Szent István Király Plébánia, Pomáz Közösségi életünk Krisztus örömében. Hírek, közlemények, lelki írások

Szent István Király Plébánia, Pomáz Közösségi életünk Krisztus örömében. Hírek, közlemények, lelki írások.

Kedves Testvérek! Már a múlt hónapban egy és több prédikációban említettem, hogy Isten konkrét dolgokban kéri a csatlakozást hozzá, azért is, hogy ezekben újítsa meg az emberekhez való viszonyunkat. Lelkipásztori feladatomnak tartom elmondani, hogy Isten nagyon szeretné, hogy nagyon közel kerüljünk hozzá. Mégpedig az Oltáriszentségi Jézusban, a Szentírásban, a kifejezetten Jézusra figyelő imádságban (ahol nem csupán arról van szó, mit szeretnék, és mit köszönök én), a másokért és önmagunkért végzett engesztelésben, vagyis a rózsafüzér imádságban. Ezen dolgokon keresztül is szeretné az Isten, hogy csatlakozzunk hozzá. Ezen dolgok hozzá kell, hogy tartozzanak a katolikus életünkhöz akárcsak a hittan, a hitünk szinten tartása és a felebaráti szeretet. Biztos, hogy mindannyian törekszünk arra, hogy olyan lelki életünk legyen, amelyben jól érezzük magunkat, ami megfelel nekünk, vagy amely legalább nem esik nehezünkre. Mindez mellett érdemes arra is figyelni, hogy Isten, Jézus, mit szeretne. Amennyire az Ő akaratát becsüljük, amennyire az Oltáriszentséget, a napi Szentírásolvasást, a csakis rá figyelő imádságot, az engesztelést becsüljük, annyira becsüljük a Jézust, az Istent, az Ő akaratát. feria Ferenc atya szeptemberi imaszándéka: A tanév kezdetén imádkozzunk a fiataljainkért, hogy elmélyüljön a hitük, imaéletük, és akinek arra van szüksége meg is térjen. 1

Mi kell a boldogságunkhoz? Az Isten hallatlan fogékonyságra teszi képessé az embert. Egy mai gyermek, de mindegyikünk mi mennyiségű információ befogadására képes. Tanulmányaink során, társadalmi kapcsolatainkon keresztül, a médiák által, de még a használt technikai és más berendezések működtetése által is rengeteg információ birtokába kerülünk. Azonban az már nem olyan biztos, hogy ezekkel az információkkal bölcsen tudunk élni. Tulajdonképpen az információ halmazok sokrétű és sokirányú befogadása által sokkal nagyobb mértékben vesszük igénybe idegi, szellemi és érzelmi eszközeinket, mint korábban tette azt az ember. Akkor, amikor még nem a külső hatások uralták egyéniségünket, a magunk személyisége nagyobb szabadságot élvezve, kutathatta, és válogathatta ki a bennünket ért és önkéntesen szerzett információkból azt, hogy mire van szüksége, és mire nincs. Értem ez alatt azt, hogy ha korábban valaki egy vasárnapi szentmisén részt vett, talán még hazaérve, otthon is arról beszélgettek a családok, hogy miről beszélt a pap, illetve miről szólt az evangélium. Míg ma, már a templom kapuban arról folyik a diskurzus, hogy a következő napok programjait egyeztessük, vagy éppen azon jajgatunk, hogy az éppen aktuális adó-, vagy törvénymódosítások mennyire terhelik az életünket, mitől kínlódunk éppen a munkánkban és a magánéletünkben. Hogy milyen nehéz elviselnünk egymást, hogy mennyire másképpen kellene annak és annak tenni a dolgát, stb. Arra próbálok kilukadni, hogy nehezen vesszük észre, hogy ránk van bízva ma már az, hogy milyen információkat engedünk magunkhoz közelebb, és melyeket tartjuk magunktól távol. Pontosan azért, hogy a magunk személyiségi jogait – ami ma olyan divatos és hangzatos kifejezés – megvédjük, illetve megőrizzük. Sajnos úgy van ez, hogy amiről a világ hangzatos szövegeket mond, a személy védelmére hivatkozással, annak sok esetben pontosan az ellenkezőjét teszi. De mert a társadalmi érdek nem mindig ér össze a személyek csoportjának érdekeivel. A hatalom hatalmat követel magának, uralkodni akar mindenen és bármin, ha az a gazdasági érdeke. Mert a világ már csak ilyen, hogy abban jószerivel minden a haszonról és a pénzről szól, és a pénz akar mindenen uralkodni. Jézus azért nem volt soha divatos, mert valami egészen más logikával próbál bennünket, embereket észre téríteni. Mégsem a világ ellen próbál hangolni bennünket, hanem inkább arra, hogy a világot mi más szemmel próbáljuk látni, és, ha lehet, akkor láttatni másokkal is. 2

