Szerkesztőség Tábori posta 618. Szerkeszti: Folkman Ferenc hadnagy

Tábor, 1918. október 15

Kiadja a cs és kir. 66. gyalogezred „Özvegy- és-árva-alap -ja javára.

II. évfolyam * 14. sz.

Szerkesztőség Tábori posta 618. Szerkeszti: Folkman Ferenc hadnagy.

Megjelenik havonta kétszer. Előfizetés 1 évre 12 K, '/„évre G K.

BÉKEAJÁNLAT. Felrepült a kalitkába zárt, hosszú fogságra ítélt bckegalamb. Felszállt, hogy nagy vi­ zeken, hullámzó tengereken ke­ resztül elvigye az üzenetünket, békelevelünket messze, idegen országokba, nagy idegen vá­ rosba, egy fehér házba, ahol egv szemüveges komoly tanár a háború és béke sorsát intézi. Ismét megírtuk, hogy mi min­

tek volna bennünket, hanem azért, mert mi mindig a becsü­ letes, boldog jövőt biztositó mielőbbi békét akartuk. Nekünk sohasem volt célunk a területszerzés, a hódítás, mi önvédelmi harcot folytattunk, a mi bakáink a hazájukat védték, azért véreztck, azért küzdöttek eddig is. Mi nem a harctéri események hatása alatt irtuk meg béke­ denkor készen voltunk és va­ levelünket, mi békét akartunk gyunk békét kötni. Megírtuk, akkor is, amikor minden vona­ hogy véget akarunk vetni a lon győzelmesen nyomultak elő­ világégésnek, hogy hajlandók re csapataink. Nem sikerekért, vagyunk azonnal megkezdeni hanpm az állandó békéért har­ a béketárgyalást. Hajlandók va­ colunk és megragadunk minden gyunk gúlába rakni fegyvere­ almaimat, amely a békéhez ve­ inket, nem azért mintha legyőz- zet. Ezt csináltuk mindig és ezt

A felmentett első napja. Árki Oszkár ImdapródjcKiltet felmentették. Mikor először felvette a régi pepita ruháját, nem győzött eléggé csodálkozni, a sokat mutató elegáns fiatalemberen, aki a tükör­ ből boldog mosollyal nézett az uj világ felé. Milyen más volt most a kivasalt, jószabásu öltönyben, a lágy ívben befutó nadrágban, mint a katonai adjusztált mundérban, a buta szabású blúzban, mely derék­ ban összeszorul s ülő helyzetben a mellen csúnya ráncokat vet, meg a se nem lovagló, se néni baka nad­ rágban, melyre kopott hadiszöve­ tekből furcsa csavarokat g ö n g y ö l ­ nek. Fehér gallérja, halvány selyem

nyakkendője kifogástalan gavallér­ ról tanuskcdóan emelték érvényre lesült arcának pezsdülő vidámságát kivált hogy a bajuszát is leborotváltatta, vissza lett varázsolva a háború előtti teljes fiatalsága. Szájába halványfüstii czigarettát illesztett, úgy lépett ki a délutáni korzóra. Ahogy a kapun kifordult, elfelej­ tette, hogy tegnap még katona volt. Mint akinek nem parancsol senki, mint aki nem függ semmitől, aki tetszése szerint járhat, kelhet, séta­ pálcáját jobbra-balra forgathatja, kalapját leveheti, fiityörészhet, vagy dúdolhat, gondtalanul. Semmivel és senkivel sem törődve indult neki

kíséreltük meg most is. Nyugod­ tan állíthatjuk, hogy mi a békefel­ tételeinket sem változtattuk soha, semmiféle hatás alatt. Mi alap­ jában véve mindig egy célért küzdöttünk és ezen célunk el­ éréséhez ma is azon szerény feltételeket szabjuk, mint azelőtt. Ma még nincs kezünkben békeajánlatunkra ellenségeink vála­ sza, ma még görcsösen fogjuk hazánkat védő fe|yvéreinket. c,s ha az entente államok viszszautasitják becsületes béke­ ajánlatunkat, akkor a magyar baka tudni fogja legszentebb kötelességét, amellyel fenyegegetett hazájának tartozik. F I. uj életének. Az első kirakat előtt még végig nézte magát, de miután tüköralakja teljes megelégedését vál­ totta ki, egy ujjnyival még magasabb lett, magasra fújta a füstöt. Egy fiatalabb önkéntes jött vele szembe. Talán az meg sem ismerte volna mint divatos urat, |ha ö ncin int neki. Először a sapkájához akart kapni, de észretérve, hullámos moz­ dulattal emelte le kalapját s leeresz­ kedően köszönte a szokásos szervuszt, miközben ezt gondolta: nézz semmiházi iskolás kölyök erre a ruhára s örülj, hogy szóba állok veled. Az önkéntes megállásra akarta kényszeríteni, álniélkodva kérdezte

Ára a hinterlandban 50 f., a harctéren 40 fillér.

1918. október 15

2 oldal

VISSZAEMLÉKEZÉS. Irta: Romy. Az első négy Isonzó-csata után jából való s a lövészárokrendszeaz olasz hadsereg támadóereje szem- ren alapszik A nagy világháború­ melláthatólag meggyöngült. Óriási nak kétségkívül egyik legzseniáli­ véres veszteségek nyomán bizonyos sabb alkotása a lövészárokharc, csüggedtséget is lehetett konstatálni melynek atyamestere épen Joffre az olasz csapatok körében. A szö­ volt, a mariiéi győző. Hamarosan kevények és foglyok előadásai tele bebizonyosodott, hogy a lövész­ voltak reziginációval, az a bizonyos árok még a legnagyobb kaliberű lö„zeneszó melletti bevonulás" hosszú, vegekkel szembon is erősebb vé­ fárasztó hadjárattá vált s odaát delmi eszköz, mint a stabil várak. mindinkább attól tartottak, hogy A németek már megszerezték volt Oroszország és Szerbia leverése ennek a taktikának insrukcióit, mi is után most reájuk kerül a sor. Hiszen megkaptuk azokat rögtön az olasz volt ebben a rossz sejtelemben hadjárat első napjaiban úgy, hogy igazság, de hogy a 4-5-szörös túl­ könyvvel a kezünkben figyeltük meg, erőben levő ellenség hosszú időre hogyan ássák be és dolgozzák előre elvesztette az iniciativát, alig mer­ magúkat ellenfeleink, valósággal tük feltételezni. Pedig úgy volt. Mi pontról-pontra haladva az előírá­ ellenben növekvő bizodalommal sokban. Voltunk olyan ravaszok, rendezkedtünk be állásainkban, me­ hogy rögtön utánozni kezdtük őket, lyek erős várainknak bizonyultak s javítva a rendszert saját eddigi ta­ tele harci kedvvel gondoltunk egy pasztalatainkkal és eredeti ötlete­ inkkel. offenziva lehetőségére. Az olaszok egy fél évi állandó Ha valóra válik Churchill lord lehet, hogy 1915. évi jóslata, hogy az 1917. év hallatlan kudarc után lesz a nagy Elöntő harcok ideje, ak­ a beállott tél, no meg talán az el­ kor bízvást elmondhatjuk, hogy az pazarolt hadiszerek pótlása miatt is ezt megelőző 1916. év volt a pozí­ — nyugottabban kezdtek viselkedni. Eddigi állásaink folytonos harc és ciós harc virágkora. Az olasz hadsereg teljesen fran­ ágyutiiz közben készültek, a viszony­ cia mintára van kiképezve és fel­ lagos csendet most arra használtuk szerelve. Taktikájuk Joffre iskolá- fel, hogy állásainkat, táborhelyein­

