S ZENT L ÁSZLÓ S ZIKLÁJA 44. szám—Szentírás vasárnapja
2014.szeptember 28.
Weöres Sándor: Tanév-nyitáskor Almát, körtét, szilvát, szőlőt hoz szeptember, nekünk új tanévet, tudja minden ember. Mint az égen átcsóvázó üstökösök, ragyogjanak munkánk nyomán az ötösök. Kívánjuk a húgocskának, öcskösöknek, ne legyenek szükiben az ötösöknek. Kívánjuk tanárainknak, hogy vödrökkel
minket nyakon önthessenek ötösökkel. Ha szűkölködünk megszolgált ötösökben, a tanév nekik se könnyű, de nekünk sem. Ne mint az üres jászolba Nincses ökre, bámuljunk a meg nem szerzett ötösökre. Köszöntőnkben csökönyös rím a sok ötös, mert szándékunk jól tanulni már örökös.
Bizony, szeptember elsején újra becsengettek minden iskolában. Egyházközségünk tanévnyitó szentmisében kérte a Szentlélek segítségét kicsikre és nagyokra, szüleikre, tanáraikra és hitoktatóikra egyaránt. Hamar elrepült a nagy vakáció. Sok-sok élménnyel gazdagodtunk a nyár során mindannyian. Jó néhányat megosztunk a most következő oldalakon. Akik átélték, azoknak jó lesz visszagondolni rájuk, akik meg „csak” olvassák, kicsit részesei lehetnek mások örömének. Ismét köszönjük mindenkinek az írásokat! 1
A szél ott fúj, ahol akar. Még tavasszal, májusban részt vettünk a MÉCS NAPOK házasoknak szóló 3 napos lelkigyakorlatán. Külön-külön már voltunk lelkigyakorlaton, de együtt még soha. Nem sokat gondolkoztunk a döntésen (Hála Istennek) hogy elmenjünk-e. Ha a gondolkodásnak esélyt adtunk volna biztos, hogy mindenféle akadályba ütközünk: Pl.: gyerekek felügyelete, munkahelyi távollét, utazás megoldása, anyagi vonzata. A Jóisten gondviselő szeretetére úgy érzem még soha nem hagyatkoztunk ilyen mértékben. Olyan embereket küldött segítségül, akik hozzásegítettek ahhoz, hogy elutazhassunk Budapestre a Szent Arnold lelkigyakorlatos házba. A lelkigyakorlat vezetője Pap Tihamér ferences atya, és a tanúságtevő 3-4 házaspár. A lelkigyakorlat célja, hogy a házasfelek, akik szentségi házasságban élnek közelebb kerüljenek saját magukhoz, egymáshoz és együtt a Jóistenhez, a kommunikáció és a kiengesztelődés által. A 3 nap tényleg csak hármunkról szólt. Olyan dolog nem történt, amit mi magunk nem szerettünk volna. Minden előadást egy személyes odafigyelés és a kettőnk közötti őszinte beszélgetése zárt. Olyan témák kerültek előtérbe, amit az évek során csak felszínesen érintettünk, vagy talán soha. Minden nap kaptunk kézzel fogható segítséget, akár a szentelt olaj, para mise, lelki ráhangolódás és a lelki megtisztulás, az egymásnak való megbocsátás, és a személyes bocsánatkérés által. A házasságunk során átéltünk, élünk néhány nehéz időszakot, de mindezek a problémák, konfliktusok próbára is teszik szeretetünket, és egyben erősítik a kapcsolatunkat. Megerősödött bennünk, amit eddig is tudtunk, hogy „nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket”, és amit Isten egybekötött ember szét nem választhat. A tanúságtevő családokat hallgatva, szégyenkezve és egyben sajnálattal ültünk, hogy mennyi nehézséggel küzdenek, és milyen nehéz keresztet cipelnek. A mi keresztjeink a másokéhoz képest elhalványulnak. A második nap reggelén már régi ismerősként köszöntöttük a többieket. A harmadik napon pedig tudtuk, hogy a Jóisten a Keresztény Élet című újság lapjain keresztül hívott meg minket ide. Mindent a gondviselésre bíztunk és nem bántuk meg. Azóta is ebből táplálkozunk több, kevesebb sikerrel. „De a szél ott fúj, ahol akar”. A lelkigyakorlat végén hasonló elhatározásokkal, és lelki békében jöttünk haza. Próbáljuk az elhatározásainkat a családban megvalósítani, és ha a hétköznapok monotóniája elfedné is eszünkbe jut, 2
hogy a Szentlélek akaratunktól függetlenül tevékenykedik, és a döntést ráhagyjuk. Ha a Jóisten is úgy akarja, szeretnénk még a „Mécs napok haladó házasoknak” lelkigyakorlatán részt venni. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk, hogy induljon el egy ilyen témájú lélekemelőn. Amit eddig is tudtunk, hogy feltétel nélkül elfogadni, megérteni a másikat és először őszintén megbocsájtani és utána ítélkezni a lelkigyakorlat által kézzel foghatóvá vált. Eddig azt gondoltam, hogy nekem milyen nehéz, most már tudom, hogy rosszul ítéltem és a másiknak még nehezebb. Ahogy a találkozás alkalmával tapasztaltuk, hogy nincs tökéletes házasság, de mindannyian arra törekszünk. Éppen ezért minden fiatalnak, jegyespárnak, házasnak és egyedülállónak csak ajánlani tudjuk a Mécs napokat. Legyen része mindenkinek abban, hogy megérezze, a kegyelem áradása kiszámíthatatlan, és tőlünk független. Köszönjük Urunk, hogy a házasság szentségében önmagadat ajándékoztad nekünk. Hisszük, hogy e szentségben nem csupán önmagunkért részesültünk: akaratod szerint szüntelenül tanulságot is kell tennünk házastársunk, gyermekeink és a többi ember előtt arról, hogy jelen vagy köztünk, munkálkodsz bennünk, és a házasság szentségi kegyelmével éltetsz minket. Cserepes Gyuláné, Marika
