Szempontok. a villamos energia hálózati engedélyesek és egyetemes szolgáltatók indokolt költségeinek meghatározásához

Magyar Energia Hivatal

Villamosenergia-árszabályozási Főosztály

Szempontok a villamos energia hálózati engedélyesek és egyetemes szolgáltatók indokolt költségeinek meghatározásához A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: VET) a következőképpen fogalmazza meg a hatósági ármegállapítás legfontosabb elveit. A 142. § (6) bekezdése szerint: „(6) A rendszerhasználati díjakat a hatékonyan működő engedélyes vállalkozás(ok) indokolt működési és tőkeköltsége, illetve összehasonlító elemzések alapján a legkisebb költség elvének érvényre juttatásával … úgy kell meghatározni, hogy az érintett engedélyeseket rövid és hosszú távon gazdálkodásuk hatékonyságának és az általuk nyújtott szolgáltatás minőségének folyamatos javítására és az ellátásbiztonság növelésére ösztönözze.” Ehhez hasonló módon fogalmaz a 143. § (2) bekezdése is: „(2) Az egyetemes szolgáltatás árát a villamosenergia-piaci árak, továbbá a hatékonyan működő engedélyes gazdálkodó szervezetek indokolt működési és tőkeköltsége, illetve összehasonlító elemzések alapján kell meghatározni úgy, hogy a legkisebb költség elvének érvényre juttatása érdekében a szabályozás által érintett engedélyeseket gazdálkodásuk hatékonyságának és az általuk nyújtott szolgáltatás minőségének folyamatos javítására ösztönözze.” A fentiekhez valamivel konkrétabb előírások is kapcsolódnak. A 142/A. § (1) bekezdése szerint: „(1) A rendszerhasználati díjak szabályozása négyéves árszabályozási ciklusok keretében, éves ármegállapítással történik. A Hivatal az árszabályozási ciklus indulását megelőzően költség-felülvizsgálatot végez. …” Bár az egyetemes szolgáltatás esetében nincs ilyen explicit előírás a VET-ben sem az árszabályozási ciklust, sem a költség-felülvizsgálatot illetően, de ezek lehetőségét a VET implicit módon tartalmazza. A költség-felülvizsgálat végzésének lehetőségét az alábbi megfogalmazásokból lehet levezetni. A 143. § (3) bekezdése szerint: „(3) Az egyetemes szolgáltató által … kötelezően nyújtott egyetemes szolgáltatás árát … a Hivatal javaslata alapján a miniszter állapítja meg.” A 143/A. § (6) bekezdése szerint: „(6) Az egyetemes szolgáltató köteles a) a legkisebb költség elvét betartani, és az ezt igazoló adatokat a Hivatal számára hozzáférhetővé tenni,

2 b) a Hivatalnak megadni minden olyan tájékoztatást, amely az árfelügyeleti és hatósági árelőkészítő tevékenységhez szükséges, c) a költség és árbevétel struktúra átláthatóságát nyilvántartási és elszámolási rendszerében biztosítani.” Az idézett törvényi előírások értelmében a Magyar Energia Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) – figyelemmel a rendszerhasználati díjak 2009-2012. évi árszabályozási ciklusának befejeződésére is – szükségesnek és indokoltnak tartja a 2013. évi hatósági árak megállapítását megelőző, azt megalapozó vizsgálatok elvégzését mind a rendszerhasználati díjak, mind az egyetemes szolgáltatási árak vonatkozásában. Jelen dokumentum célja, hogy ehhez kapcsolódóan megfogalmazza az indokolt költségek és az azok számításához figyelembe veendő eszközök meghatározására irányuló munka (a továbbiakban: költség-felülvizsgálat) kereteit és alapvető módszereit. Az indokolt költségek megállapításánál a következő általános elveket kell szem előtt tartani:  feleljen meg a legkisebb költség elvének, de ne veszélyeztesse az ellátásbiztonságot,  járuljon hozzá, hogy az engedélyesek elvártnál nagyobb hatékonyságjavulásának eredménye kerüljön megosztásra a rendszerhasználókkal,  közvetítse a hosszú távú fejlesztési célokat, de ne tartalmazzon előfinanszírozást,  ösztönözzön a szolgáltatásminőségi követelményeknek való megfelelésre, a szolgáltatás színvonalának javítására,  támogassa egy áttekinthető és diszkriminációmentes tarifarendszer kialakítását és működését. Jelen útmutató nem minden szempontból azonos részletezettségű, de a módszertani keretek felvázolásával határozott orientációt hivatott adni az indokolt költségek meghatározásához.