Arról a világról beszélek, amiről én azt állítom, hogy Isten végtelen alapossággal, szépséggel, renddel, józansággal, tudatossággal, változatosnak, titokzatosnak, tökéletesnek teremtett. Ebbe a tökéletességbe teremtette bele a maga hasonlatosságára az Embert. De, mert csak hasonlatos Istenhez az ember, tökéletes nem lehet, azonban az emberre hagyta – és képessé is tette rá -, hogy tökéletessé lehessen. Ajándékául készítve Isten az ember számára a Vele való közösség hitét és reményét. Vagyis képes eljutni az ember az Isten tökéletességére. Isten szabad mozgásteret biztosítva bocsátja rendelkezésére az embernek a világmindenséget; gondolkodásra, tudatos életre, engedelmességre, alázatra, türelemre. A Teremtőjének alárendeltségében bocsátja szabadon az embert. Isten tudja, és számol azzal, hogy nem mindenki lesz képes uralkodni azon a gazdagságon, melyet kapott. Sokan lesznek az élvezetek, és lehetőségek kínálta gazdagság rabjaivá, vagy rabszolgáivá, amiért félre képesek értelmezni Isten szándékát, akaratát. De, hogy Isten segítsen az emberen, önmagát leminősítően, prototípust mutat az embernek: lásd Jézust, ki Istennel egylényegű, Az Ember prototípusa. Ilyen az Igaz Ember, és ez vár az Igaz Emberre jutalmul: elnyerheti Isten teljességét, részévé válhat Isten teljességének, a tökéletességnek, mely örökkévalóságban mutatkozik meg. Örökkévaló mi tökéletes, hiszen mi tökéletes, nem válhat romolhatóvá, enyészetté sem. Ebben a dologban nem az a fontos, hogy a világ elítéli Jézust – az Istent, a világ szenvedést okoz a számára, és a világ kiveti magából; hanem az, hogy a Világ ellenében az ember Istennél lel tartós, állandósult boldogságot, örömöt, és bizalmat. Ja, hogy ehhez el kell viselni a világ ítéletét, a szenvedést, a kivetettséget, a világtól? Miért, Isten mit szenved el a világtól nap, mint nap, pillanatról pillanatra? Persze, mondhatja az ember, hogy neki könnyű mert Ő az Isten. Mi is elviseljük a szúnyogcsípést, az allergiás tüneteket, a betegségeket, a munka fáradtságát, a nap melegét, hogy esik az eső, stb. Az Isten miért tűri vajon az embertől a folyamatos megaláztatásokat? Én úgy gondolom, hogy azokért, akikben azt látja, próbálják Őt érteni, és élni a világnak adott használati utasítását, a Szentírást, és eljutni szeretnének Istennel közösségre. Ha ránk, emberekre, abból a szenvedésből – amit Isten vállal értünk - egy rész hárul, amit ráadásul nem Isten vet ki ránk, hanem egymásnak okozunk tudatlanul, talán szándék nélkülien, mi is vállalhatunk talán annyit egymásért, és önmagunkért is, Istennek ajánlva magunkat. Jézus főpapi imáját kell csak ismételnünk olyankor, hogy könnyebb lehessen a magunk terhe, és ne felejtsünk hálát adni azért, hogy részt vehetünk tudatosan Isten teremtő, és embert mentő művében, szeretetében és szeretetünkkel is hozzájárulva. NJ 3

Veni Sancte Spiritus! Ebben a tanévben kerül bevezetésre az általános iskolai oktatásban az 1. és 5. évfolyamon, felmenő rendszerben, az erkölcstan, és mellette párhuzamosan a szülők vallásszabadsághoz való joga okán, a választható felekezeti hit és erkölcstan ( - ugyan ezt kötelezően lehet választani, de fontos, hogy van rá lehetőség!). Ez nagy lehetősége és felelőssége az egyházaknak, így nekünk, katolikusoknak is, de ugyanakkor nagy kihívás is! Ezért is kell most jobban kérnünk a Szentlélek erejét és segítségét! Amikor áprilisban az óvodákban, és májusban az iskolákban úgymond "kampányoltunk" a szülők felé, mert kicsit versenyhelyzetben voltunk, hogy majd ki hova íratja be a gyermekét, melyik felekezethez ( - természetesen ez nem azokra értendő, akik elkötelezettek a saját egyházukhoz és hitükhöz), akkor ezt ott mégsem úgy éltük meg, hogy mi egymás ellen lennénk, hanem mindenki a saját értékeit mutatta be. Már ekkor meglátszott, hogy mi nem egymás ellen, hanem együtt összefogva a hitért tesszük ezt. Most pedig, amikor eljött a tettek ideje, vagyis amikor neki kell állni a tanításnak, a hitre nevelésnek, és azon belül is a valláserkölcsre való nevelésnek, akkor, mivel a tanítási rend egyszerre, egy időben hoz össze minket, ezért elhatároztuk, hogy az iskolakezdés előtt összeülünk és megegyezünk a közös időpontokról, majd így egységesen megyünk be az iskolákba. Ez egyébként az iskoláknak is nagy segítség, mint utólag kiderült. Nekem viszont még egy személyes élményem is fűződik ehhez, ami számomra azt mutatja, hogy Isten mennyire az ökumenizmus útján akar vezetni bennünket. Amikor Wagner Andrea kolléganőmmel elmentünk a református gyülekezeti házba, Nyilas Zoltán tiszteletes úr vendégszeretetének eleget téve, akkor ott megismerkedhettünk az új evangélikus hitoktatóval, Asztalosné Novotny Csillával, akit a kicsi gyermekei futkároztak körül. Lelkész testvérünk gyermekei szintén körülvettek minket. Ott volt még baráti kolléganőnk, Bíró Krisztina tanítónő, református hitoktató is. Ebben a vidám és eleven hangulatban kezdtük a megbeszélést. Zoltán elővette a Szentírást, mindannyiunk közös kincsét és életforrását, és egy igehelyet olvasott fel nekünk. Mégpedig Szent Pál apostolnak a tesszaloniki hívekhez írt első leveléből:"Tesvéreim! Imádságainkban megemlékezünk rólatok, és szüntelenül gondolunk Istenünk és Atyánk előtt tevékeny hitetekre, áldozatos szeretetetekre, és Urunkba, Jézus Krisztusba vetett szilárd reményetekre. Testvéreim, kiket az Úr szeret! Jól tudjátok, hogy választottak vagytok!" Túl azon, hogy ezek a szavak na4

