Szempontok egy helyi gazdaság projekteket támogató program tervezéséhez A javaslatok az Autonómia Alapítvány OSI – Planning (Szakpolitikai javaslatok a 2014-20-as Európai uniós támogatási periódus tervezéséhez), Helyi gazdaságfejlesztés projekt keretében készült esettanulmányok és összefoglaló anyag alapján kerültek megfogalmazásra. Az ajánlás egyetlen eleme sem számít teljesen újnak, példanélkülinek a hazai fejlesztéspolitikában. Az egyes elemek korábban megjelenhettek akár az LHH, akár a LEADER vagy más, specifikus gazdaságfejlesztési programban. Javaslatunk fı mondanivalója a felsorolt eszközök együttes, következetes, hosszútávon kiszámítható és rugalmas alkalmazásában rejlik. A javaslat négy fı eleme 1. Humán erıforrás-fejlesztés (helyi hıs és motiválás) 2. Közösségfejlesztés 3. Tıkejuttatás 4. Gazdasági-társadalmi integráció Sikeres helyi gazdaság-fejlesztı projektet csak a négy elem együttes alkalmazásával lehet végrehajtani. Azt azonban, hogy az egyes helyi projektek esetében mely elemek legyenek hangsúlyosabbak és mi legyen a konkrét tartalmuk, milyen kombinációban kerüljenek megvalósításra, a helyi igényeken alapuló tervezés során kell meghatározni. Javaslat helyi gazdaság projekteket támogató programra Célcsoport Olyan települések lakói, közösségei, amelyek gazdaságilag elmaradottnak számítanak, helyben nincs jelentısebb foglalkoztatás. A településen élık jövedelme kiáramlik (pl. más települések szolgáltatóihoz, helyi uzsoráshoz). - A munkaerı-piacról kiszorult, de aktív korú személyek. - tartós munkanélküliek; - közhasznú foglalkoztatásban résztvevık. Várt eredmények 1. Jövedelemgeneráló tevékenység, ami hosszútávon elvezethet a foglalkoztatáshoz is. Nı a külsı piacról származó bevétel, jövedelem. 2. Aktívvá váló, a jövedelemgeneráló tevékenységbe bekapcsolódó emberek. 3. Helyi, kistérségi gazdasági hálózatokba integrálódó vállalkozói tevékenységek / Gazdálkodó közösségek, majd ezekbıl kinövı vállalkozások. 4. Valódi és mőködı tıkebefektetés tıkehiányos településeken, közösségekbe. 5. Tulajdonjogi viszonyok rendezése 6. Térségi mobilitás (áru, szolgáltatás, munkaerı) fokozása Általános elvek • Nincs egységesen sikerrel alkalmazható modell. A legtöbb megismert modell a mezıgazdasághoz kötıdik, ami egyrészt determinálja a tevékenységet (helyi adottságok, hagyomány), másrészt le is szőkíti a támogatandó helyi gazdaság fogalmát kizárólag a mezıgazdaságra. • A konkrét és ajánlott projekt-tartalmak helyett támogatási elvek, konstrukciók meghatározása tőnik célszerőnek: o A fejlesztés bár felülrıl támogatott, kezdeményezett, mindenképp támaszkodnia kell a helyi akaratra. Enélkül nem lehet helyi gazdaságról beszélni. o A helyi gazdaság tulajdonképpeni hiányával jellemezhetı állapotból nagyon nehéz elérni a mőködı (és fenntartható) helyi gazdaságot. Ehhez a következık szükségesek:
1
o o
o
o
o
o o
o
