SZEMFÜLES light
Erkel gimi
EDÜ-lap 2010
„EDÜ volt, EDÜ van, EDÜ lesz!” Ezzel nem egy (néhai) Erkeles diák ért egyet. Ezt a kijelentést elballagott diákjaink azzal is igazolják, hogy nagyon sokan visszatértek egy kicsit az ún. „Erkel-közösségbe” azért, hogy ismét részesei lehessenek ennek a két napos őrületnek, ahol 72 órán keresztül csak a „kultúra és szórakozás” van középpontban. Ennek szellemében megkérdeztük az egyik idén elballagott 13. E-s diákot, Csősz Lászlót az eddigi EDÜ-s élményeiről, tapasztalatairól. Hogyan érezted magad az idei EDÜ-n, mint volt Erkeles diák? A kezdeti nehézségeket hallva, elkönyveltem magamban egy egyszerű EDÜ-nek, így sok elvárásom nem volt, viszont a fáklyás után újra Erkelesnek éreztem magam, és teljes szívvel ordítottam, hogy „EDÜ volt, EDÜ van, EDÜ lesz!”. Elmondhatom, hogy nagyon jó EDÜ-n vehettem részt idén. Hány EDÜ-ben volt részed eddig? Milyenek voltak a tapasztalataid? Általános sulisként legendákat lehetett hallani az EDÜ-ről. Kilencedikesként kísérgettem diákokat, és nagyon jó kapcsolat alakult ki köztünk. Két évvel később egyik szervezője voltam az EDÜ-nek, így sokkal inkább magaménak éreztem, és a fáradságok mellett ezt élveztem a legjobban. Az idei volt a harmadik, amin szintén remekül mulattam. Tartod-e a kapcsolatot azokkal a diákokkal, akiket egykor kísérgettél?
Erkel Ferenc Gimnázium és Informatikai Szakképző Iskola, Kollégium
Velük 2 éve az EDÜ-n találkoztam, és idén is összefutottam ismerős arcokkal, akik nyakamba ugorva üdvözöltek.
1
És mit szólsz az idei EDÜ-programokhoz? Szerinted visszatükröződött a rengeteg rendezvénybe feszített munka? Nagyon jó programokat csináltak a szervezők, ami köszönhető a lelkes kitartó diákoknak is. Az eddigi 2 évhez képest kevesebb diák vett részt az eseményen, azonban a lelkesedés annál nagyobb volt. Különösen tetszett az ülős megnyitó. Milyen előadásokra ültél be az EDÜ alatt? Zenekarokon és a színdarabokon voltam. A 2. napon csak a gálára és a koncertekre sikerült eljutnom. A többféle kategóriák közül melyik volt szerinted a legerősebb? Neked személy szerint kik tetszettek a legjobban? A zenekaroknál, ugye, elfogult voltam a barátaim miatt, mivel jó barátaim léptek fel a Peep Bo, a Mangán és a SnailGardN zenekarban is. Viszont a mezőny nagyon erős volt, és büszkék lehetünk a gyulai együttesek sikereire. A színpadi produkciókon az Erkelesek ismét nagy sikert arattak, na, jó, itt is az elfogultság a mérvadó, viszont a Földes gimi ismét megmutatta, hogy itt a helye az EDÜ-n.
Ha már itt tartunk. Neked hogy tetszett a gála? Jó volt, élveztem az előadásokat, csak hát kicsit hosszúra sikeredett. Mindent összevetve: mit mondanál az EDÜ-ről? Miért érdemes részt venni ezen a rendezvényen? Azért érdemes, amiért az elmúlt 40 évben több ezer diák részt vett. A társaság, a kiváló tehetségek, na meg persze az elmaradhatatlan fenomenális szórakozás miatt, mert aki egyszer megérezte az EDÜ ízét, nem bír leszokni róla. Jasik Barbara, Szabó Molli Dekor Team Ez a felirat ugrott a szemem elé a Kukár István tanár úr kezében tartott lapról, mikor egy szép keddi napon rászántam én is magam és szabadidőm az EDÜ még színesebbé varázsolására. Még nagyobb kedvet éreztem, miután megpillantottam a sok ismerősen csengő nevet, melyek előttem sorakoztak a papíron. A munka kezdetekkor egyikünk se sejtette, mily nehéz és fárasztó napok várnak ránk.
Erkel Ferenc Gimnázium és Informatikai Szakképző Iskola, Kollégium
Főhadiszállásunkká a klubház és az azt körülölelő terület vált. Dúskáltunk lepedőkben, ecsetekben, OSB lapokban, lécekben, alufóliákban, festékekben, hangyákban és más egyéb hasznos dolgokban.
