„A szülőfaluért lehet sokat tenni, de eleget soha”
XV. ÉVF. 4. SZÁM • A HELYTÖRTÉNETI BARÁTI TÁRSULAT TÁJÉKOZTATÓJA • 2006. AUGUSZTUS
Szent István király ünnepe Megtartottuk hagyományos koszorúzási ünnepségünket a Turul-szobornál. A Himnusz éneklése után, Mécs László „Nem megyek Rodostóba” címő versét Varga Bálint adta elı. Balázs Gusztáv elnök Szent István örök értékő Intelmeit idézte hallgatói emlékezetébe. Befejezésül a „Hej, én édes jó Istenem” régi Székely Himnuszt énekeltük, s közben Dr. Péter Mihály és felesége elhelyezte a koszorút a szobor talapzatán. Bagi
Önkormányzati képviselőjelöltünk Balázs Gusztáv HBT-elnök választási programja Szent István király intelmeinek követése Bag község lakossága helyi közérzetének javítása Biztonsági és egészségügyi követelmények teljesítése Falunk megtartó erejének növelése Szülőfalu szeretetére és hazaszeretetre való nevelés Az arra érdemes hagyományaink kutatása, őrzése, művelése Községünk természeti, építészeti, táj és környezeti értékeinek ápolása, szépítése Munka-, művelődési- és sport lehetőségek elősegítése, művelőinek megbecsülése Községünkből elszármazottakkal, más települések lakóival való kapcsolattartás Kérjük támogatását!
2
XV. évf. 4. sz.
Rékasi Katonák Nagyboldogasszony napja III. rész
A
Z ÚJFALUSI magyarok búcsúja augusztus 15-re esik, Nagyboldogasszony napjára és emlékeztetıül arra, hogy elsı Szent Királyunk a Szőzanya kegyelmébe ajánlotta népét és országát. Az ünnepségek ma a le-, a be-, vagy megtelepedést kívánták megünnepelni. Hosszú ideje ez az elsı olyan ünnep, amely igyekszik egybefogni az ottani magyarságot. Voltak (magyarok), akik attól tartottak, hogy az ünneplés valamiféle magyarkodásra való alkalom lesz, nem értvén, hogy hitünk és hovatartozásunk megvallása, ünnepeink megtartása alapvetı jogunk és nincsen abban semmi tüntetı, vagy másokat sértı indulat. Ez az, amit viszont Temesrékas polgármestere és elöljárói ellenben megértettek és nem is rejtették véka alá a polgármesteri hivatalban megtartott ünnepi ülésen és fogadáson, amellyel a kétnapos ünnepségsorozat elkezdıdött, és ahol hangot is adott Stefan Petrea polgármester. Jó lett volna persze, ha a polgármesteri hivatalban, az ünnepi fogadáson néhány magyar szó is elhangzott volna, magyarok ünnepérıl lévén szó, de félek, hogy erre a magyarság nem tartott igényt. Baj, ha az ilyesmi meg sem fordul a fejünkben. Magyar ünnepi szent mise következett a világi megemlékezés után a plébánia templomban. Amelyet Ft. Túry László kanonok celebrált Ft. Szilvágyi Zsolt püspöki titkár, Ft. Heinrich József, a katolikus líceum igazgatója, a rékasi gyökerekkel rendelkezı Ft. Diósi Dávid és a Németországból az ünnepre hazatért tisztelendı Szeles Tibor kíséretében „Ne szégyelljük a hitünket megvallani”- szólt a szó Ft. Túry kanonok szájából, és ne szégyelljük ezt éppenséggel
magyarul megvallani, csendült ki a szavaiból. Hosszú, Isten- és a rábízott emberek szolgálatában eltöltött élettapasztalata, mint mondotta, hogy az utóbbi idıben háromszor annyit temet, mint ahányat keresztel. A második évezred kihívásai közé sorolta prédikációjában Ft. Diósi Dávid az Istenhez és önmagunkhoz való hőség parancsát. „Itt Rékason és most kell magyarnak lennünk”, ami azt jelenti, hogy szeressük egyházunkat, szeressük templomunkat, szeressük hagyományainkat. İrizzük, ápoljuk és gondozzuk azokat. Bár sokszor a széthúzás jellemzi nemzetünket, a megbocsájtásnak és a szeretetnek kell uralkodnia – mondotta. Délután az újfalusi haranglábnál találkoztak ismét egyházi és világi elöljárók és a telep lakói, amelynek a végén újraszentelték a harangokat. Itt szólt néhány közvetlen bíztató szót Toró T Tibor az egybegyőltekhez, arra buzdítva ıket, hogy merjenek élni új szabadságukkal. A Temes megyei RMDSZ részérıl jelen volt még Halász Ferenc elnök és Szász Enikı megyei tanácsos, aki részt vett a másnapi rendezvényen is. Vodila Szilárd tisztelendı atya nemrég kapta feladatául a soknemzetiségő katolikus közösség lelki istápolását. 