SZILVÁSI LAJOS Albérlet a Síp utcában REGÉNY SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADO BUDAPEST NEGYEDIK KIADÁS Felírta a gyógyszert, lebélyegezte a receptet, és odaadta a betegnek. A sápadt, már-már egészen kopasz férfi motyogott valamit, és félig hátrálva ment ki a rendelõbõl. - A következõt - mondta az orvos, anélkül hogy felnézett volna. A mennyezeti lámpa erõs fényt szórt rá, s az éles világításban látszott, hogy rövidre nyírt hajában sok az õsz szál. Alacsony, kövérkés nõ jött be. Kislányt, öt-hatéves gyereket vezetett kézen fogva. - Ahogy hazaért az iskolából, látom, hogy kiütései vannak. . . - kezdte magyarázni. Az orvos felállt az asztaltól, és elõrejött. Nyakában ide-oda himbálózott a gumicsöves fonendoszkóp. - Vetkõztesse le - mondta az asszonynak, és odaguggolt a gyerek mellé. Csak a rend kedvéért vizsgálta meg, egy pillanatig se volt kétséges, hogy bárányhimlõs a kislány. Ujra receptet vett, köhögéscsillapítót írt, s pár szóval megmondta az asszonynak, mi ilyenkor a teendõ. Aztán kezet mosott - a forró víz jólesett a bõrének -, s csak utána szólt az aszszisztensnõnek, aki némán ült kis asztala mellett: - Vége? A gondosan fésült, ötven év körüli, merev tartású asszony bólintott : - Elég volt. Negyvenhárom beteg . . . Meddig tart még? Az orvos vállat vont. - Ördög tudja. Minden évben más. Tavaly ilyenkor már túl voltunk az egészen. Ez megint egy újfajta influenzajárvány. - Nagyon fáradtnak látszik - mondta az asszony. - Fõzök egy kávét, mielõtt elmegy. - Hagyja a fenébe - legyintett az orvos, és helyére akasztotta a törülközõt. - Nem kávé kell nekem. Az asztalon felcsengett a telefon. Érte nyúlt. - Tessék. Kelemen. Igen. Hány szám? Felírta a nevet és a címet. - Mi a panasz ? Nem volt türelme végigvárni, amíg a vonal túlsó végén a nõi hang végigmondja. Odaadta a telefonkagylót az asszisztensnõnek, maga pedig levetette fehér köpenyét. Ugy érezte, szorítja
a torkát a nyakkendõ, de nem lazította meg. Száraz volt a nyelõcsöve. Szomjúság kínozta. Halkan elkáromkodta magát, és intett az asszisztensnõnek, hogy fojtsa már bele a szót a bõbeszédû nõszemélybe. - Kelemen doktor úr még ma este kimegy - mondta az aszszony, s kihasználva a vonal végén támadt meglepetést, amit az keltett, hogy férfihang helyett egy nõ szólt, jóestét köszönt, és letette a kagylót. Az orvos összeszámolta noteszében a címeket. - Nem is sok - mondta. - Hat hívás. Tegnap tizenegy volt. Magára vette szürke kabátját, és összekattintotta fényét vesztett táskája zárját. - Aludjon jól, Sárika - intett az asszisztensnõnek, és kiment. A körzeti rendelõ elõszobájában már a takarítóasszonyok dolgoztak. Mosták a kövezetet. Az egyik kiegyenesítette derekát, köszönt az orvosnak, a többi észre se vette. Kelemen kilépett az utcára. Egyszerre szemközt vágta a hideg szél, amely fütyörészve, meg-megújuló hullámokban jött a kivilágított Körút felõl. Kocsija ott állt tíz-tizenöt lépésnyire a rendelõ ajtajától, de õ ellenkezõ irányba indult. Átvágott az úttesten. A legközelebbi utcasarokra tartott. A kocsmaajtó nyitva volt. Pára zúdult ki rajta az utcára, és szétoszlott a hidegben. A helyiség tömve volt. A pultoknál és a magas könyöklõk körül mindenütt emberek szorongtak, sok kipirult arc, némelyik a kinti hidegtõl, a többi a szesztõl vörös. Csökkentették a talponállók számát - gondolta Kelemen -, de az italos emberek száma semmivel se lett kevesebb, csak a zsúfoltság nõtt. Beállt a sorba, amely a pénztár felé kígyózott. - Milyen konyakjuk van? - kérdezte a gyûrött arcú pénztárosnõtõl, amikor nagy sokára odajutott a kasszához. - Cabinet. Hat ötven. - Adjon egy felet meg egy kis szódát is - mondta az orvos, aztán meggondolta magát. - Adjon két felet. - Elõbb is eszébe juthatott volna - rántott egyet a vállán a nõ, amikor újra blokkolt. Aztán észrevette Kelemen hóna alatt az orvostáskát, és zavar ült ki az arcára, egyfajta tanácstalanság, ami nyilván abból fakadt, hogy a pénztárban ugyan õ a hatalom, de a doktorokat mindenkinek tisztelnie kell, hiszen ki tudja, mikor akad velük baja az embernek. Kelemen odafurakodott a pulthoz. Az öreg, félvállas csapos orra vöröseslila volt. Eleven szeszreklám - gondolta az orvos. - Öntse egybe a két felet - mondta.
Elvette a deci konyakot, és egyetlen korttyal lenyelte. A szesz lefutott a nyelõcsövén, és szinte beleszúrt a gyomrába. Egy-két év múlva mégis gyomorbajos leszek - gondolta, de rögtön el is feledkezett róla. A konyak kellemes meleggel áradt szét benne, s torkából egyszerre elmúlt a száraz szomjúság. Már a szájában volt a cigaretta. Nagy lélegzettel szívta le a keserû füstöt, s most nem is érezte, hogy büdös lenne a kocsmában. A betegekkel gyorsan végzett - tíz óra is alig múlt, amikor kilépett az utolsótól.-, s még nem volt nagyon késõ ahhoz, hogy beugorjon Latkihoz. A gyerekeket már lefektették, de õk még ébren vannak - gondolta. Már vége a televíziónak is. A négyemeletes körúti ház elõtt tucatnyi gépkocsi parkolt, alig sikerült besorolnia közéjük. Ösztönszerûen megnézte, ki tudja-e hozni késõbb a Rekordot a többi autó közül, aztán besietett a kapun. - Te vagy? - kérdezte teljesen oktalanul Latki, amikor ajtót nyitott neki. - Bandi jött - kiáltott be aztán a feleségének. Latki alacsony, pocakos ember volt, szemüveget viselt, egyik keretében fekete üveggel. Még a háborúban vesztette el a bal szemét, s Kelemen tudta, hogy a maradék jobb szem se tart már sokáig. Sohase merte megkérdezni Latkitól, hogy tisztában van-e a szeme állapotával. - Fõzzek kávét? - kérdezte a karcsú, félénken lassú mozgású asszony, aki így pongyolában egészen lányosnak látszott, mintha nem is húsz, hanem legalább harminc évvel lenne fiatalabb az uránál. - Nem kérek - rázta meg a fejét Kelemen. Az asszony kinyitotta a tálaló felsõ ajtaját, és konyakos üveget vett elõ. - Nem muszáj innia - mondta, amikor odaállította az asztalra a palackot. - Látom, olyan fáradt, alig áll a lábán. - Megint pocsék napod volt neked is? - kérdezte Latki. Kelemen legyintett. Töltött magának a konyakból, és megitta. Sokkal erõsebb, mint a kocsmában - állapította meg, ahogy jóformán mindennap. - Mennyit ittál? - kérdezte Latki. - Irigykedsz? - nézett rá Kelemen. - Te mégy neki egyszer valaminek a járgányoddal . . . - a kövér orvos nem mosolygott. - Több esze van annak, mint nekünk együtt. Különben. . . ha nem akarod, nem muszáj megkínálni. - Inkább itt igyék, mint másutt - szólalt meg az asszony. - Köszönöm. - Kelemen érezte, hogy valami fintor ül ki az arcára, és újra töltött.
- Legalább aludj itt - ült le melléje Latki. - A kis szobában - csatlakozott rögtön az asszony. - Mindjárt megágyazok. - Akkor is ki kell fizetnem a szállodát - nézte a pohárban a borostyánszínû italt Kelemen. - Kidobott pénz - könyökölt rá az asztalra Latki. - Amíg nem találsz valami rendes lakást; ellakhatnál nálunk. - Én is mondtam már -- helyeselt az asszonyù. Kelemen nem felelt nekik. Szórakozottan forgatta hosszú, csontos ujjai között a metszett üvegpoharat. Ellakhatnék gondolta. Miért ne? De miért igen? Teljesen mindegy. Jólesõ lustasággal volt tele. A szoba melege kihevítette. Csak a sarokban égett egy sárga fényû hangulatlámpa, s az orvos úgy érezte jó volna nem mozdúlni, hanem így ülve elaludni, vagy tán még azt se, csak minden mozgás nélkül tovább terpeszkedni itt. A szomszéd szobában alusznak a gyerekek . . . Az asztalon újság hevert. Tegnap újra negywen bomba robbant Algírban. . . Szájához emelte a talpas poharat, és lassan kikortyolta belõle a konyakot. Megérezte, hogyù ma este újra be fog rúgni. Micsoda marhaság. Reggel fájni fog a feje, rossz lesz a közérzete, amíg meg nem issza az elsõ konyakot. Azzal pedig újra kezdõdik minden elölrõl, hogy holnap este megint megérezze tíz óra tájban vagy talán elõbb. talán késõbb a részegség elsõ jelét, a tompa lüktetést a halántékában. - Na, megyek - mondta, és összeszedte magát, hogy frissen álljon fel a székrõl. - Maradjon itt - nézett rá az asszony. Mosolygott. - Tudja, hogy úgyse maradok. - Megszorította Latki könyökét, és kiment az elõszobába, hogy felvegye a kabátját. A Körúton már alig volt forgalom. Megeresztette az autót, s kirohant vele a bécsi országútra. A reflektor belevágott a sötétbe, és fényes, fehér utat nyitott az éjszakában. Kelemen kihajtott a tábláig, amely Budapest határát jelezte, s ott kényelmesen megfordult. Érezte, hogy biztos a keze - azt is nehéz lenne megmagyarázni, honnan az idegeiben ez a sok pokolian jó reflex -, s most már valamivel lassabban vezette vissza, a város fényei felé a kocsit. Két-három hazafelé igyekvõ teherautó elõzte meg. Hagyta, hogy elhúzzanak mellette, adott nekik háromszáz méter elõnyt, aztán elmosolyodott, rátaposott a gázra, s pillanatok alatt elfütyült az ormótlan, nehéz gépkocsik mellett.
Résnyire leeresztette a Rekord ablakát, hadd vágjon be fejére a hideg szél, s fél kézre fogva a volánt, rágyújtott. Még mindig húsz perc hiányzik az éjfélhez - nézte meg az autó foszforeszkáló óráját. Soká lesz reggel. Akkor meg kezdõdik a robot odabent a kórházban délutánig, amikor is végigjárja magánbetegeit - gondolatban gyorsan végigszaladt a kilenc néven, akik holnap várják -, hattól nyolcig rendelés a körzetben, utána megint címek és megint este, és minden újra meg újra ismétlõdik, forog ez a rohadt verkli, lustán, unalmasan . . . Már a belvárosban járt, önkéntelenül engedelmeskedve a közlekedést szabályozó tábláknak, amelyek lassan már lehetetlenné teszik a gépkocsiforgalmat a város belsejében. Még két év, és annyi lesz az autó, hogy moccanni se lehet Budapesten: A bár piros neonbetûi feléje pislogtak. Tudta, hogy be fog menni, de megkérdezte magától, hogy minek. Egy pillanatig furcsállotta is, miért nem jutott eszébe az elmúlt hónapokban egyszer se, hogy eljöjjön ide. Megállt a járda mellett. Gépiesen le akarta zárni a kilincset, aztán arra gondolt, hogy úgyse marad sokáig, nem lesz kedve hozzá, s csak becsapta a kocsiajtót. A szemüveges portás megemelte aranyzsinóros tányérsapkáját, amikor belépett, s - más dolga nem lévén - elvette tõle a kabátját is, hogy a ruhatárba vigye. A bárpult fölött rejtett fények égtek, s vissza-visszacsillantak az üvegekrõl meg a kávéfõzõ gép krómozott fémtestérõl. Vendég alig volt a bárban. Csak a belsõ sarkok félhomályában lapult egy-egy pár. Az asztalok többsége körül üresek voltak a székek. . A zene éppen hallgatott. A gyerekképû, enyhén püffedt arcú zongorista felállt, és odament Kelemenhez. - A mohácsi vész óta nem láttalak - nyújtott kezet. Kelemen nem felelt neki. Mit mondjon? Valóban tavaly nyáron volt itt utoljára, a születésnapján, s akkor nem érezte jól magát a tömegben. - Uborkaszezon? - kérdezte. - Nem tudom, mi van az emberekkel - tárta szét két karját a zongorista. - Péntek van, de máskor mindig többen vannak pénteken is. Gyere, meghívlak egy pofa nedûre. - Fenét - tolta félre a zenészt Kelemen. - Ne vitatkozzunk - ült fel az egyik bárszékre a zongorista. Zsebébõl fapoharat vett elõ; amiben valami csörgött. Kiborította: kockák voltak, csontkockák. - Egy pasas hozta Szíriából. Állapodjunk meg: aki veszít, az fizet. Tessék, rázd meg. Az orvos nevetett. Megrázta a fapoharat, és kiborította a bárasztalra
a kockákat. Tizenkettõje volt. - Most én - mondta a zongorista és dobott. - Tizenöt. - Mit iszol? - Ginben utazom. Te? - Egy konyakot, egy gint legyen szíves - mondta Kelemen a mixernõnek, aki olyan simára fésülte haját, mintha ráragasztotta volna a fejé re. Koccintottak. Kelemen a szeme sarkából figyelte a zenészt. Nem kérdez semmit, tehát tudja, és nem akarja szóba hozni a dolgot. Pest nagy, de így is falu maradt. Mindenki mindenkirõl mindent tud, a pletyka úgy terjed, mintha tucatnyi újság szórná szét. Iván is tudja, különben megkérdezte volna, miért egyedül jöttem - tette vissza poharát a pultra. - Nem volt bent senki a srácok közül? - kérdezte aztán. - Ah, le se szarják a fejemet - itta ki az utolsó korty gint is a zongorista. - Pedig a tízéves találkozón mindenki megígérte, hogy támogatni fogják a mûvészetemet. Egyet hallottam csak. Simont elõléptették. Százados lett. Azt mondják, a díszszemlén õ vezeti az egyik repülõszázadot. Gondoltad volna érettségi elõtt, hogy egyszer repülõ lesz? Olyan volt mindig az osztályban, mintha kettõig se tudna számolni. A tornaórákon is . . . Aztán, látod, mi lett belõle? Amikor utoljára láttam, egyenruhában volt, olyan elegáns, mint egy herceg . . . Ujra megrázta a fapoharat, és kiborította a kockákat. - Kilenc. Kelemen is dobott. - Tizenegy. A zongorista a mixernõre nézett. - Ugyanazt még egyszer, Rozália. A nõ bosszús volt: - Mondtam, hogy nem vagyok a pajtása, hülyéskedjen mással. -- Hogy hívják? - kérdezte az orvos. - Lili - felelt a nõ, anélkül hogy ránézett volna. Odaállította eléjük a poharakat. - Gyere - mondta a zongorista, és visszament a helyére. Kelemen melléje ült . Késõbb nagyon hangosnak találta a zongorát, és odébb telepedett. De a kis asztal mellett kényelmetlen volt az ülés, hát visszament a bárpulthoz. A ritmusos, dél-amerikai zene betöltötte az alacsony mennyezet alatt a helyiséget. Három pár táncolt, kihasználták, hogy bõven van hely, s a férfiak ide-oda pörgették partnereiket.
Kelemen a pohara talpával láthatatlan ábrákat rajzolt a bárpultra, s nem akart gondolkozni. Virslit kért, de csak a felét ette meg. A torma keserû volt, de nem erõs, csak a szája ízét rontotta el. Kért még egy konyakot, és beletörõdötthogy részeg lesz. - Én mit ihatok? - szólalt meg félig mellette, félig mögötte egy alt hang. Odanézett. Feltornyozott hajú, szõke nõ ült a másik bárszéken, és éppen egy amerikai cigarettára gyújtott. Odakínálta az orvosnak is a piros tasakot. - Nem szeretem - mondta Kelemen. -- De maga igyék, amit akar. A mixernõ kevert valamit, és odaállította a szõke elé. - Kösz - emelte meg a poharát a lány . Lassan, minden kortyot élvezve ivott. Zöld volt az írisze, és feketével festette alá a szemhéját. - Magáé odakint az az Opel-Rekord? - Miért? - kérdezte az orvos. - Ugyis tudom, hogy a magáé. Már megkérdeztem a portástól. Jó kocsi. Hogy jutott hozzá? - Vettem. - Tudom, valakinek küldte Nyugatról a rokona, és maga megvette. Nem akar velem beszélgetni? - Nem. A lány a poharát nézte: - Akkor legalább vigyen haza. Megspórolnám a taxit. Itt máma úgyse lesz semmi . . . - nézett körül. - Holnap meg tiszta ingajárat . . . Kelemen az órájára nézett. Három múlt tíz perccel. Kifizette a számláját, és intett a lánynak, hogy mehetnek. Már odakint jutott eszébe, hogy Ivántól elfelejtett elköszönni. Fázósan kuporgott mellette a lány. Bundát viselt, ami egy kicsit bõ volt, látszott, hogy nem õrá szabták. - Majd szóljon, mikor merre forduljak - mondta az orvos. Nem ismerte a szûk józsefvárosi utcákat, s jóformán lépésben hajtott. - Pár hét múlva ilyenkor fél négy körül már világosodik majd. Itt fordulj on jobbra - mondta a lány. - A harmadik ház elõtt álljon meg. Ott, igen. . . Kelemen fékezett a harmadik ház elõtt. A kocsi puhán, csak egyet rugózva állt meg. Várta, hogy kiszálljon a nõ, de az nem mozdult. Kis ideig csend volt, csak aztán szólalt meg: - Van kapukulcsom, nem kell fölkelteni a házmestert. Jöjjön. Az alacsony, földszintes, kopott vakolatú ház kapuja jóformán zajtalanul nyílt ki. A sötétben is sejteni lehetett, hogyan sorakoznak egymás mellett
a konyhaajtók az udvaron. A lány kézen fogta az orvost, és suttogva mondta: - Vigyázzon, nagyon rossz itt a kövezet. Kelemen vigyázott, de így is megbotlott egy macskakõben, ami kilazult a helyérõl. Önkéntelenül szorosabban markolta a lány kezét, s ettõl elmosolyodott. Nem volt rossz ez az este. Eddig jóformán nem is gondolt magára. Tiszta haszon. Hallotta, hogy a lány kulccsal motoz az egyik konyhaajtó zárjában, aztán ételszag, talán krumplifõzelék szaga ütötte meg az orrát. Villanykapcsoló kattant, s egy pillanatig elvakította a hirtelen fény. A konyha egyik felét virágmintás kartonnal függönyözték el, s a függöny mögött valaki szuszogott. - A mutter - súgta a lány. - Ne féljen, nem ébred fel, süket, mint az ágyú. Pedig már operáltattam is a fülét. Csak nagyothalló készülékkel hall, de azt éjjel nem dugja a fülébe. Betessékelte a szobába az orvost. Itt csak egy ágy állt, kopott, ódivatú fekvõ-alkalmatosság, nagyon rendesen megvetve, bár az ágynemû már nem volt benne friss. A lány észrevette az orvos pillantását. - Nem húzhatok mindennap tisztát - mondta, amíg levetette a bundáját. - De ha vár egy kicsit, kicserélem a huzatot. - Hagyja - mondta Kelemen, és leült egy székre, amely megnyikkant a súlyától. Cigarettát kotort elõ és rágyújtott. A lány ott állt elõtte. - Maga sohase udvarias?-kérdezte. -A bundámat se segítette le, meg cigarettát se ad. - Tessék - nyújtotta oda az orvos a cigarettás tasakot. - Maradok a magaménál- vette ki táskájából az amerikai cigarettát a lány. Kelemen vállat vont. Érezte, hogy már nem részeg, de nem is álmos. - Maga nem ül le? - kérdezte a lánytól. - Leülhetek. - Tényleg le is ült, s mindjárt kibújt tûsarkú cipõjébõl. Megmozgatta lábuj.jait a nylonharisnyában. - Elkínozzák az embert ezek a cipõk. Nagy szippantásokkal szívta a cigarettát. Idegesnek látszott. - Fázom - mondta kisvártatva. Végig kigombolta és ledobta a ruháját, s ott állt világoskék kombinéjában a szoba közepén. Vékony alakjához mérten nagyon telt, szinte asszonyos volt a melle. - Nem kellene melltartót hordanom-mondta. Le is kapcsolta, és kihúzta a kombinéja alól. Nem hazudott. Két keble így is
feszes maradt. - Jöjjön - lépett oda a férfihoz, és feléje nyúlt, hogy lesegítse róla kabátját. Kelemen felállt a székrõl. Megnézte a cigarettája parazsát. Önkéntelenül csóválta meg a fejét. Minek? - Mennyit szokott kapni? - kérdezte a lánytól. Várta a feleletet, de csend volt. Csak nagy sokára szólalt meg a lány : - Magától nem kell pénz. - Hanem? - Nem érti? Az orvos elmosolyodott. Ebben a pillanatban fájdult meg a feje. Oda akart nyúlni a homlokához, hogy végigsimítson rajta, de a keze a kilincs felé mozdult. Egy szót se szólt, úgy ment ki. Ez is marhaság - gondolta. Talán nem is lett volna rossz. Mindegy. Nem kell. Vigyázva csukta be maga mögött a konyhaajtót. Az udvaron már enyhe félhomály derengett. Becsöngetett a házmesterhez, aztán gyufát lobbantott, hogy a kapualjban megnézze a lakók névtábláját. Ha megkérdi a házmester, hol volt, bemondja valamelyik nevet. Aztán erre se volt szükség. Tizennégy éves forma fiú jött ki, szinte támolygott az álmosságtól. Tapogatózva nyitotta ki a kaput, és csak morgott valamit, amikor eltette a kétforintost. Visszamegyek a bárba - gondolta Kelemen. Kis ideig melegítette a motort, aztán elindult az autóval az Üllõi út felé. A bár éppen zárt, s Iván abban a pillanatban lépett ki az ajtón, amikor Kelemen befordult az utcába. Ott fékezett a zongorista mellett. - Mivan? - csodálkozott el Iván. - Nem tudtatok megegyezni? - Kivel? - kérdezte az orvos s közben kinyitotta a kocsi ajtaját. - Hát nem Nusival mentél el? Azt hittem. - Ülj be - mondta Kelemen. - Hazaviszlek, ha akarod. - Kitûnõ. Klassz ez a tragacs, vagy már tavaly is megdicsértem? A zongorista megborzongott. -Te nem fázol? Álmosnak se látszol. Kelemen kikanyarodott a Duna-partra. A víz fölött ködök libegtek, s a párákból idõnkint egy-egy sirály bukkant elõ. - Te sokféle emberrel beszélsz - kezdett hozzá Kelemen -, nem tudsz valami lakást? Albérlet is lehet. - Miért? Azóta hol lakol? - Szállodában. A zongorista füttyentett: - Drága mulatság. Szólhattál volna elõbb is. Mindegy, majd utánanézek. - Kis ideig hallgatott, aztán bizonyos bátortalan
hangsúllyal kérdezte meg: - Most már végleges? Kelemen nem felelt. Széles ívben kanyarodott fel a Lánchídra. Végleges ? -ismételte meg magában a szót. Hát lehet-e más, mint végleges ? - Nem tesz semmit-szólalt meg újra a zongorista, és gyerekes képén még mindig zavart volt a mosoly. - Mindennap elválik ezer ember. Bumm, és akkor mi van? Irén öt éven át megalkudott - gondolta Kelemen. - Aztán megmondta, hogy ha nem változik meg az életük, keres és találni fog magának valakit, akivel boldog lesz, mert boldog akar lenni, nem akarja értelmetlenül leélni az életét. Most talán meg is találja, akit keres. Igen, végleges, és ezen nem is lehet csodálkozni. . . Feje egyszerre elnehezedett a fáradtságtól. - Hány szám alatt is lakol? - kérdezte, amint ráhajtott a Hunyadi János útra. - Ott, az a rózsaszín ház. Az a ronda - mondta a zongorista, aztán bátortalanul másképpen folytatta : - És . . . mondd. . . nem lehetne mégis helyrehozni? Valahogyan. . . Még egyszer megpróbálni. . Kelemen úgy tett, mintha nem hallotta volnaa kérdést. Még egyszer? Hányadszor? Irén tízszer, hússzor megbocsátott már neki. Persze, nem is megbocsátás volt egyik se. Ha valaki valakit szeret. . . Még egyszer megpróbálni? Ujrakezdeni? Egy hónapig, másfélig, azt lehet. Aztán ismét a szóváltások, veszekedések. Nem, értelmetlen, teljesen értelmetlen. Megállt a rózsaszínre festett ház elõtt, és kezet nyújtott a zongoristának : - Ha megtudsz valami címet. . . - Másoknak is szóltál? - Néhány embernek. Nem akarom nagy dobra verni. - Jó. Amint megtudok valamit, felcsörgetlek. - Szervusz. Nem akart megfordulni, tovább hajtott a szerpentinen, fel a Várba, amelynek tetõit már elérték a napsugarak.. Tudta, hogy vissza kell mennie a városba, a szállodába, de a viszolygása erõsebb volt. Megállt a kocsival a Dísz téren, és hátradõlt az ülésen. Ugy érezte, menten elalszik, de ahogy megtámasztotta fejét, és lehunyta szemét, egyszerre elhagyta az álmosság. Cigarettára gyújtott. A füst keserû volt. Megnyalta az ajkát. Csípte a nyelvét a nikotin. Nem élet ez. De az se volt élet, amíg ott lakott Irénnél. Egyáltalán, mit lehetne csinálni? Émelygett a gyomra. El akarta dobni a cigarettát-tudta, hogy attól az émelygés -, de nem tette. Valahova messze kellene menni. Mi történne, ha most egyszerre
fogná magát, fordulna egyet a kocsival, és elindulna valamerre, a Dunántúlra vagy éppen ellenkezõleg, az Alföldre, és csak csavarogna, tétován, céltalanul, felelõtlenül, mindenrõl elfeledkezve? Megnyomta a gázpedált, feltúráztatta a motort, és visszafordult a szerpentinre. Öt perc múlva a szállodában lesz. Hosszan folyatta tarkójára a hideg vizet. Már didergett tõle, de nem vette el fejét a csap alól. Az ablaka elõtt verebek csiripeltek, meg egy galamb is brukogott. A szoba világos volt, bár az ablakát még nem érte el a nap. Hosszan dörzsölte nyakát, hátát, mellét a törülközõvel, aztán félredobta a frottírt, és kis ideig tétován állt a szoba közepén. Ránézett a telefonra: ha már a borotválkozás se segített, fel kellene hozatni egy jó forró, erõs kávét. De nem telefonált. Végigfeküdt a megvetett ágyon. Arca belesüppedt a lazán tömött vánkosba. Nyelve alatt hûvös, mentolos ízt érzett. A fogkrém íze. Ehhez a fajta fogkrémhez is Irén mellett szokott rá. Azelõtt mást használt, de a házasságuk alatt mindig Irén vásárolt be a drogériában, s õ azt használta, amit a felesége hozott. Hátára fordult, és a mennyezetet nézte. Most egyszerre megérezte a szállodai szoba jellegzetes szagát: nem áporodott a levegõ, de valamiképpen keveredik benne a féregirtó szerek ittmaradt párája és talán azoknak az embereknek a szaga is, akik már meglakták ezt a helyiséget. Mi az oka annak - gondolta -, hogy bármennyire tiszta is egy szálloda, bármennyire biztos is benne az ember, hogy minden vendég után friss ágynemût húznak, és naponta takarítanak, mégis érezhetõ ezekben a szobákban valami eredendõen tisztátalan, ami legalábbis õbenne folyton viszolygást kelt? Amikor Irénnel nászútra ment, a vidéki szállodában egyikük se bírta ki a levegõt. Már másnap kiköltöztek, szobát béreltek egy parasztházban, s jóllehet sokkal kevesebb volt a kényelmük, mint a szállodában lett volna, jól érezték magukat, vidámak voltak, nevettek a degeszre tömött vánkosokon, a kövér dunnákon, amelyek helyett plédjeikkel takaróztak. . . A nap most fordult rá az ablakra, és egyenesen belesütött a szemébe. Érezte, hogy már úgyse tud elaludni. Orájára pillantott. Hat óra négy perc. Tulajdonképpen fel is öltözhetne. Legfeljebb elõbb beér a kórházba. . . Másik ruhát vett fel, világosszürkét. Elvégre tavasz van - gondolta, amint a nyakkendõt kötötte a tükör elõtt Látta, hogy vérágas a szeme, és nagyon sápadt a képe. Szája két oldalán sötét volt a két mély ránc, mintha a barázdákból nem borotválta volna ki a borostát. Züllött lenne az ábrázatom? - nézte meg magát
még közelebbrõl a tükörben. Nem, nem züllött, inkább csak elnyûtt. Nem egy harmincegy éves fiatal férfi arca. Legalább öt évvel idõsebbet mutat. Hol van már az az idõ, amikor néhány hónapra bajuszt növesztett-hét éve ennek-, hogy legalább attól legyen tekintélye a betegei elõtt... Akkor még nem ismerte Irént, s amikor elõször találkoztak, Irén nem akarta elhinni, hogy már kész orvos. Benyúlt a szekrénybe, és egy doboz Sireparinjekciót vett elõ. Délután el kell mennie megint ahhoz a hepatitiszes beteghez, aki a múltkor feljelentette a körzeti orvosát, s azóta nem meri kihívatni. Körülnézett a szobában, nem felejt-e itt valamit, aztán kilépett az ajtón. A folyosó hosszú, puha futószõnyege elnyelte léptei neszét. A szálloda még nem ébredt. Az egyik ajtó mögül hangos, reszelõs horkolás hallatszott ki. Lesietett a lépcsõn. A portás, akinek szeme duzzadt és táskás volt az álmatlanságtól, felállt a pultja mögött, hogy átvegye a szobakulcsot. - Már megy is a doktor úr? - kérdezte. - Amint látja. - Amikor haza tetszett érni, lelkiismeret-furdalásom volt, hogy nem kérdeztem meg, mikor keltsem. De hiszen nem is volt ideje aludni. . . - rántotta fel bozontos szemöldökét a portás. Kelemennek nem volt kedve beszélgetni. Nem felelt a portásnak, csak intett köszönésképpen, és kiment a forgóajtón. Teherautókat kerülgetett, amelyek tejet, kenyeret, húst szállítottak, vagy éppen fuvarba hajtottak, vállalati gépkocsik mögött vesztegelt, amelyek utassal indultak vidékre, vagy éppen mentek valakiért, magángépkocsik maradtak el mellette, amelyeken nyilván mérnökök, hét órakor kezdõ gyári emberek igyekeztek munkába . . . Minden reggel ezektõl zsúfoltak a fõútvonalak. Minden reggel egyforma. Mindjárt fél hét. . . Pintérék már ébren vannak ilyenkor. Meg kéne nézni a kislányt. Vagy hagyja délutánra? Nem, inkább most. Miért hajoljon délután szeszszagúan a gyerek fölé? Lekanyarodott a mellékutcákba. Minden utcasaroknál fékeznie vagy stoppolnia kellett, s ez mindig idegesítette. Most ráadásul megfájdult a gyomra is. Éhes? Nem lenne csoda, hiszen tegnap dél óta - az éjszakai fél virslin kívül - semmit se evett, tegnap délben is csak pár falat sovány marhahúst, amit a sûrû, lisztes paradicsomszószhoz adtak a kórházban. Irén most kezd ébredezni. Nemsokára felkel, álmosan ténfereg ide-oda a szobában, aztán kibotorkál a konyhába, és felteszi a villanytûzhelyre a teavizet. Mindig erõs, szinte sûrû teát iszik
reggel, s ettõl ébred fel. . . A házmester abbahagyta a söprést, amikor Kelemen megállt az öreg bérház elõtt. - Jó reggelt kívánok, doktor úr-emelte meg zsíros kalapját. - Jó reggelt, Bujtor bácsi. Hogy van a dereka? - Javul, javul, de tetszik tudni, mennyi ideig tart az ilyesmi fogta hóna alá a seprõt a házmester. -Délben megint megyek fürdõbe. Azt nagyon szeretem, amikor masszíroznak. Csak azt az ultrahangot ne csinálnák velem. Ugy elfáradok tõle, mintha fát vágtam volna. .. Kelemen nevetett: - Igyék meg utána egy deci bort, Bujtor bácsi - nevetett rá az öregre. - Az felfrissíti. - Engedélyezi a doktor úr? - Engedélyezem. Besietett a félhomályos kapu alá, s már nem érezte, hogy fájna a gyomra. Hány ilyen ingyen betege van, mint az öreg Bujtor! Nem tartoznak a körzetébe, véletlenül akadt össze velük a kórházban vagy másutt, s azóta fel-felkeresik, mert tudják, hogy nem kér tõlük pénzt.. Bekopogott az udvar belsõ sarkában meghúzódó lakás ajtaján. Az ablaküveg mögött még égett a villany. Ide késõn jut el a világosság. Pintér megtehette volna többször is, hogy jobb lakást szerezzen magának, de nem tette meg. Puritán. "A mûhelyünkben legalább öt ember van, aki még rosszabb körülmények között lakik, mint én" - így mondta egyszer. Az asszony nyitott ajtót. Sovány arca még vékonyabbnak látszott a kendõtõl, amellyel szorosan hátrakötötte haját. - Jaj, doktor úr, még akkora a rendetlenség. Nem vártam, hogy jön, nem is tudom. . . - Nem fogok szétnézni - lépett be Kelemen. - Az ura itthon van már? - Most jött meg pár perce. Éjszakás a héten. A szobában a magas, csontos férfi a gyerek ágya mellett ült. Kezet fogott az orvossal. - Még alszik - fordult vissza aztán a gyerekhez. Az asszony is bejött a konyhából: - Hét-három volt a láza az este - mondta. Kelemen felhajtotta a takarót az alvó kislányról. - Egy hónap múlva már nem lesz ilyen sovány- mondta. - Mit evett tegnap? - Már egy egész tányér húslevest megevett, de többet nem tudtam belediktálni. - Irok fel polyvitaplex 8-at - vette elõ a receptet a táskájából
az orvos. - Az majd nagyobb étvágyat csinál neki. Az asztal sarkán megírta a receptet. - Én nem is tudom - rázta fejét az asszony -, hogyan háláljam meg a doktor úrnak. . . - Háromszor egy tabletta mindennap - csukta össze a táskáját Kelemen. - Minden jót. Kezet fogott az asszonnyal. A férfi kikísérte. Az udvaron meg is állította. - Igazán mondja meg, doktor úr - nézett vizsgálódva Kelemen szemébe, és csontos arca szigorúnak látszott -, túl vagyunk mindenen? - Miért hazudnék magának? - vont vállat az orvos. - Holnap újra benézek. Rámosolygott az emberre, és eltûnt a kapualjban. Egyedül ült a szobában, a fehér bútorok között. Gépiesen gyújtott cigarettára. A kis Pintér lány egy hónap múlva makkegészséges lesz. Három hete nem hitte volna, hogy sikerül visszarángatnia a gyereket. De most már ezen is túl van. Majd erõsíteni kell a kislány szervezetét. Skarlát és tüdõgyulladás együtt... A két konzulens, akit a fõorvos kiküldött, elõször nem akarta elhinni, hogy õ elsõ látásra felismerte, mi történt. "A bolondoknak és a részegeknek szerencséjük van - mondta Dobos. - Nem ártana, ha én is többet innék." Tréfálkozó volt a hangja, de kihallatszott belõle, hogy komolyan beszél. Meg kellett volna sértõdni? Valóban részeg volt, nem tagadhatta. S tudta azt is, hogy Dobos másnap legalább tíz embernek el fogja mondani, hogy õt újra részegen látta. Felállt a fehér asztaltól, és eldöntötte, hogy mégis fõz kávét, nem várja meg, amíg a többiek befutnak. És ha beszélnek. . . Az õ dolguk. Még soha senki nem találhatott kifogásolni valót a munkájában. Melyik betege panaszkodott rá? Egyik se. Volna-e ilyen sok magánbetege, ha nem tudnák róla, hogy megbízhatnak benne? Orvosszokás, hogy marják egymást. Miért ne marnák éppen õt, akinek több a paraszolvenciája, mint a legtöbb kollegáé? Csak ürügy, hogy az ivásért hibáztatják: A pénzét irigylik, pedig egyikük se teszi meg, hogy ha kell, este tizenegyig is szaladgáljon, és igazán lelkiismeretesen bánjon minden esettel. . . Bekapcsolta a kávéfõzõt, és letörölt keze fejérõl néhány kávémorzsát. Beszéljenek, az õ dolguk. Akik értelmesek, azok nem is köszörülik rajta a nyelvüket. A többiek pedig nem érdekesek. Már akkor irigykedtek, amikor õt felhozták vidékrõl. Biztosan protekciója van - ezt mondták. Mindenkirõl ezt mondják, aki lép egyet. Amikor látták a munkabírását, akkor meg azt pusmogták a háta mögött, hogy csak ledarálja a betegeket. Az egyik asszisztensnõjét
faggatták is, de Brigitta megmondta, hogy õ néha még többet is csinál, mint amennyi a kötelessége volna. Hányszor mér olyankor is vérnyomást, amikor a legtöbb kollégát nem is érdekelné, hogy vajon a tüneteknek van-e közük a vérnyomáshoz? Vacak ez a fõzõ, negyedórába telik, amíg kifolyik belõle a kávé. Fel-alá sétált a szobában, aztán bekapcsolta a rádiót. Reggeli zene szólt a készülékbõl, és két-három percenként bemondták a pontos idõt. Egy percet sietett az órája. Odakintrõl surranó nesz hallatszott be. Beteget toltak el az ajtó elõtt. A folyosó végén telefon csengett. Az ügyeletes nõvér hangját hallotta, de a szavak összemosódtak a távolságtól. Ásítania kellett. Pedig most már nem szabad álmosnak lennie. Mosakodjon meg még egyszer? Nem, talán a kávé segít. Belebújt fehér köpenyébe, és odaállt az ablakhoz. Lent az udvaron mentõkocsi vesztegelt. A sofõr egy ápolónõvel beszélgetett. Látszott rajtuk, hogy nevetnek. A nap rájuk sütött, és az ápolónõ köpenye vakítóan fehér volt. Az égrõl már eltisztultak a tegnapi felhõk. Végre mégis tavasz lesz - gondolta Kelemen. Háta mögött csepegni kezdett a fõzõbõl a kávé. Tulajdonképpen nincs is semmi baj - lépett oda a kisasztalhoz, ahol egyre erõsebben sistergett az alumínium-fõzõ. Majd valahogyan kialakul minden. Irén most issza a teát. Már megfésülködött. Gesztenyeszínü haja kis hullámokat vet. Ma jön hozzá a takarítónõ, rendbe teszi a lakást, és véletlenül elvisz valamit a konyhából. Egyszer felelõsségre vonták, s akkor ártatlanul azt mondta: "De doktor úr, éntõlem ne tartsanak, én csak kis dolgokat lopok!" Mit tehettek? Nevettek rajta, és nem küldték el. Hol kap ma az ember másik takarítónõt? S különben is: Bírónénál jobban senki se tud férfiinget vasalni. . Most már nem kell férfiinget vasalni a. Kikapcsolta a kávéfõzõt, és óvatosan kezébe vette a teli poharat. Vigyázva fogta két ujja között a felsõ pereménél és az alsó szélénél, mert így nem égette kezét a forró üveg. A rádió aprókat sípolt. - A pontos idõ hét óra. Híreket mondunk. . . - Megmondtam, hogy nem lesz láz, vagy nem mondtam meg? - kérdezte a tanár a betegtõl, aki megilletõdve ült fel az ágyban. Nyiszlett, hivatalnokforma férfi volt, arcán ült a tekintélytisztelet, s félszeg mosolya,is arról árulkodott, hogy ünnepélyes kitüntetésnek tartja a tanár jelenlétét az ágyánál. - Semmi lázam, professzor úr - rázta nagy igyekezettel sovány fejét. - Semmi lázam. . .
- De máskor borotválkozzék gyakrabban ! - emelte fel a beteg állát a tanár, s rábólintott saját szavára, hogy ezzel adjon nyomatékot az utasításának. - Meggyõzõdésem, hogyù legalább három napja látott utoljára kést a szakálla. Tovább nem is törõdött a beteggel, folytatta a vizitet. Az öt orvos lépésnyi távolságra követte, csak a következõ ágynál csoportosultak újra köréje. A tanár lopva azt terjesztette magáról, hogy a fellépésével szavai szerint: pszichikai hatásával - néha nagyobb eredményt ér el a betegeinél, mint a gyógyszerekkel, a farmakológusoknak ezekkel a nehezen ellenõrizhetõ pacsmagjaival. valóban impozáns fellépésû ember volt, legalább száznyolcvan centi magas, ötvenkét éves kora ellenére is sovány, izmos férfi, csaknem teljesen õsz hajú, aki azonban soha életében nem viselt pápaszemet, még napszemüveget sem. Tudta, hogy mély árnyalású hangja kellemesen zeng a kórtermekben, s ki is használta a fehérre meszelt helyiségek akusztikáját. Betegei tisztelték, megszámlálhatatlan nõ volt, aki imádta, s valamikor, amíg a Balaton menti nyaralóvárosban magánszanatóriumot tartott fenn, a fáma szerint a pesti úrinõk tucatjával mentek hozzá minden hónapban, nem annyira gyógyulásért, hanem inkább azért, hogy hírbe hozhassák magukat vele. Ilyen és ehhez hasonló - többé-kevésbé igaz - mendemondák miatt húzták el jó néhányan a szájukat a szakmában, ha róla került szó: nem tartották komoly orvosnak, s csupán összeköttetéseinek tudták be, hogy egyetemi magántanár lett belõle. Kelemen kezdettõl tisztelte a tanárt, mert néhányszor tanúja volt annak, hogy bravúros diagnózisokat állít fel. Nemegyszer megkísértette a kétség, hogy a tanár hamis érdemeket csillogtat, de miután egy ízben utánanézett, hogy a röntgen-labor és a kórszövettan igazolja-e Petrovai diagnózisát, s teljes igazolást talált mindkét laboratóriumban, eldöntötte, hogy a tanár - minden póz és színészkedés ellenére-mestere a belgyógyászatnak. Felírta az utasításokat, amelyek neki szóltak egyik vagy másik ágynál, bólintott a tanár latin nyelvû megjegyzéseire s a félszavakra, amelyekbõl megértették egymást. Két éve dolgozott Petrovai keze alatt, s a huszonnégy-huszonöt hónap folyamán a tanárnak söha egy szó kifogása nem volt ellene, sõt nemegyszer felkérte olyan konzultációkra is, amelyekre professzorokat hívhatott volna, de legalábbis tucatnyi más orvost, aki nem néhány esztendeje szakvizsgázott belgyógyászatból-mint õ-, hanem jó néhány éve vezet szakrendelést.
A vizit végén a tanár - szokása szerint - a folyosóra lépve rögtön rágyújtott. - Van valami új vicc?-jártatta végig tekintetét az orvosokon. A hunyori szemû Liebner rögtön közelebb lépett hozzá. Ritka volt a nap, hogy ne hozott volna valami új viccet. - Hruscsov meg Kennedy találkozik a Csendes-óceánon. . . kezdte, és már elõre vigyorgott a poénon. Kelemen kinézett a folyosó ablakán az udvarra. Ismerte a viccet, és utálta Liebnert. Meg a feje is egyfolytában fájt a vizit kezdete óta. Minden izma azt kívánta, hogy bárcsak lefekhetne kis idõre, legalább negyedórára. Tudta, hogy nem fog ízleni a cigaretta, mégis rágyújtott. Háta mögött kórusban nevettek a viccen az orvosok. - Gyere be hozzám - szólalt meg mögötte a tanár. - Most rögtön? - kérdezte. Hallotta, hogy rekedt a hangja. - Lehet azonnal is. A tanár nem kávézott, másokat se szokott megkínálni, de most szólt a titkárnõjének: - Margit, kérem, fõzzön egy jó erõs feketét. - Aztán kinyitotta Kelemen elõtt az ajtót: - Gyere be. Leült párnázott karosszékébe, és helyet mutatott Kelemennek az íróasztal mellett álló fehér széken. - Hol jártál megint az éjjel? Nem várt feleletet. maga elé fektette két kezét az íróasztalra, és bütykös ujjait vizsgálgatta. Rövidre vágott körmei fénytelenek voltak, mintha mindegyiket dörzspapírral csiszolta volna le. - Vérágas a szemed, fehér vagy, akár a fal. . . A te dolgod, mit csinálsz, semmi közöm hozzá. . . De aztán, ha valami történik, ne énnekem tégy szemrehányást. Értjük egymást? Kelemen felállt. Mit feleljen? Belenézett jegyzeteibe: - Ma megkapom annak a Balázs nevû embernek a leleteit a laborból. Tudod, aki a 4-es teremben fekszik. Kíváncsi vagyok, mit tudnak kisütni a veséjérõl. . . A tanár még mindig a kezét nézte: - Egyszerûen csak nem aludtál, vagy ittál is? - Ugy gondolod, hogy részeg vagyok? - merevedett meg Kelemen arca. - Értelmesen próbálok beszélni veled - emelte fel fejét Petrovai, és bosszúság csillant a szemében. - Miért kérdezel olyasmit, amit úgyis tudsz? - nyúltúj cigarettáért Kelemen. - Nyilván megvan az okom rá, hogy, izé. . . vallatlak. - A tanár zavartan nevetett, s az orvos tudta, hogy ettõl ingerült lesz. - Nem gondolod, hogy valamiképpen rendezned kéne az életedet? Még mindig szállodában lakol?
Ezt is megtudta - szûkült össze Kelemen szeme. Gyorsak a drótok. - Majd valahogyan elintézem a dolgaimat - mondta, és megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor hallotta, hogy mögötte nyílik az ajtó, és Margit kisasszony lép be a kávéval. - Csak nehogy késõ legyen - vont vállat a tanár, és elvette a tálcáról a kávéscsészéjét. - Adjon még egy cukrot, Margit, kérem. Csak akkor szólalt meg újra, amikor már kiment a telt arcú, kövér nõ : - Kitûnõ kávét fõz ez a lány - nézett utána. - Hát még ha szeretném is a kávét. Egyébként hallottad, hogy vasárnap lesz az esküvõje? - Összeadtunk valami pénzt neki móringra - próbált mosolyogni az orvos. - Azt hiszem, valami pikáns hálóinget vesznek az esküvõjére. Vannak még bátor emberek. Ötvenegy éves korban férjhez menni. . . Nem mondom. . . A tanár a kávéját kavargatta: - Ki elõbb, ki késõbb rontja el az életét, így gondolod? Kelemen szájához emelte a kávéscsészét: - Senkinek a magánéletébe nem lehet beleszólni. - Nos, igen, igen. . . De az embereknek az a természetük, hogy foglalkoznak egymás magánügyeivel. Meglehetõsen sokat. Aztán, tudod, nem mindig lehet figyelmen kívül hagyni az emberek véleményét. Biztosan tapasztaltad már te is. Nem? - Mindig igyekeztem magam távoltartani, ha ilyesmirõl került szó... - Szerencsés a természeted. Meg a helyzeted is - csettintett egy korty után a nyelvével Petrovai. - Sajnos, nem mindenki teheti meg. Különösen, ha olyan a beosztása, hogy kénytelen tudomásul venni a munkatársai véleményét. Kelemen letette poharát: - Beszélj nyíltan. Tudom, hogy kerülgetsz valamit. Miért nem mondod meg világosan? - Egyelõre nincs mit mondanom. Ami lényeges, úgyis hallottad: jó volna, ha valamiképpen rendeznéd a dolgaidat, és nem olyan képpel jönnél be minden reggel, mint aki egész éjjel züllött. - Én vagyok az egyetlen ember, én vagyok az egyetlen orvos, aki iszik? - kérdezte rekedten Kelemen. - Nem. Dehogy. - A tanár nevetett: - Haladó orvoshagyomány a szesz gyöngéd szeretete. - Észrevehetõen ráébredt már, hogy mindkettõjüknek kényelmetlen ez a beszélgetés. Felállt: Majd referálj arról a veseleletrõl. Érdekelne. Tizenegykor átkiáltottak érte a szomszéd szobából: - Kelemen doktor!.Bodor szerkesztõ úr keresi! Átvette a telefont: - Szervusz. Hol vagy?
- Itt várlak a portán - mondta Bodor. - Lejössz? - Idõm éppenséggel van. - Fõorvosi recepted is? Fölírhatnál egy-két doboz fogyasztó pasztillát. Amit a múltkor. - Jó. Meglesz. Kettõ? Felírta a gyógyszert. Mosolygott közben. Igaz, hogy Bodor lefogyott néhány kilót az utóbbi idõben, de ha kevesebbet inna, nem kellene szednie a Gracidint. Odakint ragyogóan sütött a nap. Nem vett kabátot, a köpenyét is levetette, zakóban sietett le a portára. A testes, rózsás arcú újságíró lustán járkált fel-alá a kórház kapuja elõtt. Vedlett, szürke lódenkabátját - akár a legcsikorgóbb télben - most is kigombolva viselte. Szarukeretes pápaszeme mögött két jóságos kék szem csillogott álmos-párásan. - Szevasz, apó - nyújtott kezet Kelemennek. Minden mozdulata lomha volt, egész teste ernyedtnek látszott, és senkise hittevolna róla, hogy a télen egy éjszaka - részeg dühében - véreseszméletlenre vert valami kétméteres izomkolosszust, aki egy kocsma elõtt belekötött záróra után. - Megiszunk valamit? - Végeztél a dolgaiddal? - kérdezte Kelemen. - Tíz perc alatt. Elkaptam két jó hírecskét, elég az mára. Aki többet vár egy hírügynöktõl . . . - némi öngúnnyal nevetett. - Ittál már? - Muszáj volt. Mindig találkozik az ember valakivel. Vagy ha nem, hát elmegy valakiért. A második mellékutcában tartottak. - Na - mondta Bodor, amikor beléptek a kis koszos talponállóba -, holnap eldõl, széna-e vagy szalma. - A filmed? - Az. A dramaturgiai tanács a színe elé bocsájtotta. Pillanatok alatt kinyírják ezt a sztorit. - Mindig hülyéskedsz. Kitûnõ történet. Ha nem olvastam volna, nem esküdnék rá. Ha erre se harapnak, akkor eláshatják magukat. - Nem kell nekik, de elásni se fogják magukat. Ki abrihtolná ezután a forgatókönyveket? Bodor megvette a blokkot, s a pulthoz lépett. - Hányadik konyakod lesz ez már máma? - kérdezte az orvos. - Ötödik, miért? - Majd téged is elkap odabent a fõnököd. Bodor megtörölte a pápaszemét, és meggyõzõdéssel ingatta nagy, szõke fejét: - Azt nem. Már a múltkor felvázoltam, mi az ábra. Nekem a
konyaktól jön meg a formám. Ilyen a textilmintám. Szeretem a részegség utáni hajnalokat, azokat az órákat, amik utána következnek. Megfürdök, visszabújok az ágyba, s ilyenkor annyira tiszta a fejem, mint egy frissen pucolt velencei tükör, szépen mondtam, ugye? Hajnalban döntöttem el minden írásom konstrukcióját. Békesség! - emelte meg a poharát. Kelemen érezte, hogy ez a konyak hozza helyre a gyomrát. Reggel a legjobb orvosság a gondos borotválkozás és utána ugyanaz az ital, amitõl éjszaka berúgott az ember. Kellemes meleg lett a gyomrában. - Lakásügyben van már valami fejlemény? - kérdezte Bodor. - Semmi. Nem sürgõs. - Azért már idõszerû volna. A szállodától széthullik az ember. Te is tudod. - Persze. Szóltam mindenkinek, valahonnan majd csak befut egy jó cím. - Éjféltájt Irén lakása felé jártam - mondta az újságíró. - Világos volt az ablaka. - Biztos dolgozott. Egy hónapja készen kellene legyen a diszszertációja. Miattam késett el azzal is. - Nem féltem én õt. Bár mi tudnánk annyira koncentrálni a dolgainkban, mint Irén. Iszunk még egyet? - Várj, maj d én - tartotta vissza az orvos Bodort, és õ állt oda a kasszához. Rakodómunkások sorakoztak elõtte, mindegyik korsó sörre kért blokkot. Inget nem viseltek, csak trikót, kéket vagy feketét, és a bõrüket már megfogta a tavaszi nap. Ezeknek jó - gondolta az orvos. A betegei között is akadt néhány rakodómunkás, ismerte az életmódjukat. Nyolc-tíz óra hosszat dolgoznak, aztán este leisszák magukat. Annyit esznek, mint három más ember, és sohase kell gondolkodniok. Legalábbis úgy beszélnek, hogy ezt lehet feltételezni róluk. Ha biztos volnék benne, hogy bírom a strapájukat, megpróbálnám ezt a szakmát. Mire odalépett a pulthoz, az ismerõs csapos már eléje is tette a két féldecit. Cédulát talált az asztalán. "A feleséged keresett. Hívd vissza!" Mit akarhat Irén? Tárcsázott a készüléken, s nem is remélte, hogy azonnal megkapja a számot. De most kivételesen nem volt foglalt az intézet. Kétszer csöngetett ki a telefon, máris jelentkezett a központos. - Kelemennét kérem. Irén is azonnal felvette a kagylót. - Szervusz- az asszony hangja gyors, kimért volt. - Azért hívtalak, hogy két leveled jött. Érte küldesz, vagy én küldjem el hozzád?
- Tedd le a házmesterhez, majd beugrok értük. - Jó. Szervusz. Arra se volt ideje, hogy annyit mondjon: "Köszönöm" - az asszony máris letette a kagylót. Kelemen rágyújtott. Amikor megismerte Irént, el se tudta képzelni róla, hogy ennyire kimért is tud lenni. És mindig éppen akkor, amikor a legnagyobb a baj. Azon az éjszakán is, amikor Hilda, a barátnõje. . . Vajon tudta-e Hilda, hogy Irén elutazott? Olyan érzése támadt, hogy rögtön megborzong, de csak valahol nagyon mélyen érezte a hideglelést. Hilda úgy állt ott az ajtóban, mintha csodálkozott volna. "Nem is sejtettem, hogy Irén elutazott!" - nyitotta tágra szinte sértette n a szemét, amikor belezökkent a mély fotelba. Most mit csináljak? Azt hittem, nálatok vacsorázom, aztán iszunk valamit. . " Nem lehetett mást tenni, ki kellett mennie Hildával a konyhába. Tojást találtak meg egy darab sonkát. Hilda gyorsan ham and deggset sütött. Megették. Hilda-szokása szerint-gint akart inni. Irén csak Hilda miatt tartott otthon gint. "Látod, Irén még akkor is gondol rád, ha nincs itthon" - mondta a nõnek és töltött neki a ginbõl. Ö maradt a konyaknál, mert a gintõl mindig megfáj dult a feje. Hilda fecsegett, és õ idõnként a pokolba kívánta, mert már akkor is, amikor hazaért, alig várta, hogy lefeküdhessen. Csaknem tizenegy óra volt, amikor azt mondta a nõ : "Marhaság, de ha most volna bátorságunk, megcsalhatnánk Irént." Nevetett. Az ital már a fejükbe szállt. "Nekem van bátorságom" - mondta õ, s ahogy végignézett a nõn, valóban úgy érezte, hogy kívánja. Macskateste van. Két lábát felhúzta a fotelban maga alá, s a divat szerint éppen csak térdig érõ szoknyája felcsúszott a combja közepéig. "Hát akkor mire várúnk?" - kérdezte Hilda, és már nem nevetett. - "Én menjek oda hozzád? Szóval: mi lesz, doktor úr?" Ravasz-finoman tudott csókolózni Hilda. Könnyû volt felemelni, és szinte maguktól hulltak le róla a ruhadarabok. A szoba nem volt egészen sötét, a hézagosan leeresztett redõny résein át fény szûrõdött be az utcáról, s csíkokat festett a fehér vánkoshuzatra és a lepedõre. Késõbb elaludtak, s érthetetlen volt, hogy egyszerre vakító fény támad a szobában. Az ajtóban Irén állt, kezében a táskája, és halálsápadt volt. Végtelen ideig tarthatott a kemény csend. Senki se mozdult. Hilda meztelen felsõtestén megpárásodott a bõr. . . A kórház udvarán nagy csorömpöléssel alumínium-edényeket raktak le egy teherautóról. Kelemen elnyomta a cigarettáját. Maga elé húzta a kórlapot, amely a fehér asztal közepén hevert,
gondolkozni akart a gyógyszeradagoláson,de képtelen volt szabadulni az eml éktõl. Irén akkor se mozdult, amikor megszólalt. Szavai kurták, színtelenek voltak. Ugy beszélt Hildához, hogy közben rá se nézett: "Én most kimegyek a konyhába. Adok neked tíz percet, addig nem jövök vissza. Eriggy a fürdõszobába, mosakodj meg, és öltözz fel. Az ágynemût húzd le, csomagold össze, vidd el holnap a mosodába, és ha tiszta lesz, küldd vissza." Megfordult, és lassú léptekkel hagyta el a szobát. Senki más asszonynak nem lett volna annyi lelkiereje ilyen helyzetben, mint Irénnek volt. Amikor Hilda már eltûnt, akkor se szólt semmit arról, amit látott. A hallban ágyazott meg magának, s onnan kérdezte, ugyanolyan indulat nélküli hangsúllyal, ahogy Hildához beszélt negyedórával korábban: "Itthon alszol vagy elmégy?" Ö hirtelenében nem tudott felelni. "Ha itthon alszol-mondta kisvártatva a felesége-, reggel csöndben kelj fel, sokáig akarok aludni." Elviselhetetlenné vált a levegõ a lakásban. Ha otthon maradt volna akkor éjszakára, megfulladt volna álmában. Meg kell ismételni a vérsejtsüllyedés vizsgálatot, vagy vérkéf kell, és ha most is normális értékeket mutatnak a leletek, abba lehet hagyni az antibiotikus kezelést - jegyezte fel a kórlapra. Vetett még egy pillantást a naptárra, amely az asztala szélén állt, Holnap éjjel ügyeletes lesz, jó, ha nem felejti el. Ma pedig fél kettõkor fõorvosi felülvízsgálat a rendelõintézetben. Lassan elindulhat. De nem! Még valamit. . . Az ötlet hirtelen támadt benne, de már nyúlt is a telefonért Igy jó, igenis így jó: legalább ma este kevesebbet iszik. . - Szervusz, Kócos, te vagy? - szólt bele a telefonba. - Naná, az öregapám. Mit akarsz? - Ha sok a dolgod, semmit. - Sok a dolgom, de ne hülyéskedj, mondd meg, mit akarsz - Majd késõbb felhívlak. - Nehezen. Mindjárt elmegyek. Öregem, eszembe jutott va lami, és ha megengeded, az hatvanezer forintot jelent. . . - Ne bolondozz! - Dehogynem. Megnyertem a pert. Itt van egy számítás, ami õk írtak alá, míg azon a függesztõ apparátuson dolgoztam. Ez az alapja az egésznek. Ha õnekik volt pofájuk ellopni az én találmányomat, miért ne játsszam ki én ezt az adut, amikor ez a számítás az alapja az egész cirkusznak. Perdöntõ bizonyíték, megeszem a fejem, ha nem igaz, hogy az a ritkán mosakodó édesanyjuk. . De miért hívtál, mit akarsz?
- Elõ tudod vakarni azt a nõt, akit a múltkor ajánlgattál? Akkor azt mondtam, ha kell, összehozlak vele. Miért nem akkor kaptál rajta. .. - Hármat találgathatsz. . . Az a kérdés, elõ tudod-e keríteni ma estére vagy sem. . . - Ha ennyire odavagy érte, meglesz. Nagyon bukott rád mondtam már akkor. De ha lennél olyan bátyám, megmondanád hogy hová vigyem, meg mikorra. . . - Kilencre valahová . . . - Hogy egy-em meg a szívedet. Szerencséd, hogy már ebédeltem. Kilenckor ott leszek a lánnyal a Tátika vendéglõben. Megfelel? - nagyon szépen köszönöm. - Nagyon szívesen, te huligán. Szervusz. A-készülék kattant. Kelemen hosszan nézte a hallgatót, s már bánta az egészet. Voltaképpen kell-e õneki ma estére az a nõ? Pillanatnyi ötletnek jó volt, de talán mégse kellett volna . . . Vagy tán mégse lesz rossz? Mindegy, majd elválik, hogyan sikerül. Az mindenesetre nem rossz, hogy Kócos talált valami bizonyítékot. Megérdemlik azok a csibészek, hogy végre valaki ellássa a bajukat. Ha eddig nem szedtek össze másfélmillió forintot azzal, hogy betársultak a mások találmányaiba, akkor egy fillért se kerestek ezeken az üzleteken. De mindegyiknek villája van már, kettõnek közülük kocsija. Most végre ráfizetnek. . . A fõnõvér lépett be az ajtón. Kelemen odaadta neki a kórlapot. - Gizella, kérem, Molnárnénál csináljanak új vérképet, kíváncsi vagyok a süllyedésre. Ha lehet, még ma referáljon a labor. Ne felejtse el. - De, egyébb dolgom sincs -- húzta el a száját az ápolónõ. Szakszervezeti tagdíjat mikor fizet, mondja? - És maga engem mikor hagy már békében? - Ki mondta, hogy lépjen be a szakszervezetbe? - Senki. Én se. Egyszer csak hozták a tagkönyvemet. Menynyivel tartozom? - Százhúsz forinttal. - Ragaszkodik hozzá, hogy, kifizessem? - Nekem teljesen mindegy. De ha el akar menni üdülni. . . - Nem akarok elmenni üdülni.. - Önköltséges üdülésre se? - Arra se. - Sajnálja rá a pénzt? Fillérekbe kerül. - Azokat a filléreket is sajnálom - nevetett Kelemen. - Üdülésre sajnálja, de konyakra nem - lépett az ajtóhoz a fõnõvér.
- Fekszik még maga az én osztályomon májzsugorral. - Akkor lenne magának karácsonya, mi? - állt fel az asztaltól az orvos. - Adják olyasvalakinek az üdülést, aki jobban rászorul, mint én. De a tagdíjam itt van - és leszámolta a fõnõvér elé a pénzt. A felülvizsgáló fõorvos nemrég került a rendelõintézetbe. Mikhálnak hívták, s láthatóan tetszett neki a beosztása, mert fontoskodva foglalkozott minden esettel, alaposan kifaggatta a körzeti orvosokat, mielõtt áldását adta volna rá, hogy ezt vagy azt a beteget további néhány napra táppénzbe vegyék. - Ezt pedig nyugodtan küldd vissza dolgozni - mondta Kelemennek, és visszaadta az egyik beteg papírjait. - Én nem tartok szövõdménytõl. Különben is majd kiderül. Addig se rontsa a statisztikánkat. Kelemen bólintott. - Végeztünk? - kérdezte. - Nagyon sietõs a dolgod? Jó lett volna beszélgetnünk egy keveset. . . - nézett fel rá Mikhál az aranykeretes pápaszem mögül. - Parancsolj . . . - Elõbb be kellene fejeznem a többi kolléga ügyeit. Ha nem tartalak fel, megvárhatnád, amíg végzek. - Jó. Odakint leszek a kocsinál. Megigazítok rajta valamit. Ki is ment az utcára, felnyitotta a motorházat, és megnézte az osztófej kábeleit. Nem tévedett: a középsõ lazult meg, innen ered, hogy bizonytalan a gyújtás. Megigazította a vezetéket, és még végigvizsgálta a motort. Gyönyörködött az alkatrészekben. Azért szereti annyira ezt a kocsit, mert mindenen el tud igazodni benne? Bár az életben tudna ennyire eligazodni mindenen. Irén utálta a kocsit is. "Százszor többet törõdsz ezzel a vacakgéppel,minténvelem"-mondtaegyszer. Viszolygottattól is, hogy beleüljön, pedig szerette a sebességet, s élvezte, ha a taxisofõrök jól megeresztették a kocsijukat. A sarki zöldségesnél amerikai mogyorót vett, és töprengve ropogtatta a foga között. Mit akarhat Mikhál? - jutott eszébe közben, de tüstént meg is feledkezett, hogy tovább gondolkozzék róla. A sarkon túl tizennégy-tizenöt éves fiúk lábteniszeztek. Elnézte a játékukat. Elég ügyetlenek, látszik, hogy még nem szoktak össze. Valamikor a gimnáziumban az egész osztály õrültje volt a lábtenisznek. Szinte tökélyre vitték a játékot. Percekig - amíg csak akartak - tudtak dekázni a labdával, hol a térdükkel emelgetve, hol a lábuk fejével. Párosan játszották mindig a lábteniszt, s nemegyszer tanítás után is bent maradtak az iskolaudvaron. Hányszor megtörtént, hogy csak három óra után ért haza ebédelni . .. .
Jó volt diáknak lenni, gondtalannak, felelõtlennek. Erre bárki úgy felelhetne: de hiszen most sincs semmi gondod. Kitûnõ állásód van, többet keresel, mint az orvosok zöme. Mire panaszkodhatnál? Semmire. A magánélete belefulladt valami kátyúba, de ezen nem kell sokat gondolkodni. Mással is megesik ilyesmi. Átpillantott a túlsó sarokra. Komikus - mintha valami kereskedelem-szervez õ tudatos tréfája volna-, hogy a legtöbb orvosi rendelõvel szemben lehet kocsmát találni. Lezárta a motorházat, és átsietett a vendéglõbe. Konyakot kért, és kedve támadt, hogy leüljön. Mi az ördögnek ígérte meg Mikhálnak, hogy megvárja, amíg végez a többiekkel? - Étlapot? - kérdezte a pincér, aki egyik szemét állandóan úgy csippentette össze, mintha monoklihoz szokott volna. - Régen láttam a doktor urat. Kelemen csodálkozva nézett rá. - Nem is szoktam ide járni. - A betege voltam én a doktor úrnak. Tetszik tudni, eperohamok. Zichy Jenõ utca 20. - Persze, emlékszem - mondta Kelemen, pedig nem emlékezett rá. - Nem eszem. Hozzon még egy konyakot. Az ital marta a torkát. Krákognia kellett. Széttört még egy szem amerikai mogyorót, és elrágta, aztán fizetett, és visszament a rendelõintézetbe. Mikhál már várta. - Foglalj helyet - mutatott a székre az íróasztala elõtt. A tavalyi kísérleteidrõl akartam beszélni veled. Nagyon érdekelt már akkor is. Olvastam azt az elsõ közleményt, és vártam a folytatását, de azóta se találkoztam a neveddel. Befulladt volna a dolog? - Nem. Abbahagytam - mondta Kelemen. Vállat vont. A fenacetin hatása a vesefunkciöra. . . Régen volt. - Hogyhogy abbahagytad? - csodálkozott rá a fõorvos. - Elment a kedvem tõle. - Az eszed ment el, ha abbahagytad. Kitûnõ ötlet volt, micsoda beszéd ez: abbahagytam? - Nem érek rá. Túl sok idõ kellett hozzá. Mikhál megcsóválta a fejét: - Az embernek annyi az ideje, amennyit csinál magának. Ne gyerekeskedj! Kelemen mosolygott. Abba kellett hagynia: kétszer-háromszor úgy alakult, hogy nehéz volt a feje, nem tudta koordinálni a megfigyeléseket. Valahogy nem volt szerencséje. Mindig úgy alakult, hogy amikor leginkább oda kellett volna figyelnie, mindig
részeg volt. Jobbnak látta abbahagyni. Pedig megcsinálhatta volna a nevét. . . Mindegy, így is jó. - Ha akarod - jutott eszébe hirtelen, s most vette észre, hogy Mikhálnak nagyon nyomott az orra-, átadhatom neked az anyagot, folytassad te. A fõorvos tekintete mohón csillant a pápaszem mögött. - Viccelsz? - Fenét. Halálosan komolyan beszélek. A következõ felülvizsgálatra behozom az egészJpaksamétát. Az állatkísérleti jegyzõkönyveket is meg a szövettani leleteket. . . Amint kifordult az ajtón, érezte, hogy Mikhál hitetlen képpel bámul utána. Mire végzett a rendeléssel, s letudta az utolsó betegét is, olyan csüggedt fáradtság fogta el, hogy a kocsi kilincsét megfogni is alig maradt ereje. Ernyedten zöttyent be az ülésre, s ahhoz se volt kedve, hogy letegye maga mellé a táskáját. Idegesen hunyta le szemét, amikor ráadásul eszébe jutott, hogy kilenc órára a Tátika vendéglõbe kell mennie, s még csak le se mondhatja a dolgot, hiszen õ kérte meg Kócost, hogy hozza oda azt a nõt. . . Ott fog elaludni mellettük, ültében, az asztalnál. Meglesz majd róla a véleményùük. Nagy ostobaság volt délelõtt ez az ötlet. Fél nyolc - nézte hosszan a kocsi mûszerfalán az órát. Annyi ideje se maradt, hogy aludhasson kilenc elõtt egy sort. Bodor mondása jutott eszébe, az a filozófia, hogy ilyenkor radikális pihentetéshez kell folyamodni. Bizonyos elmélet szerint egy kiadós bórotválkozás körülbelül egy órás alvással ér fel, egy zuhanyzás fél órás alvásnak felel meg, s ha egy hajvágást is hozzáadna, az is pótolhatna egy félórás szunnyadást. Összeadva az egészet, azzal áltathatná magát, hogy három órát aludt. Elmosolyodott, és megcsóválta a fejét, miközben mégis félrelökte maga mellé a táskáját s benyomta a slusszkulcsot is. Hátul a fejében szorító fájást érzett. Ismerte: a nikotin okozza. Apró érgörcs. Elhajtott a Pozsonyi útra, és beült a fodrászhoz. - Hajvágás, mosás, borotválás - mondta, amikor hátradõlt a székben. Behunyta a szemét, mert bántotta a tükör felett égõ neoncsõ fénye. Érezte, hogy tüstént elalszik, s nem is védekezett ellene. Vajon mikorra fogok kikészülni? - jutott még eszébe. Meddig lehet bírni ezt a jóformán pihenés nélküli életformát? De mi mást tehetne? Másként- normális körülmények között elviselhetetlen lenne önmaga számára is, meg azok számára is, akikkel dolga akad. Bódultan ült -- álom és ébrenlét határán -, s csak valahonnan nagyon messzirõl hallotta, hogy a borbély kezében halkan zümmög
a villamos nyírógép, s a sokfogú kések kellemesen simogatták elõbb a nyakát, aztán a halántékát és a füle környékét. nem sok dolga van velem - gondolta -, hiszen a múlt szombaton nyiratkoztam. Irén telefonált, hogyù leveleim jöttek. Talán még marad idõm, hogy elugorjak a házmesterhez. Kellemetlen lesz. A házmester mindig szemtelen volt és mindenkivel szemben, s kitelik rõle, hogy megkérdi : mikor jelentkezik már ki a doktor úr, ha egyszer nem lakik itt? És még le se lehet hordani, mert akkor Irénnek okozhat kellemetlenségeket. Egy házmester ezer apró disznósággal keserítheti meg a lakók életét, s egyik se hagyja ki az alkalmat, hogy bosszúságot okozzon, ha egyszer módja adódik rá. Életében meglakott már vagy másfél tucatnyi házat, de a tizennyolc házmester közül talán kettõ volt csak rendes, a többirõl ordított a rosszindulat, a kapzsiság, a beléjük idegzödött embergyûlölet. Véletlen-e, hogy annak idején a nyilasok elõször a házmesterhez mentek.. . Eh, vigye el õket az ördög. Ha a pasas megkérdi, mikor költözöm el, meg se hallom, amit mónd. Már kész is lenne a hajvágással ez a borbély? Egy pillanatra kinyitotta a szemét. Sápadt, a neonfénytõl szinte kékes színû, sovány arc nézett szembe vele a tükörbõl. Hullaszínem van - húzta el a száját. - Tetszik parancsolni valamit? - hajolt le hozzá a kövér borbély, amikor észrevette az arcmozdulatát. - Nem, semmit. Szagtalan alkohollal mossa meg a fejemet, ne azzal a pacsuli vacakkal - intett a tükör alatt álló német hajvíz felé. - És ne sajnálja a bõrömet, dörzsölje meg alaposan. Élvezte, hogy az alkohol csípõsen átmelegíti a feje bõrét, felpezsdíti benne a vért, s behunyt szemmel, gyerekes örömmel tûrte, hogy a borbély a hüvelykujja hegyével masszírozza végig a tarkóját, s ököllel dögönyözze a válla és a nyaka között az izmokat. Igaza van Bodornak, felér ez egy csomó alvással. De azért mégis jobb volna, ha most nem kéne elmennie a Tátikába. Csinos az a nõ, a múltkor kívánatosnak is találta, de most. . . Majd ki kell találnia valami ürügyet, amivel egy-két óra múlva lerázhatja. Amikor a borbély szappanozni kezdte az arcát, igazán elaludt, s csak akkor ébredt fel, amikor már a víztõl hideg szivacs simogatta borotválás után a bõrét. 3R A kisvendéglõ egyetlen termének sarkában sramlizenekar muzsikált. Idõnként énekeltek is a zenészek, terceltek egymásnak, meg az egyik jódlizott is, hamisítatlan tiroli módon, de a kocsma
méreteihez képest kissé hangosan. Ha kieresztette a hangját, a vendégek nem hallották egymás szavát az asztaloknál. A mennyezeten szarvasagancsokra szerelt kovácsoltvas lámpák égtek, a kony ha felõl ínycsiklandó illatok érkeztek, s az egész helyiség tele volt valami megnyugtató hangulattal, elzsongító, pihentetõ jó zajokkal. Zsuzsa szemben ült Kelemennel. Másként viselte a haját, mint amikor az orvos elõször látta. Akkor kibontott, vállig érõ frizurát hordott, most meg szorosan halántékához simította, és hátul kontyba fonta össze a haját. Igy vékonyabbnak látszott az arca, s magasabb lett a homloka. Mongolos arccsontja volt s fölötte nagy és kék a szeme. Valahol a belvárosban dolgozik egy patikában, s a férje folyton vidékre jár - Kelemen csak ennyit tudott róla. Zsuzsa kissé kapkodva beszélt, mintha mindig egyfajta zavarral küszködött volna, s jól állt neki, ahogy el-elharapott egy-egy mondatot. A szeme is gyakran rebbent, s ez az egész viselkedés Kelement valami félénk, törékeny kismadárra emlékeztette. Egyelõre nem kellett beszélnie, mert Kócos velük vacsorázott, s ez a bozontos hajú, fekete mérnök azzal a különös képességgel bírt, hogy étkezés közben úgy tudott beszélni, mintha nem is rágna, s úgy tudott rágni, mintha nem is beszélgetne közben. S most, hogy végre egyenesbe jutott a találmánya ügyével, s biztosra vehette, hogy megnyeri a szerzõségi pert, be nem állt a szája. - Briliáns cirkusz lesz - magyarázott csillogó szemmel, miközben óriási falat fõtt csülköt tüntetett el a szájában -, a zsiványok már azt hitték, hogy minden a legnagyobb rendben, de most az egyszer végre megütik a bokájukat. Gazdag ember leszek, és meglátjátok, olyan vacsorát rendezek, amilyen még nem volt . . . Falt és beszélt, és izgatottan ragyogott a szeme. Mindig ilyen volt, képes arra, hogy elfeledkezzék a környezetérõl. Valaki azt mondta róla, hogy a mesterségén kívül mindent szórakozottan csinál. Egyszer - biztosan szintén szórakozottságból - megevett egyù egész tortát, amit a vendéglátó háziasszonyù véletlenül eléje tett. Senki se merte figyelmeztetni, hogy a torta nem egyedül neki készült, s õ még akkor se vette észre, mi történt, amikor az utolsó tortaszelet után - szintén szórakozottan - körülnézett, hogy mivel is foly tathatná. Furcsa társaság vagyunk mi - gondolta Kelemen. Nyolcan kerültünk Pestre az osztályból, amelyik tizenegy esztendeje együtt érettségizett. Mindegyik megcsinálta a maga karrierjét - harmincegy éves fejjel kutatómérnök az egyik, jól keresõ orvos
a másik, repülõszázados a harmadik, mindegyik többre vitte, mint amennyit ilyen idõs korukra mások érnek el -, büszke lehet rájuk a dunántúli kisváros, amely elindította õket az életbe. A természetük is hasonló valamiképpen-innen fakad, hogy késõbb szerzett, máshonnan indult barátaik is olyanok, mintha velük együtt gyerekeskedtek volna régen. Többé vagy kevésbé mindegyiknek zavaros a magánélete, de ami a szakmájukat illeti, abban valamiképpen - kimondatlanul - egyik se ismer tréfát. Zsuzsa szólalt meg: - És nem fél a botránytól? Ez a dolog még az újságba is belekerülhet... Kócos lenyelte a falatot, és harsányan nevetni kezdett: - Én féljek? Maga tán félne, ha a saját fõnökei szabadalmaztatnák azt a találmányt, amit maga dolgozott ki? Megvárták, amíg elkerülök más állásba, és rögtön beadták szabadalomra az egészet. Pillanatok alatt felnyalták a pénzt is. Én féljek? - Én félnék - húzta fel vékony vállát a nõ. - Mert rosszul nevelték, édes lelkem -- lovalta bele magát a haragba a mérnök. - Ilyen csibészektõl nem félni kell, ezekkel szemben kegyetlennek kell lenni. Ronda klikk az egész. Összetartanak, és csak a maguk szerencséjével törõdnek. Ezért utálom õket a legjobban. mink sohase magunkkal törõdtünk. Tizenhat évesek voltunk, papi iskolába jártunk, és beléptünk a kommunista pártba. Nem törõdtünk vele, hogy ezzel esetleg lehetetlenné tesszük magunkat. Azóta Se az volt a gondunk, hogy- magunknak kaparjunk, hanem hogy ebbõl az országból csináljunk val amit. - Ne szónokolj -- mondta halkan Kelemen. - Nem szónokolok -- nézett rá dühösen a mérnök. - Igazat beszélek, mondd, hogy- nem! - Akkor se szónokolj . . . - nézett bele a poharába az orvos. Egyùszerre rossz kedve támadt. De nagyon nem hasonlít már õ arra a tizenhat éves kamaszra, aki tele volt lelkesedéssel és tennivágyással, és a barátaival besomfordált nagy bátortalanul a városi pártszervezet házába, hogy vennék fel õket kommunistának. Nézte a poharában a bort, és nem akart arra a régi idõre gondolni. Semmire se akart gondolni. Alig hallotta azt is, amit a mérnök beszélt, kivörösödötten, mert már melege volt a bortól. - Ha volt pénzünk, volt, ha nem volt, nem volt. Nekem eszembe se jutott, hogy azt a találmányt szabadalmaztatni kellene. Eszembe se jutott, hogy magamnak csináljak belõle pénzt. Ezért fizet az intézet, gondoltam, de nem is gondoltam, természetes volt, hogy támadt egy jó ötletem, és azt megcsinálom.
Kandidátus lettem érte, mûszaki doktor, rendben van, ezzel el is intéztem magamban a dolgot. Most meg egy ilyen csibész banda leakaszt egy csomó pénzt azért, amit nem is õ csinált. Azt mondta, hogy botrány lesz? Hát legyen, most már igenis azt mondom, hogy legyen botrány, minél nagyobb, minél hangosabb. Nemcsak fecsegni kell a közerkölcsrõl, hanem oda is kell állni, ha arra kerül a sor. Az ügyvédem megmondta, hogy egy évig is elhúzódhat az ügy. Rendben van, vállalom. Legalább ha máshol nem, hát a szakmában elgondolkozik egypár szélhámos, hogy hiába a haverok, hiába a magas összeköttetések, akkor se nõnek az égig a jegenyefák.. . . Nekem is lesz kivel összetartanom, de amit mink csinálunk, az nem kéz kezet piszkít módjára meg y... Kelemen nézte a kis fekete fiatalembert, aztán megint a poharába bámult, és szomorú lett. Lám, ebben a Kócosban - dr. Ferenc Imre kandidátus, harmincegy- éves fejjel mûszaki szaktekintély - még van egy csomó abból a régi, dühös, nekirohanó kedvbõl, amibõl õbenne már semmi se maradt. Tizenhat évesek voltak, és tizenhat éves fejjel képesek arra, hogy kivigyenek egy egész iskolát tüntetni a hercegprímás ellen, hittek benne, hogy megválthatják a világot, és a hitük elég volt ahhoz, hogyhassanak vele százannyi emberre. Éjjel-nappal csináltak valamit, falura jártak agitálni és kultúrmûsort adni, hadiözvegyeknek segítettek aratni és kapálni, plakátot ragasztottak, jelszavakat mázoltak a falakra a választás heteiben, berendezték az utánuk következõ évjáratoknak a népi kollégiumot, pedig elõször szalmazsákon kezdték, és a legtöbb ablakban üveg se volt, éjjelnappal ügyködtek, szerveztek, szaladgáltak, s még arra is futotta az erejükbõl, hogy az osztály fele jelesen és kitûnõen érettségizzék. Pedig akkor már nagylegényeknek érezték magukat, és kötelességüknek tartották, hogy a náluk alig idõsebb ifjú katonatisztekkel - a városka helyõrségének új tisztikarával éjszakákat mulassanak át, szomorú parasztnótákat bömböljenek hajnalig, olyan nótákat, amit még az apjuktól tanultak. . . Igen,régen volt, több mint tizenkét esztendeje, s azóta sok víz lefolyt a Duná n. Kócos a Tabánban szállt ki a kocsiból, s Kelemen kettesben maradt Zsuzsával. Céltalanul vezette a kocsit az éjszakában, lekanyarodott vele a párás rakpartra, s a túloldali fényeket nézte. A nõ szótlanul cigarettázott mellette. Szólni kellene hozzá, egyáltalán: megtudni, mit akar, van-e kedve hozzá, hogy lefeküdjenek kettesben, vagy kipuhatolni, hogy az a fajta-e, amelyik
elvárja, hogy a forma kedvéért legalább néhány napig tegyék neki a szépet. De mielõtt megszólalhatott volna, Zsuzsa megelõzte : - Elmegyünk táncolni valahová? - kérdezte halkan. - Nem szeretek táncolni - mondta Kelemen, anélkül hogy ránézett volna. S már el is döntötte, hogy meg fog szabadulni tõle. Zsuzsa udvarlást akar, s neki ehhez semmi kedve. Kis ideig csönd volt. A kocsi puhán futott a rakpart kockakövein. - Nem jöhet el hozzám - szólalt meg nagy sokára a nõ. Az anyósom úgy alszik, mint a nyúl. Kelemen nem szólt, pedig érezte, hogy Zsuzsa legalább egy kérdést vár tõle. - Maga hol lakik? - a nõ csak kis ideig bírta a csendet. - Szállodában. - Oda engem nem engednek fel. - Dehogynem. Azt én elintézem a portással. - Azt hiszi maj d rólam, hogy én is . . . - Zavarja? - Sohase néztek még rám úgy . . . - Vigyem haza? - Nem tudom . . . Ha most hazavisz, sohase látom többet, elõre érzem - mondta nagyon halkan a nõ. Kelemen azt várta, hogy sóhajtani is fog, de nem sóhajtott. - Miért lenne fontos, hogy máskor is lásson? - Nem tudom. De néha jó volna. Ne higgye, hogy el akarom venni az idejét, vagy magára akarok akaszkodni. Csak. . . olyan furcsa ember. Azt hiszem, nagyon egyedül van, de maga nem is tudna nem egyedül lenni. - Félénken, kapkodva beszélt, s Kelemen ezért találta érthetetlennek, hogy ennyire õszinte. - Legtöbbször magamat se tudom elviselni, hogyan várhatnám hát el mástól, hogy elviseljen - mondta ki önkéntelenül. - Szépen hangzik - nézett most rá Zsuzsa. - De ha sokáig tetszeleg magának ebben a szerepben, nagyon elrontja az életét. - higgye el szaporítom majd azoknak a számát, akik már elrontották. Miért ezzel törõdik, miért nem azzal, hogy megjavítsa a sajátját? - Ahhoz én túlságosan gyönge vagyok. Sokszor gondolkoztam már róla, hogy mit csináljak, de még ahhoz sem volt elég kitartásom, hogy legalább végiggondoljam, mit lehetne tenni. Fenemód hasonlít hozzám - gondolta az orvos. Én se gondolom sohase végig, mihez fogjak, hogyan próbáljam egyenesbe rázni magam. Fél kézre fogta a kormányùkereket, s másik tenyerét a lány öklére fektette, amely az ülésen nyugodott. Mégis felviszem a szállodába -- határozta el. Hálásnak kéne lennem neki,
hogy ma este alig ittam, s végre rendesen vacsoráztam is. A kocsi már a Margit-hídon futott. Csaknem nappali volt a fény a sok neon-kandelábertõl, amelyek szinte gyöngéden hajoltak az úttest fölé lila-fehér csöveikkel. A híd két oldalán messzi csillogott a Duna, visszaverte a parti lámpák ragyogását, s valahol vontatóhajó tülkölt mélyen, mintha egy állat bõdült volna el lustán, unottan. - Szól ez a rádió? - nyúlt oda Zsuzsa a kocsiba szerelt készülék kapcsolójáho z. - Persze . . . - Éjfél van. - Kapcsolja be, ha meg akarja hallgatni a híreket. A rádió tüstént megszólalt. A szpíker már korábban elkezdte olvasni a híreket. Indonéziáról beszélt és Nyugat-Iriánról. - Míndig meghallgatom a híreket - mondta Zsuzsa. - Amióta az eszem tudom, mindig háborúznak valahol. Apám a háború alatt végig egy nagy térképet tartott a falon, és folyton kis zászlókat tûzött bele gombostûvel, hogy hol áll a front. - Mert biztosan sohase járt a fronton. - Nem hívták be. Az elsõ háborúban vesztette el a jobb lábát. Kelemen megsimogatta a lány kezét. - Ne haragudjék. Nem akartam megbántani. - Nem bántott meg. Apám igazán nagyon szeretett volna katona lenni. Tartalékos hadnagy volt. Elsõ évben csaknem kirúgtak érte az egyetemrõl. Aztán mégse rúgtak ki, mert a dékán azt mondta, hogy ez hülyeség, én még csak osztályidegen se vagyok. Akkor napokig nem aludtam és nagyon féltem. A férjem járt el az ügyemben a dékánnál, énnekem nem lett volna bátorságom, hogy bemenjek. Akkor még nem volt a férjem. - Hálából ment hozzá feleségül? - Nem tudom. Megkérte a kezem. Nekem mindegy volt. Folyton vidékre jár ellenõrizni. Debrecenben van egy asszonyù, mindig annál alszik. Semmi közöm hozzá. Nem zavar a dolog. Mintha egy idegen csinálná. mindig is idegen volt. Elõször úgy bánt velem, mint egy gyerekkel. Aztán meg sehogy se. Tíz évvel idõsebb, mint én. Ránézett az orvosra nagy kék szemével, amely furcsán világított a mûszerfal foszforeszkáló fényeitõl: - Most már mindent tud rólam. Kelemen megállt a kocsival a szálloda elõtt. Zsuzsa a párnába fúrta fejét, úgy sírt. Válla meg-megrázkódott a hangtalan zokogástól. Kelemen már így találta, amikor
visszajött a fürdõszobából. Ideges-zavartan sietett oda az ágyhoz. - Mi történt? Zsuzsa csak a fejét rázta. Az orvos megfogta a vállát, és maga felé fordítva kényszerítette, hogy felnézzen rá az asszony. - Semmi . . . semmi bajom . . . -próbált mosolyogni könnyein át Zsuzsa. Nem kapta el, nem is sütötte le tekintetét, amikor kimondta: - Nagyon jó voltál hozzám. Énhozzám már két éve nem nyúlt senki. Néha azt hittem, hogy szétrobban a fejem, úgy fáj t. Most mit csináljak: bosszús legyek vagy nevessek?-gondolta az orvos, ahogy visszafektette a vánkosra az asszonyt. - Ugy látszik, én még az ágyban is gyógyítani vagyok kénytelen - csóválta meg a fejét, és visszafeküdt Zsuzsa mellé. - Ne légy cinikus . . . - Cinikusan hangzik? - Nagyon. Oltsd el a villanyt. A szobában sötét lett, s mintha ez a változás okozta volna, Kelemen újra megérezte a szállodaszagot. Hagyta, hogy Zsuzsa odafészkelje magát hozzá, s gépiesen végig is simogatott az asszony karcsú, szinte vékony testén, de közben egyre tudatosodott benne, hogy már azt is unja, hogy egymás mellett legyenek. Zsuzsa föléje hajolt, csókolni kezdte, s õ közben arra gondolt, hogy reggel fel kell töltetnie benzinnel a kocsi tankját, mert már nincs benne több hat liternél. Majd beszalad a szerviz-mûhelybe, ott van benzinkút, és a biztonság kedvéért megnézeti az akkumulátor vezetékeit is, hiszen amikor kijöttek a Tátikából, újra meg kellett igazítania azt a drótot, amit délután egyszer már a helyére erõsített. Délben pedig fel kell vennie a pénzt a rendelõkörzeti helyettesítésért. Egyáltalán: össze kellene számolnia, mennyi pénze van, összeszedni egy helyre a különféle zsebekbe gyûrt bankjegyeket... A szobában csak annyi fény volt, amennyi az utcáról szûrõdött fel ide, a negyedik emeletre. Az asszony teste forrón nehezedett rá, Zsuzsa csókjai egyre vadabbak lettek, s Kelemen érezte, hogy idegei engedelmeskednek az asszony akaratának. Szegény kis kiéheztetett teremtés. És pont énbelém kellett botlania. Olyan emberre kellett volna akadnia; aki megörül neki, s meg akarja tartani, ha nem is örökre, legalább hosszabb idõre, nem egy éjszakára, esetleg kettõre, mint én, ha ugyan holnap még lesz kedvem hozzá, hogy idõt csináljak a találkozásra. Csak valami félmámort érzett, és az idegei zsongásán át is hallotta, hogy a közelben hármat üt egy templom toronyórája. Zsuzsa teste tüzelt, és akaratos volt, mintha érezte volna, hogy
nem teljes értékû az õ ölelése, vagy talán már nem is érzett semmit, megfeledkezett mindenrõl. De nehéz is meglelni azt a mindenrõl megfeledkezést ilyet Ö csak Irén mellett érezte néhányszor ezt a zavartalan mámort, soha senki más nõ mellett, s most sem, hiszen egyre tisztul a feje, mintegy kívülrõl figyeli már magát, a gondolatait, s idegenként észleli, ami Zsuzsával és õvele történik. Késõbb lenyúlt az ágy mellé, ahová a konyakos üveget állította, mielõtt lefeküdtek. Töltött mind a két pohárba, és az egyiket odaadta Zsuzsának. - Nem iszom - rázta meg a fejét az asszony, s nem nyitotta ki a szemét. - Te se igyál. . . Hát nem érzed, milyen jó most? Kelemen nem felelt. Nesztelenül kiitta a maga konyakját, és visszadõlt a párnára. Nem, nem érzem, hogy jó. . . - talán az volna a becsületes, ha ezt így meg merné mondani Zsuzsának. De minek? Lassan reggel lesz, újra kezdõdik egy nap, el fog tûnni Zsuzsa elõl, s csak egy jó marad mindabból, ami történt, hogy nem kell semmi kellemetlenre gondolnia, ha majd eszébe jut ez az ass zony. - Mégis ittál? - kérdezte Zsuzsa. Szomorú volt a hangja: Érzem a leheleteden. Nem felelt rá semmit. - Alszol? - szólalt meg kisvártatva újra a nõ. Nem aludt, de nem is felelt. Odalent az utcán locsolóautó sistergett. Biztosan összefröcsköli a felvert por sarával a Rekord oldalát - gondolta az orvos, s érezte, hogy néhány perc múlva elnyomja az álom. Szinte robbant a tavasz a város felett. A fák megrázták magukat, mint a szõrüket borzoló kutyák, és kilombosodtak. Egyik éjszakáról a másikra kizöldült a város. Minden utcasarkon ibolyát árultak, aztán - néhányù nap múlva - kankalint is. A gesztenyefákon fehér gyertyákként gyúltak fel a virágok, s az akácok is függõ fehér fürtökkel aggatták tele magukat. Meleg lett, s éjszakára nyitva maradtak az ablakok, mert az embereknek több friss levegõ kellett az álmukhoz. A Dunára kirajzottak a fehér testû, zöld tetejû vízibuszok, s a rakpartok lépcsõin még késõ éjszaka is párok üldögéltek, és halkan beszéltek, pedig hogyha hangosan beszélgettek volna, azt se hallotta volna meg senki. De aki éjszakára kiül a rakpart lépcsõire, úgy érzi, hogy mindent, amit tudtára akar adni a párjának, csak suttogva mondhat el. A hold fénye álmos volt, s a csillagok is pilledten pislákoltak. Eltompultak a zajok, mintha áttetszõ, de hangokat nyelõ köd
ereszkedett volna alá a magasból, s a Lánchíd nagy kanyarjában gyors és nesztelen állatokként suhantak az autók. Éjszaka kihalt a város. Visszhangot vernek a léptek, ha valakit még az utcán talál az éjfél. A mulatóhelyekrõl halkan szûrõdik ki a zene, a sarki rendõr unottan lóbálja gumibotját, s a pályaudvarokról messzi szökik egyù-egy- magányos mozdonyfütty. Denevérek merészkednek a falak közé, s egyù Duna-parti fán minden éjjel kakukk szólal meg: senki se tudja, honnan került ide, s hová búvik nappalra. A város széle fölött repülõgép úszik a levegõben. Színesek a lámpái. Motorja békésen búg a magasban: hozzátartozik a csöndhöz. Az utcák fordulóiban fényesen kanyarodnak a villamossínek, akár az alvó kígyók, párban, harmonikusan. Budán a kertekben akácillat libeg,és már páráznak az olajfák is. Szunny-ad a szálloda. Néhány külföldi vendégnek még üres a szobája. majd három óra után jönnek haza, egyedül vagy nõkkel. A portásnak az ilyesmi külön jövedelem, s végeredményben mindenki jól jár. A földszintrõl elindul felfelé a lift, s fény kévét dob ki minden emeleten a foly-osóra. Hangtalanul jár, s havonta legalább négy-szer javítják. Budapest a rossz liftek városa, s a szabályù alól a szállodák se kivételek. Macska surran a folyosón: hosszú testû cirmos. Csak ilyenkor éjjel merészkedik fel a pincébõl. Nappal fél a takarítónõk seprõitõl. Most is csupa vigyázat minden mozdulata, pedig sehonnan se hall fenyegetõ neszt. A folyosó hajlatában meglapul, mielõtt tovább osonna. Szép, önzõ, alattomos. A villanyórát figyeli hosszan, amely alig hallhatóan zümmög fali szekrényében. Kelemen felriadt. Hirtelenében nem tudta, mitõl. A csengetés, amihez éveken át hozzászokott, nem ilyen éles. De egyáltalán: miféle csengetés ez? Rövid idõközönkint ismétlõdik, mint a telefoné. De hiszen . . . Persze, nemcsak odahaza volt telefonja. Itt is van, a szállodában. Ki az ördög pimaszkodik azzal, hogy õt hívja? Mintha mázsás súlyt emelt volna, úgy vette fel a telefonkagylót. A kövérebbik portás szavát hallotta: - Elnézést kérek, doktor úr, de az illetõ ragaszkodik hozzá, hogy kapcsoljam. Azt mondta, a doktor úr felhatalmazta, hogy bármikor hívhassa . . . - Ki az az illetõ? -Bene Iván. Iván? A zongorista a bárból. . . Hirtelen a fülében hallotta az osztály névsorát: Ács Béla, Balázs Béla, Bene Iván... - Kapcsolja, kérem - mondta álmosan.
