SZEGED-SZENTMIHÁLYI
BÚZASZÖM VIII. évfolyam
A Szent Mihály Plébánia Hírlevele
2011 Pünkösd
Önzetlen, tanúságtevő életre hívattunk „Húsvét IV. vasárnapjának szentmiséjére gyűltünk egybe, amikoris Jézus a holtakból való föltámadását, a bűn és a halál feletti győzelmét ünnepeljük” – e szavakkal kezdte a május 15-én, a 9 órai szentmisét Dr. Kiss-Rigó László megyés püspök a szentmisét, majd így folytatta: „Az élet győztesei nem a maffiózók, vagy a celebek, hanem azok, akik Jézus föltámadásának győzelméből részesülnek. Krisztus győzelméből különösen is részesülnek a mai szentmisén bérmálkozók.” Prédikációjának kiinduló gondolata a következő volt: „Sokszor emlegetjük az igazságot, hogy egy értékes tárgy, egy becses személy értékét igazán akkor becsüljük meg, amikor már nincs velünk. Például, amikor nem kerül elő egy kulcs, akkor döbbenünk rá, hogy milyen fontos volt, amikor már elvesztettük. Vagy az egészséggel is így vagyunk: Az egészség nagy kincs – s erre akkor döbbenünk rá, amikor már nincs. De személyekkel is így vagyunk: mindannyiunk életében vannak olyan személyek, akikhez kötődünk, akiket szeretünk, de akkor döbbenünk rá, hogy milyen fontosak ők, amikor már nem lehetnek köztünk. Jézussal is így voltak a tanítványai, a baráti köre. Amikor föltámadása után találkoztak vele, az a végtelen öröm forrása lett. De ő jelezte, hogy már kilépett ebből az életből, többé fizikailag nincs velünk (velünk sincs). Ekkor döbbentek rá, ki is volt Jézus, az ő számukra. Fontos most tudatosítanunk, miért fontos a mi kapcsolatunk Jézussal. Ki Ő a számunkra?
Annak idején maga Jézus – szimbolikus beszédmódja által – kimondta önmagát, pl. hogy ő a Föltámadás és az Élet. Tény, hogy lehet vegetálni is, de ha valaki igazán élni akar e földi életben, a végtelen távlatára rálelni, akkor azt csak Jézustól kapja meg. Máskor így szólt: Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Ahogy a szőlővessző, ha lemetszik, nem tud többé termést hozni, úgy ti – mondja nekünk Jézus – ha nem vagyunk vele élő kapcsolatban, meddő lesz életünk. A mai vasárnapi evangéliumban ( Jn 10,1-10) a legismertebb hasonlatát hallottunk Jézusnak: ő a jó pásztor. Ő nem béres, aki kényszerűségből és fizetésért viseli gondját a rábízottaknak, hanem szeretetből törődik velünk, akár élete feláldozása árán is. Én vagyok a kapu a juhok számára. Aki rajta keresztül, az ő lelkületével közelíti meg az embert, az helyesen cselekszik. Való igaz, hogy amikor vendéget várunk, akkor azt nem a kéményből vagy az ablakon át várjuk. Gondoljunk csak a demagóg politikusokra: Miért akar az – úgymond – „szeretni” minket? Vagy idézzünk fel primitív kereskedelmi reklámokat: mind jót akar nekünk, ti. hogy jobban érezzük magunkat, s ezért vegyük meg portékájukat. Vagy miért akarnak hitelfelvételre buzdítani? Vigyázat: a segítőkészség látszata mögött kizsákmányoló uzsorások rejteznek! Vagy miért akarnak – sokszor vallási köntösbe bújt – emberek meggyőzni minket arról, hogy miként lehetünk boldogok? Kiderül, hogy saját befolyásukat akarják ránk erőltetni.
