Bevezetés „A tudomány a leghatékonyabb eszköz arra, hogy információkat szerezzünk arról a világról, amelyben élünk – a spiritualitás pedig nélkülözhetetlen, amikor az életünk értelmét kutatjuk.” (Stanislav Grof)
A könyv alcíme láttán valószínűleg mindenkiben felmerül a kérdés: miért csak 30 éven felülieknek ajánlott ez az írás, amikor már számtalan mű jelent meg az előző életekről, s még senki nem szabta meg az olvasók korhatárát. Két oka is van a figyelemfelhívásnak. Az első: aki tud olvasni, az már természetesen bármit elolvashat, ám egészen más információkat szerezni valamiről, mint megtapasztalni a tartalmukat. Például egy háborúról szóló könyv elolvasása veszélytelen, de egy háborúban katonaként harcolni egyenesen életveszélyes. Éppen ezért el kell érni egy bizonyos életkort ahhoz, hogy valaki katona lehessen, a harcba küldéshez pedig kemény kiképzéseken kell megfelelni. A harminc év feletti korhatár másik oka asztrológiai vonatkozású. Mikor válik éretté, valóban felnőtté egy ember? Amikor leérettségizik? Valószínűleg bizonytalanul mond mindenki igent erre a kérdésre. Ahány ország, annyi hagyomány, s ugyanannyi 5
szempont határozza meg, hogy mikortól tartanak felnőttnek egy embert. A felsorolt viszonyulások szubjektívek, ám szerencsére találunk olyan objektív meghatározót is, amivel nehéz vitatkozni. Ma már egyre többen elfogadják, hogy Naprendszerünk égitestjei a kozmikus energiák révén hatással vannak az emberek személyiségére, döntéseire, tetteire. A legtöbb embernek a Hold és a női szervezet kapcsolatáról vannak ismeretei, de sokan kertészkednek már a népszerű Hold-naptárok alapján, ahogy a rendőrök is tudják, hogy Teliholdkor több a bűnözés és a baleset is. Az asztrológia szerint a felnőtté válás időpontját – más egyéb hatásai mellett – a Szaturnusz határozza meg. Ismerkedjünk meg tehát csupán jelen témánk vonatkozásában ezzel a „szigorúnak” tartott bolygóval. Az köztudott, hogy minden bolygó – a Naptól való távolságától függően – meghatározott idő alatt futja be égi pályáját. A Szaturnusznak közel harminc évre van szüksége ahhoz, hogy bejárja megszokott útját. A bolygó – jellegéből adódóan – futamideje alatt próbára teszi az embert élete minden területén, s közben ki-ki megtapasztalja, hogy hol vette könnyedén az elé kerülő akadályokat, melyekkel kellett teljes erejét bevetve megbirkóznia, s hol bukott el. Milyen életterületekről van szó? Mindazok összességéről, amelyek egy ember életében megjelennek: a család, a tanulás, adottságaink (tehetségeink) megismerése, az anyagiakhoz való viszonyulásunk, a párkapcsolat kérdése, elveink kikristályosodása, a sikerhez vagy éppen a sikertelenséghez való viszonyulásaink, a 6
barátság megélése, veszteségeink elviselése, kreativitásunk, a sport, a szerencsejáték – sorolhatnánk a végtelenségig. Az első harminc év tapasztalatai alapján viszonyulunk majd a következő harminc évhez, s a 60. születésnapunk után már csak annyi időnk marad, hogy kísérletet tegyünk az elmaradt, de számunkra fontos vágyak, tervek, álmok bepótolásához, vagy legalább a velük kapcsolatos érzéseink harmonikussá tételéhez. Az első harminc év a személyiség kialakulásának az időszaka, érdeklődési körünk kialakulásáé, a kapcsolatok szülte érzelmekkel való megismerkedéséé, akaratunk, tetterőnk, érvényesülési képességeink kipróbálásáé, s a 21. században még annyi mindené, aminek következtében nem csoda, hogy korunk ifjúsága az egész világon szeretné minél későbbre kitolni a felnőtté válás időszakát. (Tisztelet a komoly erőfeszítéseket tévő kivételnek!) A második harminc év a személyiség kiteljesedésének időszaka, lehetőségeink felméréséé, életünk legfőbb feladatainak a megtalálásáé, belső tartásunk, erkölcsi mércénk kialakításáé, valódi karakterünk megtalálásáé, az élet értelmének felismeréséé, szavaink, tetteink következményének felelősségteljes felvállalásáé, a különböző ellentétek feloldásának megtanulásáé – lényegében igazán érett egyéniségünk megteremtéséé. Csak ilyen alapokon lehet helye az anyagvilágon túli, az úgynevezett transzcendens dimenziókba való átlépésnek. Akiben ott él az érdeklődés az anyagon túli világ iránt, az nagy valószínűséggel találkozni fog har7