két tökéletesebben épiisiik ki. Va­ lóságos munkaláz fogta el a csapa­ tokat. A modern háború megtanított minket arra, hogy háborúban is szinte többet kell dolgozni, mint harcolni. A harcban lehetnek szüne­ tek, sőt szükségesek is, dolgozni azonban szakadatlanul kell. A há­ ború elején még a „Spateniibiing"nak beillő technikai munkából /'s húzódoztunk, ma pedig a „ Stellungépités “ fontosságától az utolsó baka is át van hatva. Csakis igy fejlődhetett ki az építésnek, a tech­ nikai berendezkedésnek az a mű­ vészete, sőt mániája, amely már nemcsak muszájból, hanem meggyő­ ződésből, sőt ambícióból iparkodik egymást felülmúlni. Ismertem egy főhadnagyot, akiről köztudomású volt, hogy saját pénzén vásárolt a százada részére mindenféle ezközt, sőt anyagot is, melyekkel azután mintaszerű állásokat építtetett. Ma látjuk milyen óriási haladás történt a tábori erődítmények békebeli fo­ galmától, a legmodernebb félig mozgó háborúig, amely a pergőtűz ellenszeréül a védelmi zónákra, a front elaszticitására s a rögtöni el­ lentámadásra van alapítva. Az 1916, év első fele folytonos

szobafogságot, a hét napi egyest, a két napi szigorítottat, amiket an­ nak idején becsülettel leült, kisebb késések, lógások, kimaradások és egyéb szabálytalanságok miatt. Még öt lépésnyire sem volt a kapitány­ tól, udvariasan, tisztelettel köszönt: Alázatos szolgája százados ur! van szerencsém . . . A kapitány azt gondolta, hogy valami civil ismerőse, katonásan rö­ viden hangoztatta a „gátén tag-ot* s csak mikor közvetlen egymáshoz értek, vette észre, hogy nem isme­ rős csak volt katona. Megbánta a könyelmüen elfecsérelt köszönést, mert szerinte egy volt önkéntesé­ nek semmiesetre sem „gebiilu" a

civil ismerőseinek kijáró barátsá­ gos hang, összeborzolt szemöldök­ két akarta tévedését ellensúlyozni. De Árki dadalmasan lépett el ka­ pitánya mellett, aki haragjában utána fordult: Né már hogy kikerült a kar­ maim közül! Tovább m e n v e................... főliadnagyát pillantotta meg; a tünemé­ nyes szépségű Budaki Böskével sétált sarkantyút pengetve, kardot zörgetve. Árki lelkében felelevenült kikép­ zése, amikor egy gyakorlat alkal­ mával a szembe jövő ur akkor még hadnagy, „álljon már rendesen, mert a gyomrába mászok" kezdetű inon-

a civilruha okát, de ö tovább sie­ tett s büszkén jelentette k i: ----- Felmentve! E varázslatos igét két bakfis is meghallotta, akik ájtatosan ismétel­ ték egymásnak: — Jé, felmentve ! A felmentett büszkén ment tovább. A kapitánya jött felé. A nagy mar­ cona ember, a testestől-lelkestöl katona, aki minden civil szokást halállal szeretett volna megtorolni, aki a vigyázz állást, az előírásos üdvözlést minden haditaktikának fölébe helyezte. Árki Oszkár, mint úriemberhez illik, elfelejtette a huszonegy napi kaszárnyafogságot, tizennégy napi

1918. október 15

3. oldal

vállalkozásokkal teltei. Eleinte ide­ genkedtünk ezektől az elszigetelt kisakcióktól, pedig kétségtelenül meg­ volt a jó hatásuk. Általános tapasz­ talat, hogy a csapatok a hosszabb nyugalomban eltespednek, sőt könynyelmückké, a nagyobb biztonság érzetében elővigyázatlanokká vál­ nak a harcias tetterő és energia ro­ vására. Az okosan megfontolt és kellő körültekintéssel végrehajtott kisebb vállalkozások ellenében fel­ tartják a jó szellemet s értékes in­ formációk birtokába juttatnak az el­ lenség felől. Tiroli offenzivánk meg­ indulása előtt az egész Isonzó-tronton szakadatlanul nyugtalanítottuk az ellenséget. Egyik Unternehmug a másikat érte, ezeknek a demon­ strációknak az volt a céljuk, hogy az ellenséget zavarba hozzuk szán­ dékaink felől. Későbbi foglyok be­ szélték el, hogy az olasz had vezető­ ség tényleg csak az offenziva meg­ indításával látta határozottan, hogy a front melyik részét választottuk betörési pontnak. Cadorna ebben az időben nagy offenzivát jelentett a mi részünkről az Isonzo-fronton melyet az olasz csapatok „bravú­ rosan meghiúsítottak"! Ezek a harcok valóságos iskola­ példái voltak a posiciós háborúnak, mely akkor már tökéletes felszere­ léssel, „ besondere Kampfmittel „

teljes leltárával folyt, repülőharcok­ kal és gáztámadásokkal is kombi­ nálva. Meg kellett ismerkednünk ennek a harcmodornak legizgatóbb fajtájával is, a földalatti aknaharc­ cal. A nagy támadások megszűnttévéi az olaszok ezzel a módszer­ rel próbálták állásainkat birtokukba keríteni. Szappéval iparkodtak meg­ közelíteni bennünket, derék árkászaink azonban hamar észrevették a cselt, ellenszappékat vezettek elle­ nük és szívós munkával földalatti akna meneteket is robhantottak a sziklás talajban az olasz állások alá, melyeket sikerült is légberöpitcniink. Sohasem hittük volna, hogy ellenfelek egymást 2-3 méternyire is megközelíthetik, pedig az tény­ leg megtörtént úgy, hogy az egy­ mást elválasztó távolságot falécek kidugdosásával méregettük le s eköz­ ben megtörtént az is, hogy az olasz sappeur a mérőlécet elkapta! Hogy ez a munka a kézigránátok korsza­ kában milyen veszedelmes, azt szak­ értők előtt fölösleged fejtegetnünk. S mégis még nő is akadt, aki eze­ ken a helyeken valóban férfinak is becsületére váló lélekjelenléttel járt. Egy osztrák írónő, Schalck Alice látogatta megállásainkat éppen ab­ ban az időben, mikor a szappézás pro és kontra lázasan folyt. Elment a legeiül ső Sappenkopfig, fénykép­

dókával, örökre ellenszenvessé tette magát előtte. A főhadnagy messzi­ ről észrevette. Mosolyogva nyúlt sapkájához: — Szcusz, szeusz kamerád ! Gra­ tulálok ! Árki, mert előre feltette magában, hogy nem fog köszönni, s elpirul­ va zavartan köszönt, hirtelenéhen azt se tudta, katona, vagy civil, önkéntelenül jölt: — Respekt! Mikor elhaladtak egymás mellett, Budaki kHüske megjegyezte, hogy elegáns fiatalember, mire a főhad­ nagy más nézeten lévén, csak ezt mondta;