A készülék kattant egyet. - Szevasz, te vagy-? -- kiabált a vonal túlsó végén a zongorista. - Naná, mit gondolsz, ki olyan õrült, hogy hajnalban szíveskedik felvenni neked a telefont? - Jól van, na, azért nem kell mindjárt letolni az embert. . Igazán, a legnagyobb jóindulattal . . . Rendben van, öregem, be vagyok rúgva, próbáld csak te szárazon csinálni az én szakmámat . . . Bizonyisten találtam neked lakást . . . Érdekel vagy nem ? - Találgathatsz . . . - az orvosnak száraz volt a szája, és álmában kicserepesedtek az ajkai. Hiába mosott fogat lefekvés elõtt, így is szeszszagú a lehelete. - Nem valami príma hely, de jobb, mint semmi - mondta tovább a zongorista. - Síp utca huszonhat. Tudod, hol van? - Sejtem. Valamikor azon a tájékon volt a gettó. - Telitalálat. Két igen rendes öreg hölgy, varrónõk mind a ketten, az egyik pincérünk rokonai. Odalesznek a megtiszteltetéstõl, hogy egy orvost kaptak albérlõnek. Az elõzõ lakójukat a napokban csukták le sikkasztásért. Fémjelzett szobába kerülsz, öregem. - Igazán megtisztelõ . . . - Nem tudom, mennyit kérnek egy hónapra, de minden más nap takarítanak rád, és nem szólnak akkor se, ha nõt viszel fel. Az meg, hogy mit gondolnak, úgyse érdekes. Egyébként van telefonjuk is. Várj csak, mindent elmondtam-e? Igen, hogy el ne felejtsem. Fürdõszobahasználat, ha magad befûtesz a fürdõ kályhába. - Legalább megtanulok gyakorlottan tüzet rakni. - Rád is fér, hogy végre értsél valamihez - nevetett a vonal túlsó végén a zongorista. - Ha akarod, holnap elszaladok veled megnézni a lakást. Csak azért, nehogy félj magadban. - Hová menjek érted? - Majd beugrok a rendelõbe, úgyis fel akarok íratni egyet-mást. - Kedves volt tõled, hogy nem felejtetted el. - Ne hülyéskedj. Sajnálom, hogy elõbb nem sikerült. Három hét óta mindenkitõl érdeklõdtem, de tudhatod, milyen nehéz manapság az albérlet. Mindegy. Jobb késõn, mint soha, most pedig megyek vissza hangulatot termelni. Csúcsforgalom van máma ebben a kuplerájban. Mindenfelé nyereségrészesedést fizetnek a gyárak. Na, szevasz. Aludj tovább. Kelemen letette a telefonkagylót, és kinyújtózott a paplan alatt. Ha minden sikerül, holnapután már nem kell attól viszolyognia, hogy szállodában aludjék. Lesz egy kuckója, ahol igazán magára csukhatja az ajtót, s ahol az õ lélegzete lesz az uralkodó
a négy fal között. Talán meg is nyugtatja majd valamenynyire a változás. Meglátjuk - fordult az oldalára, és az éjjeliszekrényre nyúlt a vizespohárért. Az este megint elázott, s most tompa nyomással fáj a gyomra. Latkiéknál kezdte, s már nem emlékszik, mikor búcsúzott el. Utána volt még valahol, de hogy merre, fogalma sincs. Egyáltalán: attól fogva, hogy ott ült Latkiéknál, és az asszony csöndes erõszakkal belediktált egy nagy csésze forró feketét, semmire se emlékszik. Még az a szerencse, hogy a kocsival nem csinált karambolt. Rémlik, hogy valahol Budán hajtotta meg az autót, mert azt akarta, hogy az ablakon bevágó hideg szél ellensúlyozza valamennyire a részegségét, de ez se biztos. S hogy ide, a szállodába mikor érkezett meg . . . Hosszúakat kortyolt, a vízbõl, jóllehet tudta, hogy a hideg nem segít a gyomrán, a nyomás még nehezebb lesz a szíve alatt. Mindegy. A szájából el kellene ûznie a szesz fullasztó szagát. Igaz is, lefekvés elõtt gépiesen fogat mosott, tehát valamenynyire magánál volt. Nehézkes mozdulattal felgyújtotta az éjjeliszekrényen a kis lámpát. A sárgás fény szétröppent a szobában, és megvilágította a bútordarabokat. A székeken rendetlenül szétszórva a ruhái. A nadrágja félig lecsúszott a padlóra a fotel karfájáról. A nyakkendõje az asztal közepén. Ki se bontotta, csak meglazította a csomóját, úgy húzta le a fején keresztül. Az orvostáskája nyitva. Talán kotorászott benne valamiért, mielõtt lefeküdt. Képtelenség, hogy semmi hiteles mozzanatot nem tud visszaidézni a lefekvés elõtti idõbõl. Hová ment Latkiéktól? Valami dereng, hogy elkeseredett volt, ahogy elnézte Latkit a pápaszemével, amelynek egyik üvege fekete. Folyton az járt az eszében, hogy Latki elveszti a másik szemét is. Mihez kezdjen egy vak orvos, akinek két gyereket kell felnevelnie, s már ötven éves? Tíz esztendõ vagy még több, amíg a gyerekek megállnak a maguk lábán. Bántotta a szemét a lámpa fénye. Eloltotta. Aludni kellene gondolta, de érezte, hogy erre már semmi remény. Nem is anynyira a gyomorfájás miatt, hanem attól inkább, hogy egész testében valami felajzottság vibrál, a hirtelen ébredéstõl meg a sok szesztõl, amit a szervezete még nem bírt feldolgozni. Megint sokára lesz reggel. Aztán jön az egész nap, s délután vagy inkább estefelé elmennek Ivánnal megnézni azt az albérletet. Hol is van, hogyan mondta a zongorista? Síp utca. Síp utca 26. Nem különösebben rokonszenves környék. Mindegy. Meg kell nézni. A belgyógyászat foiyosóján a tanár titkárnõje állította meg
Amióta Margit visszajött kéthetes nászútjáról, mintha kicse rélték volna. Korábban mindig halkan beszélt, s terjedelmes alakja ellenére mindig észrevétlen igyekezett maradni. Mióta visszaérkezett, minden mondata érthetõ, viselkedése pedig magabiztos lett, s - ahogy most - már ahhoz is vette a bátorságot, hogy perces pletykálásra megállítson valakit.a folyosón - Megkaptuk az alorvosi kinevezést - súgta Kelemennek. Irásban. Nem mertem felbontani, rögtön beadtam a professzor úrnak. Az orvos nagyot nézett. Egy idõ óta úgy hitte az osztály, hogy talán már be se tölti az igazgatóság a három hónapja megüresedett alorvosi státuszt. Most mégis? A titkárnõ mosolyából arra következtetett, hogy Margit is úgy gondolja: az alorvosi állásra egyedül õ, Kelemen esélyes. amint megegyezett ezzel a véleménnyel az osztály minden beosztottjának, még az õ ellenlábasainak elgondolása is. Amíg sietve átöltözött, nehogy elkéssen a vizitrõl, elmúlt a éjszaka okozta rosszkedve, s örülni tudott a napfénynek is, amely szinte harsány-szemtelenül ömlött be az üvegablakon. S most észrevette, hogy - persze az is lehet, hogy már napokkal ezelõtt - megtisztították az ablaküvegeket, eltüntették róluk a rárakódott port, amit a kívülrõl rácsapódó nedvesség fogott el. Frissen vasalt fehér nadrágot húzott a köpenye alá, s ennek is örült. A vizit alatt önkéntelenül a kollégák arcát figyelte. Az orvosokon többé vagy kevésbé titkolt feszültség látszott, még a két gyakorló cselédkönyùves képén is. Lehetetlen volt nem észrevenni, hogy egy-egy lopott pillantást vetnek feléje, de õ most ettõl se tudta kényelmetlenül érezni magát. Anélkül, hogy bármikor hosszabban gondolkodott volna a dolgon, már jó ideje várta ezt a kinevezést, s most, hogy eljött a napja, jó érzés tudomásul venni. A tanár fáradtnak látszott, jóval kevesebbet foglalkozott a betegekkel, mint más napokon, utasításai is kurták voltak, sõt az egyik ágynál rámordult a fõnõvérre, miért nem vezette rá a kórlapra a ma reggeli hõmérsékletet. Mindig ilyen a tanár, valahányszor fáj a feje - ezt mindenki tudta. - Köszönöm - mondta a vizit végén az orvosoknak Petrovai, anélkül hogy szokása szerint rágyújtott volna. - Kérem egyúttal az urakat, hogy most jöjjenek be a szobámba. Be fogok jelenteni valamit. Hosszú léptekkel indult el a szobája felé, beosztottjait messze maga mögött hagyva a folyosón. Kelemen mögött Liebner éppen Dobossal súgott össze. Mintha lépésrõl lépésre nõtt volna a feszültség a csendes folyosón. Ugy látszott, hogy senki se akar elsõnek belépni a tanár
szobájába. Mire valamennyien leültek - Kelemen, ahogy mindig, az ablakpárkánynak támaszkodott -, a tanár végzett egy telefonbeszélgetéssel is. Letette a kagylót, aztán arany cigarettatárcájáért nyúlt, de mielõtt vett volna belõle, már meg is gondolta magát. Bosszús mozdulattal lökte el maga elõl a tárcát, és végignézett az orvosokon. A tekintetek az asztalon fekvõ levelet kerülgették. Öt lépésnyi távolságról is felismerhetõek voltak a papíron az igazgatóság apróbetûs írógépének sorai. - Megkaptam az osztályunkon megüresedett alorvosi állás betöltésérõl szóló igazgatósági utasítást - mondta a tanár: Szokása ellenére hadart, és a bonyolult mondatot a levélpapír tetejérõl olvasta fel, ahol az irat tárgyát szokták feltüntetni. Mégis meggondolta magát, és rágyújtott. A kis sovány medikus adott neki tüzet. A tanárnak vigyáznia kellett, mert az öngyújtó legalább háromcentis lánggal égett. Messze maga elé fújta a füstöt, s közben mintha Kelemenre pillantott volna, talán akarattal, talán önkéntelenül. - Az igazgatóság - szólalt meg hosszú csend után - úgy rendelkezett, hogy a megüresedett alorvosi állást . . . Liebner kolléga nyerje el, és a fizetését ennek megfelelõen egy hónapra viszszamenõleg már a megfelelõ alapon folyósítsák. Megragadom az alkalmat, hogy gratuláljak Liebner kollégának, s egyúttal megköszönöm valamennyiük megjelenését - fejezte be olyan hangsúllyal, amely arról árulkodott, hogy már szeretne túl lenni ezen a kényelmetlen helyzeten. Kelemen hallotta, hogy valaki bátortalanul tapsol, aztán mások is gépiesen összeverték a tenyerüket, mire - az utánzás és a zavar valami megmagyarázhatatlan reflexének engedelmeskedve - õ is csatlakozott a többiekhez. S csak ekkor, amint a saját tenyere halk csattanását meghallotta vagy inkább megérezte, döbbent rá értelemmel is, högy mi történt itt. Hiszen ez annyit jelent, hogy nem õt, hanem valaki mást. . . Körül akart nézni, látni akarta az arcokat, de idejében eszébe jutott, hogy mindent tehet, csak éppen ezt nem. A szobában mozgás támadt. Mindenki kifelé tartott, s az orvosok magatartásában volt valami sietség, és lehetetlen volt nem észrevenni a kényszeredett mosolyokat, még Dobos doktor bizonytalanságát is, aki éppen Liebner mellett állt, tehát nem térhetett ki a kényelmetlen kötelesség elõl, hogy õ gratuláljon elsõként az újonnan kinevezett alorvosnak. - Kérem Kelemen kollégát, hogy maradjon itt - szólalt meg
ekkor a kifelé igyekvõ emberek háta mögött a tanár. Minél idegesebb, én annál nyugodtabb vagyok - gondolta Kelemen, amint ott ült, szemben Petrovaival, és csak hallgatta a feléje pattogó szavakat. - Mivel tudtam volna érvelni? Te se tagadhatod, én se, meg senki más, hogy Liebner kifogástalan belgyógyász, a szakvizsgája is nagyszerûen sikerült . . . Azt hiszem, ezellen te se tudtál volna semmit szólni. Igaz? Kelemen bólintott : - Kitûnõ, precíz belgyógyász - hallotta, hogy szenvtelen a hangja. A tanár idegesen tárta szét karját: - Precíz . . . precíz! Ez egyáltalán nem vétek, és remélem, te se így értetted. Liebner a precizitásával, az ötszörös körültekintésével pótolja azt, hogy, kevesebb benne az intuíció, mint tebenned. Aki nem bír elég megérzéssel, csak azt teheti, amit õ: stílusává teszi a szõrözést. - Persze. Petrovai felállt az asztal mögött, elõrejött, kétszer-háromszor ide-oda sétált átlós irányban a szõnyegen, s csak nagy sokára szólalt meg újra, akkor is kurtán, mintha akarna is beszélni; meg nem is : - Most . . . elhiszem, hogy elkeseredtél. Meg is értem, kérlek . . . Nem nézett rá az orvosra, s Kelemennek jó volt így. Gyomra körül már kezdett felengedni a merev szorítás, a melege is tûnt, amitõl két perccel ezelõtt még úgy érezte, hogy izzad. Jó, hogy nem néz rá a tanár, így legalább összeszedheti magát, és vigyázhat a hangjára, amint kimondja: - Nem vagyok elkeseredett. Lehet, hogy meghallotta ezt a mondatot a tanár, lehet, hogy nem. A magáét sorolta tovább. - Lehetetlen volt keresztülverekedni, hogy téged nevezzenek ki. Hidd el, az igazgatósági ülésen hosszú volt a vita és nem is a legudvariasabb. Ritkán kelek ki magamból, de ott nem ügyeltem a jó modorra, ez az igazság. Nem hiszem, hogy az ilyesmi érveken múlna . . . - forgatta hosszú ujjai között a félig szívott cigarettát az orvos. - De igenis, érveken múlt volna! - csattant fel a tanár. érveltek, igenis õk, és én semmit se tudtam felhozni ellenük, és nem azért nem, mert õk az igazgatóság és a pártbizottság. Nem! Amikor elõjöttek a dolgokkal... a magánéleted, ami nagyon lényeges egy orvosnál, a szavaikat idézem... mit mondtam volna arra, hogy iszol? Mit? S arra, hogy a feleséged...
Egy hónapja tán, hogy beszélgettem veled ezekrõl a históriákról, talán emlékszel. Én már akkor sejtettem, hogy nehéz dolgom lesz, ha a kinevezésedre kerül a sor, de arra nem számítottam, hogy megkötik magukat, és nem engednek még nekem se . . . A magánéletem - nézte a cigarettája füstjét az orvos. Rendezetlen a magánéletem . . . Külön élek a feleségemtõl. És akik együtt élnek a feleségükkel, s mindennap, ahogy hazaérnek, végig csókolják a gyerekeiket, s nem mulasztják el megkérdezni, hogy mi újság ma, szívem, hogy telt el a nap, s elpanaszolják, mennyit dolgoztak, és foly ton csak idegeskedni kell az embernek ebben a lehetetlen hajszában - s közben nyílt titok, hogy szeretõjük van... Igen, nekik van igazuk. Rendezett a magánéletük, s amit nem lehet konkrétan látni, az nincs is, fõ a látszat, mindig a látszat, mert ez a legkényelmesebb, a látszatba nem lehet belekötni, s különben is, ki vállalná magának az olyan fáradságot, ami teljesen fölösleges . . . - Most aztán itt tartunk - legyintett bele bosszúsan a levegõbe a tanár. Kelemen felnézett rá. Mosolyognia kellett. - Nem emlékszel rá, hogy figy-elmeztettelek, teremts rendet magad körül? - támaszkodott rá vele szemben az asztalra Petrovai. Az orvos még mindig mosolygott. Érezte, hogy udvarias , mosolya, indulat és gúny szikrája sincs benne: - Valami rémlik. De ne csinálj problémát ebbõl az ügybõl. -örült, hogy könnyed a szava: - Hanem. . . éppen referálni akartam neked valamirõl. Tegnap este jutott eszembe, hogy a kettes teremben az az öreg suszter, aki be akarja beszélni nekünk, hogyszívbeteg . . . A tanár mintha kapott volna az alkalmon, hogyù másról beszélhetnek, vísszaült a helyére: - Nos? Ez érdekes . . . Mit sütöttél ki róla? - Azt hittük, hogy a nehéz légzése csak szubjektív képzelõdés. De tudod-e, tegnap mire figyeltem fel? Szörcszörejeket hallottam a tüdeje felett. Tökéletesen kimutatható. Azt hiszem, ennél bizonyítóbb tünet nem kell. Rögtön van aztán még egy érdekesség: kifaggattam az öreget, azt mondja, hogy az utóbbi idõben hízott. Latens ödéma, ha egyetértesz velem. Még egy kis idõ, és típusos pangásos szívelégtelenség. A tanár elnevette magát : - Az intuíciód. Pontosan emlékszem, hogy erre tippeltél már akkor, amikor behozták az öreget. Egyù gondunkkal kevesebb. Reggel megis nézem újra... Csak akkor tudatosodott benne, hogy hullafáradt, amikor
már egyedül volt. A büfé elõtt állt, ahol a napnak ebben az ebéd elõtti szakában níncs forgalom, és a kávéját kortyolgatta. Fõzhetett volna a szobájában is, jobbat, mint ez, de akkor esetleg el kellett volna viselnie, hogy valaki bejöjjön hozzá, és együttérzésérõl biztosítsa, természetesen azzal egybekötve, hogy Liebnerrõl is essék néhány nem éppen hízelgõ szó. Talán szívesen is hallanák, ha õ most bárkinek bármi apró rosszat mondana Liebnerrõl. De ahogy nagy-on pontosan odafigyel magára, nyugodtan megvallhatja, hogy nem haragszik Liebnerre. Annak ellenére nem haragszik, hogy tudja: Liebner tett egyet-mást, nem sajnált egy-két lépést a kineveztetéséért. Sohasem rokonszenvezett Liebnerrel, s talán nem is a kukacoskodásai meg a hülye viccei miatt, hanem inkább azért, mert világéletében úgy volt az emberekkel, hogy- akit elsõ pillantásra nem talált megnyerõnek, arról elõbb-utóbb be is bizonyosodott, hogy igaz volt az elsõ benyomás. A kávéscsésze alján zacc sötétlett. Rossz volt - gondolta, aztán rántott egyet a vállán, de már nem a kávé miatt. Beadta a portásfülkébe fehér köpenyét, s ingujjban lépett ki az utcára. Tikkasztóan meleg volt a nap. A kocsiúton galambok szedegették a morzsát, amit a járdáról hajlott hátú, fekete fejkendõs nénike szórt eléjük. A kocsma helyisége bántóan hûvös volt az odakinti hõség miatt. Kétszeresen jólesett a konyak: lemosta torkáról a nikotint, és meleget sugárzott szét a gyomrában. Rátámaszkodott a pult sarkára. A negyedik konyak után, amikor már kellemes bódulatot érzett, jutott eszébe: vajon mi mindent gondolnak, vagy éppen beszélnek most róla a többiek? Az egyik nyilván azt mondja, hogy ilyen körülmények között õ egy pillanatig se maradna tovább ebben a kórházban, s ha Kelemenben volna egy szikra önérzet, le is vonná ezt a következtetést. Ez az egész gondolatmenet pontosan beleillik Dobos szájába. S talán igaza is van Dobosnak. Mi történnék, ha arra hivatkozna, hogy mellõzik, s felmondana? Elõbb magyarázni próbálnák, hogy a lépése puszta sértõdésbõl fakadt, s méltatlan hozzá, hogy így cselekedjék. Aztán más érveket hoznának fel, a kórház érdekeire hivatkoznának vagy éppen ellenkezõleg: az õ érdekeire: felhívnák a figyelmét az önkényes távozás hátrányaira, az orvosi helytállás parancsára, meg olyasmire, hogy az egyéni sérelmeket alá kell rendelni ennek és annak, s különben is, hogyan követelhet õ bármit is . . . Csúf vita volna, de talán megérné. Ostoba dolog lesz ezek után mindennap újra megjelenni, Liebner beosztottjának lenni - bár
Liebner úgy fog bánni vele, mint a hímes tojással -, mindegy. õ érezni fogja a levegõben, hogy most hosszú ideig õ marad a téma, s akárhogyan viselkedik is, akár úgy tesz, mintha nem történt volna semmi, akár elárulja, hogy igenis kisemmizettnek érzi magát, mindkét megoldás csak arra jó, hogy viccelõdjenek a háta mögött, hiszen az emberek legszebb öröme a káröröm, s egy ilyen kórház mégiscsak állóvíz, egyfajta unalmas beltenyészet, ahol mindenkinek felcsillan a szeme, ha kavics csobban a víz közepén, vagy fekete nyúl születik a sok fehér közé. . . . Egyetlen szavuk se lesz õszinte. Mindig érezni kell majd, hogy mást mondanak a szemébe, mint a háta mögött, s esetleg éppen olyasmirõl volt szó, ami õrá vonatkozik. Hiszen van-e jobb szórakozás, mint valakirõl rejtjelesen beszélni, félszavakkal is kigúnyolni? Kétszeres szórakozás az ilyen játék. . . Miért adja meg hozzá a lehetõséget? - Még egy konyakot - nézett rá a csaposra, aki kék köpenyében a sportújságot olvasta a bádoggal borított, nedves,pult mögött. Beleszagolt az italba. Jó hely ez a talponálló - jutott eszébe. Itt nem hígítják fel a konyakot, mint annyi más kocsmában, s nem csalnak akkor se, amikor mérik. Jólesett játszadoznia az ötlettel, hogy felmond, és feléje se néz többet ennek a kórháznak, jólesett céltalanul nekiereszteni a gondolatait, annak ellenére, hogy közben pontosan tudta: itt fog maradni, vállalni fogja, hogy suttogjanak a háta mögött, és még bátrabban pletykáljanak róla, mint eddig. Vállalni fogja. S hogy miért; azt az ördög se tudja. Talán azért, mert ha bármihez fogna, bárhogyan is megkísérelné, hogy változtasson a helyzeten, akkor cselekednie kellene, arra pedig mi szüksége van? Elkortyolt még egy pohár szódát, végigszívta a cigarettáját is, aztán kiment a kocsmából. Három órakor megfürdött. Nem abban a fürdõszobában, amely az osztály orvosainak rendelkezésére állt. Inkább átment a kórszövettani osztályra, ahol ilyenkor már senki se lézeng, s elõbb forró, aztán hideg tust engedett magára. Felfrissült a fürdéstõl, s mivel még magában érezte a konyak zsongító hatását is, megtelt valami békességgel, lusta, de üde tompultsággal. Lassan, frissesége ellenére is álmosan szedte magára a ruhadarabokat a tükör elõtt. Hosszan babrált a nyakkendõjével, mintha elégedetlen lett volna a csomóval, amin pedig semmi kifogást nem találhatott. Szembenézett a tükörképével, s eszébe jutott, hogy vannak szép számmal emberek, akik rendszeresen beszélgetnek magukkal a tükör elõtt.
Mit tudna õ mondani saját magának? Nézte a tükörben álló figurát, amely már teljesen felöltözötten várakozott vele szemben. Elegáns alak. Angolosan öltözködik. Nagyon jóvonalú, kitûnõ anyagból szabott, szolid öltöny, mellénnyel, konzervatív eszterházi-kockás anyag, a legdrágább szövet, ami Pesten kapható, sehol egy gyûrõdés, hiszen az ilyen anyag azért kell, nehogy meglátszódjék rajta a viselés meg az autóvezetés... Elegáns figura. Skatulyából kihúzott ember. Már diákkorában hozzászokott. Az apjától tanult jóformán mindent, ami az öltözködésre vonatkozott. De vajon az öreg honnan szedte fel ezeket a szabályokat? Honnan tudta a papi uradalom mechanikusa, amit a fiának mondott - sok évvel ezelõtt, hiszen akkor õ még csak harmadik vagy negyedik osztályos gimnazista volt -, hogy a ruhához meg kell válogatni az ing, a zokni és a nyakkendõ színét is? A diákévei alatt, meg fõleg utána, amikor már a maga keresetébõl ruházkodott, beléidegzõdött, hogy minden különösebb odafigyelés nélkül is nagy gonddal öltözködjék. Skatulyából kihúzott ember. S ha magába néz, büszke erre Amint arra is büszke, hogy rászoktatta az arcát egyfajta fapofa kifejezésre, amirõl nagyon kevés olvasható le, vagy legtöbbször semmi se. Fegyelmezett a képe, fegyelmezett a viselkedése, igen kifelé csupa fegyelem, kifogástalan megjelenésû figura, nem merev és nem hanyag, mert a világ elõtt mindegyik magatartás egy azon mérce alá esik. Fapofa. . . a te fegyelmeddel. . . - nézett szembe a tükörbe álló alakkal. Magaddal lennél fegyelmezett! Magadnak tudnál parancsolni néha, amikor éppen szükség van rá! Becsapod a világot, és becsapod magadat is. Sohase voltál õszinte magaddal szemben. Mikor szedtél össze legalább annyi erõt, hogy egyszer legalább egyetlenegyszer végiggondolj mindent, amit ilyenkor harmincegy éves fejjel illenék végiggondolnia egy embernek a helyzetedet, a sorsodat, a mindennapjaidat, az egész létezésedet s fõleg azt, mi lesz belõled. . . Csak hagyod, hogy minden úgy történjék, amint éppen adódik, hiszen ahogy esik, úgy puffan. . . Ugy bánsz az életeddel, mintha semmi közöd se volna magadhoz... Marha! Ezt lett volna kedve mondani a tükörképének. Idegesen, gyorsan elfordult a tükörtõl. Még önmagával szemben is színházat játszik. . . Tetszeleg abban, hogy gondolkodni is képes.. Kilépett a fürdõszobából, és bevágta maga mögött az ajtót. Végigsietett a kövezett folyosón, amelynek üvegszekrényeiben preparált emberi szervek, zsigerek sorakoztak, s a középsõ szekrény
tetején, mintegy koronaként, külön üvegláda állt: a sziámi ikrek, két jól fejlett, hátgerincénél összenõtt embrió - egy test, két fej, négy kar, négy láb, a természet ostoba fintora. . . - Szervusz, Bandi! Meglepetten fordult meg. Az egyik ajtó keretében a kis Makrai állt, sápadt, pirulásra hajlamos arcán örökös mosolyával, amely lányossá varázsolta a képét. - Szervusz - nézett rá Kelemen. - Hát te még mindig itt vagy? - Muszáj - hajtotta félre nagyhajú fejét a szinte még siheder kórboncnok. - Reggel vidékre megyek egy nagyon zûrös ügyben, elõ kell készítenem a holnapi metszeteket. Régen láttalak. - Mert sose dugod át a képed a belgyógyászatra. - Te talán olyan gyakran jársz ide? - a fiatalember közelebb lépett Kelemenhez: - Mondd, igaz, amit Mikhál terjeszt, hogy átadtad neki az egész kísérleti anyagot? - Igaz. Téged is átadtalak. Maj d meg fog keresni, ha arra kerül a sor, hogy folytassátok. - Ne hülyéskedj, Bandi! Csak úgy odaadsz egy csomó munkát, fáradságot Mikhálnak? - Ne gyulladj be, kisöreg. Teveled folytatja a kísérleteket, nem mással, ezt kikötöttem. - Nem énrólam van szó-pirult el hirtelen indulattal Makrai. Terólad! A te ötleted volt az egész, te öltél bele egy vagon idcit, kombinációt, te dolgoztad ki a kísérletek egész struktúráját, most meg Mikhál aratja le az egészet? Amikor hallottam, mit csináltál, azt hittem, rögtön explodálok. Aztán arra gondoltam, hogy vicc az egész. Te . . . mondjad, hogy tényleg nem igaz ! - De igaz, kisöreg. Nincs ebben semmi ördöngös. Elment a kedvem tõle, láthattad már korábban is. - Láttam, de azt hittem, hogy csak egy idõre. . . - Nem. Egyszer s mindenkorra. Majd ti végigcsináljátok. Lesz még elég dolgotok ezzel a témával, ne aggódj. Maradt egy-két teendõ Mikhálnak is. De most már sietnem kell, nem akarok elkésni a rendelésrõl - fogta meg a fiú vállát, és biztatóan rázot rajta egyet. - Szervusz. - Szervusz. . . - szólt utána rosszkedvûen vagy tán bosszúsan a kis kórboncnok, amikor õ már odaért az udvarra szolgáló ajtóhoz. Éppen most kellett ezzel a kölyökkel is összetalálkoznom gondolta, amíg a kapu felé tartott. Könnyen elképzelhetõ, miket gondol most rólam. Ez a fiú tisztelt engem, lehetetlen volt nem észrevennem, hogyan bámult rám néha, amikor hirtelen elfordultam a mikroszkóptól. Azt hitte, a jövõ egyik tudósát látja
maga elõtt. Most aztán kiderült, hogy egészen másvalakit látott Egy akarattalan fickót, akinek nincs elég türelme, türelem nélkül pedig manapság nem teremnek tudósok. . . Ostobaság. Gondoljon a kölyök, amit akar. Semmi kedve nem volt a betegekhez. Mintha a legtöbb azér jött volna, hogy csak õt bosszantsa. A szõke, frissen hullámosított hajú diáklány minden szemrebbenésébõl kiabált, hogy csal azért akar három napig otthon maradni, mert valami kellemetlenség - talán nehéz matematika dolgozat- várható holnap-holnaputánra az iskolában. A csipogó hangú asszony, aki egy közeli fûszerüzletben szolgál ki, szintén csak azért mímelte a torok fájást és az ezzel járó éjszakai izzadásokat, mert most végre itthon van a férje, aki egyébként a Duna-Tengerhajózási Részvénytársaság valamelyik ladikján járja a Földközi-tengert. Három-négy nénike - megszokott látogatók a rendelésen - most is azért jöttek mert valami elfogyott vagy fogyóban van a házi gyógyszertárban Az egyik ráadásul azért könyörgött, hogy neki külföldi gyógyszert írjon fel a doktor úr, mert õ nem hiszi el, hogy a megfelelõ magyar készítmény jobb lenne annál a svájcinál. . . Eh, csak túlesni rajtuk minél elõbb, legyen meg a kívánságuk, ezen igazán nem múlik az idei kavicstermés . . . Sárika nevetett a mondáson, hangosabban, mint máskor szokott nevetni, s ebbõl is látszik, hogy Sárika látja rajta az idegességet, de most se kérdezi meg, hogy mi történt. Sárika diszkrét, önmagáról se beszél, õróla se kérdez, egyáltalán : meglehetõsen furcsa asszisztensnõ, mert sohase hoz pletykát. Az intelligenciája magyarázza-e ezt, vagy valami vele született félénk tisztelet lehetetlen kielemezni, de nem is érdekes, örüljön az ember, hogy ilyen kellemes munkatárssal dolgozhat együtt. Meg kell becsülni minden tapintatot, hiszen nem valami gyakori jelenség ez manaPság. . - A következõt kérem. Amíg a hosszúra nyúlt, vékony csontú férfi az ajtótól odaért a fehér íróasztalhoz, kétszer is meghajolt. Kelemen ezt is régóta ismerte - melyik orvos nem ismeri meg két esztendõ alatt a körzete minden betegét? - s elejét akarta venni a vitának: - Megmondtam, kérem, tegnap, hogy tovább nem tudom önt betegállományban tartani. Kértem, hogy lássa be, nem az én jóindulatomon múlik, hanem önnek származhat baja belõle, ha ellenõrzõ vizsgálatra kerül, és megállapítják, hogy nem beteg. Mi szûksége van rá, hogy táppénzcsalónak tartsák? Megértett? A hosszú férfi újra meghajolt: - Doktor úr, drága - már nem mosolygott, egész arcára ráfeszített
valami fájdalmas, de ordítóan hamis kifejezést-, ön nem akarhatja, hogy egészen tönkremenjek. Hányszor elmagyaráztam már, hogy az én nervuózus alkatommal nem lehet bírni ezt a hajszát, amire rá vagyok kényszerítve. Ami szenvedésen a háború alatt én keresztülmentem. . . - Abban is megállapodtunk - vágott a szavába Kelemen -, hogy ön a háború alatt sohasem volt katona. - De a civil lakosság szenvedései. . . - Kértem, megismétlem, hogy hajlandó vagyok önt elküldeni idegszakorvosi rendelésre, de ha oda kerül, pillanatok alatt ki teszik a szûrét, s kap egy- oly-an zárójelentést, amit nem ragaszt az ablakába. Kérem, még legalább nyolc beteg van odakint, nyugodjék bele, hogy nem veszem betegállományba, tehát holnap reggel álljon munkába. minden jót. Az ember egész hosszában kiegyenesedett az asztal elött. Leszegte állát, s arcáról egy-szerre eltûnt az iménti nyájas mosoly és a fájdalmas kifejezés i s. - Ez az utolsó szava. . . - Ez! - csattant fel Kelemen, mielõtt még a fickó befejezhette volna a mondatot. - Mondtam, hogy volt szerencsém. - De ha megkapná a borravalóját - nyúlt hirtelen vékonyra a férfi hangja-, akkor rögtön más lenne az elbánás, mi? Azt hiszi hogy csak így elbánhat velem? Vegye tudomásul, hogy nem hagyom ennyiben. Az én életem is ér annyit, mint a másé. . . Nem hagyom annyiban, hogy egy részeges orvos megrövidítse az életemet. vegye tudomásul, hogy feljelentem a kerületben, a rendelõintézetben, a tanácsnál! Feljelentem! Megértette? Kelemen felállt: - Az ajtó ott van, kérem. Amennyiben óhajtja, jelentsen fel, de ha tíz másodperc múlva még mindig itt van, akkor kihajítom! vegye tudo másul. A fickó fél lépést hátrált, amikor Kelemen felállt a helyérõl, hangja is vesztett iménti erejébõl: - Kihajítani. . . -- ismételte zihálva. - Kihajítani. . . Azt hiszi a kocsmában van? Én láttam. . . - Kifelé - mondta az orvos olyan halkan, hogy ez a hangsúly félelmetesebb volt egy ordításnál is. Egy másodperc se telt el, s a ny-urga alak mögött be is csukodott az ajtó. - Istenem, istenem. . . -temette két tenyerébe az arcát Sárika, - Micsoda emberek vannak. . . - Szóljon a következõnek, kérem - akasztotta vissza nyakába a fonendoszkópot az orvos.
iván nappal mindig sötétzöld lencséjû pápaszemet hordott, s ez ott ült az orrán most is, ahogy a rendelõ mûszerszekrényének üvegén át nézelõdött, arra várva, hogy Kelemen végezzen a kézmosással. Sem Iván nem szólt, se Kelemen nem beszélt, a szobában csak Sárika motoszkálása hallatszott, aki az injekciós tûket rakta rendbe, majd pedig a sok kartotékot rejtette vissza a redõnyös szekrény egyik fiókjába. Az utcán, a rendelõ ablaka alatt gyerekek kiabáltak, az iskolából hazatérõben. Egyikük fütyült is, éktelenül hamisan, valami új amerikai slágert, amely abból állt, hogy mindig ugyanaz a dallam ismétlõdött benne, hol magasabban, hol alacsonyabb fekvésben. A kiáltozást valahonnan hátulról egy veszteglõ teherautó unalmas motorzúgása festette alá. A gépkocsi nyilván a szemben levõ bútorraktár elõtt állt, ahonnan mindig használt bútordarabokat, divatjamúlt faragott szekrényeket, részeikre szedett nehéz ágyakat, kinyitható tizenkét személyes ebédlõasztalokat hordtak el; de - legalábbis Kelemen tapasztalatai szerint - soha egyetlen szállítmányt se hoztak, s ez a körülmény olyan benyomást keltett, mintha az öreg bútorok ebben a raktárban készülnének vagy szaporodnának, mintegy osztódás útján. Sárika kinyitotta az ablakot, s ettõl az utca minden zaja egyszerre felerõsödött. Valaki bebámult a rendelõ ablakán, egy kopasz-kerek fej, aztánugyanilyen gyorsan el is tûnt. Az asszisztensnõ végzett a dolgaival: - Ez is megvan - sóhajtott erõltetett mosollyal -, este is van, tehát semmi baj. Arcán a mosoly alatt még mindig rajta ült az a megbántott kifejezés, amit a nyurga alak szemtelensége okozott, s Kelemen tudta, hogy Sárika félti õt ettõl a fickótól, amint minden mástól is, az italtól, a gépkocsitól, amivel nagyon gyùorsan, tehát veszélyesen is hajthat a doktor úr, mert sohase vigyáz magára, azt hiszi, hogy az emberi szervezet nem használódik el a bajok keresése nélkül is? Nem akar õ soha beleszólni senki életébe, a doktor uréba se, de ha az ember végre, ilyen fõnököt talált, akkor saját érdeke, hogy megbecsülje, és vigyázzon rá, ha ugyan a doktor úr hagyná, hogy, bárki vigyázhasson rá. . . Sárika most is ilyesmikre gondol, elárulja a csöndes-szomorú mosolya, ahogy elköszön: - Viszontlátásra, doktor úr. Viszontlátásra - s ez a második viszontlátásra Ivánnak szól, egyáltalán nem olyan barátságosan, mint az elsõ, mert Sárika most azt hiszi, hogy a doktor úr inni indul
ezzel a napszemüveges férfival. - Viszontlátásra, Sárika. ø - Kezét csókolom, asszonyom. Az utcán megálltak, mert egész sor autó hajtott el elõttük, nekik át kellett menniök a túloldalra a Rekordhoz. - A hölgyek már várnak bennünket- mondta Iván. - Nagyon örültek, hogy orvost várhatnak albérlõnek. Vagy ezt mondtam már ? Kelemen rábólintott. Még mindig benne feszült az ingerültség a miatt az ostoba fickó miatt, s hirtelenében attól is elment a kedve, hogy most egy albérleti szobát vizitáljon meg. Káromkodni kellene egy jó sort - gondolta -, az sok mindent levezetne persze csak akkor, ha nem ilyen tudatos céllal szitkozódik az ember, hanem szabadjára engedett dühében. Beültek a kocsiba, s Kelemen megnézte, mennyi a benzinje Tíz-tizenkét liter van még a tankban, ráér holnap feltöltetni. - Hová is megyünk? - kérdezte Ivánt. - Megjegyezhetted volna - mosolyodott el a zongorista. Hogyan találtál volna oda, ha nem jövök érted? - Legfeljebb sehogy. - Meggondoltad magad? maradsz a szállodában? - Nem gondoltam meg magam. És most már azt is tudom hogy a Síp utcába kell mennem. Van arra valami rendes vendéglõ? - Akad. Miért? - Málnaszörpöt akarok inni. - Kérlek. Veddúgy,hogymeghívtalak-nevetettazongorista - A leendõ lakásod közelében tudok egy- kiváló kricsmit. Légyfogónak hívja a környék, mert ha ott az ember hozzáér valamihez, odaragad. Az autó elindult a Körút felé. A Légyfogó korántsem volt olyan piszkos, mint Iván elõre jelezte, csak éppen annyian lebzseltek-ittak benne, hogy alig lehetett mozdulni a sok embertõl. - Pontosan olyan; mint akármelyik pesti talponálló 1962-ben - vont vállat Kelemen, amint beállt a sorba a pénztár elõtt. Valahonnan lentrõl, a térde tájékáról vékony hang szólította meg : - Szép virágot tessék, szép ibolyát, harmatosat. . . Talán ötéves, feltûnõen apró növésû cigánylány volt, mindenféle tarka rongyba csomagolva, mezítláb. Két kurta karja alig bírta átfogni a fonott kosarat, amibõl az ibolyáit kínálgatta. - Vegyünk a hölgyeknek-mondta Iván, amikor összenéztek. Kelemen adott négy forintot a gyereknek, és zsebre vágta a két kis csokor ibolyát. A kislány ebben a pillanatban eltûnt a lábak között, s csak akkor látták meg újra, amikor sikerült odafurakodniok
a pulthoz. Csizmás cigány és a kötött kendõs felesége elõtt állt a gyerek, és mohó kortyokkal ivott egy korsó sörbõl. Megismerte Kelemenben azt az embert, aki az imént virágot vett tõle, és a söröskorsó pereme fölött ránevetett két fekete gombszemével. A kosár a lába elõtt feküdt a földön, és a gyerek szája sarkából belecsöpögött a sör. - Semmit se lehet elég korán kezdeni - vágott egy fintort a zongorista. Az orvos koccintott vele, s amíg kiitta a deci konyakot, a múltkori esete jutott eszébe, amikor az éjjeli ügyeletre alkoholmérgezett gyereket hoztak be a mentõk. Az se volt sokkal nagyobb, mint ez a cigányporonty, s dõlt belõle a pálinkaszag. Állítólag az apja részegen ment haza, a felesége nem volt otthon, a gyerek sírt, mire az ember leitatta pálinkával, hogy elaludjék végre. És amit a kollégák mondanak el, akik a kültelkeken szolgálnak. De sok, de nagyon sok még a társadalmi pincezug, ahol csak gombák, penészek élhetnek meg . . . Mindegy, ez nem az õ dolga, õ ma eddig tíz órát dolgozott, s most lakás után kell néznie, egy zug után, ahová visszafarolhat mindennap, akár a rák a patak fenekén sárba fúlt lapos kõdarab alá. Iván lassan kortyolta a konyakját, nézelõdött közben, s még csak az ital felénél tartott. - Idd már ki-szólt rá az orvos-, vagy annyira jól érzed magad itten? - És te jól érzed magad az ilyen helyeken? Ha nem, minek látogatod a vendéglátóipar eme kies létesítményeit? De azt megtette, hogy egyszerre felhajtotta a maradék italt, és kibotladozott a sok ember között az orvos után. - Ötven lépésnyire vagyunk leendõ lakásodtól - mondta az utcán. - Nézz körül. Az utca keskeny volt, egy teherautó és a Rekord már csak a legnagyobb üggyel-bajjal férhetett el egymás mellett az úttesten. A házak közé kifeszített drótokon harminc lépésenként lámpák lógtak, de a villanykörték csak szegényes fényt adtak a körúti neoncsövek ragyogásához képest. - Ez a Dob utca - mondta Kelemen. - És ahogy nézem, most fejezik be a sortatarozást. Kivakarták a házakat a mocsokból, és egyszerre nagyon takarosak lettek. Egy- és kétemeletes házak sorakoztak az utcában. Nagyobb részük nyolcvan-kilencven esztendõvel ezelõtt épülhetett. Errõl árulkodtak az ablakok, amelyek - ellentétben a modern ablakszerkezetek szárnyaival - kifelé nyíltak. - Tavaly még az volt a helyzet, hogy jobban tette az ember, ha nem nézett rá ezekre a házakra. Némelyiken alig maradt már
vakolat. Régebben meg. .. - kesernyésen elnevette magát: Elárulok neked egy titkot: valamikor meglaktam én ezt a környéket. Negyvennégyben. Hány éves is voltam akkor? Tizenkettõ-tizenhárom. Itt volt nem messze a gettó határa. Három utcával beljebb pedig a rituális fürdõ udvarán úgy rakták össze a hullákat, mint a kalitkába rendezett ölfát. Olyan hideg volt, hogy a sok halott ember csonttá fagyott. . . Na, de nem akarom elvenni a kedved a környéktõl. A kocsit itt hagyhatod. Gyalog is egy perc. . . Idáig még nem jutott el a sortatarozás - gondolta Kelemen, amint végignézett az épületen. Sarokház volt, kétemeletes, sötét falú, nappal nyilván szürke, már ahol vakolat maradt rajta. Ablakainak legtöbbje mögött csak gyönge fény égett, mintha magukba húzódó emberek élnének ezekben a lakásokban. A kapualjban, amely szûk volt és hideg, nagy szeméttartályok sorakoztak, négy egymás mellett. Ernyõtlen, piszkos villanykörte szórt rájuk valami sárgás fényt a kapualj és a lépcsõház határáról. Dohos, de száraz porszag érzett a levegõben, olyan házak szaga, amelyekben hiába takarít nap nap után a házmester, képtelen végül is tisztaságot teremteni. Kelemen megállt a lépcsõkön. Macska osont el a lába mellett. - Az a véleményed, hogy akár fel se menjünk?- kérdezte Iván. Az arca nem látszótt a félhomályban, s hangja egyszerre bátortalanná vált. - Öszintén szólva, én is valami jobbra gondoltam. Kelemen vállat vont: - Ha már itt vagyunk, gyerünk fel. Elvégre várnak bennünket. Legfeljebb azt mondom, hogy nem felel meg. .. A kikopott lépcsõkön vigyázniok kellett, nehogy megcsúszszon a lábuk. A falon krétával odavakart feliratok álltak, de a félhomályban legtöbbjét el se lehetett olvasni. Az orvos csak az egyiket tudta kiböngészni : "Mari szerelmes a Huberba". - Gyerekpletyka írásban adva - nevetett Iván. - Friss keletû szerelem lehet, különben már levakarták volna, akiket illet. Az elsõ emeleten a gang sarkában találták meg az 5-ös ajtót. Iván csöngetett, aztán nekitámaszkodott a vaskorlátnak. Az ajtó deszkájáról már régen lepattogott a festék. Gyufát kellett lobbantaniok, hogy elolvashassák a kicsiny névtáblát : "v. Barta Tivadarné, Markos Teréz varrószalonja" és alatta: "Markos Izabella".. Az orvos a korláton át lepillantott az udvarra, aztán hosszan nézte a nyolc-kilenc méteres mélységet. Kibetonozták. A beton enyhén lejt az udvar közepe felé és ott a kanális nyílása. Az egész udvar nem nagyobb nyolcszor nyolc méternyinél. Körül szürke
falak, lent a szürke beton. Fönt, a második emeleten túl, a tetõ pereme fölött az ég. Az most fekete. Felhõs. De ha tiszta, innen akkor se lehet sok csillagot látni. Van valami a börtönudvarok hangulatából itt. Három oldalról vasrácsos gangok, a negyedik oldalon meredek tûzfal, vakolatlan, csak a rárakódott füst festette sötétre. Az ajtón belül bátortalan mocorgás hallatszott. Megfordultak s odaléptek. Látták, hogy valaki félrehúzza a horgolt függönyt, és kifürkész: - Ki az? - kérdezte egy öreges, vékonyka asszonyhang. - Az albérlet miatt jöttünk - felelt Iván az orvos helyett. Már fordult is a kulcs, bocsánatkérõ sietséggel. - O, gondolhattam volna, hogy a doktor úr. Jó estét kívánok, tessenek csak beljebb. . . Tessék, tessék - és félig háttal, félig oldalazva ment elõttük, mint aki nyújtana is kezet, meg tart is attól, hogy hátha illetlenséget követ el, ha netán a doktor úr magától nem akar kezet fogni vele. Az elõszoba keskeny volt, egyik oldalán egy barna szekrénynyel meg egy fehér ládával. Falain hímzett vásznak függtek, olcsó fonallal kivarrott falvédõk, amilyeneket Kelemen odahaza a falujában minden házban látott, különösen búcsú napján meg utána, amikor a szegényebbek is hímzett vászon falvédõvel cserélték fel a színes papírnyomatokat. Nagyobbfajta szobába kalauzolta õket az alacsony, töltöttgalamb-forma nõ, s bent a szobában csaknem a hasonmását találták, akit talán mindössze a szemüvege különböztetett meg ettõl. - A nõvérem - mutatta be, aki bevezette õket. A szemüveges asszony a varrógépe mögül állt fel, éppen tûzött valamit a gépen. A szoba egyébként tele volt félig kész, próbára váró vagy csak éppen kiszabott ruhákkal - néhány kész darab is lógott vállfán a szekrények oldalára akasztva -, s elég nehéz volt helyet teremteni, széket üresíteni a két jövevénynek. - Igazán nagyon vártuk már a doktor urat. . . Kelemen hallgatta az udvarias mondatokat, s közben azon töprengett, mi az, ami szinte pillanatok alatt megfogta ebben a lakásban? S csak nagy sokára ébredt rá, hogy a lakás levegõje, igen, a levegõ szaga, ami azonnal észrevéteti magát, ha valaki belép a dohos udvarról. Ennek a lakásnak tisztaság szaga van, amint a két kis öregasszony szintén tisztaság szagú, az idõsebb ott a varrógép mellett is - fehér pikégalléros sötétkék ruhában, ami valamiképpen nyugdíjas tanár nénihez teszi hasonlatossá, s amásik is, a fodros konyhakötényben, amely alatt nyugtatjadugdossa - hiszen az orvosszem azonnal észreveszi - a reumatikus bütyköket
. - Hát igen, tetszett hallani, az elõzõ lakónk. . . Mosolyognia kellett rá: - Nem fogom rossz elõjelnek tekinteni. De közben - talán éppen a saját szavától - megfészkelõdött fejében a gondolat. Ma történt vele egy és más. És ma dõl el az ideköltözése is. Vajon nincs-e valami elõjel mégis annak az elõzõ lakónak a sorsában? Hülye - próbálta aztán mégis elhessegetni magától a gondolatot. Megint sokat ittál ma s különben is . . . - Hát a lakbér. . . - a kötényes néni egyszerre idegesen morzsolgatni kezdte két kezét a fodrok alatt-, tetszik tudni, tisztában vagyunk vele, hogy nem kevés, de ha már az elõzõ lakónk is anynyit fizetett. . . háromszáz forintot, tetszik tudni. . . ne tessék sokallani, már csak azért se szeretnénk engedni belõle, mert szerettük szegényt, hát miért járt légyen õ rosszabbul, mint aki utána költözik a szobába. . . Kelemennek nevetnie kellett: - Háromszáz forint? Azt hiszem, megegyeztünk. Háromszáz forint. . . Ma, amikor jóformán nem is pénz ez az összeg. Különösen õneki, aki eddig a méregdrága szállodaszámlát fizette. - De ha megmutatnák magát a szobát. . . - O, hogyne, tetszik látni, az ember csak beszél összevissza, közben éppen a lényeget feledi el. Tessék csak. Ha megengedik, elõremegyek - s már ki is sietett az elõszobába, amelybõl balra nyílik a kiadandó helyiség ajtaja. Az orvos idejében visszanyelte, ami kikívánkozott belõle: az ördögbe is, ez nem szoba! Igazán nem szoba. Éppen hogy elfér benne a rekamié, egy nagyon apró asztalka, mellette valami könyvállvány-féle alkalmatosság, a sarokban a piciny- mukikályha és egyetlen szék. a falon festmény: narancsszínû búzatá bla, az elõtérben lila búzavirágokkal, s valahol a tábla közepén egy férfi és egy nõ andalog, s a nõ nagyanyánk korabeli napernyõt tart a feje felett. Az otthoni metszetek. . . köztük egy Dürer is - jutott az orvos eszébe, de rögtön el is akart feledkezni róla. Nagyon kicsi a szoba, jóformán mozdulni se lehet benne. De ez is magán viseli a lakás jellemzõ jegyét: ragyog a tisztaságtól, deszkapadlója sárga-fényes a viasztól és a beeresztõtõl, villog a pasztától. A falak meszeltek, de makulányi folt sincs rajtuk s az ablakra hulló villanyfény elárulja, hogy itt legalább hetente tisztítják az üveget. Kicsiny, de mit csináljak? - gondolta a doktor. S valahogy egyszerre arra támadt kedve, hogy most mindjárt itt
maradjon, végignyújtózzék a rekamién, s talán el is aludjon. . . - A szekrény kint van az elõszobában, abban lehet tartani a ruhákat, a fürdõszoba meg a következõ ajtó. . . Kelemen rábólintott, aztán szembefordult a kis töltöttgalambnénikével. - Mikor költözhetek be? Meglepõdött az õszinte örömtõl, ami az asszony szemében megcsillant. Ezek valóban örülnek neki vagy csak arról van szó, hogy jobb egy orvos albérlõ, mint valaki más, meg az különösen jó, ha házon belül talál rögtön doktort az ember az õ korukban? - Hát, amikor tetszik, doktor úr, amikor önnek tetszik. . . - Holnap idehozom a holmimat. Odakint a gangon újra megálltak szusszanásnyira, és az udvart nézték. - Ékszerdoboz a barlangban - szólalt meg kisvártatva I-uán. - Jó helyed lesz itt? - Azt hiszem. - Ugy láttam rajtad, hogy tetszett. - Tetszett. - Min jár az eszed? - Az enyém? Min járna? - Olyan kurtán felelgetsz. . . - Eszembe jutott valami. - Elmondhatod? - Mínek? Igen, minek? Otthagyja a szállodát, aminek mégis volt valami Átmeneti jellege, rejtett magában valamit a visszaút lehetõségébõl. Ez most már lakás lesz, ha albérlet is, lakás. amivel együttjár az igazi vagy a viszonylagos állandóság. Valami befejeZÖdÖtt. Egy lehetõséggel kevesebb, egy kilátással kevesebb ahhoz, hogy visszaforduljon arrafelé, ahonnan, egyre távolodik. Valami újnak a megszokása mindig koptatja egy korábban megszokott állapotnak a hatását. De minek beszéljen errõl Ivánnak? És miért gondolkozzék róla? - Még van idõd, ugye? Tízre mégy zongorázni? - Tízre. - Hát akkor. . . Iván megfogta a könyökét: - A te lakásodra most én fizetem az áldomást. Elvégre én szereztem. Gyere. Lesiettek a lépcsõn, de a fordulóban szinte egyszerre torpantak meg: mintha valaki ült volna az egyik fokon. A rossz világításban csak az ember zömök - térdelõ vagy ülõ - foltját látták. S csak amikor kimeresztették szemüket, akkor derült ki, hogy a lépcsõn egy lábatlan ember igyekszik felfelé, két kezével és az öklére szorított deszkaeszközzel emelve magát lépcsõrõl lépcsõre
feljebb. A lábatlan koldus, aki a Rákóczi téren szokott ülni ismerte fel rögtön az orvos. A lépcsõház aljából egy sovány asszony, kulcsokkal a kezében - Kelemen a házmesternek nézte - kiáltott valamit a rokkant után. Ez a koldus is itt lakik - gondolta az orvos. Kikerülték a rokkantat, s valami megkönnyebbüléssel léptek az utcára. Még nem volt nyolc óra, de a Síp utca üresen ásított. Sehol semmi mozgás. Csak a gyönge fényû lámpák imbolyogtak az úttest fölött, ahogy az erõtlen légáramlás hintáztatta õket. Odakint esett az esõ, fújt a szél is, és néha vízpásztákat vert az ablakhoz. Kelemen ráfújta cigarettája füstjét az üvegre, és kedvetlenül bámulta a kórházudvar pázsitjáról felszálló párákat. Itt bent a folyosón enyhe volt a hõmérséklet, de lent az udvaron fázósan futott át barna pelerinjében egy ápolónõ. Napok óta az egész város a júniust szidta, a kirándulók azért, mert minden hét végére megjött az esõ, a nyaralni készülõk azért, mert éppen erre az idõre kérték a beutalásukat, a város lakói azért, mert minden mozi, minden színház, minden eszpresszó, minden vendéglõ zsúfolt volt, hiszen ki jár ilyen idõben a parkokba. . . Kelemen elnyomta a cigarettáját, és elindult a 4-es kórterem felé. A 4-es kórteremben van az új beteg, be kell adni neki egy intravénás injekciót, s ez most az ö dolga, mert az egész osztály elment Dobos esküvõjére. Amint az orvosi szoba elõtt haladt el, meghallotta, hogy az ajtón belül cseng a telefon. Meg is állt-arra számított, hogy odabent van a fõnõvér -, de amikor a készülék konokul tovább zörgött, bement és felvette a kagylót : - Tessék. - Szervusz. - A felesége hangját hallotta. - Szervusz. - Napok óta kerestelek. Nem mondták meg? - Nem. Hagytál üzenetet? - Azt hittem, emlékeznek még a hangomra. Kelemen hallgatott. Mit mondhatna erre? Irén hangja különben is ideges. Ilyenkor várni kell. Nekitámaszkodott a fehér íróasztal szélének, és csak tartotta a fülénél a kagylót, amíg újra meg nem szólalt az asszony: - Beszéltem az ügyvéddel. - Berkivel? - Vele. Ideje lenne, hogy közösen leüljünk. . . - Mikor parancsólod? - Mikor érsz rá ma délután?
- Hatig rendelek. Utána bármikor. - Jó. Fél hétkor Berki lakásán. Légy pontos. Szervusz. Az asszony meg se várta, hogy visszaköszönjön. Kelemen letette a hallgatót. Vállat vont. Fél hétkor Berkinél. Talán jó is, hogy ez az ügyvéd közös ismerõsük. . . És ennek ürügyén kimenthetné magát Dobosnál, hogy nem megy el a ma esti lakodalomra, ha ugyan lakodalomnak nevezhetõ az az összejövetel, amit az alorvos az esküvõje alkalmából rendez. Orájára nézett: most adja össze õket az anyakönyvvezetõ. Természetesen a Központi Házasságkötõ Teremben. Ha húsz évvel ezelõtt esküdött volna, biztosan a Bazilikában térdelt volna a pap elé a menyasszonyával: Kedves kis pesti polgárlányù a menyaszszony, szerencsés szülõkkel, akiknek sikerült megmenteniök a vagyonuk nagyobbik felét az államosítástól. A Központi Házasságkötõ Teremben gramofonról szól a Mendelssohn-nászinduló, rengeteg a virág, mindenki ünnepélyes és mindenki ott van, akit Dobos fontosnak tart. Elmosolyodott. Legalább ez alól a déli szertartás alól sikerül kibújnia azzal, hogy átvállalta az osztályügyeletet. Az esti ünnepléshez sincs kedve. Valami ajándékkal kell beállítania. Szíve szerint boyjal küldené, de ha így cselekedne, csak annyit érne el vele, hogy újabb tápot adna ahhoz, hogy megint rajta köszörüljék a nyelvüket. Estére kedvesen be fog állítani Dobosék vadonatúj, háromszobás öröklakásába, hóna alatt az ajándékkal. Mert gyáva, nem meri kockáztatni, hogy udvariatlan legyen, hiába érzi, hogy az lenne egyedül a becsületes. Ásított. Nehéz és forró volt a feje. De ha reggel nem ivott volna, akkor a gyomrával kínlódna. Legjobb lenne most - gondolta - lefeküdni, aludni egy sort, vagy éppen nagyon sokat aludni . . . Albérlet. . . Azt hitte, ott nyugalma lesz. Igaz, nem a két idõs hölgyön múlik, de semmivel se alszik többet, amióta ott lakik a Síp utcában, mint azelõtt. Éjfél után vagy hajnal elõtt ér haza mindennap. . . Semmi se köti ahhoz a kicsiny szobához, semmi. Benyitott a 4-es kórterembe. Gizella fõnõvér már várta az ajtó melletti ágyùnál, amelyikben az a húszéves fiatalember feküdt, akit tegnap hoztak be. Senki se mer injekciót adni neki, mert sohase találják el a vénáját. Tegnap Liebner csak az ötödik szúrásnál lelte meg a buj káló vivõeret. - Na, mi újság? - kérdezte Kelemen a fiútól. Beesett, ijedt szempár bámult rá a sápadt arcból. - Már megint kezdik? Miért nem a combomba adják?-intett a beteg az injekciós tû felé.
- Sokat beszél, fiam - morrant rá a fõnõvér. Gyors, erélyes mozdulattal nyújtotta oda Kelemennek a fecskendõt. Az orvosnak újból ásítania kellett volna, de elnyelte, mielõtt kinyitotta volna a száját. Megtapogatta a beteg könyöke hajlatát, és megkérdezte tõle: - Sohase sportol? A fiú nem felelt, csak megrázta a fejét. - Miért nem? - lépett oda hozzá Kelemen. - Sokszor akartam. Ahányszor hozzáfogtam valamihez, mindig kinevettek, hogy ügyetlen vagyok. - Igy meg annyira petyhüdt minden izma, mint egy öregemberé. - Adja be azt az injekciót, ne prédikáljon- rándul meg idegesen a fiú. Kelemen vállat vont. Ösztönösen érezte, hol a véna. Gyors, látszólag meggondolatlan mozdulattal döfte a bõr alá a tût. S rögtön tudta, hogy el is találta a vénát. Komótosan benyomta a gyógyszert, aztán odaadta a fecskendõt a fõnõvérnek. Várt, amíg az energikus, szegletes arcú asszony letörli a szúrás helyét. - Érdemes volt jajgatni? - kérdezte közben a betegtõl a nõ. A fiú összeszorította száját, és hallgatott. - Aludjék - mondta a fõnõvér. Kiengedte maga elõtt Kelement a kórterembõl, de a folyosón rögtön melléje lépett. - Tegnap - mondta - egy- nõ kereste telefonon. Azt hiszem . . . - Megtalált - bólintott az orvos. - Nem találkoztam már magával, elfelejtettem üzenetet hagyni. - Nem baj, Gizella. Nem késtem el semmirõl. Kelemen rágyújtott, s csak amikor már a szája sarkában füstölt a cigaretta, akkor jutott eszébe, hogy megkínálja a fõnõvért is. Ott fújták a füstöt az ablaknál. - Na, Dobos doktor úrnak már bekötötték a fejét - pöckölte le férfias mozdulattal cigarettája végérõl a hamut az asszony. Vége az aranyszabadságnak. Nem mintha túlságosan kihasználta volna... Cinkos fintor volt az arcán. Kelemen mosolygott is, nem is. Kedvelte ezt az asszonyt, jóllehet mindig csak szolgálatban találkozott vele, s Gizella - szokása szerint - hozzá se volt barátságosabb, mint a többi orvoshoz. De valahányszor tanácsot kért, mindig inkább Kelement kereste meg, mint a többieket. - Jó férj lesz Dobos doktor úrból - mondta késõbb a nõ. Kormányozható. Minden boldog házasságnak ez az alapja. Én csak tudom- kis öngúnnyal nevetett, és megdörzsölte tenyerével az arcát. Kelemen nem is szólt semmit. Tudta, hogy Gizella otthon bármilyen fáradtan érjen haza a kórházi szolgálatból-maga takarít,
maga fõz, maga mos, mert az ura mániákus kártyás, és csak aludni jár a lakására. Kormányozható ember. . . Elnyomta cigarettáját a falra tüggesztett bádog hamutartóban, és lement a jódlaboratóriumba, hogy megsürgessen egy tegnapi pajzsmirigy-leletet. Nincs annál rosszabb, mint amikor valaki kényelmetlenül érzi magát, és ezt látni kell rajta. Berki pedig kényelmetlenül érezte magát, és ez lerítt róla. Kelemen már régóta ismerte az örökké kvarcolt arcú ügyvédet, akinek látszólag napégette képébõl szinte fehér-szürkén világított elõ két kék szeme. Valamiképpen rokona Irénnek. Ezért bízta rá az asszony a válóper lebony-olítását. - Tehát a feleknek egymással szemben semmiféle anyagi igényük nincs - nézett fel az öreg írógép mögül Berki. - Nyilatkozz, Irén. Te is, Bandi. Ezt meg kell kérdeznem, mielött befejezem . . . - tette hozzá, s komikus volt, hogy félig baráti, s mégis valamiképpen hivatalos hangnemben beszél velük. - A lakás eddig is Irén nevén volt, te pedig, Bandi, nem tartasz rá igényt. Igy beszéltük meg, ebben maradunk - most éneklõre váltott a hangja. Kis ideig kopogott még az írógépen, aztán egyetlen mozdulattal kihúzta a masinából a papírlapokat. - Tessék, Irén-színészi volt a mozdulata, ahogy mindent odanyújtott az asszony elé -, mint felperes, írd alá. . . Türelmesen, a mennyezet egy pontját vizsgálgatva várt, amíg az asszony az eredetire is, a másolatokra is aláírta a nevét. - Öszintén sajnálom - folytatta aztán, s újra nem lehetett eldönteni, hivatalosan betanult, begyakorolt szöveget mond-e, vagy a saját véleményét -, hogy nekem kell lebonyolítanom ezt a szomorú ügyet. - Mennyivel tartozom? - kérdezte Kelemen. Most jutott eszébe, hogy nem is emlékszik Berki keresztnevére. - Kérlek, az ilyen válóperek ötszáznál kezdõdnek, a végösszeget majd, úgyis meglátjuk. De nem lényeges. . . Kelemen elõwette levéltárcáját, és leszámolt az ügyvéd elé ötszáz forintot. köszönöm - tette el a pénzt az ügyvéd. -- Azonnal megírom a nyugtát. Kelemen az órájára nézett: - ne haragudj, nekem mennem kell, a nyugtát majd ideadod legközelebb, ha muszáj - s már fel is állt a fotelbõl. - Én is sietek - kelt fel Irén a helyérõl. Világosbarna haja meglibbent a mozdulattól. Kelemen ránézett a feleségére. Irén nem vette észre, hogy az orvos ®t nézi, különben vigyázott volna, ne látszódjék meg az arcán a feszültséggel együtt az ideges szándék is, hogy együtt
akar menni a férjével. Berki úgy fogott kezet velük, mintha megkönnyebbült volna. Az ajtóig kísérte õket, s közben legalább háromszor meghajolt. - Igyekszem úgy intézni mindent, hogy a lehetõ legkevesebb kellemetlenségetek legyen. Ha sikerül ahhoz a bíróhoz tétetnem az ügyet, aki igazán jó barátom, csak formaságokról lesz szó. - Nem is bánnám - mondta erõltetett mosollyal Irén. Enyhén ferde, tatáros metszésû szeme-- ebbe szerettem bele annak idején, ondolta Kelemen -- meg-megrebbent. Sápadt arcán hol feltûnt, hol egyáltalán nem látszott zavarának pírja. Szép és mindig szép marad - nézte feltûnés nélkül az orvos. Persze, ezt tudja is. Vigyázni fog magára, meg fogja kímélni magát minden olyasmitõl, aminek a külseje vallhatná kárát. Fél lépésnyire Irén után ment le a lépcsõn, s közben önkéntelenül gyönyörködött az asszony járásában. Nem is látszik rajta, hogy már huszonkilenc éves. Lányosan karcsú, fegyelmezetten egyenes tartású, nyoma sincs rajta a munkájának: az íróasztalnak a laboratóriumi görnyedésnek. Vajon jár-e teniszezni? Egy pillanatra eszébe jutott az emlék: mennyire megörült Irén, amikor megtudta, hogy õ is tud teniszezni. Jóllehet õ, Kelemen, nemrég még beteg volt, a játékstílusukban - néhány hónap után verhetetlen volt a klubban a párosuk - tökéletesen összeillettek. Apróságokon múlik minden. . . Persze, már annak idején, a klubban fel kellett volna figyelnie rá, hogy Irén - ha idejében útját nem állja a hajlama kifejlõdésének pokollá fogja tenni az életét a féltékenységével. De aki fiatal házas, inkább mindig nyel egyet, semhogy nekiállna okosan beszélni a párjával. Ha megmagyarázta volna Irénnek, hogy nem kell minden nõben riválist látni, bízzon sokkal inkább önmagában, hiszen sokkal csinosabb minden asszonynál, minden lánynál. . . Meg kellett volna magyarázni, nem pedig némán feküdni éjjel, s fogát összeszorítva hallgatni Irén hajnalig tartó halk és kegyetlenül végtelen szemrehányásait. . . De õ hallgatott, hallgatott, amíg meg nem fájdult a feje, s el nem aludt, hogy két perc múlva újra felébredjen. Ilyenkor vette a takaróját, és kint a hallban vágta végig magát a rekamién, hogy ott ne aludjék reggelig. Reggel pedig mindketten elnyúzottan mentek el otthonról, hogy õ éjfélig se érjen haza, s akkor is félrészegen. . . Okosabbnak kellett volna lennie, s nem azt a primitív megoldást választania, ami végül is szokásává vált: nem egy-egyù gúnyos mondattal fojtani bele Irénbe a szót, amikor arról panaszkodik, hogy õ nem veszi
emberszámba, mert valami faluról magával hozott elõítélet miatt csak asszonynak tartja, másodrendû embernek.. . . A bérházkapuja elõtt megállt a kocsival. - Már megint esik -- csóválta meg fejét az asszony. Kelemen rábólintott. - Nagyon sietõs a dolgod? - kérdezte Irén, s a hangján érzett, hogy le kellett gyõznie magát ehhez a kérdéshez. - Igen. Miért? -- nézett rá az orvos. - Gondoltam. . . megiszunk egy feketét. - Kérlek. - Azt hittem, neked is lesz kedved hozzá. - Nincs kedvem hozzá, de ha kávét kívánsz . . . - Kelemen odalépett az autóhoz, és közben csodálkozott is, bosszankodott is magán: miért ilyen rideg, szinte fölényes még mindig Irénhez? Csak a Nagykörúton szólalt meg újra: - Hová menjünk? - Valahová Budára - mondta Irén, és cigarettát vett ki a mûszerfalra erõsített mágneses fémdobozkából. - Régen ültem ebben a kocsiban. Kelemen tüzet adott neki: - Mindig utáltad - mondta közben. Irén erõltetetten elmosolyodott: - Tudod te, hogy miért utáltam. Mindig többet törõdtél vele, mint énvelem. Jó, ne mondd újra, hogy ezt is csak bebeszélem magamnak, állapodjunk meg abban, hogy mindegyikünk megmarad a maga hiedelménél. Kelemen arca nem mozdult. Tudta, hogy Irén ideges. Ha ránézne, láthatná azt is, hogyù aprókat rebbennek a szempillái. A Fõ utcában megállt a Szép Ilonka eszpresszónál. Azt hitte, hogy - kora este lévén - kevesen lesznek itt, de a terem tömve volt. Már-már kifordultak, de Irén észrevette, hogy az egyik asztalnál éppen fizet egy férfi. Odaültek. Kelemen feketekávét rendelt, aztán várakozóan Irénre nézett. Az asszony arcán újra zavart mosolyù futott át, de már nem kapta el tekintetét a férjérõl. - Hát . . . - szólalt meg kisvártatva - itt tartunk. - Itt - Kelemen kényszerítette magát, hogy állja az asszony pillantását. Irén lassan elfordult tõle, mintha a bárpultot figy-elné. - Ha elkezdtük, be is kell fejeznünk. . . - Nem hiszem, hogy nagyon nehéz lenne. Érezte, hogy Irén talán egy szót vár, valami közeledést, azt is érezte, hogy esetleg mindent megváltoztathatna, ha annyit mondana. . . De mit kellene mondania?
Hallgatott. A csend sokáig tartott. Ilyenkor lehetne mindent rendbe hozni -töprengett tovább az orvos -, és mégis csökönyösen hallgat az ember. - Miért válunk el? -kényszerítette ki magából a kérdést Irén. Kelemen csak nagysokára felelt: - Igy alakult. - Ha nem innál. . . - az asszony szava gyors volt. Kelemen ebben a pillanatban újra érezte, hogy megzizzen fejében a tompa zúgás, amelyet a házasságuk alatt is mindig akkor érzett, valahányszor a felesége kiejtette ezt a szót: ital. Szinte akarata ellenére beszélt: - Ha nem innék. . . ha korábban járnék haza. . . ha Hilda nem lett volna . . . Irén megrázta a fejét, de már benne is a szokott indulat dolgozott. - Igen! És ha a barátaid nem lettek volna, ha az önzésed nem lett volna, hogy mindig csak magaddal törõdtél. . . - Hagyjuk, Irén! Az asszony kis ideig mereven ült, majd - azzal a mozdulattal, mintha sóhajtott volna közben, pedig nem ezt tette - közelebb hajolt Kelemenhez. Látszott rajta, hogy hirtelenében nem tudja, hogyan is folytassa a beszélgetésüket, vagyù egyáltalán érdemes-e folytatniok. Aztán mégis megkérdezte: - Szeretném, ha megmondanád, mit akarsz elvinni a lakásból. Hogy összekészíthessem. - Amire szükségem volt, már elvittem. - És a könyveid? - Igazad van. Majd érte küldök egy hordárt. Örá is átragadt az asszony idegessége, és szeretett volna minél gyorsabban túlesni ezen a beszélgetésen. Nem nézett Irénre, ujjai hegyében inger volt, hogy doboljon az asztal lapján, de ehelyett lassan kevergette a kávéját. - Most már csak azt szeretném tudni - szólalt meg egy idõ után fegyelmezett mosollyal az asszony-, hogy miért alakult ígyù az egész. Téged szeretnélek megérteni végre. Miért? Mondd meg, miért? - Nem mindegy? - tette le a vékony porceláncsészét az orvos. - Nem. A végére akarok járni. - Tiszteletre méltó, ha valaki a magánéletét is azonosítja a szakmájával. - Már megint valami rébusszal akarsz ugratni? - Sohase ugrattalak. Most is csak azt mondtam volna, hogy ugyanúgy szeretnél a mi dolgunkban az okok végére járni, ahogy
a szakmádban próbálod folyton ezt a lehetetlent. Fizikusok vagytok, tisztelitek Heisenberget, de nem akarjátok elismerni, hogy a tudományotok filozófiai tartalmát csak akkor õrizhetitek meg, ha tudatában vagytok a tudományotok korlátainak. - Bandi. . . - az asszony hangjában cseppnyi elkínzottság jajdult. Ha tovább gúnyolódok vele - gondolta az orvos -, elsírja magát. újra a kávéscsészéjéért nyúlt. Kortyolt belõle, majd cigarettára gyújtott. Tudta, hogy most már semmi se fojtja bele a szót Irénbe. - Sohase szántál rám két percet se, hogyù igazán beszélgessünk - az asszony szája cserepes volt. - miért mentél el mindig a barátaiddal? Hányszor kérdeztem tõled! Miért nem akartál énvelem semmit se megbeszélni? Miért ücsörögtetek azokban a büdös kocsmákban? Otthon is lett volna helyetek. . . Tíz óra, tizenegy óra volt mindig, mire hazaértél. Nem volt este, hogy ne ittál volna. Ha megkérdeztem, hol jártál, azt mondtad, a barátaiddal. Engem talán nem érdekelt volna, mirõl tárgyaltatok? A kocsmába is elmentem volna veletek... néha már ott tartottam Miattad. . nemesen hecceli bele magát a hisztériába -gondolta az orvos. Hallgatott, és szívta a cigarettáját. - Mennyi idõt szántál rám a házasságunk alatt, Bandi? Semmit. - Te se énrám. - Az kezdetben volt. - Jártál a szabódhoz, a szabad idõdben folyton a fodrásznál ültél . . . - Ez se igaz. Amennyi idõt ott töltöttem, az is miattad volt. Neked akartam tetszeni. Jó, hallgass, tudom, azt mondanád, hogy asszonybeszéd, minden nõ ezt állítja. . . - Nem akartam mondani semmit. Az asszony szinte meg se hallotta. - Mindig temiattad emésztettem magam. És még azt mondod, hogy én nem törõdtem veled. - Hívtalak haza anyámékhoz - játszott a cigarettájával az orvos. - Jöttél? - Nem. De miért nem? Elsõ alkalommal, amikor otthon voltunk nálatok . . . Emlékszel, kint a hEgyen, Ferenc bácsi pincéjében. Ittál. Én is ittam. Te hajtottad hazáig a lovat. Végigénekeltétek Ferenc bácsival a falut. . - Tetszett neked. - Miért ne tetszett volna? Veled együtt örültem. Ha tudtam volna azokat a nótákat, amiket danoltatok, én is segítettem volna. Nem bántam volna, hogy engem is bámul a falu. - Hát akkor? - Hazaértünk hozzátok. Ferenc bácsi odaállított még egy pint bort az asztalra. Akkor már mondtam; hogy ne igyatok többet
vacsora elõtt, de ti nem akartatok várni. Mit szóltál anyádnak, amikor hátravágtad magad a széken, akár egy török basa? Azt mondtad: "Végre itthon vagyok." Anyád szólt rád, hogy énmellettem talán nem vagy otthon? - Sohase vetetted a szememre ezt. Csak rágtad magadban? - Aki iszik, az igazat mondja. Az élet is rálicitált. - Megint a nagy szavak. . . - Nagy szavak. . . Mindig ez volt az egyetlen érved. Ezzel nyomtad szét minden nyavalyùgásomat. Hát mit csináltam volna? Én csak nagy szavakkal tudtam megmondani neked, ha valami fontosat gondoltam. Te cinikus vagy, utálod a nagy szavakat. De azt nem utálod, ha rákényszerítesz ezekre a nagy szavakra. - Hányszor csináltál jelenetet ostoba apróságok miatt, Irén? - Ahányszor láttam, hogy egyre rosszabb lesz minden. . . Apróságok voltak, minden apróság volt, de én csak azt láttam, hógy minden összefügg, egyik a másiknak a folytatása. . . Hogy akármit csinálsz, lefelé mégy, mindent elrontasz, a házasságunkat is, a magad életét is . . . - Ugyan, Irén. . . Azt hiszed, kellemes volt nekem, hogy ahányszor este hazaértem, hullafáradtan, ledaráltan, mindig belém kötöttél, hogy már megint hol jártam? - Nem magam miatt veszekedtem én, értsd meg, Bandi. Nem. . . .Miattad elsõsorban. Nem akartam, hogy tönkremenjen a házasságunk. Nem akartam! Már megint összevissza beszélek. Ugy látszik, én teveled már nem tudok értelmes lenni. Megzavarodok, ha vitatkozunk. Igy van, de így is volt. Az lett a vége, hogy napról napra õszintétlenebbek lettünk. Nem vetted észre? Vagy veszekedtem, vagy hallgattam. Te meg úgyse beszélgettél velem semmirõl. Soha! Sohase! Hol jártál... Ezt kérdeztem minden este. "Bent voltam a szervizben, meg kellett nézetni a kocsit." Jó, rendben van. Hol jártál? "leültem egy kicsit a fiúkkal." Mit kellett megbeszélnetek? "Mindent." Mindennap mindent. Énrám miért nem tartozik, amit beszélgettek? Hát nem érted, hogy valami õrjítõ circulur vitiorus lett az egész házasságunk? "Ma este mit csinálsz?" "Húsz betegem van." Holnapra is, holnaputánra is. Nem gyõzöd. De a fiúkra van idõd, ugye? Kértem, imádkoztam: hagyd a fiúkat. . . - Te nem hagytad õket. - Mert minden idõdet elvették tõlem. Egy kutyát is levisznek néha sétáltatni. Néha? Mindennap. Különben megbetegszik. Engem te hányszor vittél el sétáltatni? Hányszor, felelj õszintén! Én neked annyit se értem, mint más embernek a kutyája! Hazudsz,
ha azt mondod, hogy, ez sem igaz. - Csak a magadét hajtod folyton. - És te? mit tudsz mondani ellene? - Elvetetted a gyereket. . . - Mert egyetemre jártam. Azt hittem, úgy még hamarabb tönkremegy a háza sságunk. - Azt hitted. . . - Jó, ebben neked van igazad. De ha mégis lett volna gyerekünk. . . Nemcsak engem hagytál volna otthon magamra, hanem agyereket is. Mindegy. Csak terólad van szó. Nem tudsz kibújni a bõrödbõl. - Te se, Irén. Nincs annál rosszabb, mint amikor két nagyon erõs akaratú ember kerül egymás mellé. Ha egyik se akar engedni . . Kelemen új cigarettára gyújtott a csikk parazsán. - Ezért jöttünk ide? - kérdezte aztán. Hová?-az asszony felnézett, s a szemébõl látszott, hogy hirtelenében azt se tudja, hol van most. Kelemen felelhetett volna, de hallgatott. Mondhatta volna, hogy itt ülünk egy eszpresszóban, beszélgetünk, mert te is, én is azt gondoltuk, hogy valami haszon is származhat ebbõl a beszélgetésbõl. . . És a végén ugyanott tartunk, ahol eddig. Mindegyikünk következetes-konokul hajtja a magáét. õrölünk, õrölünk, de két malomban. - Hildával mi van? - kérdezte az asszony, amikor felálltak a helyükrõl. Az orvos rácsodálkozott: - Hildával? - Neked csak tudnod kell. Azt hiszi, hogy Hilda azóta is a szeretõm - gondolta Kelemen. Mondjam azt, hogy nem is láttam Hildát attól az éjszakától fogva? Nem felelt. A pult mellett fizetett a felszolgálónõnek. Látta, hogy Irén közben kiment az ajtón. Mire õ is az utcára ért embereket kellett kerülgetnie; mert szinte tódultak befelé a párok, hogy helyet biztosítsanak maguknak a zenéhez -, már sehol se látta a feleségét. Állt néhány percig az eszpresszó elõtt, aztán - már el is csodálkozott magán, hogy mire vár itt - körülnézett. Hová is állította a Rekordot? Nagy nehezen megtalálta a kocsit a sok autó között. Beült, és újra csak bámult maga elé. Hová is kéne mennie? Persze. . . délben telefonált a nászajándék miatt. Igen, az a porcelánüzlet a Lenin körúton. Nyolcig tart nyitva. Kínai teáskészlet. . . Csengetett. A vadonatúj bérház lépcsõházában nappali világosság volt, mert a liftakna üvegfala is fényt árasztott. Állt az ajtó
elõtt, és hallotta, hogy odabent már nagy a vigasság. Ujra megnyomta a csengõt, ha netán az elõbb nem figyeltek volna fel rá. Valaki - léptei kopogásáról ítélve fiatal nõ - futott az ajtóhoz. Csörrent a kulcs, és egy vékony, talán tizenhat éves fruska állt Kelemennel szemben a küszöb túlsó oldalán. - Kit keres? - kérdezte. Nevetõ szemén már látszott, hogy sokat ivott. S mielõtt Kelemen felelhetett volna, már fel is ismerte: - Kelemen doktor! - visított vissza a lakás belseje felé. Szûz fiú! Hónnan tudja ez a taknyos, hogy én ki vagyok? - támadt egy pillanatra valami bosszúság Kelemenben. Hagyta, hogy a bakfis karon fogja, úgy vezesse be a lakásba. Másfél tucatnyi férfi-nõ vette körül. Kiabálva, egymást lökdösve bontották ki a nagy asztalon a gondosan átkötött csomagot, amelyben a kínai teáskészletet hozta. Az egyik a porcelánt dicsérte, a nõk egymás szavába vágtak, mások rögtön özönnyi kérdéssel árasztották el, hogy hol volt idáig, már régóta várják, mindjárt tíz óra, majd megkapja a büntetését, mert kiböjtölte, hogy itt mindenki jól felpumpálja magát, õ meg józanul merészkedik közéjük. .. Kezet fogott a férfiakkal - ismerõsökkel és ismeretlenekkel -, aztán gratulált Dobosnak a házasságához, a gyönyörû új lakáshoz. Közben körül is nézett. A lakás szép volt, az alacsony menynyezetek ellenére is. Vajon ki segíthetett Dobosnak, hogy a szobák jellegéhez illõen bútorozkodjék be? Mindenesetre, akárki segített, ügyes ember lehet, mert a bútorok - valamennyi világosra pácolt darab illenek a pasztellszín-falú szobákhoz,s megnyugtató az összhang a lak ásban. Rögtön egy egész borospohárnyi konyakot nyomtak a kezébe. Valaki kiáltott: - Tudjuk, hogy csak konyakot iszik! Szerette volna látni, ki volt az, de a sok arc között nem lelte az embert, amelyik illett volna az öblös férfihanghoz. Dobossal kellett koccintania. A hirtelenszõke férfi már félig elázott : fehér arca rózsapiros volt, akár a kese malacok bõre. - Sok boldogságot, öregem- mondta Kelemen, aztán koccintott az újdonsült feleséggel is. Kiitta a konyakot, majd kezet csókolt a puha kezû fiatalasszonynak. Kár, hogy ennyire jellegtelen arcú. A hangja pedig csak arról árulkodik, hogy világéletében elkényeztették. "Öntsetek többet nekem is" - nyafog, de követel is egyszerre. Többé vagy kevésbé ittas társaságban minden csoda három
percig tart, s Kelemen örült ennek, mert leülhetett a kisebbik szoba sarkában. A fotel kényelmetlen volt, de most nem törõdött vele. Csaknem egy óra hosszat bajlódott idejövetele elõtt azzal az öregasszonnyal, akihez már tegnap el kellett volna mennie. Még az volt a szerencse, hogy a porcelánüzletben eszébe jutott, hogy a mami második napja várja. Nem lehet vele mit csinálni, világos az eset, viharos lefolyású tüdõrákról van szó, kár minden lépésért a morfium elõtt; mindegy, ott kellett ülnie, beadott két élénkítõ injekciót is - ez már nem oszt, nem szoroz -, s restellte elfogadni a százast, s nem is engedte volna, hogy az öregasszony a zsebébe gyûrje, ha nem gondol közben arra, hogy szegénynek az Amerikába disszidált fia úgyis hiába küldi minden hónapban a nyolcvan dolláros csekket. A másik szobában Dobos szónokolt valamirõl. Kelemennel már senki se törõdött, csak az a fruska perdült oda még egyszer hozzá, aki ajtót nyitott, s letett mellé egy fél üveg konyakot. Volt a szemében valami fény, mintha azt akarta volna, hogy Kelemen csak annyit mondjon, "üljön ide mellém", de amikor õ nem szólt hozzá, egy ajkbiggyesztéssel visszaszaladt a másik szobába. Ivott még egy pohárral, és a feleségére gondolt. Irén elkínzott, de az energiájából semmit se vesztett. Arra termett, ahhoz szokott, a családjában is, hogy az asszonyoknak uralkodniok kell a férjeiken, tehát neki is joga, hogy uralkodjék a párján. Vérévé vált, hogy az élet ilyen legyen, s ebbõl sohase fog engedni. Jólesõ nyomás volt már a szemöldöke alatt, a koponyacsontján belül, s most valahogy már nem talált abban sem semmi leverõt, hogy igazán elválnak. Legalább eggyel kevesebb gondja marad - fontolgatta, s most ez is hihetõnek tûnt. Dobosné mintha észrevette volna, hogy õ egyedül húzódott át ebbe a szobába - utánajött, s mindjárt felelõsségre is vonta nyafogó-tréfásan, de szinte megbántottan is: - Miért vonult el? Kelemen illedelmesen mosolygott: - Nem vonultam el a világ zajától. Csak éppen szusszanni szerettem volna pár percet. - Zavarom? - kérdezte meggondolt-kötekedõen a fiatalaszszony, és sápadt homlokán magasra húzta szemöldökét. - Még ha zavarna, akkor se mondhatnám meg. Visszaélés lenne a vendégjoggal. Az asszony nem érezte meg a szavak élét. Ugy nevetett, mintha jó tréfát hallott volna:
- Persze, maga most az én vendégem! - átpillantott a másik szobába, és fekete szemében cseppnyi meghatottság csillogott: Érdekes. Elõször vannak nekem vendégeim ! Eddig odahaza mindig csak apunak vagy anyunak lehettek vendégei. Ennek a lakásnak pedig ezentúl én vagyok a gazdája. - Urnõje -- helyesbítette kényszeredett udvariassággal Kelemen, s közben arra gondolt, vajon mennyi a póz ebben az aszszonyban és mennyi az õszinte meglepetés, amit még nem tudott asszimilálni, hogy valóban az övé ez a lakás. - Jó dolog a ház asszonyának lenni. - Kicsit. . . sírni szeretnék tõle-nézett rá szesztõl könnypárás szemmel az asszony. Szenveleg - nyúlt a konyakos üvegért Kelemen. Aztán elrestellte magát: miért viszolyog akarattal ettõl a jelentéktelen kis nõtõl Hiszen ez sohase bántotta, s ezután se fogja bántani: - Hallom, válnak - fordult feléje gyors mozdulattal Dobosné. Kelemen bosszúsan kapta fel a fejét: - Honnan hallotta? - s ezt valóban tudni akarta. Ö senkinek se mondta, nem is mondhatta el, hogy az ügyvédnél voltak ma délután. - Hónapok óta beszélik. . -Dobosné tekintete ártatlan volt. Mondja, jól meggondolta?Én csak egyszer láttam a feleségét, akkor is messzirõl. Nagyon szép asszony. Kár magukért, ha válnak. Kelemen úgy tett, mintha nem hallotta volna, mit beszél hozzá Dobosné. Kezében lassan forgatta a konyakos poharat, s közben felállt a helyérõl, hogy átpillantson a szomszéd szobába, ahol mindenki egy csomóban állt, s éppen nevettek valamin. Dobosné valószínûleg észrevette, hogy Kelemen nem akar a feleségérõl beszélgetni. Bocsánatkérõen terelte másra a szót: - Ma este még jön valaki, aki régóta ismeri magát. - Kicsoda? - Két kicsoda is. Perédiék. Másra se volt szükségem - gondolta az orvos, de tovább mosolygott. - Hallom, hogy Perédi rövidesen miniszterhelyettes lesz. - Lehet - vont vállat az asszony. - Nem valami szórakoztató egyéniség, ezt igazán nem lehet ráfogni. A szomszéd szobában ácsorgók nevetésén át is hallani lehetett, hogy csengetnek az ajtón. Farkast emlegetnek : Perédiék - nevetett a fiatalasszony intett az ajtó felé és indult, hogy nisson. - Kíváncsi vagyok, mit vett fel Magda. Isteni ruhái vannak. Az ura annyi mindent hoz neki külföldrõl... Minél többet ittak, annál nagyobb lett a zaj a lakásban. már
minden asztalon, de néhol a parkettán is poharak álltak, szendvicses tányérok hevertek; a társaság kis csoportokra oszlott, s úgy látszott, senki se fáradt. Dobos - csak Kelemen figyelte meg, hogy a kollégáia már nem iszik - egyík palackot a másik után nyitotta fel, némelyeknek bort töltött, másoknak tömény szeszt - konyakot vagy likõrt -, s a külsõ szobában leoltotta a villanyt, hogy a helyiség sarkaiba szerelt lámpák hangulatfényt adjanak két-három ismeretlen fiatal párnak, akik bizonyos menynyiségû ital után már vették maguknak a bátorságot, hogy csak egymással törõdjenek. Kelemen az egyik ablaknál állt, amelyet kinyitottak, hogy kiszellõztessék a cigarettafüstöt. Magda - Perédiné - ott támaszkodott mellette. Szõke volt, talán egy árnyalattal szõkébb, mint hét évvel ezelõtt. Arcán nem látszott az elmúlt hét esztendõ, szeme körül még nem is készülõdtek a ráncok. Fülében nagy, de ízléses briliáns klipsz függött. Mosolygott, csak úgy maga elé, s közben a hosszú szárú, metszett poharat forgatta az ujjai között: - A múlt héten is gondoltam rád - mondta rekedt-halkan, jóllehet nem kellett attól tartania, hogy a nagy zajban bárki is meghallaná, amit beszél. - Mi jutott az eszedbe? - kérdezte az orvos. Már nem zavarta, hogy az asszony - bár egyáltalán nem feltûnõen - nem tágít mellõle, mert észrevette, hogy Perédi (aki az elmúlt évek alatt tovább kopaszodott, s ettõl még inkább hasonlított egy tipikus angol üzletemberhez) elfoglalja magát a Dobos házaspárral. - Öregszem, és ilyenkor az ember elkezd többet törõdni az emlékeivel - nevetett kedvesen Magda. - Magad is tudod, hogy nem öregszel - tenyerelt rá az ablakpárkányra a férfi. - De ha bókot akartál, megmondhatom, hogy nagyon is fiatalos vagy, és ha így folytatod, hatvan éves korodban is harmincnak mondhatod majd magad. - Emlékszel még, hány éves vagyok? - Most huszonhét. - Pontosan. Kitûnõ a memóriád. - El is áshatnám magam, ha már a memóriám se lenne jó. Szóval, mirõl jutottam eszedbe? - Egy fiúról - nézett rá Magda, és a tekintetében kíváncsiság volt, hogy vajon mit szól Kelemen a feleletéhez. - Még mindig a medikusokra specializálod magad? Az asszony nem akart megbántódni: - Igyekszem, hogy minél kevesebbet változzam. Minél kevesebbet
változik az ember, annál lassabban öregszik. - Hányadéves a srác? - Elsõéves. Fidel Castróért rajong. Téged is azért szeretlek, mert tudtál rajongani. - Igazán ? - Felesleges szégyellned. Nagyon tiszta voltál. - Lelkiismeret-furdalás nélkül megcsaltam veled a férjedet. - Na, nem éppen lelkiismeret-furdalás nélkül. Elõbb meg kellett értetnem veled, hogy semmire se becsülöm a férjemet. Azt se akartad elhinni, hogy karrierista. De amikor bebizonyítottam neked, meg is gyûlölted, pedig azt nem akartam. - Nem a férjedet gyûlöltem.Az életformádat inkább. - Egy éve voltam asszony. Gyerekfejjel, ha azt nézem, menynyit tudtam akkor a világról. Azt akartad, váljak el tõle. - Nem váltál el. - Nem. Igy is lehet . . . Miért nem töltesz? - Bocsáss meg . . - Kelemen töltött az asszonynak. Magda éppen csak beledugta a nyelvét a pohárba. Kelemen fenékig itta. Abba kellene hagyni ezt a beszélgetést - gondolta közben. Az asszony mosolygott. Látszott rajta, hogy az emlékeivel játszik. - Szerettem benned, hogy tudtál megbotránkozni. - Igy lett volna? - tette le poharát az ablakpárkányra az orvos. S közben arra gondolt, hogy igen, így volt. -Megbotránkoztál a férjem életmódján... Azt mondtad, nem mindegy, hogyan csinálja az ember a karrierjét, nem mindegy, hogyan keresi az ember a pénzét. Kelemen elhúzta a száját: - Észre se vettem. Az asszony bólogatott, és már nem mosolygott : - Talán addig jó, amíg észre se vesszük, hogy úgy gondolkozunk, ahogyan. Kelemen szinte akarata ellenére felelt: - Lehetséges. Tényleg rossz, amikor az ember visszanéz magára, milyen is volt régebben, és észreveszi, hogy két emberré vált: az egyik az benne, amilyennek lennie kéne, a másik meg, amilyen igazából. Csodálkozik rajta, hogy az a régi mennyire tisztességes volt, és irigykedik saját magára. Hogy annak idején természetesen tudott tisztességes lenni, mert észre se vette, hogy tisztességes . - Most én mondom, hogy jobb, ha abbahagyjuk. Különben mégis arra kell gondolnom, hogy nagyon megöregedtem simogatta meg az orvos kezét az asszony. Kelemen újra érezte fejében az ital forróságát, s azt is tudta,
hogy valójában akarata ellenére beszél õszintén: - Azt hiszem, kettõnk közül én öregedtem többet. - Nem. Csak felnõtt lett belõled. Hány éves vagy? - Harmincegy. Számítsd ki. Ezerkilencszázhatvankettõt írunk. - Persze . . . Hallottam, hogy ötvenhatban megsebesültél. - Nem volt komoly. - Két golyót kaptál. - Pontosak az információid. Izomlövés volt mind a kettõ. Valami marha belegéppisztolyozott a mentõautóba. Tíz nap alatt rendbe hoztak. - Mindig szerencsés vagy? - Mindig - bólintott Kelemen, mosolygott is hozzá, de belül valami keserûséget érzett. Szerencsés . . . Akkor valóban szerencsés volt. Ha a géppisztolysorozatot feljebbre célozzák, ha az ablaküveget lövik át, akkor a fejét érik a golyók. Igy meg két combsebbel megúszta. Azóta se felejtette el: az volt az elsõ gondolata, amikor megérezte a fájdalmat, hogy legszívesebben felpofozná azt a suhancot vagy bárki mást, aki rálõtt a mentõautóra. Hát nem hallotta az a marha, hogy szirénázva rohan a kocsi? A másik szobában néhányan már táncoltak. - Táncolsz velem? - kérdezte az asszony. - Tudod, hogy . . . - A kedvemért megtehetnéd. - Van egy jobb ötletem. Igyunk. Negyed háromkor az órájára nézett. Miért nem megyek már haza?-jutott eszébe. Nem érzem jól magam itt, csak ülök, néha mégis táncolok, ha muszáj, és iszom, pedig már az se esik jól. De ha az ember érzi, hogy rosszullét környékezi, csak azzal kergetheti el magától, ha még többet iszik rá. Néhányan elmentek már, a fürdõszobában az imént hányt az a tizenhat éves fruska, aki õt beeresztetteaz ajtón, a társaság zöme pedig a nagyobbik szobában üli körül az asztalt, ugyanabban az elrendezésben, ahogyan éjfél után odatelepedtek frissen sült flekkent enni. A szót egy fiatal - talán huszonnyolc éves - orvos vitte, akit Kelemen most látott elõször, s akinek rövidre vágott és nagy gonddal csigákba rakott haja volt, meg erõs álla, a mosoly egy pillanatra se tûnt el az arcáról, s éppen ezért már nem is tûnt fel, hogy mosolyog. Láthatóan élvezte, hogy csak õ beszél - azt nem vette észre, hogy a félig vagy egészen részeg emberek nem is hallják, mit mond -, sokat is ivott, s ettõl elvesztette a gátlásait,
amelyek máskor bizonyára megakadályozták volna, hogy enynyire õszintén kimondjon mindent, amire gondol: - Én már elhatároztam magam - csapott a térdére, mintha azt akarta volna bejelenteni, hogy a következõ pillanatban kiperdül a szoba közepére, és csürdöngölõt fog táncolni -, és most már aszerint is élek. Mintha ösztönösen megérezte volna, hogy úgyis csak Kelemen figyel rá, egyenesen hozzá beszélt: Eddig se kapott nálam kétszáz forint alatt senki se ágyat, de ezután kétszáz5tvenet fizet mindenki, aki azt akarja, hogy szik az illetõnek, menjen a központi ágy-nyilvántartóhoz, és várja ki, amíg találnak neki szabad ágyat. . . Kis ideig keresgélte a szavakat, de csakhamar folytatta: - Az ember manapság nem lehet szívbajos. Ha én nem törõdöm magammal, senki se fog törõdni velem. Azzal eleve számolok, hogy még többet fognak pofázni rólam, mint eddig, de én ugyanúgy nem törõdök vele, ahogy eddig se. Jó, tartsanak szipolyozónak, engem nem izgat. Ha majd vettem egy Mercedest, úgyis nekem lesz igazam. Csorgatott magának a ginbõl és a citromlébõl, félig kiitta a keveréket, s mintha önnön szavaitól ittasult volna meg, belehevülve folytatta : - Mindig annak van igaza, aki eredményt ér el. Az élet olyan, mint a háború. Aki gyõz, annak mindent megbocsátanak és körülnyálazzák. Csak az jár rosszul, akitotojázik. Mert azzal csak veszteni lehet. Kelemen elnézte a fiatal arcot. Az a fajta részeg ez, akinek a szemén nem látszik az ital, de mindent kifecseg az alkoholtól. A hórihorgas fiatalember hátradõlt a székén, és - bár nem volt oka rá - nevetett: - Sajnos, nincs idõm rá, hogy kivárjam a kommunizmust, amikor majd minden úgy lesz, ahogy tanulgattuk: mindenki szükségletei szerint részesedik a javakból. Egyelõre kénytelen vagyok önerõmbõl kielégíteni a szükségleteimet. Ezen valaki elnevette magát, de a fiatalember nem hallotta. - Nem mehetek be a Népköztársaság útján az autókereskedelmi vállalathoz, és nem mutathatok rá az elsõ volgára, hogy legy-enek szívesek becsomagolni, erre az autóra van szükségem. Nem beszélve arról, nemde, hogy Mercedest ott úgyse kapnék. - És ha valaki nem akarja megfizetni az ágyért a kétszázötvenet - kérdezte Kelemen -, mit csinál vele - akaratlanul magázta a fiatal orvost.
- Mondtam. elküldöm az ágynyilvántartóba. - Tehát kiteszi az utcára. - Igy csúnyán hangzik. - Az még csúnyábban, ha azt mondom, hogy maga miatt meg is halhat a beteg. Mert véletlenül nincs kétszázötven forintja. Vagy eszébe se jut, hogy magánál annyi a belépõdíj. A nyurga figura felemelkedett a helyérõl, és Kelemen felé nyújtotta a poharát: -Ha jól tudom, kollégák vagyunk. Miért magázódunk? Szervusz. - Nem változtat a lényegen - mondta Kelemen, de hagyta, hogy összekoccanjon a két pohár. Vajon mennyiben vagyok én különb, mint ez a jabranc? gondolta. Én nem szoktattam-e rá magam, hogy rohanjak a pénz után? Legfeljebb annyit hozhatok fel a mentségemre, hogy még sohase szabtam árat a betegeimnek. De elfogadtam minden pénzt, amit adtak, sõt meg is tettem mindent, hogy szaporodjon a magánpacientúrám. Nem adtam-e fel minden ambiciómat a pénz miatt? A kísérleteket is abbahagytam, hogy idõm szabaduljon fel, . . Csak éppen ahhoz nem volt gusztusom, hogy elõre megszabjam a betegeknek a taksát. Gátlásosabb vagyok, mint ez az alak, és jobban bíztam a statisztikában, mint õ: hittem, hogy a nagy számok törvénye szerint úgyis fizetni fognak a betegeim. Nem is tévedtem. Megnézte a fiatal orvos kezét: óriási a tenyere, és szinte abnormisan hosszúak az ujjai. Sebész. Biztosan sebész. Nem is lehet rossz eset a szakmájában. Az erõs álla, a nagy kezei - a született sebészekben van bizonyos adag kegyetlenség. - Hogy hívnak? - kérdezte. - Teller. Teller Tivadar. Ird fel a telefonomat is, ha akarod, egyébként megtalálsz a telefonkönyvben és a "Vince" kórházban is. Bízd rám, egyikünk se jár rosszul. Ez félreértett engem - mosolyodott el magában Kelemen. Tévedés, fiatalember, nem akarok összedolgozni magával, és nem akarok risztelni se a pénzen. - Nem iszom többet - mondta, amikor látta, hogy Teller neki is tölteni akar a ginbõl. Angolosan fogok távozni - határozta el. Mintha a fürdõszobába indult volna, kiment az elõszobába. Pár pillanatig nekitámaszkodott a fürdõszoba ajtajának, mert a néhány lépésnyi mozgástól felfordult a gyomra. Ugyanakkor azt is érezte, hogy hiába kísérletezne, úgyùse bírna hányni.
Nagyon rosszul volt. A sötét lépcsõház korlátjába kapaszkodva tapogatózott le a földszintre. Savanyùú, maró íz kaparta a torkát. Be merjek így ülni a kocsiba? - kérdezte magától. Csuklott és nyelt, aztán megint csuklott, és megint nyelt. miért csak a testem részeg? - bajlódott pár másodpercig a kérdéssel. Látom magam, még itt a sötétben is, milyen lehetek: ostoba, dagadt a szemem, erõltetetten egyenes, mégis ingadozó a tartásom . . . A házmester álmosan csoszogott elõ valahonnan, és már a villany is égett a lépcsõházban. - Dobos doktoréktól? - kérdezte a mogorva, hálósapkás, tömzsi ember. Kelemen bólintott. -- Valaki lehányta a lépcsõt - kaffogott s intett maga mögé a házmester. Kelemen erre se szólt semmit. Aprópénzt kotort elõ a zsebébõl és odaadta. - Mondom : valaki lehányta a lépcsõt - ismételte a házmester. - Ahhoz nekem mi közöm? - kérdezte Kelemen, és hallotta, hogy nehezen forog a nyelve. A házmester ránézett apró gombszemével. Nyilván most juthatott eszébe, hogy valóban, mi köze ennek a fiatal férfinak ahhoz, hogy valaki lehányta a lépcsõt. Vállat vont, és kinyitotta a kaput. Nem mondott jóéjszakát, a pénzt se köszönte meg, s ott maradt a nyitott kapuban. Kelemen beszállt a kocsiba, Bedugta a slusszkulcsot, áram alá helyezte az autót, de nem merte megindítani a motort. Hátradõlt az ülésen. levegõre vágyott, friss levegõre és megkönynyebbülésre, mert a házmester szavaitól újra émelyegni kezdett a gyomra. Megint elmúlt egy este. Egy este? Csaknem egy egész éjszaka is. Hiszen már dereng ott az utca végén túl, a háztetõk felett. Ma már vasárnap van. Aludni fogok, sokáig, egész nap, holnapig. És nem iszom semmit. Erõtlen volt a keze és bizonytalan. Mégis megindította a motort, óvatosan fordult a kocsival a nedves aszfalton, s ekkor vette észre, hogy a házmester még mindig a kapuban áll, és õt nézi. Fulladj meg - támadt hirtelen dac a fejében -, akkor se láthatsz részegnek. Gázt adott, és megiramodott az autóval. Arcát megcsapta a hideg levegõ, és összevacogott a foga. A kicsiny szobában megvetve várta a rekamié, s a paplanon két cédula hevert. Mindegyikre üzenetet írtak: Simon százados kereste, holnap újra eljön és Moskovits úr kéri, hogy vizsgálja meg a feleség ét. Hosszan kellett gondolkoznia, amíg tudomásul vette a két
üzenetet. Hogyan kerül Simon Sanyi Pestre? Igaz, hogy ez teljesen mindegy. És ki az a Moskovits úr? Talán a kis órás, aki a második emeleten lakik, és pajeszt visel? Ugy rémlik, igen. . . Ortodox zsidó család, mert a két gyerek - a nagyobbik is alig több tízévesnél - szintén pajesszal jár, s oly lehetetlen öltözékben, valami se rövid, se hosszú fekete kabátban, ami még egy felnõttet is elcsúfítana. Amikor elõször látta a gyerekeket, leginkább mégis azt találta feltûnõnek, hogy betegesen sápadtak: nyilvánvalóan alultáplált mindegyik. Zsibbadt fáradtsággal volt tele. Erõlködnie kellett, hogy a gallérjáig nyúljon a nyakkendõjéért. Szeme égett, idegesítõen nehéz volt a karja, a lába, száraz a szája és dagadt a nyelve, mintha hosszú ideig szomjazott volna. Meg se gondolta, mit csinál : csak a cipõit rúgta le, s ahogy volt - nadrágban-ingben - végigterült a rekamién, a paplan tetején. Ugy érezte, azonnal elalszik, belehull az öntudatlanságba, s valóban környékezte is a kábulat, a szemét se tudta nyitva tartani, s jólesett a szemhéjainak, hogy lecsukódhattak, de amint végre semmit se látott, egyszerre újból erõt vett rajta a szédülés, amit már ismert, s éppen ezért mindig félt tõle. Elõször csak egyet fordult a szoba, kellemetlenül, mert nem egyenes síkban pördült meg a tengelye körül, de aztán egyenletesen tovább keringett ilyen hullámzó mozgással, s mintha lökéseket is kapott volna közben, ki-kilendült a szabályos forgásból. Ki kellett nyitnía a szemét. Látta a falon a keretbe foglalt narancsszínû búzatáblát a lila búzavirágokkal, s a kép egy helyben állt. Ha nem csukja be újra a szemét, nem fog szédülni-. ismerte ezt az állapotot, s éppen ezért tudta azt is, hogy ki kellene mennie hányni. Csak az mulasztaná el a szédülést, ha kiadná magából a sok italt. De hányni mindig utált, s mindig bebeszélte magának, hogy úgyis elmúlik a szédülése. Az ész azt diktálta, hogy mégis hányjon, mert a szervezete szabadulni akar a felesleges alkoholtól, méregteleníteni akarja magát a gyomra, engedelmeskednie kellene ennek az egészséges ösztönnek... Mégis tovább feküdt, most már hanyatt, a rekamié paplanján. Ha akarata ellenére felkelne és levetkõzne . . . Meg kellene szabadulnia a forróságtól, ami a homlokán belül ég, meg kellene szabadulnia a maró gõzöktõl, amelyekkel a gyomra kínozza a torkát, aludnia kéne . . . Ujra becsukta a szemét, s ettõl ismét megindult körülötte a szoba, hullámzott és keringett . . . Semmi mással nem akart törõdni, csak azzal az erõfeszítéssel, hogy nem szabad hánynia, nem szabad felkelnie innen, álomra
kell kényszerítenie magát - csak ezzel a szándékkal akart foglalkozni, de minél határozottabban igyekezett egy irányba terelni gondolatait, annál tisztábban kényszerült érezni, hogy valamiképpen több dimenzióban él, mert az egyik lénye tudja, mit akar a másik, s egy következõ lénye tudja, mit akar az elõzõ kettõ, s végül van egy mindezeken túli is, amely újra meg újra felidézi. a Dobosék lakodalmának benyomásait. Magda arról beszélt, hogyù az a medikus, Kelemen András más ember volt: nem mondta ki, mert bizonyára meg se tudná fogalmazni ezt (más síneken mozog a gondolkodása), de õ Kelemen András, a mai megértette, hogy most már semmi se maradt benne abból a régi tisztaságból. . . Tisztaságból? Ez is csak szó. És miért kering körülötte a szoba? Mégis hányní kellene... Magda nem válik el a férjétõl. Miért is válna, ha eddig nem vált el? Felháborodtam, hogy nem mindegy, miként csinálja meg valaki a karrierjét. . . Perédi cikket írt az újságban - már akkor is a legjobb nevû közgazdászok között tartották számon -, hogy a nehézipar fejlesztése mindenek elõtt való, s az országnak vállalnia kell az áldozatokat a nehézipar fejlesztése érdekében: igen, ezek áldozatok, amelyek azt követelik, hogy mondjunk le a megfelelõ ellátottságról a közszükségleti cikkek terén. . . Jóformán egy év se telt el, megírta az ellenkezõjét. Hogy a vezetés nagy hibákat követett el a népgazdaság fejlesztésének terén, mert nem vette számításba, hogy a lakosságot mindig a megfelelõ mennyiségben kell ellátni közszükségleti cikkekkel. Aztán újra eltelt egy esztendõ, s megírta ennek az ellenkezõjét is: hogy most a nehézipar fejlesztését hanyagolta el a vezetés. . . Mások észre se vették a három cikket - ki figyelt annak idején az újságok szerzõire? - de neki, Kelemennek észre kellett vennie, hiszen Perédi mégiscsak Magda férje volt. . . Most már fel akart kelni, hogy kimenjen a fürdõszobába, és hányjon. Az elhatározása megvolt, de már az ereje hiányzott hozzá. A lába, a dereka nem akart engedelmeskedni. Kinyitotta szemét. Mit is mondott akkor Magda? Olyasmirõl beszélt, hogy mindig azt kell illusztrálni az újságban, amit a nagy okosok helyesnek látnak. "De hiszen Perédi nem újságíró" - vetette ellen õ. "Nem újságíró, de felkérik, hogy írjon cikkeket, mert neve van a közgazdászok között . . . " Nem az a fontos, hogy az ember mit vall, nem az a fontos, mi a véleménye - Perédinek sohase is volt véleménye -, az a lényeg, hogy ki kell harcolnia az érvényesülését. Más dolog vezérigazgatónak lenni egy külkereskedelmi vállalatnál, mint beosztott tisztviselõként dolgozni a minisztériumban.
