S ZENT L ÁSZLÓ S ZIKLÁJA 43. szám —Jézus Szívének ünnepe
2014.június 27.
Kedves Testvérek, kedves Olvasók! Mostani számunk reményeink szerint sok olvasnivalót tartogat, hiszen a tavaszi, nyár eleji időszak igencsak gazdag volt programokban egyházközségünkben is. Igyekeztünk minél több embert bevonni a lap szerkesztésébe. Részben azért, hogy élményszerűek legyenek a hitéleti eseményekről szóló beszámolók, másrészt, egyre több ember érezze sajátjának a „Szikla”-t és kapcsolódjon be aktívan így is az egyházközség életébe. Reméljük, sokan kedvet kapnak és tollat vagy billentyűt ragadva megírják a következő számhoz a nyári élményeiket! Hálás szívvel köszönjük mindazoknak, akik segítettek írásaikkal! Isten áldja meg Őket!
2014 Húsvét Vigíliáján, Nagyszombat este a szertartás keretében három felnőtt keresztelkedett meg a római katolikus hitre, lett elsőáldozó, majd velük együtt még hat ember részesült a bérmálás szentségében. Közülük néhányan megírták, mit is jelentett nekik ez. Imádkozzunk értük, hogy az akkori öröm és lelkesedés ne fogyatkozzon, hanem napról –napra erősödjön bennük, lássanak követendő példát, így kapcsolódjanak be egyházközségünk életébe! Az én utam… Hosszú ideig tartott, míg elértem utam végére, nagyszombat éjszakáján, és részesülhettem az elsőáldozás és bérmálkozás szentségében. 1
Nem kaptam vallásos nevelést. Bár a szüleim meg vannak keresztelve, az ő közvetlen családjuk nem gyakorolta igazán a hitet. Az iskolában kíváncsisággal vegyes tisztelettel tekintettem a Janiga nővérekre, Emesére és Évára, ők voltak az első (és sokáig egyetlen) személyek az életemben, akikről tudtam, hogy hisznek Istenben, felvállalták, beszéltek róla, de nem igazán értettem őket. Évek teltek el. Férjhez mentem, de csak polgári házasságot kötöttünk. Bár felmerült bennünk a templomi esküvő gondolata (a férjem meg van keresztelve), de nem akartam pusztán divatból oltár elé állni. A húgom Esztergomba került főiskolára, ahol hittant is tanultak. Ő ott keresztelkedett, elsőáldozott és bérmálkozott. Mikor itthon volt és vasárnaponként templomba ment, elkísértem. Furcsán éreztem magam, nem ismertem a mise menetét, az énekeket, és kívülállónak éreztem magam, különösen, mikor áldozás alatt mindenki a sorban állt, csak én ültem a padban. Beszélgetéseinkkel megöntözte azt a magot, amit Isten mindenki szívében elültet. Tanítani kezdtem, amit nagyon szerettem. Az egyik osztályomba járt két gyermek, akiket rendszeresen indítottam útnak a napköziből hittan órára. Különleges személyiségük volt. Mindig körüllengte őket egyfajta kiegyensúlyozottság, soha nem bántottak senkit, sem szóval, sem tettel. Mostanában sokszor elnézem őket, Ercse Tomit és Sándor Zsuzsit, és büszke vagyok arra, hogy értékes felnőtté válásuknak én is kísérője voltam egy rövid ideig. A szüleikből is mindig végtelen tisztelet sugárzott a tanítók felé, mellettük kézzel tapintható volt a béke, a nyugalom, holott nem volt, és ma sincs könnyű életük. Nagyon szeretek velük lenni, életük követendő példa előttem. A házasságunkban közben egyre késett a várva várt gyermekáldás. A hónapokig tartó várakozás, vágyakozás, majd egy vetélés után keresni kezdtük az okokat, orvoshoz fordultunk, akik kimondták: mesterséges megtermékenyítéssel lehet csak gyerekünk. Hónapokig gyógyszert szedtünk, vizsgálatokra jártunk, de én rettegtem az egésztől. Rendszeresen imádkoztam, és megfogadtam, ha megadatik nekem a csoda, hogy édesanya lehessek, megkeresztelkedem. Isten meghallgatta a kérésemet, mindenféle orvosi beavatkozás nélkül fogant meg első gyermekünk, Petra. A születése után néhány héttel felkerestem Zoltán atyát, és csatlakoztam az akkor induló csoportba. 2
