SZENT GELLÉRT FESZTIVÁL SZEGED 2013. szeptember 20–24. NEMZETKÖZI KOMOLYZENEI FESZTIVÁL
www.szentgellertfesztival.hu www.stgellertfestival.com
2013. SZEPTEMBER 20. (PÉNTEK)
I. SZIMFONIKUS KONCERT 19 30 Dóm Szegedi Szimfonikus Zenekar Vezényel : Gyüdi Sándor, Robert Christian Bachmann
Robert Christian Bachmann: Hommage (ősbemutató) Anton Bruckner: VIII. szimfónia (C-moll) A VIII. szimfóniát szerzője az 1884–90-es években írta és I. Ferenc József császárnak ajánlotta. A művet 1892-ben Bécsben mutatták be. Rendkívüli terjedelme (előadása 80 percig tart) és szokatlanul nagyra méretezett együttese különleges helyet biztosít számára Bruckner szimfóniái között. Az első tétel a hegedűk és kürtök „ősködéből” emelkedik ki, befejezése azonban ismét visszahull a reménytelenség káoszába (az üstdob ütéseit és a mélyvonósok pizzicatóit a tétel végén maga Bruckner a „halálóra ütéseinek” nevezte). A scherzo jellegű második tétel is komor és fenyegető zene, mintha a német népmesék hátborzongató motívumai és Brueghel pokol-látomásai kelnének együttes életre benne. A bensőséges lassú tétel koráldallamai megbékélést hoznak a vigasztalan darabba. A finálé (Bruckner utolsó szimfonikus fináléja) nemcsak ezt a szimfóniát, hanem a zeneszerző egész életművét koronázza meg fényes és ünnepélyes hangzásával. A befejezés előtt még egyszer felidézi az első tétel főtémáját, a kódában pedig a szimfónia valamennyi tételének anyagát egymásra tornyozza a grandiózus hangszerelés. (Forrás: www.fidelio.hu)
2013. SZEPTEMBER 21. (SZOMBAT)
I. KAMARAKONCERT 19 30 Dóm Stadler Quartet (Salzburg)
Ludwig van Beethoven: F-dúr vonósnégyes (op. 18/no.1.) A kompozíció eredetileg másodiknak készült el a sorozatból. Beethoven — aki utóbb Lobkowitz hercegnek ajánlotta az op. 18-at az F-dúr kvartettet régi barátjának, Karl Ferdinand Amendának címezte a következő sorokkal: „Kedves Amenda! Fogadd ezt a vonósnégyest, mint barátságunk csekély emlékét. Valahányszor eljátszod, gondolj majd az együtt töltött napokra és arra, mennyire szeretett Téged és milyen igaz barátod marad mindörökké Ludwig van Beethoven”. A vonósnégyes eredeti kézirata 1799. június 25-én készült el, a zeneszerző azonban utóbb úgy döntött, hogy mielőtt kiadásra bocsátaná, még egyszer átdolgozza a művet. Ezért 1801. június 1-én így írt Amendának: „Nehogy tovább add a vonósnégyesedet, mivel azt erősen megváltoztattam, hiszen csak most tudok igazán vonósnégyest írni, amiről magad is meggyőződhetsz majd, ha megkapod.” Amenda olyan mértékben tiszteletben tartotta Beethoven kívánságát, hogy több mint egy évszázadon át nem került nyilvánosságra a vonósnégyes eredeti kézirata: csak 1904-ben adott engedélyt az Amenda-család egyik tagja a mű egy részletének (az első tétel kidolgozási szakaszának) publikálására. Az átdolgozás — amint az immár nyilvánosságra került első verzióból kiderül — főként az egyes hangszerek fokozottabb önállóságában, a gordonka jelentőségének kiemelésében és az együttes hangzás további cizellálásában mutatkozott meg. Mindazonáltal az első hegedű szólama jelentősebb a többi hangszerénél. (Forrás: www.fidelio.hu)
2013. SZEPTEMBER 21. (SZOMBAT) Ludwig van Beethoven: A-moll vonósnégyes (op. 132.) A Galicin herceg felkérésére komponált vonósnégyesek sorában ez a mű a második helyen áll. 1824 végén kezdett hozzá Beethoven a darab felvázolásához, és a következő év februárjában már a végleges változaton dolgozott. Közbejött betegsége megakadályozta a folyamatos munkában, így a kompozíció egészen a nyár derekáig elhúzódott, és a Baden melletti Guterbrunn fürdőhelyen jutott el a befejezéshez. A kiadás azonban két évig váratott magára, és így a kvartett a B-dúr és cisz-moll vonósnégyesek után került csak nyilvánosságra, mint „Oeuvre posthume”. 1825 novemberében a Schuppanzigh-vonósnégyes mutatta be. (Forrás: www.fidelio.hu) A koncerten bemutatásra kerül három tanulmány, amelyet három zeneszerző hallgató erre az alkalomra készített. A szerzők: Laczkó Bálint (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Budapest), Matsui Masayoshi (Mozarteum Egyetem, Salzburg), Elena Tarabanova (Zene- és Színművészeti Egyetem, München).