„Szent László király Te kellesz nékünk” Sin Angelika cikke Szent László királyt, egyházközségünk védőszentjét, valamint templomunk felszentelésének 226. évfordulóját ünnepeltük július 6-án. A búcsúi szentmisét Németh László atya, az olaszországi magyarok főlelkésze mutatta be József atyával koncelebrálva. A szertartás városi körmenettel zárult. 3
Virágba öltözött templombelső várta a híveket július 6-a délutánján -- idén ekkor ünnepeltük egyházközségünk védőszentjét, Szent László királyt. Az ünnepi szentmise kezdetén harangszóra vonultak a templomba a ministránsok, az egyházközség képviselőtestületének tagjai, valamint esperesi kerületünk plébánosai. Mindannyian Szent László királyt jöttek ünnepelni. A búcsúi nagymisén Németh László atya mondott szentbeszédet. Az Olaszországban élő magyarok főlelkésze három témában szólt a hívekhez. Beszélt a pápákról, a római Szent István Házról - melynek ő a vezetője -, valamint a keresztséget megerősítő Szent László királyról. László atya a pápákkal kapcsolatosan elmondta, a tizenhat évnyi római tartózkodása alatt három szentatyát élhetett és él meg ma is - a közelmúltban szentté avatott II. János Pált, az egyszerű és az emberekre őszintén odafigyelő XVI. Benedeket, valamint a katolikus egyház jelenlegi vezetőjét, Ferenc pápát, aki mer új utakon járni - fogalmazott Németh László atya. Folytatva a prédikációt László atya a római Szent István Ház történetét taglalta. Elmondta, hogy a Szent István Házat Mindszenty József bíboros álmodta meg, aki azt szerette volna, hogy a magyar zarándokoknak legyen otthona Rómában. Ezért hosszú éveken keresztül fohászkodott Istenhez. Majd amikor az épület elkészült és maga is elmehetett a zarándokházba, a következőket írta a vendégkönyvbe: „Legyenek álmaink, amelyek célt adnak életünknek, melyeket meg akarunk valósítani, amikért küzdünk. Ezek mellett az álmok mellett ki kell tartanunk, és el kell fogadnunk, hogy az álmaink nem mindig ott, akkor és úgy valósulnak meg, ahogy azt mi szeretnénk. Mindenkor el kell fogadnunk az Úristen akaratát” - magyarázta a Szent István Ház üzenetét László atya. A homília befejezéseként Németh László rámutatott, Szent László királynak meg kell köszönnünk, hogy Szent Istvánt oltárra emelte. Ők ketten tanúsítják, hogy nemzetünk jövője a kereszténység, melyet Szent István gyökereztetett meg, s melyet Szent László király megerősített hazánkban. 4
Amikor választanunk kell, mindennap ki kell mondanunk, hogy keresztényként Isten mellett döntünk. Ekkor az ima segít, ahogyan Szent Lászlót is megsegítette harcaiban mennyei Atyánk - emlékeztetett a főlelkész. A búcsúi szentmisén közreműködött egyházközségünk énekkara, a Sesztina Jenő-díjas versmondó, Erdélyi Márta pedig Mentes Mihály római katolikus pap-költő Szent László király Te kellesz nékünk című versét adta elő.
Énekkari hívogató „Mindenik
embernek a lelkében dal van” írja a költő, Babits Mihály. Ezt a dalt szeretnénk előcsalogatni híveink lelkéből, ezért hívogatjuk az énekelni szerető testvéreinket maroknyi énekkarunk soraiba. A lelkes régebbi tagok szeretettel várják egyházközségünk fiatal és fiatalos lelkületű tagjait, megtapasztalni az együtténeklés örömét, így is dicsőítve a mi mennyei Urunkat, hiszen „aki énekel, kétszeresen imádkozik.” Énekóráinkon csiszolgatjuk egymás éneklését, a szentmiséken pedig örömmel szolgálunk a liturgia mind teljesebb, bensőségesebb átéléséért. Mert „akinek szép a lelkében az ének, az hallja mások énekét is szépnek (Babits Mihály) Jó hangulatú próbáinkra hétfőnként1600-kor szeretettel várjuk énekelni szerető testvéreinket. Répási Borbála kántor és Vitézné Réczés Éva 5
Táborozás Bogácson Ilyen volt gyerekszemmel nézve Akárcsak a mesében… Jó néhány akadály leküzdése után végtére is elindultunk 4 autóval, 12 gyerek és 5 felnőtt, az úti célunk felé. 1.NAP Sikeresen megérkeztünk Bogácsra. Mint igazi táborozók első dolgunknak tartottuk elfoglalni a szállást. Ezt követően a lányok szobáját igazi csatatérré változtattuk. Célpontunk József atya volt, így a sok párna az ő nyakába zúdult, sőt amikor nem figyelt a szandálját is elkoboztuk. Sikeres győzelem után zászlót készítettünk és csatakiáltást írtunk. Miután ezzel végeztünk, fogadalmat tettünk, miszerint a szandált visszaszolgáltatjuk, egymást tiszteljük stb. Egy jót játszottunk és sokan körmömfonással töltötték az időt. Délutáni célunk a lepkemúzeum és egy kilátó volt. A lepkemúzeumba megtekinthettük a legnagyobb és legkisebb lepkét is. Hazaérkezve, apa ki akarta nyitni a kaput, de nem sikerült, így József atyával az élen átmásztunk a kerítésen. Vacsora után mindenki megtudta kinek lesz az angyalkája, ami azt jelentette, hogy egész tábor alatt jót kell vele cselekedni és úgy, hogy ne jöjjön rá. Ezután mindenki kapott egy fehér kendőt, amire minden este ráírtuk miért adunk hálát az Istennek. Az esti mese alatt már álomba is merültünk. Sándor Szilvia (Sziszka ) 2. NAP Reggel az ébredés után örömhírt kaptunk, amely így szólt: Jóska bácsi kinyitotta a kaput! Igazi HŐS! Ezután szentmisére igyekeztünk. Csak mi vettünk részt a szentmisén, amiből mindenki igyekezett kivenni a részét, ministrálás, előkészítés, felolvasás stb. A prédikációban József atya személyre szabottan szólt mindannyiunkhoz az előző nap eseményei alapján. Reggelizés után célunk a strand volt. József atya vízi tornát tartott, dobált minket a vízbe, amíg csak bírta. Ezután a félgömbmászást gyakoroltuk. Fel lehetett rá mászni, és onnan lecsúszni. A helyszínen ebédeltünk, majd játékokkal folytattuk a délutáni programot: Mi a neved? pohártöltögetés lábbal, vízibomba dobálás törölközővel, postás játék, memória állatnevekkel stb. Ezt követően összepakoltunk és hazafelé József atya vett fagyit. 6