Kislányom egy éves volt, mikor vele egy napon a kereszteléssel újjászülettem, és a pocakomban már ott csücsült második csodánk, Anikó. Sajnos a hétköznapokba süllyedve és emberi gyarlóságom miatt a következő években keveset jártunk misére. Nem a városban laktunk, és két kicsivel nekiindulni nem volt épp egyszerű. Végül sok anyagi és magánéleti viszontagság után visszaköltöztünk a városba, a gyerekek óvodába kerültek. Ekkor keresett meg Zoltán atya a lányok hitoktatása miatt. Innentől fokozatosan részesei lettünk a hitközösség életének. Az elején ritkábban, majd egyre gyakrabban jártunk misére, vettünk részt programokban. Házasságunknak több viharos korszaka volt, majd 2012-ben külön költöztünk. Egy beszélgetés során a helyi baptista lelkipásztor mondta nekem: először az Istennel, Jézussal való kapcsolatomat rendezzem, arra áldozzak energiát, és ő segít a házasságunkon is. Így tettem, és akkor jöttem rá, milyen nehéz is szívből azt imádkozni: „Legyen meg a Te akaratod!” De abban az időben valóban Isten tenyerébe helyeztem magamat, a sorsunkat. 10 hónap után a családunk ismét teljes lett, és 2013 júliusában, a 16. házassági évfordulónk után pár nappal Zoltán atya Isten előtt is szentesítette kapcsolatunkat. Esküvőnkön a lányaink és Dancs Dorka ministráltak, és kórustársaim énekeltek nekünk Ave Maria-t. Csodálatos nap volt. Szeptemberben csatlakoztam a katekumen csoporthoz, akikkel József atya vezetésével készültünk a szentségek felvételére; volt, aki a keresztelkedésre is, volt, aki bérmálkozásra, elsőáldozásra. A szerdai egy órák észrevétlenül nyúltak másfél, majd két órásra, a rengeteg nevetés mellett komoly témákról beszélgettünk, megismerhettük egymás gondolatait, tanulhattunk egymástól. Hálás vagyok, amiért megismerhettem őket: Marikát és férjét Gyulát, Timit, Marikát, Gyulát és Gyurit. Izgatottan készültünk a Nagyszombatra, ahol az egész közösség elé kiállva vállaltuk fel felnőttként hitünket. Az első szentgyónásom miatt nagyon aggódtam, igazán új fejezetet akartam nyitni az életemben, megtisztulva minden addigi bűnömtől. Nagyszerdán félve léptem a gyóntatófülkébe. Akadozva kezdtem bele a mondanivalómba, de percről percre egyszerűbb volt, különösen, miután József atya meleg tekintettel adta meg a feloldozást. Mosolyogva, könnyű lélekkel jöttem ki, és a padnál 3
térdelve mondtam köszönetet Istennek, nem szégyellve az arcomon folyó könnyeket. Megrendültségem a László atya által tartott mise alatt is megmaradt, többször nyúltam zsebkendőm után. József atya a gyónás után megkérdezte, jól érzem-e magam a helyi közösségben. A válaszom egyértelmű volt: nagyon jól. Csodálatos embereket ismertem meg, vagy újítottam meg velük a kapcsolatot. A gyermekeim is olyan barátokra találtak, ahol nem a külsőségekre, a menő és drága ruhákra, tárgyakra helyezik a hangsúlyt, hanem a belső értékekre, ahol elfogadják és szeretik őket. Hitoktatóiktól, a többi felnőttől is rengeteg odafigyelést, kedvességet kapnak, kapunk. A feltámadási misén szívszorító volt ott állni az oltár előtt, szemben az egész közösséggel, éreztem, ahogy remeg a lábam. Bérmaanyám, Borbásné Sebestyén Veronika kezének érintése a vállamon, a sok mosolygó arc nyugtatott meg, a mise utáni (és előtti) rengeteg szívből jövő gratuláció azt mutatta, mennyien együtt örültek velünk. Lehunyt szemmel álltam, míg az atya keresztet rajzolt a homlokomra a