Szent apák a történelemben

Szent apák a történelemben Egy ószövetségi példakép: Dávid király Az ószövetségi tanítás előtérbe helyezi az apa, mint családfő tekintélyét, amiről a negyedik parancs mellett elsősorban a bölcsességi irodalomban (Példabeszédek, Sirák) találhatunk fontos tanácsokat. Ezek az utasítások egyértelműen megbélyegzik az apával szembeszegülő gyerekeket. Az elítélés mellett viszont a konkrét helyzeteken keresztül rámutatnak a dominálóan igazságos Isten-kép mellett az irgalmas szeretet lehetőségére is. Előadásom első apa-modelljeként ezért választottam Dávid király történetéből az Absalonnal kapcsolatos eseményt. A zsidók első igazi értelembe vett királya, Dávid, akinek családjából származott a Megváltó, Isten választottjaként vezette, s szervezte a választott népet. Dávid családi élete az ókori

szellemiségének

megfelelően

alakult,

diplomáciai

kapcsolatait

dinasztikus

házasságokkal is erősítő uralkodóként többnejű volt. Felesége közt beazonosítható: Merab, Michal, Achinoam, Abigal, Maacha, Haggit, Abital, Egla, Batseba. Ez utóbbit bűnös vágytól vezérelve csábította el, s szerezte meg annak férje, Urija közvetett meggyilkolásával, s akitől a trónon őt követő örököse, Salamon is született. Témánk szempontjából viszont sajátosabban kirajzolható apai magatartása Dávidnak Maacha feleségétől született fia, Absalon története kapcsán. Ez a történet tulajdonképpen nem tartozik Dávid uralkodásának erősségéhez, Batsabe elcsábítása mellett uralkodásának árnyoldalaként tartják számon a Biblia magyarázók. Absalon Dávid harmadik fia volt, a gesuriták királyának Tamainak lányától, Maachától született. Absalon híres volt szépségéről. Sámuel II. könyvéből megtudhatjuk, hogy apjával szembe első konfliktusa Támár kapcsán alakult ki. Absalon, a nagyravágyó és bosszúálló ifjú tulajdonságait ötvözte. Féltestvérét, Ammont (Dávid és Achinoam fia) bosszúból megölette, amiért elcsábította húgát, Támárt, meggyalázva őt. A gyilkosság miatt menekülnie kell, nagyapjához. Az ókori kelet szellemisége miatt ugyanis a szemet szemért, fogat fogért elv alapján a vérbosszút másként nem kerülhette volna el. Ammonnak, a trónörökösnek a meggyilkolása főbenjáró bűn volt, ami fölött az apa sem hunyhatott szemet. Dávid király viszont megbocsát fiának, Absalonnak, visszafogadja néhány év elteltével udvarába. A bocsánat őszinteségét jelzi, hogy hivatalosan is Dávid trónörököseként tartják számon, Absalon viszont a népszerűség hajhászásával megkísérelte siettetni a trónra jutását, és titokban lázított. Mindenkinek igazat adva, apja igazságszolgáltatását és a közállapotokat bírálta. Sokat sejtetően híresztelte, hogy lenne valaki, aki rendet és igazságot tudna teremteni.

1

Ezt természetesen magáról mondta. Mikor elegendő párthíve volt, magát Hebronban királynak, vagyis ellenkirálynak kiáltatta ki, ezzel „köszönve” meg az apai bocsánatot, a visszafogadását, s a trónörökösként való elfogadását Dávid részéről. Ezzel vette kezdetét a nyílt trónviszály az apa és fia között. Dávid ekkor katonailag hátrányos helyzetbe került, fáradt és kis seregével kevés eséllyel tudott fiával szembe védekezni. A Jordán keleti partján Joáb segítségével rendezi sorait, s amikor készen áll a fiával megütközni, akkor is csak azt kéri hadvezéreitől, hogy a csatában a fia életét mindenképp kíméljék meg. Szavaiból az édesapa szólt, aki még bűnös és lázadó fiát is szereti: ,,Életben hagyjátok ám, az én Absalon fiamat!” Az ütközet egy erdőben zajlott le, és a lázadók teljes szétverésével végződött. Absalon is mentette életét, öszvére nyergében menekült. Lobogó hosszú haja azonban egy cserfa ágaiban megakadt, és az állat kiszaladt alóla. Rátalálói könyörültek volna rajta, de a fővezér példásan akarta megbüntetni. Nem törődött Dávid parancsával, és átszúrta lándzsájával. Temetést is csak olyant adott neki, mint az útszélen elhullott állatnak: nagy rakás követ dobáltak holtteste fölé.

A győzelem hírét megjelentő követekhez ez volt Dávid első szava: „Békén van-e a

gyerek, Absalon?” Amikor pedig megtudta a történteket, sírva fakadt, szobájában fel-alá járva egyre csak mondogatta: „Én fiam, Absalon, bárcsak én haltam volna meg helyetted. Absalon, én fiam!” A történet a maga családi tragikumán keresztül is sejteti Dávid apaságának ismertető jegyeit. Egy olyan környezetben, amikor jogilag úgy a testvérgyilkosság, mint az ellenkirállyá való kikiáltás miatt nem csak a törvény, hanem a politika is a legszigorúbb büntetést igényelte, Dávid nem szűnt meg szerető, eltévelyedett fiát is szerető apának lenni. Szent József Az Ószövetségben található sugalmazott tanítás mellett az apa szinte korlátlan tekintélye mellett az Újszövetség hajnalán Szent József apasága újabb szempontot emel ki az apai szeretetről és szerepről. Szent József kapcsán fontos először azt tisztázni, hogy apaságának mi az alapja, hiszen nyilvánvaló, hogy ez biológiai értelemben nem állítható. Máté és Lukács evangéliumának gyermekségtörténetei úgy mutatják be Szent Józsefet, mint aki az apa helyén áll Jézus életében. Lukács többször nevezi őt Jézus atyjának. Jogilag József Mária férje volt, de Jézushoz való kapcsolata nem ilyen egyszerű. Nem volt apa a biológiai értelemben, de Mária a nyilvánosság előtt nem tudott más apát megnevezni gyermeke számára, mint Józsefet, részben mert az apaság a biológiai származáson kívül az adopciós kapcsolatot is felölelte, 2