"És a meggyõzõdése? Melyik volt a meggyõzõdése a három közül? Elõbb plusz, aztán mínusz, aztán megint plusz? Ugy forgatom a köpönyegem, ahogy éppen a szél fúj? Erre felelj, Magda . . . De akkor már késõ volt ezt kérdezni. Magda úgy felelt, ahogy a legegyszerûbb volt: "Rendben van: a férjem, Perédi Dénes közgazdász, hazudik. De mi talán nem hazudunk? Te a szeretõm vagy, én rendszeresen csalom veled a férjemet, hát ez nem hazugság? Ne akadj fel kicsiségeken." Istenem, de régen történt ez az egész. Összeszedett annyi erõt, hogy cigarettát keressen magának.. Attól talán sikerül eldöntenie: hányjon-e vagy se. De mire meggyújtotta a cigarettát, már tudta, hogy rögtön elalszik. Otthagyta a cigarettát a hamutálcán, és hagyta, hadd keringjen vele a szoba. Csak a harmadik bátortalan kopogásra ébredt fel. - Tessék - szólt rekedten az ajtó felé. - Ugye, nem zavartam fel? - kérdezte pironkodva Izabella kisasszony. Csak résnyire merte kinyitni az ajtót: odakint állt a félhomályos elõszobában. - Nem, már ébren voltam - mondta fejfájósan Kelemen. Miért okozzon lelkiismeret-furdalást szegény öreg kisasszonynak, aki azt se tudja, hogyan gondoskodjék õróla. A nõvére, az már más eset: folyton csak a varrógépet berregteti, reggel is, amikor õ elmegy innen, s este is, ha netán este ér haza. - Ujra itt volt az a Simon százados. Nem akarta felkelteni a doktor urat. Kelemen csaknem rámordult Izabella kisasszonyra, hogy miért engedte el Simon Sanyit, de még idejében meggondolta, hogy a kisasszony ebben nem is hibás. - És mit üzent? - Azt mondta, hogy a Sirály étteremben várja . . . - Köszönöm - Kelemennek nyögni lett volna kedve. -- Ugy látszik,ideje fel kelnem. De az ajtó még mindig nem csukódott be. Mintha habozott volna Izabella kisasszony. Mert kisvártatva ki is mondta: - Szerettem volna megkérdezni, hogy az üvegekkel . . . azokkal mit csinálja k? -Milyyen üvegekkel? - könyökölt fel az orvos. Nem értette a kérdést. - Az éjjeliszekrény aljában találtam nyolc konyakos üveget. Az ötödiknek az alján még van valami . . . Az üreseket beváltják a boltban. Négy forint darabja. Vigyem el? -- Ahogy tetszik gondolni. Kelemen már csak azt szerette volna, hogy a kisasszony csukja be az ajtót, mert addig õ nem kelhet fel. De Izabella kisasszony
újra megszólalt az ajtónyílásból: - Azt mind a doktor úr itta meg. Hát ehhez a kérdéshez gyûjtötte eddig a bátorságot? - nyelt egyet az orvos, és nem leplezett éllel felelt: - Dehogy, kérem. Hoztam már magammal üres üvegeket is. -Igen... Kelemen meg mert volna esküdni, hogy az idõs hölgy elhitte minden szavát. - Akkor majd beváltom, és odaadom az árát - csukódott be, végre az ajtó. Kelemen feltápászkodott. Kínzó nyomást érzett a fejében és nehezen lelte meg az egyensúlyát. Torka fájt, mintha savak marták volna össze. Inge, nadrágja gyûrött volt. Mintha bennükaludtam volna - húzódott el torz fintorral a szája. Vállára dobta bolyhos frottírköpenyét, és kitapogatózott a fürdõszobába. Persze, meleg víz sincs. Ahhoz, hogy legyen, be kellett volna fûtenem . . . Levetkõzött, beleállt a kádba, és magára eresztette a hideg tust. Izmai összerándultak, foga megvacogott, didergett egész testében, de nem mozdult el a zuhany zápora alól. Csak így szedheti össze magát. Durva körömkefével sikálta végig testét, amíg tüzelni nem kezdett a bõre, utána pedig könyörtelenül ledörzsölte magát a törülközõvel, majd odaállt borotválkozni a mosdó tükre el é. Simon Sanyi a Sirályban várja . . . De elõtte még el kell intéznie valamit..Csak azt tudná: mit? A penge alatt sercegett a szakálla, bõrét égette az alkohol, amivel borotválkozás után bedörzsölte a képét, de - ahogy a jéghideg zuhanyban - ebben is örömét lelte, mintha vezekelt volna éjszakai-hajnali részegségéért. Legalább a gyomrát sikerülne rendbe hoznia De - ezt hosszú tapasztalatból tudta - ahhoz legkevesebb egy nap kell, amíg újra könnyû lesz a bendõje. Tele volt mentolos ízû habbal a szája, szorgalmasan sikálta fogait, öblögette a torkát is, de a hányinger, amely ugyan enyhe volt már, nem hagyta el. És a feje is fáj, kedvetlen, ingerült lesz egész nap, nem másokkal, csak önmagával szemben. Verkli, megszokott verkli ez, semmi más... Legalább annyit tudna: miért? Egyáltalán - miért? Neki se jó ez az életmód, másnak se használ vele. Egyformán, folyton egyformán... És ha ma semmit se inna? Százszor megkísérelte már, százszor indult neki azzal a napnak, hogy ma nem, semmit, egy árva kortyot se. Sohase állta, amit reggel fogadott. Miért állná éppen
ma? Miért ne választaná a könnyebb és megszokottabb megoldást: kutyaharapást szõrével? Csak az elsõ pohárra van szüksége, utána egy ideig - néhány óra hosszat - kutya baja . . . Ma mégse! - nézett szembe magával a tükörben. Vasárnap van, odakint szép az idõ. Kószálni fog a kocsival, céltalanul, kiül valahol az országúti árok szélére, végigterül a füvön, és bámulja az eget. Könyvet visz magával. Négy napja, hogy megvette Rousseau vallomásait, azóta is ott hever a kötet a rekamié mellett a kis asztalon. Olvasni fog ma, cigarettát is keveset szív, italt pedig egy kortyot se iszik-így kell lennie, a fene egye meg! Égett a torka, égett a szeme. Ha visszamegy a szobájába, kis idõre hanyatt fekszik a rekamién. Csak azért, hogy a testét pihentesse. Tíz percig. Koncentráltan fog pihenni, ahogy már sokszor szeretett volna. Többet ér az, mint az egész alvás, amit maga mögött tudhat. Talán közben eszébe jut az is, hogyan ért haza hajnalban. Mert az a tíz-tizenöt perc, amíg Budáról áthajtott a Síp utcáig, egyszerûen kiesett az emlékezetébõl. Csoda, hogy baleset nélkül képes volt idáig vezetni a kocsit. Még egyszer lemosta az arcát, prüszkölt egyet a víztõl, majd beleburkolózott a frottírköpenybe, és visszament a szobájába. Ekkor újra meglátta a cédulákat. Bosszúsan rázta meg a fejét. Nem fekhet vissza: dél van, Moskovitsék pedig várják, hogy vizsgálja meg az asszonyt. Felöltözött, tiszta fehérnemûbe, gyûretlen ruhába, az acélkék öltönyébe, vette a táskáját, átrakta tegnapi zakója zsebébõl ebbe a ruhájába a pénzét, s kiment a lakásból. Megvizsgálja Woskovitsnét, utána Simon Sanyit kell megkeresnie a Sirályban. Kopogott, és benyitott az ajtón. Orrát azonnal megcsapta az áporodott szag, amit már az ajtó elõtt is érzett: a jóformán sohase szellõztetett lakások áporodott bûze. Az elõszobában önkéntelenül megállt, de nem a szag miatt, hanem mert már a konyhaajtón át látta, hogy az asztal körül ebéd utáni imáját mondja a család. Életében elõször hallott héber imát: . . . ha~ón és~ hoajlom külaj bötüvaj, böchén, böches~ed üvörachamim. Hü najs~én lechem löchol bós~or. Ki löajlom chás~daj . . . * Tudta, hogy az asztal körül állók észrevették, s hirtelenében zavarba jött: mit csináljon,.mi illik ilyenkor - maradni vagy csendben kifordulni az ajtón? De mielõtt eldönthette volna, mit tegyen, a család befejezte az imádságot, és az alacsony, beesett mellû órás, akinek kerek, fekete selyembõl szabott sapkácska volt a fején, eléje jött és köszöntötte:
- Jó napot kívánok, doktor úr, ne haragudjék, hogy éppen ebédeltünk. - Csak a szava volt bocsánatkérõ, a hangja nem. Kelemen kényelmetlenül érezte magát, bár nem tudta, mi ennek az oka. - Én kérek elnézést - mondta -, hogy pont most toppantam be. Az órás nem nyújtott kezet, de görnyedtebbé vált a tartása. A feleségére mutatott: - Ö a beteg, és az is marad mindig. Már legalább tíz orvos látta, de egyik se képes rajta segíteni. Megtudta, hogy a doktor úr itt lakik, látta is a gangról, és azt mondta, hogy a doktor úr arcában bízik. Én nem tagadom meg tõle, amit kíván. Tessék megvizsgálni. Szemében bizonytalanság csillogott, s valami ellenszenv is, jóllehet kerülte Kelemen tekintetét. Mintha azt akarta volna éreztetni, hogy "ugyan miért költözött ide maga; ha nem lakna itt, nem akarna még egy orvost a feleségem". Az asszony az uránál is alacsonyabb volt, kövérkés, mélyen ülõ szemû. Arcának sápadt színe kiemelte szemének lázas csillogását. - Hány éves ön, asszonyom? - kérdezte Kelemen. - Ötvenegy. Az orvos elcsodálkozott. Nem gondolta volna negyvennél többnek. Körülnézett, azt akarta mondani, hogy a gyerekek menjenek ki, de már sehol se látta a két fiút. Az asszony levetkõzött. Csak néhány gombot nyitott ki a nyaka alatt, s a fején keresztül húzta le magáról a ruháját, vigyázó-lassan, nehogy leessen vagy elmozduljon fejérõl a göndörített, barna paróka. Kelemen sokáig bajlódott vele, meghallgatta a panaszait - tizedik napja mindig 38 fok fölött a láza, egyegy este eléri a negyvenet is -, jellegzetes minden tünet: régi lefolyású, feltehetõen tályogos gyulladás, ami most kiújult a petefészkében. Az órás; hátat fordítva nekik, mozdulatlanul állt az ablaknál. - Sajnos - mondta Kelemen az asszonynak -, nem ajánlhatom, hogy kaparják ki. Ha megmutatná az eddigi leleteit . . . Átnézte a papírokat. A jelentések megerõsítették, amit gondolt. - Maradnunk kell a gyógyszereknél. - Csak a láztól szabadítson meg, doktor úr - húzta vissza magára ruháját az asszony. - Aludni se tudok, ha lázas vagyok. Kelemen tetránt írt fel, streptomicint és szulfonamidot. - Arra ügyeljen, kérem, hogy semmiféle püffesztõ ételt ne egyék. A hüvelyesekkel és a zsíros ételekkel vigyázzon leginkább. - Injekciót nem ad, doktor úr? - Most nincs nálam olyan, ami kell. Váltsák ki a recepteket, kérem. Estére majd feljövök, akkor megkapja az injekciót. - Most is lázas vagyok -- kezdett volna bele újra a panaszba
az asszony, de abbahagyta, mert az egyik gyerek, a nagyobbik, dugta be fejét az ajtón. - Maradj kint! - szólt rá a fiúra. Kelemen intett, hogy felesleges. Odahívta magához a fiút, és megnézte az arcát az ablak fényénél. - Mondd csak - mosolygott rá -, mikor ettél utoljára gyümölcsöt? A gyerek elõször az apjára pillantott, csak azután felelt: - Nyáron. Tavaly nyáron. Meg õsszel. Szilvát. - Egész télen semmit? - Nagyon drága a gyümölcs, doktor úr - lépett közelebb az órás. - Nem a magunkfajtának való. Kelemen bosszús lett: Ne túlozzon, Moskovits úr, nem mehet magának annyira rosszul. Pillantása körülfutott a lakáson. A sarokban tûzhely edényekkel. Az ablak melletti sarokban kicsiny asztal, tele mindenféle óraalkatrésszel, a szélén két lupe meg csavarhúzók, s oldalt egy alkalmatósság, ami köszörûkõhöz is hasonlít, meg apró esztergapadhoz is. Tudta, hogy Moskovits figyelemmel kíséri a pillantását, és szinte várta, hogy mondjon valamit. Az órás most nézett elõször a szemébe, de bátortalan volt a tekintete: - Amit én mondok, az úgy van. Kényszerülne csak rá a doktor úr, hogy megfizesse a kóser húsárakat. . . De hagyjuk is. Kelemennek már a nyelvén volt a szó, hogy megkérdezze: ki kényszeríti magát, hogy méregdrágán vásárolja a kóser húst meg mindent, ami az ortodox konyhájukhoz kell - de idejében leintette magát, hogy ehhez semmi köze, meg illetlenség is volna ilyesmit kérdeznie. Még egyszer körülnézett a lakásban -, aztán összekattintotta táskája zárját. - Itt vannak a receptek, hozassák el a gyógyszert - mondta. - Smüle, mindjárt el is mehetsz érte - adta oda a recepteket a kisfiúnak az asszony. -- Kérj pénzt apádtól. Az órás újra megszólalt: - Mit gondol, doktor úr, mennyit kapok én ezért a vekkerért? - kérdezte, s a szétszedett szerkezetre mutatott, ami az asztala közepén állt. - Három órát dolgozok rajta, de többet is. Ha pedig húsz forintnál többet kérek érte.. . . Kelemen erre nem felelt. Együtt ment ki a lakásból a gyerekkel. A kisebbik fiú a gangon ült egy zsámolyon. Homlokát odaszorította a korláthoz, és lefelé bámult, az üres udvarra. Smüle nagy igyekezettel szaporázta a lépést az orvos mellett. Enyhén elõrehajtott felsõteste minden lépésnél jobbra-balra ringott. Kelemen haza akart menni, de amikor odaértek az elsõ emelet fordulójához, meggondolta magát. Hirtelen ötlettel nem
fordult el a lakás felé, ahol az albérlete volt, hanem tovább ment a kisfiúval a földszintre. A kapu elõtt szembecsapta a napfény. Felnézett az égre: gyönyörû lehet az idõ a szabadban. - Gyere csak - fogta kézen a gyereket, és rögtön be is ültette a kocsijába. - Elviszlek a gyógyszertárba, jó? Meg se várta a meglepett fiúcska feleletét, azonnal elindította a kocsit a Nagykörút felé. - Ültél már autóban? - Én? - Tõled kérdeztem. - Még sohase. Smüle az ülés sarkában kuporgott, és lerítt róla, hogy megilletõdött az autótól is, az orvostól is. - Mi leszel, ha megnõsz? - Nem tudom. - Minden gyerek tudja, mi lesz belõle. Te is tudod. Miért nem akarod megmondani? - Nem tudom. - Smüle mereven elõre figyelt, és - mintha szédült volna a kocsi mozgásától - görcsösen kapaszkodott az autó ajtajának fogantyújában. - Mit szoktál játszani? - Csak otthon, ami van. Varrok. Bõrt. - Szépen tudsz varrni? - Nem tudom. Szeretek varrni. - Ki a barátod? - Nekem? - Persze hogy neked. - Nem tudom. - Szereted a szüleidet? - Igen. - A gyerek felelete most bizonytalan volt. - Melyiket szereted jobban: édesapádat vagy édesanyádat? - Nem tudom. - Mégis . . . édesanyádat? Smüle csak nagy sokára szólalt meg: - Mama hol szeret, hol nem, az idõ meg csak megy. Kelemen megdöbbent. Ránézett a gyerekre. Hol hallott ilyesmit ez a tízéves fiú? Vagy talán olvasta valahol ezt a kifejezést, hogy "az idõ meg csak megy"? A gyerek észrevette, hogy az orvos õt figyeli. Rápillantott, aztán gyorsan, ijedten, újra elfordította tekintetét. Kelemen már nem nézett a kisfiúra, de tudta, hogy ezentúl
nem fogja nyugton hagyni a probléma: ki ez a kölyöknyi felnõtt? Miért ilyen, amilyen? Miért idegenkedik ennyire attól is, akirõl láthatja, hogy jó hozzá? Ösztönös - valami régóta nem ismert - kötelességérzet támadt benne: törõdnie kell Smülével! A Nagykörúton megállt a gyógyszertár elõtt, de nem szólt a gyereknek, hogy szálljon ki. Szembefordult vele. Muszáj volt beszélgetnie, ha csak néhány mondatot is. Rágyújtott, s közben a kisfiú arcát nézte. Tejfehér a bõre. Vérszegény. Nem lenne nehéz megállapítani. Odanyúlt a gyerek szeméhez. - Hadd nézzem csak... Smüle vissza akart húzódni, de nem volt hová mozdulnia. - Ne félj, nem bántalak, csak a szemed nézem meg . . . Lehúzta a gyerek alsó szemhéját. Igen, vérszegény. -Mikor voltál strandon? - kérdezte tõle. - Én? -Ne kérdezd mindig, hogy én! - Még sohase voltam. - Miért nem? - Kicsúfolnak a gyerekek. - Miért csúfolnak? - Hogy pajeszom van. - Verekedtél velük? - Nem. Egyszer akartak megverni, de elszaladtam. Csak mindig csúfolnak. - Mivel csúfolnak? - Csak úgy. Kelemen habozott egy pillanatig, mielõtt megkérdezte: - Azzal csúfolnak, hogy zsidó vagy ? - Azzal. Mindig meg akarják húzni a pajeszomat. Kelemen a maga oldalán lecsavarta az ablak üvegét. Kifújta rajta a cigarettája füstjét. Elszomorodott a gyerektõl. Ki a hibás? A szülei? A társadalom? Miért lenne hibás a társadalom? Magyarországon ma zsidó és keresztény-ugyanolyan ember. Tehát mégis . . . Moskovits - meg a hozzá hasonló ortodox zsidók önmagukat zárják gettóba: bigott vallásosságukkal kirekesztik magukat az életbõl, megkeserítik ennek a kisfiúnak a sorsát, az öccsének a sorsát is, rájuk kényszerítik, hogy idegenek legyenek a valós világgal szemben, állandóan védekezõ tartásban mozogjanak az emberek között, de ha lehet, ne is mozogjanak, zárkózzanak be, ahogy a szüleik bezárkóznak, éljenek nap nélkül, egészséges ételek nélkül, játék nélkül, mozgás nélkül. . . Odanyúlt a gyerek vállához, hogy megsimogassa, és sóhajtania
kellett volna a mozdulattól, az önkéntelen, beidegzõdött visszahúzódástól, ahogy a fiú elrántotta magát tõle. Nyelt egyet, és mégis kimondta: - Megvársz? - Miért? - rebbent rá a gyerek tekintete. - Nekem ide kell mennem -- pillantott ki a gyógyszertár üvegportálja felé. - Maradj csak itt - mosolygott rá az orvos. - Maj d én mindent elintézek. Bement a patikába, megírt még egy receptet-vérképzõt Smülének és az öccsének-, és kiváltotta az anyjuknak rendelt gyógyszert is. Az õsz hajú gyógyszerésznõ, a patika vezetõje, ismerte, kérdezett is valamit, amire õ gépiesen válaszolt. Aztán fizetett, és kifordult az ajtón. Már a gyógyszertár küszöbérõl látta, hogy két siheder áll a kocsija mellett. Tizennégy-tízenöt éves suhancok voltak. Röhögve bámulták Smülét. Még néhány perc - gondolta Kelemen -, s már csõdület lenne itt. A fiúk nem vették észre, amikor melléjük lépett. Megfogta egyiknek a karját, és maga felé fordította a kamaszt: - Miért csúfoljátok? - kérdezte, s akarattal barátságos volt. A pattanásos képû kölyök képére kakasgõg ült ki: - Magának ahhoz mi köze? Kelemen hosszan nézte a kamaszt, amíg a fiú tekintete zavartan el nem fordult tõle. Csak aztán kérdezte meg: - Nos, mit gondolsz, mi közöm hozzá? A kamasz nem értette, mire kellene felelnie. - Engedjen el ! - kiáltotta, de a hangjában már ijedtség rezzent. Ki akarta rántani a karját Kelemen markából, de az orvos tenyere és öt ujja vaskapocsként tartotta. Kelemen csaknem elmosolyodott, amikor észrevette a siheder képén a zavarral vegyes félelmet. - Bántott téged ez a gyerek? - mutatott be Smülére az állával. - Mi köze hozzá? Engedjen el, vagy kiabálok! - Tessék, kiabálj - ezen már mosolyognia kellett. - Miért nem hagyja békében?-morgott három lépésnyi távolságból a kamasz barátja. - Magához senki se szólt. - Eddig egész jól elbeszélgettem a haveroddal - fordult feléje Kelemen, anélkül hogy elengedte volna a suhancot. - Egyébként Maga felé fordította a sihedert, aki mindeddig hiába rángatta magát a marka szorításában: - Gondolkozz egy kicsit. Meg tudnád mondani, miért csúfoltad? - Pajeszos zsidó! - húzta el a száját a kamasz. - Ez autón jár. . . Ha nekem is lenne pajeszom, én is autóval flangálnék. Kelemen most már elengedte:
- Te kis hülye. Ez a gyerek nem a maga kocsiján jár, láthatod. Az én kocsimban ül. Mit szólnál hozzá, ha téged csúfolna valaki, hogy pajesztalan keresztény vagy? Eriggy haza, aztán gondolkozz. Téged se csúfolnak a hülyegyerek-frizurádért, hát te se csúfolj senkit. Visszaült a kocsiba, és befordult a Dob utcába. Odaadta Smülének, amit kiváltott a patikában. - Ez - tette külön az üvegtubusokat - a tiéd meg az öcsédé. Ezt szedjétek, és akkor nem leszel vérszegény. Érted? - Igen - bólintott a gyerek. Amíg visszaért a kocsival a házhoz, Kelemen arra gondolt, hogy a Ferroplex nem rossz gyógyszer, de arra semmiképpen nem jó, hogy ennek az egész családnak megváltoztassa az életstílusát. Beszélnie kéne Moskovitscsal, meg kellene magyaráznia neki, hogy gondolkozzék okosan a gyerekeírõl,- de ez nem olyan egyszerû. El is vetette az ötletét. Semmi joga belebeszélni mások életébe. A Sirály étterem - vasárnap déi lévén - már tömve volt, de Kelemen az egyik sarokban azonnal felfedezte a repülõszázadost, akinek valamiképpen sikerült megõriznie kettejüknek az asztalt. Odament hozzá. Simon - vékony arcú, széles, de lapos testû fiatalember volt, élesen elõreugró hegyes orral - felállt, és kezet nyújtott neki. Mintha az én szememet látnám - gondolta az orvos. Ez is egész éjjel ivott. - Rég láttalak -- lökte oldalba Simont, amikor leültek -, hol töltötted az éjszakát? Látom, nem sokat aludtál. Simon arcán megmozdultak a korához sehogy se illõ ráncok: - Kerestelek tegnap este, elmehettünk volna együtt is valahová. - Honnan tudtad meg az új címem? -- Nejed õnagyságától. Túlságosan gyorsan megmondta. Kelemen bólintott: - Akkor nekem már nem is kell semmit szólnom. - Nem - rázta meg fejét a százados. Széles, okos homlokát masszírozta ujjai hegyével. - Fáj a fejed? - kérdezte Kelemen. Simon bizonyos öngúnnyal mosolyodott el: - Nehéz a tök. Tudod te a diagnózist. Ha az ember egyedül rúg be... - Nagyon eláztál? - Csak hajnalban. Civilben voltam. . . Egy nõ felcipelt magához. Megittam az egész italkészletét. Összevissza mindent... - Ebédeltél már? - Gondolhatod, hogy semmi étvágyam - tette odébb maga
elõl Simon a pálinkáspoharat. Egy pincér észrevette a mozdulatát, és már oda is lépett hozzájuk: tizenhat-tizenhét éves fiú volt, tanultan udvarias. Nem kérdezett semmit, fegyelmezett-egyenes tartással várta, mit rendelnek tõle. Nos, itt a próbatétel - gondolta Kelemen. Nem akartam inni. . . De már tudta, hogy úgyis inni fog. - Még mindig a barack a lieblinged?.- nézett rá Simonra. a százados bólintott, és tovább nyomkodta a halántékát. - Nekem pedig konyakot-nézett rá a fiatal pincérre Kelemen. Amint eltûnt a fiú, megkérdezte Simontól: - Hogy kerültél Pestre? - Szabadságon vagyok. Még maradt néhány napom. Muszáj volt feljönnöm. Gondolkoznom kell. - Ne mondd -- nevetett a kölyökkoruk óta megszokott évõdõ kuncogással Kelemen. - Mióta szoktál rá a gondolkodásra? Ezen már mindkettõjüknek vigyorogniok kellett, s valamiképpen együtt örültek a kamaszos évõdésnek, ami a diákévekre emlékeztette õket. A százados elõtt nyitott zsebnotesz feküdt. Az orvos belenézett. Képleteket látott benne. Megismerte az egyenletet. - Neked is Heisenberggel van bajod? Simon még mindig a képletet nézte, de már a poharáért nyúlt: - Meg kellene tanulnom az operátorszámítást. Na, igyunk. . . - Elõbb mondd meg nekem, miért jöttél Pestre? - Csak úgy. . . - vont vállat Simon. Kelemen bólintott : - ja. Hát akkor igyunk. Csak úgy. Mit lehet ilyenkor tenni? -Megfogta a maga poharát, és koccintott Simonnal. Éjjel gondolta-, amikor hazaérek, ugyanúgy fogok kínlódni, mint ma hajnalban. Szép elhatározások: egész vasárnap nem iszom egy kortyot se. . . S mégis jólesett gyùomrának az ital. A százados letette a poharát. Fáradt szemmel, hosszasan nézte a színtelen folyadékmaradványt, ami a kupica alján rezgett. - Otthagyom a repülést -- mondta ki hirtelen. Kelemen lenyelte a kortyot, és ráképedt. - Mit? - önkéntelen volt a kérdése, és mindjárt fordított is egyet rajta: - mi bajod? maláriád van? Simon nevetni akart, de ez sehogy se sikerült neki: - Nem, nincs lázam - mondta. Szándékosan sokáig babrált a cigarettájával, s észrevehetõen azt latolgatta közben, hogyan bökje ki, amit akar is mondani, nem is. Talán egy percbe is beletelt, amíg megszólalt: - Nem szállok fel többet. Ezért jöttem fel Pestre. Mindent át akarok gondolni. Mindent. Ne mondhassa senki, hogy meggondolatlanul . . .
- ideges kézmozdulattal félbeszakította magát. Kelemen óvatosan szólalt meg: - És miért?. . . Kevés jobb repülõ van a honvédségnél, mint te... - Nem ez a kérdés - hajolt az asztal fölé Simon. Mintha a fehér abrosznak beszélt volna: - A horvátfalvi bombázás miatt. . . - Nem értelek. - Nem is tudhatsz róla. Az orvos cseppnyi bosszúsággal mondta ki a sürgetõ szavakat : - Megtisztelnél, ha elmondanád. - Nem tudom, miért ragaszkodsz hozzá. Megelégedhetnél a lényeggel - fordult a máriaüveges ablak felé a százados. - Otthagyom a repülést és kész. . . Most már mind a ketten hallgattak. Kelemen szándékosan nem firtatta, mi történt. Ha akar beszélni Sanyi, majd beszél. Ki szereti, hogy faggassák? Rágyújtott, rendelt még egy konyakot és még egy pálinkát a fiatal pincértõl, és csak a cigarettája füstjét nézte. Látta-- bár úgy tett, mintha nem figyelné-, hogy Simon gy-ors mozdulattal hajtja fel a pálinkát, s biztos volt benne, hogy csak azért volt ez a hirtelen elszánt gesztus, hogyù hozzákezdhessen ahhoz, amit úgyis elmond. - A múlt hónap végén gyulladt ki Horvátfalván két olajkút. Az újság is írt róla. - Olvastam. - Nahát, amikor már három napja hiába kísérleteztek mindennel, elhiheted, hogy- amit csak lehetett, bevetettek a tûz ellen. . . nem maradt más hátra, mint lebombázni a tüzet. másodmagammal én kaptam a parancsot, hogy induljak bevetésre. A cél itt és itt, a számítások szerint nyólc bombát kell ledobnom, négyet az egyik tûzre, négyet a másikra. . . Elhallgatott. Kelemen várt egy ideig, aztán feléje fordult: - És mi ebben a rendkívüli? - kérdezte szándékosan könnyed hangon.. Simon nem nézett rá. Maga elé figyelt, mintha valami érdekeset látott volna. De az állkapcsa meg-megrándult az arca bõre alatt. - A parancsot végrehajtottuk. Pontosabban: csak én hajtottam végre. Mert a társamnak, Balázs fõhadnagynak már fel se kellett szállnia. Szóval, lebombáztam a tüzet. Csak most fordult szembe Kelemennel. Az orvos valami elkínzotságot látott Simon szemében. - Még mindig nem értem - mondta. A százados zavartan mosolygott, s arcán újramegmozdultak a mély ráncok.
- Másnap megnéztem a munkámat . . Legyen szíves - szólt oda a pincérnek-, újra ugyanezt. -És az üres poharakra mutatott. Hosszan hallgatott, szívta a cigarettáját - maga töltõtte kapadohány-cigarettá ja volt mindig --, aztán szusszant egyet: - Láttam. . . megnéztem, mit bírok rombolni. Ott, hogy is mondjam, kõ kövön nem maradt. Kráterek, romok, törmelék, összecsavarodott vastraverzek, megnyomorított acélszerkezetek, szanaszét röpített törmelék. . . Rettegtem, hogy- hol látok egy emberi végtagot, vért, odavágott agyvelõdarabot. . . Érted? Kelemen kiegyenesedett a széken. Nem nézett rá Simonra, amikor felelt, és arra is ügyelt, hogy hûvös legyen a szava : - Romokat is láttunk, emberdarabokat is láttunk eleget a háború alatt, Sanyi. Te itt embert nem találtál. Senkit se öltél. Teljesítetted a kötelességedet és slussz. Negyvennégyben. . . minek emlékeztesselek. . . ? Simon végigbólogatta a szavait: - Rendben van - mondta. - Negyvennégyben úgy volt. De azt nem én csináltam. Még most sem érted? Kelemen valójában értette, hová akar kilyukadni a százados. De amikor újra ránézett, csodálkozást erõltetett, s valami bosszúságot is ki akart fejezni az arcával: - Katona vagy. Ne lelkizz ! Simon mosolygott, és nagyon nyugodt mozdulattal bólintott. - Na, látod. . . Hát éppen errõl van szó: a katona ne lelkizzen. Ezért hagyom ott a repülést. Most már világos? Szinte a pincér kezébõl vette ki a poharat, s mindjárt meg is itta a féldecis kupicából a pálinkát. Mint a csillagszóró, úgy szikrázott a napfénytõl az uszoda vize. Kelemen megkapaszkodott a betonfal egyik vashágcsójában, és odakiáltott a századosnak; - Leúszunk még százat, rendben van? Simon gyakorlottan taposta a vizet, és jókedvûen prüszkölt: - Gyerünk! Ez lesz a tizenkettedik száz méter -- számolta össze az orvos, amikor visszarúgta magát a csípcis vízbe. - Mozogni kell, különben megvesz bennünket az isten hidege. Mikor lesz már végre nyár? Benne járunk a júniusban, és mindennap esik. Azok jártak rosszul, akik mostanra kértek beutalást a Balatonhoz. . . Gyors, önmagát biztató tempókkal úszott, de már ez se melegítette fel. Mindenesetre jól tették, hogy kijöttek ide, a Margitszigetre. Igaz, nem kívánkoztak volna víz után, ha az ebédhez
nem isznak meg másfél liter bort. Az már sok volt mindegyiküknek. Csak ez a jéghideg víz meg az úszás hozhatja rendbe õket, amint rendbe is hozta már. Nem tudatosan versenyzett Simonnal, de hajtotta magát, mintha fontos lett volna, hogy melyikük ér oda elõbb az uszoda másik végére. Egyszerre fordultak és indultak visszafelé. Rajtuk kívül csak nyolcan-tízen úszkáltak a medencében, csupa fiatal srác-egyik fiú se látszott idõsebbnek húsz évesnél- meg hasonló korú lányokból féltucat. Kiabáltak, visítoztak, lubickoltak, mintha nem is fáztak volna a hideg vízben. Kettejük közül Simon kapaszkodott ki elsõnek. Dideregve, fogvacogva nyúlt Kelemenért, hogy õt is kirántsa: - Most aztán öltözhetünk szaporán, nem akarok tüdõgyulladást kapni - morogta. Meztelen talpuk jókedvûen csattogott az uszoda szélének betonján. Libabõrös és szinte lila volt a testük, mire odaértek a kabinhoz. - Pokolian éhes vagyok - kiáltott át a deszkafalon a szomszédba Kelemen. - Ideje még egyszer megebédelni. De mire felöltözött, elmúlt a hideglelése is, az éhsége is. Minden izma jólesõen bizsergett a fizikai igénybevételtõl, a felgyorsult vérkeringéstõl, és már nyoma se maradt benne az éjszakai részegségnek. Felöltözve melegnek érezte a napot is. Szembefordította vele az arcát. Ezentúl többet kell törõdnie magával. Ki kell járnia rendszeresen a strandra, színt kell szednie magára, le kell barnulnia - egyáltalán: egészségesen kell élni ebben a felemás nyárban. . . Simon is kilépett a kabinjából. Magas, széles vállú termetén kifogástalanul simult-feküdt az elegáns repülõtiszti egyenruha. Tányérsapkáján csillogtak a naptól az aranyszárnyak, s vállán is a három aranycsillag. - Ez a fürdés jólesett - mosolyodott el. A kijárat felé mentek. Két karcsú, fürdõtrikós lány futott szembe velük. Megbámulták a két férfit, elszaladtak mellettük, és összevihogtak a hátuk mögött. - Csirkék - nézett össze Kelemennel a százados. - Nincs igazuk? - kérdezte Kelemen, és neki is mosolyognia kellett. - Addig boldog az ember, amíg minduntalan nevet valamin, akár kell, akár nem. - Fene pocsék hangulatod van neked is, hallod-e -- engedte maga elé Simon a barátját a strand oszlopos kapujában. Kelemen kocsija magányosan állt az uszoda elõtt. Hagy-ta, hogy- Simon üljön a volánhoz. A százados elhelyezkedett a kormánykerékné
l, de nem gyújtotta be a motort. Cigarettával kínálta az orvost, és tüzet is adott neki. A kiadós úszás, a hideg víz pezsdítette fáradtság jólesõ érzésével ültek - szinte ernyedten támaszkodtak - az ülésen. - Na, most végre nem tudjuk, mit csináljunk-mosolyodott el az orvos. - Kiúsztuk magunkat, kutya egészségesek vagyunk, esz bennünket a fene is, tehát minden okunk megvan rá, hogy jól érezzük magunkat. Simon fordított a slusszkulcson, és feltúráztatta a motort. - Eddig a magam dolgával szórakoztattalak. . . -mondta -Amilyen udvarias vagyok, meg se kérdeztem, veled mi van. Kelemen kedvetlenül nevetett: - Szóval, most már csak az van hátra, hogy udvariaskodjunk egymással? - Hülye - bõgette meg a motort a százados. Erélyesen akart kérdezni: - Hogyan élsz? - Hogyan? - ismételte meg a kérdést az orvos. Valóban. . . hogyan is élek? - nézett a százados lábára, amely a gázpedállal játszott. Vegetálok. mi másnak lehetne nevezni a létezésemet? Egyik nap megy a másik után. Hol több, hol még több itallal. Töretlen irányban az alkoholizmus felé. Nyomás a fejben, tompa - hol erõsebb, hol gyengébb - feszültség az egész szervezetben, a gyomortól a szívig és a dobhártyáig, reflextevékenység, bizalom a memóriában, gépies munka, hit a tévedhetetlenségben; hogy úgy-sem hibázok, amikor el kell döntenem, hogy a beteg baját merrefelé keressem. . . Vegetáció. Mint a zuzmók élete a sarki hidegben. Alkalmazkodás ahhoz a perspektívához, hogy a lét úgyis rövidebb, mint amilyennek természetesen kellene lennie. - Élek - mondta ki késõbb: - Nem elég? - Nem kevés, de nem is sok - pöccintette ki az ablakon a cigarettája hamuját a százados. - De nem a te formád. túlZásnak szoktalak meg. - Én ís magamat. Mindegy, így alakult. - Az ilyesmi elõfordul. De te, ahogy látom, meg is egyeztél a körülményeiddel. Ha már így van, hát legyen. eZ nem hasonlít rád. - Miért ne hasonlítana? - Hiányzik belõled az izgalom. Igaz, egy éve jóformán, hogy nem láttalak . . . Talán éppen ezért tûnik fel ennyire Valahogy . . . mintha már semmi se izgatna. - Ne adj a felületes impressziókra. - Túlságosan régen ismerlek ahhoz, hogy felületesek lehetnének rólad az impresszióim. Egyébként, ahogy felelgetsz nekem, Bandi, az már magában is eléggé árulkodik.
- Egy éve úgy találtad, hogy jobban izgatnak a dolgok? - Már akkor se. Sõt, évek óta semmi se izgat. . . De errõl már beszélgettünk. - Igen? - Talán nem emlékszel? - És ha emlékszem? - Sündisznóállás - a százados megfogta a kormányt, mert a yisszapillantó tükörbõl észrevette, hogy valaki oda akart fordulni a kocsijával az õ helyükre, az uszoda bejáratához. - Mehetünk? - Ahogy neked tetszik. A Rekord megindult. Simon szép ívben fordult ki. a Margitsziget fõútjára. Obuda felé akar menni - gondolta Kelemen -, különben miért hajtana az Árpád híd irányába. . . Kigurulunk Obudára, a Halászkertben sült halat eszünk, eliszogatunk késõ estig, aztán hazamegyek, és megint elmúlt egy nap - ezt véletlenül vasárnapnak nevezték -, s jön a hétfõ, a kedd. . . Hátradõlt az ülésen, a százados kéz- és lábmunkáját figyelte. Sanyi még õnála is szebben vezet : szinte udvarol a kocsinak. - Miért nem veszel autót? - kérdezte. Simon elmosolyodott: - Eddig minek vettem volna? Annál szebb, mint repülõgépet vezetni, úgy sincs. Most meg? Egyszer s mindenkorra elköszönök a motorok tól. Telefonáltak Bodornak, s az újságíró fél hétre oda is ért az óbudai kiskocsmába. Az udvaron ültek, kockás abrosszal letakart asztalnál, egy dús lombú gesztenyefa alatt, és vörös bort ittak. Egri bor volt, sûrû, tiszta, aminek csak sokára múlik el a zamata a szájból. Bodor nemrég hagyta abba a munkáját - egész nap a filmjén dolgozott -, s még benne élt a történetben. Maga elé beszélt, komótosan, egyet-egyet kortyolva a borából: - Mindig ráhibázik az ember valami igazságra. Az ördögbe is, pokolian megirigyeltem a természettudósokat... mennyivel könnyebb a dolguk, mint az enyém. Az õ munkastílusuk a kísérlet, a tudományos kísérlet. Egyelõre felállított elmélet szempontjából megkérdezik a természetet valamirõl, és a kísérleteik vagy alátámasztják az elméletet, vagy elvetik. Én miféle elmélettel álljak oda, hogyha meg akarok teremteni egy embert, egy filmfigurát? Bármilyen elméletet gyártok elõre, pillanatok alatt felborul minden. Az én emberem elkezd a maga természete szerint mozogni, azt csinálja, ami õbelõle következik, nem azt, amit valami képlet szerint ki kellene hozni belõle. Ahány ember, mind annyi-
féleképpen reagál az életre. . . Kiszívott, ócska pipát ásott elõ a kabátja zsebébõl, s amíg rátömött, Kelement és Simont nézte, hogy szóljanak már valamit. - Nem érthetõ? - kérdezte, amikor látta, hogy mindegyik hallgat. Erre se feleltek neki. Simonhoz fordult: - Nézz rá Kelemenre. Ki tudod számítani? Az orvos feje idegesen feléje rándult: - Ne csinálj belõlem napirendi pontot. Bodor kedélyesen nevetett és meggyújtotta a pipáját: - Miért ne? Kitûnõ alany vagy- hozzá. - Hagyd abba, jóska! Az újságíró tovább nevetett: - Élvezem, amikor dühbe gurulsz. Sajnos, elég ritkán lehet elérni nálad. Felhergeljem?-hunyorított rá Simonra. A százados tétován mosolygott. Bodor ezt beleegyezésnek vette : - A doktor úr annak idején, amikor még nem volt doktor úr, kikötött egyalapigazságnál, hogy arra építse az életét, akár egy kõsziklára: csak az számít, amit csinálunk, nem pedig az, amit mondunk. Aztán egy éjjel felébredt, hogy eldõlt a sarokban a seprõ, és nagyot csattant a padlón. Észrevette, hogy az élet egyáltalán nem olyan egyszerû. Nemcsak a politikusok cselekszenek másképpen, mint ahogy beszélnek, hanem õ is. A politikusok a közéletben csinálják ezt a kettõs játékot, õ pedig a magánéletben. Valami megbillent. Kiderült, hogy semmit se lehet kívülrõl nézni. Ha pedig az ember ítélkezní akar, ráébred, hogy nem szabad ítélkeznie, hiszen akkor róla is szól a mese. Tehát nem lehet hazugság nélkül élni, állapította meg barátunk. Hát akkor sokkal egyszerûbb, az ember nem törõdik semmivel, nem hisz semmiben. - Túlzol, Jóska - ingatta fejét a százados. - Miért túloznék? - Miért? - Simon az orrát szívogatta, úgy tûnõdött kis ideig. Ha az ember nem hisz semmiben, nem is él. - Bandi talán él? - gyújtotta meg végre a pipájában a dohányt az újságíró. - Ha él, legfeljebb csak annyiban él, hogy valahol mélyen belül szemben áll önmagával. Kelemen mereven maga elé bámúlt. Mondta volna is, hogy hagyják már abba, meg valahogy jól is esett neki - amint már annyiszor -, hogy vele foglalkoznak. Bodornak az a mániája, hogy "megfejti" õt. Képtelen elhinni - gondolta -, hogy nincs bennem semmi megfejteni való. - Abbahagyjátok? - kérdezte.
- Még el se kezdtük, barátom - az újságíró arca is, szava is komoly volt már. - Annál jobb - mondta élesen az orvos. - Legalább nincs mit folytatnotok. De tartsd is ehhez magad. Találj magadnak különb alanyt az élveboncoláshoz. - Különb vagyù, mint amilyennek hiszed magad - szólalt meg most a százados. - Bár vennéd magad emberszámba. - Azon az alapon, hogy én is tizenötöt lélegzek minden percben, akkor a többi ember? - ny-últ a poharáért Kelemen. - Azon az alapon, hogyù nagyobb a tüdõd. - Ebbõl csak anny-it következtethetsz, hogy több szennyezõdés rakódhatott le benne. - Visszatette az abroszra a poharát. -Befejezhetjük, fiúk - mondta, s a zenészek felé intett, akik már hangolták szerszámaikat. - Ezután úgyse értjük egymás szavát. - Ha nem akarjuk-mondta Bodor, félreérthetetlen hangsúlylyal. összeszorított ajakkal beszélt, mert fogaival szorítania kellett a pipáját. Háromnegyed nyolckor - még elég világos volt - hazaindult, mert eszébe jutott, hogy ma este még be kell adnia az injekciót Moskovitstiénak. Rosszkedvûen hajtott át Pestre: bosszantotta, hogy - hiába vitatkoztak a cigányzene mellett is - nem tudta rábeszélni Simon Sanyit: ne hagyja ott a repülést. Igen, meg lehet érteni a megrázkódtatást, ami egy embert olyankor ér, ha látja, mennyit tud rombolni, azzal az egyetlen kézmozdúlattal, hogy kioldja a bombákat. De mégis. . . Mi az, hogy "mégis"? Valóban, megítélheti-e igazi súlya szerint Sanyi gondját, problémáját? Talán Bodor észre téríti. Ott maradtak kettesben, beszélgetnek, lehet, hogy jutnak valamire. . . A Madách tér felõl fordult be a Dob utcába. A Rumbach Sebestyén utca sarkánál lassított, mert a játszótéren, amit egy lebontott ház helyén a közelmúltban építettek, hintákkal, homokozóval, még mindig sok volt a gyerek; a grund sarkában a legkísebbek homokbombákkal dobálták egymást meg a távolabb ácsorgó kislányokat is, akik visítoztak, mégse mentek odébb. Látta, hogy a Síp utca sarkán túlról, talán ötven méternyi távolságból közeledik egy kocsi - krémszínû Wartburg volt-, s azt is látta, hogy balra hunyorog az irányjelzõjével, de mivel õ már idõben kigyújtotta jobb oldali pislogóját, nem is gondolt arra, hogy a vartburg, amelynek nagy ívben kellett bekanyarodnia a Síp utcába, eléje forduljon. Az utolsó pillanatban taposott rá a fékre: csikorogtak a kerekei, s talán tíz centire állt meg egymástól a két autó. Kretén! - mondta ki hangosan.
Már nyitotta is a kocsi ajtaját, és dühösen lépett ki a járdára. A Wartburgból egy magas, szinte túlságosan vékony, napbarnított arcú nõ óvakodott elõ. Az elsõ, amit Kelemen észrevett rajta, az volt, hogy remegett a szája, olyannyira remegett, hogy meg se tudott szólalni. Az orvos az imént még káromkodni akart, ordítani azzal a hülyével, aki mert nem ismeri a KRESZ-t-csaknem összeütközött az õ kocsijával, de ahogy meglátta a rémült lányt, tágra nyitott két szemét, reszketõ, elég nagy száját (amely valamiképpen mégis harmonikus volt az arcán), elment a kedve a kiabálástól, s csak legyintett egyet. Mit kezdjen egy ilyen szerencsétlen taknyossal? Legfeljebb annyit mondhatna neki, hogyùgyerekfejjel ne üljön volán mellé. Még egyszer végigmérte a fiatal nõt, és megkérdezte tõle: - Hány éves ? - már nyugodt volt a hangja, és nem tudta, miért éppen a nõ koráról érdeklõdik. A lány maga is annyira meglepõdött ezen a semmiképpen ide nem tartozó kérdésen, hogy a szája remegése is elmúlt. - Húsz. . . -mondta ki ijedt-halkan. S hirtelen riadással, mintha ezzel indokolhatná a történteket, helyesbítette magát : - Tizenø Kelemen odalépett a Wartburghoz, benyúlt az ablakán, megfogta a kormányt, fordított rajta egyet, maj d nekifeszült a karoszszériának, és két lépésnyit visszatolta a kocsit. - Tisztuljunk el innen - egyenesedett ki aztán -, mielõtt a nyakunkra csõdül a rendõrség. A lány már ott állt mellette, és nagyù nehezen kiny ögte: - Én most nem tudok vezetni. . . doktor úr. Kelemen gyors csodálkozással fordult feléje: - Honnan ismer maga engem? A mélykék szempár még mindig ijedt volt: - Én emlékszem. . . maga nem emlékezhet. Öt éve kezelt két hétig. Én akkor tizennégy éves voltam. Több mint öt éve. . . - Hogy hívják? - Dékán Orsolya. Maga mindig azt mondta nekem: Orsika. Kelemen újra megnézte a lányt. - Dékán. . . Dékán fõtechnológus. Az õ lánya. Igen? - Ö az apám. Az orvos fejében felengedett az iménti harag. Mosoly bújt a szája sarkába. Már emlékezett: nyurga, sápadt, csupakéz-csupaláb lányt látott egy ágyban, csúnya kis csirkét, aki ráadásul retteg az injekciós tûtõl, s csak akkor engedelmeskedik, ha a doktor erélyesen rákiált. De csúnya volt akkoriban ez a lány! Nem is
csirke, inkább egy zöld béka. Öt éve. Most tizenkilenc éves. Tehát akkor igazán tizennégy esztendõs lehetett. - Sok bajom völt már akkor is magával, az ördög vigye el a jódolgát - mordult rá a lányra. - Örüljön, hogy most így sikerült. Tíz centi híján egymásba rohantunk. Mindegy, semmi baj. Menjen haza, de gyorsan! Biccentett a lánynak, és elfordult tõle, hogy bekormányozza a Rekordot a Síp utcába. Már megállt a kocsival a ház elõtt, s kiszállt, hogy felsiessen Moskovitsékhoz, beadni az asszonynak az injekciót, amikor észrevette, hogy Orsika még mindig ott toporog a Vartburg mellett. - Mire vár? - kiáltott oda. - Én. . . mondtam, hogy most nem tudok vezetni. - A lány a két kezét nézte. -Érzem, hogynem tudnék bánni vele-fordult a kocsi felé. Még mindig sápadt volt. Kelemen megcsóválta a fejét. Mit csináljon ezzel a kis szerencsétlennel? Kelletlenül odaintette magához. - Jöjjön. A lány ijedt-engedelmesen baktatott fel mellette a lépcsõn. Kelemen kinyitotta a lakás ajtaját. úgy látszik, a hölgyek nincsenek itthon - gondolta, amikor semmi mozgást nem hallott a kulcszörgésre. Beengedte maga elõtt a lányt a szobájába. - Üljön le - mondta-, várjon meg itt. El kell látnom egy beteget. Mindjárt jövök vissza. Meg se várta, hogy a lány feleljen, már ki is ment. Átsietett Moskovitsékhoz, beadta az asszony-nak az injekciót "Majd a férjem elintézi az anyagiakat, doktor úr. . ." "A gyerekek szedjék rendszeresen a ferroplexet", s visszament a lakásba. Az ajtó elõtt megállt egy pillanatra: zúgott a feje, tarkója fölött az ereiben érezte a vörös bor nyomását, s nagyon melege volt. Az elõszobában megnézte magát a tükörben. Alig volt színe az arcának. Hát akkor honnan ez a nagy vérnyomás? Ostobaság volt felhozni ezt a lányt. Hazamehetett volna egyedül is a csitri. Legfeljebb pihent volna pár percet, amíg megjön a bátorsága, hogy tovább vezesse a kocsiját. De most már mindegy. - Nos?-nyitott be a szobába. -Én készen vagyok. Mehetünk. A lány felállt az ablak melletti székrõl. - Már összeszedtem magam - mondta, s a hangja még mindig bátortalan volt meg zavart is, mintha mostanra érlelõdött volna meg benne a felismerés, hogy eddig voltaképpen egy férfi szobájában ült egymagában.
Mehetünk - mutatott a nyitot ajtóra Kelemen. - Igen- bólintott a lány, és sûrû szempilláinak néhány szapora rebbenésével is megkönnyebbülten helyeselt. Lent az utcán Kelemen ült a wartburg kormánykerekéhez. - Hol is laknak? - kérdezte. - Még mindig kint Zuglóban. DE apu már nem fõtechnológus, hanem igazgató. - Gratulálok neki - bólintott az orvos, és közben elindította a kocsit. Mintha megbántódott volna a lány a hangsúlytól, ami arról árulkodott, hogy Kelemen jóformán oda se hallgat arra, amit õ mond. - Azt hiszem - mondta a Rákóczi úton, ahol már kigyúltak a vonlámpák -, innen én is haza tudnék hajtani. Másodpercekbe telt, amíg Kelemen felfogta, mit akar alány. Odakormányozta a kocsit az Uránia mozi elé, és megállt vele. Hagyta járni a motort, és kiszállt az autóból: - Isten vele - biccentett a lánynak. Meg se várta, hogy Orsika visszaköszönjön neki, gyorsan átvágott az úttesten a Síp utca felé. Csak késõbb jutott eszébe, hogy nagyon furcsa, különlegesen-szokatlanul kék ennek a lánynak a szeme. Mi is a neve? Orsika. És öt évvel ezelõtt-amikor õ még újdonsült orvos volt, és Latki Bélát helyettesítve ment ki Dékánékhoz megvizsgálni a beteget- a kis csúnya, sovány lány ka még kezitcsókolommal köszönt neki. Este tízre járt az idõ. Az albérleti szoba ablaka nyitva volt, s Kelemen ott ült elõtte a sötétben. Maga mellett érezte a megvetett ágyat, de nem tudta elszánni magát, hogy lefeküdjön. Mindjárt negyed tizenegy-nézte meg újra, oktalanul és értelmetlenül a karóráját. Torka száraz volt, s néha olyan türelmetlenség fogta el, mintha nem kapna levegõt a tüdeje. Negyedik napja kínlódott az alkoholéhségtõl. Igen, pontosan negyedik napja. Június 22-én találkozott Kócossal. Ide-oda csalinkáztak a Rekorddal a városban. Ö véletlenül került át Budára a kocsival, s éppen a kutatóintézet elé, ahol korábban Kócos dolgozott. Fél öt lehetett, akkor özönlött kifelé a sok ember az épületbõl. Hosszú elegáns, fekete állami autók álltak meg a fõkapunál, s egy-egy fejes szállt be a kocsikba. Kócos csak nevetett. "Ez az egyik. . . "Ez a másik. . . "Ez a harmadik. . ." Akik ellopták a találmányát. Mindegylik beszállt az éppen érte érkezõ kocsiba, elhajtott, s õk ketten még sokáig ültek a Rekordban, és semmit se szóltak egymáshoz. Szolgálati kocsi. jogtalanul felvett tízezrek, társadalmi megbecsülés. .. Késõbb letette Kócost a Tabánban, majd beült a közeli kávéházba,
hogy néhány, korttyal lemossa torkából az undort. . . S hogy másnap reggel mi történt, azt csak hosszú órákkal az ébredés után tudta kibogozni. Miért felejtette a kocsit a BajcsyZsilinszky úton, miért jött haza gyalog, s amikor felébredt, miért volt frissen borotvált az arca? Késõ délutántól kora reggelig minden, ami történt, kiesett az emlékezetébõl. Még az a szerencse, hogy idejében felébredt. Legszívesebben be se ment volna a kórházba, aztán mégse maradt ágyban. S most már negyedik napja nem iszik, negyedik napja kínlódnak az idegei, fejfájósan gyötrõdik az alkoholhiánytól. A sötét ablakból a szemközti ház lakásait nézte. A pontosan szemben levõ ablakon belül göndör hajú fiatalember dolgozott az ebédlõasztal fölé hajolva. Kelemen már régóta ismerte így, "látásból". A fiatalember rádiót épít, apró alkatrészek között válogat folyton, maga szerkesztette mûszertábláján elektroncsöveket mér, pákájával vezetékeket forraszt hol ide, hol oda. Amatõr lehet. Talán sohase készül el a masinával, mert amióta õ figyeli, mindig ilyen szétszedett állapotban van a fiatalember rádiója. A szomszéd ablak mindig sûrûn elfüggönyözött, s a muszlinon és a csipkén át gyengén szûrõdik ki a fény. Valaki zongorázni szokott ebben a szobában, halkan, bocsánatkérõ-bátortalanul, s mindig csak sötétedésig, mintha attól félne, hogy utána zavarhat valakit a játékával. Ki lehet vajon? - kérdezte magától nemegyszer Kelemen. Szerelmében egykor csalódott vénkisasszony, akinek egyetlen vigasztalása a zongora maradt: a Chopin etûdök, s a Szerelmi álmok? Odébb, az az utolsó ablak, ahová még odaláthat, folyton zajos. Négy gyerek zsivajog bent esténként, az anyjuk pedig úgyszólván szüntelen mos, az ablak közelében görnyed a hokedli fölött, az ura meg a tûzhely sarkán szokott vacsorázni: fazékból kanalazza a levest, lábasból a fõzeléket még sohase evett másképpen, jóllehet a polcon ott sorakoznak a tányérok. Ha több ablakba is beláthatna, még több embert ismerne így, tíz lépésnyi távolságból. . . Érdekes, ez a szokása érintetlenül megmaradt: ma is ugyanolyan kíváncsi-kielégítetlenül érdeklõdik minden ember iránt, aki valamiképpen eléje kerül, mint diákfejjel és medikus éveiben, meg kezdõ orvos korában. Sok minden kilúgozódott belõle, de ez az érdeklõdés, amely ráadásul sohase volt szenvedélytelen, hanem vagy sajnálat vagy öröm vagy rokonszenv vagy harag járt együtt vele, megmaradt benne. Ült az ablaknál, el akart feledkezni a kívánságáról, amely nem távozott a torkából, de az ínye és minden idege italt éhezett, kergette
volna lefelé, az utcára, a legközelebbi kocsmáig. . . Hiszen ha csak egy féldecit inna, azzal is elaltathatná a szomjúságát bukkant elõ újból és újból gondolatai közül az ötlet, hogy utána ismét meg kelljen magyaráznia magának: egy pohárral még sohase elégedett meg. Legfeljebb akkor sikerülne beérnie egy féldecivel, ha nem volna több pénze, csak éppen az a hat forint ötven fillér. De van pénze, sokkal több, mint amennyi jót tesz neki, és igy csak az akarata segíthetne, hogy álljon meg az elsõ féldeci után. De az elsõ kortyok után már soha sincs akarata. . . Nem szabad lemennie, itt kell maradnia, le kell feküdnie, elaludni, mert akkor italt se akar, és azzal se kell törõdnie, hogy egyedül van. Talán, ha rádiót venne. . . De amióta az eszét tudja, utálja a rádiót. Tréfásan azt szokta mondani, hogy legfeljebb csak azért szereti, mert akkor fojthatja bele a gépbe a szót, amikor akarja. Olvashatna is, ha az olvasáshoz is nem kellene hangulat. Kifújta az ablakon a füstöt, és nézte a cigarettája parazsát. Tétlenség és zûrzavar - ezzel van tele. És kevés a levegõ itt a szobában. Ha legalább az otthona lenne valamiképpen ez a lakás. . . De megfordulni sem tud a négy fal között. Végigterülhet a rekamién, elüldögélhet itt az ablaknál, bámulhatja a szemben levõ házat, szívhatja egyik cigarettát a másik után, s ihatna. Az ital segít, hogy gyorsabban múljék az idõ. Hallotta, hogy csengetnek az elõszoba ajtaján. Egyik háziasszonya sietett végig az elõszobán, alig hallható léptekkel, nyilván lábujjhegyen. Csakhamar kopogtattak is az ajtaján. - Tessék? - A doktor urat keresik. A folyosón, az ajtó elõtt a lábatlan nyömorék várta. - Mi baj van? - kérdezte Kelemen. Kényelmetlenül érezte magát, mert a magasból kellett lefelé beszélnie a koldushoz. Ha lehajolna hozzá, azzal is megalázná. - A menyasszonyomnak görcsei vannak - mondta az ember. - Miért nem hívják ki a körzeti orvost? - Ahhoz magának semmi köze - fortyant lentrõl a nyùomorék. - Maga orvos, ha hívják, kötelessége segíteni. Nyugodjék meg, fizetek érte. Kelemen lenyelte, amit mondani akart. Nem szabad tudomásul vennie az ingerültséget egy rokkanttól. - Milyen görcs? Hol fáj? - Menstruáció. - elõször fordul elõ? - Nem. Minden hónapban így kínlódik.
- Nem kapott még gyógyszert? - Az a tabletta, amit kapott, frászt se ér. - Na jó. Várjon. - Kelemen bement a szobájába a táskájáért. A nyomorék ugyanazon az emeleten lakott, mint õ, két ajtóval odébb a gang sarkában. Kelemennek zavaró volt látnia, ahogy kezeire támaszkodva igyekszik elõtte a koldus. A lakásban meglepetten nézett szét. Rendetlenséget, piszkot várt, s ehelyett ízléses, csaknem új bútorokat látott, szõnyegeket a padlón és sehol semmi port. A beteg a szobában feküdt, alacsony ágyon, és tiszta volt a párnája is, a takaróján is a huzat. Arcát a vánkosba fúrta, és megmegvonaglott a paplan alatt. - Forduljon meg, kérem - szólt rá Kelemen. Az idegen hang hallatán a nõ kínlódva a hátára hengeredett. Az orvos meglepetten pillantott rá. Nagyon fiatal, ápolt arcú teremtés volt, s amikor kitakarózott, tökéletes, kifejezetten szép asszonytestet látott Kelemen. Halkan kikérdezte panaszairól a nõt, aztán injekciót vett elõ. A nyomorék ott kuksolt mellette a padlón, s Kelemen érezte, hogy merõn figyel, mintha ellenõrizni akarná. - Húzza fel a hálóingét - szólt rá a nõre. Ovatosan belenyomta az izomba a tût, s befecskendezte az injekciót. - Betakarózhat. Visszatette az alkoholos tokba az injekciós tût és a fecskendõt, s becsukta a táskáját. - Meg kell vizsgáltatni alaposan nõgyógyásszal - hagyta meg, amikor már a kony hában volt. A koldus felnyúlt, és becsukta kilincsre a szoba ajtaját. - Minden orvosával kikezd- mondta. - Magával is ki fog kezdeni. - Gyûlölet ült az arcán, amely pedig szép volt és férfias. - Ehhez viszont nekem nincs semmi közöm- nyúlt a folyosóajtó kilincse felé az orvos. - Várjon! - szólt utána fojtottan a nyomorék. Kelemen megfordult: - Mit óhajt? Elgyötört, zavart arc nézett fel rá abból a mélységbõ , ahonnan a négy-ötéves gyerekek bámulnak fel a nagyokra. Kelemen megsajnálta. Engedett a marasztaló kézmozdulatnak, és leült az egyik székre az asztal mellé. Már nem törõdött azzal, hogy a rokkant mindeddig barátságtalanul, szinte ellenszenvvel beszélt hozzá. Csak szánalmat érzett, ahogy nézte. Ugy látszik, ez a fiatal nõ ad értelmet az életének. De
mibõl tartja? - Hogyan lehetne végleg megszüntetni ezeket a görcsöket kérdezte a rokkant, s közben ügyesen felkapaszkodott a másik székre, szembe Kelemennel. - Csak nõgyógyász segíthet, ha ugyan egyáltalán van rá mód. - Értem - bólintott a koldus. Maga elé bámult, mint akinek nincs több kérdezni valója. Kelemen most kimondta, amit meg akart tudni: - Hol vesztette el a lábát? - Harkovnál. De csak Ungváron vágták le. Negyvenháromban. Kelemen bólintott. Nem nézett az emberére. Szeme a konyha bútorait pásztázta. Ezek is rendes bútorok. A koldus - mintha megérezte volna, mire gondol az orvos gunyorosan elnevette magát: - Ha nem is keresek annyit, mint maga, mindenre jut pénzem. Azt hiszi - intett a szoba felé, ahol a nõ feküdt -, ez itt lenne mellettem, ha nem volna elég pénzem? - Mindent õrá költ?- kérdezte Kelemen, s érezte, hogy valami oknál fogva van joga a kérdéshez. - Mindent. Minek élnék, ha nem volna? A koszból kapartam ki, egy pincelakásból. Három éve. Akkor tizennégy éves volt. - Küldje el nõgyógyászhoz - állt fel Kelemen. - Mennyivel tartozom? Kelemen megmondta az injekció árát. A nyomorék harminc forinttal többet tett eléje. Zsebre gyûrte a pénzt, jóestét mondott, és kiment. Másnap délre hívták be a rendelõintézet etikai bizottsága elé. Az ügyet Mikhál ismertette. Aranykeretes pápaszeme mögül nem nézett közben Kelemenre. Gépiesen olvasta a szöveget: A beielentés szerint doktor Kelemen András nem hosszabbította meg a betegállományba vételét, alaptalan. Vizsgálat tárgyát képezi viszont, hogy dr. Kelemen valóban italos állapotban jár-e rendelni. Letette a papírlapot, és ránézett a bizottság két tagjára és az asszisztensnõre, aki a jegyzõkönyvet vezette. Várt kis ideig, mint aki bízik benne, hogy úgyse szól senki, aztán folytatta: - Ha megengedik a kollégák, kifejtem a magam véleményét. Kelemen kolléga ellen mindeddig semmiféle panasz nem érkezett be, a felülvizsgálatok során is helyesnek találtuk diagnózisait. Magam is elég régen ismerem, és állíthatom, hogy egyetlen alkalommal sem láttam italosan. Nem tartom vita tárgyának, hogy valaki mikor és mennyit iszik, mindaddig, amíg munkájának
nem megy a rovására. Dr. Kelemennél ilyesmirõl szó sincs . . . Hazudsz-gondolta Kelemen, és a tintafoltokat számolta Mikhál fehér asztalán. Tudod pontosan, hogy iszom, azt is tudod, hogy akkor is iszom, amikor rendelni megyek, de menteni akarsz, mert átadtam neked minden kísérleti jegyzõkönyvet és a hátralevõ kísérletek menetrendjét is. Kéz kezet piszkít. Annak a nyurga táppénzcsalónak valóban nincs igaza, de ha arról lenne szó, hogy én igenis mindennap úgy mentem be rendelni, hogy már jócskán volt bennem ital. . - Mikor ittál utoljára? - kérdezte Mikhál. Látszott rajta, hogy mielõbb túl akar esni az ügyön. - Négy napja egy- kortyot se- mosolyodott el Kelemen. Csaknem megcsóválta fejét. Még hazudnia se kellett. - Azt hiszem, amennyiben senkinek sincs kérdése - jártatta végig tekintetét ismét az arcokon Mikhál -, le is zárhatjuk a kérdést. Felesleges ugyan, de a forma kedvéért mégis figyelmeztetnem kell Kelemen kollégát, hogy ezután is tartózkodjék az alkoholtól a rendelés elõtt. Köszönöm a megjelenésteket. Klárika, kérem, a jegyzõkönyvet adja majd be, ha készen lesz vele. Kelemen is menni akart, de Mikhál visszatartotta: - Miért sietsz? - Nem sietek. Parancsolj velem. Kelemen újra leült. Most fogja nyugtáztatni velem a jóindulatát - gondolta. A fõorvos cigarettával kínálta. Rágyújtottak. - A jelek azt mutatják, hogy hamarosan konkrét eredményekkel állhatunk elõ - mosolyodott el Mikhál. - A kis kórboncnok, ugyebár Makrai a neve, nagyon használható munkaerõ. Természetesen az õ nevét is feltüntetem, ha megjelentetem az elsõ közleményt. - Vizsgálódó pillantást vetett Kelemenre, s amikor az orvos tovább hallgatott, folytatta : - Még csak teveled szeretném tisztázni, hogy ugyebár. . . persze, teljesen tõled függ, én úgy intézem, ahogy gondolod. . . feltüntessem-e a neved?-az aranykeretes pápaszemen villant egyet az ablakon behulló napfény, s Kelemen észrevette, hogy Mikhál nyomott orrán zsíros a bõr. Egészen közömbös, nemtörõdöm képet kell vágnom - gondolta, s bízott benne, hogy a fõorvos semmiféle indulatot nem láthat az arcán. - Ugyan kérlek - vont vállat -, ezt már az elején tisztáztuk. Nekem semmi közöm a kísérletekhez. S most már igazán menni akart; felállt, s mindjárt kezet is nyújtott a fõorvosnak. Mikhál az ajtóig kísérte: - Szervusz, Bandikám. . . ami pedig azt az ügyet illeti, a legjobb
családban ís elõfordul. Kénytelen az ember levezetni ezeket a formális procedúrákat. Kelemen megállt a rendelõintézet kapuja elött, és önkéntelenül elnevette magát: mekkora szemét vagyok én! Mikhál tudja, hogù iszom, azt is tudja, hogy annak a nyavalyás alaknak nem volt igaza, csak lógni akart még néhány napot, és a két féligazságból megcsinálja a maga üzletét. Én pedig - mint aki hálás a szívességéért - hagyom, hogy így végzõdjék az egész. Dr. Kelemen András, a becsületes ember. . . Ha legalább cinikus tudnék lenni, és nem utálnám magamat is, Mikhált is, ezt az egész kisszerû cinkoskodást. A rendelés végéig sikerült kitartania, de amikor levetette a fehér köpenyt, és elköszönt Sárika kisasszonytól, már úgy fájt a feje, mintha abroncs szorította volna össze koponyacsontjait. Öt nap szesz-éhség. . . Most már nem folytatja tovább. Nem. Találomra indult el a kocsival, kifelé a Rákóczi úton. A Keletipályaudvar környékén akkora volt a jármûvek tumultusa, hogy csak lépésben juthatott elõre. A türelmetlen izgalom már elviselhetetlenné fokozódott benne: vigyáznia kellett a lábára, nehogy beletaposson a gázba, és nekiütközzék a Rekorddal az éppen elõtte veszteglõ jármûnek. A Thököly úton végre megereszthette a kocsit. Élvezte maga alatt a motor erejét, a sima vágtatást, amellyel autóbuszokat, villamosokat, tehergépkocsikat hagyott maga mögött, élvezte lámpáinak villogását, amellyel szabad utat követelt magának a lassúbb jármûvektõl, élvezte a kormánykerék remegését a tenyerében. Szerette volna elhitetni magával, hogy a sebességgel kiszabadulhat abból a közegbõl, amelyben élnie-léteznie kell. Zuglóban járt már, túl az Amerikai úton, s egyszerre ismerõsnek találta a környéket. Ezen a tájon rendelt már, annak idején, amikor Latkit helyettesítette. Hogy is hívták azt a lányt? Dékán Orsika. Itt laknak, valamelyik mellékutcában. Figyelni kezdte az utcasarkokat. Vajon emlékszik-e még, melyik volt az az utca? A nevét már elfelejtette, de a házakat meg kell ismernie. Talán itt? Bekanyarodott balra, és lelassította a kocsi futását. A mellékutcában gyönge volt a világítás, s meg kellett erõltetnie szemét, amely- az elmúlt percekben hozzászokott a fõútvonal higanygõzlámpáinak erõs fényéhez. Csak kontúrjaikban látta a villaszerû házakat, s meg se lelte volna a Dékánékét, ha meg nem pillantja elõtte a Wartburgot. Lefékezett a járda mellé állított autó mellett,
és kiszállt a Rekordból. Csak most csodálkozott el: mit keres itt? Miért lépett ki a kocsijából? A ház ablakai világosak voltak. Már emlékezett a lakás beosztására is. Az elõszobából egyenesen a hallba lehet lépni, onnan jobbra nyílik a háló, balra az ebédlõ és az ebédlõbõl egy kisebb helyiség - afféle leányszoba -, ahol annak idején betegen feküdt a lány. Öt éve. . . keze-lába egy-egy pipaszár, füle elállt a fejétõl, nagyon csúnya volt szegényke. És most? Emlékezni akart, milyen is volt Orsika, amikor csepp híján összeütköztek a Síp utca és a Dob utca sarkán, de csak egyetlen jellemzõ színt õrzött meg memóriája a lányról: nagy és furcsán kék a szeme. De hogy a ruhája milyen volt, meg a haja színe és a hajviselete - ennyire már nem nézte meg. Meg se gondolta, mit cselekszik, benyitott a kapun, és felsietett a lépcsõn, amely a ház ajtajához vezetett. S mielõtt visszakozhatott volna, már be is csengetett. Csak most fogta el a zavar. Mi az ördögöt akar itt? Valaki fürgén-fiatalosan végigfutott az elõszobán, és már nyílt is az ajtó. A lány állt elõtte, meglepetten, mint aki mást várt, s hirtelenében fogalma sincs, ki az, aki eléje került. - Kezét csókolom - biccentett zavartan Kelemen. A lány kissé elõrehajolt, hogy a gyönge világításban megnézze a jövevény arcát, aztán felkiáltott: - Jó estét, doktor úr! Hát maga? Hogy kerül ide? Ahol nagy a szükség, közel a segítség, még a hirtelen hazugságban is - gondolta Kelemen, amikor gyors ötlettel kimondta: - Utána akartam nézni, rendben hazaért-e vasárnap. Öszintén szólva haragudtam magamra, miért engedtem el egyedül abban az ijedt állapotban, amiben akkor volt. A lány jókedvû nevetéssel támaszkodott neki az ajtófélfának: - Hát ez igazán kedves! Bár, meg kell jegyeznem, elég késõn jutott eszébe, hogy megnézze, nem haltam-e meg. Megnyugtathatom, nem volt semmi baj, csigatempóban hajtottam hazáig, úgy vigyáztam, mint egy kisangyal. . . - Orsika, ki jött? - kérdezte bentrõl, bizonyára a konyhából egy nõi hang. - Anyukám, képzeld el, Kelemen doktor úr! Aki meggyógyított . . . Az asszony kisietett, és tréfás-haragosan ráripakodott a lányára: - És miért az ajtóban beszélgetsz vele? - Magas volt, mint a lánya, erõsen õszülõ hajú, de fiatalos arcú és friss mozgású. - Jó estét, doktor úr. Látja, ennek a gyereknek sohase nõ be a feje lágya. Tessék, kerüljön beljebb. Kelemen belépett, s közben arra gondolt, hogy tíz perccel ezelõtt
még eszébe se jutott, hogy ide jöjjön. - Már azt hittem, hogy az uram ért haza - mondta az asszony, amikor kezet nyújtott az orvosnak. - Nagyon örülök, hogy újra látom. - Hanem - fürkészõ szemmel végigmustrálta Kelement, aztán másra terelte a szót - elég régen láttuk utoljára. . . - Azt akarta mondani, hogy meglátszik rajtam az öt év? - kérdezte Kelemen. - Szó sincs róla, hát akkor még annyira kisfiús volt. . . most már megmondhatom, egy kicsit komikus is volt a bajuszával. Jól tette, hogy levágatta. Tessék, ide a hallba. Orsika, törõdj a vendéggel, én még befejezem a vacsorát. Kelemen kettesben maradt a lánnyal. - Egy pillanatig zavarban voltam - mosolyodott el. - Nem akartam azt mondani az édesanyjának, hogy majdnem karamboloztunk. Nem hiszem, hogy eldicsekedett volna vele. A lányù szemében huncutság csillant: - Majd azt mondom anyuéknak, hogy udvarolni jött hozzám, jó? Kelemen most megnézte magának a lányt. Attól olyan furcsánkék a szeme, hogy nagyon sûrû és fekete a pillája. Vajon kreolbõrû-e az arca vagyù csak attól barna, hogy máris sokat napozott? Keskeny, hosszú arca lehetne szabály-osabb is, de így se zavaró, foga nagy érzékien telt a szája. Hajának színe furcsa átmenet a sötétbarna és a fekete között. Hirtelen elhatározással mondta ki: - Jöjjön el velem ma este valamerre. A lány egyáltalán nem csodálkozott: - Rendben van - bólintott természetes-beleegyezõen. - De csak akkor, ha velünk vacsorázik. Nekem mindennap itthon kell vacsoráznom. Tudja, talán emlékszik még rá, a soványságom miatt gyomorsüllyedésem lett, vigyáznom kell az étrendemre. De most már nem vagyok sovány, ugye? Felállt, hogy Kelemen végignézhessen rajta. - Azt hiszem, nem kell többet híznia - nevetett az orvos. - De nem valószínû, hogy rám is számított volna az édesanyja a vacsoránál. - Azzal ne törõdjön, anyu mindig többet fõz, mint amennyit megeszünk. Apunál sohase lehet kiszámítani. Vasárnap töltött káposzta volt. Nyolc tölteléket evett meg ebédkor. - Játékosan a homlokára csapott: - Látja, már megint milyen figyelmetlen vagyok. Várjon, mindjárt megkínálom valamivel. Odaszaladt a tálalóhoz, és pálinkásüveget meg apró poharakat vett elõ. Kelemennek nyelnie kellett, s ekkor jutott eszébe, hogy amíg
a lánnyal beszélgetett, elmúlt torkából a szomjúság, hogy nostaz ital láttán - kétszeres erõvel kerítse újból hatalmába. Szinte arra kény szerült, hogy fékezze magát, ne kapjon mohón a pálinka után, amit kis tálcán nyújtott eléje a lány. Visszafojtotta lélegzetét, úgy itta ki egy korttyal az italt, s ha tehette volna, újból odanyújtja a kupicát Orsikának, hogy töltse tele ismét. Remegett a gyomra, a torka meg összeszorult. - Hogy kipirult tõle! - nevetett a lány, amikor letette a maga poharát. - Sohase iszik ? Én se, de ezt a nagy apám küldte - nézett a pálinkásüvegre: - Kisüstön fõzi. Az az öröme, hogy még egyszer se kapták el a fináncok. A hall ajtaja kinyílt, és Dékán lépett be rajta. Jól megtermett, magas férfi volt, ötven év körüli, még nem kövér, de a kelleténél már többet szedett magára. - Jó estét, doktor úr - nyújtott kezet Kelemennek; s nem hagy-ta, hogy az orvos felálljon a helyérõl. - Micsoda meglepetés! Csak azt nem értem, miért nem néztél felénk annyi ideig. . . mennyi ideig is? - Kérdõen pillantott a lányára: - Mikor voltál beteg? Öt éve, legalább öt éve. Na, mit szólsz hozzá, azóta már egyetemista a kisasszony! - Csak most hajolt oda Orsikához, és megcsókolta az arcát: - Szervusz, fecskemadár. - Szervusz, atyám! - cuppantott rá a férfi vérmes piros arcára a lány. - Tölthetek neked is? - Ha nem sajnálod. . . - Dékán lezöttyent nagy testével az orvos mellé. - Látod, tiszta szerencse, hogy ma ilyen korán itthon vagyok. Máskor éjfél után érek haza. - Mert nem törõdsz a családoddal-töltötte meg újra a kupicákat a lány . Dékán nevetése nem volt jókedvû. Kelemenhez beszélt, s közben felemelte a poharát: - Sohase aspiráltam rá, hogy ekkora gyárat igazgassak, de a nyakamba rakták. Mit tehet az ember? Amire nem elég a nappal, éjjel végzi el. Négyezerötszáz emberrel elég a baj, különösen, ha korábban hozzászoktak, hogy mindennel hozzám szaladhatnak. Az asszony állt meg a küszöbön: - Vacsorázhatunk? - kérdezte Dékán. Koccintott Kelemennel és a leányával. - Na, az étvágyamra ma se panaszkodhatok. - Most addig figyelem magát, amíg meg nem tanulom, hogyan kell vezetni - mondta a lány. Ekkor kanyarodtak be a Hõsök terére, ahol fénnyel elárasztva világított feléjük a millenáris emlékmû. - Nem végzett tanfolyamot? - kérdezte Kelemen. - Már hogyne végeztem volna. . . De maga is tudja, hogy ott csak a szabályokat tanulja meg az ember. Öröm nézni magát,
ahogy bánik ezzel a kocsival. Mióta jár vele? -- Harmadik éve, de még nem generáloztattam. - Ezek szerint igencsak megbecsüli. - Különben miért tartanám? -- nézett rá a férfi. Orsika arcán kék fénnyel játszottak a reflektorsugarak, amelyek az emlékmû ívfénylámpáiról vetõdtek idáig. Miért öltözött a legszebb ruhájába? - tûnõdött Kelemen, aztán eszébe jutott, hogy talán nem is ez a lány legszebb ruhája. Miért gondolhatnám, hogy éppen miattam vette fel a legszebb ruháját? - Apuért mindig érte jön a gyár kocsija-mondta Orsika. - Most már tudom, miért járhat el karambolozni. . . - mosolyodott el az orvos. milyen kevés elég ahhoz, hogyù feloldódjék a rosszkedvem - gondolta . . . vacsora elõtt megittam két kupica pálinkát, vacsora után további három kupicával, s máris kitûnõen érzem magam. Megeresztette a kocsit az Oktogon felé. Az út üres volt; hagyta felszaladni száz kilométerre a sebességmérõ mutatóját. Végre egyszer futhat szegény Rekord: úgyis folyton vissza kell fogni. - miért hívják magát Orsikának? - kérdezte. - Érdekesnek tartja? - nézett rá fejét féloldalt hajtva a lány. Nos, mit gondol, miért kereszteltek erre a szokatlan névre? - Megvárom, hogy elmondja. - Ahogy óhajtja, doktor úr. Nos, figyeljen. A tizenhatodik században élt egy magyar nagyasszony, Kanizsai Orsika, aki Nádasdy Tamásnak, a nádornak lett a felesége. A nádort a hivatala Bécsbe kötötte, és a fél Dunántúlra terjedõ birtokot a felesége, Orsika vezette. - A lány tanítónénis hangsúllyal beszélt. - Neki, a gyönge asszonynak kellett magára vállalnia minden felelõsséget, neki kellett megvédenie is a birtokokat a török rablótámadások ellen. Szépen mesélek? - Történész? - Latin-történelem szakos vagyok. - Gratulálok. - Ne csúfolódjon! Igérje meg, hogy nem csúfolódik, különben nem mesélem tovább, pedig érdekes. - Mindent megígérek -- bólintott tréfásan-alázatosan Kelemen, és áthajtott az Oktogonon. - Tehát ez a gyönge asszony a vállára vette az egész óriási birtok minden terhét-gondját. Férje ura, a nádor odafönt nyalta a tányért Bécsben, a császárnál, Orsika pedig az óriási gazdasággal küszködött, különb módon, mint két férfi. Nem is hittem volna, hogy- maga a feminizmussal kokettál.
- Feminizmussal? - csóválta meg a fejét a lány. - Lehet. Hát ide higyeljen: hallgassa meg ezt az idézetet Nádasdy Orsika egy-ik levelébõl. Szó szerint tudom, legalább ezerszer elolvastam kislány koromtól fogva. figyel? - Minden idegemmel. - Megint csúfolódik. Na, majd elveszem tõle a kedvét. Fölmondom magának az én Orsika õsöm egyik levelét, amit Nádasdy palatinus úrhoz írt. Hallgassa! - És a lány önérzetes-lassan recitálni kezdte a régi szöveget: - "Továbbá kegyelmednek egyéb újságot nem írhatok, hanem hogy az elmúlt hétfõn az törökök ismég rablának ide mifelénk, közelbe nem voltak, Bérnél, Sümeg és Tadik között ment el az had. Szent Grótba hat házat égettek, azon innét egy falut is elégettek. Szent Gróttul fogva Csányig, Szent György váráig mondják, hogy rablottak. . . De kegyelmed azt ne vélje, hogy az hanyagságot elhallgattam volna, mert Bérnél egy asszonyember egy-igen jó török lovat foga, azt mondják, ér másfélszáz foréntot. . . A Rekord már a Lánchídon suhant, s volt valami megindító abban, hogy ez a lány régi-régi magyar szöveget idéz, egyù négy száz évvel korábban élt asszony szavait. "Pacsodnál esmég egy szegény asszony szabadul el kezökbõl, és egy kopja akad kezébe és hármat öl meg az törökben, kik azonnal megholtak. Ne vélje kegyelmed, hogyù mi is hijába együk az kenyeret. . . A lány tûnõdve mosolyodott el, aztán - mint aki hirtelen kiragadja magát gondolataiból - az orvos felé fordult: - Látja, ilyen asszonyok voltak. Az egyik egy igen jó török lovat zsákmányolt, a másik kiszabadítja magát az ellenség kezébõl, és éppen a törökök kopjájával három rablót döf le. Hát nem ették hiába a kenyeret Nádasdyù Orsikáék. Anyu olvasott róla annak idején egy könyvet. Azért adta nekem az Orsika nevet, hogy ne legyek hitványabb a nádor feleségénél. Ugye, nem csúfolódik több et velem? Szeretetre méltó köly-ök - gondolta az orvos. - Nem csúfolódom többet magával ígérte meg tréfás-komolyan. A Hunyadi János utcánál felkanyarodott a Várba vezetõ szerpentinre. A kocsit a Fortuna utcában hagyták, és kiballagtak a Vársétányra. Az ég tiszta volt, szél se fújt, a Délivasút felõl - ahol a pályaudvar új homlokzati részét építették - neonfények világítottak, és akár a tûzijátékok petárdái, dobálták a levegõbe szikráikat a hegesztõpisztolyok. A Krisztinaváros felett ezernyi lámpa égett a hegyoldalban, amelynek szinte folytatása volt a csillagos ég. Cipõjük alatt kavicsok csikorogtak, valahol tücskök hegedültek
fáradhatatlanul, és minden lámpa körül száz bogár keringett. Sbár a Vérmezõ felõl idáig is felhallatszott a késõ esti forgalom sok tompa zaja, mégis úgy tûnt, hogy nagy a csönd körülöttük. Talán ezért nem szólalt meg egyikük sem. ø A Hadtörténeti intézet elõtt ugrásra kész, sötét állatokként lapultak a muzeális ágyúk. Denevér röppent el fölöttük.a levegõben, hogy amilyen hirtelen jött, ugyanolyan nyomtalanul vesszen bele újra a sötétbe. A rondella alatt kis idõre kivilágosodott az út : a kanyarban gépkocsi tûnt fel, s reflektorának fénypásztájával végigsöpört a házakon. Egy nyitott ablakból zene szólt - hegedûk és csellók, nagyon halkan, mintha simogatták volna a csöndet. A lány megdidergett. - Fázik? - kérdezte Kelemen. - Egy kicsit. De én vagyok az oka, én akartam sétálni. - Rágyújt? A gyufa lángja megvilágította a lány arcát. magasra húzta a szemöldökét, miközben rágyújtott, s ettõl most felnõttnek látszott. - Miért hívott el otthonról? - kérdezte, és az orvos felé fordult. - Ezt én is szeretném tudni - szívott nagyot a cigarettájából Kelemen. - Egyáltalán, hogyan került elõ? - Véletlenül. - Tudja, hogy én annak idején szerelmes voltam magába? Rettentõen szégyelltem magam, amikor le kellett vetkõznöm, hogy megvizsgáljon. És haragudtam is, hogy gyereknek tart. Meg magamra is haragudtam, hogy egyáltalán nem látszom lánynak. Olyan nyiszlett voltam elöl-hátul, mint egy fiú. Jó régen volt. . . Gyakorlatlan dohányosok módján minduntalan beleszívott a cigarettájába, s rögtön ki is fújta a füstöt. - A lányok ilyenek. Van egyù idõszakuk, amikor feltétlenül szerelmesek valamelyik tanárjukba. Én az elsõ orvosba lettem szerelmes, aki hosszabban bajlódott velem. Azóta mit csinált? - Három évig lent voltam vidéken. Leszakvizsgáztam belgyógyászatból. - És nem nõsült meg ? - Most válok. - Ne tréfáljon. - Miért tréfálnék? - Ki volt a felesége? - Fizikus tanársegéd az egyetemen. Hamarosan adjunktus lesz. - Szép? Azr hiszem. - Hát akkor miért válik el tõle? Na, ez ostoba kérdés volt. Melyikük a hibás? - Várta, hogy a férfi feleljen, de amikor látta,
hogy Kelemen csak mosolyog, elrestellte magát: - Igaza van. Semmi közöm hozzá. Honnan veszem a jogot, hogy faggassam... Visszasétáltak a kocsihoz, és a lány rögtön be is ült. - Gyerünk haza - mondta. - Abban állapodtunk meg, hogy elmegyünk valahová szórakozni - ült melléje Kelemen. Nem akart egyedül maradni. - Inkább hazamennék. - Miért? - Mert maga nem akar beszélgetni velem. Csak valami szeszélybõl keresett meg. Nem szeretek pótlék lenni.. - Semmi alapja, hogy ezt feltételezze. - Nos, akkor beszéljünk õszintén. Miért jött el értem? - Hát, ha õszinte feleletet akar, akkor be kell ismernem, hogy igazán csak véletlenül kerültem magukhoz. Kifelé mentem Zugló felé, és eszembe jutott, hogy maguk ott laknak. Még az utca nevét se tudtam. Találomra fordultam be. Ez az igazság. Egyáltalán nem azért csöngettem be, hogy maga bárkit pótoljon nekem. Az is véletlenül adódott, hogy elhívtam szórakozni. Már amennyiben ezt, amit csinálunk, szórakozásnak lehet nevezni. - Jó, hát akkor menjünk valahová. - Vissza Pestre? - Mindegy. Megígérem, hogy szórakoztatni fogom, segítek eltölteni az estéjét. - A lány hangja elárulta, hogy erõlteti az elevenségét, s a mosolya is ideges volt. Iván azonnal észrevette õket, és a zongora mellõl odaintett Kelemennek. A bár egyik plüss-üléses beszögellésében kaptak helyet. A szûk terem közepén fiatal párok twistet táncoltak. Rázták a karjukat, riszálták a derekukat, lépésnyire egymástól hajladoztak lépkedtek a zene ütemére, amely szinte monoton-kegyetlenül diktált nekik. - Mit szokott inni? - kérdezte Kelemen a lánytól. - Most azt iszom, amit maga. - Konyakot hozzon - mondta az orvos az egyenes tartású, kihizlalt képû pincérnek, akinek minden mozdulata oly kimért volt, hogy ettõl az egész lénye személytelenné válr. A lány a cipõje hegyes orrával ütögette a taktust az asztal alatt. - Ugye, táncolunk mi is? - kérdezte, és úgy látszott, mintha lassan felengedne az idegessége. - Ahhoz nekem sokat kell innom - nevette el magát Kelemen. - Meg se tudnám mondani,mikor táncoltam utoljára. Antitalentum vagyok a tánchoz. - A felesége nem szeretett táncolni? - Dehogynem.
- Övele csak táncolt? - Nem jártunk sehova. Minden este késõn értem haza, akkor már nem volt kedvem semmihez. - Szóval ebben se egyezett a természetük. Kelemen nem felelt. A pincér ápolt kezét nézte, ahogyø a konyakokat és a kristályvizet tette eléjük. Gyors mozdulattal nyúlt az italért, s csaknem elfelejtett ránézni a lányra. Amikor letette a poharat, észrevette; hogy Orsika õt fürkészi. - Maga szenvedélyesen iszik - húzódott össze cseppnyit a lány szeme. Kelemen állta a tekintetét. Gúnyosan elhúzódott a szája: - Azt hiszem, nagyon régen volt az, amikor utoljára szenvedélyesen csináltam valamit. - Hogy érti ezt?- komolyodott el Orsika. Az imént csak félig itta ki a konyakját: most a pohara után nyúlt, és fenékig kikortyolta az italt. - Hadd tegyek fel egy ellenkérdést - dõlt hátra Kelemen, nekitámasztva vállát a plüss-ülés támlájának. - Mit ért maga azon, hogy szenvedélyesen. A lány szeme egy gyerek tisztaságával nézett rá: - Azt, hogy az adott ember hiába akarna mást csinálni, csak arra képes, amit éppen tesz. Amit az ember szenvedélyesen csinál, az az egyetlen lehetséges cselekvés, minden más, amit próbálna, idegen volna tõle, az idegeitõl, a vágyaitól, a létezésétõl, nem is tudom, hogyan bizonyítsam. . . - Nem kell semmit bizonyítania, csak éppen megértetnie -mosolygott rá Kelemen. Fölény ben érezte magát Orsikával szemben, de ez a fölény semmi örömet nem okozott neki, csak annyit érzett tõle, hogy a lány azért vitatkozik hátrányosabb helyzetböl, mint õ, mert tisztább, mint dr. Kelemen, aki szemben ül vele. - Mit értessek meg? Lehet valakit szenvedélyesen szeretni, és olyankor elképzelhetetlen, hogy más ember bármilyen jelentõséggel beleszóljon az életembe. Lehet kiállni valamiért vagy valakiért, és ekkor elképzelhetetlen, hogy ki ne álljak érte. Lehet úgy nyúlni a pohárért, ahogy maga nyúlt az imént, amikor nem mertem volna egy mozdulatot se tenni, hogy megfogjam a kezét. Ahogy, maga az elõbb felvette a poharát, az annyira eltökélt mozdulat volt, mintha meg tudta volna ölni, aki visszatartja a kezét. Ez is szenvedély. Nem vette észre eddig, hogy így markolja meg a poharat, amiben az itala van? - Ugy látszik, nem. . . - nézte meg az üres poharat az orvos. - Lehet - bólintott a lány. - De ebbõl még nem következik, hogy a szenvedély . . . hogy is mondjam. . . idegen volna magától. - Elõnyös az, ha valakinek vannak szenvedélyei? fújta a
tenyerébe a cigarettája füstjét Kelemen. Örült, hogy akár az aknakutatók a gyanús területet - körüljárja kérdéseivel a lányt. S már azt is észrevette, hogy ezt a faggatózást nemcsak az egyszerû kíváncsiság, hanem bizonyos izgatott érdeklõdés is diktálja, aféle érdeklõdés, aminek az indítóokait, lélektani rugóit még nem láthatja tisztán, csak egy a bizonyos: hogy nem mindegy számára, mire mit felel ez a lány. - Nem hiszem, hogy volna ember, akinek nincs valami szenvedélye - nézett szembe vele a lányù. - Ne fölényeskedjen velem, Bandi. . . bocsássón meg, vacsorakor apám is így szólította. . . szeretném tudni, kicsoda maga! - Mennyiben jó az magának, ha megtudja, ki vagyok? A lány szeme meglepetten nyílt tágra egy pillanatig: - Nem tudom. Mégis . . . Iván állt meg az asztaluknál. - Nem zavarok?-kérdezte, s mindjárt meghajolt Orsika elõtt : - Bene Iván, amennyiben megengedi, hogy egy ilyen kétes elem bemutatkozzék magának. A lány elképedt egy pillanatig, aztán felnevetett: - Aki bevallja, hogy kétes elem. . . - Együtt érettségiztünk - szólt közbe Kelemen. - Ha még mindig barátok, nem hiszem, hogy túlságosan kétes elem lenne - nyújtott kezet a zongoristának a lány. Iván kétértelmû mosollyal ült le hozzájuk: - Hogyan értsem? - kérdezte. -- Bandi is, én is anny-ira nem vagyunk kétesek, hogy- egyaránt társadalmon kívülinek néz bennünket? - ahogy magának kellemesebb -- nyúlt most magától cigarettáért Orsika. Iván valószínûleg már elõbb szólt a fõúrnak, mert a méltóságos tartású pincér három pohárral állt meg az asztaluk mellett. - köszönöm, Tihamér - biccentett neki a zongorísta, s rögtön visszafordult a lányhoz : - Hadd nyugtassam meg, hogyù nem vagyunk kétes elemek, társadalmon kívüliek sem. Mindkettõnket kitûnõ munkaerõként tart számon hazánk népgazdasága, s minduntalan zavarba kerülünk, ha ilyen romlatlan társadalmi egyedekkel sodor össze bennünket a véletlen, mint ön, kisaszszony. Meg mernék esküdni, hogy egyetemre jár, és ha a napokban befejezi évvégi vizsgáit, legalább két hétre elmegy önkéntesmunkára mocsarat csapolni a Hanságba vagy gyümölcsöt szedni, esetleg kapálni egyik termelõszövetkezetünkbe. Nem tévedtem, ugyebár? - De, tévedett - nézett rá mosolytalanul a lány. - Nem megyek az idén mocsarat lecsapolni, nem megyek gyümölcsöt szedni
se, mert segítenem kell a vakáció alatt a professzoromnak hetvenegy régi, dunántúli oklevelet feldolgozni, az akadémiai elõadásához. Csökkenraz értékem? - Mennyit számít az magának, milyen mérce szerint szabom meg az értékét? - kérdezte, még mindig ingerkedõ hangsúllyal Iván. - a lányt meglepte a kérdés. Tétovázva vont vállat: - Nem hiszem, hogy azoknak az embereknek, akik a maga életformáját élik, különösebben imponálna akár a hansági mocsárirtás, akár a tanszéki munka. Tavaly- két hétig tényleg a táborban dolgoztam, zöldségkertészetben. Sátorban laktunk, megettek bennünket a szúnyogok, véresre feltörte a kapanyél a tenyerünket, esténként azt hittem, nincs derekam, csak egyù gonosz tüzes civ a helyén... de hiszen magyarázhatom magának, fogalma sincs róla, mi az, amikor az ember olyan munkában kinlodik, aminek addig csak a hírét hallotta . . . Az idén annyi volt mégis a jelentkezõ az egyetemen, hogy- akik tavaly mentek, nem jelentkezhettek. Nos, mivel magyarázza ezt? Hallották tõlünk, hogy nem kisdedóvó-intézet és nem nyaralás abban a pokoli hõségben dolgozni, mégis háromszor anyian vállalkoztak, hogy elmenjenek. Tessék, nevethet rajta, cinikusan. meg azon is, hogyù ezen a nyáron, másfél hónapig poros, vacak kutyabõrök fölött fogok görnyedni, olyan latin szövegeket sillabizálok, amiket alig lehet elolvasni . . . és az egészért nem kapok egy árva fillért se. Még demonstrátornak se nevez ki maga mellé a professzorom, mert az apám gy-árigazgató, és az évfolyamon van másfél tucat kolléga, aki ugyanúgy eminens diák, mint én vagyok, csak éppen a szüleik kevésbé jómódúak. Ezen is szabad nevetni . . Kelemen látta, hogy Iván arca lassan elsötétül. Attól tartott, hogy a zongorista pillanatokon belül kitör, és valami gorombát vág a lány fejéhez. Mielõtt Iván megszólalhatott volna, elõrehajolt, rákönyökölt a kis asztalra, és megszólalt: - Ezelõtt tizenkét évvel, kedves kisasszony-, volt a mi városunkban egy gimnáziumi osztály, huszonkét fiú és tizenegy lány, hetedikesek voltunk, ami mostanában a gimnázium harmadik osztályának felel meg. Maga akkoriban még- nem akarom megbántani - pendelyes óvodás volt, és nem sokkal elõbb még be is pisilt a pendelyébe. Várjon, hadd folytassam. Azon a nyáron, de minden más nyáron is a mi városunkban sok volt a kereseti lehetõség. Üdülõhely a Balaton partján. Vakációs diákgyerek megkereshette a maga napi harminc forintját, anélkül hogy agyonstrapálta volna magát. Én népi kollégista voltam, maga ennek az intézménynek a hírét is csak harmadkézbõl hallhatta,
Iván pedig . . . hogyan mondjam . . . városi polgárgyerek volt, nagyvendéglõs papával, aki ugyan meghalt már, három testvérével, akik kisebbek voltak, mint õ.. . nos, hagyjuk, ez nem is különösebben érdekes. Iván megkereshette volna a maga másfélezer forintját a nyári vakáció alatt. mégis eljött velünk minden héten háromszor falura. Hadiözvegyeknél arattunk, öreg embereknek segítettünk szõlõt kapálni. Ezt falujárásnak hívták akkoriban.. . Látja, ez is idegen fogalom magának, igaz? - Apám is volt falujáráson, mesélt róla. -Igen? És mit csináltak ott? - Nem tudom. vasárnap korán hajnalban elmentek, és csak éjjel jött haza. - Mégis, mit gondol, mivel töltötték az idõt falun? - Nem tudom. Agitáltak, termelõszövetkezetet szerveztek. . . - a lány szava bizonytalanná vált, maga is az asztal szélére könyökölt, és elkomolyodva figyelte a két férfit. - Ne keverjen össze két olyan esztendõt, amit egymástól tizennégy év választ el. egyáltalán, érdekli, amit mondok, OrSika? A lány tekintete megenyhült: - Mégis emlékszik a nevemre.ù Kelemen nem vette tudomásul a kérdést. Ránézett a fõpincérre, hogy hozzon még egy kör italt, s új cigarettára gyújtott. Az iménti két konyak felfokozta benne a vacsora elõtt és után megivott pálinka hatását, s - ahogy már megszokta - most következett el az a bizonyos depressziós idõszak, amikor se beszélni, se hallgatni, se mozdulni, se egy hely-ben maradni nem volt kedve. Mélyeket szívott a cigarettájából, és csak fújta maga elé a füstöt. Arra is csak félig figyelt oda, hogy Ivánt a dobos már hívja vissza a zongorához, a fiatalember mégis tovább ül mellettük. - Aztán mi lett? - kérdezte a lány, s a kérdése egyszerre szólt Kelemenhez is, a zongoristához is. Iván nevetett: - Nagypolgári származásom miatt nem vettek fel az egyetemre. Elszegõdtem zongoristának egy zenekarhoz, és kikötöttem itt. De most bocsássanak meg -- intett a dobogó felé, ahol már türelmetlenül kopogott fapálcájával a dobos -, hív az öntudat. - Megkeseredett ember - hajolt közelebb Kelemenhez Orsika, amikor kettesben maradtak. -- ugye, az? Kelemen az asztalterítõ csipkemintáit nézte: - Akkoriban romlott el a viszonya a családjával. Nem bocsátották meg neki, hogyù a kommunistákkal mászkál együtt, amikor a család alól kihúznak minden anyagi alapot. A házukat is államosították,
kiköltöztették belõle az anyját meg a testvéreit. Azzal a felkiáltással, hogy osztályidegenek. Attól fogva az anyja elfogadta tõle a pénzt, amit az öccsei neveltetésére küldött, de olyan maradt köztük a légkör, hogy Iván legfeljebb egyszer ment haza minden évben, karácsony kor. Ötvenhatban a három öccse disszidált, õ is mehetett volna, Bécsbe hívták zongora mellé . . . Itt maradt. Volt egy lány, akinek udvarolt, az is elment ötvenhatban az apjával együtt, pedig az apja újságíró volt, és nagyon szigorú cikkeket írt a szocialista helytállásról. Mi tartottuk Ivánban a lelket,pedig minekünk is elkelt volna,hogyù valaki bátorítson bennünket. - Ki az a mi? Kelemen mosolygott, s ettõl most megenyhült az arca: - Az osztály. Akik együtt érettségiztünk. Nehéz fajsúlyùú társaság voltunk. Egy vagy két ember hullott ki közülünk, a harmincháromból. A többi talpon maradt mindig. Csak éppen megkeményedett rajtuk a burok, mint a dión a héj. Ujra ivott, s ettõl feltámadt benne a szégyenkezés. Miért magyaráz ennek a lánynak? Ugyse érthet semmit abból, amit hall. Okos szemmel bámul rám, mintha érdekelné is a fecsegésem, pedig csak hallgatja, nem hallja. Alig fiatalabb nálam, mégis egy egészen más generáció. - Az elõbb táncolni akart - mozdult meg, hogy felálljon. A lány megrázta a fejét. - Most már nem akarok. Beszélgetni szeretnék magával. - Ahogy óhajtja. De ha megengedi, én iszom közben. Most jöttek el azok a percek, amikor elkezdett könnyebbedni az italtól. Felmelegedett a feje, s úgy tûnt fel, mintha ellazultak volna az izmai, amint kiadós úszás után is kellemes a forró homokon a szárító napfény. - Itt az én konyakom, megihatja - tolta eléje poharát a lány. - Köszönöm. Gyorssegély, amíg meg nem érkezik az utánpótlás. Ravasz zamatú francia konyak volt - csak néhány bárban adnak ilyent Pesten -, s Kelemen odafigyelve élvezte a nyelve alatt a meghatározhatatlanul egyesült ízeket. - Magát is bántották? - kérdezte kisvártatva Orsika. Kelemen hirtelenében nem értette a kérdést. mintha sokáig nem gondolkozott volna, vissza kellett zökkennie a lány mellé. - Engem? Nem. Csak éppen. . . kialakult a véleményem az emberekrõl. - Ezt mondja el - nyúlt a keze után a lány, de idõközben meggondolta magát, és visszafogta a mozdulatát. - Mondja el, miért nem szereti az embereket. Ha ugyan igaz, hogy, nem szereti
õket. Mondja el! - sürgette újra. - Semmi kedvem hozzá. Különben se mondtam, hogy nem szeretem az embereket. Kérdezzen valami mást. - Jó - bólintott komolyan Orsika. - Mást kérdezek.. Miért iszik? Méghozzá nem akárhogyan, azt látom. Én csak egy pohárral ittam, mégis a fejemben érzem, maga pedig már a harmadiknál tart, mégse látszik a szemén. Kelement lassan idegesíteni kezdte a lány konok faggatózása, Nem akarta udvariatlanul kettévágni a beszélgetést. - Tudja mit? - mosolygott s megpróbált nagyon kedvesen kérni: - Mégiscsak táncoljunk. A lassú táncszámok csaknem mindenkit a parkettra csalogattak az asztaloktól. A narancsszín-ernyõs lámpák gyönge fényében összezsúfolódtak az emberek a zongora elõtt, s oly óvatosan kellett mozogniok a szûk helyen, hogy szinte imbolyogni látszottak. Orsika felnézett Kelemenre: - Miért mondta, hogy nem tud táncolni? - Igy módjával még csak-csak ellépkedek, de a divatos figurákhoz nem értek . .. A lány nem vette le róla a tekintetét, s nem is mosolygott. mintha most nézte volna meg elõször magának az orvost, de ebben az érdeklõdésben nem volt semmi bántó. Tökéletesen igazodott lépteivel a zenéhez is, Kelemenhez is, néha hozzásimult a férfihoz, néha eltávolodott tõle, ahogy éppen helyük volt. Kelemen érezte tenyere alatt a lány hátának melegét, s ahogy egyszer véletlenül lejjebb csúszott a keze, észrevette azt is, hogy izmos a leány dereka, akár egy fiatal vadé. Másik tenyerével, amely Orsika kezét tartotta, arra következtetett, hogy teniszezik a lány. Meg is kérdezte tõle. - Most kezdtem újra nemrégen - bólintott Orsika -, elõször fel is törte a kezem az ütõ, annyira elszoktam tõle a télen. Maga is játszik? - Régebben versenyeztem is, de tavaly csak kétszer-háromszor voltam pályán - mondta Kelemen. - Ha van kedve hozzá, kijárhatnánk együtt is. - Csak estére szabadulok a munkától. - És vasárnaponként? - Akkor . . . nos, ha nem restell egy gyakorlatlan fickóval játszani. - Nem restellek. Vasárnap délelõtt, rendben van? De el ne felej tse ! - És ha elfelejteném? Biztosan akadna partnere. - Persze, akadna. De én magával szeretnék teniszezni. - Miért? Hátha megbánt vele valakit. - Kit bántanék meg?