- Buta . . . még a haptákot %^megismerni, ügy gondolkozott, hogy ö már civil ur, mi köze van tehát sem tudta megtanulni. Árki a kávéház fele igyekezett. egy hadnagyhoz. Szokatlan volt a kézelője, mert. Azért, mert ezelőtt alacsonyabb katonakorában nem viselvén, egész rangot viselt, most mikor „ura lett elszokott tőle. Minduntalan igazí­ tudomást se vesz róla, és oda se tani kellett. Abban sem volt biz­ nézve előhúzott egy széket és a tos, a nyakkendője nem-e csúszott pincérlánynak blazirtan kiáltotta: le, időnként azt is megigazította. — Kávét! A kávéházhoz érve, eldobta ciga­ A hadnagy fejcsóválva gondol­ rettáját, határozott lépésekkel kö­ kozott e furcsa világ felett: zeledett a terraszra kirakott aszta­ — Lám, lám ezelőtt pár héttel lokhoz, amely még üres volt, csak alázatosan bemutatkozva, törte ma­ az egyik asztalnál unatkozott egy gát, hogy gyufával szolgálhasson a ezredbeli hadnagy. cigarettához, ma meg rám se néz. Árki emlékezett rá. Egy-két hó­ No de jössz te még a boltomba! nappal azelőtt mutatkozott be neki, . Bállá Pál, de most esze ágában sem volt

felvételeket is csinált s élményei­ ről eleinte a Neue Freie Presse-ben, majd önálló kötet keretében szá­ molt be, igen szépen emlékezve meg a 66-osokról is. E csatározások közben gazdát cserélt a zászlóalj. A nagy tekin­ télynek örvendő Kossányi őrnagyra más feladat várt s a 66-osokat Ráivay őrnagy vette át (akkor még mint kapitány.) Találgattuk: vájjon milyen ember lehet az uj parancs­ nok ? Egyszerre csak régi mese, egy álom elevenedett meg előttünk: a Liinhid. Síp vasúti állomás a Drina mellett, a Panoshegy. Persze, persze, . . . a Panos hőse! Mind­ járt melegebb lett a fogadtatás. Az uj parancsnok alatt nyílott egy hosszú háborús év után elő­ ször alkaloma „Retablierungra." Retablierung! Milyen bűvös szó ez a katona fülében! Egy darab a béké­ ből; végre egy hely, ahol az em­ bernek nem kell minduntalan attól tartania, hogy a nyaka közé zuhan egy mine vagy „egyéb kellemetlen ség“ éri. Pologara volt az eJdorádó. Békében mindössze egy kis major disztelenkedett a helyen, ahol rövidesen pompás táborhely épült. (Folyt köv.)

1918. október 15

4. oldal s z ín h á z .

Október 1-én nyi­ totta meg kapuit az ungvári vá­ rosi színház Kiss Árpád igazgató társulatával. Pótzászlóaljunk tisztikara és Ungvár közönsége türelmetlenül várta a szinisaison megkezdését, amely némi szórakozást ígért a hosszú őszi, majd téli estéken a művészetet ked­ velő publikumnak. Sajnos, a táisulat szerepléséhez fűzött vérmes remé­ nyek a legkisebb mértékben sem elégítik ki a szórakozni vágyó ung­ váriakat. Avval jó előre tisztába vol­ tunk, hogy a háború .miatt a társu­ laton érezhető lesz a luidi-iz, de ilyen gyenge, a legszerényebb vára­ kozást sem kielégítő társulatra még sem voltunk elkészülve. Eltekintve a sok hibától, amelyben a társulat szenved, a programjuk is nagyon szerencsétlenül van megválasztva. Az előadásra kerülő darabok nagy részét ismeri, illetve látta már az ungvári publikum a megelőző színiévad alatt. Az újdonságok közül alig mutatnak be egy-két uj darabot. Az első hét műsorán közismert régi operettek dominálnak. Jobban tették volna, ha a bemutató-estéken más műfajjal próbálkoztak volna. Horváth Kálmánon kiviil, aki még a régi jó időkből rendelkezik hanganyaggal, egyetlen egyre sem fog­ hatjuk rá — még a legjobb akarat­ tal sem, — hogy tudnak énekelni. Sőt spanyol náthával, rekedtséggel, indisponáltsággal sem védhetjiik az ambiciózus tagokat, hiszen egész heten keresztül az összes tagok csak nem voltak betegek?! A legutóbbi napokban megnéztük Hat kas „Túl a Nagy Krivánon “ c. operette-jét ízléstelenség, fegyel­ mezetlen játék rontotta a Budán oly nagy sikert elért darabot. Jót csupán két férfitagról Írhatunk: Horváthról és Kassairól, akik a tő­ lük megszokott ügyességgel kelle­ mesen, kedvesen játszottak. Az elő­

adás különben élettelen, unalmas volt. Reméljük, hogy más műfaj job­ ban megfelel tehetségüknek és a hosszú saison alatt sikerülni fog nekik egy-két darabot közmegelé­ gedésre előadni. f—I.

Strófák. . . Lisztes Molnár betegsége miatt pengeti:

Foli.

ooooocoooooooooooooooooooo

Történetek a hadifogságból. B e f e j e z ő n é s vé y s z ó *

Magam is úgy érzem, hogy elég lesz már. Heggednek a sebek és az idő rájuk fújja a felejtés p o rá t; egymásba fonódnak a kis mozaik képek, rohanvást jönnek az uj ese­ mények, a tegnapi szenzáció ma már természetes és holnap unalmas lesz. És hát Istenem, az emlék már erősen individuális és a befelé sirás­ nak nincs szüksége nézőközönségre. A nagy orosz síkságot pedig új­ ra befújja most a hó. Végtelen fehér lepedő borul arra a földre, amely súlyos, végzetes tragédiáknak volt a tanúja és amely a kiömlő vértől már vérvörössé is válhatott volna. És ennek a nagy, szomorít földnek valamelyik szögletében ko­ pott, rongyos egyenruhában, véd­ telenül, tanácstalanul, árván, min­ denkitől elfeledetten még sok-sok testvérünk él és tőlünk vár segítséget. Vadul kergetik egymást az ese­ mények és a vágyón kinyújtott ka­ rúnk nem ér el hozzátok, testvérek. Mi, akik átéltünk a ti életetekből valamit, szivünk minden dobbaná­ sával rátok gondolunk. Mi meg­ értjük azt a halálveritékes küzdel­ met, amit nektek vívnotok kell a hazajutásért. Mi tudjuk, hogy milyen ez az élet, ez a melegség nélküli, idegen földön vegetáló, magára ha­ gyatott élet és csak azt szeretném, ha valahogy eljutna hozzátok e ki­ áltó hangom, hogy csak most tart­ satok ki egy kicsi í, kezd már haj­ nalodul és a végére jár ez a min­ den idők legszomorubb tragédiája. Behegednek a sebek, (elszáradnak a könnyek és a nagy orosz síksá­ gon befújja a szél a lábnyomainkat... Kozma Sándor.

Édes kedves Wilsoii bácsi magára néz most mindenki, nyújtson nekünk bekejobbot s ne löjjc le, a röpködő fehér galambot. Dinom, Dánom satöbbi.

*

Most, hogy közeleg a béke Gliick hadnagy kétségbeesve kardot ragad s mellét üti : nem tudok már sebesülni. Csata-csata-csatazaj Bizony kedves ( jliick hadnagyom, most már sajnálhatja nagyon, hogy a véres négy év alatt nem látott Ón dvcku///,'-falat. Csata-csata-csatazaj Jaj! Azt az egyet biztos tudom, en vitézlö Gliick hadnagyom, hogyha meg lesz már a béke : jobb lesz a tiszti-étkezde Csata-csata-csatazaj Kernelem, hogy nem haragszik s nem izgatja e pár strófa de ha mégis meggondolja: jelentkezzen ki a frontra. Csata-csata-csatazaj. lís ha lehet úgy siessen, hogy egy kicsit olt lehessen, hisz’ elég régen van már itthon, s látták eleget a korzón . . . Satöbbi és satöbbi . . .