részben, mert egyszerűen nem volt megfelelő kifejezés arra a kapcsolatra, ami József és Jézus között volt. Hogy az emberek egyszerűen József természetes fiának tartották Jézust, ezt sem Mária, sem József nem tudta megakadályozni. Ha a családfákat veszük vizsgálat alá, a maguk monotonságában felsorolják, hogy kit „nemzett”. A zsidó szóhasználatban viszont fontos, hogy a ,,nemzette'' nem ugyanazt jelenti mindenütt. Néhol közvetlen leszármazást, másutt közvetett származást jelöl generációk kihagyásával, ismét másutt adopciós kapcsolatot. Ezen utóbbi esetben azonban a dávidi családban törvényszerű volt, hogy a gyermekké fogadott szintén dávidi családból származzék, legalábbis, ha a királyság örökléséről volt szó. Hiszen isteni ígéretre alapuló trónjogosultsága volt ennek a családnak. Ha nem volt test szerinti leszármazott, örökbe fogadtak egy fiút, aki az öröklésben semmiben sem különbözött a természetes gyermektől. Ilyen örökbefogadásokat a Máté által leírt családfában föl lehet fedezni. Például Jekoniás királyt azzal büntette Isten, hogy saját fiát kizárták a trónöröklésből (Jer 22,30). ,,Jekoniás nemzette Szalatielt'', tehát azt jelenti, hogy Jekoniás gyermekévé fogadta őt, hogy mégis legyen trónörököse. Jézus közvetlen elődje az örökségi sorban József. Az örökség továbbadásánál teljesen mindegy volt, hogy valaki vér szerinti apja-e a gyermeknek, vagy csak adopciós alapon nevezik apjának. Igazában József sem egyik, sem másik nem volt. Kapcsolata Jézussal annyira egyedülálló, hogy Máté fontosnak látta, hogy erről a kapcsolatról többet is mondjon. A családfa bemutatását ezért kiegészíti Jézus születésének körülményei pontos részletezésével. Ebben nem arról beszél, hogy József aktív aktussal adoptálta volna Jézust, hanem arra teszi a hangsúlyt, hogy Isten az, aki József fiává tette Jézust, amikor Mária méhében fogant, abban a Máriában, akire egyedül Józsefnek volt joga az eljegyzés címén. Az angyal álomban világosította föl arról, hogy Jézus apja lesz, és neki kell majd nevet adnia Mária fiának. József helyzetét Jézussal szemben Isten határozta meg. József és Jézus kapcsolatának jogi vonatkozásban az volt ezért az elsődleges fontosságú, hogy Jézus Máriától megkaphatta a vér szerinti származást Dávid családjából (hiszen Mária is Dávid családjából származott), viszont a dávidi szent örökséget csak József adhatta át neki a patriárkális szerveződésű zsidó társadalomban. Ez az örökségátadás automatikus volt: mikor József meghalt, Jézusra szállt át az ábrahámi és dávidi örökség. Ezért mondhatjuk, hogy József több vot mint egyszerű nevelőapa, az ő közvetítésével léphetett kapcsolatba üdvtörténetileg Jézus az Ószövetséggel, az ábrahámi és dávidi örökséggel. Jézus mint a nemzetségtábla záró tagja többé nem egyszerűen egy láncszem a sok közül egy genealógiában, aki továbbadja az Ábrahámtól és Dávidtól származó örökséget, hanem Ő maga az örökség. Benne beteljesedett az Ábrahámnak tett ígéret: benne nyert áldást a föld minden népe. 3

József üdvtörténeti szerepe mellett elsősorban apa és férj volt. II. János Pál pápa a Redemptori Custos kezdetű apostoli buzdításában ezt a két szerepét mutatta be. József, mint apa Amint az evangéliumi szövegekből következik, József atyaságának jogi alapját a Máriával való házassága alkotja. Isten rendelte Mária hitvestársául, hogy ezáltal biztosítsa Jézus számára József atyai oltalmát. Ezért az isteni kiválasztás és elrendelés a Máriával kötött házasságon, vagyis a családon keresztül vezet. Ezért nem vitatható el Józseftől az atyai tekintély, ugyanis ő kapta a parancsot arra, hogy ő nevezze el a gyermeket. Isten arra rendelte Szent Józsefet, hogy saját atyaságának gyakorlásával szolgálja Jézust és küldetését: ezáltal együttműködik veleaz idők teljességében a megváltás nagy művén, és így valóban "az üdvösség szolgája". Atyasága konkrétan abban fejeződik ki, hogy"életét szolgálattá, áldozattá tette, amely a megtestesülés misztériumára és a vele kapcsolatos megváltói küldetésre irányult. A Szent Család feletti tekintélyét, amely őt jog szerint megillette, arra használta fel, hogy önmagát, életét és munkáját egészen a Szent Családnak szentelje. A család szeretetére szóló emberi hivatását átváltoztatta önmaga, szíve és minden képessége emberfeletti áldozatává, olyan szeretetté, amelyet a házából származó Messiás szolgálatába állított". József azt a szeretetteljes gondoskodást érezte Jézus iránt, amelyet csak egy atyai szív képes felmutatni". Az evangéliumok világosan bemutatják József atyai feladatát Jézussal kapcsolatban. Az evangélisták nagy hangsúlyt fektetnek annak bemutatására, hogy Jézus életében semmi sem volt a véletlenre bízva, hanem minden az Isten által eleve elrendelt terv szerint történt. József a törvényes közhatalom utasításának engedelmeskedve az összeírás miatt Betlehembe ment és teljesítette a gyermekkel kapcsolatban azt a fontos, jelentőségteli feladatot, hogy "Jézus, a Názáreti József fia" (Jn 1,45) néven hivatalosan felíratta őt a Római Birodalom lakóinak listájára. Amikor elérkezett "az idők teljessége", a misztérium az ő és Mária szeme előtt kezdett beteljesedni a betlehemi éjszakán. József Máriával együtt az Isten Fia világrajöttének kivételes tanúja. A fiúgyermek körülmetélése az apa első vallási kötelezettsége (Lk 2,21), ezért József ezzel a rítussal Jézus feletti jogát és kötelességét gyakorolta. A körülmetéléskor József a Jézus nevet adja a gyermeknek. A névadással József kifejezésre juttatja Jézus feletti törvényes atyaságát, a Jézus névvel pedig kihirdeti Jézus szabadítói küldetését. 4