Indokolt költségek módszertani útmutató 2013-ra

3

Tartalomjegyzék I.

A költség-felülvizsgálat keretei …………………………..............

4. oldal

II.

A költség-felülvizsgálat tartalmi kérdései …………...…………….

6. oldal

A) Általános előírások .........…………………………………....

6. oldal

B) Egyes költségnemekre, költségtételekre, mérlegtételekre vonatkozó előírások .........................................................

8. oldal

C) Az egyes engedélyes tevékenységekre vonatkozó további előírások.....…………………………………………………. 12. oldal


4

I. A költség-felülvizsgálat keretei 1. A költség-felülvizsgálat során figyelembe veendő jogszabályok, egyéb jogi rendelkezések: a)

b) c) d)

e)

f) g) h) i) j)

k) l) m)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2009. július 13-i 2009/72/EK IRÁNYELVE a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről; VET; a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 273/2007. (X. 19.) Korm. rendelet; a villamos energia rendszerhasználati díjakról szóló (2011. december 31ig hatályos) 119/2007. (XII. 29.) GKM rendelet, illetve a villamos energia rendszerhasználati díjak megállapításának és alkalmazásának szabályairól szóló 64/2011. (XI. 30.) NFM rendelet; a közcélú villamos hálózatra csatlakozás pénzügyi és műszaki feltételeiről szóló (2011. december 31-ig hatályos) 117/2007. (XII. 29.) GKM, valamint (2012. január 1-jétől hatályos) 76/2011. (XII. 21.) NFM rendelet; a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény; a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény; az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény; a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 22/2009. (X. 16.) PM rendelet; a bonus-malus rendszer, az abba való besorolás, illetve a kártörténeti igazolások kiadásának szabályairól szóló 19/2009. (X. 9.) PM, illetve 21/2011. (VI. 10.) NGM rendelet; a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény, illetve az ennek végrehajtásáról szóló 127/1991. (X. 9.) Korm. rendelet; a villamosenergia-ipari építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 382/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet; a hatályos, vagy időközben esetlegesen megjelenő egyéb specifikus jogszabályok vonatkozó rendelkezései.

2. A 2013. januári díjmegállapítás előkészítéseként a Hivatal a hatósági ármegállapítás által érintett villamosenergia-ipari társaságoknál [a továbbiakban: társaság(ok)] az alábbi témakörökben végez vizsgálatot ezen útmutató alapján: a) b) c) d) e) f)

működési költségek (tágabb értelemben véve), eszközérték, értékcsökkenés, tőkeköltség, hálózati veszteség, egyéb specifikus tételek (ráfordítások, bevételek).

3. A közvetlenül vizsgált társaságok az alábbiak: a)

az átviteli-rendszerirányítói engedélyes MAVIR Zrt.;

b)

a villamos energia elosztói engedélyesek: ba) ELMŰ Hálózati Kft., bb) ÉMÁSZ Hálózati Kft.,


5 bc) bd) be) bf) c)

EDF DÉMÁSZ Hálózati Elosztó Kft., E.ON Észak-dunántúli Áramszolgáltató Zrt., E.ON Dél-dunántúli Áramszolgáltató Zrt., E.ON Tiszántúli Áramszolgáltató Zrt.;

a villamos energia egyetemes szolgáltatók: ca) ELMŰ Nyrt., cb) ÉMÁSZ Nyrt., cc) EDF DÉMÁSZ Zrt., cd) E.ON Energiaszolgáltató Kft.

