SZeptember 2008

SZeptember 2008

C4 - HÖK üdvözlő C4 - Felhívás C5 - A Teszt Th1 - Viccek Th3 - High Tech Prof Th7 - Hova léphetünk Th7 - Megmagyarázom Th8 - Költözés Evolúció Th10- Csigaház L1 - No Comment L1 - Sikertelen Hívás L4 L5 - 28 Szigorlattal Később

No hát akkor essünk neki ennek a tanévnek is. Itt az ideje. Magunk mögött tudunk egy meleg nyarat ami már csak emlék. Elejét kezdtük vizsgázással, (voltak akik ugyanígy fejezték be), aztán izzadtunk a kánikulában, végig doppingoltuk, azaz szurkoltunk egy olimpiát, és most újra mindenki Szegeden gyülekszik. Akiknek nem volt lehetőségük dékáni vizsgára felkészüléssel kitölteniük üres óráikat kénytelenek voltak szervezetük számára meglehetősen megterhelő időtöltéseket választani. Családi nyaralást még fel tudja dolgozni könnyedén a testünk, szerencsétlenebbek fesztiválokra vetődtek. Ahol a kultúrált szórakozás is májenzimek drasztikus emelkedésével jár. Nem akarták ők, de ha már kifizették a borsos beugrót csak szórakozik már az ember. No meg a tömegpszichózis. Azon kevesek, akiket beszippantott a SZOTE gólyatábor többnyire még mindig delirálnak. Erre nem is pazarlom a karaktereket. Minden esetre akklimatizálódni kell. A korareggeli ébredéshez, (rosszabb esetben ugyanekkor felkeléshez), órákra, gyakorlatokra járáshoz, gyakorlaton nem csak vegetáláshoz. Ez egy fontos feladat. Tessék legalább olyan komolyan venni mint a hegymászók, búvárok. (Azért keszonbetegségről szó sincs) Az átállásra nincs sok idő (kb. egy hét), de a folytonos átállást nagyon jól meg lehet oldani. Ehhez segítséget nyújt a SZOTE nyitó buli és persze a Medika Grand Opening. Gólyák szervezete még nem rendelkezik az elegendő regenerációs faktorral, az aklimatizációjukat segíti a gólya bográcsozás is. Remélem mindenkinek sikerül kipihennie a nyár okozta fáradalmakat, elég energiát gyűjteni a tankönyvekkel való küzdelemhez, (bemelegítés szigorúan PULZUSsal) hogy a következő nyár végén is legyen honnan elkezdeni akklimatizálót. -Bitay-

www.szefhe.hu

PUL z US 2008. Szeptember

C3

HÖK üdvözlő

Sziasztok! Nagyon sok szeretettel köszöntünk benneteket az ország egyik legszínvonalasabb egyetemén, a legnapsütöttebb városban! Mostantól minden lehetőségetek meglesz arra, hogy bekapcsolódjatok az egyetem vérkeringésébe, pláne hogy legmagasabb pulzussal mi, volt SZOTE-s karok működünk. Az AOK, a FOK és a GYTK Hallgatói Önkormányzatai összhangban dolgoznak azért, hogy tanulmányaitokat minél színvonalasabb programok kísérjék végig. Ezekről majd az újságunkból, plakátokról és különböző fórumokon időben értesülni fogtok. Nagyon fontos, hogy mindenki megtalálja magában az egyensúlyt, hogy mennyit tölt el a könyvek felett vagy a Dóm téri padok alatt. Az elkövetkezendő éveitekről teljesen felesleges beszélni, ezeket át kell élni, ki kell hozni belőle a maximumot, hogy ha 5-6 év múlva visszagondoltok ne érezzetek űrt magatokban semmilyen téren. Hogy Benedek György Dékán Úr szavaival éljünk: „A második gyermekkorotok elkezdődött!” Használjátok ki!

C4


Kéréseitekkel, kérdéseitekkel nyugodtan forduljatok hozzánk! ÁOK HÖK Elnök: Vereb Tamás (VI.évf.) FOK HÖK Elnök: Varga Endre (V.évf.) GYTK HÖK Elnök: Orha Anita (III.évf.)

Felhívás A tavalyi évben egy úttörő kezdeményezésről számolhattunk be a Wittmann Tibor Professzor Úrral készített riportunkban. Jelentem: ez már nem csak egy kezdeményezés, hanem egy jól működő, diákcentrikus szimbiózisa a tudásvágynak, segíteni akarásnak és az oktatásnak. Mi is volt ez a kezdeményezés????? Wittmann Professzor Úr meghirdette a I.sz Belgyógyászati Klinikán a Nyitott Klinikát. Ez azt jelenti ,hogy a diákok a tantárgy oktatásán felül még több információt szerezhetnek meg,oly módon, hogy betekintést kaphatnak endoscopos, colonoscopos és egyéb vizsgálatokra, illetve, akár a sürgősségi abulancián is figyelhetik az ott dolgozók munkáját (akár be is segíthetnek) és így sajátíthatnak el szakmai tapasztalatokat. Nyílvánvalóan attól, hogy valaki eljár a Klinikára még nem lesz orvos, mert ahhoz, a vizsgákat kell teljesíteni, de a későbbiek során kamatoztathatja az ott látottakat. A jelentkezés elég egyszerű: -az I.sz Belgyógyászati Klinika portáján elhelyezett füzetben lehet feliratkozni különböző időpontokra ( azért, hogy a dolgozókat ne érje váratlanul és felkészületlenül a diákok jelenléte ) -korhatár nincs:-)

Mindenkit szeretettel vár, és sikeres tanulmányokat kíván a Nyitott Klinika.

A Teszt / avagy idén hangSzigetelés is Volt Hegyalján / Nem hiába telik meg a sajtó már május környékén fesztiválokat ajánló cikkekkel, mivel ezen írások alkotói, az akkreditáció segítségével sok fesztiválra ingyen sajtójegyet kaphatnak. Abból a szempontból is kifizetődő a dolog, hogy a fesztiválos cikkeket sokan elolvassák akármennyire szarok is, úgyhogy gondoltunk mi is írunk egyet. Na szóval itt áll az idei nagyobb magyar zenei fesztiválok összesített elemzése így elfogultan, szubjektív szempontok alapján.(A BalatonSoundon nem voltunk, a SZIN meg leadás után kezdődött ezért az olvasó szíves elnézését kérjük.) A pontozás ugyebár 1-től 10-ig terjed, 1 a legrosszabb 10 a legkedvezőbb.

Hegyalja Fesztivál Tokaj. Az egyik legjobb hely szőrös bádogemberek, avagy metálarcok

kapros fokhagymás lángos mellett, tapasztalhatjuk meg, hogy itt is vannak olyan borok, melyeknek az íze Soltvadkert ősi esszenciáját hordozza magában. Persze ezek 500ft/l árszint alatt találhatóak, úgyhogy aggodalomra semmi ok, 2000ft-ból már négykézlábra lehet ereszkedni a megvakulás veszélye nélkül. A már-már maximális kapacitását (60.000 fő) elérő Hegyalja fesztivál nem hiába lett a régi típusú szigetlakó faj egyik új hazája. Habár nem egy szigeten van de itt a Tiszában legalább lehet fürödni,bár vigyázva hisz minden egyes nádassal befedett terület saját élővilággal rendelkezik. Ezek a motorcsónakosféle rendőrök, akik rejtekükből előbújva, rendesen megbüntetik azt az illetőt, aki 5 méternél beljebb úszik. Számlát adnak, alkudni lehet. Ahhoz képest, hogy a város ott van a híd másik oldalán, a hangerő korlátozás nem annyira szembetűnő így a hangosítás jó, bár a színpadok közelsége miatt összecsúszik a Kaukázus a

„környezetvédő” szöveg sajnos túl sokszor domináns ezt helyettesíti a hangulatos városban való mászkálás, mint nappali program. A hangulat kiváló, hiszen délután 6 után a fesztivállakók 90%-a kiakasztaná az alkoholszondát. A fesztivál végén hazajutni tömegközlekedéssel igen nehéz, de utazás közben a MÁV segítségével, betekintést nyerhetünk a konzervatív szardíniák hétköznapjaiba. Ajánljuk azoknak, akik jeggyel együtt nem akarnak egy ötnapos fesztiválra 25 ezer forintnál többet költeni, bírják a borszagot meg a rockzenét, és képesek nem kinevetni a 60 év feletti tokaji polgárőr néniket. Utazás: 4 Kedvező árak: 9 Biztonsági őrök kedvességi faktora: 6 Sorban állás a pultnál: 6 Tisztálkodás: 6 Társaság, hangulat: 9 Természetes környezet: 9 Civil, nappali programok: 5 Hangosítás: 7 Zenei sokszínűség: 5 Összesítés: 6 ,6

BalaTone fesztivál

fesztiváloztatására. Az eredetire nyomokban sem hasonlító de olcsó gyros és a tokaji találmányú

Sepulturával. A fesztivál területén lévő civil utca viszonylag kicsi a „védd a fákat, egyél hódot” típusú

Zánkán a volt úttörőtábor területén retro balatoni lakókocsi büfékkel körbepakolva, melyekben ÁNTSZtől rettegő nénik pakolják eléd a 300ft-os hamburgert, lehet fuzionálni a fesztiválozást a Balaton parti dögléssel. Nappal más program szinte nincs egyetlen kivétel a Malátabárban megtartott Rock történet előadás, egy valahonnan igen ismerős előadóval. Miután megbizonyosodtunk róla, hogy Elvis Presley és a Slipknot zenekar valahol rokonok, lehet folytatni a már megkezdett semmittevést. Sok szempontból jó is ez nincs az az érzése az embernek, hogy úristen a 18 PUL z US 2008. Szeptember

C5

fajta önismereti teszt kitöltése után most Túró Rudi papírokat váltsak-e be vagy koncertre menjek-e inkább. Mivel Zánka igencsak messze van a helyszíntől, ezért a sátortáborból külön karavánok indulnak az alapvető élelmiszerek beszerzésére (kenyér+májkrém+erős pista kombó esetleg tonhalkonzerv, ha csinovnyikok vagyunk). A sok ember oda illetve elutaztatására

hosszabbított vonatok közlekednek a fesztiválra. A fesztivál mérete és szervezése hagy némi kívánni valót maga után,és ebből is adódik az egyik legnagyobb előnye: üszök kevesen vannak így egyszer se kellett sorba állni, se a zuhanyzónál, se a pultnál se sehol. A másik nagy előnye pedig hogy a hetijegy ára megegyezik a BalatonSound fesztivál napijegyének árával. Ajánljuk a kis fesztiválok szerelmeseinek, vagy azoknak, akiknek bőven elég 2-3 nap leamortizálni magukat. Utazás: 6 Kedvező árak: 6

C6


Biztonsági őrök kedvességi faktora: 6 Sorban állás a pultnál: 10 Tisztálkodás: 4 Társaság, hangulat: 5 Természetes környezet: 7 Civil, nappali programok: 2 Hangosítás: 7 Zenei sokszínűség: 6 Összesítés:5,9