A szálláson mindenki letette a holmiját és felkészült a második párnacsatára, aminek célpontja megint József atya volt. Ezzel egy időben készült a vacsora, a bolognai makaróni. Ez után beszélgettünk és Hajni néni 5 ujjas imáját (Ferenc pápa ima ajánlata alapján) elmagyarázta, hogy melyik ujjunkról ki jusson az eszünkbe, kikért imádkozzunk. Aztán mindenki hálát adott valamiért, de a legtöbben azért, hogy József atya vett fagyit. Még alvás előtt sokan készítettek körmömfonást. Majd esti mese és szunya. Dancs Dorka és Gazdag Réka (Rékike) 3.NAP Reggel, ébredés után szentmisére mentünk, amit 9 óra körül kezdtünk az előző napi 8 helyett, mert eléggé elaludtunk. Mise után mindenki fogott egy- két darab fát és vittük a szállásra. Reggeli után a lányok és a fiúk is pár perc alatt megigazgatták az ágyakat, bepakolták ruháikat a táskába, és a cipők is katonasorba álltak egymás mellett. Sőt, még a seprű és a feltörlő is bekerült a szobánkba, hisz József atya körszemlét tartott. Végül megkaptuk a maximális pontot. Délben indultunk a tájházhoz, utána egy halastóhoz mentünk ahol virslit, kolbászt és szalonnát sütöttünk. Ebéd után kerestünk néhány lapos követ. Miután mindenki jóllakott, hazafele József atya szintén vett nekünk fagyit. A fagyi után siettünk a Hagyományőrző házba, ahol sok érdekes dolgot mondtak a régi szép időkről. Palóczi Kitti, Gazdag Réka, G. Dénes és Ercse Gergő felöltöztek népviseleti ruhába. Azt mondta a néni, hogy „Ennél szebb bőgatyás legényt még nem láttak a Hagyományőrző házban”. Vacsora után a lapos kövekre írtuk emlékül: BOGÁCS, 2014. Ezután tábortüzet gyújtottunk, ahol jobbnál jobb vicceket meséltek a gyerekek, nem kímélve a felnőttek rekeszizmát az izomláztól. Petra (néni) esti mesét olvasott nekünk, amin a többség elaludt. Szoboszlai Petra (Petya), Ercse Gergő (Geri) 4. NAP Hűek maradtunk önmagunkhoz, hiszen az előző napokhoz képest még később ébredtünk. A reggeli miséből délelőtti mise lett. A fülig érő nutellás kenyér kárpótolt mindenkit a reggeli időpontjának kitolódásáért. Ebédig azt a feladatot kaptuk, hogy „Ki mit tud?”- műsorral készüljünk. Két csapatot alkotva egy zenés-táncos, valamint egy vicces történettel álltunk a „szigorú” zsűri elé. Miután magához tért a zsűri a nevetésből oklevéllel jutalmazott meg a szereplésért. Végre a Petra szülinapi meglepetésére is sort került, mert alig bírtuk mindvégig titokban tartani. Sikerült meglepnünk. 7
Gyors összepakolás után még egy pár barátságkarkötő készítésére és fodrászkodásra is jutott idő. A finom babgulyás elfogyasztása után átismételtük a táborban tanult ujjak imáját, és felfedtük az angyalkák kilétét. Énekléssel zártuk a tábort. Még néhány fénykép készült és nehéz szívvel, de élményekkel gazdagon hagytuk el a táborhelyünket. Reméljük jövőre is fogunk táborozni! (Sziszi) Táborozás, felnőttszemmel nézve Bogács. Már a szótól is jobb kedvem lesz. Emlékeket hív elő, mosolyogtató, boldogító, csodás emlékeket. Négy napot töltöttünk hittanos gyermekekkel ezen a kis, bükkaljai településen az iskola végét követően. Ez a rövid idő tökéletes kikapcsolódást, felüdülést és feltöltődést hozott az iskolaév végét ünneplő gyermekeinknek, és a hétköznapokba megfáradt felnőtt kísérőknek is. Hétfőn reggel négy, csomagokkal és csivitelő gyerekekkel pukkadásig tömött autóval indultunk útnak. Bár forgalmi szempontból eseménytelenül telt az út, a gyerekek minden sofőr és kísérő számára élménydús utazást varázsoltak jókedvükkel. Ercse Geri, Sándor Sziszi és Szabolcs, Gazdag Réka és Dénes, Palóczi Kitti, Pintér Roberta, Marton Réka, Dancs Dorka, Fülöp Kata és lányaim, Anikó és Petra gondoskodtak a hangulatról. Érkezés után birtokba vettük a Szent Márton Diákszállót. Mindenki izgatottan keresett magának megfelelő hálóhelyet az előtte álló éjszakákra. Mivel Szabi édesapjával az udvaron aludt sátorban, csak két fiú került József atyával egy szobába. Azonban legénykéink–Borika néni óvó kezei és szemei mellett–óvatosan, holmijukat egyenként átóvatoskodva mégis átköltöztek a kacagástól hangos „lányszobába”, így esténként minden gyerkőc betakarózva, együtt hallgatta az esti mesét és mondta félálomban az esti imát. De hol volt még akkor az este… Honfoglalásunk után gyermekeink párnák tömkelegét zúdították rá a szobába lépő József atyára, aki egész héten derekasan küzdött az egyenlőtlen küzdelemben ☺ Később Hajnika játékra invitált minket: mindenki húzott egy nevet, akinek a tábor ideje alatt ő lett az angyalkája. A gyermekek nagyon komolyan vették szerepüket, gondolkodtak, ki hol tudna segíteni védencének. Gyakran jöttek hozzánk, felnőttekhez is tanácsért. Olyan jó volt látni őket, ahogy azon töprengenek, hogy tehetnének jót, érezni 8