2013. SZEPTEMBER 22. (VASÁRNAP)
II. SZIMFONIKUS KONCERT 19 30 Dóm Szent Gellért Akadémia Vezényel : Robert Christian Bachmann, Yoon Kuk Lee Szólisták : J oon -Ho Shim (cselló), Youngji Ahn (fuvola)
Intrada Wolfgang Amadeus Mozart: G-dúr fuvolaverseny (KV313) 1777 októberében érkezett Mozart Mannheimbe, ahol számos jelentős művészi benyomás érte, és ahol érzelmi élete is fordulathoz érkezett. A város európai hírű zenekari kultúrája és ihlető művészi légköre éppúgy rabul ejtette, mint Aloysia Weber szépsége és énekesi talentuma. És bár előrelátó, bölcs apja — aki erre az útra nem kísérte el — ékesen szóló levelekben igyekezett rábírni, hogy mielőbb hagyja el a várost, mégis több mint négy hónapig maradt Mannheimben, és életműve számos olyan kompozícióval gazdagodott ebben a mozgalmas időszakban, amelyet nyugodtabb körülmények között biztosabb talajon talán nem írt volna meg a huszonkét éves Mozart. Ezekhez tartoznak a különféle áriák, zongoraszonáták, fuvolás kamarazenék és nem utolsósorban a két fuvolaverseny. Ezeket — hangulat és kidolgozásmód tekintetében — erős szálak fűzik a hegedűkoncertekhez, a zenekar hangszerelésében azonban már megmutatkozik Mannheim hatása. A vonósok szólamait differenciáltabban dolgozta ki a komponista, mint a hegedűversenyek együtteseiben, önálló szerepet juttat a második hegedűknek és a brácsáknak is. A fuvola koncertáló szólama is emlékeztet a hegedűversenyek szólóira, mindamellett a hangszer fölényes ismeretéről, technikájának és hangzásbeli effektusainak tudatos kiaknázásáról tanúskodnak ezek a versenyszólamok.
2013. SZEPTEMBER 22. (VASÁRNAP) 1778 februárjában írt levelében tesz említést Mozart arról a két fuvolaversenyről és három fuvolanégyesről, amelyet De Jean, holland műkedvelő megbízásából komponált. Ezek közül az alsó a G-dúr koncert (K 313 [KE 285c]), amely szélesen ívelő első tételből, áttört hangzású, poétikus lassú tételből és rondóformájú menüettből áll: ez utóbbi a francia vígoperák hangját idézi. (Forrás: www.fidelio.hu)
Franz Joseph Haydn: C-dúr csellóverseny (Hob. VIIb:1) Haydn harmincéves kora táján, már az Esterházy-hercegek szolgálatában eltöltött első esztendők során komponálta meg No. 1-es C-dúr gordonkaversenyét. Az érzelmekben gazdag, de mégis oly megvesztegető könnyedséggel patakzó koncert, amely Haydn zsenialitásának egyik első robusztus erejű megnyilvánulása volt, fölöttébb igényes, sőt mondhatni nyaktörő magánszólammal bír. A mű legelső, kvalitásos szólistája alighanem Haydn jó barátja, a herceg udvari zenekarában az idő tájt első csellistaként működő Joseph Franz Weigl volt, aki a komponistában nemcsak zenekari felettesét, de gyermekének keresztapját is tisztelhette. A sokáig csupán Haydn sajátkezű műjegyzékének említéséből ismert, s már-már végképp elveszettnek sejtett versenyművet 1961-ben, a Prágai Nemzeti Múzeum archívumából bányászta elő Old ich Pulkert cseh muzikológus. A C-dúr versenymű, mely megtalálását és azonosítását követően rövid úton a csellórepertoár népszerű darabjává vált, még reflektál a barokk concertók ritornello-formájára, ám meghatározó jegyeit már túlnyomórészt a korban kikristályosodó szonátaformának köszönheti. Az első tétel (Moderato) karcos ritmusai, könnyű léptű és mégis erőtől duzzadó hangzása, s a cselló rögvest virtuózt igénylő szólama, a második tétel (Adagio) férfiasan tartott lírája és emelkedettsége, s végül a harmadik tétel (Allegro molto) kirobbanó lendületű, a pátoszt és a szólistától megkövetelt bravúrt az oldott természetesség érzésével összevegyítő záró percei együttesen avatják e korai versenyművet Haydn egyik legkedveltebb concertójává. (Forrás: www.mupa.hu)
2013. SZEPTEMBER 23. (HÉTFŐ)
TUDOMÁNYOS ELŐADÁS 17 00 Klebelsberg Terem, Gál Ferenc Főiskola A Szent Gellért Zenetudományi és Etikai Intézet vendég professzorainak előadása a zene és a tudomány kapcsolatáról. Előadnak Prof. Dr. Párducz Árpád és Prof. Dr. Janka Zoltán.
