Magyar Energia Hivatal Módszertani útmutató a villamos energia hálózati engedélyesek indokolt költségeinek meghatározásához A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: VET) 142. § (4) bekezdése szerint: „A rendszerhasználati díjakat a hatékonyan működő engedélyes vállalkozás(ok) indokolt működési és tőkeköltsége, illetve összehasonlító elemzések alapján kell meghatározni. Az indokolt költségek meghatározásának módjáról a Hivatal módszertani útmutatót ad ki. A módszertani útmutató kidolgozása során a Hivatal kikéri az érintett engedélyesek véleményét is. Az indokolt költségek mértékét a Hivatal honlapján teszi közzé.” A fentiek értelmében a Magyar Energia Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) a rendszerhasználati díjak 2009-2012. közti időszakra vonatkozó megállapítását megalapozó vizsgálatokhoz, az érintett villamosenergia-ipari társaságok indokolt költségeinek meghatározásához az alábbi módszertani útmutatót adja ki. Az útmutató célja – a 2009. januári „induló” (hatósági) díjak szakmai megalapozása érdekében – az indokolt költségek és az azok számításához figyelembe veendő eszközök meghatározására irányuló munka (a továbbiakban: költség-felülvizsgálat) kereteinek és alapvető módszereinek megfogalmazása. Az indokolt költségek megállapításánál a következő általános elveket kell szem előtt tartani: − feleljen meg a legkisebb költség elvének, − járuljon hozzá, hogy az engedélyesek által a legutolsó költség-felülvizsgálat óta elért hatékonyság-javulás megosztásra kerüljön a rendszerhasználókkal, − közvetítse a hosszú távú fejlesztési célokat, de ne tartalmazzon előfinanszírozást, − ösztönözzön a szolgáltatás színvonalának javítására, − támogassa egy robosztus és diszkrimináció-mentes tarifarendszer kialakítását. Az útmutató nem tekinthető minden szempontból azonos részletezettségűnek, de a módszertani keretek felvázolásával határozott orientációt hivatott adni az indokolt költségek meghatározásához.
2
Tartalomjegyzék I.
A költség-felülvizsgálat keretei …………………………..............
3. oldal
II.
A költség-felülvizsgálat tartalmi kérdései …………...…………….
4. oldal
A) Általános előírások .........…………………………………....
4. oldal
B) Egyes költségnemekre, költségtételekre, mérlegtételekre vonatkozó előírások .........................................................
5. oldal
C) Az egyes engedélyes tevékenységekre vonatkozó további előírások......…………………………………………………. 11. oldal
Sz.I.: C:\Documents and Settings\molnart\Asztal\Módsz útm V14_végleges.doc 2008. 06. 30.
3
I. A költség-felülvizsgálat keretei 1. A költség-felülvizsgálat során figyelembe veendő jogszabályok, egyéb jogi rendelkezések: a) VET; b) a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény; c) a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 273/2007. (X. 19.) Korm. rendelet; d) a Magyar Energia Hivatal elnökének 1/2002. (XII. 31.) MEH irányelve a villamosenergia-ipari vállalkozások tevékenységeinek számviteli szétválasztásáról (a továbbiakban: Szétválasztási Irányelv); e) a mérésügyről szóló törvény végrehajtásáról szóló 127/1991. (X. 9.) Korm. rendelet; f) a hatályos, vagy időközben esetlegesen megjelenő egyéb specifikus jogszabályok vonatkozó rendelkezései. 2. A 2009. januári díjmegállapítás előkészítéseként a Hivatal a hatósági ármegállapítás által érintett villamosenergia-ipari társaságoknál [a továbbiakban: társaság(ok)] az alábbi témakörökben végez vizsgálatot ezen útmutató alapján: a) működési költségek (tágabb értelemben véve), b) eszközérték, c) értékcsökkenés, d) tőkeköltség, e) hálózati veszteség, f) egyéb specifikus tételek (ráfordítások, bevételek). 