MOHOLY-NAGY MŰVÉSZETI EGYETEM DOKTORI ISKOLA
SZEMLÉLETVÁLTÁS AZ 50-ES ÉVEK HAZAI KONYHA-TERVEZÉSÉBEN
SZERZŐ: GEIGER DIANA TÉMAVEZETŐ: TURÁNYI GÁBOR 2010-2011 TANÉV 1. FÉLÉV
TARTALOMJEGYZÉK
Bevezető
3
Szemléletváltás az 50-es évek hazai konyha-tervezésében Lakáshelyzet az ’50-es években
4
Kis lakás… nagy bútor
5
Az ’50-es évek konyha helyzete
8
A konyha méretezése - használatának elemzése alapján
9
Variábilisan beépíthető konyhaberendezések
14
A Kádár műteremház konyhájának vizsgálata A házról
21
Az enteriőrről
24
A konyháról
24
A bútorról
30
Zárszó
34
Irodalomjegyzék
35
2
BEVEZETŐ Konzulenseim javaslatára 100 évet átfogó témám kutatását a „közepén” kezdtem. Nagy lendületet adott munkámnak Branczik Mártának az Óbudai Kísérleti Lakótelepről szóló előadása, és felkérése az itteni lakásokban sorozatgyártás előtt tesztelt díjnyertes típuskonyha alaposabb megkutatására, aminek az eredménye a Kiscelli Múzeumba a 2011-es év végére tervezett kiállítás anyagához is felhasználásra kerülhet. Dolgozatom két részből áll. Az első felében az ’50-es évek világát kutatom, a típustervezéshez vezető folyamatot próbálom bemutatni. Az írás második felében pedig egy az ’50-es évek újításainak szellemében tervezett-kivitelezett konyhát mértem fel, és vizsgáltam meg tágabb környezetével egyetemben.
3
SZEMLÉLETVÁLTÁS AZ 50-ES ÉVEK HAZAI KONYHA-TERVEZÉSÉBEN LAKÁSHELYZET AZ ’50-ES ÉVEKBEN A 40-es évek második felében a háborús romeltakarítás mellett a sérült lakások használhatóvá tétele és a nagy lakások megosztása volt a lakhatás megteremtésének első lépése. Az államosítás után a lakásépítést a központi hatalom a közület feladatának tekintette, 1948-ban megalakult az Állami Építéstudományi és Tervező Intézet. Az intézet feladata volt a közületi tulajdonba került épületek, bérházak, lakhatóvá tétele, foghíjak beépítésének tervezése. (1949-ben már 4469 lakást építettek, (túlnyomó része felújítás), de 1950-ben 4443 lakásból 1170 volt új építésű.) Az igényt az elpusztult lakások pótlására, új lakások építésére a társadalmi mozgások tovább gerjesztették, a vidékről városba költözők nagy számban érkeztek az ipar mellé, miközben az erőltetetett ütemű ipari beruházások kötötték le az építőerő jelentős részét. A társadalom teljesítőképességét meghaladó lakásépítési igények a lakhatás alapelveinek átgondolását követelték a tervezőktől. A megújult tervezési elvek alapján épült tömeglakásoknál alkalmazott új építési technikák, az alaprajzi megoldások, a kapcsolt iparágak termékeinek folyamatos fejlesztése volt az egyetlen lehetőség a „hatékonyság” növelésére. A típustervezés az építészetben természetszerűen kikövetelte a bútorgyártástól is a megújulást, hiszen a kis alapterületű lakások bebútorozása csak új méretezésű bútorokkal, szaniterekkel volt lehetséges. Persze ezek a folyamatok sem mentek végbe könnyen, nehézségek nélkül.