- Akivel eddig játszott. - Arra gondol, hogy van-e valaki, aki udvarol nekem? - tette fel egyenesen a kérdést a lány. - Nem hiszem, hogy jogom volna belekérdezni a magánéletébe. - Ez esetben megengedem. Van egy fiú, akivel színházba szoktam járni, teniszezni is kijött velem már többször, de ez nem jelent semmit. Kellemes ember, fiatal tanár, de vigyáztam rá, nehogy túlbecsülje az ismeretségünket. Elég okos is volt, hogy megértse. - Tehát azóta eltitkolja, hogy szerelmes magába. - Miért volna szerelmes? Illetve, talán magának van igaza, nem lehetetlen. De különben az a fontos, hogy én szerelmes vagyok-e. Én pedig nem szerettem bele, és nem is fogok. A zene elhallgatott. Visszamentek az asztalukhoz. - Érettségi után Géza megkérte a kezem - mondta a lány. Akkor emelték fel a fizetését, megtudta azt is, hogy õsztõl taníthat az esti gimnáziumban, hát az is jó pénz, az édesanyjánál ellakhattunk volna . . . Nehéz volt megmagyaráznom neki, hogy én csak ahhoz megyek férjhez, akit nagyon szeretek, vagy talán férjhez se megyek hozzá, de nem is az a fontos. Majd ha egyszer azt érzem, hogy elveszítettem a fejem, és nem bánom, ha össze is dõl a világ . . . Megért engem? - Milyen ember lesz az, akitõl elveszíti a fejét? - Kelemen elõbb ugratásnak akarta szánni a kérdést, de mire kimondta, ráébredt, hogy jóformán türelmetlenül várja a lány feleletét. - Nem tudom, milyen lesz, csak az a fontos, hogy érdekes legyen - nézte meg nyitott tenyerét némileg tanácstalanul Orsika. - Azt se bánom, ha sok gondot okoz nekem . . . Ne igyék többet - kérte Kelement, aki a fejével jelezte a fõpincérnek, hogy figyeljen ide is. - Már késõ -- legyintett bocsánatkérõen. - Ha látják, hogy valaki õriz, megduplázódik a szorgalmuk. - Alkoholista lesz így magából - nézett rá szomorúan a lány. Félig-meddig máris az vagyok -- gondolta az orvos, de magabiztosan próbált mosolyogni, mint akinek nincs mitõl tartania. - Hogyan bízzam a kezére magam, ha ennyit iszik? Nekihajt a kocsival egy villanyoszlopnak . . . - Hát ezt kipróbálhatjuk - bólintott Kelemen. Fizetett, elköszönt Ivántól, és a lánnyal együtt kiment a bárból. Az úttest aszfaltja vörös volt a bár neonfényétõl, mintha tûz égett volna valahol, mozdulatlan, de alattomos tûz, ami pusztít, de hideg marad tõle a nyári éjszaka. - Nos, nem érezte biztonságban magát? - kérdezte a zuglói ház kapuja elõtt az orvos. Önkéntelenül halkan beszélt, mintha
attól tartott volna, hogy behallatszik a szobákba, amit mond. A lány maga is félig suttogva felelt: -A keze biztos, de meddig tart ez? Egyszer csak kihagynak az idegei, és akkor . . . Kelemen rágyújtott, mert így nem kellett beszélnie. Várta, hogy a lány kezet ny újtson, de Orsika nekitámaszkodott a kapu oszlopának. - Jól éreztem magam, kedves volt, hogy elvitt oda. . . - Én is jól éreztem magam, és örülök, hogy eljött velem hajtotta meg tréfásan a fejét Kelemen. - Mondjunk még ilyen szépeket egymásnak - nevetett halkan a lány. - Holnap Iván felhív, és gratulálni fog, hogy ilyen csinos hölgyet látott a társaságomban. - Azt hiszem, láthatott már éppen eleget, csinosabbakat is. Igy van? Nem szégyen. . . - Orsika most egyszerre kislányosan zavartnak látszott, s a tekintete tele volt várakozással, mint aki reménykedik benne, hogy megcáfolják a sejtéseit. Vagy netán tévedek? - kérdezte magától Kelemen. Talán csak ingerkedik velem? - Azt hiszem, elég ritkán láthatnak engem nõi társaságban - mondta. - Miért? - hajtotta félre fejét a lány, s a szeme még mindig várakozó volt. - Nekem megmondhatja az igazat. - Általában megelégedtem a barátaimmal - fújt rá a cigarettája hamujára Kelemen, és úgy érezte, nem hazudik. Hiszen Zsuzsa, szegény, és a hozzá hasonló futó ügyek, igazán nem osztanak és nem szoroznak az életében. - A barátai és az ital . . . ez a társasága? Nem hiszem. Maga nem az a fajta, akit békében hagynak a nõk. - Nemcsak rajtuk áll a vásár. - és olyankor, amikor ugyanúgy unatkozott, mint ma este? Ma velem töltötte el a fél éjszakát. Máskor kit szedett fel így? - Muszáj erõltetnie ezt a témát? - szegte le a fejét Kelemen, és lassan elkedvetlenedett. - Saját magát is megsérti vele, ha azt mondja, hogù felsZedtem. -- Szeretném kideríteni, sértettnek érezzem-e magam. - Semmi oka rá. - Becsületszavára? Egyùszer már beismerte, hogy szeszélybõl csengetett be hozzánk, nem tagadhatja le. -Nem tagadtam le. Most viszont maga feleljen õszintén: mondja meg becsületesen, milyen feleletet akar hallani tõlem. Ugy állunk itt szemben egyùmással - gondolta aztán --, akár két ellenség, akik egymás erejét méregetik. Akaratlanul mondta ki:
- Emelje fel a sisakrostélyt, nagyra becsült ellenfelem. - mosolygott a szavaihoz, de látta, hogy a lány komolyan értette, amit hallott. Most Orsika szegte le úgy a fejét, ahogy az elõbb az orvos, mintha ezzel a hamis-tréfás pózzal próbálná mentegetni magát: - Azt akarom hallani, hogy ez után a néhány óra után olyan nyugtalan lett tõlem, amilyen nyùugtalan én lettem magától. Kelemen visszatartotta a füstöt, és csak apró adagokban engedte ki a száján, hogyù ezzel is idõt ny-erjen. Hát mindig arra kényszerülök, hogy hazudjak? - gondolta, s ha tehette volna, megfordul, hogy beüljön az autóba. S legszívesebben bocsánatot kért volna a lányùtól a hazugságért, amit annyira egyszerûen sikerült kimondania, hogyù a saját fülének is hitelesen hangzott: - Hát . . . nyugtalan lettem én is magától, Orsika. Minden nõ elhiszi - moccant benne a tapasztalat -, ha oly-ant mondanak neki, amit hallani akar. hát hogy õ is el fogja hinni. - Ugye . . . nem vasárnap találkozunk? -- kérdezte alig hallhatóan a lány. - Mikor ér rá? - Kettõkor, fél háromkor érek haza a tanszékrõl mindennap. Magának az korai. Meddig is rendel esténként? - Nyolcra mindig végzek. - Holnap yolckor várom. Itthon. Följön? - Ha nem is pontosan ny-olcra . . . - Várni fogom - Orsika kezet se ny-újtott, belökte a vasrácsos kaput, és eltûnt a sötétben. Kelemen utánafürkészett pár pillanatig, s aztán se mozdult a kapu elõl. Végigszívta a cigarettáját - csaknem a körmére égett a csonk -, s még ezután is sokáig ácsorgott a kocsija mellett, mielõtt beszállt. Ingujjban, nyakkendõ nélkül, félkönyökére támaszkodva ült a rekamié szélén, s tudta, hogy egyelõre úgyse sikerül elaludnia, hiába fekszik le. Sanyinak kellene levelet írnia. Napok óta halogatja, pedig minduntalan újjáéled benne a nyugtalanság, hogy Simon nem tartja magát ahhoz, amit õ is, Bodor is váltig magyarázott neki vasárnap. Levélpapírt keresett az asztal fiókjában, de csak borítékokat talált. Táskájába nyúlt, ott se volt tiszta papír. Üres receptlapokat vett elõ: Sanyi megbocsátja, hogy ezeken ír neki. Nekikönyökölt - mindig rossz levélíró volt -, s amikor elszánta magát, lassan rakta egymás mellé a szavakat: Tudom, disznóság, hogy eddig nem írtam, és nincs is mivel mentegetõznöm. Talán csak az táplálta a lustaságomat, hogy úgyse hallgatsz rám. Pedig azt akarom, hogy legalább egy kis
haladékot adj magadnak, amíg megemészted, amit én is, Bodor is próbáltunk megértetni veled, legalább azt hidd el nekünk, hogy egyelõre túl forró a leves ahhoz, hogy elkezdd enni. Fölösleges magyaráznom, újra magyaráznom, hogy az ország egyik legelsõ repülõje vagy. Ezt te is pontosan tudod. Emlékszel, amikor tavalynny-áron kivittél a repülötérre, és felszálltál elõttem? Akkor figyeltelek, mit tudtok együtt, te meg az a kis p. Igazán nem volt modern masina, de amit te kihoztál belõle, az több volt a soknál. Leszálltál, ügy-ködtél még ott egy darabig a gép körül, amíg odaértek a szerelõk, és én néztem az arcodat. Olyan volt a képed, mintha még mindig nem értél volna földet. akkor körülbelül megértettem, mi neked a repülés. Nem beszélgettünk róla, sört ittunk hely-ette a tiszti klubban, pedig akkor el tudtam volna mondani, amit most már nem tudok ideírni. Te nem tudnál élni repülés nélkül, ezt elhiheted nekem, és kérlek is, hogyù hidd el. Belegebedsz, ha otthagyod a repülést. Én is belegebednék, ha rám parancsolnának, hogy holnaptól fogva nem lehetek orvos, nem kerül elém beteg. Nekünk az a szerencsénk, meg az a szerencsétlenségünk is, hogy felfordulnánk valahol egy árokparton, ha nem dolgozhatnánk. Egyszerûen nem lenne értelme a létezésünknek. Képzelted-e már el, hogy egyszer csak milliomos leszel, de annak az az ára, hogy nem szabad semmi hasznosat végezned? Persze hogy képzelted, most már emlékszem, egyszer beszélgettünk is errõl. Ha nem tévedek, a balatonszentgyörgyi állomáson, éppen csatlakozásra vártunk. Azt mondtad, hogy az lenne a legpocsékabb vicc a világon, két héten belül biztosan felkötnéd magad. Egyszer-másszor elõbb-utóbb mindenkinek kikészülnek az idegei. Nálad ez most következett be. Amikor ötvenkettõben azon a hajnalon megjelentek nálad, és letartóztattak, nem borultál ki. Az alatt a négy hónap alatt is, amíg elszórakoztak veled, vigyáztál az egyensúlyodra. Igy volt? Ne légy feledékeny, Sanyi! Meg ötvenhat nyarán is, amikor az az amerikai gép átdefilírozott az ország fölött, és valaki volt szíves megakadályozni, hogy felszálljatok, akkor se azt a konzekvenciát vontad le, hogy otthagyod a repülést. Hát miért éppen most? Látod, már a harmadik receptet írom tele, igazán megemelheted a tányérsapkádat a hõsiességem elõtt. Hasonló hõsiességet várok el tõled: adj magadnak két-három hét haladékot, mielõtt bemondod az ultimót. Rendben van? Nekünk az a szokásunk, hogy sohase kértünk egymástól semmit. Most, szíves engedelmeddel,
megszegem ezt a hallgatólagos gentleman agreement, te muraközi pejcsõdör. Maradjunk annyiban, hogy megszavazod magadnak ezt a türelmi idõt. Ennyivel tartozol nekem. De, hogy nyomatékot adjak a szavamnak, írásban kijelentem, hasonló esetben ugyanilyen szívességre én is hajlandó leszek irányodban, Simon Sándor százados. Várom a válaszod, szervusz, proletár. Aláírta ezt az utolsó receptlapot, aztán hirtelen eszébe jutott valami. "Pont most jutott eszembe valami, emlékeZned kell rá Tizenhárom évvel ezelõtt kint ültünk a vízitelepen, és a mólóról a Balatonba lógattuk a lábunkat. . . Itt megállt kezében a toll. Képtelen volt folytatni a mondatot. Az emlék egyszerre valóságosan élessé vált a fejében. Ültek a mólón, négyen-öten hetedikes gimnazisták, felhúzták a nadrágjuk szárát, és belelógatták a lábukat a vízbe. Május közepe lehetett, hideg volt még a Balaton. Cigarettáztak - a gimnázium vízitelepén senki se ügyelt arra, dohányoznak-e a diákok -, és Sanyi egyszer csak azt mondta: "Einsteinnek tizenöt éves korában eszébe jutott, hogymi lenne, ha egy ember megpróbálná útolérni a fénysugarat. Én megpróbálom." Lehetséges volna, hogy ezért lett belõle repülõ? Ma a légierõ tisztje, és már régen elfelejtette a diákos-naiv ábrándot, hogy utol akarja érni a fénysugarat. Erre kellene emlékeztetni. Persze, az is igaz, hogy ennek semmi értelme. A tizenöt éves Einstein elcsodálkozott a természeten, és eszébe jutott: mi lenne, ha valaki a fény sebességével tudna száguldani? Arra is képes volt, hogy hosszú esztendõkig gondolkozzék errõl. Mi lett az eredmény? Elõbb a speciális relativitáselmélet, azután - amikor a szabadesést vette viviszekció alá - az általános relativitáselmélet, s ami ezekbõl adódott, kimutatta a tömeg és energia közötti relativisztikus összefüggést. . . Hirosimában ebbe az összefüggésbe nyolcvanezer ember halt bele percek alatt, és kiderült, hogy semmiféle test nem érheti el a fény sebességét . . . Kihúzta a levél végérõl az utolsó sort. át-meg átfirkálta a betûket, következtetni se lehessen rá, mit akart odaírni, s közben arra gondolt: mégis az volt a szép, amikor Sanyi még azért akart repülõ lenni, hogy megpróbálja utolérni a fényt. Vajon milyen lenne a világ, ha a gyerekek nem veszítenék el a maguk naiv hitét, ami éppen naiv voltánál fogva nem ismer korlátokat? Gyors, ideges mozdulattal összehajtogatta a receptlapokat, s megcímezte és leragasztotta a borítékot.
Reggel, mielõtt bement volna a kórházba, megállította a kocsit a ház elõtt, ahol Pintérék laktak. A kislányt akarta megnézni. Hetek óta biztos volt a dolgában-nem maradt vissza semmi szövõdmény a gyerekben a tüdõgyulladás után, szépen hízik is már -, de a szokása azt diktálta, hogy idõnként újra ellenõrizze magát. Még Pintért is otthon találta. A magas, csontos férfi szigorú arca most jókedvû volt. Az imént mosdatta meg a kislányt, s éppen a nyakát törölte, amikor Kelemen bekopogott. - Az asszony elment bevásárolni, ezt a porontyot meg felvették a nyaralótáborba - újságolta, és odaállította az orvos elé a gyereket. - Két hétig fent lesz a hegyen. Kelemen a fonendoszkópon át sokáig hallgatta a kislány mellkasát és hátát. Semmi rendellenes zörejt nem hallott. - Felöltözhetsz, buksi, olyan egészséges vagy, mint a makk vette le a gyereket a hokedlirõl. - Csak arra vigyázz, soha meg ne fázz. Megmosta a kezét, s közben megkérdezte Pintért: - A sérvével hogy áll? Az ember gépies mozdulattal odanyúlt a hasához, és vállat vont : - Rendben van, semmi baj vele. - Megszokta a sérvkötõt? legtöbbször el is felejtem, hogy rajtam van. Most már, hogy jönnek a melegek, kezd kényelmetlen lenni. De az nem számít. Kikísérte az orvost a kapuig, és belenézett a friss reggeli napfénybe. Egészen megváltozott, amióta nem kell aggódnia a gyerekért - gondolta Kelemen, amíg a férfi arcát nézte. -Azért én még mindig azt ajánlom magának - mondta -, hogy- költözzenek el innen. Nem megoldás, hogy csak akkor lásson napot a gy-erek, ha kijön az utcára. - A jövõ hónap elején be lehet iratkozni szövetkezeti lakásra, azzal talán megoldódik a dolog - vette elõ a cigarettatárcáját Pintér. - Szövetkezeti lakásra már én is feliratkozom. Egész más az, mintha ingyen lakást kértem volna magamnak. Kelemen elmosolyodott: - Ha nem jutna mindig eszembe a maga puritanizmusa, már sokszor levontam volna minden konzekvenciát az emberekrõl. - Puritanizmus - vont vállat Pintér. - Nincs ebben semmi puritánság. Egyszerûen arról van szó, hogy az egyik embernél nagyobb a szükség, a másiknál kisebb. -De nem mindenki ítél a saját rovására. - Nem nehéz azt kitalálni, hol a fontosabb a segítség - legyintett a cigarettájával Pintér. - Mit mondanának az emberek, ha elõször magamnak csinálnék elõnyöket? Azt mondanák, hogy
na, Pintért beválasztottuk a pártvezetõségbe, hát rögtön elkezd kaparni magának. Egyébként tegnap kemény napunk volt. - Mi történt? - A párttitkárunk elmegy más munkára, újat kellett választani. A kerület jelölt is valakit. Négy óra hosszat kellett vitatkoznunk, de nem választottuk meg. Mi egy fiatal mérnökünket akartuk, sikerült is keresztülvinni, hogy így legyen. Az igazgatónk is mérnök ember, a fõmérnökünk is az, hát nem úgy természetes-e, hogy a párttitkár is mérnök legyen? A párttitkárnak legalább annyira kell értenie ma már a mûszaki dolgokhoz, mint az igazgatónak vagy a fõtechnológusnak, másképpen hogyan tudna vitatkozni, ha más a nézete, mint a vállalatvezetõségé? A fiúnak, ennek a mérnök gyereknek már az apja is nálunk dolgozott, õ is tõlünk, a gyárból ment az egyetemre... De amíg meg tudtuk magyarázni az igazunkat, higgye el, megizzadtunk bele. Viszont egyszer már a kerületnek is meg kell szoknia, hogyù a magunk dolgában mégiscsak mi vagyunk a legilletékesebbek, hát nem? -Hiszen, ha mindenütt... Azt hiszi, attól nálunk is megoldódik minden, hogy ù Moszkvában kivették Sztálint a mauzóleumból? -Miért kérdez ilyen naivakat? - rándult egyet Pintér arca. - Hát nem arról beszélek éppen, hogy sok még a dolog? Azt magyarázom, hogy- mitõlünk függ, kibuknak-e mindenhonnan azok az alakok, ha már végre kiderült róluk, hogy szarnak valók, nem vezetõknek? Mi odabent a gyárban most azzal kezdtük, hogyù egy stramm fiatalembert választottunk meg párttitkárnak egy elhízott, elhájasodott alak helyett, aki már el se tudja képzelni máshogyan az életét, csak úgy, hogy függetlenített funkcionárius. hiába nem lehet azzal a tekintéllyel a nyakunkra ültetni valakit, hogy én, a kerületi pártbizottság kiküldötte, ezt és ezt javaslom maguknak. Rendben van, javasoljanak az elvtársak, ezt mondtuk, mi pedig majd eldöntjük, hogy úgy akarjuk-e, ahogyù maguk javasolják. Pintér belemelegedett: - Azt mondja a kerületi ember, hogy a pártban demokratikus centralizmus van. Az emberek nem nagyon értették, mit akar vele, deaz egyik kolléga a szerszámmûhelybõl felállt, aztán odavágta, hogy ne szavaljon az elvtárs, én is esti pártfõiskolán tanulok, tudom, mi a demokratikus centralizmus, de azt hiszem, inkább maguk értik félre az ügyet, mert azt hiszik, hogy... várjon, hogyan is mondta. . . Azt mondta: nagy tévedés, ha azt hiszik, hogy maguk korlátozhatják a jogainkat, anélkül hogy mi is korlátozhatnánk a maguk jogait. Puskaporos volt a levegõ,
nem nagyon kellett senkit se biztatni, hogy gyerünk, elvtársak, szóljanak már hozzá. Pintér újra belenézett a napba, s Kelemen önkéntelenül kivette szemével az ember tekintetét. A háztetõk között az egyik villanydróton három fecske tollászkodott. Fél tizenkettõkor Petrovai behívta a szobájába Kelement is, Liebner doktort is holler úr ügyében, aki már több mint két hete a hármas kórteremben feküdt a fekélyével. Leibner - látszott rajta, hogy az elsõ pillanatban megérezte, mirõl lesz szó, hunyùorgatni kezdett a szemével, ami szokása is volt, de okozhatta a hunyorgást a zavara is: - Konzílium? -- kérdezte, amint a tanárra nézett. - Az - bólintott Petrovai, és bütykös ujjaival az asztallapot kopogtatta szórakozottan maga elõtt. Kelemen szokott helyére, az ablakhoz állt, és nekitámaszkodott a hideg fûtõtestnek. Tudta, hogy éles lesz a vita - ha lesz egyáltalán -, s amint Liebnerre nézett, észrevette, hogy a kollégája hirtelenében elvesztette egyensúlyi állapotát, s fogalma sincs, mi a magyarázata annak, hogy a tanár összeereszti kettõjüket Koller úr ügyében. Oldalról fürkészte Petrovai arcát, mintha a profiljának vonásaiból megtudhatna valamit, s egyszerre elkedvetlenedett, mert kitalálta, mi is történik most itt. A tanár szükségesnek érzi, hogy ne egyedül határozzon Liebner ellen, s õt, Kelement akarja felhasználni pajzsként. Igaz, elõfordulhat, hogy ez sem igaz. Mindegy, majd kiderül. Petrovai felpillantott, de valahogy egyiküket se nézte: - Nos, melyikõtök kezdi? - kérdezte. Aztán mégis Liebner felé fordult, hogy- kezdje az. Liebner újra hunyorgott, hátrasimította gondosan ápolt haját, és olyan hanghordozással kezdett beszélni, mintha nem két ember elõtt, hanem nyolc-tíz tagú konzílium elõtt adná elõ álláspontját: - Legjobb igyekezet mellett se tudok hozzátenni ahhoz, amit már két hete hangsúlyozok. A mûtétet feltétlenül ellenzem, a betegnek abból semmi haszna nem lenne, csak kínlódna tõle, amire semmi szüksége, fõleg, ha a korát tekintjük. Állítom, hogy a gyógyszeres kezelés ilyen beteg esetében, legalábbis az én adagolásom szerint, meghozza az eredményt. Ez minden mosolyodott el azután, hogy enyhítse szavainak hivatalos csengését. Petrovai nem bólintott, nem is nézett rá Liebnerre. Ujra elkezdte kopogtatni ujjai hegyével az asztal fehér lapját. Most éntõlem fogja megkérdezni az álláspontomat - gondolta Kelemen, s tovább figyelte oldalról Petrovai szögletekbe szabott
arcélét. --- Pedig amit én fogok mondani, azt ugyanolyan pontosan tudja, mint amit Liebnertõl hallott. Összeugratást akar? Már feléje is fordult a tanár: - Szeretném hallani a te véleményedet is. Ne csak egyùmás között vitatkozza tok. Liebner sietett közbevágni : - Csak egyszer vitatkoztunk. Azóta Kelemen nem szólt egyszót se. -- Tudom -- bólintott a tanár. -- Csak gondoltam azért akarom hallani a véleményét. - Szava nem lett hangosabb, de halkabb se, de nézésében volt valami él. Mégis össze akar ugratni bennünket - állapította meg Kelemen, és bólintott, mielõtt megszólalt: - Nemcsak ellenzem, hanem kifejezetten veszélyesnek tartom a további gyógyszerezést. - Hallotta, hogy a hanghordozása most valamiképpen hasonlít a Liebneréhez, s ettõl egyszerre bosszús lett. igy mintha önmaga ellen tört volna ki, úgy folytatta: - Tovább kínlódni a gyógyszerekkel Koller esetében, ez már kuruzslás. Akármelyik percben perforálhat az ulcus, akkor aztán mehetünk a sóhivatalba, mindenki azt fogja mondani, hogy mûhiba. - mi az, hogy kuruzslás?! - kapta feléje a fejét Liebner. -A szavaidat megválogathatod. Kikérem magamnak, hogy ilyen.. . A te fantazmagóriádra mit mondjak én? Nincs türelmed foglalkozni a beteggel, hát rögtön átpasszolod a sebészetre... Kelemen szembefordult vele: - Nem stimmel - mondta, most már valamivel halkabban. Nem én foglalkozom a beteggel, hanem te. - Foglalkoztál vele te is ! -- csattant rá a másik. - Amikor szabadnapos voltál. - Akkor is . . . - Ne beszélj mellé - emelte fel a hangját újra Kelemen. - Nekem Koller ugyanolyan betegem volt abban a pillanatban, mint a többi. De neked . . . ! Liebner megmerevedett. - Nekem?! - ismételte meg a szót. -- Neked . . . - Kelemen önkéntelenül bólogatni kezdett. Hány, ilyen ulcús volt már a kezed alatt? -Nem vezetek nyilvántartást! - Szép is volna, ha az ember a tapasztalatait kartotékokból szedné - Kelemenben már megszorult a lélegzet, s ki kellett mondania, amit gondolt: - Te Koller úrtól minden héten háromszáz forintot kapsz. Nem tudom, igaz-e, de az egész osztály így tudja. Várt, szól-e Liebner, s csak akkor folytatta, amikor nem kapott választ:
- Gondolkozz egy kicsit, ha nem a betegedért, hát magad miatt. Megér heti háromszáz forint annyit, hogy rámenjen ez az öregember? Engem nem érdekel a te üzleted, de ha baj lesz, az egész osztályon verik el a port, mert nem merte kinyitni senki a száját, ez az igazság. Húzod még egy hetet, háromszázért, aztán az öreget elkaparják a temetõben, nos, abból mi jó származik? Liebner közelebb lépett a tanár asztalához, meg is akarta ragadni az asztal szélét, de mégsem tette. Elfordult Kelementõl, és csak Petrovaihoz beszélt: - Kérlek, én ebben a pillanatban kimegyek, én nem fogom tûrni, hogy a jelenlétedben, amikor te csak hallgatsz, engem bárki ilyen . . . ilyen vádakkal . . . Petrovai felnézett, és bütykös középsõ ujjával erõsen rákoppintott az asztalra : - Kelement rendreutasítom. A magánvitáitokat intézzétek el másutt. Ezekhez semmi közöm. Nem vagytok gyerekek, én meg nem vagyok a tanítótok. Egyébként részemrõl befejezem a konzíliumot, köszönöm a megjelenésteket - állt fel az utolsó szóval az asztaltól. Nem nézett rá egyik orvosra sem, csak egy alig észrevehetõ kézmozdulattal bocsátotta el õket a szobából. Kelemen kiment, és nyitva hagyta maga mögött az ajtót, mert azt hitte, hogy Liebner rögtön utánajön. Csak amikor visszafordult a folyosóajtóból, akkor látta, hogy Liebner bent maradt a tanárnál. A folyosón vállat vont, és cigarettára gyújtott. Nem tudott haragudni magára, jóllehet érezte, hogy Liebnert még inkább maga ellen bõszítette. Mindegy, ennek elõbb-utóbb ki kellett pattannia. Bement a szobájába, maga elé vett néhány reggelrõl maradt kórlapot, és amíg rájuk jegyezte az utasításait, igyekezett csak arra gondolni, hogy estére találkozik Orsikával, s az jó lesz. De egész délután kedvetlen maradt. A feszültség, amit a kínos konzílium keltett benne, nem akart távozni az idegeibõl. S a hangulatán nem segített az sem, hogy amikor végzett a kórházban, s elindult rendelni, Gizella fõnõvér megállította a folyosón, és miközben tüzet kért tõle, azt mondta: - A tanár most intézkedett, hogy Koller urat vigyék át a sebészetre. Ott volt a kórteremben, amikor elvitték az öreget. . . Kelemen szemöldöke összerándult: - Perforált? - Nem. Csak átvitette. Reggel mûtõbe kerül. Kelemen bólintott, s apró diadalt érzett, ám minden öröm nélkül. Igen, volt értelme annak, hogy kimondta az igazat: Petrovai el merte szánni magát, hogy mást tegyen, mint amit Liebner akar.
- Viszontlátásra, Gizella - mondta a fõnõvérnek. - Viszontlátásra, doktor. Kelemen - amíg lefelé sietett a lépcsõn - érezte, hogy a fõnõvér hosszan néz utána. És ez jól is esett neki. Derék asszony Gizella. Tartása van. Ha nem nekem lett volna igazam, Liebner mellé állt volna, amint most énmellém állt. Kevés az ilyen ember. És ez a legnagyobb baj a világon. Megpróbálta kinevetni magát a silány bölcselkedésért, de nem jött vissza a jókedve. Pedig azt akarta, hogy este, amikor Orsikával találkozik, ne érezzen semmi levertséget. Amíg a körzetben rendelt, el is tréfált a betegeivel, erõltette a kedélyt, de csak annyi eredménynyel, hogy az asszisztensnõje megkérdezte: "Különleges világnap?" Nem felelt Sárikának, akinek ezen a napon is kifogástalan volt a frizurája. Máson járt az esze. Hiheti-e, hogy egy ember életét mentette meg azzal, hogy tengelyt mert akasztani Liebnerrel? Jó volna hinni - gondolta. Mindegy: holnap úgyis kiderül a mûtéten, kinek volt igaza, meddig bírta volna Koller a gyógyszerekkel. Korán végzett a körzetben, maradt még bõven ideje nyolc óráig, hát hazahajtott a Síp utcába, hogy átöltözzék. Nem volt gyûrött a ruhája, csak azért akart másikat venni, mert megszokta, hogy valahányszor átöltözik, mindig felfrissül, mégpedig attól, hogy ilyenkor elfogja valami ünnepélyes érzés. Mintha színházba menne, vagy hangversenyre indulna. Orsika pedig több, mint egy színházi élmény. Orsika maga a frisseség, az egészség, hiszen türelmetlennek kell lennie a lány miatt, és muszáj azt is észrevennie, hogy zavarja az idõ lassú múlása, zavarja, hogy még csak fél hét... Éppen a nyakkendõjét kötötte, amikor Izabella kisasszony kopogott be hozzá. Azt mondta, hogy a rokkantnak a menyasszonya újra rosszul érzi magát. Nem tehetett mást - vette a táskáját, és átment a rokkant lakásába. A fiatal nõt egyedül találta, és egyáltalán nem látszott rajta rosszullét. Kelemenben azonnal megrezzent a gyanú - hat éves praxis után nincs meglepetés az orvosban -, és mogorván kérdezte meg : - Mi a baj ? Csak most nézte meg jobban a nõt. Igy pongyolában, teltebbnek látszott, mint néhány napja, amikor görcsökben fetrengett az ágyán, s Kelemennek azt is észre kellett vennie, hogy ügyesen kozmetikázza az arcát: ha nem festené alá fekete színnel a szemét, és ha nem húzná hosszabbra ceruzával a szemöldökét,
közönséges lenne az arca. - Már semmi bajom, doktor úr-éneklõ volt a nõ hangja, enyhén affektált. Kelemennek ezer ilyen akadt már az útjába: külvárosi kis kurvajelöltek, akik a moziban tanulják el a színésznõktõl ezt a hanghordozást. - Délelõtt rosszul voltam, de már elmúlt. Mégis jó volna, ha megvizsgálna a doktor úr, már tegnap is akartam kérni, de nem találtam otthon.. . Meg akarok gyógyulni egészen, tessék engem meggyógyítani . . . - hadarta is, énekelte is a szavakat. - Magának nincs semmi baja - mondta Kelemen, és le se tette a táskáját. - Az elsõ szülés után egészen rendbe jön. Viszontlátásra. - Miért nem akar megvizsgálni? - próbált nyafogni a nõ. Gondosan manikûrözött ujjával pongyolája felsõ nyílásához nyúlt, és kipattintott rajta két gombot. Közben meg is feszítette a keblét, s ettõl szélesebbre nyílt a pongyola nyaka. Kelemen csaknem elmosolyodott. Eszébe jutott, amit a koldus mondott, amikor elõször járt ebben a lakásban: ez a kis cafka minden orvosával kikezd. Talán nem is érthetetlen, hogy így van: mit csináljon itthon egyedül egész nap? Szép teste van, olyan testeket kíván maga mellé az ágyba, amelyektõl nem kell viszolyognia, mert épek, nem nyomorékok . . . Rátette kezét a kilincsre, és csak annyit mondott: - Ha bármi komoly panasza lesz, szólni fog a võlegényének, és õ majd értesít engem. Minden jót. Frissen szaladt le az utcára, és beült a kocsiba. Húsz-harminc lépésnyire járhatott a háztól, amikor a járdán meglátta Smülét. A kisfiú vedlett szatyrot cipelt: hazafelé tartott. Kelemen kiintegetett neki a volán mellõl. Smüle - nyilván nem ismerte fel, ki integet neki a kocsiból- beljebb húzódott a járdán a házak mellé, mintha megfenyegették volna. Kelemen torkában megkeseredett valami, amikor visszapillantott a tükörbõl, s látta, hogy a gyerek a házak mellett, szinte osonva igyekszik hazafelé. Csak egyre tudott gondolni : törõdnie kell ezzel a gyerekkel. S elhatározta, hogy már holnap átmegyù Moskovitsékhoz, s valami ürüggyel elviszi magával kis idõre Smülét. - Kedvem volna belelógatni a lábam a Dunába - mondta Orsika. - Csak attól tartok, hogy maga megbotránkozna, ha levetném a szandálom . . . - Nem botránkoznék meg - fordult feléje Kelemen. Tíz perccel ezelõtt álltak meg a rakparton, õ félrekormányozta a kocsit, s utána lejöttek ide, a legalsó lépcsõre - két-három arasznyira a lábuk elõtt folyik a Duna.
- Énmellettem sohase merjen rosszkedvû lenni - fürkészett feléje a lány, és félrehajtotta fejét. - Téved, ha azt hiszi . . . - Dehogy tévedek. Maga téved, ha azt hiszi, hogy hazudni tud nekem. - Miért hazudnék? - Letagadja, hogy rosszkedvû. Meg aztán . . . már hozzá is szokhatott, hogy ne mondja ki az igazat. - Én vagyok az egyetlen, aki meggondolja, mielõtt szól valamit, hogy az igazat mondja-e? - Nem. Nincs egyedül ebben a mûfajban. De szeretném, ha . . . legalább énvelem szemben . . . - Miért lenne az jó magának? - Csak. Kelemen elmosolyodott. A lány is. - Ennél okosabb nem jutott hirtelen eszembe. - Most maga nem mond igazat, Orsika. Mielõtt megszólalt, meggondolta . . . - Igazodom magához, doktor úr. Elfogadom a játékszabályokat. - Én nem szabtam meg semmiféle szabályt. - Pedig arra szükség van. Valamiben meg kell állapodni, és amiben megegyeztünk, ahhoz tartanunk is kell magunkat. Mi lenne, ha megesküdnénk, hogy most egy kicsit igazat fogunk mondani. - Részemrõl . . . - De meg is tartja a szavát, ugye? - nyílt nagyra a lány szeme. - Fogjon velem kezet, és utána mondjon mindig igazat ma este! Odanyújtotta kezét az orvosnak. Majd-nehogy közbevethessen valamit Kelemen - szaporán folytatta: - Én kérdezek elõször: nagyon hiányzik a felesége? - Miért érdekli? - Miért akarja megkerülni a kérdést? - Nem akarom megkerülni. Egyszerûen nem tudok felelni rá. Azt hiszem, egészen más hiányzik nekem. - Éspedig? - Egy pohár konyak. Kis csend támadt, majd újra a lány kérdezett: - Ital nélkül még beszélgetni se tud? - Az utóbbi idõben ritkán próbáltam. - Most az egyszer próbálja meg, utána elmehetünk valahova: nagyon hiányzik a felesége? Kelemen a vizet nézte. A túlparti lámpák fényei vibráló csillámcsíkokat sugároztak a vízre, és a Dunának halszaga volt. Valóban, hiányzik-e neki Irén? Ez a kislány attól fél, hogy szerelmes
lesz, s mielõtt engedne az érzéseinek, biztosítani akarja magát, legalább a szavammal. Mindegy, hogy igazat mondok-e, nem fog sokat töprengeni rajta, neki elég a szó, hogy nekem nem hiányzik Irén. És igazán nem tudom, hiányzik-e. Néha nagyon rossz egyedül lenni, rossz, hogy nekem kell elszámolnom Izabella kisasszonnyal a mosatás miatt, nekem kell kifizetnem a lakbért, nekem kell bevásárolnom a drogériában fogkrémet, zsilettpengét, az áruházban zoknit a lyukas helyett . . . Amíg együtt voltunk, mindent Irén intézett, még az ingemet se kellett magamnak kivennem a szekrénybõl. Ö vigyázott, hogy ha üresen hagyjuk a lakást, nehogy égve maradjon a gázgejzírben a gyújtóláng, és az asztalon mindig legyen cigaretta a szelencében. Nehezen szoktam meg, hogy mindennel nekem kell törõdnöm, és ezért az elején nagyon hiányzott Irén. De mondhatom-e, hogy igazán hiányyzott, ha csak ilyesmiért nélkülöztem? - Nem hiányzik - fordult a lány felé. Orsika nem nézett rá. Lassan felállt a lépcsõrõl. Még visszanézett a vízre, amely néhány arasznyira a lába alatt csillogott, aztán tétován elindult felfelé a lépcsõkön. Nem mentek messzire. A Matróz Csárda teraszán ültek le. Orsika limonádét kért, sok citrommal, aztán eszébe jutott, hogy az autóban felejtette a kézitáskáját. Kelemen visszament a kocsihoz, s közben útba ejtette a vendéglõ söntését. Egy deci konyakot kért, s gyorsan felhajtotta. Nem akart az asztalnál egyszerre sok italt rendelni. Sohase szállt még ennyire gyorsan fejébe az ital. Elfelejtette, hogy egész nap nem evett. Amikor a pincér a második konyakot hozta az asztalukhoz, már érezte fejében a friss pezsgést, amely gyors részegségeit szokta bevezetni. Az asztalt borító abrosz tele volt színes mintákkal. Orsika elõrehajolt, és a mintákat böngészte. - Nézze, milyen helyes - bökött rá egy kövér, nagybajuszú harcsára. - Olyan, mint a professzorom. Kelemen oda akart nézni, de félúton elakadt a pillantása. Amikor Orsika elõrehajolt, a mozdulattól megnyílt mellén a könnyû nyári ruha kivágása, és Kelemen meglátta a keble hajlatát. A lány még mindig a harcsán mosolygott, nem vehette észre, mi történt, s Kelemen képtelen volt máshová nézni. Szégyenkezett, mert kiszáradt a torka. Maga elé képzelte meztelenül a lányt, s ez is akarata ellenére történt. Ennyire ki lennék éhezve? - döbbent meg, de rögtön eszébe jutott, hogy az utóbbi idõben- azóta, hogy Zsuzsát felvitte a szállodába- semmi kedve
nem volt a nõkhöz. Orsika nevetõsen beszélt, a professzoráról mesélt - közben ismét kiegyenesedett a fonott széken -, de Kelemen alig-alig hallgatta. Tekintete vissza-visszatért a lány keblére, a könnyû vászonanyagon át is látni vélte melle hajlatát, s fejében percrõl percre nõtt a forróság, amit már nemcsak az ital táplált. - Szeretem az öreget - mosolygott a lány. - Egyszer még arra is ráveszem, hogy vágassa le a harcsabajuszát. Kelemen rábólintott a szavára, de közben a pincérnek is intett, hogy hozzon még egy konyakot. A lány ekkor elhallgatott. Sokáig babrált egy cigarettával, s amikor újra felnézett, már nem mosolygott. - Szeretném, ha nem neheztelne, hogy megint az italt hozom szóba. Miért, miért kell ennyit inni? Kelemen mosolyogni próbált, s közben érezte, hogy bárgyú az arca. Felelni akart - pontosabban: nem is felelni, csak mondani valamit -, de semmi okosra nem lelt. Zavar környékezte. Orsikának igaza van, amint Irénnek is mindig igaza volt. Sokat iszom, s amint ez Irént zavarta, zavarja Orsikát is. Mit feleljek? - Mibõl gondolja, hogy sokat íszom? - Látom. - Nehezen hiszem. - Valahányszor találkoztunk, mindig italszaga volt. - Ezen könnyen segíthet . . . - könyökölt rá az asztalra az orvos. - Nem kell találkoznia velem. - Ez lenne a legegyszerûbb . . . - bólintott a lány. - Tehát . . . A lány arca megmerevedett: - Kettõnk között van egy nagy különbség : én nem szeretem a könnyû megoldásokat. Eddig egyikük se vette észre azt a társaságot, amelyik a terasz másik sarkában ült. Három férfi terpeszkedett ott egy asztal körül. A kocsma egyetlen harmonikása állt mellettük - most mindkét karját leeresztve, zavartan, idegesen. Már Orsika is felfigyelt rá, hogy ott történt valami. Arra is nézett. A társaság szemmel láthatóan nem törõdött vele, kíséri-e õket a harmonikás, egymásnak terceltek: Tjor der Karerne, vor dem grorren Tor Stand eine Laterne und rteht rie noch davor, Dort werden rvir uns iviederrehn, Tjor der Karerne mermvir rtehn, Wie einrt, Lilly Marlen, wie einrt, Lilly Marlen . .
A harmonikás ekkor hagyta ott õket. Arcán zavart mosoly játszott, nem nézett senkire, pedig az egyik asztal mellõl integettek is neki. Eltûnt a konyhában. Kelemennek nem volt nehéz felismernie, kik ülnek ott. A három - mindegyik amolyan negyvenöt év körüli - német belehevülve fújta: Wie einst Lily Marlen, .. Wie ein.rt, Lilly Marlen . . . Halk volt a lány szava: -Nagyon gyûlöli õket? Kelemen vállat vont : - Nem is tudom . . . - Van rá oka? Van-e rá okom? - Az orvos elmosolyodott. Önkéntelenül mondta ki : - Agyonlõtték a bátyámat . . . Csend lett. Mintha egyszerre elhallgattak volna a németek is, úgy tûnt, jóllehet még mindig énekeltek: Darr avir unr lieb hatten Das .rah' man gleich daraus. . . Kelemen úgy érezte, hogy minden lámpa fénye egyszerre Orsika felé fordult. A lány arca megvilágosodott, amikor Kelemenre nézett. A hangja is halk és lágy volt: - Mondja . . . szeret valakit ezen a földön? Az orvos ránézett : - Ezeket is szeressem? - Nem ezekrõl beszéltem . . . - De õróluk jutott eszébe, hogy ilyet kérdezzen. - Téved, Bandi. Csak azt kérdeztem, szeret-e valakit ezen a világon. - Teljesen mindegy, mit felelek . . . Orsika bólintott: - Most már mindegy. - Cseppnyi fájdalom fénylett a szemében: - Mégis, hadd kérdezzek még valamit. - Parancsoljon. - Mi lenne az, amiért mégiscsak hajlandó lenne abbahagyni az ivást? Kelemen szembefordult vele. Tekintete végigsimogatta a lány arcát, nyakát, majd megkereste a ruhája kivágását. Szinte akarata ellenére szólalt meg : - Ha maga a szeretõm lenne. Ekkor döbbenten állt meg benne a lélegzet. Mintha nem is õ mondta volna ki az iménti szavakat. Dermedten figyelte a lányt. Orsika arcán semmi sem mozdult. A szeme is lassan pillantott fel. És a tekintetében nem volt szemrehányás. Harag sem. A
hangja pedig nagyon nyugodtnak tûnt: - Ugye, most fizetünk? Néhány perc múlva, amikor beszálltak a kocsiba, Orsika ült a kormánykerék hez: - Megbocsát, de most én vezetek. Negyedóra se telt bele, már odakint jártak Zuglóban. Orsika mereven fogta a kormányt. Kelemen nem szólt hozzá: úgy érezte, hiába is szólna, a lány nem felelne neki. Amikor a zuglói villa elõtt Orsika kiszállt a kocsiból, éppen csak kezet fogtak. - Smüle! A gyerek megtorpant az utcasarkon, és hátra is fordult. Kelemen utolérte. - Hová mégy? - Tejért. - Erre jobbra? - Igen. - Akkor mehetünk együtt is egy darabon. A gyerek erre nem szólt. Engedelmesen baktatott a férfi mellett. - Ilyen korán kelsz minden reggel? - kérdezte az orvos. - Mindig én megyek tejért. - Szereted a vakációt? - Nem tudom. Azt hiszem, szeretem. Az iskolát is szeretem. Hol tetszett hagyni a kocsit? - Bent van a szervízben. Olajat cserélnek benne. - Miért? - Elhasználódott. Piszkos lett. Idõközönként új olajat kell tölteni bele, hogy kíméljük a motort. - Igen. - Ha nagy leszel, majd te is veszel magadnak kocsit. - Nem tudom. Le kellene szoknod róla, hogy mindig azt mondjad: nem tudom. Veszel magadnak autót, ha nagy leszel? - Kelemen megállt, s ezzel a gyereket is kényszerítette, hogy forduljon szembe vele. - Jó volna, ha akaratosabb volnál, nem gondolod? Azt kellene mondanod magadnak, hogy így és így lesz, aztán mindent bele, hogy úgy is legyen. A tiszta, barna szempár felnézett rá. Kelemennek úgy tûnt, hogy vizsgálódó a gyerek tekintete. - Azt én nem hiszem . . . -- csóválta meg aztán kerek fejét a kisfiú. - Mert nem akarod hinni - mosolygott rá az orvos. - Mondd el nekem: akartál te már nagyon erõsen valamit? Smüle gondolkozott, majd újra megrázta a fejét: - Nem . . . - mondta bizonytalanul..
Kelemen a gyerek vállára tette kezét: - Meg kellene tanulnod akarni. Csak úgy lesz belõled valami. Mert te még minden lehetsz . . . amihez csak kedved van: - Orvos is? - Az is. Minden. Atomtudós is. Elhiszed? - Hirtelen nagyon szerette volna, hogy hasson a gyerekre: - Minden lehet belõled, ha keményen akarod ! Mintha enyhén kipirult volna a sápadt kis arc, de csak egy pillanatig, mert utána rögtön megmozdult a fiú : - Sietnem kell. Tovább mentek. Smüle hallgatagon szaporázta a lépést Kelemen mellett. Az orvosnak kedve lett volna hozzá, hogy megsimogassa puha haját, de nem tette. Csak beszélt hozzá: - Este, hogyha lefekszel, gondolkozzál, hogy mi akarsz lenni. Mondd azt magadnak, hogy erõs akarsz lenni, akit nem csúfolhatnak a többiek. Meg te akarsz a legjobb tanuló lenni az osztályban most is, a gimnáziumban is, az egyetemen is. - A szomszédban Palócz Géza egyetemre jár . . . - nézett fel Smüle. - Mérnök lesz. Házakat fog építeni. - Na látod. Pedig Palócz Géza is olyan kicsi volt valamikor, akárcsak te. - Tavaly még gimnazista volt. A szõnyegporolón szokott tornázni. Azt mondta, hogy az a nyújtó. Én is megpróbáltam a téren, de egy ember rám kiabált, hogy nézd, a kis zsidó hogy erõsködik. - Ne törõdj az ilyen emberekkel. Te ugyanannyit érsz, mint õ, még többet is. Este majd gondolj arra, hogy te különb leszel, mint az ilyen ostoba felnõttek. Már a tejes elött álltak. A gyerek arca újra kipirult. Kelemen kezet nyújtott neki. Smüle átvette egyik markából a másikba a tejeskannát, és bátortalanul beletette apró, nem egészen tiszta mancsát az orvos tenyerébe. -Atomtudós - nézett bele Kelemen szemébe. - Az jó lehet... Beiramodott az üzletbe. Kelemen még utánanézett, aztán mielõtt tovább indult volna - rágyújtott. Jó volna tudni - gondolta -, mi lesz húsz év múlva ebbõl a kis kölyökbõl. Einstein is ilyen kicsi volt valamikor. Amíg beballagott a kórházba, megpróbálta Smüle körül tartani a gondolatait. Nem akarta, hogy újból erõt vegyen rajta a szégyenkezés, amely két nap óta folyton környékezi. Azóta nem meri felhívni Orsikát, és a lány se jelentkezik. Érthetõ. Egy részeg alak ajánlatot tesz neki, hogy legyen a szeretõje. Megkönnyebbülten bújt bele fehér köpenyébe. Amíg dolgozni fog,
nem kell gondolkodnia. Orsika ember a talpán: nem csinált botrányt, fegyelmezetten, egy hangos szó nélkül maga ült a volán mellé, s a biccentésében, amivel elköszönt, benne volt, hogy nem kívánja többé látni . . . Tíz órakor megkapta a sebészet jelentését Koller úr mûtétjérõl. Jóformán az utolsó pillanatban került asztalra a beteg: másnap, de legfeljebb harmadnap perforált volna a fekély. Kelemen elmosolyodott. Igaza lett most is. Az a szerencséje, hogy elég sokszor igaza van. Ha nem így lenne, már régen kitekerték volna a nyakát. Liebner úgy tesz, mintha nem neheztelne, de a barátságosnak szánt mosolya is hideg. Sohase fogja megbocsátani, hogy a fejéhez vágtam az igazat... Vigyázott, hogy minden percre elfoglalja magát valamivel. Sokáig elüldögélt a betegek ágya mellett a kórteremben, szokása ellenére hosszan beszélgetett velük, s oda is figyelt a szavukra. Nem akart egyedül maradni, s nem akart arra se gondolni, hogy estére mégis egyedül kell lennie, akár a szobájában, akár másutt, ha elmegy innen. Aztán jön a vasárnap . . . Orsikával kellett volna teniszeznie a Szigeten. Mit csináljon vasárnap? Nem akart errõl gondolkozni; amint ideje akadt, lement inkább a jód-laborba. Salamonnal már hetek óta törték a fejüket egy témán, amire eddig semmiféle irodalomban nem leltek magyarázatot. A pajzsmirigy-rendellenességek két faktora a papírkromatográfiás eljárásnál egyszerûen nem jelentkezik tisztán a labor itatósain. A kontúrok zavarosak, és Salamon esküszik, hogy ez nem a labor körülményein múlik. Miért nem tiszták a kontúrok? Kelemennek az egyik éjjel jutott eszébe az ötlet, amiért most lement a laborba. Lehet, hogy hülyeség - gondolta akkor. De az se lehetetlen, hogy mégis hoz valami hasznot, ha éppen más oldalról indulnak el. . . - Idehallgass - mondta Salamonnak -, õrizd meg a komolyságodat . . . Ott álltak a jód-labor folyosóján. Salamon hosszú orrát húzogatta és szipogott - nem létezik, hogy az év háromnegyedében ne lenne náthás -, de kíváncsian bámult Kelemenre. - Hadd halljam . . . - Mi lesz akkor, ha feltételezzük, hogy mégse szennyezõdés, hanem éppen egy új faktor, egy harmadik zavarja a dolgot? Mindig csend volt a labor folyosóján. Itt nem lehetett hangosan beszélni, de most még nagyobb némaság állt kettejük közé. Salamon nyelt egyet: -Te marha! - bökte ki aztán. - Elõbb is eszedbe juthatott
volna. Eriggy a fenébe . . . Visszaugrott a laboratóriumba, és becsukta maga mögött az ajtót, amit kívülrõl lehetetlen volt kinyitni. Kelemen elmosolyodott, s amíg visszament a belosztályra, eldöntötte magában, mit tegyen vasárnap. Hazaszaladhat a szüleihez is, de most, ebben a rosszkedvében, amit sikerült megteremtenie maga körül, miért menne haza: azért, hogy a szülei szemrehányását hallgassa - nem törõdsz velünk, ünnep nekünk, ha egyszer-egyszer rászánod magad, hogy levelet írjál... Nem, ezért nem rohan ötszáz kilométert oda-vissza a kocsival . . . De valahová ki kell szabadulnia innen a városból. Nincs más kézenfekvõ lehetõség: az öccséhez kell mennie. Kiszaladt a sarki postára - ingujjban, éppen csak a fehér köpenyét dobta le magáról -, és feladta a táviratot: vasárnap érkezem. Igen, ez a legjobb. Vasárnap délelõtt megérkezik Ebesházára, onnan négy kilométer a tanyaközpont. Annál tovább nem mehet az autóval, de a termelõszövetkezet elnöke az öccse szavára úgyis ad egy csézát, amivel kihajthat a tanyasi iskoláig. Ettõl meg is nyugodott. Az öccse - tolultak fel benne az emlékek - mindig jó hatást gyakorolt rá. Éppen arra készült, hogy elmenjen rendelni, amikor megszólalt az asztalnál a telefon. Felvette : - Belgyógyászat . . . - Kelemen doktor? Azonnal megismerte a hangot, s csaknem elállt a lélegzete: - Orsika? Csend. Kelemen tompa nyomást érzett a halántékán belül. - Ugy beszéltük meg - hallotta aztán a lány nyugodt hangját -, hogy vasárnap elmegyünk teniszezni. - Igen . . . - Nem akadt azóta más programja? - Nem. - Tehát? Hajlandó volna nemcsak egytagú szavakkal felelni? Kelemen összeszedte magát: - Azt hittem, megharagudott rám. Táviratoztam az öcsémnek, hogy vasárnap leszaladok hozzá. Rövid hallgatás után válaszolt a lány: - Értem. Nos, az öccsét nem csaphatja be. Ugye, valahol az Alföldön tanít? Tanyai tanító, így mondta, igaz? - Igen. - Hát akkor . . . - a lány újra várt, s Kelemen nem tudta, azt szeretné-e Orsika, ha megváltoztatná a szándékát, vagy csak
éppen annyit akar, hogy õ köszönjön el. De mielõtt bármit mondhatott volna, Orsika újra megszólalt, és mosolygós volt a szava: - Tudja mit? Nagy teher lenne magának, ha elvinne az öccséhez? - Nekem nem lenne teher - mondta az orvos. - De lehet, hogy, maga unalmasnak találná. - Azt bízza rám. Elvisz? Kelemen torkában egyszerre könnyû lett a lélegzet: - Eljön velem? Ebesháza után balra fordul az út. Megy tovább, a huszonegyù néhány kilométerre fekvõ legközelebbi mezõvárosig, s közben a beton mellett csak egy helyen lehet települést látni: a tanyaközpontot, amely egyben a termelõszövetkezet központja is. Idáig tart a villanyvezeték, itt az utolsó telefon széles körzetben, s körös-körül csak a tanyák, a legközelebbi is legalább kilométernyire a központtól, s a mezõségbe elszórt kis gazdaságok egymáshoz sincsenek közelebb egy-másfél kilométernél. Kelemen nem elõször járt itt. Amint bekanyarodott a tanyaközpont épületei közé - uradalom volt ez valamikor, de azóta rendbe hozták az egykori cselédházakat, s az ispáni rezidenciába a tsz-iroda költözött be -, nem kellett keresgélnie a helyet se, ahová úgy állíthassa az autót, hogy a napfény fordultával se kerüljön melegbe. Többször volt már alkalma kiszámítani, hogy ha a három egymás mellé nõtt nyárfától két méternyire áll le, akkor alkonyatig árnyékban marad a kocsija. A tsz elnöke már várta. A fiatal, alig negyven éves parasztember ingben-pantallóban - zakó nélkül - lépett ki az irodából, ahol ugyanolyan meleg lehetett, mint idekint, mert erõsen törölgetnie kellett a homlokát, telt, szinte duzzadt arcát. - Jó napot, doktor úr! No, másodmagával? - Elõre nyújtott kezet Orsikának, s bár nem volt félszeg, mégis sután hangzott a szájából a kezétcsókolom. - Leveles István vagyok. Rögtön befogatok, addig bejöhetnének, bár éppen értekezletet tartunk. - Vasárnap délelõtt? - kérdezte Kelemen, csak azért, hogy õ is szóljon valamit. - Bajok vannak a kapálással, gatyába kell rázni egy kicsit a agazdaságot - mondta az elnök -, már meg tetszik bocsátani - nézett aztán rögtön Orsikára -, hogy csak így nevén nevezem a helyzetet... Orsika nevetett, s elindult a két férfi között az épület tornáca felé. Ott ültek le az eresz alatt, ahová nem tûzött a nap, s hallották, hogy bent, az irodában nem maradt abba a disputa azután se, hogy az elnök kijött. Valaki - izgága hang - szapora szóval
bizonygatta, hogy ha mégis munkaegység-megvonást alkalmaznának, akkor egyszerre megjönne a szorgalma az egész ármádiának . . . - Sanyó! - kiáltott hátra, az istállók felé az elnök. - Hogy állsz? - Szoptat még - kiáltott vissza az elsõ istállóból egy kamaszhang. Az elnök Orsikára nézett elõször, de az orvosnak mondta: - Csikónk lett az éjjel. Csillagos a feje. Azt imádja még mindig a kölyök... De már ki is lépett az istállóból a kamaszhangú legényke, s amint meglátta a tornácon az orvost és Orsikát, odaintett: - Már be is fogtam - és eliramodott a kocsiszín felé. - Igyekezz! - kiáltott utána az elnök. - Egyik lábad itt, másik ott! Amíg a homokfutóra vártak, nem ment vissza az irodába. Rágyújtott, amikor Kelemen cigarettával kínálta, és megkérdezte az orvostól : - Nem talált még nekünk senkit? - Nem - mondta Kelemen. - Pedig utánanéztem. Senkinek se fûlik hozzá a foga, hogy idejöjjön. . . - Hát . . . - a duzzadt arcú elnök lepöccintette durva mutatóujjával a cigaretta végérõl a hamut - ez nem város, annyi biztos. Öt és fél kilométer ide Ebesháza közepe, fenenagy a terület, eddig tart a villany - pillantott fel a szomszéd háztetõre, ahol megereszkedve lógott a vezeték, majd hirtelen felcsattant: - Négyezer embernek, vagy még többnek . . . máig sincs orvosa. Hány éve van nálunk szocializmus, mióta prédikálom az embereknek, de amikor a fejemhez vágják, hogy a nagy szocializmusoddal együtt még mindig Ebesházára kell becipelni mindenkit, ha beteg . . . Észrevette magát, hogy mégse kéne épp most az orvos és a fiatal nõ elõtt szabadjára engednie a panaszát - s menten fordított is egyet a szón: - Na, ne haragudjon már, nem magának hányom szemére, ha magán múlna, elsõ ember lenne, aki segítene . . . csak éppen ez a nagy baj itt az isten háta mögött. Mégse mondhatom a sok parasztjának, hogy a nyavalya törjön ki, régen akkor se mentél orvoshoz, ha üszkös volt a lábad, inkább belegebedtél. . . - Villant egyet a szeme, és inkább Orsikának szólt, mint Kelemennek: - Tetszik tudni, förtelmes sokat kínlódott már ez a nép s a bal karja önkéntelenül körülintett a határ felé. - Itt csak tapostak mindenkit, amióta ember lakott errefelé. Hát végre akarják is már érezni, hogy nem állatok. Az én apámnak úgy üszkösödött le a lába, bele is pusztult, csak néztük, hogyan rohad el élve . . . Kelemen tûnõdve fújta maga elé a füstöt: - Mit csináljak? Ha a megye se talál maguknak orvost, hogyan szerezzek én? Jöjjek le magam?
Leveles kivágta a cigarettavéget a porba: - Miért maga jönne? Családos ember, felesége van, õ is Pesten . . . Az orvos szeme összevillant a lány tekintetével. Az elnök azt hiszi, hogyù Orsika a felesége. - De hányan végeznek évrõl évre - pattogott tovább Leveles. - Mind azzal állít be az egyetemre, taknyos falusi suttyók is, hogy majd a népet akarja gyógyítani, de mire kezibe kapja a diplomát a nyavalyás, addigra elmegy a kedve a sáros falutól, már büdös neki, hogy fürdõszoba meg központi fûtés nélkül. . . Legyintett, és szinte megkönnyebbülten intett az istállók felé, ahonnan peckesen kanyarodott elõ két dohányszínû csikó a könnyû homokfutóval. A bakról egyenes derékkal, fejét kérdõhetykén féloldalra fordítva nézett a tornác felé Sanyó, a kamasz kocsis. Kelemen fél szemmel Orsikát figyelte. Látta, hogy a lány gyönyörködik a határ messzi nyúló zöld és sárgás foltjaiban, a legelõk, kaszálók zöldjében és a nemrég learatott táblák tarlósárgájában. Valóban szép volt a mezõ. A magasban két gólyamadár keringett, lustán, a szél tetejére hagyatkozva, odébb gémeskutak soványkodtak, s az egész vidék felett a vasárnap csendje hallgatott. Most igazán szép a határ - gondolta az orvos. Más, mint amikor esõ veri az egész tájékot, s pocsolyává válik a zöld gyep a dûlöút két oldalán, a szekérkerekek vágta csapás pedig patakká vizesül, hogy a tanító úr motorkerékpárja sehol se leljen ösvényt magának. Pista, az öccse, esõben-sárban is kénytelen be-bejárni a tanyaközpontba és Ebesházára, vásárolni kell, és értekezleteken kell ülni, s ha rossz az idõ, úgy bûvészkedik a tenyérnyi széles járható sávokon a motorral, hogy egy cirkuszi ekvilibristának is becsületére válnék. És télen . . . Télen itt hó van, farkasordító hideg, dermesztõ, bõrkabáton is átható éles szél, de a tanító úrnak akkor is be kell motoroznia Ebesházára, ha közben ötször akad is el, s térdig hóban kínlódik is a géppel, amíg újra járható terepre lel. És nincs villany a tanyasi iskolában, csak a telepes rádió szól, meg a könyv a szórakozás. Nyolcvan gyerek jár Pista és Erzsi keze alá a tanyákról, hatéves is, tizenkétéves is, télen sötéttel indulnak el, összefogódzva, ha ketten vannak, de amelyiknek nincs társa, az egyedül teszi meg az utat, akár kilométernyire van a tanyájuk az iskolától, akár három kilométerre. Mintha semmi se változott volna itt tizenhét év alatt: az anyjuk ma is bedugja a kis télikabát zsebébe a frissen sült krumplit, mert jó az, ha már van is kesztyû a gyerekek kezén, meg van prémes sapkájúk is, jó a kötött pulóverük is.
Ugy tervezik, négy év kell még ahhoz, hogy megszüntethessék a tanyákat, mert ez se megy pénz nélkül: elõbb új lakóházakat kell építeni a tanyaközpontban, ahhoz pedig pénzre van szükség, sok pénzre, hiszen a tanyasiak nem szívesen áldoznak, mert mindegyik ragaszkodik a maga pusztai birodalmához, bármenynyivel kényelmesebb lesz is az élete, ha majd beköltözik az új faluba. És amíg emberek laknak a pusztában ezerszám, addig tanító is kell a gyerekeknek, s orvos is kéne, nagyon kéne: itt lakna az orvos a tanyaközpontban, még annyi áldozatot se kellene vállalnia, mint Pistának . . . - Mekkora a csend - nézett rá a lány. Kelemen bólintott. Csak a lovak patája dobogott tompán a ruganyos gyepen, mert amerre most futott a cséza, nem volt dûlõút. A legelõ, amely az elsõ esõtõl mocsarassá duzzad, most olyan volt, mintha hullámos gumipadlót fedtek volna be gyeptéglákkal. Jobbra-balra, közelebb s távolabb tanyák fehérlettek, gémeskutak álltak, s kutyák ugattak a homokfutó után. Nagyon messzirõl harangszó hintázott, mintegy azt bizonyítandó, hogy valóban vasárnap van, s a végtelenbe nyúló legelõk túlsó végén, Ebesháza irányában, birkanyáj legelészett. Jó tíz perce trappoltak már velük a lovak, amikor meghallották a traktorpöfögést. Tarlót hántott a traktoros, talán ötszáz méternyire oldalt. Sanyó odaintett neki, a traktoros is felemelte karját, hogy észrevette a köszöntést, s még hangosabban megpöfögtette masi náját. - Mindjárt odaérünk - mondta Kelemen a lánynak. De még csaknem negyedórát hajtotta Sanyó a lovakat - igyekezett olyan utat lelni, ahol mégse rázza agyon a kocsi a vendégeket -, mire Kelemen megpillantotta a tanyasi iskola jegenyefáit és a fák között az épület sárga foltját. Ahogy közelebb értek, meglátta az öccsét is. Ott állt Pista a kerítés sarkán, nyurgán, csaknem kétméteresen, s mellette az óriás farkaskutya, amely ülve is nagyobb volt, mint Misi, a Pista fia, aki a kutya nyakörvébe kapaszko dott. Sanyó ügyesen odakanyarodott a homokfutóval a kapuhoz, és leugrott, hogy - ki tudja, hol tanulta - lesegítse Orsikát. - Isten hozott benneteket - mondta a tanító. Kezet nyújtott Orsikának, és bemutatkozott: - Kelemen István. Ez meg a fiam - állította maga elé a kétéves szöszke gyereket. A kutya is rögtön odament a gyerek mellé, s gyanakodva szaglászta körül Orsikát, amikor a lány lehajolt, hogy megcsókolja Misit. Sanyó megitta a két deci borát, ami ilyenkor dukál a kocsisnak,
s már hajtott is vissza a tanyaközpontba. Erzsi, a tanító felesége - vékony, napsütötte arcú asszony -, nem hagyhatta abba a fõzést, mert a tûzhelyen sercegve sült a rizs, ügyelnie kellett rá. Babos kendõ szorította le rövidre vágott haját, és sehogy se akarta engedni, hogy Orsika segítsen neki. de azért beleegyezett, hogy a lány készítse el a salátát. Kelemen kisétált az öccsével és a gyerekkel az udvarra, s amíg kicsi háromkerekû biciklijét taposta - nyomában most is az farkaskutyával -, hol a fiúcskát nézték, hol a határt, amely elött már remegni látszott a levegõ. A nap delelni készült, s ahová nem esett árnyék, fullasztó volt a hõség. Késõbb Pista törte meg a csendet: - Elveszed feleségül? Kelemen mosolyt erõltetett: - Még el se váltam Iréntõl. - Irén sohase jött el hozzánk. Ez rendes lánynak látszik. - Az. Rendes. Kár lenne érte . . . - Miért lenne kár? - Miért?. . . Neked magyarázzam? Nem való énmellém tisztességes nõ. Pista cigarettát vett elõ: - Látom, vigyázva konzerválod a világfájdalmadat. Kelemen odahajolt a gyufa lángja fölé a cigarettájával: - Ugy beszélsz, mint Bodor . . . - Elhozhattad volna õt is. - Ritkán látom. - S az orvos most el is csodálkozott: valóban, amióta Simon Sanyival találkoztak Obudán, azóta Bodor nem jelentkezett, még csak nem is telefonált, pedig korábban legalább másnaponta hallatott magáról. - Tudjátok ti mindketten pontosan; hogy nem világfájdalomról van szó. Tegyük fel, hogy hamarosan sikerül mindent elrendeznem Irénnel, elválunk, túlesek minden formaságon . . . Utána kössek magam mellé egy másik asszonyt, aki idõvel ugyanúgy megunja a dolgaimat, ahogy Irén . . . ? - Megint csak annyi az eszed, hogy magadat tépjed - lépett ki az udvarról Pista, és maga után intette a bátyját is. - Nemcsak terajtad múlt, Irénen is. -Elsõsorban rajtam. Irén annyi ideig türelmes volt... - Együtt laktok? - Nem. Albérletet vettem ki. -Albérletet... Arra jó, hogy az egész életed ideiglenes legyen. - Ez is egyfajta állapot. - Harmincegy éves vagy, és még mindig nem találod a helyed.
- Törvény az, hogy az ember rendesen éljen? A tanító leheveredett a fûbe. Kelemen odaült melléje, és belebámult a mezõbe. Nem messze nagy tábla friss szántás barázdái feketéllettek. Gólya keringett fölötte - talán éppen azok közül az egyik, amelyeket a homokfutóról is látott Orsikával idefelé jövet-, úszott a nagy fehér madár: mezei pocokra vadászott. - Túl jól megy a dolgod, az a bajod - mondta Pista. - Sok a pénzed, kevés a munkád, csak magaddal kell törõdnöd . . . -Kevés a munkám... Azért végzek minden este nyolckor vagy még késõbb. Énrám még egy beteg se várt másnapig! A tanító nevetett : - Végre egy szúrás, ami talált. A munkádat, azt nem hagyod bántani. Arra hiú vagy; hogyelsõrendû orvosnak tartsanak. De ezen kívül. . . - legyintett: - Semmit se tudsz kezdeni magaddal. Belenyomta cigarettája csikkjét a porhanyó földbe, s szembefordult a bátyjával: - Tudod, mi a te nagy bajod? Hogy még sohase vállaltál, sohase csináltál olyant, amit nem lehet pénzzel megfizetni. - Kiért csináltam volna? - vont vállat az orvos. - Kiért? Az emberekért. Csak úgy. - Mindig irigyeltelek, hogy csak úgy magadtól tudsz kitalálni szép kifejezéseket-tette rá a kezét az öccse karjára Kelemen. - Sose felejtem el, amikór gyerekkorunkban verseket írtál. . . - Hagyjuk - nevetett a tanító és nyugodt, szürke szemében derû csillant -, azt hiszem, jobb, hogy nem lett költõ belõlem. Többet ér egy jó tanító, mint három rossz poéta. A napokban a be került egy füzetem, még képzös koromból, kinyitom, versek vannak benne . . . A konyhaajtóból Erzsi kiáltott utánuk: - Mozgás, férfiak! . . . Kihûl az ebéd! Erzsi az ölében tartotta a kisfiút, s vigyázva etette az aranyszínû tyúklevessel, amiben sárga csigatészták uszkáltak. Közben felelt Orsikának: - A vizsgák elött úgy számoltam már a napokat, ahogy gyerekkoromban, karácsony elõtt, hogy hányat kell aludni. Nyolcvan gyerek kettõnk keze alatt, ezenkívül tizenegy öregember, most tanulnak újra írni-olvasni, kétszer minden héten a fiatalok, a kultúrcsoport, Pistának meg a tanyasi futballcsapat is, négy színielõadás az idén, nem vonhatja ki magát az ember a pedagógus továbbképzés alól se... elképzelheted, mennyire vártamømár ezt a két hónapot. Vigyázz, Misi, a kanálra figyelj, látod, már megint a szád mellé folyt . . . Nem csodálom, hogy
azt hitted: itt a tanyák között csak unatkozni lehet. Messzirõl úgy látszik, de ha elsorolom, mennyi a dolog . . . A háztartás, az nekem szórakozás, csak a mosás nehéz, nincs villany, hát nincs mosógép se, ketten mosunk, a csavarást Pista maga intézi azokkal a lapáttenyereivel. Misi, a sarokba állsz, ha nem eszel rendesen. Látod, mondtam, ne fogadd el Orsi nénitõl a csokoládét. Letegyelek? Na, jó, maradhatsz, de tessék tisztességesen enni. . . Elképzelheted, mikor jutok be a moziba: vagy nekem kell itthon maradnom, vagy Pistának. Az idén is száztíz csirkét keltettünk, maradt belõle valami kilencven, ki etesse a sok állatot, ha nem vagyunk itthon, legalább egyikünk. Televízió, az jó volna. De nincs villany. Könyv, szerencsére, az van elég. Mindent elolvasunk. Igy telnek el az esték. Pista meg, ha elengedem, beszalad a motorral a tsz-irodába, megnézi a televízióban a meccset, ez a szórakozása, de inkább csak vasárnap délután. Misi, most már elég, felülsz a székedre . . . - Erzsi karjára kapta a gyereket, és felültette a körül-karos székbe, amelynek kis asztalkája is volt. - Szépen eszel, vagy igazán mégy a sarokba ! Orsika nevetett, és összenézett Kelemennel. - Én se szerettem enni, amikor ekkora voltam, mint Misi. -mondta, és kedves grimaszt vágott a gyerek felé. Misi nevetett, utánozni próbálta a fintort, és ezzel mindenkit megkacagtatott az asztal körül. - Hányadik éve csináljátok ezt? - kérdezte Orsika az aszszonytól. - Szeptemberben töltjük be itt a harmadikat - merített végre magának is levest Erzsi, és megtörölte magas homlokát, mert kimelegedett, amíg a gyerek az ölében volt. - Jövõre elmehetnénk innen, de csak akkor, ha akad valaki helyettünk. Látom, ízlik a leves, vegyél még. Te is, Bandi ! A kutya jelent meg ajtóban. Szeme végigfürkészte az asztal körül ülõket, aztán lehasalt a kis fiú magas széke mellé. - Amikor idekerültünk - mosolyodott el Erzsi és a kutyára pillantott-, akkor kaptuk ezt a borjút, mert akkora már Amikor meghozták, zsebben elfért. Misit imádja, ha én verek a fenekére, akkor is morog. A múltkor este késõn járt erre valaki, Csibészt elfelejtettük megkötni, hát nem letépte szegény Baloghnak a nadrágját. Kétszáz forintunkba került. - Most én szólok rád, hogy végre te is ehetnél - mondta Pista, amikor eltolta maga elõl a tányért. - Igaza van az uradnak - csatlakozott Orsika. - Csak mással törõdsz, magad meg éhen maradsz. - Jóllakom én a szagával, amíg fõzöm - nevetett Erzsi, de
mintha a saját szavára akart volna cáfolni, szaporán nekikezdett, hogy kikanalazza a levesét. - Mindjárt hozom a sültet. . . - Várj, egyél nyugodtan, addig legalább ejtõzünk - szólalt meg Kelemen, és cigarettára gyújtott. - Nem változol semmit - csóválta meg rosszallóan a fejét Erzsi két kanál között. - Leszokhatnál róla, hogy mindjártleves után rágyújtsál, nézd meg, Pistát már leszoktattam. Pedig õurasága se volt különb a bátyjánál, mielõtt be nem kötöttem a fejét. Ivott is? - bukott ki önkéntelenül a kérdés Orsikából. Egy pillanatig kényelmetlen csend támadt az asztal körül. A lány is észrevette és elpirult. Kelemenre rebbent a pillantása: - Ne haragudjék . . . Erzsi tüstént Orsika segítségére sietett: - Csak ne pironkodj, végre valaki megmondja neki az igazat! Ahányszor alkalmam volt, én is . . . - Erzsi! - vágott a szavába Pista. S hogy ne álljon be újra az iménti csend, rögtön fel is kelt az asztaltól: - Orsika, jöjjön, fogjunk össze, adjuk asztalra mi ketten a sültet. A lány kapva kapott az alkalmon. Kipirulva - a meleg levestõl is, a zavartól is - felpattant a helyérõl, hogy elvegye a konyhaszekrény kihúzható polcáról a nagy porcelántálat. Ebéd után - a gyereket is lefektették már - a két asszony ott maradt a konyhában. Erzsi mosogatott, Orsika pedig kötényt vett, és törülgette a tiszta edényt. Túdták, hogy a két férfi meghallhatja, amit beszélgetnek - a behajtott ajtón túl a nagyobbik szobában halkan szólt a rádió -, csöndesre fogták hát minden szavukat. Erzsi beszélt inkább. - Irtó örülök, hogy megismertelek - mondta azzal a hirtelen kitörõ õszinte felindulással, ami érthetõ is volt nála, hiszen csak nagy ritkán adódott alkalma, hogy csaknem magakorú nõvel válthasson szót. - Annak még jobban, hogy más vagy, mint Irén. Te, ha istent ismersz, változtasd meg Bandit. Ha tudnád, hányszor, de hányszor semmi másról nem beszélünk Pistával, mint õróla. Tönkreteszi az életét, tönkremegy egy ilyen ember.. . A télen is, amikor itt volt: két napra jött le, azt hiszem, nem bírta már idegekkel odafönt, két napra jött, otthagyta a kocsit a tanyaközpontban, kigyalogolt ide egy táskával . . . Tudod, mi volt a táskájában? Három üveg konyak, semmi más. Könyörögtem Pistának, öntsük ki a felét, vagy csináljunk valamit, legalább igya el Bandi elõl . . . Pista alig iszik, akkor is csak bort. Hát azt hiszed, nem megitta Bandi mind a háróm üveggel? Én csak iszonyodtam. Mert nem tántorog, nem kiabál, nem káromkodik,
csak a szeme homályosodik el, és én látom, hogy tönkresilányítja az ital, istenem, csak lehetne tenni valamit ellene! - Mintha a haragját próbálta volna levezetni, úgy sikálta a tányérokat a mosogatódézsában. - Pedig ha tudnád, milyen rendes ! Otthon az öregeknek, a szüleiknek mindent megtesz, azt hiszem, ezer forintot küld minden hónapban a nyugdij mellé, anyósom félre is spórolja a pénz felét, mire lehet falun költeni két öregnek . . . mondom, Banditól nem lehet olyant kérni, amit meg ne tenne, istenem, csak az ital, az ital. . . Irén nem tudott bánni vele, csak szidta, mire Bandi mit csinált.. ahányszor kitört a családi jelenet, fogta a kalapját, elment, csalinkkázott a kocsijával, ivott . . . jaj, hányszor jut most is eszembe, hogy amikor részegen vezet, szerencsétlenül is járhat . . . meddig úszhatja meg baj nélkül. . . - Amikor elõször találkoztam vele - mondta Orsika -, akkor is éreztem, hogy ivott, mégis az õ keze volt biztosabb. Ha nem jó a reflexe, kész a karambol. Én okoztam volna, a rendõr mégis õt mondta volna ki hibásnak. Erzsi bólogatott, de - szokása szerint csak félfüllel hallgatta meg, ha a szavába szóltak - ott folytatta, ahol abbahagyta: - Mindenkinek használ, akit csak ismer, tudom én pontosan, csak éppen saját magának ellensége. Szegény anyósom, az menynyit aggódna, ha tudná. De ravasz ám a nyavalyás, mert valahányszor hazamegy az öregekhez, mindig úgy viselkedik, mint aki csak muszájból nyúl az alkoholhoz. Isten ments, hogy az anyja megtudja a szenvedélyét! Iszik pár pohár bort, amikor apósom kínálja, aztán azt mondja, hogy nem kér többet, neki már elég, dpersze, mert nem szereti a bort. Én meg nem merem megírni, amit tudok, isten ments, dehogy izgatnám szegény öregeket! Jaj, én nem tudom, hogyan vagytok egymással, de csinálj valamit ezzel a fiúval, nekem teszel jót vele, mert Pista, az mindig csak úgy int le, hogy nem az ital itt a legföbb, hanem hogy Bandi az egyensúlyt nem leli, saját magával nem tud megbékülni, azt magyarázza nekem az uram, hogy nem a következményt kell hanem az okot kell kikutatni... Majd megtudod te is milyenek a férfiak, ha eddig nem vetted volna észre, mindig az eszükkel hozakodnak elõ, a logikájukkal. . . - Pedig Pistának igaza van - mondta Orsika az asszony két lélegzete között. - Mindennek oka van. - Akkor meg Irén az oka! - tette félre az utolsó kanalat Erzsi. Irén mellett szokott hozzá ahhoz a vacak konyakhoz.
- Miért nem éltek jól? - kockáztatta meg a kérdést Orsika. - Jótól kérdezed - fogott hozzá Erzsi, hogy visszarakja a szekrénybe az edényt és az evõeszközt. - Honnan tudnám én? Talán még Pista se tudja. Vagy ha mégis, nem mondja meg nekem. Egyformák ám ezek ketten. Hallgatni, ahhoz nagyon értenek. - Ne mondj már ilyent - mosolyodott el a lány. - Nem tudom elképzelni, hogy neked nem mondana el mindent Pista. - Nem tudod elképzelni!? - rázta meg a fejét az asszony. Ami jó, azt elmondja, hogyne mondaná. De ha valami gondja van. . . harapófogóval nem szeded ki belõle. Két év múlva, amikor már õ is csaknem elfelejtette, akkor egyszer csak elmondja, hogy tavaly elõtt november ikszedikén ez meg ez volt. Hát így vigyázz Bandival is. Minden attól függ, hogyan vezeted be a legelején. Ha te vagy a gyengébb, tanulj a példámból, különben sohase leszel egyenrangú. Mert nekem hiába ugyanolyan az oklevelem, mint Pistáé, hiába, attól még mindig õ az úr a háznál. . . Elõbb nedves, majd száraz ruhával törölte le a viaszos vásznat az asztalon, s rászólt Orsikára: - Moss kezet gyorsan, aztán menj be hozzájuk, én is jövök hamarosan. A modern, világosra lakkozott bútorral berendezett nagyobbik szobában az egyik rekamién Pista hevert, a másikon az orvos. Amikor Orsika belépett, mindketten felkeltek, hiába mondta a lány, hogy csak pihenjenek tovább, sõt, ha éppen a beszélgetésüket zavarta meg, vissza is mehet, maradt még bõven témájuk odakint az asszonyfronton. - Tessék sürgõsen ittmaradni, különben mi is kivonulunk nevetett Pista, és fotelt tolt Orsika elé. Kelemen szorosabbra húzta nyakkendõjét, újra felvette a zakóját, és odaült Pista és a lány mellé az alacsony kártyaasztalhoz. A szoba kellemesen hûvös volt, s a leeresztett rolettáktól félhomályos, ami mindegyiküknek jólesett. A rádióban halk zene szólt, s míntha a muzsikát figyelték volna, egy ideig hallgattak mind a hárman. Kelemen kényelmesen fújta maga elé a cigarettája füstjét, és nagy csöndet érzett magában. Itt, Pistánál, mindig jó. Egy napig vagy legfeljebb kettõig, amit itt tölt. Itt mindig csend van, csak Erzsi beszél folyton, amíg látja, hogy figyelnek rá, de a szavát úgy is lehet hallgatni, hogy az ember csak minden ötödik mondatát fogja fel. Olyan csönd volt a szobában, hogy a távolból megint meghallották a traktor po-fögését, s azt is, hogy egyszer csak felkelepelt a gólya, amelyik valahol itt lakhatott a tanyasi iskola környékén. Aztán Kelemen észrevette magán a lány tekintetét. Orsika
felé fordult, s megbizonyosodott róla, hogy valóban õt nézte eddig a lány. Egyikük se fordította el a szemét a másikról,és szinte egyszerre mosolyodtak el. - Min mosolyog? - szólalt meg az orvos, mert tudta, hogy ha nem elõzi meg a lányt, Orsika ugyanezt kérdi. - Azt, hogy csupa békesség lett az arca. Magát ide kellene beutalni egy ideig az öccséhez. Szanatóriumi kezelésre. Mindhárman nevettek. Erre lépett be Erzsi : frissen, mintha nem is dolgozott volna reggeltõl fogva, még a száját is kifestette idõközben, s másik ruhát vett fel. - Min derültök ilyen jól? - kérdezte, és kis sóhajjal leült a negyedik fotelba. - Orsika orvosnak csapott fel - mondta Pista. - Hozzánk akarja beutalni Bandit. Nem a te tanítványod véletlenül? Te is folyton gyógykezelnél mindenkit. - Jobb lesz-legyintett az asszony-, ha nem tûzöl engem napirendre. Inkább kártyázzunk. Végre egyszer elegen vagyunk egyù kanasztapartihoz... - Elõvette az alacsony asztal fiókjából a kártyacsomagot, s amíg ügyesen kevert, szaporán beszélt: - Agronómusék átjönnek minden szökõévben, de õk is csak vasárnap érnek rá, és sötétedés elõtt már indulnak vissza, mert - igazuk is van - ünnepen nem lehet elvárni, hogy este késõn kijöjjön értük Sanyó a bricskával. Most fõzzek feketét vagy csak késõbb? Erre se várt feleletet, mindjárt rászólt a férjére : - Pista, tölts bort, még azt is én csináljam? Ne szabadkozz, Orsika, igyál, tudom én, hogy nehéz volt az ebéd. Ez a homoki bor olyan, hogy a legvadabb ebédet is megszelídíti, nem pilledsz el tõle. Hogy szoktátok játszani, a fekete hármas csak a következõ felvevõnek vagy egy egész kört? De elõbb. . . na, igyunk már, egészségetekre. Amíg kártyáztak, Kelemen hol a sógornõjét figyelte, hol Orsikát . Valami azonosságot talált a két nõben, de nem tudta megfogalmazni, mi az, amiben hasonlítanak. Erzsi két-három évvel idõsebbnek látszik, mint amennyi, a keze bõre se olyan finom, mint Orsikáé, hiába keni be - ezt észre lehet venni - mosogatás után zsíros tápláló krémmel. Abban se hasonlítanak, hogy Orsika messze kevesebbet beszél. Erzsi gyors mozgású, Orsika mindig nyugodt, mintha folyton vigyázna, nehogy valami kislányosan szeleburdi mozdulatra késztessék az idegei. Miben hasonlítanak? Látta, hogy Erzsi alig észrevehetõen felkapja a fejét, és átfülel a másik szobába, a gyerekre. S mindjárt fel is pattant - bocsássatok meg egy pillanatra -, letette maga elé a kártyát, s átkukkantott
az ajtó résén. Amikor megfordult, s óvatosan kilincsre csukta az ajtót, szinte megkönnyebbülten mosolygott: - Csak hasra feküdt ez a kis vacak - nevetett halkan. - Mindig a hátán alszik el, de reggelre hason ébred. - Visszaült a helyére, húzott, s ki is dobott maga elé hét lapot: - Tessék, ez kész. Na, Orsika, most aztán amit lehet, mindent felveszünk. Megtanítjuk az urakat, hogyan kell igazán kártyázni. - Ujra az ajtóra röppent a pillantása: - Fogadjunk, Pista - nevetett rá rögtön a férjére -, ha felébred, rögtön éhes lesz. - Megnyerted a fogadást - bólintott mosolyogva a tanító -, de ha megengeded, ezt a paklit én veszem fel. . . a saját kanasztánkhoz. Az autó puhán, simán, halkan futott a betonúton, mintha nem akarta volna zavarni a csöndet, amely békésen ült Kelemen és Orsika között. Alig volt forgalom. az országúton Az utóbbi tíz percben nem is találkoztak más gépkocsival, csak nyolc-tíz kerékpáros kirándulót kellett elkerülnie Kelemennek. A rövid nadrágos fiúk - hátukon üres elemózsiás zsákkal - egy ideig erõlködtek, hogy legalább utolérjék a Rekordot, de csakhamar felhagytak az igyekezettel: nyilván egész nap hajtottak, nem bírták már szusszal. Orsika zenét keresett a rádióban, s csakhamar talált is, halk dzsesszt, ami illett a csendhez is, az autó motorjának puha duruzsolásához is . Hátradõlt, fejét is megtámasztotta az ülés párnázatán, s együtt dúdolt a muzsikával. Idõbe telt, amíg megszólalt: - Hallja, még mindig milyen nagy a békesség? Mintha onnan hoztuk volna magunkkal - intett tétován valahová hátra, ahonnan jöttek. - Nem bánta meg, hogy eljött velem? - kérdezte az orvos. - Miért bántam volna meg? - Ma teniszezni akart. Orsika kiegyenesedett, majd elõrehajolt, mintha a szélvédõ üvegén át az utat fürkészte volna: - Szép nap volt - mondta aztán, egyszerûen, még csak nem is tûnõdve. - Köszönöm, hogy elhozott magával. - Miért? - kérdezte Kelemen, és hallotta, hogy hangja szenvtelen. - Mert megismertem az öccsét, megismertem Erzsit. . . megismertem egy olyan életformát, amilyenrõl eddig csak hallottam, de nem tudtam volna ilyen valódian elképzelni. Tudja, hogy nagyszerû ember az öccse?-fordult hirtelen Kelemen felé. Az orvos nem nézett rá a lányra. Ugy tett, mintha elõre figyelne, s hirtelen ötlettel meggyújtotta az autó reflektorát is. A fénypásztában egyszerre millió bogár jelent meg, esti szúnyogok, muslincák, alkonyi lepkék: lápos terület volt az országút két oldalán,
onnan jött a sok rovar. - Pista a szüleim természetét örökölte. . . --mondta Kelemen, amikor a külsõ fény miatt - így hitte - a lány már nem láthatta az arcát. - És maga? - Én? Én nem sikerültem. - Miért ne sikerült volna? Tehetséges, okos, jó megjelenésû.. . ha nem is kétméteres, mint az öccse - a lány kuncogott az utolsó szavaknál, aztán újra komoly lett a hangja: - Nem igaz, amit mondott. - Lehet - vont vállat az orvos, és valamivel több gázt adott. Akkor hát a körülményeim nem megfelelõek. - Miért? Azt hiszi, hogy az öccse körülményei között. . . - Nem hiszek semmit. Egyébként nincs is velem semmi baj, legfeljebb most is megirigyeltem egy kicsit Pistát. Találkozott már olyan városi emberrel, amelyik idõnkint nem azzal áltatja magát, hogy bezzeg falun, vidéken, ahol minden csupa nyugalom. . . Belénk idegzõdött nosztalgia, semmi köze az igazi élethez. Pistáéknál sincs mindig vasárnap, és nincs vízcsap, télen is a kútról kell hordani a vizet, vödörrel. . . Az évnek itt is háromszáz hétköznapja van. . . - Éppen attól nagyszerû ember az öccse, hát nem érti, mit mondok? Vasárnap, nyáron, vakációban nem nehéz kellemesnek, kiegyensúlyozottnak látszani. De Pista és Erzsi szerintem ugyanilyen kiegyensúlyozottak akkor is, amikor a legtöbb a strapájuk. Nem igaz? - Dehogynem. Én viszont nem lennék rá képes. Ezért mondtam, hogy nem sikerültem. Mondott valamit a fiú Hogy igazán csak az találja meg a helyét, aki olyasmit tesz az emberekért, amit nem lehet pénzzel megfizetni. Hát, ha saját magára gondolt, igaza van. Azt, amit õ csinál, nem lehet pénzzel megfizetni. Adhatnak neki havi bért, tanyai pótlékot, túlórát, illetményföldet, kedvezményes fuvart, akkor sincs megfizetve azért, hogy a legszebb fiatal éveibõl tölt el hármat, négyet, ötöt itt a pusztában. Miért nem tülekednek ide mások a jó keresetért? Elhallgatott, s egy oldalpillantással a lányra nézett. Feleletet várt, de Orsika némán figyelt elõre az immár teljes sötétségben, amiben csak a reflektorok fehér sugárkévéje nyitott utat. - Mire gondol? - Amit az öccse mondott. Látja, nekünk mindenért fizetnek. - Nekem legalábbis - bólintott Kelemen. - De nem is ez a lényeges. - Persze hogy nem. Az, hogy semmi olyant nem teszünk, amit ne lehetne megfizetni . . . amit egyszerûen nem jegyeznek semmilyen
tõzsdén... amire nincs bérrovat... Igazat mondott az öccse. Hirtelen kiegyenesedett. - Álljunk meg. Jó idõ lehet odakint. . . Az autó finoman az út szélére siklott. Orsika kinyitotta az ajtót, s megállt odakint a kocsi mellett. Kelemen elõbb rágyújtott, csak aztán szállt ki. Nyújtózott egyet, és felnézett az égre, mert látta, hogy Orsika is a csillagos magasságot fürkészi. - Mondja - fordult hirtelen Kelemen felé az autó másik oldaláról a lány -, gondolta volna annak idején, hogy pár év múlva itt fog velem állni az országúton, és nyári este lesz és olyan tiszta ég, hogy minden csillagot látni lehet? Kelemen elmosolyodott: - Szeretném tudni, milyen feleletet akar hallani. Megkerülte a kocsit, és odaállt a lány mellé. - Mindegy lenne, mit felel - mondta Orsika. - Ugyse a maga válaszára voltam kíváncsi. Én akartam tudtára adni, hogy amikor meggyógyított, biztos voltam benne, hogy én szerelmes vagyok magába. De sok éve volt! Kelemen hallgatott. Valóban, sok éve volt-gondolta. És milyen értelmetlen évek teltek el azóta. Ha elõrenézett - amerre a betonút haladt tovább -, láthatta a legközelebbi falu fényeit, és száraz lett a torka. Ha legalább abban a faluban jutott volna eszébe Orsikának, hogy álljanak meg. Ugyù intézhette volna, hogy éppen a vendéglõ elõtt fékezzen. Reggel, mielõtt elindultak a Síp utcából, kortyolt a konyakosüvegbõl, de azóta semmit se ivott. Ebédhez két kis pohár bort, meg kártyázás közben is valamennyit, de õrajta a bor úgyse segít. Jó volna már Pesten lenni, elköszönni Orsikától s vagy hazahajtani - ott áll az ágya mellett egy teljes és egy megbontott üveg -, vagy beülni a legközelebbi étterembe, vagy még azt se: lehorgonyozni a legelsõ talponállónál s megszüntetni ezt a hiányérzetet, ami nem is szomjúság, inkább éhség a torkában. . . - Kérek én is egy cigarettát - mondta a lány. Amikor elvette, hozzáért a keze a Kelemenéhez. Felnézett az orvosra. - Szeretne már otthon lenni, igaz? Kelemen megrázta a fejét: - Nem. Egész jó itt. . . - Miért udvariaskodik? Itt én érzem jól magam, maga pedig türelmetlen, látom az arcán. . . - Ugyan mibõl láthatná? - Feszes a bõr az állkapcsán. Ideges. Közel hajolt Kelemenhez, s megfogta az orvos karját:
- Én mindent látok, mert mindig magára figyelek, akkor is, ha máshová nézek. A lány vonásai elmosódtak az estétõl, csak a szemében volt fény. Kelemen eldobta a cigarettáját, s nem adott tüzet Orsikának. Ellenkezésre számított, legalább csekély tiltakozásra, amikor magához húzta a lányt, de Orsika engedelmesen simult hozzá, felnézett rá, és a két ajka is szelíden nyílt meg, amikor az orvos föléje hajolt. Kelemen tenyerében minden ideg érezte a lány sima, izmos hátát, karját oly görcsösen szorították Orsika ujjai, hogy lassan fájni kezdett, de most már az õ fejét is felfûtötte a forróság, s elfulladt a torkában a lélegzet is. Valaki kurtán rájuk tülkölt autó futott el a Rekord mellett-. de Kelemen nem akarta hallani, s megsejtette azt is, hogy a lány se törõdik most semmivel. Egymáshoz ért a térdük, Orsika egy fulladó félsóhajjal levegõ után kapott, s ekkor a dereka is megremegett az orvos tenyere alatt, de utána még szorosabban simult hozzá, két karja is felkúszott Kelemen nyaka köré, s forró volt mind a tíz ujja, ahogy aztán az arcára préselõdött a keze. Majd- talán kisvártatva, talán nagyon sokára - kiszabadította a száját, és zihálva súgta: - Megfulladunk. . . Kelemen hirtelen ösztönnel két karjára emelte, mintha a csilagoknak akarta volna megmutatni, megfordult vele az esti ég alatt, s most maga is felnézett a magasba. Hát mégis. . . ? - rezzent benne a reménykedés - mégis igaz lenne? Igaz lenne, hogy beleszerethet ebbe a lányba? - Nehéz vagyok. . . tegyen le. . . Hagyta, hadd álljon talpra a lány, de tüstént magához is ölelte újra. - Akarom, hogy szeressen! - Érezte az arcán Orsika leheletét. - Magának is kell, higgye el! Szólaljon már meg, mondjon már valamit. . . . Könnyû lenne kimondani, hogy szeretem - gondolta az orvos, és hallotta közben, hogyan morzézik halántékának ereiben a vér. Ennek a gyereknek is csak szavak kellenek, csak becézgetés, kedveskedés kell, s máris boldog? Összeszedte magát, s miközben megsimogatta a lány haját, kimondta: - Ne csacsiskodjon, kedves. Rendesebb embert érdemel maga. . . - Nem! - kiáltott fel halkan a lány. - Nem így akarom, amilyen most, másnak akaróm, de csak magát.. - Egy kislány õszintesége vibrált a hangjában. Már nem értek egymáshoz. Fél lépésnyire állt Kelemen elõtt Orsika, s az orvos hallotta, hogy vacog a lány foga. - Megfázik. . . legalább azt a kötött kabátot vegye fel. . .