1996-ban szentelték pappá, Rékas ötödik állomáshelye. – Tisztelendı úr, hogyan oldja meg azt a többé-kevésbé latens konfliktust, amely a misék nyelvével kapcsolatban az egyházközségben dúl? – Azt hiszem a bajoknak a gyökere, vagy az igazi gond tulajdonképpen ott keresendı, hogy nagyon sok magyar nemzetiségő katolikusban nincs sem nemzeti,
2006. augusztus
3
sem vallásos öntudat. Ezt okolom azért, amiért a konfliktus-helyzetek alakulnak ki. Nem várhatjuk el, hogy valaki kívülrıl jövı oldja meg ezeket a problémákat, hanem itt, helyben kell a magyaroknak összefogniuk, hogyha jövıt akarnak maguknak. – Hogyan segíthetné ebbeli szándékukban a tisztelendı úr? – Volt néhány elképzelésem, tervem. Sajnos a legtöbbször ellenállásba ütköztem és akik a legélesebben támadtak, azok talán épp az itteni magyarok voltak. Az elsı napi szentmisesorán Ft. Túry László kanonok kettıs célt fogalmazott meg a temesrékasi közösség számára: megtartani és
megmaradni, katolikusnak és magyarnak. Van (vannak) már, akik megakarják tartani ezt a közösséget. Újrafogalmazva azonban Vodila Szilárd szavait: megmaradni a közösség csakis akkor fog, ha ı maga akarja. Különben az arra kíváncsi kutató „in vivo” (élıben - szerk.) tanulmányozhatja azt, amit jobb híján „a bánsági magyarság elcsángósításának” neveztem tíz évvel ezelıtt, azt hívén- ma már belátom, tévesen – hogy történik ez az egyházmegye hathatós támogatásával. Amiért ezúton nyilvánosan megkövetem az egyházmegyét. Rékasi tanulságként is tudva már: kettın áll a vásár. Koczka György
TUKTÜ Tudósítás a képviselő-testületi ülésekről Májusi ülésen, a soros civil szervezetek beszámolóinak meghallgatása után, Önkormányzatunk elfogadta a gyermekjóléti és gyermekvédelmi feladatokról szóló jelentést és késıbb-, a kapcsolatos kistérségi megállapodás módosítását is támogatta. A Falunap szervezıje megígérte, hogy a költsége amelynek támogatását a Testvérvárosi Baráti Egyesület „alszámlára” kell befizetni - az ötszázezer forintot nem haladja meg. A Bagi Mezıgazdasági Szövetkezet kérelmére, a Szent Imre u. 43. sz. alatti TSZ Iroda – helyi rendeletben védett épülete – védelmét megszüntette. Végül meghallgatta az Aszódi Kistérségi Iroda tájékoztatóját. Júniusban az Óvoda és az Iskola éves beszámolóját hallgatta és fogadta el a Testület. Rendelkezett egyben az Óvoda mőszaki állapota-, a gyermek étkeztetés ügye-
és a költségcsökkentés vizsgálatáról, javaslat kidolgozásáról valamint az Iskola költségcsökkentési tervérıl. A két kapcsolódó alapítvány beszámolóját megköszönte. Tárgyalta a Szent István napi ünnepség elıterjesztését, majd elfogadta a turai orvosi ügyelet társulási megállapodását. Ezután meghallgatta a Bagi TC 96 tájékoztatóját. Határozott a folyószámla hitelkeret húszmillió forintra való emelésérıl. Elfogadta Zsámbok község együttmőködési csatlakozását az állati hulladék győjtı-átrakó telep megvalósításának társulásához. A júliusi rendkívüli ülésen nem, a megismételt augusztusi testületi ülésen megválasztották a Helyi Választási Bizottság tagjait és póttagjait. Bagi
