Szenvedélyek rabságában, vagy egészségesen élni?

SZALAINÉ HOMOLA ANDREA

Szenvedélyek rabságában, vagy egészségesen élni? (A Miskolci Drogambulancián nyilvántartott betegek jellemzői) Társadalmi bajok Napjainkra Magyarországon a drogok illegális használata és az ezzel összefüggésben fellépő egyéni, illetve társadalmi károk komoly problémává váltak. Évről évre emelkedik a kábítószereket kipróbáló fiatalok, iskoláskorúak köre, a drogfogyasztók, a drogfüggők, a droghasználattal összefüggésben fertőző betegségeket hordozók száma. Ezzel párhuzamosan nő a kábítószerekkel kapcsolatos azon bűncselekmények aránya, amelyek az iskoláskorú fiatalok csoportjaihoz is köthetők. A kábítószerek veszélyt jelentenek az egészségre, a gyermekekre, az oktatási intézményekre, illetve a társadalom egészére is. Fenyegetik a használót és hozzátartozóit egyaránt. A kábítószer-probléma sosem elszigetelt jelenség. Összefügg egyéni és közösségi, lelki és szociális problémákkal. A kábítószer pusztítja az egyéni akaratot, a családok egységét és a társadalmi biztonságot. Ellene csak világos, eltökélt és megalapozott együttműködéssel lehet eredményt elérni. Ennek szellemében az Országgyűlés 2000 decemberében elfogadta a „Nemzeti stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítására” című dokumentumot, majd az Oktatási Minisztérium e dokumentumra alapozva 2003ban elkészítette drogprevenciós stratégiáját. A kábítószer-fogyasztás társadalmat terhelő költsége jóval meghaladja a drogfogyasztás során elköltött összegeket. A kábítószer-fogyasztás ugyanis előmozdítja a bűnözést, elősegíti a hepatitis, az AIDS terjedését. A drogfogyasztás közvetett költségének nagy részét a lakosság viseli azáltal, hogy finanszírozza az igazságszolgáltatás működését, a kábítószer-fogyasztókat gyógyító és kezelő rendszert, valamint a drogellenes kampányokat. Az elemzés elkészítéséhez a Miskolci Drogambulancia 1997–2002 időszakra kiterjedő adatait, valamint a Miskolc Városi Pedagógiai Intézet által 2002-ben, a 14–18 éves fiatalok és fiatal felnőttek körében végzett speciális célzott szakkutatás eredményeit használtuk fel. Egy adott társadalom fejlettségének alapvető fokmérője a társadalom tagjainak általános egészségi állapota. A fejlett kultúrájú társadalmak nagy hangsúlyt fektetnek a társadalom tagjainak egészséggondozására. Napjaink legégetőbb társadalmi gondjait az alábbiakban foglalhatjuk össze: − szegénység (a társadalom polarizálódása, a gazdagok és a szegények közötti különbség növekedése),

130


− − − − −

társadalmi beilleszkedési zavarok (deviancia), munkanélküliség, krónikus, nem fertőző betegségek (civilizációs ártalmak), a demográfiai mutatók romlása (természetes népességfogyás), szenvedélybetegségek (a betegek számának növekedése és a betegségek intenzitásának erősödése).

A szenvedélybetegségekről általában Az előbbiekben felsorolt okok mára már társadalmi méreteket öltöttek. Jelen elemzés ezekből a tényezőkből a szenvedélybetegségeket vizsgálja, azokon belül is elsősorban a kábítószer-fogyasztást. Takách Gáspár neves pszichológus szerint: „a szenvedélybetegség az egészségtől és a választás szabadságától való megfosztottságot jelenti.” A szenvedélybeteg ember többé nem képes arra, hogy szenvedélyének eszközével szabadon rendelkezzék, noha észleli használatának egészségkárosító hatását, de akkor is használja, ha környezete tiltja vagy bünteti. A szenvedélybetegség kialakulásában vagy elkerülésében a legnagyobb jelentősége a családnak van. Ebben a környezetben érik a személyiséget azok a hatások – családon belüli nevelés, szokások –, melyek modellt jelentenek, és amelyeket a gyerek (gyakran öntudatlanul is) követ. Ha a személyiség könnyen befolyásolható, akkor a deviancia felé sodródik. A családon kívül azonban sok olyan tényező is létezik, amely gyakran rossz irányban befolyásolja a személyiséget, emiatt a betegségre hajlamos ember a valóságot nehezen elviselhetőnek látja, és a mámor, a bódulat felé menekülve remél kiutat. A hajlamosító tényezők, a kialakulási folyamat, a lélektani háttér és a családi környezet sokféle közös vonása mellett minden szenvedélyformának sok egyedi sajátossága van. Mindegyiknek más a súlya, társadalmi kára, kultúrtörténete, felhasználási köre, és természetesen más a kimenetele is. A teljes kép érdekében érdemes a különböző szenvedélyfajták legfontosabb sajátosságait áttekinteni. Az alkohol: Az 1980-as évek közepéig az alkohol volt a legelterjedtebb, legveszélyesebb szenvedélykeltő anyag. Veszélyessége abból ered, hogy a társadalom teljesen legálisan, sokszor „gyógyító szerként” fogja fel a használatát. A megelőzés szempontjából természetesen ezt a tévhitet kell eloszlatni, hiszen a helyes megítélés is elvezethet az alkoholizmus visszaszorításához. Néhány hazai adat:1 − Magyarországon körülbelül 11 liter a fejenként kimutatható tisztaalkohol-fogyasztás egy évben (ebben a számításban még nincs benne a házilag, illegális körülmények között előállított és a külföldről csempészett alkohol mennyisége!). − A magyar lakosság mintegy harmada tekinthető rendszeresen ivónak, a másik egyharmada alkalmilag, ritkán iszik, és körülbelül egyharmad része absztinens. − Az alkoholisták várható élettartama legalább 10 évvel kevesebb, mint a nem ivóké. − A bűnesetek 60-70%-a alkoholos befolyásoltságban történik, különösen az erőszakos bűncselekmények. 1