Sziget Fesztivál Hát igen a fesztivál melyről mindenki tud, mindenkinek van róla véleménye, csak manapság a borsos jegyár miatt, alig megy ki valaki egy-két napnál többre. Aki kimegy annak, viszont egy EU szabvány szórakozásban lehet része,mivel a minden zenei, és életstílust képviselő fesztivál, koncentrálja nekünk egy helyre a multikultúrát. (két dolgot nem nagyon lehet találni Szigeten: komolyzenét és neonácikat.) Az árak is NyugatEurópaiak, a fesztivál színvonala is,

a hangosítás már nem annyira. Ez persze jórészt betudható a szigorú hangerőkorlátozásnak, csak hát sajnos előfordult ,hogy az ember a kedvenc zenekara számait csak úgy ismerte fel, ha valami ritmushoz kötötte a gitáros „fejrázás” faktorának az amplitúdóját. A civil utca a nyitott emberek Mekkája, az APEH sátortól a Bokononista templomig, minden megtalálható. A tömeg határozott mivolta igen nehezen szokható a sorban állás mértéke a Szote nyitóbulikat juttatja az ember eszébe. A Szeku Ricsi elég korrekt, emellett túlzottan szemfüles is, amikor szagról észreveszi a két Teknokollal összeragasztott fél kilós kenyérben a fél liter vodkát. Ajánljuk azoknak, akik egy hét alatt akarnak bepótolni egy egész nyarat. Minden szempontból. Ja és a legfontosabbat kihagytam: volt melegvíz a zuhanyzóban! Utazás: 5 Kedvező árak: 2 Biztonsági őrök kedvességi faktora: 7 Sorban állás a pultnál: 1 Tisztálkodás: 7 Társaság, hangulat: 9 Természetes környezet:6 Civil,nappali programok:10 Hangosítás: 3 Zenei sokszínűség: 10 Összesítés:6

EFOTT A magyarországi fesztiválok közül szerintem az egyik legolcsóbb és legkisebb, ennek van sok előnye és hátránya is. Pozitívum, hogy nincs 10 órás sorban állás egy sörért, viszonylag hamar kiszolgálnak és egy átlag szegedi kocsmázás árából, ki lehet jönni egy este. Mivel minden évben máshol van, ezért az utazás ára változó, de a 2008-as dunaújvárosi Efotton ez is nagyon

barátságos áron volt. Bp-ről 600 Ftért elvitt a busz, ami óránként indul, városon belül pedig ott a fesztivál busz, amivel kicsit ugyan hosszú menetidővel, de bárhová el lehet jutni ingyen. A családias hangulat miatt könnyű barátkozni, bárki bármikor bárkihez leülhet egy sörre vagy idegenekkel, bulizhat együtt Dévény Tibi bácsi retro buliján.A Tibi bácsi pöttyös labdájáért vívott harcok közben nagyon könnyű ismerkedni. A biztonsági szolgálat is meglepően normális, rám pl. az egyik hatalmas, mogorva, kopasz biztonságőr felsegítette a hátizsákot, de a többiekkel sem volt semmi gond. A környezet szintén évről évre változik ugye, ezért csak az ideire vonatkozik az én szubjektív

véleményem, hogy tök jó volt. Egy kis szigetre rendezték meg, ami viszonylag kiesik a városból, így a lakókat sem zavarta a fesztivál, és nagyon hangulatos is volt. Elvileg a hangosítás is egy értékelési szempont lenne, de mivel ehhez nem sokat értek, csak azt tudom mondani, hogy én nem vettem észre, hogy rossz lett volna... de ez semmit nem jelent. A negatívumok is a fesztivál méreteiből adódnak. Talán egy nagyobb fesztivál könnyebben biztosít nagyobb zenei változatosságot, színesebb nappali programokat (bár az szerintem nagyon jó ötlet volt , hogy a hetijegy egyben ingyen strandbelépő is volt a városban) illetve egy nagyobb táborozóhelyet, mert aki nem az

első napon érkezett sátorral, az már nem fért be a kempingbe. Mindent összevetve pozitívan csalódtam a dunaújvárosi szervezésben, egy nagyon jó kis bulit hoztak össze. Biztonsági szolgálat: 6 Hangosítás: 5 Természetes környezet: 9 Utazás: 7 Árak: 8 Tisztálkodás: 6 Társaság: 10 Sorban állás a pultnál: 8 Civil programok: 6 Zenei sokszínűség: 5 Összesítés: 7


C7

VOLT

Viccek

A soproni Lővérek Kempingben évek óta megszervezett és mostanra nagyra nőtt fesztivál elég nagy zenei változatosságot biztosít egy nagyon szép környezetben. Itt már néhány nevesebb külföldi előadó is megfordul, és nagyon sok hazai. Mindenki megtalálja azt, ami bejön neki. Ennek ellenére nekem sokkal kevésbé tetszett, mint pl. az EFOTT vagy a tavalyi SZIN, mivel nagyon nagy tömeg volt. Lehetetlen feladat volt hozzájutni egy sörhöz vagy bármihez min. egy negyedóra sorban állás nélkül, ráadásul (a sört leszámítva) mindennek jól meg is kérték az árát, és ebbe a jegyet is beleértem. Gondolom ez is az oka annak, hogy teljesen más közönsége van, mint a kisebb fesztiváloknak. Kevesebb az egyetemista/főiskolás, több a dolgozó felnőtt ember, emiatt a buliknak is másabb hangulatuk van.

Két bolha beszélget egymással. Az egyiknek szép arca van, nyugodt, a másiknak kiszáradt a bőre, ráncos, fáradt. Mondja a nyugodt arcú a másiknak: - Te nem is tudod, hogyan és hol kell meghúzódni?

- Nem azt csinál-tad, amit tanácsoltam? - Dehogynem! - És? - Ma reggel egy motoros bajszán ébredtem, aki 150-nel száguldott.

- Mindig rosszul járok, vagy kiráznak, vagy kidobnak. - Na, elmondom mit kell tenned: keresel egy jó nőt, felugrassz a lábszárára, majd lassan, óvato-san mászol felfelé a lábán egészen addig, amíg elérsz egy meleg, szőrös helyre, ahol leheveredsz. Másnap a találkozásnál a peches bolha reszket, fázik és még rosszabbul néz ki.

Férj: - Drágám, ma kereken egy hónapja, hogy nem szeretkez-tünk. Feleség: - Te.

Biztonsági szolgálat: 8 Hangosítás: 7 Természetes környezet: 7 Utazás: 5 Árak:4 Tisztálkodás: 5 Társaság: 4 Sorban állás a pultnál: 3 Civil programok: 5 Zenei sokszínűség: 7 Összesítés: 5,5 A rendezvényeket kétmintás T próbának vetette alá: Proudhon & Zsuzsó (Az EFOTT és a Volt fesztivál elemzéséért Zsuzsó vonható fellelőségre) - Proudhon & Zsuzsó-

Th1


----Nézi az nagymama, hogy az unokája meztelenül áll a tükör előtt. - Mit csinálsz kisunokám? - kérdi.

Tudatlan fiatalasszony érdeklődik az anyjától, hogy mire számíthat a nászéjszakán, mit kell tennie. - És amikor az urad befejezte magyarázza az anya -, csak annyit kérdezz, hogy mi legyen a gyerek neve. Így is történt. A végén a férj egy jó erős csomót kötött a kotonra, és beledobta a vécébe, majd így szólt: - Ha innen ki tud szabadulni, legyen a neve Copperfield Dávid. -----

- Várom a barátomat. - Na de így? Hát öltözz fel! - Fel vagyok mama, ez a szexhálóingem, manapság már így kell várni a fiúkat. Nem szól semmit az öregasszony, hazamegy, levetkezik, s várja haza ő is az urát. Érkezik haza az öreg székely, nézi a feleségét: - Mi van asszony, megbolondultál? Öltözz fel! - Hát fel vagyok, nem látod? Ez a szexhálóingem. Nézi, kerüli a székely a feleségét, vizsgálgatja: - Hát azért kivasalhattad volna mielőtt felveszed! ----A parancsnok felsorakoztatja a legénységet, majd hosszában alaposan végignéz rajtuk. Meglátja, hogy az egyiknek az orra nagyon kiáll a sorból. Odamegy, fogja a kardját és levágja. Ezután megkérdi: - Fájt? - Nem fájt! - feleli a katona. - Miért nem fájt? - Mert én Napóleon katonája vagyok! - Helyes! - mondja a parancsnok. Tovább nézi a sort. Meglátja, hogy egyikőjük füle igencsak kilóg a sorból. Odamegy, levágja. Megkérdi:

- Fájt? - Nem fájt! - feleli a katona. - Miért nem fájt? - Mert én Napóleon katonája vagyok! - Helyes! - mondja a parancsnok és tovább vizsgálódik. Meglátja, hogy egyik emberének a cerkája nagyon is kilóg. Odamegy, levágja, majd kérdi: - Fájt? - Nem fájt! - Miért nem fájt? - Mert a hátsóé volt. ----Kovácsné elmegy az orvoshoz, és valami izgatószert kér a férje számára. Az ad is egy doboz tablettát és mondja az asszonynak, hogy feltétlenül számoljon majd be a hatásról. Másnap a nő el is megy. - Fantasztikus volt, doktor úr! Már a levesnél nézni kezdett, a bécsi szeletnél egészen felpörgött, a desszert után feltett az asztalra és 3-szor a magáévá tett! - De akkor maga miért ilyen szomorú? - Mert ez volt a kedvenc éttermünk. Soha többé nem mehetünk oda.

A testrészek nyugdíjba szeretnének menni, ezért gyűlést rendeznek. Megszólal a szem: - Én már olyan sok csúnyát láttam életemben, el szeretnék menni egy sötétebb helyre! Megszólal a fül: - Én már olyan sok csúnyát hallottam, el szeretnék menni egy csendesebb helyre! - Én is nyugdíjba szeretnék már menni - szól valaki a hátsó sorból. Az elnök ráförmed: - Álljon fel, aki beszélt! - Ej, ha fel tudnék állni, nem mennék nyugdíjba!!! Pistike és a nagyapja eső után kint vannak az udvaron. Pistike látja, hogy egy nagy giliszta bújik ki a földből. Mondja a nagyapjának: - Nagypapa, fogadjunk egy százasba, hogy a gilisztát visszadugom a földbe! - Ne hülyéskedj már Pistike, hogy tudnád visszadugni? Pistike beszalad a kamrába, kihoz egy sprét, ráfúj a gilisztára, az megkeményedik, és visszadugja a földbe. A nagyapja odaadja a százast. Másnap a nagypapa így szól Pistikének: - Pistike, itt egy százas. - De nagypapa, tegnap már megadtad a százast. - Ne törődj vele kisfiam, tedd el nyugodtan, ezt nagymamád küldi. PUL z US 2008. Szeptember