gyon megmelengették a szívem, lelkem, miután elhangzottak, rájöttem, hogy ez nálunk római katolikusoknál előző nap volt a szentmise szentleckéje. Rögtön jeleztem is Zoltánnak ezt, ő pedig nevetve válaszolta, hogy náluk is ez volt a napi igeszakasz. Ez nem lehet véletlen! Itt az Isten "ujja" mutatkozik meg, aki nagyon is akarja, hogy együttműködjünk és erősítsük egymást. Olyan jó volt így nekiindulni ennek a nagy feladatnak, érezni Isten jelenlétét, jeleit és bátorítását! Ez nemcsak istenélmény volt számomra, hanem igazi "egyház-élmény" is, ha szabad ilyen kifejezést használni rá! Másnap az iskolákban ez az egység meg is látszott rajtunk és köztünk is, és meg is lett a jó hatása. Ez szerintem egy jó előjel a munkánk kibontakozására, kihatására nézve is. "Ha Isten velünk, ki ellenünk?" (Ahogy az Írás mondja, ugyancsak Szt. Pál tollából!) Kérjük az Urat, hogy vezessen minket együtt és egymásért, az Ő akaratának megfelelően, a szeretet és a hit útján az üdvösség felé, adja meg, hogy a magvetés meghozza gyümölcsét, és beérjen a gyerekek, fiatalok szívében, lelkében, életében! Ezt csakis a remény bizalmával és a szeretet erejével tudjuk végbevinni Isten által! Imádkozzanak a kedves testvérek a növendékekért, és értünk is, hogy Isten kegyelme ne legyen hiábavaló bennünk, hanem hatásos és eredményes! Köszönjük! Isten áldását kérve mindnyájukra, mindannyiunkra! Szeretettel: István László, hittanár

Ha már egyszer belevágtunk …

(Gondolatok az iskolai hit- és erkölcs oktatás bevezetése kapcsán) Mi, a KÉSZ Dunakanyar jobb part csoport tagjai hisszük, hogy az erkölcs oktatásával a kormányzat szándéka jó. De abban is hiszünk, hogy minden jó szándék kevés, ha hit nélküli. A kormányzati szándék mellé állunk, és ehhez toborzunk minden jó szándékú embert, hogy az jóvá is lehessen! Valljuk, hogy dolgunk van annak érdekében, hogy a jó szándék jó gyümölcsöt teremhessen. Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy kevesebb energia kell ahhoz, hogy a jó szándék eredményt hozzon, mint ahhoz, hogy bebizonyítsuk bármiről is, hogy az rossz. A diákok ősztől az iskolai oktatásban tudatosítani fogják magukban a jó és a rossz fogalmak közötti eltérést, hogy mi erkölcsös és mi nem az. Talán, szeretnénk hinni, hogy ebben a dologban tanáraik által elkezdődik valami, ami egész nemzetünket jobbá teheti. De az a jó mag, amit elvetnek a tanárok ott az iskolában a gyermekek szívébe és értelmébe, nem nélkülözheti a család, a szülői háttér kertészkedését. Mint tudjuk, ha nem kapálgatjuk az elültetett, és szárba szökkenő növényt, akkor azt el fogja nyomni a konkoly, a dudva. Ezt tudatosítani kell a szülőkkel, hogy az iskola, ahogy más tantárgyak esetében sem nélkülözheti a család és a szülő 5