Az elsőszülött kiváltása az atya másik fontos kötelessége, amelyet József teljesít. – amikor bemutatja a templomban. Miután Jézust bemutatták a templomban, Lukács evangélista megjegyzi: "Elvégeztek mindent az Úr törvénye szerint, aztán visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el és Istennek kedve telt benne" József kapta azt a magasztos feladatot, hogy Jézust felnevelje, vagyis: táplálja, öltöztesse, oktassa a Törvényre és egy mesterségre, amint ez az apa saját földata. József mint férj Mindenekelőtt a názáreti "igaz" férfiú rendelkezik a hitves valamennyi szembeszökő jellemzőjével. Az evangélista Máriát így mutatja be: A szűz egy férfinek, Józsefnek volt a jegyese. Tehát az evangéliumok először a férj-feleség képét tárják elénk, s csak azután tudatják, hogy megkezdődött "az évszázadokon át elrejtett misztérium" (Ef 3,9) beteljesedése. (A zsidó nép szokása szerint a házasságkötés két részletben történt: először ünnepelték meg a törvényes házasságkötést a tulajdonképpeni házasságot), és csak bizonyos idő elteltével fogadta a férj feleségét a házába. Tehát József, még mielőtt együtt élt volna Máriával, már a "férje" volt Amikor Isten az angyal szavaival Józsefhez fordult, úgy fordult hozzá, mint a Názáreti Szűz jegyeséhez. Ami Máriában a Szentlélek közreműködése által történt, egyben kifejezésre juttatja a házassági kötelék megerősítését, amely kötelék már korábban fennállt József és Mária között. Az égi küldött egészen világosan mondta Józsefnek: "Ne félj magadhoz venni feleségül Máriát. " Ami tehát korábban történt - József Máriával kötött házassága -, Isten akarata szerint való és ezért meg kell maradnia. Istenanyaságában Máriának továbbra is úgy kell élnie, mint aki "szűz és jegyese egy férfinek" Ez az "igaz" ember, aki a választott nép legnemesebb hagyományainak szellemében szerette a Názáreti Szüzet és a házassági szeretet kötelékére lépett vele, most Istentől kap ismét megbízatást erre a szeretetre. Másrészről éppen a Máriával kötött házasságból sarjadt József számára egyedülálló méltósága és Jézus feletti jogainak együttese. "Az Istenanya méltósága kétségkívül oly nagy, hogy ennél magasztosabb senkié sem lehet. Mivel azonban a Boldogságos Szűz és József között házassági kötelék állt fenn, semmi kétség nem fér hozzá, hogyJózsef mindenki másnál közelebb áll ahhoz a nagy méltósághoz, melynek alapján az Istenanya minden teremtményt felülmúl. Márpedig a házasság az a legmagasabb rangú közösség, amely természete szerint együtt jár a javaknak a felek közötti közösségével. Ezért, amikor Isten hitvestársul adta 5

Józsefet a Szent Szűznek, nemcsak élettársul, szüzessége tanújául és házassága oltalmazójául rendelte, hanem azért is, hogy e házassági szerződés által ő is részesedjen Mária kiemelkedő méltóságában." – olvashatjuk a szentéletű pápa apostoli buzdításában Mórusz Szent Tamás Az ószövetségi és az újszövetségi sugalmazott apa és családfő szerepekről szóló összegzés után néhány pillanatképben próbáljuk feleleveníteni, hogy az apaság szerepét hogyan sikerült határhelyzetben, a hit próbájaként is megélni a történelem esetenként nehéz helyzeteiben. Ezért folytatásként Mórusz Szent Tamást, mint apát és férjet próbáljuk bemutatni, aki családcentrikus életét Istennek ajánlotta vértanúként az anglikán szakadás idején. Első házasságából, melyet a legnagyobb harmónia lebegett körül, négy gyermek született, három lány és egy fiú. Hat év házasság után a megözvegyülő Tamás kénytelen volt belátni, hogy apró gyermekei nem lehetnek anya nélkül. Ez a magyarázata annak, hogy már néhány hónappal utóbb egy özvegyet vett feleségül, aki nála hét évvel idősebb volt. Middleton Alice asszony jó mostohának és derék háziasszonynak bizonyult. Tamásnak második házasságából már nem születtek gyerekek, második felesége így az első házasságból született utódok gondos és szerető anyjaként élt Tamás mellett. Gyermekei előtt Tamás a szülői szeretet példaképe volt. Erasmus írja egyik levelében, hogy anya és gyermeke ritkán értették meg egymást oly harmonikusan, mint Tamás és házában élő, özvegyi sorsra jutott mostohaanyja. 1523-ban a család Chelsea-ba költözött. Ez a hely akkor még csak falu volt London szomszédságában a Temze mellett. Chelsea-i házát Tamás okos előrelátással úgy rendezte be, hogy az gyermekeinek házasságkötésük után is kényelmes otthont nyújtott. Valószínű, hogy Middleton Alice első házasságából származó leánya is férjhez ment s ott lakott. A családban élt azonkívül Tamásnak egy távoli rokona, egy árva gyerek is. Házasságkötése után ez is Chelsea- ban maradt, úgyhogy mindnyájan egyetlen nagy családi közösségben éltek, amely fölött More mint kötelességtudó, okos apa uralkodott s a családtól minden viszályt, minden rendetlenséget távol tartott. Ha itt- ott mégis a családi békességet zavaró körülmény lépett fel, Tamás a maga szeretetreméltó, jóságos modorában egy-kettőre helyre tudta állítani a rendet. Különös öröme telt unokáiban, akik csakhamar mint egy kis hadsereg népesítették be a házat. Gazdag, sarjadó élet vette körül s bölcsen mérsékelt, szép vidámság derítette fel napjait. Rotterdami Erasmus egyik levelében részletesen megrajzolja Tamás családi életét. A chelsea-i házban - írja - nem ismerik a veszekedést, irigységet vagy civódást. ,,Tamás 6