a sok kedvességet, amikor lesték egymást, megpillantani egy titkon megigazított ágyat, kapni egy kedves ölelést, vagy apró meglepetést. Ezután közös munkával elkészítették a tábor zászlóját, ami elképesztően jól sikerült. A sok ötlet, szín, kreatív gondolat csodálatosan egyedivé varázsolta a botra fogatott lepedődarabot, melyet büszkén hordoztunk magunkkal. Ezt körülállva, kezükbe fogva mondták el tábori fogadalmukat, amelyben megígérték, hogy figyelnek egymásra, senkit nem közösítenek ki, aktívan részt vesznek a közös programokban és József atya szandálját (melynek titokzatos módon időnként nyoma veszett) séta előtt visszaszolgáltatják. Mi, kísérők, előre igyekeztünk minden napra valami tartalmas programot szervezni a táborozóknak. A gyönyörű templomban megtartott reggeli misék után (melyek mind a szívünkig értek a bensőséges, személyre szóló prédikációkkal) tele hassal vágtunk bele a kalandokba. Strandoltunk, megnéztük a Lepkemúzeumot, a Tájházat, többször kisétáltunk a Kilátóhoz (még éjszaka, elemlámpával is) és a Horgásztóhoz, ahová a szalonnasütéshez szükséges fát is magunk cipeltük a hátizsákokban. Igyekeztünk mindent befalni, hogy hazafelé könnyebb legyen a csomag ☺ Számomra a legnagyobb élmény a Hagyományőrző Ház volt, amit két idős néni, egy testvérpár vezet. Hagyományos népviseletbe öltöztetett babák, különlegesen festett háttérképekkel, pillanatképekbe rendezve mutatják be a régi kor mindennapi eseményeit mezőgazdasági munkáktól kezdve a fonón keresztül az esküvőig, gyermekszületésig. Különlegességét pont a szemléletmód adja: nem csupán tárgyakat akarnak bemutatni, hanem azok által a régi életet szeretnék érzékletesen megidézni–legyen szó lovaskocsizásról, ház körüli munkáról vagy a falubeliek által közösen megélt ünnepekről. A látványt Ilonka néni ízes, humoros előadása tette teljessé. Gyermekeink, és mi, felnőttek is, elbűvölten hallgattuk a nénit, szívtuk magunkba a kedves, tájszólásos szavakat. A babákon kívül szőttesek, hímzések, öltözetek, eszközök is gazdagítják a kiállítást. Gergő, Kitti, Dénes és Réka még a ruhákba is belebújhattak. Nagyon csinosak voltak! A végén ágakból és rongyokból babát is fabrikáltak, amikre aztán nagyon vigyáztak is, pedig hol voltak ezek a drága beszélő játékoktól! De ezeknek a gyerekeknek igazi lelke van. A kötöttebb programok mellett volt idő szabad játékra is, Hajnika néni tarsolyában mindig volt valami érdekes feladat, amiben mindenki lelkesen részt vett, Borika néni vezetésével dicsőítő énekeket tanultunk. A napi 9
rendszerességű párnacsaták mellett rengeteg csodálatos karkötő készült körmönfonásos technikával, ezek ott pompáztak a hazajövetelünk utáni első misén minden résztvevőn. És ott volt a csuklónkon az a kis kendő is, amelyre minden este felírtuk, miért adunk hálát aznap. Megható volt esténként hallgatni ezeket a gondolatokat. Petrám születésnapjára a gyerekek titkon közös dalokkal készültek, aminek az ünnepelt végtelenül örült. Emellett műsort is adtak az utolsó napon. Csapatokba szerveződve jelenetet írtak, tánckoreográfiát tanultak, jelmezeket fabrikáltak, hogy a záróünnepség ne a búcsúról, hanem a vidámságról szóljon. József atya ekkor osztotta ki a személyre szóló okleveleket is, melyekben pár mondattal a táborlakókra jellemző egy-egy gondolatot emeltünk ki. Számomra hihetetlen élmény volt ez a pár nap. Fáradtan, leeresztve készültem erre a hétre, és csodálatos élményeket kaptam. A gyerekek és a felnőttek egy csapatként, Jézust mindig magunk mellett érezve élték meg ezeket a napokat. Nem volt ellenségeskedés, klikkesedés vagy széthúzás, csak az odafigyelés, törődés, szeretet szőtte át minden percünket. Kellettek ehhez az okos, vidám, életrevaló, csupa szív hittanosaink és olyan felnőtt kísérő csapat, mint József atya, akit a gyerekek minden játékba, bohóckodásba bele tudtak vonni, Borika, aki odaadóan gondoskodott rólunk, Sándorné Hajnika, akinek minden perce arról szólt, hogyan tudna minél több szépséget adni a lelkünknek és Sándor Jóska, akinek vigyázó szeme mindig rajtunk volt (és reggeli kávéit a mai napig hiányolom ☺). Én már tudom, hogy jövőre is köztük a helyem a lányaimmal együtt. (Szoboszlainé Zabos Petra)
10
Dsida Jenő: Ősz Mért van, hogy a szívem Csupa, csupa bánat? Siratom halálát A gyönyörű nyárnak.
Siratom halálát A hulló levélnek, Lassú hervadását A virágos rétnek.
Siratom halálát Égő forró könnyel... ...Csicsergő madárdal Tavaszi virággal Csak mégegyszer jöjj el!
