Szent István Király Plébánia, Pomáz Közösségi életünk Krisztus örömében. Hírek, közlemények, lelki írások

Szent István Király Plébánia, Pomáz Közösségi életünk Krisztus örömében. Hírek, közlemények, lelki írások.

Krisztus szabadsága Kedves Testvérek! Benne járunk a nyár közepében. Azt gondolná az ember, hogy ilyenkor sok mindenre, amire a tanév alatt nem jutott idő, most be lehet pótolni. Korábban betervezett olvasmányok, barátok, munkálatok, esetleg lelki gyakorlatok. Azonban, ahogy szervezzük a dolgokat bizony sok mindenre nem is jut idő. Ez vagy az, ami azért fontos lenne mégis kimarad. Mindez fokozottan megtörténhet a lelki-életünkkel is. Ilyenkor jól jön egy egyszerű módszer, amely közelebb vihet Jézushoz. Néhány hittanórán már mondogattam, hogy az Istennel való kapcsolatunkat bizonyára a személyesség jellemzi. De ha nyitogatjuk is a teológiai lexikonokat nem feltétlenül találunk pontos meghatározást arra nézve, hogy mit is jelent a ,,személyesség". Ennek a személyességnek is van bizonyára több szintje. Ahogy megfigyeltem van, ahol azért nem alakul ki a személyesség egyfajta formája, mert az illető elmondása alapján nagy a távolság: Ő mármint az imádkozó - itt imádkozik lent, bent a szobájában és Jézus - jó 1

esetben valamelyik másik Isteni Személy - pedig hallgatja mindezt odafönn. Érthető módon amit az ember személyes kapcsolatnak nevezne azt így, egyfajta ,,távolság" miatt nem biztos, hogy át fogja tudni élni. Azért erre is vannak - főleg az idősebb korosztályban - szép példák, akik egész életükben az Úr szolgáló leányai, vagy éppen fiai maradnak. Látható, hogy a létező legintimebb közelség ellenére a Szűz anya, a Magnificatban úgy szól az Istenhez, mint a mindenben szolgáló teremtmény, a mindent uraló Istenéhez, ami - vegyük észre - a valós helyzetünket írja le. A többi fokozatnál azonban látni fogjuk, hogy az Isten mintha mégsem ilyen kapcsolatot szeretne. Itt tennék egy kis kitérőt. Sok esetben látom, hogy még felnőttek is általában „Istenhez” imádkoznak. Lehet, hogy jobb lenne az emberiség analógiájára ,,Istenségnek" nevezni, mert hiszen amikor valamennyi embert akarjuk megszólítani, megnevezni az egész emberiséget emlegetjük. De szerencsére nem kell új szavakat találnunk, van neve az ,,Istennek" ha Mindhármukat meg akarjuk szólítani, mégpedig ,,Szentháromság", ahogy a görögkatolikus vagy a görögkeleti testvéreink oly gyakran teszik, nagyon helyesen. Náluk az Isten szó mindig Szentháromságos vagyis személyes. Ugyanis olyan, hogy ,,Isten”, mint önálló személy - legalább is a Szentháromságot valló felekezeteknél - ,,nincs is". Jó ha kerüljük ezt. Mi az Istenen mindig a Szentháromságot értjük. Máskülönben előfordulhat, hogy egy arctalan, istent választunk, akinek csak a képzeletünk határáig tart a mindenhatósága, mert nem is valóságos. Az egy ,,hologram isten", akinek a mondanivalói kísértetiesen egybevágnak az én vágyaimmal, félelmeimmel. Ez a ,,hologram isten" valójában saját magam felettes énje, mintha valaki saját magának ,,bábozná el" ,,amit az Isten szerinte mondana neki". A személyesség, ahogy mi értjük egy másik szinten kezdődik. Amikor az Isteni személyekkel valóban személyes közelségbe kerülünk. Istennek, vagyis a Szentháromságnak, a Mennyei Atyának és Jézusnak az óhaját fejezi ki a Szentlélekben a Miatyánk imádság, ahol már az ember, mint gyermek szól az ap2