4
KIS LAKÁS … NAGY BÚTOR A kislakásban való élet feszültségeivel több korabeli cikk is foglalkozik. Almár György már ’53-ban ír a témáról. Böhönyei János először ’57-ben - a „C terv” keretein belül kiírt tervezői pályázatok előtt pár hónappal - foglalkozik a kislakások berendezési nehézségeivel egy rendkívül szemléletes előadás anyagát leközölve a Magyar Építőművészetben (az illusztrációhoz szemezgettem ebből). A korszakot átható problémarendszert számomra Kiss Ferenc ’56-os cikke foglalta össze legátfogóbban. Nehéz lenne nála jobban összefoglalni a probléma-együttest: „…A közeljövőben zömmel 1 és 1,5 szobás lakásokat építünk 20 m2, illetve 28 m2 lakóterülettel 2,5 illetve 3,5 főre, - egyes esetekben, feltehetőleg átmenetileg, nagyobb létszámra is. Ezek a méretek, a mai átlag lakó, polgári reprezentatív, nagy bútort igénylő ízlése és az erre alapozott, (mert forgalom után premizált) bútorkereskedelem ismert adottságai mellett súlyos és jogos használati panaszokat fognak eredményezni. Mert a típuslakások a normában előírt minimális mennyiségű, átlag méretű bútorok figyelembevételével készülnek, a valóságban a lakók egy része átlag méreten felüli és egyedi többlet bútorokkal óhajt berendezkedni. Ilyen igény kielégítését biztosító nagyméretű lakások építésére, a mennyiségi igények és a gazdasági adottságok következtében, a világon sehol sincs lehetőség a lakásépítés keretében. De: a lakásépítés költsége területredukció útján csak az esetben csökkenthető, ha a megfelelő, korszerű lakásbútorok beállítása biztosított. Nehéz probléma ez az egész világon. Az új igényű, szükséghez képest új formájú, gyakran új anyagú bútorokat nem csak meg kell tervezni, korszerű üzemben legyártani, hanem a lakók ízlésének megváltoztatásával meg is kell kedveltetni. Fentiek szerint elengedhetetlen a típus-bútortervező és a típus-lakástervező folyamatos együttműködése, tervezésre szánt idő és költségek jelentős emelése, korszerű bútorgyárak létesítése, tekintélyes nevelő-, propaganda szervezet létrehozása és fenntartása, tehát a népgazdaság részéről tekintélyes, eddig „be nem tervezett” munkaidő anyag és Forint ráfordítás biztosítása. Viszont a korszerű kisbútor megtervezése, a korszerű bútorgyárak létrehozása a szükséges propagandahálózat fenntartása nemcsak kulturális, szociális és
5
propaganda vonatkozásban jó befektetés, hanem népgazdasági szempontból is előnyös, mert: 1. A jelenlegi „polgári” bútorokhoz viszonyítva lényegesen kevésbé anyagés munkaigényes, ezzel a népgazdaság import-export mérlegének deficitmentességéhez hozzájárul, lehetővé teszi a mennyiségi és minőségi többlettermelést és a termelési költségek csökkentése mellett. 2. Lehetővé teszi a lakásterület csökkentését, illetve a csökkentett területű lakás változatlan használati értékét. 3. Az így elért alacsonyabb eladási ár lényegesen szélesebb rétegek számára biztosít kényelmesebb lakást, kultúráltabb életkörülményeket. A feladat helyes megoldása a lakástervező és bútortervező, a gyártó, és a eladó, az államigazgatási, propaganda és társadalmi szervek olyan összehangolt együttműködését igényli, amilyenre az eddigi élesen elkülönített szakigazgatási rendben az ország érdekeinek nagyfokú kárára lehetőség nem volt. A fentiek szerint összefüggő feladatkör (típusbútor-típuslakás) a következő minisztériumok hatáskörébe tartozik: Lakásépítés
Építésügyi minisztérium
Állami bútorgyártás
Könnyűipari Minisztérium
Kisipari bútorgyártás
Város- és Községgazdálkodási Minisztérium
Csőbútor
Kohó és Gépipari Minisztérium
Bútorértékesítés
Belkereskedelmi Minisztérium
Minden minisztériumnak megvan a saját felelőssége, súlyponti feladatai, megoldásra váró problémái stb. Természetszerűen egy sem vesz magára szívesen olyan további terheket és kötelezettségeket, amelyeket elkerülhet. Így megtörténhetett, hogy a konyha-terület, a bútorfa és a munkaidő szükséglet csökkentését lehetővé tevő, a típuslakás méreteivel összehangolt tipizált konyhabútorunk még ma sincs, hogy a bútortervezés és gyártás nem kapott elegendő tájékoztatást a típuslakások bútor-meghatározó követelményeiről és viszont, hogy a lakáshoz jutottak a lakás berendezhetetlenségéről helyenként több, mint kevesebb joggal panaszkodhatnak …” 6
7
8
Részletek Böhönyei János Kis lakások berendezési kérdései című cikkéből 1957
9
AZ ÖTVENES ÉVEK KONYHAHELYZETE Hazánkban az ’50-es években a nagyobb vidéki települések elektromos hálózatának építése már lendületben volt, gyorsan haladt, de a vezetékes vízhálózat fejlesztése messze mögötte járt. A nagyobb városokban a víz és csatorna jelenléte mellett a városi gáz hálózatot is megtalálhattuk, melyet az elektromos energiahálózat viszonylag gyors kiépülése fokozatosan háttérbe szorított. A falvak villamosítása az első és második ötéves tervben fontos pont volt a vidéki lakosság életkörülményeinek javítása érdekében, de ebben az időszakban a falvakban és tanyasi világban a városi léthez viszonyítva még igen elmaradott körülmények uralkodtak. A nagyon különböző adottságok ellenére – kevés, a ’30-as és ’40-es években épült kivételtől eltekintve – az ország teljes területén a konyhákat 4 fő „egység” alkotta: tűzhely, mosogató, középen álló munkaasztal, és az edények tárolását biztosító konyhaszekrény. (Ötödik egységként az imént felsoroltakhoz kapcsolnunk kell még a különálló kamra helyiséget is).