A jelenlegi gyakorlathoz képest jóval hosszabb fejlesztési idıszak (akár 6-7 év is egyegy helyi projekt esetében). Különbözı, világosan elválasztható fejlesztési lépcsık (helyi közösség fejlesztése, humán erıforrás fejlesztése, szervezetfejlesztés és –támogatás, termelés-támogatás, marketing stb.) Kiszámítható átmenet biztosítása az egyes szintek közt; ez igaz a finanszírozásra, elvárt bevételekre is. Annak lehetıvé tétele, hogy a fokozatosan növekvı bevételek fokozatosan épüljenek be a projektek finanszírozásába, de a rendszer mindenképp a jövedelem-generálásra és ne a jövedelem „elrejtésére” motiváljon. A szociális gazdaság és helyi gazdaság fogalmának elválasztása világosan jelenjen meg a támogatási rendszerben is: Amíg a szociális gazdaság egyik jellemzıje, hogy a termelı tevékenységbıl származó bevétel nem jelenthet profitot, azaz felosztható nyereséget a „tulajdonosok” közt, addig a helyi gazdaság esetében ez a megkötés épp a fenntarthatóságot, fejlıdést kockáztatná. A szociális gazdaság típusú és helyi gazdaság projektek nem versenytársai egymásnak, nem összehasonlítható fogalmak: Minden szociális gazdaság projekt megvalósulhat a helyi gazdaságban, de jelen javaslatunk fókuszában nem a szociális foglalkoztatás, hanem a helyi erıforrásokon alapuló, de piaci logikán alapuló kezdeményezések állnak. A közösségi gazdálkodás és tulajdonosi szemlélet (individuális motiváció) nem áll feloldhatatlan ellentétben. A helyi gazdaság életre keltése túlmutat az egyéni erıfeszítésektıl várható eredményeken. Azokon a településeken, ahol már most is megvan az egyéni vállalkozói-gazdálkodói potenciál, a fejlesztés és támogatás célcsoportját természetesen ez a kör kell, jelentse. Ahol viszont ez hiányzik, ott a közösségi alapú, de az egyéni fejlıdésre, hosszú távú önállóvá válásra felkészítı gazdasági programok tőnnek ígéretesebbnek. Folyamatos szakmai támogatás a projekt helyi végrehajtói és a lebonyolító szervezet munkatársai részére egyaránt. A rugalmas támogatási struktúra nemcsak az elvekben és egyes részkérdésekben jelenjen meg, hanem új és a probléma összetettségéhez alkalmazkodó modell jöjjön létre. A támogatási rendszer támaszkodjon a korábbi, hasonló problémát kezelni szándékozott programok tapasztalataira (LEADER és LHH).
Többszintű programstruktúra (Helyi gazdaság, pilot program) Elıkészítı elemek 1. Települések kiválasztása Hat település kiválasztását javasoljuk a pilot-szakaszban. A kiválasztás alapjának alkalmasnak tartjuk a kutatásban is alkalmazott módszert, azaz annak a tıke, társadalmi tıke, közjavak dimenziónak érvényesítését. Azaz olyan települések bevonását javasoljuk, amelyek tıke-ellátottsága és legalább a másik két dimenzióból az egyik érték alacsony. A kiválasztás másik szempontja a korábbi (máig tartó hatással bíró) lokális gazdaságfejlesztı projektek hiánya kell, legyen. Azaz valóban olyan helyszínek bevonása célszerő (ilyeneket a kutatásunkban is azonosítottunk: Tikos, Sajógalgóc), ahol nincs elızménye a helyi gazdaságfejlesztı projektnek. 2. Települési (közösségi) mentorok alkalmazása Minden település esetében saját mentort biztosít a program. A mentor végigkíséri a többéves fejlesztési folyamatot, részt vesz a felmérésben, tervezésben, megvalósításban. A települések mentorai közös felkészítésen vesznek részt, egységes szakmai standardokat alkalmaznak. Lehetıség szerint támaszkodni kellene a korábban vagy most hasonló szervezeti struktúrában, hasonló célokkal mőködött programok szervezeti hátterére, személyi kapacitására.