3. A közvetlenül vizsgált társaságok az alábbiak: a) az átviteli-rendszerirányítói engedélyes MAVIR Zrt., b) az elosztói engedélyesek: ba) ELMŰ Hálózati Kft., bb) ÉMÁSZ Hálózati Kft., bc) DÉMÁSZ Hálózati Elosztó Kft., bd) E.ON Észak-dunántúli Áramszolgáltató Zrt., be) E.ON Dél-dunántúli Áramszolgáltató Zrt., bf) E.ON Tiszántúli Áramszolgáltató Zrt. A költség-felülvizsgálat a „közvetlenül vizsgált társaságok” azon kapcsolt vállalkozásaira is kiterjed, amelyek által nyújtott szolgáltatások (vagy termékek) költségként jelennek meg a „közvetlenül vizsgált társaságoknál”. 4. A költség-felülvizsgálat során az előre nem látható szakmai kérdések kezelésére a Hivatal fenntartja annak lehetőségét, hogy egyéb szempontokat is figyelembe vegyen oly módon, hogy azokat a számítások lezárása előtt egyezteti az érintettekkel. 5. A vizsgálat célja azon javaslat szakmai megalapozása, amelyet a Hivatalnak kell tennie a közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter részére a VET 142. § (2) bekezdése szerinti rendeletben kihirdetendő díjakra vonatkozóan. Az indokoltsági vizsgálat közvetlen eredménye az a – társaságonként számított – indokolt költség, mely az országosan egységes tarifaképzés és a VET 142. § (6) Sz.I.: C:\Documents and Settings\molnart\Asztal\Módsz útm V14_végleges.doc 2008. 06. 30.
4 bekezdése szerinti átcsoportosítás alapjául szolgál. Az „indokolt költségek” adott társaságra megállapított összege csak a tarifaképzésnél alkalmazott mennyiségekkel, illetve az árszabályozás rendszerével együtt ad teljes képet.
II. A költség-felülvizsgálat tartalmi kérdései A) Általános előírások 1. Tételes eszköz- és költség-felülvizsgálatra kerül sor a 2007. évi tény adatok részletes elemzésével, a tevékenységenkénti megosztás és a felmerülés indokoltsága szempontjából. 2. A vizsgálat alapját a 2007. évi auditált mérlegek és eredmény-kimutatások, a társasági szintű számviteli éves beszámolók kiegészítő mellékletének részeként elkészített tevékenységi beszámolók, és az azok alapjául szolgáló adatok képezik. 3.
Indokolt eszköz, illetve költség – kiindulásként – csak olyan, a 2007-2008. években ténylegesen szükséges (felmerült), illetve 2008-ban várhatóan belépő (felmerülő) eszköz, illetve költség lehet, amely egyértelműen az adott tevékenységhez rendelhető. Az indokoltság tartalmi vizsgálata mind az eszközfajta és a költségnem (jogcím), mind a mérték (nagyság) szempontjára kiterjed, azaz a számviteli „felmerülés” nem jelent automatikus „indokoltságot” az árképzés szempontjából.
4. A költség-felülvizsgálat egyik kiindulópontja, hogy a) a társaság számviteli szabályozása részletes megfogalmazást tartalmaz-e az eszközök és ráfordítások „megfelelően megválasztott vetítési alapok” tevékenységenkénti megosztására vonatkozóan (lásd Szétválasztási Irányelv III. 6. pont); b) a tényleges tevékenységenkénti megosztás az egyes társaságoknál az a) pontnak megfelelően történt-e. Az auditált tevékenységi beszámolókban foglalt tevékenységenkénti költségfelosztástól a vizsgálat keretében (a díjmegállapítás szempontjából) indokolt esetben és megfelelően alátámasztott módon el lehet térni. 5. A 2007. évi tényadatok vizsgálata során különválasztásra kerülnek a) b) c) d)
a VET-nek megfelelő folyó működéshez tartozó, a rendszeresen, de nem minden évben felmerülő, a nem rendszeresen (alkalmanként) felmerülő, a 2009-től nem szükséges (nem felmerülő)
eszközök, illetve költségek.