1918. október 15

5. oldal

RENDELETEK § Felemelték a kenyérváltságot. A teljes kenyéradag (700 g.) váltságát 1918 október hó 1-től 72 fillérre, a természetben kiszol­ gáltatott 420 gr. kenyér pótlására szolgáló 280 gr. kenyérváltságot 14*4 fillérről 28*8 fillérre emelték fel.

§ A hadifogságból visszatérők készültségi pótdija. A hadifog­ ságból hazatérő egyének közül azok, akiket a monarchia területén kivül eső nyilvántartó helyen vesznek állományba, a bemutatás napjától a póttesthez való bevonulásig a hadiilletményt kapják, kivéve a tábori pótdijat, mert e helyett a készült­ ségi pótdijra van igényük.

§ Katonai személyek podgyászvizsgálata. A közélelmezési i..!niszter közölte az illetékes ható­ ságokkal, hogy katonai személyek, különösen tisztek a magyar határon át közlekedő vonatokon az előirt podgyászvizsgálatnál a határrendör-

ségnek nehézségeket okoznak, sőt ezek ellen erőszakosan lépnek fel. A fenti podgyászvizsgálatot a közélelmezési miniszter rendelte el és annak ugy a katonai, mint a pol­ gári utazók magukat alávetni köte­ lesek.

Kedves Szerkesztő úr!

§ A pozsonyi egyetem meg­ nyílik. A pozsonyi m. kir. tudo­ mányegyetem orvosi fakultása a 111., IV., V. éves orvostanhallgatók ré­ szére megnyílt és ott a II. és III. orvosdoktori szigorlatok letehetők. Ennélfogva fentemlitett évfolyambeli orvostanhallgatók és szigorlóorvo­ sok részére a fennálló rendeletek értelmében tanulmányi szabadság oda is engedélyezhető. Megjegy­ zendő, hogy erre a tudományegye­ temre I. és II. éves orvostanhallga­ tókat nem vesznek fel és az 1. orvosdoktori szigorlatot sem lehet ott letenni.

Rendelje meg a „66-OS HALI ALBUMOT!"

Csavargók, tolvajok őrizetünk a la tt U krajnában.

Mikor minden e s te egy bús verset írtam . . . Hol vannak a dalok bánatos e s té i? Egy barna leányhoz vershez verset róttam. Ma a verseskönyvet már a fiam tépi. M ost már ö parancsol, ö az ur a h á z b a n ; A játékaitól a feje se látszik. De hogyha megunja s neki az se elég : A sapkámmal meg a kardbojtommal játszik. Bizony alig tudok tőle egy sort irni, Folyton gagyog, gügyög, sikolt, sir, ri, kiált. M ost is abbahagyom az elkezdett verset, Vígan tologatom a fiam kocsiját. Halla Pál.

1918. október 15

6 oldal

Tegyék le

— K a r á c s o n y i s z á m . Szerkesz­ tőségünk elhatározta, hogy a kará­ csonyi ünnepek alkalmával ünnepi számot fog kiadni. Az ünnepi szám­ nak az ára, előre láthatótag két ko­ rona lesz. Aki a gyönyörűen kiállí­ tott igazán értékes számot meg akarja rendelni, úgy. az mielőbb rendelje meg fiókkiadóhivalalunkban Ungváron, mivel a papirhiány miatt csak igen kevés példányszámot fogunk elöállitani. A különkiadást előfizetőink 1.50 korona ellenében kapják. Tekintettel a jótékonycélra, reméljük, hogy emiatt előfizetőink továbra is époly szeretettel fogják

uraim a z óraüveget egészséges szem ükről, mert ha a szem ü­ kön van, nemcsak a szem üket teszik tönkre, hanem egyszers­ mind beszédhibásai: is lesznek, mert a monoklihoz racsolni is kell. Tegyék le uraim dacára annak, hogy a z ő szi divat g u ­ rította ism ét közibénk ezt a vi­ lágot hóditó üveget, a z operettekóm ikusok ezen cipőzsinóron lógó kellékét. Tegyék le uraim, m ert ez sehogysem fé r ö ssze a nehéz idők szigorú kom olysá­ g á v a l és hagyják a monoklit azon keveseknek, akiknek feltét­ lenül szükségü k van rá. Utá­ latos, undorító ez a naiv, o s­ toba, inponálni vágyás. H igyje el öncsonkitó uram, hogy a z a vékonyka üveg már régen lejárta m agát és a véres reális „mának" egy cseppet sem im ponál az, hogy a z ön kevés értelmet eláruló szemeinek egyi­ kén üveget hord. A z ön m o­ noklija kedves uram, esetleg hadimiliomosom, nem tiszteletet, Faragó Árpád rajza. „Bolsevikig hanem legfeljebb egy általáno­ san ismert csendes sóhajt vált lapunkat felkarolni, mint tették azt ki a z emberekből: J a j de visz­ eddig. Felülfizetéseket köszönettel ket a tenyerem . . . elfogadunk és hirlapilag nyugtázunk. A zért önnek nem sza b a d ha­ (Polgári hírlapokban is) ragudnia. amiért olyan nagyon — F e l m e n t é s e k . Forrás József szivem szerint beszélek, hiszen főhadnagyot, 1919. márc. 31-ig és a z embert úgy elkeseríti egy fánossy Gábor zászlóst, bizonytalan olyan „nemtörődöm a •' időre a katonai szolgálat alól fel­ monokli, ebben a lucskos reu­ mentették. m ás, nedves ő szi keserűségben, — M i l l e r E d e 6 6 - o s a le z r e d e s , ebben a halálosan kom oly hen­ m in t ő s z i n te r é s z v é t te l é r te s ü l ü n k , cegést nem tűrő élet-halál E p e r j e s e n b e t e g e n f e k s z ik . harcban. Ön nevet?V igyázzon, mert — T i s z t i k i t ü n t e t é s e k , ő f e l s é g e m ég leesik a monokli a s ze ­ a k irá ly Sparber R u d o lf e z r e d e s t a z méről. FoH. e lle n s é g e lő t t t a n ú s í t o t t v ité z m a g a ­

tartásáért a vaskorona-rend II. osz­ tályával — a hadiékitménynyel és kardokkal, díjmentesen — tüntette ki. — Kiadóhivatalunknak Gelb Erzsi k. a. Homonnáról és Braun Berta k. a. Nagykaposról beküldték az előfizetési gyüjtőivet. ügy Gelb Erzsikének — aki 6 — mint, Braun Bertuskának aki 15 - előfizetőt szerzett, legöszintébb kös/.önetünket fejezzük ki fáradságukért. Felülvizsgálat. A legutolsó kassai felülvizsgálaton Olsawszky Géza hadnagyot csapatszolgálatra alkalmatlannak, hadtápteriileti szol­ gálatra alkalmasnak, Böszörményi Gyula zászlóst hat hónapra harctéri szolgálatra alkalmatlannak, csupán kiképző szolgálatra alkalmasnak, dr. Horváth Rudolf főorvost jelen­ leg harctéri szolgálatra alkalmat­ lannak, 4 hónapra pótzászlóalji szolgalatra alkalmasnak, Lökő And­ rás hadnagyot jelenleg harctéri szol­ gálatra alkalmatlannak, irodai szol­ gálatra alkalmasnak minősítették. — Szerkesztőségi hir. Folkman Ferencz hadnagy, lapunk szerkesz­ tője betegségéből felépült és ismét átvette a lap vezetését. Spanyol nátha. Tréfának vettük, könnyelmüsködtünk evvel az állandóan növekvő, terjedő, nagyon is komoly gyilkos kórral. A járvány egyre több és több áldozatot köve­ tel. Hozzájárul a járvány terjedésé­ hez az esős időjárás is és az ille­ tékes orvosi körök szigorú rende­ letekkel igyekeznek meggátolni a továbbterjedést Szerencsénkre a katonaság körében eddig még nem pusztított a spanyol nátha. Ezúton is ‘figyelmeztetünk minden egyes katonát, hogy lehetőleg ne érint­ kezzenek spanyol náthás betegekkel és amennyiben valamelyik mégis beleesne a betegségbe, a többiek érdekében szigorúan tartsa be az orvos parancsait és mindaddig, mig betegségéből fel nem épül, szakít­ son meg minden érintkezést a bajtársakkal.