2
3. Helyzetfelmérés A bevont településekrıl helyzetfelmérés készül, ami kitér a település fenti három dimenzióban vett részletes jellemzésére, humán- és infrastrukturális adottságaira. A felmérés meghatározza azoknak a körét, akiket a programba közvetlenül be kell vonni, a képzések, fejlesztés résztvevıi lesznek. Továbbá meghatározza a települési adottságok körét: Földterületek, épületek, géppark, szaktudások, korábbi jellemzı tevékenységek, települési hagyományok stb. Itt szükséges pontosan és számonkérhetıen meghatározni a projektek célcsoportját, ami helyenként eltérhet. 4. Fejlesztési projekt készítése, részletes intézkedési terv kidolgozása A fejlesztési terv különbözik az esetleges korábbi „stratégiáktól, akciótervektıl” annyiban, hogy a fejlesztés minden eleméhez konkrét felelıst és forrást jelöl meg a program költségvetésébıl. A programnak ez a része az LHH tervezési metódusához hasonlít azzal a különbséggel, hogy nem pályázati keretben juthatnak a települések a forrásokhoz hozzá, hanem a települési tervek elfogadásáról egy vegyes összetételő (helyi gazdaság projekt lebonyolításában tapasztalt vezetı, vállalkozás-fejlesztı és közösségfejlesztı szakemberek) bizottság dönt. A tervek elkészítéséhez a mentor (és szükség esetén) vállalkozás- és-vagy közösségfejlesztésben jártas szakemberek nyújtanak segítséget. A tervek elkészítésében a helyi közösség tagjai, a majdani lebonyolítók is aktív szerepet kapnak. Már ez a tervezetési szakasz igen fontos szerepet játszik, mely egyben a késıbbi fejlesztési projektek „elıszobája” is egyben. Ekkor adott esetben el is bukhat egy kezdeményezés, amennyiben nem a fenti elveket követve, és nem megfelelı minıségben készül el a fejlesztési terv. 5. Humán erıforrás-fejlesztés Mint az esettanulmányok is rámutatnak, „helyi hısök” nélkül sehol nem valósulhatna meg helyi gazdaság projekt. Mindenütt jelen kell, hogy legyen legalább egy olyan személy, aki kitalál, motivál, szervez, tárgyal – és kézben tartja a projektet. Az lehetetlen feladatnak tőnik, hogy ezeket a helyi szereplıket képzéssel pótolják, felülrıl küldjék ezekre a településekre. Lehetetlen ez azért is, mert ezeknek az embereknek a fı erényük a helyi bizalmon alapul, azon, hogy elfogadják ıt, hallgatnak a szavukra, hitelük van. Ez többéves helyi jelenlétet, ha nem helyi származást feltételez. Javaslatunk szerint támogatni kell ezeket a helyi aktorokat, mégpedig többelemő programmal. A következı támogatásformák nyújtását tartjuk indokoltnak: - képzések: Közösségfejlesztés, közösségi tervezés, gazdaságfejlesztés (pénzügyi, menedzsment alapok), projekttervezés és –lebonyolítás; - tapasztalatszerzés (itthon és külföldön megvalósult helyi gazdaság projektek, jó gyakorlatok), a képzés-központú felkészítés helyett a tapasztalatszerzésen legyen a hangsúly; - szakmai támogatás (folyamatos gazdaságfejlesztı és szupervízori segítségnyújtás a megvalósítás idıszakában); - hálózatszervezés helyi projekteket lebonyolító „helyi hısökbıl”, tapasztalatszerzési lehetıség biztosítása. A szervezı-vezetı mellett legalább annyira fontos, hogy a helyi közösség is támogatást kaphasson, ami túlmutat a pénzbeni támogatáson. Ezt indokolja, hogy a „helyi hıs” csak akkor lehet sikeres, ha a helyi közösség 1. érti, mi és miért történik: ezért be kell a helyi közösséget vonni a tervezésbe; 2. ha motivált a részvételre; 3. ha a helyi vezetı személyét elfogadják, annak hitelessége nem kérdıjelezıdik meg; 4. konkrét és kézzelfogható javakat szereznek a projektbıl; 5. a fejlıdés kiszámítható, elıre tervezhetıek és vonzóak a projekt céljai. A programnak ebbıl a szempontból is rugalmasnak kell lennie. Minden egyes közösség számára egyedi „fejlesztési tervet” kell készíteni, azaz fel kell mérni, hogy milyen támogatásforma, mely elemek illeszkednek a legjobban a helyi igényekhez. A helyi közösség támogatásának legfontosabb alapelve a folyamatos jelenlét. A fejlesztı program csak abban az esetben lehet sikeres, ha a résztvevık számára egyértelmő a program kiszámíthatósága, az, hogy
3