Sz.I.: C:\Documents and Settings\molnart\Asztal\Módsz útm V14_végleges.doc 2008. 06. 30.
5 A b) és a c) pontban említett tételek – a legkisebb költség elvének érvényesítésével – (eszköz, költségfajta és mérték szempontjából) egyedi mérlegelést igényelnek. Indokoltságuk esetén e költségek az árszabályozási időszak tervezett hosszára időarányosan elosztva kerülnek „beszámításra”. 6. Az indokoltsági vizsgálat az egyes költségelemek vonatkozásában a statikus megközelítés mellett dinamikus (több évre kitekintő) és benchmark (pl. fajlagos mutatókra támaszkodó) összehasonlítást is jelent, melynek során a hasonló tevékenységet végző (hazai vagy külföldi) társaságok korábbi adatai és azonos tevékenységcsoportokra vonatkozó fajlagos költségei kerülnek összevetésre a C) részben kifejtett módon. A fenti vizsgálatok alapozzák meg a 2007-es auditált számviteli beszámolókban szereplő tényköltségekhez képest végrehajtott elsődleges korrekciót. 7. A 2008. évi folyamatok, a VET által előírt kötelezettségek, az egyes költségfajták és a fogyasztói infláció közötti összefüggések, stb. fényében kerül meghatározásra az indokolt költségek 2009. évi ármegállapításhoz javasolt nagysága. A 2007. (illetve 2008.) évi működési költségek egy – hatékonyságjavulási követelményt is tükröző – inflációkövetési tényezővel korrigálva kerülnek figyelembevételre a 2009-es („induló”) indokolt költségek megállapításához. 8. A Hivatal, illetve az által megbízott szakértők a költség-felülvizsgálat során figyelembe veszik az egyéb jogszabályok által támasztott követelményeket is, biztosítva ezzel a társaságokra vonatkozó szabályozás konzisztenciáját. Az indokolt költségek meghatározásánál alkalmazott módszerek (illetve ezek eredményei) – céljuknál és jellegüknél fogva – nem jelentik az egyébként a társaságokra érvényes egyéb (más célú) jogszabályi és hatósági előírások felülbírálását.
B) Egyes költségnemekre, költségtételekre, mérlegtételekre vonatkozó előírások B1. Működési költségek (tágabb értelemben véve) 1. Anyag- és anyagjellegű költségek Az engedélyben felsorolt tevékenységekhez nem tartozó, de a társaság által végzett további tevékenységekhez, szolgáltatásokhoz kapcsolódó anyag- és anyagjellegű költségek – a nem jogszabályi kötelezettségként indított eljárások kapcsán fizetett illetékeket és eljárási díjakat is beleértve – nem ismerhetők el indokolt költségként. Az igénybe vett szolgáltatások nagyságának indokoltságát – különös tekintettel pl. a kiszervezésekre és a tanácsadási díjakra – hangsúlyozottan kell vizsgálni. A Hivatal egyes résztevékenységek 2007. évben végrehajtott kiszervezését azzal a feltétellel engedélyezte, hogy az nem vezethet a költségek növekedéséhez, ezért a vizsgálat arra irányul, hogy a kiszervezések milyen hatékonyságjavulást Sz.I.: C:\Documents and Settings\molnart\Asztal\Módsz útm V14_végleges.doc 2008. 06. 30.