— Hermann Artúr s z á z a d o s v e tte

Síenczinger

á t­

J á n o s s z á z a d o s tó l

a Ill- ik p ó t s z á z a d p a r a n c s n o k s á g á t .

7 oldal.

1918. október 15 — E l ő l é p t e t é s e k . Pótzászlóaljparancsnokságunk, illetve ezredparancsnokságunk Füleki András e. é. önk. tizedest és Füzesséry Jenő e. é. önk. szakaszvezetőt zászlóssá; Mol­ nár Gyula e. é. önk. tizedest, Friedmann Adolf e. é. önk. tizedest és Friedery László e. é. önk. őrveze­ tőt hadapródjelölt őrmesterré lép­ tette elő. — Köszönet. Szerkesztőségünk ezúton mond köszönetét Mausner 1. o. száinvivő őrmesternek, aki az ungvári gépfegyver-századhoz van beosztva, a 66-os Tábori Újság ügyes és buzgó terjesztéséért.

gát. Azok, akik a Déli Hirlapot írják, ott voltak mindenütt aiiol a ma­ gyar katona járt és az ott látottak és tapasztaltak alapján állítják tudásukat és a Déli Hirlapot a magyar katona szolgálatára. Arra kérjük a magyarul érző katonákat, kérjék, keressék mindenütt a Déli Hirlapot és Írják meg nekünk, ha a frontokon vagy a liadtápvonalakon, ahol magyar katonák megfordulnak, nem kapnák meg. A Déli Hirlap szerkesztősege és kiadóhivatala Bu­ dapest, VII. Rökk Szilárd-utca 9. — H elmer Antal alezredes, ez­ redparancsnokunk, jelenleg szabad­ — A király sógorának eljegy­ ságon van és Ungváron tartózko­ zése. Félix pármai herceg Zita ki­ dik. Az ezred parancsnokságát ide­ rályné öccse, eljegyezte Sarolta lux­ iglenesen A; esák Rudolf alezre­ emburgi hercegnőt. des vette át. — A bolgár király lemondott. — H e lyettesítések. Griinstein Ferdinánd bolgár király, miután ki­ Sámuel főhadnagyot, ezrediink élel­ lépett szövetségünkből, lemondott mezési tisztjét, szabadsága alatt Iztrónjáról. Az uj király Boris, Ferdi­ zay Géza hadnagy, L:.x főhadnagyot nánd elsőszülött fia, akit már meg az ezred második segédtisztjét pedig is koronáztak és mint III. Boris cár Wait József főhadnagy helyettesíti. fog uralkodni.

— Katonák dohányilletékének leszállítása. Tekintettel a dohányinségre, a katonák dohányilletékét is leszállították. Az eddigi 300 gr. havi pipadohány mennyiség helyett ezentúl havi 100 gramm pipado­ hányt, illetve dohánypótlékot és 50 gramm finom magyar cigarettado­ hányt fognak kapni. Ez utóbbit 19 filléres árban 25 grammos csoma­ gokban.

— Orosz hadifoglyok haza­ térése Németországból. A n é m e t h a d ifo g s á g b ó l k is z a b a b u lt o ro s z k a ­ to n á k

e ls ő

K u rsk b a.

A

c s o p o rtja

m e g é r k e z e tt

h a z a té r ő

k a to n á k a t a

l a k o s s á g m e le g e n

— Felhívás. ú j s á g ja ,

ü n n e p e lte . A m agyar

k a to n a

a D é li H ír la p s z ó l itt a m a ­

g y a r k a to n á h o z .

T a l á n e g y ik ú js á g

s e m i s m e r h e t i é s n e m is is m e r i ú g y a z t a h a n g o t, m agyar

a m e ly a z ö t é v e s

k a to n á já n a k

D é li H ír la p , m e r t

k e ll,

f e le lő s

h á b o rú m in t

a

sz e rk e sz ­

t ő je , L á z á r M ik ló s a f r o n t o n t ö l t ö t t é v e k a la tt ta n u lta got

és

m eg

ezt a h a n ­

is m e rte m eg a fro n t m a g y a r

k a to n á já n a k é rz é s é s

g o n d o la tv ilá ­

Kérjük ezred-ünk tisztikarát, hogy a karácsonyi számunk részére szánt küldeményeket (kéziratok, fényképek stb.) mi­ előbb jutas sák el hozzánk és „a karácsonyi szám részére" felírással lássak el.

T Ű N Ő D É SE K . Vájjon mikor képviselem újból a második zászlóaljat? Vörös hadnagy * * * Vájjon mikor vehetek a legényem­ nek karkötő órát ? Székely zászlós *

*

* Vájjon melyik nemeslelkü olvasó­ tól fogja kapni a Tábori Újság a második 500 koronás adományt ? B. * * * Vájjon mié/t van Propper hadnagy urnák minden héten más legénye?

ooooooooooooooooooooooooo®

Olvasóinkhoz! Tekintettel a papirdrágasógra, valamint az állandóan emelkedő nyom­ daköltségre, kénytelenek voltunk a lap árát a htnterland részére *j O f i llé r r é felemelni. Az előfizetési dijjat is p ^ rsékelten felemeltük és pedig E tft/ é v re 1 2 k m itt. fé lé v r e U k o ro ft. itetftfeflévve 3 k m oan. Reméljük, hogy kedvei olvasóink e csekély áremelkedés dacára, lapun­ kat továbbra is pártolni fogják.

1918 október 15

8 oidal.

Áz enyim levilje á Háncsurkának. Kártká pisáná niegván mágát szept. 24. én. Pohvályeni Jezis Krisz­ tus. A tijed levélje megdosztálszom ámi áz enyim sercájához te mojá lyubá Hancso piszováltál. Mekérteni mindent belőle ámi mekván. Már in ászt mekgondolni, hogy áz mojá Háncsurkájá már meknem lyubijjá áz ö Mizsuját, kinek mindik áz eszéjébe mekvágy Hancsurkám. Már mekvót nekem áz enyim nápjáim keminyek, úgy hoty ákáj hátyu tácskájának á toljábá feküdni is keminy áz enyim écakájá. Mekálmodni mindik áz enyim Háncsurkáját — is na dzeny, há leülni á sedlálkára. mindik mekfejteni áz áz álom, hát áz mindik ádtá nekem á remény, hogy te ne­ kem mik szeretni ván mojá lyubá Háncsurká. Mideik há rád mekgondolni az enyim esze, hát áz enyim scrcá elfokjá egy náty mijedés és mekkörnikezni lelkedet áz áz ájulás mekván, hoty én tiget moja lyuba most is meknem lehet látolgálni á tijed feketéje tűz mekván szemet, ás ázáz árányosnák szájt. Kondolgáljál zanyini arányom árá áz ides szávácskára, mit te nekem mekpovedáltál. mikor in ide jüni á csa­ tájába . . . moja Mizsu, co budze zomnu kcdz ti idzes do vojni! Váty kondolj mek árá áz icákájárá ámi mekvóta á búcsú mágát* mikor in mekinekelni á szomorú nótáját á job károdnáll hogy : Kedz Háncsurkám in elmenni csátájábán Zenyém serca megrepedni bánatában Nem sir Háncsá v sza jönni á te Mizsud

Fogom neked mekcsinálni a varkocsór Zenyim Háncsá vszá jönni csátájábul, Adok neked eleget á puszijából. Adói te is douzig nekem puszijából, Izs nem budzem több elmenni falujából.

