Szerelmes regények. Helen Mittermeyer. Röpke gyönyör

Szerelmes regények

Helen Mittermeyer

Röpke gyönyör

Budapest, 1990 A mű eredeti címe Helen Mittermeyer: Brief Delight © Bantam Books New York, 1983 © Helen Mittermeyer, 1983 Fordította: Jávor Andrea © Hungarian translation Jávor Andrea, 1990 ETO: 894.5.11-31 ISBN: 963 8045 078 ISSN: 0865-204X

Kiadta a Text Kereskedelmi Kulturális és Szolgáltató Kft. A kiadásért felel: Imrei Gyuláné A kötet kiadásában részt vett a Maecenas International Kft. Szedte és nyomta az Alföldi Nyomda Felelős vezető: Szabó Viktor vezérigazgató A nyomdai megrendelés törzsszáma: 3148.66-14-2 Készült Debrecenben, 1990-ben Műszaki szerkesztő: Balla Judit Borítóterv: Molnár Ferenc Illusztráció: Zelenyiánszky Zoltán Nyomásra engedélyezve: 1990. október 10-én Megjelent: 6,75 (A/5) ív terjedelemben 7750-p-

1. Cyg Melton, félmunkaidős gyógytornász, alkalmi modell, összeharapott fogakkal ült a limuzinban, amely a felhajtón Phil Tabor Long Island-i háza, egy nem túl esztétikus cement- és téglakupac elé kanyarodott. – Nem kellett volna eljönnöm – suttogta Kim Jonesnak, de az csak megvonta a vállát. – Honnét akarod előkeríteni a pénzt, amiből kifizetheted Mrs. Tonettinek a lakbérhátralékot? És azt se felejtsd el, hogy egy kis előlegre is futja majd. Tudod, milyen ritkán kaptunk az utóbbi időben modellajánlatot! – Tudom, tudom – motyogta Cyg. Épp csak megélt abból a kis fizetésből, amit heti két estével az Apolló szabadidőklubban keresett. Nyomasztó pénzhiánya folytán nem látta ilyen sötéten a dolgot, amikor Kim megemlítette Phil estélyét. Napokon keresztül nem evett mást, mint mogyorókrémes kenyeret, amelyet dupla adag csapvízzel öblített le. Ezek után majdnem elájult, mialatt Kim a Philnél felszolgált ételeket sorolta. – Cyg, én tudom, hogy nem kedveled Philt, de olyan fantasztikus partikat ad, és nélküle rengeteg fontos emberrel sem találkoztam volna – mondta Kim, fintorogva a mogyorókrémtől. – Te sem kaptál sokkal több modellfelkérést, mint én. Úgyhogy ne dicsérd Philt az egekig – jegyezte meg Cyg szárazon. – Nem érted az egészet – válaszolta Kim, aztán egyszer csak felderült az arca. – Ó, Cyg, ha láttad volna azt a rengeteg rákot meg homárt a büféasztalokon, és azok a kenyerek! Na és a meleg fogások! Múltkor marseille-i tál volt, teli rákkal meg kagylóval. Tudom, mennyire szereted… – Állj! – tartotta fel Cyg a tenyerét védekezően. – Nem bírom tovább hallgatni. Nem hallod, hogy korog a gyomrom? Kim három napon át gyúrta, de Cyg csak akkor adta be a derekát, amikor Mrs. Tonetti szólt, hogy ha nem tudják időben kifizetni a lakbérüket, esetleg más lakók után néz. Elmegy az estélyre, hiszen mi is lesz a feladata? Mint hivatásos modell szép lesz, mint fizetett háziasszony kedves lesz. Érezte azonban, hogy bizony ez meglehetősen kétes megbízatás. Mindeneseire nem hagyja magát, és előre elkéri a háromszáz dollárt, hogy ki tudja fizetni a szállásadónőjét. Nem szerette Philt, de a pénzéből kifizeti Mrs. Tonettinél a múlt havi elmaradást és jut belőle még a következő havi előlegre is. De most, ahogy a kifejezéstelen arcú kapus kinyitotta a kocsi ajtaját a hölgyeknek, Cyget hírtelen elkapta a vágy, hogy visszarohanhasson harmadik emeleti odújukba a lift nélküli házban, bánja is ő a mogyorókrémet és a csapvizet. Nem, ezt így nem lehet. Nem szabad zavarban lennie vagy szégyenkeznie amiatt, hogy fizetett alkalmazottként érkezett az estélyre. Erre a pénzre szüksége van és kész. Különben is, nem csinál semmi rosszat. Nem olyan, mint ha áruba bocsátaná magát. – Komolyan, Cyg, kezdesz az idegeimre menni – sziszegte Kim, amíg végigmérte a barátnőjét. – Itt állunk ez előtt a csodálatos ház előtt, remekül fogunk vacsorázni, nagyszerűen fogunk mulatni, te meg úgy csinálsz, mint aki temetésre megy – és Kim elégedetlenül csettintett. – Muszáj volt neked szoknya-blúzba öltözni? Miért nem azt a szaténnadrágodat vetted fel a hozzávaló felsőrésszel? – Mi bajod van a szarvasbőrrel? Ez a legjobb darabom és szeretem hordani – nézett Cyg mereven Kim szemébe. – Bárcsak otthon maradtam volna! Kim tágra meresztett szemekkel nézett vissza. – Nagyon-nagyon szépen kérlek, hagyd… Egyikük sem vette észre Phil Tabort, amíg át nem ölelte őket. – Sziasztok, lányok, gyertek be!

Kimet egyenesen szájon csókolta, de amikor Cyghez fordult, a lány hideg pillantásától meghátrált. – Na igen, a Hattyúk királynője, a juj-de-tartózkodó Cyg Melton. – Phil mosolygott, de Cyg érezte, hogy bosszankodik. Phil és Kim mögött lépkedve, mélyeket lélegezve próbálta lecsillapítani feszült idegeit. Az előcsarnok óriási volt, a második emeletről, a kupolaszerű mennyezetről alácsüngő kristálycsillártól mégis fényárban úszott. A vendégek erre-arra sodródtak, hogy aztán a jobb vagy a bal oldali ajtón a szalonba vagy a könyvtárba jussanak. Kim és Phil nyomában Cyg a szalonba lépett. Arcán a jól begyakorolt mosollyal csinálta végig a bemutatkozást, és azon nyomban elfelejtette a hallott neveket. Az a bizsergető érzése támadt, hogy nézik. Megfordult. Az első gondolata az volt, hogy az lehetetlen, hogy valakinek ennyire zöld, ilyen valódi smaragdszín szeme legyen. Nagyot nyelt és komoly erőfeszítéssel tudta csak magát rábírni, hogy másfelé nézzen. De hiába vette le róla tekintetét, így is maga előtt látta a férfi markáns arcát, gesztenyefényű sötétbarna haját. – Hello. – A hang, amely megszólította, mély és meleg csengésű volt. Cyg, mielőtt megfordult volna, mély lélegzetet vett és minden modelltudományát bevetette, hogy ne látszódjon rajta a feszültség. – Helló – válaszolta és kezet nyújtott. A férfi keze nagy volt, de ujjai hosszúak és keskenyek. Magas volt és széles vállú, mint egy sportoló. – Darius Chadwick vagyok – mondta és nem engedte el Cyg kezét, hanem még közelebb húzta magához, el a társaságtól. – Egy italt? – rekedt hangjába érzékiség keveredett. – Egy Perriert kérek, ja nem is, inkább fehérbort. – Kim megmondta, hogy bort kérjen, ne ásványvizet. Cyg elhatározta, hogy csak szopogatni fogja a fehérbort és az első adandó alkalommal szerez egy kis szódavizet. Kim pedig pukkadjon meg. Darius Chadwick intett a pincérnek. A poharak mintha varázsütésre kerültek volna eléjük. – Én már bemutatkoztam – figyelmeztette Darius, miközben azon ügyeskedett, hogy a franciaablakok közelébe kormányozza. A nyitott ablakszárnyakon beragyogtak a késő délutáni nap sugarai. Cygnek úgy tűnt, hogy melegíti a hátán nyugvó tenyér. – Cygnet Melton – mondta Cyg és megborzongott az ajtókon betörő fuvallatban, miközben megbabonázott pillantását nem tudta levenni a reá tekintő égőzöld szempárról. Dariusnak mintha összeszűkült volna a szeme, aztán letéve kezéből a poharát, kibújt puha antilopzakójából. – Minthogy a kabát majdnem olyan színű, mint a szoknyád, nem fogják zavarni egymást – mondta és Cyg vállára terítette a zakót, szorosan összefogva a lány álla alatt. – Persze nagy rád. Magas vagy, de vékony – szólt és lehajolt, csókot pöttyintve Cyg orra hegyére. – Ki a csuda nevezett el kishattyúnak? –kérdezte Darius, miközben egyik keze felfelé kúszott a lány oldalán, a melle felé. Cyg nyelt egyet és le kellett hunynia a szemét, annyira szédült, mikor Darius szája lassú portyára indult az arcán. Egy lépést hátrált. – A legtöbb ember nem tudja, hogy a cygnet hattyúfiókát jelent. – Imádom az állatokat – suttogta Darius és felkuncogott. – Jaj – kiáltott fel Cyg, mert egy kis bort kilöttyentett. Erejét összeszedve próbálta lecsillapítani a minden tagját rázó reszketést, mialatt a foltot törülgette. – Nagyon sajnálom… véletlenül egy kis bort öntöttem a zakódra. Darius föléje hajolt, eltakarta a társaság többi részétől. – Semmi baj – mormogta és két keze közé fogta Cyg arcát. – A hajadnak és a szemednek is mézszíne van. Gyönyörű. Mesélj valamit magadról.

– Nincs sok mesélnivalóm – Cyggel forgott a szoba, amikor Darius szemébe nézett. – Időnként, ha nagy ritkán hívnak, modellként dolgozom, meg van egy állásom egy szabadidőklubban. – Szeretsz partikra járni? – Darius összevont sötét gesztenyeszín szemöldöke, mint híd ívelt át orrnyerge fölött, mohó tekintete élessé vált. – Néha igen, néha nem. – Phil azt hiszi, hogy nagymenő? – mondta Darius és Cyg egyik kezét a szájához emelte. – Szép kéz. Nincsenek rajta gyűrűk. – Nincsenek – mosolyodott el Cyg és arra gondolt, hogy ha valaki más viselkedett volna így vele, azt azonnal leléptette volna. – Még csak eljegyezve sem voltam. És te? Úgy értem, te nős vagy? – Csak voltam. Elváltam. Gyerekek nincsenek. Elfogadhatóan egészséges, elfogadhatóan vagyonos… – Na és persze nagyon okos – vágott közbe nevetve Cyg, és elégedetten nyugtázta, hogy válaszul vidám fény gyúlt a zöld szemekben. – Hát persze. Hiszen azt is tudtam, hogy a cygnet az hattyúfióka, igaz? – és még egy csókot nyomott Cyg tenyerébe. – De mondd csak, miért neveztek el így a szüleid? – Ők is Cygnek hívnak, mint általában mindenki – mosolyodott el Cyg, mert eszébe jutottak a szülei és a New York állam keleti részén fekvő farm, ahol annyi boldogságban volt része; ahol a szülei telivéreket tenyésztettek és idomítottak. Nem volt valami nagy vállalkozás, de Bud és Muriel Melton jól megélt belőle és nem kívánkozott más életforma után. – Apám testvére, Lena néni találta ki, hogy nevezzenek Cygnek. Azt mondta, olyan helyes kis jószág voltam, mint a pihés hattyúk. – Most is olyan vagy – búgta Darius és tekintete a lány arcát, szemét, orrát, ajkát pásztázta. – Nem is hívhatnának másképp. Cyg úgy érezte, mintha Darius vékony zsinóron húzná maga felé, mint amikor a horgász fárasztja a halat. Lélegzete ki-kihagyott, semmi kétség, nem volt ura önmagának. És ez még csak a kezdet volt. Úgy tűnt, Darius kíváncsisága kimeríthetetlen. Cyg még soha senkinek nem beszélt olyan dolgokról, amikről most szabadon mesélt Dariusnak. Ha abbahagyta, a férfi azonnal követelte a folytatást, mintha minden érdekelné, ami Cyggel történt. És közben nem hamvadt szemében a tűz, amitől Cygnek reszketett minden porcikája. – Szóval azt mondod, hogy Minnesota államban végeztél gyógytornászként. Akkor miért nincs rendes állásod? – kérdezte Darius és mereven rábámult a hozzájuk közeledő Philre, mire Phil elpárolgott. Cyg megvonta a vállát. – Nem kaptam állást. Így aztán visszajöttem keletre és befejeztem a szakdolgozatomat a főiskolán. De nem akartam tanítani, inkább New Yorkban kerestem munkát – igyekezett Cyg mosolyogni. – Azt hiszem, több szerencsével jártam volna északabbra. – Na igen, nincs sok üres állás – bólintott Darius de lehet, hogy én tudok neked munkát szerezni. – Hiszen nem is ismersz. – Majd megismerlek, ne félj – nevettek a zöld szemek. Amikor Kim egy kicsit később odalibbent hozzájuk, meleg mosollyal üdvözölte Dariust. Azért jött, hogy szóljon, ideje átöltözni a vacsorához. Cyg csodálkozva pillantott az órájára. Észre sem vette, hogy már két órája beszélgetett a férfival. – Átöltözés után itt várlak – mondta Darius és megállította a mozdulatot, amivel Cyg a zakót akarta visszaadni. – Majd máskor visszakapom – mondta, és ismét tenyerébe fogta Cyg arcát. – Siess! – Igen – hagyta rá zavartan Cyg és Kim után indult. Kim végigcsacsogta az egész lépcsőt és a folyosót, amíg a szobájukba nem értek, ahol Cyg rájött, hogy fogalma sincs, merre jöttek, és ha nem igazítják útba, nem talál vissza a szalonba.

Ahogy becsukódott mögöttük az ajtó. Kim a kérdések valóságos özönét zúdította rá. – Mesélj, milyen az a legendás Darius Chadwick. Phil nem is mondta, hogy itt lesz a hétvégén. Teli van pénzzel, eszem azt a gyönyörű smaragd szemét. – Ó… mi csak, mi csak beszélgettünk – Cyg gyorsan felmarkolta a pongyoláját és bemenekült a fürdőszobába. Kim felháborodottan kiabált még utána valamit, de Cygnek valahogy nem akarózott Dariust Kimmel megtárgyalni. Amíg a meleg víz végigömlött rajta, Cyg Dariusra gondolt. Aztán egyszer csak eszébe jutott Len Peters, akivel még Minnesotában járt. Akkor azt hitte, hogy hozzá akar menni feleségül. Most pedig nem telt bele két óra sem és Darius sokkal nagyobb hatást tett rá, mint Len az alatt a hosszú idő alatt összesen. Cyg még soha nem érezte, hogy szinte megperzselődött. Hosszú haját megszárította, szétrázogatta a természetes csigákat, oldalt simára kefélte a tincseket, hátul viszont dúsan omlottak a hullámos fürtök. A tükörbe meredve ügyelte mogyorószín szemét és nézte, miért mondta Darius: – Gyönyörű. Mint a méz. Testszínű, bikini szabású nadrágba és melltartóba bújt, és becsavarta magát egy rövid frottírtörülközőbe. Elszántan indult a szobába, hogy szemrevételezze, milyen ruhákat készíttetett ki Phil a számukra. – Ha nem tetszik, nem veszem föl – bátorította magát Cyg és a nyomaték kedvéért tükörbéli mására pillantott, mielőtt kitárta volna a fürdőszoba ajtaját. A lélegzete is elállt, ahogy meglátta az aranyszínű selymet, amelyet Kim tartott feléje. – Nem nyomhat többet másfél grammnál – mondta, döbbenten kézbe véve a ruhát. – Elég kihívó – méltatlankodott. – Ne légy már ilyen – horkant fel Kim. – Még fel sem próbáltad! – Anélkül is tudom – fordult el Cyg a szobatársától. – Felveszem, de ha nem tetszik, már röpül is – fenyegetőzött. Cyg ledobta a törülközőt és a melltartót is. Belecsusszant a ruhába, amely mágnesként tapadt a testére. A tükör elé lépve elállt a lélegzete. – Te jó ég, olyan vagyok, mintha aranyfüstbe mártottak volna. – Istenien nézel ki – mondta Kim alig leplezett irigységgel a hangjában. – A hajad olyan, mint az érett búza, és a szemed is majdnem pontosan olyan színű, mint a ruhád… és a bőröd… Úgy látszik, Phil jobban megnézett magának, mint valaha is gondoltam – tette hozzá kis szünet után. Cyg pislogott egyet és Kim felé fordult. A csinos kis barna nő mélybíbor ruhát viselt. – Ne beszélj butaságokat. Phil csak téged lát – és remekül áll neked ez a szín. Kim elmosolyodott, rögtön visszatért a jókedve. Odalépett Cyghez és felemelte tarkójáról a haját. – Aha, ma mind a ketten nagyon csinosak vagyunk. Cyg, te majdnem hogy sovány vagy, de azért keveseknek van ilyen jó formája. – Aztán vállat vonva még hozzátette: – Gyere, már éppen elég időt töltöttünk idefent. Ahogy kettesben lefelé lépegettek a lépcsőn, egyre újabb férfifejek fordultak feléjük. Cyg igyekezett megőrizni elszántságát és felidézni, mit tud abból, amit fotómodellként tanult, hogy fesztelen és nyugodt maradjon. Igyekezett nem nézegetni, merre is lehet az a vöröses gesztenyeszín fej. Amikor leértek a lépcső aljára, érezte, hogy egy férfikéz fogja meg a karját. Megpördült, de nem Darius volt az. – Szia édesem, pont te kellesz nekem! – Régóta vársz, drágám? – termett ott Darius, megragadta Cyg még szabad karját és hidegen rámeredt az idegenre, mi előtt ismét Cyghez fordult volna. Tekintete izzott, majd elnyelte a lányt. – Nem annyira – lehelte Cyg. Mélyeket lélegzett, aztán zavarba jött, mert észrevette, hogy Darius tekintete rátapadt emelkedő, hullámzó mellére. – A fenébe, senkinek nincs joga rád nézni, ha ilyen ruhát viselsz – morogta Darius; átkarolta a derekát és távolabbra vezette a társaságtól.

Észrevétlenül eltűnt, majd italokkal tért vissza, és mintha szavak nélkül is összebeszéltek volna, együtt kerestek egy csöndes zugot a napozóteraszon. A lenyugvó nap narancsvöröse a levendula minden árnyalatában pompázó égen ragyogott, amelyet lassanként az alkony tompa bíbora váltott fel. – Te rendezted ezt is? – suttogta Cyg, amikor már jó ideje hallgatagon ültek. – Igen – suttogta vissza Darius. – Valami olyasmit rendeltem, ami legalább egy kicsit hasonlít ahhoz, ahogy most érzek… meg ahogy te kinézel. Ez már nem is erről a világról való. Cyg nyelt egyet és a férfi felé fordult, hogy a szemébe nézzen. – Te aztán értesz a szavakhoz. – Úgy érezte, hogy Darius udvarlása, mint háló tapad rá, egészen elandalítja. – Valami mintha dalolna bennem – mondta Darius, és zavart, kisfiús mosoly ragyogta be markáns arcát. – Csakhogy azt mondták, hogy botfülem van – rántotta meg a vállát és tétova mosolya nevetéssé oldódott, ahogy Cyg felkacagott. – Semmi hallásod sincs? – Valamicske van, de amikor együtt énekelünk, mindig megkérnek, hogy vegyek le a hangerőből. – Na és sokat énekeltek együtt a barátaiddal? – kérdezte Cyg, és érezte, hogy szinte fortyog benne a boldogság, mert a férfi reagált minden rezzenésére. – Hát persze. A főiskolán, a családdal; tudod nekem nagyon nagy családom van, úgy értem a rokonság. Te biztosan unnád őket. De térjünk vissza az éneklésre. Néhanapján találkozom a régi barátaimmal, és olyankor elővesszük az egyleti nótákat. – Biztos egy csomó malacság-nevetett Cyg. Még életében nem érezte magát ilyen gondtalannak. Ivott egy nagy kortyot a fehérborból és már nem is reszketett. Utána kis szünetet tartott, hogy úrrá legyen kezdődő spiccességén. – Te szoktál énekelni? – kérdezte Darius és intett a pincérnek, hogy hozzon Cygnek még egy pohár bort. Cyg ráemelte a poharat és még egy korty bort ivott. A második pohár határozottan jobban ízlett, mint az első. – Tagja voltam a templomi énekkarnak, tanultam zongorázni és énekelni is. Persze csak az iskolában. – Mélyet sóhajtott és Dariusra nézett. Bárcsak örökké nézhetné. – Sőt egyszer, a főiskolán még egy musicalben is felléptem – kacarászott. Csodálkozott is magán. Azelőtt sose kacarászott. – Tipikus sikertörténet. – Ekkor csuklott egyet. Szája elé kapta a kezét, úgy motyogta. – Bocsánat. Először a jelmezvarrásnál segítettem, aztán a második szereposztás főszereplője influenzával ágynak esett. A kollégiumban igen sok 24 órás megbetegedés fordult elő. Mit nevetsz? Nem is figyelsz! – De igen – válaszolta Darius és csókot pöttyintett az orra hegyére. – Köszönöm, hogy itt vagy ma velem. Nem is reméltem, hogy valaki ilyennel is találkozom egyszer. – Váljék egészségedre – Cyg a szemöldökét ráncolta. – Na, most elfelejtettem, hogy hol tartottam. Pedig érdekes volt. – A második szereposztás megbetegedett. – Ja, igen – pattintott Cyg az ujjával. – Köszönöm. Na szóval, akkor megkértek, hogy tanuljam meg a szerepet, mert a társulatból csak én tudtam kottát olvasni. – Cyg széttárta a karját. – A többi már történelem. – Befutottál. – Nem egészen. A terem hátsó részében nem hallottak egész jól, de – és itt Cyg fogadta a felé nyújtott újabb pohár bort. A harmadik még felségesebb volt, mint az előző kettő – egy szám szövegébe sem sültem bele. Azért az már valami, nem? – Fantasztikus – kuncogott Darius és elvette a lánytól a poharat. – Azt hiszem, itt az ideje, hogy valami vacsorát szerezzek neked. – Nagyon jó – felelte Cyg hálásan. – Tudod, minden gyümölcsöt megettem, amit a szobában a tál alján találtam. Kim az összes banánt megette… Én is szeretem a banánt – és ásított egyet. – Ó, bocsánat. Nem mintha fáradt lennék. Csak egész nap nem ettem

semmit azon a gyümölcsön kívül, és ha éhes vagyok, ásítanom kell – és rámosolygott Dariusra, akinek egyszeriben gondterheltté vált az arca. – Azt hiszem, túlságosan vékony vagy. Gyere, megyünk enni. Átkarolta és átvezette a szalonon a nyitott szárnyú, dupla ajtón át az ebédlőbe. – Ó! – Cygnek majd kiesett a szeme, amint meglátta a hosszú asztalt és a falhoz tolt kis büféasztalokat. – Kim azt mondta, hogy amikor a múltkor itt volt, hegyekben állt a rák. Ezért is álltam rá, hogy eljöjjek – mondta Cyg halkan Dariusnak. – Örülök, hogy nem magadtól jöttél – mormogta Darius, miközben Cyghez hajolt, hogy megcsókolja. – Olyan ez most, mint amikor valami szuperajándékot talál az ember a karácsonyi meglepetések között – és megrázta a fejét. – Soha nem gondoltam volna, hogy Phil partiján ilyen csodára bukkanok, mint te. Cyg szájában összefutott a nyál, amíg Darius kurta utasításokkal látta el a pincért. A tálakat a napozóteraszra rendelte. Cyg elmenőben visszanézett, hogy eleget rak-e a pincér a tányérjára. Egyszer csak felkiáltott. – És ha elfelejtkezik a rákról? – Nem felejtkezik el – nyugtatta meg Darius, egyik karjával szorosan átfogva a lány derekát. Ahogy a férfi tenyerét a testén érezte, Cygnek minden idegvégződése bizseregni kezdett. – Biztos? Szerintem a szeme sem állt jól a fickónak. – Cygnek nem akarózott otthagyni az ebédlőt. – Visszajövök és szerzek még, ha nem rak eleget a tányérodra – nyugtatgatta Darius. – Nagyon rendes vagy – simult hozzá Cyg. – Kösz. – Szívesen. De mi lesz, ha elfogy, mielőtt még hozni tudnál? – riadt meg Cyg. – Nem fogy el – terelte Darius egy kétszemélyes asztalhoz, amelyhez egy másik pincér intette őket. – Már jön is a mi emberünk. Úgy látom, hogy semmiről sem feledkezett el. Bár Cyg feje egy kicsit zsongott, ez nem csökkentette az étvágyát. Sőt minél tovább evett, annál jobban érezte magát. – Karcsú vagy, de az étvágyad remek – szólt elismeréssel Darius, amikor Cyg már a második zsömlét tüntette el. – Éhes voltam – pirult el a lány. – Tudtam – mondta Darius gyöngéden. – Nem kritizáltalak. Jó volt nézni, ahogy eszel. És jó volt veled enni. Cyg rámosolygott. Talán sose volt még ilyen nyugodt, sose öntötte el ez a fizikailag is kellemes érzés. Még édességek is következtek és a kávé. És akkor odajött Phil; két konyakospoharat tartott a kezében. – Darius, ragaszkodom hozzá, hogy megkóstold. A bácsikám Franciaországban veszi, rendelésre, kifejezetten a mi családunknak palackozzák. Cyg vissza akarta utasítani, de Phil olyan gúnyosan nézett rá, hogy mégis elfogadta a poharat és belekortyolt a borostyánszínű italba. Nem is volt rossz, de érezte, hogy már a borból is túl sokat ivott. Mire a zenekar rázendített a napozóteraszon, Cyg már szédült. – Táncolunk? – kérdezte Darius, kutatóan nézve rá. – Persze, imádok táncolni. – Cygnek ügyelnie kellett, hogy egyenesen lépkedjen, amíg Darius kíséretében a parkett közepére ért. Darius szorosan magához ölelte, ő meg boldogan átkarolta a nyakát. Az ábrándos, lassú szám ütemére ide-oda imbolyogtak a párok között. Nem is vette észre, hogy dúdolni kezdett, csak amikor Darius a fülébe suttogta: – Szeretem, amikor énekelsz nekem. Darius hangjának feszült rekedtsége hallatán Cyg pulzusa meglódult. Még szorosabban karolta át Darius nyakát és egész testével válaszolt a férfi testének közelségére.

Cyg nem érzékelte az idő múlását, egyik szám követte a másikat és ők egyre táncoltak. Egyszer egy pillanatra megálltak a táncparkett szélénél és Darius megkérdezte, hogy nem akar-e inni valamit. Cyg mosolyogva igent bólintott. – Ne haragudj, nem látok itt egyetlen pincért sem. Mindjárt visszajövök. – Sietősen szájon csókolta és ráparancsolt: – El ne moccanj innen! – Nem, nem – azzal odébb ment. Egy mély lélegzettel leült a közeli pálma alá helyezett karosszékbe. Egyszer csak azt vette észre, hogy Phil magasodik föléje. – Hát te magadban vagy, Cyg? Gyere táncolni – mondta Phil és a karjáért nyúlt. Cyg visszahúzta a kezét. – Dariust várom – mondta kettőt pislogva, mert nehéz volt a tekintetét egy pontra koncentrálni. – Tűnj el, Phil – szólalt meg Darius halkan Tabor háta mögött. – Itt a borod, Cygnet. És ne felejtsd el Phil, hogy a vendéged vagyok. Phil harsány kacajra fakadt ugyan, de igen merev tartással távozott. Cyg belenyalt a borba és nagyon megbánta, hogy nem szódavizet kért. A száját akkor is száraznak érezte, amikor kiitta a poharat. Háromszor is ásított. – Ez most nem az éhségtől van – szólt Darius és elvette tőle a poharat. Arcán bánatos mosoly játszott. – Én meg azt hittem, hogy még csak most kezdődik az este. – Azt hiszem, elfelejtettem megemlíteni – kezdte Cyg kimért hangon, ahogy feltápászkodott –, hogy az alkohol nem tesz jót nekem. Álmos leszek tőle. Ólomsúlyú szempillája álltó helyében leragadt. Még egy rövid időre kinyitotta, mialatt Darius kivezette a szobából. A lépcsőnél a férfi egyetlen lendülettel a karjába kapta és úgy vitte a Kimmel közös szobába. Letette az ágyra, mire Cyg kinyitotta a szemét. – Köszönöm – motyogta és ismét lehunyta. – Jó éjt, Cygnet. Cyg még érezte, hogy Darius megcsókolja, de olyan gyorsan zuhant az, öntudatlanságba, hogy nem volt benne biztos, nem álmodja-e. Magas, széles vállú férfiről álmodott, aki nyugodtan felléphetett volna a moziban vagy tévében, akinek arcát izgató mosoly világította be, úgy hogy Cygnetet még álmában is átjárta a forróság. Amikor az arc kezdett elhalványulni, Cyg utána kiáltott. A férfi nevetése, mint a varázsfurulya hanga, hívta, vonzotta. Cyg rohant utána, ahogy csak bírt, de nem érte utol.

2. Másnap reggel Cyg a szeme között hasogató fejfájással ébredt; a feje majd' szétrobbant. Ahogy körülnézett, látta, hogy Kim helye üres a másik ágyon. Felült az ágyban és észrevette, hogy az éjjeliszekrényén egy ezüstkosárkában ibolyacsokor vár rá. Addig pislogott, amíg tekintetét a szövegre nem tudta koncentrálni, hogy elolvassa a virágok közé rejtett kártyát. „Akarsz lovagolni? Vagy teniszeznél? Vagy ne csináljunk semmit? Nyisd ki az ajtót és ott találsz. Csók Darius.” Cyg csak nyögött, amíg kikászálódott az ágyból, odalépett az ajtóhoz, pedig nem is hitte egészen, hogy Darius tényleg ott lesz. Résnyire nyitotta az ajtót. – Szia – üdvözölte a férfi. – Kávém van és narancslevem. Érdekel? – tudakolta vidáman, míg tekintete röntgenként siklott végig Cyg alakján. – Igen, kérek. – Cygnek nehezére esett a nyelés, a szája taplószáraz volt. Kinyújtotta a kezét, hogy átvegye a tálcát, amit Darius a földről emelt fel, de a férfi megrázta a fejét és bemasírozott a szobába. A tálcát az ablak előtt álló alacsony asztalkára tette.

– Honnan – kezdte Cyg, de meg kellett nyalnia kiszáradt száját és újra kezdenie. – Honnan tudtad, hogy mikor ébredek fel? – Egyszerű. Csak azt mondtam a pincérnek, hogy minden húsz percben hozzon nekem egy friss kanna kávét. – Cyg csodálkozó arckifejezését látva Darius elmosolyodott, és finom kis porceláncsészében gőzölgő kávét nyújtott felé. Cyg apró kortyokban itta a forró italt, amíg a csésze ki nem ürült. – Kaphatok egy kis narancslét? A feketekávé rossz ízt hagy a számban. Darius olyan hangosan nevetett, hogy Cygnek hunyorognia kellett. – Miért nem mondtad, hogy tejet is kérsz hozzá? Cyg ásított és legyintett. – Nem kell olyan nagy ügyet csinálni belőle – motyogta és elindult a fürdőszoba felé, szorosan markolva a narancslevet. – Ez azt jelenti, hogy átlustálkodjuk a napot? – kérdezte Darius visszafojtott vidámsággal. – Az talán még érdekesebb is lesz. Cyg megállt a fürdőszobaajtó előtt, de nem fordult meg. – Nem – vett egy nagy lélegzetet, miközben a homlokához szorította a jéghideg poharat. – Szeretek lovagolni, de először alaposan le kell zuhanyoznom. – Lépés közben megállt és végignézett magán. Nem emlékezett, hogy ezt a testszínű hálóinget ő vette volna fel előző este. – Én adtam rád – suttogta Darius a szoba másik feléből. – Ó – kiáltott fel Cyg és forróság öntötte el az arcát. Belépett a fürdőszobába és gondosan becsukta maga mögött az ajtót. Megeresztette a csapot, és hagyta, hogy a forró víz újra és újra átjárja. Csak állt, nem is nyúlt a szappan után. A zuhanyból ömlő meleg vízsugár, mint a masszázs, kigyúrta belőle a fáradtságot és a törődöttséget. Azt kezdte számítgatni, hogy vajon lesz-e valaha elég ereje, hogy a szappanért nyúljon, amikor a testét megcsapó huzat figyelmeztette, hogy kinyílt a fürdőszoba ajtaja. – Tudtam, tudtam, hogy csak itt állsz és nem is mosakszol – nevetett Darius, de tekintetében nyoma sem volt a könnyedségnek, ahogy végigmérte a lába ujjától a feje búbjáig és vissza. – Te is jössz zuhanyozni? – kérdezte Cyg zavartan. – Nem, mert ha odamennék, rögtön visszajutnánk az ágyba… és te azt mondtad, hogy lovagolni akarsz, nem igaz? – Igen, lovagolni akarok – válaszolt Cyg mereven. – Majd mindjárt beszappanozlak, hogy jussunk is valamire, jó? – mondta Darius és már gyűrte is fel az inge ujját. – Ne – nyögte rekedten Cyg. – Mindjárt kész vagyok. Öt perc. – Elfordult a férfitól a zuhanyrózsa felé. – Hűha, ez gyönyörű – paskolta meg Darius Cyg fenekét. Cyg érezte, hogy az ajtó becsukódott Darius mögött. Elerőtlenedve dőlt a csempés falnak, zihált, mintha most futott volna be a bostoni maraton finisébe. Hagyni kellett volna! Hagynia kellett volna, hogy Darius beszappanozza és utána szeretkezzenek! Olyan energikusan dörzsölte végig magát, még a fejét is, hogy szinte fájt, de lassacskán helyreállt a normális vérkeringése és elfeledkezett róla, milyen szolgai gyengeséggel engedelmeskedett volna Darius Chadwicknek. ha csak az ujjával is intett volna. Bolond. Bolond. Bolond! – Szidta magát. – Hát így viselkedik egy öntudatos nő? Még akkor is korholta magát, amikor a fűtött tartórúdról leemelt egy fürdőlepedőt. A törülközőbe burkolózva éppen a haját szárította, amikor ismét kinyílt az ajtó. – Segíthetek? – kérdezte Darius és szeme zöld lávaként égett. – Ó, már csak fésülködni és öltözni kell – mormogta vissza Cyg. – A szobalány hozott neked lovaglóruhát, behozzam? – ajánlkozott Darius, csillogó tekintetét le nem véve a lány alakjáról.

– Hát, nem is tudom. Van egy kezeslábasom, gondoltam, azt veszem fel – nézett rá Cyg kutatóan. – Jól hangzik – Darius lehajolt és kivette Cyg kezéből a kefét. Csönd feszült közéjük, mialatt Darius teljes figyelmével a feladatra koncentrált. Ahogy kibontotta a fürtöket, a csillogó csigákat ráfésülte keze fejére, ujjaira. – Tornacipőt veszel, nem is kell csizma? – kérdezte és lehunyt szemmel az illatos tincsekre szorította arcát. – Mit? – kérdezte Cyg nekidőlve. – Ja, igen. Mindig abban lovagoltam. Darius lemosolygott rá, de a kezét nem húzta ki Cyg haja közül. – Bízzál meg vele légy szíves és én kerítek neked csizmát Mégiscsak biztonságosabb. – Hát jó – nyelt Cyg és a tükörből látta, hogy Darius arca közeledik. A férfi lehajolt, szájon csókolta, és összeért a nyelvük. Nem is volt el sokáig. Cygnek már a lélegzete is visszatért a normális ütembe, a kifakult kezeslábast is felvette. A ruha nadrágja úgy simult a hátsójához, mintha ráöntötték volna. Kockás, hosszú ujjú inget viselt hozzá, meg egy antilopmellényt, hogy ne fázzon a friss májusi reggelben. Tátott szájjal bámulta a csizmát Darius kezében. Hajszálra, mintha a férfi lábán levőnek az édestestvére lett volna. – Csak nem azt akarod mondani, hogy direkt egy azonos párt kerestél? Darius elvigyorodott. – Ennek a Philnek sok mindene van a vendégek számára kikészítve. Többek között csizmák is. – Na igen a dologtalan felső tízezer – motyogta Cyg, és felhúzta a puha lábbelit. – Azt ugyan nem állítanám, hogy Phil valami nagyon szorgalmas, de a felső tízezer tagjai közül egyesek igenis ugyancsak keményen dolgoznak – csattant fel Darius, szokatlan komolysággal. Cyg rámeredt. – Én, nem mondtam rád semmi rosszat – mentegetőzött. Darius magához szorította. – Persze, tudom. Csak bizonyos okok miatt az átlagosnál komolyabban veszem, ha te mondasz valamit. – Fölé hajolt. – Furcsa hatást gyakorol rám, hölgyem. Nem tudom, jó vége lesz-e a dolognak? – Szája rátapadt Cyg ajkára, a csók egyre szenvedélyesebbé vált, Darius nyelve Cyg ajkai közé siklott. – Cygnet – nyögött fel Darius, míg kutató keze felfelé vándorolt Cyg melléhez. – Menjünk lovagolni – nyikkant fel Cyg. Darius lassan felemelte a fejét. – Most úgy csináljuk, ahogy te akarod, legközelebb pedig úgy, ahogy én – mormogta a lány nyakába, és aprókat csippentett ajkával a feszes bőrbe. Cyg megpróbált mosolyogni, de izmai nem engedelmeskedtek. Úgy látszik, a teste önállósította magát. Kéz a kézben léptek ki a szobából, testük egymásnak simult, csípőjük összeösszeütődött a lépcsőn. A ház előtt Cyg mélyet lélegzett a friss tavaszi levegőből és egyben dicsérte az eszét, hogy mellényt vett fel, mert a szél bizony éles volt. – Fázol? – karolta át Darius, amíg az istállók felé lépkedtek. Cyg megrázta a fejét és azt kívánta, bárcsak mindig ezeket a smaragd szemeket nézhetné. – Ön Mr. Chadwick? – szólította meg őket egy kopasz, karikalábú ember. Ahogy Darius felé fordult, a férfi dohányt sercintett az út szélén álló bokrok felé. – Cevecknek hívnak. Hozom a lovakat. – A férfi végigmérte Cyget, és odavezetett hozzá egy almásderes kancát. – Ez az. Majd én tartom a lábát, kisasszony. – Nem kell – mordult rá Darius. – Hozza csak ki az én lovamat is. Majd én elintézem.

Cyg már éppen hozzákészült, hogy egyedül felvesse magát a lóra, mint gyermekkorában szokta, amikor ott termett Darius, az orra alatt dörmögve: – Még csak az kéne, hogy hozzád érjen. – Mit mondtál? – Semmit – bámult vissza Darius. – Nem kellett volna hagynom, hogy ilyen farmert vegyél fel. Túlságosan feszes. Mintha rád öntötték volna – háborgott. Ujjaival beleszántott üstökébe, és zavartan ráncolta a homlokát. Cyg elnevette magát, amitől Darius ismét mogorva képet vágott, de csakhamar ő is elmosolyodott. – Így már jobb. Most már nem vagy olyan félelmetes medve. – Túl szép vagy – vetette magát a nyeregbe Darius, és oldalt fordult a széles szügyű pej hátán, hogy Cyg szemébe nézhessen. – Kisasszony, magával szemben könnyen elveszti az ember a magabiztosságát. Cyg hangosan nevetett és sarkával gyors ügetésbe ugratta lovát. Tudta, hogy soha nem volt még ilyen boldog. És örömébe mégis félelem is vegyült. Mérföldeken keresztül hallgattak. Cyg látta, hogy vidék gyönyörű, de igazából csak Dariust érezte maga mellett. Egyik helyen megálltak és kipányvázták a lovakat. Amikor Darius átölelte, készségesen hozzásimult, nyitott ajkai Darius száját keresték. Cyg szíve vadul kalapálni kezdett, amint a férfi gyönyörűségében felnyögött. Egymást átölelve leheveredtek a fűre. – Nem maradhatunk itt – mondta Darius és maga fölé húzta Cyget. – Még túl nedves a föld. – Ajkaival a lány nyakát csipkedte. – Hát jó – válaszolt Cyg, miközben apró, gyors csókokkal borította a férfi arcát. Felálltak, még mindig összekapaszkodva. – Már tizenöt, nem, talán húsz éve is ismerlek – suttogta Cyg, végighúzva ujját Darius arcélén. – Múlt szerdán volt századik éve – motyogta Darius. – Tiszta őrület. Évekkel ezelőtt szerelmeskedtem így utoljára. – Pedig nem is rossz, ugye? – hergelte Cyg, és játékos vadsággal markolt Darius hajába. – Tőled az ember úgy érzi magát, mintha héliummal lenne feltöltve – nyögte Darius. – Fura. – Leporolta Cyg nadrágjáról a rátapadt leveleket és ismét a nyeregbe emelte. – Úgy érzem veled magamat, mintha minden régi karácsonyt és születésnapomat újraélném. – A lovon ülő lány felé fordított arcon zavart pír ömlött el, miközben Darius keze még mindig Cyg derekán nyugodott. – Hát nem vagyok én tisztára megbolondulva? – Nem. – Cyg lehajolt és megérintette Darius állát. Lovagoltak, beszélgettek, aztán megálltak és továbbsétáltak. Megitták a gyümölcslevet, amelyet Darius hozott a nyeregtáskában. Könyvekről beszélgettek. Kiderült, hogy Darius is szereti Joseph Hellert és Joseph Wambaughtot, Shakespeare-t és Yeatst. Zenében viszont nem mindenben értettek egyet. – Miért szereted jobban a moderneket, mint Beethovent? – hitetlenkedett Cyg. – Gershwin volt a legnagyobb – jelentette ki Darius. – Ne légy már annyira magabiztos. – Cyg megpróbált szigorúan nézni Dariusra, de észrevette, hogy máris mosolyog. Még senki mellett nem érezte magát ennyire magabiztosnak, derűsek és ilyen élénknek. Valahol mélyen, a bensejében egy hang arra figyelmeztette, hogy Darius holnapra már távol jár, mint ahogy Cyg is, és Darius világa nem illik az övéhez. Igyekezett elhallgattatni ezt a hangot. Azt akarta, hogy semmi se árnyékolja be a szép napot. Most nem figyel oda semmire, ami elrontaná a Dariusszal tölthető csodálatos időt.

