szer t a csinálok rend et, hogy nem non scribere.) ek m et ra nn tu sa t be i írni. (Difficile es egnyugtatn m m is ne r zö am rt ős el nem bí Szeretnélek ost valahogy gy első előszóból, m szerkesz tői ségét adja, ho s. Különleges tá or a medko ik al am es t asz különleg kt ”-nek. Min je Zd ro IS „p SZ i bark Va un esek vagy ég lustálkodn Ez a mostani utára a 20 év egy kicsit m őf jik agyel bú a, ág za ás gs ss ul ta vi megnyilván gbe, majd it részben a orrát a hide vaz eseménye , az ős ra a az bo gj n tá du s be ki sek népe vebocs szólnak, rész ltan a szisze yetemista). kkeink rólunk ség nem titko ön ásodéves eg langjába. Ci öz m lk és cé A őls k. (e zá ő az iz m el al az újságét rt lv tenciális fe menéseit ta yemet, hogy deklődő, po azon élmén k ér te es alkozott le sz gl ve ös fo lamint az születet t. Aki eg kell osszam m ül n lk sá né ” tehát, pc és ka z seszeget l, úgy tűnik A VaSZISZdas többsége „c sségen belü gy zö na kö rra k y pí so eg pa ó írá et sz enis nagy tják betűik ban szereplő ) szívesen on a, hogy ez ig dj és it… , tu Ed nk , el lé G iv m ife KV már ilyes ző (Julcsi, kotókedv m er al sz az ny d llhá le ha lé né nt fe ra, hogy l eddig nem hogy időnké élyes, amirő öröm számom es em sz eg la i nl gy lö am t, ho Kü i olya ást, mint a sziszesek. velünk valam vánhatnék m vő új ta, megoszt Végül mit kí k. zetekben lé ki ke ne a úgy gondol n öm és szobákba san köszön n lá há be t ek Ez rm k. te hattun vel a meleg k nagy kedv pozgassáto SZISZdaszt. a t, advány Va A Szerkesz tő széchenyis ki
Köszöntő
Sziasz tok!
Vasziszdasz
n A Széchenyi István Szakkollégium rendszertelenül megjelenő élménymagazina n 2006. december n Szerkesztő: Mihályi Eszter n Munkatársak: Farkas Miklós, Fazekas Mihály, Kotek Péter, Kriston Vízi Gábor, Krizsán Olivér, Molnár Gyula, Molnár Tímea, Nagy Edit, Papp Julianna, Róbert Katalin, Rózsás Alíz, Török József, Urbán Anikó, Urbán Orsolya, Varga Dorottya n Technikai szerkesztő: Tóth Annamária n Címlap: Izsó Ákos n Elérhetőség: Cím: Budapest, Bartók Béla u. 152. Telefon: (20)-951-55-56 e-mail:
[email protected] n Web: http://szisz.uni-corvinus.hu/
vasz_2006_osz.indd 2
2007.01.14. 19:37:37
év –
érv
Miért épp a Széchenyi? Későbbi karriert segítő tényezők
1. ∑54 TDK-arany, ∑12 OTDK első hely: inspiráló közösségünkben aligha állhatsz meg 1-2 legjobb beszámolónál vagy TDK-dolgozatnál. 2. 7 Pro Scientia Aranyérem 3. Kiscsoportos, az egyeteminél színvonalasabb képzés: kurzusainkon az egyetemi képzésekben nem szereplő, vagy szerintünk nem megfelelően oktatott érdekes témákat dolgozhatsz fel maximum nyolc fős csoportokban – tanáraink emellett az adott téma legfelkészültebb oktatói közül kerülnek ki, valamint a kurzusok és tematikáik kiválasztásába is jelentős beleszólásunk van. 4. Felelős értelmiségivé válás és valódi kritikai szemlélet, az érvelés-érdekérvényesítés elsajátítása. 5. „Esszéírás” és „Retorika” alapozó kurzusok: magabiztosabb fellépés, fejlettebb – írásbeli és verbális – kommunikációs készségek megszerzése. 6. Szabadon választható sávok (Pénzügyi közgazdaságtan, RDE-szociológia, Kormányzati gazdaságtan, Jog & közgazdaságtan): egy adott tudományterület szakértőjévé válhatsz, a legújabb, legkorszerűbb tudással felvértezve. 7. Adott a választás szabadsága: tagjaink a választott sávjukon kívüli szakmai érdeklődésüket saját elképzeléseik szerint elégítik ki saját maguk által megszervezett ismeretbővítő kurzusok révén. 8. Elő-TDK a Széchenyiben: bizonyítottan 32%-kal jobb eredmény a TDK-védésen
16. Széchenyis Diploma: országszerte elismert tudományos fokozat 17. Együttműködés mára az ország valamennyi jelentősebb kutatói bázisával (néhány példa: Regionális Energiakutató Központ, Medián …) 18. Több mint 250 Végzett Széchenyis a tudományos, gazdasági és politikai elit tagjai közt; valamint ha tag leszel, rögtön legalább hetven új ismerősöd lesz az IWIW-en - ami kétségtelenül előnyökkel jár számodra… 19. Széchenyis kapcsolati háló: átlagosan 27 %-kal magasabb kezdő fizetés és 49 %-kal érdekesebb munka 20. DB-, SZTT- vagy FEB-tagság - ingyenes management és rendezvényszervezői „tanfolyam” és skillek megszerzése: mivel egy ilyen diákszervezet életébe s annak – például bármelyik szervezetünk (Diákbizottság, Felvételi Előkészítő Bizottság, Szakmai Tudományos Tanács) – működésébe való bekapcsolódás óriási tapasztalatszerzési lehetőség lehet Számodra; nem mellesleg kicsiben, s a saját bőrödön tapasztalhatod meg a demokrácia, az önszerveződés, az érdekérvényesítés, irányítás és együttműködés minden előnyét és hátrányát.
Közösségi élet 9. Hagyományok: október 6. – Erdély, augusztus eleje - Pénzügyi Nyári Egyetem, nyári széchenyis vízitúra, téli tábor - nyári tábor, SZISZ-es Mikulás/Majális, ŐSZH (Őszi Szakmai Hétvége), tavaszi elsős kirándulás, jogászvacsi, elsős sörözések… 10. Táncos-zenés mulatságok: fejlett tánckultúra elsajátítása (összszakkolis körökben mellesleg elterjedt az a nézet, hogy a buli akkor kezdődik, mikor a SZISZ-esek megérkeznek). 11. SZISZEK FC: 2 éve a Szakkollégiumi Mozgalom futballtrónján 12. Éjszakába nyúló, világmegváltó beszélgetések: - melyeket teljesen spontán jellegükből fakadóan aligha lehet előre kalkulálni; a SZISZben akkor történik valami, ha egy ember akarja, és sosem hagynak magányosan sörözni a folyosón. 13. VaSZISZdasz, Kistáska, Jurátus: publikációs lehetőség már az egyetemi évek alatt 14. Széchenyi 2007-től újra a Ráday utcában: a város kulturális centrumában, kellemes környezetben. 15. Közösségi sokszínűség: interdiszciplináris közösség lévén – szinte egyedülállóan a szakkollégiumok közül – felvételinket minden budapesti egyetemen meghirdetjük; ebből adódóan tagjaink között nem csupán közgazdászok, hanem szép számmal jogászok, szociológusok, filozófusok, bölcsészek, politológusok és műszakisok is megtalálhatók.
20 év - 20 érv
Szakmai érvek
Szóval a Széchenyi többet ad? - szerintünk igen… Végjegyzet: némiképp furcsán éreztük magunkat, miközben a fenti – nem mellesleg teljesen helytálló – érveket próbáltuk összeszedegetni. Az ok teljesen prózai és szituatív: a széchenyis létet, széchenyis identitást egyszerűen lehetetlen kívülállók számára teljesen átérezhető módon szavakba önteni (ráadásul ez széchenyisről széchenyisre a legváltozatosabb és legkülönfélébb módon megjelenhet). Nem azért, mert olyannyira kiváltságos, transzcendenciába hajló állapot lenne szakkollégistának lenni (persze erről filozófusaink lehet, hogy másképp vélekednének, és olykor mi is hajlamosak vagyunk picit elitistán gondolkodni), hanem mert a kolis létet elsődlegesen – és utólag megítélve – apró élmények, motivációk, impressziók, érzések határozzák meg, s korántsem a száraz, steril, könnyen felsorolható tények. Ennek szellemében próbáltuk a mostani VaSZISZdaszt (is) szerkeszteni, ugyanakkor a Te és köztünk levő információs aszimmetria révén javasoljuk, hogy keress minket bátran évközben is, gyere el hozzánk, nézz meg minket; az arcunknál, a gesztusainknál, egy hétköznap-esti folyosói hangulatnál, egy össz-szakkolis buli atmoszférájánál autentikusabb és természetesebb jelenséget aligha tudnál rólunk megfigyelni. web: http://szisz.uni-corvinus.hu/ (Átmeneti) címünk: 1113 Budapest, Bartók Béla út 152., „B” épület I. emelet telefonszámunk: (20) 951-55-56 e-mail:
[email protected]
20 év – 20 név Vedres Balázs: 1993-tól volt tagja a Széchenyinek, ezalatt FEB-, SzTT-tag, később Senior volt. Dolgozataival TDK-t és OTDK-t is nyert. 1999-ben az OTDT Pro Scientia-díjjal jutalmazta egyetemi évek alatt nyújtott tevékenységéért. PhD fokozatát a Columbia egyetemen szerezte. A Corvinus Egyetem, majd a CEU Szociológia Tanszékének oktatója. vasz_2006_osz.indd 3
2007.01.14. 19:37:38
Łukas, Dirk, Xabier és Joao
Erasmus