2
A feladatok kiosztása után bele is csaptunk a lecsóba. Már az elején lejártuk a lábunkat, amikor felkerestük Gyula összes kartondoboz-forrását, hogy elkészítsük a 400 korongot, ami később a fáklyákról lecsurdogáló viasz felfogására szolgált. Meglett a doboz és 100 korong, majd közölve lett a hír is, hogy szívesen várnak minket az olajtöltögetésére a fáklyákba. Fantáziánk mellettünk állt ebben a pillanatban is, így kerültek a mesés körök az aulába. Majd egy videoklipből merített ötlet alapján megvalósítottuk a versenyszámoknak otthont adó helyszínek színpadi hátterét. További ihletet merítve megszületett a megyetáblák arculata. Az időjárás is hamar megadta magát – miután elkezdtünk lent a sok csíkkal dobálózni, sajnos kénytelen volt kisütni a nap. Ezzel nekünk is hangulatot festve. A hajrában elkészültek az útbaigazító táblák is, és minden más apróság a helyére került, ahogy még az elején azt el se képzelhettük volna. A Dekor Team receptje nem bonyolult, és elkészítése sem lehetetlen: szükséges hozzá sok lelkes régi (ld. Pogi – örök hálánk) és új diák, na meg egy EDÜ. Szatmári Sára
Reméltem, hogy nem kések el… de hát az éhség nagy úr, szóval az első előadás elejéről lemaradtam. Nem is nagyon értettem belőle semmit. Aztán jöttek a miskolciak. Vagyis az elsős részleg. Én is az egyik kísérőjük voltam, és eleinte mind úgy gondoltuk – később kiderült, tévedtünk –, hogy ők csak arcoskodással próbálják fedezni az intelligenciában megmutatkozó igen nagy hiányosságaikat. De mint említettem, nagyon melléfogtunk. Mostár csak a tinikre sajátos őrültségnek tulajdonítjuk a dolgot. „Mi csak jó arcok vagyunk, sok értelmetlen viccel”, mondta később az egyik srác, Nader. Szóval kíváncsian vártam a műsort, amely színvonalasra sikerült. A fáklyás felvonulás után a városban sétálgattunk velük, Somogyi Évi és én. Ekkor derült ki igazán, hogy nem is olyan buta és trehány banda az övék. Igazából nagyon is jófejek. Este, mikor visszakísértük őket a szállásukra, kérdeztük, hova vigyük őket másnap. Azt mondták, nem kell sehova, mert délutánig alszanak majd. Miután elköszöntünk, megbeszéltük, hogy másnap reggel korán elmegyünk hozzájuk, és kirángatjuk őket az ágyból. De az a korán egyenlő lett a fél tízzel, mert mi sem tudtunk hamarabb felkelni (magunkkal vittük egyik közös barátnőnket, Szabó Fernandát is). A fura az volt, hogy mire odaértünk, ők már régen fent voltak. Elvittük őket a város szerintem „legfinomabb” helyére, a Hamburger Bárba. Annyira megtetszett nekik, hogy mondták az egyik kiszolgálólánynak, csinálni kéne egy ilyen helyet Miskolcra is.
Erkel Ferenc Gimnázium és Informatikai Szakképző Iskola, Kollégium
Miután megkajáltunk, elmentünk volna körbenézni a városban, de az eső miatt, inkább csak visszamentünk a koleszba. Ott elhülyültük az időt. Tényleg megkedveltük őket, és már egyáltalán nem tűntek olyan ellenszenveseknek.
3
A gála után egész éjjel „buliztunk”. Vasárnap reggel – vagyis inkább délelőtt – rossz volt arra ébredni, hogy nem kell sehova menni, és kísérgetni. Viszont vigasztalt bennünket, hogy feltalálták az msn-t és egyéb kapcsolatfenntartó szolgáltatásokat, és így azóta is beszélünk egymással. Hétfőn kifaggattam egyik új ismerősömet az elmúlt napokról és a nyertes színdarabjukról. Interjúm alanya Ferencsák Tamás, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium 9. A osztályos tanulója, és a darab egyik főszereplője. Azt már tudjuk, hogy ez egy új, a tanárotok, Szűcs Tamás által kitalált színdarab, de mégis, hogy jutott ez eszébe? Hát úgy, hogy felcsapta a Nők Lapját, és megtalálta ezeket a csakra meséket, amikről egyébként még sohasem hallottam, és hát pár kis párbeszédből kreáltunk egy 25 perces darabot. Mennyire volt furcsa életetekben először előadni nagyszínpadon, sok ember előtt? Sokakon láttam a „félelmet”, ám ez a stressz igazából jó irányba vitte az osztályt, és jobban sikerült, mint bármelyik próbán. Igazából még a főpróbánkat is elrontottuk csütörtökön. De szándékaink vannak a darabbal, ez most már egészen biztos. Bár a gálán én is remegtem, mégis ezt élveztem a legjobban.
