Szigethy-Piros János ka.:
Hadsereg és zsidóság. A magyarországi zsidóság integrációja a nemzeti haderőbe
2007.
Témavezető: Dr. Szántó Mihály nyá. ezredes, egyetemi tanár
Szerzői ismertető A tudományos probléma megfogalmazása: A magyar hadtörténelmi/hadtudományi kutatások egy eddig kevés figyelmet kapott és ezért kevéssé feltárt területe a zsidók katonai szolgálata, tágabban értelmezve a zsidóság és a hadsereg több évszázadra visszanyúló kapcsolatrendszere. A két társadalmi alrendszer történelmi korokon átívelő – sokszor ambivalens - viszonyát számos tisztázandó félreértés és előítélet „színezte”, melyek a társadalmi környezet által determináltak voltak. A kutatás célkitűzései: Szándékom a magyarországi zsidóságnak a nemzeti haderőbe történő integrációs folyamatának bemutatása, elemzése, összefoglaló szintézisének megalkotása. Ezen belül két fő kutatási célt tűztem ki: 1, Az integráció megvalósulásának milyen fő korszakai különböztethetők meg, milyen történelmi korokon átívelő tendenciák, analógiák, párhuzamok figyelhetők meg a beilleszkedés során? 2, Az állampolgári jogok, a hadkötelezettség és a társadalmi integráció milyen kapcsolatban volt egymással, és ezek összefüggései hogyan alakultak az évszázadok folyamán? Kutatási módszerek: Első sorban a vonatkozó könyvészeti (feldolgozások), másodsorban a levéltári anyag (forrásközlések) felhasználása, a megfelelő forráskritika elvégzése, a szakirodalom kompilációja, a fellelhető statisztikai adatok számbavétele, az analógiák komparatív elemzése. Az elvégzett vizsgálat tömör leírása: Hadsereg és zsidóság kapcsolatát Magyarországon 4 elkülöníthető részre lehet bontani: 1., 1788 előtt zsidók katonai szolgálatot nem teljesítettek, csak kisegítő munkálatokra vették őket igénybe (sáncépítés, tűzoltás, fuvarozás), közismertek a nagy bécsi hadiszállítók, valamint a rájuk (zsidókra) kivetett hadiadók. 2., II. József uralkodásától a I. világháborúig sokan fényes katonai karriert futottak be a Monarchia hadseregeiben, báró Hazai Samu vezérezredes, honvédelmi miniszter személyében elértek a csúcsra is. Ott voltak 1848/49 csataterein (mindkét oldalon!) és kb. 300.000-en (az egész Monarchiára vetített szám) harcoltak közülük az I. világháborúban. 3., A II. világháborúban katonai szolgálatot nem, hanem kisegítő (kötelező) munkaszolgálatot teljesítettek. (Érthető okokból ez a rész a legjobban kutatott és dokumentált.) 4., A háborút követően hamarosan újból zsidó származású katona ült a miniszteri bársonyszékbe Farkas Mihály személyében. Természetesen sem báró Hazai
Samu, sem Farkas Mihály nem zsidóként került tárcája élére: báró Hazai Samu kadétként kikeresztelkedett, Farkas Mihály kommunistaként ateista volt (mégha állítólag idős korában visszatért is egyházához). A terjedelem és a kronológia nincs összhangban: a dolgozat zömét az 1848/49-től a XX. század közepéig tartó 100 év adja. A különböző fejezeteket tekintve nemcsak időrendileg, hanem tematikailag is körbejárom a témát: a zsidók katonai szolgálatának okai, a zsidók hozzáállása a katonai szolgálathoz (a megváltás lehetősége), kóser étkezés és szolgálat szombaton, eloszlásuk a különböző fegyvernemek között, zsidó tisztek és tábornokok, áttértek, házasság, tartalékos tisztek, katonai hivatalnokok és orvosok, tábori rabbik. Összegzett következtetések: Ha fegyvert nem is adtak a kezükbe, a zsidóságot szükséghelyzetben ugyanúgy felhasználták védelmi jellegű munkákra a középkorban, mint ahogy ilyenre – mutatis mutandis - kényszerítették őket a II. világháború idején. Azokban a „boldog békeidőkben” pedig, amikor elvileg zsidók is vállalhattak katonai szolgálatot, a katonai előmenetelnél legalábbis nem számított hátránynak (de inkább előnynek) a kikeresztelkedés, tágabban értelmezve az asszimiláció; ugyanez másfél ezer évvel korábban szintén így volt. Az ortodox zsidók viszont az ókortól kezdve a XIX. század végéig renegátnak