Mire visszaértek a házhoz, a löncsöt már leszedték a büféasztalokról, de Dariusnak sikerült szereznie néhány sonkás zsömlét, amit a kertben ettek meg, és további gyümölcslevekkel öblítettek le. – Te nem innál inkább sört, vagy valami ilyesmit? – kérdezte Cyg. – Öt óra. Úgyis mindjárt át kell öltözni a koktélhoz. – Majd egy kicsit elkomolyodva hozzátette. – Általában utálom az ilyen összejöveteleket, de most nemhogy nem unatkozom, hanem azt szeretném, ha megállna az idő – és fürkésző tekintettel húzta össze a szemöldökét, Csendben ültek, egymást átkarolva, nézték a rózsaszínűre váló májusi eget, nem érezték a hűvösödő szelet sem. Amikor végül felálltak, hogy bemenjenek, úgy érezték, hogy szavak nélkül is egyezséget kötöttek. Nem maradtak távol a vendégségtől, nem próbáltak elszakadni, de nem is tettek semmiféle erőfeszítést, hogy elvegyüljenek. Cyg már javában zuhanyozott, amikor hallotta, hogy megérkezik Kim. A haját szántotta éppen, amikor Kim megkérdezte: – Szóval, hol voltatok egész nap? Phil be akart mutatni néhány barátjának – és Kim összehúzta a szemöldökét. – Komolyan, Cyg, jobban tennéd, ha nem tűnnél el. Phil meg velem veszekszik. Cyg megvonta a vállát. – Dariusszal voltam. – Nahát, te aztán szerencsés vagy. Több pénze van, mint Krőzusnak – sóhajtott fel Kim, megfeledkezve ingerültségéről. – Bárcsak velem is foglalkozna. Cygbe éles fájdalom nyilallt arra a gondolatra, hogy Darius esetleg Kimmel vagy bárki mással „foglalkozhat”. A padlóra meredt, hagyta, hogy előreomló haja eltakarja arcát. – És ma mit veszel fel, Cyg? Láttam, hogy Phil mindkettőnknek két ruhát hagyott elöl. Szerintem a többi lány nem kap két ruhát – tette hozzá elégedetten. – Szerencsés vagy, hogy velem jöttél – paskolta meg Cyg vállát. Cyg mosolygott, de hallgatott. Megint elkapta az a borzongás, amitől a múlt este sem tudott szabadulni. Bárcsak ne ilyen körülmények között találkozott volna Dariusszal. Kijött a fürdőszobából és a szekrényekhez ment. Két ruha lógott egymás mellett a polcokon, meg a hozzájuk való cipők és egyéb kiegészítők. A kevésbé kivágottat választotta, egy hosszú ujjú, bár combig felsliccelt szoknyájú, barackszínű selyemruhát. A keleti anyagcsoda hűen követte alakjának műiden domborulatát és ívét. Egy hajszálnyit sötétebb árnyalatú selyemcipő és a ruhával azonos anyagból készült kis bugyor egészítette ki a toalettet. Szőke haját koronaszerűen a feje búbjára tornyozta. Csak a füle mellett bontott le egy-egy tincset. Ékszert nem is tett magára, csak a nagymamájától örökölt rózsaszín köves vert aranygyűrűt húzta fel. – Nahát Cyg! – kiáltott fel Kim. – Ez már talán túl egyszerű. Úgy nézel ki, mint egy királynő. – Szép ruha. Végül is Phil választotta. – Minek mondaná el Kimnek, hogy egyre jobban zavarja, hogy Phil házában van. Tudta, ha nem lenne itt Darius, már rég elment volna. De nem hallgatott a hangra, amely egyre csak azt mondta; – Fuss! Fuss el előle! Darius az igazi veszély! Cyg ránézett a kis aranyórára, amelyet a szüleitől kapott, amikor elvégezte a főiskolát, és mély lélegzetet vett. Ideje, hogy lemenjen. Darius már biztosan várja. Végigszaladt a folyosón, le a lépcsőkön. A fordulóban megállt és lenézett. Darius a hallban állt, a falnak dőlve. Egy élénkvörös hajú lány álldogált mellette. Cyg csak állt és nézte őket. Még az ő féltékenységtől elhomályosodott szeme sem látta Dariust valami érdeklődőnek. A férfi lehajtotta a fejét, szája sarkában merev, alig látható mosoly ült, a vörös hajú lány pedig széles taglejtésekkel beszélt, kacarászott, egyfolytában düllesztett, ami Cyg szerint felháborító és ízléstelen volt. Erős vágyat érzett, hogy lerohanjon, megragadja a XV. Lajos korabeli asztalkán álló, húsz rózsával díszített vázát és a vörös nőcskére borítsa.

Nagy elszántsággal nekiindult és kecsesen felvetett fejjel siklott le a lépcsőkön. Darius felnézett, kiegyenesedett, elmosolyodott, de tekintete feszült volt. Cyg megállt a lépcső aljánál és ártalmatlanul elkerekített szemmel kérdezte. – Megvárakoztattalak, édesem? – Igen – dorombolt Darius, zöld szemében elismerő fények nyugtázták Cyg mókáját. A most már Cyget bámuló vörös kis tyúk felé mormolt valamit és Cyghez lépett. – De annál nagyobb a jutalom – és lehajolva csókot lehelt Cyg szájára. – Te bestia. – Ugyan már – súgta lágyan Cyg és felfelé fordította az arcát, hogy Darius jobban a nyakához férjen. – Még a szemét sem kapartam ki. – Az igaz, addig nem jutott a dolog – karolta át a férfi Cyget és vissza se nézett a kis vörösre, aki még mindig hitetlenkedve bámult. – Mindjárt hozok valami innivalót. Ma azt hiszem, szóda lesz a műsoron. – Ásványvizet kérek citrommal, ha van nekik – kényeskedett Cyg, tudva, hogy máskor kinevetné magát, de most így esett jól. – Igenis, egy ásványvíz citrommal rendel. Cyg most érezte először, hogy nem rángatja úgy az a horgászzsinór, amikor Darius nincs vele, mint tegnap este. Időre volt szüksége, hogy végiggondolja a dolgot. Kurva vagy, kurva… megrázta a fejét, hogy elhessegesse a gondolatot. Micsoda rossz vicce a sorsnak, hogy pont így kelleti Dariusszal találkoznia! Észre se vette, hogy kiért a teraszra, de megborzongott a tenger felől érkező szellőben. Most jólesett a hosszú ujjú ruha. Nézte a nyugati égen lefelé hanyatló napot. Már réges-rég olajra kellett volna lépned. Miért maradsz hát? Mert itt van Darius… Darius. Darius… Érte érdemes a kockázatot is vállalni. Mert könnyen lehet, hogy sebeket szerezhet. Sebeket, enyhe kifejezés. Egy életen át fájni fog, ha elveszíti Dariust. – Cyg – szólította meg Phil, és megragadta a karját. – Hát az hogy lehet, hogy nincs veled Darius? – Elment, hogy hozzon valami innivalót. – Csak nem volt hanyag a személyzet? Mindjárt megmosom a fejüket. – Phil úgy beszélt, mint aki nem is figyel oda, közben szinte falta a tekintetével. – Csinos vagy, Cyg. – Köszönöm – válaszolt a lány és elfordult. Nem tetszett neki Phil tekintete. – Ne fordulj el ilyen durcásan – horkant fel a férfi. – Fizettem neked, hogy ide gyere, méghozzá nem is keveset. Cyg megpenderült. – Igen, azért fizettél, hogy szórakoztassam a vendégeidet. És azt is csinálom… de ne kombináld túl a dolgokat, Phil. Nem vagyok eladó, érted? – Cyg érezte, hogy még az orrlyuka is kitágul, ahogy a felháborodástól zihálva szedi a levegőt. – Dühösen még szebb vagy. – Micsoda közhely! – Mit mondtál? – kérdezte Phil ingerültségtől rángatódzó szájjal. – Azt mondtam, közhely. Te is, meg amit mondasz, mind nagyon közönséges – válaszolt kedvesen Cyg. – Hogy a… – kiáltott fel Phil felemelkedő kézzel. – Valami baj van, drágám? – hangzott fel Darius kérdése. Hangjának élességét csak a kötelező udvariasság határáig tompította. Letette a két poharat egy közeli asztalkára, úgy közeledett, két karja teste mellett, szemét Philre függesztette. – Min mérgelődtél, angyalom? – csikorogta, még mindig Philre nézve. – Nem mondtam tegnap elég világosan, hogy Cygnet velem van? Cyg az ajkát harapdálva nézte Dariust. Szinte szagolta, tapintotta a belőle sugárzó fenyegetést. Ha szippantana egyet, biztosan érezné a kénszagot is, olyan pokolbéli düh csapott ki a férfiból. – Nincs semmi baj – válaszolta Cyg, és Philre nézett, aki keserűen bámulta Dariust.

– Ne húzd fel magad, Darius – szólalt meg Phil, felemelve a kezét. – Ez itt nem a Yale Egyetem, és én, a bátyámtól eltérően, nem is voltam tagja a bokszcsapatnak – mosolyodott el bátortalanul. – Szeretni szeretek és nem verekedni. – Ha még egyszer Cyg közelébe mész – nyomott meg minden szót Darius – nem úszod meg. Valahogy nem tetszik az arckifejezésed, amikor a közelébe kerülsz. Most pedig tűnj el. – Ez itt az én házam – csattant fel Phil. – Akkor mi megyünk – vágta rá Darius. – Ugyan már, Darius – ütött meg békülékenyebb hangot Phil. – Azt ígérted, megnézed a részvény… – Ha azt akarod, hogy itt maradjak, hagyj békét Cygnetnek – Darius testével szinte teljesen eltakarta Cyget. – Persze, persze, értem – hátrált meg Phil. – Rendben van, drágám? – kérdezte Darius megfordulva. Magához ölelte a lányt, ajkával súrolta arcát. Cyg felsóhajtott és átölelte Darius nyakát. – Most már minden rendben van. – Nem tudtam, hova tűntél – dörmögte Darius, Cyg nyakához dörzsölte orrát a narancsszín gallér felett. – Nagyon rossz volt. Cyg egy kicsit hátrahajtotta fejét, úgy figyelte a férfi arcára kiülő érzéseket. – Én sem éreztem jól magam nélküled. – Dariushoz bújt, élvezte az izmos test érintését. Darius visszavezette az asztalhoz, ahol a poharakat hagyta. Belekóstolt és csak azután nyújtotta oda Cygnek. – Ásványvíz citrommal. Le kellett érte menni a pincébe. – Csodálkozva húzta fel a szemöldökét. – Nincs is olyan szörnyű íze. És talán jobb hatással lesz rád, mint a bor. – Az ásványvíztől nem szoktam elaludni – kuncogott Cyg. – Remélem is – és Darius szeme zöld tűzben égett. Kettesben maradtak, amíg csak vacsorához nem hívták a társaságot. Amikor Darius kiderítette, hogy nem egy asztalhoz szól az ültetőcédulájuk, pillanatok alatt elcserélte a kártyákat. Cyg derűsen figyelte, milyen energikusan intézkedik. – Az életben is ilyen vad rohammal hántod el a felmerülő akadályokat? – Aha – vigyorgott Darius, és elégedetten tolta alá a széket. Nyolcan ültek a kerek asztal körül, Darius mindenkivel szót váltott, bemutatta Cyget, de viselkedéséből nyilvánvaló volt, hogy csak a lány érdekli. Minthogy a többiek is a partnerükkel voltak, ez nem is volt feltűnő. Cyg nem számolta végig az asztalokat, de sejtette, hogy vagy kétszáz embert ültettek a vacsorához. Kényelmetlen érzése csak fokozódott, amikor a termen körbenézve egy csomó őt mustráló tekintetet vett észre. Bárcsak kézen foghatná Dariust és meglóghatna vele, gondolta bánatosan. – Nem ízlik a homár, drágaságom? – hajolt hozzá Darius. – Dehogynem – bámult Cyg a tányérjába és tudta, hogy soha nem lesz képes elmondani neki, mit érez. Végül is a saját elhatározásából jött ide. Darius azt hiheti, hogy ő is olyan, mint a többiek. Összeborzongott a gyűlöletes gondolattól. A vacsora kész szenvedés volt Cyg számára. Úgy érezte, hogy ezernyi szempár figyeli minden mozdulatát, hiába mondta magának, hogy csak képzelődik, nem tudott szabadulni a nyomasztó érzéstől. Mire a fagylaltbombát is feltálalták, Cyg gyomra hevesen tiltakozott. Hiába kínálgatta Darius, meg sem kóstolta az édességet. Micsoda megkönnyebbülés volt, amikor végre felállhattak az asztaltól! Cyg és Darius kéz a kézben kiandalogtak a napozóteraszra, ahol már szólt a zene.

Amikor a férfi átkarolta, Cyg minden aggályát elhessentette és csak annak örült, hogy Darius teste az övéhez tapad. Ujjai Darius nyakán vándoroltak, felborzolva a tarkóján a rövidre vágott sűrű hajat. Végigtáncoltak minden táncot, a polkát, a tangót, a keringőt. Cyg majd' meghalt a nevetéstől, amikor egy gyors szving alatt Darius maga körül pörgette. – Hát ezt hol tanultad? – A nénikéimtől – nevetett rá Darius, miközben erős karja biztonságos távolságban tartotta a többi pártól. – A maguk idejében nem voltak otthonülők ám, és az volt a meggyőződésük, hogy minden gyerek hátrányos helyzetű, ha nem a big band korszakon nevelkedett. Cyg hozzásimult. – Elfáradtál? – kérdezte gyengéden Darius. – Egy kicsit – pillantott fel rá Cyg, sebesebben verő szívvel. – Felviszlek a szobámba. – Jó – és Cyg nem hallgatott az aggályoskodó belső hangra. Semmi nem zavarhatja meg együttlétét Dariusszal. Soha többé nem látja. Érezte ő ezt előre, de azt akarta, hogy legalább egyszer együtt legyen vele. Ő szerette Dariust, ez biztos. Azt akarta, hogy Darius is szeresse őt, hogy viszonozhassa szerelmét. Kitáncoltak a teraszra. Már elült a szél, de az éjszaka hideg volt. Darius karja melegen ölelte. Cyg megtorpant. – Mit szólnál hozzá, hogy ha először az én szobámba mennénk? El akarok hozni onnan valamit. –Eszébe jutott a csodálatos selyem hálóing, amire Kim azt mondta, hogy Cygé. Darius bólintott és felsétáltak a lányok szobájához. Beléptek és Darius figyelte, hogy Cyg kivette az áttetsző ruhadarabot a fiókbók – Ezt nekem? – suttogta Darius. – Igen, neked – válaszolt Cyg. Néhány perccel később, Darius szobájában Cyg ide-oda pillantgatott zavarában. Még sose volt ilyen különleges és izgalmas hálóruhája. Télen általában flanelpizsamát, nyáron pedig rövidnadrágos pamut együtt est hordott. A testszínű selyem mintha a saját bőre lenne. A ruha úgy tapadt hozzá, mintha teste mágnesként vonzaná a pehelykönny ű anyagot. Mellei átsejlettek, combja izgalmasan kirajzolódott. – Miért nem vagy zavarban? –motyogta tükörbeli képmásának. – Miért nem vagy halálra rémülve, hogy lefekszel egy vadidegen emberrel? – de csak vállat vont, majd elnevette magát, ahogy meglátta álmodozó arckifejezését. – Olyan vagy, mint aki meghibbant – korholta magát, de az a másik ott a tükörben megint megrántotta a vállát. – Szerelmes vagyok belé. Nem tudom, mi történt, azt sem tudom, hogy hogyan, de szerelmes vagyok belé. – Felsóhajtott. További érveken törte volna a fejét, de az ajtó kinyílt és Darius jött be, még mindig a fejét dörzsölve egy törülközővel. Ezt nevezem gyorsaságnak, jegyezte meg magában Cyg és elfordult a tükörtől, hogy szembenézhessen vele. Erősnek és magabiztosnak érezte magát, még az is tetszett, ahogy Darius tekintete rátapadt. Darius figyelmetlenül maga mögé hajította a törülközőt, alsó állkapcsán lüktetni kezdett egy izom. – Túl szép vagy – suttogta rekedten, amitől Cyg bőre lángra kapott. – Attól félek, hogy ha azt mondom neked, gyere ide, eltűnsz egy rózsaszínű ködgomolyagban – mondta Darius és hangjában az évődéshez feszültség társult. – Nem fogok eltűnni – Cyg felemelt karral libbent Darius-hoz, élvezve a zöld szemekből kicsapó forróságot, amint fogadására széttárta karját. – Cygnet, drágám, nálad jobbat férfi nem kívánhat – mormogta Darius Cyg nyakába, aztán felkapta. Tartotta a karjában és csak nézte. Míg Darius lassú, szilárd léptekkel, szemét le nem véve róla az ágy felé vitte, Cygben feltámadtak az első kis félelmek. Nem Dariustól félt. Csak eszébe jutott Len Peters,

milyen durván, fölényesen bánt a szüzességével! Akkor elhatározta, hogy soha többet nem adja magát férfi kezére, csak ha Ő van fölényben. Most pedig itt van Dariusszal és csak arra gondol, hogyan járjon a kedvében. – Mi baj van? – fektette le Darius gyöngéden, lerántva magáról a rácsavart törülközőt, ahogy követte az ágyra. – Ne félj tőlem. Nem foglak bántani. Soha nem okoznék neked fájdalmat. Cyg megsimogatta a gesztenyeszín hajat, élvezte rugalmas sűrűségét. – Tudom. Nem is attól borzongtam meg. Csak eszembe jutott valami. Egy másik férfi, egy másik alkalom. Darius vonásaira harag ült ki. A férfi keze a szőke fürtökkel játszott, a csigák közé tűrt. – Bárki legyen is az, ne gondolj rá. Esküszöm, meg tudnám ölni, bárki legyen is az a disznó. –Azzal lehajtotta fejét, arcát Cyg arca mellé fektette, szerelmes szavakat suttogott a fülébe. – Még sosem éreztem így magam – dünnyögte. Meleg jóérzésében Cyg felsóhajtott és szorosan magához ölelte. – Már el is felejtettem. Szavai egyre szaggatottabbá váltak, ahogy testét átjárta a forróság. Darius szája bejárta testének minden táját, eleinte tiszteletben tartva a selyem hálóinget. Aztán lassanként felfelé tolta a hálóinget és Cyg felsóhajtott, mert úgy érezte, hogy villamosság tölti meg az ő testét is. Darius! hallotta valakinek a nyögését, és csak később jött rá, hogy ez a saját hangja volt. A hűvös levegő megcsapta, ebből érezte meg, hogy öle már takaratlan. A váratlan csóktól ívben görbült meg. Öröm fogta el, ami egyre nőtt, erősödött, ahogy a gyönyör robbanása készülődött. Remegések futottak át rajta, ahogy Darius testének minden porcikáját végigdédelgette, és Cyg centiméterről centiméterre vált rugalmas izzássá. Kinyúlt és Darius fejét magához húzta, a benne remegő erő azt akarta, hogy szája a szájához, teste a testéhez tapadjon, a szemébe nézhessen. Darius egyszer csak Cyg fölé lendült, nekifeszült, testük párái egybevegyültek, fokozva a gyönyört és Cyg úgy érezte, hogy beleolvad Dariusba. Most Darius viselkedése megváltozott. Remegések járták át testét, amíg gyöngéden Cyget csókolta. – Soha… soha… nem volt még ilyen jó. Soha – nyögte, arcát a lány mellei közé szorítva. Darius teste simogatta, becézte Cygnetét, ahogy közeledtek a szerelem sötét alagútjához. Darius úgy hatolt be Cygbe, mint egy templomba. Cygből lángolva csapott ki a vágy. Belekapaszkodott a férfiba, és felemelte csípőjét. Szaggatott remegései sürgették Dariust, hogy ne tartsa vissza magát, hogy Cyg férfias, kemény testének rohamaira vágyik. A lány érezte, hogy Darius beléomlik és saját gyönyörteljes kielégülésében hangosan felkiáltott. Ahogy múlt az éjszaka, Darius többször is felébresztette, és Cyget mindannyiszor ugyanolyan forró vágy járta át, mint a férfit. Amikor reggel Cyg felébredt, a nap az arcára sütött, forró kávéskanna gőzölgött az odakészített asztalkára, mellette a jeges narancslé. Önkéntelenül elmosolyodott, amíg elolvasta a levélkét. – Álomszuszék, nem akartalak felébreszteni. Úgy alszol, mint egy csecsemő. Hamar visszajövök, hogy együtt reggelizzünk. Imádlak, Darius. Cyg megitta az összes narancslevet meg egy kis kávét, aztán tánclépésben ment a fürdőszobába. Magában énekelt, piruettezve nyitotta meg a tust. Soha életében nem volt ilyen boldog. Hangosan elnevette magát, amikor eszébe jutott, mennyire nem akart eljönni Phil Tabor házába. Most már nem volt más vágya, csak állni a zuhany alatt és Dariusról álmodozni. 3.

Cyg meglepetésében felkiáltott, amikor egyszer csak hidegre váltott a tus. – Vajon mióta álmodozom én itt Dariusról? – Megborzongott és kinyúlt egy előmelegített fürdőlepedőért. Biztos volt benne, hogy Darius már rég megreggelizett nélküle. Felrángatta a régi farmerjét meg egy tiszta blúzt. Azért még együtt kávézhatnak, gondolta, amíg kicsusszant a szobából. Hétágra sütött a nap, felhő alig mutatkozott. Ahogy leért a földszintre, egyenesen a nagy ebédlőbe ment, ahol számításai szerint a reggelit tálalták. Darius nem volt ott. Talán már megreggelizett valakivel és elment golfozni vagy lovagolni. Cyg felsóhajtott. Elvett egy lekváros süteményt és egy csésze kávét az egyik oldalsó tálalóról, azután kiment a teraszra, amely egészen a ház sarkáig húzódott. Enyhe szellő járt, de melengette a nap, most nem hiányzott a mellény. Kisétált a kertbe, a virágok felé. – Nahát, nahát, csak nem vagy egyedül, micsoda meglepetés! – szólította meg Phil Tabor. Hangjának élétől Cyg elővigyázatosan nézett rá. – Éppen Dariust keresem – kortyolt bele a kávéba, miután végzett a süteménnyel. – Igazán? Valahol erre lesz. – Megkeresem – Cyg megpróbált elmenni Phil mellett, de az megfogta a karját. – Nem tetszett nekem, ahogy tegnap este velem beszéltél – tartotta szorosan. Cyg igyekezett lefejteni Phil kezét a karjáról. – Hagyj békén – nézett mérgesen a férfira. – Ha már szóba került, énnekem se tetszett, ahogy te beszéltél velem. – Azért fizettem, hogy itt légy – dörrent rá Phil. – Nem vagyok eladó. És most hagyj menni. Ezt már rég letárgyaltuk. – Micsoda fölényes modor ez egy utcalányhoz – vetette oda Phil. Cyg nem kapott levegőt. Mielőtt végiggondolta volna, ököllel Phil arcába vágott, hogy megfájdult a keze. Phil hátratántorodott, de elengedte a karját. – Te cafka… te nyavalyás cafka – hörögte és megpróbálta megint elkapni. Cyg futásnak eredt, a sértett önérzet tombolt benne. – Hogy mer nekem ilyet mondani… hogy mer! – Érezte, hogy égő könnyek lepik el a szemét. Egy percig sem marad itt. Amikor a ház másik feléhez ért. megállt, szájára tapasztott reszkető kézzel igyekezett visszanyerni normális lélegzését. A fene egye meg! Látta, hogy két férfi jön felé, megfordult és elindult, hogy elkerülje őket, akkor sem reagált, amikor valamelyikük utána szólt. Csak Dariusszal akar lenni. Szüksége volt rá. Céltalanul kószált a házhoz tartozó gondozott birtokon, csak néha-néha érdemesítette egy pillantásra a pompázó virágágyakat. Fiatal üget sötétlett előtte, nem tudta, nem lesze hűvös a lombok árnyékában. Körülnézett, hátha megpillantja Dariust, de sóhajtva tapasztalta, hogy nem látni semerre. Könnyű, furcsa, de nem kellemetlen párás szag terjengett a levegőben, ahogy a sötét törzsek közé lépett. Ibolyához hasonló virágok kandikáltak ki az avar közül. Cyg lehajolt és tépett belőlük, bár tudta, hogy mint minden vadvirág, gyorsan elhervadnak. Dudorászott, hajolgatott, szedte a virágokat, egyszer csak közeledő lovak patájának tompa dobogására lett figyelmes. Már majdnem felegyenesedett, hogy megnézze, kik azok, amikor valahol az erdőszélen az egyik ismeretlen lovas megszólalt. – Phű, nagyon rám fért ez a kis galopp. Még mindig zsongott a fejem a tegnap éjszakától – mondta. – Mi az, talán a Phil által rendelkezésedre bocsátott játszótárs nem hatott rád elég nyugtatólag? – kérdezte a másik lovas. Cyg térdeltében mozdulatlanná dermedt.

– Ne viccelj. Meglehetősen fel volt tüzelve a nő, mire ágyba bújtunk. Na ne érts félre. Nem panaszkodom a kicsikére. Jó volt, talán még ma este is használom. – Látod, Chuck, ez a különbség köztünk. Én szeretem, ha egy kis változatosság is van egy ilyen hétvégén, még ha egy kicsit sokba is kerül. – Én is szeretem a változatosságot… meg a zavartalanságot. Phil mindkettőt biztosítja. – Megnyikordult a kengyelszíj, mintha valamelyik beszélő fészkelődött volna a nyeregben. – Nem szeretném, ha a feleségem megtudná. Mit gondolsz, mibe kerülne nekem az a baba, amelyik úgy lóg Phil nyakán? – Ott van Phil. Hé, Phil… kérdezd meg magad. Lehet, hogy már nem is kell neki. – Károgásszerű nevetés harsant, Cyg megborzongott az érdes hangtól. – Hé, Phil, Ron barátom szeretné tudni, mik az esélyei Kimnél ma este? Cyg papírzörgést hallott, és vállalva a kockázatot kikukucskált. A fejeket nem látta, csak azt, hogy pénz vándorol egyik kézből a másikba. – Azt hiszem, hogy elég jók az esélyeid… ezek után. – Phil nevetésétől Cyg háta végigborsódzott. – Bud meg Dar Chadwick nőjét nézte ki magának. Ugye, neki nincs sok esélye? – Ja, igen Cyg Melton. Dariusnak mindig jó ízlése volt, ha nőkről volt szó, de azt hiszem, Bud, hogy ebben az irányban nem fogadhatok el tőled pénzt – válaszolt Phil érdesen. – Nincs annyi pénzed, hogy túllicitáld Dariust. Ismerem őt és látom, annyira érdekli az ügy, hogy mindent megér neki. – Az ördögbe, mindnyájunknak jó az ízlésünk, ha nőkről van szó. Ide figyelj, Tabor, hajlandó vagyok egy ezrest is megadni a szőkéért. – Nevetése, mint ostorcsapások érték Cyg idegeit. – Megkérdezem a hölgytől ma este, hogy nem lenne-e kedvére egy kis tempóváltás. Elindultak, nevetésük csak lassan oszlott fel Cyg térdre rogyott a nedves földön, kezét gyomrára szorította. Tehát mégiscsak kurva! Ezeknek a szemében ő csak megvehető, kibérelhető utcalány! Hányinger fogta el és sokáig öklendezett a sáros földön. Nem is érezte, meddig térdelt ott. Az elébe rajzolódó jelenettől újra meg újra megvonaglott szégyenében. Az a férfi azt mondta, hogy ma este még használja azt az ismeretlen lányt. Használni, ez a szakkifejezés, gondolta Cyg és a torkát fojtogatta a rosszullét, Darius bármi pénzt megad érte! Újabb szennyes hullám öntötte el, amikor arra gondolt, hogy az a Bud nevű már az este odatolakodhat. – El kell mennem innen. – Kiszáradt szájából kínnal törtek elő a szavak. Blúzának zsebében talált egy papírzsebkendőt, azzal törülgette a szája sarkát. Felállt, remegő kezét az arcához szorította. Megpróbált gondolkozni, de mintha fűrészpor lett volna a fejében. Világos, hogy ha az az ember este Darius jelenlétében odatolja a képét, óriási veszekedés vagy talán verekedés törhet ki. Darius nem tűri el a sértést. Cyg ebben teljesen biztos volt. Máris ezernyi jelét adta, hogy saját tulajdonának tekinti! Cyget, mint a gazda, úgy tartotta őt távol a társaság többi részétől. De hátha ő is így gondolkozik? Hátha ő is csak könnyű nőnek tartja, egy prostinak, akit megvett és kifizetett. Ahogy megfordult, hogy kimenjen a ligetecskéből, a virágcsokor a földre hullott. Úgy nézte a gyűrött szirmokat mintha búcsúzna tőlük. Ahogy kilépett az árnyékból, megtántorodott a fényes napsütésben, tenyerével kellett ernyőznie szemét. Azt sem tudta, hogy került a teniszpályákhoz, de amikor meglátta, hogy Kim a két estével korábbi partin látott férfival játszik, úgy tett, mint aki nem veszi észre Kim integetését, Gyorsan odébbállt, megkerülte az úszómedencét és a ház felé vette útját. – Cygnet… Cygnet! Cyg megfordult, és meglátta Dariust, aki óriási léptekkel, de már megkönnyebbült arckifejezéssel tartott felé.

Egyenesen hozzálépett és átkarolta. – Nem találtalak. Olyan rossz volt – motyogta Cyg hajába. A lány hozzásimult és úgy megkapaszkodott benne, hogy ujjai Darius vállába mélyedtek, arcát pedig a férfi mellkasára szorította. – Mi baj van, drágám? Hiszen te reszketsz! – Darius hátrahajtott fejjel, figyelmesen nézett rá. Arckifejezése egyre sötétebbre váltott. – Mi történt? Olyan sápadt vagy! – Felnézve összeszűkülő szemmel tekintett körül – Valaki kellemetlenkedett? – Nem… nem – Cyg minden erejét összeszedte, hogy hangja meg ne remegjen. – Nem tudtam, hol vagy. Biztos túl sokáig vártam üres gyomorral. – Ne haragudj, Phillel volt beszédem. Mondtam neki, hogy sietnem kell, mert veled ebédelek. Azt válaszolta, hogy ha lát, megmondja neked, hogy a teraszon találsz. – Értem – válaszolt Cyg és pontosan emlékezett, hogy Phil nem adta át az üzenetet. – És miért kellett Phillel beszélned? – kérdezte, és próbálta leküzdeni a rekedtségét, Darius legyintett, markáns arcára ingerültség ült ki. – Tartoztam neki a… nem érdekes. Ő meg valami reménytelen befektetésbe próbált belerángatni. De ne is beszéljünk róla. – Persze, ne – Cyg Dariusnak dőlt, a férfi átkarolta. – Gondolod, hogy szerezhetünk valamit a konyháról? – Nagyszerű ötlet – hagyta helyben Darius és megcsókolta Cyg feje búbját. – Erről jut eszembe, mit szólnál, ha kocsival elmennénk a sziget csúcsára, van ott egy jó kis hely. – Csodálatos – Cyg megint két kézzel ragadta meg Darius vállát. – Kicsit összesároztam magam, de nem szeretnék átöltözni, csak induljunk egyenesen oda. Darius arcán olyan fiúsan örömteli mosoly ragyogott fel, hogy Cygnek elállt a lélegzete. – Helyes, hölgyem, a hintója előállt. Gyerünk! – Felkapta, és hosszú, biztos léptekkel vitte át a pázsiton. Cyg Darius nyaka köré fonta a karját, becsukta a szemét és igyekezett nem gondolni semmire. Hadd legyen még egy kis öröme Dariusból. Most nem gondol a jövőre… ami nem lesz más, csak fekete üresség, ha egyszer már Darius nem lesz vele. Ezek után nem engedheti meg, hogy az élete részévé legyen. Darius olyan lánynak tartja, csakúgy, mint azok a lovasok, akik a többi lányról beszéltek az erdő szélén. Igen, utcalány, nincs mit szépíteni. Amikor arra gondolt, hogy az az ismeretlen arcú ember este majd odalép hozzá és nyugodtan azt javasolja, hogy Dariustól térjen át hozzá, önkéntelenül is megfeszültek karjai Darius nyaka körül. – Hé, asszonyság, nem bánom, ha fojtogat, de várjon vele, amíg magunkban leszünk – kuncogott a férfi, és egyre csak vitte karjaiban, a sok bámuló férfi meg nő szeme láttára, de Darius nem nézett se jobbra, se balra, még akkor sem, amikor nevén szólították. – Bocs – lazított a fogáson Cyg, és boldog volt, hogy Darius nem rakta le, amíg csak el nem érték a ház hátsó bejáratát. – Nincs mit – duruzsolta Darius Cyg fülébe, és még mindig szorosan átkarolva tartotta, amikor beléptek a nagy konyhába. – Szeretem magamon érezni a karjaidat. – Darius rámosolygott egy fehérköpenyes asszonyra, aki éppen zöldséget aprított a szűrőedénybe. – Maggie, lemondjuk a kétszemélyes ebédet. Kirándulni megyünk Mellon kisasszonnyal. – Rendben van, Chadwick úr – az asszony rámosolygott Cygre, aztán folytatta a zöldségvagdosást. Még az asszony barátságos viselkedése is ellenkező hatást váltott ki Cygből, borsódzott a háta a kérdéstől, vajon mit gondol róla ez a Maggie? Mi lehet a véleménye általában azokról a lányokról, akik eljönnek Phil Tabor estélyeire. Cyg megrázkódott. – Valami betegség bujkál benned? – húzta magához közelebb Darius. – Talán fel kéne venned egy pulóvert.

– Nem… nem – próbálta Cyg legyűrni a feltörő pánikot. Bátortalan mosolyt erőltetett arcara, de Darius éles tekintettel, kutatóan nézett rá. – Csak azt akarom, hogy magunkban legyünk. Ha még egy percig itt maradunk, talán valaki idejön hozzád és beszélni akar veled. Menjünk máris! – Ez a beszéd – vigyorgott rá Darius, de aggodalma nem múlt el teljesen, Cyg legszívesebben a kocsihoz rohant volna, pedig azt sem tudta, melyik Dariusé. Addig nem is érezte magát biztonságban, amíg a férfi ki nem nyitotta egy ezüstszínű Ferrari ajtaját és be nem segítette a jobb első ülésre. Annyira elfoglalta szerencsétlenségének tudata, hogy nem is érzékelte igazán, hol van. Csak Darius kezét látta, ahogy beindítja a motort, tó kormányozza a kocsit a parkolóból és megindul az országút felé vezető úton. Amikor már a birtok határát jelző kapuhoz, az országúti felhajtóhoz értek, Darius felé pillantott. Ő éppen megállította a kocsit, amíg egy nyerges vontató elzörgött előttük. – Ha arra gondolok, milyen hajszálon múlt, hogy eljöttem erre a hétvégére, kiver a veríték. Borzasztó lett volna, ha nem lettem volna itt – szólalt meg Darius, ezúttal teljesen komolyan. Cyg csak nézte, ahogy elkomorult. – Nekem is borzasztó lett volna, a világ legborzasztóbb dolga, ha nem vagy itt – felelte. – Igazán kedves vagy – hajolt át Darius Cyghez, hogy puszit adjon az orra hegyére. Aztán még egyszer körülnézett és felhajtott az országútra. Újabb kamion közeledett a kanyarban, a figyelmeztető dudálás mérgesen hangzott fel mögöttük. – Általában hagyom, hadd menjenek – mondta Darius, fényes mosolyt küldve Cyg felé. – Túl nagyok nekem. Cyg visszamosolygott és igyekezett olyan közel fészkelődni, amennyire csak a sebességváltó engedte. Darius átnyúlt és Cyg csípőjére tette az egyik kezét. – Mostanáig igazán tetszett nekem ez az autó. Most viszont szívesen elcserélném bármilyen kocsira, amiben elég széles az ülés, hogy kedvesem, hozzám bújhass. – Én is azt szeretném. Darius gyors pillantást vetett rá, aztán megint a forgalom felé fordult, de álla sarkában egy izom ugrálni kezdett. – Cygnet, nagyon kérlek, ne nézz rám így! – Hogy? – Cyg elfojtotta sötét gondolatait és csak Dariusra koncentrált. – Mint egy gyönyörű, kívánatos Kirké. – Darius hangjának rekedtségétől Cyg pulzusa is meglódult. Mérföldeken keresztül kanyargott az út, a kocsi se nem gyorsan, se nem lassan vette az egyik kanyart a másik után. Darius újra meg újra csókokat nyomott Cyg tenyerébe. A vendéglő, amelyet Darius ígért, tulajdonképpen rendbe hozott parasztház volt. Cégtáblája kint volt az úton, maga az épület egy kicsivel beljebb állt. Néhány autó várakozott a zúzott kővel borított parkolóban, és amikor beléptek az ivóba, Cygnek a gyönyörűségtől elállt a lélegzete. A mennyezeten füsttől megfeketedett, idő érlelte tölgyfából készült gerendák húzódtak, a nagy, nyitott kandallóban egész fahasábok lobogtak. Csak egy vendég ült ott, a pincérrel beszélgetve, aki bólintott a belépő párnak, amint átmentek a helyiségen az étterem felé. Egy ablak melletti asztalhoz ültették őket, a délutáni napfényt fehér pettyes batisztfüggöny szűrte meg, és úgy érezték, hogy senki sem háboríthatja őket a saját világukban. Darius közelebb rukkolt a székével és kezébe vette Cyg kezét. – Olyan vékony, olyan finom az ujjad. Azt is fotózzák? – Minden egyes ujját végigcsókolta, még akkor sem hagyta abba, amikor ropogós fehér köténybe és főkötőbe öltözött idős asszony állt meg az asztaluknál, átnyújtva az étlap két vékony füzetét. Köhintett.

Darius felnézett és elmosolyodott. – Kérek egy Dom… – Nagyon finom 1977-es rizlingünk van, uram – közölte az asszony határozottan. – Jó – válaszolta Darius. – És kérünk két adag helyi specialitást – tette hozzá. – Uram, ma… – Bármi is legyen az, biztos jó lesz – Darius rámosolygott az asszonyra, aki elismerően visszamosolygott rá. Aztán Darius ismét Cyghez fordult. – Szeretnék egy olyan táblát venni, amire ki van írva, hogy Darius egyedül akar lenni Cyggel – mondta. – A lányhoz hajolt és arcon csókolta. – Beleegyezel? – Tökéletesen. – Cyg alig kapott levegőt. Csak abból merített erőt, hogy ujjával végigsimíthatott Darius kemény állának élén. A simára borotvált bőr érintésétől egész teste bizsergett. Darius arcán kigyúlt a vágy. – Ma este táncolni is fogunk. Te átölelsz és én átölellek – kezdte a férfi. – Ne beszéljünk a ma estéről – vágta el Cyg, aztán az ajkába harapott, amikor meglátta Darius arcán a döbbent kifejezést. – Úgy értem – nyelt egyet – nem akarok arról beszélni, hogy múlik az idő. Csak azokra a percekre gondoljunk, amelyeket most együtt töltünk. – Darius kezéért nyúlt és az arcára szorította. – Légy szíves! – Rendben – mondta Darius, szeme itta a lány vonásait. – Amikor először megláttalak, az arcodba szerettem bele. Addig nem hittem, hogy valaki tényleg úgy nézhet ki, mint egy karcsú, szőke angyal. A hajad, mint aranyfelhő vette körül a fejedet. Bizonytalanul, de olyan édesen mosolyogtál. – Felnevetett. – Úgy robogtam át a szobán, mint egy bika az arénában. Legalább három embert tapostam le útközben, nem álltam meg, csak amikor már hozzád értem. Attól féltem, hogy valaki megelőz. Meghozták az ételt. Mint kiderült, a specialitás aznap kacsa volt. Cyg még sose evett ilyen puha, omlós sültet. Almából, narancsból és valami fűszerrel ízesített kenyérből álló jó ízű köretet adtak hozzá. A rizling száraz volt, könnyű és zamatos. Egyikük sem kért édességet, a kávét szótlanul, sietve itták meg. Amikor kiléptek az étteremből, Darius magához ölelte Cyget, aki visszafordult, hogy még egy utolsó pillantást vessen az épületre. – Drágám, ne legyél szomorú. Visszajövünk… ahányszor csak akarod – nyitotta ki Cyg előtt a kocsi ajtaját. De Cyg nem csusszant be az ülésre, hanem szembefordult Dariusszal, átnyalábolta a nyakát és szorosan hozzásimult. – Cygnet – fogta át szorosabban a derekát Darius. – Mi baj van, szerelmem? – a hangjában aggodalom bujkált. – Csak… csak azt szeretném, ha egy percre magadhoz szorítanál. – A férfi testének szorított arccal folytatta. – Elmehetnénk valahova, ahol együtt lehetnénk, de ne Phil házába. – Én is szeretnék veled lenni… – paskolta meg a vállát Darius és beültette az autóba. Úgy járta körül a kocsi orrát, hogy tekintetét nem vette le a lányról, és rögtön beindította a motort. – Tudok is egy helyet. Ha elmegyünk egy darabot a parton, csak a sirályok leshetnek meg – mondta, amikor beült. – Igen, ezt akarom – suttogta Cyg, közben érezte, hogy a bensejében egyre erősödik a fájdalom. Majdnem megreszketett a bizonyosságtól, hogy még öreg korában is érezni fogja ezt a fájdalmat. – Fázol? – Darius az utat figyelte, de közben hátranyúlt egy takaróért és Cyg térdére simította. Bár nem fázott, hálásan terítette magára a pokrócot, úgy mormogott köszönetet. Ismét csöndben autóztak egy darabig, csak Darius csókolgatta Cyg tenyerét. Egy elhagyatott partszakasznál megálltak. A homok között kövek hevertek, itt-ott egy fűcsomó emelte fel a fejét.