2 Ezzel szemben Jézus saját önfeláldozása által mutatja fel, hogy tényleg a javunkat akarja.” Püspök úr ezután az egyház misszió munkájára irányította figyelmünket az Apostolok cselekedeteinek könyvéből ma felolvasott szemelvénye által. „Senkire nem erőltetjük rá az Igazságot” – mondotta, majd sarkosan így fogalmazott – „Mindenki úgy teszi tönkre életét, ahogy akarja. Ám ha valaki elfogadja azt a receptet, amit kínálunk, ami nem is tőlünk ered, hanem amit mi is Jézustól kaptunk, az – úgymond – engedi magát megmenteni” (ApCsel 2,40). Az Egyház egészének, s így minden egyes tagjának egyetlen célja, hogy felkínáljuk az értelmes, normális élet lehetőségét. Aki akar, az csatlakozik: nem hozzánk, hanem Jézushoz. A mai vasárnapot „hivatások vasárnapjának” is nevezzük, mert ahogy Jézusnak annak idején voltak munkatársai, úgy
ma még inkább szükséges, hogy az élet minden területén legyenek, akik jézusi lelkülettel segítenek embertársaikon. Az egyházban elsősorban azokra gondolunk, akik hivatásszerűen az Ő munkatársai (papok, szerzetesek). Továbbá vannak, akik nem kifejezetten egyházi szolgálatban állnak, ám őszintén, önzetlenül, még hálát sem várva szolgálják embertársaikat (családjuk, településük, nemzetük szintjén). Talán nem is életre szóló elkötelezettségben, de hetente egy-egy órát önkéntes, szolgáló szeretetben tölt. Ez is Jézus küldetéséből való részesedés, megváltói munkájának itt és most aktualizálása. A bérmálkozók – a Lélek kiáradása által – különös módon is részt vállalnak az önzetlen, tanúságtevő jézusi életből. Kérem, hogy ezt vegyük mindannyian komolyan! – fejezte be buzdító beszédét a püspök.
Ábrahám Renáta, Bauer Dávid, Both Vilmos, Both Vilmosné Harkai Ibolya, Csala Kitti, Csúcs Gabriella, Faragó Nikolett, Fekete Ivett, Fülöp Nikolett, Karácsonyi Zsófia, Kónya Orsolya, Rabi Máté, Sóti Szilvia, Tanács Krisztina, Tóth Benjamin, Tóth Evelin, Varga Anna
A bérmálkozás szülői szempontból Gyermekeink több éve szorgalmasan járnak hittan órára, valamint a szentmisén is részt vesznek. Pontosan emlékszem – mintha tegnap lett volna –, amikor az első szentáldozásuk előtt a szentgyónásukra készültek… S lám, immár a Szentlélek ajándékában részesülnek, s lesznek az egyház nagykorú tagjai! Csodaszép volt ez a szentmise, amikor fiaink és lányaink a bérmálásban részesülhettek. Szülőként fontosnak
tartom, hogy a hitgyakorlásra motiváljuk gyermekeinket. Tapasztalatom szerint a bérmálkozásra készülve gyermekeink valósabb képet nyerhettek a felelősségteljes keresztény életvitelről. Remélem unokáink is ebben a hitben növekedhetnek majd, de addig is mi szülők saját tanúságtételünkkel egyengessük életüket. Fülöpné Bóka Irén (Kökörcsin utca)
3 Nepomuki Szent János restaurált szobrát e szavak közepette áldotta meg a plébániánkra látogató megyés főpásztor: „Istenünk, Atyánk! Hálát adunk neked a művészekért, akik az anyagból a szellem sugárzását foghatóvá teszik számunkra. Áldd meg mindazokat, akik e szobrot alkották, felújították, és akik a felújítást segítették. Figyelmeztess mindig bennünket, hogy kötelességünk kulturális értékeinket őrizni, azokból erőt meríteni. És add, hogy ez a szobor segítsen a közösségnek identitását is megőrizni, küldetését, szolgálatát végezni, amely a Te szolgálatod és az emberi közösség szolgálata. Az Atya, a Fiú és a †Szentlélek nevében. Ámen.”