jához. De Jézustól hallunk különb dolgot is: „Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek." (Jn 15,15) Valóban, az emberek alapvetően azt gondolják személyes Isten kapcsolatnak, amikor az ember már Isten barátja. Ebben a közvetlen, baráti hangnem biztosítja a személyességet. Az ember itt Istennel, Jézussal egyenrangúnak érezheti magát. Alá-fölé rendelés helyett egymás mellé rendelésről lehet beszélni. Mondhatjuk, hogy ez nem tükrözi a valós ,,Isten és teremtmény viszonyt", de ez csak kívülről, a nyilvánvaló végtelen különbség miatt látszhat így. De itt a valóságos helyzetet a hozzánk lehajló Isten alázatossága biztosítja. Jó esetben, ez a közvetlenség, egyfajta harmóniába torkollik, ahol egy „Te és én viszonyban” az ember felemelkedhet az ,,új ember" szintjére, ahol mind személyisége, mint vallásossága kibontakozhat. A ,,jó esetben" kitétel jelzi, ennek a személyes szintnek a személyes korlátait. Bizony hiába a közvetlen viszony, mert ezt könnyen „kihízhatjuk”. Szó szerint, mert ezt a „személyességet” olyannyira átszabhatjuk a saját kényelmünk, ízlésünk és elvárásaink szerint, hogy már Isten akaratának, új kihívásainak már nem jut több hely. Ismét egy „hologram istenről" beszélhetünk, ahol egyenesen Istennel mondatjuk ki amit szeretnénk. Azonban az a hit, az az Isten amely nem valóságos nem is tud megmenteni. Van a személyességnek egy olyan szintje, amely mindanynyiunk számára ismerős, azonban olyan mély emberi rétegben van, hogy nem is tudunk igazán róla beszélni, hanem inkább elvárjuk, illetve általában ezt közvetítjük a embertársaink felé. Erről a szintről nem szoktunk beszélni, ide bizony Jézus vezet el minket. Itt nincs kertelés. Ide sodródunk az előző szint közelsége, közvetlensége miatt Jézussal, mint az Ő szeretetének rabja. Ezt a szintet már egyre kevésbé jellemzi egyensúly. Itt egyre inkább az történik amit Ő akar. Itt megint a Magnificat alárendeltségében találjuk magunkat, csak éppen megjárva az egyenrangú személyesség és harmónia, kibontakozásának édes útját, mézes heteit, éveit (sajnos vannak akinek évtizedeit). Itt megint Jézus uralkodik, de sokkal személye3

sebben: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.” (Gal 2,20) Jó, hogy uralkodik. Jó hogy sodródunk. Jó hogy többé nem mi uraljuk a vallásosságunkat. Ez továbbra is barátság marad, azonban végleg eltűnik belőle a ,,saját hologram" minden maradványa, teljesen valóságos lesz, egy hús vér barátság minden örömével és még gyönyörűbb nehézségeivel. Hiszen azért itt mégis egy Tökéletes Barátról van szó. Ez a személyesség mégis egy egyszerűbb út, hiszen nem nekem kell „vesződni” a magunk által kitalált, kinézett célokkal, és a minket, pontosabban önérzetünket zavaró tényezőkkel. Mivel itt engem mindenben jézus vezet, mint szeretetének rabját visz magával, ahová menni szeretne. Itt a ,,személyesség" már nem nekem szól, hogy én mit érzek személyesnek, hanem Jézus személyéről szól. Jézus személyében merülünk el. Talán sokaknak túlzásnak tűnik, de amit a keleti kereszténység ikonjain, liturgiáján és a Jézuson való szemlélődésen, vagy éppen a sokat ócsárolt mégis a mindennapi munka malmában évszázadok alatt lecsiszolódott kultuszain (pl.: Jézus szíve tisztelet) áttetszik: A keresztényég semmiről, de tényleg semmi másról nem szól csak Jézus személyéről. Nem az az igazán lényeges, hogy mi van velem, hanem, hogy mi van Jézussal. Mit akar, mit üzen ma nekem? Jézus alakjának, tanításának, „mindennapjainak”, életének szemlélése tényleg kiszoríthat mindent, friss örökké üde levegővel töltve meg szívünket, vallásosságunkat. Míg teljesen eltűnünk saját vallásosságunkból: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.” Kövessük elődeinket, akik évszázadokon át jártak a hit útján az egyszerű ösvényen: Szemléljük hosszan Jézus alakját egy képen vagy egy feszületen, szobron. egy-egy tanításában csakis reá figyelve. Szemléljük kíváncsian mindennapjait, köztünk élt életét, egy-egy tanítását a Szentírás soraiban míg ezek a világ szemében és sokszor a saját szemünkben apró kis események életünkben mindent ki nem töltenek. De semmit sem lehet megvalósítani ebből birtokolva, tudomásul véve, csakis szomjazva, vágyakozva, égve… feria 4