Újra Nadap? Igen! 2013. óta már nem cseng olyan ismeretlenül ez a településnév NADAP. Akik akkor, ott eltöltöttek egy hetet a Velencei-tóhoz közel eső mesebeli tájon fekvő kis falucskában, örökre a szívükbe zárták e vidéket és az ott élő embereket. 2014. 07. 21-én 5 felnőtt és 6 gyerek azzal az eltökélt szándékkal indult el, hogy körül biciklizzük a Velencei-tavat. Az utánfutóra felrögzített kerékpárok még a rend őreinek is szemet szúrhattak! Bár semmi kifogást nem találtak a rögzítés módjában, de ha már egyszer „figyelmet szenteltek ránk”, akkor legalább a „gyorshajtás”-96km/ó autópályán!- ürügyén megsarcoltak bennünket. Sebaj! Mi 80km/ó sebességgel is elértük úti célunkat! Házigazdánk, Lajos bácsi szívélyesen fogadott bennünket, a templom melletti felújított épületben kényelmesen elhelyezkedhettünk. Délután a templom gondnoka tartott számunkra egy kis templom- és helytörténeti ismertetőt. 07. 22. Az esős idő ellenére a lelkes, bátor kerékpárosok a PákozdSukorói katonai emlékparkba vették az irányt. Aki igazán kíváncsi a magyar történelem néhány kimagasló eseményére, az feltétlenül látogasson el oda! Magyarságtudatunk, hazaszeretetünk, hitünk, elődeink tisztelete, hadászati ismereteink gyarapodtak, mélyültek el az itt látottakból. 11
07. 23. Délelőtt –talán erőgyűjtés ürügyén- autós kirándulást terveztünk a Csáki nemzetség által valamikor uralt vadregényes erdők, hegyek, természeti szépségek/„hullámvasút autóút”, „óriások földje”/, a történelmi legendákat mesélő várak, kastélyok vidékére. A Bakony és a Vértes között a Móri-árok peremén őrködő Csókakő a csóka madárról kapta a nevét, a kő pedig a vár korabeli megnevezéséből (kő = vár) adódik. A tatárjárást követően IV. Béla rendeletére a Csákok építették. Első írásos említése1299. Első várnagya: Csák István alországbíró volt. Kb. fél órás, nem megerőltető hegymászás után pazar kilátás tárult a környező településekre, hegyekre, dombokra. Délután elérkezett utunk fénypontja, az óhajtott biciklizés, körül a Velencei-tó partján. Az északi rész igazi embert próbáló dombos-völgyes útját túlélve következett félúton egy kis madárles. A rövid pihenő után máris tovább a déli parton végig a tó mellett kanyargó igényesen kiépített bicikliúton. Dinnyés, Agárd, Gárdony, Velence útvonalon jutottunk vissza a nadapi leágazáshoz. Ez a kb. 31 km-es út igazi megmérettetés kitartásból, akaraterőből, erőnlétből. De minden fáradságot megért, hiszen a testi edzettség mellett a Velencei-tó természeti szépségeinek egy kis részévé válhattunk mi magunk is. /No és ne felejtsük el a finom fagyit sem!/ Mire mindenki felhajtotta, vagy feltolta biciklijét a nadapi emelkedőn már csak az esti imára, meg az ágyikóra vágytunk. 07. 24. Már előző nap a biciklitúrán kinéztük a helyet Agárdon, hogy majd ott fogunk kenutúrára indulni. 9 órakor pontban megjelentünk a csónakháznál, méregettük a hajókat, gondolatban kicsit félve tervezgettük a nagy kalandot. Vezetőnk mindenre kiterjedő oktatásban részesítette az elszánt evezésre vállalkozókat. Amikor felvettük a mentőmellényeket, megfogtuk az evezőlapátokat, beléptünk a vízen ringatózó 7 fős hajókba még nem sejtettük, micsoda élményben lesz részünk. A szerencsés beszállás után két hajóval, benne két vezetővel csaptuk evezőlapátjainkat a habokba. Ám hamarosan rá kellett jönnünk, ha haladni akarunk előre, akkor egy tempóban kell húznunk, figyelnünk kell a legelöl ülőre, teljes erőbedobással kell eveznünk. Amíg a nyílt vízen haladtunk, addig nem is volt különösebb baj, élveztük az együttmunkálkodás örömét, eredményét: a sima vízen siklást. Ám amikor a nádasokkal szegélyezett keskeny kis vízi sikátorokban kellett navigálnunk a hajónkat, akkor rendre-módra a nádasokban kötöttünk ki. 12
Ekkor határoztuk el, hogy megalapítjuk a Hajdúszoboszlói Nádvágók Szakosztályát, hiszen mi ehhez értünk a legjobban! Közben vezetőink bőséges információkkal láttak el bennünket a tó növény és állatvilágáról. Megtudhattuk, hogy itt található a RENCE, Magyarországon az egyetlen őshonos húsevő növény. Apró kis sárga virágait, és magát a növényt is kezünkbe foghattuk. A két hajó közti gyorsasági verseny már csak ráadás volt a túra végén. Teljesen kimerülve léptünk újra partra. Még jó, hogy délután strandolásban pihenhettük ki fáradalmainkat. 07. 25. A reggeli ima, közös étkezés után kettévált csapatunk. A Nadapon maradottak, a hazaindulás előtt hegyi kerékpártúrát is kipróbálhattak a lovasberényi Ciráki kastélyhoz. Akik az idei nadapi kiránduláson ott voltak, biztosan nem felejtik el e szívet, lelket melengető eseményeket, akik pedig még nem voltak a Velencei-hegységben, és a tónál azokat biztatjuk, hogy próbálják ki, éljék át ők is ezeket a felejthetetlen élményeket. „Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnekfonnak, mégis mondom nektek még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül” (Mt 6, 28-29) Vitézné Réczés Éva
