SZEMLE ROMÁN TÖRTÉNETÍRÁS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT AZ ERDÉLYI ROMÁN TÖRTÉNETÍRÓK SZEMLÉLETE

SZEMLE

ROMÁN TÖRTÉNETÍRÁS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (Második,

AZ

ERDÉLYI

ROMÁN

TÖRTÉNETÍRÓK

befejező

közlemény)

SZEMLÉLETE

A MAGYAR-ROMÁN TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK f e l t á r á s á r a természetszerűleg a volt kolozsvári román egyetem történészprofesszorai s általában az erdélyi származású, m a g y a r iskolákban t a n u l t k u t a t ó k lettek volna elsősorban hivatottak. Valóban, az erdélyi r o m á n történészek mennyiségileg is számottevő m u n k á s s á g o t f e j t e t t e k ki, szempontjaikat és módszerüket azonban politikai érzelmeik annyira befolyásolták, hogy a közös érdekű kérdésekben a m a g y a r és román szakirodalom állásfoglalása m u n k á s s á g u k nyomán nemhogy kiegyenlítődött volna, hanem jobban eltávolodott egymástól, m i n t a multban valaha. A kétévtizedes román uralom Erdélyben a »jóvátétel« jegyében zajlott le, állam és társadalom célkitűzése e g y a r á n t a r o m á n s á g kulturális és gazdasági vezetőszerepének minden eszközzel való kikényszerítése volt s ennek indokolására kellett azt az elméletet felállítani, hogy a multban a m a g y a r s á g elnyomta és kizsákmányolta az őslakó románságot, melyet ezért kárpótolni kell. A közvélemény ennek az elméletnek igazolását v á r t a a tudománytól s a történészek annál készségesebben engedtek ennek a kívánságnak, mivel annakidején m a g u k is aktív résztvevői voltak a magyarországi román nemzetiség politikai küzdelmeinek s a m u l t a t is csak ezek p r i z m á j á n át t u d t á k személni. Érdeklődésük ezért elsősorban az erdélyi r o m á n nacionalizmus kialakulásának és megnyilvánulásainak t ö r t é n e t é r e irányult s legfőbb törekvésük az volt, hogy az erdélyi r o m á n nemzeti ö n t u d a t és az összes románok politikai uniója eszméinek f o n a l á t minél messzebb t u d j á k visszafelé követni a multban, másrészt pedig, hogy k i m u t a s s á k a román irredentizmus jogosultságát a m a g y a r elnyomás részleteinek feltárásával. Magától értetődik, hogy ez az előre megfogalmazott történelemszemlélet a letűnt évszázadokat csupa szabadsághősökkel népesíti be s a történetírót ezek kultuszának p a p j á v á a v a t j a , az eseményeket m a g u k a t pedig mintegy a jó és a rossz principiumainak mitikus h a r c á v á egyszerűsíti le. A pozitív pólus természetesen a r o m á n s á g : ő az egyetlen őslakó, gyökeres nép Erdélyben, melynek t ö r t é n e t e tulajdonképen a r o m á n s á g t ö r t é n e t e ; a földdel, a t á j j a l összenőtt politikai, társadalmi szervezetet, k u l t ú r á t itt kizárólag a románok képviselték. Velük szemben a m a g y a r o k késői betelepülők, intézményeik, k u l t ú r á j u k gyökértelen import, tömegeket sohasem jelentettek, h a n e m csak egy vékony uralkodó réteget, melynek fölénye a n y e r s ököljogon alapult. A jobbágysorba sülyesztett r o m á n s á g mind nemzetisége, mind görögkeleti vallása m i a t t megvetés és üldözés céltáblája volt, b á r k é t keze m u n k á j á v a l ő t a r t o t t a f e n n az államot és henyélő m a g y a r u r a i t . A r o m á n t ö r t é n e t í r á s Erdélyé szociális pokol, melyben a r o m á n jobbágyot b a r b á r jövevények zsákmányolják ki, akiknek sem

Erdélyi Magyar Adatbank

Szemle

637

szívok, sem k u l t ú r á j u k nincs. Nem veszik tekintetbe a román történészek, hogy E r d é l y t k u l t ú r á j a , politikai szervezete, történelmi hivatása a nyugathoz, közelebbről a magyarsághoz köti s ha történetéből a m a g y a r s á g o t kirostáljuk, egyszerűen történelemnélkülivé válik. A rostálást elvégezték s közben kihullt minden érték, m i n t pl. a n y u g a t i civilizáció érdekében hozott véráldozatok, a vallási türelem E u r ó p á t megelőző megvalósítása, a m a g y a r és szász városok p a t i n á s épületei és k u l t ú r a t e r e m t ő szelleme, államférfiak, hadvezérek, gondolkozók, művészek nevei és életműve, egyszóval mindaz, ami az emberi életet szebbé és nemesebbé teszi. Mert mindezekből az erdélyi r o m á n s á g nagyon kis részben v a g y egyáltalán nem vette ki részét. Minthogy pedig alkotásokkal a r o m á n s á g E r d é l y r e vonatkozó történelmi jogát megalapozni n e m lehetett, m á s jogcímet kellett keresni s ezt a szenvedésben vélték megtalálni, melyet ennek megfelelően igyekeztek kiszínezni és felnagyítani. U g y a n a k k o r azonban megállapítják a román történetírók, hogy a r o m á n anyanyelvű irodalmi műveltség s a nemzeti öntudat Erdélyben született meg s a tárgyilagosabbak azt is elismerik, hogy ebben a m a g y a r s á g kultúraközvetítő tevékenységének is része volt, de m i n t h a az ellentmondást a m a g y a r elnyomatás elmélete és a m a g y a r k u l t ú r h a t á s ténye közt észre sem vennék, továbbra is ragaszkodnak a m a g y a r - r o m á n viszony claire-obscure megvilágításához. Pedig még az erdélyi r o m á n s á g is több pozitívumot m u t a t h a t n a fel történetében, ha azt a két nép együttműködésének szemszögéből vizsgálnák. Így azonban a r o m á n t ö r t é n e t í r á s ö n m a g á t f o s z t j a meg egy tárgyilagosabb, vigasztalóbb és tanulságosabb történelemszemlélettől. 4 2 A

»FELSZABADÍTOTT«

TARTOMÁNYOK

TÖRTÉNETÍRÓI

EZEK ELŐREBOCSÁTÁSÁVAL készséggel elismerjük, h o g y ami a részletkutatásokat illeti, az első világháború u t á n román tudósok is jelentős mértékben j á r u l t a k hozzá az erdélyi múlt feltárásához. Elsőnek Lupaş Ioan volt kolozsvári egyetemi t a n á r m u n k á s s á g á t kell említenünk, aki számos tanulmányában a X V I I I – X I X . századi erdélyi politikai és kulturális mozgalmakat s az azokat hordozó egyéniségek életét és szerepét világította meg n a g y t á r g y i tudással. 4 3 Kevesebb szerencsével nyúlt a középkori E r d é l y történetéhez, melynek s a j á t o s problematikájával szemben teljesen idegenül áll. A dáciai r o m á n inkolátus erőszakolásával téves következtetésekre j u t mind demográfiai, mind társadalompolitikai vonatkozásokban. 4 4 Általában megfigyelhetjük, hogy a középkori k u t a t á s o k terén h a g y legtöbb kívánnivalót m a g a u t á n a r o m á n történetírás. Magyarázza ezt részben az, hogy ennek a k o r n a k r o m á n vonat42 A h á b o r ú u t á n i erdélyi r o m á n t ö r t é n e t í r á s n a k E r d é l y r e v o n a t k o z ó t a n a i t m i n t e g y ö s s z e g y ü j t v e é s élesen k i d o m b o r í t v a t a l á l j u k m e g a r o m á n a k a d é m i a á l t a l k i a d o t t La Transylvanie címü g y ü j t e m é n y e s m u n k á b a n (Buc. 1938). A f e n t i e k k e l e g y b e v á g ó észrevételeimet a S z á z a d o k 1940. é v f o l y a m á b a n (232– 237) í r o t t i s m e r t e t é s e m b e n m á r m e g t e t t e m . 43 Nicolae Popea şi Ioan Moldovan. Buc. 1920. – Avram I a n c u . Cluj, 1924. – Contribuţiuni la istoria ziaristicei româneşti ardelene ( A d a l é k o k az erdélyi r o m á n ú j s á g í r á s t ö r t é n e t é h e z ) . Sibiu, 1926. – Din activitatea ziaristică a lui Andreiu Mureşanu (A. M. ú j s á g í r ó i munkásságából). Buc. 1926. – Răscoala ţăranilor din Transilvania la 1784 ( A z 1874. évi erdélyi p a r a s z t l á z a d á s ) . Cluj, 1943. – I m p ă r a t u l Iosif II. şi răscoala ţăranilor din Transilvania (II. József c s á s z á r és az erdélyi p a r a s z t l á z a d á s . Buc. 1935. – Doctorul Ioan Piuariu-Molnar. Buc. 1938. – Descendenţa transilvană a lui Ion Magheru (I. M. erdélyi s z á r m a z á s a ) . B u c . 1939. – Emanuil Gozsdu. Buc. 1940. 44 Voevodatul Transilvaniei în secolele XII. şi XIII. ( A z erdélyi v a j d a s á g a XII. és X I I I . s z á z a d b a n ) . Buc. 1936.