bérmálási szertartás alatt, az első ostyával a számban könnyek között, térdelve mondtam köszönetet Jézusnak. Hihetetlen érzés volt. A körmenet alatt néztem a hosszú sorban kígyózó sok pislákoló fényt, és végtelen békességet éreztem. Rengeteget köszönhetek Zoltán atyának, aki a kezdeti lépéseimtől a házasság szentségéig kísért engem sok beszélgetéssel, tanácsokkal, és József atyának, akinek jó hangulatú óráira olyan nagy lelkesedéssel járunk, és akitől rengeteget kapunk. A közösség, amelynek tagja lettem, rendkívül sokat jelent nekem. Veronikához mindig fordulhatok, benne igaz barátra találtam. Borikának is mindig van egy érdeklődő, jó szava hozzám. A Szülők iskolájában és/vagy hittanos szülőtársként sokakat zártam a szívembe: a Sándor és Ercse családot, a Dancs házaspárt, Angelikáékat és Fülöpné Katikáékat, Asztalos Gizikét és Annát, Pócsikné Ibolyát. Közülük többen, valamint Borbás Laci és Tokodiné Manyi néni (akinek hálás vagyok értünk mondott imáiért) már az esküvőnkön is együtt örült velünk. Nem, nem a végére értem az utamnak, csak egy mérföldkőhöz érkeztem. Teljes jogú tagja lettem egy új családnak, ahová Jézus vezetett el. Hazaértem. Szoboszlainé Zabos Petra 4
Keresztelkedés, elsőáldozás, bérmálás felnőttként Szüleim Római Katolikus vallásúak, viszont engem gyermekkoromban nem kereszteltettek meg. Gyerekként jártam hittanra, amit nagyon szerettem. Mindig vágytam arra, hogy én is meg legyek keresztelve. Istennel való beszélgetéseim, imádkozásaim gyermekkoromtól mostanáig folyamatosak. miatt felkerestük 2012-ben férjemmel egyházi esküvő Hajdúszoboszlón Zoltán atyát, ahol megemlítettem, keresztelkedési szándékomat is. Az esküvőnk után elkezdődött a hitoktatás, ahol nagyon sok érdekes dolgot tanultunk és meglévő ismereteimet is folyamatosan bővíthettem. A következő évben már József atyával folytatódtak a hittan órák, és a meglévő kis csapatunk is bővült. Ezek az órák nagyon jókedvűen teltek, szinte észre sem vettük, hogy telik az idő. Lelkileg sokat gazdagodtam és minden kedves leendő kereszténynek, aki csak gondolkodik akár a keresztelkedésen, akár a bérmáláson, tiszta szívből ajánlom. Nem számít, hogy hány évesen, én is büszkén vállalom, hogy felnőttként a saját elhatározásomból lettem keresztény. Úgy gondolom így még nagyobb ajándék Jézustól. Csodálatos érzés volt, Nagyszombaton, a misén átélni, szívemben örökké él, és nagyon nagy boldogság. Szeretném megköszönni József atyának, lelkiismeretes munkáját, bátorítását, a jó hangulatú hittan órákat, ezáltal közelebb vitt Istenhez és a Katolikus Anyaszentegyházhoz, segített nekünk legalább egy picit jobb, odaadóbb keresztényekké válni. Vargáné Spéder Tímea Az én egyházi történetem... úgy kezdődött, hogy a férjem vallásos és mi csak éltünk egymás mellett élettársi kapcsolatban. Férjem többször is megkérte a kezem, mire egyszer csak igent mondtam. Eljött a nagy nap: Isten színe előtt összeházasodtunk és örök hűséget esküdtünk egymásnak. Mivel én nem nevelkedtem keresztény családban, ennél fogva sokat kellett és még kell is tanulnom a katolikus vallásról. Ez ösztönzött a továbbiakra; a három szentség felvételére. Keresztelkedés, áldozás, bérmálás. 5