S te sírni . . . is én nem tudni elég mek beszilni, hoty te nem sirni több. Zenyém lyubá Hancso, á tijed levéléje ntíkem áttá mekkönyebiilni á nagy malomkövet leesni áz zenyim sercának. Most in mekvágyok á náty boldokság.májd lyubá Háncso, há áz Isten engemet meksegitol háza majd meglátolgatol áz enyim nagy szerelem, mi mekcsinálja neked ázenyim teiesegit. Á teráz nve mám co pisác, no csák áz mekvánjá mágát, imty pá pá, á teráz istyeráz pozdrávnjein á bocskám sz; ) tisickraltrázi tebe, ápká, mámka á sickih !ito zsije. Isivé ráz bocskám tebe szto ráz tvojo Mizsu Gyuri Jancsit.

Menázsi inspizirungon történt Ungváron. A manipuláns, aki jóelöre értesült a generális ur jöveteléről, oktatja a napos káplárt: — Ha a generális ur hívni fog, jelented neki, hogy reggel jó fekete­ kávé volt, délben gulyás krumpli­ v a l.. . érted? - Igenis érteni! Délfelé tényleg eljön a generális a századhoz és mivel a század ki­ vonult, magához hivatja a napost. A napos előírásosan jelentkezik, mire a generális megkérdi : — Sitid Sie ein Heimkelirer? A napos káplár, aki a komman­ dókon kiviil egy szót sem tud né­ metül, nekivörösödve, kiabálva je­ lenti : Herr Generalmajor ich melde gehorsamst, reggel volt jó fekete­ kávé, délben gulyás krumplival . . . cs a menázsi nagyon jó . . .

Gviimölcsvásór Alaxandrovskban. (Ukrajna.)

1918. október 15

A népfelkelő és a kard. Az irodai szolgálatra alkalmas népfelkelő önkéntes tizedes, aki époly pontossággal szokott felkeresni, mint az a kérdés, hogy miből fize­ tem ki a lakásomat, szokatlanul vi­ dám arccal lépett be szobámba: — Respekt hadnagy úr! — Szervusz, mi újság? — Nincs semmi különös. Ezt olyan hangon mondta, hogy ki lehetett érezni belőle, hogy vala­ minek nagyon örül, valami jókedvű újságot tud, de igyekszik azt közöm­ bösen bejelenteni. Most inár moso­ lyogva faggattam: — Mégis mi újság? Semmi . . . A „különöst“ már elhagyta és a „semmit“ is kevesebb tartózkodás­ sal mondta, tehát még egyszer meg­ kérdem és akkor valószínűleg ki­ rukkol : — Nos? Valanji újság mégis csak van ? — Voltam a zászlóaljnál . . . És ? Dühösen mondja, mintha valami nagyon kellemetlen dologról lenne szó : — . . . azt mondták, hogy a ma esti parancsban benne lesz az elő­ léptetésem hadapródjelöltté. Felugrok: — Gratulálok öregem, gratulálok. Kényszeredetten kezet nyújt; — Köszönöm. Igazán nem értem, mit akarnak tőlem öreg családapá­ tól. A feleségem egy hétig nevetni fog rajtam. Ugyan, ugyan. Nagyon szép sarzsi az. Most már legalább tiszt vagy. Felcsillog a szeme: — Tiszt ? ? . . . Persze, hogy tiszt. De meny­ nyire tiszt. Legalább is tisztjelölt. Mégis egész más az, mint egy káplár.

9. old al

Hiszen én nem mondom, hogy nagyon jól tudom, hogy ez nem nem, de mégis nevetni fognak olyan borzasztó mesterség . . . De rajtam. tényleg nem is olyan nágyon ne­ —- Ugyan kérlek, ne gyerekeskedj I héz . . . Egész könnyű . . . Egészen jól fogsz festeni hosszú Fel- és alá járkált a szobában a karddal. Eleinte fogja a markolatot karddal . . . Hosszú karddal ? Ugyan teljes kézzel, erősen, később el­ engedte. Nagyokat lépett és jólesően kérem . .. — Hát persze, hogy hosszú kard­ hagyta, hogy a kard az alsó láb­ dal. Akár tetszik, akár nem. Azt szárát iitögesse. -- Ki mondja, hogy a kardban muszáj. Azt mondtam neki, hogy muszáj, botlik az ember? Nagyon jó vise­ pedig bajonettel is járhat. Azt hiszem let. Egészen máskép érzi magát az ö is tudta ezt, de azért szó nélkül ember karddal. vette tudomásul a muszájt. — És te még sem akartál venni ? — Muszáj ? Hát most vegyek Most már biztos voltam, hogy kardot a háború végén? A felesé­ fog kardot venni, sőt ezt annál gem nem fogja engedni. De külön­ inkább gyaníthattam, mert már az ben is oly rettenetes nehéz, hogy akartál ellen sem tiltakozott. ' Nem akartam venni ? Hát ha az nem való az én ötször felülvizs­ gált és többszörösen kiszuperált muszáj! . . . gyomromnak. . . . és gyorsan tovább beszélt: Mig ezeket mondotta, állandóan — .. . Meg aztán az ember el­ a tükör mellett függő kardomat megy valahová, rokonokhoz, vagy nézte és ha beszéd közben el is vizitelni megy, mindjárt máskép fordította a fejét, tekintete mindig néznek az emberre ha kard van rajta. Na és aztán mibe kerülhet visszatért a kardra. — Nem is olyan nagyon nehéz egy ilyen kard ? Mondjuk nyolcvan az a kard. Próbáld csak meg. Volt koronába . . . hát mit csináljak, ha muszáj . . . egész jó. már kard rajtad? — Dehogy volt? Isten ment­ Megáll a tükör előtt, jobbra, balra sen tőle. fordul. Nahát próbáld fel. — Az ember megszokja . . . Még Levettem a szögről a kardot és ma veszek egyet . . . Jó lesz sietni, mert szombat odaadtam neki. Mohón kapta ki a kezemből, megforgatta, kihúzta egy van és holnap csukva lesznek az darabig, visszadugta, nézegette a üzletek . . . — De még a gallérom sincs átbojtot, majd megrázta a fejét és vissza akarta adni. .varva. Azt is át kell varratni még ma. — Próbáld csak fel — szóltam Még mindig a tükör előtt á ll: rá nála hagyva a kardot. Nagyon jó lesz. Minek? Ezt csak azért kérdi, hogy iga­ Felemeli a kardot a hóna alá zolja magát az előbbi kijelentésekért. veszi, a tükör felé hajol úgy mondja : Csak vedd fel, majd meglátod, Így is lehet hordani. Nagy­ hogy nem is olyan kényelmetlen. szerű . . . és az embert legalább Mit gyerekeskedsz ? Egész jó lesz. jobban respektálják . . . egészen más Most már minden további kapa- az hiába . . . Na de megyek, mert citálás nélkül vette át a kardot és csuknak. Lecsatolja a kardot veszi a „na/iiszenut meg „szépen nézünk ki* közbeszólások közben segítségem­ sapkáját. mel fel is kötötte. — Vehetsz sapkarózsát is. — Na látod — mondom biztatva. — Milyent? Aranyozottat? — Mit lássak ?f Hiszen utóvégre — Azt ne. Avval lefoghatnak.