4
XV. évf. 4. sz.
Távol Európától Ó! Kanada… III. rész GY KEZDŐDIK a kanadai himnusz. Se Isten, se áldd meg. Kétszer hallható egy évben: az egyik, amikor az Olimpiai Játékon kanadai győztes dobogóra kerül, a másik, amikor egy csoport emigráns megkapja a kanadai állampolgárságot. Lehet, elhangzik néha máskor is, de nem tudok róla. Kis híján 36 éve léptünk először a választott, és befogadó ország földjére. Kis híján, annyi évet éltem már itt, mint amennyit otthon. Mennyivel többnek tűnik az első félidő! Pedig ez is ugyanúgy kezdődött: Meg kellett értenem, amit nekem mondtak, érthetően illett válaszolnom, beszélnem úgy, hogy mindenki megértse. Kapaszkodás nélkül kellett megállnom a saját lábamon, meg kellett tanulnom helyesen írni, olvasni, először mesekönyveket, aztán könnyű, szerelmes románcokat, majd irodalmat. Meg kellett ismernem sok új furcsaságot, más szokásokat, fogalmakat. El kellett viselnem tőlem teljesen különböző emberek észjárását, viselkedését. Ez utóbbi a mai napig folyamatban van. Nem tudom pontosan, talán este hat óra lehetett, hideg és sötét, amikor leszállt velünk a gép Montrealban. Innen busszal vittek be a város szívében lévő pályaudvarra, ahol megtudtuk, hogy éjfélkor indul egy vonat, ami a menetrend szerint reggel hétre ér Torontóba. Első benyomásom az volt Montrealban, hogy a húsz, harminc emeletes, feltehetően irodaházak tetőtőltalpig fényárban úsztak. Sehol nem oltották le este a villanyokat. Az autók hajónyi méretűeknek tűntek. Perceken belül eltűnt a látvány, mert máris bent álltunk a várócsarnokban a
Í
mostanra négyre gyarapodott bőröndjeinkkel. Fáradtak, éhesek voltunk, így a jegyváltás után, valami étkezési lehetőséget kerestünk. Akkor még nem tudtam, hogy a francia nyelvű Montrealban, a gödöllői premontreiben tanult, majdhogy feledésbe veszett francia tudásommal többre mennék, mint az ugyancsak gyér angolommal. Magabiztosan az étel kimérő pult elé álltam, és levest kértem. A soap (szappan), meg a soup (leves) az én fülemnek, nyelvemnek, egyformán hangzott. A barátságos kiszolgálónő néhányszor elismételtette velem, majd elrohant, és egy szappannal a kezében tért vissza. Némi magyarázkodás után egyetértettünk; diadalmasan vonultam el a tálcára rakott három sárgaborsó levessel. Torontóról nem volt semmi elképzelésem. Akkoriban a televízió nem igen mutogatott nyugati filmeket, így előttem valami vadnyugati táj lebegett. Lóháton cowboyok, akik becsörtetnek a kocsmába, ott szétlövik, ami szétlőhető, mindenki holtan marad a porondon. Egy, csak egy legény, azaz cowboy marad élve, aki vadul forgatva pisztolyát, tovavágtat a poros úton. Felébredtem, megérkezett a vonat Torontóba. A valóság valamivel jobbat mutatott, de Bécs után siralmas látvány fogadott. Legalább is azon az úton, amennyit akkor láttunk belőle. A fapóznák közötti villanyvezetékeken verebek gubbasztottak. Keskeny, pirosra festett téglájú házacskák szorosan ültek egymás mellett, előttük parányi előkert, kerítés sehol. Amikor később az akkori belvárost is megismertem, az valamelyest jobban festett, de hol volt ez Bécs házaihoz, kirakataihoz! Még az akkor szegényes, háború, forradalom nyomait magán viselő Pest utcái is sokkal