Ezt persze sok felnőtt oktatás előzte meg. Csoportunkkal-akikkel együtt voltam-jól éreztük magunkat az oktatásokon. Párbeszédes oktatásunk alatt József atya kíváncsi volt saját véleményünkre is. Természetesen, volt nekem is véleményem, de volt mikor mély hallgatásba burkolóztam, mert sajnos, fogalmam se volt a dolgokról. Én attól függetlenül úgy érzem, hogy még most is keveset tudok a vallásról, de ezt igyekszem pótolni a szentmisékkel és további hitoktatásokkal. Eljött a Feltámadás napja. Ekkor történt meg, hogy pogányként mentem a templomba és katolikusként jöttem el a feltámadásról. József atya megtanított a szentgyónásra is és az imádságokra, ugyanis én ezeket még nem tudtam. Jó érzés fog el attól a tudattól, hogy valakihez fohászkodhatok és imáim meghallgatásra találnak. Szerencsésnek érzem magam, hogy Isten a kegyeibe fogadott, engem is szeret és vigyáz rám. Úgy érzem, hogy még sok támogatásra van szükségem, hogy még közelebb kerülhessek az isteni világhoz. Kulik Imréné Marika Reformátusból katolikus A római katolikus egyház legszentebb, és egyben legnagyobb ünnepén kaptam meg a bérmálás szentségét. Felemelő érzéssel tölt el az, hogy most már teljes jogú egyháztagként vehetek részt a szentmiséken. Kimondatott, hogy létezik egy béke, amely nem e világból való. Hogyan ismerhetjük fel Isten békéjét? Hogyan lelhetünk rá? Kezdetben, csak egyetlen ismertetőjelét tapasztaljuk: azt, hogy teljes mértékben eltér minden korábbi tapasztalatunktól. Teljesen új élményről van szó. Szelíden semmivé tűnik a múlt és örökké tartó csend lép a helyébe. Ennyi az egész. Isten békéje nem érkezhet el oda, ahol jelen van a harag, mert a harag tagadja e béke létét. Aki úgy véli, hogy a harag bármilyen formája indokolt lehet, az valójában kijelenti, hogy a béke értelmetlen, és szükségképpen abban hisz, hogy a béke nem is létezik. Csak akkor találhatunk rá Isten békéjére, ha eljutunk a megbocsátásra. Az élet, öröm, sírni csak a halál képes. De Jézus Krisztus legyőzte a halált és a Mennyek Országát kínálja nekünk. A Biblia azt mondja, 6
kérjetek Jézus nevében. És ő meg is teszi ezt nekünk. Felismerte, hogy örökre olyan, amilyennek Isten megteremtette és ezáltal azt is felismerte, hogy minden élőlény az ő részét képezi. Immár semmi nem korlátozza hatalmát, mivel Isten Hatalmával bír. Neve pedig Isten Nevévé lett, többé már nem érzékeli magát Istentől elkülönültnek. Mit is jelent ez számunkra? Azt, hogy Jézusra emlékezvén emlékszünk majd Istenre. Hiszen benne, ott lakozik Fiú és Atya kapcsolatának lényege. Ha emlékszünk Jézus nevére azzal köszönetet mondunk Isten valahány ajándékáért. És e hála által emlékszünk majd Istenre, mert a hálatelt elmébe és szívbe hamar elérkezik a szeretet. Bizony, elérkezik majd Isten is, mert megteremtettük hazatérésünk feltételeit. Jézus már bejárta előttünk az utat. Legyünk hálásak neki. Csak azért folyamodott szeretetért, hogy megadhassa nekünk. …Harangi Gyula
Ismét hangverseny volt templomunkban Egy szép májusi pénteken igazi Tavaszi Örömzenében lehetett részük mindazoknak, akik eljöttek a templomba a Filiae Solaris Kórus hangversenyére. A kórus két részre osztotta műsorát. Az első részben 8 világi művet hallhattunk olyan neves szerzőktől, mint Kocsár Miklós, Kodály Zoltán, Bárdos Lajos és Robert Schumann. Majd, a második részben 10 egyházi mű csendült fel a gyönyörű hangú, mindig vidám női kar előadásában. Szintén Kocsár Miklós és Kodály Zoltán, továbbá, Halmos László Giuseppe Tartini és Menegali zenedarabjaiból válogattak. Az egy óra hamar elrepült a szép előadást hallgatva. A tiszteletükre rendezett állófogadáson köszöntötték a kórus legfiatalabb, épp a 18. születésnapját ünneplő tagját, Pető Virágot. Az örömben üröm, hogy a kórus családtagjain és a városból érkező zenebarátokon kívül egyházközségünk tagjai közül nagyon kevesen vettek részt ezen a szép hangversenyen.