Erasmus? Jól hangzik, nem? Mindenki azt mondta, menő az önéletrajzban, jó tapasztalat, kipróbálhatom magamat teljesen egyedül a világban. Akkor gyerünk! Ok, de hová? Na ez az első buktató. Nézzük csak, milyen nyelveket is beszélek: németül egész jól, az angollal meg nem mernék nekivágni a világnak. Igen, ilyen is van. Tehát marad Németország meg Ausztria. Máris kevesebb lehetőség. De még így is nagyon sok egyetem maradt. Második szűrő: milyen téren is akarok én bármiben elmélyedni külföldön? A válasz nálam teljesen egyértelmű volt: környgazd. Remek, minden megvan, ami kell. Már csak néhány egyetemi oldal átböngészése hiányzik, és kész is a lista. A dolog kicsit nehezebb, mint az ember elsőre gondolná, kiderül, hogy mégsem olyan nagyon egyszerű eligazodni egy ismeretlen egyetem honlapján. Persze megoldhatatlan feladatok nincsenek, mint ahogy a szomszéd nénik és más hasonlóan okos tanácsadók mondanák, akiket persze egy-egy ilyen mondat után legszívesebben mindenki megütne. A végén tényleg előkerülnek azok a tantárgyleírások, néha egy-egy jegyzet is, amibe bele lehet nézni, és persze a bátrabbak egyből írnak a külföldi profes�szoroknak, hogy vajon az a tárgy tényleg az-e, aminek mi hisszük, vagy csak amolyan hangzatos nevek mögé bújtatott igencsak földhözragadt dolgokról szóló. Sokszor jól jön a google speciális keresője, egy-egy nyugtató feles a szobatársak szervírozásában, vagy erasmus viselt öregek segítsége. Nem árt megkeresni az egyetemen a témában jártas tanárt, előadót, phd hallgatót. Rögtön szűkíti a kört egy-egy jó tanácsuk, tapasztalatuk. Aztán hipp-hopp már kész is van a pályázati anyag, megvan az egyetemek rangsora, még igazolványképet is készítettünk a Kálvin téri aluljáróban. ( Jó tanács: ha mindenképp utolsó napra marad a képkészítés, és tényleg a jóöreg metrós fotóautomata marad: spórolj a képekkel! Négyen simán lefényképezkedhettek egy körben, csak előre próbáljátok le, hogy milyen sorrendben ugrotok be a
gépbe, és ki, mennyire kell, hogy feltekerje a forgószéket. Jó móka, és úgyis csak egy kép kell, ami nagyon szimpatikusan mosolygós lesz az akció következtében.) Megvan az eredmény: Label státusz… Hát ez gáz, miből fogok élni? Az én döntésem nem volt kérdéses: fogalmam sincs, miből, de valamiből mindenképp. Olyan nincs, hogy én itthon maradjak. Elkezdtem böngészni mindenféle pályázati honlapot, és persze semmi. Végig néztem a kinti egyetemi honlapot, a város kiírásait, a tartomány oktatással foglalkozó oldalait, és néhány helyi cég ajánlatait. Az otthoni önkormányzathoz is írtam kérvényt. Mindezt persze sikertelenül, de legalább megpróbáltam. Úgy tűnik, érdemesebb lett volna kicsit rendszeresebben ellenőrizni a fenti oldalakat, mert végül az Erasmus irodától kaptam egy levelet, benne egy pályázati lehetőséggel: kár, hogy, már csak pár nap volt a leadási határidőig. Persze az a pár nap kicsit stresszesebb volt, mint általában: motivációs levél, ajánlás egy professzortól, rengeteg formanyomtatvány kitöltése, és végeláthatatlan dokumentum-fénymásolás. Aztán útra kelt a csomag, kb. 60 oldalnyi anyag. Ezt követően már csak kicsit kellett izgulni, de jött a szeptember vége, és ösztöndíjjal a zsebemben nekivághattam. Kicsit minden másként van Németországban: a szemeszterek teljesen máskor kezdődnek és végződnek, mint itthon, a kollégiumokban saját szobád van, de cserébe minden berendezését önállóan kell biztosítanod, nincs Neptun vagy tantárgy- és vizsgajelentkezés, cserébe csak egy vizsgaalkalom van félévente, nincs index, és a dolgozatokat két hónap alatt javítják ki, ami után egy papírlapot kapunk, amin szerepel a jegy és a kredit, meg a neved. Mindezek kicsit furcsák, és a legtöbb dolog csak a végén derül ki. Mondjuk, hogy néhány
tárgyért nem is kapsz kreditet, egy másikra csak jegyet. Ezekre nem árt odaf igyelni, mert nehezen éreznek együtt az emberrel a TO-s nénik itthon. Mit tanultam ez alatt az év alatt? Amolyan törülközős-fogkefés jó tanácsok nincsenek, de mondjuk a tea-kávé gyakori emlegetése általában beválik. Azt hiszem a legtöbb barátság így kezdődött: Kérsz egy teát? vagy Elmegyünk kávézni? Az első napok nagyon nehezek voltak. A kollégium még üres volt, és senkit nem ismertem, teljesen egyedül voltam. Aztán leszólítottam egy szimpatikus lányt, akiről később kiderült, hogy lengyel, és hogy nagyon jól beszél németül, valamint, hogy szokatlanul jól megértjük egymást. Venger - polak dwa bratanki, és tényleg: az utolsó napig, nagyon jóban voltunk, aztán, talán a magyar pálinka és a cseh slivovica valamint a lengyel zsubrovka elutazása előtti órákban történt keveredése következtében egy életre kitörölhetetlen nyom marad ez az idegenben edzett barátság… Ennyit még életemben nem utaztam, mint ez alatt a két szemeszter alatt: talán kicsit bátrabb és mobilabb lesz az ember, látva az előtte álló hihetetlen lehetőségeket. Nem lehetett kihagyni a hegymászást az Elba menti homokkősziklavidéken az összes erasmusossal, a judózást a német és észt kétméteres f iúkkal, a thai-chi-t a szerb Viktorral, a zsonglőrködést Ákossal, a jógát Joshsal, a kosáredzést Maxival, a röplabdázást a kínaiakkal, a kabo-do-t Júliával, a vízisíelést Honzával és a csehekkel, a síelést Asiaval, Xabierrel és a csehekkel, a bringatúrát Dél-Csehországban a csehekkel és Felixxel, a reggeli úszásokat Łukasszal, a szalszát a kis brazil Joao-val, a vártúrákat Radekkel, a rengeteg lovaglást Evivel, a minden este rendszeres teázást-borozást Juditával, Brüsszelt Ricsivel, Berlint Bettivel, Viktorral és Ákossal, Mannheimot Zsóf ival, Drezdát Vandával és Zolival, Lipcsét Julcsival, Seiffent Dirkkel és Anne-vel, Prágát Anaval, Leandroval és a csehekkel, valamint a feledhetetlen csocsózásokat Torbennel, Karoval és a titkos fegy verrel, Júliával. Edit
20 év – 20 név
vasz_2006_osz.indd 4
Táboriné Lepp-Gazdag Anikó: 1998-tól 2001-ig volt a Kollégium tagja, DB-tagként, FEB-tagként, FEB-elnökként segítette a szervezet munkáját. TDK-győztes. Szakmai munkájának elismeréseként a Széchenyi Sziszifusz díjjal jutalmazta 2001-ben. Kutatási területe az egészségügy-finanszírozás volt, a Corvinus Egyetemen oktatott, az OEP-nél dolgozott. 2007.01.14. 19:37:38
Híves Zsolt (Aarhus)
Kis Gergő, Szabó Ádám (Bobi) ( Enschede) Nagy Ágnes (Koblenz) Rusz Dani (Linz)
Schandl Eszti (Milánó)
Erdély
Makovi Kinga (Párizs)
Divós Péter (Heidelberg)
Pfemeter Mari (Kolozsvár)
Drjenovszky Katalin (Palermó)
Széchenyis erasmusok Európában (2006 ősz)
Erdélyi kirándulás – feljegyzések egy buszvezető naplójából Október 6-án reggel indulás, kedélyes állapot, 1 órán belül a diákok ¾-e alszik, biztosan jól telt az estéjük. Teljes nyugalomban tudok vezetni a határig. Remélem nem találják provokatívnak a HU-t a rendszámtáblán… Egy óra várakozás után a határon végre átengednek, pedig biz ’isten nem tettem 100 euróst az útlevelembe. Aradon megemlékezés, engem is odahívnak: szép élmény, koszorúzás, Himnusz…Jöhet Arad főtere, de meg ne verjenek, hogy itt álltam meg a busszal. És akkor irány Kolozsvár. Egyre nehezebbemre esik a figyelés, hiába, előkerültek a daloskönyvek. Hibázok: átengedtem a CD-tár használatát… Nem mondom, az irredenta dalok üvöltése legalább ébren tart. No, fülembe jut, hogy álljunk meg pálinkát venni Örvenden, mit tehetnék? A vevő hatalma… Bevásároltak rendesen, Flóriánt zaklatták, Gyurcsány meg bizalmat kap. Stand-up comedy kezdődik a buszon, kézről-kézre jár a mikrofon. De megnyugtattak: felsikálják a buszt, ha összehányják. Én azért kezdek fáradni. „Arcon fingtam egy lányt. Megcsináltam!” „A FEB a SZISZ TEK-je” ilyeneken mulatnak. Kolozsvárra éjszaka érkezünk, de már fordulhatunk is vissza, valakit otthagytunk egy benzinkútnál. Jó vicc. És akkor ismét megérkezünk, bőséges a vacsora éjféltájt… Okt. 7-én délelőtt városnézés, délután indulás Torockó felé. „Hol a pénz, Havran?!” ez az újabb szlogen. Érkezés 16 óra körül, magyar idő szerint. Én végre pihenhetek, a Sziszesek meg elkezdenek felmászni a Székely-kőhöz. Még mindig nem jöttek vissza, pedig már besötétedett. Csak nehogy nekem kelljen kórházba menni velük… Miért nincs itt valami tanár? Okt. 8-án indulás nyolc órakor, de ezt én már ismerem, 9 előtt biztosan nem lesz belőle semmi. El sem hiszem, nyugalom van, alszik a busz. Csak be ne szagoljon ide egy szonda… Fekete-Kőrös mentén 2 és fél órát dekkolok a bolhapiacnál, biztató, hogy innen pontosan tudunk indulni. Megint Örvend, és meg kell állni. A srácok már bejáratosak, gyorsan beszerzik a szilvát. Érkezés Nagyváradra. Gyorstalpaló városnézés 50 perc alatt, majd irány a határ. Az esti híradóról lekéstünk, helyette élőben kapjuk az izgalmat: vámosok boncolnak előttünk pótkereket premierben… És megy az alkudozás: „csak egy dobozzal hadd tartsak meg”. Minket csak megröntgeneznek, nem találnak semmit. Mázli, hogy ezek a srácok nem próbálkoztak csempészéssel. Irány Debrecen, már nagyon nyafognak, hát megállunk egy benzinkútnál: 1 WC-re vár a fél busz, de legalább a kulcsot megkapják. 23óra: Budapest, végállomás. Ezt is túléltük, végül is jóindulatú srácok ezek a SzISz-esek.
Miki
20 év – 20 név Szalai Péter: A Széchenyi alapító tagja, DB-tag, majd a 1987-88-as esztendőben történetünk első DB-titkára. „Tizenöt év gazdasági beruházásairól, avagy miért törvényszerűek az EKG-görbék?” című dolgozatával 1989-ben TDK-t nyert. Az egyetem Egyetemi Közösségért díjban részesítette. Biztosítóknál dolgozott (Providencia, AXA, AB-Aegon), korábban az Erste Bank Országos Nyugdíjpénztár igazgatótanácsának elnöke, jelenleg egy tanácsadó-cég tulajdonosa.
