Szigethy András
Kegyelem TÖRTÉNELMI TRAGIGROTESZK TANGÓVAL
Impresszum Fapadoskonyv. hu Kft. honlap: www. fapadoskonyv. hu e-mail: info@fapadoskonyv. hu megjelent A/5 oldalméretben ISBN 978-963-299-335-5
„A bűn az nem lesz könnyebb, hiába hull a könnyed. Hogy bizonyság vagy erre, legalább azt köszönjed.” József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat „…akinek a fejét lecsapta a bakó, az velem ordítja, a bűn büntetésre vár, s az nem lehet, hogy e pillanattól kezdve mindenki nyugodt lelkiismerettel hajtsa álomra a fejét, mert Oresztész új törvényt hozott: a múltat el kell felejteni.” Gyurkó László: Szerelmem, Elektra „Minthogy a Vatikánban jártam, kézenfekvő, hogy Lót feleségének bibliai legendája jut eszembe, amely mély emberi bölcsességet fejez ki. Azt tudniillik, hogy aki élni akar, előre akar menni, az előre nézzen, és ne hátra.” Kádár János
3
SZEREPLŐK:
KÁDÁR JÁNOS: elvtárs, kommunista politikus, pártvezető, miniszterelnök (élete végén zavart tudatúvá lett) NAGY IMRE: elvtárs, kivégzett kommunista politikus, miniszterelnök (ünnepélyesen újratemették) RAJK LÁSZLÓ: elvtárs, kivégzett kommunista politikus, belügyminiszter (ünnepélyesen újratemették) MEZŐ IMRE: elvtárs, meggyilkolt kommunista politikus RÁKOSI MÁTYÁS: elvtárs, kommunista politikus, pártvezető, miniszterelnök (száműzött lett) BANG-JENSEN PAVL: meggyilkolt ENSZ-diplomata SZEROV IVAN ALEKSZANDROVICS: elvtárs, a KGB elnöke, hadseregtábornok BÍRÓ-ÁRVEREZŐ: a kádárizmus végelszámoltatója I. FERENC JÓZSEF Ő KIRÁLYI FELSÉGE: kissé szenilis császár, aki előbb Isten kegyelméből akasztgatott, majd a nép jóságos atyjává vált MARISKA (AKI EGYBEN BORBÁLA IS): Kádár János felesége, társa a kommunista mozgalomban, s az anyja is MRÁZIK ISTVÁNNÉ: nyugdíjas bolti eladó.
4
/A színházba érkezőket az 1956-os forradalom képei fogadják. A falakon kinagyított, megbarnult kópiák. Emberek a tankok tetején, a Kilián laktanya, a Köztársasági téri pártház ostroma, a Life 1956. decemberi különszámának képei. A képek mellett a Life fotósának, John Sadovay-nek a mondatai: „Ekkor az idegeim felmondták a szolgálatot. Könnyeim végigfolytak az arcomon. Három évet szolgáltam a háborúban, de amit ott átéltem, semmi nem volt ehhez a borzalomhoz képest.” A ruhatárban, a lógó, felakasztott kabátok fölött egyetlen plakátszerű kép: az 1956-os kivégzettek névsora. Amikor a nézők leülnek, a színpad még teljesen sötét. A lassan felkúszó fény magányos ágyat világít meg. Az ágy szinte lebeg a semmiben, a sötétség közepén. Az ágy szélén majdhogynem katonás fegyelemmel az öreg, megroggyant Kádár János ül feszes tartásban, párhuzamosan egymás mellé zárt lábakkal, atlétatrikóban. A fénysugár először csak rávetül, majd az egész színen derengő félhomály terül el, úgy, hogy láthatóvá válik az ágy mögött félkörívben futó sínen, a padozatig ereszkedő tüllfüggöny és egy hangsúlyosan nagy tükör. A függöny mögött halk zene szól. Komor tangó. Cseh Tamás a Kiegyezés tangót énekli. A férfi az ágyról fehér inget emel fel, lassan, szinte küzdve húzza magára. Felemel maga mellől egy nyakkendőt, komótos, nehézkes mozdulatokkal hurkolja meg a nyaka körül, úgy, hogy keze a csomózás közben meg-megáll, mintegy akasztókötélként fojtogatva a nyakat. A tangó a nyakkendő csomózása közben szól. „Mondjuk most tangó, most tangó, most tangó, most tangó, csak tangó, legyen ez tangó, egy tangó, egy tangó, egy tangó. Egy vérrel írt táncrenden időtlen időktől zajló, egy dugdosott, fogdosott, összekent, nyálazott tangó… Egy ócska kis bűnlajstrom végszava, borgőzben szagló, de fülemhez emelve morajló tengeri kagyló.” A tangó itt hirtelen, mintha elvágták volna, véget ér. A szín egy része, az ágy előtti terület most teljesen kivilágosodik. Láthatóvá válik az ágy előtti hokedli. A színpad többi része sejtelmes félhomályban. Tüllfüggönyök suhognak, mintegy eltakarva a múltat. 5
A tüllfüggöny most meglebben, szétnyílik. A megnyílt résen ismét előtör a tangó néhány foszlánya, de most már erősen. „.. Egy forgandó parlandó, girlandó, porlandó tangó, tehát egy pangó tangó, igen egy rég pangó tangó. Egy utolsó magjáig elszántan irtandó tangó, egy felejthetetlen, levetkőzhetetlen, tangó.” A színre a férfihoz korban illő nő, Mariska lép be, Kádártól pár lépésre megáll./