7
Szemlér Ferenc-Könyörgés (részlet) Én Istenem! Pótold erőben, Ami hiányzik még belőlem. Taníts igédhez igazodni, bölcsességedben bizakodni. Nehéz utam néhol egyengesd, Kenyeret adj - kicsit, de rendest! Szemem, szájam óvjad a szennytől szívemet védd meg az eszemtől.
2013-2014. évi bibliaórák 2013. szeptember 17.-től 2014. május 27.-ig újra folytatódtak a felnőttek bibliaórái József atya vezetésével, keddi napokon az esti szentmise után 18 órakor. Az órasorozat kiváló alkalomként kínálkozott mindenkinek, hogy hitismereteit felnőtt életkorához szabva felfrissítse, pótolja és elmélyítse. Az ajtó mindenki előtt tárva-nyitva állt. A bibliaóra nem eltávolít a szentségektől, szentmisétől, egyházközségtől, hitéleti programoktól és Jézustól, valamint a Benne hívőktől, hanem még intenzívebben akar mindezekben integrálni. A bibliaóra fő témája a II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) előkészítése, megnyitása, első ülésszaka, más fontos eseményei, a két ülésszak közötti idő, a püspökök pásztori szolgálata és az ökumenizmus, az első ülésszak befejezése, az új pápa megválasztása és a zsinati munka folytatása, püspökök helyzete, majd a második ülésszak vége, a liturgikus élet megélénkülése. A bibliaórákon nagy örömünkre 3 részes filmvetítésre is sor került XXIII. János pápa életrajzáról, akit 1958. október 28-án választottak pápává és 2014. április 27-én az Isteni Irgalmasság Vasárnapján emelte a szentek sorába Ferenc pápa. XXIII. Jánosra a „JÓ” pápaként emlékszik az utókor. Ferenc pápa szerint olyan vezető volt, aki már püspök korában is ugyanolyan 8
módon szeretett minden hívőt. Ő hívta össze a II. Vatikáni Zsinatot annak érdekében, hogy friss levegőt engedjen be az Egyházba. Szentté avatásában része lehet annak is, hogy megértette: az Egyháznak változnia kell azért, hogy jobban tudjon alkalmazkodni a világ igényeihez. Éppen ez az, amiért Ferenc pápára is sokan felnéznek (aki 2013.március 19-től Róma 266. pápája). Az idei tanévzáró bibliaórát május 27-én a szentmise után (előtte sokat imádkozva a Jóistenhez és kegyelmet kérve a kedvező időjárásért, amit meg is kaptunk) a plébánia udvarán kerti partival kötöttünk össze jó hangulatban. A bőséges és finom ételekről, süteményekről a bibliaórán résztvevők, valamint Valu Sándor és felesége Katika gondoskodott szaktudásával együtt. Az ízletes birsalma pálinkát és italokat József atyának, Kovács Laci bácsinak pedig a lelkes fotózást (nemcsak ezen, hanem az év minden eseményén) köszönhetjük. A 2014 szeptemberében kezdődő bibliaórákra szeretettel várjuk más testvéreinket is. Mikita Zoltánné
TANULSÁGOS TÖRTÉNET Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre hétéves fiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él. Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát: -Nos, mit gondolsz erről az útról? -Nagyon jó volt Apa! -Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek? -Igen. -És mit láttál meg mindebből?
9
-Azt Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig a csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és Anya viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket. Az Apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette: -Köszönöm Apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.