vasz_2006_osz.indd 5
2007.01.14. 19:37:39
Őszi ismeretbővítő kurzusaink Balázs Zoltán (A szakkollégium korábbi igazgatója, a Századvég főszerkesztője): Politika az irodalomban Olvasni nem lehet eleget, mert Szókratész után szabadon szólva minél többet olvasol, annál inkább rájössz, hogy mennyi mindent nem olvastál még! Így aztán nem csoda, hogy néha szűkösnek bizonyul az a heti egyszer másfél óra a koli könyvtárában, amikor az asztalt körbeülve Márai, Swift, Orwell, Schiller, Szophoklész, Golding, Kafka és számos más író műveiről beszélgetünk. Mégpedig nem is akárhogy: a politikát vizsgáljuk az irodalomban, hogy hogyan látták ezek a nagy gondolkodók a körülöttünk lévő világot, és nem utolsó sorban, hogy mi hogyan látjuk. A végére valahogy mindig sikerül kikristályosítani valami új gondolatot a művel kapcsolatban, amire eddig nem is gondoltál, és akkor már megérte! Dóri
Kurzusok
Pál Gabriella (BCE, Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék; REKK) és Mezősi András (Végzett Szakkollégista, PhD-hallgató ): A földgáz függőség és a megújuló energia alternatívák közgazdasági értelmezése - Kutatókurzus A kurzus keretein belül két kérdéskört tárgyalunk részletesen: Magyarország földgáz függőségének közgazdaságtani vonatkozásait, illetve a megújuló energia hasznosításának lehetőségeit a teljes energiafogyasztáson belül. A félév folyamán áttekintjük az energia piacok és állami szabályozás ide tartozó közgazdasági elméleteit, majd pedig egyéni kutatási problémákat fogalmazunk meg a kurzustagok számára, melyeket a kurzus időtartama alatt dolgoznak fel. Nem kevesebbre vállalkozunk, minthogy a kurzus végére egy olyan tanulmány kötetet állítsunk össze, melyben a kurzustagok munkája összefonódik a közös kutatási problémának a megválaszolására: „Mely megújuló energia termékek és szolgáltatások csökkenthetik és milyen mértékben a túlzottan földgáz-függő fogyasztói szegmensek földgáz fogyasztását, csökkentve ezzel Magyarország általános földgáz függőségét?” Olee Bartha Attila (Végzett szakkollégista; Kopint-Datorg Rt.): Gazdasági felzárkózás Közép-Kelet Európában A Gazdasági felzárkózás Közép-Kelet Európában című kurzus a tíz Európai Unióba újonnan felvett ország közül nyolcat emel ki. Főként Közép- és Kelet-Európai államairól van szó, nevezetesen Lengyelországról, Szlovákiáról, Csehországról, Magyarországról, valamint Szlovéniáról, illetve az eddigiektől kissé északabbra eső három Balti államról. A kurzus az említett országoknak az Európai Unió gazdasági fejlettségi színvonalához való felzárkózási esélyeit és lehetőségeit taglalja. Kitekintés gyanánt a kurzus keretein belül először megismerkedhettünk más országok gazdasági modelljeivel, mint például a svéd modellel vagy az általánosabb fejlesztő állam fogalmával. A fókusz ezt követően a vizsgálat tárgyát képező nyolc kis állam gazdasági növekedési potenciáljára, gazdasági növekedési mutatóinak és kilátásainak elemzésére került, mely tulajdonképpen a kurzus fő irányvonalát jelenti. R. Aliz
Balázs Zoltán (A szakkollégium korábbi igazgatója, a Századvég főszerkesztője) és Szilágyi Katalin (Végzett szakkollégista; BCE, Makroökonómia Tanszék): Globalizáció és kapitalizmus Káros-e a globalizáció a környezetre? A multinacionális vállalatok: ragadozók vagy jótevők? A nők jól vagy rosszul jártak a globalizáció miatt? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ a kurzus során, melynek célja a globalizációs folyamatoknak a közgazdaságtan eszköztárával történő vizsgálata, a sajtóban nap mint nap felmerülő, többnyire globalizáció-ellenes véleményeknek alaposabb elemzése. A kurzus elején néhány globalizáció-ellenes érvet jártunk körül, foglalkozván az uralom és elnyomás kérdésével, a globalizációs folyamathoz kapcsolódó válság-érzettel és a kapitalizmus kritikájával. A félév második részében 4 fő téma köré szerveződnek beszélgetéseink. Áttekintjük a globalizációs folyamatot történelmi távlatból, megvizsgáljuk a globalizáció fő ,,mumusainak”, a multiknak, az IMF-nek, a Világbanknak a működését, foglakozunk a szegénység és a jövedelemegyenlőség problémájával, valamint a fejlődő országok helyzetével. Anikó Kőhegyi Gergely (BCE, Mikroökonómia Tanszék) Tudományfilozófia Mi a tudomány? A modern kor vallása vagy a világ megismerésének egyetlen módja? Az emberiség tudását gyarapító rendszer vagy a tudósok munkanélküliségét bújtató klub? A tudományfilozófia kurzuson a fogalom tisztázásán túl körüljártuk annak minden aspektusát: szembeállítottuk a verifikációt a falszifikációval, döntögettük az empirizmus dogmáit és megismertük a tudományos forradalmak felépítését. Tudományfilozófiával foglalkozni nem csak érdekes, de még hasznos is: ezáltal megérthető a tudomány sajátos belső logikája, érvelési, bizonyítási és elméletalkotási eljárásai. Ha pedig ismerjük a belső logikát, megérthetjük például a tudományos forradalmak működését. A tudományos forradalmak vagy paradigmaváltások a normális fejlődési mintától eltérő jelenségek. A forradalmak bekövetkezésére akkor kerül sor, ha a tudományterületen túlságosan sok, az elméletbe be nem illeszthető anomália keletkezik. Ekkor egy kellően kritikus fiatal kutató provokatív cikkére leomlanak a nemrég még erősnek hitt elméletek és az építkezés kezdődhet az alapoktól. A tudományos forradalmak szerkezetének elméletével magyarázható például a neoklasszikus közgazdaságtan kialakulása, vagy a modern fizika születése. Kotek Peti Wessely Anna (ELTE TÁTK, Szociológia Tanszék): Posztmodern társadalom Sokunk régi vágya teljesült, amikor beindult a Posztmodern társadalom című kurzus. Sokan szerettünk volna rendszerezetten többet tudni a posztmodernről – amit sokszor minősítésként, máskor korszakként emlegetnek. Egyesek azt állítják, hogy nincs is, má-
20 év – 20 név
vasz_2006_osz.indd 6
Seres Béla: 1989-től 1994-ig volt tagja a Szakkollégiumnak, ezalatt mindhárom szervezetünkben látott el tisztséget. TDK-dolgozatai kétszer értek el helyezést az egyetemen. Korábban az ABN AMRO Bank munkatársa, jelenleg a Deloitte& Touche Magyarország Pénzügyi Tanácsadás üzletágának vezető partnere. 2007.01.14. 19:37:39
sok szerint pedig meghaladottá vált, sőt egyesek szerint vége van. Szóval kíváncsiak voltunk páran. Ennek eredményeként megszerveződött a kurzus, ahol a modernitásról való gondolkodás egyes alapszövegeivel foglalkozunk, ami ismeretelméleti, tudományfilozófiai és történettudományi kérdések megvitatására kényszerít minket, amit egyre jobban élvez a csoport. Olvastunk építészeti, művészettörténeti és társadalomelméleti írásokat vegyesen, egyre több aspektusát látjuk annak, amit posztmodern néven emlegetnek. Kíváncsian várjuk a további fejleményeket, az viszont biztos, hogy olyannyira tetszenek nekünk az olvasottak és maga a kurzus, hogy már mi is csak Pomónak becézzük. pjulcsi
Esték a „mosolygó hullával” Csütörtök esténként a Griff földszintjén található könyvtárszobába beköltözik egy lelkes társaság, hogy mosolygó hullákat boncoljon. Teljesen leköti őket kurzustémájuk, ezért ügyet sem vetnek a többi szobából kihallatszó tuc-tuc zenére, sem a folyosón közlekedők és dohányzók csoszogására vagy éppen beszélgetésére. És nem csak elméletben boncolgatják a hullákat, hanem maguk is megpróbálkoznak egy-egy alkalmas darab előállításával, hogy aztán a többiek kivesézhessék. Mivel látom magam előtt, amint a kedves érdeklődő döbbenettel vegyes undorral összecsapja a Vasziszdaszt (hogy ellenőrizze a címlapját, hátha egy orvosi szaklap került a kezébe), lerántom a leplet a hullák titkáról: csütörtökön háromnegyed hét (de a késések miatt inkább csak simán hét ) órai kezdettel reklámszociológia kurzus folyik a könyvtárban, Sipos László vezetésével. Egyértelmű tehát, hogy az alapos kivesézések tárgyai reklámok, amelyeket Oliviero Toscani híres könyvének híres címe után minősítettem mosolygó hulláknak. És ezzel le is zárom a Benetton-kampányok megalkotójának népszerűsítését (legfeljebb visszatérek rá a kurzusbeszámolómban ), s inkább írok kicsit magáról a kurzusról, hogy azok is képet alkothassanak az ott folyó munkáról (és szórakozásról), akik sajnálatukra kimaradtak belőle. Az együtt töltött másfél óra többnyire elröppen, ami nagy szó, ugyanis így este hat után én legalábbis már nem vagyok topon sem agyilag, sem tűrőképesség szempontjából. Itt azonban ritka az órára pislogás (ha mégis megtörténik, az csak azért van, hogy az ingára ragasztott Széchenyi képpel szemezzen a kedves szakkollégista), ezzel szemben jellemző a résztvevőkre, hogy az első percben az arcukra kiülő vigyor véglegesnek bizonyul. Összegezve tehát, a hangulat remek. Egy-egy alkalom során szóba kerül elmélet és gyakorlat, felelevenítünk nem egy reklámkampányt, sőt még azt is megbeszéljük, ki mi alapján választ ásványvizet. Így aztán hallottunk már egy keveset a racionális döntéselméletekről, ezeknek pszichológiai alapú kritikájáról, aztán az alapvető reklámtípusokról (nevén nevezve az informatív, az emocionális és a morális reklámról) és arról is, hogy már az ókori görögök is tudták, mi kihagyhatatlan a tökéletes érvelésből. A komoly elméletet azonban többnyire ugyancsak szórakoztató gyakorlati témák szakítják meg.
Kurzosok
Sipos László (BME, Szociológia és Kommunikáció Tanszék): Reklámszociológia
Bár mi magunk is szívesen idézzük fel az egyes reklámokat, tény, hogy kurzusvezetőnk anekdotái a legszórakoztatóbbak. Ezekből már megtudhattuk, hogy az ízlésesnek tűnő fényképek elkészítése előtt köpködni szoktak a capuccinoba, hogy tökéletes legyen a hab. Valamint azt is, hogy az alma-expón viasszal kenegetik a kiállított termést, hogy gyönyörű legyen. Egy ilyen gyümölcs elfogyasztása különben rövid úton az ambulanciára juttatja az izgága zsűritagot, akinek nem volt megfelelő a pult alól előhalászott „kezeletlen” alma. Aztán az is kiderült, hogy a magyarok a „kettőt fizet, hármat vihet” akciót szeretik a legjobban, és értékelik, hogyha valamilyen pecsétre emlékeztető jelzés szerepel a csomagoláson. Lehet ez valóban „kiváló magyar termék”, de lehet akár csak „a háztömb legjobb lekvárja”, a fő, hogy kör alakban helyezzük el a feliratot, s egy minőségellenőr pecsétjét juttassa a potenciális vásárló eszébe. Szintén hasznos információ lehet még a jövendő reklámszakemberek számára az, hogy a fagyasztott termékek zacskója akkor jó, ha zörög, de ami zörög, az hasad is, ezért nem árt egy profi kémikussal megalkottatni a csomagolóanyagot. Az eddigiek, és sok további titkos információ teszik színessé a kurzust, amelyet a tervek szerint egy közös filmnézéssel zárunk majd. A nagyszerű hangulaton az a tény sem ronthat, hogy a létszám egy kicsit ingadozó. A megjelenés elmaradásának csak egyetlen oka lehet: az, hogy akik nem készítik el a házi feladatot, nem mernek eljönni, a rájuk lecsapó népharagtól tartva. A házi feladat ugyanis egy nagyon komoly kihívás, és felolvasása egyértelműen a kurzus csúcspontjai közé tartozik. Rengeteg nevetéssel jár, de otthon nem kevés energiát és kreativitást kell(ene) beleölni. Ugyanis azt az utasítást kaptuk, hogy próbáljuk ki magunkat, és írjunk házi feladatként reklámszöveget. De nem ám akármilyet! A mi körülbelül 20 másodperces reklámspotunkban a lehető legtöbbször hangozzék el az adott termék neve úgy, hogy mindez ne legyen zavaró a hallgatóság számára, valamint mindeközben a stílus feleljen meg a reklámok alaptípusainak (melyeket fentebb felsoroltam már). Jelen cikk írója, aki különben ifjabb korában kacérkodott a kreatívok izgalmasnak tűnő szakmájával, amely hasonló feladatokkal jár, eszébe idézte mindazokat a reklámok, amelyektől feláll a szőr a hátán, s eldöntötte, hogy ő most megmutatja, és sokkal jobbat ír. Így aztán letelepedett tollal, papírral és hatalmas elhatározásokkal, valamint készített magának egy teát, hogy ihletet kapjon. Aztán még egyet, meg idővel egy harmadikat is. A 20 másodpernyi szöveg meg csak nem akart megszületni. Végül csak megjött a kreatívok múzsája, és ennek hatására főhősünk rittyentett egy an�nyira átlagos reklámszöveget, hogy biztosan kikapcsolta volna a rádiót, ha hallja. De mindannyian tudjuk, hogy minden jó, ha a vége jó, ezért főhősünk végül alkotott egy kevésbé átlagos és jóval viccesebb szöveget is (amelyet persze elröhögött, amikor felolvasta a kurzuson), és roppant büszke volt rá – addig, amíg meg nem hallotta a többiek sokkal jobb műveit. Talán egyszer készítünk ezekből a spotokbóll egy gyűjteményt, s ezzel traktáljuk majd a jövő nemzedékét. Reklámok – SziSz módra. Semmi hulla, csak mosoly Lina
20 év – 20 név Rogán Antal: 1992 és 95 között volt tagja a Széchenyinek. Tisztségeit tekintve volt DB-tag, és DB-titkár, valamint Senior, majd 1996-97-ben nevelőtanár. Tudományos dolgozatával OTDK-t nyert. Dolgozott a Magyar Nemzeti Banknál, majd politikai pályára lépett. Alapítója a Fidelitasnak, 1998-tól parlamenti képviselő, később a Fidesz alelnöke. A 2006-os választásokon kampányfőnök, majd ezután az V. kerület polgármestere.