1918 október 15

10 old al.

— Ugyan dehogy. Mindegyiknek olyan van. Respekt! — Te még figyelmeztetlek vala­ mire. Kardot nem kell feltétlenül venned. Járhatsz esetleg bajonettel is. — Miért ne vennék? Különben is tudok egy uj rendeletről, amely szerint muszáj hordani. Ezt a fele­ ségemnek is megmondom., A rendelet ugyan sohasem jelent meg, de azért nem szóltam egy szót sem. Az öreg önkéntes már oly régen nem nézett amúgy sem a szemembe, hogy nem akartam za­ varba hozni. — Respekt hadnagy ur, sietek ... mit csináljak ? . . . — Szervusz! Csókolom a gyere­ keket. Este a kávéházáan leszek. *

*

M e g tö r té n t. A drága vendéglős.

*

E p e r j e s e n tő r té r it.

e g y k a s s a i g e n e r á l i s s z á ll o t t ki p ó t ­ z á s z ló a lju n k h o z , h o g y m e g v iz s g á lja a l e g é n y s é g m e n á z s ijá t. Az

e g y ik

p ó tsz á z a d n á l

tö b b e k

k ö z ö tt m e g k é r d i B la u s te in g y a l o g o s t :

Mire Frótiiusz főhadnagy meg­ jegyzi : — Hagyjad őket, hiszen úgysem kaphatnak hajba . . .

— M it k a p r e g g e l i r e ?

kávét, Kenyeret, néha

— Fehér

vajaskenyeret

is.

A g e n e rá lis c s o d á lk o z v a é rd e k lő ­ d ik t o v á b b : — H át e b é d re ? — L e v e s t, h ú s t, fő z e lé k e t é s té s z ­ tá t . . .

-

v á la s z o lj a

B l a u s te i n .

— N a g y o n jó . H á t v a c s o r á r a ? — N é h a h ú s t,

n é h a p e d ig k á v é t

k a lá c s c s a l . —

*

Este már karddal ült közöttünk a hadapródjelölt ur és nagyon pa­ naszkodott, hogy az ő öreg csont­ jainak ilyen utálatos nehéz barbár kardot kell cipelni. Foil.

Ez m ég

E g y a lk a lo m m a l

Weinberqer. A vitát hallgatók közül az egyik közbeszól: — Ugyao csak nem fogtok ezen összeveszni . . .

Sehr

g u t,

sehr

g u t!

Szóval

m e g v a n e lé g e d v e a k o s z tta l ? — I g e n is g e n e r á l i s u r,

csak n a­

g y o n d rá g a . . .

— ? ??

A Gottdienernél ugyanis nagyon drágán számítanak mindent, m á r n e m —

is f o g u n k h o z z á j á r n i . . . — m o n d ja

Bús katonák. Kis szobába bús katonák összejöttek Felejteni csókot, álmot, meleget, Boldogságot, édesanyát, szép [menyasszonyt S mindent, ami nélkül a szív nem [lehet. Kis szobában bús katonák [virrasztottak Lassú nóták, szép emlékek, bor [között, S hogy még egyszer szerelmükre [rágondoltak A lelkűkbe bús boldogság költözött.

a k is é re t le g n a g y o b b

m eg rö k ö n y ö ­

Csinos.

d é s é r e a v ö r ö s B la u s te in . *

* A szórakozott Lisztes Mol­

nár. és

A z a lá b b i

k ö z is m e r t ,

v ic c de

nagyon

rég i

te k i n t e t t e l

a rra ,

h o g y n a g y o n je lle m z i l a p u n k s z ó r a ­ k o z o tt

k ró n ik á s á t,

h e ly e t

sz o rí­

t u n k n e k i. A

napokban

k o m o ly k o d v a ,

e g y ik

hadnagyunk

fo n to s k o d v a

á llítja a z u n g v á r i

k o rz ó n

m eg­

M o ln á rt:

— E jn y e M o l n á r k o m á m , te b i z o ­ n y o s a n tu d n i f o g o d , h o g y k e ll ly e s e n í r n i :

nyugaton

vagy

he­

nyugaton

k e l fel a n a p ?

Szépen, halkan mulatoztak, dalolgattak. Reménykedtek a dalokban, mig [csak bírtak. De egyszercsak hajnaltájban elhalt [a dal, Kis szobában bús katonák [összesirtak. Mezőkövesd, 1914 dcc. Ballt Pál.

M o ln á r,

ak i v a ló s z ín ű le g uj e lő ­

f iz e tő k s z e r z é s e n

t ö r te

a fe jé t, r á ­

v á g ja : — T e rm é s z e te s ,

hogy

nyugaton

a h e ly e s . . .

* *

Két kopasz.

é tk e z d é b e n

A z u n g v á r i t is z t i ­

nagyon hevesen

v i ta t ­

k o z ik W il s o n b é k e p o n t j a i n k é t m e g ­ le h e tő s e n k o p a s z h a d n a g y :

Ács

és

Kedves Szerkesztő or! Ho én is benn leszek o korácsonyi számbon, okkor tessik nekem 3-rom példányt félrerokni. Sok orra kérek hodnogy orat, hogy finoman tessen rólam írni, hodj o csoládomnak is iirüme teljen benne. Ho von edj kis ideje, okkor irjo meg, hodj mi­ kor lesz oz otolsó szám, mert ozér odok két koronát. Őzt is tessék megírni, hodj Wilson milyen vallásu? Kiváncsi vodjok rá, mer nodjon nehéz hittanhallgató. De ha ii meg­ fogja a békét csinálni, okkor a Jehova iitet százhúsz évig éltesse erűben és egésségben. Kölömben jól niekvodjok. amit a t. ez. szerkesztüségnek is kívánok. Vodjak tisztelettel Pinkasz.

1918. október 15

II oldal,

b a k b ír á s o k

:.

Egy öreg népfelkelő. Irta : Bodnár András gyalogos. Z ugó fo ly am

m en tén

d ö r ö g n e k a z .ig y u k ,

ren g en ek a hegyek. P e rg ő t ü z p o k o lb a n , m in t b ő s z o r o s z lá n o k á ll, a m a g y a r s e r e g . M in t' b é rc e it o r m á t a m e n n y d ö r g é s m e g r á z z a , de nem

d ö n t h e t i le.

A m agyar sereg b á tra n

a c sa tá k

v ih ará n ak

n é z elé b e.

Ha r o h a m r a m e n n e k e g y t ö l - e g y i g nem

hősök,

sa jn á ljá k a v é rt.