Az apokrif iratokról Korábban csak a teológiai tanfolyamok hallgatói tudták, de egyre többet lehet hallani az Apokrif iratokról. Korábban csak Vanyó László Ókeresztény írók 2. kötetének címében lehetett olvasni az Apokrifek címszót és az ott közölt 26 irat teljes vagy töredékes fordításából azt gondolhatta az ember ennyi írásról van szó. Pedig mintegy 60 ószövetségi és 90 evangéliummal kapcsolatos újszövetségi, 14 Apcselhez hasonló valamely apostol cselekedeteiről szóló iratot ismerünk, ezen kívül 16 levélről és 23 apokalipszisről tudunk. Ez összesen 203 irat, ezek mindegyike magyar fordításban soha nem jelent meg. Először Raffay Sándor Evangélikus professzor 1905-ben adott ki néhány Apokrif fordítást magyarul. Az apokrif fogalom eredete Az apokrif szó a történelem folyamán többértelművé vált. A rabbik hisonimnak, vagyis kívülálló könyveknek nevezték azokat az eretnek vagy szamaritánus iratokat, amelyek nem voltak benne a kánonban, vagyis az ortodox zsidó gyűjteményben. Az apokrif szó eredeti jelentése elrejtett. Először azokra a könyvekre használták a szót, amelyeket elvontságuk miatt eltitkoltak a nagyközönség elől, amelyeket csak a beavatottak olvashattak. Persze a kánon nem egyszerre és egyformán alakult ki az egész keresztény világban, a kánoni iratok nem különültek el úgy, ahogyan most a Szentírást külön gyűjteményként olvassuk. ÓRIGENÉSZ is különbséget tett a mindenki számára olvasható és az elrejtett könyvek között. Az utóbbiak legtöbbször a gnosztikus iratokat jelentették, vagyis az apokrif és az eretnek szavak igen gyakran — ha nem is mindig — felváltva szerepeltek és ugyanazokra a könyvekre és a könyvekben elrejtett, sok esetben kódol tanításra vonatkoztak. Eltérés a katolikus és protestáns szóhasználatban Bonyolítja a helyzetet, hogy a mai protestánsok számára az a 15 mű alkotja az ószövetségi apokrifek csoportját, amely csak a LXX-ban találhatók meg, és a keresztény, illetve zsidó kánon összeállításakor nem volt, vagy nem ismerték a héber eredeti szövegüket. Ebben az esetben a protestáns szóhasználat a zsidó kánon megalkotóinak gyakorlatát követi. Az a könyv, amelyik nem volt meg héberül vagy arámul, nem tartozhatott a zsidó kánoni könyvek közé. A protestánsok átvették ezt a szemléletet, és ezt a 15 könyvet kizárták a kánonból. A későbbi protestáns gyakorlat módosult, és — ugyan külön megjelölés (apokrif) alatt, de — közölték a gyűjteményben 5

ezeket az írásokat is. A többi kánonon kívüli írást a protestánsok pszeudepigráfnak nevezik, mind a mai napig. A katolikusok ezeket a bibliai korban keletkezett, de a kánonba fel nem vett zsidó és keresztény írásokat apokrifeknek nevezik. Azokat a könyveket, amelyek a protestánsok szerint apokrifek, vagyis a zsidó kánonba föl nem vett könyvek, a katolikusok deuterokanonikusnak nevezik. A mai kulturális közbeszédben azonban az apokrif jelzőt általában azokra az írásokra értik, amelyek ezoterikus tartalmuk miatt titkos írások voltak. Így összemosódik az apokrif és a Pszeudepigráf szó értelme első értelemben azokat a könyveket szokás nevezni, amelyek hamisan tüntetik fel a szerzőjüket, legtöbbször azt a látszatot keltve, mintha ismert bibliai személytől származnának, holott semmi közük nincs a megnevezett személyhez, csak ezen keresztül akartak nagyobb tekintélyre szert tenni. Újkori gyűjtés és feldolgozás Igen esetleges ahogyan egyes apokrif iratokat közzétesznek egy-egy gyűjteményben A. Vassiliev: Greco-Bizánci anekdoták c. Moszkva 1893-ban teszi közzé Ábrahám halálát és Dániel látomásait. Az apokrifekről való hírek különböző dokumentumokban szerepelnek a már említett Decretum Gelasianum (492-4969) valójában magán jellegű és nem egészen hivatalos írás. Mint ahogyan I. Innocentius pápa levele Tolose Esuperió püspöknek (PL 20,502) erről a kérdésről, amelyben a fent nevezett püspök el tudja képzelni, hogy az apostolok az apokrifokban megírt fantasztikus csodákat, Isten segítségével tényleg végbevitték. Ágoston is sok esetben nagyon toleráns az apokrifokkal szemben (De civ. Dei XV.23,4). Találkozhatunk tehát mind keleti, mind nyugati egyházatyákkal akik tolerálják, vagy legalább is részben használják az apokrifokat teológiai érveléseik kapcsán. Alexandriai Kelemen, Hesychiosz, Epifanius, Damaszkszi szt. János stb. Pseudo-Abdosz keleti teológus pedig egyenesen számos apokrik írást úgy használ, mintha ortodox hitletéteményhez tartozna. Számos keresztény apokrif írást egy-egy bibliai személy kultuszához kötöttek. Különösen ilyennek számított Szűz Mária szüleire Annára és Joahimra vonatkozó apokrifek, melyeket az ünnepükről megemlékező liturgikus iratok is közöltek. Hasonlóan az ünnepi megemlékezés szülte a három királyok neveit is Gáspár, Menyhért Boldizsár, királyok (mágusok?) elnevezéseit az apokrifekben. Jórészt a 4. századra datálódik az a szokás, hogy az eretnekek jelentetnek meg bibliai 6