vasz_2006_osz.indd 7
2007.01.14. 19:37:39
A 110-es szoba bemutatja:
Szobatúra country módra Hol is kezdjem? Talán célszerű leírni, mi is az a sziszes szobatúra! Az „úf ” (újonnan felvettek) négyes-ötös csoportokban egy kijelölt este – ami gyakran hajnalba nyúlik - megvendégelik egy elsős szobában a szakkoli apraja-nagyját. Emellett szórakoztató performance-szal készülnek és gondoskodnak a hiányozhatatlan jókedv megALAPOZÁSáról. A szobatúráknak amolyan „ismerjük meg jobban egymást” célja van. Ebben a szemeszterben először a 110-es szoba lakói (Anita és Orsi) és két külsős (Klau és Bence), vagyis a szakkoliban nem bennlakó sziszes pajtással szervezte meg e nemes eseményt. Az ötletesés idejekorán elkezdődött: úgy tűnt, hogy a country feelingre pörgött rá a legjobban az agyunk. Ami az eszem-iszomot illeti: nem kellet sokáig töprengenünk a kolisok abszorpciós képességén. A szobatúra alatt tapasztalataink is igazolták, hogy a pálinka, a forralt bor és a zsíros kenyér hagymával ízlett a nagyérdeműnek. De ne szaladjunk ennyire előre! Október első hetében a koli szobaajtóin már hirdettük a hetedhét országra szóló szobatúrát, miszerint a „Keep it country!” jelszóval várjuk a szakkolisokat. Elérkezett a várva-várt este, amikor a sziszesek megtudhatták mi fán terem a cowboy lét! Először az ajtónál erélyesebb kínálgatás nélkül is gyorsan „párolgó” welcome drink elfogyasztásával elkezdődött a kiképzés! A szakkollégák/szakkolleginák először megtanultak célba lőni egy pálinkával töltött vizipisztollyal egy másik bátor szakkolis szájába. Mert egy igazi cowboynak tudnia kell pontosan célozni! A rodeó sem maradhatott ki a kiképzésből: a gyermekkorunkból ismert felfújható ugrálós sárga labdát vad bikává változtattuk. A külsejét filccel alakítottuk, majd egy strapabíró plédre helyeztük, amit négy erős srác a sarkainál fogva mozgatott. Minden elismerésem, mármint a ’bikának’, úgy tűnt, az bírta a legjobban. És elérkezett az est fénypontja! Mit is tud még egy vérbeli cowboy, cowgirl? Táncolni! A country line dance-től egy „enyhén” eltérő olasz dallamra táncolt a díszes társaság a projektorral kivetített ide-oda hajlongó embereket utánozva. SZISZSIKER! Ezek után megállapítottuk, hogy a sziszesek rátermett cowboyok és cowgirlök!
Szobatúra
A nagy izgalmak után ki kellett magunkat tombolni, így a szobában hajnalig tartott a buli. Itt nemcsak az találta meg az ideális helyet, aki enni és főleg inni, partizni szeretett volna, hanem az is, aki az esti megpróbáltatásokat egy kis szunyókálással kívánta kipihenni. Köszönjük, hogy sokan eljöttetek, reméljük, jól éreztétek magatokat! Bízunk benne, hogy megfelelő alapot adtunk a következő szobatúráknak, ezt már csak überelni szabad! Solya
20 év – 20 név
vasz_2006_osz.indd 8
Nádasdy Bence: 1995-től 99-ig volt széchenyis. DB-tag, valamint gazdasági felelős. Az Egyetem elvégzése után Seniorként tevékenykedett a Szakkoliban. Bence Value-at-Risk témájú TDK-dolgozata OTDK-győztes és különdíjas. Az egyetem szakmai munkáját Pro Scientia díjjal jutalmazta. Jelenleg az Investkredit Bank magyarországi képviseleti irodájának vezetője. 2007.01.14. 19:37:40
Úton útfélen van. De vannak ágai is, rajtuk egyes költők szívével - de ez már messzebbre mutat. Ahogyan ez ilyenkor lenni szokott, idegen társaságban az ember ahhoz húz, akit legalább egy picit ismer. De én annyira nem akartam Ciciperverzzel lenni, hogy inkább odatolakodtam mindenüvé és jóarcoskodtam meg szórtam a poénokat. Ezzel aztán olyannyira megtévesztettem a kolisokat, hogy azóta sem tudják, hogy alapjában véve szégyenlős vagyok, szende, visszahúzódó és kifejezetten félénk. Ezt alátámasztandó itt megemlíteném, hogy a Rák jegyében születtem. Innen aztán hosszú és fáradságos út vezetett a felvételihez. Természetesen már két héttel előtte megvolt az összes piszkozat a mélyenszántó, szellemes, kritikus és vicces válaszok kellő egyensúlyában, ellenben az úgy volt, hogy késett a vonat, meg a Puskin kávézóban is kiment a villany és 15 perccel a leadási határidő után még a Rádayn futkostam. Isten nem ver bottal. A szóbelire vezető út művelődéssel telt és kicsit alkoholszagúra sikerült. Jó ötletnek tűnt meginni előtte egy Martinit a lazulás jegyében és elolvasni a napi sajtót, hogy művelt legyek a közügyeket illetőleg. Épp lelőttek a balkánon valami főnököt, aminek valahol az oroszok sem örültek, de az amik azt hitték, hogy igen és ez előhozta belőlük a jó amerikait és valami nemzetközi eszkalációval fenyegetett a helyzet túlzott fokozódása. Hát én bedobtam még egy Martinit és elindultam a felvételire, ahol nagyon jól éreztem magam. Aztán később többen szóvá tették, hogy beszóltam nekik, amiről csak a második Martini tehetett, mivel alapvetően én nem vagyok olyan. Ciciperverzt nem vették fel. Innen aztán egyenes út vezetett a 203-as szobába, ami nem véletlenül mindig elsős lányoké - úgy éltünk ott, mint a harasztok. Bár kétségkívül az életre nevel az is, amikor napokig nem látod a napot, csak akkor, amikor a szemközti ablakot bizonyos szögben elfordítják és egy kósza fénysugarat kapunk a sorstól pár órára megőrzésre. Az ilyen fénysugaraknak arany dolguk volt: ilyenkor megállt a tanulás ( egy jó szakkollégista állandóan csak tanul ) és csak néztük mindhárman és úgy őriztük őt, miként a napsugárt a tenger: elrejtve mélyen, szomorúan… és végtelen szerelemmel. Akárhogyan is, sok mindent tanultam másokról és a közgázról mint olyanról: mit hisznek a paradigmájuknak, milyen emberképről fantáziálnak a kis modelljeikben, egyáltalán miért van az, hogy még egy mókust is képesek lennének modellezni. Mióta kolis vagyok, kialakult egy pszeudo - Énem, ami kicsit közgazdaságibb szemlélettel bír, mit az összes többi Énem. Persze, ha végigperzseli a folyosót a hír, hogy va-
A cikket ajánlom Petinek, az SzTT elnökök gyöngyének, akinek a legutóbbi Vasziszdaszban megjelent cikke ihlette ezt az írást. Ne akarja senki tudni, hogyan. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy a többi ex és jelenlegi SzTT elnök ne lenne nagyszerű, vagy bármilyen más tisztség viselője ne lenne szintúgy csodálatos. Azt csak úgy írtam, hogy a Peti örüljön egy kicsit. Meg igazából a többi szakkollega is nagyszerű és kompetens. Valószínűleg a többi szakkoliba járók is jófejek. Kivéve persze a látens-homofóbokat. De az már egy másik történet… pjulcsi
Úton-útfélen
Timi élményein felbuzdulva előbukkantak ez én gyermekkori élményeim is: amikor még nem voltam SZISZ-es, és még nem is sejtettem, hogy én valójában egész életemben az akartam lenni, csak magamnak sem akartam bevallani. Már csak az út elejét kellett megkeresnem… Az úgy volt, hogy régóta vágytam egy igazi szakkolira, amiben kiteljesedhetek érzelmileg, szociálisan és intellektuálisan. Ellenben régebben csak egy másik koliról hallottam, ahol olyan erős a közösségi érzés, hogy az emberek egymás bögréjéből isznak. Magának való kis személyemnek ez viszont már túl sok volt a jóból és az intimitásból, így ezt a kolit azonnal kilőttem. Mígnem egy nap sétafikálás közben megakadt a szemem egy Polcz Alaine-nel való teázásról szóló plakáton, ami a SZISZ-ben került megrendezésre. Csodálatos volt Vele találkozni, nagyon csodáltam mindig is - bár kérdezni nem mertem, csak jó közel ülni. Ellenben már akkor szimpi lett a társaság, melyben volt egy srác, aki legalább háromszor megkérdezte, hogy az ember lehet-e többször is szerelmes, vagy ha ő már volt egyszer nagyon-de-nagyon, akkor egész életre eljátszotta a lehetőséget. Ezen aztán napokig röhögtem, meg amúgyis szeretem az érzékeny pasikat, így egyenes út vezetett a Gárcía Márquez elsős kurzusra. A lányoknak akkor még nem mertem bevallani, hogy igazából nem szerettem őt, és csak kíváncsi voltam, hogy mások mit esznek benne annyira. Később viszont a kurzus hatására elolvastam a Szerelem a kolera idején-t, ami a Száz év magányhoz és a novelláihoz képest sokkal elfojtottabb, reménytelenebb és vágyakozóbb. Mindenesetre az ember lehet többször is szerelmes, amint végül megtudtam. Húh. Innen girbe-gurba út vezetett az elsős-táborba: oda egy sráccal utaztam, akit a kurzuson ismertem meg és igazi cici-perverz volt. A buszon kicsit erőltetetten beszélgettünk mi négyen. Mindenesetre már azon gondolkodtam, hogy eljátszom, hogy otthon égve felejtettem a gázt, minek következtében sajnos haza kell mennem, amikor megérkeztünk a KőbányaKispesti buszállomáshoz. Ekkor felspuriztam a buszra és én is alvást színleltem. Most már jó tudni, hogy Timi volt a másik lúzer. Majd, gondoltam jó arc leszek, és beszélgetést kezdeményeztem egy szimpatikus sráccal, akivel jól el is beszélgettünk egészen addig, amíg le nem szállt valahol a semmi közepén. De mi nem. Ja, hogy ő nem is volt SZISZ-es! Furcsálltam is, hogy valami villamosmérnök-félének tanult, de hát reggel 6-kor keltem, meg amúgy sem ismertem akkor még a közgazdászok világát. Hát, most már nem vágna át! Mindenesetre mi leszálltunk egy olyan állomáson, ami egy bádogból állt a semmi másik közepén. Itt hangsúlyoznám, hogy a semmi egy ellipszis, aminek két gyújtópontja
lami történt az alapkamattal, a többieket még mindig jobban lázba hozza a dolog. „Nőtt a jeygbanki alapkamat”. Britney Spears meg hízott két kilót. Na bumm... De legalább már azt is tudom, hogy a vallástól kezdve a cipőfűzőig mindennek van gazdaságtana. Nyilván annak is lenne, ha egy majonézes mókust fellőnénk a Holdra. De egy olyan világban, ahol az altruizmus is reciprok meg a kereszt is Marschall, már tényleg nincs min csodálkozni. Még egy közgazdászok között lakó szociológusnak sem.
Részegész Minden véget ér ma este, Itt a vég, utolsó rész. A kék madár nem szárnyal már, Jöhet az ész, de az egész Játék értelmét vesztette. Tegnap egész, holnap két rész, Melyek nem ismerik egymást, Együtt merész, külön csak félsz. Nincsen érzés, nincsen test. Tovább nem élsz, de már nem félsz, Nincs mitől, semmi nem számít, Hogy minek néz, hisz rád sem néz. A világ halott, rohadj el te is. Nincs már cél, s elfúj a szél, Hamvaid szétszórja a Földön A kegyetlen áprilisi szél.