mincéves koráig a reinkarnáció, a karma, az előző élet témájával. Az ismerkedésnél több időt azonban ekkor még korai lenne a felsoroltakkal való foglalkozásra szánni, mert aki az anyagvilágban él, annak először ott kell az életét megalapozni, s csak azután rugaszkodhat el tőle, mert egyébként sehol sem lesz igazán otthon. Tehát először az iskolai tanulmányainak kell eleget tenni, majd pályát választani, érdeklődési köréhez minél közelebb álló munkát találni, otthont teremteni, családot alapítani, s az életben való eligazodáshoz minél stabilabb értékrendet kialakítani. Aki mindezeknek elébe helyezi az ezotériát, az eltévedhet az élet útjain. Ismerkedni természetesen lehet vele, de bármelyik ágában komolyan elmélyülni azonban veszélyes, mert tévutakra vezethet, személyiségzavart, de akár tudatzavart is okozhat. A továbbiakban az előző életekbe való visszautazás gyakorlatával fogunk ismerkedni, s erre valóban csak harminc év fölött ajánlatos vállalkozni. Addig semmi akadálya a témával kapcsolatos különböző nézetek, ellentmondások, tagadások megismerésének, sőt – nagyszerű előkészületre tehetünk szert általuk. Itt azonban álljunk meg, s ne adjuk be a derekunkat semmilyen csábító hívásnak különböző gyakorlatok kipróbálására, mert nagy árat fizethetünk érte. A regressziós utazásokon a tudattalanunkkal kerülünk közvetlen kapcsolatba, s ehhez megfelelő lelki teherbírással kell rendelkezni, valamint annak a képességével, hogy az onnan előkerülő ismereteket fel is tudjuk dolgozni. Egy előző életbe való visszatérés nem gyerekjáték – ezért az óva intő szavak –, hanem 8
az egész életünket megváltoztató esemény akkor, amikor először járunk be földön kívüli dimenziókat. Kitágul előttünk a világ, megváltozik korábbi elképzelésünk önmagunkról, embertársainkról, a hozzájuk való viszonyulásunk, gondolataink magáról az emberi életről, valamint az egész világról. A reinkarnációról szóló olvasmányok érdekes, különleges ismeretekkel gazdagítanak bennünket, ám egy előző életünk megtapasztalása elsősorban érzelmileg érint meg és főleg személyesen. Általánosságban is megdöbben az ember attól, hogy mennyivel gazdagabb az emberi lét annál, mint amit gondolt róla. Egyéni, szubjektív tapasztalatává válik a végtelenség, az időtlenség, s számára már felesleges minden szó arról, hogy bármi lehetséges ezen a világon. Az előző életbe való visszatérést egy úgynevezett imaginációs (képzeletfejlesztő) gyakorlat vezeti be azért, hogy könnyebben „elrugaszkodhassunk” a földtől, s bátran, a szó szoros értelmében akadálytalanul közlekedhessünk a mindenségben. Kedvenc bolygóm a Jupiter, s amikor az imaginációs gyakorlat közben megtudtam, hogy ott lehetek, ahol akarok, azonnal álmaim bolygója jutott az eszembe. Alig tudtam elhinni: abban a pillanatban ott ugráltam rajta, mint egy óriási gumilabdán. Mámorító volt az élmény, nagyon nehezemre esett megválni tőle, hogy egy következőt élhessek át. Az előző életbe való visszatéréskor az embert a legmegrendítőbb benyomás természetesen akkor éri, amikor felismeri annak az okát, ami miatt megoldatlannak tűnt egy zsákutcába jutott kapcsolata. Sírni és 9
nevetni tudna egyszerre a tisztánlátás gyönyörűségétől, a felfedezés boldogságától, valójában attól, hogy a kezébe került a megoldás kulcsa. A megtapasztaltak következtében elmúlnak a tehetetlenség keserű, bénító érzései, s felváltja őket annak a bizonyossága, hogy ettől a perctől kezdve ezt a „varázskulcsot” bármikor megtalálhatja, csak el kell indulni az előkerítésére. Albert Einstein szerint: „A legszebb és legmélyebb érintés, amelyet csak érzékelhetünk, a misztikum átélése.” Fel sem tudjuk fogni, hogy milyen adottságok, képességek, lehetőségek rejtőzködnek a bensőnkben, s mennyi veszteség ér bennünket, ha nem teszünk kísérleteket a megismerésükre. Amiről nincs tapasztalatunk, azt nehéz világosan megérteni. A könyvben leírt konkrét regressziós utazások között csak annyi elméleti vonatkozású ismeret van, amennyi feltétlenül szükséges a témára való lelki, szellemi ráhangolódásra, a vele való azonosulásra. A szanszkrit kifejezések használatát szándékosan mellőzöm, s hindu istenségekre sem hivatkozom, mert az eredetileg kitűzött cél elérése ezt nem követeli meg. Az ilyen irányú ismeretek ma már könnyen beszerezhetők a legkülönbözőbb forrásokból. Az ismeretbővítéshez segítségül az utolsó oldalakon található egy könyvajánló, s abban minden olyan részletkérdéshez fellelhető legalább egy mű, amellyel jelen írásban találkozik az olvasó.