Az erény négy főrészre oszlik, mégpedig szerintem azon lelkiállapot szerint, melyek a szeretetből fakadnak. Ez a négy erény a következő: a MÉRTÉKLETESSÉG, a szeretet azon faja, mely teljesen Istenre bízza magát, az ERŐSSÉG, mely Istenért mindent elvisel, az IGAZSÁGOSSÁG, az az erő, mely egyedül Istennek szolgál és célszerűség rendezi el mindazt, ami az ember hatalma alatt van, az OKOSSÁG az a szeretet, amely kiválasztja azt ami az Istennel való egyesülésre vezet, eltávolítja azt, ami ezen egyesülést akadályozza.” / Szent Ágoston/ 13
Böjte Csaba miséjén voltam Valamikor augusztus elején kaptam egy e-mailt a Karitász vezetőnktől, Erzsikétől, melyben, egy hirdetést olvastam: Böjte Csaba atya misézik augusztus 18.-án a Szent Anna Székesegyházban. A szentmisén közreműködik a Role Zenekar a Kájoni mise dalainak modern zenei feldolgozásával. Még soha nem láttam és hallottam őt élőben addig. Hatalmas élmény volt számomra; még most is fülemben cseng az ízes, lendületes beszéde. Szinte látom magam előtt, ahogy a szentmisét megkezdte; olyan szélesre tárt karokkal, mintha mindenkit egyszerre akarna megölelni, olyan ízesen, lelkesen mondta, hogy Az Úr legyen veletek!, hogy biztosan mindenki érezte az Úr jelenlétét és azt a derűt, ami Csaba testvérből áradt. Nehéz visszaadni a szavaiból úgy, hogy azok másnak is értékesek legyenek. Elmondta, hogy ha már hívták, nem illet üres kézzel jönnie. Elhozta az 500 éves Csíksomlyói Mária szobrának aranyozott másolatát és az ottani emberek üdvözletét. A szentbeszédet az aznapi evangéliumra alapozta Csaba testvér. Mt.19.1622. ez, a gazdag ifjú esete, amikor megkérdezi, mit kell tennie, hogy üdvözülhessen, de a végén szomorúan megy el, mert nem meri teljesíteni, azt, amit Jézus kért tőle. Ilyenek vagyunk mi is. Félünk, nehogy valami rossz történjen; inkább ülünk, hallgatunk és várunk, hogy valami majdcsak történik, valaki majd elintézi helyettünk. Pedig Jézus nem harapja le a fejét annak, aki akar valamit, még ha nem is mindig jó lesz abból az akarásból. Ha bűnössel találkozik, nem küldi el; megbocsájt, újabb és újabb lehetőséget ad az újrakezdésre. (példaként hozta Nikodémus, a házasságtörő asszony és Zakeus történetét) Jézus megmondta, legyetek hidegek, vagy melegek. A langyosat Ő sem szereti, kiköpi a száján. (példaként a talentumait elásó embert és az 5 balga szüzet állította). Jézus azt szeretné, hogy maradandó gyümölcsöt teremjünk; ehhez adta segítségképpen a parancsait is. Vajon én mennyire vagyok képes igent mondani és elindulni? A mai ember üldögél a „kispadon” Pedig a hit cselekedetek nélkül halott. Merjünk célt kitűzni és megvalósítani azt. A Szűzanya is igent mondott, nem keresett kifogásokat. Erzsébethez is elment. Vajon milyen lenne, ha meglenne bennünk Mária lendülete? Vajon 14
én hányszor mondok igent? Ki lehet bújni a feladatok alól, de jobb, ha a magunk egyszerű eszközeivel megoldjuk. Aztán, ha nem sikerül, akkor fel kell állni, újra kell kezdeni. Ha valamit akarsz csinálni, de tévedsz, Jézus nem harapja le a fejedet. Jézus is eljött közénk küzdeni. Tudunk-e küzdeni azért, ami nekünk fontos? Egy életed van, próbáld jól élni, ne add fel az álmaidat, ne hagyd, hogy elsodorjon az ár! Nem tudhatod, hogy milyen talentumokat zárt a szívedbe a Jóisten. (Pl. a székely bácsit megkérdezték, tud-e zongorázni. Hogyne tudnék! Csak még nem próbáltam. ☺) A gonosz pont azt akarja kihasználni, hogy nem merünk, hogy langyosak vagyunk. Egy életed van, merd élni, ne add fel. Küzdj! Merj oda állni az Isten elé és kérni: bocsánatot, alázatot, szerénységet. Merd, ha szegényen is, de azok között élni az életed, akikhez és ahová tartozol. Nem kell külföldre menni, megfutamodni a nehézségektől. Ha nehéz, ha küzdesz, ha elbuksz, Jézus segít, csak merj kérni és újra kezdeni! Adná az Isten, hogy Mária lelkülete megmaradjon bennünk! Isten megbocsát, ha vétünk, de ha langyosak vagyunk, kiköp a szájából. Mernünk kell álmodni, célokat kitűzni, hittel igent mondani az Istennek. Ne légy közömbös! Ne ásd el a talentumokat, amiket Isten neked adott! Ne add fel! Isten szeret téged! Minden ember egy csoda! Adná az Isten, hogy felérjük! Asztalos Gizella
Zarándoklásunk Mátraverebély-Szentkútra József atya már augusztus elején hirdette egyházközségünknek, hogy Kisboldogasszony ünnepére, szeptember 08. napjára Nemzeti Kegyhelyünkre zarándokutat szervez. Hála a jó Istennek szép számmal voltak jelentkezők és így egy nagy busszal indulhattunk el. Sajnos az induláskor derült ki, hogy lelkipásztorunk családi okok miatt nem jön velünk. Az úton énekeltünk és imádkoztunk József atya családjáért, az otthon maradottakért, sofőrünkért, hogy szerencsésen Szentkútra elvigyen, illetve ki-ki saját gondja-baja miatt, Volt, aki esetleg hálaadásként kelt útra vagy Püspök atyával történő újratalálkozás reményében. Szentkút egy völgy torkolatában, erdővel körülvett területen fekszik. Megérkezvén Szentkútra a Szűzanya segítségével bejutottunk a kegytemplomba, mivel azt már a misekezdésre bezárták. Rövid fohász és 15