20 év – 20 név Mike Károly: 1997-től 2002-ig volt aktív tagja a Szakkolinak. Különleges pályafutást tudhat magáénak, hiszen mindhárom testületnek (DB, FEB, SzTT) tagja, kettőnek vezetője lehetett. 2002 óta a Széchenyi nevelőtanára. Karcsi TDK- és OTDK-győztes. A kollégiumban Sziszifusz díjban részesült. Jelenleg a Corvinus Egyetem Közszolgálat Tanszékén oktató.
vasz_2006_osz.indd 9
2007.01.14. 19:37:40
„Nyugdíj és öngondoskodási hajlandóság” kutatás (részletek egy ifjú kutató naplójából) Ha a száraz tényeket nézzük: a Széchenyi István Szakkollégium a Generali-Providencia Zrt-vel és a Mediánnal kutatási konzorciumot alkotva végzett kutatást az utóbbi tíz hónap során a nyugdíjrendszert, mint a nagy társadalmi ellátórendszerek egyikét és az állampolgárok öngondoskodáshoz való viszonyát, attitűdjeit vizsgálandó. November 2-án felkerült az i-re a pont; az utóbbi hónapok egyik legszínvonalasabb nyugdíj-témájú konferenciájával rukkolt elő a Széchenyi (a konferencián elhangzott előadások és kerekasztal-beszélgetések listáját lásd a bekeretezett részben). A konferencia nívóját mutatja, hogy több nagy biztosító, bank, a Pénzügyminisztérium és az MNB vezető képviselője is jelen volt az eseményen. A média is szép számban képviseltette magát, a teljesség igénye nélkül az alábbi hírcsatornák közöltek tudósítást a konferenciáról: Napi Gazdaság, Világgazdaság, Origo, Figyelõ, Index, Magyar Rádió, portfolio.hu, Népszabadság, Magyar Hírlap, HVG, Klubrádió, Inforádió. A kutatás záróakkordjaként az egyes előadások alapján készülő tanulmányokat és a kerekasztalbeszélgetések kivonatát tartalmazó tanulmánykötet 2007 januárjában kerül a könyvesboltokba. Eddig a hivatalos beszámoló.
Kutatás
Azonban vizsgálhatjuk az „objektív” tényeket, történéseket másfajta szűrőn keresztül is. Például egy 23-24 éves, végzős befektetés-elemző (emellett a szociológiáért és a társadalomkutatásokért laikusként lelkesedő) hallgató szemüvegén (jelen esetben kontaktlencséjén) keresztül. 2005. december 20.: Mit vállaltam? Kutatást vezetni? Én? Még ha csak az operatív irányítást végzem is, semmi időm nem lesz a tavasszal (diploma, államvizsga, TDK, nyelvvizsga), ráadásul a kutatók átlagéletkoránál minimum egy tízessel fiatalabb vagyok. Csaba Iván, Karácsony Gergely, Szalai Ákos… Na jó, ha már belevágtunk, próbáljuk meg. Először is gyártsunk egy ütemtervet és egy költségvetést. A költségvetéssel nem lesz gond, de az ütemterv… Milyen fázisokból álljon a kutatás? Melyik milyen hosszú legyen? Ok, lesz egy 1.500 fős reprezentatív lakossági felmérés, meg kérdezgetünk majd mikrovállalkozóktól és KKV-vezetőktől. Hm. Ezekhez majd szükség lesz profi kérdőívekre.
A kérdőívekhez meg hipotézisekre. Meg jó lenne tudni, hogy alapvetően mire is vagyunk kíváncsiak. Nyugdíj és öngondoskodás a téma, majd a kutatók megmondják, szerintük mire kellene fókuszálni. Ezzel együtt nem ártana kicsit nekem is kiművelődni, hogy legalább értsem, miről beszélnek. 2006. január 30.: A költségvetésre rábólintott a vezető-testület, az ütemterv meg… legalább valamit írtam. Ma került sor az első kutatói megbeszélésre, mindenkinek vannak ötletei, meg koncepciói, én meg csak kapkodtam a fejem végig, alig győztem jegyzetelni. Iván nagyon alapos tudással rendelkezik, emellett hihetetlenül jó stílusban adja elő a dolgokat, csak kicsit sokat beszél. Gergely bölcsen hallgat, amikor kell, gyakran sandít az órájára. Ákos szépen kivár, aztán szépen bebizonyítja, hogy Iván három dolgot kihagyott a számításból, mert nem lehet kikerülni a kockázatvállalási hajlandóság pontos vizsgálatát. Zsófi és József bólogat Ákos érveit hallgatva. Iván ezzel szemben koncepciót alkot, elmondja, hogy szerinte mi legyen a kutatás legfőbb függő változója. És hogy érjük ezt el? Vizsgáljuk a
TB-ben való részvételt, a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos informáltságot, öngondoskodásra való hajlamot… Ma éjjel előveszem a Közgazdaságtudományi és Szociológiai Szemle-gyűjteményt és hajrá! 2006. február 22.: Április közepe előtt nem lesz kérdőív. Kicsit már most csúszásban vagyunk a terveimhez képest; a jó munkához idő kell. A főbb kérdéseket és hipotéziseket illetően legalább sikerült ma dűlőre jutnunk, meg a nyelvvizsgám is meglett. Két hét múlvára mindenki részletesen átböngészi a ’97-es nyugdíjtörvényeket. Csak azt nem értem, miért kell három hónap egy nyavalyás kérdőív-összeállításra? Hány kérdés lesz benne? 200? 2006. március 6.: Egyre nehezebb összehozni a teamet, már maga a megbeszélés időpontjának kitalálása is kész optimalizálási feladat. Gergely ma felvilágosított: nem 200, valószínűleg csak 170-180 kérdésünk lesz… El kell kezdenünk őrült tempóban kérdéseket gyártani, ezt ma felosztottuk egymás közt blokkonként, én meg rohangálhatok könyvtárakba korábbi kutatási anyagokért, kérdőívekért. Meg jó lenne lassan elkezdeni a sci-fi jövőképes TDK-t is, egy hónap maradt a leadásig. A diploma majd ráér utána. 2006. március 28.: Alakul a kérdőív, a kockázati attitűdökre vonatkozó kérdéseket már el is kezdtük tesztelni. Ákos nem egyszerűeket kérdez, a kutatói team fél óra alatt talált választ az első kérdésre, és ez is csak kockázatsemleges válaszadó esetén igaz. 70 perces vita után megegyeztünk abban, hogy kockázatkerülést feltételezünk. A kérdőív eredményei után elvileg látni fogjuk ennek mértékét is. Éljen a korlátozott racionalitás! Zsófi egy hét múlva itthagy minket négy hónapra (Erasmusol Németországban), ezután a szakmai kérdésekbe is jobban bele kell szólnom??? 2006. április 12.: Félidei beszámoló a vezető testület előtt. Nem volt egyszerű. Gergővel bemutattuk, mire jutottunk három és fél hónap alatt, május végére előzetes sajtótájékoztatót akarnak. Össze kell kapni magunkat, egy hónapon belül végleges kérdőív kell, aztán rohamtempóban az eredmények kiértékelése, aztán vonjunk le 4-5 előzetes következtetést. A
20 év – 20 név
10 vasz_2006_osz.indd 10
Martin József Péter: 1991 és 95 között volt széchenyis, ezalatt kétszer SzTT- és kétszer FEB-tag. Tudományos dolgozatai TDK-helyezést és OTDK-győzelmet hoztak számára. Egyetemistaként a Világgazdaság és a Figyelő újságírója, 2001 óta a Figyelő főszerkesztője. 2007.01.14. 19:37:41
potyautas-magatartás vizsgálatával még mindig bajlódunk. Meg a lehetséges élethelyzetekkel is. Egyelőre 13-at soroltunk fel lehetséges alternatívaként, de Iván még tovább bontaná a „rokkant nyugdíjas” státuszt is. Fél órát érvelt mellette, kénytelenek leszünk még egyszer átgondolni a kérdést. Holnap még elrohanok az MTA KTI könyvtárába átnézni a vonatkozó szakirodalmat. Meg jó lenne újra átböngészni a korábbi Háztartáspanelek kérdőíveit is. TDK két napja leadva, holnapután elkezdek diplomát írni (15 nap alatt csak meglesz…).
2006. május 15.: Kész vagyok, minden ér-
2006. július 19.: Megvolt a sajtótájékoztató, Gergő iszonyat jó előadást rakott össze, le a kalappal előtte. Már délelőtt tele volt velünk a média; ez mondjuk részben Csaba Lászlónak is köszönhető, hihetetlen, hogy az első kérésre igent mondott. Másrészt az is sokakat meglepett, hogy milyen mértékű a tájékozatlanság a magánnyugdíjpénztárakat és általában a nyugdíjra vonatkozó szabályokat tekintve. Sok szem kerekedett el, amikor a „TV-sztár” Vég-
Felvezető a Generali Reform Műhely Kutatásról Karácsony Gergely, Medián-Széchenyi Az 1997-es nyugdíjreformmal kapcsolatos várakozások és tapasztalatok (kerekasztal- beszélgetés) Moderátor: Csete Zsófia, Széchenyi - Dr. László Csaba, KPMG; ex-pénzügyminiszter - Simonovits András, MTA Közgazdaságtudományi Intézet Megtakarítási stratégiák; nyugdíj és öngondoskodás Vámos Orsolya, Generali Tájékozottság és informáltság a hazai nyugdíjrendszer példáján Csaba Iván, Perfekt Zrt. és Karácsony Gergely, Medián-Széchenyi Állami és pénzpiaci intézmények iránti bizalom, policy preferenciák a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban Karácsony Gergely, Medián-Széchenyi Társadalombiztosítási lefedettség és potyautasok Csaba Iván, Perfekt Zrt. és Csete Zsófia, Széchenyi Kisvállalkozások és öngondoskodási hajlandóság Fazekas Mihály, Széchenyi Biztosítási (fizetési) hajlandóság és az erre ható tényezők Szalai Ákos, BCE Közszolgálati Tanszék-Széchenyi és Czibik Ágnes, Széchenyi Nyugdíjrendszerek fenntarthatósága-a mai magyar rendszer kiigazításának lehetőségei (kerekasztal-beszélgetés) Moderátor: Szalai Ákos, BCE Közszolgálati Tanszék-Széchenyi - Dr. Gál Róbert Iván, TÁRKI - Mészáros József, BMGE
zett Széchenyisünk elővezette, hogy a 8 általánost végzettek nagyobb százalékban adnak helyes választ a „Mi alapján fogják megállapítani az Ön nyugdíját?” kérdésre, mint a magasabb iskolai végzettségű társadalmi csoportok. 2006. szeptember 15.: Elkezdtem a konferencia-szervezést, egész jó kerekasztalokat sikerült összehoznom. Kezdek büszke lenni magamra Bár igazán annak örülnék, ha már minden kutató elkezdte volna írni a saját tanulmány-részét, meg ha látnám, hogy készülnek a prezentációk. Médiapartnerek még nincsenek, erre rá kell pörögnöm a következő héten, meg jó lenne egyeztetni az Egyetemmel is helyszín-ügyben, remélem, megkapjuk a III-as előadót. Zsófi viszont hazatért, jövő héten eldöntjük, hogy külön tanulmányt ír-e, vagy moderátorkodik a Simonovits-féle kerekasztalnál. Gergővel bajok lesznek, a konferenciáig még három tanulmányt kell megírnia más projektekbe. Jó lesz odafigyelni rá…
Kutatás
2006. április 24.: Hm. A diplomámból még hiányzik 20-25 oldal. Államvizsga egyre esélytelenebbnek tűnik. A kérdőívvel sem haladtunk sokat. A KKV-s téma sehogy nem áll, Gergő azt mondja, no para, ha megvannak a kérdések, 12 óra alatt megcsinálja a profi kérdőívet. Remélem, tényleg igaza lesz. A policypreferenciákkal kapcsolatban legalább felmerült pár jó ötlet, hihetetlen, hogy engem is meghallgatnak és néha még bólogatnak is arra, amit mondok! Lehet, hogy a végén én is rendes kutató leszek?