– Senki sem jön ide. Veszélyes a dagály. – Cyg felé fordult. – Akarsz egy kicsit sétálni? – Azt hiszem, ott a homokon lesz valami hasznavehető száraz rész. – Kézen fogta és a gyér fű kőzött alig látható csapáson a part felé vezette a lányt. Átküzdötték magukat a homokon, hallgatták a csendet, amelyet csak lépteik zaja és a sirályok kiáltásai törtek meg. – Itt egy védett hely. – Darius elengedte Cyg kezét és a sziklák tövében a földre terítette a takarót. A nap narancsszín labdája melegítette őket, hátuk mögött a sziklák felfogták a szelet. Amikor Darius leheveredett, felső gombja kinyílt, inge alja kicsúszott a nadrágból. Cyg mellégurult és átkarolta a nyakát. Idegességét leplezve becézte, simogatta a férfit, míg csak meg nem érezte a fölé hengeredő test súlyát. – Cygnet, kis hattyú, az enyém vagy – mormogta Darius orrát Cyg nyaka hajlatába fúrva. – Istenien néz ki a popód a farmerben, de ma jobban szerettem volna, ha kevesebb akadály választ el tőle. – Semmi gond – válaszolt halkan Cyg. Odébb gurult és feltérdelt. Végig kigombolta az ingét, és hagyta, hogy lecsússzon vállairól. Szégyenérzetnek szikráját sem érezte, mert Dariusszal volt. Még akkor sem szégyellte magát, amikor hallotta, hogy Dariusnak előbb elfúl a lélegzete, aztán rekedten szólítja. Mezítelen felsőtesttel felemelkedett, magán érezve a még mindig hanyatt fekvő Darius tekintetét. Lassú, biztos mozdulatokkal húzta le magáról a farmert, csak egy kicsit borzongott össze a hűvös levegőtől. Éppen a bugyijától akart megszabadulni, amikor egy lendülettel mellette termett Darius. – Hadd csináljam én! – Darius kibújt az ingéből, letolta a nadrágját és fél lábbal elrúgta a hosszú szárú alsónadrággal együtt. Magához húzta Cyget, hogy érezze, milyen izgalmat keltett benne. Cyg élvezte a férfi testének érintését, és lehunyta a szemét, amikor Darius a földre húzta. A testének udvarló férfi-arcon már a serkenő borostát is érezte. Darius mélyen, a torkából nevetett fel, amikor Cyg teste ívben meggörbült, mert Darius lehúzta róla a nadrágot és mélyen, váratlan bizalmassággal csókolta meg. Akárcsak szerelmük első éjszakáján, Darius most is egész testének udvarolt, szerelmes szavakat suttogva. – Darius, Darius, szeretlek, – zokogott magában Cyg. Mindig hozzád fogok tartozni, sikoltotta Darius felé hangtalanul. Ez az én búcsúm, szerelmem. Cyg tüzesen tapadt Dariushoz, ami izgatta, tetszett Dariusnak, és felgyújtotta Cyg érzékeit is. Mindkettőjüket elborította a vágy. – Szerelmem, szerelmem – nyögte Darius olyan mélyről, mintha már nem is lenne ura magának. – Lassabban, mert megőrjítesz – préselte ki magából. – Nem baj – válaszolt a lány, míg teste kígyózva ölelte a fölé tornyosuló férfiét. – Cygnet, soha nem engedlek el – kiáltott Darius, amikor fölé térdelt. És szerelmük úgy tört ki, mint a Mauna Loa, Hawaii leghíresebb vulkánja. A szerelem vihara mindenkitől messzire sodorta őket. csak egymáshoz tapadtak egyre szorosabban. Darius gyengéd csókokkal nyugtatgatta Cyg egyre reszkető testét, a pokróc sarkát felhajtotta, hogy betakarózhassanak. Cyg Dariust szorosan magához ölelve, karjának öblében aludt el. Amikor Darius mellkasának melegében és biztonságában felébredt, a nap már alacsonyan járt a nyugati égen. Cyg megcsókolta Dariust, tudta, ideje menniük. – No? – ásított Darius, és felsőteste megemelkedett Cyg feje alatt. – Nem fázol? – Nem, majd megsülök – dorombolta Cyg, ujját Darius mellkasán jártatva. Nem volt ínyére az elindulást említeni, de tudta, hogy muszáj. – Késő van, Darius. – Tudom, de semmi kedvem visszamenni abba az állatseregletbe – felelte, indulatosan. – Örülök, hogy holnap elmegyünk – majd Cygre meredt. – Mondd meg a szobatársadnak, hogy nem mész vele vissza New Yorkba – nézett ünnepélyesen Cygre. – Mondd meg neki, hogy majd én visszaviszlek… és azt is mondd meg, hogy kiköltözöl. – Mi?

Darius gyöngéden Cyg szájára tapasztotta a kezét. – Csitt, hallgass. Rendben? – Rendben. – Azt akarom, hogy most rögtön hozzám költözz. Egy életet kell megterveznünk, és nem szeretném telefonon bonyolítani, vagy munka után érted menni és akkor megbeszélni. Hozzám tartozol, nem? – De igen. – Nos, akkor minden rendben van. – Darius elfordította a fejét és összeszedte Cyg ruháit. Nem látta, hogy Cyg véresre harapja az ajkát, miközben előtörő könnyeivel viaskodik. – Felöltöztetlek, de aztán vissza kell menni Philhez és azokhoz a hiénákhoz. Meg is van. – Magasba tartotta a ruhákat és a fejét rázta. – Milyen érthetetlenül vékony vagy… de nem bánom, mert olyan szép kerek feneked van. – Na de uram, miféle beszéd ez? – erőltette a nevetést Cyg, Darius nyakába kapaszkodva, az arcát csókolva, miközben Darius a nadrágot húzta fel rajta; keze elidőzött a lány testén. Sokkal tovább öltöztek, mint vetkőztek. Hosszú csókokat váltottak, majd felnevettek, ahogy egymásnak segítettek be lebújni a különböző ruhadarabokba. A visszaút túl rövidnek tűnt. Mindenféléről beszélgettek. Darius azt mondta, hogy bérel egy páholyt Cygnek a New York-i Metropolitanban, hogy megnézhessen minden operát, ami csak érdekli. – Te biztosan unod az operákat – mosolygott Cyg. – Én semmit sem unok, ha te is ott vagy – Darius zavart mosolya, mint puha takaró melegítette a lányt. Ahogy Cyg meglátta Phil házának bejáratát, kiszáradt a szája. Alig bírt nyelni. – Ugyan – duruzsolta Darius, amíg végighajtott a feljárón és leparkolta a kocsit a ház mögötti részen. – Egész este együtt leszünk. Nem törődünk senki mással. – Oké. Kiszálltak a kocsiból és kézen fogva indultak a ház felé. Cyg szíve majd kiugrott a helyéről, amint beléptek a bejárati ajtón és a lépcső felé tartottak. Most életében először értette meg, mit érezhet a halálraítélt, amikor az akasztófához vezetik. Soha többé nem látja Dariust. Életében is halott lesz, nem fog látni, nem fog hallani semmit a világon. Mielőtt a szobaajtó előtt elváltak volna, Cyg hevesen átkarolta Darius nyakát, nyitott szája a férfiét kereste. – Drágám – nyögte Darius – ne csináld, mert utánad megyek. Később találkozunk. – Szervusz, Darius. Szárazon égő szemmel Cyg villámgyorsan összecsomagolt, nem is öltözött át. Vizet paskolt az arcára, fogat mosott, felkapta kis táskáját és a konyhához vezető hátsó lépcsőn ment le. A személyzet tagjai közül senkihez sem kellett szólnia, azok is csak futólag tekintettek fel. Nem az autóbehajtón, hanem a bokrok között távolodott a háztól. Csak ment, aztán az országúton időnként felemelte a kezét, aztán továbbment. A harmadik teherautó állt meg. Rábámult a vezetőfülkéből kihajló középkorú férfira. – Elvigyelek, te lány? 4. Még később is, amikor visszagondolt a Tabor-házból való szökésére, Cyget újra és újra átjárta a félelem, hogy volt mersze lestoppolni egy teherautót. Igazán nem számíthatott arra a szerencsére, hogy a sofőr három iskolás lányát nevelő családapa volt, aki atyaian bánt vele. Az pedig egyenesen a gondviselés csodájának tűnt, hogy bár közvetlen úticélja

Manhattan központja volt, ott csak egy pár ládát rakott le a piacon és ment tovább északra. Mint a villámcsapás hasított Cygbe a felismerés, hogy ez lesz az ő úticélja is. Lena néni, a nagynénje pontosan arra, Saratoga Springsben lakott. Odamegy, őhozzá! – Lehetséges volna – kezdte Cyg kínosan nyögdécselve – hogy útba ejtsük azt a házat, ahol laktam? – kérdezte Frank Rankintől, legalábbis ezen a néven mutatkozott be a kamion vezetője. Cyg hadarva sorolta az utcák nevét, hogy odataláljanak a házhoz, ahol Kimmel lakott egy szobában. – Na igen, és minthogy azt mondta, hogy északra megy, lehetséges, hogy nem leszünk túl távol Saratogától… – Pont keresztülmegyek rajta – felelte Frank Rankin lakonikusan, és arcának másik felébe helyezte át a bagót, amit éppen rágott. – Tényleg? Hát ez nagyszerű. És talán hozzá tudok járulni valamivel a benzinköltséghez is. – Cyg elkezdte számolni, mennyit is kellene adnia. – Csak egy kávét fizess, kislány – fordult felé mosolyogva Frank. – Nem szeretem, amikor ilyen kislányok az országúton császkálnak. Cyg olyan megkönnyebbülést érzett, hogy majdnem elsírta magát. – Köszönöm szépen – suttogta. Észrevétlenül telt az idő, amíg a város felé közeledtek. Cyget lefoglalták homályos, kusza gondolatai. A lakásban cédulát hagyott Kimnek, amelyben értesítette szobatársnőjét, hogy kiköltözött. Elbúcsúzott Mrs. Tonettitől és megkérte, hogy tegye el a postáját, majd jelentkezik érte. Cyg biztonságban érezte magát az alkonyból a csillagfényes éjszakába száguldó teherautóban. Kimerültségében el is aludt. Darius sose lesz az övé. Ezután csak az emlékeiből él. Egyszer, amikor megálltak az út mentén, megvette Franknek a kávét és felhívta Lena nénit. Persze már ágyban volt. Lena Dilson képesített masszőz volt, és korán kezdte a napot a Roosevelt fürdőben. – Mi? Cyg? Mi baj van, kicsim? Te sírsz? – Nem – nyögte ki Cyg, de alig tartotta magát. – Nem szoktam sírni, tudod. – Ugyan már, drágaságom, gyere ide… add oda a kagylót annak a sofőrnek. Cyg nem akarta Franket a telefonhoz hívni, de Lena néni hajthatatlan volt. Cyg nézte, ahogy Frank nagyokat bólint a fülére szorított telefonkagylóval, egyszer rá is nézett, aztán visszaadta a telefont, miközben azt dörmögte: – Rendes asszony. Hajnali két óra lett, mire a nagynéni házához értek. Lena addig erősködött, amíg Frank bejött és megette a tojásból és virsliből álló reggelit. Miután elment, Cyg még beszélgetett egy kicsit Lena nénivel és négy óra lett, mire ágyba bújt. Délig aludt. Mikor felébredt, a jobb szeme fölött fejfájás lüktetett. Evett valamit, majd rendbe rakta a konyhát és a szobáját, egy perc alatt végzett szegényes poggyásza kirakásával, aztán hátra ment az udvarba, hogy megnézze a biciklit. Elég jó állapotban volt, bár egyidős lehetett Noé bárkájával. A felfújt gumik és a puhára bélelt nyereg alapján 1935-ös gyártmányú kerékpár lehetett. Néhány percig álldogált előtte, aztán rájött, hogy semmi sem tartja vissza. Végighajtott az utcán, csak egy kicsit figurázott, amikor megpróbált úgy csinálni, mint egy kerékpárreklám. A keskeny, járda nélküli Birch utcán gyér volt a forgalom. Mire a főutcához érkezett, hogy aztán azon végighaladva, a Gideon Putnam Hotel előtt elkarikázva elérje a Roosevelt fürdőt, úgy fújtatott, mint egy gőzmozdony. A parkban viszont minden olyan gyönyörű volt, mint ahogy emlékezett. Mások is kerékpároztak, persze tízsebességesen, de amikor találkoztak, integettek és barátságos hellóval üdvözölte őket, mint ahogy azok is őt. Egész jól érezte magát, amikor egyszer csak, ahogy felnézett, egy ezüstszínű Ferrarit pillantott meg a kocsisorban. Kerékpárja úgy megbicsaklott, hogy majdnem elesett. Ahogy újra felnézett, a kocsi már eltűnt. Lehetetlen! Ha többet nem gondol arra az

emberre, a kísértetek sem jönnek elő. Hová tette a büszkeségét? Darius Chadwick „olyan” lánynak tartotta. Még azt is mondta, hogy tartozott Philnek aznap, de aztán nem részletezte, mi is volt az az adósság. De Cyg sejtette. Gyorsabban tekerte a pedált, hogy elmeneküljön gondolatai elől. Amikor a Gideonhoz ért, nem állt meg, hogy megcsodálja a szép téglaépületet, sem a fehér oszlopcsarnokot, sem a lendületes kocsifelhajtót. Ehelyett, mint akit üldöznek, vágtatott a fák között a Roosevelt fürdő átmeneti enyhet ígérő mennyországába. A józan esze azt mondta, hogy Darius nem lehet Saratogában, hogy a Ferrari nem az övé, de ösztönös félelmében menedéket keresett. A fürdő épülete előtt lelakatolta a biciklit és lélekszakadva rontott be az ajtón, a fogadócsarnokba. Rendes fürdőre és alapos masszázsra lenne szükségem – nyögte, amíg levegőért kapkodott a recepciónál, ahol Lena Dilson után akart tudakozódni. – Be van jelentve? – kérdezte egy asszony, akinek a vastag szemüvegtől egészen bagolyszerű volt az arca. A lencsék visszatükrözték az ajtón besütő napot és a nő vaksin pislogott. – Nem, az unokahúga vagyok. – Ó, és be van jelentve? – Nem, tudja, Lena néni arra kért… – Hát itt vagy, drágám – hangzott fel Lena néni vidám hangja, még visszhangzott is a csempézett előcsarnokban. – Ismered Claudia Billt? Nem? Claudia, ez itt Cyg Melton, az unokahúgom. – És be van jelentve? Lena néni elbiggyesztette a száját. – Nem, nem jelentkezett be. – Akkor nem mehet masszázsra – jelentette ki Claudia, miközben szemüvege fénysugarakat lövellt a recepció gesztenye, homokszín és zöld csempéire. Lena néni lehajolt és levette Claudiáról a szemüveget, gondosan letette elé a pultra és a nő vállára tette a kezét. Claudia rápislogott. – Azért jött az unokahúgom, hogy az állás ügyében beszéljen Weetworth-szel. – Ja – matatott zavartan Claudia az asztallapon, kezei, mint a rákok tapogatóztak a szemüveg után. – Wentworth tudja most fogadni. – Köszönöm – szusszantott Lena néni, visszaadta Claudia kezébe a szarukeretes szemüveget, és megragadva Cyg karját, maga után húzta a folyosón. Egy iroda feliratú ajtó előtt állt meg. Wentworth felettébb előnytelen külsejű, kopasz és izmos férfiúnak bizonyult, arca hasonlított a Húsvét-szigeten talált szobrokéra. Két perc múlva Cyg már tudta, hogy Wentworth gyengéd és kedves, és teljes egészében a feje fölött lógó feliraton olvasható „Lelki egészséget fizikai jólét útján” szövegű alapelvnek szentelte magát. Amikor Cyg megtudta, hogy holnap tói megkapja az állást és egy Marianne nevű nő mellé lesz be osztva, amíg betanul, majdnem kilazította a férfi vállízületét, olyan hevesen rázta meg a kezét. Az elkövetkező három órában a nénje vezette körül a fürdőben, Cyg pedig igyekezett megjegyezni a kezelési eljárásokat. A nénje megígérte, hogy ő maga részesíti Cyget másnap reggel az első fürdőben és masszázsban, amint kinyit a Roosevelt. – De biztos, hogy kiskoromban voltam fürdőben – mondta Cyg és homlokát ráncolva próbált visszaemlékezni. – Az a Lincoln fürdő volt – jelentette ki Lena néni. – Ó, már emlékszem, valahol a belvárosban. – Így igaz. No hát, ide figyelj, Cyg. Légy szíves, állj meg a Gideonnál és hozz egy kis zöldséget Silverstől. Az az ember csodákat művel az üvegházában. Mindenfélét termeszt, mégse hagyja ott a Gideont. Túlságosan a vérébe ivódott. – És honnan ismerem majd meg? – zihált Cyg a nénje mögött, aki újabb termeken ügetett át és szóba elegyedett a gyógyvizet iszogató vendégekkel.

Lena néni olyan hirtelen állt meg, hogy Cyg majd fellökte. – Szedd össze magad, te lány. Kérdezd meg a recepciónál. A konyhaasztalon hagytam üzenetet, hogy hogy kell megfőzni. Mindent aszerint csinálj – és búcsúzóul megpaskolta Cyg karját. Cyg nem kevés erőbedobással visszaterelte a biciklit a Gideon felé vezető sétányra. A nap szembesütött. Csodálatos idő ígérkezett. A Gideon előtt leszállt a bicikliről, beállította a rekeszbe és odaláncolta, aztán felnézett a rózsaszínes árnyalatú téglafalakra és az ékszerként csillogó fehér oszlopcsarnokra. Ekkor ismét majd elállt a lélegzete, mert megint meglátta az ezüst Ferrarit. Mély lélegzetet vett és egy küldönc nyomában berontott a tágas, fehér oszlopos előcsarnokba. Balra kis képeslapot és emléktárgyakat áruló üzlet volt, jobbra esett a recepció, egyenesen előtte pedig a vendégek fogadására szolgáló nagy hall nyílt. A mögött, túl egy üvegajtón, étkezéshez tálaltak valami napozóteraszszerű helyiségben. Cyg odalépett a recepcióhoz és megköszörülte a torkát. Egy nála alig idősebb férfi felnézett és elmosolyodott. – Cygnet Meltonnak hívnak és egy bizonyos Silvers nevű úrral szeretnék beszélni. – A. Silvers – mondta a fiatal, sima, szőke hajú férfi udvariasan. – Na igen. Tehát benn van A. Silvers úr? A mosoly eltűnt a szőke ember arcáról. – A pasast Silvers-nek hívják, nem Silvers úrnak vagy bármi egyébnek. – Az a… – suttogta Cyg – beszélhetnék vele? A szőke férfi felsóhajtott, székében hátradőlve meredt a legközelebbi falra, aztán megnyomott egy süllyesztett gombot, és visszatemetkezett papírjaiba. Silvers középmagas, kopaszodó, Öregedő férfi volt, akinek arcán kutyaszerű mélabú honolt még mosolygás közben is. – Maga biztosan a Lena húgocskája, New Yorkból, az a fotómodell. – Igen, néha fényképeznek – mosolyodott el Cyg, és követte a férfit a lengőajtókon át a raktárakhoz. – Időnként félállásban gyógytornászként is dolgozom. Silvers nevetése úgy hangzott, mint a huhogás. – Tisztára, mint a nénikéje. – Lehajolt, felvett a földről egy zsákot és Cyg kezébe nyomta. – Zöldbab van benne meg paradicsom, meg hagyma, meg tettem hozzá egy kis salátát is. – Köszönöm, izé… Silvers. – Szívesen. – Úgy tűnt, mintha soha többet nem akarná kinyitni lehunyt szemét. – Dolgozik? Cyg rámosolygott. – Szerződéssel a fürdőben. Alig pár perce, hogy megkaptam az állást. Persze jobb lenne több… – és Cyg megrántotta a vállát. Silvers összecsücsörítette a száját. – Jöjjön velem. Hallottam, hogy Legg elmegy. Az a fiú a pultnál, ahogy bejött. Azt akarták, hogy éjszakázzon, ezért inkább kilép, legalábbis azt hallottam. Beszélek Minnie Brownnal. Ő a gazdasszony és azt is tudja, mit gondol a Gideon – Silvers egy apró irodába vezette Cyget, ahol nagydarab asszony álldogált az iratszekrény előtt. Cyget bemutatták Minnie-nek, aki bemutatta a főnökhelyettesnek. Amikor Minnie egy oldalkijáraton át: kiengedte a Gideonból, Cyg derűs bódulatban vitte a zöldségeszacskót a kerékpárhoz. Heti négy éjszakát, recepciósként dolgozhat a Gideonnál! Visszafelé pedálozott a parkszerű, kanyargós úton, az ötvenes főútra, hogy azon visszamenjen a Birch utcába. Közben elhatározta, hogy csak akkor marad Lena néninél, ha fizethet a lakásért meg a kosztért. Most, hogy két helyről is kap fizetést, bőven meg tudja téríteni, amennyibe az ellátása kerül, tehát ragaszkodni fog hozzá. Egy elhaladó autó rádudált, a vezető az öklét rázta felé és azt üvöltötte, hogy biciklivel az út szélén kell haladni. Cyg mintha megint látta volna az ezüst Ferrarit és egy percre lehunyta a szemét. Amikor ismét kinyitotta, az autó már nem volt ott. Csak a képzelet játszik vele!

– Köszönöm, viszont! – kiabált vissza Cyg, mert túlságosan elégedett volt az események alakulásával ahhoz, hogy felbosszantsák. Különben is el kell ismernie, hogy ha szigorúan ragaszkodunk a tényekhez, a vezetőnek igaza volt, van még mit csiszolnia a stílusán. Mire begurult a Birch utcába, Lena néni házához, úgy kimelegedett és kiizzadt, hogy első dolga volt lezuhanyozni és átöltözni. Pamutvászon szoknyát és kockás pamutblúzt vett fel. Végre, úgy látszik, New York északi részén is beköszönt a nyár. Ismét kettesével ugrált le a lépcsőn a konyhába, útközben felöltötte a Hoover cég kötényét és belemélyedt Lena néni receptjébe, a grillezett zöldséges csirke elkészítésének rejtelmeibe. A fagyasztóládában kotorászva egy csomó fagyasztott süteményre akadt. Egy almásra szavazott, előmelegítette a sütőt és betette az édességet. A fürdőben és a Gideonban csak úgy rajzottak a régi és új vendégek. Cyg mindkét munkáját szerette, mert érdekes emberekkel találkozott, de el kellett ismernie, hogy a fürdőbeli munka több örömet adott, különösen, ha a masszázzsal sikerült valakin segíteni. Az ízületi gyulladásban szenvedők, akik a dögönyözés után jobban érezték magukat, igazi örömet okoztak. Ilyen volt például Maura Tiebold. Tulajdonképpen nem is volt igazán öreg, a hatvanas éveiben járt, de Lena néni azt állította, hogy időről időre komolyan szenved. Cyg bement az egyik privát fülkébe, ahol Mrs. Tiebold ázott egy óriási, szögletes kádban. – Elaludt? – hajolt Cyg az idős asszony fölé, aki egy törülközőre hajtotta a fejét. – Nem, Cyg drágám – és Mrs. Tiebold szeme megrándult, majd kinyílt. – De akár el is alhattam volna. Olyan jó érzés ez a meleg, pezsgő víz. – Hát persze – nevetett Cyg és lábra segítette az asszonyt. Nagy törülközőbe csavarta és karját nyújtotta, hogy kilépjen a kádból. – Én is azért szeretném, hogy Lena néni megmasszírozna, ha lenne rá idő. Maura Tiebold figyelmes tekintettel mérte végig a mellette álló lányt. Cyg is a fehér egyenruhát viselte, szőke fürtjeit a feje búbján fogta össze. – De drága gyermekem, olyan csinos vagy, hogy inkább egy divatlapban volna a helyed, nem pedig itt, hogy a vénasszonyok hátát dögönyözd. Cyg kuncogott és felsegítette az asszonyt a gurulós ágyra, amelyen masszírozni szokott. Kirögzítette a lábakat és levette az asszonyról a fürdőlepedőt. A nemrég megkezdett kúra alatt már megtanulta, hogy hol vannak azok a legérzékenyebb pontok, amelyekkel először kell foglalkozni. – Tudod, kedvesem, az első napokban, amikor átvettél Lénától, nem voltam benne biztos, hogy meg tudod csinálni, amit kell. – Az asszony felsóhajtott, ahogy Cyg megrántotta a lábujjait és ezzel megfeszítette a lábát. – De most már mindig kifejezetten téged kérlek. Persze továbbra is fenntartom a véleményemet, hogy Lena csodálatos, de állítom, hogy a te kezednél nincs jobb. – Maura kis szünetet tartott. – Persze Marianne is nagyon jó… pedig úgy néz ki, mintha kettőig se tudna számolni – és Maura álmosan felkacagott. – Marianne mindenkit becsap. Először, betanításom elején azt hittem, hogy ez a szegény, törékeny, vékony kis öreg hölgy nem is tud egy tisztességes lábrántást megcsinálni. És micsoda meglepetés ért! Az első héten egyszer megmasszírozott. Olyan volt, mint egy hat hónapos intenzív tanfolyam. Egyszerűen fantasztikus! – De feledékeny – ásított Maura. – Ugyan, máskor nem szokta a vendégeket negyven percre a vízben felejteni. Csak hát borzasztóan rumlis napunk volt. – Ahogy hallottam, Hortense Davis úgy nézett ki utána, mint egy szárított barack – és Maura már félig el is aludt.

– Aha – felelte Cyg és az ajkába harapott, hogy fel ne nevessen, ahogy eszébe jutott az a nap. Csak ketten, ő és Lena néni együttes erővel tudták kiszedni a kádból azt az asszonyt. Hortense úgy elerőtlenedett, hogy nem tudott megkapaszkodni a fürdőkád szélében és képtelen volt egyedül talpra állni. Átaludta az egész masszírozást és még utána egy jó órát. Azóta is, ahányszor eljön, elmondja minden alkalmazottnak, hogy bent felejtették a fürdőben. Ha hallgatóságra talál, mindenkinek elmeséli, hogy 24 órán át egyfolytában aludt és teljesen elmúlt az álmatlansága. Hortense Davis számára a fürdő mindenre csodaszer. Cyg vendégtől vendégig ment, testét jóleső fáradtság öntötte el, hálás volt, hogy a munkájára való koncentrálás után álomtalanul alussza végig az éjszakát, egészen hajnalig. Bizonyos, inkább nem firtatandó okokból képtelen volt tovább aludni, ha a nap már felkelt. Minden reggel hatkor felébredt és a Darius Chadwick elvesztése feletti fájdalom megmozdult, szétáradt benne, míg már alig kapott levegőt az eluralkodó kíntól. Azokon a hajnali órákon még a körmei is sajogtak, mintha csak valaki rávágott volna. Lábfeje védelmet keresve kúszott vissza a takaró alá, hiába volt kellemes az idő a második emeleti szobácskában. Egyszer már ötkor felébredt és még egy kicsit elszunnyadt, Hatkor a tulajdon nyögésének hangjára riadt fel. Akkor örült, hogy Lena néni az elsőn alszik. Darius, Darius, Darius. A név, mint pulzusának lüktetése visszhangzott fejében. Józan esze azzal nyugtatta, hogy a veszteségérzet idővel eltompul. Azzal vigasztalta magát, hogy Darius utcalánynak tartotta, tehát nem is szerethette. Elbúcsúzott minden törzsvendégétől, és őszintén élvezte ezt a néhány percet. Minthogy Maura Tiebold volt a kedvence, igyekezett vele még tovább maradni. – És innen egyenesen a Gideonba mész dolgozni, te szegény? – kérdezte Maura és biccentett a mindenesének, aki egy csodálatosan szép, ragyogó karosszériájú, özönvíz előtti Rolls Royce-szal jött érte. Olyan a hátsó ülése, mint egy valóságos szoba, gondolta magában Cyg, mialatt besegítette Mrs. Tieboldot. – Igen, általában időben érek át a Gideonba, és ott vacsorázom. Nagyon jó a koszt. Alig várom – mosolygott Mamára. – Okos lány vagy. Magam is igyekszem legalább hetente átmenni a Gideonba, főleg ha vannak ott ismerőseim. Nagyon kellemes hely – mondta Maura, majd elkomolyodott. – Nem mintha egy grammot is felszedtél volna, mióta itt vagy – és bólintott a sofőrje felé. – És még a karikák is megvannak a szemed alatt – Maura hangja elhalkult, ahogy a kocsiablak bezárult. Cyg sokáig nézett az autó után. Igazán mindent elkövetek, hogy elfelejtsem, mondta magának, ahogy visszament az épületbe. Talált még időt, hogy beszéljen egypár szót Lena nénivel, mielőtt a Gideonba indult volna. – Vidd inkább az autót. Nem tetszik nekem, hogy az éjszaka közepén, éjfél után biciklivel mész haza – aggodalmaskodott Léna, miközben lepedőket hajtogatott és rendezett katonás oszlopokba, hogy reggel kéznél legyenek, – Nénikém… – hajolt hozzá Cyg és arcon csókolta. – Ne aggódj értem. Minden rendben lesz. Olyan jól felfrissülök, amíg hazakarikázom. – Azt már nem említette, hogy az elalváshoz van szüksége erre a plusz erőkifejtésre, – Tudod, milyen veszélyes alakok akadnak még Saratogában is. – Az igaz, de sose érnek utol engem az én pedálos táltosomon. Biztosan uralom vele az utakat. Elbúcsúzott a nagynénjétől és megígérte, hogy óvatos lesz. Cyg egy fenséges juharfa alatt álldogált és mélyen belélegezte a meleg, balzsamos levegőt. Éjszaka, mire véget ér a műszak, esti hűvösben, virágillatfelhőben biciklizik haza. Aztán meglátta, hogy a Ferrari a kör alakú feljárón parkol. Rámosolygott Steve-re, a nappalosra, bár arca elmosódott előtte és hallgatta, hogyan sorolja végig a különleges és nagyon fontos üzeneteket, amelyek még valahogy nem jutottak el a címzett vendéghez.

– Eljössz szombaton a Művészeti Központba? A New York-i balett lép fel – kérdezte Steve. Cyg füleiben mintha darázs döngött volna, ahogy nemet intett. Szeretett volna elbújni. Steve kezd túlságosan közeledni, ez sem tetszett neki. Nem is képes most ilyesmivel foglalkozni. Még azt sem tudta magával elintézni, hogy Dariust látja minden bokorban, minden fatörzs mögött. – Nem, szombaton dolgozom – és próbált némi sajnálkozó csengést kölcsönözni a hangjának. – Egek, bolondokháza lesz itt szombaton – húzta el a száját Steve. – Nemcsak a balettról maradsz le, hanem egy rakás vendég is jön a nyakadra. Úgy hallottam, hogy valami nagymenő egész augusztusra idetelepszik a sleppjével. De akkor miért július utolsó hetében érkezik? Steve vállat vont. – Ki tudja? Lehet, hogy be akar rendezkedni, mire július 28-án elkezdődik a lóversenyszezon. Ki ismeri ki magát a pénzeszsákokon? Cyg nevetett, de semmi olyasmit sem tett, ami marasztalásnak tűnhetett volna, Rengeteg dolga volt. Utol kellett érni a vendégeket, hogy átadja nekik az üzeneteket, kezelni kellett a telefont és válaszolgatni a pulthoz jövő vendégeknek. Gyorsan telt az este. Kapkodnia nem kellett, de egyfolytában akadt tennivaló, amíg csak a 10. 30 at el nem ütötte az óra. Aznap este rövid műszakos volt, és most örült neki. Az volt az érzése, hogy tud majd aludni éj szitka, és úgy is történt. Aludt, egészen ötig, aztán a Darius miatti fájdalommal birkózott, amíg el nem jött az idő. hogy ismét felkeljen és a zuhany alá álljon. Aznap nem akadt munkája a Gideonban, úgyhogy amikor Steve Marwell hívta, hogy menjen el vele a lóversenypályára, ahol már folytak az előfutamok, rögtőn ráállt. Mindig is szerette nézni a telivérek vágtáját, és már nagyon régen nem járt a szülei farmján. Arra gondolt, hogy egészen otthon érzi majd magát, amikor a kitenyésztett, beidomított négylábú szépségek elparádéznak előtte. Pezsgőszínű farmert és hozzá illő selyemblúzt vett, a szeme csak egy aprócska árnyalattal világosabban ragyogott fölötte. – Tetszik ez a blúzod, édesem – mondta Lena néni. – Már hároméves – vigyorgott vissza Cyg. – Akkor vettem, amikor az a harisnyareklámom volt. Elég jól kerestem vele, hát egy kicsit elkényeztettem magara. – Ami jó, az kiállja az, idők próbáját – jegyezte meg a nagynénje, és ahogy rábiccentett, az orra hegyén ülő félszemüveg majdnem lebukfencezett. Kopogtak, és mielőtt Lena felállt volna, Cyg már kiért. Beeresztette Steve-et és bevezette a nappaliba. – Helló, Steve, hogy vagy? Még mindig arra a nyári tanfolyamra jársz? – kérdezte Lena néni szemüvege fölött a fiúra pillantva. – Három hét múlva végzek. Kész őrültség, hogy belevágtam – válaszolta Steve. – De így rövidebb idő alatt végezheted el a felsőfokú tanfolyamot, nem? – kérdezte Cyg, miközben egy pamutpulóver ujjait kötötte a nyakába. A halvány fahéj színű darab jól illett a nadrágjához és a blúzához is. – Jó éjszakát, Lena néni – adott puszit nénikéje arcára. – Na igen, de nagyon megrövidíti a társadalmi életre fordítható időmet is. Viszontlátásra, Mrs. Dilon. Steve kellemes társaságnak bizonyult. Ő is, akárcsak Cyg, lovak között cseperedett fel. – Itt nőttem fel a saratogai lóversenypálya közelében. Össze sem tudnám számolni, hány tonna trágyát hordtam ki az istállóból. Kényelmesen sétáltak a pálya felé, élvezték a kellemes nyári estét. – Én is – nevetett Cyg. – Apa megmondta, hogy ha a lovak közé akarok menni, nekem is ki kell vennem a részemet a munkából. – És meddig kellett a rabszolgamunkát végezned? – kérdezte Steve.

– Ahogy így visszaemlékszem, sose jutottam magasabb posztra az istállóiménál. De szerettem a lovakat, ezért szerettem csinálni. Steve és Cyg kényelmesen besétált a pályákhoz. Nézték, hogy egy kis csoport ember jegyet vesz, aztán az aluljárón keresztül felmegy a tribünökre. Mielőtt ők is odamentek volna, mint a villámcsapás cikázott át Cygen a félelem, mert meglátott egy ezüst Ferrarit, de lerázta a pánikot. Nyáron sok vendég jöhet Saratogába ilyen autóval. A pálya közepén nyári virágok pompáztak, közöttük zászlók a szivárvány minden színében és árnyalatában. – Annyiféle selyem van, mint ahány fajta virág – álmélkodott Steve a korlátra támaszkodva. – Még a szaga is sikert ígér – és Cyg felhúzta a vállát, ahogy Steve rábámult. – Tudod, nem olyan szaga van, mint a közönséges istállónak. Valahogy teltebb az illat. – Te bediliztél, Cyg. A trágya az trágya, akár igáslótól, akár versenylótól származik. – Micsoda istenkáromlás – suttogta a lány, és táguló orrlyukakkal szívta be Saratoga atmoszféráját. – William Travers. akinek a neve szerepel az itteni győzők között is, biztosan forog a sírjában – ellenkezett Steve. – Lehet, hogy nem is ajánlatos a társaságodban lennem. Lehet, hogy benned született újjá valamelyik régi jó öregfiú, a tenyésztés fellendítését szorgalmazó igen tisztelt saratogai társaság egyik alapítója. – Meg is érdemelnéd – nevetett Cyg. – Eljössz valamelyik versenyre? – Alig hiszem. Még ha szabadnapos lennék is, akkor sem valószínű, hogy a korlátok közelébe jussak. – Azt hiszem, én kijövök, legalább egyre, még ha összetaposnak is. Még… – folytatta Steve, Cyget a tribün felé kormányozva, de a lány már nem hallotta. Mert fent a magasban, ahol üvegfal védte a VIP-szektor kényes vendégeit, egy szellemalak állt. Nem lehetett más, mint egy szellem. A délutáni nap fénye kétszeresen megtört a szellem napszemüvegén, amint lefelé, rájuk nézett. Darius… Darius, sikoltott fel Cygben egy hang. Nem létezik, hogy te vagy az Nem te vagy ott! Nem lehetsz itt! – … még mindig nagyon élvezem, amikor ezek a szépségek kirontanak a kapuk mögül és végigdübörögnek a pályán. Te nem? – De igen – vágta rá automatikusan Cyg, és hagyta, hogy Steve egy üléshez vezesse a tribünön. Nem nézett a VIP szektor felé. Száműzte fejéből Darius Chadwicket. Inkább hagyta, hogy a telivérek iránti rajongása töltse el egész valóját. Kiválasztotta a győztesnek ítélt lovat, felugrott és kiabálva biztatta, amíg be nem ért a célba. Ugyan csak harmadik lett, de Cyg élvezte a versenyt elejétől végéig, nem számított, hogy csak előfutamok voltak. – Nem is veszélytelen téged kihozni – vigyorgott Steve. – Ha lassúbbak a reflexeim, százszor is leüthettél volna, úgy hadonásztál. Cyg évek óta nem volt valódi fagyizóban és nem evett egy tisztességes csokifagyit, olyan igazit, tejszínhabbal, és szódával Steve régimódi fagylaltozóba vitte, ahol a pezsgő szökőkút körül piros-fehér cirádás magas székek álltak. Voltak kis kerek asztalok is, piros-fehér terítővel és a székek ülőkéjét is piros-fehér párnácskák borították. Cyg és Steve a szökőkút mellé telepedett. Amikor letették elé a magas, gyöngyöző poharat, Cyg szájában összefutott a nyál. – Jaj de guszta! – sóhajtott fel, ahogy megfogta a szalmaszál végét. – Hát nem mennyei? Steve megvonta a vállát, beleivott a saját poharába és bólintott. – Nem rossz, de többre becsülök egy pohár jó hideg sört! Bársonyos levegő, az útjukat szegélyező kertekből áradó fűszeres virágillat kísérte őket hazafelé. Cyg minden perccel erősebbnek érezte magát. – Kedves hely ez a Saratoga.