Á rp á d h ő s fiai, s z í v e s e n

o n tjá k

a

H a z á é r t, K irá ly é rt. L e s z á l l o t t a z a lk o n y , siri c s e n d

borul a

p o k o lb e li tájra. A z e z ü s t , te li ho ld , a s ö t é t fe lh ő k n e k e l o s z l á s á t v á rja . E lo sz lik a fe lh ő , v ilá g o s s á g

ö m lik

a c sa ta m e z ő re . F ü rk é s z ő s z e m e k k e l, fo jtó lé le k z e tte l, á ll a f r o n t n a k ő r e . R ezg ő lom bok

k ö z ö tt , a la k o k b u jk áln a k . . .

f e g y v e r é t felk ap ja. M ik o r m e g l á tj a , h o g y c s a k h o l d s u g á r á r n y é k , n a g y o t k a c a g ra jta. M é láz ó s z e m e k k e l n ézi a felh ő k et, v ájjo n m e r r e m e n n e k ? . . . M a g y a r o r s z á g felé, I s t e n e m m ié rt is n e m M egm ondanán

a fe lh ő k . . .

b eszéln ek .

n e k ik , s z á n j a n a k el a z é n

k ic s in y fa lu m f e le tt. A zt üzenném

h aza, csó k o lo m

é s kis g y e r m e k e m e t.

h itv e se m ,

TISZTJEINK. Bevonultak a káderhez . Hermann Artúr százados Enderlin Ede hadnagy Arató üynla főhadnagy Lustig Jenő Schwarcz Lajos zászlósok. I. R 5-től áthelyezve Vörös Géza hadnagy

Távoztak a kádertől: Jakubovics Fiilöp Lukács Ferdinánd • zászlósok Fejér Hermán hdgy Lipovniczky Gábor hdgy A. A. Gr. dér 15. 1 ‘D. Zimmerer lgnácz zászlós Aratószázad Komádi

Kórházban vannak: Burger Béla e. ü. hdgy Rés. Sp. I. ündvár Böhm Emil hadnagy Garn. Sp. 20. Kassa Farkas Miklós hadnagy Belgyógyászati klinika Budapest Lichtig Adolf hadnagy Kriegssp. 2. Wien Oesterreicher Hugó fhdgy Vereins Rés. Spital Karolinental Faulhaber József százados Klinik Hohenegg Wien Iványi Béla hadnagy Rés. Sp. I. Ungvár Strasser Jenő zászlós Garn. Sp. 20 Kassa Lengyel József hadnagy Rés. Sp. Székesfehérvár Grünwald József főorvos Garn. Sp. 20. Kassa

Szabadságon vannak: Rátvay Imre őrnagy Meskó Géza főhadnagy Szász Sándor zászlós

Tanulmányi szabadsá­ gon vannak: Gyuráskó János Szkicsák Béta * Gottlieb Rudolf főhadnagyok Napholtz Jenő Tolvay Imre Radácsy Ede Hirsch Hermann Goldberger Sándor Virág Sándor Watzianu Teofil hadnagyok Böszörményi Gyula Kerülő István Frank István zászlósok Károly Jenő Nádai Imre hadapródjelöltőrm.

Felülvizsgálat: A legutolsó kassai felül­ vizsgálaton Jakubovics Llpót Reisz Artuur Fürst András Dr. Komjáthy Lajos főhadnagyokat Fodor Vince Dr. Szarvasi Gusztáv Freisinger Jenő Böhm Emil Lekó András hadnagyokat harctéri szolgálatra alkal­ matlannak, irodai szolgá­ latra alkalmasnak találták.

12. oldal

1918. október 15

Kéziratokat nem adunk vissza. Lapunk olvasóinak készséggel adunk felvilágosítást útbaigazítást minden ügyükben.

Ember. Kedves Ember az Isten áldja meg, miért nem dolgozik? Hiszen úgy sem sok szám fog már megjelenni. Komáromi. Már kiválasztottuk azokat, amelyek legközelebb sorra jönnek. Bállá Botond. Mióta olyan nagy ur a papa, hogy csak sürgönyre küld kéziratot? Kérem neki megmondani, hogy ami sok az sok. F. I. Pál. Egy jó novellát szívesen leközlünk, csak küldje be. Lisztes Molnáráé Bpest. Férje csak azért jár színházba — mert küldik. Min­ den más hír rágalom. A zsebpénz rendes megérkezését ünnepélyesen vettük tudo­ másul. Azóta a zöngemények is jobbak. Csak tessék neki rendesen megküldeni, hiszen nemsokára itt a béke és akkor úgyis ismét fennhatóság alá kerül.

Balázs főhadnagy. Miért néni küldi be az Ígért kéziratot. Elvárjuk, hogy sza­ vát betartja és a legrövidebb időn belül kezünkben lesz a Grabek-i ütközet leírása. Lipovniczky. Jobban van ? No csak erőltesse meg magát egy kissé és ne feledkezzen meg Ígéretéről. II. Mi lesz? Azt kérdezze meg Wilson' tói. Talán mire ezen számunk megjelenik már meg is lesz a béke Ha nem, akkor — mint már annyiszor, úgy most is tévedtünk. 2. Karácsonykor még eg^sz biztos, hogy egyenruhában lesz. Még ab­ ban az esetben is, ha fegyverszünet lesz. 3. Egy czivil ruhának az ára egyelőre 1500-2000 korona Na pá. ^0C X X )0(X )000C X X X X X )00O O 0O O 0®

Negyed évre (K 3. ) Roth Szerénke, Virágh Ferenc, Zapotoczky Miklós, Schlanger Csilla, Feuermaim Adolf, Schlanger Salamon, Ábrahániovics József Nagykapos, Rosenblülh Mór Kisszeretva, Neumann Elemér Losonc, Timkó Sándor IJngnyárád, Braun Nándor Kassa, Scsemiczky Gyula Kisszeretva, Leck Gábor M. Mocsár, Breucr Szerénke Szinna, Lipkovics llerminke, Schön Giziké Homonna. F elü lfizettek : Markovics Albert Alsóhalas K 50 — Rosenblüth Mór Kisszeretva, Neumann Elemér Losonc 1—1, Spiegel Móric N.Kapos 3, Schlanger Salamon Nagykapos 2 és Révay István Sajószentpéter K 10.— ÍX^OCXXDOOOOOOOOOOOOOOOOOOOÍ)

Lapunkra előfizettek. Egy évre. (K 12. ) Schreibcr Mór Budapest, Markovics Albert Alsóhalas, üriin Zoltán hadnagy Sárospatak, Spiegel Móric Nagykavos, Wokan Ervin Rákóc. Fél évre (K 6. ) Wibauer Károly Fpost 018, lllrsch Her­ máim hdgy Budapest, Schott Leopold fő­ hadnagy S -A.-Ujhely Maschanczker Lász­ ló Kdtt. Asp Ungvár, Pápai Lajos Ungmogyorós, Eichler Juliska Homonna, Orosz Szerénke, Neumann Etelka Homonna, Fe­ hér Vilmos zászlós Ungvár. Strasser Jenő zászlós, Tolvay István hdgy Ungvár, Cirbusz Béla Mezőkövesd.

6 6 -o s

bakák

olvassátok a magyar katonák napilapját, a

JELI lllh l Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest., Rökk-Szilárd-ut 9.

A „ 6 6 -o s Tábori Újság"

L e g jo b b m in ő s é g b e n k a p h a t ó k

E lő fiz e té s i á ra

ruhaszövetek, selymek, sefirek, delének és mosókelmék

október 1-től E g ész évre . . . . 13 K F é l é v r e .................. 6 X N egyedévre .... 3 K

ANTAL VIKTOR

Egyes szám ára a hinterlandban (trafikokban és pályaudvarokon) 50 fillér.

UNGVÁR, Kossuth Lajos tér 10.

Akinek előfizetése október­ ben lejár újítsa meg, hogy a lapot továbbra is küldhessük. U tánnyom ás tilos).

divatáru üzletében (Fricd-féle bérpalota).

Unnunfnb a 60_os Plakettet* VCyjClcK Ára 1 K 20 fillér.

N yom atott Földes! Gyula könyvnyom dájában Ungvár.