egyetértésben él feleségével, fiával és menyével, három leányával és azok férjével és tizenegy unokájával. Nincs nála boldogabb ember. Feleségét úgy szereti, mintha az még fiatal lány volna s ha valami elkerülhetetlen kellemetlensége támad, azt is olyan örömmel veszi, mintha nem történhetett volna vele nagyobb szerencse.'' Ugyanebben a levélben Erasmus a chelsea-i házat katolikus vallású egyetemhez hasonlítja, mert nem él benne senki, aki a keresztény erény s az igaz megismerés valamelyik könyvével ne foglalkoznék. ,,Ott nem lehet hallani hamis szót vagy indulatos beszédet. Senki sem hiú, mindenki végzi a maga kötelességét. Szigorúan megszabott házi rend, hogy a férfi ne fennhéjázó szavakkal, hanem teljes szeretettel és jósággal uralkodjék. Állandó a házban a vidámság s ez az okos vidámság elejét veszi az oktalan kívánságoknak.'' A családi házhoz később Tamás még egy házat építtetett, amelyben könyvtár, kápolna, képtár és tudományos munkára kiválóan alkalmas, csöndes dolgozószoba volt. A tudományok szeretetében nyújtott példája gyermekeiben is nagy buzgóságot ébresztett, amely különösen a filozófia és az asztronómia területén nyilatkozott meg. A tudományok mellett a szórakozás jelentett a More-házban üdítő változatosságot. A család néhány tagja énekelt, mások az orgonához értettek, maga More hegedűn játszott. Állítólag fuvolázni is tudott. Természetesen gyakran estek jóízű, vidám beszélgetések is, melynek mindig a fordulatos szellemű, élénk és ötletes családfő volt a központja és irányítója. A családfő mindig maga adott példát az áhítatos imádságra. Amikor egyszer egyik leánya súlyosan megbetegedett s az orvosok a gyógyulás minden reményét feladták, More természetfölötti orvossághoz, bensőséges, hosszú imádsághoz folyamodott. Aztán mintha elméje egyszerre megvilágosodott volna, hirtelen háziorvosához fordult s határozottan felkérte, hogy próbálkozzék meg még egy bizonyos orvossággal. Az orvos csodálkozott More határozottságán s megfogadta a tanácsot, olyan eredménnyel, hogy a beteg csakhamar felgyógyult. Roper ezt a csodálatos gyógyulást apósa hittel elmondott imájának tulajdonította. A békés, kiegyensúlyozott családi életet az anglikán szakadás nehéz próba elé állította. VIII Henrikkel való szembetűzése után lassan a chelsea-i ház elnéptelenedett. Tamás vejei ugyanis különköltöztek. A gyermekeitől való elszakadás, a boldogsággal övezett, bizalmas családi kötelékek felbontása a jóságos, szeretőszívű apának nagy áldozatot jelentett. Ezzel párhuzamosan a végső elszakadásra is tudatosan elkezdte felkészíteni családját, hiszen teljes mértékben tudatában volt, hogy a király részéről követelt eskü nézve mit jelent, s nem ringatta magát csalódásban arra nézve, hogy hitéhez való ragaszkodása milyen következménnyel fog járni. A családi asztal mellett mind sűrűbben ejtett szót a túlvilágról és a mártíromságról. Kímélettel készítette elő szeretteit azokra az eseményekre, melyeket azok 7

nem is sejtettek, de ez a gyöngédség és a való helyzet elhallgatása sok álmatlan éjszakájába került. Fehérvasárnap, 1534. április 12-én, Tamás vejével, Roperral együtt Londonba ment s a Szent Pál-templomban ünnepi prédikációt hallgatott. Aztán meglátogatta Londonban lakó, férjezett neveltlányát. Itt érték utol a királyi poroszlók, akik már a templomban felfedezték s most átadták a parancsot, hogy másnap reggel a királyi bizottság előtt eskütételre jelenjék meg.