– Ha az ember a megfelelő lány társaságában van – mondta Steve és kezét Cyg derekára tette. Cyg elhúzódott mellőle és Steve hagyta, hogy keze lecsússzon róla, nem szólt egy szót sem. – Steve… igazán nagyszerűen éreztem magam, de én most nem vagyok alkalmas többre, csak barátságra. – Valaki beléd gyalogolt? – Valami olyasmi – fordult felé Cyg és belekarolt. – Igazán nagyszerű estém volt, a legjobb, amióta itt vagyok. – Akkor jó. Ezen a nyomon haladunk tovább. Aznap este kézrázással búcsúztak el egymástól és Cyg határozottan állította, hogy persze, nagyon kellemes lesz, ha első szabadnapján elmennek úszni a George tóhoz. A következő nap a fürdőben hosszú volt és kimentő, Marianne-nak segített, akihez olyan reumás vendégek jöttek, akik egyedül nem tudtak ki- és beszállni a fürdőkádba- Az emelgetésüktől úgy kifáradt, hogy szinte fájt. Amikor elkészült, döbbenten nézte Marianne-t, aki látszólag ugyanolyan frissen haladt előtte a csempés folyosón, vászontalpú, fehér, inkább csónakra, mint lábbelire hasonlító cipőjében csoszogva, mintha még reggel lenne. Marianne szerint a jó lábak titka a kelleténél legalább két számmal nagyobb cipő. Így legalább van helye a lábamnak hova dagadni, szokta mondani, viszont nem tudta lendítem a lábát, mert elveszítette volna a cipőjét, innen adódott a csoszogó járás. Lena néni azt szokta mondani, hogy Marianne lépése úgy hallatszik a csempés előcsarnokban, mintha Frankenstein közelegne. Amikor Marianne és Cyg belépett az előcsarnokba, egy asszony lépett hozzájuk a pult felől. Pénzt nyomott Marianne kezébe. – Mrs. Jan Tharp vagyok… itt voltam tegnap – folytatta a hamvasszőke szépasszony, akire Marianne kifejezéstelen tekintettel bámult. – Csak azért jöttem vissza, hogy megmondjam, sose volt ilyen jó a hátam, tegnap este még táncoltam is. Köszönöm szépen – mosolygott Mrs. Tharp mindkettőjükre és kiment. – Hát akkor veszek egy kis zöldséget Silverstől. Egy kis spenótsaláta igazán jól fog esni. Viszlát holnap, Cyg – és Marianne elcsattogott a folyosón a táskájáért. – Te sose fáradsz el? – motyogta Cyg a távolodó asszony után, aki komótosan, de a reggelinél semmivel sem lassúbb tempóban mozgott. – Be van jelentve? – kérdezte a bagolyszemű Claudia, aki most Cyg felé pillantott. – Bejelentés nélkül nem lehet masszázsra menni. Cyg elnézte, hogyan csillognak a napsugarak Claudia szemüvegén, aztán Marianne után indult a személyzeti öltözőbe. Nem lesz könnyű az este a Gideonban, latolgatta és egy ásítást takart el a tenyerével. Amikor megérkezett a szálló személyzeti bejáratához, Silvers a konyha egyik sarkába intette. – Ma citromos naphal is van az étlapon. Félretettem neked egy szép darabot, meg van hozzá finom marinírozott cukkini és paradicsom, egyenesen az én kertemből. Most rögtön ülj neki. Olyan fáradt az arcod. – Pompásan hangzik és isteni az illata is – sóhajtott Cyg. – Tényleg fáradt vagyok, Silvers. Egy csomó reumásunk volt a Hiltonból, alig győztük Marianne-nal. Volt köztük egypár nehéz is, de azért jó tudni, hogy sokan úgy utaznak el a Roosevelt szanatóriumból, hogy ezerszer jobban érzik magukat, mint amikor jöttek. – Cyg élvezettel ette az omlós húsú halat, amelyet finoman átjárt a citrom. – Szuper. – Silvers ellenőrző pillantásai alatt nagy étvággyal lapátolta magába az ecettel, borssal, olajjal és barnacukorral marinált friss zöldséget. Silvers kétszer is telitöltötte poharát a lefölözött tejjel, és közben azt motyogta az orra alatt, hogy Cygnek inkább a zsíros Guernsey tejet kellene innia, hogy egy kicsit magára szedjen. – Már mondták. Aztán majd úgy megdagadok, mint egy elefánt. Hogy fogok akkor kinézni Lena néni mellett? Te se vagy valami kövér – mondta Cyg és felsóhajtott, eltolva

magától a tányérját. Csak a fejét rázta, amikor Silvers még szedni akart neki. – Nem tudok többet enni. Teli vagyok. – Na csak várj. René valami igazi meglepetést tartogat neked ma estére. – Jaj ne, nem kérek édességet. Meg sem tudok majd moccanni – nyögte Cyg, aztán megmerevedett, amikor meglátta a házi sütésű csokoládé éclairt. – Erről álmodik minden csokoládéfaló! Az a felső réteg legalább egy hüvelyk vastag. Lakoma közben fogok meghalni, mint Attila, a hunok királya. – Gurgulázó elégedettséggel lehunyta a szemét, úgy kapta be az első falatot. A női mosdóban rendbe hozta a sminkjét és a recepciós pulthoz vánszorgott. Mérges volt magára, amiért bekebelezte még az éclairt is, de szíve mélyén azt is tudta, milyen élvezettel fogja elmesélni mindezt Lena néninek, akinek szintén gyengéje volt az édesség, különösen a csokoládés. Cyg meglepetve tapasztalta, hogy hét óra után nem lanyhult, hanem erősödött az érkező vendégek forgalma a Gideonban. Úgy látszott, hogy egy csomó vendég már a versenyszezon kezdete előtt több nappal el akarja foglalni a szobáját. Az sem hozta ki a sodrából, amikor meglátta, milyen sok poggyászt raknak le az előcsarnokban a londinerek, az emberek meg mind a pulthoz tartanak, kíváncsian méregetve őt. Sikerült lecsillapítania Mr. Hoovert, aki azon háborgott, hogy nem a 205-ös szobát kapta. – Kisasszony, én három szezonon át mindig megkaptam azt a szobát. Megszoktam azt az ágyat. – Mrs. Hoover a férje háta mögül bólintott, madárszerű vonásai reszkettek az indulattól. – Ha bármi miatt kényelmetlenül érezné magát a 320-asban, azonnal megejtjük a cserét – mosolygott Cyg. – Azt hiszem, a harmadikon minden matrac új. Úgyhogy ha ki akarják próbálni… – és Cyg elhallgatott, figyelte, micsoda gondban tárgyalja a problémát az idős házaspár. Igyekezett nem nézni a mögöttük egyre dagadó tömegre. Mr. Hoover megfordult és elmosolyodott. – Próbát teszünk a 320-assal. Cyg megkönnyebbülten felsóhajtott és intett Silversnek, hogy vigye a poggyászt a harmadikra. – Jó estét kívánok, uram. Parancsoljon – fordult a következőhöz. És ez így folytatódott, míg csak Cyg érzései szerint ki nem adták a nagy szálloda összes szobáját. Odáig jutott, hogy már nem is emelte fel a fejét köszönés után, mert az volt az érzése, mintha ettől gyorsabban menne a dolog. Egyesek, mint a Hooverék, akadékoskodtak, nem voltak megelégedve a nekik szánt szobával, de az esetek többségében Cygnek sikerült elrendezni a vitás kérdéseket és megőrizni nyugalmát. Végzett Mr. Waite-tal és útitársával is, hátradőlt, nyújtózott egyet és a homlokát dörzsölgette. – Na, hogy viszonyulsz egy kis szünethez? – lépett hozzá David Deering, a párja, akit kisegítésül szintén behívtak. – Jól, de ha szemeim nem csalnak, ütött a boszorkányok órája és mára bezárhatjuk a boltot – próbált Cyg elnyomni egy ásítást. Felnyögött, amikor meghallotta, hogy a bejáratnál ismét zaj támad, és egy hordár küszködik a csomaggal. Amikor David felállította és átirányította a telefont tartó oszlop melletti székbe, hálásan rogyott bele. Milyen jó, hogy az utolsó bejelentkezéseket vállalja helyette. – Jó estét kívánok. Darius Chadwick vagyok. Foglaltam önöknél szobát. – Hogyne, azonnal, uram – válaszolta David legudvariasabb Gideon Putnam-hangján és nem is vette észre, hogy Cyg ijedtében a szék mögött keres fedezéket. 5.

Cyg azóta sem érti, hogy bírt hazapedálozni. Úgy látszik, átkapcsolt automata vezérlésre. Nem nézett se jobbra, se balra, fittyet hányt az elemi biztonsági szabályoknak, még jó, hogy a lámpái rendesen világítottak. Amikor belépett, Lena néni megszólította, de ő csak megrázta a fejét, és mint a holdkóros ment fel a szobájába. Hanyatt dobta magát az ágyon, karjai mereven hevertek mellette, felbámult a mennyezetre. Hát nem szellem volt! Darius itt van! Nagynénje benyitott és villanyt gyújtott. – Cyg? Cyg, nézz rám! Idd meg ezt a gyógyteát! És ne keress kifogást, ne mondd, hogy nem olyan íze van, mint egy jó gyógyteának. Valami bajod van, látom; ha nem akarod, ne mondd el. Cyget magához térítette a nagynénje hangjából kicsendülő aggodalom, nagy nehezen felkönyökölt, majd felült, és hátát a magas faragott mahagónitámlának támasztotta. – Itt van. – Cyg szinte kipréselte a szavakat merev ajkán, hangja csikorgott, mint a szög a táblán. – Amikor először megláttam, azt hittem, hogy csak a képzelet játszik velem. Lena rábámult, fakó kék szemével Cyg tekintetét kereste. – Milyen sápadt vagy! – kiáltott fel. – Ő az oka, hogy idemenekültél Saratogába? – Igen – Cygnek úgy reszketett a keze, hogy Lénának kellett megfognia a teásbögrét. – Bántott? – Agyonvert a szerelmével. – Cyg majd elsüllyedt, azt várta, hogy összeroskad, mint egy kilyukadt léggömb. – Bocsánat, nem akartam ilyen butaságot mondani. – Hát igen, ez így elég rémesen hangzik – Lena két markába vette Cyg kezét és úgy melegítette. – Micsoda butaság, hogy így ki vagy hűlve egy ilyen meleg éjszakán. – Igen, butaság. – Azt mondta, hogy nem szeret? – Nem, olyat mondott, hogy egy életet akar velem megtervezni – és az ajkába harapott. – Ó! – Azt hiszi, hogy utcalány vagyok – tette hozzá Cyg ünnepélyesen. – Nahát! Majd én helyreteszem azt a fiatalembert! – kiáltotta Lena kitörő haraggal. – Ő nem egy fiatalember… – nyelt Cyg. – Nem úgy értem, mintha öreg lenne – reszkető kezét a szájára tapasztotta. – Nem tudom, hány éves, miből él. Kim azt mondta, hogy gazdag. – Mélyen beszívta a levegőt. – Talán besurranó tolvaj. Lena elgondolkodó arcot vágott. Igyekezett összegezni, amit a szaggatott beszédből kiszúrt. – Szerelmes vagy belé. – Igen. Borzasztó. Beteg vagyok tőle. – Ez igaz. De a szerelem csodálatosan jó érzés is lehet – és Lena hirtelen felállt és kiment. Cyg vízcsobogást hallott a szemközti kis fürdőszobából. A nagynénje nedves törülközővel jött vissza, amelyet Cyg homlokára igazgatott. – Nem fogsz belehalni. – Tudom – suttogta Cyg, megigazítva a törülközőt, mert az arcára is folyt belőle a víz. – Ne vágj közbe. Azt kezdtem mondani, hogy nem fogsz belehalni. És nem is fogsz elhervadni, mint a szentimentális regényekben. Nagyanyáink idejében még csak megjárta volna, de én mindent megteszek, hogy megvédjelek. Cyg felemelte a törülköző csücskét, hogy nagynénjére nézzen. – Imádlak, Lena néni. Veszedelmes alak lehettél a Skidmore főiskolán. – Az is voltam. – Lena megcsókolta, levette Cygről a törülközőt, egy másikkal szárazra törülte az arcát és kiment. Cyg nem is számított rá, hogy elalszik, de a fáradtságtól mégiscsak leragadt a szeme. Szokásos idejében felébredt, és azonnal megrohanták a gondolatai: mi lesz most

Dariusszal? Együttlétük minden perce színes kaleidoszkópként kavargott előtte. Cyg biztos volt benne, hogy emlékszik arca minden pórusára, a borotvált áll minden sörtéjére. Darius, ha tudnék festeni, most lefestenélek. Még jobb lenne, ha szobrász lennék. Tölgyfába faragnám minden izmodat, egész 188 vagy talán 190 centidet. És azt a csodálatos, hol vöröses fényű barna, hol barnába hajló gesztenye hajadat. Megmutatnám a világnak, milyen a hajadnál egy árnyalattal sötétebb szőr a mellkasodon. A hosszúkás kezedet, ami olyan, mint egy zongoraművészé. Tudsz zongorázni? Cyg csodálkozott, amikor keze nedvességet törölt le az arcáról. Ő nem szokott sírni. Darius, rögbiztél valaha? Hallottam, amikor Phil mondta, hogy az egyetemen bokszoltál. Mikor volt az? Azt tudom, hogy a ruháid a legjobb szabótól kerülnek ki és a cipőidet kézzel varrják. Tudod, milyen izgalmasan nézel ki kopott farmerben és kitaposott tornacipőben? Bizonyára elszundított, mert amikor felébredt, gyanús csönd ült a házban. Lezuhanyozott, tiszta farmerbe bújt, frissen mosott fehér egyenruháját összehajtogatta és hátitáskájába tette, az ebédnek szánt két narancs kíséretében. Elolvasta Lena néni üzenetét, amelyben azt javasolta, hogy vegyen ki egy nap szabadságot, menjen be hozzá a fürdőbe és ő majd megbeszéli a dolgot Wentworth-szel. Cygnek esze ágában sem volt szabadságot kivenni. Pontosan a kerékpározás volt az az erőkifejtés, amelynek segítségével mederbe tudta terelni viharzó érzéseit. Még az öklét is rázta, amikor egy autós túl közel ment el mellette, ahogy a parkon át a fürdő felé kerekezett. De amikor meglátta az ezüstszínű autót, kicsin múlott, hogy le nem esett a nyeregből. Mint mindig, Claudia állt a pultnál. – Sajnálom, de bejelentés nélkül nem lehet masszázsra menni – kezdett rá. Cyg túl fáradt volt ahhoz, hogy megkérdezze a nőt, tulajdonképpen mit is lát a szemüvegén át, egyszerűen túl gyenge volt, hogy megküzdjön vele. – Szia, Claudia – üdvözölte. Legnagyobb megelégedésére elég zsúfolt volt a napja és minden Dariushoz kapcsolódó gondolatát elfújta. Mire Maura Tiebold került sorra, Cyg egészen megnyugodott. – Úgy látszik, ma jó napja van. Mrs. Tiebold, örül valaminek? – mosolygott Cyg az asszonyra, aki elterült a pezsgőfürdőben. Lehajolt, odanyújtotta a kezét, hogy abba kapaszkodva tudjon felülni, aztán felállni. Cyg villámgyorsan törülközőlepedőbe burkolta a törékeny alakot. – Örülök bizony. Eljött az unokaöcsém, és ő a legszórakoztatóbb látogatóm. – Mama huncut mosollyal szemében Cygre pillantott. – Nagyon önfejű, de azért most is olyan drága kisfiú, mint amilyennek mindig is szerettem. Meséltem neki rólad… és most először mutatott érdeklődést a gyógyvizek iránt. – Nem tudom megmasszírozni – nevetett szélesen Cyg. – Ha elég magas, kiadhatja magát felnőttnek, és elmehet a férfi részlegbe. Maura felnevetett: – Azt hiszem, épp eléggé magas. – Akkor jó, – válaszolta Cyg. – Akkor hozza el egyszer magával. A szülei megengedik, hogy a vakációt önnel töltse? – A szülei sose törődtek vele különösebben, hogy mit csinál… – Maura hason feküdt és arcát oldalra fordítva nyugtatta a maszírozóágyon. Cyg észrevette, hogy a szája sarka megfeszül, ahogy az utolsó mondatot kimondta. – Elhanyagolták a kisfiút? – kérdezte, amíg tovább masszírozta a bal láb vádlijának izmait. – Nem is egy kicsit – felelte Maura komoran. – Akkor biztosan nagyon örül, hogy ide jöhetett – és Cyg egy kisfiúra gondolt, egy kisfiúra, aki ennek a kedves asszonynak az otthonába jött lakni. – Biztos nagyon élvezi majd a lóversenyt. – Cyg az oldalára fordította az asszonyt, és a csípőízületet kezdte gyúrni. Amikor Maura Tiebold megkönnyebbülten felsóhajtott, Cyg elmosolyodott. Ezért

volt érdemes a dolgot csinálni, ilyenkor tudta, hogy mérhetően jobban érzi magát az ő erőfeszítéseitől. – Cyg – szorította meg Maura, mélyet lélegezve. – El tudnátok jönni Lénával csütörtökön ebédre? Cyg végiggondolta kötelezettségeit. Csütörtökön rövid napja van a fürdőben. Mrs. Dadével 11-re végez, és csak hétre kell a Gideonba mennie. – Igen, aznap el tudunk menni Léna nénivel. – Nagyszerű. Azt akarom, hogy megismerjétek az unokaöcsémet. Fél egy megfelel? – Tökéletesen. Majd behozom a ruhámat a fürdőbe és Lena néni értem jön. Csütörtökön szabadnapos. – Igen, ő is mondta – motyogta Maura, szinte feloldódva a fürdőt és a masszázst követő jó érzésben. Cyg váltig csodálkozott, hogy ilyen jótékony hatása van a gyógyvíznek. Hagyta, hadd aludjon Maura, nyugodt, derűs arccal. Ment, hogy megnézze, mi a helyzet a többi törzsvendéggel. Az előcsarnokban látta, hogy nagynénje épp kijön az egyik fürdőfülkéből. – Szia. Mrs. Tiebold meghívott veled együtt csütörtökön ebédre. Értem tudnál jönni a fürdőbe a kocsival? – Hát persze. – Nagynénje biztatóan fogta meg az egyik karját. – Örülök, amikor látom, hogy jobban vagy, hogy egy kicsit nem foglalkozol a régi dolgokkal. Cyg arcon csókolta és elügetett egy kádhoz, ahonnan egy nő azt kiabálta, hogy nem érzi a karját. Cyg már tudta, hogy aki először próbálja ki a fürdőt, még nem ismeri, milyen lazító hatása van a gyógyvíznek, ami megtréfálhatja a kezdőket, így hát sietve ment felvilágosítani az asszonyt, hogy csak az izmok lazultak el tökéletesen. A csütörtök borzalmas volt. Semmi sem ment úgy, ahogy kellett volna. A tiszta törülközőket rossz helyre rakták. Aznap nem egy vagy kettő, hanem négy kezdőt kapott. Ráadásul barátnők voltak, úgyhogy egyfolytában átkiabáltak egymásnak és azzal nyaggatták Cyget, hogy kis levélkéket postázzon ingajáratban a négy kád valamelyikéhez. Cyg olyannak érezte magát, mint egy felmosórongy, ami kor lezuhanyozott és átöltözött a személyzeti fürdőben. Könnyű pamutruhát hozott magával. A mélyarany szín kihangsúlyozta szemének és hajának mézszínű csillogását. A vékony pántok alatt szépen látszott, hogy már egy kicsit sikerült lebarnulnia – kétszer voltak egy-egy napra Steve-vel a George-tavon. Szandálja és táskája nyers színű borjúbőrből készült. Ez a két jó darab a harisnyareklámok idejéből származott, és bár ennek már három éve, még mindig divatosak voltak. Az ötcentis saroktól 178 centi magas, karcsú termete szinte törékenynek tűnt. Megkönnyebbülve találkozott nagynénjével a fürdőépület előtt, pont negyed egykor. – Jól nézel ki ma, Cyg. Szeretem, amikor leereszted a hajad, Micsoda fürtök, és milyen szépen omlanak a hátadra! Gyönyörű hajad van, te gyerek! – A nagynéni határozott mozdulattal tette első sebességbe a kissé rozsdásodó ajtajú, öregecske kocsit, aztán végighaladtak a főútvonal felé vezető úton, hogy kihajtsanak a parkos részből. Gyorsan odaértek Maura Tiebold házához. A város másik részén lakott, a Skidmore Főiskolától alig néhány percre álló szép nagy házak egyikében. Cyg mélyet sóhajtva hátrahajtotta fejét az ülés támlájára. – Nehéz volt a délelőtt? – Négy kezdő… egyfolytában sipítoztak, átkiabáltak egymásnak, egy perc nyugtom se volt tőlük. Úgy éreztem magam, mintha óvónő lennék egy vízi óvodában. Lena felnevetett és bólintott. – Ismerem ezt a típust. Mindig ilyenkor jönnek. Cyg a Skidmore főiskola kecses épületeit bámulta. – Te és anya is ide jártatok, ugye? – Igen. Itt ismertettem össze a bátyámat anyáddal. Szerelem, talán a harmadik látásra. Eleinte ugyanis túlságosan hevesen vitatkoztak.

Cyg nevetett. – Ez anya verziója. Apa szerint ő csak hallgatott, amíg anya minden lehetséges alkalmat megragadott, hogy letorkolja. – Azt szeretném én látni, hogy apád hagyja, hogy bárki is letorkolja. – Lena olyan nyilvánvaló szeretettel beszélt testvéréről, hogy Cyg elnevette magát. Mindketten elismerően felkiáltottak, amikor meglátták a kétszintes régi téglaépületet, amelynek félköríves, oszlopos bejáratához diszkrét zörgéssel közeledett a kocsi, majd végiggurult az íves, kőlapokkal fedett felhajtón és megállt. Minden szegély és dísz fehér volt a házon, még a padlásablak is. A nyitott ajtó, mint két kitárt kar fogadta őket. Maura Tiebold már a felső lépcsőn állt, mire Lena és Cyg kiszálltak a kocsiból. – Nem félek, hogy légy vagy bogár megy a házba, mert egy jól idomított békát tartok a kertben – mondta Maura, és szemében vidámság csillogott. – Nekem is van egy, sőt még egy igen falánk ájtatos manóm is – vágta rá kapásból Lena néni és megragadta Maura felé nyújtott kezét. – Igen, nagyon falánk – mosolygott Cyg Maurára, aki előremenve mutatta az utat a házba. – Gyakran az az érzésem, hogy engem is méreget. A két asszony felnevetett; Maura bevezette őket a fogadószobába. A szobát Hepplewhite bútorok uralták, a középpontban egy valódi Adams kandallóval. A2 arany és rózsaszín keveréke derűs, kellemes benyomást keltett. Cyg a kandalló előtti díványra ült le, amíg a két hölgy vele szemben egy-egy rózsaszín bársony huzatú fotelba telepedett. Az asztalon a tálcán ólomkristály palack és szárított banánszeletekkel telirakott tál állt. – Még nincs itt az unokaöcsém. Lement az istállókhoz, de azt ígérte, hogy ebédre visszajön – mosolygott kedvesen Maura. – Neki nem mernék sherryt ajánlani, még szárazat se, de remélem, ti isztok velem egy pohárkával. – Ilyen korán nem szoktam alkoholt inni – bámulta Lena Dilson az ólomkristály palackot – de most kivételt teszek. – Majd én töltök – ajánlkozott Lena, de Cyg is észrevette, hogy Mrs. Tieboldnak közelebb kellett húznia a palackot, hogy mindkét kezével tarthassa. – Tessék, Cyg, igyál te is. Ez egyszer nem fog megártani. Cyg feltartotta a finom kristályholmit és lassan forgatta, hogy a besütő nap szivárványosan tükröződjön a borostyánszín italon. – Nem tudtam, hogy ilyen korán kezded az ivást. Sőt abban a hiszemben voltam, hogy egyáltalán nem piálsz! – A felhangzó félkomoly, félvidám férfihangtól Cyg sóbálvánnyá vált. A világ minden kincséért sem nézett volna fel. Szavak hangzottak el mellette, de mint a repkedő sirályok hangját, nem fogta fel értelmüket, csak visszhangoztak fülében. Darius itt van a szobában! Nem is csodálkozik, hogy itt találja! Cyg észrevette, hogy Lena néni nevet, mond valamit, de nem tudta, mit. Maura is megszólalt, de mit mondott? Darius nem lehet itt, Darius nem lehet itt, egyszerűen nem lehel itt, kergetőztek agyában a szavak. – Cyg, hé, Cyg! – szóit hozzá Lena. – Igen – nézett fel Cyg, fel, fel egyenesen a smaragd szemekbe, amelyekben a pupillákat aranyfoltocskák vették körül. Itt van Darius. – Jó napot – motyogta, elfordítva tekintetét, és inkább egy zöld porcelánvázán levő fehér virágokra meredt. Kutató tekintettel tanulmányozott minden hajlatot és díszt a finoman megmunkált vázán. – Cyg, hadd mutassam be az unokaöcsémet, Darius Chadwicket. – Maura hangjára Cyg ránézett és látta az asszony ártatlan-huncut mosolyát. – Tudom, te egy kicsit fiatalabbnak gondoltad, talán tinédzsernek. – Igen – passzírozta ki magából Cyg merev ajkakkal. – … de meglepetést akartam okozni – kuncogott Maura, ajkához emelte a poharat és belekortyolt.

– Sikerült – hagyta rá Cyg, ő is a szájához emelte poharát, az egészet egyszerre kiitta, és azonnal tartotta is nagynénjének, hogy újratöltse. Darius kivette a kezéből a poharat, mire a két asszony csodálkozva nézett rá. Darius továbbra is csak Cyget figyelte. – Azt hiszem, már nem kérsz többet. – De igen – motyogta Cyg, a metszett palackot bámulva. Darius fél kézzel Cyg karja alá nyúlva felhúzta a díványról. – Maura néni. Penny már biztos elkészült azzal a finom mexikói salátával. – Azt mondtam neki, hogy majd csengetek, ha tálalhat – pislogott rá a nagynéni. Darius visszamosolygott, lehajolt és megnyomta a nagynénje széke melletti gombot. – Na, már meg is nyomtam helyetted. – Bevezetem Miss Meltont az ebédlőbe. – Nagyon kedves tőled, drágám – válaszolta Maura kissé fakó hangon. Cyg nem nézett a nagynénjére, úgy érezte, hogy felemelik, úgy viszik ki a szobából. – Tegyél le. – Nem vettelek fel. – Darius hangjában vihar előtti szélcsend érződött. – Hova vonszolsz? – nyögte Cyg és megpróbálta kiszabadítani a karját. – Sehova. Tessék, elengedlek – és Darius nem túl gyengéden belelökte Cyget egy székbe. – Ide figyelj – kezdte Cyg, még mielőtt észrevette volna Darius figyelmeztető tekintetét. Lena néni, Maura Tieboldba karolva lépett az ebédlőbe. – Cyg, mi bajod van? – Semmi – motyogta Cyg és igyekezett mosolyogni. – Ne mondd, hogy semmi, ahhoz túlságosan is jól ismerlek. – Lena úgy állt a széke mellett, hogy Darius ne tolhassa alá, mint Maurának. Fenyegető komolysággal nézett Darius-ra. – Ismeri az unokahúgomat? – Igen – mosolygott rá Darius, és a székébe segítette. – Hű, de jól néz ki a saláta. Maura néni, a zöldség biztos Penny kertjéből való, igaz? – Igen, drágám, meg egy részük egy Silvers nevű embertől. Ott dolgozik a Gideonban, ahol laksz. – Maurát könnyebb volt a veszélyes vizekről eltéríteni. – Mióta ismeri az unokahúgomat? – makacskodott Lena. – Egy örökkévalóság óta. – Nemrég – krákogta közbe Cyg azon nyomban, ahogy Darius megszólalt. Amikor mind a hárman ránéztek, kinyúlt a vizespohárért és kiitta. – Szomjas vagy, drágám? – érdeklődött Maura. Cyg többször is bólintott, tekintete Maura és Lena pohara között ingázott. – Parancsolj egy kis salátát. – Darius fogta a nagy tálat és nekilátott szedni Cyg amúgy is teli salátástányérjába. – Nem kérek. – Cyg érezte, hogy alsó állkapcsa fáj az erőfeszítéstől. Kinyúlt és tenyerével takarta be a tányért, de Darius pont akkor pottyantott bele pár hagymaszeletet. Cyg érdeklődve figyelte a keze fejét borító saláta- és zöldpaprikadarabokat. – Barbár – mordult Dariusra. – Azt hiszem, drágám, egy kicsit sok salátát szedtél Miss Meltonnak – szólalt meg Maura, akinek Dariusról Cygre sikló zavart pillantását egy űzött vad tekintete fogadta. – Cygnet, viselkedj tisztességesen – acsargott Darius. Leszedegette a zöldséget Cyg keze fejéről, és egy üres tányérkára tette. – Honnan tudja, hogy Cygnet az igazi neve? Talán az iskolából ismeri? – szólt közbe Lena Dilson, akinek harcra kész konokságától Cygbe belefagyott a szó. – Nem, nem az iskolából, Mrs. Dilson – mosolygott Darius az idősebb asszonyra, majd telerakta a száját salátával. Szép komótosan rágta. – Jó néhány évvel idősebb vagyok Cygnet-nél. – Miért, hány éves? – csapott le Lena. – Darius 37 lesz két hét múlva – mondta Maura elábrándozó mosollyal. – Szinte mindig itt Saratogában, velem tölti a születésnapját, igaz, drágám? – Egy percre

elgondolkozott. – Kivéve persze, amikor Tibetben voltál, azon a hegymászó túrán, meg amikor Oxfordba jártál. – Akkor majdnem tíz évvel idősebb, mint Cyg – számolt hangosan Lena. Darius csodálkozva húzta fel szemöldökét, amely egy árnyalattal sötétebb volt gesztenyeszín hajánál. – Igazán? Azt hittem, fiatalabb vagy, mondjuk 23. – Marha – motyogta Cyg, aztán elvörösödött, mert Maura hozzáhajolt. – Tessék, édesem? – mosolygott Cygre. – Na, mondd csak meg, mondd csak meg neki, hogy mit mondtál – biztatta Darius. – Azt mondtam… azt mondtam, hogy majd kipukkadok – hazudott Cyg, és legszívesebben Dariusra borította volna a tálat. – De édes kislányom, többet kellene enned. Olyan vékony vagy – mondta Maura. – Sovány – szúrta közbe Darius. – Nem vagyok – vágott vissza Cyg, miközben keze a vajkés nyelét markolászta. – Hát persze hogy nem vagy sovány – szólt közbe Maura, és szemrehányó pillantást vetett unokaöccsére. – Darius, mi ütött ma beléd? – Időszakos kergeség – válaszolta Darius, és ismét a hideg leves fölé hajolt. Lena evés közben éles pillantásokat vetett hol Cygre, hol Dariusra. Cyg nem tudott a nagynénje szemébe nézni. Végtelenül hosszú idő múlva az ebéd végére értek. Belekarolt a nagynénjébe, úgy mentek ki a szobából. – Azt hiszem, kimentem magam és hazamegyek – mosolygott bágyadtan. – Ő az a férfi? – kérdezte Lena. – Ő. – Ne szaladj el előle, én majd segítek. Cyg nyelt egyet. – Imádlak, Lena néni. – Megcsókolta a nénjét, és követte a szalonba. Előre akart menni, hogy beszéljen Mrs. Tiebolddal, de Darius útját állta. Megfogta a karját, ujjai fájdalmasan markoltak Cygbe, amikor megpróbálta magát kiszabadítani. – Megmutatom Cygnetnek a díszkertedet, Maura néni, aztán hazaviszem kocsival. – Ugyan, ne fáradj – erőltetett magára mosolyt Cyg. Minthogy a karját nem tudta kiszabadítani, óvatosan felemelte a lábát. Darius, mint egy pajzs, eltakarta őt a hölgyek tekintete elől, és Cyg ezt kihasználva, jókorát rúgott Darius lábába. Darius szeme megrebbent, Cyg diadalmaskodott. – Mondjad szépen, viszontlátásra, Cygnet! – Szépen viszontlátásra – motyogta Cygnet, és előrelépett, hogy kezet rázzon Mrs. Tiebolddal és biztosítsa, mennyire jól érezte magát. – Köszönöm szépen a meghívást. – Remélem, máskor is eljössz, gyermekem. Meséltem rólad Dariusnak, hogy milyen sokat segítesz rajtam, és mennyire szeretnélek itt látni. Felnézett Dariusra és a mellette álló Cygre. – Milyen érdekes, hogy ti már ismeritek egymást. – Igen, nagyon érdekes – pillantott Lenára Cyg. Lena néni határozott léptekkel odament hozzájuk. – Hallgasson ide… – kezdte. – Nagyon fogok rá vigyázni, fölösleges aggódnia – mondta Darius. Lena hosszan rámeredt, aztán bólintott és hátralépett. – Lena néni – rémült meg Cyg. – Menj csak, Cyg – és Lena visszafordult a háziasszonyhoz. – Mondd csak… Cyg és Darius már kint is voltak az előcsarnokban, még mielőtt Cyg egy szót szólhatott volna nagynénjének. – Az ördögbe veled, Darius, engedj el! Fáj a karom! – Akkor ne verekedj, és fogadj szót – utasította a férfi meglazítva a fogást, de nem engedte el. Nem a bejárati ajtón mentek ki, hanem a konyhán keresztül, Darius még Pennyvel is váltott néhány csipkelődő megjegyzést, csak aztán léptek ki a hátsó ajtón.

– Nem akarok veled a kertbe menni – sziszegte Cyg, amint kívül voltak. – Rendben van – válaszolt Darius, a legnagylelkűbb stílusban. Egy csűrszerű garázs felé terelte, amelynek ajtaján megnyomott egy gombot. – Ha láttam volna a kocsidat, be se teszem a lábam a házba – préselte ki Cyg a foga között. – Tudom. Gyerekkorodban hordtál fogszabályozót? – Mi? – lepődött meg Cyg. – Igen, de semmi kö… – Gondoltam. Akkor viszont ne csikorgasd a fogad, mert sokba került a szüleidnek! – A megdöbbent Cyget belökte az utasülésre, bezárta az ajtót, körbement, és mire Cyg úrrá lett felháborodott dadogásán, már bent is ült a volánnál. – Talán érdekel… – Cyg olyan dühös volt, hogy nem kapott levegőt –… hogy mostanáig semmi gondom nem volt a fogcsikorgatással. – Helyes, akkor bizonyára nem is szoksz rá – és Darius kihozta a kocsit a garázsból, és kihajtott az utcára. – Letartóztattalak zaklatás miatt! – Cyg csak roppant erőfeszítéssel tudta elkerülni, hogy ne csikorgassa megint a fogát. – Van törvény az erőszakos emberek ellen. – Amiért meglátogattam a nagynénémet? – kérdezte Darius, gondosan körülnézett és csak aztán hajtott ki a főútvonalra. – Követtél – vádaskodott Cyg. nehezen szedve a levegőt. – Mindenhova követtél Saratogában. – Mindig ilyenkor látogatom meg a nagynénémet – válaszolt a férfi. – A nyavalyát – visszhangzott Cyg hangja a légkondicionált autóban. – Imádom, hölgyem, ahogy káromkodik – kuncogott Darius. – Nem vagyok az úgynevezett hölgyed, vagy barátnőd, vagy bármid. Én nem leszek a szeretőd sem – kiabálta, kiszáradó szájjal. – Előbb várd meg, amíg megkérlek rá – harsogott Darius, gyors manőverrel megkerülve az előttük haladó autót, amelynek vezetője csak a fejét csóválta. – És miért beszélsz ilyen furcsán? Cyg mélyen beszívta a levegőt. – Hogy mersz csúfolódni azon, hogy hogy beszélek, te oxfordi féleszű? Engem nem kergettek iskoláról iskolára, én nem voltam olyan gyagyás. Miért nem maradsz meg a bulin szerzett nőidnél? – kérdezte Cyg felszegett fejjel. – Arra célzol, hogy esztelen bolond vagyok? – és Darius hangja egy jó decibellel elhalkult. – Különben, azt hiszem, hogy te is éppen egy bulin voltál, amikor megismertelek. – Azt hiszem, az esztelen bolond szóismétlés, de ha úgy gondolod, hogy a leírás rád illik… – Cyg felfelé feszített tenyérrel próbálta távol tartani a Darius szavai okozta maró fájdalmat. – Átkozott nőszemély, senkitől sem tűröm el, hogy sértegessen! – Darius elrántotta a kormányt, mire a kocsi ijesztően csikorogva vette a kanyart. – Ha a rendőrség megállít vigyázatlan vezetés miatt, ellened fogok tanúskodni. – Milyen szép is a közérdek védelme – vágta oda Darius. – Itt kanyarodj be. Az a Birch utca – tagolta Cyg kimérten a szavakat, mintha egy nehézfejű gyerekhez beszélne. – Köszönöm. – Darius olyan gyorsan kanyarodott be a rövid felhajtóra, hogy Cyg meg volt róla győződve, egyenesen nekimennek az özönvíz korabeli garázsnak, amely már így is pár centivel balra dőlt. Ahogy az ajtó felé fordult, hogy kiszálljon, Darius megint megragadta a karját. – Volnál szíves abbahagyni? – szólt rá Cyg haragosan. – Tiszta kék-zöld leszek tőled. – Azt pedig nem szeretném… de nem ám, a saját tulajdonomon – és a szájához emelte Cyg karját. Cyg elrántotta a kezét. – Nem vagyok senki tulajdona.

– Az enyém vagy, és ne feledkezz meg róla. Most, hogy végre megtaláltalak, vigyázok rád… amíg csak észhez nem térsz. – Megtaláltál? Észhez térek? – Cyg fuldoklott a dühtől. – Mégis, mit képzelsz? Darius azzal vágta el a kitörni készülő felháborodást, hogy átnyúlt előtte, kilökte az ajtót és rászólt: – Kifelé! Dolgom van. Cyg kiszállt az autóból és megfordult, harcra készen nézett Dariusra. Darius olyan sebesen farolt ki a felhajtóról, mint egy rükvercbe kapcsolt ciklon. – Nem félek tőled – kiabált Cyg tölcsért formáló kezei között a távolodó kocsi után. Megfordult, hogy bemenjen a házba. Ekkor Mr. Brownell, Lena néni szomszédja, aki a kerítésre támaszkodva álldogált, megszólalt: – Szép kocsija van a fiújának. – Az az őrült nem a fiúm – vetett barátságtalan tekintetet Cyg abba az irányba, amerre Darius eltűnt. – Pedig úgy nézett ki – mondta Mr. Brownell, felvette a kapát, és visszament a kertbe gyomlálni. Másnap este átjött Steve. Cyg meglepetve nézett rá. – Elfelejtetted, hogy elmegyünk biciklizni? – kérdezte a fiú. – Megbeszéltük! Cyg mindkét kezét a homlokára szorította. Az ördögbe azzal a Darius Chadwickkel. Tisztára megőrjíti. – De, elfelejtettem. Csak egy perc, mindjárt átöltözöm. Cyg berontott a házba, nem akarta, hogy Steve meggondolja magát. Pontosan erre, a biciklizés okozta fáradtságra van szüksége. Talán akkor nem fog minden gondolata Darius körül zsongani. Len a néni a felhajtón állva integetett utánuk és azt kiabálta, hogy figyeljenek oda, és kapcsolják be a lámpákat, ha besötétedik. Cyg magán érezte Steve gyakori pillantását anélkül, hogy ránézett volna. Tudta, hogy a fiú meg van lepődve. Lehetet lenség volt Dariust elmondani neki, nem tudta és nem is akarta. – Hé, kisasszony, milyen versenyre készül? – lihegte Steve, amíg a következő dombra pedáloztak. Cyg a dombtetőn az út szélére húzta a biciklit, fújtatott, de ragyogott. – Olyan löttyedtnek éreztem magam. Kellett egy kis izommunka. – Ja, azt hittem, hogy engem akartál kifárasztani… hogy ne akarjalak elcsábítani – lihegte Steve és igyekezett vigyorogni, csak még kevés volt hozzá a levegője. – Lena néném azt mondta, hogy ha kellő gyakorlatot szerzek, távol tudom tartani a nőcsábászokat – bökött felé Cyg, a bicikli kormányára támaszkodva. – Mi? Én nőcsábász? – somolygott Steve. – Várj, megmondom a nagymamámnak. Végre egy kis sikerélmény. – Te mafla – nevetett Cyg, egyre jobban érezve magát. Beszívta a lágy éjszakai levegőt, amelynek balzsamos üdesége megnyugtatta. – Milyen jó hely ez a Saratoga! – Azt hiszem, ezt már mondtad. Ha valakinek lemezei vannak, az a szenilitás jele. Cyg megragadta Steve biciklijét és megpróbálta lerázni róla. Éppen nevetgélve huzakodtak, amikor egy Ferrari húzott el előttük, csikorogva fékezett a dombtetőn, óriási robajjal megfordult és visszaszáguldott, csak úgy pattogtak a kerekek alól a kövek. – Micsoda autó! Láttad, Cyg? – füttyentett Steve, nem nézve a lányra. – Igen – nyelt Cyg. – Biztos azt hitte, hogy ismer minket – zárta le a témát Steve a kerékpár nyergébe pattanva, és utánaeredt Cygnek, aki már a kanyargós országúton járt. Steve Beatlesszámokat énekelt, az enyhén hamis dallamok visszhangoztak a sűrűsödő alkonyban. Az éjszaka lilája már kiszorította a nap narancs árnyait, amikor beértek a városba. Egyenesen a törzs helyükre, a szökőkutas fagyizóba mentek. Cyg érezte, hogy karján feláll a szőr, amikor meghúzta a csokifagyit borító szódát. Még mielőtt felnézett volna, tudta, hogy ott van Darius. Még a szökőkút és bokszuk közötti

távolságon át is érezte a kénszagot. Cyg úgy érezte, mintha lepke lenne, amit kigombostűztek a gyűjteménybe. Képtelen volt megmozdulni, a lába nem engedelmeskedett, hiába szeretett volna elrohanni, eltűnni. Bár Phil Tabor házában Darius soha nem zúdította rá haragját, Cyg emlékezett, milyen kurtán bánt el a férfi a szándékainak nem tetsző emberekkel és dolgokkal. A harag, mintha füstként gomolygott volna elő Dariusból, és betöltötte a levegőt. Hatására kiszáradtak Cyg ízlelőbimbói, megundorodott a csokoládétól. – Nem ízlik? – kérdezte Steve, miközben egy kis fagylaltot kanalazott ki a pohara aljából. – Nem… időnként, amikor meg vagyok fázva, a dolgoknak nincs olyan jó ízük – krákogta Cyg, azzal biztatva magát, hogy Darius nem vadember és nem meri összetörni a berendezést. – Menjünk, jó? – Jó – nézett rá figyelmesen Steve, – Olyan furcsa lett a hangod. – Átnyúlt a bokszon és kihalászta a pulóvert, amit Cyg a padon felejtett. – Talán rendesen bele kellene bújnod, ne csak a nyakadba kösd. – Nem… nem. Nem kell. Kint meleg van. – Cyg elfordított fejjel gyorsan elvonszolta Steve-et Darius mellett. – Jó estét, Cygnet! – Jó estét. – Cyg meglökte Steve-et, aki meg akart állni, sürgette, mialatt fizetett, és azon volt, hogy minél előbb kívül kerüljenek az ajtón. – Ki volt az? – kérdezte Steve visszacsavarva a fejét, miközben Cyg tolta kifelé. – Senki. – Senki? – és ekkor Steve megmakacsolta magát, nem hagyta, hogy Cyg tovább lökdösse a biciklik felé. – Talán valami kellemetlenkedő ficsúr? – Hű! – kiáltott fel, ahogy meglátta a Ferrarit a járda mellett. – Itt van ez az ezüstrakéta. Homlokát ráncolva nézett Cygre. – Ne vágj ilyen képet. Emlékszel arra az autóra, ami ott az országúton csikorgott? – Igen. – Ez az – Steve Cyghez fordult. – Percről percre rekedtebb a hangod. – Cyg egy hosszú percre rámeredt. – Igen… igen, egyre rosszabb. Menjünk. Nem betegedhetek meg. Elveszítem az állásomat. – Cyg már a kerékpárját lakatolta volna ki, de Steve megállította. – Csak egy percet várj. Olyan ritkán van az embernek alkalma, hogy egy ilyen szépséget megcsodáljon. Gyere, nézzük meg – és Steve a csillogó, lapos kocsi felé húzta a lányt. Cyg nem igazán lelkesedett. – Jól van, már láttad, menjünk. – Mehetünk – motyogta Steve, de még odahajolt az ablakhoz és kezével árnyékolta a szemét, hogy a kocsi belsejét is megcsodálja. – De gyönyörű! – mormogta. – Akarsz menni vele egy kört? Cyg gondolta, hogy Darius odajön, de az ijedtségtől így is összerezzent, ahogy a hangját meghallotta. – Kígyó – sziszegte neki. – Tessék? – érdeklődött a férfi, arcán jéghideg kifejezéssel. – Semmi – motyogta Cyg, és Steve-re nézett. – Ideje, hogy menjünk – figyelmeztette. – Tényleg azt kérdezte, hogy akarok-e vele egy kört menni? – Steve nem figyelt Cygre, hanem egyenesen odalépett Dariushoz. – Igen. Csak tessék. Addig én itt maradok az ismerősöddel. – Darius lágy hangja, mint a beteljesülő végzet hangzott Cyg füleiben. – Én Steve-vel megyek, hallod, Steve, veled megyek, jó? – Mi? Ja, jó. – Steve kezében a kocsikulcsokkal körbejárta az autót, kinyitotta a zárat és becsusszant a vezetőülésre. Csak akkor nyitotta ki a másik ajtót is, amikor Cyg ököllel verte az üveget.