A költség-felülvizsgálat a „közvetlenül vizsgált társaságok” azon kapcsolt vállalkozásait is érinti, amelyek által nyújtott szolgáltatások (vagy termékek) költségként jelennek meg a „közvetlenül vizsgált társaságoknál”. 4. A költség-felülvizsgálat során az előre nem látható szakmai kérdések kezelésére a Hivatal fenntartja annak lehetőségét, hogy egyéb szempontokat is figyelembe vegyen. 5. A VET 142. § (3) bekezdése szerint a „… rendszerhasználati díjak adott naptári évre érvényes mértékét … a Hivatal határozatban állapítja meg.” A 3. a) és b) pont szerinti társaságokra vonatkozó költség-felülvizsgálat célja ennek a határozatnak a szakmai megalapozása. A vizsgálat eredményének felhasználásával határozható meg az a – társaságonként számított – indokolt költségtömeg, amely egyrészt az országosan egységes tarifaképzés, másrészt (az elosztók esetében) a VET 142/A. § (2) bekezdése szerinti kiegyenlítő fizetések alapjául szolgál. 6. A VET 143. § (3) bekezdése szerint a „… kötelezően nyújtott egyetemes szolgáltatás árát … a Hivatal javaslata alapján a miniszter állapítja meg.” A 3. c) pont szerinti társaságokra vonatkozó költség-felülvizsgálat célja – az indokolt költségtömeg társaságonként történő meghatározásán keresztül – ennek a javaslatnak a szakmai megalapozása. 7. Az „indokolt költségtömeg” adott társaságra megállapított összege csak a tarifaképzésnél alkalmazott mennyiségekkel, illetve az ármechanizmusra vonatkozó egyéb előírásokkal együtt ad teljes képet az árszabályozás rendszeréről.


6

II. A költség-felülvizsgálat tartalmi kérdései A) Általános előírások 1. Tételes költség-felülvizsgálatra kerül sor elsősorban a 2011. évi (és kiegészítésképpen a 2008-2010. évi) tény adatok részletes elemzésével, a tevékenységenkénti megosztás és a felmerülés indokoltsága szempontjából. 2. A vizsgálat alapját elsősorban a 2011. évi (kiegészítésképpen a 2008-2010. évi) auditált mérlegek és eredmény-kimutatások, a társasági szintű számviteli éves beszámolók kiegészítő mellékletének részeként elkészített tevékenységi beszámolók, és az azok alapjául szolgáló adatok képezik. 3. Indokolt költség – kiindulásként – csak olyan fajta, 2011-ben ténylegesen szükséges (felmerült), illetve 2012-ben várhatóan felmerülő költség lehet, amely egyértelműen az adott tevékenységhez rendelhető és várhatóan 2013-tól is fel fog merülni. Az indokoltság tartalmi vizsgálata mind a költségnem (jogcím), mind a mérték (nagyság) szempontjára kiterjed, azaz a számviteli „felmerülés” nem jelent automatikus „indokoltságot” az árképzés szempontjából. 4. A költség-felülvizsgálat egyik kiindulópontja annak megállapítása, hogy a) a társaság megfelelően határolta-e körül az egyes tevékenységeit a számviteli szétválasztás során; b) a társaság számviteli szabályozása tartalmaz-e részletes megfogalmazást a költségek (ráfordítások) – megfelelően megválasztott vetítési alapokkal történő – résztevékenységenkénti megosztására vonatkozóan; c) a résztevékenységenkénti megosztás az egyes társaságoknál az a) pontnak megfelelően történt-e. Az auditált tevékenységi beszámolókban foglalt költségfelosztástól a vizsgálat keretében (a díjmegállapítás szempontjából) indokolt esetben (pl. az egyes társaságok összehasonlíthatóságának elősegítése érdekében) és megfelelően alátámasztott módon el lehet (kell) térni. 5. A 2011. évi tényadatok vizsgálata során különválasztásra kerülnek a) b) c) d)

a VET-nek megfelelő folyó működéshez tartozó, a rendszeresen, de nem minden évben felmerülő, a nem rendszeresen (alkalmanként) felmerülő, a 2013-tól nem szükséges (nem felmerülő)

költségek. A b) és a c) pontban említett tételek – a legkisebb költség elvének érvényesítésével – (költségfajta és mérték szempontjából) egyedi mérlegelést igényelnek. Amennyiben elvi indokoltságuk a 2013-mal kezdődő árszabályozási időszakra is fennáll, akkor e költségek az árszabályozási időszak tervezett hosszára figyelemmel (elosztva) kerülnek „beszámításra”. Indokolt költségek módszertani útmutató 2013-ra