6 és költségcsökkentést eredményeztek. Az igénybe vett szolgáltatásoknak a kiszervezéssel összefüggésben megnőtt értéke – elvi jelleggel – akkor tekinthető indokoltnak, ha a növekedéssel legalább azonos mértékben csökkennek más költségtételek (beleértve a 2. pont szerinti személyi jellegű költségeket is). Ezen túl az indokoltság megítélésénél mérlegelni kell a működési és szabályozási környezet változásának (pl. az engedélyesi tevékenységek jogi szétválasztásának jogszabályi kötelezettsége) hatásait is. A szakértői és tanácsadási díjak indokoltságának megítélése során figyelembe kell venni ezen költségek időbeli alakulását, az egyes engedélyesek tanácsadási költségeinek összehasonlításának eredményét, az engedélyesek feladatait, létszámát, a tanácsadók alkalmazásából adódó gazdasági előnyök mértékét. Az üzemzavar-elhárítási költségek indokoltsága három év adatainak elemzése alapján kerül megállapításra. A reklámköltségek a jogszabály által előírt hirdetések költségeit nem meghaladó mértékben minősülnek indokoltnak. 2. Személyi jellegű költségek Elsősorban a bérek és azok közterhei kerülnek figyelembevételre. Az egyes társaságok esetében külön is mérlegelni kell a létszám, a bérszínvonal, valamint a bérszínvonal-változás indokoltságát, figyelemmel a munkaerő-piaci körülményekre, a bérszínvonal regionális különbségeire is. Az ún. cafeteria rendszerben, kollektív szerződés alapján bérkiegészítésként adott juttatások – amennyiben azok bérfejlesztést helyettesítő/kiegészítő jellegű kiadások – indokolt költségnek tekinthetők. Nem tekinthetők indokolt költségnek - a menedzserbiztosítások, - a végkielégítések, - a korengedményes nyugdíj, valamint az „elfogadható” mértéket meghaladó olyan egyéb, hasonló jogcímű kifizetések, mint pl. a • jutalom, prémium, • kitüntetés, • segélyek, • reprezentáció, • üzleti ajándék, • egyéb „szabadon adott” személyi kifizetések. A fenti „elfogadható” mértéket az egyes engedélyeseknél ilyen címen felmerült költségek összege alapján, a legkisebb létszámarányos értéknek megfelelően kell számszerűsíteni.
Sz.I.: C:\Documents and Settings\molnart\Asztal\Módsz útm V14_végleges.doc 2008. 06. 30.
7 3. Biztosítások Kiindulópontként indokolt költségnek tekintendő az engedélyesi tevékenység végzéséhez szükséges feladatok biztonságos ellátása érdekében megkötött biztosításokra kifizetett összeg a legkisebb költség elvének betartásával. Ezen elv keretein belül indokolt költségként a) b) c) d)
a tűz- és elemi kárra, a termékfelelősségre, a környezetszennyezéssel kapcsolatos kockázatokra, az irányító központok számítógépközpontjában felmerülő károkra
kötött biztosítások, valamint e) f) g) h) i)
a munkáltatói felelősségbiztosítás (kártérítés), a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás, a casco 50%-a, a veszélyes munkahelyeken dolgozók élet- és balesetbiztosítása, és a tevékenység-felelősségi biztosítás díja
kerül figyelembevételre, ezekben az esetekben is külön mérlegelve, hogy milyen mértékben indokolt a biztosítási díj explicit költségként történő elismerése. Az egyéb biztosítások a társaságok saját nyereségük terhére (kockázatuk csökkentésére) kötött biztosításoknak tekintendők. 4. Egyéb ráfordítások / bevételek A jogszabály által előírt és befizetett adók, illetékek (a társasági nyereségadó, különadó kivételével) a jogszabályban meghatározott mértékig indokoltnak tekintendők. Ezen költségelemek az árszabályozási időszak ideje alatt a jogszabály szerint várható alakulásuk alapján vehetők figyelembe indokolt költségként. A céltartalék-képzés/felhasználás indokoltságának megítélésénél figyelembe kell venni a céltartalék-képzés/felhasználás célját, a felhasználások várható ütemezését és az elmúlt években képzett céltartalék nagyságrendjének alakulását. Nem indokolt egyéb ráfordítások különösen: - a bírság, - a kötbér, - a kártérítés, - a késedelmi kamat. A káreseményekkel kapcsolatos indokolt ráfordításként a 2005-2007. évek káreseményei bevétel-ráfordítás egyenlegének átlaga kerül elismerésre. A fentiekben külön kiemelt tételeken kívüli – ide sorolt – költségelem(ek) egyénileg kerülnek elbírálásra. Sz.I.: C:\Documents and Settings\molnart\Asztal\Módsz útm V14_végleges.doc 2008. 06. 30.