Ez az április 12-ike volt az utolsó nap, melyet Tamás családi körben, chelsea-i

házában töltött. Régóta előre sejtette az eseményeket. Családjának kellő előkészítése végett egyszer-kétszer megtette, hogy vaklármát rendezett, ugyanis egy-egy fizetett embere jelent meg családja előtt az udvarból hozott rossz hírrel. A valóság feltárása közben Tamás mindig vidám, derült hangon utalt a sors eshetőségeire s így családja most nem állt tehetetlenül a történtekkel szemben. Amint nehéz feladatok előtt rendes szokása volt, More április 13-án is meggyónt s mise alatt megáldozott. Aztán csókkal vett búcsút családja tagjaitól, de megkérte őket, hogy ne kísérjék le a temzei révig. A családi ház ajtaja bezárult. A bebörtönzött Tamás dolgát felesége nehezítette. Amikor engedélyt kapott arra, hogy férjét meglátogassa, megpróbálta Tamást meggyőzni, hogy engedelmeskedve a királynak, tegye le a kért esküt. Visszatérhetne gyermekeihez, könyveihez, megszokott kényelméhez, sőt ismét megnyílna előtte az udvar és az állami szolgálat is. Tamás életrajzírói szerint ekkor azt kérdezte feleségétől: „Chelsea-hez közelebb van az ég, mint a börtönhöz?” Magyarázatként hozzáfűzte: „ha hét év múltán felkelnék síromból s bekopogtatnék házamba, talán ismeretlen emberekkel kerülnék szembe, akik kiutasítanának s kurtán szemembe vágnák, hogy már semmi sem az enyém. Mit gondolsz, ha most nem halok meg, meddig élhetnék még?” - Legalább húsz évet - válaszolt az asszony. - No, lám - mondta Tamás - ha azt mondtad volna, hogy pár száz évet, akkor még érteném. De még akkor is rossz kereskedő volna az, aki ezer évért eladná az örökkévalóságot. Mennyivel nagyobb balgaság ez, ha meggondoljuk, hogy a halál előtt egyetlen napunk sem biztos. Tamás felesége szerető hitvesként nem tudta megérteni férje kitartását, csak férjére gondolt, akiért mindent megtett, sőt nélkülözött is, hogy a börtön költségeit pontosan fizetni tudja. Hozzá hasonlóan egyik lánya, Margit is megkísértette édesapját. Gyöngéd kísértéssel igyekezett ő is rábeszélni édesapját az eskütételre, mire Tamás őt ,,Évá''-nak nevezte. Margit elmondta, hogy ő is letette az esküt, mindenesetre avval a fenntartással, hogy „amennyiben

8

Isten törvényeivel összefér''. Tamás erre megjegyezte: Szakasztott Éva! Evett az almából s most megkínálja vele Ádámot. A börtönben családjából csak felesége és Margit lánya látogathatta meg. Szerető családja 1534 végén viszont külön kérvénnyel is fordult VIII. Henrikhez. A kérvény elmondja, hogy Tamás kerek nyolc hónapja sínylődik börtönben s állandó betegség gyötri. Miután az udvarból válasz nem érkezett, felesége 1535. májusában újabb kérvénnyel fordult az uralkodóhoz. Hiába. A király néma maradt. Valójában már az első kérvényre válaszolt, ugyanis 1535 januárjában egyik hívének ajándékozta két olyan birtok jövedelmét, amely eredetileg a Tamásé volt. Ugyanaz év áprilisában Boleyn György, Boleyn Anna bátyja, olyan lovagi birtokot kapott, melynek tulajdonjogát a király még 1522-ben ruházta át Tamásra. Ilyen körülmények közt gondolni sem lehetett arra, hogy a király Tamásnak kegyelmet adjon. Az ítélet értelmében haláláig börtönbe zárva maradt volna, viszont amikor a parlamentben 1534 novemberében elfogadta az ,,Act of Supremacy''-t, vagyis felsőbbségi törvényt, ezzel a vértanúságot vetítette elő. A törvény szerint ugyanis aki szóban vagy írásban tagadni meri, hogy az ,,angol egyháznak egyetlen földi feje'' a király, felségsértést követ el s kínhalállal bűnhődik. 1535. április 30-án, jogászok és tisztviselők kíséretéhen Tamásnak bemutatták a törvényt, s kötelezték, hogy arról véleményt mondjon. VIII. Henrik király titkon talán azt remélte, hogy a börtön, a családjától való távollét, az övéiért való aggodalom s a fenyegető jövő megtörte Tamás kemény gerincét. Tamás minden kérdésre kijelentette, hogy ő tisztán és világosan megmondta véleményét a királynak, ennélfogva többé sem a király, sem a pápa címéről és jogairól nem hajlandó vitázni. Hűséges alattvalója marad őfelségének és szüntelen imádkozik mind a királyért, mind családjáért, tanácsosaiért és Angliáért, de ha életének megtartására ez sem elég, akkor szegény teste rendelkezésére áll az uralkodónak. Négy nappal utóbb Margit lányának megengedték, hogy apját meglátogassa. Ugyanezen a napon kivégeztek öt karthauzi szerzetest, aki aggodalmát fejezte ki a felsőbbségi törvény jogosságát illetőleg. Az öt hős szerzetest felakasztották, még élve levágták, borzalmasan megcsonkították és felnégyelték. Amikor az áldozatokat a Towerból kivezették, More így szólt lányához: - Nézd, Meg, ezek a szent emberek olyan boldogan mennek a halálba, mintha lakodalomba iparkodnának. Milyen nagy különbség van az ilyen jámbor férfiak és a szegény világi ember között. Ezek mély vallásos odaadással haladnak végig a harcokkal és kísértésekkel teli siralom völgyében, míg a világi ember csak örömök után szalad. Ezek már nem kívánkoznak az után, hogy a könnyek vidékét járják. Nemsokára bemennek az örökkévalóság örömébe, de balga apádat, aki mint afféle beteg, bűnben járta végig az élet 9