- Nem kell. Meleg van. - Egy-egy gyors lélegzettel lökte ki magából a szavakat a kedves. -- Ne rontsa el, amit akarok Kelemennek volt annyi önuralma, hogy elnevesse magát: - Ha szorult volna belém egy kis romantika, le kellene térdelnem maga elé, úgy kellene mondanom, hogy hálás vagyok magának, mert van bátorsága hozzá, hogy õszinte legyen, és úgy viselkedjék velem, ahogy egy lánynak egyáltalán nem célszerû viselkednie. Szerencséje, hogy nincs bennem semmi romantika, és annál sokkal jobban becsülöm, hogy hazudjak. Mit akar? Szerencsétlenné akarja tenni magát? Megtakaríthatja a kiábrándulást. Orsika leszegte szép fejét, de a hangjának nem tudott parancsolni, az nyugtalan maradt: - Jobban bízom magamban. . . Akarni is tudok. - Kislány . . . - nyúlt feléje Kelemen, és megsimogatta a lány meztelen, libabõrös karját. - Az önbizalma. . . - Hallotta, hogy színtelen a hangja: - Jöjjön, gyerünk tovább. - Miért? Nem jó itt magának? Mikor lesz még egy ilyen estéje, ha most elmegyünk? Még egy percig. . . - Nem, kedves. Gyerünk. - Hová? - Tovább. - Inni. . . - bólintott lassan, csüggedten a lány, és szomorú mosollyal visszaült a kocsiba. - Tessék, indítson. Kelemen feléje fordult, és érte nyúlt. A lány nem ellenkezett, nem fordult el. Hagyta, hogy az orvos csókolja, száját, arcát, nyakát, de érzéketlenül, nyitott szemmel tûrte a csókokat. Az orvos egyszerre észretért. Néhány pillanatig mozdulatlanul ült, egyenes derékkal, majd sebességbe tette a motort, és gázt adott. Ha legalább valami következetesség lenne bennem - gondolta, s érezte közben, hogy csuklójában meg-megrándulnak az idegek. Örülni akarok neki, kívánom, és félek is miatta, távol is akarom tartani magamtól. Egyszerû felelõsséget kellene vállalni érte. Meg-megvillogtatta a biluxot a falu fõutcáján, mert- vasárnap este lévén - a kocsiúton is sokan sétáltak. De vajon nem felelõsségérzete, hogyù távol akarom tartani magamtól? Nem akarok ígérni neki semmit, nem ígérhetem meg, hogy változtatok az életemen. Ö változtatni akar rajtam, engem akar, de másmilyennek, és ebbõl csak baj lehet. Ö mássá tenne, ám én nem vagyok megváltoztatható , gyenge vagyok ahhoz, hogy magam is segítsek neki. . . Mennyi idõ kellene hozzá, hogy meggyûlöljük egymást: õ engem azért, mert semmire se vagyok való, én meg azért,
mert nem hagy békében... Érdemes? Dehogy, dehogy érdemes... A falun túl nyolcvanöt kilométerre fokozta a sebességet. A nyitott oldalablak mellett fütyùült a szél a gyorsaságtól, amivel a gépkocsi fúrta elõre magát a langyos sötétben. Egy fordulónál a reflektor pásztája oldalra vágott, a répaföldre, s Kelemen egy pillanatig foszforosan fénylõ szempárt látott. - Mi volt az? - figyelt fel Orsika is. - Nyúl. . . vagy róka. . . kóbor kutya is lehetett. . . - Miért nem futott el? - A sötétben minden élõ elvakul, és tehetetlen lesz, amíg el nem fordul róla a fény. - Megbénulnak? Az emberek is? - Az emberek is. - Igen. . . - tûnõdött fennhangon a lány. - A hirtelen fénytõl... Kelemen gyors oldalpillantást vetett Orsikára. A gondolattól, amit a lány szava keltett benne. Neki Orsika ez a hirtelen fény, s vajon nem bénult-e meg rögtön? Elszégyellte magát. A lány nyugodt tekintettel nézett elõre. Örá pedig - úgy látszik - rosszul hatott az öccse a szép szavaival. Egészen költõi volt magára vonatkoztatni a lány szavát. Gyerekkorukban hányszor ugratta Pistát, hogy legközelebb már beszélni is így fog: mint amikor õsszel lelibben gallyáról a nyárfalevél. . . mint amikor a kályhában lángra kap a fa. . . Jó volt gyereknek lenni. Amíg hárman voltak fiúk, sokat ugratták egymást. Mindig kettõ fogott össze a harmadik ellen. Gábort - hat évvel idõsebb volt náluk, s már komolyan járt a lányok után, amikor õ rövid nadrágos kisgimnazista, Pista pedig még elemista volt - meg-meglesték, és odakiabáltak neki, hogy gyere már haza, hadd nyerjük vissza tõled az üveggolyót, amit tegnap golyóztál el tõlünk. . . Gábor dühös volt, mert leégett a kislány elõtt, hogy tizenhét éves létére még mindig a kicsikkel golyózik, pedig ez nem is volt igaz. Gábor és Pista pedig õvele babráltak ki egyszer, amikor-tizenkét éves lehetett és a cserkészzenekarban klarinétozott - odaültek citromot nyalni a közönség soraiba: kudarcba fulladt az egész produkció. Pista ugratására már nem foghatott össze Gáborral. . . Ketten maradtak. Bekapcsolta a rádiót, ne legyen csend. Lágy hangú férfi énekelt arról, hogy a föld körül repülj velem, van két jegyünk, van két helyünk a varázsszõnyegen, s New York, Peking csak állomás . . . Miért állnak oda férfiak a mikrofon elé, búgni, akár a dizõzök? Ahogy közeledtek Budapesthez, nõtt a forgalom. Mögöttük is, szembejövet is megszaporodtak a gépkocsik, majd feltûnt a
végállomáson az elsõ kék autóbusz. Orsika megszólalt: - Mindig szeretek visszatérni Pestre. Sehol se voltam még nagyon messze, de akárhol is jártam apuval, mindig észrevettem visszafelé jövet, hogy megkönnyebbülök, amikor látom, hogy már közel vagyunk. Azt hiszem, nagy honvágyam lenne, ha sok idõre el kellene mennem messzire. . . Maga ilyent még sohase érzett? - Nem-mosolygott rá Kelemen, mert megkönnyebbült, hogy végre nem ül némán a lány. - Nekem Pest nem hazám, én akkor láttam elõször, amikor feljöttem az egyetemre. Maga itt is született, ugye? - Nem látszik rajtam? - mosolygott vissza a lány. - Nem. - Pedig vagyok olyan csinos, mint a legtöbb pesti lány. - Csinosabb is. - Hát akkor? - Egészségesebb, természetesebb, mint a pesti nõk. - Ez csak arról árulkodik, hogy eddig nem a legjobb esetekkel találkozott. A felesége pesti? - Igen. Tõsgyökeres. Abban az értelemben, ahogyan én tartom pestinek a pesti nõket. A Keleti-pályaudvar elõtt jókora tömeg állta körül a csillagásznak a távcsövét, aki mindig ide jön, hogy egy forintért mutogassa a kíváncsiaknak a csillagos eget. A fehér távcsõ rést keres magának a Nefelejcs utca két házsora között, s talán a Göncöl szekerét, talán a Fiastyúkot mutatja, most meg néha a szputnyikokat is, amikor éppen Budapest fölött haladnak át, - Nem furcsa - kérdezte a lány -, hogy az emberek nagyszerûen eligazodnak a csillagok között, és még ma se képesek meggyógyítani a ráko t? - Az is valami, hogy mesterségesen elõ tudjuk idézni - vont vállat Kelemen. - Megint cinikus - csóválta meg a fejét Orsika. - Mondja meg, de az igazat: mit csinál most, ha már hazavitt engem? - Csavargok egy kicsit. - Inni fog ? Kelemen megpróbálta tréfásra fogni a hangját: - Egy keveset. - Akkor nem megyek haza. Inkább én is iszom magával. - Fáradt már, kedves, egykettõre megárt ilyenkor. - Nem bánom. Majd meglátja legalább, milyen az, amikor az embernek zavaros a szeme a szesztõl. Azt hiszem, szép leszek. Nos, hová megyünk?
- Sehová. Maga hazamegy, megfürdik, lefekszik, én is hazamegyek, megfürdök, lefekszem . . . Holnap reggel újra kezdõdik egy hét, legyünk okosak. A lány elõrehajolt, hogy jobban lássa Kelemen arcát. Csillogott a szeme: - Hát nem megy el sehová? Hazamegy rögtön? - annyi öröm volt a hangjában, hogyù Kelemennek nem volt szíve mást felelni: - Egyenesen hazamegyek. Én is elfáradtam. Amikor megállt a zuglói villa elõtt, a lány maga hajolt oda hozzá, hogy csókolja meg. Belebújt az ölelésébe, meg-megsimogatta az arcát, közben olyasmit is motyogott, hogy bizony a doktor úr borostás lett reggel óta, s amikor kiszállt, nem ment be addig a kapun, amíg a kocsi el nem tûnt az utcasarok fordulójában. Kelemen hanyatt feküdt a rekamién. Az iménti hideg tus felfrissítette, kiûzött idegeibõl minden fáradtságot. A két idõs hölgy ma húzott frisset a vánkosra, paplanra, s a gyûretlen vászon hûs volt. Fektébõl kinézett az ablakon: a szemközti ház meredek tetejét nézte s a látószögében álló kéményt, amely nemcsak füstöt pipált, hanem egy-egy szikrát is dobott ki magából. még nem múlt el tíz óra, s - mintha a csendrendelet határáig élni akart volna a lehetõséggel - valaki, talán a második emeleten, teljes hangerõvel bömböltette a rádióját. A kéményen túl az ég látszott: kékes volt a háztetõhöz képest s világos is, mert megmutatta, hogyan száll a füst Kelemen cigarettájából. Tusolás után kiöblítette erõs szájvízzel a torkát, mert egyszer, valamikor, úgy esett, hogy a mentolos ízû szájvíztõl se teste, se lelke nem kívánta a konyakot. Most is erre a hatásra számított, de a hiányùérzet, amit szinte fizikailag körülhatárolható vákumnak érzett a torkában és a nyelõcsöve felsõ szakaszán, nem múlt el, s minél többet próbált ellene tenni - másfelé fordítani a gondolatait, elálmosodni -, az inger, az ivás vágya egyre erõsödött benne. Ha Orsikára gondolt, rögtön társult a lány képzetéhez az ígéret, hogy nem iszik; ha a holnap reggeli vizit problémáit mindjárt elõször annak a tb-gyanús középkorú férfinak az esetét - akarta átgondolni, azonnal asszociálta hozzá, hogy a napokban Petrovai megérezte rajta az italszagot, és nem szólt; majd Bodor jutott eszébe, hogy valóban, miért tûnt el ennyi idõre, de Bodorhoz is tüstént kapcsolódott a kép, ahogy ott állnak valamelyik talponálló könyöklõje mellett, s a negyedik-ötödik konyak után a testes, szemüveges újságíróból elõbúvik az öngúny, a kétség, hogy amit csinál, irodalom-e igazán, marad-e belõle valami, ha majd elkaparják... És akkor valamelyikük hoz még két féldecit...
A rekamié mellett ott állt a megkezdett palack. Mit ígért Orsikának? Visszaidézte pontosan a szavakat: nem azt ígérte, hogy nem iszik ma, hanem csak annyit, hogy nem megy el sehova, egyenesen hazajön, megfürdik és lefekszik. . . Egyet kellene csak mozdulnia, s a hüvelykujjával rögtön kipiszkálhatná az üvegbõl a dugót. Kicserepesedett a szája. Szó szerint nem ígért semmit Orsikának, de a lányù azt hiszi, hogy valóban arra bólintott rá: nem iszik ma. És ha megszegi a szavát, ezt a ki se mondottat? Csak az számít, amit megtud a másik. Holnap nyugodtan mondhatja a lánynak, hogy nem ivott, lefeküdt, és aludt reggelig. Mondhatja akkor is, ha most le se veszi a szájáról a palackot, amíg tart benne. . . A másodík emeleti rádióban torokhangú nõ énekelte: Boldog idõ, hová lettél, édes emlék, ne hagyj el, - Oltsa el azt a pokolgépet, az istenit, vagy odavágok egyù féltéglát az ablakába! - ordított ki egy hang az utcára a szemben levõ házból. A rádiót gyorsan lehalkították, s ettõl csaknem csend lett. Kelemen nem bírta tovább: felült, egyetlen mozdulattal megtalálta a palackot, kivette belõle a dugót, s már ahhoz se volt türelme, hogy odanyúljon pohárért a kis asztalra. Az elsõ korty ízét szinte nem is érezte, annyira száraz volt a torka. Aztán nagy lélegzetet vett, és tovább ivott, amíg - az ablak világosabb négy szögében úgy látta - csak két ujjnyi maradt az üveg alján. Most már szétterjedt az ínyén az íz, orrában pedig az ital szaga, a konyakillat, amely megkülönbözteti minden más szesztõl... Homlokát kiverte a verejték. Letette az üveget, új cigarettát vett a szájába, ideges kézzel rágyújtott, és visszadõlt a vánkosára. Most érezte csak, hogyù eddig olyan nyomás volt rajta, mintha légszomjjal küszködött volna. És a légszomj eltûnt, idegeiben lassan szétkúszik az alkohol bódító-könnyítõ, átmelegítõ és még ebben a forró estében se tikkasztó hatása. Ugy vette birtokába testét is, agyát is a megkönnyebbülés, ahogy a cigarettája füstje foszlott szét a félsötétben. Tiszta volt a feje. Ez a helyzet - gondolta, és kényszerítette magát, hogy kerek mondatokkal fogalmazzon így, hangtalanúl. ez is - az alkoholista jellegzetes szimptomái. Hajnaltól este tízig valahogyan kibírtam, de képtelen lettem volna elaludni, ha most nem így cselekszem. S már nyugodt volt: nem szabad engednie, hogy beleszeressen Orsikába. Valahogyan meg kell szabadulnia a lánytól. Ha
szorosabban egymás mellé kötõdnek, abból ugyanaz a kínlódás alakul ki, amit egyszer már végig nyavalygott Irénnel. Titkolni, hogy már megint nem józan, vigyázni minden találkozásnál sûrû citromos levet inni vagy szemeskávét rágni, erõsen mentolos szájvízzel öblögetni a torkát -, s még így is félni minden pillanattól, hogy- hátha mégse múlt el teljesen a szesz-szag, gyerekesen viszolyogni a leleplezõdéstõl. . . Miért ismételje meg, nem volt elég egyszer? Csöndes zsongás volt a fejében s valami belenyugvás is. Eszébe se jutott tétovázni, amikor újra lenyúlt a rekamié mellé, és kiitta az üvegbõl a maradék konyakot. Valahogyan lesz majd. Valahogy csöndesen, minél kevesebb kényelmetlenséggel, megszabadul Orsikától. Hiszen akár szerelem, amit közeledni érez, akár nem, annyival tartozik magának, hogy ne építse hazugságra, állandó alakoskodásra a kettejük viszonyát. .. Derékig magára húzta a takarót. Aludni akart. Nehéznek ígérkezett a hét. Ez már hétfõn kiderült, amikor Liebner bejelentette, hogy elmegy szabadságra. - Remélem, sõt biztos vagyok benne -- mondta leplezetlen gúnnyal Petrovainak -, Kelemen csodálatos eredményeivel fogadsz, amikor visszajövök. Vizit után álltak a folyosón, mindenki. hallhatta a megjegyzést, s a zavart csendben a tekintetek hol a tanárra, hol Liebnerre, hol pedig Kelemenre fordultak. A tanár egy mosollyal és fejcsóválással akarta elütni a dolgot, mintha kamaszok veszekednének körülötte. Kelemen hirtelenében nem tudta, feleljen-e a nem is hozzá intézett néhány szóra. El is ereszthette volna a füle mellett, de - talán éppen azért, mert jókedve volt, hiszen reggel derûsen ébredt, s az volt az elsõ értelmes gondolata, hogyù jó dolog Orsikával csókolózni - eléggé emelt hangon kimondta: - Igyekszem, hogy rászolgáljak megtisztelõ bizalmadra. Látta az arcokon a nyílt és titkolt mosolyokat, s õ is mosolygott, amikor otthagyta a többieket a folyosón. Orsika telefonját várta, s leszólt a háziközpontba, hogy ha keresnék, kapcsolják a vonalat a fõnõvérhez. Aztán visszament a 2-es nõi kórterembe a püffedt arcú tisztviselõnõhöz, mert a vizit alatt nem volt ideje megkérdezni, behozták-e neki tegnap a régi, rendelõintézeti leleteit. Az asszonyù kedvetlen-mozdulatlanul feküdt a takaró alatt. Ahogyù a mellkasa emelkedett-süllyedt, már ez is elárulta a nehéz légzést. Amint meglátta Kelement, belenyúlt a fehér éjjeliszekrény
fiókjába, és borítékot vett elõ. - Tessék, doktor úr. Kelemen átnézte a régi leleteket, de nem talált bennük semmi érdekeset. Szólt az asszonynak, hogy nyissa ki pizsamája kabátját, és újra meghallgatta a szívzörejeket a fonendoszkóppal. Nem stimmel-csak ezt tudta mondani magának. mindenesetre zsebre vágta a papírokat. Semmi se igazolja száz százalékosan a mitralstenosist. Majd kiderül a további vizsgálatoknál. - Csak arra kérem - mondta az asszonynak -, most már ne idegeskedjék, mert azzal semmin se javít. Itt jó helyen van, használja ki, hogy senki se háborgatja. - Elég, ha én háborgatom magam - nézte a fehér mennyezetet a nõ, s már párás is volt a szeme. - Tudom, hogy hónapokig tart, ha egyáltalán megmaradok. Pont most . . . Ha legalább nem hoztak volna be . . . A kórház miatt még a táppénzt se kapom meg egészben. - Lassan megeredt a szava: - Mindig így jött ki nálam a lépés, mindig olyankor ütött be a baj, amikor éppen nem kellett volna. Szeptemberben a gyerek egyetemre megy. Vidékre, kollégiumba. El kellene látni rendesen, mindennel. Mibõl? Amikor megszületett, akkor is így jártam. Szabadságra vártam haza az uramat. A levél jött helyette a hadügyminisztériumtól, hogy eltûnt. Máig se tudom, elesett-e vagy mi lett vele. -- Hol dolgozik? - kérdezte Kelemen. - A Hazai Gépgyárban. A programirodán. Képzelem, menynyire örülnek, hogy itt fekszem. Mindenkit napra beosztottak, ki mikor mehet szabadságra. Nem tudom, kinek kell lemondania miattam. Én se örülnék, ha valaki miatt fel kellene borítanom a programoma t. - De megtenné . . . - Amit muszáj, megteszi az ember. - Magáért is megteszik - veregette meg az asszony duzzadt kezét Kelemen. - Ne törõdjön most mással, csak a saját nyugalmával. Higgye el, amit mondok: nem lesz semmi baj. Talán nem is kell hónapokig feküdnie. Hát, viszontlátásra, aludjon egy keveset... Kiment a kórterembõl, és a felvételi papírok között megkereste az asszony adatait. Igen, özvegy Homola Miklósné. Hazai Gépgyár. Valahonnan emlékezett a gyár nevére. A kocsija ablakából látta volna a kapuját? Mindegy. Egy pillanatig olyan gondolata támadt, hogy valamiképpen fel kéne hívni az asszony gyári kollégáinak figyelmét, hogy segítsenek, amit tudnak, de ahogy már megszokta évek alatt, hogy ne szívja mellre mindenkinek a gondját, mert akkor szép csöndben megõrülhet -
rögtön meg is feledkezett az ösztönös szándékról, s újra visszatért a kérdéshez, ami az asszonnyal kapcsolatban foglalkoztatta: lehet-e mitralstenosis . . . Nem az történt-e mindössze, hogy az urológia meg akart szabadulni egy nehéz esettõl. . De ez sem biztos. Minden a vizsgálatoktól függ. Tapasztalta már nemegyszer, hogy dekompenzált szívnél nem típusosak a mitralstenosis hallgatózási tünetei. Éppen le akart menni a laborba, hogy megsürgesse az asszony veseleleteit, amikor- megcsendült az asztalán a telefon. - Kelemen doktor a helyén van? - kérdezte a háziközpont. Orsika kereste. Este már hétkor ráér. Jó, találkozzanak hétkor a Történettudományi Intézet elõtt. Ebédkor Salamonnal került egy asztalhoz. - Nem múlik el rólam ez a rohadt nátha - mondta a hosszú orrú orvos. Kedvetlenül kanalazta levesét. -- Te is jobban tennéd, ha kevesebbet beszélnél. Kelemen csodálkozva bámult rá: - Mi bajod velem? - Felelõtlenül fecsegsz, bogarat ültetsz a fülembe, aztán veszed a kalapod. Nem megy ki a fejembõl az a harmadik pajzsmirigyfaktor, amit mondtál. De most megint zavaros minden. Három leletnél tiszta lett a kép, tökéletesek a kontúrok, ötnél pedig ugyanaz a szennyezettség, vagy ha akarom, az a bizonyos harmadik faktor. Be kellene szerveznem egy vegyészt, másképp ez nem megy. Meg abban se vagyok biztos, hogy a labor levegõjébõl kerül-e bele jód. . - Most már tudom, miért csuklok annyit - nevetett Kelemen. - Hát, szidlak, öregem, az biztos. De ha igazad lesz, ha kimutatjuk. . . Állati lenne, minimum Kossuth-díj. - Nem osztogatják olyan könnyen. - Erre megadnák, garantálom. - Hát akkor dolgozz meg érte. Ha valakinek, teneked igazán kívánom. - Kelemen az életlen késsel alig bírta kettévágni a rosszul átsütött sertésszeletet. - Nézd meg, ezt lökik ide az ember elé. - Küldd vissza. - Nem ér annyit, hogy veszekedjek miatta. Öt perc szóváltás a konyhán, félórás idegeskedés . . . Kell ez nekem? Salamon grimaszt vágott rá: - Tipikus forradalmár-attitüd. Mintha magamat hallanám a szádból. Mindketten eltolták maguk elõl a sült felét, és kimentek a zsúfolt ebédlõbõl. - Bejössz hozzám? - kérdezte Salamon.
- Belefér az ebédidõmbe. A jód-labor melletti kicsiny szobában éktelen volt a rendetlenség. A padlón ingatag oszlopokban könyvek álltak, az egyik asztalon két mikroszkóp, s közöttük egy alumínium kávéfõzõ, meg papírdobozban kávézacc, amibõl egy csomó ráhullott a jegyzetekkel telefirkált papírlapokra is. Az ablak elõtti asztalon írógép, befûzött negyedíves ûrlappal, és ismét könyvek, a szekrény oldalán pedig Salamon kopott utcai ruhája: a zakó alól kilógott a nadrág szára, s látszott, hogy rojtos. Salamon kinyitotta a szekrény ajtaját, és benyúlt a sok limlom közé. Literes vegyszeres-üveget húzott elõ. - Kóstold meg, szombaton mixeltem, csak úgy hidegen. Kelemen kérdõ tekintetére meg is magyarázta: - Tiszta szesz ötven százalék, víz ötven százalék, bele a gin-aromát és jól összerázni. Legalább azután nem panaszkodhatnak, hogy nincs nálam semmi reprezentáció. Töltött Kelemennek egy kétes tisztaságú vizespohárba: - Kóstold meg, nem rossz. Hadd irigyeljelek. Ö nem ihatott, másfél éve kínlódott már a gyomrával, s hiába írtak fel neki mindenféle gyógyszert, elhányta vagy kidobta valamennyit. - Nem rossz - mondta Kelemen. Letette a poharat, és cigarettára gyújtott. Az írógép mellett ott hevert az orvosi hetilap friss száma. Belelapozott, s a hatodik oldalon megakadt a szeme Mikhál fõorvos nevén. Önkéntelenül elmosolyodott: az õ nevének kellene itt állnia, ha nem adja át Mikhálnak a kísérleteket. Magán érezte Salamon tekintetét, s felnézett. A hosszú orrú orvos meg is kérdezte: - Ezzel te is foglalkoztál, nem? - Passzióztam vele egy ideig. - Kár volt abbahagyni. - Mondhatnék én is neked egyet-mást, amit viszont csinálni kár. - Igy aztán csak-csak eltársalognánk - húzta el a száját Salamon. Ennek is megvan a maga baja -- gondolta Kelemen. Hét éve kapta meg a diplomáját, de máig nem vitte annyira, hogy rendes lakása legyen. Társbérletben lakik, három család fõz egy konyhán, a lyuknyi szobában pedig, ahol a feleségével és a kétéves gyerekkel húzza meg magát, mozdulni is alig lehet. Itt tölti az egész életét a kórházban, hajnalban bejön, éjjel megy haza, és egy fillért se keres a fizetése mellé. Most is négy problémán dolgozik, anélkül hogy bárki segítene neki . . . Lehet, hogy mégis neki lesz igaza, ha egyszer kirukkol valamivel - gondolta Kelemen, amikor kilépett a rendetlen szobából.
Az íróasztalán cédula várta a fõnõvér írásával : "Latki doktor úr kéri, hogy akármilyen késõn, keresse fel a lakásán." Csak négy betege volt délután - az ischiászos osztályvezetõ a Nagymezõ utcában, az öreg házaspár az Opera mögött, akiknek agronómus a fiuk valahol. a Dunántúlon, s a nyakkendõkészítõ, aki attól fél, hogy prosztata-mûtétet kell végrehajtani rajta. A körzeti rendelés elõtt ellátta valamennyit, s amikor a körzetben is végzett, még bõven maradt ideje, hogy hétre odaérjen Orsikáért a Történettudományi Intézet elé. A Múzeum-kert mögött megállt a kocsival, s kiszállt. Gyerekek lábteniszeztek a Puskin utcában. Unalmában odasétált melléjük. A fiúk észrevették, s talán azt hitték, el akarja küldeni õket, mert abbahagyták a játékot. Az egyik - kopaszra nyírt, maszatos képû gyerek- ránézett az orvosra, és megkérdezte: - Ide tetszik állni az autóval? - Dehogy, játsszatok csak - mondta Kelemen. - De ne úgy adogass, ahogy az elõbb. A társad álljon elõbbre, csaknem a vonalhoz . . . - Hirtelen, mielõtt meggondolta volna, mit is csinál, odalépett a krétával kijelölt négyszög szélére: - Várj, majd megmutatom. Odaküldte a felezõvonalhoz a kopasz gyereket, várt, amíg a szemben levõ pár is feláll,s õ az innensõ bal négyszög sarkában helyezkedett el. -Na, kezdhetjük... Egyetemista korában lábteniszezett utoljára. Ebédszünetben ütötték néha agyon lábtenisszel az idõt, amikor itt, a szomszédban, a Puskin utcai épületnél fizika-gyakorlatra vagy kémiára vártak. . Sikerült jól helyezkednie, s könnyedén passzolta fel a labdát a vonalnál álló kopasz fiúhoz. A gyerek megértette: nyakának egyetlen erõteljes mozdulatával védhetetlenül fejelte le a bõrt a szemben álló két fiú közé. Igazi kabaré - gondolta Kelemen. Ha valamelyik betegem most látna . . . De miért érdekelne, hogy ki lát? Egye meg a fene az egész világot, ha még abban se lelhetem örömömet pár percre, hogy legalább egy kicsit medikusnak érezzem magam újra.. . Már öt-egyre vezetett a kopasz gyerekkel, amikor önkéntelenül hátranézett. Orsika a Történettudományi Intézet kapujában állt, és mosolygott, talán nevetett is magában. Kelemen pillanatnyi zavart érzett, s el is vétette a labdát. - Öt-kettõ - kiáltott az egyik fiú a túloldalról. - Szervusztok - mondta Kelemen. - Nekem mennem kell. Leporolta nadrágja szárát, és odasietett a lányhoz: - Tessék, mondja csak meg nyugodtan, hogy infantilis vagyok.
- Dehogyis ! - nevetett Orsika. - Egyenesen élveztem, milyen ügyesen mozog. Nem tudtam, hogy ehhez is ért. - A gimnáziumban háromszor nyertem bajnokságot - próbálta elfeledni iménti restelkedését Kelemen. Kinyitotta a Rekord ajtaját a lány elõtt. - Merre? - Szerencsét próbálhatnánk a Károlyi-kertnél. Beethovenhangversenyt hirdettek mára. Egy német karmester dirigál. Meg kellett kerülniök a fél belvárost, hogy megközelíthessék a Károlyi-kertet, s a palota melletti keskeny utcában Kelemen csak üggyel-bajjal tudott beállni a sok autó közé. Utána már könnyebb volt a dolguk: a pénztárnál valaki éppen eladásra kínálta aznapi bérletszelvényeit, s Orsika idõben odalépett, mielõtt bárki lecsaphatott volna a jegyekre. Ki is fizette mindjárt, s ránevetett Kelemenre: - Éppen elég pénzébe kerültem már, most végre legyen maga az én vendégem. A rácsos kapun belül, a büfépultnál rengeteg ember várt, eszükbe se jutott, hogy bemenjenek tülekedni egy feketéért. Korai volt még leülni a helyükre, üresen álltak a széksorok. Kint sétáltak hát a vaskerítés elõtt, amelynek alacsony kõpárkányán már minden helyet elfoglalt az ingyenes törzsközönség: öregasszonyok, öregemberek, vékonypénzû diákgyerekek, gyerekkocsis kismamák és nagymamák, akik esténként rendszeresen megjelennek itt, a nagy lombú fák alatt, ahová tisztán kihallatszik az egész hangverseny, s ha valaki nagyon igyekszik, a lelátók és a vaskerítés résein át meg-megpillanthatja a zenekart és a karmestert is. - Irigylem õket - mondta Orsika, és két diáklányra nézett, akik egymáshoz szorulva ültek a kõpárkányon. - Nálam ez kimaradt. Ezeknek a gyerekeknek, azt hiszem, sokkal többet jelent a hangverseny, amit innen kívülrõl hallgatnak meg, mint nekem. Elsõs gimnazista koromtól minden évben volt bérletem. Elõbb anyuval jártam, aztán csak magam . . . Már minden irányból szállingózott a közönség. Az ég tiszta volt, zavartalannak ígérkezett a hangverseny: senki se hozott magával esõköpenyt. - Látja, azt se tudom, szereti-e maga a zenét. Csak idecipeltem - karolt bele természetes mozdulattal Orsika Kelemenbe. - Ritkán jutok hozzá - mondta az orvos. A fúvósok hirtelen szólaltak meg, mintha mindeddig türelmetlenül vártak volna: szinte megkönnyebbülten áradt szét a három oldalról magas falakkal körülvett térben a kürtök és fafúvók diadalmas szólama. A vöröses hajú, kemény mozgású dirigens
karja megmerevedett a levegõben, kényszerítette a fúvósokat, hogy tartsák hosszan, büszkén a hangot. Aztán újra csak a vonósok muzsikáltak, fegyelmezetten, összeszokottan. minden kézben egyszerre mozdult a vonó. A széksorok fölött hullámokban szállt a cigaretták füstje. Kelemen is rágyújtott. Három éve volt itt utóljára a Károlyi-kertben. Ugy beszélték meg, hogy a kapunál találkoznak, mert Irén az intézetbõl jött, õ pedig a betegeit járta. Jó negyedórát késett, már megkezdõdött a hangverseny, mire ideért, s nem engedték be. A kapunál a jegyszedõ azt mondta, hogy körülbelül fél óra múlva lesz szünet. Ö pár perc múlva megunta az ácsorgást. Tudta, hogy a kis utcában, amely a Múzeum körútról vezet be ide a térre, van egy vendéglõ. Elsétált odáig. Csak egy féldecit akart inni, de negyed óra múlva már a negyediknél tartott. Tétovázott, visszamenjen-e a hangversenykerthez, ne hajtson-e inkább haza. Tudta, hogy Irén botrányt csinál, ha megérzi rajta a szesz-szagot. Mégse ült be a kocsiba. Szünetre visszaért a kapuhoz. Rögtön meglátta Irént. S az asszony arckifejezése - sápadt is volt Irén - jelezte, hogy jobb lett volna, ha mégiscsak otthon találkoznak. Meg akarta magyarázni Irénnek, hogy igazán a betegei miatt késett el, de az elsõ néhány szó után belátta, hogy hiába beszél. Irén ott állt mellette, nem szólt, mereven nézett maga elé, amitõl õ is annyira ideges lett, hogy késõbb már nem is hallotta a zenét. Otthon, miután lefeküdtek, halkan beszélni kezdett az aszszony. Jóformán indulat se volt a hangjában, amikor szemére hányta, hogy mindent tönkretesz, már azt is sajnálja tõle, hogy egy hangversenyt nyugodtan meghallgathasson, mert elõbb feltétlenül leissza magát, s még ahhoz is van bátorsága, hogy a betegeire hivatkozzék a késés miatt. Ugyis teljesen mindegyù, hogy mit mond, legalább ne így hazudjon, s egyáltalán, legalább ne beszéljenek meg máskorra közös programot, hát ennyit csak megérdemelhet, hogy néha eljusson egy-egy hangversenyre. Nem bánja, igyék, amennyit akar, de hagyja õt békében, ne tegye tönkre még azokat az órákat is, amikor egy kicsit kikapcsolódhatna. Tudhatja, hogy neki nincs semmije, csak nagy néha egy-egy koncert, hát miért kell, az istenre kéri, még ezt is elrontani? Éjfélig beszélt Irén, talán tovább is, aztán elsírta magát, és ettõl elaludt. Másnap, ahogy minden éjszakai sírás után, fejfájósan ébredtek, köszönés nélkül mentek el hazulról, s õ estére szabályszerûen kimaradt, talán éjfélig, talán hajnalig. . . Hallgatta a zenét, és most sajnálta Irént. Igen, Irén szenvedett
és küszködött, ezért tette meg, hogy néha hajnalig beszélt, érvelt, könyörgött, hogy valamiképpen jobb belátásra bírja õt, de ezek az idegtépõ éjszakai monológok csak arra voltak jók, hogy utána napokig ne beszéljenek egymással. Amikor pedig három-négy nap múlva, vagy néha egy hét után már mindketten belefáradtak abba, hogy azt a néhány órát, amit ébren töltenek egymással a lakásban, konok és a legrosszabb kimerülést hozó hallgatással viseljék el, s valahogy újra egymás mellé zuhantak az ágyon . . . A mámoros - csak az idegek izgalmából fakadó megnyugvás nem tisztázott semmit, nem változtatott semmin: ugyanolyan idegenek maradtak, amilyenek elõtte voltak . . . Csak ámítjuk magunkat - mondta egyszer tikkadtan Irén -, kínlódunk egymás mellett, aztán mindig kibékülünk az ágyban, holnapig, holnaputánig, amíg képes vagy megállni, hogy ne igyál . . . Igy élni . . . Minek, mondd meg, Bandi, minek? Igaza volt Irénnek. Eltelt pár nap, és elölrõl kezdõdött minden. ø Kettejük közül ki lett szerencsétlenebb? Hallgatta a zenét, és eszébe jutott, amit valamikor olvasott, annak idején, házasságuk kezdetén, amikor még - talán éppen Irén miatt - izgatta az elméleti fizika. Laplace-ról került a kezébe egy könyv, s akkor sokáig gondolkozott Laplace fiktív démonáról, amelyik egy adott idõben minden atom helyzetét és mozgását ismeri, s így elõre képes meghatározni az egész világegyetem jövõjét. Egy ilyen démon talán elõre meghatározhatta volna, mi lesz a kettõjük sorsa. De kinek adatik? Nézte a reflektorfényben játszó zenekart: a vonósok jobb karja egyszerre mozdult minden hangra-ütemre, a fúvósok rézhangszerei visszatükrözték a lámpák sugarait, s a legfelsõ sorban - akarattal vagy akaratlanul magára vonva a hallgatók figyelmét - úgy játszott üstdobjain és kisdobjain a dobos, mintha õ lenne az egész hangverseny fõszereplõje. Színészkedik - gondolta Kelemen, ahogy jobban megnézte a hullámosított hajú fiatalembert: élvezi, hogy mindenki az õ egyéni mozgását figyeli, amely elüt a többi zenész összehangolt, egymáséhoz igazodó mozdulataitól. Milyen egyszerû volna - gondolta Kelemen -, ha Laplace fiktív démona venné szemügyre minden egybekelni készülõ pár valamennyi adottságát, s határozná meg az összes lehetõ tényezõ ismeretében, hogy egymáshoz valók-e . . . Igaz, vajon száz közül hányan hallgatnának rá? Az élõ ember a maga meghatározhatatlan érzelmeivel, vágyaival, vonzalmaival ugyanúgy nem hallgatna Laplace démonjára, ahogy legtöbbször a saját eszére se hallgat.
Bal könyökére támaszkodott, félig lehunyta szemét, de a pillái alól Orsikát nézte. A lány arcán annyi csodálkozással határos önelengedést látott, ahogy csak gyerekek képesek figyelni valami, a szemük számára még új látványra. Esküdni mert volna rá, hogy Orsika most azt is elfelejtette, vajon ki ül mellette. A zenétõl.-e - vagy csak a hatástól, amit elvétve valóban képes kelteni a zene még azokban is, akik önszántukból sohase hallgatnák? Szép ez a lány és kívánatos. Ha hagyná, nem kellene sok hozzá, hogy elveszítse tõle a fejét. Orsika most feléje fordult. Benne volt a pillantásában, hogy eddig is magán érezte Kelemen tekintetét, s elmosolyodott. Öröm és tisztaság volt a mosolyában s az önkéntelen mozdulatban is, amikor Kelemen karjára fektette a kezét. Odahajolt hozzá, és súgva kérdezte: - Ugye, jó itt nekünk? Kelemen bólintott, s óvatosan rátette tenyerét a lány kezére. Igy várták meg, amíg a minden hangszert megszólaltató utolsó akkordok is a magasba röppentek a zenekar pódiumáról. A szünetben Sárikával találkoztak. A körzeti rendelõ asszisztensnõje nem is titkolta meglepetését: - Megmondhatta volna, hogy ide jön - mondta, miután Kelemen bemutatta Orsikának. - Jobban igyekeztem volna. - Idejében végeztünk - nyugtatta meg Kelemen. - Mit szólnak hozzá? - pillantott a pódium felé Sárika, s önkéntelen mozdulattal megigazította gondosan fésült frizuráját. - Fantasztikus ez az ember, ahogy darabokra szedi a muzsikát. - Német - jegyezte meg Orsika. - Egy fokkal fegyelmezettebben fogja fel, mint amennyire kell. Bent a rendelõben mindig merev tartású, szinte szertartásos szokott lenni Sárika-Kelemen eddig nem is látta másképp, csak fehér köpenyben -, s most szinté furcsa volt, hogy divatos, bár a korához illõen szolid szabású kiskosztümjében sokkal lazábban, felszabadultabban mozog. Rögtön bele is kezdett egy történetbe, hogy a kerületi tanácsnál egy fõelõadó összeszûrte a levet valamelyik gépírónõvel. A fõelõadónak négy gyereke van, de még mindig nagyon fiatalos, és most pillanatok alatt kicsúszott a lába alól a talaj. A múlt heti taggyûlésen robbant volna ki a tanács pártszervezetében a botrány, de a fõelõadó megneszelhette, mert maga állt fel, és mielõtt felelõsségre vonták volna a családja miatt, bejelentette, hogy õ igenis szerelmes, ehhez minden embernek joga van. . . Mire mi történt? A tanács végrehajtó bizottsága eddig is tudott az esetrõl, szemet hunyt
felette, szinte asszisztált hozzá, s amikor a taggyûlésen felháborodtak az emberek, gyorsan úgy határoztak az okosok, hogy a gépírónõt azonnal át kell helyezni valahová. A fõelõadót pedig elõléptették, kineveztették a fõvárosi tanácshoz. - Aki már valahol magasabb gráduson ül, annak nem eshet baja - vonta le a tanulságot Sárika. Látszott rajta, hogy egész nap ez a história izgatta, mert várakozóan nézett Kelemenre és a lányra, hogy õk vajon hogyan vélekednek. Az orvos vállat vont: - Csak azért háborodik fel, Sárika, mert tud az esetrõl. - Jobb hát, ha nem veszünk tudomást semmirõl? - kérdezte az asszisztensnõ. - Mindenesetre kényelmesebb. - Maga képes rá? - kérdezte Orsika. Kelemen ránézett a lányra: - Sok idõbe került, amíg rászoktattam magam, de sikerült. - Nem hiszem - intett nemet a lány. - Miért lenne hihetetlen? - kérdezte Kelemen, de ebben a pillanatban mindenütt megszólaltak az éles hangú csengõk: a szünet végét jelezték. A hangverseny második felében a VII. szimfóniát adta elõ a zenekar, szinte izgatott tempóban, sok lendülettel. Kelemen nem is csodálkozott, hogy az utolsó akkordok után tombolni kezdett a közönség. Öt is felizgatta a muzsika - Beethovenben az a megdöbbentõ, hogy a végtelenségig képes fokozni a feszültséget -, de odaszólt a szûnni nem akaró tapsviharban Orsikának, hogy ha lehet, induljanak el kifelé. - Még ma este meg kell látogatnom egy kollégámat- mondta, amikor már a kapu közelében jártak. - Attól tartok, baj van vele. Hazavigyem, vagy eljön hozzájuk? Nagyon örülnének magának. Nekem is kevesebb szemrehányást tennének, hogy annyi ideje feléjük se néztem. - Mindenhová elvisz, ahol ismerik? - kérdezte a lány. - Miért ne vinném? - Maga tudja, nem kényelmetlen-e. Netán a felesége miatt. . . - Irénnek is külön baráti köre volt, nekem is. - Az nem jó. De maga azon se segített, mert így volt kényelmesebb, igaz? - Azt hittük, hogy ilyenformán tiszteletben tartjuk egymás szabadságát. Ebben volt is valami igazság. Csak éppen haszon kevés. Egyáltalán, mi tartotta össze magukat? - kérdezte Orsika, amikor már elindult velük az autó. - Száz házasság közül kilencvenben csak az imádság tartja a
lelket. Miért lett volna különb a miénk? Meg is fordíthatná a kérdést. Miért ne lett volna éppen a maguké különb? - Látott már versenyfutókat, amikor induláshoz készülnek? Szinte nevetséges, milyen gondterhelten bütykölnek, amikor beverik azt a fadarabot, aminek elrugaszkodás elõtt nekivetik a lábukat. Nem bíznák senki másra, tízszer megpróbálják, hogyan jobb, mert minden az elrugaszkodástól függ. Ha az emberek ezredannyi gondot áldoznának a saját indulásukra, a házasságukra, talán ebben a versenyfutásban is több világcsúcsot lehetne hitelesíteni.. - Csak tudnám, hogy most is csúfolódik-e - tûnõdött mellette a lány. - Azóta se ivott ebbõl senki, mióta nem járt nálunk, Bandi. . . A vékony, madárcsontú asszony konyakkal akarta kínálni Kelement és Orsikát, de az orvos azt mondta: - Majd késõbb. - Összenézett Latkival, és bólintott neki, hogy menjenek át a másik szobába, amit az alacsony, pocakos doktor rendelõnek szokott használni. Az elõszoba másik oldaláról nyílt a rendelõ. Itt Latki levette a szemüvegét. leült. Odaintett az asztalra, ahol szemtükör hevert, majd a jobb szemére mutatott. - Szeretném, ha megnéznéd - mondta. Kelemen homlokára erõsítette a szemtükröt: - Mi okosabbat mondhatnék, mint amit a szemészektõl hallottál? - de odahajolt a barátja fölé a tükörrel. Tulajdonképpen nem is volt szüksége a mûszerre,pontosan látta, amit lehetetlen volt nem látn ia. - Megmondták? - kérdezte. Latki bólintott: - Kész - mondta, és idegesen elnevette magát. - Hülye - mordult rá Kelemen. - Ennél egyszerûbb szemmûtét nincs, magad is tudod. - Igen, tudom, felmondhatom neked a leckét, hogy jóformán rutinmûtét. Leveszik a hályogot, másik szemüveget kapok, vígan élhetek, mint Marci Hevesen . . . De nekem ez az egyetlen szemem lesz, ha mégse sikerül? - Ostobaság - rázta meg a fejét Kelemen. - Miért éppen nálad ne sikerülne, amikor mindenkinél sikerül? - A másikat is meg akarták menteni, esküdtek, hogyù minden rendben lesz, aztán egy óra múlva félvak voltam. - Bebeszéled magadnak, hogy téged nem lehet sikeresen operálni. De miért éppen neked ne lenne valamilyen rögeszméd? Latki visszatette az orrára szemüvegét, s felállt. Öreges hangja már nem volt izgatott: - A nagyobbik nyolc éves, a kisebbik hat. Ezeket nekem még
fel kell nevelnem. Amíg bírom így . . . hátha szerencsém lesz? Hátha nem romlik tovább? - Teljesen világos a diagnózis - vágott a szavába Kelemen. - És ha csak idõleges zavar? Értsd meg, én azt vártam, hogy le fogsz beszélni a mûtétrõl. Nem érted a kockázatot? Igy, fél szemmel még ember vagyok, orvos vagyok, dolgozhatok. De ha ez a maradék jobb szemem is odalesz? - Éppen a gyerekek miatt kell rendbe hozatnod. Fixa idea, hogy orvos létedre irtózol a mûtéttõl. - Minden orvos irtózik a sebészektõl. Ismerd be, magad is. - És ha így lenne? Semmit nem változtat a te helyzeteden. Latki fojtottan mordult: - Nem akarok egészen megvakulni! Kelemen visszatette az íróasztalra a szemtükröt, s hogy elfoglalja valamivel a kezét,egy darab gézzel törölgetni kezdte a fényes fémlemezt. - Ha szemész lennék - mondta aztán -, vállalnám, högy én csinálom meg. De te bennem se bíznál. - Senkiben se . . . - Latki a válla közé húzta nyakát, mintha szembe akarna szállni valakivel. Kelemen nem tudott többet mondani. Megértette Latkit. Ha nem operáltatja meg magát, hosszabb-rövidebb idõn belül elveszti ezt a maradék szemét is. Ha pedig aláveti magát a mûtétnek . . . Le kellene gyõznie ehhez egy félelmet, amely egyszer már összetörte. Ki adhatna neki bizalmat annak utána, hogy megígérték: megmentik a másik szemét, és mégis elvesztette. Itt van az az eset, amikor az ember csak egy-et cselekedhet: mindent feltesz egy kártyára, minden akaratát arra az egy elhatározásra koncentrálja, hogy igenis, kockáztatnom kell, bele kell ugranom a magam megmentésére a jeges vízbe, ahonnan aztán vagy kievickélek, vagy ott fulladok. - A szíveddel hogy vagy? - kérdezte, csak azért, hogy ne ácsorogjanak szótlanul egymással szemben. - Mit tudom én - rántott egyet türelmetlenül a vállán Latki.. - Feküdj le, meghallgatlak. Latkiengedelmeskedett, Kelemen pedig elõvette a fonendoszkópot. A két nõ elõtt már mindketten igyekeztek jókedvûen viselkedni. Latki vicceket mesélt, kortyolt a kávéból is, s bókolt Orsikának, hogy nagyon csinos. A vékony, bátortalan mozgású asszony- szemben ült a férjével - szintén vidámnak látszott, s Kelemen nem vett észre rajta semmit, ami arról árulkodott volna, hogy bármit sejt Latki állapotáról.
Mi lesz velük, ha Latki egészen megvakul? Két kicsiny gyereket kell felnevelniök. . . Ez az asszony elmegy dolgozni, ez mindent megtesz majd, de mihez ért? Nincs szakmája, tartalékuk sincs. Mekkora szerencse, hogy nem olvashatunk egymás gondolataiban. Most még nyugodt, vidám, örül a vendégeinek, dicsekszik, hogy a kisfia már nagyszerûen úszik, ma délelõtt is beszökött a nagyvízbe a Szigeten, és átúszta keresztben a medencét. - Hazafelé jövet csaknem elaludt a villamoson, úgyù elfáradt! Azt mondta, hogy a húgát már õ tanítja meg úszni. . . Aztán Kelemenre nézett: - A maga kedvence pedig. . . - de rögtön eszébe jutott, hogy Orsika is itt van, s már a lány felé fordulva fólytatta : - Tudod, a lányom és Bandi. ... hát õk a világ legszebb szerelmesei. Egyebet ne mondjak, egy éve lehetett, hogy Bandi azt mondja a lányomnak, Terkának, hogy eljönnél-e velem, hogy a lányom legyél. Mit gondolsz, mit felelt ez a kis huligán-palánta? Igen, õ elmegy Bandi bácsival, és elõbb a kislánya lesz neki, aztán pedig ha nagy lesz, Bandi bácsi vegye el feleségül. Azóta, amikor este lefekszik, és megkérdezem tõle, mondd meg, te kis töpörtyû, kirõl fogsz álmodni, mindig csak annyit mond: Bandi bácsiról. Kelemen mosolyogni próbált, de elszorult a torka. Emlékezete hirtelen felidézte azt a körülbelül esztendõvel korábbi estét, amikor félig részegen, de mindenképpen eléggé leromlott állapotban eljött Latkiékhoz. Korán volt, a gyerekeket még nem fektette le az asszony. A kisfiú a televíziót nézte, s nem volt hajlandó tudomást venni semmi másról akkor se, amikor õ belépett a szobába. De Terka, a bogárszemû kislány, repült a nyakába, hogy "Bandi bácsi, Bandi bácsi", s õ a karjában hintáztatta, amíg a kislány a zakója felsõ zsebébõl ki nem kotorta a csokoládét. Aztán leültek egymással szemben, és neki el kellett mesélnie, hány bácsit és nénit gyógyított meg aznap, mert Terka szemében csak az az orvos számított valamit, aki legalább húsz meggyógyított beteget mondott, de ha lehet, még többet, mert akkor még csak húszig tudott számolni. . . Akkor kérdezte meg a gyerektõl: "Eljönnél-e velem, hogy az én kislányom legyél?" "Mikor megyünk?" - kérdezte a kislány. "miért? Nálunk nincs jó dolgod?" - kérdezte az édesanyja. "Akkor is Bandi bácsihoz megyek, mert neki nincs másik gyereke, ott nekem nem lenne testvérem, csak én!" Kegyetlenek és minden önzésükkel együtt varázslók a gyerekek. . . Valami kaparta a torkát - elég szesz volt már benne ahhoz, hogy ne legyen egészen ura magának -, erõlködnie kellett, hogy tovább tréfálhasson a kislánnyal.
Latki éppen a legfrissebb viccét mesélte: - A sivatagban bandukol egymás mögött három hangya. Azt mondja az elsõ: "elõttem homok, jobbra homok, balra homok, mögöttem két hangya." Azt mondja a másik: "Elõttem egy hangya, mögöttem egy hangya, jobbra homok, balra homok." És a harmadik: "Elõttem két hangya, jobbra két hangya, balra két hangya, hátul két hangya." Hogy lehet ez? Csak néztek rá valamennyien. Latki örült a pillanat múltán bekövetkezõ sikernek, és megmondta a feleletet: - Ugy, hogy a harmadik hangya egy kicsit hazudós volt. Kelemen ismerte a találós kérdés poénját, de nem akarta elrontani Latki sikerét. õ annak is örült, amikor látta, hogy Orsika és az asszony- nevetésére õszinte, magafeledt kacagás tör ki Latkiból is. Orsika ránézett Kelemenre, hogy ideje indulniok. Kint a kapu elõtt, amikor az orvos a kis kulccsal az autó ajtaját nyitotta, Orsika odaállt melléje. Kelemen ránézett a lányra, mert nem tudta, mit akar. - Tessék? Orsika odahajolt hozzá, és megcsókolta a szája sarkát: - Bandi. . . Hiszen ma nem is ivott semmit. . . Szerencsém volt - gondolta Kelemen, de fennhangon azt mondta: - Eszembe se jutott, hogy inni is lehetne. - Ne mondja. Latkiné kínálta. - Nem figyeltem oda. - Nem akarok hazamenni -- mondta a lány, amikor már kint jártak a Nagy Lajos király útján. - Hanem mit akar? - Beszélgetni akarok magával. - Mirõl? - Pro primo: miért szereti a gyerekeket? - Errõl nem fogunk beszélgetni. - Amióta eljöttek Latkiéktól, Kelemenben egyre nõtt az idegesség: hogyan bírhatná rá Latkit, hogy igenis operáltassa meg magát? most a lány kedveskedése is bosszantotta, s attól tartott, hogy ha nem szabadul meg tõle idõben, akkor elõbb-utóbb megbántja még ma este. - Van más témája is, amirõl faggatni óhajt? -- miért akarja, hogy hagyjam békében? - Nem akarom. Kelemen a betonút szélére kormányozta a kocsit. Nyugodtan akart rágyújtani, s nem volt kedve fél kézzel bajlódni a gjufával, amíg a másik keze a kormányt fogja. Mélyre szívta a füstöt, s arra gondolt, hogy nem tévedett reggel,
amikor megsejtette, hogy nehéz lesz ez a hét. - Latkiék is rendesek - mondta a lány. - Eddig ahány embert láttam, aki szerette magát, mind rendes volt. - Igen. - Szeretném, ha a bátyjáról mondana valamit. - Gáborról? Honnan tudja, hogy bátyám is volt? - Magától is, az öccsétõl is. Kelemen nem emlékezett, hogy bármikor is említette volna Orsika elõtt Gábor nevét. - Megölték a németek, ennyit tudok - próbálta szóra serkenteni a lány. - Igy volt. - Hogyan történt? Mit csinált Gábor? Kelemenben kelletlen viszolygás támadt, s érezte, hogy ennek semmi más oka, csak az, hogy feldúlta magát Latki esetével. Nem szabad azzal vádolnia Orsikát, hogy bele akarja ártani magát az õ családi ügyeibe, nem szabad azzal gyanúsítania, hogy így akar közelebb férhõzni hozzá. - Arra gondol, hogy hõs volt-e Gábor? A lány nem felelt. Várt, hogyan folytatja Kelemen. - Negyvennégyben behívták katonának. Akkor már itt állt Magyarországon a front. Ö nyolcadikos volt, beöltöztették az egész nyolcadik osztályt. Nem volt semmi dolguk, mit kezdtek volna velük, csupa kiképzetlen tizennyolc éves sihederrel? Nappal jobbra-át, balra-át, minden második este õrszolgálat. A többi idejük szabad maradt. Még eltávozást is kaptak néha két-három napra. Egyszer jött haza Gábor. Lehajtotta a kocsi ablakát, és kifújta a füstöt. - Nálunk, a szõlõhegyen minden pincénél mértek bort szombatonként. Aki éppen inni akart, odament valamelyik pincéhez, leült a présház elõtt az asztalnál, megrendelte a magáét, ha éppen volt elég üveg, elég pohár, és ivott, beszélgetett azzal, aki véletlenül mellette ült. Ostoros Ilonkának udvarolt Gábor, miért ne az Ostorosék pincéjéhez ment volna, amikor hazajött a faluba eltávozásra. Akkor már németek is voltak a faluban, négy szakasz Volksbund-sváb, meg a kiképzõik. Azon a vasárnap délután Ostorosék pincéjét szúrták ki maguknak a német altisztek is. Az öreg Ostoros - persze, csak nekem volt öreg, akkor negyven éves lehetett - bent ült a hûsön két-három cimborájával. Még örült is neki, hogy Gábor meg Ilonka odakint az asztalnál kettesben lehetnek. Akkor jöttek a németek. Nyolcan. Nem bírták a bort. Melyik német bírja? Ittak, Ilonka hordta nekik, litert liter után, hiszen ezért fizettek. Gábor ott ült az asztal végében, uniformisban,
önkéntesi karpaszománnyal, amit megadtak nekik, pedig még le se érettségiztek. Elõször még kapacitálták a németek, hogy magyar kamerád így-úgy, de amikor látták, hogy nem iszik. . . nem ivott, Ilonka miatt ment õ ki a hegyre. . . hát békében is hagyták. Nem mondhatom, hogy kötekedõ népség lettek volna a hitler-egyenruhájukban. Csak éppen a bor szállt a fejükbe. Mindegyiknek régen lehetett asszony a közelében, hát még olyan igazi szép lány, mint Ilonka volt. Ilonka a megmondhatója, mi történt. Valamelyik német hozzányúlt. . . a derekához-e, alábához-e, ki ma már a tanú? Amelyik volt, annak a bátyám nekiugrott. A németek már tele voltak borral. Egyikük a nagy verekedés közben elõvette a pisztolyát. . . Harmadnapra temettük a bátyámat. Az egyik német katona hadbíróság elé ment, azt mondták. Minket az nem érdekelt. Annyi maradt meg bennem, hogù máig, ha németet látok, bekapcsol nálam a relé, mintha attól kéne óvnom magam, nekik ne ugorjak. . . Ostobaság. . . tizennyolc év után. De abban biztos vagyok, hogy ebben a büdös életben. . . - elhallgatott, és újra szívott egyet a cigarettáján. --Marhaság. Itt tapossák nálunk a földet, de mostan turisták éppen. Itt hagyják a márkájukat, mert valutapolitika is van a világon, és a pénznek nincs szaga. . . akkor se, ha netán egy SS-yilkos fizeti ki a Gellért-szállóban. . . hiszen magának is volt szerencséje látni õket a napokban. . . Emlékszik a Matróz csárdára, ott hallhatta a Lil Marlent. . . Orsika hallgatott. Némán ültek egymás mellett az autóban. Odébb, az út melletti téren vándor-körhinta forgott. Az autó leeresztett ablakain át jobbról is, balról is befelé húzotta friss levegõ. Két nap múlva Kelemennek újra eszébe jutott Bodor. Gondolt rá az elmúlt napokban is, de most végre kedvezõen alakult az ideje : délután szakíthatott fél órát, hogy meglátogassa. Csak özvegy Bodornét, az újságíró anyját találta otthon. A magas, egyenes tartású, õsz asszony elõbb kinézett az ajtó kémlelõjén, csak aztán engedte be Kelement. - Miért keresi a fiamat? - kérdezte, s rögtön hozzá is tette: Nincs itthon. De a lakás belsejében már nyílt egy ajtó, s a következõ pillanatban megjelent az elõszobábanBodor. Az idõs asszony-mintha elrestellte volna magát - eltûnt a konyhában. Bodor bevezette Kelement a maga szobájába, és pironkodva magyarázta meg: - Nem akart rosszat a mama. Én hagytam meg, hogy nem vagyok itthon senkinek.
Pizsamában állt Kelemen elõtt, s látszott, hogy még nem is fésülködött. Iróasztalán spirálfüzet hevert, mellette ügyetlenül hegyezett ceruza. Bodor mindig ceruzával írt. Azt mondta, képtelen megtanulni a gépelést, de az volt az igazság, hogy soha nem is próbálta a gépírást. Mindig lapult a táskájában két-három olcsó spirálfüzet; azokba fogalmazott, hogy késõbb, a szerkesztõségben diktálja le, amivel már elkészült. - Eltûntél. . . -mondta Kelemen, amikor leült a vetetlen rekamié mellett álló fotelba. Akár egy gyerek, úgy vörösödött el az újságíró: - Ne röhögj ki - nyúlt a pipája után, hogy legalább amíg rátöm ne kelljen Kelemenre néznie. - Elvonókúrát írtam elõ magamnak. Azután, hogy kint voltunk Sanyival Obudán - most a vállához nyúlt önkéntelen, mintegy jelezve Simon századosi csillagait -, másnap berúgtam, mint a szamár. Fogalmam sincs, hogyan keveredtem haza, de annyi biztos, hogy verekedtem valahol, mert a szemem alatt akkora monokli volt, mint egy ötforintos. Megmagyarázhatatlan, hogyan maradt épségben a szemüvegem. Reggel nem bírtam felkelni. Ahogy kimentem hányni, tapogatóznom kellett a fal mellett. Itthon feküdtem egész nap, bámultam a plafont. . . Volt elég idõm, hogy gondolkozzam. . Rágyújtott a pipájára, és szaporán szívta, amíg elég nagyra nõtt a dohányban a parázs. Aztán hunyorogva ránézett Kelemenre: - Ha nem akarok egészen tönkresilányulni, nem szabad többet innom. Bezárkóztam, kínlódok a papírral. . - Nem tudtam elképzelni, hova lettél - mondta Kelemen. - Ha van idõd, felöltözök, lekísérlek. . Az orvos felkelt a fotelból: - Nem. Maradj itthon. Én. . . már megyek is. Bodor nem tartóztatta. Az elõszobában még azt mondta, amikor kezet fogtak : - Nevetséges, hogy egy felnõtt embernek be kell zárkóznia . . De te talán megérted. Tudod, olvasgatom, amiket eddig írtam, és egyik se az, aminek szántam. Meddig élhet vissza az ember az idejével? Harmincnégy éves vagyok, már le kellett volna tennem az asztalra valamit, ami egy kicsit hasonlítana is az igazira. Érted, amit fecsegek? Kelemen bólintott. Bodor még mindig csak önmaga elé beszélt: - Egyebet se teszünk, csak hagyjuk elfolyni az éveket, egyiket a másik után... - Nekitámaszkodott az elõszoba falának. Hányszor ültünk a kocsmában, járattuk a szánkat, elmondtuk, amit éppen tudtunk a világról, aztán, mire hazamentünk, mindenkinek
rossz lett a kedve, meg a feje is nehéz. Mindig arra a konklúzióra jutottunk, hogy nincs rendben ez a világ. De ahhoz már nem vettük a fáradságot, hogy valamit csináljunk is a megjavítására. Szeszre költöttük az obulust. . . Nem szólsz semmit, csak hallgatod, amit beszélek. Magadban meg azt hiszed, hogy egy neofita próféta járatja a száját. Kelemen megrázta a fejét: - Dehogy. . . - Adtam magamnak egy esztendõt - mondta Bodor. - Egy év alatt vagy írok valami olyant, amilyent mindig akartam, vagy abbahagyom a literatúrát. De ez alatt az év alatt egy korty szeszt se iszom. Itt ez a tíz nap szabadság, amit kicsikartam. Ki se mozdulok hazulról. Igy nincs kísértés. - És utána? - Igen, az lesz a nehezebb. De ha másképpen nem sikerül, befekszem elvonókúrára. Iszonyú lesz, de megteszem. Szólj már valamit, Bandi! Az orvos zavartan mosolyodott el: - Mondjam azt, hogy tisztellek? - Mondjad. - Egy hónap múlva szívesen - nyújtott újra kezet Kelemen. - Addig meg se kereslek. - Olvasd el - mondta Petrovai, és Kelemen elé tette a diagnózist, amit a sebészetrõl küldtek át. - Azt akarják, hogy legyek jelen a mûtétnél. - Nem érsz rá? - kérdezte Kelemen, mert rögtön megsejtette, csak arról lehet szó, hogy õ helyettesítse a tanárt, hiszen Petrovai délután otthon rendel. - Hatkor lesz a mûtét, Altmann nem tudta elõbbre hozni. - Legalább tízig eltart - mondta Kelemen, amikor visszaadta a tanárnak a diagnózist. - Mindegy, én majd ott leszek. - Engem is érdekelne, de nem szakíthatom ketté magam mondta szokott fél-önsajnálkozásával és ugyancsak megszokott fél-unott mosolyával a tanár. Holnap majd referálsz, legalább valamit hallok is a dologról. - Ujra belepillantott a diagnózisba: - Ritkán láthatunk ilyent: pheochromocythoma . . . Kelemen tegnap úgy beszélte meg Orsikával, hogy nyolckor találkoznak. Felhívta a Történettudományi Intézetet, aztán az egyetemen is a tanszéket, de a lányt egyik helyen se találta. Azt mondták, elment a levéltárba, de ott se tudtak róla. Kelemen hazatelefonált a zuglói villába is, de senki sem vette fel a kagylót. Megkérte Makrait, helyettesítené délután a körzeti rendelésen. A kis kórboncnok rögtön vállalta a dolgot.
Egész nap rengeteg volt a dolga, zárójelentéseket is kellett diktálnia, s amikor késõbb újra telefonálni akart a lány után, foglalt volt a kórház minden vonala, s neki nem volt ideje, hogy kivárja, amíg a központ visszaszól, hogy most már beszélhet. Aztán el is feledkezett róla, s csak hatkor jutott eszébe ismét a lány, de akkor már rohannia kellett a sebészetre. Nem tévedett: a mûtét valóban csaknem tízig tartott. Ott állt a sebészek mellett, állandóan figyelnie kellett a beteg állapotát, s kilenckor még nem tudták, életben marad-e. Mindenki izzadt a mûtõlámpa alatt, Altmann professzor kétszer is leült, hogy kifújja magát, s közben káromkodott, hogy jobban tette volna, ha futballistának képezi ki magát. A beteg a mûtét alatt háromszor kapott magasvérnyomásos rohamot, így aztán Kelemen se engedhette meg magának a luxust, hogy akár egy percre is ne figyeljen oda. Mire - tíz elõtt pár perccel - kiléptek a mûtõbõl, már a köpenyük mellébõl, hátából is csavarni lehetett a vizet. Kelemen jó negyedóra hosszat állt a zuhany alatt, de a hideg víz se frissítette fel. Reszketett a térde, amikor lement a földszintre, és kint az utcán csaknem megszédült az üde, esti levegõtõl. Délután esett, friss párákkal volt tele az utca. Beszállt a kocsiba. Nem volt kedve farolva megfordulni, elindult a Nagykörút felé; hogy inkább kerül egyet, mielõtt hazaér. Reggel majd megmagyarázza valahogy Orsikának, hogy nem tehet semmirõl. . . Ha nem járna már tizenegyre az idõ, talán ki is szaladna Zuglóba, de ilyen késõn nem csengethet be Dékánékhoz. A Baross utca sarka elõtt megállt. Szomjas volt, de nem szeszt kívánt, inkább valami hideg citromos limonádét, ám amikor megállt a bárpult elõtt, szinte önkéntelenül mondta ki, hogy egy pohár konyakot kér. Fejében összekeveredtek a gondolatok. Orsika, Bodor, a mûtét, az infúziók, az egyik zárójelentés, amit délben diktált, vigyázva minden szóra, meg ne sejtse az az elbocsátott beteg, hogy már csak hetei vannak hátra . . . Megivott még egy konyakot, s amikor visszament az utcára, legszívesebben be se ült volna a kocsiba, inkább hazagyalogolt volna, de nem hagyhatta ott az autót. A Rekord mellett egy rendõr várta. Nem akarta megbüntetni, csak figyelmeztette, hogy az utcasaroktól számított tizenöt méteren belül parkol, máskor tehát vigyázzon jobban. Kelemen bólintott, s arra gondolt, hogy szerencséje van, mert ha a rendõr
közelebb lép, s neki felelnie kell, megérezte volna rajta a szesz-szagot. A Síp utcai lakásban még ébren találta a két idõs hölgyet. Megkérdezte, nem keresték-e. Izabella kisasszony megnyugtatta, hogy senki se telefonált, s ebbõl Kelemen megbizonyosodott róla, hogy Orsika megsértõdött. Lefeküdt, de nem tudott elaludni. Könyvet vett elõ, az új Remarque-regényt, amit a kórházi könyvbizományos úgy adott el neki, mintha ezzel külön kegyet gyakorolna - "Ha tetszene tudni, mennyit imádkoznak mások ezért a könyvért" -, de a szeme fáradt volt ahhoz, hogy négy-öt oldalnál többet olvasson. Odakint újra eleredt az esõ, odavert a párkányra is, egyhangúan kopogott a bádoglemezen, de õ nem kelt fel, hogy becsukja az ablakot. Megint eltelt egy nap - gondolta. Dolgoztam reggeltõl késõ estig, nem mulasztottam el semmit, bizonyára hasznos is nagyrészt, amit végeztem, bosszúságom se volt - furcsa módon még az se idegesít, hogy nem tudtam találkozni Orsikával -, nem is ittam annyit, hogy szemrehányást kelljen tennem magamnak -, a papírforma szerint ilyenkor elégedett az ember, jólesõ fáradtságot érez s talán bizonyos büszkeséget is a jól végzett munka tudatában... Megpróbálta kibogozni: mit érez õ? Semmit. Fekszik az ágyon, két keze a feje alatt, odakint esik az esõ, nincs meleg, de nem is fázik, nem érzi, hogy bármi hiányozna . . . Minden tényezõ együtt van ahhoz az életformához, amit csak vegetálásnak lehet nevezni. De mit is akar voltaképpen? - mozdult meg benne a kérdés. Vajon mit kéne akarnia? egyáltalán: igazat mondanak-e azok, akik állítják, hogy az élet értelmét naponta le lehet mérni Oldalára fordult, hogy aludni próbáljon. Amikor felriadt a kopogtatásra, azt hitte, hogy már reggel van, s amikor az órájára nézett, meglepõdött, hogy- alig húsz percet aludt. Izabella kisasszony szólt be az ajtó résén: - Telefonon keresik, doktor úr - érzõdött a hangján, hogy õ is elsõ álmából ébredt. igen... megyek... - mondta az orvos. Kábán tápászkodott fel, és még a fürdõköpenyét se vette magára. Pizsamában tapogatózott ki az elõszobába. - Kelemen - szólt bele a kagylóba. Orsika hangját hallotta a vonal túlsó végérõl: - Hát mégis otthon van? - Igen. - Másfél órát vártam magára. Esett az esõ. - Miért nem ült be valahová?
-Mert vártam.. - Egész nap kerestem. Mindenütt hívtam. Az intézetben, a levéltárban, a tanszéken . . . A lány sokáig hallgatott, mielõtt válaszolt volna. Majd azt mondta halkan : - Jó volna, ha ez igaz lenne. - Igy igaz, ahogy mondom. Jelen kellett lennem egy mûtétnél... - Bandi, ugye igazat mond? -- a lány hangjában reménykedés vibrált. - Rossz mûtét volt. Tíz tájban végeztünk. . . mióta van otthon? Már el is aludtam egyszer. ne értsen félre, nem szemrehányás . . -- Feleljen õszintén: igazán nem ivott? Józannak hallom a hangját... Az igazat mondja, nagyon kérem! Kelemen töprengett, mielõtt felelt volna. Mondja az igazat? De miért ne? Nyelt egyet és kimondta: - Megittam két féldeci konyakot és hazajöttem. - És napközben? - Meghalni se volt idõm. Most a lány hallgatott hosszú másodpercekig, mielõtt újra beleszólt a kagylóba: - Húsz perc múlva láthatom? - Engem?. . . Hová menjek? Orsika hangja bizónytalan volt: - Sehova. Maradjon otthon . . . A készülék élesen kattant, és a telefonkagylóban már a szabadvonal jele búgo tt. Kelemen még kezében tartotta egy ideig a kagylót, aztán lassan a helyére tette. A hirtelen álom kábulata még nem szállt ki a fejébõl. Bement a fürdõszobába, és megmosta az arcát. A szivaccsal megdörzsölte néhányszor a tarkóját is. Ide akar jönni Orsika? Nem volt biztos benne, jól hallotta-e, amit hallott. Mégis felöltözött, csak a zakóját nem vette magára, s a nyakkendõjét nem húzta szorosra az inggallér alatt. Rágyújtott. Megnézte az óráját. Pár perc múlva tizenkettõ. A kaput már bezárták a házmesterék. Mit gondolnak majd, ha Orsika becsönget? Itt mindenkitõl megkérdezik, hová akar menni. Ezt Orsikának is tudnia kell . . . Lemenjen eléje? Vállára terítette a zakóját, és lábujjhegyen kióvakodott a lakásból. Lent, a földszinten becsengetett a házmesterék ajtaján. Az asszony fordította meg a zárban a kulcsot.
-- Figyeljen ide - mondta Kelemen -, nekem hamarosan vendégem jön. Nem akarom, hogy felzavarja magát. Adja ide a kapukulcsot, én majd beengedem, aztán visszaakasztom a kulcsot ide a szegre. Odaadott tíz forintot a házmesternének, és elvette tõ le a kulcsot. A sötétben vigyáznia kellett a néhány lépcsõfokra, s nehezen lelte meg a kapu zárját is. A kulcs már könnyen fordult. Kinyitotta a kaput, és kilépett az utcára. Ott maradt az eresz alatt, mert még esett az esõ. A sarki lámpa fényében meg-megcsillant a sok hulló vízcsepp. Rá akart gyújtani, de egyík zsebében se talált cigarettát. Nagy lélegzetet vett füst helyett, és nekitámaszkodott a kapu vastag deszkájának. A Dob utcán autó közeledett, de Kelemennek rögtön jelezte a füle, hogy csak Moszkvics lehet. Mégis reménykedett: ha taxival jön Orsika, akkor még mindig õ lehet, hiszen a kistaxik Moszkvics kocsik. De az autó elhúzott a Síp utca sarka elõtt. Mégis kellett volna cigarettát hoznia. Menjen vissza? Hátha éppen akkor érkezik meg a lány, s rögtön csenget is a kapun. Igaz, nyitva is hagyhatná . . . Ujra rákezdett az esõ. Odanézett a Rekordra, amit szokott helyére, a kaputól öt méternyire állított le. Jó ez az esõ. Legalább lemossa ingyen és bérmentve a kocsit. Most a Rákóczi út felõl közeledett egy autó. Kelemen úgy hallotta, hogy egy Wartburg jellegzetes kétütemû motorja pufog. Orsika jönne? Wartburg közeledett, de csak akkor hitte el, amikor a kocsi beért az elsõ utcai lámpa fénykarikája alá. Kilépett a kapu alól. Orsika nehezen fékezett a nedves kövezeten. Az autó ajtaja felcsapódott, s a lány - mintha nem is törõdött volna az esõvel- könnyû, rövid ujjú nyári vászonruhában lépett ki belõle. Ott álltak egymással szemben, és sûrûn permetezett rájuk az esõ. A lány odament az orvoshoz. - Még akkor se hittem el, hogy itthon van, amikor elindultam hazulról. - El akar menni valahová? - kérdezte Kelemen. - Már ott vagyok, ahová menni akartam - mondta ki a lány, s csak nehezen lehetett meghallani a hangjában a zavart. Kelemen a szobában felgyújtotta a mennyezeti villanyt. - Foglaljon helyet - mondta. - Nem idegen már itt. - De nem is gondoltam, hogy . . . akkor legalábbis nem gondoltam . . . hogy valamikor magamtól idejövök.
- Mivel kínálhatnám meg? Orsika körülnézett. - Ég az ágya mellett is a kislámpa. Azt, ott fönt, elolthatná. Ha legalább burája volna - nézett fel a plafonról lelógó kopasz villanykörtére . Kelemen leoltotta a mennyezeti lámpát, majd elõvette a rekamié mellõl a bontatlan konyakos üveget. Megnézte, melyik pohár tiszta. Kiválasztotta a három közül az egyiket,s félig töltötte Orsikána k. A lány odatartotta a poharat a lámpa és maga közé, és átnézett az italon: - Szép színe van. Mint az arany. - Mi történt, Orsika? - kérdezte Kelemen, miközben magának is töltött. - Baj van? - Miért? - nézett rá csodálkozva a lány. - Ugy ..vette észre, hogy izgatott vagyok? - Rebbenõ mosollyal folytatta: - Igaza van. Miért nem kérdezi meg, miért vagyok itt? - Meg kellett volna kérdeznem? - Igen . . . Magamtól idejöttem. Tudja . . . - hirtelen elharapta a szót, és az orvos felé nyújtotta a poharát. - Koccintsunk. A lánynak kis idõre elfúlt a lélegzete az italtól. Legalább egy deci konyak volt a pohárban. - Hát nem mondja . . . - kérdezte, amikor végre megjött a szava -, hát nem mondja, hogy hõs vagyok? Ennyit meginni egyszerre . . . - Ezen az alapon magamat is hõsnek tarthatnám. Kelemen leült a kis asztal másik oldalára, és cigarettával kínálta a lányt. Orsika még mindig azon igyekezett, hogy minél nagyobb lélegzeteket vegyen. - Most pedig mondja el, hol járt. - Tíz elõtt pár perccel fejeztünk be egy mûtétet, ennyi az egész - mondta Kelemen. - Maga nem sebész . . - Nem. De vannak mûtétek, ahol jó, ha belgyógyászt is tartanak . . . - letette a poharát, és odaült a kis asztal másik oldalára. - Fáradt? - Fáradtnak lát? - Sápadt. Kimerültnek látszik. - A lány igyekezett könnyed hanghordozással beszélni, de sehogy se sikerült neki. - Mindjárt elmegyek ám, csak egy kicsit hadd szusszanjak. - Zavartan elmosolyodott: - Azt hittem. . . azt hittem, valami baja történt. Lehetetlen alak vagyok, tudom . . . de amióta ismerem, folyton attól félek, mikor áll fejre a Rekorddal. Kelemenben döbbent egyet az öröm: ez a lány igazán félti
õt! De fegyelmezte magát, és csak mosolygott: - Kedves, hogy féltett. - Ad még egy kis konyakot? - kérdezte a lány, és az orvos felé nyújtotta a poharát. - Most én is úgy veszem észre, hogy jó. - Ravasz ital - mondta Kelemen, és öntött egy keveset a palackból. - Reggel majd meglátja. Szókni kell hozzá. - Az a baj, hogy maga túlságosan is megszokta. - Baj ? Haszon is. Nekem már nehezebben árt meg. - Nem dicsõség. - Olyannak ítélt, aki dicsõségre vágyik? - Miért szórakozik mindig azzal, Bandi, hogy kiforgatja a szavamat? Nem i s értem: olyan kedvesen tud mosolyogni, én mégis mindig azt nézem, hogy már megint van-e gúny a szája sarkában. Orsika elszánt mozdulattal felhajtotta a konyakot, ami a poharában volt, de nem tette le a poharat. Maga elé nézett, a padlóra és mosolyogni próbált: - Bandi . . . ugye, szeret maga engem? - Miért kérdezi? - Kelemen hallotta, hogy szinte gyanakvó a szava. - Miért kérdezi, hogy én miért kérdezem? Felelnie kellett volna . . . csak megmondani, nagyon egyszerûen, hogy igen, szeret engem, mert . . . - Mert? - Mert én mindig kedves vagyok magához, és féltem és nem akarom elveszíteni.. . Ne hagyjon már beszélni! - könyörgés jajdult halkan a lány szavában. - Nem akarok én magának rosszat, Orsika . . . - simogatta meg az asztalon a lány kezét Kelemen. Felkelt, és belebújt két karjával a zakója két ujjába. - Most hazaviszem, jó? És meg is köszönöm nagyon, hogy eljött megnézni, élek-e. - Igen . . . - bólintott engedelmesen a lány, és felkelt az asztaltól. Fél fejjel alacsonyabb volt, mint Kelemen. Fel kellett néznie rá. A szobában csak a rekamié mellett álló sárga fényû lámpa világított. Alig látták egymás arcát. Az orvos keze megmozdult, és végigsimított Orsika arcán. - Kedves gyerek maga . . . A lány idegesen felnevetett: - Mindhiába . . . Magához hiába próbálok kedves lenni . . . Gyors mozdulattal fordult az ajtó felé. - Hát akkor menjünk . . . Kelemen most megérezte, hogy itt marad a szoba négy fala között a lány illata, ez a kesernyés-friss parfümpára. Itt marad,
s õ hiába akarja majd, hogy ne vegyen tudomást róla, kénytelen lesz belélegezni reggelig, amíg ki nem szabadul innen. Nem lépett a lány után. Orsika keze már a kilincsen volt, de amikor észrevette, hogy Kelemen nem mozdul a helyérõl, lassan megfordult. A félhomályban csak a két szempárban csillogott a fény. - Ne bántson. . . - sóhajtott a lány. Bátortalan, bizonytalan léptekkel állt oda Kelemen elé. Felnézett rá, és kinyújtotta két meztelen karját. Az orvos csak arra vigyázott, durva ne legyen, amikor szinte odarántotta magához Orsikát. Összekoccant a foguk, és a lány megremegett Kelemen karjának szorításában. Nedves ajka végigsimogatta Kelemen száját, s egész testével hozzásimult. Kelemen a maga vékony ingén és a lány leheletfinom ruhájának kelméjén át érezte mellén Orsika két ruganyos keblét. A vágyakozás - amit szinte nem is akarattal fojtott vissza magába napokig - most egyszerre kifújt belõle minden meggondolást, csak a kívánság, a semmi meggondolást nem ismerõ magafeledt kívánság feszültsége uralkodott el rajta. Mindkettõjük lélegzete kifogyott már. - Nem . . . - súgta elfúlva Orsika. - Bandi, ne . . . De nem tiltakozott, amikor már Kelemen karjában feküdt. Behunyta két szemét, s izmos-gyöngéd karja az orvos nyaka köré fonódott. Az ablakon kívül egyhangúan, tompán dobolt az esõ. - Ugye. . . ugye, szeret? - kérdezte elfúló lélegzettel a lány. Válla már meztelen volt, s Kelemen keze alatt lassan, vigyázva lefoszlott róla a ruha, elõbb a derekáig, aztán tovább : szép csípõjén fehér csík világított, a folt, amit a strandon eltakart a nap elõl a fürdõnadrágja. Nem nyitotta ki a szemét, szinte rémülten zárta szorosra pilláit, mintha rettegett volna valamitõl, ami ismeretlen és talán szörnyû is . . . Derékig takarta kettejüket a paplan. Az ablak párkányának bádoglapján halk-egyhangúan pergett az esõ. Szapora léptekkel sietett el valaki a ház elõtt. Orsika megmozdult. Arca odasimult a Kelemenéhez. - Haza kell mennem . . . - súgta a lány. Kelemen karja magához húzta: - Maradj itt . . . - Azt akarod? Sokáig feküdtek némán egymás mellett. - Reggel megtudják . . . - mondta késõbb a lány.
- Miért tudnák meg? - Megtudják . . . - Orsika szava zavart volt. - Égesse el a lepedõt, kérem, tegye meg . . . Kelemen megértette, mit akar a lány. Elõbújt a takaró alól, és a kis asztal fiókjában megkereste a seb-benzinnel megtöltött üveget. Csak egy gyengéd mozdulattal kérte Orsikát, hogy keljen fel. Kihúzta a paplan alól a lepedõt, begyûrte a kicsiny kályhába, és leöntötte benzinnel. Megvárta, amíg a benzin átitatja a vásznat, majd gyufát lobbantott, és meggyújtotta. Hirtelen kapott bele a láng a lepedõbe. Az orvos becsapta a kis kályha ajtaját. A vashengerben felduruzsolt a tûz: erõs volt a kályha huzata, azonnal kivitte a lángot is, az égõ vászon szagát is. Orsika ott állt Kelemen mellett. A kályhából nem szûrõdött ki fény, csak a lángok kapkodó-fojtott hangja hallatszott. Az ablak négyszögében kirajzolódott Kelemen elõtt Orsika meztelen testének tiszta kontúrja, keblének hetyke körvonala, derekának ingerlõ hajlata. Magához rántotta, s visszadõltek a rekamiéra. A lány bõre sima volt és forró. Kelemen ráhajolt Orsika mellére, és gyöngéd, apró csókokkal simogatta végig a bõrét. - Látja . . . - súgta a lány - látja, itt tartunk . . . Talán feleletet várt, talán nem. Csönd volt a kicsiny szobában. - Ha tudnám, hogy igazán szeret . . . - szólalt meg újra, nagysokára a lány. - Mert . . . Kelemen most se felelt. - Reggel el is küldhet . . . - mondta aztán halkan Orsika. Elküld, és többé nem is akar látni . . . De amikor Kelemen megkereste a száját, nem tiltakozott a csókja ellen. Szemébõl megeredt a könny, és rápergett az orvos arcára. - Miért sírsz? - kérdezte alig hallhatóan a férfi. -Nem is sírok... Olyan nagyon szeretlek téged... olyan nagyon... Meddig leszel kedves hozzám? - Mindig, hát nem érzed? - Igy akarom, de mondjad is, hogy mindig kedves leszel . . . - Miért jöttél ide? - Nem tudom . . . - Gondoltad, hogy ez lesz, ami történt? - Tudtam. Akartam is. - Orsika hangján érzõdött, hogy mosolyog. - Nem meglepetés ez neked . . . - Tévedsz, kicsi lány. Meglepetés volt. - Ugyan . . . Mondj igazat. Tudtad te azt pontosan, hogy ha én egyszer magamtól idejövök...
- Ami túlságosan szép, abban sohase mer reménykedni az ember. - Ez csak attól van, hogy nem szeretsz eléggé. - Én? - Te. Te semmit se akarsz kétkedés nélkül tudomásul venni. Azt se, hogy itt vagyok. - Hitesd el velem. - Hogyan? Te még a saját érzékeidnek se hiszel. Itt vagyok melletted, odasimulok hozzád, melléd búvok, folyton csak csókollak, becézgetnélek is, ha tudnám, hogyan kell. . . Hát nem érzed, hogy melegítelek? A te vállad olyan hûvös. . . az én arcom meg forró . . . Figyelj oda egy kicsit énrám. Kelemen ráborult a lányra. Szája akaratától szétnyílt Orsika két ajka, s azt is érezte, hogy borzong az újraéledõ vágytól a lány. Tiltakozna, mert még él benne a fájdalom, de nem akar tudni róla, el akar feledkezni mindenrõl. . . Odakint elállt az esõ, és néma volt az utca az ablak határolta világon túl. - Itt vagyok veled és semmit se tudok rólad, Bandi. - Mit akarsz tudni, kedves? - Mindent. - Nekem se lenne rossz, ha mindent tudnék magamról. Mindketten a cigaretta parazsát nézték, amely egyetlen, gyönge fény volt a szoba sötétjében. - Mikor kezdtél el inni? - Régen. - Mikor? Ez is ahhoz tartozik, hogy mindent akarok tudni rólad. - Mikor? Mondjam meg pontosan a dátumot? - Még a dátumra is emlékszel? - Nehéz lett volna elfelejtenem. Ezerkilencszáznegyvenkilenc május tizenny olc. - Mi volt akkor? - Szerda. - A memóriádat csillogtatod? - Nem nehéz. Hallottál már tõlem nagy szavakat? - Még soha. Miért? - Csak . . . kérdeztem. - Miért kérdezted? Nagy szavakat akartál mondani? Mit? - Azon a bizonyos napon találkoztam elõször a történelemmel. Neked a történelem szakma, tudomány. . . Nekem akkor csak félelem volt. Történelem... Ugy látszik, valamiképpen kötõdhet néha a félelemhez is. - Hiába gondolkozom, nem tudok semmit, ami akkor történt volna. Pedig az én memóriám se rosszabb, mint a tiéd. Mi
volt azon a napon? - A világtörténelem számára semmi feljegyzésre méltó. Semmi. Csak én bámultam el hirtelen, hogy a világ nem is olyan egyszerû, mint amilyennek látszik. - Bántottak? - Engem? Engem nem. . . Csak olyan furcsán éreztem magam, mintha nem ott ébredtem volna fel, ahol este lefeküdtem. Hiszel te abban, hogy egyetlen esemény fejreállíthat valakit? - Mondhatnád világosabban is. - Világosabban? Mi a világos az életben? - Az igazság. - A görög filozófiában állandóan vitatott kérdés volt, hogy kell-e ismernünk az igazságot, szükséges-e ismernünk, lehetünk-e boldogok az igazság ismerete nélkül is. - Megint másról beszélsz, hivalkodol a szkepsziseddel, mert nem akarsz arra felelni, amit kérdeztem tõled. - Minek is? - Hogyan szeresselek, ha nem ismerlek? - Még nem ismersz, és máris hatalmat akarsz fölöttem. - Ha nem szeretnélek, nem akarnám, hogy legalább egy kicsit kiszolgáltassad magad nekem. - És ha kiszolgáltatom magam? Mi a jó abban teneked? - Jó . . . Mi lenne jó benne? Én kiszolgáltattam magam. melyik lány tette volna meg, hogy idejöjjön? Ugy, ahogyan én jöttem ide . . . Van egy barátnõm, halálosan szerelmes egy fiúba, de úgy, hogy néha egész éjszakákat végigbõg. . . mégse feküdt le vele. Nem volt hozzá elég bátorsága. Belebeszélték a fejébe, hogy ha nem szûzen megy férjhez, a férje vissza fog élni azzal, hogy. . . Érted? Én nem kértem tõled semmi biztosítékot. Nem kértem, hogy végy el feleségül . . - Ha akarod, elveszlek feleségül, amint elváltam. - Nem az a lényeges, hogy én mit akarok. Lennék a feleséged, de nem úgy, hogy éppen szeszélybõl azt mondod, elveszlek . . . Ha akarom, holnap ötvenen kérik meg a kezem. - Ötven között akad, amelyik többet ér mint én. - Megint kicsavarod a szavaimat. Se tehozzád, se máshoz nem akarok feleségül menni .egyelõre. - Hát akkor mit akarsz? - Hallgatni téged. - Mindenre feleltem, amit eddig kérdeztél. - Dehogy. Az elõbb azt kérdeztem, mikor kezdtél el inni. Mondtál egy dátumot. ezerkilencszáznegyvenkilenc május tizennyolc,
szerda. Tudom, hogy semmit se szoktál elfelejteni. - Honnan tudod? - Mindegy. Mi történt akkor? - Mi történt? Tulajdonképpen semmi különös. Meghalt egy ember. - Élnek a szüleid. Él az öcséd. A bátyád nem akkor halt meg. -- Az az ember ért annyit, mint akár az apám, akár az anyám . . . akárki a családomból. - Ki volt az az ember? - Neked senki. Hiába mondanám meg, ki volt, neked semmit se jelentene. - Hátha mégis. Ki volt? Majláth volt a neve. Olyan magas lehetett, mint most az öcsém. Negyvenkilencben õ is negyvenkilenc éves volt. Fiatalkorában orvosnak készült, de kivágták az egyetemrõl, még a cselédkönyv elõtt. Kiderült róla, hogy kommunista. Az ébredõk nem tûrték meg. Nem is tudom, mit csinált aztán. Sok mindennel fóglalkozhatott, mert ezerféle dologhoz értett. Harminchétben átment a határon, Bécs felé, illegálisan, mert hiába is kért volna útlevelet . . . Egy hónap alatt Madridba ért, aztán Albacetébe. Ott állították fel a nemzetközi brigádok kiképzõtáborát. Parancsnok lett vagy valami ilyesmi. Talán ott kellett volna elesnie az Ebronál vagy Huescánál, ahol Zalka Mátét ölte meg a gránát . . . Ott van melletted a cigaretta a padlón, add csak ide . . . - Most nyomtad el a másikat. -Nem baj . . . A lány cigarettát keresett Kelemennek. Meg is gyújtotta. - Köszönöm . . . - Az orvos kinézett az ablakon. Odakint az imént állt el az esõ. Szétszakadoztak a felhõk. A szemben levõ ház kéményének peremén úgy lebegett a hold, mintha pihenni nehezedett volna rá. - Mondd tovább - szólalt meg a lány. -Gondolkoztam már róla egypárszor: miért nem érzi meg az ember elõre a sorsát? De ez is ostobaság. Ha neki megjósolja valaki, mi történik vele késõbb, szerintem akkor is úgy csinált volna mindent, ahogy csinálta is. Nem érdekelte volna, mi lesz a jövõje, mindenképpen túlélte volna a koncentrációs táborokat, és negyvenöt után ugyanúgy hazajött volna, ahogy meg is tette. Hazajött, nem nõsült meg, nem lett gyereke, nem lett semmije se. Utazott, amerre küldték, szervezte a kommunista pártot az Alföldön, aztán a Dunántúlon, aztán késõbb, negyvenhétben kikötött nálunk, a városban. Akkor már minden volt, csak egészséges nem. Amikor megismertük, inkább gondoltuk hatvan-
évesnek, mint negyvenhétnek. -Kinevezték igazgatónak a gyógyfürdõ-telepre. Más ember azt mondta volna a helyében, hogy végre egy fine cura. Ö ahhoz se értett, hogy pihenjen. Ahová küldték, képtelen volt keveset dolgozni. Egy év alatt két új épületet húzatott fel a szanatórium mellé, pedig - mindenki tudta - sehonnan nem kapott egy árva fillér támogatást se. Megcsinálta, mert meg akarta csinálni. - Nem is tudom már pontosan, hogyan gondolkoztunk mi róla. Tizenöt évesek voltunk hárman - Kócos, Simon meg én -, és azt hiszem, imádtuk. Ugy bámultunk fel rá, ahogy csak a kamaszok képesek rajongani. A pártban tudtuk meg, hogy Madridnál hat golyót kapott, és amikor egyszer velünk fürdött a strandon, láttuk is a bõrén a géppuskagolyók nyomát. Képesek voltunk rá, hogy éjfélig ott üljünk nála a szanatóriumban. Egyù szobája volt, és nem unt meg bennünket. Mindig azt vártuk, beszélne már egyszer saját magáról. Kinevetett bennünket: majd máskor... - mi akkor már tudtuk, mi volt Spanyol®országban. Negyvenhétben olvastuk Hemingway-t, és tizenöt-tízenhat éves korában elég tiszta még ahhoz egy kamasz, hogy ne is annyira értse, mint inkább érezze, hogy érte is szólt a harang, amikor ott a férfiak haltak . . . Tudtuk a háborút, és egyszer már csaknem belepusztultunk a legelsõ nagy bombatámadásba. A házunk sarkánál is állt már ágyú, hárman haltak meg mellette. Tudtuk, hogy õk Spanyolországban gyengébbek voltak, és nem is lehetett mivel ámítaniok magukat, mégis végigcsinálták, nem hagyták ott akkor se a köztársaságot, amikor már senki se kételkedett a vereségükben. Ott ült velünk a szanatóriumi irodában meg kint a strandon egy ember, akirõl el se tudtuk hinni igazán, hogy él. Szeretném, ha megértenéd : kételkedtünk benne néha, hogy igazán ott van-e, igazán vele beszélünk-e, nem regényt olvasunk-e talán . . . - Mindig égett a pipája. A szája sarkában volt egy sárga folt a nikotintól. Nem tudta eltüntetni onnan. A kedvünkért cigarettát is tartott az asztalán. Ahogy visszagondolok, nem is értem, miért nem unta meg, hogyù egész délután, meg százszor éjfélig is ott ülünk nála, nem tágítunk a sarkából. Nem ihatott a szíve miatt, de mindig azzal biztatta magát - hogy jólesik neki játszani az ötlettel, hogy majd az érettségi bankettunkon Iót iszunk kirúgunk a hámból. . . - Amikor felvettek bennünket a pártba, mind a hármunknak õ volt az egyik ajánlója. Megilletõdöttek lehettünk nagy-on, mert alig emlékszem arra a taggyûlésre, abból is csak egyù mondat maradt
meg bennem, ahogyan õ ajánlott bennünket felvételre. Olyasmit mondott, hogy nagyon kell vigyázni ránk, tizenhatévesekre, mert a jövõ itt nem az öregekre épül, hanem miránk, mert mi leszünk -ebben az országban az elsõ igazi kommunista generáció, csalódásoktól fertözetlen mai fiúk. Nem értettem pontosan, mire gondol, azt hiszem, akkor egy korty vizet se tudtam volna lenyelni az izgalomtól. ülTünk ott hárman egymás mellett, és fel se mertünk nézni, amikor a tagság szavazott. Pedig mindenki jóváhagyta, hogy felvegyenek bennünket. Negyùvenhét késõ õszén volt ez. Karácsonyra már a zsebünkben õriztük a piros párttagsági könyvet, és a gimnáziumban kétszer annyit kellett tanulnunk, mint korábban, mert a paptanáraink azokkal se kukoricáztak, akik nem voltak kommunisták az iskolánkban . . . Alszol, kedves ? - Miért aludnék? - Azt hittem. Nem hallom a lélegzetedet. - Ne törõdj velem - húzódott közelebb Kelemenhez a lány a takaró alatt. - Mondd tovább. - Érdekel ez téged? -A te életed? Sose kérdezz ilyent. Folytasd. - Negyvenkilenc tavaszán keveset láttuk Majláth Abelt. Mi a kollégiummal esténként a közeli falukba jártunk, hogy mûsort adjunk a választási gyûléseken, vasárnap meg mindig hajnalban indultunk a messzibb falukba, és csak éjjel értünk haza hullafáradtan a kollégiumba. Ö szintén folyùton utazott. Sok helyre küldték, mert falun is úgy megértette magát az emberekkel, mintha mindig a parasztok között élt volna. Vasárnap volt a választás. Kelemen megkereste a hamutartót, elnyomta a cigaretta parazsát. - Szerdára virradó éjjel bejött a hálótermünkbe a kollégiumi gondnok. Elõbb Kócost rázta fel, aztán engem, hogy valaki keres bennünket. Álmosak voltunk mind a ketten, Kócos káromkodott is a foga között. Az irodában egy ember várt bennünket. Csak látásból ismertük. Államvédelmi megbízott vagy valami ilyesmi volt a rendõrségen. Azt mondta, azonnal öltözzünk fel, vele kell mennünk. Összenéztünk, és nem értettük, mi lehet az, ami miatt ez az ember éppen minket ver fel éjfél után. Asztmásan köhögött, és türelmetlenül ránk szólt, hogy ne lopjuk az idejét. Ugy beszélt velünk, mintha letartóztatni vitt volna bennünket. - A rendõrségen az udvar végében volt az irodája, az ajtaján, lakattal meg vaspánttal. Kinyitotta a zárakat, és intett, hogy menjünk be. Nem ültetett le bennünket. Papírt vett elõ, két ûrlapot,
és felírta az adatainkat. Aztán, mintha éppen akkor jutott volna eszébe, gyorsan felkelt az asztaltól, kíkerült bennünket, és a hátunk mögött kulcsra zárta a helyiség ajtaját. Kócos hátranézett. Az az ember rákiáltott: "Mit bámul? Elõre nézzen." Kócos nem volt szívbajos, visszakiabált neki: "De az istenit, elvtárs, mit csinál itt velünk? Mondja meg, mit akar, nekem reggel iskolába kell mennem, meg Kelemennek is. Nem érünk rá, hogy itt szórakozzon velünk." Az az ember köhögött, aztán nekikezdett, hogy a lényegre térjen. Mióta ismerjük Majláthot? Hogyan barátkoztunk össze vele? Hányszor jártunk nála? Miért jártunk hozzá? Mirõl beszélt nekünk? Felelgettünk, és lassan megértettük, hogyù nem lehet nagy baj, mert csak tesséklássék firkált a papírjaira. Nem tudtam másra gondolni: valaki nyilván feljelentette Majláth Abelt, és ennek az államvédelmistának az a dolga, hogy tisztázza az ügyet. Hogyan nyilatkozott Majláth a beszélgetések során Rákosi elvtársról? - ezt is megkérdezte, és én hirtelenében semmit sem tudtam felelni, mert akkor jutott eszembe elõször, hogy Majláth sok mindenrõl mesélt nekünk, halottakról is, élõkrõl is, de Rákosiról egyùszer se. Meg is mondtam, hogy Rákosiról mi nem beszélgettünk. Gondolkozzon csak, gondolkozzon, amíg én nem erõsítem meg a memóriáját! Kócos megint kiabálni kezdett, hogy válogassa meg a szavait, mert mivelünk nem beszélhet úgy, mint a reakciósokkal, mi vagyunk ebben a városban a legfiatalabb kommunisták, hogy képzeli . . . Akkor Kócos kapott három pofont, de olyan erõseket, hogy rögtön felrepedt a szája, és nemsokára megdagadt az arca is. Ki se néztem abból az emberbõl ekkora erõt . . . Ihatnánk egy kis konyakot, száraz lett a torkom. A sötétben hozzákoccant a pohár az üveg nyakához. - Téged nem bántott? - kérdezte a lány. - Nem. Kevés volt az ideje, meg én megértettem, hogy jobb, - ha befogom a számat. A gyávaság mindig elnyeri a jutalmát. - Az nem gyávaság, ha valaki használja az eszét. Mit értél volna vele, ha te is összevereted magad? - Becsülhetném magam érte. - És talán nem lehetnél itt mellettem. - Volt idõ, amikor mindig azt vártam, mikor intézkednek már róla, hogy biztosan be legyen fogva a szám. - Miért kellett volna hallgatnod? - Azért a hajnalért. Igaz, hajnalra már végeztünk is mindennel. - De tulajdonképpen mit akart tõletek? - Gondoskodott róla, hogy mind a ketten lássuk, ahogyan az
íróasztalból elõvette a pisztolyát, és beletette a hóna alá egy tokba. Aztán kiterelt kettõnket maga elõtt az udvarra, lezárta az irodáját, és elindultunk valamerre. egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy a szanatórium parkjában vagyunk. Kelemen megitta a konyakot, és visszaadta a lánynak a poharat. - Majláth Ábelhez mentünk, és én akkor még mindig úgy gondoltam, hogy most már hamarosan rendben lesz minden. Ott lakott Majláth a kis pavilonban, a szanatórium mögött. Nappal a másik két szobában is dolgoztak emberek, könyvelõk talán, de éjjel õ volt egyedül a házban. Ismertük a járást a szanatórium óriáskertjében a hátsó kapu felõl is, ahol nem tartottak portást. A pavilon sarkától elõlépett egy ember. Egyenruhás volt. Rendõrtiszt. Halkan jelentett valamit a mi kísérõnknek. Ez elõrement, kulcsot vett elõ, és kinyitotta a pavilon ajtaját. Bent sötét volt, de a folyosón nem kapcsolták fel a villanyt. A szoba ajtaját is kulccsal kellett kinyitni. Ott aztán lámpát gyújtottak. Majláth Ábel a fotelban ült. Mindig ez volt a helye, akkor éjjel is ott hevert a fotel mellett két könyv. Ö pedig ült, és én elõször nem tudtam, hogyan halhatott meg, mert nem láttam rajta semmit. Bal kézzel lõtte bele a golyót a halántékába, és az ajtóból még nem lehetett látni a bal arcát. - Nem tudom, miért velünk temettették el. Két plédbe kellett belecsavarnunk a tetemét, és a szanatórium triciklijén toltuk ki a temetõbe. A sírokon túl, ahol csak fû nõtt, ott kellett megásnunk a gödröt. Ök ketten ott álltak mellettünk, mi ástunk, és egy szó nélkül végighallgattuk, mihez kell tartanunk magunkat. Az az ember már elvtársaknak szólított bennünket, és azt magyarázta, hogy a párt érdeke így kívánja.. . senkinek semmit se szabad tudnia arról, ami itt történt. Majláth öngyilkos lett, megszökött a felelõsségrevonás elõl, ami néhány nap múlva utolérte volna. Idõben megkapta a drótot a cinkosaitól, akikkel együtt elárulta a pártot . . . Ha bárkinek egy árva szóval is említést teszünk arról, ami ezen az éjszakán történt, a legszigorúbb felelõsségrevonásban lesz részünk... Ástunk, hánytuk a földet, aztán Majláth teteme már ott volt a gödörben. A sír alján fakadt a víz, és amikor a test beleesett, halkan toccsant egyet. Ráhánytuk a földet, elegyengettük a tetejét, és én alig vártam, hogy kiszabaduljak onnan a temetõbõl, és ne lássak senkit azok közül, akik ott voltak körülöttem, ne lássam még Kócost se, ne lássam soha az életben többé, mert ahányszor elém fog kerülni, mindig eszembe jut majd ez a szörnyûség, hogy itt megölte magát az az ember, akirõl ez az asztmás alak
el akarja hitetni velem, hogy áruló volt, valakinek a cinkosa, és elárulta a pártot, õ, akinek hat golyó lyukasztotta ki Madrid alatt a bõrét, nem akartam semmire se gondolni, el akartam felejteni ezt az egész éjszakát, ami talán nem is igaz, mert egy-egy pillanatban szinte igazán elhittem magamnak, hogy nem lehet igaz, amit itt csinálok, hanem csak álmodok, rossz álmot, ideje lenne már felébredni belõle . . . - Ne mondd tovább, Bandi! - a lány hangja riadt volt. Belehajszolod magad, már csaknem kiabáltál. Hagyd abba. - Miért hagynám! Te akartad hallani. - Nem ezt akartam hallani. Én csak azt kérdeztem tõled, mikor kezdtél el inni, te meg elmondtad ezt az iszonyú történetet. . . Miért kellett most, amikor én elõször vagyok itt melletted? Nem akarom, hogy tovább mondjad! - Miért? Tizenhárom év után egy idegen nem találhat ebben semmi olyan szörnyût, amit ne lehetne végighallgatni. - Mondtad már el valaha valakinek? - Nem. Nem akartam. - Nekem se mondd. - Jó. Igazad van. Elkezdenem se kellett volna. Csend lett. Az ablakon át hûvös levegõ áramlott be a szobába. A lány keze megkereste Kelemen homlokát, és simogatni kezdte. Az orvos csuklóján hallhatóan ketyegett a karóra. - Tizenhárom éve . . . - súgta késõbb a lány. - Csak hurcolod magadban? Hogy tudtad megállni, hogy senkinek se beszélj róla? félelembõl. Féltem, hogy ha kiderül. . . ha megtudják, hogy megszegtem az utasításukat. . . féltem, ennyi az egész. Késõbb meg, annyi mást, annyi hasonlót tudtunk meg. Szaporítottam volna eggyel a történteket? Akkor se mentem el, amikor megtudtam, hogy Majláthot exhumálták, és tisztességes sírba temették. Talán ott találkoztam volna a temetésen azzal az alakkal, aki elkapartatta velünk. Különleges helyzet lett volna. - És a barátod? Kócosnak hívod . . . - Visszavittük a szanatórium kertjébe a triciklit. Akkor kezdett hajnalodni. Otthagytuk a triciklit, és a kerítésen kívül, a liget mellett leültünk az árokpartra. Kócosnál volt cigaretta. Elõbb nem mertem rágyújtani, mert féltem, hogy hány-ni kezdek. Aztán láttam, hogy Kócos nem lett rosszul, és akkor rágyújtottam én is. Csak ültünk ott az árokparton, és nem mondtunk semmit se. Az újvárosi templomtoronyból mindig odahallatszott, hányat kondít az óra. Hat felé már nagyon fáztunk. Felkeltünk az árokpartról, összehúztuk magunkat a hidegtõl,
és visszamentünk a városba. A Békás-közben volt egy fûszeres, aki mindig hatkor nyitott. Az üzlet eleje rendes bolt volt, de a pult mögött lógott egy függöny, és a függönyön belül titokban pálinkát szokott mérni Zágoni úr. Nem kérdezte meg tõlünk, hány évesek vagyunk. Kócos azt mondta, adjon nekünk pálinkát. Töltött egy üvegbõl. Erõs volt, mint a vitriol. Zágoni úr zugban fõzött, kisüsti pálinkát mért. Amikor a harmadik féldecit is megittuk, Zágoni úr megkérdezte, mennyi a pénzünk. Kócosnak már a fejébe szállt a pálinka, és minden volt, csak udvarias nem, amikor megmondta a fûszeresnek, hogy azzal törõdjön, ami az õ dolga. Kivágta az asztal közepére az erszényét, aztán egyszerre elkezdett káromkodni, és sírt is. Akkor bejött Zágoni úr, és könyörgött, hogy menjünk már el, ne akarjuk kitörni a nyakát, elveszik tõle a boltengedélyét, ha kitudódik, hogy, diákok rúgtak be nála. de mi nem mentünk el. Kócos összeszedte magát, és még inni akart. Én is. Valahogy kiköveteltük a fûszerestõl, hogy adjon még pálinkát, és megígértük, hogy akkor el is megyünk . . . Mire beértünk a kollégiumba, a többiek már az iskolában voltak. Elnyúltunk az ágyunkon, aztán ki kellett mennünk hányni . . . Azelõtt én csak más elõtt láttam szeszt. - Vasárnap jött meg az újság, amiben benne volt, hogy Rajk Lászlót és társait kizárták a pártból, aztán megtudtuk, hogy le is tartóztatták õket, és már mindent megértettünk. Nálunk a városban valahogy elterjesztették Majláthról, hogy külföldre szökött. Mi pedig hallgattunk, és ahányszor pénzünk volt, Kócossal együtt elmentünk inni. Nyáron, amikor hazaküldtek bennünket vakációra, sokszor felébredtem éjjel. mindig ugyanazt álmodtam. Valami belezuhan a gödörbe, és a gödör fenekén toccsan egyet a víz. Ahányszor kinyitottam a szemem, mindig csurom verejték voltam, még a hajam is csupa izzadság. Anyám a konyhaszekrény mellett tartotta a pálinkásüveget, én pedig a hátsó szobából akármikor bemehettem a konyhába, nem hallották meg, hogy felkeltem. Háromszor is, négyszer is meghúztam a pálinkásüveget, csak attól féltem mindig, meg ne köhögtessen a szesz, de második-harmadik alkalommal már ettõl se kellett tartanom. Anyám azt hitte, hogy apám dézsmálja a pálinkát, és nekem nem volt kedvem, hogy derüljek a félreértésen. Jó volt a pálinka, mindig hamar elaludtam megint tõle. . . Látod, nem akartam többet mondani, mégis jár a szám. . . - Miránk is ránk hajnalodik - mondta Orsika. - Nézd csak. . . A szemben álló ház sötét teteje fölött alig észrevehetõen derengett már valami bátortalan fény.