személyek neve alatt a korábbi szentírási könyvek modorában készített írásokat. Az apokrifeket tartalmazó kódexek a középkorból kerültek elő, Genovából a Nicodémus evangéliuma. Jacobus a Voragine Legenda Aureája , valamint Vincenzo di Beauvais Speculum historiale c. irata számos ilyen írásról tudósít és tartalmát rövidített formában igen gyorsan elterjedt egész Európában a népszónokokon keresztül. Ezekből az írásokból vette az ihletet számos esetben Giotto a festményeihez, Dante Alighieri a Divina Comedia írásához, Milton az elveszett pradicsom megírásához, Klopstock a Messiás c. művének megalkotásához. Világos döntés az apokrifek használatával kapcsolatban a Tridetni zsinaton (1552) született, amikor a katolikus kánont végre meghatározták és Jeromos latin nyelvű Vulgata fordítása lett a hivatalos katolikus Biblia. Ennek ellenére az apokrifekkel szembeni hivatalos idegenkedés ellenére is terjedtek, hatással voltak Emerich Katalin látomásainak megformálódására. (Részlet a Keresztény Értelmiségi Kör, Apokrifekről szóló tanulmányából) NJ

Visszatekintő Krisztus szeretete bátorít – 06.02. Kedves asztaltársaságba hívott Feri atya, hogy találkozhassak a most elsőáldozáshoz járult felnőttekkel. A plébánia udvarán kacagó, jó hangulatú kis közösségbe csöppenek bele. A hamarjában fölállított sörasztalokat aprók és felnőttek ülik körbe, beszélgetve, fogyasztva az általuk hozott étkeket, italokat. Egymást kínálják. Már lemenőben a nap, és bár június van, azért Feri atyán is megfér bőrkabátja. Aki írogat szorgalmasan, dedikálva, és a szeretet gondolatával ellátva, emlékül adva a most megjelent YOUCAT – A katolikus egyház ifjúsági katekizmusát, az elsőáldozóknak.

7

Egy körkérdést tettem közzé – amivel nem váltam túl közkedveltté -, hogy újságunkban hírt adhassak, ami engem is érdekel, de talán mindenki számára érdekes lehet, hogy ma, mi vezet egy felnőtt embert arra, hogy Istennel keresse a közeli kapcsolatot úgy, hogy azzal együtt az eddigi életével kapcsolatosan kérdéseket fogalmazzon meg, és döntésre, változtatásra késztesse magát? Arra hamar rájöttem, hogy ezt nem könnyű szavakba foglalni. Ezért inkább a szavak mögött próbáltam felfedezni a válaszokat. Az már elsőre világossá lett, hogy korosztályi eltérések vannak az öt érintett között. Ami még egyértelműen megállapítható, hogy négy hölgy és egy férfiemberről van itt szó, hárman családosok, ketten hajadonok, közülük a legfiatalabb hölgy még iskolás éveit nyúzza. Számomra feltűnő még az is, hogy akik családosok, ott a család hatott valamilyen közvetett módon; akik viszont önállóak, ott pedig pontosan a környezetből megtapasztalható szeretet hiány lehetett a meghatározó. Ami mindegyik esetben közösnek tűnik 8