Egyházközségünkben június 1-jén, Mennybemenetel ünnepén a 10 órai szentmisén 6 fiú és 6 lány járulhatott ünnepélyes keretek között az első szentáldozáshoz. A szentmise kezdetén a keresztet követve szüleik kézen fogva vezették be őket az oltár elé. A nagy izgalom hamar elcsitult, hiszen a rengeteg próba után szinte betéve tudtak mindent. Amikor, József atya közéjük ült a lépcsőre „prédikálni”, már mosolyogtak, sőt hangosan kacagtak. A máskor szeleburdi, hittanra álmosan érkező, de utána hazamenni nem akaró néha ezt-azt otthon felejtő gyerekek fegyelmezetten és nagy áhítattal vettek részt a szentmisén imádkozva, verselve. Külsőre is csinosan néztek ki, hiszen a lányok egyforma ruhában és a fiúk egyforma mellényben álltak az oltár körül.(A szép ruhák megvarrásáért még egyszer nagy köszönet illeti Sebestyén Zitát és segítőjét, Asztalos Annát) Külön köszönet a felkészítőknek (és itt ne feledkezzünk el Zoltán atyáról sem, hiszen ő kezdte a csoport oktatását) és köszönet a gyerekeknek is, hogy komolyan vették a felkészülést. Imádkozzunk értük, hogy a lelkesedésük és a tudásszomjuk ne fogyjon és láthassuk őket még sokáig az oltár körül! Megírták, ők hogy élték meg a nagy napot. 10
Az elsőáldozás 2014. június 1-jén 12 gyermek vehette magához Jézus testét és vérét. Katika néni és József atya készített fel minket a nagy eseményre. Mi a hittanosok buzgón és lelkesen jártunk kedden és szombaton hittanra. Elsőáldozás előtt egy órás szentségi böjtöt tartottam sokáig imádkozva a Mindenhatóhoz, segítsen gyermekén. Amikor már testemben lakozott a Jézuska, nagyon boldog voltam. Szavakba se önthetem milyen jó érzés volt. Amilyen hófehér volt a ruhánk, olyan volt a lelkünk is. Pintér Roberta Nagyon sokat készültünk erre a nagy napra, az Elsőáldozásra. Keményen tanultunk, de mókás is volt a próba. Sokan izgultak, hogy nem lesz jó, de József atya mindig bátorított minket. A szentgyónást is gyakoroltuk, sokszor. Nekem az első próba épp elég lett volna. Aztán az ezerszámra vett próbák, amit már többen nagyon untunk, sutty, eltűntek, de megérte. Június 1-jén hibátlanul zajlott le az Elsőáldozás. Nagyon jólesett magunkhoz venni a Szentostyát. Végül, volt fotózás, enni-innivaló és a fiúk, köztük én is, ünneplős cipőben és ruhában nekiálltunk focizni.☺ Asztalos Dávid Elsőáldozás szülői szemmel 2014. június 1-jén, Jézus mennybemenetelének ünnepén került sor egyházközségünkben az elsőáldozásra, melynek során 12 gyermek, 6 fiú és 6 lány járult az oltár elé, hogy életükben először magukhoz vehessék az Oltáriszentséget. Gyermekeinkkel együtt nagy izgalommal és várakozással telve gyülekeztünk ¾ 10 körül a templom előtt, majd a plébániaudvarról elindulva harangszóra kísértük be fiainkat, lányainkat a templomba, ahol József atya egy-egy szál, égő gyertyával várta őket, majd elfoglalták helyüket az oltár körül. Az elsőáldozók egy közös verses imában fejezték ki, hogy mennyire különleges nap ez számukra, és mennyire várták már ennek eljövetelét. József atya prédikációjában személyes hangvételben szólt a gyermekekhez és hozzánk szülőkhöz. A gyermekek Atya kérdésére válaszolva egyenként ígéretet tettek, hogy az ünnep elmúltával is 11