- Észreveszik otthon, hogy nem vagy az ágyadban? - Talán nem . . . - Ha mégis? Mit mondasz nekik? - Nem tudom. Esetleg. . . hogy elmentünk együtt lumpolni. - Elhiszik? Nem úgy ismernek. - Okosabbat akkor se tudok mondani. Vagy mondjam meg inkább az igazat? Azzal együtt, hogy tüzet gyújtottunk? Kelemen odahajolt a lány fölé. - Cserepes a szád. - Ha megcsókolod, nem lesz cserepes. Hozzásimult Kelemenhez, forró teste megdidergette az orvost, keblének sima érintése a férfi fejébe kergette a vért, és megmozdította idegeiben a vágyakozást. Nem tudta érzékelni, az õ szája forróbb-e vagy a lány büszke-telt melle. Végigcsókolta Orsika dereka hajlatát, sima csípõjét, izmos combját, behajlított térdét, s úgy rémlett nyitott szemének, mintha apró fények játszanának a szoba sötétjében. - Az egyetemen már elsõéves koromban behívtak demonstrátornak az anatómiára. Az egyik tanársegéd szabad idejében rumot fõzött szeszbõl, aromából. Akkor ihattam belõle, amikor kedvem volt rá. Apámnak is jól ment otthon, az állami gazdaságban nem lehetett annyit dolgozni, hogy ne vállalhatott volna az emberektõl is munkát. Akkoriban alig maradt iparos falun. Aranyélete volt minden mechanikusnak; mert az embereknek meg kellett csináltatniok a lyukas lábast, meg kellett igazíttatni a kerékpár kontrafékjét, ha elromlott, hát mindennel apámhoz mentek. Szívesen küldött pénzt, legtöbbször meg se várta, hogy kérjek. Nem kellett nyelnem, ha elmentem egy kocsma elõtt, nyugodtan megválthattam a blokkot. Akkoriban úgyis csak az ital volt olcsó. Elõbb két forintért adták a rumot, a pálinkát is, késõbb emeltek rajta valamit, de akkor is csak kettõhetven lett a féldeci. Az emberek ittak, elolvasták minden reggel a koreai hadijelentést, várták, hogy mikor tör ki a háború itt, Európában is, végignézték, hogyan telepítik ki a szomszédjukat, úgy jegyezték túl az államkölcsönt, hogy közben káromkodtak magukban, meghallgatták, mire készül már megint Titó a déli határon, és csak bámultak, amikor le lett leplezve, hogy Titó a háború alatt még a saját partizánhadseregét is elárulta, de már sokkal elõtte, Spanyolországban is áruló volt, s azt csak merõ porhintésbõl csinálta, hogy egypárszor beletaposott a partizánokkal a németekbe. . . Ezerszer megfogadtam, hogy az atyaisten kedvéért se veszek újságot a kezembe, de ezt se lehetett megtenni, mert
ötvenegyben a kollégiumból kivágtak egy másodévest, amikor a társai feljelentették a szerencsétlent, hogy azt mondta: a Szabad Nép félóra nagy marhaság. Sohasem voltam bátor, ezt már mondtam is neked, hát szó nélkül igazodtam a rendhez, amihez mindenkinek igazodnia kellett. Olyan volt az élet, hogy mindenre megkaptuk a parancsot. Ha mindenre van parancs, mi szükség lenne rá, hogy gondoskodjék, döntsön az ember, vagy akár egyáltalán mérlegeljen. Egyszerûen úgy kell létezni, ahogy a parancsok megszabják. Egyszer lehettem volna tisztességes is, már csaknem sikerült, de idõben befogtam a szám. . . - Járt az évfolyamunkra egy fiú. Imrédynek hívták, és a káderesnek egùyszer csak szemet szúrt a neve. Talán valamelyik szemináriumon tudomást szerzett róla, hogy valamikor volt Magyarországon egy Imrédy nevû miniszterelnök, mégpedig meglehetõsen jobboldali fickó. Másnap a mi Imrédynket behívatták, bizonyítsa be: nem rokona Imrédynek. A szerencsétlen kölyök hiába védekezett foggal-körömmel, hiába magyarázta, hogy képtelenség bebizonyítani valamit, ami nincs, negatívumot nem lehet bizonyítani, bizonyítsák rá, akik kitalálták, hogy rokona annak a miniszterelnöknek. A gyûlésen összeszorult a gyomrom, és fel akartam ugrani, hogy igaza van ennek a gyereknek, itt nem õneki kell bizonyítania. . . De akkor már felszólaltak egypáran, hogy közibénk is befurakodott az osztályellenség, mert nem voltunk elég éberek, valaki önkritikát is gyakorolt, hogy már régen fel kellett volna figyelnie erre a névre, és fogadkozott, hogy ez az eset élete végéig lecke lesz a számára, ezután sohase feledkezik meg róla, hogy az ellenség mindenütt jelen van, mert az osztályharcban nincs vákuum. . . Nem álltam fel, ott lapítottam a padban, és aznap este a Nyugatinál bementem az Ilkovics népbüfébe, bámulni, hogyan zabálják körülöttem az emberek a babfõzeléket. - Borzalmasan büdös volt az Ilkovicsnál mindig, szesz-szag, izzadságszag, a klozetok szaga, meg a leveses nagyfazekak, fõzelékes - küblik gõze keveredett ottan. . . Este tízre sikerült leinnom magam, és ahogy hazatámolyogtam a kollégiumba, arra gondoltam végig az úton, hogy arról az alakról, akinek a legnagyobb volt a pofája a gyûlésen, mindenki tudja, hogy nyomdájuk volt az államosítás elõtt, de nekem már háromszor kellett otthonról igazolást kérnem, hogy a szüleim nem kulákok. . . - Akkor volt jó, amikor tanultam. De még ezzel se volt szerencsém. Ragadt rám minden, irigyeltek, hogy nekem nem kell kínlódnom az anatómiával, nem kell magolnom, anélkül is megjegyzem rögtön azt a rengeteg kifejezést. Harmadévben mindenki
rettegett a belgyógyászattól, én meg jóformán játszva vizsgáztam le belõle mindannyiszor. - A szombatokat szerettem. Minden szombaton este találkoztam Kócossal, nyakunkba vettük a várost, és csak lógtunk mindenfelé. Sohase találtunk ki elõre programot, hagytuk, vigyen bennünket a lábunk, amerre akar, így aztán néha a leglehetetlenebb helyeken kötöttünk ki: a Filatori gátnál vagy Pesterzsébeten a Csilinél. . . Örák hosszat úgy tekeregtünk, hogy közben három szót se váltottunk. Kócos jól futott az egyetemen, megnyert két pályázatot, biztos lehetett benne, hogy elõbb-utóbb bekerül valamelyik tanszékre. Ö is nehezen barátkozott, én is, évekbe telt, amíg túljutottunk azon, hogy csak kettesben csapjuk agyon a szabad idõt. Egy idõ után kiderült, hogy Simon Sanyi elvégezte a repülõtiszti akadémiát, és itt szolgál Pesten. Vele és Bodorral - ez egy csuda rendes újságíró, majd találkozol vele te is ...-, valamelyk éjjel felfedeztük a Citrom bárban Bene Ivánt a zongoránál. Igy együtt már csak-csak megvoltunk. Kikerestünk magunknak egypár törzshelyet. Ha olcsón akartunk konyakot inni, a Hold utcai csarnok mellé ültünk be a kisvendéglõbe, banktisztviselok, csarnoki rakodómunkások, kofák, miegyebek közé. Ha nagyon korán reggel akartunk találkozni, ott volt a Nyugati szomszédjában a End snapszbutikja, Budán pedig a Maros utca sarkán, pont a rendõrségtõl két lépésre felfedeztünk egy fene koszos lebujt, de különben se mondhatott nekünk senki olyan kocsmát, amelyiket már nem véstünk volna fel a többi hasonló topográfiai ismeret mellé. Jól éreztük magunkat együtt, valamelyikünknek mindig volt elég pénze, néha többünknek is, mert ha már erõsen szorult a hurok, legfeljebb odamentünk vasárnap éjjel a Nagyvásárcsarnokba rakodni, mert csaknem elfelejtettem, hogy ott is leltünk egy régi barátot, Bodornak egy falubelijét, Karácsonyfás Mikó Imrét. Azért hívtuk így, mert karácson kor mindig fenyõt árult. Közgazdásznak készült, csak az utolsó vizsgái hiányoztak, statisztikus akart lenni, de egyszer csak elment tõle a kedve, azt mondta magában, hogy annak semmi teteje, ha a diplomája csak arra lesz jó, hogy hamis statisztikákat gyártson még hamisabb jelentésekhez. Ha összejöttünk néha elmondta mindenki, esett-e vele valami érdekes, aztán tempósan elkezdtünk inni, és egyre tempósabban, amíg már végképp nem érdekelt bennünket, hogy a napokban letartóztatták Bodor két kollégáját, de a szerkesztõségben mindenki úgy viselkedik, mintha észre se venné, hogy kettõvel kevesebben vannak, nem érdekelt az se, hogyù odahaza elvittek
tizenkét parasztot a faluból, mert nem hitték el nekik, hogy igazán nem tudják teljesíteni a beszolgáltatást, nem érdekelt, hogy én is tudom, amit mindenki tud az évfolyamon, hogy három kollégánk állandóan jelentést tesz a hallgatók hangulatáról a politikai rendõrségen, egyáltalán: semmi se érdekelt bennünket öt hat féldeci rum után, és ha még többet ittunk, akkor még az a kevés se zavart bennünket, ami netán mégis megragadt volna az eszünk fenekén. Spiccesen vagy részegen örülni is jobban lehet, olyankor egyszerre többet ért a szememben, hogy már megint jelesre vizsgáztam a tárgyaink kilenctizedébõl, vagy a prof megdicsérte a legújabb preparátumomat. . . Ivás közben Bodor nevetett a szakmáján, és azt mondta, hogy mesterségének címere: zöld mezõben ül egy ember, és hazudik. Néha, amikor már jócskán beállítottunk, káromkodott is velünk, hogy irigyel bennünket, mert a vakbélgyulladás akkor is vakbélgyulladás marad, hogyha ellenkezõ határozatot hoznak róla, pedig tudta, hogy ez se igaz, mert ha úgy tetszik Sztálinnak, akkor az orvostudomány kérdéseihez szól hozzá legközelebb, és mi holnaptól abból is azt fogjuk tanulni, hogy nem a Koch-bacilus okozza, hanem a burzsoázia eszmei befolyása. . . és hogyha tetszik, akkor holnap megint ki lehet mondani harminc orvosról, hogy mindegyik kártevõ gyilkos . . . és igenis mindent lehet, tönkre lehet tenni bennünk is mindent, szisztematikusan ki lehet irtani belõlünk azt a lelket, amivel tizenhat éves korunkban elhatároztuk, hogy kommunisták leszünk, mert ez a párt hõsökbõl áll, és mi is olyanok akarunk lenni, mint Majláth Ábel. . . De fél liter rum után már ez se számított. Semmi se számított. Csak röhögtünk, amikor Bodor egyik nap elmondta, hogy bent járt valamelyik minisztériumban, és ahogyù véletlenül megnézte a falon az éktelen transzparenst, hogy- Magy-arországon minden hatalom a dolgozó népé, azt se tudta, nyeljen-e, köpjön-e, mert a tisztes intézményùben az egyik osztály-vezetõ cipõpasztagVáros volt, a másiknak a családjáé volt Pest legnagyobb textiláruháza, a harmadik faredõnvöket gyártott háromszáz munkással, a negyedik alig tizenöt éve még hatalom volt a tõzsdén, szóval igazán minden hatalom a dolgozó népé, amelyiknek a fiairól für alle Felle évfolyamonként hárman küldenek rendszeresen jelentéseket az AVH-nak. Ugy akartuk, hogyù amikor iszunk, feledkezzünk el mindenrõl, amirõl nem Is akarunk tudni és ez elég sokszor sikerült is. - Amikor már eléggé elkészültem, mindig legömbölyödtek az élek, simábbaknak látszottak a világ szögletei, egyszerûbbnek tûnt fel a helyzet, végig lehetett gondolni hogy ami van, az nem
fontos, ez a sok szemétség úgyis elmúlik egyszer, csak annyùi a baj, hogy túl sokat látunk itt Pesten, meg mindent összekombinálunk, túlértékelünk. Nem érdekes, mit csinálnak itt a burzsujok, mi úgyis túléljük õket, akármennyivel nagyobb is az õ szájuk a pártban meg mindenütt, mi fiatalabbak vagyunk, egyszerûen arról van szó, hogy a biológia törvényei szerint is tovább élünk a húsz-huszonkét éves fejünkkel, mint egy negyven vagy ötvenéves burzsuj vagy elfajzott karrierista, amelyik azt szajkózza, hogy nem szabad a tömegek uszályába kerülni, mert a tömegek csak akkor haladnak a helyes irányba a szocializmus építése során, ha keményen tartja a gyeplõt a párt, mert a pártnak alkalmasint a nép ellenére is kell cselekednie. A párt pedig természetesen õk voltak, csakis õk lehettek, mert aki mást mondott, az a pártot támadta. Nem érdekes, nem érdekes, túléljük õket, és minden rendbe jön, csak sokáig kell itt ülni a kocsmában vagy ácsorogni a talponálló könyöklõje mellett, és el kell végezni az egyetemet, át kell venni a diplomát, aztán gyerünk, gyerünk innen a jóistenbe, ahol netán szükség is van ránk: Kócos menjen valamelyik tanszékre vagy menjen gyárba amit õ csinál, az meg lesz csinálva, én meg megyek valahová falura, ahol szükség lesz rám, és havonta segítek százhuszonöt embernek, enyhíteni fogom a szenvedéseiket, és ez is megfogható, látható, tiszta dolog. Nekünk nem a politika való, hanem a tiszta dolgok. Minden más maradjon meg azoknak, akik amolyan "klasszikus" politikát csinálnak a mi eszméinkbõl, játsszák csak a maguk játékát, annyira se érdemesítsd õket, Kelemen, hogyù elkeseredsz miattuk, anynyira se, hogy dühöngsz rajtuk. Amíg egyetemista vagy, majd csak elmúlik az idõ, ha pedig megkapod a diplomádat, az emberek között rendbe jön minden, ottan, õközöttük még olyanokat is fogsz találni, akik még mindig komolyan veszik, hogy a kommunizmus nem karriert jelent, hanem állandó elforgácsolódást. . . akár a fronton, akár valami pocsék munkában. . . mert nem az a fontos, mit csinálsz, hanem hogy miért csinálod, mert lehetsz attól százszor párttag, hogy semmit se érsz, de ha az életeddé vált, hogy ne te legyél az elsõ, hanem az a valami, amiért élni indultál. O rsika felkelt. Nem vett magára semmit. Meztelenül ment oda az ablakhoz, mintha meg akarta volna fürdetni szép testét a beáramló hûs levegõben. Kelemen elhallgatott. - Mondjad tovább - kérte a lány, de nem fordult vissza az
ablaktól. - Jó a fejemnek ez a friss. Kelemen kihúzódott a rekamié szélére, és felvette a konyakosüveget. Nem a szesz miatt ivott, csak azért, hogy éppen ne legyen száraz a szája. Fáradt volt már, de nem az éjszakától legalábbis igy gondolta-, inkább az emlékezéstõl. S ahogy most tudomásul vette, hogy ezzel a mindenre-emlékezéssel feltüremkedett benne ugyanaz a rosszullét, amit már régen elfeledettnek vélt, furcsának és megmagyarázhatatlannak találta, hogy minden, amit elmondott, most végtelenül régen történtnek rémlik, mintha nem is tíz éve vagy még kevesebb ideje élte volna meg azt az idõt, hanem évtizedekkel ezelõtt, szinte egy másik létben, amely most idegennek tûnik a kérdéssel együtt, amit keltett: hogyan volt rá képes tízmillió ember, hogy úgy éljen, ahogyan élni kényszerült? Ismert egy mérnököt Magda környezetében. Magas, olajosfekete hajú férfi volt, harminc-egynéhány éves. A földalatti vasút építésénél dolgozott: oda nevezték ki fõmérnökké valamelyik munkahelyre, talán a Madách téri keszonhoz. Egy ízben - már az egész társaság eleget ivott - éjféltájban elkezdte magyarázni az az alak, hogy szerinte a legnagyobb ostobaság Budapest alatt ilyen földalattit építeni, elkölteni fölöslegesen ezeket a milliárdokat. Valaki közbeszólt, hogy a földalatti nagyon kell egy háború esetére, amikor tulajdonképpen egyetlen hatalmas légoltalmi pince lesz a város alatt. A mérnök nevetett: nem jöhet olyan késõn az a háború, hogy idõben elkészüljön a földalatti. Magda megkérdezte: "De hát ha így gondolja, miért nem mondja meg a véleményét? "Mert bolond lennék benne hagyni a zsebükben havonta hatezer forintot, amivel a munkámat honorálják." "Hát munka az, aminek nem látja értelmét?" - szólt közbe másvalaki. Engem nem érdekel, miért fizetnek, csak sokat fizessenek, megaztán, ugyan ne fûzzük egymást, két öreg szakmérnökünket csukták már le amiatt; hogy véletlenül ellenvéleményük volt. . . - nevetett a mérnök. - "Ráérek majd akkor gondolkozni, ha látom, hogy hamarosan bejelentik a csõdöt." Amikor aztán jött a csõd - ötvenhat novemberében - vette a kalapját, és kikötött Nyugat-Németországban, ahol a nagybátyja cégvezetõ volt egy mammut-építõvállalatnál. Mi meg csak belebámultunk a világba: miért nem az ilyen alakoknál kapirgálták a szociális származást? - Sohase szóltak, miért iszol? - Mindig vigyáztam, hogy a lehetõ legkésõbb érjek haza a diákszállóba. Megvártam, amíg mindenki lefekszik. Volt a szobánkban egy nagydarab puha fickó. Mindig azzal kezdte az életrajzát, hogy "vérszegény, csenevész gyerek voltam, és az volt az
elsõ szegénység-élményem, amikor a testvéremmel együtt kettõnknek volt egy pár cipõnk." Valamelyik nap megállított fizikagyakorlat után a Puskin utcában. Fene ünnepélyes volt. "Kelemen elvtárs, komóly dologban akarok beszélni veled. Többször tapasztaltam, hogy italosan értél haza. . ." Megkérdeztem: mi közöd hozzá? Olyasmit kezdett fejtegetni, hogy az állam mennyi pénzt fordít az én nevelésemre, én pedig nem azon gondolkozom, hogyan viszonozzam a belém helyezett bizalmat, hanem kispolgári magatartásommal rossz hatást gyakorolok másokra. Ránéztem, hogy vajon rajtad kívül kire gyakorolom én azt a hatást. Magyarázott még egy darabig, hogy visszautasítom az õ segítõ szándékát, de õ ezt nem nézheti tétlenül . . . Az Eszterházi palota elõtt megfogtam a kabátja fazonját, és megmondtam neki : ha nem akarja, hogy laposra verjem a képét, és csak utána magyarázzam meg, miért kapta a kozmetikát, akkor ám menjen be még ma vagy a kádereshez, vagy a tanulmányi osztályra, vagy a pártbizottságra, és tegye meg rólam a jelentését. Motyogott valamit, hogy kommunistához méltatlan a magatartásom, de amikor ráordítottam, hogy fogja be a pofáját, nekem õ ne magyarázza, ki a kommunista, akkor gyorsan odébb állt, és nem merte sohase kinyitni a száját. Ötvenhatban hallottam róla, hogy a kollégái elõtt tépte szét a párttagsági könyvét, és arról szónokolt, hogy õt csak bekényszerítették a pártba, ezért nem merte visszautasítani a belépést. . . Tavaly aztán tátva maradt a szám, amikor találkoztam a nevével a szakszervezeti újságban, hogy valamelyik megyében beválasztották a vezetõségbe. Ugy látszik, újabban azt is bemagyarázta a tisztelt tagságnak, hogy ötvenhatban csak azért vesztette el a fejét, mert az ellenforradalmárok kényszerítették hogy tépje össze a párttagsági könyvét. - Miért hagyja ezt, Bandi? Kelemen elhúzta a száját a sötétben: - Mit? - Azt, hogy ilyen aljas alakok máig egzisztáljanak. . . -- Ebben a büdös életben én. soha senkit nem jelentettem fel, és nem is fogok feljelenteni. Senkinek. De sok mindent feljelenthettem volna már! akkora pálfordulásokat láttam, aztán mindegyiknek a fordítottját is, hogy csak bámultam, igaz lehet-e, amit látok, vagy az érzékszerveim adták be a kulcsot? Ötvenhatban megálltam a mentõautóval az Oktogonon. Ki volt firkálva oda, hogy "Vesszen Nagy Imre, aki behívta az oroszokat!" Aztán le kellett állnunk a Hungária Kávéház elõtt. Ha jól emlékszem,
valami deszkapalánk állt ottan, arra tûzték ki rajzszögekkel a tagkönyveket sorban, meg mindenfélét írtak melléjük, hogy mások is kövessék a példát. Akkor nem kaptam lélegzetet, csak nekiugrani akartam valakinek, akin kitölthettem volna a bosszúmat, de kinek rohantam volna neki Ötvenhat nyarán, ahogy megkaptam a diplomát, és már aláírtam a szerzõdést is a mentõszolgálatnál, hazautaztam a szüleimhez, hogy pár napig semmi mást ne csináljak, csak egyek, igyak, aludjak. Apámmal kiültünk a hegyen a borospince elé, hogy kártyázzunk egy sort. Akkor már nem volt sehol Rákosi, de jött a kollégája, Gerõ. Kártyáztunk apámmal, elõbb én nyertem tõle, aztán õ kapta el a szerencsét, és mire este kilenc óra lett, elvesztettem a nyereségem és még valami tíz forintot. Apám azt mondta: "Most már én csak ezzel foglalkozok." Láttam rajta, hogy levert. Megkérdeztem: "Mi baj ?" Legyintett. "Semmi." Aztán mégis elmondta. Elõzõ nap bent járt a megyénél valami aktíva-értekezleten. Évekig senki se törõdött vele, de akkor a megyénél a fejeseknek eszükbe jutott, hogy apám mégiscsak alapító tagja volt a kommunista pártnak ezerkilencszáznegyvenötben, hát elõvakarták. "Ördög tudja, mi lesz itt, Bandi. Itt volt ez a huszadik kongresszus, de ezek úgy beszélnek, mintha észre se vették volna. Valamelyik azt magyarázgatta nekünk, hogy igaz ugyan, Rajk nem volt kém, nem volt összeesküvõ se, de mégis elhajló volt, tehát helyesen tette a párt, hogy megszabadult tõle. Sós Marcival utaztam hazafelé. Azt mondja nekem, hogy jó, jó, cimborám, de Moszkva messze van ide, hogyan tegyen igazságot. Néztem rá: ¯Igaz, így igaz, de a mi bajaink itt vannak közel. . . ® Aztán még azt is mondta az apám: "Tizenkilencben úgy biztattak bennünket, hogy a proletárdiktatúra azért proletárdiktatúra, hogy megkérdezzék benne a munkásembert, mit akar." Apám mindig tartott arra, hogy õ, ha falusi is, nem paraszt, hanem munkás. - Visszajöttem Pestre, beálltam a mentõkhöz, huszonnégy óra szolgálat, negyvennyolc szabad. Szeptemberben hívogattak gyûlésekre, hogy mozgolódnak az egyetemisták. Akadt volna rá idõm, de nem mentem. Apám azzal kísért ki otthon az állomásra : "Annyit mondok, Bandi, ne ártsad bele magad semmibe se. Nem a mi dolgunk, ami mostanában megy itten. Tegyék, akik csinálják. Jobb oldalazva közlekedni ilyen idõben." Nem is akartam én odafigyelni semmire. Ott a mentõknél szerettem a munkát, ezerfélét lát az ember, amikor kivonul a mentõkocsival, jó iskola az minden friss orvosnak. Élveztem a huszonnégyórás állandó készenléteket, élveztem azt is, hogy, utána semmihez se volt közöm,
úgy osztottam be a szabad napokon az idõmet, ahogyù akartam: akkor ültem össze a fiúkkal, amikor éppen kedvem tartotta, és még felelõsségre se vonhatott senki, hogy miért iszom. A mentõközpontb a mindig frissen, józanul állítottam be. - Volt a mentõközpont szomszédságában, majdnem a Markó utca sarkán egy kis koszos eszpresszó. Két kivonulás között oda szoktunk beugrani a sofõrökkel egy dupla feketére. Ismertek bennünket a fehér köpenyünkrõl, mindig kitûnõ kávét kaptunk. Október hatodikán délelõtt is átugrottam oda. Igyekeznem kellett, mert kivezényeltek bennünket a Kerepesi temetõhöz, az ünnepségre. Raj kot, Pálffvt, Szalay t, Szõnyit temették aznap nagy dísszel. Gerõ külföldre utazott a temetés elõl. Mondom, ülök ott az eszpresszóban, várom a feketémet. Mögöttem két férfi traccsolt. Az egyik tanárosan magyarázott a másiknak: "Én nem megyek ki a temetõbe. Mit tudom én, mi jön ki az ilyesmibõl. Válságos idõben egyetlen okosat lehet tenni: nem cselekedni." - Késõbb arra gondoltam: lám csak, mintha arra a tanáros hangú emberre hallgattam volna. Nem cselekedtem én semmit. Attól fogva, hogy huszonharmadikán este elkezdõdött a lövöldözés, nekünk ott a mentõknél nem volt se éjjelünk, se nappalunk. Akkor aludtunk, amikor éppen lehetett, akkor fürödtünk meg, amikor már viszkettünk a kosztól. Azt mondta az egyik kollegina: "A politikusoknak könnyû, õk csak megszervezik a dolgokat, a többit a mentõkre bízzák, meg a sírásókra." Aztán kapott egy géppisztolysorozatot a kocsink, megsebesültem, hagytam, hogy pár napra kórházba vigyenek. Hallottam, hogy az osztályos alorvos elõbb az AVH tiszteket vitte végig a kórtermeken, megmutogatta, melyik sebesült volt felkelõ, aztán láttam, hogy gyorsan átigazodott, és a felkelõknek referált az ávós sebesültekrõl.. Felfordult a gyomrom, hazavitettem magam az albérleti szobámba. Latki doktor ugyanabban a házban lakott. Ö járt le naponta kétszer hozzám, kötözni, injekciózni. Valamelyik éjjel belázasodtam. Nem a sebtõl. Egyszerûen elkapott az influenza. Gyönge voltam, félrebeszéltem. A szállásadónõm megijedt, nem mert egyedül maradni egy delirizáló beteg mellett, áthívott a szomszédból egy lányt. Reggelre jobban lettem, fogalmam se volt arról, hogy az éjjel nem voltam magamnál, és nem értettem, ki az az idegen, fiatal nõ, aki az ágyam mellett ül. Akkor ismertem meg Irént. Orsika visszafordult az ablaktól: - A feleségét.
- Igen. A leendõ feleségemet. A volt feleségemet. Odakint már világos volt. .a lányù némán feküdt Kelemen mellett. Az orvos önkéntelenül vállat vont. Ha már ennyit elmondott, miért ne folytassa Ha valakinek, ennek a lánynak joga van hozzá, hogy mindent tudjon róla. - Hamar felgyógyultam. Közben rászoktattam magam, hogymindent gondoljak végig logikusan, ami addig történt velem az életben. A logikával, a rendszerezéssel sohase volt semmi nehézségem. - Következtetéseket akartam levonni, tudatos következtetéseket. Nem sokra jutottam, a konklúzióimat nem kellett hosszú sorba szednem. Amit legbiztosabban tudtam, egyszerû volt: utálok mindent, ami történt, rühellem az embereket, akik most majd újra elkezdik feljelentgetni egymást, és nem vagyok kíváncsi a fõváros romjaira sem. Tehát nem maradok Pesten. Ez lett az elsõ következtetésem. -- A másik se volt bonyolultabb. Én nem bántottam senkit eddig se, nem fogok ártani másoknak ezután se. Elvárom, hogy békében hagyjanak, én is békében hagyok mindenkit, de az aljassággal nem akarok békében élni. Elég leszek magamnak, nincs szükségem senki másra, a gyûlöletem is csak az enyém, meg is tartom magamban. - A harmadi k következtetést már nem Pesten vontam le. Megtudtam, hogy Kaposvásárhelyen a járási kórházban embert keresnek a belosztályra. Irtam, igényt tartanak-e rám. Szerencsém volt. Postafordultával jött a válasz, hogy vár a segédorvosi állás. Összepakoltam. Egyù kolléga, az öreg alorvos nyugalomba ment Kaposvásárhelyen. Nagyon beteg volt, mozogni is nehezére esett. A soron következõ kollégát nevezték ki a helyére alorvosnak, én lettem a segédorvos, de az öreg nem az ottaniaknak, hanem nekem adta át az egész magánpraxisát. Sok pénzt gyûjtött, amíg dolgozott, meg - mondom - nem is akarta folytatni a praxist. - A belosztályon jól fogadtak, hagytak dolgozni, vigyáztak, hogy kellemesen érezzem magam, mert a disszidálások miatt öt orvost vesztett a kórház. A magánbetegek elõbb tartózkodóak voltak velem, de az öreg mindegyiknek agyondicsért - nem mondta meg nekik, hogy voltaképpen a kórházi kollégáknak akart borsot törni az orruk alá, amikor engem tett meg utódjává -, és két-három hónap alatt észrevettem hogy egyszerre nagyon sok lett a pénzem. Sohase tanultam meg becsülni a pénzt, ha volt, rendbenvalónak találtam, ha nem volt, megéltem nélküle. Ezért lepõdtem meg, hogy hirtelenében összekerestem talán tízezer forintot. Nekem sohase kellett tarifát szabnom, a betegek maguktól
tudták, mennyit érdemlek: amennyit az öregnek fizettek korábban. Ott álltam három hónap után tízezer forinttal. Költeni alig költöttem, az életem jóformán semmibe se került, a kórházban ettem, százhúsz forintot kértek a szobáért, ahol laktam... - Lassan vettem észre, hogy tetszik ez az új állapot. Nem rossz dolog, ha az ember minden hónapban hat-hétezer forintot keres. Elõbb csak arra gondoltam, hogy legalább hat öltöny ruhám legyen. Nem volt olcsó mulatság, megcsappant a pénzem, de ez se számított. Amíg meg nem tanultam a dörgést, vigyáztam, ne vállaljak több beteget, mint amennyit az öreg hagyományozott rám. Hiába ajánlottak új pácienseket, nem fogadtam el õket, pedig jöttek volna folyton, tetszett nekik, hogy türelmesen végighallgatom õket, tetszett az is, hogy szokatlan nevû gyógyszerekkel kezelem õket, s ebben volt is igazuk, mert ahogy némelyik kollégát elnéztem Kaposvásárhelyen, igencsak ott tartottak, ahogyan az egyetemrõl eleresztették õket: rutinvizsgálatok, kipróbált gyógyszerek, kipróbált adagokban, lehetõleg minden pesti fúrcsaságot gyanakvással fogadni, ehhez tartották magukat. Megtanultam, hogy ha nagyok a lehetõségek, ki is kell használni az embernek a szerencséjét. Tudtam, mit beszélnek rólam a kórházban: divatos a fiatal doktor, egyesek csodatevõnek tartják minden a fülébe jut az embernek. Akkor fogalmaztam meg magamnak a harmadik következtetést. - Többet tudok, mint mások, a betegeim is szeretnek, a pénz pedig oda megy, ahová kívánkozik. Ostoba; aki ellensége a saját szerencséjének. Pénzt fogok keresni, sok pénzt és még többet, és mindent megszerzek, ami megszerezhetõ: lesz kocsim, lesz lakásom, lesz egy tucat ruhám, s mindezen felül lesz takarékbetétem. Rengeteget dolgoztam, és élveztem, hogy nincs szabad idõm. Eldöntöttem azt is, hogy leteszem a belgyógyász szakvizsgát. Idõm volt rá, a kedvem se hiányzott. . . akkor még nem is sejthettem, hogy három év múlva Petrovai is ott lesz a vizsgáztatóim között, és amint túlesek a vizsgán, felhozat vissza Pestre. . Szóval csak dolgoztam és tanultam. Ha éjjel végeztem a dolgommal, beültem Kaposvásárhely egyetlen nagystílû éttermébe, az Arany Ökörbe, ahol mindig dohos volt a levegõ. Hamarosan megismert minden pincér, és ha megláttak, azonnal hozták a konyakot. Tudták, hogy nekem csak konyak kell, de abból sok. Sohase láttak részegen, mert amint megéreztem, hogy többet ittam annál, semhogy meg ne látszód ék rajtam, fizettem és hazamentem. Csak a fiúk hiányoztak, Bodor, Kócos, Simon Sanyi, Imre . . . - Kéthetenként jártam fel Pestre. Irénnel találkoztam ilyenkor,
eleinte a fiúkkal együtt, de hamarosan észrevettem, hogy nem szíveli se Bodort, se Kócost, se Simon Sanyit. . . Szerettem Irént, és attól fogva úgy intéztem, hogy külön találkozzam Irénnel és külön a fiúkkal. Talán jobb lett volna, ha már akkor felfigyelek rá, hogy Irén nem hozzám való, vagy inkább én nem vagyok való õmellé. De akkoriban még csak annyit akartam tudomásul venni, hogy Irén szép, jó vele megfordulni mindenütt, mert megnézik.. . Ö akkor már eldöntötte, hogy én leszek a férje. Bemutatott a szüleinek. Az apósom nevét ismertem,.tudtam róla, hogy hamarosan kinevezik, talán Szegeden lesz belõle egyetemi tanár. Igy is lett. Szegeden kaptak lakást apósomék, kedvük is volt hozzá, hogy azontúl vidéken éljenek. Elintézték, hogy Irén egy kisebb lakást kapjon a nagy helyett, amit õk itthagytak. mert Irénnek még volt hátra másfél éve az egyetemen. Attól fogva, valahányszor Pestre jöttem, Irénnel aludtam, és õ úgy határozott, hogy amint leteszi az utolsó vizsgáját is, összeházasodunk. - Nem akarsz beszélni róla? - kérdezte a lány. - Én is ezt kérdezem magamtól. - Akkor ne is beszélj a házasságotokról. - Nem árulnék el titkokat, de tényleg, minek. . . Kelemen magára vette fürdõköpenyét, hogy letusoljon odakint. Szárazra dörzsölte magát a hideg víz után, s amikor vissza akart menni, az elõszobaszekrény tetején észrevette a narancsot, amit a napokban felejtett ott. Levette, bevitte a szobába, és éppen szólni akart Orsikának, amikor észrevette, hogy amíg õ a fürdõszobában idõzött, elaludt a lány. Odaült a rekamié szélére, hámozni kezdte a narancsot, s közben az alvó arcot nézte. Akkor ismerte meg ezt a lányt, amikor felgyógyult a sebesülésébõl, s két hétre elvállalta Latki körzetében a helyettesítést. Néhány hét választotta el egymástól a két idõpontot: Irént és Orsikát, de Orsika akkor még kislány volt . . . Hogyan alakult volna az élete, ha akkor a háziasszonya nem Irént hozza be az ágya mellé virrasztani, hanem Irén lett volna gyerek és Orsika a szomszéd docensék lánya?. . . Megcsóválta a fejét. Miért fantáziál? Mindennek úgy kellett történnie, ahogy történt. Eszébe jutott egy mese, amit valamikor vonaton utaztában olvasott: perzsa királyról volt benne szó, akihez lélekszakadva odarohan a legkedvesebb szolgája, és kétségbeesetten elpanaszolja, hogy a palota felé jövet a Halállal találkozott. A Halál elõbb csodálkozva ránézett, majd megmondta, hogy éjfélkor magával kell vinnie. Arra kérte a szolga a királyt, adná oda neki leggyorsabb lovát, hogy elmenekülhessen, s éjfélre legalább Indiába érjen.
A király tüstént teljesítette kedvenc szolgája kérését, és az ember lóra kapva elmenekült. Késõbb a király kisétált a palotából, s a kapu elõtt maga is megpillantotta a Halált. Magához intette, és haragosan voma felelõsségre: miért fenyegette meg a szolgáját. A Halál udvariasan szabadkozott: "Én csak elcsodálkoztam a szolgádon, uram, amikor itt láttam, mert azt a parancsot kaptam, hogy félkor Indiából kell magammal vinnem." Mindenki a maga sorsát éli, és úgy rendezi be az életét, ahogy be kell rendeznie. Különben kitalálták volna-e az emberek a fatalizmust? Beledobta a papírkosárba a narancshéjat, a gerezdeket az asztalra tette egy papírszalvétára, s amíg öltözködni kezdett az alvó lány mellett, újra elismételte magában a perzsa mesét. Könnyû így játszadozni a gondolatokkal, amíg eszedbe nem jut, hogy csak ámítod magad, felmentést keresel, ahogy Sophoklész és a többi is felmentést próbált keresni az embereknek, rákenni minden felelõsséget az istenekre, a kiszámíthatatlanra, jóllehet már õk is sejthették, hogy a világ nagyon is kifürkészhetõ, és az ember lehef úr a sorsa felett. . . Megnézte az óráját. Tíz perc hiányzott az ötbõl. Gondolt egyet, visszament a fürdõszobába, megborotválkozott, hogy majd utána felkelti Orsikát. A tükörbõl kipihent, nyugodt, friss arc nézett vissza rá. Mintha nem is töltötte volna ébren az éjszakát. S belül is frissnek érezte magát. Furcsa. Ez a lány hat így rá? - Átkozottul álmos voltam-mondta Orsika, amikor Kelemen elindult az autóval. - De maga olyan üde, hogy én is felébredek lassan. Valahol kávét kellene innunk. - Nevetve küszködött, hogy elnyomja ásítását. - Hat elõtt sehol se kapunk kávét - mondta az orvos. - A pályaudvarokon nyitnak legelõször a büfék. A Déliben talán fél hatkor. . . Próbáljuk meg? - Miért ne? - Orsika lecsavarta a maga oldalán is az autó ablakát. Fél arcával kihajolt rajta, élvezte a reggel tiszta szelét. A Lánchíd felé hajtottak. Ahogy kikanyarodott a kocsi a Roosevelt térre, meglátták a Várhegy óriás zöld tömbjét, amely szinte csillogott a napfényben. Tetején az újjáépülõ palota két hosszú oldalszárnyának nemrég festett falai világítottak, s ezek tengelyében a lassan növekvõ kupola köré ácsolt állványrendszer sütkérezett . Az Alagút elõtt éppen váltotta egymást két rendõr: tisztelegtek fehér tányérsapkájukban, fehér zubbonyukban. Az Alagútban még nem volt füst. Kelemen kocsija egyedül rohant át a betonboltív alatt a Krisztinavárosba.
- Öröm hallgatni ezt a kocsit, olyan szép a hangja - mondta a lány. - Vigyáztam rá. - Azt hiszem, másra mindig vigyázott. Csak saját magára nem. Kelemen ránézett a lányra, és elmosolyodott: - Nem szabad visszaélnie azzal, hogy annyit fecsegtem. . . Orsika tekintete komoly volt, mintha nem akarta volna észrevenni Kelemen mosolyát : - Nem bánom azt se, ha azt mondja, hogy visszaélek a bizalmával. Az orvos csak most figyelt fel rá, hogy a lány következetesen magázza, amióta elindultak a Síp utcából. - Álljon meg itt-.mondta Orsika a Horváth-kert szélén. A nagy park déli végét már elérte a napfény. Kelemen a járda mellé kormányozta a kocsit, de a gyújtást nem kapcsolta ki. Szembefordult Orsikával. Megérezte, hogy valami fontosat akar mondani a lány. Hallgattak, csak a motor duruzsolt halkan. Kelemen elõször látta zavartnak Orsikát. A lány elfordult tõle, szórakozottan babrálta az ajtó nikkelfényû kilincsét, ujja hegyével simogatta sokáig a fémet, amíg végre összeszedte magát, hogy megszólaljon: - Mondja meg nekem. . . meg akar tartani engem? Vagy csak erre az éjszakára voltam jó? - Butákat kérdez - képedt el az orvos. - Mi szükség erre? - Kell, hogy feleljen. Az igazat. - Hallani akarja, hogy szeretem? Érezhette. - Hallani is akarom. Meg azt is, hogy mindigre kellek magának. Szegényke - nyúlt a lány kezéért az orvos. Egy tizenkilenc éves nõ mégse lehet idõsebb a koránál. Megnyugtatást akar, biztosítékot, hogy jövõje is van ennek az éjszakának. . . Hirtelen nagyon megsajnálta Orsikát. - Szeretem. . . Néhány napja még nem mertem volna ilyen nyugodtan kimondani, nem voltam benne biztos, miért hiányzik. Amióta ott jártunk az öcsémnél, tudom, hogy szeretem. Rögtön másnap, azután, hogy elõször megcsókoltam ott az országúton, valaki fel akart bosszantani a kórházban. Máskor elromlott volna az egész napom Liebner megjegyzésétõl, de akkor csaknem jókedvû lettem tõle. Egyszerre nem érdekelt semmi kis piszkálódás. - Orsika aj kait nézte : - Eszembe jutott, milyen volt a szája, és fütyörészni kezdtem volna, ha nem figyelmeztetem magam, hogy az már mégse szokás a belosztály folyosóján. Várta, hogy erre már mégis elmosolyodik a lány, de Orsika ezután se nézett rá, s a szemében se enyhült meg a feszültség,
ahogy céltalanul elõre fürkészett a Gellérthegy irányába. - Azt is hallani akarom, hogy meg akar tartani engem - mintha hirtelen végigfutott volna rajta a hideg, egy pillanatra megremegett a lány ajka. - Mondja ki! - Meg akarom tartani, kedves . . . - Minden áron? - Igen. - Akkor is, ha feltételeket szabok? Nem fogja azt mondani, hogy. . . na, már megint egy nõ, aki meg akar változtatni? - Miért mondanám? Mit akar változtatni rajtam? - Nem túdom. Mindent. Szeretem magát, Bandi, nekem nem kell bizonyítanom ez után az éjszaka után, de énmellém férfi kell, nemcsak egy ember, aki teng-leng a világban, és tudomásul veszi, hogy elrontották az életét, és õ hagyta elrontani az életét, és ennél többre nem is jut se saját magával, se az élettel. - Beszéljem be magamnak, hogy nem volt igaz semmi? - Nem. De ne intézze el az életét egy legyintéssel, ne mondja azt, hogy magának semmihez sincs köze, még a saját sorsához se! Ha ismerném, gyûlölném a feleségét, miért nem szült magának gyereket. - Most hirtelen szembenézett Kelemennel: - Miért nem volt gyerekük? - Nem fontos. - Nem igaz, hogy nem fontos. Nagyon fontos ! Én gyereket akarok majd magától, egy stramm fiút, mert. . . nemcsak azt akarom, értse meg, hogy ide-oda csatangoljak egy emberrel, akibõl minden lehetne, és én akarom is, hogy legyen. . . Magának nem kellett volna gyerek? - Rosszkor akartam. Aztán már hiába akartam volna . . . Folytassa inkább, amit elkezdett. Ott hagyta abba, hogy a feleségem akar lenni, és gyereket akar majd tõlem. . . - Nem akarok feltétlenül a felesége lenni, de ha egyszer lesz gyerekem, akkor annak Kelemen András legyen az apja, ezt akarom. - Elhúzódott az orvostól. - Ne csókoljon meg, nem vagyok én macska. Nem kell megsimogatni, amikor kedvesnek talál. - Ideges fények csillantak a szemében. - Én is meg akarom tartani magát, de azt akarom, hogy a mi gyerekünk apja ne egy iszákos ember legyen. . . Értsen meg! Nem akarom én megzsarolni egy éjszakáért, nem cserébe akarom én adni magam az ígéretéért, hanem... Jó volna tudní, hogyan kellene kimondanom. . . Nem megy másképpen: én egyszerûen boldog akarok lenni magával, fel akarom ébreszteni ebbõl a. . . -újra nem találta a szót, amire szüksége lett volna.
- . . . vegetálásból - segített neki egy félmosollyal Kelemen. - Igen! Azt akarom; hogy éljen megint, ébredjen fel magában újra az a tizenhat éves fiú. . . Dühös robajjal rohant el a Rekord mellett egy 6-os villamos: Kelemen nem hallotta a lány utolsó szavait. Megfogta Orsika két vállát, és közelebb húzta magához : - Mondd meg, mit akarsz tõlem. Valami megtehetõt is. . . A lány belenézett Kelemen szemébe, és hiába próbált mosolyogni : - Azt akarom, hogy ne igyál, ne tedd tönkre magad . . . ne tedd tönkre, akit én szeretek. . . Igérd meg, hogy nem iszol többet! - De ha nem tartom meg? Orsika szemében szomorúság volt: - Ne tréfálj, Bandi. . . Esküszöm neked mindenre, ami szent, hogy ha nem tartod meg a szavad. . . Hát nem érted, hogy védenem kell magamat? Boldog akarok lenni veled, de boldogtalan lennék, szerencsétlen, szánnivaló kis senki, ha nem kergetném el magamtõled abban a pillanatban, amikor. . . Én nem tudom máshogyan elképzelni, csak úgy, hogy mindent vagy semmit. . . Kelemen érezte tenyerében a lány vállát, amely enyhén meleg volt a könnyû nyári ruha vásznán át is. Orsika arcának fény-telenüde bõre, ajkai közül önfeledten elõcsillanó fogsora, szorosan halántékára fésült fényes fényû haja és a szeme, amely tágra nyílt a várakozástól - valamiképpen meghatotta. Egyszer érzett effajta szokatlan megrendülést: Irén mellett, amikor elõször sikerült lábra állnia a sebesülése után, s botra támaszkodva kilépett a szobájából. Irén akkor elsírta magát, s õ is megilletõdött örömet érzett, hogy Irén ennyire várta a gyógyulását. Ragaszkodik hozzá ez a lány - hiszen most igazán kislányos, még tizenkilenc évesnek se látszik Orsika -, s meg kell becsülni benne ezt az önzést. - Más lány elhalasztotta volna késõbbre, hogy fogadalmat tetessen velem. . . nem vagy jó diplomata, kislány. - Más lány azt csinál, amit akar. . . vagy amire tanították. Én szeretlek, én elõször vagyok ilyen szerelmes, és öt esztendeje szeretlek, én nem akarok veled szemben diplomata lenni. - Megint remegni kezdett Orsika aj ka : - Ha nem ígéred meg, én most elmegyek, és nem akarlak többé látni ! - alig lehetett érteni a szavait, olyan halkan beszélt, és el-elkapta a szavakat, akár a gyerekek, akiknek még gyorsabban jár az eszük, mint a beszédjük. Igérd meg, Bandi, vagyù mondjad nagyon gyorsan, hogy nem akarod. . . - Nehéz lesz. Nem ismered az alkobolisták természetrajzát. - Te nem vagy alkoholista! - ragadta meg a karját a lány. - Te
csak elereszted magad, hagyod, hogy dobáljon a kényelmességed. Értsd meg már, most én temiattad csinálom ezt a kínos színházat! Én az éjjel odamentem hozzád, ottmaradtam nálad egész éjjel, nem szabtam elõre feltételeket. .. Akartam, hogy elõre tudd meg, elõre bizonyosodjál meg róla, kellek-e neked. Becsületes voltam, láthattad, hogy még egy kicsit se viselkedtem csirkemódra, még annyira se akartam diplomata lenni, amennyùire a legbutább liba is az... Nekem nem párbaj, ami közöttünk lett, nekem úgy kell ez a szép szerelem, hogy több legyen az életemnél. . . Két tenyere közé szorította Kelemen arcát, és csókolni kezdte a száját, el-elfúló lélegzettel, ahogy az éjszaka is, magafeledten, mintha nem is itt állnának az autóval a kora reggeli utcán, elárasztva napfénytõl, amely visszacsillog a Rekord szélvédõ üvegérõl. Egyetlen szavamba kerülne - kergette önmagát az orvos fejében ugyanaz a gondolat-, csak annyit kellene mondanom: megígérem. De képes leszek-e megtartani? Hihetetlen volna, ha most hagyna itt, kilépve a kocsiból, hogy eliramodjon visszafelé a Krisztina körúton, vagy egyenesen elõre a híd irányába . . . De ha egyszer nem leszek erõs, és nem sikerül elfojtanom a torkomban azt a fejfájdító szesz-éhséget. . . ha éppen akkor veszítem el ezt a lányt, amikor majd már nem bírom el a hiányát. . . Idegei megteltek vágyakozással a lány csókjaitól, s kezében megmozdult a szándék, hogy megmarkolja a kormányt, visszavezesse a kocsit a Síp utcába, és visszazuhanjon Orsikával az ágyba, érezze szép, meztelen testének forróságát. Szája megkereste a könnyû nyári ruha kivágását, beszívta Orsika bõrének illatát, amely - úgy tûnt - még õrizte magán a fürdõzuhany záporának tisztaságát, érezte a szája a hajlatot, ahol domborodni emelkedett Orsika keble, s õ is megdidergett a lány el-elfúló leheletétõl. - Ne õrüljünk meg, édes. . . - hallotta a suttogást. Amikor kiegyenesedett az ülésen, és kezével vakon cigaretta után kutatott a mûszerfal fiókjában, érezte, hogy ég a szeme. Mintha lélegzet után kapott volna, úgy szívta le a füstöt, amit ebben a pillanatban nem is keserûnek, csak bódítónak ítélt a vére. Sokára nyugodtak meg, s Kelemen még akkor is bizonytalannak érezte a kezét, csuklóját, amikor elindította a kocsit. - Nem feleltél. . . - mondta halkan a lány. - Többet nem is kérdezlek. - Szomorúan vett elõ õ is egy cigarettát a táskájából. - Megígértem, amit akartál. Megértetted te úgyis - erõsített a kocsi sebességén az orvos.
Nem nézett rá a lányra. Nagy kerülõvel indult a Déli-vasút felé. A Mészáros utca öreg, tatarozásra váró házain minden ablaküveg csillogott a napfénytõl. Mögöttük megszólalt a sárga tornyú templom harangja, hogy hatot üssön, s az egyik mellékutcából csörömpölõ tejesüvegekkel telirakott teherautó kanyarodott ki. - Vigyázni fogok rád - mondta a lány. - Most. . . meg is köszönöm neked, hogy megtaláltalak. Öt éve nem hittem volna, hogy egyszer még úgy is szerethetlek, hogy te is tudod majd. Kelemen jobb kezével elengedte a kormányt, és ujjaival megkereste Orsika karját. Késõbb, ahogy az autó rázta, lejjebb csúsztak az ujjai. Idegei gépiesen számolták a lány pulzusának szapora verését. Mintha láza lenne. Még mindig nem csillapodott szegény gyerekben az izgalom. . . 8 Tízkor Petrovai hívatta, hogy két francia orvos - átutazóban Budapesten - találkozni szeretne a kórház belosztályának orvosaival. Az üzenetet a fõnõvér hozta, s ha nem õ lép be a szobába a tanár kívánságával, Kelemen azt mondta volna, hogy elégedjenek meg a franciák a többi kollégával, mert neki dolga van. Valóban, jó fél órája ült az asztalnál, s gépiesen újra meg újra elolvasta Homoláné leleteit, akinek esetében máig se merték eldönteni, hogy szabad-e helybenhagyniok a diagnózist a mitralstenosisról, szabad-e mûtõasztalra küldeniök vagy sem. Ezek a legutolsó leletek viszont már minden kétséget kizárnak. A szikár fõnõvér látta, hogy Kelemennek semmi kedve a vendégekhez. Kivett egy cigarettát a tasakból, amely az orvos asztalán feküdt, aztán szinte anyásan rászólt: - Menjen csak át a vendégekhez, doktor. . . Utána úgyis lesz dolga. Kelemen kérdõen fordult az asszony felé. - Ma visszakapjuk a sebészettõl azt a mellékvesével mûtött embert - mondta a fõnõvér. - Megmaradt? - Altmann professzor jóvoltából. . . Kelemen felvillanyozódott a hírtõl. Hát mégis érdemes volt. Érdemes volt órák hosszat kínlódniok. Amikor a mûtét után levette magáról az álarcot, és hátrapillantva látta, hogy az ápolók átemelik a mûtõasztalról a tolókocsira a beteget, nem is szokatlan csüggedést érzett: megint egy este, amikor hiába küszködtek órák hosszat, semmi biztosítékuk rá, hogy megérje a reggelt ez az ember. . . Mégse volt hiába. Mindegy, azért küldi-e vissza a sebészet a beteget, mert nem akarja vállalni a további fáradságot, vagy azért, mert most már valóban csak a bonyolult belgyógyászati
utókezelésen múlik minden - több mint egy hete él az az ember, s ha eddig húzta, talán sikerül talpra is állítani. Hányszor mondják egymásnak egy-egy fáradt periódusukban, hogy csak a gyógyuló betegségek gyógyíthatók: ezzel a cinizmussal teszik túl magukat a balsikereiken. Aztán csöndesen örülnek minden ellenkezõ bizonyíték láttán. . . - Szóljon nekem, Gizella, amikor áthozzák. Elindult Petrovai szobája felé, s közben elmosolyodott: vajon képes lesz-e még intelligensen szót váltani a francia orvosokkal? Eszébe jutott az öreg Kapcás - az egész gimnázium így hívta francia tanárukat, a fehér reverendás premontrei papot. Ugy ragadt rá a név, hogy egy ízben elfelejtette megkötni bokáig érõ alsónadrágjának zsinórját, s a madzag egész délelõtt kilógott a reverenda alól. Kapcás a szerzetesrendek felosztása után évekig valahol falun húzta meg magát megtûrt vendégként a rokonainál, akik akkor hirtelen elfelejtették, hogy amíg jól ment a tanár úrnak, mindig segített rajtuk. Távol élt minden várostól, minden könyvtártól, híján a saját könyveinek is, mígnem tavaly hirtelen feltûnt aneve egy történelmi szakmunka címlapján a többi szerzõ között. Vajon mennyit tudok még azokból a francia társalgási yakorlatokból, amiket az öreg Kapcás vezetett?- kérdezte magától Kelemen, amikor bekopogott Margit kisasszony ajtaján. A tanár titkárnõjét azóta is kisasszonynak szólította mindenki, hogy férjhez ment. - Végre, hogy elõkerült - mondta méltatlankodva a titkárnõ, aki mindig ideges lett, ha reprezentatív vendégek jöttek a tanárhoz. Nehézkesen felállt az asztalától. Amióta asszony lett, tovább hízott. - Hiányoltak? - kérdezte Kelemen. - Az tetszene magának, ugye?-rántott egyet az orrán a titkárnö, s benyitott a tanár szobájába, hogy jelentse Kelement. Amikor az orvos belépett, Petrovai abbahagyta, amirõl beszélt, s bemutatta: - Monsieur le docteur Kelemen . . . Kelemen elõször csak két fejet látott hátulról, s mindegyiket annyira azonos fazonra nyírta a fodrász, hogy nehéz lett volna megkülönböztetni õket, amíg feléje nem fordultak. De amikor ránéztek, akkor se látott rajtuk sok különbséget. Napbarnította, pihent arcuk volt, nem sovány, de nem is túltáplált, afFéle filmszínész-tucatarc. Meghajoltak ültükben, s erre Kelemen is meghajolt feléjük, majd letelepedett szokott helyére, az ablak mellett álló fehér radiátorra, s úgy tett, mintha odafigyelne Petrovai szavaira. A
tanár - ahogy ilyenkor szokásos - bizonyára ismertette már az osztály munkáját, felsorolta a statisztikai adatokat, hogy az utóbbi tíz esztendõ alatt mennyivel növekedett a belosztályon az ágyak száma, az orvosok száma, a személyzet száma, s most átekintést próbált adni az osztály tudományos munkájáról. Beszélt saját terápiai próbálkózásairól, majd sorra vette az orvosait. - Par exemple, monsieur le docteur Kelemen . . . - mutatott a radiátor felé, s elkezdett beszélni Kelemen fenacetin-kísérleteirõl, amelyeket pedig õ már régen abbahagyott, s átadott Mikhál fõorvosnak. A tanár kitûnõen társalgott franciául, a kiejtése is tökéletes maradt, jóllehet húsz esztendeje nem járt Párizsban, s Kelemen - talán azért, mert nem volt türelme figyelemmel kísérni Petrovai szapora szavait, s egy idõ után már oda se figyelt - lassan kénytelen volt tudomásul venni, hogy most tör ki rajta az elmúlt másfél hét minden fáradtsága, hiszen azóta jóformán alig alszik, amióta Orsika elõször maradt nála éjszakára. Éjfélre mindig ágyba kerül - nem is ez a baj -, hanem az állandó feszültség, az állandó küszködés az alkoholéhsége ellen. Mögüle, a félig nyitott ablakon át, zene szûrõdött be a tanár szobájába, a földszintrõl, a zenebolond Kondórosy kuckójából, aki - ha akár tíz perc szabad ideje marad - azonnal bekapcsolja a gramofonját, ahogy móst is: Beethoven hetedik szimfóniája forog a gép korongján, az elsõ tétel diadalmas dallama, vidámharsányan, tele optimizmussal és visszafogottsággal is . . . menynyivel jobb ezt hallgatni, mint a két kisfiú-frizurás francia kérdéseit és a tanár elegáns raccsolását. Margit kisasszony lépett be újra a szobába. Tenyerén nagy ezüsttálcát egyensúlyozott, amelyen konyakos pohárkák sorakoztak, körülvéve a palackot, amiben sötéten aranylott az ital. Kelemen tompa nyomást érzett a mellkasában. Mégse kellett volna bejönnie. Ha nem iszik, feltûnést kelt vele, kérdõ pillantásokat kell állnia - de talán ez lenne a legkevesebb, mert még ennél is idegesítõbb legyûrnie a kívánságot, hiszen máris összefutott szájában a nyál, s a lélegzete is szaporábbá vált. Látta, hogy senki se törõdik vele, mégis megmozdult idegeiben a kisebbségi érzés, hogy - bár nem néznek rá - mindenki idefigyel : vajon hogyan nyúl a konyakos kupicáért Kelemen? Alig észrevehetõen intett Margit kisasszonynak, hogy neki ne kínálja oda az italt, de a testes asszony láthatóan nem ügyelt rá, mert amikor gépiesen megállt elõtte is, szinte türelmetlenül várta, hogy vegyen már el egy kupicát a tálcáról. Kelemen csak Dobos pillantását érezte magán. Vajon igazán
õrá figyel.-e Dobos vagy csak éppen errefelé néz? Türelmetlenül intett Margit kisasszonynak, hogy nem akar inni; úgy tett, mintha erõsen figyelne az egyik francia orvos szavaira - s furcsa módon azt tapasztalta, hogy valóban meg is érti a meglehetõsen ravasz kérdést: miért nem honorálják bõkezûbben Magyarországon az orvosok munkáját, vagy ha ezt a rendszer alapelveivel ellentétesnek tartja a kormányzat, akkor miért kényszeríti arra az orvosokat, hogy idejük tetemes hányadát kötelezõen rájuk szabott állami munkában töltsék el? Margit kisasszony még mindig nem mozdult a tálcával, s Kelemen hirtelenében nehezen tudta volna eldönteni, vajon a konyak ellen akar-e védekezni, vagy valóban az indulat kerekedett-e felül benne, amikor szinte önkéntelenül közbeszólt, mielõtt a tanár felelhetett volna: - Messieurs, vous devez voir . . . igen, kérem önöket, szíveskedjenek meglátni, hogy minálunk, ebben az állandóan lecsepült szocialista rendszerben nehezen találnának mikroszkóppal is orvost, aki nyomorogna. De ha most közlöm önökkel, jóllehet semmi felhatalmazásom nincs rá, hiszen alkalmasint csak az év végére válik törvénnyé ez a terv . . . ha elárulom önöknek, amit itt minden kollégám tud már, hogy Magyarországon az esztendõ végétõl fogva húsz hét lesz a szülõ nõù szabadsága, teljes fizetéssel . . . alors, messieurs, vous pouvez voir, comment état assure chez nous le bien-étre des jeunes mamans par exemple . . . és ez, biztos vagyok benne, szinte az egész világon egyedülálló . . . egyszerû az összevetés : mi a fontosabb, az orvosok fizetésének emelése-e vagy netán a szülõ anyák csaknem fél esztendõs fizetett szabadságának biztosítása? Car il v a deux problémes. . . Olyan körülmények közepette, amikor minálunk kötéllel fogják az orvosokat mindenhová, falura éppúgy, mint a nagy gyárakba és a külsõ kerületekbe . . . az orvos a mi körülményeink közepette mindig képes kétszeresen megkeresni azt a pénzt, amit egyébként kap. . . mais je ne veux pas faire une agitation communiste . . . vous pouvez vous adresser áu professeur Petrovai qui pourra vous dire quelque choses á ce sujet. . . A tanár udvariasan mosolygott a két franciára, és olyasmit mondott, hogy természetesen mindaz igaz, amit Kelemen kolléga mondott, de nem tett hozzá semmit, igyekezett visszaterelni a beszélgetést a politikától függetlenebb területre, amikor valaki kopogott az ajtón, majd a fõnõvér nézett be, és jelentette Petrovainak, hogy a sebészetrõl most indulnak azzal a beteggel, akit már jeleztek.
Kelemen kérdõen pillantott a tanárra. Petrovai helybenhagyóan bólintott, hogy menjen csak, vegye át a beteget. Az orvos megkönnyebbülten lépett ki a szobából. Bosszús volt magára, hogy éppen õ szólt közbe, éppen õ magyarázott ennek a két franciának - de bár érdekelné kevesebbet a külföldieket, hogy mennyire vagy milyen kevéssé élünk mi jól -, ám közben kis örömet is érzett, megelégedést, hogy nem nyúlt a konyakhoz, megint túlesett egy kísértésen, hiszen ki tudja, nem folytatta volna-e odalent a sarki kocsmában, ha nem áll ellen ennek az egy kupicának . . . ? Estére õrá került a sor az éjszakai ügyeletben. Délutánra át is adta a rendelést a körzetben a kis Makrainak, s hazaszaladt a Síp utcába, hogy átöltözzék. A ház elõtt szénnel megrakott teherautó vesztegelt. Tüzelõt hordott két ember. Kelemennek odébb kellett leállnia a kocsival. Megvárta, amíg az egyik szenesember bemegy elõtte a kapun. A férfi - vállán a nagy fonott kosárral - a pincelejárat felé fordult, Kelemen pedig az emeletre indult. Csak az elsõ lépcsõfordulóban hallotta meg a kiabálást: lejjebb - a teherautó motorjának zajától és a szenes bakancsának csattogásától - azt hitte, hogy valahol a rádió szól hangosabban, de amint felért az elsõ emeletre, már azt is tudta, hol ordítoznak. S éppen ezért lepõdött meg: Moskovitsékat õ is, de mindenki más is, a ház legcsöndesebb embereinek ismerte, most pedig a kis sovány órás fékeveszett kiabálása szalasztotta ki a lakókat a gangokra. Minden arca Moskovits lakás ajtaja felé fordult, de senki se ment közelebb. Izabella kisasszony és a nõvére is kint állt a gangon, s amint észrevették Kelement, úgy rebbentek oda hozzá, mintha mindeddig azt várták volna, hogy jöjjön már végre egy férfi, akihez védelemért folyamodhatnának. - Mi történt? - kérdezte Kelemen, s rossz sejtelem támadt benne. Izabella kisasszony hófehér, keményített kötényét gyûrögette, s felindultan kapkodott szavak után: - A gyereket veri . . . - A gyereket? Miért? - A Smülét. . . Meglopta! - Smüle? Nem lehet . . . - Jaj, doktor úr, agyonveri! Kelement zavarta, hogy mindenki látja, amint bemegy az órás lakásába, de nem tehetett mást. Hogy Smüle lopott volna! És éppen a szüleitõl! Az ajtón belül megállt. Moskovits a mûhelynek is használt
helyiség közepén kiabált, most már el-elfúló hangon. Háttal állt Kelemennek, nem vette észre, hogy az orvos belépett. Smüle a sarokba húzódva lapult, s Kelemen valami szokatlant látott a gyereken, de még nem tudta megállapítani, mi az, ami egyszerre megváltoztatta Smüle arcát. Az asszony - amint megpillantotta az orvost - elsõ pillanatra tétovázott, kihez szaladjon oda, Kelemenhez-e segítségért vagy az urához, hogy hagyja abba a kiabálást. De amint megmozdult, az órás is megsejtette, hogy valaki ott áll mögötte, mert sarkon fordult, és elakadt a szava. Egyszerre nagy lett a némaság a négyfal között. Kelemen és az órás szemben állt egymással. Kelemen nem Moskovitsot figyelte. Smülét nézte, s nem értette, miért nem sír a fiú, ha bántották. S most egyszerre megdöbbent, mert már tudta, mi változott meg a gyerek arcán: nem a konok, akaratos tekintettõl vált idegenné Smüle - ami pedig szintén szokatlan volt nála -, hanem a hajviseletétõl. Két kipirult füle mellõl hiányoztak a pajeszok. S most már azt is látta az orvos, hogy a kisfiún más a kabát is : nem azt a kopott, se nem rövid, se nem hosszú fekete kabátot hordja, hanem kurta, fiús zakó van rajta, világos színû, zöldes vagy szürke, ami senki más gyereken nem lenne feltûnõ, csak õrajta, akinek eddig egész lényéhez hozzátartozott a színtelenül fekete ruhadarab. - Miért csinál botrányt, Moskovits úr? - kérdezte halkan Kelemen. Az órás csak arra az idõre csillapodott le, amíg a meglepetése tartott, hogy valaki bejött a lakásba. Most újra felkiáltott, éles, magas hangon, sértetten és támadóan is egyszerre: - Mit keres itt ön? Mi jogon jött be ide? Azonnal menjen el, kérem, ez az én lakásom . . . Kelemen a szavába vágott: - Nyitva volt az ajtó, Moskovits úr, és már az egész házat kicsõdítette a kiabálásával. - Senkinek semmi köze hozzá! Menjen ki, majd becsukom az ajtót! - Elõbb azt szeretném tudni, Moskovits úr, miért kiabál velem? - Kelemen remélte, hogy az õ nyugodt hangja mégiscsak lecsillapítja az órást. - Látom, a gyerekkel veszekszik. Mit követhetett el ? Moskovits most remegni kezdett az izgalomtól. Lassú, fenyegetõ és mégis félénk léptekkel indult el Kelemen felé, s nem lehetett tudni, neki akar-e ugrani, vagy meg akarja kerülni, hogy becsukja az ajtót. Kelemen mindenesetre hátralépett, és maga csukta kilincsre az ajtót. Neki is támaszkodott, mintegy ezzel is kényszerítve a dühétõl-idegességétõl remegõ embert, hogy nyugodjék,
s feleljen a kérdésére. Ott álltak egymással szemben, s az órás lassan ereiét vesztette. Hosszú másodpercekig némán bámult az orvosra, majd fáradtan elfordult tõle, leroskadt a mindenféle szerszámmal, alkatrésszel, szétszedett órákkal telerakott alacsony asztalhoz, s ekkor megeredt szemébõl a könny is. Szánnivaló, nagyon szerencsétlen, szomorú madárnak látszott, fején a kis fekete sapkával, elõrelettyedt vállával, lehorgadt fejével. - Meglopott . . . az apját . . . pénzt lopott . . . ó, mi szerencsétlenek . . . szerencsétlenek . . . az én fiam . . . tõlem . . . Kelemen tekintete végigjárt a többi arcon. Az asszony láthatóan megkönnyebbült, amióta bejött az orvos, és le se vette a szemét Kelemenrõl. Ott kuporgott mellette Ede, a kisebbik gyerek; már nem sírt, csak ijedt pillantásokat vetett a bátyjára, aki még most is mozdulatlanul, csak éppen egyenesebb tartással állt a falnál, szinte hozzátapadtan, mintha legalább a hátát akarná védeni a baj ellen, ami rászakadt. - Elvihetem magammal egy kicsit a gyereket? - kérdezte halkan Kelemen. Az órás hallotta a kérdést, de talán nem jutott el a tudatáig, talán nem akart rá felelni. Az asszony szólalt meg, kapkodó megkönnyebbüléssel : - O, doktor úr . . . Kelemen ránézett Smülére, és egy félmozdulattal magához hívta. A fiú tétován indult el feléje, mintha messze el akarta volna kerülni az apját. Az orvos megfogta a kezét, és kilépett vele az ajtón. - Ne törõdj velük - mondta halkan, amikor észrevette, hogy a gangon bámészkodó emberek láttán önkéntelenül közelebb húzódik hozzá a kisfiú. Kelemen elment mindenki elõtt Smülével, nem szólt a két idõs hölgynek se, pedig látta Izabella kisasszonyon, hogy szegény nagyon kérdezne valamit, legalább azért, hogy mindjárt továbbadhassa a híreket a többi lakónak. Bevezette a szobájába Smülét, és az ablak mellett álló székre mutatott : - Ülj le. Ledobta magáról zakóját, és meglazította nyakkendõjét, mert melege lett az elmúlt percekben. A gyerek engedelmesen leült, s Kelemen is odatelepedett a rekamiéra. Félkönyökére támaszkodott, cigarettára gyújtott, majd megkérdezte: - Ebédeltél? - Nem.
- Éhes vagy? - Nem. - Én a te korodban mindig éhes voltam. - Igen. - Most egy kicsit kifújjuk magunkat, aztán eljössz velem ebédelni. Rendben van? - Igen. Mikor fog feloldódni a világgal szemben ez a gyerek, és egyáltalán : mi minden kell még ahhoz, hogy ne ezzel a belülrõl mindig kifelé gyanakvó tekintettel éljen, hanem engedje meg majd azt is, hogy valaki belelásson a lelkéig? Kelemen lassan fújta maga elé a cigaretta füstjét, s úgy tett, mintha nem figyelne Smülére. - Tudod - mondta aztán -, ma reggel csaknem karamboloztam. Nem volt igaz, amit elmesélt, csak fel akarta kelteni a gyerek érdeklõdését, hogy kis idõre feledkezzék el az iménti jelenetrõl. - Sok ember csõdült oda, egyik csapat nekem adott igazat, a másik párt annak az illetõnek, aki jelzés nélkül fékezett elõttem, de a rendõr, akinek az a dolga, hogy azt derítse ki, ami valóban történt, nem adott igazat egyik csoportnak se, nem is törõdött velük, hogy mit beszélnek, mert aki csak a kíváncsisága miatt csõdül oda valahova, annak a véleménye egyáltalán nem érdekes. Te is így tartod? A gyerek töprengett kis ideig, aztán bólintott: - A legtöbb biztosan nem is látta. - Persze hogy nem. Csak azt hitte, hogy ha már olyan nagù a csõdület, akkor neki is köze van hozzá. Nem kell törõdni az emberekkel. . . az a fontos mindig, hogy te vagy én biztosak vagyunk-e abban, hogy igazunk van. Arra gondolt közben, hogy jó ennek a kisfiúnak. Ez még kétség nélkül biztos lehet az igazában. Nem akart pajesszal járni, nem akart abban a kabátban járni, ami inkább kaftánra emlékeztet, mint rendes viseletre. Egyszerû igazság : úgy akart élni, mint a többi ember. A baj mindig ott kezdõdik, amikor valaki szükségét érzi annak, hogy másképpen éljen, mint a többi ember, vagy éppen rákényszerül, hogy másképpen éljen, s nem lehet biztos benne, igaza van-e . . . - Nagyon éhes lehetsz. Gyere, induljunk el. Magára vette zakóját, és remélte, hogy már mindenki betisztult a gangokról. Jó ideje vége volt az ebédidõnek s a hivatalnokok, akik itt, a Sirály vendéglõben kapják be délben a szûk három fogásukat,
mind visszaszállingóztak a munkahelyükre - Kelemen és a gyerek, meg két-három magányos ember ült csak a helyiségben. Az orvos elnézte, hogyan kanalazza Smüle a húslevest. A kisfiú vékony, fehér ujjaival, amelyeken piszkos volt .minden köröm, marokra fogta a kanalat. Haja két-három puha hullámot vetett a fején, és most - pajesz nélkül - látni lehetett, hogy lányosan kicsinyùek és szinte áttetszõek a fülei. Nagyon éhes lehetett, mert gyorsan végzett a levessel, s amint felnézett, önkéntelen-türelmetlen pillantást vetett abba az irányba, ahonnan az imént a pincér érkezett. - A sültre még várnod kell - mondta Kelemen. - Frissen készül. - Igen - bólintott a kisfiú. - Hogyan jutott eszedbe, hogy ahhoz az ócskáshoz menj be? - simogatta meg a gyerek karján a zakó olcsó szövetét az orvos. - Mindig láttam a kirakatát. Már régen kinéztem magamnak ezt. - Mennyit fizettél érte? - Nyolcvanötöt. Még el tudtam menni a borbélyhoz is. - Bátor gyerek vagy - mosolygott rá Kelemen a fiúra. - Nem tudom, a helyedben haza mertem volna-e menni. - Én se mertem. Tíz perccel azelõtt mentem haza, hogy be tetszett jönni hozzánk. - Hogyan jutott eszedbe, hogy elvedd a pénzt? - Hiába kértem volna . . . Nekem sohase adtak pénzt. Ha adtak volna, már összespóroltam volna. Én nem akartam ellopni, de hogyha nem lopom el, sohase vehettem volna meg . . . - húzogatta a kabát ujját. - Mindennap megnéztem, ott van-e még a kirakatban. Mert ennél olcsóbb úgyse lett volna ott sohase. Annyi ideig vártam, hogy mikor tesznek ki olcsóbbat. Sohase láttam, csak száznál drágábbat. Elõször beszél ennyit egyfolytában - gondolta Kelemen, ahogy a gyereket hallgatta. - A borbély mit szólt? - Egyik, az elkezdett nevetni, de a másik azt mondta neki, hogy ne tegyen megjegyzést, és rögtön megnyírt. A pincér letette a gyerek elé a sültet, és szódavizet is töltött a poharába. - Nem akarsz inkább málnát? - kérdezte Kelemen. Szeretett volna nagyon kedves lenni a kisfiúhoz. - Ez jó. A szóda - mondta Smüle. Egészséges, követelõzõ gyerekgyomra megkínozhatta reggel óta, mert mohón rágta a forró zsírtól szinte még sercegõ sültet. Szeme, amelybõl már eltûnt minden konokság, idõnként rárácsillant Kelemenre, mintha még mindig nem merte volna elhinni, hogy ez az orvos, ez a felnõtt ember, aki el tudta õt hozni
hazulról, igazán mellette van, nem hagyja itt. A fiatal pincér lépett oda az asztalhoz: - Italt mit hozhatok? - kérdezte az orvostól. Kelemennek már a nyelvén volt, hogy hozzon egy konyakot, de sikerült kimondania: - Csak egy feketét. Smüle lenyelte az utolsó falatot is, aztán nagy lélegzetet vett, mielõtt a szódáért nyúlt volna. - Jóllaktál? - kérdezte az orvos. - Nagyon jól. - Mit kérsz még? - Semmit. - Tortát? - Igen . . . azt kérek. Kelemen belekortyolt a kávéjába, és bólintott a pincérnek, hogy hozzon tortát. - Eszedbe se jutott, hogy mégis inkább kérned kellett volna a pénzt apádtól? - Ö nem ad. Haza se enged többet. - Az nem biztos. De ha nem engedne haza, hová mégy? - Nem tudom. - A kisfiú önkéntelenül a hajához nyúlt, aztán, gyors pillantással végignézett a kiskabátján. - Most már mindenhova mehetek. - Mégiscsak haza kell menned, egyszer. - Azt mondta, gonosz vagyok . . . - Nem vagy gonosz, Smüle. De honnan vetted a merszet? A kisfiú nem hallotta a kérdést, mert még mindig a maga gondolataival volt tele. Tûnõdve mondta ki: - A gyerekeknek rollerozni is szabad. Nekem sohase . . . - Majd rendbe hozunk mindent, jó? Most edd meg a tortádat. Otthagyta a kisfiút a szobájában, és átment Moskovitsékhoz. Érezte magában a szorongást, hogy vajon sikerül-e szót értenie az órással, anélkül hogy felülkerekedne benne az indulat, hiszen azzal csak ronthat a helyzeten, minden haszon nélkül. - Jó estét - mondta halkan. A sovány ember ott görnyedt a munkaasztala felett. Nem nézett fel, s pillanatokig habozott, mielõtt felelt volna: - Jó estét. Egyedül volt az órás. Kelemen odament hozzá. Körülnézett, széket keresett, majd jobb híján egy hokedlira ült, szembe Moskovitscsal. A lámpa egyikük arcát se világította meg. - Megengedi, hogy rágyújtsak? - kérdezte az orvos.
Moskovits újra csak bólintott, s finom csipeszével az óra belsejébe illesztett egy apró fogaskereket. - Maga nem dohányzik? - Nem. Kelemen zavartan bólintott. Képtelen volt meglelni a helyes szót, amivel elkezdhetné a beszélgetést. Az órás kezét figyelte, hosszú, finom ujjait - Smüle az apjától örökölhette a keze formáját -, s látta, hogy ezek a vékony ujjak valamiképpen a gazdájuktól függetlenül mozognak, mert Moskovits nem vétette el egyetlen alkatrész helyét se, az apró kannából is pontosan oda cseppentett egy gombostûfejnyi olajat, ahová kellett. Nem hasonlított most kora délutáni önmagához, amikor cserben hagyták az idegei, és sírva csuklott ide az alacsony székre. - Nézem, ahogyan dolgozik, Moskovits úr - szólalt meg késõbb. - Pompás keze van. Én se vagyok ügyetlen, mégis eleget kínlódok, amikor az autóban meg kell igazítanom valamit. Sohase lennék képes rá, hogy ilyen precíz szerkezetekkel bánjak. - Mindenki foglalkozzon a maga dolgával, és ne ártsa bele magát a máséba, amihez semmi köze - mondta halkan az órás. - A fiára gondol? Ugy értette, hogy én zavartam meg a fejét? - Magától hallotta, hogy minden lehet belõle. - Hallhatta volna mástól is. - De magától hallotta. Gonosz cselekedet volt. - Nem magamat akarom védeni, Moskovits úr, de nem én szóltam bele a maguk életébe, hanem a világ. Maga itt ráparancsolt a családjára egy olyan életet, amelyik már régen idejét múlta. - A törvények szerint élni . . . ez sohase múlja idejét. - A világ olyan, hogy minden változik benne. - A törvények soha. Mindig meg akartam tartani a törvényeket, de megszegtem õket. Az örökkévaló nevéhez mi hozzátesszük: dájen hoemesz. Igazságos ítélkezõ.. . - Szerencsétlenné tenné a gyereket. - Igy lesz szerencsétlen. Még nincs esze, de ha majd lesz, hiába bánja, már semmit se tehet jóvá. Az én családom valamikor rabbikat adott a zsidóknak. - A mai gyerekek nem papok akarnak lenni. Rollerozni akarnak, futballozni . .. - Unják az imádságot, nekiesnének az ételnek ima nélkül. . . Utána pénzt lopnak az apjuktól, és még azt is megérhetem, hogy kezet emel rám. Visszahajolt az óraszerkezet fölé, s morgott valamit, de ezt az orvos nem értette.
- Mit akar kezdeni most a gyerekkel, Moskovits úr? - Mit kezdenék? - halkult el az órás hangja. - Hová vitte? - Ott van a szobámban. - Azt akarja, én menjek át érte? - Áthozom én. Ne haragudjék rá. Élni akar. Minden élõ az élet felé kapaszkodik. Magában még eleven ez az ötezer éves elzárkózás, de ebben az életformában is egyre kevesebben maradnak meg. Volt a falunkban egy lány, a Bástya-soron. Ott laktak a reformátusok. Beleszeretett egy fiatalemberbe, aki bent lakott a fõutcán, ahol csupa katolikus élt. Össze akartak házasodni, de a katolikus fiú családja nem egyezett volna bele a házasságba semmiképpen. Megszöktette a lányt. Éjszakára a szõlõhegyen húzták volna meg magukat. A lány apja végigordította a fél falut, hogy a szentes pápisták megszöktették a lányát. Éjjel rá is találtak a fiatalokra. Valahogyan verekedés támadt. Emberhalál lett a bigottságból. - Mit akar ezzel mondani? - kérdezte az órás. - Csak azt, hogy mindegy, mi a neve egy vallásnak, ha egyszer bigott, csak kárt okoz. Ölhet vagy szerencsétlenné tehet jobb sorsra érdemes fiúkat. Nincs elég nyomott ember ezen a világon, Moskovits úr? Nincs elég azokból, akik szerencsétlenek lettek, mert nem élhettek a vágyaik szerint, az egészséges hajlamaik szerint? Az órás levette szemérõl a nagyítót, és mereven bámult maga elé. - Meglopott . . . - Maga sohase adott volna pénzt neki arra, amire költötte. Igaz ? Moskovits fáradtan biccentett. - Maradjon ott nálam a fiú? kérdezte Kelemen. Az órás riadtan kapta fel a fejét, és tágra nyílt a szeme is, amikor szembefordult az orvossal: - Nem! - hörkent fel rekedten. Kelemen lassan bólintott. Azt akarta mondani az órásnak, hogy szeresse okosan a fiút, s ne kényszerítse más életre, mint amilyent a gyerek a maga kis egészséges ösztöneivel kíván, de sutának érezte, hogy ki is mondja, amit gondolt. Felállt a hokedliról, és kiment, hogy visszahozza Smülét. Orsikát csak este tíz után tudta felhívni, amikor már minden kórteremben sötét volt, s az egyik ügyeletes nõvér hozzákezdett a horgoláshoz, a másik pedig - amelyik magánúton végzi a gimnáziumot - elõvette a füzeteit, hogy megoldja a holnaputánra feladott matematikai példákat.
Orsika hangja fáradt volt. - Fáj a fejem - mondta. - Egész nap nem voltam levegõn. - Lefeküdtél már? - kérdezte Kelemen. - Negyedórája. Nyitva van mellettem az ablak, sötét van, az utcán sokan mászkálnak. Azt hiszem, most jönnek az esti meccsrõl. Már megint agyonkékítették a mosodában a pizsamámat. - Látod, mire jó néha a sötétség. - Nem értem. - Legalább nem látod, hogy agyonkékítették a pizsamádat. - Csacsi. Te se lehetsz nagyon pihent. - Az nem. De jókedvû. - Nos? Mi történt? -- Smüle fellázadt. Majd elmesélem. - Most. - Inkább holnap. Most te mesélj. - Mirõl? Mindig én mesélek neked. - Nem egészen. Megtörtént már, hogy egész éjjel te hallgattál, és én beszéltem. - Muszáj, hogy mindig igazad legyen? - Nem muszáj. - Ez kedves volt egy ilyen fáradt emberrel szemben. Mikor fekszel le? - Nemsokára. Jó volna szépet álmodni. - Énrólam? - Az volna a legkedvesebb. - Mit csinálsz, Bandi? Rágyújtottál? - Igen. Nedves a cigarettám. Azt hiszem, esõ lesz az éjjel. - Én szeretem az éjjeli esõt. Azt se bánom, ha befújja a szél az ablakon. Mindig felébredek rá, ha éjjel elered. . . Kelemen felemelte az asztalról a telefont, odatette az ügyeletes ágy mellé a székre, és leheveredett. Nyugalmat érzett, ahogy a lány hangját hallgatta a készülékbõl, s eszébe jutott, hogy Irénnel sohase sikerült semmiségekrõl beszélgetnie. Mért? Irén azt tartotta talán, hogy értelmetlen témákkal felesleges elpocsékolni a drága idõt? Pedig nincsenek értelmetlen témák. Éppen az a jó néha, hogy semmi sem lényeges abból, amit beszélünk, nem is fontos egészen odafigyelni arra, amit hallunk, hiszen a feleletek úgyis önkéntelenül fakadnak belõlünk, meg a kérdések is, amiket -- ugyancsak - minden cél nélkül teszünk fel. Éppen az a jó az ilyen beszélgetésekben, hogy szinte kinyújtóznak tõle a fáradt idegek egy esti vizit, ellenõrzés, nyolc-tíz vérnyomásmérés után, egy csomó lázadatból adódó következtetések kikalkulálása után . . . - Mentõautó jött? - kérdezte a lány. - Az elõbb mintha szirénázást
hallottam volna. - Talán a sebészetre hoztak valakit. - Hagynak aludni reggelig? - Van egy postásom, ha az rosszul nem lesz, akkor alhatok reggelig. A te hangod már nagyon álmos, kedves. - Pedig nem akartam. De igazán csaknem elalszom már. Hát akkor hogy is lesz? Énrólam álmodsz? - Terólad. Aludj jól. - Szervusz, Bandi, szervusz, te rendes . . . - súgta a lány. Tedd le a kagylót, most nem szabad velem vitatkozni. Jó? - Jó éjszakát. . . - Kelemen a helyére tette a telefonkagylót, s móst már testben is kinyújtózott a keskeny-fehér, pokróccal letakart vaságyon. Csak ujjatlan fehér trikó volt rajta, belegyûrve az ugyancsak fehér vászonnadrágba, s nyakát-vállát jólesõen simogatta a hûvös levegõ, amely az ablakon behatolva ide-oda kergette a cigarettája füstjét. Ilyenkor már csöndes a kórház, az udvaron se hallani lépteket, csak nagy elvétve siet át valaki egyik épületbõl a másikba. A betegek elszunnyadnak, s azok se beszélgetnek, akiket nem hagy aludni a szenvedés vagy a gond. Csak odaát, a gyermekosztályon sír fel idõnként egy-egy kicsi, amíg az ápolónõ oda nem megy hozzá, hogy segítsen rajta vagy megnyugtassa. Valaki kopogott az ajtaján. Felgyújtotta a villanyt, felkelt az ágyról, és magára vette köpenyét. - Tessék. - Jó estét, elnézést a zavarásért. . . - A küszöbön magas, csigás-göndörhajú, hosszúkás arcú fiatalember állt, ugyancsak orvosköpenyben. Kelemennek úgy tûnt fel, hogy valahol már találkozott ezzel az emberrel, de hirtelenében nem tudta volna megmondani, hol látta. - Bemutatkozni jöttem, bár mi már ismerjük egymást mondta a fiatalember, s Kelemen ekkor már tudta, hogy Dobosnak az esküvõjén látta, s Teller Tivadar a neve. - Szervusz. - Örülök, hogy viszontlátlak - lépett beljebb a szobába Teller, leült az asztalhoz, és messze maga elé nyújtotta hosszú lábait. Rövid haját most Kelemen valamivel világosabb színûnek találta, mint amikor elõször látta. De az is lehet - gondolta -, hogy akkor nem figyeltem meg pontosan. S most eszébe jutott az is, hogy azon a lakodalmon nagyon ellenszenves volt neki Teller az életfilozófiájával, hogy nem fog válogatni az eszközökben, amíg meg nem szerzi a Mercedes kocsiját
. .. - Melyik osztályra kerültél? - kérdezte Kelemen. Teller teli szájjal nevetett. Szép fogsora egész hosszában láthatóvá vált, mert nevetéskor furcsán magasra húzódott a felsõ aj ka. -Ne bolondozz! Hova kerülhettem volna? Vagy az egyes vagy a kettes sebészetre. Vagy nem így gondoltad? - Nem emlékeztem, sebész vagy-e vagy nõgyógyász. - Miért? - hajolt elõre ültében Teller. - Szükséged van egy jó nõgyógyász kollégára? - Nem. Nincs szükségem nõgyógyászra. - Mert ha úgy adódik, csak szólj . . . Egyébként, nincs véletlenül valami italod? Sose felejtem el, Doboséknál csak mi ketten bírtuk a lépést. - Nem tartok italt. Egyébként már . . . - Kelemen abbahagyta a mondatot. Miért éppen ez elõtt a tolakodó fickó elõtt szólná el magát, hogy márnem iszik? -- És milyennek találod kies tanyánkat? - Minden birodalom annyit ér, amennyi lehetõséget kínál, ezt már az ógörögök is tudták - vett ki egy cigarettát az asztalon fekvõ dobozból Teller. - Azért kértem át ide magam, mert a ti forgalmatok mellett kétszer annyi lehetõséget kaparhatok össze magamnak, mint odaát - intett valamerre Buda felé, a Vince kórház irányába. - Szerencsére idejében megtudtam, hogy üresedés lesz. Egy kis támogatás már nem volt probléma. - Most mintha észrevette volna, hogy Kelemen magatartása minden inkább, csak nem barátságos. - Látod, figyelmetlen vagyok, azt hiszem, te már aludni akartál. Miért nem mondtad, hogy menjek az ördögbe, amikor kopogtam? Kelemen kényszeredetten elmosolyodott, de nem szólt semmit. - Elszívom a cigarettát, aztán hagylak nyugodni . . . - nevetett fel újra Teller, s még elmondott két viccet, mielõtt elköszönt. Kelemen várt, amíg úgy ítélte, hogy Teller túl jár a folyosó csapóajtaján, aztán kiment a szobából. Benézett a kórterembe, ahol a szívrohamos postás feküdt. Csendet talált. A folyosó végén odament az ápolónõk asztalához. - Mi újság? - kérdezte. A fiatal, vöröses hajú, tejfehér bõrû, kerek arcú ápolónõ, aki még mindig a füzete fölé hajolva számolt, halkan felelt: - Csak egy fiatal doktor kereste, a sebészetrõl. - Megtalált. Kelemen önkéntelenül belenézett a lány füzetébe. - Tetszik érteni hozzá? - kérdezte az ápolónõ. - Kétismeretlenes. . . - Miért kínlódik a determinánsokkal? Csinálja egyenlõ együtthatókkal.