Forrás: www.gyism.hu

A DROG MISKOLCON

131

Az alkoholfüggőség nemcsak a család és az egyén létbiztonságát fenyegető szociális és gazdasági probléma, hanem súlyos testi és pszichés tünetekkel együtt járó betegség. Ma a világ legtöbb országában egészségügyi problémát és óriási gazdasági veszteséget jelent. A dohányzás: Nagy hagyományú, társadalmilag elfogadott szokás. Nincs olyan feltűnő és közvetlenül veszélyeztető állapota, mint amilyen az alkoholfüggőknél a lerészegedés, ezért a kialakuló szokás általában fokozatos és észrevétlen. A hozzászokás rendszerint együtt jár a függőséggel, nagyon ritka az alkalmi dohányos. A magyar lakosság mintegy harmada mondható dohányosnak, s évente 28 ezer ember hal meg a cigarettázással közvetlen összefüggésbe hozható betegség következtében. Manapság már az óvodákban el kell kezdeni a küzdelmet, hiszen egy megdöbbentő felmérés szerint minden 100 óvoda közül 7-ben találni olyan kisgyerekeket, akik „megkóstolták” a cigarettát. A dohányzást kipróbálók 17,7%-a 10 éves kora előtt gyújtott rá először, s akik 16 és 18 éves koruk között már napi rendszerességgel cigarettáznak, azok felnőtt korukban sem igen tudnak leszokni róla. A 15–18 éves középiskolás fiúk 45%-a, a lányok 47%-a dohányzik. A dohányzás a kifújt füst révén árt az emberi környezetnek, a dohányzás egészségkárosító következményei megjelennek a „passzív dohányzók”-ban is. Így a dohányzás nem csupán a dohányos ember szervezetét károsítja. Ez a körülmény az utóbbi években lendületet adott a dohányzás elleni küzdelemnek, jogi lehetőséget teremtett a dohányzás korlátozására. A gyógyszerek: Sokféle gyógyszer képes hozzászokást és szenvedélyt kialakítani. A legelterjedtebb gyógyszerfüggőségi eseteknél a nyugtatók, elmegyógyászati szerek, barbiturátok, fájdalomcsillapítók, görcsoldók vannak jelen (Seduxen, Elenium, Depridol, Morphium, Codeit, stb.). Komoly hozzászokási lehetőség áll fenn az altatók használata esetében. Főként az 1960-as, 1970-es években voltak divatosak a neurotikus panaszok kezelésére az úgynevezett altatókúrák. A betegek napközben is kaptak altatót, és így az „egész életük félálomban telt”. A nyugtatók, altatók részegséghez, révültséghez hasonló, könnyű lebegő állapotot idéznek elő. Gyakran oldják a szorongásokat, és a bevétel után beszédessé, élénkké teszik a fogyasztót. Ez az a hatás, amelyhez a hozzászokottak a leginkább kötődnek. A gyógyszerfüggő emberek számát a szakértők Magyarországon 100 ezerre becsülik. Napjainkban a gyógyszer veszélye leginkább az egyéb szenvedélybetegségekkel együtt jelentkezik. Az erősen alkoholfüggő, kábítószerfüggő személy az anyag hiányában, vagy azzal együtt fogyasztja a gyógyszert, saját szervezetét hatványozottan kitéve az önpusztításnak. Kábítószer: A kábítószer fogalmát sokan, sokféleképpen határozták meg. A büntető törvénykönyv szerint: „Minden olyan növényi vagy szintetikus eredetű anyag, mely az emberi szervezetbe bejutva kellemes érzést, félálomszerű, bódult állapotot, túlérzékenységet, érzéki csalódásokat (hallucinációkat) vált ki, rendszeres fogyasztása pedig megszokás révén függőséghez vezet, ami személyiségtorzulásban is kifejezésre jut”. Más szóval a drog bármely anyag lehet, amely a szervezetbe kerülve megváltoztatja annak működését, illetve több funkcióját. Megváltozik a közérzet, a hangulat és a viselkedés.

132


Az ősi kultúrákban a törzsek papjai és a varázslók voltak azok, akik ismerték a növényeket és azok hatásait. Ők főleg saját tudatállapotuk megváltoztatására és az emberek gyógyítására használták fel a növényeket. Az ősi, tradicionális közösségekben a szerek fogyasztása szigorúan szabályozott keretek között történt, és nagyon keményen büntették azokat, akik eltérően próbálták használni ezeket. Szinte minden földrésznek és országnak kialakult egy olyan sajátos, évszázadokra is visszakövethető kultúrája, amely a drogokkal kapcsolatos viszonyokat szabályozza. A kábítószer világméretű terjedésének kezdete a múlt századba nyúlik vissza. A kábítószer-kereskedelem állami monopóliumként indult, és a legnagyobb méretű az angol Kelet-indiai Társaság ópiumkereskedelme volt, amely Kínába irányult, és két háborút is kirobbantott: 1840-ben az első, majd 1856-ban a második ópiumháborút. Mindezek eredményeként a fájdalomcsillapítóként használt ópium világméretű karriert futott be. Anglia egész Kínára kiterjesztette az ópiumkereskedelmet. A kábítószer nemcsak Kínában, hanem más országokban is terjedni kezdett, és prognosztizálható volt, hogy nem csupán a távoli, egzotikus országokat fenyegeti. 1912ben Hágában, 1925-ben Genfben született elvi megállapodás a kábítószer-ellenőrzés szükségességéről. Ezzel azonban nem szűnt meg sem a kereskedelem, sem a termesztés. Európában a kábítószerjárvány a marihuána elterjedésével kezdődött. 1967-ben főképpen a volt NSZK területén, Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában, a kultúrforradalom és a polgárellenes törekvések (szabályok, tradíciók, kötelezettségek megszüntetése) eszméinek megvalósításaként használták. Néhány évvel később megjelentek az úgynevezett kemény drogok is. Ez egyenes következménye volt a marihuána fogyasztásának, és bár az amerikai példa nyomán már voltak prognózisok erre vonatkozóan, a veszélyt kezdetben nem vették komolyan. Többféle kábítószert ismerünk; bár az eredetük, az alapanyaguk különböző, valamennyi megegyezik abban, hogy különleges hatást vált ki az emberben. − Ópiátok: Valamennyi ópiumszármazékot először gyógyszerként használták erős fájdalomcsillapító hatása miatt. Forradalmasította a gyógyászatot, hogy a XIX. század elején egy német gyógyszerésznek sikerült mákhéjból az ópium hatóanyagát, a morfiumot előállítani. − Ópium: A nyersanyagot mákgubókból nyerik, azonban a felhasználásra csak megfelelő előkészítés után kerülhet sor. Valószínűleg Törökországból indult hódító útjára. Az ópiumot kellő átalakítás után főleg ópiumpipákból fogyasztják, de az is előfordul, hogy egyszerűen megeszik. − Heroin: A legelterjedtebb ópiumszármazék, kábítószer hatású fájdalomcsillapító szer. Ópiummákból készül. A leghíresebb heroin-előállító országok Törökország, Kína, India, Mianmar, Laosz és Thaiföld. Elsősorban nem a hatása miatt, hanem az óriási profitszerzés végett termesztik. − Kokain: A kábítószerek királynőjének, a gazdagok kiváltságának tartják. A DélAmerika területén termő koka cserje levelei tartalmazzák azt az anyagot, amelyből előállítják. Felhasználásakor az orrba szippantják, lenyelik, cigaretta formájában elszívják, vagy befecskendezik. A legerősebb függőséget okozza.