7 6. Az indokoltsági vizsgálat az egyes költségelemek vonatkozásában a statikus és dinamikus (több évre kitekintő) megközelítés mellett benchmark (egységes alapon képzett fajlagos mutatókra támaszkodó) összehasonlítást is jelent. Ez utóbbi során elsősorban az azonos tartalmú résztevékenységekre vonatkozó fajlagos költségek kerülnek összevetésre a hasonló tevékenységet végző (hazai és/vagy külföldi) társaságok megfelelő adataival. A fenti vizsgálatok alapozzák meg a 2011. évi auditált számviteli beszámolókban szereplő tényköltségekhez képest végrehajtott korrekciót. 7. Az indokolt költségek meghatározása során költségcsökkentő korrekcióként kell figyelembe venni azokat a tarifán kívüli bevételeket, amelyekkel kapcsolatos költségeket tartalmazta a felülvizsgálat közvetlen alapját képező beszámoló, de ezen költségek az indokoltsági vizsgálat során nem kerültek kiszűrésre. 8. A 2012. évi folyamatok, a VET által előírt kötelezettségek, az egyes költségfajták és a fogyasztói infláció közötti összefüggések, stb. fényében kerül meghatározásra az indokolt költségek 2013. évi ármegállapításhoz javasolt nagysága (az ún. „induló költségek”). 9. A Hivatal, illetve az általa megbízott szakértők a költség-felülvizsgálat során figyelembe veszik az egyéb jogszabályok által támasztott követelményeket is, biztosítva ezzel a társaságokra vonatkozó szabályozás konzisztenciáját. Az indokolt költségek meghatározásánál alkalmazott módszerek (illetve ezek eredményei) – céljuknál és jellegüknél fogva – nem jelentik az egyébként a társaságokra érvényes egyéb (más célú) jogszabályi és hatósági előírások felülbírálását.


8

B) Egyes költségnemekre, költségtételekre, mérlegtételekre vonatkozó előírások B1. Működési költségek (tágabb értelemben véve) 1. Anyag- és anyagjellegű költségek A társaság által az engedélyesi tevékenységéhez nem tartozóan végzett, illetve jogszabály által nem előírt további tevékenységekhez, szolgáltatásokhoz kapcsolódó anyag- és anyagjellegű költségek – a nem jogszabályi kötelezettségként indított eljárások kapcsán fizetett illetékeket és eljárási díjakat is beleértve – nem ismerhetők el indokolt költségként. Az indokoltság megítélésénél mérlegelni kell a működési és szabályozási környezet változásának hatásait is. Az igénybe vett szolgáltatások nagyságának indokoltságát – különös tekintettel pl. a kiszervezésekre, a kapcsolt vállalkozásoktól igénybe vett szolgáltatásokra (azok költségére és nyereségtartalmára), valamint a tanácsadási díjakra – hangsúlyozottan kell vizsgálni. Ennek során figyelemmel kell lenni a költségek, valamint az ezeket befolyásoló tényezők közötti kapcsolatokra, különösen a fentiek időbeli változására, a transzferár-képzés gyakorlatára és az ezzel kapcsolatos külön vizsgálat eredményeire. A szakértői és tanácsadási díjak indokoltságának megítélése során figyelembe kell venni ezen költségek időbeli alakulását, az egyes engedélyeseknél ilyen címen kimutatott költségek összehasonlításának eredményét, az engedélyesek feladatait, létszámát, a tanácsadók alkalmazásából adódó gazdasági előnyök mértékét. Az esetlegesen változó külső körülmények által döntően befolyásolt költségek (pl. káresemények miatti költségek) indokoltságát több év adatainak elemzése alapján kell megállapítani. A reklámköltségek csak a jogszabály által előírt hirdetések költségeit nem meghaladó mértékben minősülnek indokoltnak. 2. Személyi jellegű költségek Elsősorban a béreket és azok közterheit kell indokolt költségfajtának tekinteni. Az egyes társaságok esetében külön is mérlegelni kell a létszám, a bértömeg, a bérszínvonal, valamint ezek időbeli változásának indokoltságát, figyelemmel a munkaerő-piaci körülményekre, a bérszínvonal regionális különbségeire és a létszám összetételére is. Az ún. cafeteria rendszerben, kollektív szerződés alapján bérkiegészítésként adott juttatások – amennyiben azok bérfejlesztést helyettesítő/kiegészítő jellegű kiadások – indokolt költségnek tekinthetők. Nem tekinthetők indokolt költségnek a jövőbeli árképzés szempontjából Indokolt költségek módszertani útmutató 2013-ra