Th2

REKLÁM

Diákhitellel minden egyszerűbb! Költségtérítés-fizetés nélkül is be lehet iratkozni az idei tanévtől, ha valaki a Diákhitel „Engedményezés” nevű eljárását igénybe veszi. A Diákhitel központ új programja idén már számos felsőoktatási intézményben elérhető. A Diákhitel továbbra is bármire elkölthető: például számítógépet, könyveket, jegyzeteket venni, vagy akár egy tanulmányútra, vagy az Internetre befizetni. Ráadásul idén havonta 10 ezer forinttal nőtt a felvehető összeg. Mint köztudott a Diákhitelt szinte minden 40 év alatti hallgató felveheti. Mostantól egy űrlap kitöltésével közvetlenül intézmény számlájára utaltatható a Diákhitel, vagy egy meghatározott része. Ez az eljárás az Engedményezés. Így már a szemeszter elején be lehet iratkozni, anélkül hogy azonnal be kellene fizetni a költségtérítést. Szeptembertől a költségtérítésesek már 50 ezer és a többiek is 40 ezer Ft-ot kérhetnek havonta. A régi igénylők a honlapon található nyomtatványokon jelenthetik be módosítási igényüket! Minden diákhitelesnek saját érdekében célszerű bejelenteni minden változást! (pl. elérhetőség, tanulmányi adatok stb.) Diákhitelt igényelni bármelyik kijelölt postán, vagy bankfiókban lehet.. Az októberi 15-i első kifizetéshez az új igénylőknek legkésőbb szeptember 15-ig kell leadni az igénylést, és be-iratkozni/regisztrálni a tanintézetbe! Akik félév közben igényelik a hitelt, az első folyósítás alkalmával visszamenőleg a félév kezdetéig megkapják kölcsönüket. Tények a Diákhitelről: • Egy szemeszterre államilag támogatott képzésben maximum 200 ezer forint, költségtérítéses képzésben maximum 250 ezer forint vehető fel. • A tanulmányok alatt nem kell sem törleszteni, sem kamatot fizetni. A tanulmányok befejezését követően további négy hónap türelmi idő után kell csak a visszafizetést megkezdeni. • A kötelező törlesztőrészlet alapvetően a jövedelemhez, vagyis az anyagi teherviselő képességhez igazodik. • Bárki szabadon megrövidítheti törlesztése futamidejét azzal, hogy bármikor, bármennyit díjmentesen előtörleszt. További részletek a www.diakhitel.hu oldalon találhatók!

Th3


High Tech Prof Az idős professzor szórakozottan bámult kifelé az előadó ablakán. A huszonkettedik század Szegedje büszkén emelkedett az ég felé, a felhőkarcolókból álló kőés acélrengeteg, a kolosszális méretű szupermetropolisz már egy emberöltő óta Magyarország fővárosa volt. Az öreg professzor mosolyogva figyelte a lebegő, vízhajtású autókat, és a fényárban úszó utcákat. Enyhén szemerkélt a hó, a téli zúzmara fehérbe vonta a hajnali látképet. - Hölgyeim és Uraim! – fordult a professzor a decemberi, utolsó pótpót demonstráció írásbeli tesztjén résztvevőkhöz. Huszonkét remegve vacogó diákot látott, kik szemükben rémülettel, és erős végtagi tremorral igyekeztek felfogni – Ez az utolsó lehetőség! Aki ma megbukik, annak sajnos nem áll módomban aláírni a félévet, így vizsgázni sem jöhet, hozzám. A diákok sopánkodva néztek egymásra, többüknek valódi rettegés gyúlt a szemében, mások viszont magabiztos félmosollyal ültek tovább helyükön. -Aki csalni próbál, az természetesen automatikusan megbukik – mondta a prof mindenfajta sötét hanghordozás nélkül, - és a neve felkerül az Egyesített Tanulmányi Szerverre, és az életbe nem veszik fel semmilyen egyetemre. Szóval, kezdhetjük? Igazából nem is kérdezte. A huszonkét diák meglehetősen szellősen foglalt helyet, tekintve, hogy 2105-ben az Orvos és Cyber-tudományi Egyetem nagyelőadóját harmincezer férőhelyesre duzzasztották, és a végső megmérettetésen jelen lévő hallgatók egyenletesen töltötték fel

a székeket. Most mindőjük asztalán megnyílt a krómozott fedőlap, és érintőképernyős plazmamonitor folyt elő a semmiből. Kérdéseket tartalmazott a Pathológia tárgyköréből, mely tudományág bizony, a huszonkettedik századig elég nagy fejlődésen ment át. A temérdek új mikororganizmus, kémiai és fizikai csapás a szervezetnek végtelen sosem látott módon aprította az emberiséget, a szegedi pathológusok pedig mindezen folyamatokat és gyógyításukat is egyetlen jegyzetben foglalták össze. A jegyzet csak két 50 terrabyteos floppyra fért rá egyszerű txt formában. Nem volt egyszerű megtanulni, de sokaknak sikerült. A pót-pót-pótdemón résztvevők – mondanom sem kell – nem tartoztak a túlzott tanulósok közé. Fegyverzetet hoztak. A munka szépen telt, a diákok rajzoltak, tesztet oldottak, esszéket írtak, bármely feladatot teljesítették, amit csak az előttük világító, sosemvolt képernyő megjelenített. A professzor visszafordult az ablak felé, és köhécselni kezdett kissé.

- A hátsó sor legyen szíves kivenni a papírvékony PDY-t a plazmalap alól, majd a dolgozatot beadni és távozni! – szólalt meg a prof hangja. A hátsó sor értetlenül meredt előbb rá, majd egymásra, nem hittek a fülüknek. Ekkor a falnyi vetítővászon megelevenedett, és kisfilmet kezdett játszani. A kinti tájat mutatta, ahogy az imént a professzor látta, és az ablak tükröződésében a dolgozatot írókat. Piros célkeresztek jelentek meg, és a hátsó négy diákot fogták be, akik plazmalapjukat arrébb csúsztatva, pointerrel keresik az asztal lapjában az igazságot. - Még a harmadik világháborúban vesztettem el a jobb szememet – kopogtatta meg a prof a saját íriszét. Jobb pupillája vörös fényben kezdett izzani, és robotszemgolyójából apró digitális kamera csúszott elő. – Ezzel a mostanival kicsit jobban látom a dolgokat. A tizennyolc maradvány szó nélkül dolgozott tovább, bár társaik elhullottak, nekik még volt esélyük. Kisvártatva a öreg prof újra megszólalt. - Ó, mit is hallok! – hegyezte fülét most a vén, ősz emberke. – Valaki

a bioszintetikus alkoholok toxikus hatásait magyarázza az éterben. Többen is. Ejnye kollegák, hát pont ezt nem tanulták meg? Egy-két dolgozatíróban már ekkor megállt az ütő, hát még később, mire a prof fülébe épített rezgésszkenner bemérte a bejövő adásokat. - Az alábbi hat hallgatónak – kezdte a prof, és a mögötte lévő, atomonként külön pixelt megjeleníteni képes élő kivetítő-falon hat név úszott elő hatalmas, vörös betűkkel, vigyáznia kéne a fülbe és agyba szerelhető mikroadóvevőkkel, mert rákot okoznak. Kinek kell ma már a két hónapos intenzív gyógyterápia, hogy meggyógyuljon? A szólított hat diák lehorgasztott fejjel oldalgott ki hátul, dolgozataik azonnal megsemmisültek, ahogy egyetemista egzisztenciájuk is. A professzor megvakargatta kicsit a bal fülét, ezzel áthangolta ultrahangokra a tartományt. Szakadozott, de ritmusos búgást hallott, ütemeset, mint a morze, vagy egyéb titkos jelnyelvek. Alapvetően tizenháromféle jelzést különböztetett meg ötperces hallgatózása alatt, így arra a következtetésre jutott, a jel vevője épp a teszt többszörös választásánál tart, ahol pont ennyi válaszlehetőség adódott kérdéseknél. - Elfelejtettem említeni – folytatta korábbi meséjét mélázva, mintha nem telt volna el tíz súlyos perc és hat újabb emberélet azóta, - hogy a jobb szememet szétpukkasztó golyó itt a bal halántékomon jött ki. Az új hallókérgem pedig csodákra képes, például hallom így a hangrezgések ultratartományát is! Hárman kaptak infarktust ebben a pillanatban, egy baráti kör, kik az épület melletti parkból sugárzott jelre alapozták tudásuk legjavát. - Ja, és a bal szélső úriember is elmehet, ez a tollba épített Lcd kijelző dolog nagyon elavul, már ötszörös zoommal simán kivehető PUL z US 2008. Szeptember

Th4

– mulatott tovább a prof, és jobb szemének optikái hangosat szisszentek. A maradék nyolc pót-pótdemózó szívükben jeges rettegéssel ültek tovább, további fénylő pontokat és ábrákat helyeztek el az érintőplazmájukon, fület behúzva kushadtak, nehogy rájuk essen a mustra. - Említettem már, hogy az egészség mindennél fontosabb? – mosolygott az agg tanító, és közelebb lépett az első pad egyik versenyzőjéhez. Kinyújtotta bal karját, és kézfejét a vacogó figurára nyitotta. Tenyerét hatalmas, szemgolyóhoz hasonlító lencse díszítette, és mintha pislogott volna, mielőtt a prof tovább beszélt. - Az ön röntgenjén például kulccsonttörés nyomat látom, amely csak 97%-os precizitással forrt össze. Időjárási frontoknál, rossz alvó testhelyzetnél vagy megerőltető munka után ez igen kellemetlenül tud fájni. Ugyanakkor az osteorekonstrukció mindössze 7 perces műtét, orvostanhallgatóknak ingyenes! - Az ön röntgenjén pedig az látszik – folytatta a professzor, - hogy az agyába cyberchip aljzat van építve, és valószínűleg azon tárolja az egész jegyzetet. Kérem a többieket is, akik ilyennel rendelkeznek, hogy távozzanak, mert nem akarom végigröntgenezni az egész bandát. Hárman hagyták el a hajót, az árnyékokba húzódtak porrá alázottságukban. - Na, nézzük, mi megy a neten! – tapsolt a prof újabb örömhullámában, és a maradék öt számonkért egyszerre rezzent össze a hang hallatán. – Na, csak nem feszültek? Hisz ez direkt egy könnyebb dolgozatra sikerült, csak 800 oldalas! Felpattant az első padra, és hosszában végigfeküdt rajta. A parietális agylebenyébe beépített