Erdélyi Magyar Adatbank

638

Szemle

kozású f o r r á s a i igen gyérek, de m é g ezeknek publikálását és feldolgozás á t is csak igen későn kezdték meg, az erdélyi r o m á n s á g r a vonatkozóan pedig csaknem kizárólag a m a g y a r szakirodalom eredményeire támaszkodnak. Máig sem ismerünk r o m á n történeti monográfiát, mely a szerző önálló levéltári k u t a t á s a i a l a p j á n foglalkoznék az erdélyi r o m á n s á g középkori életével. E z t a feltűnő jelenséget csak abból az óriási különbségből é r t h e t j ü k meg, mely a középkori n y u g a t i és keleti keresztény kultúrköröket elválasztotta. A r o m á n s á g egész társadalmi-politikai rendjével és művelődésével az utóbbihoz tartozott, ezért m a r a d idegen a román lelkiségtől a nyugati keresztény középkor szelleme, mely Erdély történelmét is jellemzi. N y u g a t és Kelet évezredes ellentéte egyébként m á s vonatkozásban is tükröződik az erdélyi r o m á n történetírásban. Mióta a XVII. század végén az erdélyi r o m á n s á g egyrésze a római katolikus egyházzal unióra lépett, végzetes szakadás t ö r t é n t a nép lelkében s a XIX. századi nacionálizmus közömbösítő h a t á s á t megelőzőleg felekezeti ellentétek dult á k fel belső életét. Az unió történelmi jelentőségének megítélésében ennek megfelelően görögkeleti és görögkatolikus r o m á n történészek m á s és m á s szempontokat érvényesítettek. Az előbbiek a nemzeti egység megbontásával vádolták az unió úttörőit, az utóbbiak viszont a románságnak a n y u g a t i k u l t ú r á h o z való hozzákapcsolódását és nemzeti öntudatosodás á t az unió következményének t u l a j d o n í t o t t á k . A h á b o r ú u t á n i Romániá kultúrpolitikája természetszerűleg a görögkeleti szellem felülkerekedését segítette elő s az erdélyi történészek közül is azok kerültek az élre, akik a keleti ortodoxia n a g y nemzetmegtartó erejét dicsőítették írásaikban. Ilyen ö n t u d a t o s görögkeleti szemlélet nyilatkozik m e g L u p a ş műveiben is. N e m véletlen, hogy ő í r t a meg a román nemzeti egység megvalósulás á n a k t ö r t é n e t é t is, melyben a Kárpátokon innen és túl kezdettől fogva egységes r o m á n nép összetartozási t u d a t a egyik alappillérének éppen az ortodoxiát t a r t j a . 4 5 Ez a m u n k á j a egyébként iskolapéldája a n n a k a jellegzetes törekvésnek, mely a múlt legtávolabbi ködében és legszűkszavúbb f o r r á s a i b a n is a n n a k az eszmének nyomát igyekszik fölfedezni, mely a mai r o m á n s á g lelkét eltölti. Ortodox szemléletű Dragomir Silviu, szintén volt kolozsvári egyetemi t a n á r történetírói m u n k á s s á g a is. Főművét épen az erdélyi r o m á n ortodoxia XVIII. századi unió-ellenes küzdelmeiről í r t a : adatokban gazdag, meleg tárgyszeretettel megírt, b á r n e m mindíg teljesen tárgyilagos t a n u l m á n y . 4 6 Az erdélyi r o m á n politikai küzdelmek hőseinek ő is több írásában állított emléket. 4 7 Hézagpótló, ha az illetékes szerb és b u l g á r t ö r t é n e t í r á s álláspontjával nem is mindíg egyező következtetésekre j u t ó k u t a t á s o k a t f o l y t a t o t t a balkáni románság m ú l t j á r a vonatkozólag is. 4 8 Az erdélyi r o m á n történészeknek másik kedvenc témaköre a román v a j d a s á g o k és E r d é l y kapcsolatai. Sajnos, ezen a téren sem tekintenek el időszerű politikai szempontok anachronisztikus érvényesítésétől: semmitmondó adatokba is beleolvassák a román egységtörekvések prekoncipiált megnyilvánulásait. Meteș Ştefan, aki egyébként 45 Istoria unirii Românilor (A r o m á n o k e g y e s ü l é s é n e k t ö r t é n e t e ) . Buc. 1937. A z egyesülés e s z m é j e n a g y s z e r e p e t j á t s z i k a r o m á n t ö r t é n e l e m f ő k o r s z a k a i v a l f o g l a l k o z ó m u n k á j á b a n is: Epocele principale în istoria Românilor. Cluj, 1928. 48 Istoria desrobirii religioase a Românilor din Ardeal ( A z erdélyi r o m á n o k v a l l á s i f e l s z a b a d í t á s á n a k t ö r t é n e t e ) . I – I I . Sibiu, 1 9 2 0 – 3 0 . 47 Avram Iancu. Buc. 1924. – Ioan Buteanu. Buc. 1928. – Nicolae B ă l cescu în Ardeal ( N . B. E r d é l y b e n ) . Cluj, 1928. – Un precursor al unităţii naţionale: profesorul ardelean C. R. Vivu (A n e m z e t i e g y s é g e g y e l ő f u t á r j a : C. R. V. erdélyi t a n á r ) . Buc. 1929. 48 Vlahii din Serbia. Cluj, 1922. – Vlahii şi Morlacii. Cluj, 1924.