8 5. Pénzügyi ráfordítások / bevételek A hitelkamatok és az egyéb pénzügyi műveletek ráfordításai csak alapos egyedi vizsgálat alapján minősülhetnek külön is elismerendő indokolt költségeknek (különös tekintettel a B4. pont szerinti tőkeköltségre). 6. Rendkívüli ráfordítások / bevételek Ezek a tételek a felmerülés jogcíme szerint kerülnek elemzésre. Azon tételek indokoltsága külön vizsgálandó, amelyeket a számviteli törvény előírásai miatt ezen a költségsoron kell kimutatni, noha egyébként rendszeresen felmerülnek. Nem indokolt rendkívüli ráfordítások/bevételek különösen: − a fejlesztésre átadott pénzeszközök, − a térítésmentes eszközátadások, − a támogatások, − az elengedett követelések, − az átvállalt kötelezettségek. A hálózatfejlesztési hozzájárulásból (HFH), csatlakozási díjból és térítésmentes eszközátvételből származó bevételek rendkívüli eredményt érintő korrekciói az értékcsökkenés korrekciójával konzisztens módon történnek.
B2. Eszközérték Az engedélyes tevékenységhez tartozó immateriális javak és tárgyi eszközök „fizikai” indokoltságának mértéke (a vizsgálat során megkülönböztetve a hálózati és az egyéb eszközöket) a funkció, fajta, mennyiség és műszaki jellemzők alapján kerül megítélésre az alábbi megkülönböztető szempontok figyelembevételével. Melyek azok az eszközök, a)
amelyeket a társaság 2007. december 31-i mérlege tartalmaz, és a tevékenység szempontjából indokoltnak minősülnek;
b)
amelyek a 2007. december 31-i mérlegben szerepeltek és indokoltak voltak, de a továbbiakban (a 2009-től induló árszabályozási időszakban) már nem indokoltak;
c)
amelyeket a társaság 2007. december 31-i mérlege nem tartalmaz, de a 2009-től induló árszabályozási időszakban – elsősorban jogszabályi előírásokkal, kötelezettségekkel kapcsolatban – indokoltnak minősíthetők.
Az indokolt eszközök indokolt (bruttó, illetve nettó) értékének meghatározása (a hálózati eszközök esetében) – az előbbieken túl – az alábbiak szerint történik (az egyéb eszközök értékének meghatározásával kapcsolatos szabályokat a C) pont tartalmazza): Sz.I.: C:\Documents and Settings\molnart\Asztal\Módsz útm V14_végleges.doc 2008. 06. 30.
