g.u.s. könyvek arányait is. Mivel ezt a Word különböző verzióiban máshogy kell megoldani, itt most nem írok tételes sorvezetőt, de ha valaki megakadna vele, kérdezzen és segítünk neki a pályázati fórumban.
yá
A „mit” kérdésben a korábbi három helyett az írás hét aspektusát veszem sorra.
1. A formai és nyelvi ellenőrzésekről
Pá l
Még a szöveg kinyomtatása előtt érdemes ellenőrizni ezeket is. Az efféle hiányosságok alapvetően nem csorbítják az adott mű érdemeit, de ha több is van belőlük (ami már nem tudható be véletlen tévesztésnek), akkor az bizony (elnézést, de ezt nem lehet ennél udvariasabban megírni) nagyfokú igénytelenséget sugall. Nézzünk konkrétumokat! Egy megjelenésre alkalmas szövegben csakis szimpla sorközök lehetnek, elfogadhatatlan az 1.5-es vagy többszörös sorközös megoldás. Ilyen egyébként általában akkor jön létre, ha a szövegírás különböző programokkal történik, vagy eleve nem szövegszerkesztő programban (hanem mondjuk levélben, vagy bármilyen netes-fórumos ablakban). Nagy gond nincs ezzel, csak az olvasásban rendkívül zavaró, így nem érdemes bent hagyni. A Word-ben a Formátum, Bekezdések menü alatt lehet beállítani a szimpla sorközt, kivenni az esetleges térközöket a
INITIUM íróiskola
Szkriptúra IV. novellapályázat – írástechnikai segédlet
teljes szöveg kijelölése után. Akinek ezzel kapcsolatban technikai segítség kell, szintén a fórumban tudjuk megbeszélni. Ha nincsenek sorszámozott fejezetek, akkor a pályamű gondolati egységeinek tagolását vagy három (!) üres sorral, vagy az üres sor, csillagok, üres sorral szoktuk elvégezni. Ez utóbbinál három csillag a megszokott.
eg éd l
et
A párbeszédek gondolatjelei ne legyenek kötőjelek. A kötőjel a mínusz vagy a Shift mellett balra lévő billentyű – a gondolatjel pedig a Ctrl mínusz billentyű. Az nem probléma, ha valaki így írja meg a szöveget, de mivel ez egy mozdulattal cserélhető, egyértelműen jobb benyomást tehet, ha ez sem marad benn (a Csere funkció használatánál fontos, hogy ne a sima - legyen kicserélve – formára, mert ilyenkor a szavakon belüli, helyes kötőjelek is cserélődnek, hanem a kötőjel+szóközt kell cserélni gondolatjel+szóközre – és ezt lefuttatni a szóköz+kötőjel+szóköz formára is). Ha technikai segítség kell, ezt szintén a fórumban tudjuk megbeszélni.
za t
is
Nagyon sokan nem használják a Word helyesírás ellenőrzőjét, mondván, hogy az rém ostoba egy szerkezet. Aki így látja, annak ezzel kapcsolatban teljes mértékben igaza van, de a helyesírás ellenőrző használatát ezzel együtt sem érdemes mellőzni. A brutális hibák kiszűrését mindenképpen elvégzi – ezt hivatalból muszály neki, ugye, és már eleve ez sok vétlen kellemetlenségtől megkímélhet mindenkit –, de ami még fontosabb lehet, az az idegen nevek ellenőrzésének folyamata. Itt pedig kimondottan hasznos ez a rém ostobaság, a Word ugyanis minden, általa ismeretlen szót hibának jelez, és ezzel máris megoldhatjuk, hogy az írásunk ezen része hibamentes legyen akár a név elütések, akár az idegen név ragozások kapcsán. Gyakori hiba például, hogy van egy standard fantasy név, mondjuk Gwyndha, ami egyszer Gwyndaként, egyszer Gwynhdaként, máshol Gwnydhaként szerepel a szövegben. A Word helyesírás ellenőrzőjében a „mindet átugorja” funkció alkalmazásával azonnal kiszűrhetjük a félreütéseket, tévesztéseket.