A templom körüli szobrok viszontagágos története A templomkert rekonstrukciója során a régi kertből átkerültek az angyalszobrok új talapzatukra. A szobrok tisztítása, restaurálása során láthatóvá vált azok alkotójának neve és az elkészítésük évszáma (Darabos 1930). Ennek kapcsán szeretnék visszatekinteni egyházközségünk régi epizódjára, a templom előtti kereszt, a torony melletti fülkében lévő Jézus Szíve szobor és az angyalszobrok Szentmihályra kerülésének történetére. A História domus erről így ír: „1957-ben vagy 1958-ban értesítést küldött az újszegedi, egykor Kalocsai Iskolanővérek vezetése alatt álló óvoda vezető óvónője, hogy az épületet renoválják és eltávolítják róla az egyházi jellegű szobrokat. Az a terv, hogy összetörik azokat, de a munkások megengedik, hogy elhozzuk onnan. Hallotta az óvónő, hogy templomot akarunk építeni, azért gondolt ránk. A szobrokat elhoztuk, a feszületet a szeminárium kertjébe fektettük le, a többi szobrot pedig a templomépítésre kijelölt telken helyeztük el.” Visszaemlékezésem szerint Balla Antal bácsi maga is egyházközség képviselőtestületi tag az 1990-es évek elején mesélte: „A szobrokat, a körösztöt Újszegedről hoztuk át, amikor átértünk a hídon valószínű kommunisták által felbujtott csőcselék vette körül a kocsikat és elkezdték dobálni és köpködni a körösztöt és a szobrokat. Mi aztán mikor tovább haladtunk ponyvákat vettünk elő és letakartuk azokat, hogy ez mégegyszer ne forduljon elő.” A Historia domus így folytatódik: „Miután az épületet megvásároltuk 1960-ban, felállítottuk a szobrot az udvaron. A feszületet a kápolna udvari bejáratával szemben állítottuk fel, búcsúk alkalmával előtte mutattuk be a szentmiséket. A Krisztus feltámadását ábrázoló domborművet a kápolna falán helyeztük el. A Jézus Szíve szobrot, a két angyalszobrot a kert sarkaiban, Fourier Szent Péter (a kalocsai nővérek rendjének alapítója) szobrát az udvaron. A szobrok műkőből készültek, s már hiányosságok mutatkoznak rajtuk. Darabos szobrászművész alkotásai 1930ban készültek. A szobrok felállításában Molnár Mihály és fiai végeztek oroszlánrészt.” Ma is élő szentmihályiak Szalai Mihály, Lovászi Antal, Ács Sánta Imre emlékei szerint, akkor ők még fiatal legények voltak, a kőkeresztet ráfos lovaskocsival ők hozták ki a szeminárium udvarából a felállítási helyére, ahol már Gímes
Gyula plébános úr fogadta őket. Hajdu József pedig azt mesélte el, hogy az éppen akkor megalakuló TSz teherautójával ő szállította át a Petőfi utcai focipályáról (ahol eredetileg a templom épült volna) a szobrokat a templom kertbe. Fourier Szent Péter szobra méltó helyére került, a Karolina Iskola udvarában, a Feltámadást ábrázoló dombormű a templom építéskor, a régi épület bontásakor szenvedett olyan sérüléseket, összetörött, hogy helyrehozatala nem lehetséges, töredékei jelenleg a plébámia hátsó udvarában vannak. Az angyalszobrok immár úgy tűnik véglegesen helyükre kerültek, a kőkereszt a templom előtt, a Jézus Szíve szobor a templom oldalfülkéjében emlékeztetnek bennünket, hogy Isten velünk van, nem hagyta el Szentmihály népét. Fejes Ferenc
4
Nepomuki János, a közösségteremtő szent Egy francia tudós, Pierre Nora és kutatócsoportja az 1980-as évektől hosszú évekig foglalkozott azzal a kérdéssel, hogyan működik a közösségi emlékezet, milyen szerepe van például a műemlékeknek, különleges helyeknek, jelképeknek, szobroknak, ünnepeknek egy közösség formálódásában és belső életében. Az „emlékezés helyein” – ahogyan ő nevezte – az idő másképpen múlik, a jelen összekapcsolódik a múlttal, folytonosság épül az egymást váltó nemzedékek életében. Olyan helyek ezek, ahol az elmúlt generációk élményeit, tapasztalatait, szokásait az új nemzedék időről időre feleleveníti, de maga is tovább alakítja