Az imént felsorolt 4 egység - kis túlzással – már
évszázadok óta változatlan volt. Az egyes egységek fejlődtek ugyan (épített tűzhely, takaréktűzhely..., mosogatóasztal, falikiöntő…), és társadalmi rétegenként minőségük különbözött, de rendszerben való használatuknak a területcsökkentés érdekében történő újragondolását csak a tömeges lakásépítés / szociális lakásépítés kényszere vetette fel. (Ennek a törekvésnek kiváló példája a Grete Schütte-Lihotzky tervezte „Frankfurti Konyha” 1926-ból.) Magyarországon néhány korai - tömeggyártásig nem jutott - próbálkozás után a széles kutató,- és fejlesztőmunkát összefogó „C terv” keretein belül az 1958-ban kiírt lakás-, és bútortervezési pályázatok hoztak eredményes megoldást a konyha kérdésében is. Ennek a pályázatnak a sikeres résztvevője volt Kovács Zsuzsa is, akinek konyhaterveivel a későbbiekben foglalkozom részletesen. Az előbbi pályázatok eredményeihez hasonló fontosságúnak látom az analizálás, „újragondolás” témakörében Gádoros Lajos munkásságát, melyben a minimáltervezéshez nélkülözhetetlen segédletet dolgozott ki.
10
A KONYHA MÉRETEZÉSE - HASZNÁLATÁNAK ELEMZÉSE ALAPJÁN Tervezéshez magam is majdnem 20 éve használom a „Gádoros” könyvet. Kiadási dátumát nemigen kutattam, mert tisztán rendszerezett ábrasorainak méretezése jórészt ma is érvényes. Almár György ’53-ban írt cikkében tesz említést Gádoros Lajos ’46-ban megjelent, („Neufert” alapú) a polgári lakás térszükségletével foglalkozó könyvéről, mint a méretezési problémakör egyetlen addigi tanulmányáról. (Ez a kötet a kislakások problémáival még nem foglalkozott.) Gádoros Lajosnak „A lakás méretezése és berendezése” című könyve 1956-ban jelent meg, és ’76-ig számos bővített kiadást élt meg. A kötet különlegessége, hogy nem a megszokásokból indul ki, hanem a megváltozott igények szerint új szemszögből igyekszik analizálni és méretezni a teljes lakáson belüli térigényt, így a konyhában folyó munka menetét is. „…E tanulmánynak egyik célja, hogy a fejlődés által megkívánt új szempontokra rávilágítson és összefoglalja azokat a tudnivalókat, amelyek a háziasszony munkájának jobb szervezését, a konyhában eltöltendő idő rövidítését és könnyítését segítik elő. ... Még nem vizsgáltuk a konyhában végzett hagyományos módszereken alapuló munkát, és ezzel együtt a régi, megszokott felszerelési tárgyak korszerű igényekhez mért alkalmasságát sem. … Azzal, hogy szokványos módon tűzhelyet, kiöntőt, vagy mosogatót biztosítunk a konyhában, amelyek a lakók által hozott konvencionális asztallal és konyhaszekrénnyel egészülnek ki, még nem oldottuk meg a racionalizálás kérdését és nem segítettük elő a háziasszony munkáját sem. … Ahány alaprajz, annyi egymástól eltérő megoldással találkozunk, pedig lényegében minden konyhában egy és ugyanaz a munkafolyamat megy végbe. (!!!)…” Gádoros a konyha működésének vizsgálatát a főzés megfigyelésén alapuló munkafolyamatok meghatározásával kezdte: 1. nyersanyagtárolás, 2. feldolgozás, 3. előkészítés-főzés, 4. tálalás, 5. mosogatás. Analízise során megállapította, hogy a munkafelület – az alatta elhelyezett edénytárolással - a vízvételi lehetőség és a tűzhely közé kívánkozik, így a középasztalos konyhákban egy-egy főzés során legyalogolt többszáz méter szinte lenullázható. 11
12
4 alapkonyha Gádoros Lajos könyvéből
13