Szabad tudnunk, milyen tervekről van szó? Megyünk az ODE-ra (Országos Diákszínjátszó Egyesület). Pontosabban ott szeretnénk aratni valamit, hátha összejön. Az ODE a legnagyobb színpadi megmérettetés diákszinten az országban. De igazából alig várjuk, hogy megint előadjuk a suliban, a kulturális napon, az iskola estjén, ami Miskolcon egyedülálló, mivel a színházban lesz megtartva. Szerintem többen is kedvet kaptak a színpadhoz. Igazából én is, de a jégkorong mellett nem megy. Mit gondolsz, két év múlva újra eljöttök az EDÜ-re? Beszéltünk ma róla ofővel, de azt mondta, nem biztos, hogy vállal velünk még egy ilyen nagy munkát. Ám azt is mondta, hogy ha együtt nekiállunk, besegít. Egyébként meg ha nem csinálunk semmi darabot, akkor is mi nyolcan srácok vagyunk olyan elvetemültek, hogy fogjuk magunkat, és lemegyünk. Tehát szinte biztos, hogy visszatérünk.
Erkel Ferenc Gimnázium és Informatikai Szakképző Iskola, Kollégium
Hogy tetszett Gyula? Jártál már itt? Még sose, de nagyimtól hallottam már róla. Tetszett, hogy sokan bicajjal közlekednek, ráadásul nem is akármilyennel, Csepelekkel. Én egy igazi nagyvárosi vagyok, de borzasztóan tetszett itt.
4
Mit gondoltatok, amikor megtudtátok, hogy kísérőitek lesznek az EDÜ alatt? Igazából nevettünk, de először nem tudtuk mire vélni a dolgot. Amikor leszálltunk, akkor mondta ofő, hogy ti vagytok a kísérőink. Nekem egyből az jutott eszembe, hogy hol van egy hely, ahol az előadás heve után megihatjuk a hideg sörünket a srácokkal. Meg azon gondolkodtunk, minek nekünk kísérő, hiszen miskolciak vagyunk. Most úgy gondolom, Gyula megérezte, milyenek is a miskolci fiatalok. Elvetemültek, és imádnak az autóúton menni. Ezekkel a szavakkal búcsúzom, és ne feledjétek: EDÜ volt, EDÜ pillanatnyilag nincs, de két év múlva, a jelenlegi elsősök szervezésével: EDÜ LESZ! Erdős Beáta
Május 28-án délelőtt 11 óra felé egy emeletes busz hajtott be az Erkel koli előtti bejáróhoz. A járműből a miskolci Földes Ferenc Gimnázium tanulói szálltak ki, s akkor még nem tudtuk, hogy leendő nyerteseket köszöntünk. Ugyanis ők voltak azok, akik első helyezést értek el az EDÜ-s irodalmi színpadon egy igen színvonalas előadással, a Csakramesék című darabbal. Utazásuk természetesen nem csak a produkció körül forgott. Az egyik miskolci diák, Seghatoleslami Nader tartott nekem egy rövid élménybeszámolót a 3 napos „túrájukról.” Hogy tetszett az EDÜ? Ez az esemény nekünk, első éveseknek teljesen új volt. Még év elején kitalálta az osztályfőnökünk, Szűcs Tamás, hogy csináljunk egy darabot, mert ő minden eddigi osztályával készített. Mondta, ha minden jól megy, még az EDÜ-re is elmegyünk osztálykiránduláson. Nem gondoltuk volna, hogy megnyerjük. Alapból nagyon jól éreztük magunkat, de így, hogy színpadi kategóriában első helyezést értünk el… Tökéletes „osztálykirándulási” élmény volt. Ahogy hallottam, mindannyiunkban nyomott hagyott (és ezt csak jó értelemben mondom).
Erkel Ferenc Gimnázium és Informatikai Szakképző Iskola, Kollégium
És milyennek láttátok Gyulát?