hűségesek, őszinték lesznek Istenhez és az ő egyházához. Kiemelte a szülők szerepének fontosságát, miszerint soha nem szabad elengednünk gyermekeink kezét, felelősséggel tartozunk irántuk, gondoskodnunk kell vallásos neveltetésükről. Jézus mennybemenetelének ünnepén József atya hangsúlyozta, hogy Isten fia minket is felemel a mennyországba, ahová mindannyian vágyakozunk. A prédikáció után az elsőáldozók megújították keresztségi fogadalmukat, melynek jelentősége, hogy hitükben megerősödve tegyék meg a következő jelentőségteljes lépést azon az úton, amelyre a megkeresztelkedésük alkalmával léptek. Ez a nagy lépés pedig nem más, mint az szentáldozás, Krisztus testének és vérének magukhoz vétele. Életük egyik legfontosabb állomásához mi, szülők kísértük el gyermekeinket, ami lelkileg nagy jelentőséggel bírt számunkra, kimondhatatlan örömöt és boldogságot érezvén, hogy a lehető legteljesebb és legbiztosabb jövő felé vezető kaput nyitjuk meg számukra. A szentmise befejezése előtt József atya megáldotta az elsőáldozók családját, majd az ünnepélyes kivonulás után a gyermekeinket megterített asztal várta, ahol immár feszültségmentesen, felhőtlenül boldogan beszélgethettek, ehettek, ihattak és nézegethették a kedves ajándékokat, amelyeket névre szólóan találhattak meg tányérjuk mellett. Szülőtársaimmal együtt hálát adok Istennek, hogy megadta nekünk - és ezen a napon gyermekeinknek is - azt a felfoghatatlanul nagy ajándékot, hogy a szentáldozás révén eggyé válhatunk Krisztussal, hiszen ő maga mondta: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne.” (Jn 6,56). Hálával tartozunk Istennek azokért az emberekért is, akik minden tőlük telhetőt megtettek, hogy gyermekeink igaz hittel, és a koruknak megfelelő keresztény ismeretekkel járuljanak szentáldozáshoz: József atyának, Zoltán atyának, Fülöpné Katinak, Borikának. Isten áldása kísérje továbbra is tevékenységüket, hiszen mindannyian látjuk, érezzük, milyen nagy szükség van áldásos munkájukra. Dancsné Suller Judit 12
Egyházközösségünk gyermeknapja Egyházközösségünkben az idei tavasz és nyár eleje, hitéleti programokban gazdag volt. Ezért volt nehéz találni egy viszonylag szabad hétvégét. Végül is június 7-e bizonyult a legmegfelelőbbnek. Izgalommal telve készülődtünk a gyermekekre szabott programok megszervezésével, s csak remélni tudtuk nem hiábavalóan. Hál’ Istennek az érdeklődés nem maradt el, nagyon szép számban vettek részt a programokon gyerekek és szüleik egyaránt. Örömmel töltött el a sok vidám, tiszta tekintetű, önfeledten játszó gyerekek jelenléte. De arról, hogy kinek hogy telt a gyermeknap szóljanak róla maguk a résztvevők. Annyit szeretnék még hozzáfűzni, hogy hálával tartozunk az Istennek, azért a kegyelemért, amiben egész nap részünk volt. Köszönet illet mindenkit, akik segítségükkel és aktív részvételükkel hozzájárultak a gyermeknap sikeres lebonyolításához. Isten fizesse meg fáradozásukat! Sándorné Erőss Hajnal Gyermeknap a templom körül Ezt a mondatot szó szerint kell érteni, mert a gyerekek köröskörül szaladtak focival vagy anélkül a templomkertben, illetve a „meghívott” póni is a templom körül sétált körbe-körbe kicsikkel és nagyokkal. Az élménydús nap a közös ima elmondása után Dottó-zással indult. Visszatérve a templomhoz a már régi ismerős Palánta Gyermekmisszió bábelőadásának tapsolhattunk, sőt együtt énekelhettünk, táncolhattunk az ifjú előadókkal. Aztán a délelőtt folyamán többféle kézműves foglalatosság kötötte le a gyerekeket. Készíthettek színes virágot batikolt papírból, papírgurigából és krepp-papírból. A kisebbek kifestőzhettek és tölthettek lisztet léggömbbe (talán előkészülve egy szünidős luficsatára? ☺) A bátrabbak beléphettek a Titkok Szobájába, ahol bekötött szemmel, arctapogatással kellett felismerniük anyukákat, apukákat. Horgászok 13