és így adja át saját utódainak. Régi épületek, köztéri szobrok, útmenti keresztek, templomok, az ezekhez kapcsolódó hagyományok és történetek, szertartások és szokások, népköltészeti alkotások a francia kutatók szerint a közösségteremtés legerősebb tényezői közé tartoznak. Ha egy településen azt látja az idegen, hogy a templom és környéke gondozott állapotban van, a régi szobrok védett, rendezett környezetben állnak, a különösen szép épületeket és környéküket gondos kezek ápolják, ott mindig arra lehet következtetni, hogy élő, összetartó, a saját múltját emlékezetében őrző, a saját jelenét összefogással alakító közösség létezik. Szentmihály – mint Giday Kálmán írja – Csongrád megye régi települései közé tartozik. A 14. századtól, 1330-tól vannak adatok rá, hogy a mai falu helyén korábban is éltek emberek. Ha ilyen messzire nem is lehet visszalátni az időben, a 1700-as évek végétől már van nyoma az itteni életnek. A nyomok közül a legfontosabb az a több mint kétszáz éves szobor, amely a Röszkére vezető útnak ugyancsak régi, kétszáz éves hídján állt – egészen mostanáig, amikor falubeli összefogásnak köszönhetően az erősen pusztuló műemléket Thorday Attila atya és Nógrádi Tibor képviselő szorgalmazására restauráltatták és bevitték a templomkertbe. A hídra, a régi szobor helyére Bánvölgyi László, Szentmihályon élő restaurátor másolatát állították (a Búzaszöm Nepomuki Szent János életéről és a szobor körüli kérdésekről az utóbbi időben kétszer is beszámolt). Érdekes ugyanakkor, hogy a szoborral kapcsolatban igen
kevés történet maradt fenn a falu emlékezetében. Bálint Sándor gyűjtésében mindössze annyi áll róla, hogy jókedvű legények mulatságból vagy lagziból hazatérve „megmuzsikálták” a szobrot. Bálint Sándor nem köti időponthoz ezt a szokást, és a faluban nem is emlékszik ilyesmire senki. Tóth Pördi Jánosné (Papdi Julianna), aki testvérével, Papdi Istvánnal együtt a szobor melletti házban nevelkedett, nem emlékszik hasonló esetre, és arra sem, hogy nagyapja, aki a falu kapitánya volt a századfordulón, mesélt volna neki erről. Elmondott azonban néhány más érdekességet a szoborról. Az 1960-as években, amikor a gázt vezették be a faluba és a híd környékén végeztek földmunkákat, a munkások egy szoborfejet találtak. A falubeliek – kommunista idők lévén – nem mertek odamenni, hogy megnézzék a leletet; az egyedüli, aki közel ment a munkásokhoz, kisöccse, a nemrég elhunyt Papdi István volt. Sajnálhatjuk, hogy Papdi Istvánt életében nem kérdeztük meg arról, mit látott annak idején. Az bizonyos, hogy a szoborfejet, s talán a műemlék más részeit is a 20. században kicserélték, jól látható volt egy-egy darab letörése után, hogy a kéz és fej nem kőből készült. Senki sem tudja, hová került a munkások által talált szoborfej. Az a hír is járja, hogy a II. világháború idején a szobrot több golyótalálat érte. Tóth Pördi Jánosné ezt is cáfolta, ellenben elmesélt egy másik történetet arról, hogyan ijesztette meg Nepomuki János a rendőröket. Egy 1960-as évekbeli fényképen (ez az egyetlen kép a szobor korábbi állapotáról, ugyancsak Tóth Pördi Jánosné birtokában) jól látszik, hogy a hídtól nem messze egy kis őrhely állt, ahol éjjel-nappal rendőr tartózkodott. Az egyik váltáskor nem helyi rendőr érkezett, s a szürkületben, talán nem is egészen tiszta fejjel, közeledő idegennek nézte Szent Jánost, ám hiába kiabált neki, hogy „Állj, vagy lövök!” Lövésre azonban nem került sor, a kollégája időben felvilágosította, hogy ártalmatlan „embert” lát. Sok helyen él az az anekdota, hogy a szobor fejét elfordítják más település felé. A szentmihályi Nepomuki Jánosról is szokták mesélni, hogy a röszkeiek maguk felé csavarták el a fejét, azzal a mondással: „Megyek Röszkére, teszek a szentmihályiakra.”