9 - a menedzserbiztosítások, - a végkielégítések, - a korengedményes nyugdíjazások miatti költségek, valamint az „elfogadható” mértéket meghaladó olyan egyéb, hasonló jogcímű kifizetések, mint pl. a  jutalom, prémium,  kitüntetés,  segélyek,  reprezentáció,  üzleti ajándék,  egyéb „szabadon adott” személyi kifizetések. A fenti „elfogadható” mértéket az egyes engedélyeseknél ilyen címen felmerült költségek összegére vonatkoztatva kell számszerűsíteni. 3. Biztosítások Kiindulópontként indokolt költségnek tekintendő az engedélyesi tevékenység végzéséhez szükséges feladatok biztonságos ellátása érdekében megkötött biztosításokra kifizetett összeg a legkisebb költség elvének betartásával. Ezen elv keretein belül indokolt költségként a) b) c) d)

a tűz- és elemi kárra, a termékfelelősségre, a környezetszennyezéssel kapcsolatos kockázatokra, az irányító központok számítógépközpontjában felmerülő károkra

kötött biztosítások, valamint e) f) g) h) i)

a munkáltatói felelősségbiztosítás (kártérítés), a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás, a casco 50%-a, a veszélyes munkahelyeken dolgozók élet- és balesetbiztosítása, és a tevékenység-felelősségi biztosítás díja

kerül figyelembevételre, ezekben az esetekben is külön mérlegelve, hogy milyen mértékben indokolt a biztosítási díj explicit költségként történő elismerése. Az egyéb biztosítások a társaságok saját nyereségük terhére (kockázatuk csökkentésére) kötött biztosításoknak tekintendők. 4. Egyéb ráfordítások / bevételek A jogszabály által előírt és befizetett adókat, illetékeket (a társasági nyereségadó és a különadó kivételével) a költség-felülvizsgálat idején ismert jogszabályokban meghatározott mértékig kell indokolt költségnek tekinteni. A céltartalék-képzés/felhasználás indokoltságának megítélésénél figyelembe kell venni a céltartalék-képzés/felhasználás célját, a felhasználások várható Indokolt költségek módszertani útmutató 2013-ra

10 ütemezését és az elmúlt években képzett céltartalék nagyságrendjének alakulását. Nem indokolt egyéb ráfordítások különösen: - a bírság, - a kötbér, - a kártérítés, - a késedelmi kamat. A fentiekben külön kiemelt tételeken kívüli – ide sorolt – költségelem(ek) egyénileg kerülnek elbírálásra. 5. Pénzügyi ráfordítások / bevételek A hitelkamatok és az egyéb pénzügyi műveletek ráfordításainak indokoltságát a B3. pont szerinti tőkeköltség számítással, illetve az adott tevékenység sajátosságaival összhangban kell megítélni. 6. Rendkívüli ráfordítások / bevételek Ezek a tételek a felmerülés jogcíme szerint kerülnek elemzésre. Azon tételek indokoltsága külön vizsgálandó, amelyeket a számviteli törvény előírásai miatt ezen a költségsoron kell kimutatni, noha egyébként rendszeresen felmerülnek. Nem indokolt rendkívüli ráfordítások/bevételek különösen:  a fejlesztésre átadott pénzeszközök,  a térítésmentes eszközátadások,  a támogatások,  az elengedett követelések,  az átvállalt kötelezettségek. A hálózatfejlesztési hozzájárulásból (HFH), csatlakozási díjból és térítésmentes eszközátvételből származó rendkívüli bevételeket abban az esetben indokolt figyelembe venni, ha a fentiekhez kapcsolódóan nem történik korrekció az értékcsökkenés indokolt mértékének meghatározásánál.