Ahogy Cyg beszállni készült, Darius felkapta a lányt és vele együtt ült be a kocsiba. – Engedj el – csikorgatta a fogát Cyg. – Emlékezz, mit mondtam a fogszabályozódról – és Steve felé fordult, aki nem is nagyon foglalkozott vele, hogy Cyg Darius ölében ül. – Igen, úgy kell beindítani. – Nyugi – dirigálta a fiút Darius, amikor Steve egy kicsit megrángatta az autót az első sebességváltásnál. Darius karjai egyre szorosabban fogták át Cyget, Steve-et egészen lefoglalta a vezetés. Amikor Cyg megérezte, hogy Darius a fenekét simogatja, megmerevedett. – Te aberrált – szidta. – Nem is olyan nagyon – suttogta vissza Darius. – Hagyj békén, mit molesztálsz? – Soha. Az enyém vagy. – Darius morgott egyet, amikor Cyg belecsípett a nyakába. – És beszélj velem rendesen! – Mit csináljak, ha nem viselkedsz rendesen? – Cyg nem tudott ellenállni, és önkéntelenül Darius arcát csipkedte. – Jaj – kiáltott fel Darius, és belemarkolt Cyg hátuljába. – Bocsánat – szólalt meg Steve bűntudatosan. – Túl gyorsan vettem a kanyart. – Figyelni kell a gyorsakra, mert lehagynak – dorombolt Darius Cyget nézve. – Oké – válaszolt Steve. – Ez a legnagyszerűbb járgány, amiben valaha is ültem – mondta, amikor leálltak a járda mellett a szökőkútnál. Mosolyogva fordult Dariushoz, és mint aki csak most veszi észre, döbbenten nézte, hogy Cyg a férfi ölében ül. Mielőtt Steve egy szót is szólhatott volna, Darius már a járdán is volt, Cyggel a karjában. A lányt a talpára billentette, de már kapta is a kezét a jobb arcához. Steve megkerülte az autót, Darius felé nyújtotta a kulcsokat. – Klassz volt, köszönöm szépen. Steve-nek hívnak… Hé, micsoda sebesülést szereztél az arcodra? Mi történt? Darius elvette a kulcsokat, megkerülte az autót, és a hűtő fölött nézett vissza Steve-re, aztán Cygre, aztán megint vissza. – Összeakadtam egy macskával. Legközelebb óvatosabb leszek. Az autó úgy robogott el, mint egy dühös ezüstgepárd. 6. Másnap reggel ébredéskor Darius arca megint csak megjelent lelki szemei előtt. Nem űzte el a hideg zuhany sem, sőt még élesebb lett a kép. Megégette a száját a kávéval, citromsárga farmerjére kilötyögtetett egy csepp narancslét, aztán rálépett a megkötetlen cipőfűzőjére, és majdnem a földre bontotta a tálat, amit a kezében tartóit. Mire mindent feltöröli és a nadrágjából is sikerült kivenni a foltot, eltelt az idő. Csak véletlenül vette észre nagynénje céduláját, ebben az állt, hogy Mr. Brownell elutazott néhány napra, és nagyon szépen kéri, hogy addig sétáltassa a kutyáját, Waldót. – Hűha, el fogok késni dünnyögte, amíg átmászott a kerítésen Mr. Brownell udvarába. – Ne ugass már, Waldo, sétálni fogunk. – Figyelmesen nézte az alacsony, fekete-barna szőrű állatot, amely ugatta is, meg a farkát is csóválta. – Maradj már csöndben. A kutyák nem így ugatnak. Olyan hangod van, mint egy lefolyónak. Waldo szerint a séta abból állt, hogy átrohantak a szabad területeken, és még csak véletlenül sem mentek a járdán. Waldo alacsony volt, de erős, és arra húzta Cyget, amerre menni akart. Amikor sikerült neki úgy rácsavarni a pórázt egy zászlótartó oszlopra, hogy a redőnyön keresztül már a háziasszony is dermedten figyelte, mit művelnek, Cyg véget vetett a mókának. Erőlködve húzta a kutyát, arca kipirosodott, mire nagy nehezen sikerült Waldót visszavinni az udvarába és rázárni az ajtót. Kezén vörös csíkok húzódtak a póráztól, mérget vett volna rá, hogy a vérnyomása a plafonon van, és ráfért volna egy újabb

zuhanyozás. Fogcsikorgatva mászott át újra a fakerítésen, rohant a hátizsákjáért, aztán a bicikliért. Most később zúdult a szokásosnál, és a forgalom is nagyobb volt. Amikor a harmadik előző autó rádudált, a levegőbe csapott az öklével, amitől megbicsaklott az első kereke. Gyilkos kedve támadt, amint egy emelkedőn újabb autó érte be, amíg ő kigyúlt arccal görnyedt és pedálozott. – Elvigyelek? Darius! Cyg egy pillanatig megpróbált másfelé nézni. A bicikli puha homokra futott, és vészesen imbolygott. Majd leesett a nyeregből. – Mars! – üvöltött rá Cyg és nagyon bánta, hogy nincs nála egy kő, amivel betörhetné a Ferrari szélvédőjét. – Nyugodj meg, Cygnet. Tiszta vörös a képed. – Darius könnyedén beszélt a lehúzott ablakon keresztül. – Hogy mersz kinevetni? – fuldoklott Cyg, és megpróbált gyorsabban hajtani. – Vigyázz, az isten szerelmére – szólt ki Darius, amikor Cyg csak csúszva tudott megállni a vörösre váltó lámpánál. Az útja innen már a parkon át vezet. – Menj innen – sziszegte letámaszkodva, és azon imádkozott, hogy gyorsan szabad utat kapjon. – Várj egy percet… – Darius kinyitotta maga mellett az ajtót. A lámpa váltott. Cyg felugrott a nyeregbe és kilőtt. Négy sávon átvágva behajtott a parkba. Nem fordult meg, amikor mögötte felhangzottak a dudák. Felkacagott örömében, ahogy maga elé képzelte Dariust, akivel a többi sofőr veszekszik, mert elállja az utat. Végigkerekezett a Roosevelt-fürdőbe vezető ösvényen, megállt és az állványhoz lakatolta a biciklit. Rettenetesen piszkosnak és izzadtnak érezte magát. Odabent rögtön Claudiához lépett, hogy megmagyarázza, miért késett, hátha Wentworth kereste. – Be van jelentve? Bejelentés nélkül… – meredt Claudia Cygre. – Claudia, én vagyok – kiáltott rá Cyg. – Tőlem lehet akár az angol királynő is, bejelentés nélkül nem lehet masszírozásra menni. Cyg magába fojtotta ingerültségét, pedig legszívesebben jól megszorongatta volna Claudia torkát. Elsompolygott a személyzeti öltözők felé. Gyorsan lezuhanyozott, mielőtt felvette volna az ápolónőkéhez hasonló fehér ruhát. A gombolkozást a folyosón fejezte be, úgy szaladt megkeresni a nagynénjét. – Na végre, hogy itt vagy. Hogy boldogultál Waldóval? – Cyg elvette nagynénjétől a nagy halom törülközőt. – Egy átok! – Cyg elolvasta az aznapra várt törzsvendégek listáját, amelyet Lena néni tartott elé. – Szóval Waldo végigvonszolt az egész városon – mosolyodott el a nagynéni, mire Cyg rábámult. – Elfelejtettelek figyelmeztetni, hogy igen határozott egyéniség. Kiment, hogy megkeresse az első törzsvendégét. Amikor meghallotta a hangos veszekedést, megállt, még mielőtt belépett volna az előcsarnokba. Kikukucskált az üvegfalon és majd elájult. Darius Claudiával veszekedett! Hol van Wentworth? Talán az örökös értekezleteinek egyikére ment, gondolta Cyg, és az ajtó mögé lapulva hallgatózott, mit mond Darius. Azaz dehogy, Darius kiabált, nagyon mérges volt. – Az ég szerelmére, mi folyik itt? – jött elő Léna néni az egyik masszírozószobából, feltűrt ujjakkal, csípőre tett kézzel. – Pszt! – intett neki Cyg. – Darius Claudiával veszekszik. – Nem maradok csendben – vett mély lélegzetet Lena néni, még jobban feltűrte a ruha ujját, és felvetette a fejét. – A Roosevelt-fürdőben senki sem kiabálhat – jelentette ki ünnepélyesen.

Marianne is kijött a szobájából, hosszú másodpercekig méregette Cyget, Lenát, majd a fogadócsarnok felé vetette tekintetét. – Egy huligán – szusszantotta Lena néni, szemmel láthatólag készen lesújtani a pogányra. Cyg a nagynénje elé lépett, amikor az megindult az előcsarnokba vezető csapóajtó felé. – Ha nem veszünk róla tudomást, elmegy – és Cyg a háta mögött összefonta ujjait. – Nem úgy hangzik, mint aki elmenne. – Lena Dilson komor volt. – Egy szexőrült? – pislogott rövidlátóan Marianne a dróthálós üvegtábla felé. – Milyen reménykedve mondod – vetette oda Cyg fullánkosan. – Ugyan, fejezd be – szólt rá Lena néni, aztán a másik asszonyt szidta. – Persze hogy nem az. Mi jut eszedbe. – Jól van – sípolta Marianne. – Én nem nagyon értek a szexőrültekhez, azt hiszem, azok mind magasak: – Ez is magas – és Darius felé bökött, aki majd elnyelte Claudiát. – Szabad legyen emlékeztetnem, hogy Abraham Lincoln is magas volt – jegyezte meg Lena néni szárazon. – Igen, és ő is szexőrült volt? – kérdezte Marianna, figyelmen kívül hagyva Lena néni fortyogó indulatait. – Sose szerettem a szakállasokat – és visszacsoszogott a fülkéjébe. Cyg visszanyelte bátortalan nevetését, Lena néni a fejét rázta. – Időnként igazán meg lehet őrülni ettől a nőtől. – Elharapta a szót és felvetett fejjel hallgatta, hogy kint felcsikorognak a kerekek és egy autó recsegő sebességváltással kilő a ház elől. – Azt hiszem, a hangos betolakodó olajra lépett, ahogy mondani szokás. Gyerünk vissza dolgozni, Cyg, és nos, Mrs. Tehrman, kész is vagyunk, nem igaz? – felkiáltással eltűnt a fürdőfülkéje ajtaja mögött. Cyg nekidőlt a falnak, úgy érezte, hogy az erei elzáródtak és nem áramlik benne a vér. A falnak támaszkodva azon gondolkozott, hogyan gyilkolja meg Dariust. Nem elég, hogy zavarba hozta a nagynénje ás Mrs. Tiebold előtt, most még a fürdőben is jelenetet csinál. Visszasietett a fülkébe és bocsánatot kért, hogy ilyen sokáig távol volt. Baj? Nem, nem történt semmi baj, Mrs. Dene. Valami bolond cirkuszolt a pultnál, de már kirakták. Darius járt az eszében egész nap. Mrs. Kline panaszkodott, hogy Cyg túl keményen masszírozza. – Bocsánat, azon járt az eszem… izé, elgondolkoztam. Cyg elképzelte, hogyan dobja Dariust a George-tóba, de előbb egy jó nagy követ kötöz a nyakába, vagy három-négyszer átmegy rajta Mr. Brownell fűnyíró traktorjával. A gondolat egy kicsit felvidította az ebédidejét. – Nem létezik, hogy összeadjam magam egy férfival, aki azt hiszi rólam, hogy pénzért kapható lány vagyok – csikorogta magában Cyg, amíg délután a Gideon felé biciklizett. – Egyszer elkövettem azt a hibát, hogy beleszerettem Darius-ba, de most már okosabb vagyok. Nincs már bennem iránta semmi más érzés, csak a vágy, hogy lássam, amint leesik a Gideon tetejéről. Bement a konyhába és rosszkedvűen körülnézett. – Valami történt? – kérdezte Silvers, mutatva, hogy foglaljon helyet, és egy nagy adag spenótsalátát hozott neki. – Nem – lapátolt Cyg egy tányér nagyságú spenótlevelet a szájába. Háromszor megrágta az egyik oldalon, aztán a másikon. – Nem, nem ölöm meg a kígyót. Majd valaki más megteszi helyettem. Silvers egy pohár tejet öntött neki. – Ez jó ötlet, úgy értem, nem kell a kígyókat leöldösni. Akkor nem megy egér a kertbe. És nagyon örülök, hogy te sem akarod megölni. – Ez a kígyó 188 centi és körülbelül 85 kg – szúrt fel Cyg egy szelet gombát és bekapta. – Gondolod, hogy egy pitonkígyó elszabadult az állatkertből? – érdeklődött Silvers gondterhelten.

– Micsoda? – törölgette száját Cyg a szalvétával. – Ó, ne izgulj. Nem megy a kerted közelébe. – Akkor jó. Nem szeretném, ha megenné a békámat. – Hiszen ő maga egy varangyosbéka – jelentette ki Cyg felállva, és a tányérja mellé tette a szalvétát. – Igen? Szóval nem kígyó? – csodálkozott Silvers. Cyg puszit adott a homlokára. – Ne izgulj. Majd szerzek valami jó rovarirtót. – Intett a konyhai személyzetnek, átment a lengőajtón, a pulthoz vezető folyosóra. Remélte, hogy Steve váltja a szolgálatban, és akkor megkérdezheti, nem akar-e teniszezni valamelyik nap a klubban. Az volt az érzése, hogy Darius valahol a házban lesz, és ha egy mód volt rá, el akarta kerülni. Elolvasta a tartóra tűzött üzeneteket, és felhívta az üzenetátadó könyvben jelzett szobákat. Érezte, hogy áll valaki előtte és mosolyogva felnézett. – Te vagy? – komorult el. – Igen, én – válaszolt Darius. – Én ebben a szállodában vendég vagyok és elvárom, hogy megkapjam a vendégeknek kijáró bánásmódot. – Állán egy izom ugrált, kemény arcélét mintha gyémántból köszörülték volna. – Természetesen, uram. Mit tehetek önért? – tette fel a kérdést Cyg fojtott hangon. – Hánykor végzel ma este? – Semmi közöd hozzá – vágta rá a lány. – Megmondja nekem a főnököd is. – Akkor menj és kérdezd meg tőle – lövellt felé hideg pillantást Cyg. Darius csak egy pillanatra lódult előre, de Cygnek ennyi is elég volt, hogy a torkán akadjon a szó. – Túlságosan bolondját járatja velem, hölgyem, és én nem szeretem ezt a hangnemet. – Akkor fogd be a füled – felelte Cyg, és behunyta a szemét egy pillanatra, mert Darius egészen a pult fölé tornyosult. – Figyelmeztetlek, Cygnet, hogy nem tűröm sokáig ezt a játékot. Mégis, mit képzelsz? Épp eleget tűrtem a szeszélyeidet. – Elnézést kérek, ez a recepció? Darius hátralépett és egy hullámkrepp ruhás, alacsony asszonyka mosolygott Cygre. – A nevem Mrs. Wander-Water. – A cvikkerét az orrára csíptette és hátrahajolva felnézett Dariusra. – Hát te vagy az? Darius William! Rögtön gondoltam. De amikor hallottam, hogy kiabálsz a kisasszonnyal, azt gondoltam, hogy ez nem lehet az én Maura barátnőm unokaöccse. Mi történt veled, drága fiam, hogy így kikeltél magadból? – A vele született rossz modor – jegyezte meg Cyg, és nyújtotta a kulcsát Mrs. WanderWaternek. – Ugyan, dehogy, drágám. Darius William mindig nagyon udvarias fiú volt. Néha persze betyárkodott is – és Mrs. Wander-Water megpaskolta Darius karját –, de azért tudta, mi a jó modor. – Megváltozott – vetette fel állát Cyg, amíg Darius vonásai, ha lehet, még jegesebbekké váltak. – Elkísérlek a szobádhoz, Lettie – mosolygott le az aprócska termetű öregasszonyra, és visszanézett Cygre. – Aztán visszajövök és megvárom, amíg végzel. Cyg a széke támlájára dőlve érezte, micsoda forróság süt Dariusból. Amikor a férfi visszatért az előcsarnokba, egy táska volt nála, kinyitotta és a tetején, mint egy íróasztalon dolgozott Az est hátralévő részében még egy pillantást sem vetett Cyg felé. Voltak csöndes percek is, amikor beszélhettek volna egymással, da Darius nem hagyta abba a munkát, felé sem nézett. Háromnegyed tizenegykor bejött Steve. – Szia. Mi a hadihelyzet? – Semmi különös – válaszolta Cyg széles mosollyal. – Mit szólnál egy kis teniszhez, mondjuk csütörtökön? – Klassz. Tegyük dél körülre. Aznap kettőre jövök be.

Cyg Darius felé pillantott, de az elmerülten írt valamit. – Mit szólnál fél tizenkettőhöz? Tizenegykor végzek a fürdőben. – Remek – nézte át Steve az üzeneteket. – Szia – suttogta búcsúzóul Cyg, még egy pillantást küldve az elmélyült Darius felé, és kiosont az ajtón. Megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor rekordidő alatt végzett az átöltözéssel és kiiszkolt a szállodából a biciklifészer felé. Hunyorogva nézte a fészert, amely fürdött a szálloda parkos környékét beragyogó kivilágításban. – Nincs meg a biciklim – szólalt meg Cyg fennhangon. – Kinek kellett ez az ócskavas? – tette fel a kérdést az éjszakának. – A biciklid a csomagtartómban van – szólalt meg Darius, aki egy hatalmas juharfának dőlve álldogált. Cyg ugrott egyet meglepetésében, de odavágta: – Micsoda dolog! – és azt kívánta bárcsak a tulajdon Ferrarija menne át Dariuson. – A lopást még mindig büntetendő cselekménynek tekintik az országnak ebben a részében… – Micsoda ügyvéd… pompás! – Darius megfogja Cyg felső karját, és a félkörben álló autók felé vezette. – Elég volt… Mit rángatsz folyton? – tiltakozott a lány, miközben érezte, hogy az autóba lódítják. – Akkor ne viselkedj ilyen gyerekesen. Mondtam, hogy beszélni fogunk, és komolyan is gondoltam. – Darius keze nyomán feldübörgött az autó, eltávolodott a mellette állótól és végigszáguldott a felhajtón, ki az utcára. – Remélem, megbüntetnek – fuldokolt Cyg. Alig ejtette ki ezeket a szavakat, amikor Darius behajtott egy fákkal szegélyezett útra, és a domb tetején csikorogva megállt. – És ne próbálj engem megfélemlíteni! – Cyg megköszörülte a torkát, mert valahogy nehezen jöttek elő a szavak. – Én nem próbállak megfélemlíteni – mordult rá Darius. – Én… – Akkor miért kiabálsz? – vágott közbe Cyg és érezte, hogy elönti a düh. – Nem kiabálok! – üvöltötte Darius. – Ha volnál szíves, és abbahagynád… – Hát akkor ezt minek nevezed, te oxfordi fajankó – vágott vissza Cyg egy decibellel hangosabban. – Hallgass már végig! – ragadta vállon Darius, és maga felé fordította. – Jaj! Az az átkozott sebességváltód belém állt – tolta el magától Cyg. – Bocsánat. Azt hiszem, hogy az autó nem a legmegfelelőbb helyszín – engedte el Darius. – Eljössz a szobámba? – A Gideonba? – csattant fel Cyg. – Egy frászt! – Te is Angliában végeztél? – kérdezte udvariasan Darius. – Fordulj fel! – Mi lenne, ha nem úgy fejeznéd ki magad, mint egy dokkmunkás és legalább egy percig rám figyelnél? – Még az hiányzik, hogy kioktass, te féleszű – kapkodott lélegzetért Cyg, miközben a dühtől vérbe borult az agya. – Az isten szerelmére, hát nem tudod befogni a szád? – ordított Darius, és felemelte Cyget az ülésről, hogy magára húzza. – Beszélni akarok veled, és azt akarom, hogy végighallgass. Érthető? – az arcát csak néhány centi választotta el Cygétől. A lánynak bandzsítania kellett, amikor ránézett. – Kilyukasztod az oldalamat – panaszkodott – Jól van, figyelek. – Helyes. – Darius visszaültette Cyget a helyére. Csönd ereszkedett közéjük. Amikor Cyg meglátta, hogy Darius összedörzsölgeti a kezeit, nem tudta mire vélni. Ha bárki másról lenne szó, azt mondaná, hogy ideges. De Darius nem szokott ideges lenni, döntötte el Cyg és elfordult. Kinézett a szélvédőn és elhatározta, hogy amíg Darius nem beszél, ő ugyan meg nem szólal.

– Én… Én azt hiszem… a nagynéném már alig várja, hogy mi… ne törődj vele. Ez a hely nem alkalmas. – Darius mély lélegzetet vett. – A nagynéném azt mondta, hogy azért tudtál csütörtökön vendégségbe jönni hozzá, mert korán végzel. – Így van. – Nos, akkor… találkozzunk csütörtökön és… – Más programom van – válaszolt megkönnyebbülten Cyg. – Micsoda, programod van? A fenébe! Mondd le – követelte Darius. – Nem. Darius hangosan kifújta a levegőt. – És ne horkangass – tette hozzá Cyg csípősen. – Nem horkantottam – csattant fel Darius. – Hát akkor mikor érsz rá? – Másfél hét múlva. – Cygnet, figyelmeztetlek, én ezt nem tűröm. Melyik este érsz rá legközelebb? És az igazat akarom hallani. – Nem szoktam hazudni – harsogta Cygnet – hacsak nem muszáj – tette hozzá az orra alatt. – Még szép, hogy bevallottad – fogadta komoran Darius a beismerést. – Tehát halljam, melyik estéd szabad? – Holnap. – Cyg kinézett az ablakon. Már a Birch utcában jártak. – Mindenhol ott fogsz látni, Cygnet, és ha még egyszer megpróbálsz meglógni előlem, vasra veretlek. Megértetted? – Darius megkerülte az autót és kinyitotta az ajtót. – Ez a viselkedés már kiment a divatból – próbálta Cyg kiszabadítani karját. – Én megpróbáltam kedves lenni hozzád – fordult felé Darius és az arcán hirtelen felragyogó mosolytól Cygnek pislognia kellett. – Úgy nézel ki, mint egy körmét meresztő cica. – Karmolni is tudok! – Most próbálj! – Darius felemelte, amíg a szemük egy magasságba nem került, és apró harapásokkal ízlelte Cyg ajkát. – Karmolj, harapj, rúgj, csinálj, amit akarsz, de a sorsodat nem kerülöd el. Mielőtt Cyg megkérdezhette volna, milyen sorsot nem kerülhet ő el, Darius ajka, mint a robotvezérlésű rakéta, lecsapott a szájára, és sürgette, simogatta, becézte, támadta, amíg mindkettőjüket el nem öntötte a szenvedély. Cyg úgy érezte, hogy akkor is Darius testéhez tapadva lebegne, ha elengedné a karját: hozzátapasztja a kettőjük közötti elektromosság. Cyg pulzusa két teljes ütemet kihagyott, amint Darius nyelve az övével játszott. Hűvös agya egy villanásnyi idő alatt hetven logikai érvet felsorakoztatva azt sugallta, hogy lökje el a férfit és szaladjon el, de Cyg úgy kapaszkodott Dariusba, mintha ő lenne az utolsó tutaj az újabb-kori özönvízben. Amikor Darius kiegyenesedett volna, Cyg felnyögött és a tarkójába markolt. – Cygnet, az Isten szerelmére… – lehelte Darius, szájával Cyg nyakán szánkázva. – Még a végén a nagynénid kocsifelhajtóján teszlek a magamévá – hangjában rekedt vidámság bujkált. – Mi? – hőkölt hátra Cyg, még jó, hogy Darius szilárdan tartotta, mert szédült. Felpislogott a férfira. – Azt nem lehet. – Jó éjszakát. – Cyg bizonytalan léptekkel indult neki, de összeszedte magát és bemasírozott a házba. Nem fordult meg. amikor Darius halkan elnevette magát és utána suttogta: – Jó éjszakát. A szokásos időben, hajnalban ébredt. Kiugrott az ágyból, rohant a zuhany alá, hogy a hideg vízzel kiűzze agyából Darius arcát. Nem lesz, nem szabad, hogy bármi köze legyen Dariushoz. Ma este megmondja neki, hogy hagyja békén. A biciklizéstől egy kicsit lecsillapultak benne az álom kavarta viharok. Mélyeket lélegzett, integetett a vezetőknek, másokra meg az öklét rázta.

Amikor meghallotta, hogy egy kocsi beéri, a motor duruzsolásából hamarabb tudta, hogy Darius az, mint ahogy megszólalt. – Holnap veled biciklizek munkába. Nem tetszik nekem, hogy egyedül mész – hallotta halk hangját a kocsi ablakából. – Nincs semmi bajom – válaszolta Cyg, de nem nézett fele. – Akkor is, holnap együtt biciklizünk. Érted jöjjek a munkába ma délután? – Ne – mondta Cyg, elszoruló torokkal. – Ne – és egyenesbe hozta a biciklit. – Gyere értem hétre. – Hat harminc – vágta rá Darius. – Erről jut eszembe, mondtam már, hogy a világon neked van a leggömbölyűbb, legizgalmasabb hátsód? Nem tetszik nekem, hogy más autó sok is láthatják, amit én látok. – Egy duda harsant fel Darius mögött. – Feltartod a forgalmat – nyögte Cyg, és azt kívánta, bárcsak menne már Darius, haragudott a testére, mert a pulzusa szaporán vert és a szíve kalapált, de nem a biciklizéstől. A férfi egészen a fürdőig kísérte, intett neki és eldübörgött. Aznap Maura Tiebold is szerepelt a vendégek listáján. Cygnek most nehezére esett beszélgetni a kedves asszonnyal. – Ó, drágám úgy örültem, amikor Darius megmondta, hogy ti milyen jól ismeritek egymást. – Maura könnyű nevetése olyan volt Cygnek, mint amikor a szög csikorog a táblán. – Milyen mókás, hogy annyit beszéltünk az unokaöcsémről és nem jöttünk rá, hogy őróla van szó. – Igen, nagyon mókás – hagyta rá Cyg, és érezte, milyen kínosan gyűrődik meg az arca, ahogy magára erőlteti a mosolyt. – Darius azt mondta nekem, drágám, hogy nagyon, különlegesen közel áll hozzád. Az idős asszony tovább csacsogott, Cyg az arca alá készítette a törülközőt és besegítette a forró fürdőbe. – Az azelőtt volt… – szorította ki magából Cyg, aztán kimenekült a szobából a kérdezősködés elől. Maura meglepődve nézett utána. Amikor látta, milyen elfoglalt a nagynénje és milyen sokan várnak még rá, felajánlotta neki: – Lena néni, bent maradhatok este is, ha akarod. Lena kutató pillantással nézett rá. – Csacsiság. Minden rendben lesz. Ötkor vége van a munkanapnak. Különben is, programod van. – Lemondom. – Nem kell – és Lena néni felgyűrte a ruhaujját, mielőtt bement volna a fülkébe. Cyg még a Gideont is felhívta, nincs-e rá szükség este. De nem kellett nekik. Mialatt hazafelé biciklizett, százezer kifogás járta meg a fejét, amivel lemondja az estét. De tudta, hogy Darius mindegyik tervezetét szitává lőné. Otthon sokáig nem tudta, mitévő legyen. Felpróbálta azt a néhány nyári ruháját, amije volt, végül egy kis-semmi-különösnél kötött ki. Ez is a harisnyareklám korszakából való, vagy hároméves. Akkor tudott utoljára rendesebb holmikat venni magának. Pamutnak látszó fekete selyemruha, egyenes, mély kivágása közvetlenül mell fölött végződött, derék alatt a szoknyarész pedig berakásokban hullott alá. Amikor járt benne, az anyag harangként úszott körülötte. Fekete alsószoknyát, fekete bikininadrágot vett alá, de melltartót nem. Hosszú, hullámos szőke haját egyetlen fonalba csavarta és felt űzte a feje tetejére. A bal arca mellett két tincset leengedett. Fekete borostyán fülbevalókat tett föl, még a nagyanyjától maradt rá. Jobb kezének középső ujjára pedig egy szintén fekete borostyánból készült ovális kövű gyűrűt húzott. Magas sarkú, fekete kivágott cipőt, áttetsző fekete harisnyát vett hozzá. Amikor elkészült, lement, mert hallotta, hogy Lena néni a konyhában motoz. Lena Dilson egy percig figyelmesen nézte az unokahúgát. – Eddig azt gondoltam, hogy az anyád a legcsinosabb lányok egyike, és az is volt. De te drága gyermekem, egyszerűen gyönyörű vagy.

– Lena néni – nyögte Cyg, odalépve az asszonyhoz, aki nem nagyon beszélt a szeretetről, de mindig lehetett rá számítani. Szemben álltak, egymás szemébe néztek. – Légy boldog, Cyg – paskolta meg unokahúga vállát Lena néni, amikor megszólalt a bejárati csengő. Cyg látta Darius alakjának körvonalait az ajtó mögött, amíg végigért a halljon. – Gyere be. – Kész vagy? – kérdezte a férfi beállva a nyitott ajtóba. – Gyere be, itt van Lena néni is – Cyg a torkát köszörülte és elfordította tekintetét, amíg Darius pillantása végigjárt rajta. – Gyönyörű vagy – szólalt meg Darius rekedten. – Én is pont ezt mondtam – hangzott Lena néni hangja a közeli konyhából. – Azt hiszem, Mrs. Dilson, mi sok mindenben megértjük egymást – kuncogott Darius, mire Cyg elkomorodott és hol Lena nénire, hol Dariusra pillantott. – Igen, én is azt hiszem – erősítette meg Lena, arca jóságos volt, ahogy felágaskodva puszit adott Cygnek. – Jó éjszakát. Cyg hagyta, hogy Darius beültesse az autóba, de abban a pillanatban, amikor Darius a volán mögé került, felé fordult: – Mi volt az, amit a nénikémnek mondtál? Miben értitek meg egymást? – Majd, majd egyszer elmondom – kivezette a kocsit a keskeny utcán a főútvonalra. – Egy kis zenét? – nyúlt a kazettatartó felé. – Jó – Cyg feszült volt és igyekezett ellazulni a légkondicionált, kényelmes autóban. – Úgy gondoltam, hogy először megállunk a versenypályánál. Meg akarom nézni az egyik lovamat – mondta Darius, miközben áthajtottak a belvároson. – Neked vannak itt lovaid? – kérdezte Cyg erőtlenül. – Itt Saratogában, a versenyen? – Igen, a Darby's Man és az Excalibur. Ismered őket? – Igen… nem – igyekezett Cyg könnyedén beszélni. – Egy hete voltam az istállóknál és láttam kiírva a nevüket. – Kivel voltál? – csattant fel Darius. – Ne légy ilyen erőszakos – vágott vissza Cyg. – Én nem vagyok rab, és te nem vagy a börtönőröm. – Nem? Majd elválik – felelte kurtán Darius. Cygnek úgy tűnt, hogy egy tigriscápa hangja lehet ilyen, feltéve, hogy a cápáknak van hangja. Megborzongott. – Ne fenyegetőzz – motyogta, rávillantva a szemét, aztán megint elkapta a tekintetét. – Nem fenyegetlek… csak megpróbálom számodra is érthetővé tenni a dolgokat. Ahhoz képest, amilyen intelligens nőnek tartod magad, pokolian nehéz felfogású tudsz lenni. – Ne merészelj ostobának nevezni! – csattant fel Cyg, és arcába szökött a vér. – Nem azt mondtam, hogy ostoba vagy – tagolta Darius, és begördült a versenypálya parkolójába úgy, hogy az istállók közelében álljon meg. Olyan hirtelen fékezett fel, hogy Cyget csak a biztonsági öv tartotta meg. – Nagyon közel van az az idő, amikor meg kell értened, amit mondtam. Cyg, én eddig pokolian türelmes voltam. – Ebből az egész kérkedő, fennhéjázó… – kapkodott levegő után Cyg. – És ne vágj közbe örökké! Darius megkerülte a kocsit, kinyitotta Cygnek az ajtót, de Cyg kipattant, mielőtt kisegíthette volna. Cyg Dariusszal szembefordulva állt, ökölbe szorított kezét csípőre vágta. – Ide hallgass, te… te… Darius megragadta mindkét karját, háta mögött összefogta őket és egy gyors, energikus csókot nyomott a szájára. – Dariusnak hívnak.

– … nem vagy a főnököm – zihált Cyg, levegő után kapkodva, miközben alig bírta megállni, hogy ne boruljon Darius mellére. Darius kemény határozottsággal karolta át a vállát, így irányítva az istállók előtti gyakorlópálya felé. Intett egy karikalábú embernek, akinek szájából ellapított cigaretta lógott. – Helló, Bobby. Hogy vagy? – Tűrhetően. – Az alacsony kis ember közel ülő szemeivel Cygre pillantgatott. – Az asszonyka? – bökte felé. Darius felnevetett. – Még nem. Cyg kiszabadította magát Darius karjaiból. – Hogy érted azt, hogy még nem? – kérdezte, míg torkában csatakiáltás volt kitörőben. – Magas… de sovány. – A Bobbynak nevezett ember tetőtől talpig végigmérte. – Jó lábak, pompás kis darab. Csak egy kicsit még magára kellene szednie, akkor bírja a távot – mormogta a majdnem szájára égő csikket tartva. Cyg közelebb lépett a kis emberhez, minden Darius iránt érzett dühe kitörőben volt. Darius elkapta a derekát, és a legcsekélyebb erőfeszítés nélkül maga mellé penderítette, karja, mint acélkapocs tartotta. – Azért jöttünk, hogy megnézzük Mant és Excaliburt. – Mindjárt indulnak – válaszolta a szűkszavú Bobby és az istálló homályos végébe indult. Cyg megpróbálta kiszabadítani magát Darius karjai közül. Arcába meredt, készült a harcra. – Nézz hátra, Cygnet – szólt Darius halkan, és valahová Cyg mögé pillantott. Cyg megfordult. Pillantását egy telivér pejló bársonyos tekintete viszonozta. Távol ülő szemei mutatták arab származását. A mén fejét dobálva oldalazott és nagyokat horkantott az őt körülálló alantas lényekre. – Szépségem! – hízelgett neki Cyg elolvadva, megfeledkezett Dariusról és a mogorva Bobbyról is. Egy lépést tett az állat felé. A ló a fejét rázta. – Ne vegye rossz néven Darby's Mantól – szólt közbe Bobby. – Csak előbb hozzá kell szoknia valakihez, aztán fogadja barátjává – és a hallgatag lovász az állat orrára tette a kezét. Darby azonban megnyugodott. – Hát persze – mondta Cyg magabiztosan. – Túl okos ahhoz, hogy leereszkedjen az idegenekhez. – Összekulcsolt kézzel figyelte Darbyt, az meg visszanézett rá. – Jó lesz – nézett Cygre Bobby. – Jó – válaszolta Darius. Cygnek nagyon tetszett Excalibur is, de nem volt rá akkora hatással, mint Darby's Man. Amikor eljött az ideje, hogy elmenjenek, megrázta Bobby kezét, és megköszönte, hogy megnézhette a lovakat. – Jöjjön máskor is – integetett Bobby, és visszament a bokszok közé. Cyg nem húzta el a kezét, amikor Darius ujjait az ő ujjai köré kulcsolva vezette vissza a kocsihoz. – Köszönöm. Már jártam korábban is az istállóban, de sose lehet megunni. Darius ujjai megfeszültek. – Ismersz más tulajdonost is? – Nem. A nagybátyám barátai, akik itt dolgoztak, bíztok meg időnként valami feladattal – felnézett Dariusra és elmosolyodott. – Most először találkoztam egy valódi versenyló-tulajdonossal. Igazán örülök, hogy láthattam a lovakat. – És most eszünk. Elmegyünk egy francia étterembe, a neve Chez Elise. Rögön Glen Falls mellett van. – Igen? – és Cyg igyekezett nem gondolni arra, hány nőt is vihetett már oda Darius. – Sokszor voltál már ott? – Sokszor.

– Nagyszerű – motyogta Cyg, maszatos kezét összedörzsölve. – Remélem, van mosdójuk. Piszkos lett a kezem. – Azt hiszem, van. Cyg az alkonyi napban Darius kirajzolódó profilját nézte, és azt kívánta, bárcsak csúnya, forradásos lenne, aztán rögtön felnyögött magában, mert tudta, hogy nem számít, hogy néz ki, akkor se érezne másképp, akkor is szeretné. A Chez Elise kicsi volt, intim és otthonos. Cygben megint felment a pumpa, amikor Darius folyékony franciasággal válaszolt a maitresse d' üdvözlésére: – Ne mondd már, hogy még Franciaországban is jártál iskolába! – préselte ki a szót összeharapott fogai között. – Nem talált – suttogta vissza Darius, amíg az idősebb asszonyt követték az étterem belsejébe. – Nyaranta egy Marseille melletti halászhajón dolgoztam, és a karácsonyt néha Párizsban töltöttem a barátomnál. A maitresse d' egy félreeső sarokban álló asztalhoz ültette őket. Az asztalt levendulaés rózsaszínű vászonnemű bontotta. Kis birodalmukat egy orchideaszín ű gyertya illata töltötte be. – Voilá, gyermekeim – nézett az asszony Cygre, aztán Dariusra. – Tehát ez ő, oui? – Vele aztán nem lehetsz olyan önfejű, igaz? – Az asszony intett a mutatóujjával, és egy fiatal pincérlány állt meg mögötte tisztelettudóan. – Marie szolgál majd ki – mondta. Aztán kezébe fogta Cyg kezét. – Elise Marshall vagyok, Darius egyik jó ismerősének a tantija. Sok boldogságot kívánok. – Köszönöm – bámult Cyg a távolodó asszony után. – Darius, hát ezt meg hogy értette? Darius felsóhajtott. – Elise is olyan, mint a családja. Mindenkit sürget. – Cyg csak bólintott, nem szólt semmit. Darius pezsgőt rendelt és marseille-i tálat. Az étel kitűnő volt és bár Cyg szerette volna, ha Darius magyarázatot ad kétértelmű megjegyzéseire, hamarosan annyira belemerült a kitűnő vacsora élvezetébe, hogy elfelejtette, mit is akart kérdezni. Jócskán ittak a pezsgőből is, de Cygnek nem ködösült el a feje annyira, hogy észre ne vegye, milyen elgondolkozó pillantásokat vet a fiatal pincérlány Dariusra… és néha rá is. Éppen erre akart megjegyzést tenni, amikor Darius az asztalnak dőlve közelebb hajolt. – Annyit gondolkoztam már rajta, hogy azt hittem, könnyen fog menni. – Mély levegőt vett és rosszallólag Cygre nézett. – És ne vágj ilyen meglepett képet. Gondolhattad volna, hogy megkérlek… azok után, ahogy együtt voltunk Philnél. – Darius elmosolyodott – Érezned kell, hogy már ideje. Szóval, mikor jössz hozzám feleségül? – Mi? Feleségül? – Cygből úgy elszállt minden erő, hogy csak az asztallap tartotta meg, orra veszélyes közelségbe került a pezsgős pohárhoz. – Én… én… – Itt helyben Saratogában megesküdhetnénk. A nagynéném szeretné a fogadást adni. Cyg érezte, hogy egész testében elpirul. – Minek ez a nagy sietség? Nem vagyok állapotos – meredt Dariusra. – Minek ez az egész házasság? – és maga elé képzelte, hogy Darius édesanyja elájul a szégyentől, amikor megismeri. Darius ellágyult pillantása gránitkeménységűvé merevedett. – És mi a fenének ne? Attól félsz, hogy régimódinak tartanak? – Micsoda cinizmus! – ugrott fel Cyg, és a tátott szájjal figyelő Madame Elise orra előtt kisietett az étteremből. 7. Másnap reggel Cyg ébredéskor úgy érezte magát, mint a szelep nélküli fortyogó kuktafazék. Feje és teste egyaránt a tegnapi érzelmi megrázkódtatást, na meg a pezsgőt nyögte. Lecsukta a szemét és feljajdult, amikor eszébe jutott, hogy veszekedtek utána.

Magánkívül pedálozott a fürdőbe, de amikor a sofőrök rádudáltak, túlságosan lehangolt volt, hogy válaszul az öklét rázza, Nem is nagyon értette, hogy épségben beért, minthogy leginkább a rossz oldalon ment. Claudia rövidlátóan hunyorgott. – Bejelentés nélkül nem lehet masszázsra menni. – Remek – felelte Cyg, megfordult és kiment az épületből. Már a lakatot nyitogatta a kerékpárján, amikor észbe kapott. – A fenébe, és háromszorosan is a fenébe! Megőrjít ez az ember. – Visszavánszorgott a fürdőbe, Claudia megint csak annyit mondott; – Bejelentés nélkül nem lehet masszázsra menni. – Egyre csak ezt ismételgette, amíg Cyg beért az öltözőbe. Legnagyobb megkönnyebbülésére az első vendéget nem ismerte, így a társalgást a minimális szinten tarthatta, időnként megeresztve egy-egy gépies mosolyt vagy bólintást. Amikor kiment a pulthoz, hogy behívja a következő vendéget, ott találta Dariust Cyg tátott szájjal bámult rá. Darius úgy nézett ki, mintha egy traktorral csókolózott volna össze. Még a tegnap esti ruha volt rajta, de teljesen gyűrötten, haja az égnek állt, mintha konnektorba dugta volna az ujját. Duzzadt, borostás arcán, mint mély lyukak sötétlettek a szemek. – Menj innen – szólt rá Cyg durván. – Nem megyek – vicsorgott Darius. – Aludnod kellene. – Azt is – hagyta rá Darius, aztán szúrósan meredt rá, – De addig nem csinálok semmit, amíg meg nem magyarázod. És ha nem adsz magyarázatot, megmondom a nagynénédnek és az enyémnek, hogy a szeretőm vagy. – Halkabban – pisszegett rá Cyg, mert meglátta, hogy Claudia feje fürkészőn közelít. – Te nekem ne írd elő, hogy mit csináljak, a fenébe is! – harsogott Darius, amitől Cyg összerezzent és Claudia szemüvege az orrára csúszott. – Menj haza – oldalazott Cyg a fürdő belsejébe vezető csapóajtó felé. – Nem megyek – kiabált Darius. – Eddig úgy tudtam, hogy úriembernek tartanak – Cyg kétségbeesett pillantásokat vetett a lengőajtó felé. – Az is voltam… amíg nem találkoztam veled – makacskodott Darius előreszegett fejjel. Cyg kész volt, hogy megvédje magát, hogy visszakiabáljon, de ahogy meglátta Darius arcán az indulatok tombolását, megriadt. Megfordult és beszaladt a kétszárnyú ajtón, egyenesen egy fürdőfülkébe, mert oda Darius már nem jöhetett utána. Becsukta az ajtót, egy pillanatig hallgatózott, aztán odalépett a hatalmas fürdőkádhoz és megnyitotta a csapokat. Idehozhatja a következő vendégét. Amikor hallotta, hogy nyílik az ajtó a háta mögött, nem nézett fel, úgy kezdett beszélni. – Azt gondoltam, hogy idehozom a következő… – elakadt a szava, amikor meglátta a kézzel varrott bőrcipőket maga mellett… – Mars ki innen! – sikította felegyenesedve. Darius kezdte lerángatni a ruháját, csak úgy záporoztak az ingéről a gombok, aztán a nadrágja cipzárát húzta le. – Hagyd abba! Ez a női oldal – könyörgött Cyg, amíg megpróbálta visszahúzni rá az inge ujját. Darius úgy hessentette el magától, mint egy szúnyogot, és folytatta a vetkőzést. – Nem éppen masszírozáshoz készültél? Nagyszerű. Nekem is szükségem van rá. – Kifelé! – rángatta Cyg, a válla fölött a tárva-nyitva álló ajtó felé pillantgatva. – Azt akarod, hogy a vendégek ideggörcsöt kapjanak? – és megpróbálta az ajtó felé vonszolni. – Cygnet, vetkőzz le te is, majd én jól megmasszírozlak. – Úgy tűnt, Dariust egy csöppet sem zavarja, hogy ruhadarabjai, Cyg jelenlétében, egymás után potyognak a földre.