támogatását, együttműködését, úgy az erkölcs oktatása sem. Ebben a dologban szeretnénk összefogást sürgetni, kezdeményezni. Válhasson értékké, amibe befektetünk, és ne pocsékba menjen annyi terv és munka! Nem gondoljuk, mert naivitás volna azt hinni, hogy az iskola önmagában a tanítással eredményt érhet el! Szükség van a család megtámogatására erkölcs dolgában, mert ma már a család nem minden esetben az az egészséges sejt, amire egy társadalom építhet. A tömegesen áradó információhalmaz, kívülről támadja a személyt, valamilyen korcsosult, szubjektív szándék szolgálatában torzítani képes erkölcsét és értékrendjét. E mellett az anyagi érdekeltség, megosztja a közösségeket, még a családot is szétzilálja. Azonban, ha e szubjektív erők józan tudatossággal találják szembe magukat, akkor abba az irányba hathatnak, hogy azokat ellensúlyozó döntésre késztessék a személyt. Mert valós döntésre csak akkor van módja bárkinek is, ha legalább két lehetőség között van választása. Valljuk, és hirdetjük, hogy csak a tudatos, önismeret birtokában lévő ember képes a saját érdekeit képviselni, márpedig, amikor arról beszélünk, hogy személyes jogok, és személyiséghez köthető jogok, akkor bizony az a legfontosabb, hogy tiszteletben tartsuk, és ne próbáljuk önös érdekek mentén annak lehetőségét is elvenni a személytől, hogy személyesen, szabadon, és valóságosan hozhassa meg döntéseit. A döntésekhez a feltételek megteremtése soha nem az egyén lehetősége, az mindig a társadalom feladata, kötelessége! Azonban, azt is tisztán kell látnunk, hogy erre fel kell nőni a személynek, vagyis személyiséggé kell válnia, amit szolgálandó kell tekintenünk az erkölcs tantárgyat is. El kell ismernünk, és szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy eddig az európai kultúra nem jeleskedett azzal, hogy a személy kifejlődését, egészséges kialakulását támogassa, hiszen a hatalom (különösen a globalizáció) érdekével ez nem minden esetben egyezik. E mellett azonban mára már arra is rá kell ismerni az európai társadalmaknak, hogy ahogy a személyiségi jogok sérülnek, és a személyes szabadság csorbul, a hatalom érdekében a közhatalom jóvoltából, és egyes gazdasági érdekek miatt, úgy egyre nagyobb veszélynek van kitéve az ember és társadalmának fennmaradása. (A történelem sok olyan fejlett társadalomról rendelkezik információkkal, akik ma már csak nyomokban fellelhetők!) Nem szabad engedni, hogy bármilyen hatalom önös érdeke az ember és a létfennmaradás érdekeit sértse. Ha ezt éppen Magyarország az, aki képes felismerni, akkor bizony nekünk, magyaroknak, ezt támogatnunk kötelességünk, bármilyen csoportosulás érdekeinek ellenében is! 6

Hisszük, hogy az erkölcs oktatása a fenti gondolatok érdekeit is hivatott gondozni. De azt gondoljuk, hogy az iskolai felmenő rendszerben az erkölcs oktatásának a bevezetésével párhuzamosan, a családok erkölcsi értékének, színvonalának felemelését a szülőkön keresztül is segíteni kell, amire a legalkalmasabb lehet a civil összefogás! Terveink, elképzeléseink megvalósítására magunk kevesek vagyunk, keressük a pedagógusokkal a kapcsolatot, és szakemberek segítségére is számítunk. Felszólítani szeretnénk a keresztény egyházak szakembereit, hogy vegyenek részt a szülők megtámogatására egy program kidolgozásában. Ugyanakkor várjuk más civil összefogások társulását is ehhez a feladathoz, hogy minél szélesebb körben váljon kezdeményezésünk építő munkává. NJ

Visszatekintő Cserkész Nagytábor Ócsa, 08.11-19 között Idén került megrendezésre a Nemzeti Nagytábor, ahol 3500 cserkész ünnepelte együtt a Magyar Cserkészszövetség megalakulásának 100. évfordulóját. A helyszín Ócsa volt, ahol a Magyar Honvédség adott otthont ennek a nagyszerű tábornak. Ez volt az elmúlt 100 év során a 3. legnagyobb létszámú cserkésztábor Magyarországon. Augusztus 11-én, a tábor megnyitóján, közel 4000 cserkész vett részt, és bár 16-án a kiscserkészek hazautaztak, a 19-i záróünnepségen így is majdnem 3500-an voltunk. A pomázi csapatból összesen 37-en táboroztunk az NNT-ben: a Sas őrs (10-11 éves fiúk), a Bagoly őrs (13-14 éves lányok), a Süni őrs (15-16 éves lányok), a Főnix őrs (1517 éves fiúk), és a Teknős őrs (18-19 éves lányok). A résztvevők korosztály szerint altáborokba, azon belül pedig több rajtáborba volt beosztva. A rajtáborok egymástól kisebb-nagyobb távolságokra helyezkedtek el. Egy-egy rajtáborban 5-7 őrs (30-50 cserkész) táborozott, akik mind különböző csapatokból érkeztek. Az alábbiakban egy-egy rövid beszámoló olvasható az őrseinktől. 7