tervezhetı a támogatás és az elırelépés. Azok a programok, amelyek egy-két évig biztosítanak támogatást képzésre, átképzésre, támogatott foglalkoztatásra, majd „az indikátorok teljesülésével” eltőnnek a közösségek életébıl, arra ösztönzik a résztvevıket, hogy maximalizálják rövid távon a megszerezhetı hasznukat, de semmiképp ne bízzanak és fektessenek be többet egy-egy ilyen projektbe, mint a minimálisan elvárt feltétel. A sikeres helyi gazdaság projektekben megjelenik a tulajdonosi szemlélet és a résztvevıknek a projektidıszakon túlmutató egyéni és közös terveik vannak. A közösség motiválására, fejlesztésére is tervet kell készíteni, és olyan elemeket rendelni a terv megvalósításához, amely illeszkedik az adott közösség állapotához. Így egy (helyi) gazdaságfejlesztı program keretében helyet kaphatnak akár olyan elemek is, amelyeknek közvetlenül nincs gazdaságfejlesztı hatásuk, de hozzájárulnak a helyi közösség kialakulásához és fejlıdéséhez. Termelő tevékenységet támogató eszközök Esettanulmányaink szerint a hátrányos helyzető települések problémája nem írható le egyszerően a tıkehiányos állapottal. Nemcsak a közös vagy egyéni gazdálkodásba vonható szabad földterület hiányzik (birtokkoncentráció, „kultúrsivatag”), hanem hiányzik sok esetben a géppark, a szaktudás, a motiváció, a piacképes termékre vagy szolgáltatásokra vonatkozó ötlet – de legfıképp a piac. A termelıtevékenység elindulásához ezek mind szükségesek, így minden „hiányra” reagálni kell egy támogató programnak. Mőködési feltételek biztosítása a projekt teljes idıszakában . igazítva az adott projektszakaszhoz (érdemes lenne az egyes projektszakaszokhoz, a támogatott tevékenységek és igénybe vehetı támogatások listáját, mint menüt összeállítani, melybıl rugalmasan választhatnak annak megfelelıen épp mire van szükségük!! bér és infrastruktúra: megfontolandó a korábbi infrastrukturális fejlesztésekhez illeszteni a programot: pl. IKSZT, közösségi házak stb.). 1. Tıkejuttatás Azok a helyi közösségek, amelyeket megcélozhatna egy tervezett program, semmiféle tıkével nem rendelkeznek. A történeti okok mellett a jelenlegi támogatáspolitika is kiszolgáltatottá teszi ezeket a közösségeket, mivel amellett, hogy elvárja „a projektek fenntarthatóságát”, az elveken túl gyakorlatilag nem biztosít olyan javakat, amelyek egy hosszabb távú fejlıdés alapját jelenthetnék. A támogatások ezeknek a településeknek az esetében csak ritkán válnak valóban tıkévé. Az ún. innovatív foglalkoztatási konstrukciók (TÁMOP 1.4.3, 1.4.6 alig teszik lehetıvé a valódi befektetési célú támogatás-felhasználást, ingatlan-vásárlást: az elsı konstrukció esetében a támogatás maximum 25%-át lehet erre fordítani, de csak, ha munkahelyet hoz létre a támogatott, míg a második kiírás még erre sem ad lehetıséget). Abban az esetben, ha mégis lehetséges volna az ingatlan-beruházás, az elidegenítési tilalom a szerzett tıke mobilizálhatóságát (tıkeként való használatát) korlátozzák (pl. az ún. EQUAL Program). Nem javasoljuk az effajta korlátozások eltörlését minden esetben, csupán rámutatunk arra, hogy ahhoz, hogy helyi termelı (jövedelemgeneráló) tevékenység induljon, olyan tıkebefektetés szükséges, amire ezek a konstrukciók, támogatási formák nem adnak lehetıséget. (Mivel ez az érvényes uniós szabályozás miatt ez jelenleg nem megoldható, meg kell fontolni itt állami és-vagy piaci források kiegészítı bevonhatóságát a program finanszírozásába). Erre az ellentmondásra talán részben feloldást jelenthet a javaslatunkban megfogalmazott programstruktúra (fejlesztési folyamat). A tulajdon valódi közösségi kontrollja ugyanolyan akadálya lehet a rosszhiszemő elidegenítésnek, mint az egyébként kijátszható jelenlegi szabályozás. Ehhez azonban olyan közösségek kellenek, amelyek valóban képesek a saját tulajdonukról felelıs közösségi döntéseket hozni1. Erre elvileg modellt jelenthetnek az elmúlt években egyre népszerőbbé váló közösségi tulajdonú vállalkozások – melyekhez a legtöbb mintát az USA-ban találjuk. Ez azonban azt is jelenti, hogy azt a finanszírozási mechanizmust nem lehet közvetlenül átültetni a magyarországi környezetbe.