Könyvében az előbbi tapasztalatok szerint 4 alapkonyhát dolgozott ki városi konyhák berendezésére: egysoros-, L-alakú-, kétsoros-, és U-alakú elrendezést. A nagyobb alapterületű kamrát szellőztetett kamraszekrénnyel helyettesítette, ami a később fokozatosan elterjedő hűtőszekrény konyhai pozícióját is előrevetítette. (Ezeknek a konyha alaptípusoknak az elrendezését, méretezését én máig érvényesnek tartom, annak ellenére, hogy terveit Gádorosnak az ’50-es évek elején forgalomban lévő, még méret-koordinálatlan berendezésekkel kellett megoldania, közéillesztett tároló-bútorait pedig típusbútor hiányában csak egyedi asztalosmunkával képzelhette el). A túlzottan kis alapterületű 1-1,5 szobás lakásokban, vagy vidéki, közművek nélküli viszonyok között azonban az előző – máig ideálisnak számító – elrendezések csak részben voltak alkalmazhatóak. Gádoros könyvében a rendelkezésre álló alapterület és közművek, a lakást használók száma és helyzetükből, kultúrájukból adódó életmódjuk figyelembevételével elkészített további konyhamodelleket a következőképpen rendszerezte: 1. Főzőszekrény (egyszobás lakásokhoz), 2. Főzőfülke (1-1,5 szobás lakásokhoz), 3. Nagyvárosi konyha (erre illik a korábbi 4 ideális séma), 4. Teljes üzemű konyha (5-8 fő ellátásához), 5. Lakószoba-főzőfülke (régebbi szoba-konyhákból), és 6. Vidéki főzőkonyha (közmű nélküli viszonyokhoz). Felsorolt konyhafajták bútorozásán túl, a használatukhoz elengedhetetlen eszközszükséglettel is foglalkozik, továbbá ideális helységkapcsolatokra is készít javaslatokat. A könyv 1960-as 3. kiadásában már megtalálhatjuk az ’58-as bútortervezési pályázat nyertes tervei alapján kidolgozott típuskonyha prototípus rajzait, és a hozzá tartozó párhuzamosan kifejlesztett méret-koordinált gépészeti berendezéseket is.
14
Főzőszekrény
Főzőfülke 15
Főzőszekrény használatban
…és berendezése
16
Nagyvárosi konyha
Teljes üzemű konyha 17
Lakószoba-főzőfülke
Vidéki főzőkonyha
18
VARIÁBILISAN BEÉPÍTHETŐ KONYHABERENDEZÉSEK
A fejezet címét Egressy Imre 1959-ben megjelent cikke alapján adtam. A gazdag kortárs publikációk közül az ő írása mutatja be legrészletesebben a frissen elkészült típuskonyhát, a korszak legnagyobb szabású, a „C terv” keretein belül 1958-ban kiírt lakás-, és bútortervezési pályázat konyha kategóriájának legjobb bútorrendszerét. A pályázaton legsikeresebben a Lakótervnél dolgozó Kovács Zsuzsa és Arnold Károly terve szerepelt. Munkájuk alapján már 1958 év végén beépítésre kerültek a nagyszériás gyártás előtti tesztelésre szánt prototípusok az Óbudai Kísérleti Lakótelepen. A korabeli sajtó (Népszava ’58 dec.16.) a nullszériás gyártásról elismerően írta: „a háziasszony valóságos kis laboratóriumban érezheti magát”. De kezdjük az előzményekkel, Egressy cikkének szakaszaival: „…Sajnos a kereskedelemben jelenleg kapható konyhaberendezések zöme anyagigényes, méretben és formában nem koordinált bútorokból és gépészeti berendezésekből áll, melyekkel a közelmúltban épült lakások konyhái nem bútorozhatók megfelelően. Az elmúlt években tervezett beépített konyhaberendezések sem felelnek meg a tömeges lakásépítés támasztotta igényeknek; épületenként, sőt sokszor lakásonként más-más méretezéssel és formai kialakítással, a legtöbbször feleslegesen sok anyag felhasználásával készülnek így természetesen nem érvényesülnek a gazdaságosság szempontjai… …Égetően szükség volt tehát olyan korszerű – modulizált – konyhafelszerelési, bútor és berendezési tárgyak kialakítására, melyek elsősorban városi, de lehetőleg vidéki viszonylatban is alkalmazható megoldásban, nagy szériában legyenek gyárthatók; méretben és formában koordinált, variábilisan alkalmazható elemekből álljanak. … …A beépíthető bútoregység alapja az 55/55cm méretű bútoregység volt. A munkalap magassága 90cm, ülőmunkához a fiók alól kihúzható lapok szolgálnak. Sarok kiépítéséhez, és ülőmunkához készült a szomszédos elemekhez szerelhető fiókos elem, mely alatt szekrény nincs kialakítva.