A DROG MISKOLCON

133

− Hallucinogén anyagok: Ebbe a csoportba többféle anyag is tartozik, közös vonásuk, hogy mélyreható változást hoznak az ember élmény- és tudatvilágában. (Hasis, LSD, Extasy, Speed). − Ragasztók, hígítók, oldószerek, benzinek, festékek: Ezek az úgynevezett kábítószerpótló anyagok, melyek használóit a köznyelv „szipusoknak” nevezi. A tartós használat során súlyos fizikai és mentális leépülés következik be. Külön veszélyt okoznak a fejre húzott műanyag zacskók, amik fulladáshoz vezethetnek. Szerencsejáték: A visszatérő jellegű, önpusztító, illetve a nagy izgalomra törekvő és ezért nagy téteket hajszoló játék és fogadási szenvedély régóta ismert, főleg a lóverseny, a kártya és a sportfogadás terén fordul elő leggyakrabban. A kaszinók világából pedig ismert a mindenét eljátszó vendég. A játékszenvedély főleg a pénznyerő automaták elterjedése után vált gyakorivá, elsősorban a fiatalok körében. Hollandiában például ugyanannyi játékszenvedélyben szenvedő fiatalt kezelnek, mint drogost. A játékszenvedély általában nem hosszú lefolyású, előbb-utóbb telítődnek vele a fiatalok. Fizikai tünete közvetlenül nincsen. Veszélye abban a közegben rejlik, ahol a játék szerveződik. Hiszen a bárok, borozók, presszók világához hozzátartozik a dohányzás, alkoholfogyasztás, esetleg a kábítószerezés is. Ez a „táptalaj” elősegítheti a további káros szenvedélyekkel való találkozás lehetőségét és a szenvedélybeteggé válás folyamatát. A drogbetegek demográfiai adatainak statisztikai elemzése A drogfogyasztás valóságos méretei szinte megállapíthatatlanok, jelentős különbség van a tényleges fogyasztók és a nyilvántartott betegek száma között. Pontos felméréseket nem lehet készíteni a kábítószer-fogyasztásról, hiszen azt nemcsak a terjesztők, hanem a fogyasztók és a hozzátartozók is titkolják. A kezelésre jelentkezők számát nagyban befolyásolják a büntető törvénykönyv (Btk.) éppen hatályban lévő rendelkezései. 2000 áprilisában módosították a Btk. kábítószerrel kapcsolatos szabályozását, és már kis mennyiségű kábítószer egyszeri fogyasztását és terjesztését is súlyosan szankcionálták. Ez a jogszabályváltozás mindenképpen visszatartó erőt jelentett a kábítószer-fogyasztóknak, ezért még súlyosabb esetekben sem fordultak orvoshoz. Miután a szigorítás nem hozta meg a várt eredményeket, 2003. március 1-jei hatállyal újra módosították a jogszabályt. Ennek értelmében a hangsúlyt nem a mindenáron való büntetésre, hanem elsősorban a megelőzésre, a kezelésre tették. Bővült azoknak az eseteknek a köre, amelyek bekövetkezésekor – csekély mennyiségű kábítószer esetében – választható az úgynevezett „elterelés”, azaz az elkövető a büntetőeljárás során vállalhatja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban (például methadon-program), vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vesz részt. A becslések szerint a drogfüggők száma országosan 30-50 ezerre, a rendszeres fogyasztóké 80-100 ezerre tehető, és 3-4 millió lehet azok száma, akik már kipróbálták a kábítószert. Egy-egy hétvégi szórakozás során mintegy 100-150 ezer fiatal fogyaszt alkalomszerűen kábítószert.

134


Miskolc város területén az 1990-es évek közepén a klasszikus kábítószerek (heroin, marihuána) mellett megjelentek a modern kor kábítószerei: az amfetamin-, metamfetamin-származékok, az úgynevezett „discodrogok”. A kialakult fogyasztói réteg divatból, életvitele részeként, vagy egyfajta menekülésként fogyasztja a legkülönbözőbb kábítószereket. Az 1997 és 2002 közötti időszakot vizsgálva a Miskolci Drogambulancián nyilvántartott betegek száma 1998-ban volt a legmagasabb, 248 fő, majd ezt követően folyamatosan csökkent (1. ábra). Ebben szerepet játszhatott a már említett büntetőjogi szabályozás is, amely fokozott rejtőzködésre késztette a fogyasztókat. 1. ábra A Miskolci Drogambulancián nyilvántartott betegek száma 300

Fő

250 200 150 100 50 0 1997

1998

1999

2000

2001

2002 1. táblázat

A Miskolci Drogambulancián nyilvántartott betegek száma és megoszlása az általuk szedett szerek szerint 1997 % Morfin Heroin Máktea Kokain Cannabis Extasy, Speed Gyógyszer Politox Szerves oldószer Hallucinogének Egyéb Összesen

1,2 30,6 2,9 0,6 31,2 22,9 – 3,5 2,4 1,8 2,9 100,0

1998 fő

%

2 – 52 12,9 5 1,2 1 1,2 53 27,4 39 46,0 – 3,2 6 0,4 4 7,7 3 – 5 – 170 100,0

1999 fő

%

– 0,5 32 16,4 3 2,1 3 0,5 68 41,5 114 22,1 8 1,5 1 3,1 19 11,3 – 1,0 – – 248 100,0

2000 fő

%

1 1,7 32 19,2 4 1,2 1 – 81 39,0 43 19,2 3 2,3 6 8,1 22 6,4 2 1,2 – 1,7 195 100,0

2001 fő

%

3 – 33 16,2 2 1,5 – – 67 43,1 33 16,2 4 5,4 14 3,8 11 7,7 2 1,5 3 4,6 172 100,0

2002 fő

%

– – 21 3,8 2 4,5 – – 56 39,8 21 23,3 7 6,7 5 0,8 10 12,0 2 0,8 6 8,3 130 100,0

fő – 5 6 – 53 31 9 1 16 1 11 133

A vizsgált időszakban a nyilvántartott drogbetegek által leggyakrabban fogyasztott szereknek a cannabis, a heroin és az élénkítők (Extasy, Speed) bizonyultak. A kokain a legritkábban használt drog, amit elsősorban magas ára magyaráz.