telemben. A diplomaleadás előtt három napig nulla alvás, remélem, azért elfogadják, a kérdőívvel is elkészültünk, de azóta még nem volt agyam átolvasni. Az utolsó héten 3*4 óra megbeszélés, a kockázati attitűdöket elég rendesen megvágtuk, de azért összességében nem lett rossz az anyag. Most kis pihenő a lekérdezésekig, utána jöhet a sajtótájékoztató-szervezés, a kutatóktól meg kérek egy gyorsjelentés-szerű értékelést. Nem tetszik nekik a rohammunka, megértem, de valamit tényleg illene már prezentálnunk. A legnehezebb kérdés: kit kérjek fel celebrity-nek, aki szakmailag is otthon van a témában? Csaba László? László Csaba? Simonovits? Áááá, úgysem fognak eljönni a kérésemre…
2006. november 2.: El sem hiszem, ma megvolt a konferencia! Minden anyag beérkezett időre, az operatív dolgok is rendben mentek (bár 10 perccel a kezdés előtt még nem volt nálam a laptop és a kamera), az egyetlen komolyabb baj, hogy Radnai 9:59-kor szólt, hogy nem tud jönni. Az előadások és a kerekasztalok nagyon rendben voltak, Ákos is kész lett délután kettőre a prezijével és a KKV-eredményeink is eléggé impozánsak. A legérdekesebb megállapításunk azzal kapcsolatos, hogy habár az emberek nagy része nem tartja hatékonynak, méltányosnak a domináns állami szerepvállalásra épülő nyugdíjrendszert, mégis inkább ragaszkodik ehhez, mint az öngondoskodás formáinak erősítéséhez. Erre Gergely két hipotézist állított fel: 1. Kulturális gátak hipotézise: az államelvű gondolkodás hagyománya és a pénzügyi intézményrendszerrel szembeni bizonytalanság. 2. Potyautas magatartás hipotézise: az állammal szembeni magas elvárások és a bizalmatlanság közötti paradoxon feloldása: az emberek tisztában vannak azzal, hogy az állam nem hatékony, ezért arra törekednek, hogy minél több előnyhöz jussanak, minél kevesebb tehervállalás mellett. A lineáris regresszió alapján az első hipotézis tűnik inkább igaznak, ugyanakkor a következő hónapokban szerintem több jelentős kutató is reflektálni fog az eredményekre. Bízom benne, hogy habár jelen írás véletlenül sem tekinthető komoly kutatási jegyzőkönyvnek, arra azonban alkalmasak lehetnek a kiragadott naplórészletek, hogy bemutassák egy társadalomtudományi kutatás szervezésének és megvalósításának folyamatát és nehézségeit, de ezzel együtt szépségeit és hozadékát is. Kriston Vízi Gábor Kutatás-manager
20 év – 20 név Letenyei László: 1990-től 95-ig volt szakkollégista, a FEB-tagi tisztséget kétszer töltötte be, ezenkívül SzTT-tag, valamint 1997-től egy éven keresztül Szakkoli nevelőtanára. Kétszer nyert OTDK-t, Pro Scientia aranyérmes. 1995-ben az „Egyetemi szakmai munkájáért” kitüntetést vehette át. „Sámán” végzettségét tekintve közgazdász és kulturális antropológus. A Közgáz Szociológia tanszékén oktató, valamint egy tanácsadó cég vezetője.
vasz_2006_osz.indd 11
11 2007.01.14. 19:37:41
Miért nincs értelme a tudattalanról beszélni? És mégis miért tesszük meg folyton…
Tudattalan?
Az első alapvető kérdés, ami fölmerült bennem a számos érdekes és értékes pszichoanalitikus ihletésű tanulmány és tankönyv olvasása közben az az, hogy vajon tényleg létezik-e ez a fogalom. Vajon mennyire csak egy tudatos, tudományos konstrukcióval van dolgunk, mennyiben valóságos ez a fogalom. Ezt a kérdést átkonstruálhatjuk úgy is, hogy vajon Freud felfedezte vagy feltalálta-e a tudattalant. Felfedezésről kell beszélnünk, ha elfogadjuk, hogy az általa kapcsolatba hozott jelenségek, tünetek, folyamatok már a fogalomalkotást megelőzően is léteztek, továbbá az őket logikai, fogalmi egységbe fűző kapcsolatok is úgymond eredendően hozzátartoznak az emberhez. De vajon képesek vagyunk-e a fenti állításrendszer igazolására? Eldönthető-e, hogy valóságosak-e a fenti jelenségek? Sajnálatos módon van egy rendkívül zavaró tulajdonsága az összes emberi érzékelési folyamatnak – a legegyszerűbb formafelismeréstől kezdve a legbonyolultabb tudományos empirikus kutatásokig – nevezetesen, hogy alapvetően befolyásolja a végkövetkeztetést, a tapasztalás eredményét a vizsgálat tárgyára vonatkozó prekoncepció, előfeltevés. Ennek talán legismertebb példája a kártya-felismerési kísérlet, ahol van néhány atipikus kártyalap, melyek felismerése meglepően nehéznek bizonyult a legtöbb kísérleti alany számára. Ugyanakkor logikai alapon is számos, az ismeretszerzéssel kapcsolatos kritika vethető föl, hiszen az emberi érzékszerveket minden egyes másodpercben milliónyi inger éri, mégis ezeknek csak töredéke tudatosul, hagy nyomot a tudatunkban; ami nyilvánvalóan valamiféle szelekciós mechanizmus következménye. Azonban ez a szelekciós mechanizmus, ami lényegi részét képezi az emberi érzékelésnek, eleve föltételez egy kritérium-rendszert, ami a szűrés alapjául szolgál, ez a kritérium-rendszer azonban bizonyos információkat (értsd ingereket) elfed, másokat pedig jelentősséggel ruház föl. Így nem nehéz arra a következtetésre jutnunk, hogy ha föl akarjuk fedezni a tudattalan fogalmát, mert valamilyen belső intuíciónk annak létezését sugallja, akkor bizony „könnyebben” teszünk meg efféle felfedezést a tárgy létezésére vonatkozó prekoncepciónk birtokában. Ezzel a lépéssel azonban eljutunk ahhoz a következtetéshez, hogy igencsak megeshet velünk, hogy Freud nem fölfedezte, hanem föltalálta, szélsőségesebben szólva megteremtette a tudattalan fogalmát. Meglátott ott összefüggést, ahol korábban senki vagy csak nagyon ke-
vesek láttak kapcsolatot; rámutatott egy olyan jelenségegyüttesre (értsd: fogalomra), aminek részeit korábban vagy nem is tekintették fontosnak vagy egyszerűen más jelenségegyüttesek részeként tüntették föl. Különösen problematikus logikai lánc ez, ha olyan fogalmak meghatározását vizsgáljuk, mint a tudattalan koncepciója, ahol nem áll rendelkezésünkre igazából egy olyan vizsgálati módszer sem, amivel direkt módon ellenőrizhetnénk a fogalom létezését. Nyilvánvaló, hogy eleve sokkal reménytelenebb vállalkozás a tudattalan létezését igazolni, mint mondjuk egy konkrét szobában egy konkrét asztal létezését (természetesen ennek az igazolási láncnak is komoly problémái vannak, de ezek most túl merész gondolatok lennének a jelen logikai ív szempontjából). Ugyanakkor a természettudományok számára is ismert problémáról van szó, hiszen például az elektron fogalmának létezését is csupán közvetett bizonyítékokon keresztül lehetséges igazolni, így gondolhatnánk, hogy a bizonyítási eljárás nehéz, de kivitelezhető. De még akkor is, ha elfogadjuk a közvetett bizonyítékokon alapuló érvelést, és miért is ne fogadnánk el, akkor is megmarad az a szubjektív benyomásunk, hogy valahogy gyengébb lábakon áll egy bonyolult logikai vonalvezetésen, vagy egy rengeteg műszeres mérésen alapuló következtetési lánc, mint egy egyszerű, világos, könnyen tesztelhető bizonyítás. Ami teljesen racionális abban az értelemben, hogy hosszú, a tudományos életbe való beilleszkedést lehetővé tevő szocializációs folyamaton kell keresztül mennünk ahhoz, hogy egyáltalán értelmezni tudjuk a bizonyítás részlépéseit. Arról nem is beszélve, hogy mindenkiben van egy fajta intuitív meggyőződés, hogy az egyszerűbb bizonyítási eljárások valahogy „igazabbak” (ezt az elvet a
tudományfilozófia Occam borotvájaként emlegeti, természetesen sokkal pontosabb meghatározással). Tehát van egy fogalmunk, ami definíciós szempontból már eleve nehezen körülírható, ráadásul empirikus igazolása is számos, fent ismertetett problémába ütközik. Ehhez járul még hozzá egy további, meglehetősen sokrétű metodológiai probléma, ami tulajdonképpen az egész pszichológiának, mint tudománynak a sajátja. Nevezetesen, hogy lényegét tekintve önreflexióról van szó, még akkor is, ha elviekben a pszichológiát művelő egyén egy másik „tőle független” embertársát vizsgálja. Azt az esetet most hagyjuk figyelmen kívül, hogy egy tudós saját magáról levont következtetéseit általánosítja, jóllehet erre már volt példa a pszichológia-történetben (pl.: C.G. Jung). Olyan értelemben tekinthetjük biztosan önreflexiónak a pszichológiai vizsgálódásokat, hogy az emberi psziché egy másik emberi pszichét vizsgál, ami esszenciáját tekintve olyan folyamat, mely során egy értelmes lény egy vele közel azonos fejlettségű és bonyolultságú másik értelmes lényt vizsgál, ami kérdéses, hogy egyáltalán sikerrel járhat-e. További különlegesség magának a tudattalannak a vizsgálatát tekintve, hogy a megismerési, elemzési folyamatot alapvetően a tudatos oldalunk végzi, tehát már magának az elemzés tényének is érvnek kell lennie a tudattalan megléte vagy legalábbis annak elképzelt, elhitt megléte mellett. Ugyanakkor az elemzési folyamatra való tudatos reflektálás, amit jelenleg végzek, egy olyan logikai láncot indít el, ami természetesen a végtelenségig folytatható anélkül, hogy végeredményhez jutnánk, hiszen reflektálunk az önreflexió vizsgálatára, majd ezt a folyamatot is kielemezzük, és aztán még ezt is, és így tovább a végtelenségig. Mielőtt további kérdéseket vetnék föl, még érdemes egy pillanatra visszatérni arra a kérdésre, hogy vajon képes-e megóvni minket a körbe-körbe járó érveléstől az a tény, hogy a tudattalan vizsgálatát és létezésének igazolását egyszerre több ember is végzi, aki valamilyen mértékig kritikusak egymáshoz, valamilyen mértékig egymás eredményeinek az ellenőrzését végzik. Sok későbbi bonyodalomtól meg tudnánk magunkat védeni, ha nyugodt szívvel igennel válaszolhatnánk a fenti kérdésre. Azonban látnunk kell, hogy egy tudományos közösség, legyen az bármely kis létszámú, képviseljen csupán egy kevéssé fontos pszichológiai iskolát, mindenképpen bizonyos előre meghatározott - implicit vagy explicit – normák, vélekedések,
20 év – 20 név
12 vasz_2006_osz.indd 12
Kármán András: 1993-tól 97-ig volt szakkollégista, ezalatt DB-tag és DB-titkár, valamint gazdasági felelősi funkciót is betöltött. Végzése után Seniornak választották. TDK és OTDK-győztes, Pro Universitate-díjas. Jelenleg is erősen kötődik a SzISz-hez, hiszen a Végzett Széchenyi Szakkollgisták Társaságának elnöke, szakmai pozícióját tekintve az MNB főosztályvezető-helyettese, az Európai Központi Bank MNB által kiküldött megfigyelője.
2007.01.14. 19:37:41
Misi
Egy nap Bosnyákföldön Odafelé azon gondolkodtunk, mit várjunk tőle. Bosznia-Hercegovina… Ízlelgettük a különös országnevet, amely dallama mögött felsejlett az utak melletti aknák és a háború rémképe ugyanúgy, mint a csodás kanyonok és a hegyvidékek képzeletbeli látványa. Bosznia-Hercegovina. Játékos név. Népirtás. Téli olimpia. 1993. Don’t forget. Ahogy láttuk minden második utcán Mostarban. Bosznia-Hercegovina. Az ország, amely fiatal újkori történelme ellenére több pusztulást és tragédiát látott, mint a félezer éves Svájc és fele annyit remélt a világtól 15 éve, mint a legtöbb szegény afrikai ország napjainkban. Nem voltak előítéleteink, nem voltak ismereteink, csak vártuk, hogy az egykori Jugoszlávia újab tagországát meglátogatva új élmények érjenek. És ebben sem csalódtunk.Útiterveink szerint délutánra Szarajevóba érünk, megnézzük a várost, este sörözünk, másnap Mostar és még az éj leple előtt a legfrissebb európai állam legmagasabb városába érünk. De ez már Crna Gora lenne, ami innen nézve még távolinak tűnik. A bosnyák utak jók. Ez a megállapítás igaz a főbb utakra, illetve azokra, amelyeket a háborúban elpusztítottak. A többi meg izgalmas és kiváló lehetőség az autózás határainak feszegetésére. Bosznia-Hercegovina – mert erre nagyon felhívták a figyelmünket, hogy ne használjuk őket külön – pedig varázslatos. Sokarcú, ezerféle és barátságos.