számomra, hogy a szeretet megnyilvánulása kényszerítheti ki az emberből azt, hogy arra válaszoljon. Vagy, az emberben lévő szeretet utáni vágy érhet el egy olyan szintet, amire kényszert érez, hogy keresse rá a választ. Azaz: szeretnem kell, de kell, hogy legyen az a szeretet, amire én szeretettel válaszolhatok. És, ha már szeret engem valaki, arra nekem válaszolnom kell, mert akkor érezhetem magam boldognak, ha szeretetközösségben lehetek, mert az biztonságot ad a számomra. Bizony, akit ért már csalódás az életében, az már tudja, hogy a feltétlen szeretetre, és biztonságra Isten tenyerén találhat. Ami nem zárja ki azt, hogy nem fogok többé csalódni, de, ettől kezdve a csalódás más viszonylatban érint már meg. Amikor mi azt mondjuk, hogy Krisztus közösségében vagyunk, egymással, akkor azt mondjuk, hogy Krisztus szeretete éltet - a te mosolyodban, kacagásodban, kínálásodban. De, ha neked könnyeid vannak, fájdalmaid, gondjaid, akkor én az én mosolyommal, érintésemmel, szavaimmal, imámmal, rád figyelésemmel vigasztallak, könnyítem meg terhedet, vagy csak éppen emlékeztetni próbállak rá, hogy mindegyikünknek a maga keresztjét kell hordoznunk azért, hogy Krisztus szeretete, mely a legnagyobb szeretet, ne maradjon magányos, és elidegenedett a világtól. Így imádkozzunk Krisztusban közösségünkért, és minden egyes emberért, akivel személyesen lehetünk közösségben az áldozat asztalánál. NJ

Nyáron is ünnepelünk – 06.14. Az ünnep arra szolgáló alkalom, hogy hálát adjunk annak okán, amit ünnepelhetünk! (A cikk megjelent a Pomázi Polgárban) Újabban a pomázi Szent István Király Plébánia közösségében mindig történik valami, ami a közösség keretein túlra is hallatszik. Ennek mondhatjuk, hogy előidézője a már sokak által „feria” néven emlegetett papunk. Feri atya magát jegyzi ezzel a névvel. Most az adott alkalmat az ünneplésre, hogy Feri atyát öt éve szentelték pappá. Pomázon működését 2011 novemberében Advent elején kezdte meg, Antal atya halálát követően. Mindenekelőtt talán arról kell szólnunk, hogy mit is jelent a papi szolgálat a Római Katolikus egyházban. A Katolikus egyház Krisztus közössége, valljuk. Tehát, nem emberek alapította szervezet, hanem Jézus Krisztus akaratából lett. A közösség tagjai a keresztség által lesznek a „királyi papság, szent nemzet” tagjaivá. Péter, az apostolok között is az első, ugyanakkor az első 9

pápa is, így beszél a közösségről: „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára.” [1Pt 2,9]. Ebbe a közösségbe mindenki elnyerheti a tagságot, aki „hallóvá lesz”, a meghívást elfogadja, mely minden ember számára szól Istentől, személyesen. E közösségbe Jézus delegál személyeket, a „szent hatalom” gyakorlására. „A püspök kézföltétele a fölszentelő imádsággal együtt a látható jele a fölszentelésnek.” A papi szolgálatra érdemes férfiú számára a felszentelés „elkülönítés és feladat átadása, amelyet maga Krisztus végez Egyháza javára”, tanítja a Katolikus Egyház Katekizmusa (1538). Az elkülönített személy így az Egyházi rend szentségében részesül, mely eltörölhetetlen. Míg a keresztség, a bérmálás, valamint az Eucharisztia szentsége a beavatás szentségei, addig az egyházi rend szentsége – mint a házasság szentsége is – mások javára, üdvösségére irányuló szentség. Talán ez segít abban, hogy megértsük, vagy legalábbis megvilágítsuk, miért van folyamatos történés a plébánia körül. Feri atya hite, hitvallása az evangelizáció: ami annyit jelent, hogy elmondani az örömhírt, amiben Ő maga is felnőtt fejjel részesült. Krisztus szeretete éltet bennünket, mindegyikünket. Még akkor is, ha nem veszünk erről tudomást. Ami a legbiztosabb bizonyítéka a teremtő szeretetnek, hiszen érdektelenül szereti az embert, és biztosít minden létfeltételt a számára, még akkor is, amikor nem veszünk róla tudomást, vagy durván elutasítjuk tényét. Feri atya nem az az igazi papi alkat, legalábbis nem a klasszikus értelemben az. De hát egy újpesti utcagyerekből pap nem lesz valaki úgy, hogy belenő ebbe. Nem törvényszerű az, hogy valaki kereszténynek szülessen. De nem is zárja ki az, hogy valaki pap legyen, mert nem született bele keresztény családba. Egy nehéz gyermekkor is lehet jó indulás. Feri atya jó példa arra, hogy mindenkinek saját magán múlik az, hogy amit hoz magával, azt mire használja. Mióta Feri atya a közösségünk élére került, többen ismertük fel azt, hogy ezért a közösségért, és mindazokért, akikkel közösségbe kerülhetünk, mi is tudunk tenni valamit. Sőt rámutat arra is, hogy a feladat mindig több mint ahányan vagyunk, akik tenni tudunk. Erre az ünnepre közösségünk „fű alatt”, Feri atya tudta nélkül készülődött. Feri atya nem szereti, ha róla van szó, ha Őt ünneplik. Őt megkerülve tobo10