– Micsoda? – kiáltott fel Cyg, aztán halkabban hozzátette: – Te kéjenc, deviáns alak… menj innen vagy hívom a rendőrséget. – Csak hívd – fordult vele szembe a meztelen Darius. – És most jön a masszázs – mint pisztolygolyók vágódtak belé a szavak. – Ne! – sikított Cyg. közben arra gondolt, hogy Dariusnak van a világon a legszebb teste, legszívesebben a karjaiba omlana, ugyanakkor világosan érezte, hogy menekülnie kell. – De igen – Darius Cyg felé nyúlt és felemelte. – Tessék, masszírozzál meg. – Először fürödj meg – fulladozott Cyg. Alig állt a lábán, a férfi olyan szorosan fogta. – Helyes, fürödjünk. – Darius nem engedte el, úgy lépett a gőzölgő, habzó vízzel teli kádba. Ahogy kezdett alámerülni, Cyg megpróbált kiszabadulni a karjai közül. – Nyughass – tántorodott meg Darius a csúszós kádban. Cyg megérezte a fogás lazulását és megpróbálta ellökni magát Dariustól. Csakhogy nem gondolt a csempés padlóra, amely csúszós lett a kifröcskölt víztől, Darius acélkeménységű szorítása és a pillanatnyi egyensúlyvesztés miatt még inkább egymásnak szorultak. Mindketten elterültek a vízben, amely nagy loccsanásokkal ömlött túl a kád falán. Cyg köhögve, fulladozva került a felszínre, nem tudta úgy szidni Dariust, ahogy szerette volna. – Mi a csuda? Cyg, te vagy? Mit csinálsz? Ki az? Úristen, küldd ki innen. Hogy mersz egy férfit, behozni ide? – hatolt be Lena néni felháborodott hangja Cyg zúgó füleibe. – Még hogy én? – köhögött. – Behoztam? – csattant fel tiltakozva Cyg. Megpróbált felállni, de visszazuhant az őt még mindig erősen tartó Dariusra. Dühösen meredt rá a szemébe hulló vizes tincsek közül. – Engedj már el, te vadállat. – Nem, amíg meg nem magyarázod – rázta ki a vizes hajat szeméből Darius. – Semmit se fogok megmagyarázni – küszködött vele Cyg, a kád csúszós falának lökte a férfit. A mozdulattól még több víz loccsant a padlóra. Lena néni csak állt és harsányan tiltakozott a viselkedés ellen. Marianne lépett be az ajtón. – Megbolondult? Miért nem hagyta rám a nehéz vendégeket? Lena néni komoran nézett Marianne-ra. – Egy férfi van itt. – Ne mondd! – Marianne súlyos szemhéjai csaknem teljesen felnyíltak. – Azt hiszem, a nagymamám erre mondta, hogy izgalmas. És milyen vizes! – Ne bolondozz – mérgelődött Léna néni, aztán Dariusra és Cygre nézett, akik szintén komor pillantásokkal méregették egymást. – Gyertek ki onnét azonnal. Darius még mindig meztelenül, egyensúlyát nehezen megőrizve állt a fürdőkádban, és még mindig Cyg kezét fogta. – Otromba fráter – hunyta le a szemét Léna Dilson. – Szörnyeteg – fulladozott Cyg, először nagynénjére, aztán Dariusra pillantva. – Jó teste van – állapította meg Marianne, aztán kicsoszogott a fülkéből. – Hívom a rendőrséget – és Lena néni elfordította a fejét, mielőtt kinyitotta volna a szemét, aztán kiment. – Claudia, hívd a rendőröket – kiabálta és kirobogott az előcsarnokba. – Elmész már végre? – tette fel a kérdést Cyg összeszorított foga között. – Most az egyszer… de este érted megyek… és ha megpróbálsz meglépni, magamhoz bilincsellek. Komolyan mondom. – Darius felkapott egyet az asztalon tornyosuló törülközőhalomból, és módszeresen kezdte szárogatni magát. Aztán felvette még jobban összegyűrődött ruháját. Cyg nézte, amíg teljesen fel nem öltözött és el nem indult az ajtó felé. – Nem tudsz megfélemlíteni – motyogta Darius hátának. – Csak mondjad hangosan – nézett vissza Darius. – Te még jobban nézel ki, mint én – és kimasírozott.

– Pukkadj meg – mondta Cyg az ajtókeretnek, aztán ki evickélt a kádból, nyomában úszott a padló és a cipőjében szortyogott a víz. – Az én időmben – kiabálta Léna néni a folyosón – a férfiak el szokták venni a nőt, akit hírbe hoztak. Cyg hunyorogva hallgatózott a félig nyitott ajtón át. – Remek ötlet, már kezdheti is az előkészületeket – vágott vissza Darius. Cyg hallotta bevágódni a csapóajtót, tehát Darius kiment. Rogyadozó térdekkel dőlt a falnak. – Cyg, szárítkozz meg, itt van a következő vendéged – szólt a rendíthetetlen Lena néni. Cyg nem is érzékelte, mi történik aznap. Csak annyit tudott, hogy végigdolgozta az egész időt, még az ebédszünetet is. A hőség behatolt még a csempézett faiak közé is, úgyhogy gyakran úgy érezte magát, mintha ő maga is a kádban lenne. Mire eljött az öt óra, úgy ki volt facsarva, mint a törülköző a kezében. A személyzeti zuhanyban nem hűlt ki rendesen a víz, és mire Cyg végigpedálozta az utat a fürdőtől hazáig, majdnem ugyanolyan izzadtnak érezte magát, mint fürdés előtt. Amikor hazaért, orra hegyéről, arcáról csöpögött a víz, arca égett a hőségtől. Legszívesebben egy kád jégkockába feküdt volna. – Hello – szólalt meg Darius, aki eddig az autójának dőlve állt. Cyg eddig nem vette észre, mert lehajtott fejjel tolta a biciklit felfelé. – Menj haza – mondta kiszáradt szájjal. – Meleged van, drágám? – Darius elvette tőle a biciklit és beemelte a rozoga garázsba. – Nyugodtan vegyél egy jó hideg zuhanyt. Van időm. – Szakadjon rád az ég – lökte ki a szavakat Cyg cserepes ajkain, feltántorgott a lépcsőn, és beszédült a fürdőszobába. Oda sem figyelve vetkőzött és beállt a hideg tus alá, arcát a vízsugárnak fordította. Megérezte a légvonatot, de nem moccant és a szemét sem nyitotta ki. – Tessék, szerelmem. Találtam a hűtőszekrényben egy kis limonádét. Cyg felnézett, mire teli lett vízzel a szeme. – Phű, menj innét – törölgette a szemét. – A nagynéném már zárja a fürdőt, mindjárt itthon lesz. Phű, ördög vigyen el… víz ment a számba. A limonádéspohár a kezébe került, és a kellemetlen vízsugár abbamaradt. – Idd meg. – Te nekem ne írd elő, hogy mit csináljak – Cyg nagyot kortyolt a savanykás-édes italból, és sehogy sem tudta elfojtani a torkából feltörő elégedett hangot. – Siess – Darius lehajolt és megcsókolta az egyik mellét. – Börtönbe csukatlak – motyogta Cyg, miután elég levegőhöz jutott. Mire fél szemét kinyitotta, Darius már nem volt ott. Kiitta a limonádét, a poharat pedig a padlóra állította, hogy ne felejtse el levinni. Az öltözködés nem volt gond. A legszellősebb ruháját vette föl. A vállpánt nélküli vászonholmit fodor fogta össze a mell fölött, egyébként szabadon guruló, levasalatlan hajtásokban lengte körül. A narancsszínű anyag minden mozdulatára lebbent egyet. Barackszínű nadrágot vett alá. Tudta, hogy testének korvonalai átsejlenek az anyagon, amely azért elég sűrű ahhoz, hogy ne legyen kihívó. Fő, hogy könnyű viselet volt. Aranyfoglalatú korall fülbevalókat tett föl, és parafa talpú szandálba bújt. Hosszú, hullámos haját felfelé fésülte a nyakából, úgy tűzte meg, csak egy-két fürt maradt szabadon. Frissítő kölnit fújt a nyakára meg a karjára, és elindult lefelé. Megelégedve állapította meg, hogy nincs elég elegánsan öltözve ahhoz, hogy megint valami Chez Elise-szerű helyre vigye Darius. Lejött a lépcsőn, végigment a halljon. Körülnézett, hogy hol van Darius, akit végül is az udvarban talált, a kerítésen át Waldóval tárgyalt. – Ne ülj fel neki. Ha kiengeded a kertből, úgy megfuttat, hogy amíg élsz, megemlegeted. Waldo csak egy szónak engedelmeskedik, annak, hogy vacsora! –

Cyg érezte, hogy szája sarka felgörbül, amikor látta, milyen tekintettel néz rá vissza Darius. Darius szeme zöld tűzben égett, ahogy ellökte magát a kerítéstől, és tetőtől talpig végigmérte. – Olyan vagy, mint a narancssörbet… Az ember szeretne beléd harapni. – Meg is fájdulna a fogad – nyögte ki Cyg. A parafa szandálok mintha gyökeret eresztettek volna a talajba, egy lépést sem tudott tenni, amíg a férfi közeledett felé. – Azért én megkockáztatom – suttogta Darius, és magához karolta, amíg csak testük összesimult. Szája Cyg jobb füle alatt indult vándorútjára, átbarangolt a bal füle alá, aztán vissza középre, majd föl a szájára. Cyg minden előzetes elhatározása, hogy ellenáll neki, semmivé foszlott. A fülében egyre erősödő dübörgés kívül rekesztette a világot. Mezítelen karját Darius vállának fektette, úgy simogatta, birizgálta a rövidre nyírt hajat a tarkóján. Gyászos szűkölés zavarta meg őket. – Mi az ördög? – dühöngött Darius, szája alig pár centire az övétől, teste ívben az övé fölé görbülve és kutató pillantást vetett maga köré. – Ez Waldo – nyögte Cyg engedetlen ajkakkal. – Nem szereti, ha elhanyagolják. – Az átkozott marhája – dörmögte Darius, kaján mosolya a kerítés túlsó felén esengő kutyától visszasiklott Cygre. – Kész a kisasszony a vacsorához? Nem, akarta sikítani neki, azt akarom, hogy szeretkezz velem, és még szeretnélek orrba is vágni, amiért ilyen felfordulást okoztál az életemben. – Léna néni, azt hiszem, még jó ideig neheztelni fog rád amiatt, amit ma műveltél – mondta Cyg hangosan. Darius megrántotta a vállát. – Annyi év után rá kell jönnöm, hogy egy Jekyll és egy Hyde is lakozik bennem, de csak ha veled vagyok. Kihozol a sodromból – komorult el. – Azt hittem már, hogy eligazodom a nőkön, de te, úgy látszik, teljesen új fejezet vagy. – Ugyan. Voltál már nős – mondta Cyg, és úgy érezte, hogy saját szavai korbácsütésként érik. – Boldog voltál? – A korbács ütötte sebek felfakadtak, és ömlött belőlük a vér. – Talán igen… egy ideig, az elején… talán nem. – Beültette Cyget az, autóba. – Nem szoktam a házasságomról senkinek beszélni. – Bocsánat – vetette fel az állát Cyg. – De szeretném, ha tudnád. Sabrának hívták. A családjuknak kereskedelmi vállalatuk volt Bostonban. Az ő nagyapja együtt járt iskolába az enyémmel. Mindkét család helyeselte. Az unokatestvére szobatársam volt az egyetemen. Jól mulattunk együtt, vagy legalábbis azt hittük. Mindketten 24 évesek voltunk, amikor összeházasodtunk. 25 évesen már megcsalt. Válni nem akart, csak a szabadságot, hogy úriasszonyként feküdjön egyik ágyból a másikba. Közös megegyezéssel váltunk el, miután megmondtam neki, hogy egy lyukas petákot sem kap tőlem, ha nem megy ügyvédhez. Két éve láttam utoljára… akkor a harmadik férjénél tartott. – Már nem szereted – Cyg úszott a megkönnyebbüléstők Darius a kezéért nyúlt. – Nem talált. Sose szerettem. – Nem vagyok a Chez Elise-hez öltözve. – Te mindig elég jól mutatsz, bármi van rajtad. De tudod mit, én is valami másra, egy kis olasz helyre gondoltam. Massie-hoz megyünk. – Voltam ott, persze évekkel ezelőtt Emlékszem, még a nagynénimmel és a bácsikámmal mentünk, autón, Glenn Fallsba. Jól főztek. – Most is jó. A hely nem elegáns, de én szeretem. A helyiség teli volt. Voltak fekete estélyik és kopott farmerek is. Bár Darius előre foglalt asztalt, így is várni kellett a bárpultnál. Cyget nagyon bosszantotta, milyen pillantásokat küldenek Darius felé a nők. Magas, izmos alakján jól mutatott a krémszínű nadrág, a szeme színével azonos árnyalatú vászon zakó, bézs és krémszínű selyemingének felső gombját nyitva hagyta, a gallér alól laza csomóra kötött vékony nyakkendő lógott.

Cyg látta, hogy elmosolyodik, amikor egy telt mellű szőkeség a karjához dörgölőzött. – Miért kell neked mindig kézzel varrott cipőt hordani? Micsoda felvágás! – jegyezte meg Cyg a szőkeségre meredve. – Mi? – kérdezte Darius, és lepillantott a világosbarna sevró lábbelire. – Nem tetszik? – Mit számít, mi tetszik nekem? Ne is törődj vele – emelte fel Cyg a Saratoga limonádét, és alaposan meghúzta a jéghideg italt. Darius rábámult, aztán a közelében billegő szőkeségre, majd egyre szélesedő mosollyal nézett vissza Cygre. – Féltékenykedünk? – és megcsókolta Cyg meztelen vállát. – Érdekes, hogy mindig vizes leszek melletted. Már látom, hogy az életünk nagyszerűbbnél nagyszerűbb vízijátékok sorozatából fog állni. – Ne légy már ilyen szamár. Nincs közös jövőnk. – Milyen nehéz téged meggyőzni! Ne felejtsd el, hogy én egy könyörtelen világban is megálltam a versenyt. Előbb-utóbb betörlek. Valamivel több, mint fél órát üldögéltek ott, újabb nők méregették Dariust, de nem próbáltak szóba elegyedni vele, mint az a szőke. Cyg kitartóan figyelte a tömeget, hogy elüldözzön mindenkit, aki túl közel merészkedik. Amikor a maitresse d ' bevezette őket az étterembe, Darius átfogta Cyg derekát, úgy vezette át a bárban nyüzsgő tömegen. Cygnek nagy kedve támadt, hogy hozzásimuljon az izmos testhez. Darius rábeszélésére Cyg is Fettucine Alfredót rendelt, házi készítésű kolbászkákkal. – A tészta is házi! – Én, azt hiszem, inkább a nyelvhalnál és a kagylószósznál maradok, méghozzá a fehérnél – tette le Cyg a mérföldes étlapot. Darius még egy tál minestronét is rendek, meg bort. – Én New York állami bort kérek. Végül is New York-i vagyok – válaszolta Cyg, amikor Darius a választása felől tudakozódott. – Legyen talán száraz vörös. – Én is New Yorkban születtem – fűzte hozzá Darius, miután egy üveg New York-i Cabernet Sauvignont rendelt. – Igen, de azért az egész más. A világ minden részén jártál iskolába. – Angliában, Japánban és az Egyesült Államokban, édesem. – És a munkád miatt is egyfolytában utazol. – Szinte minden országban jártam már, ez igaz. De ettől még nem vagyok kevésbé New York-i, mint te, sőt vagyok olyan jenki is. Van egy morzsa… itt – Darius áthajolt az asztalon, úgyhogy eltakarta a terem többi részétől, és lecsippentette a morzsát Cyg szája széléről. – Meglátják – nyerte vissza önuralmát Cyg, és igyekezett alaposan körülnézni anélkül, hogy a fejét elfordította volna. – Még a végén kidobnak – próbált mérgeskedni, hogy Darius ne vegye észre, mennyire olvadozik. Rácsodálkozott a Darius széke mellett álló jegesvödörre. – Jéggel kérted a Cabernet-t? – Ez pezsgő, szerelmem. Majd a leveshez isszuk… – Hm. Finom – kortyolta Cyg a bort, és fintorgott az orrába szálló buborékoktól. Darius megfogta a kezét. – Várj csak, köszöntőt akarok mondani. – Felemelte a poharát és jelezte, hogy Cyg is csinálja utána. Aztán közelebb hajolt, karját Cyg karjába kulcsolta és úgy kortyolt a borból. – Nem nyitod ki az ajándékodat? Cyg először rá, aztán a tányérján fekvő kis csomagra bámult, amiről eddig azt hitte, hogy sós mogyoró. A szögletes csomagot ezüstpapír borította. – Majd én kinyitom neked. – Darius letette a poharát, és feltépte a csomagolópapírt, az ezüstmasnit is csak odébblökte. Cyg önkéntelenül is megrándult, ő mindig gondosan eltette a díszszalagokat. Darius kipattintotta a dobozt, és Cyg orra alá dugta. – Mikor jössz hozzám feleségül, szerelmein? – A körte alakú gyémánt tüzes szikrákat szórt, olyan fénye volt, mint egy lámpásnak. – Remélem, tetszik.

– Kinek ne tetszene egy fényszóró nagyságú gyémánt? – motyogta Cyg, amíg Darius felhúzta a gyűrűt az ujjára. Darius szigorúan nézett a kőre. – Nem tetszik? Inkább másmilyet szeretnél? – Nem… nem, gyönyörű. De túl sok. Nem vagyunk eljegyezve – borította Cyg tenyerét védelmező mozdulattal a gyűrű fölé. – Hát persze hogy el vagyunk jegyezve – válaszolta Darius, aztán akadozva mondta. – Ma este nagyon csöndben voltál, amikor az első házasságomról meséltem. Zavar téged, hogy már voltam nős korábban is? – Nem, nem zavar. – Akkor jó – nézett fel Darius. – Na, itt jön az ennivaló és a bor. – Azt hiszem, már elég bort ittam – motyogta Cyg, miközben egyre próbálta rábeszélni magát, hogy lehúzza a gyűrűt. De sehogy se ment. – Azt hiszem, kicsit becsíptem. – Mit mondtál, drágám? – töltött Darius a mélyvörös italból a másik pohárba. – Ne aggódj, hogy sokat találsz inni. Tudom már, milyen hatással van rád az alkohol, úgyhogy majd ellenőrzöm a fogyasztásodat. Nem akarom, hogy elaludj ezen a különleges estén. – Már késő. Azt hiszem, már alszom is – és Cyg is elmosolyodott, amikor Darius hangosan felnevetett. A vacsora remek volt, Cyg ivott bort is, pezsgőt is, de Darius tett róla, hogy elegendő Saratoga vizet is fogyasszon. Bármennyire kívánta Cyg, hogy lecsapódjon a biztosíték, éppen ellenkezőleg, az idő haladtával egyre éberebbnek érezte ma gát. Ahányszor megpróbálta elmagyarázni Dariusnak, hogy nincs értelme a jegyességüknek, Darius csak odahajolt hozzá, megcsókolta és azt suttogta: – Már késő. Végül Cyg belefáradt az ellenállásba, amit tulajdonképpen se teste, se lelke nem kívánt. Megadta magát, hogy azt tegye, amit tulajdonképpen mindig is akart: hogy szerethesse Dariust és hozzá tartozzon. Cyg érezte, hogy arcán elömlik a boldog mosoly. Amikor látta, milyen elérzékenyültboldog képet vág Darius is, még vidámabb lett. Ma Darius az övé lesz! Ma este eljegyzik egymást! Áthajolt és ajkaival megérintette a férfi száját. – Istenien érzem magam – lehelte. – Tényleg? – nyelt Darius, és az asztal felett átnyúlva megfogta a kezét. – Tényleg. – Istenem, én… – Édességet, uram, asszonyom? – dongta körül őket a fiatal pincér, mire Massie asszony szúrós pillantásban részesítette. – Tessék? – nézett fel Darius. – Nem szükséges máris rendelnie – vette el az étlapot Massie asszony a szerencsétlen pincértől, akit egy fejbiccentéssel el is küldött. Cyg felnézett a Madame-ra, úgy érezte magát, mint aki lebeg. – Egy sajttál finom lenne, nem gondolod, Darius? – Bármi – bámulta a lányt Darius. – Akkor tehát egy sajttál – libbentette el előlük az étlapot a Madame, és uralkodói mozdulattal odaintett egy pincért. – Hol tartottunk? – kérdezte Darius, amíg Cyg kezét simogatta és megcsókolta az ujját díszítő gyűrűt. – Éppen azt mondtam neked, milyen jól érzem magam. – Igen, tényleg – dörmögött Darius és megfordította Cyg kezét, hogy a tenyerébe is belecsókoljon. – Van egy hely a Saratoga felé az úton. Arra gondoltam, hogy megállhatnánk ott és táncolhatnánk egyet, ha te is úgy gondolod. – Szeretek táncolni – emelte fel Cyg a szabad kezét, és ahogy végigsimította Darius arcát, mintha a bőrükön keresztül egyesültek volna. – Tudom. Aztán úgy gondoltam, hogy utána megállhatnánk a nagynéném házánál. Elment vendégségbe, és én vigyázok a házra, mert a gondnok is szabadságon van.

– Micsoda luxus – motyogta Cyg. – Iszol velem ott egy vacsora utáni kortyot? – Igen, sőt bekapcsolhatjuk a magnót, és ott is táncolhatnánk. – Soha ilyen fiatal nem voltam – Darius még akkor is Cygre mosolygott, amíg aláírta a csekket. – Ellenőrizned kellene a számlát – szólalt meg Cygben valamelyik skót Őse. – Rendben van – mondta hangosan Darius, és visszaadta a számlát a pincérnek. Egymás derekát átkarolva andalogtak ki az autóhoz. Cygről mintha bilincsek hulltak volna le, szinte lebegett. Felnézett az égre. – Gyönyörű az este. – Tökéletes – nézett fel Darius is, aztán megint vissza Cygre, szája súrolta Cyg szemöldökét. – Amikor a gyűrűbe való köveket válogattam Carswellnél, az ékszerész egy csomó követ bontott a fekete bársonylapra… – suttogta Darius és egyre szorosabban ölelte Cyget, ahogy mindketten az égre fordították az arcukat. –… és most pont olyan az ég, mint az a gyémántokkal telehintett fekete bársony. – Milyen költői vagy – szívta be Cyg mélyen az illatos éjszakai levegőt. – Lehet, hogy pályát változtatok. Nagyon vonz a költészet, amióta megismertelek. – Darius úgy ültette be az autóba Cyget, mint valami drága, törékeny holmit. – Nem is tudom, miből élsz – egyenesedett ki Cyg az ülésen. – A Chadwick vállalat komoly cég. Részvények, építkezési vállalkozások nagy léptékben, mint például völgyzáró gátak. Benne vagyunk a bankvilágban és a biztosításban is… – Darius megrántotta a vállát, és Cyg felé fordulva rámosolygott. – Hölgyem, még ebben a bizonytalan gazdasági helyzetben is tudok önről gondoskodni. – Nem arra gondoltam – pirult el Cyg. – Tudom, de szerettem volna elmesélni, hogy mivel foglalkozom. A vállalatok és a pénz egy részét örököltem, de a többi az én művem. Nem szeretném, ha azt gondolnád, hogy egy naplopóhoz mész feleségül. – Darius, ami a mi házasságunkat illeti… – nyelt Cyg. Darius megfogta Cyg kezét és megcsókolta bal keze gyűrűsujját. – Összeházasodunk – Darius nyelve még megcirógatta Cyg tenyerét, mielőtt elengedte volna, aztán a férfi visszafordult a kormány felé, hogy beindítsa a motort. – És most kezdődjön a bál. Cyg hátradőlt az ülésben, élvezte a kényelmes, puha bőrborítást. A visszaút szinte csak percekig tartott, bár Cyg tudta, hogy bizonyára hosszabb idő telt el. A közéjük ereszkedő bársonyos csönd olyan meghitt volt. mintha egyfolytában szerelmes szavakat suttogtak volna. Amikor Darius behajtott Maura Tiebold kertjébe, Cyg boldog volt. Most senkivel sem kell megosztania Dariust. Kettesben beszélgethetnek, egymáshoz érhetnek… Cyg kihúzta magát ültében, és megrázta a fejét. Ez az ember teljesen behálózott engem, gondolta, amíg tekintetét az autót megkerülő Dariusra függesztette. Darius is visszanézett, mintha kitalálta volna gondolatait. Olyan merőn vizsgálta, mintha minden egyes hajszálát külön-külön meg akarná nézni. Amikor karját nyújtotta, hogy kisegítse Cyget az ülésről, felkapta és addig emelte, amíg a szemük egy magasságba nem került. – Sokszor úgy érzem, hogy a karomban kell tartanom téged, úgy vinni, hogy egészen mellettem legyél. – Túl nehéz vagyok – dünnyögte Cyg, ujjaival Darius arcát simogatva, mint egy különleges, vagyonokat érő Stradivarit. – Pihe – suttogta Darius, lélegzete Cyg borét csiklandozta. – Milyen jó, hogy ilyen magas vagy – Cyg Darius vállába kapaszkodott, lába élvezve a szokatlan könnyedséget, néhány centire himbálózott a föld felett. Darius még akkor is fél karjában fogta, amikor az ajtót nyitotta. Nem látszott rajta semmi erőlködés. – Addig csinálom, ameddig csak akarod.

– Elfáradsz. Darius belépett a hallba, amelyet most egy sarokasztalkán álló lámpa világított meg. – Biztosíthatlak, hogy én soha nem fáradok bele a te ölelésedbe. – Darius leereszkedett a nagynéni díványára, erőteljes, izmos teste úgy betöltötte, mintha egy karosszék lenne. Nyelve végigízlelte Cyg minden vonását, mintha így akarná megjegyezni őket egy készülő szobor számára. Cyg érezte, hogy teste és lelke olvad, mint a napra kitett vaj. Milyen jó lett volna valami csodaragasztó, ami örökre egybeforrasztaná őket. – Zene, tánc – szólalt meg hangosan. Mégiscsak lehetetlen, hogy teljesen elveszítse az önuralmát. – Hát te aztán – szökkent talpra Darius, de most sem eresztette el Cyget. – Te aztán mindenre gondolsz – Darius zavartan lemosolygott a lányra. – Igenis, kérem, zene, és most táncolunk. Amikor Darius elindult, hogy a falnál álló polcon bekapcsolja a sztereó berendezést, Cyg úgy érezte, hogy az ő alapvető, létfontossági szerveit is magával vitte. Nélküle nehezére esett a lélegzés: keze-lába kihűlt, belsejébe űr költözött, szíve kihagyott. Amikor Darius megfordult, Cyg felé nyújtotta karjait: egy szerelmes szám lüktetése töltötte be a szobát. – Nagy esküvőt akarsz, drágám? – kérdezte a férfi, amíg ki-be pörgette Cyget a tölgyfa padlón, kerülgetve az ovális keleti szőnyegeket, Cyg felnézett rá, és elfojtotta a hangot, amely arra biztatta, hogy végre meg kellene mondania, ők nem fognak összeházasodni. – Eddig mindig azt hittem, hogy nagy templomi esküvőt szeretnék, de ahogy ismerem magam, nem tudnám végigcsinálni. – Ezt hogy érted? – Darius szája Cyg fülét csiklandozta. – Halálra izgulnám magam a szertartáson, míg minden… nem beszélve a költségekről. Azt hiszem, a legjobb lesz a békebíró vagy valami ilyesmi. – Cyg ringatózott Darius karjaiban, élvezte a férfi hozzásimuló testét. Otthon volt! Darius volt az otthon, a mennyország, a szerelem. Vajon ezt nevezik annak, hogy a nők a biztonságért mennek férjhez?, töprengett, miközben ujjai a férfi tarkóján a rövidre nyírt hajat borzolták, amitől rajta is végigömlött a vágy. Vajon a szerelem nem más, mint a tökéletes biztonság? Nem, arra nem szabad gondolnom, nyögött fel magában Cyg. – Mi baj van, édesem? Éreztem, hogy megborzongtál, pedig nincs is hideg. Nem érzed jól magad? – De igen. Csak azt szeretném, ha most rögtön megcsókolnál. – Cyg magához húzta Darius fejét, és már nem tudta fékezni mozdulatait. Darius karjai szenvedélyének biztos fészkébe burkolták, érzéseik egyre viharosabban kavarogtak. – Cygnet, akarod-e férjedül az itt jelen lévő Dariust? – Darius hosszan megcsókolta Cyget, és felvezette a lépcsőn. – Igen – lehelte Cyg. Darius kinyitotta az ajtót. – Ez az én szobám – szólt Darius egyre Cygre függesztett tekintettek – Most te kérdezd – Cyg tudta, mit vár tőle Darius. – Darius, akarod-e feleségül az itt jelen lévő Cygnetet? – mondta Cyg sírással küszködve. Dariusba kapaszkodva. – Akarom – válaszolt Darius és felkapta, az ágyhoz vitte, amire együtt ereszkedtek le. – Tiéd vagyok, Cygnet… és most először akarom ezt mondani… és soha azelőtt ilyet nem gondoltam. Darius szenvedélyes alapossággal vetkőztette Cyget, keze és szája elidőzött minden tagján. A lány érezte a Darius testében feszülő vágyat, ahogy fölé hajolt, hogy birtokba vegye. A torkából kiszakadó nyögésekre Darius rekedt kiáltásai válaszoltak. A vágy követeléssé érett és összeforrasztotta őket, Cyg ügy érezte, hogy még a csontjuk veleje is egymásba áramlik, a szexuális kielégülés végtelennek tűnő szakadékába zuhantak. A gyönyör

magával ragadta, mint egy űrbéli hullámvasút, ereiben zúgva áramlott a vér, amíg betöltötte Darius teste, szája. 8. Cyg kiment a garázshoz, hogy előhozza a biciklit, Waldo persze azonnal a kerítésnél termett, és halkan morgott. Felejts el, te senkiházi. Most nem viszlek sétálni, hogyne, hogy aztán kilométereket rohanhassak utánad, amíg visszahozlak, és Cyg a gyászos ábrázatot öltő kutyára nyújtotta a nyelvét. Waldo szívbe markoló üvöltésbe kezdett, de Cyg eleresztette a füle mellett, különben is a garázslakattal birkózott. – Szép dolog ez, így bánni szegény Waldóval – Darius mögötte állt, két oldalról átkarolva nyúlt előre, és már ki is nyitotta a zárat. Ahogy Cyg felnézett rá, izzadságcseppek lepték el Darius mosolyától. Már csak egy adag tejszínhab hiányzik róla, de jó lenne az egészet megenni, az utolsó morzsáig – gondolta Cyg, és átkarolta, magához húzta a férfit. – Cygnet, ne nézz így rám. Mit szólnak a szomszédok, ha itt a kertben teszlek a magamévá – mormolta Darius, és szája végigsimogatta Cyg arcának minden négyzetcentiméterét. – Amikor ilyen macska módra dorombolsz, legszívesebben a mellemet verném és elrohannék veled a dzsungelbe – dörmögte, és száját a lány szájára tapasztotta. – Saratogában nincs dzsungel – válaszolta Cyg, amikor ismét levegőt kapott. – Munkába kell mennem. Waldo ismét rákezdett az ugatásra, Cyg rábámult, Darius pedig elnevette magát. – Megértett – mulatott a férfi és még egyszer mohón megcsókolta. – Hagyd a biciklit, elviszlek kocsin. Nem szeretem, amikor az országúton biciklizel. – Cyg mögé lépett és bezárta a garázsajtót. Amikor ismét a lány felé fordult, tetőtől talpig végigmérte. – Veszélyes, több szempontból is. Nem csoda, hogy még Waldóból is kitört a vonyítás. – Darius egészen összehúzta a szemöldökét, hogy összeért az, orrnyerge fölött. – Azért csinálja, mert azt akarja, hogy sétálni vigyem – magyarázkodott Cyg, és úgy érezte, hogy ruhája lefoszlik róla a zöld szemek tüzes pillantásában. – Túl sok látszik ki belőled, drágám – mormogta, és felé lépett. – Állj – nevetett Cyg, fél kezével távol tartva Dariust. – Sose érek be. – Még te beszélsz – motyogta Darius, és magához ölelte. – Telefonkonferenciákon bonyolítok minden üzleti tárgyalást, mert nem vagyok képes itthagyni a várost, amíg te is itt vagy. Még ma esküdjünk meg. – Majd három hét múlva. Ebben állapodtunk meg, és a nénikéinknek is ezt mondtuk. – Én már nem tudok várni – morgott Darius Cyg nyakába. – Minden reggel azt akarom, hogy ott légy velem. Utálok egyedül felébredni. Azt akarom, hogy ott légy, amikor elalszom, Úgy jobban alszom. – Fogadjunk? – csipkedte meg állát Cyg. Darius prüszkölve Cyg nyakába nevetett. – Igazad van. Úgy számítom, hogy az esküvőtől számított első évben egyáltalán nem fogunk éjszaka aludni. De azt hiszem, hogy azért roppant elégedett leszek, és nagyon jól fogom magam érezni – dorombolta Darius, ajkával Cyg bőrét simogatva. Waldo ugatása választotta szét őket. – Szerezz magadnak másik csajt, hapsikám – nevetett Darius a farkát csóváló kutyára. – Szervusz, Waldo. Lehet, hogy ha hazajövök, megsétáltatlak – Cyg távozását egekre törő ugatás kísérte. – Waldo azt szeretné, ha mindig minden az ő ízlése szerint történne – sóhajtott Cyg, és kényelmesen hátradőlt a Ferrari öblös ülésében. A légkondicionálás balzsamként hatott forró bőrére. Micsoda luxus, hogy nem kell a forró főutcán a pedál fölött görnyedni.

– Kicsit lehűltél? – pillantott rá, aztán Cyg bólintása után vissza az útra Darius. – Ebben a sortban és ingben olyan vagy, mint a narancssörbet. – Darius jobb keze átnyúlt, gyengéden megfogta, megsimogatta Cyg combját. – Micsoda finom bőr! Cyg érezte, hogy ajkára izzadságcseppek gyűlnek, és ezt a világ semmilyen légkondicionálása sem tudta volna eloszlatni. – Ne menj ma dolgozni. – Muszáj – ellenkezett Cyg erőtlenül, megfogta Darius kezét, felemelte a combjáról, és a két tenyere között tartogatta. A férfi a fürdő előtt megállította a kocsit, és Cyg felé fordult, hogy átölelje. – Akarsz majd azután is dolgozni, ha összeházasodtunk? – Mi, ja?… lehet. Nem. Milyen jó lenne, ha gyerekeink… – harapta el a mondatot Cyg. azt kívánva, bárcsak inkább a nyelvét harapta volna el. – Gyerekek? – húzta még jobban magához Darius. – Pompás. Én is pontosan ezt akarom. És hány lesz? – Mondjuk, húsz? – Cyg is átkarolta Dariust, de nem nevetett vele. Egy utolsó, forró csókkal elköszönt, kiszabadította magát és kiszállt a kocsiból. – Korán jövök érted. Elmegyünk a versenyre. Darby's Man is indul, és száz dollárba fogadtam, hogy győz… a te nevedben – intett és elhajtott. – Nem szoktam fogadásokat kötni – suttogta Cyg, amíg a távolodó autó után integetett. Az a nap kész őrület volt. Nem lassult a tempó a nap végéig. Addigra Cyg olyan volt, mint egy mosogatórongy. Örült, hogy aznap este nincs szolgálatban a Gideonban. Lehet, hogy ki sem bírta volna. Marianne közeledett felé a fürdők felől. – Gyere be ide. Eljegyzési ajándékul megmasszírozlak. Mondta Lena, hogy ma este együtt leszel az embereddel. Ettől mindjárt magadhoz térsz. Cyg nem kérette magát, kivetkőzött bezuhant egy kádba és becsukta a szemét. Csak félig ébredt fel, amikor Marianne kitessékelte a vízből és felinvitálta a masszírozóágyra. A nő szakavatott kezei úgy forgatták, mint a kofa a halat a tisztítódeszkán. Mire az utolsó lábujját is megrángatta és megrázta, Cyg szinte transzban volt. Még valamit kiszorított magából, hogy Darius érte jön, aztán mélységes álomba zuhant. Egyszer csak megérezte, hogy valaki megfordítja, és tolja az ágyat. Marianne… már öltözni kell? – De mennyire – nevetett Darius a fülébe. – A nénikéd ideadta a kulcsokat, hogy zárjak be, és az is biztos, hogy neked is fel kell venned valamit. – Darius – bukott ki Cygből a szó álmosan, ernyedt boldogságban. – Olyan jól érzem magam – átkarolta Darius nyakát. – Ha így folytatod, nem fogjuk látni a versenyt. Cyg feltápászkodott, érezte, hogy az arca azon az oldalon, amelyiken aludt, piros és gyűrött. – Mindjárt jövök. Haza kell mennem a ruhámért. – Már nem kell, Lena ideadta a kulcsot, és összeszedtem neked egypár holmit – paskolta meg Cyg fenekét Darius. – Igyekezz! Cyg addig pislogott, amíg végre tényleg felébredt és rábámult a ruhákra, amiket Darius hozott. Fahéjszínű vászonkosztüm és krémszínű, vállpánt nélküli blúz feküdt előtte. A cipő és a táska színe megegyezett a selyemblúzéval. Darius még a korallkészletet is elhozta. Darius megjelent az ajtónyílásban, és nézte, hogyan kapcsolja be a fülbevalót. – Csak megkérdeztem magam, mit választana az a nő, aki ért a ruhákhoz és tökéletes szeme van a színekhez. – Darius szeme meleg büszkeséggel, elégedett birtokosként nézett végig Cygen. – Te gyönyörű vagy, és mindig mindenben tökéletesen jól mutatsz, még narancsszínű sortban is. – Kézbe vette a rövidnadrágot, amelyet Cyg éppen akkor akart a zsákja mélyére süllyeszteni. – Azt hiszem, ez a legjobb darabod, de jobban szeretném, ha csak akkor viselnéd, amikor otthon vagyunk.

Cygben nevetés bujkált, teste, lelke, feje szédült boldogságban úszott Darius pillantásától. – Ha tényleg szép vagyok, ez csak azért van, mert szeretsz – Cyg ijedten elpirult. Elárulta legtitkosabb gondolatait. Hiszen nem is akarta ezt megmondani Dariusnak! Összeharapott szájjal, égő arccal állt a férfi előtt. Tátott szájjal nézte, hogy Darius elpirul. – Drágám – Darius hangja megbicsaklott, mintha kősziklákon keresztül tört volna utat a torkából. – Kész vagyok – passzírozta ki magából Cyg. – Igen, igen – válaszolt Darius bizonytalanul, amíg pillantása végigjárta Cyg tagjait. Cyg úgy érezte, mintha Darius pillantása parázsként perzselné. – Elkésünk. Darius bólintott, aztán lehajtotta a fejét, és úgy tapadt Cyg ajkára, mintha az élete függene tőle. – Kész vagy? – Teljesen… Darius csak akkor engedte el Cyget, amikor beültette a kocsiba. De még akkor is lehajolt, és még egyszer megcsókolta, csak azután hagyta ott. Nem szóltak; az autó lágyan siklott a versenypálya felé vezető utakon. Most tömeg vett körül minden bejáratot, az autóknak egymáshoz ért a lökhárítójuk a parkolóban, az emberek nevetgélve szólongatták egymást a meleg nyári estén. Darius is megszólította néhányukat, soknak visszaintegetett, de senkinél sem állt meg, hogy beszélgessenek, egyenesen a helyükre, a VIP páholyba mentek. Cyg vidáman mondta: – Még sosem ültem itt. – Felmosolygott Dariusra, hozzásimult és befészkelte magát, mikor Darius magához ölelte. – Nahát, nahát, rég láttalak, Cyg, kislányom. Phil Tabor hangja, mint a súrolókefe érte bőrét. Cyg mélyeket lélegzett, mielőtt odafordult, hogy köszönjön, Darius is felállt. – Helló, Phil. – Hogy van Kim? – kérdezte Cyg a Phil mellett álldogáló, túlságosan kikészített, unott arcú nőre nézve. – Kim? Ja, igen… már régen nem láttam. – Phil úgy mérte végig Cyget, mint ahogy a lovakat szokták a vásárban. – Hogy a tárgyra térjünk, hogy s mint vagy? – Phil, már ismeritek egymást a menyasszonyommal, de kit tisztelhetünk a te társaságodban? – vágott közbe Darius, hangja mint a bársonyba burkolt damaszkuszi penge. – Ja igen. Darius, hogy vagy? Azt hittem, ismered Diane Chamberlaint és Janie Tukest. Hölgyeim, ez itt Darius Chadwick. A nőkről varázsütésre elmúlt az unatkozó arckifejezés. A barna hajú kihúzva magát domborított Darius irányába. Cyg úgy döntött, hogy egy műanyag zsákot húz a barna csajra. – Helló, Darius. Mi már találkoztunk Schofieldnél… tudod Southamptonban. Nagy hirtelen nem is ismertelek meg. Biztosan azért, mert a nap annyira a szemembe sütött. – A nap már majdnem lement. Nyugodtan leveheted a napszemüvegedet – sietett a segítségére Cyg. – Kösz – villantott a nő Cyg felé egy műmosolyt. – Darius, feltétlenül el kell jönnöd a partimra. Tudod, semmi nagy ügy, csak a barátaimat szeretném vendégül látni a Galériában. – Cyg csak bámulta, hogy a nő milyen arcátlanul megragadja Darius csuklóját. – Hát persze, feltétlenül el kell jönnie – manőverezett Janie Tukes Darius másik oldalára. – Köszönöm a meghívást, de nem hiszem, hogy az elkövetkező hetekben rá fogunk érni. Csütörtökhöz két hétre lesz az esküvőnk – hajolt Darius Cyghez, és a mosolya is egyedül neki szólt. Cyg jól látta, hogyan vált elszörnyedésre Phil mosolya. – Micsoda? Elveszed feleségül? – kapkodott levegő után.