5
Gyulán régen is voltam. Kiskoromban, kábé 10-11 évesen. Akkor még üresnek tűnt. Nem láttam olyan sok embert, főleg nem gyerekeket… de most, 15 éves szemmel fel tudtam mérni a város szépségét, és azt kell mondanom, hogy Gyula egy szenzációsan szép helység. A csatorna, ami keresztülvág a városon, a sok étterem, a szép terek, szórakozóhelyek, és a gyulai vár. Ez a hely nagyon barátságos, és rendkívül vendégszerető. Mindenkinek ajánlottam eddig, és ezután is fogom! Mikor EDÜ után hazaértünk, közös megegyezés alapján az osztály összes tagja EDÜ-s pólóban és csuklószorítóban ment el az iskolába. Az iskolátokkal eddig mennyi és miféle versenyen vettetek részt? Hát, mivel mi még elsősök vagyunk, nem nagyon voltunk eddig versenyeken. De most megnyertük a színpadi kategóriát, és megyünk a darabbal az OD-re. (OD = Országos Diákszínpad.) Mit gondolsz, két év múlva itt találunk mi, „vezetők” titeket az EDÜ-n? Úgy érzem, igen. Ahogy mondtam, mindenkiben nyomot hagyott a dolog, és már a gála után egyből mondtuk, hogy 2 év múlva ismétlés! :) Meg hát a mi osztályfőnökünkkel, a nagy „rendezővel” biztos megint elmegyünk egy újabb, frissebb, rutinosabb darabbal. Mi pedig ismét nagy érdeklődéssel és persze szeretettel fogunk várni titeket. Gratulálok az eddigi eredményeitekhez, és sok sikert kívánok nektek a jövőre nézve is. Ne feledjétek, 2 év múlva újra találkozunk, hiszen „…EDÜ lesz ” ! Szabó Molli
Szólóének Szerencsére sokan jelentkeztek a szólóénekre megcsillogtatni tudásukat. A szomszédos megyékből és országon kívülről is érkeztek tehetségek. Bármilyen kategóriában indulhattak a versenyzők. Többen is nagy sikert értek el, de voltak akiknek az előadása nem sikerült fényesre, de a közönség mindenkit tapssal jutalmazott. Énekeltek magyarul, angolul, lengyelül, de voltak olyan előadók akik a népzenét választották. Műfaji sokszínűség jellemezte az előadásokat. Mindenki jól érezte magát a műsor alatt mivel remek előadókat hallhattak. Papp Emese, Tímár Adrienn Irodalmi színpad
Erkel Ferenc Gimnázium és Informatikai Szakképző Iskola, Kollégium
Backstage
6
Délután két óra. Elkezdődött a műsor. Ám a közönség mit sem sejt arról, hogy mi történik a színfalak mögött. A szereplők már délben próbáltak, bejárták a színpadot, hogy minden simán menjen. És hogy honnan tudom mindezt? Lehetőséget kaptam, hogy bekonferáljam a csapatokat, így abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy beleshettem a „kulisszák mögé” is. Első észrevételem: rengeteg ember, akik sürögnek-forognak öltözőből be-ki, majd színpadra, és így tovább. Ahogy rájuk néztem, egy kis izgatottság rajtam is úrrá lett. Talán még jobban észrevehető volt, mint rajtuk. Csak fogtam a kis papírom, és vártam a kezdést. Aztán, attól a pillanattól kezdve felgyorsult minden. Borzasztó jó volt abból a szemszögből átélni az előadásokat. Teljesen más, mint „normálisan”. Volt valami különleges benne, ami azt a hat órát, amit eltöltöttem a hét csoport alkotásával, számomra fél órává varázsolta. Csak csodálni tudtam, hogy velem egykorú lányok és fiúk színészeket meghazudtoló módon adták át tehetségüket a nézőtéri világnak. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy a következő alkalommal feltétlenül nézzen be – ha csak egy kicsit is – az irodalmi színpadra. Biztosan állíthatom: nem fogjátok megbánni. Szilágyi Vivien
Egy kis népzene Szombat reggel 9 óra. Az Erkelesek kezdenek kikelni az ágyból, és készülődnek az EDÜ második napjára. A Zeneiskola előtt elsétálva citeraszót hallottunk. A programtervet elnézve jónak tűnt, ezért úgy döntöttünk, bemegyünk. Mire beértünk, a színpadon már Kelemen Tamást és barátait csodálhattuk. A Muro drágo piko sély-t (roma népdalcsokor) adták elő. Az együttesben hárman léptek fel, egy gitár, egy kanna és két kanál segítségével. Az előadás dallamai betöltötték a teret, a produkciót pedig hatalmas taps fogadta. Az eredményhirdetés előtt el tudtuk kapni őket pár szóra, és bár meglepődtek, hogy őket választottuk, örömmel válaszoltak kérdéseinkre. Mi vezetett Titeket a zenéhez? 2008 októberében felkeresett a barátom, Peti, hogy tanítsak neki pár fogást a gitáron. Természetesen segítettem neki az alapok elsajátításában, majd egy ismerőse, Józsi is csatlakozott hozzánk, bár ő már magától tanult meg profin játszani. Két hónap múlva, karácsonykor volt az első fellépésünk. Az ünnep nagyon meghitt volt, és később kaptunk kisebb felkéréseket. Ekkor még volt pár hamis hang a játékunkban, de ez mára már csiszolódott - meséli Tomi. Miért jelentkeztetek az EDÜ-re? Igazából kaptunk egy felkérést, és éltünk a lehetőséggel.