Th5


wifi rendszerrel felcsatlakozott az Orvos és Cybertech Egyetem központi hálózatába, és agyába máris megérkezett a világ nethálózatainak összes adatához vezető út. - Ó, látom a kollegina jobb karját helyettesítették három éve – mondta halkan, és a nevezett azonnal tudta, hogy róla lesz szó. – Biobőr, hogy igazinak látszódjon, intelligens vezérlés, ahogy kell. Aztán egy hónapja egy felsővárosi zugklinikán felszereltette kamerával, intelligens képés mintázatfelismerő rendszerrel, valamint egy orvosi programot és egy adatlapkitöltős software-t is. Tehát ön csak ül, bámul, míg a robotkarja ön helyett elolvassa, feldolgozza a kérdést, kikeresi a választ, és le is írja. Ügyes. Jobb oldalt középen felállt egy hölgy, és sírva elmenekült a helyszínről, míg karja tovább folytatta a levegőbe nyomkodást. - Lássuk az elektromos mezőket. Hm. Sokat gondolkodtam, miért ül valaki ennyire púposan, mikor a kapcsolt gén elmélet alapján a többi ismertetőjegye nem vall púposan ülés gén jelenlétére. De ugyebár – és e helyütt az egyik hallgató jelent meg a kivetítőn, méghozzá felülnézetben. Egy orvosi

műholdnak nem volt nagy kihívás áthatolni az épületek plafonján. A diák mindkét combjában folyadékkristályos képernyő futtatta a szükséges adatokat, melyeket ő azonnal a tesztre fordított. - Nem rossz, kolléga. Hé, maga! Nyolcaska! – az illető még mindig nem figyelt, lázasan olvasta a combjába épített monitorok adatait. – Lássuk csak, a docnet szerint három éve, motorbalesetben veszítette el a lábait, és mindkét végtagját gépivel helyettesítették. Már ekkor beszereltette a két képernyőt. Hm. Készültünk az egyetemre, mi? Atöbb szempontból szerencsétlenül járt tanuló fémes kattogással felállt, és három hatalmas ugrással távozott a teremből. Már csak hárman maradtak. - Önnel nehezebb dolgom van – jegyezte meg a professzor egy nagydarab, fekete illetőhöz lépve. – A mágneses rezonancia interferencia vizsgálata alapján önnek is cyber interface van az agyában, csakhogy a pathológiát nem találom rajta. - Tehát nem bizonyítható a csalás! – vágott vissza agresszíven az ében. - Ha megfigyeljük viszont a válaszait és az időintervallumokat

– kezdte a prof távolabb lépkedve – észrevehetjük, hogy helyes és helytelen megoldásainak bejegyzései is stimmelnek a telefonbeszélgetések, PDY-k, az ultrahang, sőt, még a kollegina automata robotkarjának megoldásaival. Ön tehát még arra sem vette a fáradságot, hogy anyagot hozzon magával, mert tudta, hogy a többiek úgyis kütyükkel fognak csalni. - Márpedig engem nem csinálsz ki, öreg fos! – üvöltötte a valaha afroamerikainak nevezett melák. Felpattant, és röntgenárnyat adó táskájából hatalmas magnum

plazmapapír kúszott elő, és futtatni kezdték a két diák dolgozatát, melyeket a prof agya természetesen hypersebességgel dolgozott fel, és egyszerre. – Bár még lenne tíz perc, de inkább hagyjuk. Azt úgyis látom, hogy tudják-e a pathológiát. A két maradék diák szó nélkül felállt, hajlongó hálával elköszönt és kiment a váróba. A korábban kiírtott húsz is ott lébecolt még, (illetve egyikük holtan feküdt) demó után terveztek érdeklődni nagy alázattal, hogy akkor most mi lesz, hogy lesz, hogy alakul az életük. - Nem hiszem el! Rohadt nehéz volt. Négy hónapja tanulok memónövelő

gyártmányú lőfegyvert vett elő, és tüzelni kezdett a professzorra. Szeméből sátáni tekintet sütött, száját gyűlölet nyitotta ordításra. A professzor bal keze emberi reflexeket messze maga mögött hagyó ütemben lendült, és szemmel követhetetlen gyorsasággal elkapta az első négy golyót, ezalatt emberi, csont-bőr-izom jobbja szikét hajított a diák szeme közé. Az éles szerszám tövig fúródott a kötelező fekete robotikus agyába, és kék áramnyelvek szikráztak körülötte, ahogy elvágódott. - Pszichopata! – csóválta a fejét az öreg doktor. Már csak ketten maradtak, egy fiú és egy lány. - Na, akkor be is fejeztük. – Mondta végül az aggastyán, és leült az asztalhoz, ahol két

gyógyszerrel, és alig a felét tudtam biztosan – óbégatott a hölgy. - Te tanultál? – álmélkodtak a többiek. – És te? – kérdezték a fiút. - Tudjátok, nagyapám mesélte, hogy az ő idejében ilyeneket használtak. Az utolsónak maradt pionír ruhájának zsebéből húzott elő egy kis fehér téglalapokból álló tömböt. Vékonyak voltak, mint a plazmalapok, világos felületükön kék írás volt látható. Kis papírfecnik, rajtuk az összes fontos adat. - Hát ezért nem hatott rád a prof vizsgálódása! – álmélkodott a combképernyős. – Mert semmi technológia nem volt nálad. - Hát, nagyfater megtanított a testcselekre meg a módszerre, még a műhold adásra is figyeltem. Egy kis puska, egy kis tanulás, hogy

csak a lényeget kellejen, és már mehe… Ekkor lépett ki a professzor az ajtón. - Gerda, négyes, Gergő, kettes. Örömujjongásnak nem nevezhető diadalüvöltés szakadt ki mindkét diák szájából, és ölelkezve vigadtak a sikeres pót-pótdemó eredményén. - Úgyhogy jöhetnek félévkor vizsgázni, hozzám! – tette hozzá a prof mosolyogva, de azért gonoszan. – A többiek pedig – és e helyütt cyberszemét ismét vörösre változtatva, már-már torzan nézett végig az örökre elpusztítandók tizenkilenc élő főből álló társaságán, – nos megesett magukon a szívem. Jövőre mégis próbálkozhatnak újra. - Köszönjük, köszönjük! – hajlongtak a többiek, és élükön a tanulmányi zseni, 4-essel elmentek ünnepelni. - Greg, várjon egy kicsit! – szólította a prof az utolsónak maradó, puskával kettessel átkúszott diákot. – A keringését a padban hagyta! - Hát igen, kicsit lefehéredtem, meg a sok stressz. - Nem úgy értem. A keringés kidolgozott tételeit! – mondta a prof, és zsebéből nem is apró papírköteget vett elő, rajta sematikus erekkel és a szívvel. Az átcsúszott diák számára megállt az idő, szinte hipnózisban vette át a professzor kezéből az őt lebuktató puskaköteget. - De akkor miért? – kérdezte elcsukló hangon. – Engedett át? A professzor megsimogatta galambősz haját, száján huncut mosoly jelent meg, és két emberöltőnyi ráncai vidám ábrába álltak össze arcán. - Annakidején én is így nyomtam. Lee ([email protected])


Th6

Úl Alkotóink Rovat Új év, új arcok……..A most következő oldalakon írói vénájukról is tanúbizonyságot tehetnek gólyáink. Remélem sokáig fogja áramoltatni a e rendkívüli tudást ereikben a Pulzus, ehhez sok sikert és ihletet kívánok nekik. Mindemellett szeretnék elköszönni mindannyiunk nevében az Egyetemet elhagyó Szerkesztőinktől, akik hónaprólhónapra, évről- évre számtalan cikkel, verssel és egyéb irománnyal próbálták feledtetni velünk a tanulás nehézségét. Legyetek ti is továbbra is lelkes Pulzus olvasók

Fűre tépni szabad? Avagy az harc az áfium ellen

Gyakran a tévét bekapcsolva, vagy akár saját tapasztalatok révén is, különféle drámai jelenetek tárulnak fel: fiatalok tudatmódosító szerek használat után kórházba kerültek/ meghaltak, vagy kommandósok az év legnagyobb drogszállítmányát leplezték le, illetve néha egészen megmosolyogtató formába…„a drog nagyi lebukott”

Továbbá a drogellenes reklámok tanulságai és a nagyszabású filmek, ahol az alvilág terjesztői és a rend őrei ádáz harcot folytatnak. Ám valójában igazi harc zajlik-e? Rossz és jó fiúkkal?

Th7


Az ártatlanok védelmében? A „ártalmas, gonosz” kábítószert úgy hiszem, nem kell bemutatni… gyerekkorunk óta hallottunk és tudunk róla. Mégis virágzik az ipar és töretlenül halad előre. S a kérdés továbbra is fennáll miért is? Ezt vizsgálva azonnal egy gyakorta használt fogalomba ütközik az ember: függőség. Mi is ez? Bevallom, sok sorstársammal egyetemben, én is függő vagyok. Alig telik el egy perc, vagy még annyi se, máris vennem kell egy jó nagy levegőt, de a vízzel is hasonlóképpen állok. Te bírnád? (Persze ez bulik alkalmával, ahol is a füstös levegő és az alkohol tartalmú víz váltja fel ezt a szerepet XD) Az az érzés uralkodik el hogy kell, kell és kell. Egyszerűen leírhatatlan… De miért is? Mondhatnánk jó kérdés. A sok miértbe belebonyolódhatnánk, hisz mindenre van fizikai, biológia és lelki magyarázat. Ám ezt a kérdés/ témakört és ehhez hasonlóakat beleértve felesleges túlragozni. Helyette a legegyszerűbb kiindulópontot kell alapul venni, nem mást, mint a DÖNTÉST. „Mindenki saját sorsának kovácsa” hangzik el sokszor. Nagyon is igaz. Emberi kiváltság, hogy ki, mikor, mit, hogy tesz, akár anyaghoz nyúl vagy hogy levegőt vesz. Kövezni, ezért nem szabad. Nyugodt szívvel tegye mindenki azt, amit akar. DE… saját keretein belül, úgy mond négy fal között. Sok példa van sajna erre is: a kábult sofőr gázolt halálra, illetve ütközött és az egyéb diszkó kellemetlenségek,

balesetek. Röviden összefoglalhatnánk úgyis, hogy az ember saját akaratánál fogva eldöntheti, hogy magára zárva az ajtót, magányába belövi magát vagy egy társaság normatívái szerint élve kitárulkozik és bulizik a többi embertársával. No, mielőtt elkönyvelné bárki is hogy, aki „drogos” arra keresztet vethetünk és megszűnik számunkra létezni, meg kell említeni, hogy létezik egy másik fontos erény a küzdés, mely akartunkból fakad. Hisz „józan fejjel” könnyű mondani, hogy végeztem, tiszta vagyok, mégis nehéz. A korábbi levegős példát újra felemlítve, abbahagyni, otthagyni ebben az esetben lehetetlen. Csodás az emberi szervezet, de elég makacs is hóbortjaihoz: evés, ivás, raktározás (→hízás), bódultság és még sorolhatjuk… Azok számára, akik változtatni akarnak, mindig ott a döntés lehetősége, ami könnyen segítséggel párosulhat. Ez a segélynyújtás jelentheti a 104-es szeretet vonalat;) vagy az az igazi, „filmbeillő”, baráti kéznyújtást is. Mindegy, hogy mit választ az ember a döntéssel élhet. Végezetül ne felejtsétek el legyetek jók, ha tudtok, a többi nem számít. -Posti-

Megmagyarázom Tudjátok, van ez a Pulzus dolog. (Hogy ne tudnátok, hisz pont ezt olvassátok most is.) Namármost . Ugyebár minden évben a gólyatáborban… (Na, arról is lehetne írni pár dolgot… Lehet, hogy majd meg is teszem. Sőt! Hiszen egy részről hihetetlenül jó volt. Új barátok, bulik, töménytelen szórakozás… Másrészről viszont... No de ne térjek

el az eredeti mondanivalómtól.) (Amúgy hajlamos vagyok ám kicsapongani írás közben, amúgy gondolom ez fel is tűnt, ja és amúgy meg szeretem azt a szót, hogy amúgy… Meg szeretem a mondatokat nem befejezni…) De most akkor tényleg. Szóval. Gólyatáborban mindig toboroznak új tagokat, és én, mint kisgólya, persze kapva-kaptam az alkalmon, hisz mindig is szerettem volna valami ilyesmit csinálni. (Eddig csak a kis blogomba pötyögtem be a mi-történt-velem-mostanában, vagy a hogy-érzem-ma-magam bejegyzéseket, de valljuk be, ez egy kicsit másabb műfaj. Kicsit izgulok is miatta… De már megint elkalandoztam. ) Szóval. Első közös megbeszélés, sok hasznos információ, és rögtön egy feladat. Egy olyan játékos fajta. Mindenki kapott egy kicsi fehér cetlit, és mindenki felírt rá valamit. Jobban mondva akármit. Mert lehetett az kiskutya farka, vagy akár alkoholmérgezést kapó kisgólya is. Ezután mindenki húzott egyet, és azt a feladatot kaptuk, hogy a húzott dologról írjunk egy cikket. (Ez nem is olyan könnyű ám. Mert a saját cetlijéről nyílván mindenki tudna, de a másikéhoz nem biztos, hogy van ötlete… egy jó ötlet pedig sosem árt.)