A kiscserkész korosztályban a Sas őrs képviselte csapatunkat. Táboruk története és íve az „Egy bogár élete” című mesére alapult. Minden raj egy hangyabolyt alapított, ahol sátrazva közösségben élt több őrssel. A tábor alatt esti tábortűz, meseerdő, lelki nap, kézműves nap, természetismereti labirintus, cirkuszi játék és még sok más izgalmas program járult hozzá a legkisebb cserkész korosztály lelki, szellemi és testi épüléséhez. A fiúk csak annyit mondtak, hogy 100 év múlva is ott lesznek! A cserkész korosztályú Bagoly őrs tábori keretmeséje az 1848-as szabadságharc köré koncentrálódott, minden nap egy újabb év eseményeinek megélését jelentette 1840-től kezdve. Programjaink leginkább egy hagyományos cserkésztábor programjaira hasonlítottak sok játékkal és énekléssel. Az őrs legjobb élményei közé tartozik, hogy megismerkedhetett más csapatok őrseivel; kiemelve közülük a fiú testvér-őrsünket, a 433as Bivalyokat. Kedvenc játékaink a táborban: méta, úri vadászat és népi játékok (Családi papucs; Hógolyó kidobós; Mocsárjárás; kétféle célba dobás és fémkarika vezetése egy rúddal). Tanultunk új tábortűzi énekeket, amiket a csapatnap alkalmával meg is mutattunk a többieknek. A táborban sokkal toleránsabbak lettünk és az őrsi szellem erősödött. A Süni őrs a kósza korosztályba tartozott (14-18 évesek). A tábor nomád körülmények közt volt megtartva, de a programok extrábbak voltak mint egy cserkész táborban szokott lenni. Mint a Süni őrs vezetője, teljesen meg voltam elégedve a szervezéssel. Részt vehettünk egy egynapos evezésen a ráckevei Duna-ágon Kiskunlacházán, voltunk extrém sportolni, ami magába foglalta a falmászást, a kötélpályán való csúszást, és katonai akadálypályán való versenyzést, lovagolhattunk és lovas kocsiztunk, métáztunk, lelki délelőttön érdekesebbnél érdekesebb előadásokat hallgattunk és élőkönyvtáraztunk. Volt lehetőségünk táncokat tanulni majd szombat este a Vurstlival zártuk a tábor programjait. Sok új embert ismertünk meg, illetve találkoztunk sok rég nem látott ismerőssel. Nagyon nagy élmény volt 3500 emberrel együtt vacsorázni a rét közepén, vasárnap esti záró programon és még nagyobb élmény, mikor ennyi ember összegyűlik egy augusztus 15. Nagy Boldogasszony misére, ahol még a Szent Korona másolata is ott volt. Egyszóval történelmet írt ez a tábor és olyan emlékekkel jöhettünk haza, amik örökre bennünk fognak élni. A Főnix őrs számára három dolog volt a Nemzeti Nagytáborban, ami rendkívül emlékezetessé tette a 9 ott töltött napot. Az első és legfeltűnőbb jelenség, hogy rengetegen voltunk, szerte a Kárpát-medencéből. Ezt a rajunkban éltük meg a legjobban, hiszen rengeteg új szokást, dalt, csatakiáltást és mentalitást tanulhattunk külföldi 8

cserkésztestvéreinktől. A második dolog, ami egyedivé tette a tábort, azok a szerteágazó programok voltak. Nagyon sokszínű volt a programfelhozatal, falmászástól kezdve, az evezésen, rapid randikon keresztül, egészen a tanksimogatásig. A harmadik dolog, ami mássá tette őrsünk táborozását a szokásostól, hogy egy forgatócsoporttal dolgoztunk együtt, így gyakran úgy kellett mozogjunk, hogy lencsevégen voltunk, ezzel megörökítve az utókornak, hogy mennyire jól éreztük magunkat a Nemzeti Nagytáborban. A Teknős őrs a vándor korosztályba tartozik. Ennek a korosztálynak egy választott "küldetés" (képzés) ívelte át az egész tábort, ami lehetővé tette, hogy alaposabban elmélyedjünk és megismerjük a választott területet. A küldetések sokszínűek voltak, például: fal- és hegymászás technika, lovaglás, néptánc, hip-hop, életben maradás a természetben, elsősegély, íjászat és őseink fegyvereinek használata, masszázs, evezés, és kézműves mesterségek. Mi az evezést választottuk, így a délelőttöket a Ráckevei-Dunánál töltöttük: megtanultuk és gyakoroltuk a vízből mentést, kenuban evezni és kenut irányítani. Délutánonként és este is sokszínű program várt minket például kereskedőjáték, esti táncház, lelki nap izgalmas előadásokkal és élőkönyvtárral. Számunkra is nagy élmény volt a nagyszínpadnál megrendezett tábori vurstli: vattacukrot ettünk, a könnyűzenei koncert és buli is garantálta a jó hangulatot. A rajtáborunk (ahova határon innen és túlról is érkeztek cserkészek) nagyon jó kis közösséggé vált, megosztottuk egymással játékainkat, szokásainkat, és olyan jól éreztük magunkat együtt, mintha nem pár napja, hanem évek óta lennénk barátok. Gelencsér-Horváth Anna

Szent István búcsú Pomázon, 08.17-20 között Összességében szerintem ez a búcsú a várakozásokat felülmúló szép esemény volt, és jó kihatással volt mind a szervező közösségre, mind a résztvevő vendégekre is. Sok munkát igényelt, sőt egyesektől különösen is sok áldozatot kívánt - és ezért külön köszönet és hála érte nekik -, de Isten által segített, megáldott élménnyé vált. Nem dicshimnuszt akarok írni, nyilván voltak benne hibák, ügyetlenségek, esetleg negatív tapasztalatok is, de a sok-sok pozitív visszajelzésből kiderült, hogy a jó dolgok mégis felülmúlták mindezeket. 9