Erdélyi Magyar Adatbank

Szemle

639

mint ortodox szellemű egyháztörténetíró is jelentős, továbbá Motogna Victor idevágó művei képviselik ebben a vonatkozásban a r o m á n szakirodalom j a v á t . 4 9 A görögkatolikus irányzat megfogyott számú képviselői közül Pâclişanu Zenovie nevét említhetjük meg, aki szintén a XVIII– XIX. századi erdélyi román politikai mozgalmak történetének tisztázásához j á r u l t hozzá tanulmányaival. 5 0 Az említett történetírók mind az idősebb nemzedékhez tartoznak, az első világháborút m á r é r e t t f é r f i k o r b a n érték meg, a román egység l é t r e j ö t t e legmerészebb álmaik megvalósulását jelentette, nem csodálkozhatunk t e h á t azon, ha későbbi m u n k á s s á g u k b a n is i f j ú k o r u k politikai eszméi tükröződnek. Seregszemléjük u t á n nem mulaszthatjuk el kortársuk, Lapedatu Alexandru nevét megemlíteni, aki ugyan erdélyi származású, de még az első háború előtt a r o m á n királyság területére költözött s o t t f e j t e t t ki értékes, a r o m á n v a j d a s á g o k X I V – X V I I . századi m ú l t j á r a vonatkozó történetírói tevékenységet, m a j d a kolozsvári egyetem t a n á r a lett. Sajnálatos, hogy 1919 u t á n politikai működése elvonta a történelem tanulmányozásától, m e r t higgadt, emelkedett szemlélete bizonyára n a g y m é r t é k b e n hozzájárult volna az erdélyi román t ö r t é n e t í r á s színvonalának emeléséhez. Nem t e k i n t h e t j ü k véletlennek, hogy a kolozsvári román egyetemen felnőtt f i a t a l történészgeneráció általában kevés érdeklődést m u t a t elődei témakörei iránt, a nemzeti egység hőseinek kultusza nem ihleti őket, inkább reális, gazdaságtörténeti, néha a r o m á n történettel csak lazán összefüggő világtörténeti kérdésekkel foglalkoznak. 5 1 Még a r i t k a kivételek esetében is bizonyos önmérséklet, k r i t i k u s m a g a t a r t á s mutatkozik a »kényes« t á r g y a k feldolgozásában. 5 2 Kétségtelenül összefügg ez a jelenség a r o m á n t ö r t é n e t í r á s minden vonalán tapasztalható felfogásbeli változással, b á r – s ezt ma49 Relaţiile comerciale ale Ţării Româneşti cu Ardealul până în veacul al XVIII-lea ( H a v a s e l v e k e r e s k e d e l m i k a p c s o l a t a i Erdéllyel a XVIII. s z á z a d i g ) . Sighişoara, 1921. – Moşiile domnilor şi boerilor din Ţările Române în Ardeal şi Ungaria (A r o m á n v a j d a s á g o k v a j d á i n a k és b o j á r j a i n a k b i r t o k a i E r d é l y b e n és M a g y a r o r s z á g o n ) . A r a d , 1925. – Regele Ferdinand ( F . k i r á l y ) . Cluj, 1925. – Domni şi boeri din Ţările Române în oraşul Cluj (A r o m á n v a j d a s á g o k v a j d á i és b o j á r j a i K o l o z s v á r v á r o s á b a n ) . Cluj, 1935, ill. Politica externă a lui Mircea cEl Bătrân (M. c. B. k ü l p o l i t i k á j a ) . Gherla, 1924. – Războaiele lui Radu Şerban (R. S. h á b o r ú i ) . Buc. 1926. – Cetatea Ciceului sub stăpânirea Moldovei (Csicsó v á r a moldvai u r a l o m a l a t t ) . Dej, 1927, – Relaţiunile dintre Moldova şi Ardeal în veacul al XVI-lea (Moldva és E r d é l y k a p c s o l a t a i a X V I . s z á z a d b a n ) . D e j , 1928. – Relaţiunile dintre Ţările Româneşti şi Ardeal în veacul al XVII-lea (A r o m á n v a j d a s á g o k és E r d é l y k a p c s o l a t a i a X V I I . s z á z a d b a n ) . Dej, 1935. 50 Luptele politice ale Românilor ardeleni din 1790–1792 ( A z erdélyi rom á n o k politikai küzdelmei 1 7 9 0 – 9 2 - b e n ) . Buc. 1923. – Guvernele ungureşti şi mişcarea memorandistă a Românilor din Ardeal (A m a g y a r k o r m á n y o k és az erdélyi r o m á n o k m e m o r a n d i s t a m o z g a l m a i ) . Buc. 1934. s t b . 51 I o n M o g a : Rivalitatea polono-austriacă şi orientarea politică a Ţărilor Române la sfârşitul secolului XVII. (A l e n g y e l - o s z t r á k r i v a l i t á s és a r o m á n v a j d a s á g o k politikai o r i e n t á c i ó j a a XVII. sz. v é g é n ) . Cluj, 1935. – U. a . : Politica economică austriacă şi comerţul Transilvaniei în veacul XVIII. (Az o s z t r á k g a z d a s á g p o l i t i k a és E r d é l y k e r e s k e d e l m e a XVIII. sz. v é g é n ) . Cluj, 1939. – F r a n c i s c P a l l : Les relations entre la Hongrie et Scanderberg. Buc. 1933. – U. a . : Marino Barlezio. Cluj, 1938. – U. a . : Ciriaco d’Ancona e la Crociata contro i Turchi. Vălenii de M u n t e , 1937. – A l e x a n d r u Doboşi: Datul oilor (quinquagesima ovium). Buc. 1937. – U. a . : Relaţiile comerciale ale principatelor române cu Veneţia (A r o m á n v a j d a s á g o k k e r e s k e d e l m i k a p c s o l a t a i Velencével). Cluj, 1936. s t b . 52 David P r o d a n : Răscoala lui Horia în comitatele Cluj şi Turda ( H o r i a l á z a d á s a Kolozs és T o r d a m e g y é k b e n ) . Cluj, 1939.

Erdélyi Magyar Adatbank

640

Szemle

g y a r és r o m á n szempontból e g y a r á n t s a j n á l a t o s n a k t a l á l j u k – a kolozsvári nevelésű f i a t a l történészgárda t a g j a i közt eddig még nem jelentkezett P e t r e P. Panaitescu f o r m á t u m á h o z m é r h e t ő tudós, aki komolyan m a g á r a v á l l a l h a t t a volna a m a g y a r - r o m á n történelmi kapcsolatok ú j j á értékelését. Az 1918-ban »felszabadított« t a r t o m á n y o k közül kétségtelenül E r d é l y m ú l t j á n a k k u t a t á s á t ambicionálta leginkább a román történetírás, ami é r t h e t ő is, hiszen az Erdélyre vonatkozó r o m á n történelmi jogok v o l t a k a legvitathatóbbak. Bukovina és Besszarábia esetében egészen m á s volt a helyzet, hiszen mindkettő évszázadokon keresztül a moldvai román v a j d a s á g kiegészítő része volt s csak a XVIII. század végén, illetőleg a XIX. elején kerültek idegen f e n n h a t ó s á g alá. A r o m á n t ö r t é n e t í r á s tehát, épen fordítva, mint erdélyi viszonylatban, a t ö r t é n e t i jogokat kellett, hogy érvényesítse az orosz etnográfiai érvekkel szemben. E n n e k a f e l a d a t n a k szolgálatába állította történetírói m u n k á s s á g á t Nistor I. Ion csernovici egyetemi t a n á r , aki erdélyi kartársaihoz hasonlóan a háború előtt a rom á n nemzetiségi törekvések tevékeny előharcosa volt, Bukovinában. Műveiben a r o m á n s á g n a k az északi szláv népekkel való kapcsolatait elemzi a r o m á n álláspont erőteljes hangsúlyozásával 5 3 s ha fő témakörétől n é h a el is távolodik, érdeklődése akkor is annak a k é t hatalomnak, Ausztrián a k és Oroszországnak a román vajdaságok feletti hegemóniáért vívott küzdelmére irányul, melyek Bukovina és Besszarábia sorsát egy évszázadnál tovább közvetlenül befolyásolták. 5 4 Besszarábia m ú l t j á n a k szorgos k u t a t ó j a Boldur A. V. Iaşi-i egyetemi t a n á r is. 54a TÁRSADALOMTÖRTÉNET MÍG AZ UJONNAN ROMÁNIÁHOZ CSATOLT TARTOMÁNYOK történetírói N a g y r o m á n i a létrejöttének előzményeit k u t a t t á k és erősen polémikus élű műveikben a román politikai törekvések igazolásán f á r a d o z t a k , az anyaország t ö r t é n e t í r á s á b a n lassú irányváltoztatás kezdett érvényesülni. Még mielőtt a »Revista Istorică Română« körének p r o g r a m m j a tudatosította volna ezt a fordulatot, egyes kutatók m á r megkezdték a rom á n t á r s a d a l o m m ú l t j á n a k eddig meglehetősen elhanyagolt t a n u l m á n y o zását. I o r g á n a k egyik k o r t á r s a , Filitti Ioan C., aki úgyszólván egyedül m e n t e t t e át a háború u t á n r a Bogdan és Giurescu nemzedékének higgadt, tárgyilagos történelemszemléletét, képviseli a hidat az új iskola felé, melyhez élemedett k o r a ellenére is csatlakozott. Hivatása (a legfelső t ö r vényelőkészítő bizottság t a g j a ) megengedte neki, hogy kellő távlatból szemlélhesse az egyetemek körül csoportosuló és működő történész iskolák harcait, anélkül, hogy azokba közvetlenül beavatkozni kényszerülne. A r o m á n tudományos életre a n n y i r a jellemző, politikai és anyagi érdekektől befolyásolt klikkrendszer megkötöttségeitől mentesen foglalhatott 53 Istoria Basarabiei. Cernăuţi, 1923. – Românii Transnistrieni. C e r n ă u ţ i , 1925. – Unirea Bucovinei (B. e g y e s ü l é s e ) . Buc. 1928. – Cehoslovacii şi Românii. Cernăuţi, 1930. – Problema ucraineană în lumina istoriei ( A z u k r á n p r o b l é m a a t ö r t é n e l e m v i l á g á n á l ) . C e r n ă u ţ i , 1 9 3 3 – 3 4 . – La Bessarabie et la Bucovine. B u c . 1937. 54 Ocupaţia austriacă în principate ( A z o s z t r á k megszállás a f e j e d e l e m s é g e k b e n ) . Buc. 1938. – Principatele române sub ocupaţia rusească (A r o m á n f e j e d e l e m s é g e k az orosz m e g s z á l l á s a l a t t ) . Buc. 1938. 54a La Bessarabie et les relations russo-roumaines. P a r i s , 1927. – Autonomia Basarabiei sub stăpânirea rusească în 1812–1828 (Besszarábia auton ó m i á j a orosz u r a l o m a l a t t 1 8 1 2 – 1 8 2 8 k ö z t ) . Chişinău, 1929. – Istoria Basarabiei. I. Chişinău, 1937.