9 Az egyes hálózati eszközcsoportok szerinti (bruttó) újraelőállítási értékek külön eszközértékelés keretében kerülnek meghatározásra. (Az értékelés kizárólag az engedélyesek tulajdonában lévő hálózati eszközökre terjed ki.) A (bruttó) újraelőállítási érték megállapítása eszközcsoportonként országosan egységes – minden elosztó esetében megegyező – egységárak alkalmazásával történik. Az átviteli rendszerirányító esetében − a távvezetékek elemei (pl. oszlopok, alapozás, vezetékek, szigetelők, stb.), − az alállomások főbb elemei (pl. transzformátor, mezősor, söntfojtó, szekunder berendezés, egyéb), míg az elosztók esetében − a távvezetékek, kábelek (feszültségszintenként), − a NAF/KÖF állomások főbb elemei, − a KÖF/KÖF transzformátor állomások, KÖF kapcsoló állomások, − a KÖF/KIF transzformátor állomások, − a csatlakozók (szabadvezetékek, kábelek), − a fogyasztásmérők kerülnek megkülönböztetésre. Az egyedi értékelés tárgyát képező alállomások esetében a főbb elemek újraelőállítási értékeinek összege adja az adott eszköz újraelőállítási értékét. Az alkalmazandó egységárak tartalmazzák a berendezés beszerzésének és beüzemelésének költségét is (amennyiben ez utóbbit rá is aktiválják az eszközre). A bruttó újraelőállítási értéket korrigálni kell a technológiai fejlődés eszközcsoportonként megállapított hatásával, figyelembe véve a jelenleg beszerezhető berendezések esetleges többletfunkcióit is (a jelenleg működő berendezésekhez képest). Az így előállított érték a korrigált bruttó újraelőállítási érték. A hasznos élettartamok eszközcsoportonként (országosan egységesen) a társaságok által végrehajtott eszközértékelések (azok összehasonlítása), illetve más európai országok szabályozó hatóságai gyakorlatának figyelembevételével kerülnek meghatározásra. Az elhasználódás mértéke eszközcsoportonként – amennyiben az üzembe helyezés időpontjára vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre – az engedélyesek könyveiben szereplő (azon társaságok esetében, amelyeknél átértékeléssel járó átalakulás történt, az átalakulást megelőző állapotot tükröző) nettó/bruttó arányból kiindulva, korrekciós (pozitív és negatív irányú) tényezők alkalmazásával kerül megállapításra. A további számításokhoz használt „hálózati” nettó érték a korrigált bruttó újraelőállítási érték és az elhasználódás mértéke alapján adódik. Sz.I.: C:\Documents and Settings\molnart\Asztal\Módsz útm V14_végleges.doc 2008. 06. 30.
10 Ezt követően figyelembevételre kerülnek még a 2008. évi dokumentált változások (beruházások, értékcsökkenések, kivezetések) nettó eszközértékre és értékcsökkenésre (ld. B3. pont) gyakorolt hatásai is.
B3. Értékcsökkenés Az értékcsökkenés mértéke a hálózati eszközöknél a B2. pont szerinti korrigált bruttó újraelőállítási értékre (immateriális javak, tárgyi eszközök) vonatkozóan, az eszközök várhatóan hasznos élettartama alapján kerül megállapításra. Az egyéb eszközök értékcsökkenése az egyéb eszközök figyelembevételével azonos metodika szerint (a hálózati eszközök százalékában) kerül megállapításra. A terven felüli értékcsökkenési leírás nem minősül indokolt költségnek.
B4. Tőkeköltség mint árképző elem A társaságok oldaláról a tőkeköltség a finanszírozási források ára, amit a beruházások megvalósításához szükséges tőke megtérülése érdekében kell fizetni. Elvi megközelítésben a tőkeköltség a hitelezők által biztosított tőke esetében a kamat, a tulajdonosok által biztosított tőke esetében a befektetett saját tőke elvárt (indokolt, modellezett) hozama. Az árban elismerendő indokolt költségek meghatározása során a társaság B2. pont szerint meghatározott nettó eszközértékének és a tőkeköltség reál hozamtényezőjének ismeretében kerül meghatározásra a(z) – „adózás előtti” fázisra vonatkoztatott – tőkeköltség. A tőkeköltség reál hozamtényezője a WACC módszer alkalmazásával kerül számszerűsítésre. Az adózás előtti reál hozamtényező kiszámításához felhasznált input adatokat a Hivatal a következő szabályozási periódusra várható piaci körülményekre vonatkozó előrejelzések, illetve más európai országok szabályozó hatóságainak gyakorlata alapján határozza meg, figyelembe véve az egyedi kockázati tényezőket (pl. hálózati veszteség beszerzésének költsége, inflációs előrejelzés hibájának kockázata, az árszabályozási perióduson belüli beruházások kezelése, stb.) is.
Sz.I.: C:\Documents and Settings\molnart\Asztal\Módsz útm V14_végleges.doc 2008. 06. 30.