B2. Eszközérték, értékcsökkenés (csak az I.3.a) és b) pont szerinti társaságokra) A tőkeköltség (lásd B3. pont) számításának alapjául szolgáló eszközérték és az indokolt költségként elismert értékcsökkenés társaságonkénti meghatározása a 2009-2012. évi árszabályozási ciklus „induló” árainak megállapításánál elismert értékekből kiindulva történik. A számítás során figyelembevételre kerülnek a 2008-2012. időszak a. értékcsökkenési leírásai, b. beruházásai (aktiválásai), c. egyéb eszközmozgásai, továbbá Indokolt költségek módszertani útmutató 2013-ra

11 d. az eszközökhöz, illetve beruházásokhoz kapcsolható, KSH által publikált árindexek, e. a KSH által publikált évközi tény és az MNB által előre jelzett éves fogyasztói árindexek. A szabályozás szerinti eszközérték, illetve értékcsökkenés meghatározása során csökkentő tételt jelent a hálózatfejlesztési hozzájárulás, csatlakozási díj, térítés nélkül átvett egyéb idegen forrás értékének megfelelő (vagy térítés nélkül átvett) eszköz megfelelően valorizált nettó értéke, illetve értékcsökkenése.

B3. Tőkeköltség A társaságok oldaláról a tőkeköltség a finanszírozási források ára, amit a beruházások megvalósításához szükséges tőke megtérülése érdekében kell fizetni. Elvi megközelítésben a tőkeköltség a hitelezők által biztosított tőke esetében a kamat, a tulajdonosok által biztosított tőke esetében a befektetett saját tőke elvárt (indokolt, modellezett) hozama. Az árban elismerendő indokolt költségek meghatározása során a társaság B2. pont szerint meghatározott nettó eszközértékének és a tőkeköltség reál hozamtényezőjének ismeretében kerül meghatározásra az „adózás előtti” vagy „adózás utáni” fázisra vonatkoztatott tőkeköltség. A tőkeköltség reál hozamtényezője a WACC módszer alkalmazásával kerül számszerűsítésre. A reál hozamtényező kiszámításához felhasznált input adatokat a Hivatal a 2009.-2012. árszabályozási ciklus tény értékei, valamint a következő szabályozási periódusra vonatkozó gazdasági, piaci előrejelzések, illetve más európai országok szabályozó hatóságainak gyakorlata alapján határozza meg, figyelembe véve az egyedi kockázati tényezőket és a hazai szabályozási gyakorlat alakulását is. A fentiek kizárólag az I.3.a) és b) pont szerinti társaságokra vonatkoztatandók. Az I.3.c) pont szerinti egyetemes szolgáltatók esetében a tőkeköltség számszerűsítése nem az eszközértékre vetített hozamtényező alapján történik.


12

C) Az egyes engedélyes tevékenységekre vonatkozó további előírások C1. Átviteli-rendszerirányítás a. A VET-nek megfelelően az átvitel és a rendszerirányítás költségei együtt kerülnek vizsgálatra. b. A működési költségek indokoltságát az A) rész 6. pontjában és a B1. pont alatt leírtak szerint (a tényköltségek korrekcióját alátámasztó „statikus” és „dinamikus” megközelítés alapján is) kell vizsgálni, különös figyelemmel az informatikai-távközlési költségek indokoltságára. c. Az átviteli hálózati veszteség indokolt költségét a 2009-12. árszabályozási időszakban alkalmazott módszerek alapul vételével kell meghatározni. d. Az értékcsökkenés indokolt mértékét a B2. pontban foglaltak alapján kell meghatározni. e. A tőkeköltség indokolt mértékét a B2. és B3. pontban foglaltak alapján kell meghatározni. f. A rendszerszintű szolgáltatásokkal kapcsolatos 2011. évi költségek és bevételek egyedi vizsgálatra kerülnek, de csak közvetve vehetők figyelembe a 2013. évi díjmegállapításnál. g. A 2009-12. árszabályozási időszakban – akár az átviteli-rendszerirányítási díjjal, akár a rendszerszintű szolgáltatások díjával kapcsolatos – egyedileg kezelt tételeket (ráfordításokat és bevételeket), illetve az ezekkel összefüggő utólagos korrekciókat az eddigi figyelembevételi móddal összhangban kell számszerűsíteni.