II. KAMARAKONCERT 19 30 Klebelsberg Terem, Gál Ferenc Főiskola Szólisták : Madai Zsuzsanna (fuvola), Vámosi-Nagy Zsuzsanna (fuvola), Joon-Ho Shim (cselló), Youngji Ahn (fuvola), Marisol Lee (hegedű)
Claude Debussy: Syrinx szólófuvolára Robert Christian Bachmann: ULURU Invocation V szóló fuvolára (ősbemutató) Johann Sebastian Bach: C-dúr szvit szóló csellóra (BWV1009) Wolfram Wagner: Három Capriccio (1989) szólófuvolára Ákos Lustyik: AsunCión AnTiprotóniCa szólófuvolára Johann Sebastian Bach: A-moll Partita (BWV 1013) szólófuvolára D-moll Partita (BWV 1004) szólóhegedűre „Ciaconne” A koncert Budapesten, a Koreai Kulturális Központban megismétlésre kerül 2013. szeptember 26-án.
2013. SZEPTEMBER 24. (KEDD)
HANG ÉS KÉP INSTALLÁCIÓ 10 00 – 18 00 Dóm, Altemplom Robert Christian Bachmann: XULURU – work in progress Az Uluru projekt a kortárs zenés színház, a kortárs médiaművészet, a fraktális geometria, a káoszelmélet és többek között az ausztrál bennszülöttek mitológiáiból merít inspirációkat. Bár feszegeti a hagyományos művészeti kategóriák határait, a kompozíció középponjában mindig az ember áll a világ értelmére és lényegére vonatkozó fundamentális kérdéseivel. Bachmann az Uluru komponálását 1992-ben kezdte el, amelyből azóta folyamatosan készülnek a „work-in-progress” stúdióprodukciók. A mű egy „opera aperta”, amely Umberto Eco elmélete szerint nyitott mű, azaz minden előadási formában, így installációként is megvalósítható. (Forrás: www.stgellert.com)
2013. SZEPTEMBER 24. (KEDD)
III. SZIMFONIKUS KONCERT 19 30 Dóm Szent Gellért Akadémia Vezényel : Robert Christian Bachmann, Yoon Kuk Lee Szólista: Marisol Lee (hegedű)
Ludwig van Beethoven: „Prométeusz teremtményei” balettzene nyitány (op. 43.) A Die Geschöpfe des Prometheus, amely Beethoven első találkozása a színpaddal, 1800-1801-ben keletkezett. A darab cselekményét az egykorú színlap ismertetéséből rekonstruálhatjuk: két felvonásból állt a mű, kezdetén két szobor elevenedett meg a zene hatására és e két szobor fogékonnyá vált az emberi érzések iránt. A továbbiak során Apollo és a múzsák e megelevenedett szobrokat — Prometheusz teremtményeit — a Parnasszuson megtanították a művészetekre. Ez a balett cselekménye, amelyet Beethoven a nyitányon kívül tizenhat tételben zenésített meg. A Prometheusz-nyitány igen népszerű, a táncjátéktól függetlenül is gyakran hangzik fel. A lassú bevezetés ünnepélyes hangjai vezetnek a mozgalmas, szinte lélegzet nélkül tovaszáguldó főtémához. Ennek a folyondárszerű mozgásnak ellentéteképpen a nyitány melléktémáját apró, tagolt motívumokból szerkesztette Beethoven. Akárcsak a táncjáték további tételei, a nyitány is Haydn és Mozart hatását mutatja. A táncjáték rövid, változatos tételei közül kiemelkedik a bevezetés gyanánt felhangzó viharzene — a klasszikus kor közkeletű viharzenéinek egyike — és a kifejezetten mozgást interpretáló tételek mellett a harmonikus, szemlélődő