1
Community Development Investment Review, 2009; www.frbsf.org/publications/community/review/vol5_issue2
4
A közösségi tulajdonú éttermek, könyvesboltok mintája két okból nem lehet közvetlenül adaptálható: Ezek a gazdasági tevékenységek olyan piacot céloznak, ahol fellelhetı valamilyen már meglévı fizetıképes kereslettel. A mi példáink arra mutattak rá, hogy az érintett települések egyik legnagyobb problémája éppen a helyi piac hiánya – megoldást csak a külsı piacokra történı belépés jelenthet, hosszútávon. A másik eltérés a befektetıi tıke forrása. Az Egyesült Államokban legjellemzıbb módon a közösség tagjai járulnak hozzá a közösségi vállalkozás alaptıkéjéhez, ezt egészíti ki a befektetıi magántıke (aminek megszerzéséhez ezeknek a vállalkozásoknak a for-profit vállalkozások esetében megszokott kockázati minısítések próbája mellett a szociális vagy környezeti hasznokat is alá kell támasztani). Az állam szerepe fıként a finanszírozást ösztönzı szabályozás kialakításában és a szabályozást kiegészítı, „szolgáltatói” szerepében érhetı tetten. A Community Reinvestment Act of 1977 (CRA) nemcsak arról rendelkezik, hogy a kereskedelmi bankoknak a befektetéseiket vissza is kell téríteniük azokba a közösségekbe, ahonnan a forrásaikat győjtik, de hozzá is járul ezeknek a befektetéseknek a biztonságához (megtérülés és haszon) azzal, hogy szabályozza a befektetıi célt jelentı kis- és közösségi vállalkozások (nagy hitelminısítı cégek mőködéséhez hasonló) minısítését. Egy másik, új típusú, tıkehiányos kis- vagy közösségi vállalkozásokat segíteni képes tıkejuttatási forma az internet alapú közösségi hitelközvetítés. Talán a legismertebb ezek közül a kiva.org, amely segít a bankok által hitellel ki nem szolgált mikrovállalkozásoknak hitelhez jutni egy meglehetısen innovatív rendszert alkalmazva. Ehhez hasonló kezdeményezés létezik Magyarországon is (noba.hu), de ez a rendszer a bankokra vonatkozó szigorúbb szabályozás miatt tulajdonképpen nem tudott igazán elindulni. A jelenlegi magyar gazdasági viszonyok mellett nem lehet reálisan elvárni, hogy a célcsoport maga rendelkezzen a közösségi (vagy saját) vállalkozás indításához szükséges tıkével. Ugyanakkor annak is jelentıs kockázata van, ha a tıke csupán közforrásból, kívülrıl érkezik. Ennek az ellentmondásnak a feloldására két út kínálkozik. Az elsı a már említett lehetıség, miszerint a magántıke számára vonzóvá válnak ezek a vállalkozások. Ez azonban rövid távon nem várható, legalábbis az a befektetıi attitőd, amely a megtérülés és haszon mellett a befektetései esetében a társadalmi hasznot is mérlegeli, nem jelentıs Magyarországon. A másik lehetıség a szintén az USA-ból származó, kiegészítı támogatás elve. Ebben az esetben a külsı forrás – függetlenül attól, hogy az állami vagy magán – kiegészíti a célcsoport által összegyőjtött forrást. Ez a támogatási forma fıként, mint feltételhez kötött támogatás szociálpolitikai transzferként mőködik, de van vállalkozásfejlesztı alkalmazására is példa. Javaslatok: - Közösségi gazdálkodás infrastrukturális hátterének megteremtése gazdálkodó közösségek esetében. (A jelenlegi uniós támogatási rendszer szabályozási környezetének áttekintésével, esetleges módosítások kezdeményezésével.) - A támogatásból származó javak elidegenítésének tilalma melletti alternatív megoldások kidolgozása a hosszútávú közösségi felhasználás érdekében. - A lépcsızetesség / fokozatosság elvének következetes érvényesítése a támogatás kihelyezésében. (A támogatottak a szervezeti és szakmai fejlettségi szintüknek megfelelı nagyságú és idıben is tervezhetı forráshoz jussanak. - A „szociális befektetés” jogi és szervezeti kereteinek megteremtése. - Egységes referenciarendszer kidolgozása és mőködtetése a közösségi vállalkozások esetében (egységes indikátor- és hitelesítı rendszer). - A közösségi termelésbe történı befektetés ösztönzése, innovatív finanszírozási megoldások tesztelése és engedélyezése (ld. közösségi hitel portálok). - Kiegészítı támogatási rendszer kidolgozása helyi (közösségi) vállalkozások finanszírozásának ilyen módon való lehetıvé tételére.(A saját erı, saját bevétel kiegészítése támogatással: Feltételhez kötött támogatás, ami különbözik a jelenlegi, pályázatos rendszer miatt elıre meghatározott támogatástól. A támogatási keret lehívása és mértéke a projekt termelési szakaszában az elıre, a projekt-tervezés során meghatározott mutatók (köztük fıként a saját bevétel) teljesítésétıl függ.