Én valami koktélok és emberek címűt húztam, (nem vagyok benne biztos, mert a tegnap este alkoholgőzős levegője megtette hatását.) (Mondjuk ez a mai nap (az utolsó) se semmi. Egy pingpongasztalon fekszem, zenét hallgatok, és egy papírtálcára írok, mert papírom az nincs, viszont nemrég toltam be egy szalámis melegszendvicset…) és még elképzelésem se nagyon van arról, hogy mit hozok ki ebből. (És amúgy is kéne egy hideg sör (is). Meg nemsokára kezdődik a főgolya – gólyavetélkedő…) (Nesze neked cikkírás…) Két nappal később, immár a gépem előtt (mennyivel kényelmesebb) (mennyivel jobb volt ott…) újra előveszem a témát. Koktélok és emberek. Ízlések és pofonok. Te melyiket szereted jobban? Az édeset? A savanyút, keserűt, vagy a fűszerest? És az emberek között hogy lavírozol? A felület a lényeg? Kellemes legyen? Vagy épp szóljon oda mindenkinek? A külső a lényeg? Magas vagy alacsony? Testes? Vagy vékony? A haja hosszú legyen vagy rövid? A szeme milyen legyen? Égkék? Vagy csokoládébarna? Koktéloknál fontos, hogy szép színes legyen? Vagy a homogén színűeket ugyanannyira szereted? Fontos a kis papírpálmafa a pohár szélén? Vagy az felesleges? Akárhogy is, a belső is fontos. Mert nem mindegy, hogy milyen erős is az az alkohol, mint ahogy az sem mindegy, hogy az embered milyen belül. Mert nem minden koktél és nem minden ember vesz le ugyanannyira a lábadról. Nem mind nyeri el ugyanannyira a tetszésed. Van, amitől az első pohár után elveszted a fejed (Van, aki az első mosolyával elcsavarja a fejed.) Van, amiből többet ihatsz, és mégis

tudod, mit csinálsz. De vajon melyik a jobb? Egy őrült éjszaka, amiből hirtelen ébredsz (ki tudja hol), vagy egy laza iszogatás a haverokkal, és egy kellemesen üdítő emberrel? Mindenki döntse el maga… -Indira-

Költözésevolúció A költözködés folyamata évmilliókra tekint vissza, bizonyos ugrásokat vélünk felfedezni evolúciójában. Most a teljesség igénye nélkül bemutatnám a költözködés mint fejlődéstani fogalom állomásait. Egysejtűek: Rendkívül fejlett helyváltoztató mozgásokat mutatnak néha (álláb, ostor, csilló), s óriási evolúciós előnyük az emberrel szemben hogy a minden motyójuk velük együtt mozog. Ez, ha belegondolunk szinte az összes nem-ember élőlénynél megfigyelhető, némi kisebbségi érzést keltve az emberekben; viszont ha azt figyelembe vesszük, hogy őket is csak „sodorja az ár”, együttérzéssel gondolunk rájuk és megértőbbek leszünk csekély szellemi aktivitást mutató földi társainkkal szemben. Szedercsíraszerűek: Ezek a sejthalmazos élőlények parazita életmódjuknak megfelelően passzívan követik a gazdaszervezet (általában tengeri puhatestű) mozgásait. Ha egy kicsit beleképzeljük magunk az ő helyzetükbe, olyan életérzés lenne úrrá rajtunk, mintha 2300-ba csöppentünk volna. Bolygórólbolygóra ugrálva kiszipolyozzuk annak minden rejtett tartalékát, majd – mint aki jól végezte PUL z US 2008. Szeptember

Th8

kínokat jelent, ha mindezt kültakarójukon végzik. Nem értem meg őket, szerintem a mazsola sokkal undorítóbb; mert a póknak legalább van lába, a mazsola viszont döglött, láb nélküli pók. Na ez az undorító.

dolgát – megyünk a következő égitestre és azzal ugyanazt tesszük mint előtte azzal az ezerhatszázkilencvennyolccal: totálisan megsemmisítjük hogy az utánunk odaérkező emberi fajba tartozó mutáns vérnyúlgidák (lehet hogy pont a sógorunk, akkor viszont nagyobb a motiváció) ne találjanak ehető vagy üzemanyag készítésére alkalmas maradványt (régi nevén: kaka). Csalánozók: Költözködni nem nagyon tudnak (mivel nincs állandó lakhelyük), de a balettácosok előszeretettel figyelik hullámzásukat, hátha elleshetnek egy-két kecses mozdulatot, amely közül az egyik sikerült is; s mint dilettánsok nem is tudják hogy épp a kis medúza vakarta a f*szát.

Th9


Puhatestűek: Itt mondanék: csiga.

csak

annyit

Gűrűsférgek: Számukra a költözködés igazi tortúra: végre megtaláltak egy humuszban gazdag területet, de elered az eső másnap. Kimásznak üregeikből, ráragadnak egy cipőtalpra és kilométerekkel arrébb rakja le őket az a nyamvadék, akkor nincsenek nagy szarban, aminek pedig nagyon örülnének. Ez van. Gerinctelen állatnak lenni öhm… kellemetlen lehet Ízeltlábúak: A rovarok többsége szárnnyal van megáldva, könnyű számukra a helyzetváltoztatás, ám legtöbbször táplálékgyűjtés céljából hagyják el kis otthonukat. A pókszabásúak ellenben általában lassú mozgást végeznek, amely a legtöbb hölgy számára iszonyatos

Halak: A halakat mozgástér szempontjából sajnálatraméltó állatnak tartom: jobb esetben egy kacsaúsztatóban élik életüket és néha kifogják őket a hobbihorgászok hogy aztán mély és gyakran halálos sebeket ejtve visszadobják a ciánnal szennyezett vízbe. Ez az arany középút, ha hal lennék, ezt választanám. Egy kis akváriumban élni, na azt már nem. Viszont sokan úgy gondolják, hogy óceánban élni sokkal jobb, mint víztározóban: ezeknek üzenném, hogy kétszer ugyanazzal a fajtárssal csak nagyon ritkán találkoznak: vagy rajban közlekednek, ahol az orráig sem lát el; vagy egyedül és akkor a nagy tér miatt nem látogathatják egymást a halmókabarátok. Sajnálom szegény tengeri halakat, egy karitatív szervezet fogant meg bennem a „magányos halak megsegítéséért”. Madarak: Rengeteg madár költözködő, s ezt az életmódot drága amerikai rokonaim is aktívan követik. Tavasztól-őszig a Michigan tónál pecázgatnak és a sétálgatáson (…) kívül nincs semmi dolguk. Ha hűvösebb szelek járnak, felülnek a kis magánrepülőjükre és floridai luxuslakásukig meg sem állnak. Ha a madarak is ezt csinálják, nem lehet nekik olyan rossz.

Emberek: Az ember alapvetően társas lény, és ha költözik, legtöbbször szociális problémákra keres írt, esetleg a kötelesség szólítja, vagy ami a legjobb eset (jómagam is ebbe csöppentem bele), EGYETEMRE MEGY! Ez eufórikus érzéssel tölt el és fog eltölteni egészen addig, amíg az első megmérettetésre nem kerül sor. Hadd álljak elő egy rendkívül sikeres de annál nehezebben megvalósítható ötlettel: az embernek ne kelljen költöznie, hanem az adott eseményt, intézményt etc. költöztesse magával. Erre már meg is született a terv: miniatűr, zsebrerakható és bárhol található „Szeged”, vagy én például biztos vennék magamnak egy „Akali-gólyatábor”-t. A dolog úgy lenne megvalósítható hogy az összes jelen lévő embert klónoznánk, majd zsugorítanánk, végezetül hibernálnánk. A helyszínt csak kicsinyíteni kell hál’ Istennek, annyival kevesebb gond, nem kell hibernálni. Ezután egy gusztusos kis csomagolásba beslisszantanánk és kész a jövő szórakoztató mütyűrje. Tudósok (vagyis jómagam) már dolgozom a terven, rengeteg szponzor megtalált már -hajnal-

Csigaház Bújjatok elő! A csigaház védőburkot jelent. Egy mázat, ami eltakarja azt, ami benne rejtőzik. Kisgyermekként mindig érdekelt, mi van a csigaház alatt. Azóta már tudom, jobb lett volna sosem látni. Mindeknek megvan a maga csigaháza, amiben elrejti a lelke mélyén rejtőző indulatot, érzést, vágyat. Ki mit rejt csigaházába, az ő maga. Hogy miért alakult ki az emberekben ez az ösztönös rejtegetés, arra eddig senkinek nem sikerült rájönnie, bár biztosan

tudom, hogy köztetek is vannak sokan, akik már elmélkedtek ezen. Nem is akarok már mást hozzátenni a bevezetőhöz, talán csak azt, hogy az élet tanít, és a tanmese mindig megmosolyogtat. Most mégis egy tanmesével kezdeném írásaim sorát a Pulzusba, talán hogy magamban tisztázzam, hogy is néz ki ez a belső csigaház, ami minden embernek sajátja. A kékvirágos tisztás árnyékos szélén egy dicső hangyaboly élt békésen, és szorgosan. Apró fekete kis rovarok, mind külön kis egyéniség, de mindenét, ami csak volt a boly jólétének alárendelte. Volt köztük apró vízgyűjtő, aki a harmatcseppeket gyűjtötte a borotvaéles szélű levelek végéről hajnaltájt, vagy élelemfelelős, aki más állatok lárváját, táplálékmaradékát morzsánként

hordozták be, hogy táplálják a többit, a szellemi vezéreket, akik a királynőhöz legközelebb álltak, a harcosokat, akik megvédték a bolyt az ellenségtől, a hírvivőket, akik az információáramlást biztosították és az építőket, akik fúrták, túrták, növelték a boly területét. Egy napon mikor Kitinvért, a Királynő legjobb embere épp az építkezéseket felügyelte, Ízeltláb, egy gyorslábú kis hírnök sietve járult elé. Csápjait körkörösen meglengette – ami hangyakörökben a legmélyebb tisztelet jele volt – s egyik ízeltlábát felemelte, jelezvén szólni kíván feljebbvalójához. - Mondd, Ízeltláb, mi hírt hoztál ilyen sürgősen onnan, a nagy pipacs harmadik leveléről? – kérdezte a felügyelő, aki minden alárendeltjét név szerint ismerte, tisztelte és ezért szerette őt a nép. PUL z US 2008. Szeptember