szomorú útját, a nagy Isten nem tartja méltónak arra, hogy az örök élet dicsőségébe térjen. A jó Isten engem itt maraszt, hogy vezekelve viseljem tovább az élet nyugtalanságát és kínjait. Szavaiból kicseng, hogy a vértanúsággal nem akarta saját gyötrődését rövidíteni, ezért továbbra is igyekezett elkerülni, hogy nyílt választ adjon a felsőbbségi törvényre. A folyamatos kihallgatások során minden nyilatkozattól tartózkodott. Végül az államtanácsi bizottság megindította a felségsértési pert, június 26-án, s a kivégzés mellett döntött. Vértanúsága előtt még volt lehetősége családja iránti szeretetét kifejeznie. Egyetlen fiát, Jánost még megáldhatta a westminsteri palotából az ítéletről kijövet, majd a Towerhez érve lánya Margit átverekedte magát a testőrségen, s utoljára átölelhette az édesapját. Tamás ezekkel a szavakkal áldotta meg Margitot: ,,Ártatlanul halok meg, leányom. Isten akaratából történik minden s Isten látja lelkemet. Nyugodj meg az ő akaratában s viseld megadással, ha el is veszítesz.'' Aztán komoly arccal, nyugodtan tovább ment. Margit még egyszer apjához rohant s össze-vissza csókolta arcát. Tamás már nem szólt semmit, de nagy könnyek peregtek le arcán. Két másik lánya is elébe térdelt. Tamás szótlanul megáldotta s megcsókolta mind a kettőt. Néhány nap múlva kivégezték. Boldog Batthyány Strattmann László A jelenkor családos szentjei közül a bemutatás utolsó apa és férj-modelljeként azt a magyar szentet választottam, aki egyszerre tudta életszentségi példamutató formában megélni úgy orvosi hívatását, mint férji és apai hívatását is. A „szegények orvosa”, a magyar főnemes 1870-ben született, s hosszas idő telt el, amíg megtalálta élete hívatását. 26 éves, amikor orvostanhallgató lesz. Ekkor ismerkedik meg Maria Theresia Coreth zu Coredo und Starkenberggel, akit 1889-ban vett feleségül. Házasságukról elmondható, hogy rendkívüli boldogságban telt el, felesége mindenben a legfőbb segítsége volt. 11 gyermekük született, az első, Ödön már 1900. júliusában. Aztán egymás után érkeznek a gyermekek, köztük egy ikerpár is (Ferenc és Franciska). Idézzük a Napló november 1-i följegyzését: Mindenszentek. Kedves nap, hisz legszűkebb családunkban is három gyermek van, aki Isten jóságából a mindenszentekhez számít. Ödön, az ő csodálatos halálával, és a legkisebb, Karli, néhány naposan, én kereszteltem meg! És milyen számolatlan sok, kanonizálatlan szent volt és van ezen a világon! Csodálatos lesz majd egyszer mindezeket viszontlátni a menny ragyogásában! Klinikai sebészeti gyakorlata után 30 ágyas modern kórházat rendez be köpcsényi birtokán. Legfőbb segítője és egyben asszisztense saját felesége, aki férje és közös szolgálatuk végett megtanul magyarul. 10

A „szegények orvosa” orvosi hívatása mellett most elsősorban a családi életét próbáljuk meg összegezni. Életszentsége, tudatos, rendszeres belső élete szoros kapcsolatban van családi életével. A házastársak egymást szentelték meg, segítették a tökéletesség útján. Hozzájárultak ehhez a gyermekek is, elsősorban a legidősebb, Ödön. Misl – ahogy feleségét nevezte – és László eszményi házasságban élnek, tökéletesen kiegészítik egymást. Az egymás után érkező gyermekeket Isten ajándékaként fogadják. A gyermekek rajongva szeretik apjukat, még felnőtt korukban is gondolkodás nélkül engedelmeskednek minden szavának. Inkább anyjuktól tartanak, ha éppen valami rossz fát tettek a tűzre. A kastély kápolnájában minden reggel szentmisét hallgat az egész család. A család életének középpontja, forrása és öröme az Eucharisztia. 1926-os Naplójában – amelyből a későbbiekben is idézünk még – írja: Istennek legyen hála! A mai Mária ünnepen (Gyertyaszentelő) megint mehettem szentmisére és megáldozhattam. Hiszen nem is igazi az a nap, amikor ezt nem tehetjük. A szentáldozás a legszebb az egész napban. Istenem, csak bocsásd meg mindannyiunk gyönge előkészületét és hálaadását. A boldog, harmonikus családi élet alapja, vallja Misl és László, az önzetlen szeretet. Mindegyik a másik javát keresi, mindegyik a másikért, a többiekért él. Újra csak a Naplóját idézhetjük: Ma megint teljes számban voltunk a szentáldozásnál, az összes gyerek, kivéve Karlit, aki csak az idén lesz elsőáldozó. Este megjött Laló Bécsből. Aztán Ancsival négykezesben Verdi Trubadúrját játszottuk. Később egy zöld lámpánál körbe ültük dolgozószobám kerek asztalát. Ilyen kedélyes a mi családi életünk. Milyen szomorú, ha az emberek a távolban keresik boldogságukat és nem ott találják meg, ahol a gyerekek együtt élvezik az emberrel. Amint a napfény mindent bearanyoz, és igazából csak az teszi a rózsát rózsává, az adja meg az arany fényét, hisz világosság nélkül minden feketének tűnik előttünk úgy a Korintusi-levél értelmében: csak a szeretet által válik az ember széppé. De végül is Isten a szeretet, és minden nemes szeretet így Isten lényegének lesugárzása ránk. Misl és én gyakran mondjuk egymásnak mint jelszót: Korintusi-levél, s akkor már tudja ő is, én is, mit kell tenni! Hogy hogyan történt a gyermekek hitre való nevelése, azt jól megvilágítják a következő bejegyzések: Ma föladtam a gyerekeknek a nagyböjti időre a kis önmegtagadásokat. Lacika mindennap látogasson meg egy templomot Bécsben (itt tanul). Ancsi kedves Szűzanya-képét díszítse. Ivi imádkozza nagyon áhítatosan a szentolvasót, alázatot kérve. Blanki és Józsi mindennap keresztutat végezzen. Gitta, Franci és Ciki mindjárt fölkeléskor térdelve imádkozzék egy jószándékra. Karli, mihelyt fölébred, imádkozzék az őrzőangyalhoz.