Erkel Ferenc Gimnázium és Informatikai Szakképző Iskola, Kollégium
Más műsorszámokat is nézetetek már meg?
7
Természetesen figyelemmel kísérjük a többieket is, és szurkolunk nekik, mert átérezzük, hogy mennyire izgulhatnak a színpadon. Viszont tudjuk, hogy mekkora élmény a közönség előtt állni, amikor mindenki csak titeket néz. Hogy tetszik a város? Volt-e már időtök körülnézni? Szerintem Gyula nagyon hangulatos város. Bár jártunk már itt párszor, még mindig elvarázsol. Ezen a hétvégén nem nagyon jut időnk az EDÜ-n kívüli programokra, de nyáron szeretnénk visszajönni, és jobban megismerni Gyulát. Szórakozásra volt már időtök? Tegnap még csak körülnéztünk, mivel nem volt túl sok időnk a felkészülés miatt, viszont ma a gála után (ahol mi is fellépünk) szeretnénk ünnepelni. Isztin Sára, Tari Helga
Ahol megáll az idő Vers- és prózamondás az EDÜ-n Előfordulhat talán, hogy ez az elsőre túl „kulturáltnak” tűnő látványosság nem is egy „vérbeli Erkelesnek” való? Feszült hangulat. Ideges, fürkésző szempárok céloznak minden mozzanatra. Szinte „fojtogató” levegő.
Erkel Ferenc Gimnázium és Informatikai Szakképző Iskola, Kollégium
Első benyomásra talán csak ennyi tűnik fel egy idegen látogatónak a megannyi közül, aki, megkockáztatom, egyszer sem élte még át az EDÜ forgatagát. Azonban ha pár pillanatot is szánunk arra, hogy beletekintsünk a fellépők világába egy olyan bensőséges atmoszférában találhatjuk magunkat, mely, ha nem vigyázunk, magába is szippanthat, elragadhat bennünket egy rövid szempillantás alatt.
8
Fellépők. A versenyző szót talán már nem is alkalmaznám, bár más által, de magukból egy csöppnyi, ám annál jelentősebb szeletet nyújtottak elénk. Kitárult világuk, hiszen magukat is belecsempészték produkciójukba. Ahogy észrevettük, nem a „versenyszellem” vezérelte ide őket, az EDÜ-re, hanem tehetségük megcsillogtatása. Amiben a mélyen tisztelt zsűri jelenléte is közrejátszott. Személyükben nem kisebb egyéniségeket köszönthettünk, mint Karafiáth Orsolyát, a méltán oly népszerű, parókáiról nem kevésbé ismert költőnőt és dr. Sződy Szilárd fődramaturgot. Nagy örömünkre, és azt hiszem, az ő örömükre is szolgált, hogy ilyen „kaliberű”, sokak által látni áhított személyiségekkel egy levegőt szívhattak. Valamint fellépésüket ők értékelhették, díjazhatták, építő kritikáikkal illethették. Így a néha roppanásig feszülő izgalom még inkább fokozódott, hiszen többet jelentett ez a nap, mint egy „egyszerű” versenyt. Némi feloldozást jelentett erre néhány üdébb komédia felbukkanása. Zavaró csendként fogtuk fel azt a pár pillanatot is, amíg egy-két lépés alatt megváltozott a színpad felállása. Meghajlás. Taps. Léptek zaja. Megtudjuk, ki az a „bizonyos”: felhangzik egy ismeretlen név, s újra egy más világ, egy más egyéniség, egy más hangulat ragad el. A helyszín, a Városi Könyvtár ennyi embernek kissé szűknek tűnő terme, amelyben ugyanakkor csak annak szabályos polcai „törték meg” a nézők figyelmét, (s nem csak átvitt értelemben...:) Tehát írhatnám, nagy szavakat alkalmazva: „hogy a vártnál is emberközpontúbbá, „élményekkel telibbé” sikerült az EDÜ. Célját elérte: megmozdultunk és összefogtunk. De az úgynevezett történetnek még nincs vége…” Azonban inkább egyszerűbben megfogalmazva: jó volt. Nagy István
Interjú az énekkarral Az egész iskola EDÜ-s lázban ég. Már szinte visszaszámoltuk a napokat, és végre eljött. Amilyen gyorsan jött, úgy el is telt, hiszen már szombat este van, a gála estéje. A színpadon elsőnek az Erkeles kórus lépett fel a Kamarazenekarral együtt. Mi is az énekelők között voltunk, és szerintünk nagyon jól sikerült. Fel is kerestünk pár énekkarost, hogy pár szóval mutassák be a kórust. Nagy nehézségek árán sikerült időpontot egyeztetni Szabó Árminnal és Kertész Bazsikával, és összehozni ezt a villáminterjút. EDÜ után. -Mi: Szeretnénk feltenni pár kérdést az énekkarról, és persze az EDÜ-ről. Mikor alakult a kórus? -Bazsika: Hát…a férfi kórus 2007 szeptemberében alakult, Perlaki tanár úr vezetésével. Az első alapító tagok: Medgyaszai Zsolt, Jeszenszky Ádám és Szabó Ármin. Később a negyedik tagként Papp András. Miután rájöttem, hogy milyenek az énekdogák, én is rögtön csatlakoztam. -Mi: Mik a kedvenc dalaitok? Melyek nőttek legjobban a szívetekhez? -Ármin: Természetesen a Bordal. Már 3 éve nyomjuk. Ez a kedvenc számunk. -Mi: Valahogy nem tőletek halljuk ezt először. -Ármin: Mivel mindenki szereti ezt énekelni.