Th10

- Hihetetlen, fantasztikus, eszméletlen, elképzelhetetlen dolog történt! – hadarta a derék kis hírvivő, aki bár tisztességesen végezte mindig munkáját akadt egy rossz tulajdonsága, s ez az volt, hogy szerette toldani a szót. - Beszélj hát, mi dúlt fel ennyire? - Ott, ahova a nap addigra süt, mire innen az erdőig elérsz, találkoztam egy idegennel, egy nagyon különös, furcsa, fantasztikus idegennel! Azt mondta teljesen egyedül van, nincs bolya, nincs senkije, s menedéket kér, mert fáradt, ázott, megpihenne, éhes, szomjas fázik, bebocsátást kér, szóval, a nagy Királynőnk területére – mondta pörgősen az apró hangya, s csápját első két ízeltlába közé hajtva gyűrögette, mint gyakorta, ha izgatott volt. - Ezt meg kell beszélnem a Királynővel, és a Tanáccsal, Ízeltláb. Menj addig, vigyél élelmet a jövevénynek, és induljatok el felénk. Mire ideértek, meglesz a döntés is – döntött bölcsen Kitinvért, és csakúgy, mint a futár, ő is elindult, hogy összehívja a Tanácsot, és a Királynő színe elé járuljon. A Nagy Tanács száz hangyából állt, mind a legkiválóbb hívei az uralkodónak. Maga a Királynő volt a döntéshozó, de nyílt titok volt, hogy a Tanács irányítja az ő döntéseit is. Kitinvért felterjesztette a kérdést, s hosszan érvelt amellett, hogy engedjék körükbe az idegent. Elvégre nem lehet semmi baj belőle, egy magányos hangya nem rombolja le a Hangyavárat. Hosszasan üléseztek, míg végül szavazásra bocsátották a kérdést. 67-33 arányban nyert Kitinvért, és az új hangya befogadása, míg régi

Th11


ellenlábasa Nagyapotroh, aki habzó szájjal küzdött ellene alulmaradt. A hangyák egészen felbolydultak a nagy esemény alkalmával, már a legidősebbek sem emlékeztek arra, mikor érkezett közéjük legutóbb idegen. Kérdezni akartak tőle, hallani a történetét, megnézni, miben más, mint ők, tanulni tőle. Nem is kellett soká várniuk, és feltűnt Ízeltláb, aki nagyon fontosnak érezte magát, lábacskáit peckesen emelgette, csápját magasba emelve lóbálta jobbra-balra, s mögötte ott ballagott az apró aranyló színű kis hangya. Megszeppenve vonult végig a sorfalat ált tömegen, míg megérkeztek a tanács tagjai elé. - Üdvözlünk a bolyban, kicsi hangya, mi a neved, és milyen tájról érkeztél közénk? – üdvözölte barátságosan Kitinvért, és arcán jóságos mosoly játszott. - A nevem Gyöngyharmat, Uram,

és a hófehér harangvirágon túlról jöttem, a Lombosmohák közül, ahol a családom élt. Egy pusztító idegen irtotta ki őket, s én is alig tudtam megmenekülni – válaszolta szemlesütve hangyalány, és mind a hat lábával idegesen toporgott az idegenek előtt. - Fogadd együttérzésünket, Gyöngyharmat, és légy üdvözölve körünkbe. Érezd magad úgy, mint otthon a Lombosmohák árnyékában – üdvözölték őt többen is, s a szomorú kis hangya arcán lassan mosoly jelent meg. - De mégis mi az ott a hátadon... – kérdezte rosszindulatúan Nagyapotroh, s lelkes követői bősz morajjal helyeselték a fontosnak ítélt kérdést, s soksok szempár kereszttüzébe kerülve Gyöngyharmat ismét elvesztette az önbizalmát. Egyre többen hajoltak közelebb

és közelebb hozzá hogy lássák, miről beszél a vezér. - Az csak.. a szárnyam.. – bátortalanul kitárta ezüstösen átlátszó fénylő szárnyait és meglebegtette a levegőben, aztán ismeét összecsukta olyan kicsire, hogy csak tudta. - Abnormális! – kiáltotta Nagyapotroh, s mint az lenni szokott egyre többen értettek vele egyet, de voltak sokan,

beszélgettek így át, s egyik holdfényes ünnepen kéz a kézben jelentek meg. Gyöngyharmat büszkén lebegtette szárnyát, s Kitinvért hátán vékony, hártyás szárnyak csillogtak, mintha csak holdfényből szőtték volna őket a csillagok. Sokan ámulva, s még többen irigyelve nézték őket, amint a levegőbe emelkedtek és körbetáncolták a pitypangot, amit azelőtt egyikük sem tudott

akik kiálltak az új társuk mellett, s köztük volt Kitinvért is, aki sóvárogva nézte a hangyalány szárnyát, és a vele járó szabadságot. - Elvezette biztosabb helyre, s ott hosszasan beszélgetett vele szabadságról, szárnyakról, lehetőségekről a harangvirágon túli mesés tájakon. Kitinvértet régen nyomasztotta az itteni versengés, s csábította a lehetőség, hogy elmehet innen, újra kezdheti az életét valahol máshol, valahogy úgy, ahogy az számít. Hosszú, hosszú napokat

megmászni. Kitinvért még nem volt tapasztalt repülő, s egy pillanatra megingott, vesztett a magasságból, s ekkor Nagyapotroh elkapta hátsó lábát és lerántotta a földre. Egyszerre ugrottak neki azok, akik irigyelték, s addig ütötték, csépelték a földre került, kábult hangyát, míg az kilehelte lelkét. Gyöngyharmat hiába próbált segíteni, s segítséget kérni másoktól, azok olyan döbbenten nézték a brutalitás és kegyetlenség eme megnyilvánulását, hogy

mire észbe kaptak volna, már késő volt. Ezután Nagyapotroh elkapta a pitypang levelén síró Gyöngyharmatot, s kitépte annak csillogó szárnyait, még meg is tiporta azokat. Sokan felháborodtak azon, ami történt, de Nagyapotrohnak olyan nagy volta befolyása, és olyan szigorúan fenyegető a tekintete, hogy senki nem mert lázadozni. Néhány helyről, mintha foszlányokban néhány hitetlenkedő morgás hallatszott volna, s egy bátor pici hangya, a hírnök Ízeltláb volt, akinek vékonyka hangján elhangzott a kérdés, amelyet mindenki ízlelgetett magában: - Miért…? - Repülni vágyott – válaszolta Nagyapotroh, majd ő és az őt követők bevonultak a bolyba, míg a többi hagyna suttogva beszélgetett csak, óvatosan körbejárták Kitinvértet és a megcsonkított Gyöngyharmatot, végül pedig csöndesen elvonultak. Voltak, néhányan akik visszavisszamerészkedtek és egy egy bogyót vagy virágszirmot, helyeztek szeretett vezetőjükre, de mire az esthajnalcsillag eltűnt az égen, Gyöngyharmat egyedül maradt. Felkerekedett hát, s nehéz szívvel újra útnak indult, hogy keressen egy helyet, ahol az irigység és a rosszakarat nem győzi le a könyörületet. Bújjatok elő a csigaházatokból. Nézzetek szembe félelmeitekkel és árnyoldalaitokkal, hiszen az ellen, amit látsz, küzdhetsz. Nem éri meg sötétben tapogatózni, rettegve lelkünk csigahéjába rejtett érzéseinktől. Sosem késő változni. Bújjatok elő! -Zsana-


Th12

Sikertelen hívás első rész

Sikertelen hívás kezdeményezés, azaz a kívánt kapcsolat a hálózat foglaltsága, vagy a hívásfelépülésre adott 30 másodperc leteltéig nem jött létre.

No comment A nincs-olyan-téma-amirőlne-tudnánk-írni következő irományaként a szürrealista horrorisztikáról fogunk elmélkedni. Bizonyára sokatokat foglalkoztat ez a téma, hiszen ki ne hallott volna Balázs Paliról, akinek a koncertjei magukban foglalják csakúgy a szürrealizmus, mint a horror fogalmát. Kicsit utánajártam a témának, és megpróbáltam rávenni magam, hogy megnézzek egyet a kócos fürtjeiről ismert énekes videoklipjeiből, de fél perc múlva a falat kaparva abbahagytam az önkínzást. Noha számainak többsége csöpögős (és ráadásul elég keveset írt saját maga) de

L1


néha igen-is brutális dolgokat énekel. Például ezt olvastam egy dalszövegében, hogy „egyszer egy villám, tűzbe borított” mi ez, ha nem szürrealizmus??? A horrorról pedig csak ennyit: „8 leghülyébb internetes vírus egyike: Pali Clone – minden ikont kicserél Balázs Pali fejére.” (Nekem 8 c. nagysikerű műből) -Jucus-

Folyt rólam a víz és a beszűrődő fényektől képtelen voltam aludni. A gyomromban a jól ismert fájó szúrást éreztem, émelyegtem, a számban éreztem az elszívott cigaretták keserű ízét. Pokoli éjszaka. Kavargó emlékek. Derengett, hogy este találkoztam valakivel. Valami fickó volt, aki rám ismert az utcán és meghívott egy italra. Másra nem emlékszem. Jól esne az alvás, de ha becsukom a szemem, forog az egész világ. Oldalra fordultam és kibámultam az ablakon. Pont a fejemmel egy magasságba láttam az utcai lámpát, melynek penészszínű üvegtestében pislákolva agonizált az üvegszál. Idegesített a villogása, eszembe juttatta a vadul kapálózó ember látványát a halála előtt. Mennyi lehet az idő? Ha jól sejtem hajnal van, mert már járnak a buszok. Az éjjeli szekrény messze volt – rajta az órával -, így nadrágom zsebéből előbányásztam a mobiltelefonomat. Lemerült. Remek. Magam mellé dobtam és hasra fordultam. Becsuktam a szemem és arra gondoltam, hogy most halálosan beteg vagyok. Sajnos más nem jutott az eszembe. Csend. Furcsa zaj. Mintha egy ismétlődő csipogás egyre közeledne. Kinyitottam a szemem és vad villogást láttam magam mellett. A mobil kékeszöld fénye másodpercekre megvilágította a szobát, közben furcsa éles, sípoló hangokat adott ki. Nem volt hangos, mégis ijesztő volt. Lassan felemeltem a fejem és körülnéztem,