A DROG MISKOLCON

135

Az 1998-as év kivételével – amikor kiugróan magas, 46% volt az Extasy-, illetve Speed-fogyasztók aránya – a drogbetegek 31–43%-a cannabist szedett. Szembetűnő változás, hogy a heroint fogyasztók hányada a nyilvántartott betegek között 1997 és 2002 között 31%-ról 4%-ra csökkent. Életkor szerinti jellemzők A Miskolci Drogambulancián nyilvántartott betegek korcsoportos adatai is rendelkezésre álltak mindegyik vizsgált évre vonatkozóan. E korcsoportos adatok lehetőséget nyújtottak arra, hogy középértékek számításával meghatározzuk: − a nyilvántartott betegek átlagéletkorát (súlyozott számtani átlag), − azt a középső korévet, amelynél a nyilvántartottak fele fiatalabb, másik fele idősebb (medián), − azt a korévet, amelyben a leggyakrabban fordult elő betegség (módusz). 2. táblázat

A Miskolci Drogambulancián nyilvántartott betegek száma korcsoportok szerint Korcsoport 15 év alatt 15–19 év 20–24 év 25–29 év 30–35 év 35 év felett Összesen

1997

1998

1999

2000

2001

2002

– 73 66 26 6 1 172

3 50 53 18 5 1 130

1 34 50 33 7 8 133

fő 5 20 94 43 6 2 170

2 72 130 37 6 1 248

3 73 89 24 6 – 195

A középértékek a centrális tendenciát fejezik ki. A mennyiségi ismérv megfigyelt értékeit egyetlen számmal jellemzik, az értékek eloszlásáról rendkívül tömör tájékoztatást adnak. Mértékegységük megegyezik az általuk jellemzett mennyiségi ismérv mértékegységével. A középértékekkel szemben többféle követelményt szokás támasztani. A legfőbb követelmények az alábbiak: − a középérték legyen pontosan definiálva, és a megfigyelt adatokból egyértelműen lehessen meghatározni; − jellemző érték legyen, és közepes helyet foglaljon el az előforduló értékek között; − jól lehessen értelmezni, és szemléletes jelentése legyen; − jó algebrai kezelhetőséggel rendelkezzen. Olyan középérték persze nincs, amelyik miden követelménynek egyformán megfelelne. Az egyes középértékek tulajdonságait ismerve azonban dönthetünk afelől, hogy az adott elemzésnél melyik középértéket vagy mely középértékeket célszerű használni. A középértékeknek két csoportja van: az átlagok (vagy számított középértékek) és a helyzeti középértékek.

136


Az átlagok számításánál minden egyes megfigyelési értéket figyelembe veszünk, az átlag minden értékkel algebrai kapcsolatban áll. Leggyakrabban a számtani átlagot használjuk. A helyzeti középértékeket az értékeknek az elhelyezkedési rendje alapján határozzuk meg. Nincsenek algebrai kapcsolatban az előforduló összes értékkel, viszont helyzetüknél fogva jellemzőek. A nyilvántartott betegek átlagéletkorát súlyozott számtani átlag segítségével lehet meghatározni, például az 1997. év osztályközös gyakorisági sorából számítva az átlagos értéket azt kapjuk, hogy k

x=

∑f x i =1 k

∑f i =1

x=

i

i

i

5 ⋅ 12 + 20 ⋅ 17 + 94 ⋅ 22 + 43 ⋅ 27 + 6 ⋅ 32 + 2 ⋅ 37 3895 = = 22,9117 ≈ 23 év 5 + 20 + 94 + 43 + 6 + 2 170

tehát az 1997-ben nyilvántartott betegek átlagéletkora a Miskolci Drogambulancián 23 év. (Megjegyzés: az osztályközepek rendre 12, 17, 22, 27, 32, 37.) A 3. táblázat a nyilvántartott betegek átlagéletkorát tartalmazza a többi évre vonatkozóan. 3. táblázat

A Miskolci Drogambulancián nyilvántartott betegek átlagéletkora (év) Megnevezés

1997

1998

1999

2000

2001

2002

Átlagéletkor

22,91

31,38

23,97

21,31

16,08

18,24

Az adatokból látható, hogy 1997 és 1998 között jelentősen megnövekedett a betegek átlagéletkora, majd fokozatosan csökkenni kezdett: 2001-ben már 16 év, 2002-ben 18 év volt az átlag. A Miskolci Drogambulancián kezelt betegek átlagéletkora alapján elmondható, hogy a korábbi évekhez képest a fiatalabb korosztály felé való elmozdulás a tendencia a fogyasztók körében. A rangsorba rendezett adatok közül a középső elemet mediánnak nevezzük, a medián tehát az az érték, aminél az adatok fele kisebb, a másik fele nagyobb (a drogbetegek esetében az a korév, aminél a nyilvántartott betegek fele fiatalabb, másik fele idősebb): például az 1997. év osztályközös gyakorisági sorából kiszámítva a mediánt, a következő értéket kapjuk:

n ' ⋅ f me−1 2 ⋅h Me = me + f me

A DROG MISKOLCON

137

M e = 20 +

85 – 25 ⋅ 5 = 23,1915 ≈ 23 94

Elmondható, hogy a Drogambulancián nyilvántartottak fele 23 évnél fiatalabb, másik fele ennél idősebb volt 1997-ben. A 4. táblázat a további évek számított mediánértékeit tartalmazza. 4. táblázat

A Miskolci Drogambulancián nyilvántartott betegek életkorának mediánja (év) Megnevezés