énekléssel köszöntöttük égi Édesanyánkat. Ez idő alatt már javában folyt a katekézis a személyes méltóságról. A katekézis ideje alatt volt gyónási lehetőség és miseszándékot lehetett felíratni. 11 órakor a szentmisét celebráló Udvardy György pécsi megyéspüspök úr paptársaival együtt kivonultak a kegytemplomból a szabadtéri oltárhoz. Attól függetlenül, hogy hétfőn, azaz munkanapon került megtartásra a búcsú, rengetegen voltunk. Mind a katekézisen, mind pedig a prédikációban elhangzottak egyenesen a szívünkbe hatoltak, az ott jelenlévő hallgatóságot személyesen megérintették a hallottak. A prédikációban elmélkedtünk azon, hogy egy kisgyermek születésekor egyből az jut eszünkben, hogy kire hasonlít, milyen élete lesz a megszületett gyermeknek. Hasonló gondolatok fogalmazódhattak meg Jézus születésekor is a körülötte élő rokonokban, ismerősökben. Hitünk alapján mi tudjuk, hogy Jézus a szeplőtelen Szűz Máriától született és így valljuk, hogy ő az Isten Fia. Láthatjuk Isten Fiának életét, bensőséges kapcsolatát Szűz Máriával, és a Szűz Anya beteljesült életét. A mi feladatunk az, hogy megéljük életünket a boldogságos Szűz Mária életét. Bár nem élhetjük meg ugyanúgy, de példaképként álljon előttünk az Ő élete. Éreznünk kell, hogy Isten szeret Bennünket, küzd értünk emberekért és igazából ez a mi üdvösségünk. Mindig van remény, ha hűségesek maradunk Istenhez, az ő egyszülött Fiához és annak szeplőtelen Anyjához. Ezáltal a Szűzanya születésnapja a mi születésnapunk is lehet. Ez alapján bátran fordulhatunk bajainkban Szűz Máriához, égi Édesanyánkhoz közbejárását kérve. A mise után tartott körmeneten szinte hullámzott a tömeg, ahogy a kegytemplom előtt elvonult és visszafelé a Kálvária-úton haladt az újonnan megépített betegellátó részleghez, amelyet püspök úr felszentelt. Nagyon kellemes érzés volt látni, hogy püspök atya ezt követően a zarándokok közé vegyülve el-elbeszélgetett a zarándokokkal. Jólesett látni azt, hogy ennyi ember mennyire tud együtt imádkozni. 14 órakor kezdődött a litánia, majd ezt követően a kegytárgyboltokban mindenki tetszése szerint vásárolhatott valami kis emléket szeretteinek a zarándokút emlékére. A hazafelé úton hálát adva imádkoztunk, hogy részt vehettünk ezen a csodálatos búcsún és feltöltődve, Szűzanyánk iránti szeretetünk megerősödésével boldogan imádkoztunk a hazatérésért. A sokak által 16
vásárolt szentkúti énekeskönyvből Borika segítségével nagyon szép énekeket tanultunk. Köszönöm Borikának mind a magam nevében, mind a résztvevők nevében is talán, hogy helytállt József atya helyett, összefogott minket és buzdított az úton az imádságra, éneklésre, hazafelé pedig megismertetett bennünket a Szentkút történetével: A terület birtokosa, az Aba nemzetséghez tartozó Verebi család építtette a zarándokok sokasága miatt Verebély községben az első kegytemplomot. Ennek ideje az 1200-as évek eleje lehetett. Magának a településnek első okleveles említése is erre az időszakra tehető. 1258-ban már búcsú kiváltsága volt az apostoli Szentszéktől. A kegyhely első fénykora a 14-15. sz.-ra tehető. A török hódoltság alatt a zarándoklatok ritkultak. 1700-ban XI. Kelemen pápa a csodás gyógyulásokat kivizsgáltatta, s elfogadta azok hitelességét. Az első kőkápolna a forrás szomszédságában 1705-ben épült fel. 1710-ben a pápa már ehhez a kápolnához kötötte a búcsú teljes elnyerését. A mai kegytemplomot 1758-63 között emelték. A templomba az első kápolnából átkerült a Szűzanya kegyszobra, kezében a királyi jogarral, karján a kis Jézussal, aki bal kezében az országalmát tartja. VI. Pál pápa 1970-ben Bazilika Minor címet adott a templomnak. 2006-ban Erdő Péter bíboros Nemzeti Kegyhellyé nyilvánította a helyet. 2000. év óta a kegyszobrot öltöztetik. 2010-től évente körülbelül 200 000 zarándok látogat ide. A Mátraverebély-Szentkúti Nemzeti Kegyhely megújulása miatt 2014-ben fél évig a budapesti Szent István-bazilika adott otthont a híres öltöztetős kegyszobornak. A Szent Szűz értékes szobra 2014. június 7-én pünkösdi szentmise keretében tért vissza a kegyhelyre. Érdekességképpen: hiába próbáltam a kegyszobrot mobiltelefon segítségével lefényképezni, nem sikerült. Visszanézve a felvételt, csak egy nagy fényességet lehet látni. Ezt a jelenséget más is mondta. Bár valószínű, hogy komolyabb fényképezőgéppel biztos lehet képet készíteni a kegyszoborról, de talán ez is jele lehet annak, hogy nem mindennapi dologról van szó. Legendák: Egyik legenda szerint a Szent Lászlót üldöző kunok egy völgybe szorították a királyt, aki előtt még egy óriási szakadék is állott. A királynak azonban jó lova volt, egy gyors és határozott döntéssel átugratta a szakadékot. A patkószegek nyomából vékony sugárban kristálytiszta víz 17