Erdélyi Magyar Adatbank

641

Szemle

állást a r o m á n történelem n a g y kérdéseiben s ez a függetlensége előnyösen nyilvánul m e g m u n k á i b a n . Mindenekelőtt tartózkodik a r o m á n t á r s a dalom szerkezetének dáko-román előzményekre való visszavezetésétől, élesen megkülönbözteti a n y u g a t i hűbéres t á r s a d a l m a t a r o m á n t á r s a d a l m i rendtől, mely elsősorban balkáni vonásokat m u t a t , elismeri azonban a m a g y a r h a t á s n a g y jelentőségét. Elveti azt a r o m a n t i k u s elméletet, h o g y kezdetben minden r o m á n szabad birtokos volt s megállapítja, h o g y m á r a történelmi f e j l ő d é s adatokkal megvilágítható kezdetén f e n n á l l o t t a földesúr-jobbágy t á r s a d a l m i kettőssége. De amint n e m túloz a p a r a s z t s á g érdekében, éppenúgy nem ítélkezik – elődeivel ellentétben – a b o j á r s á g felett sem, h a n e m józan tárgyilagossággal igyekszik a t á r s a d a l m i folyam a t o k o k a i t megállapítani. Osztályokkal, egyénekkel, szomszédos nemzetekkel szemben t a n ú s í t o t t m é l t á n y o s és h i g g a d t m a g a t a r t á s a r i t k a és üdítő jelenség a g y a k r a n szenvedélyektől f ű t ö t t r o m á n t ö r t é n e t í r á s b a n . A r o m á n társadalmi és állami élet kialakulásának, a közigazgatás és jogszolgáltatás rendjének s a j á t o s s á g a i és fejlődési fokozatai tekintetében k u t a t á s a i döntő f o n t o s s á g ú a k 5 5 s neki köszönhető a XIX. század eleji rom á n politikai és t á r s a d a l m i f o r r o n g á s o k n a k , a modern r o m á n civilizáció hőskorának kitűnő feldolgozása is. 5 6 Ez a korszak egyébként az, melyet a román társadalomtörténészek előszeretettel v á l a s z t a n a k t a n u l m á nyaik t á r g y á u l s melynek f o r r á s a n y a g a is meglehetősen ismeretes. Természetes azonban, h o g y e k o r mozgalmainak megítélésében is g y a k r a n érvényesültek mai világnézeti és politikai szempontok, a m i v i t á k r a , mindenesetre a t ö r t é n e t i valóság t i s z t á z á s á t előmozdító v i t á k r a a d o t t alkalm a t . Barnoschi D. V. például a moldvai szegényebbrendű b o j á r o k alkotmányos mozgalmában a modern értelemben v e t t demokrácia kezdeteit l á t j a 5 7 s egyenesen példának á l l í t j a oda n a p j a i politikai küzdelmeiben, b á r kétségtelen, hogy a szerző á l t a l helyesen a lengyel köznemesség ideológiájából s z á r m a z t a t o t t megmozdulás kizárólag a kisbojárok osztályérdekeit szolgálta. Zeletin Ş t e f a n a r o m á n polgárság kialakulásáról í r o t t m u n k á j á b a n 5 8 még tovább m e g y s egyenesen polgári aspirációkat t u l a j donít ennek a valójában erősen nemesi gondolkozású rétegnek. Zeletin egyébiránt a materiálisztikusan színezett szociológiai történelemszemléletnek ú t t ö r ő j e s említett könyvében a modern r o m á n t á r s a d a l o m kibontakozását szinte kizárólag a gazdaságtörténész szemüvegén keresztül m u t a t j a be. I r á n y z a t á v a l azonban meglehetősen t á r s t a l a n u l áll a r o m á n történészek közt, akik B r ă t i a n u I. Gheorghenak ellene í r t elutasító bírálatával általában egyetértenek. 5 9 Lovinescu Eugen, a n e m r é g elhalt f i n o m tollú esszéista és irodalomtörténész a modern r o m á n civilizáció l é t r e j ö t t é t 55 Evoluţia claselor sociale în trecutul principatelor române (A t á r s a d a l m i osztályok fejlődése a r o m á n fejedelemségek m ú l t j á b a n ) . Buc. 1924. – Banatul Oltenici şi Craioveştii (A k r a j o v a i b á n s á g és a Craiovescu-család). Craiova, 1932. – Vechiul drept penal român (A régi r o m á n b ü n t e t ő j o g ) . Buc. 1934. – Proprietatea solului în Principatele Române până la 1864 (A földbirtoktulajdon a r o m á n fejedelemségekben 1864-ig). Buc. 1935. – Despre vechea organizare administrativă a principatelor române (A r o m á n fejedelemségek régi közigazgatási szervezetéről). Buc. 1935. 56 Frământările politice şi sociale în principatele române dela 1821 la 1828 (Politikai és t á r s a d a l m i f o r r o n g á s o k a r o m á n fejedelemségekben 1 8 2 1 – 1 8 2 8 ) . Buc. 1934. – Principatele române de la 1828 la 1834 (A r o m á n f e j e d e l e m s é g e k 1828–1834 k ö z t ) . Buc. 1934. 57 Originile democraţiei române (A r o m á n d e m o k r á c i a eredete). Iaşi, 1922. 58 Burghezia română. Buc. 1925. 59 St. Zeletin: Istoria socială. Buc. (1926). – Gh. I. B r ă t i a n u : Teorii nouă în învăţământului istoriei (Új elméletek a történelem t a n í t á s á b a n ) . Iaşi, 1926.

Erdélyi Magyar Adatbank

642

Szemle

t á r g y a l ó k é t k ö t e t e s m u n k á j á b a n 6 0 szintén polemizál Zeletin nézeteivel s igyekszik a történelmi materiálizmus és ideálizmus túlzó végletei közt a történelmi valósághoz hűségesen alkalmazkodó középutat megtalálni. Könyve élvezetes és gondolatébresztő olvasmány, b á r n e m egyszer abba a hibába esik, hogy a r o m á n életet gyökeréig á t f o r m á l ó n y u g a t i eszmeá r a m l a t o k i r á n t i csodálatában a megelőző korszakok r o m á n történelmétől minden ö n é r t é k e t m e g t a g a d s csak a v a j d a i abszolutizmus és a görögkeleti »sötétség« reakciós megnyilvánulásait l á t j a m e g benne. Azt a tételt – melyben azonban sok az igazság –, h o g y a régi és a modern r o m á n civilizáció közt semmiféle szerves k a p c s o l a t nincs s a legújabb f e j l ő d é s minden h a g y o m á n n y a l szakított, kevesen f o r m u l á z t á k meg határozottabban. A XIX. századi r o m á n irodalomnak a nemzeti politikai megú j u l á s szempontjából döntő jelentősége volt s ezért érthető, hogy az irodalomtörténészek, m i n t a háború előtt Eliade P., v a g y ú j a b b a n Lovinescu, a szűkebb értelemben v e t t t ö r t é n e t í r á s t e r ü l e t é n is jelentős mért é k b e n j á r u l n a k hozzá a kutatásokhoz. Ilyen, irodalomtörténész által írt politikai t ö r t é n e t i t a n u l m á n y Marcu A l e x a n d r u 6 1 k ö n y v e a XIX. század második felének r o m á n f o r r a d a l m i mozgalmairól, mely a k o r megismeréséhez nélkülözhetetlen a d a t o k a t t a r t a l m a z . A m i n t a XIX. század társad a l o m t ö r t é n e t é n e k k u t a t ó i t n e m t u d t a döntőleg befolyásolni a történelmi materiálizmus, ú g y a régebbi korszakok belső viszonyainak tanulmányozói sem érvényesítik a materiálista szociológiai szempontokat, b á r Iorga radikális ideálizmusa is k r i t i k á j u k k a l találkozik. Giurescu szintézisének más viszonylatban m á r idézett előszava e g y a r á n t t a g a d j a mind az anyagnak, mind a szellemnek p r i m á t u s á t és m i n d k é t tényező egyenlő a r á n y b a n való szem előtt t a r t á s á t a j á n l j a a legmegfelelőbb t ö r t é n e t í r ó i módszernek. Felf o g á s a filozófiai szempontból t a l á n k i f o g á s o l h a t ó kompromisszum, de mindenesetre m e g ó v h a t j a követőit a túlzásoktól. Történelemszemléletét ő m a g a reálizmusnak nevezi és t é m a v á l a s z t á s á b a n is érvényesíti, amenynyiben politikai koncepciók és egyéni t e l j e s í t m é n y e k helyett a történeti kollektivumok, az állam és a t á r s a d a l o m megnyilvánulásait vizsgálja. A p j a érdeklődési körében m a r a d v a , a régi r o m á n államszervezet problém a t i k á j á v a l foglalkozik jelentősebb munkáiban. 6 2 A közigazgatástörténeti k u t a t á s o k egyébként a f i a t a l nemzedéknek n e m e g y t a g j á t vonzzák s különösen moldvai viszonylatban n e h á n y alapos m o n o g r á f i a jelent már meg. 6 3 Hasonlóképpen egyre élénkebb érdeklődés nyilvánul meg gazdaság60