tekintették a hadseregben szolgálatot vállalókat, igen nagy veszélyt láttak benne úgy az egyénre, mint a közösségre nézve. Az anyagi hozzájárulást a költségekhez akár már természetesnek is tekinthetjük. A középkorban az uralkodók védelmi célokra felajánlották a zsidók adóját, később hadiadót vetettek ki rájuk (mivel nem katonáskodnak), aminek eltörlésekor még az is felmerült, hogy ennek fejében 10.000 katonát állítsanak ki. Az 1930-as években újból felbukkan, hogy békeidőben ne is legyenek katonák, fizessenek ehelyett hadmentességi adót. A kémkedés, megbízhatatlanság vádját a középkortól kezdve a XX. századig mindig felhozták a zsidóság ellen (a szóhasználat persze változott: nemzetközi mentalitású egyének, kozmopoliták); az egyéni büntetéseken túl kollektív kiűzetés, letelepedési tilalom (a XIX. századi második feléig) is sújtotta őket. A másik oldalról viszont kémkedésre mindig is igénybe vették őket, ezért jutalom, különböző privilégiumok jártak. A megbízhatatlanság Damoklész kardja egyébként Magyarország történelmének szebb napjaiban (1848) is éppúgy a fejük felett lógott, mint a nem annyira szép 1920-as, 30-as években. A hadsereg ellátásában a középkortól kezdve fontos szerepük volt, kezdve az egyéni ellátást biztosító radanita kereskedőktől és ún. bútoros zsidóktól a hadiszállítókon keresztül a hadiiparban érdekelt XIX-XX. századi nagyvállalkozókig. Már a hadkötelezettséget követően röviddel felmerült, vajon zsidók lehetnek-e tisztek, adhatnak-e parancsot keresztény katonáknak? A II. világháborút közvetlenül megelőzően leszögezték: zsidó tisztek magyar legénységet ne vezessenek. Az ókortól kezdve napjainkig megfigyelhető az is, hogy a hadsereg kevés engedményt tud adni a vallási kötelmek betartása terén (ez persze más
vallásokra is vonatkozik). Az előbbiből következően is, már az 1700-as évek végén felvetődött, hogy zsidóknak külön egységeket állítsanak fel; ugyanez felmerült, más kiindulópontból, a harmincas években is - különböző okok miatt, de egyik sem valósult meg. A Kárpát-medencében az első katonák zsidó lovas íjászok lehettek, a hadkötelezettség újkori bevezetésekor az már mindjárt az elején (1818) feltűnt a katonai vezetésnek, hogy kevésbé felelnek meg a lovasságnál, ezért inkább a gyalogsághoz kerültek. A lovasságnál – amíg csak létezett ez a fegyvernem – végig alacsony maradt a létszámuk. Az 1930-as években szempont volt az is, hogy a gyalogságnál könnyebben szemmel lehet tartani őket; a lovassági szemlélő ekkoriban úgy nyilatkozott, hogy zsidók a lovassághoz nem kívánkoznak, a lovaktól félnek. A forradalmak (ellenforradalmak) mindig félelmet váltottak ki belőlük 1848-tól 1956-ig. A pogromok szinte soha nem maradtak el, ezért is volt sokak számára meglepő, hogy 1956 őszén alig hallunk antiszemita zavargásokról (az is igaz viszont, hogy nem évekről/hónapokról, hanem alig két hétről beszélünk). A fizikai alkalmatlanság vádja évszázadokon keresztül tartotta magát, a XX. század közepéig; a bevonuló zsidó katonák mindig számíthattak atrocitásokra, minden korban előfordult éppen ezért a kompenzációra való törekvés is. Az a mondat, hogy „jól ismert faji tulajdonságaik” miatt távol kell tartani a katonaiskoláktól (tisztikartól), nem a harmincas évek végén hangzott el először, hanem 1850-ben. Figyelemre méltó az az összecsengés is, ami a reformkori országgyűlési felszólalás és a bő száz évvel későbbi kezdeményezés mondatai között van: az 1800-as évek elején azt javasolták, hogy a vitézül verekedő zsidó katona az ország nem nemeseinek státusát élvezze; a zsidótörvények megjelenése idején I. világháborús veteránok azt a kérvényt terjesztették fel, hogy a kitüntetésekkel rendelkező zsidó frontharcosok a világháborúban részt nem vettekkel egyenlő elbírálás alá essenek. Az állampolgári jogok bővítése, illetve szűkítése a XVIII. század végétől a XX. század közepéig mindig korrelációban volt a hadkötelezettséggel, a