Darius kihúzta magát, a szája vonala megkeményedett, és a dühtől összeszűkült a szeme. – Ezt vegyem gratulációnak? Phil egy percre rámeredt, aztán elfordította a pillantását. – A házasság komoly dolog – motyogta, aztán a fejével intett a két nőnek. – Nos – szólalt meg Diane ingerülten – Darius, ha meggondolod magadat, mindig szívesen látott vendég vagy nálunk. Gyere el a partimra. – Viszontlátásra – fordította feléjük a hátát Darius és visszaült Cyg mellé. – Nézd, drágám, ott van Darby's Man. Most vezetik elő. Cyg a férfihoz simult, örült, hogy átkarolja. Lehet, Darius nem vette észre, mennyire igyekeztek megalázni őt ezek az emberek, morfondírozott Cyg, vagy talán ezeket semmire sem tartja. De lesznek majd mások is, akik igenis számítanak neki, és majd bántani fogja, ha azok is semmibe vesznek vagy levegőnek néznek. – Az az érzésem, hogy szerencsét hozol Darby's Mannek. – Milyen szép! Ma még szebb, mini a múltkor az istállóban – sajtolta ki magából Cyg és igyekezett agyából száműzni minden Phil Taborra és a barátaira vonatkozó rossz érzést és gondolatot. – Nem – hajolt fölé Darius, és nyelve Cyg fülét csiklandozta. – Te vagy szép. Darby's Man a versenyre koncentrál. – Bolond! – Ez a bolond bolondul érted. – Kérjük a vers folytatását – mosolygott Cyg a férfira, akinek arca olyan biztonságosan közel volt az övéhez. – Jaj, Chadwick úr, így egészen elvesztem a fejem! – Pontosan ez a célom. Úgy leveszlek a lábadról a költészetemmel, hogy megszöktethesselek… még ma. – Az avatatlan szemlélőben tisztára azt a benyomást kelted, hogy direkt igyekszel a házasság rabigájába – és Cyg Darius arcához dörgölte a bal kezének középső ujján díszelgő gyűrű kövét;. – Én soha… soha semmit az életben nem akartam annyira, mint most ezt – suttogta Darius, és még a verseny kezdetét jelző sípra sem fordult a pálya felé. – Ugye te sem? – Én sem – Cygnek nem volt ereje, hogy hazudjon. Valaki elkiabálta magát: – Elindultak! Darius a pálya felé fordult, de karját nem vette le Cyg derekáról. Nem is vette észre, már állva kiabált, sikítva biztatta Darby's Mant. Mintha az állat is meghallotta volna, a túlsó kanyarban áttört a bolyon és felgyorsult a középső szakaszon. – Nézd… nézd, Darius, mit csinál – kapkodott levegő után Cyg. Hallotta, hogy Darius halkan kuncog magában, amikor felállt a székre, és Darius vállába kapaszkodva tovább kiabált: – Gyere, Darby… Darby, győzni fogsz. Darby egy másik lóval együtt vette az utolsó kanyart, és fej fej mellett vágott neki a finisnek. A tömeg harsány, lelkes biztatással kísérte viadalukat. – Győzni fog, győzni fog – dobolt Cyg Darius vállán, aki átkarolva tartotta, hogy le ne essen az ülőkéről. Dancer's Folly az utolsó pillanatban egy orrhosszal megelőzte Darby's Mant. Cyg hitetlenkedve bámult a pályára. – Darius – nyögte, és az ülésről a férfi karjaiba hanyatlott. – Elvesztette. Ez igazságtalanság. – Csodálatosan futott – duruzsolta Darius, és nem törődve a tikettjüket összetépkedő, méltatlankodó emberekkel, szorosan magához ölelte. – Neki kellett volna győznie – kapaszkodott Cyg Darius-ba. – Ha te ezt csinálod, amikor veszít egy lovunk, úgy rendezem, hogy mindegyik szoros versenyben legyen a második – kuncogott a férfi, és Cyg beleburkolózott szeme csillogásának bársonyköpenyébe. – Darius, te aztán minden lótulajdonosnak megmutatod, hogy kell csinálni – szólt át Diane Chamberlain a páholyból, ahol Janie-vel és Phil Taborral foglalt helyet.

Darius még csak meg sem rezzent, mint aki nem is hallotta. Cyg odapillantott, és elfogta Phil gúnyos mosolyát. Újabb futamok következtek, de Cyget most nem kötötték le a pompás telivérek. Idegvégződéseinek láthatatlan radarberendezése felfogta Phil és barátnőinek minden vihogását, nevetését. Talán azon mulatnak, hogy Phil elmesélte, Kimet és őt pénzért árulta az unatkozó vendégeknek? Cyg hunyorgott, a gondolatai okozta fájdalomtól. Darius letette a távcsőjét, és felé fordult. – Mi van, édesem, menjünk? Cyg nagyot nyelt, amikor meglátta, micsoda aggodalommal néz rá a férfi, szerette volna elmesélni neki, hogy legszívesebben elrohanna és elrejtőzne vele valahol, egy hegycsúcson, vagy a Mojave-sivatag lenne a legalkalmasabb, ha Darius is vele menne. – Nézzük végig. – Cyg alig győzte mosolygással, de aztán Darius csak visszafordult, és szeméhez illesztette a távcsövet. Aztán vége lett a versenynek, és egy csomóan odajöttek hozzájuk. Darius fél karjával átölelve tartva, mindegyiknek mint menyasszonyát mutatta be Cyget, hangja elmélyült a leplezetlen büszkeségtől. – Igen, Jim, nincs is három hetünk az esküvőig – mondta talán századszor is, és mindannnyiszor széles vigyor ömlött el az arcán, amikor valaki gratulált: – Szerencsés flótás vagy! – Hogy sikerült egy ilyen gyönyörű lányt!… Cyg legnagyobb megkönnyebbülésére Darius minden meghívást visszautasított, és azon mulatott, hogy az indoklás mindig az volt, hogy Darius kettesben akar lenni vele. Amikor végre megint az autóban ültek, Darius átnyúlt és gyengéden a combjára tette a kezét. – Bárcsak még mindig üres lenne a nénikém háza. Szeretnék valahol kettesben lenni veled. Kitalálod, miért? – Azt hiszem, sejtem, mert én is – suttogta Cyg, és érezte, hogy gyorsabban áramlik ereiben a vér Darius pillantásától. – Mit szólnál hozzá, ha az esküvő után három hónapig ágyban maradnánk? – Csak három hónapig? – dorombolta Cyg, és igyekezett olyan közel húzódni, amennyire a sebességváltó engedte. Aztán felegyenesedett. Mi ütött belé? Kezd úgy csinálni, mintha meg tudná tartani Dariust, mintha hozzá mehetne feleségül, holott minden észérv ellene szólt. Darius leparkolt Lena Dilson háza előtt és Cyghez fordult: – Hol lehetnénk egyedül? Nem férünk el ebben az ócska kocsiban. Cyg nem állta meg mosolygás nélkül, olyan komor volt Darius tekintete. – Biztos valami olyan papa tervezte ezt az autót, akinek a lánya hozzád hasonló nőcsábásszal járt. – Én, nőcsábász? – hajolt előre a férfi, és megnyomott egy gombot, mire az ülés hátracsúszott, és ugyanazzal a lendülettel magához nyalábolta Cyget. – Hát ezt a szót milyen ásatag regényből vetted, szívem? – csókolgatta Cyg arcát. – Nos, talán a szabados erkölcsű megfelelőbb kifejezés – lehelte Cyg, tenyerét a férfi arcára szorítva, mintha röntgenfelvételt készített volna az ujjaival. Villamosság sugárzott végig egymást ölelő karjukon és testükön. – Aktivizálod a libidómat, ha itt ülsz az ölemben – vigyorgott Darius, amikor Cyg az arcához szorította az arcát. – De te is érzed, nem? – De igen – motyogta Cyg Darius nyaka hajlatába. – Bátran állíthatom, hogy azelőtt sose gondoltam, hogy valaki iránt így is lehet érezni – Darius maga elé húzta Cyg rejtőzködő arcát, hogy a szemébe nézhessen, a műszerfal gyenge fényében. – Éjszakánként, miután elbúcsúztunk, azon kapom magam, hogy elképzelem, milyenek lesznek a gyerekeink… vagy milyenek leszünk mi magunk az ötvenedik házassági évfordulónkon. És az egészben az a teljes őrület, hogy abszolút erotikus gondolataim támadnak tőle – keverte Darius a szavakat és a csókokat, ajkai egyre lejjebb tolták Cyg ruhakivágásának szélét. – Mondtam már, hogy imádom a melleidet?

– Lehet – Cyg fejében teljesen összezavarodtak a gondolatok, különösen, amikor Darius a szájába vette az egyik mellbimbóját. – Szeretnék ágyba bújni veled, kinőttem már a fogdosódásból – motyogta Darius, miközben áthelyezte Cyget egyik térdéről a másikra, hogy jobban hozzáférjen a másik melléhez is. – Másrészről még mindig jobb, mint a semmi – simogatta a lányt. Cyg görcsösen kapaszkodott a férfiba, még jó éjszakát sem akart neki kívánni, nyelvével a férfi serkentő borostáját ízlelgette. – Néha kedvem támad, hogy én borotváljalak meg – mormogta. – Mit szólnál, ha minden reggel? Egek, otthon kell berendeznem az irodát. Nem lesz erőm, hogy otthagyjalak! Cyg tenyere alatt érezte, hogy Darius szélesen elmosolyodik. – Mi olyan nevetséges? – kérdezte közelebb simulva. Olyan jó volt azokat az izmos combokat érezni maga alatt! – Te leszel az én különleges megbízottam az irodában. Így állandóan magam mellett tarthatlak. Kivéve – fonódott keze szorosabban Cyg derekára –, kivéve persze, amikor gyerekeink születnek. Akkor otthon fogok dolgozni. – Nem fogsz szeretni, amikor állapotos leszek – Cyg nem hallgatott a hangra, ami azt súgta, hogy sose lesz neki Darius-tól gyereke. – Te nem állapotos leszel, csak még szebb. Még kilencvenéves korodban is szeretkezni fogok veled. – Ezt írásban kérem – kuncogott Cyg. Dariusból kirobbant a nevetés, aztán mordult egyet. – Drágám, be kell menned, vagy keresnünk kell egy motelt. A dolgok jelenlegi állása mellett jégkockafürdőre lenne szükségem. Cyg hozzásimult, amíg Darius kinyitotta az ajtót, és a karjában tartva kifordult vele a kocsiból. De nem tette a földre, mint ahogy Cyg gondolta, hanem ölben vitte a lakásajtóhoz. Úgy engedte el, hogy Cyg teste végigsimította az övét, aztán csak álltak, testük, mint a kirakós játék két egymáshoz illő darabja. – Felülvizsgáltam a kocsiban való szerelmeskedésről alkotott véleményemet. Végül is annak is megvannak az előnyei – Darius hanga egész mélyről, a torkából szólt, ahogy Cyg nyakához hajolt. – Aludj jól és álmodj rólam szépeket! Cyg becsusszant az ajtón, és megvárta, amíg a távolodó kocsi zaja elült. Egész éjszaka Dariusszal álmodott, amint kilencvenéves korában szeretkeznek. Frissen és boldogan ébredt, egyetlen komor gondolat sem zavarta meg, amíg reggelizett, öltözött és szobáját rakta rendbe. Amikor kiment a bicikliért, Darius a kocsijának dőlve várta. – Azt hittem, hogy ma reggel már igazán be kell hoznod, amit a munkából ellógtál – szólalt meg Cyg boldogan mosolyogva. A férfi tekintete fel-alá pásztázta, amíg közeledett. – Szóval ma türkizkék sort van a műsoron? Egek, az ilyen testet nyilván kellene tartani a rendőrségen. – Darius hosszú csókja szenvedélyes volt és mohó. – Ki fognak rúgni az állásodból, annyit lógsz – mondta Cyg, amikor levegőt kapott. – Az már igaz. Még jó, hogy én vagyok a főnök. Úgy vettem észre, hogy jobban tudok koncentrálni a munkámra, ha betelefonálok, megmondom, mit intézzenek el, aztán idejövök hozzád – vezette Cyget az autóhoz. A csalódott Waldo gyászosan pillantott utánuk. Cyg mindkét fülére kapott egy-egy könnyű puszit, amíg Darius beültette. – Még nem dolgoztam ki, hogyan viszlek be mindennap az irodába, miután megesküdtünk, de majd kitalálunk valamit – rántotta meg a vállát Darius. Cyg nevetett. – Bolond. Nem vihetsz magaddal a munkahelyedre. Darius rámosolygott. – Az lehet, de ha egyszer nem tudom, hogyan hagyjalak otthon? Minél tovább forgatom, annál előnyösebbnek látszik, hogy otthon dolgozzam. Cyg meglepetésére Darius vele együtt lépett a fürdő épületébe. Claudia azonnal felnézett.

– Bejelentés nélkül nem lehet masszázsra menni! – Be vagyok jelentve – dőlt a pultnak Darius, hogy egészen Claudia arcába beszéljen. – Ó! – kiáltott fel zavartan Claudia. – Mit mond? – kérdezte Lena néni, aki akkor jött ki az előtérbe. – Tényleg? – kérdezte Cyg, végignézve Dariuson, és most először sajnálta, hogy nem férfinak született, mert akkor ő masszírozhatná meg. – Jó teste van – szólt oda Marianna, fel sem nézve, amíg elcsoszogott mellettük. – Tényleg – vigyorgott Darius Cygre, és rá is kacsintott. – Ma este jelenésünk van Maura néni és barátainak fogadásán, a galériában – nézett Lena nénire, nem figyelve a Cyg arcára kiülő feszült kifejezésre. – Mrs. Dilson, ugye telefonált a nénikém? – Igen, hogyne – válaszolt Lena néni, és egy szuszra hozzátette: – Én meg felhívtam a bátyámat és a sógornőmet, hogy szóljak nekik, szombat estére Maura eljegyzési fogadást tervez. Azt mondták, hogy itt lesznek. – Anya és apa Saratogába jön? – pattant a nénje elé Cyg. – Igen, és nagyon meg voltak bántva, hogy fel sem hívtad őket, és tőlem kellett megtudniuk, hogy barátod van és férjhez készülsz – replikázott Lena néni. – Csak nem szégyellsz, drágám? – tudakolta Darius, felig nevetve, félig komolyan. – Igazán fölösleges. Pompás fizikum – kotyogott közbe Marianne, aki a vászonneműs szekrények felé tartott. Cyg rábámult az asszonyra, aki sose vette a fáradságot, hogy Cygre nézze. Darius felnevetett. – Marianne, eljössz az esküvőnkre? Marianne sóbálvánnyá merevedett, lecsukódó szemhéja is mintha egy milliméterre feljebb nyílt volna. – Hát nem tudom. Miért, meg vagyok híva? – Vedd úgy, hogy igen. – Akkor jó. Ott leszek. Felveszem a tollas kalapomat – tűnt el Marianne a fehérneműtároló ajtaja mögött. Lena néni lehunyta a szemét és felsóhajtott. – Az egész szertartás alatt hangosan fog beszélni, és mindenki részletesen megtudhatja, milyen jó dolog a szex, ha valaki jó kondícióban van és sokat jár a fürdőbe – méltatlankodott Lena néni, és elfordult. – Hátha mégse jön el? – kérdezte Cyg vékony hangon, rémület és nevetés között ingadozva. – De még mennyire – nyugtatta meg Lena néni, és kiment az előcsarnokból. Ekkor Homer Weeds, egy masszőr lépett oda Dariushoz. – Ön Mr. Chadwick? – kérdezte. Cyg rábámult a férfioldalon dolgozó emberre, aki nem is úgy nézett ki, mintha teste növekedéssel alakult volna ilyenné, inkább mintha villával hányták volna össze, mint a szalmakazlat. Buckó feje szögletes kockatesten ült, amelyet tuskólábak tartottak. Közepesnél kicsit magasabb volt, borzasztó látványt nyújtott. – Igen, én vagyok – Darius visszafordult Cyghez, átkarolta, és olyan ráérős alapossággal csókolta meg, hogy Cyg lábából minden erő elszállt. – Este, este egyórás szolgálatom van a Gideonban – kapkodott levegő után. Darius végighúzta mutatóujját Cyg orrnyergén. – Tudom. Majd az előcsarnokban dolgozom. – A szobádban is megvárhatnál. Darius megrázta a fejét. – Hogyne, hogy ne láthassalak, ha felemelem a fejem a munkából? Képtelenség. Az a nap is kész őrület volt. Cygnek egy olyan asszony jutott, aki egész idő alatt kacarászott a kádban, sipító New York-i hanglejtése behatolt a fürdő minden sarkába. – Hü, miket fogok én erről mesélni Ceil barátnőmnek. Kettéáll majd a füle – egy pillanatra elhallgatott, és kancsi szemekkel méregette Cyget – Tudja, ez borzasztóan erotikus.

– Micsoda – erőlködött Cyg, hogy a petyhüdt testet kiemelje a kádból és a masszirozóasztalra irányítsa. – Ceil mondta, hogy a forró, pezsgő fürdő nagyon erotikus. Tudja, olyan szexi, ez most rá az új szó – magyarázta Mrs, Degnan türelmesen (hívjon csak Liznek, mindenki úgy hív!). – Aha, erot… erotikus – bólintott Cyg, hasra lódítva a nőt. – Most már értem. – Gondoltam, hogy megérti. Maguk itt lányok sokat tudnak. – Mi itt lányok? – kérdezte Cyg kimérten, kezei készen lecsapni Mrs. Degnanra (hívjon csak Liznek stb….). A nő vállat vont a fehér lepedő alatt. – Na, hát azokkal a legényekkel, amikor masszírozzák, csak történik egy s más? – Mrs. Degnan, a Roosevelt fürdőben masszőrök vannak a férfiaknál és masszőzök a nőknél – tagolta Cyg, és karatecsapásokat mért Mrs. Degnan dagadó farizmára. – Jaj… és maguk… – Az az élet rendje, hogy a test, ha nagyon rossz állapotban van, szenved, Mrs. Degnan – és végigtapogatta a csípőjétől a vádlijáig meg vissza. Mielőtt az asszony megnyikkanhatott volna, Cyg a hátára fordította, és hozzálátott a lábujjrángatáshoz. Mrd. Degnan vizsla szemekkel emelte fel a fejét. – De záróra után, maguk fiatalok biztos. – Jaj, a lábam, megrántotta! – Tényleg? – kérdezte Cyg krokodilmosollyal. – Nekem nyugodtan bevallhatja – könyökölt fel Mrs. Degnan, mélyen ülő, apró szeme csupa mohó kíváncsiság. Cyg elvette az egyik előmelegített törülközőt az állványról, nem túl gyengéd mozdulattal a nő arca köré csavarta, és csak annyit mondott. – És most szépen csicsikálunk, Mrs. Degnan. Az asszony szótlanul bámult utána. Cyg visszatartotta magát, amíg kiért a helyiségből, és csak a viszonylag hűvös folyosón tört ki belőle a méltatlankodás. – Micsoda nő! 9. Cyg a tükör előtt forgolódva gyönyörködött a harmincas évek hangulatát idéző barackszínű selyemruhában, amelyet a Faluban, egy szupermodern stílusú butikban talált. A ruhának a viselője adta meg a vonalát a mélyen dekoltált, vékony vállpántos holmi természetesen guruló berakásokkal ért véget a térdvonal körül. Minthogy az anyaga meglehetősen átlátszó volt, alsószoknya kellett alá, de melltartót nem vett, a felsőrész kivágása rugalmas mellére feszült. A korhangulatnak megfelelően középen választotta el a haját, homlokából hátrafésülte a természetes hullámokat, és az egészet egy szoros kontyba fogta össze a tarkóján. A fülbevalója, egy hosszú koralldarab, hintázott az arca mellett, le, egészen az állcsontig. A nyak, a kivágás és a mellek kezdődő domborulatának harmóniáját nem szakította meg nyaklánccal. A jegygyűrű köve szikrákat hányt a barackszínű anyag mellett. Cyg lazacszínű bőr magas sarkú cipőt húzott, hozzá pedig egy antik lamé sminktáskát használt, amelyre a harmadik sugárúton egy apró boltocskában bukkant. Légzőgyakorlatokat végzett, és azt motyogta magának: – Nincs más hátra, végig kell csinálnom a mai estét. Majd holnap vagy azután vagy még azután majd lesz még idő, hogy megmondja Dariusnak, hogy az esküvőből nem lesz semmi. Az ajtó szélesre tárult, és ott állt Darius, tetőtől talpig felmérve az elébe táruló látványt. – A nagynénéd azt mondta, jöjjek föl és siettesselek – mondta könnyedén,

szemét le nem véve Cygről. Észrevette, hogy Cyg a gyomrára szorítja a kezét. – Fáj a hasad? – Nem – válaszolt rekedten Cyg, majd lángra kapva a rátapadó tekintet forróságától. – Túl szép vagy, hogy nyilvános helyen mutatkozz – mormogta Darius. – Nincs rajtad melltartó… Gyönyörűek a melleid… milyen karcsú a derekad… és a combod… Olyan vagy, mint egy barackangyal – tárta felé a kezét. Cyg egy szökelléssel Dariusnál termett, szorosan hozzásimult, hogy a férfi karjai között biztonságra leljen. – Az ágyba szeretnélek vinni, nem a galériába – motyogta a férfi Cyg nyakába. – Ez jól hangzik – karolta át a nyakát. Darius felnyögött, aztán határozott mozdulattal Cyg derekára tette a kezét, és kicsit eltolta magától. – Nem kellek neked? – durcáskodott Cyg, miközben végighúzta ujját a simára borotvált férfiarcon. – Cygnet, ha már összeházasodtunk, annyit cukkolhatsz, amennyit akarsz, de most nem lehet. Vár lent a nagynénéd. Cyg felnevetett, egyszeriben felszabadultnak érezte magát, és Dariusba karolt. Darius az övé még egy éjszakára. Minden percét ki fogja élvezni! Lena néni a lépcső aljában várta őket. Jól mutatott a bézs ruhában, a barna kiegészítőkkel, amint Dariusra mosolygott. – Már azt hittem, hogy csak szirénával tudlak rávenni titeket, hogy legyertek. Cyg, édes drága Cygem, de csinos vagy! – Cyg gyönyörű – helyeselt Darius. A lány elment Darius mellett, a nagynénjéhez lépett, és arcon csókolta. – Te is pompásan festesz ma este. – Igen, én is azt hiszem – hunyorított Dariusra Lena. – Mr, Chadwick, maga is nagyon szexis ebben az öltözékben. Ha valaki azt mondta volna nekem, hogy egy férfi ilyen férfiasan nézhet ki zöld selyemöltönyben, azon nyomban kinevetem. Pedig most kiderült, hogy így van, nem igaz, Cyg? – Darius gyönyörű – turbékolt az unokahúga, és örömmel látta, hogy Darius elpirul. – Nos, én nem pont ezt a kifejezést használtam volna – kacsintott Lena Cygre, és teli szájjal Dariusra mosolygott. – Na ebből elég, ideje indulnunk – terelte ki őket Darius az ajtón, arcán még mindig zavart mosollyal. Cygnek kint földbe gyökerezett a lába, amikor meglátta a Rolls-Royce Broughamot. Waldo és a gazdája a kerítésnél ácsorgott. – Helyes kocsi – állapította meg hangosan Mr. Borwnell, pipával a szájában. Waldo ráugatott Cygre, aki sötét pillantást vetett rá válaszként. – Te is csinos vagy, Lena – vette ki Mr. Brownell a szájából a pipát, és a cipőjéhez verte. – Viszlát. Gyere, Waldo, megy szépen a kiskutya. – És csodák csodája, a makacs eb elbaktatott a gazdája után. – Megy szépen a kiskutya, hallod, hogy kedveskedik annak az undok vakarcsnak? – füstölgött Cyg, amikor Darius beültette az első ülésre, miután hátul becsapta az ajtót Lena után. – Jaj, aranyoskám, nyomd meg a dudát, ott megy May Smitte, szeretnék neki integetni! – Lena felkuncogott az elégedettségtől, mert Darius lelassított és ő kiinthetett a Birch utca fő pletykahordójának. – Köszönöm, kedvesem, mehetünk. – Nekem úgy tűnik, hogy Lena néni meg fog barátkozni a Rolls-Royce-szal – suttogta Darius, miközben gyöngéden közelebb húzta magához Cyget. – Úgy kell neked, majd mindenhova kocsikázhatsz vele az egész városban – próbált Cyg komolynak mutatkozni, de megint csak felragyogott a mosolya. Amikor felszedték Maurát, a két asszony rögtön egymással kezdett csicseregni, alig törődtek Dariusszal és Cyggel.

Darius a hölgyeket kitette a galéria bejáratánál, de Cyg a fejét rázta, és Dariusszal maradt, amíg helyet találtak a kocsinak. Egy pillanatra sem akart megválni tőle, amíg nem muszáj. Kézen fogva sétáltak végig a parkolón, szinte meg sem látva az embereket. – Hát észre se veszed az embert? – kiáltott feléjük Diane Chamberlain. – Nagyon hiányoztál, Darius, a múltkori partin is. – Igen-igen – szólt közbe Janie Tukes, és úgy kidüllesztette a mellét, hogy majdnem leesett róla a vállpánt nélküli ruha. –Nagyon hiányoztál! Cyg mogorva pillantást vetett a két nőre, aztán elnézett fölöttük, de még észrevette Phil Tabor arcán a gúnyos mosolyt. A férfi egy beszélgető csoport közepén álldogált, az emberek összehajoltak, és halkan mondtak valamit egymásnak. – Hello, Darius. Cyg, emlékszel Will Davisre, ez itt Mark… Binny… Trey… Sarrow – Phil tovább sorolta a neveket, de Cyg már nem is hallgatta. Minden erejét lekötötte, hogy ne fintorogjon, olyan kényelmetlenül érezte magát, amikor látta, milyen pillantásokkal méregetik a csoport tagjai. – Dar, mikor jössz el megint? – A Will Davisként megnevezett ember Cyg felé nézett, és vállat vont. – Nem érünk rá – vágta el gorombán Darius, aztán karon fogta Cyget, és határozott léptekkel a nénikéikhez vezette. Egy csomó ember nyomakodott, hogy beszélhessen Maura Tiebolddal, aztán hűvösen nyugtázták, amikor Lena Dilsont mint Darius jövendőbelijének nagynénjét mutatta be. – Ismeri a mi szép kis Cygünket, aki hamarosan Darius felesége lesz? – tette kezét Cyg karjára, mert nem vette észre, milyen feszült Cyg is, Darius is. – A Gideon Putnamban lesz az esküvői fogadás, meghívtuk néhány kedves barátunkat meg a közeli rokonságot. Ugye, Lena kedvesem? Lena néni sugárzó mosolyt vetett barátnőjére, és rábólintott. Cyg tátott szájjal meredt a két idősebb asszonyra, aztán a nénikéje mellé csusszant. – Én semmit sem tudtam erről – sziszegte neki és karon bökte. – Hát nem nagyszerű – mormogta vissza Lena néni üdvözült mosollyal. Cygnek úgy tűnt, hogy nagynénjén a megszállottság jelei kezdenek mutatkozni. – Hány ember? – lehelte Cyg, és előre félt a választól. – Azt hiszem, úgy két- vagy háromszáz. – Lena néni megfogta Cyg élettelenül csüngő kezét, és megpaskolta. – Nem… – De igen, drágám. Nagyszerűen fog sikerülni. – Nem. – Tudtam, hogy örülni fogsz neki – és Lena néni ellépett Cyg mellől, hogy a másik asszonnyal tárgyalja meg a közelgő esküvő részleteit. – Mit szólnál, drágám, ha nagy esküvőt csapnánk? – kérdezte Darius. – Semmi jót. Második. – Cyg úgy érezte, hogy csak tátog, mint egy ponty. – Nekem a második, de neked az első, drágám. És azt hiszem, a menyasszony diktálja, milyen legyen a szertartás – nyugtatta Darius. – Lépjünk olajra – könyörgött Cyg. – Én is szeretnék meglógni veled, de Maura néni annyira kitette szívét-lelkét értünk. Meghívta egypár barátját is a kormányból. Egypár szenátort, néhány képviselőt… nézzük csak… – Teremtőm, talán még az elnököt is? – kapaszkodott Dadus karjába Cyg. – Igen, azt hiszem, őt is – Darius tartotta az ajtót Cygnek, aztán elkomorult, amikor Cyg üveges szemekkel meredt a tálra. – Gyerünk, drágám! – Maura néni meghívta az Egyesült Államok elnökét? – Igen – Darius a helyükre ültette a hölgyeket, de nem eresztette el Cyget egy pillanatra sem.

Ő leült, amikor a többiek leültek, felállt, amikor a többiek felálltak, tapsolt, amikor a többiek tapsoltak, de fogalma sem volt, mi történik a színpadon. A szünetben elkeveredtek a sétáló emberek között, és üdítőt ittak a zsúfolt büfében. Cyg elfogadta a jégbe hűtött fehérbort, mert Maura néni ragaszkodott hozzá, hogy mindenki azt igya. Cyg is felemelte a poharát, miután Darius nagynénje köszöntőt mondott, de nem fogta fel, mit hallott. A tömeg hullámzott, összesűrűsödött, hol megritkult. Egy pillanatra Darius odébb sodródott. – Maura néni meghívott az esküvőre – hajolt váratlanul Cyghez Phil Tabor. – Szerencsés lány vagy, Cyg Melton. Jól megfogtad magadnak az öreg Dart. Pedig ravasz, mint a róka. De te szépen besöpörted a kötényed alá őt is meg a milliárdjait is. – Phil Cyg elébe lépett, és elismerése jeléül Cyg emelte a poharát. Cyg pislogott és az előtte álló emberre koncentrált. – Darius szeret engem. Legalább emiatt úgy illene, hogy sok boldogságot kívánjál nekünk – dadogta merev ajkakkal. – Nem illesz a képbe, Cyg. Az utcalányokat nem szokták elvenni a mi társadalmi osztályunkba tartozó emberek! – torzult vicsorgássá Phil vigyorgása. – Csak egyvalamiben tévedsz, Phil. – Cyg érezte, hogy az indulat lávaként forr a bensejében. – Te nem tartozol semmilyen osztályhoz. Te egy féreg vagy – és ezzel Cyg ráborította pohara tartalmát Phil keményre vasalt fodros estélyi ingére, aztán egy tudós szenvtelenségével figyelte, ahogy a férfi hátraugrik, amitől még több ital fröccsent a ruhájára, ezúttal a saját poharából. – Te átkozott… – reszelős hangja fenyegetően esengett, bár megpróbálta leplezni haragját. Darius termett ott, és sötéten magasodott Phil fölé. – Mi a fenét beszélsz itt? Né, mi bajod van, vizes az inged – rázta meg a kezét, aztán megint megragadta Phil ingét. – Hagyd békén Cyget. Ezt már egyszer megmagyaráztam neked. Többet nem figyelmeztetlek! – és ellökte, mit sem törődve vele, hogy néhány közelben álló felfigyelt a zűrzavarra. – Gyere, drágám, vége a szünetnek – fordult Cyghez. – Hol a poharad? – érdeklődött. – Phil elvitte… azaz a bort belőle – mosolyodott el Cyg, megkönnyebbülten. Darius figyelmesen nézte, aztán elmosolyodott. – Majd meséld el, ha leültünk. A szemed csillogásából úgy vélem, hogy a magad eszközeivel szépen elrendezted a Philproblémát. – Igen, azt hiszem – mondta Cyg, és szorosan magához belekarolt a férfiba. A műsor további része már kicsit élvezhetőbb volt Cyg számára. Bár hiányzott az első rész, hogy megértse az eseményeket, mégis felüdült, magához tért. Amikor az asszonyságokat lerakták, mindegyiket a maga házánál, Darius azt javasolta, hogy menjenek el autózni. Mérföldek múlva Darius megszólalt: – Ott… a távolban kezdődik a híres saratogai csatamező – Darius megállt az út szélén. – De ma nem érdekel a történelem. – Átnyúlt a kocsin és magához húzta Cyget. – Isteni ez a Rolls. Itt nem áll közénk semmi, ha egy kicsit szerelmeskedni akarunk – és szája már rá is tapadt Cyg szájára. Cygnek egy pillanatig az volt az érzése, hogy valahol az űrben keringenek, úgy megszédült a csóktól, de aztán rájött, hogy Darius felemelte és az ölébe ültette, szorosan magához ölelve. – És különben is, van valamim a számodra – Darius benyúlt a zsebébe és kihúzott belőle egy dobozt. – Nem szabad ilyen sok mindent nekem ajándékoznod – Cyg elámult, amikor Darius kinyitotta a dobozt, és a kék bársony bélésről felemelte a csepp formájú briliáns fülbevalókat.

– A nagymamámé volt. Még élt, amikor az első házasságomat kötöttem, de azt mondta Mamának, hogy nem vagyok szerelmes, ezért nem is adja nekem a fülbevalót. Maura csak akkor mondta el az egészet, amikor nagymama meghalt. – Darius egy csóknyi szünetet tartott. – Tudom, most ő is azt szeretné, hogy a tiéd legyen. – Darius… – Cyg érezte, hogy a könnyek fojtogatják. – Én… nem szoktam sírni – hüppögött, és végigsimított Darius arcán. – Sírj, sikíts, nevess, dühöngj… amit csak akarsz. Majd ha összeházasodunk, életem célja lesz, hogy mindent megszerezzek neked, amit csak megkívánsz. – Nem lesz sok dolgod – motyogta Cyg Darius nyakába, egyik kezében az ékszerdobozt szorongatva. – Nekem csak te kellesz – vallotta be, és úgy érezte, hogy mázsás sziklatömb gördült le a szívéről. Meg kellett már mondania! Darius teste megfeszült Cyg alatt, keze egy icipicit remegett, ahogy simogatta. A szemébe nézett. – Komolyan mondod? – kérdezte alig hallhatóan. Cyg bólintott, míg mutatóujja Darius arcélén siklott. – Hát persze, én… – Egyszer csak Cyg megmerevedett és egész közel hajolt Dariushoz. – Mi ez a hang… egy gyerek sír? – Cyg még nagyobb erővel szorította magához Dariust, amikor a férfi el akarta tolni magától. – Ne szállj ki. Zárd be az ajtót. Jaj, Darius, most megint! Mi ez, gyerek? Darius kibontakozott a nyakára fonódó karok öleléséből, közben Cyget nyugtatgatva. – Ne aggódj. Én inkább valami állatnak gondolom. Cyg némán figyelte, hogy Darius a kesztyűtartóból elővesz egy zseblámpát, kinyitja az ajtót, és kiszáll a kocsiból. Átült a vezetőülésbe, azzal a szent elhatározással, hogy ha kell, utánamegy segíteni. – Semmi baj, semmi baj – szólalt meg Darius. Aztán lehajolt, és felvett valamit a földről, amit gyengéden a karjába vett. – Egy macska – ámult el Cyg. – Szörnyen néz ki. Mi történhetett vele? – Cyg hátrahúzódott az ülésen, hogy Darius beszállhasson a csatakos, megviselt állattal. – Azt hiszem, valaki megpróbálta vízbe fojtani. Nézd, milyen nagy a hasa, biztosan kiscicái lesznek. – Darius közéjük rakta az ülésre az állatot, és bánatos arccal hozzátette. – Ennyit arról, milyen zavartalanul lehet egy autóban az elhagyott országúton szerelmeskedni. – Szegény cicuskám – duruzsolt Cyg a vizes kis jószágnak, és az ölébe nyalábolta. Hazamentek és Darius segített a macskának néhány öreg törülközőből vackot készíteni a konyhában, aztán tejet és kukoricapelyhet öntött egy tálkába, és letette az állat elé. – Nem tudom, megeszi-e – töprengett hangosan, amíg Cyg nyakához dörgölte az orrát, és együtt nézték az ajtóból, mihez kezd a cica. – Aki koldus, ne válogasson. Imádni fogja. – Cyg szétnyitotta Darius szájára tapasztott ajkait, és a férfi nyelve azonnal támadott. – Nem bírom már sokáig. Házasodjunk már össze! Cyg arra gondolt, amit Darius mondott, még egyszer meg nézte a macskát, aztán felment, hogy megmosakodjon és aludni menjen. Ha itt akarja hagyni Dariust, nem halogathatja sokáig… holnap kell! Éjjel kétszer arra ébredt, hogy viszket és megdagadt az arca meg a tenyere. Csak nem valami betegség tört ki rajta, gondolta álmosan, aztán megint elaludt. Amikor hatkor felébredt, a torka száraz volt, egész bőre égett és viszketett. Kitántorgott a fürdőszobába, és belenézett a tükörbe. – Úristen – mondta, mert az arca helyett egy rózsaszínű dinnyét látott, amelyen egy sötét kis lyuk keletkezett, amikor beszélt. – Olyan vagyok, mint egy rózsaszínű kosárlabda. De mi a csudától? Fürdőlepedőbe öltözve ment le a konyhába. Ott találta Lena nénit, aki Maxine-t simogatta. Lena megfordult, meglátta Cyget, és hunyorított, – Miért teszed ki magadat ilyesminek, amikor tudod, hogy allergiás vagy rá!

– Allergiás? Tisztára elfelejtettem! – Cyg tenyerét arcára szorította és megrándult. Próbált mosolyogni, de csak enyhe vigyorgásra nyílt szét a szája. – Milyen aranyos, ugye? Maxine a neve. Mindig is a szürke cicákat szerettem. Azok olyan okosak. – Okosabbak, mint te, én azt hiszem – és Lena néni fészkestül felnyalábolta a macskát. – Egyelőre a garázsban fogsz lakni, Maxine. Te meg menj fel – intett Cygnek a fejével. Megszólalt a telefon. Cyg intett a nagynénjének és felvette. – Cygnet? Drágám, azt hiszem, házon kívülre kellene tenni a macskát. Csak most jutott eszembe, hogy egyszer említetted, hogy allergiás vagy rá… – Darius hangja izgatottan csengett a telefonban. – Már késő, megkaptam Maxine-tól. – Olyan a hangod, mintha krumplit tartanál a szádban! – Ez nem volt szép, Darius. Ma ne gyere át, egész nap ágyban maradok. – Cyg tudta, hogy ki kell használnia az alkalmat, hogy itt hagyja Saratogát és Dariust. Letette a kagylót, nehogy elsírja magát. Lena néni visszaért a házba, és alaposan megmosta a kezét a csapnál. – Miért nem vagy még a szódás fürdőben? Az az egyetlen… – Lena néni, ma elmegyek. Nem mehetek hozzá Darius-hoz, amikor tudom, hogy azt hiszi rólam, hogy utcalány vagyok – nyögte Cyg. – Ugyan már. Darius szeret. Még a vak is látja – vágott közbe Lena. – Láttad, hogy viselkedtek tegnap este a barátai? – Azok hülyék… és azt hiszem, hogy Dariusnak is ez a véleménye róluk. – Lena néni hangja éles volt és határozottan barátságtalan. – Phil Tabor mindenütt pletykálkodott rólam, tudom. – Az az ember egy komplett barom – háborgott Lena Dilson. – És ha tudni akarod a véleményemet, neked annál inkább itt kellene maradnod, nem ilyen gyáván megfutamodni a harc elől. Védd meg magad! Cyg Melton a nagynénjére bámult. – Azt hiszed, hogy nem szeretnék maradni? Nem félek én a harctól. Azt hiszed, nem szeretnék egy jó nagyot behúzni Phil Tabornak és megmondani neki, hogy menjen a pokolba? Meg is csinálnám, csakhogy Darius lenne az áldozat. Nem leszek egy életen át a kellemetlenségek forrása, annál sokkal jobban szeretem. – Akkor harcolj érte – heveskedett Lena néni. – Én harcolok, Lena néni… a magam módján. – Cyg elfordult és felvonult a szobájába. Meleg fürdőt készített a sütéshez használatos szódával, és hosszan elnyúlt benne. Ettől sokat enyhült a viszketés. Lena néni készített jeges pakolást, amitől a duzzadás is kezdett enyhülni. Cyg tudta, hogy nem kell allergia elleni gyógyszert bevennie, mert ha nem érinti meg a macskát, magától elmúlik a baj. Nagyon csodálkozott, hogy Lena nénit még mindig a konyhában találja, amikor felöltözve, bőrönddel a kezében lement. – De hát nem ma van a szabadnapod! – Azt akarod, hogy az apád meg az anyád megérkezzen az esküvődre, te meg sehol? – Elfelejtettem – kapott a szájához Cyg. – Kezdesz nagyon feledékeny lenni – méregette Lena néni csípőre vágott kézzel – Köszönök mindent, amit értem tettél. Felhívlak, ha megtelepedtem valahol. Cyg mosolyogni próbált, de megbicsaklott a szája. Átölelte a nagynénjét és mélyeket lélegzett, hogy ne sírjon. – Na, gyerünk – tolta el magától Lena néni. – Munkába kell menni. – Átment a fürdőszobába, és magára csukta az ajtót. Cyg rábámult a csukott ajtóra, aztán rántott egyet a vállán, és kiment az ajtón. Waldo ugatott, és megpróbált átmászni a kerítésen. Maxine a garázs nyitott ajtajában ült, tappancsait nyalogatta és unottan nézte a tomboló kutyát.