C2. Elosztás 1. Működési költségek vizsgálata A működési költségek felülvizsgálatára és az indokolt költségtömeg megállapítására az A) rész 6. pontjában és a B1. pontban leírtak szerint kerül sor. Az A) rész 6. pontjában említett – a tényköltségek korrekcióját alátámasztó – statikus, dinamikus és összehasonlító elemzések az alábbi szempontok szerint történnek: a) Statikus indokoltsági vizsgálat  Árbevétel összetételének (rendszerhasználati díj; fogyasztói szolgálati díj; egyéb) elemzése annak megállapítása érdekében, hogy az engedélyes költségeinek mekkora részét kell az elosztási díjakból fedezni.  Egyszeri, a szokásos üzletmenetben nem ismétlődő, illetve a nem rendszeres költségek kiszűrése (pl.: átszervezés költsége), egyéb bevételek – ráfordítások, pénzügyi eredmény és rendkívüli eredmény vizsgálata. Indokolt költségek módszertani útmutató 2013-ra

13  Kapcsolt vállalkozásoktól (vagy a társaságon belülről) igénybe vett szolgáltatások esetében a kapcsolt vállalkozásnál jelentkező költségek és nyereségtartalom vizsgálata. b) Dinamikus vizsgálat A működési költségek (anyagjellegű és személyi jellegű költségek, ELÁBÉ és közvetített szolgáltatások nélkül) alakulásának, valamint az igénybe vett szolgáltatások és a „saját” költségek egymáshoz viszonyított alakulásának vizsgálata a „kifutó” árszabályozási ciklus induló évétől (2009-től) kezdődően. c) Összehasonlító (benchmark) vizsgálat Az engedélyköteles tevékenység egyes jól körbehatárolt résztevékenységeinek, például a hálózat üzemeltetésének, karbantartásának, az ügyfélszolgálatnak, a mérés-elszámolásnak, a támogató tevékenységeknek és a tanácsadási költségeknek fajlagos mutatók alapján (pl. karbantartási költség/km) történő összehasonlítása, az eltérések okainak magyarázata. A Hivatal a benchmark összehasonlítás során – a lehetőségekhez mérten – figyelembe veszi az összehasonlításhoz kiválasztott (hazai és/vagy külföldi) társaságok strukturális, illetve földrajzi eltéréséből eredő különbségeket, valamint a szolgáltatásminőség színvonalát. Az a), b) és c) pontok szerinti vizsgálat eredményeinek figyelembevételével kerül kialakításra – engedélyesenként – az indokolt (2011. évi árszintű) működési költség. 2. Hálózati veszteség Az elosztó hálózati veszteség mennyisége, az elosztó hálózatba betáplált összes villamos energiához viszonyított aránya, valamint vásárlási átlagára is külön elemzés tárgyát képezi. A vizsgálat alapján elosztónként kell meghatározni a veszteség indokolt mértékét (figyelembe véve a szabályozási időszak végére kitűzhető célokat is), valamint elismert értékét. 3. Eszközök Az engedélyesek tulajdonában lévő hálózati eszközökön kívüli egyéb eszközök (tárgyi eszközök, immateriális javak) értéke a hálózati eszközértékhez viszonyított arányuk vizsgálatát követően, egységes módon (az egyes elosztók eltérő költségstruktúráját is figyelembe véve) kerülhet elismerésre. 4. Közvilágítás költségei A közvilágítási elosztási tevékenység indokolt költségeinek meghatározása – első megközelítésben (mivel a közös oszlopsoros hálózat költségein belül nem különítenek el közvilágítási költségeket) – az önálló közvilágítási elosztó hálózat (szabadvezetékek, kábelek, oszlopok, azaz annak „passzív” elemei) működési költségeinek, eszközértékének, illetve értékcsökkenésének, tőkeköltségének, valamint az ezen hálózattal kapcsolatos egyéb költségeknek a figyelembevételével történhet.