mintha azt várnám, hogy van még valaki a szobában rajtam kívül, és készségesen megmagyarázza, hogy mi a franc történik. A szoba üres volt, a telefon továbbra is villogott és egyre szaporábban csipogott. Odanyúltam érte, és a kijelzőre néztem. A kijelzőn ez állt: önnek 1000 új üzenete érkezett. MI? A csipogó hang abbamaradt. Közelebb emeltem a készüléket a fülemhez, és ekkor felpörögtek az események. Először suttogást hallottam, de nem értettem, hogy mit beszélnek. A suttogás egyre erősödött, haragos volt, egyre dühödtebb, aztán egy üvöltés, amivel már én is együtt üvöltöttem. Hideg verejtékben úszva tértem magamhoz. Zakatolt a szívem és vadul hullámzott a mellkasom. Álmodtam? A telefon nem volt az ágyamon. Lassan felültem, majd pár másodperc hallgatózás után felálltam a szobában. Rögtön feltűnt, hogy a bal karom egészen a könyökömtől az ujjaim végéig vastagon be van kötözve. Megsérültem? Óvatosan végigtapogattam, majd mikor a tenyeremhez értem, éles fájdalom nyilalt bele és éreztem, hogy nedves lesz a kötés. Felszisszentem. A franc, mi történhetett velem? Mindenesetre nem piszkáltam tovább, jobbnak véltem úgy hagyni, ahogy van, több kárt nem akartam okozni magamnak. Még mindig eléggé szédültem, a falnak támaszkodva elindultam az ajtó felé; nagy nehezen megtaláltam a villanykapcsolót. Sokáig tartott mire a szemem megszokta a fényt, még tovább tartott, mire felfogtam, amit látok. A szoba a vaskeretes ágyat és egy embermagas tükröt leszámítva üres volt. Elfogott a pánik: ez nem az én szobám. Se konnektor, se csövek, csak falak, egy ajtó és az ablak. A matt gennyszínű tapétát helyenként sötétbarna foltok mintázták, a padló

pedig ragadt a rászáradt matéria miatt. Az ablakot sűrű drót hálózta be. Belenéztem a tükörbe, és egy emberalakot láttam, bekötözött alkarral, gyűrött farmerban, gyűrött ingben és gyűrött arcban.. Egyre többször és többször néztem körbe a helységben, amit semmiképp se nevezhettem a szobámnak. Az ember ilyenkor nem tudja, hogy értetlenkedjen, vagy pánikoljon –e. Túlélés. Mi van nálam? Zsebek üresek se telefon, se óra, semmiféle eszköz; mi van a kötéssel? A fényben láttam, hogy a tenyeremnél véres az anyag. Tehát nem vehetem le a kötést. Amúgy is elég erős volt, valószínűleg megfelelő eszköz hiányában le se tudtam volna szedni. Szemügyre vettem az ablakot. Az üveg teljesen fekete volt, valószínűleg lakkfestékkel fújták össze. Katonai

drótháló keresztezte. A helység kezdte kimeríteni a klasszikus értelemben vett csapda fogalmát. Nyugalom, figyeljünk, mi van még itt. Tükör, amivel sokra nem megyek, az ágy és az ajtó. Szagok. Testszag, hányás és még valami számomra ismeretlen fojtogató bűz keverékét éreztem. Valami a vállamra csöppent a plafonról. Gyorsan kaptam fel a tekintetemet, már amennyire a szédülés és erősödő fejfájásom engedte. A látvány egy jeges tőrként döfte át a szemem, és lyuggatta ki a gyomrom. Éreztem, hogy a lábam remegni kezd és elszorul a

torkom. A mennyezeten sötétvörös anyaggal, hatalmas betűkkel a következő volt felfestve: Ne bújj el! A kilincs után nyúltam. Az ajtó fémes nyikorgással utat adott egy ismeretlen, sötét folyosóra. A végén lévő kétszárnyú ajtó ablakain zöldes fény szűrődött be, amely némileg megvilágította a kopottas csempét. Kórház. Tolószékek, betegágyak hátborzongató sziluettjei tárultak elém. A városban egy kórház működött, de az korántsem így nézett ki. Hol a pokolban vagyok? Telefoncsörgést hallottam az egyik távoli szobából. Lassan léptem egyet, a lábam alatt ampullák reccsenését hallottam. Mi történt velem? A szédülés alább hagyott de a hasogató fejfájás továbbra se akart szűnni. Nem álmodhatom ezt az egészet. Ahhoz túlságosan valódi.. Ijesztő helyzet. Az ember magához tér egy ismeretlen helyen, és egy ismeretlen folyosó végén megszólal a telefon. Nem ez biztosan lehetetlen. Valószínűleg tegnap este valami szert kevertek az italomba és hallucinálok. Nem! Elég volt! Ez nem valóság! A telefoncsörgés erősödött a folyosó végéről. Bár jelentős fájdalmat nem éreztem, mégis ösztönösen magamhoz fogtam a bekötözött karomat. Lassan ziháló lélegzetekkel közeledtem a teremhez. Lépéseim során megbotlottam egy – egy vas vagy faeszközben. A sötétben nem látszódott, mi az, de valahogy nem is akartam tudni éppen mi az ami a lábam súlya alatt hosszas reccsenéssel eltörik. Annyira közel voltam, hogy beláttam az elrepedt ablaküvegen. Teljes sötétség, csupán egy villódzó fény a szoba közepén. Amikor az ajtó elé értem a csörgés abbamaradt. Iszonyatos szag csapott meg. Dermedt csend. Nem akartam bemenni. A telefon továbbra is világított, PUL z US 2008. Szeptember

L2

ezzel némi fényt szolgáltatva. Nehezen előrenyújtottam a kezem. Éreztem, hogy megfeszülnek a lábaim, akaratlanul is visszafogom

Idegtépő másodpercekig tartott, mire lassan előrenyúltam a készülékért. Undorító hang kíséretében levált, az alatta lévő

a foglalt jelzés sípolása felelt. Először másodpercekig csak meredtem a készülékre, majd

a lélegzetvételt, zúg a fülem, és hideg verejték csorog végig a hátamon. Meglöktem a mocskos ajtót, és az engedelmesen kitárult. Teljes sötétség, csak a telefon fénye mutatott utat. Annyi azért látszódott, hogy egy újabb kórteremben vagyok. A falak mellett magas vitrinek, eszközök a földön, gézlapok, tűk, törülközők és középen egy ágy. Ekkor döbbentem rá, hogy egy műtőben állok. Az asztalt, amit én ágynak néztem tagadhatatlanul műtétekre, sokkal inkább boncolásra használhatták. A vér rászáradt a lepedőkre, törülközőkre, tálakra, amik feketéllettek a zöldes megvilágításban. Az asztalon egy test feküdt, hasüregéből szenvtelenül világított a telefon. Közelebb mentem. A test valószínűleg elég régóta itt volt, a szagából és a bomlás előrehaladottságából ítélve.

belsőségek maradványainak faláról. A telefon ismét megcsörrent, ezúttal hangosabban az eddigieknél. A szívem hatalmasat dobbant, majdnem elejtettem a mobilt. A válasz gombra tettem az ujjamat és megnyomtam. Csend. Suttogó hang. Ez ismerős volt az álomból, a gyomrom megremegett, a torkom összeszorult. - A bőre nem rejti el önt többé. – szólt bele egy hátborzongató hang - Ki az? - nem érkezett válasz -. Mi a franc ez az egész szarság? Hol vagyok? Mit tett velem? - A vitrinben megtalálja a szükséges vágóeszközöket. Távolítsa el a kötést. - Mit magyaráz? – üvöltöttem, de már csak

gondolkodás nélkül tárcsáztam a segélyhívő számot. - Önnek segítségre van szüksége Mr. Harnway. – szólt a kagylóba a túlsó oldalon a suttogó hang - Hogy? Megint maga? Honnan tudja a nevem? Elég volt! Hol vagyok? - Számít az valamit, hogy hol van? Sokkal égetőbb problémával küszködik Mr. Harnway. Idővel megismeri az igazi veszélyt. Megszakadt a vonal. Bajban voltam, és fogalmam se volt, hogy mekkorában. Felemeltem a telefont és lámpaként használtam a fényét. Körbenéztem a teremben. Az asztal középen volt, a vitrinek pedig egymásnak dőlve, összetört ablakaikról sok száz fénylő pontként tükrözték vissza a fényt. Lassan odaléptem az egyikhez

L3


és a fejmagasságban lévő vitrin egyik ajtaját kinyitottam. Némi üvegszilánk a vállamra potyogott, halk nyiszorgást követően kinyílt az ajtó. Egy plüssmajom volt benne. A felismerés fájdalmasan nyilalt a mellkasomba. A figurát évekkel ezelőtt kaptam egy régen látott rokontól. Még arra is emlékeztem, hogy kabalának szánta. Most ott ült, porosan és mocskosan a polc mélyén. Kivettem. Pont olyan volt, mint évekkel ezelőtt, amikor utoljára láttam, mielőtt a fiókom mélyére süllyesztettem. Akárki hozott ide, valószínű jobban ismer, mint gondolnám. Üzenni akart a mocsok. Ezek szerint ismeri a családomat is. Ahogy megérezte az elmémben születő gondolat súlyát, a figura hangtalanul zuhant ki a kezemből, felhagytam az addigi óvatos mozdulatokkal, és feltéptem a következő, és a következő, és az azt követő vitrin ajtaját is. A legutolsóban egy nagyobb borítékot találtam. Kinyitottam. Egy olló volt benne, a város metrótérképe, és egy A4 – es méretű papír, amire a csupán ennyi volt írva: A kötést felülről kell e… az utolsó szóhoz érve a kezemben lévő telefon akkumulátora megadta magát és az eddig létfontosságú fény kihúnyt. A folyosóra szűrődő fény némi irányt adott, én pedig elindultam. A sötétben nem láttam semmit, így amikor körülbelül félúton voltam, megbotlottam egy tálban és az asztalnak estem. A lezuhanó test hangjától rázni kezdett a hideg, nem akartam tudni, hogy a közelemben van, csak el akartam tűnni onnan. Gyorsan feltápászkodtam és üvöltve rontottam a folyosóra. Fél perc lihegés hatására valamelyest megnyugodtam, a szívverésem is lassult. Az ajtó felé indultam. A mögötte lévő nagyobb helység azonnal felismerhető volt. Megérkeztem az épület

recepciójára. Oldalt láttam a pultot, valaha használt számítógépek romjait, szemben egy leláncolt ajtót, jobbra és ballra pedig két körívesen futó lépcső vezetett. Valószínűleg az épület szárnyaiba. Egyetlen fényforrás volt, a terem közepén elhelyezett olvasólámpa. Odasétáltam. Semmi nem volt körülötte, pedig titkon attól féltem, hogy ismét találok egy újabb üzenetet. A fény alatt végre rendesen el tudtam olvasni a szöveget: A kötést felülről kell eltávolítani. Csalódott, de mégis nyugodt voltam. Ennyit magamtól is kitaláltam volna hamarabb, de szerencsére semmilyen újabb instrukció nem volt a lapon. Óvatosan elkezdtem levágni a kötést. A csuklómig szépen haladtam, és elégedetten nyugtáztam, hogy nem sérült eddig a karom sehol. A kézfejemről lassan fejtettem le a kötést, éreztem, hogy a tenyeremen nincs valami rendben. Végleg levettem az anyagot, megmozgattam ujjaimat, és a tenyeremen lévő vattacsomóra összpontosítottam. Elkezdtem óvatosan leszedni, már az elején láttam, hogy elég csúnya sebet rejt. Az utolsó darab vatta levétele után az ereimben keringő vér megfagyott, majd szilánkokra tört és darabokra vágta a húsom. A tenyeremhez műtött mobiltelefon pislákolva világított a gondos sebészi öltések és a megszáradt vér alól. Bajban voltam és fogalmam se volt, hogy mekkorában. Csend. folyt. köv.