hangulatú lassú tételek sora. A zeneköltő régebbi kompozícióit is felhasználja a balettzenéhez, két kontratáncot (az ugyancsak 1800–1801-ben komponált Tizenkét kontratánc 7. és 11. darabját, WoO 14.); mindkettőt a zárótételben dolgozza fel. Az egyiknek Beethoven más műveiben is jelentős szerepet ad: az egy évvel később komponált Esz-dúr zongoravariációk, ismertebb néven Eroica-variációk, op. 35 témájaként alkalmazza, 1803-ban pedig az Eroica szimfónia zárótételében dolgozza fel ismét. (Forrás: www.fidelio.hu)
2013. SZEPTEMBER 24. (KEDD) Ludwig van Beethoven: D-dúr hegedűverseny (op. 61.) 1806-ban készült, a komponista egyetlen e műfajban készült alkotása, „a hegedűversenyek fejedelme”, a klas�szikus hegedűirodalom páratlan remeke. A bemutató sikert hozott a zeneszerző számára, a közönség lelkesedett, de a kritikusok és a szakmabeliek egy része túlságosan „újszerűnek” ítélte, Beethoven régi stílusát, az I. szimfónia és a megszokott darabok szellemiségét hiányolták. A versenymű dallamfűzésében népzenére emlékeztető elemeket fedezhetünk fel. A darab a korabeli hegedűsöktől komoly technikai képzettséget kívánt, ám komoly kihívást jelent napjaink „csak” virtuóz hegedűsei számára is, a hangszer mélyről fakadó, bensőséges hangjának megszólaltatása okán. Szerkesztésében fontos, hogy a zenekart és a szólistát egyenrangú szereppel ruházza fel, ugyanakkor a zenekari bevezető részek mégis kiemelik, előkészítik a magánszólam ünnepélyességét. (Forrás: hu.wikipedia.org)
Ludwig van Beethoven: „Eroica” III. szimfónia (op. 55) 1803-ban, mintegy fél év alatt írta Beethoven 3. szimfóniáját (Op. 55, No.3, Esz-dúr), a mű bemutatójára azonban csak két évvel később, 1805-ben került sor, ugyanis közben a szerzőt a Fidelio premierje és a nyomdai előkészítések foglalták le. A szimfónia, amely az Eroica névre is hallgat, a zenetörténet egyik fordulópontja. Ezzel a művével Beethoven végképp széttépi azt a köteléket, mely őt a régi formákhoz, és művészethez kötötte. Összes művében láthatjuk ezt a fajta törekvést, de egyetlen műve sem jelentett olyan hatalmas előrelépést, mint a 3. szimfónia. (Forrás: hu.wikipedia.org)
ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK: A Fesztivál védnöke: Dr. Kiss-Rigó László, megyéspüspök, Szeged-Csanádi Egyházmegye
Helyszínek: Szegedi Fogadalmi Templom (Dóm) 6720 Szeged, Dóm tér
Gál Ferenc Főiskola, Klebelsberg terem 6720 Szeged, Dóm tér 6.
Információk:
Jegyárak:
„Régió-10” Kft. 6720 Szeged, Dugonics tér 12. Tel .: + 36 62 710 500 E mail :
[email protected] Web: www.szentgellertfesztival.hu
Felnőtt: 2 000 Ft Nyugdíjas, diák: 1 000 Ft Jegyek kaphatóak a koncertek előtt a helyszínen és szeptembertől a C&T Hungary Kft. Utazási Irodában. C ím: 6720 Szeged, Dugonics tér 12. Nyitvatartási idő: H–P 9 00 – 16 00 Tel .: + 36 62 481 562
A programváltoztatás jogát fenntartjuk!
RÉGIÓ
www.szentgellertfesztival.hu www.stgellertfestival.com