1997

1998

1999

2000

2001

2002

Medián

23,19

21,92

21,23

20,98

21,13

23,2

A számított eredményből megállapítható, hogy az a korév, amelynél a kábítószert fogyasztók fele fiatalabb, másik fele pedig idősebb, a vizsgált években 21 és 23 év között ingadozott. Adathalmazokat vizsgálva gyakran tapasztalhatjuk, hogy egy vagy több érték többször fordul elő a megfigyelés során. Ebben az esetben a legtöbbször előforduló elem is alkalmas lehet a sokaság jellemzésére. A nyilvántartott betegeket tehát az a korév is jellemzi, amelynél tömörülnek az értékek, tehát amelyben a legtöbb drogbeteget regisztrálták (módusz). A módusz alkalmazásának van egy rendkívüli előnye a számtani átlaggal és a mediánnal szemben. A számtani átlag csak mennyiségi adatokból számítható ki, míg a medián meghatározásához az elemek sorba rendezése szükséges. A móduszt azonban minőségi jellemzőkből is meg lehet állapítani. A módusz meghatározása az 1997. évi adatokból készített osztályközös gyakorisági sor alapján:

Mo = mo +

M o = 20 +

k1 ⋅h k1 + k 2

94 – 20 ⋅ 5 = 22,96 (94 – 43) + (94 – 20)

1997-ben a legtöbb beteg 22–23 év körüli volt. Az 5. táblázat a további évek móduszértékeit foglalja össze. 5. táblázat

A Miskolci Drogambulancián nyilvántartott betegek életkorának móduszai (év) Megnevezés

1997

1998

1999

2000

2001

2002

Módusz

22,96

21,92

20,98

19,56

20,39

22,42

138


A mediánértékekhez hasonlóan a kábítószer-fogyasztók életkorának módusza is mutatott némi ingadozást: a vizsgált években a betegek legnagyobb része a 20–23 évesek közül került ki. A nyilvántartott betegek összetétele nemek, gazdasági aktivitás és büntetett/büntetlen előéletük szerint 6. táblázat

A Miskolci Drogambulancián nyilvántartott betegek száma nemek szerint (fő) Megnevezés Nő Férfi Összesen

1997

1998

1999

2000

2001

2002

25 145 170

48 200 248

29 166 195

33 139 172

21 109 130

21 112 133

A vizsgált időszakban évről évre a férfiak aránya volt a magasabb (mindig meghaladta a 80%-ot), közöttük négyszer-hatszor annyi volt a kábítószer-fogyasztó, mint a nők között. 2. ábra

A Miskolci Drogambulancián nyilvántartott betegek megoszlása nemek szerint 100% 90% 80% 70% 60% 50%

Nő

40%

Férfi

30% 20% 10% 0% 1997

1998

1999

2000

2001

2002

A drogbetegek gazdasági aktivitása tekintetében érdekes változás követhető nyomon a vizsgált időszakban: 1997-ben és 1998-ban a munkahellyel nem rendelkezők aránya közel 10%-kal magasabb volt, míg 1999-től kezdve a dolgozók kerültek többségbe (7. táblázat). 1998 és 1999 között 1,6-szeresére nőtt a dolgozók, ezzel párhuzamosan felére csökkent a munkahellyel nem rendelkezők hányada (3. ábra).

A DROG MISKOLCON

139

7. táblázat

A Miskolci Drogambulancián nyilvántartott betegek száma gazdasági aktivitás szerint (fő) Megnevezés

1997

1998

1999

2000

2001

2002

Dolgozik Nem dolgozik Összesen

78 92 170

112 136 248

139 56 195

101 71 172

93 37 130

90 43 133 3. ábra

A Miskolci Drogambulancián nyilvántartott betegek megoszlása gazdasági aktivitás szerint 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 1997

1998

1999 Dolgozik

2000

2001

2002

Nem dolgozik

A büntetett, illetve büntetlen előéletűek arányának változásában hasonló tendencia tapasztalható, mint a gazdasági aktivitás esetében: a vizsgált időszak első két évében a büntetettek hányada volt a magasabb, majd ezt követően a büntetlenek kerültek számottevő többségbe (8. táblázat). 8. táblázat

A Miskolci Drogambulancián nyilvántartott betegek száma büntetett, illetve büntetlen előéletük szerint (fő) Megnevezés

1997

1998

1999

2000

2001

2002

Büntetett Büntetlen Összesen

89 81 170

172 76 248

69 126 195

34 138 172

35 95 130

36 97 133

A büntetettek és a büntetlenek aránya között 1997-ben volt a legkisebb különbség (52%–48%), 2000-re viszont hányaduk (20%–80%) lényegesen megváltozott. A vizsgált

140


időszak első és utolsó éve között a büntetettek aránya felére csökkent (ezzel összhangban a büntetleneké 1,5-szeresére nőtt) (4. ábra). 4. ábra

A Miskolci Drogambulancián nyilvántartott betegek megoszlása büntetett, illetve büntetlen előéletük szerint 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 1997

1998

1999 Büntetett

2000 Büntetlen

2001

2002

5. ábra

A tízezer lakosra jutó kábítószerbetegek száma, 2002 Fő 20 15

Országos átlag

10 5

Cs on gr Ba ád ra Sz V ny e ab a ol H szpr cs aj -S dú ém za -B tm ih a á Bá r-B r cs ere Bo -K g rs is k od -A u ba B n új ék Já Ze és sz m -N pl én a g K y om ku Z ár n-S ala om z -E oln sz ok te rg om Fe j N ér G óg yö rá r-M d os P on es -S t op ro H n ev es V So as m og y To ln a

0

Összefoglalóan megállapítható, hogy 1999 óta a Miskolci Drogambulancián kezelt betegek többsége férfi, rendelkezik munkahellyel és büntetlen előéletű.