6
MARISKA-BORBÁLA: Hová öltözöl? KÁDÁR: El kell mennem. MARISKA-BORBÁLA: Nem kell sehova menned! Nekünk itt a jó. Hozom a káposztás tésztát. KÁDÁR: A temetésre kell. Oda kell menni a temetésre. MARISKA-BORBÁLA: Kit temetnek? KÁDÁR: Azt a bizonyosat. Azt a bizonyos embert. MARISKA-BORBÁLA: Nincs semmilyen temetés, azt az embert már régen eltemették egyszer. Az az ember nincsen. KÁDÁR: Nagy temetés van. Oda kell mennem. MARISKA-BORBÁLA: Sehová nem kell menned. Hozom a káposztás tésztát. KÁDÁR: Nekem ez kötelességem. Újratemetik. És mi az újratemetéskor mindig meg szoktuk fogadni, hogy soha többé. Mert törvénytelenségek voltak. A szocialista törvényesség megsértése volt. De majd beszédet fogok mondani a sírnál, és mindenki megtudja, hogy én nem tehettem róla. Nem én tehettem róla. MARISKA-BORBÁLA: Mindenki tudja, hogy te jót akartál. Mindenki. Az egész nép tudja, hogy te mindig a jót akartad. Velünk voltál. Hozom a tésztát. /Kisiet a színről, miközben Ferenc József lép ki a tükörből, bozontos szemöldökkel, mely kissé emlékeztet Brezsnyevére. Katonai díszuniformisán a Monarchia rendjelei, amelyek feltűnően hasonlítanak a Leonyid Brezsnyev mellkasát hajdan díszítő kitüntetések erdejére. Ferenc József, aki maga is igencsak hasonlít Leonyid Iljics Brezsnyevhez, öreges, gépies járással odasétál az ágyon ülő férfi elé, ültében megveregeti a vállát, a férfi felpattan, összevágja a bokáját, mire ő királyi felsége ismételten megveregeti a vállát./ FERENC JÓZSEF Ő KIRÁLYI FELSÉGE: /Nyomatékosan megköszörüli a torkát, melyből értelmetlen, orosz hanglejtésre emlékeztető, botladozó, lassan kiejtett szótöredékek bugyborékolnak elő. Elharapja az artikulálatlan szóözönt, újra megköszörüli a torkát. Nézegeti az előtte majdhogynem vigyázzban álló férfit, majd hosszas matatás után értelmetlen, orosz hangzású szóözön kíséretében levesz egy rendjelet saját díszuniformisáról, és nehézkes, ügyetlen 7
kézzel feltűzi az előtte álló férfi öltönyére. Átöleli, magához vonja, és háromszor megcsókolja, hol bal, hol jobb arcát, miközben éppenhogy hallhatóan szól a tangó./ Mindent fontoljon meg és gondoljon meg! Én is ugyanúgy kezdtem, mint maga. Először egy kicsit akasztgatunk. Ezt mondták az én tábornokaim is. Azok pedig tudták, hogy kell ezeket a dolgokat intézni. Jól ismerték a magyarokat. Igaz, ami igaz, akasztgattam egy kicsit. Aztán meg mi lett a vége? Én voltam a jóságos, a biztonságot adó császár. Úgy bizony, a jóságos öreg császár. Pedig főbe lövettem a miniszterelnöküket is. Az első felelős magyar miniszterelnököt. A hogyishívjákot. Szóval azt a bizonyosat. Felakasztattam. Vagy főbe lövettem? Aztán meg fridzsidermonarchia. Ez kell nekik. Ismerem én őket. Nagyon is jól ismerem. /lassan kifelé csoszog a színről – a férfi ugyanolyan fegyelmezett tartásba ül vissza az ágyra –, a tüllfüggöny előtt visszafordul, ismét Kádárhoz sétál, leveszi az előbb adományozott ordót a ruhájáról/ Majd túl lesz rajta. Nem is olyan szörnyű az egész! Nem is annyira rettenetes! Majd túl lesz rajta maga is. /fejét rázza/ Nem, mégis csak felakasztattam. Vagy főbe lövettem? Mindegy. Nem lényeges. Csak tudnám, hogy is hívták? De most már ez is mindegy. KÁDÁR: Kiment a temetésére? FERENC JÓZSEF Ő KIRÁLYI FELSÉGE: Kiére? KÁDÁR: Hát arra a bizonyoséra. FERENC JÓZSEF Ő KIRÁLYI FELSÉGE: Ja, akit felakasztattam? Vagy főbe lövettem Isten kegyelméből. Hogy képzeli? /A tüllfüggöny szétnyílik, Szerov hadseregtábornok díszegyenruhában, feltűnően hosszú, fehér kesztyűkben öreg, méltóságteljes tartású, cvikkeres férfit vezet elő. Ferenc József a cvikkeres, idős férfi oldalára lép, közrefogva vezetik Kádár János elé, ahol egy pillanatra megállnak, majd a színpadot a nézőtértől elválasztó korláthoz vezetik. A díszegyenruhát viselő Szerov és Ferenc József egy ütemre ellép az idős, cvikkeres úrtól. Ekkor látható, hogy Ferenc József és Szerov láncon tartja a férfit, Nagy Imrét./ NAGY IMRE: /szemben áll a nézőkkel, egyenesen nekik beszél/ Egyetlen vigaszom ebben a helyzetben az a meggyőződésem, hogy előbb vagy utóbb a magyar nép és a nemzetközi munkásosztály majd felment azok alól a súlyos vádak alól, ame8