roztunk mindenkit, hogy aki teheti, az legyen ott, legyen közösségi szentmise, hálaadás érte, és legyen kéréseinkkel megtámogatva szolgálata, melyet értünk, és Isten dicsőségére folytat. Végül is tele volt a templom, és utána egy szerény agapé (szeretetlakoma) keretében – amit a hívek készítette étekből tartottunk meg – felköszöntöttük. Mindannyian tudjuk, hogy a hűség drága kincs, amiért meg kell tudni dolgozni, és el kell viselni a terhét is; elfogadva azt, hogy ebben nagy része van az Isten segítségének – kegyelmének is. Ez az ünnep nem áll meg önmagában. Folytatása: „A csornai KÉSZ csoport elnökét, aki Pomáz szülötte, Heiter Róbert Gottfried premontrei szerzetes testvért 2013. június 21-én 10 órakor áldozópappá szentelte Győrben Dr. Pápai Lajos megyéspüspök úr a győri székesegyházban. Az újonnan szentelt Gottfried atya csornai újmiséje június 23-án 17 órakor a Premontrei templomban, pomázi újmiséje június 30-án 17 órakor a Szent István Király Plébánia templomban lesz (Templom tér 8.). Gyülekezés 16 órakor a Magyar utca 12. szám alatt, ahonnan közösen kísérjük a templomhoz az újmisés atyát. Lehetőség nyílik találkozni az újmiséssel a pomázi plébánia udvarán az újmise után kezdődő összejövetelen.” (A hírt a csornai KÉSZ csoport közleményéből vettük át). „Gottfried atyát a csornai Nagyboldogasszony-, valamint a Bágyogszováti plébániára nevezte ki segédlelkésznek a püspök atya.” (a kép és info a Rábaköz online-tól) NJ

Csobánka Szentkúti búcsú – 06.30. - Milyen programmal készülnek a búcsúra? A fő program, amit kínálunk, és amire mi is készülünk: befogadni mindenkinek a találkozás örömét, melyet Mária itt minden évben új módon mutat be nekünk. Találkozás Jézus Krisztussal az Eukarisztiában; és azzal a programmal, amire hív, hogy megtegyük. Ezt segíti a csend, a tiszta levegő, egy tölgy erdő tisztásán álló kápolna a szentkút, a gyógyhatású forrás amelyről e zarándokhelyet elnevezték. 11

- Ki lesz az idei búcsú főcelebránsa? Talapka István apát, kanonok úr. Kiskunfélegyháza, Sarlós Boldogasszony plébánia főkormányzója. - Kiket várnak a búcsúra? Minden érdeklődőt, csendre, feltöltődésre, hitbeli növekedésre, és elmélyülésre vágyó és kereső testvéreinket. - Mikor lesz a búcsú napja? 2013. június 30.-án, 11 órakor kezdődik a szentmise. - Várnak oda zarándokokat? Természetesen, az elmúlt évek gyakorlata és idei reményeink szerint sokan leszünk. - Mi az, amire még szeretne kitérni? A szentmise kezdete előtt negyed órával javasolt megérkezni. Érdemes üres vizes palackot hozni a forrásvíz hazavitelére. Parkolási területet korlátozott számban tudunk biztosítani. Sajnos a kápolna a garázdálkodóktól időről időre kárt szenved, melyet az állagmegóvás mellett saját erőből társadalmi munkával, szerény anyagi lehetőségeinkhez mérten próbálunk helyreállítani. Kérjük az idelátogatókat, ha lehetőségeik engedik támogassák e szenthely állagmegóvó munkálatait. Egy régi szokás felelevenítéseként minden hónap első szombatján szeretettel várjuk az idelátogató zarándokokat 11 órakor kezdődő szentmisével, és szerény agapéval. Köszönöm, hogy megtisztelt minket e felkéréssel, és remélem sikerült tartalmas programot kínálni a kedves olvasóknak. Munkájához Isten áldását kérve, maradok tisztelettel: Kovács Péter – világi elnök