Erkel Ferenc Gimnázium és Informatikai Szakképző Iskola, Kollégium
-Mi: Sok jeles eseményen léptek fel. Fel tudnátok sorolni párat?
9
-Ármin: Szinte a legtöbb iskolai rendezvényen felléptünk, többek között a helyesírási versenyen, szalagavatón… és persze az EDÜ-n. -Mi: Hogyan készültök az EDÜ-re? -Bazsika: Van egy „elit” énekkaros együttes, a Per Lucky BoYs. Ez a helyesírásin alakult, és poénból jött a név. Sajnos ezzel nem lépünk fel, mint versenyzők, de volt egy fellépésünk az Erkel és kora vetélkedőn (a Polgármesteri Hivatalban). Jól sikerült. -Ármin: Közös énekkarral is volt fellépés (amin Ti is ott voltatok). Ez a gálán volt. Nagyon szép volt… meghatotta a közönséget…. -Bazsika: Na, jó, hagyjuk már ezt a nyálas szövegelést, Ármin! A miénk nem ilyen interjú. Szóval a következő kérdést! -Mi: Hogy telik egy átlagos énekkari próba? -Ármin: Mindenki késik (fogyasztás miatt), de végül elkezdjük. Általában mindenki adja a hangulatot, Bazsikával és Szondival az élen. Van például a „Kannakultusz”. -Mi: Ez mit takar?
-Ármin: Hát ez már 2 éve létezik. Van egy kanna a raktárban, amelyet egyik próba alkalmával előhoztunk, és azóta szinte mindig „használjuk”. Rendszeresen elhangzó mondatok Gergőtől és Viktortól: „Tanár úr: a kannát, a kannát !” -Mi: Milyen volt az EDÜ? -Ármin: Én élveztem. Habár kevés volt a jelentkező, ezért a rendezvény is rövidebb lett, de mégis nagyon élveztem, nagyon jó volt. -Bazsika: Én is nagyon jól éreztem magam. Összeismerkedtünk a lengyelekkel. Nyáron tervezzük, hogy meglátogatjuk őket. Jó volt a fellépés a nagykórussal együtt. -Mi: Mi az a nagykórus? -Bazsika: Perlaki tanár úr hívott a városi Erkel Ferenc Vegyesakarba, ahova azóta rendszeresen és szorgalmasan járok. Volt egy fellépésünk is a várban. -Ármin: Anyukám is énekel a kórusban. -Mi: Gratulálunk nektek, és köszönjük az interjút. Sok sikert a jövőben. -Ármin: Nagyon szívesen….és remélem, címlapstory leszek. Böszörményi Vivien, Isztin Sára Első, de nem az utolsó EDÜ-m.
Erkel Ferenc Gimnázium és Informatikai Szakképző Iskola, Kollégium
Terep: 'B' épület. Feladat: Szórakozás.