A DROG MISKOLCON

141

2002-ben országosan 12 777 kábítószeres beteg jelent meg szakrendelésen, ebből 350 Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Tízezer lakosra országosan 12,6 beteg jutott, a megyében ennél lényegesen kevesebb, 4,7. Az országos átlagot jelentősen meghaladta a mutató értéke Budapesten (47,7), de Csongrád (17,9) és Baranya (14,8) megyében is magasabb volt az átlagosnál, a többi megyében viszont alatta maradt az átlagnak. Miskolc város drogstratégiája2 Az elmúlt években az országos stratégiának megfelelően számos intézkedés lépett életbe, de a drogprobléma mindezek ellenére fennáll. A különféle intézmények, társadalmi, civil szervezetek, a lakosság, az önkormányzat birtokában lévő lehetőségek önmagukban nem elegendőek a probléma hatékony kezeléséhez, együttesen eredményesebben tudnak fellépni. A városi drogstratégia tartalmilag és szakmailag összhangban van a város egészségfejlesztési tervével. A veszélyeztetett csoport A kábítószer-fogyasztói kör szempontjából legveszélyeztetettebb korcsoport a 20–24 év közötti korosztály. A bűnügyi statisztikák és az egészségügyi intézményekben kezelt betegek kormegoszlása alapján elmondható, hogy a korábbi évekhez képest a fiatalabb korosztály felé való elmozdulás a tendencia a fogyasztók körében. A kábítószerrel kapcsolatos bűnügyek elkövetői csoportjára jellemző, hogy fiatalabb, mint a más bűncselekményt elkövetők. Az átlagos, kábítószerrel visszaélő személy sokkal iskolázottabb, mint az átlagos más bűncselekményt elkövető. Miskolc összlakossága a 2003. január 1-jei statisztikai adatok alapján 180 282 fő, amelynek 23,3%-a a fenti korosztály. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a középiskolában tanuló diákok körülbelül 57%-a bejáró vagy kollégiumban lakó, a Miskolci Egyetemen tanuló hallgatók létszáma is növeli a városunkban élő – drogfogyasztási szempontból veszélyeztetett – fiatalok számát. 9. táblázat

Miskolc város fiataljainak száma a veszélyeztetett korcsoportokat figyelembe véve, 2003. január 1. (fő) Korcsoport Ifjúsági (15–22 év) Fiatal felnőtt (23–29 év)

Férfi

Nő

10 430 10 746

10 207 10 569

A fogyasztók között többségben vannak azok, akik a kábítószer megvásárlását saját forrásból – keresetből, magas zsebpénzből – fedezik. Emelkedik viszont azok száma, akik bűncselekmény elkövetésével igyekeznek pénzhez jutni, és azon kábítószert vásá2 Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata – a Városi Pedagógiai Intézet felmérése alapján – elkészítette Miskolc város drogstratégiáját, amely 2004 tavaszán került a Közgyűlés elé. Forrás: www.boon.hu

142


rolni. Egyre gyakoribb elkövetési mód a kisebb értékekre elkövetett lopás, zseblopás, illetve gépjárműfeltörés; a vagyon elleni bűncselekmények mellett megjelennek a közrend elleni bűncselekmények is. A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium által készített „Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről, 2002.” című elemzés szerint megyénkben a szervezett bűnözés nem telepedett rá a drogkereskedelemre, a klasszikus értelemben vett piacfelosztás nem történt meg. A terjesztést illetően egyetlen személy vagy csoport sem került monopolhelyzetbe. A kábítószer-beszerzést és -árusítást egymástól elszigetelt, elsősorban baráti alapon szerveződött közösségek végzik, amelyeket az azonos fajtájú kábítószer használata tart össze. A megelőzés helyzete – a kábítószer-fogyasztással kapcsolatos kutatások Miskolcon A Miskolci Kábítószerügyi Egyeztető Fórum, illetve az Önkormányzat megbízásából a Városi Pedagógiai Intézet 2002-ben speciális célzott szakkutatásokat végzett a városban tanuló 14–18 éves fiatalok és fiatal felnőttek legális és illegális kábítószerfogyasztásáról, amelynek ismeretében intervenciós projekteket, új szolgáltatásokat lehet indítani. Emellett gyakorló pedagógusok körében is vizsgálódtak, hiszen fontos ismerni, hogy mit tudnak a tanárok a drogokról, a drogos fiatalokról, képesek-e kezelni a felmerülő problémát. Tudni kell azt is, hogy milyen segítséget igényelnek drogprevenciós munkájukhoz. Az adatgyűjtésre önkitöltős kérdőívek segítségével került sor. A tanulói vizsgálatok Miskolc középfokú és felsőfokú oktatási intézményeire terjedtek ki. A vizsgálatok eredményei az alábbiak. Legális szerek fogyasztása. 2002-ben a vizsgált tanulók 26%-a dohányzott rendszeresen, további 15%-uk pedig alkalmanként gyújtott rá. A tanulók 36%-a válaszolt úgy, hogy nem dohányzik, de már kipróbálta. Azok aránya, akik soha nem is próbálták, 23%. Iskolatípus mentén tekintve a gimnazisták körében a legjobb a helyzet. Az alkalmi dohányosok aránya a lányoknál magasabb, 19%, a rendszeres dohányosok között pedig a fiúk (29%) aránya magasabb. A dohányzó fiúk nemcsak rendszeresebben, de többet is szívnak, a napi átlaguk 9 szál, míg a lányoké csak 7. A 14 évesek kétharmada nem minősíthető dohányosnak, a 18 éveseknek és azon felülieknek viszont már több mint a fele, 51%-a dohányzik, egyharmada rendszeresen. A tanárok 18%-a rendszeresen, további 7%-a alkalmanként gyújt rá. Azok aránya, akik dohányoztak valamikor, de már leszoktak róla, 26%. A jelenleg osztályfőnökként is tevékenykedő pedagógusok között kétszer annyi a rendszeresen dohányzók aránya (22%), mint a nem osztályfőnököknél. A miskolci tanulók családjának 63%-ában a szülők között van dohányos. Nagyon kevés (2-4%) azon tanulók aránya, akik dohányfüstmentes környezetben élnek. A 14 évesek között 48; a 18–20 évesek között pedig 58% azok aránya, akik életük három meghatározó környezetében (család, baráti kör, osztálytársak) is jeleztek dohányosokat. Az átlagnál veszélyeztetettebb környezetben élnek az alacsonyabban kvalifikált családi háttérrel rendelkező tanulók. A dohányos 14 éves tanulók naponta átlagosan 7 szál, az