Istoria civilizaţiei române moderne. I – I I . Buc. 1925. Conspiratori şi conspiraţii în epoca renaşterii politice a României 1848– 1877 (Összeesküvők és összeesküvések R o m á n i a politikai újjászületésének k o r á b a n 1 8 4 8 – 1 8 7 7 ) . Buc. 1930. 62 Noi contribuţiuni la studiul marilor dregătorii în secolele XIV. şi XV. (Új adalékok a X I V – X V . századi f ő b b állami t i s z t s é g e k tanulmányozásához.) Buc. 1925. – Contribuţiuni la studiul marilor dregătorii din secolele XIV. şi XV. (Adalékok a X I V – X V . századi f ő b b állami tisztségek tanulmányozásához.) Văleni de Munte, 1926. – Organizarea financiară a Ţării Româneşti în epoca lui Mircea cel Bătrân (Havaselve p é n z ü g y i g a z g a t á s i szervezete M. c. B. k o r á b a n ) . Buc. 1927. 63 D. N i c h i t a : Contribuţiuni asupra pârcălăbiei în Moldova (Adalékok a moldvai „pârcălab” i n t é z m é n y h e z ) . Iaşi, 1925. – T. Bălan: Vornicia în Moldova (A moldvai »vornic« i n t é z m é n y ) . Cernăuţi, 1931–32. – N. Grămadă: Cancelaria domnească în Moldova până la domnia lui Constantin Mavrocordat (A moldvai v a j d a koncellária C. M. u r a l k o d á s á i g ) . Cernăuţi, 1935. – C. Dum i t r u : Doi dregători moldoveni: I. Portarul de Suceava, II. Hatmanul şi pârcălabul de Suceava ( K é t moldvai főtisztviselő: I. A suceavai „portar”, II. a suceavai „ h a t m a n ” és „pârcălab”). Buc. 1935. 61

Erdélyi Magyar Adatbank

643

Szemle

t ö r t é n e t i kérdések i r á n t is. 6 4 I d e v o n h a t j u k a sok tekintetben m é g kezdetleges, módszeri problémákkal küzködő, de n e h á n y é r t é k e s eredményt m á r i s f e l m u t a t ó jogtörténeti k u t a t á s o k a t . 6 5 A h a d t ö r t é n e t t e r é n R o s e t t i R a d u tábornok tanulmányai hoztak ú j eredményeket. 6 6 IRÁNYOK

ÉS

KUTATÓK

IORGA HATÁSA t a r t ó s a b b a n a r o m á n s á g n y u g a t i és bizánci kapcsolatainak tanulmányozásában m u t a t k o z i k meg, az ő i r á n y í t á s á n a k t u l a j donítható egyrészt a k u t a t ó k erőteljes f r a n c i a orientációja (feltűnően sok a f r a n c i a nyelven m e g j e l e n t és f r a n c i a vonatkozású dolgozat), m á s r é s z t a témakörök megválasztása. Bizantinologiai vonatkozásban mindenekelőtt Brătianu I. Gheorghe iaşi-i egyetemi t a n á r m u n k á s s á g a hozott új, jelentős eredményeket. Bizánci t á r s a d a l o m - és g a z d a s á g t ö r t é n e t i t a nulmányai, 6 7 de f ő k é n t a f e k e t e t e n g e r i középkori olasz kereskedelem m u l t j á r a vonatkozó publikációi 6 8 az elmúlt k é t évtized r o m á n történetí r á s á n a k legjavához t a r t o z n a k és mind dokumentációjuk, mind koncepciójuk, mind előadási f o r m á j u k tekintetében kiemelkedő történetírói kvalitásokat á r u l n a k el. Családi h a g y o m á n y a i ( a t y j a és n a g y a t y j a évtizedeken keresztül Románia miniszterelnökei s kül- és belpolitikájának irányítói voltak) a legújabbkori r o m á n történelem kérdéseihez is vonzották, idevágó dolgozatai az európai diplomáciatörténet alapos ismeretét t ü k r ö zik. 6 9 Sajnálatos, h o g y ez a kitűnő t ö r t é n e t í r ó olyan t e r ü l e t r e is elkalandozik, ahol nincs o t t h o n és a dáciai r o m á n k o n t i n u i t á s kérdését kellő bizonyító a n y a g nélkül, szellemes k é p z e t t á r s í t á s o k r a és intuitiv, de helyt nem álló m e g l á t á s o k r a alapozva a k a r j a az idegen közvélemény előtt a r o m á n hivatalos politikai álláspontnak megfelelően beállítani egyik legutóbbi könyvében. 7 0 I o r g a m á s i k kedvenc t á r g y á v a l , a k e r e s z t e s h a d j á r a 64 P. P o n i : Statistica răzeşilor (A s z a b a d k i s b i r t o k o s o k ö s s z e í r á s a ) . Buc. 1921. – G. Z a n e : Economia de schimb în principatele române (A c s e r e g a z d a s á g a r o m á n f e j e d e l e m s é g e k b e n ) . Buc. 1930. – V. P a p a h a g i : Les Roumains de l’Albanie et le commerce vénitien aux XVIIe et XVIIIe siècles. P a r i s , Buc. 1931. – E. P a v l e s c u : Economia breslelor în Moldova (A c é h r e n d s z e r Moldváb a n ) . Buc. 1939. stb. 65 S. G. L o n g i n e s c u : Pravila lui Alexandru cel Bun (A. c. B. t ö r v é n y k ö n y v e ) . Buc. 1923. – S t . Gr. B e r e c h e t : Procedura de judecată la Slavi şi Români (A b í r á s k o d á s f o l y a m a t a a r o m á n o k n á l és s z l á v o k n á l ) . Chişinău, 1926. G. F o t i n o : Contribution à l’étude des origines de l’ancien droit coutumier r o u main. P a r i s , 1925. – I. P e r e t z : Precis de istoria dreptului român (A r o m á n j o g t ö r t é n e t é n e k v á z l a t a ) . Buc. 1931. – D. C. A r i o n : Cnejii (chinejii) români ( A r o m á n k e n é z e k ) . Buc. 1938. stb. 66 Studii asupra chipului cum se făptuia războiul de către Ştefan cel Mare ( T a n u l m á n y o k S. c. M. hadviselési m ó d j á r ó l ) . I – V . Buc. 1 9 2 5 – 1 9 2 7 . – Evoluţia mijloacelor şi a chipului de făptuire a războiului după moartea lui Ştefan cel Mare până la a lui Matei Basarab (A hadviselés m ó d j á n a k és eszközeinek fejlődése S. c. M. h a l á l á t ó l M. B. h a l á l á i g ) . I – V . Buc. 1 9 2 5 – 2 7 . – Essais sur l ’ a r t militaire des Roumains. Buc. 1935. 67 Servage de la glèbe et régime fiscal. Essai d’histoire comparée roumaine, slave et byzantine. P a r i s , 1933. – Privilèges et franchaises municipales dans l’Empire Byzantin. P a r i s , 1936. – Études byzantines d’histoire économique et sociale. P a r i s , 1938. 68 Actes des notaires génois de Péra et de Caffa de la fin du treizième siècle. Buc. 1927. –- Recherches sur la commerce génois dans la Mer Noire au XIII-e siècle. P a r i s , 1929. – Recherches sur Vicina et Cetatea Albă. B u c . 1935. – Les Vénitiens dans la Mer Noire au XIVe siècle. Buc. 1939. 69 Napoléon III. et les nationalités. P a r i s , 1934. – Acţiunea politică şi militară a României în 1919 ( R o m á n i a politikai és k a t o n a i a k c i ó j a 1919-ben). Buc. 1939. 70 Une énigme et un miracle historique: le peuple roumain. Buc. 1937.