Szakmai nézőpontok, józan ésszel
Pá l
yá
Az eddigiek tekinthetők bemelegítésnek – és akkor innentől jöhetnek az igazi részletek. Onnan érdemes kiindulni, hogy a szerkesztés külön szakma, és bár sok mindenben összeér az írással, lényegében teljesen másféle munkavégzés történik, mint az írás esetében. Nem véletlen, hogy a legnagyobb írók mögött az esetek döntő többségében ott volt a háttérben egy jó kezű szerkesztő is – hiába érti valaki a szakma legapróbb részleteit, a saját szöveg kezelése mindig sokkal nehezebb feladat. Egyszerűen arról van szó, hogy a jó íráshoz erős ihlet, sokféle személyes kötődés szükséges (amikor az író tényleg beleteszi a lelke egy darabját az adott műbe), a szerkesztéshez pedig kötelező távolságtartás, érzelmek nélküli mérce és mérlegelés – és a kettő elkerülhetetlenül üti egymást. Ezen némiképp segíthet, ha elég idő telt a megírás és az önszerkesztés között, de a fő probléma ilyenkor is adott: az író sokszor nem a szövegét nézi, hanem azt, amit meg akart írni, ami a fejében van, és ha már sokadszorra olvassa a saját, ismerős szavait, egyszerűen másnak látja-érzékeli, mint amilyen valójában. Én ezért mindenképpen azt javaslom, hogy mindenki keressen külső segítséget, azaz ne csak saját maga próbálja szerkeszteni a saját művét, hanem kérje meg erre egy barátját, családtagját, akinek bízik az őszinteségében. Egyáltalán nem fontos, hogy az illető rendelkezzen bármilyen szakmai hozzáértéssel – ide tényleg csak őszinteség és figyelem kell.
INITIUM íróiskola
Szkriptúra IV. novellapályázat – írástechnikai segédlet
Ha megvan az önkéntes szerkesztőnk/előolvasónk, akkor jöhet a lényegi rész. Érdemes vele erről külön egyeztetni, mert ezt kétféleképpen is lehet csinálni: vagy előre lebeszélni vele, hogy mire figyeljen, vagy hagyni, hogy elolvassa a művet, és utólag megkérdezni az alábbiak kapcsán.
eg éd l
et
2. ötletek ellenőrzése Ahogy Az ötlet című írástechnikai előadásban szerepelt, első és legfontosabb annak ellenőrzése, hogy amit kitaláltunk, az mennyire megy át a megírt szövegben. Ennek főként az író számára lényeges gondolatok esetében van kiemelt jelentősége, ezért ezekre külön bátran kérdezzünk rá. A történet működőképességéhez az kell, hogy minden részlet egyértelműen érthető legyen: mi miért történik, ki és mit csinál, és miért csinálja. Itt természetesen nem arról van szó, hogy a külső segítségnek kell megoldania a problémás részeket, tőle elég annyi is, ha megmondja, megmutatja, hogy hol érzett zavart a szövegben. Sokszor már ez is óriási segítség lehet – és ezt odafigyeléssel bárki meg tudja tenni. A M.a.g.u.s. dolgaiban járatlan olvasók sokszor még hatékonyabban is, mint a hozzáértők, akik hajlamosak fél szavak mögé képzelni ismert koncepciókat.
is
3. a párbeszédek ellenőrzése A párbeszédek legegyszerűbb ellenőrzése mindig az, ha az író visszahallhatja az általa írtakat. Elég, ha valaki simán felolvassa neki – ha esetleg többen is besegítenek, és elosztják a szerepeket, mint egy színdarabnál, az egész még hatékonyabb lehet. Ezzel rengeteg tapasztalat gyűjthető, mert a felolvasó hangsúlyozásából, a gördülékenységből már érezhető is, hogy amit írtunk, az mennyire képzelhető el élőbeszédnek. A párbeszéd pedig az egyik legfontosabb karakterábrázoló eszköz: rengeteget emelhet egy íráson, ha jól van használva benne.