Egy nap Bosnyákföldön
szabályok szerint végzi a munkáját. Hiszen ez az alapfeltétele annak, hogy képesek legyenek együtt dolgozni, képesek legyenek saját erejüket együttesen hasznosítani, és így nagyobb eredményeket elérni. Azonban, ha az adott paradigmának egyik alapköve a tudattalan fogalmának elfogadása, akkor bizony csak nagyon kis valószínűséggel lesz képes az adott tudományos közösség pont ennek az alapfogalomnak az elvetésére vagy az elvetéshez szükséges információk összegyűjtésére. Természetesen a tudományos forradalmak nagyban táplálkoznak az uralkodó paradigma eredményeiből, mégis pont az okozza az egyik legnagyobb feladatot az új paradigma elfogadtatásában, hogy a korábbi ismereteket új megvilágításba kell helyezni, és ezáltal a korábbi paradigma elfogadóit korábbi eredményeik átértékelésére kell rábírni; ami nyilvánvalóan rendkívül nehezen véghezvihető folyamat. Azonban, ha csak kis valószínűséggel fogja elvetni egyik központi fogalmát az adott pszichológiai iskola, jelen esetben a pszichoanalitikus, akkor honnan várhatjuk a sorsdöntő bizonyítékok módszeres felkutatását és prezentálását? Logikusan felvetődik a válasz, hogy az adott iskolán kívülről, ami jelen esetben meglehetősen nagy létszámú és sokszínű tudományos közösségeket takar, tekintve, hogy a pszichológia inkább számos versengő iskola halmaza, mint egy közös paradigma alapján működő normál tudomány. Azonban az a probléma a rivális paradigmákból érkező érvekkel, hogy belső lényegükből adódóan más nyelven szólnak, más fogalmi hálót használnak, még ha a fogalmak nyelvi alakja teljesen azonos is. Így a párbeszéd eleve problematikus, eleve fölveti a fordítás szükségességét, erről azonban kénytelenek vagyunk belátni, hogy nem képes a problémák tökéletes orvoslására. Következésképpen azzal a végkövetkeztetéssel kell beérnünk, hogy addig fogjuk a tudattalan létező vagy nem létező vagy megteremtett fogalmát használni, amíg az a tudományos kutatást, a világ megértését és belső megkonstruálását segíti, amíg lehetséges vele másképp nem vagy csak részlegesen leírható jelenségeket megmagyarázni, amíg lehetséges emberek gyógyítására fölhasználni. Ezzel természetesen eldöntetlenül hagytuk azt a kérdést, hogy ténylegesen létező koncepcióval van-e dolgunk, vagy csupán egy olyan jelenség-csoport összekapcsolásával, ami nem szükségképpen tartozik össze, de összekapcsolásuk érvényes következtetések levonását teszi lehetővé. Úgy gondolom a ténylegesen létező vagy csak instrumentális értelemben hatékony és ezért használt kérdés eldöntését különösebb aggodalom nélkül nyitva hagyhatjuk, hiszen számos tudomány tudott nagyszerű eredményeket elérni meglehetősen kétes, problematikus előfeltevésekből kiindulva, elég csak a közgazdaságtan hasznosság koncepciójára gondolnunk.
Sarajevo. Éppen filmfesztivál volt. Egy kis nép megkapaszkodási kísérlete az újkori európai kultúrában, immár 12. alkalommal rendezte meg fesztiválját. Az elsőt 1995-ben szervezte az Obala Art Center, amikor a várost a szerb tüzérség tartotta ostrom alatt immár 3 éve. 15 000 bátor néző kockáztatta életét, hogy pincékben rendezett vetítéseken lásson mást is a háborún kívül. Ez a város rendezett már téli olimpiát is. Akkor, amikor Te, Kedves Olvasó, még az anyatejet szürcsölted, vagy legalábbis akkortájt, 1984-ben. Ma már az olimpiai falu helyén magánházak állnak és a városban nagyon kevés dolog emlékeztet erre a rangos eseményre. Ma már nem csak erre emlékeznek a városban. Ma a 3 éves ostrom nyoma mindenhol ott van. Az épületekben, az utcákon, a lelkekben. A város azonban él és egyre inkább él. A romokon üvegpaloták, a folyókon hidak épülnek az egész országban. A város főtere gyönyörű. Piactér. Ma már kihalt fogalom. Ott még nem. Nyugat-Európában már nem. Nálunk igen, de ez változni fog. Kellenek a közösségi terek. Ahol leülni, lábat lógatni és alkudozni lehet a tizenkettedik muzulmán árussal. Ez a város legélőbb része. A macskaköves utcák, a bosnyák bazárok és a müezzin hangja a keresztények templomának tövében állva. Lehet együtt is élni. Ez a város örökre megtanulta, mit tesz vele az etnikai gyűlölet. Nagy árat fizetett, de talán nem lesznek újabb számlák. Másnap, Mostar. Tragikus város, szörnyű állapotban. Csontváry még nem ilyennek látta. Tito villája romokban. A város kétnemzetiségű lakossága között mélyebb a szakadék, mint a Neretva völgye. Ma már van híd, és át mernek járni a bosnyákok a horvát oldalra és viszont. Alig 3-4 éve van ez így. Alig 2 éve áll az Öreg-híd. Korábban ös�szekötötte a népeket, majd egy novemberi napon 1993-ban a horvát hadsereg barbár módon lerombolta azt. Ma már újra áll. Mint ahogyan a horvát oldalon a hegy tetején egy hatalmas kereszt, amint a vallást hirdeti. Pontosan azon a helyen, ahonnan ’93-ban ágyúval lőtték a bosnyák népet. A város központja azonban gyönyörű. A muzulmán bazár élő és látványos, a híd nagyon szép lett, a Neretva függőleges partjába épített éttermekben pedig kiváló a roston sült hal. A bosnyák oldal nagyon hangulatos. Macskakő, mediterrán házak, indiai barlang, vízipipa és tea a szőnyeg és ezüst árusok kavalkádja között. Jólesik pihenni és nézni a hidat. Látni az idős muzulmán asszonyt, ahogyan a turistákkal alkudozik. Nézni az élettel teli utcát. Jó mélyet szívni a pipába, elengedni magad és arra gondolni: itt a Kánaán. Nem volt kedvünk továbbmenni. Igen, ez az érzés, ez a pihenés. Nem fogjuk elfelejteni. De erről ők is gondoskodtak: „Don’t forget 1993”. Minden utcában, minden utcasarkon, hiszen egy ország csak történelmét felvállalva mehet tovább. Nehéz teher, de cipelni kell. „Teccik” érteni? Jocó
20 év – 20 név Karácsony Gergely: Az 1995-ös generáció tagja, SzTT- és FEB-tag, valamint FEB-elnök volt a Kollégiumban. Végzése után két éven át Senior volt, 2000-ben szakmai tevékenysége elismeréseként elnyerte a Sziszifusz-díjat. Az ELTE-TÁTK-n végzett, szociológia szakon. A Corvinus Egyetem Politikatudományi tanszékének oktatója, a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet kutatásvezetője.
vasz_2006_osz.indd 13
13 2007.01.14. 19:37:41
Nagy Imre Szakkollégiumi Futball-emléktorna 2006. október 23. Az idei október 23-a nemcsak a belvárosi tüntetésektől, attrocitásoktól volt hangos; ezen a napon egy, a szakkolisok számára hasonló fontosságú esemény is megerendezésre került. Az öt közgázos szakkollégium (EVK, Heller, Rajk, Széchenyi, TEK) közül négy diákszervezet futball-fenoménjei sokadszorra mérték össze erejüket, s mindannyiukat ugyanazon cél hajtotta: elhódítani a Nagy Imre-serleget. A tornának szokás szerint a Bosnyák téri sportpálya adott otthont, s a verőfényes hétfői napon a Széchenyi csapata, a SZISZEK FC ismét nem talált legyőzőre! Ha a valódi tényeket nézzük 1. SZISZEK FC 5 gyõzelem, 1 döntetlen 2. EP (VOSZK-os csapat) 4 gyõzelem, 1 döntetlen, 1 vereség … Ha VOSZK-os szemüvegen keresztül értékeljük az eseményeket
Tudattalan?
1. EP 2. SZISZEK …
4 győzelem, 2 döntetlen 4 győzelem, 2 döntetlen
Hogyan is lehet kétféle végeredménye egyazon futballtornának? Mielõtt részletesebben elemeznénk eme kérdést, szögezzük le, a SZISZEK FC valaha volt leghosszabb veretlenségi szériáját nyújtotta tovább az október 23-i kupán (13 mérkõzés). Reggel 9.50-kor két szurkolóhölgy (Anita, Kriszti) kíséretében megérkezett a CSAPAT (Mezõ, Havran “DB-titkár” Zsolti, Krizsán Oli, Socó, Varga Marci, Bibók Peti, KVmanagerG) a Bosnyák téri sportkomplexumba. A hét megjelent csapat körmérkőzéseken mérte össze erejét, elsõ meccsünket a Szalai Bálint által vezetett JESZK-es (jelenlegi rajkos) csapat ellen, 0-1-rõl fordítva 2-1-re nyertük, majd a Horn Dani-féle VOSZK-os (végzett rajkos) gárdát küldtük haza egy laza hármassal (Mezey, Krizsán, Havran). Két zöld struccot elfogtunk:-) A kapusposzton hol Mezõ, hol Marci, hol
Házsé brillírozott, Oli (a késõbbi gólkirály, 5 találattal), Mezõ és Házsé minden lövése életveszély volt, Peti és Socó betonfalat képeztek kapunk elé (bár Socó a 2. meccs közepétõl kvázi-törött sípcsonttal vállalta a játékot!), Marci pedig assziszt-királlyá avanzsált, emellett a pálya minden részét bejátszotta. Szurkolóink lelkes "Haj-rá Széchenyi" kiáltásokkal buzdították a SZISZEK-es srácokat, KVG pedig (csereember, kabalaállat, taktikai tanácsadó) állandóan üvöltözve spannolta a csapatot, de leginkább magát:-) A késõbbiekben kulcsfontosságúnak bizonyuló, EP elleni meccsen megszereztük a vezetést, majd a hivatalosan 2*10 perces meccs 25-26. perce körül (az idõt az EP-szurkolótábor mérte) egy labda gurult be a másik pályáról. Védõink és Marci kapus jelezte, hogy visszaadjuk a labdát, közben egy szemfüles EP-játékos hálónkba vágta a mi meccsünk játékszerét... A gólt végül is megadták maguknak, így hivatalosan 1-1-nek könyvelték el a végeredményt, azzal a felkiáltással, hogy ha a végén ezen múlik, rúgjunk 5-5 büntetõt. Nem éreztük teljesen fairnek az ajánlatot, de nem akartunk veszekedni, mivel egy korábbi kérdéses, a kapunk elõtt kialakuló helyzetben az EP-tagok nem reklamáltak büntetõért. Ezt követõen a csapat hiába dolgozta ki ziccerek tucatjait a helleres farkasfalka ellen, a szerencse nem állt mellénk, így a 0-0-lal végzõdött meccset követõen egyértelmű volt a képlet: nyerni kell a TEK és az Alexa Balázs által menedzselt JESZK-es gárda ellen, ekkor
zsebben a kupa. A TEK ellen szintén jobbak voltunk, egyedül Kemény “öregTEK-es” Vagyim támadott agilisen, a lányok viszont egyre jobban belejöttek a szurkolásba, KVG figyelmeztetett („Vigyázz a TEKnõssel! Veszélyes”), és végül a negyedik 100%-os ziccert sikerült gólra váltanunk, Krizsán Oli akasztott óriási kapásgólt a hálóba. Jöhet az utolsó, mindent eldöntő meccs: ellenfél a JESZK II. Managerük, Alexa Balázs nyugodtan figyelte, amint a SZISZEK sztárjai 2-0-s elõnyre tesznek szert. Ekkor már KVG is keveset üvöltözik (nem mintha nem akarna, csak már nem tud). A JESZK II. azonban talál egy gólt, majd még egyet, s az utolsó 3 percre 2-2-vel fordulunk. Hiába minden lövés, Mezõ lökete a felsõ lécről, Oli lövése az oldalsó kapufáról pattan kifelé. KVG is beáll, próbálja belülrõl csodába hajszolni a mesterlövész Triumvirátust, s 27 másodperccel az utolsó meccs vége elõtt megtörik az átok: Oli passzából Mezõ irdatlan erejű, precíziós lövést ereszt meg: 3-2!!!!! A meccsnek vége, felharsan a „Baj-nok-csa-pat! Baj-nok-csa-pat!” kiáltás. De...megérkezik az EP, és a SZISZEK FC ultimátum-szerű felkérést kap, keringõ helyett büntetõpárbajra; vagy vállalja a csapat, vagy megelégszik az ezüsttel. A SZISZEK FC tanácskozik, majd úgy dönt: a tornát a futball elemi szabályai alapján ugyan megnyertük, de hozzuk előre két hónappal az EP számára a Karácsonyt, rúgjanak pár gólt legalább büntetőből, ha már az egymás elleni mérkőzésen nem sikerült Habár kapusuk profi szerelésben van (mellékesen soha nem volt rajkos), Zsolti, mint széchenyis kapus kifog egy büntetõt, a mieink közül pedig Mezey Tomi és KVG belövi a magáét, de ez kevés az üdvösséghez: Házsé utolsó, mértani pontosságú büntetõje a kapufáról kifelé pattan, így EP örül, a Széchenyi pedig egyszerűen "csak" megnyeri a kupát. A teknősök, zöld struccok, farkasok és széchenyisek késő délután szépen lassan hazaindulnak, mindenki elégedett; sportoltunk, mozogtunk, régi szakkolis barátokkal-barátnőkkel töltöttünk együtt egy szép napot, s a SZISZEK FC pedig még az aranyat is elhozta. Higgyétek el, Kedves Olvasók, ennek is mindenki örült Aki nem hiszi, járjon utána! KVkrónikásG
20 év – 20 név Homolya Dániel: 1999-től 2004-ig volt a Szakkollégium tagja, ezalatt DB-tag, SzTT-tag, SzTT-elnök és két éven keresztül gazdasági felelős volt. Végzése után Seniorként tevékenykedett. TDK-dolgozataival OTDK-győztes és különdíjas. 2005-ben elnyerte a Pro Scientia díjat, egy évvel korábban szakkollégiumunk Sziszifuszdíját. Jelenleg is a Széchenyi kurzustartó tanára (Pénzügy sávos alapozó). A Nemzetközi Bankárképző Központ oktatója, a Corvinus Egyetem PhD-hallgatója.