- malkavian-


L4

28 szigorlattal később Egy fehér kesztyűs kéz szorítja a kezemet… a kéz gazdája rám mosolyog… valami távoli hang azt mondja: doktorrá fogadom… átvetem a bojtot a másik oldalra… olyan álomszerű az egész… kezembe nyomják a „kályhacsövet”… rajta a nevem előtt az áhított két betű… hát itt vagyunk…sikerült! Támolygok lefelé a színpadról… ahogy a díszoklevelemet a magasba lendítem, az ereimbe robban a legerősebb kábítószer… A diadalmámor!

kedvükre kiszolgáltatva… Elsős vagy. Fogyóeszköz.) A bizonytalanság és a kétkedés meg is teszi a hatását, másnap a kedvenc tételemből a harmadik mondatig jutok, amikor (valójában ellenséges felhang nélkül) kérdeznek valamit. Megszólal a vészcsengő: Úristen biztosmegakarnakbuktatni! Egy perc sem kell hozzá, és remegő kocsonyaként próbálok legalább a saját nevemre visszaemlékezni, sikertelenül. Otthon, a pecóban: na, négyes vagy ötös? Megbuktattak. Nem, barátom, te saját magadat buktattad meg. SNITT

SNITT Az egyetem első vizsgája előtti este. A lakótársam – régi motoros már – ellát a megfelelő tanácsokkal: igyál egy sört! Aludd ki magad! Ne feszülj! Szereted a kémiát, jó vagy belőle! Mindent megtanultál! De biztos tudnak majd olyat kérdezni, amit nem tudok! Hát persze! Ezért vagy te a diák és ők a profok! Nem azért buksz meg, mert nem tudod az anyagot! Hanem azért, mert nem vagy képes elhinni, hogy tudod! (Mert egy hitvány féreg vagy a lábaik előtt tekeregve, kényükre-

L5


Sejtbiológia és molekuláris genetika szigorlat, a másik kedvencem. Az egyetem – világegyetem? – legjobb előadója, akit kis FEBesként szájtátva hallgattam és az arcomról lekapartam a bőrt, úgy rángatóztam az élvezettől, akinek a másik énje olyan szeszélyes vizsgáztató, amilyet még nem pipáltam, és ezzel nem vagyok egyedül. Írásbeli kuka, nyomás szóbelire. Majd UV csekkért a Dékániba, miután egy nyomorult mondatot sem tudtam befejezni, de ez a szitu már ismerős félévről. Nyár végén utóvizsga a Félelmetes Embernél, akinél legutóbb megmérettettem, és könnyűnek találtattam. De most megkegyelmez. Egy izzasztó másfél óra után azt mondja: sok sikert a másodévhez! Elképzelhetetlenül durva buli után délben a kedves

lakótárs egy tálcával - és rajta házilag desztillált sárkánytejjel - a kezében és egy széles vigyorral az arcán ébreszt: jó reggelt másodéves! Ekkor határozok úgy, hogy egy ilyen év megér egy hét tivornyát. Nyári gyakorlat, kettes kórház, ágytálakon evezek a háborgó lepedő- és angolsarok tengeren. SNITT Nyitóbuli a Klubban, százezer ember, mind ünnepel. Mindenki ismerős, mindenki a pultot támadja, már csak az ostromlétrák hiányoznak. A Dóm téren is áll a bál, ennek az éjszakának soha nem lesz vége! A félévnek viszont mindjárt itt a vége, és még nem egy demót meg pótdemót kellene addig megírni. Sebaj, jófej gyakvezérekből kijutott rendesen, majd megoldjuk, addig is este menjünk Medikába! Menjünk házibuliba, Jancsóbuliba, előbuliba, utóbuliba, bulibuliba… egy hét alatt tanuljunk három demóra, egyik sem lehet egyes. És mégis. Pótdemó. Megvan. Buli. Élettan szigorlat június 13. péntek. Megvan, pipa. Augusztus anatómia, itt a nyár. SNITT Harmadév-kezdő irtózatosan sújtós nyitóbulisorozatból ébredek. Most elválik, ki az, aki elég kemény. Vasszigor, isten hozott a valóságban. Minden vizsga kaland, mint tengerészgyalogosoknak a bevetés. Látom magunkat, ahogy ellőtt lábbal futunk az aknamezőn, golyózáporban. Páran elesnek, köztük én is. Hiába a tanulás, fabatkát sem ér, ha nincs ott az

Ismét június 13. péntek. Szóbeli államvizsga a pszichiátrián. Kárpótol minden sz@r tételért, balszerencséért és kellemetlenségért, ami eddig ért. Mindenkinek sok ilyet! Megvan. SNITT Azonnal a Dékániba kéne menni, de nehogy már ne menjünk el előtte a Vízműbe… SNITT Keblemre ölelem az egész világot! MF. Rossz időben, rossz helyen, a legrosszabb tételekkel, bal lábbal kelt vizsgáztatókkal. Évismétlés a szokásos két tárgyból. Syntax error. Reboot. Abort, retry, fail? Felkelni és csinálni tovább az utolsó csepp vérig. A győztesek soha nem adják fel. Akik feladják, soha nem győznek. SNITT Nyári gyakorlat Veszprémben, irány a Balaton, meg az Utcazenefesztivál, fejjel bele az éjszaká(k) ba! SNITT Klinikai modul, itt már másképp beszélnek. Gyakorlatok, betegek, klinikák, kórtermek, köpenyek, csoportbulik, emberek, arcok száguldanak el mellettem, szinte szédít a pörgés. Tehát teszek rá még egy lapáttal, hadd szóljon! Höközés gőzerővel, gólyabálok, gólyatáborok, diáknapok, Medikus Kupák szerte az országban. Emiatt pár rossz pillantás és néhány pótdemó. Összefújja a szemetet a szél, szokás szerint. A haverok, barátok egy része már elment az egyetemről, jó nekik. Felezőbuli.

A Szotéban a személyzet a pult tetején állva önti a pezsgőt a szánkba. Végtelen és féktelen partyk. Receptor nem marad üresen. Médiakonferencia egy pesti hajón. Pótdemó mindig van. Pótbuli soha nincs. Csapolok még egy sört, egyszer élünk. Kérem szépen, mindennek megvan a maga helye és ideje. És ez nem más, mint az egyetem!  SNITT Veszett tempóban mindent egyszerre, a nagy öregek valami ilyesmire mondhatták azt, hogy rock’n’roll. Nincs megállás, nincs pihenés, se’ unalom. Mindig van valami, ahol ott a helyem. Mindjárt itt a hatodév, mi lehet a szakdoga leadási határidő? Leadom, megvédem, délután már ökröt eszem a Szote pályán, leégek a napon, sörözök a sátor alatt, az agyam otthon pihen egy befőttes üvegben. Beutazom az országot. Gyakorlat, szigorlat, gyakorlat, szigorlat, meg még ugyanez négyszer. Államvizsga előtt egy utolsó nagy összeröffenés, majd röpke ötezer tesztkérdés.

SNITT Öltönyben, szakadó esőben sétálok át a városon, körbevigyorgom a fejemet, megigazítom a nyakkendőt a homlokomon… SNITT …és visszatalálok a helyemre, leülök a többi taláros közé. Úgy érzem, mintha egy úthenger ment volna át rajtam. Könnyebb vagyok vagy egy tonnával. Már az utánam következőnek szól a taps. Ja, és az Egyetem? Mindennel együtt… hát az a legnagyobb buli volt… el sem hiszem… de! Hinni, azt kell! Igen. Aki nem hiszi, járjon utána(m)! krisz

SNITT PUL z US 2008. Szeptember

S1

Az Áruló Szerkesztói Levele

Egyesek azt hiszik, hogy annyira kemények, hogy csak úgy itt hagyhatják a szeretett SZOTE-nkat és elcsttoghatnak Pestre. Merthogy ők majd ott fognak tovább tanulni. Aztán nem veszik fel, visszakullog, hogy Ő szerkesztői levelet ír. Hát írt. Mi be is tettük. Első szerkesztői levélként csak annyit szerettem volna írni hogy: Előszó: Cékla Csak hát koppintás lett volna, úgyhogy beszélgessünk a nyárról. Valahogy már megint kimászott a belső én ha akarod jöhetsz te is,utánajárunk hogy valami lumenben járt-e vagy csak úgy adja az akciós potenciált a világ négy égtája felé. A természetes szelekció már a múlté. Aztán jöhet a kis lépés nekem, de az emberiség bekaphatja rész, gurul a popcorn követi a nachos szósz. Egy ideig még nézik egymást, de aztán a szószt spontán felindulásból elnyelődik az amilázrengetegben. Aztán véget ér a nyár és utazunk azon a bizonyos vonaton az első félév felé ismeretlen vizekre új kihívásokat keresni, elkezdeni az egyetlen szabad időszakot az életben.(Mert ugyebár ez az a néhány év üresjárat az anyuka és a feleség között.)Várjuk az első gyakorlatot, az egyetemista éveket gólyatábor meg ilyenek mint bemelegítés. -Hát fiam hol voltál gólyatáborban?Balaton. Ez egy közhelyé való mondat is lehetne ha hagynánk. De ez nem így megy. Itt tanulás lesz kérem szépen vagy valami hasonló. Tudjuk vagy legalábbis sejtjük azt hogy más lesz,itt már nem csöngetnek ki, és nem kapunk azért fekete pontot mert valaki fölgyújtja a másik lábszőrét. Na mindegy sok sikert a félévhez mindenkinek aki eljutott ideáig csak ennyit akartam mondani. Proudhon

Kiadja: SZEFHE 6720 Szeged, Apáthy u. 4. Felelős kiadó: a SZEFHE elnöke Főszerkesztő: Bitay Zsolt Felelős szerkesztő: Mokán Péter Felelőtlen szerkesztő: Lee Grafika: Kónya Sándor Alkotók: Faragó (Lee) László, Kiss Krisztián, Proudhon, Bitay Zsolt, Sickboy, Zsuzsó, Mokán Péter, Alkotójelölt alkotók: Posti, Indira, Zsana, Jucus, Malkavian, Hajnal E-mail: [email protected] Pulzus szerkesztőség: 6720 Szeged, Apáthy u. 4. Nyomdai munkálatok: Litofilm Kft. Pulzus Újság: megjelenik havonta, 1000 példányban, ingyenes terjesztéssel. Pulzus Gólyaszám: megjelenik évente, 300 példányban, ingyenes terjesztéssel.

Hirdetésszervezés: SZEFHE és Universitas- Szeged Kht.

S2


Következő megjelenés időpontja Október

A lap a Mese partnere

SZeptember 2008

Recommend Documents