Erdélyi Magyar Adatbank

644

Szemle

tok történetével foglalkozik tehetséges tanítványa, Marinescu Constantin volt kolozsvári professzor. Számos részlettanulmánya u t á n , melyek főként a XV. századi spanyol, pápai és bizánci politikára vonatkoznak, nagyobb m o n o g r a f i á t í r t V. Alfonz nápolyi király keleti politikájáról, ennek az előzmények u t á n méltán jelentősnek ítélhető könyvnek kinyomat á s a azonban Barcelonában a spanyol polgárháború kitörése miatt megszakadt s t u d t u n k k a l máig sem fejeződött be. A r o m á n történetírásn a k n a g y k á r á r a van, hogy ez az emelkedett szellemű, nagyműveltségű történetíró n e m a hazai történelemben próbálja m e g e r e j é t . El kell azonban ismerni, hogy az idegen nemzetek történetével való ismerkedés nemcsak látókörét t á g í t j a a román tudósoknak, h a n e m a r o m á n múlt számos vonatkozásának f e l t á r á s á r a is alkalmat n y ú j t . 7 1 Érdekes megfigyelni, hogy talán az egy I o r g a kivételével, aki a rom á n történelemnek minden korszakával behatóan foglalkozott, a XIV– XVIII. századok n e m annyira a szintétikus szemléletű, nagyvonalú történészeket, mint inkább a szerényebb becsvágyú, részletkutatásokban elmerülni szerető tudósokat vonzzák. E n n e k m a g y a r á z a t a nyilván abban keresendő, hogy a román vajdaságok története egy-két r i t k a kivételtől eltekintve, szegény a kiemelkedő politikai egyéniségekben, méginkább a hosszú, alkotásokra képes uralkodásokban; az e g y m á s t gyors ütemben felváltó v a j d á k n a k sem idejük, sem kedvük n e m volt komoly bel- vagy külpolitikai akciókat kezdeményezni s a török hegemónia egyébként sem engedett valami n a g y önállóságot nekik. Különösen az első k é t évszázadban a f o r r á s a n y a g is annyira gyér és kevesetmondó, hogy csak a legnagyobb nehézséggel lehet még a v a j d á k u r a l k o d á s á n a k kezdő és befejező d á t u m a i t is megállapítani. E n n e k ellenére ezek a hálátlan évszázadok is egész sor szorgos feldolgozóra találtak, akik az önfeláldozó részletmunkának nem egyszer tiszteletreméltó példáit n y ú j t j á k , mint Costăchescu Mihai, a kiváló forráskiadó, aki hihetetlen akribiával nyomozgatja a r o m á n középkor szétszórt adatait. 7 2 Hosszabb lélekzetű m u n k á t természetesen m á r a t é m á k időbeli korlátozottsága és a f o r r á s o k szegénysége m i a t t sem v á r h a t u n k ezekre a századokra vonatkozólag, Bejenaru C. N., 7 3 Ciorănescu Al., 7 4 Bulat T. G., 75 Palade T., 76 Nicolaescu St., 76a Andreescu 71 C. A n d r e e s c u : La France et la politique orientale de Catherine II. Paris, Buc. 1 9 2 7 – 2 9 . – I. H u d i ţ ă : Histoire des relations d i p l o m a t i q u e s entre la France et la Transylvanie au XVII-e siècle. P a r i s , 1927. – N. A. Constantinescu: Chestiunea agrară în imperiul Bizanţului (A f ö l d k é r d é s a bizánci birod a l o m b a n ) . Buc. 1 9 2 3 – 2 5 . – R. V. B o s s y : Politica externă a României între anii 1873–1880 ( R o m á n i a k ü l p o l i t i k á j a 1 8 7 3 – 1 8 8 0 k ö z t ) . Buc. 1929. – U. a.: Mărturii finlandeze despre România ( F i n n t a n u s á g o k R o m á n i á r ó l ) . Buc. 1937. – V. M i h o r d e a : Contribution aux relations franco-roumaines au XVIII-e siècle. P a r i s , 1933. – U. a . : Politica orientală franceză și Ţările Române în secolul al XVIII-lea (A f r a n c i a k e l e t i politika és a r o m á n v a j d a s á g o k a XVIII.. s z á z a d b a n ) . Buc. 1937. stb. 72 Arderea Târgului Floci şi a Ialomiţei în 1470 (T. F. és I. elégése 1470-ben). Iaşi, 1935. U g y a n ő h o s s z ú s o r á t í r t a a hely- és családtörténeti tanulm á n y o k n a k , m e l y e k a r o m á n t ö r t é n e t í r á s b a n – t e k i n t v e a szóbanforgó tudom á n y á g a k n a k f ő k é n t d i l e t t á n s o k á l t a l v a l ó m ü v e l é s é t – hézagpótlóak. 73 Politica externă a lui Alexandru Lăpuşneanu (A. L. k ü l p o l i t i k á j a ) . Iaşi, 1935. – Ştefan Tomşa II. Iaşi, 1926. 74 Domnia lui Mihnea III. (M. u r a l k o d á s a ) . Buc. 1936. 75 Personalitatea religioasă a voevodului Neagoe Basarab (N. B. vajda vallásos s z e m é l y i s é g e ) . Craiova, s. a. 76 Radu dela Afumaţi. Buc. 1939. 76a Domnia lui Alexandru Vodă Aldea (A. V. A. u r a l k o d á s a ) . Buc. 1922. – Domnia lui Neagoe Basarab Voevod. Buc. 1924. – Domnia lui Radul Vodă Paisie. Craiova, 1938.

Erdélyi Magyar Adatbank

Szemle

645

C. I., Stoide C., 77 s főleg Minea Ilie 7 8 Iaşi-i egyetemi t a n á r m u n k á s s á g á t kell említenünk. Még nehezebb dolga van a XIV. századot megelőző idők kutatóinak, hiszen a r o m á n s á g r a vonatkozólag ebből a korból úgyszólván semmi adat nem m a r a d t f e n n . Ezen a területen m á r a nyelvtudomány és a régészet illetékes, a történészek csak kétes hitelű és értelmű a d a t o k tallózgatására szorítkozhatnak. E z é r t kell eredményeiket f e n n t a r t á s s a l fogadnunk. 7 9 FOLYÓIRATOK

ÉS

FORRÁSKIADVÁNYOK

ELSŐ PILLANTÁSRA szembetűnő jellegzetessége a román t ö r t é n e t írásnak, hogy amint időben visszafelé haladunk, a k u t a t á s o k mind inkább elaprózódnak. E n n e k egyik m a g y a r á z a t a az lehet, hogy a két v a j d a s á g ban bekövetkezett s ű r ű trónváltozások m i a t t egy-egy uralkodóról a legjobb szándék mellett sem lehet köteteket, de m é g könyvet sem írni, meg kell elégedni nehány lapos közlésekkel. Részben t e h á t m a g a az a n y a g indokolja a kisebb közleményeknek a terjedelmesebb monográfiákhoz viszonyított n a g y a r á n y á t . Másrészt azonban számos k u t a t á s i ág – mint l á t t u k – sokáig el volt hanyagolva s művelésük nemrég kezdődött meg. Az ismeretlen területen való ú t n y i t á s pedig mindíg tapogatózással j á r e g y ü t t : a rövidebb lélekzetű tanulmányok ilyenkor a tájékozódást szolgálják. Véleményünk szerint azonban a f e n t i két – egyébként kétségtelenül fennálló – ok sem ad kielégítő m a g y a r á z a t o t , az apró közlemények, különnyomatok tömegének jelenségét nem é r t e t i meg. Mint legfőbb hatótényezőt, a r o m á n történetírásban kezdettől f o g v a felismerhető sietséget kell feltételeznünk, azt a mohó törekvést, hogy századok m u l a s z t á s á t évtizedek, sőt évek a l a t t hozza be a mai nemzedék s a kiadványok számát, a mennyiséget tekintve is a n y u g a t i nemzetekhez mérhető történeti irodalmat hozzon létre. Ezen a téren is I o r g a j á r t elől, folyóiratai és az akadémia történeti osztályának tanulmánykötetei telve v a n n a k párlapos cikkeivel s p é l d á j á t idősebb és f i a t a l a b b k o r t á r s a i buzgón követik. Kétségkívül ezzel az irányzattal áll kapcsolatban a történeti folyóiratoknak kivételesen n a g y száma is. A folyóirat-kultusz különösen az első világháború u t á n é r t el hihetetlen méreteket. A ma is élő történeti folyóiratok közül csak kevésnek m u l t j a nyúlik vissza korábbi évekre. Az 1867-ben alapított Convorbiri Literare és az 1893-ban alapított Arhiva (Iaşi) csak részben adnak helyet történeti t á r g y ú közléseknek, igazi t e r ü l e t ü k az irodalomtörténet, illetőleg nyelvészet, I o r g a k é t történeti folyóirata pedig, a Bulletin de l’Institut pour l’Étude de l’Europe sud-orientale (később: Revue Historique du Sud-est Européen) és a Revista Istorică közvetlenül Románia háborúbalépését megelőzőleg (1913, illetőleg 1915) jelent meg. 77