19
4 részes ú.n. alapkonyha két változata – gáztűzhellyel és szilárdtüzelésű főzőhellyel
20
A fali szekrények egysorosan, vagy födémig beépítve két sorban egymás felett szerelhetők. Az asztalszekrények, mosogató szekrények és tűzhelyek beépítés esetén 10cm magas burkolt falazott padkára kerülnek, mely mögött vezetékek szerelhetők. A vízzárás az asztallap és függőleges fal, valamint a különböző elemek között pvc idomokkal történik. A munkalap burkolása a „Formika”-hoz hasonló, hazai előállítású fenol-melaminnal ítatott műanyaggal készül. A fűszerfiókokat előreláthatóan polisztirolból gyártják le. A tetőlap illesztések elkerülése érdekében nem csak különálló, hanem előre összeépített elemek is készülnek. A konyhaberendezés alapját képező, minden esetben egymás mellé helyezendő és beépítésre kerülő mosogatószekrény, munkaasztal és tűzhely, az ún. „alapkonyha” tetszés szerint egészíthető ki az épülettervező által biztosított alapterülettől, illetve a bérlő szükségleteitől függően, a programban megtervezett és a kereskedelemben is forgalomba kerülő egyéb elemekkel. Annak érdekében, hogy a tervezett konyhaberendezések bármely területen építendő lakótelepek lakásaiban beépíthetők legyenek, elkészülnek a gázüzemű, elektromos üzemű és szilárd tüzelőanyaggal üzemeltetett konyhák, méretben és formákban koordinált, variábilisan alkalmazható összes gépészeti berendezései is. Így folyamatban van az új gáztűzhely, 5 literes gázvízmelegítő, villanytűzhely, elektromos hőtároló, 55cm-es és 110cm-es takaréktűzhelyek, gáz- és elektromos infrasugárzók prototípusainak tervezése, ill. gyártása. …” A fentieket Szántó Katalinnak a gazdag felsőszekrény kialakítással kapcsolatos gondolataival szeretném kiegészíteni: „... A terv a konyhaüzem tökéletes kiszolgálása mellett még egy szemet gyönyörködtető, magyar konyhák hagyományait őrző, ugyanakkor a modernizmus transzparenciájával kokettáló üvegpolcos vitrint is képes volt magába olvasztani. …” A korabeli sajtóanyag megismerését követően, a jövő félévre tervezem Branczik Márta javaslatára Kovács Zsuzsa hagyatékának kutatását, és ezzel ennek a sikeres típuskonyhának a részletesebb megismerését is.
21
22
Kovács Zsuzsa és Arnold Károly díjnyertes konyhájának prototípusai
23
A típuskonyha bútorelemei 24
25
58-60-as években kis lakásokhoz kifejlesztett háztartási berendezések Tűzhelyek, vízmelegítők a típuskonyha méretrendje szerint 26
27
Típuskonyha belső berendezése
Beépíthető mosogatómedence
28
Típuskonyhához fejlesztett tűzhelyek
29
A KÁDÁR MŰTEREMHÁZ KONYHÁJÁNAK VIZSGÁLATA Elemzésem bázisát az épületben tett látogatásom, felmérésem, és Kádár Katalin grafikusművésszel - Kádár György és Túry Mária festőművészek lányával - történt beszélgetésem képezi. A HÁZRÓL A Kádár műteremház tervezője Pintér Béla építész. Pintér az épület tervezési évében 1958-ban kapta első Ybl-díját jól felszerelt, kis alapterületű lakások fejlesztéséért. (Második Ybl díját a Várnegyedben található Hilton tervezéséért kapta 1978-ban.) Az épület izgalmasan illeszkedik az erősen lejtős terepre, annak hátrányosnak tűnő adottságait előnnyé formálva. A ház két enyhe lejtésű fél-nyeregtetővel fedett tömegből áll, jórészt vörös klinker tégla burkolatú homlokzatokkal. A kisebb épületrész az utcára merőleges kiszolgáló jellegű egység, melyben a lépcsőház, garázs, tárolók és további alárendeltebb kiszolgáló funkciók kaptak helyet. A másik épületrész az utcával párhuzamos, az előzőhöz L-alakban kapcsolódó nagyobb tömeg. Ebben található a „fő” lakószint 3 déli tájolású szobával, előtte kertkapcsolatot is adó erkéllyel, gardróbfolyosóról nyíló fürdővel, konyhával, és a hallal. A hall adott helyet az étkezőnek, és mivel az utca felől - a szélfogót követően ide érkezünk, több funkciót is betöltött. A középső fő szint felett, a teljes tömb alapterületét lefedő, északi ablakozású, rendkívül tágas műterem helyezkedik el. 72m2-es alapterülete mai szemmel ellentmondásosnak tűnik a fő szint helységméreteihez viszonyítva. (Ennek oka valószínűleg, hogy az akkoriban nagyon ritkának számító, igényes, magánerőből finanszírozott építkezések helységméretezését is az akkori szabványok adta kereteken belül kellett megoldani, kivételt a műterem jelenthetett, talán a „művészi alkotói tevékenység” szabványosíthatatlansága miatt..?) 1986-ban egy új épületszárny került a meglévő mellé, amit szintén Pintér Béla tervezett. A két épület keskeny sávban összeér a jog adta kényszerek miatt. A műteremház szinte minden részletében őrzi 1961-es befejezésének eredeti állapotát. 30