5
-
A jelenleg szociális transzferekbıl élı célcsoport számára a fokozatos átlépés lehetıvé tétele a for-profit tevékenységet végzı státuszba. Azaz ne szőnjön meg a jogosultság a jövedelemtermelı tevékenység elindulásával2.
2. Termelési és értékesítési hálózatokhoz kapcsolódás támogatása Belecskán, Besencén és Kisvejkén a siker titka az, hogy olyan értékesítési csatornát tudtak feltárni, ami a termelés színvonalának emelkedését is képes elıre hajtani. A rendszeres bevétel lehetısége mellett a folyamatos minıségi és szállítási pontosság elvárása kikényszeríti a termelés volumenének növekedését, a munkaszervezet és technológia professzionalizálódását. Az integrátori rendszer a technológia biztosításával képes pótolni emellett a hiányzó helyi szakmai tudást, s részben a finanszírozáson keresztül a tıkehiányra is választ tud adni. A helyi gazdálkodás egyik lehetséges útja, mozgatója a termeltetési-értékesítési rendszerekben lévı, eddig még nem kihasznált potenciál feltárása és a helyi projektek erre építése. (Az Autonómia Alapítvány a 2000-es évek elején több intenzív konzerv-uborka termesztı helyi projektnek volt finanszírozója, tanúja volt. A tapasztalat ezekkel kapcsolatban is alátámasztja a korábban leírtakat, miszerint ezek a kezdeményezések – még egy erıs integrátori háttérrel is – csak akkor lehetnek sikeresek, ha „nem nulláról” indulnak; a közösségen belül kialakult a munkamegosztás és a résztvevıket a közösségi összefogás mellett az egyéni boldogulás – tulajdonosi szemlélet – is motiválja.) Ahhoz, hogy ezekhez a hálózatokhoz a fejleszteni kívánt közösségek kapcsolódni tudjanak, segíteni kell az információáramlást és a kapcsolatteremtést termeltetık, szolgáltatást vásárlók és helyi közösségek közt. Nem elvárható, hogy a korábban nem gazdálkodó helyi közösségek maguk találják meg ezeket a csatornákat, így a program egyik szolgáltatása a keresett szolgáltatásokra és termékekre vonatkozó információ-győjtés és –szolgáltatás lehet. Erısíteni kell a direkt értékesítés csatornáit, azokat a kezdeményezéseket, melyek össze tudják kötni a termelıket (szolgáltatásnyújtókat) a fogyasztókkal, vásárlókkal. A helyi termelés-gazdálkodás nem a kiskereskedelmi láncok ellenében, hanem azok mellett, meglévı (vagy feltárandó) piaci kereslet kielégítésével kell, hogy megvalósuljon. 3. Szakképzés Tekintve, hogy az elmúlt programozási idıszak egyik fı támogatási területe a szakképzés volt, célszerőnek tőnik megvizsgálni, a hátrányos helyzető, helyi munkaerı-piaccal nem bíró települések lakosainak ezek a programok mennyiben jelentettek esélyt a munkaerı-piacra történı be- vagy visszakerülésre. Esettanulmányaink alapján elmondható, hogy a sikeres helyi gazdaság projektek esetében a résztvevık esetében sokkal inkább a szaktudás, mint a szakképzés (szakmai végzettség) volt a meghatározó. Kétségtelen, hogy bizonyos feladatkörök, vezetési szintek indokolttá teszik bizonyos végzettségek megszerzését (pl. gépkezelıi), de általában a „termelésbe ágyazott” tapasztalatszerzés, felnıttoktatási formák hatékonyabb ismeretátadási módszernek tőnnek. A képzési programelemek tervezésekor számolni kell még a további szempontokkal is: Jóllehet, a helyi gazdaság fogalomkörét nem szőkítettük le a mezıgazdaságra, a szóba jöhetı elképzelések esetében nagyobbrészt ilyen projektekre lehet számítani. Ez pedig azt jelenti, hogy a szaktudás megszerzésének formájának is a mezıgazdasági ciklushoz kell alkalmazkodni. (A képzések megtartására inkább a téli idıszakban van lehetıség – és ez sokkal méltánylandóbb szempont, mint például a támogatási rendszer belsı határidıi, finanszírozási ütemterve.) 