U t ó b b i a k k ö z ö s m ű v e : Ştefăniţă Lupu. Buc. 1938. Despre Dimitrie Gantemir (D. C.-ről). Iaşi, 1926. – „ R e f o r m a ” lui Constantin Vodă Mavrocordat. Iaşi, 1927. – Vlad Dracul şi vremea sa (V. D. és k o r a ) . Iaşi, 1928. – Aron Vodă și vremea sa ( A . V. és k o r a ) . Iaşi, 1933. – Cum se moşteniau moşiile în Ţara-Românească până la sfârşitul secolului al XVI-lea ( H o g y a n ö r ö k l ő d t e k a b i r t o k o k H a v a s e l v é n a X V I . sz. v é g é i g ) . Iaşi, 1933. (L. T. B o g a - v a l e g y ü t t . ) 79 A. Decei: Românii din veacul al IX-lea până în al XIII-lea în lumina izvoarelor istorice armeneşti (A r o m á n o k a I X – X I I I . s z á z a d o k b a n az ö r m é n y t ö r t é n e t i f o r r á s o k v i l á g á n á l ) . – A. S a c e r d o ţ e a n u : Guilleaume de Rubrouck et les Roumains au milieu du XIII-e siècle. P a r i s , B u c . 1929. – U. a . : Considérations sur l’histoire des Roumains au Moyen-Âge. P a r i s , B u c . 1928. – U. a . : Marea î n v a z i e tătară şi Sud-estul european (A n a g y t a t á r b e t ö r é s és D é l k e l e t e u r ó p a ) . Buc. 1933. 78

Erdélyi Magyar Adatbank

646

Szemle

1915-ben indult meg előbb Bogdan, m a j d Iorga szerkesztésében a Buletinul Comisiei istorice a României. Inkább évkönyvnek, m i n t folyóiratnak számít, a benne közölt cikkek kis terjedelme m i a t t azonban b á t r a n az utóbbi k a t e g ó r i á b a sorolható a román akadémia történeti osztályának kia d v á n y a (Academia Română. Memoriile Secţiunii Istorice), mely szintén a régi Románia öröksége. A n a g y többség azonban m á r az új Romániában keletkezett. A Iaşi-i egyetem Minea Ilie szerkesztésében Cercetări Istorice címen, m í g a csernovici egyetem Nistor Ion I. vezetése alatt Codrul Cosminului címen egyidőben, 1925-ben indított t ö r t é n e t i folyóiratot, a b u k a r e s t i egyetem f i a t a l professzorai pedig – m i n t m á r említettük – 1931-ben a d t á k ki a Revista Istorică Română-t. A kolozsvári egyetem történésztanárai n e m indítottak folyóiratot, azonban k é t évkönyv kiadását is megkezdték, egyiket 1921 óta Armarul Institutului de Istorie Naţională, Universitatea din Cluj címen Lupaş Ioan és L a p e d a t u Alexandru, a m á s i k a t Mélanges d’histoire générale címen Marinescu Constantin szerkesztette. Évkönyvet a d n a k ki a Fontenay-aux-Roses-i és római román intézetek is, f ő k é n t történeti t á r g y ú tartalommal Mélanges de l’École Roumaine en France, ületőleg Ephemeris Dacoromana címen. 1925-ben Moisil C. szerkesztésében indult meg az állami levéltár közlönye, a Revista Arhivelor. Legutóbb 1939-ben alapított Kogălniceanu M. I. Arhiva Românească címen B u k a r e s t b e n történeti folyóiratot. Ezek az általános érdekű szaklapok, de m é g több a helytörténeti folyóirat, melyek az egyes történeti tájegységek központjaiban jelennek meg, rendesen m i n t vidéki múzeumok közlönyei. Ilyenek: Analele Dobrogei (Constanţa, 1920. Szerk. Brătescu C.), Ioan Neculce (Iaşi, 1921. Szerk. Ghibănescu Gh.), Arhiva Someşană (Naszód, 1925. Szerk. Şotropa V.), Analele Banatului (Temesvár, 1928. Szerk. Miloia I.), Arhivele Basarabiei (Chişinău, 1929. Szerk. Bulat T. G. és Tomescu C. N.), Arhivele Oltenei (Craiova, 1921. Szerk. Laugier Ch. és Fortunescu C. D.), Ţara Bârsei (Brassó, 1929. Szerk. Banciu A., továbbá számos városi szemle (Analele Brăilei, Cronica Romanului stb.). Természetes, hogy különösen ez utóbbiaknak színvonala igen ingadozó; a könnyű publikációs lehetőségek t á g t e r e t engednek a dilettánsoknak, akiknek h a n g j a így a kelleténél inkább érvényesül s a nemzeti büszkeségtől mámoros, de kellőleg nem dokumentált, kezdetleges módszerű történeti elmefuttatások a román t ö r t é n e t í r á s termelésének tekintélyes százalékát teszik ki. Legfőbb érdemük ezeknek a folyóiratoknak, hogy nagytömegű, igaz, hogy kellőleg meg n e m r o s t á l t és g y a k r a n hibásan közölt f o r r á s a n y a g o t szállítanak a komoly k u t a t ó k n a k . Ezzel szemben a sok folyóiratnak megvan az a veszélye, hogy, mivel állandóan cikkekkel, közlésekkel kell táplálni őket, szinte kényszerítik a m u n k a t á r s a k a t a f é l m u n k á r a , rögtönzésre, elsietett következtetések levonására, a hoszszabb lélekzetű, alapos részletmonográfiák helyett kellőleg át nem gondolt, meg nem érlelt eredmények időelőtti közzétételére, egyszóval a történetírói alkotás szétforgácsolására. Ez a f o l y a m a t különösen a forrásközlés tekintetében egészségtelen, m e r t az a n y a g szinte összegyüjthetetlenül szétszóródik, v a g y legalábbis időrabló és elkedvetlenítő f e l a d a t elé állítja a lelkiismeretes kutatót. Ezért s ü r g e t t e 1926-ban Giurescu C. C. a kiadott f o r r á s o k repertoriumának összeállítását, 8 0 melynek nehézségeit azonban legjobban m u t a t j a az, hogy máig sem valósult meg. Az oklevelek és egyéb k ú t f ő k rendszeres és együttes k i a d á s á r a irányuló törekvések m á r a h á b o r ú előtt megnyilvánultak és jelentős eredményeket is értek el. Gondolunk i t t főleg a Hurmuzaki 80 Consideraţii asupra istoriografiei româneşti în ultimii douăzeci de ( A z e l m u l t h ú s z év r o m á n t ö r t é n e t i r á s á r ó l ) . Vălenii de Munte, 1926. 35.