Sokkal egyszerûbb. Szorozza hattal az elsõ egyenletet, öttel a másodikat, akkor mind a kettõben 3o x-et kap. Az ápolónõ a füzet fölé hajolt. Kelemen látta, hogy fölösleges tovább magyaráznia. Okos lány ez, meg rendes is. Huszonöthuszonhat éves, de nem akar addig férjhez menni, amíg le nem teszi az érettségit. Vagy egyszerûen arról van csak szó - gondolta, amikor viszszatért a szobájába-, hogy azt hiszi: érettségivel jobban számíthat rá, hogy valamelyik orvos vegye feleségül? Végigdõlt az ágyán, és ekkor elrestellte magát. Miért nem képes megszabadulni ettõl az örökös szkepszistõl, hogy az elsõ - a jó - gondolata mögé rögtön odasorakoztassa a másodikat - a rosszat - is ? - Homola Miklósné. Negyvenkilenc éves. Mitralis stenosis. Adjátok át a sebészetnek. - Petrovai összerakta a papírlapokat, és átnyújtotta Kelemennek. - Valószínû, hogy õk nem is vállalják, átküldik a Sebésztovábbképzõbe. Kelemen bólintott, s gépiesen belenézett a papírokba. Ujra ott látta az asszony munkahelyének nevét: Hazai Gépgyár. S most eszébe jutott, honnan ismeri ennek a gyárnak a nevét. Pintér dolgozik ott! Intézkedett, hogy készítsék elõ az asszonyt az átszállításra, aztán besietett a szobájába. Zsebnoteszében csak nagy nehezen találta meg a sok cím között Pintér telefonszámát. - Pintér elvtársat kérem a szereldébõl - mondta, amikor jelentkezett a gyári központ. - Várni kell, foglalt a vonal. Aláírta a gyógyszerigénylést is, amit a fõnõvér hozott be, mire a központ kapcsolta a szereldét. Valaki felvette a kagylót, s a membrán azonnal közvetítette a mûhely százféle zaját. - Mindjárt küldöm! - kiáltott egy harsány hang. De még sokáig dübörgött a mûhely, mire a kagylóban végre megszólalt Pintér. - Kelemen beszél - mondta az orvos. - Ne haragudjon már, hogy zavarom, de nem tudom, hogyan kellene hivatalosan elkezdeni az ügyet ... Pintér végighallgatta Homoláné esetét. - Az asszonyt, azt ismertem - mondta -, de nem tudtam, hogy lánya is van. Mindenesetre, köszönöm, hogy szólt. - Mégis, mit lehet tenni? - kérdezte Kelemen, s bosszús lett, mintha joggal várhatta volna, hogy Pintér azonnal mondjon valami kedvezõt. - Ennek az asszonynak most legalább annyira kell a megnyugvás, mint a mûtét. Sokat segítene rajta, ha tudná,
hogy a lánya nem marad támogatás nélkül, amíg õ felgyógyul . . . - Meg fogom keresni a kórházban - szólt közbe Pintér. - Nem biztos, hogy a mi sebészetünkön marad. - Nem az asszonyt keresem meg, hanem magát, hogy megmondjam, mi a fejlemény. A szakszervezet mindenesetre ad majd párszáz forintot,de nem is ez a fontos . . . Mindegy,hamarosan jelentk ezem. Amikor elköszöntek, Kelemen kedvetlenül tette le a kagylót. Pintérnek igazán tudnia kéne, mi a teendõ ilyen esetben, nem szabadna ennyire félvállról vennie az asszony és a lány sorsát. Mindig rendes embernek, segítõkész embernek látszott . . . Nem is ment be a kórterembe, amikor az ápolók feltámogatták az ágyból Homolánét, hogy hordágyra tegyék. Az I-es férfimunka. beadott két injekciót a postásnak, újra kikérdezte, majd éppen ebédelni indult volna, amikor a portás felszólt telefonon, hogy a kapuban várják. Nem tudta, ki keresheti - Bodor adta volna fel, amit magára vállalt? - lesietett a portásfülkéhez, de ott nem látott senkit. S ennek meg is örült: rossz lett volna csalódnia Bodorban. - Kint sétál a kapu elõtt az illetõ - mondta a portás. De már meg is jelent a kapuban Kócos. Idegesnek látszott, s ez szokatlan volt nála. Félrevonta Kelement az útból, ahol az emberek jártak ki be, s rögtön mondani is kezdte: - Ilyent még nem értem, öregem! Kelemen elképedten bámult rá, amikor végighallgatta. Valóban nem volt mindennapi a dolog. Kócost tegnap felkeresték egykori fõnökei, akik ellopták és szabadalmaztatták a találmányát. Nyíltan megmondták: azért jöttek, mert meghallották, hogy bíróság elé akarja vinni az ügyet. Olyasmit emlegettek, hogy részint a jóindulat beszél belõlük, részint pedig kevés az idejük- Te is fordíthatod hasznosabbra azt a pár hónapot, amíg az ügy egyik elnapolás után a másikig és a harmadikig se jut majd semmire - tehát mielõtt beleugorna valami õrültségbe, ami számukra csak múló kellemetlenség, dr. Ferenc Imre számára viszont sokkal súlyosabb következményekkel járhat, netán a karrierjébe kerülhet, megpróbálnak vele szép szóval zöldágra vergõdni. Legyen biztos benne, hogy nekik megvannak a lehetõségeik is, az eszközeik is arra, hogy a bíróság csak olyan szakértõket és tanúkat hallgasson meg, akik mellettük fognak szólni, de ez a legkevesebb, mivel - még a per kezdete elõtt egy napon hirtelen arra fog ébredni, hogy már nem egyetemi adjunktus, hanem beosztott technikus valami vidéki javítómûhelyben.
Ne hallgasson a nagy önérzetére, mert velük szemben már sokaknak elolvadt az önérzetük. Igazán nem áll szándékukban, hogy kettétörjenek egy szépen indult pályát, de ha valaki nem fér a bõrében, és nincs más mód, hogy észre térítsék . . . Az olyan vezetõ beosztású ipari szakemberek, mint õk, minden idejüket és energiájukat országos volumenû problémák megoldására fordítják, senkinek sincs joga hozzá, hogy az egész népgazdaságot érintõ munkától vonja el õket kitalált históriákkal - ezt a szabályt már több eset is bizonyította. Tehát röviden és velõsen: eszébe se jusson, hogy megindítsa a pert, mert abban a pillanatban, amikor ez kiderül, búcsút is vehet a tanszéktõl. Gondolja meg és válaszoljon. - Elõször elkezdtem ordítani velük, hogy nekünk egymással nincs mit alkudoznunk. Végighallgatták, és kezdték elölrõl a nótát, mintha egy hülye gyereknek akartak volna a lelkére beszélni. Akkor eszembe jutott valami, Bandi. Gondolj csak Augusztin professzor úrra. Nem volt-e tényleg erejük ezeknek a striciknek, hogy leléptessék a katedráról? Pillanatok alatt nyugdíjazták. Mennyivel könnyebben bánnak el énvelem. Elképzelheted, hogy nem sokat aludtam az éjjel. - Mire jutottál? - kérdezte Kelemen. - Még nem válaszoltam nekik. De az éjjel mindent végiggondoltam. Csak azért jöttem most ide, mert valamikor, emlékszel, volt nekünk egy megállapodásunk, hogy mielõtt akármilyen életfontosságú dologban határozunk, megkérdezzük egymás véleményét. Hát azt akartam, hogy halljam, mit feleltek nekem. Simon már megmondta a magáét. - Simon Sanyi itt van Pesten? - Igen, valami ügyét intézi. Szóval, õ már igazat adott nekem. - Miben? Abban, hogy én . . . nem hagyom megzsarolni magam. Rendben van, rúgjanak ki a tanszékrõl, rendben van, helyezzenek le az isten háta mögé egy gépállomásra, fúrják meg az akadémiai vizsgámat, nem bánom azt se, ha rámegy minden pénzem erre a perre, de nem hagyom! Az istennek se! Végigcsinálom. Mondd meg, helyes vagy nem? - Kócos szemében dühös fény vibrált. Kelemen megfogta a mérnök karját: - Nem lehetett könnyû az éjszakád. - Nem is volt. Ki szeret kútba ugrani? Mert ahova ugrok, odalent olyan sötét van, hogy nem lehet látni, mibe verem a fejem. Felelj ! - Várj, gondolkozzunk egy cseppet. Találkozol velük?
- Nem. Telefonálnom kell. - Rossz megoldás. Találkoznod kell velük. - Mit tárgyaljak ezekkel? - Nem az a fontos, hogy te beszélj, hanem hogy õket beszéltesd. Kapiskálod már? A mérnök töprengett egy keveset, aztán a könyökével beledöfött Kelemen oldalába: - Fantasztikus eszed van! Hogy én erre nem gondoltam! Oriási. Az õ atombombájukkal szemben kevés a hagyományos fegyverzet, igazad van. Bevetem én is a modern fegyvernemeket. De nem köszönik meg ezt a randevút. Gyere! Behúzta magával Kelement a kapu mellett álló nyilvános telefonfülkébe, érmét kapart elõ, és türelmetlenül várt, amíg vonalat kapott. Idegesen tárcsázott, de amikor megszólalt, a hangja már higgadt volt : - Kovalik fõosztályvezetõt kérem. Mondja meg neki, Ferenc Imre keresi, akkor rá fog érni. Igen . . . Homlokán kemények voltak a ráncok, s keze fején kifehéredett a bõr, úgy szorította a kagylót. Villant egyet a szeme, amikor újra megszólalt: - Szervusz. Kérlek, gondolkoztam a dolgokon, de még jó volna megbeszélnünk egyet-mást . . . Nem, ne csak te gyere, jöjjenek õk is, elvégre mind a négyünket érinti a dolog . . . Hát, ha megfelel, mondjuk holnap délután az Apostolok vendéglõben. Fél négykor, az jó. Rendben van?. . . Én is köszönöm. Szervusz. Letette a kagylót és fújt egyet. Kiléptek a fülkébõl. - Halljuk, hogyan képzeled el - kérdezte Kelemen. - Simon biztosan odajön. Lennél te a másik? Odamegyünk háromra, én leülök az egyik boxba, ti a szomszédosba. Ismered az Apostolokat. A boxok válaszfalát úgy faragták meg, hogy a nyílásokon még át is lehet látni egyikbõl a másikba. Nektek ez nem is fontos, az a lényeg, hogy haljatok mindent. Eljössz? - Micsoda kérdés! Orsika szeme összeszûkült. Nyelt egyet, aztán kimondta: -Gazemberek! De... volna egy kiegészítõ javaslatom, Bandi. Hallgasd meg. Latkiék háza elõtt álltak a kocsival az estében. - Nos? - simogatta meg a lány kezét Kelemen. Tetszett neki, ahogy Orsika felháborodott Kócos esetétõl. - Apunak is szólni kellene. Ö mégis tekintély az iparban. - Nem bánom. Jöjjön oda õ is. Beszélek vele. Ha akad rá ideje . . . Senki se szereti szaporítani a maga éppen elég számos gondját.
- Majd segítek rábeszélni. - Kedves vagy. - Mint mindig. Most már felmehetünk. Amikor becsengettek a Latki lakásba, az orvos maga nyitott ajtót. - Még nem jött haza a gyerekekkel - mondta, amikor Orsika a felesége után kérdezett. Hellyel kínálta õket az ebédlõben, de õ nem ült le. Láthatóan csak azért, hogy ne látszódjék udvariatlannak, a gyerekekrõl beszélt Orsikának, de közben minduntalan Kelemen felé kapta a fejét. Kelemen nem tudta, miként döntött Latki a mûtétrõl. De a kövér orvos idegessége nem kerülte el a figyelmét. Lerí róla, hogy alig várja már a családját, hogy félrevonulhasson vele a rendelõbe. S Kelemen most felfedezte magában is az aggodalmat: mintha Latki ültette volna el benne a múltkor a kétséget, hogy vajon igazán sikerülhet-e a mûtét vagy mégse, s akkor katasztrófa lesz a vége. Gondolatban rászólt magára, hogy parancsolnia kell az idegeinek, bármennyire is megvan az oka arra, hogy mentegesse saját bizonytalanságát. De minél rendszeresebben próbálta felsorakoztatni az érveket, hogy ez a fajta mûtét csak sikeres lehet, annál alattomosabban ágált gondolatai között a sejtés, hogy könnyen beszél, ha az orvosi bizonyítékokat sorolgatja, de vajon milyen állapotban lenne, ha neki magának kellene döntenie megmaradt szeme sorsáról s ezzel egy egész család sorsáról is. S ha ebben a pillanatban az õ szavától függött volna, hogy Latki mire határozza el magát, nem mert volna már se igent, se nemet mondani. Jó negyedóra múlva jött meg az asszony a két gyerekkel. Latki ekkor - láthatóan ereje végére ért - szinte türelmetlenül intett Kelemennek, hogy menjének át a rendelõbe. A tíz lépés alatt Kelemen eldöntötte, hogy nem fogja befolyásolni a barátját. Ideges nyomást érzett a fejében, megkeseredett szájában a cigaretta füstje, s ha lett volna bátorsága hozzá, megmondja Latkinak, hogy egyáltalán nem akar vele beszélni a mûtétrõl. Latki a rendelõben szembefordult vele. Szólni akart, mozdult is a szája, aztán mégis várt egy darabig, hátha Kelemen szólal meg elõször. Majd, amikor már a csendhez se volt türelme, megkérdezte: - Hogy vagy, Bandi? Mindketten érezték a helyzet ostobán lehetetlen voltát, de egyikük se mosolyodott el. Kelemen leült, és rá-ráfújt a cigarettája felszálló füstjére. A füst ilyenkor bodrokra szakadt, és elhajolt, hogy aztán újból kiegyenesedjék vékony kék szalagja. Latki megmozdult. Nehézkesen leült, rákönyökölt az asztal
lapjára; és tétován elmosolyodott, amikor Kelemenre nézett: - Ott leszel a mûtétnél? - kérdezte csöndesen. Kelemen lassan feléje fordult. Szorítás volt a torkában- örömmel és szégyenkezéssel vegyes érzés - meg valami megkönnyebbülés is : tehát minden eldõlt. Latki döntötte el egyedül, talán virrasztva, talán minden gondolata mögött ezzel a kérdéssel, éjjel és nappal, munka közben s akkor is, amikor pihent, mindig-mindig, akár emberek között volt, akár egyedül. Megverekedte a maga háborúját az idegei ellen, a félelme ellen, az aggodalmai ellen; eldöntötte, hogy vállalni fogja a bizonytalant, mert felelõs a feleségéért, a kislányáért, a kisfiúért, önmagáért is, hogy orvos maradjon, s ne vak emberként tapogatózza végig az élete éveit, amelyek még várnak rá ezután. - Ott leszek a mûtétnél, Béla. Latki bólintott. Nem szólt egyikük sem. Hiszen nincs mit beszélniök. Nagysokára, amikor eszükbe jutott, hogy odaát az ebédlõben Orsikáék már nem tudják mire vélni, hogy õk ennyi ideig tárgyalnak négyszemközt, Latki felállt. - Holnaputánra . . . megmondom, hogy holnaputánra gondoskodjanak nekem ágyról. Orsika féloldalán fekve nyújtózott a rekamién. - Nem hittem volna, hogy rááll . . . - beszélt maga elé a sötétbe Kelemen. - Én biztos voltam benne - mondta Orsika. - Apu szereti az igazságot, és ezzel a huszárvágással talán nagyobb zûrzavart lehet elhárítani. . . Alig várom, hogy megtudjam, mit sikerül intéznetek holnap. - Arra én is kíváncsi vagyok. Tulajdonképpen õrültség. Azt kellene mondanom rá, hogy közönséges gengszterkaland, de ezek nem szimpla gengszterek, ezek afféle köztiszteletben álló felelõs emberek, ezekre miniszterek hallgatnak az értekezleteken. . . Mit ártanak az országnak, ha arra is képesek, hogy a saját beosztottjuk találmányát ellopják! Fenemód biztosak lehetnek a dolgukban, hogy így mernek fenyegetõzni. . . - Nyilván arra számítanak, hogy mindenki gyáva. Ebben viszont lehetnek pozitív tapasztalataik. Apu szokta mondani, hogy a gazembereket a tisztességesek gyávasága élteti. - Dögöljenek meg- nyúlt cigarettáért Kelemen. - Miért ezekrõl beszélünk, miért ezekkel bosszantjuk magunkat? A lány felkönyökölt, és odahajolt föléje. - Te. . . botcsinálta bajnoka az igazságnak. - Megcsókolta az orvos száját, és odafektette az arcát Kelemen vállára. A szoba sötétje körülölelte õket, és valahányszor elhallgattak, jótékony csöndet simított föléjük.
- Valami megváltozott, amióta te idepottyantál mellém- mosolyodott el az orvos. Homolánéra gondolt, arra, hogy nem hagyta nyugodni az asszony sorsa. És Smülére: megtette volna-e korábban, hogy beleavatkozzék ilyen históriába? - Nem merek nem törõdni olyan dolgokkal, amik máskor is izgattak volna, de azelõtt magam nem mozdultam volna miattuk. Most meg... tulajdonképpen egyszer se jutott eszembe, de azt hiszem, szégyellném magam, nem is teelõtted, hanem temiattad, nem tudnék tisztességesen a szemedbe nézni, ha megelégednék azzal, hogy rossz a kedvem valami szomorú eset miatt. - Ne kend rám a felelõsséget - igazította meg a takarót a lány. - Nem szabad nimbuszt szõni körém, mert ha egyszer kiderül, hogy nem igaz, amit hiszel, annál rosszabb lesz. Még csak az kéne, hogy rám fogd: megnemesítettelek, emberbaráttá változtattalak. A végén még kisütnéd rólam. . . - Másfél éve elvállaltam három hétre a helyettesítést egy körzetben, ott a Valéria-telep szomszédságában. Nem jártál ott, nem is tudhatod, mit láthat az ember még ma is, pincelakásokban, ahol a családnak ágynemûje sincs. . . Legtöbbször attól tartottam, hogy tetût szedek fel valahol. . . Irén is ettõl félt. Jelenetet csinált, hogy miért éppen neki kell elvállalnia egy ilyen körzetben a helyettesítést, ahol akár le is üthetik, kirabolhatják, betörhetnek a kocsiba, amíg õ valamelyik lakásban a beteggel bajlódik, vagy talán éppen azért hívják ki valahová, hogy elintézzék. .. "Nézd, Irén, két eset lehetséges. Szegény Horvay nem megy el szabadságra, mert nincs, aki helyettesítse, ez volt tavaly is, vagy. . . "Miért te latolgatod, hogy mi lesz? Mi vagy te, kedvesnõvér?" "Olyasmi." - Néztem a nyomort, és undorodtam tõle. Egy helyen hagytam ötven forintot, hogy holnapra vehessen tejet az asszony a gyereknek. Aztán már ezt se csináltam. Rászoktattam magam, hogy ne érdekeljen, amit látok, elvégeztem a vizsgálatot, felírtam a gyógyszert, tettem két-három jelentést a tanács szociális osztályán, ahol nyilván hússzor annyit tudtak az ottani viszonyokról, mint én. Nem érdekelt. - Nem igaz, hogy nem érdekelt. - Jó, legyen igazad, érdekelt. De nem akartam, hogy érdekeljen. És egész nyugodt maradtam. - Nem igaz. - Dehogynem. Tökéletesen igaz. Tényszerûen is. Semmi közöm hozzá, hogy ezekben a nyomorlakásokban mi a helyzet. Mindegyik helyen könnyû kideríteni, hogy maguk is hibásak,
amiért úgy élnek. Részeges, naplopó, bûnözõ, közveszélyes munkakerülõ a férj, vagy az asszony, vagy mind a kettõ, nem ragadnak meg tíz percig egy tisztességes munkahelyen, nem lehet hazaengedni se hozzájuk a gyereket a menhelyrõl, mert eladják róla az intézeti ruhát. . . De ez a könnyebbik kérdés. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy idõ elõtt az se izgatott volna, hogy Homolánénak milyen gondot okoz a lánya miatt a billentyûszûkülete. - És Smüle? Még nem is ismertél, amikor már törõdtél azzal a gyerekkel. - Passzióból. - Ne pózolj, Bandi. Az az igazság, hogy rendes vagy, az is voltál mindig, csak magad se vetted észre. Meg most, tiszta véletlen, összejöttek a dolgok, amik komolyan érintenek. Latki, a mérnök barátod, Smüle, ez a Homoláné. .. A te szakmád a természettudomány: neked kell tudnod, hogy nagyobb sûrítésben minden másképpen hat, mintha térben és idõben elosztva jelentkezne. . . Orsika halkan nevetett, és hozzásimult Kelemenhez. - Nem is törõdsz velem.. . Az Apostolok vendéglõ szinte exkluzív étterem a belvárosban. A hosszú helyiség két oldalán hat-hat tágas box sorakozik, faragott keményfa padokkal, válaszfalakkal és festetlen lapú asztalokkal. Mindegyik box fölött -- mozaikból kirakva - egy-egy apostol képe. A válaszfalak fölött ventillátorok forognak, s ettõl az egész helyiség megtelik halk zümmögéssel minden nyáron. Kelemen, Kócos és Simon százados egyszerre érkezett. A fiatal adjunktus rögtön elfoglalt egy boxot, intett az orvosnak és a repülõtisztnek, hogy a bejárat felõli szomszéd rekeszben helyezkedjenek el, majd kikapcsolta a ventillátort, ne zavarja a hangokat a zümmögés. - Detektívregény - vágott egy kedvetlen fintort a mérnök. Orájára nézett, mert már Dékán igazgatónak is meg kellett volna érkeznie. Dékánnak az õ helyén túl következõ boxba kell ülnie, nem láthatják meg ezek a csirkefogók, hiszen ha felfedezik, rögtön megsejtik a kelepcét. Ebben a pillanatban nyílt a helyiség ajtaja, és az igazgató hatalmas, széles vállú 6gurája jelent meg a helyiségben. Bepréselte magát a részére kijelölt box asztala mellé; háttal a bejáratnak helyezkedett el, s rögtön az étlap fölé hajolt, félig a Jakab apostol mozaikképe felé fordulva ültében. Kócos sört kért a pincértõl, Kelemen és Simon ebédet rendelt, Dékán pedig bort kortyolt a húsos pogácsa mellé, amely minden asztalon egész tányérral kínálta magát. Az övéiken kívül csak négy-öt box volt foglalt. hésõi ebédelõk
ettek csaknem mindegyikben. Néha villa vagy kanál koccant hozzá a tányérokhoz, s csilingelõ hangot adott a csendben, amely csend maradt a ventillátorok halk zúgása ellenére is. Simon-civilben ült Kelemennel szemben- azt mondta halkan az orvosnak : - Vasalt lett a képed, amióta nem láttalak. Pihentnek látszol. Le is barnultál. - A múlt héten kétszer kint voltam teniszezni a Szigeten. - Kócos egy kislányról beszélt. . . Bodortól hallotta. Igaz? Kelemen elmosolyodott: - Hihetetlennek hangzik? - Nem. Régóta megszavaztam volna már neked. Hány éves? Kelemen felelni akart, de ekkor nyílt az ajtó, és három férfi jött be a helyiségbe. Az orvos ösztönösen megérezte, hogy csak ezek lehetnek Kócos ellenfelei. Típusosan jól öltözött volt mind a három. Az utóbbi években íratlan törvény lett a bivatalokban, hogy a vezetõ beosztásúak az öltözködésükkel is mutassanak példát. Ezeknél nincs is baj az öltözködéssel - gondolta Kelemen. Az, aki elöl jött - körül-körülnézett, hol ülhet Ferenc Imre -, szikár, csontos arcú férfi volt; kimért mozgású, akinek nincs egy ù elsietett mozdulata sem. Mögötte alacsonyabb, hízásra hajlamos, mosolygós képû ember lépkedett; élénk tekintete olyan volt, mintha mindig beidegzetten kész lenne rá, hogy örömmel köszöntsön valaki. A harmadik hanyag, lusta tartással járt, s faragott szipkában cigarettát tartott kemény vonású szája sarkában. Csak a középsõ, a mosolygós arcú köszönt szervusszal Kócosnak. A másik kettõ magázta a mérnököt, ez már az elsõ szavak után kiderült. Kelemen kiegyenesedett ültében. A box faragott nyílásain át minden szót hallott a válaszfalon túlról. A hangról ítélve a mosolygós képû beszélt, halkan, szapora szóval: - Öszintén megmondom, bíztunk benne, hogy átgondolod a helyzetet, és nem viselkedsz úgy, mint az egyszeri ember, aki nemcsak fejjel ment a falnak, de még azt is megnézte, hol áll ki szög a falból. . . - göcögve nevetett a hasonlaton. Kócos igyekezett könnyed hanghordozással beszélni, de Kelemen kihallotta szavaiból a fojtott izgalmat: - Igen. . . két nap alatt volt idõm gondolkozni. . . mérlegre tehettem az egész szituációt. . . ezt a helyzetet, amibe kerültem. Mert röviden arról van szó, hogy - keményen megropogtatta a szót -, megzsaroltatok. Ne szólj közbe, még lesz idõd beszélni. Egyelõre én vagyok kutyaszorítóban. Most biztosítékokat akarok
kapni. Mi a biztosítékom arra, hogy megmaradhatok a helyemen, ha visszavonom a keresetet? - Mindig szerettük magában a fiatalos indulatot- mondta egy másik hang, talán az a férfi, aki cigarettát tartott a szája sarkában, mert a szavakat úgy ejtette, mintha összezárt ajakkal beszélt volna: - Ezért nem is reagálok most erre az erõs kifejezésre. . . Biztosíték . . . Arról van szó, ugyebár, hogy szeptemberben bizonyos átalakulásra lehet számítani némelyik egyetemen. Maguknál is. Megtörténhet, hogy a tanszéket a két vidéki egyetem egyikére helyezik át. Lontai professzor nyugdíjba megy. Eddig arról volt szó, hogy maga lép a helyére. De ha a tanszék vidékre kerül, ahol már van tanszékvezetõ tanár, magára ott semmi szükség nem lesz. Abba pedig, mi legyen a tanszék sorsa, mi is beleszólunk, és a szavunk meglehetõs súllyal eshet a latba, amikor javaslatot kell tenni. . . Tehát kétféle biztosítékot adhatunk. Biztosíthatjuk, hogy a tanszék Budapesten maradjon, és döntõen szólhatunk bele abba is, hogy vidékre helyezzék. Világos, nem? - De - mondta a mérnök. - Tökéletesen. Tehát arról van szó, hogy nem az egyetemi oktatás érdekeitõl függ a tanszékünk sorsa, hanem attól, hogy én miként parírozok maguknak. - Mindent lehet rugalmasan kezelni, mi szükség van rá, hogy így élére állítsuk a problémát? - ez újra a mosolygós képûnek a hangja volt. - Nincs abban semmi haszon, ha kiélezzük a dolgokat. Annak idején, amikor én voltam annyi idõs, mint most te, Imrém, a Hofherrnél dolgoztam, és megtiszteltetésnek éreztem, ha netán hasznosították valamelyik elképzelésemet. Még csak arra se számíthattam, hogy honorálják az ötleteimet. A Hofherr kapitalista volt, amit én kitaláltam, az õ vagyonát képezte, szabadon rendelkezhetett vele. Az én generációm megtanulta a szerénységet. - Ti pedig a legjobb magyar tanítványai vagytok a Hofherrnek - csattant fel a mérnök, de újra fegyelmezte magát: - Ugy értetted, hogy amíg a kezetek alatt dolgoztam, minden szellemi termékem azonnal a ti tulajdonotokba ment át? - Hozzájárultunk, hogy kandidátus legyen belõled. Harmincéves fejjel ott álltál az akadémia pódiumán, és megvédhetted a disszertációdat. A mi hozzájárulásunk nélkül nehezen jutottál volna oda. - Tehát legyek hálás nektek, hogy igénybe vehettem a lehetõséget, amit a törvény megadott? Az összeszorított szájú most felemelte a hangját: - Meddõ ez a vita. Miért hívott ide bennünket? Arról volt szó, közölni fogja, hogy visszavonja a keresetet. Igen vagy nem? Mert ha nem, akkor fölösleges tovább pazarolni az idõt. Menjen
a bíróságra, de ne lepõdjék meg, ha legfeljebb csak jövõre kerül sor az elsõ tárgyalásra. Ha egyáltalán sor kerül rá. Meg lehet találni a módját annak is, hogyù a bíróság illetéktelennek mondja ki magát az ügyben. Ez csak paragrafusok kérdése. Nyilatkozzék, mit akar. Mi világosan beszéltünk. Nem akarunk rosszat magának, hát legalább ennyi lojalitással viselkedjék a saját sorsa iránt. Csend lett. kelemen összenézett a századossal. Felkeltek, és kiléptek a boxukból. Látták, hogy a hátsó boxban megmozdul Dékán is, kipréseli magát, s ekkor mind a hárman odaléptek az asztalhoz, ahol Kócos ült az embereivel. A mosolygós képü vette észre elõször õket, de hármuk közül csak Dékánt ismerte. Mintha kellemes meglepetés érte volna, fürgén feláll a helyérõl, és már kezet is nyújtott az igazgatónak. - Szervusz, Dékán elvtárs, észre se vettem, amikor bejöttél. Mi újság, nagyszerû, hogy látlak, itt befejezek egy beszélgetést, és ha volna egy kis idõd. . . A hatalmas termetû ember nem mosolygott: - Ugy látom, fontos dologban tárgyaltok - mondta és közelebb lépett az asztalhoz. - Nagyon érdekes ügy. Igazán örülök, hogy végighallgathattam az alkudozást. Végre valami konkrétum is kiderült. Eddig csak pusmogott az ügyeitekrõl az egész szakma. Döbbent csend támadt. Dékán ránézett Kelemenre és Simonra, s még azt mondta : - Az elvtársak is örülnek, hogy hallhatták ezt az épületes tárgyalást. A bíróság elõtt nem lesz érdektelen, ha beszámolunk róla, ugye, igazam van, fõosztálywezetõ kartárs? De talán folytassák, ha vannak további argumentumaik is ehhez a fiatalemberhez - mutatott az állával a mérnök felé. - Mindenesetre a következõ minisztériumi kollégiumon lesz szerencsém interpellálni. - Oriási volt az öreg - csóválta a fejét Simon. - Én csak a pofákat bámultam. Akkor se festettek volna hülyébben, ha a falról odalép közéjük valamelyik apostol a tizenkettõ közül azzal, hogy lottót vegyenek... A Matróz Csárda teraszán ültek. Miután elmentek az Apostolokból, Kelemen elvitte a szállodába Simont, hogy visszaöltözhessen az egyenruhájába, s csak utána jöttek ide. A Dunán egy hajó három uszályt vontatott lefelé, s nagyot dudált, mintha a Matróz Csárda vendégeit üdvözölte volna. Kelemen az órájára nézett. Orsika fél nyolcra ígérkezett, s már tíz perce itt kellene lennie. - Nem válaszoltál a levelemre - mondta Simonnak. A százados hátrasimította szõke haját, mert az imént belekapott
a Duna-parti szél s összeborzolta. - Mit válaszoltam volna neked, amikor tegnapelõttig magamnak se tudtam válaszolni. Kelemen rákönyökölt az asztalra: - És tegnapelõtt óta? - Azért vagyok Pesten, hogy elintézzem, amit kigondoltam. - Mégis leszerelsz? Kócos is közelebb hajolt. A teraszon ekkor gyújtották fel a lámpákat. A három fiatalember árnyéka eggyé vált az asztalterítõn. A vízrõl idõnkint feléjük libbent a szél, kellemes-hûvösen, s mióta égtek a lámpák, megsötétedett a Duna. Kelemen a kávéjáért nyúlt. Jólesõ fáradtságot érzett s megnyugvást, hogy õk hárman máig összetartoznak, s ebben az összetartozásban erõ van. Ha nagy a baj, összefogódznak, egymásnak vetik a vállukat. Kócos ma csatát nyert. Bár Sanyin is ilyen könynyû lenne segíteni. Mihez kezd, ha leveti az egyenruhát? Nem veszik tõle jó néven, nem fogják támogatni, hogy a polgári légiforgalomnál helyezkedjék el. Belekortyolt a kávéjába, nem akarta érezni a konyak és a cseresznyepálinka szagát, amely a fiúk elõtt álló poharakból párolgott. - Igazad volt a levélben- szólalt meg kisvártatva a százados. Nem tudok én repülés nélkül élni. Ott újra az leszek, aki voltam. Ott adott esetben ember kerül emberrel szembe a levegõben. Egyenlõ erõk, tisztességes verekedés. Ütsz, de visszaüthetnek. Ütnek, de te is visszaüthetsz. Nem Gulliver vagy a törpék felett, aki összetaposhatja a házakat, és egyetlen gombnyomással száz embert ölhet meg. Ebben maradtam magammal. Kelemen a fejét csóválta: - A középkorban kellett volna élned. - Lehet. . . De ma is kell legyen hely a nap alatt egy ilyen alaknak. Hallgattak. Kelemen felállt, odament a terasz korlátjához, és rátámaszkodott. A rakodópart lépcsõi alatt hangtalanul csillogott a víz. Jó lenne megmondani neki- gondolta-, hogy büszke vagyok rád, Sándor, és jólesik, hogy a barátom vagy. Mert a nehezebbet választottad. Két nehéz közül a nehezebbet. Intett a két ápolónak, hogy ültessék fel az ágyon a magával tehetetlen embert, s megkereste a hátgerincén a pontot, ahová be kell szúrnia a tût a lumbálpunkeióhoz. A fõnõvér hangtalanfegyelmezetten állt mellette, kezében a tálcával, amelyen ott feküdt a pravaz-fecskendõ s mellette sorban a tûk, hogy Kelemen a szükség szerint válassza ki a megfelelõt.
A férfitest - derékig lemeztelenítve - szinte élettelenül ült Kelemen elõtt. Az orvos felegyenesedett, mintha töprengett volna valamin, jóllehet már pontosan tudta, mit kell tennie. Aztán önkéntelenül a kezére pillantott. Nyugodt. De vajon nem ugyanilyen nyugodt lenne-e a keze öt konyak után is? Mindenesetre most még kétség sincs benne, hogy vajon pontos lesz-e a mozdulata, amikor a csigolyák közé döfi a tût. Oldalra nyúlt, anélkül hogy odanézett volna, mert tudta, hogy a fõnõvér pontosan a keze ügyében tartja a tálcát. Tût illesztett a fecskendõbe, várt, amíg Gizella fertõtleníti a szúrás helyének környékét, aztán odaillesztette a tût, fél centire a bõrtõl. Egyetlen, gyors mozdulattal nyomta bele a nagyon vékony, kihegyezett fémcsövet a csigolyák közé. Számolta a fecskendõ üveghengerébe érkezõ cseppeket, és közelebb hajolt, hogy lássa az ívüket is. Az áttetszõ gyöngyök szaporán hulltak. Türelmesen várt, s közben arra gondolt, hogy a tanár diagnózisa helyes volt: csökkenteni kell az agynyomást. Mutatóujjával és középsõ ujjával lassan húzta felfelé a fecskendõ szivattyúját, s ösztönösen diktálta magának az ütemet, milyen gyorsan szívja le a gerincvelõ folyadékát. Milyen könnyû lenne ilyen esetben embert ölni, vagy bénaságra ítélni. A fecskendõben lassan gyûlt a liquor. Kelemen két ujja odafeszült a bõrre, aztán kihúzta a tût a csigolyák közül. Visszatette a fecskendõt a tálcára, bólintott a fõnõvérnek, hogy elküldheti a laboratóriumba a leszívott folyadékot, aztán megkérdezte a beteget: - Nem megmondtam, hogy a Vasas helyett a Ferencvárost kellett volna tippelni? - Kezdõ orvos korában tanulta, hogy ilyenkor mindig semleges dolgokról kell beszélni a beteggel, s mindig tartotta is magát ehhez a gyakorlathoz. - Igy is csak hét találatom lett - válaszolt a mozdulatlan férfi rekedt hangja. - Ugy legfeljebb nyolc lett volna. - Lefektethetik - mondta Kelemen az ápolóknak. Kiment a kórterembõl, vissza a szobájába, ahol Pintér várta. - Ne haragudjék, hogy eddig oda voltam- mondta a vendégének, aki le se ült, az ablakon át nézelõdött. - Ráérek - mondta Pintér. Sovány arcán ráncok futottak öszsze, amikor elmosolyodott. - Megkínálhatom egy feketével? - kérdezte az orvos. - Ha úgyis inna, megiszom én is. Egyébként nem élek vele. Kelemen bekészítette a két adagot az alumíniumfõzõbe. Nem kívánta a kávét, de amióta megígérte Orsikának, hogy lemond a szeszrõl, idõnként muszáj volt valamivel elcsitítani a gyomrát.
Bedugta a konnektorba a zsinór villáját, és odaállt Pintér mellé az ablakhoz. - Nem számítottam rá - mondta -, hogy éppen most hívnak. - Mondom, ráérek - legyintett Pintér. - Ugyse az a fontos, hogy velem foglalkozzék. Arra kíváncsi, mit sikerült intézni. - Nos? Pozitív vagy negatív? - Elkéstünk - mondta Pintér. - Körülnéztem, mivel lehetne segíteni Homolánénak, de rögtön elakadtam. Van nálunk a nehézgépmûhely ben egy szocialista brigád. A programozóban õk tartoznak Homolánéhoz. Kérdem tõlük, tudják-e, mi van az asszonnyal. Azt mondják, miért ne tudnák. Kelemen türelmetlenül rázta meg a fejét: - Nem elég az üdvösséghez, ha tudják. - Persze hogy nem. Más esetben. De az õ esetükben elég. Mondom nekik, hogy Homoláné kórházban van. Bólogatnak, hogy hát errõl van szó éppen. A lány egyetemre megy, õk már kint voltak a lakáson, körülnéztek, kikérdezték, mi a helyzet, és rögtön intézkedtek is. A brigád a jövõ héten kap célprémiumot egy exportmunkáért. Nem sokat, tizenöten talán négyezer forintot. Összebeszéltek, hogy az a kétszázhatvan forint, ami személyenként jutna nekik, senkit se tesz milliomossá. . . Érti már biztosan, mirõl van szó, minek magyarázzam. Kelemen bólintott. Álltak ott az ablaknál, és mindketten a kávéfõzõt figyelték, amely halkan sisteregni kezdett. - Megüzenhetnék Homolánénak. Szombaton kerül a mûtõbe. - Megmondom nekik, hogy még elõtte menjenek be hozzá. Nem nagy pénz négyezer forint, de több, mint semmi. - Ennek az asszonynak többet ér, mint akármennyi gyógyszer - mondta Kelemen. Odalépett a kávéfõzöhöz, amelybõl most sisteregve tört elõ a forró fekete. Jólesett volna, ha mondhat valamit Pintérnek. Olyasmit, hogy derék dolog, amit az a brigád csinál. De miért mondaná? Értik õk egymást anélkül is. Kettétöltötte a kávét, és az egyik csészét odaadta Pintérnek. - Cukrot nem tartok - mondta. - De ha akarja, kérhetek az irodában. - Minek - legyintett Pintér. - Megteszi ez így is. Latki arca kékesfehér volt a mûtõlámpa fényében. A két szemsebész hangtalanul dolgozott. Már a kötést erõsítették meg, amely eltakarta a beteg két szemét és a homlokát. A tolóágy nesztelenül gurult elõre a folyosón. Kelemen ott ment mögötte. Megvárta, amíg a beteget begördítik a kétágyas
szobába, segített lefektetni, aztán leült melléje. - Itt vagy, Bandi? - kérdezte Latki. - Itt vagyok. Minden rendben. A beteg csöndesen szuszogott. Kelemen felállt. Zsebre vágta két kezét. Papír zörrent a zsebében. Idegesség rezzent benne az alig hallható nesztõl. Délelõtt kapta meg a bíróság levelét. Jövõ hétfõn jelenjen meg a bíróságon. Elsõ békéltetõ tárgyalás. Irén ugyanilyen idézést kaphatott. Talán fel is kellene hívni . . . De mit beszélne vele? Irén most otthon ül a szoba sarkában, az öblös, alacsony fotelban, maga alá húzza a lábát, és kinéz az ablakon. Orák hosszat tudott így ülni mindig, ha valami nagyon foglalkoztatta. Néha önfeledten elkezdett dudorászni vagy befonta a kisasztal terítõcsipkéjének rojtjait, hármas fonással, amilyen a lányok cofja. Van Irénnek egy kislánykori fényképe, azon még fonatban viselte a haját. A tizenöt éves fruskák öntudatos tartásával ül a képen a fényképész lencséje elõtt, olyan kifejezéssel az arcán, mintha kegyet gyakorolna azzal, hogy engedi magát lefényképezni. Bájos azon a fotón. Azt mondta, hogy ha majd gyerekük lesz, lányù legyen és olyan szép, mint õ volt kiskorában. Vajon hogyan alakult volna az életük; ha Irén nem veteti el a gyereket? Megbánta, de sohase szólt róla, hogy megbánta. Falfehér volt napokig, amikor megtudta, hogy többé nem kerülhet másállapotba, de nem sírt, csak égõ szemmel járt sokáig. Éjjel lehetetlen volt nem észrevenni, hogy álmatlanul fekszik-forgolódik a takarója alatt. Ö akkor lovagiatlan volt Irénnel szemben. Nem maradt annyi önfegyelme, hogy magában tattsa a szemrehányásokat. Irén sohase felelt, de nem is ment ki a szobából. Végighallgatta mindahányszor, mintha bûnhõdni akart volna. Még a tekintetét se fordította el. Szenvedett, és olyan volt a szeme, mint a meghajszolt õzé, amit két évvel ezelõtt, azon a vad télen fogtak be az ebesházi vadászok a tanyák között, nem messze Pistáék iskolájától. Ö késõbb megsajnálta Irént, de nem volt ereje, hogy gyengéd legyen hozzá. Annyit se tett meg, hogy korábban járjon haza, vagy elvigye Irént moziba, színházba, vacsorázni. Ha éppen eszébe jutott, érte ment az intézethez, hazavitte a kocsin, aztán tovább hajtott. Mire éjfél felé hazaért, Irén már aludt, vagy úgy tett, mintha aludt volna. Õ reggelenként megtalálta kikészítve a tiszta inget, fehérnemût, a reggelije is készen várta, s jóllehet tudta, hogy Irénnek egy köszönõ szó is sokat jelentene, nem
mondta ki ezt a szót. Látta, hogy Latki elaludt. Ovatos léptekkel kiment a szobából, de a folyosón megállt. Telefonálnia kellene. Az asszony és a gyerekek nem tudják, hogy máris megtörtént a mûtét - Latki így akarta. Leült a folyosó ablakának párkányára, és rágyújtott. Még van ideje telefonálni. Mi lesz, ha elválnak? Mi változik? Szeretett volna szabadulni a gondolatoktól, amelyek újra meg újra visszatértek oda, hogy hétfõn a bíróság megtartja az elsõ békéltetõ tárgyalást. Megpróbálta megmagyarázni magának, hogy végeredményben nem történik ott semmi rendkívüli mintha ezzel elûzhette volna a rosszkedvét, amely egyre súlyosabban telepedett rá. Inni kellene valamit, most igazán inni kellene. Kegyetlen, égõ érzés volt a gyomra táján, és aHogy mindannyiszor, amikor eszébe jutott a szesz, most is kiszáradt a torka. Szívta a cigarettát, de most ez se esett jól. A füst keserû volt a szájában és íztelen. Ingerülten eldobta a fél cigarettát. Megnézte az óráját, pedig tudta, mennyi az idõ. Türelmetlenség feszült benne, kívánság, hogy rohanjon valamerre, szabadítsa fel magát minden kényszer alól, a meghatározott és meghatározhatatlan kényszerek alól, rohanjon céltalanul, amíg bele nem fárad, s közben ott álljon meg, ahol akar, s könyökölhessen valamelyik snapszbutik pultja mellett, felelõtlenül, gátlásoktól szabadultan . . . Kinyitotta a folyosó ablakát, és beleállt a hirtelentámadt huzatba. A kórház udvarán a proszektúra nagy farkaskutyája észrevette, hogy kinyílt az ablak, és odament. Felnézett Kelemenre, ám, amikor látta, hogy nem kap semmit, ásított egyet és elkullogott. A válóperes bíró- fiatal, merev tartású, láthatóan saját fontossága tudatában levõ ember, szarukeretes pápaszemmel s három töltõtollal maga elõtt az asztalon - nem nézett egyikükre sem. A fal egy pontjára szegezte szemét, s kényelmes tempóban, minden mondatot gondosan felépítve beszélt hozzájuk: - Önök ketten, felelõs munkát végzõ fiatal értelmiségiek, itt állnak elõttem azzal a szándékkal, hogy fel akarják bontani házasságukat, amelyet már felnõtt fõvel kötöttek. A válókeresetben, amelyet a feleség, dr. Kelemen Andrásné, született Lammert Irén nyújtott be, a bíróság tapasztalata és az ebbõl fakadó megítélés szerint nem található semmi olyan momentum, amely indokolttá tenné a házasság felbontását. A kereset felhozza, hogy a férj és a feleség egymáshoz nem illõnek érzik magukat. A férj egy esetben megszegte a házassági hûséget, de huzamos viszonyt nem folytatott a nõvel, akirõl adott esetben szó van. Terhére
írható még a férjnek, hogy a túlzott alkoholfogyasztással megkeserítette a feleség életét, s az italozás miatt elhanyagolta õt. Mindezek nem egyedi szimptómák, hogy a férj szakmájába vágó kifejezéssel éljek - bólintott ekkor Kelemen felé a bíró. - Nem egy házasság jutott már túl válságokon, anélkül hogy a házastársak az elsõ adódó alkalommal e kötelék felbontására gondoltak volna... Egykedvûen, folyamatosan beszélt, mintha betanult szöveget mondott volna fel, s Kelemen megunta hallgatni. Tekintete önkéntelenül Irénre tévedt. Az asszony könnyùû kiskosztümöt viselt - Kelemen ezt a ruháját nem is ismerte -, s mielõtt idejött volna a bíróságra, bizonyára fodrásznál volt, legalábbis errõl árulkodott tökéletes frizurája. Mereven nézte a bírót, jóllehet - Kelemen biztos volt benne- õ se figyelt a szavak értelmére. Keze, amit retiküljén nyugtatott, meg-megrezzent áttetszõ kesztyûjében. Kimérten, egyenesen tartotta magát, enyhén felemelve állát: beidegzett mozdulata volt ez, mert tudta, hogy ha kissé felszegi a fejét, még szebb lesz a nyaka vonala. Alig észrevehetõ parfümillat volt vele. Molyneux cinq - Kelemennek most eszébe jutott a parfüm neve is. S ezzel együtt az a három esztendõvel ezelõtti augusztusi nap, Irén születésnapja, amikor hiába törte a fejét, sehogy sem tudott rájönni, milyen parfümöt is kellene vennie. A drogériában, ahová bement, éppen ebédidõ volt, s csak egy fiatal lány szolgált ki, láthatóan kereskedelmi tanuló. Kelemen végigsoroltatta vele a parfümmárkákat, de vagy a kislány nem ismert minden típust, vagy nem is volt az üzletben Molyneux cinq. Jobb híján valami más francia parfümöt vitt haza, s bár Irén egy szóval se említette, hogy nem ezt kellett volna hoznia, a szemében ott volt a keserûség, hogy õ, Kelemen, mind ez idáig se volt képes megjegyezni, mi a neve az illatnak, ami pedig úgy hozzátartozik Irénhez, akár a haja színe. Esztendõre rá, egy szóváltás során mondta csak meg Irén, hogy még erre a minimális figyelmességre se volt képes . . . - Felszólítom önöket, hogy tegyék ismét megfontolás tárgyává szándékukat. Vegyék számításba, hogy semmi alapos okuk nincs arra, hogy elváljanak. Semmi nem történt, amit ne lehetne emberséggel, megértéssel megbocsátani. Olyan házasság az önöké, amelynek nem szabad a bíróság elõtt felbomlania, hanem azt kölcsönös megértéssel és belsõ megváltozással helyre lehet hozni. Kérem, álljanak el válási szándékuktól. Amikor befejezte, futólag Irénre pillantott, aztán Kelemenre is, de a mozdulatából, ahogyan egyik tolla után nyúlt, hogy feljegyezzen valamit az elõtte fekvõ aktára, elárulta, hogy részérõl
befejezte az egész békéltetõ tárgyalást. Kelemen ránézett Irénre. Az ügyvédjük, aki mind ez ideig meghúzódott a kis szoba sarkában álló széken, most felállt, és puha léptekkel odament a bíró asztalához. Néhány másodpercig suttogva beszélgettek, majd a bíró-közben fel se nézett az elõtte fekvõ papírból - azt mondta: - Megállapítom, hogy az elsõ békéltetési tárgyalás eredménytelenül végzõdött. A felek távozhatnak. Putólag kezet fogott az ügyvéddel, s már a következõ kereset aktáit tanulmányozta. Unalmas lehet - gondolta Kelemen - naponta hússzor ugyanezt elmondani. Persze, mindenki maga tehet arról, milyen szakmát választott. Kinyitotta a kicsiny tárgyalóterem ajtaját, és kiengedte maga elõtt Irént. A folyosón már ott várt a következõ válóperes házaspár. De ez már nem békéltetési tárgyalás lehetett - s nem is egyszerû ügy -, mert az asszony is, a férfi is félrehúzódott a maga ügyvédjével, s tanúk egész csoportja várakozott mindkét féltõl, illõ távolságra. A törvényszék épülete elõtt elköszöntek az ügyvédtõl. - Hazavigyelek? - kérdezte Irént az orvos. - Utba esik neked? - Minek kérdezed? Nem mondanám, hogy elviszlek, ha nem érnék rá. Ugy beszélte meg Orsikával, hogy ma este nem találkoznak. Négy óra van, s neki semmi máshoz nincs kedve, mint hogy hazamenjen, és lefeküdjön aludni. Miért, miért van szükség ilyen ostoba szertartásokra, mint amin most kellett részt venniök? Minek pusztán az elõírások kedvéért gépies szónoklatot intézni két emberhez, akiket a fizetéséért dolgozó bíró szavai egyáltalán nem érdekelnek, hiszen egy elrontott házasságon semmilyen szónoklat nem segíthet, akár pénzért mondják, akár jó szándékból. Visszataszító ceremónia. S csak azért, mert egy vonatkozó paragrafus elõírja, hogy ezen is túl kell esniök, akik vállalják, hogy bíróságon szentesítsék a válásukat. Kinyitotta Irén elõtt a kocsi ajtaját, majd átment a másik oldalra, s beszállt a volánhoz. - Vigyázz, ott jön valaki - figyelmeztette Irén. A szûk Markó utcában a Duna-part felõl eszeveszetten vágtató teherautó közeledett. Kelemen ùvárt, amíg a kenyérszállító elszáguld elõtte - nagyon sietõs lehet a sofõrnek -, s csak ezután indított. Szeme sarkából önkéntelenül Irént figyelte. Az asszony merev-egyenes tartással ült, mintha nem érezné otthonosan magát a kocsiban .
- Kivisznek Stockholmba? - kérdezte Kelemen, hogy valamiképpen megtörje a hallgatást. Irén bólintott. - Tagja leszel a delegációnak? - Elõször úgy volt, hogy csak tolmácshely van, de kaptak még egy kis pénzt. Delegátus leszek én is. Elég baj. Ha elõbb tudtam volna, most nem kellene hajtanom magam. Nem bízhatom másra, hogy fordítsa le az elõadásomat. Összesen ketten foglalkozunk olyan témával, ami a szuprafolyékonyság tárgykörébõl való. Minden kifejezésre vigyáznom kell, itt nüanszokon múlik, amihez hozzányúl az ember. - Készen vagy vele? - kérdezte Kelemen, s rántott egyet a kormányon, mert a villamos járdaszigetérõl valaki éppen elõtte szaladt át. - Jók a reflexeid, Bandi - mondta Irén. A férje felé fordult, s hosszan nézte Kelemen profilját. - Ugy látom, ma semmitse ittál. - Ördögöd van. - És miért nem? A békéltetõ bíró tiszteletére? - Nem. - Az én tiszteletemre? - Ezt se mondhatnám. - Ennyi örömet se kívánnál nekem?-Irén újra elõrefordult, és az autó menetirányába nézett. - Száz százalékig igaz, amit mondtam. Nem a bíró miatt és nem temiattad nem ittam. - Hanem? Leszoktál az italról? - Nem mondhatnám. Éppen eleget kínlódok miatta. Csak valahogy megpróbálom. . . Nem akarok inni. Kelemennek vigyáznia kellett, mert a Széna téri szakaszon egyszerre három felõl jöttek a jármûvek: a Várból lefelé, a Moszkva tér irányából villamosok is, autók is, a felüljáróról pedig szintén hosszú sorban tucatnyi gépkocsi. Csak a szeme sarkából látta, hogy Irén feléje figyel. Mit néz rajtam? - kérdezte magától. - Egyszerre összeszedted magad? - kérdezte az asszony. - Igen. - Furcsa. - Igen. - Elkezdtél gondolkozni? - Igen - mondta Kelemen, s arra gondolt: ugyanúgy felelgetek Irénnek, ahogy a kis Moskovits fiú szokott nekem válaszolgatni. - Vigyázz, Bandi, az a kis Volkswagen. . . - Látom. - Kurtán rátülkölt a szabálytalanul sivító bogárhátú kocsira. Ha ennek a mezei poloskának lehet szabálytalanul belelõnie
magát a forgalomba, neki is szabad rendellenesen tülkölnie. - Fordulj föl. Az ilyenek elõbb-utóbb úgyis az árokban végzik. - Ezerszer eszembe jut, Bandi, mikor lesz neked karambolod... Kelemen nem nézett rá Irénre : - Túl jók ahhoz az idegeim, hogy balesetet csináljak. Még ahhoz is vagyok elég ügyes, hogy kikerüljem, ha más akar velem összeütközni. - Sohase szerettem a magabiztosságodat. - És még sok minden mást, amivel ugyanígy vádolható vagyok. Irén halkan nevetett. Kelemen egy pillanatra feléje nézett : - Mit nevetsz? - Semmit. Eszembe jutott, hogy a bíró elõtt nagyon sajnáltam magunkat. láttam, hogy te is legszívesebben ráborítottad volna az asztalt. - Nem. Csak éppen utáltam az egész procedúrát. - Ez a javadra szól. Kelemen idegesen kapta Irén felé a fejét. Mit akar? - Arra van kedved, hogy bosszants? - Én? Miért bosszantanálak? - Mit tudom én! Ezer más hobbid között. . . - Fordulhatsz. Kelemen epésen vágott vissza: - Még emlékszem, hol volt a lakásunk. Nagyot csavart a kormánykeréken, s merész ívben kany-arodott át a túloldalra a villamos elõtt. Hallotta, hogy a vezetõ rácsenget - tudta azt is, hogy káromkodik miatta -, s talpának egyetlen mozdulatával fékezett a ház elõtt. Irén félig kinyitotta az ajtót. Jobb lábával ki is lépett a kocsiból - térdérõl a mozdulattól fél arasznyira felhúzódott a szoknya -, s még megkérdezte: - Nem vinnél el mégis valamennyit a könyveidbõl? - Ragaszkodsz hozzá? Utban vannak? Irén türelmes mosollyal felelt az ingerült szóra: - Mindenesetre nem a padlón a helyük. - Van otthon spárgád, hogy összeköthessek két csomagot? - Van. Gyere fel, vigyél el, amennyit tudsz. - Jó. Becsapta a kocsi ajtaját, és Irén után indult. Idegennek találta a lakás szagát. Nem érzett benne semmi ismeretlent: ösztöne inkább arra magyarázta a dolgot, hogy az õ lélegzete hiányzik a falak közül. Mindenütt rend volt. A hallban is, a hálószobában is, a kis szobában is, ahová be kellett mennie a könyvekért. Egymásra rakott
tíz-tizenkét kötetet, maj d megint ugyanennyit, s várta, hogy Irén spárgát hozzon. A kis szoba, ahol számtalanszor ébren töltötte az éjszaka felét, amikor még törõdött a fenacetin-kísérletekkel, most hangulattalan, rideg volt. Pedig a falon ugyanaz a két rézmetszet függött, s a parkettán is ugyanaz a torontáli futószõnyeg feküdt, mint annak idején, amikor még õ is itt lakott. S a dívány fejtámláján is ott hevert a skótkockás pléd, amit - ha éjfél után fázni kezdett a vállára szokott teríteni. állt a két könyvoszlop mellett, amíg Irén be nem jött. - Itt a spárga - mondta az asszony. Egymáshoz értek az ujjaik, amikor Irén odaadta a zsineget, s Kelemen megérezte, hogy hirtelen vibrálás futott át az asszony kezén. Önkéntelenül ránézett. Irén sápadt volt, mintha rosszullét környékezte volna. Az orvos önkéntelenül megfogta a karját. - Mi bajod? - Semmi. Hagyj ! De Irén- ahelyett, hogy elhúzódott volna tõle - közelebb tántorodott hozzá. Kelemen az arcán érezte az asszony leheletét. Irén lélegzete forró volt és szapora, mint a lázrohamosoké. Akarata ellenére történt, hogy megfogta az asszony derekát. De ekkor már egymáshoz is simultak - azzal a régi ösztönnel, amely nem veszett ki belõlük azóta se, hogy nem éltek egy fedél alatt-, s amikor már egymás mellett feküdtek a díványon, Kelemen nem tudott gondolkozni. Érezte Irén fuldokló, vad csókjait, s tudta, hogy õ is visszacsókolja a feleségét, vállába belemartak az asszony körmei, de ez se volt igazi fájdalom, minden, ami történt velük, az a régi szédület volt, amí most egyszerre úgy éledt újjá az idegeikben, izmaikban, hogy szinte maguktól foszlottak le róluk a ruhadarabok, pattant szét a kiskosztüm kabátkája Irén erõs keblén. Mámoros volt az ölelkezésük, s forró a testük. Megzavart fejükbõl eltûnt minden gondolat, csak egymást érezték s valamit, ami volt és egészen nem is múlhatott el, hiszen ha meghalt volna, nem lökte volna egymáshoz õket egyetlen véletlen pillanat. Nehezen kaptak levegõt, fuldoklás volt a lélegzetük, és szinte az öntudatlanságba zuhantak egymás erejétõl s a kívánságtól, amely villamos vibrálással feszült-borzongott a bõrük alatt. Valamelyikükn ek vérzett a szája, Irén haja szétzilálódott, s szorosan lehunyt két szeme is meg-megrebbent. Kétségbeesett akarattal kapaszkodott Kelemenbe, s cserepes szájára ráalvadt két vérfolt.
Kelemen nem tudta, melyikük rántotta rá egymáshoz simuló testükre a skótkockás plédet. A szédülés lassan engedett fel a fejében. Hideglelõs didergés futkosott a bõrén, s jó volt éreznie egész testével az asszony forró karját, mellét, derekát, combját. Öntudatlanul is figyelte, hogyan tér lassan magához kábulatából, s védekezni akart a gondolatok ellen, amelyek óhatatlanul megrohanják, még mielõtt szabályossá csillapodna a lélegzete. - Miért? - Én se tudom jobban, mint te. - Mennyivel volt ez több, mint amikor két állat találkozik? - Nem tudom. - Kettõnk közül legalább neked lehetett volna eszed, Bandi. Te voltál mindig büszke a tiszta értelmedre. Te voltál mindig büszke arra, hogy a gondolkodásban nálad józanabb senki sem lehet. - Miért lettem volna büszke? Legfeljebb mondtam ilyeneket. - Ha komolyan is gondoltad. . . - Néha. . . már hajnalban, átalvatlan éjszaka után. . . talán még az ellenkezõje se igaz annak, amit az ember mond. Amit dühében köp ki valaki. . . - Vagy részegségében. . . Hogyhogy most nincs szesz-szagod? - Jobban szeretnéd, ha lenne? - Nem arra felelsz, amit kérdeztem. Régebben nem állhatott elõ olyan élet-halál helyzet, aminek a kedvéért józan maradtál volna. - Sokkal többször voltam józan, mint gondolod. - Rendben van. Józan voltál. De volt benned szesz. - Honnan tudod, hogy most nincs? - Nem érzem. Te voltál az oka, hogy annyira kifinomodott az orrom. - Legtöbbször túlságosan is érzékeny volt a szaglásod. - Ne hazudj, Bandi. Sohase vádoltalak, amikor nem volt rá okom. Legalább magadat ne csapd be . . . Látod, hallgatsz. Olyan óriási áldozat lett volna, ha megteszed, amiért annyit könyörögtem? Most, ma nem ittál. Miért? Kinek a kedvéért? Akadt valaki más, akire jobban hallgatsz, mint rám?. . . Megint hallgatsz. Ismerlek: nem akarsz hazudni. Félhomály volt a szobában. A tárgyak körvonalai bizonytalanokká váltak. A falon a rézmetszet száraz kukoricakórója, amely enyhén jobbra hajolt a szélben, elmosódott folttá sötétedett. Mindig ez volt a bajom - gondolta Kelemen. Nem szerettem hazudni. Inkább hallgattam, s azzal elárultam magam. Miért hazudnék most? Nincs értelme, hogy beszéljek Irénnek Orsikáról. Legfeljebb fájdalmat okoznék neki, belerúgnék a hiúságába. És ha kimegyek innen?
- Azt hitted, itt akarlak tartani? - Irén hangja támadó volt. - Nem hittem semmit. Egyszerûen elvesztettük a fejünket. -Teis? - Miért? Te talán nem? Azt akarod mondani, hogy eleve kitervelted? - Ne légy aljas. - Mindig te provokáltad ki belõlem az aljasságot. - Én mindig csak rosszat tudtam kiprovokálni belõled. - Ezt miért mondtad? Azt akartad vele, hogy megcáfoljalak? Vagy azt, hogy rálicitáljak? Egyiket se csinálom. - Nem akarok én tõled semmit. Miért, talán még azt is a szememre hánynád, hogy hiányoztál? De talán nem is hiányoztál. De miért én legyek az egyetlen, aki nem engedhet a szeszélyeinek? - Miért hajtod bele magad valamibe, Irén, ami nem igaz? - Mi nem igaz? Még bebeszélnéd magadnak, hogy igazán kellettél nekem? A hangulataimmal is mindig visszaéltél, igaz. Miért lennél most különb? Fölényben érzed magad, mert tudod, hogy nálam évekig tart, amíg megszokok valakit. Ez is rád hasonlít. - Semmit se mondtam. - Mindig azzal biztosítottad a fölényedet, legalábbis a hitedet, hogy fölényben vagy, hogyù hallgattál. Aki hallgat, nem szólja el magát. Egyoldalú erõfeszítés, nem kell többfelé elosztanod az erõidet. Csak arra kell figyelni, hogy semmit se szólj. Én beszéltem mindig, én szolgáltattam ki magam, én lettem gyengébb. . . Hová mégy? - El. - Megint unod hallgatni a szemrehányásaimat. - Nem unok semmit. De nem is akarok semmit. Levegõt akarok. - Veled mehetek? - Ha ehhez van kedved. - Nincs hozzá kedvem. De veled megyek. - Ahogy parancsolod. Irén felegyenesedett a díványról. Válláról leszakadt a kombiné pántja. Ingerlõen telt, szép melle szabadon maradt. Felrántotta rá a kombiné selymét, s kibújt a pléd alól. - Miért hallgatsz? - Vezetek. Látod. Nagy a forgalom. Oda kell figyelnem. - Sokszor beszélni nem tudtál, nem forgott a nyelved a konyaktól, de olyankor is úgy vezettél, mint egy tökéletes automata. Most miért nem brillírozol? Csak éppen velem kellene beszélgetned. - Parancsolj. - Nem parancsolok semmit, Bandi. Elhoztál magaddal, ne azt nézd, hogy félig-meddig még mindig a feleséged vagyok, csak
azt, hogy egy nõ ül melletted a kocsiban. Más nõkkel is így viselkedsz, mint énvelem? Nem hiszem. . . Nem értettem. Mondtál valamit? - Pontosan tudod, hogy hallgattam. Mit mondhattam volna erre? - Vagy azt, hogy más nõkkel még udvariatlanabbul viselkedsz, vagy azt, hogy azok. . . - Hogy azok. . . ? - Nem is tudom, mit akartam mondani. Azt sem tudom, miért vagyok itt veled, miért megyek veled, hová megyek veled, mit fogok ott csinálni veled, miért fogom rosszul érezni magam veled? Veled, veled, veled. . . Komikus. Minden mondatomnak az a vége, hogy veled. - Mi ebben a komikus? - Ezt se tudom. Arról sincs fogalmam, miért idegesítesz azóta is, hogy elköltöztél otthonról. Egyszerûen nem hagy békében az a szimpla tudat, hogy nem tagadhatom le magam elõtt a létezésedet. Muszáj tudomásul vennem, ha eszembe jut, hogy te ebben a pillanatban vagy a másikban, amikor éppen rád gondolok, ott vagy valahol, csinálsz valamit, rendelsz, vizsgálsz, Petrovai mellett állsz vizit közben, injekciót adsz, vagy mit tudom én, mit csinálsz, mindenesetre vagy és leszel, és ez az egész annak ellenére így van, hogy már számtalanszor világosan megmagyaráztam magamnak, hogy mi nem tudunk együtt leélni egy egész életet, egy felet se, semennyi idõt se, mert most is, ami történt. . . Menynyi idõ telt el azóta? Egy óránál is alig több, és máris remegsz az idegességtõl, és én is bõgni tudnék,ha nem volnék okosabb. . . Miért, miért, mi ennek az értelme, legalább vagy én pusztulnék el vagy te. . . Néha imádkozni tudnék, hogy ne legyél már, tûnj el valamerre, de örökre, hogy kikapcsolhassam ezt a komponenst az életembõl. . . Állj meg, kiszállok. Kelemen elõtt hosszú sor jármû haladt. Az út is keskeny volt, villamossín szûkítette, õ mégis kivágott balra, keze ráfeszült a kormányra, talpa mélyre nyomta a gázpedált, s megiramodott a lassú kocsisor mellett. Biztos volt a kezében és a szemmértékében, jóllehet tudta, hogy mindenki, aki kívülrõl látja, hogyan zúg el egyik kocsi után a másik mellett is, vakmerõ kanyarral behúzódva éppen csak egy pillanatra az autóbusz mögé, mindenki azt gondolja róla, hogy egy életveszélyes õrült száguld itt eszét vesztetten valamerre, csak elõre, céltalanul, a sebességet hajszolva . . . Lába ráfeszült a gázpedálra, jobb keze gépiesen villogtatta a biluxot, s tudta, hogy ezzel a kilencven kilométerrel már sokszorosan megszegte a város közlekedési fegyelmét, mégse lassított, érezni akarta, hogy most, ebben a száguldásban semmi sem kétséges,
ebben a repülésben nyugodtan hagyatkozhat az idegeire, itt nincsenek buktatók, nincsenek megfejthetetlen talányok, ez a rohanás más, mint az élete, amiben minden bizonytalan, hiszen nem ismeri magát, fogalma sincs, mi az, ami Irénhez fûzi, s taszítja is tõle, s mi az, ami Orsikához köti, és mégse képes egészen hozzáláncolni. Minden, minden megmagyarázhatatlan, oktalan is, céltalan is, kétséges is - minden alaptalan és megfejthetetlen, s õ nem elég okos ahhoz, hogy eligazodjék akár saját magán, akár az embereken, akik valamiképpen beleszólnak az életébe. Itt, ebben a reszketõ vágtatásban, amikor a keze tökéletes uralommal bánik a kormánykerékkel s a lába az idegek parancsa nélkül is úgy ad gázt, ahogy éppen kell, éppen ettõl a sebességtõl biztos minden, és minden megokolt is és megmagyarázható, most csak az történik, aminek történnie kell. . . - Mit csinálsz? Légy öngyilkos magad, ha azt akarod. . . Hagyj kiszállni! - Vigyázz! - szólt rá Irénre, és szinte ugyanabban a pillanatban, amikor levette a gázt, bele is taposott a fékbe. A pneumatikok jajdulva csikorogtak, a kocsi odakígyózott a járda mellé, zökkent egyet, és megállt. - õrült ! - zihált Irén. - Miért? Az asszony felrántotta a kilincset, kicsapta a kocsi ajtaját, kiugrott, és szinte körül se nézve futott oda az autóbusz megállójához. Mire Kelemen elõkapart egy cigarettát, Irén már fel is ugrott a buszra, s a nagy kék jármû elindult vele Buda felé. Lépésben haladt elõre az autóval a mellékutcában. Mindkét járda mellett tízlépésenként vagy egymáshoz még közelebb álltak a kocsik, s neki-valahányszor másik autó jött szembe minduntalan oldalaznia kellett, hogy a szembejövõ elférhessen mellette. Tüdejének jólesett a cigaretta, megnyugtatta valamennyire, s most már csak arra volt kíváncsi, hol talál kocsmát errefelé. Emlékezett rá, hogy néhány éve ezen a tájékon is szinte minden utca sarkán találhatott az ember egy-egy piszkos talponállót, de amióta sorra szüntetik meg az ilyen lepra-csapszékeket, itt is megritkultak az italboltok. De talán amott. . . Ahol az a lámpa ég. . . Harminc méternyi távolságból már látta, hogy valóban egy italbolt cégére világít az utcasarkon. Nagy nehezen befarolt egy állami gépkocsi és egy magánrendszámú Trabant közé, lezárta kulccsal a kocsi ajtaját-minél többet akart inni, annál óvatosabb volt, mióta egyszer ellopták tõle ezt a Rekordot-, meg is nyomta
a kilincset, nem nyílik-e véletlenül, s csak azután sétált oda a talponálló elé. A helyiség zsúfolt volt. Nemcsak a könyöklõk mellett és nemcsak a pultnál toporogtak egymáshoz szorulva az emberek, hanem ott is, ahol sehová se tehették le két korty között a poharukat: ezek, a helyiség közepén, de még az ajtóban is, kezükben szorongatták a pálinkás kupicákat vagy a fröccsös poharakat, mintha melengették volna bennük az italt. Kelemen tétován állt meg az ajtó elõtt. Még mindig csak játszott az izgalmas szándékkal és lehetõséggel, hogy be fog menni, mert ha akarja, a következõ pillanatban utat csinálhat magának az emberek között a kasszáig s onnan a pultig, ahol azt szolgálnak eléje, amire blokkot vált. Nem is féldecivel kellene kezdenie, hanem mindjárt egy decivel, aminek a hatását szinte azonnal megérezné a hirtelen melegtõl, a fejét és a gondolatait egyszerre elöntõ utánozhatatlan hõségtõl, amit csak az alkohol képes produkálni. .. Orsikának azt ígérte, hogy nem iszik többé. Orsika azt mondta, hogy ha még egyszer iszik, el fogja veszteni õt. Azt nem mondta, hogy ha lefekszik valaki mással, lett légyen az akár Irén is, akkor szintén elveszti. Ezt nem mondta. Kelemen olyan pontosan tudta, akár azt, hogy itt áll a kocsma elõtt, hogy amint legelõször Orsika elé kerül, valami - talán a szempillájának egyetlen rezdülése, talán valami más, egy bizonytalan mozdulata-el fogja árulni: valami történt vele idõközben. De ez se érdekes. Nem az a fontos, mit tud meg Orsika, hiszen akár el is mondhatná neki, mi történt ma Irénnel és õvele, nem ez a fontos, hanem csak anynyi, hogy egyszerûen képtelen szót érteni önmagával, képtelen megérteni, hogyan is él õ, s miért ilyen, amilyen, köti-e valami Irénhez, s köti-e valami Orsikához, vagy tulajdonképpen lehet-e az életben ilyen állapot, hogy mindegyikhez tartozik valamiképpen, s mégse tartozik egyikhez se. . . Mire való egy ilyen ember, aki nem tudja, mit kezdjen magával? Mi az, ami fáj, amikor eszébe jut, hogy elveszíti Irént? Nem a hiúsága kínozza, nem attól fél, hogy Irén lefekszik valakivel vagy valakikkel, talán nem is lepõdött volna meg, ha ma a békéltetõ tárgyalás elõtt Irén azt mondja, hogy amint befejezõdik a válóper, azonnal férjhez megy valakihez. Ha ezt mondja, õtalán hidegen tudomásul is vette volna, hogy rendben van, ha ez a szándéka, akkor csak egyet kíván, mit is, azt, hogy legyen szerencsésebb a következõ házassága, mint az az idõ, ameddig õk éltek ketten együtt. . . Vagy ez se igaz? Ezzel is csak ámítja magát? Nehéz, nagy lélegzetet vett, és belépett az italbolt ajtaján. Nem
kellett utat törnie, óvatosan lépkedve neki se ütközött senkinek, amíg odaért a kasszához. Körülötte munkaruhás, meglehetõsen rosszul öltözött férfiak és asszonyok ácsorogtak, s a pénztárosnõ, akinek a haja lilásan csillogott a pénztár fölé erõsített meztelen villanykörte fényében, egy pillanatig rá is csodálkozott, mert egyetlen jól öltözött ember volt a sok férfi és nõ között, akik vedlett, szedett-vedett zakókban, gyûrött nadrágban, kopottátizzadt blúzokban szoroskodtak a helyiség fojtott levegõjében. Zsebébe nyúlt, hogy pénzt vegyen elõ, de - önkéntelenül el is csodálkozott rajta - valamiképpen maradt még annyi idegereje, hogy visszafogja a mozdulatot. Fél lépéssel el is húzódott a pénztártól, hagyta, hogy mások kerüljenek eléje, s megkísérelte, hogy rendbeszedje a gondolatait. Ha megrendeli az elsõ féldecit. . . most kellene ellenállnia, kirohannia innen, bevágni magát a kocsiba, százkilométeres sebességgel eliramodni valamerre, akármerre, s vagy meg sem állni sehol, vagy valami rejtekhelyet keresni, egy zugot, egy környezetet, ahol nem is juthat italhoz. . . ilyen hely nincs. Más kellene, olyan közegre, olyan körülményekre kellene lelnie, amilyenre úgyse találhat. . . Talán az öcscséhez kellene elrohannia, megállás nélkül ûzni a kocsit Ebesházáig, onnan ki a tanyákig, összecsõ díteni az embereket, és megmondani nekik, hogy itt vagyok, itt akarok maradni köztetek, s ezért csak annyit kérek, hogy segítsetek nekem, gondoskodjatok róla, hogy pillanatnyi megállásom se legyen, mert azt akarom, hogy ne törõdhessek magammal. Remegett a gyomra, tüdeje megtelt a kocsma füstjével, s most pár pillanatra lehetségesnek és megvalósíthatónak látszott, hogy elmeneküljön innen, igazán elvállalja azt az állást ott a tanyák között, az öccséhez hasonlóan motorkerékpárral kínlódjon a járhatatlan utakon, a porban, a térdig érõ sárban, izzasztó melegben és télen farkasordító hidegben, együtt lihegjen a motorral a kátyúk között, agyonfárassza magát nap nap után, kiiktasson az életébõl minden szabad percet, leszokjék a gondolkodásról. . . Megrándult egy ideg a gyomrában, s egyszerre tele lett keserûséggel. Hiszen megtehetné. . . Elvállalhatná azt a négyezer embert ott a tanyákon. De ha elvállalná, megszûnne mostani önmaga lenni. És éppen ez kellene. Erõ kellene, amivel kiránthatná magát ebbõl a tehetetlenségbõl, ami egy perc múlva elfeledteti vele, hogy valóban így kellene cselekednie. . . Ott állt a kassza elõtt, és hallotta a hangját: - Egy deci konyakot kérek. - Szódát is ? - a pénztárosnõ selypített, mert elöl hiányzott egy foga.
- Szódát is - bólintott az orvos. Odament a pulthoz, és átadta a blokkot a hajlott hátú csaposnak. Ugy tûnt fel, mintha nagyon régen látta volna a mozdulatot, amellyel a csapos felszúrja egy szögre a blokkot, majd gépiesen a konyakos üvegért nyúl, és szinte belerázza a palack csöves dugóján át a pohárba a konyakot. Éjféltájt a belvárosban találta magát, s önkéntelenül fordult be a kocsival a szûk mellékutcába, amelynek közepén a bár piros neonbetûi csillogtak. Keze csak akkor vált bizonytalanná, amikor bele akarta illeszteni a kulcsot a kilincs zárnyílásába, de aztán sikerült lezárnia a kocsit. A szemüveges portás megemelte aranyzsinóros tányérsapkáját, és kinyitotta elõtte a bár ajtaját. Bent halkan szólt a zongora, s valahonnan kamaszhangok egész kórusa kiabálva követelte: - Twist! Twist! Iván akkor váltott a zene ritmusára, amikor Kelemen belépett. Észrevette az orvost, intett is neki, aztán egy fintorral a sarokban összetolt tenyérnyi asztalok felé pillantott- mintegy mentegetõzésül, hogy egyelõre muszáj ezeket a suhancokat és hozzájuk hasonló korú lányokat kiszolgálnia. Tíz-tizenkét tagú társaság ugrált fel az asztaloktól a twist ritmusára, s már járták is a kicsiny terem közepén, feneküket riszálva, majd szinte leguggolva, miközben két karjukkal úgy dolgoztak, ahogy a mozdony dugatytyúja jár - Pest megõrült ezen a nyáron a twisttõl. Kelemen leült az ablak beszögellésében. Érezte, hogy nehéz a feje, s a lokál meglehetõsen füstös levegõje semmiképpen nem fogja felfrissíteni, de már magában az is jólesett neki, hogy kényelmesen kinyújthatja a lábát. Megpróbálta végiggondolni, merre járt azóta, hogy este inni kezdett az újpesti rakpart közelében a sarki talponálló pultjánál. Mintha valahol Angyalföldön is megállt volna utána egy italmérésnél, de ott-most úgy rémlettmár zárni készültek, s csak nagy nehezen szolgálták ki, és a konyak is rossz volt, amit adtak, talán pálinkával szennyezõdött, vagy netán fel is vizezték. . . S utána? A Lánchídon kellett áthajtania, mert mintha jobbról fordult volna be ebbe az utcába. . . - Parancsol, uram? - hajolt meg elõtte a kidobólegénynek is beillõ, vastag vállú szmokingos pincér. - Konyakot hozzon. Iván mit iszik? - Amit szokott. - Neki is hozzon. Amit szokott. Nézte a twistelõ párokat, akik az ütemtõl függõen szinte akrobata ügyességgel hajoltak egészen hátra guggoltukban. Kemény
tornának is beillett a szapora rángatózó mozgás, amit a zene ritmusa diktált. Minden tagjuk járt, mindössze a válluk volt mozdulatlan, s Kelemen az arcukon se látott mosolyt, csak megfeszített figyelmet, hogy ki ne essenek az ütembõl. Az arcok megmerevedtek, és szinte maszkokká feszültek a bárpult fölött rejtve égõ lámpák fényében, amely a helyiség egyetlen világítása volt, s a táncparkett félhomályban maradt volna, ha a fény nem verõdik vissza a kávéfõzõ gép s a polcokon sorakozó metszett poharak csillogó felületeirõl. A zene - a zongora és a dob - teljes hangerõvel játszott, a ritmusos dübörgéstõl remegett a levegõ, s némelyik pár már száját összeszorítva - úgy rémlett, utolsó erejével - végezte a kegyetlen tornát a parketten. Aztán Iván éleset rikkantott: - Twist! - és, talán egyszerre tíz ujjal, leütötte az utolsó hangot. Nagyot fújt a zongora mellett, és végighúzta keze fejét a homlokán, mielõtt felkelt volna, hogy odamenjen Kelemenhez. - Nekem is strapa, de ezek bírják - mondta, amikor kezet fogtak. - Mi van veled? Kerestelek telefonon, de egyik este se voltál otthon. A pincér letette eléjük a két italt, és felbontott egy üveg ásványvizet. Iván elõvette szivarzsebébõl a zsebkendõjét, és újra megtörölte kerek gyerekképét. Aztán közelebb hajolt Kelemenhez: - Részeg vagy? Kelemen vállat vont: - Lehet. - Ugy festesz, mint a saját halálod. - Rossz a világítás. - Benned? Kelemen a poharáért nyúlt: - Okosabb, ha ezzel törõdünk. Szervusz. - Egészségedre. - Iván lassan kortyolta a gint, s közben Kelement nézte. - Ilyen pocsék állapotban még sohase láttalak mondta, amikor letette az üres poharat. - Nem innál egy kávét? Vagy ha megmosakodnál. . . - Az nem lenne rossz. - Gyere, felmegyünk az irodába. Ugysincs itt a séf. Az irodába a ruhatár mögött vezetett fel egy keskeny lépcsõ. Kicsinyù szoba volt, egyetlen íróasztallal, két székkel és egy keskeny heverõvel. A sarokban mosdó fehérlett. Kelemen levetette a zakóját. Jobboldalt, a lapockája felett fájt a háta. Ismerte ezt a szúrást. Autós betegség. Nehezére esett minden mozdulat. Odahajolt a mosdó fölé, vályút formált két tenyerébõl, s durván dörzsölte az arcát a jéghideg vízzel. Zúgott a feje,
szédülés is környékezte, s össze kellett szorítani két fogsorát, hogy legyûrje a kezdõdõ rosszullétet. Homlokának, halántékának jólesett a hideg víz, s a szemében is csillapította az égést. Megtörölközött, s odaállt az ablakhoz, amit Iván már kinyitott, mert a kis szobában alig volt levegõ. Az ablak a világítóudvarra nyílt. Éjszakai hûvös levegõ és dohos szag áradt be rajta, de Kelemen most ezt is kellemesnek találta. Ujra eszébe jutott: miért nem teszi meg, amire ott a kocsmában gondolt. Miért? Még mindig nem lenne késõ. Összeszorítani a fogát és megmozdulni! Ott, ott a tanyák között értelmet keresni a hajszában, az izmok, idegek fáradtságában . . . Elmenni, elmenni... Az emberek talán megsejtenék, hogy menekülni akart. És ha így lenne? Igenis, elmenekülni. De ehhez sincs ereje. . . Erõs nyomás volt a mellkasában, felterjedt egészen a torkáig. Szinte fullasztotta. Érezte haja tövénél az apró verejtékcseppeket, de nem törölte le az izzadságot, mert az is hûsítette, ahogy lassan száradni kezdett az ablak gyönge légáramától. - Mennyit ittál? - kérdezte Iván. Cigaretta volt a kezében, de nem gyújtott rá, mintha a füsttel se akarta volna rontani a levegõt. - Túl lehetsz a félliteren. Kelemen tétován vállat vont: - Nem mindegy? - A múltkor tetszettél nekem: azzal a kislánnyal. Mi van? Valami disznóságot csináltál? - Ördög tudja. Azt hiszem, közönséges értelemben nem történt semmi. Csak rájöttem, hogy rongy puhány vagyok. Annyi tartás nincs bennem, mint egy csigában. - Részeg vagy. Várj, amíg kijózanodsz, gondolkozz azután. - Még rosszabb lesz. Addig jó, amíg részeg vagyok. - Összevissza beszélsz. Orvos vagy, tudod, hogy a szesz csak arra jó, hogy mindent felfokozzon. - Ismerem a tankölteményt - bólintott egy legyintéssel az orvos. - Ha valami jó, azt úgyis fölösleges fokozni, ha pedig valami rossz, az alkoholtól még rosszabb lesz. - Végre egyenletesen forog a nyelved. A színedis kezd visszajönni. Igazítsd meg a nyakkendõdet, aztán visszamegyünk mielõtt szétverik ezt a lebujt. Az ifjúság táncolni akar. a kicsiny asztalnál az ablak beszögellésében-vigyázva, nehogy hátratartsa a fejét a pamlag támlájára, és a tartása is kényelmes; de egyenes legyen - s nézte a táncosokat. A bár lassan megtelt. Ilyenkor zárnak a vendéglõk, az éttermek, s aki nem akarja abbahagyni a kiruccanást, ide jön, ahol hajnalig maradhat. Fél kettõ tájban Iván ismét szünetet tartott. Lezöttyent Kelemen
mellé, s megkönnyebbülten gyújtott rá. - Jártam Bodornál - mondta. Az orvos kérdõen fordult feléje. - Otthon ül, és dolgozik gõzerõvel. Emlékszel, tavaly szerzõdést írt alá arra a regényre. Hát most megcsinálja. Beleolvastam a kéziratba. Te, Bandi, briliáns. Nem tudtam letenni, és káromkodni lett volna kedvem, amikor elfogyott elõlem a papír. Csak ültem, gondolkoztam, mitõl jó az a könyv. Aztán kitaláltam. Attól, hogy õszinte. Bodor egy alakról ír, de én tudom, és ha elolvasnád, te is totálisan tudnád rögtön, hogy saját magáról beszél. Mondom neki, hogy azt hiszem, így van. Valamit morgott, mint egy öreg medve, hogy csak így lehet . . Jót írni úgy, hogy az ember leszámol magával, dolgozni pedig. . . ha rendbe szedi az életét. Tudod; hogy hetek óta nem iszik. - Tudom - bólintott Kelemen. Bodor megtartja, amit megfogadott, mert van benne erõ, ki tudta magának nézni valahol messze, vagy talán nem is olyan messze, a célt, és végre összeszedte magát, hogy el is gyalogoljon odáig. Tartása van, és nem futkos a hátán a hideg, ha csikorog a foga. azt állja. Ez a fõ különbség köztem és Bodor között. Nekem se célom, se tartásom. Orsika talán cél lehetett volna . . . Megállította a pincért, s egy biccentéssel jelezte neki, hogy hozzon még valamit inni. Teljesen mindegy. Eltitkolhatná Orsika elõtt ezt a ma éjszakai ivást, a délután történteket se tudná meg soha a kislány, de annak sincs értelme. Ki tudja, mi lett volna kettejükkel, ha folytatódik ez az idõ, ami valamiképpen szép volt. . . De mindjárt az elején azzal kezdeni, hogy hazugságot dugdos az ember. . . Pedig van tisztesség a világban. Tisztességesek Pintérék ott a Hazai Gépgyárban, mert minden csinnadratta nélkül segítettek Homolánénak. Tizenöt munkás. Gyakorlatilag semmi közük ahhoz az asszonyhoz. Mindennap nyolc óra hosszat hajtanak a mûhelyükben, ezerhatszázért vagy kétezerért, aminek õ, Kelemen, a dupláját is megkeresi, meg még többet is. . . Csakhogy õ nem arra való, hogy tisztességes legyen. Hihetné magáról, hogy léghajó a magasban, de csak egyetlen esetre van szükség, hogy véletlenül elvágják a kötelét, ami a földhöz köti, s máris kiderül róla, hogy nem léghajó, hanem csak egy hólyag. - Mit vigyorogsz? - kérdezte Iván. - Véletlenül akadt egy szellemes gondolatom. Honoráltam magam. - A helyedben hazamennék aludni. - De nem te vagy a helyemben.
- Elég baj. Kelemen egy hajtásra megitta a pohárból a konyakot. Most már teljesen mindegy. Elkezdte, egészen közömbös, hogy abbahagyja-e vagy folytatja, amíg áll a lábán. A konyak jó, szép a színe, és elbódul tõle az agy. - Ülj vissza a zongorádhoz, amíg nem kezdenek tombolni. - Igazad van - mondta Iván. Visszatelepedett a helyére, és leütötte az elsõ akkordokat. A dobos azonnal átvette tõle a ritmust, s még ki sem alakult a dallam, máris megtelt férfiakkal, nõkkel a parkett. Kelemennek melege volt, de ez most jólesett. Pár perccel ezelõtt még didergett a hirtelen részegségtõl, de már a mámora is sima volt, s a rosszullét sejtelme is elmúlt belõle. Mindegy. Csak azt kell elhinnie magának, hogy minden mindegy. Akkor - legalább egy idõre, órákra, fél napra - békét köthet magával, megszabadulhat a feszültségtõl, ami a konyak nélkül nem hagyná el . . . Inni kell, sokat inni, sokat, sokat, és még többet... Karikát fújt maga elé füstbõl. Errõl az apja jutott eszébe. Néha egy percig is éltek a füstkarikái a levegõben. Talán legjobban tenné, ha holnap - nem holnap, még ma - hazamenne. Haza . . . Vagy az ebesházi tanyák közé, elszabadulni innen a várostól, ahol ezer horog akad bele, személyi kapcsolatok, emlékek, buktatók - s mind csak arra való, hogy õ sehol se lelje helyét. Meg kell várni a zárórát. Hazaviszi Ivánt, s hogy aztán mihez kezd, úgyis idõben kiderül. Kint álltak a hajnali utcán. - Én ülök a kormányhoz, ha megengeded - mondta Iván. - Miért? Nem bízol a kezemben? - Most nincs kedvem bízni benned. Tönkreteszed magad, Bandi. - Bízd rám, jó? - Mást úgyse tehetek . . . Kelemennek tulajdonképpen jól is esett, hogy nem neki kell vezetnie. Kényelmesen hátradõlt az ülésen, jobb karjával rátámaszkodott az ajtó könyöklõjére, s Iván két kezét figyelte: hogyan bánik a kormánnyal, és hogyan vált sebességet. Nem boszszantották a zongorista óvatos mozdulatai, s akkor se figyelmeztette, amikor Iván - régen vezethetett utoljára - egy kerékpáros táviratkihordó miatt a süket dudát akarta megszólaltatni. Lekanyarodtak a Lánchídról, majd onnan vette a kocsi az ívet a Hunyadi János utcába. Iván ránézett: - Élve érek haza, ha nem haragszol. - Velem is élve értél volna haza, csak sokkal hamarabb.
- Persze. Igazad van, Bandi. - Te is hülye gyereknek kezelsz? - Maradj magadnak. Iván fékezett a járda mellett, és kilépett a kocsiból. A másik oldalról nyújtotta be kezét az ablak nyílásán át: - Aludni fogsz? - Miért? - Szeretném, ha megígérnéd. - Ideje olajat cseréltetnem. - Nem bánom, cseréltess, de ígérd meg, hogy utána rögtön hazamész. - Ez az egyetlen kívánságod? - Ez. - Teljesítem. Szervusz. Cseppny i düh dolgozott benne, s ettõl úgy ugrott meg a kocsival, mintha versenyen indult volna a startvonaltól. Összehúzta két szemhéját, bizonyítani akart, most senki másnak, csak önmagának, haragosan, próbatétellel: mutasd meg, Kelemen, ki vagy! Végigittad az egész éjszakát, züllöttél, nem aludtál egy percet se, benned van csaknem egy liter konyak, hát ha valamikor, most mutasd meg igazán, mire vagy képes ! Megmutatjuk, öregfiú? - támadt benne hirtelen a kérdés, mintha ebben a pillanatban el is hitte volna, hogy képes beszélni ezzel a kocsival, amely eddig sohase hagyta cserben. Fél kézre fogta a volánt és megvárta, amíg a sebességmérõ mutatója a száz kilométeren is túlbillen. Lejtõ? Nem baj! Vagyok én úr veled együtt, öregfiú, a lejtõn lefelé is! Gyerünk! Az Ostrom utca veszélyes lejtõje- ettõl fél a legtöbb gépkocsivezetõ - szelíden simult a kocsi kerekei alá, mintha egy kedves francianégyesbe illõ - kézmozdulattal hívta volna a Rekordot, hogy zúgjon le a harminc fokos dõlésû pályán. Még többet akart. Ötven méternyire a kocsi elõtt tegnap javították az utat, s most - a hajnal beálltával is - ott égett még a felszedett kövezet mellett az éjszakára kiállított piros lámpa. Nem fordított a kormányon. Megvárta, amíg elõször öt méternyire megközelíti a lyukat, amit a csatornajavítók vájtak az aszfalt alá . . . Abban a pillanatban, amikor elmosolyodott, rögtön balra is kapta a kormányt, s akrobatikus ívben-a centiméterekkel játszva - kikerülte a piros lámpát is, a gödröt is. Mielõtt kifordult volna a Széna térre, fékezett. Nyugodtan akart rágyújtani. Önámítás - gondolta, amíg elõkapart egy cigarettát a zsebébõl -, semmi más, csak önámítás. Megjátszom, hogy tudok vigyázni az életemre. Könnyû. Mennyivel nehezebb
lenne, ha arról tennék próbát, vajon értek-e ahhoz, hogy mások életére is vigyázzak. Az már nem az én mûfajom. Ott megszûnik a tudomány om. . . Kunsztozni, brillírozni, ahhoz értek . . . De megállni egy helyben a földön, az már sok a képességeimhez. Mennyivel többet ér nálam ez a kocsi, ez a motor, a villamos alkatrészeivel, az akkumulátoráva l, az automatikus berendezéseivel.. . Fém, mûanyag, elektromosság, sav, üveg, zománc . . . Lehetne még tucatjával sorolni és részletezni az anyagait. Semmi se él benne, mégis olyan, mintha érezne, és akarattal cselekedne . . . Indulunk, öregfiú? - mondta ki félhangosan, mielõtt talpával a kuplunghoz ért volna. Az Egyetem rakparton futott a kocsival, és sorra számolta a mellékutcákat, hogy hol kanyarodjon fel. Megint elmúlt csaknem egy hónap, muszáj olajat cseréltetni. Érezte fejében, ereiben, mellkasában a forróságot - miért ne érezné, hiszen egész éjjel ivott-, de a keze még mindig biztos volt, s nincs annál jobb, mint amikor az ember legalább ennyinek örülhet. A nagy service-udvar kapuja már nyitva volt. Ha senki más, Jóska, a garázsmester már itt van - gondolta, amikor befordult a kapun. Odaállt, ahol - ha éppen szabad volt a hely - Jóska keze alá szokta adni a kocsit, s várt, hogy valaki feltûnjék az üres udvarban, ahol jobbra-balra mindenütt kocsik álltak, itt éjjelezõ vagy javításra váró autók. Amikor kivette a slusszkulcsot, s önkéntelen-játékos mozdulattal megforgatta a kezében, akkor tört rá újra a fáradtság. Ugy érezte, azonnal el tudna aludni, így, ültében. Szemhéjai súlyosak voltak, izmai elnehezedtek - ha most elereszthetné magát . . . - Jó reggelt, doktor úr. - Jóska valahonnan hátulról került a kocsi mellé és beköszönt az ablakon. - Megint korán ébredt a doktor úr . . . Kelemen elmosolyodott. Jóska tudja, hogy amikor ilyen korán érkezik, egy percet se aludt az éjjel, de udvarias, mert ez a vérében van. - Lecseréljük azt a kis olajat. . . - mondta a kövér garázsmester. - Méltóztassék kiszállni, ha éppen úgy tetszik, if you please.. Jóska 1945-ben fõnök volt a garázsban, ahol az angol katonai misszió autói parkoltak, s felszedett magára néhány sztereotip angol kifejezést. Kelemen kiállt a járdára, s nekitámaszkodott a kabinnak, ahol a benzin- és olajórák dolgoztak, s nézte, hogyan ügyeskedik a garázsme ster.
Jóska leeresztette a fáradt olajat, s mielõtt felvette volna a kannát, hogy frisset töltsön, ránézett Kelemenre: - Tegnap megint beszéltem azzal az ürgével . . . Még mindig fenntartja az ajánlatát, hogy akármelyik nap megvenné ezt a járgányt. Kelemen legyintett: - Minden hónapban bejön egy csomó Opel-Rekord. Vegyen újabb típust. Jóska elhúzta a száját, s kidüllesztette pocakját, ahogy felegyenesedett: - Az az ember se tegnap született, doktor úr. Tudja, mondta is, hogy ez - megpaskolta a Rekord sárhányóját - ez . . . kocsi. Kelemen közelebb lépett, s õ is rátámaszkodott a sárhányóra: - Nekem is kocsi. Több is. - Igaza van a doktor úrnak. Igy, ekkora szeretettel még nem bántak semmilyen csotrogánnyal. Miért bánok én is így vele? Összenevettek. Kelemenbõl önkéntelenül bukott ki a szó: - Fene tudja . . . Emlékszik rá, Jóska, amikor ellopták . . . Két és fél óra múlva meglett azután, hogy megtudtam. De ez alatt a . . . százötven perc alatt én olyan voltam, mintha amputáltak volna. Mintha a karom hiányzott volna. . . Vagy a lábam. - Nekem tetszik magyarázni? - Jóska visszahajolt a motor fölé, és lassan csorgatni kezdte az olajat. Kelemen szinte csak önmagának beszélt már: -Nem kocsi ez nekem. Maga tudja... mindenféle ember mászkál itt az autójával . . . Az egyiknek egzisztenciális kérdés, hogy ne gyalog járjon. Sikert várt a kocsitól: nõket fog vele. A másik . . . imádja a motort. A harmadik a sebesség õrültje. Én egyik se vagyok, meg mindegyik is. Jóska felegyenesedett, és újra rátámaszkodott a sárhányóra. Nem szólt, hallgatta, amit Kelemen mond. De volt valami a szemében, ami arról árulkodott, hogy ha semmi más, ez az egy érdekli. - Igen . . . - Kelemen látta, hogy a garázsmester már beleöntötte az új olajat a karterba. - Látja, ezért nem adom el. - Ne is, doktor úr - rázta meg kövér fejét Jóska, amikor átvette a húsz forintos borravalót. - Én se adnám el az ön helyében. Lemossuk az alját a jövõ héten? - Ugy látja, hogy ideje lenne? - kérdezte Kelemen, már a volán mellõl. - Ráfér. - Hát. . . majd jövök. Az Éjjel-Nappal-élelmiszer-áruház már nyitva volt. Kelemen fékezett a parkírozásra kijelölt szakaszon - egyetlen kocsi volt az övé, amely ilyen korán ideállt -, s miután pár mély lélegzetet vett, bement az üzletbe. Már tudta, hogy semmi értelme a mai napjának.
A fiatal, szõke nõ, aki a pult mögött állt, még mindig álmos volt. - Egy üveg konyakot kérek - mutatott Kelemen a polcon az egyik palackra. - Egy üveg konyakot . . . - ismételte a nõ. - Kilencvennyolc forintot tetszik fizetni. Kelemen ritkán járt itt, ebben a kora reggeltõl csaknem éjfélig nyitva tartó áruházban, s nem tudta, természetesnek kell-e találnia, hogy nem muszáj sorba állnia a pénztárnál. Fizetett, s csak akkor érezte, hogy megint rosszullét környékezi, amikor a pult mögül átvette a kiszolgálólány kezébõl a konyakos palackot. Kint, az utcán már annyira környékezte a hányinger, hogy éppen csak bedobta a Rekord ülésére a konyakosüveget, õ maga azonban nem szállt be. Ott állt a kocsi mellett, s csak azért nem támaszkodott rá, mert már sokan jártak az utcán, s alig öt lépésnyire tõle tucatnyi ember várt a autóbuszra. A Nagykörúton lassan éledt a forgalom. A túloldalon a Nyugati-pályaudvar felõl, ezen az oldalon pedig a Boráros tér felõl követték egymást az öntözõautók, széles sugárban szórva a vizet jobbra és balra. Nyomukban lassan haladtak az autóbuszok - nedves aszfalton nehéz fékezni. - Maga is most megy haza, doktor úr? - szólította meg egy nõi han . Kelemen megfordult. Csinosan öltözött fiatal nõ állt elõtte, rövid nyári ruhában, amely fölött könnyû fehér köpenykét viselt. Ismerõsnek tûnt, de az orvos csak akkor tudta azonosítani, amikor újra megszólalt: - Vagy talán már megy be a kórházba? A lábatlan koldussal lakik együtt ez a lány - jutott ekkor eszébe Kelemennek. - Miért, maga is csak most megy haza? - Nekem talán nem szabad soha kimaradnom? - a nõ hangja egyszerre élessé vált, mintha támadás érte volna. - Nekem mindig otthón kell kushadnom? Mi vagyok én? - Látszott rajta, hogy ivott az éjjel. - Csak nehogy belekezdjen egy erkölcsi dumába. - Nem volt szándékomban. - Még az a szerencse. - Miért? Lelkiismeret-furdalása van? - Nincs - rázta meg idegesen a fejét a nõ. -- Hazavisz? Kelemen vállat vont. - Tessék, szálljon be. Voltaképpen hálás volt a nõnek, mert idõközben elmúlt a rosszulléte. - És mit szól hozzá . . . a barátja, hogy nem volt otthon egész éjjel? - Azért vártam ki a reggelt. Ö már elmegy ilyenkor. Estére
meg elmúlik a pipája. A kocsi elindult. A nõ kényelmesen hátradõlt az ülésen, s anélkül hogy Kelemenre nézett volna, megkérdezte: - Most se akarja kihasználni az alkalmat? Kelemen tudta, mire gondol a nõ, de nem felelt. - Nem tetszek én magának? Az orvos erre se felelt. Kis kurva - gondolta. Kíváncsi vagyok, meddig marad ott : a nyomorék mellett. Egyelõre kell neki a pénz, de mihelyt talál valakit, aki hasonlóan jól tartja, tüstént szedi majd a sátorfáját. - Kinek viszi ezt a konyakot? - Magamnak. - Behozná hozzám, elszopogatnánk. Nem csalódna bennem. Láthatott már. Csak azt ne mondja, hogy nem figyelt oda . . . A betegeimre nem szoktam odafigyelni. Ne adja a bankot! Maga is férfi. Vagy csak éppen nadrágot hord? Jöjjön át. Hozza a táskáját is, akkor azt hiszi, aki látja, hogy már megint én vagyok rosszul. Ez lenne csak az igazi színház - nyúlt a homlokához Kelemen, mert újra megfájdult a feje. Egyik koldus elvenné a másiknak a szeretõjét . . . Mondok egy jobbat - nézett rá a nõre. - Maradjunk meg mind a ketten magunknak. - Meggondolná még, de akkor már késõ lesz. Legfeljebb-bánkódni fogok. - Butább ember, mint gondoltam. Pedig orvos. Sehol sincs elõírva, hogy az orvosnak okosnak kell lennie. - Elég baj. Azért hal meg annyi beteg. Mit nevet? Kelemen hallgatott, s megállt a Dob utcában a Kazinczy utca sarkán. - Szálljon ki - mondta. - Innen már egy perc alatt hazaér. - Miért dob ki? Nem mindegy, hogy hazáig visz-e, ha már eddig elhozott? - Nem egészen. Nem akarom, hogy a házbeliek esetleg pletykáljanak magáró l. - Azt hiszi, így nem pietykálnak? Mindenkirõl pletykálnak. Azt is tudják, hogy magához egy nõ jár. Én is láttam az ablakból, amikor hajnalban elmentek együtt. Az a zsánere? - Biztosan. - Kedves egészségére. Legyen meg az akarata, kiszállok, maga okos fej. Isten áldja. - Magát is - bólintott az orvos. Gázt adott, és elhúzott a nõ mellett a kocsival.