katonai szolgálattal; a kettő végső soron feltételezte egymást. A megítélés aszerint változott, ki mit tekintett előfeltételnek, de a hadsereg vezetőt az 1930as évek végén, az egyre szigorodó zsidótörvények idején éppúgy foglalkoztatta ez a kérdés, mint az Udvari Haditanácsot 150 évvel korábban, vagy a magyar törvényhozást az 1848/49-es forradalom és szabadságharc végnapjaiban. A középkorban a zsidóság elvesztette fegyverviselési jogát, mind egyénileg, mind közösségi szinten képtelenné vált személy- és vagyonbiztonsága megvédésére. Társadalmi szempontból ez mindenképpen süllyedést jelentett, az állam védelmére lett utalva. Egy védekezésképtelen, kiszolgáltatott réteget természetesen könnyebb vagyonától megfosztani, vagy akár az országból kiűzni. Szükséghelyzetben azonban igénybe vették kisegítő (kötelező) munkájukat. II. József reformjai lehetővé tették katonai szolgálatukat, a jogok és kötelességek egyre növekvő szintje lassan megemelte társadalmi nívójukat is. A személy- és vagyonbiztonság növekedése visszahatott társadalmi öntudatukra, mozgósító
erőként hatott. Ebből a szempontból igen jelentős pl. a zsidó (tartalékos) tisztek párbajképességi joga. A II. világháború kezdetén a zsidóság újból elvesztette fegyverviselési jogát, pontosabban azt a jogot, hogy fegyveres katonai szolgálatot teljesítsen. A jogkorlátozások társadalmi süllyedést indítottak el, előbb javaikat tulajdonították el, majd többségüket személyükben is kiűzték (deportálták) az országból. Kisegítő munkaszolgálatra azonban igénybe vették őket. A legfontosabb tényező az, hogy a hadsereg, illetve a zsidó katonák megjelenése a hadseregben erjesztőleg hatott integrációjukra a magyar társadalomba. Az a tény, hogy a hadsereg soraikba fogadta őket, emelte társadalmi státusukat és növelte elfogadottságukat, túlmutatva minden jogi és politikai deklaráción. Ezek után a társadalom szövetéből kivetni, másodrendű állampolgárrá tenni csak úgy lehetett a zsidóságot, ha a hadseregből is kitaszították őket… Bizonyos tekintetben az 1956-os forradalom és szabadságharc jelentett fordulópontot. Jelentősebb antiszemita megmozdulásra nem került sor; közismert volt Farkas Mihály vagy a katpol osztály munkatársainak, illetve a másik oldalról Kovács István, Marián István vagy Angyal István és Nickelsburg László származása, de nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy ki melyik oldalon áll, ki mit tett. Csak remélni lehet, hogy ezzel hosszú távú tendencia indult el a forradalom és szabadságharc napjaiban… Ajánlások: Mind a magyar hadtörténet, mind a hazai zsidóság története iránt érdeklődők figyelmébe ajánlom dolgozatomat. Hasznos lehet a téma kutatói számára, valamint a középiskolai/egyetemi oktatás területén, illetőleg a kisebbségekkel és azok társadalmi integrációjával foglalkozók számára. Összességében elmondhatjuk, hogy a zsidók mind sorkatonaként, mind tisztként megállták a helyüket. Igen nehéz és hosszadalmas volt integrálásuk a haderőbe, komoly erőfeszítést igényelt a hadvezetéstől, különösen mivel maguk az érintettek is ódzkodtak eleinte a szolgálatteljesítéstől. A hadsereg azonban éppen annyi engedményt tudott adni, amennyi már elfogadható volt a zsidóság bizonyos rétegeinek. Kényszer esetén persze engedmény sem kell feltétlen, ekkor viszont komoly eredmény nem várható a bevonultatottaktól. A hivatásos katonáknak nyilvánvalóan el kellett távolodniuk a vallásos életmódtól, a tartalékos tisztek pedig mindkét oldal felé hidat jelentettek. Az új tudományos eredmények: A magyarországi zsidóságnak a nemzeti haderőbe történő integrációs folyamatának elemző bemutatása, egy összefoglaló szintézis megalkotása. Az integráció megvalósulásának korszakolása, a történelmi korokon átívelő tendenciák, analógiák, párhuzamok megfigyelése és leírása. Az állampolgári jogok, a hadkötelezettség és a társadalmi integráció kapcsolatának és összefüggéseinek bemutatása.