Erdélyi Magyar Adatbank

ani

Szemle

647

Eudoxiu által megindított Documente privitoare la istoria Românilor című h a t a l m a s sorozatra (Bukarest, 1 8 8 7 – ) , mely külföldi r o m á n vonatkozású anyagot tartalmaz. A kezdeményezés azonban ellanyhult s a h á b o r ú u t á n csak n e h á n y kötete l á t o t t napvilágot. N e m f o l y t a t h a t t a I o r g a sem két sorozatát (Ştudii şi documente, Acte şi fragmente). A szorgalmas Ghibănescu 1906-ban indított két sorozatának (Surete şi Izvoade és Ispisoace şi Zapsie) ú j a b b kötetei u g y a n a háború u t á n is e g y m á s u t á n jelentek meg és a román hazái oklevelek leggazdagabb g y ű j t e m é n y é t jelentik, kiadási módszer tekintetében azonban sok kívánni valót h a g y n a k m a g u k után. A román hazai okleveleknek rendszeres, kritikai k i a d á s a t Bogdan kezdte meg 1913-ban N a g y István moldvai v a j d a ( 1 4 5 7 – 1 5 0 4 ) okleveleinek mintaszerű közlésével s az ő szigorú elvei szerint t e t t e közzé a moldvai középkori oklevelek f e n n m a r a d ó részét Costăchescu Mihai. 81 A havaselvi oklevelek kritikai corpusát Panaitescu P. P e t r e publikálta, de eddig csak 1490-ig j u t o t t el. 82 A X V I – X V I I I , századi hazai oklevelek Ghibănescu említett g y ű j t e m é n y é n kívül főleg egyes helységek és tájegységek speciális o k l e v é l t á r a i b a n jelennek meg, 8 3 sajnos, ezeknek a száma azonban egyelőre n e m n a g y a hiányokhoz képest. Sokkal jelentősebb, de a teljességtől még nagyon is távoljáró hazai f o r r á s a n y a g került k i a d á s r a a XIX. századra vonatkozólag. Ebben a tekintetben a Brătianu-család kulturális alapítványa (Aşezământul Cultural Ion C. B r ă t i a n u ) a d o t t a legtöbb lehetőséget a történészek számára. A kiadásában 1927 és 1940 közt m e g j e l e n t 50 kötet történelmi t a n u l m á n y és forráspublikáció közt különösen értékesek a Brătianu- és Golescu-családok okmány- és levelestárai, továbbá az 1821. és 1848. évi havaselvi f o r r a d a l m i mozgalmakra vonatkozó iratközlések. 8 4 Külföldi f o r r á s o k közzétételét mozdította elő a királyi alapítványok (Fundaţiile Regale) vezetősége, mindenekelőtt a kivételes szorgalmú mag y a r kutató, Veress E n d r e külföldi levéltárakban összegyűjtött román vonatkozású oklevélgyűjteményének kiadásával, melynek eddig 11 kötete jelent meg. 8 6 A római r o m á n iskola olaszországi levéltárakból ad ki r o m á n 81 Documentele moldoveneşti înainte de Ştefan cel Mare (Moldvai oklevelek S . c . M . e l ő t t r ő l ) . I – I I . Iaşi, 1 9 3 1 – 3 2 . – K i e g é s z í t é s e k e t a d o t t k i u g y a n ő : Documente moldoveneşti dela Ştefan cel Mare (Moldvai oklevelek S. c. M.-tól). Iaşi, 1933. és D. P. B o g d a n : Acte moldoveneşti dinainte de Ştefan cel Mare (Moldvai oklevelek S. c. M. előttről). Buc. 1938. U t ó b b i í r t a m e g H. Stahl-al a s z l á v - r o m á n p a l e o g r a f i a l e g s i k e r ü l t e b b k é z i k ö n y v é t i s : Manual de paleografie slavo-română. Buc. 1936. 82 Documentele Ţării Româneşti. I. Buc. 1938. 83 T. B ă l a n : Documente bucovinene. I – I V . Cernăuţi, 1 9 3 0 – 3 8 . – C. Solom o n és C. A. Stoide: Documente tecucene. I. Bârlad, 1938. – I. A n t o n o v i c i : Documente bârlădene. I – I V . Bârlad, 1 9 1 1 – 1 9 2 4 . stb. 84 M. Popescu: Documente inedite din preajma Unirei Principatelor ( K i a d a t l a n oklevelek a f e j e d e l e m s é g e k egyesülésének k o r á b ó l ) . Buc. 1928. – U. a.: Documente inedite privitoare la istoria Transilvaniei intre 1848–1859 ( K i a d a t l a n oklevelek E r d é l y 1 8 4 8 – 5 9 k ö z t i t ö r t é n e t é r e v o n a t k o z ó l a g ) . B u c . 1929. – E. V î r t o s u : I. Heliade Rădulescu. Acte şi scrisori (I. H. R. O k i r a t o k és levelek). Buc. 1928. – U. a . : 1821. Date şi fapte noi ( l 8 2 1 . Ú j a d a t o k és t é n y e k ) . Buc. 1932. – Din corespondenţa familiei I. C. B r ă t i a n u (I. C. B. c s a l á d j á n a k levelezése). I – V . Buc. 1 9 3 3 – 3 5 . – A. C r e t z i a n u : Din arhiva lui Dumitru Brătianu (D. B. l e v é l t á r b ó l ) . I – I I . Buc. 1933. – G. F o t i n o : Boerii Goleşti. I – I V . Buc. 1939. – G. M a r i n e s c u és C. G r e c e s c u : I. G. Brătianu. Acte şi cuvântări (I. C. B. I r a t o k és b e s z é d e k ) . I – V I . B u c . 1 9 3 6 – 3 8 . és Vintilă I. C. Brătianu. Scrieri și cuvântări (V. I. C. B. í r á s o k és b e s z é d e k ) . I–III. Buc. 1 9 3 8 – 4 0 . stb. 85 Documente privitoare la istoria Ardealului, Moldovei şi Ţării Româneşti (Erdély, Moldva é s H a v a s e l v e t ö r t é n e t é r e v o n a t k o z ó o k l e v e l e k ) . I – X I B u c . 1929–39.

Erdélyi Magyar Adatbank

Szemle

648

történelmi a d a t o k a t Diplomatarium Italicum című sorozatában, melynek 1940-ben a negyedik kötete jelent meg. A r o m á n akadémiának a háború u t á n megindított Studii şi Cercetări című sorozatában nemcsak történelmi t á r g y ú m u n k á k l á t t a k napvilágot, h a n e m történelmi monografiák mellett f o r r á s k i a d v á n y o k is helyet k a p t a k benne. 86 E gyűjteményeken és sorozatos vállalkozásokon kívül nagytömegű forrásközlést találhatunk a felsorolt folyóiratokban, továbbá önálló kisebb-nagyobb kiadványokban, részletes ismertetésükre azonban ezúttal nem t é r h e t ü n k ki. TUDATÁBAN VAGYUNK ANNAK, hogy a neveknek és műveknek f e n t i seregszemléje nem teljes, ezúttal azonban nem lehetett célunk az elmult k é t évtized r o m á n történetírásáról kimerítő ismertetést, még kevésbbé minden részletkérdésre kiterjedő bibliografiát adni. Hasonlóképen messze vezetett volna a történelem kiegészítő szaktudományaival, a régészettel, nyelvészettel, irodalomtörténettel, egyháztörténettel, numizmatikával s a többiekkel foglalkozni, b á r különösen a két első, tekintettel a román őstörténet szorosabban v e t t történeti f o r r á s a i n a k szegénységére, a legrégibb korok szempontjából nélkülözhetetlen fontosságú a d a t o k a t szolgáltat. Pârvan V., Andrieşescu I., Vulpe R., Lambrino Sc., Christescu V., Teodorescu D. M., Daicoviciu C. régészeti, Philippide A., Puşcariu S., Drăganu N., Iordan I., Bărbulescu I., Rosetti A., Capidan T., Densuşianu O. nyelvészeti m u n k á s s á g a döntő h a t á s t gyakorolt a legrégibb román történelem problematikájára. I o r g a t r a g i k u s halála l e z á r j a a r o m á n t ö r t é n e t í r á s n a k azt a korszakát, melyet mindvégig, a k á r mint vezér, a k á r m i n t viták és támadások középpontja, az ő dinamikus egyénisége h a t á r o z o t t meg. Eredményekben, de főleg kezdeményezésekben és v i t á k b a n gazdag korszak, melynek utolsó évei egy új történésznemzedék és új történelemszemlélet lassú kibontakozásának jegyében z a j l o t t a k le. E n n e k a válságnak azonban ma még csak szórványos következményeit észlelhetjük, a romantikából a realizmusba fordulás f o l y a m a t a még n e m ment minden vonalon végbe s napjaink egyált a l á n n e m alkalmasak a r r a , hogy a józan t á r g y i l a g o s s á g irányzatát végső diadalra segítsék. Az elmult két-három év eseményei f e l k a v a r t á k az indulatokat, a politikai szenvedélyeket; a t u d o m á n y o s k u t a t á s t háttérbeszorít o t t a a propagandatevékenység, mely g y a k r a n még történelemhamisítástól sem riad vissza. Reméljük, hogy n e m egy komoly szándékú román történész idővel a feledés s ű r ű f á t y l á t igyekszik m a j d borítani jelenlegi munk á s s á g á r a , mely ú j r a felszabadította a r o m á n t ö r t é n e t í r á s m u l t j á n a k márm á r m e g t a g a d o t t kísértetett.* MAKK AI LÁSZLÓ 86 T. H o l b a n : Documente româneşti din arhivele franceze (1801–1812). Buc. 1938. – Al. C i o r ă n e s c u : Documente privitoare la istoria Românilor culese din Arhivele din Simancas (A r o m á n o k t ö r t é n e t é r e v o n a t k o z ó oklevelek a S.-i l e v é l t á r b ó l ) . Buc. 1939. – P. P. P a n a i t e s c u : Documente slavo-române din Sibiu (1470–1653). B u c . 1938. * Ez a t a n u l m á n y a Revue d’Histoire Comparée ( B u d a p e s t ) szerkesztős é g é n e k f e l k é r é s é r e , t e h á t e l s ő s o r b a n k ü l f ö l d i olvasóközönség- t á j é k o z t a t á s á r a készült, e z é r t s z á m o s , m a g y a r s z e m p o n t b ó l igen lényeges k é r d é s részletes m e g v i l á g í t á s á r a n e m m a r a d t t é r ; ezek k ü l ö n b e n i s önálló, t e r j e d e l m e s tanulm á n y t igényelnek. S z e r z ő a z o n b a n ú g y érzi, h o g y t á r g y á n a k alapvető problém á i r a s i k e r ü l t r á m u t a t n i a s í g y t a l á n n e m volt felesleges t a n u l m á n y á t m a gyarul is közreadni.

Felelős k i a d ó : A l b r e c h t Dezső. M i n e r v a R t . Kolozsvár. 2958 – Felelős vezető: M a j o r József.

Erdélyi Magyar Adatbank