31
Kádár műteremház tervrajza Építész: Pintér Béla
Műterem „Fő” szint nappali
32
AZ ENTERIÖRRŐL A Kádár műteremházban jelenleg a művész-házaspár lánya, Kádár Katalin grafikusművész magángalériát tart fenn szülei hagyatékának és hatalmas kortárs gyűjteményének bemutatására, megőrzésére. ( www.galerialenia.hu ) Az épületbe belépve a képzőművészeti időutazáson túl egy belsőépítészeti időutazásban is részünk lehet. A hall, a nappali és a háló burkolatai, bútorai a ’60-as évek óta változatlanok (csak elrendezésükön változtattak valamennyit). A fürdő az egyetlen teljesen átalakított helység az épületben. (Idővel az épületgépészet felújítása a vizes helységekben elkerülhetetlen.) A konyha szerencsére közelmúltbéli, jó-érzékű felújításának köszönhetően kapcsolódik a ’60-as évek térsorához – jelenleg teakonyhaként működik a kiállításmegnyitók idején. A KONYHÁRÓL A Kádár műteremház konyhája méreteiben alig nagyobb, mint a ’60-ra kifejlesztett Kovács Zsuzsa féle típus alapkonyháé. Elrendezése egysoros, hossza 2,62m. Technológiai sorrendje is a kor frissen kidolgozott elméleteit követi, azzal a kivétellel, hogy a kamra - azaz a tárolás helye, benne a hűtőszekrénnyel - a konyhának nem a legideálisabb bal oldalához (a mosogató melletti), hanem a jobb oldalához kapcsolódik. A helységben viszont az ideális jobbra haladó technológiai sorrend érvényesül (mosogató, munkapult, tűzhely). Ennek köszönhetően az étkezőből nyíló ajtó irányából a kevésbé ideális látványt adó mosogató takart marad. Mai tervezői szemmel nézve a helység szélessége nagyon keskeny – 142cm, ha ebből levonjuk a 62 cm-es pultmélységet, akkor a szabad mozgásra mindössze 80cm marad. (Manapság ilyen helyzetben kb.90-100cm-rel számolunk, viszont a Gádoros féle méretezési könyv akkoriban engedélyezi a 80cm körüli értéket az „egyemberes”, azaz személyzet nélküli konyha-használat tekintetében. (Anno a hosszúkás konyha bal oldalán is volt egy a fürdőbe közvetlenül nyíló ajtó talán a női házi munkák megkönnyítésére -, ez azonban a fürdő-konyha felújítás során be lett falazva.) 33
A konyha különlegessége, hogy a pult felett majdnem a helység teljes hosszát végigérő, fekvő ablaka van. A 2db közvetlenül összeépített 100/65-ös bukó egyesített szárnyú (teschauer) ablakok
parapet-magassága 110cm. Így a konyhából egy
benövényezett rézsűre látunk rá. Takart fekvése miatt - gondolom - az egyébként nem szerencsés nyugati fekvése nyáron sem okozhatott nagy gondot. A konyha padlóját kb. 30x15cm-s tégla-arányú, tégla-színű, hosszanti téglakötésben rakott kerámia lapokkal burkolták. Falait jelenleg 140cm magasságig hálóban rakott 10x10-es fehér csempe fedi, megjelenése valószínűleg semlegesebb az eredeti 15x15cm-s kékes-türkiszes mázas kerámiához képest. A falak fehérre festettek, az ablakok is fehérre vannak mázolva. A konyha nappali világítását a hosszanti ablak borús időben is biztosítja. A helységnek egy mennyezeti lámpája van a szabad mezőn középen, és a pult szinte rejtett megvilágításáról is gondoskodtak az ablaksáv felett, a felső szekrények aljára szerelt fényforrással. Eredetileg több egymás mellé szerelt villanykörte látta el a feladatot, ma már fénycső helyettesíti őket. Az eredeti dugaljak helyéről nem kaptam információt, a pult környékére nehezen tudnám az akkori szabványok szerint elképzelni. A helységben elektromos tűzhelyt használtak, ez akkoriban is saját háta mögött direkt bekötéssel kapcsolódott a hálózathoz. A konyha korhű használatát őrzi egy egészen különleges dokumentum, Túry Mária festménye. A képen jól látszanak a helység jellegzetes színei, az ablak meghatározó szerepe, továbbá egy karakteres bevásárlókosár, ami szintén a mindennapokhoz tartozott.