4. Motiválás A szaktudás mellett legalább ennyire hangsúlyosnak kell lennie a résztvevık bevonására, motiválására hivatott programelemeknek. A bevonás-motiválás céljára a három, már említett programelem (közösségfejlesztés, tulajdonosi szemlélet, mentorok) mellett további lehetıséget jelent a teljesítményalapú bérezés. A közfoglalkoztatási program problémája a nagyon alacsony bérek, rövid futamidejő foglalkoztatás mellett a motiváció hiánya is, azaz az, hogy a résztvevık gyakorlatilag ugyanarra a javadalmazásra számíthatnak az elvégzett munka mennyiségétıl és minıségétıl függetlenül. 2
Lásd a Polgár Alapítvány Kiút Programjának tapasztalatait a Start kártya esetében: http://kiutprogram.hu/index.php/hu/dokumentumtar/category/15-szakmai-ismertetok-kutatasok (2013). Továbbá: http://www.budapestinstitute.eu/index.html
6
A motiválás lehetséges formáinak tekintjük a bevétel közvetlen és gyors megjelenését a résztvevıknél. Ha a gazdasági aktvitás nem kapcsolódik közvetlen módon a bevételhez, akkor elveszti ösztönzı hatását. A jelenleg is alkalmazott hetibér elmozdulás lehetne ebbe az irányba, ha a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó bevételhez lehetne kötni. (Azaz a jövedelem legalább egy része függjön a termelt bevételtıl.) Emellett ösztönözni kell a megtakarítás, jövedelem gazdasági tevékenységbe történı visszaforgatásának formáit: Lásd kiegészítı támogatási formák. Figyelembe kell venni, hogy egy önfenntartó módon mőködı gazdálkodó projektben sem várható az, hogy a résztvevık egybıl (de még hosszabb távon sem) akkora jövedelemre tegyenek szert, amely jelentısen javítani tudna életszínvonalukon, háztartási gazdálkodásuk egyenlege gyorsan javulni tudna. Azzal, ha a program részét képezik a háztartások kiadási oldalát kezelni hivatott programelemek (pénzügyi tudatosság képzés, energiahatékonysági programelemek, megtakarítások ösztönzése, természetbeni javadalmazás – de nem a készpénzbeni kiváltásaként!), növelni lehet a gazdálkodói programban résztvevık motivációját, elégedettségét, így érdemes a program komplexitását ebben az irányba is elmozdítani. Az általunk ismert projektekben a tulajdonosi szemlélet mellett fontos hangsúlyt kap a munkavállalóirészvétel individuális jellege, a személyre szabott munkakörök, munkaidı-beosztás, feladat-kiosztás. Mindez nemcsak a pályázati kiírásokban is megjelenı tartós munkaerı-piaci dezintegráció kezelése miatt fontos, hanem mert ezekben a programokban sok esetben lehetıvé válik a munkavállalók motiválása a személyes élményszerzésen, a feladatok megértésén, az azokkal való azonosuláson is keresztül. A tartósan munkanélküli, munkatapasztalattal nem rendelkezı személyek esetében természetesen nem minden esetben várható, hogy megtapasztalják a munkavégzés „flow-élményét”, de véleményünk szerint lehet és kell is építeni arra, hogy a résztvevık, projektekbe bevontak ne csak kötelezı elvárásként tekintsenek a kiadott feladatokra, hanem maguk is formálhassák a munkavégzés körülményeit, a munkaszerveztet, az együttmőködés kereteit, de ami a legfontosabb, hogy értsék meg az egész projekt célját, az egyes feladatok egymáshoz kapcsolódását, személyes munkavégzésük jelentıségét. (Véleményünk szerint a közhasznú munkavégzés hatékonyságának a rövid idejő munkaviszony mellett