11
C) Az egyes engedélyes tevékenységekre vonatkozó további előírások C1. Átviteli-rendszerirányítás A VET-nek megfelelően az átvitel és a rendszerirányítás költségei együtt kerülnek vizsgálatra. 1. Külön is vizsgált területek A felülvizsgálat során ellenőrzésre kerül a) a működési költségek indokoltsága az A) rész 6. pontjában és a B1. pont alatt leírtak szerint (a tényköltségek korrekcióját alátámasztó statikus és dinamikus vizsgálat alapján is), külön figyelemmel az informatikai-távközlési költségek indokoltságára, b) az átviteli hálózati veszteség utóbbi években tapasztalt jelentős – a magyarországi éves villamosenergia-forgalom bővülését jóval meghaladó mértékű – növekedésének oka és indokoltsága, c) az értékcsökkenés a B3. pontban foglaltak alapján, d) a tőkeköltség meghatározásához az immateriális javak és tárgyi eszközök (nettó) értéke (ezen belül a hálózati eszközök értéke a 2. pont szerint), csökkentve a térítés nélkül átvett eszközök értékével (kivéve a tulajdonosi apportot), e) a szabályozási energia beszerzési árának elfogadhatósága, f) a rendszerszintű szolgáltatások nyújtásához szükséges tartalékkapacitások költségének indokoltsága, különös tekintettel az üzemzavari tartalékok költségére. 2. Eszközök a) Az átviteli hálózat részét képező eszközök (eszközcsoportok) vizsgálatára – a megfelelő műszaki jellemzők feltüntetésével – naturáliákban és értékben, valamint az azokhoz tartozó értékcsökkenés elemzésére funkciók szerinti bontásban is sor kerül. b) Az engedélyes tulajdonában lévő egyéb (nem hálózati) eszközök – nem átértékelt – könyv szerinti értéken kerülnek figyelembevételre. 3. Nem a rendszerirányításhoz kapcsolódó költségek 2008-tól új feladatként jelent meg a kötelező átvételi mérlegkör kezelése és az alkalmazotti tarifa (a korábbi „iparági” C-tarifa) elszámolási rendszerének kialakítása és működtetése. Az ezzel kapcsolatos indokolt többlet költségeket, kockázatokat explicit vagy implicit módon figyelembe kell venni (az adott feladathoz közvetlenül kapcsolódó pénzáramlásokban, vagy ha ez nem Sz.I.: C:\Documents and Settings\molnart\Asztal\Módsz útm V14_végleges.doc 2008. 06. 30.
12 lehetséges, a rendszerhasználati díjak számítási alapját képező költségbázisban). Az indokoltsági vizsgálatot a 2008. év I. félév adataira alapozva kell elvégezni.