11

1926 márciusában fölkerekedik az egész család, hogy egy-két hetet Abbáziában töltsenek. A napot itt is szentmisével kezdik, a fiúk ministrálnak. Mindnyájan szentáldozáshoz járulnak. Misl és László itt is hűségesen mondják a Szűz Mária kis-zsolozsmáját (ezt 1907-től haláláig naponta végezte). A Napló szinte vázlatszerűen odavetett szavai sokatmondóan rögzítik: Reggel szentmise és szentáldozás a gyerekekkel, mint mindennap. Vacsora előtt, mint mindennap, közös rózsafüzér. A hotelben úgy csináljuk, hogy ott egy virágváza virággal, előtte egy Szűzanya-kép, egy kereszt, néhány ereklye, Ödön képe, azonkívül az ünnepélyesség kedvéért mindig két mécsest gyújtunk. Aztán Panni elmond 10 Ávét, Mami, Ancsi ötöt-ötöt, és Karlira rendszerint három Áve jut. Utána vacsora, és azután a gyerekek együtt játszanak. Teljes létszámban jelennek meg egy közeli helységben, ahol éppen 40 órás szentségimádást tartanak. Doktor Batthyány szokatlan részletességgel vall Naplójában belső világáról: Nagyon bensőségesen kértem az elrejtőzött Jézust sok szándékomért, gyermekeim, feleségem javáért, minden betegért és az emberiségért, engesztelve Őt a világ sok gonoszságáért. Egy szóval: „szenteltessék meg a te neved'' a föld minden népétől, mindig bensőségesebben, jobban és jobban, ahogyan az Istennek kijár - szeretetben - a szeretet Istenének, és ,,jöjjön el a Te Országod'', Mislinek, nekem, minden gyereknek, minden betegnek! a mennyek országa! a mi hazánk, ahová csöndesen, de nagy erővel vágyódik a lélek. Azután: Uram, maradj nálam, mert este lesz! - Az est nálam már beállt, sok jelből észlelem! Hogy melyek ezek a ,,jelek''? Fáradékonysága, gyomorfájdalmai, gyakori fejfájásai, fiatal kora óta Basedow kórja, szemmigrénje... Minderről csak felesége tud, aki nemrégiben ugyancsak súlyos műtéten esett át. Mindkettőjükön mély sebet ejt legidősebb fiúk, Ödön 21 évesen bekövetkezett halála. Az apa kis füzetet ad ki Ödön fia emlékére, hogy sokakat hálaadásra késztessen mindazokért a kegyelmekért, amelyekkel Isten legidősebb fiát elhalmozta. A Gróf Batthyány Ödön emlékezetére c. 28 lap terjedelmű könyvecskét teljes egészében idéznünk kellene, hogy megismerjük a család bensőséges hitéletét. A gyászában könnyező, a tisztalelkű fia hazatérése miatt ujjongó és Isten rájuk árasztott szeretetéért hálálkodó apa sorai ezek: Ödön már ifjúsága első éveiben rendkívüli bensőséggel szerette a Boldogságos Szűz Máriát... Hogy mennyire szeretett kis testvérkéivel közösen áldozni, azt megmutatta még halála előtt néhány órával is. A kérdésre, hogy volna-e még valami kívánsága, ezt a szép feleletet adta: ,,Szeretnék még egyszer az összes kicsikével együtt a szentáldozáshoz járulni...'' (Életgyónása után:) ,,Tudod, anyukám, hála Istennek, egész életemben nem követtem el halálos bűnt.'' A zene volt az, ami még utolsó óráiban is át és átjárta lelkét. ,,Tudod, Apám, éppen a mennyországban voltam'' mondá ragyogó tekintettel egy gyöngesége után, ,,gyönyörű volt, sok, megszámlálhatatlanul 12

sok angyal énekelte: ave-ave Maria! Olyan szép volt a zene... az angyalok meghívtak: énekelj velünk... és én velük énekeltem.''

Mindkettőnk (apja és anyja) kezét megcsókolva: ,,Csak

nektek köszönhetem, hogy most Istennek annyi áldozatot tudok hozni. „Mindenkire áldást mondott s a legkisebbeknek, akik nem lehettek ágya körül, áldást küldött… Mindnyájunkat jóra buzdított. ,,Nektek most mindig jobbnak kell lennetek!'' Hányszor okozott édesanyjának gondot, hogy tehetsége, élénksége és kötelességtudása mellett sem mutatott kimondottan semmiféle hivatáshoz vonzalmat. Tudtuk már, hogy hivatása, 21 évével, az ég volt… Utolsó perceiben még kedves énekét mondtuk el neki: Még egyszer fölpislogott az élet világa ezeknél a neki oly kedves szavaknál, és még jelét adta nagy örömének és meghatottságának: egy mély sóhaj, egy szelíd mosoly az arcán, elárulták azt. Ekkor a főütőér megszűnt verni, végtagjai jéghideggé váltak, így feküdt, látszólag öntudatlanul, körülvéve imádkozó szeretteitől, kis feszületét szorosan átkulcsolva. Ekkor alig hallhatóan suttogta: ,,Apuskám, olyan rettenetesen gyönge vagyok.'' Az első hajnali sugár beragyogta a szobát és békésen vetődött a fény az ágy mellett álló szépen díszített Szűz Mária szoborra. Ekkor megmozdultak ajkai, és egészen érthetően hallottam: ,,Szentséges Szűz Mária, Istennek szent Anyja...'' mély öntudatlanság, és Ödön kilehelte ártatlan lelkét. Az 1926-os Napló is gyakran visszhangozza Ödön nevét, az apa fájdalommal egybeszőtt örömét. Igen, az én Ödönöm! mennyire szerettem! annyi tehetség és főleg annyi meleg istenszeretet! Misl és én leírtuk halálát a ,,Gróf Batthyány Ödön emlékezetére'' c. könyvecskében. Sokan sírtak, mikor olvasták, és gratuláltak, hogy ilyen fiúnk volt. – Hálás szívvel gondolunk Istenre, aki megadta a kegyelmet fölneveléséhez. Fönn az égben megemlékezik rólunk, és mi is mindig megemlékezünk róla itt a földön, míg csak vele egyesülve nem dicsérjük majd örökké az Istent. Örömmel, hogy fiúnk volt érett koráig, és fájdalommal, hogy elvesztettük. De csak rövid időre! Mert tovább siet az élet folyója az örök cél felé az élet sziklái fölött, közeledik már a tenger, a cél, a végtelen - a végtelen örökkévalóság, Istennel egyesülve. A betegség gyakran látogatta meg a családot. A kicsikkel mindig van valami egészségügyi probléma. Mislit újabb operáció fenyegeti... Az aggodalmakkal elhalmozott apa Szent József pártfogása alá helyezi egész családját: őrizze és védje őket, mint annak idején a kis Jézust... Anyagi ügyeinek már úgyis régóta Szent József a mennyei intézője. Gyakran hívja segítségül Ödönt is, feltétel nélkül hisz Isten jóságában, hogy Ödön közbenjárása megsegíti.