5 Végül egy újabb hagyomány a hídi szoborról: a jugoszláv háború éveiben, 1990 után sok dévidéki magyar és szerb járt át Szegedre vásárolni. Akik a régi röszkei úton indultak a határ felé, azok többnyire Szent János környékén, neki adományozva szórták ki a kocsijukból a megmaradt apróforintot, melynek a szentmihályi gyerekek igencsak örültek, de gyakran a falubeliek szedték össze a pénzt és adományozták a templomnak. Szent János tehát még anyagilag is segítette a közösséget… Biztos vagyok benne, hogy a szoborhoz sok más történet is kötődik – személyes és közösségi egyaránt, csak fel kell eleveníteni, le kell jegyezni őket. Szentmihálynak szép történetei vannak, ezt bizonyítja az a könyv, melyet Fejes Ferenc, Kovács Lászlóné és Molnárné Szekeres Judit 2006-ban Szentmihályi életutak címmel kiadtak.
Most, a restaurálás és a templomkertben való elhelyezés után a szentmihályi Nepomuki János életében új korszak kezdődik. Kétségtelenül fel kellett újítani, meg kellett védeni az erősen pusztuló műemléket. Az új hídi szobor idővel éppolyan ismerőssé válik majd, mint a régi volt. De végül hadd szóljak még egy kicsit a régiről, hadd adjam át – bátorításként mások számára – a saját személyes élményemet vele kapcsolatban. Nem lévén tősgyökeres szentmihályi lakos, a málladozó-fogyatkozó János-szobor, a mögötte elterülő mező a Maty-érrel és a messze belátható égbolttal nemcsak az első otthonos helyet jelentette számomra a faluban, de a szobor körüli kérdezősködés több falubeli emberrel hozott ismeretségbe, sőt barátságba. Lám, a „gyónási titok vértanújának” valóban közösségteremtő ereje van! Hász-Fehér Katalin (Mikes Kelemen utca)
Betlehemező fiatalok jutalomtábora Szentmihályon a korábbi években is szokásban volt a betlehemezés. Történt ez oly módon, hogy a plébániai Képviselőtestület elnöke szorgalmazta a nagyobb hittanosok körében egy népies betlehemes játék betanulását és faluszerte való előadását. A karácsony előtti napokban ily módon eljutottak a fiatalok egymás családjába és a Képviselőtestület tagjainak házaihoz. A plébános buzdítására idén a bérmálkozásra készülő csoport vállalta ezt a szolgálatot. Akik mindvégig kitartottak, név szerint a következő: Ábrahám Renáta, Bauer Dávid, Both Vilmos, Csala Kitti, Csúcs Gabriella, Fekete Ivett, Fülöp Nikolett, Kónya Orsolya, Tóth Benjamin, Tóth Evelin, Varga Anna. 2010-ben először történt, hogy műsorukkal intézményeket is felkerestek. Erre a pályázatban való részvétel, s annak alapkövetelménye vezette a fiatalokat. Sorjában merültek fel az ötletek, hogy tágabb lakókörnyezetükben levő intézmé-
nyeket felkeressenek: magától értetődően a szentmihályi óvodát, a művelődési házat, az anyaotthont (Családok Átmeneti Otthona), majd olyan szegedi helyeket, melyek létezéséről egyik-másikuk még nem is hallott. Korábban soha meg nem látogatott idősek szociális otthona, fogyatékos fiatalok otthona, hajléktalanszálló felkeresése pedagógiai szempontból is hasznos volt számukra. Abban pedig kétségünk nem lehet, hogy az intézmények lakói hálásan tekintettek rájuk mint a jövő reménységére, akik készek egymással összefogni, s önzetlenül valami szépet tenni. A fiatalok felkészülési alkalmai, a közös utazás (személyautókkal jártuk a várost – ld. erről a fényképeket) vagy a falujárás házról házra eggyé kovácsolta őket. Mindez a feledhetetlen élmény a közösséggé válás és további közös tevékenység reményével tölthet el bennünket. A betlehemezésben résztvett bérmálkozóink egyhetes „tenger-party” nyaralásra kaptak lehetőséget.