– Na, Waldo, most már nemcsak te őrjíted meg a környezetedet, hanem fordítva is – mormogta Cyg, amíg a kutyát meg a macskát nézte, de egyiknek sem ment közelébe. – Nem is látszol olyan dagadtnak. – Mi? – pördült meg Cyg, amikor háta mögött megszólalt Darius. – Azt akarod, hogy szívinfarktust kapjak? – Még többet is megteszek, ha még egyszer megpróbálsz elhagyni. Vége a játéknak, Cygnet. – Darius arca, mint a gránit. Cyg kinyitotta a száját, de nem jött ki rajta hang. Ahogy levegőt vett, érezte, hogy a harag, mint a kénszag árad a férfiből. Még soha nem látta, hogy Darius arca hol elfehéredjen, hol elvörösödjön, majd megint elsápadjon. Csak nem csap ki füst dühödten megfeszített orrlyukain? Darius tett egy mozdulatot előre. Cyg hátralépett. – Nem félek! – kiáltotta rekedten. – Te nem vagy az a típus, aki kezet emel egy nőre! – Az már igaz. Életemben soha nem ütöttem meg nőt, bár rád igazán rád férne, hogy jól elverjék a fenekedet. – Szavai, mint pisztolygolyók vágódtak feléje. Cygnek az volt az érzése, hogy fizikailag is ki kellene térnie a hanghullámok elől, hogy ne hallja, amit Darius mond. Ha Darius dühöngött, olyan eséllyel lehetett vele kommunikálni, mint az ágyúval, amikor kartácsot szőr. – Meg akartalak kímélni attól, hogy állandóan teher… – Fogd be a szád! – üvöltött a férfi. Waldo abbahagyta az ugatást és az ugrálást, lekushadt a kerítés aljához. Maxine egy szökkenéssel a garázsajtó tetejére, onnan a tetőre iramodott, onnan fújt és köpködött, felgörbített háttal. – Nahát! – lépett Cyg kettőt hátrafelé. – Te nekem – dörrent rá Darius, és úgy tűnt, haragja megrázza a fákat, meghajlítja a bokrokat – soha az életben ne mondj olyat, hogy te csak teher vagy számomra, hogy nem illesz a baráti körömbe, mint ahogy a nagynénéd is mondta Maura néninek. – Lena – Cyg lehunyta a szemét, amikor úgy látszott, hogy Darius elmossa a dühével. – Igen, bizony, felhívta a nagynénémet, és ez a szerencséd, különben bilincsben tölthetnéd ezt a négy napot az esküvőig. Addig pedig nem engedlek ki a látómezőmből. Érthető? – Azt hiszem, ezt még Albanyban is értik – motyogta Cyg és Waldót nézte, mert a kutya megpróbált alagutat fúrni magának Mr. Brownell krumpliágyásaiba. – Cygnet! – bömbölt Darius. Cyg látta, hogy Maxine minden szál szőre égnek áll, és a fogait villogtatja. – Waldo már egész szénbányát ásott ki. Légy szíves, ne üvöltözz. – Akkor add a szavadat, hogy soha többet nem próbálsz ilyet csinálni – sziszegte Darius, de a hangjában rezgő fenyegetés hatására Waldo gyorsabban kezdett ásni, és néhány varjú felrepült a villanyoszlopokról. – Darius, ne… – A szavadat, Cygnet! – A szavak bombaként robbantak ki Dariusból, és a galambok riadtan szerterebbentek. – Jól van, a szavamat adom – sietett a válasszal Cyg, mert Mr. Brownell kijött a házából. – Nem mintha attól még levenném a szememet rólad. De nem ám – megragadta a lány felső karját. – Ez az összes ruhád? – Nem, párat otthagytam. – Darius megpenderítette Cyget, és szinte visszavonszolta a házba. Cyg komoran nézett Lena nénire, aki elégedett mosollyal dőlt a hűtőszekrénynek. – Áruló – szűrte a foga között. – Ostoba liba – mordult rá a nagynénje, és rámosolygott Dariusra. – Sokkal nyugodtabb vagyok Cyg jövőjét illetően, mióta tudom, hogy te majd kihúzod a csávából, ha a következőbe belemászik.

– Csávába, én? – feszítette meg az állát Cyg. – Na, most pont úgy néz ki, mint az apja. Darius figyelmesen nézett Cygre. – Igen? – aztán visszafordulva Lénához, folytatta. – Elviszem a nagynéném házába, hogy ott legyen az esküvőig. Maura pedig beköltözik Gideonba, az én lakosztályomba. – Egy frászt – tört ki Cygből. – Én nem vagyok… Darius lehajolt, előrehúzta Cyg egyik karját, és megragadta a válla fölött, ahogy a tűzoltók szokták az áldozatokat menteni, majd kiegyenesedett, és Cyg máris ott himbálózott a vállán. – Lena néni. Cyg már megint kezd rosszul viselkedni. Elhozná a maradék ruháját a nagynénémhez? – Rakjál le, te szadista, deviáns alak. – Cyg mérget vett volna rá, hogy mindjárt elkezd vérezni az orra, nem bírja a fejjel lefelé lógást. – Nem mintha túl sok ruhára lenne szüksége. New Yorkból, Charine-től hoznak majd ruhákat neki. – Rablólovag, csempész, terrorista. Nem fogom a te ruháidat viselni. – A hangja egyre bizonytalanabbul csengett, ahogy az orra megtelt vérrel. – Be foglak perelni. Lena Dilson felnevetett. – És be fogom perelni a nagynénémet is, mert áruló. – Ököllel verte Darius hátát, de semmi hatás. Cyg felemelte a fejét, amíg Darius kivitte az ajtón a kocsihoz. Lena Dilson, arcán elégedett kifejezéssel, követte őket. – Bezáratlak az Attica börtönbe – hörögte Cyg. – Ne aggódjon. Mr. Brownell – csilingelt át a szomszédnak Lena néni. – Cyg a barátjánál fog lakni néhány napig. Szervusz, Waldo drágám. Hát te mit csinálsz a krumpli között abban a nagy lyukban? Istenem, a macska meg felment a garázs tetejére! – Nem tudtam, hogy Cyg iszik. – Mr. Brownell kiverte a pipáját a kerítésen, és lehajolt, hogy Cyg arcába nézhessen. A lány megint felemelte a fejét. – Nem vagyok részeg. Elrabolnak! – De drága gyermekem, hát illik ezt, hogy már megint beleittál a főzősherrymbe? – dorgálta Lena néni Cyget, míg Mr. Brownell irányába rázta a fejét és füttyentett a macskának, hogy lehívja a tetőről. – Fel van dagadva az arcod az ivástól, te lány – intette Mr. Brownell, amikor Darius belódította az autó első ülésére. – Ne kapj rá a töményre! Mielőtt a magából kikelt Cyg mozdulni tudott volna, Darius már meg is kerülte az autót, bepattant a helyére és bezárta mindkét ajtót. – Mr. Brownell… – kiáltott fel Cyg a csukott autóban. – Én nem ittam egy kortyot sem… Remélem, Waldo homokbányát csinál a kertjéből. Darius úgy kilőtt a kocsival, hogy Cygnek majd legurult a feje. Amikor Lena néni egy csókot dobott utána, Cyg ráöltötte a nyelvét. – Hogy szabad így viselkedni a te drága nagynénikéddel? – szólt rá Darius megenyhülten. – Szoknyába bújt szörnyeteg – pattogott Cyg. – Összeállhatnátok, és jól menő emberrabló vállalkozást indíthatnátok. Nagyszerűen menne. Viperák! – Ma este a nagynéném fogadást ad a tiszteletünkre, a Gideonban. Az öregeid is ott lesznek, értük küldtem a gépemet. – Az én anyám és apám nem olyanok, hogy ettől menten megszédüljenek. – Cyg szálfaegyenesen ült az utasülésen, és mereven kinézett a szélvédőn. – Én pedig igyekszem mindent elkövetni, hogy megszédítsem a jövendő apósomat és anyósomat. – Ne légy már ilyen önelégült – tajtékzott Cyg. – Önelégült? Ha te vagy a feleségem? Ne beszélj butaságokat! Azt hiszem, idő előtt fogok elhasználódni. Hány gyerekünk legyen? – Kétségkívül te vagy a világ… Mit mondtál?

– Én hármat szerelnék. Egy fiút és két lányt. – Lehetetlen – bámult rá Cyg mogorván. – Két fiú és egy lány. És nem fogom megváltoztatni a véleményemet – vetette fel az állát. – Rendben van, amit csak akarsz. Látod, milyen egyszerű velem bánni? Kenyérre lehet kenni. Cyg csak ült, hol ökölbe szorult a keze, hol szétnyitotta, és a fogát is újra meg újra összeharapta. – Emlékezz, mit mondtam a fogszabályzódról – mondta gyengéden Darius. Cyg mélyeket lélegzett és maga elé képzelte, amint Dariust kínpadra vonja és megszorítja a csavarokat. A gondolattól jobb kedvre derült. Darius megpaskolta a combját. – Boldogok leszünk, majd meglátod. – Phil Tabor fizetett nőnek hívott akkor a partira – lökte ki magából a szavakat, mintha szeméttől szabadulna meg. – Phil mindig is olyan bulikat szervezett. Még a Yale egyetemen is azon mesterkedett, hogy alkalmi nőket szerezzen a vendégeknek. Cyg fájdalmában hunyorgott. – Egyszer – folytatta Darius – az egyik lány adott egyet a szeme alá, és megmondta, hogy mit gondol felőle. Egy teljes fél éven át hordta a monoklit. – Darius gyors pillantást vetett Cygre. – Nem az első évemet töltöm a nagyvilágban, és sokfajta bulin voltam, sokfajta nővel találkoztam… – Képzelem – vetette közbe komoran Cyg. – …milliárdos üzletekben tárgyaltam, találkoztam becsületességgel és korlátlan gátlástalansággal. Meg tudom különböztetni az aranyat a réztől. Nekem elég volt egy pillantást vetni rád, és szavak nélkül is tudtam, hogy téged akarlak. És amikor az enyém lettél, tudtam, hogy te leszel a feleségem. – Itt lesznek a szüleid ma este? – roskadt Cyg a puha bőrülésre. – Lehet. Már rég elváltak, és azóta több házasság áll a hátuk mögött, de azért lehet, hogy eljönnek. Semmi közük nincs az életemhez, és tulajdonképp nekem sem az övékhez. Én más vagyok, mint ők. És bár az első házasságom válással végződött, a mi esküvőnk egy életre szól. Azt akarom, hogy családunk legyen, karácsonyaink… húsvétok… – Nyári vakációk. – Cyg érezte, hogy bensejében felüti fejét a remény. – Azok is. Cyg nyaka még kicsit rozsdásan fordult Darius felé, gyönyörködött a kerékre kulcsolódó hosszú, finom férfiujjakban. – És mi van akkor, ha az esküvő után is szeretnék dolgozni? Darius gyors pillantást vetett felé. – Itt akarsz élni Saratogában és gyógytornász leszel? – Masszőz. Tetszik nekem ez a munka. De fel is adhatom. – Akarsz állást a cégnél? Nevezd meg, melyiket. Te vagy a főnök felesége, és az esküvő után tiéd lesz a részvények fele. – Nem! – De igen! Mindenem, amim van, a tied, ideértve az életemet is. Megtartasz? – Egy-két hónapig biztosan – igyekezett Cyg mosolyogni. – Darius, én nem akarok pénzt vagy holmikat. Én nem lehetek az üzlettársad. – Már késő. Az okmányok már ki vannak állítva. Cygnet Melton Chadwick igen gazdag asszony ám! – Istenem! 10.

Cyg nagyon megörült, amikor meglátta a szüleit aznap és te a Gideonban a két nagynéni közös fogadásán. – Lena azt mondta, hogy nekem is tetszeni fog a választottad. Így igaz. Tökéletesen illik hozzád – mondta az édesanyja örömteli mosollyal, aztán a Cyg mellett álldogáld Dariusnak nyújtotta a kezét. Darius melegen megszorította. – Látom, hogy szeret téged. – Nagyon… az első pillanattól kezdve, amikor megláttam egy emberekkel teli szobában – nézett le Darius Cygre, és nem is próbálta leplezni az érzéseit. – Csak 24 óra kellett még hozzá, hogy rájöjjek, ez igazi szerelem. Cyg apja kezet rázott Dariusszal, hosszú, hűvös pillantással mérve fel jövendő vejét. – Remélem, hogy boldoggá teszi Cyget. – Minden napját – ígérte Darius. – A szó elszáll – húzta ki magát Mr. Melton. – Soha szándékosan nem fogom megbántani Cygnetet… sem szóval, sem tettel. Biztos, hogy nem mindenről egyezik majd a véleményünk… – Az biztos – simult hozzá Cyg. A férfi mosolya elkomolyodott, amint visszanézett az apára. – De még az olyan esetekben is mindent megteszek, hogy megóvjam a kellemetlenségtől. Az én szavamat készpénznek veszik az üzleti életben, uram. Cyg apja Dariusról Cygre, aztán megint Dariusra nézett, és bólintott. – Adok neked ötven évet, addig tiéd a lányom. De ha addigra se boldogultok egymással, visszaveszem. Darius úgy vigyorgott, mint egy iskolás fiú, amíg kezet rázott eljövendő apósával. – Áll az alku. – És most, táncolhatok a lányommal, Darius? Cyg elégedetten tapasztalta, hogy Darius még az apjának sem szívesen engedi át. Nem tudott ellenállni a kísértésnek, és gyors csókot adott Darius szájára, mielőtt apja karján ellibegett. A férfi ott állt a parkett szélén, nézte őt, és meg sem próbálta leplezni, mit érez, azt se bánta, hogy mindenki láthatja. Maura néninek kétszer is meg kellett rántania a zakója ujját, hogy felé forduljon, amikor be akarta mutatni a köré csoportosuló embereknek. – Az anyád majdnem elájult, amikor Maura megmondta neki, hogy az elnök telefonon mentette ki magát, amiért nem tud eljönni, a felesége pedig egy Steuben-üvegvázát küldött a gratulációjukkal. Cyg szerető elnézéssel nézte az apját. – Te meg, gondolom, csak megrántottad a válladat, és úgy csináltál, mint aki nem is törődik vele. – Az anyád és Lena majdnem megölt – nézett fel a papa magas, karcsú lánya arcába. – Tetszik nekem ez a Maura Tiebold. Olyan kedves, egyszerű asszony. És az unokaöccse szeret téged. Cyg bólintott. – Olyan volt, mint a derült égből a villámcsapás. – Felsóhajtott, és azonnal meglátta Dariust a tömegben. Egymásra mosolyogtak. – Nem hittem neked, amikor elmondtad, hogy te és anya hogyan jöttetek össze. Hogy te azonnal tudtad, hogy egy életre szól. – Cyg apja válla felett Darius felé nézett, aki Cyg anyjával beszélgetett, de lopva mégiscsak Cyget figyelte. – Dariusszal ez olyan volt, mint amikor összeáll a kirakós játék. Az életem egyszerre olyan szép, örömteli lett. Az esküvőig két nap maradt, ez alatt a három idősebb nő egyfolytában boldog zűrzavarban tobzódott. Cyg úgy érezte magát, mint egy robot. A New York-i Charine ekrüszínű selyemruhát tervezett neki, ami szépen kiemelte mézszínű haját és szemét. A Viktória-stílusnak megfelelően a magas nyak fodros volt, az uszályt turnür fogta össze, ami nyújtotta amúgy is karcsú alakját. Haját a ruha anyagából készült masni fogta össze a feje tetején, onnan omlottak alá a kibontott fürtök és a fátyol. Füle alatt a Darius nagymamájától származó fülbevaló remegett, jobb kezén a jegygyűrű szikrázott. Maura Tiebold olyan harisnyakötőt adott neki, ami még az övé meg az ő anyjáé volt, amikor az

esküvőjüket tartották. A kék szalagok és kézi csipke között gyémántok csillogtak, amikor Cyg majdnem a térdéig felhúzta a finom holmit. Glasszébőrből készült, kézzel varrott, közepes sarkú cipőjének színe megegyezett a ruháéval. Darius küldött neki egy kis kosárkát, benne apró, krémszínű rózsákkal. Cyg édesanyja halvány rózsaszínbe, Maura halványzöldbe, Lena bézsbe öltözött. A földig érő ruhákat Charine tervezte a számukra. Mindegyikük a megfelelő színből összeállított kis rózsacsokrot és a ruha anyagával megegyező színű, pánt nélküli kis táskákat szorongatott. Cygnek az volt a kívánsága, hogy a két nagynéni vezesse fel az oltárig, és ott ne csak az apja, hanem az anyja is, együtt adják át a vőlegénynek. Cyg édesapja méltóságteljes látványt nyújtott frakkjában és csíkos nadrágjában. – Utoljára akkor viseltünk csak nekünk tervezett ruhát, amikor anyáddal Atlantába, a lótulajdonosok kongresszusára mentünk. Akkor Max Schwartz csinálta a ruháinkat. Még mindig hordjuk őket. – Végignézett magán a tükörben és elmosolyodott. – Azt persze már nem tudom, hogy ezt mikor veszem föl legközelebb. – Remekül nézel ki, apa. – Annyira boldog vagyok miattad! Menjünk már! Mindnyájan a Rolls Royce-on megyünk. Darius a templomban vár. Megígértette velem, hogy egyik szemem mindig rajtad tartom, különben nem engedett volna haza aludni, Lena házába. – Mit parancsolgat! – lehelte Cyg, és megfordult, hogy köszöntse édesanyját meg a nagynénjét, akik most léptek be a hálószobába. – Csak semmi pityergés – intette Mr. Melton a feleségét, amikor az a zsebkendője után kezdett kotorászni. – Hát persze hogy nem fogunk pityeregni – köszörülte meg a torkát Lena néni, amíg elrendezte Cyg feje körül a fátylat. Aztán hátralépett és úgy szemrevételezte az eredményt. Mind a négyen egymásra bámultak egy pillanatra, aztán a papa elköhintette magát, és azt mondta, hogy ideje elindulni. Maura a kocsi hátuljában ült és úgy izgult, hogy Lena elnevette magát. – Nem te mész férjhez, Maura! – Akkor nem izgultam ennyire – sóhajtott fel Maura, erre Mr. Melton, aki a sofőr mellett ült, megfordult és ránevetett. – Ne kezdjétek, mert mindjárt Muriel is csatlakozik, nem csodálnám, ha egész odalenne. Cyg anyja dorgálóan nézett a férjére. – Te csak azzal törődj, hogy veled minden rendben legyen. Cyg hallgatta őket és mosolygott, de gondolatai már a templomnál jártak. Darius, Darius, Darius. Őt várja… Amikor a templom előtt kilépett a kocsiból, alig vette észre a tömeget. Fülébe hatolt a harangjáték csengése, aztán már benn is voltak. Valaki megigazította a fátylát, valaki kiegyenesítette az uszályát. Az apja szólt hozzá, a kezét a karjára tette, anyja a másik oldalról állt mellé. Mintha álmodna, úgy látta, hogy Lena néni és Maura néni megindul előtte. Csodálkozott, hogy az emberek sokasága nézi a lassú menetet, utána forognak, hogy láthassák. Felnézett és elfeledkezett a közönségről. Elfelejtette, hogy ott áll az apja, az anyja, a fehér ruhás pap, nyitott imakönyvvel a kezében. Darius mosolygott rá és felé lépett, hogy fogadja az oltár előtt. – Egyetlen szerelmem! Ezek a szavak zúgtak ki az ima áhítatos mélységeiből és az áldásért magasba emelkedő fogadalmakból. Cyg hallotta, amint remegő hangon válaszol. Olyan távolinak tűnt, mintha ő is néző, nem pedig a főszereplő lenne. Darius meleg, mély hangon tette fogadalmát, amely egyre feljebb szállva, visszhangzott a gótikus ívek alatt.

Amikor megfordultak, szemben a tömeggel, Cygnet egy pillanatra megállt, és Dariusra nézett. Darius kérdőre görbült szemöldökkel hajtotta le hozzá a fejét. – Most már az enyém vagy. – Csendes kijelentése átcsengett a nászinduló akkordjain. – Igenis, Mrs. Chadwick, a tiéd. – Darius hangja érdes volt, és egy izom ugrált az arccsontja mellett. Cyg számára a Gideonban adott fogadás tökéletes káoszba veszett, de mégsem érezte fenyegetőnek, hiszen Darius ott volt mellette, meleg tenyere a hátán pihent, lehelete gyakran megcsapta arcát, amikor lehajolt hozzá. Amikor Phil Tabort felfedezte a gratulálok sorában, Cyg hűvös nyugalommal nézett rá. Phil odahajolt, hogy megcsókolja, Cyg pedig hátrahajolt, és egyik kezével eltolta magától, – Menj innen – suttogta, arcán még mindig a kedves mosollyal. – Idegesítesz. Phil mosolya eltorzult, mintha citromba harapott volna, jobbra-balra tekingetett, a keze lehanyatlott. Cyg egy hajszálnyit felé hajolva ejtette ki a szavakat: – És üzleti ügyekben se keress meg többet minket, mert nem vagyunk érdekelve. Darius épp ekkor fordult oda egy gratulálótól, még éppen elkapva az utolsó szavakat. Hunyorítva nézett Philre. – Hallottad, Phil, mit mondott az üzlettársam? – és összekulcsolt kézzel várta meg, amíg Phil odébbment. Aztán a feleségéhez fordult: – Mondtam már, hogy szép vagy ma? – Még csak háromszázszor. Többször akarom hallani, még többször! – mosolygott rá Cyg, és közben ügy érezte magát, mint az olvasztott fagylalt. – Ó, Mrs. Chadwick, az biztos, hogy sokkal, de sokkal többet kap – vigyorgott Darius. – Hiszen te pirulsz, drágám, milyen jól áll neked! – Csak a bolondok pirulnak el. – Cyg egy vendéghez fordult, amíg Darius ujjai a derekát gyúrták. – Meddig ment a pirulásod? – suttogta Darius Cyg hajába. És milyen magasra húztad fel a harisnyakötőd? – Szörnyeteg, hagyd abba – felelte Cyg, miközben forróság járta át. Amikor leültek az asztalhoz, Cyg egyszer csak rábámult az egyik vendégre. – Darius, az nem a…? – motyogta maga elé. – Igen, a legfelsőbb bíróság tagja. Az pedig ott egy szenátor. Mindegyik eljött gratulálni is – és Darius egy villányit nyújtott az esküvői tortából. – Hogy van az, hogy te ennyi embert ismersz a show-businessből – ivott bele Cyg a pezsgőjébe. – Ja, még nem mondtam, hogy van egy televíziós hálózatunk is? – Nem baj, most már ne is mondj többet – vágott Cyg morcos arcot, amikor Darius ránevetett. – Inkább a mézesheteinkről mesélj valamit. – Azt már nem, az meglepetés. Cyg megpróbálta kicsalogatni belőle, amíg táncoltak. Megpróbálta ravaszkodással kiszedni belőle, mialatt átöltöztek az utazáshoz. Még azzal is fenyegetőzött, hogy hisztis lesz, amikor leszállnak a Kennedy repülőtéren. Darius csak egy puszit adott az orra hegyére. Amikor megérkeztek a Kennedy repülőtérre, Cyg azt hitte, hogy átszállnak egy rendes járatra. Megdöbbentette, hogy a Chadwick vállalat egy másik gépe várt rájuk. – De Darius, most már el kell mondanod – motyogta, míg a férfi ölében ült, hozzásimulva, a gép pedig az Atlanti-óceán fölé emelkedett. – A Bermudák. Van egy barátom, Aaron Lathropnak hívják, és egy hónapra kölcsönadja a házát. Ha megtetszik neked a hely, nézhetünk magunknak saját házat is. – A Bermudák! Úszni fogunk, meg vitorlázni, meg… – És csak kettesben! – fejezte be a mondatot Darius. – Ilyenkor ott nagyon nagy a forróság, de a házban légkondicionálás van. És főleg, teljesen egyedül lehetünk. – Milyen jól le fogok sülni!

– Lehet, hogy nem – kuncogott Darius. – Te szexőrült! – Úgy van. Amikor a gép leszállt, még mindig átölelve tartották egymást. Darius hátraszegett fejjel nézett Cygre. – Remélem, a gyerekeink sosem találják ki, mennyire szeretnek a szüleik papástmamást játszani. – Majd én megmondom nekik. – Ne merjed – rázta meg Darius tettetett haraggal. – De bizony, hacsak meg nem ígéred, hogy nekem adod, amit kérek. – Csak nevezd meg és tied. – Te – ezúttal Cyg nézett Dariusra hátraszegett fejjel. – Na, könnyű? – Ezt már mondtad egyszer – felelte Darius rekedten, és leszállította a térdéről Cyget, mert a gép a Bermudákat jelző varázsos, türkizkék-fehér tájra ért, majd begurult a fogadóépülethez. – Szeretném, ha emlékeznél rá. Ha holnap elvesztjük az összes pénzünket, én akkor is csak… Egy reptéri alkalmazott szakította félbe a mondatot. Kopogtatott és szólt, hogy mehetnek a vámhoz. Hatalmas tömeg torlódott össze az előcsarnokban, mindenki várta, hogy elkezdődjön a pompás bermudai vakáció. Amikor kiléptek az utcára, hogy beszálljanak az autójukba, Cyg megtántorodott a hőségtől. – Talán nem kellett volna ebben az évszakban idehoznom téged, de egyedül akartam maradni veled… méghozzá gyorsan – motyogta Darius a légkondicionált autóban. – Nekem is beszédem van veled – dőlt neki Cyg. – Tudom. Nem vetted még észre, hogy olvasni tudok a gondolataid között? – Azt hiszem, többről van szó – nézett Dariusra Cyg nagyon komolyan. – Szerintem tudod, mit akarok mondani, mielőtt még kimondanám. – Tudod, ugyanez a helyzet velem is. Most már egymás részei vagyunk… – Igen, de… Az autó csak száguldott a keskeny töltésutakon, keresztül a szigeten. Egy pillanatra elámította őket a gyönyörű környezet, egymásnak mutogatták a szép tájakat. – Ki az az Aaron Lathrop? – kérdezte Cyg fejét oldalra fordítva, nehogy elmulasszon egyet is a lankákon sorakozó szép házak közül. – Egy üzletfelem, aki az építészeti munkákat végezte a megbízásunkból, és aki az évek során jó barátommá lett. Egyszer majd bemutatom őt is meg a feleségét is, meg a négy gyereküket. – Négy gyerek! Tehát öregebbek nálad? – fordult vissza Cyg Dariushoz. – Tulajdonképpen nem. Az első három a Távol-Keletről való, azokat adoptálták, a legkisebb a sajátjuk. És ha egy ideig velük vagy, nem tudod megmondani, melyik a fogadott, melyik a saját gyerek. – Darius megrázta a fejét, Cyg olyan kétkedően nézett rá. – Tényleg… olyan egyformák a gyerekek… belülről. Úgy értem… olyan, mintha egyek lennének belülről. Nagyszerű család – mosolygott Darius, mintha távoli emlék melegítené. – Remélem, én is megismerhetem őket – mondta Cyg, mert tudni akarta, miféle emberek képesek ilyen nagy hatást gyakorolni Dariusra. – De nem most. – Darius szorosan magához húzta Cyget, de ebben a pillanatban az út éles fordulatot tett, és a kocsi felkaptatott egy zúzott kővel borított feljáróra. – Széltörő – olvasta Cyg suttogva a homlokzati feliratot. Aztán elfelejtette, mit is akart éppen mondani, amikor meglátta a házat. – Gyönyörű!

Darius bemutatta az inast, aki gondjaiba vette a poggyászt, és megmondta, mikor lesz vacsora, aztán eltűnt. Darius visszafordult Cyghez, aki ide-oda libbent a tágas hálószobában. – Tetszik, Mrs. Chadwick? – Tetszik – pördült egyenesen Darius karjai közé. Darius magához ölelte, szája végigsiklott az arcán, a nyakán. – Egyedül! Végre egyedül! Most már beszélgethetünk, aztán szeretkezhetünk, aztán megint szeretkezhetünk, és megint beszélgethetünk. Mire eljön az ideje, hogy visszamenjünk a kontinensre, megtudod, mennyire szeretlek, Mrs. Chadwick. – Darius… – nyelt egyet Cyg égő szemmel. – Ne folytasd, amíg nem mondhatom el, mi volt Phil Taborral. – Fölösleges. Én mindent tudok rólad, szerelmem. – Azt mondtad azon az estélyen, ott a Gideonban, hogy úgy látod, a magam eszközeivel intéztem el Philt… és úgy is volt. Ráöntöttem a boromat az inge elejére. – Tudom. Beszélgettünk erről még akkor este. – Darius türelmesen beszélt, miközben egyik keze combjától melléig becézte Cyget. – De nem érted, Phil beszélt rólam másoknak is… azok meg majd továbbmondják. A végén már mindenki tudni fogja, és örökké kellemetlen helyzetbe kerülsz miattam. Bárhova megyünk, elkísér a pletyka. Össze fognak súgni a hátunk mögött. – Cyg érezte, hogy beszéd közben fájdalmasan megfeszülnek az arcizmai. Darius ránézett, és arcára elkeseredettség ült ki, de látszott, hogy mulattatja is a dolog. – Hát hiába beszél hozzád az ember, te asszony? Csak a Phil Taborhoz hasonló emberek adnak arra, amit ő mond… tehát csak olyanok, akik nem számítanak. Még a testvére sincs valami nagy véleménnyel róla. Én is csak Fred Tabor kedvéért voltam náluk azon a hétvégén… amiért azóta is egyfolytában áldom a sorsot. – Darius két keze közé fogta Cyg arcát, és egészen hozzáhajolt. – Amikor két napig együtt voltunk, ezer százalékig biztos voltam benne, hogy téged kerestelek egész életemben. – Darius karjába vette Cyget, és az ágyhoz vitte. Leült az ágyra, és az ölébe ültette a feleségét. – Azt is pontosan láttam rajtad, hogy nem szoktál olyan helyekre járni, mint amilyen az a parti volt… ha mindenáron ezt is hallani akarod. – Darius hátradőlt, fejét nekitámasztotta az ágy támlájához halmozott párnáknak. – De értsd meg, hogy ha utcalány lettél volna is, márpedig én rögtön rájöttem volna arra is, még akkor is csak te kellenél. Téged szeretlek, téged akarlak attól a pillanattól fogva, amióta Kim és Phil mögött beléptél abba a szobába. – Darius nyugtatgatva simogatta Cyg hátát. – És ilyennek foglak szeretni, amikor már százhúsz évesek leszünk is – nézett Cygre, és tekintetének tüzével formálta, olvasztotta az alakját, csak saját magának. – Azt akarom, hogy te legyél a gyerekeim anyja. Leszel a szeretőm, a kedvesem, a barátnőm, a szívem hölgye, életem asszonya? – Én… én szeretlek, Darius, én szeretnék a mindened lenni, csak egy dolgot ígérj meg. – Mindent kérhetsz, kivéve a válást – dörgölte Darius az orrát Cyg arcához. – Ígérd meg, hogy túlélsz engem – suttogta Cyg. A csend elmélyült a szobában úgy, hogy a légkondicionálás ellenére is behallatszott az óceán örök moraja, a könnyű szélben libegő pálmafák sustorgása. – Nem kis dolgot kérsz, de én mindent meg fogok tenni, hogy minél több évet érhessünk meg együtt. – Darius olyan komolyan ejtette ki a szavakat, mintha esküt tenne. Cyg megkönnyebbülten felsóhajtott. Egy kicsit kiegyenesedett, figyelte, milyen lusta, birtokló tekintettel nézi őt Darius, amint elterpeszkedve feküdt a hatalmas ágyon tornyosuló párnák között. – És most ölelkezni fogunk, Mr. Chadwick – jelentette ki Cyg. Úgy érezte, hogy ereiben, mint a forró acél, lüktet a szerelem. – Ne ijedj meg! Darius lusta tekintete érzéki mosollyá változott, majd elnyelte a lányt. – Igyekszem úrrá lenni az ijedtségemen – mondta összecsattanó fogsorral, kivillantva hófehér fogait.

Cyg fölé hajolt, ujjai végigsimogatták a simára borotvált arc minden pórusát, aztán lejjebb csúszott, megtalálta a nyakkendő csomóját, meglazította, kinyitogatta a gombokat Darius inge elején, és széthúzta az ingszárnyakat. Egy pillanatra megállt, aztán Darius állán húzta végig az ujját. – Jó ízed van, kedves férjem. – Nekem? – nevetett fel Darius, szinte teljesen uralkodva a hangjában vibráló feszültségen. Cyg foga hegyével harapdálta Darius fülcimpáját; a férfi testén remegés futott át. – Ó – sóhajtott fel Darius, és már készült, hogy megragadja Cyg derekát. – Ne! – Cyg lefejtette a férfi ujjait, és visszatolta kezét az ágyra. – Várj a sorodra – suttogta, aztán szája végigcsúszott a férfi mellkasán, kiélvezve a göndör szőrszálak csiklandozását. – Cygnet – nyögött fel Darius, amikor Cyg lefejtette róla az inget, és megcsókolta vállait. – Igen, drágám – turbékolt, és kikapcsolta Darius övét, aztán felemeltette vele a csípőjét, hogy lehúzhassa a nadrágul – Hát nem remek? – Én nem pont ezt a szót használtam volna – nyúlt érte Darius. – Még ne, szerelmem. – Cyg Darius előtt térdelt, kigombolta a blúzát, hagyta, hogy a padlóra csússzon, utána dobta a szoknyáját és kombinéját is. Leült, egyenként lehúzta a harisnyáit, és közben egyfolytában férjére mosolygott, aki felforrósodott figyelemmel követte mozdulatait. Amikor Cyg bugyiban és melltartóban Darius fölé hajolt, szinte elkábult a férfi testéből áradó szenvedélytől. – Szeretlek, nagyon szeretlek! – Az érzés kölcsönös, Cygnet – nyúlt érte Darius, és ezúttal nem talált elutasításra. Darius maga alá penderítette Cyget, aztán lassan kikapcsolta a melltartóját. – Ami a két fiú és az egy lány szoptatását illeti… – Két lány és egy fiú… és nem teszek engedményeket. – Cyg szorosan magához ölelte Darius fejét. Darius a szájába vette az egyik mellbimbóját, harapdálta, becézte. – Legyen. – A hangja rekedt volt. – Nem vagyok biztos benne, hogy megengedem. Azt hiszem, még a gyerekeinkkel sem osztozom rajtad. – Majd akkor törjük ezen a fejünket, ha eljön az ideje – válaszolt Cyg elfúló hangon, amíg a férfi szája lefelé vándorolt a testén. – Addig is gyakorolok. – Tedd azt! – kiáltott fel Cyg, amikor Darius a legtitkosabb helyein csókolta úgy, hogy ívben meggörbült a teste. – Darius! – Igen, drágám – dorombolt a férfi, és a következő pillanatban Cyg fölé lendült, hogy testével is válaszoljon Cyg hívására. Egyesülésük olyan volt, mint a színes kaleidoszkóp örvénylése, mindketten igyekeztek minél több örömet adni a másiknak. Cyg lassan múló remegéssel pihent Darius karjai között, keze a férfi felhevült testén siklott. – Ez csodálatos volt. Az emberiség érdekében szabadalmaztatnunk kellene! – Micsoda? Hogy kiszorítsa a háborút és a betegségeket és az összes többi jó kis mulatságot? – motyogta Darius a lány nyakába. – Jó ötlet, de nem fog menni. Cyg felemelte a fejét. – Darius, és mi lesz, ha most teherbe estem? – kérdezte megilletődötten. – Nagyobb baj nem történhet, mint hogy a szüleid meg a nagynénikék megbolondulnak a boldogságtól – mosolygott rá a férfi. Cyg komolyan nézett vissza. – Úgy sajnálom, hogy az édesanyád nem jött el az esküvőre. Darius megrántotta a vállát, és visszamosolygott. – Tulajdonképpen nem is bántam. Hozzászoktatott már – és egy csókot pöttyintett Cyg orra hegyére. – Nekem itt vagy te. Nincs senki másra szükségem.

– A papád olyan… furcsa – húzgálta Cyg elgondolkozva Darius mellkasán a göndör szőröket. – Kellemetlenkedett? – Darius felnevetett, ahogy Cyg rábámult. – Miért nem borítottál rá egy jegesvödröt? Ha a nővére, Maura néni rajtakapta volna, hogy helytelenül viselkedik, biztosan megteszi. Szörnyen utálja a testvérkéjét. – Darius higgadtan beszélt, a szeme derűs volt. – Nekem nincs semmi komoly kifogásom a szüleim ellen. Csak sajnálom őket. Évek óta eszembe se jutott, hogy együtt legyek velük – simította végig egy ujjával Cyg arcát. – De ha eljön az az idő, amikor szükségük lesz rám… – Akkor te, Darius Chadwick, ott leszel és segítesz. Ezt nem kell bizonygatnod. – És most mondd meg, mii mondott neked az apám, az a szoknyapecér. – Cyg elhúzta a száját. – Azt kérdezte, hogy elég régen együtt élünk-e ahhoz, hogy helyesen tudjunk dönteni. És még azt is mondta, hogy ha úgy találnám, hogy unatkozom veled… nyugodtan felhívhatom… – Cyg elakadt, olyan indulatok viharzottak át Darius arcán. – Azt mondtad, hogy már hozzászoktál. – De pokolian féltékeny vagyok – kiáltott fel Darius, hogy mellkasa meghintáztatta a rá támaszkodó Cyget is. – A vén bolond… ki kellett volna dobni a szálloda ablakán – tette hozzá morogva. – És ebben nincs semmi nevetséges – villogtatta szemét Cygre, aki nem tudta abbahagyni a nevetést, ahogy ott feküdt a férfinak dőlve. – Képzeld el, micsoda látvány lett volna. Lena néni, meg Maura néni ott állnak tátott szájjal, mialatt te kihajítod a papádat a Gideon ablakán! Darius hanyatt fekve harsogva felnevetett. – A mamád eltakarta volna az arcát, és másfelé nézett volna. – Jaj, de undok vagy – püfölte Cyg az öklével Dariust. – Még mit nem, ilyen kalamajkát csapni az én esküvői fogadásomon. – Hm. Szeretem, amikor ezt csinálod – mormogta Darius Cyg fülébe. – Ilyenkor előbújik belőlem a vadember. – Én Jane, te Tarzan – dobolt a mellkasán Cyg. – Ne csináld! – Darius elkapta Cyg két kezét, eltartotta a testétől, és ráérősen, vágyakozó szájjal megcsókolta először az egyik mellét, aztán a másikat. – Nem akarom, hogy akár egy karcolás is érjen… soha. – Igenis, uram – sóhajtott fel Cyg. – Darius, nem maradhatunk itt egész nap. Mit fog gondolni a személyzet? – Ha jól ismerem Aaron Lathropot, márpedig azt hiszem, jól ismerem, ő is éppen elég időt tölt ágyban a csini baba feleségével. – Csini baba, igen? – támadt Cyg Dariusra olyan hevesen, hogy majdnem legurultak az ágyról. Nevetve kapaszkodtak egymásba, arcuk egymás mellett, orruk összeért. – Én még soha, soha nem nevettem ennyit, nem voltam ilyen jókedvű – mondta Cyg. – Úgy érted, hogy jobb itt, mint a Roosevelt fürdőben? És a masszázs? Cyg felsóhajtott. – Összesen kétszer masszíroztak meg. Többször nem jutott rá idő. Darius kipattant az ágyból, és a fürdőszobába ment. Cyg csak figyelte, mit csinál az, és egészen meglepődött, amikor Darius testápolóval, törülközőkkel és arcán elhatározásra valló vigyorral tért vissza. Nem is tudod, hogy kell csinálni. – A magam idejében épp elég masszázst kaptam. Azt hiszem, meg leszel elégedve. Fordulj hasra. – Rámegy a kenőcs a lepedőre – motyogta Cyg, már hason. Hogy Darius nem szólt, felnézett rá. Darius csak állt és gyönyörködött Cygre tapadó szemekkel. – Olyan szép vagy. – Egyik kezével megérintette a hátát. – Neked van a világon a leggömbölyűbb feneked. Imádom! – Darius – kuncogott Cyg – az első nap elcsapnának a fürdőből!

– Azt hiszem, lefestetem – töprengett a férfi, amíg leült az ágy szélére, és kinyitotta a flakont. Cyg felpattant. – Lefesteni? Az én hátsófelemet? Darius Chadwick, te egy, te egy… – csattant fel, öklével hadonászva. Darius fájdalmas képet vágott. – Miért haragszol rám? Mi rossz van abban, ha egy ember le akarja festetni a felesége legszebb testrészét… jaj, ez fáj… ne… ne csiklandozz… nem szép dolog… Darius nevetve ölelte magához Cyget. – Isteni vagy, amikor méregbe jössz… – Még nem kaptad meg a magadét, te… te… – Cyg megragadta Darius mindkét fülét, annál fogva húzta magához a fejét, és megcsókolta. – Hogy foglak kordában tartani? – Könnyen. Csak annyit mondj, hogy Darius, ágyba, és már jövök is, mint egy pincsikutya – bizonykodott komolyan hites ura. Cyg arcáról egyszer csak lehervadt a mosoly. – Amikor eszembe jut, milyen körülmények között találkoztunk először, mindig az a Yeats-vers jár a fejemben. Dariuson látszott, hogy őt is megérintette Cyg hangulata. – Melyik, szerelmem? Így szólt: – Mert kurta, tűnő, álmodott gyönyör csak minden, ami szép. – Tetszik? – Nagyon, csak az a különbség, hogy a miénk örökké tartó gyönyör lesz, drágám – mondta Darius, és hosszan, szenvedélyesen megcsókolta.