az egyik korlátja épp a személytelen, az egyéni motivációt csupán a jelenlétért-részvételért megszerezhetı jövedelem jelenti.) Forráselosztás, intézményi háttér Bár voltak és vannak olyan támogatási konstrukciók, amelyekben a fenti szempontok megjelentek, vagy megjelenhettek volna az egyes támogatott projektekben, a fent javasolt támogatásformák és szempontok együttesen eddig nem jelentek meg egy konstrukcióban. Különösen fontos ez a tıkejuttatás kérdése esetében. Javasoljuk, hogy egy olyan kísérleti (pilot) támogatási konstrukció kerüljön kidolgozásra, amely az alábbi általános elveken nyugszik: 1. Hosszú távú fejlesztést tesz lehetıvé Programelemek Szükséges időtartam 1. A projekt lebonyolításának elıkészítése (lebonyolítók szakmai 12-18 hónap felkészítése; konstrukcióra szabott eljárásrendek, dokumentumok, képzési anyagok stb. kidolgozása; pilot-ba bevonandó települések kiválasztása – nem nyitott pályázati rendszerben). 2. Elıkészítı szakasz (közösség felkészítése és helyi HR-erıforrások 6 hónap felkészítése; termelési projekt részleteinek kidolgozása; projekt jogi és szervezeti hátterének megteremtése; tanulmányutak, tapasztalatcsere) 3. Megvalósítás (résztvevık bevonása a termelı tevékenysége; egyéni 24-36 hónap fejlesztési tervek készítése; helyi gazdálkodás projekt; értékesítés megszervezése) 4. Kiegészítı programelemek (mentorálás; egyéni gazdálkodást ösztönzı 24-36 hónap eszközök; tapasztalatcsere; energiahatékonysági beavatkozások) (párhuzamos a megvalósítással) 5. Értékelés és monitoring (a program teljes futamideje alatti szakmai A program teljes monitoring, amelynek célja a támogató és támogatottak közti folyamatos futamideje alatt információáramlás és a program helyi szintő eseményeinek nyomon követése, dokumentálása)
7
2. A forrásfelhasználás az egyes projektek valós forrásigényétıl függjön és ne külsı szempontoktól (abszorpciós kényszer, pályázat rendszer önjáró jellege, pályázatírói „profitmaximalizálás” stb.). Az egész pilot programra célszerő volna egy elızetes – a már megvalósult, mintajellegő projektek gazdasági elemzésén alapuló – költségbecslést készíteni, amely irányadó lenne az egyes projektekre fordítható keretösszeg tekintetében, de a végleges összegek tárgyalásos eljárásban lennének meghatározva. A forráslehívás rugalmasan, az egyes teljesített projektszakaszokhoz és monitoringeredményekhez igazodjon. 3. A program lebonyolítója egy kizárólag ezzel a programmal foglalkozó szervezet, de legalábbis a jelenlegi támogatási rendszertıl, szervezeti formáktól független, terepmunkában tapasztalt szervezet legyen, mely képes biztosítani a folyamatos helyi jelenlétet és a megfelelı lebonyolítói rugalmasságot. A lebonyolítást, illetve a lebonyolító szervezet kiválasztását global grant konstrukcióban javasoljuk megvalósítani. 4. A lebonyolítás támaszkodjon a különbözı szervezetformák erényeibıl származó szinergiákra (a civil szervezetek részvétele a monitoringban, közösségfejlesztésben; gazdasági szereplık az üzleti terv elkészítésében, helyi menedzsment mőködtetésében, marketingben; állami szereplık a monitoringban, minıségbiztosításban, adaptációban). 5. A program lebonyolítása során folyamatos és nyilvánosan követhetı monitoring. 6. A program értékelését támogassa köztes adatfelvétel, kontrollcsoport alkalmazása a hatásértékelésben. Az értékelés külsı, mind a helyi gazdaságban, mind az uniós programlebonyolításban tapasztalatot szerzett közremőködı végezze.
8