A kutatás eredményeinek hasznosíthatósága: Egy zsidóságról íródó tanulmány, mely magában foglalja a magyar zsidó katonák történetét, több szempontból is érdekes lehet. Mindenekelőtt ez fontos részét jelenti Magyarország zsidósága általános történelmének. Amint a katonai szolgálatot úgy tekintették, mint előfeltételét a polgári jogok elnyerésének, ez kapcsolódott a zsidóknak a nemzsidó társadalomba való integrálódásának problémájához. Az identitást megalapozó történetiségen túl azonban egy mai modern hadsereg figyelmére is méltó lehet e téma, mivel például hozható egy adott kisebbségnek a nemzeti haderőbe történő integrálódásához. Sok probléma, mellyel az (osztrák és) magyar haderő küszködött egykoron, hasonlít azokhoz, amelyekkel napjaink magyar hadserege szembesül a kisebbségekkel kapcsolatban. Egy harmadik ok, amiért az ilyen esettanulmányokat gyakran idézik: bizonyítandó, hogy egy kötelezően bevonultatott kisebbségi is lehet jó katona a nemzeti haderőben, de ennek ma már – a sorozáson alapuló tömeghadseregek megszűntével – szintén csak történeti/oktatási jelentősége van. Publikációs jegyzék: Magyarország a második világháborúban lexikon Petit Real Könyvkiadó, Budapest, 1997 Koncentrációs tábor Nürnbergi törvények Zsidórendeletek I. Zsidótörvény II. Zsidótörvény III. Zsidótörvény IV. Zsidótörvény Magyarország az első világháborúban lexikon Petit Real Könyvkiadó, Budapest, 2000 Zsidó katonák az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregeiben Zsidók katonai szolgálatának kezdetei a Habsburg Birodalomban in: Hadtörténelmi Közlemények, 2007/4 Zsidó katonák az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverésétől a monarchia felbomlásáig in: Hadtörténelmi Közlemények, 2008/1 Zsidó katonák Pannóniában in: Új Honvédségi Szemle, 2007/10 Az állampolgári jogok bővítése a zsidók katonai szolgálatának függvényében a Habsburg Birodalomban in: Új Honvédségi Szemle, 2007/12 Hadsereg és zsidóság II. József előtt in: Új Honvédségi Szemle, 2008/2 The Introduction of Military Service for Jews in the Habsburg Empire I. in: Wayne’s World. History, Culture, Literature, London-Hackney, Number 2, 2001 The Introduction of Military Service for Jews in the Habsburg Empire II. in: Wayne’s World. History, Culture, Literature, London-Hackney, Number 3, 2001 The Introduction of Military Service for Jews in the Habsburg Empire III. in: Wayne’s World. History, Culture, Literature, London-Hackney, Number 4, 2001
Zsidótörvények a magyar Parlamentben I. in: Metszet(t). Érték és kultúra, II. évfolyam, 3. szám (1993/3) Zsidótörvények a magyar Parlamentben II. in: Metszet(t). Érték és kultúra, II. évfolyam, 4-5. szám (1993/4-5) Zsidótörvények a magyar Parlamentben III. in: Metszet(t). Érték és kultúra, II. évfolyam, 6. szám (1993/6) Nemzetiségek a XIX. századi Magyarországon Magyar Honvédség Tájékoztatási és Médiaközpont, 1999 A nemzetiségi és a zsidó emancipációs törvények 1849-ben Magyar Honvédség Tájékoztatási és Médiaközpont, 1999 Zsidó katonák a Habsburg Birodalomban a napóleoni háborúktól az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leveréséig www.zsidohadtortenet.extra.hu Hadsereg és jogfosztás. A zsidótörvények hatása a m. kir. Honvédségre www.zsidohadtortenet.extra.hu Hadsereg és zsidóság 1945 után www.zsidohadtortenet.extra.hu Hadsereg és zsidóság a Horthy-korszak első éveiben. Előadás a Budai Liberális Társaság Nemzeti befogadás és nemzetiségi szegregáció Magyarországon