34
Túry Mária festménye saját konyhájáról
Étkező-hall 35
36
A Kádár műteremház konyhája 37
38
39
A BÚTORRÓL A Kádár műteremház beépített, egysoros konyhája egyedi gyártatásban készült, nem típus elemekből épül fel. Kialakítása, anyaghasználata, és átgondoltsága saját korában meglehetősen modernnek számított. A 262cm hosszúságú pultfelületet 3 fő egység alkotta (balról jobbra): a mosogatót magábanfoglaló 109cm szélességű, középfelnyíló kétajtós szekrény; a munkafelületet biztosító 93cm-es elem egy db. fiókkal, alatta középfelnyíló szekrénnyel és a megmaradó 60cm-ben pedig egy villanytűzhely kapott helyet. A bútor eredeti pultja fából készült, magassága 80cm volt. A két alsószekrény váza kb. 40x40mm keresztmetszetű fenyőből készült. Oldalfalait, hátfalát feltehetően fenyő keretre erősített farostlemezek alkotják, ezáltal a mai korpuszbútorokhoz nagyon hasonló elemeket hozva létre. A frontok kialakítása „szendvics” szerkezetű, alapja ugyancsak egy kb. 20mm vastagságú, profilozott élkeményfával kiegészített fenyő keret lehet, belső oldalán farostlemezzel zárva, frontján pedig farostlemezre laminált sárga dekorittal (formica-val) díszítve. A mosogatós elem 109cm-es szélességét feltételezhetően az akkor mosogató medence kínálat méretei szabták meg. Kádár Katalin szerint gyermekkorában rozsdamentes-acél mosogató volt ide beépítve, de az is elképzelhető, hogy egy korábbi kevésbé korszerű zománcos terméket váltottak ki ezzel később. A középfelnyíló szekrény kulccsal zárható kivitelű, az ajtók vasalatai egyszerű zsanérok, ezért az egymás mellé sorolt elemeknél az akadálytalan ajtónyitást a széles bútor vázszerkezet oldja meg. (A konyha további összes nyíló ajtaja is így van felszerelve.) A 93cm széles szekrényelemben egy kb. 14x85cm frontméretű fiók található, tömör fenyőből, frontján a sárga dekorral laminálva, keményfa keret nélküli kialakítással. A fiók megoldása nem nut-federes, alja a 40x40mm-es szekrény vázszerkezeten csúszik használat közben. A fiók alatti középfelnyíló részben egy db. tömör fenyő polc található. Az egész konyhában erre az egy elemre szereltek egyedül a mai konyhákban használatos fogantyúkhoz hasonlatosat, a többi elem bonyolultabban használható, kulccsal nyitható kialakítást kapott. A fogantyúk anyaga acél, formájuk tompaszögű egyenlőszárú háromszög.
40
A helység felsőszekrények tekintetében is modern képet mutat. A falra rögzített bútorelemek a helyiség teljes hosszán túl a két rövidebb falra is befordulnak, a pult mélységét meghaladva az ajtónyílásokig értek. (A falra szerelt polcos szekrénykéket a szaksajtó az ötvenes évek közepétől kezdi ajánlani a klasszikus alsó mélyebb részből és a ráépülő üveges részből álló konyhai tárolószekrény helyett. Precíz méretkidolgozása a típusbútorokban valósult meg.) A műteremház faliszekrényei az ablakszemöldök meghatározta 180cm-es síktól felfelé, a mennyezetig (kb. 260cm) zárt ajtós kivitelűek, 30cm mélyek, vázszerkezetük és frontkialakításuk az alsó elemek asztalos munkájához nagyon hasonlóak. (Csak keresztmetszeti méretekben térnek el néhol.)