C2. Elosztás 1. Működési költségek vizsgálata A működési költségek felülvizsgálatára és az indokolt költségtömeg megállapítására az A) rész 6. pontjában és a B1. pontban leírtak szerint kerül sor. Az A) rész 6. pontjában említett – a tényköltségek korrekcióját alátámasztó – statikus, dinamikus és összehasonlító elemzések az alábbi szempontok szerint történnek: a) Statikus indokoltsági vizsgálat − Árbevétel összetételének (rendszerhasználati díj; fogyasztói szolgálati díj; egyéb) elemzése annak megállapítása érdekében, hogy az engedélyes költségeinek mekkora részét kell az elosztási díjakból fedezni. − Egyszeri, a szokásos üzletmenetben nem ismétlődő, illetve a nem rendszeres költségek kiszűrése (pl.: átszervezés költsége), egyéb bevételek – ráfordítások, pénzügyi eredmény és rendkívüli eredmény vizsgálata. − Kapcsolt vállalkozásoktól (vagy a társaságon belülről) igénybe vett szolgáltatások esetében a kapcsolt vállalkozásnál jelentkező nyereségtartalom figyelembevétele. b) Dinamikus vizsgálat A működési költségek (anyagjellegű és személyi jellegű költségek, ELÁBÉ és közvetített szolgáltatások nélkül) alakulásának, valamint az igénybe vett szolgáltatások és a „saját” költségek egymáshoz viszonyított alakulásának vizsgálata az előző költség-felülvizsgálat bázisévétől (2003-tól) kezdődően. c) Összehasonlító (benchmark) vizsgálat Az engedélyköteles tevékenység egyes jól körbehatárolt résztevékenységeinek, például a hálózat üzemeltetésének, karbantartásának, az ügyfélszolgálatnak, a mérés-elszámolásnak, a támogató tevékenységeknek és a tanácsadási költségeknek fajlagos mutatók alapján (pl. karbantartási költség/km) történő összehasonlítása, az eltérések okainak magyarázata. A Hivatal a benchmark összehasonlítás során – a lehetőségekhez mérten – figyelembe veszi az összehasonlításhoz kiválasztott (hazai és/vagy külföldi) társaságok strukturális, illetve földrajzi eltéréséből eredő különbségeket. Az a), b) és c) pontok szerinti vizsgálat eredményeinek figyelembevételével kerül kialakításra – engedélyesenként – az indokolt 2007. évi működési költség. Sz.I.: C:\Documents and Settings\molnart\Asztal\Módsz útm V14_végleges.doc 2008. 06. 30.
13 2. Hálózati veszteség Az elosztó hálózati veszteség mennyisége, vásárlási átlagára, értéke és az elosztó hálózatba betáplált összes villamos energia aránya is elemzés tárgyát képezi a felülvizsgálaton belül. Elemzésre kerülnek a veszteség okai is (különkülön a műszaki és a kereskedelmi veszteség). A fentiek alapján kell meghatározni elosztónként a veszteség indokolt mértékét, valamint az ennek megfelelő korrekciót, figyelembe véve a szabályozási időszak végére kitűzhető célt is. 3. Eszközök a) Külön vizsgálat tárgyát képezik (a villamoshálózat-fejlesztési hozzájárulásról szóló 26/1995. (VII. 25.) IKM és a közcélú villamos hálózatra csatlakozás pénzügyi és műszaki feltételeiről szóló 47/2002. (XII. 28.) és a közcélú villamos hálózatra csatlakozás pénzügyi és műszaki feltételeiről szóló 58/2005. (VII. 7.) GKM rendeletek szerint) a HFH, csatlakozási díjból létesült eszközök. Ezek értéke a VET 144. § (6) bekezdése alapján a tőkeköltség B4. pont szerinti megállapításakor nem minősül indokoltnak, ugyanis a fenti tételek nem tekinthetők a társaság saját forrásainak. b) Az engedélyesek tulajdonában lévő hálózati eszközökön kívüli egyéb eszközök (tárgyi eszközök, immateriális javak) értéke a hálózati eszközértékhez viszonyított – minden elosztóra egységes – százalékos arány alkalmazásával kerül elismerésre. 4. Közvilágítás költségei A közvilágítási tevékenység indokolt költségeinek meghatározása az önálló közvilágítási eszközök (szabadvezeték, kábel) értékének, értékcsökkenésének, tőkeköltségének, valamint a közvilágítási hálózat karbantartása egyéb közvetlen költségeinek figyelembevételével történik. A vizsgálat célja az elosztói engedélyes összköltségén belül a közvilágítási tevékenységre kimutatott közvetlen költségek beazonosítása és elkülönítése, annak érdekében, hogy a közvilágítási elosztási díj meghatározható legyen. Az is a vizsgálat részét képezi, hogy milyen típusú árbevétele van a társaságnak a közvilágításhoz kapcsolódóan 2007-ben és 2008-ban. Budapest, 2008. június 30.
Horváth J. Ferenc s.k.
Sz.I.: C:\Documents and Settings\molnart\Asztal\Módsz útm V14_végleges.doc 2008. 06. 30.