Én személy szerint leginkább a templombemutatóról tudok írni. Nekem magamnak nagy izgalmat okozott a várakozási feszültség, főleg a TV miatt. Először úgy tűnt, hogy nem lesz közönség - gondoltam is, hogy akkor kár a felvételért, aztán pár perccel a kezdés előtt pillanatok alatt nagyrészt megtelt a templom főhajója. Olyanok is eljöttek, bejöttek, akik egyébként nem, vagy kevésbé templomba járók, vagy nem hívők. Úgy látszik őket is érdekli az épület, és annak tárgyai, művészi értékei. Szerettek volna többet tudni ezekről, de talán rólunk is, ahogy ott a mondókámba is ezt beleszőttem, mert a templom kifejezi azt a közösséget is, akik oda bejárnak és életük forrásának tekintik ami / Aki ott benn rejtőzik. Ezt próbáltam én is közvetíteni valahogy, és úgy is láttam a szemekben, hogy "fogták az adást". Bár nagyon izgultam miatta, de mégis köszönetet mondok a Pomáz TV -nek, hogy ezt is közvetítették, mert ezen az úton is eljutott sokakhoz, és kaptam erről is jó visszajelzéseket. Utólag még jobban látom, érzem, hogy mennyire velünk volt a Szentlélek, és Szent István király is. Kértük is az ő segítségét, és ez egy valóságos tapasztalat volt a szentek közösségéről, amit a hitvallásban mondunk is, de most kézzelfoghatóvá vált. Higgyük el, hogy első szent királyunk tényleg rajta tartja a szemét ezen a településen és a plébániaközösségen. Nem mindegy neki, hogy amit ő ebben az országban, ezen a földön elültetett, az beérik-e köztünk, bennünk! Ő ténylegesen velünk van és pártfogol! Ugyanazt, vagy még inkább ezt éreztem meg a többi értékes és nagyon szép programban. A búcsús szentmise, az ereklyés körmenet, de még az ebbe belekapcsolódó városi ünnepség is egy egységes, méltóságteljes, felemelő és meghitt élmény volt. Én csak ugyanazt tudom mondani mind a négy napi ünnepségsorozat után, hálás lelkülettel Istennek és a plébánia közösségének: DEO GRATIAS! István László, sekrestyés

Ez más volt!, 08.17-20 között Nagy meglepetésben volt része mindazoknak, akik elfogadták a meghívást a Pomázi Szent István napi búcsú programsorozatára. Még az előkészítő munkában résztvevő áldozatkész szervezők sem gondolták, hogy emberi törekvéseiket ily bőkezűen áldja meg a Gondviselő Isten. Feri atya megálmodott szándéka a való10

ságos és szívbéli kapunyitás volt a városi közösség felé. A lelkes visszajelzések szerint ez teljes mértékben megvalósult – mind a nagyszerű környezetet teremtő „papkertnek”, mind a színvonalas programok vonzásának köszönhetően. Ki gondolta volna, hogy a 250 éves templom kis orgonájából ilyen csodálatos hangulatot lehet elővarázsolni, vagy egy mosolygós fiatal gitárestjére megtelnek a padsorok? Sokan érdeklődtek templomunk látható értékei iránt, s csak remélhetjük, hogy a Láthatatlan Isten iránti vágy is felébred bennük. Az ünnepi szentmise és körmenet méltó megtisztelése volt Szent István királyunknak, és a városi rendezvény kenyérszentelése a keresztény egyházak bíztató jelenlétét is megmutatta a város számára. Legszebb álmainkban sem gondoltuk, hogy a szentmiséken szép számmal résztvevő hívek nélkül is megtelnek estére a padsorok, kicsinyek és nagyok lelkes tapssal köszöntik Berecz András mesemondót, az ünneplőket is megtáncoltató Dunazug és Vujicsics együttest valamint a sváb triót. Az Opanke együttes a város nemzeti sokszínűségének neves hirdetője most is. A rövididejű, de hatékony reklámra elindulók mellett a nyitott kapu előtt elhaladók is bekívánkoztak, így napközben népszerűek voltak a gyermek programok, de a portékáikat árusítók sem csalódtak. Jó volt elvegyülni az ünneplők között, a régi és új ismerősök megelégedettségét és reményét nyugtázni: ilyen kezdeti érdeklődést tapasztalva van lehetőség a régi hagyományok megújítására. Különösen akkor, ha minél szélesebb körben elterjed a híre ennek az új kezdeményezésnek. A városi televízión kívül mindnyájunk személyes küldetése is, hogy a jövőben méltó folytatása legyen ennek az ünnepnek városunkban is. Számunkra a legnagyobb öröm forrása mégis az lehet, hogy sok ismeretlen arcot láthattunk a plébánia területén. Ezzel közösségünk esélyt kapott arra, hogy tanúságot tegyen a szeretet evangéliumáról: azt keressük, ami összeköt, és merjünk egymásra mosolyogni esendőségünk tudatában is. Havasy István

…hogy a patakban a kövekből jól lehetett építkezni. A kövek tűzforróak voltak, a patak jéghideg, és bele lehetett lábalni és ülni! 11