A nagyvonalú ablakozás miatt a rövidebb falszakasz bekanyarodó polcai nagyon hasznosak, mert valójában ezek a befordított elemek érhetőek el könnyen főzés közben. A 130cm-es magasságról induló nyitott polcos rész felfelé növekvő mélységű, minden látszó része sárga dekorral borított, élét natúr élkeményfa képezi. (Az oldalszárnyak trapézos megformálása – ami a ’60-as évekre oly jellemző -, nem üres formalizmus, a kis konyhák falainak kihasználását gazdagítja a pultfelületen folyó munka akadályozása nélkül, fűszerek, apróbb tárgyak ügyes, alacsonyra való elhelyezésének lehetőségével . Kovács Zsuzsa típuskonyha terve is számtalan ilyen kiegészítő elemet tartalmaz.) Érdekesség, hogy a tűzhely felőli oldalszárny polcai - látszólag indokolatlan módon nem érnek el az ablakos fal síkjáig. Szerintem talán a bútor gyártásakor még nem volt kizárható szilárd tüzelésű tűzhely használata, és a sarokban fenntartott hely a füstcső kéménybekötésének megoldására szolgált volna… A felújítás során a két alsó szekrényelemet hasáb formájú fából készített lábakkal 10cm-rel megmagasították, és a helységen belül jobbra helyezték őket a kiiktatott villanytűzhely helyének kitöltésére. A vízvétel a bal sarokban maradt egy medence csepptálcás mosogatóval – a csepegtető alá került a felszabadult 60cm. A teakonyha jellegű használathoz elegendő kétlapos elektromos főzőlap is az eredeti villanytűzhely helyének megfelelően lett beépítve a jobb oldalra. A felsőszekrények a beépítés óta változatlanok.
41
42
Alsó szekrény csomópontok
43
Felső szekrény részletek
Felső szekrény csomópontok
44
ZÁRSZÓ A Kádár műteremházban tett látogatásom során ígéretet kaptam arra, hogy a későbbiekben átnézhetem a tervezés-kivitelezés óta megőrzött gazdag dokumentációt. Továbbá, ha lehetséges megpróbálok találkozni a család egykori háztartási alkalmazottjával, aki valószínűleg sok érdekes információval rendelkezik a konyha valódi használatával kapcsolatban.
Tanulság számomra, hogy ez a 3.5m2-nél alig nagyobb konyha könnyedén, és tisztán berendezhető, használható lenne a mai kor magasabb gépesítési követelményei mellett is; és egyben elszomorít, hogy mennyi ehhez képest többszörös alapterületű, gondolatok nélkül megfogalmazott konyhát (lakást) hoztak létre az elmúlt évtizedek társasház építései…
45
IRODALOMJEGYZÉK
Gádoros Lajos: A lakás berendezése és méretezése Műszaki Könyvkiadó 1956 és 1960 kiadások Almár György: Típuslakásaink berendezése és a bútoripar helyzete Magyar Építőművészet, 1953. II. évfolyam 78. szám pp. 208-210 Kiss Ferenc: Típuslakás – típusbútor Rajzok: Pleisz Antal és Südi Ernő Magyar Építőművészet, 1956. V. évfolyam 7. szám pp. 218-221 Böhönyey János: Kislakások berendezési kérdései Magyar Építőművészet, 1957. 3-4. szám pp. 92-95 Egressy Imre: Új, variábilisan beépíthető konyhaberendezések Magyar Építőművészet, 1959. 7-8. szám pp. 274-275 Juhász László: Iparművészet és Ipari művészet Magyar Építőművészet, 1960. 1. szám pp. 35-40 Dávid János: Műanyag-e a műanyag? Magyar Építőművészet, 1957. 3-4. szám pp. 92-95 Böhönyey János: Kislakások berendezési kérdései Magyar Építőművészet, 1960. 3. szám pp. 21-31 Szántó Katalin: Kísérleti lakótelep ARC ’2001. 6. szám, p. 44-63 Almár György: A dolgozó nő otthon Táncsics Könyvkiadó, 1963 Preisich Gábor: Budapest városépítésének története 1945-1990 Műszaki Könyvkiadó 1998 46