Pá l
yá
za t
4. a karakterek érzelmi szintjének ellenőrzése Jellemzően párbeszédek átkötő szövegeiben jelentkező hiba, de az egész szövegen belül érdemes megnézni, hogy milyen érzelmeket fejeznek ki, amiket leírtunk. A „kiáltotta”, „ordította”, „mosolygott”, „suttogta” megoldásokat sokszor csak úgy megszokásból írjuk le, pedig ezek nem csak töltelékszavak, hanem fontos érzelmeket fejezhetnek ki a szövegben. És ha ezek nincsenek ellenőrizve, akkor az egész írás szétesővé, csapongóvá válhat, és létrejön az olyan mű, amelyben a karaktereknek nincs értékelhető érzelmi ábrázolása. Ilyenkor, ha egymás mögé tesszük, hogy egy karakter az írás egy jelenetének két percén belül kétszer felkiált, háromszor mosolyog, ötször suttog és egyszer még bömböl is, akkor az csak egy komplett pszichopatánál lehet hiteles, másféle karakternél nehezen. Ez az a nézőpont, amellyel kis odafigyeléssel is nagyságrendi javulás érhető el. Érdemes onnan kiindulni, hogy milyen hangulatot képzeltünk el az írásunknak, ehhez mérten megnézni a kulcskifejezéseket, és ami nem illik oda, azt cseréljük le, vagy töröljük (például egy komornak szánt történetben a szereplők ne mosolyogjanak csak úgy, ha ennek nincs külön jelentősége). Az igazán profik úgy csinálják, hogy bizonyos hangulat eléréséhez bizonyos szavakat eleve nem is írnak le, a „kevesebb néha több” elvén, és ez sokszor meglepően jól működik. Azzal is sokat segíthetünk ezen a téren, ha a szövegben minimalizáljuk a határozószókat. Azaz a „hogyan?” kérdésre talált szavakat (ijedten, örömmel, dühösen, szelíden, gyűlölködve, mosolyogva, stb.) kiszedjük, de legalábbis a többségüket, így ami megmarad, annak sokkal erősebb hatása lesz. 5. logikai dolgok ellenőrzése
INITIUM íróiskola
Szkriptúra IV. novellapályázat – írástechnikai segédlet
Ezt A hitelesség című előadásban tárgyaltam. A lényeg: mi mennyire hihető? Az nem feltétlenül baj, ha valami nem egyértelműen hihető, mert ez még mindig javítható – a gond az szokott lenni, ha valami menthetetlenül és egyértelműen hiteltelen. A legtöbb támadási felületet az adja, ha az író túl sok mindent akar markolni, és túl sok minden van a szövegben. Innen nézve kimondottan előnyös lehet, ha egy szöveg inkább szűkebbre van véve, minthogy terjengős. Ahol bizonytalanok vagyunk, ott is érdemes egyszerűsíteni a zavaros részek túlmagyarázása helyett. Bár tény, hogy az igazán jó írások sokszor többszörösen összetett dolgokkal válhatnak kiemelkedővé, de ne feledjük, hogy első körben a működőképesség a legfontosabb, minden más csak egy erre épülő extra lehet.
is
eg éd l
et
6. Stiláris javítás Ez elsősorban a sablonos szófordulatok, pongyolaságok javítását jelenti, de ide tartozik az is, amire már kitértem a határozószók kapcsán. Az efféle, bevett szófordulatokkal az a baj, hogy vagy borzalmas hatásvadászattal operálnak (ahogy például „elszabadul a pokol”), vagy ezer korábbi olvasmányélményből ismerősek. De ide tartozik több olyan megoldás is, ami sokaknál egyfajta kötelező elem a fantasy témában, mintha lenne egy etikett arról, hogy kell fantasyul írni. Térjünk ki hát ezekre is. Ismert rosszfantasy-s írói eszköz, hogy a legnagyobb drámák közepette is csak mosolygó szerzetek vannak mindenütt. A karakterek tekintete így, a szemek villanása úgy, mert az olyan kúúúl. Az arcokra mindig sok minden rá van írva, kész pszichotérkép az egész. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ha egyszer-egyszer van ilyen a szövegben, az nem probléma – de ha csakis ilyen megoldásokkal akarunk érzelmeket vagy információt közvetíteni, az bizony rendkívül idegesítő tud lenni.