A fiatalok május első vasárnapján a templomban köszöntötték az anyukákat és nagymamákat.
6
„PALÁNTA” NAPKÖZI–TÁBOR Idén is megrendezzük a nyári szünet hétköznapjain a tematikus foglalkozásokat, hogy segítsük a gyerekek aktív pihenését és barátságok kialakulását. A iskolás korúak az alábbi lehetőségek közül választhatnak. Június 20-24. „magyarság-tábor” célja a magyarság-tudat játékos módon történő növelése a gyermekekben. A résztvevők mini-történelem óra keretében, valamint filmvetítések segítségével ismerkedhetnek meg a honfoglaló magyarok harcmodorával, fegyverzetével, ruházatával, az íjászat elméleti és gyakorlati alapjaival, valamint ősi kincsünkkel: a rovásírással. A gyerekek Császár Tibor faműves, hagyományőrző mester segítségével barátkozhatnak a fafaragással, elsajátíthatják a vályogverés ősi hagyományát. Minden nap lesz lehetőség az íjászkodásra és egyéb játékokra. A tábor vezetője Gyuris Attila és Edit, a Móricz Zsigmond utcából. Részvételi hozzájárulás 8000 Ft. Június 27- július 1. „Kukta”-tábor: Olyan fiúkat és lányokat várunk ezen a héten, akik szeretnék megtanulni a főzés alapjait; egyszerű leveseket, főfogást, salátákat és fincsi desszerteket készíteni. Ugyanakkor ismerkedhetnek más népek étel-különlegességeivel is. Vezeti: Szakál Adél (20/204 1552). A tábor költsége: 7.000 Ft. Július 4-8. Sport-tábor: azoknak a gyerekeknek ajánljuk, akik tudnak kerékpározni, szeretnének megtanulni zsinórlabdázni, röplabdázni. Fogunk még focizni, métázni, ping-pongozni, lábtengózni. Lesz még akadály- és sorverseny, kerékpáros ügyességi próba, petanque. Táborvezetők: Szakál Zsolt. (20/204 1566) A tábor költsége: 7.000 Ft. Július 11-15. „Ismerd meg múltad és jelened”, történelemmel és helyismerettel átszőtt tábor. Programok: Rendhagyó történelem óra az őseinkről, íjászat, tarsoly-lemez készítés, ifjúságot próbáló játékok, Szentmihály alaposabb megismerése (Holt-Tiszapart, Falu története a kezdetektől napjainkig). Vezető: Kónya Mihály (20/823 0132) és Bende Tünde. Részvételi hozzájárulás: 6000 Ft. Július 18-22. Ének-zene tábor, melynek során a gyerekek játékos formában megismerhetik a klasszikus zene jellemző műveit. Kipróbálhatják a magyar népzene hangszereit, tanulhatnak néhány egyházi éneket, sőt kiskórust alakítva a kánonban való éneklés örömét is megízlelhetik. Táborvezető: Glózik Ágnes (30/734 5196) (Palánta utca) és Csillag Vivien (Fehérpart). Részvételi hozzájárulás 5000 Ft.