című programsorozatában, Különlenyomat, 2003 Szakmai-tudományos életrajz: Az ELTE BTK történelem szakán végeztem 1993-ban. A zsidótörvények politikai visszhangja a magyar parlamentben 1938-1941 címmel védtem meg diplomamunkámat, s a magyar zsidóság történetének kutatási programjával vettek fel az ELTE BTK történelem szak – elsőként az évben induló – posztgraduális (PhD) tagozatára. Már elkezdtem doktori tanulmányaimat, mikor a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) állományába kerültem 1994 decemberében. Kutatási téren érdeklődésem középpontjába így a hadsereg és a zsidóság kapcsolata, a zsidó katonák magyarországi története került. Részt vettem a HM HIM tudományos kiadványai témába vágó anyagainak kidolgozásában (pl. a Magyarország az első, illetve a második világháborúban című lexikonok zsidó vonatkozású szócikkei), és ösztöndíjjal – a magyarországi munkaszolgálattal kapcsolatos kutatásokat folytattam Izraelben. Időközben elvégeztem a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Karának szakdiplomácia szakát is. Munkahelyemből és érdeklődési körömből fakadóan kötelességemnek érzem, hogy a magyarországi zsidóság és a hadsereg kapcsolatának, illetve a zsidó katonák hazai történetének kutatása mellett ennek ismertetését, közéleti tudatosításában is közre működjem. E tevékenység szinterei a különböző konferenciák, megemlékezések, egyesületi ülések, előadások, publikációk. Témaválasztásomat bizonyára előnyösen befolyásolta az a hatalmas és átfogó munka, amelyet munkahelyem, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum végez
ebben a témában immár hosszú évek óta: konferenciák, emlékülések (pl. bori munkaszolgálat, az 1944-es esztendő zsidóüldözései), emléktábla avatások és koszorúzások (pl. vitéz lófő nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes, honvédelmi miniszter emlékére), kegyeleti emlékhelyek létesítése (pl. az oroszországi Rudkino melletti II. Magyar Központi Katonai Temető munkaszolgálatos parcellája, illetve az ukrajnai Dorosicsiben meggyilkolt zsidó munkaszolgálatosok emléktemetője) és végül, de nem utolsó sorban együttműködés több területen is az izraeli Yad Vashem intézettel. Tagja vagyok a Történelemtanárok Egyletének, a Magyar Történészhallgatók Egyesületének és a Yad Vashem Baráti Kör magyarországi tagozatának. A Toleráns Magyarország - 1993 Egyesület felkérésére 4 részes előadás-sorozatot állítottam össze a magyarországi zsidóság történetéről, amelynek keretében magam is tartottam előadást Zsidó katonák Magyarországon címmel. Szóbeli interjúkat készítettem a munkaszolgálatot túlélt veteránokkal, illetve a fennmaradt tárgyi és írásos dokumentumokat gyűjtöm. 2004-ben a holocaust 60. évfordulójához kapcsolódva Izrael budapesti Nagykövetsége magyarországi programot állított össze, melynek szervezésében szintén részt vettem. Ez magában foglalt egy pályázat kiírását az iskolások számára (egész éves), valamint többfordulós tanulmányi versenyt. A jeruzsálemi Yad Vashem intézet minden évben tart továbbképzést azoknak, akik az intézetben töltöttek ösztöndíjjal hosszabb-rövidebb időt, és sikerrel elvégezték a Nemzetközi Holocaust-Oktatási Központ kurzusát. Ezeken folyamatosan részt veszek. A Budai Liberális Társaság „Nemzeti befogadás és nemzetiségi szegregáció Magyarországon” című programsorozatának egyik összeállítója voltam, s ennek keretében tartottam előadást Hadsereg és zsidóság a Horthykorszak első éveiben címmel.