A DROG MISKOLCON

143

idősebbek 9 szál cigarettát szívnak el. A tanárok között az erősebb dohányosok napi átlaga 12 szál. A vizsgált tanulók mindössze 13%-a nem ivott még soha alkoholt. A fiataloknál a rendszeres alkoholfogyasztók aránya (napi vagy heti rendszeresség) 21; az absztinenseké 18%, az idősebbeknél a rendszeresen ivók 36; az absztinensek pedig mindössze 8%-ban vannak jelen. Az átlag azonban elfedi azt a tényt, hogy míg a gimnazistáknak csak 23%a iszik rendszeresen, addig a szakközépiskolások 28; a szakmunkástanulók egyharmada rendszeres ivó. A tanárok körében háromtized a rendszeres alkoholfogyasztók aránya. Összevetve a tanulói és a tanári alkoholfogyasztást, az tapasztalható, hogy a pedagógusok általában gyakrabban isznak, mint a tanulók, ám figyelemre méltó, hogy a rendszeresen töményet fogyasztók aránya éppen a tanulók körében a magasabb. A felsőfokú oktatási intézményben tanulók az alacsonyabb alkoholtartalmú italokat fogyasztják leginkább. Összesítve a legális forgalomban kapható pszichoaktív szerek fogyasztási szokásait, mindössze a tanulók 19%-a tekinthető teljesen védettnek (nem fogyaszt semmit), s 11%-uk rendszeresen vagy alkalmanként fogyaszt alkoholt, kávét, energiaitalt, és dohányzik is. Illegális szerek fogyasztása. A kérdezett 14 éves középiskolások 85%-a még nem próbált ki semmilyen klasszikus értelemben használt kábítószert, egytizedük nem fogyasztott ugyan, de már gondolt rá, hogy kipróbálja, további 5%-uk alkalmi vagy rendszeres drogfogyasztó – saját bevallása alapján. Az idősebb tanulóknál a drogfogyasztók aránya 14%-ra nő. A kábítószert fogyasztó tanulók jelentős része rejtőzködve marad, még az anonim kérdőívekben sem vállalja drogfogyasztását. A megkérdezett tanulók fele ismer olyan fiatalt, aki kábítószert fogyaszt, 21%-ának a barátai körében is van drogos. Minden negyedik tanuló személyesen ismer olyan fiatalt, aki kábítószert árusít, 9%-uknak a baráti körében is akad ilyen. Mind a fogyasztás, mind pedig a terjesztés tekintetében aktívabbá válik a kapcsolat a középiskola ideje alatt. A fogyasztás tekintetében az 5%-nyi bevallott fogyasztó a középiskola befejezésére megháromszorozódik, azok aránya, akik tudnak arról, hogy osztálytársuk fogyasztó, megnégyszereződik. A baráti körben az elsősöknél 14%-ban fordul elő drogos, a végzősöknél már 27%-ban. Azon tanulók aránya, akik ismernek kábítószer-fogyasztó fiatalt a 14 éveseknél még „csak” egyharmad, az idősebb korosztálynál pedig már hattized! A felmérésből megállapítható, hogy a fiúk között kétszer annyi a kábítószerfogyasztó, mint a lányok között. A középiskolán belül a háromféle képzési típusban eltérő arányban vannak drogfogyasztók. Míg a fiataloknál a szakmunkástanulók körében van a legtöbb kábítószer-fogyasztó, s a gimnazisták körében a legkevesebb, addig az idősebbeknél a szakközépiskolások körében a legmagasabb a bevallott drogfogyasztás. Az első drogfogyasztás oka legtöbb esetben a kíváncsiság. Ezek alapján – saját bevallásuk szerint – legalább 200 elsős, és közel 600 végzős középiskolás tanulót közvetlenül érint a drogprobléma a városban. Az átlagnál veszélyeztetettebbek a csonka családban élők és az Avason lakó tanulók.

144


A fiatalok körében a legnépszerűbb kábítószerek a hallucinogén anyagok, ezek közül is kiemelkedik a marihuána. Az összes megkérdezett tanuló 18%-a nyilatkozott úgy, hogy találkozott már a szerrel, vagy ezt próbálná ki, ha nem lenne tiltott a fogyasztása. A megkérdezett diákok havonta átlagosan körülbelül 1040 forintot áldoznak élvezeti cikkekre (cigaretta, kávé, alkohol, drog), a 14 évesek havonta átlag 800 Ft-ot, az idősebbek ennek körülbelül a dupláját. A miskolci tanulók körében a legismertebb kábítószer a marihuána. A heroin, a kokain, az LSD, a Speed és az Extasy csak közepesen ismert anyagok, míg a többi inkább ismeretlen a tanulók előtt. Ha csoportosítjuk az említetteket, akkor a hallucinogének állnak az első helyen, az összes említés 48%-a ilyen anyagot takart, a hat legismertebb drog fele hallucinogén. Érdekes a fiataloknak a megítélése saját magukról, miszerint keveset tudnak a drogokról, pedig a közvélemény szerint igen sokat beszélnek róla. A megkérdezettek többsége, 61%-a úgy véli, hogy Miskolcon hozzá lehet jutni a kívánt anyaghoz, 8%-uk szerint az iskolájukban is kapható illegális kábítószer. Általános vélekedés a fiatalok körében, hogy aki akar, az hozzá tud jutni kábítószerhez, s ennek a legfontosabb színterei a diszkók, szórakozóhelyek és a baráti kör. Drogprevenció. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőrfőkapitányság Bűnmegelőzési Osztálya a Városi Rendőrkapitánysággal együttműködve évek óta szervezi a Drog, Alkohol, Dohányzás, AIDS (D. A. D. A.) programok megtartását a város iskoláiban. A kortárssegítő-képzés szervezése is folyamatos a városban, ebben nagy szerepet vállal az ÁNTSz Városi Intézete és a Megyei ÁNTSz. A Miskolci Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (KEF) is szervezett a város középiskolás diákjai számára egy komplex kortárssegítő-képzést, amelyben a KEF szervezetei szorosan együttműködtek. Az ÁNTSz Miskolc Városi Intézete 1999–2002 között 26 általános iskolában és 7 középiskolában végzett kábítószer-fogyasztást megelőző tevékenységet. A pedagógusokat felkészítő előadásokra pszichiátert, pszichológust, orvost, jogászt, tanárt és egészségfejlesztő mentálhigiénikust kértek fel. Az iskolai klubfoglalkozásokat az ÁNTSz szakemberei vezették. A Városi Pedagógiai Intézettel közösen, a kortársképző program felhasználásával képzést indítottak az egyetemi kollégiumban. Egy évig tartó vetélkedősorozatot szerveztek a szenvedélybetegség megelőzése témakörben. Az ISM–OM által finanszírozott „Az iskolai egészségfejlesztési, drogmegelőzési tevékenységek támogatására” c. projekt keretében miskolci középiskolák 9–11. évfolyamos tanulói, tanárai, általános iskolák 6–8. évfolyamos diákjai és pedagógusai vettek részt drogprevenciós foglalkozásokon, képzéseken. Intézményrendszer − Drogambulancia: Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése a IV – 43 /46681996 sz. határozatával létrehozta a miskolci Semmelweis Kórház Rendelőintézetében a Miskolci Drogambulanciát. A Miskolci Önkormányzat, a Semmelweis Kórház és a Drogambulancia Alapítvány az intézményt együttesen működteti. Az ambulancia