Július 25-29. Kézműves tábor: Egyedi batikolt pólók készítése, gyertyaöntés, gyöngyfűzés és origami vár az érdeklődő gyerekekre. Táborvezető: Kovács Barbara és Gyukity Krisztina (30/814 9192). A tábor költsége: 7.000 Ft. Augusztus 1-5. Úszástábor: Táborunkba minden vizet kedvelő gyermeket várunk, akik tudnak, vagy szeretnének megtanulni úszni. A délelőtti órákban úszásoktatás, strandolás a SZUE-ban, délután sportprogram vagy kézműves lehetőség várja a „táborlakókat”. Táborvezető: Szakál Zsolt (20/204 1566) Úszásoktató: Süveges Tamás. A tábor költsége: várhatóan 12.000 Ft. Augusztus 8-12. Kézműves tábor: Egyedi batikolt pólók készítése, gyertyaöntés, gyöngyfűzés és origami vár az érdeklődő gyerekekre. Táborvezető: Gyukity Krisztina (30/814 9192). A tábor költsége: 7.000 Ft. Augusztus 15-19. „Játék-tábor”, melynek során a táborvezető nagyfiúk a résztvevő gyerekeket bevezetik a cserkészetben tanult közösségformáló és ügyességi játékok gazdag világába. Vezetik a Kökörcsin utcai Bauer-fívérek: Iván (30/362 9608), Dávid (30/601 6853) és Józsi. Részvételi hozzájárulás 5000 Ft. Augusztus 22-26. Sport-tábor: Labdajátékok, méta, kerékpározás, strandolás. Vezeti Szalai István (20/828 0473). Részvételi díj 6000 Ft. A fent megjelölt költségek a tábor 5 napján fedezik a gyermekek napi háromszori étkeztetését, a belépő-díjakat, utazási költségeket. A foglalkozások 9-15 óráig tartanak. Tekintve, hogy ezek előzetes tervek,a konkrét programokról érdeklődni lehet a vezetőknél. Jelentkezni és a költségeket befizetni a Közösségi Házban, legkésőbb a tábort megelőző hét péntekéig (az étkezés megrendelése miatt), személyesen lehet. A táborozó gyerekek számára szívesen fogadunk felajánlásokat: zöldséget, gyümölcsöt – hogy amit Szentmihályon megtermelünk, azt ne kelljen az ismeretlen távolról hozatni.
7
Családi napközi Története és a szolgáltatásaink Szolgáltatásunk: A Családi Napközi sajátossága a max. 5-7 fős csoportokban történő személyre szabott foglalkoztatás. A plébánia fenntartásában és épületében 3 korcsoportban tudjuk fogadni a gyerekeket. A bölcsődés illetve az óvodás korúak két-két szakképzett gondozónő vezetésével intenzíven fejlődhetnek. Az iskolás korúakat délután fogadjuk, hogy segítségükre legyünk a házi feladat elkészítésében és kikérdezésében (korrepetálás), illetve a fennmaradó szabadidő értelmes eltöltésében. Sajátos szolgáltatásunk a „Parajdi száraz sószoba”, melyet főleg asztma és más légúti betegségekben szenvedőknek ajánlunk rendszeresen látogatni.
Hálaadás 50 év után A május 1-i szentmise keretében adtunk hálát teremtő Istenünknek, hogy megtarthattuk osztálytalálkozónkat. A szentmihályi Gárdonyi Géza Általános Iskolában végeztünk 50 éve, de még ma is összetartunk. A szülőföld és osztálytársaink utáni vágyódás mindnyájunk lelkében él. Kötelességünk hálával viseltetni mindenki iránt, Legyünk hálásak szüleink, jótevőink iránt, akik jót tettek velünk. Illik hálásnak lenni tanítóinkkal, tanárainkkal szemben is, mert nekik is sokat köszönhetünk. Ők tudták, hogy a jellemnevelés célja az egész ember nevelése. Vallották, hogy az iskola legfontosabb feladata, felvértezni az ifjúságot mindazon erényekkel, amelyek képessé teszik arra, hogy hű legyen az Istenhez, a hazájához, önmagához és embertársaihoz. Tanították nekünk, hogy a kötelességteljesítés és a munka tesz boldoggá, és teszi naggyá hazánkat. Könyörögtünk elhalt tanáraink és elhalt osztálytársaink lelki üdvéért. Legyen áldott nevük és emlékük.