előnyben voltak, amikor letakart vödörből mini halakat lehetett kiválogatni a zsírkréták közül. Készülhetett tréfás gyermekrajz szülőkről, gyerekekről. Az ebédnél nem nagyon kellett unszolni a gyerkőcöket, hogy kanalazzák a finom paprikás krumplit. Alaposan megéheztek a játékok, izgalmak közepette. Ezután a kisebbek haza is mentek déli pihenőjükre, míg a nagyobbakra még várt a táncbemutató, tánctanulás, valamint az ügyességi játékok. Sőt az ügyes kezű tinik és anyukák a szoboszlói Gyógyvíz Foltcsoport néhány lelkes tagjának irányításával maradék anyagokból készíthettek összehúzós szütyőt, üvegre tehető kötözős babát, különböző kitűzőket, bagolyforma kulcstartót, lepke– és katicadíszt. A József atya vezette közös záró imádságot követően a kitartóbbak még maradtak a saját maguk által szervezett focimeccsre. Ezen a napon nemcsak a gyermekek, de minden bizonnyal a szervezést magukra vállaló hittanoktatók, szülők és nagyobb testvérek is elfáradtak. Nekik és József atyának is köszönjük, hogy a hittanórák komolysága után egy ilyen kötetlen, a jókedvről, játékról szóló vidám napon is részt vehettünk a templom körül. Szemán Erzsébet Mi is ott voltunk az egyházközségi gyermeknapon Július 07-én délelőtt 10 órakor kezdődött a gyermeknap az évek óta hagyományossá vált „DOTTO” vonatozással, amit a gyerekek kitörő lelkesedéssel fogadtak. Eközben a felnőttek előkészítették a finom ebédhez valókat és a tűz is izzott már, amikor a gyerekek visszaérkeztek. Ezután egy bábelőadás fogadta a gyerekeket, amely felettébb jó hangulatot teremtett. Előadás után ügyességi játékokban vehettek részt a gyerekek és különféle kreatív dolgokat alkothattak, ami a hittan tanáraik irányításával zajlott le. Azok a gyerekek, akik mindent kipróbáltak a végén ajándékkal lettek jutalmazva. Ebéd előtt József atya vezetésével elmondták az imádságot és mindenki ehetett a finom, bográcsban főtt paprikás krumpliból, a süteményekből és a friss cseresznyéből. 14
A foltvarró kör jóvoltából a közösségi ház hűvös előterében sok érdekes apróságot készíthettek gyerekek és felnőttek egyaránt. Volt itt még zene, tánc, lovaglás a templom körül és fagylaltozás. Az összejövetel sikeréért a templomban volt közös hálaadás. Isten fizesse meg a szervezők és segítők áldozatkész tevékenységét! Fazakas-Zipf Krisztina
Az alábbi verssel kívánunk kicsiknek és nagyoknak egyaránt tartalmas, szép nyarat! Kívánunk mindenkinek időt az egymásra való odafigyelésre, a természet apró csodáinak a felfedezésére, sétákra, olvasásra, beszélgetésekre, hogy a nyár végére mindenki megújulhasson, bőségesen feltöltődjön energiával Andók Veronika: Vakáció Láttam a napot, súgta a szélnek: Várnak a tavak, csónakok, stégek. És tényleg a táblán virul egy szó, Csupaszín betűkkel: VAKÁCIÓ! Két hónap napfény vár ránk a nyárban, Kószálunk vígan viruló tájban, Hűsítő tavakra, strandokra járunk, Nincs is ilyenkor boldogabb nálunk.
TEMPLOMBÚCSÚ Egyházközségünk templombúcsúi ünnepe 2014. július 06-án lesz. Ekkor emlékezünk Szent László királyra. A templombúcsúi, ünnepi szentmise délután 4-kor (16.00) kezdődik, amelyet Dr. Németh László atya, az Olaszországban élő magyarok főlelkésze mutat be. Tisztelettel és szeretettel hívunk és várunk mindenkit erre az ünnepi alkalomra. 15
FIGYELEM! Július első csütörtökétől újra nyári Oratórium a gyerekek részére az előző évekhez hasonlóan. Figyeljétek a hirdetéseket! Gyerekeknek ajánljuk; jó szórakozást kívánunk!☺
Kiadja a Szent László Római Katolikus Plébánia 4200 Hajdúszoboszló, Bocskai u. 1. Telefonszámok: 52/270-079 és 06.30.445-3447
16