A DROG MISKOLCON

145

alapvető filozófiája a széles körű szakmai és társadalmi kapcsolat kialakítása, működtetése. Fontosnak ítélték, hogy a drogmegelőzéssel, szakmai felvilágosító és propagandamunkával foglalkozó állami, civil, egyházi és karitatív szervezeteket hatékony szakmai koordinációval tömörítsék a sikeres prevenció érdekében. − Iskola-egészségügyi ellátás: Az iskolaorvosi szolgálat a 26/1997. (IX.3.) NM rendelet alapján látja el feladatait. A tanulók egészségügyi ellátásán kívül az egészségnevelés is az iskolaorvosok és védőnők szakmai munkájához tartozik. Mindezeken belül fontos szerepet kap a szenvedélybetegségek megelőzése érdekében osztályfőnöki órákon, klubfoglalkozásokon, kiscsoportos megbeszéléseken kifejtett tevékenységük. − Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok: Tájékoztató kiadványokat, információkat tesznek hozzáférhetővé ügyfeleik számára, és egyben megelőző gyermekvédelmi központok is. Feladatuk a káros szenvedélyek megelőzését célzó tanácsadás, az információ eljuttatásának koordinálása, szabadidős programok szervezése, a gyermekek veszélyeztetettségét észlelő és jelző rendszer működtetése. Drogstratégia Miskolc város a drogstratégiájában megfogalmazta: − a rövid és hosszú távú célokat, − az alapelveket, − az eszközrendszert − a közösségi együttműködés szintjeit, − a prevenciós tevékenység további feladatait, − a kezelés, a rehabilitáció területén tervezett intézkedéseket, − a kommunikáció és az információáramlás fejlesztése érdekében szükséges teendőket. Annak érdekében, hogy a harmadik évezredben olyan szabad, magabiztos és produktív társadalom alakulhasson ki, amely képes kezelni a kábítószerek használatával és terjesztésével összefüggő egészségügyi, szociális és bűnügyi ártalmakat és veszélyeket, szükséges, hogy: − a társadalom váljon érzékennyé a kábítószerkérdések hatékony kezelése iránt, a helyi közösségek pedig növeljék problémamegoldó készségüket a kábítószerprobléma visszaszorításában; − a fiatalok váljanak képessé pozitív életstílus kialakítására és a drogok visszautasítására; − közösség segítse a drogokkal kapcsolatba kerülő és a drogproblémákkal küzdő egyéneket és családokat; − csökkentsük a drogokhoz való hozzáférés lehetőségét.

146


10. táblázat

A kábítószer-fogyasztás főbb adatai terület szerint, 2002

Terület

Az év folyamán megjelent betegek

Budapest Pest Közép-Magyarország Fejér Komárom-Esztergom Veszprém Közép-Dunántúl Győr-Moson-Sopron Vas Zala Nyugat-Dunántúl Baranya Somogy Tolna Dél-Dunántúl Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Nógrád Észak-Magyarország Hajdú-Bihar Jász-Nagykun-Szolnok Szabolcs-Szatmár-Bereg Észak-Alföld Bács-Kiskun Békés Csongrád Dél-Alföld Összesen

8 242 325 8 567 144 111 274 529 125 46 133 304 600 51 34 685 350 66 72 488 354 177 376 907 334 198 765 1 297 12 777

Tízezer lakosra jutó összes beteg 47,7 3,0 30,3 3,4 3,5 7,3 4,7 2,9 1,7 4,5 3,0 14,8 1,5 1,4 7,0 4,7 2,0 3,3 3,8 6,4 4,2 6,4 5,8 6,1 5,0 17,9 9,5 12,6

Kábítószert

(fő) A kábítószerfogyasztás miatt

Első alkalommal alkalom- megjelent más intéznaponta hetente kórházba szerűen új betegek ménybe utaltak száma fogyasztók száma 3 398 2 006 2 838 2 961 1 508 237 149 123 53 113 23 8 3 547 2 129 2 891 3 074 1 531 245 59 39 46 56 39 13 32 29 50 60 17 3 170 56 48 83 24 12 261 124 144 199 80 28 30 52 43 83 12 14 34 3 9 13 1 – 57 38 38 81 8 3 121 93 90 177 21 17 425 103 72 228 43 79 19 2 30 44 1 – 16 14 4 15 – – 460 119 106 287 44 79 128 138 84 141 18 3 7 27 32 24 6 2 38 5 29 53 5 1 173 170 145 218 29 6 242 43 69 158 13 4 108 27 42 34 16 – 280 5 91 118 5 1 630 75 202 310 34 5 190 53 91 177 70 10 144 32 22 53 24 19 536 121 108 222 7 – 870 206 221 452 101 29 6 062 2 916 3 799 4 717 1 840 409 IRODALOM

Dr. Patai Klára – Dr. Pető Zoltán: Szenvedélybetegségek, ÁNTSZ, Békéscsaba, 1993 Rácz Zsuzsa: Kábítószeretet, Csokonai Kiadó, Debrecen, 1995 Miskolc Városi Pedagógiai Intézet kutatása, 2002 Miskolc város drogstratégiája, 2004. (www.boon.hu) Az Oktatási Minisztérium drogprevenciós stratégiája, 2003. (www.om.hu) Kulcsszavak: szenvedélybetegség, kábítószer, drogbetegek, számtani átlag, módusz, medián, viszonyszámok,

drogstratégia.

Résumé Society is more exposed to the threat of addictions today than ever before in Hungary too. Drugs, especially, as a factor of injury to health, are much more widespread than in the preceding years. Making use of the data of patients registered at the Drug Policlinic in Miskolc between 1997 and 2002, the author presents major trends: the age of patients cared is characteristic of a move towards younger generations. The age compared to which half of drug consumers were older and half of them younger, ranged between 21 and 23 years of age in the years examined. The majority of patients was aged 20-23 during the five years mentioned. The share of men was higher in the period surveyed year by year. There are four- six times as many drug consumers among them as among women. The article underlines the importance of prevention. The fields of activity of prevention are families, schools, working-places, churches, media and the institutional system of child protection. The study is of a methodological character because the author presents the calculation method of the applied statistical mean values too.

Szenvedélyek rabságában, vagy egészségesen élni?

Recommend Documents