2006. augusztus látványosabbak voltak. Bécs nyíltan mutogatta gazdagságát, ékszerekkel teli kirakatait nem egyszer szájtátva bámultam. Ez a gazdagság itt is megvolt, de semmi sem a kirakatban. A hatalmas ékszer üzlet kéttenyérnyi kirakatában két gyűrű szerénykedett. Megérkezésünk utáni harmadik napon egy akkor nyíló szép kis magyar étteremben mosogatói állást kaptam, férjem egy gyárban segédmunkás lett, fiúnk beülhetett a III. gimnáziumnak megfelelő iskolába, ahol kezdetben egy szót sem értett angolul. Sorstársaival együtt, akik akkor főleg olaszok, portugálok voltak, különórákon foglalkoztak velük. Bámulatos gyorsasággal tanulta meg a nyelvet. A Franz Liszt nevű étterem tulajdonosa 1956-ban, nagyon fiatalon jött ki, szorgalmas, ügyes ember lévén, néhány portugál asztalost alkalmazva, saját műhelyt nyitott. Üzletek, áruházak belső asztalos munkáit vállalta. Jómaga sem asztalos, sem kirakatrendez nem volt otthon, de itt az utóbbiban is remekül megállta a helyét. Az étterem melletti áruház tulajdonosa, Torontó egyik leggazdagabb embere 5 dollárral a zsebében jött Amerikából. Áruházát a szegények számára hozta létre, olcsó, jó árút tartott, tart a mai napig. Minden születésnapján, – most volt 92 éves – vendégül lát mindenkit, aki megjelenik. Hamburger, üdítők, torta, fagylalt, játék a gyerekeknek. Ő az egyetlen, aki szokástól eltérően, a hatalmas kirakatokat szereti, hetente más és mást, tele az ízlésesen elrendezett, olcsó árúival. Az étterem tulajdonosa minden hétvégén itt ült a kirakatban zárástól hajnalig, és öltöztette a tizenhárom kirakatot. Két segítsége mellett, fiúnknak is adott lehetőséget. Ekkorra már volt három háza, az egyikben ő lakott a feleségével, a másikat bérbe adta portugál asztalosának, a harmadik
5 még üresen állt. Ide költözött be az asztalos bátyja, aki két, három hónapon belül jelezte érkezését Portugáliából. Egyelőre mi lettünk a kis ház ingyenes lakói. Konyhai munkám reggel fél tíztől este tizenegyig tartott. Délután, három és öt között, takarítás céljából bezárt az étterem. Ekkor kezdődött számomra a nagybani krumplipucolás, franciasaláta készítés, salátamosás. Ugyanis minden főétel rendelés mellé ingyen kenyér, vaj és saláta járt. A saláta mellé egy szelet sonka, egy szál konzervből vett spárgára tekerve, speciális majonézzel nyakon öntve. Mindezek elkészítése, a záróra alatt az én feladatkörömbe tartozott. Szünnap nem volt. A magyar szakács állítólag Pesten, az Astoriában dolgozott, de akkor itt mindenki azt mondott, amit akart, főleg akik 1956-ban, határon, aknamezőket kerülgetve, kúsztak át a szabad világba. Senki nem hozhatta magával a diplomáját, sem egyéb iratait. Akik egy-két év műszaki egyetemet végeztek, mérnöknek mondhatták magukat. Senki nem kért papírokat, ha el tudta végezni a munkát, helyben volt. A hadnagyból itt százados lehetett, ha éppen arra volt kedve. Nem számított, hogy valaki takarítással kereste meg a kenyerét, vagy eladó lett egy áruház bútorosztályán. Első ismerőseink közé tartozott a Melbourni Olimpiai vízipóló csapatának a kapusa, aki megtermett alkata és ereje jóvoltából egy drog elvonó kórház ápolója lett. Természetesen voltak igazi, diplomás mérnökök, akik közvetlenül 1956 után, kivétel nélkül a legjobb állami állásokba kerültek, és mire mi megismertük őket, tudásuk, szorgalmuk folytán mind vezető beosztást értek el. Nehéz helyzetben voltak a jogot végzettek, mert nem bírtak megküzdeni a jogi nyelv nehézségeivel. Itt közjegyzőként működhettek, vagy utazási irodát nyitottak. Az orvosok legtöbbje sok éves tanulás, vizsgák után kapták meg Ontario