10
11 óra körül értünk a helyszínre. Izgatottan léptünk át a küszöbön. Amint lábunk a parkettát érintette, elénk tárult az egész. Sokan gyűltek össze a nagynak nem mondható terembe. Sok ismerős, és sok ismeretlen. Mindenki a színpadra szegezte tekintetét. Fiatal tehetségek mutatták be az érdeklődőknek és a zsűrinek, mit tudnak. A legtöbben ülve élvezték a produkciókat, volt, aki állva dobbantgatott a lábával, s közben a combján ütötte a ritmust, akadtak olyanok is, akik a színpad előtt tomboltak. Vadul rázták a fejüket, és csápoltak össze-vissza, talán még sikongattak is. Legszívesebben mi is csatlakoztunk volna, de úgy döntöttünk, inkább a többieket figyeljük, és elveszünk a tömegben. Minden banda után tartottak néhány perc szünetet, ilyenkor sokan kirohantak a friss levegőre, fagyiztak, ittak, sütit tömtek magukba. Mi is tartottunk egy kisebb szünetet. Mire visszaértünk, a színpadon iskolánk egyik legjobb zenekara, a SnailGardN várt bennünket. Készen álltak a koncertre. Megvárták, amíg mindenki elhelyezkedik, majd a húrok közé csaptak. Mire észbe kaptunk, már a színpad előtt a tömeggel együtt tomboltunk a fülsüketítő metálra. Senki sem állhatta hajrázás nélkül. Elöl, közvetlenül a színpad előtt természetesen a végzős fiúk álltak, utánuk mindenki más. Fiúk lányok együtt sikítoztak és ugráltak a zenére. Nem törődve a kócokkal vagy a későbbi nyakfájással. Egyszerűen magával ragadta őket a hangulat. A koncert végén mindenki tapsolt, visítozott, éljenzett. Végül a legtöbben lihegve rontottak ki a helyiségből. Még mindig a koncert hatása alatt voltak. Idejük se volt feldolgozni, már jött is a következő tehetség. Egy fiatal srác szólógitározott. Az egyik zsűritag már a hangolásnál odaszólt neki: „Engem meggyőztél!” A fiú csak
vigyorgott, aztán folytatta a pengetést. Fokozatosan gyorsított a tempón. Látszott rajta, hogy érzéssel csinálja, és szívét-lelkét beleadja. Körbenézve a teremben, akár ültek az emberek, akár álltak, élvezettel csapdosták a combjukat. A zsűritagok olykor összesúgtak, s jóízűen nevettek. Valamelyikük még a hüvelykujját is mutogatta, ezzel fejezve ki tetszését. Azt hisszük, mindannyian sok új élménnyel gazdagodtunk. Hiszen: „Itt voltunk, Itt vagyunk, Itt leszünk.” Kakucsi Krisztina, Rácz Viktória Tiéd a színpad? Szombat. Délután 2 óra. Csend. A már jobb napokat is látott Nagyszínpad üresen pang. Ennek okai valószínűleg visszavezethetőek a péntek esti „vad s ugyanakkor mégis szelíd” bulizásokra. A színpad körül szétszórt alakzatban némi fellépő- és közönséghiánnyal bár, de körülbelül 10-15 ember feküdt fáradtan a fűben, és várta azt a bizonyos pillanatot. Szerencsére mi az „első sorból” élvezhettük az előadás mind a 10 percét, amit amúgy is a véletlennek köszönhettünk, de legalább itt voltunk. Bár a produkciójukat tényleg élveztük – hangjuk, szerény véleményünk szerint, fantasztikus volt –, azonban a rengeteg szórakozató produkció között szinte „fekete bárányként” szerepelt.
Erkel Ferenc Gimnázium és Informatikai Szakképző Iskola, Kollégium
S tulajdonképpen sajnálattal könyveltük el, de nem túlzottan derült ki, hogy ennek az egy programnak mi lett volna a célja, vagy egyáltalán az oka: egy biztos, az idei EDÜ-s kavalkád e nélkül is szabadsággal és nem kevés élménnyel gazdagított minket, Erkeleseket.
11
Gyenge Máté, Málik János, Nagy István, Szabó Ákos Egy érdekes beszélgetés – avagy az EDÜ és az Erkel Vegyeskar kapcsolata – Interjúmat egy közeli ismerősömmel, volt tanárommal készítettem, aki aktív énekes tagja a gyulai Erkel Ferenc Vegyeskarnak. Az EDÜ-n való fellépésük kapcsán készítettem vele beszélgetést. Kérdező (én): Mikor alakult meg a Vegyeskar? Petrovitsné Balla Magdolna: Az Erkel Vegyeskar régóta működik már, megalakulásának pontos időpontját magam sem tudom, én 1981-ben lettem tag, a karnagy ekkor Rázga József volt. Miket énekelnek, mi a kar repertoárja? A műsor színes, tartalmaz Kodály-műveket, valamint természetesen Erkel-műveket, énekelünk reneszánsz kori zenéket is, most például egy modern művet tanulunk, amelyet
egy Amerikában élő zeneszerző komponált, aki nem más, mint Neszlényi Judit, aki ide is fog utazni az előadásra. Csak gyulai tagjai vannak a társulatnak? A tagok természetesen elsősorban gyulaiak, a férfi szólamban környékbeliek is vannak, sőt egy tag Amerikából költözött Gyulára. Ugyan töri a magyart, de jól énekel, mert nemcsak magyar, hanem például latin, német nyelvű szövegeket is éneklünk. Hány éves kortól lehet belépni a kórusba? Elvileg gimnáziumtól kezdve folyamatosan, sokan vagyunk, széles a skála. Heti hányszor próbálnak? Hetente kétszer, kedden és csütörtökön este 6-tól. Milyen eredményekkel büszkélkedhetnek? Utoljára Prágában arany minősítést kaptunk. Ha már Prágát említi, milyen külföldi fellépéseik, meghívásaik voltak? Erdélyben sokszor voltunk már, voltunk Olaszországban a Garda-tónál, és Svájcban is.