Az 1961-ben végzettek névsora: Ács Sánta Imre, Báder Gizella, Kasza István, Kerepesi Terézia, Kéri István, Kókai József, Kopasz Mária, Korsós Erzsébet, Nagy Lajos, Ökrös Tibor, Ördög Károly, Papdi Imre, Papdi Rozália, Papp Ilona, Rózsa Jolán, Sándor Ferenc, Sárkány Piroska, Szalma György, Szélpál Irén, Tanács Mária, Tombácz Piroska, Papp Ilona, Vásárhelyi Etelka, +Ábrahám F. Katalin, +Csóré László, +Kotogán Ferenc, +Nyári István, +Tombácz Piroska II, +Rúzsa István. Tanítóink, tanáraink: +Dóczy Mihályné, +Tarnai József, +Kiss Antal, Orgovány Zoltánné, +dr Fodor János, +dr Muraközy Boldizsárné, +Mihály Endre, +Mihály Endréné, Kasza Julianna, +Erdei András, +Szalma János Kerepesi Terézia
A hívek önkéntes munkájaként folyamatosan szépül a templomkert.
8
Első szentáldozásban részesültek: Arató Máté, Bodor Bence, Farkas Gábor, Hegedűs Zsófia és Polonkai Ádám A temetéssel, harangozással kapcsolatban bizalommal keressék Fejes Ferencet a Hasító u. 6 szám alatt vagy telefonon: 20/562 8557, aki a megyéspüspöktől engedéllyel rendelkezik temetés végzésére és áldoztatásra.
Anyakönyvi hírek 2011. április-június KERESZTSÉGBEN RÉSZESÜLT: Húsvét éjszakáján felnőttként részesült dr. Borka Zoltán Máj.: Csanádi Gábor és Katona Tímea lánya, Laura Eichner Zsolt és Tanács Melinda fia, Bence Jún.: Kovács Krisztián és Kőfalvy Kinga lánya Kíra Kinga ELHUNYTAK: Ápr.: Máj.:
Gombos Imréné Ökrös Ilona Kónya Imre Kiss Ferencné Goda Ilona Papp János
Dr. Thorday Attila plébános elérhető a szentmisék előtt és után a templomban, és a 30/530-6201 vagy 20/770-0670 telefonszámon.
HITTANTÁBOR Idén nyáron is megrendezésre kerül az iskolás korúak hittantábora a Baja és Mohács között található Dunafalván. A programokból: strandolás, kisvasutazás, hajózás, kirándulás a Mecsekbe, méta, foci, vetélkedők, éjszakai túra, számháború, tábortűz, sok játék és mások. A négynapos (július 7-10) táborban való részvételi hozzájárulás – köszönhető az egyházmegyei támogatásnak – mindössze 8.000 Ft, sőt a ministránsok, felolvasók, testvérek további kedvezményt kaphatnak. Táborvezetők: Szalai István és Kati (20/828 0473)
Miserend
Vasárnap 9 óra Hétköznap általában szerda, péntek 18 vagy 19 órakor. Az aktuális hirdetések a templomtorony aljában levő hirdetőtáblán olvashatók.
A szeged-szentmihályi Szent Mihály Plébánia hírlevele 6710 Szeged, Palánta u. 2. http://szeged-szentmihaly.plebania.hu Felelős kiadó: Dr. Thorday Attila, plébános; tördelő-szerkesztő: Bauer Annamária Nyomtatás: SIGILLUM 2000 Bt., Kökörcsin u. 17.