- volt Játékbarlang, ahol éjfélig mocsaraztunk. Tetszett a Titokszoba, ahol meg kellett keresni a kiutat, a biciklilezáró számát és az ajtó kulcsát! - hogy volt ismerkedős játék, és hogy megismerhettük egymást. Az volt jó benne, hogy mindenkinek tudtam a nevét, és ettől jó volt a hangulat. Annak is örültem, hogy találkoztam lányokkal, akiket már a hittanról ismertem. - hogy először annak örültünk, hogy sok volt a hinta, és olyan játszóteres volt a tábor! (Terka, Berci, Ferkó, Emi)

Előretekintő 20 éves ünnepünk 20 éve, 1993-ben telepedett meg Pomázon a Szent Krisztiána, francia központú női kongregáció, akik képviseletében ma is munkálkodik közöttünk, Ausztriából, Gabriella nővér. Közösségünk talán egyetlen szegmense, egyetlen családja sem térhet ki a főhajtás elől. Tisztelettel, hálával és köszönettel adjuk át magunkat az ünnepnek. Igen, ki merjük mondani, hogy öröm és boldogság él bennünk, amiből forrásozik az ünnepi hangulatunk. Nem magunkat ünnepeljük, nem is a rendet, és még csak nem is Gabriella nővért. De együtt alázatos és szelíd lélekkel, megilletődötten borulunk le az oltáriszentség előtt, hogy a Háromszemélyű Egy Istent dicsőítsük, Aki megteremtette az alkalmat, a lehetőséget, és bennünk a késztetést, hogy itt lehetünk. Százak nevében vagyunk itt, és zengünk Alleluját. Az elmúlt húsz évet szelíd, szolid, szerény, alázatos munkálkodás jellemzi. Aki nem akart, nem is kellett, hogy tudomást szerezzen róla, hogy itt, lelki élet fejlődésén munkálkodik a Szentlélek. De aki igényt tartott rá, annak számára nyitott volt Gabriella ajtaja, szíve, hogy általa végbemehessen az, ami Isten dicsőségét, és személyes lelki épülésünket szolgálta. Talán még az sem vált mindenki számára világossá, hogy ez a csendes munkálkodás a szentignáci lelkiség tudatosságával történt, és történik ma is. Húsz esztendő, mely alatt generációk növekedtek itt Pomázon. Családok jöttek és mentek, hozzánk vetődtek, majd útjukon tovább haladtak, de megérintettségüket mi nem vonjuk kétségbe, sőt ünnepeljük őket, és közénk tartozóknak tekintjük őket, ahogy a rend alapítója Anne-Victoire de Mejanés megfogalmazta, és a rend jelmondatává lett: 12

„A szeretet lesz az első szabály közöttünk!” Az egymásért és az egymásra figyelés, „az egy szív és egy lélek”, moderálja, formálja, alakítja lelkiségünket, és ezért igyekszünk tenni, hogy közösségünk méltó tagja lehessen Krisztus testének, Jézus és Mária gyermekségeként. El kell mondanunk azt is, hogy ma, a plébániánkon folyó élő és közösségi munka szinte minden sejtjében ott vannak azok, akik ebből a 20 évből merítettek. De ki tudja nyomon követni, hogy az egyes családok lelki élete milyen nyomokban forrásozik, építkezik a Szent Krisztiána Társaság lelkiségéből. Az viszont nyomon követhető, hogy közösségünknek vannak olyan tagjai is, akik lelki munkálkodásukkal már közösségünkön túl, más közösségek munkájában is közreműködnek. Ebben az évben ünnepeljük a Hit évét, az Új Evangelizációra való pápai buzdítással, és a II. Vatikáni Zsinat 50 éves évfordulójával, amiről Ferenc pápa, a Missziós világnapra írt üzenetében (amit október 20-án ünnepel az egyház) így ajánl a figyelmünkbe: „Egy közösség akkor igazából felnőtt, ha kilép saját határain túlra azért, hogy elvigye Jézus reményét a legtávolabbi helyekre is. … A hit Isten értékes ajándéka, amelyet nem tarthatunk meg magunknak, … Minden közösség akkor nevezhető felnőttnek, amikor megvallja hitét, örömmel ünnepli azt a liturgiában, megéli a szeretetet, és szüntelenül hirdeti Isten Szavát saját körein túl is. … A pápa hangsúlyozza, hogy a Hit éve és a II. Vatikáni Zsinat ötvenedik évfordulója arra ösztönzi az egyházat, hogy a mai világban való jelenlétének, valamint a népek és nemzetek közötti missziójának megújult tudatosságára jusson. … Az evangelizáció sohasem egy elszigetelt, egyéni, vagy magánjellegű tett, hanem mindig az egyház közösségének cselekedete. … Az egyház missziós jellege nem prozelitizmus, vagyis puszta hittérítői buzgalom, hanem a konkrét élet tanúságtétele, amely világosságot ad, utat mutat, reményt és szeretet sugároz”. A pápa kiemeli, hogy „az egyházat a Szentlélek vezeti ezen az úton”. Ferenc pápa fenti gondolataival könnyen tudunk azonosulni, hiszen a Szent Krisztiána Kongregáció, eddig is erre mutatott példát a számunkra; hogy keressük minden jószándékú kezdeményezéssel az együttműködést, ami bennünket segít abban, hogy a Gondviselés javunkra válhasson. De Ferenc pápa szavai egyúttal utat is mutatnak a számunkra, a jövőnknek feladatot adva. Szeretettel, hűséggel, állhatatosan, alázattal, és szelíd türelemmel szeretnénk szolgálni, amit nevezhetünk egyben missziónak is. Hiszen az Egyház minden cselekedete, mely nem öncélúság, misszió, és Evangelizáció. Az örömhír befogadása, megélése és megosztása. 13