Izabella kisasszony már a konyhában foglalatoskodott, amikor Kelemen kinyitotta az elõszoba ajtaját. - Korán elment, doktor úr. Reggelizett? Hadd kínáljam meg. - Köszönöm, nagyon kedves. Csak egy pohár kávét kérnék. - Rögtön beviszem . . . Kelemen a folyosó végén felvette a telefonkészüléket, megnézte, nem akadt-e el valahol a hosszú zsinór, majd behúzta a szobájába. Leült a rekamié szélére, s ekkor újra érezte, hogy végtelenül fáradt. Ha most eldõlne itt, pillanatokon belül elaludna. S még nem is telefonálhat, hiszen alig valamivel múlt hét óra. Ugy érezte, dagadtak a szemhéjai, s a fejében is tompa, súlyos fáradtság volt. Nem, nem fekhet le, nem aludhat el, amíg nem telefonált. Ha most végigheveredik itt a rekamién, menthetetlenül elnyomja az álom, s nem lesz olyan isten, aki felébresztené .. . - Parancsoljon, a kávé, doktor úr. . . - Köszönöm. Nem tiszta babkávéból készült a fekete, de - talán egyszerûen azért, mert forró volt - jólesett, s Kelemen még fáradtabb lett tõle. Fél nyolckor újra tárcsázott, s a belgyógyászatot kérte. Margit kisasszony-ebben nem is volt kétsége-azonnal felvette a kagylót. - Kelemen vagyok - mondta. - Margitka, kérem, mondja meg a tanárnak, hogy valami nyavalya állt belém, azt hiszem, ez a ragadós influenza, nem megyek be. Majd még jelentkezem . . . - Várjon már egy pillanatra - mondta Margit kisasszony. A tanár úr még nincs bent . . . Ha már jelentkezett . . . A kagylóban elhallgatott a hang. Aztán Liebner szólt bele: - Szervusz, mi van veled? - Veled mi van? - kérdezte Kelemen. - Tudtommal még tart a szabadságod. - Megszakítottam. Öregem, odalent a Balatonon olyan pocsék az idõ, hogy ahhoz képest itt Pesten székel a Szahara. De mi a bajod, tényleg? - Rosszul érzem magam. Kis csend lett a vonal túlsó végén. Aztán Liebner - hallhatóan nem is akarta leplezni szavai élét - azt mondta : - Könnyen megcsinálhatom a diagnózisodat. Toxicosis alcoholica acuta. Igyál tejet, aludj nagyot, aztán majd jelentkezz. Kelemen nyelt egyet, s mielõtt meggondolta volna, van-e értelme ennek, amit csinál, helyére csapta a telefonkagylót. Egy ideig mozdulatlanul ült a rekamié szélén, aztán a nyakához nyúlt. Kigombolta az inge gallérját, majd - ezt kellett volna elõször tennie - megoldotta a nyakkendõjét. Nem akart törõdni
semmivel. Nehézkesen levetkõzött, aztán végigterült a rekamién. Pár perc múlva fázni kezdett. Akkor magára húzta a takarót. Aludni akart,de érezte, hogy amint behunyja a szemét, újra elfogja a hánying er. Nyitva tartotta szemét, úgy feküdt az ágyban, szemben az ablakkal, amelyen a rolettát se húzta le. Gondolkozott, felkeljen-e, de mielõtt bármire határozta volna magát, elszunnyadt. Aludt is, nem is, valamiképpen mindent hallott, s a fényt is érzékelte, amely egyre erõsebben áradt be az ablakon. S amikor újra kinyitotta szemét, nem tudta, negyedórát feküdt-e az iménti félálomban vagy többet. De már nyugodt volt a gyomra, csak a fejében erõsödött a feszültség. Önkéntelen volt a gondolata : itt áll a rekamié mellett a konyakosüveg, amit az Éjjel-nappal-boltból hozott haza. Persze, ki is kéne nyitni. Ahhoz pedig fel kell kelnie, mert valahol az asztalon vagy az asztal fiókjában hever a dugóhúzó. Megdidergett a fáradtságtól, amikor kibújt a takaró alól. Szerencséje volt, mert azonnal megtalálta az asztalfiókban a dugóhúzót, s már a takaró alól elõnyúlva húzhatta ki az üveg nyakából a dugót. Halkan pukkant a palack nyaka. Kelemen visszadobta az asztalra a dugóhúzót. Szájához emelte az üveget, és kortyolt belõle. Az iménti didergés, amely valóban hasonlatos volt a rosszulléthez, az elsõ korty után elmúlt belõle. Jólesõ meleg áradt szét benne, a gyomrától a tüdején és az erein át a végtagjai felé. Már a karja se fázott, pedig az elõbb még libabõrös volt. Ivott, aztán újra ivott.. . Vigyázva tette le a rekamié mellé az üveget. Rá akart gyújtani, de amikor meg kellett volna mozdulnia, hogy valahol cigarettát keressen, vagy fáradt vagy lusta volt hozzá. A szeme is minduntalan lecsukódott. Aludni. . . Igen, aludni, az jó. Élvezni akarta, hogy ernyedten, semmivel se törõdve fekhet, s még gondolkoznia se kell. Nyitva az ablak, mégis nehéz a levegõ . . . Nem baj. Csak hagynia kell magát, akkor rögtön elalszik. Utána pedig . . . utána semmi se fontos. Milyen régen volt, amikor még izgatta az a néhány szó, amit a színházban hallott: . . . mert hogy mi álmok jõne a halálban . . . a nem ismert tartomány, melybõl nem tér meg utazó . . . Szép Hamlet elõadás volt. De talán az egészben ez a néhány szó a legdöbbenetesebb . . . Oldalára fordult, és belefúrta arcát a vánkosba. Nem akart felébredni, pedig már hosszú ideje öntudatlanul is érezte, hogy ott ül a szobában a lány. Örizni akarta a kábulatot,
amely egyedül óvhatja meg attól, hogy bármi valóságosat tudomásul kelljen vennie. Mégis kinyitotta a szemét. Orsika az ablaknál ült. Nem a rekamié felé nézett, maga elé meredt, s fáradt volt a tartása. Haját szorosan a halántékára szorította egy csattal. Két kezét a térdén nyugtatta. Sápadt volt, szinte falfehér. Meg kellett volna mondanom Izabella kisasszonynak, hogy bárki keres, tagadjon le. Nem vagyok itthon senkinek. Miért nem kértem meg rá? Pedig mintha megfordult volna az eszemben... Zúgott a feje, s úgy érezte, megdagadt minden ujja. Talán a karja is. Meg se tudna mozdulni. Minek is? El kellene kábulni újra. Vagy inni a konyakból. Itt áll az üveg a rekamié mellett. Egy mozdulatba kerülne, hogy felvegye. De arra Orsika is felfigyelne. Igaz, hogy ez se fontos. A végtelenségig nem mímelheti, hogy alszik. Orsika pedig kivárja, amíg felébred. Szomorú az arca. Még nagyobb a szeme, mint máskor. Talán attól, hogy árnyék sötétedett alája. Behunyta szemét s megszólalt: - Nem alszom. - Tudom - mondta halkan a lány: - Már az elõbb felébredtél. Megéreztem. Azt is megéreztem, már az éjjel, hogy valami szörnyû történik. Mintha kopogott volna valami az ablakpárkányon. Aztán egy madár csippantott. Ideszállt az ablakhoz, s most ott ugrál a bádoglemezen. Nem fél Orsikától. Megnyugtatja az ösztöne, hogy ettõl a lánytól nem kell tartania. - Az éjjel felébredtem. Ide akartam telefonálni, hogy hazajöttél-e. Tudtam, hogy nem jöttél haza. Azt is tudtam, hogy iszol egész éjjel. Nem telefonáltam. Reggelig nem akartam bizonyosságot... Elhallgatott, mintha azt várta volna, hogy Kelemen feleljen valamit. Az orvos hallotta az apró neszekbõl, hogy a veréb még mindig ott ugrál a bádoglemezen. A pillanat tört részéig megint elaludt. Aztán az volt az elsõ érzése, hogy rá kellene gyújtania. De vajon hol a cigarettája? Talán a zakója zsebében hagyta. - Adjak cigarettát? - kérdezte a lány. - Igen. Orsika gyufát is gyújtott, s odatartotta a cigaretta végéhez a lángot. Utána visszaült a székre. - Én voltam a hibás. Nem lett volna szabad tegnap este magadra hagyni. Igaz? - Este már úgyis késõ lett volna. - Ott kellett volna várnom a bíróság elõtt. Ostoba voltam.
Értelmetlen gátlás, buta konvenció: nem akartam találkozni a feleségeddel. Mindent elrontottam. Nem is tehetek szemrehányást neked. Én vagyok az oka, hogy így történt. - Miért? Azt hiszed örökké mellettem lebeghettél volna, mint egy õrangyal? - Nem. De tegnap meg kellett volna tennem. - Jobb, hogy elõbb kiderült. Kár volt velem kezdened. - Te idejében figyelmeztettél. Nem akartam rád hallgatni. Kelemen felkönyökölt, és a konyakos üvegért nyúlt. Fel kell oldani torkában a szorító érzést! Nem szabad gondolkodni, nem szabad! - próbálta magába hipnotizálni, jóllehet tudta, hogy hiábavaló az igyekezete. Nem érezte a konyak ízét, csak az erejét, ahogy a gégéjét kaparta. Mintha torokfájósan dagadt lett volna a torka. A lány elvette tõle a palackot, és töltött magának az asztalon álló pohárba. Nem nézett rá Kelemenre, úgy itta ki, erõlködve, mint aki fél, hogy megköhögteti a szesz. Kézitáskájából vett elõ cigarettát, arra gyújtott rá. - Mindjárt elmegyek - mondta. Gyámoltalan-keserûen mosolyodott el: - Most még nincs erõm, hogy felálljak. Tudják a kórházban, hogy nem mész be? - Szóltam. - Kialszod magad, és utána folytatod . . . Erõtlenül fújta maga elé a füstöt. A veréb ettõl ijedt meg. Ugrott még egyet, aztán elszállt az ablakpárkányról. Orsika önkéntelenül utánanézett. - Éhes vagyok - nyomta el a cigarettáját. - Nem reggeliztem. Enni kell. Azt hiszem, túlságosan egészséges vagyok. Felállt. Szoknyája áttetszõ lett az ablakon beáradó fénytõl, s elárulta combjának szép vonalát, de õ errõl nem tudott. - Isten veled, Bandi - mondta, és sikerült megõriznie hangja nyugodt csengését. Még tétovázott pár pillanatig, aztán elindult az ajtó felé. Kelemenben megsajdult a szándék, hogy legalább kísérletet tegyen: hátha visszatarthatja, de képtelen volt mozdulni. Hallotta, amint a feje mögött nyílik, majd lassan becsukódik az ajtó. Hallani vélte az elõszobából is Orsika lépteit. Bámulta a mennyezetet. Elfeledkezett a cigarettájáról, amelynek végén hosszúra nõtt a hamu, s most ráhullt a takarójára. Lent, talán a kapu elõtt, megindult egy kétütemû autómotor. Orsika már beszállt a Vartburgba - gondolta az orvos. A motor felpörgött - most engedi ki a kuplungot, most pedig gázt ad -,
s a kocsi már ki is fordult a sarkon. Halkan fejezte be. Még most is kedves volt. Nem vezette le jelenettel a fájdalmát. Elment, csöndesen, póztalanul. Odalent a kocsiban már csak arra akart vigyázni, hogy a keze gépiesen teljesítse a kötelességét: slusszkulcs, önindító, gáz, kuplung, sebességváltó, kuplung, gáz . . . Most reggelizni próbál valahol. Talán sohase fogalmazta meg, csak élt benne a szándék: meg akart váltani. Nem tudhatta, hogy nem érdemes. Vannak, akik megválthatók. Énrám kár fáradtságot pazarolni. A megváltáshoz - milyen suta ez a szó - kevés egy külsõ akarat. Két erõnek kell összegezõdnie. Bennem nincs erõ. Csak tehetetlenség. Mindenki képes megverekedni magával. Kócos vállalta a kockázatot, feltette az egész karrierjét az igazságára. Simon Sanyi is a nehezebbet választotta. Latki odafeküdt a sebészek kése alá. Smüle, egy gyerek, fel mert lázadni a saját kis életéért. Bodor összeszedett annyi erõt, hogy bezárkózzék a négy fal közé. Csak bennem nincs elég akarat, hogy kihúzzam magam az árokból, pedig már az arcom is benne van a sárban. Annyi tartás sincs bennem, hogy utáljam magam. Minek? Semmire se jó. Semmin se változtat. Ha legalább ahhoz lenne valami dac bennem, hogy igazat adjak magamnak. Hogy gúnyolódni tudjak az õ tisztességükön, hogy ki tudjam csúfolni az igyekezetüket. Ha legalább be tudnám beszélni magamnak, hogy amit csinálnak, az tulaj donképpen nem is igaz, csak karikatúra vagy paródia. De éppen az ellenkezõjét tudom: nekik van igazuk. Ivott. Aztán visszadõlt a vánkosra. Élek, de ez nem öröm, ebben nincs semmi jó. Csúszok, csúszok lefelé, tönkresilányulok, de ezen se tudok bánkódni. Túl sokat éltem vagy túl keveset? Fáradt vagyok. Most már egyedül is vagyok. Volt egy utolsó sanszom, nem szavaztam meg magamnak. Vegetálok tovább, pedig annak sincs értelme. Az életnek csak akkor van értelme, ha valakiért vagy valamiért él az ember. Odabent a kórházban Liebner most csípõs megjegyzéseket tesz rám, s igaza van. A mellékvesével mûtött ember talán megkérdezi, miért nem én adom ma neki a tonogén-infúziót. Liebner nem mondja meg neki, hogy részeg vagyok, mert a beteg elõtt nem szabad csorbítani az orvos kolléga tekintélyét; de akkor se hazudna Liebner, ha ráhunyorítana a betegre, hogy azért, kedvesem, mert Kelemen doktor úr az éjjel megint annyit vedelt, hogy ma használhatatlan, s jobb is, ha nem nyúl se önhöz, se máshoz, mert alkalmasint csak kárt okozna . . .
Aludni kellene. . . De aludni se tudok. Csak fekszem itt, bennem ezzel a szorongó érzéssel, amit még önvádnak se nevezhetek. Mindjárt elfogy az üvegbõl a konyak is. Két üveggel kellett volna hoznom reggel. A gyomrom ég, kínoz. Legalább gondolkoznom ne kelle ne . . . Megkapaszkodott a rekamié karfájában, és felemelkedett. Bizonytalan volt minden mozdulata, s fél kézzel akkor is fogódzkodott, amikor magára cibálta a pizsamáját. Lesz-e ideje, hogy mielõtt elkezdene hányni, kiérjen a vécére? Az elõszobában öszszetalálkozh at Izabella kisasszonnyal vagy a nõvérével. Szólni se tudna hozzájuk, csak dadogni valamit artikulátlanul, bárgyú vigyorral... Kinyitotta az ajtót, s a fal mellett tapogatózva odabotorkált a vécéhez. Hátra akart nyúlni, amikor már odabent volt, hogy bezárja az ajtót, de tétova keze nem találta a kilincset. Meg kellett fordulnia, s ekkor már pördült egyet körülötte a világ. Nagy nehezen mégis becsukta az ajtót, s odahajolt a vécé kagylója fölé. Maró, savanyú, szennyes folyadékot hányt, öklendezve, hogy a könnye is a szemébe szökött, s homlokát kiverte a hideg verejték. Lába gyenge volt, minduntalan meg akart csuklani térdben, s a hátán is izzadság pergett. Nekidõlt a falnak. Homlokának jólesett a hideg. Vacogott a foga, de ezt már a józanodás jelének tarthatta. Szája keserû volt, s dagadtnak érezte az ajkát. Amikor megnyalta, a nyelve úgy érzékelte, hogy csupa seb a szája, mintha savak marták volna össze. Mélyeket lélegzett, és letörölte homlokáról a verejtéket. Egész tenyere nedves lett. Kitapogatózott a vécébõl, s valahogy eljutott a fürdõszobáig. Odagörnyedt a mosdó fölé, és megeresztette a hideg vizet. Tétova, ügyetlen kézzel mosta az arcát, nyakát, aztán beledugta a haját is a vízbe. Keze megtalálta a polcon a metszett-mintás üvegpoharat, amirõl azóta se tudta, mire kell itt a fürdõszobában, amióta ideköltözött. Teleeresztette vízzel, és ivott. A második pohár után megint felfordult a gyomra, de most már csak a színtelen vizet hányta ki. Gyomormosás gondolta, de az öngúnyhoz se volt elég ereje. Ujra ivott, majd a törülközõt kereste. Hajáról, arcáról befolyt a víz a pizsamakabátja alá, s megdidergette. Belenézett a tükörbe. Elgyötört, fáradt arca bámult vissza rá vérágas szemekkel, ernyedt vonásokkal. Látta bõrén a sûrû borostát. Borotválkoznom kellene - gondolta, de mindjárt el is feledkezett róla. A Dunakorzón leült egy padra. Eszébe jutott, hogy itt ismerõsök is láthatják, s elcsodálkozhatnak, hogy borotválatlan s
még mindig izzad a homloka, amint mindannyiszor, valahányszor nagyon fáradt. A nap erõs volt, melegét nem enyhítette a Duna hûvös szele sem. Kelemen megnézte az óráját. Még van ideje, hogy fél négyre odaérjen a rendelõbe. Elõtte mégis meg kell borotválkoznia. Vagy ne menjen el rendelni se? Majd átirányítják a körzetébõl jött betegeket valamelyik kollégához. Nem, ezt mégse teheti meg. Nem jelentette be elõre. És jön az a sovány fiú is, hozza a leleteit: meg kell tudni, van-e beszûrõdés a tüdején. Hol talál itt fodrászt a közelben? Feltápászkodott a padról, és találomra elindult a Roosevelt tér felé. Ott, valamelyik mellékutcában kell, hogy legyen borbély. Meg is lelte a közeli kis közben a borbélyt, amelyikre emlékezett. Magánkisiparos volt az öreg fodrász, mesterkélten fürge mozgású. A mûhelyben már félig kivakult mind a két tükör, gyalázatosan recsegett a kopott, forgatható szék is, amelybe Kelemen beleült, s az egész helyiség áporodottan szaglott valami elöregedett fertõtlenítõ párájától. - Borotválás, kérem, igenis. Jó volna aludni egy kicsit - gondolta Kelemen, de amint a fodrász kopott borotvájára nézett, nem merte behunyni a szemét. Ahogy sejtette, életlen volt a kés, de nem szólt érte. áporodott szaga volt a szivacsnak is, amivel az öreg letörölte arcáról a maradék szappanhabot. - Alkoholt tetszik? - Igen. Egyáltalán nem csípte a bõrét a szesz. Víz volt inkább, mint alkohol. Fizetett s elindult, hogy megkeresse a Rekordot. Egy pillanatig gondolkoznia kellett, amíg eszébe jutott, hogy a Vörösmarty téren hagyta, a mészcsíkokkal szektorokra osztott parkolóhelyen. A Nádor utcában rengeteg ember sietett mindkét járdán mintha éppen végeztek volna a hivatalokban, pedig annak még nincs itt az ideje. A Vörösmarty téren is sorban álltak már a földalatti lejárójánál. Kelemen önkéntelenül a Váci utca sarkán felfüggesztett nagy órára nézett, aztán tüstént a karórájára pillantott. Nem lehet igaz! - ez volt az elsõ és egyetlen gondolata. A villanyóra háromnegyed ötöt, a karórája még mindig három óra tíz percet mutatott. Ekkor kapcsolt az esze. Az este és az éjjel se húzta fel az óráját, érthetõ, hogy megállt. Egy és negyed órája várnak rá a betegek a rendelõ elõcsarnokában.
Kapkodva indított, türelmetlenül várt minden utcasarkon, s tülkölni lett volna kedve, amikor a rendõr hosszú sorban engedte elõtte futni a keresztirányú forgalmat. Megesett már nemegyszer, hogy fél órát is késett a rendelésrõl, de azt az idõt még lehetett olyasféleképpen magyarázni, hogy elõtte ellátta azokat a betegeket, akik járóképtelenek, s házukhoz hívták a körzeti orvost. De most . . . Most semmivel sem magyarázhatja, hogy fél négy helyett öt órakor érkezik meg a rendelõbe . A váróhelyiség, amely három rendelõszobához gyûjtötte padjain a betegeket, zsúfolt volt. Kelemen látta, hogy az emberek, akik ahhoz az ajtóhoz vártak; ahol õ rendel, mind feléje fordulnak. Bekopogott a szobába. Bentrõl Mikhál hangja felelt. - Tessék várni! - a fõorvos hallhatóan ingerült volt. Tehát nem akadt senki, aki átvállalta volna az õ betegeit. Nem csoda, mindegyik orvoshoz rengetegen várnak. Belépett. Mikhál elfordult a betegtõl, akinek éppen a hátát hallgatta fonendoszkóppal, rá akart förmedni a jövevényre, aki az õ tiltó szava ellenére is betört, s alig sikerült visszanyelnie valami gorombaságot, amikor meglátta Kelement. Nem szólt, nem fogadta Kelemen köszönését sem. Befejezte a vizsgálatot, gyógyszert írt fel, elbocsátotta a beteget, majd szembefordult Kelemennel. - Nem találtál telefont? - Nem tudok mit mondani - tette le táskáját az orvos. - Jó, kérlek. Fejezd be a rendelést, utána gyere be hozzám, ha nem lesz terhedre. - Kérlek . . . Kelemen ledobta zakóját, köpenyt vett fel, s mielõtt szólt volna, hogy kéri a következõ beteget, találkozott a pillantása Sárika tekintetével. Az asszisztensnõ ugyanolyan mereven ült a helyén - tökéletes volt a frizurája is -, mint máskor, csak a szemében látott valami riadalmat az orvos. Kérdõen felvonta szemöldökét. Sárika nem nézett rá, úgy felelt: - Nagy botrány volt. Négy órakor elkezdtek kiabálni a betegek, hogy ez nem megy . . . hogy az disznóság, hogy ennyit várakoztatják õket. . . - Értem - bólintott Kelemen. - Kérem a következõt, Sárika. Bekopogott Mikhálhoz, s amikor nem kapott feleletet, be is lépett. Jól sejtette: Mikhál ott ült az asztalnál, és õt várta. - Foglalj helyet, kérlek - mondta a fõorvos, s az asztali lámpa
fényétõl villant egyet aranykeretes pápaszeme. Kelemen leült, és elfogadta a cigarettát, amivel Mikhál kínálta. Idegesen remegett a gyomra, s elõre tudta, mire kerül most sor. - Árad belõled a szesz, és úgy nézel ki, mint aki most kelt fel a koporsójából. Legalább fogat moshattál volna. - Mostam: - Át vagy már itatva. - ezt akarod megtárgyalni velem? - Nem. - Mikhál felállt az asztaltól, s fel-alá kezdett sétálni a szobában. Erre Kelemen is felemelkedett a székrõl. Ahhoz senkinek sincs joga, hogy sétálva, felülrõl beszéljen hozzá. - Ilyen botrány még nem fordult elõ, amióta én itt vagyok - pattogott a fõorvos. - Állítsalak ismét fegyelmi elé? Kelemen hallgatott, mert tudta, hogy ez csak szónoki kérdés volt Mikháltól. A fõorvos már pontosan átgondolta, mihez fog kezdeni vele. - Kérlek, én bármikor, bármelyik percben be tudom tölteni itt a helyedet, errõl biztosíthatlak. Kelemen bólintott: - Konkrétan mikor tudnád betölteni a helyemet? Mikhál megállt a szoba közepén, mintha meglepõdött volna egy pillanatra: - Közölhetem veled - mondta aztán -, hogy három orvosnak is lejárt az alkalmazása a kerületben. Mindegyik nagyon hálás lenne, ha meghívnám õket, akár mindössze arra, hogy ugyanúgy helyettesítést kapjanak, ahogy te. - Mikorra tudsz beállítani valakit? - Provokálsz, kérlek? - Mikhál ezt már kiáltva kérdezte. - Mert ha igen, akkor megmondhatom, hogy akár már holnap reggel. Kelemen elnyomta a hamutartóban a félig égett cigarettát: - Rendben van. Kérlek, hogyù holnaptól fogva töltesd be valaki mással a helyemet. Ezennel lemondok az állásomról. Azt hiszem, forma szerint ígyù kell kifejeznem magam. Mikhál levette a szemüvegét, s amíg a zsebkendõjével törölgette, hunyorogni kellett. Már nem akarta fékezni idegességét. - Tudomásul veszem a lemondásodat, kérlek. Ha te azt hiszed, hogy zsebre vágtál, amikor átpasszoltad a kísérleteidet, akkor nagyon tévedsz. Engem nem lehet lekenyerezni, nem lehet semmivel arra kényszeríteni, hogy elnézõ legyek valakivel szemben, aki nem teljesíti a kötelességét . . . Ha te úgy képzeled, hogy én a lekötelezetted . . . Kelemen a szavába vágott: - Remélem, azonnal befejezed. Különben az lesz a vége, hogy
kapsz tõlem két pofont, és arra nincs szükséged. Mikhálnak elakadt a lélegzete. Hosszú másodpercekig összeszorított szájjal meredt rá Kelemenre, aztán kirobbant belõle a már féktelen düh: - Azonnal hagyd el ezt a szobát! Azonnal! Tessék, ott az ajtó! Odarohant az ajtóhoz - lúdtalpas léptei komikusak voltak -, és sarkig kitárta. Az elõcsarnokban már mindegyik takarítónõ abbahagyta munkáját. Dermedten vártak, kezükben a felmosó ronggyal vagy a partvissal. - Szükséges, hogy írásban is beadjam a lemondásomat? -kérdezte Kelemen. -Nem! Itt nem te mondasz le az állásról. Én bocsátalak el. Ezt tessék tudomásul venni, kérem! Volt szerencsém! Kelemen átlépett a küszöbön, s csak akkor rándult egyet a szája, amikor Mikhál bevágta mögötte az ajtót. Nem nézett a takarítónõkre. Visszament a rendelõbe, ahol eddig dolgozott. Önkéntelenül reménykedett benne, hogy Sárika már elment, de attól se lepõdött meg, hogy még ott találta a szobában az asszisztensnõt. Vette a táskáját, és odalépett Sárikához. Mosolyogni akart. - Hát . . . minden jót, Sárika. Az a helyzet, hogy holnaptól nem dolgozunk együtt. Zuglóban, egy kertes utcában olyan italboltot talált, amelynek a létezésérõl eddig nem is tudott. Eldugott talponálló volt. Alig néhány ember lézengett benne. Csak ne kellene mindig odamenni a pénztárhoz, utána pedig a pulthoz - gondolta. Automatizálni is lehetne ezt az egész cirkuszt. Bedobsz három vagy négy ezüst kétforintost az automata nyílásába, s utána egy gombnyomással megtöltheted a féldecis poharat azzal az itallal, amire fizettél . . - Konyak? - kérdezte a csapos, amikor megnézte a blokkot. - Az - bólintott Kelemen. Félreállt az itallal, s végignézett az embereken, akik a helyiségben ácsorogtak. Két overállos férfi valami fõvilágosítót szidott. Persze - jutott eszébe Kelemennek -, itt van a szomszédban a filmgyár, onnan ugrottak át ezek a munkások egy pohár sörre. Három másik férfi - mindegyik fekete atlétatrikót viselt, s kormos bõrük elárulta, hogy szénszállító munkások - a vasárnapi futballmeccsek esélyeirõl vitatkozott, mert az egyik elõtt totószelvény feküdt az asztalon, s azt akarta kitölteni. A bádogpult mögött a csapos az esti újságot olvasta,s idõnként nagy szivarfüst-bodro kat
pöffentett ki összecsücsörített száján. Volt valami nyugalom a négy fal között, s Kelemen úgy érezte, egyszerre lecsillapodott. De talán nem is ez a környezet tette: inkább talán a hirtelen levezetett feszültség. Kis öngúnynyal azt is mondhatnám - gondolta -, hogy lassan tisztázódnak körülöttem a zavarok. Orsikát már elvesztettem, otthagytam a félállásomat, gondoskodtam róla, hogy ma estétõl fogva Mikhál mindenkinek terjeszthesse, hogy visszaéltem a türelmével holnap, de legkésõbb holnapután bent a kórházban is tudni fogják, mi történt, megfelelõen felnagyítva az esetet, esetleg azzal is, hogy meg akartam pofozni Mikhált . . . Mindegy. Túlestem két császármetszésen, és megmaradtam . . . De valami végtelen keserûség is vibrált benne, amilyent eddig még sohase érzett. . Ujra odament a pénztárhoz, aztán a pulthoz, és kért még egy pohár konyakot. A csapos két poharat töltött tele, s ritkás szemöldöke alól féloldalasan ránézett az orvosra : - Maga nem az a fajta, aki egyedül szeret inni. Megengedi, hogy koccintsunk? Kelemen elcsodálkozott, de gépiesen bólintott: - Egészségére - s felemelte a poharát. - Egészségére - mondta a csapos is, s megitta a maga konyakjának felét. Másik kezében még ott volt az újság. - Most olvasom, hogy Kõbányán elcsíptek két huligánt. Bicskával összekaszabolták egy fiatalember arcát, mert védekezni próbált. Ilyenkor borul ki az ember. Mert a két strici megússza egy évvel vagy kettõvel, aztán a börtönbõl már úgy jönnek ki, hogy mindegyik szakképzett bûnözõ lesz. - Mit csináljanak velük? - kérdezte Kelemen. - Akasszák fel õket? - Nem ártana, a példa kedvéért - bólintott meggyõzõdéssel a csapos. - Maga kevés halottat láthatott . . . - Az sose biztos. Iszunk még egyet? Ittak. Kelemen rátámaszkodott a pultra. Nem volt forgalom a kis helyiségben. A két filmgyári munkás már elment, s indulni készülõdtek a szénszállítók is. - Sokat iszik? - kérdezte a csapos Kelementõl. Összehúzott szemmel várta a feleletet. - Elég sokat. - Teheti. Fiatal még. Mi a foglalkozása, már bocsásson meg, hogy ilyen indiszkrét vagyok. - Mit gondol, mi a foglalkozásom?
- Gondolhatok többfélét. Túl jó a ruhája. Nem színész, mert akkor ismerném, meg tisztességesebb is az arca. Kelemen elmosolyodott. A csapos oldalra hajtotta kopasz fejét, és újra, meg újra végigmustrálta a vendégét: - Várjon, csak egy kis idõ, aztán kitalálom. Tudja, annyi embert láttam én már életemben, hogy elõbb-utóbb ráhibázok. Mindenesetre olyan szakmája van, ahol sok minden múlik a megfigyelésen. Kelemen bólintott s megkérdezte: - Mibõl gondolja? - Elnéztem az imént, ahogy sorra megstírölte magának az embereket, a filmeseket is, meg ezeket a széntrógerokat is. Közelebb hajolt Kelemenhez, aztán felcsillant a szeme: - Orvos. Eltaláltam ? - Más szakmához is kell a megfigyelés - próbálta megingatni a csapos meggyõzõdését Kelemen. A kopasz ember magabiztosan nevetett: - Az lehet. De magának van egy kis kórházszaga is. Más talán észre se venné, de nekem jó az orrom. Na látja, kitotóztam. - Meghívhatom még egy kortyra? - kérdezte az orvos. - Miért ne? Ugyis csak unatkoznánk, ha külön-külön innánk. Mert ahogy elnézem, ma este maga még sokat fog inni. - Lehet, hogy ezt is eltalálta - erõltetett egy mosolyt Kelemen, s nehéz lett a lélegzete. Késõbb jó lett volna elmondani a csaposnak, hogy pocsékul egyedül érzi magát, s az a legrosszabb, hogy nem is segíthet a helyzetén. Az ösztöne azt diktálta, hogy errefelé, ide, Zuglóba szaladjon ki, mert innen nem messzire lakik Orsika, és Orsika ma este ugyanolyan levert, mint õ, csak másképpen, mert szegény nem is tehet arról, hogy egyedül maradt, nem hibáztathatja magát, csak ülhet otthon a szobájában a nyitott ablak elõtt, ahogy reggel , ült a Síp utcai albérletben, de reggel még várt valamire, valami rosszra, s most már nem várhat semmire. Befejezõdött az életében egy idõszak - s milyen nagyon rövid idõszak -, amikor úgy kellett éreznie, hogy rátalált valakire, aki ér annyit, hogy õ odaadja a szûzességét . . . Igazságtalanul érte a bántás, hiszen nem tehet szemrehányást magának pusztán azért, hogy egy Kelemen András nevû férfiról több jót, több értéket tételezett fel, mint amennyit szabad lett volna, többre érdemesítette, mint amennyit Kelemen András megérdemelt. Adott anélkül, hogy kapott volna, mert hiszen mit kapott néhány éjszakán kívül, s ezekre az éjszakákra se gondolhat vissza soha jó érzéssel, mert ahogy az igaz, hogy minden jó, ha jó a
vége, úgy igaz az ellenkezõje is : minden rossz, ha elkeserítõen, csalódással, rossz szájízzel fejezõdik be. . . Önkéntelenül szólalt meg, amikor a csaposra nézett: - Mondja, mit tehet az ember, amikor már sehogy se hozhat helyre valamit? A csapos leharapta egy rövid szivar végét, s rágyújtott. Homlokán hol összehúzta, hol hagyta kisimulni a ráncokat. - Nagyon elrontott valamit? - kérdezte aztán. Kelemen tanácstalanul vont vállat, de nem felelt. A csapos rákönyökölt a pultra, és lefújta szivarja végérõl a hamut : - Hogy mit tehet az ember - mondta tûnõdve -, nem tudom. Talán kettõt tehet: vagy semmit se csinál, vár, amíg valahogy majd csak lesz, hiszen úgy még sohase volt, hogy valahogy ne lett volna . . . vagy ugrik egyet az ember, elkezd csapkodni maga körül, hogy lássuk, uramisten, mire megyünk együtt. Okosabb lett? Kelemen legyintett, és szeretett volna valami kedveset mondani a csaposnak. Érdekes ember, Csak éppen semmire se ió, amit mondott. Fél óra múlva a város határában járt a kocsival. Az újlaki téglagyárak környékén kapta el az esõ. Az országút egyszerre olyan síkossá vált, akár a jégpálya. Mire észbe kapott, már meg is csúszott a kocsi. Ösztöne azt diktálta, hogy fékezzen, de a reflexe erõsebb volt: csak a gázt vette le, s jobbra-balra forgatta a kormányt, úgy lavírozott az autóval, amely mindenáron meg akart pördülni a tengelye körül. Az volt a szerencséje, hogy nem fékezett, mert így - mire lelassult a kocsi futása - sikerült újra egyenesbe hoznia a Rekordot. Káromkodott a foga között, amíg;ki nem ért a felhõ alól. A zápor, amely csak egy szakaszon vonult a város felé, egyszerre megszûnt. Dagadtnak érezte fejét a szesztõ, s minduntalan krákognia kellett, mert valami kaparta a torkát, mintha megfázott volna. Idõnként észrevette, hogy nem gondolkozik semmirõl, s ez valami megnyugvással töltötte el. Egyenletes sebességgel haladt, amíg el nem érte a hegyekben a szerpentineket. Lehúzta az ablakot s mélyeket lélegzett. Lakatlan tájékon járt - jobbra-balra karsztos, kopár hegyek magasodtak -, s a levegõ, amely még õrizte az imént átvonult esõ frisseségét, üdén húzott be az ablakon. Nem akart törõdni semmivel - a mával se, a tegnappal se, a holnapi nappal se. Nem telefonált be a kórházba, hogy holnap ne számítsanak rá, de ez se érdekelte. Távolodni akart, anélkül hogy tudta volna, mitõl távolodik, messzire akart jutni, de sejtelme se volt, hogy merre.
Balra felhõs-feketén sötétlett az ég, jobbra halványan fénylettek a csillagok. Egy szakaszon teli volt ózonnal a levegõ - itt villám csaphatott le nemrég. Kelemen tüdejében lassan felengedett a feszültség, s átadta a helyét egyfajta fáradtságnak, amely a lustasággal volt határos. Elhitette magával, hogy ezt akarta elérni, s lassan derengeni kezdett benne a szándék, hogy ha már erre jár, a hegyek között, legokosabb, ha megkeresi Pufi bácsi menedékházát, s ott tölti az éjszakát. Merre is kell fordulnia? Figyelni kezdte a kilométerköveket és az útelágazásoknál a jelzõtáblák felírásait. Még nem futott túl azon az úton, amelyen jobbra kell kanyarodnia, hogy abban a hosszú völgyben, a jobboldali meredeken meglelje a menedékházat. Aludni fog az éjjel, ha kell, altatót is vesz be, hogy reggelig nyugodt legyen. Csak az a fontos, hogy semmin se gondolkozzék. Egy dallam járt a fejében, amit ismert valahonnan, de ha akár elfütyülni, akár eldúdolni próbálta volna, nem leli meg hozzá a hangot. Lassú, álmos dallam volt, szomorú is meg nem is, inkább rezignált, tûnõdõ melódia. Nem gondolkozott, honnan maradt meg a fejében: talán az elmúlt éjjel Iván játszotta két táncszám között. . . A reflektor lámpái bokrokat világítottak meg az út két oldalán. Sûrû bozót szegte a szerpentint, csaknem embermagasságú cserjés, látszólag áthatolhatatlan: mintha gátak között futott volna a Rekord. Amikor kijutott a bozótosok szegte útszakaszból, meglátta a völgyet, s tüstént megpillantotta a menedékház fényeit is. Villany ég az udvaron s valamelyik helyiség - talán az ebédlõ - nagy ablakaiban. Jobbra fordította a kormányt. A gumikerekek alatt kavicsos út csikorgott: ez vezet a menedékházig, kisebb-nagyobb fordulókkal, a vége elõtt pedig egy éles kanyarral, amely már a tiroli stílusban, favázzal épült ház elé lejt. A reflektorok fénykévéje rávágott a menedékház homlokzatára s megvilágította a tetõ alatt ágakból ácsolt feliratot: Jó- reménység. De nem nekem - gondolta Kelemen, amikor lefékezett a ház elõtt, s rövidet tülkölt, hogy jelezze érkezését. Kiszállt a kocsiból, magához vette táskáját, s körülnézett. Az éjszaka körülvette, friss levegõvel és csillagokkal s nagy-nagy csönddel, mintha jó akart volna lenni hozzá. A menedékház valamikor a legnagyobb budapesti sörgyáros hétvégi pihenõhelye volt, s az államosítás után lett belõle turistaszállás, öt-hat vendégszobával, nagy közös hálóhellyel, ebédlõvel, társalgóhelyiséggel, garázzsal. A társalgó valamikor a sörgyáros família szalonja lehetett: mind a négy falát faburkolattal fedték be.
Kelemen itt vacsorázott. Pufi bácsi - aki magát a menedékház vezérigazgatójának nevezte, tréfásan ugyan, de valami színnel a hangsúlyában, ami arról árulkodott, hogy egy kicsit komolyan is gondolja ezt a vezérigazgatóságot - maga sütött kolbásszal, szalonnával, húsos zöldpaprikaszeletekkel rántottát az orvosnak. Egyedül élt itt az öreg, amióta a felesége elhalt mellõle, csak két asszony járt fel a faluból - segíteni a házvezetésben. Éjjelre azonban - különösen ilyen nyári idõben, amikor csak szombatravasárnapra várhatott turistákat a menedékház -, éjszakára egyedül maradt Pufi bácsi. Nem kellett betöréstõl tartania, mert éjjel az udvaron Cézár uralkodott, a hatalmas dán dog, amely békésen megfért a kerítés határolta térben a fiatal õzzel, amit a télen félig megfagyottan fogtak a vadászok. A csend, amelyérkezésekor már a ház elõtt fogadta, a faburkolatos szobában is Kelemennel maradt. Legfeljebb õ maga okozhatott volna neszt, de önkéntelenül is vigyázott a csendre. Éhes volt, de étvágytalanul evett. Már az elsõ falatok után úgy érezte, hogy egyszerre eltelt, s csak azért erõltette magát, mert tudta, hogy üres a gyomra, s ha így hagyja, még rosszabb lesz a kedve. - Itt vagyok - lépett be egy tálcával a gondnok. Nem volt kövér, csak az arca hájasodott meg az évek alatt, zsírpárnák közé szorítva apró szemeit. Fonott üvegben bort hozott. - Emlékszem, hogy ezt szerette. Burgundi. Gondolta volna másfél éve, doktor úr, hogy megúszom azt a szélütést, és még máma is én leszek itt a vezérigazgató? - Biztos voltam benne erõltetett egy mosolyt Kelemen, s fejbólintással köszönte meg, hogy a gondnok teletöltött egy poharat a vörös borral. - Egészségére. Elég baj az, hogy én nem ihatok. Kelemen lenyelte a falatot. Elõször csak egy kortyot ivott, megítélni a bor ízét. Kellemes, nehéz, fanyar volt a burgundi. Lassan kikortyolta, s elismerõen nézett rá az öregre: valóban jó bor ez. - Meddig tetszik maradni? - kérdezte Pufi bácsi. - Nem tudom. - Szabadságon? - Olyasmi. - Azért kérdezem csak, mert reggel intézkednem kell, hogy a doktor úrnak is fõzzenek meleg ebédet. - Ha nem gond, fõzessen. - Hozatok fel csirkét a faluból. Le is telefonálok mindjárt. A Népboltban talán még lelek valakit, aki elviszi az üzenetet. Kelemen szeme félig odafigyelve követte a gondnokot, aki a szoba sarkába ment, megforgatta az induktoros telefon hajtókarját,
s türelmesen várt, hogy jelentkezzék a falusi posta. Én is telefonálhatnék Pestre - gondolta az orvos. Akár a kórházba, akár a Síp utcába szólhatnék, hogy ne várjanak holnapra. Meg is mozdult, hogy jelezze az öregnek : utána õ is szeretne telefonálni, de mielõtt lenyelhette volna a falatot, meggondolta magát. Minek? Nem hívja fel Pestet. Senkinek semmi köze hozzá, hogy õ hol maradt el. Csináljanak, amit akarnak. Varrjanak a nyakába fegyelmit, büntessék meg. O most itt akar lenni, mert véletlenül éppen ide vetõdött, s nem akar törõdni semmivel. Félretolta maga elõl a jénai üvegtálat a maradékkal, s töltött magának a borból. A fonott üvegben hideg maradt a burgundí: bepárásodott tõle a pohár fala. Hátradûlt a faragott székben, s most kellemesen fáradtnak érezte magát. Hagyja, Pufi bácsi-- mondta a gondnoknak, aki hiába kurblizott a telefonnal. - Azt eszem holnap, ami lesz. Ezt a bort felvihetném a szobámba - emelte meg a fonott palackot. - Hogyne, csak tessék parancsolni. már megágyaztam, szép álma lesz. De mondanék még valamit. Reggelre. . . ébredéshez, vigyen magával egy kis pálinkát is. Vagyù... látja, romlik az eszem, hiszen a doktor úr kony-akot szokott inni reggel. Hozok mindjárt, jó? De inkább tessék csak felmenni, majd a doktor úr után viszem én magam. Kelemen tudta, hogy el kell tûrnie Pufi bácsi udvariasságát, különben megsértõdik az öreg. Hálás akar lenni, amíg él, hogymásfél éve, amikor megütötte a szél, Kelemen - véletlen vendég - mellette volt, s megmentette a féloldali bénulástól. Ö is jólesõen fog emlékezni mindig arra az esetre. Egy pillanatig akkor száz évvel idõsebbnek érezte magát: nem injekciós tûje, de még lancettája vagy szikéje se volt, hirtelenében fertõtlenített borotvával vágott eret az öregen, s csaknem két deci vért köpölyözött le tõle. Mire a mentõk a téli hófúvásban felértek ide a hegyre, az öreg már jobban volt, megmenekedett a bénulástól. Vette a fonott üveget, s felment a szobájába. Hajnalban ébredt, kutyafuttában reggelizett, aztán elõbb a menedékház udvarán téblábolt - barátkozni próbált az õzgidával, de a kis állat félt tõle, mire otthagyta, ne vadítsa-, majd nyolc óra tájt ingujjban, egy doboz cigarettával kisétált az erdõbe. Lustán gázolt a vén tölgyes sûrû aljnövényzetében, körülkörülfülelt, hátha madáréneket hall valahonnan, de az erdõ csöndes volt, szárnyas lakói biztosan lent röpködtek élelem után a völgy szántóföldjein.
Délre visszaballagott egy keskeny, de ápolt erdei ösvényen a menedékházhoz, megebédelt, s újra lefeküdt a szobájában. Az öreg figyelmes volt: ismét megtöltötte borral a fonott üveget-a burgundinak mára is megmaradt nyugtatóan hûvös hõfoka --, s észre se vette, hogy csaknem az egészet megitta. Tikkadtan, jólesõ-gondolattalanul hevert az árnyékos szobában, még cigarettára se gyújtott, megkönnyebbülten tûrte a fél kábulatot, fél ébrenlétet, a finom zsongást, amit a bor hajtott ide-oda a fejében: hasonlatos volt az állapota egyféle narkózishoz, amikor a környezõ világ már nem valóságos, de nem is vész bele az álom tartalmatlan sötétjébe . Néha meg-megrezzent benne a nyugtalanság, a mehetnék, de ezeket a kísérleteket mindig sikerült azonnal elhessegetnie magától. Itt jó, ez a semmi kell most - ismételte ilyenkor magának. Az ablakpárkányon, a leeresztett rolettán kívül petúnia nõtt egy hosszú fadobozban. Méhek döngtek fölötte. Szárnyuk zsongása bezümmögött a szobába, s csak estefelé hallgattak el a méhek. Ekkorra elfogyott az üvegbõl a bor is. Kelemen megmosakodott, és lement az öreghez. - Nagyon fáradt lehet a doktor úr - mondta a gondnok. Kelemen csak egy félmozdulatot tett a kezével, amit Pufi bácsi ellenkezésnek is, helybenhagyásnak is vélhetett. - Ha nincs ellenére, kártyázhatnánk egyet vacsora elõtt. - Rendben van - mondta az orvos. Lejátszottak tíz-tizenöt parti máriást - utána egyikük se számolta meg a nyereséget-, majd megvacsoráztak. Az öreg bekapcsolta a rádiót, de elkésett, a híreket már nem hallgathatta meg. - Le tetszik feküdni? - kérdezte aztán Kelementõl. - Nem. Még nem. Kiülök ide a teraszra. - A terasz ajtajából még visszafordult. - Hozzon ki egy üveg bort társaságnak, aztán ne törõdjön velem, elüldögélek itt. Balról a hegyoldalba masírozó fenyves küldözött fûszeres illatokat a meg-meglibbenõ levegõvel a terasz felé, jobbról - a komor tölgyesbõl - idõnként az avar csörgött: vaddisznók túrtak a közelben, Cézár is felfigyelt rájuk, s fel-felmordult a drótkerítés mellett. Ma este ügyeletes lennék a kórházban - gondolta Kelemen. Helyettem vajon kire osztotta ki az ügyeletet a tanár? Talán Dobos vállalta vagy az új segédorvosnõ. Mi is a neve? Annamária. Szorgalmas, kedves fiatal nõ, mindenre figyel, pedig amilyen nagy darab, lusta is lehetne. Lelkesen ott van mindenütt, ahová odaengedik, legszívesebben mindent õ vállalna, de ezt rokonszenvesen csinálja.
Néha egy-egy fürge denevér röppent el hangtalanul a terasz fölött. Néma, biztos röptû vadászok, sebes kísértetek. Egy böhönc felhõ mögül elõbukkant a félhold, s ott úszott lustán a magasban, amíg nagy lomhán újra el nem tûnt. Petrovainak biztosan az volt az elsõ gondolata ma reggel, amikor sehol se találtak, hogy megpróbálja elsimítani valamiképpen az ügyet. De mit mondhat holnap reggel? Vagy talán reggelre meggondolom magam és visszamegyek ? Ha tovább maradok itt, menthetetlenül a nyakamba varrják a fegyelmit. Vállat vont, és ivott a borából. Na és, ha fegyelmit kapok. . . Gondolattalanul is érezte, hogy szinte kívánja az összecsapást valamivel. . . Zsibbadó aggyal késõbb arra gondolt, hogy neki mindenbõl csak pótlék jut. Igazi összecsapás helyett, ahol az életét, egész önmagát kellene kockára tennie, támadva és védekezve, csak egy fegyelmi bizottság elé állhat oda, kisszerû vitatkozásra, emberek elé, akik-ha már régóta kénytelenek fegyelmi ügyekkel foglalkozni-egyszerûen el se tudják hinni az igazságot. Ö azt mondaná nekik, hogy távol maradt, bejelentés nélkül, minden ok nélkül csavargott el, felrúgott minden kötelességet, mert így hozta a szeszélye, s nincs is a történtekre más magyarázata. . . Ezt mondaná, de nem hinnék el neki, mert már nem tudják elhinni az igazat. Neki kellene bizonyítania önmaga ellen, hogy valóban ez történt, és így történt, s nincs semmi mentõ-magyarázó körülmény, amit felhozhatna. . . Elfogyott elõle a bor, s amikor észrevette, hogy üres az üveg, egyszerre olyan szomjúság fogta el, hogy erõszakot tett az ízlésén - megszegte a szokását, hogy nem keveri össze az italokat -, felment a szobájába, és megitta a palackból a konyakot, ami reggelrõl maradt meg. mindjár megint esik - ez volt az elsõ gondolata másnap, amikor éppen a borús idõ miatt - csak tíz óra után ébredt fel. Ahhoz lett volna kedve leginkább, hogy tovább aludjék, de mivel tudta, hogy ez úgyse sikerül, kikászálódott a sodronyos, rézdíszes fehér vaságyból, a gyûrött takaró alól, s fél szédülten ment oda az ablakhoz. Szomorúan, egyhangúan esett, s mozdulatlan volt a levegõ: maguk a sûrû cseppek susogtak úgy, mintha egyenletesen fújt volna a szél. A hûvös pára benyomult a szobába, s megborzongatta az orvost. Leverten, lustán mosakodott, borotválkozni se volt kedve. Kedvetlenül reggelizett, majd odaült a rádió mellé, hogy valami elfogadható mûsort keressen. Jó fél óra múlva hattagú, bõrig ázott társaság érkezett a menedékházba:
apa, anya, három lány és egy fiú. Itt túráztak a környéken, sátorban aludtak, de reggel rájuk jött az esõ. Összekapták a holmijukat- sátraikba már befolyt a víz -, ide akartak jönni rögtön, de eltévedtek, s másfél órába telt, amíg meglelték a fákon a Jóreménységhez vezetõ kék jelzést. Elvonultak valamelyik szobába, átöltöztek szárazon maradt holmijukba, s amikor visszajöttek a társalgóba, mindegyikük úgy didergett, mint Kelemen az ébredés után. Pufi bácsi nem tehetett mást: befûtött a nagy cserépkályhába, s a konyhában teát forraltatott az asszonnyal. A három lány- a legnagyobb tizenhét-tizennyolc éves lehetett, kurta hajú, fitos szõke fruska - odatelepedett a rádió mellé, s megkérték Kelement, hadd keressenek zenét. Kelemen átült a másik sarokba, és szólt a gondnoknak, hogy adjon neki inni, ha még van konyakja. Idegesítette, hogy a legnagyobb lány minduntalan feléje pislogott, s késõbb azt is észre kellett vennie, hogy a fruska megkérdezte Pufi bácsitól, kicsoda õ. A lányok ide-oda kószáltak a hullámhosszok között, hol bõgették a rádiót, hol recsegtették, míg - jó fél óra múlva - tánczenére találtaka rövidhullámon. Kelemen felismerte a jellegzetes twist-ütemet, s esküdni mert volna, hogy a lányok pilanatok alatt táncolni fognak. Nem is tévedett. Attól tartott, hogy együtt kell ebédelnie a családdal. Idejében szólt hát az öregnek, hogy hozza fel a szobájába az ebédet. Lefeküdt, és szándéka ellenére csakhamar elaludt. Pufi bácsi nem is merte felébreszteni. Otthagyta az asztalon az ebédjét, s mire Kelemen felébredt, kihûlt a leves is, a konzervbõl fõtt pörkölt is. Amikor feljött a szobájába, magával hozta a társalgóból az újságokat, de most, hogy olvasni akart, újra elálmosodott. És az esõ csak esett, nem erõsebben és nem gyengébben: unottan permetezett rá a tájra, a menedékházra. Kelemen csak este vette észre, hogy végig a délután folyamán egyszer se jutott eszébe, mi lehet Pesten. Az unalom, amit szinte a levegõbõl lélegzett be, úr volt már rajta. Az se zavarta, amit máskor nem bírt volna elviselni, hogy tegnap óta borostás az arca, s ugyanazt az inget hordja, amit tegnapelõtt reggel húzott fel. Odalentrõl, a társalgóból felhallatszott, hogy a lányok még mindig bõgetik a rádiót. Megunhatnák végre - gondolta Kelemen, pedig ahogy utánagondolt, rájött, hogy nem is zavarja a zene. Villanygyújtás után lement. Amínt belépett a társalgóba, látta, hogy a csitrik újra-vagy még mindig-táncolnak, s a legnagyobb oda is kiáltott neki:
- Maga nem jön? Az asszony rászólt a lányra, s bocsánatkérõ pillantást vetett Kelemenre. Az orvos úgy tett, mintha nem vette volna észre se a lány vidám kiáltását, se az asszony restelkedõ pillantását. Most õ indítványozta Pufi bácsinak, hogy kártyázzanak egy sort. Igyekezett odafigyelni a lapjárásra, s nyert is egyùmás után három partit. A család egyetlen fia - nõvéreihez hasonlóan szõke, tizenhárom-tizennégy éves kamasz- láthatóan nagyon unatkozott, mert kisvártatva-szó nélkül, de félénken-odaült a két kártyázó férfi asztalához. Csak ez kellett a lányoknak; percek múlva ott volt mind a három, hogyù ugye, nem zavarnak, de ezt a játékot nem ismerik, szeretnék megtanulni, ha már itt úgy se töltheti semmi jó szórakozással az ember az idõt. . . A rövid hajú nagy-lány rögtön lefoglalta magának Kelemen mellett a széket, s láthatóan feszült figyelemmel nézte hol a kártyákat, hol az orvost. Kelemen rápillantott az öregre, aki tanácstalanul húzta fel szemöldökét, hogy mit csináljanak, nem mondhat ják a lányoknak, hagyják nyugodtan kártyázni õket. Az orvos elmosoylodott. Befejezték a partit, aztán összedobták a kártyát. Kelemen felállt az asztaltól, és nyújtózott egyet. A szobájába akart menni, de az öreg útközben utolérte, hogy mi a kívánsága. - Semmi - mondta az orvos, aztán mégis eszébe jutott valami. - Igaz, ha tudna adni egy meleg holmit, amit magamra vehetnék. Kitelepednék ma is a teraszra. Ott is ült a palack bor mellett, amíg el nem aludt a fonott székben, hogy nemsokára felébredjen, és szobájába vonuljon a hideg elõl. Reggelre - Kelemen csodálkozott, hogy jóllehet, már harmadik napja van itt, mégsem érzi az idõ múlását - kisütött a nap, de a família semmi jelét nem mutatta annak, hogy itthagyná a menedékházat. Na jó, akkor majd én megyek - gondolta az orvos. Kérte a számláját, fizetett, s kifarolt a Rekorddal a garázsból. A szerpentinen hirtelenében nem tudta, merre hajtson. Találomra elindult észak felé. Egy óra múlva Esztergomban volt. Az elsõ fodrásznál megborotválkozott, a divatáru-üzletben vett egy inget, s a próbafülkében mindjárt magára is húzta. Körülnézett a városban - furcsa, egyszer se járt eddig Esztergomban, pedig nincs is messze Budapesttõl, s ha másért nem, legalább annyiban érdekes, hogy érseki székhely. Ide-oda fordult az utcákon, de unalmasnak, élettelennek találta Esztergomot. Hogy valamit mégis lásson, elment a katolikus múzeumba, megnézte a kincstár
pompás aranyedényeit, ékszereit, a milliókat érõ régi hímzett miseruhákat, bólogatott a pap szavaira, aki minden tárgyról magyarázott val amit, de valójában itt is unatkozott. Délre a bécsi mûúton járt, s az elsõ halászcsárdánál megállt, hogy ebédeljen. A csárda udvarán ült egy akácfa alatt, jobbra tõle, húsz méternyire volt a part, szélesen és szinte mozdulatlanul folyt a Duna, a halászlét ízetlennek érezte, a sör poshadt volt, a kenyér pedig kemény, legalább kétnapos. Bosszúsan ült az asztalnál, bámulta a vizet, és bosszankodott, mert az ing, amit Esztergomban vásárolt, feldörzsölte a nyakát. Megnézte a kézzel firkált étlapon az árakat, s otthagyott harminc forintot az asztalon; a tízesek szélét a söröspohárral nyomtatta le, el ne fújja a szél a pénzt. Visszaült a kocsiba, s mielõtt indított volna, arra gondolt: mi értelme annak, hogy így csavarog ide-oda? Ezzel az erõvel a Síp utcai szobában is töltheti az idõt, ott meg is fürödhet, saját méretre szabott inget vehet magára, este pedig nem kell kölcsönkért melegítõben védekeznie az esõs hideg ellen. Megfordult a Rekorddal, és elindult Pest felé. Kényelmesen hajtott, nem bánta, hány kocsi hagyja maga mögött, nem volt semmi kedve, hogy versenyezzen az övénél sokkal gyengébb autókkal. Fél kezét a kormányon nyugtatta, másikban a cigarettáját tartotta. - Esztergom egyetlen érdeme, hogy legalább a dohány száraz maradt abban a trafikban. . . A nap áthevítette a kocsi tetejét. Kelemennek melege lett. Megbontotta nyakkendõjét, s hirtelenében azt szerette volna, ha már ott van a Síp utcában, s beállhat a fürdõszobában a zuhany alá. Vagy a Szigetre menjen inkább, úszni párszáz métert? A Szigetre nem. . . Látta magát és Orsikát a szigeti teniszpályán. Orsika ruganyosan szökellt jobbra-balra, futott elõre a hálóig vagy vissza az alapvonal közelébe ; keményen kezelte a labdát, de minden ravaszkodás nélkül, ütései oda szálltak, amerre a mozdulatából ítélhetõen tartaniok kellett; kitartás és szívósság kellett a játékhoz Orsikával szemben, mert a lány gyors és sohasem lanyhuló ütemet diktált az elsõ poéntól az utolsóig.. . Szép volt Orsika, rövid fehér szoknyájában, ujjatlan blúzában, amely alatt nem viselt semmit. A fehér teniszruha, a fehér zokni és a fehér cipõ hangsúlyozta bõrének napbarnított színét, még a haja is megsötétedett a fehér blúztól, s amikor egy-egy szet után helyet cserélve elmentek egymás mellett a háló sarkánál, Orsika szeme élénken, akaratos-szilaj fénnyel csillogott: televolt az akarattal,
hogy gyõznie kell. Nem, a Szigetre nem. . . És sehova se, ahol Orsikával járt. Obuda határában már nagyon szomjas volt. Látott egy eszpresszót, s megállt elõtte. Limonádét akart inni. Amíg a cukroscitromos-jeges lére várt, tekintete szórakozottan végigjárt a pult mögötti polc üvegein. Félig-háromnegyedig telt palackok voltak, mindegyiknek a nyakában nikkelcsöves dugó. A harmadik üveg volt a konyak. Csak egyet iszom - gondolta Kelemen. Fél óra múlva, a hatodik féldeci után visszatért fejébe a kellemes zsongás, s ha a kis asztal mellett behunyta egy pillanatra a szemét, szinte ott érezte magát a menedékház teraszán, a fonott üveg borral; amely ugyanígy bódította el, miközben a tájra és a házra egyhangúan hullt az esõ. . . Nem akart ellenállni a részegségnek, nem akarta észrevenni a fehér pártás, hízásnak indult felszolgálónõ gyanakvó pillantásait s a szándékot se a nõ szemében, hogy legszívesebben azt mondaná már neki, hogy nem hozza ide a hetedik konyakot. . . Igen, részeg vagyok. . . az is akarok lenni. . . - mondta hangtalanul vagy talán félhangosan, hiszen tudta, hogy mozog a szája. Ekkor valamiképpen már az autóban ült, s a Madách téren járt. Itt kell balra fordulnia, de elõbb meg kell várnia, hogy elmenjen a villamos . . . A sebességváltó nem akart engedelmeskedni a kezének. A visszapillantó tükörben úgy rémlett, hogy már egész kocsisor áll mögötte. Aztán valahogy mégis elindult alatta a Rekord, s be is fordult a Dob utcába. Még a triciklis embert is sikerült kikerülnie, aki nagy üvegtáblákat szállított jármüvén. Csak azt nem tudta, mikor állt meg a kocsival a Síp utcában, s meddig ült bambán-kábultan a volánnál. Amikor végre újra fogott az esze, kis csodálkozással állapította meg, hogy miután leparkolt, gépiesen áramtalanította a kocsit, még a slusszkulcsot is kihúzta. A lába bizonytalan volt. Neki is támaszkodott a Rekord sárhányójának, amikor kiszállt. Jól van, öregfiú - dadogta gondolatban. Az a fontos, hogy baj nélkül ideértünk. Obudától idáig. Vajon fizetett-e abban az eszpresszóban? Mindenképpen fizetnie kellett, különben nem engedték volna el, rendõrt hívtak volna. Ezek szerint nem történt semmi rendkívüli. Csak ez a nyavalyás esztergomi ing ne dörzsölné annyira a nyakát. Nem baj ez se, amint felér a szobájába, leveti, és nem is vesz fel másikat, lefekszik, beledõl a vackába, s pihenni fog, hiszen alig áll a lábán, fáradt minden izma, erõtlen minden ízülete. . .
Lezárta a kocsi ajtaját, s tétován elindult a ház kapuja felé. Milyen hamar beesteledett. . . - gondolta, s értelmetlennek találta, hogy már égnek a villanyok a félhomályos utcában. A kapu lépcsöje magasabbnak tûnt, mint máskor. Megkapaszkodott a kapu szélében, úgy ment fel a három lépcsõn. Aztán az emeletre vezetõ lépcsõsor következett. Elõrenyúlt a korláton, s azzal igyekezett biztatni magát, hogy voltaképpen nem is kellene segítenie a karjával a lábainak, felmehetne fogódzkodás nélkül is, ha akarna, de minek, amikor így kényelmesebb. . . Az emeleten kifordult a lépcsõházból, s már egyenleteseknek érezte a lépteit. Zsebeiben a kulcs után kotorászott, végül is a zakója jobb oldali külsõ zsebében találta meg, pedig itt sohase szokta tartani. Éppen bele akarta illeszteni a zárba, amikor a félhomályos folyosó vége felõl a nevét hallotta. Gépiesen arra fordult, de nem látott senkit. Megerõltette a szemét, s akkor észrevett valami mozgást: a rokkant lakásának küszöbén mozgott valaki - persze, ez õ, a nyomorék koldus. - Tessék? - erõltette ki magából a szót. A rokkant elindult feléje, a kezein, s ettõl a látvány-tól, az esetlen mozgástól Kelemen most szédülni kezdett. A nyomorék odaért melléje, és felnézett rá. A lépcsõház gyönge villanykörtéjének fénye elért valahogy idáig, s elárulta, hogy a rokkant vagy részeg, vagy valami mástól vesztette el a fejét: szeme héja dagadt volt, megduzzadtak a könnyzacskói is, haja csapzottan kócolódott a fején, s a máskor megnyerõ, szinte szép férfiarc most egy öreg ember képét mutatta. A hangja is inkább hördült, mint értelmesen kérdezett: - Magával ment el? Hova vitte? Kelemenben döbbent egyet valami: mintha hirtelen kijózanodott volna, azonnal megértette, mi történt. A nõ megtette, amivel annyit játszott gondolatban: itthagyta ezt a szerencsétlen embert. A rokkant feje lehorgadt: - Nem is tudom, miért lesem napok óta, mikor jön haza. Gondolhattam volna, hogy nem magával ment el. Ne haragudjon, doktor úr. - Nem. . . Nem történt semmi. A nyomorékból már önkéntelenül dadogtak elõ a szavak: - Tegnap. . . tegna.p ment el. Ribanc. . . ringyó szemét. A pénzt is. . . azt is elvitte. Az utolsó fillérig. Tegnap. . . Nem nézett fel, s Kelemen-ha nem is látta-megsejtette, hogy folynak a könnyei. A koldus lassan megfordult a gang betonján, és két kezével elõre lökdösve magát, visszacsúszkált a lakása küszöbéhez. Az orvos még sokáig állt a folyosón, mielõtt kinyitotta volna
az elõszobaajtót. Amikor a zárban megzörrent a kulcs, fejébe újra visszatért a zsibbadt részegség. Belépett az elõszobába. Az áttetszõ üvegen át látta, hogy a két idõs hölgy varrószobájában ég a villany. Bebotorkált a maga szobájába, és végignyúlt a rekamién. Ahhoz se volt ereje, hogy a zakóját levesse. Elõbb a hasán feküdt, aztán a hátára fordult. Égett a szeme héja, torkából fel-felpárolgott a konyak íze, s ezt minduntalan vissza kellett nyelnie. A koldus járt az eszében. Szerencsétlen ember. pedig ez a nõ tartást adott neki: legalább annyit érezhetett, hogy nyomorékon is van valakije, egy asszony, aki még csinosabb is, mint sok ép embernek a párja. . . Hallotta a halk kopogást a szoba ajtaján, de nem felelt rá. Hadd higgyék, hogy alszik. De az ajtó óvatosan megnyílt, s Kelemen kisvártatva Izabella kisasszony suttogó kérdését hallotta: - Doktor úr. Azt akarta kérdezni: tessék? - de csak értelmetlen morgást tudott adni. - Rosszul van? - kérdezte riadtan az idõs hölgy. - Nem. . . dehogy. . . fáradt vagyok. . . - Tegnapelõtt többször is keresték . . . Kelemen az oldalára fordult: - Nem baj - mondta rekedten. - Majd reggel. - Jó éjszakát, doktor úr. - Jó éjszakát. . . Mégis sikerült annyira összeszednie magát, hogy legalább a zakóját és az ingét levesse, de rögtön vissza is feküdt. Elaludni, elaludni, minél gyorsabban. . . Arra ébredt, hogy lent az utcán, a ház elõtt a nagy szeméthordó teherautó szuszog-sistereg pneumatikus emelõjével, s a szemetesek dühösen csörömpöltek a bádogtartályokkal. A feje tiszta volt, csak a fél karja, fél oldala zsibbadt el - nyilván rosszul feküdt. Förtelmesen szomjas volt. Megmozgatta erõtlen karját, és feltápászkodott. A szemben levõ ház teteje ragyogott a napfényben. Levetette magáról a gyûrött nadrágot, belebújt fürdõköpenyébe, s alig várta, hogy elnyúlhasson a fürdõkádban. A tartályból még sikerült valamennyi meleg vizet engednie, s amikor habosra szappanozta magát, bõre alatt felpezsdült a vér. Megivott két pohár hideg vizet, aztán belefeküdt a kádba. Körömkefével sikálta a bõrét, mellét, vállát, nyakát, mintha több hetes szennyet kellett volna letisztogatnia magáról. És most. . . most mi legyen? Be fog menni a kórházba, jelentkezni fog. . . Minek mentegetõzzön? Elégedjenek meg a tényállással :
dr. Kelemen András - minden bejelentés nélkül s anélkül, hogy engedélyt kért volna vagy szabadságot vett volna ki három napig igazolatlanul és igazolhatatlanul távol maradt a kórháztól, megszegte az intézmény fegyelmét, zavart okozott... Nyilván megvannak a megfelelõ szankciók ilyen esetre. Petrovainak és a kórház igazgatóságának nem lesz egyéb dolga, mint alkalmazni ezeket a szankciókat. Sokáig törülközött, s közben hallotta, hogy az elõszobában már kint jár Izabella kisasszony vagy a nõvére. Arra várnak, hogy lássák, reggelivel kínálják, mert folyton gondot csinálnak belõle maguknak, hogy vajon rendesen eszik-e a lakójuk. Csak ne lenne néha terhes a figyelmük. . . Már kopog is valamelyik; igen, Izabella kisasszony: - Doktor úr. . . betettem a szobájába a reggelijét. - Köszönöm, nagyon kedves . . . - Odatettem a cédulát is, hogy ki kereste. Elõször egy férfi telefonált, Pintér nevû, felírtam, aztán még négyszer a felesége, Pintérné. Kelemen kezében megállt a törülközõ. Tegnap este, amikor hazajött, eszébe se jutott, hogy valaki más is kereshette volna, mint a kórház. Pintérék. . . Elõbb a férfi, aztán négyszer az aszszony. Talán a gyerekkel van megint valami baj? Kellemetlen, hogy nem találták meg, de hát a körzetben mindegyik orvos lelkiismeretes, és tegnap alighanem Takács volt az éiszakai ügyeletes, tegnapelõtt meg Varsay. Valamelyik biztosan kiment Pintérékhez... Mégse múlt el belõle a nyugtalanság. Miért telefonáltak négyszer? Kapkodva ette meg a vajas zsemlét, s csak a kávé felét hajtotta fel utána. Mielõtt jelentkezne a kórházban, elszalad Pintérékhez, ez lesz a leghelyesebb. Negyedóra múlva megállt az öreg bérház elõtt. Besietett a félhomályos kapu alá, s az udvaron a saroklakás felé fordult. Bekopogott. Azt várta, hogy vagy a sovány, sápadt asszony, vagy a magas, csontos férfi nyit ajtót, de odabent a második kopogtatás után se mozdult senki. Az udvar közepén egy fejkendõs asszony szõnyegeket porolt. Észrevette Kelement, és odaszólt neki: - Nincsenek itthon. A házmesterhez tessék. . . Kelemen bólintott és visszament a kapu alá, hogy becsöngessen az öreg Bujtorhoz. A bajuszos házmester, aki folyton a derekáról szokta kérdezni, otthon volt. - Jó napot kívánok, doktor úr, de nagyon várták magát. - Mi történt, Bujtor bácsi? - Hát még nem tudja?
- Nem. . . semmit se tudok-Kelemen rosszat sejtett az öregember óvatos szavaitól. - Keresték a doktor urat, azt hitték, majd csak elõkerül. Mindig a doktor úr vigyázott a Pintér sérvére. Aztán nem lehetett tovább várni, a körzeti doktort hívatták ki, de akkor már a mentõnek is jönni kellett. Rögtön vitték Pintért a kórházba. Kelemen nem kérdezett semmit, de várt, mert látta, hogy az öreg még akar mondani valamit. - Máma hajnalban halt meg, az asszony ott is van vele. Az orvos érezte, hogy kiszalad fejébõl a vér. Nem tudta, sokáig állt-e ott ezután a házmesterlakás elõtt. Bizonytalanul hallotta még a hangját: - Isten vele, Bujtor bácsi. . . Aztán ott tárcsázott az utcai telefonfülkében: A mentõszolgálatot hívta. Az ügyeletes ismerte õt, készségesen ígérte rögtön, hogy utánanéz, melyik kórházba vitték tegnapelõtt reggel Pintért. - Megvan, kérem. . . Az ön kórházába szállították be a sebészetre. - Köszönöm. Helyére akasztotta a telefonkagylót, s a fülke elõtt gépiesen cigarettára gyújtott. Képtelen volt elhinni, hogy Pintér meghalt. Ez egyszerûen lehetetlen. Talán az öreg Bujtor értette félre. . . Agya kétségbeesetten kutatott valami lehetõség után, amivel elhihetetlenné tenné, amit hallott. Nem lehet igaz. Fel se ment a belgyógyászatra, azonnal a sebészetre sietett. Tudta, hogy ilyenkor mindenki a mûtõben van már, de remélte, hogy mégis beszélhet valamelyik sebészkollégával. A folyosó végén össze is találkozott a bokszolóorrú Orbánnal. A fiatal sebész szolgálatkészen karolt bele: - Gyere, azonnal utánanézünk. Öt perc múlva Kelemen mindent tudott. Orbántól nem sokat hallott, de nem volt nehéz kiegészítenie, amit a papírokból rekonstruálhatott. Pintér õt kereste, amikor -- biztosan a gyárban emelte meg magát - elõször érzett fájdalmat a sérvkizáródás miatt. Késõbb anyira növekedtek a fájdalmai, hogy már nem mehetett maga telefonálni; akkor a feleségét küldte. Az asszony négyszer kereste õt a lakásán, s ki tudja, talán idebent a kórházban is, meg a körzetben is. Nem találta, nem találhatta, mert õ részeg volt, s elment a Jóreménység menedékházba a hegyek közé. Akkor - nem várhattak tovább - kihívták a körzeti orvost, aki jött is, de már csak annyit tehetett, hogy azonnal intézkedett: a mentõk szállítsák be Pintért valamelyik kórház sebészetére. Ide hozták.
A papírok szerint - esti ügyeleten - Teller vette át, ez a fiatal nyikhaj, aki nyilvánvalóan nem sokat törõdött vele, hiszen Pintér nem az az ember, aki azzal kezdené a panaszait, hogy rögtön kétszáz forintot nyom az orvos kezébe. Teller konstatálta a sérvet, nem kérdezte ki Pintért, hogy melyek is, az elõzmények, a lágyéksérvkapun át visszanyomkodta a kitüremkedett beleket a hasüregbe, s mint aki jól végezte dolgát, lefeküdt aludni. Eszébe se jutott, hogy a bél már hosszabb ideje kizáródott, s a rossz vérellátás miatt elhalt részei is vannak. Reggelre aztán rá kellett döbbennie, hogy valami baj van: a beteg láza felszökött, fájdalmai növekedtek, hasfala megkeményedett, feszes lett. . . Teller nyilvánvalóan megijedt. Valamivel megokolhatta-talán azzal, hogy már az este is õ foglalkozott vele -, miért akarja maga végezni a mûtétet. De hogy a mûtét se segített. . . Hiába gondolkozott, nem tudta megmagyarázni, miként halt meg Pintér a mûtét ellenére is. Minden, amit eddig végiggondolt, nem ok arra, hogy hashártyagyulladás lépjen fel. A mûtétnek éppen azt kellett szolgálnia, hogy kiirtsa az elhalt szakaszt, eltávolítsa a hasüregbõl a fertõzéssel fenyegetõ mérgezett béldarabot. - köszönöm, ne haragúdj, hogy zavartalak - mondta Orbánnak. A folyosóról felhívta a kórbonctant. A kis Makrai vette fel a kagylót: - Jánoska, került hozzátok egy Pintér nevû eset? - Igen. Délután boncolom. Fél kettõkor. - Odamennék. - Kérlek. Szívesen látlak. Kíváncsi vagy valamire? - Teller ott lesz? - A prof úgy rendelkezett, hogy legyen itt. - Mire gyanakszol? - Nem tudom. - Makrai hangján érzõdött, hogy nagyon is tudja, mire gyanakodjék, de addig nem akar semmit mondani, amíg fel nem nyitotta a hasüreget. Mégis mûhiba-szaga van a dolognak - vette tudomásul Kelemen. Kedvetlenül elköszönt a kis kórboncnoktól, és a hátsó kapun kiment a kórházból. Eszébe jutott, hogy mégiscsak jelentkeznie kellene a belgyógyászaton, meg kellene mondania Petrovainak, hogy itt van, de bosszús lett magára: ezzel a maga kis piszlicsáré ügyével törõdjön, amikor meghalt egy ember, akinek nem kellett volna meghalnia?. . . Céltalanul mászkált az utcákon, és rendbe próbálta rakni a gondolatait. Most érezte elõször kínzó-fájdalmasan, hogy valahol a tudata alatt nagyon tisztelte Pintért. Tisztelte a puritánságáért, tisztelte azért, mert negyvennégyben a nyilasok a hasát rugdalták,
s akkor kapta ezt a lágyéksérvet, tisztelte a halk szavú igazmondásáért, a póztalan emberségéért. . . Ez a Pintér már nincs. Ott fekszik a kórbonctan valamelyik jégszekrényében, s délután felteszik a boncolóasztalra. Akkor kiderül, mi történt, mi okozta a halált, pontosabban: a hashártyagyulladást. Mert a halált nem a hashártyagyulladás okozta. Elsõsorban õ okozta, õ, Kelemen András, aki nem akart törõdni az elmúlt három-négy napban semmivel, csak ivott, reggeltõl estig, és estétõl reggelig részeg volt. Pintér õmiatta várt addig, amíg végre nem bírta elviselni a fájdalmakat. Akkorra a bél már kiboltosult a lágyéksérvkapun, s falában megkezdõdött az elhalási folyamat. De még ekkor se lett volna késõ. Ha megtalálják õt, Pintér sohase kerül annak a nyikhajnak a kezébe, aki nyilván le akart már feküdni, amikor a mentõk behozták Pintért. Nem nézett ki pénzt a betegbõl, meg se kérdezte talán, hogy mikor volt utoljára széklete, s nyilván azzal se fárasztotta magát, hogy óvatosan reponálja a kiboltosult belet. És mégsem ez a fiatal jabranc az elsõdleges bûnös, hanem õ. Felsorakoztatta az ellenérveket is, de nem azért, hogy megnyugtassa magát, hanem hogy éppen a mentségek tarthatatlan voltával bizonyítsa még inkább a bûnét. Megkönnyebbülni érezte magát attól, hogy kínlódik. Azzal ölt, hogy bizalmat keltett maga iránt, jó orvosnak látszott az emberek szemében, megtévesztette Pintért is, beleszuggerálta - szavak nélkül, pusztán a magatartásával -, hogy ha bármi baj adódik, elõször õt, Kelemen doktort keresse fel, benne bízzék leginkább. Gyerekkorától az érettségiig egyfolytában megõrizte magában a vágyat és az akaratot, hogy õ semmi más nem lesz, csak orvos. Elolvasott minden könyvet, amely orvostudósokról vagy egyszerû praktizõrökrõl szólt, megnézett minden filmet, amelyben orvosokat láthatott, s egy-egy regény vagy életrajz és minden film után lelkesült eltökéltséget érzett magában, hogy õ is ilyen lesz, mint ezek az emberek, akiket megismert, mindent feláldoz a hivatásáért, élete minden rezzenését alárendeli az orvosi munkának: egyetlen élete lesz, s az a hivatásával lesz azonos. Hát. . . sikerült. Kitûnõ vizsga volt ez. Megölt egy embert, akit tisztelt, akit meg is menthetett volna, õ, akiben valamikor szent elhatározások voltak, s a csupaszív-csupalélek kamaszból kifejlõdött egy leköpni való, önámító és embereket szédítõ figura, aki semmivel se jobb a maga nemében, mint Teller a saját fajtájában. Semmiféle törvény nem vonhatná felelõsségre, senki se tehet szemrehányást neki, még Pintérné se, hiszen a törvény elismeri,
az emberek pedig megértik, hogy az orvosnak is lehet magánélete, az orvos ugyanolyan dolgozó, mint akárki más, a mai viszonyok közepette, megszabott munkaidején túl nem köteles vigyázzban állni, s különösen nem köteles otthon tartózkodni. . . Undorító, hogy még meg is védhetné, fel is menthetné magát, ha akarná. Csavargott, céltalanul, egyik utcából ki, a másikba be, meg se nézte, merre jár, csak ment, s egyik cigarettát szívta a másik után. Késõbb gyenge szél támadt, s ekkor megérezte, hogy izzadt az inge, de ezzel se törõdött. A Városliget sarkán leült egy padra, és anélkül hogy bármit is látott volna tudatosan, néztea lomhán futó bordópiros trolibuszokat, az áruval megrakott teherautókat, a fürge személygépkocsikat, amelyek mind bizonyos céll.barohantak valamelyik irányba a széles úton. Idõnként az órájára pillantott. Mit mondott a kis Makrai, mikor boncolja fel Pintért? Délután. Fél kettõkor. még rengeteg idõ van addig. mit kezdjen magával? Csak legalább gondolkodnia ne kellene. . . - Adjon nekem kölcsön egy köpenyt, Miska bácsi - mondta a szikkadt arcú, de mindig barátságos mosolyú boncmesternek. - Most hozták vissza a mosodából, csak kicsi lesz a doktor úrnak. - Nem baj. Magára vette a köpenyt, és végigment a folyosón a jégszekrények elõtt, amelyben a boncolásra vagy elszállításra kerülõ tetemeket tartották a kórbonctanon. Önkéntelenül felpillantott ahogy mindig tette, valahányszor itt járt - a nagy fehér üvegszekrény tetején a sziámi ikrekre. Az üvegdobozt, amiben a két kipreparált torzszülöttet õrizték, belepte a por. Belépett a boncterembe. Az elsõ, akit meglátott, Teller volt. A nyurga, csigás hajú sebész háttal állt neki: az ablaknál beszélgetett Istvánnal, a borvirágos képû idõsebb boncmesterrel. Talán viccet meséltek, mert mindketten nevettek. Kelemen megállt az ajtó mellett. A boncteremben hûvös volt, mintha a márványasztalok árasztottak volna hideget magukból. A középsõ márványasztalon már kiterítve feküdt Pintér holtteste. Fölötte élesfényû lámpa égett. Fénye szivárványosan játszott a márványlapo n. Elõször a gépírónõ jött be - homlokába fésült frizuráját igazgatta, amikor leült a géphez. Aztán belépett a kis Makrai is. Amint meglátta Kelement, odament hozzá, kezet nyújtott neki, és sápadt, pirulásra hajlamos arcán megjelent a csaknem szégyenlõs mosoly, amely mindig lányossá varázsolta a képét. - Régen láttalak. - Közelebb haiolt Kelemenhez. - Mi van?
Valamit pusmognak a belgyógyászaton. - Semmi - rázta meg a fejét Kelemen. Érezte, hogy barátságtalanul elutasító a hangja, de most nem törõdött vele. - Kezdd el. Látta a kis kórboncnok arcán az értetlen csodálkozást. Makrai odament a márványasztalhoz, végignézett a hullán, s várt, amíg a boncmester is odalép mellé. Felhúzta kezére a gumikesztyût, és vette a szikét. Mozdulatai gyorsak, gyakorlottak voltak, szavai színtelenül peregtek, amikor diktálni kezdte a gépírónõnek a boncjegyzõkönyvet. A szike megcsillant a lámpa éles fényében. Nem tudtam volna megmentení akkor se, ha megéri ezt a mai napot - gondolta Kelemen. A szíve nem bírta ki a hashártyagyulladást. Érzéketlenül nézte, hogyan dolgozik Makrai. Kezében halkan csettent az olló, aztán csak az ujjai mozogtak. Majd abbahagyta a dolgát, és hosszan fürkészte a felnyitott hasüreget. Nem nézett rá Tellerre, úgy kérdezte: - Nagyon siettél a mûtéttel? A sebész lassan közelebb ment, s lépésnyire megállt a márványasztal mellett. Volt valami zavar a hangjában: - Miért siettem volna? - Mert ez az egész arról ordít, hogy a sebész kapkodott. Az történt, hogy összeszartad magad. - Hova gondolsz? A kis kórboncnok felcsattant: -Ide Gyere közelebb, bámulj! - kifordította Teller elé a belet, és három helyre is odamutatott a csipesz hegyével. - Tessék, ezeket a foltokat nézd! Nyisd ki a szemed! Kelemen most maga is odament. Látta a bélen az elhalt, sötét foltokat, amelyeket Teller sietségében vagy idegességében nem vett észre. - Visszavarrtad. . . - mondta Makrai, és még most se nézett a sebészre. Kelemen lassan Teller felé fordult. Látta, hogy sápadt a sebész, zavartan össze is szorítja a száját, s nyilván ezer gondolat jár a fejében. Egy pillanatig most sajnálta is. Ezt az alakot szintén a becstelenség juttatta ide. Sokáig nagy volt a csend a márványasztal körül. A fény mozdulatlanul, hidegen égett az orvosok és a hulla felett. Makrai halkan beszélt: - Amikor a beteg panaszkodott, és te láttad, hogy magas a láza, és a hasfal is feszes, felrakattad a mûtõasztalra, és az elsõ hibát tetézted egy pocsék mûtéttel. Gyönyörködj. Teller arcán még ott volt a feszültség, de-talán mert sok tekintetet
érzett magán - védekezni akart, természete szerint. Alig észrevehetõen vont egyet a vállán, s elhúzta a száját is: A kis kórboncnok kezében hegyével felfelé megállt a kés. Összehúzódott a szeme, amikor ráhörkent a sebészre: - Cest la mort. . . te kontár hentes. Teller elfordult a márványasztaltól. Pillantása találkozott a Kelemen tekintetével - bizonyára nem tudta mire magyarázni, hogy ez a belgyógyász is itt van -, s legyintett: - Minek kell ekkora ügyet csinálni belõle, nem igaz? Aztán hátra akart lépni, de Kelemen már megragadta a mellén a fehér köpenyt. Iszonyú erõ rángatózott az izmaiban. Rálökte, szinte rádobta a boncasztalra, a hulla mellé Tellert, bele a nedvességbe, ütötte, rángatta. Hallotta a kövér boncmester vékony kiabálását - "Uraim! Uraim!" - aztán két erõs kéz szorítását érezte a karján - nem is hitte volna, hogy a kis Makrai ilyen erõs -, s ekkor lassan kiegyenesedett. Állt a boncasztal mellett, nézte, ahogy Teller lassan letápászkodik a márványlapról, s tenyerével az arcára tapadt szennyet igyekszik letörölni, majd pedig elindul az ajtó felé. Már elmúlt a dühe, nem akarta bántani. Az elõbb se ezt a szerencsétlent akarta beleverni a boncasztal mocskába, hanem saját magát, nem ezt az ócska, megtaposni se való alakot akarta tönkreverni, hanem önmagát büntette volna, ha eszközt találhatott volna hozzá. . . Elfordult a dermedt emberektõl, és õ is elindult az ajtó felé. Makrai csak a folyosón érte utol, s megragadta a karját: - Bandi. . . Most mihez kezdesz? Ránézett a sápadt,felindult fiúra: - Semmihez. Felmondok. Ült a kocsiban, jobb kezét a kormányon pihentette, és úgy érezte, valamiképpen megnyugodott. Nem történt semmi. Néhány hûvös szó az igazgatói irodában, helybenhagyó bólintás, amikor õ azt mondta, hogy értesítsék a fegyelmi tárgyalás határozatáról, egy nõ csodálkozó tekintete a másik irodában, ahol átvette a munkakönyvét, Petrovainál fejcsóválás . . . És még mindig csak fél négy. Alig két óra alatt zajlott le az egész. Sok mindenre elég ilyen rövid idõ is. Most mit csináljon? Menjen el valahová, igya le magát, ahogy még soha? Altassa el az undorát egy liter szesszel? Nem. Nem lehet. Nagyon egyszerû volna. Elég mélyre jutott anélkül is. ÜI a sötétben, s fogalma sincs, merre tapogatózzék. Van pénze elég, ihatna, ameddig bírja, amíg össze nem csuklana. Tegnap még megtehette volna ezt, de nem a mai nap után,
Pintér halála után. Egy férfi élete árán kellett ráébrednie most, lassan már harminckét esztendõs fejjel, hogy mit lehet az életben és mit nem. Lehet ezerkétszáz forintos fizetésbõl öt gyereket felnevelve tönkremenni, lehet ötven éves korra rokkantan nyugdíjba vonulni a bányából, lehet gyógyíthatatlan ízületi betegségeket összeszedni, miután valaki évtizedeken át villamos távvezetékeket szerelt a jeges télben is a traverz-oszlopok tetején, lehet negyven éves falusi orvos-praxis után dekompenzált szívvel összecsuklani egy éjszakai hívásnál, de nem lehet minden felelõsségre vállat vonva egyik részegségbõl a másikba tántorogni, akarattal félrerúgni kötelességet, tönkresilányulni az alkoholtól, miközben a szekrény alján ott fekszik az orvosi diploma, amit azért adtak, hogy Kelemen András gyógyítson, vigyázzon az emberekre, s mindig másokkal törõdjék, mielõtt önmagára gondolna... Belevert a boncasztal mocskába egy silány sebészt, s igazolatlanul távol volt három napig a kórháztól. Ezért a két dologért fegyelmi eljárást indítanak ellene, kiszabnak valami formális büntetést, hiszen minek keverjék tovább a botrányt, ha a bûnös már nincs is a kórház kötelékében? Mindenki igyekszik gyorsan elfelejteni a történteket, elfelejteni magát Kelement is. Még annyi bajom se lett az egészbõl, hogy következményektõl kellene tartanom - bólintott rá a gondolatára. Nem történt semmi. Valahogy maj d lesz. Ettõl a zuglói csapos jutott eszébe. Az az ember mondta - csaposbölcsesség -, hogy úgy még sohase volt, hogy valamiképpen ne lett volna. Valami megremegett a torkában. Hát éppen azzal teszi tönkre magát egészen, hogyù mindig csak hagyja folyùni az életét, mindig megelégszik annyival, hogy valamiképpen majd csak lesz. Nem akar semmit, és nem keresi meg azt a talpalatnyi szilárd talajt, ahol megvetné a lábát. Az öccse szava jutott eszébe: "Tudod, mi a te nagy bajod? Még sohase vállaltál, sohase csináltál olyasmit, amit nem lehet pénzzel megfizetni." S hallotta a saját hangját: "Kiért csináltam volna?" "Kiért? Az emberekért. Csak úgy." Amikor belekotort a zakója zsebébe telefonérme után, még csak a sejtés mozdult benne, hogy mit fog cselekedni. A telefonfülkében valaki összevissza tépte a névsort, de Kelemennek szerencséje volt, mert az a lap, amelyiken a megyei tanács száma állt, megmaradt. Tárcsázott. A szám mással beszélt. Újra tárcsázott. Megint a szaggatott hang búgott. Csak a negyedik tárcsázásra ugrott be a szám.
- A megyei fõorvost kérem - szólt bele a kagylóba Kelemen. Közben az órájára pillantott. Háromnegyed négy. Talán még bent lesz a hivatalában. A titkárnõ vette fel a telefont. Kelemen megmondta, hogyù a fõorvossal akar beszélni. Az asszony, habozott, aztán mégis bekapcsolta. - Kelemen beszél - mondta az orvos. - Szervusz, Antal. - Szervusz. Mi ütött beléd, hogy felhívsz? - Emlékszel, talán fél éve beszélgettünk egy tanyai körzetrõl, Ebesháza mellett. . . - Persze, emlékszem. Te olyasmit mondtál, hogy segítsek, ha lehet, és én biztosítottalak, hogy fölösleges a protekciód, mert ha tudnám a módját, már régen kapott volna orvost az a négyezer ember. Azóta se jutottunk elõbbre a dologgal. - Éppen errõl van szó. Nekem volna egy jelöltem. - Ne mondd! - Az a kérdés, mikorra tudnád kinevezni. - Ha komolyan mondod, akkor már tegnap. - Ennél is komolyabban beszélek. - Holnap, legkésõbb holnapután megkaphatja az illetõ a kinevezését. Kirõl van szó? - Rólam. Befordult az autó-service udvarára, és félreállt a kocsival az árnyékba. Pattanásos képû inasgyerek sietett oda hozzá. - Bent van a mester? -- kérdezte Kelemen. - Küldjem? Ott bütyköl az aknában. - Szóljon neki, hogy Kelemen András keresi. A garázsmester olajos kezét törülgetve került elõ. - Jó napot, doktor úr. Mi a baj ? - rögtön körül is járta a kocsit. - Mondja, mikorra tudná elõkeríteni azt az embert, aki meg akarta venni ezt a járgányt? - Kelemen mosolyogva, könnyed hangon próbált beszélni, s közben önkéntelenül hozzányúlt a Rekord kilincséhez. A garázsmester meglepetten kiáltott fel: - Egy hete sincs, hogy itt járt a doktor úr. Akkor azt mondta.. - Mikorra tudja elõkeríteni azt az embert? Kevés az idõm. - Egy telefonba kerül. Tessék várni, tíz perc múlva itt lesz. Jóska már el is indult az iroda felé. Még mindig csóválta a fejét: - Mik vannak ! Kelemen ottmaradt a kocsi mellett. Nekitámaszkodott az akácfának, s rágyújtott. Megpróbálta úgy nézni a Rekordot, mint egy idegen ember kocsiját, s ettõl elfogta a keserûség. Holnap már nem lesz az övé. Mit kezdene vele a tanyavilágban?
A tanyasi körorvosnak motorkerékpár kell, erõs, teleszkópos rugózású, amilyen a Pistáé. És csizma kell, meg vízhatlan esõköpeny, s télre bunda vagy bõrkabát. . . Fel-alá sétált az akácfa árnyékában. Nem akart törõdni vele, hogy fáj kiegyeznie a holnappal, amikor jön majd egy ember, beül a kormányhoz, vezeetni fogja ezt a kocsit, parancsol a motornak a kuplunggal, a gázpedállal, a sebességváltóval, de nem tud együtt élni vele. . . Ingerülten eldobta a cigarettát, s arra akart gondolni, hogy ez az egész, amin nyavalyog, ostoba érzelgõsség. Az, érzelgõsség, de ez a kocsi évekig mellette volt, látta a jókedvét, látta a legrosszabb napjait. . . Jóska ragyogott, amikor visszajött: - Rögtön itt lesz az ürge, doktor úr. Mondtam, hogy szedje össze a pénzét, mert nem lesz olcsó vásár. Kelemen szórakozottan bólintott. - Még valamire meg akarom majd kérni - mondta aztán. Eljönne velem motorkerékpárt venni? Kell ott a maga szeme. - Hol akarja venni a doktor úr? - Hogyhogy hol? Üzletben. - Ezért kérdeztem - emelte fel olajos mutatóujját a garázsmester. - Mert én inkább azt mondom, hogy ne üzletben vegye. Hallgasson rám, nem bolondság, amit beszélek. Van nekem egy haverom, talán ismeri is a mûhelyét, de nem ez a fontos. A napokban plankolt fel egy klassz Pannóniát. Vadonatúj, de már be van járatva. Kijött rajta minden, ami csak a bejáratás alatt mutatkozik meg. Azt a gépet ajánlanám. - Cinkos fintorral húzta izzadt orrát: - Megsúgom, olcsóbb is lesz, mint a boltban. - Nagyon rendes magától. - Egy ilyen régi kuncsaftért - legyintett a garázsmester. De. . . hadd kérdezzem már meg. . . hogyhogy egyszerre el tetszik adni a Rekordot? - Vidékre megyek, Jóska. - A doktor úr?! Innen, Pestrõl? Tíz körömmel kellene kapaszkodni! Tessék rám hallgatni... - de abbahagyta, mert a kapuban megjelent egy ember, kék köpenyben, csokornyakkendõvel a nyakán, felsõ zsebében collstokkal. Körülnézett, aztán észrevette Jóskát. A benzinkútnál az inas kiabált, hogy mindjárt jön a tankkocsi, tisztuljon el mindenki a kút közelébõl; a garázsból egy frissen mosott Mercedes gurult ki nesztelenül, puhán; a nagymûhelyben csikorogva dolgozott a fúrógép; Kelemen nézte az udvar
életét, de közben csak a kék köpenyes embert látta, ahogy feléjük közeledett s öregedõ, ráncos arcára tüstént kiült az izgalom. Meglassította a lépteit, mintha ki akarta volna élvezni azt az idõt is, amíg odaér a Rekordhoz. Fürge, apró szeme ide-oda járt, tekintete mohón tapogatta végig a Rekordot. Kelemen mély lélegzetet vett, s észrevette, hogy Jóska ránéz. Feléje fordult, s vállat vont. Egyet gondoltak mind a ketten. A garázsmester megérezte, hogy jobb, ha õ megy oda a vevõhöz. Bólintott az orvosnak, és otthagyta a fa alatt. Az udvarra ekkor gördült be a benzinszállító tankkocsi. Nehézkesen fordult oda a kúthoz, s emberek ugráltak le róla, hogy felszereljék a hernyóhoz hasonló gumicsöveket. - Hát akkor jöjjenek be az urak az irodába - mondta Jóska. Gyerünk - mozdult meg Kelemen. Nem nézett vissza a Rekordra. Még egyszer körüljárt a szeme a kicsiny szobában. nem maradt itt semmi holmija. Lent vár a taxi, a hátsó ülésen hevernek a bõröndök. Vár a sofõrnõ, idõnkint fel-feltúráztatja a motort, hogy induljanak már a pályaudvarra. Megnézte a bútorokat: a rekamiét, amelyen most nem volt semmi ágynemû, az apró asztalkát, az alacsony könyvállványt, a sarokban a piciny muki-kályhát -- arra nem is került sor, hogy ezt használja -, s az egyetlen széket, amelyen utoljára Orsika ült. A falon ugyanúgy függött a festmény, mint amikor ideköltözött: narancssárga búzatábla, kék-lila búzavirágok, s a búzamezõ közepén az összekarolva, ódivatú napernyõ alatt andalgó férfi és nõ. . . Hát itt is laktam - gondolta.. Leült egy kicsit a rekamié szélére, s elõvette zsebébõl a darab papírt, hogy még egyszer ellenõrizze magát: elintézett-e mindent. Annyi dolga volt az utóbbi napokban, hogy alig igazodott el a sok teendõ között. Ez a papír segített rajta, el ne felejtsen semmit. Igen, átvette a kinevezését, idõben odaért, hogy elintézze a kocsi adásvételi szerzõdését, maga is ott volt, amikor a motort feladták a tanyaközpontba, Leveles tsz-elnök címére, hogy õrizze addig, amíg Kelemen odaér, találkozott Kócossal és Bodorral, telefonált Bene Ivánnak, írt Simon Sanyinak, a szolgálati helyére, a vadászezredhez, feladta a táviratot Ebesházára, hogy mikor érkezik, elbúcsúzott Smülétõl s elintézte Moskovitscsal, hogy a gyerek õnála tölthesse a téli szünidõt, összecsomagolt mindent, s kifizette a lakbérét. . Albérlet a Síp utcában. . . Egy nyarat töltött itt, egy keserves nyarat, ami valahogy mégis szép volt; adta és elvitte Orsikát. Na,
ezt hagyni kell. Vasárnap van, a háziasszonyai templomba mentek. "Dobja be a levélszekrénybe a kulcsot, doktor úr, és sok-sok, szerencsét kívánok . . . Kilépett a szobából. Tegnaptól fogva nem budapesti lakos. Orvos a tanyavilágban, az öccsemellett. És nem azért, mintha meg akarná mutatni az öccsének, hogy ér annyit, mint õ. Önmagáért teszi, amire vállalkozott. Megpróbálni azt az életet, amikor olyasmit végez, amit - Pista szava szerint - nem lehet pénzzel megfizetni... Négyezer ember orvosa lesz, s az az élet talán segít rajta: ezer fáradságával, kényelmetlenségével, gondjával segít kirántani abból a kátyúból, amiben eddig vergõdött. Bezárta az elõszoba ajtaját, és beejtette a levélszekrénybe a kulcsot. a lépcsõház falán szemébe ötlött a krétával kapart pár szó: Megkopott azóta, hogy elõször látta a gyerekes írást. Hallotta, hogyù valaki csoszog utána, s önkéntelenül hátranézett: két kezére támaszkodva a nyomorék lökdöste magát elõre a gangon. Észrevette Kelement, és köszönt neki. - Hová megy? - kérdezte az orvos. -- Hová mennék? -- nézett fel rá a rokkant. - Koldulni. Már a taxiban ült, amikor újra hallotta fülében a koldus szavát. Furcsa. Pár napja úgy- látszott, hogy ennek az embernek befejezõdött az élete, ez a lábatlan rokkant képtelen lesz úgy folytatni a létezését, ahogyan korábban tette. Elszökött mellõle a nõ, akirõl azt lehetett hinni, hogy az élete értelme. Talán az lett volna a törvényszerû, ha ez a szerencsétlen öngyilkos lesz, vagy ha nem is, semmiképpen nem él úgy tovább, ahogy korábban, hanem valami nagyot változtat a sorsán. Nem így történt. Megy, koldul tovább. Mert igazán nyùomorék. Arra akart gondolni, hogy õ mégse nyomorodott meg jóvátehetetlenül. Tudja folytatni az életet- nem fog tovább koldulni -, fordított a sorsán legalább száznyolcvan fokot, s ez a fordulat nehezen lélegzik. Jellegzetes asztmás légzés - gondolta gépiesen Kelemen. A harmadik vágányra szerelvényt tolattak be. A gõz apró vízcseppek alakjában csapódott le, s korom hullt alá. Kelemen már nem állta, hogy fel ne nézzen az órára. Három perc múlva hét óra. Nyolc perc maradt az indulásig. - Nem tetszik tudni, kié ez a három csomag? - szólt le egy fejkendõs parasztasszony a kocsi ablakából Kelemennek. - Az enyém - mondta az orvos. - Ideülhetek azért?
- Csak tessék... Pontosan hetet mutatott az óra. Valahol megszólalt a megafon, és bemondta, hogy az Ebesháza-Szolnok-Nyíregyháza felé közlekedõ gyorsvonat négy perc múlva, hét óra öt perckor indul. Ide kell érnie. . . Felszisszent, mert cigarettája a körmére égett. Észre se vette eddig, hogy a kezében van, s nem is szívta. Eldobta a csikket, és ráfújt a körmére. - Figyelem! - dörrent meg újra a megafon hangja. - Az Ebesegyháza Szolnok-Nyíregyháza felé közlekedõ gyorsvonat azonnal indul. Tessék beszállni! Nem szállt fel. Ide kell érnie! A kalauzok már felemelték karjukat: elõre jeleztek, a mozdony felé, hogy minden rendben, lehet indítani. Három-négy utas futott be a váróterembõl a peronra. Egyik se Orsika volt. A szerelvény megrándult. Kelemen a kocsi elsõ lépcsõjénél állt. megvárta, amíg elhúz mellette a vagon, s csak a hátsó ajtóhoz lépett fel. még innen, a lépcsõrõl is egyre nézte a peront, hátha mégis feltûnik a lány, legalább abban az utolsó pillanatban, amikor még inthet neki, felemelheti a karját. . . A vonat kifutott a csarnokból, s már a váltókon csattogtak a kerekek.. Késõbb Kelemen ott állt az ablaknál. Nézte a gyártelepeket, amely-ek sorra maradtak el a vonat mellett, nézte a házakat, amelyeknek egyik-másik ablakában már embereket is láthatott, nézte a felhõket az égen, amelyek esõhöz gyùülekeztek. . . A vonat már teljes sebességgel rohant a pály-án. Vajon eljön-e utánam? - ismételte magában a vagonkerekek csattogásának ütemére a kérdést, aztán rákönyökölt a lehúzott ablak peremér e. Másolta: Véghné Pócsay Rozália. 1999 December 21.