13

Batthyány doktor a szenvedő Jézust szolgálja mindenkiben, és lassanként ő maga is a szenvedő Istenember képmásává alakul. Az Atya akaratát látja élete minden mozzanatában. A ,,jelek'' arra figyelmeztetik, hogy ez az imádott akarat hamarosan egészen a Szenvedő Jézusba öltözteti. Orvosként saját betegségét is fel kell ismernie. Naplójába feljegyzi: Ma 3x vért köhögtem. Gégéből. Talán egy Ca Laryngitis (gégerák) kezdete lenne? - Mindent rábíztam a jó Istenre. Ahogy Ő akarja. Ő az én legjobb Atyám, és minden jó, amit tesz! Végre is 56 esztendeig tartott már meg kegyelmében, egy végtelenül kedves család közepett, jó, vallásos feleséggel, a szemorvos hivatásával, amelyben ezreknek volt alkalmam visszaadni a szemük világát. Néhány nappal később ezeket a meghatóan egyszerű sorokat veti papírra: Ma azt a napi gyakorlatot adtam föl a gyerekeknek, hogy akármi történik, nyugodjanak meg Isten akaratában; én is így teszek. Az Istennel egyre mélyebben egyesülő Batthyány élete állandó imává válik Mit kér imájában gyermekei számára? A legkisebbért, Karliért aki másnap első szentáldozáshoz járul, így könyörög: Hanem Karli igazán szerencsegyerek! A bencés kolostorban holnap 103 rendtag fogja a szentáldozását érte fölajánlani, a nádasdi erdőben 40 kongreganista ugyanezt... aztán egész családunk. - És én mint apa küldöm majd a Mindenhatóhoz az én kicsiny vagy talán nagy kérésemet: engedje, hogy Karli vagy lélekorvos, pap legyen, vagy testi orvos, mint én! Így legalább egy fiam átélné annak az örömét, hogy Istenért másoknak igazán segíthetünk! De a többi gyereknek is mind adja meg a kegyelmet, hogy nagyon sok jót tehessenek! A Batthyány családban egyetlen törvény uralkodik: az evangéliumi szeretet. Hogyan fest ez a gyakorlati testvéri szeretet a családban? Íme egy remek ,,hétköznapi'' jelenet: Betömtem Gitta két zápfogát. Derűs volt, ahogy a kicsik mind segédkeztek, az egyik egy vattatekercset tartott a fognál, a másik, Ancsi, amalgámot készített. Karli kis vattacsomókat fabrikált, így aztán a fog néhány perc alatt ki lett fúrva, fertőtlenítve és betömve. A szeretet szó egyik szinonimája: társadalmi igazságosság. Batthyány doktor korának gyermeke, gróf, majd herceg, főrendházi tag, ún. mágnás. Mindezeket nem látványos módon tagadja meg, hanem szívében: fehér köpenyt ölt magára és a szegények orvosa, szolgája lesz. Gyermekeit is ebben a hiteles keresztény szellemben neveli. A vonaton II. osztályon utaznak, a gyerekeknek Misl ott vesz cipőt, ahol olcsóbban megkapja, Karli születésnapjára nincs semmi ajándékuk, a szülők fölkutatják a szekrényt s a kisfiút egy jegyzettömbbel és egy mágnestűvel teszik boldoggá. Az apa a legkeményebb munkás életet folytatja, s gyermekeit is 14

rendszeres munkára neveli. Egy apró példa: Délután Mamival és a kicsikkel a gyümölcsösbe mentünk és mind segítettünk gyomlálni. Nagyon mulatságos volt a kicsiknek. Gyakran elkezdett valamelyik egy nagy gazt kihúzni, nem ment, akkor mindjárt 2-3 másik jött oda, cibálták a nagy gyomot, az egyszerre engedett, s mind a négyen hátrabukfenceztek. Órajavítás, cukorkafőzés, autószerelés, barkácsolás, fényképelőhívás, növénygyűjtés, gépírás, csillagászati megfigyelés - a család rendszeres programjához tartozik. A szülők nem birtoklásra, hanem létre nevelik gyermekeiket. Értékrendjük csúcsán a kettős szeretet áll, minden más ebből következik, ill. válik értékké. Igazából minden ember csak annyit ér, amennyit a jó Isten előtt ér. Mert mindazok a tulajdonságok, amelyeket az emberekben a földön nagyra értékelünk: becsületesség, igazlelkűség, felebaráti szeretet, mindez és a többi itt föl nem sorolt, az istenszeretet természetes következménye. Batthyány családjával megalkotta a béke, az önzetlen szeretet és összhang boldog kis család-egyházát. Szeretné őket megtartani ebben a békében és szeretetben. Így imádkozik: Egy sokgyermekes apa, mint én, aggódva tekint a jövőbe. Ebben a mérgezett légkörben éljék le életüket, ezek között a magas hullámok között tartson életük csónakja, viharra és zivatarra ügyet sem vetve, nyílegyenesen, el nem térülő kormánnyal Isten felé! Alázattal borulok le Isten jelenlétében, és könyörgök hozzá: ,,Uram, segíts nekünk, különben elmerülünk!'' Ekkor feláll az Úr a hajócskában, nyugalmat parancsol, és a tenger egyszerre tükörsima!

15