Az ünnep legyen alkalom arra, hogy mindegyikünk számot vet magában azzal, hogy az elmúlt húsz év munkálkodása nyomán mi az, amiért hálát tud adni. Ezzel a tudatossággal készülünk, és üljük meg ünnepünket. Egyben, merítsünk erőt, bátorságot, és határozottságot az állhatatos, kitartó építkezésünkre. Azzal a hittel, hogy a magunk építkezése, minden mellettünk álló építkezését is buzdítja, bátorítja, és meggyőzi. NJ

Pomázi Szakrális Művészetek Hete 2013 A pomázi egyházak 2013. szeptember 15-20 között rendezik meg, az országos programsorozat keretében kulturális találkozójukat, melynek során egymást, és a minden embert szeretnénk megajándékozni azzal az örömhírrel, hogy képességeink, tudásunk, művészetünk közkincs, ugyanakkor elismerése, a hála kifejezése egyben imádság is. Olyan dimenziókba emel bennünket a művészet, mely segít eltávolodni a mindennapok gondjaitól, és segít megérezni, hogy van valami fontosabb annál, mint ami ehhez az életünkhöz akar béklyózni. Szeretettel hívunk mindenkit előadásainkra, melyek ingyenesen látogathatók. Legyenek Önök is a megajándékozottak között! NJ Szeptember - 15-én, vasárnap a Református közösség szervezésében „A tudomány és a költészet nyelvén” – találkozás Szabó András irodalomtörténésszel és Petróczi Éva József Attila díjas költő, irodalomtörténésszel. A találkozót dedikálás követi. – 17 órától a Református gyülekezeti házban (Pomáz, Hősök tere 1.) - 17-én, kedden az Evangélikus közösség szervezésében „Irodalmi est” Pozsár Eszter szaxofonművész és a gyülekezet tagjainak közreműködésével. - 19 órától a Római katolikus templomban (Pomáz, Templom tér) - 18-án, szerdán a Római katolikus közösség szervezésében irodalmi est „A kráter peremén” címmel, Kuklay Antal, Pilinszky szemelvényei, Dobos Katalin előadóművész előadásában, Rochhlitz Réka hárfaművész közreműködésével – 18 órától a Pomázi Művelődési Házban (Pomáz, huszár u. 3.) - 19-én, csütörtökön a Görög katolikus közösség szervezésében „A keleti egyház templomépítészetének gazdag szimbolikájáról” vetítettképes előadás Dr. Mosolygó Péter előadásában – 19 órától a Szent Miklós kápolnában (Pomáz, Szent Miklós tér 1.) - 20-án, pénteken a Református közösség szervezésében „Énekes zenei alkalom” a Praetorius kamarakórus szereplésével – 19 órától a Református templomban (Pomáz, hősök tere) 14

15

Hírek, hirdetések szeptember 1. – 9.30-tól Veni Sancte, évnyitó szentmise szeptember 2, 3. – este 19 órakor, és kedden reggel 9.30-tól a Karitász házban a Szt. Krisztiána Biblia Csoportok találkozója. szeptember 13. – 19 órakor a pincében Szív-közelben Pomázon, Naszádos József vendége Gabriella Kainz szeptember 14. – 16 óra a Pomázi Szent Krisztiána Közösség ünnapi hálaadó szentmiséje, majd utána a Zeneiskola hangversenytermében agapé és ünnepi megemlékezés szeptember 15-20. között - Pomázi Szakrális Művészetek hete szeptember 18. – 18 órától a Pomázi Művelődési Házban közösségünk szervezésében: Irodalmi est - A Kráter peremén - Kuklay Antal, Pilinszky szemelvényei, Dobos Katalin előadóművész előadásában, Rochlitz Réka hárfaművész közreműködésével. szeptember 17. – 20.30-tól Házas esték a közösségi házban Szerecz Ágival és Lacival

Miserend Pomáz: Templom:

Hétfő, Csütörtök Kedd, Péntek Vasárnap

Szombat és Vasárnap Szent Miklós Kápolnában Csobánka:

vasárnap

Szombat Vasárnap

reggel este reggel délelőtt este

7 órakor 18 órakor 8 órakor 9:30 órakor 19 órakor

délelőtt

11 órakor

este délelőtt

16.30 órakor 11 órakor

„ÉLESZTŐ” a Szent István Király Plébánia értesítője Megjelenik minden hónap elején. Ingyenes kiadvány

Kiadásért felelős: Erdődi Ferenc Plébániai kormányzó Szerkesztette: Naszádos József

Pomáz, 2013 Templom tér 8. Tel./Fax: 06-26-325006 mail: [email protected] Web:http://www.pomaziplebania.hu Bankszámla szám: 11742087-20000569

Plébániánk hírlevelét keresse minden hónap elején a templomi újságoknál! Hírlevelünk virtuálisan hozzáférhető honlapunkon: pomaziplebania.hu

16