Erkel Ferenc Gimnázium és Informatikai Szakképző Iskola, Kollégium
Milyen helyi városi rendezvényeken léptek, lépnek fel?
12
Az Erkel-év miatt sok feladata van a kórusnak, de várjuk nagyon azt a napot, amikor Carl Orff Carmina Burana című művét énekelhetjük el a békéscsabai szimfonikus zenekarral. Ezt a produkciót Kapolcsra is elvisszük majd a Művészetek Völgyébe. Én Önöket az EDÜ-n hallottam először – hogy gondolja, mennyire népszerű a fiatalság körében a kórusmuzsika? A fiatalok viselkedéséből következtetve nem igazán az, mert a kórusnak rosszul esett a tömeges kivonulás, de pedagógusként azt gondolom, hogy azok a fiatalok nem is tudták, mit cselekszenek. Valószínűleg nem tanították meg nekik, hogy illik viselkedni egy megnyitón, pedig ők maguk is művészetük bemutatása miatt jöttek Gyulára, mégsem érezték, hogy illetlenség egy megnyitót otthagyni. Köszönöm válaszait – remélem legközelebb sokkal nagyobb érdeklődéssel hallgatjuk végig őket.
Gála Mint ahogy mindennek vége szakad, az Erkel Diákünnepek alatt sem állt meg az idő. Elérkezett a pillanat, mikor két évre búcsút kell intenünk az EDÜ-nek. Méltó befejezésként gálaműsor keretein belül váltunk meg tőle. A legjobbak újra megmutathatták, tényleg helyük van abban a bizonyos reflektorfényben. Táncosok, énekesek, színészek, hangszerekkel kacérkodók – hogy csak egy párat említsek – vegyes sorrendben kaptak helyet a műsorban. Kezek nem maradtak taps nélkül. Úgy érzem, a gála közrejátszott műveltségünk növelésében is. Hiszen most úgy őszintén, gondoljatok bele, otthon vagytok, és kerestek valami jót a tévében. Automatikusan átkapcsoltok a komolyzene- és citera-bemutatókon. Nem azért mondom, hogy én nem, sőt mindenki magából indul ki De ezek után a véleményem az, ez is kell a fülünknek, és most roppant jó alkalom volt rá. Az órák itt is csak röpködtek felettünk. Észrevétlenül. Az EDÜ, ez jó szokása, megmozgatta egész városunkat. Sok új baráti kötelék szövődött, sok új lábnyomot hagytak maguk után a vendégek. Nemcsak az utcákon, hanem bennünk is. A rengeteg készülés meghozta gyümölcsét: egy pompás EDÜ-ben lehetett részünk. Remélem, két év múlva újra írhatok róla, és ugyanilyen fantasztikus – nem is, még fantasztikusabb – Erkel Diákünnepeknek nézünk majd elébe!
Erkel Ferenc Gimnázium és Informatikai Szakképző Iskola, Kollégium
Szilágyi Vivien
13
Erkel Ferenc Gimnázium és Informatikai Szakképző Iskola, Kollégium
Áttekintő
14
Interjú Csősz Lacival
Szólóének
Dekor-team
Irodalmi színpad
Erdős Bea a miskolciakról
Népzenei interjú
Szabó Molli interjúja Naderral
Vers és próza
Énekkaros interjú
Könnyűzene
Tiéd a színpad
Interjú Balla Magdival
Gála
Publikáltak: Jasik Barbara – Szabó Molli, Szatmári Sára, Erdős Beáta, Szabó Molli, Szilágyi Vivien, Papp Emese – Tímár Adrienn, Nagy István, Isztin Sára – Tar Helga, Böszörményi Vivien, Kakucsi Krisztina – Rácz Viktória, Gyenge Máté – Málik János - Szabó Ákos. Felelős szerkesztő: Kiss László Felelős tördelő: Békési Sándor Felelős kiadó: Szűcs Levente igazgató Kiadja és forgalmazza az Erkel Ferenc Gimnázium és Informatikai Szakképző Iskola, Kollégium