10
I. Híd a lélekhez „A hegyeket már megmásztuk, az űrhajósok már eljutottak a világűrbe, s a tengereken sincs már egyetlen aprócska sziget sem, amit ne fedeztek volna fel. De hátra van még a lélek meghódítása.” (Paulo Coelho)
Amikor megkérdezik tőlünk, hogy mi az életünk legfőbb célja, akkor általában ugyanazt a választ adjuk rá: szeretnénk boldogok lenni. Értelmetlen lenne azt a kérdést feltenni, hogy mi a boldogság, mert nyilvánvalóan minden ember mást és mást válaszolna. Mindenki a saját maga által elképzelt boldogságot szeretné megélni, s ez szíve joga. Megkérdőjelezhető-e, hogy amit az ember legfőbb céljának tekint, azt nem veszi komolyan? Érthető módon ez balgaság lenne. Sajnos ennek ellenére sokan csak álmodoznak a boldogságról, de nem fogalmazzák meg maguknak pontosan, hogy konkrétan mire gondolnak akkor, amikor ezt a szót használják. Gondolkodjunk most együtt néhány mondat erejéig Hamvas Bélával: „Mindenki magában hordja küldetésének titkát, mégis az emberek túlnyomó többségében az élet értelme homályosan marad. Senki a végső értelem kibontása nélkül boldog nem lehet. Aki az 11
egyetlen lényeges feladatot nem végzi el, munkája végezetlen távozik, adósa marad önmagának.” Sajnos nincs egyedül Hamvas Béla ezzel a véleménnyel. Az emberi lét tartalmának kutatói tömegesen jutnak hasonló következtetésre. Bizonyítékul álljon itt még egy idézet – jelesül Anthony de Mello gondolatai közül: „A legtöbb ember szunnyadva házasodik, álmában nevel gyermeket, szunnyadva hal meg anélkül, hogy valaha is felébredne. Sohasem érti meg a szeretetteljes és gyönyörű voltát annak a dolognak, amit emberi létnek nevezünk.” Nem halmozom tovább a gyarlóságunkra rámutató észrevételeket, mert szeretnék hinni abban, hogy egyre többen – az úgynevezett egyszerű emberektől a tudósokig – megpróbálnak nagyobb felelősséggel foglalkozni a sorsukkal, életük boldoggá tételével. Ma már könyvek, filmek, tanfolyamok, tévéműsorok végtelen sora áll a rendelkezésére annak, aki szeretné világosan látni, hogy mi teheti őt boldoggá – főleg akkor, ha kapcsolati problémák rendezetlensége keseríti meg az életét. A vágyott örömteli életet tervezgetve általában akadályok tömkelege jut eszünkbe. Akár spontán nehézségek, akár törvényszerűek villannak az agyunkba, a lényeg ugyanaz: valamilyen módon el kellene hárítani őket. Megszüntetésükre láthattunk korábban a környezetünkben példákat, saját ötletek is felmerülhetnek bennünk, könyveket is olvashattunk különböző megoldásokról. A könyvek általában jól kidolgozott speciális módszerek alkalmazásának a titkát tárják az olvasók elé bíztató garanciákkal. En12