6
XV. évf. 4. sz.
tartományra szóló diplomájukat. A fogorvosokat sem akkor, sem később nem ismerték el. A szakmunkások könnyebb helyzetben voltak, kivéve a villanyszerelőket. Itt szigorú szabályok uralkodtak. Az első kanadai tél bemutatkozását nem tartottam udvariasnak. Egyik késő este kegyetlen, északi szél fújt, jegesek voltak az utak, munkaadóm felesége kivételesen hazavitt a kocsiján. A ház előtt kiléptem, ő rögtön indított. Abban a pillanatban lekapta a szél a fejemről a Bécsben vett, szép kis műszőrme sapkámat, és még bánatosan utána se nézhettem, mert pillanatok alatt vadul görgött az utca vége felé, engem pedig elfújt szél! Bokrokba kapaszkodva, négykézláb csúszkáltam, hogy ne jussak a sapkám sorsára, és valahogy elérjem a ház kapuját. Ekkor már boldog főbérlők voltunk egy nemrég épült 25 emeletes házban. Fiúnk iskolája átellenben a sarkon, élelmiszer üzletek, bank, troli megálló szinte a ház előtt, bor és sör üzlet mind a közelben volt. Nem mintha a két utóbbit gyakran látogattuk volna, csak, mint érdekességet említem meg, hogy akkor és – azóta is –, alkoholt csak az arra kijelölt állami „likőrboltban” lehet vásárolni. Söritalt meg sörüzletben. Bútorainkat innen-onnan kaptuk, vettünk is festetlen puhafából, amit házilag befestettünk. Edényeket, háztartási egyebeket a már említett olcsó áruházban, a Honest Ed-nél (Becsületes Edénél) szereztük be. Első szőnyegünket, egy kék, kézzel szőtt indiai pamut szőnyeget az indiai kollégám adta ajándékba. Szat, az étterem és a konyha takarítója volt, négy gyerekét, feleségét várta Kanadába. Lakásunkba a telefont a beköltözés napján bekötötték, amit nem győztünk méltányolni, mert Pesten kilenc és félévi
várakozás után se kaptunk. Kábelhiányra hivatkoztak, a szomszéd házban lakó énekesnő számára volt csak egyetlen szabad kábel. Sajnos, én nem tudtam énekelni. Férjem ekkor már a gyár irodájában dolgozott. Autó indító motorok tekercseit gyártották; kissé távolesett a villamos mozdonyoktól, amikkel Pesten húsz éven át foglalkozott. Nem sokan játszották a „ki-ki maga mesterségét folytatja, folytatja...” Áprilisban megkaptuk az állami nyelvtanfolyamot. Szerencsés időben jöttünk, mert ez a hallatlan szerencse sem korábban, sem későbben nem adatott meg az újonnan jötteknek. Hat hónapon keresztül, reggel kilenctől délután háromig, heti öt napon át jártunk iskolába, ahol mindenféle nyelven beszélőt tanítottak meg angolra úgy, hogy mellette fizetést is adtak! Gyerekes szülők esetén az apa még valami ráadást is kapott. Az összeg fedezte a havi élelmiszer kiadást. Az éttermet nem adtam fel, iskola után zárásig, meg hétvégeken is bejártam. A nyarat a konyhában nehezen viseltem el. A nagy tavak miatt Toronto levegője rendkívül párás. A viszonylag kicsi, levegőtlen, forró konyhában folyvást sistergett a zsír a hatalmas tartályban, ebbe sütötték a bécsi szeleteket. A nagy tűzhely árasztotta a meleget, a mosogatáson és az említett egyebeken kívül, itt sütöttem a palacsinták százait, szaggattam a nokedlit. Semmi hűtési lehetőség nem volt. A kellemesen léghűtött éttermet csak a vendégek, meg a pincérnők élvezték, akik a rendeléseket felkapva, menekültek ki a pokoli hőségből. Ősszel már elég jól tudtam angolul, újságokat bújva, rajzolói állást kerestem. Charlotte N.
TÁJÉKOZTATÓ m e g je le ni k k é tha vo nta , k é zi r a tk é nt ● k i a d ja a H e l y t ö r t é n e t i B a r á t i T á r s u l a t ● 2 1 9 1 B a g , M a lo m út 1 4 . Tel./ Fax: 06-28 / 504-271 ● Mobil: 06-30/ 314-2492 ● adószám: 19181943-1-13 ● számlaszám: OTP 11742166-20101701-00000000 ho nla p : http ://hb tb a g .i ni .hu ● e - m a i l: b g us zta v@ d p g .hu ● e lnö k : i d . B a lá zs Gus ztá v ● tö r d e lé s : K a t o n a P á l