14 vasz_2006_osz.indd 14
Harmati László: 1991-től 95-ig volt szakkollégista, ezalatt FEB-tag, DB-tag, majd később seniori tisztséget vállalt.1995-ben írt TDK-i dobogós helyen végeztek (Címük:Afővárosifürdőigazgatóságstratégiaiterve,egyközszolgálativállalatstratégiaépítésénekkérdései”,illetve„Mosóporreklámokújmegközelítésben”).Dolgozott a Nemzetközi Bankárképző Központban, a Pénzügyminisztériumban, később az MNB-ben főosztályvezető. Jelenleg az FHB vezérigazgató-helyettese.
2007.01.14. 19:37:42
Egy végzett széchenyis mindennapjai Hétfő: A tegnapi FEB1 hajnal 1-ig tartott. Álmos vagyok, pedig még csak most kezdődik a hét. Ma este DB-ülés2, holnap kurzus, szerdán előadás, csütörtökön meg össz-szakkolis buli; hogy fogom ezt túlélni? Pláne, hogy közben minden nap meló…
Szerda: Kell ez nekem? A kurzus végén már azt sem tudtam, mi az a szegregáció. Nem bírom a tempót a fiatalokkal. Azért este csak benéztem SZTT 3-re, alakul az Őszi Szakmai Hétvége programja, beleokoskodtam én is. Karcsi4 megint sokat szónokolt, de nélküle az SZTT tényleg impotens lenne Doktor Úr megint egyeztetett Bologna-ügyben, Atis meg ismét válságban látja a kolit. Utána még hajnal 4-ig borozgattunk, meg dumáltunk a rajzfilmek pszichológiai hatásairól.
Csütörtök: A tegnapi előadás iszonyat jó volt, ráadásul több mint 100-an voltak rajta! Azért csak jó érzés még aktívkodni. A Széchenyiből megyek vajon nyugdíjba? Talán azt már mégsem kéne. Bár az is csak délben jutott eszembe, hogy ma vagyunk másfél évesek Kedvessel, szerencsére éppen tudtam venni még neki szép ajándékot. Huhh! Azért ez nem biztos, hogy normális…
Egy végzett széchenyis...
Kedd: A DB meglepően rövidre sikeredett, már éjfélre véget ért. Téli tábor Zamárdiban, lesz rendes bulihely is, lehet zajongani, nagyon jó. A „gyerekek” lelkesek, Házsé profi vezető, de talán a kulcsmásoláson nem kellett volna fél órát agyalni… Te jó ég! Tényleg elvállaltam a kutatás-vezetést? Nem vagyok normális. Bár végülis kihívás, csak fogok valamit épülni belőle. Azért a régi, jó öreg Rádays DB-sarok más volt, mint a folyosó, kész mázli, hogy jövőre megyünk vissza. Na, munkára fel, de előtte ügyködjünk valamit az Évkönyvön meg a szerdai szobatúrán; Krisztáék szervezik vagy Orsiék? Hm. A lényeg, hogy valami countrys mókával készülnek.
Péntek: Magyar nemzeti hip-hopot! Hm. Fél 11 van. Én meg még mindig a tagnapi buli hatása alatt, az ágyban. Pedig csak éjfélig akartam maradni… Dehát mit tehet az ember, ha egész este jó a zene, és 150 szakkolis pajtinővel és pajtival bulizhat. Ma délután azért kompenzálok, olvasok kurzusra, meg megírom a VaSZISZdasz-cikket is. Meg alszom. Végre. Szombat: Testileg-lelkileg regenerálódtam, ma évkönyvezek kicsit, meg elnézek a szakkolis sportnapra, szurkolok kedvenc SZISZEK FC5-mnek. Aztán este megnézünk egy Jancsó-filmet, vagy elnézünk Karma koncertre A38-ra. Vagy gyártsak egy koncepciót a Szakkolik és Bologna viszonyáról? Hm…
Vasárnap: Karmáék eszméletlen nagyot játszottak! Aztán persze még megnéztük a filmet is. Most készülök az esti FEB-re, meg írok pár okosságot a szisz_tagok6-ra, a héten még csak 63 listás-mailnél járok. Bezzeg DB-titkár koromban… Ez kicsit azért beteges. Vagy nem? Ennyire beszippantott volna a Széchenyi? Jó ez nekem? Ahogy jobban belegondolok, rossz a kérdés. Miért kell ez nekem öt év után még mindig? Válasz nincs. Széchenyi van. Meg én. Nem tudom, miért, de szeretem. Vagy csak nem akarok elválni tőle? KVG Felvételi Előkészítő Bizottság; lelkes őrültekből álló 7-tagú szervezet, akik előadások, bevonóprogramok szervezésével próbálják informálni és a Széchenyi környékére csábítani a leendő széchenyiseket. �� Rituális szeánsz, mely minimum 3 órán át tart; a Diákbizottság elnevezésű SZISZ-kormány heti rendszerességű vitafóruma, ahol sok széchenyis eszmecserél a Szakkoli operatív és stratégiai kérdéseiről egyaránt. �� A Szakkollégium szakmai irányító testülete, tagjai átlagosan 3.7 TDK-győzelemmel és 14.6 publikációval rendelkeznek. Születésükkor. És Chuck Norrisnál is okosabbak. �� A Kollégium mítikus figurája; állítólag már az alapításkor is jelen volt, más legendák szerint saját felvételijén is ő volt a FEB-elnök. �� A Széchenyi István Szakkollégium nagymúltú focicsapata, az utolsó három Interszakkolis bajnokság győztese. Játékosait leggyakrabban a Serie A és a Premier League csapatai szeretnék leigazolni. Sikertelenül. A SZISZEK-játékosok nem eladók. 1
��
A Szakkollégium hivatalos levlistája, forgalma változó, heti 100-től 1500 darab e-mailig terjed. Előadás-egyeztetések, kivitteelatányéromat?-levelek, DB-napirend és gyertekbulizni-mailek jelennek meg rajta.
20 év – 20 név Grosz Ákos Levente: 2003-ban végzett a szakkoliban, tagsága alatt DB-tag, majd DB-titkár, később Senior. Pémztörténet témájú, 2000-ben íródott tudományos dolgozata OTDKgyőzelmet ért. Jelenleg a Concorde-csoport elemzője, a Corvinus egyetem oktatója. Dr. Csite András: 1988-tól 92-ig volt a Széchenyi tagja, ezalatt SzTT-tag, DB-titkár, majd Senior és a kollégium igazgatója (1999-2004). Elvégezte az ELTE történelem szakot, majd a Közgázt is. Sikeressége TDK-különdíjban és OTDK-győzelemben is megmutatkozik, de elnyerte az Egyetemi Közösségért díjat is. Több egyetemen oktatott, a Századvég szerkesztőjeként tevékenykedett, jelenleg is az MTA kutatója, rendszeresen publikál. Csete Zsófia: Zsófi 2002-ben került be a szakkoliba, jelenleg is aktív tagunk. Érdekesség, hogy már elsőéves egyetemistaként TDK-t nyert. A Széchenyiben három alkalommal is a DB-tagja volt, első női DB titkárunkat is benne köszönthettük (2005-2006). A Szakkollégium 2006-os nyugdíjtémájú kutatásában jelentős szerepet vállalt ifjú kutatóként. Czibere Károly: 1992-től 96-ig volt a Szakkolégium tagja, ezalatt SzTT-tag, FEB-elnök, DB-tag és DB-titkár. Végzése után Senior lett, jelenleg a Széchenyi igazgatója. ELTE ÁJK-t és Közgázt végzett(Politológia, illetve Közszolgálat szakirányon). Korábban a Népjóléti Minisztérium, majd a Miniszterelnöki Hivatal munkatársa, a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet igazgatója. Jelenleg a Századvég oktatója, a Református Szeretetszolgálat vezetője. Bartha Attila: 1990-től 95-ig tagja a Széchenyinek, ezalatt többször SzTT- és FEB-tag, később Senior. TDK-helyezett és OTDK-győztes. Oktató a Corvinus Egyetemen, az ELTÉ-n és az International Business Schoolban, a Kopint-Datorg Rt. főmunkatársa. Barotányi Zoltán: 1988-tól 1994-ig tagja a Széchenyinek, tisztségeit tekintve volt FEB-tag, SzTT-tag és Senior. TDK és OTDK győztes. A kollégiumban való bentlakás eddigi csúcstartója hat évvel. A Magyar Narancs, a Filmvilág újságírója, a Tilos Rádió munkatársa (utbbinál lemezlovasként keresi kenyerét). Balázs Zoltán: Szakkollégiumunk alapító tagja, az 1988-89-es esztendő DB-titkára, 1994 és 1999 között igazgató. Máig Alapítványunk kuratóriumának elnöke. Kétszeres TDK első helyezett, OTDK győztes és különdíjas. Pro Universitate-díjas, Pro Scientia Aranyérmes. PhD-ját a Columbia Egyetemen szerezte. Korábban a Közép-Európai Egyetem, majd a PPKE oktatója, jelenleg a Századvég főszerkesztője és Szakkollégiumunk kurzustartó tanára.
vasz_2006_osz.indd 15
15 2007.01.14. 19:37:42