Előretekintő Goretti Mária búcsú és ifjúsági est – 07.06. Goretti Szent Mária szűz és vértanú 12

(Corinaldo (Ancona), 1890. október 16. +Nettuno, 1902. július 6.) Az idei, templom kápolna búcsúját az ifjúság ünnepeként ünnepeljük. Kísérletet téve rá, hogy a tisztaság, először is a lelki tisztaság himnuszáról szóljon ez az ünnep. Mi az, amit üzenni akar a mai kornak is Goretti Mária? Ő, aki primitív egyszerűségben élt, még írni, olvasni sem tudott, szegénységben nevelkedett, és az engedelmességről tanúskodnak édesanyja és gyilkosának vallomásai is, a tisztaságot vére árán is pártolta. Csupán tizenkét éves volt, mikor meghalt vértanúhalállal. De történetéből tudjuk, nem önmaga bűnbeesésért aggódott, hanem csábítója lelkéért aggódott. Őt akarta megóvni a bűntől. A felebaráti szeretetet úgy élte meg, amin keresztül kifejezhető az Istenhez való teljes – testi és lelki – hűségben való tartozás őszintesége. Az Úrnak sürgősen szüksége volt e tiszta lélekre, hogy szentjei között előttünk járhasson a földi és az örök életbe vezető úton. A múlt vasárnap (06.23.), az esti mise előtt, bemutatkozott néhány fiatal, akik képviselték a Shalom katolikus ifjúsági közösséget. Bozi Szilvi tiszta mosolyát és ártatlan őszinte táncmozdulatait elnézve, el tudom képzelni Goretti Szűz Mária törékeny szűzi tiszta alakját. Ezt az ünnepet összekapcsoljuk a júliusban magtartásra kerülő Riói Ifjúsági Találkozó, és azzal egy időben Pécset megtartandó HungaRio (július 2428.) szellemiségével és lelkiségével.

Jubileumra készülünk Jubiláns van a családban, de jubilálunk magunk is! Kíváncsi lennék, hányan tennék fel a kezüket közösségünkből, ha megkérdezném: ki tud valamit elmondani a Szent Krisztiána nővérei pápai jogú női szerzetes intézményről? Pedig, Magyarországon bejegyzett rendről van szó. A magyar központ címe: 2013 Pomáz, Templom tér 8. A közösséget képviseli: Kainz Gabriella. A kongregáció nemzetközi neve és központja: Sainte-Chrétienne - Sr. Mariette Désrochers generális főnöknő irányításával működik Franciaországban, 1807. április 20 -ai létrejötte óta. 13

A rend működését Magyarországon, Pomázon 1993 óta végzi. A közösség hivatása: gyermek- és ifjúságnevelés, hitoktatás, egyházközségi munka, karitatív tevékenység. A szentignáci lelkiségű szerzetesközösségekhez tartozik. Bátran vállalhatjuk, és őszinte büszkeséggel jelenthetjük ki, hogy az elmúlt húsz év lelkiségi történéseinek mindegyike, közösségünk életének meghatározója, a Szent Krisztiána szerzetesi közösség érdeme, és személy szerint Gabrielláé. Nyíltan meg kell vallanunk, hogy a húsz éves munka eredménye fontos ma egy egész nemzet egyháza számára is. Itt egy építkezés folyik, Krisztus testének temploma épül, melynek egy állomását rögzíteni kívánjuk ezzel az ünneppel. Egyúttal azt is kifejezve, hogy közösségünk fejlődő közösség, megújulásra képes közösség, és ennek motívumait is ezen az alkalmon meg kívánjuk jeleníteni. Amikor Gabriella 20 éves pomázi letelepedését ünnepeljük, hálával és köszönettel, akkor a Szentlélek kegyelmeit köszönjük meg, amelyeknek közvetítésére mondott igent Gabriella, rendjének támogatását és buzdítását élvezve. A húsz év eredményeiért szeretnénk köszönetet mondani 2013 szeptember 14-én délután egy szentmise, és az azt követő agapé keretében, aminek részleteiről még korai beszélni. De szólni kell, mert közösen szeretnénk erre az alkalomra készülni mindazokkal, akik e közösségi életnek megteremtői, résztvevői voltak, vagy részesei ma is. Szeretettel várunk mindenkit erre a közös ünnepünkre, még akkor is, ha meghívót személyesen nem kap. Kérjük, hogy akik az ünnepet magukénak tekintik, azok kísérjék figyelemmel majd a 14