za t
A szakmai krémjei egyébként úgy tartják, hogy úgy tíz százaléknyi terjedelmet a végén bármilyen elkészült műből ki lehet húzni. és ez csak az adott mű hasznára válhat. Akinek van kedvre erre rápróbálni, így is érdemes javítani, mert ez tényleg működő módszer, bár nehéz. Ilyenkor az a kulcs, hogy szó és mondat szinten tesszük mérlegre a dolgokat, és az eredmény attól lesz jobb, ha eltűnnek a leggyengébbnek érzett megoldások.
yá
7. Jó értelemben vett hatásvadászatok
Pá l
Ez is olyan trükk, amellyel a kellő figyelemmel rendkívül sok javulást el lehet érni. Arról van szó, hogy a novellák, jellegükből adódóan máshogy közvetítik ugyanazokat a hatásokat, mint például egy regény. Egy regényben általában furcsának hat a sok gondolati tagolás (fejezet vagy fejezeten belüli üres soros elválasztás), de egy novellában ez bizony igen hasznos is lehet. Az érdemes látni, hogy minden tagolás olyan, mint egy reflektorfény, és ilyenkor az adott gondolati zárással lecsapható labdát, a következő nyitással pedig új, tiszta lapnyi esélyt kaphat a szöveg. Ezért én azt javaslom, hogy érdemes külön megnézni a fejezetek nyitó és zárómondatait, és abban gondolkozni, hogy erős kezdés, és erős zárás legyen. Ez az a fajta hatásvadászat, amely a novella-szerkezet egyik legfőbb erénye lehet. És akkor ugyanezt érdemes külön megnézni az írás egészében is – külön ráfókuszálni arra, hogy indul és hogy végződik a novellánk. A jó nyitás sokszor kimondottan nehéz feladat, ezért ha ez nem megy, még mindig nincs baj, de akkor legalább a máshonnan ismerős megoldásokat próbáljuk elfelejteni. Képzeljétek el azt, amikor látszik, hogy a pályázóknak nagyon tetszett mondjuk az Észak lángjai néhány
INITIUM íróiskola
Szkriptúra IV. novellapályázat – írástechnikai segédlet
fejezete, és a hetven pályaműből harminc pont ugyanolyan eszmeiséggel próbálkozik. Vagy amikor az ismert fantasy toposzok szellemében tizenöt írás időjárás jelentéssel indul, azaz hogy éppen ilyen-olyan vihar van, és az most nekünk milyen elképesztően baljós dolgokat vetíthet előre. Ezeknél mindig sokkal többet ér egyetlen olyan mondat, ami felkeltheti az érdeklődésünket, és arra sarkall minket, hogy tovább akarjuk olvasni a szöveget.
Pá l
yá
za t
is
eg éd l
et
De a nyitásnál elkövetett bizonytalanság még mindig könnyebben javítható annál, mintha a zárásokban van ilyen. A nyitásnál az ember néha maga is keresi a megfelelő hangot, és ez nem feltétlenül rossz – de ha azt a zárásra sem találja meg, az már nagyobb probléma. Gyakori jelenség egyébként, hogy ha nincs meg a kellő tapasztalat, az író túlírja a dolgot, és bár van egy igazán hatásos zárómondata az utolsó nyolc-tíz mondat között, nem az kerül a végére. Ez ugyanolyan, mint amikor általános iskolában a rajzórákon sok kis apró vonallal dolgoztunk, amelyek ahhoz segítettek minket, hogy a végén megtaláljuk az egy igazit, és abból lehet a vastagon kihúzott kontúr. Érdemes tehát ilyen szemmel átnézni az elkészült szöveget, hogy a nyitómondatok mennyire érdekesek, és hogy a zárások környékén ténylegesen az utolsó helyre tett mondat lett-e a legjobban sikerült mondat.