14 A vizsgálat egyik célja az egyes elosztói engedélyesek által a közvilágítási elosztási tevékenységre kimutatott ezen költségek tartalmának részletező beazonosítása és szükség esetén egységes alapokra hozása. Az is a vizsgálat részét képezi, hogy az általánosan fizetett elosztási díjakon kívül milyen típusú (közvilágítási elosztási díj, karbantartási díj, stb.) és nagyságú árbevételei voltak az elosztó társaságoknak a közvilágításhoz kapcsolódóan 2011ben, e bevételek milyen mértékben származtak önálló, illetve nem önálló közvilágítási elosztó hálózatról vételező közvilágítási fogyasztóktól, s az ezen bevételekkel kapcsolatos költségek hol, milyen módon kerültek elszámolásra. Ezzel összefüggésben arra is figyelemmel kell lenni, hogy az egységes közvilágítási elosztási díjat az elosztó tulajdonában álló közvilágítási elosztó hálózatról vételező közvilágítási fogyasztók attól függetlenül fizetik, hogy a „vételezés” önálló vagy nem önálló (közös oszlopsoros) közvilágítási elosztó hálózatról történik.

C3. Egyetemes szolgáltatás 1. Működési költségek vizsgálata A működési költségek felülvizsgálatára és az indokolt költségtömeg megállapítására az A) rész 6. pontjában és a B1. pontban leírtak közül az értelemszerűen az egyetemes szolgáltatókra is vonatkozó részek szerint kerül sor. Az A) rész 6. pontjában említett – a tényköltségek korrekcióját alátámasztó – statikus, dinamikus és összehasonlító elemzések az alábbi szempontok szerint történnek. a) Statikus indokoltsági vizsgálat  A különböző forrásból származó árbevétel kategóriákhoz rendelt költségek beazonosítása, a hozzárendelés szabályainak ellenőrzése.  Egyszeri, a szokásos üzletmenetben nem ismétlődő, valamint az egyéb szempontból indokolatlan költségek kiszűrése.  Az egyéb bevételek – ráfordítások, pénzügyi- és vizsgálata, különös tekintettel a követeléskezelés kérdéseire. Az „általános” működési költségek finanszírozásával összefüggő költségek esetleges kezelhetőségének vizsgálata.

rendkívüli eredmény és a kintlévőségek és a tevékenység eltérő módon való

 A kapcsolt vállalkozásoktól igénybe vett szolgáltatások esetében a velük kapcsolatos költségek „indokoltságának” felmérése. Az „indokolt” költségek megállapításánál az ebből adódó korrekciókat is figyelembe kell venni. b) Dinamikus vizsgálat A működési költségek (ELÁBÉ és közvetített szolgáltatások nélkül) 2009-2011. évi alakulásának vizsgálatából adódó eredmények szükség szerinti figyelembevétele az indokolt költségek meghatározásánál, összhangban az a) és c) pontok szerinti vizsgálattal. Indokolt költségek módszertani útmutató 2013-ra

15 c) Összehasonlító (benchmark) vizsgálat  A szolgáltatási tevékenység olyan – egységes tartalmú résztevékenységekre bontásra kerül, amelyekhez külön-külön hozzárendelhetők (feloszthatók) a működési költségek.

– is

 A fenti résztevékenységek közül azok kiválasztása, amelyek esetében megfelelő vetítési alapok kiválasztását követően – kellő megalapozottsággal elvégezhető az egyes egyetemes szolgáltatók adott résztevékenységeihez rendelt működési költségek összehasonlító vizsgálata.  A résztevékenységekhez rendelt működési költségeknek megfelelően választott vetítési alapokkal képzett fajlagos mutatók összehasonlításra kerülnek a négy egyetemes szolgáltatóra vonatkozóan. Az összehasonlítás során – amennyiben lehetséges – az eltérő működési körülmények hatása is figyelembevételre kerül. Az a), b) és c) pontok szerinti vizsgálat eredményeinek figyelembevételével kerül elfogadásra – engedélyesenként – az indokolt (2011. évi árszintű) működési költség.

2. Nyereség Az árrésben az indokolt költségeken felül elismert nyereségtartalmat megfelelően választott vetítési alap és százalékos mérték segítségével célszerű számszerűsíteni.

Budapest, 2012. május 24.


Szempontok. a villamos energia hálózati engedélyesek és egyetemes szolgáltatók indokolt költségeinek meghatározásához

Recommend Documents