bugyogott fel. Szent László lovának patája nyomán még több helyen is eredt forrás: Döbrödön, Benén, Csikszépvíz mellett és Nagyváradon. A verebélyi legenda: Egy 1714-es irat szerint: egyszer régen egy verebélyi csordás néma gyerekével együtt őrizte a völgyben a községi állatokat. A néma fiú kissé elmaradt édesapjától, vizet keresett, hogy szomját csillapítsa. Egyszerre megjelent neki a boldogságos Szűzanya s egy lópatkó alakú mélyedésben felcsillanó forrásvízre mutatott. A fiú lehajolt, ivott a forrásból s utána nyomban atyja után kiáltott. Az apa alig akart hinni füleinek s álmélkodva kérdé fiától: - Mi történt veled? Mire a fiú azt felelte: - Egy csodás szépségű és jóságos arcú asszonyt láttam az imént, kis gyermekkel a karján, aki a forrásra mutatott, ittam e kis forrásból s nyomban tudtam beszélni. Az apa a kis forrást nagyobbra kezdte ásni s így támadt a mai Szentkút. Ez az eset valószínűleg 1100 körül történt. A kútban tündöklő aranykeresztet lehetett látni egészen addig, amíg egy erkölcstelen nő meg nem fürdette gyermekét. A kereszt eltűnt, de a víz csodaereje megmaradt. Bíztatok mindenkit, hogy látogasson el Mátraverebély-Szentkútra vagy valamelyik zarándokhelyre és élje át azt az élményt, amit csak az ottani környezetben tud megérezni Dr. Joóné Zita és Hegedűsné Ági
1. Szűzanyám, Tied akarok lenni. A Te tiszta Mária gyermeked, Jaj, de lelkem nem tud felrepülni, Bűnök súlya földhöz szegezett. Jó anyácskám nyerj nekem kegyet, Hogy sirassam minden bűnömet. Szűzanyám, Tied akarok lenni. Segíts meg, hogy Tied legyek
2. Szűzanyám! Hozzád akarok menni Hogy az égben ott legyek Veled. Jól tudom bár, hogy oda kerülni, Szenvedések nélkül nem lehet. Jó anyácskám nyerj nekem kegyet, Hogy szenvedjek Jézussal s Veled. Szűzanyám! Hozzád akarok menni Vedd magadhoz mennyben gyermeked 18
Szalézi szent Ferenc: „SEMMIT SEM KÍVÁNNI, SEMMIT SEM MEGTAGADNI” Ha egy szobor a fülkéjében beszélni tudna és megkérdeznénk, miért van ott, így felelne: -Azért, mert a szobrász ide állított. -Miért nem mozogsz? -Mert ő azt akarja, hogy mozdulatlan maradjak. -Mi hasznod van abból, hogy itt vagy? -Nem a magam hasznára vagyok itt, hanem azért, hogy a mesterem akaratának szolgáljak, és neki engedelmeskedjem. -Hiszen nem is látod őt! -Nem, de Ő lát engem és tetszik neki, hogy itt vagyok, ahová állított. -De hát nem örülnél, ha lenne erőd, hogy mozogj, és közelebb kerülj hozzá? -Nem, legyen úgy, ahogyan Ő parancsolta. -Tehát egyáltalán nincsenek kívánságaid? -Nincsenek, mert ott vagyok, ahová a mesterem állított, csak az Ő óhaja elégíti ki lényemet.
Bizonyára sokan olvassák közülünk is a napi evangéliumot az interneten. A következő hír nekik is szól. Kedves e-vangélium olvasók! 2014. szeptember 1-től azzal bővítjük az e-vangélium küldést, hogy a megszokott tartalmat kiegészítjük a napi olvasmány, zsoltár és/vagy szentlecke szövegével. Közben elkezdjük továbbfejleszteni az iOS és android okostelefonokra készült evangelium365 alkalmazásokat, amelyekben mindenki beállíthatja majd magának, hogy mely szövegeket szeretné olvasni. Az e-mailben sajnos a saját beállítás nem megoldható, mert akkor külön kellene mindenkinek e-mailt küldeni, tehát e-mailben egyszerűbb az összes szöveget küldeni. Valójában az okostelefon is megkapja majd az összes szöveget, csak éppen nem jeleníti meg mindent, csupán azt, amit a felhasználó előre kiválasztott magának. Feliratkozás az ingyenes e-mailes e-vangéliumra: www.evangelium365.hu 19
2014. szeptember 13. József atya születésnapjára Mennyei Atyánk! Irgalmas Istenünk! Könyörgünk hozzád József atyáért és szeretteiért, akiket most az élet-halál kérdéseivel próbálsz meg. Add rájuk kegyelmedet, őrizd meg őket a testi fájdalmaktól, a lelki gyötrelmektől, vigasztald őket szerető szándékod szerint. Urunk Jézus, örök Főpapunk! Tartsd meg a mi lelkipásztorunkat legszentebb Szíved oltalmában, ahol senki sem árthat neki. Őrizd meg szeplőtelenül fölkent kezét, mellyel naponta érinti szent testedet, az Oltáriszentséget! Őrizd meg tisztán ajkát, mellyel kimondja az átváltoztatás szavait! Őrizd meg tisztán és minden földi érdektől mentesen szívét, melyet dicsőséges papságod magasztos pecsétje ékesít. Szentlélek Istenünk! Növeld József atyában az Isten és a rábízott lelkek iránti szeretetet, hűséget, mentsd meg Őt a világ cselvetéseitől! A kenyér és a bor átváltoztatásának hatalmával együtt add meg neki a lelkeket átváltoztató erőt is. Add, hogy akik tiszta szívvel keresik az Istent, azokat megértő szívvel, atyai gondoskodással vezesse el az üdvösség kapujához. Áldd meg áldozatos munkáját bő terméssel és ajándékozd neki egykor az örök élet koronáját! Ámen.
Továbbra is buzdítunk mindenkit, hogy bátran ragadjon tollat, üljön a számítógép elé és ossza meg mindannyiunkkal élményeit, akár zarándoklatról, kirándulásról, egyházközségi eseményekről, vagy ajánljon egy jó könyvet rövid tartalom-ismertetéssel. Kovácsoljuk együtt egyházközségünket egymásra figyelő, egymással törődő közösséggé. Várjuk a különféle programajánlatokat, kirándulási ötleteket, összejöveteli ötleteket, persze időben, hogy akár itt, akár a szentmise végi hirdetésekben lehessen róla tájékoztatást adni.
Kiadja a Szent László Római Katolikus Plébánia 4200 Hajdúszoboszló, Bocskai u. 1. Telefonszámok: 52/270-079 és 06.30.445-3447 20