templomi hirdetéseket. Szerényen, alázattal, a rend lelkiségével összhangban, szeretnénk ünnepelni, felmutatva az életút állomásait, a közösségünk fejlődésének sarokpontjait, melyben nagy része volt Antal atyának is. Arra kérünk mindenkit, hogy aki szeretne csatlakozni az ünnepléshez, az alkalmazkodjon majd a felhívásainkhoz. Előre is köszönjük. Az ünnep előtti napon, szeptember 13-án, a Szív-közelben Pomázon különkiadásában Kainz Gabriellával hangzik el majd egy beszélgetés. Aki bármi emlékkel, fotóval rendelkezik, ami az elmúlt 20 év bizonysága, és azt az ünnep rendelkezésére szeretné, vagy tudja bocsátani, azokat kérjük, hogy jelentkezzenek a szervezőknél, vagy üzenetet hagyjanak telefonon. Leadhatják névvel és telefonszámmal a sekrestyében, vagy iroda időben, az irodában is. Előre is köszönjük! NJ e-mail cím: [email protected] szervezők: Horváth Józsefné, Gyöngyi Banadics Márti Naszádos József

0670-773-4128 0630-250-5705 0670-223-2226

Szent Anna búcsú Csobánkán – 07.28. Szeretettel invitáljuk a pomázi lakósságot településünk búcsújára! Feltett kérdéseire röviden válaszolnék, mivel a programok még szervezés alatt állnak. Mottónak: "Anyai oltalmadba ajánljuk a szülőket, apákat és anyákat, gyermekeikkel együtt. A program keretében egy kis műsorral készülnénk a kedves megjelentek részére. Akik már elfogadták a meghívásunkat: - IRMÁK (Anna verseket illetve a családdal, a család fontosságával kapcsolatot szeretnének szavalni) - Kincső táncegyüttes részéről, két pár táncos venne részt az eseményen, akik erdélyi táncokat járnának. - Mészáros Tibor és Mészáros Sára zenészek pedig magyar népdalokkal készülnek. - tárgyalás alatt van még a református egyházközösség kórusának részvétele is (vasárnap kapok rá választ) - Közben búcsúhoz illően hívtam árusokat is illetve egy gyönyörű környezetvédelemmel és az egyházzal kapcsolatos könyv is bemutatásra kerül a pavilonok alatt. - a program természetesen mindenki számára ingyenes, és a mise után kezdődne. 15

- helyszínként pedig, Kéri Péterrel egyeztetve, az iskola udvarára esett a választás. - Egy-tál étellel szeretnénk megvendégelni a fellépőket illetve az idelátogatókat. „a hívek fel lesznek kérve süteménysütésre, ami bekerül az oltár közelébe és talán még meg is lesz áldva. A szertartás végén lehet belőle vinni, de ez elvileg nem érinti a búcsú étkeztetés részét. A templom előtt továbbra sem tervezünk semmit, csak padokat a vendégeknek." (idézet Kéri Péter leveléből) - Üzenem Feri atyának, hogy szeretném, ha a gyereknapon már megismert játékok is helyet kaphatnának a programon (már ha helyszín kicsiny területe ezt engedi) - Kálló Edit Andrea - Csobánka, Polgármester Asszony megbízásából

Hírek, hirdetések Július 6. – Goretti Mária búcsú – Ifjúsági délután a templomban a Shalom katolikus ifjúsági közösség közreműködésével, az esti misét Dr. Pákozdi István egyetemi lelkész celebrálja Július 26. – Szent Anna búcsú, szentmise 18 órakor a Bem József utcai kápolnánál, a nagyszülők megáldása Július 28. – Csobánka, Szent Anna búcsú, Böjte Csaba testvérrel, a Művelődési Házban faluünnep

Miserend Pomáz: Templom:

Hétfő, Csütörtök Kedd, Péntek Vasárnap

Szombat és Vasárnap Szent Miklós Kápolnában Csobánka:

vasárnap

Szombat Vasárnap

reggel este reggel délelőtt este

7 órakor 18 órakor 8 órakor 9:30 órakor 19 órakor

délelőtt

11 órakor

este délelőtt

16.30 órakor 11 órakor

„ÉLESZTŐ” a Szent István Király Plébánia értesítője Megjelenik minden hónap elején. Ingyenes kiadvány

Kiadásért felelős: Erdődi Ferenc Plébániai kormányzó

Pomáz, 2013 Templom tér 8. Tel./Fax: 06-26-325006 mail: [email protected] Web:http://www.pomaziplebania.hu Bankszámla szám: 11742087-20000569

Plébániánk hírlevelét keresse minden hónap elején a templomi újságoknál! Hírlevelünk virtuálisan hozzáférhető honlapunkon: pomaziplebania.hu 16